Skip to main content

Full text of "Aquila"

See other formats 


t:/  t  \  ■  û  LP 


i 


ft) 


y 


FOR  THE  PEOPLE 

FOR  EDVCATION 

FOR  SCIENCE 


LIBR^RY 

OF 

THE  AMERICAN  MUSEUM 

OF 

NATURAL  HISTORY 


Bound  a*. 


ih 


AQUILA. 


7  /vr 


^^  n^ick  ¥^- 


•o 


A  MAGYAR  ORNITHOLOGI AI  KÖZPONT   FOLYÓIRATA. 

PERIODICAL  OF  ORNITHOLOGY.  *   JOURNAL  POUR  ORNITHOLOGIE. 
ZEITSCHRIFT  FÜR  ORNITHOLOGIE. 


SZERK. 


HERMAN    OTTO. 


XIV.  ÉVFOLYAM. 


1907. 


REDACT. 


OTTO    HERMAN, 


XIV.  JAHRGANG. 


1907. 


CUM  TABULIS  ET  ICONIBUS. 


BUDAPEST. 
A   MAGYAR   ORNITHOLOGI  AI   KÖZPONT  KIADVÁNYA. 


1907. 


of.  <yi^'rf4^  ^cÂ^i^. 


lliiruváiis/.ky  V.  o«.  í-s  kir.  miIv.  köiiyviivoiiicláia.  39570. 


TARTALOM  —  INHALT. 


Herman  0.  Pungur  Gyula 

„  Még  egyszer  a  tarvarjúról 

„  A  déli  fény 

Schenk  J.  A  madárvoniilás    Magyarorssíágon   az  1906. 

év  tavaszán  

Hegtpoky  K.  Az  1906.  évi  tavaszi  madárvonulás  és  az 
idő  járása 

„  A  madárvonulás  és  az  idö 

Kaygorodofp  D.  Madárvonulási  adatok  Szentpétervárról  .     . 

KiTTENEERGER  K.  Madárvonulás  a  Danakilföldön 

Chernél  J.  Adatok  Magyarország  madárfaunájához  .     . 

Csnu  E.  Biztos  adatok  madaraink  táplálkozásáról    . 

Lodge  R.  B.        Megfigyelések  a  Pelecanus  crispusról     .     , 
Cerva  Fr.  Nidologiai  és  oologiai  megfigyelések      .     . 

RusKiN-BuTTER-    A  subspBciesröl  az  ornitliologiában  és  annak 

FIELD  W.  elnevezéseiről 

Schenk  J.  Az  1907.  év  sáskajárás  a  Hortobágyon  és  a 

mailárvilág 

,  Az     uráli     bagoly     tömeges     megjelenése 

Magyarországon  190(1,907  telén  .... 

Csörget  T.  Gyakorlati  madárvédelmünk  állami  eszközei 

és  intézményei 

M. O.K.  (U.O.  C.)  A  madárvédelem  érdekében 

—  Kisebb  közlések 

Schenk  J.  Phaenologiai  irodalmi  értesítések   .... 

Gbaeser  K.         Nyilatkozat 

M.O.K.(U.  O.e.)  A  Petényi-emlék 

,  Personalia.  —  Látogatások.  —  Besuche 

„  Intézeti  ügyek.  —  InstitutsAngelegenheiten 

,  Gyűjtemények.  —  Sammlungen 

,  Könyvtári  kimutatás.  ^  Bibliotheks-Ausweis 

„  Necrologus 

„  Index  alphabeticus  avium 


Julius  Pungur I. 

Noch  einmal  über    den   Kahlraben  XXXHI. 

Das  Südlicht XLIII.  XZ31 

Der  Vogelzug  in  Ungarn  im  Frühjahre 

1906.     . 1 

Der    Vogelzug    und    die   Witterung  im 
Frühling  des  Jahres  1906    ....  120 

Vogelzug  und  Wetter 137 

Vogelzugsdaten  aus  Sanktpetersbnrg  .  171 
Vogelzug  im  Danakil  Land     ....  175 
Daten  zur  Vogelfauna  Ungarns   .     .     .  179 
Positive  Daten  über  die  Nahrung  unse- 
rer Vögel 188 

Observations  on  Pelecanus  crispus  .     .  203 
Nidologische  und  oologische  Beobach- 
tungen    211 

On  Subspecies  in  Ornithology  and  their 

Nomenclature 216 

Die  Heuschreckenplage  auf  dem  Horto- 
bágy im  J.  1907  und   die  Vogelwelt  223 
Das  massenhafte  Erscheinen  des  Ural- 
eule in  Ungarn  im  Winter    1906/907  276 
Staatliche  Mittel  und  Institutionen  für 

den  praktischen  Vogelschutz  in  Ungarn  291 
Im  Dienste  des  Vogelschutzes     .     .     .  315 

Kleinere  Mitteilungen 317 

Phaenologische  Litteraturberichte    .     .  341 

Erklärung 353 

Das  Petényi-Denkmal 356 

357 

361 

362 

365 

373 

377  i/S- 


IS- 


1 


AQUILA  TOM.  XIV.   I907. 


]^^^^ 

';^     '^i 


PUNGUR     GYULA 

1643— 190~ 


AQUILA. 

A  MAGYAR  MADÁRTANI  KÖZPONT  FOLYÓIRATA. 

PERIODICAL  OF  ORNITHOLOGY.  JOURNAL  POUR  L'ORNITHOLOGIE.  ZEITSCHRIFT  FÜR  ORNITHOLOGIE. 

EDITED   BY  THE   HUNGARIAN   CENTRAL-BUREAU  PUBLIÉ   PAR  LE  BUREAU  CENTRAL         ORGAN    DER    UNGARISCHEN    ORNITHOLOGISCHEN 

FOR  ORNITHOLOGY.  ORNITHOLOGIQUE  HONGROIS.  ZENTRALE. 

Np.  1—4.  sz.  1907.  Decz.  20.        Budapest,  József-körűt  65. 1.        Évfolyam  XIV.  Jahrg-ang. 


PÜNGUR  GYULA. 

1843—1907. 

Hazájcától  és  különösen  szeretett  Szilágy- 
ságától távol  halt  meg  1907  május  elsején 
PüNQUR  GyuiíA,  a  Magyar  Ornithologiai  Központ 
titkára.  Testben  összetörve  és  kedélyében  meg- 
rendülve, életet  ment  keresni  Dalmácziába, 
Zelenika  üdülőhelyre  ;  de  sarkában  volt  a 
halál,  ott  érte  utói  ós  vetett  véget  életének. 
Teste  idegen  földbe  tért  örök  nyugalomra  ;  a 
református  magyar  ember  sírjánál  idegen  fele- 
kezet papja,  idegen  nyelven  mondta  az  áldást. 
De  ezt  a  komor  hangulatot  megenyhíti  hitve- 
sének és  leányának  könnye,  mely  reáhullott 
koporsójára  és  áztatta  a  rögöt,  mely  véglege- 
sen betakarta. 


Pdngür  Gyula  1843-ik  évi  május  24-ikén, 
mint  hat  fiú  között  az  első,  született  Erdő- 
szengyel  községben,  Maros-Torda  megyében. 
Atyja  PuNGUB  Benjamin,  anyja  Nagy  Krisztina 
volt.  Atyja  uradalmi  tiszttartó,  és  a  régi  Erdély 
patriarchaKs  szokása  szerint  a  keresztszülői 
tisztet  az  uraság  vállalta  el  :  Bethlen  Sándor 
GRÓF  és  Tholdalagi  Zsófia  grófnő. 

Az  elemi  iskolát  Sáromberkén  és  részben 
Marosvásárhelyt  végezte. 

A  gymnasium  I — Vili,  osztályait  Maros- 
vásárhelyt járta.  Mint  szerény  módban  élő 
népes  család  sarja,  kezdetben  az  ő  sorsa  is 
az  erdélyi  református  tanodák  beneficiuma  : 
a  czipó  volt,  a  melylyel  életét  tengette;  de 
szorgalmasan  tanult  és  már  ott  is  szeretett 
fébevonidni,  magába   zárkózni.    Később    havi 

Aquila  XIV. 


JULIUS  PUNGUR. 

1843—1907. 

Fern  vom  Vaterlande  und  der  Szilágyság, 
welche  er  besonders  liebte,  starb  am  1.  Mai 
1907  Julius  Pungur,  Sekretär  der  Ungarischen 
Oriiithologischen  Zentrale.  Körperlich  ge- 
brochen, mit  angegriffenem  Gemute  ging  er 
um  das  Leben  ringend  nach  Dalmatien  in 
den  Erholungskurort  Zelenika;  der  Tod  jedoch 
folgte  ihm  auf  der  Ferse,  holte  ihn  hier  ein 
und  machte  seinem  Leben  ein  Ende.  Seine 
sterbliche  Hülle  wanderte  in  fremde  Erde  zur 
ewigen  Ruhe  ;  am  Grabe  des  reformierten 
Ungarniannes  sprach  der  Priester  einer  ande- 
ren Konfession  in  fremder  Sprache  den  Segen. 
Die  düstere  Stimmung  milderten  jedoch  seiner 
Gattin  und  Tochter  Tränen,  welche  auf  den 
Sarg  fielen  und  die  Scholle  benetzten,  welche 
ihn  auf  immer  zudeckte. 

.Julius  Pungur  wurde  am  24.  Mai  1843  als 
erster  unter  sechs  Söhnen  in  Erdőszengyei, 
Koniitat  Marostorda  geboren.  Sein  Vater  war 
Benjamin  Pungur,  seine  Mutter  Christine  Nagy. 
Sein  Vater  war  herrschaftlicher  Gutsverwalter 
und  wurde  die  Stelle  der  Taufpaten  nach  dem 
patriarclialischen  Usus  des  alten  Erdély  von  der 
Herrschaft,  Grafen  Alexander  von  Bethlen  und 
Gräfin  Sophie  von  Tholdalagi  übernoinmeii. 

Die  Elementarschulen  besuchte  er  in  Sárom- 
berke  und  teilweise  in  Marosvásárhely. 

Die  I — Vili.  Gynmasialklassen  absolvierte 
er  in  Marosvásárhely.  Als  Sprosse  einer 
kinderreichen  und  in  bescheidenen  Verhält- 
nissen lebenden  Familie,  war  zu  Beginn 
auch  seine  Existenz  auf  das  Benefizinni  der 
reformierten  Schulen,  auf  das  Brotlaibchen 
gegründet,    womit    er    sein    Leben    fristete; 

I 


n 


4  foriutért  „kosztos"  lett  egy  becsületes  szabó- 
nál, egyetlen  párnújiVn  ládi'ija  fedelén  húlt  és 
kabíítjával  takaródzott. 


A  marosvásárhelyi  tanulóévckbol  származó 
emlékezése  az  volt,  ho<;y  ő  is  többed  magá- 
val és  felváltva  „strázsálta"  Bolya  y  FARKAs-t, 
a  nagy  mathematikust,  a  midőn  különálló 
házl)an,  teljesen  magára  hagyatva,  halálos 
ágyán  várta  életének  végső  perczét.  Pungur 
Gyula  jól  emlékezett  Bolyay  jÁNos-ra,  a  híres 
„Appendix"  Írójára,  a  mikor  atyját  halálos 
ágyán  szemrehányásokkal  illette  ;  jól  emlé- 
kezett arra  a  nagy  tekintélyre,  a  melylyel 
Bolyay  Farkas  bírt,  a  mely  abban  is  nyilvánult, 
hogy  valamely  osztályba  belépve,  az  osztály 
fölemelkedett  és  állva  maradt  mindaddig,  a 
míg  a  nagy  tudós  jelen  volt. 


A  VrH-ik  osztálylyal  1860-ban  Marosvásár- 
helyen a  gymnasiumot  bevégezve,  átment 
Nagyenyedre,  a  Bethlen  főtanodára,  hol  két 
évig  jogot  hallgatott.  Ezt  1862-ben  abbahagyta 
és  a  theologiára  adta  magát,  a  melyet  el  is 
végezett.  A  papi  szigorlatot  1866-ik  évi  augusz- 
tus 31-ikén  tette  le,  a  midőn  is  a  főtanoda 
gondnoki  és  tanári  kara  „kitűnő  érdemfokra 
méltónak"  Ítélte. 

Az  erdélyiek  régi  jó  szokása  szerint  Pungur 
Gyula  ekkor  a  Cserey,  Pápai-Pariz,  Bod,  Bolyay 
és  mások  példáját  követve,  a  maga  tökélete- 
sítése végett  külföldre  ment  és  az  1866/67-ik 
tanévre  a  marburgi  egyetem  theologiai  fakul- 
tására iratkozott  be,  a  hol  Henke,  Heppe,  Ranke 
és  Langenbeck  tanárokat  hallgatta,  leginkább 
azonban  Henke  tanárhoz  vonzódott,  kitől  azután 
a  következő  absolutoriumot  kapta: 


„Theol.  cand.  Pungue  Gyula  úr  Erdélyből, 
az  1866/67.  év  téli  szemeszterében  az  újabb 
és  legújabl)  egyháztörténetből,  a  nyári  szemesz- 
terben a  theologiai  stúdiumba  bevezető  és  a 
régibb  egyháztörténetből  tartott  előadásaimat 
kitűnő    szorgalommal    hallgatta    és    ezenkívül 


doch  lernte  er  fieissig  und  liebte  es  schon 
hier,  sich  abseits  zu  halten  und  in  sich  zu 
kehren.  Später  wurde  er  „Kostgänger"  bei 
einem  ciirsamen  Schneiderlein,  wofür  er 
4  Gulden  monatlich  bezahlte  ;  er  schlief  auf 
seiner  eigenen  Trulle,  unter  dem  Kopfe  sein 
einziges  Kissen,  als  Decke  seinen  Rock  be- 
nützend. 

Aus  der  Schulzeit  zu  Marosvásárhely  stammt 
seine  Erinnerung,  dass  auch  er  mit  mehreren 
Schulkameraden  zusammen  abwechselnd  bei 
Wolfgang  von  Bolyay,  dem  grossen  Mathe- 
matiker, Wache  hielt,  als  derselbe  in  einem 
einsam  stehenden  Hause,  gänzlich  verlassen  auf 
dem  Sterbebette  sein  Lebensende  erwartete. 
Julius  Pungur  erinnerte  sich  sehr  gut  an 
Johann  von  Bolyay.  an  den  Auetor  des  berühm- 
ten „Appendix",  als  derselbe  seinem  Vater 
auf  dem  Sterbelager  Vorwürfe  machte  ;  sehr 
gut  erinnerte  er  sich  an  die  grosse  Auctorität. 
welche  Wolfgang  von  Bolyay  entgegengebracht 
wurde,  und  welche  auch  darin  zum  Ausdruck 
kam,  dass  die  Klasse,  in  welche  er  eintrat, 
sich  erhob  und  stehen  blieb,  solange  der 
grosse  Gelehrte  zugegen  war. 

Mit  der  VIII.  Klasse  absolvierte  er  anno 
1860  das  Gymnasium  in  Marosvásárhely, 
worauf  er  sich  an  das  Bethlen-KoUegium  in 
Nagyenyed  begab,  zwei  Jahre  Jus  studierte, 
dann  aber  Theologie  hörte  und  diese  auch 
beendigte.  Die  Prüfung  zur  Erlangung  der 
Pfarrerwürde  legte  er  am  31.  August  1866 
ab,  wobei  er  von  dem  Administratoren  und 
Professorenkörper  der  Hochschule  „des  aus- 
gezeichneten   Grades  würdig"  erklärt  wurde. 

Nach  gutem  alten  Usus  der  Erdélyer 
folgte  auch  Julius  Pungur  dem  Beispiele  von 
Cserey,  Páriz-Pápai,  Bod,  Bolyay  und  anderen, 
begab  sich  behufs  Vervollkommnung  nach 
dem  Auslande  und  bezog  für  das  Schuljahr 
1866/67  die  theologische  Fakultät  der  Uni- 
versität Marburg,  wo  er  die  Vorlesungen  der 
Professoren  Henke,  Heppe,  Ranke  und  Langen- 
beck hörte  ;  er  schloss  sich  jedoch  besonders 
Professor  Henke  an,  von  dem  er  das  Absolu- 
torium  erhielt: 

„Herr  Kand.  theol.  Julius  Pungur  aus  Sie- 
benbürgen hat  im  Winter  1866/67  meine  Vor- 
lesungen über  neuere  und  neueste  Geschichte 
der  Kii'che  und  in  diesem  Sommer  meine 
Vorträge  zur  Einleitung  in  das  theologische 
Studium,  sowie  die  über  die  ältere  Kii-chen- 


m 


az  egyetem  könyvtárának  használatával  tanú- 
jelét adta  a  históriai  és  theologiai  tanulmányok 
ii'ánt  táplált  élénk  érdeklődésének,  a  mikről 
—  a  hazájában  való  pályafutása  iránti  leg- 
jobb kivánataimmal  —  örömmel  tanúságot 
teszek.  Marburg  llesszenben,  1867  augusztus 
6-án.  Dr.  Henke  Ernő  L.  Th.,  a  theologia 
uyilv.  rendes  tanára  és  első  könyvtárnok." 


Mielőtt  PuNGUK  GvuLÁ-t  további  pályáján  el- 
kisérnők,  álljon  itt,  hogy  legkedvesebb  taná- 
rának a  nagytudású  Szabó  JózsEi.-et  vallotta, 
ki  a  jobb  tanítványokat  maga  mellé  vette  és 
különösen  idegen  nyelvekre  oktatta.  Itt  sze- 
rezte meg  PuNGUR  nyelvismeretének  alapjait, 
a  latin  mellé  a  franczia,  angol  és  német  nyel- 
vet, a  minek  később  nagy  hasznát  látta. 


A  nagyenyedi  papi  oklevéllel  és  a  marburgi 
ajánlattal  kezében,  Pungur  Gyula  reálépett  a 
legtöbb  erdélyi  ref.  theologus  kezdő  kenyér- 
pályájára :  nevelő  lett. 


így  1868-ban  az  erdélyi  Mezőség  egyik 
főbb  falujában,  Mező-Záhon,  ábránfalvi  Ugrón 
Sándor  házánál  találjuk,  hol  a  ház  három 
gyermekét,  Sándort,  Ilonát  és  a  tehetséges 
Istvánt*  neveli  és  az  1870-ik  év  végéig  marad. 
Mezö-Záhon  az  Ugrón  háznál  ismerkedett 
meg  Schimmer  GABRiEi,LÁ-val,  a  nagyműveltségű 
nevelőnővel,  kivel  1870  deczember  26-án 
házasságra  lépett.  Nagyon  természetes,  hogy 
most  már  komolyan  meg  kellett  állapodni  és 
valahol  házi  tűzhelyet  alapítani. 


Úgy  látszik,  hogy  a  Wesselényi  bárók  be- 
folyásarévén Szilágynagyfalu  hívta  megPuNGUR-t 
papjának,  hol  állását  1871-ben  foglalta  el  és 
1877-ig  maradt,  a  midőn  is  ugyanez  év  novem- 
ber 7-én  a  zilahi  polgári  iskolában  ideiglenes 
minőségben,  1880-ban  pedig  rendes  tanító  lett, 
azon  az  alapon,  hogy  1879  június  30-án  a 
nyelvtudományok  köréből  polgári  iskolai  tanító- 
képesítést  szerzett. 

*  E  tanítványai  közül  csak  a  legifjabb,  Ugrón 
István  él  és  kiváló  tagja  a  diplomacziai  karnak. 

H.  0. 


geschichte  mit  vorzüglichem  Fleisse  besucht, 
und  mii-  auch  sonst  durch  seine  Benutzung 
der  Universitätsbibliothek  Proben  seines  ernsten 
Interesses  für  historisch-theologische  Studien 
gegeben,  was  ich  ihm  mit  Vergnügen  und 
mit  deu  besten  Wünschen  für  seine  fernere 
Laufbahn  in  seiner  Heimat  bezeuge.  Marburg 
in  Hessen,  6.  August  1867.  Dr.  Ernst  L.  Th. 
Henke,  ord.  Professor  der  Theologie  und  erster 
BibUothekar". 

Bevor  wir  Julius  Pungue  auf  seinem  ferneren 
Lebenslaufe  weiterbegleiten,  soll  hier  angeführt 
werden,  dass  er  als  seinen  liebsten  Lehrer 
deu  hochgelehrten  Josef  Szabó  anerkannte, 
der  die  besseren  Schüler  um  sich  versammelte 
und  dieselben  besonders  in  fremden  Sprachen 
unterrichtete.  Hier  erwarb  sich  Pungue  die 
Grundlagen  seiner  Sprachenkenntnis,  neben 
der  lateinischen  die  deutsche,  englische  und 
französische  Sprache,  was  ihm  später  sehr 
zum  Nutzen  gereichte. 

Mit  dem  Priesterdiplom  von  Nagyenyed  und 
mit  der  Empfehlung  von  Marburg  in  der  Hand 
betrat  Julius  Pungue  die  erste  Broterwerbs- 
Laufbahn  der  meisten  reformierten  Theologen 
in  Erdély  :  er  wurde  Erzieher. 

So  finden  wir  ihn  anno  1868  in  Mezőzáh, 
einem  Hauptflecken  der  Erdélyer  Mezőség, 
im  Hause  des  Alexander  von  Uoron  zu  Ábrán- 
falva als  Erzieher  der  drei  Kinder  des  Hauses, 
nämlich  Alexanders,  Ilonas  und  des  talent- 
vollen Stephau,*  wo  er  dann  bis  Ende  des 
Jahres  1870  verblieb.  In  Mezőzáh,  im  v.  Ugron- 
scheu  Hause  wurde  er  mit  Gabrielle  Schimmer, 
der  hochgebildeten  Erzieherin  bekannt,  mit 
der  er  sich  am  26.  Dezember  1870  ver- 
ehelichte. Ganz  natürlich  rausste  nun  schon 
ernst  daran  gedacht  werden,  irgendwo  einen 
eigenen  Herd  zu  gründen. 

Wie  es  scheint,  wurde  Pungue  durch  deu 
Einfluss  der  Barone  von  Wesselényi  nach 
Szilágynagyfalu  als  Pfarrer  berufen,  welche 
Stelle  er  anno  1871  antrat  und  bis  1877 
behielt,  worauf  er  am  7.  November  desselben 
Jahres  an  der  Bürgerschule  zu  Zilah  proviso- 
rischer, anno  1880  aber  ordentlicher  Lehrer 
wurde  u.  zw.  auf  Grund  des  am  30.  Juni 
1879  aus  den  Sprachwissenschaften  erwor- 
benen Lehrerdiploms  für  Bürgerschulen. 

"  Von  diesen  seinen  Schülern  ist  nur  der  jüngste 
am  Leben,  Stephan  von  Ugron,  ein  hervorragendes 
Mitglied  des  Diplomatcnkorps.  0.  H. 

I* 


IV 


úgy  látszott,  hogy  Zilah  lesz  Pongue  Gyula 
váiidorlásáiiiik  vóijsö  úlloniása.  Innen  1885-től 
18S8-ig  kijárogiitütt  Görcsönbo  Wekhki.knyi 
Miklós  báróhoz  nevelni  és  annyira  megfelelt, 
hogy  a  báró  az  utódokat  mindig  Pungur  sjjeczialis 
tanácsa  alapján  nevc^zte  ki  ;  szóval  Pungur 
ekkor  elemében  van,  mert  a  gyermeknevelés 
valóságos  szenvedélye  volt.  Nagyon  megked- 
velte a  Szilágyságot  és  annak  fővárosában, 
Zilalion  gondolt  állandó  fészekrakásra,  külö- 
nösen a  mióta  leánygyermek  ékesítette  a  családi 
kört  :  kis  házat  és  kertet  vett. 


De  hovatovább  mindijikább  érezni  kezdte  a 
hivatás  terhét;  nem  mintha  a  nevelői  pályá- 
tól elidegenedni  kezdett  volna,  hanem  mert 
a  jelentkező  tüdőtágulás  a  tanterem  romlott 
levegőjével  szövetkezve,  mind  nehezebbé  tette 
a  tanítást.  Ritkán  váltott  leveleiben  ez  a  baj 
volt  az  állandó  panasz  tárgya. 


A  mikor  a  Magyar  Ornithologiai  Központ 
1894-ben  életre  kelt  és  erőteljesen  fejlődni 
kezdett,  megemlékeztem  Pungur  Gyula -ról, 
képességeiről,  de  panaszairól  is.  A  mint  ez 
alább  tüzetesebben  is  el  lesz  mondva,  isme- 
retségünk még  1868-ból  származott,  a  midőn 
én  Mező-Záhon  a  madarak  vonulását  figyeltem 
és  annak  bevégződésével  az  entomologiára 
tértem,  ő  pedig  az  Ugrón  háznál  nevelő  volt. 


Gróf  Cbáky  Albin  akkori  közoktatásügyi 
minister,  ki  a  Magyar  Ornithologiai  Közpon- 
tot tervezetem  alapján  életre  keltette,  előter- 
jesztésemre PüNGUK  Gyulá-í  szolgálattételre  be- 
rendelte, adván  neki  oly  személyes  pótlékot, 
mely  akkor,  1896-ban,  a  fővárosban  való  meg- 
élhetést lehetővé  tette. 

PuNQuit  az  őt  jellemző  körültekintéssel  és 
óvatossággal  hozzálátott  a  M.  0.  K.  adminisz- 
tratiójának  berendezéséhez  és  minthogy  az  inté- 
zet folyóirata,  a  két  nyelven  kiadott  „Aquila", 
a  külföldről  sok  csereviszonyt  teremtett,  Pungur 
kitűnő  hasznát  vette  nyelvismeretének  ;  éppen 
úgy  vette  hasznát  az  intézet  felszaporodott, 
polyglott  könyvtárának  rendezésénél  is. 


Es  schien,  dass  Zilah  die   Endstation   der 

Wanderungen  Julius  Pungtob  sein  wird.  Von 
hier  aus  machte  er  in  den  Jahren  1885  bis 
1888  Ausflüge  nach  Görcsön  zum  Baron 
Nikolaus  von  Wesselényi  als  Erzieher  und  ent- 
sprach als  solcher  dermassen,  dass  der  Baron 
seine  Nachfolger  immer  speziell  auf  Puxgurs 
Rat  ernannte  ;  mit  einem  Worte,  Pungur  war 
damals  in  seinem  Element,  da  das  Erziehen 
von  Kindern  bei  ihm  eine  wahre  Leidenschaft 
war.  Die  Szilágyság  hatte  er  sehr  liebgewon- 
nen und  gedachte  in  der  Hauptstadt  dersel- 
ben, in  Zilah  sein  ständiges  Heim  zu  gründen, 
besonders  seitdem  eine  Tochter  den  Familien- 
kreis schmückte  :  er  kaufte  ein  kleines  Haus 
mit  Garten. 

Doch  begann  er  stets  mehr  und  mehr  die 
Schwierigkeiten  seines  Berufes  zu  fühlen  ; 
nicht  als  ob  er  sich  dem  Lehrerberufe  ent- 
fremdet hätte,  sondern  weil  sein  beginnendes 
Asthma  im  Verein  mit  der  verdorbenen  Luft 
des  Lehrsaales  ihm  das  Lehren  immer  schwe- 
rer machte.  In  seinen  selten  gewechselten 
Briefen  war  dieses  Übel  der  Gegenstand  seiner 
ständigen  Klage. 

Als  im  Jahre  1894  die  Ungarische  Ornitho- 
logische  Zentrale  ins  Leben  gerufen  wurde 
und  sich  kräftig  zu  entwickeln  begann,  ge- 
dachte ich  Julius  Püngurs,  seiner  Fähigkeiten, 
aber  auch  seiner  Klagen.  Wie  es  weiter  unten 
eingehender  erörtert  wird,  stammte  unsere 
Bekanntschaft  aus  dem  Jahre  1868,  als  ich  in 
Mezőzáh  den  Vogelzug  beobachtete  und  nach 
Beendigung  desselben  zur  Entomologie  über- 
ging, er  aber  im  Ugronschen  Hause  Erzieher  war. 

Graf  Albin  von  Csâky,  damaliger  Minister 
für  Kultus  und  Unterricht,  der  die  Ungarische 
(Jrnithologische  Zentrale  auf  Grund  meines 
Planes  ins  Leben  gerufen  hatte,  liess  Julius 
PuNöUR  auf  meine  Eingabe  zur  Dienstleistung 
einberufen  und  mit  einer  solchen  Dienst- 
zulage versehen,  welche  damals,  anno  1896, 
das  Leben  in  der  Hauptstadt  ermöglichte. 

Pungur  begann  mit  der  ihm  eigenen  Um- 
sicht und  Vorsicht  die  Administration  der 
U.  0.  Z.  einzurichten,  und  als  die  Zeit- 
schrift des  Institutes,  die  in  zwei  Sprachen 
erscheinende  „Aqiula"  mit  dem  Auslände 
grossen  Schriftentausch  begann,  gereichte  ihm 
seine  Sprachkenntnis  zu  gTossem  Nutzen, 
ebenso  bei  der  Ordnung  der  stark  angewach- 
senen polyglotten  Bibliothek. 


A  midőn  az  intézett  az  Ornitholo<;ia  oeco- 
noniica  hathatósabb  mívelése  végett  a  vallás- 
és  közoktatás  ügyköréből  a  földmivelésibe 
helyeztetett  át,  ez  Fuxglr  GYci,Á-t,  ki  az  előbbi 
niiniszterium  listáin  tartatott  nyilván,  összes 
szerzett  jogaival  együtt  átvette,  fájdalom  azon- 
ban, meghagyta  a  „szolgálattételre  beosztott 
tanár"  viszonyában,  sőt  a  vallás-  és  közok- 
tatásüg}i  miniszterinm  listáiban  is,  a  mi  utóbb 
sok  kellemetlenséget,  sőt  igazságtalanságot 
is  szült  és  nagj'on  reáhatott  Pingur  érzékeny 
lelkületére.  A  helyzet  odafajult,  hogy  utóbb 
egj'ik  főhatóság  sem  tekintette  teljesen  a 
magáénak  és  így  a  jól  megérdemelt  előmene- 
telből is  kimaradt.  Igaz,  hogy  baja  legutóbb 
a  tüdővész  legsiUyosabb  alakját  öltötte  magára, 
de  kétségtelen  az,  hogy  a  súlyos  lelki  ráz- 
kódtatás  siettette  a  véget.  Ezt  a  véget,  mely 
nincs  hiján  a  tragikus  elemnek,  az  a  körül- 
mény enyhítette  némileg,  hogy  a  midőn  már 
ágynak  dőlt  és  a  szótól  orvosilag  el  volt  tiltva, 
átnyújthattam  neki  tiszttársai  és  barátai  jelen- 
létében a  titkárrá  való  kinevezésről  szóló 
okmányt,  avval  az  oklevéllel  együtt,  a  mely 
Darányi  miniszter  aláírásával  megerősítve,  a 
M.  0.  Központ  tiszteleti  tagjává  avatta. 


Ugjancsak  e  miniszter  jó  szíve  tette  lehe- 
tővé, hogy  Dalmácziába,  Zelenikába  mehessen. 
Az  eredményt  már  tudjuk. 

El  lehet  mondani,  hogy  Punour  Gyula  élet- 
pályáját, ügy,  a  mint  itt  vázlatosan  adva  van, 
kisebb-nag}'obb  változatossággal  száz  meg  száz 
ev.  református  theologus  futotta  meg  a  múlt- 
ban és  futja  meg  a  jelenben  is  és  így  nincs 
benne  semmi  különös. 


De  PuNGUR  Gyula  egész  fejjel  kimagas- 
lott a  színből,  nem  mint  egyházának,  hanem 
mint  a  szabad  természet  templomának  föl- 
szentelt papja,  kinek  külön  ékessége  a  nem- 
zet nyelvének  forró  szeretete  volt. 

Ez  pedig  így  jött.  Jlint  1868-ban  az  Erdélyi 
Múzeum  conservatora  —  tulajdonképpen  pedig 
Brassai  S.ámuel  amnuinuensise  —  a  madár- 
vonulás  második   m eg-figy élésére   Mező-Záiiot 


Als  das  Institut  behufs  intensiverer  Förde- 
rung der  Ornithologia  oeconomica  von  dem 
Ministerium  für  Kultus  und  Unterricht  in  das 
für  Ackerbau  überging,  wurde  Julius  Puxgur. 
der  in  den  Listen  des  früheren  Ministeriums 
in  Evidenz  gehalten  wurde,  mit  sämtlichen 
bisher  erworbenen  Rechten  von  diesem  über- 
nommen, leider  aber  in  dem  bisherigen  Ver- 
hältnisse als  „zur  Dienstleistung  einberufener 
Professor"  und  in  den  Listen  des  Ministeriums 
für  Kultus  und  Unterricht  belassen,  was  spä- 
ter Quelle  \-ieler  Unannehmlichkeiten,  sogar 
Ungerechtigkeiten  wurde  und  auf  das  em- 
pfindliche Gemüt  Püngurs  stark  einwirkte. 
Die  Lage  artete  später  dahin  aus,  dass  ihn 
keines  der  beiden  Ministerien  so  recht  für 
eigen  hielt  und  er  infolgedessen  auch  von  dem 
redlich  verdienten  Avancement  wegfiel.  Es 
ist  wahr,  dass  sein  Übel  in  letzter  Zeit  in 
die  schwerste  Form  der  Lungenschwindsucht 
überging,  doch  ist  es  unzweifelhaft,  dass  die 
schwere  Gemütserschütterung  das  Ende  be- 
schleunigte. Dieses  Ende,  welches  nicht  ohne 
tragische  Momente  ist,  wurde  dadurch  eini- 
germassen  gemildert,  dass  ich  ihm,  als  er 
schon  bettlägerig  wurde,  und  ihm  das  Sprechen 
ärztlich  verboten  war,  in  Gegenwart  seiner 
Amtskollegen  und  Freunde  das  Ernennungs- 
dekret zum  Sekretär,  sowie  das  Diplom  über- 
gab, welches  durch  die  Unterschrift  des  Mi- 
nisters VON  Darányi  bekräftigt,  ihn  zum  Ehren- 
mitgliede  der  U.  0.  Zentrale  erhob 

Die  Gutherzigkeit  des  nämlichen  Ministers 
ermöglichte  es  ihm  nach  Zelenika  in  Dalmatien 
zu  gehen.  Das  Ende  ist  bekannt. 

Es  kann  ausgesprochen  werden,  dass  der 
Lebenslauf  Julius  Pits-gurs,  so  wie  derselbe 
hier  skizziert  wurde,  in  der  Vergangenheit 
von  Hunderten  und  Hunderten  ev.  reformier- 
ten Theologen  mit  grösseren  oder  kleinereu 
Varianten  in  der  gleichen  Weise  durchgemacht 
wurde  und  auch  noch  jetzt  erlebt  wird,  so 
dass  darin  nichts  Besonderes  ist. 

Julius  Pungue  ragte  jedoch  einen  ganzen 
Kopf  hoch  über  dieses  Niveau,  nicht  als 
Priester  seiner  Konfession,  sondern  jener  der 
freien  Xatur,  dessen  besondere  Zierde  noch 
die  heisse  Liebe  zur  Sprache  seiner  Nation  war. 

Und  dies  kam  so.  Als  damaliger  Konser- 
vator des  Erdélyer  Museums  —  in  Wirklichkeit 
jedoch  Amanuensis  von  Samuel  Brassai  —  er- 
wählte ich  i.  J.  1868  als  Zentralstation  der  zwei- 


VI 


választottam  központi  állomásul  és  a  záhi 
nagy  tó  gátjánál  be  is  vonultam  teljes  föl- 
szereléssel egy  közönséges,  náddal  fedett 
\áskóba.  Az  illem  úgy  hozta  magával,  hogy 
tisztelkedjeni  az  Ugrón  udvarban,  hol  finom 
műveltség  várt  reám  és  úgy,  a  mint  czéljai- 
mat  előadtam,  rendkívüli  figyelmet  tapasztal- 
tam. Jelen  volt  a  nevelő,  Pungur  Gyula  is,  ki 
le  nem  vette  szemét  rólam,  feszült  figyelem- 
mel hallgatott  s  a  midőn  távoztam,  elkisért. 
Útközben  bevallotta,  hogy  előadásom  a  leg- 
nagyobb mértékben  hatott  reá  és  boldog  volna, 
ha  a  megfigyelésben  részt  vehetne  ;  de  hamar 
belátta,  hogy  ez  nevelői  kötelességének  el- 
hanyagolása  nélkül    teljes  lehetetlenség  volt. 


A  madárvonulás  bevégeztével  az  entomolo- 
giára  tértem  át.  A  múzeum  érdeke  úgy  kivánta, 
hogy  az  Orthopterákat  vegyem  elő.  Az  1868-ik 
és  a  következő  évben  az  Orthopterák  minden 
faja  úgyszólván  tömegesen  fordult  elő  az 
erdélyi  részekben  ;  megkerültek  ebben  az  idő- 
ben már  kétségbevont  fajok  is,  így  a  Steno- 
bothrus  pullus,  Philippi,  mely  egyetlen  gyűj- 
teményben sem  volt  találhati')  és  csupán  le- 
írása volt  meg  ;  ezt  a  Hargitán  nagy  számban 
szereztem. 


Mezö-Záhon  egyetlen  kis  terjedelmű  ponton 
előkerült  az  akkori  „Gry Ilus  burdigalensis" 
tücsökfaj  és  egyebek. 

A  mint  csak  szerit  tehette,  Punour  elkisért 
és  gyűjteni  kezdett.  Mindjárt  látható  volt, 
hogy  nem  szaladgáló,  hanem  figyelő  gyűjtő 
válik  belőle.  Minden  szavamra  élesen  figyelt 
és  jegyezni  kezdett.  Megfogadta  szavamat, 
mely  az  volt,  hogy  valamely  élesen  meghatá- 
rolt alakcsoporttal  foglalkozzék  tüzetesen,  álla- 
pítsa meg  tüzetesen  alaki  és  biológiai  tulaj- 
donságait, majd  lesz  alkalom,  hogy  az  iro- 
dalommal egybevesse.  Mert  hát  irodalom  és 
mi!  honnan  vegyük?  mikor  magának  az  erdélyi 
múzeumnak  különben  gazdag  könyvtárában 
alig  volt  a  kor  színvonalán  áUó  természet- 
rajzi könj^ve,  rendeki'e  vonatkozó  specziális 
éppen  egy  sem!  Még  Linné  rendszere  sem 
volt  meg.  Magara  is  ügy  tettem,  hogy  Linné 


ten  Beobachtung  des  Vogelzuges  Mezőzáh,  wo 
ich  mich  dann  auch  ganz,  eingerichtet  in  einer 
gewöhnlichen  rohrbedeckten  Hütte  am  Damme 
des  grossen  Sees  von  Záh  niederliess.  Die 
Etikette  brachte  es  mit  sich,  dass  ich  im 
Ugronschen  Hofe  meine  Aufwartung  machte, 
wo  mich  feine  Bildung  erwartete,  und  so  wie 
ich  mein  Vorhaben  erklärte,  aussergewöhn- 
liche  Aufmerksamkeit  fand.  Der  Erzieher, 
Julius  Pungur  war  auch  zugegen  ;  er  wandte 
kein  Auge  von  mir  ab,  hörte  mir  mit  gespann- 
ter Aufmerksamkeit  zu,  und  begleitete  mich, 
als  ich  mich  entfernte.  Unterwegs  gestand  er 
mir.  dass  mein  Vortrag  auf  ihn  ausserordent- 
lich einwirkte,  und  dass  er  glücklich  wäre, 
wenn  er  an  der  Beobachtung  teilnehmen 
könnte  ;  er  sah  jedoch  bald  ein,  dass  dies 
ohne  Versäumnis  seiner  Pflichten  als  Erzieher 
absolut  unmöglich  war. 

Mit  Beendigung  des  Vogelzuges  überging 
ich  zur  Entomologie.  Das  Interesse  des 
Museums  brachte  es  mit  sich,  dass  ich 
die  Orthopteren  vornehmen  musste.  Im  Jahre 
1868,  sowie  im  folgenden  kamen  fast  sämt- 
liche Orthopteren  sozusagen  massenhaft  in 
Erdély  vor  ;  es  wurden  zu  dieser  Zeit  auch 
solche  Arten  voi-gefunden,  welche  schon 
bezweifelt  wurden,  so  Stenobothrus  puUus, 
Philippi,  vrelche  in  keiner  Sammlung  auf- 
zufinden war,  und  von  welcher  nur  die  Be- 
schreibung verblieb  ;  diese  erbeutete  ich  in 
der  Hargita  in  grosser  Anzahl. 

In  Mezőzáh  wurde  auf  einer  einzigen  Stelle 
von  geringer  Ausdehnung  die  damalige  Grillen- 
art „Gryllus  burdigalensis"  gefunden  und 
Anderes. 

So  oft  er  nur  konnte,  begleitete  mich  Pungur 
und  begann  zu  sammeln.  Es  war  sofort  er- 
sichtlich, dass  kein  herumhastender,  son- 
dern ein  beobachtender  Sammler  aus  um 
werden  wird.  Er  passte  scharf  auf  jedes  meiner 
Worte  auf  und  begann  zu  notieren.  Er  folgte 
meinem  Rate,  und  der  war,  sich  mit  einer 
schaifbegrenzten  Formengruppe  eingehend  zu 
befassen,  die  morphologischen  und  biolo- 
gischen Eigenschaften  derselben  eingehend 
zu  bestimmen,  zur  Vergici chnng  mit  der  Lit- 
teratur  wird  sich  ja  auch  Gelegenheit  bieten. 
Denn  Litteratui'  und  wir  !  Woher  nehmen?  Wo 
doch  selbst  in  der  ansonst  reichen  Bibliothek 
des  Erdélyer  Museums  kaum  ein  auf  dem 
Niveau  der  Zeit  stehendes    naturhistorisches 


vn 


szabályait  máshonnan  tudva,  azokhoz  alkal- 
mazkodtam, de  a  megkülönböztetéseket  érzé- 
kem alapján  mag'am  határoztam  meg,  egj'előre 
neveket  sem  adva  a  fajoknak.  Kemény,  de 
jó  iskola.  Erre  oktattam  levelekben  PuNOüR-tis. 


PüNGüR  a  Gryllidákat  —  tücsköket  —  válasz- 
totta ;  figyelt,  leírogatott  és  rajzolt.  A  mikor 
1869  nyarán  látogatást  tettem  Mező-Záhon,  a 
nevelő  szobája  ablakaiban  már  apró  kalitkák 
voltak,  fenekükön  földréteg,  a  melyből  füvek 
keltek  és  a  fűszálak  között  vígan  szaladgáltak 
a  tücsökfajok:  a  nagy  mezei  tücskön  kezdve 
az  apróka  Nemobius  fajokig.  És  szólt  a  czir- 
pelés,  melyet  Pungur  éles  hallásával  felfogott 
és  saját  rendszere  szerint  „kottázott".  Az 
Ugronok  egész  úri  háza  nemcsak  tűrte  ezeket, 
hanem  g}öny őrködött  benuök !  Bizonyos  volt 
immár,  hogy  Pungur  hűségesen  kitart. 


De  még  másra  is  biztattam  és  reá  is  vettem. 
Kimondhatatlanul  bántott  az  az  —  állítólag 
—  „magyar  tudományos  nyelv",  a  mely  akkor 
a  természetrajzi  irodalomban  uralkodott  és 
minden  ép  nyelvérzékkel  bíró  embert  meg- 
gyötört, sokakat  elundorított,  az  oktatás  terén 
pedig  kimondhatatlan  nagy  kárt  okozott. 


A  feladat  az  volt,  hogy  vissza  kell  térni  a 
nyelv  ősforrásához,  a  nép  nyelvéhez,  annak 
természetrajzi  szókincsét  össze  kell  gyűjteni 
és  e\Tei  kell  kiszorítani  a  nyelvújítók  anyagát  ; 
ha  nem  is  jut  minden  alakra,  minden  foga- 
lomra népies  magyar  szó,  az  nem  baj,  mert 
a  gyűjtött  népies  alak  megnyilatkoztatja  a 
nyelv  szellemét  és  megjelöli  az  utat,  a  mó- 
dot az  alkotásra,  mely  a  nyelv  szellemének 
megfelel. 


PuNGUE  Gyula  a  népnyelv  természetrajzi, 
különösen  állattani  anyagának  gyűjtéséhez 
hozzáfogott  1868ban  és  folytatta  a  gyűjtést 
1907-ig,  tehát , közel  negyven  évig;  az  utóbbi 
időben  már  rendezgetve  az  anyagot,  küzködve 
a  formával,  a  melyet  a  nagy  tömegnek  adnia 


Werk  zu  finden  war,  speziell  über  die  Ord- 
nungen aber  nicht  ein  einziges  1  Ich  selbst 
machte  es  auch  so,  dass  ich  mich  an  die 
Linnéschen  Regeln,  welche  ich  von  andersher 
kannte,  hielt,  die  Unterschiede  jedoch  nach 
meinem  Gefühle  selbst  durchführte,  ohne  aber 
noch  vorläufig  den  Arten  auch  Namen  zu  ver- 
leihen. Eine  harte,  aber  gute  Schule.  Brieflich 
belehrte  ich  auch  Punguk  in  diesem  Sinne. 

Pungur  wählte  die  Grylliden;  er  beobachtete, 
beschrieb  und  zeichnete.  Als  ich  im  Sommer 
1869  einen  Besuch  in  Mezőzáh  machte,  waren 
in  den  Fenstern  des  Erzieherzimmers  schon 
kleine  Terrarien  zu  finden,  auf  dem  Boden 
derselben  eine  Erdschichte,  aus  welcher  Gräser 
entsprossten  und  zwischen  den  Grashalmen 
liefen  lustige  Grillen  herum:  von  der  grossen 
Feldgrille  angefangen  bis  zu  den  kleinen 
Nemobius-Arten.  Allgemeines  Zirpen,  welches 
Pungur  mit  scharfem  Gehör  auffing  und  nach 
seinem  eigenen  System  auch  in  Noten  nieder- 
legte. Das  ganze  Ugronsche  Herrenhaus  zeigte 
alldem  gegenüber  nicht  nur  Duldung,  sondern 
fand  seine  Freude  daran  !  Mithin  war  es  nun 
sicher,  dass  Pungur  getreu  aushalten  wird. 

Doch  spornte  ich  ihn  auch  noch  zu  ande- 
rem an  und  konnte  ihn  auch  dazu  bewegen. 
Eine  unaussprechliche  Pein  war  mh-  die  — 
angebliche  —  „ungarische  wissenschaftliche 
Sprache",  welche  damals  in  der  naturhisto- 
rischen Literatur  herrschte  und  Jedermann, 
der  ein  gesundes  Sprachgefühl  hatte,  peinigte, 
viele  anekelte,  auf  dem  Gebiete  des  Unterrich- 
tes aber  unaussprechlichen  Schaden  anrichtete. 

Die  Aufgabe  war,  zurückzukehren  zur  Ur- 
quelle der  Sprache,  zur  Sprache  des  Volkes, 
den  naturhistorischen  Wortschatz  derselben 
zu  sammeln  und  damit  das  Materiale  der 
Neológén  zu  verdrängen  ;  wenn  es  auch  nicht 
für  jede  Form,  für  jeden  Begrifl'  ein  volks- 
tümliches Wort  gibt,  so  schadet  das  noch 
nicht,  indem  das  gesammelte  volkstümliche 
Materiale  den  Geist  der  Sprache  offenbart  und 
den  Weg  und  die  Art  und  Weise  zu  solchen 
Schöpfungen  bezeichnet,  welche  dem  Geist 
der  Sprache  entsprechen. 

Julius  Pungur  begann  das  Sammeln  des 
naturhistorischen,  besonders  des  zoologischen 
Materiales  der  Volkssprache  im  Jahre  1868 
und  setzte  dasselbe  bis  1907  fort,  also  nahezu 
40  Jahre  lang  ;  in  letzterer  Zeit  ordnete  er 
schon  das  Materiale,   mit  der  Form    ringend. 


vin 


kell,  lionv  könnyön  kezolve,  biztosan  adjon 
felvilágosítást  ;  a  fonna  mutatványát  alább 
meg  fogjuk  ismerni. 

PuNGUR  Gyui.a  gyűjtött  a  Székelyföldön,  de 
leginkább  a  nyelvileg  oly  színes  Szilágyság- 
ban, azokivül  az  Alföldön  és  felhasználta  a 
tanítók  körében  szerzett  összeköttetéseit  is. 
Az  ősfoglalkozások  körében  engem  is  támo- 
gatott. 

Szilágynagyfalusi  lelkész  korában  felbiz- 
tattam arra  is,  tegyen  ajánlatot  a  kir.  magyar 
Természettudományi  Társulatnak  a  Gryllidák 
monograjihiájának  megírására,  a  mi  vélemé- 
nyem alapján  elfogadtatott.  A  munka  érdeké- 
ben ka{)ott  a  társulattól  útisegélyt  is,  mely 
lehetővé  tette,  hogy  Bécsbe  menve  használja 
föl  Brunner  de  Wattenwyl  \ilágliíi'ü  gyűjtemé- 
nyét. Ekkor  hasonlította  össze  fajait  a  klasszikus 
gyűjtemény  alakjaival,  megállapodott  a  rend- 
szerben és  megírta  müvét,  melyhez  bő  franczia 
kivonatot  csatolt,  a  melyet  hitvesével  együtt 
szerkeztett.  A  műhöz  tartozó  rajzok,  kevésnek 
kivételével,  mind  Pungur  Gyula  kezétől  valók 
és  finom  formaérzéleől  tanúskodnak. 


A  Magyar  Ornithologiai  Központhoz  kerülve, 
itt  nemcsak  az  adminisztrácziót  és  könyvtári 
teendőket  végezte,  hanem  teljesen  önszántá- 
ból és  önállóan  hozzáfogott  az  1898-iki  nagy 
fecskemegfigyelés  őszi  adatainak  rendszeres 
feldolgozásához  is.  Az  őt  kiválóan  jellemző  szí- 
vóssággal be  is  végezte  a  munkát,  megalkotva 
az  őszi  vonulás  feldolgozásának  klasszikus 
mintáját.  Ez  a  mű  19ü5-ben,  a  I^'-ik  nemzet- 
közi ornithologiai  congressuson,  Londonban 
volt  bemutatva. 


Irodalmi  jegyzéke,  mely  alább  következik, 
szépen  jellemzi  Pdngur  Gyula  törekvését:  a 
természetrajz  terén  maradandó  becsű  szak- 
munkák alkotása  mellett,  a  természetrajzi  is- 
mereteket széles  körben  is  terjeszteni,  meg- 
kedveltetni; mind  a  kettő  nemzeti  művelődé- 
sünk valóban  és  ma  is  közszüksége. 

Elete    főművének,    életczélnak    azonban    a 


welche  man  der  grossen  Masse  geben  sollte, 
um  leicht  und  sicher  Aufschluss  erhalten  zu 
können  ;  ein  Muster  für  diese  Form  ist  weiter 
unten  zu  finden. 

Jui-ros  Pungur  sammelte  im  Székelyföld, 
hauptsächlich  aber  in  der  sprachlich  so  far- 
benreichen Szilágyság,  ausserdem  in  der  gros- 
sen Tiefebene,  und  benützte  dabei  auch  seine 
im  Kreise  der  Lehrer  erworbenen  Verbindun- 
den.  In  den  „  Urbeschäftigungen"  wurde  auch 
ich  von  ihm  unterstützt. 

Zu  der  Zeit,  als  er  in  Szilágynagj'falu  Pfarrer 
war,  ermunterte  ich  ihn  auch  dazu,  der  königlich 
ungarischen  Naturwissenschaftlichen  Gesell- 
schaft einen  Vorschlagfür  eine  Monographie  der 
Grjdliden  zu  machen,  welcher  auf  meinen  An- 
trag auch  angenommen  wurde.  Für  die  Arbeit 
bekam  er  von  der  Gesellschaft  auch  eine  Reise- 
unterstützung, welche  es  ihm  ermöglichte,  nach 
Wien  zu  gehen,  um  die  weltberühmte  Samm- 
lung Brunner  von  Wattenwy-ls  zu  Studieren. 
Hier  verglich  er  seine  Arten  mit  den  Formen 
der  klassischen  Samndung,  bestimmte  das 
System  und  schrieb  dann  sein  Werk,  welchem 
ein  reichlicher  Auszug  in  französischer  Sprache 
beigefügt  wurde,  welchen  er  mit  seiner  Gattin 
gemeinsam  ausarbeitete.  Die  Zeichnungen  des 
Werkes  stammen  mit  wenig  Ausnahmen  von 
PüNGüRS  Hand  und  zeigen  feines  Formgefühl. 

Als  er  zur  Ungarischen  Ornithologischen 
Zentrale  kam,  führte  er  hier  nicht  nur  die 
administrativen  und  bibliothekarischen  Arbei- 
ten, sondern  begann  aus  ganz  freiem  Autriebe 
und  selbständig  die  systematische  Bearbeitung 
der  Herbstdaten  der  grossen  Schwalben- 
beobachtung  von  anno  1898.  Mit  der  ihm  im 
höchsten  Grade  eigenen  Zähigkeit  beendigte 
er  auch  diese  Arbeit  und  schuf  damit  ein 
klassisches  Muster  für  die  Herbstzugsbear- 
beitungen. Dieses  Werk  wurde  dem  IV.  inter- 
nationalen Ornithologeu-Kongress  in  London 
vorgelegt. 

Das  Literaturverzeichnis,  welches  weiter 
unten  folgt,  gibt  eine  schöne  Charakteristik 
der  Bestrebungen  von  Julius  Pungur  :  neben 
der  Schöpfung  naturhistorischer  Fachwerke 
von  bleibendem  Werte  die  naturhistorischen 
Kenntnisse  in  den  breiten  Schichten  zu  ver- 
breiten und  beliebt  zu  machen  ;  beide  bilden 
auch  heute  noch  ein  wirkliches  Gemeinbe- 
dürfnis unser  nationalen  Kultur. 

Als  sein  Hauptwerk,  als  Lebensziel  jedoch 


IX 


„Magyar  Állatnevek  Szótára"  czimű  müvét 
szánta  és  arra  készült,  hogy  emberileg  ki- 
merítőt nyújtson.  Arra  készült,  hogy  az  élő 
népnyelv  közvetlenül  gyűjtött  anyagán  kívül 
felhasználja  java  szótáraink,  a  kódexek  és 
az  újabban  napvilágra  került  „szószedetek" 
anyagát  is  és  no  adja  csupán  a  szorosan  vett 
lexikális  részt,  hanem  ])ótolja  meg  az  állat- 
névhez fűződő  folklorisztikai  elemekkel  is, 
hogy  a  műben  a  magyarosság  szelleme  telje- 
sen kibontakozzék. 


Mindazok,  a  kik  liasonb»  irányban  működ- 
tek, tudják,  hogy  a  nevekhez  fűződő  nép- 
nyelvi anyag  a  magyarságnál,  mondhatni  pá- 
ratlan. Ebben  buzog  a  nép  bölcsességének 
élő  forrása,  ebben  nyilatkozik  meg  leginkábl) 
a  legnemesebb  szellemi  sajátosság:  a  találó 
hasonlat,  a  példabeszéd  és  a  legfőbb,  a  nép- 
humor. 

Az  összegyűjtött  népnyelvi  anyag  roppant 
nagy  és  Punour  elég  korán  érezte  meg,  hogy 
azt  fel  kell  dolgoznia  —  forma  dat  esse  rei! 
Hitte  is,  hogy  bírja  —  de  a  sors  másképpen 
döntött  !  Ô  nem  tartozott  a  tüzes,  gyors  mun- 
kások fajához,  a  kiknél  a  gondolat  röpül,  az 
ítélet  villanásszerűen  terem,  a  kettőt  rögzítő 
toll  pedig  sebesen  szárnyal. 


Az  ő  egész  lényében  a  fontolva-kétkedve 
haladó  lassúság  tükröződött  ;  mint  mondani 
szokás,  hármat  előre,  egyet  hátra  lépett,  így 
kitűnt,  hogy  hosszú  időn  át  a  gyűjtésben 
sokat  markolt,  a  feldolgozásban  azonban  keve- 
set szorított,  lényénél  fogva,  de  azért  is,  mert 
ereje  gyorsan  kezdett  hanyatlani  és  utóbb 
fogyton-fogyott. 


Unszolásomra  1905-ben  megállapodott  a 
szótár  berendezése  iránt  és  egy  mutatványt 
állított  össze,  melyet  Szily  Kálmán  és  Zolnai 
Gyula  is  megtekintett  s  a  melyet  ő  kézirat 
gyanánt  utóbb  kiszedetett,  de  szorosan  el- 
titkolt ;  akkor  bemutatta  az  egész  anyagot  is. 
Különösebb  biztatást  azonban  az  anyagiakra 
való  tekintetből  nem   nyert    s    ez   ingadozóvá 

Aquila  XIV. 


bestimmte  er  sein  „Lexikon  Ungarischer  Tier- 
namen" betiteltes  Werk  und  trachtete  men- 
schenmöglich Vollständiges  zu  bieten.  Er  be- 
absichtigte ausser  dem  unmittelbar  gesam- 
melten Materiale  der  lebenden  Volkssprache 
auch  das  Materiale  unserer  wichtigsten  Wör- 
terbücher, Kodices  und  der  in  neurer  Zeit 
ans  Tageslicht  geförderten  Wörtersammlungen 
zu  benutzen,  u.  zw.  nicht  nur  um  den  streng- 
genommenen lexikalisclien  Teil  zu  geben,  son- 
dern auch  mit  folkloristischen  Elementen, 
welche  sich  an  einen  Tiernamen  knüpfen, 
zu  ergänzen,  damit  in  dem  Werke  der  Geist 
des  Ungartums  vollständig  zum  Ausdruck 
gelange. 

Jedermann,  der  in  dem  gleichen  Fache 
arbeitete,  weiss  es,  dass  das  sich  an  die  Namen 
knüpfende  volkssprachliche  Materiale  bei  den 
Ungarn  sozusagen  einzig  dasteht.  Hier  spru- 
delt die  lebende  Quelle  der  Volksweisheit, 
hier  offenbart  sich  hauptsächlichst  tlie  edelste 
Geistestätigkeit  :  das  treffende  Gleichnis,  das 
Sprichwort  und  als  Höchstes,  der  Humor. 

Das  gesammelte  volkssprachliche  Materiale 
ist  enorm  und  Punhur  fühlte  es  früh  genug, 
dass  dies  bearbeitet  werden  muss  —  forma 
dat  esse  rei  !  Er  glaubte  es  auch  bewälti- 
gen zu  können  —  das  Schicksal  entschied 
jedoch  anders  !  Er  gehörte  nicht  zu  den 
feurigen  und  flinken  Arbeitern,  bei  welchen 
die  Gedanken  fliegen,  das  Urteil  blitzartig 
entsteht  und  die,  diese  beiden  fixierende  Feder 
reissenden  Fluges  arbeitet. 

In  seinem  ganzen  Wesen  spiegelte  sich  die 
bedächtig-skeptische  Langsamkeit;  wie  man 
zu  sagen  pflegt,  machte  er  drei  Schritte  vor- 
wärts und  einen  zurück,  so  dass  es  sich 
bald  herausstellte,  dass  er  lange  Zeit  hin- 
durch in  dem  Sammeln  viel,  in  der  Bearbei- 
tung aber  nicht  fest  genug  griff  —  und  zwar 
infolge  seiner  Individualität,  aber  auch  des- 
wegen, weil  seine  Kraft  rapid  erlahmte  und 
später  immer  mehr  entschwand. 

Auf  meinen  Antrieb  kam  er  anno  1905 
die  Einteilung  des  Werkes  betreffend  zum 
Entschluss,  s'tellte  einen  Probetext  zusammen, 
welchen  auch  Koloman  v.  Szily  und  Julius 
Zolnai  einsahen,  und  welchen  er  später  auch  als 
Manuskript  setzen  Hess,  aber  streng  geheim 
hielt  ;  damals  zeigte  er  auch  das  ganze  Mate- 
riale. In  pekuniärer  Hinsicht  erhielt  er  jedoch 
keine  besondere  Aufiminterung  und  dies  machte 

II 


tette.  Én  arra  unszoltam  :  állitson  össze  egy 
jól  nifíiliatárolt  reszt,  p.  o.  az  énekes  mada- 
rakat, én  kiadom  az  „Aquila"  mellett  mint 
tïiiïgelékct,  akkor  majd  hozzászólnak  az  ille- 
tékesek, megltísz  a  módszer,  mire  reá  is  állott. 
De  már  ekkor  a  férfi  megrokkant,  akarat- 
ereje —  testét  követve  —  megtört  és  ezen 
felül  váratlan  csapás  érte,  mely  mintha  vég- 
zett volna  vele.  —  És  mégsem  !  mert  a  szó- 
tár, a  szótár,  melynek  eszméjét  negyven  éve- 
ken által  magában  hordozta,  ápolta,  mely 
egész  valójával  összeforrott,  az  csak  nem 
„maradhat  rendezetlenül  !". 


Mikor  már  a  „facies  Hippocratica"  kiült, 
mikor  már  csak  vánszorgott,  utóbb  ágynak 
dőlt,  mint  a  sivatag  eltikkadt  vándorának  a 
délibáb  vize,  úgy  jelent  meg  szegény  Punqur- 
nak  a  dalmát  Zelenika  —  hátha  ott  még 
erőhöz  juthat,  csak  három  évre  is,  hogy  a 
szótárt  befejezhesse,  —  mind  hiába  I 


A  szótár  anyagát  a  Magyar  Ornithologiai 
Központ  vette  őrizet  alá,  tehát  megvan  ;  de 
hol  és  mikor  akad  az  az  ifjú  munkaerő, 
mely  meghozza  azt  az  áldozatot,  hogy  érvé- 
nyesítse azt,  a  mi  másnak  érdemét  öregbíti? 
hol  és  mikor  akad  üyen  a  mai  korban  !  ? 


De  a  feldolgozás  reményéről  nem  mond- 
hatunk le  és  a  koszorú  mellé,  a  melyet  Punquh 
Gyula  idegenben  domborodó  sirhalniára  tétet- 
tünk, odatűzzük  a  reményt,  hogy  leghőbb  vágya 
mégis  teljesülni  fog,  nem  az  ő  gj'önyörüsé- 
gére,  hanem  a  nemzet  hasznára. 


És  most  következzék  mint  ez  életrajzi  váz- 
lat első  függeléke  az  a  mutatvány,  a  melyet 
PuNGUR  Gyul.\  szóanyagál)ól  a  „Rigó"  szó- 
csoportról összeállított,  kiszedetett  és  gon- 
dozott. 


ihn  schwankend.  Ich  spornte  ihn  dann  dazu 
au.  einen  scharfbegrenzten  Teil,  z,  B,  die 
Singvögel  zusammenzustellen,  welchen  ich 
als  Su])plement  der  „Aquila"  herausgeben 
werde,  die  Methode  wird  ersiciitlich.  worauf 
von  berufener  Seite  geurteilt  werden  kann  ; 
er  nahm  dies  auch  an.  Doch  war  der  Mann 
schon  gebrochen,  seine  Willenskraft  dem 
Körper  folgend,  gelähmt  und  ausserdem  traf 
ihn  ein  unerwarteter  Schlag,  welcher,  wie 
es  schien,  sein  Ende  werden  sollte.  —  Doch 
nicht  !  Weil  das  A\'örterbuch^  das  Wörterbuch, 
dessen  Idee  er  während  40  langer  Jahre  in 
sicli  trug  und  hegte,  welches  mit  seinem  gan- 
zen Sein  mit  verwachsen  war,  kann  doch  nicht 
„ungeordnet  bleiben!" 

Als  er  schon  die  „facies  Hippocratica"  trug 
und  sich  kaum  noch  schleppen  konnte,  später 
bettlägerig  wurde,  erschien  dem  armen  Pungur 
das  dalmatinische  Zelenika  wie  dem  dürstenden 
Wanderer  der  Wüste  das  Wasser  der  Fata 
morgana  :  vielleicht  dass  er  dort  noch  zu 
Kraft  gelangt,  wenn  auch  nur  auf  drei  Jahre, 
damit  er  das  Wörterbuch  beenden  könne  — 
alles  vergebens  ! 

Das  Materiale  des  Wörterbuches  nahm  die 
Ungarische  Ornithologische  Zentrale  in  ihre 
Hut:  es  ist  also  gesichert;  aber  wo  und 
wann  wird  eine  junge  Arbeitskraft  entstehen, 
welche  das  Opfer  bringen  wird,  das  durch- 
zuführen, was  das  Verdienst  des  anderen 
mehrt?  Wo  und  wann  entsteht  eine  solche 
im  heutigen  Zeitalter? 

Doch  wir  entsagen  nicht  der  Hoffnung 
einer  Bearbeitung,  und  neben  den  Kranz, 
welchen  wir  auf  den  im  fremden  Lande  sich 
wölbenden  Grabhügel  Julius  Pungurs  legten, 
richteten  wir  auch  die  Hoffnung  auf,  dass 
sein  heissester  Wunsch  sich  doch  erfüllen 
wird,  zwar  nicht  mehr  zu  seiner  Herzens- 
freude, aber  zum  Nutzen  der  Nation. 


Und  nun  folge  als  ei'stes  Supplement  dieser 
biographischen  Skizze:  der  Probetext,  welchen 
Julius  Pungur  aus  seinem  Wortmateriale  über 
die  Gruppe  (Rigó)  „Drossel",  Turdus  zusam- 
menstellte, setzen  Hess  und  verwahrte. 


ELSŐ  FÜGGELÉK.  —  ERSTES  SUPPLEMENT. 


Kézirat  f/yatiánt 


MUTATVÁNY 

A  KÉSZÜLŐBEN  LEVŐ 

„MAGYAR 
ÁLLATNEVEK  8Z0TÁRAB0L." 


A  „RIGÓ"  SZÓCSOPORTHOZ  TARTOZÓ  ÁLLATNEVEK 
ÉS    EZEK    TÁRSNEVEI 

MEGTOLDVA  HANCxÉRTELMEZÉSEKKEL,  MONDÓKÁKKAL, 

HASONLATOKKAL,   KÖZMONDÁSOKKAL 

ÉS   EGYÉB    SZÓLÁSOKKAL. 


ÖSSZEÁLLÍTOTTA 

PUNGUR   GYULA. 


51^^- 


BUDAPEST. 

HORNYíVNSZKY  VIKTOR  CS.  ÉS  KIR.  UDV.  KÖNYVNYOMDÁJA. 

1UU5. 


li  ÖVI  dît  ÉS  Elv. 


AJ   A  FORRÁSMUNKÁKAT  ILLETŐLEG. 


Aquila  =  Aquila,  a  Magyar  Oniithnloffiai 
K(izp(int  Iblyi'iirata.  Szerk.  Herman  Uttó.  Buda- 
pest. 

Bg:  Szh.  =  Bugát  Pál:  Tormé.szettudományi 
Süóhalmaz.  Budán,  1843. 

BMN.  =  Ballagi  Mór:  Magyar-Német  Szótár. 
Budapest,  1881. 

BMsz.  =  Ballagi  Mór  :  A  Magyar  Nyelv 
Teljes  Szótára.  I.,  II.  R.  Pest,  1873. 

Borsiczky  :  Term.  I.  k.  :  =  Borsiczky  0.  : 
Adatok  a  madarak  népies  elnevezéséhez.  A 
Természet  I.  (1898.)  köt.  XIV.  sz.  10—11  lap. 

Br.  :  AllV.  =  Brehm  :  Allatok  Világa. 

.  Br.  :  ÉszakiS.  =  Brehm  E.  Alfréd  :  Az 
Északi  Sarktól  az  Egyenlítőig.  Ford.  Geöcze 
Sarolta  és  Paszlavszky  József.  Kiadta  a  K. 
M.  Természettudom.  Társulat.  Budapest,  1892. 
8»  VIII.  467. 

Bsz.  =  Beszterczei  Szószedet.  Kiadta,  értel- 
mező jegyzetekkel  kisérve  Finály  Henrik.  (Akad. 
Értekezések  XVI.  köt.  1.    sz.    Budapest,  1892 

C.  =  Calepini  Dielionarium  Undecim  Lingua- 
rum.  Basileao,  161,5. 

Ch  :  II.  =  Chernél  István  :  Magyarország 
Madarai.  Bp.  II.  Rész.  1899. 

Chern  :  TTK.  XX.  -  Chernél  István  :  Ada- 
tok honi  madaraink  népies  elnevezéseihez.  (Ter- 
mészettnclományi  Közlöny  XX.  köt.  303—309. 1.) 

Com.  :  Jan.  =  Joh.  Amos  Comenius  :  Janna 
Linguae  L.-itinae  in  Himgariam  Linguam  trans- 
lata lìiH-  Ste|ihanuni  Benj.  Szilágyi.  Coronae.  1734. 

Csató  :  GesOrn.  II.  =  v.  Csató,  Joh.  :  Über 
den  Zug,  das  Wandern  und  die  Lebensweise 
der  Vögel  in  den  Comitateu  Alsó-Fehér  und 
Hunyad.  (Zeitsehrift  für  die  gesammte  Ornitho- 
logie. Herausgeg.  v.  Dr.  Jul.  v.  Madarász.  II. 
Jhrg.  188.1.  Budapest,  pg.  392—516.) 

Emödy  :  TermH.  =.  Emödy  István  :  Ter- 
mészeti História  1.  Sárospatak,  1818. 

Fáb.  =  Fábián  József:  Termé.szeti  História 
a  gyermekeknek.  Katf  Györgv  Keresztélv  után 
németből  fordította  s  némelv  hozzáadásokkal 
a  maga  költségén  kiadta  Fábián  József.  Vesau- 
réni,  1799. 


F.  ^  Földi    János  :    Természeti    História.   I. 

csomó.  Allatok  Országa.  Pozsony,  1801. 

Grossing  :  II.  =  Grossinger,  Bapt.  Joh.  : 
Universa  História  Physica  Regni  Hungáriáé. 
II.  (Ornithologia)  Poson,  1793. 

H.  O.  :  Madárh.  =  Herman  Ottó  :  Az  Északi 
Madárhogyek  tájáról.  Budapest,  1893. 

H.  O.  :  MadHasz.  =  Herman  Ottó  :  .\ 
Madarak  Hasznáról  és  Káráról.  Bpest,  1901.  ; 
II.  böv.  kiad.  1904. 

Jan.-Letm.  =  Jancsó  József:  Állattan  Fel- 
sőbb Iskolák  számára.  Leunis  János  után.  Pest, 
1854. 

Kr.  =  Kresznerics  Ferencz  :  Magyar  Szótár 
stb.  Buda,  I.,  II.  k.  1831—1832. 

Kralow  :  Comp.  =  Kralovanszky  Andreas  ; 
Naturalis  Históriáé  Compendium.  Leutschoviae, 
1795. 

Kriesch.  :  TermVezf.  =  Kriesch  János  ; 
A  Természetrajz  Vezérfonala.  Bpest,  4.  kiad. 
1877—1878.  3.  k. 

Lakatos  :  Term.  =  Lakatos  Kár.  :  Tisza- 
menti madárnevek  [\  Természet  I.  köt.  IV. 
és  VI.  számai.  Budapest,  1897  8.  évf.]. 

Dr.  Lovassy  S.  :  Math,  és  Termt.  Köz- 
iem. XXII.  -=  Dr.  Lovassy  Sándor  :  Adalékok 
Magyarország  Ornithologiájához.  Mathematikai 
és  Természettudom.  Közlemények.  XXII.  köt. 
5.  sz.  1887. 

Lov.  :  Kat.  =  Dr.  Lovassy  Sándor:  Az  Orni- 
thologiai  kiállítás  Magyarországi  Tojás-  és  Fé- 
szekgytijteményének  katalógusa.    Bpest,   1891. 

MA.  =  Molnár  (Szenezi)  Albert  :  Dictiona- 
rium  Latino-hungaricum    et    Ungarico-latinum. 

Heidelberg,  1621. 

Mad:  Magy.  ^  Madarász  Gyula,  dr.:  Magya- 
rázó a  második  nemzetközi  Ornithologiai 
Congressus  alkalmából  Budapesten  rendezett 
Magvarországi    Madarak    kiállításához.    Bpest, 

189Ï.  8». 

Mad.  :  MagyMad.  -  Dr.  Madarász  Gvula  : 
Magyarország  Madarai.  Bpest,  1899-1903. 

Margó  :  Bp.  =  Margó  Tivadar;  Budapest  és 
környéke  állattani  tekintetben.  Bpest,  1879. 


RÖVIDÍTÉSEK. 


Xlíl 


Misk.  :  Vadk.  =  Miskolczy  Gáspár  :  Egy 
Jeles  Vadkert  (1691.).  Lőcse,  17(59. 

Mittp.:Comp.  =  Mitteipaeher,  Ludov;  Com- 
peniiiimi  Ilistoriao  Naturalis.  Biidae,  1799. 

Mittp.  :  PrL.  -  Mitterpaohcr,  Ludov  :  Primae 
Lineae  Históriáé  Naturalis  etc.  Budao  1808. 

Moln.  :  Compi.  =  Molnár,  Joan.  Bapt.  :  Zoo- 
logicon  Coraplexum.  Budae,  1780. 

Mtsz  -=  Magyar  Tájszótár.  Szerkesztette 
Szinuyei  József.  I.  és  II.  köt.  Budapest,  1893. 
s  köv.  évek. 

Murm.  =  A  Murmelius-féle  Latin-magyar 
Szójegyzék  1533-ból.  Közzétette  Szaraota  Ist- 
ván. Bpest,  1896. 

NC.  =NomenclaturaseH  DictionariumLatino- 
Ungaricum  per  Basilium  Fabricium  Szikszavi- 
anum.  Debrecini  1593. 

Nomencl.  =  Nomenclator  Avium  Regni  Hun- 
gáriáé. Kiadta  a  Magy.  Ornithologiai  Központ. 
1898.  Budapest.  Idézve  a  lapszám,  fajok  v. 
nemek  folyó  száma. 

Oklsz.  :  (az  előtte  álló  szám  évszámot  je- 
lent). =  Magyar  Oklevél-Szótár.  Legnagyobb 
részben  gyűjtötte  Szamota  István.  Szerkesztette 
Zolnai  Gyula.  Budapest,  1901—1906. 

PaszlavTh:  AUatt.^Paszlavszky  József: 
Az  Állattan  Kézikönyve.  Dr.  0.  W.  Thomé  után 
kidolgozva.  Bpest,  1875. 

Paszl.  :  AllattKk.  =  Paszlavszky  József: 
Az  Állattan  Kézikönyve.  IV.  kiadás.  Budapest, 
1900. 

Pesti  :  Nom.  =  Pesti  Gábor  :  Nomenclatura 
Sex  Linguaram.  Viennae,  1561. 


Pet  :  MadTör.  =  Petényi  J.  Salamon  :  Ma- 
dártani Töredékek.  Feldolg.  Csörgey  Titusz. 
Bpest,  1904. 

PP.  ^  Pariz  Pápai  Fer.  :  Dictionarium  latino- 
hung.  et  hung.-latino.  Leutschoviae,  1708. 

PPB.  =  Pariz  Pápai  F.  :  Dictionarium  lat.- 
liung.  etc.  locupletatum  labore  Petri  Bod.  Po- 
sony,  1801. 

Reising  :  Állatt.  -  Reisinger  János  :  Állat- 
tan sat.  Buda,  1846.  I — II.  köt. 

Sí.  -  Sándor  István  ;  Toldalék  a  magyar- 
deák Szókönyvhez.  Bécs,  1808. 

Schl.  =  A  Schlägli  Magyar  Szójegyzék.  Köz- 
zétette Szamota  István.  Budapest,  1894. 

Soltész  :  Term.r.  ^  Soltész  János:  Termé- 
szetrajz felsőbb  gymnasíalis  iskolák  számára 
sat.  Sárospatakon,  1841.  8°. 

SzD.  :  Ksz.  =  Baróti  Szabó  Dávid  :  Kisded 
Szótár.  Kassa,  1792. 

Sztgy.  —  Szentgyörgyi  József:  Legneveze- 
tesebb Természeti  Dolgok  Esméreti.  I.  drb.  Az 
Állatok  Országa.  Debreczen,  1803. 

Term..  =  A  Természet.  Szerkeszt.  Dr.  LendI 
Ad.  és  Lakatos  Károly.  Budapest,  1897.  szept. 
1-én  kezdődött. 

Tsz.  =  Magyar  Tájszótár.  Kiadta  a  M.  Tud. 
Társaság.  Buda,  1838. 

TTK.  —  Természettudományi  Közlöny. 

Ver.  ^^  Verantius,  Faustus  :  Dictionarium 
Quinque  Nobilissimarum  Europae  Linguarum. 
1595.  Recudi  euravit  Jos.  Thewrewk  de  Ponor. 
Posonii,  1834. 

VP.  =;  Vajda  Péter  ;  Az  AUatország.  Cuvier 
után  fordítva.  I.  köt.  Buda,  1841. 


aies.  =  alcsalád. 
alf.  =  alfaj,  alfajok. 
alcsap.  =  alcsapat. 
air.  ^  alrend, 
csal.  =  család. 


B)  EGYÉB  rövidítések 

csap.  =  csapat. 
Gen.  =  Genus. 
L.  =  Lásd. 
O.  =  Ordo. 
r.  =  rend. 


sbfm.  ^  subfamilia. 
sect.  =  Sectio, 
stb.  i.  =:  8  több  iró. 
subo.  =  subordo. 
subsect.  =  subsectio. 
Vö.  =  Vesd  össze. 


C)  JELEK  MAGYARÁZATA. 


•  (a  magyar  állatnevek  elíitt)  jelzi,  hogy  az 
a  név  népies  név. 

[  1  hol  az  egész  cikk  ilyen  zárójelben  van, 
azt  jelenti,  hogy  az  illető  állatnév    helytelenül 


lévén  alkalmazva,  mellőzendő  ;  a  szövegköz- 
ben alkalmazott  zárójelbe  foglalt  rész  az  ösz- 
szeállitó  véleménye. 


1.  LATIN-MAGYAR  KÉSZ. 

Az  egyes  címek  után  közvetlen  közelében  levő  bekezdésben  a  magyar  társnevek  vannak  betű- 
rendben adva. 


Acri  d  o  t  li  ere  s  roseus  Ranz.  =Pa8- 
tor  roseus  L. 

Aerocephalus  Naum.  Gen.  :  Nádi 
poszáta  nem.  (L.  Sylviinae  sbfam.:  Poszá- 
ták aies.) 

Aerocephalus  anindinaeeus  Gm.: 
Nádirigó. 

Nádika.  Nádi  fülemile.  Nádi  rigó.  Nádi 
veréb.  Nagy  nádi  poszáta.  Nagy  nádi  rigó. 

Aerocephalus  arundinaceus  arun- 
dinaceus  Gra.  :  Nádi  rigó. 
Nagy  nádi  poszáta. 

Aerocephalus  arundinaceus  minor 
Radde:  Kis  nádi  rigó.  Br.  AllV.  IV.  120. 

Aerocephalus  arundinaceus  orien- 
tális Temm.  et  Schleg.  :  Keleti  nádi  rigó. 
Br.  ÁUV.  IV.  121. 

Aerocephalus  arundinaceus  Naum. 
^Aerocephalus  streperus  Vieil). 

Aerocephalus  palustris  Bechst. : 
Énekes  nádiposzáta.  Ch  :  II.  719. 

Fűzi  nádi  rigó.  Közönséges  nádi  poszáta. 
Mocsári  poszáta. 

Aerocephalus  palustris  horti- 
colus  Naum.:  Kerti  nádi  poszáta  Br. 
ÁllV.  IV.  124. 

Aerocephalus  sten  tore  us  Hempr. 
et  Ehr.:  Törpe  nádi  rigó  Br.  ÁllV.  IV.  121. 

Aerocephalus  streperus  Vieill.: 
Cserregő  nádi  poszáta.  Br.  ÁllV.  IV.  12.S. 

Hangos  nádi  poszáta.  Kis  nádi  rigó.  Nádi 
veréb. 

A  m  p  e  1  i  n  a  e,  sbfam.  :  Csonttollúak 
aies.  (Noniencl.  53.  A.)  |L.  Légykapó-félék: 
Muscicapidae). 

Locska-félék. 

Ampelis    L.,    Gen.:    Csonttollú    nem. 
|L.  Csonttollúak  aies.;  sbfam.  Anipclinae|. 
Locska.  Selyemfarkú. 


Ampelis  garrulus  L.  :  Csonttollú 
madár.  Ch.  II.  528. 

Búbos  csonttollú.  [Búbos  rigó.]  Csontma- 
dár. 'Csonttollú  madár.  Európai  locska. 
Fenyőmadár.  Fenyúmadár.  Fenyves  madár. 
Kontyos  fenyőmadár.  Locska.  Locska  se- 
lyemfarkú. *Muszkaveréb.  Selyemfarkú. 
Selyemfarkú  csontmadár.  Selyemfarkú 
locska.  Selymeg. 

B  i  t  a  g  u  s  :  Húros  madár.  Sohl.  1813.  sz. 

Bombycilla  garrula  Vieill.  =  Ampe- 
lis garrula  L. 

Calamodyta  arundinacea  Mey .  = 
Aerocephalus  arundinaceus  L. 

Calamodyta  palustris  Mev.  =  Aero- 
cephalus palustris  Bechst. 

Calamodyta  streperà  Mev.  =  Aero- 
cephalus streperus  Vieill. 

Calamoherpe  arundinacea  Boie  = 
Aerocephalus  streperus  Vieill. 

Calamoherpe  palustris  Boie  = 
Aerocephalus  palustris  Bechst. 

Calamoherpe  turdoides  Cab.  — 
(Mey.)  Riesenth.  ^  Aerocephalus  arun- 
dinaceus L. 

Cinci  US,  Gen.:  Vízirigók  neme,  [L. 
Turdinae  sbf:  Rigók  aies.).  Br.  AllV.  IV.  69. 

C  i  n  c  1  u  s  aquations  Bechst.  =  Cin- 
olus  cinclus  L. 

Cinclus  cinclus  L.:  Vízi  rigó.Nomencl' 

72.  287. 

Buka.  Búvár  rigó.  *Halászmadár.  *Halász 
rigó.  Közönséges  vízirigó.  Vizi  buka.  *Vizi 
búvár.  *Vizi  rigó.  Vizi  seregély. 

Cinclus  cinclus  albi  col  lis  Vieill. 
Rozsdáshasú  vizi  rigó.  Br.    AllV.    IV.  70. 
Déli  vízi  rigó. 

Cinclus    e  i  n  c  1  u  .s  m  e  1  a  n  o  g  a  s  t  e  r 


I.  LATIN-MAGYAR  RÉSZ. 


XV 


Brehin:    Feketehasú  vizi  rigó.   Br:  ÁllV. 
IV.70. 
Északi  vízi  rigó. 

Coraciae,  sect.  :  Szalakóták  csap.  Br  : 
ÁIIV.  V.  139.  [L.  Szalakóta-alakúak  alr.  : 
Subo.  Coracüformes). 

Coracias  L.  Gen.:  Szalakóta  nem.: 
156:  21.  N.  — Nomencl.  50:  102.  N.  [L.  sza- 
lakóta-félék :  Coraciiadae.] 

*Szaricsóka. 

Coracias  galbula  Bechst.  =  Oriolus 
oriolus  L 

Coracias  garrula  L.  :  Kék  szala- 
kóta. 

*Árva  szajkó.  Csacsogó  karies.  *Csari- 
csóka.  *Högyör.  *Kalangya  varjú.  Karicsa. 
Karicsa  szalakóta.  *Kék  csóka.  Kék  holló. 
*Kék  mátyás.  Kék  szajkó.  Kék  szarka. 
*Kék  varjú.  *Kék  varuyú.  Kurukiily.  Sza- 
lakóta. *Száricsóka.  *Szaricsóka.  *Tengeri 
szajkó.  *\^as  kánya.  *Vasmadár.  *Vas 
varjú.  *\'as  varuyú.  *Zold  csóka.  *Zöld 
kánya.  *Zöld  rigó.  *Zöld  bakán.  *Zöld- 
zsálya. 

Coracias  oriolus  L.  =  Oriolus 
oriolus  L. 

Coraciidae:  Szalakóta-félék. Nomencl. 
50:  102.  N.  —  Br:  ÁllV.  V.  139.  (L.  Sza- 
lakóták csap.  :  Coraciae.] 

Karics-íélék.  Karicsok. 

Coracüformes,  subo.:  Szalakóta- 
alakúak  air.  Br:  ÁllV.  V.  129.  [Varjüszerú 
madarak  rende:  Coracornithes). 

Cratere  pus,  Gen:  Bujórigók  neme. 
[L.  Timaliuae  sbfm.  :  Timáliák  aies.]  Br: 
ÁllV.  IV.  170. 

C  r  a  t  e  r  0  p  u s  e ar  o  1  i  u  e  n  s  i  s  L.  :  Karo- 
linái buj  origó. 
Macskamadár.  Macskarigó. 

Cratere  pu  s  I  eu  copy  gin  s  Rüpp.: 
Fehérfejű    bujórigó.    Br:    ÁllV.  IV.    169. 

Geocichhi  Temm.  Gen.:  Földirigó 
nem.    |L.    Turdinae,    sbfam,   Rigók    aies.] 

Geocichla  dauma  Lath.:  Himalájai 
rigó.  (Br:  ÁllV.  IV.  S7). 

Geocichla  mollissima  Blyth.:  Hodg- 
son rigó. 

Hodgson  rigója. 

Geocichla  sibirica  Pali,  :  Szibériai 
rigó.  (Br:  ÁllV.    IV.87). 
HajnaU  rigó. 

Geocichla  varia  Pali.:  Tarka  rigó. 
H  alcy  onif  orme.s,   .subordo:  Üldögó- 


lôk alrendé  (L.  Varjúszerű  madarak  rendje: 
Coracornithes].  Br:  ÁllV.  V.8. 
Kuporgok. 

Lanius  garrulus  L.  =  Ampelis 
garrulus  L. 

Me  ropes,  sect.  :  Gyurgyalagok  csap. 
L.  Üldögélók  air.:  Halcyoniformes].  Br: 
ÁllV.  V.  31. 

Meropidae:  Gyurgyalag-félék.,  JL. 
Gyurgyalagok  csap.  :  Meropes).  Br  :  ÁllV. 
V.  31. 

Gyurgyóka. 

Merops  L.  Gen.:  Gyurgyalag  nem. 
[L.  Gyurgyalag-félék:  Meropidae]  Br  : 
ÁllV.  V.  33. 

M  e  r  0  p  s  a  p  i  a  s  t  e  r  L.:  Európai  gyurgya- 
lag. 

•Fecskekirály.  Fellegi  fecske.  *Földi  rigó. 
Gyurgyalag.  *Gyurgyóka,  *Gyugygyóka. 
Közönséges  gyurgyalag.  II. Küllő.  'Magyar 
papagáj.  Méhész  *Méhészbanka'.  Méhész 
gyurgyalag.  Méhészmadár.  Méhevő.  Méhevő 
madár.  Méh  madár.  Parti  fecske.  *Partirigó. 
I'iripió.  Piripió  gyurgyalag.  Piripjó.  Pirpio. 
*Putypuruty.  Sárgafejű  gyurgyalag.  *Török 
fecske. 

Merula:  Rigó.  Schl.  —  BSzsz.  —  Murm. 
—  Pesti:  Nom.  NC.  -  Ver.  — MA.  —  PP. — 
Com.  Jan.  =  Fekete  rigó  :  Tur  dus 
meru  la  L. 

Merula  coerulea  Briss.  =  Monti- 
cola  solitaria  L. 

Merula  collar  is  Brhm.  ^  Turdus 
torquatus  L. 

Merula  major  Brhm.  =  Turdus 
merula  L. 

M  e  r  u  1  a  merula  Boie  =  Turdus 
merula  L. 

Merula  t  o  r  q  u  a  t  a  Boie  =  Turdus 
torquatus  L. 

Merula  vulgaris  Selby  =  Tiu-dus 
merula  L. 

Miminae,  sbfam.:  Álrigók  ales.  ]L.Buj- 
káló-félék:   Timeliidae]  Br:  Á1V.    IV.  lôô. 

Mi  mus.  Gen.:  Gezerigó  nem.  ]L.  Mimi- 
nae, sbfam.:  Álrigók  aies.]  Br:  Á11V.IV.155. 

Mimus    polyglott  us    L.:    Észak-ame- 
rikai gezerigó.  Br:  AUV.  IV.  155. 
Sokféleszavù  rigó.  Sokszavú  rigó. 

Monticola,  Gen.:  Kövirigó  nem.  ]L. 
Turdinae,  subfam.  :  Rigók  aies.) 

M  0  n  t  i  c  0 1  a  c  y  a  n  a  Boie  ^=  Monticola 
solitaria  L. 


XVI 


I.  LATIN-MAGYAR  RÉSZ. 


M  ou  ti  co  la  s  ax  alili  s  L.:  Keresztes 
kövirigó. 

ilavasi  rigó.  Kó-rigó.  Körösztös  veréb. 
*Kövi  rigó.  Sziklai  rigó.  Szikla-rigó.  Szirti 
rigó. 

Monti  cola  solitaria  L.  :  Kék  kövi- 
rigó. (Nomencl  :  78.) 

Árva  veréb.  Egyes  veréb.  [Hegyi  veréb.) 
Kék  rigó.  Magános  rigó.  'Magános  veréb. 
*Maga  veréb,  özvegyke.  Remete  rigó.  Re- 
mete veréb. 

M 0 1  a c i  1 1  a  e  i  u cl u s  Scop.  =  Cinelus 
cinclus  L. 

Muscicapi  dea:  Légykapó-félék.  (L. 
Éneklők  alesap:  subsect.  Osciaes.) 
Legyész-íelék. 

Nomadites  roseus  Petényi  ^Pastor 
roseus  L. 

Oriolidíie:  Málinkó-félék.  Nomencl: 
57.  117.  N.  |L.  Éneklők  alesap.:  subsect. 
Oseines]. 

Aranybegy-félék. 

Or  io  lu  s  Gen.:  Málinkók  neme.  [L. 
Málinkó-lelék:  Oriolidae.)  Br:  AllV.  IV.390. 

Aranybegy.  Aranybegyü.  Arauybögyű. 
Lorio.  Máliakó.  Pirol.  Valódi  lóriók.  Velyhe. 

üriolus  galbula  L.  =  Oriolus  orio- 
lus  L. 

Oriolus  oriolus  L.:  Arany  malinkó 

Nomencl  :  57.  226. 

*Alamár.  *Arammálingó.  *Aranyállú. 
Aranybegy.  Aranybegyü.  *Aranymáj. 
*Aranymál.  *Aranymálé.  *Arany  maiingó, 
málingó.  *Arany  máliukó.  *Aranymál  rigó. 
*Araay  málú.  *Arauymáringó.  *Aran-má- 
riugó.  *Arany-márinkó.  *Aranyos  málé. 
Aranyos  rigó.  *Csutora-bíró.  Gábor.  Gá- 
borka. Gáborka-madár.  Gábormadár.  Ga- 
bos.  Gabosmadár.  Közönséges  aranybegy. 
*Lófilkó-biró.  Lorió.  *Málinkó.  Malinkó. 
*01omári.  *Rigó.  Sárga  aranybegy.  Sárga 
lorió.  Sárga  rigó.  *Sárga  velybe.  *Sárma- 
linkó.  *Sármáringó.  *Sármárinkó.  *Szolga- 
biró.  *Tarka  rigó. 

Passeres.  Sect.:  Verébalkatúak  Csap. 
|L.  Apró  madarak  air.:  Picopasseriformes 
Subo.] 

Pastor  Gen.:  Pásztormadár  nem. 
(Nomencl: 58.  118  nem.)  [Ij.  seregély-félék: 
Sturnidae]. 

Csacska.  Csacskamadár.  Pirosszarka. 
Sáskamadár.  Sáskaőr.  Seregélyrigó. 

Pastor  roseus  L.:  Pásztormadár. 
Nomencl:  58.  227. 

*Apró  pirosszarka.  Csacska.  Csacska- 
madár. *  Jöttment-madár.  *Rózsa-rigó.  Rózsa- 
seregély.  Rózsasziuú  sáskamadár.   Rózsa- 


'  szinû  sáskaőr.  Rózsaszínű  seregély.  Rózsa- 

szinú  seregélyrigó.  Sáskafaló  rigó.  Sáska- 
madár. Tarka  seregély.    *Vándor  serege. 

Petrocychla  cyaneaDegl.=Monti- 
cola  solitaria  L. 

P  e  t  r  0  e  i  c  h  1  a  s  a  x  a  t  i  1  i  s  Keys,  et 
Blas.  =  Monticola  saxatilis  L. 

Petrocincla  saxatilis  Vig.  =Monti- 
cola  saxatilis  L. 

Picopasseriformes,  Subo.:  Apró  mada- 
rak air.  [L.  Coracoruithes,  O.  :  Varjuszerù 
madarak  rende.] 

Pomatorhinus,  Gen.:  Sarlós  rigó 
nem.  [L.  Timalinae,  sbf.  :  Timaliák  aies.] 
Br:  ÁllV.  IV.  174. 

Pomatorhinus   rufus  L.:    Bozsdás 
sarlós  rigó.  Br:  ÁllV.  IV.  174. 
„Cséplő". 

Quasquinus:    Húros    madár.     Schl. 
1812.  sz. 

S  a  li  e  a  ri  a  palustris  Keys,  et  Blas. 
=  Acroceplialus  palustris  Beeilst. 

Salicaria  turdoides  Keys,  et  Blas. 
=  Acroeephalus  arundinaeeus  L. 

Sturnidae:  Seregély- félék.  (Nomencl  : 
58.  XL.)  [L.  Éneklők  alesap.  :  sbsect. 
Oseines.) 

S  t  u  r  n  u  s  cinclus  L.  =  Cinclus  cin- 
clus L. 

Sturuus  roseus  Seop.  =  Pastor  ro- 
seus L. 

Sylvia  palustris  Bechst.  =  Acro- 
eephalus Bechst. 

Sylvia  streperà  Vieill.  =  Acroee- 
phalus streperus  Vieill. 

S  y  1  V  i  i  d  a  e  :  Poszáta-félék.  [L.  Oseines, 
subsect.:  Éneklők  alesap.) 

Timeliidae:  Bujkáló-félék.  [L.  Osei- 
nes, subsect.:  Éneklók  alesap.)  Br:  ÁllV. 
IV.  155. 

Timeliinae,  sbfm.  :  Timaliák  aies. 
|L.  Bujkáló-félék:  Timeliidae.)  Br:  AllV. 
IV.   166. 

Tur  din  ae  sbf.:  Rigók  ales.  [L.  Sylvii- 
dae:  Poszáta-félék.)  Br  :  ÁllV.  IV.  41. 

Turdela:  verhenyő  színű  madár.  Murm. 
1105.    sz.  —  Húros   madár.    Grossing.    II. 

T  u  r  d  e  1 1  a  :  vörhenyő  színű  madár.  NC. 
(1593)  66. 

T  u  r  d  u  s  :  Húros  madár.  Schl.  —  Murm. 


I.  LATIN  MAGYAR  RÉSZ. 


xvn 


—  Pesti:  Nom.  —  NC.  —  MA. 
Com  :  Jan.  —  Grossina, 


PP.  — 


Tardus  nemnek  nem  fekete  fajai  — 
az  iliaeus-f;ijt  kivéve  :  Fenyves  madár. 
Tisza  m.  Iánkat:  Term.  1.  k.  IV.  sz.  9.   1. 

Turdus  I...  Gen.:  Rigó  nem.  (L.  Rigók 
aies.:  sbfam.  Tiirdinae.] 
Húros.  Húros  madár.  Rigó. 

Turdus  a  r  u  n  d  i  n  a  c  e  u  s  Íj.  =  Acro- 
cepbalus  arundinaeeus  Gm. 

Turdus  atrigularis  Temm.  :  Fekete- 
torkú  rigó.  Br:  ÁllV.  IV.  87. 
Feketenyakú  rigó. 

Turdus  ci  nel  US  Lath.  =  Cinclus 
cinclus  L. 

T  u  r  d  u  s  c  V  anus  L.  =  Monticola 
solitaria  L. 

Turdus  f  uscat  a  L.  :  Rozsdásszárnyú 
rigó.  Br:  ÁllV.  IV.  87. 

Turdus  f  u  s  c  e  s  c  e  n  s  =  Turdus  mi- 
nor Gm. 

Turdus  ili  a  cu  s  L.  :   Szőlőrigó. 

Bori  rigó.  Boros  liurosmadiir.  Boros  rigó. 
Csipegó  rigó.  *Kerti  rigó.  [Lépes-madár]. 
Őszi  rigó.  Szőlős  rigó.  [Szo-rigó].  Vörös  rigó. 

Turdus  merül  a  Ij.  :  Fekete  rigó 
(közk.). 

*Himeske.  Rézorrú  rigó.  Rigó. 

Turdus     m  e  r  u  1  a     maxi  m  a    Seeb.  : 
Keleti  fekete  rigó.   Br:  ÁllV.  IV.  85. 
Rigó.  Rézorrú  rigó. 

Turdus  migratorius  L.:  Vándor 
rigó.  Raising:  Állatt.  280. 

Turdus  minor  Gm.  :  Kis  rigó. 

Turdus  musicus   L.:   Énekes   rigó. 

[Boros  rigó.)  *Biikki  rigó.  *Dalos  rigó. 
Eueklő  rigó.  *Húros.  *Húros  madár.  *Húros 
rigó.  Nyári  rigó.  *Tekerményes  rigó. 
*Szőke  rigó. 

Turdus  naumanui  Temm.:  Naumann 
rigó. 
Naumann  rigója.  Rőtfarkú  rigó. 

Turdus  obscurus  Gm.:  Halavàny 
rigó.  Br:  ÁllV.  IV.  87. 


Turdus  p  aliasi  Cab.:  Paliász   rigó. 

Pallas  rigója. 

Turdus  pilaris  L.  :  Fenyő  rigó. 
Páb.  (1799):  376,  378*;  —  F.:  1 03.  2.  st.  i. 

'Fehérszárnyú  húros.  *  Fenyő  húros. 
Fenyő-madár.  Fenyves.  'Fenyves  madár. 
Fenyves  rigó.  *Huros.  *Huros  rigó.  Húros 
madár.  *Kendermagos  rigó.  *Szürke  rigó. 

Turdus  p  0 1  y  g  1 0 1 1  u  s  —  Mimus  poly- 
glottus  L. 

Turdus  ruf  e  se  eus  Stepheus  (1817) 
=  Turdus  minor  Gm.  (1788). 

Turdus  r  u  f  i  c  0  1 1  i  s  Pall.  :  Vöröstorkú 
rigó.  Br:  ÁllV.  IV.  87. 

Turdus  roseus  L.  =  Pastor  roseus  L. 


T  u  r  d  u  s .  s  a  X  a  t  i  1  ! 
saxatilis  L. 


s    L.  =  Monticola 


Turdus  sol  i tarius  L. 
solitaria  L. 


Monticola 


Turdus  swainsoui  Pali.:  Swainson 
rigó. 

Swainson  rigója. 

Turdus  torquatus   L.:    Örvös  rigó. 
Fáb.  376.  —  Br  :.  ÁllV.  IV.  84. 
*Ölyves  rigó.  Örves  rigó. 

Turdus  torquatus  alpestris  Brhm.: 
Közép-európai  örvös  rigó.  Nomencl  :  77. 
312.  /i. 

Alpesi  örvös  rigó.  Déli  örvös  rigó.  Havasi 
örvös  rigó. 

Turdus  torquatus  orientális  Stej- 
ueg  :  Kaukázusi  örvös  rigó. 

Turdus  torquatus  torquatus  L. : 
Északi  örvös  rigó.  Br:  ÁllV.  IV.  84. 

Turdus  viscivorus  L.:  Lép  rigó. 
(Fáb.  1799.  376,  378.) 

'Cserregő  rigó.  'Csörgő  rigó.  'Enyves 
rigó.  Enyvevó  rigó.  Fagyöngy  evő  rigó. 
Fagyöngygyei  élő  húros  madár.  Húros 
madár.  Húros.  *Huros  rigó.  *Keudermagos 
rigó.  Lépes  madár.  Lépes  rigó.  Lépevö. 
Lépevő  madár.  Lépniadár.  'Szőke  rigó. 
'Szürke  rigó. 


Aquila  XIV. 


m 


II.  MAUYAIÍ-LATIX  líÉSZ. 

(Megjegyzés.  A  MA.  PP.  PPB.  sat.  mellett  lévő  l  beffi  (pl.  MAI.)  az  illető  szótárnak  latin-magyar 

részéből  való  idézést  jelenti  . 


*Alainár  (Göcsej,  Zalám.  Mtsz.  I.  51)  = 
Arany  málinkó:  Orio  lu  s  o  rio  lus  L. 

Alpesi  örvös  rigó  (Mad:  Magy.  71.  213) 
=  Középeurópai  örvös  rigó  :  T  u  r  d  u  s 
torquatus  alpestris  L. 

Álrigók  aies.:   M  i  m  i  n  a  e  [L.  Bujkáló- 
félék:  Timeliidael  Br:  ÁUV.  I.1Ő5. 
Nem:  I.  Gezerigó:  Mimus. 

Apró  madarak  air.:  Pi  co  pas  seri- 
forme  s.  [L.  \'arjúszerü  madarak  rende: 
Coracornitiies.] 

Csap:  I.  Verébalkatúak:  Passeres;  II. 
Aléuekesek:  Pseudoseiaes;  III.  Kúszók: 
Pici;  IV.  Surranok:  Macroeliires;  V.  Egér- 
madarak: Colii. 

*  Apró  pirosszarka  (Pet:  MadTör  162) 
=  Pásztormadár  :  Pastor  roseus  L. 

*Aram-málin</ó^  aram-máUingó  (Sze- 
pezd,  Zalám.,  Mtsz.  1.5 1)  ^  Arany  málinkó  : 
0  rio  lus  oriolus  L. 

*Aranydllú  (Hetes,  Zalám.  Mtsz.  I.  51)^ 
Arany  málinkó:  Oriolus  oriolus  L. 

Arcmi/begy  (F:  159.  26.  N.— Jau.-Leun: 
(1854.)  §68.— PaszlavTh:  Állatt.  (1875.) 
183) ^Málinkó  nem:  Oriolus  L. 

*Aranijhegy  (Jászberény)  =  Arany 
málinkó:   0  riolus  ori  olus  L.  Cli:  11.573. 

Aranyhegy. 

Összetétek:  Közönséges  aranyt.  Sárga  a. 

Aranyhegy- félék  (Margó:  Bp33)  =  Má- 
linkó-félék:  Oriolidae. 

Aranyhegyü  (SI.12)  =  Málinkó  :  Ori- 
olus. 

Aranyhöggü  (Sí.  k'r.:  I.IO)  =  Málinkó: 
Oriolus  L. 


*Aranymáj  (Szilágym.)  =  Arany  má- 
linkó :  Oriolus  oriolus  L. 

*Arangm('d  (Szilágym.)  =  Arany  má- 
linkó: Oriolus  oriolus  L. 

*Aranymálé(V&i:  MadTör.  150.  —  Vasm. 

—  Sopronm.)  =  Arany  málinkó:  Orio- 
lus orolus  L. 

*Aranymálú  (Sopronm.  —  BMsz.)  ^ 
Arany    málinkó  :    Oriolus    oriolus    L. 

*  Arany  mnlingó  (Pestm.  N'omencl.  57: 
226),  *aranii  málincjó  (Dunántúl.  —  Mtsz.  I.) 
=  Arany  málinkó:  Oriolus  oriolus  L. 

*  Arany  málinkó  (Dunántúl.  Cheru:TTK. 
XX.  305):  Oriolus  oriolus  L. 

Hangértelmezések.  1.  „Hunczut  a  biro." 
„Mék,  mék."  (Szeged  vid.)  2.  „Mit  csinálsz 
Lajos?  Gyiin  a  biro!"  „Hunczut  a  biro 
firól  fira."  (Örkény,  Pestm.)  3.  „F.ngik  a 
biro,  f.ugik  a  biro."  (Kraszua,  Szilágym.) 
4.  „Jó-e  a  dió  fiú?"  „Jó  hát!"  (Kis-Kun- 
Félegyháza,  Pestm.)  5.  „Jó-e  a  p.. a  fiú?" 
„Jó  hát!"  (Szentkút  puszta,  Kis-Kun-Fél- 
egyháza.)  6.  „Kell-e  dió  fiú?"  „Kevés!" 
vagy  „kell  bát!"  (Szentkút  puszta,  Kis- 
Kun-Félegyliáza.) 

*  Aranymái  rigó  (Molna-Szecsöd,  Vasm.) 
^  Arany  málinkó  :  Oriolus  oriolus  L. 

Arany-7náringó,  aran-máringó  (Ôiség, 
Vasm.,  SzókeDencs,  Somogym.  Jltsz.  I.  51. 

—  Nagy-Kanizsa,  Puszta-Magyarod,  Zalam. 
Bartos  Gy.  —  Pestm.;  Dunant.  Nomenel. 
57  :  226)  =  Arany  málinkó  :  Oriolus 
oriolus  L. 

* Arany-márinkó  (H.  0.  :  MadHasz.  (  1 901  ) 
101  :  19)  =  Arany  málinkó  :  Oriolus  orio- 
lus L. 

*  Aranyos  málé  (Puszta- Magyarod  és  vid.. 


II.  MAGYAR-LATIN  RÉSZ. 


XIX 


Zalám.    Bartos    Qy.)  =  Arany    màlinkó  : 
0  !•  i  0 1  u  s  0  r  i  0 1  u  s  L. 

Aranijos  rigó  (Sztgy.  :  §.  133.  —  Emődy  : 
TerniH.  1.277)=  Arany  málinkó  :  Orio- 
lus  0  rio  lus  L. 

*Arva  szajkó  (Grossing  :  II.  304.  — 
Bodrogköz,  Ch.:  11.501)=  Kék  szalakóta: 
Coracias  garrula  L. 

Árva  veréb  (SÍ  :  15.  —  BMN.)  =  Kék 
kövirigó:  Monti  col  a  solitaria  L. 

[Bakán.] 

üsszetét:  *Zöld  bakiin. 

[Biro.] 

Összetét:*Lófilkó-biró.  'Szolgabíró.  *Csu- 
torabiró. 

Bori  riqó  (Reising:  Álhitt.  1.  277)  = 
Szőlőrigó  :  T  u  r  d  u  s  i  li  a  c  u  s  L. 

Boros  húrosmadár  (¥  :  163.  3)  =  Szőlő 
rigó  :  T u  r  d u s  i  li  a c  u  s  L. 

Boros  rigó  (F:  163.  3.  s  más  irók)  = 
Szőlő  rigó:  Túrd  US  iliacus  L. 

[Boros  riqó  :  T  u  r  d  u  s  m  u  s  i  c  u  s  ;  Sing- 
drossel. Fáb.  1799  :  pg.  376,  378.  Tévesen, 
mert  Boros  rigó  =  Szőlőrigó  :  T  u  r  d  u  s 
iliacus  L.| 

Búbos  csovttoUú  (Noniencl:  53  :  208)  = 
Csonttollú  madár:  Ainpelis  garrula  L. 

[Búbos  rigó  (SÍ  :  34.  —  BMN.  —  Kr. 
1.  60)  =  Csonttollú  madár  :  A  m  p  e  1  i  s 
garrulus  L.  A  rigó  név  helytelenül 
alkalmazva.] 

Bujkáló-félék :  Timejiidae  [L.  Éneklök 
alesap.  :  Oscines].  Br:  ÁllV.  IV.   155. 

Alesai.  1.  Álrigók:  Miminae;  2.  Ökör- 
szemek: Troglodytinae  ;  3.  Szuharbujók: 
Cisticolinae;  4.  Timiiliak  :  Timelinae. 

Bit.jó  rigó  =  Bujórigó. 
Bujórigók  neme  :  C  r  a  t  e  r  q  p  u  s.  |L.  Ti- 
máliák  aies.  :Timeliiuae].  Br:ÁllV.  IV.  170. 

Bujórigó. 

Összetét:  Karolinái  bujórigó.  Fehérfejű  b. 

Bitka  (Kriescli  :  TermVezf.  (1877)  = 
Vízirigó:  Cinci  US  cinclus  Ij. 

Buk  a. 

összetét:  Vizi  buka. 

Búvár. 

összetét:  *Vizibuviir. 

Búvár  rigó  (l'aszlavTli.  :  Álhitt.  182) 
=  Vízirigó  :  C  i  n  e  1  u  s  ei  n  c  I  u  s  L. 


*BÍ4kki  rigó  (Csíksomlyó,  Csikm.  Kor- 
ber  J.  — Málnás,  Háromszék  m.  1892.  Vili. 
10.)^Énekes  rigó  :  T  u  r  d  u  s  m  u  s  i  c  u  s  L. 

Csacska  (Pet.:  MadTör.  157)  =  Pàsztor- 
madár  nem  :  Pastor. 

CsflCSÄa  =  Pásztormadár:  Pastor  ro- 
seus  L.  Br:  Á11V.   IV.  376. 

Csacskamadár  (Pet.:  MadTör.  157)  = 
Pásztormadár  nem  :  Pastor. 

Csucskumadár  =  Pásztormadár  :  Pas- 
tor roseus  L.  (Petényi,  Nomeneh:  58.  227.) 

Csacsogó  fconcs  (PaszlavTh.:  Állat.  189. 
—  Kriesch  :  TermVezf.  82.  —  Csató  :  Ges- 
Orn.  II.  429:  48)  =  Kék  szalakóta:  Co- 
racias garrula  L. 

*Csnricsóka  (Eör,  Szabolcs  m.,  Schenk 
J.)=Kék  szalakóta:  Coracias  gar- 
rula L.  |Vö.  Szaricsóka,  száricsóka.) 

„Cséplő"  (az  amerikainknál;  Br:  ÁllV. 
IV. 174)  =  Rozsdás  sarlósrigó:  Pomato- 
rhinus  rufus  L. 

Cserregő  nádiposzáta  :  Acrocepha 
lus  streperus   Vieill.  Br  :  ÁllV.  1V.123 

*Cserregő  rigó  (Székelyi.)  =,  Léprigó  . 
T  u  r  d  u  s  V  i  s  c  i  V  o  r  u  s  L.  Br  :  ÁllV.  IV. 81: 

Csíkos  rigó.  „L't  distinguatur  a  fekete 
rigó"  :  Merula  virgata.  Kr.  1.251.  Húros 
rigó.  =Rigó — T  u  r  d  u  s — nem  csoportjá- 
nak nem-fekete  fajai.  (Vö.  Húros  rigó, 
húros  madár,  rigó,  *feuyves  madár]. 

Csipeqö  rigó  (Misk.  :  Vai'k.  472  2.  — 
Fáb  :  376.  378  ;  —  F  :  163.  3;  =  szőlő  rigó  : 
T  u  r  d  u  s  iliacus  L. 

Hangkifejezés.  Cseveg.  („Hangosan  szo- 
kott csevegni".  Misk.) 

Csóka. 

Összetét.  *Csaricsóka.  *Kék  csóka. 'Szari- 
csóka. *Száricsóka.  *Zöld  csóka. 

Csontmadár  (H.  0.  :  Madárh.  428.  — 
Aquila:  1894.  62)  =  Csonttollú  madár: 
Ampelis  garrulus  L. 

Csontmadár. 

Összetét.  Selyemfarkú  csoutmad. 
Csonttollú  nem:  Ampelis    (Nomencl.  : 
53:  108.  n.)  [Csonttollúak  aies.:  Ampelinae.] 

Csonttollú. 

Összetét.  Búbos  csonttollú. 
"Csonttollú  madár   (Pécs,  Baranyám.): 
Ampelis  garrulus  L.  Ch:  11.528. 

Csonttollúak    aies.:  Ampelinae.  (No- 
Ill* 


XX 


II.  MAGYAR-LATIN  RÉSZ. 


menci.  :  5a.  A.)  [Ij.  Légykapó-lelék:   Mus- 
cicapidae]. 

Nem:  1.  Csonttollú:  Ampelis. 

'Csörgő  rigó  (Nagy-Kanizsa,  Zala  m. 
Bartos  Gy .)  =  Lép  rigó  :Turdusvisci- 
V  0  r  u  s  L. 

* Csutora-híró  (Nagy-Kanizsa,  Zala  m. 
Bartos  Gy.)  ^  Arany  málinkó:  Oriolus 
oriolus  L. 

*  Dalos  rigó  =  Énekes  rigó  :  T  u  r  d  u  s 
musicus  L.  (Ch.:  11.752;  —  Br:  AllV. 
IV.82). 

Déli  örvös  rigó  (Br.  :  Allv.  IV.84)  = 
Középeurópai  örvös  rigó  :  T  u  r  d  u  s  t  o  r- 
q  u  a  t  u  s  a  1  p  e  s  t  r  i  s  Brlim . 

Déli  vízi  rigó  (Nomeucl.:  72  :  287.  ?.) 
=  Rozsdáshasü  vizi  rigó  :  C  i  n  c  1  \i  s  c  i  n- 
clus  albicollis  Vieill. 

Egyes  veréb  (Csúzi  p.  32.  —  Kr.  1.117.) 
^  Kék  kövi  rigó:  Monticola  solita- 
ria L. 

Énekes  nádiposzála  :  A  e  r  o  e  e  p  h  a  1  u  s 
palustris  Beeilst.  Cli.:  11.719. 

Alf.  a)  közönséges  uádiposzáta:  Acroe. 
pal.  typicus.  —  b)  kerti  nádiposzáta:  Acro- 
ceph.  pal.  hortic'ohis  Nauui. 

Ënelces  rigó:  Tur  dus  musicus  L. 
Mittp.:  Comp.  175.  —  Br.:  Á11V.    IV.    82. 

Éneklők  alcsap.  :  Oscines.  [L.  Veréb- 
alkatúak csap.:  Passeres.] 

Családok:  1.  Poszáta-félék:  Sylviidae; 
2.  Bnjkáló-félék:  Timeliidae;  3.  Cinege- 
félék: Paridae;  4.  Mászó-félék:  Certhiidae; 
5.  Cukormadár-félék:  Daenididae;  6.  Méz- 
madár-félék:  Xeetariniidae  ;  7.  Mézevö- 
félék  :  Meliphagidae  ;  8.  Bülbül-félék  : 
Brachypodidae  ;  9.  Pacsirta-félék:  Alaudi- 
dae;  10.  Erdei  dalos-félék:  Sylviidae;  11. 
Piuty-félék:  Fringillidae;  12.  Szövómadár- 
félék:  Ploceidae;  13.  Csiröge-félék  :  Icteri- 
rtae;  14.  Seregély-félék:  Sturuidae;  15. 
Málinkó-félék:  Oriolidae  ;  16.  Paradicsom- 
madár-félék: Paradiseidae;  17.  Varjú-félék: 
Corvidae;  18.  Gébics-félék:  Lauiidae;  19. 
Tüskésfarú  -  félék  :  Campnphagidae  ;  20. 
Légykapó-félék:  Muscicapidae;  21.  Fecske- 
félék: Hirundiuidae. 

ÉneUö. 

Összetét:  Nádi  é.  Posványos  é. 

Éneklő  rigó  (P:  163.  4.  és  utána  több 
író)  =  Énekes  rigó:  Tur  dus  musi- 
cus L. 

*Enyves  rigó  (Komárom-  és  Fehérme- 
gye, Borsieky:  Term.  I.  k.  XIV.  sz.  11. 
25.)  =1  Léprigó  :  T  u  r  d  u  s  v  i  s  c  i  v  o  r  u  s  L. 


Enyv -evő  rigó  (Reising:  ÁUatt.  276.  1) 
=  Léprigó:  Turdus  viscivorus  L. 

Es^a1í--atnerikaige.ieri()ó:  Mimus  poly- 
glott us  L.  Br.  ÁilV.  IV.  155. 

EszaM  örvös  rigó  :  Turdus  tor  q  u  a- 
tus  torquatns  L.  Br. :  .\11V.  1V.84. 

Északi  i-i.:irign  (Xomencl.:  72:287.  a) 
=  Feketehasü  vízirigó  :  C  i  n  c  1  u  s  c  i  n- 
clus  melano  gasi  er  Brehm. 

Európai  gyurgyalag  :  Merops  a  pia- 
ster L. 

Európai  locslca  (Kriesch  :  TermVezf.  I. 
78)  =  Csonttollú  madár  :  A  m  p  e  1  i  s  g  a  r- 
rulus  L. 

Fagyöngyevő  rigó  (Vörösmarty  M.  (  1 639.) 
Kr.  1.145.  — Sztgy.':  121)  =  Lép  rigó:  Tur- 
dus viscivorus  L. 

Fagyöngygyei  élő  húrosmadár  (PPl. 
593)  =  liép  rigó:  Tu  idus  viscivo- 
rus L. 

Fecske. 

Összetét:  Fellegi   f.    Parti   f.    *Török   f. 

*  Fecshe-hirály  (Madarász:  MagyMad. 
172.  *  alatti  megjegyzés).  (Hol,  melyik 
vidéken ?]  =  Európai  gjrurgyalag  :  Me- 
rops a  piaster  L. 

Feh  ér  fejű  buj  origó  :  C,  r  a  t  e  r  o  p  u  s 
leucopygius  Rüpp.   Br:  AllV.  IV.   171. 

'Fehérszárnyú  hitros  (Xasy-Kanizsa, 
Zalám.,  Bartos  Gy.)  =  Fenyő  rigó:  Tur- 
dus p  i  1  :i  r  i  s  L. 

Feketehasú  vízi  rigó  :  C  i  n  c  1  u  s  c  i  n  - 
dus  melano  gast  er  Brehm. 

Feketenyakú  rigó  =  Peketetorkú  rigó  : 
Turdus  atrigularis  Temm.  Reising: 
ÁUatt.  279.  10." 

Fekete  rigó  :  Turdus  m  e  r  u  1  a  L; 
(Grossing:  II.  161;  —  Fáb.:  -376,  378*. 
—  F.:  164.  6.  f.  sat.  —  közkeletű.) 

Alf.:  Keleti  fekete  rigó:  Túrd.  me- 
rül a  maxima  Seeb. 

Feketetorkú  rigó  :  Turdus  atrigu- 
laris Temm.  Br.  :  ÁllV.  IV.  87. 

Fellegi  fecske  :  Merops  cûiigener(F:151. 
2.  f.)  ==  Európai  gyurgyalag:  Merops 
apiaster  L. 

Fenyő  húros  (Iharos-Beréuy,  Somogy 
m.  Bartos  Gy.)^ Fenyő  rigó:  Turdus 
pilaris  L. 

Fenyőmadár  (Moln.:  Compi.  (1780)  pg. 


n.  MAGYAR-LATIN  RESZ. 


XXI 


74.  —  Mittp.  (1795).  —  Fáb.  1799.  s  több 
i.)=  Fenyő  rigó:  Turd  us  pilaris  L. 
[PP.  (1708.)  pa-.  r2(i',t  :  „Fenyő  iniidár  vagy 
snef:  Rustifula"  liiliás;  összetévesztése  a 
Penyó  niaiiarnak  (Turd.  i>iiaris)  a  Sneffel  = 
szalonka  :  Scolopax  rusticula  L.] 

i^en  í/ó'nirtf/rfr:  Turd  us  cristatus  (Grossing: 
Orn.  16<S.)  =  Csonttollú  madár:  Ampelis 
gar  ru  I  us  L.  (Hibás  alkalmazás,  1.  Feny- 
ves madár.] 

Fenyőmadár. 

Összetét  :  Kontyos  fenyömad. 

Fenyő  rigó  (Fáb.  :  .376,  378*  — F.:  163. 
2.  f.  — Stb.  i.):Turdus  pilaris  L. 

[Fenyümadiir  (Jau.-Leun:  §.  69.  22.)  = 
Csonttollú  madár:  A  mi)  e  lis  garrulusL. 
Helytelen  alkalmazás,  Vö.  Fenyves  madár.] 

Fenyves  (Ch:  11.746.  —  Br  :  ÁllV.  IV. 
83.)  =  Fenyő   rigó:    Túrd  us   pilaris   L. 

*  Fenyves-madár  (Grossing.  11.166.  — 
SI.  :97.  —  Vas-  és  Sopronm.,  Chern:TTK. 
XX.306)=Penyő  rigó:Turdus  pilaris  L. 

[Fenyves  maáár  fPaszlavTh  :  Állatt.  1875. 
186.)  —  Csonttollú  madár:  Ampelis  gar- 
rulusL.—  „  Ha  ez  az  elnevezés, már  a  fenyő- 
rigóra sem  illő,  még  kevésbé  az  a  csont- 
tollú madárra,  mely  az  említeti  rigónál 
is  kisebb  mértékben  van  a  fenyőbogyókra 
utalva."  Petényi:  Mad.  Tör.  128.] 

*Fenyvesmaddr  (a  Turdus  nerafekete 
szinü  fajai,  az  iliacust  kivéve.  Tisza  m. 
Lakat:  Term.  1.  k.  IV.  sz.  9.  1.)  =  Lép 
rigó,  fenyő  rigó,  énekes  rigó  :  Turdus 
viscivorus   L.    pilaris  L,  musicus   L. 

Fenyves  rigó  (Nomencl.:  77.  315.  — 
Lakatos  ;  Term.  I.  k.  XIII.  sz.  3.  107.) 
=  Fenyő-rigó:  Turdus  pilaris  L. 

Földi  rigó  =  Földirigó  :  G  e  o  c  i  e  h  1  a 
Temm. 

Földirigó  nem:  Geocichla  Temm. 
]L.  Rigók  aies.  :  Turdinae.] 

*Földi  rigó  (Debrecen,  dr.  Lovassy  S.  : 
Math,  és  Termt.  Közlem.  XXII.231.  — 
Chern.  :  TTK.  XX. 305)  =  Európai  gyur- 
gyalag: Mer  ops  apiaster  L. 

Fülemile. 

Összetét:  Nádi  fülemile. 

Fvzi  nádirigó  (Mad.:  MagyMad.  80)  = 
Énekes    nádiposzáta  :     A  c  r  o  c  e  p  h  a  1  u  s 

palustris  Bechst. 

Gábor  (Galgulus  vei  Galbula.  Com.  :  Jan. 
(1734)  N0I53.  —  SL:  115.  =  Arany  màlinkó: 


Orio  lus  gal  bui  a  L.(Vö.  Gáborka,  Gáborka- 
madár,  Gábor  madár,  Gabos,  Gabos  madár.] 

*Gáborka  (Galbula.  MBI.  (1621)  420;  — 
PPl.  (1708)  269.  —  vei  Galgulus.  Com.  :  Jan. 
(1734)  No  153.  —  Grossing:  11.327.  Erdély- 
ben. —  Kralov.  .•  5.  Comp  (1795)  88.  — 
yi.:  115)  =  Arany  málinkó  :  Orio  lus  ori- 
olus  L.  A  „Galiorka"  nyelvünkben  nagy 
valószinűséggel  a  latin  Galbula  es  Gal- 
gulus szókból  alakult  ki  a  múlt  századok- 
ban, népetimológia  útján;  a  Gábor,  Gábor- 
madár,  Gabos,  Gabosmadár  további  válto- 
zatai). 

GáhorkamaJár  (Galgulus.  MAI.  (1621) 
420;—  PPl.  (1708)  269)  =  Arany  málinkó  : 
Or  io  lus  Orio  lus  L.  [Vö.  Gáborka.] 

Gáhormadár  (Galbula.  PPl.  (1708)  — 
269.  —  Golddrossel;  Loriot.  Moln.:  Compi. 
70.)  =  Arany  málinkó:  Oriolus  ori- 
olus  L.  [Vö.  Gábor,  Gaborkamadár  sat. 
Gáborka.] 

Gabos  (Galbula,  Galgulus.  MA(1621)  102. 
—  PP.  (1708)  69.  —  SzD:Ksz.  28.  14.)  = 
Arany  málinkó:  Oriolus  oriolus  L.  [Vö. 
Gáborka  —  Különben  a  Gaöo.s  nevet  a  (íé- 
bics  (Lanius)  némely  fajára  is  átvitték.] 

tjabosmadár  (Galbula.  MAI  (1621)  420) 
=  Arany  málinkó:  Oriolus  oriolus. 
[Vö.  Gáborka.  Gábormadár  sat.  változa- 
tokkal.] 

Géze  rigó  =  Gezerigó. 

Gezerigók  neme:  Mimus.  [L.  Álrigók 
ales.:  Miminae.]  Br.  :  ÁllV.  IV.  155. 

Gezerigó. 

Összetét:  Eszakamerikai  gezerigó. 

*Gyugyóka  (Balaton  mell.,  Ch.  :  II.  496) 
=■  Európai  gyurgyalag  :  M  e  r  0  p  s  api  a- 

ster  L. 

Gyurgyalag  nem:  Merops  LF.  :  151. 
25.  u.    [L.    Gyurgyalag-félék:    Meropidae.] 

Gyurgyalag  (Grossing:  II.  332,  467.  — 
Fáb.:  333,  334*.  —  Sí.  126.  —  Csató:  Ges. 
Orn.  IL  427:46.  —  Nomen.-l  :  50:199) 
=  Európai  gyurgyalag:  Merops  apia- 
ster L. 

Gyurgyalag . 

Összetét;  Európai  gy.  Közönséges  gy. 
Méhész  gy.  Piripió  gy.  Remetegyurgyalag. 
Sárgafejű  gy. 

Gyurgyalag-félék:  Meropidae.  [Lásd 
Gyurgyalagok  csap.:  Meropes.]  Br:  AllV. 
V.  3L 

Nemek:  1.  (íyurgyalag:  Merops  L.;  2 
Remetegyurgyalag:  Nystiornis  Swains. 


XXII 


II.  MAGYAR-LATIN  RÉSZ. 


Gyurgyalagok    csap.  :    M  e  r  o  p  e  s. ,  | L. 

Üldögélők   air.:  Halt'yonit'ormes.|  Br:  AllV. 
V.  3Í. 

Csal.:   1.  Gyurgyalag-félék.    Meropidae. 

Gyurgyalagok  neme:  M  e  rop  s  L.,  (L. 
Gyurgyaiag-félék  :  Meropidae.]  Br:  AllV. 
V.  83. 

(íijiirmióka  (Nnnu'iicl.  50:  100  nem.)  =-- 
Gyurgyalag  :  M  e  r  o  p  s  L. 

*Gyur(iyáka  (Baja,  Bács-Bodrogm.,  dr. 
Lovassy  S.  :  Math,  és  Termt.  Közlem. 
XXII.  231.  —  Alföld,  Nomenel.:    őO  :  199. 

—  Balaton-mellék,  Chern.  :  TTK.  XX.  305. 

—  Ch.:  II.  496)  =  Európai    gyurgyalag: 
M  e  rop  s  apiaster  L. 

Gyiirfiiióka-félrk  (Xomeucl.  :  50:  XXX. 
csal.)  =  Gyurgyalag-félék  :  Mero  p  i  d  a  e. 

Hajnali  riyó  (Tardus  auroreus  Pali. 
Reising:  Allait.  280.  12)  =  Szibériai  rigó: 
Geocíchla  sibirica  Pali. 

* Halászniadár  (Háromszékm.  1892.  VIII. 
11)  =  Vízi  rigó:  Cinclus  ciuclus   L. 

*Halász  rigó  (Háromszékm.  1892.  VIII. 
11)  =  Vízi  rigó:  Cinclus   cinclus  L. 

Halavány  rigó  (Turdus  paliidus  Temm. 
Blasse  Drossel.  Reising:  Állatt.  (1846)  ,279. 
11):  Turdus  obscur  US  Gm.  Br:  AUV. 
IV.  87. 

Hangos  itádipos.záta  (Xomencl.:  74: 
299)  =  Cserregő  nádiposzata  :  A  c  r  o  - 
e  e  ph  al  US  streperus  Vieil  1. 

Ha  rasi  örvös  rigó  (Br.:  ÁllV.  IV.  84)  = 
Középeurópai  örvös  rigó  :  Turdus  t  o  r- 
quatus  alpestris  Brehm. 

Havasi  rigó  (Rupicula:  Steiuröthel; 
tót.  Kamenik.  Grossing:  II.  (469  lap)  Nom. 
Av.)  ^  Keresztes  kövirigó  :  M  o  n  t  i  e  o  1  a 
saxatilis  L. 

[Hegyi  veréb  :  Passer  solitarius.  —  SI.  : 
15;  ennélfogva  lenne  =  Kék  kövirigó: 
Monticela  solitaria  L.  —  Azonban  Sándor 
I.  tévedett,  mert:  Hegyi  veréb  =  Passer 
montanus  L.] 

Himalájai  rigó  :  Geocíchla  d  a  u  m  a 
Lath.  (Br.:ÁllV.  IV.87). 

*Himeske  (Puszta-Magyarod  és  vid.  Zala 
m.  Bartos  Gy.)=  Fekete  rigó:  Turdus 
merula  L. 

*  Hodgson  rigó  ja  -.  G  e  o  e  i  c  h  I  a  m  o  1 1  i  s- 
sima  Blyth.  Br.':  ÁllV.  IV.87. 

Holló. 

Összetét.  Kék  holló. 


*Högyőr.  (Kis-Kanizsa,  Zala  m.  Bartos 
Gy.)  =  Kék  szalakóta:  Coracias  gar- 
rula L. 

Húros  :  Turdus:  Krametsvogel.  1530  : 
Oklsz.  398. 

*Huros  (Iharosberény,  Somogy  m.,  Nagy- 
kanizsa, Zala  111.  Bartos  Gy.)  =  Fenyő-, 
lép-  és  énekes  rigó  :  Turdus  pilaris, 
V  i  s  c  i  V  o  r  u  s  et  m  u  s  i  c  u  s  L. 

Hiiros. 

Osszetét.  Fehérszárnyú  h.  *Feuyő  h. 

Haros  madár  (Mittj).  :  Com|i.  175.  — 
F.:  162,  29.  N.)  =  Rigó  nem:  Turdus  L. 
részben.  —  |Vö.  Húros,  hnros  rigó;  Rigó, 
*Fenyves  madár  (Tisza  m.),  Csíkos  rigó 
Kr.:  I.| 

Húros  madár  (Kralow.  :  Comp.  90.  1)  = 
Lép  rigó  :  Turdus  viscivorus  L. 

Közm.  A  húros  madár  magának  vesze- 
delmet ganéjlik.  (Misk.  :  Vadk.  472):  Tur- 
dus ipse  s  i  b  i  malum  c  a  c  a  t. 

*Húros-madár  =  Énekes  rigó:  Tur- 
dus music  us  L.  —  eh.:  11.752;  —  Br.  : 
ÁllV.  IV.82. 

Hìiros  madár:  Bitagus.  Sohl.  :  1813.  sz. 

—  Quasquiuus.  Schl.  :  1812.  sz.  =  ? 

Húros  madár:  Juniperialis  (Schl.  :  1814. 
sz.)  —  Fenyő  rigó:  Turdus  pilaris    L. 

Hurosmadár. 

Összetét  :  Boros  hurosm.  Fagyöngygyei 
élő  h. 

Húros  ri-go  („Merula  virgata:  csíkos  rigó 
ut  distinguatur  a/VÄrete  r/jrd".  Kr.  :  1.251.  — 
Turdus;  Drossel  Fáb.:375;  378*.)  =  Rigó 

—  Turdus  L.  —  nemnek  nem  fekete 
fajai.  |Vö.  Csíkos  rigó.  Húros  madár.  Rigó, 
*Fenyves  madár  (Tisza  m.).) 

Húros  rigó  (Firtosváralja,  Udvarhely 
m.  József  Ján.  —  Nagy-Kanizsa,  Zala  m.; 
Iharos-Iíerény,  Somogy  m.   Bartos  Gy.)^ 

1 .  Lép  rigó  :  Turdus  viscivorus    L.; 

2.  Fenyő    rigó:   Turdus    pilaris    L.  ; 

3.  Énekes   rigó:  Turdus   musicus   L. 

*Huros  rigó  (Baja  környéke,  dr.  Lovassy 
S.  :  Math,  és Tt.  Köziem.  XX1I.215;  — Dunán- 
túl, Chern.:  TTK.  XX.306.  —  Szeged  vid.. 
Lakatos:  Term.  I.,  XIII.  3.  106.  —  Nagy- 
Kanizsa,  Zala  m.  ;  Iharos-Berény,  Somogy 
m.  Bartos  Gy.  =  Énekes  rigó:  Turdus 
musicus  L. 

Jött-ment  madár  (Pet.  :  MadTör.  162)  = 
Pásztor  madár:  Pastor  roseus  L. 


II.  MAGYAR-LATIN  RÉSZ. 


XXIII 


*Kalangya  varjú  (Erdély,  Nomencl.  :  50. 
201 . — Taii-Leuu.  :  1  «54.  §.  67.  — PaszlavTh.  : 
Álhitt.  189.  —  Csató  :  GesOrii.  :  11.429.48.) 
=  Kék  szalakóta  :  C  o  r  a  c  i  a  s  g  a  r  r  u  1  a  L. 

Kánya. 

Összetét:  *Vas  kánya.  *Züld  kánya. 

Karies. 

összetét:  Csacsogó  karics. 

Kavicsa  (Pet..-  MadTör.  118)  =  Kék 
szalakóta:  Coracias  garrula  L. 

Karicsa  szalakóta  (F.:  156.  1  f.)  = 
Kék  szalakóta:  Coraeias   garrula  L. 

Kavicsok  (PaszlavTh.:  Állatt.  189)  = 
Szalakóta-félék  :  C  o  r  a  c  i  i  d  a  e. 

Kavics-félék  (Kriesch:  TerniVezf.  1877. 
82)  =  Szalakóta-félék:  Coraciidae. 

Karolinái  hujóvigó:  Crateropus  ca- 
roline nsis  L. 

Kaukázusi  örvös  vigó  :  T  u  r  d  u  s  t  o  r  - 
quatus  orientális  Seebohni.  Br.:  ÁUV. 
IV.  84. 

*Kék  csóka  (Erdély;  Tiszám.  Nomencl.  : 
50  :  201.  —  PaszlavTh.  :  189)  =  Kék  szala- 
kóta: Coracias  garrula  L. 

Kék  holló  (Mittp.  :  Comp.  153)  =  Kék 
szalakóta:  Coracias  garrula  L. 

Kék  köviviqó:  Monticola  solitaria 
L.  Nomencl.  :  78  :  320. 

*Kék  mátyás  (Csató  :  GesOru.  II.  429  : 
48.  —  Szentkeresztbánya,  Udvarhely  m. 
1891.  VIII.  12.  —  Erdély,  Ch.:  11,  501)  = 
Kék  szalakóta:    Coracias  garrula  L. 

Kék  vigó  (Túrd.  cyaneus.  Soltész  :  Termr- 
129.  —  Kriesch:  TermVezf.  76)  =  Kék 
kövirigó:  Montico  la  solitaria  L. 
N.  78.  320. 

'Kékszavka  (Pet.:  MadTör.  118)  =  Kék 
szalakóta:  Coracias  garrula  L. 

Keleti  fekete  rigó  :  /r  u  r  d  u  s  m  e  r  u  1  a 
maxima  Seeb.  Br.  :  ÁUV.  IV.  85. 

*ZeÄ;s^cy'Ä-o (Oláhfalu,  Udvarhely  m.  1891. 
Vlll.  12)  =  Kék  szalakóta:  Coracias 
garrula  L. 

Kék  szalakóta  :  Coracias  garrula  L. 

*Kék  varjú  (Bács  m..  Term.  I  :  X.  sz.  10. 
—  Komárom  és  Fehér  megyék,  Term. 
I.  XIV.  sz.  11  :  19.  —  Szilágy  m.)  =  Kék 
szalakóta:  Coracias  garrula  L. 

*Kék  varnyú   (Pest  m.,  Nomencl.  :  50  : 


201)  =  Kék  szalakóta:   Coracias  gar- 
rula L. 

Keleti  nádirigó:  Acrocephalus  arun- 
dinaceus  orientális  Temm.  et  Sciileg. 
Br.:  ÁUV.  IV.  121. 

*Kendermagos  n//o  =  Fenyő  rigó  :  T  u  r- 
dus  pilaris  L.  (Udvarhely  m.  Schenk  J.) 

*Kendevmagos  rigó  (Székelyi.  )  =  Lép- 
rigó :  Tur  dus  vi  sci  vo  rus  L.  Nomencl.: 
78.  316. 

h'evesztes  körivigó  :  M  o  n  t  i  e  o  1  a  s  a- 
xatilis  L. 

Kevti  nádiposzáta  :  A  c  r  o  c  e  [>  h  a  1  u  s 
palustris  h  0  rticol  us  Naum.  Br.  :  AllV. 
IV.124. 

Kerti  rigó  (Tisza  m.  Lakatos:  Term.  1. 
k.  IV.  sz.  9.  1.)  ^  Szőlőrigó  :  Tardus 
iliacus  L. 

Kis  ná'iirigó  :  A  c  r  o  c  e  p  h  a  1  u  s  a  r  u  n- 
dinaceus  minor  Radde.  Br.  :  Á11V.  IV. 
120. 

A  is  nádirigó  (Mad.  :  MagyMad.  81.)^ 
Cserregő   nádiposzáta  :  Acrocephalus 

strepe  rus  Vieill. 

Kis  vigó  :  T  u  r  d  u  s  minor  Gm.  Rei- 
sing:  Állatt.  280.  14.  (T  urdus  f  usces- 
cens  Stephens.  Br.  :  ÁllV.  IV.  87. 

Kontyos  fenyömadáv  (Nomencl  :  53. 208) 
=  Csonttollú  madár  :  Ampelis  garrula 
L.  [Vö.  Fenyves  madár.) 

*Körösztös  vevéh  (Keszthely  :  Zala  m.  ; 
Pécs  :  Baranya  m.  Bartos  Gy.  —  Veszprém 
m.  Cheru.  11.755.  =  Keresztes  kövirigó  : 
Monticola  s  axa  til  is  L. 

h'övi  rigó  =  1.  Kövirigó  nem.:  Mon- 
ticola; 2.  Keresztes  kövirigó:  Moutic. 
saxatilis.  L.  faj. 

Körigó  (Mad  :Magy.  71.  220)  =  Keresz- 
tes kövirigó  :  M  0  n  t  i  e  0 1  a  s  a  x  a  t  i  1  i  s  L. 

Kövirigók  neme:  M  önti  co  la  |L.  Ri- 
gók aies.:  Turdiuae). 

Kövirigó. 

Összetét:  Kék  k.  Keresztes  k. 

*Kövi  vigó  (Erdély)  —  Keresztes  kövi- 
rigó :  M  0  n  t  i  c  0  1  a  saxatilis  L. 

Középeurópai  örvös  rigó  :  Tur  d  usto  r- 
quatus  alpestris.  Brhm.  —  Nomencl.  : 
77.  312.  ß. 

Közönséges  aranyhegy  (PaszlavTh.  :  Ál- 
latt. 183)  =  Arany  málinkó  :  Oriolus 
o  r  i  0 1  u  s  L. 


XXIV 


II.  MAGYAR-LATIN  RÉSZ. 


Közönséqes  gyurgyalag  (Bg.  :  SzH.  174. 

—  PaszlavTh.':  Állatt.  Í88.  —  Kriesch: 
Terin Vezf.  82.)  =  Európai  gyurgyalag: 
Merops  »piaster  L. 

Kösönséges  nádi  poszáta  (MadMagy.  : 
25)  =  Énekes  nadiposzáta  :  A  croc  e- 
p  h  al  US  palustris  Bechst. 

Közönséges  vizirigó  (Mad.:  Magy.  73. 
250)  —  Vizirigó:  Cinci  us  ci  nel  us  L- 

*Knruhohi  (Heves  m.,  Mtsz.  I.  1256)  = 
Kék  szalakóta  :  C  o  r  a  e  i  a  s   garrula  L. 

[I.  KiiUö  (Merops.  Schi.  :  2092.  sz.  — 
Murin.  :  1093.  sz.  —  GyöngySzt.  :  1648.  sz. 

—  NC:  66.  —  Com.:  Jan.  155.  sz.  — 
MAI.  —  PPL  —  Misk.:  Vadk.  457.  Zava- 
ros ;  leírása  szerint  a  S  i  1 1  a  e  u  r  o  p  a  e  a  L. 
fajra,  a  feszkelést  illető  s  némely  más  meg- 
említései alapján  pedig  a  Merops  aj)iaster 
L.  fajra  vonatkoztatható).  A  régi  magyar 
szójegyzékekben,  szótárakban  sat.  előfor- 
duló adatok  határozottan  arra  mutatnak, 
hogy  a  Küllő  alatt  a  régiségben  az  európai 
gyurgyalag —  Merops  apiasterL.  —  madár- 
fajt értették.  Ma  már  a  nép  ajkán  némely 
harkályfajokra,  különösen  a  zöld  harká- 
lyokra —  Picus  —  alkalmazottai!  találjuk, 
ilyen  értelemben  a  szaktudományba  is  be 
van  vezetve.  Vö.  II.  Küllő:  Picus.] 

II.  Küllő:  Picus.  |L.  Küllők  aies.: 
Picinae.]  —  A  ma  élő  népnyelven  is  a  küllő 
elnevezés  már  a  Harkályfélék  —  P  i  c  i  d  a  e 

—  családjába  tartozó  Picus-uein  fajaira 
vau   alkalmazva.    |Vö.    1.  Küllő:    Meroi)S.] 

[Küllő  (Merops.  Mátyus:  Ü  és  Új  Diae- 
tetica.  111.  drb.  225.)  e  név  a  Picus-nem 
fajaira  s  nem  a  Merops-ra  vonatkozik.] 

[III.  Küllő.  Csuszka  —  Sitta  —  nemre 
vonatkoztatva  használja  Miskolczy  a  Jeles 
Vadk.  457.  lapján,  de  a  Merops  apiaster- 
rel  összezavarva.  Madarász  Gy.  (MagyMad. 
145.  1.)  a  Sitta  caesia  L.  fajra  alkalmazta, 
de  hiányos  megokolással  és  helytelenül. 
=  Csuszka-nem:  Sitta  L] 

[IV.  Küllő-nem:  G  Ohio  Cuv.  HO.:  Magy- 
Hal.  II.  657.  5.  A  Ponty-félék  —  Cyprinoidae 

—  halcsaládba  tartozó  nemre  alkalmazva. 
Ez  azonban  elesik,  mert  e  magyar  név 
az  elsőbbség  elvénél  fogva  a  zöld  harká- 
lyokat —  Picus  —  illeti  meg.  A  hal-nem 
neve  pedig  lehetne  :  Gob  vagy  Gobhal  — 
Gobio  — .] 

Legyész-félék  =  Légykapó-félék  :  M  u  s- 
cicapidae.  Nomencl.  :  53  :  XXXVI.  csal. 
[L.  Éneklők  alesap.  :  Oscines.) 

,  Légykapó-félék:  Muscicapi  d  a  e.  [L. 
Éneklők  alesap.:  Oscines.) 


Alcsaládok:  1.  Csonttollúak :  Ampelinae; 
2.  Légykapók:  Musciea|)inae;  3.  Légyva- 
dászok: Myiagrinae. 

Léijes  madár  (Grossing:  II.  167.  —  SI.: 
232)  =  Lép  rigó  :  T  u  r  d  u  s  v  i  s  c  i  v  o  • 
rus  L. 

[Lépes  madár:  Turdus  iliacus;  Zip- 
drossel  ;  tótul  :  Kwicala,  Prskavec.  Kralow: 
Comp.  i)g.  90.  3.  Téves,  mert  a  magyar 
név  a  Turdus  visei vorus-ra  taláL) 

Lépmadár  (Grossing:  II.  263)  —  Lép 
rigó  :  Turdus  v  i  s  c  i  v  o  r  u  s  L. 

Lépevő  (SL:  232)  =  Lép  rigó:  Tur- 
dus viscivorus  L. 

Lépevő  madár  (Mittp.  :  Comp.  176)  = 
Lép  rigó  :  Turdus  viscivorus  L. 

Lép  rigó  :  Turdus  viscivorus  L. 
Fáb.:  376,  378. 

[Locsl-a:  (VP.:  388.  —  Kriesch:  Term- 
Vezf.  I.  78)  =  Csonttollú:  Amp  el  is  L. 
Nomencl.  :  53.  108.  n.  Helytelen  alkalma- 
zás; 1.  Selyemfarkú  loeska.j 

[Locska  (SL:  34)  ^  Csonttollú  madár: 
Amp  el  is  garrulus  L.  Helytelen  alkal- 
mazás. Vö.  Selyemfarkú  locska.] 

Locska. 

Összetét:  Európai  I.  Selyemfarkú  1. 

LocsJca-félék  :  Arapelidae.  Margó:  Bp. 
33.  =  Csonttollúak  aies.  :  Ampelinae. 

[Locska  selyemfarkú  (F.:  164:1)  = 
Csonttollú  madár  :  Ampelis  garrulus 
L.  —  Helytelen  alkalmazás.  Vö.  Selyem- 
farkú locska.] 

*Lófilkó-biró  (Bereg-Rákos,  Bereg  m., 
Mtsz.  I.)  =  Arany  málinkó:  Oriolus 
oriolus  L. 

Lorió  (Bg.  :  Szóh.  285)  =  Málinkó  :  0  ri- 
olus  L. 

Lórió  =  Arany  málinkó  :  Oriolus 
oriolus  L.    Ch.:  11.573. 

I.orio. 

Összetét:  Sárga  1.  Valódi  loriók. 

Macxkawadár  (Br.  :  ÁllV.  IV. 172)  = 
Karolinái  buj origó  :  Crateropus  Ca- 
rolinensis  L. 

Macska  rigó^=  Macskarigó. 

Macskarigó  =  Káxolinai  bujórigó  ; 
Crateropus  Carolin  e  nsis  L. 

Magános  rigó  (Turdus  solitarius  L.  VP 


II.  MAGYAR-LATIN  RÉSZ. 


XXV 


394)  =  Kék  kövirigó  :  M  o  n  t  i  c  o  1  a  soli- 
taria L. 

*Magános  rerrh  (Csúzi,  Sip.  :  166.  Kv. 
11.318.  —  Grossing.  11.216.  —  Heves  m. 
Mtsz.  1. 1382)  =Kék  kövirigó  :  M  o  iit  i  c  o  1  a 
solitaria  L. 

*Maga-veréb  (Heves  in.  Mtsz.  I.)  =  Kék 
kövirigó  :  M  0  n  t  i  c  o  1  a  solitaria  L. 

*Magi/ar  pai'n(l({i  (Szeged,  .\sztalos  K. 
rajzt.)  =  Európai  gyurgyalag  :  M  e  r  o  p  s 
api  aster  L. 

Máiingó. 

Összetét  :  Arauy-máliugó.  Aram-m.  — 
Aram-mállingó. 

Málinkó. 

Összetét:  Arany  m.  Sármaliukó. 

Malinkó  (F.  159.  86.  n.)  =  Málinkó  : 
Oriolus  L. 

Malinkó  (Paszl.  :  ÁllattKk.  156)=  Arany 
málinkó:  Oriolus  oriolus  L. 

*MáUnkt'i  (Kálmáucsa,  Somogy  in.  Mtsz. 
I.)  ^  Arany  málinkó:  Oriolus  ori- 
olus L. 

Máliiikók  neme:  Oriolus  L.  |L.  Má- 
linkó-félék:    Oriolidae)   Br.  :  ÁUV.   IV.390. 

Málinkó- félék  :,  Oriolidae  (Nomencl.  : 
57.  117  uem.)  (L.  Éneklők  alcsap.:  Osciues.] 

Nemek:  1.  Málinkó  :  Oriolus  ;  2.  Drongo  : 
Dicrurus. 

Máringó;  márinkó. 

Összetét  :  Arany  m.  Aram-m.  Arany- 
márinkó. 

Mátyás. 

összetét:  *Kék  Mátyás. 

Méhész  (Csató  ■!.:  GesOrn.  11.427:46) 
=  Európai  gyurgyalag  :  M  e  r  o  p  s  api- 
aster  L. 

'Méhész  6awÄ-a  (Mad. :  MagyMad.).  [Hol? 
melyik  vidéken?]  =  Európai  gyurgyalag: 
Merops  apiaster  L. 

Méhész  gyurgyalag:  (Pa.szl.:  ÁllattKk. 
1 900  1 58.)  =  Európai  gyurgyalag  :  M  «  r  o  p  s 
apiaster  L. 

*Méhészmadár  (Sí.:  252.  Kr.  11,  49.  — 
Mad.:  Magy.Mad.  172)  ^  Európai  gyur- 
gyalag :  Mero  p  ,s  apiaster  L. 

Méhevö:  Bienenfresser.  (Mittj).  :  I'rL. 
§.  58.  5.  —  Comp.:  159)  =  Európai 
gyurgyalag  :  Merops  a  piaste  r  L. 

Aquila  XIV. 


Méhevö  madár  (Apiastra,  Merops.   MA. 

—  PPl.  —  PPB.)  =  Európai  gyurgyalag: 
Merops  apiaster  L. 

*Méh  madár  (Molna-Szeesöd,  Vas  m.)  = 
Európai  gyurgyalag  :  Me  r  o  p  s  a  p  i  a  s  t  e  r  L. 

Mocsári  poszáta  (Aquila  I.  84)  ^Éne- 
kes nádiposzáta:  Acrocephalus  pa- 
lustris Bechst. 

*Muszka  reréh  (Bükszád  és  vid.,  Három- 
szék m.  Aquila  VI.  (1899)  109)  =  Csont- 
tollú madáj:  Ampelis  garrulus  L. 

Nádi  éneklő  :  (Sylvia  arundinacea.  Sol- 
tész: Termr.  129)  =  Nádirigó:  Acroce- 
phalus a  r  u  n  d  i  n  a  c  e  u  s  L. 

Nádi  fidemílv  (Paszl.:  Állatt.  (1900) 
1 50)  ^  Nádirigó  :  Acrocephalus  arun- 
dinaceus  Gm. 

Nádika  (Sylvia  arundinacea;  Schilf- 
rohrsäuger. PaszlavTh.:  Állatt.  181)  = 
Nádirigó:  Acrocephalus  arundina- 
ceus  Gm. 

Nádiposzáta  :   Acrocephalus  Naum. 

—  Nomencl.:    74.    149.    N.    [L.    Poszáták 
aies.  :  Sylviinae.] 

Nádiposzáta. 

összetét:  Cserregő  n.  Énekes  n.  Han- 
gos D.   Kerti   n.   Közönséges    n.   Nagy   ii. 

Nádi  rigó  =  Nádirigó. 

Nádi  rigó  (Turdus  arundinaceus;  Rohr- 
drossel.  MÍttp.  :  Comp.  176.  —  F.:  164.  8) 
=  Nádirigó  :  Acrocephalus  arundi- 
naceus. Br.:  ÁllV.  IV.   120. 

*Nádirigó  (Molnaszecsőd,  Vas  m.  Molnár 
Laj.)  :  Acrocephalus  arundinaceus 
Gm. 

Alfajok  :  a)  Nagy  nádirigó  :  Acrocephalus 
arundin.  arundinaceus  Gin.  ;  Ì))  kis  nádi- 
rigó :  Acrocephalus  arundin.  minor  Brhm.; 
c)  keleti  nádirigó:  Acroceph.  arund.  orien- 
tális Temm.  et  Schleg. 

Nádirigó. 

Összetét:  Fúzi  u.  Keleti  n.  Kis  n.  Nagy  n. 
Törpe  n. 


Nádi  veréb 


*Nádiveréb. 


*Nádiveréh  (Nagykanizsa,  Zala  m.;  Iha- 
ros-Berény,  Somogyin.)  (^  minden  niid- 
ban  élő  madárka.  Bartos  Gy.).  Tehát: 
Nádiposzáták  :  Acrocephalus:  Sitkék  : 
Calaniodus;  Tücsök  madarak:  Locus- 
te 1 1  a  ;  Nádi  sármány  :  Eni  b  e  r  i  z  a  s  c  h  o  e- 
11  ici  US  L. 

*Nádiveréb  (Dunántúl.  —  Baláta-tó  mell. 

IV 


XXVI 


n.  MAGYAR-LATIN  RESZ. 


Somogy.  Bartos  Gy.  —  Csató:  GesOrn. 
II.  455.  103.  —  Paszl.  :  Allatt.  150)  =  Nádi- 
rigó; Acrocephalusaruudinaceus  üui. 

*Nádiveréb  (Tisza  m.  Chern.  :  TTK. 
XX.306.  —  U.  0.  Lakat.:  Term.  I.  IV.  sz. 
9.  1  )  =  Nádiposzáta  nem.:  Acrocepha- 
1  u  s.  Naiim.  fajai.  [V'ö.  Nádi  .sármány  : 
Emberiza  schonicius  L.) 

Nagy  nádiposzáfa  =  Nádirigó  :  A  c  r  o- 
cephalus  arundinaceus  Gm.  No- 
mend.:  74.  298. 

Nagy  nádirigó  (Acrocepb.  laeustris 
Naum.  Mad.  :  MagyMad.  78)  =  Nádirigó  : 
Aeroeephalus    arundinaceus    üm. 

*iVn9;vWí/o  (Szentháromság,  Maros-Torda 
m.  Illyés  Tib.  ^  Lép  rigó:  Turdusvis- 
eivorus  L. 

Xaumann  rigó  :  T  u  r  d  u  s  n  a  u  m  a  u  n  i 
Temm. 

Xaumann  rigója  (Nomencl.  77.  314.)  =^ 
Naumann  rigó  :  T  u  r  d  u  s  n  a  u  m  a  n  n  i 
Temm. 

Nyári  rigó  (Ch.  :  11.752)  =  Énekes  rigó  : 
Turdus  musicus  L. 

*Olomári  (Zala  m.  Nyr.  XIX. 575.  — 
Őrség,  V'as  m.  Mtsz.  1.51.  Arany-mái)  = 
Pix?LTíY   málinkó :    Oriolus    oriolus    L. 

*Olyves  rigó  (Csikgyimes  csángóinál, 
Wagner  J.)  =  Örvös  rigó  :  Turdus  tor- 
quatus  L. 

Örves  rigó  (F.:  164.  7.  —  SI.  :  464  sat.  i.) 
=  Örvös  rigó  :   Turdus   torquatus  L. 

Oi-i:ös  rigó  (Fáb.  :  376.  sat.  i.):  Tur- 
dus torquatus  L. 

Alf.  a)  Közép-európai  örvös  rigó  :  Tur- 
dus torqu.  alpestris  Brhm.;  b.  Északi  örv. 
r.  :  Túrd.  torqu.  torquatus  L.  ;  c)  Kauká- 
zusi örv.  r.  :  Túrd.  torqu.  orientális  Seeb. 

Ossi  rigó  (Sí.  363)  ^  Szőlőrigó  :  Tur- 
dus iliacus  L. 

Ozvegyke  (Kállay  gyújt.  :  Tsz.  280.  = 
Magán  veréb  BMsz.)  =  Kék  kövirigó: 
Monticola  solitaria  L. 

Paliász  rigó:  Turdus   pallasi    Cab. 

Pallas  rigója  (Br.:  .4llV.  IV.87.)  =  Pal- 
iász rigó:  Turdus  pallasi  Cab. 

Papagáj. 

Összetét.  'Magyar  papagáj. 

Parti  fecske  (Merops  C.  (1615). —  MAI. 
(1621)  595.  —  PPl.— Bg.:Szh.  139.  Parti 


föcske.)  =  Európai  gyurgyalag:  Merops 
apiaster  L. 

*  Parti  rigó  (Debrecen,  Kiss  Laj.  tan.) 
=  Európai  gyurgyalag  :  Merops  api- 
aster L. 

Pásztormadár  nem:  Pastor  Temm. 
Nomencl.  58.  118.  N.  |L.  Seregély-félék: 
Stumidae.) 

Piriino  (Fáb.:  333.  *334.  — SÍ.:  126.— 
Ch  :  11.496)  ^  Európai  gyurgyalag  :  M  e- 
rops  apiaster  L. 

Piri}iio  gyurgyalag  (F.:  151.  i.)  =  Eu- 
rópai gyurgyalag:  Nlerops  apiaster  L. 

*Piripjő  (Al pár  vidéke,  Tisza  mente. 
Grossing':  11.332.  —  SI.  303)  =  Európai 
gyurgyalag:  Merops  apiaster  L. 

Pirol  (Jan.-Leun.  §.  69)  =  Málinko: 
Oriolus  L. 

Piros  szarka  =  Pirosszarka. 

Pirosszarka  (Pet.:  MadTör.  162)  = 
Pásztor  madár-nem:  Pastor  Temm. 

*Pirpio  (Alpár  vidéke,  Tisza  mente. 
Grossing:  II.  332.  =  Európai  gyurgya- 
lag :  Merops  apiaster  L. 

Posványos  éneklő  (Sylvia  palustris. 
Soltész:  Termr.  129)  =  Énekes  nádi- 
poszáta :  Aeroeephalus  palustris 
Bechst. 

Poszáta. 

Összetét  :    Nádiposzáta.   Mocsáriposzáta. 

Poszáta-félék:  Sylviidae.  |L.  Éuek- 
lők  alcsap.  :  Oscines.] 

Alesai.:  1.  Rigók:  Turdinae;  2.  Poszá- 
ták :  Sylviinae. 

*Putypuruty  (Doborgáz,  Vajka,  Pozsony 
megye.  Chern.  ;  TTK.  XX.  305)  =  Európai 
gyurgyalag:  Merops  apiaster  L. 

Remete  rigó  =  Kék  kövirigó  :  .M  o  ii  - 
ticola  solitaria  L.  (Nomencl  :  78:320.) 

Remete  veréb  (Grossing:  11.216.  —  SI.: 
15)  =  Kék  kövirigó:  Monticola  soli- 
taria L. 

Rézorrú  rigó  (Misk.  :  Va  dk.  .  — Gros) 
sing:  II.  162)  =  Fekete  rigó:  Turdus 
morula  L.  hinije  a  csór  sárgasága  után. 

Rigó:  Merula.  [Mint  személy-  és  hely- 
név előfordul  1211.,  1228.,  1252.,  1404. 
sat.  években;  mint  madárnév  1531.  és 
1544-ben.  Oklsz.  813—814.  1.  —  Schl.: 
1780.  sz.    —    Bsz.:    1192.    sz.    —    Murm.  : 


U.  MAGYAR-LATIN  RESZ. 


XXYII 


1094.  sz.  —  Com.:  Jan.  —  NC:  66.  — 
Pesti:  Nom.  30.  —  MA.  —  Ver.:  61.  — 
PP.  —  Vö.  Húros  madár,  húros,  húros 
rigó,  csíkos  rigó  és  rigók.  Továbbá  Nysz. 
Rigó  czikkét.)  =  Fekete  rigó:  Túrd  us 
m  e  r  u  1  a  L. 

*Rigó  (Bodrosköz,  Dunai  Aiidr.  albiró, 
Félegyháza,  1897.  IX.  17)  =  Arany  má- 
linkó  :  0  r  i  0 1  u  s  o  r  i  o  1  u  s  L. 

Rigó. 

Összetételek  :  Alpesi  örvös  r.  Ar.auymál  r. 
Aranyos  r.  Bori  r.  Boros  r.  Búbos  r.  Bújó  r. 
=  Bujórigó.  Búvár  r.  *Bükki  r.  *Cserregő  r. 
Csíkos  r.  Csipegö  r.  *Csörgő  r.  *Dalos  r. 
Déli  örvös  r.  Énekes  r.  Éneklő  r.  *Enyves  r. 
Enyv-evó  r.  Északi  örvös  r.  Fagyöngyevö 
r.  Feketenyakú  r.  Fekete  r.  Feketetorkú  r. 
Fenyő  r.  Fenyves  r.  *Földi  r.  Földirigó. 
Gezerigó.  Hajnali  r.  'Halász  r.  Halavány  r. 
Havasi  örvös  r.  Havasi  r.  Himalájai  r. 
Hodgson  r.  *Huros  r.  Kaukázusi  örvös  r. 
Kék  r.  Keleti  fekete  r.  *Kendermagos  r. 
Nádirigó.  *Kerti  r.  Kis  r.  Kövi  r.  Körigó. 
Középeurópai  örvös  r.  Lép  r.  Lépes  r. 
Macskarígó.  Magános  r.  Nádi  r.  Nádirigó. 
Nagy  r.  Vizirigó.  Naumann  r.  Naumann 
rigója.  Nyári  r.  *Ölyves  r.  Örves  r.  Örvös  r. 
Őszi  r.  Paliász  rigó.  Pallas  rigója.  *Parti  r. 
Remete  r.  Rézorrú  r.  Rózsarigó.  *Rózsa 
rigó.  Seregélyrigó.  Sarlósrigó.  Rozsdás- 
szárnyú  r.  Rőtfarkú  r.  Sárga  r.  Sáskaíaló  r. 
Sokféleszavú  r.  Sokszavú  r.  Pwainson  r. 
Swainson  rigója.  Szibériai  r.  Sziklarigó. 
Sziklai  r.  Szirti  r.  *Szôke  r.  Szőlő  r.  Szőlős  r. 
(Szorigó.l  *Szürke  r.  *Tarka  r.  Tarka  rigó. 
Tekerményes  r.  Vándor  r.  Vörös  r.  Vörös- 
torkú  r.  *Zöld  r. 

Közm.  :  *„Más  a  rigó,  más  a  fecske." 
[Ne  téveszszünk  össze  egymástól  egészen 
eltérő  dolgokat.]  Szentistván,  Maros- Torda 
megye.  —  „Igen  örvend  a  rigó,  felel  neki 
a  szajkó."  Paludi  F.  Siris., 269.  —  *„Nekeni 
szólt  a  paládi  rigó"  (=  Én  nyertem.  Szat- 
már  m.  Sivis.  159).  Vö.  Arany  Ján.  „Füle- 
mile" czímű  költeményének  „Nekem  fütyöl" 
passusával.  —  „Nem  sirat  egy  rigót  egy 
nyár." 

Szólás:  „Ostoba  mint  a  bodrogközi  rigó"  : 
mert  e  rigóról  azt  tartják,  hogy  nem  képes 
énekelni  megtanulni.  Sirís.  184. 

Mondóka:  *„Répa,  retek,  magyaré,  korán 
reggel  ritkán  rikolt  a  rigó."  Székelyföld. 
[Nyelvgyakorlatul  kis  gyermekek  számára.] 

Hangkifejezések:  Füttyent,  fütyöl  („ál- 
matlan rigónak  fütyölő  szólása"  Orczy: 
KöltH.  109.  Nysz.),  szól,  énekel,  rikkant 
(„Hármat  rikkantott  már,  hármat  rikkan- 
tott már  a  rigó, .  .  .  Népd.),  rikolt. 

Rigók  [mint  szűkebb  értelemben  vett 
aluem]  (Morulae;  Amseln.  Jan.-Lenn.  §.  69) 


=^  Fekete  rigó  .•  T  u  r  d  u  s  m  e  r  u  1  a  ,L.  es 
Örvös  rigó:  Turdus  torquatus  L.  [\'ö. 
Huros,  Hurosmadár,  Rigó,  Csíkos  rigó.] 

Rigók  ales.:  Turdinae.  (L.  Poszáta- 
félék es.:  Sylviidae.)  Br.  :  ÁUV.  IV.  41. 

Nem:  1.  Fülemile  n. :  Luscinia;  2.  Kék- 
begy n.  :  Cyanecula;  3.  Kalliopé  n.  :  Cal- 
liope ;  4.  Vörösbegy  n.  :  Erithacus  ;  5.  Rozsda- 
farkú :  Rutícilla  ;  6.  Csaláncsúcs  u.  :  Pra- 
tincola;  7.  Hantmadár  n.:  Saxicola;  8.  Vízi 
rigó  n.  :  Cinclus;  9.  Kövi  rigó  n.  :  Monti- 
cola; 10.  Földi  rigók  n.  :  Geocichla;  11. 
Rigó  n.  :  Turdus. 

Rigók:  Turdus  L.  [L.  Rigók  aies.: 
Turdinae.  Nomencl.:  74.  154.  N.] 

]Földi  J.  ennek  a  nemnek  Rigó  és  Hú- 
rosmadár nevet  adta,  a  mit  bizonyára  arra 
való  tekintettel  tett,  hogy  a  régi  irodalom 
és  az  élő  beszéd  határozott  külömbséget 
tett  a  Bigó  és  Huros  madár  között  ;  előbbi 
név  alatt  a  fekete  rigót  —  Turdus  mo- 
rula L.  (német,  die  Amsel)  — utóbbi  alatt 
a  Fenyő-,  lép-,  szőlő-,  énekes  rigó  — Tur- 
dus pilaris  L.,  v  i  s  c  i  v  o  r  u  s,  i  1  i  a  c  u  s, 
music  US  L.  —  fajokat  értették  és  érti 
népünk  ma  is.  —  Ide  vonatkozólag  figyel- 
met érdemel  Vajda  P.  (Állattan  394.  lap) 
következő  megjegyzése:  „Rigóknak  nevez- 
tetnek különösebben  azon  fajok,  melyek- 
nél a  szín  egy  vagy  nagyobb  tömegben 
van  elosztva."  E  csoportban  felsorolja  a 
Turdus  m  e  r  u  1  a,  t  o  r  q  u  a  t  a,  s  a  x  a  t  i- 
lis,  cyan  US  és  solitari  us  fajokat 
vagyis  Fekete  és  örvös  rigót  —  Turdus 
m  e  r  u  1  a  et  t  o  r  q  u  a  t  a  —  a  keresztes  és 
kék  kövirigót —  Monticola  saxatilis 
et  solitaria  — .  „Húrosak,  Hurik  (Euros 
madár  F.  —  Grives)  nevet  (hangjuktól) 
kapnak  a  tarka  tollazatú  fajok,  melyek 
apró  fekete  vagy  barna  foltokkal  borítvák." 
]VP.:  395.]  E  csoportba  felsorolja  VP.  a 
T  u  r  d  u  s  V  i  s  c  i  V  0  r  u  s,  pilaris,  m  u  s  i- 
eus  és  iliacus  fajokat.  Vö.  Csíkos  rigó, 
Huros  rigó:  Merül  a  virgata  Kr.  ;  to- 
vábbá Huros,  Huros  madár.] 

Rózsa  rigó  =  Rózsarigó. 

*  Rózsa  rigó  (Erdélyben;  Pet.:  MadTör. 
162)  =  Pásztormadár:  Pastor  rose u s  L. 

Rózsa  seregéig  (Termt.  K.  VII.  pg.  263) 
=  Pásztormadár  :  Pastor  r  o  s  e  u  s  L. 

Rózsaszínű  sáskamadár  =  Pásztorma- 
dár: Pastor  rose  us  L.    (Nomencl.:  58. 

227). 

Rózsaszinü  sáskaör  (dr.  Entz  G.  :  Nép- 
tan. Lapja  1869.  pg.  605)  =  Pásztorma- 
dár :  Pastor  r  o  s  e  u  s  L. 

Rózsaszinü  seregély  (Pet.  :  MadTör.  162. 
—  Paszlavth.:  ,4llatt.  183)  =  Pásztorma- 
dár :  Pastor  rose  us  L. 

IV* 


xxvni 


n.  MAGYAR-LATIN  RESZ. 


Rózsaszinű  seref/(^l>iri(jó  (Term.  t.  K. 
VII.  263)  =  Pásztormadár:  Pastor 
r  0  s  e  u  s  L. 

Rozsdásfarhú  sarlós  rif/ó:  P  o  m  a  t  o  r  h  i- 
nus  rufus  L.  Br. :  AUV.  IV. 174. 

Rozsdáshasú  vízirigó  :  C  i  n  c  1  u  s  c  i  n  - 
clus  albico)  lis  Vieill. 

Rozsdásszúrnyú  ri.(/ü:  Turduís  fu  fi- 
ca ta  L.  Br.:ÁlíV.  IV.'87. 

Rôt  farkú  rigó  (Mad  :  MagyMad.  108) 
=  Naumann  rigó  :  T  u  r  d  u  s  ii  a  u  m  anni 
Tenim. 

Sárga  aranyheg i/  (F.:  159.  1;  —  Jan.- 
Leun.'(l854):  '§.  09;  —  BMN.)  =  Arany 
málinkó  :  Orici  us  oriolus  L. 

Sárgafejű  gyurgyalug  (Merops  conge- 
ner. F.  151.  2.)  =  Európai  gyurgyalag: 
Merops  apiaster  L. 

Sárga  Iorio  (VI'.:  408)  =  Arany  má- 
linkó :  Oriolus  oriolus  L. 

Sárga  rigó  (Grossing:  11.327.  —  Kralov.: 
Comp.' (1795)  88.  —  F.  :  159.  1.  —  Országo- 
san használt  név)  =  Arany  málinkó  :  O  ri- 
olus  oriolus  L. 

*Sárga  velyhe  (Gömor  m.,  Pet.  :  Hagy. 
150)  =  Arany  málinkó:  Oriolus  ori- 
olus L. 

Sarlós  rigó  =  Sarlósrigó. 

Sarlós  rigóJc  neme:  Poniatorhinus 
[L.  Timáliák  aies.:  sbfm.  Timalinae]  Br. : 
ÁllV.  IV.  174. 

Sarlósrigó. 

üsszetét.  Rozsdásfarkú  s. 

Sár  málinkó  (F.:  159.  1.  f.;  —  Pet.: 
MadTör.  150)  =  Arany  málinkó  .Oriolus 
oriolus  L. 

*  Sárntáringó  =  Arany  málinkó  :  Orio- 
lus L.  Cli.:  ÏI.  573. 

*Sármárinkó  (H.  0.:  MadHasz.  (1901) 
101:19)  =  Arany  málinkó:  Oriolus 
oriolus  L. 

Sáskafaló  rigó  (Turdus  gryllivorus  dr. 
Entz  G.:  Néptanítók  Lapja  II.  605)  = 
Pásztormadár:  Pastor  rose  us  L. 

Sáskamadár  =  Pásztormadár  :  Pastor 
Temm.  Nomeuel.  :  58.   118  nem. 

Sáskamadár  (Br.:  ÁllV.  IV.  376)  = 
Pásztormadár  :  Pastor  roseus  L. 


Sáska  madár. 
Összetét:  Rózsaszínű  s. 

Sáskaör  (dr.  Eutz  G.:  Néptaii.  Lapja  II 
605)  =  Pásztormadár:  Pa.stor  Temm. 

Sáskaör. 

Összetét:  Rózsaszínű  s. 

Selyemfarkú  (F.:  164.  30.  n  )  =  Csont- 
tollú :  A  m  p  e  1  i  s  L. 

Selyem  firká  (Míttp.  :  Comp.  1Y7)  = 
Csonttollú  madár:  Am  polis  garrulus  L. 

Selyemfarkú. 
Összetét  :  Loeska  s. 

Selyvmfarki'i  csmilniadár  (Nomencl.: 
53  :  208)  =  Csonttollú  madár  :  A  m  p  e  1  i  s 
garrulus  L. 

[Selyemfarkú  loeska  (VP.:  388.  — 
Kriesch  :  TermVezf.  1.  78.  —  Csató:  Ges- 
Orn.  II.  447:80.  —  H.  0.  :  TTk.  VII.  266) 
=  Csonttollú  madár:  A  m  peli  s  garru- 
lus L.  Helytelen  alkalmazás.  „Vajda  Pét. 
Cuvier  fordítása  közben  arra  a  szerencsét- 
len gondolatra  jutott,  hogy  a  már  Linné 
által  helytelenül  választott  Garrula  faji 
nevet  nemi  névre  emelje  s  a  fajt  „Selyem- 
farkú locska"  (ebböI:  locsogni)  magyar 
néven  szerepeltesse,  nem  tekintve  arra, 
hogy  e  madár  inkább  néma,  mint  csacsogó." 
Petényi:  MadTör.  128.) 

Selymeg  (Magy.  Curir)  =  Csonttollú  ma- 
dár: A  m  pel  is  garrulus  L.  Ch.  :  II.  528. 

*Serege. 

Összetét:  *Vándor  serege. 

Seregély. 

Összetét  :  Rózsa  seregély.  Rózsaszínű  s. 
Tarka  s.  Vízi  s. 

Seregély-félék:  Sturnidae.  (Nomencl  : 
58  :  XL.)  |L.  Éneklők  ales.:  Oscínes.] 

Nemek:  1.  Seregély:  Sturnus;  2.  Pász- 
tormadár: Pastor;  3.  Nyűvágó:  Buphaga: 
4.  Csöricse  :  Lamprotornis  ;  5.  Rikács  : 
Eulabes:  6.  Fecskeseregély:  Artamus. 

Seregély  rigó  =  Seregélyrigó. 

Serrgélyrigó  (TTK.  VII.  263)  =  Pász- 
tormadár: Pastor  Temm. 

Seregélyrigó. 
Összetét:  Rózsaszínű  s. 

Sokféleszavú  rigó  (Turdus  pol  vgl.  Sztgy. 
I.  122)  =  Északamerikai  gezerigó:  Mi- 
mus  polyglott  US  L. 

Sokszavú  rigó  (Turdus  polygl.  F.:  163. 


II.  MAGYAU-LATIN  RÉSZ. 


XXIX 


5)  =   Északamerikai   gezerigó  :    Mímus 

l>oly gio ttus  L. 

Siminson  rujó  :  T  u  r  d  u  s  s  w  a  i  ii  s o  ni 
Cab. 

Siriiiìisdìi  ri(/ója  (Br.:  AUV.  IV.87.)  = 
Swainson  rigó  :  Tu  idus  s  w  ai  uso  ni  Cab. 

Szajkó. 

Összetét.  *Ái'vii  sz.  *Kék  sz.  *Tengeri  sz. 

SzaM-óia  (Nomencl.  :  50.  201).=  Kék 
szalakóta  :  C  o  r  a  e  i  a  s  garrula  L, 

Szalakóta. 

Összetét:  Karicsa  sz.  Kék  sz. 

Szalakóta  alakúak  air.:  Coraciifor- 
m  e  s.  Br.  :  AUV.  V.  129.  (L.  Varjiiszerú  mada- 
rak, rende:  Coracornithes), 

Csapatok  :  1.  Szalakóták  :  Coraeiae  ;  II. 
Kecskeí'ejök:  Caprimulgi;  III.  Baglyok: 
Striges. 

Szalakóta-félék  :  C  o  r  a  c  i  i  d  a  e.  Nomen- 
cl.: 50.  XXXII.  csal.  —  Br.:ÂllV.  V.129. 
(L.  Szalakóták  csap.  :  Coraeiae). 

Nemek  :  1  Szalakóta  :  Coracias  ;  2.  Csörgő 
madár:  Eurystomus. 

Szalakóták  csap.  :  Coraeiae.  Br.  :  ÁllV. 
V.r29.  (L.  Szalakóta-alakúak  air.  :  Coracii- 
f  ormes.) 

Családok:  1.  Szalakóta-félék :Coraciidae; 
2.  Kurol-félék  :  Leptosomidae. 

Szalakóták  neme:  Gen.  Coracias  L. 
F.  156.  21.  n.  —  Nomencl.:  50.  102.  n. 
(L.  Szalakóta-félék  :  Coraciidae). 

*Szaricsóka  (Tisza  mente,  Grossing:  II. 
304.  —  F.:  156.  21.  N.  —  Alf.;  Szilágy 
m.)  =  Kék  szalakóta;  Coracias  gar- 
rula L.  [Vö.  Száricsóka,  csaricsóka]. 

*  Száricsóka  (Ermellék,  Tasnád)  =  Kék 
szalakóta:  Coracias  garrula  L.  [Vö. 
Csaricsóka,  szaricsóka]. 

Szarka. 

Összetétel:  *Piros  szarka.  *Apró  piros 
szarka. 

Szibériai  riqó :  Geocichla  sibirica 
Pali.  (Br.:ÁllV.  IV.S7). 

Sziklarigó  (Soltész  :  Termr.  129.  —  Lov.: 
Kat.  18.  65)  =  Keresztes  kövirigó  :  M  o  n- 
ticola  saxatilis  L. 

Sziklai  rigó  (Csató  :  GesOrn.  II.46.'i. 
121)  =  Keresztes  kövirigó:  Monticola 
saxatilis  L. 

Sziïï-ti  rigó  (Br.  :  ÉszakiS.  467)  =  Keresz- 
tes kövirigó  .■  M  0  u  t  i  c  o  1  a  saxatilis  L- 


*Szolgahiró  (Borsod  m.,  Pet.  :  MadTör. 
150;  Tisza  mente,  Nyr.  X.279.  —  Kraszna, 
Szilágy  m.  1895.  Vlll. 26)= Arany  málüikó  : 
0  riolu  s  oriolus  L. 

*Szöke  rigó  1.  (Diós-Jenő,  dr.  Alniásy 
Gy,)  =  Énekes  rigó:  Turdus  musicus 
L.  2.  (Szilágy  m.;  Udvarhely  m.)  =  Lép 
rigó:  Turdus  visel vorus  L.) 

Szőlő  rigó  (Mittp.:  Comp.  176.  —  P.  Az 
„Elhibáztuic-han  a  16B.  oldalhoz  tett  javí- 
tás) :  Turdus  i  li  a  c  u  s  L. 

Szőlős  rigó  (Sí.  —  Ivr.  1.49)  =  Szőlő  rigó  : 
Turdus  iliacus  L. 

[Sző  rigó:  sárga  rigó,  Kállay  gyűjt.  Toll- 
hiba  a  Szőlő  rigó  helyett,  de  ez  is  helyte- 
len meghatározással,  mert  szőlő  rigó  nem 
=  sárga  rigó:  Oriolus  o r io  I  us,  hanem 
Turdus  iliacus  L.] 

*  Szürke  rigó  =  1.  Fenyő-rigó:  Tur- 
dus pilaris  L.  (Csíkgyimes  csángóinál, 
Wagner  J.)  —  2.  Lép  rigó  :  T  u  r  d  u  s  v  i- 
s  c  i  V  0  r  u  s  L.  (Szentháromság,  Maros-Torda 
m.  Illyés  Tib.) 

Tarka  rigó:  Geocichla  varia  Pali. 

*Tarka  rii/ő  (Oláhfalu,  Udvarhely  m. 
1891.  VI11.12)  =  Arany  málinkó  :  Orio- 
lus gal  buia  L. 

Tarka  seregély  (Pet.  :  MadTör.  162)  = 
Pásztormadár:  Pastor  rose  us  L. 

*  Tek  er  meny  es  riqó  (Málnás,  Háromszék 
m.  1892.  Vili. 12)  —  Puszta-Magyarod  és 
vid.  Zala  m.  Bartos  Gy.)==  Énekes  rigó: 
T  u  r  d  u  s  m  u  s  i  c  u  s  L. 

*  Tengeri  szajkó  (Grossing:  Il  ;ì04.  — 
Bodrogköz)  =  Kék  szalakóta:  Coracias 
garrula  L.  —  Ch.  501. 

Timaliák  aies.:  Timaliinae.  (L.  Buj- 
káló-félék:  Timeliidae]    Br.  :  .4I1V.  1V.I6(). 

Nemek:  1.  Timália:  Timelia;  2.  Nap- 
madár: Liothrix;  3.  Bujórigó:  Crateropus; 
4.  Sarlós-rigó  :  Pomatorhinus. 

*Török  fecske  (Csallóköz.  Chern.:  TTK. 
XX. 305)  =  Európai  gyurgyalag  :  Merops 
api  aster  L. 

Törpe  nádirigó:  Aerocephalus  sten- 
to reus.  Hempr.  et  Ehr.  —  Br.  :  AllV. 
IV.  121. 

Űldögélők  air.:  H  alcy  onif  o  rm  es. 
[L.  Varjúszerü  madarak  rende  :  Coracor- 
nithes.] 

Csap.:  1.  Fogócsőrűek:  Bucerotes;  2. 
Gyurgyalagok  :  Meropes  ;  3.  Leskelődök  : 
Halcyones. 


XXX 


II.  MAGYAR-LATIN  RÉSZ 


Valódi  loriők  (VP.:   408)  =  Málinkó: 
0  r  i  o  1  u  s  L. 

Vándor  riqó  :  T  u  r  d  u  s  m  i  g  r  a  t  o  r  i  u  s 
L.  Reising:  ÁÍlatt.  280.  13. 

*Vándor  serege  (Pet.:  MadTör.  162)^ 
Pásztormadár:  Pastor  ro.seus  L. 

Varjú. 
Ö.sszetét:  *Kalangya  v.  *Kék  v.  *Vas  v. 

Varjúszerü  madarak  rende  :  C  o  r  a  c  o  r- 
iii  th  es. 

Alrendek:  I.  Apró  madarak:  Picopasseri- 
formes;  II.  Rágócsőrüek:  Trogonitormes  : 
III.  Üldögélők:  Halyoniformes;  IV.  Todi- 
alakúak:  Todiformes;  V.  Kakuk-alakiiak: 
C'occygiformes;  VI.  Jakamár-alakúak:  Gal- 
buliformes;  VII.  Szalakóta-alakúak:  Cora- 
ciiformes. 

*Varnijú. 

Összetét:  *Kék  varnyú.  *Vas  v. 

*Vas  kánya  (Pécs)  =  Kék  szalakóta: 
Coracias  garrula  L.  Ch.:  501. 

*  Vasmadár  (Já.szberéiiy)  ^  Kék  szala- 
kóta: Coracias  garrula  L.  —  Ch.:  501. 

*  T  as  varjú  (Kecskemét,  Pest  megye.  No- 
mencl.  :  50  :  201.  —  Bács  ni.  Term.  I.  X.  sz. 

10.  1.)  —  Köiesd,  Tolna  m.  Mtsz.  II.  930) 
=  Kék  szalakóta  :  Coracias  g  a  r  r  u  1  a  L. 

*Vas  varnjjú  (Alberti-Irsa,  Pest  m.  Ch.: 

11.  501.  —  Örkéuy,  Pest  m.)  =  Kék  sza- 
lakóta: Coracias  garrula  L. 

Vehjhe  =  Málinkó:  Orio  lus  L.  [Tót 
eredetű.) 

Velyhe. 

Összetét:  Sárga  velyhe. 

Ver  éh. 

Összetét:  Árva  veréb.  Egyes  v.  (Hegyi  v.] 
*Körösztös  V.  *Magános  v.  *Maga  v.  *Musz- 
ka  V.  Nádi  v.  *Nádiveréb.  Remete  v. 

Verébalkatúak  csap.:  Passeres.  [L. 
Apró  madarak  air.:  Picopasseriformes. 

Alcsap.  :  1.  Éneklők:  Oscine.s;  2.  Riká- 
csolok :  Clamatores. 

Vízi  bulca  (Csató  J.  :  GesOrn.  II.  449. 
84)  =  Vízi  rigó:  Cinelus  cinclus  L. 


Vízi  búvár  =  Vízibuvár. 

*Vizibuvár  (Csángók,  Csikgyimes,  Wag- 
ner J.  —  Kolozsvár,  Schenk  J.)  =  Vízi 
rigó  :  Cinclus  cinclus  L. 

Vízi  rigó  =  Vízirigó. 

*VÍ2Í  riqó  (Oláhfalu,  Udvarhely  m. 
1891.  VIII.'  12)  =  Vízirigó:  Cinclus 
cinclus  L. 

Vízirigó. 

Összetét:  Déli  v.  Északi  v.  Feketehasú  v. 
Közönséges  v.  Rozsdáshasú  v. 

Vízirigók  neme:  Cinelus.  (L.  Rigók 
aies.:  Turdinae.)  Kr.  :  ÁllV.  IV.  69. 

Vízirigó  :  Cinclus  cinclus  L.  Nò- 
menci.:  72.  287. 

Alfajok:  1.  Feketehasú  vízirigó:  Cinclus 
ciuci,  melanogaster  Brhm;  2.  Rozsdáshasú 
vízirigó:  Cinclus  cinci,  albicollis  Vieill. 

Vízi  seregély  (Wasserstaar  Mittp.:  Comp. 
175.  —  F.  :  i  62.  2.  f.)  =  Vízirigó  :  Cinclus 
cinclus  L. 

Vörös  rigó  (PaszlavTh.:  Állatt.  182)  = 
Szőlőrigó  :  T  u  r  d  u  s  i  1  i  a  c  u  s  L. 

Vöröstorhú  rigó  :  T  u  r  d  u  s  r  u  f  i  c  o  1 1  i  s 
Pall.  Br.:  ÁllV.  IV.  87. 

*Zöld  bókán  (Molnaszecsőd,  Vas  m.  Mol- 
nár L.)  =  Kék  szalakóta:  Coracias 
garrula  L. 

*Zöld  csóka  (Veszprém  m.,  Erdély)  = 
Kék  szalakóta:  Coracias  garrula  L. 
—  Cheru.:  TTK.  XX.  305.  —  Ch.:  II.  501. 

*Zöld  kánya  (Dunánt.,  Nomencl.:  50: 
201.  —  Sopron,  Vas  és  Zala  megyék;  Pécs, 
Baranya  m.  Chern.  :  TTK.  XX.  305.  — 
Nagy-Kanizsa;  Iharos-Berény,  Somogy  m. 
Bartos  Qy .)  =  Kék  szalakóta  :  Coracias 
garrula  L. 

*Zöld  rigó  (Má]nás,  Háromszék  m.  1892. 
VIII.  8)  =  Kék  szalakóta:  Coracias 
garrula  L. 

"Zöld  zsálya  =  Kék  szalakóta  :  C  o  r  ii- 
cias  garrula  L.  Br.  :  .UIV.  V.  131. 

Zsálya. 

Összetétel  :  *Züld-zsálya. 


XXXI 

Pnngnr  Gyula  irodalmi  jegy/éke. 
Litteratur. 
Ornithologia . 

Főművek  (Hauptwerke)  : 

1.  Á  füsti  fecske  őszi  vonulása   1898-ban  Magyarországon. 

Der  Herhsfzug  der  Rauchschwalbe  i.  J.   1898   in    Ungarn.   2    térképpel    (Karten).    „Aquila"    XI. 
1904.  p.    1—249.   ■ 

2.  Nomenciator  Avium  Regni  Hungáriáé  (partim),   méltatása    Term.-tud.  Közlöny  XXXI. 

3.  Az  Ardea  ralloides  előfordulása  hazánkban.   Term.-tud.  Közlöny  XXXI. 

Kisebb  munkák  (Kleinere  Arbeiten): 

4.  Az   „Aquila"    madártani   folyóiratról.   U.  o. 

5.  A  Pastor  rosens  megjelenése.   U.   o. 

6.  A  varjak  irtása.  Term.-tud.  Közlöny  XXXIIl. 

7.  A  fecskevonulás  és   az  időjárás.  U.   o. 

8.  A  madarak  életkora.   U.  o.  XXXIV. 

9.  Orniihologusok  gyűlése  Szarajevóhan.  U.  o.  XXXI. 

10.  Egy  nagyszabású  madártani  munka.   ü.  o. 

11.  A  madarak  lélekzéséröl.  Term.-tud.   Közlöny  XXIX.   (és  Vadászat  XVIII.). 

12.  ^   bajnok  szalonka.   U.  o.  XXX.   egy  képpel. 

13.  ^  kakukot  illető  vonulási  adatok  feldolgozásának  előkészítése. 

Vorbereitung  der  Bearbeitung  von  Kuckucks  Zugdaten.   „Aquila"   VI.    1899  p.   9 — lOG. 

14.  A   verebek.   Hasznos  mulattató    1874. 

15.  A  vöcsök.    „Szilágyság".    1877.  36.  sz. 

16.  Védelmezzük  madarainkat.  U.  o.   1879.  30.  sz. 

17.  A  fecske  temetése.  U.  o.    1887.    1.  sz. 

18.  Az  erdők  tollas  építőmesterei.  U.  o. 


Eniomologia.  Orthoptera. 
Főművek  (Hauptwerke): 

1.  A  magyarországi  tücsökfélék  természetrajza. 

Histoire  naturelle  des  gryllides  de  Hongrie.    1 — 6  tábla  rajzzal.   Budapest    1891.   A  kir.    magyar 
Természettudományi   Társulat  megbízásából  írva. 

2.  A  magyar  birodalom  állatvilága:    Ortho ptei-a,    1900.  A  kir.   magyar  Term.-tud.    Társulat   meg- 
bízásából. Latinul. 

Kisebb  munkák  (Kleinere  Arbeiten)  : 

3.  Szilágy  vármegye  orthopterái.    Orvos-Természettudományi    Értesítő     1891.   Német    kivonattal  u.  o. 

4.  A     magyal  országi    tücsökfélék    félszárnya,     1     táblával     és     franczia     kivonattal.     Természetrajzi 
Füzetek  I.   1877. 

5.  Magyarország  Orthopterái.  Rovartani  Lapok  VI.    1900. 

6.  A  tücskök  tartózkodása  és  lakása.  Term.-tud.   Közlöny  XX. 

7.  A  Poecilimon  Schmidti  nevű  szöcskefajról.  Term.-tud.   Közlöny  XVIII. 

8.  Adatok  egy  kevésbbé  ismert  szöcskefaj  természetrajzához.   Rovartani  Lapok  III.   Egy  táblával. 

9.  Adatok  egy  kevésbbé  ismert  szöcskefaj  ismeretéhez.  Matbem.   Term.-tud.   Értesítő  IV.,   két  táblával. 

10.  Beiträge   zur    Naturgeschichte    einer    wenig    bekannten    Laubheuschrecken-Art.     Math,    natui-wiss. 
Berichte  aus  Ungarn  IV.   1885  und   1886. 

11.  Notes  pour  servir  à  l'histoire  naturelle  d'un   (h'thoptère  peu    connu.    Suppl.    contenant    la    revue 
des  articles  publiés  dans  le  Rovartani  Lapok  III.   1886. 


xxxu 


Vegyesek  (Varia): 

1.  Gyümölcseink  ellenségei.   Zilahi   polgári   iskola  értesítője.    1879. 

2.  Az  emberi  művelődés  elsó  alapja.   „Magyar  Polgár"    188:3. 

3.  Az  egerek.   Hasznos  mulattató.    1874. 

4.  Az  almafa  regéje.  U.  o.   1874. 
ö.   Uj  emberek.  U.  o    1875. 

f).  Őszi  kikerics.  U.  o.    1875. 

7.  Nincs  itthon  senki,  minden  szabad.  U.  o.    1875. 

8.  Aztán  csodálkozunk,  hogy  nem  sikerül  a  vetés.   „Szilágyság"    1874. 

9.  A  fenyőfa  regéje.  Hasznos  Mulattató   1875. 

10.   Teremtsünk  vidékünknek  muzeumot.   „Szilágyság"    1877. 

íl.  A  viláyitó  hús.  U.  o.   1884. 

12.  Elbeszélés.  U.  o.   1884. 

VÒ.  Bogarász  história.  U.  o.   1885. 

14.  ^  mi  apró  halaink.  U.  o. 

15.  Az  élő  hűség  jelképe.  U.  o. 

16.  üjévi  história.  U.  o.    1887. 

17.  ^  viz    Fővárosi  Lapok   1874. 

18.  A  színekről.   Szünidő.    1875. 

19.  Adatok  a   Vespa  germanica  táplálkozásához.  Természetrajzi  Füzetek  XX.  U.   o.  németül  is. 

20.  Borchart  könyve  és  a  biblia  állatvilága.   Term. -tud.   Közlöny.  XXIV. 

21.  Az  állatnevek  a  magyar  nyelvben.  U.  o.  XXVllI. 

22.  Tengeri  vadászat.  U.  o.  XXIX. 

23.  Az  ijedtségről.  U.  o.  XXXV. 

24.  A  szitakötő.   „Természet"   VI.    1874. 


Ezeken  kívül  írt  Pungur  Gyul.\  hirhipokba 
Sirius,  Bölöni  Tam.4s  álnevek  és  W.  r.  — a. 
jegyek  alatt. 


Ausser  diesen  schrieb  Julius  Pungur  in 
Zeitungen  unter  den  Pseudonymen  Sirius,  Bölöni 
Tamás,  und  unter  den  Zeichen    W.  — r.  — a. 


XXXIII 


Még  egyszer  a  tarvarjúról. 

((ierontictis  ereniifa  |Lin.]) 
Il'tii   IIk.kman    Ottii. 

A  niidűii  lS',l7-lii'ii  Rothschild — Kartert — 
Klf,in.schmiiit  u  tarvarjúról  szóló  czikket  : 
„Coniatibis  crcniiita  (Liniió)  an  Hiinii)caii  Bird"  * 
czím  alatt  kiadták,  a  iiiclyheii  ki  \an  mutatva, 
hogy  ez  a  madár,  melyet  a  svájczi  Gesner 
1555-ben  mint  svájczi  madarat  leírt,  nem 
káprázat,  hanem  valóság,  mely  azonban  a 
Svájczból  és  egyáltalában  Európából  kima- 
radt, de  délszaki  tájakon  most  is  él,  erre 
élénk  eszmecsere  támadt,  e  meglepő  föl- 
fedezés fölött.  E  vita  során  német  rész- 
ről felhozatott  a  ..Kahlrahe"  elnevezés  is, 
mely  az  Aldrovandi  rajzán  kívül  engem  arra 
bírt,  hogy  e  folyóirat  X.  kötetében  a  példa- 
beszédben és  szólásmódban  élő  magyar  tar- 
varjút is  vizsgálat  tárgyává  tegyem.  A  vizs- 
gálat eredménye  ii  mondott  kötetben  le  van 
téve  és  a  következő  czimet  viseli:  „A  tar- 
varjú  (Geronticus  eremita)  emléke  Magyar- 
országon". Az  eredmény  az,  hogy  a  tarvarjú 
a  XVI.  században  még  előfordult  Magyar- 
országon is. 

Az  utolsó,  írójánál  fogva  jelentékeny  véle- 
mény az,  a  melyet  Fatio  Viktor,  nemrég  el- 
hunyt kitűnő  svájczi  tudós,  az  angol  „Ibis" 
folyóiratban  bocsátott  közre,  a  melyben  szin- 
tén ellene  fordul  a  Rothschild  Haetert  és  Klein- 
scHMiDT-féle  álláspontnak  s  azt  véli,  hogy  a 
vitát  csak  a  madárnak  fosszil  csontváza  dönt- 
hetné el.** 


Az  összes  ellenvéleményeknek  az  volt  a 
gyöngéje,  hogy  egyfelől  csupán  a  természet- 
rajz leíró  elemeit  vették  alapul  és  másfelől  igen 
nagy  súlyt  fektettek  a  színes  rajzokra.  Arra 
pedig  már  éppen  senkisem  gondolt,  hogy  oly  min- 
den ízében  sajátságos  madár,  mint  a  tarvarjú, 
mélyen  bevehette  magát  a  nép  szellemébe, 
így  nyomokat  hagyhatott  szólásm(')dban,  példa- 
beszédben és  még  másokban  is. 


*  „Novitates  Zoologicae"  Vol.  IV.  1897  pag.  :i71  ff 
**  Fatio  V.   ,Siir  le  Waldrapp,  Corvus  sylvaticus. 

de  Gesner",   .Ibi.s"    Ser.    VIII.    Vol.    VI.    Nr.    21,    p. 

139—144.  1906. 
Aquila  XIV. 


Noch  einmal  über  den  Kahlraben. 

[Geronticus  eremita  |Lin. |l 
Von   Otto  Herman. 

Als  im  .lalii'c  1897  Rothschild — Hartert 
und  Kleinkchmiot  ihre  Schrift  iilx'r  den  Wald- 
rapp :  „Comatibis  eremita  (Linné)  an  European 
Bird"  *  herausgaben,  in  welcher  nachgewiesen 
wurde,  dass  dieser  durch  Gesner  i,  .1.  1555 
beschriebene,  als  di^r  Schweiz  angehörige 
\  ogel  kein  Hirngespinst,  sondern  eine  A\'irk- 
lichkeit  ist,  der  aber  aus  der  Schweiz  und 
Europa  fortblieb,  in  südlichen  Regionen  aber 
auch  jetzt  noch  vorkommt,  entstand  eine  leb- 
iiafte  Auseinandersetzung  der  Meinungen  über 
diese  überraschende  Entdeckung.  Im  Verlaufe 
des  Streites  tauchte  von  deutscher  Seite  auch 
der  Namen  „Kahlrabe"  auf,  der  mich  nebst  der 
.Vbbildung  Aldkovandib  be  wog,  im  X,  Bande 
dieser  Zeitschrift,  die  in  der  ungarischen 
Sprache  in  Sprichwort  und  Redensart  fort- 
lebende Form  :  „tarvarjú",  von  tar  -^  kahl, 
varjú  ==  Rabe  oder  Krähe  zu  untersuchen. 
Das  Resultat  der  Untersuchung  ward  unter 
dem  Titel:  „Der  Kahlrabe  (Geronticus  eremita 
L.),  sein  Denkmal  in  Ungarn"  in  genannter 
Zeitschrift  niedergelegt,  u.  zw.  besagt  es,  dass 
der  Kahlrabe  im  XVI.  Jahrhundert  auch  in 
Ungarn  noch  lebte.  —  Die  letzte,  schon  des 
Mannes  wegen  wichtige  Meinung  ist  jene  von 
Victor  Fatio,  dem  erst  kürzlich  verstorbenen, 
ausgezeichneten  schweizer  Gelehrten,  welche 
in  der  englichen  Zeitschrift  „The  Ibis"  erschien, 
sich  ebenfalls  gegen  Rothschild,  Hartert  und 
Klrinschmidt  kehrt  und  den  Beweis  des  Vor- 
kommens von  der  Auffindung  eines  fossilen 
Skelettes  abhängig  macht.** 

Die  Schwäche  der  Gegenmeinungen  bestand 
darin,  dass  sie  sich  einerseits  nur  auf  die  natur- 
historisch descriptiven  Elemente  stützten  und 
andererseits  ganz  besonderes  Gewicht  auf  die  al- 
ten, farbigen  Allbildungen  legten.  Daran  dachte 
schon  gar  Niemand,  dass  ein  in  jeder  Bezie- 
hung so  eigenartiger  Vogel,  wie  der  Kalilrabe, 
geeignet  war  in  den  Volksgeist  tief  einzudringen 
und  dort  in  Redensart,  Sprichwort  u.  A.  Spuren 
zu  hinterlassen. 

*  NovitatesZoologicaeVol.lv'.  1897.  pag.  371  u.  ff. 

**  Fatio  V.  „Sur  le  Waldrapp,  Corvus  sylvaticus 
de  Gesner',  ,Ibis"  Ser.  VIII.  Vol.  VI.  Nr.  21  pag. 
139—144.  190G. 


XXXIV 


A  rajzokra  nézve  mindenki,  a  k'  rajzolni 
tud  és  a  ki  a  réyi  ábrázolásokal  a  természet- 
tel összehasonlította.  S7,iikségkci)])en  úiiy  látja 
a  dolgot,  hogy  Gesner  ábrája  az  idomok 
kölcsönös  viszonyánál  fogva,  nagyban  és 
egészben  egy  hosszú,  lefelé  hajlott  csörü  gázló 
madáralakot  tüntet  föl.  mely  ennélfogva  nem 
téveszthető  össze  sem  a  kárakatnával  és  még 
kevésbbé  a  havasi  csókával  és  vetési  varjúval; 
hogy  a  toUbub  formája  és  a  csőr  aránya  volt 
az,  a  mi  a  fejet  a  bankáéhoz  tette  némileg 
hasonlóvá,  a  mi  LiNxÉt,  ki  a  madarat  a  ter- 
mészetből nem  ismerte,  an-a  indította,  hogy 
eredetileg  az  „üimpa" -h-duka  nevet  meg- 
tartsa, a  mint  ezt  már  Kleinschmipt  is  meg- 
jegyezte. 


Jedermann,  der  zu  zeichnen  versteht  um! 
der  alte  Abbildungen  mit  der  Wirküclikeit 
verglich,  wird  es  linden,  dass  die  Figur  bei 
GrESNER  auf  Grund  des  gegenseitigen  Verhält- 
nisses der  Teile  im  Grossen  und  Ganzen  einen 
Watvoge'l  mit  langem,  nach  abwärts  geboge- 
nem Schnabel  darstellt,  w'elcher  demnach 
weder  mit  Kormoran,  noch  mit  der  .\lpen- 
dohlc  noch  mit  der  »Saatkräte  verwechselt 
werden  kann  :  dass  es  die  Form  des  Schop- 
fes und  das  Verhältnis  des  Schnabels  war, 
welches  Linné,  der  den  Vogel  aus  eige- 
ner Anschauung  nicht  kannte,  ursprünglich 
bewog,  für  den  Vogel  den  Namen:  .Upujm" 
beizulegen,  wie  dies  schon  Kleinschmidt  ange- 
deutet hat. 


A  madárnak  Európából  vaio  kimaradásával 
elveszett  a  keletkező  különböző  nézeteknek 
és  vélemények  tárgyhoz  kötött  egyeztetésé- 
nek lehetősége  és  a  vége  az  lett,  hog}-  a 
XVI.  század  derekán  Gesner  által  leírt  madár- 
ról (1555)  a  XIX.  század  legelején  (1805) 
Beckstein  már  fölteszi,  hogy  ez  a  madár  soha- 
sem is  létezett  és  lehet,  hogy  GESNERt  valaki 
egy  mesterségesen  összetákolt  madáralakkal 
rászedte.  Meg  is  keU  engedni,  hogy  a  madár 
tar  fejével,  hosszú  sarlós  csőrével,  csodálatos 
bóbita-gallérjával  és  egyebeivel  messze  elüt 
a  „madár"  közfogalmától  s  így  egy  praepa- 
ratuninak  mesterséges  megszerkesztésének  föl- 
tevése szinte  felkínálkozott. 


A  madár  azonban  délszakon  megkerült,  a 
Gbbner  madarával  való  azonosítás  lehetővé 
vált  és  ez  szülte  azt  a  föltevést,  hogy  ván- 
dormadár létére  egyszer  csak  nem  tért 
Aissza  Európába.  Hogy  mik  lehetnek  a  kima- 
radás okai,  azt  ezidőszerint  meghatározni  lehe- 
tetlen. 


.Mit  dem  Ausbleiben  des  Vogels  aus  Europa 
ging  die  Möglichkeit  der  an  den  Gegenstand 
geknüpften  Korrektur  der  verschiedenen  Mei- 
nungen verloren  und  so  kam  es,  dass  von 
dem  durch  Gesxee  im  XVI.  Jahrhundert  (1555) 
beschriebenen  Vogel.  Bechstein  im  XIX.  Jahr- 
hundert (1805)  schon  die  Vermutung  aus- 
spricht, der  Vogel  habe  gar  nicht  existiert 
und  Gesker  sei  durch  ein  künstlich  her- 
gestelltes Präparat  hinter  das  Licht  geführt 
wurde.  Man  muss  auch  zugeben,  dass  der 
Vogel  mit  seinem  kahlen  Scheitel,  dem  sichel- 
artig gebogenen  langen  Schnabel,  dem  ganz 
eigentümlichen  Kragen-Schopf  und  auch  sonst. 
weit  von  dem  allgemeinen  Begriffe  „Vogel" 
abweicht  und  sich  daher  die  Voraussetzung 
einer  künstlichen  Zusammensetzung  förmlich 
aufdrängte. 

Der  Vogel  wurde  jedoch  im  Süden  vor- 
gefunden, die  Identifizierung  mit  Gesners 
Vogel  wurde  möglich  und  diesem  Umstand 
entspringt  die  Voraussetzung,  dass  der  Vogel 
ausblieb  und  nach  Europa  nicht  mehr  wieder- 
kehrte. Was  die  Ursache  des  Ausbleibens 
war,  kann  zur  Zeit   nicht    bestimmt   werden. 


A  kérdés  tehát  ma  is  alapjában  az  :  vájjon 
a  ma  már  természetrajzilag  pontosan  meg- 
határozott Geron tiens  eremita  (Lin.),  melyet 
Gesner  1555-ben  Waldrapj),  Comis  sylvaticus 
név  alatt  írt  le  s  a  melyet  ma  csak  az  Eufrat 
mellől,  Arabiából,  Abessziniából  és  Északafri- 
kából  ismerünk,  lakta- e  valamikor  mint  vonuló 
madár  Középeuropát? 


Die  Frage  ist  also  auch  heute  noch  die 
folgende  :  ob  der  nun  schon  naturhistorisch 
pünktlich  bestimmte  Geronticus  eremita,  wel- 
chen Gesner  i.  J.  1555  unter  dem  Namen 
Waldraiip.  Cor\Tis  sylvaticus  beschrieben  hat 
und  den  wii-  heute  nur  vom  Euphrat,  aus 
Arabien.  Abessynien  und  Nordafrika  ken- 
nen, ehemals  als  Zug\-ogel  Mitteleuropa  be- 
wohnte ? 


XXXV 


A  feladat  tehát  a  kétségekkel  szemben  ma 
is  úgy  alakul,  hogy  össze  kell  gyűjteni  a 
régiek  leiró  elemeit  s  ezeket  szigorúan  liirálat 
tárgyává  kell  tenni,  viszonyítva  a  Geronticus 
eremita  (Lin.)  niegliatáruzott.  élő  typusával  ; 
és  általában  fel  kell  keresni  a  madár  nyomait 
a  régi  irodalom  alkalmas  forrásaiban  ;  mind- 
azt pedig,  a  mit  a  források  az  életmódról 
mondanak,  kritikailag  egybe  kell  vetni  avval, 
a  mit  a  leíró  természetrajz  a  valóságban  meg- 
állapított. 


Ez  alkalommal  mind  a  két  irányban  van 
némi  mondani  valóm. 

/.  A  leíró  részhez. 

Én  az  ALDEovAXDus-féle  alakot,  *  a  melyről 
mondja,  hogy  Illyriából  származik,  tar  fejénél 
és  egészben  gázló  alakjánál  fogva  határozot- 
tan Geronticus  eremitának  tartom,  a  rajzot  a 
GESSERével  szemben  haladásnak  veszem. 

Azt  tudjuk,  hogy  lUyris,  lllyricum  az  Italiá- 
tól keletre  fekvő  részeket  jelentette  és  hogy 
a  Dunáig  terjedve,  a  Dunát  is  érintette.  Ez 
a  körülmény  adta  azt  a  gondolatot,  hogy  jó 
lesz  a  XVIII.  század  geográfusánál,  Marstgli 
grófnál  kopogtatni,  ki  a  Dunáról  nagy  művet 
írt  és  adja  külön  kötetben  a  madarakat  is. 
A  mű  czime  : 


„Danubius  Pannonico-Mysicus,  observationi- 
bus  geographicis,  astronomicis,  hydrographicis, 
historicis,  physicis  perlustratus  et  in  sex  tonios 
digestus  ab  Aloysio,  Ferdinando  comiti  MARsai. 
Hagae  et  Amstelodami  comitum  1726". 

Tom.  V.  „Aves  aquatica«  circa  Danubium 
et  Tibiscum  viventes." 

*  Phalacrocorax  {Oiuith.  Lib.  XIX.  Pars  III.  pag, 
81)  —  ut  ex  pietà  ad  me  ex  Illyrio  missa  conjeoit 
capi  est  magnitudine,  rostro  longo  (et  acuto),  e 
Tubescente,  capile  loto  fere,  plumis  nudo  et  cute  teeto 
quae  cameni  substantia  et  colore  aemulatur.  Ex  collo 
velut  jubae  dependent,  quales  "  in  Capis_ .  cernuntur 
—  —  —  tissipedem  —  — .  Itt  csak  a  csőr  heyi^ea. 
sége  és  az,  hogy  nem  mondja  lefelé  konyiilónak 
némileg  elütő  ;  de  az  Aldrovandi  rajzán  ez  utóbbi 
jegy  kivehető.  A  leírás  felhúzott  jegyei  teljesen  a 
Geronticusra  vallanak. 

H    0. 


Angesichts  der  l)estehenden  Zweifel,  ge- 
staltet sich  die  Aufgabe  auch  heute  noch  so, 
dass  \vii-  die  alten  deskriptiven  Elemente 
sammeln,  einer  strengen  Kritik  unterziehen, 
mit  dem  determinierten  Geronticus  eremita 
(Lin.)  Typus  vergleichen;  ferner  müssen  die 
Spuren  des  Vogels  überhaupt  in  den  geeig- 
neten Quellen  der  alten  Literatur  gesucht 
werden  ;  und  alles,  was  die  Quellen  über  die 
Lebensweise  sagen,  nuiss  kritisch  verglichen 
werden,  mit  dem,  was  die  beschreibende 
Naturgeschichte  in  der  Wirklichkeit  be- 
stimmt hat. 

Ich  habe  nun  in  beiden  Richtungen  etwas 
zu  sagen. 

/.  Zum  beschreibenden   Teil. 

Ich  sehe  in  dem  Vogel  des  Aldrovandus* 
von  dem  er  sagt,  er  stamme  aus  Illyrien, 
u.  zw.auf  Grund  des  Kahlkopfes,  des  Schnabels 
und  des  Charakters  des  Watvogels,  ganz  sicher 
den  Geronticus  eremita  (Lin.)  ;  die  Abbildung 
ist  jener    Gesners    gegenüber    ein  Fortschritt. 

Das  wissen  wir,  dass  unter  lUyris,  lllyricum 
die  von  Italien  östlich  gelegenen  Teile  und 
bis  zur-  Donau  reichenden  Gebiete  zu  ver- 
stehen sind.  Dieser  Umstand  gab  mir  den 
Gedanken,  bei  dem  Geographen  des  XVIII. 
Jahrhunderts,  dem  Grafen  Marsigli  anzu- 
klopfen, der  ülter  die  Donau  ein  grosses  Werk 
schrieb  und  die  Vögel  in  einem  separaten 
Bande  behandelte.  Der  Titel  des  Werkes 
lautet  : 

„Danubius  Pannonico-Mysicus  observationi- 
bus  geographicis,  astronomicis,  hydrographicis, 
historicis.  physicis  perlustratus  et  in  sex  tomos 
digestus  ab  Aloysio,  Ferdinando  comiti  Marsili 
Hagae  et  Amstelodami  coniitum  1726". 

Tomus  V.  „Aves  aquaticae  circa  Damibium 
et  Tibiscum  \iventes.'" 

*  Phalacrocorax  (Ornith.  Lib.  XIX.  Pars  III.  pag. 
81Ì  —  ut  ex  piota  ad  me  ex  Illyrio  missa  eonjeci, 
capi  est  magnitudine,  rostro  longo  (et  acuto),  et 
Tubescente,  capite  totó  fere  plumis  nudo  et  cute  tecto. 
quae  carnem  substantia  et  colore  aemulatur.  Ex  collo 
velut  jubae  dependent,  quales  in  Capis  cernuntur 
tissipedem .  Hier  ist  nur  der  spitze  Schna- 
bel lind  der  Umstand,  dass  derselbe  nicht  nach  abwärts 
gebogen  gesagt  wird,  gewissermassen  abweichend  : 
auf  Aldrovandis  Zeichnung  ist  aber  der  letztere  Um 
stand  bemerkbar.  Die  in  der  Beschreibung  gesperrt 
gegebenen  Abzeichen,  sind  jene  des  Geronticus. 

0.  H. 


XXXVÍ 


Ebben  a  kötetben  ezeket  találjuk: 

IV.  Classis.  II  Faiiiilia  IcS.  sorszám:  Ta- 
bula 19: 

„Falcinelliis  Cíesneri  et  Aldrovandi, 
colore  fnrvo." 

„Falcinelli  iKnnine  iiisi,i;iiitur  haec  Avis, 
quod  Arcus  aut  Falcis  s])ecieiii  rostro  ininii- 
tetur.  Corpus  ipsi  est  ad  Ardearuni  magui- 
tudineni  acceudens,  eleganti  colore  viridi  fere, 
alicubi  etiani  puniceo  adniixto.  ut  in  Vanello 
ave,  variante  scilicet  colore  pro  diversa  ad 
luceni  obversione,  capite  et  collo  fiisco.  sed 
superior  pars  colli  anterius  albicat  niaculis 
nigris  intervenientibus  :  *  rostrum  oblongtim, 
tenue  et  anterius  faìcatiim  sicut  Arquaf.ae  et 
Corvo  nigro  sylvatico.**  Crura  oblonga  pedes 
lissi.  Aliqui  Ardeani  nigrani,  Italice  :  „Ayron 
negro"  vocitant.  In  colore  ])er  aetatem  haec 
Avis  aliquid  mutare  perliibetur.  Hactenus 
Gesnerus.  Hinc  nil  niiruni  si  haec  a  nobis 
circa  Danubiuni  observata  per  totuni  ferme 
corpus,  potius  furvo,  quam  praefatis  coloribus 
praedita  existât.  '" 

(Ezt  a  madarat  azért  nevezik  Falcinellus- 
nak,  mert  csőre  sarló-alakra  hajlított.  Nagy- 
sága eléri  a  gémekét,  szép  zöld  színű,  helyen- 
közön bíborvörössel  vegyítve,  mint  a  Vanellus- 
nál,  a  mely  t.  i.  változtatja  színét  ügy,  a 
mint  más  és  másképpen  esik  rá  a  fény.  Feje 
és  nyaka  sötétbarna,  de  ennek  felső  része 
elől  fehér,  fekete  foltokkal.  Csőre  igen  hosszú, 
gyenge,  sarlóalakú,  mint  az  Arcuatusé  vagy 
Corvus  niger  sylvaticusé.  Lábszárai  igen 
hosszúk,  ujjai  hasítottak.  Némelyek  fekete 
gémnek,  az  olaszok  AjTon  negronak  hívják. 
Ennek  a  madárnak  színe  korszerint  némileg 
változik.  Eddig  Gtesner.  Ezért  nem  is  csodá- 
latos, ha  az  általunk  a  Duna  mentén  meg- 
figyelt madarak  inkább  sötétsziuűek  voltak 
és  nem  oly  színűek,  mint  a  fenti  leirás 
mondja.) 


*  A  M.  0.  K.  gyűjteményében  akad  ilyen  fiatal 
Ibis  Wachenhusen  Antal  ezredes  úr  ajándékából. 

**  Corvus  niger  sylvaticus  Gbsn.  =  Geronticus 
eremita  (Linné). 


In  diesem  Bande  linden  wir: 

IV.   Classis.   II  Familia.   Xr.  IS.  Tabula  19: 

„Faicinellus  Gesnerl  et  Aldrovandl, 
colore  furvo." 

„Falcinelli  nomine  insignitur  haec  Avis, 
qiiod  Arcus  aut  Falcis  specieni  rostro  immi- 
tetur.  Corpus  ipsi  est  ad  Ardearuni  magni- 
tudinem  accendens,  eleganti  colore  viridi  fere, 
alicubi  etiani  puniceo  admixto,  ut  in  Vanello 
ave,  variante  scilicet  colore  pro  diversa  ad  lucem 
obversione,  capite  et  collo  fusco.  sed  superior 
pars  colli  anterius  albicat  maculis  nigris  in- 
tervenientibus ;  *  rostrum  ohlongum.  tenue  et 
anterius  falcatum  sicut  Arquatae  et  Corvo 
nigro  sylvatico**  Crura  oblonga,  pedes  fissi. 
Aliqui  Ardeam  nigram.  Italice:  „AjTon  negro" 
vocitant.  In  colore  per  aetatem  haec  A\as 
aliquid  mutare  perhibetur.  Hactenus  Gesnerus. 
Hinc  nil  iiiirum  si  haec  a  nobis  circa  Danu- 
bium  ol)servata  per  totuni  ferme  corpus,  potius 
furvo,  quam  praefatis  coloribus  praedita 
existât". 

(Dieser  Vogel  wird  deslialb  Falcinellus  ge- 
nannt, weil  sein  Schnabel  sichelförmig  ge- 
bogen ist.  Seine  Grösse  erreicht  jene  der 
Reiher;  sein  Gefieder  ist  grün,  stellenweise 
mit  Puriiurrot  gemischt,  wie  beim  Vanellus, 
welcher  näiiilich  die  Farbe  wechselt,  jenach- 
deni  das  Licht  auf  ihn  fällt.  Kopf  und  Hals 
sind  dunkelbraun,  der  obere  Teil  des  letzte- 
ren jedoch  mit  weiss-schwarzen  Flecken.  Sein 
Schnabel  ist  sehr  lang,  schwach,  sichelförmig 
wie  der  des  Acuatus  oder  Corvus  niger  sylva- 
tieus.  Seine  Beine  sind  lang,  seine  Fusszehen 
gespalten.  Manche  nennen  ihn  schwarzer 
Reiher,  die  Italiener  heissen  ihn  Ayron  negi'o. 
Die  Färbung  dieses  Vogels  verändert  sich  je 
nach  Alter  desselben  ein  wenig.  Soweit  Gesner. 
Es  ist  also  nicht  zu  verwundern,  wenn  die 
durch  uns  längs  der  Donau  beobachteten  Vögel 
eher  dunkelfarbig  waren,  und  nicht  so  ge- 
färbt, wie  die  obige  Beschreibung  sagt.) 

*  In  der  Sammlung  der  U.  0.  Z.  ein  Exemplar, 
Geschenk  des  Obersten  v.  Wachenhusen. 

**  Corvus    niger    sylvaticus    =    Gerontirus    ere 
mita  (Lis.  . 


XXXVII 


Tal)ula  -IO. 
„Falcinelliis  luinìceo-viridis  ;  Ardeae 
species." 

„Statura  propc  iiiofluni  (juadrat  cimi  prae- 
cedcnti.  Color  taineii  diti'ert  quam  iiiasiiue  : 
nanique  corpus  undique  obscure-puniceo  colore 
relucet  et  niaculis  viresccntilius  conspersuni 
est.  Collum,  venter,  femora  cum  cauda  (!)  pilosis 
quasi  plumulis  consita  :  ac  humerales  alarum 
partes  circumdant,  pennulae  virescentes.  Oculi 
Iridibus  albis  nigrescuut  Pedes  cum  suis 
digitis  cinerei  splendeutes  :  de  caetera  vero 
totó  corpore  aliquatenus  habilitier  apparet 
prae  ista". 

(Alakra  nézve  közel  egyezik  az  előbbivel. 
Színre  azonban  nagyon  különbözik,  mert  teste 
mindenütt  sötét  biborszinben  tündöklik  zöld 
foltokkal  tarkázva.  A  nyak.  has,  czonib  és 
fark  (!)  tollai  szinte  szőrszerűek,  a  váll- 
szárnyfedők  zöldek.  Szeme  fekete,  irisze  fehér. 
A  láb  és  az  ujjak  fényesen  szürkék  ;  egyéb- 
ként az  előbbinél  valamivel  testesebb.) 

Nyilvánvaló,  hogy  leirás  és  a  rajzok  sze- 
rint Marsiuli  előtt  a  batta,  Plegadis  falcinellus 
Linné  feküdt,  még  pedig  az  első  alak  a  Fal- 
cinellus Gesneri  et  Aldrovandi,  colore  furvo  : 
egy  kisebb  testű  fejletlen  szinű,  a  Falcinellus 
puniceo  viridis  ellenben  egy  testesebb,  teljes 
színezetű  példány.  Az  érdekes  ebben  az,  hogy 
a  leírásban  az  első  formánál  a  tarvarjú  : 
Corvus  niger  sylvaticus  is  csőrénél  fogva 
összehasonlításképpen  idézve  van.  mivelhogy 
Marsigli  Gesner  leírását  használta  s  ezt  vilá- 
gosan meg  is  mondja. 

Mind  a  két  alak:  Tab.  19  F.  Gesneri  et 
Aldrovandi  és  Tab.  20  F.  puniceo-viridis  is 
alak  szerint  batlák  s  a  különbség  csak  az, 
hogy  a  Gesneri  et  Aldi-ovandi  alak  nyakrész- 
lete valamivel  világosabb. 

Hogy  Marsigli  az  AiiüROVANDi-féle  alakot  is 
l)eállítja,  az  onnan  van,  mert.  az  utól)biuak 
, Falcinellus,  sen  Avis  falcata"  madara,  mely 
a  Liber  XX,  jìars  III,  ])ag.  125  van  tár- 
gyalva, leírás  és  rajz  szerint  szintén  a  batla, 
a  leírás  elemei  teljesen  megegyeznek  Gebner 
leírásával  :  otl  pedig,  a  hol  a  csőrről  van 
szó,  az  összehasonlításba  bele  van  vonva  a 
nagy  póling  —  Numenius  arquatus  —  mellett 
a  km;arjú  —  Gt-ronticiis  cremila  —  is,  épjitMi 


Tabula  20. 
..Falcinellus  puniceo-viridis;  Ardeae 
species.  ' 

„Statura  prope  niodnm  ((uadrat  cum  jiraece- 
denti.  Color  tamon  diliért  quam  nuixime  ; 
namque  corpus  undique  obscure-puniceo  colore 
relucet  et  maculis  viresceutibus  conspersum 
est.  Collum,  venter,  femora  cum  cauda  (!) 
pilosis  quasi  plumulis  consita;  ac  humerales 
alarum  partes  circumdant  pennulae  virescentes. 
Üculi  Iridibus  albis  nigrescunt.  Pedes  cum 
suis  digitis  cinerei  spleudentes  :  de  caetera 
vero  toto  corpore  aliquatenus  liabilitior  apparet 
prae  ista." 

(Bezüglich  Gestalt  steht  er  dem  vorigen 
sehr  nahe.  »Seine  Färbung  weicht  jedoch  er- 
heblich ab.  weil  dieselbe  am  ganzen  Körper 
in  dunklem,  grüngeilecktem  Purpur  glänzt. 
Die  Hals-,  Bauch-,  Schenkel-  und  Schwanz-  (!) 
Federn  sind  fast  haarartig;  die  Deckfederu 
des  Oberarmes  grün.  Sein  Auge  ist  schwarz, 
die  Iris  weiss.  Die  Beine  und  Zehen  glänzen  ; 
im  übrigen  ist  er  korpulenter  als  der  vorige.) 

Auf  Grund  der  Beschreibungen  und  der 
Abbildungen  ist  es  sicher,  dass  M.4rsigli  zwei 
Ibis  =  Plegadis  falcinellus  vor  sich  hatte, 
das  erstere  Exemplar  Falcinellus  Gesneri  et 
Aldrovandi,  colore  furvo,  war  jünger,  kleiner, 
nicht  ausgefärbt  :  das  andere  F.  punicio  viri- 
dis, war  grösser  und  ausgefärbt.  Das  In- 
teressante dabei  ist,  dass  bei  der  ersteren 
Form  auf  Grund  des  Schnabels  der  Kahl- 
rabe, Corvus  niger  sylvaticus  herbeigezogen 
ist,  weil  Marsigli,  wie  er  es  auch  anführt, 
Gesners  Beschreibung  des  Falcinellus  benützte. 

Die  Figuren  auf  Tab.  19  und  20  sind  der 
Gestalt  nach  Plegadis,  mit  dem  Unterschied, 
dass  bei  der  Form  „Gesneri  et  Aldrovandi" 
der  Halsteil  lichter  ist. 

Dass  Marsigli  auch  Aldrovandis  Vogel  ein- 
bezieht, das  kommt  daher,  weil  die  Elemente 
der  Beschreibung  —  Liber  XX,  pars  IH, 
pag.  125  —  von  „Falcinellus  seu  Avis  fal- 
cata" nach  Schrift  und  Bild  ebenfalls  Plegadis 
betreifen  und  ebiinfalls  (tesner  angehören  ; 
dort,  wo  vom  Schnabel  die  Rede  ist,  sind 
ebenso  wie  bei  Marsigli  der  grosse  Brach- 
vogel —  Numenius  arquatus  —  und  der 
Waldrapp  —   Geroiiticus    eremita    —    herbei- 


XXXVlll 


úgy,  mint  a  Marsigli  első  alakjánál,  t.  i.  \ 
„Bostrum  ohlongum.  tenue  et  anterïns  falca- 
tum  sicut  Arquatae  et  Corvo  sylraHco", 
a  miből  világos,  hogy  Aldeovandi  is  Gessek 
leirását  vette  alapul.  A  legnevezetesebb  azon- 
ban az,  hogy  AiíDkovanui  nem  veszi  észre  az 
egyezést  az  itt  idézett  GEBNUR-féle  Corvus 
sylvaticus,  a  Waldrapp  és  a  saját  Phalacro- 
corax  ex  Illyrio  missus  madara  között,  mely 
annál  bizonyosabban  a  tarvarjú. 

Az  bizonyos,  hogy  ez  az  adalék  nem  vet 
új  világot  a  GESNER-félc  niadáralakra  :  de  a 
kétszeres  vonatkozás  csakugyan  hozzátartozik, 
már  a  teljesség  kedvéért  is. 

//.  Egy  új  elem. 

Buzgó  csillagászunknak.  Lakits  FERENcznek, 
a  régi  Cisio-kban,  kalendáriumokban  való 
búvárkodása  közijén  feltűnt,  hogy  egy  a  ma- 
gyar tudományos  Akadémiában  őrzött  unicum- 
hungaricuniban,  az  időjárás  prognostikonjában 
előfordul  a  tarvar jú.  a  miről  rögtön  hirt  adott. 
A  forrás  az  1592-ben  Kolozsvárott  nyomtatott 
Gisio.  Ez  már  annál  a  körülménynél  fogva 
s  fontos,  mert  ahhoz  a  korhoz,  a  XYl.  szá- 
zadhoz, tartozik,  a  mikor  Gesner  a  madarat 
leírta.  A  forrás  teljes  czíme  a  következő  : 


„  Ciúo  magyar  nyelven  és  az  égh  iarasanac 
és  czillagoknak  külőnib-kdlömb  természetinec 
follyasaból  való  Practica.  Mellyből  gyermekek- 
nek születeseknec  természetek  és  az  napok- 
nak miuólta  megisniertetnec.  Azaz  :  Magyar 
Planétás  Kónyv.  Invisibilia  Dei  Perca  quae 
facta  sunt,  intellecta,  conspiciuntur.  Kom  :  I 
vers.  20.  Colosvarat.  Az  Könyvnyomtató  által 
Magyarrá  forditatot  vywban  ki  adatott.  Anno 
Christi  1592  Esztendőben".    Lapszám  nélkül. 

A  szövegben  : 

„Prognostica  Tempestatum,  azaz  Paraszt- 
embernek Regulái  az  idő  változásáról." 

„Az  Holló  ha  az  Napra  nyuttya  száyat, 
heuséget  legyez,  ha  tiszta  vdon  zajog,  esőt 
legyez." 

„Az  Tar  varyú  ha  feredic,  és  azután  tétoua 
sétál  és  kiált,  eső  lészen,  ha  az  kouen  az 
viz  mellett  kiált,  esőt  iegyez". 

„Ha  gyorsan  egymás  vtan  kettőt  vagy  har- 
mat szól,  szélveszet  hoz". 


gezogen  u.  zw.  „Rostrum  ohlongum,  tenue  el 
aiiteriiifi  falcatum,  sicut  Aquatae  et  Corvo 
siflvaticu'' .  Das  Bomerkens  werteste  ste  ist 
aber,  dass  Aldrovandus  iiiclit  bfinerkt,  dass 
Gebners  Coivus  sylvaticus,  der  W'aldrajip,  und 
sein  Phalacrocorax  ex  Illyrio  missus  überein- 
stimmen letzterer  also  um  so  sicherer  aecht  ist. 


Was  hier  entwickelt  wurde,  wirft  zwar 
kein  neues  Liclit  auf  Gesners  Vogel,  die 
doppelte  Anführung  gehört  aber  zur  Ver- 
vollständigung des  Bekannten. 

//.  Ein  neues  Element. 

Unser  eifriger  Astronom,  Franz  Lakits,  be- 
merkte gelegentlich  des  Studiums  der  alten 
Cisios  und  Kalendarien,  dass  in  einem  „Unicum 
hungaricum"  der  ungarischen  Akademie  der 
Wissenschaften,  in  der  Wetterprophezeiung 
der  Vogel  „tar  var  ja"",  d.  i.  Kahlrabe  vor- 
kommt, was  er  mir  sofort  mitteilte.  Die  Quelle 
ist  die  Cisio,  welche  i.  J.  1592  in  Kolozsvár 
gedruckt  wurde.  Die  Sache  ist  wichtig,  weil 
sie  der  Zeit  —  dem  XVI.  Jahrhundert  — 
angehört,  wo  Gesner  den  Vogel  beschrieben 
hat.  Der  Titel  lautet  in  wörtlicher  Übersetzung 
wie  folgt  : 

„  Cisio  in  ungarischer  Sprache  und  Praktik  der 
Bewegung  des  Himmels  und  der  verschiedenen 
Eigenschaften  der  Gestirne.  Woraus  die  Xatur, 
die  Geburt  der  Kinder  und  die  Bedeutung 
der  Tage  erkannt  werden.  Das  ist  :  Ungari- 
sches Planetenbuch.  Invisibilia  Dei  Perca 
quae  facta  sunt,  intellecta,  conspiciuntur.  Rom  I, 
Vers  20.  in  Kolozsvár,  übersetzt  vom  Typo- 
graphen  und  neu  herausgegeben.  Anno  Christi. 
1592".  Ohne  Paginierung. 

Im  Texte  : 

„Prognostica  Tempestatum.  d.  li.  Bauern- 
regeln über  die  Veränderungen  des  AVetters". 

„Wenn  der  Kolkralie  den  Schnabel  gegen 
die  Sonne  streckt,  deutet  er  Hitze  an,  wenn 
er  bei  klarem  Wetter  lärmt,  zeigt  er  Regen  an", 

„Wenn  der  Kahlrabe  (Tar  varyu)  badet 
und  dann  hin  und  her  geht  und  ruft,  (kiált) 
wird  es  regnen  ;  wenn  er  am  Wasser  auf  dem 
Stein  sitzt  nnd  ruft,  zeigt  er  Regen  an". 

„Wenn  er  zwei  oder  dreimal  schnell  nach- 
einander schreit  (szól),  bringt  er  Sturm". 


XXXIX 


„Ha  reggel  zajog,  tiszta  vdftt.  ha  estuo 
zajog,  szomorú  esőt  vagy  szelet". 

Ugyanebbeu  az  évben  Debreczeiihen  is 
jelent  meg  egy  Cisio,  czini  szerint  : 

„Cisio  Magyar  nyelv  szerint  napoknak  meg- 
számlálásáról igazán  rendeltetett.  Adattatott 
ez  mellé  az  világ  teremtésétől  fogván  való 
Chronica.  Üebreczen   1592." 

Ebben  prognostikon  nem  fordul  elő;  de 
előfordul  nagy  későn  az  1815-ben  Pesten  és 
Pozsonyban  megjelent  Cisióban.  mint  „Kiräly- 
HEGYi  János"  Cisiója,  szintén  lapszám  nélkül 
és  ebben  benne  van  az  1592-ik  prognostikon. 
a  tarvarjúra  vonatkozó  rész  pedig  majdnem 
betűről  betűre  át  van  véve!  Ez  a  „Király- 
hegyi" pedig  njilván  a  y.Regiomontanus'^  név 
szószerinti  fordítása. 

Tudva  azt,  hogy  az  ú.  n.  Parasztregtilák. 
mint  nem  változó  elem,  a  kalendáriumokban 
állandóan  átvétel  tárgyát  alkották,  megért- 
hetjük, hogyan  került  az  1592-iki  tarvarjú 
az  181o-iki  regulák  közé. 

Noha  a  kolozsvári  Cisio  czíme  nem  mondja 
hogy  „Királyhegyi"-féle,  de  bevallja  hogy 
fordítás,  a  debreczeni  egykorú  azonban  mondja 
s  a  „Királyhegyi  =  Königsberger  =  Regio- 
montanus"  már  kalendárinmi  fogalommá  vált, 
nem  volt  teljesen  kizárva,  hogy  a  kolozsvári 
Cisio  is  RegionKintáuuson  alapul  és  ekkor 
fölbukkant  az  a  kérdés  :  ha  a  kolozsvári 
Cisiónak  eredetije  latin  és  benne  van  a  pro- 
gnostikon, mi  ott  a  tarvarjú  latin  neve  ?  Mert 
ha  e  név  Corvus  sylvaticus  niger,  azaz 
GESNEEből  van  véve,  akkor  ez  hatalmas  bizo- 
nyíték volna  arra  nézve,  hogy  a  tarvarjú 
Európában  élt  és  el  volt  terjedve. 

De  hogyha  a  kolozsvári  Cisi  o  prognostikonja 
esetleg  eredeti  magyar,  akkor  a  biológiai  ele- 
meket kell  megfontolás  tárgyává  tenni. 

Mindenekelőtt  azonban  kísérletet  kellett 
tenni,  hogy  valamely  latin,  a  kolozsvárival 
egykorú  Kegiomoutauus-( 'isióhoz  jussak,  a  mi 
azonban  nem  sikerült,  sem  a  bécsi  császári 
udvari  könyvtárban,  sem  a  gráczi  régi  könyv- 
tárakban, mind  a  két  helyen  a  kutatás  nehéz- 
ségeinél fogva.  A  mi  az  1592  előtti  időből 
raag}'ar  földön  rendelkezésre  állott,  az  a  kér- 
désre nézve  meddő  volt.  ú.  m.  : 


..Wenn  er  in  der  Frühe  lärmt,  bringt  er 
klares  Wetter,  wenn  er  abends  lärmt,  bringt 
er  traurigen  Regen  oder  Wind". 

In  demselben  Jahre  erschien  auch  in  Deb- 
reczen  eine  Cisio,  u.  zwar  : 

■^Cisio  in  ungarischer  Sprache  zur  Zählung 
der  Tage  bestimmt.  Beigegeben  wurde  eine 
Chronik  mit  der  Erschaffung  der  Welt  be- 
ginuneud.  Debreczen  1592". 

Hierin  ist  keine  Wetterjirophezeiung  ent- 
halten, wohl  aber  später  in  der  Cisio  v.  ,). 
1815,  welche  in  Pest  und  Pozsony  erschien 
und  worin  die  auf  den  Kahlraben  (tarvarjú) 
gegründete  Wetterprognose  aus  dem  Progno- 
stikon von  1592  beinahe  buchstäblich  über- 
nonimeu  erscheint.  Diese  Cisio  ist  von  ..Király- 
hegyi", welcher  Name  aber  die  wörtliciie 
Übersetzung  von  „Eegiomontanus"  ist. 

Da  nun  bekanntlich  die  Bauernregeln  ein 
stabiles  Element  der  Kaiendarien  und  daher 
Gegenstand  der  Übernahme  waren,  verstehen 
wir  es,  wie  die  Prognose  von  1592  in  die 
Cisio  von  1815  geriet. 

Obzwar  der  Titel  der  Cisio  von  Kolozsvár 
nicht  sagt,  dass  sie  eine  „Királyhegyi"  es 
aber  eingesteht,  dass  sie  Übersetzung  ist, 
jene  von  Debreczen  es  aber  sagt,  dass  sie 
„Királyhegyi"  ist  und  Királyhegyi  =  Königs- 
berger =  Regiomontanus  zurzeit  schon  ein 
Kalenderbegriti'  war,  so  tauchte  die  Frage 
auf:  wenn  die  Cisio  von  Kolozsvár  aus  dem 
Lateinischen  übersetzt  ist  und  das  lateinische 
Original  eine  Wetterprognose  enthält,  wie 
lautet  dort  der  Name  des  Kahlrahen  ?  Ist 
d(n"t  der  Name  Corvus  sylvaticus  niger,  d.  h. 
von  Gesner  stammend,  so  wäre  das  ein  ge- 
waltiger Beweis  für  das  einstige  Vorkommen 
der  Kahlraben  in  Europa. 

Wenn  aber  das  Prognostikon  der  Cisio  von 
Kolozsvár  eingefügtes  Original  ist,  so  müssen 
dessen  biologisclie  Elemente  erwogen  werden. 

Vor  allem  musste  aber  der  Versuch  ge- 
macht werden,  irgend  eine  lateinische  mit 
der  Cisio  von  Kolozsvár  gleichzeitig  erschie- 
nene Regiomontanus-Cisio  zu  beschaffen,  was 
aber  nicht  gelungen  ist  ;  weder  in  der  kaiser- 
lichen Hofbibliothekzn  Wien,  noch  in  den  alten 
von  Bibliotheken  in  Graz  ;  an  beiden  Stellen 
wegen  Schwierigkeiten,  die  sich  der  Forschung 
in  den  Weg  stellten.  Was  an  Quellen  vor  1592 
in  Ungarn  zur  Verfügung  stami,  war  un- 
fruchtbar, wie  : 


XL 


1485.  Joannos   lìi^uidiiiniiiMiuis.    G;ili'iiil;ii'iiiiii. 

\rnc/>ia.    J". 
148'J.   —  CaleiKlariuMi.  Aiigslnirt;-.  4". 
1492.   —  Calendarium.  Ausïsburg.  4". 
1474.   —  Epheinerides  Astronomicae.  Nm-im- 

berfrae.  4". 
1484.   —  Epheinerides    Astrouomica(\    Vene- 
zia. 4". 
1498.    -     Kphciiierides.  Venezia.  4". 
Ezekben  prognosfikon  nincsen. 
A  kutatásnak  ez  a    része    különösen    abba 
a  nehézségbe  ütközik,  hogy  a  Cisiók  és  Ka- 
lendáriumok, mint  néj)ies  könyvek,  elkallódtak, 
teljes  sorozat  talán  már  nem  is  akad.   Ezt  az 
irányt  tehát  másokra  kell  hagynom. 

Marad  tehát  a  kolozsvári  1592.  Cisio-Pro- 
gnostikonban  foglalt  biológiai  anyag  mélta- 
tása. 

Mindenekelőtt  tudnunk  kell,  hogy  a  magyar 
ember  finoman  különböztet  és  ennélfogva  kö- 
vetkezetesen jelöl  s  alkalmazza  a  helyes 
kitételt.  Ez  arra  van  értve,  hogy  a  magyar 
embernek  az  igazi  \arjúféle  madár  nem  kiált, 
hanem  Mrog,  ritkábban  és  inkább  íróknál 
krákog,  kivált  Ballahi  Mók  példabeszéd-gyűj- 
teményében. Ez  a  kifejezés  a  prognostikon- 
ban  nem  fordul  elő  ;  ott  kétszer  egymásután 
„kiált"  és  egyszer  „szól"  áll.  Azután  tudnunk 
kell,  hogy  az  igazi  varjúféle,  tehát  a  vetési 
és  dolmányos  varjú  (Corvus  frugilegus  et 
cornix)  egyszer  sohasem  szól,  hanem  ha  károg, 
mindig  többször  teszi  egymásután,  a  károgás 
pedig  rekedtes  hang. 

Ellenben  tudvalevő,  hogy  a  tarvarjilíiak 
hangos  és  tiszta  kiáltása  van,  a  melyért 
a  madár  franczia  neve  „sonneur",  svájczi 
német  neve  „Scheller"  (csörgettyűs)  ;  ez  a 
liang  nem  rekedt,  mint  a  varjak  károgása, 
hanem  tiszta  ka-ké-ka-szerű.  A  hang  tehát  a 
kitételek  (Idáit— szól)  hanghatározó  jelentésé- 
nél fogva,  a  Gerenti  eus  eremita  =  tarvarjúra 
vall.  A  reggeli  és  esteli  lármázás  különösen 
reáutal  a  „Sonneur,, -re. 

A  fürdést  illetőleg  igaz,  hogy  a  Geronticus 
gázló,  tehát  vizmellékre  mutató  alakja  daczára 
a  szárazon  él  és  fészkel,  de  ez  nem  zárja  ki 
azt,  hogy  a  vizre  ne  járjon  és  alkalomadtán 
ne  fürödjék,  ha  ritkán  is  ;  mert  éppen  ebben 
rejlenek  a  jósló    tulajdonság.    Ezt    a    dolmá- 


1485.   Joannes  Tîegiomontanus.    CaliMulMniiin. 

Viíiii'dig.  4". 
1489.    —  Gali'MilariiiMi.   .Vugsburg.  4". 
1492.    —  kalendárium.  Augsburg.  4". 
1474.   —  P^phemerides    Astronomicac.    N'iirn- 

berg.  4". 
1484.  Kplicnierides    Astronomicae.    ^'ene- 

dig.  4». 
1498.   —  Ephcmcridfs.  Yenedig.  4". 

In  diesen  l)efindet  sich   kein  Prognostikon. 

Auf  diesem  Gebiete  ist  die  For.sclinn^  be- 
sonders durch  den  Umstand  erschwert,  dass 
die  Cisios  und  Kaiendarien  als  volkstümliche 
Schriften  meist  zugrunde  gingen  ;  vollständige 
Serien  sind  vielleicht  gar  nicht  mehr  zu  haben. 
Diese  Richtung  muss  ich  also  anderen  überlassen. 

Es  bleibt  also  die  Beurteilung  der  biolo- 
gischen Elemente  des  Prognostikon  im  Cisio 
von  Kolozsvár  übrig. 

Wir  müssen  vor  allem  wissen,  dass  der 
Ungar  sehr  fein  unterscheidet  und  folglich 
konsefpient  bezeichnet  und  den  entsprechen- 
den Ausdruck  richtig  anwendet.  Es  bezieht 
sich  das  auf  den  Umstand,  dass  für  den 
Ungar  die  echten  Raben  =  Krähen  nicht 
rufen,  sondern  krächzen.  Der  letztere  rich- 
tige Ausdruck  kommt  aberimPrognostikon  nicht 
vor  ;  dort  steht  zweimal  ruft  und  einmal  schreit* 
Dann  müssen  wir  wissen,  dass  die  wahren 
Krähen  also  die  Saat-  und  Nebelkrähe  nie  nm- 
ein mal  krächzt,  sondern  wenn  sie  schon  krächzt, 
es  mehrmals  nacheinander  tut  und  fortsetzt  — 
und  ist  die  Stimme  ein  heiseres  Krächzen. 

Dagegen  ist  es  bekannt,  dass  der  Ruf  des 
Kahlraben  laut  und  rein  klingt,  daher  der 
französische  Namen .,  Sonneur"  und  der  deutsch- 
schweizerische „Scheller"  ;  der  Ruf  ist  nicht 
heiser,  wie  das  Gekrächze  der  Krähen,  son- 
dern ein  reines  Ka-kä-ka.  Die  Stimme  ent- 
spricht also  dem  charakterisierenden  Aus- 
druck (ruft,  schreit),  entsprechend  jener  des 
Kahlraben.  Besonders  deutlich  scheint  das 
Lärmen  in  der  Frühe  und  Aljends  auf  den 
Scheller  hinzuweisen. 

Hinsichtlich  des  Badens  ist  es  wahr,  dass 
der  Geronticus.  trotz  seiner  Watvogel-Gestalt 
auf  dem  Trockenen  lebt  und  brütet  ;  was 
aber  nicht  ausschliesst,  dass  er  das  Wasser 
aufsucht  und  gelegentlich  auch  badet  —  wenn 
auch  selten  —  denn  eben  in  letzterem  wurzelt 


.Szól"  im  Original,  bedeutet  eigentlicli  ,s|)rirht!" 


XLl 


nyos  varjúra  azt-rt  nem  lehet  vonatkoztatni, 
mert  noha  szereti  a  vizniellcket,  taijsáfta  nin- 
csen ;  a  vetési  varjiira,  melynek  varas  a  csíiije-* 
töve,  azért  nem,  mert  nem  tartózkodik  a  víz- 
melléken,  a  hollót  jiediu;-  az  1592-iki  Cisio 
különválasztja  :  igy  csupán  a  tarvar j imi  illik, 
még  avval  is,  hogy  köre  száll  és  ott  kiált, 
mert  a  mit  életmód  járói  tudunk,  az  régi  onda- 
dékokon  és  sziklákon  is  szerepelteti.  Én  tehát 
az  159-!-ik  kolozsvári  Cisio  alapján  is  fol- 
teszem a  tarvarjiinak  magyar  földön  való 
előfordulását. 


Megirtani  ezt  az  értekezést  azért  is,  hogy 
másokat  buzdítsak  az  ily  irányban  való  kuta- 
tásra. 

Magyarországra  nézve  az  utolsó  állítólagos 
előfordulást  K.  Mátyus  István  jegyezte  föl 
az  0-  és  Uj-Diaetetika  harmadik  kötetében,  hol 
az  1780-ik  évi  sáskajárásról  irva,  mondja: 
„minekutánna  sok  ezer  emberek  sok  napokig, 
kevés  haszonnal  pusztították  volna  (a  sáská- 
kat), valahonnan  töméntelen  seregélyek,  tsó- 
kák  és  tarrarjak  jövének  oda  és  véghetetlen 
sokat  megemésztenek  közülök".  Már  GrESNERtől 
tudjuk,  hogy  a  tar\arjii  elsősorban  sáskával 
élt;  ez  is  egyeznék  tehát. 

De  úgy  látszik,  hogy  ebben  az  esetben  az 
olvasott  Mátyub  a  tarrarjúf  mégis  a  vetési 
varjúra  vonatkoztatta. 

Az  a  nyom,  a  melyet  a  X.  kötetben  endí- 
tettem.  mintha  Erdélyben  a  Mezőségen  a  nép 
száján  élne  a  „tarvarjú"  név  és  a  vetési 
varjúra  alkalmaztatnék,  pontos  utánjárás  alap- 
ján, a  melyben  Csató  János  barátom  és  Wass 
Béla  gruf  főispán  támogattak,  tarthatatlannak 
bizonyult,  valamin thogy  a  nagy  összeírás  sem 
vetette  fel  sehol  a  tarvarjú  nevet  a  vetési 
varjúval  való  kapcsolatban,  mindez  együtt- 
véve bizonyítja,  hogy  a  magyar  tarrarjít  név 
alatt  a  Geronticus    eremita    (L.)    faj    értendő. 

Lillafüred,  1907  augusztus  24-én. 


die  „prophetische"  Eigenschaft.  Dieses  kann 
auf  (Vw  Nebelkrähe  deswegen  nicht  bezogen 
werden,  weil  ihr  trotz  ihrer  Vorliebe  für  das 
Wasser,  die  Kahlheit  fehlt  ;  auf  die  Saat- 
krähe, deren  Scliiial)ehvurzel  zwar  grindig  ist, 
deswegen  nicht,  weil  sie  am  Wasser  nicht  Auf- 
enthalt nimmt;  auf  den  Kolkraben  schon 
deswegen  nicht,  weil  er  in  der  Cisio  abge- 
sondert steht  ;  dieses  Kennzeichen  passt  also 
nur  auf  den  Kahlrahen,  wozu  noch  gehört, 
dass  er  auf  den  Stein  aufsitzt  und  dort  ruft, 
denn  was  wir  von  seiner  Lebensweise  ken- 
nen besagt  auch,  dass  er  auf  Ruinen  und 
Felsen  Aufenthalt  nimmt.  Jch  nelinie  also 
auch  auf  Grund  der  Cisio  v  .1.  1592  au,  dass 
der  Kahlrabc  in  Ungarn  lebte. 

Ich  liabe  diese  Abhandlung  geschrieben, 
um  aucli  andere  anzueifern.  in  dieser  Rich- 
tung zu  forschen. 

Das  letzte  angebliche  Vorkommen  verzeich- 
nete für  Ungarn  Stephan  K.  Mätyus  im  dritten 
Bande  seiner  .Xlten  und  Neuen  Diätetik,  wo  er 
über  die  Heuschreckenplage  v.  J.  1780  schreibt 
und  sagt:  „nachdem  viele  tausende  Menschen 
viele  Tage  hindurch  mit  geringem  Erfolg  die 
Heuschrecken  vertilgten,  kamen  von  irgeud- 
vvoiier  masseidiaft  Staare,  Dohlen  und  Kahl- 
raben, welche  ungeheuer  viele  verzehrten". 
AVir  wissen  es  schon  von  Gesnek,  dass  der 
Kahlrabe  Heuschrecken  frass  ;  das  stimmt 
also  auch. 

Es  scheint  aber  doch,  dass  der  belesene 
M.ÁTYUB  den  ihm  aus  dem  Spritihwort  bekannten 
Kahlrahcn   hier  doch  auf  die  Saatkraehe  he.zO(j. 

Die  S])ur.  die  ich  im  X  Bande  der  Aquila 
erwähnte,  als  lebte  in  der  siebenbürgischen 
Mezőség  der  Name  „tarvarjú"  noch  im  Volks- 
munde, hat  sich  nicht  bestätigt;  die  genaue 
Nachforschung,  wobei  mich  Freund  v.  Csató 
und  die  Grafen  von  Wabs  bereitwillig  unter- 
stützten, liattcn  ein  negatives  Resultat,  wie 
auch  die  grosse  Untersuchung  über  die  Saat- 
krähe negativ  war,  ein  Grund  mehr,  dass  der 
Name  Inrvarjú  dem  Geronticus  eremita  (L.) 
zugehört. 

Lillafüred,  den  24.  August  1907. 


Aquila  \l\ 


VI 


XLU 


A  déli  fény, 

fontos    adalékok    vonuló   madaraink 

teleléséhez. 

Azok  a  törekvések,  melyeket  már  negyven 
év  óta  (1867 — 1907)  szolgálok  a  jialaeark- 
tikns  vonuló  niadarak  vonulási  kérdé- 
sének megoldása  érdekében,  s  a  melyeket 
lijahh  időben  a  M.  0.  K.  munkakörébe  is 
bevezettem,  mindig  azon  szenvedtek  hajótörést, 
hogy  nem  tudtuk  :  hol  telel  vonulóink  legna- 
gyobb része?  Oly  általános  adatok,  mint  pl. 
*  hogy  némely  faj  már  déli  Európában  marad, 
mások  Északafi-ikában  telelnek  stb.  nem  lehet- 
tek elégségesek,  mert  utóvégre  mégis  csak 
positiv,  nap  szerint  meghatározott  adatokról 
volt  szó,  a  melyeket  kombinálni  lehetett  volna, 
a  melyek  tehát  szimultánok  lettek  volna. 

Afrika  orniszára  vonatkozó  szép  fauniszti- 
kus  munkákban  alig  akad  vonuló  madarainkra 
nézve  néhány  napszerinti  adat,  s  ezért  Withacker 
szép  művének  „The  Birds  of  Tunisia"  1905 
megjelenése  alkalmával  indíttatva  éreztem  ma- 
gamat arra,  hogy  fölkérjem  az  angol  ornitho- 
logusok  nemrég  elhunyt  nagymesterét,  Newton 
Alfréd  tanárt,  figyelmeztesse  a  faunisztikai 
kutatásokban  annyira  buzgó  honfitársait  meg- 
felelő formaiján  arra,  hogy  oruithophaenolo- 
giailag  fontos  fajoknál  említsék  föl  a  meg- 
figyelés na])jait  is  ;  mert  oly  adiitok.  mint  : 
márczius  eleje,  márczius  közepe  stb.,  már  a 
vonuló  madarak  mozgékony  természetére  való 
tekintetből  se  alkalmasak  kombinálásra.  Newton 
tanár  sajnos  úgy  vélekedett,  hogy  ez  a  követe- 
lés a  kutatók  megterhelését  jelentené. 


De  az  már  tiszta  dolog,  hogy  a  madár- 
vonulás  kérdésének  megoldását  más  utón,  mint 
egész  positiv,  vagjls  a  megfigyelés  napjára 
vonatkozó  adatokkal,  nem  érhetjük  el.  Hiszen 
végső  következményeiben  an-ól  lesz  szó,  hogy 
egy  megadott,  s  egy  kijelölt  északi  pontra 
nézve  meghatározott  madàralal-ot  —  tehát 
nemcsak  fajt  —  a  meghatározott  déli  ponton 
a  téli  szállásban  biztosan  fölismerhessünk. 


Még  akkor  is.  ha  ez  a  fölismerés  csak 
néhány  fajra  nézve  sikerül,  mégis  mély 
bepillantást   fog   engedni   a   vonulás   lefolyá- 


Das  Südlicht. 

wichtige  Beiträge  zur  Winterung-  unserer 

Zugvögel. 

l>ie  Bestrebungen,  welche  ich  selbst  seit 
vierzig  Jahren  (1867 — 1907)  der  Lösung  des 
Zugsproblemes  der  palaearktischen  Zugvögel 
widmete  und  in  neuester  Zeit  in  den  Arbeits- 
kreis der  U.  0.  C.  einführte,  scheiterten  stets 
an  unserer  Unkenntnis  dessen  :  wohin  sich 
unsere  Zugvögel  ihrem  grösseren  Teil  nach 
zur  Winterung  begeben?  Allgemeine  Anga- 
ben, wie  z.  B ,  dass  manche  Arten  schon  im 
Süden  Euroj)as  verbleiben,  manche  in  Nord- 
Afrika  überwintern  u.  dgl.  konnten  nicht  ge- 
nügen, weil  es  sich  schliesslich  docli  um 
2)0sitive,  auf  den  Tag  hestimmte  Angaben 
handelte,  welche  kombiniert  werden  konnten, 
also  simultane  wären. 

Schöne  faunistische  Werke  über  die  Ornis 
Afrikas  enthielten  kaum  einige  auf  den  Tag 
bestimmte  Angaben  über  unsere  Zugvögel  und 
ich  fand  mich  bewogen,  aus  Anlass  von 
Withacker's  schönem  Werk,  „The  Birds  of 
Tunisia"  1905  den  jüngst  verstorbenen  Doyen 
der  britischen  Ornithologen,  Professor  Alfred 
Newton,  zu  bitten,  er  möge  seine  für  fauni- 
stische Forschung  so  eifrigen  Landsleute  in 
angemessener  Form  darauf  aufmerksam  ma- 
chen, sie  mögen  doch  bei  ornithophaenolo- 
gisch  wichtigen  Arten  den  Tag  der  Beobach- 
tung beisetzen  ;  denn  Angaben,  wie  :  Anfangs 
März,  Mitte  März  u.  dgl.  sind  schon  mit  Rück- 
sicht auf  das  flüchtige  Wesen  der  Zugvögel 
zur  Kombination  nicht  geeignet.  Leider  war 
Professor  Newton  der  Ansicht,  dass  diese 
Forderung  eine  Belastung  der  Forscher  be- 
deuten würde. 

Das  liegt  aber  auf  der  Hand,  dass  vrir 
der  Lösung  des  Problems  des  Zuges  der 
Vögel  anders,  als  auf  Grund  ganz  posi- 
tiver, also  auf  den  Tag  der  Beoljachtung 
lautender  Angaben,  nicht  beikommen  können. 
Es  wird  sich  ja  in  letzter  Konsequenz  darum 
handeln,  die  gegebene,  für  einen  gegebenen 
nördlichen  Punkt  bestimmte  Vogel/brwi  — 
also  nicht  nur  Art  —  ani  dem  bestimmten 
südlichen  Punkt  der  Winterung  mit  Sicher- 
heit zu  erkennen. 

Selbst  wenn  die  Erkenntnis  nur  weniger 
Arten  gelingt,  wird  dies  einen  tiefen  Ein- 
blick   in    den    Verlauf    des    Zuges    auf   dem 


XLin 


sába  a  vonulási  területen  és  a  vonuhis  mi- 
voltába. 

Ebben  az  irányban  Öci,ater  W.  L.  „The 
Migration  of  Birds  in  South- Africa"  cziniű 
értekezése  a  ...Journal  of  the  South-African 
Ornitliologists  Union  for  .lune  lOOG"  14—24 
lapjain  tudományos  hőstett,  ornithophaenologiai 
szenipontl)ól  pedig  valósággal  „fény  adélvidék- 
ről", melyet  a  legélénkebb  örömmel  üdvözlünk. 

ScLATER  egész  helyesen  fogja  föl  a  szimul- 
tán megfigyelések  föladatát,  s  a  Dr  STARK-tól, 
valamint  tőle  származó  „Fauna  of  South- Africa" 
alapján,  amely  814  madárfajt  foglal  magában, 
a  következőképen  osztályozza  Délafrika  madár- 
világát :  honi  fajok  (Residents)  731;  észaM 
költözködök  (Northern  Jligranis)  76  ;  afrikai 
költözködők  21  ;  részleges  vonulók  (Partial 
Migrants)  50;  szigeteken  fészkelők  86  faj.  A 
terület  úgy  van  meghatározva,  hogy  az  Zam- 
besitől  délre  fekszik. 

Mint  északi  költözküdőket  a  következő  fajo- 
kat sorolja  föl  Sclater: 


Zugsgebiet    und    in    das    Wesen    des    Zuegs 
gestatten. 

In  dieser  Richtung  ist  die  Abhandlung  W. 
L.  Sclatf.r's:  „  The  Migration  of  Birds  in  South- 
Africa"  im  „Journal  of  the  South-African  Orni- 
thologists Union  for  June  11)06".  Pag.  14-24  eine 
wissenschaftliche  Tat,  ornithophaenologisch  ge- 
nommen ein  wahres  „Licht  aus  dem  Süden  ".wel- 
ches wir  mit  lebhaftester  Freude  begrüssen. 

SoLATKR  fasst  die  Aufgabe  der  simultanen 
Beobachtung  ganz  richtig  auf  und  zerlegt  die 
Omis  Südafrikas  auf  Grund  der  ,  Fauna  of 
South-Africa"  von  Dr.  Stark  und  ihm  selbst, 
welche  814  Vogelarten  atifweist,  wie  folgt 
einheimische  Arten  (Residents)  781  ;  nördliche 
Zuffvögel  (Northern  Migrants)  76  ;  afrikanische 
Zugvögel  21  ;  teilweise  Zugvögel  (Partial 
Migrants)  50;  auf  Inseln  brütende  36  Arten. 
Das  Gebiet  ist  als  vom  Zambesi  südlich 
gelegen  bestimmt. 

Als  nordische  Zugvögel  fiilirt  Sclathr  fol- 
gende Arten  an  : 


Oriolus  galbula. 
Anthus  triviális. 
Motacilla  capensis. 

„  flava. 

„  borealis. 

,  melanocephala. 

Lanius  minor. 

collurio. 
Sylvia  simplex. 
„       cinerea. 
Phylloscopus  trochilus. 
Hypolais  icterina. 
Acrocephalus  arundinaceus. 
„         palustris. 
„         schoenobaenus. 
Locustella  fluviatilis. 
Cisticola  cursitans. 
Erithraeus  philomela. 
Saxicola  oenanthe. 
Muscicapa  grisola. 
Chelidon  urbica. 
Cotile  riparia. 
Hirundo  rustica. 
Cypselus  apus. 
Caprimulgus  europaeus. 
Coracias  garrula. 


Merops  a|)iaster. 
Merops  persicus. 
Cuculus  canorus. 
Coccystes  glandarius 
Falco  subbuteo. 
Tinnunculus  vespertinus. 


*» 

amurensis. 

n 

naumanni. 

Buteo 

desertoruni 

Milvus 

aegyptius. 

» 

korschun. 

Pernis 

apivorus. 

Circus 

cineraceus. 

V 

niacrurus. 

•n 

aeruginosus. 

Ciconia  alba. 

„ 

nigra. 

Ardetta  minuta. 
Spatula  clypeata. 
Crex  pratensis. 
Ortygometra  porzana. 
Glareola  pratincola 

melanoptera. 
Arenaria  interpres. 
Squatarola  helvetica. 
Aegialites  geoifroyi. 


Aegialites  asiatica. 
„  hiaticola. 

alexandrina. 
Totanus  calidris. 
glottis. 
„         stagnatilis. 

glareola 
„         ochropus. 
cinereus. 
„        hypoleucus. 
Pavoncella  pugnax. 
Tringa  canutus 
„        birdi. 
„        minuta. 
„        subarquata. 
Calidris  arenaria. 
Gallinago  media. 
Hydrochelidon  liybrida. 

„         leucoptera. 
Sterna  cantiaca. 
.,       macrura. 
„       minuta. 
Stercorarius  crepidatus 
„      pomatoriiinus. 


Azokra  a  koinbiiiácziókra,  melyeket   Sclater 
az  északi  költözködök   jegyzéke    előtt    adott, 


Auf  die  Comìiinationen,  welche  Scl.atrr  der 
Liste    der    nordischen    Zugvögel    voranstellt, 


XLIV 


itt  most  már  iküii  tórlictok  ki,  iiiiiitii(i<ïv  az 
, Aquila  XIV.  kötett;  bcfejííz-ésóiicz  kö/.íihídik, 
s  a  munka  több  időt  igényel,  mint  a  mennyi 
reii(lelk<'/,ésenire  áll,  de  a  következő  kötetben 
majd  visszatérek  azokra.  Itt  még  csak  azt 
akiirom  fölemlíteni,  hogy  Pretoriában  bizott- 
ság alakult  a  madárvédelemre  és  a  madár- 
vonulás megfigyelésére  (Migration  and  Protec- 
tion (Committee),  melynek  elnöke  Dr.  Gunning 
J.  \V  H  ,  titkára  pedig  Haagnhr  Alwin.  A  bizott- 
ság a  M.  0.  K.  IcSÍJH.  évi  nagy  fecskemeg- 
iigyeléséiiek  mintájára,  melyet  délafrikai  kolle- 
gánk jól  ismer,'  levelezőlapokat  osztogat  szét, 
a  melyeken  fölhívás  van  a  következő  6  madár- 
faj érkezésének  és  távozásának  niegtigy élésére: 
Merops  apiaster,  Hirundo  rustica,  Tiiinunculus 
naumanni,  Totanus  littoreus,  Ciconia  cicouia 
és  Glareola  nielanoptera,  a  melyekre  nézve 
ÖchATBR-hez  intézett  levelemben  azt  ajánlottam, 
hogy  a  következőképpen  állíttassanak  össze  : 
Cerchneis  vespertina,  Coracias  garrula.  Tota- 
nus calidris,  Ciiculus  canorus  ;  Hirundo  rustica 
és  Ciconia  ciconia  megmaradnak.  Ezt  a  mó- 
dosítást azzal  okolom  meg,  hogy  fontos  dolog 
oly  fajokat  fölvenni,  a  melyeket  Európában 
a  legjobban  figyelnek  meg,  s  a  melyeket  nuir 
föl  is  dolgoztak,  mint  pl.  Oriolus  galbula  és 
mások  MiiniENDORPF  „Isepiptesen  Russlands" 
czíniű  munkájában. 

A  derék  kezdeményezés  alkalmáliól  szívből 
üdvözöljük  délafrikai  társainkat. 
Budapest.   1907  november  havában. 

Herman  Ottó. 


Sclatyr  i.  h.  23  [11]  lap. 


kaim  ich  hier  iiiciit  mehr  eingehen,  da  der 
XIV.  Band  der  „A(jiiila"  dem  .\bschluss 
entgegengeht  und  die  Arbeit  mehr  Zeit  be- 
darf, als  mir  zur  Verfügung  steht,  doch  werde 
ich  im  nächsten  Band  darauf  zuriickmomeii. 
Hier  sei  nur  noch  bemerkt,  dass  sich  in  Pre- 
toria ein  Komitee  für  N'ogelschutz  und  zur 
Beobachtung  des  Zuges  (Migration  and  Pro- 
tection Committee)  gebildet  hat,  dessen  Prä- 
sident Dr.  J.  W.  B.  Gunning  und  dessen  Se- 
cretar Mr.  Alwin  Haagnkr  ist.  Das  Krmiitee  ver- 
teilte nach  Art  der  grossen  Schwalhenbe- 
obachtung  der  U.  0.  C  vom  J.  1898,  welche 
unseren  südafrikanischen  Kollegen  wolillìc- 
kannt  ist',  eine  Postkarte  nebst  Aufruf  zur 
Beobachtung  der  Ankunft  und  des  Abganges 
der  folgenden  sechs  Vogelarten  :  Merops  api- 
aster, Hirundo  rustica,  Tinnunculus  naumaiini, 
Totanus  littoreus,  Ciconia  cicouia  und  (Hare- 
ola  nielanoptera.  welche  wir  in  einem  an 
ÖCLATER  gerichteten  Briefe  wie  folgt  zusammen- 
zustellen beantragten  :  Cerchneis  vespertina, 
Coracias  garrula,  Totanus  calidris,  Cuculus 
canorus  :  Hirundo  rustica  und  Ciconia  ciconia 
bleiben.  Diese  Modifikation  ist  dadurch  be- 
gründet, dass  es  wichtig  ist  solche  Arten  zu 
nehmen,  welche  zu  den  in  Europa  bestbeobach- 
teten giiliören  und  welche  auch  schon  behan- 
delt wurden,  wie  Uriolus  galbula  u.  A.  in 
Miüdendoeff's   „Isepiptesen  Russlands". 

Zum  tüchtigen  Anfang  begi'üssen  wir  herz- 
lichst unsere  südafrikanischen  Kollegen. 

Budapest,  November  1907. 

Otto  Herman. 


Sclater  a.  a.  ü.  paj;.  23.  |11|. 


A    madárvonulás   Magyarországon 
az  1906.  év  tavaszán. 

A  Mayijar  Oniith.  Központ  XIII.  évi  jelentése. 

Feldolgozta  Schenk  Jakab, 
a  M.  0.  K.  asszisütense. 

Végigtekintve  az  eddigi  évi  jelentések  immár 
elég  tekintélyes  sorozatán,  méltán  föltűnhe- 
tik, hogy  a  földolgozások  még  most  is  ugyan- 
azokkal a  módszerekkel  történnek,  a  melyeket 
Hkrman  Ottó  állapított  meg  1891-ben.  Az 
adatok  folyton  fokozódó  mennyisége  követ- 
keztél)en  ugyan  történtek  egyes  változtatások, 
de  ezek  csak  arra  vonatkoztak,  hogy  az  évi 
jelentések,  mint  tulajdonképpen  csak  előké- 
szítő tanulmányok  és  anyaggyűjtemények  eme 
jelentőségüknek  megfelelő  terjedelemre  szo- 
ríttassanak. 


A  módszerek  azonban  változatlanul  ugyan- 
azok maradtak.  Az  idei  földolgozásban  is  első 
sorban  egységes  földrajzi  területek  szerint 
vannak  csoportosíf\'a  az  adatok,  nuijd  ezek 
keretén  belül  7-2  szélességi  fokra  kiterjedő 
s  nyugatról  keletre  haladó  zónákba  osztva. 
Ez  a  következetes  ragaszkodás  a  mindjárt 
kezdetben  niegállapitott  módszerekhez  köny- 
iiyen  azt  a  gondolatot  ébresztheti  föl,  hogy 
ez  voltaképpen  a  fejlődés  rovására  történik. 
Tényleg  pedig  a  tünemény  s  a  föladat  termé- 
szete teszi  azt  szükségessé. 


Mind  a  két  eljárás  ugyanis  az  érkezési 
adatra  van  alapítva  s  így  természetesen  szá- 
mot kell  vetni  avval  a  ténynyel,  hogy  az 
érkezési  adat  nem  absolut  pontos,  hanem  csak 
közelítő  érték.  A  törekvésnek  ennélfogva  oda 
kellett  irányulnia,  hogy  a  keresett  törvényszerű- 
séget, a  melyet  az  egyes  adatok  a  sokszoros 
ellenmondás  miatt  egyenként  nem  tudnak  vilá- 
gosan kifejezésre  juttatni,  az  adatok  tömege 
juttassa  érvényre.  Innen  állott  elő  azután  az 
a  követelmény,  hogy  egy  pont  ])liaenologiai 
jellemzése  hosszabb  sorozatok  alapján,  egy 
területé  ptulig  lehetőleg  sok  és  arányosan 
eloszló  adat  alapján  történjék. 

Az  eljárás  voltaképpen  ugyanaz,  a  mi  a 
legexaktabb  physikai  és  csillagászati  mérések- 

Aquila  XIV. 


Der  Vogelzug  in  Ungarn  im  Früh- 
jahre 1906. 

XIIJ.   Jahr-esbericht   der    U.    0.    C. 

Bearbeitet  von  Jakob  Schenk, 
Assistent  der  U.  0.  C. 

Auf  die  bis  jetzt  schon  ziendicli  ansehn- 
liche Reihe  dieser  Jahresberichte  zurück- 
blickend, kann  es  mit  Recht  auffällig  erschei- 
nen, dass  in  den  Bearbeitungen  auch  heute 
noch  dieselben  Methoden  angewendet  werden, 
welche  von  Otto  Herman  noch  im  Jahre  1891 
festgestellt  wurden.  Infolge  der  fortwährend 
wachsenden  Anzahl  der  Beobachtungen  wur- 
den zwar  einige  Veränderungen  vorgenommen, 
doch  hatten  dieselben  nur  den  Zweck,  diese 
Jahresberichte,  welche  nur  die  Bedeutung 
von  Vorstudien  und  Materialsammlungen  haben 
können,  auf  einen,  dieser  Bedeutung  ent- 
sprechenden Raum  zu  beschränken. 

Die  Methoden  verblieben  jedoch  unver- 
ändert die  gleichen.  Auch  in  der  heurigen 
Bearbeitung  wurden  die  Daten  in  erster  Linie 
nach  den  einheitlichen  geographischen  Gebie- 
ten gruppiert  und  im  Rahmen  dieser  in  Zonen 
eingereiht,  welche  sich  auf  Va  Breitegrad 
erstrecken  und  von  West  nach  Ost  fort- 
schreiten. Dieses  konsequente  Festhalten  an 
den  schon  zum  Beginne  festgestellten  Metho- 
den könnte  leicht  dem  Gedanken  Raum  geben, 
dass  dies  auf  Kosten  der  Weiterentwickelung 
und  des  Fortschrittes  geschieht,  während  es 
in  Wirklichkeit  nur  durch  die  Natur  der 
Erscheinung  uiul  der  Aufgabe  bedingt    wird. 

Beide  Methoden  stützen  sich  nämlich  auf 
das  Ankunftsdatum,  weshalb  man  naturgemäss 
mit  der  Tatsache  rechnen  muss,  dass  das 
Ankunftsdatum  kein  absolut  genauer,  sondern 
nur  ein  Näherungswert  ist.  Man  musste  daher 
danach  trachten,  die  gesuchte  Gesetzmässig- 
keit, welche  die  einzelnen  Daten  infolge  der 
vielen  Widersprüche  nicht  klar  zum  Ausdruck 
bringen  können,  mittels  vieler  Daten  zu  eruieren. 
So  entstand  daher  die  Forderung,  den  phäno- 
logischen  Charakter  eines  Punktes  mittels 
längeren  Serien,  denjenigen  eines  Gebietes 
aber  mittels  möglich  vielen  und  gleichmässig 
verteilten  Daten  festzustellen. 

Dieses  Vorgehen  ist  in  Wirklichkeit  das- 
selbe, welches  auch  bei  den  exaktesten  physi- 

1 


lid  is  liiis/,ii;ìl;itliiin  vall.  Efíyszeri  nuTi'si  ered- 
mény a  niüszßrek  s  az  (''rzrkclő  szerv  kisebb- 
nagyoblifokú  tökéictlensé.uc  következtében  szin- 
tén csak  kiizelitö  adat  s  mint  ilyen  elégtelen 
ahhoz,  hogy  valamely  tény  vagy  törvény- 
szerűség iiiegálla|)ítására  szolgáljon  :  a  mé- 
réseket itt  is  többször  meg  kell  ismételni 
s  a  sok  mérési  eredményből  számított  Mzép- 
szcitn  adja  az  alapiit  a  tény  vagy  törvény- 
szerűség kimondására. 


A  madárvoniilás  megfigyelése  tiilajdonké|)))i'ii 
szintén  csak  mérési  eljárás  s  az  érkezési 
adat  ugyancsak  iirm  más.  mint  mérési  ered- 
mény, esakliogy  míg  pl.  a  |)hysieiis  mérései- 
nek az  ingadozása  másodperczek  vagy  azok 
törtrészei  között  mozog,  addig  a  ])haenologiis 
megfigyeléseinek  ingadozása  a  tünemény  ter- 
mészetéből kifolyólag  napokban  jut  kifejezésre. 
Itt  is  tehát  csak  a  sok  mérési  (íredményből, 
vagyis  a  sok  adatból  alkotott  küzépszám  köze- 
líti  meg  legjobban  a  valódi  tényállást. 


Közelítő  adatok  alapján  tehát  csak  köze- 
lítő módszerek  segélyével  lehet  eredményre 
jutni  ;  ezeket  a  mathematika  már  megálla- 
pította. Minthogy  mindjárt  kezdetben  a  vizs- 
gálat tárgyát  alkotó  tüneiiiéiiyiiek  megfele- 
lően alkalmaztattak,  azért  nem  változtathat- 
tunk eddig  s  nem  változtatunk  ezután  sem 
az  eddigi  módszereken,  addig  míg  az  érke- 
zési adatok  alapján  vizsgáljuk  meg  a  kérdést. 
Ebben  is  követjük  az  exakt  tudományokat  ; 
előbb  mérésekkel  megállapítjuk  a  tényeket 
és  törvényszerűségeket  s  csak  a/.utáii,  ha  már 
együtt  van  ezeknek  bizonyos  miiiiiiiális  mennyi- 
sége, bocsátkozunk  messzeliliiiieiiö  következ- 
tetésekbe vagy  elméletek  fölállításába. 

Minthogy  eddigelé  hiányzott  alkalmazott  inód- 
szertúnkek  ez  a  teljes  indokolása  s  minthogy 
toválibá  az  ornitlio])haeiiologiában  éppen  jelen- 
leg még  sokszoros  kísérletek  történnek  azok 
mellőzésével,  azért  időszerűnek  lartottam  azok 
lieiiatóbb  jellemzését.  Külön  is  ki  kell  emel- 
nem azt,  hogy  a  tapasztalati  tudományok  más 
módszert  egyszerűen  nem  ismernek. 


A  mondottak  alapján  nyilvánvaló,  hogy  az 


kalischen  und  astronomischen  Messungen  an- 
gewandt wird.  Das  líesiiltat  einer  einzigen 
Mi^ssiing  ist  infolge  di'r  grösseren  oder  gerin- 
geren ünvollkonimenheit  der  Messinstriimente. 
sowie  der  beobachtenden  Organe  ebenfalls 
nur  ein  Näherungswert,  welcher  als  solcher 
zur  Bestimmung  einer  Gesetzmässigkeit  un- 
genügend ist  :  die  Messungen  müssen  auch 
hier  mehrfacli  wiederholt  werden  und  das 
aus  vielen  .Massresiiltaten  berechnete  Mittel 
ergibt  erst  die  Basis  zur  Bestimmung  einer 
Tatsache  oder  Gesetzmässigkeit. 

Die  Beobachtung  des  Vogelzuges  ist  im 
Grunde  genommen  ebenfalls  nur  ein  Mass- 
verfahren,  und  das  Aiikiiiiftsdatum  gleichfalls 
nur  ein  Massresultat,  nur  dass  sich  die  Schwan- 
kung bei  Messungen  z.  B.  fies  Physikers 
innerhalb  Sekunden  oder  deren  Bruchteile 
bewegt,  während  sich  dieselbe  bei  den  Be- 
obachtungen des  riiänologen  der  Natur  der 
P^rscheinung  entsprechend  in  Tagen  ergibt. 
Hier  kann  alsd  elx-nfalls  nur  das  aus  vielen 
Massresiiltaten.  d.  i.  das  aus  vielen  Daten 
gebildete  Mittel  sich  der  wahren  Sachlage  am 
meisten  annähern. 

Auf  Grund  von  Näherungswerten  können 
daher  nur  mittels  Näherungsiiiethoden  Kesul- 
tate  erzielt  werden,  und  indem  dieselben  durch 
die  Mathematik  schon  festgestellt  und  gleich 
im  Beginne  der  zu  untersuchenden  Erschei- 
nung ents|)rechend  angewendet  wurden,  so 
konnten  dieselben  bisher  iiiid  können  auch 
fernerhin  nicht  verändert  werden,  solange  die 
Frage  auf  Griiiid  von  Ankunftsdaten  unter- 
sucht wird.  Wir  folgen  auch  in  diesem  Punkte 
den  exakten  Wissenschaften  :  zuerst  werden 
mittels  Messungen  die  Tatsachen  und  Gesetz- 
mässigkeiten bestimmt  und  erst  dann,  wenn 
deren  schon  eine  gewisse  minimale  Menge 
beisammen  ist.  werden  weiterreiclieiideSchluss- 
folgeriingen  gezogen  oder  Theorien  aufgestellt. 

Indem  bisher  eine  vollständige  Begründung 
unserer  angewandten  Methoden  fehlte,  und 
indem  weiters  eben  in  der  Gegenwart  auf 
dem  Gebiete  der  Ornitiiophänologie  noch  viel- 
fache >'ersuclie  ohne  dieselben  gemacht  wer- 
den, so  hielt  ich  es  für  zeitgem'äss,  dieselben 
eingehender  zu  erörtern.  Es  muss  noch  beson- 
der hervorgehoben  werden,  dass  dieErfahrungs- 
wissenschaften  einfacii  keine  andere  Methode 
kennen. 

Auf  Gniiid  des  Gesagten  ist  es   klar,   dass 


eredmények  annál  niegbízhatnhhak.  iiiiiu'l  töl)l) 
mérési  eredményre,  vagyis  minél  t(il)l)  adatra 
támaszkodnak,  tehát  egyrészt  minél  sűrűbb 
hálózatra  és  másrészt  minél  hosszabb  soro- 
zatokra. Ennek  megfelelően  az  intézetnek  már 
elejétől  kezdve  is  mindenkor  egyik  főczélját 
a  hálózatnak  minél  teljesebb  kiépítése  alkotta. 
Az  1906.  évben  ezen  a  téren  ismét  egy  nagy 
lépéssel  haladt  előre.  A  m.  k.  Erdöhatóságok- 
hoz,  a  melyek  az  anyag  legnagyobb  kontin- 
gensét adják,  ezerre  menő  bejelentő-ívet  küld- 
tünk szét,  a  melyek  egyúttal  megfigyelési 
utasítást  is  tartalmaztak  s  úgy  a  me.irfigyelést, 
mint  a  bejelentést  lényegesen  megkönnyítették. 
Az  eredmény  valósággal  meglepő  volt;  minden 
szónál  ékeseliben  dicséri  azt  az  idei  jelentés 
szokatlanul  nagy  terjedelme. 


A  bejelentő  íven  a  következő  fajok    szere- 
pelnek : 

A  madár  neve  : 


MegfigTielendö  : 
fecske  |  Megjelent  a  fészeknél 


Villásfixrkú    füsti-  '  Elsők 


Fehér  gólya 


f  Elsők 
Megjelent  a  fészeknél 
Átvonulok,  azok  száma  és 
iránva 


I  Első  átvonulok 
Erdei  szalonka    J  Megjelent  a  fészeknél 


Szürke  gém 


í  Elsők 


!  Érkezés  a  fészektelepre 


Házi    vagy    mol-  [  Elsők 

nárfecske         1  Érkezés  a  fészekhez 
j  Elsők 


Daru 
Kakuk 


!  Átvonulok  ezeken  kivül 
Először  szólt 


Első 


Első 


Fehér  barázda-     ! 

billegető 
Heg)-i  (sárga)      j 

billegény 
Mezei  pacsirta        Először  szólt 
Kék  galamb  Első 

Örvös  galamb         Első 

Fürj  Első  pitypalatly  szo 

Haris  Először  szólt 


die  Kesultate  umso  verlässlicher  sind,  auf  je 
mehr  Massresultate,  d.  i.  auf  je  mehr  Daten 
dieselben  gestützt  sind.  d.  li.  einerseits  auf 
ein  je  dichteres  Beobachtungsnetz,  anderseits 
auf  je  längere  Beobachtnngsserien.  Dement- 
sprechend war  es  schon  vom  Beginne  an  immer 
ein  Haujitzweck  des  Institutes,  das  Beobach- 
tungsnetz je  vollständiger  auszubauen.  Im 
Laufe  des  Jahres  1906  wurde  auf  diesem 
Gebiete  wieder  ein  grosser  Schritt  vorwärts 
gemacht.  An  die  königl.  ungarischen  Forst- 
behörden, welche  den  grössten  Kontingent 
des  Beobachtungsmateriales  sammeln,  wurden 
über  tausend  Eintragslisten  versendet,  welche 
auch  Instruktionen  enthielten,  und  deshalb 
das  Beobachten  und  das  Einsenden  wesent- 
lich erleichterten.  Das  Resultat  war  geradezu 
überraschend  ;  das  ungewöhnlich  grosse  Vo- 
lumen des  heurigen  Berichtes  spricht  darüber 
beredter  als  Worte  es  vermögen. 

In  die  Eintragsliste  wurden  folgende  Arteu 
aufgenommen  : 


Name  des  Vogels: 
(Gabelschwän- 
zige) Raucii- 
schwalbe 


Weisser  Storch 


Waldschne])fe 

Graureiher 

Haus-  ofier  Mehl- 
schwalbe 

Kranich 

Kukuk 

Weisse  Bacli- 
stelze 

(Gelbe)    Gebii-gs- 

bachstelze 

Feldlerche 

Hohltaube 

Ringeltaube 

Wachtel 

Wiesenschnarrer 


Zu  beobachten  ist  : 

Die  Ersten 
Erscheinen  am  Nest 

Die  Ersten 
Erscheinen  am  Nest 
Durchzügler,    deren    Zahl 
und  Richtung 
(  Erste  Durchzügler 
!  Erscheinen  am  Nest 

(  Die  Ersten 

[  Erscheinen    an   der   Brut- 
I       kolonie 
j  Die  Ersten 
I  Erscheinen  am  Nest 
{  Die  Ersten 

!  Durchzügler  ausser  diesen 
Erster  Ruf 

I  Die  Ersten 
y 

)  Die  Erste 
l 
Erster  Gesang 

Die  Erste 

Die  Erste 

Erster  Schlag 

Erster  Ruf 


A  iiiuilár  nove:  Megfigyelendő; 

Fülemile  Előszűr  s/.iilt 

Sárna  rigó  Elíjször  szólt 

Berciiély  Első 

Vadgerie  Első  vagy  először  szólt 

Búbos  (bíidíis)  j 

K  ..,1. ,  1  Első  vasiv  először  szólt 

oaiika  I 

Hihicz  Első 

C'sil-csal  füzike  F^lső   ..esil-csal"    szó 


A  bejelentő  hátlapján  van  a  esil-csal  füzi- 
kének a  leírása  és  képe  ;  bár  kevésbbé  ismert 
faj,  de  némi  fölvilágosítás  megadásával  könnyen 
fölismerhető  és  igen  biztosan  megfigyelhető. 
Az  utasítások  között  külön  p()Ut  a  következő: 
„Kívánatos,  hogy  a  megfigyelő  állomások  és 
az  ezeken  megfigyelt  fajok  évről-évre  lehe- 
tőleg ugyanazok  maradjanak,  hogy  minél 
hosszabb  sorozatokat  nyerjünk  az  egyes  fajok- 
ról". Egy  másik  pont  arra  vonatkozik,  hogy 
a  ministeri  rendelet  értelmében  csak  a  füsti- 
fecske és  a  fehér  gólya  meg-figyelése  köte- 
lező, ezek  mellett  különösen  felhívjuk  a  figyel- 
met a  kakukra,  erdei  szalonkára  és  fehér 
barázdabillegetőre,  nug  a  többi  fajt  kinek- 
kinek  személyes  hajlandóságára  bízzuk.  Öz(»val 
az  elv  az  volt,  lehetőleg  nem  terhelni  a  meg- 
figyelőt, csak  annjit  kívánni  tőle.  a  mennyinek 
megfelelhet,  viszont  alkalmat  adni  arra,  hogy 
a  ki  többet  tud,  többet  is  nyújthasson. 


A  számítás  bevált,  habár  a  beérkezett  anyag- 
kétségtelenül  elárulja  azt,  hogy  sok  i'ij  és 
ennek  következtében  kevésbé  gyakorlott  meg- 
figyelő is  működött  közre  annak  összegyííj- 
tésében.  Ennek  ellensiílyozása  czéljából  az 
idei  földolgozásban  fokozottabb  mértékben, 
azt  mondhatnám  kíméletlenül  alkalmaztiira  az 
eliminácziókat.  Ezek  indokolásába  azonbau  most 
se  bocsátkozhattam,  minthogy  ez  a  már  is 
igen  terjedelmes  földolgozást  még  jobban  meg- 
növesztette volna,  a  nélkül  azonban,  hog>' 
magát  a  kérdést  legkevésbbé  is  előmozdította 
volna. 

A  tényleg  meggyőző  indokolás  hosszadalmas, 


Name  des  Vogels: 

Nachtigall 

Pirol 

Staar 

Tiirteltaiilie 

Wicdehnpt' 

Kiebitz 
Weidenlaub- 
sänger 


Zu  bi'dliachtcn  ist  ; 

Erster  Gesang 

Erst<'r  Ruf 

Der  Erste 

Die  Erste,  oder  crstiT  iiiit' 

Der  erste,  oder  erster  l!uf 

Der  Erste 

Erstei'   „/.ijp-zalp'    l!iit' 


Auf  der  Rückseite  befindet  sich  die  He- 
schreibuiig  und  Abbildung  des  Weideidaub- 
sängers,  obwohl  es  eine  weniger  bekannte 
Art  ist,  kann  dieselbe  mittels  einigen  auf- 
klärenden Bemerkungen  sehr  leicht  erkannt 
und  sehr  sicher  beobachtet  werden.  Unter 
den  Instruktionen  lautet  ein  separater  Punkt  : 
„Es  ist  zu  wünschen,  dass  die  Beobachtungs- 
statiouen,  sowie  die  an  denselben  beobachte- 
ten Arten  von  .lahr  zu  Jahr  dieselben  bleiben, 
damit  wir  je  längere  Serien  über  die  einzel- 
nen Arten  erhalten".  Ein  anderer  Punkt  be- 
zieht sich  darauf,  dass  im  Sinne  der  ministe- 
rialen  Verordnung  nur  die  Beobachtung  der 
Rauchschwalbe  und  des  Storches  vorgeschrie- 
ben bleibt,  neben  diesen  empfehlen  wir  noch 
besonders  den  Kukuk.  die  Waldschnepfe  und 
weisse  Bachstelze  der  Aufmerksamkeit,  die 
übrigen  Arten  bleiben  der  persönlichen  Neigung 
der  Beobachter  auheinigestellt.  Das  Prinzip 
war  die  Beobachter  womöglich  nicht  zu  über- 
bürden, nur  soviel  von  ihnen  zu  verlangen 
als  sie  auch  leisten  können,  doch  auch  ander- 
seits dem,  der  mehr  leisten  kann  und  will, 
dazu  die  Gelegenheit  zu  bieten. 

Dieses  Vorgehen  bewährte  sich  auch,  ob- 
zwar  es  das  eingelangte  Material  unzweifel- 
haft verrät,  dass  bei  dem  Sammelu  desselben 
viel  neue,  und  deshalb  noch  nicht  gehörig 
geübte  Beoliachter  mitwirkten.  Behufs  K<iin- 
pensierung  dieses  Übelstandes  wurde  in  der 
heurigen  Bearbeitung  die  Elimination  in  er- 
höhtem Grade,  sozusagen  schonungslos  ange- 
wendet. Die  Begründung  derselben  wurde 
jedoch  auch  heuer  unterlassen,  indem  dieselbe 
den  sowieso  schon  sehr  umfangreichen  Bericht 
nur  noch  mehr  vergrössert  hätte,  ohne  jedoch 
zur  Weiterentwickelung  der  Frage  selbst  nur 
im  mindesten  l)eizutragen. 

Die  tatsächlich    überzeugende   Begründung 


a  „tiìlkésn",  „téves"'  stb.  rövid  kitV'jt'zések 
pedig  seimiiivel  se  iiKiiidanak  lolibet,  mint  a 
mennyit  az  érdeklődő  iiiindcii  utalás  m-lkiil 
is  meglát.  Ez  különlxMi  is  liizaldui  dolga  és 
tán  szabad  arra  hivatkozni,  hogy  a  földolgozó 
kivánja  legt'lénkebben.  hogv  eredményeit  minél 
több  adat  alapján  bizonyítsa  s  ezért  lehető- 
leg tartózkodik  attól,  hogy  adatainak  számát 
elimináczitikkal  kiselil)ilse. 


Egyébként  pedig  be  lehet  l)izonyítani,  hogy 
ezek  az  elimináeziók  nem  érintik  a  typusok 
kérdését,  tehát  azt  a  részt,  a  mel\Te  legfon- 
tosabl)  következtetéseink  épülnek.  Egyenesen 
bebizonyítottam  ezt  az  Alaiidn  nrvensis-nél. 
S  ez  természetes  dolog.  A  pontosság  vagy 
megbízhatóság  szükséges  fokát  nélkülöző  ada- 
tok az  ország  egész  területén  arányosan  osz- 
lanak föl  s  ezért  a  területi  Tcözépszámol-nak 
egymáshoz  való  mszonyán  lényegesebb  válto- 
zásokat nem  idézhetnek  elő:  a  typus  teliát 
ezek  daczára  is  kifejezésre  jut. 


Ebből  azonban  nem  szabad  azt  következ- 
tetni, hogv'  ily  módon  fölöslegessé  válik  az 
eliminálás.  Ezt  is  bizonyítja  az  Alauda  arvensis 
példája,  a  hol  az  összes  beéi'kezett  adatok 
alapján  számított  közé])szám  egy  teljes  iiéttel 
késik  a  valódihoz  képest.  Elimináeziók  nélkül 
az  idei  esztendőnek  oly  késő  jellege  volna,  a 
melyet  a  meteorológiai  kalknlns  Inzonyára 
tarthatatlannak  minősítene.  Némi  várakozással 
is  tekintek  az  idei  erősen  megrostált  anyag 
metef)rológiai  földolgfizása  elé,  vájjon  annak 
megbízhatósági  foka  nem  csökkent-e  az  előző 
évek  anyagához  képest. 


Az  1906.  év  phaenologiai  jellege  a  vonnlási 
naptár  szerint  normálisan  késő  volt,  a  mennyi- 
ben az  országos  középnek  megfelelően  érke- 
zett 14  faj,  annál  korábban  3S  faj  s  végül 
későbben  50  faj.  Ha  csak  a  jobban  meg- 
figyelt fajokra  alapítjuk  a  következtetést,  a 
mi  indokoltabb  is,  úgy  az  országos  középnek 
megfelelóíMi  érkezett  (>  faj,  aniu'il  korábban 
2  faj.  későbben  ])edig  14  faj.  E  szerint  az 
KtlIC).  évj'ellege  határozottan  hésö.  p.vvel  szem- 


ist  langwierig,  kürzere  Ausdrücke  wie  „all- 
znsi)ät''.  ..Irrtum"  u.  s.  w.  besagen  nicht  um 
ein  Jota  mehr,  als  der  Leser  ohne  jeden 
Hinweis  ohnehin  sciion  wissen  kann.  Es  ist 
dies  übrigens  \'ertrauenssache,  und  sei  dies- 
bezüglich die  Berufung  gestattet,  dass  es  des 
Bearbeiters  lebhaftester  Wnnsch  ist,  seine 
Resultate  auf  je  mehr  Beobachtungen  zu 
stützen,  weshalb  derselbe  nach  Alö^lichkeit 
trachtet,  die  Anzahl  der  Beobachtungen  din-eh 
Elimination  ni<-lit  zu  verringern. 

Ausserdem  lässt  tîs  sich  nachweisen,  dass 
diese  Eliminationen  die  Frage  der  Zugstypen, 
also  denjenigen  Teil,  auf  welchen  unsere 
wesentlichsten  Schhissfolgerungen  gebaut  wer- 
den, nicht  berühren.  Der  direkte  Beweis 
wurde  bei  Alauda  arvensis  gegeben.  Es  ist 
dies  auch  ganz  natürlich.  Diejenigen  Beol)acii- 
tungen,  welche  einen  gewissen  Grad  von 
Pünktlichkeit  oder  Verlässlichkeit  entbehren, 
sind  auf  dem  ganzen  Ciebiete  ziemlich  gleich- 
massig  verteilt,  und  können  daher  das  giyen- 
seiiige  Verhältnis  der  Regionenmittel  nicht 
wesentlich  beeinflussen  ;  der  Typus  kommt 
daher  trotz  allem  zum  Ausdruck. 

Es  darf  hieraus  jedoch  keineswegs  das 
gefolgert  werden,  dass  unter  solchen  Umstän- 
den das  Eliminieren  überflüssig  ist.  Den  Be- 
weis liefert  ebenfalls  das  Beis])iel  bei  Alauda 
arvensis,  indem  sich  das  aus  sämtlichen  ein- 
gelangten Daten  berechnete  Mittel  dem  wahren 
gegenüber  um  eine  ganze  Woche  verspätet. 
Ohne  Eliminationen  würde  dem  heurigen  Jahre 
ein  derart  später  Charakter  zukommen,  wel- 
cher nach  dem  meteorologischen  Kalkül  jeden- 
falls als  unhaltbar  angesprochen  werden  müsste. 
Deshalb  sehe  ich  ancii  der  meteorologischen 
Bearbeitung  des  heurigen,  starker  Elimination 
unterworfenen  Materiales  mit  einiger  Span- 
nung entgegen,  ob  nicht  etwa  der  Grad  der 
Verlässlichkeit  desselben  den  früheren  Jahren 
gegenüber  ein  geringerer  geworden  ist. 

Der  phänologische  Charakter  des  Jahres 
1906  ist  laut  dem  Zugskalender  ein  normal 
später,  indem  14  Arten  dem  Landesmittel 
entsprechend  ankamen,  38  Arten  früher  er- 
schienen als  dasselbe,  50  Arten  aber  später. 
Werden  nur  die  besser  beobachteten  Arten 
in  Betracht  gezogen,  was  auch  begründet  ist. 
so  erschienen  6  Arten  dem  Landesmittel  eut- 
s])rechend,  früher  als  dasselbe  2  Arten  und 
später   14  Arten.    Laut   diesem  ist  daher    der 


ben  az  iittelelôk  száina  37.  a  mi  szokatlanul 
nuii;as  szám.  Mindezeket  lennészett'sen  a 
meteorológiai  t'(jl<lo]gozás  foi^ja  kellöleu'  ineü- 
világíthatiii. 


A  Jiiár  ismert  vonulási  typiisuk  az  idén  is 
a  szokott  élességgel  nyilvánultak.  A  vonulás 
ugyan  tetemesen  megkésett,  de  azért  lényegi- 
leg nem  változtatott  a  typusokoii.  Érdekesebb 
jelenségek  niiu'iiltek  föl  a  Hirundo  rustica, 
Cheîidonaria  urbica  és  Cucidus  canorns  fajok- 
nál, vagyis  azoknál,  a  melyek  ápr.  10.  és 
20.  között  érkeztek.  Ezeket  vázoltam  az  illető 
fajoknál,  bővebbet  pedig  bizonyára  a  meteoro- 
lógiai tárgyalás  fog  nyújtani.  Minthogy  a  föl- 
dolgozás folyamán  szinte  kizárólag  a  vonulási 
typusokkal  foglalkozom,  azért  ezeket  illetőleg, 
ismétlések  elkerülése  végett,  az  egyes  fajok 
tárgyalására  utalok. 


Ötatistikai  adataink  :  Megtigyelö  állomás 
volt  11G2;  a  m.  k.  Erdőbatóságokon  kívül 
96  rendes  és  privát  megíigyelö  működött  közre  ; 
megfigyeltetett  összesen  Kj.j  faj.  ezek  között 
102  olyan,  a  melyről  legalál)b  4  adat  vau. 
A  legtöbb  adat  (840)  a  füstifecskére  vonatko- 
zik. Az  adatok  összes  száma  közelítőleg  három- 
szor annvi,  mint  a  múlt  évben. 


A  földolgozás  külső  alakja  változatlan  ma- 
radt. Rövidítések  :  I.  =  dunántúli  dombvidék, 
II-  =  kis  (nyugati)  alföld),  III.  =  nagy  alföld, 
IV.  =  keleti  hegyvidék,  T'.  =  északi  hegy- 
vidék. Az  irányok  jelzése  ismét  az  inter- 
naczionális. 


Fogadják  úgy  rendes  és  privát  megfigye- 
lőink, mind  i)edig  a  m.  k.  Erdőhatóságok 
hálás  köszönetünket  törekvéseink  érdekében 
kifejtett  nagy-arányú  és  sok  munkáról  tanús- 
kodó közreműködésükért.  Kérjük  ezt  az  önzet- 
len támogatást  a  magyar  tudomány  érdekében 
a  jövőben  is,  mert  hiszen  még  alig  győztük 
le  a  kezdet  nehézségeit.  Az  igazi  eredményes 
inunka  még  csak  most  kezdődik,  a  mikor 
megfigyelő-hálózatunk  majdnem  teljesen  be 
van  rendezve.  A  jövőben  csak  kitartás   és   a 


.Jahrescharakter  unbedingt  spät.  Denigegen- 
iil)er  beträgt  die  .\nzalil  der  iilierwiiiternden 
Arten  87,  was  eine  uugewölinlicli  lioiie  Zahl 
ist.  Alldies  kann  natürlich  nur  in  der  metecnd- 
logischen  Bearbeitung  gehörig  beieuciilet 
werden. 

Die  schon  bekannten  Zugstypen  kamen 
auch  heuer  mit  der  gewohnten  Schärfe  zum 
Ausdruck.  Der  Zug  hatte  sich  zwar  bedeu- 
tend verspätet,  doch  verursachte  dieser  Um- 
stand keine  wesentliche  Veränderung  der 
Typen.  Interessantere  Momente  zeigten  sich 
bei  Hirundo  rustica.,  Cheîidonaria  urbica  und 
Cuculus  canorus,  also  bei  jenen  Arten,  welche 
zwischen  dem  10.  und  20.  April  ankamen. 
Dieselben  wurden  bei  den  betrefl'enden  Arten 
skizziert  ;  Austuhrliclieres  wird  jedenfalls  die 
meteorologische  Bearbeitung  geben  können. 
Indem  in  der  Bearbeitung  fast  ausschliesslich 
nur  die  Zugstypen  behandelt  werden,  so  wird, 
um  Wiederholungen  zu  vermeiden,  auf  die 
Behandlung  der  einzelnen  Arten  hingewiesen. 

Laut  den  statistischen  Daten  wurde  an 
1162  Stationen  beobachtet  ;  neben  den  köuigl. 
ungarischen  Forstbehörden  waren  96  ständige 
und  ])rivate  Beobachter  tätig  :  beobachtet 
wurden  165  Arten,  davon  102  solche,  welche 
mindestens  an  4  Stationen  beobachtet  wurden. 
Die  meisten  Daten  (840)  beziehen  sich  auf 
die  Rauchschwalbe.  Die  Menge  des  Gesamt- 
materiales  ist  annähernd  dreimal  so  gross 
als  im  vorigen  Jahre. 

Das  Äussere  der  Bearbeitung  blieb  unver- 
ändert. Abkürzungen  :  7.  =  Hügelland  jen- 
seits der  Donau,  II.  =  kleine  (westliche) 
Tiefebene,  III.  =  grosse  Tiefebene.  IV.  =^ 
östliche  Erhebung,  V.  --^  nördliche  Erhebung. 
Die  Zugsrichtungen  wurden  durch  die  inter- 
nationalen Zeichen  gegeben. 

Empfangen  unsere  ständigen  und  privaten 
Beobachter,  sowie  die  königl.  ungarischen 
Forstbehördeu  unseren  tiefgefühlten  Dank 
für  die  grosse,  nele  Arbeit  erheischende  För- 
derung unserer  Bestrebungen.  Im  Namen  und 
Interesse  der  ungarischen  Wissenschaft  erbitten 
wir,  diese  selbstlose  Unterstützung  auch  für 
die  Zukunft,  da  wir  ja  erst  kaum  die  Schwie- 
rigkeiten des  Anfanges  überwunden  haben. 
Die  wirklich  erfolgreiche  Arbeit  beginnt  erst 
jetzt,  wo  unser  Beobachtungsnetz  fast  voll- 
ständig eingerichtet  ist.  Es  bedarf  in  Zukunft 
nur  der  Ausdauer  und  der  jetzigen  intensiven 


lUKStaiiihoz  liasínilú  intcii/.iv  közroiiiűkődés 
sziikst'i^es,  lioíiv  a  inaiiyur  ornitliojìliat'iKiloiriat. 
iiielyiifk  már  oly  sok  (ìnzetleii  inunkássáíiot 
szenteltek,  iiiiiifl   juliliaii  telvirâg'oztassuk. 

Az   11MM>.  évi  iiiejítitr.vclők 
névsorii  : 

Ahrahámy  Gyula   -    jiriv  iiietif.  —  Kisvárda. 
Akócs  István  —  \ív\\.  iiieüf.         Buiiyi. 
Bán  Ru(/ó  —  priv.  iiiegf.  —  Eszterliáza. 
Barlhos  Gyula  —  rend.  megf.  —  Ihárosberény 
Bikkessy  Guidò  —  rend.  meijf.  —  Magvíiróvúr. 
Boroskfiy  János  —  lev.  tag  —  Zólyí)ni. 
Börzsönyi  Gyula  —  i)riv.  megf.  —  Vörs. 
Buda  Adáiii   —  lev.  tag  —  Kéa. 
Cm-va   Frigyes  —  reud.  megf.  —  Szigetcsép. 
Chernél  István  —  tiszt,  tag  —  Kőszeg. 
Csató  János  —  tiszt,  tag  —  Nagyenyed. 
Cseh  Pál  —  priv.  megf.  —  Lazony. 
Cserny  János  —  priv.  megf.  —  Losoncz. 
Csörgey  Titusz  —  lev.  tag  —    Budapest    és 

Háros-sziget. 
Czira  Károly  —  priv.  megf.  —  Dobozmegyer. 
Diósy  Gyula  —  rend.  megf.  —  Tata. 
Doczkalik    Jenő    —    priv.    megf.    —    Felső- 

meczenzéf. 
Erdöhatósáyok  m.   kir.   —  több  száz  állomás. 

Erti  Gusztáv  —  lev.  tag  —  Liptóujvár. 
Fazekas  Gábor  —  priv.  megf.  —  Bugyi. 
Fìnta  János  —  priv.  jnegf.  —  Szászvár. 
Fleischhacker  Elek  —  priv.  megf.    —   Szeg- 
hegy. 
Forgách  Károly  gTÓf  —  liszt,  tag  —  Uhymes. 

Dr.  Fromm  Géza  —  priv  megf.  —  Ráczkeve. 

Dr.  Gaál  István  —  priv.  megf.  —  Déva. 

Gebell  József  —  priv.   megf.  —  Obecse. 

Dr.  Greisiger  Mihály  —  lev.  tag  —  Szepes- 
béla. 

Greschik  Jenő  —  rend.  megf.   —   Lőcse. 

Dr.  Györffy  István  —  priw  megf.  —  Mak('). 

Hajdú  István  —  rend.  megf.  —  Tura. 

Hajnál  Ignácz  —   i)ri\'.  megf.  —  Csacza. 

Hauer  Béla  —  lev.  tag  —  Kisharta. 

Hausmann  Ei-nö  —  rend.  megf.  —  Türkös. 

Hegyfoky  Kabos  —  tiszt,  tag  —  Túrkeve. 

Hegymegh y  Dezső  —  rend.  megf.  —  Keszeg- 
falu. 

Hidréghy  Sándor  --   jiriv.   megf.  —  CtÍcz. 

Honéczy   Ödön   —    rend.   megf.  —  Ujvásár. 


Tätigkeit  um  die  ungarische  ()rnitho])li;ino- 
logie,  welcher  schon  so  viel  selbstlose  Arlieit 
gewidmet  wurde,  zu  je  höherer  Blüte  zu 
entfalten. 

Naiiiensverzeiclinis  der  Heobachter  im 
Jahre  1ÎHK»: 

Abrahdmy,  Julius  v.  -   priv.  Beob.  —  Kisvárda. 
Ako'cs,  Stephan  —  \i\\\.  Beob.  —  Bugyi. 
Bán,  Hìigo  —  priv.  Beob.  —  Eszterháza. 
Barthos,  Julius  \. —  ord.Beob.  —  Ihárosberény. 
Bikkessy,  Guido  v.  —  ord.  Beob.  —  Magyaróvár. 
Boroskay,  Johann  v.  —  korr.  Mtgd  —  Zólyom. 
Börzsönyi,  Julius  \.  —  priv.  Beol).  —   ^'örs. 
Buda,  Adam  v.  —  korr.  Mtgd  —  lîéa. 
Cerva,  Friedrich  —  ord.  Beob.  —  Szigetcsép. 
Chernél,  Stefan  v.  —  Ehren- Mtgd  —  Kőszeg. 
Csató,  Johann  v.  —  Ehren-Mtgd  —  Nagyenyed. 
Cseh,  Paul  —  priv.  Beob.  —  Lazony. 
Csemy,  Johann  —  priv.  Beob.  —  Losoncz. 
Csörgey,  Titus  —  korr.  Mtgd  —  Budapest  und 

Hárosinsel. 
Czira,  Karl  —  priv.  Beob.  —  Dobozmegyer. 
Diósy,  Julius  V.  —  ord.  Beob.  —  Tata. 
Doczkalik.  Eugen  —   priv.  Beol).    —    Felső- 

nieczenzéf. 
Erti,    Gustav  —  korr.    Mtgd.  —   Liptóujvár. 
Fazekas,  Gabriel  —  priv.  Beob.  —  Bugyi. 
Finta,  Johann  —   priv.   Beob.    —    Szászvár. 
Fleischhacker,    Alexius    —    priv.     l:5eob.    — 

Szeghegy. 
Forgách,    Karl,   Graf  v.    —    Ehren-Mtgd    — 

Ghymes. 
Forstbehörden,    kön.    ung.    —    viele    hundert 

Stationen. 
Fromm,  Géza,  Dr.  —  priv.  Beob.  —  Ráczkeve. 
Gaál,  Stephan  v.,  Dr.  —  priv.  Beob.  —  Déva. 
Gebell,  Josef  —  priv.    Beob.  —  Obecse. 
Greisiger,  Michael,  Dr.  —  korr.  Mtgd  —  Sze- 

pesbéla. 
Greschik,  Eugen   —  ord.  Beob.  —  Lőcse. 
Györffy,  Stephan  v.,  Dr.  —  priv.  Beob. —  Jfakó. 
Hajdu.  Stephan  —  ord.  Beob.  —  Tura. 
Hajnal,  Ignatz  —  priv.  Beob.  —  Csacza. 
Hauer,  Béla  v.  —  korr.  Mtgd  —  Kisharta. 
Hausmann.  Ernst  —  ord.  Beob.  —  Türkös. 
Hegyfoky,  Jakob  —  Ehren-Mtgd  —  Turkeve. 
Hegymeghy.  Desiderius  v.  —  ord.  Bef)b.    — 

Keszegfalu. 
Hidvéghy,  Alexander  v.  —  priv.  Beob.  —  Gicz. 
Honéczy,  Edmund  V. —  ord.Beob.  —  Ujvásár 


8 


Hótaj  Ferencz  —  reiid.  iiienf.     —    Zul)erecz. 

Juhász  Károly  —  j)riv.  iiiegf.         Bodony. 

Kákosy  János  —  \m\.  Diegf.  —  Vasvár. 

Kamarás  Béla  —  priv.  megf.   —    Báttaszék. 

Dr.  Kirchner  József  —  rend.  iiiegf.  Rii- 

dolfs^nád. 

Kirnbauer  János  —  priv.  me^í.  —  Kiskiirt- 
véh-es. 

Nenieskéri  Kiss  Géza  —  rend.  iiiegf.  —  Göd. 

Kiss  Lajos  —  remi.  uieuf.  —  Debreczen. 

Kocyán  Antal  —  lev.  tan'  —  Zuberecz. 

Kolbenheyer  Gyula  —  rend.  megf.  Ratkó- 
lehota. 

Kosztka  László  —  rend.  niegf.  —  Izsák. 

Kovács  Péter  —  priv.  niegf.  —  Moliács. 

Kunszt   Károly  —  lev.    tag  —  Cs.-Soinorja. 

Ifj.  Kühnel  Márton  —  priv.  megf.  —  Baran va- 
karás/.. 

Külley  János  —  rend.  megf.  —  Zalug()gánfa. 

Léber  Antal  —  rend.  megf.  —  Szatmárnémeti. 

Leonhardt  Vilmos  —  rend.  megf.  —  Segesvár. 

Lészai Ferencz  —  rend.  megf.  —  llagyargorbó. 

Dr.  Linder  Károly  -  rend.  megf  —  Békés- 
csaba. 

Lintia  Dénes  —  rend.  megf.  —  Oravicza- 
bánya. 

Losonczy  Gyula  —  priw  megf.  —  Szinyér- 
váralja. 

Magdits  Károly  —  priv.  megf.  —  Nagyvárad. 

Gtuí  Majláfh  József —  tiszt,  tag  —  megfigyelő 
állomásai  :  Leányvár.  Mocsár.  Karád  és 
Ofehértó. 

Medreczky  István  —  lev.  tag.  —  Ungvár. 

Menesdorfer  Gusztáv  —  rend.  megf.  —  Temes- 
kubin. 

Mezey  Jenő  —  priv.  megf.  —  Nagybajom. 

Molnár  Lajos  —  rend  megf.  —  Molnaszecsőd. 

Nayy  Jenő    —  rend.  megf.  —  Kolozsvár. 
Néher  Antal  —  Mitteil,   über  die   Vogelwelt, 

Wien  1906.  folyóiratban  ~-    Béllye. 
Neumrth  János  —  priv.  megf.  —  Németbogsán. 

Osztián  Kálmán  —    rend.    megf.  —  Naszód. 

Platthy  Árpád  —  rend.  megf.  —  Kékkő. 

Ráez  Béla  —  rend.  megf.  —  Szerep. 

Báró  Badvánszhj  Kálmán  —  rend.  megf.  — 
Sajókaza. 

Rcpászky  István  —  priv.  megf.    ^  Mándok. 

Riedl  Béla  —   priv.  megf.  —  Budapest. 

Rothermundt  Gyula  —  i)riv.  megf.  —  Buda- 
pest. 


Hótaj.  Franz  —  ord.  Beob.  —  Zuberecz. 

Juhász,   Kari  —   |)riv.   Beob.  —  Bodony. 

Kákosy,  Johann  v.  —  priv.  Beob.  —  Vasvár. 

Kamarás,  Béla  —  jn-iv.  Beob.  —  Báttaszék. 

Kirchner.  Josef,  Dr.  —    ord.    Beol).  Ru- 

dolf sgiiád. 

Kirnbauer.  Johann  —  priv.  Beob.  —  Kis- 
körtvélyes. 

Kiss,  Géza,  zu  Nemeskér      ord.  Beob.  —  (iőd. 

Kiss,  Ludwig  v.  —  onl.  iiculj.   -  Debreczen. 

Kocyán.  Anton  v.  —  corr.  Mtgd  —  Znl)erecz. 

Kolbenheyer,  Julius  —  ord.  Beol).  Ratkó- 
lehttta. 

Kosztka.  Ladislaus  v.  —  ord.  Beob.  —  Izsák. 

Korács.  Peter  —    priv.    Beob.    —  Mohács. 

Kunszt,  Kari  —   korr.  Mtgd  —  Cs.-Somorja. 

Kühnel,  Martinjun.  priv.  Beob.  —  Baranya- 
kárász. 

Külley,  Johann  v.  —  ord.  Beob.  —  Zalagogánfa. 

Léber,  Anton  —  ord.  Beob  —  Szatmárnémeti. 

Leonhardt,  Wilhelm  —  ord.  Beoli.  —  Segesvár. 

Lészai,  Franz  —  ord.  Beob.  —  .Magyargorbó. 

Linder,  Karl,  Dr.  —  ord.  Beob.     -  Békéscsaba. 

Lintia,  Dionysius  —  ord.  Beob.  —  Oravicza- 
bánya. 

Losonczy,  Julius  v.  —  priv.  Beob.  —  Szinyér- 
váralja. 

Magdits.  Kari  —  j)riv.  Beob.  —  Nagyvárad. 

Majláth,  Josef.  Graf  v.  —  Ehren-Mtgd  —  lässt 
beobachten  zu  Leányvár,  Mocsár,  Karád  und 
Ofehértó. 

Medreczky,  Stefan  v.  -  korr.  Mtgd  —  Ungvár. 

Menesdorfer,  Gustav  -  ord.  Bcob.  —  Temes- 
kubin . 

Mezey,  Eugen  v.  —  priv.  Beob.  —  Nagybajom. 

Molnár,  Ludwig  —  ord.  Beob  —  Molna- 
szecsőd. 

Nagy.  Eugen  —  ord.  Beob.   —  Kolozsvár. 

Xéher,  Anton  —  in  der  Zeitschrift  :  Mitteil, 
üb.  d.  Vogelwelt,  Wien  1906  —  Béllye. 

Neuunrth,  Johann  —  priv.  Beob  —  Német- 
bogsán. 

Osztián,  Koloman  —  ord.  Beob.  —  Naszód. 

Platthy,  Árpád  v.  —   ord.  Beob.  —  Kékkő. 

Rácz,  Béla   —   ord.  Beob.  —  Szerep. 

Radvánszky,  Koloman.  Baron  v.  —  ord.  Beob. 
—  Sajókaza. 

Répászky.  Stephan  v.  —  priv.  Beob.  —  Mándok. 

Riedl,  Béla  —  priv.  Beob.  —  Budapest. 

Rothermundt,  Jidius  v.  —  priv.  Beob.  — 
Budapest. 


Sárkány  János  —  rend.  meg.  —  Temesvár, 
Billed. 

Sarvájcz  Péter  —    priv.    meg-f.    —    Dinnyés. 

Schenk  Henrik  —    rend.  niegf.  —  Overbász. 

Schenk  Jakab  —  lev.  tag.  —  Bndapest  és 
Háros-sziget. 

Schrancz  Pál  —  i)riv.  inegf.  —  Vojtek. 

Schreiner  Jenő  —  priv.  uiegf.  —  Sopron- 
puszta. 

Steinwalter  Ödön  —    priv.  niegt".  —  Szeged. 

Steftner  Marko  —   rend.  megf.  —  Felsőlövő. 

Stoll  Ernő  —  priv.  niegt".  —  Újtelek. 

Szabados  Pál  —  priv.  megf.  —  Görbed. 

Szabó  Gi/ör(/>j  —  rend.  megf.  —  Jánosliáza. 

Szalay  Béla  —  priv.  megf.   —   Képáspuszta. 


priv.    megf.    —    Duna- 
rend. mi'"f.   — 


Szalay    Bertalan 

haraszti. 
Dr.  Szalay  Lajos  Elemér 

Bánfalu. 
Dr.  Szlávy  Kornél   —    lev.    tag   —   Újvidék. 
Szúts  Béla  —  lev.  tag  —  Poniáz  és  Ta  várna. 

Tafferner  Béla  —  priv.  megf.  —  Lúgos. 
Dr.    Tarján   Tibor  —  rendes  megf.  -    Békés- 
csaba. 
Thuróczy  Ferenez  —  priw    megf.   —  Szikla. 
Tóth  Béla  —  priv.  megf.  —  Antalf;ilva. 
Vadászlap,  19ü().   évf. 

Varga  Kálmán  —  priv.  megf.  —  Szászsebes. 
Vollnhofer  Pál  —  rend.  megf.  —  Geletnek. 
Wachenhusen  Antal  —  lev.  tag  —  Budapest. 

Wahl  Ignácz  —  rend.  megf.  —  Apatin. 
Wokrzál  Tódor  —  jiriv.  megf.  —  Pqjén. 


Sárkány,  Johann  —  ord.  Beob.  —  Temes- 
vár, Billed. 

Sarvájcz,    Féter   —  priv.   Beob.  —    Dinnyés. 

Schenk,  Heinrich  —  ord.  Beob.  —  Overbász. 

Schenk,  Jakob  -  korr.  Mtgd  —  Budapest, 
Hárosinsel. 

Schrancz,  Paul  —  priv.  Beob.  —   N'ojtck. 

Schreiner,  Eiiyen  —  priv.  Beob.  Sopron- 
puszta. 

Steinwalter.  Edmund  —  priv.  Beob.  —  Szeged. 

Stettner,  Markus  —  ord.  Beob.  —  Felsőlövő. 

Stoll,  Ernst  —  priv    Beob.  —  Újtelek. 

Szabados,  Paul  —  priv.  Beob.  —  Görbed. 

Szabó,   Georg    -    ord.  Beob.  —  .lánosliáza. 

Szalay.  Béla  v.  -^  priv.  Beob.  —  Képás- 
puszta. 

Szalay,  Bertalan  v.  —  \)r\\.  Beob.  Duna- 
haraszti. 

Szalay,  Ludwig  Elemér  v.,  Dr.  oid.  Beob. — 
Bánfalu. 

Szláry,  Kornél  V.,  Dr.  -  korr.  Mtgd  —  Újvidék. 

Szüts,  Béla  V.  —  korr.  Mtgd  —  Pomáz  und 
Tavarna. 

Tafferner,  Béla  —  priv.  Beob.  —  Lúgos. 

Tarján.  Tiberius,  Dr.  —  ord.  Beob.  —  Békés- 
csaba. 

Thuróczy,  Franz  v.  —  priv.  Beob.  —  Szikla. 

Tóth,  Béla  v.    —  priv.  Beob.    —    Antalfalva. 

Vadászlap,  Jahrg.    190(j. 

Varga.  Koloman  —  i)riv.  Beob.  —  Szászsebes. 

Vollnhofer,  Paul  —  ord.  Beol).    -    Geletnek. 

Wachenhusen,  Anton  v.  —  korr.  Mtgd  — 
Budapest. 

Wahl,  Ignatz  —  ord.  Beob.   —  Apatin. 

Wokrzál,   Theodor  —    priv.    Beob.   —   Pojén 


Új  megfigyelési  állomások  1900  tavaszán*  —  Neue  Beobachtungsstationen  im  Frühjahre  liKMî.* 


jUlouiás  —  Station 


œ** 

K 

49°  3' 

38°  7' 

47°47' 

37°  4' 

45°52' 

39°2r 

47047' 

41°36' 

46°  2' 

39°  9' 

45°36' 

42°59' 

Állomás  —  Station 


Ábrahámfalva 

Arsa  . 

Aga    .      .      . 

Aknasugatag 

Alliós 

Almásmezö  . 


713 
174 

129-243 
490 
1651 

777-901 


Alsóbisztra   . 
Alsódiós . 
Alsókabol  sziget 
Alsókaiofsa  . 
Alsóhpnicza  . 
Alsópulya     . 


48°22' 
48°26' 
45°13' 
48°26' 
49°31' 
47°2B' 


41°12' 
35°  6' 
37°37' 
41°21' 
37°15' 
34°13' 


381-889 

202-531 

77 

576-1506 

700 

229 


'  A  többieket  lásd  Aquila  XII.  és  XIII    —   Die  übrigen  in  Aquila  XII.  und  XIII. 
**  t?  =  Északi  szélesség.  —  Nördliche  Breite.  '.  =  Keleti  hosszúság  Ferrótól   —  Östliche  Länge  von  Ferro.  H 
méterekben.  —  Höhe  in  Metern. 
Aquila  XIV. 


:  Magasság 


10 


Alldiiias  -  -  Station 

'f 

/, 

II 

.Úloinás     -  Station                  f 

/. 

11 

Alsószabadi  .... 

48°50' 

3  7°  10' 

490 

-614 

Darvasmohaerdü          .       47°43' 

40°34' 

125 

Alsüsziiievér 

48°29' 

41°18' 

642- 

1514 

Deésfalva 

46°21' 

42°  5' 

290 

-459 

Antalfalva     .... 

45°  r 

38°  17' 

81 

Dejte.      .     .     . 

48°33' 

35°  16' 

186 

Árdány 

47°  2' 

42°20' 

438- 

1144 

Delnekakasfalva 

48°57' 

39°— 

375 

-700 

Arpjisu  Mare 

4ő°41' 

4r20' 

620- 

1081 

Dieka 

47°32' 

42°51' 

900- 

1471 

Ásvány 

47°50' 

35°10' 

117 

Diztitul    .     .     . 

46°27' 

40°29' 

784- 

1222 

Báesdoroszló           .      . 

4o°3G' 

36°51' 

91 

Dobra      .      .      . 

45°55' 

40°  14' 

189 

-387 

Bácsordas    .... 

45°30' 

36°r)2' 

84 

Dobrókirályi 

48°30' 

86°51' 

621 

-908 

Bajinócz        .... 

4S°47' 

36°  15' 

296 

üosz  .... 

46°44' 

42°37' 

622 

Bajorvágás  .... 

49°13' 

38°28' 

679- 

1252 

Dögmezö 

47°  16' 

41°51' 

285 

-567 

Bárkány 

45°42' 

43°46' 

716- 

1085 

Drávafok  (Somogy) 

45°53' 

35°26' 

103 

Barsberzencze   . 

48°23' 

36°  17' 

215 

-601 

Drávatorok    (Bács    B.) 

45°34' 

36°34' 

84 

Barsnidas     ... 

48°26' 

36°21' 

257 

-856 

Draxinest     .... 

45°46' 

39°52' 

224 

Bélafalva       .... 

46°  5' 

43°51' 

590- 

1020 

Dunabogdány    . 

47°48' 

36°42' 

122 

Berkes 

46°32' 

41°17' 

760 

Dunabaraszti.     . 

47°21' 

36°45' 

103 

Bcrlád 

^47°   1' 

42°  14' 

390 

Efskend  . 

47°44' 

37°  5' 

189 

Besenyő 

47°  ü' 

42°  7' 

340 

Egeres     . 

46°52' 

40°55' 

483 

-652 

Bezenye 

47°58' 

34°53' 

126 

Erdöbádony 

48°40' 

36°48' 

37H 

Bicske 

47°29' 

36°18' 

167 

Erdöfiile        .      . 

46°  9' 

43°17' 

500 

-874 

Bikfalva 

4ö°46' 

43°33' 

567 

-946 

Feliéregyliáz 

46°59' 

42°  7' 

320 

-518 

Bikkalvölsy  .... 

48°52' 

37°  7' 

588 

-700 

Feketekút 

49°  14' 

38°25' 

672- 

1291 

Bisztra  (Torda   A.; 

46°23' 

40°46' 

563- 

1125 

Felsödiós 

48°28' 

35°  6' 

211 

-542 

Bisztra-erdöház  (Szeb.) 

4r,°4()' 

41°21' 

1100 

Felsödomonya    . 

48°39' 

40°   1' 

126 

-301 

Bisztra-erdöliaz(Torda- 

Felsögezés    . 

45°59' 

42°  5' 

47S 

Aranyos)    .... 

46°28' 

40°49' 

1345- 

-1829 

Fels'^körtvélyes 

47°19' 

41°53' 

582 

-765 

Bisztratelep  (Szeben.)  . 

45°40' 

41°21' 

1300 

Felsölászló   .      . 

47°27' 

34°  10' 

240 

Bodzaiszoros 

45°36' 

43°34' 

995- 

-1504 

Felsöniislye 

48°38' 

39°  3' 

195 

Bogdánvölgy 

48°  5' 

42°  4' 

664- 

1592 

Felsőrevucza     . 

48°54' 

36°  5' 

700- 

1533 

Boldogasszonyfa 

46°57' 

34°32' 

152 

-251 

Felsöszinevér 

48°35' 

41°2r 

79W 

1579 

Bolliü 

46°  2' 

34°58' 

110 

Felsöszonibatfalva 

45°46' 

42°29' 

492 

Borlova 

45°22' 

40°   1' 

360- 

1329 

Fényes     . 

45°11' 

40°— 

365- 

1132 

Bruckenau    .... 

45°55' 

39°— 

112 

Ferenezfalva 

45°14' 

39°42' 

535- 

1449 

Buchberg      .... 

45°58' 

39°  16' 

150 

-283 

Ferenczvölgy     . 

47°59' 

41°12' 

31!) 

Budamér       .... 

48°48' 

38°59' 

209 

Feresd     . 

45°48' 

40°  19' 

847 

-930 

Buleavölgy    .... 

45°38' 

42°16' 

040- 

1967 

Fertöfehéregyháza 

47°54' 

34°18' 

160 

Búzd 

46°  8' 

42°  5' 

370 

Fintvág  .... 

45°55' 

40°  6' 

228- 

-476 

(Jsászárfalu   .... 

47°32' 

34°  4' 

361 

Francziavágás   . 

47°19' 

35°16' 

209 

Csáva       

47°32' 

34°  9' 

277 

Füles 

47°  2' 

34°19' 

228 

Cserpatak     .... 

48°46' 

37°11' 

580- 

1173 

Füzesbogara 

46°  4' 

40°  18' 

305- 

-805 

Csicsó 

47°46' 

35°26' 

108 

(^'ája  ..... 

45°39' 

36°47' 

85 

Csircs 

49°  18' 

38°37' 

820 

Galganiácsa 

47°42' 

37°  3' 

150 

Csornarika    .... 

48°34' 

4l°27' 

850- 

1583 

Gamás     .... 

46°37' 

35°26' 

230 

Csöb 

46°23' 

42°28' 

360 

-601 

Gápársarka 

46°35' 

42°46' 

720 

Csremosnó    .... 

48°51' 

36°35' 

726 

Garamkövesd 

47°50' 

36°24' 

118 

Csúcs      

46°  19' 

40°11' 

224 

-473 

Garamnémetfalva    . 

48°59' 

37°  5' 

411 

-570 

Czeméte 

48°59' 

38°5r 

388 

Garam  péteri 

48°49' 

37°  8' 

4(il 

Czibles-tanya 

47°31' 

41°51' 

660- 

1842 

Garamsálfalva   . 

48°44' 

36°53' 

304 

Darány 

45°59' 

35°16' 

122 

Garamszentandrás  . 

48°48' 

37°  3' 

424 

11 


Allumas  —  Station 

'f 

/,                    H 

Allumas  —  Station 

■f 

X 

H 

GerebfUrész  .... 

48°48' 

38°25' 

466-872 

Karatnavolál      .     . 

46°  3' 

43°43' 

620-1028 

Gloüd 

46°  4' 

40°49' 

547-964 

Kárl(')      .... 

47°30' 

34°   1' 

389 

üoiubos 

45°31' 

36°45' 

8ö 

Károly  fal  va  . 

44°47' 

39°22' 

282-726 

Guraszáda    . 

45°58' 

40°  16' 

180-457 

Katrosa  . 

46°  9' 

43°4(;' 

624-1078 

G)'erí,''yóalfalii    . 

46°42' 

43°10' 

748 

Kékes      .      .      . 

46°59' 

41°51' 

350-496 

Gyer.icyóborszék 

46°58' 

43°14' 

825-1081 

Kernend  .      .     . 

46°54' 

34°3S' 

184-280 

Gy  ei'gyóíísomata  1  va 

46°41' 

43°!]' 

740 

Kemenesszentpéter 

47°25' 

34°54' 

131 

Gyergyóreinete  . 

46°47' 

43°  7' 

729 

Kenteiké 

47°  6' 

42° 

292-546 

Gyertyános  . 

4ü°33' 

34°  5' 

161 

Kerpczk(i 

48°29' 

40°54' 

263-596 

Gyöngyös  (Somogy 

) 

46°  10' 

35°1G' 

164 

Kerekhegy   . 

48°  5' 

4r20' 

258-519 

Györgyarmat 

47°28' 

35°10' 

129-158 

Kereszténysziget 

45°47' 

41°42' 

446 

Hajdúböszörmény 

47°40' 

39°10' 

124 

Keresztesbércz 

46°40' 

42°45' 

1147 

Harina     . 

47°   1' 

42°  5' 

384 

Kerkaszenimiháiyfa 

4ü°40' 

34°  15' 

16S-215 

llái'omháza  . 

46°57' 

34°— 

222 

Kézdiszárazpatak 

46°  5' 

43°47' 

583-1019 

Háronivi/pázsit . 

48°44' 

37°10'. 

750-1225 

Kézdiszentkereszt 

46°  4' 

43°50' 

609 

llauzcít  . 

4Ô°43' 

39°50' 

232-892 

Kiliti.     .      .      . 

47°58' 

34°57' 

124 

Herint'se 

48°  16' 

41°  6' 

232 

Kisalmás 

46°  3' 

40°45' 

400-682 

llerniáuy 

45°47' 

4l°57' 

393-537 

Kisbodak 

47°54' 

35°  5' 

116 

Horpács  . 

47°29' 

34°24' 

193 

Kisfalu    .      . 

48°52' 

36°31' 

493 

Horvátzsidány    . 

47°24' 

34°18' 

233 

Kishárs  . 

49°20' 

38°28' 

820-900 

Hosszuvágás 

49°20' 

38°31' 

580  -800 

Kiskeszi . 

47°45' 

35°33' 

109 

Hrabovo  . 

49°  5' 

36°57' 

500-1211 

Kisszurduk  . 

45°46' 

39°46' 

157-339 

Hrasicz    . 

46°38' 

33°56' 

175 

Kistopoloveez    . 

45°46' 

39°  18' 

106 

Ilrboltó   .      .      . 

49°  6' 

36°55' 

479-1211 

Kisujfalú 

47°34' 

34°  3' 

391 

Hunkócz. 

48°47' 

39°5Ô' 

222 

Kisvárda 

48°14' 

39°45' 

108 

Ikafalva  . 

46°— 

43°41' 

640-1024 

Kiszla     . 

48°53' 

37°  6' 

675-1400 

Illésfalva 

48°59' 

38°12' 

522 

Kobátfalva   . 

46°21' 

42°49' 

412-650 

lUmioz 

47°46' 

34°28' 

117 

Kohldorf      .      . 

44°50' 

39°25' 

562-716 

Uosva 

48°19' 

40°43' 

143-219 

Komócsa      .     . 

47°57' 

35°41' 

110 

Ilyésmezö     .     . 

46°35' 

42°48' 

478-1002 

Koritnicza    . 

48°53' 

36°57' 

729-1738 

Intrecaj  . 

46°57' 

39°55' 

498 

Kóspallag     . 

47"53' 

36°36' 

285 

Iszap       .     . 

47°49' 

35°17' 

110 

Kossova. 

45°51' 

39°59' 

196-303 

Iszticsó    . 

46°49' 

42°39' 

604-1063 

Köblér    .     .     . 

48°36' 

40°  13' 

206 

Izaszaesal     .      . 

47°39' 

42°  6' 

493-1058 

Köfarka  . 

47°  15' 

41°56' 

282-472 

Jaád  (Somogy.) 

46°29' 

35°22' 

168 

Középajta 

45°59' 

43°17' 

513-755 

Jalinka 

48°  1' 

41°50' 

409-1106 

Középfalva. 

47°14' 

41°54' 

275-438 

Jánoshalma  . 

46°18' 

37°— 

140 

Középrevuc'za    . 

48°55' 

36°51' 

688-1533 

Jánoshegy     . 

48°44' 

36°35' 

784 

Kricsfalva    . 

48°  11' 

41°14' 

332 

Jánosi 

48°21' 

37°44' 

195 

Krokna    .     .     . 

46°20' 

39°58' 

219-503 

Jászó       .     . 

48°41' 

38°39' 

280 

Kulyes     .     . 

45°58' 

40°  18' 

176-385 

Jenő  .... 

47°34' 

36°28' 

201 

Kúnfalva 

49°  6' 

36°23' 

494  4016 

Kallós     .     .     . 

48°50' 

36  53' 

923-1226 

Kurtakeszi    . 

47°  47' 

35°56' 

109 

Káinok    .      .      . 

45°56' 

4-^28' 

554-833 

Kurtapatak  . 

46°  6' 

43°52' 

620-1020 

Kam  a  ri  sty  a  . 

45°29' 

36°45' 

81 

Kuvin     . 

46°10' 

39°16' 

127 

Kápolnokmonostor 

47°31' 

41°21' 

254 

KUUöd     .      .     . 

45°54' 

36°36' 

90 

Karácsond    .     . 

47°44' 

37°41' 

124 

Láposmezö  . 

48°  4' 

42°  5' 

613-1592 

Karád  (Somogy) 

46°42' 

35°30' 

210 

Legend  .     . 

47°53' 

36°59' 

214 

Karád  (Zemplén) 

48°  12' 

39°24' 

106 

Lekencze 

47°   1' 

42°— 

299-439 

12 


Alloiii.-i-  '^riii-ii 

Lomaszoja    .     .     .     •  46°29' 

Lielhiiva  .      .  49°10' 

Lipesemczö ....  48°20' 

Lippai  eidö  .  46°   1' 

Lokcza    .....  49°22' 

Lovászi 46°33' 

Li.dn.vo  .....  49°  3' 

l^iikácsfalva  .  4ő°18' 

Lunka 46°20' 

Liinksora       ....  4()°  4' 

Luzsiia 48°r)() 

Masaslak      ....  47°  7' 

Magulicza     ....  46°20' 

Mafîyarbodza  .      .  45°41' 

Magyarlierniány  .  46°  8' 

Magyarkimlc  .  47°50' 

.Maiidok 4S°19' 

Marszoja  ....  40°  3' 
Megyerke  .  .  .  .  |  47°43' 
Méheapetres       ...   I    45°37' 

Ménliárd       ....  49°  5' 

Mei-nyo 4(J°3Ü' 

Mihalesd       ....  45°53' 

Milcj        4(;°47' 

Miiigyet 47°.<r)' 

Mogyorósd   ....  48°  8' 

Mosód 48°4S' 

Mosom 47°5r 

Muinor 46°38' 

Miirányliossziiiri  48°43' 

.Murasiklós    ....  46°29' 

Nádas 4S"32' 

Nagybajom  .  .  .  .  j  47°13' 
Nagybaracska    .      .      .   \    4(5°  2' 

Nagycsonkaenio  47°42' 

Nagycsiir      ....  45°5r 

Nagydemeter     .      .      .  47°  13' 

Nagyerdő     ....  47°50' 

Nagykeresnye    .      .      .  48°39' 

Nagymedvés  .      .  47°   1' 

Nagymegyer      •      •      •   ,    47°52' 

Nagyniocsár  erdő  .     .  47°4r 

Nagymuncsel  .     .  46°50' 

Nagyroskáiiy  .      .  45°B2' 

Nagyszlabos  .  .  .  48°43' 
Nagytétény  .      .      .      .    \    47°24' 

Nagy  völgy    ....  47°41' 

Nandrás  ....  48°37' 


40°39' 

36°21' 

41°  2' 

39°2r 

37°  5' 

34°  14' 

37°— 

38°  6' 

41°  8' 

40°23' 

36°ö9' 

39°57' 

40°  12' 

43°42' 

43°22' 

35°  2' 

39°52' 

40°31' 

37°  5' 

36°37' 

38°  5' 

35°29' 

40°14' 

34°24' 

4r48' 

38°  2' 

3()°58' 

34°57' 

34°  14' 

37°45' 

34°  7' 

35°  8' 

38°54' 

36°34' 

40°35' 

4r50' 

42°  8' 

40°28' 

36°  5' 

34°  2' 

35°25' 

40°39' 

40°21' 

40°  13' 

37°57' 

36°39' 

37°  8' 

37°5l' 


11 

Állomás  —  Station 

'f 

\ 

H 

111(1    14(14 

Naszály 

47°42' 

35°56' 

121 

429 

Neczpál  . 

48°59' 

36°38' 

508-1164 

259-1746 

Nemessáiiy   . 

49°— 

38°21' 

482 

150-292 

Németzsidány 

47°25' 

34°  18' 

233 

665 

Nógrádgiita  . 

47°51' 

37°  3'- 

182 

160 

NógrAdkövesd 

47°52' 

37°  2' 

197-271 

519-1313 

Nyéii  . 

45°42' 

43°41' 

554-1003 

78 

Oása  .      .      . 

45°35' 

41°18' 

1200 

450    1238 

Óboziiita 

47°38' 

41°  6' 

158 

586-704 

Okörmöczkc 

48°36' 

36°34' 

266-375 

717-1298 

Ólmod     .      . 

47°25' 

34°  16' 

245 

183-268 

Óruzsin  . 

48°52' 

38°47' 

270-811 

247-528 

Ósáiieziszorns 

45°34' 

43°26' 

741-1426 

706-1060 

Osztrika 

48°32' 

41°19' 

689-157SI 

500   895 

Oszturnya    r 

49°20' 

37°54' 

717 

120 

Ozerà  (Márama 

■OS 

m. 

48°32' 

41°21' 

754-1 32S 

113 

ütvösfalva 

48°12' 

41°10' 

344 

1306-1489 

Paloesa  . 

49°16' 

38°31' 

488 

151 

Pánk        .      . 

45°51' 

40°  12' 

400-763 

85 

Parva      .      . 

47°24' 

42°  13' 

441-1109 

662 

Pelsöcz   . 

48°33' 

38°  4' 

218-5711 

168 

Perhát     .      . 

48°47' 

36°54' 

428 

217-403 

Pervány . 

47°28' 

34°14' 

238 

235 

Pinkócz  . 

47°  10' 

33°57' 

294 

806-1612 

Plaiszka  . 

48°14' 

41°39' 

452-1317 

263 

Pleskueza     . 

46°  18' 

40°  6' 

178-480 

479-1034 

Pleskutie 

47°34' 

42°39' 

1005-157(1 

123 

Podbansko   . 

49°  9' 

37°35' 

1000-2496 

167 

Podhorje 

49°  10' 

36°  19' 

415-824 

345-966 

Pojáiiariiszka 

45°  10' 

40°  7' 

636-1454 

171 

Porcsesd 

45°38' 

4r58' 

383-881 

211 

Pölösko   . 

46°45' 

34°35' 

142-280 

92 

Rábagyarmat 

46°57' 

34°  5' 

213 

94 

Radács    . 

48°56' 

38°52' 

306 

125 

Radulesd 

45°53' 

40°  18' 

258-465 

437 

Ra.jocz     . 

49°  5' 

36°18' 

455 

353 

Ravazd    . 

47°31' 

35°25' 

161 

121 

Rédova    . 

48°47' 

37°57' 

582-1028 

270 

Répczefő 

47°28' 

34°   1' 

342 

300 

Revisnye 

49°  13' 

36°55' 

509-1213 

111 

Riginány 

46°31' 

42°30' 

375-587 

127 

Risk  a      .      . 

46°40' 

40°59' 

489-1345 

743-815 

Rotundo  . 

47°32' 

42°42' 

1200-1594 

225-618 

Rózaszállás 

47°53' 

37°42' 

538-1010 

425 

Runk .     .     . 

46°31' 

40°40' 

1581 

105 

Sajósolyiiios 

47°  3' 

42°  18' 

506 

210 

Sárerdö  . 

48°52' 

40°36' 

126 

289 

Sebespatak  . 

46°37' 

42°47' 

550- inni 

13 


Áll 


omas 


Station 


Sepsiárkos    . 

Sepsibodok  . 

Sepsiszentkirály 

Siliiifryia 

Somugyázobb 

Süpronkertt's 

Sopronujlak 

Sósgyülvész 

Si'iükásvölgy 

Sósiíjfnlii 

Stu(len;i  . 

Siija  . 

Svedlcr    . 

Szabadbái'ánd 

Szakadat 

Szaláncz 

Szászfenes    . 

Szatniárhegy 

Szatmárnémeti 

Szécsénke     . 

Székerdö 

Szelese    . 

Szend 

Szenterzsébet 

Szentmihály 

Szentniihálykörtvéiyes 

Szentmargitbánya 

Szepesdarócz 

Szeszárma    . 

.Szigetmonostor 

Szigord    . 

Sziniö 

Szloboda 

Szokolár 

Szomolány    . 

Szovátavíz    . 

Sztarcsova    . 

Sztránszke    . 

Szurdok 

Tacs  . 

Talács 

Tápia 

l'ataresd 

Temessziget 

Teplí') 


45°54' 
45°57' 
45°50' 
40°20' 
4tJ°18' 
47044' 

47°33' 

48°57' 

48°  1' 

48°59' 

48°  15' 

49°  4' 

48°49' 

47°32' 

46°38' 

46°  12' 

46°45' 

47°40' 

47°48' 

47°54'  I 

46°37' 

48°46' 

47°33' 

45°49' 

49°  4' 

48°   1' 

47°48' 

49°  1' 

47°13' 

47°41' 

48°57' 

47°59' 

48°38' 

44°57' 

48°31' 

46°38' 

44°49' 

49°  7' 

48°  4' 

47°— 

46°  17' 

45°41' 

45°57' 

44°43' 

48°55' 


43°27' 

43°32' 

43°26' 

39°35' 

34°ê8' 

34°10' 

34°  7' 

38°ő8' 

42°  4' 

39°— 

42°  5' 

36°18' 

38°23' 

34°13' 

42°43' 

44°  6' 

41°  9' 

40°37' 

40°33' 

37°— 

42°42' 

36°52' 

35°50' 

41°51' 

38°48' 

41°26' 

34°  16' 

38°  9' 

41°53' 

36°46' 

39°  4' 

35°40' 

41°25' 

H9°24' 

35°  6' 

42°45' 

38°22' 

36°22' 

36°38' 

42°  3' 

40°  9' 

39°38' 

40°11' 

38°47' 

36°54' 


572-829 
536-905 
552-712 
136 
147 
256 
281 
308 
700-1527 
430 
894 
480 
482 
242 
505 
541-1640 
373-558 
176 
127 
268 
650 
423 
167 
430-601 
313 
244 
151 
600-803 
276-461 
107 
482-948 
111 
918-1261 
263-765 
242-703 
667 
78 
487 
131-273 
380 
190-662 
151-251 
169-400 
74 
630 


Állomás  —  Station 


Tesmagolvár 

Teil    .      . 

Tjej  .      . 

Tótkeresztúi 

Töinösi  szór 

Trsztenafriv 

Turali 

Turbát 

Turjamezö 

Turjavágás 

Uhliszl-ó. 

Ujpécs 

Újtelep    . 

Ungdar(')cz 

Unghosszúmezö 

Ungpéteri 

llrszoja  . 

Vajdé 

Vajnág    . 

Valealunga 

Valkócz  . 

Vármezö 

Verd  . 

Verebély 

Vermes   . 

Vesztény 

Visnyó 

Vista 

Viszló 

Vittnyéd  . 

Vlkoliiiecz 

Vojtek     . 

Voreza 

Weidentlial 

Zágon 

Zalagogánl'a 

Zalán 

Zalatárnok 

Zálha 

Zebegény 

Zubrotliova 

Zs.dány  . 

Zselyk     . 

Zsíra  . 


48°  4' 

45°42 

45°54' 

47°31' 

45°35' 

49°  3' 

49°  7' 

48°21' 

48°46' 

48°40' 

48°24' 

4ô°36' 

47°  2' 

48°35' 

48°31' 

48°42' 

46°32' 

45°52' 

48°  4' 

45°59' 

48°20' 

46°4Ü' 

45°57' 

48°15' 

47°— 

45°43' 

49°  10' 

46°48' 

46°  7' 

47°35' 

49°  2' 

45°28' 

46°  1' 

45°14' 

45°46' 

47°   1' 

4o°58' 

46°42' 

47°  12' 

47°48' 

49°27' 

47044' 

46°59' 

47°28' 


36°39' 

41°16' 

40°  10' 

34°50' 

43°18' 

36°18' 

36°42' 

41°4B' 

40°28' 

40°29' 

36°25' 

38°44' 

33°56' 

39°59' 

40°- 

39°59' 

40°34' 

40°58' 

41°12' 

40°21' 

36°  7' 

42°40' 

42°  16' 

35°58' 

41°59' 

41°54' 

36°27' 

41°  4' 

35°26' 

34°39' 

36°57' 

38°54' 

40°21' 

39°48' 

43°47' 

34°51' 

43°28' 

34°25' 

41°12' 

3b°35' 

37°11' 

40°2B' 

42°10' 

34°20' 


H 


135-283 
700 
184-384 
127 
722-1840 
513-1062 
406 
945-1792 
299-829 
331-992 
695 
89 
338 
120 
109 
362 
1325 
276    504 
215 
285 
224 
609 
438 
112 
312-528 
400-509 
450 
380-530 
153-193 
120 
718-1102 
88 
250-437 
884-1098 
583-1204 
142 
641-907 
202 
342-559 
159-482 
624 
121 
364-602 
195 


14 


[.  Mart.  JT.  Ihárosberény. 

I.  K».  Köszc.ír. 

I.      ,.       17.  Mdlnaszecsőd. 
II.  18.  Keszefçfalva. 

111.      .       in.  lîékéscsaba. 


1.  <-^*  Accentor  moduláris,  (L 

III.  Mart.  17.  Ungvár. 
r\'.      „      1^6.  Segesvár. 

V.      .      21.  Geletnek. 

V.      ..       19.  Zólvoni. 


\'.  M  ni      4.  Zìiìierecz. 
\ .  \\)V.    10.  Li|)tóiijvár. 
V.  Mart.  22.  Szcpcshéla 
V.  Apr.      2.  Löfsp. 


.\pr. 

2;i 

Kislicrciifl. 

Apr. 

15. 

H(''pás|)uszta. 

Mai 

3. 

Molnaszecsöd. 

Mai 

Apr. 

20. 

I'oniáz. 

* 

Apr. 

II. 

» 

23. 

Ásvány. 

„ 

u. 

») 

29. 

Keszcgfalii. 

„ 

II. 

n 

2(). 

Hutykovácz. 

Marl 

Acrocepiiahis  ariindinac(Mi,s,  *L.) 

2.  Diiiialiökéiiy.  II 

l;ì.  Ijvid.k.  II 

5.  Alsókabol. 
24.  Aiitalfalva. 
11.  Uverbász. 
20.  Temesvár. 


III.  Ai)r.  IS.  Kisharta. 

III.      ..  22.  Békéscsaba 

III.  Mai  1.  Tenke. 

III.  Apr.  19.  Dinnyés. 

III.  Mart.  29.  Tnra. 

IV.  Apr.  25.  Nag}enyed. 
\.  Mai  16.  Sajókaza. 


I.  Mai       7.  Molnaszecsöd. 


Acrocephaiiis   ])alnsti'Í8,  (Bechbt.). 

111.  Mai       7.  Óverbász.  I     IV.  Mai     17.  Hegesvár. 


111.  Ajir.     2ti.  Hrlly«". 


Acrocephalus  strcperiis,  (Vikim,.). 
III.  Apr.    18.  Óverbász.  I     III.  Apr.    24.  Kisharta. 


I.  Mart.    8.  Ihárosberény. 

I.      „        2.  Képczefö. 

I.  Apr.    lo.  Pomdz. 
III.  Mart.    2.  Izsák. 
111.  1 .  Békéscsaba. 


5    * — >•  Alauda  arl»orea,  L 

III.  Mart.  19.  Ungvár. 

IV.  ..        3.  Oravic/.abánya. 
]\'.  7.  Nénietbogsán. 
IV.      ..        2.  Tiirkös. 

W .  tí.  Segesvár. 


V.  Febr.  10.  Zólyom. 
V.  Mart.  19.  Zubereez. 
\'.  Mai      G.  Lijitóujvár. 
\ .  Aj)r.      7.  Lőcse. 


A  meglehetősen  egyöntetű  sorozatból  állan- 
dóan kiválik  Zólyom  legkorábbi  és  Liptó- 
njvár  legkésőbbi  adata.  Evek  sora  óta  ez  a 
két  állomás  adja  a  szélső  és  pedig  arány- 
talanul korai  és  aránytalanul  késő,  a  phaeno- 
logiai  menetbe  sehogyse  illeszthető  adatokat. 
\'alamilyen  lokális  hatások  érvényesülnek  itt, 
s  a  jövő  feldolgozások  érdekében  kérjük  meg- 
figyelőinket a  kérdés  tanulmányozására.  Több 
évre  kiterjedő  sorozatokra  támaszkodó  föl- 
dolgozásban ez  a  két  állomás  elszigetelt  pont- 
ként szerepelne,  a  melyek  sajátságos  visel- 
kedését megfelelő  kommentár  nélkül  teljesen 
érthetetlen  volna. 


In  der  ziendich  einheitlichen  Datenreihe 
bildet  das  früheste  Datum  von  Zólyom  und 
das  späteste  von  Liptóujvár  eine  ständige 
Ausnahme.  Seit  Jahren  ergeben  diese  beiden 
Stationen  die  extremen,  u.  zw.  unverhältnis- 
mässig frühen  und  unverhältnismässig  s])äten 
Daten,  welche  sich  auf  keinerlei  Weise  in 
den  phänologischen  Gang  hineiupassen  lassen. 
Es  müssen  hier  irgendwelche  loTcale  Einflüsse 
wirken,  und  bitten  wir  unsere  Beobachter  im 
Interesse  der  zukünftigen  Bearbeitungen,  die 
Sachlage  zu  untersuchen.  In  einer  auf  län- 
gere Beobachtungsserien  gestützten  Bearbei- 
tung wären  diese  beiden  Stationen  isolierte 
Punkte,  deren  eigentümliches  Verhalten  ohne 
entsprechenden  Kommentar  durchaus  unver- 
ständlich wäre. 


Alauda    arvensis,  L 


15 


Febr.  23.  Kisherend. 

Mart.  14.  Cséni. 

Apr.  18.  Nagymarton. 

Febr.  26.  Iliárosbcrrny. 

Apr.     2.  liohoncz. 

Mart.    8.  Szarvkő. 

Mart.    (S.  Jaád. 

Mai      8.  Vadorofizló. 

3.  Sopri>nk(;rtes. 

Febr.    7.  Répáspuszta. 

F('í)r.  28.  Kőszeg. 

„       8.  Ágfalva. 

14.  Káhaiivarniat. 

.,     23.  Köruiend. 

Febr.  27.  Czinfalva. 

.,      17.  \'asiiádasd. 

Mart.    2.  Úliuod. 

Mart.    5.  Sopron. 

„     27.  Milej. 

2.  Szombathely. 

.,       2.  Szentniargitlíánya 

Mart.    .").  Boldosasszonyfa. 

Apr.  13.  Locsmánd. 

1.  Malomháza. 

.,       4.  FiUöske. 

Febr.  11.  Molnaszecsöd. 

Febr.  26.  Nagyczenk. 

5.  Marczali. 

Mart.    7.  Csejireg 

..     27.  Feketeváros. 

1'2.  Gnmás. 

6.  Vasvár. 

ilart.  10.  Ravazd. 

11.  Mrr)iye. 

Febr.  28.  Nyögér. 

..     17.  Szovd. 

P^ebr.  25.  Karád. 

Mart.    2.  Káld. 

.,       5.  Bókod. 

Mart.  13.  If/al. 

Febr.  24.  Jáuosháza. 

2.  Tata. 

„        1.  Tab. 

..     24.  Zalagógánfa.*- 

..     22.  Héregh. 

Febr.  26.  Felsőlövő. 

Mart.    4.  Gicz. 

Febr.  22.  Perbál. 

„     14.  Tobaj. 

5.  Budaőrs. 

Mart.    6.  Jenő. 

,     10.  Kolozsvár. 

2.  Savanyúkút. 

„       9.  Budakesz. 

3Iart.  18.  Kemenesszentpéter. 

11. 

Mart.    3.  Bogyoszló. 

Febr.  16.  Komárom. 

Febr.  27.  Győr^-arniat. 

Febr.  28.  Magyaróvár. 

.,     28.  Kurtakeszi. 

„     22.  Bánfáin. 

8.  Koniáromgúta. 

„      11.  Madár. 

„     26.  Eszterháza. 

„     10.  Sziniő. 

„     20.  Kürth. 

Mart.    5.  Hímód. 

,,     10.  Koniócsa. 

Mart. 15.  Garamkövesd. 

„       5.  Hövej. 

Mart.    4.  Keszegfalu. 
III. 

Apr.     2.  Csallőközsomorja. 

Mart.    8.  Pancsova. 

Mart.    5.  Nagyatád. 

.Mart.    5.  Budapest. 

Febr.  27.  Tenieskubiii. 

Febr.  28.  Rinyaszentkirály. 

.lan.    31.  Rákos. 

Mart.    4.  Riidolfsfinád. 

Mart.     I .  Görgeteg. 

„     20.  Tura,  érkezés  — 

A2)r.   lő.  Tóf/i/er. 

cS.  Lábod. 

Ankunft. 

Febr.  26.  Vojtek. 

Febr.  28.  Királyhaloni. 

Febr.  23.  Debreczen. 

,,     28.  Béllye. 

..     28.  Mak(-.". 

..     27.  Újtelek. 

A2)r.      1.  Drávatorok. 

Mart.    6.  Borosjenő. 

Mart.    2.  Ófehértó. 

Mnrl.  2!).  MéhesjKtres. 

„       (j.  Buttyin 

„     20.  Nagycsonka-crdö. 

„       3.  Apatin. 

„       2.  Kisharta. 

„     23.  Szinyérváralja. 

6.  Gája. 

Febr.  13.  Izsák. 

Febr.  24.  Karád. 

.,       5.  Bácsdoroszlü. 

„     25.  Békéscsaba. 

..     28.  Leányvár. 

„     10.  Vadászerdő. 

Mart.    5.  Görbed. 

Mart.  16.  Mándok. 

„     11.  Mosnicza. 

Febr.  12.  Ráczkeve. 

Febr.  10.  Nagybereg. 

„     10.  Bruckenaii. 

.,     26.  Szigetcsép. 

..     28.  Lazony. 

„     12.  Temesrékás. 

Mart.     1.  Nagytétény. 

Mart.    3.  Mocsár. 

Febr.  26.  Kistopolovecz. 

4.  Hárossziget. 

Febr.  28.  Ungvár. 

Mart.  -M   Bálincz. 

„     22.  Sári. 

Mart.  15.  Ungdarócz. 

Febr.  28.  Csurgó. 

Febr.  27.  Szerep. 

,,     10.  Radváncz. 

Mart.    6.  Somogyszobb. 

Mart.    4.  NagjTárad. 

„       3.  Unghosszúmező. 

,       8.  Háronifa. 

16 


IV. 


Mart 

7.  Kilicntlial. 

Febr.  27.  'i'iirkös. 

Mart.  21).  Csomorta. 

10.  Plavisevic/.a. 

Mart.    6.  Ilyefalva. 

..       6.  Torja. 

•» 

7.  Jeseliiicza. 

8.  Sepsiárkos. 

6.  Karatiiavdlál. 

Ai>r. 

■^0.  Herkuks fürdő. 

..      10.  Sepsiszentfïvorgy. 

„     26.  Esztelnrk. 

a.  Tetnesszlatina. 

Febr.  28.  Káinok. 

5.  Lenihény. 

Mart.  28.  Fényes. 

Mart.    5.  Zalán. 

5.  Bereczk. 

-2.  Horldva. 

7.  Gidófalva. 

7.  Magyargorbó. 

:2t).  Po.jána   niszka. 

.       7.  Sepsibodok. 

Febr.  28.  Kolozsvár. 

1.  Buchlierg'. 

„      19.  Bikfalva. 

Mart.    8.  Xagyida. 

28.  Hissziás. 

.,       7.  Nagjborosnyó. 

15.  Szászakna. 

„ 

6.  Tápia. 

,       1.  Dalnok. 

„     16.  Teke. 

16.  Szclcsova. 

„     18.  Nyén. 

2.  Szászpéntek. 

.ipr. 

i.V.  Kisszurdtík. 

.,      13.  Maji'yarbodza. 

3.  Vajola. 

n 

7.  Hauzest. 

„     22.  Bárkány. 

4.  Dedrád. 

Mart 

20.  Néinetuladna. 

.,       7.  Zágon. 

„     24.  Bátos. 

Tt 

20.  Draxiiifst. 

6.  Usdola. 

„       8.  Mocsár. 

20.  Gross. 

Febr.  26.  Alliós.  . 

„     23.  Köszvényesremete. 

n 

1Í».  Hiil/.a. 

,     28.  Lippai  erdő. 

6.  Dyésniező. 

„ 

1 1,.  Pü.jÓll. 

Mart.    5.  Máriaradna. 

Apr.   10.  Gtyergyóremde. 

„ 

2.  Tjej. 

15.  Sólymos. 

Mart.    4.  Gyergyi'ialfalu. 

. 

5.  Mihalesd. 

„       6.  Mészdorgos. 

,.     15.  Gyergyóditró. 

*! 

6.  Marosillye. 

2.  Petirs. 

Apr.     6.  Gyergyócsomafalva 

., 

7.  Rèa. 

Febr.  28.  Dorgos. 

Mart.    8.  (?yergy()ujfalii. 

„ 

8.  Déva. 

Mart.    3.  Zabálcz. 

,      10.  Kilyénfalva. 

., 

9.  Bo7.es. 

Apr.     6.  Berzova. 

S.  Tekerőpatak. 

Febr 

28.  Alsóvárosvíz. 

Mart.  10.  Borossebes. 

16.  Gyergyószent- 

Mart. 

19.  Szászváros. 

7.  Krokna. 

miklós. 

» 

19.  Osebeshely. 

„       3.  Zám. 

Apr.      6.  Gyergyótölgyes. 

Apr. 

•S.  Al  kenyér. 

,.     Ül.  Nagyhalmág y . 

Febr.  28.  Siter. 

Mart. 

4.  .Szászsebes. 

.,     20.  Abrudbánya. 

Mart.    6.  Szilágysonilyó. 

,. 

26.  Morgonda. 

„     28.  Glood. 

,       3.  Zálha.^ 

Apr. 

2.  Szelistye. 

Febr.  27.  ^'nltur. 

„       8.  Nagyiliinda. 

Mart. ^9.  Resinar. 

Mart.     1.  Zalatna. 

„       6.  Dés. 

» 

27.  Kisdisznód. 

„     10.  Fenesásza. 

Febr.  28.  Naszód. 

., 

6.  Hortobáí^yfalva. 

„       5.  Magyarigeii. 

..     12.  Harina. 

5.  Vurpód. 

„       2.  Felenyed. 

Mart. 20.  Besenyő. 

_ 

6.  Szakadat. 

Febr.  26.  Nagyenyed. 

5.  Xagydenieter. 

4.  Holczniány. 

Apr.  11.  Váldhid. 

„     17.  Besztercze. 

5.  Ujegyház. 

Mart. 20.  Almakerék. 

„     27.  Berlád. 

7.  Szeráta. 

,       2.  Pród. 

„       2.  Borgóprund. 

").  Kürpöd. 

Apr.  12.  Szászszmtlászló. 

Apr.   17.  Or  adna. 

Apr. 

Ò'.  Felsöárpás. 

Febr.  28.  Segesvár. 

Mart.  17.  ^láraniarossziget. 

Mart 

5.  Alsóárpás. 

Mart. 27.  Csöb. 

Apr.    15.  Gyergyúbéll)or. 

12.  Alsóvist. 

..     23.  Ápold. 

Mart.    8.  Ferenczvölgy. 

» 

3.  Felsüvist. 

6.  Szászkeresztúr. 

„     25.  Kápolnokmonostor. 

- 

ö.  Felsöszoinbatfalva. 

7.  Székely  udvarhely. 

„       7.  Aknasngatag. 

Apr. 

2.  Bráia. 

Apr.    13.  Szentegyházasoláh- 

..     oO.  Farkasrér. 

- 

2.  Fagaras. 

falu. 

Apr.     2.  Rónaszék. 

,. 

6.  Krizha. 

Mart.    5.  Málnás. 

Mart.     7.  Rozália. 

Apr. 

10.  iSzdszmagyarós. 

17 


V. 


Älart.  19.  Zehegény. 

Mart.2ij.  TúróczszUenó. 

Mart.  29.  Kcrzei-lijióc- 

,     20.  Nagymaros. 

Apr.     6.  BarsszMenó 

„       9.  Viirösvágás. 

Febr.  23.  Bal)iith. 

„     10.  Fdsölnti. 

5.  Rankfiircd. 

„     20.  Meyyerke. 

Mart. 29.  Kürmüczhánya. 

2.  Ta  várna. 

„     19.  Ecskend. 

„     15.  Sekély. 

Ajir.   12.  Hunkócz. 

.,     23.  Xa,i>\Tiìlgy. 

Ajir.   12.  Alsóturcsek. 

Mart.  19.  üngpéteri. 

Mart.    2.  Erdőkürt. 

.,     18.  Mocsár. 

Aiir.     7.  Gerény. 

,,       6.  Kt'kesalja. 

Mart.    7.  Dobó. 

Mart. 30.  Felsődomonya. 

„      12.  Bodony. 

6.  Kovácsfalva. 

Apr.     2.  Nayyláz. 

4.  Ghyiues. 

Febr.  27.  Zőlyoin. 

Mai.     7.  Nuyyberezna. 

„       5.  Barsrudas. 

Mart.  17.  Erdöliádoiiy. 

Mart.  14.  Bercsényifalva. 

„       4.  Bakabîiiiya. 

„       5.  Garamsálfalva. 

Apr.  18.  Kisjíásztéiy. 

4.  Selineczbánya. 

Ajjr.     2.  Luzsna. 

Mart.  20.  Köblér. 

Febr.  18.  Ipolyság. 

Mart. 24.  Libetbánya. 

19.  Turjaremete. 

Mart.    5.  Szurdok. 

„     18.  Kiszla. 

1.  Poroskö. 

8.  Tópatak. 

„     18.  Bikkalvölgj'. 

„       3.  Turjamező. 

6.  Tesma.üolvár. 

6.  Garampéteri. 

„     15.  Turjavágás. 

„       6.  Gács. 

„     10.  Alsószabadi. 

„     21.  Ökörmező. 

1.  Losoncz. 

„     18.  Rezsőpart. 

Febr.  25.  Illava. 

6.  Salg-ótarján. 

Apr.     4.  Szikla. 

Mart. 20.  Kassza. 

,       l.K<-kkő. 

Mart.    8.  Mihálytelek. 

.,     12.  Puchó. 

4.  Rimaszombat. 

12.  Kisgaram. 

6.  Nagybittse. 

Febr.  25.  Mocsolyás. 

/.''.  Breznóbánija. 

..     10.  Rajecz. 

24.  Sajükaza. 

6.  TepHcska. 

1.  Csacza. 

Ajjr.     2.  Diúsgijör. 

Febr.  28.  Ratkólehota. 

„       7.  Csernova. 

„       4.  Kereczke. 

Mart.    2.  Ujvásár. 

,       7.  Revisnye. 

Mart. 26.  Dolhn. 

..     18.  Illésfalu. 

„      18.  Hrabovo. 

„     14.  Visk. 

„       7.  Stoósz. 

„     25.  Liicski. 

5.  Bustyaháza. 

Apr.     9.  Ssomolnohhuta. 

,,     12.  Lokcza. 

„     11.  Técsö. 

Mart.    7.  Felsömeczenzéf. 

„       7.  Zuberecz. 

,     19.  Kricsfalva. 

„       6.  Jászó. 

Apr.  27.  Liptászentiván 

„     15.  Kerekhegy. 

,     14.  Szepsi. 

Mart.    7.  Liptóujvár. 

6.  Szentmihálykört- 

„     19.  Sacza. 

„     23.  Vychodna. 

vélyes. 

„     15.  Radács. 

„     23.  Pod  bansko. 

Apr.  27.  Rahó. 

„     17.  Hidasnémeti. 

7.  Felsölápos. 

Mart.  13.  Kőrösmező. 

„     20.  Kassa. 

„     15.  Szepesófalu. 

2.  Búr  szentgyörgy. 

„     20.  Budamér. 

6.  Szepesbéla. 

„     18.  Bród. 

„      10.  Deliiekakasfalva. 

„     11.  Lőcse. 

Ajir.  24.  Madarasulja. 

„      18.  Felsőmislye. 

A2>r.  14.  Feketekút. 

Mart.    6.  Geletnek. 

Területi  közepek:   —  Regionenniittel  : 


1.  Febr.  2(>.    (45). 
11.       „       22.     (15). 


III.  Febr.  2S.     (48). 
lY.  Mart.     S.  (109). 


T.  Mart.     S      (88). 


Minthogy  a  m.  kir.  Erdöhatóságok  sok  új 
állomást  szerveztek,  azért  az  idei  anyag  tete- 
mesen nagyobb  az  eddiginél.  Az  új  meg-íigyelők 
természetesen  sokszor  még  nem  elég  gyakor- 

Aquila  XIV. 


Indem  die  k.  uug.  Forstbehörden  viele 
neue  Stationen  errichteten,  ist  das  heurige 
Materiale  bedeutend  grösser  als  das  bisherige. 
Neue  Beobachter  haben  natürlich  noch  nicht 

3 


18 


lottali  il  rájuk  bizott  föladat  teljesítésében,  a 
miért  is  a  szokottnál  jóval  nagyobb  nieniivi- 
ségü  adatot  kellett  eliniinálni.  Az  eliniiiiác/.iók 
igazolását  illetőleg  utalok  a  bevezetésre. 

Az  anyag  niegbizhatóságát  különl)en  nagyon 
előnyösen  jellemzi  az  a  tény,  hogy  a  területi 
közéitszánioktiak  eddig  ismert  viszonylagos 
helyzetén  semmi  se  változott.  Ez  a  viszony 
különben  is  oly  liatárdzotfan  jut  kif(>jezésre. 
liogv  azt  még  a  liiliásdkki'ut  cliiiiiiiált  adatok 
se  tudják  megváltoztatni.  Kliminácziók  nélkül 
ngyaiiis  a  következőkéjjpen  módosulnak  a 
területi  közejick  : 


I.  Mart.    3. 

II.  Febr.  L'7. 


III.  Mart.    4. 

IV.  ..      14. 


Tcliat  mindössze  csak  későbbi  középszámo- 
kat kaptunk,  nmga  a  lényeg,  vagyis  a  közép- 
számoknak  egymáshoz  való  viszonya,  a  mely 
következtetéseink  alapja,  változatlan    maradt. 

A  t'ölvonulás,  ill.  meg.-izállás  typusa  az  idei 
nagyobb  anyag  alapján  is  a  Mutacillatypus, 
vagyis  a  korán  érhezö  fajok  normális  typusa, 
melynek  jellemzői  :  korai  érkezés  a  csekély 
tengerszin  fölötti  magasságiján  fekvő  vidéke- 
ken, valamint  a  nyugati  és  déli  részeken  s 
ennek  megfelelő  késés  a  hegv'vidéken,  keleten 
és  északon.  A  területi  közé|)számoknak  egv'- 
máshoz  való  viszonya  kétségtelenül  en'e  a 
typusra  utal.  Legkorábbi  a  nyugati  kis  alföld 
(I),  ezután  következik  a  nyugati  dombosvidék 
(II),  a  mely  nyugatibb  fekvése  miatt  megelőzi 
a  nagy  alföldet  (111)  daczára  annak,  hogy 
átlagos  tengerszin  fölötti  magassága  nagyobb. 
A  két  hegyvidék  (IV.  és  V.)  középszáma  egyenlő 
—  a  délről  észak  felé  való  késést  kompen- 
zálja a  nyugat-keleti  irányiján  haladó  késés, 
minek  következtében  IV  aránylag  késő,  V 
pedig  aránylag  korai,  vagyis  a  két  közép- 
szám  közeledik  egymáshoz,  esetleg  egyenlővé 
lesz,  mint  pl. jelenesetben.  A  magassági  hatást 
középértékben  az  a  8  lui))  adja  meg,  a  mely 
az  alföld  és  a  hegjvidi'kek  középszámainak 
a  különbsége. 


Minthogy  az  idei  tetemes  anyag  már  biztos 
alajjot  nyújt  a  következtetésekhez  s  minthogy 
félreérthetetlenül  a  Motacillatypust  jelöli  meg 


die  genügende  Übung  in  der  Erfüllung  dieser 
Aufgabe,  weshalb  viel  mehr  Daten  eliminiert 

wimyIpu  iiiussten  als  gewöhnlich.  Die  Hegriin- 
dung  der  Kliminatifincn  betretlcnd  verweise 
ich  auf  die  Einleitung. 

Die  Verlässlichkeit  des  Materiale«  wird 
übrigens  dadurch  sehr  günstig  charakterisiert, 
dass  das  bisher  bekannte  gegenseitige  Ver- 
hältnis der  Regionenmittel  unverändert  blieb. 
Dieses  Verhältnis  kommt  auch  ansonsten  so 
präcise  zum  Ausdruck,  dass  es  selbst  diircii 
die  als  fehlerhaft  eliminierten  Daten  nidit 
verändert  werden  kann.  Olnic  Klimiuatiou 
nändich  gestalten  sich  die  Kegionenmittel  fol- 
geiidermassen. 

V.  Mart.  15. 


Wir  erhielten  daher  nur  spätere  Mittel,  das 
Wesentliche,  nändich  das  gegenseitige  Ver- 
hältnis der  Kegiduenmittel.  worauf  sich  unsere 
Folgerungen  gründen,  bliel»  unverändert. 

Der  Tvpus  des  Zuges  resp.  der  Besierlelung 
ist  auch  auf  (irund  des  heurigen  grösseren 
Materiales  der  Motaeülatypus,  d.  i.  der  Normal- 
typus der  frühankommenden  Arten,  welcher 
durch  frühe  Aidvunft  in  niedriger  Lage  im 
Westen  und  Süden,  und  dementsprechende 
späte  Ankunft  in  hoher  Lage  im  Osten  und 
Norden  charakterisiert  wird.  Das  gegenseitige 
Verhältnis  der  Kegionenmittel  lässt  unzwei- 
deutig diesen  Typus  erkennen.  Das  früheste 
Gebiet  ist  die  westlich  liegende  kleine  Tief- 
ebene (I),  dem  folgt  das  Hügelland  j.  d.  D.  (II), 
welches  infolge  seiner  westlicheren  Lage  früher 
ist  als  die  grosse  Tiefebene  (III),  trotzdem  die 
durchschnittliche  Höhenlage  desselben  eine 
grössere  ist.  Die  Mittel  der  beiden  Hochgebiete 
(I\'  und  V)  sind  acquai  —  die  südnördliche 
Verspätung  wird  durch  die  westöstlich  gerich- 
tete kompensiert,  weshalb  sich  IV  verhältnis- 
mässig verspätet,  V  aber  ebenso  verhältnis- 
mässig verfrühtt,  so  dass  sich  die  l)eiden 
Mittel  einander  nähern,  eventuell  auch  gleich 
werden,  wie  z.  B.  im  gegebenen  Falle.  Der 
Einfluss  der  Höheidage  wird  im  Mittel  durch 
die  8  Tage  gegeben,  welche  die  Differenz 
zwischen  den  Mitteln  der  Hochgebiete  und 
der  grossen  Tiefebene  ergibt. 

Indem  das  heurige  grössere  Materiale  schon 
eine  sichere  Basis  zu  Schlussfdlgerungen  ergibt 
und  unzweideutig  den  Motacillatypus  als  Besie- 


19 


;i  ini'Zt'i  jjacsiitu  t'ohdiiuhisi  nnidjaul,  azért  a 
korábbi  évek  eredniéiiyeint-k  a  tíizvclciulic 
vétflével  is  kini(pii(lliatjiik,  Ikiíít  as  Alauda 
arvensis  t((vas:ì  t'ù'lronulfisa  iiormális  typus 
szerint  foli/ik  le,  a  iiiclynél  az  érkezés  ideje 
tudvalevőleg  ahhoz  szalx'idik  :  alkalmas-e  már 
az  adott  ttHuilet  a  megtelepülésre  vagy  nem. 
S  ez  csak  természetes.  A  megfigyelők  túl- 
nyomó részben  a  teriilet  megszállásának  az 
idejét  figyelik  meg,  tehát  átvonulási  jtdenségek 
nem  hatnak  zavandag  a  íolvonulás  menetére, 
a  teriilet  abban  a  mértékben  telik  meg,  a 
mint  alkalmassá  válik  a  megtidepülésrc  Mint- 
hogy ez  főleg  az  izothermák  iialatlási  irányá- 
t()l  függ  s  minthogy  kora  tavaszszal,  tehát  a 
pacsirta  érkezési  idejében  az  isothermák  dél- 
nyugat-északkeleti irányban  haladnak,  azért  a 
megtelepülés  is  ebben   az    iránvl)au    történik. 


delungsvveise  der  Fiddlerc  lie  liczricliiict.  so 
nuiss  auch  mit  Bezug  auf  die  früheren  líesid- 
tate  ausgesprochen  \Yerden,  dass  der  Früli- 
jahrszug  von  Alauda  arvcnsin  einen  Xormal- 
lypus  bildet,  bei  welchem  sich  die  Ankunfts- 
zeit bekanntemassen  darnacli  richtet,  ob  das 
betreffende  Gebiet  zur  Besiedelung  schon 
geeignet  ist  oder  nicht.  Es  ist  dies  ja  auch 
nur  natürlich.  Die  Beobachter  notieren  in  den 
weit  meisten  Fällen  den  Zeitpunkt  der  Besie- 
delung, Durclizugsersclieinungen  wirken  daher 
nicht  störend  auf  den  Zugsverlauf  ein,  das 
Gebiet  füllt  sich  deshalb  in  dem  Masse,  in 
welchem  dasselbe  zur  Besiedelung  geeignet 
wird.  Indem  dies  hauptsächlich  von  der  Fort- 
schrittsrichtung der  Isothermen  abhängig  ist, 
und  indem  früh  im  .iahre,  zur  Zeit  der  Ankunft 
der  Lerche  die  IsotJiermen  in  südwest-uord- 
östlicher  Richtung  fortschreiten,  so  geht  auch 
die  Besiedelung  in  dieser  Richtung  vor  sich. 


7. 


Ampelis  garrula,  (L.). 


m. 

Mart.  22.  Ungvár.  3  drb. 

IV.  Febr. 

9.  Kolozsvár. 

(St.) 

Csapatok. — 

IV. 

Apr.      1.  Egeres.    30— 

Flüge. 

40-es  csapat 

V.  Jan. 

7.— Mart.  18. 

(Flug.). 

Kékkő. 

IV. 

8.  Egeres.  20— 

V.  Apr. 

9.  Szentmihály- 

30-as  csapat 

körtvélyes. 

(Flug.). 

Csapat. — Flug. 

IV. 

.Mart.  23.  Gyalu.    4    drb. 

V.  1905  Dec.  1.— 190G  Jan 

(rtt.) 

15-  Breznó- 

bánva.  300  drb. 

(St.) 
V.  1905  Dec.  7.— 1906  Mart. 

6.  Tavarna. 
V.  .lan.    24,  25.   Liptóujvár. 

8  drl).  (St.) 
V.  1905  Nov.  22.— 190Ü  Apr. 

23.  Lőcse. 


8.  <«>  Anas  boschas,  L. 


I. 

Febr 

28.  Kőszeg. 

m. 

Febr. 

14. 

Overbász.  30 

II. 

>j 

28.  Eszterháza. 

-►  E. 

III. 

,, 

12.  Rudolfsgnád. 

III. 

Mart. 

3. 

Temesvár. 

III. 

Jan. 

IG.  Overbász. 

m. 

1. 

Szeged. 

Vonulók.  — Zug. 

III. 

.. 

4. 

Háros-sziget. 

IIL 

Febr 

10.  (h-erbász.  2 
drb.  (St.) 

III. 

« 

,-^.>. 

Budapest. 

III.  Mart     1.  Hegygombás. 

IV.  „      10.  Berzova. 
V.  Febr.  27.  Zólyom. 

V.  Mart.  31.  Liptóujvár. 
V.      „      10.  Lőcse. 


III.  Mart.     7.  Alsókabolsziget. 
III.  Febr.  12.  Rudolfsgnád. 
in.      „      10.  Overbász. 


9.  -<— >  Anas  crecca,  L 

111.  Febr.  24.  Gárdony. 

III.  Mart.  13.  Tura. 

IV.  „      25.  TUrkös. 


IV.  Mart.  10.  Berzova. 
V.  Apr.   17.  Liptóujvár. 


i'Ó 


I.  Febr.  24.— Mart.  17. 
Ziilagógánfa. 
[11.  iMíiil.    7.  Óverbász. 


10.  ■'^^  Alias  penelope,  L. 
111.  Mart.  11.  Temesvár. 


III.  1 


1'  ciir. 


14.  (!áni(in\. 


III,  .Mart.  lL'.--;^,l.Tura. 

IV.  „       11.  .Segesvár. 


I.  Mart.  14.  Zalagóffánfa. 
II.  Febr.  25.  Keszegt'alu. 
111.  Apr.      2.  Butykovácz. 


11.  ■<— »-  Alias  querqnedula,  L 

III.  Apr.  6.  Overbász. 
III.  Mart.  26.  Hiidapest. 
III.      ..      13.  Tura. 


I\'.  Mart.  20.  Sei;psvár. 
v.      „      21.  Zólvoni. 


1.  Jan.  30,  Febr.  26. 

Zalagógánfa. 


12.  -< — >■  Anas  streperà,  L. 

111.  Mart.    4.  Overbász. 
II.  Apr.     8.  Billed. 


IV.  Mart.    7.  Berzova. 


I.  Mart.  28.  Tata. 
II.  Apr.     8.  Keszegfalu. 
III.  Tan.  21.  Tetneskubin. 


13.  ■< — >■  Aiiser  aiiser,  (L.). 
III.  Febr.  18.  Overbász. 


III. 


14.  Izsák. 


III.  Mart.    9.  Ungvár. 
V.      „        3.  Sajókaza. 


1.  Mart.  21.  Zalagógánfa. 

Utolsók.  —  Die 
Letzten. 
II.     „      29.  Keszegfalu. 


14.  -<^^  Anser  fabalis,  Lath. 

Utolsók.  —  Die 

Letzten. 
III.  Jan.    21.  Temeskubin. 
III.      „        7.  -  24.  Overbász. 


Csapatok.  — 
Flüge. 
III.  Mart.  21.  Izsák.   Utolsók 
—  Die  Letzten. 


lo.  < — >■  Antlui8  caiiipestris,  (L.). 
111.  Apr.    15.  Overbász.  I     111.  Apr.    24.  Izsák. 


1.  Mart.    4.  Molnaszecsöd. 
IL     „      18.  Keszegfalu. 
Ill-      ..        9.  Temeskubin. 
111.      „      26.  Temesvár. 


10.  ■<^>-  Aiitliiis  pratensis,  (L.] 

III.  Mart.    5.  Békéscsaba. 
UI.      ,      26.  Budapest. 

III.  Febr.  23.  Tura. 

IV.  Apr.      3.  Tiirkös. 


V.  Apr.      2.  Sajókaza. 
\.  Mart.  29.  Zólyom. 
V.  Apr.     1.  Lőcse. 


I.  Mart.  10.  Ihárosberény. 
I.  Fcbr.  24  Répáspuszta. 


1.  Apr. 

25. 

Molnaszecsöd. 

I.     . 

18. 

Poináz. 

í.     . 

11. 

Keszegfalu. 

17.  -< — >■  Antluis  frivialis,  (L.). 

III.  A|)r.    12.  Overbász. 
111.      „      12.  Békéscsaba. 
III.  Mart.  24.  Nagyvárad. 
111.  Apr.    16.  Ungvár. 


IV.  Apr.  ll.Türküs. 

IV.      „  15.  Segesvár. 

V.      ,  0.  Zuberecz. 

V.      „  22.  Liptóujvár. 


21 


I.  Apr.    24.  IIiárosliiMTiiy. 


18.  ■< — >■   Aquila  iiiactiluta,  Gm. 

V.  Apr.    12.  Ziiberecz. 


V.  Febr.  10.  Liptóujvár. 


I.  Apr.    12.  Iliárosberény. 
Utolsó.  — 
Letzter. 

I.  Mart.  19.  Zalagógáufa. 
Utolsó.  — 
Letzter. 


19.  **^  Arcliilmteo  lagopiis,  (Hrínx  ). 

III.  Febr.  20.  Óverbász.  Utol- 
só. —    Letzter 

IV.  „      1—8.  Kolozsvár. 
Sok.   —   Viele. 


V.  Febr.  26.  Zólyom. 

V.  Apr.  2.  Liptóujvár. 
Utolsó.  — 
Letzter. 


I.  ^lart.  12.  Répáspuszta. 


20.  -<— >-  Ardea  alba,  L. 
III.  Mart.  18.  Lukácsfalva. 


KI.  Febr.  28.  Vors. 


21. 


Ardea  cinerea,  L. 


Febr.  11.  Ihárosberéuy. 
Mart.  12.  Répáspuszta. 
Mai      12.  Háromháza. 
Mart.    4.  Vasnádasd. 
Mai       3.  Milej. 


I 

Apr.    28.  Csém. 

„     20.  Vasdoroszló. 

„     13.  Körmend. 

„     26.  Szonibatliely. 
Mart.  19.  Molnaszecsőd. 


N. 


Mart.  20.  Csepreg. 
Apr.    26.  Ujkér. 
Mart.    6.  Nyögér. 

14.  Zalagógánfa. 
Apr.    13.  Feketeváros. 


Apr.      6.  Kemenesszent- 

péter. 
Mart.  23.  Höve.j. 


II. 

Apr.    17.  Komáronigúta. 

19.  Sziniö. 
Mart.    7.  Keszegfalu. 


Apr.    11.  Garamkövesd. 
Febr.    9.  Csallóközsomorja. 


111. 


Mart. 

21. 

Pancsova. 

^ 

17. 

Temeskubin. 

ÎÏ 

9. 

Butykovácz. 

„ 

27. 

Duualiökény. 

» 

20. 

Alsókabolsziget 

Febr 

17. 

Duiiagárdouy. 

Mart. 

25. 

Rudolfsgnád. 

Febr. 

16. 

Antalfalva. 

Mart. 

20. 

Tógyer. 

„ 

10. 

Béllye. 

V 

14. 

Drávaiorok. 

7) 

19. 

Kiillőd. 

Mart 

15.  Méhespetres. 

V 

20.  Kozora. 

Apr. 

10.  Gája. 

Mart 

.  29.  Temesvár. 

» 

28.  Mosnicza. 

„ 

19.  Temesrékás. 

ií 

29.  Kistopolovecz 

Apr. 

22  Somogy.szobb 

Mart 

26.  Háromfa. 

Apr. 

4.  Nagyatád. 

V 

18.  Lábod. 

n 

1.  Szekszárd. 

Mart. 

21. 

Királyhalom. 

» 

6. 

Buttyin. 

„ 

15. 

Balatonujlak. 

Apr. 

4. 

Kisharta. 

4. 

Görbed. 

Mart. 

24. 

Tenke. 

19. 

Szigetcsép. 

., 

27. 

Sári. 

yy 

22. 

Budapest. 

n 

20. 

Tura. 

Febr.  21. 

Nagymocsárerdő 

Mart. 

17. 

Karád. 

22 


IV. 


Apr. 

2 

Plaviscvicza. 

Mart 

24. 

.Icselniiza. 

Ajìr. 

]. 

Tá])ia. 

„ 

9. 

Szelcsova. 

13. 

Bábolna. 

. 

18. 

Szelistye. 

Mart 

20. 

S/.akadát. 

Apr. 

Ki. 

Fclsöponiriibak. 

Mart 

30. 

Alsóárpás. 

T> 

28. 

Alsó\-ist. 

îî 

23. 

Felsővist. 

Tî 

22. 

Dragos. 

Apr. 

12. 

Fogaras. 

» 

9. 

Sarkaifza. 

« 

5. 

Kiizépajta. 

Mart. 

25. 

Tiirkös. 

Apr. 

17.  Uyctalva. 

Mari 

i'O. 

Karatnavdial. 

27.  Sepsiszentkirály. 

.\])r. 

11. 

Laposnya. 

„ 

19.  Sepsiárkds. 

» 

11. 

Oroszhcgy. 

_ 

80.  Sej)siszeiitgyörg>-. 

V 

2. 

Gyergyóalfalu. 

Mart 

27.  Giflófalva. 

V 

12. 

Gycrgyóditró. 

» 

26.  Scpsibodok. 

Mart. 

22. 

Zilah. 

fí 

27.  Dalnok. 

?í 

27. 

Nagyilonda. 

n 

21.  Lippaierdü. 

j> 

15. 

Dés. 

Apr. 

16.  Sólymos. 

» 

5. 

Besenyő. 

n 

16.  Uorgos. 

„ 

30. 

Besztcrcze. 

.. 

1.  Berzova. 

V 

29. 

Máramarossziget 

V 

14.  Tövis. 

w 

17. 

Farkasrév. 

Fcbr 

12.  Almakerék. 

r> 

22. 

Nagybocskó. 

Apr. 

11.  Korond. 

Apr. 

10. 

Rónaszék. 

T 

14.  Vargyas. 

Mart. 

18. 

Kozália. 

Mart. 

20.  Torja. 

Apr.  26.  Losoncz. 

,  17.  Iza. 

„  12.  Visk. 

„  23.  Bustyaháza. 
„       6.  Kricsfalva. 

„  18.  Kercklicgy. 


V. 

Mart.  2S.  Szentmihálykört- 
j  vélyes. 

I     .Vpr.      7.  Körösmező. 
i         ,.      16.  Búrszentgyörgy. 

•Mart.  29.  Zólvom. 


Apr.      6.  Nagyláz. 

19.  Kisberezna. 
15.  Nagyberezna. 
12.  Kispásztély. 
23.  Ökörmező. 


A  fészektelep  megszállása  : 

1.  Apr.      5.  Iliárosberény. 

I.  Mart.   6.  Nyögér. 
III.     ..      22.  Butykovácz. 
III.      „      24.  Tógver. 


Besiedelung  der  Kolonie  : 


III.  Apr. 

9.  Kistopolovecz. 

III.  Apr.    10.  Sári. 

m.  Mai 

6.  Ráromfa. 

IV.      „      13.  Bábolna. 

III.  Apr. 

2.  Butryiii. 

IV.      ,      16.  Sólymos. 

Területi  közepek  :  —  Regionenmittel  : 


I.  Apr.     2.  (lo). 
U.  Mart.  37.     (7). 


III.  Mart.  32.  (36). 

IV.  Apr.     1.  (47). 


y.  Apr.    13.  (15). 


Országos  közép  : 
Landesmittel  : 


Mart.  30. 


Megtelepedési  országos   közép  : 
—    Besicdelungs-Landesmittel  : 


Apr. 


Az  adatoknak  az  az  összerászasága,  amely 
a  korábbi  években  is  jellemezte  a  szürke  gém 
fölvonnlását,  az  idei  anyagnak  is  sajátsága, 
"gy  hogy  egj'előre  nem  foglalkozhatnnk  rész- 
letesebben evvel  a  fölvonnlással.  Meg  kell 
várnunk  az  egész  történeti  anyagra  alapított 
földolgozásnak  az  eredményét,  a  melyek    tán 


Das  bunte  Durcheinanfler  der  Daten,  welches 
den  Zug  des  Fischreihers  auch  schon  in  den 
früheren  Jahren  charakterisierte,  bildet  auch 
die  Eigentümlichkeit  des  heurigen  Materiales, 
so  dass  wir  uns  mit  diesem  Zugsverlaufe  vor- 
läufig noch  nicht  eingehender  befassen  können. 
Es  muss  die  auf  das  ganze  historische  Materiale 


23 


megvilágithalják  enuek  a  l)unyülult  t'ölvonu- 
lásnak  a  törvényszerűségét.  A  középszáiiiok 
egymáshoz  való  viszonya,  tnvábhá  az  adatok 
eloszlása  némileg  a  Ciconiatypiisra  emlékez- 
tet —  ennyi  az,  a  mit  az  idei  anyag  alajyán 
ki  szabad  mondani. 


liasierte  Bearbeitung  abgewartet  werden,  deren 
Resultate  die  Gesetzmässigkeit  dieses  kompli- 
zierten Zugsverlaufes  vielleicht  l)eleurhten  dürf- 
ten. Das  gegenseitige  \'erhältnis  der  Regionen- 
niittel,  sowie  die  Verteilung  der  Daten  erinnern 
einigermassen  an  den  Ciconiatypus  —  das  ist 
alles,  was  auf  Grund  des  heurigen  Materiales 
ausgesprochen  werden  darf. 


0-) 


^  Arrtea  garzetta,  L. 

111.  Apr.    80.  Alsokabol. 


I.  Mart.  24.  Ihárosberény. 

I.  Apr.    12.  Tata. 

n.     ,      18.  Keszegfalu. 

III.  Mart.  24.  Temeskubin. 

III.  Apr.    18.  Butykovácz. 

III.  Mart.  27.  Dunabökénv. 


23.  * — >■  Ardea  purpurea,  L. 

111.  Apr.    11.  Újvidék. 
III.  Mai       7.  Alsokabol- 

sziget. 
III.  Apr.    28.  Dunagárdony. 
III.      ,      11.  Belly e. 


HI.  Mart.  27.  Overbász. 
III.  Apr.    22.  Billed. 
III.     „      23.  Dinnyés. 
III.  Mart.  21.  Tiu-a. 
III.  Apr.    16.  Ófehérté. 


24. 


Ardea  ralloides,  Scop. 


UI. 

Apr. 

9.  Temeskubin. 

III.  Apr.    22.  Billed. 

III. 

„ 

28.  Béllye. 

m.  Mai       8.  Tura. 

m. 

V 

20.  Overbász. 

IV.  Apr.    25.  Szokolár. 
IV.      _      25.  Karánsebes. 


I.  Mai       7.  Molnaszecsôd. 
III.  Apr.    19.  Temeskubin. 


25.  < — >-  Ardetta  minuta,  (L). 
III.  Apr.    22.  Overbász. 


III. 


4.  Kisharta. 


III.  Mai       8.  Tura. 


II.  Apr.      6.  Keszegfalu. 

Utolsó.  -  Letzte. 


26. 


Asio  accipitrinus,  Pall. 


111.  Jan.      1.  Apatin. 


IV.  Jan.    30.  Apahida.  Sok. 
—  Viele. 


I.  Mart.  29.  >Sopronpuszta. 
II.      „        7.  Bánfalu. 
II.      „      25.  Keszegfalu. 


27.  <^*  Botaurus  stellaris,  (L.). 

III.  Apr.    14.  Béllye.  ,  III.  Mart.  22.  Tura. 

III.  Mart.  19.  Overbász.  IV.      „      20.  Oranczabánj-a. 

ill.  Apr.      8.  Billed.  IV.  Apr.    13.  Segesvár. 


I.  Febr.  26.  Sopronpuszta. 
IV.      ,      25.  Xémetbogsán. 


28.  "-»^  Buteo  buteo,  (L.). 

rV.  Febr.  28.  Kolozsvár. 
V.      ^      17.  Sajókaza. 


V.  Apr.      1.  Lőcse. 


29.  ■<— >-  Calaniodns  schoenobaenus,  (L.i. 
II.  Apr.    21.  Keszegfalu.  III.  Apr.    14.  Overbász. 


•24 


30.    y   Caiiiiiiltiiiii  tiavirostris,  (L.). 
1\\  Frl)r.    S.  Kolozsvár.  2ü-iis  csapatok.  —  Flüge  von  l'O  St. 


Hl.  .Mart.    .").  Hiidapost. 
III.  F.-br.  végéig. -|  , 

Bis  Ende  Febr.  I   ^""™''- 


31.  *-*^  Cannabina  linaria,  (L.). 

V.  Febr.  3-ig.  - 

Bis  3  Febr.        | 
V.  Mart.  21.  Geletiiek.     Még 
itt.  —  Noch  hier. 


Kékkő. 


V.  Febr.  -26.  Zólyom. 
V.  .Ian.    14-ig.—  ] 
Bis  14.  Jan.       ( 


Lőcse. 


11 
III 


Apr.    23.  Kisiicrenil. 

18.  Ihárosberóny. 

18.  Képási)ns/,ta. 
Mai       3.  Molnaszcesöd. 
Apr.    24.  Magyaróvár. 
„     19.  Temeskubin. 


32. 


Capriniiilgus  europaeus,  L. 


m.  Apr. 

29.  Óverbász. 

V.  Mai 

8.  Kékkő. 

III.      . 

23.  Kiràlyhalom. 

V.     , 

16.  Búrszentgj^örgy 

III.  Mai 

3.  Békéscsaba. 

V.      .. 

20.  Ungpéteri. 

III.  Apr. 

2.  Diinabogdány. 

V.      „ 

24.  Puchó. 

III.      ., 

22.  Tura. 

V.      „ 

17.  Zuberecz. 

IV.  Mai 

4.  Szászsebes. 

33.  ■* — *■  Cerclineis  ceiichris,  (Naum.). 
I.  Mai       5.  Ihárosberény. 


I.  Febr.  11.  Ihárosberény. 

I.  Apr.    '26.  Szászvár. 

I.  Febr.  24-  Jánosliáza. 

I.  Mart.  24.  Zalagógánfa. 

1.  Febr.  28.  Sopronj)uszta. 
ül.      ,      11.  Óverbász. 
III.  Apr.   'JO.  Temcsmr. 


34.  < — *■  Cerchncis  tinniinculiis,  (L.). 

i     III.  Mart.  19.  Királyhaloni. 
UI.      „      15.  Makó. 
ni.      „        4.  Hárossziget. 
III.  Febr.  23.  Szerep. 
III.  Jan.    30.  Budapest. 

III.  Mart.    8.  Tura. 

IV.  ,,      '29.  Némethogsán. 


IV.  Febr.  21.  Szászsebes. 
IV.  Mart.  18.  Magyargorbó. 

V.  Apr.     3.  Megyerke. 

V.  Mart. '21.  Ecskend. 

V.      ,        5.  Nagyvölgy. 

V.      ..        7.  P>dőkiirt. 

V.  Apr.      1 .  Lőcse. 


11.  Apr.    27.  Keszeg-falu. 
III.  Mai      4.  Temeskul)in. 
III.  Apr.    29.  Billed. 
111.  Mart.  26.  Királvhaloni. 


35.  -<— >■  Cerclineis   vespertinus,  (L.). 

I     m.  Mart. ÍJ.  Makó. 
\     III.  Apr.     10.  Kisharta. 
111.      ..      20.  Izsák. 


III.  Apr.    29.  Hárossziget. 


DI.     „      19.  Tura. 
V.      „      24.  Nógrádkövesd. 


36.  •* — *■  Charadrius  alexandriini.s,  L. 
III.  Mart.  23.  Buütí. 


111.  Apr.    13.  l'jvidék. 
III.      „      12.  Kakova. 
III.  Mart.  28.  Óverbász. 
UI.  Apr.    11.  Nagyvárad, 


37.  ■< — >•  Cliaradi'íii.s  diihiiis,  Scop. 


IV.  Mart. 

25.  Rèa. 

V. 

Apr. 

7. 

Sajókaza. 

IV.      „ 

29.  Türkös. 

V. 

12. 

Geletnek. 

rV  Apr. 
IV.      „ 

16.  Lunka. 
16.  Segesvár.. 

V. 

•■ 

12. 

Liptóujvár 

25 


88. 


Chelidoiiiiria  iirbica,  (L. 


I. 


Apr. 


1Ô.  KisliiTL'iul. 

Apr.    17.  iJorostyáiikö. 

23.  Ihúrosberény. 

„     20.  Cséni. 

5.  Répáspuszta. 

„     20.  Rühoncz. 

15.  Szászvár. 

„     12.  Pornó. 

9.  Alsúleiiflvii. 

„     10.  Álsólászló. 

25.  Lovászi. 

„     20.  Vasdoroszló. 

19.  Muinor. 

12.  Kőszeg. 

2.  Vasnádasd. 

6.  Körmend. 

7.  Nova. 

„     12.  Szombathely. 

10.  Milej. 

„     22.  Molnaszecsőd 

11.  Zalatániok. 

„     10.  Csepreg. 

7.  Keiiieiid. 

.,     10.  U.jkér. 

14.  Mencsliely. 

„       6.  Káld. 

12.  Nagyvázsony. 

,.     20.  Zalag<)gánfa 

18.  Vörüstó. 

,     22.  Városlöd. 

22.  Magyarbarnag. 

„     17.  Szentgál. 

20.  Németbarnag. 

„       9.  Gicz. 

IG.  Felsőeör. 

„     27.  Tótvázsony. 

23.  Felsőlövő. 

„      18.  Márkó. 

Apr.  15.  Xagyhidegkút. 

„  19.  Faész. 

„  3.  Nagymarton. 

„  12.  Szarvkö. 

„  19.  Sopronkertes. 

„  9.  Ágfalva. 

„  21.  Czinfalva. 

„  21.  Sopron. 

„  13.  Szentmargitbánya. 

„  8.  Fertőfehéregyháza. 

16.  Nagyczenk. 

„  10.  Feketeváros. 

„  12.  Ravazd. 

„  17.  Tata. 

„  20.  Perbál. 

„  (j.  Jenő. 

,.  10.  Hudakesz. 

„  18.  Pomáz. 


Apr.  16.  Győi'gyarmat. 

„  14.  Eszterháza. 

,  12.  Hiniód. 

„  12.  Hövej. 

„  20.  Bogjoszló. 


II. 

Ajir.  15.  Koniáromgúta. 

„  15.  Szimő. 

„  11.  Komócsa. 

„  25.  Keszegfalu. 


Apr.  10.  Madár. 

„  11.  Kiirth. 
„       3.  Garamkövesd. 

„  12.  Csallóközsomorja. 


III. 


Apr.      8.  Pancsova. 

Apr. 

3.  Temesrékás. 

Apr. 

9.  Tenke. 

„     14.  Temesknbin. 

., 

10.  Kistopolovecz. 

n 

10.  Sári. 

„     29.  Temessziget 

,. 

14.  Bálincz. 

JJ 

14.  Szerep. 

„       8.  Rudolfsgnád. 

.. 

10.  Csurgó. 

n 

11.  Nagyvárad. 

„     24.  Drávalorok. 

Mai 

1.  Somogyszohh. 

n 

17.  Szigetnionostoi 

„     20.  Monostorszefjli. 

„ 

1.  Láhod. 

•n 

13.  Göd. 

„     13.  Küllőd. 

Ä2)r. 

28.  Szekszárd. 

Mart 

12.  Tura. 

,     20.  Béreg. 

n 

16.  Nagybaracska. 

Apr. 

10.  Debreczen. 

..     26.  Méhespetres. 

„ 

15.  Makó. 

Mart 

31.  Újtelek. 

Mart.  27.  Apatin. 

» 

11.  Borosjenő. 

Apr. 

19.  Sárerdő. 

Apr.    16.  Kozora. 

Mart 

31.  Siling-jia. 

., 

10.  Kisvárda. 

„     12.  Gája. 

Apr. 

10.  Buttyin. 

» 

19.  Mándok. 

„       9.  Overbász. 

« 

8.  Kisharta. 

„ 

10.  Ungvár. 

„       4.  Vadászerdő. 

jí 

17.  Békésgyula. 

" 

8.  Ungdarócz. 

„     10.  Mosnicza. 

!> 

10.  Görbed. 

» 

8.  Radváncz. 

Mart.  27.  Bruckenau. 

Aquila  XI  \'. 

4 

IV. 


Mart 

;î().  Horzâszka. 

Apr. 

10.  Slrc/.aken/.isora. 

Apr. 

8.  Vnltur. 

Apr. 

17.  Eihciithal. 

n 

7.  KiirpiWl. 

.r 

19.  Fcnesásza. 

n 

5.  Dubova. 

„ 

19.  Alsóárpás. 

» 

3.  Közi'iiorliii. 

Mart 

30.  Ogradina. 

w 

17.  Alsóvist. 

n 

6.  Xagyenyed. 

fi 

30.  Jeseliiicza. 

» 

3.  Felsüvist. 

') 

7.  Magyarbag('). 

Apr. 

6.  Ôraviczabîiiiya . 

„ 

10.  Lisza. 

Mai 

2.  Váldhid. 

n 

12.  Nénietbogsán. 

10.  Bráza. 

Apr. 

11.  Almakerék. 

y} 

12.  Friiyes. 

» 

10.  Foíraras. 

» 

7.  Pród. 

v 

17.  Biiclil)er^. 

„ 

10.  Kopacsi'l. 

V 

1 2.  Szászszentlászló. 

» 

1 .  Tápiii. 

?» 

10.  Sebes. 

» 

6.  Segesvár. 

}ì 

r5.  Szclcsova. 

Mai 

17.  Riularifa. 

rí 

18.  Ai)old. 

n 

15.  Kisszurduk. 

Apr. 

14.  Sarkaicza. 

V 

18.  Fehéregyliáza. 

» 

15.  Hanzest. 

)î 

13.  Páró. 

V 

8.  Szászkézd. 

» 

10.  Ncmetiîladna. 

„ 

1  !.  Alsóvenicze. 

» 

12.  Szászkeresztiír. 

» 

21.  Draxincst. 

„ 

12.  Alsókiiniána. 

w 

10.  Korond. 

» 

14.  Gross. 

» 

12.  Felsökomána. 

') 

10.  Székelyudvarhely. 

» 

16.  Bulza. 

» 

15.  Krizba. 

n 

23.  Gyepes. 

îï 

15.  Pozsoga. 

T7 

13.  Szásziiiagyarós. 

w 

13.  Szentegj-házasoláh 

)> 

12.  Pojéii. 

» 

10.  Vcrosniart. 

falu. 

» 

17.  Radulesd. 

» 

11.  Türkös. 

» 

13.  Vargyas. 

ï» 

9.  Najíyrá])olt. 

^ 

30.  Osáncziszoros. 

» 

13.  Málnás. 

» 

14.  Kosztesd. 

TÎ 

14.  Ilyelalva. 

^ 

13.  Torja. 

» 

22.  Alsóviirosviz. 

n 

17.  Sepsiárkos. 

» 

13.  Karatnavolál. 

» 

11.  Szászváros. 

Mai 

2.  Káinok. 

» 

16.  Lemhény. 

» 

2.  Alf:;yógy. 

Apr. 

80.  Zalán. 

n 

19.  Kézdiniartonfis. 

» 

14.  Gredistye. 

n 

28.  Giddfalva. 

„ 

19.  Bereczk. 

» 

17.  Sebeshely. 

» 

14.  Sepsibodok. 

n 

13.  Ojtoz. 

» 

11.  Ósebeshely. 

í) 

25.  Bikfalva. 

1) 

21.  Sósniező. 

» 

1.  Felsőpián 

IS 

25.  Bodzaiszoros. 

?? 

12.  Albák. 

n 

8.  Kudzsir. 

ri 

16.  Nagyborosnyó. 

i> 

8.  Gurarési. 

„ 

19.  Kererhavas. 

Î) 

17.  Dalnok. 

» 

7.  Középlak. 

Mart 

30.  Szászsebes. 

t> 

17.  Nyén. 

n 

19.  Magyargorbó. 

Apr. 

14.  Teu. 

T> 

20.  Magyarbodza. 

» 

11.  Kolozsvár. 

» 

13.  Oása. 

» 

17.  Bárkány. 

jj 

21.  Fehéregyház. 

» 

22.  Bisztraerdőház. 

» 

17.  Zágon. 

» 

17.  Mocsár. 

» 

27.  Bisztratelep. 

» 

20.  Kovászna. 

^ 

15.  Görgényliüdák. 

» 

19.  Szerdahely. 

» 

9.  Allies. 

» 

14.  Köszvényesreniete 

., 

10.  Szclistye. 

» 

10.  Lippaierdő. 

» 

22.  Görgényüvegcsűr. 

îî 

11.  Resinar. 

» 

11.  Lippa. 

» 

13.  Szakadat. 

» 

7.  Kisdisziiód. 

» 

11.  Sólymos. 

» 

16.  Szováta. 

» 

10.  Vesztény. 

16.  Dorgos. 

w 

12.  Alsófancsal. 

îî 

15.  Boicza. 

„ 

10.  Zaljálcz. 

„ 

19.  Felsőfancsal. 

lî 

7.  Naj^ytalniács. 

,, 

14.  Berzíiva. 

„ 

15.  Laposnya. 

» 

15.  Porcsesd. 

„ 

16,  Lalasincz. 

» 

18.  Oroszheg\-. 

» 

12.  Alsósebes. 

» 

2.  Borossebes. 

Mart.  30.  Gyer;ji/óolfahi . 

» 

14.  Felek. 

., 

13.  Ziinbro. 

Mai 

J5.  Gryergyóditró. 

» 

12.  Holczmány. 

9.  Záni. 

„ 

4.  Gyergyócsoma- 

Ȕ 

8.  Ujegyház. 

.. 

19.  Lemaszoja. 

falva. 

w 

10.  Alczina. 

M 

14.  Topánfalva. 

„ 

6.  Gyergyóujfalu. 

îî 

15.  Szeráta. 

1 

16.  Nagyalniás. 

Mart.  15.  Gyergyóbvrszék. 

27 


Mai 

?.  Gyergyószent- 

miklós. 

w 

4.  Háf/ótöaljn. 

)ï 

9.  Gyerijyutolgyes 

Apr. 

11.  Òssi. 

Mart.  21.  Zilah. 

» 

18.  Szilágycseh. 

•> 

20.  Zsibó. 

Apr. 

1 1 .  Hidalnii'is. 

V 

12.  Zálha. 

n 

12.  NajíTiloiula. 

B 

12.  Horgospatak. 

w 

9.  Tőkés. 

» 

20.  Zágra. 

» 

8.  Szálva. 

Apr. 

9.  Naszód. 

w 

15.  Hordó. 

» 

12.  Besenyő. 

n 

12.  Besztercze. 

ÌÌ 

12.  Les. 

n 

12.  Nagyilva. 

n 

16.  Dornavölgy. 

Mai 

15.  Gyeri/yóbélbor. 

Apr. 

10.  Szatmárhegy. 

'» 

16.  Lá])oshánya. 

» 

14.  Fereiifzvölgy. 

» 

9.  Aknasugatag. 

ÏÎ 

15.  Farkasrév. 

» 

15.  Oláhláposbánya. 

Apr.      4.  Nagybocskó. 

„  12.  Rákosfalva. 
,       7.  Róuaszék. 

,  14.  Ruoja. 

„  15.  Mingyet. 

„  16.  Czibíes. 

„  15.  Rozália. 

„  14.  Izaszacsal. 

„  19.  Fájna. 

„  16.  Máramarossziget. 

„  19.  Pleskutie. 

„  20.  Rotundo. 

„  20.  Lajosfalva. 

„  25.  Dieka. 


Apr. 

10.  Zebegény. 

» 

17.  Kóspallag. 

n 

19.  Nagymaros. 

» 

12.  Babath. 

» 

18.  Nógrádgúta. 

*» 

4.  Megyerke. 

Mart 

30.  Nagyvölgy. 

Apr. 

26.  Bodony. 

„ 

16.  Felsödiós. 

n 

18.  Bakabánya. 

V 

13.  Irtványos. 

TÎ 

12.  Gyekés. 

V 

12.  Bacsófalva. 

» 

14.  Magaslak. 

» 

15.  Hegybánya. 

» 

20.  Selmeczbánya 

?» 

11.  Ipolyság. 

•^ 

15.  Szurdok. 

„ 

15.  Tópatak. 

n 

10.  Gács. 

y) 

7.  Losoncz. 

» 

27.  Salgótarján. 

» 

13.  Kékkő. 

» 

14.  Rimaszonii)at. 

^ 

19.  Mocsolyás. 

.. 

14.  Felsőhánior. 

Mart 

31.  Uj massa. 

Apr. 

9.  Sajókaza. 

Mart. 

31.  Alsóhámor. 

2S.  Di()sgyör. 

Apr. 

7.  Kereczke. 

M 

5.  Dolha. 

» 

15.  Iza. 

» 

15.  Lipcsemező. 

Mart 

29.  Visk. 

Apr. 

10.  Herincse. 

jj 

11.  Bustyaháza. 

n 

8.  Berezna. 

» 

13.  Ötvösfalva. 

ÎÎ 

9.  Vajnág. 

„ 

10.  Alsóbisztra. 

., 

10.  Técső. 

» 

15.  KricsfAlva. 

n 

13.  Kerekhegy. 

n 

14.  Alsókalocsa. 

jj 

23.  Szentmihálykört- 

vélyes. 

« 

12.  Németmokra. 

» 

15.  Brusztura. 

« 

21.  Plaiszka. 

*i 

13.  Gyertyánliget. 

n 

21.  Turbát. 

Mart 

24.  Rahó. 

Apr. 

12.  Apsinecz. 

!l 

16.  Körösmező. 

» 

23.  Tiszabogdány. 

Mai 

13.  Sóskás. 

„ 

10.  Láposmező. 

Apr. 

18.  Studena. 

1) 

1 8.  Biirszentgyörgy. 

n 

13.  Bród. 

» 

27.  Dóczifűrész. 

•» 

12.  Madarasalja. 

»Ï 

8.  Türóczszklénó. 

« 

15.  Kunosvágása. 

» 

23.  Lenge. 

n 

17.  Felsőtóti. 

» 

22.  Körmöczbánva. 

Apr.    29, 

„     18. 

„     20. 

Mai       2. 

Apr.    19. 

„     20. 

„     14. 

„     13. 

.      8, 

„     16. 

„     12. 

„     14. 

.     13. 

„     16. 

Mart.22. 

Apr.    30. 

,     20. 

.     ]6, 

„     14, 

„     18. 

„     17, 

6. 

11. 

20. 

13. 

18. 

16. 

14. 

10. 

14. 

12, 

14. 

12. 

14. 


Mai 
Apr. 


Alsóturcsek. 

Sekély. 

Mocsár. 

Határszél. 

Dobó. 

Kecskés. 

Kovácsfalva. 

Zólyom. 

Erdőbádony. 

Középrevucza. 

Perhát. 

Oszada. 

Zólyomlipcse. 

Luzsna. 

Libetbdnya. 

Alsószabadi. 

Rezsőpart. 

Karám. 

Szikla. 

Benesháza. 

Gaspard. 

Liptómaluzsina. 

Mihálytelek. 

Nyustya. 

Murányhossznrét. 

Szomolnok. 

Stoósz. 

Szomolnokhuta. 

Felsőmeczenzéf. 

Sacza. 

Hidasnémeti. 

Kassa. 

Felsőmislye. 

Keczerpeklén. 

4* 


28 


Apr. 


'JO.  Keczerlipócz. 

A))r. 

14.  Fenyvesvölgy. 

Apr. 

17.  Nagyfalu. 

13.  Vörösvái;-ás. 

» 

11.  Poroskö. 

Mai 

1.  Revisnye. 

15.  Hankfüred. 

Mart.  17.  Turjamezö. 

Apr. 

12.  Lokcza. 

17.  Hunkócz. 

Apr. 

22.  Turjavágás. 

» 

28.  Zuberecz. 

10.  Geréuy. 

» 

15.  Ticiia. 

Mai 

1 1 .  Li])tószentiváu 

12.  Ff'Isödoninnya. 

» 

14.  Uzsok. 

Apr. 

14.  Liptniíjvár. 

8.  Nagyláz. 

« 

13.  Ököriiiczü. 

,'î 

18.  8zvarin. 

5.  Okcmencze. 

^ 

14.  Ulava 

» 

18.  Csórható. 

8.  Nagyberezna. 

Mai 

4.  Kassza. 

» 

16.  Tátraloiiinicz. 

22.  Bercsényifalva. 

Apr. 

17.  Piichó. 

n 

19.  Szepcsbéla. 

5.  Kispásztély. 

ÎÎ 

24.  Nagybittse. 

r- 

13.  Lőcse. 

18.  Köl)16r. 

ÍJ 

24.  Zsolna. 

Mai 

8.  Kishárs. 

12.  Turjareinete. 

^ 

12.  Budatin. 

Apr. 

14.  Szentniiliály. 

16.  Sóhát. 

n 

16.  Fenyöháza. 

?í 

7.  Bártfa. 

Megjelenés  a  fészeknél.  —  Das  Erscheinen  am  Nest. 


Apr.    15.  Milej. 
,     16.  Ujkér. 
Mai      8.  Nagymarton. 


I. 

Apr.    21.  Czinfalva. 

„     21.  Szentniargitbánya. 


Apr.    28.  Feketeváros. 
„     17.  Tata. 


Apr.    19.  ÍTyőrgyanuat. 
„      14.  lliiiKid. 
„      13.  Hövej. 


II. 

Apr.    15.  Koniáronigúta. 
„     15.  Sziíiiő. 
„     11.  Komócsa. 


Apr.    10.  Madár. 
,,     15.  Kiirtli. 


Apr.  15.  Kudolfsgnád. 

,,  14.  Gája. 

„  8.  Vadászerdő. 

„  19.  Mosnicza. 

„  3.  Temesrékás. 


III. 

Apr.  12.  KÍKt()i)()lovecz. 

„  14.  Báliiicz. 

„  14.  Csurgó. 

Mai  3.  Soiimpjszohh. 

Apr.  18.  Silingyia. 


Apr.    16.  Buttyin. 

17.  Békésgyida. 
.,      12.  Sári. 
„     12.  Ungvár. 
„     10.  Radváncz. 


IV. 


Apr. 

23.  Berzászka. 

Apr.    20.  Radulcsd. 

Apr. 

17.  Alsóvist. 

Mai 

10.  Ei))enthal. 

„     20.  Nagyrá|jolt. 

n 

3.  Felsüvist. 

„ 

5.  üubova. 

„     30.  .Alsóvárosvíz. 

« 

10.  Lisza. 

Apr. 

25.  Jeselnicza. 

13.  Szászváros. 

,, 

10.  Bráza. 

» 

18.  Fényes. 

„     14.  Algyógy. 

)j 

10.  Fogaras. 

71 

16.  Tápia. 

„     20.  Sebeshely. 

» 

10.  Kopacsel. 

» 

12.  Szelcsova. 

„     10.  Kudzsir. 

Jj 

10.  Sebes. 

n 

20.  Kisszurduk. 

„     14.  Teu. 

» 

25.  Sarkaicza. 

í> 

20.  Hauzest. 

„     13.  Oása. 

Mai 

5.  Osáncziszoros 

'í 

18.  Nénietgladna. 

„     22.  Bisztraerdőház. 

Apr. 

14.  Ilyefalva. 

w 

21.  Draxinest. 

„     11.  Szelistye. 

Mai 

5.  Káinok. 

» 

20.  Gross. 

„       7.  Kisdisznód. 

.. 

.0.  Zalán. 

» 

25.  Bulza. 

„     18.  Ujegyház. 

A])r. 

14.  Sepsibodok. 

V 

15.  Pozsoga. 

„     10.  Strezakerczisora. 

Mai 

2.  Bodzaiszoros. 

29 


Apr. 

Hj. 

Nagyborosnyó. 

Apr. 

13. 

Szentegyházasoláh- 

Apr. 

22.  Zâgra. 

„ 

17. 

Xyéii. 

falu. 

» 

15.  Szàlva. 

ïî 

20. 

Maïvarhofiza. 

'T 

13. 

Málnás. 

» 

16.  Xasz.xl. 

r, 

17. 

fiíirkány. 

V 

22. 

Torja. 

V 

It).  Hordii. 

n 

17. 

Záü'on. 

n 

22. 

Karatiiavdlál. 

„ 

16.  Doriiavülgy. 

1(1. 

Li|i])airr(lö. 

., 

21. 

Fehéregyház. 

Mcä 

13.  Gi/ergyoliélhor 

r 

lü. 

8()lyiiiü.s. 

M 

15. 

Köszvényeisreuiete. 

Apr. 

14.  Fereiiczvülgy. 

Mai 

3. 

Dorqos. 

T> 

22. 

Görgényüvegcsűr. 

« 

9.  Aknasugatag. 

Apr. 

15. 

Berzova. 

» 

21. 

Alsófancsal. 

ȕ 

26.  Farkasrév. 

'Î 

18. 

Ziiiibro. 

y, 

19. 

Felsőfancsal. 

„ 

15.  Nagybocskó. 

^ 

20. 

Nauyalniás. 

J7 

15. 

Laposiiya. 

w 

20.  Rozália. 

Mai 

4. 

Vultiir. 

Ȓ 

15. 

Gyergyóborszék. 

7T 

19.  Fájna. 

Apr. 

19. 

FenesAsza. 

Mai 

15. 

Hngótöalja. 

,, 

19.  Pleskutie. 

ÏJ 

6. 

Nagyenyed. 

n 

12. 

Gyeryyótölfjyes. 

lì 

20.  Rotundf.. 

» 

10. 

Székelyudvarhely. 

'  Apr. 

18. 

Ossi. 

» 

20.  Lajosfalva. 

» 

23. 

Gyepes. 

w 

5. 

Zilah. 

îî 

25.  Dieka. 

Apr. 

14.  Zebegény. 

Apr. 

20.  Gyertyánliget. 

Apr. 

14.  Hidasnémeti. 

Mai 

20.  KóspaUag. 

„ 

2.  Rah(). 

« 

16.  Kassa. 

n 

15.  Nagymarost. 

Mai 

13.  Sóskás. 

„ 

14.  Felsőmislye. 

Apr. 

12.  Babath. 

,, 

10.  Láposinezű. 

?T 

14.  Keczerpeklén. 

.. 

30.  Bakabánya. 

Apr. 

22.  Bi'irszentgyörgy. 

») 

20.  Keczerlipócz. 

n 

13.  Irtványos. 

„ 

IS.  Bród. 

rt 

13.  Vörösvágás. 

yy 

12.  Gyekés. 

Mai 

14.  Dóczifűrész. 

w 

15.  Raukfüred. 

n 

12.  Bacsófalva. 

Apr. 

29.  Madarasalja. 

» 

21.  Hunkócz. 

n 

14.  Magaslak. 

» 

21.  Zólyondipcse. 

» 

15.  Gerény. 

V 

15.  Hegybánya. 

n 

28.  Luzsua. 

)í 

14.  Felsődomonya 

u 

17.  Ipolyság. 

Mart. 24.  Lihelbánya. 

« 

10.  Nagyláz. 

n 

15.  Losoncz. 

Apr. 

30.  Alsószabadi. 

>ï 

26.  Köbiér. 

„ 

20.  Mocsolyás. 

„ 

20.  Rezs(ipart. 

■y) 

18.  Turjaremete. 

» 

14.  Felsöhámor. 

» 

16.  Karám. 

» 

16.  Sóhát. 

» 

15.  Alsóhámor. 

r> 

14.  Szikla. 

n 

22.  Ökörmező. 

» 

10.  Diósgyőr. 

1) 

25.  Mihálytelek. 

Mai 

4.  Kassza. 

y) 

14.  Visk.' 

■fi 

27.  Nyustya. 

Apr. 

20.  Puch(). 

» 

10.  Técsö. 

w 

24.  Szomolnok. 

„ 

28.  Nagybittse. 

« 

20.  Kricsfalva. 

•) 

24.  Stoósz. 

Mai 

2.  Zuberecz. 

n 

13.  Kerekhegy. 
18.  Alsókalocsa. 

H 

14.  Szomoluokhuta. 

15.  Sacza. 

Apr. 

15.  Bánfa. 

Az  első  érkezés  területi  közepei:  —  Regioneniiiitlel  der  ersten  Ankunft: 


I.  Apr.  14.  (56). 


II. 


14.  (13). 


in.  Apr.     9.  (38). 


V.  Apr.  15.  (141). 


IV. 


12.  (174). 


A  fészekhez  való  érkezés  területi  közepe  :     -  Regionenmittel  der  Ankunft  an  das  Nest  : 


I.  Apr.  20.  (6). 

II.     „     14.(8). 


III.  Apr.  13.  (14). 

IV.  „     18.  (82). 


V.  Apr.  21.  (59). 


30 


Az  első  érkezés  országos  közepe  :  -  -  Laiulesiiiitlel  der  ersten  Ankunft 

Apr.  13.  (422). 


A  fészekhez  való  érkezés  országos  köze])e  :   —  Landesiiiittel    der    Ankunli   an  das  Nest: 

Apr.  18.  (169). 


A  területi  középszániok  egymáshoz  való 
viszonya  a  normális  typust  jelöli  meg  annak, 
a  mely  szerint  a  molnárfeeske  tavaszi  föl- 
vonulása lefolyik.  Habár  az  eddigi  eredmények 
szerint  a  középszámoknak  egymáshoz  való 
viszonya  ennél  a  fajnál  sokkal  nagyobb  ingado- 
zásnak van  kitéve,  mint  pl.  a  fiistifecskénél, 
nagyjában  és  egészében  mégis  csak  mindig 
a  füstifecske  vonidási  typusához  áll  legköze- 
lebb a  molnárfecske  fölvonulása.  A  döntő  szót 
természetesen  majd  csak  a  vonulási  térkép 
alapján  mf)ndhatjuk  ki.  Nem  kételkedem  abban, 
hogy  ez  a  vonulási  térkép  valósággal  máso- 
lata lesz  a  füstifecskéének. 

Miként  a  fiistifecskénél.  úgy  itt  is  föl- 
tűnik a  vonulás  gvTjrs  lefolyása.  Az  idén  a 
két  faj  ligj'szólván  egyszerre  —  egy  na])i 
különbséggel  —  érkezett  s  igy  arra  kell  gon- 
dolni, hogy  ebben  az  időszakban  valami  kiválóan 
siettető  hatás  alatt  állott  a  vonulás.  Minthogy 
ez  a  hatás  csak  meteorológiai  lehet,  azért 
utalunk  a  meteorológiai  tárgyalásra. 


Das  gegenseitige  Verhältnis  der  Kegionen- 
mittel bezeichnet  den  normalen  Typus,  laut 
welchem  der  Frühjahrszug  der  Mehlschwalbe 
vor  sich  geht.  Laut  den  bisherigen  Resultaten 
ist  zwar  das  gegenseitige  Verhältnis  der  Regio- 
nenniittel  bei  dieser  Art  bedeutend  grösseren 
Schwankungen  unterworfen  als  z.  B.  bei 
der  Rauchschwalbe,  doch  steht  der  Zug  der 
Mehlschwalbe  im  grossen  und  ganzen  doch 
immer  dem  Zugstypus  der  Rauchschwalbe 
am  nächsten.  Das  entscheidende  ^\'ort  kann 
natürlich  nur  seinerzeit  auf  Grund  der  Zugs- 
karte ausgesprochen  werden  Ich  halte  es  für 
unzweifelhaft,  dass  diese  Zugskarte  eine  wahre 
Kopie  derjenigen  der  Rauchschwalbe  sein  wird. 

Wie  bei  der  Rauchschwalbe,  sf)  fällt  auch 
hier  der  rapide  Zugsverlauf  ins  Auge.  Heuer 
erschienen  die  beiden  Arten  fast  zur  gleichen 
Zeit  —  der  Unterschied  beträgt  einen  Tag  — 
so  dass  man  dem  Gedanken  Raum  geben 
muss,  dass  der  Zug  während  dieser  Periode 
unter  der  Wirkung  eines  sehr  beschleunigen- 
den Faktors  stand.  Indem  dieser  Faktor  nur 
meteorologischer  Natur  sein  kann,  so  ver- 
weisen wir  diesbezüglich  auf  die  meteorolo- 
gische Behandlung. 


IV.  Apr. 
IV.     „ 


2.  Szászsebes. 
5.  Kolozsvár. 


39.  <^  Chloris  chloris,  (L. 

V.  Fel)r.  26.  Zólvom. 


V.  A])r.      6.  Liptóujvár. 


II.  Mart.  18.  Keszegfalu. 
Utolsó.  — 
Letzter. 
IV.  Jan.    28.  Oraviczabánya. 


40.  "<-*->■  Chrysomitris  spliiiis,  (L. 

rV'.  Apr.      7.  Szászsebes. 
Utolsó.  — 
Letzter. 


IV.  Mart.  22.  Segesvár. 
Utolsó.  - 
Letzter. 


31 


41. 


Ciconia  ciconia,  (L 


Apr. 

3.  Kishereiul. 

Apr. 

10.  Cséni. 

Mart 

29.  Hajmáskér. 

7.  ll.'tliát. 

)> 

8.  Porn(i. 

Apr. 

4.  Öskii. 

Mart 

30.  Uiárosberóii) . 

» 

20.  Vasdoroszló. 

') 

5.  Várpalota.  7  ^  N 

Apr. 

2.  Jaád. 

Mart. 

25.  Kőszeg. 

V 

1.  Budaörs. 

r 

9.  Viszió. 

Apr. 

8.  Borsnionostor. 

Mai 

3.  Czinfalva. 

Mart 

22.  Répáspuszta. 

Mart. 

21.  Körmend. 

Ajn*. 

18.  Sopronpuszta. 

n 

29.  Pécs. 

Apr. 

9.  Szombathely. 

„ 

17.  Szentniargitbánya. 

Apr. 

4.  Szászvár.  4  -<-  N. 

j, 

11.  Locsmánd. 

5  -  NW." 

)) 

5.  Gyertyános. 

Mart. 

23.  Molnaszecsőd. 

» 

5.  Fertőfehéregyháza 

» 

12.  Miiraszerdahely. 

Apr. 

10.  Csepreg. 

15  -*  N. 

« 

25.  Lovászi. 

» 

9.  Vasvár. 

» 

12.  Nagyczenk.  -*  N. 

î> 

20.  Kerkaszentmihályfa. 

Mart. 

27.  Ujkér. 

Mart. 

6.  Feketevái'os. 

» 

28.  Iklód. 

Apr. 

13.  Nyögér. 

2-N. 

jj 

1.  Vasnádasd. 

Mart. 

26.  Káld. 

V 

30.  Ravazd. 

» 

12.  Nova. 

Apr. 

4.  Jánosháza. 

Apr. 

3.  Császár. 

„ 

2.  Pölöske. 

„ 

9.  Zalagógánfa. 

„ 

6.  Szend. 

Mart. 

15.  Kernend. 

» 

6.  Bakonyszentiván. 

ÎJ 

8.  Bókod. 

n 

13.  Nagyvázsony. 

» 

6.  Pápateszér. 

» 

8.  Tata. 

Apr. 

4.  (laniás. 

Mart. 

18.  Giez. 

» 

13.  Környc. 

„ 

10.  Mernye. 

n 

21.  Rátóth. 

,, 

7.  Szomód. 

» 

8.  Karád.  20  -  N. 

yy 

22.  Kádárta. 

n 

2.  Tarján. 

» 

4.  Tab.  17  ^  N. 

Apr. 

2.  Szentkirálysza- 

» 

11.  Héregh. 

„ 

5.  Kiskörtvélyes. 

badja. 

» 

17.  Gyennely.7-N\V 

» 

3.  Németujvár. 

Mart. 

27.  Liter. 

» 

20.  Budakesz. 

Mart. 

22.  Pereniarton. 

Apr. 

II. 

2.  Bogyoszló. 

Apr. 

16.  Komárom. 

jj 

29.  Ság. 

10.  Halászi. 

» 

12.  Kurtakeszi. 

» 

28.  Győrgyarniat. 

,, 

2.  Ásvány. 

Jan. 

7.  Neszméltj.  1  -^  S. 

16  ^  N. 

)î 

5.  Komáromgúta. 

Apr. 

14.  Madár. 

Apr. 

14.  Gecse. 

„ 

19.  Szinin. 

» 

3.  Kiirth. 

» 

8.  Eszteriiáza. 

Mart. 

13.  KonKicsa. 

Mart. 

25.  Garamkövesd. 

» 

5.  Hiniód. 

)î 

29.  Keszegfalu. 

4-E. 

w 

3.  Hövej. 

III. 


Mart. 

19.  Pancsüva. 

Apr. 

7.  Alsókabol.  Sok.  — 

Apr. 

5.  Oszró. 

» 

25.  Sztarcsova. 

Viele.  ^  W. 

» 

8.  Hegyszentmárton 

» 

11.  Temesknbin. 

Mart. 

28.  Dunagárdony.  Sok. 

„ 

6.  Siklós. 

23.  Fehértemplom. 

—  Viele.  ->'  NW. 

Mart. 

21.  Villány. 

Apr. 

15.  Temessziget. 

!•) 

22.  Rudolfsgnád. 

Ajrr. 

A?â.  Mohács. 

II 

5.  Bntykovácz. 

Apr. 

12.  Nagybecskerek. 

Mart. 

25.  Béllye. 

Mart. 

25.  Kamaristya. 

Mart. 

23.  Antalfalva. 

•'í 

30.  Drávatorok. 

n 

27.  Bogyán.  --  E. 

)í 

25.  Tógyer. 

4  -  SW. 

^ 

26.  Dunabökény.  -^  W. 

n 

24.  Vo.jtek. 

J> 

31.  Bezdán. 

Apr. 

1.  Ijvidék. 

31.  Darány. 

Apr. 

4.  Mf)nostorszegh. 

Mart. 

31.  Alsókabol. 

Apr. 

5.  Drávafok. 

'Ï 

10.  Küllőd. 

Apr. 

6.  Béreg. 

Apr. 

8.  Jánosiiaiina. 

Marl. 

29.  Poroszló. 

M:irt 

29.  Mchespctres. 

Mart. 

19.  Királylialoni. 

A,.r. 

7.  Hajdiiböszöriiiéiiy. 

3  -  SVV. 

3  ^'\\. 

Mart. 

1  7.  Dfbrcczcii 

»> 

26.  Apatill. 

w 

27.  Királi/halom. 

w 

19.  .i-.V.  2!i.  Ijtelek. 

Apr. 

4.  Kdzora. 

10     ►'  X. 

2    ►  E. 

Miirt 

25.  GoinboH. 

Mai 

1.  Szeged.   11)    ►  N\V. 

Ajjr. 

7.  llajdiiliadház. 

„ 

28.  Gaja. 

Apr. 

1.  Makó. 

Mart. 

28.  Ófciiértó. 

ÏÎ 

14.  Bácsdoroszló. 

., 

13.  Pécska. 

^ 

28.  Zsadány. 

„ 

24.  Bácsordas. 

Mart. 

17.  Knvin.  2  -  N. 

Apr. 

4.  Szatniárnéiiieti. 

Apr. 

9.  Óverbász. 

Apr. 

7.  Borosjeiiő. 

Mart. 

20.  Uarvasniiilia. 

„ 

2.  Szeghef,^. 

» 

2.  Silingyia.    6   -*  N. 

n 

19.  Sárerdő.  Csapat. — 

Mart. 

24.  Temesvár. 

18.  Buttyin.  2 --  W. 

Flug.    *  E. 

7.  Vadászerdő. 

Mart. 

18.  Szőkedeiifs.  2-^E. 

Apr. 

23.  Nagymocsárerdü. 

12  ^  NW. 

Apr. 

4.  Kisharta. 

.. 

6.  Sziuyérváralja. 

» 

16.  Mösnicza. 

Mart. 

28.  Izsák 

n 

19.  Sátoraljaújhely. 

^ 

13.  Bruckenau.  6-^-8. 

n 

28.  Dobozinegyer. 

„ 

2.  Karád. 

„ 

25.  Temesrékás. 

„ 

20.  Békéscsaba. 

Mart. 

24.  Leányvár. 

^NW. 

A]jr. 

4.  Békés. 

Apr. 

11.  Kisvánla. 

„ 

25.  Kistopolovecz. -*-E. 

» 

8.  Békésgyula. 

Mart. 

14.  Nagydiiljroiiy. 

» 

28.  Báliucz.  6  ^  N. 

n 

2.  Görbed. 

.\pr. 

10.  Beregszász. 

„ 

25.  Csurgó. 

7Ì 

1.  Tenke. 

!) 

10.  Nagyszőllös. 

Apr. 

3.  Bolhó. 

Mart. 

26.  Ősi.  -  E. 

Mart. 

27.  Lazoiiy. 

Mart. 

21.  »Soniogyszobb. 

51 

28.  Ráczkeve. 

» 

27.  Mocsár. 

Apr. 

14  Háronifa. 

» 

17.  Szigetcsép.  2  -*  N. 

Mai 

3.  5.  Zúgó.   Csapatok. 

n 

1.  Nagyatád. 

,. 

27.  Sári 

—  Flüge.  -*  N. 

■n 

12.  Einyaszentkirály. 

Apr. 

14.  Túrkeve. 

Mart. 

22.  Uugvár. 

„ 

2.  Riiiyaujlak. 

Mart. 

29.  Szerep.  -*  N. 

AjJr. 

8,  13.  Ungvár.    Nagj' 

Mart. 

20.  Görgeteg. 

n 

24.  Nagyvárad. 

csapat.   —  Grosser 

« 

28.  Lábod. 

Apr. 

6.  Peczeszentinártou. 

Flug. 

Apr. 

5.  Szigetvár. 

Mart. 

22.  Budapest 

» 

7.  Ungdarócz. 

Mart. 

30.  Szekszárd. 

Apr. 

19.  Rákos. 

Mart. 

30,  A-pr.  6.  Radváncz. 

Apr. 

6.  Nagybaracska. 

Mart. 

23.  Tura. 

Apr. 

7.  Unghossziimező. 

Mart 

26.  Vasiviit. 

IV. 


Apr.      2.  Szerbpozsezsena. 
Mart.  28.  Nájdas. 

„     26.  Berzászka. 

„     20.  Dalbosecz. 

„     26.  Eibeuthal.  ^  W. 

„     12.  Plavisevicza. 

„     27.  Dubova. 

„     24.  Ogradiua.  ^  S. 

„     13.  Jeseliiicza.  -►  W. 

„     26.  Oraviczabátiya. 

„     28.  Németbogsán. 

„     26.  Temesszlatina. 
23  -  E 
Apr.      4.  Alsómocs.  Nagy 

csapat.  —  Grosser 
Flug.  -*  W. 

„     10.  Simou.    Nagy   csa- 


.\pr. 


Mart. 


Apr. 


|)at.      — 

Grosser 

Mart. 

31.  Yálemáre. 

Flug.  S  ^ 

W. 

Apr. 

10.  Gross.    50  -*  NW 

6.  Buchberg. 

25.  Pozsoga.  12-^  NW 

8.  Kövesd.  Nagj- 

» 

21.  Tjej.  100,  E  -*  N 

csapat.  — 

Grosser 

Mart. 

20.  Dobra. 

Flug. 

» 

26.  Apr.  9.  Déva. 

20.  Aga. 

14.  Bozes. 

25.  Hissziás. 

„ 

23.  Alsóvárosviz. 

27.  Hissziás.   85  -  N. 

., 

19.  Szászváros. 

24.  Labasincz. 

ÎÎ 

22.  Sebeshely. 

20.  Tápia. 

Apr. 

7.  Alkenyér. 

7.  Dubest.  1£ 

-*  N. 

Mart. 

30.  Szászsebes. 

13.  Szelcsova. 

iy 

27.  Mártouhegy. 

40  --  NW. 

24  -  N. 

9.  Bakamező. 

V) 

28.  Morgonda.  2  ^  N 

9.  Osztrov. 

23.  Szerdahely. 

6.  Facset. 

Apr. 

1.  Szelistje. 

33 


Mart. 

27.  Kereszténysziget. 

.Vpr. 

la.  Felsőárpás. 

Mart. 

30.  Sepsiárkos. 

Nagy     csapat.     — 

Mart. 

31.  Alsóárpás.  ->■  N. 

150  -  N. 

Grosser  Flug.  ->■  N. 

)' 

27.  Szentágota.  9  -  W. 

A])r. 

24.  Sepsiszentgyörgy. 

» 

24.  Resinar.  Nagy  csa- 

Apr. 

11.  Felsüucsa. 

Mart. 

27.  Káinok.  5  ->  N. 

])at.       —     (i  rosser 

Mart. 

25-  Alsóvist. 

» 

28.  Zalán.   -*  E. 

Flug.   ^  N. 

Apr. 

4.  Fesővist. 

« 

25.  Gidófalva. 

» 

26.  Nagydisznód. 

>í 

10.  Dragos. 

Apr. 

18.  Sepsibodok. 

» 

29.  Nagyszeben.    -►  N. 

Mart. 

29.  Lisza.   Tömeg.   — 

„ 

1.  Bikfalva. 

.\,.r. 

2.  Nagycsűr.  Nagy 

Masse.  -  SE. 

ï> 

13.  Bodzaiszoros. 

csapat.  —  CTrosser 

„ 

29.  Bráza.    Tömeg.   — 

V) 

19.  Bodzaiszoros. 

Flug.  ->  N 

Masse.  -*  SE. 

70  -  N. 

» 

4.  Porcsesd. 

'T 

19.  Kálbor.  40  -N. 

Mart. 

23.  Nagyborosnyó. 

„ 

6.  Szenterzsébet. 

„ 

24.  Fogaras.  ->  SE. 

'1 

22.  Dalnok 

Nagy  csapat.  — 

,. 

29.  Kopacsel,  Tömege- 

„ 

27.  Magyarbodza. 

Grosser  Flug.  -*-  N. 

sen.  —  Massenhaft. 

30.  's.  -  E. 

Mart. 

26.  Vesztény. 

-  SE. 

Apr. 

28.  Bárkány. 

29.  Boicza. 

Apr. 

13,  22.  Sarkaicza. 

Mart. 

20.  Zágon.200.  S.-E. 

Apr. 

7.  Nagytalniács. 

Mart. 

30.  Ósinka. 

w 

20.  Kovászna. 

i\[art. 

28.  Hermány.  -*  W. 

Apr. 

10,  23.  Persány. 

r) 

26.  Alüós.    100  -  W. 

Apr. 

2.  Alsósebes. 

>? 

7.  Alsóvenicze. 

Apr. 

4,  6,  10,  18.   Lijipai- 

,j 

2—5.  Vurpód.  Töme- 

Mart. 

30.  Alsókomána. 

erdő. 

gesen.  —  Massen- 

Apr. 

15.  üjsinka.  50  ->  S. 

n 

13.  Lippaierdő.  -^  NW. 

haft. 

w 

2.  Felsőkomána. 

Mart. 

28.  Máriaradna.  3  -*  E. 

» 

2 — 5.  Hortobágyfalva. 

„ 

14.  Zernest  -  W. 

Apr. 

14.  Lippa.  -►  W. 

Tömegesen  — 

Î) 

17.  Törcsvár.   Nagy 

7,  15.  Sólymos.  -^  W. 

Massenhaft. 

csapat.  —  Grosser 

» 

1.  Sistarovecz.  Nagy 

» 

3.  Felek. 

Fing.  -  W. 

csapat.  —  Grosser 

Mart. 

19.  Szakadat. 

„ 

2.  Ótohán.  S.  -  W. 

Flug.  -  N. 

Apr. 

2 — 5.  Szakadat. 

» 

6.  Vledény.  ->  NW. 

Mart. 

8.  Mészdorgos.  3  -*  N. 

Tömegesen.  — 

Mart. 

13.  Holbák. 

Apr. 

3.  Petirs     14  -*  NW. 

Massenhaft. 

„ 

25.  Holbák.  90  E  -  S. 

Mart. 

17,  á4.Dorgos.E.--W. 

Mart. 

20.  Holczmány. 

Apr. 

17.  Barczarozsnyó. 

Apr. 

22,27.Dorgos.E.^W. 

Ajn-. 

2 — 5.  Holczmány. 

Tömeg.  —  Masse. 

Mart. 

27.  Zabálcz. 

Tömegesen.   — 

-  N. 

Apr. 

3.  Zabálcz.  13  -^  NE. 

Massenhaft. 

Mart. 

23.  Apácza. 

Mart. 

26.  Berzova.    14  -  N. 

■n 

2 — 5.   Ujegyház. 

,, 

30.  Szászmagyarós. 

Apr. 

13.  Lalasincz.; 

Tömegesen.   — 

, 

27.  Veresmart. 

w 

11.  Borossebes. 

Massenhaft. 

„ 

26.  Bölön. 

» 

7.  Tótvárad.  16-^  NE. 

Mart. 

20.  Ujegyház 

Apr. 

14.  Bölön.  Nagy  csapat. 

w 

2.  Soborsin. 

» 

24.  Felsöporumbák. 

—     Grosser    Flug. 

„ 

15  Zimbro. 

» 

27.  Felsöporumhák. 

-N. 

Mai 

6'.  Zimbro.  2  -*  N. 

14-  E. 

» 

14.  Középajta.  Nagy 

Mart. 

26.  Talács.  26.  S.  -  E. 

» 

20.  Alczina. 

csapat.  —  Grosser 

î> 

30.  Felvácza.60-NW. 

Apr. 

5—5.  Alczina.   Töme- 

Flug. -  N. 

» 

29.  Nagyhalmágy.  200. 

gesen.   —    Massen- 

)í 

1.  Középajta. 

S.  --  NE. 

haft. 

Mart. 

24.  Árapatak. 

Apr. 

18.  Füzesbogara. 

Mart. 

27.  Szeráta. 

« 

31.  Tiirkös. 

25  -*  N. 

A^Jr. 

3.  Szeráta.  20  -^  E. 

Apr. 

1 .  Szászhermány. 

,, 

6.  Körösbánya. 

Mart. 

30.  Strezakerczisora. 

Mart. 

31,  Aj^r.  6.  Ósánczi- 

2000  ~-  NW. 

Apr. 

2 — 5.  Kürpöd.  Töme- 

szoros. 

„ 

25.  Bulzesd. 

gesen.  —   Massen- 

Apr. 

19.  Ilyefalva. 

Mart. 

2j.  Brád.  40  ^  NW. 

haft. 

w 

21.  Sepsiszentkirály. 

n 

30.  Topánfalva.  ~*  N. 

Aquila  XIV. 


34 


Apr. 

8.  Abriidfalva 

csapat.  —  Mehrere 

Mart 

26.  Magyarrégen. 

Mart 

80.  Al)ru(lbánya. 

Flüge.  ->  E. 

„ 

28.  Disznajó. 

lUO    ►  SÊ. 

Mart 

24.  Bárót. 

» 

13.  Kigmány.   .Meg- 

V 

29.  Glood.  52  -  SE. 

Apr. 

19,  24.  Erdőfüle. 

számlálhatatlan.  — 

Apr, 

/8.  Olood. 

„ 

12.  Szárazajta. 

Unzählbare. 

„ 

8.  Vultiir.  30  ^  NW. 

n 

14.  Nagybaczon.  Töme- 

S. -  W. 

Mart 

3,  /,  IS.  Magyarigen. 

gesen.  —  Massen- 

w 

27.  Mocsár. 

» 

28.  Tövis. 

haft  -  SW. 

Apr. 

5.  Köszvényesreniete 

Apr. 

2.  Nagyeiiyed. 

Mart 

28.  Magyarhermány. 

11.  NE."-  SW. 

Mart 

30.  Csonibord. 

ti 

28.  (Jsikrákos. 

Mart 

29.  Görgényüvegcsür. 

Apr. 

10.  Marosdécse. 

., 

26.  Csíkszereda. 

14.  E.  -  NW. 

Mart 

1.  Bethlenszent- 

T) 

20.  Málnás. 

V 

29.  Dosz. 

iiiiklós. 

Apr. 

14.  Málnás.  58  —  N. 

Apr. 

8.  Székerdó.  40  -  W 

Apr. 

3.  Kisselyk.  3  -  NW. 

Mart 

28.  Csomorta. 

^' 

6,  19.  Szováta. 

Mart 

20.  Alsóbajom. 

» 

29.  Csikszentmárton. 

„ 

12.  Szovátaviz.    32. 

20.  Dicsőszentinárton. 

28.  Ikafalva. 

SW.  -  NE. 

Apr. 

13.  Szászivíintalva.  83. 

Apr. 

7.  Futásfalva. 

Mart. 

26.  llyésmező. 

SE.  -*  N. 

Mart 

29.  Torja.  16  -  SE. 

„ 

28.  Gyergyóremete. 

„ 

7.  Medgyes.  40  ^  N. 

„ 

29.  Karatnavolál. 

Tömegesen.  — 

» 

10.  Mardos.   31. 

» 

30.  Katrosa. 

Massenhaft.  —  N. 

SE.  -  N. 

„ 

30.  Kézdiszárazpatak. 

» 

29.  Gyergyóalfalu. 

i[art. 

26.  Muzsiia.  Nagy 

., 

28.  Kézdiszentlélek. 

ÎJ 

29.  Gyergyóditró. 

csapat.  —  Grosser 

„ 

10.  Kézdiszentkereszt. 

Tömegesen.  — 

Flug.  -  N. 

,. 

12.  Bélafalva. 

Massenhaft. 

J) 

27.  Deésfalva. 

14.  Kurtapatak. 

S  -  W. 

» 

30.  Szászsáros. 

?j 

28.  Esztelnek. 

?í 

17.  Gyergyócsoma- 

» 

30.  Váldhid. 

r> 

26.  Lendiény. 

faìva.  37  -  NW. 

^ 

31.  Erzsébetváros. 

t) 

30.  Kézdimartonos. 

^ 

27.  Gyergyóujfalu. 

■n 

30.  Almakerék. 

Nagy  csapat    — 

Apr. 

15.  Gyergyóborszék. 

JÎ 

23,  M  Segesvár.  4-- W. 

Grosser  Flug.  ~*  N. 

20  -  N. 

Apr. 

29.  Hegen.  -  W. 

Apr. 

15.  Ojtoz.  Nagy  csapat. 

Mart 

29.  Kilyénfalva. 

„ 

5.  Ápold. 

—  Grosser  Flug.— N. 

» 

25.  Tekerőpatak. 

Mart. 

26.  Fehéregyháza. 

Mart. 

30,  Apr.  8.  Sósmezö. 

Apr. 

2.  Gyergyószent- 

„ 

19.  Báránykut.  ^  N. 

n 

24.  Gurarési. 

miklós.  24  -  NW. 

Apr. 

2.  Szászdálya. 

w 

27.  Kunk. 

Mart. 

19.  Hágótőalja. 

» 

9.  Szászkézd. 

Apr. 

8.  Bánífyhunyad. 

» 

17.  Gyergyótölgyes. 

7.  Szászkeresztűr. 

„ 

11.  Zutor. 

Apr. 

4.  Siter. 

Mart. 

16.  Székelykeresztiir. 

» 

13.  Riska. 

Mart. 

9.  Márkaszék. 

Apr. 

10.  Erked.' 

» 

8.  Magyargorbó. 

y> 

30.  Szilágycseh. 

„ 

11.  Korond. 

» 

1.  Gyalu. 

14  -  NE. 

Mart. 

27.  Kőhalom.  100  drb. 

V 

24.  Szászfenes. 

n 

26.  Zsibó.  17 -N. 

(St.) 

Î? 

1.  Kolozsvár.  40  -  N. 

7Ì 

26.  Apr.  1.  NagA- 

» 

28.  Kányád. 

Mart. 

24.  Torda. 

ilonda.  100  -  N. 

,. 

20.  Székely  udvarhely. 

„ 

26.  Kékes. 

» 

28.  Dés. 

Apr. 

2.  Darócz. 

Apr. 

10.  Nagyida. 

Apr. 

23.  Szeszárma. 

» 

3.  Gyepes. 

„ 

12.  Szászakna. 

» 

23.  Középfalva. 

» 

13.  Szentegyházasoláh- 

Mart. 

25.  Szászpéntek. 

„ 

23.  Kőfarka. 

falu.  -*  N. 

Apr. 

22.  Vajola. 

» 

26.  Zágra.  12  -  W. 

Mart. 

24,  27.  Vargyas.  3  csa- 

„ 

20.  üedrád. 

Mart 

26.  Vermes.  —  W. 

pat.   —    3    Flüge. 

.. 

9.  Bátos. 

Apr. 

14.  Szálva.  10  -  NW. 

-NE. 

Î5 

9.  Szászrégen. 

w 

10.  Naszód. 

A  vr. 

14.   Varnyas.   Több 

Mart. 

26.  Herbus. 

■*i 

26.  Hord().  6  -  NW. 

35 


Apr.     II'.  Hanna.  -"  W. 
Mart.  i^.  Szi'piiyir. 
Apr.      S.  Best'iiyő. 
Mart.  ŰH.  Nagydeiiieter. 

„     28.  Besztercze. 

„     2S.  Berlád.  ß  -*  N. 
Apr.    14.  Jaád. 

7.  Kisilva.  30  -^  E. 

„      15.  Oláhszeiitgyörgy. 
40  -  E. 


Apr.      8.  Borgúpruiul. 

14.  Májcr.  5    ►  E. 
Mari.  l'S.  Apr.  /Ò.   (jradiia. 

30  -  N. 
Apr.    23.  Kosna.   1 7  -►  NW. 
„     17.  (TuraliaJta.4-^SW 
Mart.     7.  Gyergycibrlbor. 

14.  Szatmárhegy. 
Apr.      2.  Fehérszék. 


Mart.  27.  KápolnokiiioiKistor. 
Mai       4.  Aknasugatag. 

100  -  S. 
Mart.     9.  Biidfalva.  ^  S\V. 

„     21,  25.  Nagybocskó. 
Apr.      8.  Róiiaszék.. 

„     11.  Rozália.  4^  W. 

„     20.  Alsóvissó. 
Mai       8.  Havasinező. 


V. 


Apr. 

25.  Isaszeg. 

csapatok.  —  Kleine 

Mart. 

27.  Garandiidvég. 

Febr 

26.  Babath.  2.  S  ^  W. 

Flüge.  S.  -*  W. 

Apr. 

1.  Garampéteri. 

Apr. 

4.  Megyerke. 

Apr. 

6,  8,  23.  Körösmező 

„ 

14,  16.  Alsószabadi. 

Mart. 

30.  Ecskeud. 

6^  NE. 

12  -  E. 

Apr. 

9.  Nagyvölgy. 

Jan. 

24  Mart.  29.  Tisza- 

Jj 

16.  Háronivízpázsit. 

» 

7.  Erdőkürt.  -^  N. 

bogdány. 

« 

22.  Cseipatak.  5  -^  NE 

« 

14.  Bodoiiy.  -^  E. 

Apr. 

3.  Búrszentgyörgy. 

„ 

16,  22.  Rezsőpart. 

Mart 

30.  Terpes. 

» 

2.  Gyertyánt'a. 

30  -  NE. 

Apr 

26.  Aranyosmaróth. 

„ 

17.  Revistyeváralja. 

,, 

4.  Breznóbánya. 

,^ 

8.  Barsberzencze. 

Mart. 

30.  Biikköskiit. 

100  -  E. 

Mart. 

28.  Bakabánya.  12-*N. 

Apr. 

16.  Alsózsadány. 

r 

12.  Benesháza. 

Apr. 

4.  Ipolyság. 

Mart. 

19,  28.  Apr.  11.  Gelet- 

„ 

12.  Gaspard. 

,, 

13.  Szurdok. 

nek.  30  -*  NE. 

r> 

17.  Havasalja.  3  -*  W. 

.. 

6.  Losoncz.  -"■  NW. 

Apr. 

8.  Turóczszklenó. 

9.  Mihálytelek. 

?5 

19.  Salgótarján. 

2.  Kisfalu 

ÎÎ 

13.  Vaczok. 

ÏÎ 

6.  Jánosi. 

« 

30  Felsőstubnya. 

» 

13.  Murányhosszurét. 

„ 

14.  Mocsolyás. 

tj 

20.  Mosócz. 

6-N. 

,, 

8.  Sajókaza. 

'î 

7.  Lenge. 

» 

22.  Óviz.  15  -  E. 

Mai 

6.  Ujliuta.  -►  N. 

Mai 

6.  Felsőtüti.  2  -  N. 

Mart. 

30,  Apr.  7,  22.  Felső- 

A])r. 

7.  Hatmeg. 

ï> 

6.  Körmöczbánya. 

meczenzéf. 

)) 

24.  llosva.  W.  -  S. 

2^N. 

,^ 

26.  Jászó. 

» 

7.  Kereczke. 

Apr. 

21.  Csremosnó. 

Apr. 

15.  Szepsi. 

n 

7.  Dolha. 

Mai 

3.  Mocsár. 

ÎÎ 

6.  Aranyidka. 

Mart. 

17.  Iza. 

Apr. 

27.  Neczpál. 

„ 

7.  Radacs.16.SE.-W 

Apr. 

15,  21.  Visk. 

'î 

13.  Dobó.  15  -  N. 

V 

17.  Sósgyülvész.  —  S. 

„ 

5.  Herincse. 

n 

1.  Dobróváralja. 

r> 

19.  Keczerlipócz. 

» 

28.  Bustyaháza. 

Mart. 

30.  Kovácsfalva. 

n 

9.  Rankfiired. 

Mart. 

28.  Ötvösfalva. 

w 

6.  Apr.  5,  6\  14.  Mai 

Mart. 

20.  Varannó. 

Apr. 

22.  Kricsfalva.  -*  SE. 

3.  Zólyom. 

A]jr. 

26.  Zemplénszinna. 

Mai 

2.  Alsószinevér.  20. 

» 

30.  Erdőbádony. 

Mart. 

20.  Hunkócz. 

E.  -  N. 

20  ^  SE. 

Apr. 

6.  Gerény. 

Apr. 

10.  Kerekhegy. 

Apr. 

24.  Felsőrevucza. 

Mart. 

21.  Felsűdonionya. 

„ 

22.  Kökényes.  ->  SE. 

27  -  NW. 

» 

28.  Nagyláz. 

Mart. 

26,  Apr.  10,  21.  Szent- 

Mart. 

25.  Szelese. 

Apr. 

21.  Kisberezna. 

niihálykörtvélyes. 

Apr. 

17.  Oszada.30^NW. 

» 

18.  Bercsényifalva. 

Apr. 

10.  Kaszóniezö. 

Mart. 

30.  Zólyondijicse. 

„ 

2.  Kispásztély. 

Mart. 

29.  Apr.  20.  Rahó. 

^ 

26.  Garamsgentandrás. 

Mart. 

20.  Köblér. 

20 -S. 

3 -NE. 

') 

23.  Ajjr.  5,  21.  Turja- 

Apr. 

8 — 17.  Apsinecz.    Kis 

n 

28.  Garamnémetfalva. 

remete. 

5* 


36 


Apr. 

L>9.  Sóhát. 

.Mai 

;').  Fenyőháza. 

Mai 

3.  \  ycliiidii.-i. 

„ 

9.  Fciiyvesvöljiy 

Apr. 

25.  Likavka.  50  ->  SE. 

.\pr. 

10.  Fclsölápos. 

2  -*'  SE. 

Mart 

22.  Nagyfalu. 

10  -  WX. 

„ 

IS.  Turjavagiis. 

Apr. 

24.  Revisnye. 

Mart 

31.  TátraloMinicz. 

20  ^  N. 

» 

9.  Lucski.  200-  NW. 

15  -  NE. 

•T 

11.  Uzsok 

,. 

20.     Lokfza. 

A,.r. 

10.  (»szturuya. 

„ 

13,  16.  Ökörmező. 

Mai 

10.  Nénietlipcse. 

10  -*  NW. 

Mart 

30.  Osztrika. 

Apr. 

y.  Podb.jel. 

)) 

13.  Felka. 

^ 

30.  Ozora. 

n 

12.  Zulirothova. 

» 

8.  Szepesófalu. 

Apr. 

21.  Iilava.8.SE.-NE. 

1» 

IG.  Krasznaliorka. 

7  -  NW. 

,, 

18.  Kassza. 

r) 

11.  Bobró. 

TÎ 

4,  10,  21,  25.  Szepes- 

ÎÎ 

11.  Nagybittse. 

» 

14.  Alsólipnicza. 

l)éla.  ~*  N. 

4  ->"SW. 

V 

8.  Felsöli])nicza. 

Mart. 

25,  'Jl.  Mu'i  14.  Lőcse 

Mart 

24.  Budatiii. 

Ti 

11.  Liptószentiván. 

Apr. 

4.  (Jlublü.  ti  -  NE. 

Apr. 

28.  Visnyó.  4  -  N. 

Sok.  —  Viele. 

V 

9.  Palocsa. 

Î? 

12.  Csacza. 

^  NW. 

Mart. 

22.  Szentmihály. 

n 

12.  Turóczszentniárton. 

» 

10.  Vitanova. 

» 

19.  Bártfa.  80  -  N. 

w 

9.  Túrán. 

Érkezés  a  fészekhez.  — 

Ankunft  an  das  Nest. 

TT 

Apr. 

2.  Pölöske. 

Mart. 

1. 

27.  Ráíóth 

Apr. 

8.  Bókod. 

Mart. 

15.  Kernend. 

» 

30.  Kádárta. 

„ 

8.  Tata. 

Apr. 

4.  Nénietujvár. 

.. 

30.  Liter. 

,. 

13.  Köruye. 

» 

5.  Körmend. 

Apr. 

17.  Várpalota. 

„ 

7.  Szomód. 

» 

11.  Locsmánd. 

» 

3.  Császár. 

•fl 

2.  Tarján. 

» 
» 

13.  Nyögér. 
2.  Káld. 

« 

6.  Szend. 

V 

11.  Héregh. 

II. 


Mart. 

29.  Ság. 

Apr. 

19.  Koniáromgúta. 

Apr. 

15.  Komócsa. 

Ajir. 

30.  Himód. 

M 

19.  Sziniö. 

„ 

16.  Komárom. 

n 

2.  Bogyoszló. 

III. 

Apr. 

ü.  Pancsova. 

Mart 

29.  Temesrékás. 

Mart. 

27.  Sári. 

» 

13.  Butykovácz. 

M 

28.  Kistopolovecz. 

n 

31.  Szerep. 

Mart. 

27.  Kamaristya. 

Apr. 

8.  Báliucz. 

Apr. 

6.  Peczeszentmárton 

» 

31.  Alsókabol. 

Mart. 

30.  Csurgó. 

Mart. 

29.  Tura. 

Apr. 

5.  Rudolfsgnád. 

Apr. 

8.  Somogyszobb. 

» 

29.  Poroszló. 

» 

16.  Nagybecskerek. 

fi 

17.  Háromfa. 

W 

19.  Újtelek. 

Mart. 

23.  Antalfalva. 

rf 

10.  Nagyatád. 

„ 

29.  Zsadány. 

„ 

27.  Tógyer. 

ìì 

1 2.  Rinyaszentkirály. 

Apr. 

11.  Kisvánla. 

» 

26.  Gombos. 

■n 

8.  Szigetvár. 

Mart. 

14.  Nagydobrony. 

Apr. 

9.  Gája. 

Mart. 

30.  Szekszárd. 

Apr. 

10.  Beregszász. 

Mart. 

14.  Bácsdoroszló. 

Apr. 

4.  Királyhaloni. 

?i 

10.  Nagyszőllős. 

„ 

26.  Bácsordas. 

» 

7.  Boro.sjenő. 

Mart. 

27.  Lazony. 

Apr. 

8.  Vadászerdő. 

» 

2.  Szőkedencs. 

Apr. 

7.  IJngdarócz. 

22.  Mdsnicza. 

» 

4.  Tenke. 

7Ï 

15.  Radváncz. 

Mart. 

26.  Bruckenau. 

Mart. 

30.  Osi. 

» 

7.  Unghosszumező. 

37 


Apr.      7.  Alkenyér. 

„       7.  tìtrezakerczisora. 

„     13.  Fclsöiirpás. 

,     23.  Alsóárpás. 

„     11.  Alsóvist. 
Mart.  29.  Lisza. 

„     29.  Kopacsel. 
25.  Apácza. 
Apr.    19.  Ilyefalva. 


IV. 

Apr.    24.  Sepsiszentgyörgy. 
Mart.  25.  Gidófalva. 
Apr.    18.  Sepsihodok. 

„     17.  Bikfalva. 
Mart.  23.  Nagybonisnyó. 

„     22.  Dalnok. 
A|)r.    2(S.  Bárkány. 
Mart.  30.  Csonibord. 
Apr.    10.  Marosdécse. 


Mart.  24.  Vargyas. 
Apr.    19.  Erdőfüle. 
Mart.  28.  Magyarhermány. 
Apr.      1.  Csomorta. 

„       1.  Kézdiszentlél(^k. 

„        2.  Kézdiszentkereszt. 

„       3.  Bélafalva. 

„       5.  Kurtapatak. 

„       1.  Esztelnek. 


Apr. 


2.  Fehérszék. 
4.  Ipolyság. 
13.  Szurdok. 
9.  Losoncz. 


Apr.    19.  Salgótarján. 
7.  Hatnu'g. 
10.  Búrszentgyörgy. 
„     20.  Szepsi. 


Mart.  24.  Varanuó. 

Apr.      9.  Hunkócz. 

„     15.  Köblér. 


Az  első  érkezés  területi  közepei  :  —  Regionenniittel  der  ersten  Ankunft  : 


I.  Apr. 


(68. 


IL     „        4.    (19.) 


III.  Mart.  31.  (112.) 

IV.  Apr.      1.  (284.) 


V.  Apr.      9.  (140.; 


A  megtelepülés  területi  köze))ei  :  —  Regionenniittel  der  Besiedelung  : 


I.  Apr.      Ő.  (19.) 
II.     „      11.  (6.) 


III.  Apr.      3.  (46.) 

IV.  „        G.  (27.) 


Î        V.  Apr.     9.  (11. 


Az  első  érkezés  országos  közepe  :  —  Landesinittel  der  ersten  Ankunft  : 

Apr.  3.  (623.) 


A  incgtelepülés  országos  közepe  : 


Landesniittel  der  Besiedelung 


Apr.  5.  (109.) 


A  területi  középszániok  tanúsága  szerint  az 
idei  fölvoaulás  némileg  eltér  a  rendes  typus- 
tól,  minthogy  II.  és  V.  túlságosan  megkéstek, 
I.  pedig  nagyon  is  korai  ezekhez  képest.  Ez 
az  eltérés  részben  onnan  magyarázható,  hogy 
az  idei  anyagban  számos  oly  vidék  is  van 
képviselve,  a  honnan  máskor  nem  kaptunk 
adatokat,  nevezetesen  képviselve  van  a  Dunán- 
túl déli,  szinte  sikjellegű  része  is,  a  mely  mint 
fészkelési  terület  nem  osztozik  a  nyugatibb  vidé- 
keknek átvonulási  jelenségek  előidézte  késésé- 
ben. Másrészt  természetesnek  kell  találnunk 
azt,  hogy  az  átvonulási  jelenségekkel  mindig 
nagyobbfokú  ingadozás  jár  együtt,  mint  a 
megtelepedéssel.   Az    eltérés    annál   jelenték- 


Laut  den  Regionenniitteln  gestaltete  sich  der 
heurige  Zugsverlauf  etwas  abweichend  vom 
normalen  Typus,  indem  sich  II.  und  V.  all- 
zusehr verspäteten,  während  I.  diesen  gegen- 
über zu  früh  ist.  Diese  Abweichung  kann 
teilweise  dadurch  erklärt  werden,  dass  im 
heurigen  Materiale  zahlreiche  solche  Gegenden 
vertreten  sind,  aus  welchen  wir  sonst  keine 
Daten  erliielten,  namentlich  auch  das  südliche 
Gebiet  des  Hügellandes  j.  d.  D.,  welches 
fast  Tiefebene-Charakter  besitzt  und  als  Brut- 
gebiet nicht  die  durch  Durchzugserscheinungen 
hervorgerufene  Verspätung  der  westlicheren 
Gebiete  teilt.  Anderseits  muss  es  als  natürlich 
betrachtet  werden,  dass  Durchzugserscheinun- 


m 


tclüiH-lil),  iiii\L'l  ;i  Cicoiiiaty[)iis  föjcllciiizi)  voná- 
sát, t.  i.  az  aránytalanul  korai  érkezést  az 
ország  keleti  vidékein  nem  érinti.  Ez  válto- 
zatlannl  niejinyilvánnl  altban,  liofíy  III.  és  W. 
középszániai  csak  ec:y  napi  eltérést  mutatnak 
föl.  holott  III.  és  i.  között  5  na])i  kiilönhsé«;- 
van.  De  nieynyilváiiul  fölei;  az  adatfik  i'losz- 
lásáiian.a  mely  változatlanul  megmaradt  olyan- 
nak, a  iiiinőnck  már  ismételten  és  részletesen 
vázoltam  a  korálilii  földolnozásokhan. 


A  mefítelepiilés  területi  közé])számai  ala])ján 
ef^yelöre  még  nem  bocsátkozhatunk  ennek  a 
folyamatnak  részletesebb  tárgyalásába.  Az  idén 
kaptunk  elsőizben  erre  vonatkozó  nagyobb 
anyagot  s  ezért  még  nem  tudhatjuk,  hogy 
mennyire  állandó  a  köztük  fönnálló  viszony. 
Ha  a  Ids  Alföldet  —  melynek  túlkésö  közép- 
száma nagyon  kevés  adatra  támaszkodik  — 
elliagyjuk,  akkor  a  megtelepedés  lefolyása 
igen  hasonlít  a  Hirundotypus-hoz,  vagyis  a 
letelepedő  gólyák  fölvonulása  normális  typust 
alkotna,  a  mint  azt  előre  vártuk  is.  A  beha- 
tóbb vizsgálat,  illetőleg  az  igazolás  természe- 
tesen csak  a  jövőben  várható. 


gen  gTösseren  Schwankungen  unterworfen 
sind  als  die  Besiedelung.  Diese  Abweichung 
ist  übrigens  von  umso  geringerer  Bedeutung, 
als  das  Hauptmerkmal  des  Ciconiafypns,  näm- 
lich die  unverháltnismiissig  frühe  .\nkunft  in 
den  östlichen  Gegenden  des  Landes  dadurch 
nicht  beeinträchtigt  wird.  Dasselbe  otfenbart 
sich  unverändert  darin,  dass  die  Mittel  von 
III.  und  l\ .  nur  einen  Tag  Unterschied  auf- 
weisen, während  zwischen  I.  und  111.  ein 
Unterschied  von  5  Tagen  besteht.  Hauptsäch- 
lich offenbart  sich  dasselbe  jedoch  in  der 
Verteilung  der  Daten,  welche  unverändert 
dieselbe  blieb,  als  w-elche  sie  in  den  früheren 
Barbeitungen  schon  wiederholt  und  ausführlich 
skizziert  wurde. 

Auf  (irund  der  Hegionenmittel  der  Besie- 
delung darf  vorläufig  noch  keine  eingehendere 
Behandlung  dieser  Erscheinung  versucht  wer- 
den. Heuer  erhielten  wir  zum  erstenmale  ein 
diesbezügliches  grösseres  Materiale,  weshalb 
man  noch  nicht  wissen  kann,  in  welchem  Grade 
das  gegenseitige  Verhältnis  desselben  konstaut 
ist.  Von  der  kleinen  Tiefebene  —  deren  all- 
zuspätes Mittel  sich  auf  zu  wenig  Daten 
stützt  -  abgesehen,  gleicht  der  Hesiedelungs- 
verlauf  dem  Hirundotypus,  d.  i.  der  Zug  der 
hier  brütenden  Störche  dürfte  einen  Xonnal- 
typus  ergeben,  wie  dies  auch  im  voraus  erwar- 
tet wird.  Die  eingehendere  Behandlung,  resp. 
der  Beweis  kann  natürlich  erst  in  der  Zukunft 
erwartet  w'erden. 


III.  Apr.    12.  Butykovácz. 
HI.  Mart.  29.  Bogyán. 
III.  Apr.    16.  Palona. 
III.  Mart.  12.  Dunagárdony. 


42. 


Ciconia  nigra,  (L.). 


III.  A])r.    12.  Kakova. 

m.      „        3.  Béllye. 

m.      „        3.  Makó.lO--N\V. 


IV.  Mai      6.  Ferenczfalva. 
V.      „        8.  Bulza. 
V.  Apr.    12.  Berkes. 


43.  -«-^  Circaetus  gallicu.s,  (Gm.). 
I.  Mart.  7.  Bicske. 


I.  Mart.  20.  Ihárosberény. 
I.      „        5.  Zalagógánfa, 


44.  *— >  Circus  aeruginosus,  (L.). 
III.  Mart.  24.  Óverbász. 


III.  Mart.  29.  Temesvár. 


89 


I.  Mart.     7.  Iliároslicróny. 
I.      „      19.  Kőszeg. 


45.  <-©>  Circus  cyaneus,  (L.). 

II.  Mart.  26.  Magyaróvár. 
III.  P\br.  10.  Óver])ász. 


III.  Mart.  ;J0.  Temesvár. 


46.  < — >■  Circus  inacrurus,  Gm. 
r.  Mart.     3.  Siiprdiiiiiiszta.        |      I\'.  Mart.  20.  Kolozsvár. 


47.  ■<— >■  Circus  pygargus,  (L. 
IV.  Mart.  25.  Tiirkös. 


I.  Apr.  22.  Molnaszecsod. 

I.      „  20.  Zalag(igáiifa. 

11.      „  14.  Keszegfalva. 

III.      „  14.  Temeskubin. 

III.      ..  18.  Overbász. 


48.  -< — >-  cunicola  riparia,  (L.). 


III. 

Mart. 

25.  Makó. 

V. 

Mai 

15.  Sajókaza 

m. 

Apr. 

13.  Budapest. 

V. 

Apr. 

12.  Búrszent- 

m. 

Mart. 

12.  Tura. 

györgy. 

m. 

Mai 

1 .  üu.n'vár. 

V. 

jj 

12.  Geletnek. 

IV. 

n 

7.  Lippaierdö. 

49.  ■^^>-  ('olunil»a  oeiias,  L 


,lan. 

24.  Ihárosberéuy. 

Febr 

27.  Kőszeg. 

Mart.     7.  Faész. 

Febr. 

15.  Jaád. 

» 

27.  Körmend. 

„     13.  Nagymarton. 

Mart. 

3.  Répáspuszta. 

Ajjr. 

9.  Micske. 

„      16.  Szarvkő. 

Febr. 

20.  Vasuádasd. 

Mai 

3.  Locsmánd. 

Apr.   20.  Sojironkertes. 

Mart. 

11.  Nova. 

Febr. 

11.  Molnaszecsod. 

Mart.    2.  Cziiifalva. 

» 

6.  Milej. 

Mart. 

9.  Csepreg. 

Febr.  26.  Sopronpuszta. 

Febr. 

5.  Kernend. 

Fei)r. 

22.  Nyögér. 

Mart.    9.  Szentmargitbánya. 

Mart. 

9.  Meneshely. 

,, 

17.  Kál(í. 

6.  Fertöfeliéregyháza 

» 

5.  Nagyvázsony. 

Mart. 

2.  Jánosháza. 

17.  Malomháza. 

Î) 

7.  Vöröstó 

n 

2.  Zalagógánfa. 

Apr.   12.  Nagyczenk. 

Î) 

8.  Magyarliarnag. 

n 

9.  Vámos. 

Febr.  25.  Feketeváros. 

n 

11.  Nénietbarnag. 

Febr. 

21.  Franczia vágás. 

„     26.  Ravazd. 

Febr. 

13.  Ganiás. 

Mart. 

12.  Városlőd. 

Mart.    4.  Császár. 

^ 

14.  Mernye. 

„ 

9.  Szentgál. 

Mart.  25.  Szend. 

V 

20.  Karád. 

Febr. 

26.  Gicz. 

Febr.  26.  Bókod. 

Mart. 

2.  Igal. 

Mart. 

9.  Tótvázsony. 

Mart.     1.  Tata. 

Febr. 

27.  Tab. 

„ 

11.  Márk... 

„     23.  Környc. 

Mart. 

3.  Tobaj. 

'J 

12.  Nagyhidegkút. 

Febr.  28.  Budakesz. 

„ 

3.  Nagymedvés. 

Mart.  20.  Gyori/i/armat. 
Febr.    9.  Eszterháza. 
Mart.    5  Vittnyéd. 
5.  Hövej. 
-       3.  Kisbodak. 


II. 

Febr.  10.  Komáromgúta. 

„     14.  Szimő. 

„     14.  Komócsa. 
18.  Kurtakeszi. 
Mart.  15.  Neszmély. 


Febr.  28.  Madár. 
„     14.  Kürth. 
Apr.     1.  Garamkövesd. 
Febr.  28.  Zseliz. 


40 


III. 

Mart.  11.  Pancsova. 

Febr.  22.  Lábod. 

Mart.    5.  Sárerdő. 

P^ebr.    4.  Tenieskubin. 

Mart.    2.  Királyhalom. 

Febr.  21.  Nag^'mot-sárerdö 

22.  Gombos. 

„       2.  Borosjcnő. 

Mart.  12.  Szinyórváralja. 

Apr.  10.  Gdja. 

Febr.  23.  Biittyiii. 

Febr.    9.  Sátoraljaújhely. 

Febr.  24.  Bácsdoroszló. 

„     25.  Balatoiiiijliik. 

Mart.    3.  Ka  rád. 

,,     20.  Bácsordiis. 

Mart.    6.  Izsák. 

8.  Leányvár. 

Mart. 22.  ßruckcnau. 

Febr.  24.  Görbed. 

,     13.  Mándok. 

„       2.  Kistopolovecz. 

Jan.    22.  Sári. 

Febr.  16.  Nagj-bereg. 

Febr.  21.  Bálincz. 

„     20.  Göd. 

Mart.    9.  Lazony. 

„     22.  Csurgó. 

Mart.  19.  Tura. 

„        1.  Mocsár. 

„     18.  Somogyszobb. 

A2)r.     8.  Újtelek. 

Febr.  16.  Ungvár. 

„     22.  Háromfa. 

Febr.  14.  Ófehértó. 

Mart.  16.  Ungdarácz. 

„     15.  Nagyatád. 

„     28.  Nagyerdő. 

„        1.  Hegvgonibás. 

„     20.  Riiiyaszentkii-ály. 

„       6.  Darvasmohaerdö. 

„       6.  Radváucz. 

„     15.  Görgeteg. 

„     23.  Nagjxsonkaerdő. 
IV. 

„     27.  Unghosszúmező. 

Mart.    6.  Eibenthal. 

Mart.  14.  Sebeshely. 

Mart.  ló.  Felsövist. 

„     12.  Plavisevicza. 

„     12.  Ósebeshely. 

Febr.  22.  Nagysink. 

„       2.  Dubova. 

Febr.  25.  Felsőpián. 

Mart.    1.  Kálbor. 

„       5.  Ogradina. 

„     19.  Kudzsir. 

Febr.  19.  Felmér. 

.       5.  Jeselnicza. 

Mart.  24.  Kererliavas. 

Mart.  24.  Sarkaicza. 

„       2.  Borlova. 

Febr.  28.  Szászsebes. 

„     30.  Páró. 

Febr.  25.  Kövesd. 

„     14.  Mártonhegy. 

„     30.  Persány. 

Mart.    5.  Hissziás. 

24.  Morgóiul  a. 

Febr.  28.  Alsókomána. 

Febr.  21.  Labasiiicz. 

Mart.     1.  Szerdahely. 

A2)r.     6.  Ujsinka. 

Jan.    19.  Tápia. 

„       4.  Szelisfye. 

Febr.  27.  Felsőkomána. 

Mart.    2.  Szelcsova. 

„     17.  Kereszlénysziget. 

„     28.  Ho]l)ák. 

Febr.  28.  Kisszurduk. 

„       1.  Eesinár. 

Mart.    2.  Tiirkös. 

16.  Bakamező. 

Febr.  24.  Nagydisznód. 

6.  Ilyefalva. 

„     27.  Osztrov. 

„     28.  Nagyszeben. 

Febr.  26.  Káinok. 

Mart.    4.  Hauzest. 

„     25.  Nagy  csűr. 

„     26.  Zalán. 

Febr.  26.  Németgladna. 

,,     28.  Szenterzsébet. 

„     28.  Gid.ifalva. 

„     22.  Draxiuest. 

„     20.  Vesztéiiy. 

Mart.    7.  Lippaierdő. 

Mart.  10.  Váleiiiáre. 

Mart.    8.  Boicza. 

4.  Sólymos. 

Febr.  27.  Gross. 

3.  Nagytalmács. 

Febr.  21.  Sistarovecz. 

Mart.  11.  Bulza. 

6.  Hermány. 

Mart.    4.  Mészdorgos. 

3.  Pozsoga. 

„     17.  Por  esesd. 

Febr.  27.  Petirs. 

Febr.  21.  Pojén. 

„     19.  Alsósebes. 

„     20.  Dorgos. 

Mart.    3.  Tjej. 

Febr.  28.  Hortobágyfalva. 

„     15.  Zabálcz. 

Febr.  28.  Nagyroskány. 

„     28.  Vurpód."^ 

,,     21.  Berzova. 

..     28.  Doi)ra. 

Mart.  14.  Felek. 

Mart.    8.  Borossebes. 

Mart.    3.  Marosillye. 

Febr.  28.  Szakadat. 

8.  T()tvárad. 

„     25.  Béa. 

„     22.  Holczmány. 

„       7.  Krokna. 

Apr       7.  NagyrápoÜ. 

„     24.  Ujegyház. 

5.  Zám 

Mart.  18.  Kosztesd. 

„     22.  Alczina. 

,,       7.  Fiizesbogara. 

„       1.  Bozes. 

Mert.    6.  Szeráta. 

„       4.  Körösbánya. 

„       8.  Alsóvárosviz. 

Febr.  24.  Kürpöd. 

Febr.  24.  Bulzesd. 

Febr.  28.  Szászváros. 

.,     27.  Alsóárpás. 

Mart.    4.  Brád. 

Mart.    1.  Gredistye. 

Mart. 27.  Alsórist. 

Apr.      3.  Lepus. 

41 


Mart- 

24.  Lemaszoja. 

Fehr.  11.  Báránykút. 

Mart.    7.  Keresztesbércz. 

Apr. 

7.  Csertés. 

Mart.    5.  Szászdálya. 

7.  Ilyésmező. 

ilart 

27.  Topánfalva. 

3.  Szászkézd. 

„        5.  Oroszhegy. 

„ 

25.  Altnidbáiiya. 

Febr.  28.  Szászkeresztúr. 

„       4.  Gyergyótölgyes. 

n 

13.  Kisalinás. 

Apr.     3.  Erked. 

„       2.  Magaslak. 

n 

29.  Bisztra. 

Mart.    5.  Korond. 

„       2.  Zilali. 

„ 

27.  Bisztraliavas. 

9.  Székelyudvarh(>ly. 

„     19.  Szildyycsfh 

Apr. 

lü.  Ruzivöliiy. 

Febr.  25.  Erdőfüle. 

Febr.  23.  Zsibó. 

Mart. 

22.  Vultiir.   ' 

Mart.  10.  Magyarhermány. 

Mart.    l.Dés. 

» 

3.  Zalatna. 

„       6.  Málnás. 

Febr.    2.  Felsőkörtvélyes. 

Tf 

19.  Dealu  mare. 

Febr.  22.  Intrecaj. 

„     28.  Naszód. 

!•» 

13.  Offenbánya. 

„     25.  Biílz. 

Mart.    7.  Besenyő. 

Apr. 

8.  Fenesá?za. 

Apr.      3.  Marszoja. 

Febr.  16.  Nagysajó. 

Febr 

27.  Magyarigen. 

„     23.  Alhák. 

Mart.  25.  Nagyilva. 

Mart. 

5.  Nagyenyed. 

Mart.  27.  Gurarési. 

,.     29.  Máramarossziget. 

ÏÎ 

6.  Mardos. 

„     26.  Rimk. 

Apr.     4.  Gyergyóbélbor. 

Fcbr 

27.  Váldhíd. 

„     24.  Mariséi. 

Mart.    2.  Szatmárhegy. 

Mart. 

9.  Almakerék. 

Febr.  25.  Magyargorbó. 

7.  Aknasugatag. 

-i 

23.  Pród. 

Apr.  11.  Gyalu. 

Febr.  28.  Farkasrév. 

„ 

10.  Szászszentlászló. 

„       9.  Dipse. 

Mart.    8.  Nagybocskó. 

Febr 

18.  Segesvár. 

„       G.  Fehéregyház. 

Apr.     3.  Rónnszék. 

n 

27.  Csöb. 

Febr.  20.  Mocsár. 

Mart.  23.  Terebesfejérpatak 

n 

24.  Ápold. 

Mart.    9.  Köszvényesremete. 

„     19.  Rozália. 

„ 

21.  Fehéregyháza. 

„     29.  Szovátavíz. 

Apr.  11.  Izaszacsal. 

Mart.    9.  Zebegény. 

Mart.    1.  Felsőhánior. 

A2)r. 

.9.  Felsőtóti. 

Febr.  20.  Szokolyahutta. 

Febr.  28.  Ujmassa. 

Mart 

25.  Körmöczbánya. 

„     23.  Babath. 

Mart.  11.  Sajókaza. 

M 

13.  Sekély. 

Apr.  12.  Ecskend. 

19.  Kereczke. 

« 

18.  Jálna. 

„     20.  Nayyvölgy. 

„      18.  Dolha. 

» 

28.  Határszél. 

„       1.  Erdőkürt. 

„     27.  Iza. 

n 

8.  Kecskés. 

Febr.  20.  Valkó. 

Apr.     3.  LijKsemező. 

n 

7.  Dobó. 

.,      19.  Bodony. 

Mart.    5.  Visk. 

„ 

8.  Kovácsfalva. 

„     18.  Ghymes. 

,,     25.  Berezna. 

ÎÏ 

3.  Zólyom. 

Mart. 20.  Újbánya. 

9.  Ötvösfalva. 

n 

8.  Szelese. 

3.  Barsrudas. 

,,     28.  Alsóhisztra. 

, 

5.  Garamsálfalva. 

„       2.  Garamrév. 

Apr.     4.  Kricsfalva. 

M 

16.  Kallós. 

„     12.  Bakabánya. 

12.  Kökényes. 

,j 

8.  Borosznó. 

7.  Zsarnócza. 

Mart.  10.  Széleslonka. 

» 

15.  Bikkalvölgy. 

„     10.  Uhliszkó. 

„       7.  Szentmihálykört- 

n 

14.  Garanipéteri. 

„     12.  Gyekés. 

vélyes. 

Apr. 

4.  Háromvizpázsit 

„       8.  Bacsófalva. 

Apr.     4.  Rahó. 

Mart. 

23.  Cserpatak. 

22.  Ipolyaág. 

7.  Kőrösmező. 

» 

7.  Szikla. 

,       1.  Szurdok. 

„       2.  Búrszentyyörgy. 

n 

14.  Breznóbánya. 

Febr.  17.  Losoncz. 

Mart.25.  Nádas. 

V 

17.  Vaczok. 

Mart.  10.  Salgótarján. 

„     15.  Bród. 

Febr, 

17.  Ratkólehota. 

„       2.  Gömörráhó. 

,     19.  Madarasalja. 

Mart.  24,  Szomolnok. 

„     15.  Kékkő. 

„     20.  Alsózsadány. 

» 

14.  Stoósz. 

Febr.  25.  liinias/diiibat. 

Apr.      1.  Ókörmöczke. 

» 

5.  Szomolnokhuta. 

27.  Mocsdlyás. 

^íart.  21.  Lenge. 

)j 

3.  Sacza. 

.Viiuila  XIV. 

6 

4J 


Mart.    6.  Czeméte. 
„       3.  Kassa. 
„       2.  Leines. 
„     16.  Sósgjülvész. 
„     30.  Szigord. 

18.  Koczerpeklén. 
„     20.  Keczerlipócz. 
^     13.  Vörösvágás. 
„     19.  Kaiikfüred. 

2.  Tavania. 
„  4.  Hunkócz. 
„       3.  Gerény. 

10.  Felsödomonya. 
tí.  Nasvláz. 


Mart.    1).  Kisberezna. 

Mart. 

ő.  i'iicln). 

Febr.  27.  Nagyberezna. 

n 

12.  Nagybittse. 

Mart. 20.  Béresén  íjif alva. 

» 

11.  Csacza. 

„       5.  Kispásztély. 

w 

17.  Nagyfalu. 

Febr.  26.  Köblér. 

Apr. 

5.  Revisnye. 

„     19.  Turjaremete. 

» 

9.  Lokcza. 

„     16.  Sóhát. 

Mart. 

26.  Nénietlipcse. 

7.  Poroskö. 

Ajir. 

18.  l'odhjd 

Mai      l.  Turjamezö. 

n 

8.  Liptóiíjvár. 

Mart.    6.  Tiir  ja  vágás. 

») 

6.  Hatizfalva. 

„     20.  Ökörmező. 

^ 

10.  ISzepesdarócz 

„       2.  Illava. 

» 

15.  Bajorvágás. 

„     2S.  Kassza. 

Mart. 

13.  Bártfa. 

Területi  közepek:  - 

—  Regionenmittel: 

I.  Mart.     1.  (49.) 

III.  Febr.  25.  (39.) 

J.  Febr.  21.  (11.) 

IV.  Mart.    4.  (146.) 

V.  Mart.  11.  (91.) 


A  kék  galamb  tavaszi  fölvonulását  az  idei 
tetemesebb  anyag  alapján  se  tudjuk  a  már 
ismert  typnsok  valamelyikéi-e  visszavezetni.  A 
területi  közepeknek  egymáshoz  való  viszonya 
évről-évre  oly  nagyfokú  változásoknak  van  alá- 
vetve, hog}-  ezen  az  alajion  következtetésekbe 
bocsátkozni  nem  lehet  és  nem  is  szabad. 

A  nagyobb  területek  összefoglaló  jellem- 
zésének a  módszere  ennél  a  fajnál  nem  válik 
be.  Ezt  egyrészt  arval  lehetne  megokolni, 
hogy  ennél  a  fölvonulásnál  igen  nag}'  szere- 
pet nhetnek  a  lokális  hatások,  másrészt  pedig 
a\Tral,  hog}'  a  kék  galamb  specziális  élet- 
módja, nevezetesen  kóborlásokra  való  nagy 
hajlandósága  következtében  az  első  érkezési 
adatok  sok  esetben  tulajdonképpen  csak  kóbor- 
lási  adatok.  Minthogy  pedig  ezekben  a  kóbor- 
lásokban töl)bnyire  se  rendszer,  se  törvény- 
szerűség nincsen,  ezért  csak  természetes,  hogy 
abban  a  fölvonulási  képl)en,  a  mely  sok 
ilynemű  adatból  előáll,  szintén  nem  nyilvánul- 
hat valamelyes  törvényszerűség.  Itt  pontról- 
pontra kell  előreheladui  hosszabb  sorozatok 
alapján  s  akkor  valószínűleg  igazolást  nyer 
az  a  személyes  meggj-őzödésem,  hog}-  a  kék 
galamb  tavaszi  fölvonulása  a  Motacillatqius, 
vagyis  a  korán  érkező  fajok  normális  typusa 
szerint  folvik  le. 


Der  Frühjalirszug  diT  lloliltaubc  kann  auch 
heuer,  auf  Grund  eines  grösseren  Materia- 
les  nicht  auf  einen  schon  bekannten  Typus 
zurückgefülirt  werden.  Das  gegenseitige  Ver- 
hältnis der  Regionenmittel  ist  von  .lalir  zu 
Jalir  solch  grossen  Veränderungen  unterworfen, 
dass  man  sich  auf  Grund  dieser  in  Sciiluss- 
folgerungen  einlassen  weder  kann,  nocii  daif. 

Das  zusammenfassende  Ciiarakterisieren 
grösserer  Gebiete  bewährt  sich  daher  bei 
dieser  Art  niciit.  Es  könnte  dies  einerseits 
dadurch  erklärt  werden,  dass  diese  Zugsweise 
von  den  lokalen  Verliältnissen  stark  beeinflusst 
wird,  anderseits  al)er  dadurch,  dass  infolge 
der  speziellen  Lebensweise  der  Hohltaube, 
namentlich  infolge  des  grossen  Hanges  der- 
sell)en  zum  Streichen,  die  ersten  Ankunftsdaten 
in  vielen  Fällen  eigentlich  nur  Strichdaten  sind. 
Indem  nun  in  diesem  Striche  meistens  weder 
System  noch  Gesetzmässigkeit  zu  finden  ist, 
so  ist  es  ja  nur  natürlicli,  dass  sich  in  dem 
Zugsbilde,  welches  sicli  aus  vielen  derartigen 
Daten  ergibt,  ebenfalls  keine  Gesetzmässig 
keit  nacliweisen  lässt.  Hier  muss  auf  Grund 
längerer  Beobachtungsserien  von  Punkt  zu 
Punkt  fortgeschritten  werden,  und  wird  sich 
dann  wahrscheinlich  meine  persönliche  Über- 
zeugung liewahriieiten.  dass  nändich  fier  Friiii- 
jahrszug  der  Hohltaube  dem  MotaciUatypus, 
das  ist  dem  Xornia]ty|)us  der  frü]ianki>iunien- 
den  Arten  folgt. 


■ili 


50. 


Colmnba  palumbus,  L. 


I. 


Mart.  lu.  KisliiTcìul. 

Mart.  VÒ.  Tab. 

Mart.  27.  Szentgál. 

Febr.  22.  Iliárosberéiiy. 

„       4.  Felsőeőr. 

„     24.  Tőtvázsony. 

^[art.  10.  .)aá(l. 

Febr.  28.  Felsőlövő. 

„     24.  Márlcó. 

,       5.  l\ékás|)iiszta. 

Mart.    8.  Nasyiiiedvés. 

„     22.  Nagyhidegküt. 

„     10.  Pécs. 

,,     17.  Bohoncz. 

„     25.  Faész. 

„     83.  Szászvár. 

„       1.  Pornó. 

Febr.  26.  Budaörs. 

„       3.  Gyaiiafalva. 

Febr.  26.  Alsólászió. 

Mart.  16.  Kisiíjfalii. 

„       4.  Hrasicz. 

„     25.  Vasdoroszió. 

Apr.     2.  Nagymarton. 

Febr.  28.  Vasnádasd. 

Mart.    6.  Kőszeg. 

Mart.  15.  Szarvkő. 

Mart. 20.  Milej. 

Febr.  26.  Körmend. 

„     12.  Sopronkertes. 

9.  Boldogasszony. 

18.  Szombathely. 

1.  Ágfalva. 

5.  Pölöske. 

Mart.  10.  Locsmánd. 

Mai      2.  Czinfalva. 

Fel)r.  10.  Kernend. 

Fel)r.    4.  Molnaszecsőd. 

Mart.    6.  Szentmargitbánya 

Mart. 26.  Mencsltehj. 

Mart.  17.  Csepreg. 

Febr.  28.  Malomháza. 

„     24.  Xagymzsoiiy. 

„       1.  üjkór.' 

Mart.    6.  Nagyczenk. 

„     20.  Vöröslő. 

Febr.  17.  Nyögér. 

Febr.  28.  Ravazd. 

„     26.  Magyarharnag 

„     24.  Káld. 

Mart.    1.  Tata. 

„     24.  Németbarnag. 

20.  Jánosháza. 

„       8.  Komáromtarján. 

„     12.  Gamás. 

A2)r.     9.  Zalagógánfa. 

Febr.  2Ü.  Perbál. 

„     15.  Mernye. 

Mart. 27.  Vámos. 

„     28.  Jenő. 

„     14.  Karád. 

„     5.5.  Városlöd. 

Mart.  19.  Budakesz. 

,       9.  Igal. 

II. 


Mart.  10.  Kemenesszentpéter 

Mart.  19.  Bezenye. 

Mart 

3.  Keszegfalu. 

27.  Györgyarmat. 

4.  Csorna. 

Febr 

17.  Kurtakeszi. 

Febr.  13.  Eszterháza. 

„     12.  Nagj'megA'er. , 

»5 

19.  Madár. 

,Mart.    2.  Vittnyéd. 

Jan.    28.  Komáromgiita. 

ÍJ 

7.  Kürth. 

,       6.  Hövej. 

Febr.  10.  Szimő. 

Apr. 

3.  Garamkövesd. 

Febr.  24.  Bogyoszló. 

„     10.  Komócsa. 
III. 

» 

18.  Csallóközsomorja 

Mart.    8.  Butykovácz. 

Febr.  22.  Bácsordas. 

Mart. 

12.  Szigetcsép. 

Febr.  20.  Kamaristya. 

Mart.  14.  Temesrékás. 

íí 

25.  Szigetcsép.  20^-^ 

Mart.  30.  Palona. 

„     28.  Bálincz. 

» 

8.  Hárossziget. 

„     22.  Dunahökény. 

Febr.  26.  Csurgó. 

Î7 

24.  Sári. 

„     20.  Felsökabol. 

Apr.  24.  Somogyszobb. 

r> 

25.  Budapest. 

12.  Hegyszentmárton. 

Mart.    5.  Háromfa. 

» 

15.  Göd. 

Febr.  26.  Villány. 

„     11.  Nagyatád. 

„ 

6.  Tura. 

,     27.  Béllye. 

„     14.  Rinyaszentkirály. 

13.  Ófehértó. 

Mart.    9.  Drávatorok. 

„     12.  Görgeteg. 

., 

5.  Karád. 

Febr.  18.  Küllőd. 

,     13.  Lábod. 

.j 

20.  Leányvár. 

Mart.  10.  Méhespetres. 

Febr.  25.  Királyhalom. 

^ 

9.  Mándok. 

Febr.  2U.  Kozora. 

Mart.20.  Buttgin. 

„ 

9.  Lazony. 

,     22.  Gombos. 

Febr.  26.  Balaton u.j lak. 

» 

11.  Mocsár. 

Mart.  12.  Gája. 

Mart.  18.  Kisharta. 

Aj)r. 

4.  Ungvár. 

Felír.  24.  Bácsdoroszló. 

Febr.  18.  Tenkc. 

•s. 


44 


IV. 


Mart.    8.  Eibenthal. 

Mart. 

14.  Drájcus. 

Mart.  10.  Karatiiavolál. 

Apr.  W.  Fényes. 

Apr. 

i^.  Sarkaicza. 

Ajjr.     4.  Ojtoz. 

Mart.  24.  Borlova. 

Febr. 

26.  Alsóvenicze. 

Mart.  22.  Sósmezö. 

7.  Hissziás. 

Apr. 

4.  Középajta. 

Apr.     9.  Dobrus. 

Febr.  21.Tá})ia. 

Mart. 

1.  Türkös. 

Febr.  28.  Kolozsvár. 

Mart.    6.  Szelcsova. 

^ 

28.  Osáiicziszoros. 

Apr.  28.  Fehére.f/!/h(iz. 

„     16.  Hauzest. 

,j 

10.  Ilyetalva. 

„       7.  Iszticwó. 

„     16.  Németgladua. 

» 

8.  Káinok. 

„       5.  Laposnya. 

1.  Gross. 

« 

10.  Zalán. 

Febr.  18.  Sitér. 

„     18.  Bulza. 

.'5 

16.  Gidófalva. 

„     26.  Élesd. 

7.  Pozso,iïa. 

Apr. 

8.  Solyinos. 

.,     27.  Ossi. 

„     14.  Tjej. 

Mart. 

5.  Petirs. 

Apr.  25.  Zágra. 

Apr.   IS.  Mihdlesd. 

15 

8.  Dorgos. 

Febr.  2P).  Mak6d. 

.,     10.  Nagyrájjolt. 

» 

10.  Berzova. 

Mart.  11.  Besenyő. 

„     11.  GUcsás. 

ÏJ 

4.  Lalasincz. 

Febr.  26.  Nagydemeter. 

„     28.  Prigona. 

Apr. 

22.  Zám. 

Mart.    6.  Besztercze. 

„     18.  Bisztraerdőház. 

)j 

2.  Acsiiva. 

7.  Jaád. 

„     10.  Bisztratelep. 

» 

2.  Nagyalniás. 

„     22.  Les. 

Febr.  28.  Szelistye. 

Mart. 

21.  Zalatna. 

,     18.  Tesna. 

Apr.  28.  Szeráta. 

Apr. 

19.  Deahimare. 

7.  Ferenezvölgy. 

„     13.  Alsóárpás. 

» 

7.  Almakerék. 

Aj)r.     o.  Rónuszék. 

Mart.  20.  Felsővist. 

Mart 

.28.  Szárazajta. 

„       9.  Terebes fejérpatak 

Mart. 

9.  Zebegény. 

Apr. 

2.  Vajiiág. 

Mart. 

29.  Közé})reviirza. 

A2)r. 

.-3.  Kósjiallag. 

Mart. 

5.  Técsö. 

Apr. 

5.  Tepló. 

Febr 

28.  Szokolyahutta. 

Apr. 

ÍO.  Kricsfalva. 

Mart. 

20.  Osszada. 

Apr. 

•5.  Nagymaros. 

Mai 

2.  Alsószineivr. 

A])r. 

3.  Koritnicza. 

Mart. 

3.  Nógrádkövesd. 

A^ir. 

12.  Eahó. 

4.  Luzsna. 

Febr 

23.  Babath. 

Febr 

26.  Búrszentgyörgy. 

Mart. 

10.  Libetbánya. 

Î) 

,27.  Megyerke. 

Mart. 

20.  Nádas. 

.., 

20.  Kiszla. 

V 

12.  Ecskend. 

,j 

29.  Madarasttlja. 

!Í 

19.  Bikkalvölgy. 

n 

22.  Nagyvölgy. 

19.  Felsőliánior. 

» 

17.  Garanipéteri. 

» 

20.  Erdőkiirt.' 

w 

12.  Gyertyánfa. 

» 

19.  Alsószabadi. 

Mart. 

2.  Valkó. 

» 

20.  Kelő. 

„ 

15.  Rezsőpart. 

Ï» 

7.  Ghynies. 

íí 

29.  Felsözsadány. 

., 

14.  Karám. 

» 

13.  Bakabánya. 

j> 

6.  Biikköskút. 

Apr. 

12.  Szikla. 

w 

9.  Irtványos. 

» 

8.  Geletnek. 

Ï) 

27.  Dobrocs. 

« 

5.  Ipolyság. 

55 

23.  Turóczszklenó. 

Mart. 

15.  Benesháza. 

» 

3.  Szurdok. 

Î) 

25.  Repistye. 

1 1.  Gaspard. 

■•) 

2S.  Tdpatak. 

» 

10.  Barsszklenó. 

A])r. 

10.  Li])t(>nialiizsina 

;i 

8.  Tesmagolvár. 

Apr. 

3.  K) mos  vágása. 

Mart 

7.  :\lihálytelek. 

,, 

22.  (Mes. 

Mart. 

24.  Lenge. 

Mai 

7.1  Rdsstoki. 

n 

15.  Losoncz. 

20.  Felsőtóti. 

., 

20.  Dikula. 

V 

15.  Kékkő. 

w 

28.  Körinöezbánya. 

Mart. 

29.  Róna. 

ÍJ 

22.  Mocsolyüs. 

„ 

19.  Alsóturcsek. 

» 

16.  Rédova. 

„ 

10.  Ujniassa. 

Apr. 

ö.  Mocsár. 

,, 

3.  Pelsöcz. 

Febr 

28.  Dií'isgyőr. 

Mart 

9.  Dobó. 

., 

5.  Rozsnyó. 

Mart 

5.  Visk.  ' 

»1 

8.  Kovácsfalva. 

)» 

20.  Óviz. 

Aj)r. 

15.  Bustgaháza. 

» 

14.  Erdöbádony. 

'1 

29.  Svedlér. 

45 


Mart 


Ajir. 
Mart. 


Apr. 
Mart. 
Febr 
Mart. 


S.  Gerébfűrész. 
\2.  SzonioliKik. 

8.  8toós/,. 

I'J.  Szonuilnolcliiita. 

9.  FolsüiiK'czeiizéf. 
10.  Jász('). 

5.  Leines. 

2.  Keczerpekléii. 
28.  Keczerlipócz. 
IG.  Vörösráfiás. 

5.  Raiikt'üred. 

7.  Himkócz. 
10.  Uiigpéteri. 
14.  Oerény. 

8.  Felsőddiiionya. 
23.  Nagyberezna. 
19.  Bercsénvifalva. 


Területi  közepek  : 


T.  Mart.    2.  (44). 
II.  Febr.  31.  (14). 


Mart 

12. 

Kispásztély. 

Apr. 

4. 

Köblér. 

Mart 

19. 

'riirjareniete. 

„ 

12. 

Feii\  vesvölgy. 

n 

7. 

Poroskő. 

Mai 

.'>. 

Turjamccö. 

Mart 

6. 

Turjavágás. 

,, 

24. 

Ticha. 

Apr. 

1. 

Uzsok. 

2fí. 

Ma j  clànica. 

Mart 

10. 

Illa  va. 

» 

27. 

Kassza. 

'T 

12. 

Puchó. 

., 

7. 

Nagybittse. 

Fehr 

10. 

Trsztenafrivald 

V 

12. 

Suja. 

" 

28. 

Raj  e  ez. 

ígionenniittel  : 

III. 

Mart.    5.(33). 

IV. 

„ 

U.  (48). 

Apr. 

29.  Fonyöhúza. 

Mart 

30.  Likavka. 

A)ir. 

17.  Hrhnlló. 

„ 

7.  Vlkdliiu-z. 

V 

18.  Lucshi. 

Mart. 

20.  Zuberecz. 

w 

26.  Liptóújvár. 

Apr. 

4.  Szvariii. 

Mart. 

29.  Vychodna. 

„ 

19.  Podbaiisko. 

Apr. 

10.  Feketeviig. 

» 

8.  Csorbató. 

„ 

4.  Koleszárki. 

Mart. 

17.  Tátralomnicz 

,, 

10.  Szepesüfalu. 

Apr. 

8.  Szepesbéla. 

Mart. 

20.  Szeiitniihálv. 

V.  Mart.  U.  (102). 


Habár  az  örvös  galamb  tavaszi  fölvouulása 
meglehetősen  hasonlít  a  kék  galambéhoz,  külö- 
nösen az  adatok  eloszlásá))aii,  a  területi  köze- 
pek egészen  más  eredményt  adnak.  Tisztára 
kifejeződik  az,  a  mit  a  kék  galamb  tolvonu- 
lásáuál  csak  sejteni  lehetett,  hogy  t.  i.  az 
örvös  galamb  tavaszi  fölvonulása  a  Motacilla- 
typHst  követi.  A  területi  középszámoknak  egy- 
máshoz való  viszonya  kétségtelenül  ezt  a 
typiist  jelöli  meg.  Egyelőre  csak  regisztráljuk 
ezt  az  eredményt  minden  kommentár  nélkül, 
mert  még  nem  tudhatjuk,  hogy  álland('i-e  ez 
a  viszony  vagy  nem.  Az  idén  kaptunk  erről 
a  fajról  elsőízben  nagyobb  anyagot  s  ezért 
nincs  elegendő  alapunk  az  összehasonlításra. 


Obzwar  der  Frühjahrszug  der  Ringeltaube 
dem  der  Hohltaube  ziemlich  ähnlich  ist,  beson- 
ders in  der  Verteilung  der  Daten,  ergeben  die 
Eegionenmittel  ein  ganz  verschiedenes  Resultat. 
Was  man  beider  Hohltaube  nur  ahiu'u  konnte, 
kommt  hier  ganz  klar  zum  Ausdruck,  dass 
nändich  der  Frühjahrszug  der  Ringeltaube  dem 
Motacillatyjius  folgt.  Das  gegenseitige  Verhält- 
nis der  Regionenmittel  bezeichnet  unzweifelhaft 
diesen  Typus.  Vorläufig  i-egistrieren  wir  dieses 
Resultat  ohne  jedini  Kommentar,  indem  wir 
noch  nicht  wissen  können,  ob  dieses  Verhält- 
nis ständig  ist  oder  nicht.  Heuer  erhielten  wk 
üljer  diese  Art  zum  erstenmale  ein  grösseres 
Materiale,  und  haben  wh-  deshalb  keine  genü- 
gende Basis  zur  Vergleichung. 


I.  Mart.  14.  Tata. 
IH.      „      19.  Temeskubin. 
IH.      „      11.  Butykovácz. 


51.  -«-^  Colymbus  eristatus,  L. 

111.  Mart.  20.  Alsókabol. 
III.  Apr.      2.  Béllye. 
IH.  Mart.    9.  Óverbász. 


IH.  Apr.    10.  Temesvár. 
HI.  Mart.  25.  Hárossziget. 
HI.  Apr.    18.  Tura. 


I.  Apr.    22.  Ihárosberény. 
m.  Mart.  26.  Temeskubin. 
Hí.      „      21.  But\'küvácz. 


52.  -«-^  Colymbus  fluviatilis,  Tunst. 


III.  Apr.      3.  Alsókabol. 
HI.      „      10.  (Jverbász. 


III.  Apr.    10.  Temesvár. 
HI.  Mart.  16.  Tura. 


46 


m.  Apr.       (.  Uverbász. 


53.  •<— >■  Colymbus  gri^seig^'ni^,  Hodd. 
I     III.  Apr.   22.  Kisbecskerek.  Ill  Mart.    0.  'lUra. 


54.  <—>  Colyiiibus  nisricoiiis,  (Brkhm.). 
III.  Apr.    10.  Temesvár.  1     111.  Apr.     IS.  Tura. 


55. 


f'oracias  8:arriila,  L 


I. 

Apr. 

21.  Kisliereiul. 

ITI.  Mai 

2.  Hegyszeiit- 

III. 

.\pr. 

14.  (»fehértó. 

I. 

15.  Ihárosberéiiy. 

mártoii. 

m. 

» 

20.  Karád. 

I. 

_ 

18.  Kőszeg. 

III.  Apr. 

28.  Óverbász. 

HL 

„ 

18.  Leányvár. 

I. 

26.  Molnaszecsőd. 

III.  Mai 

5.  Ujpécs. 

III. 

„ 

27.  Mocsár. 

I. 

25.  Zalagngánfa. 

III.  Apr. 

22.  Királyhaloiii. 

IV. 

Mai 

14.  Szászsebes 

IL 

Mai 

1.  Magyaróvár. 

IIL      „ 

26.  Kisharta. 

V. 

Apr. 

23.  Isaszeg. 

IL 

Mart.  25.  Keszegfalu. 

III.      „ 

30.  Ráczkeve. 

V. 

^ 

26.  Nag\Tülgy. 

IL 

Mai 

1.  Kiirtli. 

III.  Mai 

1 .  Tura. 

V. 

Mai 

5.  Búrszent- 

HI. 

ÍÍ 

1.  Tenieskubin. 

IIL      . 

1.  Debreczeii. 

györgy. 

L  Mart.  26.  Ihárosberény. 
Utolsók.  — 
Die  letzten. 


56.  OD  CorTus  frugilegiis,  L. 

I.  Apr.  11.  Zalagógánfa. 
Utolsók.  — 
Die  letzten. 


V.  Mart.  21.  Geletnek.  Nagy 
csapatok,  Grosse 
Flüge.  --  N. 


Apr. 


Mai 

Apr. 

Mai 
Apr. 


18.  Kislierend. 
23.  Ihárosberény. 

20.  Jaád. 

28.  Eépáspuszta 

8.  Szászvár. 

5.  Eábaszentniihály. 
23.  Milej. 

28.  Boldogasszoiiyfa. 
2.  Pölöske. 

13.  Kernend. 
25.  Gamás. 

29.  Mernye. 

21.  Karád. 
15.  Igal. 
23.  Tab. 

28.  Kiskörtvélves. 


57.  ■^—>-  Coturnix  coturnix,  (L.). 

T. 

Mai       5.  Nénietujvár. 
6.  Csém. 

4.  Vasdoroszló. 

5.  Kőszeg. 
Apr.    30.  Borsmonostor. 

19.  Körmend. 
Mai       7.  Szombathely. 
Apr.    20.  Molnaszecsőd. 
Mai       4.  Csepreg. 
Apr.    29.  Ujkér. 

.,     27.  Nyögér. 

20.  Jáuosháza. 
„     23.  Zalagógánfa. 
..     22.  Budaörs. 
„     20.  Savanyúkút 
„     24.  Nagvmarton. 


Mai 

16.  Szarv  kő. 

„ 

10.  Sopronujiak. 

Apr. 

24.  Sopronkertes. 

., 

22.  Ágfalva. 

Mai 

3.  Czinfalva. 

.. 

3.  Sopronpuszta. 

Apr. 

18.  Szentmargitl)áiiya 

Mai 

8.  Malomháza. 

„ 

2.  Nagyczenk. 

Apr. 

28.  Feketeváros. 

.. 

26.  Ravazd. 

„ 

24.  Tata. 

^ 

19.  Környe. 

» 

20.  Szomód. 

7} 

24.  Perbál. 

V 

29.  Pomáz. 

II. 


47 


Apr. 

26.  Kemenesszent 

Apr 

20.  Bogyoszló. 

Apr. 

18.  Komócsa. 

péter. 

Mai 

3.  Mosou. 

Mai 

3.  Keszegfalii. 

» 

26.  Györ.iiTariiiat. 

1.  Xagyinegyer. 

Apr. 

18.  Kurtakeszi. 

■» 

26.  Himòd. 

.Apr. 

18.  Koniáronigúta. 

.. 

14.  Madár. 

» 

26.  Tótkeresztúr. 

" 

18.  Szimö. 
III. 

" 

10.  Kiirth. 

Apr. 

i'T.  Pancsova. 

Mai 

2.  Teniesrékás. 

Apr. 

14.  Görbed. 

„ 

19.  Temeskubiii. 

Apr. 

28.  Kistopolovecz. 

jy 

30.  Tenke. 

^ 

13.  RiKlolfsgiiad. 

,, 

29.  BáUncz. 

V 

26.  Ráczkeve. 

_ 

2Ò.  Antaltalva. 

^ 

18.  Csurgó. 

V 

23.  Sári. 

Mni 

2.  Tógyer. 

Mai 

7.  Somogy szohh. 

n 

10.  Szerep. 

Apr. 

12.  Vqjtek. 

„ 

8.  Hnromfa. 

V 

20.  Nagyvárad. 

^ 

2.  Heiryszentinártoii. 

Apr. 

25.  Nagyatád. 

» 

22.  Tura. 

» 

20.  Béllye. 

.. 

16.  RinyaszentkLrály. 

?? 

18.  Újtelek. 

„ 

25.  Drávatorok. 

„ 

24.  Görgeteg. 

» 

29.  Ófehértó. 

^ 

15.  Küllőd. 

_ 

7.  Lábod. 

» 

20.  Darvasmohaerdő. 

« 

24.  Méliespetres. 

21.  Királyhaloni. 

» 

21 .  Nagy  mocsárerdő. 

« 

20.  Apatin. 

2.  Makó. 

Mai 

10.  Szinyérváralja. 

„ 

15.  Kozora. 

7.  Aj)átfalva. 

Apr. 

20.  Karád. 

^ 

10.  Gombos. 

„ 

7.  Nagylak. 

„ 

26.  Leányvár. 

„ 

21.  Gája. 

« 

20.  Bnttyin. 

n 

16.  Máudok. 

„ 

9.  Bácsdoroszló. 

22.  Balatonujlak. 

» 

16.  Lazony. 

« 

9.  Bácsordas. 

n 

24.  Kisharta. 

» 

22.  Mocsár. 

!ï 

15.  Óverbász. 

V 

21.  Békéscsaba. 

»Î 

15.  Ungvár. 

» 

29.  BUIéd 

„ 

17.  Békésg'j-ula.  • 

_ 

20.  Uugdarócz. 

" 

30.  Mosnicza. 

IV. 

Apr. 

23.  Eibenthal. 

Mai 

5.  Gross. 

Mai 

5.  Ósáncziszoros. 

Mai 

8.  Dul>ova. 

.. 

2.  Pozsoga. 

Jun. 

5.  Sepsiários. 

„ 

5.  Ogradina. 

Apr. 

14.  Tjej.  ' 

.,  ■ 

14.  Sepsiszenty ijörg ij 

Apr. 

22.  Jeselnicza. 

Mai 

8.  Pánk. 

Apr. 

27.  Káinok. 

Mai 

5.  Oraviczabánya. 

Apr 

24.  Guras/áda. 

Mai 

5.  Gidófalva. 

Apr. 

30.  Teinesszlatiua. 

Jlai 

5.  Nagyrápolt. 

» 

5.  Nagyborosnyó. 

Mai 

7.  Fényes. 

Apr. 

23.  Alsóváros\iz. 

., 

4.  Zágon. 

^ 

8.  Borlova. 

„ 

23.  Szászváros. 

1.  Alliós. 

2.  Kövesd. 

.. 

25.  Kudzsir. 

^ 

2.  Lippaierdő. 

Apr. 

23.  Hissziás. 

„ 

26.  Szászsebes. 

Apr. 

28.  Sistarovecz. 

r> 

30.  Labasincz. 

Mai 

4.  Szelistye. 

n 

25.  Mészdorgos. 

» 

28.  Tápia. 

Apr. 

24.  Kereszténysziget. 

Mai 

3.  Petirs. 

.Mai 

5.  Dubest. 

„ 

26.  Nagyszeben. 

Apr. 

28.  Dorgos. 

Apr. 

30.  Szelcsova. 

„ 

30.  Szenterzsébet. 

?j 

20.  Zabálcz. 

Mai 

7.  Kiss/.urduk. 

„ 

29.  Hermány. 

Î) 

10.  Berzova. 

.\pr. 

25.  Osztrov. 

Mai 

7.  Hortobágyfalva. 

Mai 

1.  Borossebes. 

Mai 

4.  Hauzest. 

, 

7.  Szakadat. 

Apr. 

24.  Pleskucza. 

„ 

7.  Facset. 

» 

3.  Holczniány. 

.. 

6.  Nagyhalmágy. 

» 

8.  Németgladna. 

» 

7.  Ujegyház. 

28.  Magyarigen. 

„ 

7.  Draxinest. 

Apr. 

24.  Felsőárpás. 

^ 

29.  Tons. 

Anr. 

26.  Váleniáre. 

v 

24.  Felsővist. 

Mai 

2.  Nagyenyed. 

48 


Apr.  22.  Miif;y:ii-I;ip:i(l. 

„  2n.  Váldliid. 

.,  2U.  Fròd. 

Mai  11.  Csöb. 

„       6.  Szászkeresztiir. 

.,       G.  Kiibátfalva. 

Apr.  17.  Kiíróiul. 

„  25.  Málnás. 

„  13.  Marszoja. 
Mart.  20.  Bunk. 
Mai      4.  Magyargorbó. 


Aj»-.   II.  Dvpse. 
li).  Zst'lijk. 
.Mai     14.  Küszvéiiycsrcnu'U'. 
20.  Ilyésniezö. 
„       8.  Gyergyóditró. 
Apr.    30.  Gyergyócsoina- 
falvar 
„     28.  Gyergyniijl'alu. 
Mai       4.  Gyergyótülgyes. 
Apr.    26.  Siter. 


Mai 

4.  Zilaji. 

„ 

(>.  Szilágycseh. 

.. 

7.  Zsibó. 

„ 

2.  DtíH. 

îî 

14.  Naszód. 

n 

21.  Bcsrnyö. 

Apr. 

23.  Besztercze. 

. 

25.  Nagysajó. 

.Mai 

17.  KápolnokiiKiiKistor 

Apr. 

28.  Farkasrév. 

Apr. 

28.  Szécséiike. 

Mai 

11.  Búrszeutgyörgy. 

Mai 

6.  Kispásztély. 

23.  Babath. 

.. 

3.  Bród. 

., 

12.  Köblér. 

Mai 

2.  Nagyvölgy. 

„ 

8.  Geletnek. 

.. 

10.  Turjaremete. 

., 

3.  Erdőkürt 

ÎÎ 

18.  Barsszklenó. 

„ 

16.  Poroskő. 

Apr. 

30.  Valkó. 

» 

21.  Sekély. 

n 

12.  Turjavágás. 

Mai 

7.  Bodony. 

V 

1.  Dobó. 

n 

26.  Illava. 

. 

18.  Alsódiós. 

» 

8.  Kovácsfalva 

„ 

6.  Kassza. 

Apr. 

17.  Gliymes. 

j? 

11.  Zólyom. 

^ 

11.  Puchó. 

Mai 

4.  Bakabánya. 

Apr. 

20.  Erdőbádony. 

V 

8.  Nagybittse. 

» 

6.  Sebneczbánya. 

Mai 

10.  Garamsálfalva. 

„ 

6.  Raj  e  ez. 

n 

6.  Ijwlyság. 

» 

25.  Zólyonili]Kse. 

„ 

5.  Podhorje. 

■n 

20.  T()patak. 

Apr. 

29.  Garanipetcri. 

j. 

14.  Nagyfáin. 

n 

6.  Tesmagolvár. 

?ï 

30.  Karám. 

» 

10.  Revisnye. 

r> 

3.  Gács. 

Mai 

20.  Teplicska. 

Jun 

7.  Lokcza. 

Apr. 

22.  Losoncz. 

n 

21.  Ratkólehota. 

„ 

24.  Liptóssentiván. 

Mai 

5.  Salgótarján. 

n 

23.  Ujvásár. 

Mai 

28.  Liptóujvár. 

„ 

8.  Kékkő.  ' 

n 

8.  Eozsnyó. 

y> 

29.  Vychodna. 

, 

17.  Moesolyás. 

n 

24.  Stoósz. 

» 

19.  Szepesófaln. 

,, 

1.  Sajókaza. 

Apr. 

22.  Lemes. 

rt 

14.  Szepesbéla. 

Apr. 

7.  Kereczke. 

Mai 

8.  Huukócz. 

» 

12.  Lőcse. 

w 

1.  Bolha. 

n 

7.  Nagyberezna. 

Apr. 

20.  Szentmihály. 

» 

2.  Kricsf'alva. 

» 

21.  Bercséuyifalva. 

Területi  közepek  :  —  Ee 

gionenniittel  : 

I. 

ipr.   27.(47.) 

III. 

Apr.    20.  (56.) 

V. 

Mai     10.  (59.) 

II. 

.      21.  (14.) 

IV. 

Mai       1.  (86.) 

Az  idei  vonulási  anyagban  végre  képviselve 
vannak  a  magasabb  hegyvidékek  is.  a  melyek 
hiánya  miatt  eddig  nem  tisztázhattuk  a  fürj 
tavaszi  fölvonulását.  A  területi  középszámok 
egymáshoz  való  viszonya  világosan  bizonyitja 
azt  az  eddig  csak  sejtett  ténjt,  hogy  a  fürj 
tavaszi  fölvonulása  a  Hirundotypus.  vagyis 
normális  typus  szerint  folyik  le.  A  fürj  élet- 
módja alajiján  más  eredményt  nem  is  lehetett 
várni,  a  mint  ezt  már  ismételten  is  kifejtettem 


Tn  dem  heurigen  Materiale  sind  endlich  auch 
die  höheren  Gebirgsgegenden  vertreten,  deren 
Felilen  bisher  die  Klärung  des  Frühjahrs- 
zuges der  Wachtel  vereitelte.  Das  gegen- 
seitige Verhältnis  der  Regionenmittel  ergibt 
den  ganz  klaren  Beweis  für  die  bisher  nur 
vermutete  Tatsache,  dass  nämlich  der  Früh- 
jahrszug  der  Wachtel  dem  Hirundotypus,  also 
einein  normalen  Typus  folyt.  Auf  Grund  der 
Lebensweise  der  Wachtel  konnte  ja  auch  kein 


49 


a  korábl)i  évek  fülfloltíozásaibíin.  ^[ost  niár 
csak  arra  kell  várnunk,  hogy  a  jövő  évek 
megfigyelései  kellőleg  niegerősitsék  az  idei 
eredményt  s  akkor  egész  positiv  alapon  s 
teljes  részletességgel  tisztázhatjuk  majd  a  fíirj 
megtelepedési  folyamatát  Magyarországon. 


Az  idei  anyag  ezenkívül  még  az  északi 
szélesség  és  a  magasság  késleltető  hatásáról 
is  nyújt  némi  tájékoztatást.  I.  és  II.  szerint  a 
dunántúli  domlnidék  késleltető  hatása  átlag- 
ban 6  nap,  vagy  ennél  valamivel  kevesebli, 
minthogy  nem  egyazon  szélesség  alatt  fekszik 
a  két  terület  ;  III.  és  IV.  alapján  a  keleti 
hegyvidék  késleltető  hatása  középértékben 
1 1  nap  ;  IV.  és  V.  alapján  a  kb.  2  ^j..  fokuji 
szélességi  különbségnek  9  napnyi  késés  felelne 
meg,  vagyis  1  foknak  3'8  nap.  Természe- 
tes, hogy  mindezek  egyelőre  csak  közelítő 
értékek,  pontosabb  adatokat  csak  később,  több 
évre  és  több  fajra  kiterjedő  anyag  alapján 
fogunk  adhatni. 


anderes  Residtat  erwartet  werden,  wie  dies 
in  den  Bearbeitungen  der  früheren  Jalire 
schon  wiederholt  erörtert  wurde.  Jetzt  müssen 
wir  nur  noch  warten,  bis  die  Beobachtungen 
der  folgenden  Jahre  das  heurige  Resultat 
gehörig  bekräftigen,  dann  erst  kann  der 
Besiedelungsverlauf  der  ^\'achtel  in  Ungarn 
auf  ganz  positiver  Grundlage  und  mit  voller 
Ausführlichkeit  geklärt  werden. 

Das  heurige  Materiale  orientiert  ausserdem 
noch  einigermassen  über  die  verspätende  Wir- 
kung der  nördlichen  Breite  und  der  Höhen- 
lage. Laut  I.  und  II.  beträgt  der  verspätende 
Eiufluss  des  Hügellandes  j.  d.  D.  im  Durch- 
schnitt 6  Tage  oder  etwas  weniger,  da  die 
beiden  Gebiete  nicht  ganz  unter  der  gleichen 
nördlichen  Breite  liegen  ;  laut  III.  und  IV. 
beträgt  der  verspätende  Einfiuss  der  östlichen 
Erhebung  im  Mittel  11  Tage;  laut  IV.  und 
V.  würde  dem  Unterschiede  von  ca  27-  Breiten- 
graden eine  Verspätung  von  9  Tagen,  also 
einem  Grade  3'8  Tag  entsprechen.  Natürlich 
sind  dies  vorläufig  nur  Näherungswerte  ; 
genauere  Daten  können  erst  später  auf  Grund 
eines  solchen  Materiales  gegeben  werden, 
welches  sich  auf  mehrere  Jahre  und  mehrere 
Arten  stützt. 


58. 


Crex  crex,  (L.) 


I. 


Mai 

6.  Kisherend. 

Mai 

2.  Igal. 

4.  Ihárosberény. 

') 

1.  Tab. 

„ 

4.  Jaád. 

i; 

2.  Felsőeör. 

Apr. 

19.  Répáspuszta. 

„ 

11.  Csém. 

26.  Vasnádasd. 

w 

12.  Vasdoroszló. 

.. 

30.  Milej. 

n 

8.  Kőszeg. 

Mai 

1.  Boldogasszonyfa. 

., 

3.  Körmend. 

„ 

4.  Pölöske. 

^ 

2.  Frankó. 

Apr. 

16.  Kemend. 

V 

23.  Szomhathely . 

Mai 

8.  Gamás. 

V 

7.  Csepreg. 

r 

10.  Mernye. 

Apr. 

26.  Zalagógánfa 

1 .  Karád. 

Mai 

10.  Savanyúkút. 

Mai       3.  Nagymarton. 

1.  Soproukertes. 
„       1.  Ágfalva. 

„       3.  Czinfalva. 

„       1.  Szentniargitbánya. 

2.  Ravazd. 
9.  Tata. 

„     15.  Szomód. 
„       8.  Perbál. 
„       8.  Budakesz. 
Apr.    29.  Pomáz. 


Apr.  26.  Győrgyarmat. 

„  30.  Himód. 

.,  30.  Hövej. 
Mai       1.  Bogyoszló. 

A(mila  XIV. 


II. 

Mai      4.  Komároragúta. 
7.  Szimő. 
„       7.  Komócsa. 


Mai      9.  Kurtakeszi. 
Apr.    30.  Modor. 
.,     28.  Kürth. 


50 


III. 


Apr. 

18.  Drávatorok. 

Mai 

2.  Nagyatád. 

Apr. 

26.  Sári. 

19.  Mélipspctrcs. 

,. 

8.  Rinyaszentkirály. 

30.  Szerep. 

,^ 

"27.  Mosnicza. 

., 

2.  Görgeteg. 

Mai 

1.  Nagyvárad. 

:\[ai 

4.  Temesrékás. 

9.  Lábod. 

Apr. 

5.  Tura. 

Apr. 

28.  Kistopolovecz. 

Apr. 

4.  Biittìjìn. 

Mai 

2.  Ófehértó. 

Mart 

.  16.  Csurgó. 

Mai 

3.  Balatonujlak. 

Apr. 

17.  Karád. 

Mai 

6.  Somogy szobb. 

Apr. 

12.  Görbed. 

•> 

25.  Mocsár. 

» 

9.  Háromfa. 

30.  Tenke. 
IV. 

•j 

7.  Ungvár. 

Mai 

8.  I)ul)ova. 

Mai 

10.  Szászsebes. 

Apr. 

28.  \aldhid. 

„ 

9.  Jeselnicza. 

n 

3.  Szelistye. 

Mai 

10.  Segesvár. 

,. 

10.  Fóiiyes. 

)) 

8.  Holcziiiány. 

1 1.  Csöh. 

'» 

8.  Borlova. 

10.  Ujegyliáz. 

„ 

(j.  Kobátfalva. 

., 

8.  Kövesd. 

8.  Alczina. 

» 

5.  Málnás. 

Apr. 

24.  Hissziás. 

Apr. 

24.  Felsch-ist. 

8.  Magyargorbó. 

30.  Labasincz. 

Mai 

6.  Türkös. 

.. 

11.  Köszvényesremete 

., 

30.  Tápia. 

„ 

14.  Osáncziszoros. 

Apr. 

19.  Székerdő. 

^ 

29.  Szelcsova. 

.. 

20.  SejJsiárkos. 

Mai 

20.  Ilyésmező. 

Mai 

10.  Kisszurrluk. 

Jan. 

5.  Sejisiszeiitf/i/örf/!/. 

^í 

13.  Gyergyóditró. 

10.  Hauzest. 

Mai 

2.  Káinok. 

7J 

8.  Gyergyótölgyes. 

.. 

10.  Németgladna. 

n 

7.  Zalán. 

7» 

1.  Siter. 

6.  Draxinest. 

'Î 

6.  Gidófalva. 

.. 

4.  Zilah. 

Apr. 

29.  Váleináre. 

2.  Lippaierdü. 

11.  Szilágycseh. 

Mai 

2.  Gross. 

1) 

2.  Sistarovecz. 

„ 

3.  Zsibó. 

») 

1.  Bulza. 

Apr. 

20.  Dorgos. 

7.  Naszód. 

» 

1.  Pozsoga. 

Î-' 

27.  Zabálcz. 

„ 

2.  Harina. 

4.  Mihalesd. 

„ 

11.  Berzora. 

,. 

10.  Nagydemeter. 

Apr. 

24.  Guraszáda. 

.. 

24.  Guravoj. 

10.  Gyergyóbélbor. 

Mai 

2.  Nagyrápolt. 

» 

•5.  Naqyalmás. 

1.  Farkasrév. 

"T 

8.  Alsóvárosviz. 

Mai 

5.  Magyarigeii. 

•' 

5.  Nagybocskó. 

Apr. 

20.  Zebegény. 

Mai 

V. 

10.  Búrszeutgyörgy. 

Mai 

13.  Köblér. 

Mai 

3.  Babath. 

4.  Bród. 

v 

12.  Turjavágás. 

„ 

4.  Megyerke. 

„ 

8.  Geletnek. 

» 

13.  Illava. 

. 

1.  Nagy  völgy. 

.. 

19.  Turóczszklenó. 

„ 

8.  Kassza. 

.. 

7.  Bodony. 

22.  Sekély. 

T) 

14.  Puchó. 

1.  Ghymes. 

„ 

19.  Alsóturcsek. 

.. 

5.  Nagybittse. 

n 

1.  Bakabánya. 

„ 

1.  Dobó. 

" 

8.  Liethava. 

15.  Selnieczbáiiya. 

,. 

5.  Kovácsfalva. 

1                      » 

18.  Csernova. 

,, 

5.  Ipolyság. 

^ 

12.  Garanisálí'alva. 

„ 

15.  Revisnye. 

^ 

4.  Szurdok. 

23.  Zólyonilipcse. 

., 

17.  Lucski. 

.. 

19.  Tópatak. 

10.  Ratkólehota. 

.. 

28.  Lokcza. 

» 

6.  Tesniagolvár. 

■» 

3.  Ujvásár. 

,, 

26.  Liptóujvár. 

„ 

2.  Gács. 

Apr. 

21.  Hunkócz. 

•> 

12.  Vychodna. 

Apr. 

28.  Losoncz. 

» 

15.  Gerény. 

» 

14.  Szepesbéla. 

Mai 

5.  Kékkő. 

^, 

9.  Nagyberezna. 

„ 

13.  Lőcse. 

„ 

9.  Mocsolyás. 

M 

15.  Bercsényifalva. 

Apr. 

24.  Szentniihály. 

Apr. 

28-  Sajókaza. 

» 

14.  Kispásztély. 

51 


Területi  közepek  : 

I.  Mai    3.  (34.) 
II.     n       2.  (10.) 


Regionenniittel  : 


III.  Apr.  27.  (22.) 
ly.Mai      5.  (58.) 


V.  Mai  7.  (50. 


Erről  a  fajról  is  most  kaptunk  elsőízben 
akkora  anya£;ot.  hosy  annak  alapján  meg- 
kisérelhetjiik  a  fölvonulás  typusának  a  meg- 
állapítását. A  területi  középszámok  szerint  ez 
a  fölvonulás  a  Hirundotypushoz  tartoznék. 
Óvatosságra  int  azonban  az  a  körülmény, 
hogy  I.,  II.,  IV.  és  V.  középszámai  nagyon 
is  közel  vannak  egymáshoz  s  ezért  egyelőre 
a  hovatartozás  kérdését  eldöntetlenül  hagyjuk, 
annál  is  inkább,  mert  nem  tudliatjuk  még, 
hogy  mennyire  állandó  ez  a  viszony. 


Über  diese  Art  (M'liielten  wir  ebenfalls  heuer 
das  erste  Mal  ein  solches  Materiale,  auf  Grund 
dessen  die  Bestimmung  des  Zugstypus  ver- 
sucht werden  kann.  Laut  den  Regionen  mittein 
würde  dieser  Zugsverlauf  dem  Hirundotypus 
angehören.  Der  Umstand  jedoch,  dass  sicli 
die  Mittel  von  I.,  IL,  IV.  und  V.  allzunahe 
stehen,  mahnt  zur  Vorsicht,  weshalb  wir  die 
Frage  der  Zugehörigkeit  vorläufig  unentschie- 
den lassen,  und  dies  umso  melir,  als  man 
noch  nicht  wissen  kann,  in  welchem  Grade  sich 
dieses  Verhältnis  als  konstant  erweisen  wird. 


59. 


Ciiculus  canorus,  L. 


I. 


Apr. 


10.  Kisherend. 

Apr. 

14.  Ujtelej). 

Apr.    19.  Marko. 

9.  Ihárosberény. 

7i 

25.  Borostyánkő. 

..     20.  Nagyhidegkút. 

10.  Jaád. 

j, 

18.  Pinkócz. 

„     21.  Faész. 

10.  Viszló. 

„ 

21.  Németújvár. 

,.     14.  Budaörs. 

9.  Répáspuszta. 

,. 

30.  Csém. 

6.  Savanyúkút 

16.  Pécs. 

^ 

12.  Rohoncz. 

7.  Nagymarton. 

19.  Szászvár. 

» 

17.  Pornó. 

„     21.  Szarvkő. 

4.  Vasnádasd. 

» 

14.  Alsólászló. 

15.  Sopronujlak. 

15.  Nova. 

» 

30.  Vasdoroszló. 

18.  Sopronkertes. 

11.  Milej. 

„ 

15.  Kőszeg. 

„     17.  Ágfalva. 

17.  Boldogasszonyfa. 

» 

14.  Körmend. 

..     19.  Czinfalva. 

18.  Pölöske. 

„ 

29.  Szowbathchj. 

„      16.  Szabadbáránd. 

6.  Kernend. 

» 

16.  Locsmánd. 

,     19.  Szentmargitbánya. 

18.  Marczali. 

„ 

7.  Molnaszecsöd. 

„     22.  Fertőfehéregyháza 

18.  Mencshely. 

f-i 

11.  Csepreg. 

„     14.  Nagyczenk. 

20.  Nagj'vázsony. 

Mai 

4.  Vasvár. 

„     13.  Feketeváros. 

21.  Vöröstó. 

Apr. 

13.  Ujkér. 

.,     14.  Ravazd. 

22.  Magyarbarnag. 

., 

27.  Nyögér. 

„       3.  Szend. 

20.  Németbarnag. 

_ 

10.  Káld. 

,.     11.  Bókod. 

9.  Gamás. 

., 

9.  Jánosháza. 

„     12.  Tata. 

15.  Mernye. 

., 

26.  Zalagógánfa. 

16.  Szomód. 

16.  Karád. 

j, 

23.  Vámos. 

..     24.  Perbál. 

18.  Igal. 

„ 

21.  Városlőd. 

„     17.  Jenő. 

16.  Tab. 

,, 

18.  Özentgál. 

„     17.  Budakesz. 

5.  Felsőeőr. 

„ 

9.  Gicz. 

„     17.  Visegrád. 

17.  Felsőlövő. 

,, 

28.  Tótvázsony. 

„     20.  Pomáz. 

52 


Apr.    IS.  KfnuMi('sszent])ctci 
ly.  Györgviirniat. 
16.  Hiniüd. 
„      16.  Hövej. 
„     '21.  Bügyoszlo. 
.,     13.  KiUti. 


II. 

Apr.    20.  Ásvány. 
„     2ff.  Nar/yineijijer. 

17.  Konii'ironigúta. 
..      18.  Sziiiiö. 

1ÍI.  Kdiiiócsa. 

18.  Keszegfalu. 


Ai»r.    22.  Neszinély. 
..     18.  Madár. 
,     15.  Kiirth. 

20.  rianiiuküvcsd. 
17.  rsaiií'iközsfiniorja 


III. 


Apr. 

9.  Pancsnva. 

Apr. 

KI  Mosnicza. 

Apr      5.  Görbed. 

22.  Sztaresova. 

4.  Briickeiiaii. 

..     10.  Tenke. 

,, 

7.  Temeskubin. 

10.  Temesrékás. 

12.  Ráczkeve. 

16.  Bntykfivácz. 

.. 

8.  Kistopolovecz. 

16.  8 ári. 

Mart 

25.  Kainaristya. 

20.  Bálincz. 

„     20.  Szerep. 

Apr. 

10.  Bogyán. 

17.  Csurgó. 

14.  Nagyvárad. 

1 1.  Dunabökény. 

13.  Bolhó. 

í).  Peczeszeutmárton 

10.  Újvidék. 

12.  S<»mogyszoi)b. 

2.  Dunabogdány. 

„ 

18.  Alsókabolsziget. 

17.  Háromfa. 

..     22.  Tura. 

„ 

24.  Nagybeeskerek. 

1 1 .  Nagyatád . 

15.  Hajdiiböszörniéiiy 

10.  Tógyer. 

,. 

13.  Rinyaszcntkirály. 

22.  Debreczen. 

„ 

17.  Vojtek. 

15.  Rinyaujlak. 

Mart.  18.  Újtelek. 

Ti 

11.  Darány. 

.. 

18.  Görgeteg. 

Apr.  l-t.  Újtelek. 

.. 

23.  Drávafok. 

.. 

12.  Lábod. 

„     15.  Hajdúhadház. 

6.  Hegyszentiuártdii, 

16.  Szigetvár. 

7.  Ófehértó. 

7.  Villány. 

Mai 

9.  SzekszártL 

„     18.  Zsadáiiy. 

.. 

20.  Béllye. 

Apr. 

14.  Királyhalom. 

.,     23.  Darvasmohaerdő. 

1 7.  Drávatfivok. 

7.  Makó. 

19.  Nagymocsárerdő. 

18.  Mélies|)ctrcs. 

Mart 

30.  Kuviii. 

,       8.  Karád. 

25.  Kozora. 

Apr. 

14.  Borosjeiiü. 

„     18.  Leányvár. 

18.  Gombos. 

8.  Buttyin. 

„     23.  Lazony. 

18.  Gája. 

„ 

18.  Kisharta. 

„     14.  Mocsár. 

10.  Bácsdoroszló. 

„ 

21.  Izsák. 

„     11.  Ungvár. 

.. 

14.  Bácsordas. 

4.  Békéscsaba. 

,.     18.  Ungdarócz. 

21.  Óverbász. 

1.  Békés. 

„     14.  Radváncz. 

20.  Temesvár. 

Mart 

21).  Békesgyula. 

8.  Uughossziiniező. 

.. 

18.  Vadászerdö. 

Apr.    1 1 .  Berzászka. 

3.  üalbosecz. 

.,     16.  Eibenthal. 

11.  Plavisevicza. 
9.  Dubova. 

12.  Ogradina. 
11.  Jeselnicza. 

2.  Herkulesfürdő. 
.,     22.  Oraviczabánya. 
18.  Németbogsán. 
..     22.  Weidenthal. 
..      20.  Temesszlatina. 


IV. 

A])i'.      9.  Fényes. 
14.  Borlova. 
18.  Pojánaruszka. 
„       8.  Buchberg. 

10.  Kövesd. 
„       9.  Labasincz. 
9.  Hissziás. 
Mart.  27.  Tápia. 
Apr.      8.  Dubest. 

7.  Szelcsova. 
9.  Kisszurduk. 
10.  Bakaniezö. 


.Vpr.      4.  Osztrov. 

8.  Hauzest. 

7.  Facset. 

9.  Némctgladna. 
9.  Draxinest. 

3.  Váleuiáre. 
6.  Gross. 
..      10.  Bulza. 

8.  Pozsoga. 
ló.  Pojén. 

..      14.  Tjej. 

9.  Nagyroskáuy. 


58 


Ajir. 

9.  ^[ilialesd.                     1 

Apr.    18.  Verd. 

.\pr.      6.  Mészdorgos. 

10.  RaduU's,!. 

.,     18.  Felsőárpás. 

„       8.  Petirs. 

V 

10.  Valfaluii^ia. 

,     13.  Alsdárpás. 

15.  Dorgos. 

Mart. 

28.  Déva. 

..     13.  Szeutágota. 

4.  Zabálcz. 

Mai 

2.  XagyrdpoU. 

..     14.  Felsőucsa. 

9.  Berzova. 

Apr. 

12.  Kosztesd. 

13.  Felsővist. 

10.  Lalasincz. 

11.  Hozes. 

18.  Dragos. 

„       8.  Borossebes. 

.. 

10.  Alsóvárosví/. 

18.  Nagysiiik. 

„       9.  Tótvárad. 

19.  Szászváros. 

..     13.  Felsőszonibatfalva. 

10.  Soboi'sin. 

29.  rxredist.vi«. 

„     .70.  KiUhnr. 

,,       6.  Záni. 

., 

20.  Sebi-shcly. 

..      18.  Felmér. 

í).  Acsuva. 

» 

9.  Osebeshely. 

..     20.  Rudarita. 

..     10.  Felvácza. 

yi 

9.  Vajdi'. 

19.  Sarkaicza. 

10.  Nagyhalniágy. 

.. 

6.  Ft'lsőpii'iii. 

..     12.  Páró. 

JO.  Körösbánya. 

„ 

19.  Kudzsir. 

„     11.  Alsóvenicze. 

12.  Riskulicza. 

„ 

18.  Gilcság. 

..     12.  Felsőkomána. 

15.  Bulzesd. 

.. 

19.  Kenn-havas. 

25.  Barezarozsnyó. 

„     12.  Brád. 

21art 

.81.  Fri(/oii(i. 

„      11.  Krizba. 

,.     15.  Lepiis. 

Apr. 

13.  Lomány. 

14.  Apácza. 

14.  Boicza. 

„ 

9.  Szászsebes. 

17.  Szászniagyarós. 

16.  Bncsesd. 

18.  Teil. 

..     18.  Veresmart. 

8.  Csertés. 

,. 

28.  Oása. 

,     17.  Bölüu. 

S.  Topánfalva. 

)J 

9.  Mártdiiliegy. 

.,     20.  Középajta. 

..     11.  Abrudfalva. 

.. 

20.  Bisztraerdöház. 

22.  Töniüsiszorns. 

„     10.  Abrndbánya. 

25.  Hisztratelep. 

12.  Arapatak. 

„     12.  Kisalinás. 

„ 

22.  Monjonda. 

..    -16.  Tiirkös. 

7.  Bisztra. 

17.  Szerdahely. 

24.  Szászhermány. 

20.  Bisztraliavas. 

„ 

9.  Szelistye. 

19.  Osáucziszoros. 

,.      17.  Ruzivölgy. 

•^ 

6.  Keresztényszio-et. 

..     17.  Ilyetalva. 

..       9.  Vultur. 

Mart 

30.  Resinar. 

..     16.  Sepsiszentkirály. 

„     11.  Zalatna. 

Apr. 

1.  Naíjydisznód. 

..     15.  Sepsiárkos. 

14.  Dealuniare 

^î 

6.  Nagyszeben. 

13.  Sepsiszentgyörgy. 

8.  Ottenljánya. 

,. 

5.  Nagycsűr. 

..     12.  Káinok. 

..     12.  Fenesásza. 

Mart 

27.  Szeiiterzsébet. 

..     19.  Zalán. 

,       3.  Magyarigen. 

Apr. 

11.  Vesztény. 

.,     13.  Gidófalva. 

..     20.  Középorbó. 

n 

20.  Boicza.  * 

„     19.  Sepsibddok. 

..     18.  Alsóorbó. 

4.  Nagytalmács. 

..     13.  Bikfalva. 

2.  Nagyenyed. 

14.  Hermáiiy. 

.,     18.  Biidzaiszíiros. 

6.  Nagyselyk. 

17.  Porcsesd. 

23.  Nagybon isnyó. 

.Mart.  27.  Kiskapus. 

„ 

10.  Alsósebes. 

„     14.  Dalnok. 

Apr.    14.  Szászivánfalu. 

.. 

2.  HíirtobiVgyfalva. 

..     23.  Nyéii. 

4.  Muzsna. 

.. 

2.  Vurpód. 

,,     18.  Magyarbodza. 

..      12.  Berethaloni. 

10.  Felek. 

.,     18.  Bárkány. 

..     11.  Szászsáros. 

3.  Szakafiát. 

17.  Zágon. 

..       G.  Váldhid. 

Mart 

30.  HiilczTiiáiiy. 

17.  Kovászna. 

..     12.  Alniakerék. 

» 

29.  Ujegyház. 

.,     15.  Osdola. 

„       7.  Pród. 

Apr. 

12.  Felsőporimiliák. 

7.  Alliós. 

..     14.  Szászszentlászl 

Mart 

.  ,30.  Alcziiia. 

9.  Lip])aierdő. 

10.  Segesvár. 

Apr. 

13.  Szeráta. 

,,     17.  .Aláriaradna. 

„     13.  Csöb. 

.. 

20.  Strezakerczisora. 

,       9.  Lippa. 

..     11.  Hegen. 

„ 

16.  Buleavölgy. 

.,     12.  Sólymos. 

,.     21.  Apolli. 

Mart 

.  30.  Kiir|)(')d. 

12.  Sistarovecz. 

11.  Fehéregvliáza. 

54 


A])!-.  9. 
,  17. 
..  19. 
..  1. 
..  14. 
.,  14. 
,.  9. 
.  10. 
.,  10. 
„     14. 

23. 

16. 

18. 

18. 

22. 

17. 

10. 

17. 

19. 

17. 

17. 

11. 

10. 

18. 

14. 
2. 

18. 
..  23. 
..  11. 
..  12. 
.,  26. 
..  10. 
..  15. 
„  8. 
„  12. 
..  12. 
Mart.  17. 
Apr.  6. 
..  2. 
..     14. 


Mai 
.\pr. 


Báránykút. 

Szászkeresztúr. 

Kobátfalva. 

Korond. 

Kőhalom. 

Özékclyuilvarlicly. 

Vargyas. 

Nagybaczon. 

Magyarlicrniáuy. 

Málnás. 

Csoinorta. 

Ikafalva. 

Torja. 

Karatiiavolál. 

Esztelnek. 

Lenihény. 

Kézdiniartonos. 

Bereczk. 

Ojtoz. 

Szaláncz. 

Sósmező. 

Intrecaj. 

Biílz. 

Marszoja. 

Albák. 

6itr  arési. 

Runk. 

l)áiiit»s. 

DobniK. 

Mariséi. 

Magura. 

Középlak. 

Riska. 

Magyargorbó. 

Gyalu. 

Kolozsvár. 

Kékes. 

Dipse. 

Fehéregyház. 

Nagyida. 


.\\)v.    Ki,  .Szászakiia. 

A|,r. 

11.  Zilah. 

..     18.  Teke. 

« 

17.  Szilágy  cseh. 

,,       3.  Zselyk. 

„ 

13.  Zsil)ó." 

_     12.  Szászpéntek. 

., 

15.  Zálha. 

.     17.  Vajola. 

6.  Nagyilonda. 

.,     20.  üedrád. 

.. 

11.  Dés. 

9.  Bátos. 

„ 

19.  Zágra. 

19.  Magyarrégen. 

» 

14.  Vermes. 

19.  Disznajó. 

., 

14.  Szálva. 

6.  Mocsár. 

„ 

12.  Naszód. 

..     19.  Görgényliodák. 

n 

11.  Besenyő. 

15.  Köszvényesremete. 

„ 

19.  Nagydemeter. 

„     18.  Görgényüvegcsflr. 

.. 

14.  Besztercze. 

„     23.  Iszticsó. 

21.  Berlád. 

8.  Szakadat. 

n 

10.  xMájer. 

_     14.  Szovátaviz. 

^ 

10.  Les. 

„     21.  Alsófancsal. 

n 

20.  Oradna. 

..     19.  Gápársarka. 

., 

25.  Dornavölgy. 

..     16.  Ilyésniező. 

^ 

18.  Tesna. 

„     25.  Felsőfancsal. 

., 

26.  Kosna. 

_     21.  Laposnya. 

« 

25.  Gurahajta. 

1.  Oroszhegy. 

7) 

16.  Gyergyóbélbor. 

10.  Gyergyóreniete. 

., 

25.  Láposbánya. 

Mai       2.  Gyergyóalfalu. 

„ 

13.  Ferenczvülgy. 

Apr.    26.  Gyergyóditró. 

« 

25.  Aknasugatag. 

.,     25.  Gyergyócsonia- 

.. 

13.  Farkasrév. 

falva. 

„ 

1.  Kapnikbánya. 

18.  Gyergyóujfalu. 

- 

2.  Bndfalva. 

19.  Gyergyóborszék. 

9.  Nagybocskó. 

„     23.  Kilyénfalva. 

„ 

19.  Ronaszék. 

„       9.  Tekeröpatak. 

^ 

10.  Kislonka. 

„     29.  Gyergyószent- 

„ 

15.  Terebesfej érpatak 

miklós. 

10.  Rozália. 

„     21.  Hágótőalja. 

„ 

14.  Dragomérfalva. 

2.  Gyergyótölgyes. 

» 

9.  Izaszacsal. 

5.  Siter. 

„ 

20.  Felsővissó. 

..     10.  Élesd. 

Mai 

1.  Fájna. 

,,     10.  Ossi. 

Apr. 

26.  Pleskutie. 

8.  Márkaszék. 

•í 

26.  Lajosfalva. 

„     12.  Szilágysomlyó. 

- 

26.  Üieka. 

Apr.    14.  Zebegény. 
Mai    18.  Kóspallafi. 

„     19.  Natjymuros. 
Apr.      7.  Isaszeg. 

..     11.  Babath. 
2.  Megyerke. 

8.  Ecskend. 

9.  Nagyvölgy. 
4.  Erdőkürt. 


T. 

Apr.    12.  Valkó. 
8.  Bodony. 
„     12.  Ghymes. 
11.  Garamszent- 
benedek. 
„     11.  Újbánya. 
„       7.  Garamrév. 
,,     12.  Bakabánya. 
19.  Selmeczbánya. 


Apr.  15.  Ipolyság. 

„  11.  Szurdok. 

„  17.  Tópatak. 

„  15.  Tesmagolvár. 

.  12.  Gács. 

„  10.  Losoncz. 

,  12.  Salgótarján. 

„  17.  Kékkő. 

,  17.  Rimaszombat. 


55 


Apr. 


Mart 
Aj)r. 


Mai 
Aiir. 


Mai 

Apr. 

Mai 

Apr. 

Mai 

Apr. 


7.  .Mix'solyás. 
Hi.  Felsőliámor. 
14.  Ujniassa. 

8.  Sajóivaza. 
14.  Alsóliánior. 
14.  Diósgyőr. 

8.  Kereczlvc. 
5.  Dolila 

14.  Iza. 

13.  Lipcsciiu'zö. 
J  2.  Visk. 

5.  Hcrincse. 

15.  Bustyahi'iza. 
15.  Ik'rt'ziia. 

8.  Ötvöstalva. 

12.  Vajiiili;-. 

13.  Alsóbisztra. 
IT).  Técső. 

28.  Kiiesfalva. 
25.  Alsószinevér. 

14.  Kcrcklicgy. 

I  'J.  Alsókalocsa. 
18.  Kökényes. 
7.  Szélesloiika. 

14.  SztMitnűliálykört- 
vélyi's. 

20.  NénietiiHikra. 

24.  Királymező. 

17.  Hrusztura. 

15.  Gt/ertt/ánliget. 

18.  .laliiika. 

1 1.  Kaszóiiiezó. 
20.  Túriját. 

19.  Rahó. 

2.  Kőrösmező. 
22.  Tiszabogdány. 
2.  Sóskás. 

25.  Bogdánvölgy. 
4.  Láposniező. 

25.  Stiidena. 

19.  Búrszentgyörgy. 

18.  Szonuiláiiy. 

19.  Nagykeresnye. 

17.  Bród. 

H).  Dóczifűrész. 

18.  Madarasalja. 
17.  Felsöhámor. 

17.  Gyertyánfa. 

18.  Felsfizsadány. 

20.  Uevistyeváralja. 

6.  Biikköskút. 
1 1 .  (Jelétnek. 


Apr. 

20.  Turóczszklenó. 

Apr. 

25.  Hóna. 

23.  Repistye. 

„ 

18.  Nandrás. 

n 

18.  Barsszklenó. 

19.  Pelsöcz. 

,, 

20.  Lenge. 

„ 

19.  Rozsnyó. 

■1 

19.  Felsötóti. 

Î1 

26.  Óviz. 

„ 

25.  Körmöezbánya. 

„ 

25.  Svedlér. 

'> 

17.  Sekély. 

„ 

23.  Gerebfűrész. 

.. 

28.  Alsóturcsek. 

21.  Szomohudf. 

1(5.  Mocsár. 

„ 

8.  Stoósz. 

'j 

24.  Határszél. 

» 

22.  Szoniolnokiiuta. 

„ 

17.  Kecskés. 

„ 

14.  Felsőmeczenzéf. 

24.  Dobó. 

.}farl 

.  22.  Savza. 

V 

18.  Dobróváralja. 

Apr. 

15.  Czeniéte. 

Ki.  Kovácstalva. 

Mart.  28.  Hidasnémeti. 

., 

13.  Zólyom. 

:i 

22.  Kassa. 

-r 

18.  Erdöljádony. 

Apr. 

25.  Sósgyűlvész. 

V 

24.  Felsőreviicza. 

„ 

8.  Budamér. 

.. 

20.  Dobrókirályi. 

') 

21.  Deliickakasfalva 

., 

19.  KözéprcviKíza. 

Mart.  20.  Feisőwiíiii/e. 

„ 

23.  Szelese. 

Apr. 

G.  Keczerpeklén. 

21.  Tepló. 

„ 

18.  Keczerlipócz. 

.. 

27.  Osszada. 

„ 

18.  Vörösvágás. 

w 

17.  Zólyomlipcse. 

)1 

14.  Rankt'iired. 

30.  Koritnica. 

21.   Zrlll])lcMS/Ílllia. 

20.  Mosód. 

19.  Uiinkocz. 

Mai 

2.  Liizsna. 

.. 

17.  IJiigpeteri. 

Apr. 

Ki.  Libetbánya. 

9.  Geréiiy. 

V 

17.  Mezőköz. 

.. 

12.  Felsődomonya. 

28.  Garaniszentandrás. 

18.  Nagy  láz. 

„ 

24.  Boroszní'i. 

„ 

14.  Okemencze. 

24.  Garamnémetfalva. 

10.  Kisberezna. 

,, 

25.  Kiszla. 

H 

13.  NagybereziiM. 

.. 

28.  Garamilidvég. 

„ 

13.  Bercséiiyit'alva. 

.. 

22.  Bikkalvölgy. 

7.  Kispásztély. 

18.  Garamiiéteri. 

14.  Köblér. 

23.  Alsószabadi. 

., 

12.  Turjaremete. 

„ 

25.  Háromvizpázsit. 

» 

17.  Sóhát. 

., 

25.  Cserpatak. 

.. 

1.  Fenyvesrölgy. 

„ 

23.  Herencsvölgy. 

16.  Poroskő. 

„ 

26.  Rezsőpart. 

n 

24.  Turjamező. 

*) 

20.  Kisgarani. 

Mai 

1.  Tuijavágás. 

,, 

22.  Karám. 

Apr. 

19.  Ticha. 

„ 

21.  Szikla. 

» 

23.  Uzsok. 

„ 

24.  Dobrocs. 

,, 

12.  Majdánka. 

H 

29.  Benesháza. 

5,  15.  Ökörmező. 

»> 

27.  Gaspard. 

20.  Osztrika. 

Mai 

2.  Li|)tómaliizsina. 

„ 

28.  üzora 

Apr. 

15.  Miliálytelek. 

„ 

19.  Felsőszinevér. 

}íai 

20.  Rás^tokí. 

26.  Szloboda. 

15.  Dikula. 

26.  Csornarika. 

Apr. 

17.  Ratkólehota 

17.  Illava. 

» 

16.  Ujvásár. 

,, 

23.  Kassza. 

Ôt) 


^pr.    21.  Piichó. 

Apr. 

■Ih.  i^iulrovo. 

Apr 

27.  Csorbaió. 

„     19.  Nagybittsa. 

,. 

27.  Lucski. 

„ 

27.  Felsôliipos. 

..     22.  Rajècz. 

27.  Lokcza. 

.. 

24.  Tátraloninicz 

.      14.  Csacza. 

Mai 

2.  Ziiberecz 

.. 

27.  .UA-zturiiya. 

..     29.  VmyCúikvAi. 

12.  Liptó.szentiváii. 

,, 

27.  Kzcpesófalii. 

..     28.  Likavka. 

.\pr. 

25.  Liptóiíjvár. 

.. 

21.  Szepesbéla. 

„     24.  Cscriiova. 

„ 

25.  Szvarin. 

Mai 

10.  Lőcse. 

5.  Hrholtó. 

18.  Vychodna. 

Apr 

24.  Hosszúvágás 

27.  Revisnye. 

., 

23.  Podbánszkó. 

» 

7.  Szentmihály. 

,.     20.  VlkolinVcz. 

Mai 

10.  P'eketevág. 

11.  Bárt  fa. 

;]().  Kózsaliegy. 

Területi  közepek:         R( 

îgionenniittel  : 

I.  Apr.  15.  (74.) 

III. 

Apr.  13.  (77.) 

V. 

Apr.  19.  (198.) 

II.     ,      18.  (IG.) 

IV. 

„     13.  (302.) 

Eltekintve  attól,  hogy  a  kis  Alföld  iiéiiiileg 
megkésett,  változatlan  maradt  a  területi  közép- 
számoknak egymáshoz  való  viszonya.  A  fő 
jellemző  vonás  ugyanis  a  keleti  hegyvidék 
aránytalanul  korai  középszáma,  s  ez  meg- 
nyilvánul az  idei  jóval  tetemesebb  anyagban 
is,  a  mennyiben  III.  és  IV.  egymással  egyenlő 
középszánmi  a  legkorábbiak.  Az  ehhez  fűzhető 
Ív ö vetkezte téseket  már  több  izben  részletesen 
tárgyaltam  s  ezért  csak  az  idei  vonulást  jel- 
lemző sajátságokra  fogok  kiterjeszkedni. 


A  legkorábbi  és  legkésőbbi  területi  közép- 
szám között  is  csak  7  napnyi,  tehát  a  nor- 
málisnál jóval  kisebb  kiüönbség  van,  a  mi 
azt  bizfiiiyitja,  hogy  az  idei  fölvonulás  jóval 
gyorsabban  ment  végbe  a  normálisnál.  Tekin- 
tettel arra,  hogy  a  kakuk  érkezése  is  abba 
a  periódusba  esett,  a  melyikben  a  molnár  és 
füstifecskére  nézve  is  siettető  hatást  állapitot- 
tam  meg,  ennél  a  velük  közel  egy  időben  érkező 
fajnál  is  nyilatkoznia  kell  annak.  Egy  bizo- 
nyos időponton  belül  a  kakuk  fölvonulása  se 
független  az  időjárástól,  daczára  annak,  hogy 
érkezési  ideje  első  sorban  ahhoz  igazodik, 
megérkeztek,  illetőleg  fészkelnek-e  már  a  daj- 
kálói  vagy  nem. 


Rendkívül  érdekesek  azok  a  korai  márcziusi 
adatok  az  Alföldön,  a  melyek  évről-évre  föl- 
tiinedeznek  hol  envik.  hol    másik    állomáson. 


Die  kleine  Tiefebene  hat  sich  einigermassen 
verspätet,  aber  hiervon  abgesehen  blieb  'd'as 
gegenseitige  Verhältnis  der  Regionenmittel 
unverändert.  Das  am  meisten  charakteristische 
Merkmal  ist  nämlich  das  unverhältnismässig 
frühe  Mittel  der  östlichen  Erhebung,  welches 
auch  im  heurigen  bedeutend  grösseren  Mate- 
riale zu  Tage  tritt,  darin,  dass  die  beiden 
gleichen  Mittel  von  111.  und  IV.  die  frühesten 
sind.  Die  sich  daraus  ergebenden  Schluss- 
fülgerungen  wurden  schon  des  öfteren  und 
eingehend  behandelt,  weshalb  hier  nur  die 
für  den  heurigen  Zug  charakteristischen  Merk- 
male angeführt  werden. 

Zwischen  dem  frühesten  und  spätesten 
Regionenmittel  besteht  auch  hier  mir  ein 
Unterschied  von  7  Tagen,  welcher  be<leutend 
geringer  ist  als  der  normale,  was  auch  hier 
den  Beweis  liefert,  dass  der  Zug  heuer  bedeu- 
tend rapider  verlief,  als  gewöhnlich.  Indem 
der  Zug  des  Kukuks  elx'ufalls  in  jene  Perifxh^ 
fällt,  in  welcher  für  den  Zug  der  Mehl-  und 
Rauchschwalbe  eine  beschleunigeinle  Wirkung 
nachgewiesen  wurde,  so  ist  es  mir  natürlich  dass 
sich  dieselbe  auch  bei  dieser,  mit  jenen  uaiiezu 
gleichzeitig  ankommenden  Art  äussern  muss. 
Innerhalb  eines  gewissen  Zeitabschnittes  ist 
auch  der  Kukukszug  nicht  unabhängig  von 
der  Witterung,  trotzdem  sich  die  Ankunfts- 
zeit in  erster  Linie  danach  richtet,  ob  die 
Pflegeeltern,  schon  angekommen  sind,  respek- 
tive nisten  oder  nicht. 

Von  ungewöhnlichem  Interesse  sind  die 
frühen  Märzdaten  aus  der  grossen  Tiefebene, 
welche  in  jedem  Jahre  hie  undda  vorkommen. 


0( 


mert  ezek  az  adafok  niiitatják  met!,-  azt,  liony 
mikor  érkezne  meg  a  kakuk  az  Alföldre,  ha 
nem  kellene  a  flajkálóilioz  is  igazodnia.  A 
kakuk  voltaképpen  a  füsti  fecskével  egyidejű- 
leg érkező  madárfaj'  s  országos  középszánia 
tulajdonképpen  csak  azért  későbbi,  mint  a 
füsti  fecskéé,  mert  erre  a  fajra  az  Alföld  a 
legkorábbi  achitokat  adja,  míg  a  kakukra 
nézve  tetemesen  későbbieket,  a  mi  a  közép- 
számban kétszeresen  késleltető  hatású.  Egyelőre 
csak  a  jövő  megfigyelésekre  való  tekintetből 
érintettem  ezt  a  kérdést,  mert  jelenleg  még 
túlnyomóan  csak  az  anyaggyűjtésre  kell  szorít- 
koznunk, hogy  annak  alapján  idővel  egész 
pontosan  rajzolhassuk  meg  a  kakuk  tavaszi 
fölvonnlásának  a  képét. 


indem  dicse  den  Zeitpuidct  angeben,  an  wel- 
chem der  Kukuk  in  der  grossen  Tiefebene 
ankommen  würde,  wenn  sich  derselbe  nicht 
nach  seinen  Pflegeeltern  zu  richten  hätte.  Der 
Kukuk  ersclieint  in  Wirkliclikeit  lileiclizeitia' 
mit  der  Rauchschwalbe  und  ist  das  Landes- 
mittel seiner  Ankunft  nur  deshalb  ein  späteres 
als  dasjenige  der  Rauchschwalbe,  weil  für 
diese  Art  die  frühesten  Dattui  der  Tiefebene 
entstammen,  während  dieselbe  für  den  Kukuk 
bedeutend  spätere  Daten  ergibt,  was  für  das 
Landesmittel  eine  doppelte  Verspätung  bedeu- 
tet. Vorläufig  berührte  ich  diese  Frage  nur 
im  Interesse  der  zukünftigen  Beobachtungen, 
da  wir  uns  vorläufig  noch  hauptsächlich  auf 
das  Materialsammeln  zu  beschränken  haben, 
um  in  der  Zukunft  ein  ganz  genaues  Bild 
des  Frühjahrszuges  des  Kukuks  geben  zu 
könneii. 


(jO.  ■< — >-  Cyaiiecula  succia,  (L.). 

11.  Apr.    14.  Keszegfalu.  I    III.  Apr.      7.  Óverbász. 

61.  -<*->  Cygiius  olor,  Gm. 
III.  Mart.   15.  Biharnagybajom.  3  drb.  (St.l 


'    I.  Mart.    2.  Zalagógánfa. 
III.      ..      11.  Temesvár. 


02.  * — ^>-  Datila  acuta,  (L. 
III.  Febr.  24.  Gárdonv. 


m.  Mart.  1l>.  Tura. 


I.  Mart.    5.  Kőszeg. 
U.  Febr.  1!S.  Tata. 
II.  Mart.  25.  Keszegfalu. 


03.  <«->■  Enibei'iza  calandra,  L. 

III.  Mart.  29.  Temesvár. 

III.  Apr.    10.  Ungvár. 

IV.  Mart.    8.  Szászsebes. 


IV.  Mart.  20.  Kolozsvár. 
V.  Apr.      (i.  Kékkő. 


(14.  < — >-  Kml)eriza  eia,  L. 
IV.  Mart.  19.  (  )raviczabánya. 

.  *— >■  Emberiza  hortulaiia, 
IV.  Mart.  20.  Kolozsvár. 


II.  Mart.  1  !.  Keszegfalu. 
III.  Apr.      8.  Billed. 

Aquila  XIV. 


00.  <«>  Emberiza  sclioeniclus,  L. 

TIL  Mart.    8.  Hárossziget. 
III.  Febr.  28.  Budapest. 


V.  Mart.  29.  Zólyom. 


58 


67.  -<-^  Erithacus  rubeciila,  (L). 


I. 

Mart.    8.  Ihárosberény. 

IV. 

Mart. 

24.  Szászsebes. 

V. 

Mart. 

22.  Sajókaza. 

I. 

7.  Eépáspuszta.  ' 

IV. 

') 

21.  Türkös. 

V. 

„ 

21.  Zólyom. 

I. 

9.  Kőszeg. 

IV. 

n 

29.  Felvácza. 

V. 

. 

18.  Szelese. 

I. 

6.  Molnaszecsôd. 

IV. 

„ 

29.  Körösbánya. 

V. 

TÎ 

24.  Garamsálfalva 

II. 

17.  Keszegfalu. 

IV. 

., 

30.  Riskulicza. 

V. 

Apr. 

2.  Garanipéteri. 

III. 

Febr.  19.  Temeskubin. 

IV. 

.. 

30.  Brád. 

V. 

Mart 

28.  Ratkólehota. 

m. 

Mart.  21.  Óverbász. 

IV. 

Apr. 

2.  Boicza. 

V. 

í) 

25.  Stoósz. 

m. 

5.  Izsák. 

IV. 

W 

5.  Bucsesd. 

V. 

Apr. 

7.  Zsolna. 

III. 

18.  Hárossziget. 

IV. 

Mart 

22.  Segesvár. 

V. 

Mart. 

22.  Zuberecz. 

III. 

Febr.  28.  Budapest. 

IV. 

20.  Kolozsvár. 

V. 

Apr. 

7.  Liptóujvár. 

m. 

Mart.    7.  Tura. 

V. 

20.  Barsrudas. 

V. 

Mart. 

22.  Szepesbéla. 

m. 

17.  Ungvár. 

V. 

17.  Kékkő. 

V. 

31.  Lőcse. 

IV. 

.,      26.  Réa. 

Területi  közepek  :  —  Regionenniittel  : 


I.  Mart.    7.  (4.) 
III.      „        8.(7.) 


IV.  Mart.  28.  (11.) 


V.  Mart.  2ő.  (14.) 


Kísérletképpen  itt  is  kiszániitottani  a  területi 
középszámokat,  daczára  anuak,  hogy  az  anyag 
aránylag  csekély.  Tettem  ezt  azért,  hogy  evvel 
is  felhívjam  a  figyelmet  erre  a  könnyen  meg- 
figyelhető fajra,  melynek  fölvonulása  már  első 
kísérlet  eredménye  szerint  is  normális  typust 
látszik  követni,  még  pedig  az  érkezési  idejé- 
nek megfelelő  Motacillatypust,  vagyis  a  korán 
érkező  fajok  normális  typusát.  En-e  mutat 
legalább  az,  hogy  I.  korábbi  mint  III.  és  V. 
korábbi  mint  IV. 


Versuchsweise  wurden  auch  hier  die  Regio- 
nenmittel berechnet,  trotzdem  das  Materiale 
verhältnismässig  gering  ist.  Es  geschah  dies 
hauptsächlich,  um  die  Aufmerksamkeit  auf 
diese  leicht  zu  beobachtende  Art  aufzurufen, 
deren  Frühjahrszug  laut  dem  Resultate  des 
ersten  Versuches  einem  normalen  Typus  zu 
folgen  scheint,  und  zwar  dem  der  Ankunfts- 
zeit entsprechenden  Motacillatypus,  das  ist 
dem  normalen  Typus  der  früh  ankommenden 
Arten.  Dafür  spricht  wenigstens,  dass  I.  früher 
ist  als  III.,  sowie  auch  dass  V.  früher  ist 
als  W. 


68.  -«— >-  Falco  lanarius,  L. 
III.  Apr.  30.  BUM. 


I.  Febr.  28.  Kőszeg. 

I.  Jan.    29.  Zalagógánfa. 

I.  Febr.  27.  Sopronpuszta. 


69.  -<*>  Falco  iiierìllus,  (Gerini) 

III.  Mart.    9.  Óverbász. 
in.  Febr.    7.  Tura. 


V.  Febr.  15. -Mart.  4.  Liptó- 
ujvár. 


I.  Mart.  23.  Ihárosberény. 
I.  Apr.    22.  Zalagógánfa. 


70.  •<— ^  Falco  subbuteo,  L. 
III.  Mart.  3i>.  Temesvár. 


IV 


29.  Türkös. 


V.  Apr.    27.  Nógrádkövesd. 
V.      ..      26.  Liptóujvár. 


59 


1.  Mart.  16.  Kisherend. 

I.  Febr.  2Ö.  Kőszeg. 
II.  Mart.    7.  Keszegfalu. 
m.      „      10.  Izsák.  Utolsó. 

—  Letzter. 
III.      „        8.  Budapest. 
III.      ,,      17.  Ungvár. 


71.  -<-^*  Friiiffüla  coelebs,  (L.) 
IV.  Mart.  24.  Segesvár. 
IV.      „      17.  Kolozsvár. 

V.      ,.      24.  Kricsfalva. 

V.      „        5.  Zólyom. 

V.      .        9.  Szikla. 

V.  Febr.  27.  Ratkólehota. 

V.      ,,      24.  Ujvásár. 


V.  Mart.    2.  Stoósz. 

V.  Apr.      2.  Feuyóháza. 

V.  Mart.  17.  Lucski. 

V.      .,      19.  Zuberecz. 

V.      „      26.  Liptószentiván . 

V.      „        8.  Liptóújvár. 

V.      ,      16.  Podbánszko. 


72.  -<^*^  Fringilla  iiiontifríngilla,  (L.). 


III.  Mart.  17.  Uugvár.  Mégitt. 
—    Noch    hier. 


rV.  Febr.    4.  Oraviczabánya. 


73. 

-< — >  Fulica  atra,  L. 

I.  Febr. 

24.  Ihárosberény. 

III.  Mart.  14.  Dunabökény. 

U.      „ 

22.  Bánfalu. 

.      12.  Alsókabol. 

II.  Mart. 

8.  Eszterháza. 

8-  Dunagárdony. 

II.      ., 

29.  Keszegfalu. 

2.  Rudolfsgnád. 

III.      .. 

15.  Tenieskubin. 

.      10.  ürávatorok. 

III.      - 

11.  Butykovácz. 

9.  Méhespetres. 

III.  Febr.  15.  Óverbász. 
III.  Mart.  26.  Temesvár. 
III.      „        3.  Királyhalom. 
III.  Febr.  28.  Nagyvárad. 
III.  Mart.  26.  Budapest. 
III.      „      10.  Tura. 


III.  Jan.      2.  Óverbász.  Nagy 
csapat. —  Gros- 


ser Flug.  ->.  W. 


74.  -e*>  Fuligula  claiigula,  (L.). 
111.  Febr.  20,  Mart.  6.   Óver- 
bász. 
111.  Mart.  25.  Hárossziget. 


III.  Febr.  27.— Apr.  6.  Budán 

pest. 
III.     .,      28.  Tura. 


III.  Apr.      8.  Billed, 
ni.  Febr.  24.  Gárdony. 


75. 


Fuligula  ferina,  (L.). 


III.  Mart.    4.  Hárossziget. 


111.  Mart.  12.  Tiu-a. 


76.  "^^  Fuligula  niarila,  (L.). 
III.  Mart.  18.  Hárossziget. 


HI.  Febr.  17.  Óverbász. 
in.  Man.    4.  Temesvár. 


77.  -"^^  Fuligula  nyroca,  (Gold.). 

I     III.  Mart.  25.  Hárossziget. 
111.  Apr.      5.  Tura. 


V.  Apr.      3.  Liptóújvár. 


78.  <^>  Gallinago   gallinago,  (L.). 


I.  Mart.  16.  Ihárosberény. 

HI.  Mart. 

9.  Rudolfsgnád 

I.     ,        5.— Apr.  25. 

Zala- 

111.           « 

15.  Mohács. 

gógánfa. 

7.  Óverbász. 

I.     „        1.  Bicske. 

26.  Temesvár. 

I.     „      13.  Tata. 

. 

18.  Király  halom 

[I.     ,     18.  Nagymeg} 

er. 

2.  Izsák. 

III.  Febr.  25.  Duuaharaszti. 
III.  Mart.    8.— Apr.  11.  Tura. 
HI.     „      23.  Ófehértó. 

III.  Apr.      3.  Karád. 

IV.  Mart.  11.  Türkös. 
V.  Apr.      1.  Sajókaza. 


on 


I.  Mîii-t.    5.— Mai   4.    Zala- 
gúgiinfa. 


79.  -«-^^  G  ill  li  II  a  if«  !i:alliiiiila,  (L). 

III.  Mart.  15.  — Apr.  S.  Izsák,     j     III.  Mart.    9.  Oaliraniácsa. 
III.      ..        S.  Tura.  V.      ..      I'l.  Zólvoiii. 


I.  A|)r.    11.  -  2(J.  Zalatró- 
Síáiiía. 


80.  •'-'^  (Jalliiiago  major,  Hm. 

III.  Mart.    4.  IVincsvar.  i 

111.  Apr.      (j.  Izsák. 


111.  Mart.  l(j.  Békéscsaba. 


81.  -<— >  Gallinula  chlorojuis,  (L.). 

I.  Mart.  15.  Ihárosberény.  111.  Apr.      8.  üverbász.  l     HI.  Mart,  i'(i.  {{mlapcst. 

I.      ,.      23.  Molnaszecsőd.  |     III.      „  20.  Temesvár.  j     III.  Apr.      5.  Tura. 

II.  Apr.      ß.  Keszesfalu.  III.      ..  16.  Kisliarfa.  IV.  Mni     10.  Kulildnrf. 

III.  Mart.  27.  Temeskubin.  ,     III.      ..        9.  Héliéscsaba. 


82   -< — >■  Glareola  pratiiipola,  (L.). 
III.  Mai       1.  lina  vi.  I     III.  Mai     12.  Tura. 


83. 


Grus  griis,  (L.). 


Mart.    2.  Eszterháza. 


Mart.  12.  Tenieskubin. 
..     10.  Tógyer. 
..     18.  Vojtek. 
„     25.  Mosiiicza. 
7.  Bruckeuau. 
Apr.      G.  Teniesrékás. 

3.  Kistopolovecz. 
Fchr.  20.  Szf'kszc'ml. 
Apr.      4.  Makó.   10  drb. 

10  St.  ^  S. 
Mart.    7.  Dobozuiegyer. 
16    ►  NW.' 


Mart.    8.  Plavisevicza. 
8.  Jeselnicza. 
,.     30.  Alsómocs.  Nagy 

csapat.  —  Grosser 
Flug.  N.  -^  E. 
„      19.  Kövesd  25  -*  N. 
,,     19.  Hissziás. 


II. 


III. 


Apr.    12.  Csallóközsoniorja. 


Mart.  25.  Békésgyula. 
.,     15.  Görbed. 
..     28.  Tenke. 

6.  Nagyvárad  ->-  N. 
28.  Peczeszeutniártdu. 
„     25.  Debreczcii. 
.,     22.  Újtelek  -^  8. 
„     24.  UjieleJc  -.  E. 
..     20.  (jfehcrtó. 
„     24.  Darvasmoliai  id(i. 


IV. 

Mart.  23.  Labasiiicz  20  -*  N. 
Febr.  28.  Tápia. 
Apr.    14.  Szelcsova30->NW. 
„       9.  Bakaniezü. 
5.  Osztrov. 
1.  Váleniáre  ->  K. 
16.  Pozsoga. 


Mart.  22.  Sárerdö.  S.  felől.  - 
Von  S. 

,.     18.  Karád. 

.,     23.  Leányvár. 

9.  Beregszász  ->  NE. 

..     28.  Nagybereg  -*  N. 

_     20.  Mocsár. 

..  16.  19.  Ungvár. 
Apr.  18.  Ungdarócz. 
Mart.  18.  Unorbossziíniezö. 


:\Iart.     1 .  Szerdahely. 

„     11.  Keresztény  sziget. 
Mart.  29.  Nagyszeben. 

„     23.  Nagycsűr. 

„     29.  Herniány. 
25.  Szakadat. 
Apr.      5.  Holczmány. 


61 


Apr. 

!).  rjcjiyliá/,. 

Mart. 

;{0.  Hikfalva. 

Marl 

-".).  .\lsóár|)ás. 

20.  Nagyborosiiyó. 

„ 

;{0.  Felsôvist. 

„ 

22.  DiUiiok. 

L>9.  Lisza. 

28.  Nycn  200  -'  W. 

., 

29.  Fogaras. 

Apr. 

25.  Magyarl)()flza. 

.. 

29.  Kopacsel. 

Mart. 

29.  Bárkány  25  drb. 

.. 

80.  Sarkaicza. 

25.  St.  E.  -  W. 

19,  23.  Zerncst. 

27.  Zágon. 

,. 

30.  Zernest.  Nagy  csa- 

26. Kovászna. 

pat.  —  Grosser 

7.  Alliós. 

Flug.  N.  -  S. 

26.  Lippaierdö  ->■  NW.     ' 

Apr. 

7.  Alniásmezö.  Nagy 

., 

19.  tìistarovecz  25  -  ►  N. 

csapat.  —  Grosser 

Febr 

28.  Mészdorgos  4  -)>  N. 

Fing.  S.  --  W. 

Mart. 

18.  Petirs  37  ^.  NW. 

Mart 

1>S.  HoUiiik. 

Febr 

28.  üorgos  53  -.  NW. 

Apr. 

6.  Krizba. 

Mart. 

30.  Berzova. 

Mart 

iil.  Szászlieriuáiiy. 

Apr. 

8.  Lalasincz. 

Apr. 

18.  Osáncziszoros. 

■•) 

7.  Kisalniás40^.NW. 

,. 

19.  Osáncziszoros 

Mart. 

27.  Segesvár  40  ->  N. 

60  ^  NW. 

n 

30.  Málnás. 

Mart 

30.  Ilyefalva. 

Apr. 

5,  16.  Málnás 

Apr. 

30.  Sepsiszmtkirdli). 

NW.  --  SE. 

., 

28.  SepsiszentiiyiJriiy . 

Mart. 

28.  Torja. 

:\Iart 

;}0.  Gidófalva.' 

« 

28.  Karatuavolál. 

Mart. 

22.  Loiiiliciiy. 

22.  Bereczk. 

H 

30.  Ojtoz.  Nagy  csapat. 

—  Grosser  Flug. 

25.  Sósmező. 

19.  Gyergyóalfalii 

80  .N. 

Apr. 

18.  Gyergyúditró.  Nagy 

csapat  —  Grosser 

Flug.  -.  N. 

:\lart 

27.  Gyergyóborszék. 

Apr. 

11.  Gyergyótölgyes. 

.^ 

4.  Siter. 

Mart 

80.  Élesd. 

•■ 

29.  Ossi. 

„ 

25.  Márkaszók. 

., 

26.  Szilágycseh. 

20.  Zsibó. 

Apr. 

10.  Nadyilonda. 

V 

11.  Gyergyóbélbor. 

Mart 

26.  Nagybocskó. 

Apr. 

6.  Rónaszók. 

7.  Rozália  40  ->  S. 

Mart.  ;!0.  llátnieg  -  NE. 

16.  Kereczke. 
..     16.  Dolha. 

16.  Iza. 

14.  Alsókalocsa. 
Apr.    12.  Széleslonka. 


V. 

Mart.  15.  (Wvösfalva. 
19.  Gerény. 

„     20.  Felsődonionya. 

.,     19.  Nagyláz. 
Apr.    14.  Nagyberezna. 


Apr.      2.  Bercsényifalva 

3.  Kispásztély. 
Mart.  19.  Turjareniete. 

,.     11.  Sóhát. 

„     28.  Ticha. 


Területi   kozejíek  :   —   Regiimciiniittel  : 
III.  Marl.  iL  (27.)  !      IV.  Mart.  'ÌK  (74.) 


V.  Mart.  2+    (16.) 


Az  egész  eddigi  anyag  tanúsága  szerint  a 
daru  tavaszi  fölvonulása  alkalmával  manapság 
már  szinte  kizámlagosan  csak  hazánk  keleti 
részeit  érinti  :  a  nyugati  előfordulás  határa 
közelítőleg  a  38.  fok.  Ennek  a  tapasztalatnak 
az  alapján  töröltem  Szeliszard-mùi  különben 
is  túlkorai  adatát.  A  kis  Alföldről  érkezett 
adatokat  egyelőre  elfogadtam,  mert  a  Fertő- 
vidéken  régebben  fészkelt  s  így  nem  való- 
szinűtlen,  hogy  a  tavaszi  vonulás  alkalmával 
még  elő-előjühet  a  vidéken.  Seiisiszenlkirály 
és    Sepsiszentgyörgy    adatait    azért    törültem, 


Laut  dem  ganzen  bisherigen  Materiale  be- 
rührt der  Kranich  während  des  Friihjahrs- 
zuges  heutzutage  fast  ausschliesslich  nur  mehr 
die  östlichen  Gegenden  Ungarns  ;  die  West- 
grenze des  Vorkommens  bildet  annäliernd  der 
38.  Längengrad.  Auf  Grund  dieser  Erfahrung 
wurde  das  übrigens  auch  allzufrühe  Datum 
von  Szekszárd  eliminiert.  Die  der  kleinen 
Tiefebene  entstammenden  Daten  wurden  vor- 
läiilig  angenommen,  da  das  Fertögebiet  in 
früherer  Zeit  Brutgebiet  war,  so  dass  es  nicht 
uuwahrscheiidich  ist,  dass  der  Kranich  während 


62 


mert  majd  iniiulen  fajnál  föltűnnek   kivételes 
adataikkal. 


A  területi  középszániok  alapján  egyelőre 
nem  bocsátkozliatunk  még  következtetésekbe, 
úgyszintén  a  vonulási  irányt  jelző  adatok 
alapján  sem  ;  ezt  t.  i.  eredményre  való  ki- 
látással majd  csak  akkor  tehetjük  meg,  ha 
az  egész  történeti  anyagra  támaszkfidó  föl- 
dolgozás tanúságai  már  rendelkezésünkre 
állanak. 


des  P^rühjahrszuges  dort  noch  manchmal  vor- 
kommt. Die  Daten  von  Sepsiszentkirály  und 
Sepsiszeidgijörfiy  wurden  deshalb  eliminiert, 
weil  diese  beiden  Stationen  fast  l)ei  jeder  Art 
mit  aussergevvöhnlichen  Daten  vertreten  sind. 
Auf  Grund  der  Regionenmittel  können  wir 
uns  vorläufig  noch  nicht  in  Hcldussfolgerungen 
einlassen,  ebenso  auch  nicht  auf  Grund  der- 
jenigen Daten  welche  sich  auf  die  Zugs- 
richtung beziehen  ;  dies  kann  nändich  erst 
dann  mit  Aussicht  auf  Erfolg  geschehen, 
wenn  uns  die  Resultate  einer  auf  das  ganze 
historische  Materiale  gestützten  Bearbeitung 
zur  Verfügung  stehen  werden. 


III.  Mai      3.  BéUye. 


84.  ■< — >-  Hiinantopiiiü  liiniaiitopus,  (L.). 

I     m.  Apr.    20.  Temesvár.  |     III.  Mai       1.  Bugyi. 


85. 


Hinindo  rustica,  L. 


Apr. 

9.  Kisherend. 

Apr.    14.  Borostyánkő. 

Apr. 

16.  Nagyhidegkút. 

„ 

14.  Murasiklós. 

2.  Németujvár. 

Î? 

8.  Bakoiiytuiigyar- 

» 

5.  Ihárosberény. 

„     14.  Csém. 

szentkirály. 

» 

8.  Jaád. 

16.  Rohoncz. 

" 

15.  Faész. 

1) 

9.  Viszló. 

„     10.  Pornó. 

8.  Rátóth. 

4.  Répáspuszta. 

7.  Kőszeg. 

Mart. 

29.  Kádárta. 

Mart 

28.  Pécs. 

„       7.  Borsmonostor. 

Apr. 

1.  Szentkirály- 

Apr. 

8.  Baranyakárász. 

,       5.  Körmend. 

szabadja. 

M 

6.  Szászvár. 

,.     30.  VasdoroszU. 

,, 

6.  Liter. 

Mart 

26.  Szentgotthárd. 

„     17.  Szombathely. 

5í 

3.  Hajmáskér. 

Apr. 

2.  Vasnádasd. 

15.  Locsmánd. 

•) 

1.  Öskü. 

,. 

15.  MUej. 

„     10.  Zsira. 

íí 

14.  Várpalota. 

„ 

15.  Pölöske. 

5.  Molnaszecsőd. 

77 

5.  Budaörs. 

!J 

7.  Marczali. 

3.  Csepreg. 

n 

22.  Savanyúkút. 

» 

15.  Mencshely. 

,,     13.  Vasvár. 

Ï? 

11.  Kárló. 

., 

17.  Nagj'vázsony. 

,.     14.  üjkér. 

'Î 

9.  Nagymarton. 

Î) 

16.  Vöröstó. 

7.  Nyögér. 

„ 

21.  Csáva. 

w 

14.  Magyarbarnag. 

„       6.  Káld. 

ÏÎ 

9.  Sopronkertes. 

„ 

19.  Németbarnag. 

18.  Jánosháza. 

» 

9.  Ágfalva. 

„ 

10.  Gamás. 

9.  Zalagógánfa. 

w 

15.  Czinfalva. 

„ 

9.  Mernye. 

17.  Vámos. 

,., 

13.  Sopronpuszta. 

*J 

7.  Karád. 

„     16.  Városlőd. 

.. 

10.  Szentmargitbánya. 

» 

9.  Igal. 

„     13.  Pápateszér. 

Mai 

8.  Fertő  fehér  eg  y  háza. 

Î) 

10.  Tab. 

„     18.  Szentgál. 

„ 

17.  Malomháza. 

» 

9.  Kiskörtvélyes. 

„     17.  Tótvázsony. 

5) 

7.  Nagyczenk. 

14.  Felsöeőr. 

12.  Bakonyszentlászló. 

8.  Feketeváros. 

•n 

9.  Felsőlövő. 

„     16.  Márkó. 

Mart 

25.  Szend. 

63 


Vpr.    16.  Hiikod. 

Apr. 

12.  Tarján. 

Apr.    10.  Budakesz. 

2.  Tata. 

Mart. 

24.  Héregh. 

,,     12.  Visegrád. 

8.  Környe. 

Apr. 

2.  Gyermely. 

„     10.  Poniáz. 

6.  Szomód. 

11. 

Â.pr.      5.  Peremarton. 

Apr. 

9.  Hövej. 

Apr.    11.  Keszegfalu. 

8.  Kemeuesszentpéter. 

» 

8.  Bogyoszló. 

Mart.  12.  Komárom. 

„     10.  Györgyarmat. 

„ 

8.  Mosón. 

Apr.    13.  Kurtakeszi. 

.,     12.  Gecse. 

71 

12.  Magyarkimle. 

„     13.  Neszmély. 

„     10.  Illmicz. 

W 

9.  Ásvány. 

„     11.  Madár. 

8.  Bánfalu. 

7.  Komáromgúta. 

9.  Kiirth. 

6.  Eszterháza. 

10.  Szimő. 

6.  Garanikövesd. 

„     10.  Himód. 

10.  Komócsa. 
III. 

„     22.  Csallóközsoniorja. 

Mart.  31.  Pancsova. 

Apr. 

5.  Bácsdoroszló. 

Apr.      6.  Kisharta. 

.,     28.  Sztarcsova. 

jj 

9.  Bácsordas. 

Mart.  28.  Izsák. 

„     29.  Tenieskubin. 

Mart. 

23.  Óverbász. 

„      27.  Dobozmegyer. 

..     23.  Fehértemplom. 

Apr. 

7.  Szeghegy. 

Apr.      6.  Békéscsaba. 

Apr.      9.  Butykovácz. 

„ 

14.  Obecse. 

Mart.  31.  Békés. 

I                                      • 

..     10.  Kamaristya. 

Mart 

29.  Temesvár. 

Apr.      1.  Békésgyula. 

2.  Bogyán. 

Apr. 

6.  Vadászerdő. 

.,     10.  Görbed. 

„     15.  Palona. 

Apr. 

28.  Mosnicza. 

9.  Tenke. 

.,     10.  Dunabökény. 

'> 

2.  Temesrékás. 

Mart.  28.  Osi. 

,.     12.  Újvidék. 

„ 

5.  Jerszeg. 

„     19.  Dinnyés. 

2.  Alsókabol. 

„ 

3.  Kistopolovecz. 

Apr.      7.  Szigetcsép. 

Mart.  19.  Dunagárdony. 

9.  Bálincz. 

3.  Dunaharaszti. 

.\l)r.      2.  Rudolfsgnád. 

10.  Lúgos. 

14.  Túrkeve. 

9.  Nagybecskerek. 

8.  Csurgó. 

2.  Szerep. 

„     12.  Antalfalva. 

1.  Bolhó. 

6.  Nagyvárad. 

..     10.  Tógyer. 

?) 

15.  Somogyszobb. 

6.  Peczeszentmárton 

2.  Vojtek. 

13.  Háromfa. 

4.  Budapest. 

2.  Darány. 

10.  Nagyatád. 

„     16.  Szigetmonostor. 

„       3.  Drávafok. 

10.  Rinyaszentkirály. 

Mart.  16.  Rákos. 

„     14.  Oszró. 

5.  Rinyaujlak. 

Apr.      6.  Göd. 

5.  Hegyszentmárton. 

.. 

9.  Görgeteg. 

Mart.  12.  Tura. 

15.  Siklós. 

11.  Lábod. 

Apr.    13.  Poroszló. 

..       8.  Villány. 
16.  Mohács. 

li 

8.  Szigetvár. 

15.  Hajdúböszörmény 

15.  Szekszárd. 

7.  Debreczen. 

Mart.  31.  Béllye. 

12.  Bátaszék. 

Mart.  25.  Újtelek. 

31.  Drávatorok. 

18.  Nagybaracska. 

Apr.    15.  Hajdúhadház. 

„     27.  Bezdán. 

6.  Vaskút. 

8.  Ófehértó. 

Apr.    18.  Monostorszegh 
13.  Küllőd. 

16.  Jánoshalma. 
7.  Királyhalom. 

8.  Szatmárnémeti. 
14.  Darvasmohaerdő. 

..     18.  Béreg. 

12.  Szeged. 

9.  Sárerdő. 

2.  Méhespetres. 

„ 

2.  Makó. 

15.  Nagymocsárerdő. 

Mart.  25.  Apatin. 
Apr.    16.  Kozora. 
9.  Gombos. 

,.     12.  Pécska 
Mart.  23.  Kuvin. 
Apr.    13.  Borosjenő. 

„     10.  Szinyérváralja. 
.,     11.  Óbozinta. 

16.  Sátoraljaújhely. 

„       8.  Gája. 

M 

8.  Buttyin. 

8.  Karád. 

64 

Apr.     i:.. 

l^ciVnyvár. 

.,       N 

Nai;y(l()I)rtiny 

„     Iti. 

Beregszász. 

Mart.  19. 

Nagybereg. 

Apr.     8.  Nagyszőllős. 
14.  Lazdiiy. 
12.  Mocsár. 
.,      10.  Zúgó. 


Apr.      7.  Ungvár. 

1(1.  l'iigdarócz. 
8.  Uadváucz. 
13.  Unghosszúmező. 


Apr.      S.  Özerbpozsezsena. 

„     11.  Nájdas. 
Mart.  27.  Berzászka. 

..     31.  Dalbosecz. 
Apr.    13.  Eilieiitlial. 

4.  Plavisevicza. 
Mart.  2!».  Diibova. 

„     28.  Ogi'adina. 

25.  Jeselnicza. 
Apr.      4.  Herkulesfiirdő. 

„       7.  Oraviczabánya. 
..     17.  Weidenthal. 
9.  Teniesszlatiim. 
17.  Féuyes. 
17.  Borlova. 
15.  Pojáiiaruszka. 
..     24.  Alsóinocs. 
12.  .Simon. 
8.  Kövesd, 
í).  Hissziás. 
11.  Labasincz. 
:\lart.  28.  Tápia. 
Apr.      (i.  Dubest. 

5.  Szelcsova. 
Mart.  26.  Kissznrduk. 
Apr.      9.  Osztrov. 
Mart.  2(j.  Hauzest. 
Apr.      4.  Facset. 
Mart.  26.  Nénietgladna. 

26.  Draxinest. 
Apr.      6.  ^'álenláre. 

.,  8.  Gross. 
-  4.  Bnlza. 
,,     11.  Ohábabisztra. 

8.  Pozsoga. 

8.  Pojén. 
„     15.Tjej. 
,.     10.  Nagyroskány. 
„      10.  Dohra. 
,,     18.  Fere.sd. 

8.  Marosillye. 
„     14.  Eéa. 
..     14  Vajdahunyad. 
Mart.  14.  Déva. 
Apr.    12.  Nagyrápolt. 


IV. 

Ajjr.    13.  Kosztesd. 

1.  Alsóváros  viz. 
Mart.  29.  Szászváros. 
Apr.    16.  Gredistye. 

6.  Sebeshely. 
.,       1.  Vajdé. 

13.  Osebeshely. 

13.  Felsnpián. 
Mart.  31.  Kudzsir. 
Mai     19.  Prigona. 
Aj)r.      8.  Szászsebes. 
Mai     I.S.  Oása. 
Apr.    17.  Arpasn  Mare. 

13.  Márton  h  egy. 
..       7.  Kelnek. 

„     14.  Morgonda. 

14.  Szerdahely. 
Mart.  28.  Szelistye. 

Apr.      9.  Kereszténys/.iget. 
1.  Kisdisznód. 

1.  Nagydisznód. 
„     10.  Nagyszeben. 

11.  Nagycsíír. 

10.  Szenterzsébet. 

7.  Vesztéiiy. 
,.       9.  Boieza. 

2.  Nagy talni  ács. 
..     20.  Herinány. 

12.  Porcsesd. 

10.  Aisósebes. 

2.  Hortobágyfalva. 

3.  Vurpód. 
..      10.  Felek. 

1.  Szakadat. 

11.  Felsőgezés. 
.,       4.  Holczniány. 

2.  Uj  egy  ház. 

13.  Felsopornmliák. 

14.  Alcziua. 
..     20.  Szeráta. 

8.  Strezakerczisora. 
14.  Buleavölgy. 

ö.  Kiirpöd. 
..      18.  Verd. 
..     18.  Felsőárpás. 


Apr. 

19.  -Vlsóárpás. 

w 

13.  Szentágota. 

Mart. 

30.  Alsóvist. 

Apr. 

14.  Felsővist. 

.. 

18.  Dragos. 

„ 

14.  Nagysink. 

., 

16.  Felsőszombatfalva 

„ 

5.  Kissink. 

14.  Fogaras. 

Jlart 

28.  Felmér. 

Mai 

12.  Kiidarita. 

Apr. 

12.  Sarkaicza. 

,, 

18.  Osinka. 

15.  Páró. 

15.  Persány. 

.. 

13.  Alsóvenieze. 

„ 

14.  Alsókomána. 

1 1.  rjsinka. 

„ 

13.  Felsőkoniáiia. 

16.  Törcsvár. 

?> 

4.  Ótohán. 

16.  Vledény. 

>:• 

16.  Holbák. 

.. 

6.  Barczarozsnyó. 

.. 

22.  Krizba. 

11.  Apácza. 

„ 

23.  Szászniagyarós. 

„ 

13.  Bölön. 

14.  Középajta. 

9.  Tíímösiszoros. 

.. 

16.  Arapatak. 

Mart 

31.  Tiirkös. 

Apr. 

14.  Szászhermáuy. 

17.  Osáncziszoros. 

„ 

14.  Ilyefalva. 

14.  Sepsiszentkirály. 

15.  Sepsiárkos. 

.. 

1 7.  Sepsiszentgyörgy. 

14.  Káinok. 

13.  Zalán. 

13.  Gidófalva. 

15.  Sepsibodok. 

17.  Bikfalva. 

19.  Bodzaiszoros. 

•í 

14.  Nagj'borosnyó. 

65 


Apr. 

22.  Dalnok. 

Apr. 

!  1.  Hothlenszent- 

Apr. 

15.  Esztelnek. 

15.  Xycii. 

niiklós. 

!) 

13.  Lemhény. 

17.  Mafiyarbodzn. 

.Mart 

.  31.  Hidegvíz. 

,j 

13.  Bereczk. 

10.  Hárkáiiv. 

„ 

20.  Alsóbajoni. 

15.  O.jtoz. 

17.  Záfidii. 

Apr. 

15.  Kiskapus. 

19.  Szaláncz. 

„ 

12.  Kovás/.na. 

Mart 

.  20.  Dicsöszentinártdii. 

„ 

15.  Sósmező. 

.. 

14.  Osdola. 

.. 

24.  Medgyes. 

7.  IntrecaJ. 

., 

9.  Alliós. 

17.  Muzsua. 

„ 

7.  Bulz. 

,, 

7.  Lippaierrtő. 

„ 

27.  Deésfalva. 

JJ 

15.  Marszoja. 

Mi.rt 

.  27.  Máriaradiia. 

Apr. 

4.  Berethalom. 

Mai 

5.  Pietrásza. 

Apr. 

9.  Sólymos. 

„ 

18.  Szászsáros. 

Apr. 

12.  Albák. 

» 

5.  Sistarovecz. 

>» 

4.  Váldhid. 

„ 

14.  Runk. 

'y 

11.  Mészdorí-os. 

.. 

8.  Erzsébetváros. 

Mai 

14.  La  Dubul. 

.. 

11.  Fetirs. 

Mart 

31.  Pród. 

Apr. 

22.  Béles. 

7.  Dor^os. 

Apr. 

16.  Jakabfalva. 

W 

5.  Bánffyhunyad. 

., 

8.  Zabálcz. 

Mart 

28.  Segesvár. 

Mai 

5.  Irisora. 

„ 

10.  Berzova. 

Apr. 

21.  Csöb. 

Apr. 

22.  Mariséi. 

Mart 

22.  Lalasincz. 

„ 

1().  Hegen. 

„ 

20.  Magura. 

Apr. 

14.  Borossebes. 

,. 

14.  Fehéregyháza. 

., 

14.  Középlak. 

13.  Tótvárad. 

,. 

4.  Báránykút. 

18.  Reketó. 

Mart 

14.  vSoborsin. 

„ 

1 1.  Szászdálya. 

„ 

13.  Riska. 

Apr. 

15.  Zinibró. 

10.  Szászkeresztur. 

,. 

18.  Melegszamos. 

'? 

6.  Záni. 

.Mart 

26.  Székelykeresztiir. 

„ 

19.  Magyargorbó. 

,. 

10.  Acsuva. 

Apr. 

12.  Erked. 

13.  Gyalu. 

., 

15.  Csúcs. 

., 

10.  Kobátfalva. 

„ 

9.  Kolozsvár. 

« 

8.  Magulicza. 

Mart 

12.  Korond. 

'> 

6.  Torda. 

'? 

1.  Felvácza. 

Apr. 

19.  Kőhalom. 

13.  Kékes. 

.. 

10.  Nagyhalniágy. 

ÏÎ 

9.  Kányád. 

„ 

16.  Dipse. 

15.  Vorcza. 

„ 

1 5.  Székely  udvarhely . 

15.  Fehéregyház. 

» 

14.  Körösbánya. 

,, 

13.  Darócz. 

» 

12.  Nagyida. 

., 

14.  Risknlicza. 

21.  Gyepes. 

,, 

3.  Szászakna. 

.. 

4.  Bulzesd. 

„ 

15.  Vargyas. 

„ 

11.  Teke. 

„ 

10.  Ozoha. 

16.  Bárót. 

n 

13.  Zselyk. 

«T 

1.  Brád. 

„ 

11.  Erdőfüle. 

,, 

11.  Szászpéntek. 

„ 

16.  Lepus. 

„ 

13.  Szárazajta. 

18.  Vajola. 

,, 

13.  Dizditul. 

.. 

13.  Nagybaczon. 

w 

14.  Dedrád. 

17.  Felső  vidra. 

,. 

10.  Magyarhermány. 

íí 

8.  Bátos. 

„ 

15.  Boicza. 

6.  Csikrákos. 

„ 

11.  Szászrégen. 

16.  Bucsesd. 

') 

5.  Csíkszereda. 

>í 

16.  Herbus. 

.Mai 

2.  Csertés. 

„ 

11.  Málnás. 

„ 

10.  Magyarrégen. 

Apr. 

8.  Topánfalva. 

» 

15.  Csoniorta. 

„ 

13.  Disznajó. 

w 

12.  Abrudfalva. 

1) 

1Ô.  Csikszentniárton. 

., 

12.  Mocsár. 

.. 

12.  Abrudbánya. 

13.  Ikafalva. 

^j 

19.  Görgényhfidák. 

V 

18.  Kisalniás. 

„ 

13.  Futásfalva. 

,. 

8.  Köszvényesremett 

„ 

9.  Bisztra. 

14.  Torja. 

v 

20.  Görgényüvegcsűr. 

8.  Vnltur. 

,, 

14  Karatnavolál. 

18.  Dosz. 

Mart. 

20.  Zalatna. 

y 

19.  Katrosa. 

.. 

12.  Vármező. 

Apr. 

22.  Dealuniare. 

13.  Kézdiszárazpatak. 

15.  Szakadat. 

„ 

13.  Oftenbánya, 

„ 

13.  Kézdiszentlélek. 

., 

11.  Szováta. 

« 

7.  Magyariiii'n. 

,, 

9.  Kézdiszentkereszt. 

n 

17.  Alsófancsal. 

» 

4.  Nagyenyed. 

Ȓ 

13.  Bélafalva. 

n 

11.  llyésmező. 

» 

7.  Magyarlapád. 

Ji 

14.  Kurtapatak. 

•• 

19.  Felsőfancsal. 

Aquila  XIV. 

9 

66 


Mart 

18.  Oroszheg}'. 

Apr. 

7.  Tőkés. 

Apr. 

17.  Fehérszck. 

Apr. 

14.  Gyergjóremete. 

15.  Lcikencze. 

.. 

22.  Láposbánya. 

» 

19.  Gyergyóalfalu. 

rj 

23.  Szálva. 

„ 

11.  Nagybánya. 

» 

i;i  Gyergyóflitró. 

7} 

5.  Kenteiké. 

^ 

20.  Kápolnnknionostoi 

» 

IC.  Gyergyócsoma- 

V 

11.  Naszód. 

^ 

9.  Aknasugatag. 

falva. 

» 

10.  Szépnyir. 

., 

16.  Farkasrév. 

» 

15.  Gyergyóujfalu. 

- 

9.  Besenyő. 

„ 

15.  Kapnikbánya. 

» 

14.  Gyergyóborszék. 

12.  Kisrebra. 

Mart 

15.  Budfalva. 

^ 

17.  Kilyénfalva. 

., 

9.  Nagydemeter. 

Apr. 

10.  Oláhláposbánya. 

« 

13.  Tekerőpatak. 

„ 

5.  Besztercze. 

4.  Nagybocskó. 

» 

14.  Gyergyószeiit- 

„ 

19.  Pán-a. 

TÏ 

9.  Rákosfalva. 

miklós. 

,. 

10.  Jaád. 

., 

9.  Rónaszék. 

» 

18.  Hágótőalja. 

.. 

13.  Földra. 

» 

12.  Kislonka 

» 

7.  Gyergyótölgyes. 

« 

12.  Árdány. 

.. 

10.  Ruqja. 

» 

9.  Siter. 

n 

14.  Kisilva. 

n 

15.  Mingyet. 

» 

13.  Élesd. 

V 

13.  Oláhszentgyörgy. 

» 

15.  Czibles. 

» 

11.  Òssi. 

TÎ 

22.  Borgóprund. 

,, 

8.  Terebesfejérpatak 

» 

12.  Márkaszék. 

W 

14.  xMájer. 

» 

10.  Rozália. 

» 

16.  tízilágysonilyó. 

„ 

11.  Les. 

*y 

14.  D ragom érfalva. 

» 

5.  Zilah. 

» 

8.  Óradna. 

V 

12.  Izaszacsal. 

w 

20.  Szilágycseh. 

» 

1.  Nagyilva. 

.. 

12.  Felsővissó. 

» 

2.  Zsibó. 

Mart 

31.  Máramarossziget. 

^ 

15.  Havasmezö. 

» 

12.  Hidalmás. 

Apr. 

20.  Dornavölgy. 

Mai 

3.  Fájna. 

18.  Gyökeres.* 

» 

12.  Tesna. 

Apr. 

19.  Pleskutie. 

» 

14.  Zálha. 

ÎÎ 

12.  Kosna. 

„ 

20.  Rotundo. 

r 

11.  Nagyilonda. 

V 

21.  Gurahajta. 

„ 

20.  Lajosfalva. 

7Î 

9.  Horgospatak. 
4.  Dés. 

- 

9.  Gyergyóbélbor. 
10.  Szatmárhegy. 

- 

25.  Dieka. 

V. 


Mart. 

23.  Zebegény. 

Apr. 

12.  Bakabánya. 

Mart 

31.  Diósgyőr. 

Apr. 

20.  Kós])allag. 

., 

20.  Zsaruócza. 

Apr. 

11.  Hátmeg. 

*í 

14.  Nagymaros. 

., 

21.  Uhli.szkó. 

„ 

9.  Ilosva. 

7} 

12.  Nógrádkövesd. 

n 

20.  Irtványos. 

„ 

18.  Visk. 

» 

14.  Isaszegh. 

V 

17.  Gyekés. 

Mart 

27.  Bustyaháza. 

» 

2.  Babath. 

'Î 

20.  Bacsófalva. 

Apr. 

13.  Alsóbisztra. 

» 

10.  Megyerke. 

V 

23.  Magaslak. 

„ 

5.  Kricsfalva. 

10.  Ecskend. 

„ 

24.  Hegybánya. 

" 

23.  Alsószinevér. 

Mart. 

18.  Erdőkürt. 

Mai 

5.  Sehneczbánya. 

n 

13.  Kerekhegy. 

Apr. 

13.  Valkó. 

Apr. 

8.  Ipolyság. 

» 

11.  Alsókalocsa. 

„ 

7.  Terpes. 

« 

27.  Tópatak. 

^ 

12.  Kökényes. 

Mart 

25.  Gyöngyössolymos. 

r» 

8.  Tesmagolvár. 

*. 

10.  Széleslonka. 

Apr. 

1.  Kékesalja. 

V 

7.  Lósoncz. 

» 

15.  Szentniiliály- 

^ 

9.  Bodony. 

.. 

13.  Gömörráhó. 

körtvélyes. 

Mart 

30.  Eger. 

„ 

12.  Kékkő. 

n 

10.  Gánya. 

Apr. 

13.  Ghymes. 

y. 

10.  Rimaszombat. 

„ 

22.  Németniokra. 

„ 

11.  Aranyosmaróth. 

n 

9.  Mocsolyás. 

.. 

14.  Királymező. 

» 

11.  Valkócz. 

» 

20.  Ujmassa. 

„ 

13.  Gyertyánliget 

» 

18.  Újbánya. 

» 

7.  Sajókaza. 

^ 

13.  Jalinka. 

V 

15.  Barsrudas. 

„ 

12.  Ujluita. 

„ 

12.  Kaszómező. 

7> 

10.  Garanirév. 

» 

8.  Alsóhámor. 

» 

11.  Rahó. 

67 


Mai 

7.  Apsinecz. 

Apr.    19.  Bikkalvölgy. 

Apr. 

20.  Hunkócz. 

Apr. 

14.  Kürösnie/.ö. 

„      10.  Garaiiipéteri. 

í) 

14.  Ungpéteri. 

» 

14.  Tiszabojídány. 

_     15.  Alsószabadi. 

n 

8.  Felsödomonya. 

Mai 

lo.  Sósitiis. 

21.  Háromvizj)ázsit. 

^ 

6.  Nagyláz. 

Apr. 

19.  Hogdánvölgy. 

.,     13.  Cserpatak. 

Mart 

.  30.  Okemenczc. 

Mai 

10.  Liiposmezô. 

„     17.  Rezsőpart. 

Apr. 

2.  Kisberezna. 

Apr. 

21.  Studena. 

20.  Kisgaram. 

V 

15.  Bercsényifalva. 

ÎT 

12.  Biirszentgyörgy. 

,.     12.  Karám. 

» 

9.  Köblér.  " 

jy 

14.  Dejte. 

.,      l-l.  Szikla. 

» 

27.  Turjaremete. 

n 

19.  Oszlány. 

„     15.  Breznóbánya. 

» 

15.  Sóhát. 

„ 

20.  Madarasiilja. 

13.  Dobrocs. 

w 

13.  Fenyvesvölgy. 

n 

14.  Felsőluunor. 

„     15.  Benesháza. 

» 

19.  Poroskő. 

» 

20.  Gyertyánfa. 

„     16.  Gaspard. 

n 

17.  Turjamezö. 

» 

17.  Kelő. 

„     15.  Havasalja. 

n 

22.  Turjavágás. 

» 

14.  Felsőzsadány. 

29.  Maluzsiiia. 

'> 

15.  Ticha. 

» 

21.  Revistyeváraljii. 

„      13.  Mihálytelek. 

» 

14.  Uzsok. 

» 

13.  Bükköskút. 

„     18  Vaczok. 

jy 

20.  Majdan  ka. 

w 

16.  Alsózsadány. 

„      19.  Rásztoki 

„ 

14.  Ökörmező. 

» 

10.  Geletnek. 

„     20.  Dikula. 

,, 

17.  Üsztrika. 

» 

14.  Turóczszklenó. 

„     22.  Teplicska. 

» 

17.  Ozora. 

„ 

15.  Kisfalu. 

„     10.  Ratkólehota. 

ÎÎ 

14.  Felsőszinevér. 

T 

22.  Barsszklenó. 

.,      13.  Uj vásár. 

» 

17.  Szloboda. 

J? 

3.  Felsőstidjiiya. 

„     22.  Róna. 

n 

14.  Csornarika. 

» 

9.  Mosócz. 

„     11.  Nagyszlabos. 

V 

11.  Illa  va. 

„ 

15.  Ókörmöczke. 

,      13.  Rédova. 

V 

14.  Kassza. 

Mai 

1.  Lenge. 

.,       9.  Pelsöcz. 

n 

15.  Puchó. 

Apr. 

12.  Felsőtóti. 

9.  Rozsnyó. 

» 

10.  Nagybittse. 

„ 

22.  Körmöczbánya. 

Mai       5.  Ovíz. 

» 

25.  Rajecz. 

„ 

10.  Csreinosnó. 

Apr.    13.  Svedlér. 

w 

13.  Zsolna. 

Mai 

4.  Sekély. 

.,      19.  Gerebfűrész. 

j» 

10.  Visnyó. 

Apr. 

29.  Alsóturcsek. 

13.  Szomolnok. 

■^ 

10.  Csacza. 

^ 

11.  Jálna. 

„     15.  Stoósz. 

„ 

10.  Turóczszentmárton 

V 

16.  Neczpál. 

11.  Szoniolnokliuta. 

« 

10.  Túrán. 

n 

30.  Dobó. 

13.  Felsőmeczenzéf. 

w 

5.  Likavka. 

V 

6.  Dobróváralja. 

11.  Szepsi. 

» 

8.  Csernova. 

^ 

12.  Kovácsfalva. 

14.  Aranyidka. 

» 

20.  Hrboltó. 

„ 

23.  Óhegy. 

„     22.  Óruzsin. 

-•J 

14.  Nagyfalu. 

» 

10.  Zólyom. 

„     11.  Sacza. 

„ 

17.  Revisnye. 

„ 

12.  Erdöbádoiiy. 

10.  Hidasnémeti. 

V 

16.  Mutne. 

» 

15.  Üobrokirályi. 

„     11.  Kassa. 

„ 

17.  Ludrovü. 

ï» 

16.  Középrevucza. 

18.  Lemes. 

'» 

24.  Veszele. 

ri 

8.  Szelcsií. 

15.  Sósgyülvész. 

Mai 

2.  Lucski. 

» 

17.  Garanisálfaha. 

15.  Delnekakasfalva 

Apr. 

23.  Lokcza. 

» 

27.  Kallós. 

.,      16.  Sósujfalu. 

n 

22.  Szihelne. 

)) 

15.  Osszada. 

11.  Felsőmislye. 

„ 

25.  Németlipcse. 

Í« 

14.  Zólyoiiilipcse. 

.,     12.  Szigord. 

„ 

20.  Podbjel. 

» 

24.  Koritnicza. 

„     14.  Keczerpeklén. 

„ 

24.  Zubnitliova. 

îï 

13.  Luzsna. 

,     15.  Keczerlipócz. 

n 

19.  Rabcsicze. 

» 

10.  Garaniszontandrás. 

..     20.  Vörösvágás. 

» 

19.  Krasznahorka. 

„ 

16.  GaramnéiiiPtfalva. 

..     22.  Rankfiired. 

w 

21.  Bobró. 

^ 

25.  Kiszla. 

10.  Varannó. 

n 

19.  Turdossiii. 

» 

26.  Garaiiihidvég. 

15.  Zemplénszinna. 

•' 

o.  Alsólipniczn. 
9* 

68 


Apr.    16.  Zuberecz. 
',     19.  Zábidó. 

lo.  Felsölipnicza. 
20.  Felsőzubricza. 
Mai     17.  LiptószMitivilii. 
Apr.    14.  Jablonka. 
„     15.  Liptóujvár. 
„     12.  Vitanova. 
„     28.  Hladovka. 
15.  Szuhahora. 


Apr.    15.  Szvarin. 
14.  Vvchodna. 
10.  Felietevá^. 

17.  Csorbái  tó. 
23.  Koleszáriíi. 

18.  Felsölápos. 
16.  Tátralomnic/.. 
20.  Oszturnya. 
18.  Kubach. 


.\|)r.    14.  Szepesófalu. 

16.  Ménhard. 

10.  Ábraiiámfalva. 

17.  Szepesbi'la. 
..     19.  Podolin. 

14.  Lőcse. 
..     18.  Ólubló. 
26.  Csircs. 
(i.  Hártfa. 


Megérkezés  a  fészekhez.   —  Ankunft  am  Nest. 


Apr. 

8.  Szászvár. 

Apr. 

7.  Németujvár. 

Mai 

10.  Várpalota. 

» 

12.  Szentgotthard. 

.. 

6.  Körmend.                       j 

l'i.  Nagymarton. 

„ 

20.  MUej. 

., 

16.  Ujkér. 

Apr. 

21.  Csáva. 

15.  Pölöske. 

,. 

7.  Nyögér. 

« 

14.  Sopronkertes. 

10.  Marczali. 

13.  Pápateszér. 

20.  Czinfalva. 

24.  Karád. 

., 

10.  Rátóth. 

.. 

17.  Malomháza. 

18.  Igal. 

.. 

9.  Liter. 

.Mid 

2.  Feketeváros. 

.. 

25.  Tab. 

.. 

4.  Öskii. 

Apr. 

6.  Szomód. 

» 

12.  Kiskörtvélyes. 

II. 

Apr. 

13.  Kemenesszentpéter 

Apr. 

17.  Komáromgúta. 

Apr. 

12.  Madár. 

» 

11.  Him  ód. 

., 

20.  Szimő. 

14.  Kürth. 

10.  Hövej. 

„ 

20.  Komócsa. 

„ 

6.  Garamkövesd. 

'• 

20.  Ásvány. 

" 

1.  Komárom. 
IIL 

29.  Csallóközsmnorja. 

Apr. 

14.  Pancsova. 

Apr. 

4.  Temesrékás. 

Apr. 

12.  Tenke. 

16.  Palona. 

7.  Kistopohivec/.. 

., 

13.  Peczeszentmárton 

Î? 

10.  Üunabökény. 

12.  Bálincz. 

» 

17.  Budapest. 

16.  Nagybecskerek. 

12.  Csurgó. 

Mai 

18.  Szigetmonostor. 

10.  Tógyer. 

.. 

15.  Somogyszobb. 

Apr. 

18.  Poroszló. 

10.  Ürávatonik. 

18.  Háromfa. 

8.  Újtelek. 

18.  Küllőd. 

„ 

10.  Nagyatád. 

„ 

21.  Óbozinta. 

.. 

22.  Kozora. 

.. 

15.  Szekszárd. 

16.  Beregszász. 

.. 

12.  Gombos. 

.. 

24.  Nagi/bamcska. 

Mart 

.;24.  Nagybereg. 

„ 

8.  Bácsdoroszló. 

.. 

7.  Királyhalnm. 

Apr. 

~  16.  Ungvár. 

r 

10.  Bácsordas. 

10.  Buttyin. 

>í 

12.  Ungdarócz. 

., 

18.  Vadászerdő. 

Mart 

.  31.  Békés. 

9.  Kadváncz. 

'• 

28.  Mosnicza. 

.Vpr. 

1.  Békésgyula. 
IV. 

13.  Unghosszúmezö. 

Apr. 

23.  Berzászka. 

Apr. 

25.  Weidentlial. 

Apr. 

25.  Pojánaruszka. 

V 

24.  Eibenthal. 

20.  Temesszlatina. 

„ 

17.  Szelcsova. 

Mai 

8.  Dtibova. 

.. 

24.  Fényes. 

15.  Kisszurduk. 

Apr. 

19.  Jeselnicza. 

.. 

24.  Borlova. 

- 

15.  Hauzest. 

69 


Api'.    15.  Nénietgliuliiii. 

Apr.    15.  Zimbró. 

Mai 

11.  Gyergj'óujfalu. 

15.  Draxinest. 

..     15.  Csúcs. 

Api'. 

13.  Gyergyóditró. 

„     14.  Gniss. 

13.  Felvácza. 

23.  Gyergyócsoniafalva 

..     22.  Balza. 

14.  Nagyhalmágy. 

.. 

23.  Gyergyóujfalu. 

..     20.  Pozsoga. 

..     14.  Körösbánya. 

14.  Gyergyóborszék. 

..     29.  Nagyrajìolt. 

..      14.  Riskulicza. 

., 

25.  Kilyénfalva. 

2.  Szászváros. 

..     14.  Brád. 

21.  Gyergyószent- 

..     12.  Sebeshely. 

15.  Boicza. 

miklós. 

..       8.  Vajdé. 

..     16.  Bucsesd. 

Mai 

6.  Hágótőalja. 

13.  F'elsopiàn. 

„     25.  Abrudbánya. 

Apr. 

20.  Gyergyótölgyes. 

2.  Kuflzsir. 

„     25.  Kisalniás. 

.. 

9.  SÍter.  ' 

Mai     21.  Priaona. 

Mai       2.  Vnltiir. 

13.  Élesd. 

Apr.    17.  Arpasuniare. 

Apr.    14.  Zalatna. 

18.  Ossi. 

Mart.  30.  Szelistye. 

22.  üealuniare. 

12.  Márkaszék. 

Apr.    11.  Nagyszeben. 

..      13.  Oftenbánya. 

,. 

16.  Szilágysomlyó. 

5.  Ujegyház. 

..     12.  Magyarigen. 

.. 

5.  Zilah. 

11.  Strézakerczisora. 

4.  Nagyenyed. 

.. 

2.  Zsibó. 

5.  Alsóvist. 

15.  Kiskapus. 

,. 

18.  Gyökeres. 

„     14.  Felsövist. 

..     15.  Muzsna. 

14.  Zálha. 

.     22.  Sarkaicza. 

18.  Szászsáros. 

„ 

11.  Nagyilonda. 

„     22.  Krizba. 

..     13.  Erdőfiile. 

Mai 

20.  Horgospatak. 

„     14.  Apácza. 

18.  Magyarherrnány. 

Apr. 

22.  Lekencze. 

..     23.  Szászmagyarós. 

..     11.  Málnás. 

27.  Szálva. 

19.  Töniösiszoros. 

..     16.  Csoniorta. 

.. 

28.  Naszód. 

_     25.  Osáncziszoros. 

.,     19.  Ikafalva. 

Mai 

14.  Besenyő. 

..     14.  Ilyefalva. 

„     18.  Futásfalva. 

„ 

18.  Árdány. 

..     20.  Káinok. 

,.     23.  Torja. 

Apr. 

16.  Gradua. 

17.  Zalán. 

..     23.  Karatnavolál. 

., 

24.  Dornavölgy. 

..     20.  Gidófalva. 

,.     27.  Katrosa. 

.. 

22.  Kosna. 

„     17.  Bikfalva. 

..     19.  Kézdiszárazpatak. 

.. 

28.  Guraha.jta. 

15.  Sepsibodok. 

19.  Kézdiszentlélek. 

.. 

15.  Gyergyóbélbor. 

25.  Bodzaiszoros. 

13.  Kézdiszentkereszt. 

.. 

17.  Fehérszék. 

..     15.  Nagyborosnyó. 

..     18.  Bélafalva. 

22.  Láposbánya. 

..     15.  Nyén. 

..      16.  Esztelnek. 

M 

12.  Aknasugatag. 

„     17.  Magyarltodza. 

.,     20.  Kurtapatak. 

Mart 

.  24.  Budfalva. 

„      10.  Bárkány. 

19.  Szaláncz. 

Apr. 

19.  Nagybocskó. 

..      17.  Zágon. 

7.  Intrecaj. 

.. 

16.  Rónaszék. 

20.  Lippaierdő. 

7.  Bulz. 

.. 

14.  Terebesfejérpatak. 

12.  Máriaradna. 

..     19.  Dipse. 

., 

14.  Rozália 

..     12.  Sólymos. 

..     18.  Fehéregyház. 

w 

13.  Izaszacsal. 

6.  Sistarovecz. 

,.     13.  Zselyk. 

,. 

24.  Felsővissó. 

13.  Mészdorgos. 

„     19.  Görgényhodák. 

Mai 

3.  Fájna. 

..     23.  Petirs. 

„     21.  Köszvényesreniete. 

Apr. 

19.  Pleskutie. 

..     23.  Dorgos. 

..     20.  Görgényüvegcsür. 

20.  Rotundo. 

15.  Berzova. 

17.  Alsófancsal. 

20.  Lajosfalva. 

14.  Borossebes. 

..     19  Felsöfancsal. 

n 

25.  Dieka. 

„     14.  Tótvárad. 

„     14.  Gyergyóremete. 

Mart.  22.  Zebegéuy. 

V. 

A|)r.    11.  Babath. 

Apr. 

14.  Eger. 

Mai   20.  Kóspallag. 

..     16.  Gyöngy össolymos. 

20.  Bakabánya. 

„     20.  Nagymaros. 

„     14.  Bodony. 

» 

20.  Irtványos. 

70 


Apr. 

17.  Gyekés. 

Apr. 

20.  Tiszabogdány. 

Apr. 

12.  Hidasnémeti. 

•» 

23.  Ma-aslak. 

Mai 

If;.  Sóskás. 

T) 

12.  Kassa. 

» 

20.  Bacsólalva. 

., 

10.  H()g<lánvölgy.| 

*» 

12.  Felsőmislye. 

V 

24.  Hegybánya. 

., 

10.  Láposmező. 

« 

14.  Keczerpeklén. 

„ 

15.  Ipolyság. 

Apr. 

18.  Búrszentgyörgy. 

., 

15.  Keczerlipóez. 

„ 

10.  Losoncz. 

Mai 

1.  Maílarasalja. 

T) 

20.  Vörösvágás. 

„ 

20.  Göniürráhó. 

Apr. 

l(j.  Gelctnek. 

•) 

22.  Kankfiired. 

» 

13.  Rimaszombat. 

'Î 

15.  Erdöbádony. 

» 

14.  Varannó. 

'J 

20.  Ujniassa. 

Mai 

2.  Kallós. 

•) 

20.  Zemplénszinna 

, 

20.  Alsóiiámor. 

Apr. 

15.  Zóly()iiili])cse. 

Mai 

9.  Hunkócz. 

•ï 

14.  Diósgyőr. 

., 

15.  Garaniszentiindrás. 

Apr. 

4.  Ungpéteri. 

_ 

1 1 .  Hátmeg. 

„ 

17.  Alsószabadi. 

« 

28.  Köblér. 

„ 

9.  liosva. 

^ 

23.  Cserpatak. 

•) 

15.  Sóhát. 

., 

18.  Visk. 

17.  Eezsöpart. 

» 

25.  Majdánka. 

V 

15.  Kricsfalva. 

., 

14.  Szikla. 

'S 

19.  Ökörmező. 

»5 

30.  Alsószinevér. 

Mai 

5.  Malu/.sina. 

*» 

23.  Puchó. 

'J 

13.  Ki^ekhegy. 

Apr. 

30.  Mihály  telek. 

., 

18.  Nagybittse. 

» 

15.  Alsókalocsa. 

., 

15.  Stoósz. 

13.  Zsolna. 

„ 

20.  Kökényes. 

., 

14.  Szomohidkluita. 

., 

18.  Csernova. 

„ 

25.  Gánya. 

,, 

13.  Felsömeczeiizét'. 

„ 

17.  Ludrovo. 

Mai 

5.  Királymező. 

„ 

11.  Szepsi. 

:\lai 

9.  Lucski. 

Apr. 

25.  Gyertyánliget. 

» 

12.  Sacza. 

Apr. 

15.  Bártfa. 

, 

14.  Rahó. 

Területi  közepek  :  —  Regionenmittel  : 

1.  Apr.  10.  (87.)  III.  Apr.    7.(114.) 

II.     „      8.(23.)  IV.     „     11.(371.) 


V.  Apr.  15.  (245.) 


A  fészekhez  való  érkezés  területi  közepei.  —    Regiiiucniiiittel  der  Ankunft  an  das  Nest. 
I.  Apr.  14.  (23.)  I     111.  Apr.  12.  (36.)  l       V.  Apr.  19.  (74.) 


II. 


13.  (11.) 


IV.     „     18.  (150.) 


Az  első  érkezés  országos  közepe.  —  Laudesmittel  der  ersten  Ankunft. 

Apr.  12.  (840.) 

A  fészekhez  való  érkezés  országos  közepe.   —   Lundesmittel  der  Ankunft  au    das    Nest. 

Apr.  17.  (294.) 


A  középszámok  viszonylagos  elhelyezkedése 
változatlan  maradt,  de  maguk  a  középszámok 
a  normálisnál   közelebb   jutottak    egymáshoz, 


mindössze    8    napnyi    különbség   van    a 


leg- 


korábbi és  legkésőbbi  között.  A  keleti  hegy- 
vidék késleltető  hatása  III.  és  IV.  szerint  4 
napot  tesz  ki,  IV.  és  V.  ahijjján  pedig  az 
északi  szélesség  késleltető  hatása  ugyancsak 
4  nap,  mind  a  keltő  csak  félakkora,    mint  a 


Das  gegenseitige  Verhältnis  der  Regioneii- 
mittel  blieb  unverändert,  nur  dass  sich  die 
Mittel  selbst  einander  näher  rückten  als  ge- 
wöhnlich, —  zwischen  dem  frühesten  und 
spätesten  besteht  ein  Unterschied  von  nur  8 
Tagen.  Die  verspätende  Wirkung  der  öst- 
lichen Erhebung  beträgt  laut  III.  und  IV. 
nur  4  Tage,  die  verspätende  "Wirkung  der 
nördlichen   Breite    laut    IV.  und  V.  ebenfalls 


71 


fürjnél,  a  melynek  vonulása  szintén  normális 
typust  alkut.  Ez  más  szóval  azt  jelentené, 
hogy  a  füsti  fecske  átlagban  kétszer  gyor- 
sablian  halad,  mint  a  fürj.  Azért  kell  föl- 
tételesen  szólni,  mert  a  középszániok  rendesen 
távolabb  esnek  egymástól,  olyankor  tehát 
az  észak  és  fölfelé  való  haladás  sebessége 
kisebb. 


Az  eltérést  nézetem  szerint  az  okozta,  hogy 
a  füsti  fecske  idei  fölvonnlása  tetemesen  — 
7  naj)i)al  —  késett  a  normálishoz  képest. 
Ezt  a  késést  l)izonyára  meteorológiai  tényezők 
idézték  elő,  a  melyek  azntán  hirtelenül  meg- 
szűntek, minek  következtél)en  azután  a  föl- 
tartóztatott mozgalom  sokkal  rohamosabban 
f(il\t  le,  mint  máskor.  Azt  hiszem,  hogy  a 
fölvonulás  meteorológiai  megvilágítása  igazolja 
majd  ezt  a  fíilfogást. 

A  fészekhez  való  érkezés  területi  közepei 
ala[)ján  egyelőre  még  csak  kellőleg  ellen  nem 
őrizhető  következtetésekbe  bocsátkozhatunk. 
Úgy  látszik,  hogy  ez  a  folyamat  is  a  normális 
typus  szerint  megy  végbe.  IV.  és  V.  köze])ei 
ugyan  túlságosan  közel  esnek  egymáshoz,  de 
ez  valószínűleg  ugyanonnan  van,  hogy  az  idei 
fölvonulás  a  normálisnál  jóval  gyorsal)l)an 
folyt  le.  Perről  természetesen  csak  a  jövő  meg- 
figyelések és  vizsgálatok  dönthetnek. 


4  Tage  ;  l)eide  ergeben  nur  liiill)  so  viel  wie 
l)eiin  Waciitelznge,  welcher  ebcMifalls  nach 
dem  normalen  Typus  verläuft.  Ditis  würde 
mit  anderen  Worten  so  viel  bedeuten,  dass 
die  Rauchschwalbe  noch  einmal  so  scimeli 
zieht  als  die  Wachtel.  Es  muss  deshalb  hypo- 
thetisch gesprochen  werden,  weil  die  Mittel 
gewöhnlich  weiter  von  einander  abstehen, 
weshalb  dann  die  Schnelligkeit  des  Vor- 
rückens nach  Norden  und  der  Höhenlage 
geringer  ist. 

Diese  Abweichung  wird  meiner  Ansicht 
nach  dadurch  verursacht,  dass  sich  der  heurige 
Friihjahrszug  der  Rauchschwalbe  beileutend  — 
um  7  Tage  —  gegen  den  normalen  verspätete. 
Diese  Verspätung  wurde  durch  meteorolo- 
gische Fakt(n-en  hervorgerufen,  welche  dann 
plötzlich  nachliessen,  weshalb  dann  die  auf- 
gehaltene Bewegung  viel  rapider  verlief  als 
sonst.  W^ahrscheinlich  wird  die  meteorologische 
Beleuchtung  des  Zuges  diese  Auffassung  recht- 
fertigen. 

Auf  Grund  der  Regionenmittel  der  Ankunft 
an  das  Nest  können  vorläufig  nur  ungenügend 
kontrollierbare  Schlussfolgerungen  gezogen 
werden.  Wie  es  scheint,  folgt  auch  diese 
Bewegung  dem  Normaltypns.  Die  Mittel  von 
IV.  und  V.  sind  zwar  /iel  zu  nahebei  einander, 
doch  ist  ilies  wahrscheinlich  ebenfalls  eine 
folge  derjenigen  Ursachen,  welche  einen  dem 
normalen  rapideren  Zugsveraluf  hervorriefen. 
Darüber  können  natürlich  nur  die  zukünfti- 
gen Beobachtungen  und  Untersuchungen  ent- 
scheiden. 


8().  < — >  Hydroclielidon  leucoptera,  (Meissn.  et  Schinz). 
I.  Mai      [-2.  Zalagógáufa.         1     111.  Mai       5.  Temeskubin.  I     111.  Apr.    29.  BiUéd. 


I.  Mai       4.  Zalagógánfa. 
III.  Apr.    28.  Temeskubin. 


87.  "< — >■  Hydrochelidon  nigra,  (L.). 

111.  Apr.    22.  Óverbász. 
III.      „      29.  Billed. 


111.  Mart.  2;i.  Bugyi. 
III.      „      12.  Tura. 


I.  Mai       f>.  Molnaszecsőd. 
III.      „        8.  Békéscsaba. 


88.  ■<— >■  Hypolais  hypolais,  (L.). 

I     1\^  Mai     17.  Szászsebes. 
V.      „        2.  Zuberecz. 


V.  Mai     28.  Liptóujvár. 


72 


Sí). 


Jjnx  torquilla,  I. 


I.  Apr. 

10.  Ihárosberéiiy. 

IV.  A, 

i-.     12.  Oravic/.uiinnya. 

V.  .\, 

ir.    17.  Sajókaza. 

1.           ,. 

18.  Felsőlövő. 

4.  Németi)()gsáii. 

V. 

10.  Kricsfalva. 

■*■•           » 

13.  Kőszeg. 

IV 

7.  Bulza. 

\. 

24.  Szentniihály 

28.  Molnaszecsőd. 

15.  Réa. 

körtvélyes. 

1.           « 

1().  Pomáz. 

7.  Szászsebes. 

V. 

il.  Geletnek. 

IT.      .. 

14.  Keszegfalu. 

8.  Türkös. 

V. 

,      '22.  Szelese. 

III.      „ 

20.  Izsák. 

8.  Segesvár. 

V. 

18.  Liptóujvár. 

III.      _ 

10.  Nagybereg. 

1 1 .  Naszód. 

V. 

„      17.  Lőcse. 

m.    , 

8.  Ungvár. 

*  V 

.      11.  Kékkő. 

90. 


Lanius  coUurio,  L 


Mai 

3.  Ihárosberény. 

m. 

Mai 

5.  Óverbász. 

V. 

Apr. 

28.  Xógrádkövesd 

Ai)r. 

28.  Répáspuszta. 

111. 

.. 

5.  Ujpécs. 

V. 

Mai 

1.  Kékkő. 

., 

25.  Pécs. 

111. 

Apr. 

26.  Királylialüiii. 

V. 

„ 

9.  Sajókaza. 

}3 

27.  Felsőlövő. 

m. 

» 

26.  Izsák. 

V. 

,, 

4.  Geletnek. 

» 

29.  Kőszeg. 

III. 

Mai 

1.  Ráczkeve. 

V. 

11.  Barsszklenó. 

Mai 

2.  Molnaszecsöfl. 

III. 

,. 

8.  Tura. 

V. 

.. 

2.  Zólyom. 

Apr. 

26.  Zalagügánfa. 

m. 

Apr. 

28.  Ungvár. 

V. 

4.  Nagybittse. 

Mai 

3.  Poniáz. 

IV. 

Mai 

4.  Szászsebes. 

V. 

23.  Zuberecz. 

11 

3.  Keszegfalu. 

IV. 

» 

6.  Türkös. 

V. 

M 

30.  Liptóujvár. 

11 
11 

Apr. 

30.  Kürth. 

26.  Teiueskubiii. 

IV. 

» 

4.  Segesvár. 

V. 

Apr. 

21.  Szepesbéla. 

91. 

■< — >- 

Lanius  minor.  Gm. 

I.  Apr. 

21.  Kisherend. 

III. 

Apr. 

29.  Hegyszeut- 

III. 

Apr. 

22.  Békéscsaba. 

I.  Mai 

3.  Ihárosberény. 

111  ártón. 

m. 

Mai 

3.  Tura. 

1.      .. 

2.  Répáspuszta. 

III. 

30.  Bellye. 

i\. 

5.  Szászsebes. 

I.      . 

17.  Kőszeg. 

111. 

.Mai 

12.  Óverbász. 

IV. 

12.  Türkös. 

1.      ., 

3.  Molnaszecsőd. 

III. 

5.  Ujpécs. 

IV. 

.. 

5.  Nagyeiiycd. 

1.  Apr. 

27.  Zalagógánfa. 

III. 

Apr. 

23.  Királyhahiiii. 

1\. 

„ 

12.  Kolozsvár. 

1.  Mart.  25.  Tata. 

III. 

Mai 

2.  Kisharta. 

V. 

V 

7.  Sajókaza. 

11.  Mai 

3.  Keszegfalu. 

111. 

n 

1.  Izsák. 

V. 

n 

12.  Geletnek. 

II 

Apr. 

30.  Kürth. 

111.  Jan.  7. 


92. 


Febr.  9.  Ternes 
kubin. 


Larus  canns,  L. 

III.  Mart.    2.  Budapest. 


93.  *-'^  Larus  luinutus.  I'all. 
111.  Apr.    30.  BUléd. 


n 


I.  Febr.  2iì.  Kőszeg. 

I.  Mart.  2ô.  Kúszeíj.  Nagy 
vonulás.  — 
Starker  Zug'. 
.  NE. 

I.      „      14.  Zalagógánfa. 


94.  *^>  Larus  ridibiindus, 

II.  Mart.    3.  Esztfrliáza. 

II.      ,.      11.  Keszegfalu. 
III.      „      27.  Temeskubin. 
III.  Febr.    5.  Héllye. 
III.  Mart.    7.  ()veri)ás/.. 


III.  Mart.  \K  Izsák. 

III.      .,  10.  Ráczkeve. 

III.  Febr.  18.  Budapest. 

III.  Mart.  12.  Tura. 

IV.  „  Il.Türkns. 


95. 
III.  Mart.  17.  Bugyi. 


Limosa  limosa,  (L). 

I    III.  Apr.      8.  Tura. 


96.  *— >-  Locustella  fliiTiatilis,  Wölk. 


I.  Mai       8.  Kőszeg. 

I.      „        5.  Molnaszecsöd. 


II.  A])r.    29.  Keszegfalu. 


IV.  Mai       2.  Segesvár. 


97.   *-^  Locustella  Inscinioides,   (Sav.). 
lII.  Mart.  29.  Teuieskubiu.        i    III.  Mart.  2U.  Dinnyés. 

98.   <— >  Locustella  naevia,  (Bodp.). 
II.  Apr.    27.  Keszegtalu.  !     III.  Mart.  29.  Temeskubin.         j     IV.  Mai     17.  Szászsebes. 


99. 


i.uscinia  luscinia,  (L.). 


A])r.    10.  Kisherend. 
10.  Ihárosberéiiy. 
3.  Jaád. 
,.     22.  Répáspuszta. 

7.  Vasnádasd. 
„     17.  Milej. 

13.  Boldogasszony  fa. 
15.  Pölöske. 

8.  Kernend. 

5.  Marczali. 

6.  Gainás. 
lO.  Mernye. 

,,     14.  Karád. 
Mart.  18.  Igal. 
Apr.    16.  Tab. 

13.  Nénietujvár. 


A|)r.    28.  Vasdoroszló. 

13.  Borsmonostor. 
10.  Körmend. 

20.  Locsniánd. 

22.  Molnaszecsöd. 

17.  Csepreg. 
7.  Horpács. 
„     17.  Vasvár. 
..     27.  Ujkér. 

10.  Nyögér. 
..     15.  Káld. 
,.      14.  Clicz. 

15.  Budaörs. 

14.  Szarvkő. 

„     23.  Sopron  kertes. 


Apr.    17.  Ágfalva. 
27.  Czinfalva. 
17.  Szentmargitbánya. 

15.  Fertőfehéregyháza 
14.  Nagyczenk. 

,,     25.  Feketeváros. 
„     17.  Ravazd. 
3.  Bókod. 
„     16.  Tata. 

19.  Szomód. 
..     20.  Perbál. 

16.  Jenő. 

„     14.  Budakesz. 

„     16.  Visegrád. 

12.  Pomáz. 


Aquüa  XIV. 


10 


74 


TI 


Apr. 

20.  Kcmencsszentpéter. 

Mai 

2.  Nagynipgycr. 

Apr. 

17.  Kiirtakeszi. 

Mart 

.30.  Gyoripjarmat. 

Apr. 

14.  Komáromgiita. 

» 

7.  Madár. 

Apr. 

14.  Himód. 

„ 

14.  tízimő. 

Tï 

9.  Kiirth. 

., 

11.  Hövej. 

n 

15.  Komócsa. 

r» 

25.  Garamkövesd. 

„ 

19.  Bogyoszló. 

» 

27.  Keszegfalva.. 

»  - 

27.  Csallóközsomorja 

» 

15.  Magyaróvár. 

III. 

Apr. 

18.  Tenieskuhin. 

Apr. 

19.  Bálincz. 

Apr. 

21.  Budapest. 

'J 

24.  Kamaristya. 

22.  Csurgó. 

» 

12.  Göd. 

„ 

12.  Hogyan. 

Mai 

2.  Somogyszobb. 

»■ 

25.  Tura. 

„ 

6.  Tógyer. 

A])r. 

13.  Háronifa. 

» 

4.  Debreczen. 

„ 

15.  Vojtek. 

., 

12.  Nagyatád. 

„ 

13.  Újtelek. 

.J 

1 .  Hcgyszentiiiárton. 

10.  Riiiyaszentkirály. 

,j 

6.  Úfehértó. 

17.  Villány. 

Mai 

9.  Görgeteg. 

., 

24.  Zsadány. 

„ 

11.  Béllye. 

Apr. 

20.  Lábod. 

■7 

17.  Darvasnioliacrdő 

„ 

18.  Drávatorok. 

13.  Király  halom. 

^ 

19.  Sárerdő. 

.. 

12.  Méhespetres. 

'í 

1.  Makó. 

« 

18.  Nagymocsárerdő 

Tt 

12.  Gombos. 

., 

20.  Borosjenö. 

„ 

6.  Karád. 

V 

28.  Gája. 

ÍJ 

13.  Buttyin. 

» 

18.  Leányvár. 

9.  Bácsdoroszló. 

■i"         yy 

15.  Békéscsaba. 

'Ï 

15.  Nagybereg. 

10.  Bácsordas. 

,, 

10.  Görbed. 

Mai 

1.  Lazony. 

25.  Overbász. 

„ 

15.  Tenke. 

Apr. 

19.  Mocsár. 

'> 

20.  Temesvár. 

Mart 

31.  Ráczkeve. 

Î) 

16.  Ungvár. 

Mart.  20.  Mosnicza. 

Apr. 

21.  Sári. 

» 

10.  Ungdarócz. 

Apr. 

12.  Bruckenau. 

ÍJ 

16.  Szerep. 

V 

15.  Radváncz. 

Mart 

.  1?.  Teinesrékás. 

^ 

17.  Nagyvárad. 

21.  Unghosszúmező. 

Apr. 

16.  Kistopolovecz. 

'' 

19.  Peczeszentmárton. 
IV. 

Apr. 

16.  Eibenthal. 

Apr. 

15.  Németgladna. 

Apr. 

1 1 .  Bcrzova. 

„ 

28.  Plavisevicza. 

,j 

14.  Draxinest. 

V 

16.  Borossebes. 

„ 

6.  Dubova. 

„ 

11.  Válemáre. 

"» 

8.  Tótvárad. 

V 

9.  Jeselnicza. 

^ 

18.  Gross. 

„ 

13.  Nagyhalmágy. 

•Î 

12.  Oraviczabánya. 

Ȓ 

12.  Bülza. 

„ 

20.  Inti-ecaj. 

Mai 

14.  Fényes. 

., 

15.  Dobra. 

,^ 

21.  Bulz. 

Apr. 

12.  Kövesd. 

» 

23.  Alliós. 

^ 

16.  Siter. 

„ 

8.  Hissziás. 

., 

9.  Lippaierdö. 

,j 

20.  Élesd. 

., 

9.  Labasincz. 

» 

14.  Sólymos. 

'Ï 

16.  Szilágysomlyó. 

Mar 

.  10.  Tápia. 

5J 

14.  Sistarovecz. 

„ 

22.  Szilágycseh. 

Apr. 

29.  Szelcsova. 

'T 

16.  Mészdorgos. 

.. 

14.  Szatmárhegy. 

„ 

11.  Kisszurduk. 

« 

4.  Petirs. 

Mai 

2.  Farkasrév. 

., 

16.  Hauzest. 

Mart 

.  29.  Dorgos. 

Ai>r. 

20.  Ripiiaszék. 

ÎÎ 

8.  Facset. 

Apr. 

6.  Zabálcz. 

,, 

7.  Izaszacsal. 

Apr.  20.  Zebegény. 
„  14.  Legend. 
.,  17.  Babath. 


Apr. 


4.  Megycrke. 
10.  Ecskend. 
4.  Nagyvölgy. 


Ai)r.    14.  Val 


Mai 


:o. 


5.  Bodouy. 
10.  Felsődiós. 


75 


Ai.r. 

13.  Ghyines. 

Mai 

20.  Rahó. 

Apr. 

14.  Felsődomonya. 

Mai 

1.  IJakabáiiya. 

Apr. 

27.  Búrszeiitgyörjíy. 

M 

16.  Nagyláz. 

Apr. 

13.  Ipdlysái;. 

Mai 

6.  Bród. 

„ 

18.  OkeuHMicze. 

„ 

17.  tíziinlok. 

Apr. 

17.  Geletnek. 

Mai 

3.  Nagybcreziia. 

» 

15.  Tesmagolvár. 

'J 

19.  Barsszklenó. 

Apr. 

17.  Bercsényifalva 

28.  Cxács. 

,, 

22.  Kecskés. 

Mai 

5.  Kispásztély. 

» 

9.  Losoiicz. 

,, 

26.  Ratkúlehota. 

Apr. 

19.  Köblér. 

y> 

14.  Kékkő. 

., 

19.  Ujvásár. 

,, 

16.  Turjaremete. 

» 

11.  Mocsolyás. 

,. 

11.  Sacza. 

., 

6.  FenyvesvöUjy. 

„ 

8.  kSajókaza. 

« 

10.  Kassa. 

„ 

26.  Turjaniezö. 

Mai 

2.  Diósfíyőr. 

., 

17.  Lemes. 

Mai 

1 .  Turjavágás. 

Apr. 

15.  Visk.^ 

„ 

10.  Keczerpeklén. 

Apr. 

18.  Ökörmező. 

„ 

0.  Kricsfalva. 

18.  Kt'czerli])ócz. 

Mai 

2.  Illava. 

,, 

15.  Kökényes. 

,, 

18.  Rankfüred. 

n 

1.  Kassza. 

*» 

14.  Széleslonka. 

Mai 

10.  Hunkócz. 

7.  Puchó. 

„ 

24.  Szentmiháiykört- 

Apr. 

18.  Unu-póteri. 

V 

3.  Nagybittse. 

vélyes. 

•' 

9.  Geréiiy. 

Apr. 

25.  Szentniihály. 

Területi  közepek.  —  Regioneninittel. 

I. 

Apr.  15.  (45.) 

III. 

Apr.  IG.  (57.) 

V. 

Apr.  20.  (58.) 

II. 

„     18.  (15.) 

IV. 

.     15.  (41.) 

A  területi  középs/^ánniknak  egymáshoz  való 
viszonya  alapján  nem  azonosítliatjiik  a  t'ülemile 
tavaszi  fölvoiuilását  egyetlenegy  ismert  typussal 
sem  különlx'ii  is  tekintetbe  kell  vennünk, 
hogj'  elsöízben  van  nagyobb  anyagunk  s  azért 
a  t)pus  kérdését,  míg  nagyobb  összehasonlító 
anyagunk  nincs,  egyelőre  nem  is  ))olygatjuk. 


Eg}'  tényt  azonban  az  idei  felvonulás  alap- 
ján is  ki  kell  emelnünk,  t.  i.  azt,  hog}'  a 
területi  középszámok  ennél  a  fajnál  is  igen 
közel  esnek  eg}'máshoz,  mindössze  6  napi 
különbség  van  a  legkorábbi  és  legkésőbbi 
között.  Tekintettel  arra.  hogy  a  fülemile  érke- 
zési ideje  is  abba  az  idöszakl)a  esik,  a  melyikbe 
a  fecskéké  s  a  kakuké,  s  a  mely  időszakra  nézve 
siettető  hatást  mutattunk  ki,  itt  is  számolnunk 
kell  evvel  a  hatással  és  nem  tekinthetjük 
normálisnak  az  idei  fölvonulást. 


Auf  Grund  des  gegenseitigen  Verhältnisses 
der  Regionenmittel  kann  der  Frühjahrszug 
der  Nachtigall  auf  keinen  bekannten  Typus 
zurückgefülirt  werden;  es  muss  auch  ansonsten 
in  Betracht  gezogen  werden,  dass  wir  heuer 
zum  ersten  Male  ein  grösseres  Materiale  erhiel- 
ten, weshalb  wir  die  Typusfrage,  solange 
wir  kein  bedeutenderes  Vergleichsmateriale 
haben  werden,  vorläufig   noch    ruhen    lassen. 

Eine  Tatsache  muss  jedoch  auch  auf  Grund 
des  heurigen  Materiales  hervorgehoben  werden, 
näiidicii  die,  dass  die  Regionenmittel  seiir  nahe 
bei  einander  sind  ;  die  Differenz  zwischen 
dem  frühesten  und  spätesten  beträgt  insge- 
samt nur  6  Tage.  Da  die  Ankunftszeit  der 
Nachtigall  in  denselben  Zeitabschnitt  fällt  wie 
die  der  Schwalben  und  des  Kukuk,  für  welchen 
Zeitabschnitt  eine  beschlennigende  Wirkung 
nachgewiesen  wiirdc,  so  muss  auch  liier  mit 
dieser  Wirkung  gerechnet  werden,  und  ist 
daher  der  heurige  Zug  nicht  als  normal  zu 
betrachten. 


III.  Apr.    16.  Ungvár. 
rV.     „      29.  Nagrápolt. 

IV.  „      23.  Szászváros. 


100.  ■<— >■  Liiscinia  philoiiiela,  (Bechst.X 

IV.  Apr.   25.  Uje,g}-ház. 
IV.      „      15.  Szeráta. 
rV.      ,      20.  Kürpöd. 

10» 


IV.  Mai       1.  Szászsebes. 
IV.  Apr.    23.  Szakadat. 
IV.     „      20.  Holczmánv. 


76. 


IV. 

Mai 

2.  Al8Óári)Hs. 

IV. 

Mai 

S.  .\hi-ii(ll)áiiya. 

IV.  Api-. 

19.  Torda. 

IV. 

Apr. 

21.  Felsövist. 

IV. 

.\pr. 

29.  Nafíyalniás. 

IV.      .. 

19.  Dipse. 

IV. 

15.  Felsősziniihat- 

IV. 

„ 

14.  Diód. 

iV.      .. 

21.  Mocsár. 

falva. 

IV. 

., 

80.  Nagyenyed. 

IW     .. 

5.  Gyeryyóujfalu 

IV. 

1().  Foiíaras. 

IV. 

25.  Váldhid'. 

IV.     .. 

16.  Gyergyótölg>es 

IV. 

10.  Ilvefalva. 

IV. 

.. 

24.  Alniakcrrk. 

IV.      .. 

21.  Nagyilomla. 

IV. 

'28.  Káinok. 

IV. 

V 

11.  Pró.l. 

IV.      .. 

17.  Dés'. 

IV. 

26.  Zalán. 

IV. 

» 

17.  Segesvár. 

IV.      .. 

24.  Tacs. 

IV. 

22.  Giflnfalva. 

IV. 

Mai 

9.  Csöb. 

IV.      „ 

23.  Naszód. 

l\. 

Mai 

3.  Zá^oii. 

IV. 

Apr. 

11.  Ápold. 

IV.      .. 

29.  Besenyő. 

IV. 

Apr. 

14.  Zám. 

IV. 

„ 

26.  Szászkeresztúr. 

IV.      .. 

12.  Gryergy()béIbor. 

IV. 

,. 

2U.  Lepus. 

IV. 

Mai 

6.  K(>l)áttalva. 

IV.      .. 

20.  Kápolnok- 

1\. 

Mai 

3.  Topánfalva. 

IV. 

Ajjr. 

fi.  Marszoja. 

monostor. 

101.  <-*^  Mergus  alhellus,  L. 
ill.  Mart.  12.  Overbász.  Utolsó.  —  Letzter. 


102.  ■''■*^  Mergns  merganser,  L. 
111.  Mart.  29.  «zeged.  Utolsó.        III.  Mart.  2.  Budapest.  Utolsó. 


Letzter. 


Letzter. 


III.  Mai       4.  Temeskubin. 
III.  Mart.   <).  Butykováez. 


103.  ■<    >-  .Merops  apiaster,  L. 

111.  Mai     11.  Debreczen. 
V.  Apr.    24.  Nógrádgúta. 


V.  Aj)r.    24.  Acsa. 


I.  Apr.  21.  Kőszeg. 

I.  Mai  28.  Zálagóyánfii . 

II.      „  3.  Magyaróvíir. 

in.  Apr.  19.  Temeskubin. 


104.   ■< — >  Micropus  apiis,  (L.). 

IV.  Apr.  16.  Oraviczabány  a . 

V.      .,  30.  Geletnek. 
\'.  Mai       7.  Barsszklen('i. 

V.      ,  10.  Mihálytelek. 


\'.  Mai     15.  Pucho. 
\'.      ,        9.  Zuberecz. 
V.  .Vpr.    23.  Lőcse. 


III.  Apr.      4.  Budapest. 


105.  * — >■  Milvus  migrans,  (Bodd.). 
I     IV.  Mart.  24.  Szászsebes.  IV.  Apr.    20.  Kolozsvár. 


IV.  Mart.    9.  Kossova. 
IV.     „      26.  Türkös. 


106. 


Milviis  milviis    ÍL.). 


IV.  Mart.  22.  Nagyenyed. 


IV.  Mart.    4.  Naszód. 


III.  Apr.    27.  Budapest. 


107.  ■*— >■  Monticola  saxatilis,  (L.). 
I     IV.  Apr.    23.  Türkös.  I      V.  Apr.    19.  Kékkő. 


;7.7 


108. 


Motacilla  alba, 


Mart.    5.  Kislicrciid. 

Fel)r. 

26.  Kiskörtvélyes. 

Mart.  18.  Ván.slöd. 

Febr.  '2S.  Illán isbi^rény. 

.1/«/-^ 

24.  Felsőeijr. 

„     19.  Szentgál. 

Ajìr.     1.  Jaád. 

10.  Felsőlövő. 

-       4.  Gicz. 

Mart.  19.  Víszln. 

17.  Boríistyánkn. 

„     17.  Tótvázsony. 

Febr.  27.  Répáspuszta. 

„ 

4.  Nénietujvár. 

..     14.  Márkó. 

Mart.  14.  Szászvár. 

Febr 

20.  Cséni. 

..     14.  Nagyhidegkút. 

„       7.  Rábaszentniihály 

Mart. 

17.  Rohoncz. 

..     16.  Faész. 

2.  Vasuáflasd. 

Apr. 

22.  Vasdoroszló. 

,.     15.  Budaörs. 

Apr.      4.  Xnva. 

Mart. 

3.  Kőszeg. 

28.  Császár  falu. 

Mart.  24.  .Vilej. 

Apr. 

10.  Alsópulya. 

..     36.  Szarvkö. 

6.  Boldoo'asszdiiytn. 

Mart. 

7.  Borsmoiiostor. 

3.  Sopronkertes. 

Apr.   10.  Pölöske. 

.. 

4.  Körmend. 

5.  Ágfalva. 

fí.  Kernend. 

n 

13.  Szombathely. 

..       5.  Czintalva. 

>íart.  14.  Mencshely. 

Aiir. 

10.  Locsmánd. 

..     13.  Szabadbáránd. 

12.  Nagyvázsony. 

Febr. 

25.  Molnaszecsôd. 

Febr.  28.  Sopronpuszta. 

15.  Vöröstó. 

Mart. 

7.  Csepreg. 

Mart.    8.  Szentmargitbánya. 

..     12.  Magyarbarnag-. 

Apr. 

■j.  Vasvár. 

9.  Fertőfehéregyháza 

15.  Nénietbarnai;. 

Mart. 

13.  Ujkér. 

„       7.  Nagyczenk. 

16.  Gamás. 

„ 

20.  Nyögér. 

5.  Ravazd. 

..      14.  Meriiye. 

Febr 

26.  Káld. 

.,       3.  Bókod. 

..     15.  Karáfl. 

Mart. 

2.  Zalagógánfa. 

.,     24.  Perhál. 

..     18.  Isal. 

18.  Vámos. 

6.  Jenő. 

„     24.  Tab. 

.. 

5.  Francziavágás. 

Mart.    6.  Kemenesszentpéter. 

5.  Győrgyarniat. 
„       9.  Eszterháza. 
„     10.  Himód. 
..        8.  Hövej. 

9.  Bogvoszló. 


II. 

Mart.    8.  Magyaróvár. 
21.  Kiskeszi. 

8.  Komáromgúta. 

9.  Szimő. 

9.  Komóc-sa. 
11.  Keszegfalu. 


.Mart.  16.  Neszmély. 
15.  Madár. 

8.  Kiirth. 
Apr.     1.  Oaramkövesd. 
Mart.  1 7.  Cstdlóközsomorja. 

5.  Zselicz. 


III. 


Mart. 

3.  Paucsova. 

Mart. 

5.  Hegyszentmárton. 

Mart 

10.  Temesrókás. 

») 

5.  Sztarcsova. 

„ 

4.  Mohács. 

2íj.  Kistopolovecz. 

Febr 

25.  Temeskubin. 

14.  Drávatorok. 

„ 

2'i.  Bálmez. 

Míirt 

17.  But\kovácz. 

Febr 

15.  Méhespetres. 

„ 

6.  Csurgó. 

» 

4.  Kamarist\a. 

^) 

28.  Gombos. 

26.  Bolhó. 

„ 

16.  Bogyáu. 

Mart. 

12.  Gája. 

A])r. 

1.  Somof/yszohl). 

» 

13.  Dunabökény. 

1.  Bácsdoroszló. 

Mart. 22.  Háromfa. 

„ 

9.  Dunagárdony. 

„ 

1.  Bácsordas. 

» 

14.  Nagyatád. 

n 

7.  Rudolfsgnád. 

Fi'br 

15.  Overbász. 

7.  Rinyaszentkirály. 

» 

11.  Nagybecskerck. 

.Mart, 

4.  Temesvár. 

21.  Einyaajlak. 

7Î 

26.  Tányér. 

,. 

12.  Vadászerdő. 

.. 

7.  Görgeteg. 

?7 

26.  Darány. 

., 

6.  Mosnicza. 

16.  Lábod. 

17.  Drávafük. 

19.  Brackenau. 

14.  Szigetvár. 

78 


Miirt 

1.  Királyhaloni. 

Mart.    4.  Ráczkeve. 

Mart. 

7.  ZsadAny. 

» 

19.  Makó. 

„     17.  Szij^etcsép. 

Febr 

28.  Nagyerdő. 

„ 

5.  Klemiiiiüjor. 

„     2!).  Sári. 

Mart. 

7.  Nagyniocsitrerdß 

« 

13.  Kuviii. 

„     11.  Szerep. 

n 

15.  Szinyérváralja. 

» 

6.'  Silinfï}-ia. 

„       4.  Nagyvárad. 

^ 

10.  Karád. 

„ 

19.  Buttyin. 

„     10.  Peczeszentniárton. 

ti 

12.  Leányvár. 

„ 

13.  Balatonujlak. 

Febr.  27.  Budapest. 

r> 

15.  Kisvárda.. 

„ 

25.  Kisharta. 

Mart.  15.  Göd. 

^? 

2S.  Mándok. 

Fobr 

26.  Izsák. 

Febr.  28.  Tura. 

') 

26.  Lazony. 

Apr. 

[3.  Dohozme/iì/rr. 

Mart.  15.  Hajdúböszörmény. 

., 

8.  Mocsár. 

Mart. 

16.  Békéscsaba. 

„       G.  Újtelek. 

'j 

7.  Ungvár. 

» 

4.  Békés. 

„     15.  Hajduhadház. 

„ 

22.  Radváncz. 

)« 

10.  Görbed. 
15.  Tenke. 

„     14.  Ófehértó. 

n 

2fí.  llnf/hosszúmezö. 

IV. 


Mart.  26.  Berzászka. 

Mart.23.  Déva. 

Mart.  26.  Felek. 

» 

13.  Eibenthal. 

1Î 

29.  Nttf/yrájjolt. 

„       8.  Szakadat. 

» 

3.  Plavisevicza. 

» 

28.  Kosztesd. 

Ajrr.   10.  Felsögezés. 

» 

18.  Dubova. 

» 

9.  Alsóvárosvíz. 

Mart.  16.  Holczmány. 

'Ï 

7.  Ogradina. 

w 

12.  Szászváros. 

„     15.  Ujegyház. 

•) 

7.  Jeselnicza. 

» 

19.  Gredistye. 

„     16.  Alczina. 

V 

20-  Herkulesfürdő. 

„ 

11.  Sebeshely. 

„     25.  Szeráta. 

„ 

13.  Oraviczabánya. 

1» 

13.  Ósebeshely, 

„     15.  Strezakerczisora 

„ 

28.  Némethogsán. 

)? 

21.  Vajdé. 

„     15.  Kürpöd. 

Apr. 

12.  Weidenthal. 

,, 

1.  Felsőpián. 

Apr.   11.  Fdsöárpás. 

« 

9.  Temesszlatina. 

Apr. 

2.  Kudzsir. 

Mart.  15.  Alsóárpás. 

Mart 

.  26.  Fényes. 

Mart 

20.  Gilcság. 

Apr.  20.  Szentáyoia. 

» 

23.  Borlova. 

Apr. 

20.  Kererhavas. 

Mart.  13.  Alsóvist. 

„ 

26.  Pojánaruszka. 

Mart 

8.  Szászsebes. 

8.  Felsővist. 

Apr. 

6.  Biichherg. 

Apr. 

28.  Teu. 

„     17.  Nagysink. 

Mart 

12.  Kövesd. 

Mart 

23.  Mártonhegy. 

8.  Kissink. 

« 

5.  Hissziás. 

Apr. 

8.  Bisztraerdőház. 

5.  Felmér. 

» 

4.  Labasincz. 

,, 

14.  Biszíratelep. 

Apr.      5.  Rudarita. 

» 

10.  Tápia. 

Mart 

19.  Morgonda. 

Mart.  19.  Sarkaicza. 

,, 

16.  Szelcsova. 

» 

13.  Szerdahely. 

„     20.  Páró. 

>y 

18.  Kisszurduk. 

n 

14.  Szelistye. 

„     23.  Persány. 

„ 

3.  Bakamező. 

„ 

21.  Kereszténysziget. 

„     15.  Alsóvenicze. 

*J 

5.  Osztrov. 

■ÎÏ 

12.  Nagydiszníkl. 

„     20.  Alsükomána. 

9.  Hauzest. 

„ 

18.  Nagyszeben. 

.,     27.  U.jsinka. 

„ 

16.  Németgladna. 

„ 

25.  Nagycsür. 

„     10.  Felsőkoniána. 

V 

18.  Draxinest. 

»» 

28.  Szenterzséhet. 

Aj)r.   10.  Vledény. 

V 

25.  Válemáre. 

» 

20.  Vesztény. 

Mart.  23.  Holbák. 

» 

18.  Gross. 

„ 

14.  Boicza. 

„       4.  Krizba. 

n 

5.  Bulza. 

„ 

15.  Nagytalmács. 

14.  Apácza. 

^ 

10.  Tjej. 

„ 

20.  Bolya. 

„     13.  Szászinagyarós. 

r> 

14.  Nagyroskány. 

15.  Hermány. 

.,     28.  Veresmart. 

„ 

14.  Mihalesd. 

„ 

10.  PorcsescÍ. 

..     23.  Bölön. 

.. 

9.  Radulesd. 

19.  Alsósebes. 

Apr.     2.  Középajta. 

„ 

1.  Marosillye. 

„ 

18.  Hortobágvfalva. 

Mart.  20.  Tömösiszoros. 

n 

8.  Réa. 

„ 

15.  Vurpód. 

„     20.  Árapatak. 

79 


Mart. 

22.  Türkös. 

Mart. 

1 9.  Magyarigen. 

Mart.  22.  Dedrád 

') 

14.  Öziis7,herni:in\ . 

„ 

16.  Alsóorbó. 

Apr.     3.  Bátos. 

» 

22.  Ósáncziszoros. 

n 

8.  Felenyed. 

Mart .  28.  Szászrégen . 

„ 

28.  Ilyefalra. 

„ 

7.  Nagyenyed. 

..     20.  Herbus'. 

Ajjr. 

1.  Sepsiárkos. 

M 

16.  Kiskapus. 

„     20.  Magyarrégen.  1 

„ 

5.  SejisiszenUpjörgy . 

» 

19.  Szászivánfalva. 

„     22.  Disznajó. 

^[art 

13.  Káinok. 

17.  Szászalmád. 

.,     16.  Mocsár. 

» 

10.  Zalán. 

„ 

2ô.  Szászsáros. 

„     23.  Görgényhodák. 

,, 

19.  Gidófalva. 

Apr, 

5.  y  áld  híd. 

„     12.  Köszvényesreniete 

» 

26.  Sepsibodok. 

Mart. 

20.  Alniakerék. 

.,     19.  Görgényüvegcsür. 

'» 

21.  Bikfalva. 

„ 

19.  Prod. 

,,     20.  Iszticsó. 

» 

25.  Bodzaiszoros. 

Apr. 

4.  Szászszentlászló. 

„      19.  Székerdő. 

» 

24.  Nagyborosnyó. 

w 

8.  Jakabfalva. 

„     17.  Szovátaviz. 

„ 

29.  Mafívarbodza. 

Mart. 

7-  Segesvár. 

„     24.  Alsófancsal. 

Apr. 

5.  Bárkány. 

♦ï 

23.  Csöb. 

Apr.     4.  Sebespatak. 

Mart 

27.  Zágon. 

Ajìr. 

11.  Hegen. 

Mart.  19.  Ilyésmező. 

V 

19.  Kovászua. 

6.  Fehéregyháza. 

„     27.  Felsőfancsal. 

fl 

7.  Osdola. 

Mart. 

14.  Báránykut. 

„     23.  Laposnya. 

»» 

19.  Alliós. 

•n 

15.  Szászkeresztúr. 

„     21.  Oroszhegy. 

» 

7.  Lippaierdő. 

,. 

9.  Erked. 

„     28.  Gyergyóremete. 

» 

2'^.  Máriaradna. 

Apr. 

6.  Kányád. 

.,     23.  Gyergyóalfalu. 

» 

16.  Sólymos. 

Mart. 

22.  Székelyiidvarbcly. 

.,     28.  Gyergyóditró. 

ÍJ 

7.  Sistarovecz. 

kpr. 

11.  Qyep>es. 

„     13.  Gyergyócsoma- 

„ 

5.  Mészdorgos. 

Mart. 

10.  Vargyas. 

falva. 

» 

1.  Petirs. 

„ 

12.  Nagybaczon. 

.,     20.  Gyergyóujfalu 

« 

8.  Dorgos. 

,. 

2.  Magyarhermány. 

,     23.  Gyergyóborszék. 

» 

8.  Zabálcz. 

n 

20.  Málnás. 

„     27.  Kilyénfalva. 

» 

4.  Berzova. 

Apr. 

2.  Csomorln. 

A2)r.   13.  Tekeröpatak. 

w 

4-  Lalasincz. 

Mart. 

20.  Ikafalva. 

Mart.  20.  Gyergyószent- 

„ 

9.  Tótvárad. 

„ 

4.  Torja. 

niiklós. 

» 

16.  Soborsin. 

>5 

6.  Karatnavolál. 

„     19.  Hágótőalja. 

., 

23.  Zimhró. 

Apr, 

1.  Esztelnek. 

12.  Gyergyótölgyes. 

„ 

10.  Felvácza. 

Marr 

19.  Lcmhény. 

„     10.  Sitei-. 

ylí^r. 

16.  Nagyhalmágy. 

,, 

14.  Kézdimartouos. 

„     20.  Élesd. 

Mart 

14.  Vorcza. 

» 

19.  Bereczk. 

„     12.  Òssi. 

„ 

12.  Körösbánya. 

„ 

6.  Ojtoz. 

.,     24.  Márkaszék. 

^ 

10.  Riskulicza. 

'1 

23.  Sósmező. 

.,     13.  Szilágysonilyó. 

*) 

22.  Bidzesd. 

Febr 

19.  Bulz. 

.,     20.  Zilah. 

„ 

12.  Brád. 

Apr. 

8.  ^lars/.oja. 

.,     15.  Szilágycseh. 

y, 

20.  Lepus. 

Mart 

23.  Albák. 

„     25.  Zsibó. 

'» 

15.  Boicza. 

Apr. 

6.  Runk. 

„     17.  Zálha. 

,, 

15.  Bucsesd. 

Mart 

18.  Középlak. 

.,     24.  Nagyilonda. 

„ 

26.  Leniaszoja. 

» 

19.  Magyargorbó. 

,.       7.  Dés. 

„ 

23.  Abrudbánya. 

« 

20.  Gyalu. 

Febr.    7.  Dögmező. 

„ 

11.  Bisztra. 

„ 

20.  Kolozsvár. 

Mart.    9.  Vermes. 

,. 

8.  Nagyalniás. 

» 

10.  Torda. 

,     20.  Naszód. 

» 

27.  Bisztrabavas. 

„ 

19.  Febéregyház. 

Apr.     4.  Besenyő. 

»» 

26.  Vultur. 

« 

10.  Nagyida. 

Mart.  26.  Nagydemeter. 

♦T 

21.  Zalatna. 

15.  Szászakna. 

„     28.  Besztercze. 

n 

20.  Ütíaluniare. 

Apr. 

7.  Teke. 

„     19.  Jaád. 

» 

2.  OrtV'id)ánya. 

Mart 

.  12.  Szászpéntek. 

„     20.  Sajósolymos. 

» 

25.  Fenesásza. 

n 

18.  Vajola. 

„       2.  Borgóprund. 

80 


.Mari.  17.  Les. 

17.  (»ratina. 
24.  Doruavölfi'v. 
2V).  Tesila. 
„     31.  Kosiia. 
..     21.  Gurahajta. 
21.  Gyei-e,yóbéll)or. 
Apr.   15.  Láposháiiija. 
Mart.  17.  Ferenczvöl 


Mart.  10.  Nagybánya. 

31.  Kápolnokmonastor. 

)1'1.  Mára  man  issziiret. 

J<S.  Aknasugatag. 
.1/^1-.     <S'.  FarkasrétK 
Mart.  80.  Kapiiikháiiya. 
..     22.  Budfalva. 

14.  Nagybix'skó. 


Apr.     8.  Rónaszp.k. 
Mart.  1 1.  Kislonka. 

„     28.  Terebest'ej('ri)atai<. 
26.  Knzáiia. 
.!/(/■.      1.  í)raf/omér falva. 

Ò'.  Iza^zacsal. 
Mart.  16.  Fclsfivissc'). 
A|}r.      4.  Fájna. 


V. 


Mari 

.•í9.  Zebec/éìiy. 

Mart 

29.  Visk. 

Mart 

18.  Repistye. 

ÎÎ 

3.  Kóspallag-. 

17.  Herincse. 

„ 

14.  Barsszklenó. 

., 

1.  Nagymaros. 

15.  Bustyaháza. 

.. 

23.  Kunosvágása. 

4.  özokolyaliiitia. 

„ 

23.  Berezna. 

Apr. 

/.  Okörmöczke. 

4.  Nógrádkövesil. 

„ 

21.  Ötvöstalva. 

.Mart 

21.  Lenge. 

8.  Isaszegh. 

12.  Vajnág. 

„ 

13.  Felsőtóti. 

Ffbr 

28.  Babath. 

21.  Téeső. 

» 

8.  Körmöczbánya. 

„ 

20.  Megyerke. 

.. 

20.  Kricstalva. 

22.  Sekély. 

Mart. 

6.  Ecskend. 

Apr. 

27.  Aisószincrér. 

Ajjr. 

5.  Alsóturesek. 

Febr 

24.  Nagyvölgy. 

Mart 

20.  Kerekhegy. 

Mart.30.  Jálna. 

Mart. 

9.  Erdőkürt. 

19.  Alsókalocsa. 

y> 

12.  Határszél. 

ÎÎ 

5.  Valkó. 

.. 

21.  Szentmihály- 

9.  Dobó. 

)) 

10.  Felsődiós. 

körtvélyes. 

., 

11.  Dübróváralja. 

Î) 

7.  Ghymes. 

„ 

26.  Németmokra. 

.. 

17.  Kovácsfalva. 

„ 

20.  Aranyosmaróth. 

21.  Királymező. 

6.  Zólyom. 

Apr. 

11.  Garamszent- 

„ 

22.  Brusztiira. 

.. 

4.  Erdobádony. 

henedek. 

15.  Gyertyánliget. 

„ 

20.  Felsőrevucza. 

Fel)r. 

28.  Graramrév. 

30.  Jaliiika. 

14.  Dobrókirályi. 

Mart. 

15.  Bakabánya. 

.. 

12.  Kaszómező. 

„ 

19.  Középrevncza. 

í- 

li.  Irtvány<is. 

„ 

23.  Turbát. 

.. 

5.  Szelese. 

„ 

14.  Gyekés. 

íí 

4.  Rahó. 

„ 

9.  Garamsálfalva. 

11.  Bacsófalva. 

17.  Apsinecz. 

19.  Tepló. 

Fi'br. 

28.  Ipolyság. 

9.  Körösmező. 

., 

20.  Oszadn. 

Mart. 

10.  Szurdok. 

6.  Tiszabogdáiiy. 

„ 

9.  Zólyomli|)cse. 

18.  Tópatak. 

„ 

23.  Sóskás. 

Apr. 

2.  Koritnicza. 

Febr. 

28.  Tesniagolvár. 

Apr. 

6.  Bogdánvölgy. 

Mart. 

18.  Luzsna. 

Apr. 

//.  G  ács. 

2.  Láposmező. 

7.  Libetbánya. 

Mart. 

S.  Losoncz. 

Mart. 

9.  Studena. 

« 

22.  Garaniszent- 

,. 

8.  Gömörráhó. 

.. 

18.  Búrszentgyörgy. 

benedek. 

)» 

Ô.  Kékkő. 

12.  Bród. 

.. 

25.  Borosznó. 

,. 

5.  Rimaszombat. 

14.  Dóczifürész. 

19.  Garamnémetfalva 

ÍJ 

8.  Mocsolyás. 

„ 

18.  Madarasalja. 

12.  Kiszla. 

Apr. 

23.  Felsőhámor. 

7.  Felsőhánior. 

.. 

27.  Garamhidvég. 

Mart. 

1.  Ujmassa. 

„ 

19.  Gyertyánfa. 

.. 

7.  Bikkalvölgy. 

» 

4.  Sajókaza. 

., 

15.  Kelő." 

,, 

2.  Garampéteri. 

,. 

15.  Alsóhámor. 

Apr. 

•V.  Reristyeráralja. 

■„ 

12.  Alsószabadi. 

9.  Diósgyőr. 

Mart 

5.  Bükköskiit. 

., 

26.  Háromvízpázsit. 

17.  Kereczke. 

„ 

18.  Alsózsadány. 

.. 

18.  Cseqjatak. 

19.  Dolha. 

5.  Geletnek. 

Febr. 

26.  Rezsőpart. 

_ 

15.  Lipcsemező. 

„ 

18.  Turóczszklenó. 

Mart. 

13.  Kisgaram. 

81 


Mart 

.    5.  Karám. 

Mart.  11.  Szigord. 

Mart 

12.  Rajecz. 

Tf 

7.  Szikla. 

„     26.  Keczerpeklén. 

'» 

1.  Csacza. 

Febi 

•.  26.  Breznóbánya. 

Apr.     4.  Keczerlipócz. 

r> 

26.  Fenyőháza. 

Mart 

.  22.  Dobrocs. 

Mart.  12.  Vörösvágás. 

ry 

7.  Csernova. 

» 

21.  Benesháza. 

„     25.  Rankfüred. 

Mai 

12.  Hrholtó. 

» 

16.  Gaspard. 

19.  Hunkócz. 

Mart. 

9.  Nagy  falu. 

)j 

26.  Liptómaluzsiiia. 

,     21.  Ungpéteri. 

V 

18.  Revisnye. 

» 

8.  Mihálytelek. 

,,     21.  Gerény. 

» 

5.  Hrabovó. 

» 

8.  Vaczok. 

„     22.  Felsődomonya. 

)j 

23.  Rózsahegy. 

)T 

19.  Nyiistya. 

Apr.   17.  Nafjyláz. 

Apr. 

17.  Lucshi. 

^pr. 

17.  Rasatola. 

Mart.  12.  Ókemencze. 

Mart. 

29.  Lokcza. 

» 

10.  Dikula. 

„     19.  Bercsényifalva. 

A2}r. 

6.  Németlipcse. 

Mart 

.  16.  Teplicska. 

.,     19.  Köblér. 

Mart. 

17.  Zuberecz. 

» 

3.  Ratkólehota. 

„     20.  Turjaremete. 

» 

19.  Liptószeutiván 

♦J 

7.  Uj  vásár. 

„       9.  Sóhát. 

ij 

19.  Liptóujvár. 

V 

8.  Pelsőcz. 

18.  Fenyvesvölgy. 

» 

4.  Szvarin. 

n 

13.  Rozsnyó. 

„     10.  Poroskő. 

» 

19.  Vychodna. 

» 

20.  Óviz. 

„     27.  Turjamezö. 

V 

12.  Podbánszkó. 

JJ 

20.  Svedlér. 

8.  Turjavágás. 

Apr. 

8.  Feketevág. 

» 

17.  Gerebfűrész. 

„     28.  Ticha. 

» 

4.  Csorbató. 

J5 

19.  Szomolnoli. 

„     31.  Uzsok. 

» 

4.  Koleszárki. 

» 

7.  Stoósz. 

Apr.   20.  Majdánka. 

Mart. 

19.  Felsőlápos. 

» 

9.  Szomolnokhuta. 

Mart.  18.  Ökörmező. 

j? 

24.  Tátralomnicz. 

)? 

12.  Felsőnieczenzéf. 

„     20.  Osztrika. 

7) 

21.  Oszturnya. 

» 

19.  Jászó. 

.,     20.  Ozora. 

Apr. 

12.  Kubach. 

» 

10.  Szepsi. 

„     20.  Szloboda. 

Mart. 

19.  Szepesófiilu. 

» 

22.  Sacza. 

,,     24.  Csornarika. 

» 

20.  Szepesbéla. 

» 

18.  Czeméte. 

„     20.  lilava. 

Apr. 

3.  Podolin. 

» 

25.  Hidasnémeti. 

Apr.  23.  Kassza. 

Mart. 

17.  Lőcse. 

n 

24.  Kassa. 

Mart.    6.  Puchó. 

3) 

27.  Nemessány. 

)j 

15.  Lemes. 

Apr.  10.  Nagyhíttse. 

Apr. 

1.  Ólubló. 

» 

12.  Sósgyűlvész. 

Mart.    9.  Trsztenafrivald. 

Mart. 

23.  Szentmihály. 

» 

12.  Sósujfalii. 

„       8.  Suja. 

yj 

10.  Bártfa. 

» 

24.  Felsömislye. 
Területi  közepek  :  —  Re{ 

^ionenmittel  : 

I.  Mart.    9.  (53.) 

III.  Mart.   8.  (62.) 

V.  Mart.  15.  (195.) 

II. 

„         9.  (14.) 

IV.     „      18.  (226.) 

Úgy  az  adatok  eloszlása,  mint  a  területi 
közepeknek  egymáshoz  való  viszon3'a  a  már 
ismételten  ismertetett  és  behatóan  tárgyalt 
typust  jelölik  meg  a  fehér  barázdabillegető 
tavaszi  fölvonulásának  módjául.  Az  idei  föl- 
vonulás ugyan  tetemesen  megkésett,  de  ez 
csak  a  középszámok  számbeli  értékét  változ- 
tatta meg,  a  közöttük  fönnálló  viszonyt  azon- 
ban nem  érintette.  A  tetemesen  megnöveke- 
dett  anyagból  ugyan  az  idén  aránytalanul  sok 
adatot    kellett   kiselejtezni,    mert   sok   új    és 

Aquila  XIV. 


Sowohl  die  Verteilung  der  Daten  als  auch 
das  gegenseitige  Verhältnis  der  Regionen- 
mittel bezeichnen  für  den  Frühjahrszug  der 
weissen  Bachstelze  den  schon  wiederholt  be- 
schriebenen und  eingehend  behandelten  Typus. 
Der  heurige  Zug  hat  sich  zwar  bedeutend 
verspätet,  doch  wurde  dadurch  nur  der  Zahlen- 
wert der  Regionenmittel  verändert,  während 
das  gegenseitige  Verhältnis  derselben  davon 
nicht  berührt  wurde.  Aus  dem  bedeutend 
vermehrten    Materiale   mussten    zwar   unver- 

u 


Ô2 


ennek  következtében  kevésbbé  gyakorlott  meg- 
figyelő működött,  de  ez  minden  egyes  területre 
nézve  egyformán  érvényesült,  úgy  hogy  a 
selejtezés  csak  korábbi  középszámokat  ered- 
ményezett, míg  a  középszámok  egymásközti 
viszonyát,  tehát  a  lényeget  érintette.  A  fehér 
barázdabillegető  tavaszi  fölvonulása  az  idei 
eredmény  alapján  is  a  korán  érkező  fajok 
normális  typusa. 


hältnismässig  viel  Daten  eliminiert  werden, 
indem  viel  neue  und  deshalb  mindr'r  geübte 
Beobacliter  mitwirkten,  doch  wurde  dieses 
Eliminieren  in  jedem  Gebiete  gleichmässig 
durchgeführt,  so  dass  dieses  Verfahren  nur 
frühere  Mittel  resultierte,  während  das  Wesent- 
liche, d.  i.  das  gegenseitige  Verhältnis  da- 
durch keine  Veränderung  erlitt.  Der  Früh- 
jahrszug der  weissen  Bachstelze  bildet  also 
auch  auf  Grund  der  heurigen  Resultate  den 
Normaltypus   der    frühankommenden    Arten. 


109.  ■<-ö>  Motacilla  boarula.  Penn. 


I. 


Mart. 

15.  Pécs. 

Mart 

10.  Újtelep. 

Mart 

3.  Sopronkertes 

» 

6.  Vasnádasd. 

» 

12.  Pinkócz. 

Febr 

28.  Visegrád. 

V 

24.  Boldogasszonyfa. 

n. 

Mart. 

10.  Himód. 

Jan. 

25.  Febr.  3.  Magyar- 

Mart. 

17.  Madár. 

îj 

11.  Hövej. 

óvár. 
lU. 

Apr. 

8.  Garamkövesd 

Apr. 

7.  Overbász. 

Mart 

22.  Buttyin. 

Mart 

31.  Ungvár. 

Mart. 

16.  Mosnicza. 

» 

9.  Tura. 
IV. 

Apr. 

4.  Berzászka. 

Mart. 

21.  Sebeshely. 

Mart. 

9.  Zalán. 

Mart. 

18.  Eibenthal. 

Jj 

13.  Ósebeshely. 

Ï) 

29.  Gidófalva. 

» 

8.  Plavisevicza. 

Apr. 

10.  Oása. 

Apr. 

9.  Magyarbodza 

» 

15.  Dubova. 

» 

9.  Bisztraerdőház. 

» 

30.  Bárkány. 

» 

11.  Ogradina. 

Mart. 

6.  Szelistye. 

Mart. 

16.  Osdola. 

» 

26.  Fényes. 

» 

21.  Resinar. 

» 

6.  Alliós. 

Apr, 

4.  Borlova. 

,. 

22.  Vesztény. 

» 

28.  Lippaierdő. 

Mart. 

25.  Szelcsova. 

„ 

10.  Boicza. 

w 

25.  Sólymos. 

» 

28.  Kisszurduk. 

ij 

20.  Nagytalmács. 

,, 

5.  Berzova. 

r> 

27.  Hauzest. 

lì 

26.  Porcsesd. 

Ajjr. 

3.  Zimhro. 

Apr. 

1.  Németgladna. 

n 

21.  Alsósebes. 

Mart. 

12.  Zám. 

Mart. 

27.  Draxinest. 

„ 

26.  Felek. 

19.  Lunksóra. 

Î) 

20.  Gross. 

Apr. 

12.  Szeráta. 

Apr. 

3.  Nagyalmás. 

Febr. 

27.  Bulza. 

Mart. 

20.  Buleavölgy. 

Mart. 

20.  Euzivölgy. 

» 

15.  Pojén. 

A2)r. 

11.  Felsöárpás. 

» 

9.  Vultur. 

Mart. 

2.  Eadulesd. 

Mart. 

15.  Alsóárpás. 

7Î 

20.  Zalatna. 

Apr. 

3.  Nagyrájwlt. 

Î) 

25.  Felsôucsa. 

ÎÎ 

20.  Dealumare. 

» 

13.  Kosztesd. 

A2ir. 

5.  FelsőviM. 

yy 

14.  Offenbánya. 

xMart. 

19.  Bozes. 

Mart. 

24.  Sarkaicza. 

?í 

22.  Magyarigen. 

» 

22.  Alsóvárosviz. 

» 

11.  Ilyefalva. 

Apr. 

12.  Marosujvár. 

» 

18.  Gredistye. 

Apr. 

8.  Káinok. 

» 

11.  Váldhid. 

83 


Jan. 

27.  Segesvár. 

Mart.  26.  Felsőfancsal.' 

Mart 

19.  Oradna. 

Mart 

12.  Nagybaczon. 

„     28.  Laposnya. 

Apr. 

4.  Dornavölgy. 

.. 

10.  Torja. 

„     31.  Gyergyóremete. 

„ 

14.  Gurahajta. 

•) 

30.  Lemhény. 

,     21.  Gyergyóalfalu. 

n 

5.  Gyergyóbélbor. 

» 

19.  Ojtoz. 

Apr.  20.  Oyergyóditró. 

Mart 

19.  Ferenczvölgy. 

V 

31.  Dobrus. 

Mart.  27.  Gyergyócsoma- 

„ 

29.  Farkasrév. 

V 

7.  Mocsár. 

falva. 

,, 

14.  Nagybocskó. 

V 

19.  Köszvényesremete. 

Apr.   12.  Gyergyóujfalu. 

Apr. 

10.  Rónaszék. 

y> 

23.  Görgény üvegcsűr. 

1.  Gyergyótölgyes. 

Mart 

19.  Terebesfejérpatak 

y} 

22.  Iszticsó. 

Mart.  27.  Besenyő. 

» 

26.  Rozália. 

V 

22.  Szovátaviz. 

„     23.  Máj  er. 

Apr. 

11.  Izaszacsal. 

n 

24.  Alsófancsal. 

„     22.  Les. 

» 

10.  Fájna. 

r> 

29.  Hyésmező. 

Febr 

28.  Bodony. 

T. 

Mart.    6.  Geletnek. 

Mart 

20.  Kisberezna. 

Mart 

5.  Barsrudas. 

„     11.  Felsőtóti. 

y 

9.  Nagyberezna. 

» 

5.  Bakabánya. 

„     12.  Körmöczbánya. 

y, 

30.  Bercsényifalva. 

Apr. 

9.  Losonca. 

Apr.  14.  Alsót'urcsek. 

1 

10.  Kispásztély. 

Mart 

12.  Kékkő. 

,       4.  Jálna. 

Apr. 

2.  Köblér. 

Febr 

21.  Mocsolyás. 

Mart.  15.  Kovácsfalva. 

Mart 

6.  Sóhát. 

Apr. 

16.  Felsőhámor. 

,     21.  Felsőrevucza. 

Apr. 

3.  Poroskő. 

Mart. 

8.  Sajókaza. 

„     21.  Középrevucza. 

Mart 

26.  Turjavágás. 

V 

26.  Visk. 

„     12.  Szelese. 

Apr. 

3.  Ökörmező. 

» 

25.  Öt\'ösfalva. 

„     12.  Garamsálfalva. 

Mart. 

21.  Illava. 

^ 

25.  Alsóbisztra. 

18.  Oszada. 

„ 

22.  Kassza. 

Apr. 

10.  Kricsfalva. 

„     15.  Mosód. 

Ti 

15.  Puchó. 

Mart 

28.  Kerekhegy. 

„     24.  Luzsna. 

V 

28.  Nagybittse. 

» 

22.  Alsókalocsa. 

„     23.  Kiszla. 

» 

15.  Rajecz. 

» 

24.  Szentmihálykört- 

„     19.  Bikkalvölgy. 

r> 

28.  Fenyőháza. 

vélyes. 

„     17.  Garampéteri. 

» 

24.  Likavka. 

Î) 

21.  Németraokra. 

„     17.  Alsószabadi. 

y> 

18.  Csernova. 

V 

23.  Királymező. 

„     19.  Háromvizpázsit. 

n 

17.  Rózsahegy. 

» 

20.  Brusztura. 

Apr.      5.  Cserpatak. 

n 

19.  Lucski. 

» 

20.  Plaiszka. 

Mart.  28.  Rezsőpart. 

» 

29.  Lokcza. 

» 

20.  G-yertyánliget. 

„     22.  Kisgaram. 

» 

20.  Zuberecz. 

» 

23.  Rahó. 

„     20.  Karám. 

» 

15.  Liptószentiván. 

77 

23.  Apsinecz. 

,     24.  Szikla. 

» 

18.  Liptóujvár. 

» 

15.  Körösmező. 

„     14.  Breznóbánya. 

» 

4.  Szvarin. 

Apr. 

6.  Tiszabogdány. 

„     23.  Liptómaluzsina. 

.J 

23.  Vychodna. 

n 

5.  Sóskás. 

7.  Teplicska. 

Apr. 

4.  Koleszárki. 

ÎÎ 

6.  Bogdánvölgy. 

„       7.  Stoósz. 

Mart 

20.  Szepesófalu. 

Mart 

24.  Studena. 

„     19.  Szomolnokhuta. 

^ 

24.  Szepesbéla. 

» 

27.  Bród. 

„     18.  Dehiekakasfalva. 

Apr. 

1.  Lőcse. 

» 

19.  Gyertyánfa. 
Területi  közepek  :  —  Re 

„     30.  Felsődomonya. 
gionenmittel  : 

I. 

Mart.  10.  (7.) 

in.  Mart.  23.  (5.) 

V. 

Mart.  20.  (80.) 

U. 

„     10.(5.) 

IV.     „     21.(78.) 

11* 


84 


Természetesen  csak  a  két  hegyvidék  vonu- 
lási viszonyainak  a  jellemzésére  szorítkoz- 
hatunk ennél  a  fajnál,  főképpen  azért,  mert 
itt  van  a  hegyi  billegény  igazi  hazája.  A 
többi  területen  inkább  szórványosan,  átvonu- 
láskor fordul  elő  ;  az  Alföld  részben  téli 
tanyául  is  szolgál.  IIa  csak  a  két  hegyvidék 
középszámát  vesszük  következtetési  alapul, 
úgy  a  Motacillatíjpus  szerint  folyik  le  ennek 
a  fajnak  tavaszi  fölvonulása,  a  mit  a  korábbi, 
bár  jóval  csekélyebb  anyag  alapján  is  meg- 
állapíthattunk. Részletekbe  azonban  nem  bo- 
csátkozhatunk, mert  az  összehasonlító  anyag 
csekély  volta  nem   nyújt    elég    biztos    alapot. 


Natürlich  müssen  wir  uns  bei  dieser  Art 
auf  die  Charakteristik  der  beiden  Gebirgs- 
gebiete  beschränken,  iudem  diese  di(!  wirk- 
liche Heimat  der  Gebirgsbachstelze  sind,  in 
den  anderen  Gebieten  kommt  dieselbe  nur 
zerstreut  vor  ;  die  Tiefebene  bildet  teilweise 
auch  das  Überwinterungsgebiet.  Falls  wir  nur 
die  Mittel  der  Gebirgsgebiete  in  Betracht 
ziehen,  so  geht  der  Frühjahrszug  dieser  Art 
nach  dem  MotaciUatyjms  vor  sich,  was  auch 
schon  das  frühere,  obwohl  bedeutend  geringere 
Materiale  ergab.  Eine  eingehendere  Beliand- 
lung  ist  jedoch  noch  undurchführbar,  indem 
das  Vergleichsmaterial  noch  zu  gering  ist, 
um  eine  sichere  Basis  dazu  zu  ergeben. 


110. 


Motacilla  flava,  L. 


Apr. 

29.  Milej. 

Apr. 

26.  Bogyoszló. 

m. 

Mart 

17.  Szerep. 

., 

25.  Vasdoroszló. 

., 

3.  Komáromgúta. 

III. 

Apr. 

20.  Szinyérváralja 

» 

9.  Molnaszecsőd. 

„ 

3.  Szimő. 

IV. 

» 

1.  Németbogsán. 

» 

17.  Káld. 

'» 

3.  Komócsa. 

IV. 

n 

20.  Labasincz. 

V 

20.  Zalagógánfa. 

.. 

11.  Keszegfalu. 

V. 

■n 

12.  Búrszent- 

y> 

4.  Nagyczenk. 

U. 

„ 

11.  Kürth. 

györgy. 

Mart 

29.  Tat^a. 

III. 

Mart 

23.  Óverbász. 

V. 

Mai 

11.  Szepesbéla. 

IL 

J? 

22.  Eszterháza. 

I.  Apr.    18.  Ihárosberény. 
I.     ,      14.  Felsőlövő. 
I.     „      21.  Kőszeg. 


I. 


27.  Molnaszecsőd. 


111.  -*— >-  Muscicapa  atricapilla,  L. 

II.  Apr.    21.  Keszegfalu. 
m.      „      22.  Óverbász. 
m.      „        9.  Békéscsaba. 


III.  Apr.    21.  Budapest. 

IV.  „      22.  Szászsebes. 
V.  Mai      2.  Zuberecz. 


I.  Apr.  18.  Ihárosberény. 
I.  „  16.  Répáspuszta. 
I.      „      26.  Kőszeg. 


112.  * — >-  Muscicapa  coliaris,  Bechst. 

I.  Apr.    27.  Molnaszecsőd. 
II.      „      12.  Keszegfalu. 
III.     „      15.  Izsák. 


in.  Apr.    21.  Ungvár. 
IV. 
V. 


15.  Segesvár. 


16.  Kékkő. 


I.  Apr.    18.  Répáspuszta. 

I.  Mai    31.  Kiskörtvélyes. 
I.  Apr.    26.  Kőszeg. 


113. 


Muscicapa  grisola,  L. 


I.  Apr.    29.  Molnaszecsőd. 
UI.  Mai     15.  Ungvár. 
IV.      „      14.  Szászsebes. 


V.  Mai      8.  Kékkő. 
V.  Apr.    24.  Liptóujvár. 


85 


114. 


Numenins  arcuatus,  (L. 


I.  Mart.  25.  Sopronpuszta. 
n.  Febr.  24.  Bánfalu. 
n.  Mart.  15.  Eszterháza. 
II.      „      19.  Magyaróvár. 
IT.  Apr.    18.  Keszegfalu. 
m.  Febr.  27.  Temeskubin. 


m.  Febr.  28.  Rudolfsgnád. 
in.  Alart.  15.  Óverbász. 
III.      „        9.  Királyhalom, 
rn.      „        1.  Kisharta. 
III.      „      15.  Izsák. 


in.  Mart.  21.  Gárdony. 

III.  Febr.  28.  Tura. 

m.  Mart.  18.  Újtelek.  Xagy 
csapat.  —  Gros- 
ser Flue  ->  E. 


115.  *-^  Nuiiieniusi   phaeopus,  (L.). 
in.  Mart.  15.  Izsák. 


n.  Mart.  16.  Bánfalu. 

II.  Apr.    22.  Keszegfalu. 
ni.      „       9.  Temeskubin. 
m.  Mart.  29.  Butykovácz. 


116.  ■<— >  Nycticorax  nycticorax,  (L. 

i     III.  Apr.    13.  Újvidék, 
m.      „      17.  Alsókabol- 


m. 


28.  Dunagárdony. 


m.  Apr.    10.  Béllye. 
III.      „        4.  Temesvár. 
III.     „        9.  Kistopolovecz. 


ni. 


17.  Dunaharaszti. 


117.  -<-^  Oedicnemns  oedicnemus,  (L.). 
m.  Apr.  5.  Tura. 


118. 


Oriolus  oriolas,  (L. 


Apr. 

26.  Kisherend. 

Mai 

8.  Csém. 

Mai 

1.  Nagymarton. 

n 

21.  Ihárosberény. 

» 

5.  Rohoncz. 

•"? 

2.  Szarvkő. 

Mai 

8.  Karád. 

,, 

7.  Pornó. 

» 

5.  Sopronujlak. 

Apr. 

18..Répáspuszta. 

n 

5.  Vasdoroszló. 

» 

3.  Sopronkertes. 

»j 

26.  Szászvár. 

•7 

1.  Kőszeg. 

„ 

4.  Ágfalva. 

n 

27.  Milej. 

Apr. 

15.  Borsmonostor. 

Apr. 

23.  Czinfalva. 

» 

23.  Boldogasszonyfa. 

» 

25.  Körmend. 

Mai 

2.  Szentmargitbáuya 

» 

8.  Pölöske. 

Mai 

3.  Szombathely. 

Apr. 

23.  Malomháza. 

Mai 

7.  Ganiás. 

Apr. 

30.  Locsmánd. 

Mai 

5.  Feketeváros. 

W 

9.  Mernye. 

Mai 

3.  Molnaszecsőd. 

Apr. 

30.  Ravazd. 

Apr. 

23.  Jaád. 

Apr. 

28.  Csepreg. 

n 

27.  Tata. 

TÎ 

6.  Igal. 

J? 

27.  Vasvár. 

,j 

30.  Környe. 

TJ 

23.  Tab. 

Mai 

2.  Ujkér. 

Mai 

3.  Perbál. 

Mai 

4.  Kiskörtvélyes. 

Apr. 

10.  Nyögér. 

Apr. 

27.  Jenő. 

Apr. 

26.  Felsőeőr. 

» 

27.  Zalagógánfa. 

" 

29.  Budakesz. 

Mai 

2.  Felsőlövő. 

»J 

26.  Gicz 

» 

24.  Visegrád. 

Apr. 

26.  Németujvár. 

V 

24.  Budaörs. 

n 

29.  Pomáz. 

86 


n. 


Apr. 

28.  Kemenesszentpéter. 

Apr. 

27.  Magyaróvár. 

Apr. 

25.  Keszegfalu. 

•n 

16.  Győrgyarmat. 

V 

20.  Ásvány. 

Mai 

14.  Kurtakeszi. 

Mai 

1.  Himód. 

V 

27.  Nagj-megyer. 

» 

4.  Madár. 

» 

1.  Hövej. 

» 

20.  Komáromgúta. 

Apr. 

25.  Kürth. 

Apr. 

19.  Bogyoszló. 

Tt 

20.  Szimő. 

^ 

28.  Garanikövesd. 

Mai 

3.  Csorna. 

Mai 

10.  Komócsa. 

ni. 

» 

21.  Csallóközsomorja 

Apr. 

18.  Pancsova. 

Mai 

5.  Ujpécs. 

Apr. 

24.  Kisharta. 

V 

19.  Temeskubin. 

Apr. 

13.  Vadászerdő. 

» 

21.  Izsák. 

» 

28.  Kamaristya. 

» 

24.  Mosnicza. 

r> 

22.  Békéscsaba. 

» 

23.  Bogyán. 

rt 

28.  Bruckenau. 

„ 

28.  Görbed. 

» 

27.  Alsókabolsziget. 

n 

29.  Temesrékás. 

Mai 

1.  Ráczkeve. 

» 

3.  Kudolfsgnád. 

» 

21.  Kistopolovecz. 

Apr. 

26.  Sári. 

w 

24.  Ántalfalva. 

n 

23.  Bálincz. 

„ 

25.  Szerep. 

» 

18.  Tógj-er. 

yf 

18.  Csurgó. 

Mai 

6.  Nagyvárad. 

» 

25.  Hegyszentmárton. 

n 

6.  Somogyszobb. 

Apr. 

29.  Tura. 

„ 

21.  Siklós. 

•T 

23.  Háromfa. 

» 

22.  Debreczen. 

Mai 

1.  Villány. 

» 

28.  Nagyatád. 

Ti 

8.  Újtelek. 

Apr. 

23.  BéUye. 

,. 

12.  Rinyaszentldrály. 

n 

12.  Ófehértó. 

» 

22.  Drávatorok. 

„ 

18.  Görgeteg. 

n 

24.  Zsadány. 

» 

25.  Méhespetres. 

Mai 

3.  Lábod. 

n 

23.  Darvasmohaerdö. 

» 

25.  Apatin. 

Apr. 

22.  Királyhalom. 

„ 

23.  Nagymocsárerdö. 

» 

26.  aombos. 

» 

7.  Makó. 

» 

22.  Karád. 

Jíai 

4.  Gája. 

» 

8.  Nagj'lak. 

n 

18.  Leányvár. 

Apr. 

26.  Bácsdoroszló. 

» 

7.  Buttyin. 

» 

16.  Mocsár. 

28.  Bácsordas. 
23.  Óverbász. 

» 

24.  Balatonujlak. 

» 

30.  Ungvár. 

IV. 


Apr. 

25.  Eibenthal. 

Apr. 

21.  Bulza. 

Mai 

18.  Sepsiárkos. 

» 

29.  Plavisevicza. 

., 

4.  Pánk. 

» 

28.  Sepsiszentgyörgy 

» 

27.  Dubova. 

„ 

27.  Marosillye. 

Apr. 

27.  Káinok. 

w 

22.  Ogradina. 

n 

30.  Réa. 

» 

27.  Zalán. 

yy 

24.  Jeselnicza. 

?î 

29.  Déva. 

n 

27.  Gidófalva. 

» 

26.  Oraviczabánya. 

Mai 

5.  Nagyrápolt. 

» 

25.  Alliós. 

r 

30.  Temesszlatina. 

Apr. 

25.  Bozes. 

V 

22.  Lippaierdő. 

Mai 

3.  Borlova. 

*) 

28.  Alsóvárosviz. 

V 

26.  Sólymos. 

» 

2.  Kövesd. 

» 

28.  Szászváros. 

» 

26.  Sistarovecz. 

Apr. 

24.  Hissziás. 

Mai 

1.  Szászsebes. 

» 

27.  Mészdorgos. 

„ 

20.  Labasincz. 

Apr. 

5.  Szelistye. 

r 

20.  Petirs. 

» 

27.  Tápia. 

Mai 

8.  Hortobágyfalva. 

» 

23.  Dorgos. 

í) 

23.  Szelcsova. 

Apr. 

30.  Szakadat. 

n 

14.  Zabálcz. 

Mai 

13.  Kisszurduk. 

r> 

28.  Holczmány. 

12.  Berzova. 

Apr. 

12.  Hauzest. 

r> 

26.  Ujegjház. 

Mai 

2.  Borossebes. 

» 

14.  Németgladna. 

Mai 

3.  Kürpöd. 

Apr. 

25.  Zimbro. 

» 

10.  Draxinest. 

îî 

3.  Alsó\dst. 

Mai 

4.  Zám. 

n 

19.  Válemáre. 

Apr. 

28.  Barczarozsnyó. 

Apr. 

2.  Nagyhalmágy. 

» 

27.  Gross. 

Mai 

3.  Ilyefalva. 

Mai 

9.  Nagj-almás. 

87 


Mai 

1.  Zalatna. 

Apr. 

22.  Esztelnek. 

Apr. 

18.  Dés. 

Apr. 

24.  Magyarigen. 

Mai 

4.  Lemhény. 

16.  Bethlen. 

» 

15.  Nagyenyed. 

Apr. 

21.  Bereczk. 

« 

28.  Naszód. 

» 

25.  Magyarbagó. 

.. 

29.  Intrecaj. 

» 

30.  Besenyő. 

•f 

27.  Váldhid. 

30.  Bulz. 

n 

28.  Nagydemeter. 

„ 

25.  Prod. 

., 

2G.  Magyargorbó. 

Mai 

5.  Besztercze. 

„ 

25.  Segesvár. 

n 

29.  Kolozsvár. 

Apr. 

25.  Sajósolynios. 

Mai 

2.  Csöb. 

Mai 

7.  Mocsár. 

Mai 

2.  Máramarossziget 

n 

6.  Kobátfalva. 

Apr. 

30.  Köszvényesremete. 

Apr. 

30.  Ferenczvölgy. 

Apr. 

20.  Székelyudvarhely. 

,, 

16.  Szahxdát. 

Mai 

2.  Aknasugatag. 

» 

22.  Vargyas. 

Mai 

1.  Szilágysomlyó. 

„ 

12.  Farkasrév. 

r» 

21.  Magyarhermány. 

Apr. 

27.  Szilágycseh. 

'í 

1.  Nagybocskó. 

Mai 

5.  Málnás. 

Mai 

7.  Zsibó. 

„ 

2.  Rónaszék. 

Apr. 

22.  Csomorta. 

Apr. 

25.  Nagyilonda. 

Apr. 

24.  Izaszacsal. 

Apr. 

24.  Zebegény. 

Apr. 

24.  Mocsolyás. 

Mai 

1.  Kovácsfalva. 

n 

22.  Nógrádkövesd. 

„ 

25.  Sajókaza. 

î) 

2.  Zólyom. 

Mai 

5.  Isaszeg. 

Mai 

10.  Diósgj'őr. 

Apr. 

25.  Herencsvölgy. 

Apr. 

23.  Babath. 

Apr. 

27.  Visk. 

Mai 

12.  Ratkólehota. 

ÏT 

29.  Valkó. 

,j 

23.  Ötvösfalva. 

Jï 

2.  Ujvásár. 

y> 

19.  Bodony. 

W 

30.  Técső. 

Apr. 

18.  Lemes. 

Mai 

19.  Felsödiós. 

ÏÎ 

22.  Kricsfalva. 

Mai 

5.  Hunkócz. 

Apr. 

28.  Ghymes. 

n 

28.  Szentmihálykört- 

Apr. 

19.  Gerény. 

TJ 

15.  Bakabánija. 

vélyes. 

Mai 

18.  Nagyberezna. 

» 

22.  Ipolyság. 

Mai 

20.  Gyertyánliget. 

., 

18.  Bercsénj-ifalva. 

,^ 

30.  Szurdok. 

Apr. 

26.  Búrszentgyörgy. 

y 

12.  Kispásztély. 

V 

24.  Tesmagolvár. 

n 

25.  Gyertyánfa. 

Apr. 

27.  Köblér. 

ïî 

27.  Gács. 

Mai 

11.  Geletnek. 

Mai 

9.  Turjareniete. 

» 

20.  Losoncz. 

» 

11.  Repistye. 

3.  Ökörmező. 

M 

26.  Kékkő. 

Apr. 

3.  Körmöczhánya. 

Y) 

7.  Podbánszkó. 

Területi  közepek:  —  Ke 

gionenniittel  : 

1. 

4pr.  28.  (51.) 

in. 

Apr.  22.  (57.) 

V.  . 

ipr.  30.  (39.) 

II. 

„     25.(16.) 

rv. 

„     27.(91.) 

A  sárga  rigó  tavaszi  fölvonulását  jellemző 
sajátságok  az  idei  anyagban  is  a  szokott 
élességgel  nyilvánulnak.  A  keleti  és  északi 
hegyvidék  aránytalanul  korai  a  Dunántúlhoz 
képest.  Azonban  az  idei  anyag  alapján  se 
dönthetjük  el  véglegesen  a  typus  kérdését,  a 
melyet  ilyen  specziáUs  fölvonulásnál  lehetőleg 
széles  alapokon  kell  kifejteni,  hogy  minden 
kétkedő  szónak  elejét  lehessen  venni.  Egyelőre 
még  kénytelenek  vagyunk  azt  kimondani,  hogy 
a  sárga  rigó  tavaszi  fölvonulása  nem  illesz- 
kedik bele  a  vonulásról  adott  értelmezésünkbe, 
minthog}'  eddig  nem  sikerült  azt  valamely 
normális  typusra  visszavezetni,  illetőleg   nor- 


Die  charakteristischen  Eigenschaften  des 
Pirolzuges  kommen  auch  in  dem  heurigen 
Materiale  mit  gewohnter  Schärfe  zum  Ausdruck. 
Die  östliche  und  nördliche  Erhebung  ist  un- 
gewöhnlich früh  dem  Hügellande  j.  d.  D. 
gegenüber.  Doch  kann  auch  auf  Grund  des 
heurigen  Materiales  keine  endgültige  Entschei- 
dung über  die  Frage  des  Zugstypus  erfolgen, 
da  dieselbe  bei  einem  solch  speziellen  Zuge 
auf  möglich  breitester  Basis  untersucht  werden 
muss,  um  jedem  Zweifel  vorzubeugen.  Vor- 
läufig muss  noch  angesprochen  werden,  dass 
sich  der  Frühjahrszug  des  Pirols  derzeit  noch 
nicht  mit  unserer   Deutung   der  Zugserschei- 


88 


malis  typusként  megállapítani.  Természetes 
dolog,  hogy  éppen  ezért  fokozottabb  mértékű 
megfigyelést  igényel  ez  a  faj,  s  kérjük  is 
erre  különösen  hegyvidéken  működő  meg- 
figj'előinket.  Igen  jó  szolgálatokattehetnek  ebből 
a  szempontból  olyan  adatok,  a  melyek  a  sárga 
rigó  földrajzi  elterjedését  vázolják  a  meg- 
figj'elési  területen  vagy  annak  távolabbi  kör- 
nyezetében, mert  úgy  sejtem,  hogy  ez  lesz 
az  az  emeltyű,  a  melynek  segélyével  normális 
typusra  vezethetjük  vissza  ezt  a  rendkívül 
érdekes  fölvonulást. 


nung  vereinen  lässt,  da  es  bisher  nicht  mög- 
lich war,  denselben  auf  einen  Normaltypus 
zurückzuführen.  Natürlich  erheischt  diese  Art 
eben  deshalb  in  erhöhtem  Masse  die  Auf- 
merksamkeit des  Beobachters,  und  bitten  wir 
auch  darum  unsere  Beobachter,  namentlich 
diejenigen,  welche  in  den  Gebirgsgebieten 
wirken.  Diesbezüglich  können  besonders  solche 
Daten  gute  Dienste  leisten,  welche  sich  auf 
die  geographische  Verbreitung  des  Pirols  im 
Beobachtungsgebiete  oder  in  dessen  weiterer 
Umgebung  beziehen,  indem  meiner  Mutmas- 
sung  nach  diese  Daten  den  Hebel  ergeben 
werden,  mit  dessen  Hülfe  diese  ungemein 
interessante  Zugsweise  auf  einen  Normal- 
typus zurückgeführt  werden  vrird. 


119.  -<— >■  Ortygometra  parva,  (Scop). 
III.  Apr.    20.  Óverbász.  |     HI.  Apr.   22.  Billed. 


I.  Mart.  27.  Molnaszecsőd. 
I.      „      14.  Jánosháza. 
I.  Apr.    11.  Zalagógánfa. 


120.  -*— >-  Ortygometra  porzana,  (L.). 

I.  Mart.  25.  Tata. 
m.     „      27.  Temeskubin. 


ni.  Apr.      4.  Temesvár. 
111.  Mart.  28.  Tura. 


121.  -«-^  Pandion  lialiaëtus,  (L.). 
Hl.  Apr.  30.  Óverbász.  1    III.  Mai      1.  Tura. 


í.t 


122.    r  Pastor  roseus,  (L.). 


I Eleje.  - 
j  Anfang. 

Nagy  csapat.  — 

Grosser  Flug. 


III.  Jun.    10.  Karácsond. 

IV.  „       3—6.  Rèa.  15  drb. 

—  15  St. 


ni.  Mart.     1.  Temeskubin. 
m.  Apr.    29.  BiUéd. 
III.  Mart.    5.  Izsák. 


123.  -<-^  Pavoncella  pugnax,  (L.). 

111.  Mart.  21.  Gárdony. 
111.     ,      16.  Busrvi. 


III.  Apr.    24.  Tura. 

IV.  Mart.  22.  Türkös. 


m.  Mart.  27.  Temeskubin. 
m.  Apr.  30.  Büléd20-^'iiíW. 


124.  -«— »■  Phalacrocorax  carbo,  (L.). 
III.  A2ir.  29.  Hárossziget. 


111.  Apr.   2!>.  Budapest. 


89 


125. 


Phjiloscopus  acredula,  (Pall.). 


I. 


Mart.  27.  Kisherend. 

Apr. 

12.  Rohoncz. 

Apr. 

6.  Szarvkö. 

„     10.  Iliárosberény. 

Mart. 

19.  Kőszeg. 

Mart. 

15.  Sopronujlak. 

„     24.  Vasiiádasd. 

Apr. 

6.  Körmend. 

Apr. 

13.  Sopronkertes. 

„     29.  Milej. 

Jî 

5.  Szombathely. 

Mart. 

26.  Czinfalva. 

Apr.    10.  Boldosasszonyfa. 

Mart. 

24.  Csepreg. 

Apr. 

6.  Nagyczenk. 

„     17.  Felsőeőr. 

Apr. 

6.  Jánosháza. 

« 

16.  Szamod. 

Mart.  26.  Csém. 

IT. 

Apr.   20.  Bogijoszlo. 

Aipr. 

28.  Garamkövesd. 

Apr. 

4.  Csallóközsomorja. 

Mart.  29.  Keszegfalva. 

III. 

Mart.    2.  Temeskubin. 

Apr. 

13.  Királyhalom. 

Apr. 

9.  Szerep. 

,     25.  Óverbász. 

») 

6.  Buttyin. 

Mart. 

25.  Budapest. 

„     26.  Temesvár. 

Mart. 

20.  Békéscsaba. 

Apr. 

7.  Ungvár. 

„     25.  Mosnicza. 

» 

25.  Hárossziget 
IT. 

Mart.  25.  Oraviczabánya. 

Apr. 

11.  Szelistye. 

Mart. 

24.  Sósmezö. 

„       8.  Németbogsán. 

)î 

3.  Ujegyház. 

Apr. 

4.  Magyargorbó. 

Apr.      6.  Weidenthal. 

n 

3.  Alczina. 

ïj 

5.  Kolozsvár. 

„       1.  Tápia. 

lì 

1.  Kürpöd. 

Mart. 

21.  Köszvényesremete 

Mart.  25.  Szelcsova. 

Mart. 

28.  Türkös. 

» 

27.  Szilágysomlyó. 

Apr.    10.  Kisszurdiik. 

„ 

29.  Byefalva. 

Apr. 

13.  Nagyilonda. 

10-  Hauzest. 

Apr. 

5.  Káinok. 

n 

16.  Dés. 

„     10.  Németgladna. 

» 

5.  Zalán. 

Mart. 

27.  Makód. 

„     10.  Draxinest. 

Mart. 

27.  Gidófalva. 

Apr. 

8.  Besztercze. 

.,     10.  Bulza. 

Apr. 

9.  Mészdorgos. 

j> 

11.  Dornavölgy. 

Mart.  23.  Tataresd. 

T) 

6.  Petirs. 

Mart. 

27.  Aknasugatag. 

„     26.  Rea. 

,, 

15.  Berzova. 

» 

30.  Farkasrév. 

„     28.  Déva. 

Mart 

16.  Zalatna. 

Apr. 

28.  Izaszacsal. 

Apr.     4.  Szászsebes. 

» 

20.  Segesvár. 

Mart.  10.  Zebegény. 

Mart 

V. 

30.  Láposmező. 

Apr. 

11.  üjvásár. 

Apr.    10.  Babath. 

Apr. 

15.  Szomolány. 

n 

5.  Kisberezna. 

Mai      2.  Szurdok. 

Mai 

3.  Madarasalja. 

fi 

23.  Bercsényi  falva. 

Apr.      8.  Losoncz. 

Apr. 

11.  Felsőhámor. 

Mart 

30.  Kispásztély. 

„       5.  Sajókaza. 

w 

10.  Geletnek. 

Apr. 

5.  Köblér. 

„     13.  Kricsfalva. 

„ 

10.  Felsőtóti. 

Mart. 

18.  Turjaremete. 

Mart.  28.  Széleslonka. 

V 

6.  Körmöczbánya. 

Apr. 

10.  'i'iirjavágás. 

Apr.   20.  Szentmihálykört- 

Mart 

29.  Zólyom. 

n 

18.  Zuberecz. 

vélyes. 

Apr. 

6.  Felsőrevucza. 

» 

8.  Liptóujvár. 

Mart.    7.  Oánya. 

yy 

28.  Zólyomlipcse. 

n 

7.  Lőcse. 

Apr.   20.  Sóskás. 

Î) 

7.  Ratkólehota. 

» 

6.  Szentmihály. 

„       4.  Bogdán. 

Aquila  XIV. 

12 

90 


Területi  közepek  ; 

I.  Apr.     1.  (19.) 
in.  Mart.  28.  (11.) 


Reeionenmittel  : 


IT.  Apr.     1.  (40.) 


Érdemleges  tárgyalásba  még  nem  bocsát- 
kozhatunk ;  kellő  mennyiségű  összehasonlító 
anyag  híján  még  nem  tudjuk,  hogy  mennyire 
állandó  a  területi  középszámoknak  most  njil- 
vánult  sajátságos  viszonya.  Egyelőre  még  csak 
előre  kell  készítenünk  ennek  a  fölvonulásnak 
a  megoldását,  itt  is  fölhiva  megfigyelőinket, 
hogy  lehetőleg  mindenki  szemmel  tartsa  ezt  a 
könnyen  megfigyelhető  fajt,  a  melyet  újabban 
a  m.  kir.  Erdőhatóságok  is  nagyobb  mérték- 
ben figyelnek  meg. 


T.  Apr.     6.  (25.) 


Eine  meritorische  Behandlung  ist  derzeit 
noch  unstatthaft,  in  Ermangelung  genügen- 
den Vergleichsmateriales  kann  man  noch 
nicht  wissen  in  welchem  Grade  sich  das  er- 
gebene eigentümliche  Verhältnis  der  Regio- 
nenmittel als  ständig  erweisen  wird.  Vorläufig 
muss  die  Lösung  dieses  Zugsverlaufes  erst 
vorbereitet  werden,  und  ersuchen  wir  dies- 
bezüglich unsere  ständigen  Beobachter,  diese 
leicht  beobachtbare  Art  womöglich  im  Auge 
zu  behalten,  indem  derselljen  neuerdings  auch 
von  Seite  der  königl.  ung.  Forstbehörden 
grössere  Aufmerksamkeit  gewidmet  wird. 


126. 


I.  Apr. 

25.  Kőszeg. 

n.    „ 

21.  Keszegfalu. 

tn.    „ 

18.  Overbász. 

Phylloscopus  sibilator,  Bechst. 

IV.  Mai       1.  Szászsebes. 
V.  Apr.    20.  Lőcse. 


m.  Apr.    12.  Békéscsaba. 
III.     „      21.  Budapest. 


I.  Apr.     9.  Kőszeg. 
I.  Mart.  15.  Molnaszecsőd. 
n.  Apr.      1.  Keszegfalu. 


127.  -<— >■  Phylloscopus  trochilus,  (L.) 

IV.  Apr.    15.  Szászsebes. 
IV.     „      15.  Segesvár. 


V.  Apr.    29.  Zuberecz. 
V.      „      18.  Lőcse. 


128. 


Platalea  leucorodia,  L. 


in.  Apr.    18.  Temeskubin. 


III.  Mart.  16.  Rudolfsgnád. 


129.  ^^^  Plegadis  falcinellus,  (L.). 
m.  Apr.    28.  Temeskubin.        1     m.  Apr.      8.  Billed.  1     m.  Apr.    21.  Tura. 


I.  Apr.    20.  Molnaszecsőd. 
n.     „      21.  Keszegfalu. 
ni.     „      16.  Overbász. 


130.  -< — >■  Pratincola  rubetra,  (L. 

in.  Mart.    9.  Ungvár. 
IV.  Apr.    18.  Türkös. 
V.  Apr.    15.  Geletnek. 


V.  Mai       2.  Zuberecz. 
V.  Apr.    24.  Szepesbéla. 
V.     „      17.  Löcse. 


I.  Apr.      5.  Kisherend. 
I.  Mart.  19.  Ihárosberény. 
I.      „      30.  Szászvár. 
I.     „      22.  Molnaszecsőd. 


131.  * — >■  Pratincola  rubicola,  (L. 

]       I.  Apr.      7.  Pomáz. 

!     III.  Febr.  27.  Temeskubin. 

111.  Mart.    9.  Overbász. 

III.     „      16.  Békéscsaba. 


IV.  Mart.  28.  Oraviczabánya. 
IV.     „      25.  Réa. 
IV.  Apr.     4.  Szászsebes. 
IV.  Mart.  10.  Türkös. 


91 


IV.  Febr.  26.  Diód. 
rV.  Mart.  16.  Nagyenyed. 
IV.     „      20.  Csombord. 
IV.     „        1.  Segesvár. 


lY.  Mart.  29.  Kolozsvár. 
V.  Apr.      6.  Kékkő. 
V.  Mart.  22.  Sajókaza. 


V.  Mart.  13.  Geletnek. 
V.      „      25.  Zólyom. 
V.  Apr.    22.  Liptóujvár. 


132.  00  Pyrrhula  pyrriiula,  (L.). 


I.  Mart.  23.  Ihárosberény.  Utolsó.  —  Letzter. 


n. 
m. 


11.  Keszegfalu. 
17.  Ungvár. 


IV.  Jan.    27.  Oraviczabánya.  Utolsó. - 
V.  Mart.  17.  Kékkő. 
V.  Apr.     4.  Liptóujvár.  „ 


Letzter 


I.  Febr.  16.  Tata. 


133.  -«-©^  Rallus  aqiiaticus,  L. 
I    m.  Mart.  27.  Óverbász. 


III.  Mart.  26.  Temesvár. 


134.  -<-^  Re urvi  rostra  avocetta,  L. 

II.  Mart.  24.  Bánfalu.  1    IH.  Apr.      9.  Kisharta. 


I.  Jan.    18.— Mart.  19.  Kő- 
szeg, 
n.     „        1.— Apr.  11. 
Keszegfalu. 


135.    ^-  Regulus  regulus,  (L.). 

m.  Mart.  14.  Óverbász. 

III.  „      26.  Budapest. 

IV.  Febr.    4.  Oraviczabánya. 


V.  Mart.  20.  Zuberecz. 
V.  Febr.    9.— Apr.  4.  Liptó- 
ujvár. 


136.  OD  Remiza  pendulina,  (L.). 
IL  Apr.     4.  Keszegfalu.  1    III.  Mart.  26.  Temeskubin. 


137. 


Rnticilla  phoenicura,  (L.). 


I.  Mart.  31.  Ihárosberény. 

I.  Apr.      5.  Répáspuszta. 

I.  Mart.  24.  Felsőlövő. 

I.  Apr.    11.  Kőszeg. 

I.      „      14.  Molnaszecsőd. 

I.  Mart.  25.  Jánosháza. 

n.  Apr.    18.  Keszegfalu. 

m.  Mart.  19.  Temeskubin. 


111.  Apr. 

12.  Békéscsaba. 

V. 

Apr. 

8.  Búrszent- 

III.     „ 

11.  Budapest. 

györgy. 

III.      „ 

28.  Ungvár. 

V. 

„ 

2.  Puchó. 

IV.      „ 

15.  Oraviczabánya. 

V. 

„ 

21.  Zuberecz. 

IV.      „ 

6.  Szászsebes. 

V. 

„ 

15.  Liptóujvár. 

IV.      „ 

8.  Türkös. 

V. 

w 

8.  Szepesbéla 

IV.      „ 

7.  Segesvár. 

V. 

„ 

8.  Lőcse. 

IV.     „ 

5.  Kolozsvár. 

I.  Apr.      2.  Kiskörtvélyes. 

I.  Mart.  24.  Felsőlövő. 

I.     „      22.  Kőszeg. 

I.  „  25.  Kőszeg.  Töme- 
ges vonulás.  — 
Massenzug. 


138.  ^->  Ruticilla  tithys,  (L. 

I.  Apr.    21.  Molnaszecsőd. 

I.      „      29.  Pomáz. 
II.  Apr.      6.  Keszegfalu. 
III.  Mart.  24.  Temeskubin. 
III.  Apr.    18.  Óverbász. 
ni.  Mart.  18.  Izsák. 


III.  Mart.  25.  Hárossziget. 


m. 

„      26.  Budapest 

III. 

23.  Ungvár. 

IV. 

11.  Pojén. 

IV. 

,      23.  Türkös. 

IV. 

,      24.  Segesvár. 

12» 


92 


V.  Mart.  18.  Kékkő. 
V.      „      21.  Geletnek. 
V.      „      29.  Zólyom. 
V.  Apr.    lu.  Zólyonilipcse. 


V.  Mart.  25.  Felsőmeczen- 

zéf. 
V.  Apr.      4.  Zuberecz. 
V.  Mart.  22.  Liptószentiván. 


V.  Apr.  5.  Liptóujvár. 
V.  „  2.  Szepesbéla. 
\.  Mart.    8.  Lőcse. 


139. 


Saxicola   oenanthe,  (L.). 


I.  Apr. 

8.  Kisherend. 

III.  Mart 

27.  Izsák. 

I.      „ 

11.  Ihárosberény. 

ni.    „ 

23.  Békéscsaba. 

I.      „ 

5.  Képáspuszta. 

ni.    „ 

6.  Tura. 

I.      „ 

13.  Molnaszecsőd. 

m.    „ 

10.  Ungvár. 

n.  Mart. 

27.  Magyaróvár. 

IV.     „ 

25.  Türkös. 

11.      „ 

25.  Keszegfalu. 

V.  Apr. 

6.  Kékkő. 

ni.  Apr. 

9.  Szerep. 

V.      „ 

13.  Geletnek. 

V.  Apr.      ().  Zólyom. 
V.  Mart.   7.  Eatkólehota. 
V.  Apr.    10.  Zuberecz. 
V.      „      12.  Liptóujvár. 
V.      „        7.  Ménhárd. 
Y.     „        7.  Szepesbéla. 


140.  -^^^  Scolopax  rusticola,  L. 


Mart. 

12.  Kisherend. 

Mart. 

3.  Csém. 

Mart. 

1.  Bicske. 

Febr 

9.  Ihárosberény. 

ÎÏ 

10.  Rohoncz. 

n 

17.  Budaörs. 

Mart. 

8.  Gyöngyös. 

,j 

15.  Bozsok. 

V 

18.  Savanyúkút. 

)-' 

9.  Jaád. 

" 

14.  Kőszeg. 

Apr. 

10.  Nagymarton. 

V 

12.  Viszló. 

V 

24.  Vasdorosdó. 

Mart 

12.  Szarvkő. 

w 

10.  Répáspuszta. 

n 

6.  Körmend. 

» 

16.  Sopronkertes. 

« 

13.  Pécs. 

» 

12.  Frankó. 

14.  Ágfalva. 

)í 

8.  Szászvár. 

V 

10.  Szombathely. 

» 

24.  Czinfalva. 

n 

7.  Hrasicz. 

» 

18.  Locsmánd. 

» 

5.  Sopron. 

» 

12.  Királyfalva. 

» 

20.  Füles. 

'Î 

15.  Szentmargitbáuya. 

Febr 

28.  Vasnádasd. 

n 

7.  Molnaszecsőd. 

•Î 

9.  Fertőfehéregyháza 

Mart. 

15.  Milej. 

» 

8.  Csepreg. 

» 

19.  Nagyczenk. 

» 

7.  Pölöske. 

n 

8.  Vasvár. 

„ 

13.  Feketeváros. 

6.  Kemend. 

■  n 

8.  Ujkér. 

)? 

11.  Ravazd. 

Ï) 

17.  Marczali. 

Apr. 

12.  Nyögér. 

ÎÎ 

5.  Bókod. 

» 

14.  Nagyvázsony. 

Mart 

6.  Káld. 

w 

15.  Tata. 

.. 

15.  Vöröstó. 

» 

9.  Jánosháza. 

„ 

3.  SzőUős. 

« 

12.  Gamás. 

ÎJ 

6.  Francziavágás. 

., 

6.  Tarján. 

V 

15.  Mernye. 

» 

15.  Városlőd. 

M 

11.  Perbál. 

Febr 

5.  Karád. 

í> 

17.  Szentgál. 

Î) 

8.  Jenő. 

Mart 

19.  Igal. 

» 

14.  Gicz. 

?) 

8.  Budakesz. 

)J 

25.  Felsöeör. 

« 

13.  Faész. 

» 

6.  Visegrád. 

T) 

8.  Felsőlövő. 

„ 

7.  Veszprém. 

« 

8.  Pomáz. 

» 

12.  Pinkócz. 

n 

9.  Lovasberény. 

Mart 

6.  Iván. 

Mart 

II. 

19.  Magyaróvár. 

Mart 

12.  Kürth. 

» 

10.  Kemenesszentpéter 

„ 

5.  Kiliti. 

w 

15.  Garamkövesd. 

n 

16.  Győrgyarmat. 

^ 

15.  Nagymegyer. 

,. 

17.  Csallóközsomorja. 

» 

2.  Eszterháza. 

Î) 

18.  Keszegfalu. 

12.  Verebély. 

n 

15.  Hövej. 

ÏÎ 

19.  Madár. 

« 

19.  Zseliz. 

» 

11.  Bogy  oszló. 

93 


Mart.    fi. 

„       7. 

„     12. 

„       9. 

.  19. 
Febr.  21. 
Mart.  15. 

.       7. 

„     19. 

„       5. 

„  18. 
Febr.  27. 
Apr.  3. 
Mart.    4. 

„       1. 

.  11. 
Febr.  22. 
Mart.  12. 

„     19. 

„       4. 

„     20. 

»     10. 

.,     22. 

.     20. 

„       1. 

.      2. 

.      6. 


Panesova. 

Sztarcsova. 

Tenieskubin. 

Kainaristya. 

Újvidék. 

Rudolfsgiiád. 

Nagybecskerek. 

Antalfalva. 

Tógyer. 

Daráiiy. 

Drávafok. 

Baranyasellye. 

Hegyszentmárton. 

Villány. 

Főherczeglak. 

Mohács. 

Béllye. 

Drávatorok. 

Monostorszegh. 

Küllőd. 

Béreg. 

Méhespetres. 

Apatin. 

Kozora. 

Gombos. 

Bácsdoroszló. 

Bácsordas. 


Mart.  8. 

„  22. 

..  13. 

„  26. 

.,  8. 

.,  11. 

.  8. 

„  11. 

.,  10. 

„  5. 

„  10. 

.,  12. 

„  9. 

„  9. 

.,  9. 

„  6. 

„  20. 

Apr.  4. 

Mart.  9. 

„  11. 

„  13. 

„  20. 

„  17. 

„  7. 

„  7. 
Febr.  26. 

Mart.  8. 


III. 

Vadászerdő. 

Mosnicza. 

Bruckenaii. 

Temesrékás. 

Kistopolovecz. 

Bálincz. 

Csurgó. 

Bolhó. 

Somogyszobb. 

Háronifa. 

Nagyatád. 

Rinyaszentkirály. 

Rinyaujlak. 

Lábod. 

Szigetvár. 

Szekszárd. 

Nagybaracska. 

Makó. 

Klemimajor. 

Kuviii. 

Borosjenő. 

Buttyiu. 

Mesztegnye. 

Békés. 

Békésgyula. 

Görbed. 

Tenke. 


Mart.  12. 

19. 

8. 

11. 

10. 

24. 

10. 

18. 

24. 

15. 

13. 

26. 

17. 

Apr.  17. 

Mart.  16. 

„     13. 

„     24. 

Apir.   11. 

Mart.  29. 

„     18. 

„     11. 

„     22. 

„     15. 

„       9. 

„     14. 

„     16. 

„     22. 


Sári. 

Nagyvárad. 

Peczeszentmárton. 

Tura. 

Hajdúböszörmény. 

Újtelek. 

Hajduhadház. 

Ofehértó. 

Nagyerdő. 

Szatmárnémeti. 

Sárerdő. 

Nagymocsárerdö. 

Szinyérváralja. 

Obozinta. 

Sátoraljaújhely. 

Karád. 

Leányvár. 

Kisvár  da. 

Mándok. 

Nagybereg. 

Lazony. 

Mocsár. 

Ungvár. 

Hegygombás. 

Uugdarócz. 

Radváncz. 

Uughosszúmező. 


XT. 


Mart 

20.  Eibenthal. 

Mart. 

9.  Draxinest. 

Mart.  22.  Felsőpián. 

JÏ 

18.  Plavisevicza. 

)í 

12.  Válemáre. 

Apr.      7.  Gilcság. 

íí 

24.  Dubova. 

» 

5.  Gross. 

„     27.  Kererhavas. 

» 

14.  Ogradina. 

» 

7.  Bulza. 

„     13.  Prigona. 

« 

12.  Oraviczabánya. 

ÎÎ 

20.  Pozsoga. 

Mart.  23.  Lomány. 

^ 

5.  Németbogsán. 

Apr. 

23.  Fintvág. 

„     19.  Szászsebes. 

» 

26.  Borlova. 

Mart. 

10.  Pojén. 

Apr.    12.  Teu. 

» 

5.  Buchberg. 

Apr. 

26.  Tjej. 

„     13.  Oása. 

» 

9.  Kövesd. 

Mart. 

16.  Nagyroskány. 

Mart.  22.  Mártonhegy. 

7) 

7.  Hissziás. 

» 

16.  Mihalesd. 

Apr.    11.  Bisztraerdőház. 

» 

7.  Labasincz. 

» 

16.  Marosillye. 

„     12.  Bisztratelep. 

» 

1.  Tápia. 

» 

14.  Nagymuncsel. 

Mart.  22.  Morgonda. 

n 

5.  Dubest. 

» 

25.  Réa. 

,,     20.  Szerdahely. 

n 

18.  Szelcsova 

« 

20.  Vajdahunyad. 

„     16.  Szelistye. 

n 

7.  Kisszurduk. 

)> 

10.  Déva. 

Apr.  13.  Kereszténysziget 

Febr.  28.  Bakamező. 

Apr. 

15.  Nagyrápolt. 

Mart.  10.  Kisdisznód. 

Mart 

.    9.  Osztrov. 

„ 

4.  Bozes. 

„       8.  Nagydisznód. 

» 

7.  Hauzest. 

Mart 

20.  Alsóvárosvíz. 

„     18.  Nagyszeben. 

7} 

6.  Facset. 

., 

19.  Szászváros. 

„     17.  Nagycsűr. 

» 

7.  Németgladna. 

'Î 

2.  Vajdé. 

„     20.  Szenterzsébet. 

94 


Mart 

16.  Vesztény. 

Mart 

20.  Dalnok. 

Mart 

17.  Erked. 

n 

29.  Boicza. 

» 

24.  Nyén. 

» 

21.  Korond. 

ÎJ 

31.  Nagytalmács. 

Apr. 

19.  Magyarbodza. 

y> 

22.  Székelyudvarhely. 

„ 

22.  Herniány. 

Mart 

20.  Bárkány. 

Apr. 

8.  Oyepes. 

» 

28.  Porcsesd. 

» 

23.  Zágon. 

Mart 

15.  Vargyas. 

n 

27.  Alsòsebes. 

„ 

19.  Osdola. 

,j 

2.  Erdőfüle. 

Apr. 

18.  Hortobágy  falva. 

» 

18.  AUiós. 

n 

8.  Magyarhermány. 

n 

18.  Vurpód. 

» 

6.  Lippaierdő. 

„ 

16.  Málnás. 

Mart 

26.  Felek. 

« 

7.  Sólymos. 

Ajjr. 

2.  Csomorta. 

Apr} 

21.  Szakadat. 

V 

6.  Sistarovecz. 

Mart 

22.  Ikafalva. 

j^ 

20.  Holczmány. 

„ 

6.  Mészdorgos. 

„ 

27.  Torja. 

» 

20.  Ujegyház. 

» 

8.  Petirs. 

n 

19.  Karatnavolál. 

w 

19.  Alczina. 

n 

6.  Dorgos. 

Apr. 

2.  Esztelnek. 

» 

18.  Kürpöd. 

» 

5.  Zabálcz. 

Mart 

24.  Lemhény. 

Mart 

26.  Felsőárpás. 

» 

8.  Berzova. 

» 

8.  Kézdimartonos. 

» 

23.  Felsővist. 

» 

8.  Lalasincz. 

» 

24.  Bereczk. 

J.2?r. 

9.  Dragos. 

w 

10.  Tótvárad. 

)T 

25.  Ojtoz. 

Mart. 

19.  Nagysink. 

,j 

18.  Soborsin. 

'í 

24.  Sósmező. 

» 

24.  Felsöszombatfalva. 

» 

24.  Zimbro. 

12.  Bulz. 

Apr. 

6.  Lisza. 

n 

17.  Zám. 

Apr. 

18.  Marszoja. 

w 

6.  Bráza. 

?? 

25.  Nagyhalmágy. 

„ 

14.  Albák. 

Mart 

28.  Kálbor. 

n 

16.  Körösbánya. 

MaJt 

6.  Dáraes. 

» 

30.  Fogaras. 

„ 

18.  Riskulicza. 

Apr. 

12.  Irisora. 

)» 

30.  Kopacsel. 

n 

31.  Bulzesd. 

Mart 

18.  Középlak. 

» 

6.  Felmér. 

?) 

18.  Brád. 

„ 

17.  Mag}'argorbó. 

A^jr. 

6.  Sebes. 

Apr. 

8.  Lepus. 

„ 

19.  Gyalu. 

Mai 

4.  Rudarita. 

« 

20.  Lemaszoja. 

10.  Vista. 

^2)r. 

5.  Sarkaicza. 

» 

14.  Csertés. 

„ 

11.  Kolozsvár. 

Mart 

15.  Páró. 

Mart 

17.  Nagyalmás. 

n 

25.  Torda. 

» 

13.  Persány. 

Apr. 

22.  Bisztrahavas. 

V 

30.  Szászszentgyörgy. 

J, 

27.  Alsóveiiicze. 

Mart 

19.  Zalatna. 

^ 

19.  Dipse. 

» 

12.  Alsókomána. 

15.  Magyarigen. 

„ 

16.  Fehéregyház. 

» 

20.  Felsőkomána. 

') 

14.  Alsóorbó. 

" 

2.  Nagyida. 

J) 

20.  Vledény. 

» 

11.  Nagyenyed. 

« 

19.  Szászakna. 

» 

28.  Barczarozsnyó. 

» 

17.  Csombord. 

„ 

14.  Teke. 

» 

16.  Krizba. 

Apr, 

19.  Nagyselyk. 

,y 

15.  Szászpéntek. 

» 

16.  Apácza. 

Mart 

22.  Péterfalva. 

8.  Marosvásárhely. 

» 

30.  Szászmagyarós. 

,, 

22.  Szászivánfalva. 

„ 

10.  Vajola. 

» 

18.  Tömösiszoros. 

jj 

22.  Mardos. 

JJ 

12.  Dedrád. 

» 

17.  Türkös. 

!9 

9.  Búzd. 

,j 

6.  Bátos. 

n 

22.  Szászhermány. 

^j:?r. 

3.  Szászalmád. 

» 

22.  Szászrégen. 

n 

18.  Ósáncziszoros. 

Mart. 

15.  Váldhid. 

r> 

20.  Magyarrégen. 

n 

16.  Ilyefalva. 

1 

23.  Almakerék. 

» 

30.  Disznajó. 

» 

27.  Sepsiszentkii-ály. 

w 

20.  Pród. 

„ 

17.  Mocsár. 

V 

27.  Sepsiárkos. 

« 

20.  Segesvár. 

» 

11.  Köszvényesremete 

» 

25.  Szepsiszentgyörgy. 

V 

13.  Csöb. 

» 

24.  Görgényüvegcsűr. 

» 

15.  Káhiok. 

^|>r. 

2.  Hegen. 

Apr. 

1.  Szovátaviz. 

» 

13.  Zalán. 

Mart. 

22.  Fehéregyháza. 

Mart. 

25.  Alsófancsal. 

» 

25.  Gidófalva. 

M 

18.  Báránykút. 

Apr. 

19.  Laposnya. 

Î? 

24.  Sepsibodok. 

V 

20.  Szászdálya. 

Mart 

21.  Oroszhegy. 

» 

23.  Biktalva. 

V 

26.  Százkézd. 

» 

23.  Gyergyóalfalu. 

» 

23.  Bodzaiszoros. 

n 

13.  Székelykeresztur. 

Apr. 

12.  Gyergyóditró. 

95 


Mart. 

5.  Gyergyóujfalu. 

Mart. 

16.  Dés. 

Mart. 

8.  Ferenczvölgy. 

Apr. 

20.  Oijergyóhorszélc. 

„ 

19.  Makód. 

n 

10.  Nagybánya. 

Mart. 

24.  Kilyénfalva. 

7Ì 

19.  Naszód. 

') 

21.  Kápolnoknionostor. 

Apr. 

10.  Gyergyótölgyes. 

') 

10.  Besenyő. 

»j 

26.  Máramarossziget. 

Mart. 

8.  Siter. 

Jí 

18.  Nagydemeter. 

„ 

14.  Aknasugatag. 

V 

7.  Magaslak. 

„ 

19.  Besztercze. 

Apr. 

8.  Budfalva. 

„ 

9.  Òssi. 

^ 

29.  Árdány. 

Mart 

20.  Nagybocskó. 

„ 

9.  Márkaszék. 

Apr. 

2.  Májer. 

Apr. 

26.  Rákosfalva. 

.. 

16.  Szilágysonilyó. 

Mart 

21.  Óradna. 

Mart 

24.  Rónaszék. 

» 

7.  Zilah. 

Apr. 

25.  Dornavölgy. 

„ 

22.  Kislonka. 

,j 

25.  Szilágycseh. 

« 

18.  Tesna. 

Apr. 

4.  Terebesfejérpatak. 

n 

8.  Zsibó. 

w 

16.  Kosna. 

Mart. 

29.  Havasmező. 

M 

22.  Zálha. 

« 

28.  Gurahajta. 

Apr. 

19.  Fájna. 

„ 

23.  Nagyilonda. 

,, 

26.  Gyergyóbélbor. 

j) 

27.  Lajosfalva. 

Apr. 

17.  Horgospatak. 

Mart 

11.  Nagysomkút. 

Mart.    8.  Börzsöny. 

Mart 

15.  Sajókaza. 

Mart 

25.  Revistyeváralja. 

9.  Zebegény. 

» 

9.  Alsóhámor. 

w 

18.  Bükköskút. 

„     12.  Kóspallag. 

„ 

10.  Diósgyőr. 

» 

18.  Geletnek. 

9.  Nagymaros. 

n 

26.  Kereczke. 

Apr. 

8.  Turóczszklenó. 

,       3.  Szokolyahutta. 

Apr. 

2.  Dolha. 

Mart 

26.  Repistye. 

Febr.  27.  Babatli. 

Mart 

28.  Iza. 

" 

28.  Barsszklenó. 

Mart.  19.  Megyerke. 

» 

13.  Visk. 

» 

28.  Lenge. 

8.  Ecskeud. 

» 

23.  Herincse. 

57 

26.  Felsőtóti. 

„     18.  Nagp'ölgy. 

r 

9.  Bustyaháza. 

Apr. 

6.  Körmöczbánya. 

„     10.  Erdőkürt. 

n 

24.  Berezna. 

Mart 

29.  Sekély. 

„       8.  Valkó. 

» 

16.  Ötvösfalva. 

Apr. 

6.  Mocsár. 

„       7.  Kalló. 

» 

26.  Alsóbisztra. 

» 

24.  Határszél. 

5.  Gyöngyössolymos. 

„ 

28.  Kricsfalva. 

Mart 

29.  Kecskés. 

„     11.  Bodony. 

Apr. 

24.  Alsószinevér. 

Apr. 

1.  Dobó. 

»       4.  Eger. 

» 

6.  Alsókalocsa. 

Mart 

18.  Dobróváralja. 

„     25.  Felsödiós. 

Mart 

5.  Széleslonka. 

Ï» 

18.  Kovácsfalva. 

8.  Ghymes. 

„ 

22.  Szentmihálykört- 

» 

18.  Zólyom. 

„     23.  Garamszent- 

vélyes. 

» 

21.  Erdőbádony. 

benedek. 

Apr. 

11.  Kii-álymező. 

1Î 

22.  Dobrókirályi. 

„     24.  Újbánya. 

'Ï 

4.  Brusztura. 

„ 

23.  Szelese. 

„     15.  Bakabánya. 

Mart 

26.  Gyertyánliget. 

„ 

24.  Garamsálfalva. 

„     18.  Gyekés. 

■*3 

22.  Kaszómező. 

Apr. 

24.  KaUós. 

„     25.  Bacsófalva. 

22.  Rahó. 

n 

5.  Tepló. 

9.  Ipolyság. 

n 

22.  Apsinecz. 

>» 

9.  Oszada. 

8.  Szurdok. 

Apr. 

8.  Körösmező.       . 

» 

18.  Luzsna. 

„     12.  Tesmagolvár. 

Mart 

28.  Tiszabogdány. 

Mart 

10.  Libetbánya. 

„     22.  Gács. 

Apr. 

24.  Sóskás. 

Ti 

22.  Mezőköz. 

„     10.  Losoncz. 

„ 

30.  Lápostnezö. 

» 

24.  Garamszentandrás 

,     17.  Kékkő. 

n 

10.  Studena. 

»J 

24.  Borosznó. 

16.  Rimaszombat. 

Mart 

12.  Búrszentgyörgy. 

„ 

25.  Garamnémetfalva. 

„     10.  Mocsolyás. 

V 

26.  Bród. 

Apr. 

11.  Kiszla. 

„     18.  Mogyoród. 

„ 

14.  Bajmócz. 

Mart 

25.  Garamhídvég. 

„     25.  Szilvás. 

Apr. 

5.  Madarasalja. 

Apr. 

4.  Bikkalvölgy. 

„     17.  üjmassa. 

» 

1.  Gyertyánfa. 

» 

2.  Garampéteri. 

96 


Apr. 

14.  Alsószabadi. 

Mart 

12.  Keczerpeklén. 

Mart 

22.  Puchó. 

Mart 

26.  Rczsftpart. 

« 

19.  Viirösvágás. 

n 

28.  Nagybittse. 

Apr. 

11.  Karám . 

,^ 

25.  Keczerlipócz. 

j, 

25.  Sztránszke. 

» 

20.  Szikla. 

n 

26.  Rankfüred. 

Apr. 

6.  Fenyőháza. 

n 

1.  Breznóbánya. 

,j 

14.  Varannó. 

Mart. 

30.  Likavka. 

Mart 

30.  Benesliáza. 

„ 

23.  Zeniplénszinna. 

Apr. 

2.  Csernova. 

» 

30.  Gaspard. 

»Ï 

20.  Huukócz. 

Mart. 

26.  Hrboltó. 

V 

25.  Liptómaluzsina. 

» 

22.  Ungpéteri. 

Apr. 

4.  Nagj'falu. 

Apr. 

8.  Mihálytclek. 

•Î 

19.  Gerény. 

» 

10.  Revisnye. 

Mart 

17.  Nyustya. 

„ 

21.  Felsődomonya. 

Mart. 

30.  Hrabovó. 

Apr. 

29.  Eászloki. 

?? 

19.  Nagy  láz. 

Apr. 

13.  Ludrovo. 

■n 

30.  Dikula. 

» 

16.  Ókemencze. 

Mart. 

29.  Lucski. 

Mart. 

7.  Ratkólelinta. 

)i 

21.  Kisberezna. 

Apr. 

7.  Lokcza. 

15 

18.  Ujvásár. 

)) 

3.  Nagyberezna. 

Mart. 

24.  Németlipcse. 

Mai 

10.  Róna. 

» 

26.  Bercsényifalva. 

Apr. 

24.  Podbjel. 

Apr. 

7.  Nagyszlabos. 

'Ï 

26.  Kispásztély. 

w 

7.  Zuberecz. 

» 

22.  Kédova. 

« 

20.  Köblér. 

„ 

21.  Liptószentiván 

Mart. 

5.  Pelsőcz. 

» 

24.  Turjaremete. 

*y 

6.  Liptóujvár. 

» 

17.  Rozsnyó. 

Apr. 

4.  Sóhát. 

w 

9.  Szvarin. 

Apr. 

7.  Gerebfűrész. 

Mart 

29.  Fenyvesvölgy. 

ÍJ 

12.  Vychodna. 

28.  Szomolnok. 

.á^r. 

23.  Poroskö. 

V 

9.  Podbánszkó. 

Mart. 

24.  Stoósz. 

Mart. 

12.  Turjavágás. 

„ 

11.  Feketevág. 

« 

30.  Szomoliiokhuta. 

Apr. 

3.  Ticha. 

w 

23.  Csorbató. 

22.  Felsömeczenzéf. 

„ 

13.  Uzsok. 

» 

11.  Tátralomnicz. 

Jï 

21.  Jászó. 

„ 

10.  Majdánka. 

» 

6.  Szepesófalu. 

» 

20.  Sacza. 

Î) 

9.  Ökörmező. 

Mart. 

28.  Szepesbéla. 

» 

19.  Hidasnémeti. 

» 

8.  Osztrika. 

Apr. 

10.  Pedolin. 

» 

20.  Kassa. 

« 

8.  Ozora. 

Mart. 

27.  Lócse. 

» 

16.  Sósgyűlvész. 

Mart. 

29.  Felsőszinevér. 

Apr. 

18.  Szepesváralja. 

A2?r. 

17.  Biidamér. 

Apr. 

11.  Szloboda. 

» 

18.  Feketekút. 

Mart. 

16.  Delnekakasfalva. 

« 

5.  Csornarika. 

Mart. 

24.  Szentmihály. 

)j 

19.  Felsőmislye. 

Mart. 

24.  niava. 

» 

10.  Bártfa. 

» 

18.  Szigord. 

» 

27.  Kassza. 

Megérkezés  a  fészekhez. 


Ankunft  an  das  Nest. 


I. 

Mart. 

6.  Kemend. 

IV. 

Mart 

23.  Dorgos. 

V. 

Apr. 

15.  Gyertyánliget 

I. 

Apr. 

12.  Nyögér. 

IV. 

» 

31.  Nagyhabnágy. 

V. 

1) 

24.  Sóskás. 

m. 

Mart 

6.  Szekszárd. 

IV. 

Mai 

1.  Csertés. 

V. 

V 

28.  Madarasalja. 

III. 

Apr. 

17.  Óbozinta. 

IV. 

Apr. 

5.  Csomorta. 

V. 

n 

14.  Kovácsfalva. 

IV. 

23.  Fintvág. 

IV. 

n 

14.  Torja. 

V. 

n 

24.  KaUós. 

IV. 

26.  Tjej. 

IV. 

,, 

14.  Karatnavolál. 

V. 

1Î 

12.  Rezsöpart. 

IV. 

') 

27.  Kererhavas. 

IV. 

» 

5.  Esztelnek. 

V. 

V 

20.  Szikla. 

IV. 

V 

6.  Lisza. 

IV. 

n 

2.  Fehéregyház. 

V. 

Mai 

9.  ffihálytelek. 

IV. 

» 

().  Bráza. 

IV. 

20.  Gyergyó- 

V. 

Apr. 

3.  Köblér. 

IV. 

^^ 

6.  Kopacsel. 

borszék. 

V. 

n 

22.  Sóhát. 

IV. 

)» 

6.  Sebes. 

IV. 

» 

18.  Tesna. 

V. 

n 

22.  Majdánka. 

IV. 

n 

20.  Osáncziszoros. 

IV. 

16.  Kosna. 

V. 

T> 

14.  Ökörmező. 

IV. 

J7 

25.  Bodzaiszoros. 

V. 

n 

20.  Kóspallag. 

V. 

?í 

2.  Nagybittse. 

IV. 

Mart. 

20.  Bárkáuy. 

V. 

Mart. 

12.  Losoncz. 

V. 

„ 

6.  Fenyőháza. 

IV. 

» 

24.  Sólymos. 

V. 

Apr. 

4.  Mocsolyás. 

V. 

•'S 

28.  Szvarin. 

97 


Területi  közepek  : 

—  Regionenmittel  : 

1.   Marl.  10.  (Íi7.) 

III.  Mart.  13.  (78. 

1.      „       13.    (16.) 

IV.      „      20.  ('j;51 

V.  Mart.  2().  (HI I 


Az  idei  anyag  sem  ad  semmiféle  támasz- 
pontot, a  melynek  alapján  az  erdei  szalonka 
tavaszi  fölvonulását  normális  typusra  lehetne 
visszavezetni.  A  területi  középszámok  viszony- 
lagos elhelyezkedése  ugyan  változatlan,  de 
ez  csak  annyit  mond,  hogy  az  átvonuló  erdei 
szalonkák  délnyugat-északkeleti  irányban  ha- 
ladnak, szóval  ugyanazt,  a  mit  már  nagyjá- 
ban, a  részletektől  eltekintve,  úgy  is  tudunk. 
A  fészekhez  való  érkezésről  szóló  kevés  adat 
alapján  pedig  összehasonlító  anyag  híján  egy- 
előre még  s/.intén  nem  indíthatjuk  meg  a 
behatóbb  vizsgálatot,  mert  igen  hiányosan 
ismerjük  az  erdei  szalonka  fészkelési  viszo- 
nyait hazánkban,  s  így  az  adatokat  nem 
lehet  kellő  mértékben  ellenőrizni. 


Auch  das  heurige  Materiale  ergibt  keinen 
solchen  Stützpunkt,  auf  welchem  fiissend  man 
den  Frühjahrszug  der  Waldschnepfe  auf  einen 
Normaltypus  zurückführen  könnte.  Das  gegen- 
seitige Verhältnis  der  Regionenniittel  blieb 
zwar  unverändert,  doch  besagt  dasselbe  nur 
so  viel,  dass  die  durchziehende  Waldschnepfe 
in  Südwest-nordöstlicher  Richtung  fortschreitet, 
was  im  Grossen  und  (iranzen,  von  den  Details 
abgesehen,  ohnehin  schon  bekannt  ist.  Auf 
Grund  der  Ankunftsdaten  an  das  Nest  kann 
die  eingehendere  Untersuchung  vorläufig  auch 
noch  nicht  eingeleitet  werden,  da  die  Nistver- 
hältnisse der  Waldschnepfe  in  Ungarn  noch 
sehr  mangelhaft  bekannt  sind,  weshalb  die 
Daten  noch  nicht  genügend  konirolliert  wer- 
den können. 


I.  Apr. 
I.  Mart. 

I.      „ 
I.      ,. 


141.  -<-e>  Serinus  seriniis,  (L.). 


Ili.  Ihárosberény. 

II. 

Apr. 

10.  Keszegfalu. 

V. 

Apr. 

19. 

Liptóujvár. 

25.  Felsőlövő. 

III. 

,, 

12.  Ungvár. 

V. 

13. 

Szepesbéla 

24.  Kőszeg. 

IV. 

» 

27.  Segesvár. 

V. 

ÎÏ 

9. 

Lőcse. 

24.  Molnaszecsőd. 

142.  -<— >■  Spatula  clypeata,  (L 
III.  Mart.  12.  Tura. 


III.  Apr. 
III.      „ 


19.  Temeskubin. 
17.  Dinnvés. 


143.  -<-^  Sterna   hirundo,  L. 
111.  Mart.  13.  Tura. 


V.  Apr.    20.  Fuchó. 


144.  -^^^  Sturnus  vulgaris,  L. 


Mart.z-J.  Kisherend. 

Mart.    4.  Vasnádasd. 

Febr.  20.  Ihárosberény. 

Apr.   10.  Milej. 

Mart.L'».  Jaád. 

Mart.  17.  Oamás. 

„       2.  Répáspuszta. 

„     20.  Merníjc. 

„     2S.  Pécs. 

„       1.  Igal.  ' 

„     24.  Szászvár. 

.4^//-.     1.  Tab. 

„     12.  Muraszerdahely. 

„       !).  Felsöeör. 

Aquila  XIV. 

Mart.  6.  Tobaj. 
Febr.  28.  Csém. 
Mart.    7.  Pornó. 

.,      14.  Felsülászló. 

„     20.  Vasdoroszló. 
Febr.  28.  Kőszeg. 
Mart.    4.  Körmend. 

li! 


98 


Febr.  18.  Szombathely. 

Febr.  24.  Zalají-ógánfa. 

.Mart.    2.  Szentmargitbánya 

27.  Molnaszecsôd. 

„     28.  Gicz. 

Apr.     7.  Havazd. 

Mart.20.  Csepreg. 

Mart.    2.  Soiironkcrtes. 

Mart.21.  S -end. 

Apr.    28.  Ujkér. 

„        8.  Á.iifalva. 

„       3.  Bókod. 

Mart.    9.  Nyögér. 

„        1 .  S()])i'oii]iiis7.ta. 

,       5.  Tata. 

„       2.  KMd. 

II. 

Mart.  10.  Páli. 

Febr.  27.  Komáromgúta. 

Mart.  14.  Kurtakeszi. 

7.  Báiifahi. 

„       4.  Sziniö. 

Febr.  28.  Madár. 

Febr.  27.  Eszterháza. 

4.  Koniücsa. 

.,     26.  Kiirtli. 

„     26.  Hövej. 

Mart.  11.  Keszegfalu. 

Mart.20.  Garamkövesd. 

Mart.  IS.  Nagymegyer. 

ni. 

Mart.  IS.  Pancsova. 

Mart.  18.  Mosnicza. 

Mart.    9.  Békésgyula. 

„       2.  Temeskubin. 

„     14.  Temesrékás. 

Febr.  20.  Görbed. 

„       9.  Ónioldova. 

Avr.  11.  Kistopolovecz. 

Mart.    4.  Tenke. 

7.  Butykovácz. 

Mart.  15.  Bálincz. 

„       6.  Gárdony. 

„        1.  Kamaristya. 

Febr.  25.  Csurgó. 

„     10.  Sári. 

„     12.  Dimabökény. 

Mart.    8.  Háromfa. 

AjJr.    10.  Nagyvárad. 

„     12.  Alsókabol. 

„       5.  Nagyatád. 

Mart.    8.  Peczeszeiitmártou 

Febr.  28.  Rudolfsgnád. 

„        1.  Rinyaszentkii'ály. 

.,     16.  Újtelek. 

Mart.  19.  Hegy  szentmárton. 

Febr.  17.  Görgeteg. 

„       2.  Ófehértó. 

„     21.  Drávatorok. 

„     20.  Lábod. 

1.  Zsadány. 

„     22.  Méhespetres. 

Mart.  10.  Kii-ályhaloin. 

Febr.    6.  Darvasmohaerdő. 

„       1.  Gombos. 

„     30.  Makó. 

.,     23.  Nagycsonkaerdö. 

„       2.  Gája. 

Febr.  28.  Biittyiu. 

Mart.    4.  Karád. 

„       1.  Bácsdoroszló. 

Mai-t.    2.  Balatouujlak. 

„       8.  Leányvár. 

„       1.  Bácsordas. 

„       2.  Izsák. 

,       2.  Mocsár. 

Febr.    3.  Óverbász. 

Febr.  28.  Békéscsaba. 

Febr.  18.  Ungvár. 

Apr.     S.  Vadászerdü. 

IV. 

Mart.  10.  Kövesd. 

Apr.     8.  Mártonhegy. 

Febr.  18.  Ktirpöd. 

„       8.  Hissziás. 

Mart.    3.  Morgouda. 

Mart.21.  Alsóvist. 

„       4.  Labasincz. 

„       2.  Szerdahely. 

Apr.   29.  Felsüvist. 

„       2.  Tápia. 

„       6.  Szelistye. 

Febr.  24.  Nagy  sink. 

„     26.  Szelcsova. 

„     28.  Keresztény  sziget. 

Apr.     4.  Kissink. 

3.  Kisszurduk. 

Febr.  21.  Resinar. 

„       6.  Felmér. 

„     14.  Hauzest. 

„     25.  Nagydisznód. 

Mart. 29.  Barezarozsnyó. 

„     15.  Németgladna. 

Mart.  29.  Nagyszeben. 

Apr.   15.  Káinok. 

„     25.  Draxinest. 

„     19.  Xagycsür. 

Mart.  19.  Gidófalva. 

„     15.  Válemáre. 

3.  Szenterzsébet. 

„       3.  Osdola. 

„     20.  Gross. 

„     17.  Hermány. 

Apr.  19.  Alliós. 

„     16.  Bulza. 

Febr.  28.  Hortobágyfalva. 

Mart. 28.  Sólymos. 

Mai    15.  Tataresd. 

„     20.  Vurpód. 

Febr.  20.  Sistarovecz. 

Mart.    5.  Alsóvárosvíz. 

„     28.  Szakadat. 

Mart.    2.  Mészdorgos. 

Ajyr.     6.  Algijógy. 

„     17.  Holczmány. 

8.  Petirs. 

Mart.  25.  Kererhavas. 

„     21.  Ujegyház. 

Febr.    4.  Dorgos. 

7.  Szászsebes. 

„     18.  xUczina. 

„     18.  Zabálcz. 

9!) 


Febr 

20.  Berzova. 

Apr. 

3.  Erked. 

Febr. 

28.  Ossi. 

Mart. 

10.  Acsuva. 

K 

23.  Szárazajta. 

Mart. 

6.  Márkaszék. 

n 

'23.  Abrudbánya. 

Mart. 

22.  Málnás. 

» 

3.  Zilah. 

„ 

20.  Vultiir. 

» 

1.  Középlak. 

» 

3.  Zsibó. 

„ 

7.  Zalatna. 

Febr. 

26.  Magyargorbó. 

» 

5.  Hidalmás. 

« 

3.  Felenyed. 

Mart. 

10.  Gyalu. 

n 

2.  Dés. 

„ 

9.  Nasyenyed. 

Febr. 

28.  Kolozsvár  100  ^E. 

Febr. 

21.  Makód. 

u 

10.  Mardos. 

Mart. 

13.  Kékes. 

23.  Naszód. 

» 

^•J.  Váldhíd. 

H 

11.  Fehéregyház. 

Mart. 

11.  Besenyő. 

Apr. 

5.  Prod. 

r 

9.  Zselyk. 

V 

15.  Nagydenieter. 

Mart. 

10.  Szászszentlászló. 

Febr. 

26.  Mocsár. 

,, 

9.  Besztercze. 

Febr 

28.  Segesvár. 

Apr. 

4.  Kös.cvényesremete. 

Febr. 

28.  Nagy  s  aj  ó. 

Î) 

28.  Ápold. 

Mart. 

6.  Oroszhegy. 

Apr. 

2.  Gyergyóbélboi 

28.  Báránykút. 

V 

20.  Gyergyóalfahi. 

Mart. 

7.  Aknasugatag. 

Mart. 

Ô.  Szászdálya. 

„ 

20.  Gyergyóditró. 

n 

26.  Farkasrév. 

„ 

2.  Szászkézd. 

Febr. 

28.  Gyergyóborszék. 

.. 

18.  Kónaszék. 

Febr 

28.  Szászkeresztúr. 

Mart. 

28.  Gvergvótölgyes. 

Mart. 20.  Zebegény. 

Mart.    3.  Szentmihálykört 

Febr. 

26.  Kispúsztély. 

„     15.  Isaszeg. 

vélyes" 

Ajyr. 

12.  KoUér. 

,.       6.  Babath. 

„       8.  Körösmező. 

Mai 

2.  Turjamezö. 

Febr.  15.  Ghynies. 

„     22.  Búrszentgyörgy. 

Mart. 

12.  Turjavágás. 

Apr.     3.  Bakahánya. 

„     12.  Nádas. 

Apr. 

20.  Majdánka. 

Mart. 25.  Ipolyság. 

Febr.  24.  Felsőhámor. 

Mai 

20.  Kassza.  Fészekhez 

,     12.  Losoncz. 

„     28.  Geletnek. 

—  An  das  Nest. 

4.  Rimaszombat. 

Mart.    8.  Kovácsfalva. 

V 

16.  Puchó.    Fészekhez 

16.  Mocsolyás. 

Febr.  27.  Zólyom. 

—  An  das  Nest. 

3.  Sajókaza. 

Mart.  20.  Erdőbádony. 

Mart. 

15.  Nagybittse. 

„      -^7.  Iza. 

12.  Lemes. 

V 

5.  Kúnfalva. 

Apr.     7.  Herincse. 

1.  Tavarna. 

Febr. 

28.  Csacza. 

11.  Busfyahása 

„     14.  Hunkócz. 

•  Mart. 

27.  Lokcza. 

Mart.  20.  Berezua. 

„     18.  Gerény. 

'í 

8.  Nómetlipcse. 

Apr.     5.  Ótvösfalva. 

„     19.  Nagyláz. 

« 

9.  Szepesófalu. 

Mart.  20.  Alsóbisztra. 

Avr.   12.  Xagyberezna. 

u 

14.  Szepesbéla. 

12.  Kricsfalva. 

Mai    12.  Bercsényifalva. 

Területi  közepek  :  —  R 

3gionenmittel  : 

I.  Mart.    2.  (23.) 

III.  Mart.    2.(41.) 

V.  ! 

«art.    8.(32.) 

II.  Febr.  27.  (11.) 

IV.     „        5.(74.) 

A  területi  középszámok  egymáshoz  való 
viszonya  ismét  a  ^Iota(illaty]msra  utal,  a  mely 
legtermészetesebb  uiegoldása  volna  ennek  a 
sajátságos  és  bonyolult  fölvonulásnak.  Csak- 
hogy a  fölvonulás  képe  sohasem  egészen 
tiszta,  s  az  idei  eredményt  a  tömeges  elimi- 
nálás következtében  szinte  mesterségesnek 
lehetne  találni.  A  beérkező  adatok  ugyanis 
háromfélék:  csekély  részben  megszállási  ada- 


Das  gegenseitige  Verhältnis  der  Regionen - 
mittel  zeigt  auch  heuer  auf  den  Motacilla- 
typus  hin,  welcher  gewiss  die  natürlichste 
Lösung  dieser  eigentümlichen  und  komplizier- 
ten Zugsweise  wäre.  Nur  i-i  das  Zugsbild 
nie  ganz  klar,  und  dürfte  auch  das  heurige 
Resultat  infolge  der  luassenhaften  Elimiuation 
als  ein  künstliches  erscheinen.  Die  Zugsdaten 
sind  nämlich  von  dreierlei  Art  :    ein  geringer 


100 


tok,  jó  felerészben  átvonulásra  s  többi  részük- 
ben kóborlásra  vonatkozók.  Az  idei  anyaibból, 
eddigi  tapasztalataim  alapján,  lelietö  (ivatos- 
sággal  a  kóborlásokra  vonatkozó  adatokat 
igyekeztem  elsősorban  kiselejtezni,  ágy  hogy 
a  megmaradtak  legalább  tnliiyoiiió  nagy  rész- 
ben csak  átvonulási  adatok.  Ila  maradt  is 
itt-ott  kóborlásra  vonatkozó  adat  úgy  az 
nem  érvényesülhet  kellőképpen,  minélfogva  az 
idei  eredményt,  minthogy  az  eddigieknél  jóval 
tetemesebb  anyagra  támaszkodik,  legalább 
némileg  már  megközelítőnek  lehet  elfogadni. 


Teil  derselben  bezieht  sich  auf  die  Besiede- 
lung,  die  grössere  Hälfte  auf  den  Durchzug, 
der  Rest  aber  auf  Strich.  An  dem  heurigen 
Materiale  versuchte  ich  auf  Grund  meiner 
bisherigen  Erfahrungen  mit  grösster  Vorsiciit 
in  erster  Linie  die  auf  den  Strich  bezüglichen 
Daten  zu  eliminieren,  so  dass  sich  der  Rest 
vorwiegend  nur  auf  den  Durchzug  bezieht. 
Falls  hie  und  da  auch  einige  Strichdaten  ver- 
blieben, so  können  dieselben  doch  keinen 
bedeutenderen  Einfluss  ausüben,  weshalb  das 
heurige  Resultat,  indem  sich  dasselbe  auf  ein 
bedeutend  grösseres  Materiale  stützt  als  die 
bislierigen,  wenigstens  als  ein  annäherndes 
ungciionimen   werden   kann. 


145.  -<-^  Sylvia  atricapilla,  (L.). 


I.  Mart.  23.  Ihárosberény. 
I.  Apr.    11.  Kőszeg. 
I.      „      18.  Molnaszecsőd. 
I.      „      11.  Jánosháza. 
I.      „      23.  Pomáz. 
II.      „      24.  Magyaróvár. 


m.  Mart 

17.  Temeskubin. 

IV. 

Apr. 

30.  Szászsebes 

m.  Apr. 

26.  Királyhalom. 

IV. 

» 

15.  Segesvár. 

III.      ., 

15.  Békéscsaba. 

IV. 

,. 

20.  Kolozsvár. 

m.    „ 

10.  Nagyvárad. 

V. 

Mai 

1.  Sajókaza. 

m.    . 

30.  Ungvár. 

V. 

» 

2.  Zuberecz. 

IV.     , 

15.  Oraviczabánya. 

V. 

Apr. 

3.  Lőcse. 

146. 


I.  Apr.    14.  Kőszeg. 

I.      „      15.  Molnaszecsőd. 

I.     „      10.  Jánosháza. 
II.      „      17.  Keszegfalu. 
III.  Mart.  15,  Temeskubin. 
m.  Apr.    12.  Óverbász. 


Sylvia  curriica,  (L.) 


Ili. 

Apr. 

11.  Békéscsaba. 

V.  Apr. 

lu.  Kékkő. 

III. 

,. 

21.  Budapest. 

V.     „ 

15.  Sajókaza. 

III. 

V 

11.  Ungvár. 

V.Mai 

2.  Zuberecz. 

IV. 

„ 

10.  Szászsebes. 

V.      .. 

8.  Liptóujvái 

IV. 

■n 

7.  Nagyenyed. 

V.  Apr. 

22.  Lőcse. 

IV. 

n 

11.  Segesvár. 

I.  Mai       7.  Kőszeg. 

I.     „        5.  Molnaszecsőd. 


147. 


Sylvia  nisoria,  (Bechst.). 


m.  Apr.    30.  Ungvár. 
IV.  Mai       1.  Szászsebes. 


V.  Mai       4.  Zólyom. 


I.  Apr.    16.  Pomáz. 
n.     „      29.  Keszegfalu. 
in.     „      24.  Kisharta. 


148.  * — >  Sylvia  simplex,  Lath. 

III.  Apr.    29.  Hárossziget. 
III.      „      28.  Ungvár. 
V.  Mai       6.  Zuberecz. 


V.  Mai     14.  Liptóujvár. 
V.  Apr.    18.  Szepesbéla. 


1.  Apr.    15.  Felsőlövő. 
I.      „      15.  Molnaszecsőd. 
II.      „      18.  Keszegfalu. 
m.  Mart.  15.  Temeskubin. 


149.  ^^  Sylvia  Sylvia,  (L.). 

III.  Apr.  13.  Óverbász. 

111.  JIart  29.  Temesvár. 

III.  Apr.  24.  Békéscsaba. 

IV.  Mai       1.  Szászsebes. 


IV.  Apr.  23.  Türkös. 
V.  Mai       G.  Zuberecz. 
V.      „         1.  Liptóujvár. 
V.      „        5.  Lőcse. 


150. 


Totanus  fuscus,  (L.)- 


II.  Apr. 


6.  Keszegfalu. 


151.  -<— >"  Totanus  glareola,  (L.). 
I.  Mart.  24.  Zalagógánfa. 


I.  Mart.  26.  Molnaszecsőd. 

II.  àpr.      8.  Keszegfalu. 
III.  Mart.  24.  Tenieskubiu. 
III.  Apr.  30.  Billed. 


152.  * — >•  Totanus  hypoleucus,  (L.). 

in.  Apr.  13.  Budapest. 

III.  ,,        7.  Ungvár. 

IV.  „        4.  Rèa. 
IV.     „  13.  Segesvár. 


V.  Apr.  25.  Sajókaza. 
V.  „  17.  Zuberecz. 
V.      „        5.  Liptóujvár. 


153    -<— >■  Totanns  nebularius,  Gunn. 
III.  Mart.  17.  Temeskubin. 


I.  Apr.      2.  Molnaszecsőd. 
III.      „      12.  Kakova. 


154.  -«-©>  Totanus  ochropus,  (L. 

ni.  Apr.      7.  Overbász. 
IV.  Mart.  30.  Türkös. 


IV-  Apr.    13.  Segesvár. 


155.  ■*— >■  Totanns  stagnatiliS;  Bechst. 
III.  Apr.    28.  Bugyi. 


I.  Mart.  30.  Sopronpuszta. 

I.      .,        8.  Tata. 

I.  Mai      2.  Magyaróvár. 


156.  -<-e^  Totiinus  totanns,  (L.) 

III.  Mart.  15.  Overbász. 
III.  Apr.  29.  Billed. 
III.  Mart.  20.  Bugyi. 


III.  Febr.  28.  Tura. 
V.  Apr.   24.  Sajókaza. 


157.  "-^^  Tringa  alpina,  L. 
III.  Mart.  21.  Gárdony. 


I.  Mart.  13.  Ihárosberény. 
III.      „        6.  Overbász. 
ín.      „        6.  Izsák. 


158. 


Turdus  iliacus,  L 


m.  Mart.  18.  Hárossziget. 
IV.      „      21.  Tiirkös. 
IV.  Apr.      5.  Kolozsvár. 


V.  Febr.  28.  Nógrádkövesd. 
V.  Mart.  21.  Geletuek. 


I.  Febr.  28.  Ihárosberény. 

I.  Mart.    2.  Derecske. 
III.      ,        3.  Vojtek. 
III.  Febr.  15.  Overbász. 
III.      „      28.— Apr.  16.  Izsák. 
III.  Mart.    7.  Ráczkeve. 


159.  <«->  Turdus  nierula,  L. 

III.  Mart.""  4.  Hárossziget. 

IV.  ,.      '  8.  Rèa. 
IV.      .,      19.  Csöb. 

Ili.  Febr.  26.  Székelykeresz- 
túr. 


IV.  Mart.  11.  Torja. 

IV.      „        6.  Karatnavolál. 

rV.  Febr.  28.  Ossi. 

V.  Mart.  10.  Kricsfalva. 

V.  Apr.     8.  Liptóujvár. 


10-: 


160. 


Tiirdus  iniisiciis,  L. 


I.  Mart. 

3.  Ihárosberény. 

IV.  Mart. 

19.  Buleavölgy. 

1.  Apr. 

/.  Eépáspuszta. 

IV.      „ 

10.  Tiirküs. 

I.  Mart. 

14.  Kőszeg. 

IV.  Febr. 

24.  Zabálcz. 

1.  Febr. 

11.  Molnaszecsôd. 

IV.  Mart. 

5.  Fenesásza. 

T.  Mart. 

'2.  Zalanónánfa. 

IV.      „ 

20.  Segesvár. 

1.      „ 

4.  SavanyukúI. 

1\'.      ., 

11.  Nagybaczon. 

I.      „ 

15.  Nagyczenk. 

IV.      ,. 

18.  Kolozsvár. 

II.      ., 

4.  Keszeufalii. 

IV.      .. 

10.  Gyergyó- 

III.  Febr. 

19.  Temeskiibiii. 

remete. 

III.  Mart. 

16.  Békéscsaba. 

IV.      ,. 

8.  Gyergyóalfalu. 

m.    „ 

•  6.  Hárossziget. 

IV.      „ 

17.  Gyergyóditró. 

m.    „ 

8.  Budapest. 

IV.      „ 

7.  Gyergyótül- 

III.  Febr. 

20.  Göd. 

gyes. 

III.      ,. 

26.  Nagymocsár- 

IV.     ,. 

5.  Magaslak. 

erdő. 

IV.  Apr. 

7.  Gyergyóbélbor. 

III.  Mart. 

9.  Ungvár. 

V.  Febr 

28.  Nógrádkövesd. 

IV.      „ 

1.  Németbogsán. 

V.  Apr. 

10.  Kr  ics  falra. 

IV.  Febr. 

7.  Pojén. 

V.  Mart. 

8.  Körösmező. 

rV.  Mart. 

i'4.  Tjej. 

V.     „ 

8.  Studeiia. 

IV.      „ 

4.  Gredistye. 

V.     „ 

13.  Geletnek. 

IV.  Febr. 

26.  Ósebesiiely. 

V.      ., 

21.  Zólyom. 

IV.  Mart. 

23.  Szászsebes. 

V.  Apr. 

3.  Tepló. 

IV.      „ 

22.  Strezakerczi- 

V.  Mart 

14.  Oszada. 

sora. 

V.      „ 

26.  Luzsna. 

V.  Febr.  28.  Szikla. 

\.  Mart.  28.  Liptómaliizsiiia. 

V.  Apr.    10.  Rásztoki. 

V.      „      10.  Dikiila. 

V.  Febr.  24.  Stixisz. 

V.  Mart.    7.  Felsömeczen- 

zéf. 
V.      ..        7.  Tavarna. 
V.      ..        4.  Bcrcséiiyifalva . 
V.      ..      25.  Fenyvesvölgy. 
\'.      „       12.  Tiirjaiiu'zö. 
V.      „        6.  illa  va. 
V.      „      18.  Kassza. 
V.      „        8.  Puchó. 
V.      „      12.  Nagybittse. 
V.  Apr.      4.  Ziiberecz. 
V.  Mart.  30.  Liptóujvár. 
V.      „        8.  Szvarin. 
V.  Apr.      3.  Feketevág. 
V.  Mart.  18.  Tátralomnicz. 
V.      ,,      24.  Szepesbéla. 
V.  Apr.      1.  Lőcse. 
V.  Mart.  15.  Szentiiiiliálv. 


Területi  közepek  : 

I.  Mart.    Ò.  (6.) 
III.     „       3.  (7.) 


Regionenmittel  : 

IV.  Mart.  11.  (20.) 


Az  auyag  ugyan  távolról  sem  elegendő 
ahhoz,  hogy  a  behatóbb  vizsgálatot  meg- 
indítsuk, de  kilátás  lévén  rá,  hogy  a  jövőben 
nagyobb  anyagot  kapunk,  a  jövő  vizsgálatok 
használatára  már  most  számítottuk  ki  a  terü- 
leti középszámokat.  Valószínűnek  látszik,  hogy 
az  énekes  rigó  tavaszi  fölvonulása  is  a  Motacilla- 
typusra,  tehát  a  korán  érkező  fajok  normális 
typusára  lesz  visszavezethető. 


V.  Mart.  17.  (31.) 


Obwohl  das  Materiale  bei  weitem  noch 
nicht  genügend  ist,  um  sich  in  die  eingehen- 
dere Behandlung  einlassen  zu  können,  wur- 
den die  Regionenmittel  dennoch  berechnet, 
u.  zw.  zum  Gebrauche  der  künftigen  Unter- 
suchungen, da  Aussicht  vorhanden  ist,  dass 
wir  in  Zukunft  ein  bedeutenderes  Materiale 
erhalten  werden.  Es  scheint  wahrsclieinlich, 
dass  auch  der  Frühjahrszug  der  Singdi'ossel 
auf  den  Motacillatypus,  das  ist  auf  den  Nor- 
maltypus der  frühankommenden  Arten  zuriick- 
geführt  werden  kann. 


I.  Mart.  18.  Kőszeg. 

I.     „      24.  Zalagógánfa.  Utolsók. 
II.  A|n-.      1.  Keszeg-falu.  „ 

111.  Mart.  17.  Temeskubin.         „ 


161.  -**^  Turdus  pilaris,  L. 

III.  Mart.  23.  Ó  verb  ász. 
Letzte.        III.  Febr.  26.  Kisharta. 

ni.  Mart.  18.  Békéscsaba. 
III.  Febr.  19.  Békésgyula. 


Utolsók. 


Letzte. 


103 


m.  Mart.  18.  Hárossziget.  Utolsók.  —  Letzte. 
III.      „      20.  Budapest. 
m.      „      13.  Göd. 

III.  „      17.  Ungvár. 

IV.  Jan.  25.  Károlyfalva.  „  „ 
IV.  „  27.  Oraviczal)ánya.  „  „ 
IV.  Mart.    1.  Németbogsán.      „  „ 


Minthogy  a  téli  vendégek  utolsó  mutat- 
kozására  vonatkozó  adatokat  legczélszerűbli 
az  őszi  első  megjelenés  adataival  együttesen 
tárgyalni,  azért  eddigelé  mindig  megeléged- 
tünk az  idevágó  adatoknak  minden  kommen- 
tár nélkül  való  közlésével.  Nincs  tehát  össze- 
hasonlító alapunk  arra,  hogy  az  idei  teteme- 
sebb anyagot  kritikailag  földolgozhassuk,  s 
meg  kell  várnunk  ezeknél  a  fajoknál  a  nu'ir 
folyamatban  levő  őszi  földolgozás  eredményeit. 


í\.  Jan.     14.  Szászsebes.  Utolsók.  —  Letzte. 

IV.  Apr.      7.  Segesvár.  „  „ 

V.  Mart.    7.  Apsinecz. 

V.  Apr.    17.  Geletnek.  Csapatok.  —  Flüge.-^N. 

V.      .,       6.  Zólyom.  Utolsók.  —  Letzte. 

V.  Febr.  25.  Lucski. 

V.  Apr.      1.  Lőcse.  „  „ 

Indem  es  am  zweckmässigsten  ist,  die  Daten 
über  das  letzte  Vorkommen  der  Wintergäste 
zusammen  mit  denen  über  das  erste  Erschei- 
nen derselben  im  Herbste  zu  behandeln,  so 
begnügten  wir  uns  bisher  immer  mit  der  ohne 
jeglichen  Kommentar  begleiteten  Publikation 
der  diesbezüglichen  Daten.  Es  fehlt  uns 
daher  die  vergleichende  Grundlage,  mit  deren 
Hilfe  das  heurige  bedeutendere  Materiale  kri- 
tisch bearbeitet  werden  könnte,  und  müssen 
wir  deshalb  die  Resultate  der  schon  in  Arbeit 
befindlichen  Herbstbearbeitung  erwarten. 


I.  Apr.      4.  Zalagógánfa. 
111.  Mart.    5.  Izsák. 
III.      „      19.  Békéscsaba. 


162.  <-^-  ïurdus  torqiiatus,  L. 

IV.  Mart.  23.  Türkös. 

V.  Apr. 

9.  Zuberecz. 

V.      „      21.  Apsinecz. 

V.      „ 

3.  Lőcse. 

V.  Apr.      4.  Szikla. 

163. 


Turtiir  turtur  (L 


Apr. 

16.  Kisherend. 

Apr. 

12.  Felsőeőr. 

Apr. 

22.  Sopronkertes. 

7J 

10.  Ihárosberény. 

w 

28.  Felsőlövő 

Mai 

10.  Ágfalva. 

V 

6.  Jaád. 

M 

22.  Kőszeg. 

'Î 

1.  Sopronpuszta. 

» 

3.  Répáspuszta. 

n 

23.  Borsmonostor. 

Apr. 

26.  Szentmargitbánya 

» 

26.  Szászvár. 

Mai 

5.  Pervány. 

jj 

24.  Malomháza. 

« 

1.  Vasnádasd. 

Apr. 

8.  Körmend. 

ÍJ 

24.  Nagyczenk. 

n 

27.  Milej. 

» 

28.  Molnaszecsőd. 

Mai 

5.  Ravazd. 

» 

6.  Boldogasszonyfa. 

V 

21.  Csepreg. 

Apr. 

10.  Tata. 

n 

21.  Kernend. 

n 

24.  Ujkér. 

ÎJ 

24.  Szomód. 

» 

8.  Gamás. 

n 

9.  Káld. 

» 

11.  Tarján. 

V 

12.  Mernye. 

„ 

20.  Jáuosháza. 

w 

24.  Perbál. 

n 

19.  Karád. 

lì 

27.  Zalagógánfa. 

,, 

20.  Jenő. 

» 

14.  Igal. 

Jí 

10.  Budaörs. 

V 

27.  Visegrád. 

« 

20.  Tab. 

Mai 

8.  Kárló. 

Mai 

4.  Pomáz. 

Apr. 

26.  Kemenesszentpéter. 

Apr. 

11. 

22.  Magyaróvár. 

Apr. 

29.  Keszegfalu. 

Mai 

2.  Győrgyarmat. 

Mai 

2.  Iszap. 

w 

25.  Kurtakeszi. 

Apr. 

23.  Himód. 

Apr. 

20.  Komáromgúta. 

)) 

19.  Madár. 

» 

22.  Hövej. 

« 

20.  Szimő. 

„ 

18.  Kürth. 

» 

28.  Bogyoszló. 

'j 

20.  Komócsa. 

Mart 

30.  Garamkövesd. 

mi 


III. 


Apr. 

14.  Temeskubin. 

Apr.    10.  Bâilliez. 

Mai 

1.  Tenkc. 

» 

21.  Butykovácz. 

,.     2S.  Csurgó. 

Apr. 

20.  Ráczkeve. 

» 

17.  Palona. 

.,     14.  Somogyszobb. 

V 

19.  Sári. 

„ 

5.  Alsókabolsziget. 

.,     20.  H;h-oinfa. 

» 

26.  Szerep. 

Mai 

4.  Tógyer. 

„     21.  Nagyatád 

., 

15.  Göd. 

Ajìr. 

7.  Villány. 

,,       9.  Rinyaszentkirály. 

n 

23.  Tura. 

Mart 

.  IS.  Drávotorolc. 

7.  (rörgeteg. 

19.  Újtelek. 

'í 

14.  Mehesjictres. 

„     20.  Lábod. 

Mart 

25.  Ófehértó. 

Î5 

7.  (rája. 

22.  Királyhaloni. 

Apr. 

26.  Sárerdö. 

Alai 

12.  Overbász. 

..     22.  Makó"! 

« 

19.  Karád. 

Ajtr. 

30.  Billed. 

„     27.  Buttyin. 

ÍT 

12.  Leányvár 

,, 

22.  Vadászerdő. 

„     22.  Balatonujlak. 

,. 

10.  Nagybereg 

?ï 

9.  Mosnicza. 

4.  Kisharta. 

Mai 

4.  Lazony. 

» 

27.  Bruckenau. 

„     20.  Békéscsaba. 

Apr. 

10.  Mocsár. 

Mai 
Apr. 

2.  Temesrékás. 
10.  Kistopolovecz. 

„     26.  Békésgyula. 
,,     19.  Görbed. 

■• 

10.  Ungvár. 

IV. 


Apr. 

21.  Ogradina. 

Apr. 

19.  Ujegyház. 

Apr. 

20.  Felgyógy. 

.. 

25.  Jeselnicza. 

„ 

20.  Alezina. 

„ 

15.  Tövis. 

Mai 

2.  Temesszlatina. 

„ 

20.  Kürpöd. 

?j 

21.  Nagyeuyed. 

Apr. 

26.  Kövesd. 

r 

19.  Alsóárpás. 

» 

28.  Váldhid. 

M 

20.  Hissziás. 

„ 

13.  Felsővist. 

Mari 

.  23.  Szászszentlászló. 

» 

16.  Labasincz. 

Mai 

2.  Ilyefalva. 

•Apr. 

20.  Segesvár. 

» 

17.  Tápia. 

Apr. 

26.  Sepsiárkos. 

.. 

19.  Kobátfalva. 

» 

21.  Szelcsova. 

n 

29.  Káinok. 

„ 

17.  Székelyudvarheh 

)) 

26.  Kisszurduk. 

» 

30.  Zalán. 

V 

7.  Karatnarolál. 

„ 

26.  Hauzest. 

» 

24.  Gidófalva. 

» 

19.  Intrecáj. 

Mart 

31.  Facset. 

» 

7.  Bikfalva. 

w 

20.  Bulz. 

Apr. 

20.  Németgladna. 

Mart. 24.  Nar/yborosnyó. 

„ 

25.  Magyargorbó. 

r 

22.  Draxinest. 

Apr. 

In.  Magyarbocha. 

Î) 

18.  Dipse. 

v 

16.  Gross. 

» 

27.  Báriíány. 

,, 

22.  Fehéregyház. 

n 

29.  Bulza. 

•> 

24.  AUiós. 

„ 

27.  Székerdő. 

» 

15.  Dobra. 

14.  Lippaierdó. 

Mai 

3.  Siter. 

« 

24.  Kulyes. 

,^ 

28.  Sólymos. 

.. 

6.  Ossi. 

V 

22.  Marosillye. 

« 

26.  Sistarovecz. 

Apr. 

30.  Márkaszék. 

y> 

4.  Rèa. 

y. 

20.  Mészdorgos. 

., 

6.  ZU  ah. 

n 

26.  Alsóvárosvíz. 

„ 

26.  Petirs. 

» 

27.  Szilágycseh. 

Mart.  13.  Sebeshely. 

'Ï 

14.  Dorgos. 

0 

25.  Nagyilonda. 

Apr. 

28.  Vajdé. 

» 

18.  Zabálcz. 

V 

24.  Dés. 

ÍJ 

17.  Algyógy. 

„ 

14.  Berzova. 

w 

24.  Zágra. 

» 

29.  Szászsebes. 

„ 

18.  Zám. 

w 

24.  Naszód. 

V 

24.  Szerdahely. 

Mai 

2.  Pleskucza. 

» 

5.  Besenyő. 

» 

12.  Szelistye. 

Ajn: 

7.  Nagyaiinád. 

., 

19.  Ferenczvölgy. 

„ 

21.  Vurpód. 

Mai 

11.  Abrudbánya. 

.Mai 

8.  Farkasrév. 

» 

23.  Szakadat. 

Apr. 

12.  Kisalmás. 

Apr. 

10.  Nagybucskó. 

» 

20.  Holczmáuy. 

Mai 

5.  Magyarigeu. 

Mai 

1.  Rónaszék. 

105 


V. 


Apr. 

■2.  Zebi'gi'ii.N . 

Apr. 

26.  Krii-sfalva. 

Apr. 

27.  Lenies. 

.. 

14.  Isaszegh. 

»■ 

2U.  Bnisztura. 

Mai 

5.  Keczerlipócz. 

„ 

•JI.  Babath. 

6'.  Bahó. 

Apr. 

20.  Vörösvágás. 

., 

l'I.  MesyerivL'. 

Mai 

12.  Sóskás. 

12.  Haiikfiired. 

n 

16.  Nagyvöl£,y. 

Apr. 

30.  Bűrszentsyöríiy . 

'Î 

K).  llunkócz. 

J? 

■20.  Valkó. 

Mmí 

12.  Szomolány. 

„ 

24.  Gerény. 

15.  Kékesalja. 

Apr. 

27.  Maflarasalja. 

Mar 

t.25.  Felsőd omonii a. 

.. 

L'8.  Bodüiix , 

„ 

30.  (leletnek. 

Apr. 

16.  Nagyláz. 

n 

18.  Ghymes. 

24.  Turóczszklenó. 

13.  Nagyberezna. 

12.  Bakabánya. 

.Mai 

9.  Barsszklenó. 

Mai 

1 .  Bercsényifalva 

Mai 

1.  Ipolyság-. 

.. 

3.  Felsőtóti. 

Apr. 

20.  Köblér. 

Apr. 

2'à.  Szurdok. 

Apr. 

15.  Jánoshegy. 

10.  Turjavágás. 

;» 

28.  Tesmagolvár. 

Mai 

3.  Dobó. 

?) 

28.  niava. 

„ 

26.  Gács. 

Apr. 

24.  Kovácsfalva. 

jj 

23.  Kassza. 

T 

12.  Losoncz. 

23.  Gaiíimsálfalva. 

2.  Puchó. 

Mai 

4.  Kékkő. 

Mai 

12.  Ratkólehota. 

21.  Ludrovo. 

Apr. 

25.  Mocsolyás. 

Apr. 

27.  Ujváí^ár. 

Mai 

9.  Zuberecz. 

» 

21.  Sajókaza. 

•» 

18.  C'zeméte. 

Apr. 

25.  Szentmihály. 

Területi  közepek  :  —  Regionenniittel  : 


1.  Apr.  20.  (42.) 
II.     „     22.  (15.) 


m.  Apr.  18.  (41.) 
IV.     „     23.  (76.) 


V.  Apr.  U.  (51.) 


A  területi  középszániokuak  egymáshoz  való 
viszonya  annráa  változí»,  hogy  eddigelé  nem 
sikerült  a  vadgerle  tavaszi  fölvoiuilásárí'il  szám- 
bavehető eredményt  elérni.  Az  idei  anyag 
tanúsága  szerint  ez  a  fölvonulás  első  tekin- 
tetre a  Hirundotyjjusra  volna  visszavezethető, 
de  ennek  ellentmond  az  a  tény.  hogy  a  közép- 
számok nagyon  közel  állanak  egymáshoz  ; 
IV.  és  V.  között  pl.  a  különbség  csak  egy 
napot  tesz  ki.  Lehetséges,  hogy  a  vadgerle 
korlátolt  földrajzi  elterjedése  idézi  elő  ezeket 
az  eltéréseket,  már  utaltam  is  erre,  de  bizto- 
sat csak  úgy  mondhatnánk,  ha  a  fölvonulás 
és  földrajzi  elterjedés  kérdését  együttesen 
tárgyalnék,  a  mire  azonban  szűk  az  egy  évre 
vonatkozó    anyag    földolgozásának    a    kerete. 


Das  gegenseitige  Verhältnis  der  Regionen- 
niittel ist  derart  veränderlich,  dass  es  bisher 
nicht  gelang  nennenswerte  Resultate  über  den 
Frühjahrszug  der  Turteltaube  zu  ermitteln. 
Laut  dem  heurigen  Materiale  könnte  man  auf 
den  ersten  Blick  diese  Zugsweise  auf  den 
Hirundotypus  zurückführen,  dem  widerspricht 
jedoch  die  Tatsache,  dass  die  Mittel  sehr 
nahe  bei  einander  stehen  :  zwischen  IN'  und 
V  z.  B.  beträgt  der  Unterschied  nur  einen 
Tag.  Möglich,  dass  diese  Abweichungen  durch 
die  beschränkte  geographische  Verbreitung 
der  Turteltaube  hervorgerufen  werden,  es 
wurde  darauf  auch  schon  hingewiesen:  Positives 
könnte  jedoch  nur  eine  simultane  Unter- 
suchung des  Zuges  uml  der  geographischen 
Verbreitung  ergeben,  wozu  der  Rahmen  einer 
auf  das  Materiale  eines  Jahres  gestützten 
Bearbeitung  zu  eng  ist. 


Apr.      9.  Kisherend. 
Mart.  25.  Ihárosberény. 
Apr.     4.  Jaád. 
Aquila  XIV. 


164.  -«-^  Upupa  epops,  L 

I. 

Apr.      7.  Répáspuszta. 
,.     19.  Szászvár. 
.,     26.  Vasnádasd. 


Apr.    16.  Milej. 

„     10.  Boldogasszonyfa. 
6.  Pölöske. 

14 


lOfi 


Mart. 

23.  KeiiieiKl. 

Mart. 

22.  Hor\átzsidáiiy. 

Apr. 

2.  Sopronpuszta. 

A])r. 

2.  (xamás. 

„ 

30.  Németszidáiiy. 

„ 

14.  Szentmargitbánya. 

9.  Meriiye. 

.\|.r. 

Ifi.  Zsira. 

.. 

20.  Fertőfehért'gyliáza 

„ 

7.  Karád. 

21.  Ujkér. 

., 

18.  Nagyczenk. 

.. 

6.  Igal. 

^ 

18.  Nyögér. 

Mai 

4.  Feketeváros. 

. 

10.  Tab. 

„ 

9.  Káld. 

Apr. 

1 3.  Ravazd. 

„ 

7.  Felsőeör. 

Mart 

29.  Zalagógáiifa. 

„ 

5.  Bókod. 

^ 

16.  Felsőlövő. 

Apr. 

5.  Gicz.' 

^ 

5.  Tata. 

Mai 

2.  Cséw.. 

» 

3.  Budaörs. 

« 

12.  Szomód. 

Apr. 

20.  Vasdnrnszló. 

*» 

25.  Sopronszpiitmártoíi. 

ÍT 

16.  Jenő. 

1 1 .  Kőszeg. 

30.  So|)ronkertPs. 

., 

17.  Budakesz. 

4.  Körmend. 

17.  Ágt'alva. 

fl 

22.  Visegrád. 

15.  Szombathely. 

y, 

10.  (Jzinfalva. 

r- 

25.  Pnniáz. 

Apr.      7.  Kemeuesszeut- 
péter. 
-     SO.  Gy&rgyarmat. 

15.  Himód. 
_     13.  Hövej. 
Mai    17.  Bogy  oszló. 


n. 

Api'.  13.  Magyaróvár. 

,,  20.  Komáronigiita. 

„  20.  Komócsa. 

„  4.  Keszegfalu. 

^  21.  Kurtakeszi. 


Apr.    16.  Madár. 

„     14.  Kürth. 

„     28.  Garamkövesd. 
Mart.  14.  Pandori. 
Apr.     9.  Csallóközsomorja. 


III. 


Mart 

23.  Pancsova. 

Mart. 

20.  Mosnicza. 

Mart. 

27.  Békésgyula 

21.  Temeskubiii. 

Apr. 

5.  Bruckenau. 

Apr. 

6.  Görbed. 

Apr. 

10.  Kamaristya. 

7.  Temesrékás. 

.. 

2.  Tenke. 

12.  Bogyán. 

14.  Kistopolovecz. 

:\Iart. 

25.  Szigetcsép. 

.. 

1.  Palona. 

.. 

17.  (."surgó. 

25.  Sári. 

„ 

21.  Alsókaholsziyd. 

Mart 

4.  Somogyszohh. 

Apr. 

21.  Budapest. 

„ 

18.  Dunagárdony. 

24.  Haromfa. 

7.  Göd. 

» 

3.  Rudolfsgnád. 

Apr. 

20.  Xagyatád. 

Mart. 

25.  Tura. 

^ 

3.  Tógyer. 

Mart. 

26.  Rinyaszentkirály. 

23.  Debreczen. 

Mai 

2.  Hegyszentmárton. 

20.  Görgeteg. 

.. 

24.  Újtelek. 

Apr. 

5.  Béllye. 

Apr. 

6.  Lábod. 

15.  Ófehértó. 

14.  Drávatorok. 

Mart. 

25.  Királyhalom. 

Apr. 

8.  Karád. 

•» 

16.  Méhespetres. 

.. 

24.  Makó. 

10.  Leányvár. 

., 

8.  Gombos. 

A]ir. 

6.  Buttyiii. 

1.  Nagybereg. 

» 

24.  Gája. 

Mart. 

17.  Balatonujlak. 

•? 

16.  Mocsár. 

î; 

7.  Bácsdoroszló. 

Apr. 

9.  Kisharta. 

.. 

4.  Ungvár. 

, 

7.  Bácsordas. 

Mart. 

20.  Izsák. 

2.  Ungdarócz. 

9.  Óbecse. 

Apr.    17.  Plavisevicza. 
16.  Dubova. 

6.  Ogradina. 

6.  Jeselnicza. 

1.  Kövesd. 
Mart.  27.  Hissziás. 
.\pr.    13.  Labasincz. 


IV. 

Apr.      8.  Tápia. 

25.  Szelcsova. 
13.  Kisszurduk. 
Mart.  20.  Bakamező. 

„     25.  Osztrov. 
.Vpr.      5.  Hauzest. 
6.  Facset. 


Apr.  8.  Xénietgladna. 

„  16.  Draxinest. 

,.  10.  Válemáre. 

Mart.  27.  Gross. 

Apr.  17.  Bulza. 

..  -'l.Tjej. 

.,  IS.  Pánk. 


lu? 


Apr. 

18.  Nagyroskiiny. 

Apr. 

17.  Nagyborosnyó. 

Apr. 

14.  Torja. 

« 

7.  Radulesd. 

,. 

21.  Magyarbodza. 

T 

7.  Karatnavolál. 

a 

5.  Rèa. 

., 

17.  AUiós. 

1* 

10.  Lemhény. 

» 

22.  Déva. 

,. 

14.  Lippaierdő. 

'Î 

19.  Ojtoz. 

Mart 

.  24.  .^Isóvárosviz. 

„ 

10.  Máriaradna. 

» 

21.  Sósmező. 

Mu  i 

11  .Uyijogy. 

Mai 

1.  Sólymos. 

» 

22.  Magura. 

Mart 

.  30.  Sebesliely. 

Apr. 

12.  Sistarovecz. 

„ 

18.  Középlak. 

Apr. 

5.  Osebeshely. 

n 

7.  Mészdorgos. 

Mart 

.  31.  Magyargorbó. 

?î 

6.  Kuclzsir. 

^ 

5.  Petirs. 

Apr. 

19.  Torda. 

•T 

29.  Prigona. 

~ 

9.  Dorgos. 

» 

13.  Fehéregj'ház. 

., 

10.  Szászsebes. 

Mart 

.  30.  Zabálcz. 

» 

12.  Köszvényesremete 

„ 

m.  Gasa. 

Apr. 

12.  Berzova. 

Mart 

.  24.  Görgényüvegcsür. 

Mart 

.  27.  Szelistye. 

n 

20.  Borossebes. 

Apr. 

20.  Székerdő. 

Apr. 

2.  Vesztény. 

,, 

17.  Zám. 

„ 

22.  Szakadat. 

W 

12.  Boicza. 

yy 

3.  Acsuva. 

jj 

16.  Ilyésmező. 

., 

8.  Nagytalmács. 

V 

10.  Nagyhalmágy. 

j, 

25.  Laposnya. 

ï» 

23.  Porcscsd. 

,. 

1.  Brád. 

?) 

16.  Gyergyótölgyes. 

„ 

10.  Alsósebes. 

» 

9.  Boicza. 

» 

5.  Siter. 

r> 

5.  Felek. 

Mai 

10.  Ahrudhánya. 

» 

10.  Òssi. 

^ 

4.  Szakadat. 

Apr. 

14.  Nag>'almás. 

*T 

11.  ZUah. 

„ 

6.  Holczmáiiy. 

1Ï 

19.  Vultur. 

» 

17.  Zsibó. 

.. 

8.  Ujegyház. 

,- 

10.  Zalatna. 

» 

2.  Nagvilonda. 

.. 

19.  Szeráta. 

3.  Magyarigen. 

10.  Dés^ 

7.  Kürpöd. 

T) 

14.  Nagyenyed. 

.. 

15.  Naszód. 

12.  Felsőárpás. 

Mai 

2.  Váldhid. 

« 

7.  Harina. 

.. 

24.  Alsóárpás. 

Apr. 

15.  Alniakerék. 

Mart 

28.  Besenyő. 

n 

16.  Alsó\ist. 

17 

11.  Pród. 

Apr. 

5.  Besztercze. 

Mart 

27.  Felsővist. 

»Ï 

10.  Szászszentlászló. 

„ 

10.  Nagysajó. 

Apr. 

10.  Dragos. 

•Ï 

6.  Segesvár. 

'T 

25.  Óradna. 

18.  Sarkaicza. 

Mart 

29.  Csöb. 

13.  Szatmárhegy. 

„ 

11.  Türkös. 

.. 

28.  Szászkézd. 

Mart 

27.  Ferenczvölgy. 

» 

15.  Dyefalva. 

Apr. 

18.  Erked. 

Apr. 

14.  Kápolnokmonostor 

Mart. 

26.  Sepsiárkos. 

14.  Kobátfalva. 

13.  Aknasugatag. 

» 

27.  Sepsiszentgyörgy. 

., 

14.  Székelyudvarhely. 

„ 

10.  Farkasrév. 

Apr. 

28.  Káinok. 

„ 

10.  Vargyas. 

V 

17.  Rónaszék. 

.. 

10.  Zalán. 

.. 

19.  Magyarhermány. 

., 

12.  Dragomérfalva. 

„ 

2.  Gidófalva. 

Mart.  12.  Málnás. 

14.  Felsővissó. 

" 

(i.  Bikfalva. 

V. 

Apr. 

Vó.  Zebegény. 

Apr. 

14.  Gács. 

Apr. 

30.  Kr  ics  falva. 

« 

8.  Legend. 

•• 

1.  Losoncz. 

Mart. 

28.  Kerekhegy. 

» 

9.  Isaszeg. 

» 

19.  Salgótarján. 

Apr. 

20.  Alsókalocsa. 

„ 

5.  Babath. 

» 

13.  Kékkő. 

» 

25.  Kökényes. 

n 

26.  Nagyvölgy. 

» 

24.  Mocsolyás. 

Mai 

2.  Széleslonka. 

„ 

14.  Valkó. 

» 

11.  Sajókaza. 

Apr. 

9.  Szentmihálykört- 

» 

12.  Bodony. 

TT 

8.  Kereczke. 

vélyes. 

Mai 

8.  Felsödiós. 

» 

3.  Dolha. 

„ 

16.  Királymező. 

Apr. 

8.  Ghymes. 

» 

3.  Visk. 

V 

10.  Brusztura. 

-V 

14.  Bakabánya. 

Mai 

4.  Busty aháza. 

.. 

3.  Gyertj'ánliget. 

„ 

19.  Szurdok. 

Mart. 

30.  Ötvösfalva. 

» 

10.  Sóskás. 

v 

10.  Tesniagolvár. 

Apr. 

30.  Alsóhisztra. 

« 

11.  Bogdán  völgy. 
14* 

JOS 


Apr. 

25.  Biirszentiivöro-v. 

A|.r. 

17.  Szomolnnklmta. 

Apr. 

18.  Tiirjaremete. 

^ 

19.  Felsőzsadány. 

.. 

17.  tízepsi. 

Mai 

1').  Poroskö. 

„ 

12.  Geletnek. 

„ 

15.  Czeméte. 

Apr. 

24.  Turjamezfi. 

., 

20.  Turóczszklenó. 

n 

17.  Lemes. 

„ 

30.  Turjavágás. 

„ 

15.  Barsszklenn. 

» 

17.  Keczpriipócz. 

Mai 

s.  Kassza. 

., 

19.  Felsőt.)ti. 

., 

1 6.  Vörösváiiás. 

Apr. 

23.  Puchó. 

V 

SO.  Dobó. 

.. 

10.  Hankfüred. 

21.  Nagybittsp. 

» 

15.  Kovácsfalvii. 

'1'4.  Hunkór-z. 

15 

21.  Kajecz. 

„ 

9.  Zólyom. 

lì 

7.  Geréiiy. 

» 

15.  Fenyőháza. 

Mai 

5.  Erdőbádony. 

■n 

1.  Felsődomonya. 

» 

23.  Zuberecz. 

Apr. 

21.  Szelese. 

11.  Na-yláz. 

îî 

14.  Liptószentiviin 

^ 

6.  Zólyomlipcse. 

16.  Kisbereziia. 

n 

28.  Liptóújvár. 

„ 

14.  Luzsna. 

„ 

11.  Nag^berezna. 

rr 

8.  Vichodna. 

16.  Rezsöpart. 

M<d 

14.  Bercsényifal  in. 

n 

20.  Szepesbéla. 

Jim. 

V.  Ratkólehota. 

Murr 

.  27.  Kispásztély. 

4.  Szentmiliiily. 

Apr. 

24.  Ujvásár. 

Apr. 

11.  Küblér. 

Területi  közepek  :  —  Re 

gionenmittel  : 

I. 

Apr.  11.  (46.) 

HI 

Apr.     6.  (46.) 

V. 

Apr.  14.  (70.1 

II. 

„     11.  (12.) 

IV. 

„      10.  (124.) 

A  búbos  banka  idei  t'ölvonulásában  is  éle- 
sen kifejeződik  az  a  sajátságos  tünemény, 
hogy  az  érkezés  aránytalanul  késő  a  nyugati 
vidékeken  s  viszont  aránytalanul  korai  az 
ország  keleti  részein.  Teljesen  hü  mása  a 
sárga  rigó  fölvonulásának,  a  mely'től  csak 
annyiban  különbözik,  hogy  jóval  korábban 
folyik  le.  A  typus  kérdését  itt  is  eldöntet- 
lenül  kell  hagynunk,  itt  is  ki  kell  mondanunk, 
hogy  ez  a  fölvonulás  nem  illeszkedik  bele  a 
vonulásról  adott  értelmezésünkbe.  Mindenesetre 
nagyon  sajátságos  és  gondolkozásra  kény- 
szerítő dolog,  hogy  éppen  ennek  a  két,  némi- 
leg e.xotikus  jellegű  fajnak  a  fölvonulása  olyan 
kivételes  jellegű.  Mert  a  legtöbb  fajnál  a 
földolgozó  látja,  illetőleg  sejti  azt,  hogy  vala- 
melyik normális  typus  szerint  folyik  le  a  vonu- 
lása, csak  éppen  bizonyítani  nem  tudja  még  az 
anyag  csekély  volta  miatt,  de  ennél  a  két  faj- 
nál eleddig  még  semmiféle  olyan  mozzanatot  se 
lehetett  találni,  a  mely  valamelyik  normális 
ty|,usra  utalt  volna.  Kénytelen  vagyok  kimon- 
dani, hogy  az  eddig  alkalmazott  és  szinte 
mindenütt  bevált  módszerek  és  szempontok 
ennél  a  két  fajnál  teljesen  fölmondták  a 
szolgálatot  ;  tán  a  teljes  anyag  földolgozása 
adja  meg  majd  a  megoldás  kulcsát. 


Die  eigentümliche  Erscheinung  im  Friih- 
jahrszuge  des  Wiedehopfes,  die  unverhältnis- 
mässig  späte  Ankunft  im  Westen,  sowie 
die  unverhältnismässig  frühe  Ankunft  in  den 
östlichen  Teilen  des  Landes  kommt  auch  im 
heurigen  Zuge  sehr  prägnant  zum  Ausdruck. 
Dieser  Zug  ist  eine  ganz  getreue  Kopie  des 
Pirolzuges,  von  welchem  sich  derselbe  nur 
dadurch  unterscheidet,  dass  er  bedeutend 
früher  vor  sich  geht.  Die  Frage  des  Typus 
muss  auch  hier  unentschieden  bleiben,  auch 
hier  nuiss  ausgesprochen  werden,  dass  sich 
diese  Zugsweise  mit  unserer  Deutung  des 
Zuges  nicht  vereinen  lässt.  Es  ist  jedenfalls 
eine  sehr  eigentümliche  und  gedankenanre- 
gende Tatsache,  dass  eben  der  Zug  dieser 
beiden  Arten  von  einigermassen  exotischem 
Charakter,  eine  derartige  Ausnahme  bildet. 
Bei  den  meisten  Arten  sieht  oder  fühlt  es  der 
Bearbeiter,  dass  deren  Zug  nach  ii'gend  einem 
normalen  Typus  verläuft,  nur  kann  derselbe 
infolge  des  geringen  Materiales  den  Beweis 
nicht  liefern,  aber  bei  diesen  beiden  Arten 
Hess  sich  bisher  noch  kein  solches  Moment 
ermitteln,  welches  auf  einen  Normaltypus  hin- 
gewiesen hätte.  Es  muss  ausgesprochen  wer- 
den, dass  die  sich  bisher  fast  überall  bewähr- 
ten Methoden  und  Angriffspunkte  bei  diesen 
zwei  Arten  gänzlich  versagen  ;  vielleicht  dass 
die  Bearbeitung  des  gesamten  Materiales 
den  Schlüssel  zur  Lösung  des  Problems  ergibt. 


109 


lt)5. 


Vaiielhis  vanelliis,  (L.)- 


Febr. 

'Ih.  Kisliercnd. 

Febr.  22.  Nénietujvár. 

.Mart.    2.  Gicz. 

, 

JS.  lliáro.'íberciiv. 

Mart.    2.  Kohoncz. 

14.  Szai-vkő. 

„ 

20.  Jaád. 

3.  Pornó. 

/'*.  Sopronujlak. 

24.  Répáspiiszta. 

Febr.  28.  Kőszeg. 

Mart.    3.  Sopronkertes. 

Mai-t. 

i;j.  Pécs. 

Mart.  13.  Alsópiilya. 

6.  Ágfalva. 

„ 

7.  Szászvár. 

Jan.    28.  Körmend. 

(j.  Kismarton. 

Febr. 

4.  \'asuá(lasd. 

Mart.  20.  Frank<'.. 

„     21.  Czinfalva. 

Mart. 

20.  Milej. 

10.  Szombathely. 

Febr.  19.  Sopronpuszta. 

„ 

28.  BoldogasszDiiyfa. 

1.  Molnaszecsöd. 

Mart.    7.  Szentmargitbánya 

.4;;;-. 

8.  Pölöske. 

..     26.  Csepreg. 

8.  Malomháza. 

Mart. 

8.  Kernend. 

Apr.      7.  Vasvár. 

,.     19.  Nagyczenk. 

Febr. 

24.  Gamás. 

Mart.    7.  Ujkér. 

Apr.  20.  Feketeváros. 

» 

2ft.  Mernye. 

Febr.  15.  Nyögér. 

Mart.    8.  Ravazd. 

Mart. 

6.  Karád. 

Mart.    2.  Káld. 

„       3.  Bókod. 

V 

1.  Igal. 

Febr.  26.  Jánosháza. 

Febr.  28.  Tata. 

n 

o.  Tab. 

„     26.  Zalagógánfa. 

Mart.  15.  Kömye. 

n 

18.  Felsőeőr. 

Mart 

■Jtí.  Kemenesszentpéter. 

11. 

Mart.  17.  Bogyoszló. 

Mart.    9.  Komárom. 

.. 

ő.  Győrgyarniat. 

19.  Csicsd. 

18.  Kurtakeszi. 

Fehr. 

28.  Báufalu. 

Febr.  27.  Komáronigiita. 

„      15.  Madár. 

Mart. 

1.  Eszterháza. 

Mart.    6.  Szimő. 

„      10.  Kürth. 

Fehr. 

26.  Hiniód. 

„       6.  Komócsa. 

„     13.  Garamkövesd. 

26.  Höve.i". 

7.  Keszegfalu. 
III. 

„       5.  Zseliz. 

Mart 

.  19.  Fancsova. 

Mart.  11.  Mosnicza. 

Mart.    2.  Békésgyula. 

JT 

1.  Temeskubiii. 

15.  Bruckenau. 

.Apr.      4.  (iörheil. 

,. 

14.  Bogiján. 

,.      10.  Teniesrékás. 

Mart.    7.  Tenke. 

Febr 

28.  Alsókabol. 

.,     17.  Kistopolovecz. 

8.  Hárossziget. 

-7 

26.  Dunagárdony. 

Apr.     S.  Bálincí. 

Febr.  27.  Bugyi. 

.. 

12.  Rudolfsgiiád. 

Febr.  22.  Csurgó. 

Mart. 23.  Sári. 

Mart. 

7.  Antalfalva. 

Mart.    6.  Somogyszobb. 

Febr.  28.  Szerep. 

Apr. 

16.  Tógyer. 

Febr.  28.  Háromfa. 

Apr.     7.  Nagyvárad. 

Mart. 

4.  Vojtek. 

Mart.    2.  Nagyatád. 

Febr.  28.  Pcczeszentniártnn 

Jan. 

31.  Baraiiyasellye. 

2.  Rinyaszentkirály. 

Mart.2ò.  Budapest. 

Mart.  24.  Oszró. 

Febr.  27.  Görgeteg. 

„     12.  Göd. 

„ 

10.  Hegyszentiiiártoii. 

„     23.  Lábod. 

Febr.  18.  Tura. 

.. 

23.  Villány. 

Mart.    2.  Királyhalom. 

„     22.  Újtelek. 

» 

20.  Mohács. 

Apr.      7.  Makó. 

Mart.  10.  Ófehértò. 

4.  Béllye. 

.Mart.     7.  Klemimajor. 

12.  Darvasmohaerdô. 

» 

/7.  Drávatorok- . 

Apr.   20.  Borosjenő. 

6.  Karád. 

» 

15.  Méhespetn-s. 

Mart.  15.  Balaton iij lak. 

Febr.  28.  Leányvár. 

.„ 

16.  Gája. 

Febr.  27.  Kisharta. 

..     25.  Lazony. 

1.  Bácsdoroszk). 

,.     26.  Izsák. 

Mart.    6.  Mocsár. 

Febr 

15  Óverbász  4  ^  E. 

„     28.  Békéscsaba. 

17.  Uníivár. 

Mart. 

4.  Temesvár. 

110 


IV, 


Mart. 

25.  Hissziás. 

Apr. 

5.  Li])paierdő, 

Apr. 

27.  Székerdö. 

,. 

26.  Tápia. 

Mart. 

9.  Petirs. 

Mart. 

9.  Siter. 

Apr. 

28.  Szelcsova. 

Apr. 

5.  Berzova. 

.. 

17.  Dés. 

Mart. 

15.  Ujegyház. 

Mai 

2.  Magyarigen. 

M 

4.  Naszód. 

17.  Alsóárpás. 

Febr. 

28.  Középorbó. 

" 

14.  Nagydcmt'tt'r. 

Apr. 

H.  Alsóvist. 

Mart. 

7.  Nagyenycd. 

11.  Nagy  ih  a. 

r 

3.  Ilyefalva. 

Apr. 

18.  K  öszvényesremete. 

Mai 

12.  Farkasrér. 

Mai 

29.  Sepsiszentgyörgy. 

Mart. 

;l  Szokolyahutta. 

Mart. 

V. 

12.  Mocsolyás. 

Mart. 

11.  Tavarna. 

10.  Nógrádkövesd. 

V 

8.  Sajókaza. 

V 

10.  Nagyláz. 

11.  Isaszeg. 

Ajjr. 

Ò'.  i\ereczke. 

» 

16.  Bercséiiyifalva 

\ù-hv 

28.  Babath. 

Mart. 

13.  Iza. 

.. 

17.  Kispásztély. 

„ 

26.  Megyerke. 

15.  Visk. 

Ajjr. 

10.  Turjavágás. 

21.  Nagyvölgy. 

V 

16.  Bustyaháza. 

Mart. 

20.  (isztrika. 

„ 

22.  Valkó. 

)» 

14.  Técsö. 

Î? 

22.  Ozora. 

Mart. 

11.  Felsődiós. 

Apr. 

6.  Krics falva. 

Apr. 

17.  Illava. 

Febr. 

14.  Ghymes. 

Mart. 

21.  Alsókalocsa. 

Mart. 

1.  Kassza. 

Ajjr. 

20.  Ipolyság. 

,, 

8.  Btirszentgyörgy. 

Apr. 

14.  Puchó. 

Mart. 

5.  Szurddk. 

V 

18.  Lenge. 

Mai 

17.  Rajecz. 

Apr. 

11.  Oács. 

lí 

1.  Kovácsfalva. 

Mart. 

11.  Csacza. 

Mart. 

20.  Losonc/.. 

V 

11.  Zólyom. 

Apr. 

6.  Lokcza. 

;; 

10.  Salgótarján 

» 

20.  Sacza. 

Mart. 

10.  Németlipcse. 

n 

«.  Kékkő. 
10.  Uimaszombat. 

» 

20.  Kassa. 
5.  Lemes. 

ÎÎ 

3.  Szentmihály. 

Területi  közepek  : 

I.  Mart.    4.  (45.) 
II.      ..        6.(15.) 


Regionenmittel  : 

III.  Mart.    2.  (45.) 
IV.      „      18.  (16.) 


V.  Mart.  10.  (39.j 


Valójábau  magasabli  reiidii  Motacillatypus 
áll  előttünk  a  bibicz  tavaszi  fölvonidásában  ; 
magasabb  rrndiínek  mondjuk  azért,  mert  a 
keleti  hegyvidék  késése  valósággal  jiéldátlaii. 
k'í  érkezési  időt  véve  alapid,  tényleg  a 
Motacillatypns,  a  korán  érkező  fajok  normális 
typusa  felelne  meg  legjobban  a  bibiczvonu- 
lásnak,  de  ha  tekintetbe  vesszük  azt.  hogy 
a  keleti  hegyvidékről  alig  kaptnuk  ada- 
tot, akkor  a  döntést  még  egyelőre  függőben 
kell  hagynunk.  Az  eddig  letárgyalt  fajoknál 
mindenütt  a  keleti  hegyvidék  adta  az  ada- 
toknak túlnyomó  többségét,  úgy  hogy  ennél 
a  fajnál  az  adatok  elmaradását  csak  úgy 
lehet  megmagyarázni,  hogy  a  bibicz  tényleg 
nagyon  kis  számban  fordul  elő  ezen  a  terü- 
leten. Ez  a  hiány  jellemezte  egyébként  a 
korábbi  évekből  származó  anyagot  is,  úgy 
hogy    nem    egy    esetben    még   a    középszám 


Der  Frühjahrszug  des  Kiebitz  bildet  in 
Wirklichkeit  einen  Motacillatypns  höheren  Gra- 
des ;  dieser  höhere  Grad  bezieht  sich  auf  die 
wahrhaft  beispiellose  Verspätung  der  östlichen 
Erhebung.  Auf  Grund  der  Ankunftszeit  würde 
tatsächlich  der  Motacillatypus,  der  Normal- 
typiis  derfrühankommenden  Arten,  dem  Kiebitz- 
zuge am  meisten  entsprechen  ;  wird  jedoch  in 
Betracht  gezogen,  dass  wir  von  der  östlichen 
Erhebung  kaum  einige  Daten  erhielten,  so 
muss  die  Entscheidung  vorläufig  noch  in 
Schwebe  bleiben.  Bei  den  bisher  behandel- 
ten Arten  ergab  jedesmal  die  östliche  Erhe- 
bung die  überwiegende  Menge  der  Daten,  so 
dass  man  das  Ausbleiben  derselben  bei  dieser 
Art  nur  dadurch  erklären  kann,  dass  der 
Kiebitz  in  diesem  Gebiete  tatsächlich  in  sehr 
geringer  Anzahl  vorkommt.  Dieser  Mangel 
war    übrigens    auch    für    das    Materiale    der 


11 


kiszáiiiitiisulio/.  sem  \(>lt  meji'  a  szükséges  4 
adat.  Miután  így  áll  a  dolog,  azért  az  iso- 
thermákon  kívül  biológiai  tényező  is  szerepel 
a  fölvonulás  alakulásában  s  ennélfogva  ezt 
legalább  egyelőre  nem  lehet  azonosítani  a 
Motacillatj'pussal.  Egyelőre  itt  is  figyelem- 
keltés  a  czélunk,  hogy  a  keleti  hegyvidéken 
működő  megtigyelőiuk  tüzetesebben  tanul- 
mányozzák ezt  a  kérdést  s  evvel  lehetővé 
tegyék  fokozatos  megoldását. 


früheren  Jahre  bezeichnend,  su  dass  oft  selbst 
die  zur  Berechnung  des  Regionenmittels  not- 
wendigen 4  Daten  fehlten.  Nachdem  die  Sache 
so  steht,  müssen  ausser  den  Isothermen  auch 
noch  biologische  Faktoren  in  die  Gestaltung  des 
Zuges  einwirken,  weshalb  derselbe  wenigstens 
vorläufig  noch  nicht  mit  dem  Motacillatypus 
indentitiziert  werden  darf  Vorläufig  bleibt 
unser  Ziel,  auch  hier  die  Aufmerksamkeit  auf 
diese  Frage  zu  lenken,  damit  unsere  in  der 
östlichen  Erhebung  wirkenden  Beobachter  die- 
selbe eingehender  untersuchen  und  dadurch 
die  allmähliche  Lösung  derselben  ermöglichen. 


Az  19()6.  év  tolyainán  átteleltek  : 


Im  Jahre  ItMHJ  überAvinterten  : 


1.  Accentor  modularis,  (L.).  —  Molnaszecsőd,  Ungvár. 

2.  Alauda  arvensis,  L.  —  Kőszeg,  Molnaszecsőd,  Overbász,  Izsák. 

3.  Anas  hoschns,  L.  —  Jánosháza,  Zalagógánfa,  Tata,  Keszegfalu.  Overbász.  Tura. 

4.  Anas  streperà,  L.  —  Zalagógánfa. 

5.  Anser  anser,  (L.).  —  Temeskubin. 

6.  Ardea  cinerea,  L.  —  Ihárosberény,  Tata,  Pancsova,  Mohács,  Gorabos. 

7.  Botaurus  stellaris,  (L.).  —  Overbász. 

8.  Buteo  buteo,  (L.).  —  Overbász,  Szászsebes,  Lőcse. 

9.  Cerchneis    tinnunculus.    (L.).   —    Jánosháza.     Zalagógánfa,     Keszegfalu,     Overbász, 

Kolozsvár. 

10.  Chloris  chloris,  (L.).  —Kőszeg,  Molnaszecsőd,  Izsák,  Békéscsaba.  Oraviczabánya,  Lőcse. 

11.  Circus  cyaneus,  (L.).  —  Temeskubin,  Overbász.  Keszegfalu. 

12.  Circus  prjgargus.  (L.).  —  Temeskubin. 

13.  Columha  oenas,  L.  —  Temeskubin.  Göd. 

14.  Columba  palunihus.  L.  —  Ihárosberény. 

15.  Colymbus  fluidatilis,  Tunst.  —  Overbász. 

16.  Coturnix  coturnix.  (L.).  —  Ihárosberény. 

17.  Emheriza  calandra,  L.  —  Jánosháza,  Izsák,  Budapest.  Oraviczabánya. 

18.  Emheriza  schoenichis,  L.  —     Keszegfalu,  Izsák. 

19.  Erithacits  rubecula.  (L.).  —  Molnaszecsőd.  Jánosháza.  Overbász.  Békéscsaba,  Ungvár, 

Oraviczabánya ,  Németbogsán . 

l'U.  FringiUa  coelebs.  (L.).  —  Kőszeg.  Molnaszecsőd,  Békéscsaba,  Ungvár.  Oraviczabánya, 
Szászsebes,  Lőcse. 

21.  Fulica  atra.  L.   —  Béllye.  Overbász. 

22.  Gallinago  gaUinago.  (L.).     -  Tata. 

23.  Gallinago  gallinola,  (L.).         Tata. 

24.  Gallinula  chloropiis.  (L.).  —  Overbász. 

25.  Larus  canus,  L.  —  Temeskubin. 

26.  Larus  ridibundus,  L.  —  Zalagógánfa,  Budapest. 

27.  Milvus  inilvus  (L.).  —  Temeskubin. 

28.  Motacilla  alba.  L.  —  Ráczkeve. 

29.  Motacilla  boarula,  Penn.  —  Magyaróvár,  Békéscsaba,  Segesvár. 
80.  Numenius  arcuatus,  (L.).   —  Béllye. 

31.  Pratincola  rubicola.  (L.).   —  Overbász. 

32.  Rallus  aquaticus,  L.   —  Overbász. 

33.  Scolojiax  rusticola,  L.     -  Béllye.  Budapest. 

34.  Sturnus  vulgaris.  L.  —   Ihárosberény.  Naszály,  ('salloközsomorja,  (Jverbász. 

35.  Turdus  merula.  L.   —  Molnaszecsőd.  Zalagógánfa,  Békéscsaba,  Budapest,  Oravicza- 

bánya, Szászsebes,  Kékkő,  Lőcse. 

36.  Turdus  musicus.  L.  —  Békéscsaba,  Felsömeczenzéf 

37.  Vanellus  vanellus,  (L.).  —  Temeskubin,  Gombos. 


112 


Maj^.varország  vonulási  naptára  a  történeti  an.vaíí 

alapján  (190tí-iír  bezárólag),    az  UMMi.  év  jelleçe, 

a  terület   niecszállásánnk,    ill.    az    átroniilásnalt 

időtartama. 


Ziig.skalender  Ungarns   auf  Grund    des    histori- 
schen Materiales  (inclusive  190G).  Jahrescharakter 
für  lîKM).   Zeitdauer  der  IJesiedehing,  resp.  des 
Durch/uires. 


II 

Faj  —  Art 

Történeti 
közép 

;  Historisches 
!       Mittel 

um.  évi 
közép 

Mittel 
für  iaO(5 

.\/.  l!)()(i.  év 
jellege 

Ziigscharakiei- 
des  Jahres  1906 

Hány 
nappal 

Um 
wie  viel 
1     Tage 

A  meiJíszaiiás,  ül.  átvonulás 

időtartama  napokban 

Zeitdauer  der  Besiedelung, 

resp.  des  Dun-hzuges  in 

Tagen 

a  történeti  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

1 9U6  ban 

lm 

Jahre 

1906 

1 

Alauda  arverisis  L 

Mart.     2 

Mart. 

5 

Késő  —  Spät 

.3 

ST 

85 

2 

Anas  boschas  L 

9 

*) 

2 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

'-^ 

50 

3 

Buteo   buteo  (L.) 

2 

» 

3 

Késő  —  Spät 

1 

'          65 

44 

4 

Columba  oenas  Ij 

„         3 

„ 

4 

Késő  —  Spät 

1 

!          82 

82 

') 

Sturnus   vulgaris    1^.    .      . 

4 

4 

Megfelelő 
Entsprechend 

II 

75 

59 

6 

Vanellus   vanelliis   (L.)     . 

„         5 

^ 

7 

Késő  -  Spät 

2 

92 

69 

^ 

Alauda  arborea   L      .      .      .      . 

7 

'» 

7 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

63 

57 

,s 

Anas   crecca    L.     .    ' . 

„        8 

» 

3 

Korai  —  Früh 

n 

68 

42 

9 

Ardea   alba    L 

„         8 

- 

- 

— 

— 

103 

— 

lU 

Emberiza  calaiuini    L.     .      .     . 

,         8 

Mart. 

19 

Késő   —  Spät 

11 

68 

52 

11 

Columba  paluiiibus   L. 

.        9 

9 

.Megfelelő 
Entsprechend 

0 

76 

76 

12 

jjarus   ridihuiidiis   L 

9 

6 

Korai  —  Früh 

S 

59 

51 

i;i 

Anser  aiiser  (!..) 

,       10 

?î 

4 

Korai  —  Früh 

6 

90 

54 

14 

Falco   lauarius   L 

„       10 

— 

- 



1 

80 

— 

\r, 

Fringilla  coelebs    L    .      .      .      . 

„       10 

Mart. 

12 

Késő  —  Spät 

2 

55 

38 

If, 

Fuliea   atra  L 

.       10 

V 

9 

Korai  —  Früh 

1 

86 

43 

17 

Circus  cyaneus   (L.) 

..     11 

M 

13 

Késő  —  Spät 

2 

78 

49 

IS 

Datila  acuta  (Lj 

1 1 

.") 

Korul  —  Früh 

6 

H  7 

17 

19 

Turdus  merula   L      .      .      .      . 

.,     11 

., 

6 

Korai  —  Früh 

1 

1           -^ 

73 

53 

■H) 

Larus  canus   1^ 

,.       12 

— 

- 

— 

63 

. — 

21 

Nunieiiius   arcuatus   (  L.)  . 

12 

M;irf 

13 

Késő  —  Spät 

1 

79 

54 

22 

Alias   penelope    L 

„       13 

5 

Korai  —   Früh 

1           ■'' 

78 

17 

23 

Fuligula    nyroca    (Gn.D.)       .      . 

.,       13 

18 

Késő  —  Spät 

'           5 

61 

48 

24 

Motacilla  alba  L 

„       13 

„ 

15 

Késő        Spät 

2 

74 

55 

25 

Turdus  rausicus   L 

,.       13 

12 

Korai  —   Früh 

^ 

68 

63 

26 

Gallinago  gallinago  (L.) 

.,       15 

" 

14 

Korai  —  Früh 

1 

71 

38 

27 

Emberiza  schoenielus   L.     . 

„       16 

» 

17 

Késő  —  Spät 

1 

70 

40 

28 

Fuligula  ferina  (L.)   .... 

..       16 

13 

Korai  —  Früh 

3 

51 

44 

29 

Turdus  iliacus,   L 

,       16 

V 

15 

Korai  —  Früh 

1 

75 

31 

30 

Anas  i|uei'quedula  L.      .      .      . 

„       17 

n 

21 

Késő  —  Spät 

4 

65 

41 

;ii 

Cerchneis  tinnunculus,  (L.) 

„       17 

,. 

3 

Korai  —  Früh 

14 

101 

62 

32 

Chloris  ehloris  (L.)  .     .     . 

..       17 

26 

Késő        Spät 

ö 

46 

40 

33 

Milvus  milvus  (L.)    . 

,.       17 

Ti 

15 

Korai  --  Früh 

0 

98 

23 

34 

Motacilla  boarula  Penn.. 

..       IS 

„ 

20 

Késő  —  Spät 

2 

71 

71 

35 

Pratinoola  rubicola  (L.) 

..        IS 

„ 

22 

Késő  —  Spät 

4 

60 

56 

36 

Scolopax  rusticola  L.     .      .      . 

„       18  i 

20 

Késő  —  Spät 

!          ^ 

90 

83 

118 


Sorszám 
Laufende  Nr. 

Faj  —  Art 

Történeti 
közép 

Historisches 
Mittel 

IfKHi.   évi 
közép 

Mittel       1 
für  1906 

A/.    ISHtli.   ev 
jellege 

Zugscharakter 
des  Jahres  1906 

Hány 

nappal 

Um 

wie  viel 

Tage 

A  megsziillas.  ill.t 

időtartama  nap 

Zeitdauer  der  Ke^ 

rcsp.  des  IJun-li 

Tagon 

itvonvilás 
okban 
iedelunjí. 
uges  in 

a  történeti  anyag 
tanú.sága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

1  «06- ban 

tm 

Jahro 

1906 

.17 

Totanus  tetanus  (L.)      .     . 

Mart. 

18 

Mart.     15 

Korai  —  Früh 

3 

91 

31 

:!8 

Erisinatiira   leuocephala   (Scoi'.) 

19 

— 

— 

— 

66 

— 

.ì9 

Fulisnla    inarila   (L.)  .... 

'» 

19 

— 

— 

- 

48 

— 

40 

(inllinaK<i  lialliiuila  (L.) . 

„ 

19 

Mart.     12 

Koríii  —    Früh 

7 

62 

17 

n 

l'avoncella   piiguax  (L  )  . 

^ 

20  : 

..       26 

Késő  —  Spät 

G 

61 

60 

42 

Charadrius  hiatit-oln   L.  .     . 

„ 

21   1 

— 

~ 

— 

58 

— 

43 

Erithacu.s   nibeciila  (L.)  . 

n 

21 

Mart.     2 1 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

62 

48 

44 

Phalacrocorax  carbo    (L.)    .      . 

V 

21 

—         1 

- 

— 

63 

— 

45 

Anas  streperà  L 

« 

22 

Mart.      12 

Korai         Früh 

10 

73 

42 

46 

Ardea   cinerea    L 

„ 

22 

3U 

Késő  -  Spät 

8 

105 

93 

47 

Fuligula  t'uligula  (L.) 

» 

22 

— 

— 

— 

73 

— 

48 

Limosa  limosa  (L.)    .... 

n 

22 

— 

— 

- 

57 

— 

49 

Colymbus  eristatus   L      .      .      . 

n 

28 

Mart.    25 

Késő  —  Spät 

2 

61 

41 

50 

Anthus  pratensis  (L.)     .     .     . 

n 

24 

„         1Ö  1 

Korai  —  Früh 

•5 

81 

40 

51 

Botaurus  stellaris  (L.)    . 

» 

24 

„         28 

Késő  —  Spät 

4 

86 

39 

■  ì2 

Circus  aeruginosus  (L.) .     .     . 

n 

24 

20 

Korai  —  Früh 

4 

51 

25 

53 

Grus  grus  (L.)      ..... 

» 

24 

26 

Késő  —  Spät 

2 

91 

57 

54 

Nunienius  pbaeopus  (L  )      .      . 

» 

24 

— 

— 

56 

— 

55 

Colymbus  liuviatilis  Tunst. 

n 

25 

Apr.       2 

Késő  —  Spät 

8 

61 

38 

50 

Larus  argentatus  Brunn 

w 

25 

— 



— 

38 

— 

57 

Rallus  aquaticus  L.   .      .      .      . 

25 

— 



— 

82 

— 

58 

Numeiiius  tenuirostris   Viiîu.i,    . 

„ 

26 

— 



— 

37 

— 

59 

Ruticilla  tithys  (L.)    .... 

,, 

26 

Mart.     28 

Késő  —  Spät 

2 

64 

45 

(U) 

Accentor  moduláris  (L.) 

n 

28 

„         23 

Korai  —  Früh 

5 

68 

26 

Gl 

Charadrius   pluvialis  L.  . 

n 

28 

— 



— 

í          «1 

— 

(3-2 

Circus  pygargus  tL.)      ... 

28 

— 

— 

— 

106 

'- 

(13 

Rissa  tridactyla  (L.) .... 

M 

28 

— 

— 

— 

10 

— 

114 

Spatula  clypeata  (L  ) 

,. 

28 

— 

— 

— 

84 

— 

ti5 

Totanus  ocliropus  (L.)    . 

n 

28 

Apr.        6 

Késő  —  Spät 

9 

82 

15 

lUi 

Turdus  torquatus  L.       .     .     . 

^ 

28 

Mart.     27 

Korai  —  Früh 

/ 

(j9 

36 

67 

Circus   macrurus  Gm. 

" 

29 

-- 



— 

61 

68 

Colymbus  griseigena  Bodd  .     . 

•) 

29 

— 



— 

49 

— 

69 

Phylloscopus  acredula  (Pali..)  . 

V 

29 

Apr.        2 

Késő  —  Spät 

4 

54 

48 

70 

Totanus  nebularius  Gunn.    . 

„ 

29 

— 

1              

— 

70 

— 

71 

Ciconia  nigra  (L  )      ... 

„ 

30 

Apr         5 

Késő  -    Spät 

6 

56 

36 

72 

Circaëtus  gallicus  (Gm.) 

ri 

30 

— 

\             — 

— 

40 

— '■ 

73 

Totanus  fuscus  (L)        ... 

M 

30 

— 



— 

'          67 

— 

74 

Ciconia    ciconia   (L.)  .... 

31 

Apr         3 

Késő  —  Spät 

3 

109 

107 

75 

(iallinago  major  Gm. 

" 

31 

Mart.     25 

Korai  —  Früh 

6 

68 

39 

76 

Calamodus  melanopogon  (Temm.) 

Apr. 

1 

— 

— 

— 

52 

77 

Colymbus  nigricollis  (Brhm.)     . 

TÎ 

1 

— 

— 

— 

51 

78 

Milvus  migrans  Bodp.     . 

„ 

2 

— 

— 

— 

90 

- 

79 

Emberiza  eia  L 

n 

3 

— 

' 

— 

69 

— 

80 

Gallinula  chloropus  (L.) 

» 

3 

Apr.        3 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

90 

37 

Aquila  XIV. 


15 


114 


as 

3  V 

s  -S 

93  >J 

Faj  —  Art 

lörténeti 
közép 

Historisches 
Mittel 

lUUtí.  évi 
közép 

Mittel 
für  1906 

Az   19U6.  év 
jellege 

Zugscharakter 
des  Jahres  1906 

Hauy 
nappal 

Um 

wie  viel 

Tage 

A  inegï./,ana.s.  ill.  áUotnilás 

idotarlaiiia  napokban 

Zeitilauer  iler  Besiedeluii;.-, 

lesp.  des  Durchzuges  in 

Tagen 

a  történeti  anyag  1 
tanúsága  szerint  1 
laut  dem  tiìstori*  1 
sehen  .Materiale 

ISKie-haii 

lm 

Jahre 

1906 

81 

Tringa  ;ilpina   L.  .            .      .      . 

1 
Apr.       3 

_ 

_ 

_ 

62 

82 

Charadrius  alexaiulcinus    !.. 

5 

— 

— 

— 

68 

— 

83 

Cyanecula  suecia  (L.).    . 

S 

— 

— 

— 

40 

— 

84 

Platalea  leucorodia   L.    .      .      . 

'■' 

— 

_             1 

— 

61 

— 

85 

Hirundo  rustica  L 

6 

Apr.       12 

Késő  —  Spät 

6 

85 

69 

86 

Motacilla  flava  L 

6 

11 

Késő  —  Spät 

5 

67 

57 

87 

Nyctioorax   nyctioorax  (L.)  . 

6 

Apr.      10 

Késő  —  Spät 

4 

67 

44 

88 

Ortygoraetra  parva   (Scop.).      . 

(j 

— 

— 

— 

81 

— 

89 

Saxicola  oenanthe  (L.)  .      .     . 

6 

Apr.        5 

Korai  —  Früh 

1 

81 

22 

90 

Aquila  maculata  (Im        ... 

7 

— 

— 

— 

75 

— 

91 

Ardea  purpurea  L 

7 

Apr.      1 1 

Késő  —  Spät 

4 

62 

48 

92 

Charadrius  dubius  Scop.      .     . 

7 

B 

Késő  —  Spät 

1 

72 

23 

93 

Ruticilla  phoenicura  iL.) 

7 

8 

Késő  —  Spät 

I 

67 

41 

94 

Ortygometra  pusilla  iPall.) 

8 

— 

— 

— 

44 

— • 

95 

Phalacrocorax  pygmacus  (Pall.) 

8 

— 

— 

— 

28 

— 

96 

Totanus  bypoleucus   (L.)     . 

8 

Apr.        8 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

69 

33 

97 

Calaniodus  aquaticus  (Gm.)  . 

9 

— 

— 

— 

45 

— 

98 

Falco  subbuteo  L.     .     .           . 

9 

Apr.      11 

Késő  —  Spät 

2 

71 

36 

99 

Pandion  haliaëlus  (L.)    .     .     . 

9 

- 

— 

56 

— 

100 

Totanus  stagnatilis   Brchst. 

9 

— 

— 

— 

65 

— 

101 

Tringa  minuta  Leibl.      .      . 

9 

— 

— 

— 

29 

— 

102 

Upupa  epops  L 

9 

Apr.      10 

Késő  —  Spät 

1 

56 

48 

103 

Aquila  clanga  Pall 

10 

1 

— 

— 

— 

70 

— 

104 

Phylloscopus  trochilus  (L.). 

„         10 

Apr.      10 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

65 

46 

105 

Serinus  serinus  (L.)  .... 

10 

8 

Korai  —  Früh 

2 

57 

35 

106 

Himantopus  himantopus  (L.)    . 

11 

— 

— 

— 

59 

107 

Oedicnemus  oedicneuius  (L.)    . 

11 

— 

— 

— 

59 

108 

Totanus  glared  a  (L  ) 

i  »    11 

— 

— 

— 

69 

— 

109 

Jynx  torquilla  L 

„         12 

Apr.      18 

Késő  —  Spät 

1 

61 

26 

110 

Anthua  triviális  (L.) .... 

13 

„         10 

Korai  —  Früh 

3 

65 

47 

111 

Aquila  pennata  Gm 

„         13 

— 

— 

— 

80 

— 

112 

Chelidonaria  urbica  (L  ) 

„         13 

|l 

Apr.      13 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

74 

67 

113 

Ortygometra  porzana  (L.)   .      . 

13 

Mart.    28 

Korai  —  Früh 

16 

68 

29 

114 

Pratincola  rubetra  (L.)  .     . 

13 

Apr.      16 

Késő  —  Spät 

3 

70 

55 

115 

Ardea  garzetta  L 

„         14 

— 

— 

— 

87 

— 

116 

.Sterna  hirundo  L 

„         14 

Apr.       10 

Korai   —  Früh 

i 

64 

39 

117 

Cuculus  canorus  L.         .      .      . 

.         15 

15 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

64 

56 

118 

Sylvia  curruca  (L.)    .... 

15 

„          14 

Korai  —  Früh 

1 

88 

55 

119 

Anthus  campestris  (L.)  . 

„         16 

— 

— 

— 

58 

— 

120 

Locustella  luscinioides  (Sav.) 

„         16 

— 

— 

— 

68 

— 

121 

Luscinia  luseinia  (L.)      .      .      . 

»         16 

Apr.      17 

Késő  —  Spät 

1 

55 

52 

122 

Phylloscopus  sibilator  Bechbt.  . 

.         17 

„         21 

Késő  —  Spät 

4 

62 

20 

115 


Sorszám 
Laufende  Nr. 

Fai  —  Art 

Történeti 
közép 

Historisches 
Hittel 

1906.  évi 
közép 

Mittel 
für  1906 

Az   l'.lUtJ.  i-v 
jellege 

Zugscharakter 
des  Jahres  1906 

Hány 
na|i]ial 

Um 

wie  viel 

Tage 

A  megszállás,  ill.  átvonulás 

itlòtartama  napokban 

Zeitdauer  der  Besiedelung, 

lesp.  des  Durchzuges  in 

Tagen 

a  történeti  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  his.ori- 
schen  Materiale 

19061)an 

lm 

Jahre 

19Ü«i 

123 

Clivicola  riparia  i  L.)      ... 

Apr. 

18 

Apr.      16 

Korai  —  Früh 

2 

73 

65 

124 

Larus   minutus   Pali.. 

» 

18 

— 

— 

— 

65 



125 

l'iegadis  t'ali-inellus  (L.) 

» 

18 

— 

— 

— 

52 



126 

Recui'virostra  avocetta  L.    . 

« 

18 

— 

— 

— 

64 

1 

127 

Tringa   suhareiiata  (Güld.)  . 

.. 

18 

— 

— 

— 

58 



128 

Glai-eola  pratincola  (L.) 

„ 

19 

— 

— 

— 

44 



129 

Muscicapa  atricapilla  L 

1» 

19 

Apr.      21 

Késő  —  Spät 

2 

57 

24     ' 

liso 

Muscicapa  collaris  Bechst.  . 

» 

19 

„         18 

Korai  —  Früh 

1 

40 

16 

131 

Sylvia  atricapilla  (L.)      . 

y* 

19 

„         17 

Korai  —  Früh 

2 

63 

47 

182 

Acrocephalus  ariitidinaceus  (L.) 

ry 

20 

„        20 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

51 

49 

183 

Cala  modus    schoenobaenus  (L.) 

» 

21 

— 

— 

— 

48 

— 

134 

Hydrochelidon    nigra  (L.)    . 

M 

21 

Apr.      14 

Korai  —  Früh 

7 

77 

54 

135 

Luscinia  philomela  (Bechst.)   . 

» 

21 

„         23 

Késő  —  Spät 

2 

42 

2(1 

136 

Turtur  turtur  (L.)     .... 

» 

21 

.         22 

Késő  —  Spät 

1 

77 

49 

137 

Ardea  ralloides  Scop.     . 

„ 

22 

24 

Késő  —  Spät 

2 

62 

40 

138 

Sterna  minuta  L 

» 

22 

— 

— 



61 

— 

139 

Sylvia  Sylvia  (L.)       .... 

» 

22 

Apr.       19 

Korai  —  Früh 

ò 

71 

53 

140 

Cerchneis  vespertinus  (L.)  .      . 

5Î 

23 

.         21 

Korai  —  Früh 

2 

77 

40 

141 

Cerchneis  cenchris  (N.wm.) 

V 

24 

— 

— 

— 

20 

— 

142 

Monticola  saxatilis  (L.)  . 

" 

24 

— 

— 

— 

66 

— 

143 

Oaprimulgus  europaeus  (L.) 

25 

Apr.      30 

Késő  —  Spät 

5 

53 

53 

144 

Sylvia  simplex  Lath. 

•• 

25 

„         28 

Késő  —  Spät 

3 

62 

29 

145 

Acrocephalus  streperli«  (Vieii.l.) 

26 

— 

— 

— 

49 

— 

146 

Coracias  garrula  L.  . 

26 

Apr.      25 

Korai  —  Früh 

1 

64 

51 

147 

Pcrnis  apivorus  (L.)       ... 

« 

27 

— 



— 

73 

— 

148 

Autlius  cervinus  (Pall.) 

» 

28 

— 



— 

50 

— 

149 

Locustella  naevia  (Bodd.) 

y. 

28 

— 



— 

55 

— 

150 

Oriolus  oriolus  (L.)   .... 

') 

28 

Apr.     26 

Korai  —  Früh 

2 

58 

46 

151 

Ardetta  minuta  (L.)  .... 

V 

29 

24 

Korai  —   Früh 

5 

48 

35 

152 

Coturnis  coturnix  (L.)    . 

V 

29 

29 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

65 

58 

153 

Colynibus  auritus  L.       ... 

1 

30 

— 

— 

— 

77 

— 

154 

Lanius  minor  Gm 

» 

30 

Mai         3 

Késő  —  Spät 

3 

58 

27 

155 

Muscicapa  grisola  L.      .     .     . 

11 

30 

2 

Késő  —  Spät 

2 

43 

28 

156 

Pisorhina  scops  (L  ) .     .     .     . 

n 

30 

— 

— 

— 

18 

~ 

157 

Micropus  apus  (L.  |   .      .      .      . 

Mai 

1 

Apr.      30 

Komi  —  Früh 

^ 

74 

30 

158 

Lanius  collurio  L 

>? 

2 

Mai         3 

Késő  —  Spät 

1 

65 

4(1 

159 

Lanius  senator  L 

„ 

2 

— 



— 

33 

— 

160 

Sylvia  nisoria  (Bechst.)  . 

» 

2 

Mai         3 

Késő  —  Spät 

1 

45 

8 

161 

Hydrochelidon  leucoptera  (Meissn. 
et  ScHiNz) 

j) 

3 

— 

— 

— 

42 

— 

162 

Hypolais  hypolais  (L.)    .     . 

» 

3 

Mai        11 

Késő  —  Spät 

8 

60 

22 

163 

Locustella  fluviatilis  Wolf  . 

.-.• 

3 

3 

Megfelelő 
Entsprechend 

0 

74 

10 

15* 


116 


_  « 

•CS    e 
os  »J 

Fiij  —  Art 

Történeti 
közép 

lilOB.  évi 
közép 

Az  IMim.  év 
jellege 

Hány 
nappal 

L'in 

wie  viel 

Tage 

A  megszállás,  ill.  átvonulás 

idótartama  napokban 

Zeitilaucr  der  Besiedelung 

res|i.  des  Durchzuges  in 

Tagen 

Historisches  i        .Mittel 
Mittel         1      für  190(i 

Ziiffscharakter 
des  Jahres  1906 

alörtciieti  anyag 
tanúsáj^a  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

19(X>  ban 

lin 

Jahre 

1906 

164 

165 
166 
167 
168 

Crex  crex  (L.) 

Merops  apiaster  L 

Acroceplialus  palustris  (Bechst.) 
Muscicapa  parva  Bechst.    . 
Hydrochelidon    hybrida  (Pall.) 

Mai         4 

Ô 

7 

i     .,         11 
16 

Mai         4 
1 

Megfelelő 

Entsprechend 

Komi  —  Früh 

0 
4 

60 

i          ■"'•' 
'           44 

54 
IS 

l'üyf/elék. 

(Horvát  megfigyelések  1906  tavaszán). 


Anfurny. 

(Kroatische  Beobachtungen  im  Frühjahre  19116). 


Alauda  arvensis,  L. 

Apr.      1.  Popovae. 

Anser  anser,  (L.). 

Febr.  23.  Zen^g. 


Mart.  29.  Bedeiiicka. 
27.  Grabovnica. 


Anser  fabalis.  Lath. 

Mart.  29.  Kozarevac. 


Mart.  26.  .Store-inaureda. 


•Mart.  21».  Batrovac. 
,.     2(5.  Lipovac. 
2.  Morovic. 


Ardea  cinerea,  L. 

A|)r.      1.  Mrzlavoilica. 
Mart,  IS.  Neinci. 


.Mart.  11).   L'jgradiska. 
10.  Vezisce. 


Apr.    21.  Batrovac. 


Chelidonaria  iirbica,  (L. 

.Vpr.    111.  JJ|iiivac-. 


Mart.  2(.  Xeinci. 


Mart.  26.  Batrovac. 
,,     22.  Jasenovac. 
„     24.  Lipovac. 
„     26.  Lipovljani. 
„     26.  Morovic. 


Ciconia  ciconia,  (L 

Mart.  21.  Xemci. 
Apr.      4.  Riijevac. 

„     10.  Samarica. 
Mart.  25.  Ujgradiska. 

„     26.  Vezisce. 


Mart.  27.  Vranovina. 
„     24.  Vrbanja. 
„     23.  Vrtlinska. 
„     28.  2upanja. 


117 


Apr.      2.  Hatrovac. 
Mart.  1!).  .lohovac. 


Ciconia  nigra,  (L.). 

A|ii'.      (Í.  Li|ii)vac. 
'2.  Morovic. 


Mart.  27.  Xciiici. 


Mart.     'A.  Bedenir-ka. 
Febr.  25.  Brzaja. 
Mart.  16.  Felsöjelenje. 
Mai     28.  Fiizine. 
Mart.    2.  Grabovnica. 
Fi'lir.  2S.  Kozarevac. 


Colmiiba  oeiias,  L. 

Mart.    G.  Lie. 

„       3.  Lipo  vac. 

„       7.  Mrkopalj. 
Api'.      7).  Mrzlavodica. 
Mart.    2.  Nemei. 

4.  Novoselo. 


Mart.    2.  Oguliii. 

„     10.  Petrickosclo. 

„      8.  Kadatovic. 

„       tj.  Stojdraga. 
Febr  2U.  Storginafireda. 
Mart.  20.  üis-radiska. 


Mart.    1.  Batrovac. 

8.  Brsljauica. 
Febr.  25.  Cerina. 
Mart.  14.  Miklous. 


Columba  palumbiis,  L. 

Mart.     1.  Morovic. 
„       6.  Podgaric. 
Febr.  28.  Popovac. 
Mart.    4.  Rujevac 


Mart.    8.  Samarica. 
„      17.  Suhaja 
„     16.  Vrtlinska. 

F'ebr.  21.  Zeners,'. 


Coracias  garrula,  L. 

Apr.    21.  Draganec. 


Apr.    29.  Batrovac. 
„     30.  Bedenicka. 
„     28.  Kozarevac. 


Cbturnix  coturiiix,  (L.). 

Apr.  29.  Lipovac. 
„     20.  Narta. 
„     24.  Storginagreda. 


Mai     27.  Vranovina. 
Apr.    23.  Zengg. 


Apr.    24.  Batrovac. 
„        3.  Bedenicka. 
.,      14.  Bo.jna. 
IL  BrAljanica. 
."..  Brza.ja. 
„      iL  Doliiji   8araiiipciv. 
„     24.  Felsőjelenje. 
..      U.  Fuka'. 
Mart.  16.  Fuziiic 
Apr.      1.  Grabovnica. 
„     19.  Ivanovoselo. 
„     13.  Jávor. 

1.  Kozarevac. 


Cnculus  cauorus,  L 

Apr.    24.  Lie. 
„      18.  Lipovac. 

19.  Maligradac. 
..      10.  Miklous. 
11.  .Morovic. 
Mai     10.  Mrkopalj. 
Aj)r.    16.  Nemei. 
14.  Novoselo. 
„     16.  Ogulin. 
,,      17.  Petrickoselo. 

11.  Podgaric. 
„  10.  Popovac. 
„     11.  Prgomelj. 


.\pr.     18.  Radatovic. 

„      11.  Samarica. 

„     12.  Stojdraga. 
Mart.  28.  Storginagreda. 
Apr.      V).  Suhaja. 

,,      11.  l'opusko. 

„     14.  Ujgradiska. 
11.  Vezisce. 

„     16.  Vranovina. 

„     12.  Vrata. 

,,,     12.  Vrtünska. 
11.  Vuksinac. 


Cyguus  cygiius,  (L.). 
Febr.  17.  Detkovácz. 


118 


Kiilica  atra,  L. 
jMiirt.    S.  Lipovac. 

(ialliiiaä:o  major,  tì.\i. 
Apr.      4.  Zengf;-. 


] 

iiruudo  ruMtica,  i^. 

Apr. 

20.  Hcdciiickii. 

Apr 

18.  Maligradac. 

Apr. 

13.  Uujevac. 

9.  Brsljanica. 

.. 

9.  Miklous. 

14.  Saiiiarica. 

19.  Brzaja. 

n 

21.  Morovic. 

„ 

18.  Stojdraga. 

Mart 

16.  üercza. 

V 

13.  Mrkopalj 

15.  Stnrginagreda 

Mai 

5.  Felsőjelenje. 

J> 

20.  Mrzlavoflica. 

» 

ö.  Snhaja. 

Apr. 

10.  Grabovnica. 

„ 

7.  Nemci. 

» 

12.  Topusko. 

K 

12.  Ivanovoselo. 

Mart 

28.  Novi. 

.. 

12.  Ujgradiska. 

ÎÏ 

6.  Jasenovac. 

Apr. 

21.  Novoselo. 

I) 

12.  Vranoviiia. 

Mai 

5.  Jávor. 

„ 

10.  Ogulin. 

20.  Vrata. 

Apr. 

1 1 .  Kozarevac. 

» 

23.  Petrickoselo. 

.. 

6.  Vrbanja. 

.. 

IB.  Lie. 

„ 

12.  Podgaric. 

;j 

6.  Vrtlinska. 

" 

20.  Lipovac. 

» 

10.  Popovac. 

Mart 

24.  Zengg. 

().  Lipovljani. 

« 

14.  Radatovic. 

- 

30.  Zupanja. 

Lanius  colhirio,  L. 

Apr.    25.  Zengg. 

Lanins  minor.  Gm. 

Apr.    18.  Draganecz. 


.\pr. 


12.  Fuka. 
12.  MikloiiK. 
14.  Nemci. 


Lusciiiia  luKcinia,  (L. 

Apr.  12.  Popovac. 
.,  27.  Samarica. 
„      16.  Vranovina. 


Apr 


12.  Vuksiiiac 
18.  Zengg. 


Febr.  28.  Detkovácz. 
Apr.      1.  Felsőjelenje. 

„       5.  Jávor. 
Mart.    6.  Mrkopalj. 


Motacilla  alba,  L. 

Mart.     1.  Mrzlavodica. 

..     20.  Novoselo. 

„     23.  Ogulin. 
Apr.      9.  Radatovic. 


Mart.  1  i .  Stojdi'aga. 
.,     17.  Vrata. 
„     13.  Zengg. 


Motacilla  flava,  L. 

Mart.  29.  Zengg. 


Uî) 


Oi'ìoliis  orioliis.  (I^.). 
Api'.      Í).  l'.jni-adiska.  1     Apr.    25.  Zeugt;,'. 


Mart.  •27.  Hedeuicka. 
8.  Bivljanica. 

„     22.  Brzaja. 
Febr.  18.  Detkovácz. 
Mart.    3.  Dolnjiniiholjac 

,.       8.  Fiika. 


Scolopax  nisticola,  (L.). 

Mart.    8.  Lipovac. 
Felir.  17.  Miklous. 
Mart.  l'2.  Moroviô. 
Febr.  28.  Nemei. 
„     17.  Novi. 


Mart.  2U.  títorsiiiajíreda. 

„      16.  Su  haja. 

„        7.  Vranovina. 

..      VÒ.  Vrtlinska. 
Frl)r.  17.  Zeilííi;. 


Mart.  12.  Batrovac. 

„       3.  Brsljaiiica. 

„     18.  Brzaja. 
Febr.  26.  Carina. 

„     28  Detkovácz. 
Mart.  18.  Grabovnica. 


Sturnns  vulgaris,  L. 

Mart.  10.  Kozarevac. 
7.  Lie. 

„       6.  Lipovac. 

„     10.  Morovics. 
Febr.  20.  Nemei. 


Febr.  16.  Oguliii. 
Mart.    4.  Saniarica. 


2.  Storgiiiagreda. 


2.  üjgradiska. 
Febr.  21.  Zeugg. 


Tnrtur  tiirtur,  (L. 


Apr. 

•2~ì.  Batrovac. 

Apr. 

23. 

l^ijiovac. 

Mart. 

7.  Br.sljanica. 

„ 

27. 

Miklous. 

Apr. 

19.  Brzaja. 

Mart. 

24. 

Ogiilin. 

)í 

7.  Cerina. 

Mai 

3. 

Petrickoselo. 

„ 

25.  Grabovnica. 

Apr. 

25 

Podgaric. 

Mai 

7.  Jávor. 

J) 

21. 

ro|)(ivac. 

Apr. 

26.  Kdzarevac. 

Apr.    16.  títojdraga. 

„     20.  Storginagreda. 

,.     30.  Suhaja. 
Mart.  23.  Topusko. 
Apr.    25.  Üjgradiska. 
Mai       2.  Vrtliuska. 


Apr. 


3.  Blatiiica. 

2.  BrsljanicM. 
26.  Lipovac. 
1 1 .  Miklous. 


Upupa  epopH,  L. 

Apr.      7.  Podgaric. 
11.  Poj)Ovac. 
2.  Öaniarica. 


Apr.      4.  Suhaja. 

4.  Vrtlinska. 
Mart.  24.  Zengg. 


Mart.     '.).  Batrovac. 
2.  Bolc. 


Vanellns  rauellus,  (L.). 
I     Mart.    6.  Lipovac. 


Mart. 


Moravie. 


10 


Az  1906.  évi  tavaszi  madárvonulás 
és  az  idö  járása. 

HeGYFOKY    KAB08-tÓl. 

Midőn  a  madárvonulást  az  időjárással  össze- 
niérjülí,  két  kérdésre  fogunk  feleletet  adni; 
először  arra.  ha  vájjon  rendes  volt-e  az  1906. 
évi  niadárvonulás  általában  véve,  vagy  sem  ; 
másodszor  pedig,  ha  vájjon  rendes  volt-e 
részleteiben,  azaz  lefolyásában,  vagy  sem  ? 

Ha  e  két  kérdésre  a  feleletet  megadtuk, 
keresni  fogjuk,  ha  vájjon  az  idö  járásában 
rejlenek-e  az  okok,  vagy  talán  egyéb  körül- 
ményekben is"? 

Miként  1905-ben,  úgy  a  jelen  évben  is 
arra  a  32  fajra  fogok  támaszkodni,  melyek- 
nek átlagos  megjelenését  és  adatainak  öt-öt 
naponldnt  való  csoportosítását  10  évi  (1894 — 
1903)  feljegyzés  alapján  ismerjük. 


I.  A  megérkezés  átlagois  napja. 

Ha  az  1906.  évi  megérkezés  átlagos  nap- 
ját a  10  évi  megérkezés  átlagos  napjához 
hozzá  mérjük,  azon  eredményre  jutunk,  hogy 
1906-han  2'4  nappal*  késett  a  me/jjelenés. 
A  32  faj  között  3  a  rendes  időpontnál  koráb- 
ban, 22  későbben  jelent  meg,  hétnek  a  meg- 
érkezése pedig  normális  volt.  A  késés  azok- 
nál a  fajoknál  mutatkozik,  a  melyek  mintegy 
április  közepe  előtt  jöttek  meg.  a  későbben 
érkezők  rendes  időben,  sőt  két  faj  1 — 2  nappal 
korábban  jelent  meg.  Turdus  musicus  kivételt 
képez,  a  niennjiben  egy  nappal  korábban  jelent 
meg  az  általános  késés  közepette. 

Az  1906.  évi  mudárvonulás  e  szerint  álta- 
lában véve  nem  volt  rendes. 

11.  A  megérkezés  lefolyása. 

A  megérkezés  lefolyását  az  adatoknak  öt 
naponkint  való  csoportosítása  tünteti  fel.  Ha 
már  most  az  1906.  évi  pentászos  csoportosí- 
tásokat hozzá  mérjük  a  10  évi  (1894  1903) 
pentászok  adataihoz,  a  megérkezés  lefolyásá- 
ban mutatkozó  eltérésekkel  lesz  alkalmunk 
megismerkedni.  E  végett  azonban  az  1906. 
évi  pentászos  adatokat  százalékokban  kel- 
lene feltüntetni.  Ez  hosszas  eljárás  és  ha- 
szonnal   csak  azoknál    a    fajoknál    alkalmaz- 

•  Ardea  cinerea  nélkül  a  késés  21  nappal  egyenlő. 


Der   Vogelzug  und   die    Witterung 
im  Frühling  des  Jahres  1906. 

Von  Jakob  Hegyfoky. 

I5i'i  dem  ^■ergleichen  des  Vogelzuges  mit 
dem  Wetter  kommen  zwei  Fragen  in  Betracht, 
nämlich,  ob  der  Vogelzug  im  allgemeinen 
regelmässig  war  tider  nicht  und  ol)  er  auch 
in  seinem  Verlaufe,  also  in  den  Einzelheiten 
regelmässig  sich  gestaltete  oder  nicht  V 

Nach  Beantwortung  dieser  zw^ei  l'ragt;n 
werden  wir  dartun,  ob  die  Ursache  dessen 
im  Wetter  oder  vielleiclit  in  anderen  l'nistän- 
den  zu  suchen  ist. 

Wie  im  Jaiire  1905.  werde  icli  auch  heuer 
jene  32  Arten  in  Betracht  ziehen,  deren  An- 
k-.inftsmittelichfürdcn  1 0jährigen  (1894— 1903) 
Zeitraum  berechnete  und  deren  Ankunftsdaten 
fünftageweise,  laut  Pentaden,  zur  Darstellung 
gelangten. 

I.  Der  mittlere  Ankunftstag. 

Vergleicht  man  den  mittleren  Ankunftstag 
der  einzelnen  Arten  aus  dem  Jahre  1906  mit 
dem  10jährigen  Mittel,  so  stellt  sich  lieraus, 
dass  die  Ankunft  im  Jahre  1906  eine  um 
2' 4  Tage*  verspätete  war.  Unter  den  32  Arten 
kamen  drei  frühzeitiger,  22  verspätet  und 
sieben  nornuil  an.  Verspätung  weisen  jene 
Arten  auf,  die  vor  Mitte  April  anlangten,  die 
späteren  Ankömmlinge  trafen  zur  rechten 
Zeit  an,  ja  selbst  um  1 — 2  Tage  frühzeiti- 
ger, jedoch  nur  zwei  Arten.  Turdus  musicus 
bildet  derart  eine  Ausnahme,  dass  sie  inmitten 
der  allgemeinen  Verspätung  um  einen  Tag 
frühzeitiger  ankam. 

Im  allgemeinen  war  also  die  Ankunft  der 
Vögel  im,  Jahre  1906  keine  regelmässige. 

II.  Der  Verlauf  der  Ankunft. 

Über  den  Verlauf  der  Ankunft  unterrichtet 
uns  die  peutadenweise  Zusammenstellung  aller 
Daten.  Vergleicht  man  die  Pentadeugruppen 
des  Jahres  1906  mit  den  10jährigen  (1894— 
1903),  so  muss  sicli  die  Abweichung  also- 
gieich  herausstellen.  Nur  ist  es  notwendig, 
die  Pentadendaten  des  Jahres  1906  in  Per- 
zenten  aller  Ankunftsdaten  für  jede  Art  sepa- 
rat zu  berechnen.  Dieser  Vorgang  wäre  aber 
etwas  langwierig  und  könnte  mit  Nutzen  nur 

*  Ohne  Ardea  cinerea  beträgt  die  Verspätung  2'1  Tage. 


121 


liato.  melyek  számos  adattal  szerepelnek.  Itt 
tehát  meg  kell  elégednünk  azzal,  ha  meg- 
tndhatjuk,  ha  vájjon  a  knlmináczió  ugyan- 
arra a  ])entászra  esik-e  19Ü6-ban,  mint  a  10 
évi  csoportosításnál,  vagy  sem  ? 


bei  jenen  Arten  mit  zahlreichen  Daten  an- 
gewendet werden.  Wir  werden  nns  also  schon 
damit  begnügen  müssen,  wenn  wir  ert'aiiren, 
ob  die  Kulmination  im  Jahre  litOli  auf  jene 
Pentade  fällt,  wie  im  10jährigen  Zeitraunn;, 
(ider  nicht? 


.\  kiilnüiiáczió  llMKi-baii 

1 .  Alauda  arvensis  .  .  . 

iS'M     V.m-in)7.  ké 

Korábbi  — 

pest:   — 

Früher 
■2  Pentad 

Es 
en 

kulminiert  im  .Jahre  1906  g 

Későbbi   —  Später 

1  pentaszszal  —  1  Pentade 
1  pentaszszal  —  1  Pentade 

1  pentaszszal  —  1  Pentade 
1  pentaszszal  —  1  Pentade 
■2  pentaszszal  —  2  Pentaden 

egen  1894— 1ÎM)3  : 

Rendes  —  Normál 
rendes  —  normal 
rendes  —  normal 
rendes  —  normal 

■'    Columba  oenas  .  .  . 

3.  Sturnus  vulgaris    .  . 

4.  Vauellus  vanellus  .  . 

5.  Motacilla  alba  .... 

.    .                               — 

6.  Scolopax  rusticola.  . 

7.  Ciconia  ciconia   .  .  . 

.   .                               — 

rendes  —  normal 
rendes  —  normal 
rendes  —  normal 

8.  Upupa  epops    .... 

9.  Hirundo  rustica  .  .  . 

.    .                               — 

K).  riielidonaria  urbica  . 
11.  Cuculus  canorus .  .  . 

.    .                               — 

— 

l"^,  Turtur  turtur    .... 

13.  Oriolus  oriolus.  .  .  . 

14.  Coturnix  cotnrnix  .  . 

.  .    2  pentaszszal  — 

rendes  —  normal 

Csak  egy  fajnál  állott  be  a  knlmináczió  a 
rendesnél  korábban,  ötnél  pedig  későbben. 
Nyolcz  faj  rendes  időben  kulminált,  hat  faj 
rendetlenül. 

főbből  a  szempontból  tekintve  a  megérke- 
zés lefolyását,  rendesnek  nem  mondható. 

Milyen  a  megjelenés  rendes  lefolyása  V 

Midőn  tiz  éves  (1894—1903)  vonulási  ada- 
tainkat* évről-évre  14  fajra  vonatkozólag  fel- 
tüntettem, kiemeltem  azt  a  közös  tulajdonsá- 
got, mely  valamennyi  fajt  jellemzi,  s  ez  a 
legtöbb  adatnak  feltűnőbb  csoportosulása  bizo- 
nyos időpont  körül,  vagyis  a  kulmiuáczió.  Ha 
már  most  mind  a  14  faj  kulmináczióját  egy- 
más alá  Írjuk  s  a  megelőző  és  következő 
öt-öt  napos  időközök  adatait  szintén,  úgy 
összegezhetjük  adatainkat  és  szép  szabályo- 
san csúcsosodó  vonal  vagy  henger  alakjában 
le  is  rajzolhatjuk.  Ezt  megcselekedvén,  az 
Alauda  arvensis,  Columba  oenas,  Sturnus  vul- 
garis, Vanellus  vanellus,  Motacilla  alba,  Sco- 
lopax rusticola,  Ciconia  ciconia.  Upupa  epops, 
Hirundo  rustica,  Chelidonaría  urbica,  Cuculus 
canorus,  Turtur  turtur,  Oriolus  oriolus,  Co- 
turnix coturnix   százalékos  adataiból  a  vonu- 

•  Aquila  Xll.  k.  190-5.  217-L'L'r,.  1. 
Aiiuila  XIV. 


Eine  Art  kulminierte  also  früher,  fünf  Arten 
aber  kulminierten  s])äter.  Bei  acht  Arten  stellte 
sich  die  Kulmination  zur  rechten  Zeit  ein,  bei 
sechs  ausser  derselben. 

In  dieser  Hinsicht  kann  man  den  Verlauf 
der  Ankunft  nicht  regelmässig  nennen. 

Wie  gestaltet  sich  der  regelmässige  Verlauf 
der  Ankunft  ? 

Als  ich  die  10jährigen  (1894—1903)  Zugs- 
daten von  14  Arten*  jahrweise  darstellte, 
wurde  der  gemeinsame  Charakter  aller  Ar- 
ten hervorgehoben  und  betont,  dass  derselbe 
in  einer  auffallenden  Zusammenhäufung  der 
meisten  Daten  um  einen  gewissen  Zeitpunkt 
in  der  Kulmination,  besteht.  Schreibt  man  nun 
alle  Kulminationen  der  14  Arten  unterein- 
ander, ebenso  alle  Daten  der  vorangehenden 
und  nachfolgenden  fünftägigen  Zeiträume,  so 
können  dieselben  addiert  und  graphisch  schön 
dargestellt  werden.  Tut  man  dies,  so  ergibt 
sich  der  normale  Typus  des  Zuges,  aus  den 
perzentuellen  Daten  gerechnet,  für  .\lauda 
arvensis,  Columba  oenas,  Sturnus  vulgaris. 
Vanellus  vanellus,  Motacilla  alba,  Scolopax 
rusticola,  Ciconia  ciconia,  Upupa  epops,  Hi- 
rundo rustica,   Chelidonaria    urbica.    Cuculus 


•  Aquila  XII.  1905.  S.  217-225. 


16 


122 


las    rendes    típusát    ekként    tüntetlietjiik    fel 
valamennyi  adat  százalékaiban. 


canorus,  l'iirtiir  iiiilur,  Orioliis  orioliis.  C'o- 
tiirnix  coturnix,  t'oli;eudennasseii  in  "/(,  aller 
Daten. 


Typus  adventus  avium  normális  tempoi-e  veris  in  Hungária. 
A  vonulás  rendes  tipusa.         Normaltypus  des  Zui^es. 


Denviitio  ex                Pentades  ante  culminationem 
14  obseivatis 

Culmi- 
natio 

Pcntades  post  culminationem 

■7. 

spcciebusper 

10  aiinos        1^-   VIII. 

VII. 

VI. 

V. 

IV. 

III.     II. 

I. 

I. 

II. 

m. 

IV. 

V.    VI. 'vii. 

1  0-1  !  u-2 

0-4 

0-6 

1-2 

34 

5-7:  10-8|l7-3 

222 

16-8 

10-2 

ô'T 

31 

1-6     0-.5     0-2 

10UÜ 

DerMct  - 
/te  .et.  /* 

ile/>iÙuÌ€ó  a?iìe  ciil'm/Zûtattcm^ym 

1 
J 

J^n/cul&i  pvsi  cttl^mmalKmc^ri 

H 

y//i 

w 

ÏI 

r 

U 

M 

ir 

I 

I 

JT 

M  IF 

F 

£J 

/// 

ZZ  % 

Zu      n 
/é     " 
/J'     '> 
^A     " 

n  » 
/o  » 

5  ■' 

6  " 

z    >, 
0    '' 

1 

_j_^ 

/\ 

/ 

\ 

i 

i_ 

/ 

\ 

(_ 

\ 

1 

\ 

™ 

/ 

\ 

1 

1 

/ 

/ 

~j 

r~ 

L 

/ 

\" 

i 

r 

' 

1 

\ 

1 

i 

\ 

17 

^\ 

- 

/ 

r 

V 

C 

Hrt 

i 

S 

s. 

rr^K 

^ 

1 

1 

"TS 

__ 

J_ 

=i 

^ 

— i 

=— ( 

r^ 

1 

N 

— »-Jk_ 

Tíz  éves  adatainkra  támaszkodva,  a  meg- 
jelenés rendes  lefolyása  úgy  tűnik  fel,  hogy 
eleinte  kevés,  majd  több  adat  csoportosul 
pentászonkint,  míg  végre  beáll  a  kulmináczió, 
utána  kevesbednek  az  adatok  s  a  megjele- 
nés véget  ér. 

Ha  erre  támaszkodva  Adzsgáljuk  az  1906. 
évi  adatokat,  több  szabálytalanságra  buk- 
kanunk. A  nevezetesebbek  a  következők: 

1.  Motacilla  alba  adatai  inárczius  12 — 16 
között  alig  szaporodnak  ;  a  megjelenésben 
pangás  nuitatkozik. 

2.  Scolopax  rusticola  adatíii  márczius  12 — 16 
között  kevesbednek;  a  niegjeleuésbeu  vissza- 
esés áll  be. 

8.  f'iconia  ciconia   adatai    április  1 — 5  kö- 


Uestiitzt  auf  10jährige  Daten,  stellt  sich 
der  regelmässige  Verlauf  derart  dar,  dass 
zuerst  wenige,  dann  immer  mehr  und  mehr 
Daten  pentadeuvveise  vorkommen,  bis  die  Kul- 
mination eintritt  ;  nach  derselben  sind  die 
Ankunftsdaten  im  Abnehmen  begrifleu.  bis 
die  Erscheinung  ein  Ende  nimmt. 

Von  diesem  Gesichtspunkte  aus  betrachtet, 
weist  das  Jahr  1906  mehrere  Unregelmässig- 
keiten auf.  Die  auffallenderen  sind  folgende  : 

1.  Die  Dateu  bei  Motacilla  alba  sind  zwi- 
schen dem  12.  bis  16.  März  kaum  im  Zu- 
nehmen begriflen  ;  die  Ankunft  stockt. 

2.  Bei  Öcolopax  rusticola  vermindern  sich 
die  Daten  ebenfalls    vom    12.    bis  16-    März. 

8.  Die  Daten   bei    Ciconia    ciconia    veri-in- 


128 


OP 

«> 

A 

&• 

s 

■*» 

es 

Ol 

a 

s 

a; 

é- 

d 

« 

ô 

"O 

ï— ( 

Si 

s 

•M 

-W 

si 

S 

V 

-J 

"0 

a  *f 


rs 


S 


c 


il 

•« 

-1 

ai   ** 


00 

■» 

« 

sr 


_■     c« 

ST.    il 

-r  "     a  -2 

-S   ■=■- 

o 

1 

^  OT  .  .  TT     w  5C  l      -^  '"'  ^  ^  ^  ;jj  2         rt  ^  -H  ^  —  CM  CT  <M  Cl  (M  !M  •?!  I-l  CM  3^  ro  TO  TO 

»í2C<J.HTOf^iOjCDTO{M<M<MTÍ*TO         t-CDC-[TOGvl-*r-t|.-t^^j       I             1       i       i       1 

1- 

1  1  1   1  M  1  1  1  M  1  M      1  1  1°  M  1  1°  1  l=°°  1="®  1 

F 

111111-^1111111      1  1  1   1  M  1   1  1  1  1  1  1  l<^  1  1^ 

-"V   iniK 
efdiîu  soaiíjiTí 

iC  -^  -+  t-  C5  «ír  !M  (M  O  O  O  i-l  CD  00          rM  CO  iC  lO  O  00  C-l  TO  C^  lO  t-  t-  C*]  O  CD  C3  -#  CO 

=::::s;=;2S=!!=!-5SSS=    ä;ä;5;£;^ä:^^äi£;£i£:iä;^äi^^^ 

oiuumg 

SdZSSQ 

LO  co  '-<  o  -H  o  -rí«  G^  L."  co  o  t^  o  lO         (•-  CO  W  05  00  ÍM  ^  Ol  tO  l'~-  CÛ  CO  i-O  iC  -t"  C'I  Ti<  i-H 

21-25  26-30 

1   1   1   1   1   1  1   M  1  1   1  M      1  1  1  1   M  1  1   M  1  1   1  1  1°'="^ 

1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  M  1  1     1  1  1  1  M  1  M  1  1  1  1  1  r-^^^ 

^ 

«è 

1  1  1  1  M  1  1  1   '  1  i  1  1      1  1  1  1  1   1^^  1  1^  1  1  l'^^S'^  1 

—  f-  Ä>  — 

If» 

1  '1  M  1   M   1  1  1^  1   1   1      1  1  1  M  !="="  1^^  |^^,„^ç;-^ 

OO  —  — iíA 

!>-  — eo^ 

<9 

«0 

I'  1  1  1  1  1  M  1  1  M  1  1      1"=  M  1  1°^"  1=^«  |=o  i2;g^« 

—  eoi«.» 

>'2 

1  1  1  1  I  1  1  1  1  l-^l  1  1      1=^1  1  1  l°'"l°'S"s^'"S:S§S 

ï«  ffrs  ■*  iiS 

m 

1      1       1       1       1       1       1       1       ITOœ     III             1    Od     1       1    ce  — 1  05  02  T-I  TO  ^  TO  TO  lOílSO  !M  o 
lllllllll                    III             I.-1II                                      TOi-l^t»Tt([MrH 

2125 

1       1       1       1       1       1       |T-l|C5TO|rH|              IlOj       IlOi-HTHOSCTOOmOUraOt-OOCM 
IMIIM             1                     1             1              IimMct         -.«km         C3CM         US         t-.* 

S 

«£ 

1       1       1       1       :       1       1       1       lOSTPIrJííN         •^iO.HlI>.-l(MOu'5'^a0ClOTO^Cqt^| 

M        M              th                     m       i  >o     Ti«  0     s5  0     1-      CT  to       1 

^  lO  <^7  <3t 

lA 

CTI       1       ITOI       I       |iHQO.*|t:-|           ^COTOTliiOseîSœaOT-H  —  lOCTCTOJ— •-*! 
Il                 III         THrtI           1         tHCO              lOociacoœCT              ^          1 

»1  rH         rf 

Oit  ^««O  l>- 

.-It^-     ii-lOOCOTOCTt-tDQOCTOCT         r»^     |3tl-l!9TOTOC-OlOT-(00     |02mCT     1 
1                                             CT                tH                (NOlt-OOOTOTOrnl                           1 

tH                              CT                .-h 

00E>-00  — 

.lA 

rtOJ                                     tH  00                Tjl         t-CT         TO  »-I     1             1                           1 

s: 

liOCT     1   O  05  <M  M  05  XI -*  :0  ©  CT         -i«  —  .-1  CT  00  T-I  tH  M     |   i-H  (N     |CT     j      |      j      j      j 
1                    I           .-H                tHTO.-.«                —cm                tHTOt-||.H            I             lllll 

TH 

Tf  O  lO  U5  05  03  CO  •>*  t-  C3  CT  t- 05  ©         lO  TO     |    TO  t- <M  œ  iH     liH     |    rH  .-1  .H     |       1       1       | 
tH                       lO                TO  05  rH         -r-l  rH         rH  X     1           rH         tH            1             1                           1       1       1       1 

ff<IQOS©<ra 

œCOOt-THOlt-CTSOt^eti-lXTO          OCOl       ICOrHXj       I^HIrHI       1      1       1       1       1 
C«lrHrHrHCTCO                    -^OrHl-HrH                            -.^ll                                  11                 1                 lllllt 

rH                     T— 

«VI 

CTCOOXCOœXTOCTCTt^lXrH         CTCOl       |CTI(~rH|       j       i       |       |       ]       |       |       1       | 
CTCTCTrHrOrH                  CT  Ci              '                                   rHll               1                       llllllllll 

r^ 

SSaggSîS^Sê'^"*'^'"    ^'"  1   M  1  1  1   i   M   1  1  II  i   1   1 

—1                         rH 

tA<p  ^eg 

SK^SSSS  ic^^^'»-^  1     -^«  M   1  1   1  1  II  1  M  1   II   II 

ts^^^' 

=S       i|    SU^^^^'°'^-^  1^"  1      1"^  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1 

fi 

COa5-*Oii3T)<CO|i-(<M^|      1      1             1      II      1      li      1      1      II      11      II      llii 
tH  co  1-1  i-H  T-(                     1                              III               l'Ili               1       1       1       1       1       1       1       1       1       1       1       1 

-*0000^t-CO^|i-llCMrH||               ||[|||||||||l|l||l 

À 

rHO     |CT>0     |rH     1       1       |CT     1       1       1             |       M       1       1       1       1      M       1       II       1      1       1      M       1 

us     1 

— 

(MTÍÍTH|'r-l[T-l||{MT-t|||               lllllll               llllllllll 

é 

s 

S 

S  ^ 

^ 

^^^^,^111^11111      MIIIIIMIIIIIIIII 

•  a 
■S 

«s- 

ZS> 
CM 

1  11^-^  Il  M  1  1   1   M      M   1  1   1   II  M  1  M  1  M  1   1  1 

■  B 
S 
cm 

•  — 

.  53 
•a 

ira 

n  1  1   1  1  1  1   1  1  1  1   II      1^  1  1   1   1  1   1   1  1   1  1   1   1   1   M   1 

'"'^  M   1   1  1  1   1   1  II  II      M  1  1  II   M  1  1  1  1  1  1  1  !  1  1 

|§|g-â^|s^i|2j|:|.|i||||lil|fa.|§,| 

llIllllliîiiilliliilillEiitfilIri 

1^^ 

■a  - 
11 

m 
1      -s 

B 
o 
>-. 

g> 

X    1 

=3    se 

s  -^ 
1  -^ 

1      « 

ja    00 

1 

^OJCO-i^OCDt-OOÄO'-lS^CO^i.O         C0t-00iJ5O^'^C0Ti<iÄC0t-00C5O»-IT^J 
_-,rt^:^,-,.rt         i-(  —  ^i-(C^lC<IGM:^lC^3SM'Mí7CI<MClCOCOCO 

r^ 

H    Ü 

II 

+ 


16* 


124 


zütt  kevesbcdneU  :    a    megjelenésben  iianj-at-    i 
las  mutatkozik. 

4.  Hirundo  rustica  adatai  április  (j — JO 
között  feltűnő  gyorsasángal  szaporodnak.  ; 

5.  Cuculus    canorus    adatai    ugyanazzal    a    j 
sajátsággal  bírnak. 

A  megérkezés  lefolyása  e  szerint  némely 
fajoknál  rendetlen  volt. 

A  32  faj  megérkezési  viszonyaival  általá- 
ban és  részleteiben  az  I.  táblázat  ismertet 
meg. 


Térjünk  már  most  át  az  időnek  a  meg- 
ismertetésére. Vizsgáljuk  meg  először  általá- 
ban,  azután    részleteiben,    azaz    lefolvásábaii. 


I.  Az  idö  általában. 

Csak  a  hőmérsékletre  fogunk  szorítkozni, 
mint  a  tavaszi  időnek  legfőbb  jelenségére. 

Miként  az  1906.  évi  átlagos  megérkezést 
hozzá  mértük  a  10  éves  (1894 — 1903)  meg- 
érkezéshez, akként  az  1906.  évi  tavaszi  hő- 
mérsékletet is  hozzá  fogjuk  mérni  az  1894 — 
1903.  évi  időköz  hőfokához,  és  pedig  Akna- 
szlatina,  UngTár,  Iglò.  Ógyalla,  Keszthely,  Zág- 
ráb. Budapest,  Debreczen.  Turkeve,  Szeged, 
Nagyszeben,   Marosvásárhely    adatai    alapján. 

Az  1906.  évi  hőmérséklet  (7"  +  2'' +  9'' :  3) 
az  1894 — 1903.  időszakéhoz  képest  nagyobb 
(4")  vagy  kisebb  ( — )  volt  C.  fokban. 


gern   sicii   zwischen    1.   bis   .').   A|irii:    dir  An- 
kunft wird  seltener. 

4.  Schnell  steigen  die  Daten  von  llirniido 
rustica  zwischen  6.  bis  10.  April  an. 

5.  Dasselbe  zeigt  sich  bei  Cuculus  canorus. 

Der  Verlauf  der  Ankunft  yestaltefe  sich 
also  hei  mehreren  Arten  unregelmässig. 

Tabelle  I  macht  uns  mit  den  Verhältnissen 
der  Ankunft  unterer  32  Arten  sowohl  im  all- 
gemeinen, als  auch  speziell  bekannt. 


Gehen  wir  jetzt  zur  Beschreibung  des  Wet- 
ters über.  Betrachten  wir  die  Witterung  zu- 
erst im  allgemeinen,  dann  aber  auch  sjieziell 
den  Verlauf  derselben. 

1.  Die  Witterung  im  allgemeinen. 

Nur  mit  der  Temperatur,  dem  auffallendsten 
Faktor  des  Wetters  im  Frühling,  wollen  wir 
uns  befassen. 

Ebenso,  wie  wir  die  durchschnittliche  An- 
kunft im  Jahre  1906  mit  der  10jährigen 
(1894 — 1903)  verglichen  Iial)en,  werden  wir 
euch  die  Frühlingstemperatur  des  Jahres  1906 
mit  der  10jährigen  (1894 — 1903)  vergleichen, 
und  zwar  laut  den  Daten  der  Stationen  von 
Aknaszlatina,  Ungvár,  Iglò.  Ógyalla,  Keszt- 
hely, Zágráb,  Budapest.  Debreczen.  Turkeve, 
Szeged,  Nagyszeben,  Marosvásárhely. 

Gegen  den  Zeitraum  von  1894—1903  stellt 
sich  die  Temperatur  (7'^  +  2"  4-  9*"  :  3)  des 
Jahres  1906  als  wärmer  (-f-)  oder  kälter  (— ) 
heraus  in  C. 


Hőmérsékleti   eltérés 
Abweichung  der  Temperatur 

Aknaszlatina 

Ungvár     

Iglò 

Ógyalla 

Keszthely 

Zágráb 

Budapest 

Debreczen 

Turkeve    

Szeged     

Nagyszeben 

Marosvásárhely       .... 
Athiü-    -     Mittel     . 


t'ebr. 

Mart. 

Apr. 

Mai 

r;i 

-0-3 

1-4 

()■;! 

l-l 

-0-8 

1-9 

2-1 

()■;; 

— ri 

0-2 

0-8 

J-2 

-0-3 

ro 

1-7 

-(V3 

0-0 

0-8 

i-4 

-02 

0-1 

11 

1-6 

0-9 

-01 

0-8 

1-4 

i;5 

0(t 

1-6 

2-5 

10 

o;5 

1-7 

20 

-0-1 

0-1 

0-8 

0-9 

1-7 

•  0-7 

0-8 

0-3 

1-6 

0-8 

0-8 

0-s 

0-8 


-0-1 


ri 


125 


A  hőmérséklet  eltérésp  sem  Imvonkint,  sem 
iiUomásoiikint  nem  egyenlő.  A  déli  vidéken, 
ZHgráb.  Keszthely.  Szeged  adatai  szerint  az 
190t).  évi  február  kissé  hűvösebb  vfilt  a  10 
éves  időszakhoz  mérve,  egyebütt  pedig  mele- 
gebb. Márczius  általában  kissé  hűvösebb  volt, 
csak  Erdélyben  lialadta  meg  mintegy  08  fok- 
kal a  10  évi  értéket.  Április,  május  kivált- 
képen a  NagA'  Alföldön  kellőnél  melegebb 
volt. 


A  kellőnél  nagyobb  áprilisi  és  májusi  hő- 
mérsékletnek a  hatására  lehetne  talán  vissza- 
vezetni ama  tényt,  hogy  az  átlagos  megérke- 
zés április  második  felében  és  májusban  a 
tíz  éves  (1894  —  1903)  megérkezéshez  képest 
rendessé,  sőt  kissé  kf)raivá  alakult  ;  iiolott  előbb, 
a  hűvösebb  márcziusban,  későnek   bizonyult. 


Die  Abweichung  ist  keine  gleichmässige, 
weder  in  den  einzelnen  Monaten,  noch  an 
den  einzelnen  Stationen.  Der  Februar  war 
an  den  südlichen  Stationen  von  Zágráb,  Keszt- 
hely, Szeged  etwas  kühler  im  Jahre  1906, 
als  im  1 0jährigen  Zeiträume  :  an  den  an- 
dertMi  Stationen  aber  war  er  wärmer.  März 
wai'  im  allgemeinen  cîtwas  kälter,  nur  in 
Sieljen  bürgen  war  er  um  etwa  0"8  Grad 
wärmer.  April  und  Mai  war,  besonders  in 
der  Tiefebene,  wärmer  als  im  lOjährigen 
Zeiträume. 

In  der  übernormalen.  höheren  Temperatur 
des  Monats  April  und  Mai  könnte  vielleicht 
die  Ursache  jener  Erscheinung  gesucht  wer- 
den, dass  die  Ankunft  in  der  zweiten  April- 
hälfte und  im  Mai  1906  eine  normale  und 
etwas  frühzeitigere  als  im  lOjährigen  (1894 — 
1903)  Zeiträume  war,  iiingegen  sich  im  käl- 
teren März  verspätete. 


II.  Az  idö  járása. 

A  madárvonulás  lefolyásával  össze  kell  vet- 
nünk az  idő  járását,  liogy  a  feltűnőbb  saját- 
ságokkal megismerkedhessünk.  E  végett  fel- 
tűntettem az  1.  táblázaton  pentászonkint  14 
állomás,  úgymint:  Aknaszlatina,  Késmárk.' 
Budapest,  Ogyalla,  Heréuy.  Zágráb.  Fiume. 
Pécs,  Turkeve.  Szeged,  Temesvár,  Kolozsvár. 
^'ajdahunyad,  Nagyszeben  feljegyzései  szerim 
a  maximális  és  minimális  hőmérő  adatait,  lég- 
nyomását és  csapadékösszegét. 

Fentebb  emiitettem,  hogy  a  Motacilla  alba 
és  Scolopax  rusticola  adatai  márczius  12 — 
16.  napja  között  rendetlenek,  a  megjelenés- 
ben pangás,  hanyatlás  mutatkozik  ;  s  íme  a 
hőmérsékletnél  szinte  csökkenés  mutatkozik 
a  megelőző  pentásziioz  képest,  és2  pedig  a 
minimális  hőmérőn  2'6,  a  maximálison  5'1  fok. 
A  légnyomás  szintén  kisebbedett  s  a  csapa- 
dék mennyisége  növekedett. 


Láttuk,  hogy  a  íüconia  ciconia  adataiban 
április  1 — 5  között  hanyatlás  állott  be,  holott 
a  megelőző  pentászban  gyarapodás  észlel- 
hető.   A  mininuilis    hőmérő    újra    a    fagypont 

'  Késmárkról  csak  márczius  1^-ikctöl  sürgönyözték 
a  max.  és  min.  thermometer  állását  ;  ;i  megelőző  időre 
Rozsnvó  adatait  vettem. 


11.   Der  VVitteruiigsgang. 

Um  auffallendere  Erscheinungen  erklären 
zu  können,  müssen  wir  den  Verlauf  des  Vogel- 
zuges mit  dem  Gang  der  Witterung  verglei- 
chen. Zu  diesem  Relinfe  wird  der  Stand  des 
maximalen  und  mininuilen  lliermometers.  der 
Luftdruck  und  die  Niederschlagssumme  laut 
den  Daten  von  14  Stationen,  als  Aknaszlatina. 
Késmárk,*  Budapest,  ügyalla,  Herény,  Zágráb, 
Fiume,  Pécs,  Turkeve,  Szeged,  Temesvár, 
Kolozsvár,  Vajdahunyad,  Nagyszeben  auf  Ta- 
belle I  dargetan. 

Es  wurde  oben  erwähnt,  dass  die  Daten 
von  Motacilla  alba  und  Scolopax  rusticohi 
zwischen  12.  bis  16.  März  in  den  Pentaden- 
summen  unregelmässig  auftreten,  dass  in  der 
Ankunft  Stockung  und  Rückfall  bemerkbar 
ist  ;  und  bei  der  Temperatur  stellt  sich  eben- 
falls Abnahme  gegen  die  vorhergehende  Pen- 
tade ein,  am  minimalen  Tliermometer  um  26, 
am  maximalen  um  51  Grad.  Gleichzeitig 
sinkt  der  Luftdruck  und  mehrt  sich  der 
Niederschlag. 

Es  wurde  ferner  dargetan,  dass  in  den 
Daten  von  Ciconia  ciconia  zwischen  1.  bis 
5.  April  Rückfall  eintrat,  wo  doch  in  der 
vorangehenden  Pentade  Zunahme    zu  bemer- 

"  Tbermometerraaximum  und  Minimum  wird  aus 
Késmárk  nur  seit  12.  März  telegraphiert  ;  die  früheren 
Daten  wurden  durch  Rozsnvó  substituiert. 


126 


alá  szállott  s  a  megelőző  pentászhoz  képest 
rS  fokkal  csökkent,  a  maximális  pediii-  ÍJ 
tokkal  emelkedett.  A  légnyomás  feltiinöhíg 
emelkedett,  a  csapadék  pedig  nagyon  keves- 
bedett. 

Említettem,  hogy  a  Hirundo  rustica  és 
Cuculus  canorns  adatai  április  (1 — 10  között 
feltűnő  mértékben  szaporodnak.  A  hőmérsék- 
let is  rohamosan  emelkedett,  és  pedig  a  mini- 
mális 4'0,  a  maximális  8' 7  fokkal  a  megelőző 
pentászhoz  képest  :  a  légnyomás  változatlan, 
igen  magas  ;  eső  a  1 4  állomáson  öt  nap  alatt 
mindössze  1  milliméter  volt.  Ilyen  derült  és 
szái'az  idő  egyik  pentászban  sem  volt  február  10. 
és  május  20-ik  napja  között,  mint  április  (i — lU 
között. 

Vessünk  még  egy  pillantást  az  I.  táblá- 
zatra. Láthatjuk,  hogy  a  vonulás  sűrűbbé 
kezd  válni,  a  mint  az  idő  megenyhül,  t.  i. 
február  2o-ike  után;  a  minimális  liőmérö  2']. 
a  maximális  öO  fokkal  emelkedik  a  meg- 
előző (febr.  20—24)  pentászhoz  képest. 

Márczius  2 — 11  között  felmelegedő  időben 
és  magas  légnyomás  alkalmával  Alauda,  Co- 
kimba oenas  és  palumbus,  Sturnus,  Vanellus 
kulminál. 

ilárczius  12 — l(j  közötí  leliűl  a  levegő, 
kulmináczió  nem  áll  be  egy  fajnál  sem.  A 
légnyomás  alacsonyabb,  mint  előbb  és  sok  a 
csapadék  is. 

Márczius  17 — 26  között  kulminál  Motacilla 
alba  és  boarula.  Scolopax.  Ardea  cinerea. 
Erithacus  rubecula.  Ruticilla  tithys.  A  levegő 
lijra  felmelegszik,  a  légnyomás  sülyed,  sok  a 
csapadék. 

Márczius  27-ik  és  április  5-ik  napja  között 
újabb  hőmérsékleti  csökkenés  áll  be  ;  de 
mindamellett  is  két  nagy  madár  kulminál, 
Grus  és  Ciconia,  ámde  márczius  27 — 31  között. 
midőn  a  minimális  hőmérő  0'2  fokon  állott, 
és  nem  április  1 — 5  között,  midőn  — 13  fokot 
jelzett.  Ennélfogva  kulminácziójokra  még  a 
megelőző  pentász,  kiváltképen  a  márczius 
23 — 27.  közötti  meleg  (max.  ther.  12'5,  min. 
26  fok)  napok  voltak  befolyással.  A  légnyo- 
más április  1 — 5  között  148  milliméterrel 
emelkedett  a  megelőző  pentászhoz  képest  ;  a 
derült  éjjelek    hidegebbekké,    a    derült    nap- 


ken war.  Das  luinimalc  'rherniometer  sank 
wieder  unter  den  (iefritn-punkt  und  stand  um 
]'5  Grad  niedriger  als  in  den  vf)rangeiicn(b'n 
fünf  Tagen;  .Maximum  stieg  um  r2  Grad. 
Der  Luftdruck  stieg  auffallend,  der  Nieder- 
schlag verringerte  sicli  sehr. 

Es  wurde  betont,  dass  die  Daten  von  lli- 
rundo  rustica  und  Cuculus  canorus  zwischen 
6.  bis  10.  April  in  auffallendem  Masse  sich 
mehrten.  Es  stieg  aber  auch  die  Temperatur 
rapid,  Maximalthermometer  um  8'7.  minimales 
um  40  Grad  gegen  die  vorangehende  Pen- 
tade. Luftdruck  ist  unverändert  und  sehr 
hoch.  Regen  an  14  Stationen  in  fünf  Tagen 
nur  1  Millimeter.  Das  Wetter  war  in  keiner 
einzigen  Pentade  zwischen  10.  Februar  bis 
20.  Mai  so  klar  und  trocken,  als  zwischen 
6-  bis  10.  AprU. 

Werfen  wir  noch  einen  Blick  auf  Talielle  1. 
Wii-  werden  sehen  können,  dass  der  Vo- 
gelzug nach  dem  25.  Februar  bei  Eintritt 
milderen  Wetters  lebhafter  wird,  dass  aber 
auch  zugleich  das  minimale  Thermometer 
gegen  die  vorangehende  Pentade  um  2'1,  das 
maximale  um  ö'O  Grad  stieg. 

Zwischen  2.  bis  11.  März  kulminiert  Alauda. 
Columba  oenas  und  palumbus.  Sturnus,  Va- 
nellus. Die  Temperatur  steigt,  der  Luftdruck 
ist  hoch. 

Zwischen  12.  bis  16.  März  findet  Wärme- 
rückfall statt  ;  keine  Vogelart  erreicht  ilirc 
Kulmination.  Der  Luftdruck  ist  gefallen,  der 
Niederschlag  ist  reichlich. 

Zwischen  17.  bis  2(j.  März  kulminiert  Mo- 
tacilla alba  und  lioarula,  Scolopax,  Ardea 
cinerea,  Erithacus  rubecula.  Kuticilla  tithys. 
Es  tritt  wieder  Erwärmung  ein  und  bei  fal- 
lendem Luftdruck  bekommen  wir  viel  Nieder- 
schlag. 

Zwischen  27.  März  bis  5.  April  stellt  sich 
wieder  Wärmeabnahme  ein.  und  doch  kul- 
minieren zwei  grosse  ^^ögel,  Grus  und  Cico- 
nia; jedoch  zwnschen  27.  und  31.  März,  als 
das  minimale  Thermometer  auf  -f-  0'2  Grad 
stand,  nicht  aber  zwischen  1.  bis  5.  April, 
als  es  1'3  Grad  unter  dem  Gefrierpunkte 
zeigte.  Auf  das  Zustandekommen  dieser  Kul- 
mination hatte  gewiss  die  Temperatur  der 
vorangehenden  Pentade  (Max.  12'5,  Min.2"6C''), 
besonders  aber  jene  der  Tage  zwischen  23. 
bis  27.  März  einen  Einfluss  ausgeübt.  Z\vi- 
schen    1.  bis   5.    April    stieg   der   Luftdruck 


127 


piiliik   ;i/,iiiibiiii   iiH'ii'üclilit'kki'   vállak,    mint   a 
megelőző  i)t>iitászl»aii  voltak. 

Április  6 — 20  között  eUùntc  robanios  a 
felmelegedés,  azután  állandóan  megmarad  e 
magas  hőfok.  A  légnyomás  magas,  csapadék 
10  nap  alatt  14  állomásiiiikon  mindössze  8 
milliméter  volt.  Ebben  a  feltűnő  jó  időben  kulmi- 
nál Philloscopus  acredula,  Sa-xicola  oenanthe. 
Upupa  epops,  Ruticilla  phoenicura,  Hirundo 
rustica,  Clielidonaria  urbica,  Jynx  torquilla. 
Cuculus  canorus,  Luscinia  luscinia,  Sylvia 
atricapilla  és  némileg  Turtur  turturis,  mely 
csak  két  esettel  többet  mutat  fel  a  követ- 
kező pentászban. 

Április  '21.  május  5.  között  kissé  hűvösebb 
lett  az  idő,  a  légnyomás  alacsonyabb  és  igen 
sok  az  eső  ;  ez  a  legcsapadékosabb  időszak 
ez  évi  madárvonulásunk  alatt.  Ez  az  idő 
annyiban  van  hatással  a  vonulásra,  hogy  a 
kulminácziók  nem  domborodnak  ki  élesen,  a 
tünemény  ellaposodik.  Beáll  a  csekély  mér- 
tékű kulmináczió  a  Turtur  turturnál,  Coria- 
cias  garrulánál.  Oriolns  oriolusnál,  Coturnix 
coturnixnál,  Crex  crexnél  és  Lanius  colhi- 
rionál. 

Jlájus  5-ik  napja  után  már  csak  Crex  és 
Lanius  mutat  fel  számosabb  adatot  fokozódó 
hőmérséklet  mellett  ;  a  vonulás  tüneménye 
végéhez  ér. 

Ha  már  most  azt  a  kérdést  vetné  fel  valaki, 
hogy  vájjon  melyik  meteorológiai  tényező  fej- 
tett ki  feltűnőbb  hatást  a  vonulásra,  az  el- 
mondottak után  csak  azt  a  feleletet  lehetne 
adni.  hogy  a  hőmérséklet.  A  hőmérséklet 
azonban  a  légnyomás  eloszlásától  függ.  A  lég- 
nyomási depressziók  elején  és  déli  oldalán 
gyorsan  emelkedik  a  liőmérséklet,  a  vonulás 
egyszerre,  rohamosan  megélénkül  ;  nagy  lég- 
nyomás idején  is  hosszabb  idő  alatt  nagy 
hőfok  támadhat,  a  vonulás  itt  is  élénkké 
lesz,  de  nem  oly  rohamosan,  mint  az  előbbi 
esetben  a  depresszió  jó  oldalán. 


Mióta  az  ürnithologiai  Központ  életbe  lépett 
s  Herm.\n  Ottó  a  megfigyelő  hálózatot  szer- 
vezte, nem  volt  olyan  érdekes  madárvonulá- 
suuk,  mint  az  1906.  évi  tavaszon.  Egyszer 
közel  jártunk    hozzá    ilyenhez,    de    akkor  a 


gegen  (lie  vorangehende  Pentade  um  1-1'8 
.Millimeter  ;  die  klaren  Nächte  wurden  kühler, 
die  klaren  Tage  aber  wärmer  als  vordem. 
Zwischen  0.  bis  20.  April  steigert  sich  die 
Wärme  anfangs  rapid,  dann  tritt  bei  hohem 
Grad  Stillstand  ein.  Der  Luftdruck  ist  hoch 
und  Regen  fällt  in  10  Tagen  im  ganzen 
8  Millimeter  laut  den  Angaben  unserer  14 
Stationen.  Bei  diesem  auffallend  schönen  Wet- 
ter kulminiert  Philloscopus  acredida,  Saxicola 
oenanthe.  Upupa  epops,  Ruticilla  phoenicura, 
Hirundo  rustica,  Chelidonaria  urbica,  Jynx 
torquilla,  Cuculus  canorus,  Luscinia  luscinia, 
Sylvia  atricapilla  und  teilweise  auch  Turtur 
turtur,  weil  die  Ankunftsdaten  in  der  folgenden 
Pentade  nur  um  zwei  Fälle  sich  vermehren. 
Zwischen  21.  April  bis  5.  Mai  kühlt  sich 
die  Luft  etwas  ab,  der  Luftdruck  fällt,  der 
Regen  ist  so  stark,  wie  in  keiner  einzigen 
Pentade  des  heurigen  Vogelzuges.  Dieses 
Wetter  übt  auf  den  Zug  einen  derartigen 
Einfluss  aus,  dass  sich  die  Kulminationen 
nicht  gehörig  ausbilden  können  und  die  ganze 
Erscheinung  sich  verflacht.  Es  tritt  bei  Tur- 
tur turtur,  Coracias  garrula,  Oriolus  oriolus, 
Coturnix  coturnix,  Crex  crex,  Lanius  collurio 
nur  eine  schlecht  ausgebildete  Kulmination  auf. 
Nach  dem  5.  Mai  kommen  zahlreichere  Da- 
ten nunmehr  l)ei  Crex  und  Lanius  vor.  Die 
Temperatur  ist  im  Steigen  begrifleu.  Der 
Vogelzug  geht  dem  Ende  entgegen. 

W^'irde  nun  jetzt  die  Frage  aufgeworfen 
werden,  welcher  meteorologische  Faktor  es 
sei.  der  auf  den  Zug  den  grössten  Einfluss 
ausübte,  so  könnte  man  in  Anbetracht  der 
angeführten  Tatsachen  keine  andere  Antwort 
als  diese  geben  :  es  ist  die  Temperatur.  Die 
Temperatur  hängt  aber  von  der  Verteilung 
des  Luftdruckes  ab.  An  der  vorderen  und 
südlichen  Seite  der  Depressionen  steigt  die 
Temperatur  schnell,  der  Zug  wird  flugs  leb- 
hafter und  intensiver  ;  auch  bei  anhaltend 
hohem  Luftdruck  steigt  die  Temperatur  und 
erreicht  hohe  Grade,  der  Zug  wird  ebenfalls 
lebhaft  und  intensiv,  jedoch  nicht  rapid  und 
in  dem  Masse,  wie  an  der  guten  Seite  der 
Depressionen. 

Seit  dem  Bestehen  der  Ornithologischeu 
Zeutrale  und  der  Organisierung  des  Beob- 
achtungsnetzes durch  Herrn  Otto  Heum.4n  hat- 
ten wir  nicht  Gelegenheit,  einen  solch  inter- 
essanten   Vogelzug    zu    beobachten,    als    im 


128 


kezdet  kezdetéu,  1894-beii,  még  igeii  kevés 
adat  gyűlt  be,  a  füsti  fecskénél  is  csak  40. 
Erről  a  iiiegjelenésröl  irtain,  hogy  :  „Hét  év 
között  hat  fordul  elő,  luidöii  a  füsti  fecske 
tömeges  megjelenése  alacsony  légnyomás 
idején  esett  meg:  ISOl-ben,  mikor  leg- 
kevesebb adatunk  van,  a  kulminac/io  magas 
légnyomáskor  állott  be,  melyet  tartós  meleg 
idő   előzött   meg   és    kisért."   (Aqnila    MI. 

1900.  mo.  ].)* 


Az  1906.  év  meghozta  a  párját  az  1894. 
évűek.  A  füsti  fecske  (artós  magas  légnyo- 
máskor, egyre  fokozódó  hőmérséklet  mellett 
jelent  meg.  Éppen  az  ő  kedveért  tüntetem  fel 
n;ipról-napra  a  légnyomást,  a  maximális  és 
minimális  hőmérő  állását,  valamint  a  csapa- 
dék mennyiségét  14  meteorológiai  állomásunk 
feljegyzései  szerint,  melyek  a  Meteorológiai 
Intézet  napi  időtérképeiben  jelentek  meg. 
Minthogy  pedig  1906-bau  feltűnő  sok  vonu- 
lási adat**  gyűlt  össze,  a  meteorológiai  ki- 
mutatást a  vonulás  egész  időszakára  (február 
JO-tőI  május  20-ig)  terjesztettem  ki  s  tűntet- 
tem fel  a  n.  táblázaton. 


Az  1906.  év  a  harmadik  helyet  foglalja  el 
azok  között  az  évek  között,  melyekről  a  füsti 
fecske  megjelenését  illetőleg  a  legtöbb  adat- 
tal rendelkezünk.  Már  ez  az  egy  körülmény 
is  megokolja,  ha  velők  kissé  részletesebben 
foglalkozunk.  Időjárás  szempontjából  mind  a 
három  év  tipusos  év. 

1898-ban  Európa  nyugoti  vidékén  feltűnt 
légnyomási  depressziók  hirtelen  felmelegedést 
és  gyors  fecskemegjelenést  hoztak  márczius 
25-ik  és  április  2-ik  napja  között.  Április  3-án 
és  4-én  Magyarországon  vonult  keresztül  Uyen 
képződmény,  az  idő  lehűlt,  sok  eső  esett,  erős 
északi  szél  dühöngött  s  a  megjelenés  adatai 
nyomban  megkevesbedtek.  Április  5-én  a  dep- 
resszió Oroszországban  van,  utórészén  a  leg- 
kevesebb helyen  mutatkozott  nálunk  a  fecske. 

*  A^,meteoiologiai  adatok  1894-IÖ1  előfordulnak 
Aquila  VII.  1900.  383.  1. 

•♦  1906-ban  az  I.  táblázaton  levő  32  fajnál  4368 
adattal  több  van.  mint  lS)0.5-ben  volt. 


.lahrc  lílOC).  Kinmal,  im  Jahre  1894,  waren 
wir  fast  in  der  Lage,  eine  solche  Gelegen- 
lieit  zu  haben,  leider  waren  aber  dazumal 
noch  sehr  wenig  Beobachter,  so  dass  selbst 
in  betrefl'  der  Rauchschwalbe  nur  40  Daten 
einliefen.  Diesbezüglich  konnte  ich  mich  fol- 
gendermassen  äussern:  „Unter  sieben  Jahren 
kommen  sechs  vor,  wo  das  massenhafte 
.Vnkomnien  der  Kanchschwalbe  auf  eine 
Zeit  mit  niedrigem  Luftdruck  fällt:  im 
Jahre  LS94,  welches  die  wenigsten  Daten 
aufweist,  stellt  sich  die  Kulmination  zur 
Zeit  lioiien  Luftdruckes  ein  mit  voran- 
gehender und  begleitender  warmer  Witte- 
rung." (Aquila  Vil.  1900.  S.  390.)* 

Das  Jalir  1906  brachte  das  Gegenstück 
zum  Jahre  1894.  Die  Rauchschwalbe  erschien 
bei  anhaltend  hohem  Luftdruck  und  fort- 
während steigender  Temperatur.  Eben  des- 
halb entschlüss  ich  mich  dazu,  Tag  für  Tag 
den  Luftdruck,  den  Stand  des  maximalen  und 
minimalen  Thermometers,  sowie  die  Menge 
des  Niederschlages  laut  den  Angaben  von 
14  meteorologischen  Stationen  nach  den  Wet- 
terkarten des  Meteorologischen  Instituts  zu 
Budapest  darzustellen.  Und  weil  im  Jahre 
1906  sehr  viele  Zugsdaten**  einliefen,  dehnte 
ich  die  meteorologische  Zusammenstellung  auf 
die  ganze  Zugsperiode  (vom  10.  Februar  bis 
20.  Mai)  aus  und  stellte  dieselbe  auf  Ta- 
belle II  dar. 

Das  Jahr  1906  nimmt  betrefi's  der  An- 
kunftsdaten der  Rauchschwalbe  die  dritte 
Stelle  ein.  Dieser  Umstand  allein  ist  hin- 
reichend dazu,  um  mit  denselben  uns  näher 
zu  befassen  und  unser  Augenmerk  auch  auf 
die  anderen  zwei  Jahre  zu  richten.  Bezüglicli 
des  Wetters   sind   dies    drei   typische    Jahre. 

Im  Jahre  1898  brachten  die  im  Westen 
von  Europa  aufgetauchten  Depressionen  rapide 
Temperatursteigerung  uud  ein  schnelles  Er- 
scheinen (1er  Rauchscliwalbe  zwischen  25. 
März  und  2.  April.  Ein  derartiges  Gebilde 
zog  am  3.  uud  4.  April  durch  Ungarn,  das 
^^'etter  wurde  kühl,  es  regnete  stark,  Nortl- 
wind  blies  mit  Sturmesgrösse  und  flugs  stellte 
sich  Abnahme  bei  den  Ankunftsdaten  ein. 
An  den  wenigsten  Stellen  erschien  die  Rauch- 

•  Die  lueteorologiijchen  Daten  des  Jahres  1894 
siehe  Aquila  VII.  1900    S.  383. 

**  Die  auf  Tabelle  I  angeführten  32  Arten  weisen 
im  Jahrp  190(!  um  4368  mehr  Daten  auf  als  1905. 


129 


II.  Az  idö.  (U  állomás.)  ItHKi. 


Das  Wetter.  (H  Stationen.)  líXKi. 


(A  1 

Hé 


Thermometer 
G«. 


Max. 


Min. 


Csapa- 
dék Nio- 
dersch. 


il 

3tc 


a  ^o 


Tliemiometer 
G». 


Max. 


Min. 


Csapa- 
dik  Nie- 
tlerschl. 


§;8 


ïhiïnnonieter 

G". 


Max. 


Min. 


Gsapa' 
dók  Nio- 
derschl. 


1.2 

O    cC 


Febr. 
10 

.53-9 

11 

57-4 

1L> 

57-1 

13 

,56-8 

14 

571 

15 

59-9 

Itì 

631 

17 

65-2 

18 

66-3 

19 

65-3 

20 

64-6 

21 

65.6 

22 

65-9 

23 

61-4 

24 

57-1 

25 

57-9 

26 

60-9 

27 

60-5 

28 

Mar. 

1 

55-8 
56-0 

2 

57-8 

3 

57-1 

4 

73-1 

5 

73-6 

G 

738 

7 

72-9 

8 

70-4 

9 

59  2 

10 

54-9 

11 

65-2 

12 

57-1 

13 

46-6 

14 

60-8 

2-4 

2-4 

4-4 

6-6 

7-4 

7-6 

6-2 

4-7 

4-7 

4-6 

4-4 

5-6 

4-4 

3-9 

6-0 

61 

7-0 

12-1 

14-9 

9-4 

11-3 

7-4 

5-3 

10-4 

150 

16-8 

17-5 

14-4 

8-9 

7-3 

12  3 

7-6 

6-2 


—33 

—4-6 

—4-6 

—1-8 

—0-3 

—0-3 

—0-3 

—0-8 

-19 

-21 

~-2-2 

—0-4 

-2-3 

-2-6 

—21 

—0-6 

—1-9 

—0-8 

21 

2-6 

1-1 

1-9 

—2-9 

—2-1 

—11 

01 

2-3 

20 

2-3 

-1-6 

-0-9 

1-5 

—2-7 


67 

15 

1 

103 

21 


Mai 
15 

16 

17 

18 

19 

20 

21 

22 

23 

24 

25 

26 

27 

28 

29 

30 

31 

Apr. 
1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

10 

11 

12 

13 

14 

15 

16 


64-7 
65-7 
61-6 
640 
560 
50-9 
56-1 
63-6 
54-9 
50-8 
50-6 
561 
55-3 
Ì32-7 
54-9 
56-3 
GO-6 
645 
67-5 
70-5 
76-1 
75-4 
72-6 
71-6 
701 
691 
70-7 
72-8 
71-2 
69-2 
67-7 
688 
69.7 


5-1 

8-2 

9-8 

14-9 

170 

136 

6-4 

7-4 

151 

14-2 

10-9 

10-4 

121 

8'7 

63 

64 

5-9 

8-4 

61 

7-2 

10-9 

12-9 

15-6 

17-5 

18-3 

18-6 

18-9 

211 

22-3 

23-6 

22-9 

21.5 

22-4 


-2-4 

-3-6 

—1-3 

2-6 

21 

26 

0-9 

-1-7 

06 

46 

3-3 

2-0 

2-6 

27 

-1-8 

—  11 

-1-3 

—11 

—01 

-1-9 

—1-6 

-1-7 

-0-1 

1-2 

3-3 

4-3 

4-9 

4-5 

5-1 

7-4 

8-2 

7-0 

7-3 


Apr. 
17 

18 

19 

20 

21 

22 

23 

24 

25 

26 

27 

28 

29 

30 

Mai 

1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

10 

11 

12 

13 

14 

15 

16 

17 

18 

19 

20 


65-1 
59-8 
53-0 
57-2 
66-2 
64-7 
.ÌG-2 
59-2 
550 
55-5 
53-6 
510 
52-6 
5Ü4 
56-4 
58-2 
62-3 
64-9 
G4-8 
63-9 
641 
64-8 
G2-3 
60-2 
58-3 
59-1 
59-6 
57-9 
54-1 
50-5 
471 
490 
51-1 
52-6 


21-5 
22-5 
22-0 
191 
18-5 
21-1 
16-2 
IGl 
15-3 
13-1 
16-2 
153 
17-8 
17-9 
19-6 
18-8 
1.5-9 
18-3 
19-5 
21-3 
21-2 
23-8 
23-8 
22-3 
229 
23-4 
23-4 
22-6 
23-4 
23  9 
219 
21-9 
21-3 
21-0 


6-9 

7-6 

10-5 

10-4 

8'0 

5-7 

8-G 

69 

7-1 

Gl 

3-4 

5-8 

5-7 

6-9 

7-1 

7-6 

7-4 

7-2 

7-1 

9-4 

11-2 

10-4 

10-2 

10.1 

10-7 

10-1 

111 

121 

11-5 

12-1 

12-4 

121 

11-5 

10-3 


14 


45 

21 

4 

116 

86 

48 

61 

14 

20 

77 

59 

59 

45 

46 

32 

3 

39 

30 

17 

4 

4 

5 

31 

48 

26 

66 

25 

67 

132 

63 

74 


30 

25 

24 

25 

11 

17 

7 

5 

4 

2 

3 

1 

2 

1 
1 
2 
1 
1 
4 


.\rinila  XIV. 


130 


Április  6 — 8  között  magas  légnyomás  mellett 
enyhül  az  idő  s  a  fecske  kisebb  mértékben 
újra  sűrűbben  kezd  feltűnni. 


1906-ban  magas  légnyomás  idején  lasab- 
ban  felmelegszik  az  idő,  a  fecske  megjele- 
nése egyre  jiövekszik,  de  nem  rohamosan, 
hanem  mintegy  lépést  tartva  a 
déssel. 


fölmelege- 


1899-ben  igen  változatos  idő  járt  a  füsti 
fecske  megjelenésekor.  A  légnyomási  de- 
pressziók hol  északon,  hol  keleten,  hol  délen 
tűntek  fel,  hol  meg  rövid  ideig  magas  volt 
a  légnyomás.  A  kulmináczió  ápr.  14.  és  15. 
napján  állott  be,  mikor  is  angolországi  de- 
pressziók hatása  alatt  meleg  idő  támadt 
nálunk.  * 

Ezeket  tudva,  lássuk  csak.  hogy  miképen 
csoportosulnak  a  megjelenés  adatai  3 — 3 
naponkint.  1898-ban  márczius  22-töl  április 
11-ig.  1906-ban  április  1-től  21-ig,  1899-ben 
márczius  27-tól  április  16-ig  tüntetem  fel  az 
adatokat,  még  pedig  az  egész  összegnek  szá- 
zalékaiban.** 


schwalbe  am  ■').  .\]iril  im  liiiitercn  Teil  der 
nach  Kussland  aligezogenen  Depression.  Am 
().  bis  S.  April  wurde  es  bei  hohem  Luft- 
druck milder  und  die  Rauchschwalbe  kommt, 
obwiilil  in  kleinerem  Masse,  wieder  zahl- 
reicher zur  Beobachtung. 

Im  Jalire  19(16  erwärmt  sich  bei  liohem 
Luftdruck  das  Wetter  langsamer,  die  An- 
kunftsdaten der  Rauchschwalbe  vermehren 
sich  fortwährend,  aber  nicht  rapid,  sondern 
gleichsam  Schritt  haltend  mit  der  Erwär- 
mung. 

Im  Jahre  1899  war  das  Wetter  sehr  wech- 
seliiaft  zur  Zeit  der  Ankunft  der  Rauch- 
schwalbe. Bald  tauchen  Depressionen  im 
Norden,  bald  im  Osten,  bald  im  Süden  auf, 
dann  und  wann  lieiTscht  zeitweilig  hoher  Luft- 
druck. Die  Kulmination  tritt  am  14.,  15.  April 
ein,  als  unter  dem  Einfluss  von  Depressionen 
um  England  warmes  Wetter  aufkam.* 

l  Jid  nun  betrachten  wir  die  Ankunftsdaten 
dieser  drei  Jahre,  grup))iert  nach  dreitägigen 
Zeiträumen.  Dieselben  beziehen  sich  für  1898 
auf  den  Zeitraum  vom  22.  März  bis  11.  April, 
für  1906  vom  1.  bis  21.  April,  für  1899  xom 
27.  März  bis  16.  April  :  sie  sind  in  Perzen- 
teu  der  Summe  ausgedrückt.** 


A  füsti  fecske  megjelenése  3—3  naponkint  "/„-ban 
Rauchschwalbe  von  3 — H 

1898 

4 
10 
22 
19 

7 

9 

6 


Die   Ankunft   der 


igen  in  "/„. 

90Ö 

1899 

3 

4 

7 

8 

14 

14 

17 

14 

23 

13 

12 

11 

7 

IC. 

Százalék-  —  ö.sszeg- 
Perzent  —  Summe. 


71 


íme,  a  nyugoti  depressziók  hktelen  fel- 
melegedése 1898-ban  gyorsan  hozta  a  kul- 
minácziót  ;  a  nagy  légnyomás  lassiibb  felmele- 
gedése jóval  későbben  1906-ban;  a  nagyon 
változó  idő  1899-ben    12  napon  át  egyforma 

*  Az  1899.  és  1898.  év  időjárását  részletesen 
leírtam  az  Aquila  IX  k.  190?.  évfolyamának  42 -72. 
lapjain  ;  az  1898-iki  meteorológiai  kimutatás  ugyanott 
található  meg,  az  1900.  évfolyam  nsr,.  lapján. 

**  1898-ban  3G15,  1899-ben  3278,  19ÛG-ban  841 
adatunk  van. 


83 


82 


Es  ist  hieraus  ersichtlich,  dass  die  rapide 
Erwärmung  von  1898  infolge  der  westeuro- 
päischen Depressionen  eine  schnelle  Kulmi- 
nation verursachte  ;  dass  die  langsamere  Er- 
wärmung 1906    dies    viel    später    bewirkte; 

•  Das  Wetter  im  Jahre  1899  und  1898  ist  ausführ- 
lich besprochen  in  Aquila  IX.  1902.  S.  42—72  ;  die 
meteorologische  Darstellung  für  1898  findet  sich 
ebenda,  Jahrgang  1900.  S.  385. 

••  1898  mit  3615,  1899  mit  3278,  1906  mit  841 
Daten. 


131 


tömeggel  jíirt,  csekély  s/.ii  poni  hit  csak  az 
utolsó  három  iiapou  mutatkozik  az  angol 
depressziók  hatására.  A  lM  najios  időköz 
alatt  eme  liárom  évben  a  megjelenési  ada- 
toknak 71— SS^/o-a  fordul  elö. 


A  légnyomási  depressziók  jó  oldalán  tör- 
ténő hirtelen  s  a  nagy  légnyomás  idején 
beálló  lassúbb  fölmelegedés  hatása  meglátszik 
azokon  a  megjelenési  adatokon  is,  melyek 
a  füsti  fecske  megérkezéséről  az  ország 
négy  vidékéről  valók.  A  nyugoti  depresz- 
okozta  gyors  fölmelegedés  1898  niár- 
hóban  azt  az  eredményt  hozta  létre, 
a  megjelenés  kulminácziója  az  egész 
;ban    ugyanegy  pentászban  állott  be  ;  a 


sziók 
czius 
hogy 
orszái; 

magas  légnyomású  lassabl)  fölmelegedésre  az 
Alföldön  és  a  dunántúli,  meg  kis-alföldi 
vidéken  egy  pentászszal  hamarabb  fejlődött 
ki  a  kulmináczió  190(i-ban,  mint  az  ország 
hegyes  vidékén  a  Kárpátok  körül  ;  1899-ben 
pedig  a  nagyon  változatos  időben  a  két  előbbi 
vidék  két  pentászszal  kulminált  előbb,  mint 
az  északi  és  keleti  hegyes  táj.  A  következő 
csoportos  kimutatásban  adatainak  százalékai 
szerint  mutatom  be  a  füsti  fecske  megjele- 
nését ebben  a  három  évben. 


dass  bei  dem  sehr  veränderlichen  Wetter 
1899  durch  12  Tage  hindurch  die  Ankunft 
eine  gleichmässige  ist  und  dass  nur  in  den 
letzten  drei  Tagen  eine  kleine  Anhäufung  in- 
folge von  DepressioiHMi  um  England  statt- 
fand. Der  21tägige  Zeitraum  dieser  drei  Jahre 
weist  71 — 83  Perzent  aller  Ankunftsdaten  auf. 
Die  schnelle  Erwärmung  an  der  guten 
Seite  der  Depressionen  und  die  langsamere 
zur  Zeit  hohen  Luftdruckes  zeigt  sich  auch 
darin,  dass  die  Ankunftsdaten  der  Rauch- 
schwalbe nicht  gleichmässig  in  allen  vier 
Gebieten  Ungarns  vorkommen.  Die  schnelle 
Erwärmung  infolge  der  westeuropäischen  De- 
pressionen im  März  des  Jahres  1898  bewii'kte 
eine  gleichzeitige  Kulmination  der  Ankunft 
im  ganzen  Lande  in  einer  und  derselben 
Pentade  ;  infolge  der  langsamen  Temperatur- 
zunahme  bei  hohem  Luftdruck  im  Jahre  1906 
stellte  sich  die  Kulmination  in  der  Tiefebene 
und  in  der  westlichen  Gegend  um  eine  Pen- 
tade früher  ein,  als  in  der  bergigen  Umge- 
bung der  Karpaten;  im  Jahre  1899  kulmi- 
niert infolge  des  sehr  veränderlichen  Wetters 
die  Rauchschwalbe  um  zwei  Pentaden  früher 
in  den  erstgenannten  Gebieten,  als  in  der 
nördlichen  und  östlichen  Berggegend.  Die 
folgende  Zusammenstellung,  in  Perzenten  der 
Summe  ausgedrückt,  macht  uns  mit  dem  Er- 
scheinen der  Rauchschwalbe  in  den  vier 
Landesgegenden  für  die  drei  Jahre  bekannt. 


A  füsti  fecske  vidékeiikinti  megjelenése. 


'/o 


üle  Ankunft  der  Rauchschwalbe  in  den 
vier  Landesgebieten. 


Alföld 

—  Tiefland 

Nyugoti  vidék 
Westgegend 

Keleti  vidék 
Ostgegend 

Északi   vidék 
Nordgegend 

Egész  ország 
Das  ganze  Land 

1898 

1906J 

1899 

1898 

1906 

1899 

1898     1906 

1899 

1898 

1906 

1899 

1898 

1906 

1899 

Febr.  25- 
Mar.  1. 

0-2 

Ol 

0-2 

_ 

_ 





Ol 

2-6 

0-2 



0-5 

Ol 



0-6 

— 

— 

— 

0-1 

— 

0-3 

0-1 

— 

0-4 

7-11 

0-9 



2-2 

0-8 

— 

11 

0-2 

— 

0-7 

Ol 

— 

0-5 

0-5 

— 

10 

12-16 

5-9 

1-8 

3-4 

4-1 

0-9 

3-7 

10 

1-1 

1-9 

10 

— 

0-8 

30 

0-8 

2-4 

17-21 

12  6 

1-8 

5-9 

61 



2-4 

2-4 

1-4 

2-8 

3-6 

0-4 

10 

6-2 

1-0 

2-6 

22-26 

180 

4-4 

7-3 

131 

2-7 

1-7 

10-2 

2-4 

2-5 

7-2 

0-8 

1-6 

121 

2-2 

2-7 

27-31 

45-9 

97 

19-5 

376 

1-8 

129 

290 

4-6 

6-9 

212 

16 

3-7 

334 

4-0 

100 

Apr.     1-5 

11-8 

16-8 

280 

19-2 

12-7 

301 

251 

10-0 

13-6 

200 

2-5 

14-3 

190 

90 

21-9 

6-10 

4-3 

336 

1Ö-9 

17-3 

437 

23-2 

13-4 

19-6 

27-8 

17-8 

16-7 

23-8 

13-3 

241 

22-9 

11-15 

0-2 

221 

15-5 

1-4 

24-6 

19-3 

6-9 

381 

37-2 

10-8 

368 

36-8 

4-8 

33  7 

274 

16-20 



8-9 

1-8 

0-3 

11-8 

4-6 

6-8 

16-9 

5-8 

11-6 

22-9 

144 

4-7 

16-9 

7-5 

21-25 



0-9 





1-8 

0-2 

2-2 

3-8 

0-6 

3-6 

110 

1-2 

1-5 

5-2 

0-5 

26-30 









. — 

Ol 

1-0 

— 

0-4 

2-3 

3-7 

0-9 

0-8 

11 

0-4 

Majus  1-5 









— 



1-4 

1-1 

— 

0-6 

20 

0-6 

0-5 

11 

0-2 

6-10 













0-2 

, — 

— 

0-1 

0-8 

— 

Ol 

0  2 

— 

11-15 













0-2 

0-5 

— 

— 

— 

— 

— 

0-2 

— 

16-20 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

0-5 

— 

— 

0-8 

— 

— 

ü-5 

— 

Adal 
Daten 

659 

113 

560 

1186 

110 

1095 

620 

373 

535 

1150 

245 

1088 

3615 

841 

3278 

17* 


132 


A  füsti  fecske  1006.  evi  iiic,i;;jelcnését  na- 
ponkint véii'ia'  nézcíietvén.  eyy  feltiinő  vonásra 
akadunk,  arra  tudniillik,  hogy  április  ]  1-ik 
és  12-ik  napján  jóval  kevesebb  helyen  figyel- 
ték meg,  mint  előbb  és  utóbb.  Íme  április 
8-án  43,  9-én  48,  10-én  63,  11-én  39,  12-én 
44,  13-án  63,  14-én  71,  15-én  66  helyen 
jelent  meg  e  madár,  tehát  8 — 10  között  át- 
lagosan naponta  51,  13 — 15  között  67,  11 — 12 
között  pedig  csak  41  helyen. 


Megnéztem  a  napi  időtérképeket  s  észre- 
vettem, hogy  április  8-ik  és  9-ik  napján  a 
Földközi  tengeren  egy  afrikai  depressziónak 
körvonalai  láthatók,  a  mellett  Anglia  felől 
magas  légnyomás  hatol  be  a  kontinensre, 
mely  egyre  előbbre  tart  délkelet  felé,  úgy 
hogy  12-én  az  anticziklón  közé])pontja  Ma- 
gyarországon vau  s  egész  Európa  hatása  alatt 
áll.  ÁpriKs  13-án  Oroszországba  húzódott  s 
felbomlóban  van.  Angolországtól  északnyugotra 
pedig  depressziónak  körvonalai  mutatkoznak. 
Április  14- éu  és  15-én  Európa  nyugoti  és 
keleti  részén  magas  nyomás  tornyosodik  két 
hegycsoporthoz  hasonlóan,  Magyarország  pedig 
mintegy  völgyet  képez  közöttök.  S  ebben,  a 
völgyhez  hasonló,  légnyomású  eloszlásban 
mutatkozott  a  legtöbb  fecske.  Ehhez  hasonló 
helyzet  fejlődött  ki  1899  április  4-én  és  5-én, 
midőn  az  ország  nyugoti  és  középső  vidékén 
állott  be  a  megjelenésben  a  kulmináczió 
IS'S^/oával  az  összes  eseteknek  ;  1906  áj)rilis 
14-ik  és  15-ik  napján  pedig  l(i'3"/o"kil  mu- 
tatkozott. A  fecske  felvonulásában  észlelhető 
csökkenés  az  anticziklón  közepének  megjelené- 
sével esik  össze.  Hogy  ez  véletlen-e  vagy  sem, 
majd  csak  akkor  derül  ki.  ha  alkalmunk 
leend  több  ily  esetet  vizsgálat  tágyává  te- 
hetni. 


Meglehet,  hogy  erre  soká  kell  várnunk. 
Hogy  a  fecske  megint  állandó  magas  lég- 
nyomáskor jelenjék  meg,  az  ritka  dolog,  mivel 
Magyarországon  rendesen  április  hónapban 
szokott  a  levegő  nyomása  legkisebb  (759'8  mm.) 
lenni  az  egész  esztendő  alatt.  Enditettem  is, 
hogy   13   év    (1894—1906)    alatt    most    volt 


Betraclitet  man  die  Daten  des  Erscheinens 

der  Rauclischwalbe  im  Jahre  1906  Tag  für 
Tag,  so  kann  man  etwas  Auffallendes  be- 
merken.   Es    kommen    nämlich    am    11.     nini 

12.  April  viel  weniger  Daten  vor,  als  in 
den  vorangehenden  und  folgenden  Tagen. 
Der  8.  April  weist  43,  der  9.  April  48, 
der  10.  April  63  Daten  auf;  hingegen  der 
11.   April   39,    der   12.   April    44;    und    der 

13.  AprU  63,  der  14.  April  71,  der  15. 
April  66;  also  kommen  täglich  zwischen 
8.  und  10.  April  51,  zwischen  13.  und 
15.  April  ()7,  zwischen  11.  und  12.  April 
aber  nur  41  vor. 

Die    Wetterkarten    belehren    uns    darüber, 
dass    am  8.  und    9.    April    sich  Umrisse  von 
afrikanischen  Depressionen   über  dem  Mittel- 
ländischen Meer  zeigen  und  dass  sich  hoher 
Druck  von  England   her  gegen  Südosten  auf 
den  Kontinent  erstreckt,  so  dass  das  Zentrum 
einer  Anticyklone  am  12.  April  über  Ungarn 
liegt  und  iiiren  Wirkungskreis  auf  ganz  Europa 
ausdehnt.  Am  13.  April   zog  die  Anticyklone 
nach  ßussland  und  löste  sich  auf;  im  Nord- 
westen  von    England    zeigen    sicli    Umrisse 
von    Depressionen.    Am    14.    und    15.    April 
stellt  sich  über  dem  östlichen  und  westlichen 
Teil   des   Kontinents    hoher    Luftdruck    ein, 
und    wie    zwisciien    zwei    Berggruppen    liegt 
Ungarn  in  einem  Tale  niediigeren  Luftdruckes. 
In  diesem  Trog  des  Luftdruckes  kommen  die 
meisten    Schwalben    zur   Beobachtung.    Eine 
ähnliche  Lage    entwickelte    sich    am    4.    und 
5.  April  1899,  als  in  der  Mitte  und  im  Westen 
von  Ungarn  die  Kulmination  der  Ankunft  mit 
13'87o  (Ißi"  Daten  aus  jeuen  Landesgegenden 
auftrat;  1906  kommen    auf   dieselbe    am  14. 
und  15.  April  1()"3%.    Mit   der  Ankunft  des 
Zentrums  der  Anticyklone    kommt    eine  Ver- 
minderung   in    der    Intensität    des     Eauch- 
schtvalhenzuges  vor.  Ob  dies  bloss  Zufall  ist, 
wird  die  Zukunft  lehren,  wenn  mehrere  der- 
artige Fälle  zur  Beobachtung  gelangen  werden. 
Darauf  wird  man  aber  nelleicht  lange  war- 
ten müssen.   Es  ist  eine  Selteuiieit,  dass  die 
Rauchschwalbe    bei    langanhaltendem    hohen 
Luftdruck  erscheint  :    in  Ungarn  ist  es  näm- 
lich der  Monat  April,    in    welchem    sich  der 
niedrigste  Luftdruck  (759'8  mm.)  einzustellen 
pflegt.  Es  wurde  auch  betont,  dass  es  in   13 
Jahren   (1894—1906)  heuer   der   zweite  Fall 
war,    wo    sich    Gelegenheit   darbot,    die    An- 


133 


másod  Ízben  alkaliiiiink  :i  füsti  fecske  fel- 
vonulását magas  légnyomás  idején  megfigyelni. 
Ez  a  tudat  arra  indított,  hogy  közelebbről 
vizsgáljam  meg  azokat  a  fajokat  is.  melyek 
1906-ban  számosabb  adattal  szerepelnek.  Nem 
valamennyi  napra,  hanem  csak  azokra  ter- 
jeszkedtem ki.  a  melyek  a  kídmináczió  körül 
sorakoznak. 


kunit    der    Kauchschwalhc    l}ei    hoiicni    Luft- 
druck zu  beobacht(!n. 

Eben  diesem  Umstände  ist  es  zuzuschrei- 
ben, dass  ich  mich  entschloss,  auch  jene 
Arten  etw'as  näher  zu  untersuchen,  welche 
für  das  Jahr  1906  zahlreichere  Daten  auf- 
weisen. Nicht  alle,  sondern  nur  jene  Tage 
wurden  in  Betracht  gezogen,  welche  die  Kul- 
mination umgeben. 


A  iiiegjeleiiési  adatok  eloszlása  naponkint.  —  Die  tägliclien  Ankunftsdaten. 

III.       7         8  9        10        11        iL'        13       14       15       IG      17       18       19       20  21 

Motacüla  alba     .     .     28     26  23     24     10*     28     19      21     81     17     20    22     37     37  15 

Scolopax  rusticola  .     19    29  21     21     14*    24     12*     13    21     22     18    29    38    23  7 


Ciconia  ciconia 


III.       27       28       29       30        31     IV.  1        2         3         4        5         6         7         8         9        lu 

.  .  22  35  23  33   8*   13  28  12  19  12  18  23  22  18  17 


IV.  1  'J         3  4  .5  6  7  8  9  lü        11  1-1  13  14  1.5 

Upupa  epops  ...      5      610  6  13  13  14  19  11  24      9*  10*      9*  18  9 

Hirundo  rustica  .     .     13  19       9  15  20  23  26  43  48  63  39*  44*  63  71  66 

CheUdonaria  urbica .       2       3       5  4  6  6  12  15  13  37  20*  41  27  35  31 


Cuculus  canorus  . 


9      6 


7     16    16    23    35    40    30*    36     24     45    24 


IV.  16  17  18  19  20 

Upupa  epops.     .     .     16  14      8  10  8 

Hirundo  rustica  .     .     38  30  25  24  25 

Chelidonaria  urbica .     25  22  15  19  17 

Cuculus  canorus .     .     26  44  57  34  28 


A  Motacilla  alba  és  Scolopax  rusticola  adatai 
márczius  11-én,  a  Ciconia  ciconiáé  márczius 
31-ik  és  április  első  napján,  az  Upupáé  ápri- 
lis 11 — 13-ik  napján,  a  Hirundoé  április  11-ik 
és  12-ik  napján,  a  Chelidonariaé  és  Cucu- 
lusé  április  11-ik  napján  kevesbednek  feltü- 
nőleg.  —  Márczius  11-én  magas  légnyomású 
öv  terül  el  az  Alpoktól  Kis-Ázsiáig,  Angol- 
ország körül  légnyomási  depresszió  lépett  fel  ; 
márczius  9-én  és  10-én  pedig  csaknem  egész 
Európa  depresszió  hatása  alatt  volt,  melynek 
középpontja  a  skandináviai  félszigetről  Orosz- 
országba hatolt.  A  II.  táblázat  lanusitja,  hogy 
márczius  11-én  érzékenyen  lehűlt  a  levegő  s 
a  minimális  hőfok  a  fagypont  alá  szállott. 

Márczius  29-ik  napján  is  lehűlt  a  levegő  s  a 
maximális  thermometer  31-én  állott  legalan- 
tabb  (5'9  C.)  A  légnyomási  maximum  Angol- 
ország felől  mindegyre  délkelet  felé  terjed  s 
31-én  erős  északi  szél  fú  Turkevén,  Pécsett, 
Szegeden,  Temesváron,  tehát  az  egész  Alföl- 


Auffallend  vermindern  sich  die  Daten  bei 
Motacilla  alba  und  Scfilopax  rusticola  am  11 
März,  bei  C'iconia  ciconia    am    31.  März  und 

I.  April,  bei  Upupa  am  11.  bis  13.  April, 
bei  Hirundo  am  11.  und  12.  April,  bei  Che- 
lidonaria und  Cuculus  am  11.  April.  —    Am 

II.  März  liegt  ein  Gürtel  hohen  Druckes 
zwischen  den  Alpen  und  Kleinasien,  um  Eng- 
land tauchte  eine  Depression  auf;  am  9.  und 
10.  März  lag  fast  ganz  Europa  in  dem  Wir- 
kungskreise einer  Depression,  deren  Zentrum 
von  der  skandinavischen  Halbinsel  nach  Russ- 
land wanderte.  Tabelle  II  gibt  zu  erkennen, 
dass  am  11.  März  eine  auffallende  Tempera- 
turabnahme vorkam  und  dass  das  minimale 
Thernu)meter  unter  den  Gefrierpunkt  sank. 

Auch  am  29.  März  kommt  Abkiilüung  vor, 
das  Maximalthermometer  stellt  am  31.  März 
sehr  niedrig  (59  C").  Das  Luftdruckmaximum 
erstreckt  sich  mehr  und  mehr  gegen  Süd- 
osten über  den  Kontinent  und  am  31.  März 
weht    der  Wind    von    Norden     mit    Sturmes- 


134 


don.  —    Április   11 -ili  és  12-ik  napjáról  in:ir 
volt  szú,  ott  lehűlés  nem  lepett  fel. 


A  Motacilla  és  Scolopax  adatainál  a  csök- 
kenés niárczius  11-én  magas  léünjomással  és 
érzékeny  lehűtéssel  együtt  járt.  A  Ciconia 
még  sűrűn  mutatkozott,  midőn  a  levegő  már 
lehűlt  ;  a  légnyomás  sem  szökött  fel  hirtelen 
magasra,  hanem  fokozódott  a  szél  ereje  s 
viharként  tombolt  márczius  31-én,  midőn  mada- 
runk legkevesebb  helyen  mutatkozott.  Az 
Upupa.  Clu'lidonaria  és  Cuculus  osztozik  némi- 
leg a  Ilirundo  sorsában  s  április  11-én  kevés 
helyen  jelen  meg,  de  akkor  lehűlés  nem  volt, 
sem  xiharos  szél  nem  fúvott,  csu])án  magas 
légnyomás,  anticziklón  támadt.  A  csökkenést 
azoknak  a  madaraknak  a  felvonulásában  ezek 
szerint  tehát  nem  kereshetjük  ugyanabban 
az  egy  okban. 

Az  április  11 -én  történt  felvonulási  csök- 
kenés mind  a  négy  fajnál  mutatkozik.  Egy-egy 
napra  ekként  oszolnak  meg  az  adatok  : 


grosse  zu  Turkeve,  Pécs,  Szeged,  Temesvár, 
also  auf  der  ganzen  Tiefebene.  —  Vom  11. 
und  12.  April  war  schon  die  Rede,  dazumal 
kam  kein  Kälteruckfall  vor. 

Bei  Motacilla  und  Scolopax  kam  die  Ver- 
minderung der  Ankunftsdaten  am  11.  März 
zur  Zeit  hohen  Luftdruckes  und  auffallender 
Teniperaturabnahme  vor.  Ciconia  kommt  noch 
zahlreicher  vor,  als  schon  Abkühlung  statt- 
fand ;  auch  ein  schnelles  Steigen  des  Luft- 
druckes stellte  sich  ein,  jedoch  herrschte  am 
31.  März  Sturm,  als  der  Vogel  an  den  we- 
nigsten Orten  beobachtet  wurde.  Upupa,  Che- 
lidonaria  und  Cuculus  teilt  das  Los  von  Hi- 
rundo  und  kommt  am  11.  April  an  wenigen 
Stellen  vor,  jedoch  war  danuils  weder  eine 
Abkühlung,  noch  Sturm  zu  bemerken,  son- 
dern nur  hoher  Luftdruck,  eine  .Anticyklone. 
Die  Ursache  bei  der  Verminderung  der  An- 
kunftsdaten dieser  Vögel  ist  also  nicht  eine 
und  dieselbe. 

Die  Abnahme  der  Ankunftsdaten  am  11. 
April  zeigt  sich  bei  allen  vier  Arten  ;  auf  je 
einen  Tag  entfallen  : 


Upupa  epops     .     . 
Hirundo  rustica 
Chelidonaria  urbica 
Cuculus  canorus     . 


Április  8 — 

10 

11 

12—14 

18 

9 

12 

51 

39 

59 

22 

20 

34 

39 

30 

35 

Itt  mást  felfedezni  nem  bírunk,  mint  azt. 
hogy  április  11 -ik  napján  a  légnyomás  azok 
körül  a  napok  körül  14  állomásunk  adatai 
szerint  legnagyobl)  értékét  —  772  8  mm.  — 
érte  el  (II.  táblázat),  s  hogy  ennél  magasab- 
ban a  l)arométer  február  10-ike  és  május  20-ika 
között  csak  márczius  4 — 7.  és  április  4 — ö. 
napja  között  állott.  Midőn  eme  két  utóbbi 
nap  elmúlt,  az  említett  négj-  faj  megjelenési 
adatai  is  jóval  kezdenek  szaporodni. 

Ha  eddig  a  legnagyobb  légnyomás  eseteit 
hoztam  fel,  feUiozom  még  a  legldsebb  nyo- 
más napját  is.  Márczius  13-án  746'6  milli- 
méterrel egj'eulő  14  állomásunknak  a  lég- 
nyomása. E  napon  feltűnően  kevcsbedtek  a 
Motacilla  alba  és  Scolopax  adatai  s  egy  füsti 
fecske  sem  jelent  meg,  holott  az  előtte  való 
napon  három,  az  utána  következőn  kettő 
tűnt  fel. 


Wir  können  hier  nur  konstatieren,  dass  am 
1 1 .  April  der  Luftdruck  laut  14  Stationen  in 
diesen  Tagen  seinen  höchsten  Wert  —  772"8 
Millimeter  —  erreichte  und  dass  das  Baro- 
meter im  Zeiträume  zwischen  10.  Februar 
und  20.  Mai  nur  zweimal  einen  noch  höheren 
Stand,  am  4.  bis  7.  März'  und  am  4.  und 
5.  Apiil,  einnahm.  Xach  diesen  zwei  letzt- 
genannten Tagen  konnte  ebenfalls  eine  be- 
deutendere Zunahme  der  Ankunftsdaten  un- 
serer vier  Arten  wahrgenommen  werden. 

AV'urden  die  Tage  mit  höchstem  Luftdruck 
genannt,  so  möge  auch  der  Tag  mit  dem 
niedrigsten  Druck  angeführt  werden.  Am 
13.  März  beträgt  der  Luftdruck  im  ]\Iittel 
unserer  14  Stationen  746'6  Millimeter.  Es 
zeigt  sich  eine  auffallende  Abnahme  bei  den 
Daten  von  Motacilla  alba  und  Scolopax  ; 
auch  sah  man  keine  Rauchschwalbe  an  die- 
sem Tage,  obwohl  am  Tage  vorher  drei  und 
nachdem  zwei  Ankunftsfalle  verzeichnet  sind. 


135 


Milyen  idő  volt  Iiíit  inárczins  13-ik  iiajjji'ui  V 
Márczius  12-én  niéJy  lés^nyomású  cziklún 
középpontja  a  skandináviai  félszigeten  van, 
hatását  megérzi  egész  Európa.  Nálunk  déli 
szél  támad  s  a  hőfok  hirtelen  fölszáll,  a 
maximális  thermometer  szerint  öt  fokkal  teg- 
naphoz képest. 

Márczius  12-én  este  az  Adrián  is  támad 
depresszió,  mely  13-áu  reggel  már  egész 
országunkat  borítja  ;  az  eső  bőven  hull,  14 
állomásunk  közül  12  e  napon  103  millimétert 
mért;  a  levegő  hirtelen  lehűl,  Debreczenben 
0  fok  mellett  hó  is  esik  s  az  Alföldön  orkán 
dühöng  észak  felől.  Nem  csoda,  ha  ilyen 
rossz  időben  megcsappant  a  felvonulás. 


Jóllehet  a  II.  táblázat  megismertet  az  idő- 
járás főbb  tényezőivel,  mégis  legalább  néhány 
szóval  vázohuii  még   a  légnyomás  eloszlását. 

Február  10 — 17  között  részint  Anglia  körül, 
részint  az  Adria  környékén  voltak  depresz- 
sziók. 

Február  18—22  között  tölVbnyire  magas 
légnyomás  hatott  időjárásunkra. 

Február  23 — 28  között  részint  az  Adria, 
részint  az  Északi  tengeren  tűnnek  fel  de- 
pressziók. 

Márczius  1 — 20  között  rendesen  Európa 
északi  részén  vonulnak  a  depressziók,  néha 
magas  a  légnyomás  minálunk. 

Márczius  21—30  között  többnyire  a  Föld- 
közi tengeren  mutatkoznak  a  depressziók. 

Márczius  31  április  17  között  állandóan 
magas  nyomás  terül  el  Európa  fölött. 

Április  18 — 20  között  egy  spanyolországi 
depresszió  a  Keleti  tengerre  vonult. 

Április  21.  és  május  2-ika  között  bonyo- 
lulttá válik  a  helyzet,  de  mégis  többnyire 
depressziók  tűnnek  fel  Közép  Európában. 

Május  2 — 10  között  többnyire  magas  a 
légnyomás  s  a  depresszióknak  jóformán  csak 
körvonalai  érintik  Európát. 

Május  11  —14  között  meglehetősen  egyen- 
letes eloszlást  mutat  fel  a  légnyomás. 

Május  15 — 20  között  újra  a  depressziók 
kerekednek  felül    s    borítják    Közép-Európát. 


Was  für  Wetter  herrschte  also  am  13.  März  ? 
Am  12.  März  liegt  das  Zentrum  einer  tiefen 
Cyklone  über  der  skandinavischen  Halbinsel 
und  dehnt  ihren  A\'irkungskreis  auf  ganz 
Europa  aus.  Bei  uns  weht  Südwind,  die 
Temperatur  steigt  schnell,  Maximum  um  fünf 
Grad  gegen  gestern. 

Am  Abend  des  12.  März  taucht  eine  De- 
pression über  der  Adria  auf,  welche  am  13. 
morgens  schon  ganz  Ungarn  bedeckt  ;  es 
regnet  so  stark,  dass  an  12  Stationen  unter 
14  103  Millimeter  Niederschlag  gemessen 
wurde  ;  die  Temperatur  fiel  schnell,  in  De- 
breczen  fällt  bei  0  Grad  Schnee  und  auf  der 
Tiefebene  braust  ein  Orkan  von  Norden  her. 
Kein  Wunder,  wenn  der  Zug  bei  solch 
schlechtem  Wetter  nicht  aufkommen  kann  und 
die  Ankunftsdaten  in  Abnahme  begrifl'en  sind. 

Obwohl  Tabelle  II  die  Hauptfaktoren  der 
Witterung  zur  Darstellung  bringt,  wollen  wir 
doch  in  aller  Kürze  auch  noch  etwas  über 
die  Verteilung  des  Luftdruckes  sagen. 

Zwischen  10.  bis  17.  Februar  zeigten  sich 
Depressionen  teils  um  England,  teils  über 
der  Umgegend  der  Adria. 

Zwischen  18.  bis  22.  Februar  stand  das 
Wetter  meistens  unter  dem  Einfluss  hohen 
Luftdruckes. 

Zwischen  23.  bis  28  Februar  tauchen  De- 
pressionen teils  über  der  Adria,  teils  über 
der  Nordsee  auf. 

Zwischen  1.  bis  20.  März  ziehen  Depres- 
sionen meistens  über  den  Norden  von  Europa 
daliin,  bei  uns  ist  dann  und  wann  hoher  Druck. 

Zwischen  21.  bis  30.  März  kommen  De- 
pressionen meist  über  dem  .Mittelländischen 
Meere  vor. 

Zwischen  31.  März  bis  17.  April  Uegi  fort- 
während hoher  Druck  über  Europa. 

Zwischen  18.  bis  20.  April  zieht  eine  De- 
pression aus  Spanien  auf  die  Ostsee. 

Zwischen  21.  April  und  2.  Mai  stellt  die 
Lage  oft  Verwickelung  dar,  meistens  aber 
stellen  sich  Depressionen  in  Mittel-Europa  ein. 

Zwischen  2.  und  10.  Mai  kommt  oft  hoher 
Druck  vor  und  berühren  meistens  nur  die  Um- 
risse von  Depressionen  Europa. 

Zwischen  11.  und  14.  Mai  ist  der  Luft- 
druck so  ziemlich  gleichmässig. 

Zwischen  15.  und  20.  Mai  tauchen  wieder 
Depressionen  auf  und  hausen  über  Mittel- 
Europa. 


136 


Az  1900.  évi  tavaszi  időjárásnak  legfel- 
tűnőbb sajátsága  az  állandó  magas  légnyo- 
más április  első  felében.  Es  a  madárvoniilás 
e  szokatlan  magas  légnyomás  idején  sem 
szünetelt,  sőt  a  legszabályosabban  fejlődött 
ki.  De  nem  is  a  légnyomás  önmagában  hat 
a  vonulásra,  hanem  hatnak  a  légnyomástól 
függő  tényezők,  első  sorban  a  hőmérséklet. 
s  némileg  a  viiiaros  szél  és  nagy  eső,  vagy 
erős  havazás.  Madaraink  mindenféle  időben 
jönnek  meg,  csak  hogy  egyszer  sűrűbben, 
máskor  ritkábban. 


Midőn  az  Aquila  1905.  évfoljama  XII.  kö- 
tetének 215 — 240.  lapján  a  vonulás  10  éves 
anyagát  az  időjárás  szempontjából  tárgyal- 
tam, utolsó  szavam  az  volt  :  „A  megjelenés 
tehát  akkor  lesz  szabályos,  ha  magas  lég- 
nyomás tartósan  megmarad  kontinensünk  fö- 
lött, szabálytalan  pedig,  ha  a  rövid  idejű 
depressziók  mutatkoznak."  Erre  a  teljes  bizo- 
nyítékot meghozta  az  1906.  évi  április  első 
fele  ;  az  1894-ik  évi  kevés  adat  után  csak 
sejthettük  ezt,  de  most  már  biztosan  tudjuk  ; 
tudjuk,  hogy  csak  tartós  magas  légnyomás 
idején  fejlődik  ki  a  tavaszi  vonulás  sza- 
bályosan. S  ez  nem  is  lehet  máskép,  mivel 
az  idő  bizonyos  állandóságra  csakis  tartós 
magas  légnyomáskor  tehet  szert  ;  a  szél 
gyenge  erejű,  az  ég  derült,  eső  vajmi  kevés 
van,  s  így  a  levegő  fokozatosan  felmelegszik  ; 
ilyenkor  nincsenek  meg  azok  a  változások,  jó 
és  rossz  idő,  melyek  a  depressziókat  kisérik 
s  hol  gyorsitólag,  hol  késleltetőleg  hatnak  a 
vonulásra. 


Der  auffallendste  Charakterzug  des  Wetters 
im  Frühling  1906  ist  der  aiiiiidfeiif]  dauernde 
hohe  Luftdruck  in  der  ersten  Ajirilhäifte  Der 
Vogelzug  hört  auch  bei  diesem  ungewöhidich 
hohen  Luftdruck  nicht  auf,  ja  er  verlief  ganz 
regelmässig.  Es  ist  aber  auch  nicht  der  Luftdruck 
selbst,  welcher  auf  den  Zug  einwirkt,  son- 
dern es  entfalten  darauf  ihre  Wirkung  jene 
Faktoren,  welche  davon  abhängig  sind,  in 
erster  Keihe  die  Temperatur  und  einiger- 
massen  Sturmwind  und  ausgiebiger  Nieder- 
schlag. Unsere  Vögel  kommen  bei  allerlei 
Wetter  an.  einmal  in  grösserer,  das  andere 
Mal  in  geringerer  Anzahl. 

Als  ich  im  XII.  Bande  der  Aquila,  Jahr- 
gang 1905,  Seite  215—240  die  10jährigen 
Zugsdaten  im  Zusammenhange  mit  dem  Wet- 
ter darstellte,  war  folgendes  das  Schluss- 
wort: „Die  Ankunft  gestaltet  sich  also  dann 
regelmässig,  wenn  hoher  Druck  anhaltend 
über  dem  Kontinent  venveilt,  unregelmässig 
aber,  wenn  Depressionen  von  kurzer  Dauer 
sich  einstellen."  Den  völligen  Beweis  dessen 
brachte  uns  die  erste  Aprilhälfte  1906.  Ge- 
stützt auf  die  wenigen  Daten  des  Jahres 
1894,  konnten  wir  dies  eher  nur  ahnen,  als 
bestimmt  wissen  ;  jetzt  aber  wissen  wir, 
dass  sich  der  Frühlingszug  der  Vögel  nur 
bei  anhaltend  hohem  Lnftdrack  regel- 
mässig entwickelt.  Das  kann  ja  auch  nicht 
anders  sein,  weil  das  Wetter  nur  bei  dauernd 
hohem  Luftdruck  eine  gewisse  Stabilität  er- 
reicht ;  es  wehen  leichte  Winde,  die  Sonne 
strahlt  vom  klaren  Himmel,  Regen  fällt  kaum, 
mithin  muss  sich  die  Luft  kontinuirlich  er- 
wärmen ;  es  fehlen  also  jene  wechselhafte 
Sprünge  von  gutem  und  schlechtem  Wetter, 
welche  die  Depressionen  begleiten  und  auf 
den  Zug  bald  beschleunigend,  bald  verzö- 
gernd einwirken. 


137 


A  madárvonulás  és  az  idő. 

HeOYFOKY     KABU«-tl'>l. 

:\Ii(lön  az  189H/9Í).  évi  ték'ii  ürnitIiolo<>iiii 
úUdiiiásaiiik  tüljei;-vz('s<ii  ala]).jáii  azokkal  az 
adatokkal  foglalkoztam,  iiicín  ek  a  füsti  fecske 
1W)0.,  1891.,  1894.,  18Í)5.,  1896.,  1897., 
1898.  évben  történt  megérkezésére  vonatkoz- 
tak, a  napi  időtérképek  nyomán  aiTa  az  ered- 
ményre Jutottam,  hof;y  a  legtöbb  adat  azokon 
a  na|iiik(in  fordult  t'lö.  mikor  az  idő  alacsony 
(7ü()  mm.-nél  kisebb)  légnyomás,  vagyis  lég- 
nyomási depresszió  hatása  alatt  volt.  Egy 
évben,  1894-ben,  azonban  kivételesen  az  ada- 
toknak kulmiiiáeziója  magas  légnyomás  idején 
állott  be. 

Ezt  a,z  eredményt  fel  is  eniUtetteni  abban 
az  értekezésemben,  melyet  az  ornitholognsok 
serajevói  gyűlésén  1899  szeptember  végén 
tartottam,  hol  is  eme  dolgozatom  kinyomatva, 
szétosztásra  került  a  jelenlevők  között. 

Bővebben  foglalkozván  ama  tárgygyal,  arra 
a  tapasztalatra  jntottam,  hofiy  a  depressziónak 
fűkrpen  az  eleje  és  déli  oldala,  azaz  jó  oldala 
az,  mely  a  füsti  fecske  és  más  (13,  később 
még  18  kevesebb  adattal)  fajok  vonulására 
f/!/orsilőlag,  rossz  oldala  pedig  Msleltetőleg  hat. 


Olykor-íilykor,  egyik  s  másik  év  tárgyalásá- 
nál, rámntattam  arra  is.  liogv  rövid  ideig  tartó 
magas  légnyomás,  valamint  nagy  eső  és  vihar 
alkalmával  a  megérkezési  adatokban  pangás 
állott  be.  Az  1906.  évi  tartós  magas  lég- 
nyomáskor szabályosan  fejlődött  ki  a  vonidás. 

Midőn  a  füsti  fecske  1890.  esztendőbeli 
elköltözését  tárgyaltam,  felemlítettem,  hogy  az 
főképen  akkor  köszöntött  be,  midőn  a  levegő 
érzékenyen  lehűlt,  tehát  valószínűleg  anti- 
cziklon  hatása  alatt.  (Akkor  a  Meteorológiai 
Intézet  még  nem  adott  ki  napi  időtr-rképeket.) 
Sejtelmem  igaznak  bizonynlt.  Midőn  1904-ben 
a  füsti  fecske  1898.  évi  elköltözésével  foglal- 
koztam, a  napi  időtérképek  alapján  csakugyan 
ki  is  mutattam,  hogy  tömeges  (44'6  "/„-a  nz 
adatoknak)  elvonulása  magas  légnyomás  és 
gyönge  erejű,  változó  irányú  szelek  alkalmával 
esett  meg. 

Azóta,  hogy  a  napi  iilőt('rké])ek  tanulmá- 
nyozását az  ornitholognsok  serajevói  gyűlésén 

Aqllilll    XI\'. 


Vogelzug  und  Wetter. 

\(ia    J.    IIUGYFOKV. 

Als  ich  im  \Mnter  1898/1899  die  An- 
Kunftsdaten  der  iianchschwalbe  in  Ungarn 
nach  den  Ergebnissen  der  ornithologischen 
«tationen  aus  den  Jaliren  1890,  1891,  1894, 
1895,  1896,  1897.  1898,  gestützt  auf  die 
täglichen  Wetterkarten,  durchmusterte,  konnte 
ich  feststellen,  dass  das  Erscheinen  dieses 
Vogels  hauptsächlich  au  jenen  Tagen  erfolgte, 
an  welchen  niedriger  Druck  (unter  760  mm.), 
eine  barometrische  Depression  das  Wetter 
beherrschte.  Eine  Ausnahme  macht  das  Jahr 
1894,  in  welchem  sich  die  Kulmination  an 
Tagen  mit  hohem  Luftdruck  einstellte. 

Dieses  Resultat  hatte  ich  Gelegenheit  her- 
vorzuheben in  dem  Vortrag  auf  der  Versamm- 
lung der  Ornithologen  zu  Sarajevo  Ende 
September  1899:  auch  wurde  ein  Referat 
darüber  in  Druck  vorgelegt  und  unter  die 
Anwesenden  verteilt. 

Als  ich  nachher  den  Gegenstand  weiter 
verfolgte,  konnte  festgestellt  werden,  dass  es 
besonders  die  vordere  und  südliche  Seite,  die 
schönwetterigc  Seite,  der  Depression  ist,  welche 
auf  den  Zug  der  Rauchschwalbe  und  mehrerer 
Arten  (13,  später  noch  18  mit  wenigeren 
Ankunftsdaten)  beschleunigend,  die  schlecht- 
wetterige  Seite  aber  verzögernd  einwirkt. 

Dann  und  wann  wurde  auch  betont,  dass 
bei  hohem  Luftdruck  von  kurzer  Dauer 
Stagnation  wahrzunehmen  war,  ebenso  wie 
bei  Sturm  und  starkem  Regen.  Bei  anhaltend 
hohem  Luftdruck  1906  entwickelte  sich  der 
Zug  regelmässig. 

Über  den  Wegzug  der  Rauchschwalbe  im 
Jahre  1890  konnte  ich  berichten,  dass  der- 
selbe besonders  nach  einem  Temperaturfall 
stattfand  und  hegte  die  Meinung  (es  waren 
Wetterkarten  dazumal,  herausgegeben  vom 
Meteorologischen  Institut  zu  Budapest,  noch 
nicht  vorhanden),  dass  Antizyklonen  das  Wet- 
ter beeinflussen.  Das  konnte  auch  wirklich 
im  Jahre  1904,  bezüglich  des  Wegzuges  der 
Rauchschwalbe  im  Jahre  1898  auf  Grund  der 
Wetterkarten  konstatiert  werden.  Der  massen- 
hafte Wegzug  stellte  sich  hauptsächlich  bei 
antizyklonaler  Witterung  ein,  bei  schwachen, 
'Wechselnden   Winden  (44'67o  aller  Daten). 

Seitdem. dass  ich  das  Studium  der  Wetterkar- 
ten auf  (lert  )niitliiil(igen-VersammIungin  Sara- 

18 


138 


tii^yelnirlie  ajáiilotiain  uz  illetékes  szakférfiak- 
nak,  történnek  is  Idsérletck  iiiiitt-iiiiiott;  sajnos 
azonban,  nem  ornitluilouiai  liálózatok  gyűj- 
tötte adatokat  doljíoznak  fel,  mint  például 
Magyarországon,  hanem  egyes  helyekét  csupán. 
És  mindent,  a  legkisebb  részletek  szerint  is, 
egyszerre  meg  akarnak  magyarázni.  E/.  nem 
helyes.  Egy-egy  állomás  megfigyelései  soha 
nem  ])ótolliatják  valamely  hálózat  adatait.  A 
belolök  levezetett  következtetések  esak  akkor 
bírnak  érvénynyel,  ha  más,  több  állomáséval 
egyeznek.  A  véletlen  nagy  szerepet  játszik, 
a  nagy  számok  törvénye  csak  nagytömegű 
adatoknál  lép  fel  s  kiegyenlíti  az  esetleges- 
ségek(^t. 


Három  dolgozatot  fogok  ismertetni,  melyekben 
a  madárvouulás  az  időtérké])ek  alapján  tár- 
gyaltatik. Kiegészítésül  elmonddk  egyet  s  nulst 
a  sarlós  fecskéről. 

I. 

Marék  M.  tanár  az  „Ornithologisches  Jahr- 
buch" 1906.  évfolyamában  czikket  közöl  az 
időjárás  hatásáról  a  madárvonulásra,  és  pedig 
10  éves  tanulmánya  alapján  a  szalonka  közép- 
európai vonulását  illetőleg,  5  éves  zenggi  és 
3  éves  vinkovcei  megfigyelésére  támaszkodva. 
Ezen  szűk  korlátok  között  mozgó  anyagból 
oly  messzemenő  következtetéseket  vezet  le, 
hogy  el  nem  mulaszthatom  velők  részleteseb- 
ben foglalkozni,  annál  is  inkább,  mivel  három 
helyen  az  én  nevemet  is  felhozza. 


Minthogy  véleménye  szerint  az  őszi  és 
tavaszi  vonulás  a  légnyomási  maxiumoktól 
és  minimumoktól  függ,  mindenekelőtt  v(ílök 
ismertet  meg  bennünket.  Elől)b  az  őszi,  azután 
a  tavaszi  vonulást  tárgyalja. 

A)  Miért  költöznek  el  őszszel  a  madarak? 

A  hőmérséUet  csökkenése  s  a  tápláléh  hiánya 
nem  lehet.  Marék  szerint,  oka  az  elköltözés- 
nek, mivel  némely  madár  már  júliusban,  más 
augusztusban  és  megint  más  szeptemberben 
vonul  el;  „és  ez  azután  igy  folyik  tovább,  — 
úgymond  Marék  úr  —  míg  csak  a  tél  be  nem 
köszönt  s  vele  együtt  téli  vendégeink  meg- 
érkeznek ;  "  ámde  hőmérsékleti  csökkenés  és  táp- 
lálékhiány légnyomási  anticziklonokkal  együtt 


jevo  bezüglich  des  Vogelzuges  empfohlen 
hatte,  wird  sihon  hie  und  da  der  Versuch 
gemacht  ;  leider  werden  aber  nicht  die  Be- 
obaciitungen  <irnithologischer  Netze,  wie  etwa 
in  Ungarn,  sondern  nur  si)lche,  die  an  ver- 
einzelten Orten  gemacht  werden,  diskutiert. 
Man  will  gleich  alles,  bis  in  die  kleinsten 
Einzcdheiten  gehend,  erklären.  Das  ist  nicht 
statthaft.  Beobachtungen  an  einer  einzelntm 
Station  können  nie  diejenigen  eines  Beob- 
achtniigsnetzes  ersetzen.  Die  .Schlussfolgerun- 
gen,die  abgeleitet  werden, haben  nur  dann  einen 
Wert,  wenn  sie  mit  mehreren  anderen  Stationen 
im  Einklang  stehen.  Vieles  hängt  vom  /nfall 
ab  ;  nur  bei  grossen  Zahlen  kann  man  auf 
eine  Ausgleichung  von  Zufälligkeiten  rechnen. 
Im  folgenden  sollen  drei  Werke  behandelt 
werden,  welche  sich  mit  dem  Vogelzug  auf 
Grund  der  täglichen  Wetterkarten  befassen. 
Beigefügt  seien  einige  Bemerkungen  iil)er 
Cypselus-apus. 

I. 

Professor  M.  Marek  teilt  in  dem  „Ornitho- 
logischen  Jahrbuch"  1906  einen  Aufsatz  über 
den  Einfluss  von  Wind  und  Wetter  auf  den 
Vogelzug  mit,  und  zwar  auf  Grund  seiner  zehn- 
jährigen Untersuchungen  über  den  Schnepfen- 
zug in  Mittel-Europa,  seiner  fünfjährigen  Be- 
obachtungen des  Vogelzuges  in  Öenj  und 
seiner  fünfjährigen  in  Vinkovci.  Die  Schluss- 
folgerungen, die  er  aus  diesem  spärlichen 
Materiale  ableitet,  sind  so  weitgehend,  dass 
ich  es  nicht  unterlassen  kann,  dieselben  einer 
Besprechung  zu  unterziehen  ;  um  so  mehr,  als 
er  an  drei  Stellen  auch  meinen  Xamen  anführt. 

Da  es  die  barometrischen  Maxima  und 
Minima  sind,  von  welchen  seiner  Meinung 
nach  der  Zug  im  Herbst  und  Frühling  ab- 
hängig ist,  so  erklärt  er  zuerst  das  Wesen 
derselben.  Zuerst  wii-d  der  Herbstzug,  dann 
der  Frühlingszug  behandelt. 

,1)  Was  ist  die  Ursache,  dass  die  Vögel 
im  Herbst  wegziehen? 

Temperatur  fall  und  Nahrungsmangel  allein. 
kann,  wie  Herr  Marek  behauptet,  die  Ursache 
nicht  sein,  weil  viele  Vögel  schon  im  Juli, 
andere  im  August,  wieder  andere  im  Septem- 
ber uns  verlassen  ;  „und  so  geht  es  fort" 
—  sagt  Herr  Marek  — ,  „bis  der  Winter 
da  ist  und  mit  demselben  sich  die  Winter- 
gäste einstellen"  ;  wohl  aber  könnte  es  Tem- 
peratnrfall    und    Nahrungsmangel  in  Verband 


139 


iiíenis  li'lu't  Ilka  az  elköltözusiiek.  „Miutliogv  -í 
hőmérséklet  csökkenése  és  a  tá])lálék  hiánya 
az  aiiticziklonos  időnek  a  következménye,  azért 
az  őszi  Vdnuhis  mouinduhisát  a  léiiuiyomási 
maximunidk  ehiiiatolására  vagyok  liajhindó 
visszavezetni",  —  úgymond  Marék. 

^[iiithogy  Markk  szerint  a  madaraknak  nem 
csak  tüdeje,  hanem  töl)b  ürege  és  sejtje  levegő- 
vel telik  meg,  sőt  csontjaiban  is  levegő  fordul 
elő,  a  légnyomás  változásai  iránt  igen  érzéke- 
nyek. „De  valamennyi  madár  között  legérzékc- 
nyel)bek  a  légnyomás  változásai  iránt  a  vonuló 
madarak",  —  állítja  M.arek  tanár  lir. 

Azután  felhoz  a  tanár  lir  jiároni  niegtigye- 
lést,  melylyel  bizonyítani  akarja,  „hogy  a 
vonuló  madarak  nemcsak  érzékenyek  a  lég- 
nyomás változásai  iránt,  hanem  hogy  azokat 
előre  is  megérzik.  Úgy  látszik  azonban,  hogy 
nem  mindegyik  faj  egyaránt  érzékeny.  A 
....nyári  hűseiök""  kétségkívül  érzékenyebbek, 
minta  „„téli  futamodok'".  Az  előbbieknél  ele- 
gendő néhány  niilliniéternyi  légnyouiás- 
euielkedés,  hogy  őszi  vonulásukat  meg- 
kezdjék. Az  utóbbiak  csak  igen  magas 
barometerállás  mellett,  mely  erős  lehűlést 
okoz,  indulnak  el,  hogy  téli  szállásukat  föl- 
keressék."* 

Ennek  bizonyságául,  mint  igazi  nyári  hűselö- 
ket, a  sarlós  fecskét  hozza  föl  a  tanár  úr. 
„Az  1904.  évben  az  itteni  (vinkovcii)  sarlós 
fecske  jiilius  19  —  20-án,  1905-ben  július 
18 — 19-én  ment  el,  tehát  csak  egy  nappal 
korál)ban."  Azután  leírja,  hogy  milyen  idő 
járt  az  elköltözküdéskor.  „  1904.  július  IH-án 
derült,  csendes  és  igazán  meleg  nyári  idő  volt, 
estefelé  azonban  gyorsan  beborult  az  ég  s  élénk 
északnyugoti  szél  támadt.  19-én  reggel  több- 
nyire el  volt  borulva  s  esett  is  néhány  esőcsepp, 
azután  élénk  északnyugoti  szél  mellett  Idderült 
az  ég  s  jó  meleg  volt.  20-án  többnyire  derült, 
gyenge  északnyugoti  széllel  jó  meleg  volt. 
Úgy  látszott,  mintha  hirtelen  időváltozás  fenye- 
getne, de  20-án  estig  újra  jobbra  fordult  az 
idő.  A  napi  időtérképek  erre  vonatkozólag 
útbaigazítanak.  18-án  reggelig  északnyugot 
felől  770  millimétert  meghaladó  magas  lég- 
nyomású képződmény  délkeleti  ii-ányban,  egé- 

*  Makek  úr  értekezésében  nincsen  ez  kövéren 
nyomtatva.  Hegyi'oky. 


mit  .Viitizyklonen  sein.  „Da  Teniperatnrfall 
und  Nahrungsmangel  eine  Folgeerscheinung 
antizyklonalen  Wetters  sind,  so  möchte  ich 
den  Beginn  des  Morbstzuges  auf  die  Vor- 
stösse  der  barometrischen  Maxinui  zurück- 
führen"  —   sagt  Herr  Markk. 

Weil  die  Vögel  niciit  nur  die  Lungen, 
sondern  noch  mehrere  Säcke  und  Zellen  mit 
Luft  füllen,  ja  auch  luftführende  Knochen 
haben,  so  müssen  sie  —  wie  Herr  M.^rhk 
sagt  —  für  Luftdruckänderungen  sehr  em- 
pfindlich sein.  „Von  allen  Vögeln  —  be- 
hauptet Herr  Marek  —  am  empfindlichsten  ist 
aber  für  Luftdruckänderungen  der  Ziuji-of/cl." 

Dann  werden  drei  Beobachtungen  ange- 
führt, welche  beweisen  sollten,  „dass  die 
Zugvögel  nicht  nur  für  Luftdruckänderungen 
empfindlich  sind,  sondern  dass  sie  dieselben 
auch  voraus  empfinden.  Nicht  alle  Arten 
scheinen  jedoch  gleich  empfindlich  zu  sein. 
Die  „„Sommerfrischler""  sind  oline  Zwei- 
fel emjttindlicher  als  die  „„WinterHüchter"". 
Bei  ersteren  genügt  ein  Steigen  des  Luft- 
druckes um  einige  Millimeter,  um  sie  zum 
Antritt  ihrer  Herbstreise  anzuregen.  Die 
arideren  brechen  erst  bei  sehr  hohem  Ba- 
rometerstande auf,  der  einen  starken  Tem- 
peraturfall zur  Folge  hat,  um  ihre  Win- 
terquartiere aufzusuchen".* 

Zum  Beweise  wurden  als  erste  Sommer- 
frischler die  Mauersegler  angeführt.  „Im  Jahre 

1904  zogen  die  hiesigen  (Mnkovci)  Mauer- 
segler   am    19 — 20.  Juli    fort    und   im    Jahre 

1905  am  18—19.  Juli,  also  nur  um  einen 
Tag  früher."  Und  jetzt  folgt  folgende  Be- 
schreibung des  Wetters,  das  beim  Wegzuge 
herrschte.  „Am  18.  Juli  19()4  iiatteu  wir 
heiteres,  ruhiges,  recht  warmes  Sommerwet- 
ter,  gegen  Abend  jedoch  bewölkte  sich  rasch 
der  Himmel  bei  frischem  NW.-Wind.  Am 
19.  morgens  war  es  meist  bewölkt  und  es 
fielen  einzelne  Regentro  fen,  darauf  Aus- 
heiterung  bei  frischem  NW.  und  recht 
warm.  Am  20  meist  heiter  bei  leichtem  NW. 
und  recht  warm.  Es  hatte  also  den  Anschein, 
als  ob  ein  Wettersturz  eintreten  wollte,  aber 
bis  20.  besserte  sich  wieder  das  Wetter.  Die 
synoptischen  Wetterkarten  geben  uns  darüber 
Aufschluss.  Bis  18.  morgens  drang  von  NW. 

•  In  der  Abhaudlnni;-  ist  dies  nicht   fett  i;edruckt. 

Hegyfoky. 

18* 


140 


szén  az  osztrák  alpesi  tartománj'okig  nyoimilt 
elő,  az  alacsony  nyomás  Görögországot  borította. 
Következményei  nálunk  ezen  a  napon  már  este 
mutatkoztak.  A  kövcítkezö  napokban  esőkként 
a  nagyuyomásii  képződmény  ereje  s  ennek 
következtében  nálunk  jobbra  fordult  az  idő. 
2ü-án  760  milliméteres  légnyonnisunk  volt  és 
mégis  elköltöztek  tőlünk  sarlós  fecskéink. 
Hogy  milyen  volt  az  idő  1905  nyarán,  midőn 
a  sarlós  fecske  elment,  arról  a  115 1.  és  182. 
lapon  részletesen  irtani.  A  légnyonuís  július 
19-én  reggel  mintegy  760  milliméterrel  ért  fel." 
Értekezésének  181.  és  132.  lapján  erre  vonat- 
kozólag ez  áll:  ,,Az  1905.  év  nyarán  az  itteni 
sarlós  fecskék  július  18-  és  19-ik  napja  közti 
éjjelen  mentek  el.  18-án  többnyii-e  még  derült, 
meleg  nyári  idő  volt.  gyenge  délkeleti  szél 
és  19'2  R.  fokú  hőmérséklet  (reggel  8  óra- 
kor) mellett,  épp  így  19-én  reggel.  Csak- 
hamar azonban  gyenge  nyugoti  szél  mellett 
uj-ugot  felöl  felhők  vonulnak  s  elborítják  az 
egész  eget,  d.  e.  9  Va  «irakor  egyes  eső- 
cseppek kezdenek  hullani  s  délfelé,  élénk 
északi  szél  mellett,  esni  kezd  az  eső,  eltartva 
megszakitásokkal  estig.  Éjj'el  kiderült  az  ég 
és  20-án  reggel  a  hőfok  15  R.  volt.  Délre 
tornyos  felhők  lioritották  az  eget  s  a  szél 
északnyugot  felől  fiijt.  Ezt  a  nyári  időválto- 
zást előre  megérezték  a  sarlós  fecskék  s  el- 
költöztek. Ezen  időszakváltozást  az  atlanti  lég- 
nyomási maximum  előrehatolása  okozta,  mely 
18-án  reggelig  ék  alakjában  egész  Bajor- 
országig terjeszkedett.  19-ik  napján  reggelig 
növekedett  ereje  (765  millimétert  meghaladva)  ; 
a  gennai  tengeröböl  és  az  Adria  fölött  észa- 
kon tartózkodó  depressziónak  a  nyúlványai 
láthatók,  kétségkívül  Viuko\'citól  délkeletre 
is,  mint  sejteti  a  760  milliméteres  izobár  ki- 
öblösödése". 


„És  most  rátérek  arra,  hogy  mi  okozta 
az  itteni  sarlós  fecske  elköltözését.  1.  Az  egy 
napos  időkülönbözet  Graeser  nézete  mellett 
bizonyít.  2.  A  csekély  időváltozás  (1905-ben) 
és  a  fenyegető  időváltozás  (1904-ben)  Hegykoky 
s  mások  véleménye  mellett  bizonyít,  kik  a 
madarak  elköltözését  a  hőfok  sülyedésének 
és    a    miatta    bekövetkezett    táplálékhiányuak 


ein  über  770  mm.  Imlio  Luftdruckgebiet  in 
südöstlicher  Kiclitung  bis  in  die  österreichi- 
schen Alpenländer  vor.  der  niedrige  Druck 
lag  über  Griechenland.  Die  Folgen  zeigten 
sicli  bei  uns  gegen  Abend  desseil)en  Tages. 
Xn  ihm  folgenden  Tagen  verlor  das  Hoch- 
druckgebiet an  Intensität  und  besserte  sich 
infolge  dessen  auch  bei  uns  das  Wetter.  Der 
Luftdruck  betrug  am  20.  morgens  bei  uns 
etwa  7()0  mm.  und  doch  zogen  die  hiesigen 
Mauersegler  von  hier  weg.  Die  \\'etterlage 
während  des  Wegzuges  der  Mauersegler  im 
Sommer  1905  habe  ich  auf  p.  131  und  182 
genau  beschrieben.  Der  Luftdruck  i)etrug  am 
19.  Juli  morgens  etwa  760  mm."  Auf  Seite 
181  und  132  findet  sicli  folgende  Bemer- 
kung: „Im  Sommer  1905  zogen  die  hiesigen 
Mauersegler  in  der  ííacht  vom  18.  auf  den 
19.  Juli  weg.  Am  18.  hatten  wir  noch  meist 
heiteres,  warmes  Sommerwetter  bei  leiclitem 
SO.  und  einer  Morgentemperatur  (8  Uhr)  von 
19"2  R.,  ebenso  am  19.  morgens.  Bald  ziehen 
jedoch  von  W.  bei  leichtem  Westwind  Wol- 
ken auf  und  bedecken  den  ganzen  Himmel, 
um  \/„10  Uhr  vormittags  beginnen  einzelne 
Regentropfen  v.u  fallen  und  gegen  Mittag 
setzt  ein  frischer  nördlicher  Wind  mit  Regen 
ein,  der  mit  Unterbrechungen  bis  Abend 
dauerte.  In  der  Nacht  trat  Ausheiterung  ein 
und  am  Morgen  des  20.  Juli  zeigte  das  Ther- 
mometer 15"  R.  Zu  Mittag  bewölkte  sicli  der 
Himmel  mit  Haufenwolken  bei  frischem  XW. 
Diesen  sommerlichen  Wettersturz  hatten  die 
Mauersegler  vorausempfuuden  und  zogen  weg. 
Als  Ursache  dieses  Wettersturzes  ist  ein  Vor- 
stoss  des  atlantischen  Hochdruckgebietes  zu 
betrachten,  welcher  bis  18.  morgens  keilför- 
mig bis  Bayern  vordrang.  Bis  19.  morgens 
hatte  er  an  Intensität  zugenommen  (über 
765  mm.  hoch)  ;  iilier  dem  Golf  von  Genua 
und  über  der  Adria  lagen  Ausläufer  einer  im 
Norden  lagernden  Depression,  aber  ohne  Zwei- 
fel auch  südöstlich  von  Vinkovci.  wie  es  die 
Ausbuchtung  der  760  mm.  Isobare  andeutet.» 
„Und  nun  komme  ich  auf  die  Ursache  des 
Wegzuges  der  hiesigen  Mauersegler  zu  spre- 
chen. 1.  Die  Diiferenz  von  einem  Tage  spricht 
tiir  die  GraeserscIic  Anschauung.  2.  Der  leichte 
Wettersturz  (im  Jahre  1905)  und  der  drohende 
Wettersturz  (vom  Jahre  1904Í  spricht  für  die 
Ansicht  Hkuyfokvs  u.  a..  die  den  Wegzug 
der  Vögel  dem   Tem|;eraturi'all    und    dem  in- 


141 


tuliijdoiiítjnk.  3.  A  lói^iiyoiiiiisi  iiiaxiinmmik 
clöreliutdlása  az  én  nézetein  mellett  hizunyit" 
—  így  szól  Marék  tanár  úr. 

És  liogy  esakunyan  az  ö  nézete  a  helyes, 
kitűnik  szerinte  abból,  hogy  hőmérsékleti  csök- 
kenés miatt  nem  támadhat  júliusban  táplálék- 
hiány és  hogy  a  sarlós  fecske  elköltözése  után 
is  újra  meleg  iflö  j'árt. 

„Az  őszi  vonulás  kezdődésének  tiüajdon- 
ké])eni  oka  gyanánt  a  légnyomási  maximumok 
előrehatiilását  s  a  vele  járó  jelenségeket  kell 
tekintenünk.  " 

Mielőtt  a  sarlós  fecske  Vinkovciből  való 
elköltözésével  s  az  abból  vont  következte- 
tésekkel részletesebben  foglalkoznám,  tilta- 
koznom kell  az  ellen,  mintha  valahol  nyilat- 
koztam Vdlna  «  madarak  elköltözésének  okáról. 
Csakis  a  füsti  fecske  Mayijarorszíujhól  való 
1898.  éri  elköltözéseitek  időjárási  tárgyalásakor 
említettem,  hogy  tömeges  elvonulása  (az  ada- 
tok 44  6  Vo'íi)  főképen  anticziklónos  időben 
esett  meg  s  hogy  a  szeptember  8-iki  kulminá- 
cziót  szeptember  2-  és  3-ik  napján  erős  hő- 
csökkenés  előzte  meg,  mikor  is  a  szabadban 
körülbelül  a  fagyponton  állhatott  a  hőmérő. 
Hozzátettem:  „Ilyen  alacsony  „0"  fokú  hő- 
mérsékleten elpusztul  a  légy,  szúnyog,  apró 
rovarka,  mivel  a  fecske  táplálkozik,  kény- 
szerül hát  útra  kelni."  Nem  járja  tehát,  engem 
odaállítani  azoknak  az  élére,  kik  a  madarak 
elköltözésének  okát  erős  hőmérsékleti  lehűlés 
miatt  támadt  táplálékhiányban  vélik  feltalálni. 
És  a  mint  Makek  iir  az  én  nézetemet,  éppen 
úgy  általánosítja  saját  megfigyeléseit  is.  Csak 
két  esetet  hoz  fel  a  sarlós  fecske  elköltözését 
Uletőleg  s  legott  az  elköltözés  általános  okait 
akarja  kideríteni. 


Tekintsük  meg  csak  ezt  a  két  esetet  kissé 
közelebbről,  és  pedig  a  budapesti  Meteorológiai 
Intézet  napi  időtérképei  alapján. 

Az  1904.  évi  július  első  napjaiban  itt-ott 
depresszi('i  tűnt  fel  Európában,  különben  tültb- 
nyire  normális  és  ennél  magasabb  volt  a  lég- 
nyomás. Július  8-án  765  millimétert  is  meg- 
haladó anti<ziklón  terült  el  Középeurópa  fö- 
lött, az  Atlanti-oczeántól  a  Fekete-tengerig. 
Azután  északkeleten  és  délkeleten  alacsony  nyo- 
más támadt,  különben  pedig  normális  volt,  vagy 


folge  (lessen  einlríítenden  Nahrungsmangel 
zusclireiben.  8.  „Die  Vorstössc  der  l)ar(imetri- 
schen  Maxima  sprechen  für  meine  Ansicht"  — 
sagt  Herr  Prof.  Maruk. 

Und  dass  seine  Ansiciit  die  richtige  ist,  geht, 
wie  er  sagt,  schon  daraus  hervor,  dass  im  .hili 
Nahrungsmangel  infolge Temporaturfalles  kaum 
eintreten  kann  und  auch  nach  dem  Wegzuge  der 
Mauersegler  wieder  warmes  Wetter  herrschte. 

„Als  eigentliche  Ursache  des  Beginnes  des 
llerl)stzuges  sind  also  die  Vorstösse  der  baro- 
metrischen Maxima  mit  ihren  Folgeerschei- 
nungen zu  betrachten." 

Bevor  ich  anf  die  Schlussfolgerung  des 
Wegzuges  der  Manersegler  aus  Vinkovci  etwas 
näher  eingehe,  muss  ich  Protest  dagegen 
erheben,  als  hätte  ich  mich  irgendwo  über 
die  Ursache  des  Wegzuges  der  Vögel  ge- 
äussert. Nur  beim  Beschreiben  des  Wetters 
zur  Zeit  des  Wegzuges  der  Rauch schwalhe 
aus  Ungarn  im  Jahre  1898  konnte  ich  kon- 
statieren, dass  der  massenhafte  Wegzug  (44'6''/o 
aller  Daten)  hauptsächlich  bei  antizyklonaler 
Witterung  stattfand  und  dass  vor  der  Kid- 
miiiation  am  8.  September  ein  Temperatur- 
f'all  am  2.,  3.  Öeptendjer  eintrat,  wo  im 
Freien  etwa  eine  Temperatur  von  0  Grad 
herrschen  musste.  Dann  fügte  ich  bei:  „Bei 
so  niedriger  Temperatur  gehen  {"liegen, 
Mücken,  kleine  Käfer  -  die  Nahrung  der 
Schwalbe  —  zugi-unde,  sie  ist  also  gezwun- 
gen, aufzubrechen  und  wegzuziehen."  Es 
geht  also  nicht  an,  mich  an  die  Spitze  der- 
jenigen zu  stellen,  welche  die  Ursache  des 
Wegzuges  der  Vögel  im  Nahrungsmangel  in- 
folge Temperaturfalles  erblicken.  Und  wie 
Herr  Marek  meine  Ansicht  generalisiert,  so 
verfährt  er  auch  mit  seinen  Beobachtungen. 
Nur  zwei  Fälle  des  Wegzuges  der  Mauer- 
segler führt  er  an,  und  gleich  wird  die  all- 
gemeine Ursache  des  Wegzuges  dargetan. 

Betrachten  wir  nun  diese  zwei  Fälle  etwas 
näher,  und  zwar  laut  den  Wetterkarten  des 
Meteorologischen  Instituts  zu  Budapest. 

In  den  ersten  Tagen  des  Juli  1904  waren 
in  Europa  liie  und  da  Depressionen  aufge- 
taucht, sonst  stellte  sich  meistens  normaler 
und  übernormaler  Druck  ein.  Am  8.  .luli 
liegt  eine  Antizyklone  von  7f)5  und  mehr 
Millimetern  über  Mittel-Europa,  vom  Atlanti- 
schen Ozean  bis  zum  Schwarzen  Meer.  Dann 
stellte  sich  im  Nordosten  und  Südosten  niedri- 


142 


ennél  magasabb;  ez  így  tartolt  i;!-ig-.  Akkor 
Európát  anticziklón  borítja  el,  melynek  közép- 
pontja 770  milliméterrel  Németország  keleti 
vidékén  van.  Kevés  változással  ugyanaz  a 
helyzet  17-ig,  mindig  anticziklón  borítja  Em-ó- 
pát.  f^  napon  a  kontinens  északk(;]cti  részén 
már  láthatók  depressziónak  a  körvonalai  is. 
18-án  e  depresszió  alacsony  nyomása  dél- 
nyugatfelé MagA^arországig  hatol  a  kontinensre. 
Északnyugaton,  Anglia  fölött  egészen  az  Alpokig, 
magas  a  légnyomás  (7(10 — 770  mm.),  ajnreiici 
félszigeten  szintén,  lll-éii  alacsony  nyomás 
(745 — 760  mm.)  borul  a  kontinens  keleti  felére  ; 
nyugaton  Fruucziaország  körül  czilclón  (760 
mm.)  körvonalai  látszanak  és  az  Északi-ten- 
gertől egészen  az  Alpokig  ék  gyanánt  fura- 
kodik be  magas  légnyomás  (765 — 768  mm.). 
20-án  is  megtartja  helyét  az  alacsony  nyomás 
(745 — 760  mm.).  é])p  úgy,  mint  teguap  ;  a 
magas  nyomású  ék  eltűnt,  Angolországot  la- 
pos depresszió  (760  mm.)  borítja,  Spanyol- 
ország és  a  skandináviai  félsziget  fölött  765 
milliméteres  a  nyomás. 


És  most  kérdem,  ha  vajj'on  eme  magas 
nyomású  ék  július  18-  és  19-ik  napján,  mely 
csak  az  Alpokig  ért,  képes  volt-e  a  vinkovcii 
sarlós  fecskék  elköltözésére  valami  hatást  ki- 
fejteni? Nem  sokkal  inkább  megtehette  volna 
ezt  amaz  anticziklón.  mely  17-én  Európa  leg- 
nagyobb részét  ellioritá  s  765  és  több  milli 
méterrel  egyenlő  vf)lt  V  Úgy  látszik,  hogy 
Marék  úrnak  is  feltűnt  eme  körülmény,  azért 
ír  ekképen:  ,.A  légnyomás  20-án  reggel  körül- 
belül 760  milliméterrel  egyenlő  nálunk  s  az 
idevaló  sarlós  fecskék  mégis  elköltöztek  innen.'" 
Minthogy  a  sarlós  fecske  igazi  nyári  hfiselő. 
ezek  a  hűselők  pedig  őszi  vonulásukat  már 
megkezdik,  ha  a  levegő  nyomása  néhány 
milliméterrel  emelkedik,  miként  történhetett 
hát  akkor  meg,  Jiogy  sülyedő  légnyomáskor 
költöztek  el  júUus  20-án  ? 

Hogy  eme  körülményt  még  inkább  méltá- 
nyolhassuk, feltüntetem  a  légnyomást  a  közeli 
eszéki  feljegyzések  szerint,  úgy  a  mint  a  napi 
időtérképeken  közölve  van.  még  pedig  július 
16 — 20.  napjaira  vonatkozólag. 

A  reggeli  légnyomás  Eszéken  : 

1904  július     16      17      IS      1«)     20  napjain. 
Mm.  700+  67-4  66-(l  cri  liUw   (;0-4 


ger  Druck  cin.  sonst  mristcns  iKjniialrr  uml 
iibernoniKilcr  bis  /.um  IH.  \n  demselben 
Tage  liegt  eiiu'  .Vntizyklonc  über  Europa  mit 
dem  Zentrum  von  770  mm.  über  Ust-Deutsch- 
land.  Diese  Lage  hielt  mit  geringen  Ände- 
rungen bis  zum  17.  an,  immer  liegt  eine 
Antizyklone  über  Europa.  An  diesem  Tage 
zeigen  sich  sciion  Umrisse  einer  Depression 
im  Nordosten  des  Kontinents.  Am  18.  dringt 
der  niedrige  Druck  der  Dcjiression  südwest- 
lich bis  Ungarn  in  den  Kontinent.  Im  Nord- 
westen, über  England  bis  zu  den  Alpen  ist 
hoher  Druck  (765 — 770  mm.),  über  der  pyre- 
näischen  Halbinsel  ebenfalls.  Am  19.  liegt 
niedriger  Druck  (745—760)  über  der  Ost- 
liälfte  des  Kontinents  ;  im  Westen,  um  Frank- 
reich herum,  zeigt  sich  der  Umriss  einer 
Zyklone  (760  mm.)  und  über  der  Nordsee 
bis  zu  den  Alpen  liegt  ein  Keil  hohen 
Druckes  (765—768  mm.)  Am  20.  behält  der 
niedrige  Druck  (745 — 760)  die  gestrige  Lage  ; 
der  Keil  hohen  Druckes  ist  verschwunden,  über 
England  liegt  eine  flache  Depression  (760), 
üljer  Spanien  und  dem  Norden  der  skandi- 
navischen Halbinsel  beträgt  der  Druck  765  m. 

Und  nun  frage  ich,  ob  wohl  dieser  Keil 
hohen  Druckes  am  18.,  19.  Juli,  der  nur  bis 
zu  den  Alpen  reichte,  die  Mauersegler  in 
Vinkovci  zum  Aufbruch  aneiferte"?  Hätte  dies 
nicht  vielmehr  die  Antizyklone  tun  können, 
die  am  17.  über  den  grössten  Teil  von 
Europa  sich  ausdehnte  und  765  und  mehr 
MilHnieter  betrug?  Es  muss  dieser  Umstand 
auch  Herrn  Marek  aufgefallen  sein,  deshalb 
schreibt  er:  ..Der  Luftdruck  betrug  am  20. 
morgens  bei  uns  etwa  760  mm.  und  doch 
zogen  die  hiesigen  Mauersegler  von  hier 
weg."  Da  der  Mauersegler  ein  echter  Som- 
merfrischler ist,  diese  Vögel  aber  zum  Antritt 
ihrer  Herbstreise  angeregtwerden,  wenn  der 
Luftdruck  um  einige  Millimeter  steigt,  wie  Herr 
Marek  behauptet,  wie  kommt  es.  dass  sie  bei 
sinkendem  Luftdruck  am  20-  Juli  wegzogen  ? 

Damit  wir  diesen  Umstand  noch  besser 
erwägen  können,  teile  ich  den  Luftdruck  aus 
Esseg,  der  nächsten  Station  zu  Vinkovci.  laut 
unseren  Wetterkarten  mit.  und  zwar  für  den 
16—20.  Juli  1904. 


Luftdruck  mttrgens  zu  Esseg  : 


1904  Juli 

Mm.  700  ^ 


IC) 

(;7-4 


17 

C.IVO 


18 
61-4 


19 

CO- 7 


20 
6(1-4 


143 


Valamint  sülyeil  a  l('i;iiyoiiiá.s  jiilius  16-  és 
20-ik  napja  közt  Eszéken,  lis^y  sülyedt  bizo- 
nyára a  közeli  Vinkovciban  is.  Három  nap 
(16  —  19)  alatt  6"7  inilliniéterrel  sülyedt  a  lég-- 
nyomás  Eszéken  és  a  sarlós  fecske  mégis  el- 
költözött Vinkovciból.  Tehái  nem  néhány  milli- 
métermji  léfptijomásemdix'edés,  hanem  néhány 
milliméternyi  léqnyomássülyedés  zavarta  el  eze- 
ket az  igazi  nyári  hűselöket! 

Es  most  tekintsük  meg  az  időjárást,  mely 
a  sarlós  fecske  1905.  évi  elköltözésekor  ural- 
kodott. 

Miként  Marék  lïr  állítja,  1904-ben  fenyegető, 
1905-ben  valóságos  hirtelen  időváltozással  van 
dolgunk  ;  de  mivel  a  sarlós  fecskék  annak 
bekövetkezése  előtt  vonultak  el,  meg  kellett 
azt,  Marék  szerint,  előre  érezniök.  Valamint 
1904-ben  az  elköltözésnek  oka  a  tanár  úr  állí- 
tása szerint  az  atlanti  nagy  légnyomásnak  előre- 
nyomulása volt,  úgy  volt  az  állítólag  1905 
július  18-,  l9-ik  napján  is. 


1905-ben  csaknem  állandóan  borítja  Európát 
magas  légnyomás  július  l-től  14-ik  naj)jáig. 
csak  északkeleten  tűnnek  fel  depressziók  kör- 
vonalai ;  14-én  a  760  milliméteres  izobár  a 
skandináviai  félsziget  északi  részétől  dél  felé 
húzódik  egészen  Afrikáig,  keleten  alacsonyabb, 
nyugaton  magasabb  a  nyomás.  Július  15-  és 
16-ik  napján  Európa  legnagyobb  részét  anti- 
cziklón  borítja  :  északon,  északkeleten  de- 
pressziók nuitatkoznak.  IT-én  egyenletes  nyo- 
más (760  mm.  körül)  terjed  el  Középeurópa 
fölött  ;  északon,  északkeleten  750 — 755,  nyu- 
gaton, Francziaország  körül,  765  milliméterrel 
egyenlő  a  légnyomás.  18-án  a  bottni  tenger- 
öböl fölött  tartózkodik  depresszió.  Közép - 
európában  mintegy  760,  nyugaton  Anglia, 
Frankhon,  Spanyolország  körül  765  milli- 
méterrel egyenlő  a  nyomás.  18-án  este  válto- 
zatlanul elfoglalja  eddigi  helyét  a  magas  lég- 
nyomás. Nyugaton  meghűvösödött  az  idő,  az 
Alpokban  sok  az  eső.  19-én  reggel  sem 
mutatkozik  egyéb  változás,  mint  az,  hogy  a 
765-ös  izoljár  egészen  Kaiserslauternig  előre- 
hatolt. Az  észald  depresszió  ellaposodott  és 
a  760  mm-es  izobár  csaknem  egész  Európát 
bekeríti.  Nyugateurópában  borús,  hűvös  idő 
jár,  sok  helyütt  esővel;  keleten  tiszta  az  ég 
és  meleg  van.  Magyarországon  sülyedő  hő- 
mérséklet   terjed    nyugat    felől.   20-án    a    de- 


Wie  im  nail  en  Esseg  vom  16.  bis  20.  Juli 
der  Luftdruck  im  Fallen  begritl'en  ist,  so  ist 
er  gewiss  auch  in  Vinkovci.  In  drei  Tagen 
(16 — 19.)  sinkt  der  Luftdruck  in  Esseg  um 
(j"7  mm.  und  die  Mauersegler  zogen  aus  Vin- 
kovci doch  weg.  Also  nicht  einige  Millimeter 
steigender,  sondern  einige  Millimeter  sinken- 
der Luftdruck  verscheuchte  diese  echten  Som- 
merfrischler ! 

Und  jetzt  betrachten  wir  die  Wetterlage 
zur  Zeit  des  Wegzuges  der  Mauersegler  im 
Jalire  1905. 

Im  Jahre  1904  iiatten  wir  es,  nach  Angabe 
des  Herrn  Marek,  mit  einem  drolienden,  im 
Jahre  1905  aber  mit  einem  wirklichen  Wet- 
tersturz zu  tun  ;  weil  aber  die  Mauersegler 
vor  dem  Wettersturz  wegzogen,  so  mussten 
sie  denselben,  wie  uns  Herr  Marek  ver- 
sichert, vorausemjifunden  haben.  Wie  laut 
Herrn  Professor  im  Jahre  19U4  ein  Vorstoss 
des  atlantischen  Hochdruckgebietes  die  Ur- 
sache des  Wegzuges  war,  so  soU  es  auch 
1905  am  18.,  19.  Juli  gewesen  sein. 

Im  Jahre  1905  liegt  fast  fortwährend  hoher 
Druck  über  Europa  vom  1.  bis  14.  Juli,  nur 
im  Nordosten  zeigen  sich  die  Ränder  von 
Depressionen  ;  am  14.  verläuft  die  Isobare 
von  760  mm.  vom  Norden  der  skandinavi- 
schen Halbinsel  südlich  bis  nach  Afrika,  im 
Osten  ist  niedriger,  im  Westen  höherer  Druck. 
Am  15..  16.  Juli  liegt  eine  Antizyklone  über 
dem  grössten  Teil  von  Europa  ;  im  Norden, 
Nordosten  tauchen  Depressionen  auf.  Am 
17.  ist  der  Druck  über  Mittel-Europa  gleich- 
massig  (um  760  mm.),  im  Norden,  Nord- 
osten beträgt  er  750-755  mm.,  im  Westen, 
um  Frankreich  herum,  765  mm.  Am  18.  liegt 
eine  Depression  über  dem  bottnischen  Meer- 
busen, Mittel-Europa  hat  etwa  760  mm.,  und 
der  Westen,  l^ngland,  Westfrankreich  und 
Spanien,  765  mm.  Druck.  Am  18.  abends  ist 
der  hohe  Druck  unverändert  an  seinem  Platz 
geblieben.  Im  Westen  ist  es  kühler  gewor- 
den ;  in  den  Alpen  fällt  viel  Regen.  Am  19- 
morgens  ist  auch  keine  Veränderung  wahr- 
zunehmen, mit  Ausnahme,  dass  die  Isobare 
von  765  mm.  bis  nach  Kaiserslautern  vor- 
dringt. Die  Depression  im  Norden  hat  sich 
verflacht  und  die  Isobare  von  760  mm.  um- 
schliesst  fast  gänzlich  Europa.  Im  Westen 
von  Europa  herrsclit  bewölktes,  kühles  und 
an   vielen    Orten   Hegenwetter  ;    im    Osten  ist 


144 


presszió  középpontja  (753  iiiiii.)  a  Kclííti-ten- 
gereii  van  ;  a  nia^as  nyomás  (765 — 769  mm.) 
nyuuat  felől  ék  alakjában  terjed,  a  76ö-ös 
izobár  Spanyülorszáf;-tól  Salzburgig',  onnan 
Skóthonig  vonni.  Európában  hűvös  az  idő; 
Francziaorszag  kivételével  sok  Jielyütt  eső 
van.  Magyarországon  is  sok  eső  esett  s  a 
liőniérséklet  még  egyre  siilyed. 


Vinkovci  környékét  illetőleg  újra  is  az 
eszéki  adatokat  hozzuk  fel  és  pedig  a  reggeli 
feljegyzések  szerint,  azonfelül  a  hőmérsékleti 
maxbnumot  és  minimumot  is. 


es  klai'  1111(1  warm.  In  l'ngarn  stellte  sich 
von  West  her  Temperaturabnahme  ein.  Am 
20.  litîgt  das  Zentrum  der  Depression  (753  mm.) 
über  der  Ostsee:  der  hohe  Druck  (7(iô — 
769  mm.)  von  West  her  dehnt  sich  keilför- 
mig aus.  die  Isobare  765  zieht  von  Spanien 
bis  Salzburg  und  von  dorther  nach  Schott- 
land. Es  herrscht  kühles  Wetter  in  Europa; 
mit  Ausnahme  von  Frankreich  stellte  sich  an 
\'ielen  Orten  liegen  ein.  Auch  in  Ungarn  war 
viel  liegen  und  die  Temperatur  ist  noch  im 
Fallen  begriffen. 

Was  die  Umgegend  von  Vinkovci  anbelangt, 
so  wollen  wir  wieder  die  Daten  von  Esseg 
anführen,  und  zwar  die  Morgenbeobachtun- 
gen, nebst  dem  .Maximum  und  Miuiinuiii  der 
Temperatur. 


Eszék.    190 
Esseg. 

Jul 


16 
17 
18 
19 
20 


I.éf^nyomás 

Luftdruck 

Mm.  TOO-f 

63-5 
62-9 
620 
59-5 
63-0 


Hömt'rsóklet 

Temperatur 

C» 

18-8 
20-4 
21-4 
20-6 
14-6 


Széli 
Wind 

C 

c 

0 
NW- 
NW' 


Csapadék 

Niederschlag 

Mm. 


Thermometer 
ma.\.  min. 


29 
31 
34 


2( 

-)7 


11 
12 

14 
17 
10 


A  sarlós  fecske  a  jiilius  18-ik  és  19-ik 
közötti  éjjelen  ment  el  Vinkovciból,  tehát  újra 
sülyedő  légnyomás  mellett.  18-án  reggel  762'0. 
este  76r6,  19-én  reggel  759'5  milliméteres 
volt  a  légnyomás.  Ezek  az  igazi  nyári  hüselők, 
melyeh  az  idő  hirtelen  változását,  a  hőmér- 
sékleti lehűlést  állítólag  előre  megérzik,  talán 
a  július  20-án  heköretkezetl  -'i'i)  milliméternyi 
léguyomásemelkedést  is  előre  megérezték! 

De  mégis  nagy  légny<imású  ék  nyúlt  be 
északnyugatról  Európába  akkor,  a  mikor  a 
sarlós  fecskék  Vinkovciból  elköltöztek  ;  mégis 
az  atlanti  barometermaximum  olyatén  előre- 
nyomulása veliető  észre,  mint  M.\eek  tanár  úr 
feltételezi  az  elvonulás  oka  gyanánt,  —  lehetne 
állítani. 

Ámde  a  nagy,  nyugatról  az  Alpesekig  ter- 
jedő légnyomás  hatása  nehezen  terjedhet 
hatáskörén  túka  is  ;  Vinkovci  pedig  már  kivül 
esett  belőle.  Különös,  hogy  az  ok  az  Alpokig 
ér  s  az  okozat  mégis  tőlük  délkeleten  is 
mutatkoznék  ! 


Die  Mauersegler  zogen  aus  Vinkovci  in 
der  Nacht  vom  18.  auf  den  19.  Juli  weg; 
also  wieder  bei  fallendem  Luftdruck.  Am  18. 
morgens  war  der  Luftdruck  7620,  abends 
7616  mm.,  am  19.  morgens  759'5  mm. 
Diese  echten  Sommerfrischler,  die  den  Wetter- 
sturz, das  Kühlerwerden  vor ausemj} finden  sollen, 
haben  vielleicht  auch  den  steigenden  Luftdruck 
am  20.  Juli  von  -l'ò  mm.  vorausempfunden! 

Aber  es  zeigte  sich  doch  ein  Keil  hohen 
Luftdruckes  im  Nordwesten  von  Europa,  als 
aus  Vinkovci  die  Mauersegler  wegzogen;  es 
ist  also  doch  ein  derartiger  Vorstoss  des 
atlantischen  Barometermaximums  wahrzuneh- 
men, wie  ihn  Herr  M.ìkek  als  Ursache  des 
Wegzuges  annimmt.  —  könnte  man  behaupten. 

Darauf  erwidere  ich.  dass  die  Wirkung 
des  hohen  Luftdruckes,  welcher  sich  von 
West  her  bis  etwa  zu  den  Alpen  erstreckte, 
auch  ausserhalb  des  Wii-kungskreises  kaum 
hätte  bemerkt  werden  können.  Vinkovci  lag 
schon  ausserhalb  desselben.  Es  ist  wh-klich 
auffallend,  dass  die  Ursache  nur  l)is  zu  den 
Alpen  hin  reicht,  und  ihre  >\"irkung  doch 
auch  noch  in  Südosten  auftritt  ! 


145 


És  most  még  egy  megjegyzés. 

RössLEP.  Ervin  zágrábi  tanár,  a  liorvát  Clriiitho- 
logiai  Központ  főnöke,  hivatalos  értesítőjében 
itözli  a  madarak  megjelenését  és  elköltözését 
Horvát-  és  8zlavonországokat  illetőleg  s  abban 
az  értesítőben  feltünteti  a  sarlós  fecske  1904. 
és  1905.  évi  elköltözését  is  Vinkovciból.  Magán 
észlelő  gyanánt  M.\rek  M.  tanárt  nevezi  meg. 
Valószinűleg  ugyanegy  személylyel  van  itt 
dolgunk.  Az  1904.  évfolyam  216.  lapján  július 
22-ik,  az  1905.  évfolyam  199.  lapján  július 
24-ik  napja  vau  feltűntetve  annak  a  napnak, 
a  melyen  Vinkovciból  a  sarlós  fecskék  el- 
költöztek. Mindkét  évfolyam  már  megjelent, 
mikor  M.4rek  úr  értekezése  az  Ornithologisches 
Jahrbuch  1906-ik  évfolyamában  napvilágot 
látott.  Hogyan  egyeztessük  meg  a  kétféle 
időpontot?  Marék  szerint  1904-ben, július  19 — 
"iO-án,  RössLER  szerint  július  22-én,  1905-ben 
Marék  szerint  július  18 — 19-én,  Rössi.ee  szerint 
július  24-én  költöztek  el  a  sarlós  fecskék 
Vinkovciból?  Nézzük  csak  meg  a  napi  idő- 
térképeket, hogy  milyen  is  volt  az  idő  a  Rösslek- 
n  evezte  napokon  ? 

1904  július  21-én  Oroszország  északkeleti 
részén  egy  (739  mm.),  a  másik  depresszió  az 
Atlanti-oczeán  és  Angolország  nyugati  részén 
terül  el  ;  Középeurópát  egyenletes  nyomás 
borítja. 

1904  jidius  22-éu  szintén  egyenletes  a 
nyomás  Középeurópa  fölött  ;  az  előbb  említett 
két  depresszió  alig  változtatta  meg  helyét  ; 
Spanyolország  fölött  nagy  a  nyomás  (7(35  mm.) 

1905  július  23-án  északon  mutatkozik  czik- 
lón,  melynek  középpontja  (754  mm.)  a  Keleti- 
tengeren van  ;  hatásköre  kiterjed  Európa  északi 
felére,  déli  felén  egyenletes  a  nyomás,  Spanyol- 
országban 765  milliméterrel  egyenlő. 

1905  július  24-én  a  cziklón  kissé  dél  felé 
nvomult  és  Spanyolország  kivételével  egész 
Európára  fejt  ki  hatást  (755—760  mm.).  A 
7(50  milliméteres  izobár  Angolországtól  az 
Alpokig  nyúlik,  hol  mintegy  kiálló  orrt  képez, 
onnan  Marseille  felé,  Rómán  át  a  Fekete- 
tengerig terjed. 

Ha  már  most  a  Riissi,ER-féle  adatok  tüntet- 
nék fel  helyesen  az  elköltözés  időpontját,  akkor 
Vinkovciban  alig  lehetne    szó    a    magas    lég- 

Aquila  XIV. 


Und  jetzt  noch  eine  Bemerkung. 

Herr  Professor  Ervin  Rössler  in  Zágráb,  Leiter 
der  Kroatischen  Ornithologischen  Zentrale,  teilt 
in  seinen  Berichten  über  die  Beobachtungen 
der  Ankunft  und  des  Wegzuges  der  Vögel  in 
Kroatien  und  Slavonien  auch  Daten  über  den 
Wegzug  der  Mauersegler  aus  Vinkovci  für 
die  Jahre  1904  und  1905  mit.  Als  privaten 
Beobachter  nennt  er  M.  Marek.  Professor. 
Wahrscheinlich  haben  wir  es  hier  mit  einer 
und  derselben  Person  zu  tun.  Auf  Seite  216 
des  Jahrganges  1904  wird  der  22.  Juli,  auf 
Seite  199  des  Jahrganges  1905  wird  der 
24.  Juli  als  Wegzugstag  der  Mauersegler  aus 
Vinkovci  dieser  beiden  Jahre  genannt.  Die 
beiden  Jahrgänge  waren  schon  vor  dem  Er- 
scheinen der  Abhandlung  des  Herrn  Marek 
im  Ornithologischen  Jahrbuch  1906  heraus- 
gegeben. Wie  kommt  es,  dass  die  Mauer- 
segler aus  Vinkovci  im  Jahre  1904  laut 
Marek  am  1Í) — 20.,  laut  Rössler  am  '22.,  im 
Jahre  1905  laut  Marek  am  18 — 19.,  laut 
Rössler  am  24.  Juli  wegzogen  ?  Betrachten 
wir  die  Wetterkarten,  wie  das  Wetter  an  den 
Rösslerschen  Wegzugstagen  w-ar. 

Am  21.  Juli  1904  liegt  eine  Depression 
(739  mm.)  über  dem  Nordosten  von  Russ- 
land, die  andere  über  dem  Atlantischen  Ozean 
und  West-England  :  über  Mittel-Europa  ist 
der  Druck  gleichniässig. 

Am  22.  Juli  1904  liegt  ebenfalls  gleich- 
massiger  Druck  über  Mittel-Europa,  die  früher 
erwähnten  zwei  Depressionen  haben  kaum 
ihren  Ort  verändert  ;  über  Spanien  zeigt  sich 
hoher  Druck  (765  mm.). 

Am  23.  Juli  1905  liegt  eine  Zyklone  im 
Norden,  mit  dem  Zentrum  über  der  Ostsee 
(754  mm.),  die  nördliche  Hälfte  von  Europa 
fällt  in  ihren  Wirkungskreis  ;  über  dem  süd- 
lichen Teil  herrscht  gleichmässiger  Druck  : 
in  Spanien  765  mm.  Barometerstand. 

Am  24.  Juli  1905  hat  sich  die  Zyklone 
etwas  gegen  Süden  hin  verschoben  und  be- 
deckt mit  Ausnahme  von  Sj)anieu  (7(j5  mm.) 
ganz  Europa  (755 — 760  inm.).  Die  Isobare 
von  760  mm.  erstreckt  sich  von  England 
gegen  die  Alpen,  wo  sie  eine  Nase  bildet 
und  gegen  Marseille  verläuft,  von  dort  über 
Rom  zum  Schwarzen  Meer  hin. 

Sollten  die  Rösslerschen  Daten  den  richti- 
gen Termin  des  Wegzuges  angeben,  dann 
könnte  von  einem  Vorstossen   der  barometri- 

19 


141) 


nyomásnak  előrenyomulásáról.  Vinkovci  közelé- 
ben a  léííiiyoniás,  Eszék  ailalai  szerint,  a 
következőleg  alakult  : 

1904  július   21-én   761-8,   22-én   Tlil'ô   mm. 

1905  július  23-án  762-6,  24-én  758-4  mm.; 
tehát  az  előbbeni  évben  alig  változott,  az 
utóbbiban  pedig  sülyedt  ;  ennélfogva  Marrk 
hypothesise  összeomlik. 

A  Zenggben  végbement  őszi  vonulásról  csak 
kiszakított  adatukat  luiz  fel  JIarek  úr,  kissé 
részletesebben  foglalkozik  az  1904.  évi  vin- 
kovcii  megfigyeléseivel.  Megkülönböztet  négy 
vonulási  időszakot  s  megismerteti  az  időjárást 
is:  állítja:  „hogy  csaknem  valamennyi  vonuló 
madár  (mintegy  50  faj)  a  légnyomási  maximu- 
mok előrehatolása  után  lett  megfigyelve." 
Azután  adatait  Kösslee  adataival  méri  össze, 
melyek  a  horvát  ( Jrnithologiai  Kozjiont  lY-ik 
évfolyamában  közöltetnek  s  úgy  találja,  hogy 
ezek  igazolják  mindazt,  a  mit  az  őszi  vonulás- 
ról Zengget  és  Vinkovcit  illetőleg  mondott: 
„a  mit  tehát  a  zenggi  és  vinkó vcii  őszi  vonu- 
lásról mondottam,  érvényes  egész  Horvát- 
országra". 

Hogy  láthassuk,  ha  vájjon  van-e  párvona- 
losság  a  kétféle  megfigyelés  között,  mérjük 
össze  őket. 

A  vonulási  időközök  ezek  : 


sehen   Maxima    in    Vinkovci    kaum    die  Rede 
sein.  Der  Lut'tdruck  war  in  Esseg  folgender: 

1904.  21.  Juli  7(11S.   22.   .hili    7ürü   mm. 

1905.  23.  Juli  7tJ2-6.  24.  .luü  758-4 mm.; 
also  im  er.stgenanuten  Jahre  fast  unverändert, 
im  letztgenannten  im  Fallen  begrift'en:  mithin 
fällt  die   Stütze   der  MAEEK-schen   Hypothese. 

Über  den  Herbstzug  in  Senj  werden  nur 
herausgegriftene  Daten  mitgeteilt,  etwas  aus- 
führlicher behandelt  Herr  Marek  die  Beobach- 
tungen aus  Vinkovci  im  Jahre  1904.  Er  un- 
terscheidet vier  Zugsperioden  und  macht  uns 
auch  mit  dem  Wetter  bekannt  ;  er  behaup- 
tet, „dass  fast  alle  Zugvögel  (etwa  50  Arten) 
nach  den  erfolgten  Verstössen  der  barometri- 
schen Maxima  zur  Beobachtung  gelangt  sind'-. 
Dann  vergleicht  er  seine  Daten  mit  denjeni- 
gen von  Russler  im  IV.  Jahresbericht  der 
Kroatischen  Ornithologischen  Zentrale  und 
findet  darin  eine  Bestätigung  dessen,  was  er 
über  den  Herbstzug  in  Senj  und  Vinkovci 
gesagt  hat  :  „was  ich  also  über  den  Herbst- 
zug in  Senj  und  Vinkovci  gesagt  habe,  gilt 
für  ganz  Kroatien". 

Wir  wollen  nun  einen  Vergleich  der  bei- 
derseitigen Beobachtungen  anstellen,  um  zu 
sehen,  welche  Parallelität  zwischen  ihnen  be- 
steht. 

Diese  Zugsperioden  sind  folgende  : 


1.  Aug.  23— Sept. 
Kössler  adatai  1  ,-,q 
Kösslers  Daten  ( 


1  :     11.  Sept.  12— Sept.  26;     111.  Okt.  17— Okt.  26; 
148  73 


IV.  Nov.  16— Nov.  25. 
3 


RössLER  744  elköltözési  adatot  közöl,  ezek 
közül  Marek  úr  négy  kedvező  időközére  292 
adat,  valamennyinek  ü9'5"/„-;i  juV,  ha  tehát 
a  légnyomási  maximumok  előrenyomulásában 
lenne  az  őszi  elköltözés  kezdetének  oka  kere- 
sendő, úgy  60  7ü  iiií^s  okra  lenne  visszaveze- 
tendő. A  mi  tehát  áll  Vinkovciról.  nem  áll 
egész  Horvátországról,  hol  a  vonulás  meg- 
szakítás nélkül  megy  végbe  és  hol  a  14  faj 
kulminácziója  közül  csak  egynek,  a  Chelidon 
urbica-nak  a  kulminácziója  esik  a  MAEEK-féle 
időkíízök  egyikére  (IX.  22 — 26.).  A  párvona- 
losság  tehát  nem  valami  jól  üt  ki. 


Hogy  a  légnyomási  viszíuiyokat  részletesen, 
iiz  időtérképek  alapján  nuitassam  be,  a  sarli'is 


RössLER  teilt  für  den  Wegzug  744  Daten 
mit,  von  diesen  entfallen  auf  die  günstigen 
vier  Perioden  des  Herrn  Marek  292  Daten, 
also  nur  •V.'>-.5"/o  der  ganzen  Summe  ;  sollten 
es  also  die  Verstösse  der  barometrischen 
Maxima  sein,  die  als  Ursache  des  Beginnes 
des  Herbstzuges  anzusehen  wären,  dann 
müssten  6T/V„  auf  andere  Ursachen  zurück- 
zuführen sein.  Was  also  für  Vinkovci  Gel- 
tung hat.  gilt  nicht  auch  für  ganz  Kroatien, 
wo  der  Zug  ununterbrochen  anhält  und  wo 
von  den  Kulminationen  der  14  Vogelarten 
nur  eine,  von  Chelidon  urbica,  in  die  Zugs- 
periode des  Herrn  Marek  (IX.  22—26.)  fällt. 
Die  Parallelität  bewährt  sich  also  nicht. 

Die  Druckverhältnisse  laut  den  Wetterkar- 
ten speziell  darzustelleji,  halte  ich   nach  der 


147 


fecskére  vonatkozó  tapasztalataim  után  szük- 
aé,ü,"telenne  k  vélem  ;  különben  Rösslkr  úr  úgy 
is  niejíismertet  velük  (IV.  évfolyam  1904.  256 
s  köv.  1.).  halljuk  öt. 

/.    Voinűání  időszak. 

VIII.  23 — 27.  ,,A  magyarországi  depresszió 
Oroszország  délnyugati  részére  vonul  :  másik 
(Jlaszország  fölött  mutatkozik  s  kiterjt-il  Európa 
délkeleti  részére." 

\'lll.  28 — IX.  I.  „Új  depresszió  Európa 
nyugati  vidékén  van  s  északnyugatra  és  észak- 
keletre húzódik  ;  kisebb  depressziók  keleten 
és  az  Alpok  fölött  terülnek  el,  az  utóbbi  hely- 
ről az  Adria  felé  is  terjeszkedve." 

II.    Vonulási  időszak. 

IX.  12 — Itj.  „Európa  északkeleti  és  észak- 
nyugati részén  depresszió  mutatkozik,  az  utóbbi 
dél,  az  előbbi  kelet  felé  tart." 

IX.  17 — 21.  „A  depresszió  Európa  délkeleti 
részét  és  a  Földközi-tengert  borítja." 

IX.  22 — 26.  ..A  depresszió  a  Földközi-ten- 
geren s  Európa  délnyugati  részén  tartózkodik, 
ez  az  utóbbi  Anglia  felé  tart  s  Olaszország- 
iján újabb  keletkezik." 

///.    Virmdási  időszak. 

X.  17 — 21.  ..Európa  északi  vidékén  mély, 
a  Földközi-tengeren  sekélyebb  depresszió  honol, 
az  elölibi  keletre  tart,  újabb  pedig  Angliában 
tűnik  fel." 

X.  22 — 26.  ..A  depresszió  Európa  nyugati 
vidékén  mutatkozik,  északnyugatról  észak  és 
délkelet  felé  tart." 

A  negyedik  időszakot  azért  nem  írja  le 
RöBSiiER.  mivel  ebből  csak  három  adattal  ren- 
delkezik. A  iminkája  végén  ekként  nyilat- 
kozik : 

„Eme  tárgj'alásból  rövid  következtetésünk 
ez  :  Az  elköltözasi  adatok  kulminácziója  akkor 
mutatkozik  az  egyes  fajoknál,  mikor  a  de- 
pressziók Európa  északi  és  északnyugati  s  oly- 
kor délkeiefi  részét  borítják:  különben  pedig 
csaknem   mindig    kissebb  az  adatok    száma". 


A    légnyomási    viszonyokat    egészen    más- 


Mitteiluug  iiijer  die  .Mauersegler  nicht  für 
nötig,  und  zwar  um  so  weniger,  als  Herr 
Rössi,EK  dieselben  schon  beschrieben  hat.  (Seite 
256  u.  f.  seines  Berichtes.  Jahrgang  IV.  1904.) 

I.  Zugsperiode. 

VIII.  23 — 27.  .,Die  ungarische  Depression 
wandert  gegen  das  südliclK^  Russland,  während 
sich  eine  neue  in  Italien  zeigt,  welche  sich 
über  das  ganze  südöstliche  Europa  ausbreitet." 

VIII.  28 — IX.  1.  „Eine  neue  Depression 
zeigt  sich  im  Westen  und  zieht  sich  nach 
Nordwest  und  Nordost  ;  kleinere  Depressio- 
nen befinden  sicli  im  Osten  und  den  Alpen, 
von  denen  sich  die  letztere  gegen  die  Adria 
ausdehnt." 

II.  Zugsperiode. 

IX.  12 — 16.  „Depressionen  befinden  sich 
im  Nordosten  und  Nordwesten  Europas,  letz- 
tere zieht  gegen  Süd,  erstere  gegen  Ost." 

IX.  17—21.  „Die  Depression  lagert  im 
Südosten  Europas  und  über  dem  Mittelländi- 
schen Meer." 

IX.  22 — 26.  „Die  Depression  liegt  über 
dem  Mittelländischen  Meer  und  im  Südwesten 
Eui'opas,  diese  letztere  wandert  gegen  Eng- 
land und  in  Italien  zeigt  sich  eine  neue." 

III.  Zugsperiode. 

X.  17 — 21.  „Eine  starke  Depression  liegt 
im  Norden  Europas,  eine  schwächere  über 
dem  Mittelländischen  Meer,  die  erstere  zieht 
sich  nach  Ost  und  eine  neue  erscheint  in 
England." 

X.  22 — 26.  „Die  Depression  ist  im  Westen 
Europas,  von  Nordwest  wandert  sie  nach 
Nord  und  gegen  Südost." 

Die  vierte  Zugsperiode  beschreibt  Herr 
HössLER  deshalb  nicht,  weil  er  nur  über  drei 
Daten  verfügt.  Am  Ende  seiner  Arbeit  äussert 
er  sich  wie  folgt  : 

„Der  Schluss,  welcher  in  Kürze  aus  diesen 
Auseinandersetzungen  folgen  würde,  wäre  fol- 
gender: ..Die  Wegz'ugsdaten  der  einzelnen 
Arten  kulminieren  am  meisten  dann,  wenn 
die  Depressionen  im  Norden  und  Nordwesten 
Europias  lagern,  nebenbei  auch  im  Südosten; 
sonst  ist  die  Anzahl  der  Daten  fast  regel- 
mässig kleiner." 

Die    Besciireibung    der     Druckverhältnisse 

19* 


148 


képen  írja  le  Rösslrr,  mint  Makuk  tantír  úr  ; 
RössLER  mindent  és  tárüyiliii^osan  ír  le,  ;\Iahi:k 
egyes  eseteket  választ  ki;  feliifiz/.a  augusztus 
26-,  27-,  szeptember  13-,  16-,  17-,  18-,  25-, 
október  16-,  20-,  november  14-,  19-ik  napját, 
összesen  tehát  11  napot,  holott  négy  vonulási 
időköze  45  napot  ölel  fel.  Következtetései,  melye- 
ket a  kevés  számú  esetből  levezet,  nem  állják 
ki  a  sarat;  éppen  úgy  nem,  minta  midőn  állítja, 
hogy  Zenggben  őszszel  csak  lióra  idt'jén  lehet 
fürjet  látni,  szót  sem  ejtve  róhi,  liogy  a  bóra 
mily  gyakran  szokott  ottfellépni.  De  ha  tudjuk, 
hogy  Zenggben  (10  évi  feljegyzés  szerint) 
91  őszi  nap  között  37  bórás  (N,  NE,  E)  és 
csak  19  más  széllel*  szokott  beköszönteni, 
akkor  csakugyan  bórás  napokon  fogunk  ott 
legtöbb  madarat  látni.  (Vájjon  35  szélcsendes 
napon  egyáltalán  nem  jelent  volna  meg  eme 
madár?)  1904-ben  a  fürj  Vinkovciból  novem- 
Ijer  10-én  költözött  el  (Rössler  évkönyve  204. 
1.),  a  mikor  is  környékén  déli,  délnyugati  szél 
fújt  és  mély  depresszió  Szentpétervár  körül 
terült  el.  Úgy  látszik,  hogy  az  a  madár  csak 
Zenggben  szereti  annyira  a  bórát  ! 


B)  Mi  az  oka,  hogy  tavaszszal  megjönnek 
a  madarak  ? 

Erre  vonatkozólag  ekként  nyilatkozik  Marék 
tanár  úr:  „A  subtröpusi  {lé<jnijomási\)  maximum 
előny omulását  kisérö  jelenségeivel  kell  annak  oka 
f/ijanánt  tekintenünk,  iiogy  vonnln  madaraink 
téli  szállásaikról,  a  suhtrópusi  övből,  elköltöz- 
nek." 

Ezen  állítását  a  következő  meteorológiai  és 
geográfiai  tényekkel  bizonyítja  Marék  úr. 

A  forró  égövben  két  évszak  van,  száraz 
és  esős  :  ez  utóbbi  rendesen  a  nap  legmaga- 
sabb állásával  esik  össze,  de  az  egyenlítőn 
rövid,  száraz  időszak  ékelődik  bele.  „Vonuló 
madaraink  elköltözése,  melyek  Afrika  forró 
\idékén  húzzák  át  a  telet,  valószínűleg  az 
említett  száraz  időszakokkal  kapcsolatos",'  szól 
Marék  úr. 

A  subtrópusi  övet  illetőleg  a  következő 
felvilágosítással  szolgál. 

Sok    vonuló    madarunk   a    Földközi-tenger 


*  Hegyfoky.  a  szél  iránya.  132.  1. 


wird  ganz  anders  von  Herrn  Kösslek.  als  \(iii 
Herrn  .Makck  dargestellt;  Kössi.rh  beschreibt 
olijektiv  alles,  Marek  wählt  einzelne  Fälle  ans; 
er  nennt  bloss  den  26.,  27.  August,  den  13..  16., 
17.,  18.,  25.  September,  den  16.,  20.  Okto- 
ber, den  14.,  19.  November,  also  11  Tage  wo 
doch  seine  vier  Zugsperioden  45  Tage  um- 
fassen. Die  Schlussfolgerungen,  die  aus  den 
wenigen  Fällen  gezogen  werden,  sind  also 
nicht  stichhaltig  ;  ebenso  nicht,  als  wenn  1)e- 
liauptet  wird,  dass  die  Wachteln  im  Herbst 
zu  Senj  nur  bei  Borawetter  aufzufinden  sind, 
ohne  Angabe,  wie  häufig  dort  solches  Wet- 
ter zu  beobachten  ist.  Wenn  man  aber  weiss, 
dass  in  Senj  (laut  lOjähriger  Beobachtung)* 
unter  91  Herbsttagen  37  Boratage  (N.,  NE., 
E.)  und  nur  19  mit  anderen  Richtungen  vor- 
kommen, so  mussten  wh'klich  diese  Vögel 
am  meisten  an  Boratagen  zur  Beobachtung 
gelangen.  (Sollten  an  den  35  Tagen  mit 
Windstillen  keine  angekommen  sein  ?)  Am 
10.  November  1904  zogen  die  Wachteln  aus 
Vinkovci  weg  (Rösslers  Jahrbuch.  S.  204), 
als  in  der  Gegend  von  Vinkovci  Süd-.  Sild- 
westwind  wehte  und  eine  tiefe  Depression 
um  St.  Petersburg  hauste.  Es  scheint  also, 
als  ob  sie  nur  in  Senj  die  Bora  bevorzugten! 

B)  Was  ist  die  Ursache,  dass  die  Vögel 
im  Frühling  bei  uns  ankommen  V 

Herr  Marek  äussert  sich  folgendermassen  : 
„Die  Vorstösse  des  subtropischen  Maxi- 
mums {Luftdruck)  mit  ihren  Folgeerschei- 
nungen sind  als  Ursache  des  Wegzuges  un- 
serer Zugvögel  aus  ihren  Winterquartieren 
der  subtropischen  Zone  zu  betrachten." 

Die  Beweise  dieser  Behauptung  sind  fol- 
gende meteorologische  und  geographische 
Tatsachen  : 

Die  Tropen  haben  zwei  Jahreszeiten  : 
Trockenzeit  und  Regenzeit  ;  die  letztere  fällt 
gewöhnlich  mit  dem  höchsten  Sonnenstände 
zusammen,  wird  aber  am  Äquator  durch  eine 
kleine  Trockenzeit  unterbrochen.  ^1**'!'  ^^  eg- 
zug  unserer  Zugvögel,  die  im  tropischen 
Afrika  ihre  Winterquartiere  haben,  dürfte  mit 
den  erwähnten  Trockenzeiten  im  Zusammen- 
hange stehen",  behauptet  Herr  Marek. 

Für  die  subtropische  Zone  bekommen  wir 
folgende  Aufschlüsse  : 

Viele  von   unseren  Zugvögeln  ül)erwintern 

•  Hegyfoky  :  Die  Windrichtung.  S.  132. 


149 


vidtíkón.  ;i  siil)ti'(i|)usi  (ivlini  telel,  liol  akkor 
vau  az  csös  időszak  :  lui  azdiiban  telünk  vé- 
gén beköszönt  ott  a  száraz  idő,  elhal  az  állati 
és  növényi  élet,  éppen  úgy,  mint  nálunk  téleu. 
., Telünk  végén  tehát  a  következő  átalakulás 
megy  végbe  a  Földközi-tenger  vidékén  :  A 
levegő  nyomása  emelkedni  kezd,  azaz  a  sub- 
trópusi  maximum  előrenyomulása  kezd  nyil- 
vánulni, a  hőmérséklet  emelkedik,  a  csapadék 
sziinőfélben  van.  déli  fnrn'i,  száraz  szelek  fúj- 
nak, c  miatt  táplálékliiány  köszönt  be  s  a 
voiudó  madarak  útra  kelnek,  hogy  keltőhelyeikre 
visszatérjenek." 


Minthogy  azonban  ornithologiai  megfigye- 
lésekkel Marék  úr  északi  Afrikából  (valamint 
több  subtrópusi  helyről  is)  nem  rendelkezik, 
Adolpho  de  Noronha  naplójából  hoz  fel  egy  idé- 
zetet, hogy  Porto  Sauto  szigetén  1903.  február 
20  án  két  füsti  fecske  délkeleti  széllel  jött  meg 
s  hogy  két  csapat  is  éppen  délkeleti  szél  ide- 
jén érkezett  oda  1901  április  hó  16-áu  ;  meg- 
jegyzi, hogy  a  délkeleti  szél  légnyomási  depresz- 
szióiuk  egyenlítői  oldalán  fúj  és  „a  uú  szélessé- 
günk alatt  elhozza  a  tavaszt  és  vele  tavaszi 
vonuló  madarainkat."  „A  levegő  hőmérsékleti 
emelkedése  tavaszszal  nemcsak  a  nap  okozta 
felmelegedéstől  függ,  hanem  nagy  mértékben 
a  lé(jny omasi  depressziók  is  fejtenek  ki  hatást 
reá  .  .  .  Ezekkel  a  depressziókkal  megjönnek 
a  vonuló  madarak  is  s  teritett  asztalt  talál- 
nak már." 


Több  adatot  is  hoz  fel  Marék  úr,  melyekkel 
meg  akarja  mutatni,  hogy  a  tavaszi  depressziók 
vezetik  a  von  uhi  madarakat. 

Azoltraaz  úgynevezett  meteorológiai  tényekre 
néhány  megjegyzést  kell  tennem.  Marék  úr 
téved,  ha  azt  hiszi,  hogy  telünk  végén  a  lég- 
nyomás a  Földközi-tenger  vidékén  emelkedni 
kezd.  Másutt  gyakran  hivatkozik  meteorológiai 
művekre,  itt  azonban  nem  idéz  ;  úgy  látszik 
tehát,  hogy  ez  csak  egyéni  véleménye. 


Midőn  1901-ben  Jeruzsálem  és  távolabbi 
környékének  éghajlatáról  értekeztem  (Időjárás. 
1901  áprilisi  és  köv.  füz.),  kilencz  állomás 
légnyomási  viszonyait  is  feltűntettem,  úgy- 
mint: Larnaka  (1876/85),  Beirut  (187()/85),  Sa- 


in (len  Mittelineerliinderu,  in  der  subtropischen 
Zone,  wo  alsdann  die  Regenzeit  herrscht; 
wenn  aber  am  Ausgange  unseres  Winters 
daselbst  die  Trockenzeit  beginnt,  so  erstirbt 
das  Tier-  und  l'tlanzenleben,  wie  bei  uns  im 
Winter.  „Am  Ausgange  unseres  Winters  voll- 
zieht sich  also  in  den  Mittelmeerländern  fol- 
gende Tatsaclie:  Der  Luftdruck  beginnt  zu 
steigen,  d.  h.  es  erfolgen  Vorstösse  des  sub- 
tropischen Maximums,  die  Temperatur  steigt, 
die  Niederschläge  nehmen  ab,  es  wehen  süd- 
liche heisse  und  trockene  Winde,  es  tritt  in- 
folge dessen  Nahrungsmangel  ein  und  die 
Zugvögel  brechen  auf,  um  nach  ihren  Brut- 
plätzen zurückzukehren.  '■' 

Da  aber  Herrn  Mahek  keine  ornithologi- 
schen  Beobachtungen  aus  Nord-Afrika  etc. 
zur  Verfügung  stehen,  so  führt  er  eine  Stelle 
aus  dem  Tagebuche  Adolpho  de  Noronha  an, 
dass  auf  der  Insel  Porto-Santo  am  20.  Februar 
1908  zwei  Rauchschwalben  bei  Südostwind 
ankamen  und  dass  zwei  Scharen  dieser  Vö- 
gel am  16.  April  1901  ebenfalls  dort  von 
Südost  her  eintrafen  ;  dazu  bemerkt  er,  dass 
der  Südostwind  auf  der  ärpiatorialen  Seite 
der  barometrischen  Depressionen  weht,  wel- 
cher „in  unseren  Breiten  den  Lenz  bringt 
und  mit  ihm  die  Zugvögel  im  Frühling". 
„Das  Steigen  der  Lufttemperatur  im  Früh- 
ling hängt  nicht  nui-  von  der  steigenden 
Sonnenwärme  ab,  sondern  wird  in  energi- 
scher Weise  von  den  barometrischen  Depres- 
sionen beeinflusst  .  .  .  Mit  diesen  Depres- 
sionen kommen  auch  die  Zugvögel  und  fin- 
den einen  schon  gedeckten  Tisch." 

Auch  für  den  Früldingszug  werden  mehrere 
Daten  angeführt,  welche  die  Depressionen 
als  Leiter    der  Vögel   auf  ihren    Zug  dartun. 

Zu  diesen  angeblichen  meteorologischen 
Tatsachen  müssen  wir  einige  Bemerkungen 
machen.  Herr  Marek  irrt  sich,  wenn  er  glaubt, 
dass  am  Ausgange  unseres  Winters  in  den 
Mittelineerländern  der  Luftdruck  zu  steigen 
beginnt.  An  .anderen  Stellen  beruft  er  sich 
oft  auf  meteorologische  Werke,  hier  tut  er 
es  nicht  ;  es  scheint  dies  also  nur  seine  pri- 
vate Meinung  zu  sein. 

Als  ich  im  Jahre  1901  über  das  Klima 
von  Jerusalem  und  seiner  weiteren  Umge- 
bung schrieb  (Időjárás.  1901.  Aprilheft  und  fol- 
gende), habe  ich  auch  den  Luftdruck  von  neun 
Stationen  :  Larnaka  (1876/85),  Beirut(  1876/85) 


150 


n.na,  (  1880/89),  Jeruzsálem  (1861/81),  Port-Saifl 
(KS()G/68),  IsniaUa  (1866/(J8),  Suez  (18ü(VG8). 
Alexandi-ia  (1872/96),  Kairo  (1868/95)  állo- 
másokéit s  láttam,  hogy  ezen  a  vidéken  csök- 
ken a  légnyomás  a  téltől  kezdve  a  nyár  felé. 
Port-Öaid,  Ismaila,  Suez  rövid  idejű  adatait 
figyelembe  nem  véve,  jóllehet  itt  is  teljesen 
egyeznek  a  viszonyok  a  töiii)i  állomással,  a 
többi  6  hely  átlaga  gyanánt  a  következő  érté- 
keket kapjuk.  A  légnyomás  a  megelőző  hó- 
napokhoz képest  süly  ed  (  —  )  vagy  emel- 
kedik (  +  ): 

Febr.      iMárcz        Apr.       Máj.       Jim.       Jul 

—  11    —1-9    —1-4  -fOi'  —l-l  —23  mm. 

Telünk  végén  tehát  sülyed  a  légnyomás  a 
Földközi-tenger  keleti  vidékén. 

Ugyanígy  van  a  dolog  Athénben  (1840/93. 
Meteorok  Zeitschr.  1898.  évf.  351.  1.),  Ganeá- 
ban,  Bengasiban,  Tripolisban  :  nyugaton  Angxa 
do  Heroismo,  Ponta  Delgada,  Funchal  állo- 
másokon ;  azután  8panyolországl)an,  Olasz- 
országban, hol  a  legkisebb  légnyomás  márczius, 
április,  nuijus  hónapokban  szokott  beáUaui. 
(Hann.  Luftdruck.  171—173.  1.) 

Már  iiedig,  ha  a  Földközi-tenger  környékén 
tavaszszal  sülyed  a  légnyomás,  úgy  a  sub- 
trópusi  maximum  előrenyomiüásai  nem  lép- 
hetnek fel,  mivel  azok  az  előrenyomulások, 
M.4REK  úr  szerint,  ugyanazt  fejezik  ki,  mint  a 
légnyomásnak  az  emelkedései.  „A  légnyomás 
emelkedni  kezd,  azaz  beköszöntének  a  sub- 
trópusi  maximum  előnyomulásai",  —  így  íi*  ő. 

Az  azóri  szigetek  körül  egész  éven  át  magas 
a  levegő  nyomása,  középpontja  a  téltől  kezdve 
a  nyár  felé  kissé  északiabbra  helyeződik  át 
s  terjedelme  is  nagyobbodik  :  Ázsiában  a  tél- 
től a  ny;u'  felé  kisebbedik  a  légnyomás,  közép- 
pontja akkor  Perzsiában  vau. 

Emelkedő  légnyomás,  azaz  a  subtrópusi 
maximum  előrenyomulása  nem  szerepelhet 
tehát  ok  gyanánt  madarainknak  telelő  helyeik- 
ről való  elköltözésénél. 

Ha  csupán  csak  emelkedő  légnyomás,  a 
nyári  hüselőknél  néhány  milliméternyi,  a  téli 
futanüóknál  nagyobb  mértékű  emelkedés  volna 
az  az  ok,  mely  madarainkat  a  tavaszi  és  őszi 
vonulásra  serkentené,  akkor  őszig  egyetlen 
egy  sem  maradna  meg  nálunk;  mivel  a  lég- 
nyomás folyvást  változik  s  néhány  milliméternyi 


Sarona  (1880/89).  Jerusalem  (1861/81).  Port- 
Said  (1866/68).  Ismaila  (1866/68).  Suez  (1866— 
1868j,  Alexandria  (1872,96),  Kairo  (1868/95) 
dargetan  und  wahrgenommen,  dass  derselbe  vom 
Winter  zum  Sommer  hin  im  Fallen  begriffen 
ist.  Port-Said.  Ismaila,  Suez,  als  Stationen 
mit  kiu-zer  Beobachtungszeit  weglassend,  ob- 
wohl der  Gang  mit  den  ültrigcn  Stationen  völlig 
stimmt,  bekommt  mau  für  die  anderen  sechs 
Orte  folgende  Mittel  :  Der  Luftdruck  sinkt 
(— )  oder  steigt  (-(-)  gegen  den  vorhergehen- 
den Monat  im  : 


Febr. 

— ri 


März 

-1-9 


Apr.        Mai 
-1-4  4-0-2 


Jim. 
-11 


Jiil 


Am  Ausgang  unseres  Winters  fällt  also  der 
Luftdruck  in  den  östlichen  Mittelmeerläudern. 

So  ist  es  auch  in  Athen  (1840/93,  Meteor. 
Zeitschr.  1898,  351.).  Kanea,  Bengasi.'  Tri- 
poli ;  im  Westen  in  Angra  do  Heroismo, 
Ponta-Delgada,  Funchal.  dann  in  Sj)anien, 
Italien,  wo  der  niedrigste  Druck  im  März. 
April,  Mai  sich  einstellt  (Hann.  Luftdruck 
(171-173). 

\\'enn  aber  der  Luftdruck  im  Frühling  in 
den  Äßttelmeerläudern  sinkt,  dann  können 
auch  keine  Yorstösse  des  subtrojiischen  Maxi- 
mums erfolgen,  weil  Herr  M.4rkk  diese  Yor- 
stösse als  gleichbedeutend  mit  dem  Steigen 
des  Luftdruckes  annimmt.  ..Der  Luftdruck 
beginnt  zu  steigen,  d.  h.  es  erfolgen  ^'or- 
stösse  des  subtropischen  Maximums"  — 
schreibt  er. 

Um  die  Azoren  liegt  das  ganze  Jahr  hoher 
Luftdruck,  welcher  vom  AMnter  zum  Sununer 
hin  das  Zentrum  etwas  nördlich  verschiebt 
und  an  Ausdehnung  gewinnt  ;  in  Asien  stellt 
sich  vom  ^\'inter  zum  Sommer  niedriger  Druck 
ein  mit  dem  Zentrum  über  Persien. 

Steigender  Luftdruck,  d.  h.  Yorstösse  des 
sidjtropischen  Maximums,  kann  also  nicht  die 
Ursache  des  Wegzuges  der  Yögel  aus  ihren 
Winterquartieren  sein. 

Sollte  es  bloss  steigender  Luftdruck  sein, 
bei  den  Sommerfrischlern  um  einige  Milli- 
meter, bei  den  Winterilüchtern  um  viel  mehr 
Millimeter,  welcher  die  Vögel  zum  Aufbruch 
im  Frühling  und  Herbst  anregt,  dann  würde 
kein  einziger  Yogel  bei  uns  bis  zum  Herbst 
sich  aufhalten,  weil  der  Luftdruck  fortwährend 


151 


emelkedés  csaknem  miiulcniiap  köszönt  be. 
Eiirópa  északi  vidékén,  liol  a  léiíiiyoniási 
depressziók  oly  gyakran  szoktak  mutatkozni, 
átvonulásuk  alkalmával  rögtön  elköltiiznének 
a  madarak,  mivel  utórésziikön  nem  csak  télen, 
hanem  nyáron  is,  nemcsak  néhány,  hanem 
jó  sok  milliméterrel  emelkedik  a  légnyomás. 
Oly  tüneményszerű  nyomás  pedig,  minőt  19t)7. 
januáriiisban  volt  alkalmunk  tapasztalni,  midőn 
796  és  még  több  millimétert  figyeltünk  meg, 
bizonyára  valamennyi  madarat  elzavart  volna 
Magyarországból,  mert  hiszen  csontjaik  és 
sejtjeik  levegővel  vannak  telve,  ha  talán  nem 
is  olyan  nagy  mértékben,  mint  Marék  lír  fel- 
tételezi. Azonkívül  is  volt  alkalmam  25  év 
lefolyása  alatt  nem  egyszer  tapasztalni,  hogy 
a  légnyomás  24  óra  alatt  10 — 16  milliméterrel 
is  emelkedett,  de  azért  csak  itt  maradtak 
madaraink.  Ugy  látszik,  hogy  még  sem  gyű- 
lölik annyira  a  magas  légnyonu'ist,  miként 
Marék  úr  a  szalonkára  nézve  feltételezi  az 
atlanti  maximum  11108  márczius  1 7-én  történt 
előrenyomulását  illetőleg.  Hát  ahhoz  mit  szól, 
hogy  1906-ban,  áprihsban,  félhónapon  keresz- 
tül ugyancsak  özönlött  hozzánk  a  sok  madár 
magas  légnvomás  alkalmával  ! 


Hogy  tavaszszal  a  légnyomási  depressziók 
hatása  alatt  emelkedik  a  hőmérséklet,  csak 
előrészükről  és  déli  oldalukról  áll.  különben 
pedig  hűvösödés  jár  a  nyomukon  ;  de  ez  nem- 
csak tavaszszal,  hanem  minden  évszakban 
így  szokott  lenni.  A  depressziók  összes  hatása 
alig  fogja  a  hőmérsékletet  felszöktetni.  Dél- 
keleti szél  nemcsak  a  légnyf)mási  depresszió 
egyik  oldalán  támad,  hanem  a  magas  lég- 
nyomásnak, az  anticziklónnak  egyik  oldalán 
is  fellép  ;  ha  tehát  a  délkeleti  szél  hozná 
szélességünk  alatt  a  tavaszt  s  vele  vonuló 
nmdarainkat.  akkor  éppen  úgy  fújhat  kifelé  a 
légnyomási  maximumból,  mint  befelé  a  lég- 
nvomási  minimumba. 


Marék  tanár  úr  véleménye  szerint  a  madár- 
vonulásnak az  oka  az  emelkedő  légnyomás  ;  az 
atlanti,  a  sarki  és  a  szibériai  légnyomási  nuiximum 
előrenyomulása  öszszel,  és  a  subtrópusi  nuixi- 
mumétavaszszal.  A  vele  járó  jelenségek,  úgy- 
Miint  hideg,  szárazság,  táplálékhiány  másodsor- 


Änderungon  unterworfen  ist  und  einige  Mil- 
mihîtcr  Ötcugen  fast  täglich  vorkommt.  Im 
Norden  von  Europa,  wo  die  barometrischen 
Depressionen  so  häufig  sind,  würde  beim 
Vorüberzug  derselben  flugs  ein  Aufbrechen 
der  Vögel  vorkommen,  weil  in  dem  hinteren 
Teil  derselben  um  einige,  ja  um  viele  Milli- 
meter der  Luftdruck  steigt,  nicht  nur  im 
Winter,  sondern  auch  im  Sommer.  Unti  ein 
solcher  phänomenaler  Druck,  welcher  bei 
uns  im  Januar  1907  zu  beobachten  war,  von 
796  und  mehr  Millimetern  musste  gewiss  alle 
Vögel  verscheucht  haben,  weil  nicht  nur  jene 
der  Zugvögel,  sondern  auch  die  Knochen  der 
anderen  mit  Luft  gefüllt  sind,  wenn  auch  viel- 
leicht nicht  in  dem  Grade,  wie  HeiT  Marek  es 
voraussetzt.  Aber  auch  sonst  hatte  ich  im  Ver- 
lauf von  25  Jahren  Gelegenheit  zu  beobachten, 
dassder  Luftdruck  um  10—16  Millimeter  in  24 
Stunden  stieg  ;  die  Vögel  sind  aber  dageblie- 
ben. Es  scheint  also,  dass  ihnen  der  hohe 
Luftdruck  doch  nicht  so  verhasst  ist,  wie  es 
Herr  Marek  für  die  Waldsclinepfe  im  Jahre 
1903  annimmt,  durch  einen  Verstoss  am  17. 
März.  Und  was  sagt  Marek  dazu,  dass  im 
Jahre  1906  in  der  ersten  Aprilhälfte  bei  be- 
ständig hohem  Luftdruck  eine  auffallend 
starke  Einwanderung  der  Vögel  in  Ungarn 
stattfand  ? 

Dass  im  Frühling  die  Lufttemperatur  durch 
das  Einwirken  von  Depi'essionen  steigt,  ist 
nur  von  dem  vorderen  und  südlichen  Teil 
derselben  zu  verstehen,  sonst  folgt  ihnen 
Abkühlung  nach  ;  das  geschieht  aber  in  jeder 
Jahreszeit.  Der  totale  Effekt  der  Depressionen 
wird  also  kaum  ein  temperatiu'erhöhender 
sein.  Der  SüdostAvind  weht  nicht  nur  an 
einer  Seite  der  barometrischen  Depressionen, 
sondern  auch  an  einer  Seite  der  Maxima  : 
wenn  uns  also  der  Südostwind  in  unseren 
Breiten  den  Lenz  bringen  sollte  und  mit  ihm 
die  Zugvögel,  so  kann  er  ebenso  aus  einem 
Luftdruckmaximum  herauswehen,  als  in  ein 
Luftdruckniinimuni   liinein. 


Nach  der  Ansicht  des  Herrn  Marek  ist  die 
Ursache  des  Vogelzuges  der  steigende  Luft- 
druck, die  Verstösse  des  atlantischen,  des 
polaren  und  sibirischen  Luftdrucknmximums 
im  Herbst  und  des  subtropischen  Maximums 
im    Frühling.    Die    Folgeerscheinungen,    wie 


152 


ban  jön  tekintetbe;  de  nem  mindii;'.  mivel  né- 
mely madarak  elköltöznek  a  nélkül,  liogy  hő- 
mérsékleti csökkenés,  szárazság  és  táplálék- 
hiány észrevehető  volna. 

Az  elmondottak  ntán  e  véleményt  nejn  pár- 
tolhatjuk, mivel  éghajlatnnk  alatt  az  időre 
folyvást  hatnak  az  emelkedő  és  sülyedö  lég- 
nyomású képződmények.  Makek  úrnak  néhány 
üstökénél  fogva  előrántott  esete  nem  bir  álta- 
lános bizonyító  erővel  s  nem  is  ellenőrízliető. 
Téves  meteorológiai  nézeteket  is  fedeztünk  fel. 


Ha  a  vonuló  madarak  gyűlölnék  a  magas 
légnyomást,  akkor  a  snbtrópusi  övben  nem 
kellene  tartózkodniok  :  hiszen  átvonnlhatnának 
az  egyenlítői  övbe,  hol  alacsonyabb  is  a  lég- 
nyomás, a  táplálék  is  bővebb  s  éppen  szep- 
temberben, az  egyik  magas  napállás  idejében, 
az  esős  időszak  veszi  kezdetét.  Sőt  Izland 
felé  is  vonulhatna  őszszel  némely  madár,  hol 
akkor  a  téli  alacsony  légnyomás  már  jelent- 
kezni szokott. 


II. 

Hi)BNER  Ernő  tanár  lir  csupán  csak  egy  faj- 
nak a  vonulásával  ismertet  meg  és  pedig  úgy 
saját,  mint  mások  megfigyelései  alapján.  Mun- 
kájának czíme  magyarul  ez  :  „Időhelyzetekés 
madárvonulás.  A  vörösbegy  vándorlásai  a 
Keleti-tenger  német  partjain  és  az  európai 
kontinens  fölött.'-  Halle,  1905. 

Stralsundban  végzett  megfigyelésein  kivül 
1899—1901.  év  őszén  és  1902—1904.  tavaszán 
és  őszén,  bemutatja  azokat  is,  melyeket  kör- 
nyékén 22  álloináson  1908  október  1.  és 
14-ik  napja  között  végeztetett.  Azután  fel- 
hozza azokat  az  adatokat  (24  szám),  melyeket 
Blasius  R.  a  világító  tornyokon  történt  fel- 
jegyzések alapján  az  1888—1890.  és  1900- 
1903.  (30  szám)  időszakokra  vonatkozólag 
közzétett,  megemlít  még  néhány  (14)  eféle 
esetet  (1900—1903),  valamint  10  feljegyzést 
a  pomerániai  ornithologiai  évkönyvekből. 

HüBNER  dolgozatának  alapját  az  1899 — 1901. 
időszakban  Stralsundban  végzett  megfigyelései 
képezik.  Ezeket  szeptendier  20-tól  deczember 


Kälte,  Dürre,  Nahrungsmangel,  stehen  an 
zweiter  Stelle  ;  jcdoidi  niclit  immer,  weil 
manche  Vögel  wegziehen,  ohne  dass  Tem- 
ptn-aturfall.  Trockenheit  und  Nahrungsmangel 
walirzunehmen  wären. 

Dieser  Ansicht  können  wir  nach  dem  An- 
geführten nicht  zustimmen,  weil  das  Wetter 
in  unseren  Breiten  fortwährend  von  den  fal- 
lenden und  steigenden  Luftdruckgebilden  be- 
einflusst  wird.  Die  herausgegrift'enen  Fälle 
des  Herrn  Markk  besitzen  keine  allgemeine 
Beweiskraft  und  sind  nicht  kimtnillierbar. 
Auch  irrtiiiidiclie  meteorologische  Anscliaumi- 
gen  wurden  entdeckt. 

Würde  den  Zugvögeln  der  liohe  Luftdruck 
verhasst  sein,  dann  sollte  sich  keiner  in  dem 
subtropischen  Gürtel  aufhalten  ;  er  könnte  ja 
in  die  A<iuat(n'ialgegend  ziehen,  wo  auch  der 
Druck  niedriger,  auch  die  Nahrung  reich- 
liclier  ist  und  gerade  im  September  der  eine 
höchste  Sonnenstand  und  mit  ihm  die  Regen- 
zeit sich  einstellt.  Audi  könnten  manche 
Vögel  im  Herbst  gegen  Island  hin  wandern, 
wo  dann  schon  der  niedrige  Luftdruck  des 
Winters  besinnt. 


n. 

Herr  Professor  Ernst  Hübner  maciit  uns 
mit  dem  Vogelzug  einer  einzigen  Art  bekannt, 
und  zwar  auf  Grund  seiner,  wie  auch  eini- 
ger anderer  Beobachtungen.  Seine  Arbeit 
führt  den  Titel  :  „  Wetterlagen  und  Vogelzug. 
Die  Rotkehlchenwandernngen  an  der  deut- 
schen Ostküste  und  über  den  europäischen 
Kontinent."  Halle.  1905. 

Ausser  seinen  Beobachtungen  im  Herbst 
1899—1901  und  dann  im  Frühling  und  Herbst 
1902—1904  zu  Stralsund  führt  er  für  die 
Tage  vom  1.  bis  14.  Oktolier  1903  auch  die- 
jenigen von  22  Stationen  aus  seiner  Umge- 
bung an.  Dann  macht  er  uns  mit  den  Anga- 
ben (24  Nummern)  bekannt,  welche  Herr  R. 
Blasius  an  den  Leuchttürmen  für  die  Jahre 
1888—1890  und  1900—1903  (30  Nummern) 
publizierte  und  fülirt  noch  einige  (14  Fälle) 
dieser  Gattung  an  (1900-1903),  auch  teilt 
er  aus  den  Órnithologischen  Jahresberichten 
für  Pommern  10  Fälle  mit. 

Die  Grundlage  des  HüBNERSchen  Werkes 
bilden  die  Herbstbeobachtungen  zu  Stralsund 
ans  den  Jahren    1899—1901.    Diese  werden 


153 


31-ig  minden  najira  o-rafiknsan  mutatja  be 
HüBNER,  szintúgy  tűnteti  fel  gralikonokbau  a 
Stralsundljan  reggel  8  órakor  feljegyzett  lég- 
nyomást, szélirányt  és  szélerőt  is.  Minden 
őszszel  eszerint  103  iiap])al  van  dolgunk. 
Ezek  között  lS99-ben25. 1900-l)an  29, 1901-ben 
59  naj)  fordul  elö,  midőn  Stralsundban  vörös- 
begyet figyelt  meg,  melyekről  a  grafikonokat 
számokban  adván  vissza,  a  következő  kimu- 
tatást kapjuk  : 


für  jed(ín  Tag  vom  20.  September  bis  31. 
Dezember  graphisch  mitgeteilt  ;  ei)euso  wird 
die  Morgenbeobachtung  zu  Stralsund  (um 
8  Uhr)  für  Luftdruck,  Windriclitung  und 
Stärke  dargetan.  Wir  haben  es  also  jeden 
Herbst  mit  103  Tagen  zu  tun.  Unter  diesen 
wurden  zu  Stralsund  1899  an  25,  1900  an 
29,  1901  an  59  Tagen  Rotkehlchen  beobach- 
tet, und  zwar  laut  der  graphischen  Zeich- 
nung in  Zahlen  wiedergegeben: 


I. 

táblázat.  — 

Tabelle  1 

Vörösbegy  daiab 
Exemplare 

1—2 

3-5 

G— 10 

11-15 

Ennél  több 
Mehrere 

összeg 
Summe 

1899 
1900 

11 
11 

5 
7 

5 
7 

3 

2 

1 

2 

OK  napon 
"^  Tagen 

29    „ 

1901 

l'S 

l'I 

S 

1 

1 

59    ., 

1899-1901 

50 

33 

20 

6 

4 

1  1  Q  *    iiíipüu 
^  ^^       Tag,.,, 

Az  időhelyzet  hatását  három  szempontból 
vizsgálja  s  tünteti  fel  Hübner,  megkülönböztetve  : 

,4)  Alacsony  légnyomású  képződményeket 
és  forgó  viharokat. 

B)  Egyenletesen  eloszlott  légnyomást  és 
közepes  barometerállást  a  Keleti-tenger  nyu- 
gati részén. 

C)  Magas  légnyomást  és  auticziklónt. 

A)  alatt  behatóbban  tárgyalja  1901  október 
5-,  6-,  7-,  8-,  9-,  29-,  november  27-,  28-, 
deczember  3-,  12-,  november  12 — 17  ik  nap- 
jait; felemlíti  az  1901  november  11-,  22-  és 
deczend)er  31-ik  napjait  is. 

B)  alatt  felhozza  az  1901.  évi  október 
14—19-,  22-30-  (23-,  25-,  28-,  29-ik),  novem- 
ber 17-,  18-,  deczember  5 — 7-ik  napjait. 

C)  alatt  feltünteti  az  1901.  évi  szeptember 
28-  és  október  5-ik  közötti  időszakot,  az  ok- 
tóber 29-ikétől  november  5-ig  terjedő  napokat 
és  a  november  22 — 25  közötti  időt. 


Azután  jön  az  eredmények  összefoglalása, 
külön  említve  lévén  még  az  1901.  é\d  októ- 
ber az  5 — 9.  közötti  és  november  13 — 15-ik 
közötti  időszak.  Erre  a  két  esetre  támaszkodva 
mondja  Hübner,  hogy  csakis  a  cziklón  örvénylő 
légiHOzgása  sodorhatta  össze  környékéről  Stral- 
sundba  a  vöröshegyet. 

'  Hübner  szerint  114. 
Aquila  XIV. 


Der  Einfluss  der  Wetterlage  wird  in  drei- 
facher Richtung  hin  untersucht,  und  zwar 
werden  unterschieden  : 

A)  Tiefdruckgebiete  und  Wirbelstürrae. 

B)  Gleichmässig  abgestufter  Luftdruck  und 
mittlerer  Barometerstand  über  der  westlichen 
Ostsee. 

C)  Hochdruckgebiete  und  Antizyklone. 
Unter  A)  wird  der  5.,   6.,   7.,    8.,   9-,    29. 

Oktober,  27—28.  November,  3-,  12.  Dezember, 
12 — IG.  November  1901  näher  besprochen, 
angegeben  wird  der  11.,  22.  November  und 
31.  Dezember  1901. 

Unter  B)  finden  wir  den  14—19.,  22—30. 
(nämbch  23.,  25.,  28.,  29.)  Oktober,  17.,  18. 
November,  5 — 7-  Dezember  1901. 

Unter  C)  ist  angeführt  der  28.  September 
bis  5.  Oktober,  der  29.  Oktober  bis  5.  No- 
vember, der  22—25.  November  1901. 

Dann  folgt  eine  Zusammenfassung  der 
Ergebnisse,  worin  nodi  besonders  der  Zeit- 
raum vom  5—9.  Oktober  und  13  —  15.  No- 
vember 1901  hervorgehoben  wird.  Auf  diese 
zwei  Fälle  gestützt,  kommt  Herr  Hübner  zu 
der  Anschauung,  dass  es  nur  die  wirbelnde 
Bewegung  der  Luft  in  der  Zyklone  sein 
kann,  welche  die  Rotkehlchen  aus  den  um- 
gebenden Gebieten  in  Stralsimd  zusammen- 
wirbelUi. 


*  Laut  Hübner  114. 


20 


154 


A  felhozott  esetekből  Hübser  a  következő 
eredményt  vezeti  le  az  idölicly/.t'tct  ilictôlefï: 

1.  „A  vörösbeíry  legfeltiinőbl)  piheiiési jelen- 
ségei légnyomási  depressziók  hatása  alatt 
mutatkoznak,  úgy  hogy  az  örvénylő  viharok 
középpontja  körül  nagy  számban  összeverőd- 
nek eme  madarak  és  pihenni  kényszerülnek 
bizonyos  távolságra  a  középponttól.  Imi  a 
\'iharos  szelek  már  csendesednek.  Stralsnnd- 
ban  akkiu- történik  ez  meg,  haacziklón  közép- 
pontja Svédország  déli,  középső,  sőt  északi 
részét  éri  és  a  Keleti-tengert  átszeli." 

2.  „Hasonló,  de  gyengébb  pihenési  jelen- 
ség akkor  áll  be.  ha  északon  levő,  kiterjedt 
depressziók  másodrendű  légforgatagokat,  gyen- 
gébb erejű  szelekkel,  a  Keleti-tenger  nyugati 
részén  támasztanak." 

3.  „Közepes  barometerállás  mellett  és  csen- 
des időben,  midőn  sem  forgó  cziklón.  sem 
kifelé  áramló  anticziklón  nem  mutatkozik, 
szabályosan  vonul  a  vörösbegy  akármely  szél- 
irány mellett.  Elhagyja  pihenő  helyeit  s  keve- 
sebb-hosszabb ideig  nem  látható." 

4.  „Ha  magas  nyomás  terül  el  Európa  északi 
vagy  keleti  részén,  akkor  a  vonuló  vörösbegy 
megpihen  Stralsundban.  " 

5.  „Az  anticziklón  középső  részén  gyenge 
bevándorlás  támadhat,  a  vörösbegy  rövid  ideig 
pihenhet,  de  igen  nyugtalannak  mutatkozik." 

Még  a  szél  irányáról  és  erejéről  is  szól 
HüBNER  s  állítja,  hogy  a  bevándorlás  nem  függ 
egyenesen  az  iránytól,  és  hogy  erős  szél 
idején  csoportosulnak,  gyenge  szél  mellett 
pedig  elszélednek  e  madarak. 

Feltűnő,  hogy  Hübner  tanár  úr  csak  az  1901. 
évi  időhelyzetekről  szól  és  a  másik  két  évből 
egy  esetet  sem  hoz  fel;  feltüntetett  ered- 
ményeit is  csak  abból  az  egy  évből  vezeti 
le.  A  dolognak  részrehajlatlan  tárgyalása  azt 
hozná  magával,  hogy  valamennyi  év  adatait 
ne  csak  grafikusan  tüntesse  fel,  hanem  szá- 
mokban is  s  következtetéseinél  is  szem  előtt 
tartsa.  A  mit  tehát  Hühner  úr  elmulasztott,  meg- 
cselekszük  helyette. 


Csak  azokat  a  napokat  tekintsük  meg  leg- 
alább, a  melyeken  a  vörösbegy  a   három    év 


wenn  das  Zentrum 
Mittel-  oder  selbst 
und    (Hier    über    die 


Die  Ergebnisse  aus  den  angeführten  Fäl- 
len stellt  Herr  Hübner  in  bezug  der  Wetter- 
lagen folgendermassen  fest  : 

1.  „Die  auffallendsten  Rasterscheiiningen 
erfolgen  unter  dem  Einfluss  barometrischer 
Depressionen,  der  Wirbelsturm-Zentren,  welciie 
eine  Zusaimiienhäiifung  der  lîotkidilchcn  ver- 
ursachen und  sie  in  einer  gewissen  Entfer- 
nung vom  Zentrum,  wo  die  stürmischen  Winde 
abflauen,  rasten  lassen.  In  Stralsund  tritt 
diese  Erscheinung  ein, 
des  Zyklons  Süd-  und 
Nordschweden  erreiciit 
Ostsee  wandert." 

2.  „f^ine  ähnliche,  aber  schwächere  Rast- 
erscheinung erfolgt,  wenn  nördlich  gelegene, 
ausgebreitete  Depressionsgebiete  halljseitige 
Luftvvirbel  mit  schwächeren  Winden  über  der 
westlichen  Ostsee  erzeugen." 

3.  „Bei  mittlerem  Barometerstände  und 
ruhiger  Wetterlage,  ohne  wirbelnde  Zyklone 
und  ohne  strahlende  Antizyklone,  vollführen 
die  Rotkehlchen  den  normalen  Wanderflug, 
unabhängig  von  der  Windrichtung.  Sie  ver- 
lassen die  Raststationen  und  werden  wenig 
oder  selbst  tagelang   gar    iiitlit    beobachtet." 

4.  „Hochdruckgebiete  in  Nord-  oder  Ost- 
Europa  lassen  die  wandernden  Rotkehlchen 
in  Stralsund  rasten." 

5.  „Im  Herzen  der  Antizyklone  kann  eine 
schwache  Zuwanderung  von  kurzer  Rastdauer 
auffallend    unruhiger   Rotkehlchen   erfnlgen." 

Dann  wird  noch  über  die  Windrichtung 
und  Stärke  gesprochen  und  behauptet,  dass 
die  Zuwanderung  nicht  direkt  von  der  Wind- 
richtung abhängt  und  dass  starke  Winde 
eine  Anhäufung,  schwache  eine  Zerstreuung 
bringen. 

Es  muss  auffallen,  dass  Herr  Hübner  bei 
der  Beschreibung  der  Wetterlagen  nur  auf 
diejenigen  des  Jahres  1901  eingeht  und  keine 
Beispiele  aus  den  anderen  zwei  Jahren  an- 
führt; es  stützen  sich  auch  die  Ergebnisse, 
die  dargetan  wurden,  nur  auf  die  Daten  von 
1901.  Eine  unparteiische  Behandlung  der 
Sache  würde  fordern,  die  Daten  aller  drei  Jahre 
nicht  nur  graphisch,  sondern  auch  zahlengemäss 
darzustellen  und  dieselben  auchbei  den  Schluss- 
folgerungen in  Betracht  zu  ziehen.  Was  also 
Herr  Hübxer  unterlassen  hat,  wollen  wir  tun. 

Betrachten  wir  also  wenigstens  diejenigen 
Tage,   an    welchen    in    den    drei    Jahren  die 


155 


alatt  legtöbbször  mutatkozdtl.  Az  flőhi)  említett 
iiapoki)óI  (I.  tábl.l  csak  azokat  hozzuk  fel, 
melyeken  11 — 15  darab  vörösbegyet  lehetett 
látni.  Emez  adatok  mellett  Hühner  nyomán  a 
reggeli  légnyomást  tüntettem  fel,  természe- 
tesen nem  egészen  pontosan,  hanem  csak  ligy, 
a  mint  a  grafikonok  sztiriiit  megbecsülhettem. 
Ezek  a  napok  a  következők  : 


meisten  Daten  über  die  Sichtbarkeit  des  Rot- 
kehlchens vorkommen.  Aus  den  früher  an- 
geführten Tagen  (Tabelle  I)  wollen  wir  mir 
diejenigen  hervorheben,  an  welchen  11  —  15 
und  mehr  Exemplare  beobachtet  wurden. 
Solche  Tage  gibt  es  im  ganzen  zehn.  Neben 
den  Daten  der  Rotkehlchen  tue  ich  den 
Luftdruck  (früh)  dar,  freilich  nicht  ganz  pünkt- 
lich, sondern  nur  so,  wie  ich  denselben  nach 
dem  Graphiken  schätzen  konnte.  Diese  Tage 
sind  folgende  : 


11.  táblázat. 


Tabelle  II. 


1899.  Okt.  16. 
Okt.  26. 
Okt.  28. 
Nov.  5. 

1900.  Okt.  8. 
Okt.  11. 
Okt.  12. 
Okt.  14. 

1901.  Okt.  7. 
Okt.  8. 


Darab 
Stück 

(11-15) 

/több  mint    1  K\ 
Vmehr  als     ^^/ 

(11-15) 
(11-15) 
(11-15) 

/több  mint    1  K\ 
Vmehr  als      -^"/ 

(11-15) 

/több  mint  1  K\ 

^mehr  als  ^"^Z 

/több  mint  1  K\ 

Vniehr  als  ' 

(11-15) 


Légnj'omás 
Luftdruck 

761 


A  következő  24  órában 
Während  der  folgenden  24  Stunden 


mm. 


765 
761 
760 
772 
762 
764 
752 
732 
740 


steigend. 


emelkedve 

sülyedve  —  fallend. 

alig  változó  —  kaum  veränderlich. 

gyorsan  emelkedve  —  rasch  steigend. 

sülyedve  —  fallend. 

emelkedve  —  steigend. 

sülyedve  —  fallend. 

sülyedve  —  fallend. 

emelkedve  —  steigend. 

sülyedve  —  fallend. 


A  10  nap  közül  csak  három  fordul  elő.  a 
melyeken  a  nyomás  alacsony  volt  s  az  idő 
depressziók,  esetleg  forgó  viharok  hatása  alatt 
állott  ;  ennélfogva  nem  lehet  állítani,  mint  az 
1.  pont  alatt  olvashatni,  hogy  ily  esetekben 
szoktak  a  legfeltűnőbb  pihenési  jelenségek 
mutatkozni  ;  10  eset  közül  tehát  7  nem  bizo- 
nvít  HüBNER  úr  következtetése  mellett. 


Ha  e  10  nap  adataiból  mégis  akarnánk 
valamit  következtetni,  mást  nem  lehetne,  mint 
azt,  hogy  Stralsundhan  a  lecjtöhh  vöröshegy 
azokon  a  napokon  mutatkozott,  midőn  a  lég- 
nyomás a  normális  mértéket  meghaladta. 

20  napon  6 — 10  darab  vörösbegyet  tigyelt 
meg  Hi'BNER.  Nézzük  meg  ezeket  is. 


Unter  den  zehn  Tagen,  an  welchen  die 
meisten  Rotkehlchen  beobachtet  wurden,  gibt 
es  nur  drei  mit  niedrigem  Luftdruck,  an  wel- 
chen das  Wetter  unter  dem  Einfluss  baro- 
metrischer Depressionen,  eventuell  Wirbel- 
Zentren,  stand  ;  mithin  kann  nicht  behauptet 
werden,  weil  es  im  Punkt  1  heisst,  dass  die 
auffallendsten  Rasterscheinungen  dazumal  vor- 
kommen ;  also  sieben  FäUe  gegen  drei  be- 
stätigen die  Schlussfolgerung  des  Herrn  Hübner 
nicht. 

Wenn  man  aus  den  hervorgehobenen  zehn 
Tagen  irgendwelche  Schlussfolgerung  ziehen 
wollte,  könnte  es  nur  die  sein  :  In  Stral- 
sund zeigen  sieh  die  meisten  Rotkehlchen  an 
Tagen  mit  übernormalem  Druck. 

An  20  Tagen  wurden  6 — 10  Rotkehlchen 
beobachtet.  Betrachten  wir  auch  diese. 


20* 


156 


III.  táblázat.  —  Tabelle  III. 


Légnyomás 

Változás  a  következő  24  óra  alatt 

Luftdruck 

Ärulerun-;  währi'nd  der  folgenden  24  Stunden 

1899. 

Okt. 

19. 

773 

niiii. 

siilyedve  —  fallend. 

Okt. 

29. 

761 

,, 

alig-  változó  —  kaum  eine  Änderung. 

Nov. 

6. 

765 

n 

siilyedve  —  fallend. 

Nov. 

11. 

756 

n 

emelkedve  —  steigend. 

Nov. 

25. 

761 

» 

emelkedve  —  steigend. 

1900. 

Okt. 

2. 

765 

» 

siilyedve  —  fallend. 

Okt. 

8. 

760 

» 

emelkedve  —  steigend. 

Okt. 

6. 

764 

» 

emelkedve  —  steigend. 

Okt. 

9. 

768 

» 

siilyedve  —  fallend. 

Nov. 

23. 

760 

» 

emelkedve  —  steigend. 

Nov. 

24. 

761 

» 

siilyedve  —  fallend. 

Dez. 

8. 

771 

» 

siilyedve  —  fallend. 

1901 

Okt. 

o 

764 

n 

siilyedve  —  fallend. 

Okt. 

3. 

762 

» 

siilyedve  —  fallend. 

Okt. 

4. 

760 

» 

változatlan  —  unverändert 

Okt. 

29. 

762 

n 

emelkedve  —  steigend. 

Nov. 

4. 

770 

» 

emelkedve  —  steigend. 

Nov. 

11. 

755 

n 

siilyedve  —  fallend. 

Nov. 

22. 

758 

» 

emelkedve  —  steigend. 

Nov. 

24. 

772 

n 

emelkedve  —  steigend. 

20  na])  között  csak  3  fordul  elő,  midőn 
a  légnyomás  760  milliméternél  kisel)))  volt; 
ennélfogva  itt  sem  igen  mutatkoznak  forgó 
viharok. 

A  töl)bi  napot  már  nem  érdemes  részletesen 
megvizsgálni.  Áll  tehát,  hogy  Stralsuiulhaii 
a  legtöbb  (naponta  6 — 10,  11-15  és  több 
darab)  vörösbegyet  akkor  lehetett  látni, 
midőn  magas  légnyomás  uralkodott;  30 
nap  között  24  fordul  elő,  midőn  a  barométer- 
állás  760  és  több  milliméterrel  egyenlő  volt. 
Szó  sem  lehet  tehát  arról,  hogy  a  czikló- 
nok  sodornák  össze  eme  madárkákat. 

Az  alap,  a  melyen  a  vörösbegy  őszi  vonu- 
lását (1899.  1900.  1901)  HüBNER  tanár  úr  fel- 
építi, megrendült,  feltevése  tehát  tarthatatlan. 
Ha  ugyanis  a  depresszió  körül  fúvó  szelek 
középpontja  felé  vinnék  a  madarakat,  akkor 
a  legtöbb  azokban  a  cziklónos  középpontokban 
mutatkoznék,  hol  a  légnyomás  legkisebb  ; 
Stralsundban  tehát  eféle  csoportosítás  akkor 
esnék  meg,  ha  elvonulna  ott  ilyen  forgó  vihar 
középpontja,  tehát  feltűnő  alacsony  légnyo- 
máskor. Ez  azonban,  miként  a  felhozott  ese- 
tek bizonyítják,  nem  tapasztalható.  Meglehet, 
hogy  légnyomási  depresszió   hatása    alatt   áll 


Es  kommen  unter  20  Tagen  nur  drei  vor, 
an  welchen  der  Luftdruck  geringer  als  760  mm. 
war  ;  also  auch  hier  ist  vou  Sturmzeutren 
kaum  etwas  zu  entdecken. 

Die  anderen  Tage  zu  untersuciien,  halte 
ich  nicht  für  notwendig.  Es  steht  also  fest, 
dass  in  Stralsund  die  meisten  (täglich  (>— 10, 
11 — 15  und  mehr)  Rotkehlchen  dann  be- 
obachtet wurden,  wenn  holier  Luftdruck 
herrschte  ;  unter  30  Tagen  sind  es  24,  an 
welchen  der  Barometerstand  760  und  mehr 
Millimeter  beträgt.  Von  einem  Zusammen- 
wirbeln  dieser  Vögeichen  durch  Zyklonen 
kann  also  keine  Rede  sein. 

Die  Grundlage,  auf  welcher  der  Rotkehl- 
chenzug (1899,  1900,  1901)  im  Herbst  durch 
Herrn  Hübner  aufgebaut  wurde,  ist  ersdiüt- 
tert,  seine  Hypothese  kann  niclit  aufrecht 
gehalten  werden.  Würden  uämlich  die  Vögel 
durch  die  Winde,  welche  die  Zyklone  um- 
kreisen, gegen  den  Mittelpunkt  derselben  ge- 
führt werden,  dann  müssteu  die  meisten  in 
solchen  Zyklonen zenti'en  anzutreifen  sein,  wo 
der  Luftdruck  am  niedrigsten  ist  ;  in  Stral- 
sund müsste  also  danu  eine  auffalleiule  An- 
häufung stattfiudeu,  weun  ein  solches  Zen- 
trum vorbeizieht,    also    bei    auffallend  uiedri- 


157 


az  irlo,  midőn  a  h'unviiiiias  7G0  és  töiil)  milli- 
méterrel eyyeiilü,  ámde  ily  esetekben  közép- 
pontjuk Stralsnndtól  meglehetősen  messzire 
van,  a  szél  többnyire  már  gyönge  s  nem  igen 
sodorhatná  össze  a  vörösbegyet;  és  mégis 
a  legtöbb  (6 — 15  és  több)  760  millimétert 
meghaladó  légnyomásvi  napokon  mutatkozott! 


HüBNER  szerint  a  madarak  a  cziklónok  játék- 
labdáivá lesznek.  Miként  ezekben  a  képződ- 
ményekben csavarvonalakban  száll  fel  a  levegő 
s  megkerülve  a  középpontot,  a  felső  régiók- 
ban kifelé  áramol,  az  anticziklón  felé  tart, 
belőle  kifelé  veszi  útját  s  újra  a  föld  színé- 
hez közeledik,  úgy  tenné  meg  az  utat  a  vörös- 
begy is.  „Minthogy  a  cziklón  középpontja  felé 
áramló  forg('iszél  tudvalevőleg  a  középpont 
közelében  felszáll  és  a  vonuló  vörösbegy  a 
forgószél  játéklabdájává  lehet,  azért  nem  lehe- 
tetlen, hogy  a  vonuló  madaraknak  legalább 
egy  része  a  barometerminimumok  szélén  a 
felszálló  levegővel  magasabb  regiókba  s  igy 
a  légkör  felsőbb  áramlásába  akaratlanul  is 
belejut."  Ehhez  képest  azt  is  fel  lehetne  tenni, 
hogy  anticzikh'inban  azok  a  vörösbegyek  szál- 
lanak  le,  melyek  valamely  cziklónban  fel- 
sodródtak. Talán  ilyen  eset  volt  az  is.  midőn 
Stralsundban  1901  november  'J4-én  ..körül- 
belül 11  órakor  délelőtt  hirtelen  megelevened- 
tek a  kertek  és  bokrok,  sőt  rőzserakások  és 
léczkerítések  is  csalogató  és  élelmet  kereső 
nagyszámú  vörösbegytől  .  .  .  Több  közülök 
mindjárt  a  megérkezés  után  feltűnő  módon 
nyugtalan  lett  s  a  továbbutazás  iránt  határo- 
zott hajlandóságot  árult  el."  E  napon  ugyanis 
Hí'BNER  úr  megjegyzése  szerint  775  milliméteres 
anticziklón  terült  el  Németország  északi  vidé- 
kén. De  vájjon  nem  megfagyva  értek  volna-e 
kis  madaraink  a  föld  színére  V  ! 


Miután  az  1902 — 1904.  évi  tavaszi  és  őszi 
vonulás  több  adatával,  valamint  oly  esetekkel, 
midőn  a  vonuló  madarak  nekimentek  a  világító- 
tornyoknak, megismertetett  volna   bennünket, 


gem  Druck.  Das  ist  aber,  wie  es  die  ange- 
führten Fälle  dartun,  nicht  wahrzunehmen. 
Es  kann  zwar  das  Wetter  unter  dem  Einfluss 
einer  barometrischen  Depression  stehen,  wenn 
der  Druck  760  und  auch  mehr  Millimeter 
beträgt,  jedoch  ist  in  solchen  Fällen  das 
Zentrum  derselben  von  Stralsund  so  ziem- 
lich weit  entfernt,  es  sind  die  Winde  meistens 
schon  schwach,  mithin  könnte  keine  auf- 
fallende Zunahme  der  Rotkehlchen  stattfin- 
den ;  und  doch  kommen  die  meisten  (6 — 15 
und  mehr)  an  Tagen  mit  760  mm.  über- 
schreitendem Luftdi'uck  vor! 

Herr  Hübner  lässt  die  Vögel  ganz  ein  Spiel- 
ball der  Zyklonen  werden.  Wie  in  diesen 
Gebilden  die  Luft  in  Spiralen  emporgewir- 
belt wird,  das  Zentrum  umkreist  und  in  der 
höheren  Region  auswärts  strömt,  den  Weg 
zur  Antizyklone  nimmt  und  sich  wieder,  aus- 
strömend, der  Erdoberfläche  nähert,  so  sollte 
es  auch  mit  den  Rotkehlchen  geschehen.  „Da 
die  dem  Zentrum  eines  Zyklonengebietes  all- 
seitig zuströmenden  Wirbelwinde  bekanntlich 
in  der  Nähe  des  Zentrums  emporsteigen  und 
die  wandernden  Rotkehlclien  ein  Spielball 
der  wirbelnden  Winde  werden  können,  ist 
es  nicht  unmöglich,  dass  wenigstens  ein  Teil 
der  Wandervögel  durch  den  Luftauftrieb  am 
Rande  des  barometrischen  iMinimums  höheren 
Luftregionen  und  den  Oberströmungen  der 
Atmosphäre  willenlos  zugeführt  werden."  Dem- 
zufolge könnte  man  auch  annehmen,  dass  in 
einer  Antizyklone  diejenigen  Rotkehlchen 
herabsteigen,  welche  in  der  Zyklone  auf- 
gewirbelt wurden.  Vielleicht  war  dies  der 
Fall  am  24.  November  1901,  als  in  Stral- 
sund ,,es  plötzlich  gegen  11  Uhr  vormittags 
in  Gärten  und  Hecken  lebendig  wurde  und 
selbst  Reisighaufen  und  Staketenzäuue  von 
lockenden  und  futtersuchenden  Rotkehlchen 
in  grösserer  Zahl  Ijesucht  wurden  .  .  .  Viele 
von  ihnen  zeigten  gleich  nacii  der  Ankunft 
jene  auffallende  Unruhe  und  die  ausgespro- 
chene Neigung  zur  Weiterreise".  Damals 
lag,  nach  Angabe  des  Herrn  Hübner,  eine 
Antizyklone  mit  775  mm.  über  Norddeutsch- 
land. Ob  aber  die  Vögelchen  nicht  erfroren 
am  Erdboden  angelangt  wären  ?  ! 

Nachdem  uns  Herr  Hübner  mit  mehreren 
Daten  über  den  Frühlings-  und  Herbstzug 
1902 — 1904,  sowie  mit  den  x\ngaben  über 
das  Anfliegen  an   Leuchttürmen  bekannt  ge- 


158 


újra  visszatér  az  lö99  1901.  évi  őszi  vonu- 
lásra, vizsgálat  tárgyává  tevén  a  levezetett 
„voiiiilástörvényeket".  a  liánmi  év  vala- 
iiiciiiiyi  megtigyelése  alapján.  Ugy  találja,  liogy 
a  vörösbegy  pihenési  jelenségei  következőleg 
oszolnak  meg:  32  esetben  mutatkoznak  lég- 
nyomási depressziós  na])ok<m  :  12  esetben 
magas  légnyomású  napokon,  midőn  eme  kép- 
ződmények Európa  északi  és  keleti  vidékén 
honoltak  ;  12  esetben  anticziklónos  na|)okon, 
midőn  az  anticziklónok  Középeurópát  borí- 
tották. 111  esetben  pihenési  jelenetek  nem 
voltak,  akkor  tehát  szabályos  vonulásnak 
kellett  történni  ;  ezeken  a  najtokon  egyenletes 
és  közepes  légnyomás  honolt  a  Keleti-tenger 
nyugati  részén.  „Szabad  tehát  —  így  szól 
HtíBNER  —  ama  meggyőződést  táplálnunk,  hogy 
a  Keleti-tenger  világító-tornyain  történt  meg- 
figyelések, valamint  az  újpomerániai  ornitho- 
logiai  észleletek  és  az  1899 — 1701.  évi  őszi 
vonulási  anyag,  nem  különben  az  1902.  és 
1903.  évi  tavaszi  és  őszi  megtigyelések  a 
vörösbegy  számára  meteorológiai  alapon  fel- 
állított vonulástörvényekkel  jó  összhangban 
vannak  s  így  szabad  egyidejűleg  eme  sejte- 
lemnek is  helyet  adni,  hogy  még  némely  más, 
a  vörösbegy  életmódját  megközelítő  dalos- 
madár is.  osztozik  vele  a  vonulás  módjára  és 
alakjára  nézve." 

Ha  feltehetnők  is,  hogy  azok  a  meteoro- 
lógiai alapon  télállított  vonulástörvények  jól 
eg3'eznek  az  ornithologiai  megfigyelésekkel  a 
cziklónok,  anticziklónok  és  nagy  légnyomású 
területekre  vonatkozólag,  az  egyenletes  nyo- 
mású 111  esetre  nézve  senimiképen  sem  lehet- 
nénk ama  véleményben,  hogy  azokon  a  napo- 
kon a  vonulás  normális  volt,  és  pedig  egy- 
szerűen azon  oknál  fogva  nem,  mert  erre 
nézve  semmi  megfigyelést  sem  mutat  fel 
HüBNER  úr. 

A  légnyomási  viszonyok  tárgyalása  után 
rátér  Hübner  arra,  hogy  mi  okozza  voltaképen 
a  vonulást.  Csakis  klimabeli,  a  hőmérséklet- 
től függő  okról  lehet  sz().  bizonyos  meghatá- 
rozott hőfokról. 

Feltünteti  a  hőmérséklet  évi  menetét  Stral- 
sundra  nézve,  valamint  a  tavaszi  és  őszi  vonu- 
lás időszakát,  még  pedig  grafikusan,  a  nélkül, 
hogy  megemlítené,  mely  időszakból  vezette  le 
a  liőmérseklet  havi  értékeit  és  a  vörösbegy 
vonulásának    lefolyását.    A    tavaszi    vonulás 


macht  hal.  kmiinit  er  wieder  auf  den  llcrbst- 
zug  der  .lalirc  1899 — 1901  zurück  und  un- 
tersucht die  abgeleiteten  „Wandergesetze" 
an  allen  Beobachtungen  der  drei  Jahre.  Er 
findet,  dass  die  Rasterscheinungen  der  Rot- 
kehlchen stattfanden  :  in  82  Fällen  an  Tagen 
Itarometrischer  Depressionen  ;  in  12  Fällen 
an  Tagen  ndt  Hochdruckgebieten  in  Nord- 
oder Ost-Europa  ;  in  12  Fällen  an  Tagen  mit 
Antizyklonen  ül)er  Zentral-Euro])a.  In  III 
Fällen  kamen  keine  Rasterscheinungen  vor, 
es  sollte  normaler  Zug  erfolgt  sein,  und  zwar 
an  Tagen  mit  gleichmässigem  und  mittlerem 
Luftdruck  über  der  westlichen  Ostsee.  Aus- 
nahmen kommen  an  25  Tagen  vor.  „Man 
darf  demnach"  —  sagt  Herr  Hííbnee  —  ,der 
Überzeugung  Ausdruck  geben,  dass  die  Be- 
obachtungen an  den  Ostsee-Leuchtürmen,  die 
ornithologischen  Beobachtungen  aus  Neuvor- 
pommern und  das  Beobachtungsmaterial  in 
den  Wanderkarten  für  Herbst  1899-1901. 
sowie  die  Frühjahrs-  und  Herbstbeobachtun- 
gen aus  den  Jahren  1902  und  1903  mit 
den  auf  meteorologischer  Grundlage  für  das 
Rotkehlchen  gewonnenen  Waudergesetzen  in 
gutem  Einklang  stehen,  und  man  darf  gleich- 
zeitig der  Vermutung  Raum  geben,  dass 
noch  einige  andere,  in  ihrer  Lebensweise 
dem  Rotkehlchen  nahestehende  Singvögel  mit 
diesem  Art  und  Form  der  Wanderung  teilen." 

Wenn  wir  auch  annehmen  könnten,  dass 
die  auf  meteorologischer  Grundlage  gewon- 
nenen Wandergesetze  mit  den  ornithologi- 
schen Beobachtungen  in  gutem  Einklang  stehen 
bezüglich  der  Zyklonen,  Antizyklonen  und 
Hochdruckgebiete,  in  betreft"  der  111  Fälle 
mit  gleichmässigem  Druck  könnten  wir  der 
Überzeugung  nicht  Ausdruck  geben,  dass  an 
diesen  Tagen  normaler  Zug  erfolgte,  und 
zwar  deshalb,  weil  darüber  keine  Beobach- 
tungen vorliegen. 

Nach  den  Erörterungen  über  den  Luftdruck 
macht  uns  Herr  Hübxer  mit  der  Ursache  der 
Wanderung  bekannt.  Diese  kann  nur  eine 
klimatische  sein  und  hängt  von  einem  be- 
stimmten Temperaturgrad  ab. 

Es  werden  für  Stralsund  die  Jahrestempe- 
raturkurve und  die  Wanderperioden  für  Früh- 
jahrs- und  Herbstzug  graphisch  dai-gestellt, 
leider  ohne  Angabe,  aus  welchem  Zeitraum 
die  Temperatur  der  einzelneu  Monate  und 
der  Zugsverlauf  des  Rotkehlchens  abgeleitet 


159 


február  véiiéii  vaí;y  iiiárczius  elején  kezdő- 
dik egytís  Iliinek  jelentkezésével  +1  C.  liű- 
foknál  s  végződik  április  végén  vagy  május 
elején,  mikor  9 — 10  C.  hőmérsékletnél  sietve 
vonulnak  át  az  utolsó  nőstények.  A  tömeges 
vonulás  márczius  végétől  április  közepén  túlra 
tart  +  ;í-tól  7  C.  fokig  terjedő  hőmérsékletnél. 
A  tavaszi  vonulás  8  9,  az  őszi  1-2 — 14  hétig 
is  elhúzódik.  I'tóbbinál  októberben  megy  végbe 
a  tömeges  vonulás  és  erős  mértékű  utóvonu- 
lás még  novemberben  is,  mikor  is  a  hőmér- 
séklet -|-11  C.  fokról  -|-2-re  süly  ed  és  a  gyors 
végvouulással  0°-nál  véget  ér  ;  a  főátvonulás 
-(-5-től  -|-lü  C.  fokig  terjedő  melegben  esik 
meg.  A  tömeges  átvonulás  tehát  tavaszszal 
-[5,  őszszel  -l-7'5  C.  fok  mellett  történik. 


De  nemcsak  Stralsundban.  hauem  más  helye- 
ken is  tavaszszal  3 — 7  C.  fok  mellett  esik 
meg  Hcbser  szerint  a  vörösbegy  tömeges  át- 
vonulása, úgymint  :  Magyarországon  (Buda- 
pest) márczius  közepétől  április  elejéig,  Maria- 
hofban  márczius  elején  (Bécs  hőmérsékletével 
egybevetve),  Braunschweigban  február  végé- 
től márczius  közepéig,  Helgolandban  márczius 
első  felében  és  áprilisban.  Kristiániában  ápri- 
lis második  felében  május  elejéig. 

A  vörösbegy  vonulását  már  most  az  izo- 
thermák  vonulása  szerint  épiti  fel  Hübner  úr. 
Felteszi,  hogy  a  „O"  fokú  izotherma  menete 
jelöli  meg  a  vörösbegy  északra  való  terjedé- 
sének a  határát.  Az  5  fokú  izotliernia  hala- 
dásával összeesik  a  tavaszi  tömeges  átvonu- 
lás, a  7'5  fokúval  pedig  az  őszi.  A  hideg  és 
téli  hó  elől  menekülve,  a  vörösbegy  deczem- 
berben  Dániába  és  Németországba  tart  egészen 
le  Magyarországig  a  téli  „0"  fokú  izothermát 
követve.  Januárban  Németország  nyugati  vidé- 
kére és  Francziaországba  ér.  Februárban  már 
a  visszavonulás  áll  be.  A  „0"  fokú  izotherma 
Norvégia  nyugati  partjától  a  Genfi-tó  környé- 
kére s  onnan  a  Kaspi-tengerig  halad.  Az  izo- 
thermákhoz  képest  a  vonulás  őszszel  délre, 
délnyugatra,  tavaszszal  északra,  északkeletre 
tart.  Hegyeket,  fátlan  pusztákat  kerül  a  vonuh) 
vörösbegy. 


1!IU;}.  október  8-án  magas  légnyomás  támadt 


sind.  Der  Frühjahrszug  hebt  Ende  Februar 
oder  Anfang  Miirz  mit  vereinzelt  auftreten- 
den Männchen  an,  bei  -(- 1"  C.  und  schliesst 
Ende  April  oder  Anfang  Mai,  wenn  die  letz- 
ten Weibchen  flüchtig  durchreisen, bei 9 — 10"C. 
.mittlerer  Tagestemperatur.  Die  Massenwan- 
derung erfolgt  von  Ende  März  bis  über  Mitte 
April  hinaus  l»ei  dem  Temperaturintervall  von 
-+-  3  bis  7°  C.  Während  der  Frülilingsdurch- 
zug  8 — 9  Wochen  beträgt,  dehnt  sich  der 
Herbstdurchzug  auf  12  -  14  Wochen  aus.  Hier 
vollzieht  sich  die  Massenwanderung  im  Okto- 
ber und  die  starke  Nachwanderung  im  No- 
vember, wo  die  Temperatur  von  -|-11  bis 
-(-2"  C.  sinkt  un<l  die  schwache  Schluss- 
wanderung bei  0"  aufhört;  der  Hauptdurch- 
zug erfolgt  während  des  Wärmeintervalles 
von  +  5»  bis  + 10»  C.  Als  Mittel  kann  also 
für  den  Massendurchzug  im  Frühling  -f  5, 
im  Herbst  -\~^^5°  C.  angenommen  werden. 

Wie  in  Stralsund,  so  soll,  nach  der  Dar- 
stellung des  Herrn  Hübner,  auch  an  anderen 
Orten  der  Hanptdurchzug  des  Rotkehlchens 
im  Frühling  bei  3 — 7"  0.  stattfinden,  als  :  in 
Ungarn  (Budapest)  von  Mitte  März  bis  An- 
fang Ai)ril,  in  Mariahof  Anfang  März  (Tem- 
peratur laut  Wien),  in  Braunschweig  Ende 
Februar  bis  Mitte  März,  in  Helgoland  in  der 
ersten  Märzhälfte  und  im  April,  in  Ciiristiania 
in  der  zweiten    Aprilliälfte    bis  Anfang   Mai. 

Auf  den  Gang  der  Isothermen  baut  nun 
Herr  HiIbner  den  Wanderzug  der  Rotkehlchen 
auf.  Er  nimmt  an,  dass  der  Verlauf  der  0" 
Isotherme  die  Polargrenze  angibt,  bis  zu 
welcher  die  Rotkelilchen  hinschreiten.  Mit 
dem  Vorrücken  der  5"  Isotlierme  erfolgt  der 
Massendurchzug  im  Frühling  und  mit  jener 
von  7'5''  im  Herbst.  Vor  Kälte  und  dem  win- 
terlichen Schneefall  flüchtend,  kommen  die 
Rotkehlchen  im  Dezember  in  Dänemark  und 
Deutschland  bis  nach  Ungarn  hinab,  dem 
Gange  der  0"  Winter-Isotherme  folgend.  Im 
Januar  treffen  sie  in  West-Deutschland  und 
Frankreich  ein.  Im  Februar  erfolgt  schon  der 
Rückzug.  Die  0"  Isotherme  verläuft  dann  von 
der  Westküste  Norwegens  bis  in  die  Gegend 
des  Genfer  Sees  und  von  hier  zum  Kaspi- 
schen  Meer.  Nach  dem  Verlaufen  der  Iso- 
thermen ist  der  Zug  südlich,  südwestlich  im 
Herbst,  nördlich,  iu)rdöstlich  im  Frühling. 
Gebirge,  baundose  Steppen  werden  gemieden. 

Am  8.  Oktober  1903  bildete  sich  ein  Hoch- 


160 


Észak-Skandináviúbau  ;  Bodo  — 3,  llaparanda 
— 7,  Stockholm  + 1  (havazás),  Kopenhái^a  +  9, 
Swiueiiiiinde  + 10  C.  hőfokot  tüntetett  tel. 
A  liide«!;  levegő  hulláma,  mely  észak  felöl 
Svédországba  tartott,  elűzte  a  vörösbegyet  s 
október  9-éii  a  pomerániai  partra  hozta.  Ta- 
vaszszal  sok  vörösbegy  mutatkozik  a  pome- 
rániai tengerparton,  ha  valamely  ezikhui  közép- 
pontja Norvégiában  van  ;  ilyen  eset  volt  1904 
á])ri!is  7-,  8-ik  napján,  mikor  enyhe,  meleg 
szét  fújt.  Sőt  nyugatról  jövő  antieziklónok 
is  állandó  napsütés  mellett  tavaszszal  föl- 
melegedéssel  és  vörösbegy  és  más  madarak 
élénk  beözönlésével  szoktak  járni,  mint  példán! 
1900  április  20-,  21-ik  napján. 


Eme  három  eset  megokolásával  teljesen 
egyetértek  ugyan,  de  azt  már  nem  vagj'ok 
hajlandó  elhinni,  hogy  a  vörösbegy'  meghatáro- 
zott hőfok  mellett  vonul.  Előbb  össze  kell 
gyűjteni  az  ornithologiai  adatokat,  egységes 
módszer  szerint  feldolgozni  és  csak  akkor 
lehet  szó  arról,  hogy  összemérjük  a  hőmér- 
sékleti xiszonyokkal.  Megfordítva  nem  szabad 
eljárni  ;  nem  szabad  klimabeli  tényezőkre 
támaszkodva  megjelölni  az  utakat,  melyeken 
a  madaraknak  vonuluiok.  s  kimérni  az  izo- 
thermát.  melyet  követniök  kell.  Eféle  hypo- 
thesisek  bizony  egy  hajszálnyit  sem  képesek 
lendíteni  azon.  hogy  az  ornitliophaenologia 
terén  haladás  mutatkozzék.  Az  m'nithologusok 
adják  ide  adataikat,  nem  laza  kapcsolatban, 
hanem  rendszeres  feldolgozásban.  Grafikonok 
illusztrálni  igen,  de  pótolni  nem  képesek  a 
számbeli  adatokat.  Az  ornithologiai  adatoknak 
az  összemérését  meteorológiai  vagy  klimabeli 
alapon  bátran  a  meteorológusokra  bízliatni. 
a  mivel  természetesen  nincsen  mondva,  mintha 
ezt  az  ornithologusok  is  el  nem  végezhetnék, 
ha  erre  képeseknek  hiszik  magukat. 


HüBNER  úr  megtisztel  vele.  hogy  arra  a  dol- 
gozatomra is  hivatkozik,  melyben  oda  nyilat- 
koztam, hogy  a  füsti  fecske  bizonyos  izo- 
thermával  látszik  vonulni.  De  ne  feledjük  el, 
hogy  Európa  sok  helyére  vonatkozólag  épp 
úgy  mint  Magyarországot  illetőleg  előbb  össze- 
gyűjtötte Herman  Ottó  a  vonulási  adatokat. 
Ezekre    támaszkfidva,    pontosan    (tizednapra) 


druckgebiet  in  Nord-Skandinavien  ;  Hodö  mel- 
dete —  3,  Haparanda  — 7,  Stockholm  -f- 1° 
mit  Schneefall,  Kopenhagen  -\-  9,  Swine- 
münde  -|-  10"  0.  Die  Kältewelle,  welche  sich 
von  Norden  her  über  Schweden  ergoss,  ver- 
drängte die  Rotkehlchen  und  führte  viele 
am  9.  Oktober  an  die  jjonmiersche  Küste. 
Im  Frühling  kommen  bei  Zyklonen,  deren 
Zentrum  in  Nonvegen  liegt,  an  der  ])ommer- 
schen  Küste  viele  Rotkehlchen  an.  wie  am 
7.,  8.  April  1904  ;  es  wehten  warme,  milde 
Winde.  Ja  auch  Antizyklonen,  welche  von 
Westen  her  kommen,  bringen  bei  der  an- 
haltenden Sonnenstrahlung  Erwärmung  und 
lebhafte  Zuwanderung  von  Rotkehlchen  und 
anderen  Vögeln  im  Frühling  hervor,  wie  es 
am  20.,  21.  April  1900    zu   beobachten  war. 

Der  Begründung  dieser  drei  Fälle  können 
wir  unbedingt  zustimmen,  niclit  so  aber  der- 
jenigen, als  würden  die  Rotkehlchen  bei  einer 
bestimmten  Temperatur  ihren  Zug  ausführen. 
Man  muss  zuerst  ornithologische  Daten  sam- 
meln, dieselben  nach  einer  einheitlichen  Me- 
thode bearbeiten,  dann  er.st  kann  eine  Ver- 
gleichung  derselben  mit  den  Temperaturver- 
hältnissen angestellt  werden.  Es  geht  nicht 
an,  umgekehrt  zu  verfahren,  sich  auf  klima- 
tische Faktoren  zu  stützen  und  den  Vögeln 
vorzuschreiben,  auf  welchen  Wegen  sie  ziehen 
sollen,  ob  mit  dieser  oder  jener  Isotherme. 
Solche  Hypothesen  können  nicht  imstande 
sein,  Fortschritte  auf  dem  Gebiete  der  Orni- 
thophänologie  zu  fördern.  Die  Ornithologen 
sollen  die  Zugsdaten  hergeben,  nicht  in 
lockerem  Zusammenhange,  sondern  systema- 
tisch dargestellt.  Graphikons  können  zwar 
illustrieren,  nicht  aber  die  numerischen  An- 
galien ersetzen.  Das  Vergleichen  der  ornitho- 
logischen  Daten  auf  meteorologischer  oder 
klimatologischer  Grundlage  könnte  man  ge- 
trost den  Meteorologen  überlassen  ;  womit 
nicht  gesagt  werden  will,  als  könnten  dies 
nicht  auch  Ornithologen  tun,  falls  .sie  dazu 
sich  befähigt  glauben. 

Herr  HObner  beruft  sich  auch  auf  meine 
Arbeit,  in  welcher  ich  die  Ansicht  aussprach, 
dass  die  Rauchschwalbe  mit  einer  bestimmten 
Isotherme  zu  ziehen  scheint.  Es  hat  aber 
zuerst  Herr  Otto  Herm-vn  die  Zugsdaten  für 
viele  Orte  in  Europa  zusammengestellt  und 
für  Ungarn  gesammelt.  Auf  diese  gestützt, 
habe  ich   den    mittleren  .Ankunftstag  für  Un- 


161 


feltüntettpiii  a  megérkezés  átlagos  napját 
Magyarországra  nézve,  kiszáiiiitottani  hőmér- 
sékletét és  csak  azután  mértem  össze  e  két 
rendbeli  számot  más  helyekével.  De  Hübner 
ür  nem  ezt  az  utat  követi.  Ekként  átlagos 
megérkezési  nap  gyanánt  Magyarországot  ille- 
tőleg előbb  április  5-ikét  9'4  C.  fok  mellett 
kaptam  ;  azután  több  ornithologiai  adatból  és 
45  évet  felölelő  hőmérsékleti  feljegyzésekből 
április  7-ikét  9'9  C.  fok  mellett  ;  utoljára 
néhány  ezernyi  10  éves  adatból  április  8-ikát 
9'6  C.  fok  mellett.  Emez  utijbbi  átlag  14 
pentaszos  időköznek  az  átlaga,  melyben  a 
füsti  fecske  Magyarországon  10  év  lefolyása 
alatt  megjelent  ;  a  hőmérséklet,  8  állomás 
adataiból  kiszámítva,  szintén  ugyanarra  a  10 
évre  vonatkozik.  Ha  tehát  most  izothermáról 
szólnék,  csak  annyit  mondhatnék,  hogy  ez  az 
izotherma  70  napos  időközre  vonatkozik  és 
hozzá  kellene  tennem,  hogy  egyes  évek  meg- 
lehetősen eltérnek  ettől  az  átlagtól  (ir6  és 
8'3  C.°  a  két  szélső  érték). 

Ha  tehát  Hüenek  úr  dolgozata  végén  ekként 
nyilatkozik:  ..A  vonulás  az  átlagos  hőmérsék- 
let bizonyos  fokánál  veszi  kezdetét,  a  vonuló 
madarak  meghatározott  izothermákkal  nyomul- 
nak elő  és  húzódnak  vissza  széles  arczélben 
és  meteorológiai  tényezők  által  hajlatnak  ide- 
oda  az  illető  izothermaövekben,  úgy  vélemé- 
nyéhez nem  csatlakozhatunk. 


Hl. 

A  német  zoológiai  társaság  tizennegyedik 
évi  gyűlésén,  mely  1904  május  24-  és  26-ik 
napján  folyt  le  Tübingenben,  Hacker  tanár  úr 
előadást  tartott  ezzel  a  czimmel:  „Föhn  és 
madárvonulás".  20  éves  megfigyeléseire  támasz- 
kodva állítja,  hogy  az  Erithacus  rubecula, 
Phylloscopus  rufus.  Kuticilla  phoenicura.  Phyl- 
loscopus  trochillus,  Accentor  modularis.  Euti- 
cilla  tithys,  Serinus  serinus  és  más  madarak 
mindig  föhnös  időben  jönnek  meg.  Sajnos 
azonban,  hogy  adatait  nem  közli  s  így  rész- 
letesen nem  is  lehet  velük  foglalkozni. 


Hacker  úr  megmagj'arázza.    mit    kell    érte- 
nünk   a    fühii    nevezetén    s    feltüntet    három 
Aquila  XIV. 


garn  genau  (bis  auf  den  Zehnteltag)  bestimmt, 
dann  seine  Mitteltemperatur  berechnet  und 
so  erst  diese  beiden  Zahlen  mit  jenen  au 
anderen  Orten  verglichen.  Herr  Hübner  hat 
nicht  diesen  Weg  betreten.  So  fand  ich  zu- 
erst den  mittleren  Ankunftstag  für  Ungarn 
den  5.  April  mit  9'4"  C.  ;  dann  aus  mehre- 
ren Daten  und  Temperaturbeobachtungen  von 
45  Jahren  den  7.  April  mit  9'9''  C.  ;  zuletzt 
aus  einigen  tausend  Daten  aus  zehn  Jahren 
den  8"0  April  mit  9-6"  C.  als  Mittel.  Dieses 
letzte  Mittel  ist  das  Mittel  des  Zeitraumes 
von  14  Pentaden,  in  welchen  die  Rauch- 
schwalbe in  zehn  Jahren  in  Ungarn  ankam  ; 
und  die  Temperatur,  nach  acht  Stationen  ge- 
rechnet, bezieht  sich  ebenfalls  auf  diese  zehn 
Jahre.  Wenn  ich  also  jetzt  von  einer  Iso- 
therme sprechen  würde,  könnte  ich  nur  sagen, 
dass  diese  Isotherme  sich  auf  einen  Zeit- 
raum von  70  Tagen  bezieht  ;  und  müsste 
hinzufügen,  dass  in  den  einzelnen  Jahren 
eine  ziemliche  Schwankung  vorhanden  ist 
(11-6  und  8-3»  C.  sind  die  Extreme). 

Wenn  also  Herr  Hiìbner  am  Schlüsse  sei- 
ner Arbeit  sagt  :  „Durch  eine  bestimmte  Höhe 
der  Mitteltemperatur  wird  die  Wanderung 
eingeleitet,  die  Wandervögel  folgen  dann  dem 
Vorrücken  oder  dem  Rückgange  ebenso  be- 
stimmer  Isothermen  in  breiter  Front  und  wer- 
den in  den  betreffenden  Isothermengürtel 
durch  meteorologische  Faktoren  hin-  und  her- 
getrieben", so  können  wir  seiner  Ansicht 
nicht  beistimmen. 


in. 

Auf  der  vierzehnten  Jahresversammlung  der 
Deutschen  Zoologischen  Gesellschaft  zu  Tü- 
bingen, den  24.  bis  26.  Mai  1904,  hat  Pro- 
fessor H.4CKER  einen  Vortrag:  „Über  Föhn 
und  Vogelzug"  gehalten.  Gestützt  auf  zwan- 
zigjährige Beobachtung,  behauptet  er,  dass 
die  Ankunft  von  Erithacus  rubecula,  Phyllo- 
scopus rufus,  Kuticilla  phoenicura,  Phyllosco- 
pus trochillus.  Accentor  modularis,  Kuticilla 
tithys,  Serinus  serinus  u.  a.  stets  bei  föhniger 
Wetterlage  erfolgt.  Leider  werden  aber  die 
Daten  nicht  angegeben,  es  ist  also  ein 
spezielles  Eingehen  auf  dieselben  nicht 
möglich. 

Herr  H.ícker  erörtert,  was  wir  unter  Fölin 
zu    verstehen    haben    und    stellt  drei    Föhn- 

21 


162 


eféle  lielyzetet  grafikusan,  ÍMi,i;y  róla  tiszta 
fogalmunic  legyen.  Azután  leírja  az  1904.  évi 
időjárási  és  madárineg;jelenési  viszonyokat, 
felemlítve  egy  esetet  1900  iiiárcziiis  28-ik 
napját  illetőleg.  Az  előbbi  évekből  is  több  fel- 
jegyzéssel rendelkezik,  melyek  rámutatnak 
arra  a  kapcsolatra,  mely  a  fiilinös  helyzet 
és  a  madárvoiiulás  között  fennáll  :  de  nem 
közli  őket,  csupán  csak  megfigyeléseinek  az 
eredményét  teszi  közzé  e  szavakkal  :  ..liogy 
Baden  déli  és  Württemberg  középső  részén 
bizonyos  madarak  (Phylloscopus  rufus,  Phyllos- 
copus  trochillus,  Erithacus  rubecula,  Ruticilla 
phoenicura,  valószínűleg  Ruticilla  tithys.  Ac- 
centor modularis  és  némely  más  is)  föhnös 
időben  jönnek  mec;." 


Hypothesis  gyanánt  megjegyzi:  ..liogy  a 
fönn  a  megnevezett  madarakra  nézve  ébresztő 
és  intöjel  gyanánt  szolgál  Felső- Olaszországból 
való  elköltözésüknél  és  az  alpesi  csúcsok  át- 
szállásánál a  szükségelt  eszközt  szolgáltatja. 

Ehhez  az  előadáshoz  is  meg  kell  jegyez- 
nünk, hogy  helyéu  lett  volna  előbb  részlete- 
sen közölni  az  ornithologiai  adatokat  (ha  nem 
is  az  előadás  alkalmával,  legalább  a  kinyo- 
matása  okából)  és  csak  azután  kellett  volna 
vizsgálat  tárgyává  tenni  az  időhelyzeteket,  ha 
vájjon  némely  madár  csak  föhnös  időben 
jelenik-e  meg,  vagy  talán  egyébkor  is  V  Ha 
valamely  ornithologus  állítja,  hogy  számos 
feljegyzéssel  rendelkezik  a  niadárvonulás  és 
föhnös  időhelyzet  közötti  ka])csolatot  illetőleg, 
a  nélkül,  ho.g}'  közzétenné,  úgy  ez  az  eljárás 
körülbelül  nem  ér  többet,  jiiintha  egy  meteo- 
rológus állítaná,  hogy  még  soha  olyan  magas 
barometerállást  nem  figyelt  meg,  mint  az  idei 
januárban  ;  rögtön  tovább  kérdeznék,  ha  vájjon 
meg  tudná-e  mondani,  mikor  és  milyen  magas 
légnyomást  jegyzett  fel  najjlójába?  Altalános 
jellemvonás,  hogy  az  ember,  ha  több  hasonló 
esetet  tud,  rögtön  általánosít  és  feltételezi, 
hogy  valamennyi  eset  egyez. 

Magyarországon  éveken  keresztül  volt  alkal- 
munk ornithologiai  adatokat  összemérni  az 
idővel,  de  nem  sikerült  felfedezni,  mintha 
némely  fajú  madarak  csak  egy  bizonyos  szél 
mellett  jöttek  volna  meg.  Ha  Badenben  és 
Württembergben  éveken  keresztül  történné- 
nek   a    megfigyelések     oniitliologiai     hálózat 


lagen  graphisch  dar,  um  die  Begritl'e  über 
Föhn  klar  vor  die  Augen  zu  stellen.  Dann 
gibt  er  eine  Beschreibung  der  Frühlingsver- 
hältnisse von  1ÍJ04  über  das  A\'etter  und  die 
Ankunft  und  führt  auch  einen  Fall  vom  28. 
März  1900  an.  Auch  aus  früheren  Jahren 
besitzt  er  zahlreiche  Notizen,  welche  auf  den 
Zusammenhang  zwischen  Föhnlage  und  \'ogel- 
zug  hinweisen,  verzichtet  aber  auf  die  Wieder- 
gabe derselben  und  stellt  nur  als  tatsäch- 
liches Ergebnis  seiner  Beobachtungen  den 
Satz  auf,  dass  im  südlichen  Baden  und 
mittleren  Württemberg  die  Ankunft  gewisser 
Zugvögel  (l'hylloscopus  rufus.  Phylloscopus 
trochilus,  Erithacus  rubecula.  Euticilla  phoe- 
nicura, wahrscheinlich  auch  Ruticilla  tithys. 
Accentor  modularis  und  einige  andere*  mit 
fölmarfiger   Witterung  zusammentrifft" . 

Als  Hypothese  fügt  er  hinzu,  „dass  für 
die  genannten  Vögel  der  Föhn  den  Reiz 
oder  das  Sifpial  zum  Aufbruch  aus  Ober- 
i'alien  und  das  Vehikel  beim  Passieren  der 
Alpenhimme  bildet". 

Auch  zu  diesem  Vortrag  kann  bemerkt 
werden,  es  hätten  zuerst  die  ornithologisclien 
Beobachtungen  in  extenso  (wenn  auch  nicht 
für  den  Vortrag,  so  doch  für  den  Druck) 
mitgeteilt  werden  sollen  und  dann  erst  wären 
die  Wetterlagen  zu  untersuchen  gewesen,  ob 
das  Erscheinen  einiger  Vögel  nur  bei  Föhn 
vorkommt  oder  vielleicht  auch  bei  anderen  ? 
Wenn  ein  Urnithologe  behauptet,  er  besitze 
zahlreiche  Notizen  über  den  Zusammenhang 
von  Föhnlage  und  Vogelzug,  ohne  dieselben 
zu  publizieren,  so  ist  das  beiläufig  nicht 
mehr,  als  wenn  ein  Meteorologe  sagen  würde, 
er  habe  noch  nie  einen  so  hohen  Luftdruck 
beobachtet,  als  heuer  im  Januar;  mau  fragt 
weiter,  ob  er  auch  augeben  kann,  wann  und 
wie  hoher  Barometerstand  in  seinem  Tage- 
buch verzeichnet  ist?  Es  ist  ein  gemein- 
schaftlicher Charakterzug,  dass  mau,  wenn 
mehrere  Fälle  sich  gleich  sind,  flugs  gene- 
ralisiert und  alle  Fälle  als  übereinstimmend 
annimmt. 

luL'ngarnhatten  wir  Jahre  hindurch  Gelegen- 
heit oruithologische  Daten  mit  dem  Wetter  zu 
vergleichen,  konnten  aber  nicht  entdecken, 
dass  manche  Vogelarteu  nur  bei  einem  be- 
stimmten Winde  ankamen.  Wenn  in  Baden 
und  Württemberg  Beobachtungen  eines  orni- 
thologisclien Netzes  .laliro  hindurch  angestellt 


163 


szerint,  ott  is  valószinűlpí;'  a  iiiiciiklic/.  hasonló 
tapasztalatra  fopiak  Jutni.  Nálunk  is  ('szre- 
vettiik,  liosy  Európa  nyugati  vagy  észak- 
nyugati részén  mutatkozó  dopresszió  elején 
és  jobb  oldalán,  tehát  déli  szelek  mellett, 
számosabb  megérkezési  adattal  találkozunk. 
Vizsíiálataink  kezdetén  úgy  találtuk,  hogy 
depressziós,  alacsony  légnyomást  kell  kedvező 
vonulási  tényező  gyanánt  tekintenünk  s  nem 
éppen  csak  borús  depressziós  idót,  mint  Hacker 
ránk  vonatkozólag  állítja  :  fel  is  hoztuk  ennek 
bizonyítékait  s  nem  elégedtünk  meg  avval, 
hogy  egyszerűen  csak  hivatkoztunk  volna  rajok, 
mint  H.ïcKER  cselekszik.  Déli  szelek  Magyar- 
országon, és  föhnszelek  Badenben  és  A\'ürt- 
tembergbeu  egyenlő  hatásúakuak  látszanak. 
Ha  vájjon  az  Olaszországban  fúvó  déli  szél 
átröpíti-e  a  madarakat  az  Alpokon  keresztül, 
vagy  sem,  azt  csak  a  megligyelés  döntheti  el. 
Annyit  azonban  még  is  állíthatni,  hogy  a 
felsőbb  légrétegekben  fúvó  szelek,  kiváltképeu, 
ha  a  síkon,  az  alacsonyabb  helyeken  déli 
árandat  honol,  kissé  eltérnek  az  alsóbb  irány- 
tól ;  ha  lent  déli  szél  fú,  úgy  fent  körülbelül 
délnyugati,  nyugati  az  áramlás.  Azok  a  mada- 
rak, a  melyek  déli  szél  mellett  indulnak  el 
Felső-Olaszországból,  alig  érnének  az  Alpo- 
kon át  Badenbe.  És  ha  a  föhn  nagy  száraz- 
sága és  magas  hőfoka  volna  az  az  inger, 
mely  a  madarakat  útjokra  serkentené,  akkor 
ennek  a  szárazságnak  és  melegnek  már  Felső- 
Olaszországban  kellene  jelentkeznie  :  a  mi 
pedig  nem  történik  meg,  ndvel  e  kettős  jelen- 
ség csak  akkor  lép  fel,  mikor  a  légtömegek 
az  Alpok  orniain'i]  lezuhannak. 


IV, 


A   sarlós  fecske   (Cyyselus    apus)   elköltözése. 

Chernelházi  Chernél  István  „Magyarország 
madarai"  czímű  müvében  (510.  1.)  említi,  hogy 
Léka  várából  (Vas  m.)  augusztus  első  napjai- 
ban hirtelen  szoktak  eltűnni  e  madarak.  Mint- 
hogy tapasztalására  is  hivatkozik,  megkértem. 
lenne  szíves  adatait  rendelkezésemre  bocsátani, 
hogy  az  időjárással  összevethetném. 


Hozzám  intézett  két  leveléből  az  ő    szíves 
beleegyezésével   közlöm    a   következőket.  „A 


würden,  wird  man  wahrscheinlich  etwas  Ähn- 
liches konstatieren  können.  Das  haben  wir 
auch  hier  bemerkt,  dass  an  der  vorderen 
und  rechten  Seite  einer  im  Westen  oder 
Nordwesten  von  Europa  lagernden  Depres- 
sion, wie  es  bei  Föhn  der  Fall  ist,  also  bei 
südlichen  Winden,  die  Ankunftsdaten  zahl 
reicher  werden.  Nicht  trübes  Depressions- 
wetter, wie  es  Herr  Hacker  uns  im|)utiert, 
sondern  einfach  Depressionsluftdruck,  niedri- 
gen Luftdruck,  fanden  wir  im  Anfang  un- 
serer Untersuchungen  als  zugbegünstigen  den 
Faktor;  haben  aber  auch  die  Daten  ange- 
führt und  uns  nicht  nur  auf  dieselben  be- 
rufen, wie  es  Herr  Hacker  tut.  Südliche  Winde 
in  Ungarn  und  Föhnwinde  in  Baden  und 
Württemberg,  scheinen  also  gleiche  Wirkung 
zu  haben.  Ob  der  Südwind,  welcher  in  Italien 
weht,  die  Vögel  über  die  Alpen  herüber- 
trägt, könnte  wieder  nur  durch  Beobachtung 
festgestellt  werden.  Es  möge  nur  so  viel  be- 
merkt sein,  dass  die  Winde  in  den  oberen 
Luftschichten,  besonders  bei  Südwind  in  der 
Niederung,  etwas  in  der  Richtung  abweichen; 
unten  Südwind,  oben  etwa  Südwest,  West- 
wind. Die  Vögel,  die  bei  Südwind  aus  Ober- 
itaKen  aufbrechen,  würden  kaum  über  die 
Alpen  nach  Baden  hingeführt  werden.  Und 
sollte  es  die  grosse  Trockenheit  und  der 
hohe  Wärmegrad  des  Föhn  sein,  welche  als 
Beiz  zum  Aufbruch  der  Vögel  in  Betracht 
kämen,  so  müssten  dieselben  schon  in  Ober- 
italien  vorhanden  sein  ;  was  aber  nicht  der 
Fall  ist,  da  sie  näinUch  nur  beim  Herabstiir- 
zen  der  Luftmassen  von  den  Alpenkämmen 
zu  beobachten  sind. 


IV. 

Der  Wegzug  der  Mauersegler  {Cypselus  apns). 

Herr  Stef.ìn  Chernél  v.  Chernelháza  er- 
wähnt in  seinem  Werke  über  die  Vögel  Un- 
garns S.  510.  dass  die  Mauersegler  aus  der 
Burg  Léka  (Komitat  Vas)  in  den  ersten  Tagen 
des  Monats  August  plötzlich  zu  verschwin- 
den pflegen.  Da  er  sich  auf  eigene  Erfahrung 
beruft,  ersuchte  ich  ihn  um  die  Mitteilung 
seiner  Daten  behufs  einei'  Vergleichung  mit 
dem  Wetter. 

Aus  seinen  beiden  Schreiben  teile  ich  mit 
seiner  gütigen  Erlaubnis  folgendes  mit:  „Die 

21* 


KU 


lékai  adatokat  boldogult  Huszty  Ödön  ny.  ber- 
ezegi titkár  szóbeli  közlései  nyomán  jegj-ez- 
tem  fel,  ki  a  várban  lakott  s  a  kit  minden 
évben  megkérdeztem  :  mikor  mentek  el  a 
CypselusokV  Minthogy  az  utóbbi  években  a 
kőszegi  várban  is  költött  néhány  pár,  ezek 
elvonulását  is  közlöm." 


„Adataim  im  ezek  : 

1890.  jiil.    30.  Léka 

1891.  aug.     1.  „ 

1892.  júl.    28.  „ 

1893.  aug.     2.  , 

1894.  — 

1895.  júl.    27.  ., 

1896.  aug.     2.  ., 

1897.  júl.    31.  „ 

1898.  ,,      28.  Borostyánkő  vára,  ^/^  1  órá- 
nyira északnnigatnak  Lékától. 

1899.  aug.'    1.  Léka 

1900.  júl.    29.      „ 

1901.  .,      31.      „ 

1902.  aug.     1.      .. 

1903.  júl.    30.      „ 

1904.  .,      26.  Kőszeg 

1905.  „      30.  Léka  r  júl.  28.  Kőszeg 

1906.  „     25.  Kőszeg." 


Mind  a  17  adatból  július  29*7  napját  kapjuk 
az  elköltözés  átlagos  napja  gyanánt.  Leg- 
korább  az  elvonulás  1906-ban  (júl.  25-én), 
legkésőbb  1896-ban  (aug.  2-án),  tehát  8  napon 
belül  ment  végbe. 

Chernél  úr  leveleiben  sok  érdekes  részlet 
van  felemlítve,  mely  érdemes  arra,  hogy  mások- 
nak is  tudomására  jusson. 

„Általában  azt  tapasztaltam,  —  íija  a  sarlós 
fecskét  illetőleg  —  hogy  elvonulásukat  nem 
is  annyira  az  időjárás  befolyásolja,  hanem 
íiókáinak  érettsége.  Mihelyt  a  fiókák  szárnyra 
szabadulnak,  kezdik  elhagyni  fészkelőhelyüket 
s  napközben  mind  messzebb  kalandoznak  el, 
nap-nap  után  felnövekvő  számú  csapatokat 
alkotva.  Ezek  a  csapatok  a  mezők  fölött  néha 
alacsonyabban,  de  többnyire  nagy  magasság- 
ban repkednek  s  rövidesen  eltűnnek.  1906-ban 
itt  Kőszegen,  a  várban  fészkelök,  már  július 
22-én  kivonultak  a  mezők  felé  s  mintegy  30 


Daten  aus  Léka  zeichnete  ich  laut  wörtlicher 
Mitteilung  des  weil,  herzoglichen  Sekretärs 
Edmund  Huszty  auf  ;  diesen  Herrn,  welcher 
dort  auf  der  Burg  wohnte,  befragte  ich  jedes 
Jahr,  wann  die  Mauersegler  wesizogen?  Da 
in  den  letzten  Jahren  aucli  in  der  Burg  zu 
Kösz(!g  etliche  Paare  brüteten,  teile  ich  auch 
ihren  Weazu"'  mit." 


„Meine  Daten  sind  folgende: 

Wegzug  aus  Léka  am  30.  Juli       1890. 

»         »        ,  „1.  August  1891. 

„  28.Juii       1892. 

„         „        .,  „     2.  August  1893. 

„         „        „  „        ■  —       1894. 

„  27.  Juli       1895. 

,     2.  August  1896. 

„         „        .  ,  31.  Juli       1897. 

„    Borostyánkő  am  28.  Juli        1898. 

(IV2  Stunde  NW.  von  Léka.) 

Wegzug  aus  Léka  am    1.  August  1899. 

„         ,        „  „  29.  Juli       1900. 

.        „  „  31.    .,         1901. 

„     1.  August  1902. 

„  30.  Juli       1903. 

Kőszeg        „  26.    ,.         1904. 

.  28.    „        1905. 

(Aus  Léka  30.  Juli.) 

Wegzug  aus  Kőszeg  am      25.  Juli       1906." 

Das  Mittel  aller  17  Daten  ist  der  29*7. 
Juli.  Am  frühesten  erfolgte  der  Wegzug  am 
25.  Juli  1906,  am  spätesten  am  2.  August 
1896,  verlief  also  innerhalb  8  Tage. 

In  den  Briefen  des  Herrn  Chernél  ist  \iel 
Interessantes  erwähnt,  was  wohl  Anspruch 
machen  kann,  auch  anderen  bekannt  zu 
werden. 

„Nach  meiner  Erfahrung"  —  schreibt 
Herr  Chernél  in  bezug  der  Mauersegler  — 
„ist  es  nicht  so  sehr,  das  Wetter,  wel- 
ches den  Wegzug  beeinflusst,  als  die  Reife 
der  Jungen.  Sobald  die  Jungen  flügge  wer- 
den, verlassen  sie  das  Nest  und  während 
des  Tages  streichen  sie  fortwährend  weiter 
und  weiter,  immer  grössere  Haufen  bildend. 
Die  Haufen  fliegen  über  den  Feldern  bald 
niedriger,  meistens  aber  in  grosser  Höiie 
und  verschwinden  in  Bälde.  Im  Jahre  1906 
zogen  die,  welche  hier  in  der  Burg  zu  Kő- 
szeg nisteten,    schon    am    22.    Juli    auf    die 


165 


darab  járt  együtt  ;  július  25-tőI  már  iiriii  tér- 
tek több('  vissza  a  várba." 

..Megjegyzem,  hogy  többször  extravillán, 
tehát  a  mezők  és  erdők  fölött  még  későbben 
is,  augusztus  első  hetében,  láttam  Cypseluso- 
ket  vidékünkön,  de  azok  átvonulok  voltak 
minden  bizonynyal.  Norvégiában  —  Bergen- 
ben —  1891  augusztus  4-én  még  több  darab- 
bal találkoztam  s  Collett  Róbert,  krisztianiai 
egy.  tanár,  Krisztiániaban  elvonulásuk  közép- 
napját szeptember  2-ára  teszi.  Ez,  is  amellett 
szól,  hogy  a  Cypselus  —  megfelelően  a  ma- 
gasabb északi  fekvésnek  —  később  érkezvén 
oda,  fiókáit  is  később  repteti  s  vonul  el.  Szó- 
val úgy  látszik,  ott,  a  hol  költ,  2  hónapnál 
tovább  nem  időzilí." 


Emiitettem,  hogy  ligy  tapasztaltam,  miképp 
a  füsti  fecske  már  augusztusban  napközben 
ritkábban  mutatkozik,  mint  reggel  és  este  ; 
valószínűleg  azért,  mert  bent  a  városban  fogya- 
tékán lévén  az  eledele,  kivonul  a  mezőre. 


Erre  Chernél  úr  megjegyzi,  hogy  azt  ő  is 
megfigyelte.  „Én  nagyon  sok  madárfajról  el- 
mondhatom tapasztalataim  nyomán,  hogy  köl- 
tésüket bevégezve,  a  fészek  táját  elhagyják, 
bizonyos  messzebb-messzebbre  terjedő  kóbor- 
lással vagy  valóságos  előgyakorlatok  végzésé- 
vel készülnek  a  nagy  útra  s  ha  ezzel  az  ed- 
zéssel végleg  nagykorúságot  értek,  eltávoznak. 
A  faj  zömének  eltűnése  után  azonban  mindig 
szoktak  még  egyesek  —  valószínűség  szerint 
a  gyengébbek,  sebesültek,  késői  költésből 
valók  —  visszamaradni." 

„Az  őszi  költözködés  általában  véve  nem 
olyan,  mint  a  tavaszi,  s  más  tényezők  is 
közrejátszanak  benne,  a  mikre  még  jóval 
kevesebb  figyelem  esett,  mint  a  tavaszi  vonu- 
lásnál szereplőkre.  Az  időjárásnak  bizonyára 
kevesebb  befolyása  van  az  őszi  vonulásra, 
mint  a  tavaszira.  A  táplálék  megfogyatkozása 
—  bár  némely  fajnál  alighanem  némi  súlya 
van  —  szintén  nem  lehet  döntő  ok,  mert 
teszem  a  danka  sirályok,  feketenyakú  vöcs- 
kök, a  mint  elvégezték  költésüket,  javarész- 


Felder  hinaus,  etwa  80  Stück  in  einem 
Haufen  ;  nach  dem  25.  Juli  kehrten  sie  nicht 
wieder." 

„Ich  muss  bemerken,  dass  ich  in  unserer 
Gegend  auch  später  noch  öfters  extravillan, 
über  Feldern  und  A\'äldern  Cypselus  sah, 
und  zwar  in  der  ersten  Woche  im  August, 
diese  waren  aber  schon  gewiss  auf  ihrem 
Zuge.  In  Norwegen  —  zu  Bergen  —  traf 
ich  am  4.  August  1891  noch  mehrere  Exem- 
plare und  nach  Robert  Collett,  Professor  an 
der  Universität,  soll  das  Mittel  des  Wegzuges 
aus  Christiania  der  2.  September  sein.  Dies 
bezeugt  aucli,  dass  Cypselus  —  entsprechend 
der  höheren  nördlichen  Breite  —  dort  später 
ankommend,  auch  die  Jungen  später  flügge 
werden  und  dass  auch  der  Wegzug  später 
erfolgt.  Es  hat  also  den  Anschein,  dass  die- 
ser Vogel  dort,  wo  er  brütet,  länger  als  zwei 
Monate  nicht  verweilt." 

Ich  erwähnte,  dass  laut  meiner  Beobach- 
tung die  Rauchschwalbe  schon  im  August 
während  des  Tages  seltener  ist,  als  früh  und 
abends  ;  wahrscheinlich  deshalb,  weil  ihre 
Nahrung  hier  in  der  Stadt  schon  seltener 
anzutrefien  ist,  deshalb  sucht  sie  sie  ausser- 
halb derselben. 

Dazu  bemerkt  Herr  Chernél,  dass  er  eben- 
falls die  Erfahrung  machte.  „Bezüglich  \ieler 
Vogelarten  konnte  ich  die  Erfahrung  machen, 
dass  sie  ihre  Brutstelle  nach  Beendigung 
ihres  Brutgeschäftes  verlassen  und  immer 
weiter,  weiter  hinstreichend  oder  Vorübungen 
machend,  sich  auf  den  Wegzug  vorbereiten, 
und  haben  sie  inmitten  dieser  stärkenden  Übun- 
gen das  gehörige  Alter  erreicht,  so  ziehen 
sie  weg.  Nacli  dem  Massenzuge  ihrer  Art 
bleiben  aber  noch  immer  einzelne  zurück, 
wahrscheinlich  die  schwächeren,  verwundeten 
oder  spät  gebrüteten." 

„Der  Herbstzug  ist  im  allgemeinen  dem 
Frühlingszug  nicht  ähnlich,  es  spielen  dabei 
auch  andere  Faktoren  mit,  denen  man  weni- 
ger Aufmerksamkeit  widmete,  als  jenen  bei 
der  Frühlingsankunft  auftretenden.  Das  Wet- 
ter übt  bestimmt  weniger  Eintluss  auf  den 
Herbst-,  als  auf  den  Frühlingszug  aus.  Die 
Abnahme  der  Nahrung,  obwohl  dieselbe  bei 
manchen  Arten  ins  Gewicht  fällt  —  kann 
auch  keine  entscheidende  Ursache  abgeben^ 
denn  z.  B.  Larus  ridibundus,  Colymbus  nigri- 


166 


ben  elvonulnak  költőtclepiikről  s  helyüket 
az  északi  fajok  —  nagyjában  azonos  táplá- 
lékból élők  —  foglalják  el.  A  sárszalonka 
—  ott  a  hol  nem  költ  —  vidékünk  tócsáinál 
már  augusztus  elején  kezd  mutatkozni  s  az 
átvonulok  októberig,  sőt  később  is,  jelentkez- 
nek ;  ezek  tehát  már  mind  vonulók." 


,A  viztaposó  (Phahiro|)ns)  nálunk  tavaszszal 
alig  1 — 2  esetben  figyeltetett  még  meg.  Én 
június  2-án  lőttem  egyszer  Yelenczén.  Költ 
Islandon,  Észak-Norvégiában,  üe  már  augusz- 
tus lő-től  október  első  napjaiig  vonulásköz- 
ben rendes  jelenség  a  velenczei  tavon  s 
ugyanakkor  jelentkeznek  a  Tringák  ezrei  is. 
tehát  elég  táplálékot  találnak  a  tó  környé- 
kén ;  ugyanakkor  azonban  a  tavon  költő, 
hasonló  élelemmel  élő  fajok  már  kereket  ol- 
danak s  talán  valamely  délebbre  eső  tókör- 
nyéket  népesítenek." 


„Én  a  Cypsellusok  megfigyeléséből  azt  a 
tanulságot  merítettem,  hogy  a  mint  a  költés 
gondjait  lerázva,  fiókáikat  kirepítették,  ezeket 
tanítgatják  s  kiképezik  s  ha  a  nevelést  be- 
fejezték, elhagyják  otthonukat.  Az  időjárás- 
nak csak  annyiban  lehet  döntő  szerepe  el- 
vonulásukra, amennyiben  pl.  ha  július  végén 
—  mikor  már  körülbelül  érettek  a  fiókák,  — 
állandó  rossz  idő  járván  s  a  specifikus  táp- 
lálékot szolgáló  szúnyogok,  apró  légyfélék 
eltűnnének,  hát  akkor  előbb  útra  kerekednek. 
De  ha  még  nem  egészen  ereitek  s  nem  bírná- 
nak messzebbre  távozni,  akkor  tengődnek, 
sőt  el  is  vesznek,  mert  az  öregek  elhagyják 
őket,  ne  hogy  maguk  is  éhen  pusztuljanak. 
Éppen  a  Cypsellusnál  nagy  szerepet  játszik 
a  táplálék  kérdése,  mely  nagyon  apró  légy- 
félékből, szúnyogfélékből  kerül  ki  s  pedig 
úgy  tetszik,  nagyon  érzékeny  fajokból.  Meg- 
figyeltem, hogy  ha  májusban  beköszönt  az  a 
bizonyos  lehűlés,  a  fagyos  szentek  időjárása, 
hát  a  Cypsellusok  messze  elkalandoznak  fész- 
kelő helj'eikről  s  kivált  alföldi  lapos  helyekre, 
tavak,  mocsarak  tájára,  szóval  melegebb  terü- 
letekre látogatnak.  A  Fertő-  és  a  Yelenczei- 
tó  fölött  mindig  ilyenkor  láttam    csak    őket." 


Collis  zielicn  von  ihren  Brutstellen  meistens 
weg,  sobald  sie  ihr  Hrutgeschäft  beendigt 
halx'u.  und  ihren  Platz  nehmen  nördliche 
Arten  ein.  die  grösstenteils  dieselbe  Nahrung 
gebrauclien.  Gallinago  erscheint  dort,  wo  sie 
nicht  brütet,  bei  ilen  Teichen  unserer  Gegend 
schon  Anfang  August,  die  durchziehenden 
aber  bis  Oktober,  ja  auch  noch  s])ater:  diese 
haben  also  schon  alle  den  Zug   angetreten." 

..Phalaropus  wurde  bei  uns  in  kaum  ein, 
zwei  Fällen  beobachtet.  Einmal  hatte  ich 
Gelegenheit,  ein  Exemplar  am  2.  .Inni  zu 
schiessen.  Brütet  auf  Island  und  in  Nord- 
Norwegen.  Auf  dem  Zug  begriffen,  kommt 
dieser  Vogel  schon  vom  15.  August  bis  zu 
den  ersten  Oktobertagen  beim  Teich  von  Ve- 
lencze  zur  Ansicht,  wo  auch  tausende  von 
Triuga  zu  sehen  sind,  die  in  der  Umgebung 
des  Teiches  genug  Futter  finden  ;  dann  aber 
ziehen  schon  jene  Arten  fort,  welche  am 
Teiche  brüteten  und  von  derselben  Nahrung 
lebten  und  begeben  sich  vielleicht  auf  eine 
südlichere  Teichgegend." 

..Die  Beobachtung  von  Cypselus  belelirte 
mich  darüber,  dass  sie,  nachdem  ihr  Brut- 
gescliäft  beendigt  ist  und  die  Jungen  flügge 
geworden  sind,  dieselben  im  Fliegen  unter- 
ricliten.  und  sobald  die  Erzieliung  beendigt 
ist,  verlassen  sie  ihre  Heimat.  Das  A\'etter 
spielt  l)ei  ihrem  Wegzug  nur  dann  eine  ent- 
scheidende RoUe,  wenn  z.  B.  Ende  Juli,  da 
die  Jungen  schon  ziemlich  stark  sind,  be- 
ständig schlechtes  Wetter  herrscht,  wobei 
ihre  spezifisclie  Nahrung,  Mücken,  kleine 
Fliegen,  zugrunde  geht,  so  ziehen  sie  früher 
weg.  Sind  sie  al)er  noch  nicht  genug  stark, 
dass  sie  auch  weitere  Ausflüge  machen  könn- 
ten, dann  ernähren  sie  sich  nur  kümmerlich 
und  gehen  auch  zugrunde,  weil  die  Alten  sie 
verlassen,  um  dem  Hungertode  zu  entgehen. 
Die  Nahrung  .spielt  eben  bei  Cypselus  eine 
namliafte  Rolle,  welche  in  kleinen  Fliegen. 
Mückenarten  besteht  und.  wie  es  scheint, 
aus  sehr  empfindlichen  Arten.  Ich  konnte 
wahrnehmen,  dass.  wenn  im  Mai  jener  be- 
stimmte Kälterückfall  zur  Zeit  der  Eismänner 
eintritt,  die  Mauersegler  von  ihrer  Brutstätte 
weit  fortschweifen  und  besonders  auf  flaches 
Land,  Teiche  und  Sümpfe,  also  auf  wärmere 
Gebiete  hinziehen.  Über  den  Teich  Fertő  und 
jenem  bei  Velencze  konnte  ich  sie  nur  dann 
antreffen." 


167 


„Az  is  bizonyos,  hogy  a  füsti  fecske  leg- 
elsőbben  mindig  a  tóságoic  táján  jelentivezik, 
viszont  már  augusztusban  odacsoportozik,  mert 
szinte  hiiietetlen  az  a  rémséges  tömeg,  mely 
augusztus  liavában  pl.  a  Velenczei-tó  fölött 
repked.  Csak  parti  fecske  van  még  több. 
Mintha  az  egész  tó  fölött  vagj'  150  méternyi 
magasságra  terjedő  rétegben  óriási  szünyog- 
fclhö  tánczolna,  olyan  ez  a  sürgő  fecsketár- 
saság. Ezeket  bizonyára  a  tái)!álék  csalja 
oda." 

Lássuk  már  most,  milyen  időben  költözött 
el  a  sarlós  fecske.  A  Meteorológiai  Intézet 
napi  időtérképeire  támaszkodom  s  az  adatokat 
csak  a  soproni  megfigyelések  szerint  tüntetem 
fel.  mivel  ez  az  állomás  esik  legközelebb 
Lékához  és  környékéhez  azok  közül  az  állo- 
mások közül,  melyeknek  jelentései  az  időtér- 
képeken előfordulnak. 

A  légnyomást,  a  hőmérsékletet,  a  szelet 
mutatom  be  a  reggeli  feljegyzések  alapján, 
valamint  az  eső  mennyiségét,  mely  a  meg- 
előző 24  órára  vonatkozik.  Részletesen  nem 
irom  le  a  légnyomás  eloszlását,  mivel  csak 
szűk  területről,  Léka  környékéről  van  szó  s  a 
bemutatott  számok  úgy  is  eléggé  felvilágosí- 
tanak, ha  vájjon  alacsony  vagy  magas  lég- 
nyomású képződmény  éreztette  hatását  azon 
a  területen,  a  honnan  a  sarlós  fecske  elköl- 
tözött. 

Az  időt  nem  csak  az  elköltözés  napjáról, 
hanem  a  megelőző  három  napról  is  bemutatom, 
hogy  láthassuk,  vájjon  mutatkozik-e  hatása  az 
elköltözésre,  vagy  sem  ? 

Ha  az  időjárási  táblázaton  (I.  táblázat)  végig 
tekintünk,  észre  fogjuk  venni,  hogy  az  el- 
költözés napján  reggel  6  ízben  alacsony  volt 
a  levegő  nyomása,  azaz  kisebb  760  milli- 
méternél, 10  ízben  pedig  magasabban  állott 
a  barometer.  A  megelőző  naphoz  képest  8 
ízben  sülyedt,  7  ízben  emelkedett,  1  ízben 
változatlan  maradt  a  barometer  az  elköltözés 
napján.  ,1  léijnyoDtún  tehát  aem  az  egyik,  sem 
a  másik  irányban  nem  mutat  fel  valami  hatá- 
rozott vonást.  Hogy  10  ízben  magasan.  6  íz- 
ben alacsonyan  állott  a  barometer,  keveset 
nyom  a  latban. 

A    hőmérséklet    sem    mutat    fel    bizonvos 


„Auch  das  ist  gewiss,  dass  die  Rauch- 
schwalbe immer  in  den  Teichgegenden  zu- 
erst erscheint  und  sclion  im  August  dortliin 
schwärmt  ;  es  zeigt  sich  z.  B.  über  dem 
Teich  bei  Velencze  im  August  eine  Menge, 
die  Staunen  erregt.  Nur  Clivicola  riparia  kommt 
in  noch  grösseren  Mengen  vor.  Als  würde 
über  dem  ganzen  Teich  eine  riesenhafte 
Mückenwolke  bis  etwa  150  Meter  hocli  herum- 
tanzen, so  zeigt  sich  der  Schwärm  der 
Schwalben.  Es  lockt  sie  gewiss  die  Nahrung 
dorthin." 

Betrachten  wir  jetzt,  wie  das  Wetter  zur 
Zeit  des  Wegzuges  der  Mauersegler  verlief. 
Ich  nehme  wieder  die  ungarischen  Wetter- 
karten zur  Hand  und  gebe  Daten  nur  für 
Sopron,  welche  Station  Léka  am  nächsten 
üegt  unter  jenen,  welch  in  der  Karte  auf- 
genommen sind. 

Laut  den  Morgenangabeu  wird  dargetan  : 
der  Luftdruck,  die  Temperatur  und  der  ^\'ind  ; 
die  Regenmenge  bezieht  sich  auf  die  voran- 
gehenden i'4  Stunden.  Die  Verteilung  des 
Luftdruckes  wii-d  nicht  speziell  beschrieben, 
weil  es  sich  nur  um  ein  kleines  Territorium 
handelt,  von  der  Umgebung  der  Burg  Léka 
und  die  mitgeteilten  Zahlen  auch  so  zu  er- 
kennen geben,  ob  Gebiete  hohen  oder  niedri- 
gen Luftdruckes  einen  Einfluss  auf  den  Ort 
ausübten,  aus  welchen  der  Wegzug  der 
Mauersegler  erfolgte. 

Das  Wetter  wird  nicht  nur  für  den  Tag 
des  Wegzuges,  sondern  auch  für  die  drei 
vorangehenden  dargestellt,  damit  man  sehe, 
ob  sich  welcher  Einfluss  auf  den  Wegzug  zu 
erkennen  gibt  oder  nicht"? 

Betrachtet  man  die  Wettertabelle  (Tabelle  I), 
so  kann  man  bemerken,  dass  der  Luftdruck 
am  Tage  des  Wegzuges  sechsmal  niedrig, 
unter  7tìO  mm.,  zehnmal  hoch  war.  Gegen 
den  vorhergehenden  Tag  fand  achtmal  eiii 
Sinken,  siebenmal  ein  Steigen  statt,  einmal 
zeigte  sich  keine  Änderung.  Der  Luftdruck 
weist  also  weder  nach  der  einen,  noch  nach 
der  anderen  Seite  hin  eine  bestimmte  Eigen- 
schaft auf.  Dass  das  Barometer  zehnmal 
hoch,  seclismal  niedrig  stand,  ist  kaum  von 
Bedeutung. 

Auch  die  Temperatur  zeigt  keine  Änderung 


168 


I.  táblázat.  Tabelle  I. 


Az  idő  Sopronban  reggel  7  órakor. 


Wetter  in  Sopron  7  Uhr  fruii. 


Légnyomás 
Luftdruck 
Mm.  700- 

Hofok 
Temperatur 
CO. 

Szél 
Wind 

1 
Esci 

Regen 

Mm. 

Légnyomás 
Luftdruck 
Mm.  700- 

Hotok 
Temperatur 
C». 

Szél 
Wind 

Eso 

Regen 

Mm. 

1890  jnl.  27 

66 

12-6 

N^ 



1899  Jul.  29 

65-2 

19-2 

Wi 



28 

65 

15  8 

NE^ 

— 

30 

63-6 

19-8 

yfi 

2 

29 

61 

19-8 

SWi 

— 

31 

680 

20  2 

N^ 

2 

30 

62 

20-6 

W 

— 

aug.   1 

691 

18-2 

NW* 

— 

1891  Jul.  29 

58 

16-8 

NW- 

28 

1900  Jul.  26 

61-0 

21-0 

NW^ 

— 

30 

58 

13-8 

W» 

21 

27 

613 

261 

C 

— 

31 

60 

16-6 

W^ 

8 

28 

61-6 

22  3 

NW^ 

— 

aug.  1 

62 

16-8 

Ni 

29 

61-2 

21-2 

NW« 

3 

1892  Jul.  25 

65 

14-8 

N3 



1901  Jul.  28 

59-4 

200 

C 

— 

26 

63 

15-0 

NW^ 

— 

29 

60-5 

230 

Ni 

— 

27 

65 

15-6 

N* 

— 

30 

636 

24-0 

NW^ 

— 

28 

67 

15-8 

NW^ 

— 

31 

63-6 

210 

N« 

— 

1893  Jul.  30 

56 

16-2 

NW- 

14 

1902  Jul.  29 

68-7 

19-6 

NW^ 

1 

31 

57 

12-8 

NW^ 

1 

30 

68-3 

14-4 

N^ 

— 

aug.  1 

59 

15  0 

NW* 

6 

31 

65-2 

18-6 

S''' 

— 

2 

65 

13-8 

NW^ 

— 

aug.  1 

62-3 

17-2 

S» 

— 

1895  Jul.  24 

66 

18-3 

N' 

2 

1903  Jul.  27 

59-3 

16-4 

Ni 

— 

25 

67 

20  0 

NWi 

— 

28 

60-7 

19-6 

N'^ 

— 

26 

66 

22-5 

NE-^ 

— 

29 

58-8 

18-2 

S^ 

— 

27 

62 

24-8 

S^ 

— 

30 

58-5 

160 

N^ 

— 

1896  Jul.  30 

58'7 

24-2 

N« 

— 

1904  Jul.  23 

64-0 

20-9 

NW^ 

— 

31 

58-9 

18-7 

W' 

20 

24 

63-0 

18-2 

NW^ 

— 

aug.  1 
2 

58-3 

57-8 

189 
12-4 

SE» 

N« 

20 

25 
26 

59-4 
55-1 

19-8 
21-6 

N* 
W 

— 

t  Herény 
'     szerint 
(Nach  Herény 

1897  Jul.  28 

54-9 

140 

NW* 

18 

1905  Jul.  25 

58-2 

18-3 

NW^ 

3 

29 

57-0 

14-6 

NW« 

22 

26 

62-8 

18.3 

N^ 

— 

30 

55-3 

12-8 

NW* 

24 

27 

63-6 

20-2 

NEI 

— 

31 

56-5 

13-8 

SE2 

16 

28 

61-0 

23-4 

SWi 

— 

1898  Jul.  25 

63-4 

20-0 

w- 

6 

29 

58-2 

22-2 

SEI 

— 

26 
27 
28 

65-3 
65-2 
60-7 

18-0 
18-8 
19-4 

Calmen 

30 
1906  Jul.  22 
23 
24 
2.Ő 

61-4 
65-9> 
64- P 
59-7' 
58-7^ 

19-2 
16-4 
20-1 
20-4 
20-0 

NWi 

N- 
NWi 
NWi 

W 

3 

^  Légnyomás 
Herény  sze- 
rint —  Luft- 
druck   nach 
Herény 

169 


irányú  változást  ;  ha  az  elköltözés  és  az  azt 
megelőző  nap  hőfokát  hozzámérjük  a  másik 
két  megelőző  naphoz,  arra  az  eredményre 
jutunk,  hogy  7  ízben  alig  mutatkozik  valami 
csekí'ly  változás^  5  ízben  emelkedőben,  4  ízben 
sülyedöben  volt  a  hőmérséklet. 

A  szél  iránya  Sopronban  nyáron  töl)bnyire 
északnyugati  (10  év  szerint)  szokott  lenni, 
ugyanilyen  volt  a  sarlós  fecske  elköltözése 
körül  is. 

Eső  az  elköltözés  előtti  napokon  nagj'obb 
mennyiségben  mindössze  3  izben  volt.  Még 
csak  azt  sem  modhatjuk,  hogy  az  elköltözés 
korábban  állott  volna  be  esőzés  alkalmával, 
mint  egyébkor. 

Ennélfogva  áll  általában  az,  hogy  a  fel- 
tüntetett esetekben  az  idö  járása  és  a  sar- 
lós fecske  elköltözése  között  kapcsolat  nem 
mutatkozik.  Igaz,  hogy  a  meteorológiai  fel- 
jegyzések nem  éppen  ott  történtek,  hol  a 
sarlós  fecske  elköltözését  megfigyelték,  de  ez 
a  dolgon  keveset  változtat,  mivel  nagyobb 
időváltozások  nagy  területekre  szoktak  ki- 
terjedni s  így  a  soproni  nagy  lehűlés  Lékán 
is  mutatkoznék,  valamint  ha  tartós,  országos 
eső  van,  Léka  is  kap  belőle.  Egyébiránt  nyár 
közepén  feltűnő  időváltozások,  erős  lehűlések, 
tartós  esőzések  vajmi  ritkán  esnek  meg. 


A  sarlós  fecske  elköltözésének  adatait  részint 
azért  mutattam  be,  hogy  oly  korán  távozó 
madárról  legalább  néhány  évre  terjedő  meg- 
figyelő anyaggal  szolgáljak  ;  részint,  hogy  ki- 
derítsem, ha  vájjon  nyár  közepén  is  látszik-e 
valami  kapcsolat  az  elköltözés  és  az  idő  já- 
rása között,  mint  tavaszszal  és  talán  őszszel 
is  V  De  Marék  úrnak  is  akartam  alkalmat 
adni  bizonyos  dolgok  megszívlelésére. 

íme,  mily  könnyen  tévedhetne  az  ember, 
ha  egy-két  évi  feljegyzésből  mindjárt  általá- 
nos következtetést  vonna  le,  avagy  csak  egy- 
két helj're  terjesztené  ki  vizsgálatait  ! 

Valóban  igen  találóan  jegyzi  meg   CherneIí 
emiitett  leveleiben  :   „Egy-két    adatból    általá- 
nosítani vajmi  hibás,  megtévesztő  eljárás.  De 
sajnos,  mostanában  nagyon  divatos.  Találnak 
Aquila  XIV. 


nach  einer  gewissen  Richtung  hin  ;  vergleicht 
man  den  Tag  des  Wegzuges  und  den  voran- 
gehenden mit  den  zwei  anderen,  IVülieren 
Tagen,  so  stellt  sich  heraus,  dass  siebenmal 
kaum  etwas  von  einer  Änderung  stattfand., 
fünfmal  kaum  ein  Steigen.,  viermal  ein  Fal- 
len der  Temperatur  war. 

In  Sopron  weht  im  Sommer  (laut  zehn- 
jähriger Beobachtung)  am  häufigsten  Nord- 
westwind ;  eben  dies  war  der  Fall  zur  Zeit 
des  Wegzuges  der  Mauersegler. 

Regen  kam  in  den  Tagen  vor  dem  Weg- 
zug in  grösserer  Menge  nur  dreimal  vor. 
Es  ist  nicht  einmal  zu  bemerken,  dass  bei 
Regenwetter  der  Wegzug  früher  stattfand,  als 
sonst. 

Im  allgemeinen  steht  es  also  fest,  dass  in 
den  angeführten  Fällen  kein  Zusamnien- 
hang  zwischen  dem  Wetter  und  dem  Weg- 
zuge der  Mauersegler  zu  erkennen  ist.  Es 

wurden  zwar  die  meteorologischen  Aufzeich- 
nungen nicht  dort  gemacht,  wo  der  Wegzug 
der  Mauersegler  beobachtet  worden  ist;  das 
hat  aber  wenig  zu  bedeuten,  weil  grössere 
Wetterstürze  nur  auf  grösseren  Gebieten  vor- 
kommen, mithin  eine  namhaftere  Abkühlung 
in  Sopron  sich  auch  bis  Léka  erstrecken 
würde;  ebenso  bei  dauerndem  Landregen  auch 
Léka  nicht  leer  ausgehen  würde.  Übrigens 
kommen  auffallendere  Wetterstürze,  namhafte 
Abkühlung,  anhaltendes  Regenwetter  im  Som- 
mer sehr  selten  vor. 

Die  Wegzugsdaten  der  Mauersegler  teilte 
ich  mit,  teils  um  einiges  Materiale  in  Bezug 
solcher  frühzeitig  aufbrechender  Vögel  dar- 
zubieten, teils  um  klarzulegen,  ob  auch  in 
der  Mitte  des  Sommers  ein  derartiger  Zu- 
sammenhang zwischen  Zug  und  Wetter  be- 
merkbar ist,  als  im  Frühling  und  vielleicht 
auch  im  Herbst.  Auch  Herrn  M.\rek  wollte 
ich  Gelegenheit  zur  Beherzigung  gewisser 
Dinge  darbieten. 

Wie  leicht  könnte  man  sich  irren,  wenn 
man  gleich  allgemeine  Schlussfolgerungen 
aus  Beobachtungen  von  ein,  zwei  Jahren 
ziehen  wollte,  oder  aber  nur  Forschung  au 
ein,  zwei  Stellen  anstellen  würde. 

Wirklich  bemerkt  hiezu  sehr  passend  Herr 
V.  Chernél  in  den  oben  genannten  Briefen  : 
„Es  ist  ein  fehlerhafter  und  irreführender 
Vorgang,  wenn  man  auf  ein,  zwei  Daten  ge- 

22 


170 


egy,  a  rendes  typustól  némileg  elütő  színezetű 
példányt,  erre  nyomban  kész  az  Ítéletük  :  új 
species,  vagy  legalább  is  új  subspecies!  és  ta- 
pasztalnak valamit  egyszer,  erre  menten  vonat- 
koztatják azt  az  egész  fajra,  sőt  valamennyi 
fajra.  Persze  sokkal  kényelmesebb  ily  módon 
holmi  babérokat  szerezni,  —  legalál)b  bizonyos 
időre  —  mint  tartósakat  fáradságos,  alapos 
munkával". 


stützt,  gleich  generali-siert.  Leider  ist  dies 
jetzt  sehr  in  der  Mode.  Findet  man  ein,  vom 
gewülinlichen  Typus  einigermassen  in  Farbe 
abweichendes  Exemplar,  so  ist  das  Urteil 
gleich  fertig:  eine  neue  Spezies  oder  we- 
nigstens eine  neue  Subspezies  !  und  macht 
man  Erfahrung  in  gewisser  Hinsicht  einmal, 
so  dehnt  man  dieselbe  gleich  auf  die  ganze 
Art,  ja  auf  alle  übrigen  Arten  aus.  Es  ist 
freilich  gemächlicher  auf  diesem  Wege,  we- 
nigstens für  kurze  Zeit  Lorbeeren  zu  erhal- 
ten, als  solche  mit  Mühe  und  gründlicher 
Arbeit  zu  erwerben." 


171 


Madárvonulási  adatok 
Szentpétervárról. 

Nemes  Kayqorodofp  Demeter  megfigyelései. 

Alább  közlöm  az  1871-73  és  1876— 1906 
évekből  A^aló  szentpétervári  —  Oroszország  — 
madárvonulási  megfigyeléseimet  abban  a  re- 
ményben, hogy  ezekkel  is  nyújtok  néhány 
adalékot  a  madárvonulási  probléma  további 
kutatásához.  Magától  értetődik,  hogy  az  ily- 
nemű adatokban  rejlő  tanulságok  javarésze 
csak  összehasoulitó  földolgozásokban  nyilvá- 
nulhat, s  ezért  csak  néhány  magyarázó  szó- 
val kisérem  őket. 


Megfigyeléseimet  Szentpétervár  közvetlen 
környékén  végeztem  ;  a  dátumokat  az  új  nap- 
tár szerint  tüntetem  föl  ;  az  alábbi  jegyzékben 
külön  megjelölöm  minden  fajnál  azt  a  vonu- 
lási mozzanatot,  a  melyet  megfigyeltem  ;  maguk 
az  adatok  a  172.  és  173.  lapokon  levő  táb- 
lázatokon vannak. 


Vogelzugsdaten 
aus  Sankt  Petersburg. 

Beobachtungen  von  üimitri  v.  Kaygorodoff. 

Nachstehend  übergebe  ich  meine  in  Sankt- 
Petersburg — Russland,  während  der  Jahre 
1871—73,  1876—1906  gemachten  Vogelzugs- 
beobachtungen in  der  Hoffnung,  mit  denselben 
einige  Beiträge  zur  weiteren  Forschung  des 
Vogelzugsproblems  zu  geben.  Es  versteht  sich 
von  selbst,  dass  der  wesentlichste  Teil  der 
in  solchen  Beobachtungen  enthaltenen  Ee- 
sultate  nur  in  vergleichenden  Bearbeitungen 
zu  Tage  treten  kann,  weshalb  ich  dieselben 
nur  mit  einigen  erklärenden  Bemerkungen 
begleite. 

Meine  Beobachtungen  stammen  aus  der 
nächsten  Umgebung  Sankt-Petersburgs  ;  das 
Datum  ist  nach  dem  neuen  Stil  gegeben;  in 
dem  nachstehenden  Verzeichnisse  gebe  ich 
bei  jeder  Art  dasjenige  Zugsmoment  an,  wel- 
ches ich  beobachtete  ;  die  Zugsdaten  selbst 
sind  in  den  Tabellen  auf  Seite  172  und  173 
zu  finden. 


A  megfigyelt  fajok  jegyzéke  és  a  megfigyelt  mozzanat  megjelölése.  —  Verzeichnis  der 

beobachteten  Arten  mit  Angabe  des  beobachteten  Zugsmomentes. 

*1.  Cygnus  cygnus  (L.) Érkezés  —  Ankunft 

2.  Cuculus  canorus  (L.) •  Először  szól  —  Erster  Ruf 

3.  Jynx  torquüla  (L.) do.         —          do. 

4.  Micropus  apus  (L.) •  Érkezés  —  Ankunft 

5.  Chelidonaria  urbica  (L.) do.     —       do. 

6.  Hirundo  rustica  L do.     —       do. 

7.  Muscicapa  grisola  L do.     —       do. 

8.  Muscicapa  atricapilla  L do.     —       do. 

9.  Muscicapa  parva  Bechst Először  szól  —  Erster  Gesang 

10.  Lanius  collurio  L Érkezés  —  Ankunft 

11.  Corvus  frugilegus  L do.     —       do. 

12.  Oriolus  oriolus  (L.) do.     —       do. 


*  Az  összes  fajokat  sorszámmal  láttuk  el,  s  ezek 
megegyeznek  a  táblázatokon  lévő  sorszámokkal,  a 
melyek  megmutatják,  hogy  mely  fajra  vonatkoznak 
az  adatok.  Tehát  :  az  1.  sorban  levő  adatok  a  Cygnus 
cygnus  (L.\  a  ,ä-ben  levők  a  Cuculus  canorus  L.,  a 
i5-ben  levők  a  Pinicola  erythrinus  (Páll.)  fajra  vo- 
natkoznak és  így  tovább  Tán  fölösleges  külön  meg- 
magyarázni azt,  hogy  ez  a  jelölés  azért  volt  szük- 
séges, mert  különben  a  táblázatok  nem  fértek  volna 
el  két  Aquila-lapon. 

SZEEK. 


*  Jede  Vogelart  wurde  mit  einer  laufenden  Num- 
mer versehen,  welche  mit  der  laufenden  Nummer  der 
Zugstabelien  stimmt  und  die  Art  angibt,  auf  welche 
sich  die  Daten  beziehen.  So  beziehen  sich  also  die 
Daten  der  Nr.  /  auf  Cygnus  cygnus  (L.),  diejenigen 
der  Nr.  2  auf  Cuculus  canorus  L.,  diejenigen  der 
Nr.  lö  auf  Pinicola  erythrinus  (Pall.)  n.  s.  f.  Es 
bedarf  vielleicht  keiner  weiteren  Erklärung,  dass  diese 
Bezeichnung  der  Arten  deshalb  notwendig  war,  weil 
ansonsten  die  Tabellen  für  zwei  Aquilaseiten  zu  gross 
gewesen  wären.  Red. 

22' 


172 


1S71 

1872 

1873 

1876 

1877 

1878 

1879 

1880 

1881 

1882 

1883 

1884 

1885 

i 
1886  1887 

1888 

1889 

1 

_ 

, 

IV.   3 



— 

— 

IV.  11 

—        — 

— 

IV.  13 

IV.    3 

—      III.  30 

— 



2 

— 

V.  10 

— 

V.    5 

V.13 

— 

V.12 

V.  u 

V.  13     V.    4 

— 

— 

V.14 

V.13 

V.14 

— 

V.13 

3. 

— 

— 

— 

V.13 

V.  16 

V.  15 

— 

— 

— 

— 

V.13 

V.12 

V.IO 

V.12 

— 

— 

4 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

V.15 

V.  19 

V.15 

V,14 

V.17 

V.17 

V.12 

T). 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

V.   8 

— 

V.15 

V.    7 

V.    6 

V.  17 

V.ll 

— 

V.17 

V.17 

V.12 

C. 

— 



— 

— 

— 

— 

V.    6 

V.    7 

V.  14 

V.    6 

V.  11 

— 

V.12 

V.14 

— 

V.17 

V.12 

7. 

— 



— 

— 

— 

— 

V.23 

V.28 

— 

V.24 

V.20 

V.20 

V.22 

.V.24 

V.19 

V.23 

V.20 

8. 

— 

— 

— 

V.    3 

V.IO 

— 

— 

V.    7 

V.    6 

V.    3 

V.IO 

V.    5 

V.    6 

V.    9 

IV.  29 

IV.  25 

IV.  24 

9. 
10. 



z 

I 





— 

— 

V  10 

—  :  V.  5 

— 

— 

V.19 



— 

— 

— 

11. 

III.  12 

m.  9 

m.25 

III.  13 

III.  31 

m.  6 

m.23 

III.  19 

III.  26   III.  12 

IV.    1 

m.i8 

m.i8 

ni.27 

ni.20 

m.30 

in.28 

12. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

V.  24 

—       V.20 

V.  14 

V.25 

V.20 

v.20 

v.17 

V.18 

V.  10 

13 

— 

IV.    3 

IV.    1 

m.  15 

IV.    3 

III.  30 

— 

IV.    4 

—      III.  19 

— 

in.:20 

rv.  5 

in.  27 

IV.  12 

— 

— 

11. 

— 

IV.    3 

IV.    1 

IV.    4 

rv.  5 

IV.    5 

IV.    4 

IV.    9 

IV.  14  III.  22 

IV.  13 

ni.3i 

IV.   3 

IV.    1 

rv.  8 

IV.   8 

rv.  8 

1.-.. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

VI.    6 

— 

V.29 

V.  22 

VI.    6 

v.22 

V.26 

V.  22 

VI.    6 

v.23 

1«. 

III.  21 

IV.    1 

ni.29 

IV.    3 

IV.   3 

IV.    1 

IV.    5 

IV.    6 

IV.  13 

m.2i 

IV.  14 

m.28 

IV.    1 

m.3o 

in.  31 

IV.    2 

rv.  8 

17. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

IV.  26 

IV.23 

IV.  30 

IV.  27 

IV.  28 

IV.  25 

V.    9 

IV.  23 

IV.  27 

IV.  21 

IV.  28 

18. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

19. 

— 

IV.  10 

IV.    1 

IV.    4 

IV.    8 

IV.    7 

IV.    9 

IV.  10 

IV.  20 

m.  22 

IV.  20 

— 

IV.  16 

— 

IV.  12 

IV.    4 

IV.  14 

20. 

— 

^- 

— 

— 

— 

V.21 

— 

V.24 

— 

v.13 

V.21 

V;26 

V.22 

V.24 

"..—  .. 

v.- 20 

.v.20 

21. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

V.IO 

V.20 

V.  16 

V.12 

V.19 

V.20 

V.20 

— 

V.18 

V.19 

22. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

V.    9 

V.13 

V.  14 

V.    9 

V.15 

V.13 

V.19 

V.19 

V.  11 

V.15 

V.IO 

23. 
24 
25 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

V.13 

V.21 

— 

V.22 

V.23 

V.   8 

V.20 

V.20 







VI.    1 

v.2e 

VI.    6 

V.28 

— 

— 



— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

26. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

VI.    4 

— 

VI.   8 

— 

— 

' 

—, 

—  . 

— 

— 

27 

— 

— 

— 

— 

— 

V.21 

V.  20 

V.  14 

— 

V.  19 

V.13 

V.20 

V.22 

V.19 

V.  18 

V.20 

V.23 

28. 

— 

— 

— 

— 

—  - 

— 

— 

V.13 

— 

V.12 

V.IO 

V.    7 

— 

— 

V.ll 

— 

— 

21). 

— 

V.    5 

V.    7 

— 

V.IO 

— 

V.    6 

V.    6 

V.IO 

V.    3 

V.   9 

V.    5 

V.    9 

V.IO 

IV.29 

rv.29 

V.   4 

30. 

— 

— 

— 

IV.  22 

— 

— 

IV.  23 

— 

IV.  27 

IV.  25 

IV.  28 

V.    5 

IV.  27 

V.    9 

rv.27 

IV.  30 

V.    1 

31. 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

IV.  26 

IV.  18 

IV.  30 

m.29 

IV.23 

IV.    9 

IV.  24 

IV.  11 

IV.  26 

— 

IV.23 

32 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

IV.  12 

— 

— 

— 

33. 

— 

— 

— 

IV.  22 

V.    1 

— 

IV.23 

IV.  19 

IV.  28 

— 

— 

IV.  29 

IV.  30 

IV.  13 

IV.  26 

rv.2o 

IV.23 

34. 

— 

IV.  1.0 

IV.    3 

IV.    5 

IV.    7 

IV.  19 

IV.  26 

IV.  19 

IV.  26 

IV.    7 

rv.  28 

— 

— 

IV.    3 

IV.  12 

IV.  21 

rv.23 

35. 

— 

— 

— 

IV.  19 

V.    2 

V.    7 

IV.  20 

— 

IV.  15 

— 

V.    6 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

3« 

— 

— 

■V.    7 

rv.25 

V.IO 

— 

V.    9 

IV.  27 

V.    3 

IV.  28 

V.    6 

V.    5 

IV.  26 

V.    8 

IV.  28 

IV.  25 

rv.29 

37. 

— 

— 

— 

IV.    8 

IV.  25 

IV.  19 

IV.  16 

IV.  18 

IV.  20 

m.3i 

IV.  28 

IV.  11 

IV.  24 

IV.    8 

IV.  19 

IV.  11 

rv.22 

3S. 

— 

IV.  27 

V.    6 

— 

-       V.IO 

V.    9 

V.    7 

— 

IV.  30 

V.12 

— 

rv.27 

— 

— 

— 

— 

3!). 

— 

V.  10 

V.    6 

V.13 

V.  11 

— 

V.15 

V.13 

V.15 

V.   8 

V.12 

— 

v.13 

V.14 

V.17 

V.18 

v.17 

A  sorszámok  mindegyike  egy-egy  fajt  jelöl;  a  fajok  nevei  a  megelőző  lapon  lévő  jegyzékben  találhatók.  —  Jede    laufende 


173 


1890 

1S91 

1892 

1893 

1894 

1895 

189(5 

1897 

1898 

1899 

190() 

1901 

1902 

11K)3   1904 

1 

1905 

190(> 

— 

— 

IV.    6 

IV.    5 

IV.    1 

' — 

III.  26 

IV.    5 

111.24 

HI.  15 

IV.    5 

III.  24 

III.  27 



IV.   S 

IV.  12 



V.    2 

— 

V.    1 

" 

V.IO 

V.  11 

V.    9 

V.    6 

V.    5 

V.    7 

V.    8 

V.  10 

V.IO 

V.13 

V.IO 

V.    7 

V.    3 

— 

V.    6 

V.    1 

V.    9 

V.   6 

V.ll 

V.20 

— 

V.    3 

V.ll 

V.19 

V.14 

— 

— 

—  ■ 

V.    5 

— 

V.  12 

V.  14 

V.15 

V.21 

V.IO 

V.  16 

V.18 

V.  14 

V.ll 

V.ll 

V.18 

V.12 

V.14 

V.18 

V.  2Ö 

V.19 

V.14 

V.    6 

V.    3 

— 

Vi'lO 

V.  12 

V.  16 

V.    5 

IV.  29 

V.    G 

V.    9 

V.    5 

V.  10 

V.IO 

V.    5 

V.    9 

V.12 

V.    7 

V.    G 

V.  13 

V.  10 

v..  6 

V.13 

V.    8 

V.    5 

V.    1 

V     7 

V,    9 

V.    5 

V.    9 

V.  15 

V.ll 

— 

— 

V.    G 

V.  17 

V.  17 

V.  19 

V.  23 

V.25 

— 

— 

V.    9 

V.21 

V.IG 

V.24 

V.28' 

V.2G 

V.20 

— 

V.27 

V.18 

IV.  28 

V.    3 

V.    2 

V.    6 

IV.  28 

IV.  29 

V.    2 

IV.  30 

V.    3 

V.    1 

V.    4 

V.    2 

V.    3 

V.  ä 

'V^  8 

IV.  30 

IV.  :!0 

V.  18 

— 

V.20 

— 

V.27 

V.  19 

V.27 

- 

V.  16 

V.28 

V.23 

V.20 

— 

—  ' 

"!   1         .    ; 

I. 
(  - 

V.  IG 

V.  13 

— 

V.  19 

— 

— 

— 

VI.    1 

— 

- 

V.20 

V.  23 

^ 

V.27 

— 

—   ' 

.v.  22 

V.13 

III.  14 

IV.    9 

III  20 

m.iG 

m.i3 

III.  27 

III.  17 

III.  16 

III.  21 

III.  14 

lil.  12 

III.  17 

III.  18 

III.    4 

III.  14 

m.  13 

III.  10 

V.  18 

V.  18 

V  21 

V.  26 

v.18 

V.20 

V.26 

V.18 

V.  16 

V.  ir, 

V,  23 

V.25 

V.17 

V.21 

VI.  2; 

;  V.  26 

V.18 

— 

— 

IV.    8 

III.  23 

m  23 

III.  28 

III.  21 

III.  26 

III.  27 

IV.    5 

in.2i 

III.  24 

III.  25 

III.    6 

III.  23 

III.  18 

m.io 

UI.2G 

IV.  10 

IV.  12 

IV.    5 

m  26 

IV.  14 

IV.   3 

IV.    4 

IV.  10 

IV.    5 

IV.  10 

IV.    7 

IV.    3 

III.  28 

IV.    8 

IV    9 

IV.    8 

V.  22 

V.  2G 

VI.    1 

V.  24 

v.20 

V.21 

V.26 

V.23 

V.25 

V.25 

v.27 

V.23 

V.30 

V.25 

V.28 

V.22 

V.19 

m.  23 

IV.  10 

IV.  12 

IV.    5 

m.  26 

IV.  14 

IV.    3 

IV.    4 

IV.  10 

IV.    5 

IV..10 

IV.    7 

IV.    3 

in.28 

IV.    8 

IV.   9 

IV.    8 

IV.  2G 

V.    2 

IV.  29 

V.  12 

IV.  28 

IV.  27 

V.    1 

IV.  30 

IV.  28 

IV.  27 

V.    1 

V.    G 

V.    8 

— 

— 

— 

IV.28 

— 

— 

— 

— 

IV.  10 

IV.  11 

IV.    5 

IV.    8 

IV.  16 

IV.  11 

— 

IV.  11 

IV.  19 

ni.29 

IV..  12 

III.  31 

IV.  14 

IV.  10 

IV.  17 

IV.  19 

IV.  24' 

IV.  13 

IV.  16 

IV.  17 

IV.    8 

IV.  15 

IV.    9 

IV.  12 

IV.  13 

IV.  16 

— 

IV.  17 

IV.  17 

IV.  14 

— 

V.  20 

V.25 

V.27 

V.23 

V.18 

V.23 

V.14 

V.  18 

V.19 

V.2ü 

V.  16 

'HI 

V.27 

v.23 

V.31 

V.26 

V.18 

V.  15 

V.  17 

V.    5 

V.  23 

V.12 

V.15 

V.18 

V.IO 

V.IO 

V.  16 

V.24 

V.  17 

V.25 

V.19 

— 

V.19 

V.14 

IV.  29 

V.  10 

V.    2 

V.15 

V.    8 

V.15 

V.  17 

V.    4 

V.    4 

V.    5 

V.    7 

V.IO 

V.15 

V.IO 

V.12 

V.    5 

V.    5 

V.  13 

V.  17 

V.    9 

V.23 

V.    1 

V.15 

V.21 

V.    3 

V.    7 

V.    9 

V.21 

V.ll 

V.15 

V.15 

V.12 

V.    9 

V.   3 

— 

VI.    G 

V.25 

V  27 

V.31 

VI.    4 

VI.    1 

V.21 

V.31 

V.29 

V.27 

— 

VI.  11 

VI.    2 

— 

— 

V.25 

— 





— 

V.31 

— 

V.29 

V.28 

-.^^ 

V.30 

V.26 

— 

V.30 

V.25 

— . 

— 



V.  13 

V.  18 

V.18 

V.25 

V.    5 

V.  17 

V.25 

V.  24 

V.18 

V.18 

V.24 

V.  l.'S 

V.22 

V.17 

V.18 

V.  16 

V.20 

IV.  28 

V.    9 

V.    7 

V.13 

V.    3 

V.    2 

V.    5 

V.    2 

V.   4 

V.    1 

V.    G 

V.  10 

V.15 

V.    4 

IV.  27 

V.    1 

V.    6 

IV.  24 

V.    2 

V.    1 

V.IO 

V.    3 

IV.  28 

V.    5 

IV.  30 

V.    4 

V.    1 

V.    G 

V.    2 

V.    5 

IV.28 

IV.  25 

IV.  30 

IV.  29 

IV.  25 

IV.  26 

IV.  25 

IV.  26 

V.    1 

IV.  27 

IV.  27 

IV.  18 

V.    4 

IV.  25 

V.    4 

IV.  22 

V.    3 

IV.  19 

IV.  27 

— 

IV.  27 

IV.  10 

— 

IV.  21 

— 

IV.  15 

— 

IV.  13 
IV.  16 

IV.  17 

— 

IV.  13 

V.    3 

— 

V.    5 

IV.  13 

IV.    9 

IV.  19 
IV.  16 

IV.  21 

IV.  15 

IV.  10 

IV.  26 

IV.  24 

IV.  30 

— 

IV.  24 

— 

IV.  17 

IV.  26 

IV.  28 

V.    4 

IV.28 

V.    5 

IV.  13 

IV.  20 

IV.  21 

IV.  18 

in.  28 

IV.  16 

IV.  24 

IV.  29 

IV.    4 

IV.  19 

IV.  16 

IV.  17 

IV.  16 

IV.  20 

IV.  24 

IV  16 

IV.  29 

IV.  13 

IV.  20 

— 

— 

IV.  25 

IV.  30 

IV.  25 

V.    5 

IV.  24 

IV.  25 

V.    1 

IV.  30 

IV.  30 

IV.  30 

V.    2 

IV.  29 

V.   3 

IV.28 

IV.  25 

IV.  27 

IV.  27 

IV.    8 

IV.  25 

IV.  22 

IV.  12 

IV.    6 

IV.  20 

IV.  12 

IV.  20 

IV.  13 

IV.  11 

IV.  16 

IV.  17 

IV.  19 

IV.  13 

IV.  19 

IV.  25 

IV.    5 

IV.  29 

— 

V.    3 

V.    7 

IV.  23 

IV.  26 

— 

IV.  23 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

IV.  24 

— 

IV.  25 

V.    8 

V.    2 

V.  16 

V.IO 

V.IO 

V.12 

— 

V.    8 

V.    7 

V.IO 

V.    7 

V.IO 

V.14 

V.14 

V.IO 

V.    7 

V.    7 

Nummer  bezeichnet  eine  Vogelart;  die  Namen  der  Arten  sind  im  Verzeichnisse  auf  der  vorangehenden  Seite  zu  finden 


174 


o 


13.  Sturnus  vulgaris  L Érkezés  —  Ankunft 

14.  Fringilla  coelebs  L do.     —       do. 

15.  Pinicola  erythrinus  (Pall.) Először  szól  —  Erster  Gesang 

16.  Alauda  arvensis  L Érkezés  —  Ankunft 

17.  Anthus  triviális  (L.) Először  szól  —  Erster  Gesang 

18.  Anthus  pratensis  (L.) Érkezés  —  Ankunft 

19.  Motacilla  alba  L do.     —       do. 

20.  Sylvia  simplex  Lath Először  szól  —  Erster  Gesang 

21.  Sylvia  sylvia  (L.) Érkezés  -  -  Ankunft 

22.  Sylvia  curruca  (L.)       do.     —       do. 

23.  Sylvia  atricapilla  (L.) Először  szól  —  Erster  Gesang 

24.  Acrocephalus  dumetorum  Blyth.     .     .     .  do.        —  do. 

25.  Calamodus  schoenobaenus  (L.)  ....  do.        —  do. 

26.  Locustella  naevia  (Bonu.) do.        —  do. 

27.  Hypolais  hypolais  (L.) do.        —  do. 

28.  Phylloscopus  sibilator  (Bechbt.)  ....  do.        —  do. 

29.  Phylloscopus  trochilus  (L.) do.        —  do. 

30.  Phylloscopus  acredula  (L.) _         do.        —  do. 

31.  Turdus  pilaris  L Érkezés  —  Ankunft 

32.  Turdus  viscivorus  L Először  szól  —  Erster  Gesang 

33.  Turdus  iliacus  L Érkezés  —  Ankunft 

34.  Turdus  musicus  L Először  szól  —  Erster  Gesang 

35.  Saxicola  oenanthe  (L.) Érkezés  —  Ankunft 

36.  Ruticilla  phoenicura  (L.) do.     —       do. 

37.  Erithacus  rubecula  (L.  ) do.     —       do. 

38.  Cyanecula  suecia  leucocyana  Brhm.     .     .  do.     —       do. 

39.  Luscinia  philomela  (Bechbt.)       ....  Először  szól  —  Erster  Gesang 


175 


Madárvonulás  a  Danakil-földön. 

Irta    KiTTENBERGER    KÁLMÁN. 

A  Danakil-föld  jelenleg  még  nagyon  kevéssé 
átkutatott  teriilet  s  közbiztonsági  viszonyai  ehhez 
mérten  rendkívül  kedvezőtlenek.  Közép  kelet- 
afrikai  utániból  már  eléggé  tájékozott  voltam 
a  viszonyok  felől,  de  azért  reméltem,  hogy 
megnyerhetem  valamely  törzsfőnök  barátságát, 
s  ily  módon  mégis  bejuthatok  a  Danakil-föld 
nyugati,  ez  ideig  át  nem  kutatott  részébe. 
Sajnos  sok  minden  nem  úgy  történt,  mint  a 
hogyan  reméltem,  sok  váratlanul  közbejött 
akadály  gátat  emelt  tervem  kivitele  elé,  úgy 
hogy  alig  80 — 100  klm.-nyire  hatolhattam  a 
Danakil-föld  nyugati  részébe. 


Indulásom  előtt  elmentem  a  M.  0.  Köz- 
pontba is,  hogj'  fölajánljam  szolgálataimat, 
ha  valamiben  közreműködhetek,  s  hogy  egy- 
úttal kellő  útbaigazítást  is  nyerhessek.  Itt 
elsősorban  a  palaearktikus  madarak  vonulási 
idejének  megfigyelésére  kaptam  megbízatást 
esetleg,  a  mennjiben  lehetséges  eg}'uttal  gyo- 
mortartalmak gyűjtésére  is.  Reméltem  is,  hogy 
majd  gj'űjthetek  ezekből,  de  nem  éppen  bősé- 
ges tölténykészletem  miatt  erről  le  kellett 
mondanom  ;  itt  minden  töltény  értéket  képvisel, 
s  ezért   takarékoskodni  kell  vele. 

Bár  főleg  a  palaearktikus  madárvilág  meg- 
figyelésére szólt  megbízatásom,  azért  nem 
hanyagoltam  el  az  endemikus  madárvilág  vonu- 
lását sem,  tudván  azt,  hogy  ezekről  általában 
kevés  megfigyelés  van,  erről  a  vidékről  pedig 
egyáltalában  nincsenek. 

A  végtelenül  kopár  Danakil  partvidék  sze- 
gényes endemikus  madárvilága  leginkább  vo- 
nuló madarakból  áll,  a  melyek  részben  Észak- 
kelet-Afrika vonulóínak  sorából  kerülnek  ki. 
Ezek  közül  1907.  tavaszán  Assab  vidékén 
a  következők   érkezését  figyelhettem  meg  : 

A  csérek  közül  állandóan  csak  a  nagyon 
óvatos  Sterna  caspia  Pall,  volt  látható,  a 
többi  csak  a  monzum  gj'öngülésével  jelent- 
kezett. Legelső  volt  a  Sterna  minuta  sandersi, 
Hume,  s  a  Sterna  hergei  Scht.  febr.  22-én. 
Május    21-től    kezdve    rengeteg    csapatokban 


Vogelzug  im  Danakil-Land. 

Von  Koloman  Kittenberger. 

Danakil-Land  ist  derzeit  noch  ein  sehr  wenig 
durchforschtes  Gebiet  und  sind  die  Verhält- 
nisse, die  allgemeine  Sicherheit  betreffend,  dem- 
gemäss  auch  noch  ungemein  ungünstig.  Diese 
Verhältnisse  kannte  ich  schon  genügend  von 
einer  Reise  in  Mittel-Ostafrika,  doch  hoti'te  ich 
die  Freundschaft  irgend  eines  Stammhäuptlings 
gewinnen  zu  können,  unter  dessen  Schutze  es 
mir  dann  möglich  sein  wird,  dennoch  in  den 
westlichen,  bisher  uudurchforschten  Teil  des 
Danakil-Landes  einzudringen.  Leider  ging  vieles 
nicht  so  wie  ich  es  hofi'te,  viel  unerwartete 
Seh  wierigkeiten  dämmten  sich  meinem  Vorhaben 
entgegen,  so  dass  ich  kaum  80—100  Kim. 
weit  in  den  westlichen  Teil  von  Danakil-Land 
eindringen  konnte. 

Vor  meiner  Abreise  besuchte  ich  auch  die 
U.  0.  C,  um  meine  Dienste  anzubieten,  wenn 
ich  irgendwie  nützlich  sein  könnte  und  zugleich 
auch  um  entsprechende  Instruktionen  zu  erhal- 
ten. Hier  erhielt  ich  in  erster  Linie  die  Auf- 
gabe, den  Zug  der  palaearktischen  Vögel  zu 
beobachten  und  falls  es  möglich  wäre,  auch 
Inghmalien  zu  sammeln.  Ich  hoíFte  auch  solche 
sammeln  zu  können,  doch  musste  ich  infolge 
meines  geringen  Patronen  Vorrates  davon  Ab- 
stand nehmen  ;  hier  besitzt  jede  Patrone  Wert, 
wesshalb  man  damit  sparen  rauss. 

Obwohl  meine  Aufgabe  hauptsächlich  die 
Beobachtung  des  Zuges  der  palaearktischen 
Vogelwelt  war,  so  unterliess  icli  aucli  die 
Beobachtung  des  Zuges  der  endemischen  Arten 
nicht,  wohl  wissend  dass  es  über  diese  Arten 
wenig  Daten  gibt,  und  aus  dieser  Gegend 
überhaupt  keine. 

Die  ärmliche  endemische  Vogelwelt  des 
unendlich  öden  Strandes  von  Danakil  besteht 
vorwiegend  aus  Zugvögeln,  welche  zum  Teile 
den  Zugvögeln  Nordost- Afrikas  angehören.  Von 
diesen  beobachtete  ich  im  Frühjahre  1907  in 
Assab  die  folgenden  Arten  ; 

Von  den  Seeschwalben  war  nur  die  ausseror- 
dentlich scheue  Sterna  caspia  Pall,  ständig  zu 
sehen,  die  übrigen  kamen  erst  als  die  Kraft  des 
Monsum  nachliess.  Als  erste  erschienen  Sterna 
minuta  sandersi,  Hume  und  Sterna  hergei  Scht. 
am  22.  Feber.  Vom  21.  Mai  angefangen  erschie- 


176 


.járt  a  Sterna  alhigena  (Scht.)  Heugl.,  Sterna 
anaestheta  Scop,  és  Sterna  media  Horsk. 

Dromas  ardeola  P.\yk.  csapatait  május 
14én  láttam  Assabbau  és  a  szomszédos  szige- 
teken. Az  abdim-gólyák  —  Ahdimia  abdimi 
(Scht.)  márczius  13.  és  14.  Vonultak  át  Assab 
fölött. 

Első  Turtur  roseogriseus  (Lund.)  április  4-én, 
Oena  capensis  (L.)  márczius  23-án. 

Márczius  5-én  Ferim  sziget  mellett  sok-sok 
ezerre  tehető  Milvus  aegy^itius^  Gm.  vonult 
SE.  felé  ;  márczius  9-én  pedig  Assab  fölött 
keringett  ugyanakkora  tömeg.  Assab  környé- 
kén aránytalanul  kevés  volt  az  élősdi  kánya, 
a  mi  annál  föltünőbb,  mert  a  közeli  Adenben 
hihetetlen  mennyiségben  fordul  elő. 

Halcyon  semicoeruleus  (Foesk.)  máj.  1-én 
jelentkezett,  Merops  persicus  Páll.  márcz.  27-éu 
Margeblán,  Aerops  albicollis  (Vieill.)  csapatok 
április  18-án  Gibdóban.  Első  Caprimnlgiis 
nuhicus    (Scht.)    márcz.    27-én    Margeblában. 

A  palaearktikus  madárvilág  vonulásának  meg- 
figyelésére kitűnő  pontok  a  ^'örös-tenger  déH 
partvidéke,  valamint  az  apró  vöröstengeri  szi- 
getek. Természetes  dolog  azonban,  hogy  töké- 
letes munkát  csak  az  végezhetne,  a  ki  éveken 
át  folytonosan  működhetne  a  területen.  Mint- 
hogy sokkal  kevesebb  ideig  tartózkodtam  a 
területen,  sem  hogy  némileg  is  biztos  voná- 
sokkal vázolhatnám  e  terület  vonulási  viszo- 
nyait, azért  csak  tisztán  az  adatokat  fogom 
fölsorolni,  úgy  a  hogyan  azokat  naplómban 
napról-napra  följegyeztem. 

A  helységnevek  gyakori  ismétlésének  elke- 
rülése czéljából  megjegyzem,  hogy  1907.  január 
11-től  április  18-ig  bezárólag  Ássabra,  április 
19-től  május  11-ig  bez.  Gibdo-iSi,  azontúl 
ismét  Assabra  vonatkoznak  az  adatok,  más 
megfigyelési  pont  mindig  külön  lesz  fölem- 
lítve. 

Jan.  11.  A  tengerparton  nagyon  sok  Calidris 
arenaria  (L.),  Tringa  aljnna  L.,  Tringa  sub- 
arcuata  (GüLD.)  és  Tringa  minuta  Leisl. 
Totanus  totamis  (L.)  és  Squatarola  sqiiatarola 
(L.)  szórványosan. 

Jan.  12.  A  tengerparton  a  tegnapi  fajok. 
Mindenütt  közönséges  a  Pandion  haiiactus 
(L),  a  mely  azonban  itt  állandó  madár.  A 
karavántábor  mellett  ca.  15  drb.  Motacillaalba 
L.  Jan.  14.   A   tengerparton  ugyanazok.  Jan. 


nen  ungeheure  Flüge  von  Sterna  alhigena 
(ScHT.)  UnuoL.,  Sterna  anaestheta  Scop,  und 
Sterna  media,  Horsf. 

Flüge  von  Dromns  ardeola  Payk.  beobach- 
tete ich  am  14.  Mai  in  Assab  und  den  benach- 
barten Inseln.  Die  Abdim- Störche  —  Abdimia 
abdimi  (Scht.)  —  zogen  am  13.  und  14.  März 
über  Assab. 

Erste  Turtur  roseogriseus  (Lund.)  am  4. 
AprU,  Oena  capensis  (L.)  am  23.  März. 

Am  5.  März  zog  über  die  Insel  Periín  eine 
Masse  von  vielen -vielen  Tausend  Milvus 
aegyjdius,  Gu.  nach  SE.;  am  9.  März  kreiste 
eine  ebenso  grosse  Masse  über  Assab.  In  der 
Umgebung  von  Assab  war  der  Schmarotzer- 
Milan  verhältnismässig  nicht  häufig,  vras  umso 
auffallender  ist,  da  derselbe  im  nahen  Aden 
in  unglaublicher  Anzalil  vorkommt. 

Halcyon  semicoeruleus  (Forsk.)  erschien  am 
am  1.  Mai,  Merops  persicus  Pall.  am  27.  März 
in  Margebla,  Aerops  albicollis  (Vieill.)  in  Flügen 
am  18.  April  in  Gibdo.  Erste  Caprimulgus 
nubicus  (Scht.)  am  27.  März  in  Margebla. 

Zur  Beobachtung  des  Zuges  der  palaeark- 
tischen  Vögel  sind  das  südliche  Strandgebiet  des 
Roten  Meeres  und  die  kleinen  Inseln  desselben 
ausserordentlich  geeignet.  Natürlich  könnte 
eine  vollkommene  Arbeit  nur  dann  geleistet 
werden,  wenn  man  Jahre  hindurch  im  Gebiete 
wii'keu  könnte.  Da  mein  Aufenthalt  viel  zu 
kurz  dazu  war,  um  die  Zugsverhältnisse  des 
Gebietes  auch  nur  einigermassen  sicher  skiz- 
zieren zu  können,  so  gebe  ich  hier  nur  das 
rohe  Materiale,  wie  ich  dasselbe  Tag  für  Tag 
niederschrieb. 

Um  die  häufige  AViederholung  der  Ortsnamen 
zu  vermeiden,  bemerke  ich  hier,  dass  sich  die 
Daten  vom  11.  Jänner  bis  inkl.  18.  April 
auf  Assab,  diejenigen  vom  19.  April  bis 
inkl.  11.  Mai  auf  Gibdo,  alle  nachfolgenden 
wieder  auf  Assab  beziehen  ;  andere  Beobach- 
tungs'punkte  werden  separat  angegeben. 

1 1 .  Jan.  Am  Meeresstrande  sehr  vaele  Calidris 
arenaria  (L.),  Tringa  alpina  L.,  Tringa  suhar- 
cuata  (Güld.)  und  Tringa  minuta  Leibl  ;  spora- 
disch Totanus  totanus  (L.)  und  Squatarola 
squatarola  (L.) 

12.  Jan.  Am  Meeresstrande  die  gestrigen 
Ai-tcn.  Pandion  haliriRus  (L.)  überall  häufig, 
ist  jedoch  hier  Standvogel.  Bei  dem  Kara- 
wanenlager ca  15  Stück  Motacilla  alba  L. 
14.  Jan.  Am  Meeresstrande  dieselben.  16.  Jan. 


177 


16  neliáiiy  Motacilla  alla  L.  Jan.  17.  A  ten- 
gerparton ugyanazok  mellett  10 — 15  Armaria 
interpres  (L.),  egyenként  Numenius  arquatus 
(L.)  és  N.  2)haeopns  (L.).  Jan.  20.  A  tenger- 
parton Nmnenmff  arquatus  (L.)  kivételével 
ugyanazok  a  fajok,  új  jelenségek  Limosa  laj)- 
2)onica  (L.)  egyenként  és  4 — 6-os  csapatokban, 
továl)b;'i  4  drb.  Haemaiopns  ostralexfus  L., 
utóbbiak  rendkívül  óvatosak. 

Febr.  ;i  Több  Motacilla  alba  L.  A  tenger- 
parton Arenaria  interpres,  Calidris  arenaria 
és  az  említett  Tringa  csapatok.  Xumenius 
arquatus  ma  nagy  számban  jelentkezett, 
20 — 25-ös  csapatokban  járnak.  Szórványosan 
volt  Squatarola  squafarola  és  Totaniis  Uttoreus 
(L.J,  Limosa  lapponica  (L.)  kisebb  csapatokban. 

Febr.  10.  5  drb.  Hirundo  rustica  L.  Margeb- 
lán.  Febr.  13.  A  tengerparton  Calidris  arenaria, 
Tringa  és  Aìeìiaria  interpres  csapatok.  Xume- 
nius arquatus  nagyobb  csapatokban,  2 — 4-vel 
Haeynatopus  ostralegus. 

Febr.  15.  több  Hirundo  rustica,  febr.  16-án 
40—50  drb.  Febr.  28.  Több  Motacilla  alba 
L.  és  Charadrius  duhius  Scop. 

Jlárcz.  9.  A  Ccdidris  arenaria  és  Tringa 
csapatok  erősen  megfogytak.  Arenaria  inter- 
pn-es  és  Nwmenius  arqu.  nagy  csapatokban. 
Márcz.  18.  A  tengerparton  nagyobb  számban 
Haematopus  ostr.  Márcz.  16.  A  karaván- 
tábor mellett  több  Motacilla  alba,  Budyies 
borealis  és  Charadrius  duhius.  Márcz.  17. 
Fhylloscopus  rufus  (Bechst.)  nagyobb  szám- 
mal Margeblán.  Márcz.  21.  Macaca,  1  Coturnix 
coturnix  (L.).  Márcz.  27.  Margebla  ;  a  tenger- 
parton 20 — 25-ös  csapatokban  Haematopms 
ostralegus;  Numenius  arqtt.miix  csak  egyesével, 
csapatokban  jár  Limosa  lapponica  és  Arenaria 
interpres.  A  fákat  Phylloseopus  rufus  lepte  el  ; 
;5  Tjanius  isahellinus  (Hempb.,  Ehr.),  2  Sylvia 
nisoria  (Bechst.)    és  1  Sylvia  atricapilla  (L.). 

Apr.  2.  Több  csapat  Merops  persicus  vonul 
át.  A  segirbokrokat  és  ernyőákáczokat  Sylvia 
nisoria  lepte  el  ;  Saxicola  oenanthe  (L.)  na- 
gyobb számban.  Apr.  6.  A  tengerparton  egy- 
egy  Numenius  argu.,  Squatarola  squat.,  To- 
tanus totanus,  kisebb  csapatokban  Ffaematopus 
ostralegus,  igen  nagy  számban  Arenaria  inter- 
pres. kçx.  lo.  Merops  persicus  csa,\ì?Aok  vonuhiak 
át;  egy-két  Hirundo  rustica.  A  karavántábor 
mellett  több  Anthus  cervinus  (P.\ll.)  nyári 
tollazatban. 

Ápr.    19.    egy-két    Hirundo   rustica,    több 
Aquila  XIV. 


Einige  yfotacilla  alba  L.  17.  Jan.  Am  Meeres- 
strande neben  den  Genannten  10—15-  Arenaria 
interpres  (L.),  einzeln  Numenius  arquatus  (L.) 
und  A".  phacopus  (L.).  20.  Jan.  Am  Meeres- 
strande Numenius  arquatus  ausgenommen  die- 
selben Arten.  Neue  Erscheinungen  Limosa 
lapponica  (L.)  einzeln  und  in  Flügen  zu  4 — 6 
Stück,  ausserdem  4  Stück  Haematopus  ostra- 
legus L.;  diese  sehr  scheu.  3  Febr.  Mehrere 
Motacilla  alba  L.  Am  Meeresstrande  Arenaiia 
interpres,  Calidris  arenaria  und  die  erwähnten 
T;  iiif/a-Schwärme.  Numenius  arquatus  zeigte 
sich  heute  in  grosser  Anzahl,  in  Flügen  von 
20 — 25  Stück.  SpoTadiach  Squatarola  squata- 
rola und  Totanus  Uttoreus  (L.),  Limosa  lapjio- 
nicn  (L.)  in  kleineren  Flügen. 

Febr.  10.  5.  Hii undo  rustica  L.  in  Margebla. 
Febr.  13.  Am  Strande  Calidris  arenaria, 
Tringa  und  Arenaria  in  terpres-YXü^e. Numenius 
arquatus  in  grösseren  Flügen,  Haematopus 
ostralegus  in  Flügen  von  2  bis  4.  St.  Febr.  15- 
Mehrere  Hirundo  rustica,  den  16.  Feber 
40—50  Stück.  Febr.  28.  Mehrere  Motacilla 
alba  L.  und  Charadrius  dubiiis  Scop. 

März  9.  Die  Tringa-  und  Calidris  arenaria- 
Flüge  stark  zusammengeschmolzen.  Arenaria 
interpresundNumenius  arqu. in  grossen  Flügen. 
März  13.  Am  Strande  Haematopus  ostr.  in 
grösserer  Anzaiil.  März  16.  Am  Karawanen- 
lager mehrere  Motacilla  alba.  Biulytes  borealis 
und  Charadrius  dubius.  März  17.  Fhylloscopus 
rufus  (Bechst.)  in  grösserer  Anzahl  in  Margebla. 
März  21.  Eine  Coturnix  coturnix  (L.)  in  Macaca. 
März  27.  in  Margebla  am  Strande  Haematopus 
ostr.  in  Flügen  von  20 — 25  Stück;  Numenius 
arqu.  nur  einzeln  ;  Limosa  lapponica  und  Are- 
naria interpres  in  Flügen  Alle  Bäume  von 
Phylloseopus  rufus  bedeckt;  3  Stück  Lanius 
isahellinus  (Hempr..  Ehe.).  2  Stück  Sylvia  nisoria 
(Bechst.)  und  eine  Sylvia  atricajrilla  (L.). 

Apr.  2.  Mehrere  Flüge  von  Merops  jiersicus 
durchziehend.  Die  Segirsträucher  und  Schirm- 
akazien wimmeln  von  Sylvia  nisoria;  Saxicola 
oenanthe  (L.)  in  grosser  Anzahl.  Apr.  6.  Am 
Strande  hie  und  da  ein  Numenius  arqu.,  Squa- 
tarola squat.,  Totanus  totatius,  in  kleineren 
Flügen  Haematopus  ostr.,  in  sehr  gros.ser 
Anzahl  Arenaria  interpres.  Apr.  15.  Flüge  von 
Merops  persicus  durchziehend:  1 — 2  Hirundo 
rustica.  Am  Karawanen-Lager  mehrere  Anthus 
cervinus  (P.ìll.)  im  Sonnnerkleide. 

Apr.  19. 1—2  Hirundo  rust.,  mehrere  Lanius 

23 


178 


Lanins  collimo,  Lanius  isahellinus,  Lanins 
mthieus  és  egy  Hypolais  pallida.  Apr.  21-én 
mindeniitt soka Lanms  collurio,  egy-egy  Cora- 
eias  garrula^  Sylvia  nisoria  és  Hirundo  rustica, 
egy  Oriolus  oriolus.  Apr.  22-én  sok  Lanius 
collurio,  egyenként  Hirundo  rustica  és  Musci- 
capa grisola  L.  Apr.  24-én  több  százra  menő 
Coracias  gamda  csapat  lepte  el  az  ernyő - 
ákáczosokat.  Apr.  27-én  több  Coradas  garrula. 
Lanius  collurio  és  Oriolus  oriolus.  Apr.  28-án 
a  tegnapiak.  Máj.  2.  Ugyanazok. 

Máj.  4.  Sok  Lanius  collurio  és  Oriolus 
oriolus,  1  Coracias  garrula.  Máj.  5.  Nagyon 
sok  Oriolus  oriolus  15-20-as  csapatokban  : 
sok  Lanius  collurio.  Máj.  6.  sok  Oriolus 
oriolus,  Lanius  collurio  és  Lanius  nuhicus, 
egy-egy  Sylvia  nisoria  és  egy  Cuculns  canorus. 
Máj.  7.  Oriolus  oriolus  kisebb  számban.  Lanius 
collurio  és  egy-egy  Coracias  garrula. 

Máj.  12.  Mindeniitt  igen  aok  Lanins  collurio, 
2  drb  Oriolus  oriolus.  A  tengerparton  Xumenius 
arqu.  Squatarola  squat.  Haematopus  oslr.  és 
Arenaria  interpres.  Máj.  18.  Minden  bokron, 
minden  fán  Lanius  collurio,  a  tengerparton 
ngyanazok.  mint  tegnap. 

Máj.  14.  Margebla,  nagyon  sok  Lanius 
collurio,  néhány  Coracias  garrula  és  Oriolus 
oriolus.  10—15  Hirundo  rustica,  egy  Musci- 
capa grisola  és  Anthus  triviális.  A  tengerpart 
egy  helyén  30   drb    Xumenius   arqu.  csapat. 

Máj.  16.  Egy-két  Lanius  collurio. 

Máj.  21.  Fatmah- sziget,  egy-egy  Squatarola 
squat.,  Numenius  arqu.,  nagyobb  számiján 
Arenaria  interptes  és  Haematopus  ostralegus. 
Máj.  24.  Fatmah  sziget,  Haematopus  ostra- 
lequs,  Arenaria  interpres  és  Numenius  arqu., 
utóbbi    több    helyen    25 — 40-eR    csapatokban. 

Júl.  14-én  Larus  fuscus,  úgy  hiszem  már 
őszi  vonuló. 

Aug.  l-ig  állandóan  láttam  a  haematopus 
ostralegus.  Arenaria,  interpres  és  Xumfiiius 
arqu.  fajokat  :  azt  hiszem,  hogy  ezek  el  se 
mennek  s  ugyanígy  nyilatkoznak  a  bennszii- 
lóttek  és  az  itt  lévő  olaszok  is,  a  kik  előtt 
a  szélkiáltó  igen  jól  ismert  madár  és  pecsenye. 
Néhány  elejtett  példányt  fölbonczoltiim  és 
megnéztem  a  nemi  szerveket  :  a  herék  nem 
voltak  duzzadtak,  csak  éppen  jiil  fölismer- 
hettem őket,  az  ovarium  hasonlókéjjpen. 


collurio,  Lanius  isahellinus,  Lanius  nuhicus 
und  ein  Hypolais  pallida.  Apr.  21.  liberali  viel 
Lanius  collurio,  hie  und  da  Coracias  garrtda, 
Sylvia  nisoria  und  Hirundo  rust.;  ein  Oriolus 
oriolus.  Apr.  22.  Viel  Lanius  collurio,  spora- 
(liscli  Hirundo  rustica  und  Muscicapa  grisola 
L.  Apr.  24.  Ein  Flug  von  mehreren  Hundert 
Coracias  garrula  bedeckte  die  Schirmakazien. 
Apr.  27.  Mehrere  Coracias  garrida.  Lanius 
collurio  und  Oriolus  oriolus.  Apr.  28.  Die 
gestrigen  Arten.  Mai  2.  Dieselben. 

Mai  4.  Viele  Lanius  collurio  und  Oriolus 
oriolus,  1  Coracias  garrtda.  Mai  5.  Sehr  viel 
Oriolus  oriolus  in  Flügen  von  15  —  20  Stück. 
Lanius  collurio.  Mai  (5.  ^^iel  Oriolus  oriolus, 
Lanius  collurio  und  Lanius  nuhicus,  hie 
und  da  Sylvia  nisoria  und  Cueulus  canorus. 
Mai  7.  Oriolus  oriolus  in  geringerer  Anzahl, 
Lanius  collurio  und  hie  und  da  Coracias 
garrula. 

Mai  12  Ulcerali  sehr  \iel  Lanius  collurio, 
2  Stück  Oriolus  oriolus.  Am  Strande  Xumenius 
arqu..  Squatarola  squat.,  Haematopus  ostralegus 
und  Arenaria  interpres.  Mai  13.  Jeder  Strauch 
und  Baum  von  Lanius  collurio  bedeckt.  Am 
Strande  die  gestrigen  Arten. 

Mai  1 4.  In  Margebla  sehr  viel  Lanius  collurio. 
einige  Coracias  garrula  und  Oriolus  oriolus 
10 — 15  Hirundo  rust,  je  ein  Muscirapa  grisola 
und  Antlius  triviális  Am  Strande  ein  Flug 
von  30  Stück  Numenius  arqu. 

Mai   16    1—2  Lanius  collurio 

Mai  21.  Auf  der  Insel  Fatmah  spdradisch 
Squatarola  squat,  und  Xumenius  arqu  :  in 
grösserer  Anzahl  Arenaria  interpres  und  Hae- 
matopus  ostr.  Mai  24  Auf  der  Insel  Fatmah 
Haematopus  ostr.,  Arenaria  interjjres  und 
Numenius  arqu.  Letztere  Art  an  mehreren 
Stellen  in  Flügen  von  25  -  40  Stück. 

Juli  14.  Larus  fuscus,  wie  icli  mutinasse, 
schon  Herbstzügler. 

Bis  1.  August  sah  ich  Haematopus  o.sfr.. 
Arenaria  interpres  und  Xumenius  arqu.  stän- 
dig; ich  glaube,  dass  diese  iil)erliaupt  nicht 
wegziehen  und  ebenso  äussern  sich  auch  die 
Eingeborenen  und  hier  wohnenden  Italiener, 
denen  der  Brachvogel  ein  sehr  gut  bekannter 
Vogel  und  Braten  ist.  Bei  einigen  erlegten 
Exemplaren  untersuchte  ich  die  Geschlechts- 
teile; die  Hoden  waren  nicht  angefeciiwollen. 
aber  gut  erkenidjar.  das  Ovarium  gleichfalls. 


J7ÍJ 


Adatok 
Magyarország  madárfaunájához. 

Irta   Chkrneii  István. 

A  következő  sorokban  közlöm  néhány  érde- 
kt'sehl)  iiiaílíVrl'ajunkra  voiiatkozii  adataimat  az 
utóbbi  évekből,  melyek  egyl)en-máshan  bőví- 
tik faunánk  ismeretét  s  így  megérdemlik,  hogy 
napvilágra  kerüljenek. 

("olynibus  auritiis  L.  Ez  a  faj  nálunk 
vajmi  elvétve  kerül  elő  s  gyűjteményeinkben 
mindezideig  csak  az  a  példány  tanúskodott 
előfordulása  mellett,  mely  a  Csallóközben  ejte- 
tett el  s  Kunszt  Károly  útján  származott  gyűj- 
teményembe, majd  tőlem  a  Nemzeti  Múzeumba. 
A  Velenczei-tavon,  mely  vöcskök  dolgában 
valóban  locus  classicus,  mindössze  egy  ízben 
figyeltem  meg:  1890-ben.  mikor  a  Dinnyés 
és  Börgönd  között  elterülő  vizeken,  a  neve- 
zett tónak  azóta  lecsapolt  részén,  május  11-én 
három  darabbal  találkoztam.  Sajnos,  egyet  sem 
bírtam  közülök  elejteni,  bárhogyan  is  mester- 
kedtem. 


A  velenczei  nagy  vadászatok  alkalmával 
elejtett  vöcskök  valóban  számottevő  sorozatai 
között  sem  akadtam  eddig  e  faj  példányaira, 
pedig  húsz  év  során  ezernyi-ezer  vöcskön 
jártattam  végig  szemeimet.  1V)0(J  április  7-én 
azonban  a  vadászat  után  kiterített  dús  zsák- 
mány között  e  régen  keresett  fajnak  két  pél- 
dányát találtam,  melyek  közül  az  egyiket 
Meszlé.nyi  Besediík  nnokabátyám,  a  másikat 
gyűjteményem  részére  tömettem  ki.  Állítólag  e 
napon  egy  harmadik  példány  is  mutatkozott 
a  tavon,  mely  azonban  elhibáztatott. 


Mergu.s  serrator  L.  lílUö  május  elején 
Nyitramegyében  2  drb  (5  és  ?)  lövetett,  melyek 
R08ONOV8ZKY  Frigyes  budapesti  praeparatorhoz 
kerültek. 

üideniia  fusca  (L.)  1904  április  11-én 
a  Velenczei-tó  északi  részén  4  drb  félig  ki- 
színezettet  találtam.  Sikerült  közülök  egyet 
elejtenem  s  egy  másikat  Teleki  Tibor  gróf 
lőtt  le.  Tavaszszal  még  nem    láttam  a  tavon. 


Daten 
zur  Vogelfauna  Ungarns. 

Von  Stephan  Chf.rnel  v.   CherneijHÁza. 

Im  folgenden  publiziere  ich  meine  aus 
den  letzten  Jahren  stammenden  Daten  über 
einige  interessantere  Vogelarten  unserer  Fauna, 
welche  unsere  diesbezügliche  Kenntnis  in 
manchen  Punkten  erweitern,  und  deshalli 
wert  sind  vor  der  (  )ft'entlichkeit  zu  erscheinen. 
^olymbus  auritiis,  L.  Diese  Art  kommt 
bei  uns  ungemein  sporadisch  vor,  und  wurde 
das  Vorkommen  derselben  nur  durch  das 
einzige  Exemplar  unserer  Sammlungen  be- 
zeugt, welches  im  Csallóköz  erlegt  wurde  und 
von  Karl  Kunszt  in  meine  Samnüung,  und 
von  mil'  aus  in  das  Nationalmuseum  gelangte. 
Im  See  von  Velencze.  welcher  für  Taucher 
ein  wahrer  locus  classicus  ist,  beobachtete 
ich  diese  Art  insgesamt  einmal,  im  Jahre  1890, 
wo  ich  am  11.  Mai  in  den  zwischen  Dinnyés 
und  Börgönd  befindlichen  Gewässern,  in  dem 
seither  entwässerten  Teile  des  genannten 
Sees  drei  Stücke  antraf.  Leider  konnte  ich  kei- 
nen derselben  erlegen,  soviel  ich  mich  auch 
darum  bemühte. 

In  den  wirklich  bedeutenden  Taucherserieu, 
welche  alljährlich  bei  Gelegenheit  der  grossen 
Jagden  am  See  von  Velencze  erlegt  werden, 
fand  ich  bisher  ebenfalls  kein  Exemplar 
dieser  Art,  trotzdem  mir  während  zwanzig 
Jahre  Tausende  und  Tausende  Taucher  vor 
Augen  kamen.  Am  7.  April  190G  jedoch 
fand  ich  nach  der  Jagd  in  der  ungemein 
reichlichen  Strecke  zwei  Exemplare  dieser  lang- 
gesuchten Art,  von  welchen  ich  eines  für  mei- 
nen Cousin  Benedikt  von  Meszlény,  das  andere 
für  meine  Sammlung  präparieren  Hess.  Augeb- 
lich soll  sich  auch  ein  cli-ittes  Exemplar  auf 
dem  See  gezeigt  haben,  doch  wurde  dasselbe 
vom  Schützen  verfehlt. 

Mergus  serrator  L.  Anfang  Mai  1905 
w  urdcn  im  KomitateNyitra  zwei  Stück  (cf  und  5) 
erlegt,  welche  Friedrich  v.  Eosonovszky,  Prä- 
parator zu  Budapest  erhielt. 

Oideiiiia  fiisca  iL.).  Am  11.  April  1904 
fand  ich  am  Nordende  des  Sees  von  Velencze 
vier  halb  ausgefärbte  Exemplare  Es  gelang 
mir  ein  Exemplar  zu  erlegen,  ein  anderes 
wurde  von  Graf  Tiberius  v.  Teleki  geschossen. 
Im  Frühjahre  fand  ich  diese  Art  noch  nie 
auf  dem  See. 

23* 


ISO 


Kuligula  li.venialis  (L.)  1901  iioveiiihcr 
26-:in  ii  (Irbot  lőttem  egy  lövésre  a  A'elcnc/.ei- 
tavoii.  Az  utóbbi  években  ugyanitt  április  első 
felében  egyesekkel  többször  találkoztam. 

Erismatura  leucocephala  {Scoi>.)  A  Ve- 
lenczei-tavon  utóbbi  években  határozottan  el- 
szajjorodott.  19ül-ben  még-  nov.  íiO-áii  7 — 8 
drbot  láttam  itt. 

Tadorna  tadorna  (L.).  Ez  a  tengerpartok- 
lioz  ragaszkodó  érdekes  madár  csak  elvétve 
keridt  elő  nálunk  néhányszor.  A  f.  é.  jan. 
27-én  Németh  J.4nos.  az  osztrák-magyar  bank 
szombathelyi  fiókja  helyettes  főnökének  nagy- 
unyonii  (^'asmegye)  vadászterületén  vadkacsá- 
zás közben  Holzheim  Károly  előtt  egy  isme- 
retlen lúdféle  madár  kelt  föl  a  Perint  patak- 
ról, a  ki  azt  szerencsésen  el  is  ejtette.  A 
vadászterület  tulajdonosa  felküldte  azután  Lendl 
Adolf  dr.  budapesti  praeparatfiriumába  s  ki- 
tömve, megőrizte.  Ezt  a  bütykös  ásóludat  — 
mert  annak  bizonyult  —  ugyanazon  a  helyen 
már  vagy  két  hét  óta  többször  látták. 


Anser  albifrons  (Scop.).  A  lilik  hazánk 
nyugati  részeiben,  általában  túl  a  Dunán, 
ritkább  jelenség.  A  Velenczei-tavon  eleddig 
mindössze  egy-kétszer  láttam  néhány  átvonulót. 
1905-ben  azonban  már  szeptember  elején  vagy 
150  főnyi  csapat  telepedett  meg  a  tó  körnj'é- 
kén  s  október  első  hetéig  ott  maradt.  A  lili- 
kek nem  elegyedtek  a  vetési  ludak  csapatai 
közé,  hanem  magukban  járlak  s  rendesen 
korábban  —  már  délután  4  óra  tájban  ■ — 
húztak  a  tóra. 


1906  őszén  a  Fertőn,  Eszterháza  vidékén, 
Keglevich  Miklós  gróf  2  drbot  lőtt. 

Anser  fabalis  (Lath.).  1906/7  telén  Kő- 
szeg vidékén  s  a  Gyöngyös  völgyében  Szom- 
bathelyig folyton  mutatkoztak  csapatok,  holott 
más  években  csak  elvét\'e  figyeltem  meg  itt 
átvonuló  csapatokat,  1907.  ápr.  12-én  még 
százas  csapattal  találkoztam  a  Velenczei-tavou. 

Anser  fabalis  neglectus  Sushk.  Keglevich 
MiKLóa  gróf  beszélte,  hogy  a  Hortobágyon 
őszszel  és  tavaszszal  megjelenő  ezernyi  ezer 
lúd  között  mindig  elő  szokott  fordulni  kisebb 


Fuligula  h  jenialis  (L.).  Am  26.  Nov.  1901 
erlegte  ich  zwei  Stück  auf  einen  Schuss  auf 
dem  See  von  \elencze.  In  den  letzteren  Jahren 
fand    icli   elicndasf'lbst  einzelne  Anfang  A])ril. 

Erisuiatura  leucocepliala  iScop.).  Auf  dem 
See  von  Velencze  hat  sich  diese  Art  in  den 
letzten  Jahren  ganz  bestimmt  vermehrt.  Am 
20.  Nov.  1901  sah  ich  hier  noch  7—8  Stücke. 

Tadorna  tadorna  (L.).  Dieser  interessante 
Küstenvogel  kam  bisher  bei  uns  nur  einige- 
mal vereinzelt  vor.  Auf  dem  Jagdgebiete 
inNagyuuyom  (Koni.  Vas)  des  Johann  v.  Németh, 
Direktor-Stellvertreter  an  der  Filiale  der  östeiT.- 
ung.  Bank  in  Szombathely,  stand  am  27.  Jan. 
1.  J.  vor  K.1RL  Holzheim  während  der  Wild- 
entenjagd vom  Ferintbache  ein  ihm  unbekannter 
gansai'tiger  Vogel  auf,  welchen  er  auch  glück- 
lich erlegte.  Der  Eigentümer  des  Jagdgebietes 
sandte  dann  denselben  nach  Budajiest,  an  das 
Präparatorium  von  Dr.  Adolf  Lendl,  und 
bewahrte  den  ausgestopften  Vogel.  Diese  Brand- 
gans —  denn  als  diese  erwies  sich  der  Vogel 
—  wurde  an  derselben  Stelle  schon  seit  zwei 
Wochen  mehrmals  gesehen. 

Anser  albifrons  (Scop.).  Die  Blässgans 
ist  in  den  westlichen  Teilen  Ungarns,  nament- 
lich im  Hügellande  j.  d.  Donau  eine  seltenere 
Erscheinung.  Am  See  von  Velencze  sah  ich 
dieselbe  bisher  nur  ein-zweimal  als  Durch- 
zügler. Im  Jahre  1905  jedoch  zeigte  sich 
schon  Anfang  September  eine  Schar  von 
ca.  150  Stück  in  der  Umgebung  des  Sees, 
und  verblieb  hier  bis  in  die  erste  Woche  des 
Oktober.  Die  Blässgänse  vermischten  sich 
nicht  mit  den  Scharen  der  Saatgänse,  son- 
dern gingen  ihre  besonderen  Wege,  und  zogen 
gewöhnlich  schon  früh  —  um  4  Uhr  u.  M.  — 
auf  den  See. 

Im  Herbste  1906.  erlegte  Graf  Nicolaus  von 
Keglevich  zwei  Stück  am  Fertő-See  in  der  Gegend 
von  Eszterháza. 

Anser  fabalis  (L.wh.).  Im  Winter  1906'907 
zeigten  sich  in  der  Gegend  von  Kőszeg  und 
im  Gyöngyöstale  bis  Szombathely  fortwährend 
Flüge,  während  in  früheren  Jahren  hier  nur 
sporadische  Durchzügler  beobachtet  werden 
konnten.  Am  12.  April  1907  fand  ich  am  Velen- 
czeer  See  noch  Flüge  von  100  Stück. 

Anser  fabalis  neglectus,  Sushk.  Graf  Niko- 
L.AÜ8  V.  Keglevich  berichtete  mir,  dass  unter 
den  Tausenden  und  Tausenden  Gänsen,  wel- 
che sich  im  Herbste  und  Frühjahre  im   Hör- 


181 


száinbaii  s  a  vadászdk  ..isege  lúdiiak"  hívják. 
1904  nuirez.  íU-én  ugyan  ő  több  darabot 
ejtett  belőlük  s  egyet  gyűjeniényeni  részére 
küldött. 


Oedicneinus  oedicneiims  (L.).  1901  jún. 
18-án  két  pelyhes  fiókát  küldtek  Hegykőről 
(Sopron-iii.);  mindegyiknek  gyomrában  egy- 
egy  jókora  tavi-béka  volt.  1906  ang.  :29-én 
egy  kinőtt  fiatalt  kaptam  Mihályiból  (Sopron-m.). 

Recurvirostra  avocetta  L.  1904  szept. 
15-én  a  Fertő  déli  végén  Hegykőnél  10  drbot 
figyeltem  meg.  A  parttól  pár  száz  lépésnyire 
úszkáltak  a  vizén.  Egy  drbot  lőttem  helőiiik. 

Hiinantopus  liiniantopiis  (L.).  1905  máj. 
2-án  Tömördön  (\'as-ni.)  láttam  1  drl)ot,  az 
itt  fekvő  1^0 — '2Ò  hold  nagyságú  tónál.  A 
Velenczei- tavon  már  évek  óta  nem  költött; 
1906  tavaszán  azonban  a  tó  vize  annyira  el- 
apadt, hogy  még  Velencze  község  határában 
is  keletkeztek  szigetkék,  lápok  s  a  rigyások 
terjedelme  is  nagyon  megnövekedett  s  ekkor 
8 — 10  pár  telepedett  meg  a  tónak  eme  bucz- 
kás,  sekélyes  részein. 


Phalaropus  loliatiis  (L.).  Augusztus  máso- 
dik felében  és  szeptember  havában  az  utóbbi 
években  is  rendes  jelenség  volt  a  Velenczei- 
tavon. 

Totanus  stagnatílis  Bechsp  1904  júl.  28-án 
Tömördön  (Vas-m.)  2  drbot  figyeltem  meg 
a  tónál. 

Nuinenius  arcuatiis  L.  1904  jiil.  4-én 
Tömördön  lA'as-m.)  az  említett  tónál  láttam 
1-drbot. 

Otis  tetrax  L  1901  november  havában 
GoTTHÁRD  8ÁND0R  területén,  Heréuyben  (Vas-m.) 
lövetett  egy  ?,  mely  a  szombathelyi  kath.  fő- 
gimnázium gyűjteményébe  került. 

Plegadis  falcinelliis  (L.),  1901  ápr.  25-én 
Salfáról  (\'as-m.)  kaptam  egy  még  élő  dara- 
bot, melyet  ragadozómadár  vágott  le.  A  követ- 
kező napokban  azután  arról  értesültem,  hogy 
ápr.  26-án,  a  Fertő  déli  partján  80  főnyi 
csapat  jelent  meg.  1902  május  elején  Tömör- 


tobágy  zeigen,  aneli  diese  Art  in  kleinerer 
Anzahl  vorkommt,  und  dass  ditsselbe  von  den 
Jägern  „(jege-(ìans"  genannt  wird.  Am  31. 
März  1ÍH)4  erlegte  er  mehrere  Exemplare 
dieser  Art,  und  sandte  mir  auch  eines  für 
meine  Samndung  zu. 

Oedicneinus  oedicnemus  (L.).  Am  18.  Juni 
1901  erhielt  ich  zwei  Dunenjunge  aus  Hegykő 
(Kom.  Sopron)  ;  jedes  hatte  einen  tüehtigen 
(irasfroscli  im  Magen.  Am  29.  August  1906 
erhielt  ich  ein  ausgewachsenes  Junges  aus 
Mihályi  (Kom.  Sopron). 

üecurvirostra  avocetta  L.  Am  15  Sept. 
1904  beobachtete  ich  in  Hegykő  am  Südufer 
des  Fertő  10  Stück.  Dieselben  schwammen 
einige  hundert  Schritt  weit  vom  Ufer  entfernt 
im  \\'asser  herum,  ein  Stück  erlegte  ich. 

Himantopus  iiimantopus,  (L.).  Am  2.  Mai 
19U5  beobachtete  ich  ein  Stück  in  Tömörd 
(Kom.  Vas)  an  dem  20 — 25  Katastral- Joch  gros- 
sen See.  Am  See  von  Velencze  brütete  diese 
Art  schon  seit  Jahren  nicht  ;  im  Frühjahre 
1906  nahm  jedoch  das  Wasser  derartig  ab, 
dass  selbst  in  der  Velenczeer  Gegend  Insel- 
chen entstanden,  und  auch  die  von  Kohrkufen 
und  Anschwemmungen  gebildeten  Trocken- 
stellen an  Ausdehnung  sehr  zunahmen  ;  an 
diesen  seichten  mit  ßohrkufen  bedeckten  Tei- 
len des  Sees  Hessen  sich  dann  8 — 10  Paare 
nieder. 

Phalaropus  lobatiis,  (L.).  In  den  letzten 
Jahren  war  diese  Art  in  der  zweiten  Hälfte 
des  August  und  auch  in  Monat  September 
eine  gewöhnliche  Erscheinung  am  Velenczeer 
See. 

Tetanus  stagnatilis,  Bkchbt.  Am  28.  Juli 
1904  beobachtete  ich  am  See  zu  Tömörd  (Koni. 
Vas)  zwei  Stück. 

Numenius  arcuatus,  L.  Am  4.  Juli  1904 
beobachtete  ich  ein  Stück  an  dem  erwähnten 
See  bei  Tömörd  (Koni.  Vas). 

Otri  tetrax  L.  Im  Nov.  1901  wurde  auf 
dem  Jagdgebiete  Alex.4nder  Gotth.4rds  im 
Herény  (Kom.  Vas)  ein  9  erlegt,  welches  in 
die  Sammlung  des  kath.  Obergymnasiums  in 
Szombathely  kam. 

Plegadis  falcinelhis  (L.).  Am  25.  April 
1901  erhielt  ich  ein  noch  lebendes  Stück 
aus  Salfa  (Kom.  Vas),  welches  von  einem 
Kaubvogel  niedergeschlagen  worden.  In  den 
folgenden  Tagen  wurde  mir  berichtet,  dass 
am  Südufer  des  Fertő  am  26.  April  ein  Flug 


182 


(lön  (Vas-iii.,  00 — 70  IVmyi  csapat  mutatkn- 
zott  s  Chernél,  Antal  unokabátyám  3  drbot 
lőtt  is,  melyeket  kitömve  őriz.  Ugyanitt  1904 
júl.  24-én  szintén  csa])atban  látták  s  2  drb 
lövetett.  Ez  évben,  lí)04  júl.  6-án,  Kemény- 
Egerszegen  (\'as-in.)  Kiss  Gyül.\  is  lőtt  egy 
fiatalt,  melyet  kitömtem  részére. 


Ciconia  nigra  (L.).  l'.R)J  aiig.  12-éu  Kenyé- 
riből (^'as-m.)  ('ziKÁKY  Béla  gróftól  kaptam 
egy  fiatalt.  1904  niárcz.  29-én  Kőszegen  az 
„Alsó  erdőben"  szalonka-lesen  Békássy  1htv.4n 
lőtt  egy  vén  c?-et,  mely  gyííjteinényemben  áll. 
Ugyanez  év  jún.  24-én  Léka  mellett  Hámortó 
(Vas-m.)  község  előtt  elterülő  réten  I^szterházy 
Miklós  herczeg  egyik  vadásza  lőtt  egy  darabot, 
mely  a  herczeg  lékai  várában  elhelyezett  madár- 
gyűjteményt gazdagítja.  Rábakövesden (Vas-m.) 
Végh  Endre  erdőse  ugyancsak  áprUis  havában 
2  drbot  lőtt.  1905.  és  1906.  években  a  kenyéri 
erdőben  (N'as-m.)  Czikáky  Béla  gróf  uradalmá- 
ban költött. 


Telrao  iirogallus  L.  A  siketfajdok  az 
utóblii  években  Vas-megye  nyugati  hegységei- 
ből még  a  síkság  erdeibe  is  lehúzódtak.  1905 
októberben  Kőszeg  határán,  a  kethelyi  dftin- 
bon  az  országút  mellett  láttak  egy  c-t.  190G 
aug.  3-án  a  kőszegi  „Alsó-erdőben"  az  új 
katonai  lövőhely  golyófogója  mögöst  kelt  föl 
előttem  egy  ?.  Ugyanez  év  decz.  22-én  egy 
kakas  farktollát,  mell-  és  háttoUait  találtam 
az  egyik  nyiladék  szélén. 


Tetrao  tetris  L.  1906  április  havában  \'as- 
megyében  két  helyen  lövetett:  Pinkafőn  és 
Borostyánkőn. 

Bonasa  bonasia  (L.).  A  kőszegi  hegység- 
ben több  helyt.  Borostyánkő  vidékén  1905 
nov.  i;J-án  7  (kbot  találtunk  vadászat  köz- 
ben s  3  drbot  lőttünk.  Pinkafő  vidékén  szór- 
ványosan szintén  előfordul. 

A'iiltur  monachus  L.  és  Gjps  fiilvus  (Gm.). 

1904  május  végén  Ivis-Seniiyén  (Vas-m.) 
Békássy  István  erdöőre  egy  nagy  madarat  pil- 
lantott meg    fán    pihenve.    A    varjak    folyton 


von  80  Slüi:k erschien.  Anfang  Mai  1902  erschien 
in  Tömörd  (Kom.  Vas)  ein  Flug  von  60 — 70 
Stück,  von  welchem  meine  Cousin  .Anton  v.  Cher- 
nél 3  Stück  erlegte  und  präparieren  liess. 
Ebendaselbst  wurde  am  24.  Juli  1904  ein 
Flug  gesehen,  woraus  2  Stück  erlegt  wurden. 
Im  selben  Jahre  —  1904.  —  wurde  am  (l. 
Juli  in  Keményegerszeg  (Kom.  Vas)  von  Jlliis 
Kis  auch  ein  Junges  erlegt,  welches  icii  für 
ihn  präparierte. 

Ciconia  nigra,  (L.).  Am  12.  August  1901 
erhielt  ich  von  Grai-  Béla  v.  C'ziráky  ein  Jun- 
ges aus    Kenyéri    (Koni.  \'as).    Am  29.    März 

1904  erlegte  Steph.an  v.  Békássy  ein  altes  d 
im  „Alsóerdő"  bei  Kőszeg  gelegentlich  der 
Schnepfenjagd,  welches  in  meiner  Sammlung 
steht.  Im  selben  Jahre  am  24.  Juni  schoss 
ein  Jäger  des  Fürsten  Nikolaus  v.  Eszterházy 
ein  Exemplar  bei  Léka  auf  der  VTiese  vor 
der  Gemeinde  Hámortó,  welches  die  Yogel- 
sammlung  des  Fürsten  in  dem  Schlosse  von 
Léka  bereichert  In  Kábaküvesd  iKom.  Vas) 
erlegte  der  Förster  Andreas  Vége  ebenfalls  im 
April  1904  zwei    Exemplare.    In  den    Jahren 

1905  und  1906.  brütete  diese  Art  in  den 
Wäldern  von  Kenyéri  (Kom.  Vas),  welche  zur 
Herrschaft  des  Grafen  Bélav.  Cziráky  gehören. 

Tetrao  nrogalius,  L.  Das  Auerwild  ver- 
breitete sicli  während  der  letzten  Jahre  von 
den  Gebirgen  im  westlichen  Teile  des  Komi- 
tates  Vas  sogar  in  die  Wälder  der  Niederungen. 
Im  Oktober  1905  sah  ich  im  Rayon  von 
Kőszeg  neben  der  Landstrasse  am  Hügel  von 
Kethely  ein  9.  Am  3.  August  1906  fand  ich 
ein  ?  hinter  dem  Kugelfang  der  neuen  Militär- 
schiesstätte  im  „ Alsóerdő'"  von  Kőszeg.  Am 
22.  December  desselben  Jahres  fand  ich  die 
Schwanz-,  Brust-  und  Rückenfederii  eines 
Hahnes  am  Rande  einer  Schlucht. 

Tétras  tetrix,  L.  Wurde  im  April  1906 
an  zwei  Stellen  des  Koniitates  Vas  erlegt, 
u.  zw.  in  Pinkafő  und  Borostyánkő. 

IJoiiasa  bonasia,  (L  )  Kommt  im  Gebirge 
von  Kőszeg  mehrfach  vor.  In  der  Gegend  von 
Borostyánkő  fanden  wir  am  13.  Nov.  1905 
während  der  Jagd  7  Stücke,  von  welchen  drei 
erlegt  Avurden.  Kommt  auch  in  der  Gegend 
von  Pinkafő  sporadisch  vor. 

Vultur  nionachus  L.  und  (iyps  fulviis 
(Gm.).  Ende  Mai  19U4  erblickte  der  Förster 
Stefan  v.  Békássys  in  Kisseniiye  (Korn.  Vas) 
einen  grossen  Vogel  auf  einem  Baum  ruhend. 


183 


vagdostak  felc'jc  s  tőlük  iicni  lucit  tovább- 
repülni. Könnyűszerrel  beeserkészte  és  elej- 
tette. A  madarat  alkalmam  volt  látni  s  Gypa 
fulvus-t  ismertem  föl  benne.  Békássy  Ibtván 
azután  kitöinette  s  kastélyában  őrzi.  Pár  nap 
multán  Vas-nieaye  nyuj;ati  határán  Szentelek 
vidékén  öt  keselyű  jelent  meg  s  jún.  8-án  és 
4-én  a  nádi  és  hidegkúti  urasági  erdőőrök 
KoTui.iNszKY  gróf  brauni  erdejében  '2  drbot 
lüitek  belőlük  még  pedig  egy  Qifps  fulvus-x 
és  egy  VulUu-  monachiis-t.  Állításuk  szerint 
nagyon  fáradtak  voltak  s  háromizben  is  be- 
közelitették  őket.  végre  '20  lépésnyiről  lőtték 
le.  Dög  híján  békákra  fanyalodtak  s  nagyon 
sovánvak  voltak. 


liuteo  nienetriesi  Bogü.  Kolozsváron  lakó 
öcsémet,  Mannsberg  Arvéd  bárót  már  régebben 
figyelmeztettem,  hogy  a  netán  kezeügyébe 
kerülő  ölyveket  kisérje  figyelemmel  s  a  rozs- 
dás farkúakat.  ha  ilyenekre  akad,  őrizze  meg. 
1907  márczius  végén  Mikes  Kelemen  grófot 
látogatta  meg  Csesztvén  s  nála  a  kertben 
félredobva  egy  csomó  ragadozómadarat  (5 
ölyvet,  4  karvalyt)  látott,  miket  Mikes  gróf 
pár  nap  előtt  lőtt.  A  madarakat  átvizsgálva, 
nyoiidtan  feltűnt  neki  az  egyik  ölyvek  általá- 
ban rozsdás  alapszínezete  s  kivált  a  czombok 
és  a  farok  rozsdás  volta.  Sajnos,  a  madár 
annyii-a  romlott  állapotban  volt,  hogy  gyűjte- 
mény részére  nem  lehetett  megmenteni.  Fark- 
tollait  azonban  kitépte  s  elküldte,  melyek 
szakasztottan  olyanok,  mint  az  „Aquila"  mult 
évi  kötetél)en  (176.  lap)  megjelent,  a  Buteu 
menetriesi  farkát  ái)rázoló  fiatalabb  korú  pél- 
dánv  tollai. 


Aquila  clorysaëtus  fulva,  L.  Vas-vármegyé- 
ben ez  a  sas  nagy  ritkaság  s  a  szaljadban 
eddig  csak  19U5  szept.  ir)-én  került  szemem 
elé,  még  pedig  sajátságos  körülmények  között. 
Almássy  György  dr.  barátommal  nevezett  napon 
Borostyánkőről  kocsin  mentünk  Lékára,  hogy 
HuszTY  Ödön  ny.  berezegi  titkárnak,  a  lékai 
remek  madárgyüjteniény  megalapítójának,  meg- 
adjuk a  végső  tisztességet.  A  temetőhöz  köze- 
ledve, (ílőtte  a   község  felé  nviiló  váüás  fölött 


Derselbe  wurde  ständig  von  Krähen  attakiert 
und  getraute  sich  deshalb  nicht  fortzufliegen. 
Er  Hess  sich  leicht  anpürschen  und  wurde 
auch  erlegt.  Ich  hatte  Gelegenheit  den  Vogel 
zu  sehen  und  erkannte  darin  Gyjis  fulvus. 
Stefan  v.  Bék.ássy  Hess  ihn  präparieren  und 
bewahrt  ihn  in  seinem  Schlosse.  Einige  Tage 
später  erschienen  in  dem  westHchen  Theile 
des  Komitates  Vas  in  der  Gegend  von  Szent- 
elek f  üuf  Geier,  von  welchen  die  herrschaftlichen 
Forstwarte  von  Nád  und  Hidegkút  im  Walde 
von  Braun  des  Grafen  v.  Kotulinszky  am  3. 
und  4.  Juni  zwei  Stück  erlegten,  u.  zw.  einen 
Gyps  fi'lvus  und  einen  Vultur  monachus. 
Ihrer  Behauptung  nach  waren  dieselben  sehr 
müde,  und  konnten  dreinuil  angepürscht  wer- 
den, so  dass  sie  schliessUch  aus  einer  Distanz 
von  20  Schritt  geschossen  wurden.  In  Erman- 
gelung von  Aas  mussten  sie  sich  mit  Fröschen 
begnügen  und  waren  sehr  mager. 

Buteo  menetriesi  Bogd.  Schon  vor  län- 
gerer Zeit  machte  ich  meinen  in  Kolozsvár 
wohnhaften  Cousin  Baron  Auvéd  v.  Manns- 
HERG  darauf  aufmerksam,  die  ihm  eventuell 
in  die  Hände  geratenden  Bussarde  zu  unter- 
suchen, und  diejenigen  mit  rostfarbenem 
Schwänze  —  falls  solche  vorkommen  soll- 
ten —  zu  bewahren.  Ende  März  1907  besuchte 
er  den  Grafen  Kele.men  v.  Mikes  in  Csesztve, 
wo  er  im  Garten  eine  Anzahl  weggeworfener 
Kaubvögel  (5  Bussa- de  4  Sperber)  fand.  Bei 
der  Untersuchung  fiel  ihm  die  rostige  Grund- 
farbe, und  besonders  die  ßostfarbe  der  Hosen 
und  des  Schwanzes  sofort  auf.  Leider  war 
der  Vogel  in  einem  derart  verdorbenen  Zu- 
stande, dass  num  ihn  für  die  Sammlung  nicht 
mehr  retten  konnte.  Die  Schwanzfedern  riss 
er  jedoch  heraus  und  sandte  sie  mir  zu.  Die- 
selben gleichen  ganz  den  Schwanzfedern  des 
jüngeren  Exemplares  von  Buteo  menetriesi 
welche  im  letzten  Bande  der  „Aquila"  (pag. 
176)  abgebildet  sind. 

Aquila  chrysai^tus  fulva  L.  Im  Komitate 
Vas  ist  dieser  Adler  eine  grosse  Seltenheit 
und  begegnete  ioli  demselben  im  Freien  nur 
ein  einzigesmal  am  15.  Sept.  1905,  u.  zw. 
unter  recht  besonderen  Umständen.  Mit  mei- 
nem Freunde  Dr.  Georg  v.  Alm.ássy  gingen 
wir  am  genannten  Tage  per  Wagen  von  Boros- 
tyánkő nach  Léka,  um  dem  pensionierten 
fürstlichen  Sekretär  Edmund  v.  Huszthy.  dem 
Begriiiuler    der    grossartigen    Vogelsamndung 


1H4 


egy  iiaíiT  raiíadozomiuhirat  láttunk  méltósáü,- 
teljesen  keringeni  s  mikor  lejeljb  csavarodott, 
fehér  farktövérol  szirti  sasra  ismertünk  liciuw. 


Cerclmeis  Tesperlinus  L.  1907  máj.  19-én 
Gyöngyösapátiban  fiam  egy  vén  (f-t  lőtt.  Ezt 
a  fajt  még  nem  figyeltem  meg  Kőszeg  \'idéken. 

Sjrniuin  uralense  (Páll.).  Az  1907.  évi 
tél  folyamán  jan.  14-én  a  kőszegi  „Alsó-erdő- 
ben" az  „Égett  vágásból"  hajtás  közben  2 
drb  kelt  föl.  A  egyiket  Szbmzí)  S.ísdor  dr. 
szerencsésen  el  is  ejtette  s  vele  gyűjteménye- 
met gazdagította.  Jan.  IG-áu  Jaákon  (Vas-m.) 
vadásztam  Széchenyi  Rezső  gróf  területén  s  itt 
a  hajtók  egy  vágásból  3  drbot  vertek  föl; 
sajnos,  felcsavarodtak  a  magasba  s  egyet  sem 
sikerült  leemelni.  Minthogy  az  országban  ez 
idő  tájt  több  helyt  megfigyelték  az  urali-bag- 
lyot,  Mannsberc;  Arvéd  báró  öcsémet  is  felkér- 
tem, hogy  jegyezze  e  faj  előfordulására  vonat- 
kozó adatokat  a  Király-hágón  túl  fekvő  megyék- 
ből. Kérésenmek  eleget  is  tett  s  mindenekelőtt 
ZwöRNER  kolozsvári  praeparatornál  tudakozó- 
dott. ZwöRNER  a  műhelyébe  kerülő  állatokról 
rendes  naplót  vezet  s  ennek  a  lelkiismeretes- 
ségének köszönhetjük,  hogy  faunánk  ez  ér- 
dekes alakjáról  az  utóbbi  7  év  során  arány- 
lag sok  adatot  őrzött  meg  az  irodalom  részére, 
mert  nem  kevesebb,  mint  40  drb  uráli  bagoly 
fordult  meg  a  kezében.  Zwörner  adatai  ím 
ezek  : 


1.  1900  Nov.  17.  Marosujvár 

2.  „         ,,  23.  Kolozsvár 

3.  1902      „  1.  Kolozsvár 

4.  „          „  3.  Özamosfalva  (Kolozs-m.) 

5.  „         „  7.  Szucság 

6.  ■  ,,          .,  21.  Magyarnádasd 

7-8.  „      Dec.  4. Hidvég (Brassó-m) 2 drb 

9.  1902      „  23.  Nagysármás  (Kolozs-m.) 

10.  1903  Jan.  26.  Vajdahunyad 

11.  „      Mart.  12.  Gyulafehérvár 

12-13.  .          ,.  19.  Hadad  (Szilágy-m.)  5  és  ? 

14.      ,.      A)n-.  2.  Felsöszinevér     (Márma- 
ros-m.) 


im  Schlosse  zu  Léka.  das  letzte  Geleite  zu 
geben.  In  der  Nähe  des  Friedhofes  erblickten 
wir  über  einem  sich  gegen  das  Doif  hinzie- 
henden Waldschlage  einen  grossen  majestä- 
tisch kreisenden  Raubvogel,  welcher,  als  er 
sich  weiter  herabliess,  durch  den  weissen  Bür- 
zel als  Steinadler  erkannt  wurde. 

Cerchneis  vespertinns,  L.  Am  19.  Mai 
1907  erlegte  mein  Sohn  in  (iyöngyösapáti 
ein  altes  '^  ■  Diese  Art  beol)achtete  ich  bis- 
iier  nocli  nicht  in  der    Gegend    von    Kőszeg. 

Syrniuin  iiraleuse  (Fall.).  Während  einer 
Treibjagd  am  14.  Jänner  1907  im  -Égett" 
Schlage  des  „Alsóerdö"  von  Kőszeg  flogen 
zwei  Exemplare  auf.  Das  eine  wurde  von  Dr. 
Alexander  Szemző  auch  glücklich  erlegt,  und 
bereicherte  meine  Sammlung.  Am  16.  Jänner 
jagte  ich  auf  dem  Jagdgebiete  des  Grafen 
Rudolf  v.  Széchényi  in  Jaak  und  wurden 
daselbst  in  einem  Treiben  3  St.  aufgejagt; 
leider  schraubten  sie  sicli  in  die  Höhe,  so 
dass  kein  Stück  herunterzuholen  war.  Indem 
während  dieser  Zeit  die  üraleule  an  mehreren 
Punkten  des  Landes  beobachtet  wurde,  er- 
suchte ich  auch  meinen  Cousin  Baron  Arvéd 
V.  M.anxsberg.  die  Daten  ül)er  das  Vorkommen 
dieser  Art  in  Erdély  zu  notieren.  Meine  Bitte 
fand  auch  Gehör,  und  erkundigte  er  sich  vor 
allem  bei  Herrn  Zwörner,  einem  Präparator 
in  Kolozsvár.  Zwörner  führt  ein  genaues  Tage- 
buch über  die  ihm  zukommenden  Tiere,  und 
dieser  Gewissenhaftigkeit  haben  wir  es  zu 
verdanken,  dass  er  über  eine  interessante 
Form  unserer  Fauna  während  7  Jahre  ver- 
hältnismässig viele  Daten  für  die  Literatur 
erhielt,  indem  nicht  weniger  als  40  St. 
Uraleulen  durch  seine  Hand  gingen.  Die 
Daten  von  Zwörner  sind  folgende  : 


15.  1903  Apr. 

16-      » 

17.      ..        „ 

IS.      „      Mai 

19.  ..      Jun. 

20.  1904  Aug. 

21.  „      Oct. 

22.  „ 

23.  .,      Nov. 

24.  1905  Febr. 
25 


5.  Ökörmező  (Mármaros-m.) 
12.  Déva  (Hunyad  m.) 
20.  Zsibó  (Szilágy-m.) 
9.  Kajántó  (Kolozs-m.) 
Magyargyerőmonostor 

(Kolozs-m.) 
Mikes  (Torda- Aranyos  m.) 
11.  Gyulafehérvár 
28.  Szászrégen 

Vista  (Kolozs-m.) 
2.  Hidvég  (Brassó-m.) 
12.Kászonaltiz     (Urvölgy 
mellett)  0 


185 


26.  1905  febr.     20.  Hidvég  (Brassó-m.)  9 

27.  .  .,      27.        „  „  S 

28.  1906  Aug.    20.  Sólyonitelkc 

29.  ..      Sept.   18.  Torcia 

30.  ..      Oct.     13.  Gyulafehérvár 

31.  .        „       22.  Mezöszakáll 

32.  „      Nov.    14.  Magyariuklasd  (Kolozs- 

niegye) 

Nyctea  ulula  (L.).  1904  nov.  10  én  a 
ÜR.4SK0VICH  Dénes  grór  németújvári  uradalmá- 
hoz tartozó  Nénietszentgi"óton  (Vas-m.)  tartott 
hajtóvadászaton  Feühwirth  János  erdőőr  egy 
ismeretlen  baglyot  lőtt,  melyet  Bacsák  Béla 
urad.  főerdész  a  soproni  benczések  főgimná- 
ziumának gyűjteménye  részére  küldött.  Török 
Veremund  dr.  fögynniáziumi  tanár  a  madárban 
karvalybagolyra  ismert. 

Ainpelis  garrula  (L  ).  1903  november 
utolsó  napjailjan  a  Bükk-hegységben  (Borsod- 
m.l  ki).  20  főnyi  csapatot  láttam.  1904  jan. 
14-én  Vasdoroszió  (Vas-m.)  község  erdejében 
hajtásban  <Í0  főnyi  csapatból  4  drbot  lőttem 
s  egy  ötödiket  a  szomszéd  puskás  ejtett  el. 
Ugyanez  időtájt  Vépen  (Vas-ni.)  s  Ligvándon 
(Sopron-m.)  is  mutatkoztak  a  csonttollú  ma- 
darak. 

Muscicapa  parva  Bechst.  Ennek  a  fajnak 
elvonidásáról  „Magyarország  madarai"  ez. 
munkámban  (II.  köt.  535.  1.)  ezt  írtam:  „Szep- 
tember elején  távozik  tőlünk;  e  hónap  köze- 
pén túl  nem  találkoztam  vele".  Utóbb  Brehm 
„Tierleben "-jenek  magyar  kiadásában  azon- 
ban feljegyezhettem,  hogy  1900  szept.  29-én 
is  találkoztam  még  3  drb  fiatallal  a  Bükk- 
hegységben,  Zsércz  község  (Borsod-m.)  hatá- 
rában fekvő  püspöki  erdőségben.  Ugyanitt 
1902  szept.  17-én  szintén  megfig^^eltem  e 
madarat,  a  mi  csak  a  mellett  bizonyít,  hogy 
egyesek,  kivált  a  fiatalok,  még  szeptember 
derekán  túl  is  mutatkoznak  nálunk. 

Nucifraga  caryocatactes  (L.).  1901  nov 
21-én  a  Bükk-hegységben  (Borsod-m.)  a  déli 
oldal  merőben  lombosfájú  erdőségeiben  figyel- 
tem meg  16  drbot. 

Chrysomitrisspinns  (L).  A  csiznek  hazánk- 
ban való  fészkeléséről  vajmi  keveset  tudunk. 
CsATó  János  Alsó-Fehér-  és  Hunyad-vármegyék 
madárfaunájáról  szóló  munkájában  mind- 
Aquilla  XIV. 


33. 

1906  Nov. 

34. 

..      Dec. 

35. 

1907  Jan. 

36. 

V                         " 

37. 

„      Febr 

38. 

.. 

39. 

Mart 

40. 

51                     » 

Kolozsvár 
16.  Torda 

4.  Csürülye   (Torda-A.  m.) 
30.  Mezőzáh  (Kolozs-m.) 
4.  Györgj'falva     „ 
1().  Kajántó 
Mart.  12.  Sülelmed     (Szilágy-m.) 
29.  Gyalu  (Kolozs-m.)  c? 

Nyctea  ulula  (L.).  Am  10.  Nov.  1904 
erlegte  der  Forstwart  Johann  FrìJhwirth  bei 
einer  Treibjagd  in  Nemesszentgrót  (Kom.  Vas), 
der  Herrschaft  Németujvár  des  Grafen  Dyonis 
V.  Draskovich  zugehörig,  eine  unbekannte  Eule, 
welche  Béla  v.  Bacsák,  herrschaftlicher  Ober- 
förster, für  die  Sammlung  des  Obergym- 
nasiums des  St.  Benediktiner-Ordens  in  Sopron 
einsandte.  Dr.  Yeremünd  Török,  Obergymnasial- 
lehrer erkannte  in  dem  Vogel  die  Sperbereule. 

Ampelis  garrula  (L.).  In  den  letzten  Tagen 
des  November  1903  sah  ich  im  Bükk- 
Gebirge  (Kom.  Borsod)  einen  Flug  von  ca.  20 
St.  Am  14.  Jänner  1904  erlegte  ich  während 
eines  Treibens  im  Walde  der  Gemeinde  Vas- 
doroszlò  (Kom.  Vas)  aus  einem  Fluge  von  30 
St.  vier  Exemplare,  ein  5-tes  wurde  von  meinem 
Nachbar  geschossen.  Zur  selben  Zeit  wurden 
in  Vép  (Kom.  Vas)  und  Ligvánd  (Kom.  Sopron) 
ebenfalls  Seidenschwänze  gesehen. 

Muscicapa  parva,  Bechst.  Über  den  Weg- 
zug dieser  Art  schrieb  ich  in  meinem  Werke 
„Magyarország  madarai"  (H.  Bd.  pag.  535) 
folgendes  :  Verlässt  uns  Anfang  September  ; 
über  die  Mitte  dieses  Monats  habe  ich  ihn 
noch  nicht  angetroft'en.  Später  in  der  unga- 
rischen Ausgabe  von  Brehms  Tierleben  konnte 
ich  jedoch  hinzufügen,  dass  ich  am  29.  Sept. 

1900  im  Bischofswalde  der  Gemeinde  Zsércz 
(Kom.  Borsod)  im  Bükk-Gebirge  noch  drei 
Jungen  begegnete.  Ebendaselbst  beobachtete 
ich  diese  Art  auch  am  17.  Sept.  1902  was  be- 
zeugt, dass  einzelne,  besonders  junge  Vögel 
auch  noch  über  Mitte  September  bei  uns  vor- 
kommen. 

Nucifraga  caryocatactes  (L).  Am  21.  Nov. 

1901  beobachtete  ich  ein  St.  im  Bükk-Gebirge 
(Kom.  Borsod)  in  einem  reinen  Laubwalde 
des  Südhanges. 

Chrysoniitris  spinns  (L.).  Über  das  Brü- 
ten des  Erlenzeisigs  in  Ungarn  wissen  wir  zur 
zeit  noch  sehr  wenig.  Johann  v.  Cs.atö  er- 
wähnt in  seiner  Avifauna  der  Komitate  Alsó- 

24 


186 


össze  csak  azt  említi,  „hogy  a  hegység  feny- 
veseiben költ".  Egyéb  idevágó  adatról  nincs 
tudomásom.  Fészkét  én  sem  találtam  még 
magyar  földön  s  eleddig  csak  egy  izl^eu  talál- 
koztam nálunk  a  költés  időszakában  a  csíz- 
zel. 1892  május  végén  ugyanis  Velenczén 
(Fehér-m.).  Meszlëny  Pài,  unokahátyám  kert- 
jének egyik  fenyocsoportjában  egy  párocskát 
figyelhettem  meg. 


A  f.  é.  jún.  8-án  Kőszegen  a  katonai  al- 
reáliskola  terjedelmes  parkjában  láttam  egy 
drbot,  de  hiába  figyeltem  huzamos  időn  át, 
sem  párját,  sem  fészkét  nem  liirtam  meg- 
találni. Hetekkel  utóbb,  jiil.  19-én,  megint 
szemem  elé  került  e  madár  vidékünkön,  a 
régi  lövöhely  mellett  fekvő  fenyvesben,  még 
pedig  2  példányban.  Nagyon  valószínűnek  tar- 
tom ezek  után,  hogy  —  tekintve  a  rend- 
ellenesen hosszú  telet  s  minden  átmenet  nél- 
kül beköszöntött  nyarat,  mely  sok  északibb 
vidéken  költő  madárfajt  délibb  övekben  ma- 
rasztott —  a  csiz  Kőszegen  fészkelt  ez  idén. 

Júl.  22-én  ugyancsak  a  nevezett  fenyves 
mögött  elterülő  legelő  nyírfáin  egész  csapat 
csízzel  találkoztam.  Lehetett  vagy  20  darab; 
néhány  öreg,  nagyrészt  azonban  fiatal,  alkal- 
masint 8 — 4  összeverődött  fészekalj.  Kizárt- 
nak tartom,  hogy  ezek  már  északról  vonultak 
hozzánk;  sokkal  valószínűbb,  hogy  vidékünk 
hegységéből  húzódtak  le  a  lapályba. 


Loxia  curvirostra  L.  1901  június,  augusz- 
tus hónapokban  Kőszeg  vidékén  egyesek  és 
kisebb  csapatok  látogatták  a  városi  kertek 
egyes  fenyőfáit,  az  erdőségeket  s  egészen 
otthonosaknak  érezték  magukatt,  holott  más 
években  vajmi  ritkán  kerültek  szemeim  elé, 
sőt  évek  multak  a  nélkül,  hogy  láttam  volna 
vidékünkön. 

Locustella  iluviatilis  (Bodd.j.  19Ul-ben  a 
kőszegi  „Alsóerdő"-ben  egy  sűrűségekkel 
benőtt  vizes  árok  partján  2 — 3  pár  költött. 
1905-ben  pedig  egy  párocska  a  városi  sírkert 
mögött  a  Gyöngyös-patak  szomszédságában 
ütött  tanyát  élősövényben. 


fehér  und  Huny  ad  insgesamt  nur  so  viel, 
„dass  er  in  den  Tannenwäldern  der  Gebirge 
brütet".  Anderweitige  diesl)ezügliche  Daten 
sind  mir  nicht  bekannt.  Auf  ungarischem  Bo- 
den habe  ich  bisher  auch  noch  kein  Nest 
gefunden  und  begegnete  ich  bisher  dem  Erlen- 
zeisige nur  einmal  während  der  Brutzeit. 
Ende  Mai  1892  beobachtete  ich  nämlich  ein 
Pärchen  in  Velencze  (Korn.  Fehér)  auf  einer 
Tannengruppe  im  Garten  meines  Cousins  Paul 
V.   Mebzliîny. 

Am  8.  Juni  1.  J.  sah  ich  ein  Stück  in 
Kőszeg  in  dem  umfangreichen  Parke  der 
Militär-Mnterrealschule,  doch  konnte  ich  trotz 
andauernder  Beobachtung  wer'sr  sein  Nest, 
noch  sein  Paar  auffinden.  Nach  Wochen,  am 
19.  Juli  begegnete  mir  der  Vogel  wieder  in 
dieser  Gegend,  in  dem  Tannenwalde  neben 
der  alten  Schiessstätte,  u.  z.  in  zwei  Exem- 
plaren. Laut  diesen  Daten  halte  ich  es  für 
sehr  wahrscheinlich,  dass  der  Erlenzeisig  heuer 
in  Kőszeg  brütete,  auch  schon  mit  Hinsicht 
auf  den  abnorm  langen  Winter  und  den  ohne 
jeden  Übergang  eingetretenen  Sommer,  wo- 
durch viele  im  Nordem  brütende  Vogelarten 
in  südlicheren  Regionen  zurückblieben. 

Am  22.  Juli  fand  ich  auf  den  Birken  einer 
hinter  dem  erwähnten  Walde  liegenden  Vieh- 
weide einen  ganzen  Flug  Erlenzeisige.  Ich 
schätzte  an  die  20  Stück  ;  einige  Alte,  vor- 
wiegend aber  Junge,  möglicherweise  8 — 4 
Brüten,  welche  sich  vereinigten.  Ich  halte  es 
für  ausgeschlossen,  dass  diese  schon  nördliche 
Durchzügler  waren  :  viel  wahrscheinlicher  ist, 
dass  sich  dieselben  aus  unserer  Gebirgsge- 
gend in  die  Niederungen  herunterzogen. 

Loxia  curvirostra,  L.  Vom  .luni  bis  August 
1901  besuchten  einzelne  und  kleinere  Flüge 
die  Tannen  der  städtischen  Gärten  in  Kő.szeg, 
sowie  die  Waldungen,  und  fühlten  sich  hier 
ganz  heimisch,  trotzdem  mir  dieselben  in  den 
früheren  Jahren  wirklich  selten  vor  Augen 
kamen,  und  sogar  Jahre  vergingen  ohne 
dass  ich  einen  in  unserer  Gegend  beobachten 
kdunte. 

Locustella  iluviatilis  (Bodd).  lm  Jahre 
1901  brüteten  2  —  3  Paare  im  ..Alsóerdő'" 
von  Kőszeg  an  dem  mit  Dickicht  bewachsenen 
Rande  eines  Wassergrabens.  Im  Jahre  1905 
siedelte  sich  ein  Pärchen  in  einem  Hecken- 
zaune hinter  dem  städtischen  Biergarten  in 
der  Nachbarschaft    des   Gyöngyösbaches    an. 


181 


Biiticilla  phoenicura  mesoleuca  (Hempr. 
&  Ehkb.).  1904  ápr.  8-án  Veleiiczében  (Fehér- 
111.)  Meszleny  Benedek  unokiibátváin  kertjében 
egy  feltűnően  éles  rajzolatú  és  élénk,  tiszta 
színezetű  kerti  rozsda  farkú  kapta  ineíi'  fiííyel- 
memet.  Nagyon  vén  hini.  gondoltam  magam- 
ban. A  következő  pillanatban  azonban  szár- 
nyával fordnlt  felém  s  ekkor  láttam,  hogy 
fehér  tükör  tarkítja.  Nyomban  fegyverért  szalad- 
tam, de  mire  visszatértem,  nem  találtam  többé 
reá  s  a  következő  napokon  is  hiába  kerestem. 


Kőszeg,  1907  május  10-én. 


Kuticilla  plioenicura  iiiei^oleuca,  (Hempk. 
iV:  Khrk.).  Am  iS.  A])r.  1904.  erregte  im  Garten 
meines  Cousins  Benedikt  v.  Meszleny  zu  Velen- 
cze  ein  auflallend  scharf  gezeichnetes,  lebhaft 
und  rein  gefärbtes  (Tartenrotsclnvänzchen 
meine  Aufmerksamkeit.  Es  ist  ein  sehr  altes 
Männchen  —  dachte  ich.  Im  näch.sten  Augen- 
blicke kehrte  es  mir  jedoch  den  Flügel  zu, 
und  da  bemerkte  ich,  dass  derselbe  durch 
einen  weissen  Spiegel  geziert  war.  Ich  lief 
sofort  um  eine  Flinte,  doch  als  ich  zurück- 
kehrte, war  es  nicht  mehr  aufzufinden,  und 
suchte  ich  auch  in  den  folgenden  Tagen  ver- 
gebens danach. 

Kőszeg,  am  10.  Mai  1907. 


24- 


180 


Biztos   adatok    madaraink    táplál- 
kozásáról. 

—  4.  közlemény.  — 
Irta:  Csíki  Ernő. 

Az  „Aquila"  1904—1906.  évi  XI— XIII. 
kötetében  közölt  vizsgálatok  folytatásaként  ez 
alkalommal  a  sárgafejű  királyka  és  néhány 
poszátaféle  gyomortartalmának  vizsgálatáról 
számolhatok  be: 


Positive  Daten  über  die  Nahrung 
unserer  Vögel. 

—  4.  Mitteilung.  — 
Von  E.  CsiKi. 

Als  Fortsetzung  meiner  im  XI — XIII.  Bande 
von  1904 — 1906  der  „Aquila"  publizierten 
Untersuchungen,  kann  ich  diesmal  über  die 
Untersuchung  des  Mageninhalts  des  Gold- 
hähnchens und  einiger  Grasmücken  Bericht 
erstatten  : 


36.  Regulus  regulus  Linn. 


A  királyka  nagyon  hasznos  madárka,  mely 
folyton  bujkál  és  keresi  a  rovarokat  és  lár- 
váikat, melyek  táplálékául  szolgálnak.  Leg- 
inkább a  fenyveseket  járja. 

A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 

1.  [89.J  Keszegfaln,  1906.  I.  2.  —  Dory- 
tomus  villosulus  Gyllh.  (2),  Camponotus  sil- 
vaticus  Oliv.  (1),  Arachnidae  sp.  (1).* 

2.  [40.]  Keszegfalu,  1906.  I.  2.  —  üorytomus 
viUosulus  Gyllh.  (2),  Idiocerus  scurra  Germ.  (2). 

3.  [16.]  Komárom,  1904.  I.  7.  —  Galeru- 
cella  luteola  Mt)LL.  (1),  Chalcoides  aurata 
Marsh.  (1),  Dorytonius  villosulus  Gyllh.  (3), 
D.   melanophthalmus  Payk.  (4). 

4.  [47.)  Háros-szigeL  1907.  I.  36.  —  Dory- 
tonius villosulus  Gyllh.  (1),  D.  melanophthalmus 
Payk.  (1),  Apion  craccae  Linn.  (1),  Anthribus 
varius  FooECR.  (1),  Diptera  sp.  (4). 

5.  [48.1  Ráros-sziget.  1907.  I.  26.  —  Apion 
minimum  Hbst.  (12),  Idiocerus  scurra  Germ.  (1). 

6.  [2.]  Cs.-Somorja,  1897.  U.  13.  —  Dory- 
tonius melanophthalmus  Payk.  (1),  Arachnidae 
sp.  lábrészecskéi  (sok). 

7.  13.)  Molna-Szecsöd,  1897.11.  24.  —  Dory- 
tomus  melanophthalmus  Payk.  (1),  Phyllotreta 
nemorum  Linn.  (2),  Deltocephalus  striatus 
Linn.  (2). 

8.  [9.]  Liptótijvár,  1900.  IIL  3.  —  Felis- 
merhetetlen rovartörni  elek.  (Nicht  erkennbare 
Insektenreste.) 

*  A  folyószám  után  zárójelben  [  ]  levő  szám  a  lel- 
tári szám,  utána  következik  a  gyűjtés  helye  és  ideje 
és  a  gyomortartalomban  talált  állatok  fel.f  orolása  ;  a 
nevek  után  zárójelben  (  )  levő  számok  a  példányok 
számát  jelentik. 


Das  Goldhähnchen  ist  ein  sehr  nützlicher 
Vogel,  der  fortwährend  herumstreicht  und  die 
zur  Nahrung  dienenden  Insekten  und  deren  Lar- 
ven sucht.  Es  besucht  hauptsächlich  die  Tan- 
nenwaldungen. 

Das  untersuchte  Material  ist  folgendes  : 

9.  [7.] 1898.  111.  9.  —  Tachina  sp. 

(1),  Gastrodes  Abietis  Linn.  (1),  Psylla  sp.  (1). 

10.  [17.]  Molna-Szecsöd,  1903.  III.  13.  — 
Idiocerus  scurra  Germ.  (2). 

11.  [1.)  Cs.-Somorja,  1896.  III.  18.  — 
Dorytomus  melanophthalmus  Payk.  (26),  Delto- 
cephalus striatus  Linn.  (5). 

12.  [41.]  Keszeg  falu,  1906.  111.  18.  — 
Aphodius  merdarius  Fabr.  (1),  Dorytonius  villo- 
sulus Gyllh.  (2),  D.  melanophthalmus  Payk.  (1). 

13.  [42.1  Keszegfalu.  1906.  lU.  18.  — 
Dorytonius  melanophthalmus  Payk.  (4.  ) 

14.  [11]  Molna-Szecsöd,  1902.  IIL  19.  — 
Pogonochaerus  ovatus  Goeze(1  ),  Pachnephorus 
\-illosus  Duft.  (11),  Arachuidarum  sp.  (1). 

15.  [4.]  Cs.-Somorja,  1897.  111.  20.  —  Bem- 
bidioii  laiiipros  Hbst.  (1),  Dorytomus  melanoph- 
thalmus Payk.  (1),  Galerucella  luteola  Müll. 
(2),  Deltocephalus  striatus  Lkn.  (2). 

16.  [5.J  Cs.-Somorja,  1897.  lU.  25.  [6  drb.  — 
6  Exempl.]  —  Dorytonius  melanophthalmus 
Payk.  (30). 

17.  [6.]  Szigetcsép,  1897.  III.  25.  —  Felis- 
merhetetlen apró  rovartörmelék.  (Nicht  bestimm- 
bare kleine  lusekteureste.) 

*  Die  in  Klammer  [  ]  stellende  Zahl  hinter  der 
laufenden  Nummer  ist  die  Inventar-Xummer,  dann 
folgt  der  Sammelort,  die  Sammelzeit  und  .Aufzählung 
der  im  Mageninhalt  gefundenen  Tiere  ;  eine  Zahl  in 
Klammer  (  )  nach  den  Tiernamen  zeigt  die  Zahl 
der  Exemplare. 


189 


18.  |4;l|  Keszegfalu,  1906.  IV.  1.  —  Dory- 
toiiius  villosulus  Gyij,h.  (2),  D.  inelanophthal- 
mus  Payk.  (:.'),  Pachnepliorus  \'illosus  Dui't. 
(1),  Chalcoides  splendens  Wse.  (2). 

19.  [44.]  Ziihcrecz,  1906.  IV.  5.  —  Diptera 
sp.  (10).  Apró  részecskék.   (Kleine   Teilciien.) 

20.  [10.1  rAptóujrár,  1900.  IV.  (í.  [2  drb.  — 
2  Exenipl.l  —  Chalcididae  sp.  (1),  Miiscidae 
sp.  (3),  Lithobius  sp.  (1). 

21.  [18.]  Komárom,  1904.  X.  9.  —  Mus- 
cidae  sp.  (4).  Nagyon  apró  törmelék.  (Sehr 
kleine  Teilchen.) 

22.  [19.]  Komárom,  1904.  X.  19.  —  Meg 
nem  határozható  apró  rovarrészecskék.  (Nicht 
bestimmbare  kleine  Insektenreste. 

28.  [36.J  Keszegfahi,  1905.  X.  19.  —  Dory- 
tomus  villosulus  Gyllh.  (2)  és  más  apró  fel- 
ismerhetetlen rovartörmelék  (und  andere  kleine 
Insekteureste). 

24.  [37.]  Keszeg  falu,  1905.  X,  19.  —  Dory- 
tomus  vülosulus  Gyllh.  (2),  D.  affinis  Payk.  (1), 
Apion  flavipes  Fabr.(I),  IdiocerussciirraGERii.(2). 

25.  [20.]  Komárom,  1904.  X.  20.  —  Felis- 
merhetetlen apró  rovartörmelék.  (Nicht  bestimm- 
bare kleine  Insektenrestchen.) 

26.  [21.]  Komárom,  1904.  X.  20.  -  Dory- 
tomus  villosulus  Gyllh.  (2),  D.  melanophthal- 
mus  Payk.  (2),  Muscidae  sp.  (3). 

27.  [22.]  Komárom,  1904.  X.  20.  ~  Felis- 
merhetetlen apró  rovartörmelék.  (Nicht  bestimm- 
bare kleine  Insektenreste.) 

■  28.  [23.]  Komárom,  1904.  X.  21.  —  Idio- 
cerus  scurra  Germ.  (3). 

29.  [24.]  Komárom,  1904.  X.  22.  —  Lasius 
niger  Lins.  (1)  és  apró  rovartörnielék  (und 
kleine  Insektenrestc.) 

30.  [25.|  Komárom.  1904.  X.  22.  —  Limno- 
philus  vittatus  Fabr.   (2). 

31.  [26.]  Komárom.,  1904.  X.  23.  —  Musci- 
dae sp.  (apró  törmelék.  —  Kleine  Reste.) 

32.  [27.]  Komárom,  1904.  X.  23.  —  Musci- 
dae sp.  (6).  (Apró  törmelék.  —  Kleine  Bestehen.) 


33.  [2S.]  Komárom,  1904.  X.  24.  —  Dory- 
tomus  melanophthalmus  Payk.  (1),  Muscidae 
sp.  (12).  Idiocerus  scun-a  Germ.  (1). 

34.  [29.)  Komárom,  1904.  X.  24.  —  Egészen 
apró  porszerű  rovartörmelék.  (Ganz  kleine 
staubförmige  Insektenreste.) 

35.  [30.]  Komárom,  1904.  X.  29.  —  For- 
mica rufa  Linn.  (1),  Muscidae  sp.  (3). 

36.  [38.J  Keszegfalu,  1905.  X.  30.  —  Arach- 
nidae  sp.  (2). 

37.  [8.]  Békéscsaba,  1899.  XI.  4.  -  Corti- 
caria  serrata  Payk.  (1),  Ceuthorrhynchus  erysimi 
Fabr.  (1). 

38.  [31.]  Komárom,  1904.  XI.  10.  — 
Muscidae  sp.  (3),  Arachnidae  sp.  (1). 

39.  [32.]  Komárom,  1904.  XI.  13.  — 
Pachnephorus  villosus  Duft.  (6),  Idiocerus 
scurra  Germ.  (1). 

40.  [13.]  Komárom,  1903.  XI.  16.  —  Idio- 
cerus scurra  Germ.  (5). 

41.  [14.]  Komárom,  1903.  XI.  18.  —  Pen- 
tatomidae  sp.  (1)  és  apró  felismerhetetlen 
rovartörmelék  (und  nicht  bestimmbare  kleine 
Insektenteilchen). 

42.  [45.]  Keszegfalu,  1906.  XÍ.  19.  — 
Anthribus  varias  Fourcr.  (1),  Idiocerus  scurra 
Germ.  (1),  Anthocoris  nemorum  Link.  (2). 

43.  [33.]  Komárom,  1904.  XI.  20.  —  Dory- 
tomus  villosulus  Gyllh.  (1),  Muscidae  sp.  (1). 

44.  [15.]  Komárom,  1903.  XI.  24.  —  Idio- 
cerus scurra  Germ.  (5). 

45.  146.]  Keszegfalu,  1906.  XU.  11.  — 
Diptera  sp.  (3),    Idiocerus    scurra    Germ.    (1). 

46.  [34.]  Komárom,  1904.  XII.  18.  — 
Pachnephorus  villosus  Duft.  (2),  Muscidae 
sp.  (3). 

47.  [35.]  Komárom,  1904.  XU.  18.  — 
Dorytomus  villosulus  Gyllh.  (i),  Muscidae 
sp.  (8). 

48.  [12.]  Komárom,  1902.  XII.  30.  - 
Pogonochaerus  ovatus  Goeze  (1),  Camponotus 
lateralis  L.atr.  (15). 


Az  54.   példányból    származó    gyomortarta- 
lomban tehát  a  következő  áUatokat  találtam  : 


lm  Mageninhalt  von  den    untersuchten   54 
Exemplaren    fand    ich    also    folgende    Tiere  : 


Bembidion  lampros  Herbst. 
Corticaria  serrata  Payk. 
Aphodius  merdarius  Fabr. 


A)  Rovarok  (Insecta). 
a)  Bogarak  [Coleoptera). 


Dorytomus  affinis  Payk. 
—  villosulus  Gyllh.  (U  esetben.  —  In  11 
Fällen). 


1Í)0 


Dorytomus  iiR'lanoplitlialimis  Payk.  (12  eset. 

—  12  Fälle.) 
Ceuthorrliynclius  eresimi  Fabr. 
Apiuii  craccae  Linn. 

—  minimum  Hbst. 

—  Híivipes  Fabr. 

.Antliribus  varius  Fourcr.  (2  e.set.  —  2  Fälle.) 


Pogonochaerus  ovatus  Gokze.  (2  eset.  — ■  2 

Fälle), 
l'ai-liiu'plioriis  villosus  Duit.  (4   eset.  —  4 

Fälle). 
Galerucella  luteola  Mill.  (2  eset.  —  2  Fälle.) 
Chalcoides  aurata  M.írsh. 
—  splendeus  Wsk. 
Phyllütreta   iieiiioniiii  Linn. 


Chalcididiae  s]j. 
Camponotus  lateralis  Latr 
—   silvaticus  Oliv. 


1))  Hartyásszárni/úak  (Hi/inenoptera). 

Lasius  niger  Linn. 
Formica  rufa  Linn. 


Tachiua  sp. 

Muscidae  sp.  (11  eset.  —   U  Fälle. 


c)  Legyek  (Diptera). 

Diptera  sp.  (3  eset. 


3  Fälle.: 


d)  Reezésszá/rnyúak  (Neuroptera). 
Limnophilus  vittatus  Fabr. 


Pentatomidae  sp. 
Gastrodes  Abietis  Linn. 
Aiithocoris  nemorum  Linn. 


e)  Félszárnyúak  {Hendjrtera). 

Idiocerus  scurra  Geem.  (11  eset.  —  11  Fälle.) 
Deltoceplialus    striatus    Linn.  (3   eset  —  3 

Fälle.) 
Psylla  sp. 


Felismerhetetlen  apró  rovartörmelék.  (9  eset.) 


Nicht  bestimmbare  kleine  Teilchen  von  Iiisek 
ten.  (9  Fälle.) 


B)  Fők  félék  {Ärachnoidea). 
Arachnidae  sp.  (5  eset.  —  5  Fälle). 


C)  Százlábúak 
Lithobius  sp. 
A    fenyvesek    e    szorgalmas    rovari)usztító    | 
madara  őszszel  és   tavaszszal   jön    csak  le  a    j 
hegyvidékről.    Ilyenkor    elejtett  példányokból 
származó  gyomortartalom  állott  leginkább  ren- 
delkezésre.   A  megvizsgált    anyag    megerősíti 
eddigi   ismereteinket  a  királyka    táplálékáról, 
mely  rovarokból  áll,  de  elvétve  akad  néhány 
pók    és    százlábii    is.    A    gyomortartalomban 
talált  rovarok    mind    olyanok,    melyek    fákon 
élnek  vagy  őszszel  a  kéreg  repedéseiben  keres- 
nek búvóhelyet.  Van  közöttük  elég  olyan  rovar, 
melynek    elpusztítása    a    madár    hasznossága 
mellett    szól,    ilyenek  a  felsorolt    Dorytomus, 
Äpion  és  levélbogárfajok,  továbbá akét  kabócza- 
faj  [Idiocerus,  Deltoeephalus). 


[Myriupoda). 

Dieser  fleissige  iusektenvertilgende  Vogel 
kommt  im  Herbst  und  Frühjahr  vom  Ge- 
birge herunter.  Meist  zu  dieser  Zeit  erlegte 
Exemplare,  beziehungsweise  deren  Magen 
Inhalt  stand  zur  Verfügung.  Das  untersuchte 
Material  bestätigt  ganz  unser  Wissen  über 
die  Nahrung  des  Goldhähnchens,  die  aus  Insek- 
ten besteht,  zu  welchen  manchmal  noch  einige 
Spinnen  und  Tausendfüssler  kommen.  Die  im 
Mageninhalt  vorgefundenen  Insekten  sind  meist 
solche,  die  auf  Bäumen  leben  oder  im  Herbst 
in  den  Rindenritzen  ein  Versteck  suchen. 
Daruntersind  auch  solche  Insekten,  durch  deren 
Vertilgung  die  Nützlichkeit  des  Goldliähncliens 
bestärkt  wird,  solche  sind  die  oben  aufgeführten 
Doryton.us-,  Apion-  und  Blattkäfer-Arten,  und 
die  zwei  Zirpen  {Idiocerus,  Deltoeephalus). 


191 


37.  Sylvia  sj-lria  Lisn. 
A  mezei  poszáta,  l'is^y  mint  a  poszilta-t'éléi;    '        Die  Doniurasmiicke  ernährt  sich  wie  iiber- 


áltahiban  rovarokival  táplálkozik,  ehhez  csak 
őszszel  járul  még  néliány  jelentéktelen  bogyó. 
Hasznos  madár. 

A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 

1.  [16.]  Csákvár.  —  —  —  —  Harpalus 
rubipes  Duft.  (1),  ünthophagiis  ovatus  L.  (2), 
Phaedon  armoraciae  L.  (1). 

2  [8]  M.-Ssecsöd,  1898.  ÍV.  16.  —  Meli- 
gethes  brassicae  F.  (1),  Polydrosus  sp.  (1), 
Sciaphilus  sp.  (1).  Pachnephorus  pilosus  Rossi 
(1),  Haltica  oleracea  Linn.  (I),  Exochomus 
bipustulatiis  Linn.    (1),    Hymenoptera    sp.   (2). 

H.  [1.1  M.-Szeesöd,  1897.  IV.  24.  —  Cam- 
ponotus  ligniperdus  Latr.  (3). 

4.  [J2.]  M.Szecsőd,  1902.  IV.  "iS.  -  Dolo- 
pius  marginatus  Lixn.  (1),  Phyllobius  oblongus 
Linn.  (6).  rtitoiia  tibialis  Herbst  (1),  Halyzia 
conglobata  III.  (2),  Hymenoptera  sp.  (1). 

5.  [2.]  M.-Szecsöd,  1897.  IV.  29.  —  Can- 
tharis  fuscaL.  (1),  Phyllobius  oblongus  Linn. 
(1),  Polydrosus  mollis  Stroem.  (10),  P.  sericeus 
ScH.iLL.  (3),  Haltica  tamaricis  Schrnk.  (1). 

6.  [9.1  Ó-Szönij  (Herkályerdü),  1901.  IV.  30. 
Harpalus  picipennis  Duft.  (1),  Polydrosus  seri- 
ceus Schall.  í5). 

7.  [lo.J  Komárom.  1902.  V.  1.  -  Haltica 
oleracea  Linn.  (1),  Chalcoides  splendens  Wse. 
(1),  Hymenoptera  sp.  (1). 

8.  [3.]  M.-Szecsöd.  1897.  V.  -I.  —  Phyllo- 

A  gyomortartaloml)an  talált  rovarok  jegyzéke 
a  következő  : 


haupt  alle  Urasiiiiickeu  mit  Insekten,  dazu 
kommen  nur  im  Herbst  einige  Beeren.  Der 
Vogel  ist  sehr  nützlich. 

Das  untersuchte  Material  ist  folgendes: 

bins  oblongus  L  inn.  (;>),  felismerhetetlen  lieriiytj 
(nicht  erkennbare  Raupe)  (2). 

9.  [4.]  Szigetcsép,  1897.  V.  10.  —  Phyllo- 
bius oblongus  Linn.  (1),  Sitona  sp.  (3),  Aelia 
acuminata  Linn.  (1). 

10.  [14.]  Komárom.  1902.  V.  11.  —  Agrio- 
tes  sputator  Linn.  (2),  Haltica  oleracea  Linn.  (3). 

11.  [5.]  Gijeke.  1897.  V.  16.  —  Phyllobius 
oblongus  Linn.  (1),  Donacia  simplex  F.  (1), 
Galerucella  lineola  Fabr.  (10),  Halyzia  sedecim- 
guttata  Linn.  (1). 

12.  [6.]  Cs.-Somorja,  1897.  V.  19.  ~  Sitona 
tibialis  Herbst  (I),  Hypera  sp.  (2).  Ceuthor- 
rhynchus  sp.  (1). 

13.  [10.|  Ö-Szöny.  1901.  V.  31.  —  PhyUo- 
pertha  horticola  Linn.  (1),  Phyllobius  sp.  (1), 
felismerhetetlen  hernyó.  (Nicht  bestimmbare 
Raupe.)  (I). 

14.  [IL]  Ö-Szönii,  1901.  VI.  16.  —  Taba- 
nus  sp.,  Peutatomidae  sp.  (I). 

15.  [15.J  Komárom.  1902.  IX.  13.  -  Codo- 
cera  ferruginea  Esch.  (1),  Phyllobius  sp.  (3), 
Haltica  oleracea  L.  (1),  Coccinella  septem- 
punctata  L.  (1). 

16.  [7.]  Fogarus,  1897.  IX.  18.  —  Hernyó 
(Raupe)  (4),  Lasius  niger  Linn.  (1). 


Die  Liste  der  im  Mageninhalte  gefundenen 
Insekten  ist  folgende  : 


Harpalus  rufipes  Duft. 

—  piciitennis  Duft. 
Meligethes  brassicae  Fabr. 
Onthttphagus  ovatus  Linn. 
Codocera  feri  uginea  Esch. 
Phyllopertha  horticola  Linn. 
Agriotes  sputator  Linn. 
Dolopiiis  marginatus  Linn. 
Cantharis  fusca  Linn. 
Phyllobius  sp.  (2  eset.  —  2 

—  oblongus  Linn.  (4  eset.  — 
Polydrosus   sericeus    Sch.all 

FäUe). 


a)  Boga/ralc  (Coleoptera). 

Polydrosus  mollis  Stroem. 

—  spec. 

Sciaphilus  spec. 
j        Sitona  tibialis  Herbst.  (2  eset.  —  2  Fälle). 
'        —  spec. 

Hypera  spec. 

Ceuthorrliynchus  spec. 

Donacia  simplex   Fabr. 

Pachnephorus  pilosus  Rossi. 
Fälle).  Phaedon  armoraciae  Linn. 

-  4  Fälle).  Galerucella  lineola  F.\br. 

(2  eset.  —  2  Chalcoides  splendens  Wse. 

Haltica  oleracea  Linn.  (4  eset.  —  4  Fälle). 


192 


Haltica  tamaricis  Schrsk. 
Coccinella  septeinpunctata  Linn. 
Halyzia  sedecimoruttata  Linn. 


Ilalyzia  cnnírlobata  Ii.l. 
ExocIiDiiius  bipiistulatus  Linn. 


b)  Hártyásszárnyúak  (Hymeiioptera). 
Camponotus  ligniperdus  Latr.  j        Hymeuoptera  spec.  (3  eset. 

Lasius  niser  Linn.  i 


3  Fälle). 


c)  LejiMk  (Lepidoptera). 
Hernyó  (felismerhetetlen)  —  Raupe  (nicht  erkennbar).  (3  eset. 

d)  Legyek  (Diptera). 
Tabanus  spec  (fej.  —  Kopf). 


3  Fälle). 


Aelia  acuminata  Linn. 


e)  Félszárnyúak  [Hemiptera). 

Pentatomidae  sp. 


A  mint  ezen  jegyzékből  is  kitűnik  a  mezei 
poszáta  igen  hasznos,  a  mennyiben  a  kisebb 
dudvás  növényzetről  is  pusztítja  a  rovarok 
seregét,  közöttük  sok  gazdaságilag  nagyon 
kártékonyát  is.  Ezek  közül  különösen  kiemel- 
hetők :  Meligethes  hrassieae,  Ayriotes  sputator. 
Oalerucella  lineala.  Haltica  oleracea  és  külön- 
féle hernvók. 


Wie  auch  ans  dieser  Liste  zu  ersehen,  ist 
die  Dorngrasniücke  sehr  nützlich,  indem  sie 
auch  von  niedrigen  Pflanzen  eine  Anzahl  von 
Insekten  vertilgt,  darunter  auch  viele  land- 
wirtschaftlich schädliche.  Von  solchen  können 
hier  hervorgehoben  werden  :  Meliycthes  hrassi- 
cae,  Ägriotes  sputator,  Oalerucella  lineala, 
Haltica    oleracea   und    verschiedene    Raupen. 


38.  Sylvia  curruea  Linn. 


A  kis  poszáta,  mint  a  poszátafélék  egyál- 
talában hasznos.  Táplálékát  rovarok  képezik. 

A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 

L  [8.]  Sopron,  190L  IV.  4.  —  Adonia 
variegata  Goeze  (2),  Lasius  niger  L.  (10). 

2.  [7.]  Békés- Csaba,  1900.  IV.  7.  --  Apho- 
dius  fimetarius  Linn.  (1).  Hyinenoptera  sp. 
(1),  Chalcididae  sp.  (1).  Lasius  fuliginosus 
Late.  (1). 

3.  [5.]  Moina- Szecsöd,  1898.  IV.  14.  — 
Sitona  hispidulus  F.\bb.  (1),  Anthonomus  rufus 
Gyllh.  (1),  Apion  aeneum  Fabr.  (1),  Exocho- 
nius  4-pustulatus  Linn.  (1).  Halyzia  16-guttata 
L.  (1). 

4.  [1.]  Fogaras,  1897.  IV.  15.  —  Lasius 
niger  Linn.  (2),  Polistes  gallicus  L.  (1). 

5.  [2.]  Cs.-Somorja,  1897.  IV.  15.  —  oale- 
rucella nymphaeae  Linn.  (30),  Formica  rufa 
Linn.  (1),  Tachina  sp.  (1),  Idiocerus  scurra 
Germ.  (5). 

6.  [13.1    Molna-Szecsöd,    1932.  IV.   15.   — 


Die  ZaungTasmücke  ist  wie  die  Grasmücken 
überhaupt  nützlich.  Ihre  Nahrung  bestet  aus 
Insekten . 

Das  untersuchte  Material  ist  folgendes: 

Meligethes    brassicae    Fabr.  (6),  Helops  quis- 
quilius  Fabr.  (1),  Pentatomidae  sp.  (1). 

7.  [6.]  Äpahida,  1898.  IV.  18.  —  Aphodius 
melanostictus    Schmidt.  (1),    Muscidae    sp.  (6). 

8.  [9.]  .Volna-Szecsőd.  1901.  IV.  18.  - 
Dolopius  marginatus  Linn.  (1),  Sitona  tibialis 
Herbst  (1),  Phyllotreta  nemorum  Linn.  (1), 
Lasius  niger  Linn.  (3).  Chalcididae  sp.  (4). 

9.  [14.]  Komárom,  1902.  IV.  18.  —  Apho- 
dius melanostictus  Schmidt.  (2),  Exochomus 
4-pustulatus  Linn.  (3),  Lasius  niger  Linn.  (4). 

10.  [10.1  Ó-Szöny  (Herkály-erdö),  1901. 
IV.  19.  -  Meligptlies  brassicae  F.abr.  (1), 
Dorytonnis  nielaiioplithalmus  Payk.'(2),  Exocho- 
mus 4-pustulatus  Linn.  (2).  Halyzia  conglobata 
Linn.   (1). 

11.  [11.1  Ó-Szöny  (Herkály-erdö).  1901. 
IV.    lí>.    —   Lebia   cyanocephala   Lin.v.     (1), 


193 


Chalcoides    splendens  Wse.  (1),  Lasius  niger 
Linn.  (5). 

12.  [15.]  Molna-S^ecsacl  1902.  IV.  20.  — 
Sitona  sp.  (1),  Dorytomus  inelanophthalmus 
Payk.  (2),  Chalcoides  splendens  Wsk.  (1), 
Phyllodecta  vulgatissima  Linn.  (1),  Lasius 
niger  Linn.  (2). 

13.  [3.]  Cs.-Somorja,  1897.  IV.  24.  [2  drb.] 
—  DoiTtomus  inelanophthalmus  Payk.  (18). 
Antliriljus  variegatus  Főuruk.  (1),  Diptera  sp. 
(1),  Idiocerus  scurra  Geem.  (2). 

14.  [16.]  Komárom,  1902.  V.  1.  —  Phyllo- 
bius  oblongus  Linn.  (1),  Plagiodera  versicolora 
Laich.  (7),  Lasius  niger  Linn.  (10). 

15.  [17.)   Komárom.    1902.  V.  3.  —  Bala- 


nobius  crux  Fabr.  (1),  Plagiodera  versicolora 
Laich.  (3),  Galerucella  nympJKieae  Linn.  (3), 
Chalcoides  aurata  Marsh.  (25),  Cassida  ferru- 
ginea GOEZE.  (1). 

16.  [4.]  Fofjaras,  1897.  VIII.  13.  —  Lasius 
niger  Linn.  (1),  Pentatoniidae  sp.  (1). 

17.  [12.]  Molna-Szecsöcl  1901.  VIII.  16.  — 
Növényi  termés  összeszáradt  húsos  része  és 
kisebb  magvak.  —  Trockene  fleischige  Teile 
einer  Frucht  und  Samen. 

18.  [18.]  Baracska,  1902.  VIII.  29.  — Apion 
pomonae  Fabr.  (1),  Lasius  iiiger  Linn.  (2). 

19.  [19.]  Komárom,  1902.  IX.  27.  —  Cocci- 
nella 10-punctata  Linn.  (1),  Lasius  niger  Linn. 
(2),  Idiocerus  scurra  Germ.  (2),  Psylla  sp.  (1). 


A  20  példányból  származó  gyomortartalom- 
ban tehát  a  következő  rovarokat  találtam  : 


lm  Mageninhalt    von  20  Exemplaren    fand 


ich  also  folgende  Insekten  : 


a)  Bogarak 
Lebia  cyanocephala  Linn. 
Meligethes    brassicae    Fabr.    (2    eset.  —  2 

Fälle.) 
Aphodius  fimetarius  Linn. 

—  melanostictus    Schmidt.    (2    eset.    —   2 
Fälle.) 

Dolopius  marginatus  Linn. 
Helops  quisquilius  Fabr. 
Phyllobius  (iblongus  Linn. 
Sitona  hispidulus  Fabr. 

—  tibialis  Hbbt. 

—  sp. 

Dorytomus  melanophtalmus    Payk.  (3  eset. 

—  3  Fälle). 
Balanobius  crux  Fabr. 
Anthonoinus  rufus  Gyllh. 
Apion  pomonae  Fabr. 


(Coleoptera). 

Apion  aeneum  Fabr. 

Anthribus  variegatus  Fourcr 

Phyllodecta  vulgatissima  L. 

Plagiodera  versicolora   Laich.  (2  eset.  —  2 

Fälle.) 
Gallerucella  nymphaeae  Linn.  (2  eset.  —  2 

FäUe.) 
Chalcoides  aurata  Marsh. 

—  splendens  Wse.  (2  eset.  —  2  Fälle). 
Phyllotreta  nemorum  Linn. 

Cassida  ferruginea  Goeze- 
Adonia  variegata  Goeze. 
Halyzia  16-guttata  Linn. 

—  conglobata  Linn. 
Coccinella  decempunctata  Linn. 
Exochomus  4-pustiilatus    Linn.    (3    eset.  — 

3  FäUe). 


Formica  rufa  Linn. 
Lasius  fuliginosus  Latr. 
—  niger  Linn.  (10  eset. 


b)  Hártyásszárnyiíak  {Hymenojifera). 

Polistes  gallica  Linn. 
Chalcididae  sp.  (2  eset. 
10  Fälle).  Hymenoptera  sp. 


2  Fälle). 


Muscidae  sp. 
Tachina  sp. 


c)  Ler/yck  {Diptera). 

Diptera  sp. 


d)  Félszárnyúak  {Hemiptera). 


Pentatoniidae  sp.  (2  eset.  ■ —  2  Fälle). 
Idiocerus  scurra  Germ.  (3  eset.  —  3  Fälle). 
Aquila  XIV'. 


Psylla  sp. 


194 


Azonkiviil  ej;y  esetben  nihéiiyi  részek  is 
voltak  a  "'VDinortartaloinhaii. 

A  felsorolt  rovarok  kiiziil  mint  kártékonyak 
feltűnnek  :  Meligi'thes  hrassicae  Fauk.,  Pliíjllo- 
bius  oblongus  Linn.,  Anthonomus  infus  Gyllh., 
PhyUoűeda  viilf/atissiiiia  Linn.,  Phií/iodcra  ver- 
sicolura  Laich.,  Galeritcella  níjmphaeae  Linn., 
Chalcoides  aurata  M.^rsh.  és  PhyUoíreta  nemo- 
rum  Linn.,  a  melyeknek  elpusztítása  a  kis 
poszáta  dicséretére  válik. 


.\nsser(lem  fanden  sich  in  einem  Falle  auch 
pflanzliche  Reste  im  Maireninlialt. 

Von  den  aufgeführten  Insekten  sind  Schäd- 
linge :  Meligethes  brassicae  Fabr..  Fliylloh'ms 
ohlongus  Linn..  Anthonomus  rufus  Gyllh., 
FhyUoäecta  viilgiitissima  Linn.,  Plagiodera  ver- 
sicolora  Laich.,  üalerucella  nymphaeae  Linn., 
Chalcoides  aurata  Marsh,  und  Phyllotreta  nemo- 
rum  Linn.,  deren  Vertilgung  zum  Loi)  der 
Zaungrasmiicke  gereicht. 


39.  Sylvia  ati 

A  barátka  poszáta  itt  tarti'izkodása  (április 
20.  —  szeptember  végéig)  alatt  a  bogárság 
különféle  alakjaival  táplálkozik,  azok  seregét 
tizedeli  meg,  nyár  végén  azonban  édes  bogyó- 
kat is  fogyaszt.  Azáltal,  hogy  különféle  bogyó- 
kat is  fogyaszt,  nem  okoz  kárt,  mert  a  tekin- 
tetbe jövő  gyümölcsök  legnagyobbrészt  jelen- 
téktelenek, pl.  bodza-,  l)erkenye-  stb.  fák, 
málna-  és  szederben    sem    csinál    nagy    kárt. 


A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 


magvak 


L  [Í2.\    Béllye,    1900.    I.    21.  —  Növényi 
Pfianzensamen. 

2.  [5.]  Cs.-Somorja.  1897.  IV.  11.  —  Dory- 
tomus  lougimanus  Forst.  (1),  Adalia  bipunc- 
tata  Linn.  (1). 

3.  [1.]  Cs.-Somorja,  1896.  IV.  29.  —  Cam- 
ponotus  pubescens  Fabr.  (15.) 

4.  |13.]  Komárom,  1901.  IV.  29.  —  Folistes 
gaUica  L.  (4). 

5.  [6.]  Cs.-Somorja,  1897.  V.  1.  [3  drb.  — 
3  Exempl.]  —  Phylloliius  argeutatus  Linn.  (1), 
Ph.  oblongus  Linn.  (10).  Sitona  tibialis  Herbst 
(3),  Galerucella  nymphaeae  Linn.  (1),  Diptera 
sp.  (1). 

6.  [14.]  Ó-Szöny,  1901.  V.  4.  —  Apion 
pomonae  Fabr.  (1),  Anthribus  variegatus  Fource. 
(22),  Coccinella  septempunctaia  Linn.  (1). 

7.  [2.]  Cs.-Somorja,  1896.  V.  9.  —  Cani- 
ponotus  pubescens  F.abr.  (20). 

8.  [17.]  Komárom,  1902.  V.  21.  —  Anthri- 
bus variegatus  Fourcr.  (2),  Camponotiis  ]iubes- 
cens  F.4BR.  (15). 

9.  [3.]  Cs.-Somorja,  1896.  V.  23.  —  [3 
drb.  —    3    Exempl.]    —    Rembidion    lanipros 


icapilla  Linn. 

Die  Mönchsgrasmücke  verzehrt  während 
ihres  hiesigen  Aufenthaltes  (20.  April  bis  Ende 
September)  verschiedene  Insekten,  deren  Schar 
sie  dezimiert,  gegen  Ende  des  Sommers  frisst 
sie  aber  auch  süsse  Früchte.  Dadurch,  dass 
sie  auch  verschiedene  Früchte  verzehrt,  ver- 
ursacht sie  k(;inen  Schaden,  weil  die  in  Anbe- 
tracht kommenden  Früchte  grössenteils  ohne 
Bedeutung  sind,  wie  :  Hollunder,  Spei'beere 
etc.  und  in  den  Himbeeren  und  Brombeeren 
richtet  sie  auch  keinen  grossen  Schaden  an. 

Das  untersuchte  Material  ist  folgendes  : 

Herbst  (1),  Lacon  murinus  Linn.  (1),  Agriotes 
sputator  Linn.  (1),  Dolopius  marginatus  Linn. 
(2),  Cantharis  livida  Linn  (1).  Polydrosus  seri- 
ceus  Schall.  (1),  Sitoiia  tiliialis  Hbst.  (3), 
Lasius  niger  Linn.  (5),  Julus  nnilineatus  C. 
K.  (1). 

10.  [4.]  Cs.-Somorja,  1896.  V.  27.  [2  drb. 
—  2  Exempl.)  —  Phyllobius  oblongus  Linn. 
(1),  Dorytomus  melanophthalmus  Payk.  (2), 
Diptera  sp.  (1). 

11.  [7.]  Moina- Szecsöd,  1897.  VI.  2.  — 
Polydrosus  sericeus  Sch.UìL.  (1),  Ophion  Intens 
Linn.   (1). 

12.  [8.]  Köszcg,  1897.  VIIL  16.  [2  drb.  — 
2  Exeinpl.]  —  Araciiuidae  sp.  (1  láb.  —  1 
Fuss].  Növényi  magvak  és  bogyók  részecskéi. 
Pflanzliche    Samen   und  Teile   von  Früchten. 

13.  [19.J  Komárom,  1902.  VIIL  28.  — 
Hymenoptera  sp  (2)  és  növényi  magvak  (und 
pflanzliche  Samen). 

14.  [9.]  Fogaras,  1897.  VIIL  29.  —  Bogyók 
részei.  —  Teile  von  Früchten. 

15.  [10.1  Fogaras,  1897.  Vili.  31.  —  Phyl- 
lodecta    vulgatissima     Linn.     (1),     Plagiodera 


1955 


versicolora     Laich.     (1),     Lasius     fuliu-iiiosus 
Latr.  (1). 

16.  [15.]  Ó-S-öny,  1901.  IX.  10.  Növé- 
nyi magvak  és  bogyók  részei.  -  Ptíanzen- 
sameii    und    Teile  von    fieischigen    Friiciiten. 

17.  [18]  Komárom,  1902.  IX.  37.  —  Psyl- 
liudes    chrysocepliala   Linn.    (1),    Longitarsus 

A  "25  példány  gyomortartalmában  tehát  a 
következő  állatok  maradvánvait  találtam  : 


suturclhis  Dui'T.  (1)  és  nOvéiiyi  magvak   (und 
Ptlanzpiisamen). 

18.  [11.1  Mülna-Szecsöd,  1897.  X.  Vi.  — 
Fekete  bogyók  és  magvai.  (Schwarze  Früclite 
und  deren  Kerne). 

19.  [1(5.]  Molna-Szrcsöd,  1901.  X.  26.  — 
Bogyók  és  magTak.  (Früchte  und  Kerne). 

Im  Mageninhalt  von  25  Exemplaren  fand 
ich  also  die  Ülterreste  von  folgenden  Tieren  : 


Homhidion   himpros  Herbst. 
Lacon  niurinus   Linn. 
Agriotes  sputator  Linn. 
Dolopius  marginatus  Linn. 
Phyllobius  argentatus  Linn. 

—  oblongus  Linn.  (2  eset.  — 
Polydrosus  sericeus  Sch.UiL  (2  eset. 
Sitona  tibialis  Herbst  !2  eset.  - 
Dorytomus  longimanus  Forst. 

—  melanophthalmus   Payk. 


A)  Rovarok  (Insecta). 
a)  Bogarak  {Coleoptera). 

Apion  poinonae  Fabr. 

Anthribus   variegatus    Fourcr.    (2    eset.  — 

2  Fälle.) 
Phyllodecta  vulgatissima  Linn. 
Plagiodera  versicolora  Laich. 
2  Fälle).  Galerucella  nymphaeae  Linn. 

2  Fälle).  Psylliodes  chrysocephala  Linn. 

Fälle).  Longitarsus  suturellus  Duft. 

Adalia  bipunctata  Linn. 
Coccinella  septempunctata  Linn. 


b)  Hártyásszárnyúak  (Hymenoptera). 


Ophion  luteus  Linn. 
Camponotus  pubescens   Fabr. 

—  3  Fälle). 
Lasius  fuliginosus  Latr. 


(3    eset.    — 


Lasius  niger  Linn. 
Polistes  gallica  Llnn. 
Hymenoptera  sp. 


c)  Legyek  (Diptera). 
Diptera  sp.  (2  eset.  —  2  Fälle.) 

B)  Pókfélék  (Arachnoidea). 
Arachnidae  sp. 

C)  Százlábúak  (Myriapoda) . 
Juins  unilineatus  C.  Koch. 


Ezenkívül  a  nyár  végefelé  elejtett  jiéldá- 
nyok  közül  nyolcz  esetben  növényi  részek 
voltak  a  gyomortartalomban  és  pedig  több- 
nyin» bogyótermések  és  azok  széniéinek  magva. 

Egy  pillantás  fenti  jegyzékre  mindenben 
megerősíti  az  eddigi  megfigyeléseket,  hogy  a 
barátka  poszáta  szorgalmas  rovarpusztító  és 
hogy  nyár  végével  édes  húsos  gyümölcsöt  is 
fogyaszt.  Az  egyes  kártékony  fajok  neveit 
még  egyszer  külön  kiemelni  szükségtelen, 
legfeljebb  az  a  megtigyeiés  fontos,  hogy  egy 


Ausserdem  fand  ich  im  Mageninhalt  von 
acht  Exemplaren,  die  gegen  Ende  des  Som- 
mers erlegt  wurden,  vegetabilische  Reste,  und 
zwar  meistens  fleischige  Früchte  uud  deren 
Kernsanien. 

Ein  Blick  auf  obige  Liste  bestätigt  die  bis- 
herigen Beobachtungen  vollständig,  nämlich, 
dass  die  Mönchsgrasmücke  ein  fleissiger  Ver- 
tilger von  Insekten  ist  und  dass  sie  gegen 
Ende  des  Sommers  auch  süsse  fleischige 
Früchte  verzehrt.  Die  Namen  dor  schädlichen 
Insekten  hier  nochmals  aufzuzählen,  wäre  über- 


inii 


százlábú,  az  túlterjedt  Juins  iinilineatiis  C.  Koch 
is  belekerült  a  gyomrába. 


Hüssig,  höchstens  jene  Beobachtuiiu  isi  wich- 
tig, (lass  auch  der  weitverbreitete  Tausend- 
füssler  {Jidus  unilineatus  C.  Koch)  in  den 
Magen  des  Vogels  gelangte. 


40   Acrocephalns  anindinacens  Linn 

A  nádirigó,  mint  a  nádasok  lakója,  ezek 
bogárságát  tizedeli  meg,  megmérhetetlen  hasz- 
not nyújtván  ezáltal. 


Die  Kohrdrossel  vertilgt  als  Bewohner  der 


Sümiife    die    Insektenwelt    derselben, 
einen  riesigen  Nutzen  verursachend. 


damit 


A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 

1.  [14.]  B.-SzaMllas,  1901.  IV.  27.  — 
Donacia  simplex  F.  (1),  Galerucella  nymphaeae 
L.  (1),  Agrion  sp.  (1). 

2.  [2.]  Fogaras,  1897.  V.  1.  —  Limonius 
aeruginosus  Ouv.  (1),  Donacia  simplex  F.  (5), 
Agelastica  alni  L.  (1). 

3.  [3.]  Cs.-Somorja,  1897.  V.  8.  —  Mela- 
soma  vigintipunctata  Scop.  (1),  Baltica  ole- 
racea  L.  (1),  Camponotus  ligniperdus  Latr. 
(10),  Gerris  lacustris  L.  (1). 

4.  [4].  Molna-Szecsöd,  1898.  V.  17.  — 
Donacia  simplex  L.  (16). 

5.  [5].  Moina- Hzecsöd,  1897.  V.  18.  — 
Serica  holosericea  Scop.  (1),  Donacia  simplex 
F.  (1),  Arachnidae  sp.  (3). 

6.  [19].  Molna-Szecsöd,  1902.  V.  22.  — 
Donacia  simplex  F.  (1),  Agrion  sp.  (2). 

7.  [6].  Molna-Szecsöd.  1898.  V.  24.  — 
Donacia  simplex    F.    (3),  Arachnidae  sp.   (1). 

8.  [1].  Cs.-Somorja,  1896.  V.  27.  —  Chlae- 
nius  nitidulus  Schrnk.  (1),  Melolontha  hippo- 
castani  F.  (1). 

9.  [7.]  Molna-Szecsöd,  1897.  V.  27.  — 
Cardiophorus  rufipes  Goeze,  (1),  Donacia  sim- 
plex F.  (3),  Limnophilus  sp.  (1). 

10.  [8.)  Molna-Szecsöd,  1898.  VI.  2.  — 
Libellula  depressa  L.  (1). 

11.  [9.]  Molna-Szecsöd,  1897.  VI.  2.  &  13. 
(3  drb.  —  3  Exempl.]    —   Donacia    clavipes 

A  23  példány  gyomortartalmát  tehát  a  követ- 
kezők képezik: 


Das  untersuchte  Material  ist  folgendes  : 

F.  (1),  Donacia  simplex  F.  (4),  Libellula   sp. 
(1),  Agrion  pulchellum  Lind.  (1). 

12.  [10.]  Molna-Szecsöd,  1898.  VI.  4.  — 
Donacia  simplex  F.  (2),  Agrion  sp.  (1). 

13.  [15.]  Sziget-Csép,  1901.  VI.  16.  — 
Athous  haemon-hoidalis  F.  (1). 

14.  [16.]  Sziget-Csép,  1901.  VI.  16.  — 
Agonum  sexpunctatum  L.  (1),  Phyllopertha 
horticola  L.  (1),  Tabanus  sp.  (1). 

15.  [17.]  Sziget  Csép,  1901.  VI.  21.  — 
Athous  haemorrhoidalis  F.  (5). 

16.  [20.]  Baracska,  1902.  VII.  S.  —  Ani- 
soplia  lata  Er.  (6),  Notoxus  mouoceros  L.  (1). 

17.  [21]  Baracska.  1902.  VII.  17.  —  Aniso- 
dactylus  signatus  Panz.  (2),  Ophonus  brevicoUis 
Dej.  (1),  Formica  rufa  L.  (2),  Agrion  sp.  (1). 

18.  [18.]  Molna-Szecsöd,  1901.  VIII.  14.  — 
Paederus  fuscipes  CüET.  (2),  P.  ruficollis  F.  (10). 

19.  [13].  Ó-Verbász,  1900.  VIIL  19.  — 
Fehér  eperfa  (Morns  alba)  termése.  [Frucht 
vom  Maulbeerbaum.] 

20.  [IL]  Ó-Verbász,  1899.  IX.  25.—  Ago- 
num viduum  P.\Nz.  (1),  Philydrus  testaceus  F. 
(1),  Cyphon  variabilis  Thunb.  (6). 

21.  [12].  Ó-Verbász,  1899.  X.  20.  —  Apho- 
dius  melanostictus  Schm.  (1),  Onthopliagus 
taurus  ScHREB.  (3),  Coeliodes  cardai  IIbht.  (3) 
Donacia  simplex  F.  (1),  Tenthredinidarum 
larva  (3). 

Im  Mageninhalt  der  23  Exemplare  fand 
sich  also  folgendes: 


Chlaenius  nitidulus  Schrnk. 
Anisodactylus  signatus  Panz. 
Ophonus  brevicoUis  Dej. 


A)  Rovarok  (Insecta). 
a)  Bogarak  [Coleoptera). 

Agonum  viduum  Panz. 
—  sexpunctatum  Linn. 
Philydrus  testaceus  Fabr. 


liti 


Paederiis  fuscipes  Curt. 
—  ruticdllis  F. 
Aphodiiis  melanostictus  Schm. 
Onthophagus  tauriis  Schreb. 
Melolontlia  hi])p(>castani  F. 
Serica  holosericea  Scop. 
Phyllopertha  horticola  L 
Anisoplia  lata  Eb. 
C'ardiojìlionis  riitìpes  Goezr. 
Limonius  aeruuinosus  Oliv. 


Atluiiis  haemorrhoidalis  F.    (2   eset.   —    2 

Fälle). 
Cyphou  variabilis  Thunbg. 
Notoxus  monoceros  L. 
Coeliodes  canini  Hbst. 
Doiiacia  simplex  F.  (10  eset.  —  lU  Füllej. 
—  clavipes  F. 

Melasonia  vigintipunctata  Scop. 
Agelastica  alni  L. 
(xalerucella  nyniphaeae  L. 
Haltica  olerac.ea  L. 


b)  Hártyásszámyúak  {Hymenoptera). 

Formica  ruf  a  L. 


Tenthrediuidarum  larva. 
Camponotus  ligniperdus  Latr. 


c)  Legyei  (Diptera). 
Tabanus  sp. 

d)  Air eczéssz árny úak  (PseudoneuropteraJ. 
Libellula  depressa  L.  Agrion  pulchellum  Lind. 

—  sp.  I        —  sp.  (4  eset.  —  4  Fälle). 

Liranophilus  sp. 

e)  Félszárnyúak  [Hemiptera). 
Gerris  lacustris  L. 

B)  Pókfélék  (Arachnoidea). 
Araclinidae  sp.  (2  eset.  —  2  Fälle). 


Azonkívül  egy  esetben  a  fehér  eperfa  gyü- 
mölcsét találtam  a  gyomortartalomban. 

Fenti  felsorolásból  láthatjuk,  hogy  a  nádi- 
rigó a  nádasok  és  környezetük  rovarvUágát 
pusztítja,  nyáron  azonban  másnak  hiányában, 
a  bogyós  termést  sem  utasítja  vissza.  Szerepe 
a  természet  háztartásában  felette  fontos,  a 
mennyiben  táplálékául  nagyon  kártékony  rova- 
rok is  szolgálnak,  hogy  csak  a  legfeltűnőbbe- 
ket említsem,  ilyenek:  Melolonfha  hippocas- 
tani,  Anisojdia  lata,  Cyphon  variabilis,  Haltica 
oleracea,  levéldarazsak  lárvája  és  szitakötő- 
félék. 


Ausserdem  fand  ich  in  einem  Falle  die 
Beere  des  Maulbeerbaumes    im    Mageninhalt. 

Aus  obiger  Liste  ist  zu  ersehen,  dass  die 
Rohrdrossel  die  Insektenwelt  des  Schilfes 
und  dessen  Umgebung  vertilgt,  im  Sommer 
aber  bei  Mangel  eines  anderen  auch  fleischige 
Früchte  nicht  verschmäht.  Die  Kohrdrossel 
spielt  in  der  Natur  eine  grosse  Rolle,  indem 
ilii-  zur  Nahrung  auch  sehr  schädliche  In- 
sekten dienen,  so  z.  B.,  um  nur  die  wichtig- 
sten zu  erwähnen  :  Melolontha  hippocastani, 
Anisoplia  lata.  Cyphon  variabilis,  Haltica 
oleracea,  Larven  der  Blattwespen  und  Libellen. 


41.  Hypolais  hypolais  Linn. 


A  geze  a  fák  síírűjélieu,  a  vékonyabb  ága- 
kon szeretvén  bujkálni,  az  itt  előforduló  rova- 
rokat pusztítja,  közöttük  scik  kártékonyát. 
Táplálékául  szolgál  azonkívül  több  bogyós 
gyümölcs,  különösen  a  málna  és  a  bodza. 


Der  Gartensänger  besucht  mit  Vorliebe  das 
Dickicht  der  Bäume,  die  dünneren  Äste  und 
vertilgt  die  hier  vorkommenden  Insekten,  dar- 
unter viele  schädliche.  Zur  Nahrung  dienen 
ihm  aber  auch  fleischige  Früchte,  wie  Him- 
beeren und  HoUuuder 


198 


A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 

1.  [6.1  Molna-Szeesöd,  1902.  IV.  19.  - 
Atlious  haeiiiorrhoidalis  F.  (1),  Apion  sp.  (1), 
Cephus  pygmaeus  L.  (2). 

2.  [3.]  Molna-Szecsőcl,  1901.  IV.  30.  — 
Apion  flavipes  F.  (1),  Chalcididae  sj).  (1), 
Aelia  acuminata  L.  (1). 

8.  [4.]  Ö-Szőtu/,  1901.  V.  17.  —  Anthribns 
variegatus  Fouecr.  (4). 

4.  [1].  Cs.-Somorja.  1896.  V.  23.  —  Phyl- 
lobius  oblongus  L.    (1),   Arachnidae    sp.    (1). 

5.  [5.1  Neszmély,  1901.  V.  26.  —  Üeuops 
albofasciatus  Charp.  (1).  Coccinella  decenipunc- 
tataL.(l),  Chilocorus  renipustulatus  Scriba  (1). 

6.  [7.]  Komárom,  1902.  V.  31.  —  Fhyllo- 
bius    oblongus    L.    (1),    Anthribns    variegatus 


Das  untersuchte  Material  ist  folgendes  : 

FouRCR.   (3).    Phyllodeeta    vulgatissima  L.  (1), 
Aelia  acuminata  L.  (1). 

7.  [8.]  Komárom,  1902.  V.  31.  —  Cantharis 
livida  L  var.  rulipes  Hbst.  (1),  Dasytes  plum- 
heus  Müi,L.  (2),  Polydrosus  cervinus  L.  (1). 
Coccinella  decempunctata  L.  (1).  Asilidae 
sp.  (1). 

8.  [2.1  Molna-Szecsöä,  1897.  VI.  22  k  24. 
[2  drb.  —  2  Exenipl.]  —  Camponotus  ligni- 
perdus  Latr.  (1)  és  apró  felismerhetetlen  rovar- 
részek (und  kleine  nicht  erkennbare  Teile 
von  Insekten). 

9.  [9.1  Komárom,  1902.  VIII.  28.  -  Gale- 
rucella  nymphaeae  L.  (1),  Halyzia  conglobata 
L.  (1),  Ophion  Intens  L.  (1).  Idiocerus  scurra 
Germ.  (2). 


A    gyomortartalomban    tehát    a    következő 
rovarokat  találtam  : 


lm    Mageninhalt    fand    ich    also    folgende 
Insekten  : 


Athous  haemorrhoidalis  F. 

Denops  albofasciatus  Chaep. 

Cantharis  livida  L.  var.  nifi  pes  Herbst. 

Dasytes  plumbeus  Müll. 

Phyllobius  oblongus  L.  (2  eset.  —  2  Fälle) 

Polydrosus  cervinus  L. 

Apion  tiavipes  F. 

—  sp. 


A)  Rovar  ole  {Inseda). 
a)  Bogarak  (Coleoptera). 

Anthribns  variegatus  Fource. 
Phyllodeeta  vulgatissima  L. 
Galerucella  nymphaeae  L. 
Coccinella  decempunctata  L.  (2  eset. 

Fälle) 
Halyzia  conglobata  L. 
Chilocorus  renipustulatus  Scriba. 


Ophion  Intens  L. 
Camponotus  ligniperdus  Latr. 


b)  Hártyásszámyúak  (Hymenoptera). 

Cephus  pygmaeus  L. 
Chalcididae  sp. 


c)  Legyek  {Diptera). 
Asiladarum  sp. 

d)  Félszámynuk  (Heiiiiplera). 
Aelia  acuminata   L.  (2    eset.  —    2    Fälle),    j        Idiocerus  scurra  Germ. 

B)  Pókfélék  {Arachnoidea). 
Arachnidae  sp. 


Azonkívül  egy  esetben  sok  apro  felismer- 
hetetlen rovarrészecske  is  volt  a  gyomortar- 
talomban. 


Ausserdem  fanden  sich  im  Mageninhalt  in 
einem  Falle  viele  kleine,  nicht  bestimmbare 
Teilchen  von  Insekten. 


199 


A  vizsg-álat  ezek  szerint  me^'erősítette  isme- 
reteinket a  rovartiiplálrkot  illetőleg,  viszont 
azonban  húsos  f^-yüniölcs,  liiiiiyók  nyomát  egy 
esetben  sem  lehetett  tahVlni,  nagyobb  anyag 
valüszinűleg  ezt  is  igazolná.  A  rovarok  között 
vannak  kártékonyak  is.  niarlariink  haszna 
tehát  kétséutelen. 


Die  Untersuchung  bestätigte  also  unsere 
Kenntnis  die  Insektennahrnng  betreffend, 
fleischige  Früchte,  Beeren  konnten  aber  in 
keinem  einzigen  Fall  festgestellt  werden,  grös- 
seres Material  wird  aber  wohl  auch  dieses 
bestätigen.  Unter  den  vorgefundenen  Insekten 
sind  auch  schädliche,  d(;r  Nutzen  des  Vogels 
ist  also  unstreitig. 


42.  Pliylloscopiis  8Íbilator  Bechbt. 


A  sisegő  füzike  táplálékát  rovarok  és  azok 
lárvái  (hernyók,  kukaczok)  képezik,  de  ezek 
többnyire  közömbös  fajok,  a  madár  tehát 
nagyon  nagy  hasznot  nem  hoz,  kiváló  gazda- 
sági jelentősége  tehát  nincs. 


A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 

1.  110.)  Kontárom,  19U2.  IV.  12.  —  Dory- 
tonius  melanophtalmus  Payk.  (5),  Lucüia  caesar 
L.  (1),  Diptera  sp.  (1),  Tingitidae  sp.  (1). 

2.  [4.]  Ó-Szönii  (Herkály-erdő),  1901.  IV. 
23.  —  Cyphon  variabilis  Thtobg.  il).  Chal- 
cididae  sp.  (2). 

;i  [1.1  Cs.-Somorja.  1896.  IV.  24.  -  Tin- 
gitidae sp.  (5). 

4.  [2.]  Cs-Somorja,  1897.  IV.  24.  Agriotes 
lineatus  L.  lárvája  (1),  Hernyó  (4). 

5.  [5.]  Komárom,  1901.  IV.  27.  —  Dory- 
tomus  melanophthalmus  Payk.  (1),  Anthribus 
variegatus  Fouecr.  (2),  Chalcoides  helxines 
WsE.  (1),  Anthocoris  sp.  (1). 

6.  [6.]  ÓrSzőny,  1901.  IV.  30.  —  Anthri- 
bus variegatus  Foürcr.  (25). 

7.  [11.]  Komárom,  1902.  V.  1.  —  Apion 
niiniiiium  F.  (1)  és  felismerhetetlen  apró  rovar- 
törmeli'k. 

A  gyomortartalomban  tehát  a  következő 
rovarokat  találtam  : 


Die  Nahrung  des  Waldlaubsängers  besteht 
aus  Insekten  und  deren  Larven  (Raupen), 
welche  aber  meistens  indifferenten  Arten  ange- 
hören, der  Vogel  also  keinen  sehr  grossen 
Nutzen  bringt,  also  auch  wirtschaftlich  keine 
grosse  Bedeutung  hat. 

Das  untersuchte  Material  ist  folgendes  : 

8.  [12.]  Komárom,  1902.  V.  3.  —  Poly- 
drosus  sericeus  Sch.^lií.  (5), 

9.  [13.]  Komárom,  1902.  V.  3.  —  Anthri- 
bus variegatus  Fourcr.  (1),  C'halcoides  aurata 
Marsh.  (3),  Muscidae  sp.  (1). 

10.  [7.]  Ó-Szöny,  1901.  V.  4.  —  Anthribus 
variegatus  Fourcr.  (25). 

11.  [8.]  Ó-Szöny,  1901.  V.  13.  —  Phyllo- 
bius  oblongus  L.  (1)  Anthribus  variegatus 
Fourcr.  (8). 

12.  [9.|  Ö-Szöny,  1901.  VI.  13.  —  Formica 
rufa  L.  (1),  Arachnidae  sp.  (1). 

13.  [3.]  Fogaras,  1897.  VIII.  7.  -  Opho- 
nus  sp.  (1),  Coccinella  14-punctata  L.  (1), 
Adalia  bipunctata  L.  (1),  Phyllodecta  vulga- 
tissima  L.  (1). 

14.  [14.]  Komárom,  1902.  VIII.  18.  — 
Aelia  acuminata  L.  (spec.) 

15.  [15.]  Baracsla,  1902.  Vlll.  29.  — 
Tingitidae  sp.  (1),  Hernyó-faj  ?  (2). 

Im  Mageninhalt  fand  ich  also  folgende 
Insekten  : 


Ophonus  sp. 
Agriotes  lineatus  L. 
Cyphon  variabilis  Thunbq. 
Phyllobius  oblongus  L. 
Polydrosus  sericeus  8chall. 


A)  Rovarok  {Insecta). 
a)  Bogarak  {Coleoptera)  : 

Dorytomus  melanophtlialmus  Payk.  (2  eset. 

—  2  Fälle.) 
Apion  minimum   Fabr. 
Anthribus  variegetus  Fourcr.  (5  eset.  —  5 

FäUe.) 


200 


Phyllodectíi  viilc,atissima  L. 
Chalcoides  heixiues  Wbh. 
—  aurata  Marsh. 


Adiiliíi  l)ii)uiictata  L. 
Coccinella  14-i)unctata  L 


Formica  ruta  L. 


b)  Hártyásszárnyúak  (Hymenoptera)  : 
I        Chalcididae  sp. 


c)   LepTcék  (Lepidoptera). 
Felismerhetetlen  hernyófaj  (2  eset).   —   Nicht  bestimmbare  Kaupe  (2  Fälle). 


Lucilia  Caesar  L. 
Muscidarum  sp. 


Aelia  acuminata  L. 
Anthocoris  sp. 


d)  Leyijek  [Diptera). 

I        Dipterorum  sp. 

e)  Fdszdrnyúak  [Hemiptera). 

Tingitidarum  sp.  (3  eset.  —  3  Fälle). 


B)  Pókfélék  (Arachnoidea). 
Arachnidarum  sp. 


Fenti  jegyzék  azt  iiuitatja,  hogy  a  sisegő 
füzike  működése  nem  éppen  közönil)ös,  a  mint 
ezt  az  irodalomból  tudjuk,  sőt  a  csekély  meg- 
vizsgált anyag  éppen  az  ellenkezője  mellett 
szól.  Egy  esetben  ugyanis  a  gyomortartalom- 
ban a  drótféreg  (Agriotes  lineatus)  mellett  még 
3  drb  felismerhetetlen,  de  valószínűleg  a  vetési 
bagolypille  (Agrotis  segetum)  hernyója  volt 
jelen. 


Obige  Liste  zeigt,  dass  der  AValdlaubsänger 
eine  nicht  eben  indifferente  Funktion  ausübt. 
yne  wir  dies  aus  der  Literatur  wissen,  im 
Gegenteil  belehrt  uns  das  untersuchte  wenige 
Material  über  etwas  anderes.  lu  einem  Falle 
fanden  sich  nändich  im  Mageninhalt  neben 
der  Larve  des  Saatschuellkäfers  [Agriotes 
lineatus)  noch  3  nicht  bestimmbare,  anschein- 
licli  aber  der  Saateule  [Agrotis  segetum)  an- 
gehörige  Eaupen. 


43  l'hylioscopus  trochilus  Linn. 


A  fitisz-füzike  hasznos  kis  madár,  mely 
fészke  környékének  rovarvilágát  pusztítja. 

A  megvizsgált  anyag  a  következő  : 

1.  [4.]  Moina- Szecsőd,  1902.  IV.  6.  — 
Meligethes  brassicae  Fabr.  (6),  Aphodius  pro- 
dromus  Brahm  (1),  A.  punctatosulcatus  Strm. 
(1),  Dorytomus  affinis  Payk.  (1),  Orchestes  sp. 
(1),  Caiiiponotus  pubescens  F.íbr.  (1). 

2.  [2  ]  Fogaras,  1897.  IV.  IG.  —  Apiiodius 
punctatosulcatus  Strm.  (1),  Sitona  tibialis  Hbst. 
(1),  Diptera  sp.  (3). 

3.  [5.]  Komárom,  1902.  IV.  IS.  —  Musci- 
darum sp.  (8). 

4.  [1.]  Cs.-Somorja,  1896.  IV.  19.  — 
Aphodius  punctatosulcatus    Strm.    (1),    Hynie- 


Der  Fitislaubsänger  ist  ein  nützlicher  klei- 
ner Vogel,  der  die  Insektenwelt  der  Umge- 
bung seines  Nestes  stark  dezimiert. 

Das  untersuchte  Material  ist  folgendes: 

noptera    sp,    (fej.    —    Kopf)    (2),    Tingitidae 
sp.^  (2). 

5.  [6.]  Komárom.  1902.  \.  3.  —  Felismer- 
hetetlen apró  rovarrészek.  (Nicht  erkennbare 
Teile  von  Insekten.) 

6.  [7.].  Baracska,  1902.  VIII.  29.  —  Sitona 
tibialis  Hbst.  d),  .\pion  flavipes  F.  (8). 

7.  [3.)  Fogaras,  1897.  IX.  18.  —  Legyek 
felismerhetetlen  testtörnieléke.  (Nicht  erkenn- 
bare kleine  Teilclien  von  Fliegen.) 

8.  [8.]  Yerseg,  1903.  IX.  25.  —  Sitona 
tibialis  Hbst. (5),  .\iitliril)UsvariegatusFouRCR.(l). 


A  gyomortartalomban  ezek  szerint  csak 
rnvarré^zek  voltak,  ezek  pedig  a  következő 
fajokhoz  tartoztak: 


201 

lm  Mageninhalt  waren  nach  diesem  nur 
Insektenreste  zugegen,  diese  gehörten  folgen- 
den Arten  an: 


Meligethes  brassicae  Fabr. 

Aphodius  prodromus  Brahm. 

—    punctatosulcatus    Strm.    (3   eset.    —   8 

Fälle.) 
Sitonia  tibialis  Herbst  (3  eset.  —   3  Fälle). 


Rovarok  (Inseda). 
a)  Bogarak  [Cohoptera). 

Dorytomus  affinis  Payk. 
Orchestes  sp. 
Apion  flavipes  Fabr. 
Antliril)us  variegatus  Fourcr. 


b)  Hártyásszárnyúak  {Hymenoptera). 
C'amponotus  pubescens  Fabr.  I        Hymenopterorum  sp. 

c)  Legyek  (Diptera). 
Museidarum  sp.  fí  eset.  —  2  Fälle). 


d)  Félszárnyúalc  (Hemiptera). 
Tingitidarum  sp. 


Ezeken  kivül  egy  esetben  apró,  meg  nem 
határozható  rovarrészecskék  voltak  a  gyonior- 
tartaloniban. 

A  megvizsgált  anyag  nagyon  csekély  alihoz, 
hogy  madarunk  gazdasági  értékével  bővebben 
foglalkozhassak,  mindazonáltal  megállapítható, 
hogy  a  rovarokat  szorgalmasan  pusztítja  és 
ezen  munkája  a  legkisebb  fajokra  is  kiterjed. 


Ausser  diesen  fanden  sich  in  einem  Falle 
kleine,  nicht  bestimmbare  Insektenreste  im 
Mageninhalt. 

Das  untersuchte  Material  ist  zu  gering  dazu, 
als  dass  wir  uns  mit  der  wirtschaftlichen 
Bedeutung  des  Vogels  eingehend  beschäftigen 
könnten,  trotzdem  kann  festgestellt  werden, 
dass  er  die  Insekten  tleissig  vertilgt  und  in 
dieser  Arbeit  sich  auch  auf  die  kleinsten 
Arten  erstreckt. 


44.  Phylloscopiis  acredula  Linn. 


A  csilp-csalp  füzikéről  Chernél  azt  írja, 
hogy  tápláléka  parányi  rovarokból,  szúnyogok- 
ból, légyfélékbői,  hernyókból,  kukaczokból, 
bábokból  kerül  ki,  melyeket  a  fákat  pusztító 
rovarok  főfészkéböl,  az  ágak  végéről  és  a 
szélső  lombozatról  szedeget.  Működése  hasz- 
nos, mert  falánksága  mellett  sok  rovart  pusztít. 


A  megvizsgált  anyag  a  következő  ; 


Über  den  Weidenlaubsänger  schreibt  Chernél, 
dass  seine  Nahrung  aus  kleinen  Insekten, 
Mücken,  Fliegen,  Raupen,  Maden,  Puppen  be- 
steht, welche  er  vom  Ende  der  Äste  und 
äussersteni  Laub,  den  Nestern  schädlicher 
Insekten,  aufnimmt.  Seine  Funktion  ist  eine 
nützliche,  da  er  infolge  seiner  Gefrässigkeit 
sehr  viele  Insekten  vertilgt. 

Das  untersuchte  Material  ist  folgendes  : 


1.  [l.J  Molna-Szecsöd,  1897.  III.  16.  — 
Aphodius  prodromus  Brahm.  (1),  Sitona  tibialis 
IIbst.  (4).  Orchestes  testaceus  Müll.  (3),  Homo- 
ptera  sp.  (1). 

Aquila  XIV. 


2.  [6.]  Komárom,  1902.  IV.  S.  —  Sitona 
tibialis  Hbst.  (2),  Orchestes  testaceus  Mîîll. 
(3),  Museidarum  sp.  (1). 

3.  [2.]    Moina- SzecsÖLl    1898.    IV,    9.    - 

2G 


202 


Ceulhorrhynchus  rapae  G-í-liíH.  (1),  Campono- 
tus  lifiiiiperdus  Latr.  (3),  Lasius  fuligiiiosus 
Latr.  (1),  Ilalietiis  sp,  (1). 

4.  [4.]  BéMs-Csaba.  1901.  JV.  2.  X'  20. 
[5  drb.  —  5  Exeiii])!.]  —  Aphodius  iiriidm- 
mus  Brahm.  (4),  Orchestes  tostaceus  Müll,  (l'), 
Sitona  tibialis  Hbst.  (2). 

5.  [5.]  Moina- Szecsöd,  1901.  Vili.  17.  — 
Apion  flavipes  Fabr.  (1).  Phvllodecta  vulgatis- 
sima  L.  (1).  Muscidarum  sp.  (1).  Hr)mo])teroniin 

«p.  (1). 

6.  [7.]  Komárom,  1902.  VIII.  28.  —  Apion 


flavipes    Fabr.    (1),    Chalcoides   aurata  Marsh 
(1),  Lasius  fuliginosus  Latr.  (6). 

7.  [9.]  Verség,  1903.  IX.  25.  —  Paciine- 
pliorus  pilosus  Rossi  (8). 

8.  |8.]  Komárom,  1902.  IX.  27.  —  Pliala- 
crus  liuietarius  Fabr.  (1),  Olibriis  bloolnr  Fabr. 
(1),  Apion  tiavipes  Fabr.  (4).  Clialcoides  aurata 
Marsh.  (4),  Dipterorum  sp.  (1). 

9.  [8.]  Mohm-Szecsőd,  1898.  X.  11.  — 
Sitona  tibialis  Hbst.  (5).  Phyllodccta  vulf;a- 
tissinia  L.  (1). 


A  megvizsgált  anyagban  tehát  a  következők 
voltak  : 


lm  untersuchten  Material    ví'aren    also    fol- 
gende Insekten  vertreten  : 


a)  Bof/arak  {Coleoptera). 


Phalacrus  timetarius  Fabr. 

Olibrus  bicolor  Fabr. 

Aphodius  prodronius    Brahm.  (2  eset.  —    2 

Fälle). 
Sitona  tibialis  Hbst.  (4  eset.    —    4    Fälle.) 
Orchestes    testaceus    Müll.    (3    eset.    —    3 

Fälle). 


Ceuthorrhynchus  rapae  Gyllh. 

Apion  flavipes  Fabk.  (3    eset.   —  3  Fälle.) 

Pachnp])horus  pilosus  Rossi. 

Phyllodecta  vulgatissima  Linn.    (2  eset.  — 

2  Fälle). 
Chalcoides    aurata    Marsh.    (2    eset.    —    2 

Fälle). 


b)  Hártyásszárnyúak  (Hymenoptera). 


Camponotus  ligniperdus  Latr. 

Lasius  fuliginosus  Latr.  (2  eset.  —  2  Fälle.) 


Halictus  sp. 


Muscidarum  sp.  (3  eset. 


c)  Legyek  (Diptera). 
3  Fälle).  I        Dipterorum  sp. 


d)  Félszárnyúak  (Hemiptera). 
Homopterorum  sp.  (2  eset.  —  2  Fälle). 


Kzen  fajból  származó  anyag  is  nagyon  cse- 
kély, úgy  hogy  bővebben  evvel  sem  foglal- 
kozhatom. A  gyomortartalomból  Idmutatott 
fajok  többnyire  olyanok,  melyek  fákon  élnek, 
közöttük  van  kártékony  is. 


Das  von  dieser  Art  stammende  Material  ist 
ebenfalls  zu  gering,  als  dass  man  sich  darüber 
ausführlicher  auslassen  könnte.  Die  aus 
dem  Mageninhalt  festgestellten  Arten  sind 
grösstenteils  solche,  die  auf  Bäumen  leben, 
darunter  auch  schädliche. 


AQUILA   TOM.  XIV.   IS07. 


PELECANUS  CUISPUS  FESZEKTELEP 
NKSTING  COLONY  OF  PELECANUS  CKISPUS 


K  ^  • 


HYDROCHELIDON  LEUCOPTERA  A  FÉSZKÉN 
HYDROCHELIDON  LEUCOPTERA  ON  THE  NEST 


ARDETTA  MINUTA  VEDO  ÁLLASBAN 
ARDETTA  MINUTA  IN  GUARDLXG  POSITION 


203 


Megfigyelések 
a  „Pelecanus  crispus"-pól. 

Irta  IVÓDOK  R.  B. 

Mindig  emlékezetes  marad  rám  nézve  az 
1906.  évi  idény  ;  elvkor  tettem  meg  gyönyörű 
utazásaimat  Montenegróba,  Albániába  és  Ro- 
mániába a  Pelecanus  crispus,  P.  onocrotalus 
és  Ardea  aihn  fölkeresésére  és  ekkor  volt 
alkalmam,  sajnos  nagyon  is  v'óxìà  ideig,  meg- 
látnom a  gyönyörű  Budapestet,  a  liol  a  leg- 
szívélyesebb vendégszerető  fogadtatásban  volt 
részem.  Azokról  a  tapasztalataimról,  a  melye- 
ket Magyarország  két  legismertebb  madár- 
telepén *  szereztem,  itt  nem  akarok  szólni, 
mert  magyar  barátaimmal  szemben  való  ön- 
hittségnek tartanám,  hogy  velük  ismertessem 
meg  az  ö  madaraikat,  mikor  ők  azokat  úgyis 
jobban  ismerik  mint  én  ;  tán  inkább  érdek- 
lődnek azonban  alábbi,  a  Pelecanus  crispus-ia, 
vonatkozó  megfigyeléseim  iránt. 

Budapestről  Sarajevoba  mentem  az  ottani 
múzeum  tanulmányozására  s  hogy  ajánló  leve- 
lemet felmutassam.  Itt  is  nagy  előzékenység- 
gel fogadtak,  mint  egyáltalában  mindenütt,  a 
hol  megfordultam.  A  szükséges  adatok  beszer- 
zése és  a  rendkívül  érdekes  gyűjtemények 
megtekintése  után  vonaton  elmentem  Gravo- 
sába,  az  adria-parti  kikötőbe,  hogy  onnan 
elérhessem  Montenegrót. 

A  mint  megérkeztem,  azonnal  meglátogat- 
tam egy  kis  tavat  a  közelben,  abban  a  remény- 
ben, hogy  ott  megtalálom  a  Pelecanus  crispits-t. 
Ebben  azonban  csalatkoztam,  mert  a  gödény- 
nek nyoma  se  volt,  de  láttam  sok  kacsát  és 
gémet.  Ardea  purpurea  javában  építette  a 
fészkét,  sokat  hittam  ágakat  liordani,  barna 
rétihéják  {Cirens  aeruginosus)  pedig  szünte- 
lenül kutatták  a  nádast.  Egy  alkalommal 
valamin  ülve  láttam  egy  barna  rétihéját  : 
messziről  úgy  tűnt  föl  ez  a  valami,  mintha 
a  nád  között  levő  fészek  volna.  Csónakkal 
megközelítettem  a  helyet  és  begázoltam  a 
nádasba  abban  a  reményben,  hogy  fészket 
találok.  Ilyet  ugyan  nem  találtam,  de  keresés 
közben  megpillantottam  egy  a  vízen  úszó 
valamit.  Madárformája  volt,  de  mozdulatlan. 
Holtnak  tartván,  csendesen  közeledtem,  hogy 


*  Egyik  a  velenczei  tó,  a  másik    Ürbö,    Szúnyog 
és  Apaj  puszták  vidéke  Pestmegyében.  Szerk. 


Observations 
on  „Pelecanus  crispus". 

By  K.  B.  Lodge. 

The  season  of  1906  will  always  be  a 
memorable  one  for  me,  for  the  very  enjoyable 
expedition  I  was  enabled  to  make  in  search 
of  Pelecanus  crispus,  P.  onocrotalus  and 
Ardea  alba  in  Montenegro,  Albania  and 
Romania,  and  for  the  hospitable  treatment 
I  experienced  in  Budapesth  during  a  too- 
short  visit  to  that  beautiful  city.  Of  my 
experiences  with  the  birds  of  Hungary  at  two 
of  the  well-known  breeding-places*  I  will  say 
nothing,  for  it  would  be  a  presumption  on 
my  part  to  tell  my  Hungarian  friends  anything 
about  their  birds  which  they  know  so  very 
much  better  than  I  do  but  I  hope  that  the 
following  notes  on  my  search  for  Pelecanus 
crispus  may  not  be  without  interest  to  them. 

After  leaving  Budapesth,  I  proceeded  to 
Sarajevo  for  the  purpose  of  calling  at  the 
Museum  and  presenting  my  letters  of  intro- 
duction. Here  also  I  was  received  with  much 
kindness,  as  indeed  was  the  case  wherever 
I  went.  After  receiving  much  information  and 
being  shown  the  very  interesting  collections 
there,  I  proceeded  by  train  to  Gravosa,  on 
the  Adriatic,  in  order  to  take  the  Steamer 
from  that  port  to  Montenegro. 

There  soon  after  my  arrival,  a  visit  was 
made  to  a  small  lake  in  the  neighbourhood 
where  I  hoped  to  lind  Pelecanus  crispus.  In 
this,  however,  I  was  disappointed.  Not  a  sign 
of  Pelicans  did  we  see.  There  were  great 
((uantities  of  Ducks,  and  Herons.  The  Purple 
Heron  {Ardea  purpurea)  was  then  beginning 
to  nest,  many  being  seen  carrying  sticks, 
while  Marsh  Harriers  [Circus  aeruginosus) 
were  constantly  to  be  seen  searching  the 
reeds.  On  one  occasion  a  Marsh  Harrier  was 
seen  sitting  on  what  appeared  to  be  a  nest 
among  tlie  reeds  in  the  distance.  Approa- 
ching the  spot  in  the  boat  I  waded  into  the 
reeds  hoping  to  find  a  nest.  There  was 
none  but  in  searching  about  a  something 
on  the  surface  of  the  water  attracted  my 
attention.   It   looked    lilce    a    bird,  but    being 

*  The  oneisatthclakeofVelencze,  theotheratÜrbö, 
iiearthefarms  Szúnyog  und  Apaj,  ComitatPest.    Red. 

26* 


204 


megnézzem.  Közelébe  érve  azt  láttam,  hogy 
poczgéni  {Ardetta  minuta)  s  hogy  él.  A  madár 
a  viz  szinéii  terült  el  igen  furcsa  és  madár- 
nál szokatlan  helyzetben  s  oly  közel  engedett, 
hogy  az  a  gondolatom  támadt,  megkísérlem 
megfogni.  Vigyázva  gázoltam  a  kötésig  érő 
vízben  és  sikerült  is  azt  nyakánál  megragadni 
és  csolnakosoni  nagy  bámulatára  élve  elhozni. 
Egy  óránál  tovább  is  ült  azután  a  térdemen 
és  meg  se  kísérelte  a  szökést,  csak  este  felé 
lett  valamivel  élénkebb.  Valószínű,  liogy  ere- 
detileg csak  a  barna  rétihéja  figyelmét  akarta 
kikerülni  és  mikor  ennek  a  távozása  után 
éu  jelentem  meg  a  szintéren,  hát  megtartotta 
ezt  a  helyzetét. 


Néhány  nappal  ezután  más  területet  láto- 
gattam meg  és  itt  láttam  először  vadon  élő 
Pelecanus  crispus-t.  Két  három  tovaszálló 
nagy  madár  gödénynek  bizonyult  s  a  homok- 
padokon többet  láttunk  halászni  és  pihenni. 
500  yardnál  közelebb  nem  juthattam  hozzá- 
juk s  bármennyire  akartam  is,  a  túlnagy 
távolság  miatt  fényképfölvételt  nem  csinál- 
hattam. Fészket  nem  találtunk,  valamint  annak 
se  volt  nyoma,  hogy  valahol  a  közelben  fész- 
kelnének, kutatásainkat  azonban  félbeszakí- 
totta három  töltött  puskával  megjelenő  férfi, 
a  kik  közül  az  egyik  alig  néhány  yardnyi 
távolságból  a  fejemet  vette  czélba.  Részemről 
viszont  a  fényképezőgépemet  szegeztem  feléje, 
mintegy  tréfának  akarván  föltüntetni  a  dol- 
got, de  távoznunk  kellett. 

Minthogy  kutatásom  ilyen  módon  meg- 
szakadt, nagyon  megörültem  annak,  mikor 
egy  délebbi  kikötőhelyen  lakó  consul  meg- 
hívott, hogy  látogassam  meg,  mert  azt  is 
hallottam,  hogy  házának  ablakából  mindennap 
lehet  gödényeket  látni.  Siettem  ezt  az  alkal- 
mat felhasználni,  és  a  legközelebbi  hajóval 
odautaztam.  Itt  a  legszívélyesebb  fogadtatás- 
ban, valamint  minden  lehető  segítségben  és 
könnyítésben  részesültem  s  örömöm  annál 
nagyobb  volt,  minthogy  házigazdám  nemcsak 
kiváló  sportember  volt,  hanem  egyúttal  ter- 
mészettudományokkal is  foglalkozott,  továbbá 
hivatalos  állásából  folyó  tekintélye  következ- 
tében sokkal  több  helyet  tekinthettem  meg  a 
környéken  ;  ugyanis  az  o  segítsége  nélkül  ez 
igen  nehezen  ment  volna,  mert  Albániában  a 


quite  motionless.  I  thought  it  was  dead  and 
waded  quietly  uji  to  investigate.  On  getting 
near  it  proved  to  be  a  Little  Bittern,  (.\7-(!ra 
min 'ita)  and  alive.  The  Ijírd  was  crouciiing 
on  tlie  surface  of  the  water  in  a  curious 
and  nnbird-like  attitude,  and  allowed  me 
ti)  come  so  close  and  the  idea  came  into  my 
mind  to  try  and  catch  it.  Creeping  up  slowly 
in  water  up  to  my  waist  I  suceeded  in 
catching  it  by  tiie  neck  and  astonished  the 
boatmen  by  taking  it  back  alive.  There  it 
sat  on  my  knee  for  more  than  an  h(nir  making 
no  attempt  to  escape,  but  towards  evening 
it  became  more  lively.  Probably  it  was 
originally  trying  to  escape  the  notice  of  the 
Marsh  Harrier,  and  on  that  birds  departure 
my  arrival  on  the  scene  caused  it  to  remain 
in  te  same  position. 

A  few  days  afterwards  another  locality 
was  visited,  and  here  I  saw  for  the  first  time 
Pelecamis  crispus  in  a  wild  state.  Two  or 
three  huge  birds  flying  past  proved  to  be 
Pelecanus,  and  we  saw  more  of  them  fishing 
and  resting  on  the  sand.  It  was  not  possible 
to  approach  them  nearer  tiiau  500  yards,  and 
though  I  tried  one  photograph,  the  distance 
was  too  great.  We  could  find  nri  nests  or 
evidence  that  they  were  breeding  anywhere 
in  the  neighbourhood,  but  our  search  was 
stopped  by  three  men  armed  with  loaded 
rifles,  one  of  whom  pointed  his  rifle  at  my 
head  at  a  distance  of  a  few  yards.  In  return 
I  pointed  my  camera  at  him  and  treated  it 
as  a  joke,  but  we  had  to  go. 

After  this  stoppage  of  my  search  I  was 
particularly  glad  to  receive  an  invitation  from 
the  Consul  of  a  port  furtlier  south  to  pay 
him  a  visit,  where  I  heard  Pelicans  could  be 
seen  any  day  from  the  windows  of  Ms  house. 
Such  a  chance  was  too  good  to  lose  and  a 
passage  was  taken  by  the  next  steamer.  Here 
I  found  a  most  hospitable  welcome  and  every 
assistance  and  facility  possible,  and  to  make 
it  more  enjoyable  still  my  host  was  not  only 
a  thorough  good  sportsman,  but  also  a  Natura- 
list, wliile  his  oö'icial  position  enabled  him 
to  show  me  more  of  the  country  around  than 
would  have  been  possible  to  anybody  less 
influential  :  Indeed  without  his  assistance  I 
doubt  very  much  whether  I  should  ever  have 
succeeded,    for    the    Turkish    authorities    in 


205 


török  hatóságok  nem  igen  biztatják  az  idegent 
arra,  hogy  az  ország  belsejébe  hatoljon. 

Tényleg  igaz  volt  az  a  hír.  hogy  a  con- 
sulátus  ablakaiból  naponként  lehet  gödénye- 
ket látni.  Körülbelül  egy  tuczat  állandóan 
ott  halászott  vagy  pihent  a  laguna  alacsony 
szigetein.  Ue  csakhamar  kételkedni  kezdtem 
abban,  hogy  ott  —  a  mint  vártuk  —  fész- 
keljenek, mert  majdnem  valamennyi  fiatal 
madár  volt.  Tizennégy  napon  át  végig  gázol- 
tam az  összes  szigeteket  és  nádasokat,  de 
fészektelepnek  a  nyomára  se  tudtam  akadni 
s  az  itteni  halászok  is  arról  biztosítottak, 
hogy  már  évek  óta  nem  találtak  fészket. 
Közben  fényképfölvételeket  is  próbáltam  csi- 
nálni, úgy  hogy  alkalmas  helyeken  lestem 
rájuk  és  hajtással  igyekeztem  őket  a  fölvé- 
telhez szükséges  távolságba  terelni  s  még 
automatikusan  működő  villamos  kamarámat 
is  föláUítottam.  Ez  az  utóbbi  készidék  néha 
egész  éjjel  künn  volt  abban  a  reményben, 
hogy  reggelre  a  gödények  már  nem  lesznek 
annyira  gyanakvók  és  óvatosak,  de  minden 
törekvésünk  hiúnak  bizonyult,  mert  a  kamará- 
val 500  yardnál  közelebbre  nem  tudtunk 
hozzájuk  férkőzni.  Ekkora  távolságra  pedig 
már  gödénynagyságú  madarak  se  vehetők  föl, 
még  telephotographikus  lencsével  sem. 

Ilyen  körülmények  között  a  vidék  térképét 
kezdtük  tanuhnányozni,  hol  találhatnánk  alkal- 
mas területeket  s  végre  egy  kirándulást  ter- 
veztünk oly  módon,  hogy  3—4  napra  való 
szükségleteinket  raknyergeken  magunkkal  visz- 
szük,  lehetőleg  könnyen  utazunk  és  annyi  utat 
teszünk,  a  mennyit  csak  lehet.  Az  első  éjsza- 
kát egy  albániai  lieynél  töltöttük,  a  ki  igen 
vendégszeretőén  fogadott  bennünket  s  egész- 
ben sült  báránynyal  és  a  török  asztal  sok- 
féle fogásával  vendégelt  meg  bennünket;  más- 
nap reggel  mikor  elindultunk,  vezetőnek  és 
védelmezőnek  mellénk  adott  két  fölfegjrver- 
zett  lovast.  A  vezetés  azonban  rosszul  sikerült, 
mert  estefelé  kitűnt,  hogy  elvesztettük  az  utat,  s 
egy  nagy  tónak  i'ppen  az  ellenkező  oldalára 
jutottunk.  Erre  mi  vettük  át  a  vezetést,  neki- 
vágtunk ennek  a  gonosz,  álnok,  mocsaras 
területnek  s  nagy  nehézségek  árán  vergőd- 
tünk át  egy  keskeny,  de  mély  folyón  s  több 
meglehetős  széles  árkon.  Fárasztó  lovaglás 
után  végre  átértünk  ennek  a  sekély  tónak  a 
helyes  oldalára,  a  hol  gödényeket,   egy  nagy 


Albania  do  not  encourage  strangers  to  pene- 
trate into  the  country. 

It  was  perfectly  true  that  Pelicans  could  be 
seen  from  tiie  windows  of  the  Consulate  any 
day.  There  were  constantly  small  numbers, 
perthaps  a  dozen,  fishing  or  resting  on  the  low 
islands  of  the  lagoon.  But  I  began  soon  to 
doubt  whether  any  of  them  were  nesting  there 
as' we  had  hoped,  for  they  were  nearly  all 
immature  birds.  A  fortnights  search  wading 
to  all  the  islands  and  reed-beds  failed  to 
produce  any  signs  of  a  nesting  colony,  and 
the  local  fishermen  confirmed  this  idea  for 
they  told  us  that  no  nests  had  been  seen 
there  for  many  years.  In  the  mean  time 
attempts  to  photograph  the  birds  were  made, 
by  lying  in  wait  for  them  in  suitable  places, 
by  trying  to  di-ive  them  to  within  range  of 
the  camera,  and  by  setting  my  automatic 
electric  photographic  trap.  Sometimes  this 
arrangement  was  left  out  all  night  in  the 
hope  that  early  in  the  morning  the  Pelicans 
might  be  less  suspicious  and  timid,  but  all 
our  efforts  were  of  no  avail,  while  it  was 
impossible  to  approach  them  by  stalking  with 
the  camera  nearer  than  500  yards.  At  this 
distance  even  such  huge  birds  as  Pelicans 
are  not  worth  photographing  even  with  the 
telephotographic  lens. 

At  this  point  the  map  of  the  surrounding 
country  was  studied  for  likely  situations  in 
which  to  search,  and  eventually  we  deter- 
mined to  make  an  expedition,  taking  with  us 
in  pack  sadles  necessaries  for  three  or  four 
days,  so  as  to  travel  lightly  and  cover  as 
much  ground  as  possible.  The  first  night  was 
spent  at  the  house  of  an  All)anian  Bey,  who 
entertained  us  hospitably  witli  a  lamb  roasted 
whole  and  the  many  courses  of  a  Turkish 
dinner  ;  sending  us  on  our  way  next  morning 
with  two  mounted  and  armed  followers,  as 
guides  and  guards.  As  guides  they  were  not 
altogether  an  unqualified  success,  for  towards 
the  end  of  the  day  they  appeared  to  have 
lost  themselves  and  we  found  ourselves  on 
the  wrong  side  of  a  large  lake.  Here  we  had 
to  take  direction  ourselves  and  struck  out 
a  line  for  ourselves  accross  very  swampy 
and  treacherous  country,  where  we  had  some 
difficulty  to  crossing  a  small  but  deep  river 
and  several  broad  ditches.  Eventually  we  found 
ourselves  on  the  proper  side  of  this  shallow 


206 


falka  batlát  {Plegadis  falcinellus),  üstökös 
gémeket  {Ardea  ralloidcs)  és  kis  kócsagokat 
{Ardea  garzctia)  láttunk,  de  fészektelepnek 
nyoma  sem  volt  ;  a  bennszülöttek  is  azt  állí- 
tották, hogy  a  gödény  itt  nem  fészkel.  Útköz- 
ben sasokat  is  láttunk  {Haliaëtus  alhicilla  és 
Aquila  iìnperialis)  s  egy  rothadó  tehénhiillá- 
ról  az  emiitett  két  fajon  kivül  még  két  dög- 
keselyűt {Neophron  percnopterus)  zavartunk  föl. 


További  litunk  apró  lialmokon  át  és  bozótos 
erdőkön  keresztül  vezetett,  míg  végre  egy 
faluba  érkeztünk,  a  hol  egy  jobbmódú  paraszt- 
ember adott  ellátást  és  éjjeli  szállást.  Bará- 
tom, magam  és  házigazdánk  az  estebédhez  a 
padlóra  ültünk  egy  alacsony,  alig  4  hüvelyk 
magas  asztalka  köré;  a  fölszolgálást  hat  óriási 
albán  végezte,  a  kiknek  derekát  két  sor  töl- 
tény övezte.  Fegyvereik  lövésre  készen  a 
lőrésekkel  ellátott  falakon  lógtak.  Ez  azért 
volt,  mert  házigazdánk  vérbosszú  alatt  állván, 
állandóan  10  emberből  álló  testőrséget  tartott 
önvédelem  czéljából  a  házában.  Mindazonáltal 
másnap  reggel  lóháton  elkísért  bennünket  egy 
darabig,  szerződtetett  számunkra  két  halászt, 
hogy  vezessenek  bennünket  a  közeli  laguná- 
ban,  a  hol  véleménye  szerint  megtaláljuk 
majd  a  gödényeket. 


A  két  halász  —  vadtekintetű,  héjjá  vagy 
sas  arczulatú,  barna  bő  ruhába  öltözött  alakok 
—  azt  állította,  hogy  a  gödények  fészkelnek 
itt  s  hogy  el  is  visznek  arra  a  helyre.  Az 
egyik  tudott  olaszul,  mint  a  legtöbb  halász 
és  tengerész  ezen  a  parton.  Csakhamar  a 
lagunán  voltunk,  mindegyikünk  egy  durván 
kivájt  csónak  fenekén  ült,  a  melyet  a  halász 
egy  evezővel  igen  ügyesen  vitt  előre.  A  távol- 
ban fehér  tömeget  pillantottunk  meg,  a  mely- 
ről azt  mondták,  hogy  a  gödények  fészek- 
telepe. Nagy  érdeklődéssel  nézegettük  őket 
látcsöveinken  át,  míg  a  fészektelephez  köze- 
ledtünk. A  mennyire  a  viz  felszínénél  alig 
magasabb  ülőhelyünkről  kivehettük,  úgy  tűnt 
föl  előttünk  a  helyzet,  hogy  a  túlsó  part  szé- 
lén fészkelnek,  mögöttük  egy  tamariszk-bozót 
terül  el,  a  melyet  a  megközelítésnél  fedezet- 
nek fogunk  majd  fölhasználhatni.  Még  köze- 
lebb érve  azonban  azt  láttuk,  hogy  a  fészkek 
nem  a  parton    vannak,    hanem    két    alacsony 


lake  after  veiy  difficult  riding,  and  saw 
Pelicans,  a  very  large  flock  of  Glossy  Ibis, 
{Flegadis  falcinellus)  Squacco  Herons,  {Ardea 
radoides)  Little  Egrets,  {Ardea  garzetta)  etc. 
but  no  signs  of  any  nesting  colony;  the 
natives  also  assured  us  that  no  Pelicans 
nested  there.  On  the  way  we  had  seen 
several  Eagles.  (  Haliaëtus  alhicilla  and  Aquila 
imperialis)  and  put  up  from  a  dead  and 
putrid  cow.  two  of  the  former  together  with 
two  Egyptian  Vultures  {Neophron  percnopicriis). 

We  then  rode  over  the  hills  through  thick 
scrubby  woods  until  we  arrived  at  a  village 
where  we  slept  at  the  house  of  a  well-to-do 
peasant,  who  gave  us  shelter  and  food.  My 
friend  and  I  and  our  host  were  waited  upon, 
as  we  sat  at  dinner  on  the  floor  around  a 
low  table  about  four  inches  high,  by  six 
gigantic  Albanians,  each  with  a  double  row 
of  cartridges  round  his  waist.  Their  rifles 
hung  ready  for  instant  use  on  the  walls, 
which  were  all  loopholed  for  musketry  fire. 
It  turned  out  that  the  master  of  the  house 
had  a  „vendetta"  or  blood-feud  hanging  over 
him,  and  had  to  maintain  a  body-guard  of 
ten  men  in  his  house  as  a  protection.  Ne- 
vertheless in  the  morning  he  rode  out  to 
accompany  us  a  part  of  our  way  and  to 
engage  for  us  two  fishermen  as  guides  to  a 
neighbouring  lagoon  where  he  thought  the 
Pelicans  might  be  found. 

These  two  fishermen,  wild  looking  fellows 
with  faces  like  hawks  or  Eagles,  and  clad 
in  loose  brown  garments  assured  us  that  the 
Pelicans  were  nesting  and  that  they  could 
take  us  to  the  place.  One  of  them  could 
speak  Italian,  like  most  of  the  fishermen  and 
sailors  along  this  coast.  Presently  we  found 
ourselves  afloat  on  the  lagoon,  each  of  us 
sitting  in  the  boltom  of  a  rude  dug-out 
canoe,  which  the  men  managed  sldlfully  nith 
single  paddles.  In  the  far  distance  we  could 
see  a  mass  of  white  objects,  which  we  were 
told  were  the  Pelicans  on  their  nests.  These 
we  scrutinized  eagerly  through  our  glasses 
as  we  approached  their  nesting  place.  At 
first,  sitting  as  we  were  low  down,  level  or 
even  a  little  below  the  surface  of  the  water, 
they  appeared  to  be  on  the  furtlier  shore  in 
front  of  a  fringe  of  tamarisk  bushes,  which 
we  expected  would  serve  us  as  a  hiding 
place,  and  enable  us  to  get  within  reach  of 


207 


homokos  szigeten,  a  melyeken  etiy  lábnyinál 
magasabb  növényzet  nincsen.  Embereink  azt 
mondtók,  hogy  körülbelül  30  yardnyi  távol- 
ságra \ihetnek  bennünket,  a  nélkül,  hogy  a 
költőniadarakat  túlságosan  megzavarnók  ;  igy 
is  történt.  Csónakomból  kiszállva  a  sekély 
vízbe,  csináltam  néhány  fölvételt,  de  kevés 
lemezem  volt,  minthogy  egy  dobozom  az  úton 
teljesen  összezúzódott.  Ennélfogva  hazasiettünk 
azzal  az  elhatározással,  hogy  sátorral,  teljes 
fényképészeti  fölszereléssel  és  egyéb  szükség- 
letekkel ellátva,  újra  visszajövünk  ide.  Más- 
nap már  ott  voltunk  a  consulátuson  és  azonnal 
hozzáfogtunk  az  előkészületekhez,  úgy  hogy 
másnap  már  korán  reggel  két  teherhordó 
lovat  indítottunk  előre,  a  melyek  a  sátrat, 
ennivalókat  és  mi  egyebeket  vitték.  Mi  egy 
két  órával  később  indultunk  s  csak  rövid 
ideig  tartó  ebéd  és  déli  pihenőtől  megszakí- 
tott erős  lovagolás  után  késő  délután  értük 
el  a  laguna  partján  lévő  erdőt,  s  még  az  éj 
beállta  előtt  fölütöttük  a  sátorunkat  is. 


Bár  elég  nagy  csapatot  alkottunk,  minthogy 
rajtunk  kívül  volt  még  négy  Martini-  és  ismétlő- 
puskával  fölfegyverezett  emberünk,  a  benn- 
szülöttek mégis  vakmerőségnek  tartották,  hogy 
kinnt  alszunk  az  erdőben,  a  melyről  közismert 
dolog,  hogy  rablók  tanyája.  Az  éjszaka  azon- 
ban nyugodtan,  támadás  és  riadó  nélkül  telt 
el  s  mi  határozottan  jobban  éreztük  magunkat 
a  sátorban,  mint  ha  a  faluban  kellett  volna 
meghálnunk,  s  ezenkívül  a  gödénytelephez  is 
közelebb  voltunk.  A  sötétség  beálltakor  igen 
festői  látvány  tárult  elénk,  a  mint  a  tábori 
tűz  fénye  végigrezgett  kiséröink  öltözetén  és 
fegyverzetén,  s  alakjuk  élesen  elvált  az  erdő 
sötét  és  titkos  hátterétől. 

Kora  reggel  már  ismét  a  vízen  voltunk  ; 
a  sziget  hátsó  részén  kiszállva  visszaküldtem 
a  két  csónakot  és  így  magam  maradtam  a 
gödényekkel.  Lassú  és  fokozatos  megközelí- 
tésük elég  simán  ment,  és  előrehaladásom 
közben  fölvételeket  is  csináltam,  míg  végre 
12 — 15  yardnyi  távolságban  voltam  tőlük. 
Néhányan  ugyan  fölszálltak  a  fészekről,  de 
nem  mentek  messzh-e  és  csakhamar  vissza- 
jöttek, a  mikor  meggyőződtek  arról,  hogy 
nem   vagyok   veszélyes.    Nagyon   meg  voltam 


the  birds.  As  we  drew  near  hfiwever  we 
could  see  that  instead  of  being  on  the  main 
land,  the  nests  were  placed  on  two  low 
sandy  islets  devoid  of  any  vegetation  more 
than  a  foot  high.  The  men  had  told  us  that 
they  could  bring  us  to  about  thirty  yards 
without  unduly  alarming  the  sitting  birds,  and 
this  we  found  to  be  about  the  case.  Getting 
out  of  my  canoe  into  the  shallow  water  with 
the  camera,  I  made  a  few  exposures  :  but  my 
stock  of  plates  was  very  limited  and  the  box  had 
had  its  contents  completely  smashed  on  the 
way.  We  hurried  back  therefore  determined 
to  come  again  with  a  tent  and  a  full  stock 
of  photographic  and  other  necessaries.  The 
consulate  was  reached  the  following  day 
when  we  began  at  once  our  preparations, 
so  that  early  the  next  morning  two  pack 
horses  laden  with  tent  and  food  etc.  started 
0Ô'  to  the  place.  We  ourselves  followed  an 
hour  or  two  later  and  by  riding  hard  all 
day,  with  a  rest  and  welcome  meal  at  mid- 
day, we  reached  the  forest  on  the  shores 
of  the  lagoon  in  time  to  pitch  our  tent  before 
dark. 

Though  we  were  quite  a  strong  party 
including,  besides  ourselves,  four  men  armed 
with  Martinis  and  Magazine  rifles,  it  was 
considered  by  the  natives  a  very  rash  thing 
to  sleep  in  the  forest,  as  it  was  notoriously 
infested  by  robbers.  But  the  night  passed  of 
quietly  without  any  attack,  or  even  alarm, 
and  it  was  certainly  much  more  pleasant  in 
our  well  appointed  tent  than  in  one  of  the 
houses  in  the  village,  besides  being  much 
nearer  to  the  Pelican  colony.  The  scene  towards 
dark  was  very  picturesque,  as  the  camp  fire 
flickered  on  the  costumes  and  équipements 
of  our  attendants,  bringing  their  forms  into 
strong  relief  against  the  gloomy  and  mysterious 
background  of  the  forest. 

Early  in  the  morning  we  were  afloat  again, 
and  presently  I  was  landed  at  the  back  of 
the  island,  and  the  two  boats  went  away 
leaving  me  alone  with  the  Pelicans.  There 
was  no  particular  difficulty  in  approaching 
them  slowly  and  gradually,  taking  photo- 
graphs as  I  advanced  nearer  and  nearer, 
until  I  was  within  twelve  or  fifteen  yards  of 
the  Birds.  If  sometimes  they  left  their  nests 
it  was  only  for  a  short  distance  and  they 
soon  returned  as  they  became  more  confident 


208 


elégedve,  ho.2;y  végre  ily  kttzel  láthattam 
ezeket  a  madarakat,  a  melyek  oly  sokáig 
kerültek  s  eddig  annyira  óvatosak  és  félénkek 
voltak,  s  hogy  alkalmam  nyílt  szokásaik  és 
életmódjuk  megligyelésére,  a  melyekről  eddig 
oly  kevés  összehasonlító  anyag  volt  ismeretes. 

A  fészkek  többnyire  hatos  vagj'  nyolczas 
csoportokban  voltak,  némelyik  egész  kicsiny 
és  majdnem  egysziutben  a  talajjal,  de  minden 
csoportban  volt  1 — 2  a  többinél  jóval  maga- 
sabb fészek  is.  Ezek  ágakból  voltak  rakva 
igen  gondosan  és  tartósan  s  körülbelül  2  láb 
magasak  voltak.  A  fészekalj,  úgy  látszik, 
2  tojásból  állott,  a  melyek  meglehetős  hosz- 
szúak  és  fehérek  voltak,  durva  meszes  héjjal, 
de  minihogy  már  meglehetős  későn  volt 
(május  4-ike),  a  fiak  már  majd  mind  kikeltek); 
néhány  még  a  fészekben  tartózkodott,  míg 
az  anyányiak  a  homokban  ültek  vagy  a  lagú- 
nák sekély  vizében  úszkáltak.  A  pelyhesek 
igen  érdekes  látványt  nyújtottak  ;  színük  ködös 
piszkos  fehér,  lábaik  ólomszürkék  s  ugyan- 
ilyen színű  a  kicsiny  zacskó  is.  Állandóan 
nyögdécselő  hangot  hallattak,  a  mely  hasonlít 
a  tehenek  vagy  bivalyok  nyögéséhez. 

Egy  lenyúzott  pelyhes  fiókagödény  gyomra 
rendkívül  ki  volt  tágulva,  s  jó  két  maréknyi 
tartalom  volt  benne,  a  mely.  úgylátszik,  növény 
eredetű  volt.  Halraaradéknak  alig  lehetett 
venni,  mert  inkább  hasonlított  egy  a  réten 
legelő  liba  gvomortartalmához. 


A  fiókaetetést  is  többször  megfigyelhettem. 
Naumann  azt  mondja,  hogy  a  Felecanus  onocro- 
talus  a  zacskójából  eteti  a  fiait.  A  Felecanus 
crispus  fiai  ellenben  szüleik  torkába  dugják 
egész  fejüket  és  pedig  jóval  mélyebben,  mint 
a  meddig  a  zacskó  terjed.  Tisztán  látható 
volt  a  fiatalok  csőrének  a  hegye,  a  mint 
belülről  nyomást  gyakorolt  a  szülő  nyaka 
tövében.  Ezt  a  megfigyelést  megerősítette 
barátom  is,  ki  a  szomszéd  szigeten  hason 
feküdt  a  homokban  s  látócsövén  át  figyelte 
meg  a  madarakat,  később  pedig  pontosan  le- 
írta előttem  a  látottakat. 


Az  öregek  gyakran  ásítoztak,  miközben 
nyakukat  és  csőrüket  egyenesen  fölfelé  nyúj- 
tották, alsó  álUvapcsukat  pedig,   a  mely  igen 


that  I  was  not  dangerous.  And  a  great  satis- 
faction it  was  to  be  at  last  at  such  close 
quarters  with  these  birds  which  had  evaded 
me  for  so  long  a  time,  and  which  had  proved 
to  be  so  timid  and  wary,  and  to  l)e  able  to 
watch  the  habits  and  customs  of  birds  about 
which  but  little  comparatively  is  known. 

The  nests  were  generally  in  groups  of  six 
or  eight,  some  of  them  quite  small  and  flat 
on  the  ground,  but  in  each  group  there  were 
generaly  one  or  two  considerably  higher  than 
the  rest.  These  were  well  and  compactly  made 
of  sticks  and  about  two  feet  high.  Two  eggs 
seemed  to  be  the  clutch,  these  vere  rather 
long  and  white,  rough  and  chalky,  but  being 
late  (May  á'-^)  the  young  had  nearly  all  hat- 
ched out;  some  of  them  being  still  in  the 
nests,  while  others,  nearly  as  large  as  the 
parent  birds,  were  sitting  about  on  the  sand  or 
swimming  in  the  shallow  water  of  the  lagoon. 
Those  in  doun  presented  a  curious  appearance  ; 
in  colour  they  vere  of  a  dull  dirty  white 
with  leaden  coloured  beaks  und  feet,  and 
small  pouches  of  the  same  dull  colour. 
From  these  young  proceeded  a  constant 
moaning  sound  like  cows,  or  buffaloes  lowing. 

The  stomach  of  a  young  bird  in  doun 
which  was  skinned,  was  enormously  distended, 
and  contained  a  large  double  handful  of  what 
appeared  to  be  vegetable  matter.  It  was 
difficult  to  inmgine  that  it  proceeded  from  a 
fish  diet,  but  rather  resembled  the  contents 
of  a  goose's  stomach  which  had  been  grazing 
in  a  meadow. 

I  had  several  opportunities  of  watching 
the  young  Pelicans  being  fed  by  their  parents. 
Naumann  says  that  P.  onocrotalus  feeds  its 
young  from  the  pouch.  In  the  case  of  P.  crispus 
at  any  rate  the  young  ones  insert  their  whole 
heads  down  the  parents  thrfiat,  much  lower 
tliaii  the  opening  of  the  pouch.  In  fact  the 
point  of  the  young  birds  beak  could  be  most 
distinctly  seen  pressing  from  inside  at  the 
base  of  the  parent  birds  neck.  In  this  obser- 
vation I  was  corroborated  by  my  friend,  who, 
from  the  adjacent  islet,  was  watching  the 
birds  through  his  glass,  while  lying  prone 
on  the  sand,  and  described  to  me  afterward 
exactly  what  he  saw. 

The  old  birds  often  yawned,  stretching 
their  necks  and  beaks  upright,  and  arching 
their  lower  mandibles,  which  are  exceedingly 


209 


hajlékony,  ívalakiian  görbítették.  Ez  vuló- 
szinülej;-  csak  arra  való.  hogy  szabaduljanak 
számos  parazitáiktól  nevezetesen  belférgektöl, 
mert  egy  lelőtt  s  lenyúzott  nőstény  zacskó- 
bőrén tömérdek  ilyen  parazitát  találtain.  Ennek 
a  madárnak  a  lenyúzásánál  külüuösen  föltűnt 
a  bőr  sajátossága.  Igen  lyukacsos  és  sejtes 
volt.  mintha  számtalan  apró  légbuborékból 
állott  volna.  A  testben  is  nagy  légüregek 
voltak,  a  csontok  pedig  ugyancsak  igen  ürege- 
sek voltak.  Ezek  az  üregek  kétségtelenül 
nagy  hasznára  vannak  ennek  az  óriási  madár- 
nak repülés  közben.  Jól  és  kitartóan  repülnek, 
fejük  hátra  van  húzva  s  a  kétszer  meghajlott 
nyakon  nyugszik. 


A  gödénytelepnek  parazitái  is  voltak,  t.  i. 
a  dolmányos  varjak  (Corviis  cornix)  és  a 
lósirályok  {Larus  cachinnans),  a  melyek  igen 
szemtelenül  és  bizalmasan  sétálgattak  fel  s 
alá  a  gödények  között.  Kétségtelen,  hogy  az 
elhullajtott  halakat  kapkodják  el,  s  valószinű- 
leg  a  tojásokat  és  döglött  tiatalokat  is  meg- 
eszik. A  halászok  azt  beszélték,  hogy  a  sasok 
néha  egész  napokat  töltenek  a  szigeten  a 
fiókák  fölfalásával  és  barátom  is  talált  egy 
már  jórészt  fölfalt  fiatal  gödénytetem  mel- 
lett egy  királysastollat. 

Megjegyzem,  hogy  a  halászok  a  gödénye- 
ket egész  barátságos  szemmel  nézték  s  nem 
tekintették  őket  riválisoknak  a  mesterségben, 
a  mint  azt  esetleg  gondolni  lehetett  volna. 
A  madár  lelövéséről  hallani  sem  akartak,  s 
nem  tudták,  hogy  az  főleg  hallal  él.  Egészen 
meg  voltak  lépetve,  mikor  egy  rakás  angol- 
nát mutattam  nekik,  a  mely  egy  gödény 
gyomrából  került  elő.  Egy  szárnyalt  Larus 
cachinnans-t  azonnal  üldözőbe  vettek,  s  azt 
mondták  róla,  hogy  az  igen  kártékony  a  ha- 
lászatra nézve. 

A  szigetek  talaja  kagylós  homokból  és 
összezúzott  kagylókból  állott.  Az  egyedüli 
növényzet  egj'  tengeri  köményfajta  volt,  a 
mely  avarfühöz  hasonlóan  tenyészett.  Ebben 
seregesen  tartózkodtak  a  szúnyogok  és  mér- 
ges bögölyök.  Nagy  megnyugtatásomra  szúrást 
nem  kaptam,  bár  öt  órahosszat  tartózkodtam 
a  szigeten  ;  pedig  azt  hittem,  hogy  majd  élve 
fognak  megenni. 

Aqmla  XIV. 


flexible,  into  the  shape  of  a  lioo]).  It  may 
perhaps  be  that  this  is  an  attempt  to  dislodge 
the  numbers  of  parasites,  apparently  intestinal 
worms,  which  were  adhering  in  large  num- 
bers to  the  skin  of  the  pouch  of  an  adult 
female,  shot  and  skinned.  In  skinning  this 
bird  the  peculiar  ciiaracter  of  the  skin  was 
very  noticeable.  It  was  porous  and  cellular 
to  an  extraordinary  extent,  resembling  a  series 
of  innumerable  air-bubbles.  The  body  even 
had  large  air  cavities  and  the  bones  were 
very  hollow.  This  porosity  no  doubt  helps 
to  support  these  immense  birds  in  the  air, 
and  serves  a  most  useful  purpose  during 
flight.  They  can  fly  well  and  strongly,  with 
the  head  drawn  back,  and  the  beak  resting 
on  the  doubled  back  neck. 

This  Pelican  colony  had  its  parasites. 
Hooded  Crows,  {Corvus  cornix)  and  Gulls, 
{Larus  cachinnans)  walked  about  in  a  most 
impudent  and  familiar  man.uer  among  the 
Pelicans.  They  no  doubt  devour  any  fish 
dropped  by  the  birds,  and  probably  the  eggs 
and  any  dead  young  ones  are  also  eaten 
by  them.  The  fishermen  described  how  the 
Eagles  spent  whole  days  at  the  islands,  de- 
vouring young  Pelicans,  and  my  friend  found 
a  nearly  full-grown  young  one  almost  entirely 
eaten,  while  near  by  lay  the  feather  of  an 
Imperial  Eagle. 

These  fishermen,  by  the  bye,  appeared  to 
regard  the  Pelicans  in  a  very  friendly'  way, 
and  did  not  look  upen  them,  as  might  have 
expected,  as  rivals  in  business.  They  were 
most  unwilling  for  any  to  be  shot,  and  did 
not  appear  to  think  that  they  fed  upon  fish 
at  all.  They  were  quite  surprised  when  we 
pointed  out  to  them  a  mass  of  eels  which 
had  been  disgorged  by  some  of  them.  On  the 
other  hand  they  gladly  went  in  pursuit  ota,Larus 
cachinnans  which  had  been  winged  by  a  shot 
and  described  them  as  being  very  mischievous 
and  causing  much  damage  to  the  fishing. 

The  soil  of  these  islands  was  composed 
entirely  of  shell-sand,  broken  up  cockle  shells. 
The  only  vegetation  being  a  sort  of  samphire, 
growing  like  heather.  In  this  were  hosts  of 
mosquitoes,  and  poisonous  looking  horseflies. 
However  much  to  my  relief  I  was  not  bitten 
once  during  my  five  hours  stay  on  the  islet. 
I  fully  expected  to  be  eaten  alive. 


27 


210 


Ez  a  hatósági  engedély  nélkül  végzett  ki- 
rándulásunk nagy  izgalmat  keltett  a  török 
hatóságoknál,  a  kik  hírét  vették,  hogy  egy 
angol  utazik  át  a  vidéken.  Jelentések  és  kér- 
dések küldésével  folyton  játszott  a  távíró 
Skutari  és  Konstantinápoly  között.  Miután 
engem  nem  tudtak  eicsiimi.  egy  szegény 
albániait  vetettek  börtönbe,  mert  megvendégelt 
bennünket  és  éjjeli  szállást  adott.  Idegenekkel 
való  összeeskiivésser  vádolták  és  kiszaba(L'tása 
elég  nehezen  Tinent.  Nem  is  lesz  könnyű 
dolga  annak,  a  ki  nyomdokainkba  akarna 
lépni,  mert  ilyenek  után  nem  igen  számíthat 
a  bennszülöttek  segítségére.  Kétségtelen  azon- 
ban, iiogy  a  törökök  éppen  ezt  akarják  el- 
érni, s  viszont  részemről  szintén  örülök  annak, 
tisztán  azért,  mert  a  gödények,  a  melyek 
mindinkább  visszahúzódnak  a  czivilizáczió  elöl. 
így  kevesebb  zavartatásnak  lesznek  kitéve. 
Éppen  ezért  reménylem,  hogy  ez  a  telep  még 
soká  fog  zavartatás  és  üldöztetés  nélkül  fönn- 
maradni. 


This  expedition  of  ours  being  quite  un- 
authorized, has  caused  great  excitement  among 
tilt-  Turkish  autiiorities,  wlio  received  reports 
that  an  Englishman  was  travelling  about  tiie 
country.  Inquiries  and  reports  were  tlashiiig 
along  the  telegraph  wires  between  Scutari 
and  ('onstantiuople  .As  they  could  not  get 
hold  of  nie.  they  put  into  prison  a  poor  ho- 
spitable Albanian  who  had  offered  us  a  good 
dinner  and  a  bed  at  his  house.  He  was  accused 
of  a  conspiracy  with' foreigners,  and  some 
difticulty  was  experienced  in  eflecting  his 
release.  Itt  will  certainly  not  Ije  an  easy 
task  for  anybody  attempting  to  follow  in 
our  footsteps,  for  naturally  the  people  will 
not  be  two  willing  to  assist  other  foreigners. 
This  is,  no  doubt,  exactly  the  effect  desired 
by  the  Turks,  but  after  all  it  will  serve  a 
useful  purpose  for  once  if  it  helps  to  protect 
the  Pelicans  which  seem  to  be  receding 
fui-ther  and  further  from  civilisation.  At  any 
rate  I  hope  that  this  particular  colony  will 
iouii'  remain  nniiiolested  and  undisturbed. 


211 


Nidologiai  és  oologiai  meg- 
figyelések. 

Irta  Cerva  Frioyes. 

Lociistella  fluviatilis  Wolf.  1906  tavaszán 
két  aiiiìol  ornitlidlos'ust.  Du.  Stewahd  és  W.\dr 
urakat  kisérteni  niagyarorszájíi  útjukon.  Egyik 
leghőbb  vágyuk  az  volt,  hogy  legalább  egy 
berki  tücsökniadárfészket  láthassanak. 

Jún.  4  én  keresésre  indultunk  egy  laká- 
somtól ca  10  kim.  távolságban  levő  "duna- 
menti erdőbe.  Ebben  az  erdőben  sok  tisztás 
van,    borítva  a  legkülönbözőbb    bokrokkal  és 


Nidologische  und  oologische 
Beobachtungen. 

Von   Friedrich  Cerva. 

Locustella  fliiviatìlis  Wölk,  lm  Frühjahre 
190()  begleitete  ich  zwei  englische  Ornitholo- 
gen,  die  Herren  Dr.  Steward  und  Wade  auf 
ihren  Studienexkursionen  in  Ungarn.  Als  sehr 
begehrenswertes  Objekt  erschien  ihnen  ein 
Nest  des  Flussrohrsängers. 

Am  4.  Juni  begaben  wir  uns  zur  Suche  in 
einen  10  Kim.  von  meinem  Domizil  entfernten 
an    der    Ddiiaii    liegenden    Wald.    Die   vielen 


Locustella  fluviatilis  fészke 


Nest  von  Locustella  Huviatilis. 


diis  növényzettel,  a  melyek  közül  különösen 
a  mocsári  kutyatej  és  különböző  sások  te- 
nyésznek igen  buján  s  így  igen  alkalmas 
fészkelőterületek  a  berki  tücsökmadár  számára. 


Habár  mindenütt  hallottuk  a  berki  tücsök- 
madár pirregését  s  habár  a  legnagyobb  figye- 
lemmel kutattunk  át  minden  arra  való  helyet, 
minden  fűzbokrot,  mégis  igen  sokáig  tartott, 
míg  megtaláltam  azt  a  fészket,  a  melyet  a 
mellékelt  képen  bemutatok  Öt  tojás  volt  benne. 
Mikor  azonban  kivettük  a  fészekaljat,  még 
egy  hatodik  tojás  is  mutatkozott,  a  mely  a  fészek 
aljában  feküdt,  de  fűszálakkal  volt  beborít\'a. 


freien  Wiesen  dieses  Waldes,  welche mitden  ver- 
schiedensten Gebüschen  und  üppigem  Pflanzen- 
wuchse  bedeckt  sind,  von  welchen  besonders 
die  Sumpfwolfmilch  und  verschiedene  Schilf- 
gräser hervorragend  wuchern,  bieten  dem  Fluss- 
rohrsänger sehr  günstige  Brutgelegenheiten. 
Trotzdem  wir  überall  das  Schwirren  des 
Flussrohrsängers  hörten,  und  trotzdem  wir 
mit  der  grössten  Aufmerksamkeit  jedes  Plätz- 
chen, jedes  Weidengebüsch  genau  absuchten, 
dauerte  es  doch  geraume  Zeit,  bis  ich  das 
hier  abgebildete  Nest  auffand.  Dasselbe  enthielt 
fünf  Eier.  Nach  Entnahme  des  Geleges  kam 
jedoch  noch  ein  sechstes  Ei  zum  Vorschein, 
welches  auf  dem  Boden  des  Nestes  lag,  aber 

27« 


212 


A  fészekanyag  behatóbb  megvizsgálása  alkal-, 
mával  végül  még  egy  hetedik  tojást  is  talál- 
tunk, a  mely  a  fészek  fenekébe  volt  beleszőve. 


Igazán  feltűnő  jelenség,  hogy  az  ilyen  sok 
darabot  számláló  fészekaljaknál  a  tojások 
színe  majdnem  mindig  szürkés,  úgy  hogy  a 
31otarilla  alba  tojásaira  emlékeztetnek.  A 
normális  4—5  tojásból  álló  fészekaljak  mindig 
vöröses  vagy  lilaszínüiík.  Ugyanezt  tapasz- 
talta Reiser  Othomár  is,  kinek  módjában  volt 
e  faj  sok  fészekaljának  taniilniányozása. 

A  költés  alkalmával  a  l)erki  tücsökmadár 
rendkívül  érzékeny  a  zavartatások  iránt.  Ta 
pasztalásom  szerint  félig  vagy  egészen  kész 
fészkét  még  oly  vidékeken  is  elhagyja,  a 
melyeken  ritkán  fordul  meg  ember  vagy  állat. 
Sokszor  találtam  fészkeket  2 — 3  tojással,  a 
melj'ek  el  lettek  hagyatva  a  nélkül,  hogy  a 
tojásokhoz  hozzányúltam   volna. 

Ebből  a  szempontból  egész  másképpen 
AÍselkedik  a  nádi  tücsökmadár,  a  mennyiben 
nemcsak  a  legkülönbözőbb  zavarásokat  tűri. 
hanem  a  legtöbb  esetben  még  az  idegen  tojáso- 
kat is  elfogadja.  Egyszer  elcseréltem  két  tojását 
két  Calamodvs  schoenebaenus  tojással;  mikor 
legközelebb  megnéztem  a  fészket,  a  két  idegen 
tojás  mellett  még  a  nádi  tücsökmadár  három 
friss  tojását  is  találtam.  Egy  másik  esetben 
egy  Loeustella  luseinioides  fészekből  kivettem 
Tiégy  tojást  és  ugyanannyi  Calamodus  scho&no- 
baenus  tojást  tettem  a  helyükre.  Nyolcz  napra 
rá  ugyan  nem  találtam  friss  tojásokat  a  fé- 
szekben, de  az  idegenek  melegek  voltak,  jeléül 
annak,  hogy  elfogadta  azokat.  Ilynemű  kísér- 
letek a  berki  tücsökmadárnál  sohase  sikerültek. 

Említésreméltónak  tartom  még  azt.  hogy  a 
Loeustella  ßuviatilis  az  egész  Csepelszigeten 
gyakori  fészkelőmadár.  A  költési  időszak  kez- 
dődik május  közepén  és  tart  június  végéig; 
hogy  június  második  felében  gyakran  talál- 
kozunk még  friss  tojásokkal  és  már  anyányi 
fiókákkal  valószínűleg  a  zavartatásokra  vezet- 
hető vissza. 


A  következő  megfigyeléseket  Ürbő,  Apaj 
és  Peszér  pusztákon  végeztem,  a  melyek  saját- 
ságos  gazdag   madárvilága    mindig   a  legna- 


mit  Grashalmen  bedeckt  war.  Bei  der  einge- 
henderen Untersuchung  des  Nestmateriales 
fand  sich  schliesslich  noch  ein  siebentes  Ei  vor, 
welches  in  den  Boden  des  Nestes  eingefloch- 
ten war. 

Es  ist  recht  auffallend,  dass  die  Färbung 
der  Eier  von  solchen  starkzähligen  Gelegen 
fast  immer  gi'aulich  ist.  und  lebhaft  an  die 
Farbe  der  Eier  von  Motacilla   alba    erinnert. 

Die  normalen,  aus  4 — 5  Eiern  l)estehenden 
Gelege  sind  fast  immer  rötlicii  oder  \"iolett 
gefärbt.  Dieselbe  Erfahrung  machte  auch 
Othm.^r  Reiser,  welcher  Gelegenheit  hatte,  ^^ele 
Gelege  dieser  Art  zu  studieren. 

Bei  der  Brut  ist  der  Flussrohrsänger  gegen 
Störungen  äusserst  empfindlich.  Nach  meinen 
Erfahrungen  verlässt  er  sein  halb  oder  ganz 
fertiges  Nest  selbst  in  solchen  Gegenden,  wo 
Mensch  oder  Tier  nur  selten  hinkommen.  Viel- 
fach fand  ich  Nester  mit  2  8  Eiern,  welche 
verlassen  wurden,  ohne  dass  die  Eier  berührt 
worden  wären. 

In  dieser  Beziehung  ist  der  Nachtigallrohr- 
sänger ganz  anders  geartet,  indem  dieser  nicht 
nur  Störungen  verschiedenster  Art  erträgt, 
sondern  in  den  meisten  Fällen  sogar  fremde 
Eier  annimmt.  Einmal  vertauschte  ich  zwei 
Eier  mit  denen  von  Calamodus  schoenobaenus  : 
bei  meinem  nächsten  Besuche  lagen  neben 
den  zwei  fremden  noch  drei  frische  Eier  des 
Nachtigallrohrsängers  im  Nest.  Ein  anderes 
Mal  entnahm  ich  einem  Neste  von  Lomstella 
luseinioides  vier  Eier,  und  legte  ebensoviel  Eier 
des  Calamodus  .^ehoenobaenus  hinein.  Acht 
Tage  darauf  fand  ich  zwar  keine  weiteren 
Eier  im  Nest,  die  fremden  waren  jedoch  warm, 
ein  Beweis,  dass  dieselben  angenommen  wur- 
den. Solche  Versuche  gelangen  beim  Fluss- 
rohrsänger nie. 

Erwähnen  möchte  ich  noch,  dass  Loeustella 
fiuviatilis  auf  der  ganzen  Csepel- Insel  ein  sehr 
verbreiteter  Brutvogel  ist.  Die  Brutperiode 
beginnt  Mitte  Mai  und  dauert  bis  Ende  Juni; 
dass  man  in  der  zweiten  Hälfte  des  Juni  oft 
sowohl  frische  Eier  als  ganz  flügge  Jungen 
finden  kann,  ist  wahrscheinlich  auf  die  Störun- 
gen zurückzuführen. 


Nachstehende  Beobachtungen  wurden  auf  den 
Puszten  Ürbő,  Apaj  und  Peszér  gemacht,  deren 
eigenartige    reiche    Vogelwelt    immer    vollste 


213 


gyobb  fiaveltnet  érdemli,  a  miért  is  lesryen 
szabad  annak  idei  (  1907.)  állománváról  rö\ad 
áttekintést  nyújtanom. 

Majd  három  évig  tartott  általános  száraz- 
ság: után.  mely  a  mocsarakat  és  turjányokat 
majdnem  teljesen  kiszárította  s  evvel  szinte 
lehetetlenné  tette  a  mocsári  madárvilág  fész- 
kelését, végre  nedves  évet  kaptunk.  .\  foly- 
tonos esőzések  1906  őszén  s  a  rá  következő 
szinte  végnélküli  tél  óriási  hótömegeivel  új 
táplálékot  nyújtottak  a  vizet  szomjúhozó  tó- 
csáknak, a  mi  tetemesen  hozzájárult  a  madár- 
élet megélénkítéséhez. 

1907  tavaszán  igen  gyakori  fészkelők  voltak 
Ortygometra porzana,  parva  és  pusilla,  továbbá 
Hydrochelidon  nigra  és  hucojitera  ;  különösen 
az  utóbbi  faj  lépett  föl  nagy  számban.  Föl- 
tűnő gyakori  fészkelő  volt  Limosa  limosa  és 
Totanus  totanus.  Glareola  pratincoln  is  volt, 
a  mely  különösen  a  szikes  területeket  szereti, 
a  melyeken  dúsan  tenyészik  a  Camphorosma 
ovata  :  itt  különösen  a  kopár,  szürkéssárga 
helyeket  választja,  a  melyeken  tojásai  szinte 
teljesen  egybeolvadnak  a  talajjal.  Charadrius 
alexandrinus,  mint  többnyire,  úgy  most  is  fel- 
tűnő gyakori  volt;  Favmu-dla  pugnux  sem  volt 
ritka  s  fészkelt  Gallinago  gallinago  is,  habár 
csak  szórványosan.  Csak  Totanus  stagnatilis 
volt  az  idén  is  ritka  vendég,  miként  az  utóbbi 
években  mindig.  Ugylátszik,  hogy  Magyar- 
országnak ez  a  jellegzetes  madara  fogy.  A 
különféle  réczefajok  közül  Anas  qnerqiiedula 
volt  a  leggyakoribb,  már  ritkábbak  voltak 
Fidigida  ferina  és  nyroca.  A  legnagyobb 
tömeget  természetesen  a  bibicz  adta. 


A  hol  oly  tömegben  fészkelnek  a  madarak 
mint  ezen  a  területen,  ott  gyakrabban  talál- 
koznak rendkívüli  esetek,  színeltérések  stb..  s 
szabadjon  néhányat  az  érdekesebbek  közül 
itt  fölemlítenem. 

Vanellus  ranellus  (L.).  Az  első  tojásokat 
márcz.  22-éu  találták.  A  sok  bibicz  között 
volt  egy  nőstény,  a  mely  igen  jellegzetes  s 
e  mellett  igen  szembeötlő  tojásokat  tojt  ;  meg- 
lehetett ennek  alapján  állapítani  azt.  hogy 
háromszor  fészkelt,  de  mindig  más  fészekbe 
s  összesen  10  tojást  tojt.  A  tojások  nagyon 
hasonlítottak  tiHimantopus  iiimantopus  tojásai- 
hoz. Az  alapszín  zöldessárga,  rajta  inkább  a 
vastagabb  végéhez  húzódó  sötétbarna  foltok, 


Beachtung  verdient,  weshalb  es  mir  gestattet 
sei,  einen  kurzen  Überblick  über  deu  heurigen 
Stand  derselben  zu  geben. 

Nach  einer  fast  dreijährigen  allgemeinen 
Dürre,  welche  die  Brüche  und  Moräste  fast 
gänzlich  austrocknete  und  dadurch  das  Brüten 
der  Sum'  fvögel  fast  unmöglich  machte,  kam 
endlich  ein  nasses  Jahr.  Der  anhaltende  Regen 
im  Herbst  1906  und  der  darauffolgende  schier 
nicht  enden  wollende  Winter  mit  seinen  unge- 
heuren Schneemassen  gaben  den  nach  Wasser 
schmachtenden  Lacken  frische  Labung,  was  zur 
Belebung  der  Vogelwelt  Ijcdeutend  beitrug. 

Sehr  häufig  erschienen  im  Frühjahre  1907 
Ortygometra  porzana,  pusilla  und  parva  am 
Brutplatze,  ebenso  Hydrochelidon  nigra  und 
leucoptera;  besonders  die  letzte  Art  war  sehr 
stark  verbreitet.  Auffallend  häufig  traten  Limosa 
limosa  und  Totanus  totanus  brütend  auf.  Dabei 
mangelte  es  nicht  an  Glureolapratincola,  av eiche 
die  salzigen  Plätze  mit  der  üppig  wuchernden 
Camphorosma  ovaia  mit  Vorliebe  aufsucht, 
wobei  ihr  die  kahlen,  graulicii-gelben  Stellen 
vorzüglich  zustatten  kommen,  da  die  Eier 
liier  fast  gänzlich  mit  dem  Boden  verschmelzen. 
Charadrius  alexandrinus  war,  wie  in  den 
meisten  Fällen,  auflallend  häufig.  Pavoncella 
pugnax  nicht  selten,  auch  Oallinago  gallinago 
trat  brütend  auf,  wenn  auch  nur  sporadisch. 
Nur  Totanns  stagnatilis  war  heuer,  wie  über- 
haupt in  den  letzten  JalinMi  ein  seltener  Gast. 
Es  scheint,  dass  dieser  für  LTngarn  charakte- 
ristische Vogel  in  Abnahme  begriflen  ist.  Von 
den  verschiedenen  Enten  trat  Anas  querquedula 
am  häufigsten  auf,  seltener  waren  schon  Fuli- 
gula  ngroia  und  ferina.  Den  weitaus  grössten 
Kontingent  ergab  natürlich  der  Kiebitz. 

Wo  Vogelarten  in  solcher  Menge  brüten  wie 
auf  diesem  Gebiete,  hat  man  öfter  Gelegenheit, 
abnorme  Fälle,  Farbenauomalien  etc.  zu  be- 
obachten und  sei  es  mir  gestattet,  einige  der 
interessantesten  hier  anzuführen. 

Tanellfis  vanellns  (L.)  Die  ersten  Kh-v  wur- 
den am  2'2.  März  gefunden.  Unter  den  vielen 
Kiebitzen  befand  sich  ein  Weibchen,  welches 
sehr  charakteristische  und  dabei  ins  Auge 
fallende  Eier  legte  ;  es  konnte  infolgedessen 
konstatiert  werden,  dass  es  dreimal  zur  Brut 
schritt,  jedesmal  in  ein  frisches  Nest  und 
insgesamt  10  Eier  legte.  Alle  Eier  hatten 
viel  Ähnlichkeit  mit  den  EieTii  von  Himaiitopus 
himantopus.  Die  Grundfarbe  ist  olivengelb  und 


214 


de  igen  szórványosan,  úgy  hogy  az  alapszín 
nagj'on  föltűnik.  A  méretek  45  '<  33  és  47  <  33 
mm.  között  iiiíradnznak. 


Charadrius  alexandrinus  L.  \\n-.  20-án 
találtak  t'gy  fészket  két  tojással,  melyek  közül 
az  egyik  teljesen  normális,  a  másik  ellenben 
egészen  eltérő  színezetű  volt.  Az  alapszín 
halvány  veresesfehér.  a  tojáshéj  a  világosság 
felé  tartva  fehéren  áttetsző,  az  egész  fölület 
igen  apró  folttal  és  pontocskával  behintve. 
Méretek:  32-5X230  és  32-4x22  mm. 

Ballii8  a<iuaticus,  L.  Jún.  21  enyhét  tojásból 
álló  fészekalj,  a  melyek  között  csak  kettő 
volt  typikus,  a  többin  pedig  vastagabb  végük 
felé  nagy  és  összefüggő  vérvörös  foltok  hú- 
zódtak, a  melyek .  alól  a  normális  színezetű 
foltok  átviláglottak.  Valószínű,  hogy  az  ilyen 
termékeket  az  uterusban  előállott  vérzések 
idézik  elő.  Átlagméretek:  36X25, 37x26-5 mm. 

Ortygometra  porzana  (L.).  *)  Jún.  14  én 
egy  fészekalj  korcstojással.  .\  fészek  nád- 
szálak között  egy  zsomhékon  állott  s  igen 
szépen  volt  építve.  A  legnagyobb  t(jjás  méretei: 
36X24,  a  kora  tojáséi:  20  <  16  mm. 

Orfygometra  pu.silla,  (Páll.).  Ugyancsak 
egy  fészekalj  korcstojással.  Az  összes  tojá- 
sok gyenge  fényűek,  typikusak.  de  erősen  sötét 
színűek.  A  legnagyobb  tojás  méretei:  29X20. 
a  korcs  tojáséi:  22X15-5  mm. 

Totanns  totanus  (L.)  4-es  fészekalj  ápr. 
20-án.  Három  tojás  normális  színezetű,  anegye- 
dik  vastagabb  végén  összefolyó  koszorú,  egyéb- 
ként alig  van  rajta  folt,  alapszíne  agyagsárga. 
Méretek:  44-3X31-5,  43-8     31-8  mm. 

Pavoncella  pngnax  (L.).  Jún  14-én  3-as 
fészekalj.  Két  tojás  typikus,  a  harmadik  hala- 
ványzölfles  alapszínezetű,  minden  folt  nélkül, 
elmosódott  márványrajzolaltal,  a  mi  élénken 
endékeztet    az    Emberiza   citrinella   tojásaira. 

Circns  aeruginosns  (L.)  Máj.  16-án  4-es 
fészekalj  mellett  egy  Coturnix  cofurnix  tojás, 
a  melyen  nincsenek  foltok,  csak  itt-ott  elszórt 

*)  Az  ..Idegen  tojások  a  fészekben"  kérdéséhez 
még  fölemlitem  azt,  hogy  az  idén  kétszer  találtam 
Ortygometra  pnrzann  tojásokat  idegen  fészekben  ; 
egyszer  egyet  a  Himaníopus  himantopus  üres  fészké- 
ben, másodszor  egyet  a  Hydrochelidon  nigra  [egy 
tojása  mellett.  Cerva. 


mit  dunkelbraunen  Flecken,  welche  sicii  mehr 
gegen  den  dicken  Pol  hinziehen,  äusserst  spar- 
sam gezeichnet,  so  dass  die  Grundfarbe  lebhaft 
hervortritt.  Die  Masse  schwanken  zwischen 
45X33  und  47X33  mm. 

Charadrius  alexandrinus  L.  Am  20.  April 
wurde  ein  Xc^st  mit  zwei  Kiern  gefunden,  von 
welchen  eines  ganz  normal,  das  andere  jedoch 
in  Farbe  und  Zeichiuing  iianz  abweichend  war. 
Die  Grundfarbe  ist  blass  rötlichweiss,  die  .Schale 
vor  das  Licht  gehalten  weiss  durchscheinend, 
die  ganze  Obertiäche  mit  sehr  kleinen  rötlich- 
braunen Flecken  und  Pünktchen  besätet.  Masse  : 
32-5X23-6  und  32-4  <22  mm. 

Rallus  aquaticus,  L  .\m  21.  Juni  ein  Gelege 
mit  sieben  Eiern,  darunter  zwei  ty])ische.  bei  den 
übrigen  aber  zogen  sich  über  die  dicke  Hälfte 
gTOSse  zusammengeflossene  blutrote  Flecke, 
durch  welche  die  normalen  Flecke  hindurch- 
schimmerten. Wahrscheinlich  werden  derartige 
Produkte  durch  Blutung  im  Uterus  hervorgeru- 
fen. Durchschnittsmasse:  36x25,  37x26-5 
mm. 

Ortjgonietra  porzana  (L.)*)  Am  14.  Juni 
ein  Gelege  mit  Sparei.  Das  Nest  stand  auf 
einer  Kufe  zwischen  Rohrstengeln,  war  äusserst 
schön  gebaut.  Masse  des  grössten  Eies  : 
36,x24,  des  Spareies  20x16  mm. 

Ortygometra  pusilla  (Pall.)  Ebenfalls  ein 
Gelege  mit  típarei.  Alle  Eier  waren  schwach 
glänzend,  typisch,  recht  dunkel  gefärbt.  Masse 
des  grössten  Eies:  29X20,  des  Spareies 
22x15-5  mm. 

Totanus  totanus  (L.)  Gelege  von  4  St.  am 
20.  April.  Drei  Eier  normal  gezeichnet,  das 
vierte  mit  einem  am  dicken  Ende  zusammen- 
fliessenden  Kranz,  fast  fleckenlos,  Grundfarbe 
lehmgelb.  Masse:  44-3x31-5. 43-8  x  31-8  mm. 

Pavoncella  pugnax  (L.)  Am  14.  Juni  Dreier- 
Gelege  Zwei  Eier  ty|isch,  das'dritte  von  blass- 
grüner Grundfarbe,  ganz  fleckenlos,  schwach 
marmoriert,  lebhaft  an  die  Eier  von  Emberiza 
citrinella  erinnernd. 

Circns  aerngino.sus  (L.)  Am  16.  Mai  Vierer- 
Gelege' mit  einem  Ei  von  Coturnic  coturnir, 
dessen    Schalenflecke    gänzlich    fehlen,    nur 

*)  Zum  Kapitel  .Fremde  Eier  im  Nest'  sei  noch 
erwähnt,  dass  ich  heuer  zweimal  Ortygometra  porzana 
Eier  in  fremden  Nesten  fand,  einmal  in  einem]  leeren 
Nest  von  Himantopus  himantopiis,  das  andere  iMal 
mit  einem  Nest-Ei  von  Hydrochelidon  nigra. 

Ckrva- 


215 


pontocskák.  Valószínű,  hogy  a  barna  rétihéjja 
elragadott  eay  fürjet,  a  mely  halálos  félelmé- 
ben k'tüjta  a  még  ki.neni  színeződött  éretlen 
tojást.  Tollakat  vagy  egyéb  fürj  madarakat 
nem  találtam. 

Calaniodus  sciioenobaeuus  (L).  Két  albi- 
nísztikus  fészekalj  négy,  ill.  két  tojással  Máj. 
31,  ill.  Jún.  16-án.  Mind  a  két  fészekalj  kétség- 
telenül egy  nősténytől  származik.  Az  összes 
tojások  tiszta  fehérek,  fényesek  s  a  világos- 
ság felé  tartva  halaványzöld  árnyalatnak. 
Reiser  Othmák.  a  kinek  elküldtem  e  tojásokat 
megtekintés  végett,  kijelentette,  hogy  rend- 
kívül érdekesek. 

Az  összes  itt  említett  leletek  a  Magyar 
Nemzeti  Miizeum  birtokába  kerültek. 


einige  sparsam  zerstreute  Pünktchen  sind  vor- 
handen. Walirscheinlifh  erbeutete  die  Rohr- 
weihe eine  Wachtel,  welclie  in  der  Todesangst 
das  fast  noch  ungefárbte  unreife  Ei  legte. 
Federn  oder  sonstige  Reste  der  Wachtel  fan- 
den sich   nicht  vor. 

Galaniodus  schoenobaenus  (L.j  Zwei  albi- 
nistische  Gelege  von  vier  und  zwei  Eiern  am 
31.  Mai  und  16.  Juni.  Beide  Gelege  stammen 
zweifellos  von  einem  und  demselben  Weibchen. 
Alle  Eier  sind  rein  weiss  glänzend,  vor  das 
Licht  gehalten  zeigen  sie  einen  blassgrünlichen 
Stich.  Othmar  Reiser,  dem  icli  die  Eier  zur 
Ansicht  sandte,  erldärte  sie  als  äusserst  inter- 
essant. 

Alle  hier  erwähnten  Funde  gingen  in  den 
Besitz  des  Ungarischen  National-Museums  über. 


216 


A  subspeciesröl  az  ornithologiában 
és  annak  elnevezéseiről. 

Irta:  Rüskin-Butteri'ield  W.  —  Hastings. 

Midőn  LiNNK  javaslatba  hozta  a  biiKiniiális 
clnevezós  iiasy  retoniiját,  a  fajokat  általánDsaii 
különálló  oly  li-nyckiick  tckintettók,  a  melyek 
között  vi'rrokonsái;-  nincsen.  Az  a  vilájios  tény, 
hogy  a  faj  egyénoi  egymás  között  variálnak, 
természetesen  felismertetett  ugyan,  de  annak 
jelentősége  észrevétlenül  maradt.  Az  eml)erek 
nézete  a  faj'okrul  azonban  megváltozott,  a  mint 
a  fajok  maglik  is  viiltozásokoii  mentek  át. 
A  systematikusok  elvesztették  a  fajok  állan- 
dóságába vetett  hitüket  és  a  változás  (variatio), 
a  helyett,  hogy  tisztán  esetleges  jelenség 
maradt  volna,  most  már  felöleli  az  élő  lények 
összes  szerveit  és  szöveteit.  És  azért,  míg 
azelőtt  nem  tartották  szükségesnek,  hogy  a 
systematikus  az  egyes  fajokból  többet  mint  egy- 
néhány egyént  tartson  szeme  előtt  — a  nagysoro- 
zatokat ugyanis  szükségtelen  fölöslegnek  tartot- 
ták ~  most  nagy  és  reprezentáló  sorozatok  szük- 
ségét látják.  Az  ornithologusok  kiváló  részt  vet- 
tek az  újabb  eszmékben  való  hit  terjesztésé- 
ben. Newton  Alfred  tanár  utalt  arra,  hogy  a 
zoológusok  között  egy  ornithologus  *  volt  az 
első,  ki  bizonyítékokat  halmozott  össze  a  fajok 
leszármazási  eredetének  támogatására,  D.ujwin 
nagy  munkájának  megjelenése  után  1859-ben. 
Az  Egyesült-Államok  ornithologusai  előtt  már 
régen  ismeretes  volt  a  nagy  sorozatok  és  a 
változatok  bő  határainak  becse  és  e  tekintetben 
különösen  megemlitendő  Dr.  Allen  J.  A. 

Daczára  annak  sok  ornithologus  megmarad 
a  mellett  a  szokás  mellett,  hogy  minden  oly 
alakot,  mely  elválasztható,  fajnak  tekinti  és 
egyéb,  alsóbb  osztályozási  egységet  el  nem 
ismer.  Nincs  kétségem  az  iránt,  hogy  e  con- 
servativ  kezelési  rendszer  nagyban  hátráltatta 
az  ornithologia  haladását  és  a  következőkben 
kifejtem  annak  fontosságát,  hogy  a  subspecies 
kellő  méltánylásban  részesüljön. 

Subspecies  alatt  értjük  egy  faj  föld- 
rajzi componenseit,  akár  állandó  vagy  nem 
állandó  területet  foglalnak  el.  más  szavakkal 
akár  egymásba  átmenők  akár  nem.  Némely 
Ornithologus,  ki  a  subspeciest  megengedi,  a 
szót  csak  az  átmenő  formákra  akarja  szorí- 

*  Néhai  TwsTRAM  H.  B.  kanonok  (Ibis  IS.íí),  pp. 
429-433). 


On  Subspecies  in  Ornithology  and 
their  Nomenclature. 

By    W .    RUSKIN-BUTTERFIELD  —  HASTINGS. 

\\'heii  Linné  proposed  his  great  reform  ot 
binomial  nomenclature,  s|)ecies  were  univer- 
sally regarded  as  separate  entities  having  no 
blood  relationshi|».  The  obvious  fact  that  the 
members  of  a  Sjiecies  vary  amongst  themselves 
was,  of  course,  recognized,  but  its  significance 
was  wholly  unperceived.  Men's  ideas  of  spe- 
cies have,  however,  like  species  themselves, 
undergone  changes  Systematists  have  lost 
faith  in  the  permanency  of  species,  and  varia- 
tion, instead  of  being  a  mere  casual  occurence, 
is  now  seen  to  embrace  every  organ  and  tissue 
of  living  things  Also,  whereas  formerly  it  was 
not  deemed  necessary  for  the  systematist  to 
have  before  him  more  than  a  few  individuals 
of  a  species  —  a  large  series  being  looked 
upon,  indeed,  as  a  needless  duplication  — 
large  and  representative  series  are  now  a 
necessity.  Ornithologists  have  taken  a  promi- 
nent part  ill  establishing  a  belief  in  the  newer 
ideas.  Professor  Alfred  Newton  has  pointed 
out  that,  amongst  zoologists  at  any  rate,  it 
was  an  ornithologist*  who  first  adduced  evi- 
dence in  support  of  the  derivative  origin  of 
species,  after  the  appearance  of  Darwin's  great 
work  in  1859.  The  value  of  large  series  and 
the  wide  limits  of  variation  have  long  been 
known  to  the  ornithologists  of  the  United  States, 
amongst  whom  Dr.  J.  A.  Allen  should  be 
especially  mentioned  in  this  connection 

It  is  still,  however,  the  custom  of  many 
ornithologists  to  treat  as  species  all  forms 
that  are  separable,  no  lower  classificatory  unit 
being  recognized.  1  to  not  doubt  that  this  con- 
servative method  of  treatment  has  greatly  hin- 
dered the  progress  of  ornithology  and  in  the 
following  remarks  1  venture  to  urge  the  impor- 
tance of  paying  due  regard  to  subspecies. 

By  subspecies  are  meant  the  geographical 
components  of  a  species  whether  these  com- 
ponents occupy  continuous  or  discontinuous 
areas  —  in  other  words,  whether  they  inter- 
grade  or  do  not  intergrade.  Some  ornithologists 
who   admit   subspecies   restrict    the  term    to 

•  The  late  Canon  H.  B.  Tristram  (Ibis,  1859,  pp. 
429—433.) 


217 


tani,  míg  az  át  nem  iiieuő  formák  a  faj  raiigjáni 
emeltetnek.  Xézetem  erre  nézve  az,  hogy  ész- 
szerűbb mintlakét  kategóriát  a  subspecies  fo- 
galma alatt  egybefoglalni.  Ha,  p.  o.  nagyobb 
számú  szigetek  mindegyikén  van  egy  a  többitől 
különböző,  de  a  többiekkel  közeli  rokcmságban 
levő  alak,  czélszerübb  a  különböző  formákat 
egj-  és  ugyanazon  faj  componenseinek  tekinteni 
és  azokat  ennek  megfelelőleg  elnevezni,  daczára 
az  átmenet  hiányának,  mert  ezáltal  az  ő  rokon- 
ságuk kellőleg  kiemeltetik. 

A    supspecies  jellege    eléggé    szembetűnő, 
ha  egy  nagy  területen    elterjedt  faj  nagy  és 
representativ  sorozatát  vizsgáljuk,  p.  o.  Aluco 
flammea,  Parus  palustris,    Galerida   eristata. 
A    legfelületesebb    vizsgálat    kimutatja,    Iiogy 
egy  ilyen  összetétel  nem    honu)gén  és  midőn 
a  példányokat  földrajzilag   rendezzük,   akkor 
azt  látjuk,  hogy  az  egész  sorozat  több  aláren- 
delt formára  szakad  szét,  melyeknek  megtelelő 
határolása     csak     akkor    lehetséges,    ha    az 
anyag  igen  nagy  és  az  elterjedési  kör  számos 
pontjáról    származik.    Természetes,   hogy  egy 
közönséges  és    szélesen    elosztott   faj    példá- 
nyainak akármily  nagy  száma,    melyet   gyűj- 
teményben  találhatunk,    csak   gyenge  arányt 
alkot    az    egyének    összeségével    szemben,    a 
melyből  a  faj  áll  és  itt  az  a  kérdés    támad  : 
vájjon,  ha  egy  ily  fajból  elegendő  számú  pél- 
dány állna  rendelkezésre,  oly  tökéletesen  foko- 
zott sorozatot  képeznének-e,  hogy  a  subdi^isio 
lehetetlen   volna.   Jelenleg   elég  az  a  felelet, 
hogy  úgy,  a  mint  a  rendelkezésre  álló  anyag 
szaporodik,  a  subspeciest  támogató  bizonyíté- 
kok is  erősödnek.  És  tényleg,  némely  esetben 
egy   fokozatos    sorozat    helyett   azt   találjuk, 
hogy  egy  faj    elterjedési   körének   egymástól 
távol  eső  részeiből  származó  példányok  inkább 
hasonlítanak    egymáshoz,    mint    hasoiüítanak 
egymáshoz  a  közbeneső  részekből  származók  ; 
ellenben,    ugyanazon  faj    szomszédos    alakjai 
némelykor    nagy    külömbséget    mutatnak    fel. 
Miután   a    rasz    külömbözet   az   elterjedés- 
nek   kísérője,    szükségessé    válik    oly    módot 
alkalmazni,    hogy    az    alárendelt    egységeket 
is  elnevezhessük,  ha  azokat  figyelembe  akar- 
juk venni.  A  subspecies  nomenclatoriális  értéke 
nem     fejezhető     ki    a     binomiális    rendszer 
keretén    belül    és    az    eddig    c    czélra    ter- 
vezett    módozatok     közt    a     legmegfelelőbb 
a    ternär    elnevezések     használata.     A     tor- 
nar   nevek    szükségessége   a     „rasz"    vagy 
AquUa  XIV. 


intergradiug  forms,  while  forms  that  do  not 
intergrade  are  elevated  to  specific  rank.  It  is 
believed  to  be  the  more  rational  view  to  include 
both  these  categories  under  subsj)ecies.  If, 
for  instance,  each  of  a  number  of  islands 
possesses  a  form  distinct  from,  but  closely 
related  to  the  others,  it  is  better  to  regard  the 
various  forms  as  components  of  the  same  species 
and  to  name  them  accordingly,  notwithstanding 
the  aljseuce  of  intergradatioii,  for  by  so  doing 
theh"  relationship  is  suitably  emphasized. 

The  evidence  of  subspecies  is  clear  enough 
when  a  large  and  representative  series  of  a 
widely  ranging  species  is  examined,  e.  g., 
Aluco  flammea.  Parus  palustris,  Galerida  cri- 
stata.  The  most  cursory  examination  shews 
that  such  assemblage  is  not  homogeneous  and 
when  the  specimens  are  arranged  geographi- 
cally the  whole  series  is  seen  to  break  up 
into  a  number  of  subordinate  forms,  the  proper 
delimitation  of  which  is  only  possible  when 
the  material  is  very  extensive  and  derived  from 
many  portions  of  the  range.  Of  course,  the 
number  of  examples  of  a  common  and  widely 
distributed  species  to  be  found  in  any  collec- 
tion bears  but  a  very  small  ratio  to  the  whole 
assemblage  of  individuals  fonuing  the  species, 
and  there  arises  the  question  whether,  if  a 
sufficiently  large  number  of  specimens  of 
such  a  species  were  available,  they  would  not 
present  so  perfectly  graduated  a  series  as  to 
render  subdivision  impossible.  It  is  enough, 
at  present,  to  reply  that,  as  the  available 
material  increases,  the  evidence  of  subspecies 
becomes  strengthened.  Indeed,  in  some  cases, 
instead  of  a  graduated  series,  it  is  found  that 
examples  from  widely  separated  portions  of 
the  range  of  a  species  resemble  one  another 
more  closely  than  they  resemble  examples 
from  intermediate  regions  ;  while,  on  the  other 
hand,  contiguous  forms  of  the  same  species 
sometimes  difl'er  considerably. 

Racial  differentiation  being  then  a  conco- 
mitant of  disti-ibutiou,  it  becomes  necessan,' 
to  adopt  some  means  of  designating  the  sub- 
ordinate units  if  account  is  to  be  taken  of 
them.  The  nomenclatorial  value  of  subspecies 
cannot  be  expressed  within  the  limits  imposed 
by  the  binomial  system,  and  the  most  conve- 
nient means  yet  devised  consists  in  using 
trinomials.  Thenecessity  of  trinomials  to  denote 
„races"  or  „varieties"  has  long  been  realized. 

28 


218 


„varietas"  iiieji^jelölésére.  már  régen  gyako- 
roltatott. Egy  igen  értékes  iiuinkájában  „a  tri- 
nomiális  nevek  használatáról  az  amerikai 
(iriiithologiában"  (Proc.  ü.  S.  Nat.  Mus.  VII. 
pp.  70 — Hl).  Stejneoer  ezeket  visszafelé  nyo- 
mozta a  modern  irodalomban,  Sundevallig.  ki 
1840-b(Mi  rt'iulszin-eseii  kezdte  a  rosszul  meg- 
határozott fajokat  fíildrajzi  varietásokként 
kezelni,  ellátván  azokat  egy  harmadik  névvel 
a  faji  elnevezéshez  való  csatolás  útján.  Sun- 
DKVALL  a  subspecies  neve  elé  egy  betűt  tett. 
igy  :  Dendroeca  petechia  a  hartholemica.  A 
trinomiálisok  tcliát  ueiii  mennek  újdonság 
szánűia.  A  betűnök,  vagy  „var."  jegynek  a  hasz- 
nálata egészen  fölösleges  és  gyakorlatilag  ezt 
az  ornithologiában  már  nem  alkalmazzák. 

Némely  ornithologusuak  az  a  gyakorlata, 
hogy  egy  új  subspeciest  binomiálisán  a  speci- 
fikus elnevezés  kihagyásával  nevez  el,  nem 
eléggé  korholható.  Ily  esetben  az  elhagyott 
név  mindig  egy  általános  használatban  levő 
elnevezés,  melynek  meghagyása  semmikép  sem 
ró  nagyobb  terhet  a  nomenclaturára.  Ez  a 
tény,  bár  egészen  szend^etűnő.  az  említett 
ornithologusok  figyelmét  úgy  látszik  elkerülte. 
Röviden  szólva:  elismert  subspeciest  a  diag- 
nózisnál nem  lehet  binomiálisán  elnevezni  a 
nélkül,  hogy  statusa  el  ne  homályfisodjék  és 
ebből  későbli  zavar  ne  támadjon. 

Gyakran  azt  hozzák  fel  a  subspecies  ellen, 
hogy  ez  sokszor  csak  igen  csekély  jellegekre 
támaszkodik  és  igy  tetemes  snbdivisióra  vezet. 
Egy  vonás  azonban,  mely  egyes  egyénben 
vagy  egynéhányban  is  csekélynek  látszik, 
azonnal  fontossá  vábk,  ha  az  egy  nagy  soro- 
zatban fordul  elő.  A  gyakorlott  szemnek  egy 
oly  jelleg  is  feltűnőnek  látszhatik,  melyet 
mások  észre  sem  vesznek  :  „Man  sieht  niu', 
was  man  weiss"  (Csak  azt  látjuk,  a  mit  tudunk). 
Ha  végignézünk  egy  species  nagyterjedelmű, 
összesített  börsorozatán,  a  mely  úgy  van  eh-eu- 
dezve,  hogy  a  földrajzi  componensek  között 
bizonyos  elválasztó  űr  marad,  egy  jiillantásra 
észrevehetünk  oly  jellegeket,  melyeket  igen 
nehéz  a  diagnózisban  kifejezni  ..azért,  mert 
a  leíró  műszavak  igen  tökéletlenek"  (cf.  J.  A. 
Allen,  Science,  N.  S.,  XVI.  pp.  383—386). 
Egy  subspecies  felállításához  nem  szükséges, 
hogy  az  feltűnően  külömbözzék  másoktól.  Egy 
jelleg,  vagy  több  jelleg  combinácziója,  bármi 
csekély  legyen  azok  száma,  elegendő,  ha 
ezáltal  egj'  alakot  megkülönböztethetünk  ;  de 


In  a  valuable  pajjer  un  ..The  use  of  Tri- 
nomials in  American  Ornithology"  [Pròe.  U.  S. 
Nat.  Mus.,  VII.  pp.  70—81.),  Dr.  Stejneger 
has"  traced  their  use  in  the  modern  sense  to 
Sundevall.  ,,who  in  1840  commenced  to  treat 
systematically  the  ill-defined  s|)ecies  as  geo- 
graphical varieties,  which  he  provided  with  a 
third  name  in  addition  to  the  specific  appella- 
tion". Sundevall  ])receded  the  subspecific  name 
by  a  letter,  thus  —  Dendroeca  pefcchia  a. 
hartholemica.  Trinomials,  tlierefore,  are  no  new 
thing.  The  use  of  a  letter  or  of  the  sign 
„var."  is  quite  unnecessary  and  has  been 
practically  abandoned  in  ornithology. 


The  practice  of  some  orniflidlogists  of  de- 
signating new  subspecies  binomially  by  omitting 
the  specific  term  cannot  be  too  strongly  con- 
demned. In  such  cases  the  term  omitted  is 
always  one  in  current  use  and  therefore  its 
employment  would  not  in  any  way  add  to  the 
burden  of  nomenclature.  This  fact,  obvious 
though  it  be,  appears  to  have  escaped  the 
notice  of  the  ornithologists  in  question.  In 
short,  avowed  subspecies  cannot  be  named 
binomially  in  diagnoses  without  obscuring  their 
status  and  causing  subsequent  confusion. 

It  is  often  urged  in  opposition  to  subspecies 
that  they  are  frequently  based  upon  very  trifling 
characters  and  thus  lead  to  much  sub-division. 
A  feature,  however,  that  appears  trifling  in  a 
single  individual,  or  in  a  few  individuals,  at 
once  assiunes  importance  when  it  is  fcuind  in 
a  large  series.  To  an  accustomed  eye.  a  featm-e 
unnoticed  by  others  may  appear  conspicuous  — 
Man  sieht  nur,  was  man  weiss.  When  one 
looks  over  an  extensive  series  of  skins  of  a 
compound  species  so  arranged  that  the  geogra- 
phical components  are  separated  by  spaces, 
it  is  possible  to  appreciate  at  a  glance  cha- 
racters that  are  nu)St  difficult  to  set  forth  in 
diagnoses,  „owing  to  the  imperfections  oi 
descriptive  terms'"  (cf.  J.  A.  Au.ex,  Science. 
N.  S.,  X\T.  pp.  383—386.)  It  should  not  be 
required  for  the  institution  of  a  subspecies 
that  it  be  conspicuously  diflerent  from  others 
A  character,  or  combination  of  characters, 
however  snuiU  in  amount,  is  sufficient  if  the- 
reby we  can  distinguish  a  form,  but  it  is 
essential  that  the  character  be  supported  by 


219 


lényeges,  hogy  ez  a  jelleg  megfelelő  anyagra 
tánuiszkodhassék.  A  subspecies  ellenzői  nem 
az  egyedüliek,  kik  panaszt  emelnek  (ily  lij 
alakok  ellen,  melyek  egy  vagy  két  példányra 
alapítva,  néha  még  a  kort  vagy  nemet  sem 
véve  összehasonlításba,  felállíttatott. 

Midőn  a  „szörszálhasogatíV'  elismer  oly 
jellegeket,  melyek  magukban  ugyan  csekélyek, 
de  azért  állandók,  akkor  a  tudománynak  szol- 
gálatot tesz,  mert  feltehető,  —  hogy  a  speci- 
tikus  elkülönülés  okairól  helyesebb  nézetet 
szerzünk,  ha  a  variatio  kisebb  és  közvetlenebb 
eredményeit  vesszük  szemügyre,  mint  a  nagyob- 
bakat és  messzibb  fekvőket.  A  subspeciesek 
rendesen  a  kisebb  jellegekben  különböznek 
egymástól,  a  melyek  többé-kevésbbé  individu- 
ális variácziót  képviselnek,  és  ezért  úgy  lát- 
szik nem  támogatják  azt  a  theoriát,  hogy  a 
faj  változás  litján  keletkezik. 

A  subspecies  ellenzői  azon  félelmüket  is 
kifejezték,  hogy  az  alárendelt  alakok  felvétele  a 
systematikába,  az  ornithologia  haladását  gátolni 
fogja.  Mennyire  alaptalan  ez  a  félelem,  legott 
kitűnik,  ha  az  ornithologia  jelenlegi  állapotát  az 
Amerikai-Egyesült-Államokban  szemléljük,  az 
országban  évek  óta  tüzetesen  tanulmányozzák 
a  subspecieseket  és  valószínű,  hogy  nincsen 
oly  ország,  melynek  avifaunája  jobban  volna 
ismerve,  mint  éppen  ezé.  Bizonyára  nem  túl- 
zás, ha  ezt  az  eredményt  az  újabb  eszmék 
fejlesztő  behatásának  tulajdonítjuk. 

Egy  más  ellenvetés  az  eszmék  összezava- 
rásából  keletkezik.  Azt  állítják,  hogy  a  sub- 
speciesek közti  külömbségek  sokszor  cseké- 
lyebbek, mint  az  egyének  közti  külömbségek 
(Dresser,  Manual  of  Palaearctic  Birds  p.  IV.). 
üe  az  egyének  közti  külömbségek  sokszor 
igen  nagyok,  igy  pl-  a  tenyésztett  válfajtákban. 
Az  egyik  esetben  tisztán  individuális  külömbsé- 
gekkel  állunk  szemben,  (melyek  csekélyek 
vagy  nagyok  lehetnek),  a  másik  esetben  pedig 
csoportok  közt  létező  különibségekkel  állunk 
szemben,  (melyek  szintén  csekélyek  vagy 
nagyok  lehetnek).  Az  egyik  esetben  a  külöml)- 
ség  tisztán  mennyiség-szerinti,  a  másikban 
pedig  minőség-szerinti.  A  subspecies  szétvá- 
lasztásánál kevés  fontossággal  bir  a  külömbség 
mennyisége,  a  mint  azt  már  megmagya- 
ráztam. 

Áttérve  a  subspeciesek  elnevezéséhez,  el  kell 
ismernünk,  hogy  a  trincnniálisok  sokszor  furcsa 
combinácziókat    eredményeznek,    mint    p.    o. 


adequate  material.  Opponents  of  subspecies 
are  not  alon<i  in  deploring  the  founding  of 
new  forms  upon  one  or  two  specimens,  some- 
times even  without  comparing  them  with  refe- 
rence to  age  or  sex. 

In  giving  recognition  to  characters  that  are 
small  in  amount  but  constant,  the  „splitter" 
is  rendering  a  service  to  science,  for  we  may 
expect  to  gain  a  truer  view  of  the  causes  of 
specific  segregation  by  attending  to  the  smal- 
ler and  more  immediate  products  of  variation 
rather  to  the  larger  and  more  remote.  As  a 
rule  subspecies  differ  from  one  another  in  minor 
characters  which  present  more  or  less  indin- 
dual  variation,  hence  they  do  not  appear  to 
lend  support  to  the  theory  that  species  arise 
by  mutations. 

Then,  again,  some  opponents  of  subspecies 
have  expressed  the  fear  that  the  admission 
of  these  subordinate  forms  into  systematic 
work  will  impede  the  progress  of  ornithology. 
How  baseless  is  this  fear  is  shewn  by  the 
state  of  ornithology  in  the  United  States  of 
America.  In  that  country  subspecies  have  been 
closely  studied  for  many  years  and  there  is 
probably  no  country  whose  avifauna  is  better 
known.  Surely  it  is  not  too  much  to  attribute 
this  largely  to  the  stimulus  of  the  newer  ideas. 

Another  kind  of  objection  is  the  result  of 
a  confusion  of  thought.  It  is  said  that  the 
differences  between  subspecies  are  often  smaller 
in  amount  than  those  to  be  seen  in  individuals 
(Deesser,  Manual  of  Palaearctic  Birds,  p.  IV.). 
But  the  differences  between  individuals  arc 
sometimes  enormous  as  in  „sports".  In  the  one 
case  we  are  dealing  with  purely  individual 
differences  (which  may  be  great  or  small)  ; 
in  the  other  case  with  differences  between 
groups  of  individuals  (which  also  may  be  gi-eat 
or  small).  In  one  case  the  difference  is  merely 
((uantitative  ;  in  tlie  other  it  is  qualitative.  In 
separating  subspecies  the  amount  of  difference 
is  a  matter  of  little  moment  as  already  explained. 


Turning  from  subspecies  to  then-  names, 
it  must  be  admitted  that  trinomials  are  capable 
of  some  grotesque  combinations,  as,  for  example, 

2S* 


220 


Thouarsitreron  dupetit  —  thouarsi  dupetit  — 
thonarsi.  (Lásd  Finsch,  Ibis  1904,  p.  660)  és 
Coccothraustes  coccothraustes  coccothraustes. 
Ilyen  halmozások  a  trinomiáiis  rendszert  nevet- 
ségessé tennék.  Ezt  n/onban  könnyen  elkerül- 
hetjük, ha  a  subspecifikus  név  hel}'ett  például 
a  typicus  (vasíy  typicá)  szót  használjuk,  a  mint 
azt  ür.  ScLATKR  és  mások  is  ajánlottílk.  A 
helyett,  hogy  azt  írnák  :  Pyrrhula  pyrrhula 
pyrrhula  (L.),  írhatjuk  :  Pyrrhula  pyrrhula 
typica  (L.).  Igaz,  hogy  Linné  nem  írt  le  ilyen 
„subspecies  typicá-t",  àe  pyrrhula  nevű  sub- 
speciest  sem.  Egy  leíró  neve  oly  subspecies 
után,  melyet  ö  eredetileg  mint  speciest  írt  le, 
bizonyos  értelemben  mindig  lielytelenül  van 
alkalmazva.  Így  )).  o.,  lia  Pyrrhula  murina 
GoDMANból  Pyrrhula  pyrrhula  murina  God- 
MAN  lett  ;  e  szerzőt  olyanért  tesszük  felelőssé, 
mi  soha  sem  volt  szándéka.  Dr.  Hartert  régeb- 
ben azt  javasolta,  hogy  Pyrrhulu  pyrrhula 
pyrrhulu  (L.)  lielyett  Pyrrhula  pyrrhula  (L.) 
pyrrhula.  vagy  Pyrrhula  pyrrhula  (L.)  typica 
legyen  az  írásmód.  A  typica  kifejezés  tehát  ily 
esetben  a  szerző  neve  nélkül  van  odafüggesztve 
és  nem  tekintendő  új  névnek,  hanem  csak  egy 
elfogadott  kifejezés  a  kérdésben  forgó  species 
egy  alakjának  elnevezésére,  mely  elnevezés 
alatt  azt  legelőször  vezették  be  a  tudományba. 
(Ibis  1896,  pp.  363.  364.).  Kívánatos  vf)lna  oly 
módozat  alkalmazása,  melyből  kitűnjék,  hogy 
egy  subspecies-nek  tekintett  alak  eredetileg 
species-nek  vétetett-e  ?  A  kínálkozó  módozatok 
közt  el  lehetne  talán  fogadni  azt,  hogy  a 
szerző  neve  zárjel  között  függesztessék  oda. 
Például  :  Motaciüa  alba  suhperí>onata  [Meade- 
Waldo],  vagy  Muscicapa  lencomelanura  cer- 
viniventris  [(Sharpé)]. 

Ha  e  konzervatív  ornitliologusok  ellenveté- 
seit a  trinomiáiis  elnevezés  ellen  vizsgálat 
tárgyává  tesszük,  azonnal  szembeötlik,  hogy 
azokat  csak  az  előítélet  szüli.  Tökéletesen 
igaz  az  a  mondás,  hogy  a  trinomiálisok  leg- 
buzgóbb  elleuségei  mindennap  megengednek 
olyan  neveket,  mint  p.  o.  Pelecanus  fv^cus 
var.  californicus.  de  hangosan  protestálnak, 
ha  egy  szerencsétlen  szerzőnek  eszébe  jut  a 
„var."  rövidítést  rövidség  okáért  kihagj'ni,  és 
ha  a  nyugati  barna  pelikán  nevét  úgy  írja  : 
Pelecanus  fuscus  californicus  (Ibis,  1905, 
p.  157) 

A  subspecies  el  nem  ismerésével  sokszor 
igen  fontos  elterjedési  tények  figyelmen  kívül 


Thouarsitreron  dupetit — thouarsi  dupetit — 
thouarsi  (See  Finsch,  Ibis,  1904.,  p.  660),  and 
Coccothraustes  coccothraustes  coccothraitMes. 
Such  combinations  are  almost  enough  to  bring 
trinomials  into  contempt.  They  are.  moreover, 
avoidable  by  replacing  the  subspecific  name 
with  some  such  term  as  typints  (or  typicn)  as 
suggested  by  Dr.  Sclater  and  others.  Instead 
of  writing  Pyrrhula  pyrrhula  pyrrhvJa  (L.). 
we  can  put  Pyrrhula  pyrrhula  typica  (L.).  It 
is  true  that  Linné  did  not  describe  such  a  sub- 
species typica  but  neither  did  he  describe  a  sub- 
species ^j/rr/mZa.  A  describer's  name  is  always 
in  a  sense  misapplied  when  it  is  placed  after 
a  subspecies  that  was  originally  described  as  a 
species.  Thus  when  Pyrrhula  murirm  Godman, 
becomes  Pyrrhula  piyrrhula  murina  Godman. 
we  make  the  author  responsible  for  something 
which  he  never  intended.  Dr.  Hartert  formerly 
suggested  that,  instead  of  Pyrrhula  pyrrhula 
pyrrhula  (L.).  we  should  write  Pyrrhula 
pyrrhula  (L.)  pyrrhida  or  Pyrrhula  pyrrhula 
(L.)  typica.  „The  term  typica  stands  thus 
without  an  author's  name  attached  to  it.  not 
treated  like  a  new  name,  but  merely  as  an 
acknowledged  term  to  designate  that  form  of 
the  species  under  consideration  which  was 
first  introduced  into  science"  {Ihis.  1896, 
pp.  363.  364).  It  seems  desirable  that  some 
method  be  employed  to  indicate  that  a  form 
treated  as  a  subspecies  was  originally  descri- 
bed as  a  species.  Amongst  other  ways  this 
could  be  done  by  enclosing  the  author's  name 
in  square  brackets.  Motacdla  alba  subpersoiiafa 
[Meade-Waldo]  and  Muscicapa  leucomelanura 
eerviniventris  [(Sharpé)]  are  examj)les. 

Upon  enquiring  into  the  o])position  of  con- 
servative ornithologists  to  trinomials  it  is  evident 
that  it  must  be  put  down  in  most  cases  to 
prejudice.  It  has  been  well  said,  „the  most 
ardent  opponents  of  trinomials  admit  everyday 
such  names  as  Pelecanus  fuscus  var.  califor- 
nicus, but  exclaim  loudly  if  an  unfortunate 
author  ventures  to  leave  out  the  abbrenated 
word  „var."  for  the  sake  of  brevity,  and  write 
the  name  of  the  Western  Brown  Pelican,  Pele- 
canus fuscus  californicus"  (Ibis.  1905  ,  p.  157). 


The  non  admission  of  subspecies  often  causes 
important  points  in  distribution  to  be   over- 


221 


maradnak.  Ha  egy  madár  előre  nem  várt 
helyen  jelenik  meg,  szükséges  annak  szárma- 
zási helyét  kntatni,  hogy  a/,  elterjedési,  vonu- 
lási stb.  adatokból  valamit  tanuljunk.  Endit- 
sünk  itt  egy  példát  :  a  brit-szigeteket  a  mogyoró- 
szajkó két  alakja  látogatja  meg  idóröl-idnre: 
de  ezek  majdnem  mindig  egy  és  ugyanazon 
név  alá  soroltatnak,  mint  Nucifraga  caryoca- 
t.actes.  Van  okunk  hinni,  hogy  a  feljegyzett 
megjelenések  leginkább  ezen  madár  keleti 
alakjára  vonatkoznak  X  caryocatadcfi  macro- 
rhynchos  Brehm  és  hogy  annak  nyugati  alakja 
-V.  caryocatactes  caryocatades  (L.)  nagyon  gyé- 
ren jelenik  meg.  tízembetünö  itt  annak  fon- 
tossága, hogy  a  két  alakot  jól  megkülömböz- 
tessük,  hogy  ennek  ala|)ján  eldönthessük 
honnan  jött  az  illető  mogyoró-szajkó  ? 

Szerencsére  a  subspecies  elismerése  mhid- 
inkább  tért  foglal  és  daczára  a  „pongyolások"  *) 
sötét  jóslatainak,  van  kilátás  arra,  hogy  az 
„iij  iskola"  sokkal  pontosablt  módszere  utó- 
végre is  győzni  fog.  Dr.  H.\rtert  most  meg- 
jelenő becses  művében  :  ..Die  Vögel  der 
palaearliischen  Faìtna'  megtaláljuk  az  irány- 
vonalakat, melyeken  indulva,  a  jövő  kutatás 
kibővitheti  és  tökéletesbítheti  a  palaearktikus 
madarakra  vonatkozó  tudásunkat. 

Nem  tagadható,  hogy  a  subdivisiót  túlsá- 
gos messzire  is  lehet  nnni,  és  hogy  sub- 
specieseket  már  elneveztek  elégtelen,  sőt  érték- 
telen bizonyítékok  alapján  is.  Ily  tévedés 
azonban  hamarosan  kisül  és  nagyobb  kárt 
nem  okoz,  legfeljebb  a  synononiia  túlterhe- 
lését okozza.  Azt  hiszem,  hogy  mindnyájan 
egyetértünk  abban,  hogy  ornithologiai  tudá- 
sunkat a  legvégső  határig  kell  fejlesztenünk.**) 

*)  Az  angol  „lumpers"  azokra  van  értve,  a  kik  az 
élesebb  meghatározásoktól  fáznak.  Szerk. 

")  A  legnagyobb  mértékben  hálásak  vagyunk,  hogy 
a  szerző  módot  nyújtott  arra,  hogy  ép  oly  tárgyila- 
gossággal, mint  világossággal  kifejtett  nézeteit  meg- 
ismerhettük és  bizonyára  hálásak  lesznek  mindazok 
is,  a  kik  az  omithologia  elöhaladását  kívánják,  úgy 
azok  is,  a  kik  a  haladást    nem  tartják    elegendőnek. 

Mi  megragadjuk  az  alkalmat,  hogy  egy  megjegy- 
zést tegyünk. 

Kétségtelen  az,  hogj-  az  Ornithologia  —  a  szó  köz- 
használatú értelmében  —  ma  nem  egészen  egyrangú 
a  többi  zoológiai  disciplinákkal,  és  p.  o.  német  tudo- 
mányos körből  eredt  az  a  szó  :  „Wissenschaft  für 
Schulmeister".  Igaz  az  is,  hogy  a  modern  Zoológiai 
Congressusok  tárgysorozataiban  az  Ornithologia  gyen- 
gén vagy  alig  szerepel.  Ez  természetes  is. 


looked.  When  a  bird  turns  up  in  an  unexpected 
quarter  it  becomes  necessary  to  trace  its  place 
of  origin  in  order  to  learn  something  of  the 
facts  of  distribution,  migration,  etc.  As  an 
instance  it  may  be  mentioned  that  two  forms 
of  Xutcracker  are  known  to  visit  the  British 
Islands  from  time  to  time,  but  they  are  almost 
always  placed  together  under  the  name  Nuci- 
fraga caryocatactes.  There  is  reason  to  believe 
that  the  majority  of  recorded  occuiTences  refer 
to  the  eastern  form,  N.  caryocatactes  macro- 
rhynchos  Brehm,  and  that  the  western  represen- 
tative, X.  caryocatactes  caryocatactes  (L.),  is 
of  very  infrequent  occurrence.  It  is  clearly  of 
importance  to  distinguish  these  two  forms  so 
that  we  may  know  whence  any  Nutcracker 
that  may  visit  us  has  wandered. 

Fortunately,  the  advantage  of  recognizing 
subspecies  is  becoming  more  and  more  appa- 
rent and,  despite  the  gloomy  foreliodings  of 
th(^  „lumpers",  tlierc  is  every  prospect  that 
the  more  exact  method  of  the  „new  school" 
will  ultimately  prevail.  Dr.  Hartrrt's  valuable 
work  Die  Vögel  der  lialäarUischen  Fauna 
now  in  course  of  publication  marks  out  a  clear 
line  from  which  future  researches  in  Palae- 
arctic  birds   can   be  extended  and  perfected. 

No  one  will  deny  that  subdivision  can  be 
carried  too  far  and  that  subspecies  have  been 
named  on  insufficient  or  even  worthless  evi- 
dence. Such  mistakes,  however,  soon  right 
themselves  and  no  great  harm  is  done  save 
the  burdening  of  synonomy.  Furthermore,  all 
will  agree  that  we  must  push  our  knowledge 
of  birds  to  the  utmost  limit.*) 


•)  We  are  indeed  very  much  indebted  to  the  author 
that  he  has  given  us  an  opportunity  to  know  his 
views  which  he  developed  with  as  much  objectivity  as 
clearness  and  no  doubt  that  not  only  those  will  feel 
grateful  to  him  who  desire  the  progress  of  ornithology, 
but  also  those  who  are  not  satisfied  with  the  progress 
hitherto  realised. 

We  availourselvesoftheopportunity  to  joinaremark. 

There  is  no  doubt  that  Ornithology  —  taking  the 
word  in  the  customary  sense  —  is  at  present  not 
on  the  same  rank  with  the  other  zoological  disciplines; 
German  scientitic  circles  haven  given  rise  to  the 
saying:  „Wissenschaft  für  Schulmeister".  It  is  true 
also  that  on  the  programs  of  modern  Ornithological 
Congresses  „Ornithology  is  but  feebly  if  at  all"  repre- 
sented. And  this  is  quite  natural. 


222 


Darwin  »tán  :i  régi  enummerácziós  irány  termé- 
szetes okoknál  fogva  elhanyatlott  és  a  feladat  a  fel- 
logás  mélyítése  lett. 

Nem  a  mesterséges,  leginkább  csak  geographiai 
distrikiitiokon  systematikus  csoportosításokon  és  a 
csoportosítások  szükségeit  fedező  elnevezési  mòdo 
zatokon  fekszik  ma  a  súlypont,  mert  ezek  sokszoro- 
san empirikus  míiveletek,  és  belejátszik  az  auctorok 
jogán  túl  a  hiúság  is  --  hanem  arról  van  szó,  hogy 
azt,  a  mit  megkülömböztetünk,  csoportosítunk  és 
elnevezünk  necsak  orisraologiai  és  oecologiai,  hanem 
biológiai  okokkal  is  támogassuk  ;  szóval,  necsak  a 
külső  alakot,  előfordulását  és  életmódját,  hanem  az 
életet,  feltételeit  és  azoknak  alakító  hatását  vonjuk 
be  tanulmányaink  körébe,  abból  a  czélból,  hogy  — 
a  mennyire  lehet  —  a  mélyebben  fekvő  okokat  is 
megismerhessük.  Ezt  a  magasabb  biológiát  ertem. 


El  kell  ismernünk,  hogy  az  Ürnithologia  haladása 
kissé  egyoldalú  volt. 

Még  meg  akarom  jegyezni,  hogy  azt,  a  mit  szer- 
zőnk a  gyöngybagolyról  lAlaco  [-Strix]  Hammea)  oly 
kitűnően  mond,  teljesen  talál  avval,  a  mit  Kleinschmidt 
bámulatos  sorozatában  képekben  is  kimutatott  (Klein- 
schmidt „Berajah"  Strix  flammea  Leipzig  190d). 

Herman  Ottó. 


After  Darwin  the  old  enumerational  system  has 
been  abandoned  for  natural  reasons  and  the  deepening 
of  ideas  was  made  the  chief  aim. 

To-day  the  stress  is  no  more  laid  on  nomenclatorial 
methods  based  upon  artificial,  mostly  geographical 
distribution  and  upon  systematical  groups  or  nomen- 
clature incident  upon  such  groups,  because  these 
operations  are  in  the  majority  only  of  an  empirical 
character  and  the  authors'  vanity  plays  sometimes 
a  certain  roll  in  them.  The  question  is,  on  the  cont- 
rary, to  support  not  only  by  orismological  and  oeco" 
logical,  but  also  by  tnological  reasons  what  we  have 
distinguished,  grouped  or  named;  therefore  we  ought 
not  only  comprize  the  external  form  in  the  circle  of 
our  scientific  studies,  but  also  the  bird's  life,  the 
conditions  thereof  and  their  modifying  influence  in 
order  to  recognize,  if  possible,  also  the  deeper  reasons. 
It  is  this  biology  of  a  higher  rank  which  is  understood 
here. 

We  must  acknowledge  the  progress  of  Ornithology 
was  in  some  way  onesided. 

I  may  add  yet  that  our  author's  excellent  statement 
concerning  the  barn-owl  (Aluco  |^-=  Strix]  fiammi'a) 
is  exactly  congruent  with  what  Kleinschmidt  has  repre- 
sented in  a  wonderful  series  of  pictures  in  his  „Bera- 
jah"  Strix  flammea  Leipzig  1906.      Otto  Herman. 


> 
ß 
ç 
r 
> 

H 

0 
X 

< 

0 

Ni 


223 


Az   1907.  évi   sáskajárás  a   Horto- 
bágyon és  a  madárvilág. 

Irta  :   8chknk  .Iakah. 

Tündöklően    kék   é^-    jilatt    t'ornm    jxM-zselô    j 
napsugár    ('brcsztgeti  a  Ilortobásry    napimádó 
tündérét,  a  varázsló  csalóka  délibábot. 

Első  szenievillanása  fényes  fehér  esik  a  szeni- 
iiatár  peremén,  teljes  ébredése  csillogó  víz- 
áradat, melynek  csaponaó  hullámai  mint  a 
tenger  árja  egyre  közelednek  s  emelkednek. 
s  csakhamar  tenger  tűnik  föl  a  látóhatáron. 
Messzi  falvak  elniosódí)tt  kör\-onalii  tornyai 
magánosan  meredeznek  ég  felé  -  néha  föld 
felé  is,  ha  a  varázsló  tündér  bohókás  jó  ked- 
vében fölfordítja  őket  —  a|)ró  ligetek  néhány 
pillanat  múlva  alacsony  szigetekként  tükrö- 
ződnek a  forró  párát  lehelő  vízárban. 


Mintha  a  multat  idézné  vissza  a  varázsló 
tündér,  azt  az  időt,  a  mikor  a  Tiszának  gátak 
közé  még  nem  kényszerített  hullámai  majd 
minden  tavaszszal  tengerré  változtatták  ezt  a 
nagy  síkságot. 

Majd  újabb  csodában  gyönyörködtet  az  ötle- 
tes tündér.  Az  imént  ínég  messzii'e  világító 
sátrak  helyén  mintegy  varázsütésre  ködbe- 
vesző fehér  vitorlák  tűnnek  föl  a  szemhatáron, 
melyek  teljes  szélcsöndben  mozdulatlanul  nyu- 
gosznak  a  vakítóan  csillogó  vizén. 


S  a  mint  egyre  közeledik,  szemünk  láttára 
fejti  ki  varázsmüvészetét.  Az  előttünk  eddig 
még  tisztán  és  élesen  látható  ménes  körül 
egyszerre  csak  megi-emeg  a  lég,  fölfelé  áramló 
gőzök  törnek  elő  a  földből,  a  lovak  lábai 
csodálatosan  megnyúlnak  s  niegvékonyodnak, 
s  egy  pillanat  múlva  már  térdig  állanak  a 
vizárban.  Hirtelenül  azonban  ismét  elérhetet- 
len távolba  szökken  vissza  ;  de  még  onnan 
is  ide  villognak  öles  hullámai,  melyeket  pil- 
lanatnyi gyönge  szellő  szánt  ködként  foszló 
fölületén. 


Die  Heuschreckenplage  auf  dem 

Hortobágy  im  J.  1907  und  die 

Vogelwelt. 

Von  Jakob  Schenk. 

Unter  leuchteiul  blauem  Ilimmel  erwecken 
heisse,  sengende  Sonnenstrahlen  die  sonnen- 
anbetende Fee  des  Hortobágy,  die  zauberische, 
trügerische  Délibáb.  ^ 

Ihr  erster  Augenaufschlag  ist  ein  glänzend 
weisser  Streif  am  Rande  des  Horizonts,  ihr 
volles  Erwachen  eine  schillerntle  Wasserfläche, 
deren  wallende  Wogen  gleich  der  Meeresflut 
immer  höher  schlagen  und  unaufhaltsam  vor- 
wärts stürmen,  bis  in  Kürze  ein  Meer  am 
Horizont  erscheint. 

Türme  ferner  Dörfer  ragen  in  verschwom- 
menen Umrissen  einsam  gegen  den  Himmel 
empor  —  oftmals  jedoch  auch  gegen  den 
Boden,  wenn  sie  von  der  Zauberfee  in  über- 
mütig-lustiger Laune  umgekehrt  werden,  — 
kleine  Auwäldchen  spiegeln  sich  nach  einigen 
Augenblicken  als  niedere  Inseln  in  der  heisse 
Dämpfe  hauchenden  Wasserflut. 

Es  ist  als  ob  die  Zauberfee  die  Vergan- 
genheit znriickrufen  wollte,  in  welcher  die 
noch  nicht  zwischen  Dämme  gezwängten  Wo- 
gen des  Tiszaflusses  diese  grosse  Ebene  fast 
jedes  Frühjahr  in  ein  "Meer  verwandelten. 

Bald  jedoch  ergötzt  uns  die  mit  Einfällen 
reichlich  begabte  Fee  mit  einem  neuen  Wun- 
der. An  Stelle  der  zuvor  noch  weithin  leuch- 
tenden Zelte  erscheinen  wie  auf  Zauber- 
schlag weisse  Segel  in  nebeliger  Ferne  am 
Horizonte,  welche  in  der  vollkommenen  Wind- 
stille unbeweglich  auf  der  blendend  schillern- 
den Wasserfläche  ruhen. 

Und  unaufhaltsam  vorvvärts  strebend,  ent- 
wickelt sie  ihre  Zauberkunst  vor  unseren  Augen. 
Um  die  bisher  noch  klar  und  deutlich  ersicht- 
liche Rossherde  erzittert  plötzlich  die  Luft,  auf- 
wärts strömende  Dämpfe  scheinen  aus  dem 
Boden  hervorzulirechen.  die  Fusse  der  Pferde 
werden  wunderbar  lang  und  dünn,  und  im  näch- 
sten Momente  steht  alles  bis  ans  Knie  in  der 
Wasserflut.  Im  nächsten  Momente  jedoch  wan- 
delt sie  wieder  in  unerreichbarer  Ferne;  aber 
selbst  aus  dieser  Ferne  schimmern  die  klafter- 
hohen Wogen  herüber,  welche  ein  momentaner 

'  ,  Délibáb"  heisst  in  wörtlicher  Übersetzung 
„Mittagsphantom"  und  bedeutet  eine  Luftspiegelung 
wie  „Fata  morgana'. 


224 


A  ])us/,ta  nagy  cisöudjébeii  szinte  hallani 
lehet  a  rohanó  vizáradat  zajgását,  egymásra 
foluhi  liullúniok  niorajlását. 

Csakhogy  ez  a  hang  nem  a  képzelet  szüle- 
ménye — ,  egy  pillantás  a  földre  meggyőz  a 
félelmetesen  szomorú  valóságról.  Öáskajárásos 
területre  értünk  s  minden  lépésünk  nyomán 
százan  és  ezerén  menekülnek  előlünk.  Már 
néhány  lépés  után  sűrűn  gomolygó  sáskaliul- 
lámot  hajtunk,  mely  tovahaladásában  szélhaj- 
totta hullámok  járására  és  morajára  emlékez- 
tet. S  ennek  a  hullámnak  az  útját  utolsó 
fűszálig  lerágott  vigasztalanul  kopár  területek 
jelzik. 

Az  óriási  területen  '■  minden  képzeletet  fölül- 
múló sáskatömegek  legelnek.  Egyelőre,  míg 
fejlődésben  vaunak,  társaságban,  nagy  folto- 
kat alkotva  élnek  együtt,  s  csak  ugrálva 
menekülhetnek.  Oly  sűrűn  borítják  a  földet, 
hogy  az  első  pillanatban  sziute  önkénytelenül 
is  meglassítja  lépteit  az  ember  a  menekülők 
megkapó  látványára  és  .zajára. 


A  hírhedt  marokkói  sáska  (Stauronotus 
iiiaroccaniiíi,  Thunb.)  lepte  el  a  Hortobágyot, 
ugyanaz  a  faj,  a  mely  egyidőben  végpusztulással 
fenyegette  Cyprus  szigetét  s  Algierban  millió- 
kat emésztett  föl  egyrészt  közvetlen  kártéte- 
leivel, másrészt  irtási  költségei  révén.  Alig 
két  évtizede  annak,  hogy  meglepetésszerűen, 
mint  új  és  mindjárt  tömegesen  föllépő  faj  be 
kellett  venni  a  magyar  faunába,  s  azóta  állandó 
küzdelmet  kell  ellene  folvtatni. 


A  marokkói  sáska  főleg  a  nagy  szikes  lege- 
lőkön él,  s  így  csak  idő  kérdése  volt,  mikor 
bukkan  föl  legnagyobb  ilynemű  területünkön, 

'  Maga  a  debreczeni  Hortobágy  —  Mata,  Ohat, 
Zám  és  Elep  puszták  —  ca  42,000  kat.  hold  legelő - 
terület  ;  "'ezt  körülveszik  a  balmazújvárosi,  hajdub  - 
szörményi,  szentmargitai,  tiszacsegei,karczagi,  püspök- 
ladányi és  angyalházi  legelörészek,  a  melyek  közvet- 
lenül csatlakoznak  a  debreczeni  Hortobágyhoz,  s 
ily  módon  ca  100.000  kat.  hold  megszafcíttatlan  legelő- 
területet  alkotnak. 


schwacher  Lufthauch  auf  der  nebelartig  flüch- 
tigen Fläche  aufpeitscht. 

In  der  grossen  Stille  der  Puszta  hört  mau 
fast  das  Getöse  der  jagenden  A\'asserflut,  die 
Brandung  der  sich  übereinander  drängenden 
Wogen. 

Dieser  Sellali  ist  aber  kein  l'hantasiege- 
bilde,  ein  Blick  auf  den  Boden  überzeugt  sofort 
von  der  schrecklich  traurigen  AVirklichkeit.  Wir 
sind  unter  die  Heuschrecken  geraten,  uud  bei 
jedem  Schritte  flüchten  Hunderte  und  Tausende 
vor  uns  her.  Schon  nach  wenigen  Schritten 
treiben  wir  eine  dichtgedrängte,  sich  iiberwäl- 
zeude  Heuschreckenwoge,  deren  Vorwärtsdriu- 
gen  an  das  Wallen  uud  Getöse  wiudgepeitschter 
Wasserfluten  erinnert.  Den  Weg  dieser  Flut 
bezeichnet  bis  auf  den  letzten  Grashalm  abge- 
weideter, trostlos  wüster  Boden. 

Auf  dem  ungeheuren  Gebiete  ^  weiden  jeden 
Begritl'  übertreffende  Heuschreckenscharen. 
Vorläuflg,  solange  sie  sich  noch  in  der  Ent- 
wickeluug  befinden,  leben  sie,  ausgedehnte 
Felder  bildend,  in  Gesellschaft,  und  können 
sich  nur  mittels  Sprünge  flüchten.  Der  Boden 
ist  so  dicht  bedeckt  mit  ihnen,  dass  man  auf 
das  Geräusch  und  den  fesselnden  Anblick 
der  flüchtenden  Tiere  im  ersten  Augenblicke 
fast  unwillkürlich  den  Schritt  hemmt. 

Die  berüchtigte  marokkanische  Heuschrecke 
{Stauronotus  inaroccanus  Thünb.)  suchte  das 
Hortobágy  heim,  dieselbe  Art,  welche  seiner- 
zeit die  Insel  Cypern  mit  gänzlicher  Vernich- 
tung bedrohte,  und  auch  in  Algier  Millionen 
verschlang,  einerseits  durch  die  unmittelbaren 
Schädigungen,  anderseits  durch  die  gTOSsen 
Kosten  der  Niederkämpfung.  Es  sind  kaum 
zwei  Deceunieu  her,  dass  dieselbe  als  neue 
und  gleich  massenhaft  auftretende  Art  in 
die  ungarische  Fauna  aufgenommen  werden 
musste,  und  seitdem  muss  ein  ständiger  Kampf 
gegen  dieselbe  geführt  werden. 

Die  marokkanische  Heuschrecke  lebt  haupt- 
sächlich auf  den  grossen  natronhaltigen  Vieh- 
weiden, uud  war  es  deshalb  nur  eine  Frage 

'  Das  zu  Debreczen  gehörige,  also  das  wirkliche 
Hortobágj-  —  aus  den  Puszten  Mata,  Ohat,  Zám  und 
Elep  bestehend  —  bildet  ein  Weidegebiet  von  ca 
42,000  Kat.-Joch.  ;  dieses  umgeben  die  Weidegebiete 
von  Balmazújváros,  Hajdúböszörmény,  Szentmargita, 
Tiszaosege,  Karezag,  Püspökladány  und  Angyalháza, 
welche  unmittelbar  an  das  Hortobágy  anschliessen, 
und  derart  ein  ununterbrochenes  Weidegebiet  von  ca 
100,000  Kat.-Joch.  ergeben. 


2!>:ì 


t.  i.  a  Hortobágyon.  190()-ban  tényk'i;'  már 
naiiv  szánihaii  iniitatkozott,  s  iiiintho^y  irtása 
akkor  nem  sikerült,  biztcisra  lehetett  venni, 
hogy  1907-ben  óriási  tömegekben  fog  pusztí- 
tani, ha  a  késői  tavaszi  nagy  fagyok  elmarad- 
nak, a  mi  meü  is  történt. 


A  veszély  oly  imminens  volt.  —  mert  a 
legelők  elpusztítása  után  a  vetésekre  kerül  a 
sor,  —  hogy  a  m.  k.  földmívelésiigyi  minisz- 
térium törvényt  alkotott  a  sáskairtásról,  a 
melyet  1907.  febr.  lö-én  országos  értekezleten 
vitattak  meg  Darányi  Ignácz  m.  k.  föidmiv. 
miniszter  elnöklete  alatt.  Az  adott  iielyzettel 
számolva  az  értekezlet  főtárgyát  a  sáskatöme- 
gi'k  irtási  módozatai  alkották,  de  meghivatott 
a  M.  0.  K.  részéről  Herman  Ottó  és  Csörgiíy 
Titus  is,  hogy  egyúttal  szánibavétessenek  a 
mesterséges  madárvédelem  és  madártelepités 
mint  profilaktikus  intézkedések,  a  melyek 
esetleg  alkalmasak  lehetnek  arra,  hogy  a. jövő- 
ben hasonló  csapásoknak  elejét  vegyék.  A 
területi  viszonyok  kellő  ismerete  hijján  a  M. 
0.  K.  egyelőre  a  nagy  kolóniákliau  lakó  rovar- 
irtó madarak  —  vetési  varjú,  seregély,  kék 
vércse,  dankasirály  és  bibicz  —  hathatós 
védelmét,  és  a  mennyiben  lehetséges  mester- 
séges megtelepítését  a.jánlotta. 


1907  nyarán  tényleg  be  is  következett  az 
előre  sejtett  csapás  :  a  rossz  időjárás  daczára 
is  kitűnően  kelt  a  marokkói  sáska  és  félel- 
metes tömegekben  lepte  el  a  Hortobágyot. 

A  mesterséges  madártelepítés  részben  már 
meglévő,  részben  még  szükséges  föltételeinek 
a  fölkutatása,  továbbá  a  sáskairfó  madarak 
tanídmányozása,  végül  a  Pavtor  roseus  töme- 
ges megjelenése  mind  szükségessé  tették  a 
lielyszinén  való  tanulmányozást.  Hhrm.\n  üttó- 
nak  a  M.  0.  K.  igazgatójának  megbízásából 
jiiii.  17-én  kimentem  tehát  a  Hortobágy ra,  a 
hol  jún.  24-éig  tartózkodtam  ;  késői)!)  -  júl. 
lő.  és  16-án  —  lijból  ott  voltam,  hogy  a 
XIV.  Aiiiúla. 


der  Zeit.  wann  dieselbe  auf  dem  grössten 
derartigen  Gebiete,  nämlich  auf  dem  Horto- 
bágy auftreten  wird.  Im  Jahre  190Ü  trat  die- 
selbe auch  tatsächlich  in  grosser  Anzahl  auf, 
und  da  die  Bekämpfung  damals  nicht  gelang, 
so  konnte  man  sicher  darauf  rechnen,  dass 
dieselbe  im  .1.  19(17.  —  falls  die  grossen  Spät- 
fröste im  P'rühjar  ausbleiben  werden,  was  auch 
ges  hall,  —  in  ungeheuren  Schwärmen  ihn'  ver- 
heerende Tätigkeit  aufnehmen  werde. 

Die  Gefahr  war  derart  drohend  —  weil  ja 
iiacli  den  Viehweiden  die  Saaten  verheert 
werden  —  dass  das  königl.  iing.  Ministerium 
für  xVckerbau  ein  Gesetz  über  die  Bekämpfung 
der  Heuschreckenplage  ergehen  Hess,  welches 
am  15.  Feber  1907  in  einer  Landesenquete 
unter  dem  Präsidium  des  k.  ung.  Ministers  für 
Ackerbau  Ignaz  v.  Darányi  erörtert  wurde.  Mit 
der  gegebenen  Lage  rechnend,  wurde  wäiirend 
der  Enquête  hauptsächlich  die  Bekämpfungs- 
weise der  HeuschreckeniiiasseH  besprochen, 
doch  wurden  von  der  U.  O.  C.  auch  Otto 
Herman  und  Titus  Csörgey  berufen,  um  gleich- 
zeitig auch  den  praktischen  Vogelschutz  und 
die  künstliche  Vogelansiedelung  als  |)rophil- 
aktische  Massregeln  in  Betracht  ziehen  zu 
können,  mittels  deren  Anwendung  es  eventuell 
möglich  sein  könnte,  in  Zukunft  derartigen 
Heimsuchungen  vorzidjeugen.  In  Ermangelung 
der  notwendigen  Kenntnis  des  Gebietes 
wurde  von  der  U.  ( ».  ('.  vorläutig  der  wirk- 
same Schutz,  oder  insoweit  es  möglich  wäre, 
die  künstliche  Ansiedehiug  der  in  grossen 
Kolonien  lebenden  insektentVessenden  Vögel 
—  Saatkrähe,  Staar,  Kotfussfalke,  Lachmöve 
und  Kiebitz  —  anempfohlen. 

Im  Sommer  19(17  traf  der  geahnte  Schlag 
wirklich  ein  ;  trotz  der  ungünstigen  Witterung 
ging  das  Ausschlüpfen  der  Heuschrecke  vor- 
züglich vonstatten,  so  dass  sie  das  Hortobágy 
in  schi'ccklicheM   Massen   bedeckten. 

Die  Eruierung  der  schon  vorhandenen  so- 
wie der  110,  h  notwendigen  Hedingiiugeu  der 
künstlichen  ^'ogelallsiedelung,  dann  das  Studium 
der  hi'usfdireckenvertilgendeii  Vogelaileu.  uml 
schliesslich  das  massenhafte  Erscheinen  von 
Pastor  roseiis  machten  das  Studium  an  Ort  und 
Stelle  zur  Notwendigkeit.  Von  Otto  Herman, 
Direktor  der  U.  0.  C,  betraut,  begab  ich  mich 
am  17.  Juni  nach  Hortobágy,  und  veiiilieb 
bis  zum  í24.  Juni,  später  —  am   lö.  und   16. 

29 


■226 


pásztormadarat  a  fiókaetetésnél  tanulmányoz- 
hassam. 

A  sáskatömeiíek  és  óriási  fertőzött  területek 
láttára  azonnal  meggyőződtem  arról,  hogy  a 
már  beállott  csapással  szemben  teljesen  tehe- 
tetlen a  madármunka.  Bármilyen  impozáns 
legyen  is  az  ezernyi  sáskától  repedésig  meg- 
töltött gólyagyomor,  bármennyit  is  pusztítsa- 
nak a  falánk  pásztormadarak  és  vetési  varjak 
ezrei,  működésük  még  akkor  is  eredményte- 
len volna,  ha  számuk  és  étvágyuk  megszáz- 
szorozódnék.  Ez  különben  minden  nagyszabású 
rovarkárnál  igy  szokott  lenni,  igy  pl.  Menzbikr 
is  azt  írja  a  pásztormadárról  kapcsolatosan  a 
sáskajárásról:  „sajnos,  hogy  a  pásztormadarak 
megszámlálhatatlan  hada  mégis  semmi  a  sás- 
kák irtózatos  tömegéhez  képest."  (Aves  Ros- 
siae,  Moszkva  1895.  U.  p.  r3l2— 518.) 


Habár  eredményeiben  szinte  elenyésző  cse- 
kély volt  a  madárvilág  sáskairtó  működése, 
az  elpusztított  sáska  mégis  roppant  tömeget 
jelentett.  Általában  ki  lehet  mondani  azt, 
hogy  a  sáskajárás  ideje  alatt  szinte  minden 
madár  tobbé-kevésbbé  sáskával  élt  ;  még 
typikus  magevők  is,  mint  pl.  Emberiza  crdnndra, 
nagyobbára  sáskával  táplálkoztak.  A  fogyasz- 
tást nagyon  növelte  az.  hogy  az  endemikus 
madárvilághoz  tömegesen  csatlakoztak  oly 
fajok,  a  melyeket  csak  a  dúsan  megterített 
asztal  vonzott  ideig-óráig  erre  a  területre, 
ezek  közül  első  sorban  a  pásztormadarak,  a 
melyekről  túlzás  nélkül  állitható.  hogy  több 
hasznot  hajtottak,  mint  a  többi  madár  össze- 
sen. Ezeken  kivül  sok  fehér  gólya,  seregély, 
egerészölyv,  vetési  varjú  és  bibicz  sereglett 
össze  a  sáskajárásra,  de  azért  csodálatoskép- 
pen első  tekintetre  üresnek  látszott  a  Hor- 
tobágy, annyira  elveszett  ez  a  rengeteg  madár 
az  óriási  területen. 


Ismétlések  elkerülése  czéljából  az  egyes 
madárfajok  sáskairtó  működését  minden  egyes 
madárfajnál  külön-külön  vázolom  majd  az 
alább  következő  jegyzékben,  a  mely  az  ösz- 
szes  megfigyelt  madarakat,  valamint  a  reájuk 
vonatkozó  egyéb  megfigyeléseket  tartalmazza. 


.luli  —  wnr  ich  n<HÍiiuals  dort,  um  die  Rosen- 
stare beim  Füttern  der  Jungen  zu  beobachten. 

Beim  Anblicke  der  Heuschreckenmassen 
sowie  (1er  ungeheuren  infizierten  Gebiete 
kam  mir  sofort  die  {Überzeugung,  dass  die 
Arbeit  der  Vogelwelt  unfähig  ist,  die  schon 
eingetretene  Kalamität  zu  bewältigen.  Wohl 
ist  ein  mit  Tausenden  Heuschrecken  bis  zum 
Platzen  vollgestopfter  Storchmagen  ein  impo- 
santer Anblick,  wohl  vernichten  Tausende  der 
gefrässigen  Rosenstare  uml  Saatkrähen  un- 
glaubliche Mengen,  doch  wäre  ihre  Arbeit 
seihst  dann  erfolglos,  wenn  sich  ihre  Anzahl 
und  ihr  Appetit  verhundertfachen  würde.  Es 
ist  dies  übrigens  fast  bei  jeder  insektenka- 
lamität  so  bestellt;  Menzbier  z.  B.  schreibt  im 
Anschlüsse  an  den  Rosenstar  von  den  Heu- 
schreckenplagen folgendes:  „leider  ist  die 
unzählbare  Menge  der  Rosenstare  verschwin- 
dend klein  den  fürchterlichen  Massen  der 
Heuschrecken  gegeuüber."  [Ares  Rossiae, 
Moskva  1895.  H.  p.  512—518.) 

Trotzdem  die  Arbeit  der  Vogelwelt  in  der 
Bekämpfung  der  Heuschreckenplage  in  ihrem 
Resultate  fast  verschwindend  gering  war,  so 
bedeuteten  die  vernichteten  Heuschrecken 
doch  eine  ungeheure  Masse.  Im  allgemei- 
nen kann  ausgeprochen  werden,  dass  sich 
während  der  Heuschreckenplage  fast  alle 
Vögel  meJir  oder  minder  mit  Heuschrecken 
ernährten  :  selbst  typische  Körnerfresser,  wie 
Emberua  calandra  lebten  vorwiegend  von 
Heuschrecken.  Der  Konsum  wurde  dadurch 
bedeutend  vermehrt,  dass  sich  der  ende- 
mischen Vogelwelt  massenhaft  solche  Arten 
beigesellten,  welche  nur  der  reichlich  gedeckte 
Tisch  auf  einige  Zeit  hieher  lockte,  besonders 
die  Rosenstare,  von  welchen  man  ohne  Über- 
treibung aussprechen  kann,  dass  sie  mehr 
Nutzen  leisteten,  als  die  übrigen  Vögel  alle 
miteinander.  Ausser  diesen  versammelten  sich 
hier  viele  Störche,  Stare,  Saatkrähen,  Mäuse- 
bussarde, Kiebitze  u.  s.  w.  und  trotzdem  schien 
das  Hortobágy  auf  den  ersten  Blickwuuderba- 
rerweise  leer  zu  sein,  so  sehr  verlor  sich  diese 
Vogelmasse  auf  dem  ungeheuren  Gebiete. 

Um  Wiederholungen  zu  vermeiden,  werde 
ich  das  Mass  der  Heuschreckenvertilgung 
jeder  Art  separat  behandeln,  u.  zw.  in  dem 
untenfolgenden  Verzeichnisse,  welches  sämt- 
liche beobachtete  Vogelarten,  und  alle  sonstigen 
Beobachtungen    über    dieselben    enthält.  Hier 


227 


Ezen  a  helyen  a  niadámlág  sáskairtó  nníkö- 
désének  még  csak  egy  rendkívül  fontos  tnf)Z- 
zanatát    vázolom,  s  ez  az  utótakarítás. 

Minthogy  a  marokkói  sáska  különösen  fia- 
talabb korában  többnyire  nagy  foltokban  van 
együtt,  s  csak  későbben  szóródnak  szét  némi- 
leg, azért  akadnak  oly  területek,  a  hol  az 
aránylag  kevés  sáska  következtében  pótolha- 
tatlan időveszteség  volna  a  géjjekkel  való 
irtás,  ezenkívül  a  gépekkel  végigkefélt  terü- 
leteken is  mindig  marad  még  elég  számos  élő 
sáska,  vagy  úgy,  hogy  a  tömegben  csak 
elkábultak,  vagy  úgy,  hogy  sikerült  kiszök- 
niök.  Magukl)an  véve  ezek  is  számbavehetö 
tömeget  alkotnak,  s  ha  petéiket  ierakiiatják, 
könnyen  niegvetiietik  egy  új  veszedelem  alap- 
ját. Bizonyításra  nem  szorul,  hogy  ezeknek 
a  pusztításával  rendkívül  hasznos  preventív 
munkát  végez  a  madárvilág,  a  mennyiben  biz- 
tosítja az  emberi  munkával  türtéiiő  s  nagy 
költségeket  igénvlö  irtási  munkálatok  '  sikerét. 


'  Az  irtási  munkálatok  rövid  vázolását  —  bár  szi- 
gorúan véve  nem  tartozik  ide  —  a  kép  cs  megértés 
teljessége  kedvéért  nem  mellőzhetem  egészen. 


Az  irtás  a  régi,  lassan  míiködö,  vagy  pedig  renge- 
teg —  s  többn3ire  nehezen  kapható  —  napszámost 
igénylő  czipntsi  sövények  helyett  .Jablonowszky 
JözsEPnek,  az  irtási  munkálatok  vezetőjének  saját 
találmányú  géprin'l  történt.  A  sáskairtó  gép  lénye- 
gileg erősen  a  földnek  feszülő  süni  aczéldrót  kefe, 
a  melyet  két  ló  húz.  A  gép  kb.  2  méter  széles  terü- 
letet súrol,  s  hogy  erről  túlságosan  el  ne  riadjanak 
a  sáskák,  a  lovak  nem  egymás  mellé  vannak  befogva, 
hanem  a  gép  mindegeik  oldalán  jár  egy-egy,  úgy 
hogy  a  gép  haladási  irányában  szabad  a  terület  A 
lovakat  hajtó  ember  a  magában  véve  is  súlyos  kefe 
fölött  ül.  a  mely  ily  módon  az  alája  kerülő  sáskákat 
szétmorzsolja.  Mindig  több  gép  —  legalább  6  —  jár 
együtt.  Folyton  szűkülő  körben  haladva  összeterelik 
a  sáskát,  s  a    hajtás    középpontjában    végiggázolnak 


iilöchtc  icli  nur  noch  ein  ungemein  wichtiges 
MoMicnt  im  ileusclireckenvertilgen  der  Vogel- 
welt berühren,  nämlich  die  Nachlese. 

Indem  die  marokkanische  Heuschrecke,  be- 
sonders so  lange  sie  noch  jung  ist,  mei- 
stens in  grossen  Feldern  beisammen  lebt,  und 
sich  nur  später  einigermassen  zerstreut,  so 
gibt  es  auch  solche  Flecken,  wo  infolge  der 
verhältnisiMässig  geringen  .\nzahl  der  Heu- 
schrecken das  Bekämpfen  mitteis  der  Masclii- 
nen  ein  unwiederbringlicher  Zeitverlust  wäre, 
ausserdem  verbleiben  auf  den  Gebieten,  welche 
mit  der  Masciiine  sciion  überstrichen  wurden, 
noch  immer  ziemlich  zahlreiciie  lebende  Heu- 
schrecken, welche  entwedi-r  in  iler  Masse  nur 
betäubt  wurden,  oder  aber  sicii  flüchten 
konnten.  An  und  für  sich  bilden  diese  auch 
eine  bedeutende  Menge,  welche  durch  das 
Ablagern  der  Eier  leicht  die  Grundlage  einer 
neuen  Kalamität  bilden  können.  Es  bedarf 
wohl  keines  weiteren  Beweises,  dass  die  Vo- 
gelwelt mittels  Vertilgung  dieser  eine  unge- 
mein nützliche  präventive  Arbeit  verrichtet, 
indem  dadurch  der  Erfolg  der  mittels  Mensclien- 
kraft  geführten  und  grosse  Kosten  erheischen- 
den Bekämpfungsarbeiten'  gesichert  wird. 

'  Eine  kurze  Skizze  der  Bekämpfungsarbeiten  — 
trotzdem  dieselbe  streng  genommen  nicht  ganz  hieher 
gehört  —  glaube  ich  mit  Hinsicht  auf  die  Vollstän- 
digkeit des  Bildes  und  \'erständnisses  nicht  ganz 
entbehren  zu  können. 

Die  Bekämpfung  geschah  statt  der  früheren,  lang- 
sam arbeitenden  oder  aber  allzuviel  Arbeiter  —  welche 
meistens  schwer  zu  haben  sind  —  erheischenden  Zäu- 
nen von  (.'ypern  mittels  Masrhinen,  welche  von  Josef 
Jablonowszky,  dem  Leiter  der  Bekämpfungsarbeiten 
eigens  dazu  erfunden  wurden.  Die  heuschreckeu-ver- 
tilgemle  Maschine  besteht  im  Wesentliclien  aus  einer 
fest  an  den  Boden  gedrückten  Stalildralitbürste,  welche 
von  zwei  Pferdt-n  gezogen  wird.  Die  Maschine  be- 
rührt den  Boden  in  einer  Breite  von  ca  2  Meter,  und 
um  vor  der  Maschine  nicht  allzuviel  Heuschrecken 
wegzuschenchen,  sind  die  Pferde  nicht  nebeneinander 
eingespannt,  sondern  aussen  an  jeder  Seite  der  Ma- 
schini' geht  je  ein  Pferd,  so  dass  der  Kaum  in  der 
Vorwärtsbewegung  der  Maschine  frei  ist.  Der  Pferde- 
lenker sitzt  gerade  über  der  an  und  für  sich  schon 
schweren  Bürste,  welche  dann  die  unter  sie  gera- 
tenden Heuschrecken  zermalmt.  Es  müssen  immer 
mehrere  Maschinen  —  mindestens  6  —  beisammen 
arbeiten  Die  Heuschrecken  werden  zuerst  durch  die 
in  stetig  enger  werdenden  Kreisen  geführten  Maschi- 
nen zusammengetrieben,  und  im  Mittelpunkte  des 
Treibens  wird  dann  über  das  Ganze  hergefahren.  An 
solchen  Stellen  reichten  die  Unmassen  von  Heu- 
schreckenkadavern oft  bis  zum   Knöchel.  Dem  Gange 

29 


-'28 


Ezt  az  utótakaritást  kiilönbi-n  már  a  korábbi 
sáskajárások  alkalmával  is  megfigyelték.  Sajó 
Károly  '  pl.  az  1890.  évi  szegedi  sáskajárás- 
nál a  fecskék  közremüköflésének  tulajdoní- 
totta azt  a  tényt,  hogy  a  hajtott  fiM-iiletcken  — 
akkor  még  cziprusi  sövényekkel  dolgoztak  — 
bizonyos  idő  niulva  már  nem  volt  sáska,  holott 
minden  hajtásból  sok  megmenekült,  fezeket 
niiiid  a  fecskék  pusztították  el.  A  Hortobágyon 
ezt  az  utótakarítást  Matüsk.\  József  m.  k.  erdőör 
is  megfigyelte.  A  sáskairtásnál  mint  felügyelő 
volt  alkalmazva,  éppen  a  leginkább  fertőzött, 
s  a  pásztormadaraktól  legsűrűbben  látogatott 
területen,  s  így  naphosszat  figyelhette  azokat. 

rajtuk,  llypii  heljeken  aztán  néha  bokáig  i'rt  a  tömér- 
dek sáska-hulla.  A  gépek  haladását  állandóan  követi 
a  napszámosok  rajvonala,  a  mely  a  menekülni  igyekvő 
sá.skákat  fekete  zászlókkal  visszatereli  a  gépek  alá. 
Az  irtás  akkor  a  legsikeresebb,  mikor  a  sáska  még 
kicsi  és  kevésbbó  mozgékony  ;  ha  már  megszárnya- 
sodott,  akkor  az  irtás  lehetetlenné  válik.  Ha  már 
most  tekintetbe  vesszük  azt,  hogy  a  marokkói  sáska 
.^.5-40  nap  alatt  teljesen  kifejlődik,  akkor  könnyen 
érthető  az  a  nagy  sietség,  a  melylyeí  az  irtási  müve- 
leteket vezetni  kellett,  különösen  a  Hortobágyon,  a 
hol  oly  óriási  területek  voltak  fertőzve.  Evvel  némi 
fogalmat  nyerhetünk  arról  a  nehéz  küzdelemről,  a 
melyet  a  m.  k.  Rovartani  Állomás  folytatott  a  vesze- 
delmes ellenséggel.  Az  irtási  müveletek,  számbavéve 
a  madarak  utótakaritását  is.  sikerülteknek  mondhatók, 
és  ha  a  jövő  évben  esetleg  lesz  is  kisebbmérvü  sáska- 
járás a  Hortobágyon  —  a  mi  nem  valószínű  —  i'igy 
azt,  a  már  helyben  lévő  gépekkel  rövid  idő  alatt  tel- 
jesen le  lehet  küzdeni,  s  így  a  Hortobágy  évekre 
biztcsitva  lesz  újabb  sáskajárás  ellen. 


Maguk  az  irtási  munkálatok  festői  látványt  nyúj- 
tottak. Az  első  tekintetre  érthetetlen  működésű,  nagy 
port  fölkavaró  sáskairtó  gépek,  a  körülöttük  hullámzó 
tarka  lobogós  ruhájú  munkások  sokasága,  valamint 
az  ezek  befogadására  mindenfelé  fölállított  sátrak 
valósággal  benépesítették  a  Hortobágyot,  a  melynek 
legnagyobb  részében  különben  csak  egy-egy  magá- 
nyos gulyástanya  tanúskodik  az  ember  jelenlétéről. 
A  sátrak  körül  való.ságos  szekértábor,  közbe  tűzhe- 
lyekkel, a  hol  a  fölváltott  munkások  főzik  szerény 
pusztai  ebédjüket.  —  S  mig  a  sáskairtó  gépek  és 
munkálatok  a  legmodernebb  korról  tanúskodtak,  addig 
a/,  újra  előkerült  sátrakkal  úgy  tűnt  föl  a  Hortobágy, 
mint  a  régen  elmúlt  nomádélelnek  késői  maradványa. 


'  Sajó  Káeoi.y  ;  A  marokkói  sáska  Magyarországon. 
A  m.  k.  Rovartani  Állomás  Közleményei  I.  4  füzet. 
Budapest  1891.  p.  G9. 


Dicse  Nachlese  wuide  übrigens  auch  schon 
bei  den  früheren  Heuschreckenplagen  be- 
obachtet. So  schrieb  es  z.  B.  K.ari.  Sa.iö  '  bei 
der  Heuschreckenplage  in  Szeged  1890  der 
Arbeit  der  Schwalben  zu.  dass  nach  einer 
gewissen  Zeit  auf  den  gesäuberten  Gebieten 
—  damals  wurde  noch  mit  den  Zäunen 
von  Cypern  gearbeitet  —  keine  Heuschrecken 
zu  finden  waren,  trotzdem  aus  jedem  Treiben 
viele  entronnen  waren.  Diese  wurden  alle  von 
den  Schwalben  verzehrt.  Auf  dem  Hortobágy 
wurde  diese  Nachlese  auch  von  Josef  M.\tuska, 
k.  ung.  Forstwart,  beobachtet.  Bei  den  Be- 
kämpfuiigsarbeiteii  war  derselbe  als  Aufseher 

der  Maschinen  folgt  ständig  eine  Schwarnilinie  von 
Arbeitern,  welche  die  Heuschrecken  am  Entrinnen  ver- 
hindert und  mit  schwarzen  Fähnchen  wieder  in  den 
Bereich  der  Maschinen  drängt. 

Die  Bekam pfungsarbciten  sind  dann  am  erfolg- 
reichsten, solange  die  Heuschrecken  noch  klein  und 
weniger  beweglich  sind  :  sobald  sie  flugfähig  werden, 
ist  eine  Bekämpfung  unmöglich.  Nehmen  wir  nun  in 
Betracht,  dass  sich  die  marokkanische  Heuschrecke 
binnen  35  —  40  Tagen  vollkommen  entwickelt,  so  kann 
man  die  Eile,  mit  welcher  die  Bekämpfungsarbeiten 
geführt  werden  mussten,  sehr  wohl  begreifen,  beson- 
ders im  Hoitobágy.  wo  so  ungeheure  Strecken  infiziert 
waren.  Man  erhält,  somit  auch  einen  Begriff  von  dem 
schwierigen  Kampfe,  welchen  die  königl.  ung.  Station 
für  Insektenkunde  dem  gefährlichen  Feinde  gegen- 
über ausführen  musste.  Die  Bekämpfungsarbeiten 
können  auch  —  die  Nachlese  der  Vogelwelt  mit  ein- 
gerechnet —  als  erfolgreich  bezeichnet  werden,  und 
wenn  im  nächsten  Jahre  auch  noch  eine  kleinere  Hen- 
schrecken-Kalamitiit  auftreten  sollte,  —  was  nicht 
wahrscheinlich  ist  —  so  kann  dieselbe  mit  den  be- 
reitstehenden Maschinen  in  kürzester  Zeit  gänzlich 
niedergekämpft  werden,  wodiu-ch  das  Hortobágy  auf 
Jahre  hin  gegen  eine  neuere  Kalamität  geschützt  ist. 

Die  Bekämpfungsarbeilen  bildeten  ein  recht  male- 
risches Schauspiel.  Die  auf  ilen  ersten  Anblick  eine 
unbegreifliche  Arbeit  verrichtenden,  Staubwolken  auf- 
wirbelnden .Maschinen,  die  um  dieselben  wogende 
Menge  der  in  bunte,  weite  Gewänder  gekleideten  Ar- 
beiter, sowie  die  überall  zur  Aufnahme  dieser  aufge- 
schlagenen Zelte  bevölkerten  das  Hortobágy,  in  dessen 
grösstem  Teile  ansonsten  nur  hie  und  da  eine  ein- 
same Hirtenwohnung  die  Anwesenheit  des  Menschen 
bezeugt.  Die  Zelte  umgibt  ringsherum  eine  AVagen- 
burg,  inzwischen  sind  Feuerstellen,  wo  die  abgelösten 
Arbeiter  ihr  bescheidenes  Puszta-Essen  kochen.  Und 
während  die  heuschrecken- vertilgenden  Maschinen 
von  dem  modernsten  Zeitalter  zeugen,  erscheint  das 
Hortobágy  mit  den  neuerdings  hervorgeholten  Zelten 
ein  verspätetes  Überbleibsel  des  längst  entschwun- 
denen Nomadenlebens  zu  sein. 

'  Karl  Sajo  :  Die  marokkanische  Heuschrecke  in 
Ungarn.  Berichte  der  k.  ung.  Station  für  Insekten- 
kunde. Bd.  I    Heft  4.  Budapest,  1891,  p.  69. 


229 


A  M.  0.  K.-hoz  intézett  jelentésében  tiibljek 
között  ezeket  írja  a  pásztorrnadárról  :  „lci;in- 
kább  szerették  fölkeresni  azokat  a  teriilete- 
ket, a  melyeken  az  irtási  műveleteket  már 
befejezték  ;  eleinte  azt  hittem,  hogy  a  t!,é{)ek- 
től  megölt  sáskákat  szedik  össze,  csakhamar 
meggyözüdtem  azonban  arról,  hogy  a  sáska- 
hullákat  íigyelenibe  se  veszik,  hanem  az  elká- 
bított vagy  sértetlenül  maradt  sáskákat  szedik 
össze,  s  így  valóságos  utótakarítást  végeznek". 


Ugyanezt  magam  is  megfigyeltem,  még  pedig 
nemcsak  a  pásztormadáron,  hanem  a  vetési 
varjakon,  kék  vércséken,  fehér  gólyán  stb.  is. 
Különösen  jelentékeny  volt  ez  az  utótakarítás 
az  irtási  műveletek  befejezése  után.  Második 
hortobágyi  utam  alkalmával  a  pásztormadarak 
még  mindig  tisztára  sáskákkal  táplálkoztak, 
s  tiaikat  is  ezekkel  etették.  Ebben  az  időben 
majd  minden  gyomortartalomban  sáskapeték 
is  voltak.  Evvel  tehát  rendkívül  fontos  és 
pótolhatatlan  munkát  végeztek,  s  ha  tén_yleg 
sikerült  a  Hortobágyon  elfojtani  a  sáskajárást, 
úgy  azt  az  emberi  munkával  végzett  irtás 
mellett  nem  csekély  részben  a  madárnuinká- 
nak  is  kell  majd  tulajdonítani. 


Tiszta  dolog,  hogy  már  a  minél  teljesebb 
sikerű  utótakarítás  érdekében  is  nagyon  fon- 
tos volna  lehetőleg  sok  madarat  megtelepíteni 
a  Hortobágyon.  Az  idei  sáskajárás  alkalmával 
ezt  javarészt  a  pásztormadarak  végezték  el, 
csakhogy  ezekre  nem  lehet  mindig  számítani, 
sőt  ki  kell  mondani  azt.  hogy  esetleg  csak 
évtizedek  múlva  lesz  megint  az  ideihez  hasonló 
invázió.  Még  sokkal  fontosal)bak  volnának 
azonban  oly  intézkedések  és  berendezések, 
a  melyekkel  már  eleve  elejét  lehetne  venni 
a  veszélynek,  ligy  hogy  elkerülhetővé  válna 
a  rendkívül  költséges  irtás  a  gépekkel.  Kitű- 
zött föladatomhoz  képest  tehát  azt  is  vizsgáltam, 
mennyire  lehetne  erre  a  czélxa  a  madárvilág 
praeventiv  működését  érvényesíteni.  Sajnos, 
arra  az  eredményre  kellett  jutnom,  hogy  ez 
szinte  lehetetlen  ;  a  hiba  azonban  nem  a  madár- 
világban van,  hanem  a  terület  sajátosságaiban 


angestellt,  u.  zw.  gerade  auf  dem  (iebiete, 
wo  die  Infektion  am  grössten  war,  und  welches 
die  Rosenstare  am  meisten  besuchten,  so  dass 
er  dieselben  den  ganzen  Tag  hindurch  be- 
oliachten  konnte.  In  seinem  an  die  U.  0.  C. 
eingesandten  Berichte  schreibt  er  unter  an- 
derem folgendes  über  die  Rosenstare:  ..Mit 
Vorliebe  besuchten  sie  jene  Striche,  wo  die 
Vernichtungsarbeiten  schon  beendigt  waren. 
Anfangs  glaubte  ich,  dass  sie  die  von  den 
Maschinen  getöteten  Heuschrecken  auHesen, 
doch  konnte  ich  mich  bald  davon  übi-rzeugen, 
dass  sie  den  Kadavern  durciiaus  keine  Beach- 
tung schenken,  sondern  die  betäubten  oder  sonst 
verletzten  Heuschrecken  verzehren,  und  auf 
diese  Weise  eine  regelrechte  Nachlese  ausüben  " . 

Dieselbe  Beobachtung  machte  ich  ebenfalls, 
u.  zw.  nicht  nur  an  den  Rosenstaren,  sondern 
auch  an  den  Saatkrähen,  Rotfussfalken,  Stör- 
chen u.  s.  w.  Diese  Nachlese  wurde  beson 
ders  nach  Beendigung  der  Yernichtungsarbei- 
ten  bedeutend.  Bei  meinem  zweiten  Aufenthalte 
im  Hortobágy  ernährten  die  Rosenstare  sich  und 
ihre  Jungen  noch  immer  nur  mit  Heuschi  ecken 
In  dieser  Zeit  waren  auch  fast  in  jedem  Magen- 
inhalte Heuschreckeneier  vorhanden.  Es  ist 
dies  eine  ungemein  wichtige  und  unersetzliche 
Arbeit,  und  wenn  es  wirklich  gelang,  die  Heu- 
schreckenplage auf  dem  Hortobágy  zu  unter- 
drücken, so  ist  dies  neben  den  Bekämpfungs- 
arbeiten mit  Meiischenkraft,  in  nicht  geringem 
Masse  auch  der  Mitarbeit  der  Vogelwelt  zu 
danken. 

Es  liegt  auf  der  Hand,  dass  es  auch  schon 
im  Interesse  der  je  erfolgreicheren  Nachlese 
sehr  wichtig  wäre,  je  mehr  Vögel  auf  dem 
Hortobágy  anzusiedeln.  Bei  fier  heurigen  Heu- 
schreckenplage wurde  diese  hauptsächlich  von 
den  Rosenstaren  bewirkt,  doch  kann  auf  diese 
nicht  immer  gerechnet  werden,  es  muss  sogar 
ausgesprochen  werden,  dass  Dezennien  ver- 
gehen können,  bis  wieder  eine  der  heurigen 
gleichende  Invasion  eintritt.  Noch  viel  wich- 
tiger wären  aber  solche  Anordnungen  und 
Einrichtungen,  mittels  welcher  man  die  Gefahr 
schon  im  Kiüme  ersticken  könnte,  so  dass  die 
sehr  kostbare  Bekämpfutigsweise  mittels  der 
Maschinen  vermieden  werden  könnte.  Meiner 
Aufgabe  gemäss  begann  ich  daher  die  Unter- 
suchungen, inwiefern  diesbezüglich  die  prä- 
ventive Arbeit  der  Vogelwelt  angesprochen 
werden    könnte-    Leider    musste    ich    zu  dem 


230 


gyökerezik,  s  ezek  következtében  alig  lehet 
annyi  madarat  és  éppen  azokat  a  fajokat 
niegtele|)iteni.  a  melyek  sikerrel  tudnának 
megküzdeni  a  föllépő  veszedelemmel. 


A  mesterséges  madártelepítés  föltételeinek 
kntatásánál  elsősorban  egyrészt  a  táplálkozási, 
másrészt  pedig  a  fészkelési  viszonyokat  kell 
tekintetbe  venni;  ez  a  két  döntő  tényező  köz- 
vetlenül függ  a  talajviszonyoktól,  s  éppen 
ezek  nagyon  kedvezőtlenek  a  Hortobágyon. 
Ezek  mellett  természetesen  számba  kell  venni 
a  meglévő  niadárállományt  is,  minthogy  ez 
többnyire  egész  híven  tükrözteti  vissza  a  terü- 
let kedvező  vagy  kedvezőtlen  viszonyait,  s 
evvel  egyrészt  ellenőrzi,  másrészt  irányítja  a 
mesterséges  madártelepítést. 


A  Hortobágy  talaja  Özücs  Mihály  '  szerint 
legnagyobb  részben  szikes  agyag,  mely  eső- 
ben sártengerré,  szárazságban  pedig  szikla- 
keménységűvé  válik.  Ez  a  réteg  kb.  15  cm. 
vastag,  alatta  '2  méterig  sárga  agyag,  ezután 
pedig  szürke  homok  következik.  Látható  ebből, 
hogy  költséges  javítások  nélkül  müvelésre 
alkalmatlan,  szinte  terméketlen  talaj,  melyen 
csak  legeltetésre  alkalmas  alacsony  fű  terem. 
Itt-ott  elszórva  vannak  kisebb  terjedelmű  szán- 
tóföldjei is,  továbbá  találkoznak  oly  helyek, 
a  hol  az  ákácz  és  kőris  még  megterem.  Eze- 
ken apró  1 — t]  holdnyi  kb.  80  éves  erdők 
vannak,  a  melyek  egész  híven  tükröztetik 
Aissza  a  rossz  talajviszonyokat.  A  fák  koruk- 
hoz képest  igen  satnyák,  s  a  rossz  altalaj 
miatt  ritkán  érnek  el  6 — 7  méter  magassá- 
got; felső  ágaik  ilyenkor,  sokszor  még  ala- 
csonyabban, elszáradnak.  Koronájuk  azonban 
elég  sürü.  Ez  így  vau  valamennyi  erdőben, 
s  csak  közvetlenül  a  Hortobágy  folyó  partján 
vannak  egyes  magasabb  fűz  és  nyárfák.  Bokor 
sehol  sincs.  Rendkívül  jellemző  ezekre  az  er- 
dőkre, hogy  csak  hat  madárfaj  —  Cerchneis 
vespertinus,  Corvus  frugilegus,  Fica  pica, 
Lanius  minor,   Oriolus  oriolus  és  Perdix  per- 

'  Debreczen  sz.  k.  város  mezőgazdaságának  jelen- 
legi állapota.  Debreczen  1882. 


Resultate  gelangen,  dass  dies  fast  unmöglich 
ist  :  der  Fehler  liegt  jedoch  nicht  in  der  Yo- 
gelwelt.  sondern  wurzelt  in  den  Eigentümlich- 
keiten des  Gebietes,  welchen  zufolge  es  kaum 
möglich  ist,  so  viel  Vögel  und  eben  jene  Arten 
anzusiedeln,  welche  die  (refahr  mit  Erfolg 
bekämpfen  könnten. 

In  der  Untersuchung  über  die  Bedingungen 
der  künstlichen  Vogelausiedelung  müssen  in 
erster  Linie  einerseits  die  Ernährungs.  ander- 
seits die  Nistverliältnisse  m  Betracht  gezogen 
werden  ;  beide  entscheidende  Faktoren  hängen 
unmittelbar  von  den  Bodenverhältnissen  ab 
und  eben  diese  sind  im  Hortol)ágy  sehr  un- 
günstig. Neben  diesen  muss  auch  die  vorhan- 
dene Yogelwelt  in  Betracht  gezogen  werden, 
indem  dieselbe  die  günstigen  oder  ungünstigen 
Verhältnisse  des  Gebietes  meistens  getreu 
wiederspiegelt,  und  dadurch  die  künstliche 
Vogelansiedelung  einerseits  kontrolliert,  ander- 
seits derselben  das  Ziel  aussteckt. 

Der  Boden  im  Hortobágy  besteht  laut 
MicHAKL  Özücs  '  zum  grössten  Teile  aus  sal- 
peterhaltigem  Ton.  welcher  sich  bei  nassem 
Wetter  in  ein  Meer  von  Schlamm  verwandelt, 
bei  Trockenheit  aber  steinhart  wird.  Diese 
Schichte  ist  ca  15  cm.  dick,  darunter  folgt 
bis  2  Meter  gelber  Lehm,  und  dann  grauer 
Saud.  Wie  zu  ersehen,  ist  es  ein  ohne  kost- 
bare Aufbesserungen  zum  Bebauen  ungeeig- 
neter, fast  unfruchtbarer  Boden,  auf  welchem 
nur  zur  Weide  geeignetes  niederes  Gras 
wächst.  Hie  und  da  zerstreut  sind  kleinere 
Äcker  zu  tindeu,  ausserdem  gibt  es  auch 
solche  Stellen,  wo  die  Akazie  und  Esche  noch 
fortkommen.  Auf  diesen  gibt  es  kleine  ca  30 
Jahr  alte  Wälder  von  1 — 2  Kat.-Joch  Ausdeh- 
nung, welche  die  ungünstigen  Bodenverhält- 
nisse getreu  wiederspiegehi.  Die  Bäume  sind 
für  ihr  Alter  sehr  schwach  und  erreichen  in- 
folge des  schlechten  Untergrundes  selten  eine 
Höhe  von  6-7  Metern  -  die  obersten  Triebe 
pflegen  in  dieser  Höhe,  oft  auch  schon  eher 
abzutrocknen.  Die  Krone  ist  jedoch  ziemlicli 
dicht.  So  stehen  die  \'erhältnisse  in  jedem 
Walde,  und  nur  unmittelbar  am  Ufer  des  Hor- 
tobágyflusses  gibt  es  einige  höhere  Weiden  und 
Pappeln.  Gebüsch  ist  nirgends  zu  finden.  Sehr 
bezeichnend  ist  es  für  diese  Wälder,  dass  sie 

'  Der  gegenwärtige  Stand  der  Landwirtschaft  in 
der  königl.  Freistadt  Debreczen  (ungarisch).  Deb- 
reczen 1882. 


231 


dix  —  fészkel    bennük,  de    egy    erdőben    se 
fészkel  mind  a  hat  együtt. 


A  táplálkozási  viszonyokra  nézve  döntő  fon- 
tosságú az  a  tény,  hogy  a  talaj  és  termelés, 
továbbá  életmódjuk  miatt  a  megtelepítendő 
madarak  szinte  tisztára  a  különféle  sáskákra 
volnának  utalva.  A  rovarvilág  egyéb  alakjai 
nem  jöhetnek  itt  számításba,  mert  oly  csekély 
számban  fordulnak  elő.  hog}'  azokra  a  czél 
érdekében  szükséges  tömeges  madártelepítést 
alapítani  nem  lehet.  Erre  nézve  talán  legjel- 
lemzőbb az  a  tény,  iiogy  a  hortobágyi  legelő- 
területen sehol  sincsen  vakond.  Csak  a  sás- 
kák szaporodhatnak  itt  tömegesebben,  mert 
kemény  burokkal  védett  petetokjaik  jól  állják 
az  ázást  ebben  az  esőben  sártengerré  váló 
talajban,  \dszont  a  nőstények  furószerszámaik 
segélyével  még  a  „sziklakeménységűvé  vált" 
földbe  is  lerakhatják  petéiket.  Ez  egészen 
specziális  alkalmazkodás  a  területhez,  s  ezért 
a  Hortobágyon  csakis  a  sáskákra  lehet  ala- 
pítani a  mesterséges  tömeges  madártelepítést. 


A  sáskákra  alapított  mesterséges  madár- 
telepítés  azonl)an  jórészt  azon  szenved  hajó- 
törést, hogy  a  sáskák  életideje  igen  szűkre 
van  szabva,  s  ezért  csak  három  hónapig  — 
májustól  jiilius  végéig  -  nyiijtanak  megél- 
hetést, nem  is  szólva  arról  a  szintén  döntő 
fontosságú  tényről,  hogy  a  sáskajárások  nem 
periodikusak  Miként  alább  látni  fogjuk,  egyet- 
len egy  madárfaj  van,  a  melynek  életmódja 
a  sáskajárásokhoz  alkalmazkodott,  s  ez  a 
pásztormadár.  Csakhogy  ez  meg  éppen  ezért 
nem  telepíthető,  mert  csak  abban  az  esetben 
fészkel  kétszer,  esetleg  többször  egymásután 
ugyanazon  a  területen,  ha  ott  ugyanabban  az 
időben  a  sáskajárás  is  megismétlődik. 


Az  adott  viszonyok  között,  s  a  Hortobágy 
madárvilágának  számbavételévelilymódon  egye- 
dül a  kék  vércse  {Cerchneis   vespertinus)   az. 


nur  von  6  Vogelarten  —  Cerchneis  vespertinus, 
Corvus  friigilegus,  Pica  pica,  Laniiis  minor, 
Oriolus  oriolus  und  Perdix  perdix  —  bewohnt 
werden  ;  es  brüten  jedoch  in  keinem  Walde 
alle  sechs  Arten  zusammen. 

Bezüglich  der  Ernährungsverhältnisse  ist 
es  von  entscheidender  Wiclitigkeit,  dass  die 
anzusiedelnden  V'ogelarten  infolge  des  Bodens 
und  dessen  Ertrages,  sowie  infolge^  íhrerLtíbens- 
weise  fast  ausschliesslich  auf  die  verschiede- 
nen Heuschrecken  augewiesen  wären.  Die 
übrigen  Insekten  können  nicht  in  Betracht 
kommen,  da  sie  in  so  geringer  Anzahl  vor- 
handen sind,  dass  auf  dieselben  die  durch  den 
Zweck  bedingte  massenhafte  Vogelansiedelung 
nicht  gegründet  werden  kann.  Es  wird  dies 
am  besten  vielleicht  dadurcii  charakterisiert, 
dass  im  Weidegebiet  des  Hortobágy  der 
Maulwurf  nirgends  vorkommt.  Nur  die  Heu- 
schrecken können  sich  hier  massenhaft  ver- 
mehren, indem  ihre  durch  eine  harte  Schale 
geschützten  Eierkapseln  dem  Durchweichen 
in  diesem  Boden,  welcher  sich  bei  Regen  in 
ein  „Meer  von  Schlamm  "  verwandelt,  ziemlich 
gut  widerstehen,  und  indem  die  Weibchen 
mittels  ihrer  Bohrwerkzeuge  auch  in  den 
„steinharten"  Boden  ihre  Eier  ablegen  können. 
Es  ist  dies  eine  spezifische  Anpassung  an  das 
Gebiet,  weshalb  im  Hortobágy  die  massen- 
hafte künstliche  Vogelansiedelung  nur  auf  die 
Heuschrecken  basiert  werden  kann. 

Die  auf  die  Heuschrecken  basierte  künst- 
liche Vogelansiedelung  erleidet  jedoch  vor- 
wiegend daran  Schifl'bruch,  dass  die  Lebens- 
dauer der  Heuschrecken  sehr  eng  begrenzt 
ist,  weshalb  dieselben  nur  drei  Monate  lang 
—  vom  Mai  bis  Ende  Juli  —  Nahrung  erge- 
ben, ganz  abgesehen  von  der  ebenfalls  ent- 
scheidend wichtigen  Tatsache,  dass  die  Heu- 
schreckenplagen keine  periodischen  i>schei- 
nungen  sind.  Wie  weiter  unten  ersichtlich,  gibt 
es  nur  eine  einzige  Vogelart,  deren  Lebens- 
weise den  Heuschreckenplagen  angepasst  ist, 
und  das  ist  der  Rosenstar.  Dieser  kann  je- 
doch ger  de  deswegen  nicht  angesiedelt 
werden,  da  derselbe  nur  dann  zweimal  oder 
raehrmal  nach  einander  auf  demselben  Gebiete 
brütet,  wenn  sich  dort  zur  selben  Zeit  auch 
die  Heuschreckenplage  wiederholt. 

Unter  den  gegebenen  Verhältnissen,  und 
auch  die  Vogelwelt  des  Hortobágy  in  Betracht 
ziehend,    gibt    es    daher    nur    eine    Vogelart, 


282 


a  melyet  sikerrel  lehetne  megtelepiteiii.  Későu 
érkezik,  oly  iclól)eii  fészkel,  mikor  a  sáskák 
már  nagyobbak,  s  korán  távozik,  tehát  ittlé- 
tének egész  tartania  alatt  bőségesen  van  táp- 
láléka. Csak  fészkelési  alkalmatosságról  kell 
még  gondoskodni.  Ismeretes  dolog,  hogy  a 
kék  vércse  nem  épít  magának  fészket,  s  így 
terjedése  a  vetési  varjútól  és  szarkától  függ, 
mert  ezek  elhagyott  vagy  elerőszakolt  fész- 
keiben üt  tanyát.  Tényleg  mindenütt  fészkel 
a  Hortobágyon,  a  hol  varjú  vagy  szarkafészkeket 
talál,  még  pedig  mindenütt  a  lehető  legna- 
gyobl)  mennyiségben.  A  julíosliáti  erdőben  a 
varjútelepen  kb.  5U  pár  fészkel;  a  pajjegyházi 
erdől)en  elhagyott  varjúkolóniában  kb.  SO  pár, 
a  Kún  Györgyi  erdőben  varjakkal  8 — 10  pár; 
a  többi  erdőben,  a  iiol  varjú  nines,  csak 
néhány  pár  fészkel  szarkafészkekben. 


Látható  ebből,  hogy  a  terület  a  kék  vércsére 
nézve  igen  kedvező,  s  csak  a  hiányzó  fész- 
kelési alkalmat  kellene  pótolni,  hogy  rövid 
idő  alatt  benépesüljenek  velők  a  jelenleg  még 
üres  erdők.  A  M.  ().  K.  elhatározta,  hogy 
kísérleteket  tesz  vesszőből  font  kosárkák 
kifüggesztésével.  Ha  a  kék  vércsék  elfogadják 
ezeket  fészkelőhelyül,  úgy  néhány  év  alatt 
majd  sikerül  valóban  számbaveliető  ellenséget 
szembeállítani    a    sáskák    túlszaporodása    elé. 


Bármily  kiváló  sáskairtó  azonban  a  kék  vér- 
cse, avval  még  sem  áltathatj'uk  magunkat, 
hogy  tömeges  letelepítésével  egyszer  s  minden- 
korra elejét  lehetne  venni  a  sáskajárásoknak. 
Ha  valamelyik  évben  nagyon  kedvező  az  idő- 
járás a  sáskák  fejlődésére,  akkor  az  a  kék 
vércsesereg,  a  mely  eddig  fönntarthatta  a  nor- 
mális állaj)otot,  elégtelen  lesz,  evvel  pedig  már 
meg  van  vetve  egy  elkövetkezendő  sáskajárás 
első  alapja.  Annyit  azonban  mindenesetre  elér- 
nénk evvel  a  telepítéssel,  hogy  megcsökkenne 
a  sáskajárások  száma,  úgy  értve,  hogy  ezek 
csak  hosszabb  időközökben  ismétlődhetnének. 


nämlich  den  líotfiissfalken  {Cerchneis  vesper- 
tinns).  welcher  mit  Eifoli;'  angesiedelt  wer- 
den könnte.  Derselbe  erscheint  spät,  nistet 
in  jener  Zeit,  wo  die  Heuschrecken  schon  gros 
ser  sind,  zieht  früh  weg,  und  hat  deshalb 
während  der  ganzen  Zeit  seines  Hierseins 
reichliche  Nahrung.  Es  wäre  deshalb  nur  noch 
für  Nistplätze  zu  sorgen.  Es  ist  bekannt,  dass 
des  Rotfus-falke  kein  eigenes  Nest  baut,  und 
dass  (leslialb  seine  ^'erbreituug  von  der 
Saatkrähe  und  der  Elster  abhängig  ist,  indem 
er  in  den  verlassenen  oder  usurpierten  Nestern 
dieser  horstet.  Tatsächlich  ist  er  überall  Brut- 
vogel  im  Hortobágy,  wo  er  Krähen  und  Elster- 
nester findet,  u.  zw.  ülierail  in  maximaler 
Anzahl.  In  der  Krälienkolonie  des  Juhosháter 
Waldes  brüten  ca  50  Paare,  in  einer  verlasse- 
nen Krähenkolonie  im  Papegyházer  Wald  ca 
80  Paare,  im  Kúngyörgyer  \\'alde  mit  Saat- 
krähen ca8 — lOjPaare;  in  den  übrigen  \\'äldern 
nisten  nur  einzelne  Paare  in  Elsternestern, 
da    dieselben   keine   Krähenkolonien    bergen. 

Es  ist  hieraus  ersichtlich,  dass  das  Gebiet 
für  den  Rotfussfalken  sehr  günstig  ist,  und 
dass  nur  noch  dem  Mangel  an  geeigneten  Nist- 
plätzen abgehoben  werden  müsste,  um  die  der- 
zeit noch  leeren  Wälder  in  kurzer  Zeit  zu 
bevölkern.  Die  V.  0.  C.  beschloss  einen  Ver- 
such mit  dem  Aushängen  von  aus  Ruten  ge- 
flochtenen Körbchen  zu  machen.  Falls  diesel- 
ben von  den  Rotfussfalken  als  Nistgelegen- 
heiten angenommen  werden,  so  könnte  es  ge- 
lingen, der  Übervermehrung  der  Heuschrecken 
in  einigen  Jahren  einen  wirklich  bedeutenden 
Feind  entgegenzustellen. 

Obwohl  jedoch  der  Rotfussfalke  im  Heu- 
schreckenvertilgen  Ausgezeichnetes  leistet,  so 
darf  man  sich  trotzdem  nicht  der  Täuschung 
hingeben,  dass  eine  massenhafte  Ansiedelung 
desselben  den  Heuschreckenplagen  ein-  und 
für  allemal  ein  Ende  macht.  Falls  in  einem 
Jahre  die  Witterung  für  die  Entwickelung  der 
Heuschrecken  sehr  günstig  ist,  so  wird  das 
Rotfussfalkenheer.  welches  bisher  die  nor- 
malen Verliältnisse  aufrechterhalten  konnte, 
ungenügend  werden,  womit  dann  schon  der 
erste  Grund  zu  einer  zukünftigen  Heuschrecken- 
plage gelegt  ist.  So  viel  kann  man  jedoch 
durch  die  Ansiedelung  jedenfalls  erreichen, 
dass  sich  die  Anzahl  der  Heuschreckenplagen 
verringern  würde,  d.  i.  dass  sich  dieselben  nur 
in  läuüeren  Zeiträumen  wieilerholcn  würden. 


238 


A  kék  vércsénél  tehát  úgy  áll  a  dolog, 
hogy  il  íLTÜlet  termelése  egészen  fedezi  a 
madár  szükségleteit.  Egészen  mások  a  viszo- 
nyok azonban  a  vetési  varjúvii  (Corrns  fn((jí- 
legati)  nézve,  a  melynek  tömeges  megtelepü- 
lése a  sáskajárások  csökkentésére  szintén 
reudkiviil  fontos  volna.  Csakhogy  erre  a  jelen 
körülmények  között  gondolni  se  lehet.  Olyan 
területen,  a  mely  csak  8  hónapig  nyújt  táp- 
lálékot, nem  élhet  meg  a  vetési  varjú,  a  mely 
egész  éven  át  itt  van. 

Nagyon  érdekes  kummeutart  nyújt  ehliez 
a  vetési  varjú  elterjedése  a  Hortobágyon.  A 
sok  erdő  közül  csak  kettőben  van  fészek- 
telep,  a  juhoshátiban  —  kb.  800  pár  —  és 
Kúngyörgyiben  —  kb.  15  pár.  —  Ez  annál 
feltűnőbb,  mert  a  fészkek  elhelyezésére  a 
többi  erdő  éppen  annyira  alkalmas,  mint  a 
megszállott  kettő.  Ezenkívül  a  közeli  tiszai 
ligetekben  lévő  óriási  varjúkolóniákat  állító- 
lagos kártételeik  miatt  állandóan  háborgatják, 
különösen  a  fészkelési  idő  alatt,  s  a  szinte 
önként  kínálkozó  rendkívül  nyugalmas  horto- 
báuvi  erdők  mégis  üresen  maradnak. 


Az  érdekes  tünemény  kulcsát  az  adja  meg, 
hogy  csakis  a  varjaktól  iiiegsmllott  enliik  mel- 
lett vannak  szántóföldek,  a. ixuitíúvÁú  erdő  köze- 
lében vannak  Cserepes  és  Darássá  puszták, 
a  kúngyörgyi  pedig  Máta  pusztával  szomszé- 
dos. Evvel  félreérthetetlenül  kifejezésre  jut 
az  a  tény,  hogy  a  Hortobágy  legelő  területe 
nem  felel  meg  a  vetési  varjú  szükségleteinek, 
s  ezért  kerüli,  habár  a  fészkelési  alkalom 
megvolna.  S  ezt  természetesnek  is  kell  talál- 
nunk. Ez  a  terület  csak  május  elején  nyújt 
—  a  varjúgyomor  számára  egyelőre  még  igen 
sovány  —  táplálékot  (a  kikelő  fiatal  sáskák 
4 — 4'5  mm.  hosszúak),  holott  a  vetési  varjak 
már  április  elején  foglalják  el  fészkelő  tele- 
peiket, tehát  abban  az  időben,  a  mikor  még 
a  föld  takarja  leendő  táplálékukat. 


Való  igaz,  hogj'  éppen  ilyenkor  végezhetnék 
legeredményesebben  a  sáskák  irtását  oly  im')- 
don,  hogy  ezek  petetokjait  a  földből  kivagdo.s- 
sák,  s  a  petéket  belőlük  kieszik.  Tömegüknél 
fogva  evvel  oly  preventív  működést  fejthet- 
XI\'.  Aquila 


Bei  dem  Hotfussfalken  also  steht  die  Sache 
so,  dass  der  Ertrag  des  Gebietes  den  Bedarf 
des  ^'ogels  vollkduimen  deckt.  Ganz  anders 
stehen  die  \'erhältnisse  für  die  Saatkrähe 
(C'o/TMS  fruf/iln/us),  deren  massenhafte  Ansie- 
delung im  Interesse  der  Verringerung  der  Heu- 
schreckenplagen ebenfalls  sehr  wichtig  wäre. 
Doch  kann  davon  unter  den  jetzigen  Verhält- 
nissen kaum  die  Hede  sein.  Auf  einem  solchen 
Gebiete,  welches  nur  drei  Monate  lang  Nahrung 
spendet,  kann  die  Kräiie.  welche  das  ganze 
Jahr  hier  ist.   nii-iit  fortkomuK'U. 

Einen  sehr  interessanten  Kommentar  ergibt 
hiezu  die  Verbreitung  der  Saatkrähe  im  Hor- 
tobágy. Unter  den  vielen  Wäldern  gibt  es  nur 
zwei,  in  welciieu  Kräiieukolonien  sind,  im 
Juhosháter  Walde  ca  800  Paar,  und  im  Kún- 
györgyer  Walde  ca  lö  Paar.  Es  ist  dies  umso 
auftauender,  weil  die  anderen  Walder  zum 
Nestbau  ebenso  günstig  sind  als  die  zwei 
besiedelten.  Ausserdem  werden  die  riesigen 
Krähenkoh>nien  in  den  nahen  Wäldern  am 
Tiszaufer  besonders  während  der  Brutzeit 
wegen  angeblicher  Schädigungen  ständig  be- 
unruhigt, während  die  sich  sozusagen  auf- 
bietenden ungemein  ruhigen  'Wälder  im  Hor- 
tol)ágy  leer  stellen. 

Der  Schlüssel  dieser  interessanten  Erschei- 
nung ist  darin  zu  finden,  rlass  nur  die  von 
den  Krähen  besetzten  Wälder  in  der  Nähe 
von  hebauten  Feldern  stehen  —  der  Juhos- 
háter Wald  ist  in  «ler  Nähe  der  Puszten 
Darassa  und  Cserepes,  der  Kúngyörgyer  neben 
Máta-Puszta.  Es  ergibt  sich  hieraus  unzwei- 
deutig die  Tatsache,  dass  das  Weidegebiet 
des  Hortobágy  dem  Bedarfe  der  Saatkrähe 
ni(-ht  entspricht  und  dasselbe  daher  meidet, 
trotzdem  Brutplätze  vorhanden  wären.  Es  muss 
dies  auch  für  natürlich  gehalten  werden. 
Dieses  Gebiet  spendet  erst  Anfang  Mai,  und 
auch  dann  für  den  Krähenmagen  eine  vor- 
läufig noch  sehr  magere  Nahrung  (die  aus- 
schlüpfenden Heuschrecken  haben  eine  Länge 
von  4— 4'ò  mm.),  während  die  Saatkrähen 
ihre  Kolonien  schon  Anfang  April  besiedeln, 
also  zu  jeuer  Zeit,  wo  ihre  zukünftige  Nahrung 
noch  von  der  Erde  bedeckt  ist. 

Es  ist  ganz  richtig,  dass  sie  das  Vertilgen 
der  Heuschrecken  gerade  zu  dieser  Zeit  am 
erfolgreichsten  durchführen  könnten,  nämlich 
durch  das  Aushacken  der  Eierkapseln  uml 
das    Verzehren    der    darin    enthaltenen    Eier- 

30 


234 


iiének  ki.  a  nielylyel  már  csirájában  elfojthat- 
nák a  csapást.  Csakhog}'  ezekhez  a  sáska- 
petékhez a  mellett,  hoiiv  nagyon  is  sovány 
táplálékot  nyújtanak,  csak  nedves  időbííu  fér- 
het hozzá  a  varjú,  mert  száraz  időben  annyira 
megkeményedik  a  talaj,  hogy  nem  tudja  fel- 
törni. Minthogy  errevonatkozó  saját  tapasz- 
talataim nem  voltak,  megkérdeztem  Bakó  Gábor 
nrat,  a  ni.  kir.  Rovartani  Állomás  asszis- 
tensét,  a  ki  a  legnagj'obb  készséggel  közölte 
idevágó  megfigyeléseit.  A  kérdést  teljesen  meg- 
világitó  érdekes  levelének  vázlatos  tartalma 
a  következő  : 


„Négy  év  óta  állandóan  részt  veszek  a 
sáskairtásban,  de  csak  az  idei  (1907.)  ev 
tavaszán  tapasztaltam  azt,  hogy  a  vetési  var- 
jak kivagdossák  a  földből  a  marokkói  sáska 
petetokjait,  s  kieszik  ezekből  a  petéket.  Kény- 
telen vagyok  azonban  kimondani,  hogy  a  var- 
jaknak ezt  a  nmnkáját  nagyon  kevésre  becsü- 
löm. Ezt  a  fölfogásomat  teljesen  megokolják 
itt  következő  tapasztalataim'': 

„1.  Azokon  a  helyeken,  a  hol  a  vetési  varjii 
petetokok  után  kutatva,  fölvagdosta  a  gyepet 
(akár  a  disznót lirás  kicsiben),  még  mindig  sok- 
kal több  petetok  maradt  sértetlenül  a  földben, 
mint  a  mennyit  a  varjak  kifosztottak.  Sőt  a 
kivájtak  között  is  sok  olyan  akadt,  a  melyek- 
ben még  benne  voltak  a  peték.  Ezeken  a 
foltokon  később  csakugyan  i  engeteg  sok  sáska 
kelt. 

,,2.  Az  óriási  fertőzött  területen  nagyon 
gyéren  akadtak  ilyen  megdézsmált  telepek, 
s  egynek-egynek  a  kiterjedése  alig  tett  ki 
1  — 2  négyszögmétert,  holott  a  föld  felső  rétege 
holdakra  menő  kiterjedésben  telisded  teli  volt 
petetokokkal. 

„3.  A  varjaknak  ez  a  munkája  csak  addig 
tart,'  a  míg  kora  tavasszal  még  vízzel  van 
telítve  a  föld  A  mint  megszárad  a  talaj,  a 
mi  ezeken  a  szikes  gyepeken  gyorsan  bekö- 
vetkezik, ügy  látszik  már  kemény  munka  a 
gyeptörés  a  varjú  fogának,  s  könnyebb  zsák- 
mány után  néz.  Ez  a  tapasztalati  tény  a 
magyarázata  annak,  hogy  az  a  sok  varjú, 
mely  akkortájt  a  Hortobágyon  lézengett,  éppen 


Infolge  ihres  massenhaften  Vorkommens  könn- 
ten sie  dadurcli  eine  solche  präventive  Arbeit 
ausüben,  durch  welche  die  Gefahr  schon  im 
Keime  erstickt  würde.  Die  Krähe  kann  jedoch 
diese  Heuschreckeneier,  —  ganz  abgesehen  da- 
von, dass  dieselben  eine  sehr  niagere  Kost  ab- 
geben —  nur  bei  feuchter  Witterung  erreichen, 
indem  bei  Trockenheit  der  Boden  so  hart  wird, 
dass  sie  denselben  nicht  aufbrechen  kann. 
Indem  ich  diesbezüglich  keine  eigenen  Erfah- 
rungen sammeln  konnte,  fragte  ich  Herrn 
Gabriel  Bakó,  Assistent  an  der  k.  ung.  Station 
für  Insektenkunde,  der  nur  seine  diesbezüg- 
lichen Daten  mit  der  grössten  Bereitwilligkeit 
übermittelte.  Im  wesentlichen  besagt  der  inte- 
ressante Brief,  welcher  die  Frage  vollkommen 
beleuchtet,  folgendes  : 

„Seit  vier  Jahren  beteilige  ich  mich  an  der 
Bekämpfung  der  Heuschreckenplagen,  doch 
machte  ich  nur  im  heurigen  (1907)  Frühjahr 
die  Erfahrung,  dass  die  Krähen  die  Eierkapseln 
der  marokkanischen  Heuschrecke  aushacken, 
und  die  Eier  aus  denselben  aufessen.  Ich 
fühle  mich  jedoch  gezwungen  auszusprechen, 
dass  ich  diese  Arbeit  der  Krähen  nicht  hoch 
anschlage.  Diese  Auffassung  begründen  meine 
folgenden  Erfahrungen  : 

„1.  An  jenen  Stellen,  wo  die  Saatkrähen 
nach  Eierkapseln  suchend,  die  Weide  auf- 
brachen, (in  kleinerem  Masstabe  wie  das 
Wühlen  der  Schweine)  verblieben  immer  viel 
mehr  Eierkapseln  unversehrt  im  Boden,  als 
die  Saatkrähen  plünderten.  Auch  unter  den 
ausgehackten  gab  es  viele,  in  welchen  die 
Eier  noch  vorhanden  waren.  An  diesen  Stellen 
schlüpften  später  auch  tatsälich  ungeheure 
Heuschreckenmengen  aus. 

„2.  Auf  dem  riesigen  intizierten  Gebiete 
fanden  sich  nur  spärlich  solche  geplünderte 
Stellen  vor.  deren  Ausdehung  ebenfalls  nur 
1 — 2  Quadratmeter  betrug,  während  die  obere 
Bodenschichte  in  einer  Ausdehung  von  mehre- 
ren Kat.-.lo(  li  mit   Eierkapseln  ül)erfüllt  war. 

„3.  Diese  Arbeit  der  Saatkrähen  dauert  nur 
so  lange,  als  der  Boden  im  Frühjahre  noch 
mit  Wasser  getränkt  ist.  So  wie  die  Erde 
trocken  wird,  was  in  diesen  salpeterhaltigen 
Viehweiden  sehr  rasch  vor  sich  geht,  wird 
das  Aufbrechen  des  Bodens  für  den  Krähen- 
schnabel eine  allzuharte  Arbeit,  weshalb  sie 
sich    dann    nach    einer    leichteren  Beute  um- 


schauen.   Diese 


Erfahrungen 


machen    es  er- 


235 


semmi  számbavehetó  kárt  iiciii  telt  a  sáskák 
pótotok  jailja  II". 


Ezek  a  [toiitos  iiie,s;fi<ryelések  is  csak  azt 
bizonyítják,  liuj;-y  a  Hortoliágy  legelőteriilete 
nem  alkalmas  a  vetési  varjii  mostelepedésére. 
Sáskairtó  munkájukat,  a  mely  különösen  az 
utótakaritásnál  volt  jelentékeny,  ennélfoííva 
csak  ügy  lelietne  biztosítani,  ha  a  Hortobágy 
szélein  levő  szántóföldeken  kezdődnének  az 
erdősítések.  Valószinnnek  tartom,  hogy  a  dél- 
nyugati részen  fekvő  faluvégi  és  Szásztelek 
erdőkben  mihamarább  megtelepednének  a  var- 
jak, ha  Zám  pusztát,  melynek  már  jobb  minő- 
ségű a  talaja,  földmívelésre  rendeznék  be. 


.\z.  a  mit  a  vetési  varjú  telepítéséről  mond- 
tam, majdnem  szószerint  illik  a  veretjélijre 
(Sturnus  vulgaris),  a  mely  alkalmas  fészke- 
lési  helyek  híjján  azonban  nem  költ  a  Horto- 
bágyon. Nem  állandó  madár  ugyan,  de  igen 
korán  érkezik  és  későn  távozik,  akárhányszor 
át  is  telel  és  évenként  kétszer  fészkel,  vagyis 
szintén  huzamos  ideig  tartózkodik  a  fészke- 
lési  területen.  A  mesterséges  telepítést  ennél 
a  fajnál  is  csak  a  Hortobágy  szélein  lehetne 
kezdeni,  hogy  addig  is,  mig  a  Hortobágyon 
nem  találnak  tájilálékot,  a  szántóföldeken 
élhessenek.  Minthogy  szintén  igen  jelentékeny 
sáskairtó,    meg  is  tesszük    majd  a  kísérletet. 


Ebbe  a  kategóriália  tartozik  még  a  fehér 
gólya  is,  a  mely  óriási  mennyiségű  sáskát 
fogyaszt,  de  szintén  nem  fészkel  a  Horto- 
bágyon ;  csak  a  költés  befejezése  után  jön 
ide  a  sáskákra.  Egyetlen  egy  fészek  volt  a 
Hortobágy  közepén  a  Malomháznál,  de  ez  is 
el  van  hagyatva,  a  széleken  azonban  több 
fészek  van.  Láthatólag  nem  kedvező  neki  a 
terület,  mert  különljen  elfoglalta  volna  a  már 
most  is  kínálkozó  fészkelési  alkalmatosságo- 
kat a  csárda  körül.  Máté  pusztán  és  egyéb 
tanyákon. 


A  többi  jelentékenyebb  sáskairtó  madár  — 
széki  csér,  fekete  halászka,  mezei  pacsirta, 
bibicz  és    túzok  —  állományát    csak  a  tojás- 


klärlich,  dass  die  vielen  Krähen,  welche  da- 
mals im  Hortobágy  herumluniiorton.  in  den 
Eierkapseln  der  Heuschrecken  wirklich  gar 
keinen  nennenswerten  Schaden  anrichteten". 

Diese  genauen  Heobachtungen  l)eweisen 
ebenfalls  nur,  dass  das  Weideland  des  Horto- 
bágy zur  Ansiedelung  der  Saatkräht;  unge- 
eignet ist.  iluf  Arlioit  bei  der  Vertilgung  der 
Heuschrecken,  welche  besonders  l)ei  der  Nach- 
lese bedeutend  war.  könnte  deshall)  nur  da- 
durch gesichert  worden,  wenn  man  mit  dem 
.\nptlanztMi  der  Wälder  am  Rande  des  Horto- 
l)ágy  auf  den  bel)auten  Feldern  beginnen 
würde.  Es  erscheint  mir  sehr  wahrscheinlich, 
dass  der  Faluvéger  und  Szásztelekor  Wald 
in  kurzer  Zeit  von  Krähen  besiedelt  würde, 
wenn  die  l'uszta  Zám,  wo  der  Boden  geeig- 
neter ist.  für  don  Ackerbau  eingericlitet  würde. 

Das  hier  über  die  Ansiedelung  der  Saat- 
krähe (lesagte  passt  auch  fast  wörtlich  auch 
auf  den  Star  [Shimus  vulgaris),  welcher  aber 
in  Ermangelung  geeigneter  Nistplätze  im  Hor- 
tobágy nicht  brütet.  Der  Star  ist  zwar  kein 
Standvogel,  doch  kommt  er  sehr  früh  an, 
zieht  spät  weg,  überwintert  audi  oftmals  und 
macht  jälirlich  zwei  Brüten,  mit  einem  Worte, 
dersellie  hält  sich  auch  längere  Zeit  am  Brut- 
platze auf.  Die  künstliche  Ansiedelung  müsste 
auch  bei  den  Staren  am  Rande  des  Horto- 
bágy begonnen  werden,  so  dass  sie  zu  der 
Zeit,  wo  das  Hin-tobagy  keine  Nahrung  bietet, 
dieselbe  auf  den  Ackern  tinden  könnten. 
Indem  es  sich  um  einen  bedeutenden  Hen- 
schreckenvertilger  handelt,  wird  der  Vi'rsuch 
auch  gemacht  werden. 

In  diese  Katagorie  gehört  auch  der  Haus- 
storch {Ciconia  ciconia),  welcher  enorme  Heu- 
schrecken masson  vernichtet,  aber  im  Horto- 
bágy nicht  brütet  ;  derselbe  kommt  erst  nach 
beendigter  Brut  iiielier  wegen  der  Heu- 
schrecken. Ein  einziges  Storchnest  gibt  es 
bisher  in  der  Mitte  des  Hortobágy  am  soge- 
nannten Malomház,  doch  ist  audi  dieses  ver- 
lassen, an  den  Rändern  sind  jedoch  mehrere 
Nester  zu  finden.  Das  Gebiet  behagt  ihm 
augenscheinlidi  nicht,  da  er  ansonsten  von 
den  schon  jetzt  vorhandenen  Nistgelegeuhoiten 
auf  der  Csárda,  auf  Mata  Puszta  und  anderen 
Meierhöfen  Besitz  ergriften  hätte. 

Der  Stand  der  übrigen  Vogelarten,  welche 
.sich  als  bedeutendere  Vertilger  der  Heu- 
schrecken   erwiesen    —    Giarol,    Trauersee- 

30* 


236 


szedés  és  lelövetés  betiltásával  lehetne  meg- 
növelni. Különösen  fontos  volna  ez  a  széki 
csérre  nézve,  melynek  a  HortobásT  iii;yszólván 
ntolsó  mentsvára  liazánkban. 


Utoljára  még  a  fogul íjrúl  [Perdix  perdix) 
is  szólók,  daczára  annak,  hogy  a  Hortobágyon 
alig  fészkel  néhány  pár  ;  két  párt  láttam  a 
faluvégi,  egy  |)árt  pedig  az  angyalházi  (;rdő- 
ben.  De  még  ez  a  gyér  előfordulás  is  meg- 
lepett, mert  bokor  nincs  sehol,  sem  az  erdők- 
ben, sem  a  pusztán.  Egy  példányt  a  tudomány 
érdekében  föl  kellett  áldozni  ;  gyomrában  sás- 
kát is  találtam.  Az  a  gondolatom  támadt,  hogy 
ha  sok  fogoly  volna  a  Hortobágyon,  azok 
nemcsak  a  kikelt  sáskákat  fogyasztanák,  hanem 
egyúttal  a  sáskapetékben  is  tekintélyes  pusz- 
tításokat okozhatnának,  mert  a  petetokok 
kiszedésére  kaparó  lábukat  is  föiliasználhatják. 
Télen  át  természetesen  etetni  kellene  őket, 
csakhogy  ennek  a  költségeit  maga  a  fogoly 
térítené  meg,  a  mikor  már  annyira  fölszapo- 
rodott az  állomány,  hogy  a  vadásznak  is  jut 
belőle. 


Tömegesebb  megtelepítéséhez  azonban  föl- 
tétlenül bokorsnriíségek  szükségesek,  mert 
ezekben  talál  a  fogoly  fészkelő-  és  búvóhelye- 
ket. EiTe  a  czélre  kísérletet  lehetne  tenni  a 
tamariszkus  cserjével,  a  mely  pl.  a  kiinszent- 
miklósi  szikes  talajon  igen  jól  megél,  s  igy 
valószínűleg  meghonositható  a  Hortobágyon 
is.  Az  ültetést  ajánlatos  volna  a  meglévő 
erdők  mellett  s  a  Hortobágy  folyó  partjain  — 
itt  a  fűz  és  nyárfákkal  szegve  a  partfelőli 
oldalon  —  kezdeni,  egyelőre  természetesen 
csak  kisebl)  mértékben,  a  mig  el  nem  dől. 
hogy  mennyire  válik  be  a  kísérlet,  vagyis,  meny- 
nyiben szaporítja  a  fészkelési  alkalmatosság 
a  fogoly  létszámát. 


Tán  fölösleges  külön  hangsúlyozni  azt.  hogy 
ez  a  bokorültetés  más  hasznos  madarakat  is 
vonzaná  a  területre,  s  így  mindenképen  érde- 
mes volna  megtenni  a  kísérletet.  Tán  nem 
marad  puszta  álom  a  foglyokkal  benépesített 


schwalbe,  Feldlerche.  Kiebitz  und  Trappe  — 
könnte  durch  ein  \'erbot  des  Abschiessens 
und  Eicrsamniclus  erhöht  werden.  Es  wäre 
dies  uamentlicli  für  den  Uiarol  von  Wiclitig- 
keit,  da  das  Hortobágy  sozusagen  das  letzte 
Asyl  desselben  in  Ungarn  ist. 

Schliesslich  muss  noch  über  des  Rebhuhn 
(Ferdix  perdix)  gesprochen  werden,  trotzdem 
im  Hortobágy  kaum  einige  Paare  brüten  ; 
zwei  Paar  beoiiachtete  ich  im  Faluvéger.  ein 
Paar  im  Angyalházír  Wald.  Al)er  selbst  dieses 
spärliche  Vorkoiiiiiicn  überraschte  mich,  da 
Gebüsch  nirgends  zu  finden  ist,  weder  im 
Walde,  noch  auf  der  Puszta.  Ein  Exemplai 
musste  der  Wissenschaft  geopfert  werden  : 
der  Mageninhalt  zeigte  auch  Heuschrecken. 
Es  kam  mir  der  Gedanke,  dass,  wenn  das 
Hortoltágy  mit  Rebhühnern  bevölkert  wäre, 
dieselben  nicht  nur  die  Heuschrecken  vertilgen 
würden,  sondern  auch  deren  Eier  in  bedeu- 
tendem Masse  schädigen  dürften,  da  sie  zur 
Aushebung  der  Eierkapseln  nicht  nur  ihren 
Schnabel,  sondern  auch  ihre  Scharrfüsse  be- 
nützen können,  ^\'ährend  des  A\'inters  müssten 
sie  natürlich  gefüttert  werden,  doch  würden 
die  dadurch  entstehenden  Kosten  durch  die 
Rebhühner  selbst  gedeckt,  wenn  sich  der 
Stand  schon  derart  gehoben  hat,  dass  auch 
der  Jäger  seinen  Teil  bekommen  kann. 

Zur  massenhaften  Ansiedelung  sind  jedoch 
Gebüsche  und  Dickichte  unumgänglich  not- 
wendig, indem  dieselben  den  Rebhühnern  als 
Verstecke  und  Nistplätze  dienen.  Zu  diesem 
Zwecke  könnte  vielleiclit  mit  der  Tamarisken- 
Staude  ein  Versuch  gemacht  werden,  welche 
z.  B.  auf  dem  ebenfalls  salpeterigen  Boden 
von  Kiinszentmiklós  gut  fortkommt,  und  wahr- 
scheinlich auch  im  Hortobágy  gedeihen  würde. 
Die  AnpHanzuiig  könnte  im  Anschlüsse  an  die 
vorhandenen  Wälder  und  an  den  Ufern  des 
Hortol)ágyflusses  —  an  der  Uferseite  mit  Wei- 
den und  Pappeln  eingesäumt  —  begonnen 
werden,  vorläufig  natürlicii  nur  in  geringerem 
Masse,  bis  es  sich  entscheidet,  inwiefern  der 
Versuch  gelingt,  d.  i.  in  welchem  Masse  der 
Stand  der  Re])liüliner  durch  das  Bieten  der 
Brutgelegenheit  erhöht  wird. 

Es  bedarf  wohl  keiner  besonderen  Beto- 
nung, dass  diese  Gel)üschanlagen  auch  andere 
nützliche  Vogelarten  in  das  Gebiet  locken, 
dass  es  also  in  jeder  Beziehung  augezeigt 
wäre,  den  Versuch  zu  macheu.  Villeicht  bleibt 


237 


Hortol)ágT  :  reméljük  ezt  annál  is  inkább, 
mert  evvel  of>-vrészt  j'elent('keny  sMsk;iirt(ival. 
másrészt  értékes  vadállonuuiyiiyal  ,i;az(lag<u]ik 
a  terület,  a  mely  idővel  nieí;téríti  a  telepítési 
és  fönntartási  költségeket. 


Evvel  kimerítettem  a  mesterséges  madár- 
telepitésre  vonatkozó  vizsgálatokat,  a  melyek 
ugyan  rendkívül  érdekes  biológiai  eredménye- 
ket szolgáltattak  a  teriilet  sajátos  viszonyai 
következtében,  de  magára  a  telepítésre  nézve 
egyelőre  még  kevés  reményt  nyújtottak,  a 
meddig  a  Hortobágy  megmarad  a  mai  álla- 
potában. Még  legkedvezüi)ben  alakult  a  hely- 
zet a  kék  vércsénél,  de  az  eredmény  még 
itt  is  a  kísérlettől  függ:  a  vetési  varjú  eset- 
leges nagyobbszabású  megtelepülése  még  évti- 
zedek kérdése,  és  sokáig  tarthat  a  fogoly 
elszaporodása  is. 

Mindenütt  az  adott  viszonyokra  és  az  egyes 
fajok  életmódjára  támaszkodva  számba  vettem 
az  iltetö  madárfajok  szükségleteit,  s  ezeket 
egybevetettem  egyrészt  avval,  a  mit  a  terület 
már  most  nyújthat,  másrészt  pedig  avval,  a 
mit  kevés  költséggel  pótolni  lehet.  Ezek  alap- 
ján a  következőkben  foglalhatom  össze  a 
tanulságokat  : 

1.  Minthofiii  a  sáskajárás  a  Hortobágyon 
nem  évről-évre  ismétlődő  jelenség,  azért  nor- 
mális viszonijok  között  a  szükséf/es  fáplálék- 
mennyiség  hiánya  köretkeitéhcn  nem  tarthat 
el  oly  madártömeijeket.  a  melyek  a  kedvező 
időjárás  következtéijeti  fölléjtő  sáskareszedéimet 
megsziintethetnék. 

2.  A  mesterséges  madártelejntés  révén  nem 
lehet  véglegesen  megszüntetni  a  sáskajárás 
veszedelmét. 

3.  A  mesterséges  madártelepüés  révén  azon- 
ban el  lehet  érni  azt,  hogy  a  sáskajárások 
csak  tetemesen  hosszabb  időközökboii  ismétlőd- 
hetnek Az  állandó  jiusztitás  következtében 
nem  következik  be  a  sáskajárás  minden  oly 
esztendőben,  a  mely  a  sáskák  fejlődésére  ked- 
vező, hanem  több  ilyen  esztendőnek  kell  bekö- 
vetkeznie, hogy  sáskajárás  fejlődhessék.  E 
mellett  szól  pl.  az,  hogy  a  madárvilág  közre- 
működése az  idei  sáskajárás  leküzdésében 
lényegesen  csökkentette  azt  a  valószínűséget, 


das  mit  Rebhühnern  bevölkerte  Hortobágy  kein 
Traum:  es  ist  dies  umsomehrzu  hotlen,  als  das 
Gebiet  dadurch  einerseits  um  einen  bedi^uten- 
den  Heuschreckenvertilger,  anderseits  um  ein 
wertvolles  Wild  bereichert  wird,  welches  mit 
der  Zeit  die  Kosten  der  .Ansiedelung  mid  Er- 
haltung decken  wird. 

Somit  wären  die  Untersuchungen  über  die 
künstliche  Yogelaiisiedelung  ('rscliöi)ft.  Die- 
selben ergaben  zwar  infolge  der  eigenartigen 
Verhältnisse  des  Gebietes  sehr  interessante 
l)iologische  Resultate,  boten  jedoch  vorläufig 
für  die  Ansiedelung  wenig  Hoffnung,  solange 
das  Hortobágy  im  jetzigen  Zustande  verbleibt. 
Am  günstigsten  gestaltete  sich  noch  die  Lage 
beim  Rotfussfalken,  doch  hängt  das  Resultat 
selbst  hier  noch  vom  Versuche  ab  ;  die  even- 
tuelle grossangelegte  Ansiedelung  der  Saat- 
krähen ist  noch  eine  Frage  künftiger  Dezen- 
nien, und  dürfte  auch  die  Vermehrung  der 
Rebhühner  noch  ziemlich  lange  dauern. 

überall  auf  die  gegebenen  Verhältnisse  und 
auf  die  Lebensweise  der  betreffenden  Arten 
gestützt,  zog  ich  den  ßedaif  jeder  Vogelart 
in  Betracht,  und  verglich  diesen  einerseits 
mit  dem,  was  das  Gebiet  schon  jetzt  bieten 
kann,  anderseits  mit  dem,  was  sich  mit  ge- 
ringen Kosten  ergänzen  lässt.  Auf  Grund 
dieses  Verfahrens  kann  ich  die  Resultate  fol- 
gendermassen  zusammenfassen  : 

1.  Indem  sich  die  Hensciireckenplagen  im 
Hortobágy  nicht  von  Jahr  zu  Jahr  iricder- 
holen,  so  kann  dasselbe  unter  normalen  Ver- 
hältnissen  in  Ermangelung  der  notwendAgen 
Nahrungsmenge,  nicht  diejenigen  Vogelmasseti 
erhalten,  irelche  die  infolge  günstiger  Witte- 
rung auftretende  Heuschreckenplage  nieder- 
käi npfen  kön nten. 

2.  Mittels  der  künstlichen  Vogelansiedelung 
kann  der  Heuschreckenplage  nicht  ein-  und 
für  allemal  vorgebeugt  iverden. 

3.  Mittels  der  künstlichen  Vogelansiedelung 
kann  jedoch  .soviel  erreicht  werden,  dass  sich 
die  Heuschreckenplagen  nur  in  bedeutend 
längeren  Zeiträumen  iviederholen  können.  In- 
folge der  ständigen  \'erminderuug  wird  nicht 
auf  jedt^s,  für  die  Heuschrecken  günstiges 
Jahr,  auch  eine  Heuschreckenplage  folgen, 
sondern  es  müssen  mehrere  günstige  Jahre 
eintreten,  damit  sich  eine  solche  entwickeln 
kann.  So  wurde  z.  B.  durch  das  Mitwirken 
der  Vogelwelt  in  der  Bekämpfung  der  heuri- 


238 


hogy  a  sáskajárás  a  jöv(í  évben  ismétlődhes- 
sék. Pedii;-  már  egyetlen  egy  ilyen  elmaradt, 
illetőleg  meghiúsított  sáskajárásból  megtaka- 
rított irtási  költségek  is  busásan  fedezik  a 
madártelepitésből  előálló  kiadásokat. 


4.  A  mesierséfjes  madáríelepítés  ezek  alaj)- 
ján  elsőrangú  és  égető  szükséglet  a  Horto- 
bágyon, a  melget  ennélfogva  minél  előbb  min- 
den eszközzel  végre  kell  hajtani,  hogy  legalább 
a  jövőben  redukálódjék  a  sok  költséggel  leküzd- 
hető sáskajárások  száma. 


Ezeknek  a  vizsgálatoknak  a  befejezése 
után  áttérhetek  a  llfirtobágy  madárvilágának 
részletesebb  ismertetésére.  Előbb  azonban  még 
kedves  kötelességet  teljesítek,  a  midőn  köszö- 
netet mondok  Jablunowszky  József  úrnak,  a 
m.  kir.  Rovartani  Állomás  főnökének,  és  Bakó 
Gábor  úrnak,  ugyanezen  intézet  asszistensének, 
a  kik  a  sáskairtást  vezetvén,  teljesen  ismerték 
a  helyi  viszonyokat,  azért  az  előzékeny  és 
hathatós  támogatásért,  a  melylyel  nehéz  mun- 
kájuk közepette  föladataim  elérésében  része- 
sítettek, továbbá  Markovits  Gyula  hortobágyi 
ménesmester  úrnak,  a  fegyverhasznáiási  enge- 
délyért, végül  Haranghy  György  úrnak,  töbl) 
hortobágyi  fénykép  átengedéséért. 


Sajnos,  túlrövid  volt  az  idő  alihoz.  hogy 
mélyebben  belepillanthattam  volna  ennek  az 
érdekes  vidéknek  a  madártani  viszonyaiba  ; 
ennélfogva  nem  is  vázolhatom  behatóbban  a 
madámlág  alkalmazkodásait  ehhez  az  annyira 
sajátságos  területhez.  Az  általános  viszonyokra 
vonatkozólag  csak  annyit  mondhatok,  hogy 
endemikus  madárvilága  a  terület  specziális 
táj)lálkozási  viszonyainak  megfelelően  igen 
kicsiny  ;  az  átvonulok  száma  különösen  egye- 
dekben igen  magas,  a  mit  a  terület  nyugal- 
mas volta  magyaráz  meg.  Április  24-től  októ- 
ber l-ig  legel  itt  a  jószág,  s  akkor  is  igen 
kevés  ember  jár  a  területen,  azonkívül  pedig 
szinte  csak  a  vadászok.  Ennek  következté- 
ben a  Hortobágy  sok  madárnak  kedvencz 
pihenő  és  hálótanyája  ;  így  pl.  a  vadludak 
óriási  tömegekben  járnak  itt  a  vonulási  idő- 
szakok  alatt.    A  fajok  jegyzékébe   fölvettem 


gen  Heusrjireí  kcnjilaiic  die  Wahrscheinlich- 
keit der  Wiederholung  dieser  Plage  im  nä  h- 
sten  Jahre  l)edeutend  vermindert.  Die  Kosten, 
weh  he  aus  nur  einer  einzigen  derart  ausge- 
bliebenen, respektive  vereitelten  Plage  erspart 
werden,  decken  sciion  überaus  reit  lilidi  die 
sii  h  aus  der  künstlichen  Vogelansiedelung 
ergebenden  Auslagen. 

4.  Die  künstliche  Vogelansiedelumj  auf 
dem  Hortobágy  ist  daher  eine  grosse  und 
dringende  Notwendigkeit,  welche  je  eher  durch- 
geführt werden  muss,  damit  sieh  in  Zukunft 
die  Anzahl  der  nur  mit  grossem  Kostenauf- 
ivande  bekämjifbaren  Heuschreckenplagen  ver- 
ringere. 


Nach  Erledigung  dieser  Untersuchungen  kann 
auf  die  eingehendere  Behandlung  der  Vogel- 
welt übergangen  werden.  Zuvor  möchte  ich 
jedoch  noch  eine  angenehme  Pflicht  erfüllen 
und  Herrn  Joseph  J.abi.onowszky.  Chef  der  k. 
ung.  Station  für  Insektenkunde  und  Herrn 
G.ABfiiEL  Bakó,  Assistenten  desselben  Institutes, 
welche  als  Leiter  der  ßekämpfungsarbeiten 
die  Verhältnisse  gründlich  kannten,  meinen 
Dank  auszusprechen  für  die  zuvorkommende 
und  tatkräftige  Unterstützung,  welche  sie  mir 
inmitten  ihrer  schweren  Arbeit  in  dem  Erreichen 
meiner  Aufgaben  angedeihen  Hessen:  weiters 
danke  ich  Herrn  Juurs  v.  ^Iarkovits,  Gestüts- 
vorsteher im  Hortobágy  für  die  WaH'enerlaubnis 
und  Herrn  Geoiíc;  v.  Haranghy  für  die  Überlas- 
sung melirer  Photographien  aus  dem  Hortobágy. 

Leider  war  die  Zeit  viel  zu  kurz  um  (>inen 
tieferen  Einblick  in  die  ornithologischen  Ver- 
hältnisse dieses  hochinteressanten  Gebietes 
zu  erlangen,  weshalb  auch  die  Anpassungen 
der  Vogelwelt  an  dieses  eigenartige  Gebiet 
nicht  eingehender  behandelt  werden  können. 
Über  die  allgemeinen  Verhähnisse  kann  nur 
soviel  gesagt  werden,  dass  die  endemische 
Vogelwelt  den  speziellen  Nahruugsverhältnissen 
gemäss  sehr  gering  ist;  die  Anzahl  der  Durch- 
zügler jedoch,  besonders  diejenige  der  Indivi- 
duen, ist  sehr  hoch,  was  durch  die  grosse 
Ruhe  des  .Gebietes  erklärt  wird.  Die  Vieh- 
herden bleiben  vom  24.  April  bis  1.  Okt.  hier, 
aber  auch  dann  verkehren  wenig  Mensclien. 
ausser  dieser  Zeit  aber  fast  nur  die  Jäger. 
Infolgedessen  wird  das  Hortobágy  von  vielen 
Vögeln  mit  Vorliebe  als  Rast-  und  Schlafstation 
benützt:    so    halten    sich  z.  B.    während    der 


239 


néhány,  Nagy  Jenü  úrtól  származó  adatot  is, 
a  ki  szintén  az  idén,  de  kora  tavaszszal  a 
vonulás  ideje  alatt  járt  a  Hortobágyon. 


Colymbiis  cristatns  L.  A  Hortobásy  folyó 
nádasaiban  fészkel  1 — 2  pár. 

Lai'us  ridibundus  L.  Magam  nem  láttam, 
de  a  sáskairtük  föliigyelőinek  részletes  leírá- 
sából pontosan  megállapitottam  a  fajt.  Csak 
néhányszor  járt  a  fertőzött  teriileteken,  s 
buzgó  sáskairtásával  keltette  föl   a  figyelmet. 


Hydrochelidon  leucoptera  (Meissn.  et  Schixz). 
Jún.  2U-án  láttam  a  Legelő-tavon  kb.  20  párt; 
valószínűleg  itt  fészkel.  A  sáskajárásos  terü- 
leteken nem  találkoztam  vele. 

Hydrochelidon  nigra  (L.).  A  Hortobágy 
li.  n.  laposaiban,  vizes  rétjein  majdnem  min- 
denütt fészkel  ;  láttam  a  Borsos  réten,  Zám 
puszta  laposain  és  a  Legelő-tav(»n  :  számukat 
kb.  150  párra  becsülöm. 

A  fertőzött  területeken  gyakran  találkoztam 
a  fekete  halászkával,  s  a  gyűjtött  4  gyomor- 
tartalom közül  3  tisztára  marokkói  sáskából 
áll.  Úgy  számuknál,  mint  életmódjuknál  fogva 
a  jelentékenyebb  sáskairtóklioz  tartoznak,  s 
ezért  szigorú  tojásszedési  és  lelövetési  tilalom 
alá  helyezendők  az  illetékes  vadásztársulat 
részéről. 

Fnligula  nyroca  (Güjd.).  Anas  boschas  L., 
és  Anas  crecca  L.  Többször  találkoztam  velük 
a  Hortobágy  nagyobb  víztükrein,  sokszor  tekin- 
télyes számban,  különösen  második  utam 
alkalmával  a  Kún  György  tavánál.  Fészkelé- 
sükről biztosat  nem  tudok.  Bizonyára  csak  a 
korai  időszaknak  tulajdoníthntó.  hogy  csak 
ezekkel  a  fajokkal  találkoztam  ;  egy  idevaló 
vadász,  a  ki  meglepő  sok  madárismeretet 
mutatott,  leírta  majdnem  az  összes  hazai  fajo- 
kat, mint  előfordulókat. 

Tadorna  tadorna  (L.).  .hin.  22-én  láttam 
egy  magános  ''-et  a  Legelő  tavától  délnyu- 
gatra fekvő  vizeken.  Hiába  igyekeztem,  300 
lépésnél  közelebbre  nem  várt  be,  de  triéde- 
remmel  biztosan  föbsniertem.  Nagyon  szokat- 
lan ez  az  előfordulási  idő  ;  az  a  kevés  pél- 
dány, a  mely  eddig  előfordult  hazánkban,  ősz 


Zugzeiten  ungeheure  Mengen  von  Wildgänsen 
hier  auf  In  die  Liste  der  Arten  naliiii  ich 
auch  einige  von  Herrn  Eugen  N.\gy  stammende 
Daten  auf,  der  ebenfalls  heuer,  jedoch' im 
Frühjahre,  in  der  Zugzeit  im  Hortobágy  weilte. 

Colyinbns  eristatus,  L.  In  den  Röhrichten 
des  Hortobágy-Flusses  brüten   1  —  2  Paare. 

Larus  ridibundus  L.  Selbst  sah  ich  diese 
Art  nicht,  aber  aus  den  genauen  Beschreibun- 
gen der  Aufseher  der  Bekämpfungsarbeiten 
konnte  ich  dieselbe  sicher  bestimmen.  Die 
Lachmöve  kam  nur  einige  Male  auf  den  infi- 
zierten Strichen  vor  und  erregte  die  Aufmerk- 
samkeit durch  eifriges  Vertilgen  der  Heu- 
schrecken. 

Hydrochelidon  leucoptera  (Meisn.  et  Schinz). 
Am  20.  .luni  beobachtete  ich  am  Legelő-See 
ca  20  Paar,  welche  wahrscheinlich  hier  brüten. 
Bei  den  Heusdireken  sah  ich  sie  nie. 

Hydrochelidon  nigra  (L.j  In  den  Niederun- 
gen und  nassen  Wiesen  des  Hortobágy  fast 
überall  Brutvogel  ;  ich  beobachtete  diese  Art 
in  der  Borsos  Wiese,  in  den  Niederungen  der 
Zám-Puszta  und  im  Legelő-See  :  die  Zahl 
schätzte  ich  auf  ca  150  Paar. 

Auf  den  infizierten  .Strichen  begegnete  ich 
der  Trauerseeschwalbe  oft  und  von  vier  Magen- 
inhalten bestehen  drei  aus  lauter  Heuschrecken. 
Ihrer  Zahl  und  Lebensweise  nach  gehören  sie 
zu  den  bedeutenderen  Heuschrecken-Vertilgem 
und  wären  dajier  von  Seiten  der  kompetenten 
Jagdgesellschaft  unter  strenges  Abschuss-  und 
Eiersammel- Verbot  zu  stellen. 

Fuügnla  nyroca  (Gïld.!,  Anas  boschas  L. 
und  Anas  crecca  L.  Ich  traf  dieselben  des 
Öfteren  auf  den  grösseren  Wasserspiegeln  des 
Hortobágj-,  manchmal  in  erheblicher  Anzahl, 
besonders  gelegentlich  meines  zweiten  Auf- 
enthaltes am  Kún  György-See.  Über  das  Nisten 
ist  mir  nichts  bekannt.  Es  war  ohne  Zweifel 
eine  Folge  der  frühen  Saison,  dass  icli  nur 
diese  Arten  beobachten  konnte  :  ein  hiesiger 
Jäger,  der  überrascliende  Vogelkenntnisse  ver- 
riet, beschrieb  mir  fast  sämtliche  ungarischen 
Arten  als  hier  vorkommend. 

Tadorna  tadorna  (L.)  Am  22.  Juni  sah  ich 
ein  einsames  '  an  den  südwestlich  vom  Legelő- 
See  befindlichen  Gewässern.  Vergebens  war 
alleMühe,näher  als ;500 Schritte  konnte  ich  nicht 
herankommen,  aber  mit  dem  Prismenfernrohr 
konnte  ich  die  Art  sicher  bestimmen.  Der  Zeit- 
punkt dieses  Vorkommensist  sehrungewöhnlich: 


240 


CS  tíiviisz  líö/.ötti  i(lőszakl)aii  jelent  niejí.  A 
Hortobágyon,  iii;y  látszik,  nem  is  olyan  ritka, 
inert  gTÓf  Tulkki  Jenő  szóbeli  közlése  szerint 
1905  őszén  ',i  példányt  figyeltek  nieir.  Minden- 
esetre figyelemre  méltó  jelenség,  a  mely  meg- 
érdemelné a  szorgosabb  utánjárást,  hátha 
iijl)ól  idetelepedett  a  bütykös  ásóliui.  a  mely 
Marsioi.i  '  idejében  ligy  látszik  még  gyakori 
fészkelő  madarunk  volt. 


Anser  fabalis  tjpious  (Lath.).  Magam  nem 
láttam  ;  Nagy  JunO  (1.  közleményét  az  Aquila 
idei  évfolyamában)  szerint  rengeteg  sok  van 
őszszel  és  kora  tavaszszal.  Megerősítette  ezt 
az  említett  vadász  is. 

Anser  fabalis  arvensis  Brehm.  Ugyancsak 
Nagy  Jenő  (i.  h.)  figyelte  meg  1907  április 
havában. 

Anser  fabalis  neglectus  Sushk.  Úgy  Cher- 
nél IsTv.ÁN  mint  Nagy  Jenő  szerint  (1.  közle- 
ményeiket az  Aquila  idei  évfolyamában)  ren- 
des átvonuló  a  Hortol)ágyon. 

Anser  albifrons  intennedius  Naim.  F.  é. 
április  havában  figyelte  meg  ugyancsak  Nagy 
Jenő  (i.  h.). 

Anser  albifrons  flnnniarchicus,  Gunn.  Nagy 
Jenő  szerint  (i.  li.)  rengeteg  sok  volt  f.  é.  tavaszán. 

Anser  anser  (L.l  Jid.  lö-én  már  itt  volt 
egy  kisebb  csapat. 

Glareola  pratincola  (L.).  A  lelőtt  (i  darab 
valamennyi  typica  volt.  Jelentékeny  sáskairtó. 
a  melyet  gyakran  figyeltem  meg  a  fertőzött 
teriileteken.  Főleg  az  ugró  sáskákat  fogja  el  ; 
hosszan  elnyúlva,  szárnj-át  kissé  meglebbentve 
szalad  utánuk  s  többnyire  még  ugrás  közben 
csípi  el  őket.  Az  elejtettek  gyomrában  túl- 
nvomóan  sáskákat  találtam. 


A  Hortobágyon  elterjedt  fészkelő  :  megfi- 
gyeltem a  Matyó  és  Hosszúfenék  táján,  Köves- 
háza és  Angvalháza  pusztákon.  Jablonowszky 
József  szerint  Angyalliázán.  Kövesházán  és  a 
kúnmadarasi  legelőterületen  jelenleg  még  vagy 
500  párra  tehető  a  fészkelők  száma. 


'  Danubius  PaimonicoMysicus  etc.  Hagae  et  x\mste- 
lodami.  1726.  Vol.  V.  Aves  Aquatieae  circa  Danubium 
et  Tibiscum  viventes. 


die  wenigen  Exemplare,\velche  bisher  in  Ungawi 
vorkamen,  erschienen  in  dem  Zeiträume  zwi- 
schen Herbst  und  Frühjahr.  Im  Hortobágy 
scheint  diese  Art  gar  nicht  so  selten  zu  sein, 
indem  nach  dem  miindiichen  Berichte  des 
Grafen  Eugen  v.  Teleki  im  Herbst  1905  drei 
Exemplare  beobachtet  wurden.  Es  ist  jeden- 
falls eine  beachtenswerte  Erscheinung,  wel- 
che einer  genaueren  Nachforschung  würdig 
wäre  ;  vielleicht  dass  die  Brandgans,  welche 
zu  Marsigli's'  Zeiten,  wie  es  scheint,  noch 
häufiger  Brutvogel  war,  in  neurer  Zeit  hier 
nochmals  Brutvogel  wurde. 

Anser  fabalis  typicns  (LATH.)Nichtbeol)ach- 
tet:  nach  Eugen  Nagy  (cf.  den  Artikel  in  der 
heurigen  Aquila)  halten  sich  im  Herbst  und 
Frühjahr  ungeheure  Scharen  hierauf.  Dasselbe 
besagte  auch  der  erwäiinte  Jäger. 

Anser  fabalis  arvensis  Brhm.  Von  Eugen 
Nagy  (1.  c.)  im  Ajiril   1907  beobachtet. 

Anser  fabalis  neglectus  Sushk.  Nach  Stepan 
V.  Chernél  und  Eugen  Nagy  (cf  die  betreflfenden 
Artikel  in  der  lieurigen  Aquila)  gewöhnlicher 
Durchzügler  im  Hortobágy. 

Anser  albifrons  intermedins  Naum.  Eben- 
falls von  E.  Nagy  (1.  c.)  im  April  1.  J.  be- 
obachtet. 

Anser  albifrons  flnninarchicns  Gunn.  Nach 
E.  Nagy  (I.  c.)  sehr  häufig  im  Frühjahr  1.  .1. 

Anser  anser  (L.)  \m  15.  .luli  schon  ein 
kleinerer  Flug. 

Glareola  pratincola  (L.)  Die  erlegten  fi 
Stück  gehörten  alle  zur  Form  typicn.  Bedeu- 
tender Heuschrecken-Vertilger,  welchem  ich 
oft  auf  den  infizierten  Strichen  begegnete.  Der 
Giarol  fäuLit  haiiptsäcliliuli  die  aufsjiringenden 
Heuschrecken  ;  ganz  ausgestreckt,  die  Flügel 
etwas  erhebend,  läuft  er  denselben  nach  und 
erhascht  sie  gewöhnlich  noch  während  des 
Sprunges.  In  dem  Magen  der  erlegten  Giarole 
fand  ich  vorwiegend  Heuschrecken. 

Im  Hortobágy  verbreiteter  Brutvogel  ;  wurde 
in  der  Gegend  des  Matyó  und  Hosszúfenék, 
weiter  auf  den  Puszten  Angyalháza  und  Köves- 
háza lieobachtet.Nach  Joseu  Jablonowszky  brüten 
auf  den  Puszteu  Angyalháza  und  Kövesháza 
sowie  auf  den  Viehweiden  von  Kunmadaras 
derzeit  noch  an  die  500  Paare. 

'  Danubius  Pannonico-Mysicus  etc.  Hagae  et  Am- 
stolodami  1726.  Vol.  V.  Aves  Aquaticao  circa  Danu- 
bium et  Tibiscuni  viventes. 


241 


Mint  hazánknak  eí;TÍk  folyton  szűkclib  körre 
szoruló  niiidáralakja,  továbbá  mind  jelentékeny 
sáskairtó  a  legmesszebbre  terjedő  védelemben 
részesítendő.  A  legszigorúbb  tojásszedési  és 
lövetési  tilalmat  kellene  a  széki  csérre  kiter- 
jeszteni, annál  is  inkább,  mert  a  telepeihez 
közeledő  embert  állandóan  köriilröpdösi  és 
köriilvijjogja.  ínég  pedig  lőtávolon  l)eliil.  úgy 
hogy  szinte  utolsó  szálig  lelőhetők.  E  mellett 
igen  könnyű  a  lövése,  úgy  hogy  a  rossz  lövők 
is  szerezhetnek  vele  babérokat.  Egyszer  szán- 
dékosan vagy  egy  fél  óráig  putiogtattam  belé- 
jük —  a  hat  elejtett  példány  közül  ekkor 
4-et  lőttem,  hogy  komolynak  lássék  a  dolog,  — 
de  a  legjobb  akarattal  se  tudtam  őket  elriasz- 
tani. 

Charadrius  alexandrinus,  L.  Csak  a  Kún 
György  tavánál  találtam  8  párt,  melyek  való- 
színűleg fészkeltek  itt  ;  júl.  15-én  is  láttam 
őket. 

Vanellus  vanellus  (L.).  A  Hortobágy  lapo- 
saiban mindenütt  gyakori  fészkelő.  Jnn.  17-én 
már  500-as  csapatokat  láttam.  A  fertőzött 
területeken  nem  volt  gyakori,  s  az  öt  elejtett 
példány  közül  csak  egynek  a  gyomrában  talál- 
tam sáskát  ;  a  többiben  vízi  rovarok,  ezek 
álczái  és  apró  csigák  voltak.  Habár  a  gyomor- 
tartalmak nyújtotta  eredményt  nem  is  tartom 
egészen  reálisnak,  mégis  ki  kell  mondanom 
azt,  hogy  a  bíbicz  nem  tartozik  a  jelentéke- 
nyebb sáskairtók  közé.  pedig  egyrészt  nagy 
száma,  másrészt  életmódja  következtében 
szinte  praedestinálva  volna  an-a,  hogy  a  leg- 
hatásosabb praeventiv  működést  fejthetsse  ki 
a  sáskajárások  leküzdésében. 


Mindebből  természetesen  nem  az  következik, 
hogy  kiszolgáltatjuk  a  bibiczet  a  tojásszedök- 
nek  s  a  vadászembernek,  a  ki  némi  joggal 
nem  nagy  barátja.  Habár  a  sáskairtásban 
nem  is  végez  jelentékenyebb  munkát,  mégis 
tekintélyes  hasznot  hajt  a  jószág  azon  élős- 
dijeinek  pusztításával,  a  melyek  életük  egyik 
szakát  vizi  rovarokban,  ezek  álczáiban,  vala- 
mint vízi  csigákban  töltik.  Kárt  egyáltalában 
nem  tehet,  csak  hasznot,  s  így  föltétlenül 
megvédendő. 


Pavoncella  pngnax  (L. 

Aquila  XIV. 


Néhány  még  gal- 


.\ls  eine  in  fortwährend  engere  Grenzen 
verdrängte  Vogelart  Ungarns  und  als  bedeu- 
tender Heuschreckenvertilger,  sollte  der  Giarol 
unter  den  weitestgehenden  Schutz  gestellt  wer- 
den. Es  sollte  strengstens  verboten  sein,  die 
Eier  zu  sammeln  und  denselben  zu  schiesseii, 
umsomehr,  als  er  den  Menschen,  welcher  sich 
seinen  Brutstätten  nähert,  fortwährend  unter 
Geschrei  in  Schussweite  umfliegt,  so  dass  sie 
bis  auf  den  letzten  lierabgeschossen  werden 
können  Dabei  ist  der  Schuss  sehr  leicht,  so 
dass  sich  auch  die  schlecliten  Schützen  Lor- 
beeren holen  können.  Einmal  schoss  ich  mit 
Fleiss  eine  halbe  Stunde  unter  ihnen  herum  — 
damit  die  Sache  ernst  aussehe,  erlegte  ich 
damals  auch  wirklicJi  4  St.  —  doch  konnte 
ich  sie  trotz  besten  Willens  nicht  verscheuchen. 

Charadrhis  alexandrlnns,  L.  Nur  am  Kún- 
György-See  fand  ich  ca  S  Paar,  welche  wahr- 
scheinlich hier  brüteten  ;  am  15.  Juli  sah  ich 
sie  noch  immer. 

Vanellus  vanellus  (L.)  In  den  Niederun- 
gen des  Hortobágy  überall  zahlreicher  Brut- 
vogel. Am  17.  Juni  beobachtete  ich  schon 
einen  Flug  von  500  Stück  Auf  den  infizierten 
Gebieten  war  der  Kiebitz  nicht  häutig  und 
auch  unter  fünf  erlegten  Exemplaren  fand  sich 
nur  eines,  in  dessen  Magen  Heuschrecken 
waren  ;  die  übrigen  enthielten  Wasserinsekten 
und  deren  Larven  sowie  kleine  Schnecken 
Obwohl  ich  das  Resultat  der  Untersuchung 
der  Mageninhalte  nicht  für  massgebend  halte, 
so  muss  ich  dennoch  betonen,  dass  der  Kiebitz 
nicht  zu  den  bedeutenderen  Heuschrecken-Ver- 
tilgern gehört,  während  derselbe  dodi  einer- 
seits durch  seine  Anzahl,  anderseits  durch  seine 
Lebensweise  sozusagen  dazu  prädestiniert  wäre, 
in  der  Bekämpfung  der  Heuschreckenplage  die 
wirksamste    präventive    Tätigkeit    auszuüben. 

Aus  diesem  tolgt  jedoch  nicht,  dass  der 
Kiebitz  den  Eiersammlern  und  dem  Jäger  aus- 
geliefert werde,  der  ihm  mit  einigem  Rechte 
gram  ist.  Obwohl  derselbe  im  Vertilgen  der 
Heuschrecken  nichts  Bedeutendes  leistet,  so 
verrichtet  er  dennoch  grossen  Nutzen  mit  der 
Vernichtung  derjenigen  Parasiten  des  Vieh- 
standes, welche  einen  Teil  ihres  Lebens  in 
Wasserinsekten,  deren  Larven  und  Schnecken 
verbringen.  Schädlich  kann  er  hier  überhaupt 
nicht  werden,  nur  nützlich,  und  ist  daher 
unbedingt  zu  schützen. 

I'avoncella  pugnax  (L.).  Auf  den  infizierten 

31 


242 


léros  Ilimet  találtam  a  fertözíitt  területeken  s 
a  nedves  réteken  :  valószinüleg  fészkel  itt.  de 
csekély  számban,  úgy  hogy  mint  sáskairtó 
nem  jöhet  tekintetbe. 

Totaniis  hypoleiicns  (L-)-  Néhány  jitvonnló 
jül.   lö-én. 

Totaims  slareola  (L.).  Igen  sok  átvonnló 
jiil.   15-én. 

Totanus  totaims  (L.).  Keveset  láttam,  bár 
valészinű,  hogy  néhány  pár  fészkel  itt.  Fer- 
tőzött területen  nem  láttam. 

Nnnieniiis  arcuatus  (L.).  Már  júniusban  is 
láttam  kisebb  csapatokat,  júl.  15-én  pedig 
ezrivel  volt  a  Kún  György  tavánál.  A  sáskás 
területeken  nem  láttam,  a  zöme  pedig  külön- 
ben is  a  csapás  megszűnése  után  érkezett  a 
területre. 

Oallinago  gallinaio  (L.).  és  Scolopax  rusti 
cola  (L.).  Mint  tavaszi  átvonulókat  Nagy  Jenü 
észlelte. 

Otis  tarda  L.  A  túzok  gyakori  fészkelő  a 
Hortobágyon,  a  melylyel  többször  találkoztam 
a  fertőzött  területeken  is,  egyszer  20-as  csapat- 
ban. Sáskapusztításairól  sajnos  nem  szerez- 
hettem biztos  adatokat.  Lövésre  nem  jutottam, 
megfigyelése  pedig,  mert  csak  átmenőben 
történik,  még  jó  triéderrel  is  bajos  dolog.  A 
teljesen  sík  területen  már  messzii'ől  meglátja 
az  embert  és  azután  állandóan  figyeli,  ha 
ruházatánál  fogva  gyanús  előtte.  A  megfigyelő 
tehát  abban  a  távolságban,  a  melyben  még 
láthatna  valamit,  csak  a  mozdiüatlanul  figyelő 
madarat  kénytelen  szemlélni.  Ennek  daczára 
azonban  jelentékeny  sáskairtónak  tartom  azon 
az  alapon,  hogy  szinte  kizárólagosan  a  fer- 
tőzött  területeken  tar((')zkod(itt. 


Crex  crex  (L.).  A  Borsos  réten  fészkel 
néhány  jiár. 

Ortygometra  porzana  (L.).  Szintén  a  Bor- 
sos réten  került  elő,  a  hol  valószínűleg  fész- 
kel is. 

Gallinuiacliloropus  (L.).  Valószínűleg  fész- 
kel a  Hortobágy  folyó  nádasaiban 

Fiilica  atra  L.  A  Hortobágy  folyó  náda- 
saiban fészkel  1 — 2  pár. 

Cicoiiia  ciconia  (L.).  Ritka  fészkelő  a  Hor- 


!  Gebieten  und  nassen  Wiesen  fand  ich  einige 
Mäunciien.  welciie  noch  den  Kragen  trugen  ; 
;  wahrscheinlicii  nistet  er  hier,  aber  in  geringer 
'  Anzahl,  so  dass  er  als  Heuschreckenvertilger 
'    nicht  in  Betracht  kommen  kann. 

Totaims  hypolencns  (L  ).  Eiiiii;o  Durch- 
zügler am   15.  Juli. 

Totaniis  glareola  (L.).  Sehr  viel  Durcli- 
ziigler  am    15.  Juli. 

Totaims  totanus  (L.).  Es  waren  wenige  zu 
sehen,  obwohl  einige  Paare  hier  brüten  dürften. 
Auf  den  infizierten  Gebieten  kam  er  nicht  vor. 

Nuiiienius  arcuatus  (L  ).  Schon  im  Juni 
beoba(ditete  ich  kleinere  Flüge,  am  15.  Juli 
waren  Tausende  am  Kún-György-See.  Auf 
den  infizierten  Gebieten  fand  icJi  ihn  niemals, 
der  grösste  Teil  erschien  übrigens  erst  nach 
der  Bekämpfung  der  Heuschreckengefahr. 

Gallinago  gallinago  (L)und  Scolopax  rus- 
ticola  (L.).  AlsFrühjahrsdnrclizügler  von  Kut;EN 
N.\GY  beobachtet. 

Otis  tarda  L.  Der  Trappe  ist  verbreiteter 
Brutvogel  im  Hortobágy,  welcher  auch  auf 
den  infizierten  Gebieten  des  Öfteren  angetroften 
wurde,  einmal  20  Stück  in  einem  Fluge.  Über 
seine  Tätigkeit  im  Vertilgen  der  Heuschrecken 
konnte  ich  leider  keine  positiven  Eifahrungen 
machen.  Zum  Schuss  konnte  ich  nicht  kom- 
men, die  Beobachtung  ist  aber,  da  dieselbe 
nur  im  Vorübergehen  gemacht  werden  kann, 
selbst  mit  gutem  Glase  mit  Schwierigkeit 
verbunden.  Auf  der  absoluten  Ebene  erblickt 
er  den  Menschen  schon  von  weitem  und  lässt 
ihn  dann  nicht  mehr  ans  dem  Auge,  wenn  er 
ihm  nach  seiner  Kleidung  verdächtig  erscheint. 
Der  Beobachter  muss  daher  in  solcher  Ent- 
fernung, wo  er  noch  etwas  sehen  könnte, 
den  unbeweglich  beobachtenden  Vogel  an- 
schauen. Trotz  diesem  halte  ich  ihn  für  einen 
bedeutenden  Heuschreckenvertilger,  u,  zw, 
aus  dem  Grunde,  weil  sich  derselbe  haupt- 
sächlich auf  den  infizierten  Gebieten  aufhielt. 

Crex  crex  iL.).  Auf  der  Borsos- Wiese  brüten 
einige  Paare. 

Ortygometra  porzana  (L.)  Wurde  ebenfalls 
auf  der  Borsos-Wiese  gefunden  ;  wahrschein- 
leich  auch   Brutvogel  hier. 

Gallinula  chloropus  (L.).  Brütet  wahrschein- 
lich im  Röhrichte  des  Hortobágy-Flusses. 

Fulica  atra  L.  Es  brüten  1 — 2  Paare  im 
Röhrichte  des  Hortobágy-Flusses. 

Ciconia    ciconia    (L.).    Vereinzelter    Brut- 


243 


tobágyon.  Csak  egy  elhagyott  fészket  találtam 
a  Malnniliáz  mellett  egy  fán,  a  mely  bemon- 
dás szerint  még  a  múlt  évben  el  volt  fog- 
lalva. A  Hortobágy  szélén  már  gyakoribb  ;  a 
Kertész-tanyán  és  Kövesháza  puszta  egyik 
tanyáján  találtam  elfoglalt  fészket  háztetőn. 
Fészkel  még  az  Ohaton  a  nagy  majorban. 

A  gólya  a  legjelentékenyebb  sáskairtók 
közé  tartozik,  a  mely  többnyire  sok  százra, 
néha  ezerre  menő  csapatokban  jelenik  meg 
a  fertőzött  területeken,  s  ott  óriási  pusztítá- 
sokat végez.  Bár  világosan  láthattam,  hogy 
csak  sáskákat  pusztítanak,  a  mennyiség  meg- 
állapíthatása  végett  mégis  szükség  volt  egy 
gyomortartalomra.  Az  elejtett  példány  gyomra 
pukkadásig  meg  volt  tömve  marokkói  sáská- 
val, s  ezenfölül  nyelőcsöve  is  majdnem  a  tor- 
kig tele  volt  :  minimális  számítás  szerint  is 
volt  benne  lOOÜ  sáska.  Nagy  vöröses  színű 
köpetei  is  tisztára  sáskamaradványok  ;  egyik- 
ből 1600-nál  több  sáska  mandibulát  halászott 
ki  CsöRGEY  Titus  barátom.  A  korábbi  sáska- 
járások alkalmával  is  mindig  ott  volt  a  gólya 
a  fertőzött  területeken,  s  minden  sáskairtó 
ismeri  benne  a  hatalmas  segítőtársat  ;  csak 
meg  kell  gondolni,  hogy  ilyen  fogyasztás  mel- 
lett egy  nap  alatt  is  legalább  100,000  sáskát 
pusztít  el  egy  százas  csapat. 


Ardetta  niinnta  (L.Ì.  Néhány  pár  fészkel 
a  Hortobágy  vizén. 

•Vrdea  cinerea  L.  Átvonuló,  már  júniusban 
többször  láttam. 

(!oiiunba  palnmhuB  L.  Az  ohati  erdőkben 
fészkel  (Nagy  Jenő),  a  hortobágyi  erdőkben 
nem  láttam. 

Terdixperdix  (L.).  Alkalmas  búvó-  és  fész- 
kelőhely  liíjjáu  igen  kevés  a  fogoly  a  Hor- 
tobágyon; mindössze  3  párt  figyeltem  meg. 
Ilyen  kis  számban  való  előfordulás  mellett 
természetesen  nem  számíthat  mint  sáskairtó, 
de  ha  sikerülne  tömegesebben  megtelepíteni 
a  már  említett  tamariszkus  -  ültetvényekkel, 
úgy  föltétlenül  igen  jelentékeny  praeventiv 
működést  fejthetnének  ki  a  sáskajárások  leküz- 
désében. 


Coturnix  coturnix  (L.).  Néhány  pár  fész- 


vogel  im  Hortobágy.  Ich  fand  nur  ein  verlas- 
senes Nest  auf  einem  Baum  am  Malomliáz, 
welches  laut  Einsage  im  vorigen  Jahre  nocii 
besetzt  war.  Am  llande  des  Hortobágy  ist  er 
häufiger  ;  in  dem  Kertész  Meierhof  und  auf 
einer  Tanya  in  Kövesháza  fand  ich  je  ein  Nest 
auf  Hausdächern.  Ausserdc^n  nistet  er  auf  der 
Ohat-Puszta  in»  grossen  Meierhofe. 

Der  Storch  gehört  zu  den  bedeutendsten 
Heuschreckenv(irtilgern,  welcher  oft  in  Flügen 
von  Hunderten,  manchmal  von  Tausenden  auf 
den  infizierten  Oebiiiten  erscheint,  und  dort 
ungeheure  Verheerungen  anrichtet.  Ubwolil 
es  ganz  genau  zu  sehen  war,  dass  sie  nur 
Heuschrecken  auflesen,  so  war  zur  Bestim- 
mung der  Menge  doch  ein  Mageninhalt  not- 
wendig. Der  Magen  des  erlegten  Exemplares 
war  zum  Zerspringen  vollgestopft  mit  Heu- 
schrecken und  ausserdem  war  auch  der  Oeso- 
phagus bemahe  bis  an  den  Schlund  gefüllt  ; 
es  waren  selbst  nach  minimaler  Berechnung 
1000  Stück  darin.  Seine  grossen  rötlich  gefärb- 
ten Gewölle  bestehen  ebenfalls  ausschliesslich 
aus  Heuschreckenresten  ;  in  einem  solchen 
fand  mein  Freund  Titus  Csörgey  über  1600  Heu- 
schrecken-Mandibeln.  Auch  bei  den  früheren 
Heuschreckenplagen  war  der  Storch  immer 
zugegen  und  jeder  Bekämpfer  dieser  Plagen 
kennt  ihn  als  mächtigen  Mitarbeiter  :  man  muss 
bedenken,  dass  bei  diesem  Verbrauche  ein 
Flug  von  100  Stück  während  eines  Tages  min- 
destens 100,000  Heuschrecken  verzehrt. 

Ardetta  minuta  (L.).  Einige  Paare  brüten 
im   Hortobágyflusse. 

Ardea  cinerea  L.  Durchzügler:  im  .Inni 
schon  öfters  beobachtet. 

Colnmba  paliinibus  L.  Brütet  in  den  AVäl- 
dern  der  Ohat  Puszta  (Eugen  Nagy);  in  den 
Wäldern  des  Hortobágy  fand  ich  sie  nicht. 

Perdix  perdlx  (L.).  In  Ermangelung  an 
geeigneten  Verstecken  und  Nistplätzen  gibt  es 
im  Hortobágy  sehr  wenig  Rebhühner;  ich 
beobachtete  insgesamt  nur  3  Paare.  In  dieser 
geringen  Anzahl  kann  das  liebiinhn  im  Ver- 
tilgen der  Heuschrecken  natürlich  nicht  in 
Betracht  gezogen  werden,  doch  wenn  es  mittels 
der  schon  besprochenen  Tamarisken-Aufpfian- 
zungen  gebngen  würde,  grössere  Mengen  anzu- 
siedeln, so  würden  dieselben  unbedingt  eine 
bedeutende  präventive  Arbeit  in  der  Bekäm- 
pfung dieser  Plagen  verrichten. 

Coturnix  cotnrnix  (L.)  Einige  Paare  nisten 

31' 


244 


kel  Mata  puszta  szántóföldjein  ;  sáskairtó  niiin- 
káját  nem  ismerem,  de  csekély  mennyisége 
következtében  nem  lehet  jelentékeny. 


Viiltnr  inonachus  L.  és  (lyps  fukus  Gm. 

Bemondás  szerint  régehbeii  fryakran  ellátosiat- 
tak  a  llortobágyra,  de  újabb  időben,  a  mióta 
az  állategészségügyet  igen  szigorúan  veszik, 
és  minden  elhullott  állatot  azonnal  el  kell 
ásni,  már  csak  nagy  ritkán  jelentkeznek. 

(íircus  aerugínosus  (L.).  A  Hortobágy  észak 
és  keleti  szélén  találtam  néhányat. 

Milvus  migrans  (Bodd.).  Többször  láttam 
2 — 3  darabot  a  sáskás  területek  fölött  kerin- 
geni. Itt  nem  fészkel  ;  bizonyára  a  sáskák 
vonzották  ide  a  debreczeni  erdőkből  a  hol 
költ. 

Bnteo  buteo  (L.).  Szintén  nem  fészkel  a 
Hortobágyon,  de  állandóan  gyakori  volt  a 
sáskajárás  egész  ideje  alatt  ;  typikus  jelenség 
a  sáskajárásoknál.  Közelítő  becslés  alapján 
kb.  100  darab  tartózkodott  a  Hortobágyon,  s 
ezek  Jablonowszky  József  szerint  —  a  ki  sok 
köpetjüket  is  találta  —  tisztára  sáskákkal 
éltek.  Tény  dolog,  hogy  számára  mást  nem 
is  igen  nyújthatott  akkor  a  terület.  Második 
hortobágp  utam  alkalmával  már  egyet  se  lát- 
tam ;  a  sáskajárás  megszűnésével  lassanként 
eltűntek. 

Aquila  maculata  ((Jm.).  iíár  csekély  szám- 
ban, de  szintén  typikus  kísérője  a  sáskajárá- 
soknak. 

€erchneis  tinnuiiculns  (L.).  A  hortobágyi 
erdőkben  nem  fészkel,  s  magam  nem  is  lát- 
tam. Naöy  Jenő  megíigyelése  alapján  veszem 
föl  a  jegyzékbe. 

Cerchneis  vespertinus  (L.).  A  kék  vércse 
klasszikus  fészkelő  madár  a  hortobágyi  enlök- 
ben  ;  mindenütt  megtelepedik,  a  hol  valame- 
lyes fészkelési  alkalom  kínálkozik.  Kiváló 
sáskairtó,  a  mely  állandóan  ott  volt  a  fertő- 
zött területeken. 

Gyomrában  mindig  tiszta  sáskát  találtam. 
Tömegesebb    megtelepítése    érdekében,    mint 


auf  den  Feldern  von  Mata- Puszta;  inwiefern 
sie  auch  Heuschrecken  vertilgen,  konnte  ich 
nicht  beobachten,  dodi  kann  diese  .Arlieit  mit 
Hinsicht  auf  das  geringe  Vorkommen  kaum  in 
Betracht  gezogen  werden. 

Vultur  mouachus  L.  und  Gyps  fulvus  Gm. 
Laut  Einsage  besuciitcn  sie  fn'iiier  oft  das 
Hortobágy,  in  neuerer  Zeit  jedocii,  seitdem 
die  Gesundheitspflege  des  Viehstandes  viel 
strenger  genommen  wml,  und  jedes  gefallene 
Tier  unverzüglich  begraben  werden  mu.ss. 
kommen  sie  nur  selten  vor. 

Circus  aeruginosus  (L  l.  Am  Nord-  und 
Ostrande  des  Hortobágy  beobachtete  ich 
einige. 

Milvus  migrans  (Bodd.)  Mehrmals  beobach- 
tete ich  2 — 3  Stück  über  den  infizierten  Gebie- 
ten schwebend.  Brütet  hier  nicht;  wurde  wahr- 
scheinlich durch  die  Heuschrecken  aus  den 
Wäldern  von  Debreczen,  wo  er  Brutvogel  ist, 
hieher  gelockt. 

Buteo  buteo  (L.).  Brütet  ebenfalls  nicht  im 
Hortobágy,  war  jedoch  ständig  sehr  häufig 
während  der  ganzen  Zeit  der  Heuschrecken- 
plage ;  typische  Erscheinung  bei  Heuschrecken- 
plagen. Ich  schätzte  ihre  Zahl  auf  nahezu 
100  Stück,  vrelche  sich  nach  Josef  Jablonowszkv 
—  der  viele  Gewölle  fand  —  ausschliesslich 
vf)n  Heuschrecken  nähren.  Das  Gebiet  hätte 
für  ihn  tatsächlich  auch  sonst  niclits  bieten 
können.  Bei  meinem  zweiten  Aufenthalte  im 
Hortobágy  sali  icli  keinen  einzigen  mehr;  nach- 
dem die  Heusciireckenplage  anfliörte.  ver- 
schwanden sie  allmählich. 

Aquila  maculata  (Gm.).  Obwohl  in  gerin- 
gerer Zahl,  ist  der  Schreiadler  ebenfalls 
ein  typischer  Begleiter  der  Heusciirecken- 
plagen. 

Cerchneis  tinnunculns  (L.)  Brütet  in  den 
Wäldern  des  Hortobágy  nicht  und  wurde  auch 
von  mü'  nicht  beobachtet.  In  dieses  Verzeichnis 
nahm  ich  denselben  auf  Grund  der  Beobach- 
tung von  Eugen  Nagy  auf. 

Cerclmeis  vespertinus  (L.).  Der  Rotfuss  falke 
ist  klassischer  Brutvogel  in  den  Wäldern  des 
Hortobágy,  welcher  sich  überall  niederlässt, 
wo  sich  Nistgelegenheit  bietet.  Hervorragender 
Heuschreckenvertilger,  welcher  sich  ständig 
auf  den  infizierten  Gebieten  aufhielt. 

Im  Magen  fand  ich  immer  nur  Heuschreck- 
ken. Behufs  Ansiedelung  in  grösserer  Anzahl 


245 


enilitvc     volt.     Idsérletet     is     tesz     majd    a 
M.  0.  K. 

Falco  subbateo  L.  Néhányszor  láttam  magá- 
nyos példányokat  ;  sáskairtó  működéséről  nin- 
csenek megfigyeléseim,  csak  azt  láttam,  hogy 
pacsirtáivra  vadászott.  Egy  üldözött  pacsirta 
egyszer  haladó  kocsink  alatt  keresett  előle 
menedéket. 

Asio  otns  (L.).  Baglyokat  egyáltalában  nem 
láttam  a  Hortobágyon.  Az  erdei  füles  baglyot 
Nagy  Jenő  konstatálta  mint  fészkelő  maiiarat 
az  Ohaton,  a  Hortobágy  szélén,  ritkás  tölgy 
és  nyárfa  erdőben.  A  6 — 8  hold  területű  erdő- 
ben kb.  5  pár  fészkelt  elhagyott  örvösgalamb- 
és  hamvasvarjú-fészkekben. 

Jynx  torqnila  L.  Tavaszszal  átvonulóban 
Nagy  Jenő   figyelte  meg  ;  magam  nem  láttam. 

Harkályokat  sehol  se  találtam  a  Horto- 
bágy erdőkben. 

Upupa  epops  L.  Tavaszi  átvonulóban  N.agy  J. 
találta  ;  magam    nem  láttam. 

Coracias  garrula  L.  A  faluvégi  és  angyal- 
házi erdőben  láttam  1 — 1  példányt  ;  tán  szin- 
tén a  sáskajárásra  jöttek  ide. 

Micropus  apus  (L.).  Jún.  18-án  két  pél- 
dány röpködött  a  hortobágyi  kőhíd  körül  ; 
azontúl  —  bár  lestem  rájuk  —  nem  láttam 
őket. 


Chelidonaria  urbica  (L.).  Szerfölött  meg- 
lepett, hogy  a  molnárfecske  éppen  a  Horto- 
bágyon oly  litka,  a  hol  a  füsti  fecske  oly 
nagy  számban  fészkel.  Annál  meglepőbb  volt 
rám  nézve  ez  a  tény,  mert  a  múlt  évben 
Ürbő  pusztának  konform  területén  ennek  éppen 
a  megforditottját  tapasztaltam  :  a  laczház- 
ürbői  gulyástanyán  kb.  60  párból  álló  molnár- 
fecske kolónia  mellett  csak  4 — 5  pár  füsti 
fecske  fészkelt.  {Aijuila  1906.  XIII.  pag.  190). 

Mindössze  egyszer  láttam  molnárfecskéket 
az  angyalházi  pusztán  levő  szoboszlai  városi 
tanyánál.  Bemondás  szerint  ezelőtt  a  csárda 
épületén  is  nagy  számban  fészkelt,  de  né- 
hány év  óta  ismeretlen  okokból  elmaradt. 
A  kutakl)an  seholse  találtam. 


wird,  wie  schon  erwähnt  wurde,  von  der  U. 
0.  C.  ein  Versuch  gemacht  werden. 

Falco  subbuteo  L.  Einigemale  sah  ich  ein- 
zelne Exemplare  ;  ob  er  auch  Heuschrecken 
vertilgt,  konnte  ich  nicht  beobachten,  nur  soviel 
konnte  ich  konstatieren,  dass  er  auf  die  Ler- 
chen Jagd  machte.  Eine  verfolgte  Lerche  floh 
vor  ilim  unter   unseren  Wagen. 

Asis  otus  (L.).  Eulen  habe  ich  im  Horto- 
bágy nicht  gesehen  Die  Waldohreide  wurde 
von  E.  N.\gy  als  Brutvogel  konstatiert  u.  zw. 
auf  der  Ohat-Puszta  am  Rande  des  Horto- 
bágy, in  einem  schütteren  Eichen-  und  Pa])pel- 
walde.  In  dem  ca  6— 8  Kat.  Joch  grossen  Walde 
brüteten  ca  5  Paare  in  verlassenen  Ringel- 
tauben- und  Nebelkrähen-Nestern. 

Jjnx  torqnilla  L.  Wäiirend  des  Friihjahr- 
zuges  von  E.  Nagy  beobaclitet;  selbst  nicht 
gesellen. 

Spechte  waren  in  den  Wäldern  des  Horto- 
bágy nicht  vorhanden. 

Upupa    epops    L.    Im    Durchzuge  von    E. 

Nagy  im  Frühjahre  beobachtet;  selbst  nicht 
gesehen. 

Coracias  garrula  L.  In  dem  Faluvéger 
und  Angyalházer  Walde  je  ein  Stück  ;  kamen 
vielleicht  audi  den  Heuschrecken  zuliebe 
hieher. 

Micropus  apus  (L.).  Am  18.  Juni  umflogen 
2  Exemplare  die  Steinbrücke  des  Hortobágy; 
später  konnte  ich  sie  nicht  mehr  beobachten, 
trotzdem  ich  ihnen  nachstellte. 

Chelidonaria  urbica  (L.).  Sehr  überraschend 
war  es  für  mich,  dass  die  Hausschwalbe  gerade 
im  Hortobágy  so  selten  war,  wo  die  Rauch- 
schwalbe in  so  grosser  Anzahl  brütet.  Es 
überraschte  mich  umsomehr,  als  ich  im  vorigen 
Jahre  auf  dem  ganz  konformen  Gebiet  der 
Ürbő-Puszta  genau  die  entgegengesetzten  Ver- 
hältnisse antraf:  an  der  Hirtenwohnung  von 
Laczházürbö  fand  ich  neben  einer  aus  60Paaren 
bestehenden  Hausschwalbcnkolonie  nur  4 — 5 
Rauchschwalbenuester  (Aquila  1906.  XIII.  p. 
190).  Im  ganzen  beobachtete  ich  die  Haus- 
schwalbe nur  einmal  an  dem  Meierhofe 
der  Stadt  Szoboszló  auf  der  Angyalháza- 
Puszta.  Laut  Einsage  brütete  sie  früher  häu- 
fig am  Gebäude  der  Csárda,  doch  blieb  sie 
seit  einigen  Jahren  aus  unbelcannten  Ursa- 
chen aus.  In  den  Brunnen  wurden  sie  nie 
angetroffen. 


246 


llinindo  rustica  L.  Klasszikus  Icszkelö- 
iiiadiira  az  nllattenyésztésre  berendezett  Hor- 
tobágynak,  a  melyen  azonban  sokkal  bősége- 
sebben talál  megélhetést,  mint  fészkelő- 
helyet.  Éppen  ezért  minden  csak  némileg 
is  alkalmas  helyen  ott  találj'uk  a  fecske- 
fészket. A  csárda  folyosoja  tele  van,  fésze- 
rében minden  ferliécz  alatt  van  egy  fészek, 
a  ménestelepek  épületein  s  a  magányos 
gulyástanyákon  minden  arravaló  hely  el  van 
foglalva. 

Legérdekesebb  a  fészkelés  a  kutakban  \  a 
hol  annyira  bizalmas,  hogy  a  kútkáva  felső 
eresze  alá  is  odatapasztja  fészkét,  úgy  hogy 
kézzel  bele  lehet  nyúlni.  Legjobban  szereti  a 
tágas  kettős,  hármas  és  négyes  kutakat,  a 
hol  akadálytalanul  repülhet  ki  s  be.  A  fabur- 
kolatú  szögletes  kutakban  valóságos  kolóniák 
vannak,  néha  15—20  fészek  több  emeletben 
egymás  fölött.  A  téglával  kirakott  kutakban 
csak  a  kútkáva  alsó  és  felső  kávája  alá  rak- 
ják fészkeiket,  mert  csak  ott  találnak  védő 
ereszt. 

A    kutakban    való    fészkelés    szinte    sza- 
bály a    Hortobágyon,    s    még   a    tanyák     kö- 
zelé))en   is    többnyire   tele   vannak    a    kutak 
fecskefészkekkel,  daczára  an- 
nak,    hogy     a     kutak    állan- 
dóan   nedves  levegője    gyak- 
ran   meglazítja   a    fészkeket, 
úgy    hogy    azok   a    fiókákkal 
együtt   a  vízbe  esnek. 

Oly  nagy  a  hiány  alkalmas 
fészkelési  helyekben,  hogy  be- 
mondás szerint  azonnal  elfog- 
lalják a  vasúti  kocsikat,  ha 
azok  csak  2 — 3  napig  is  vesz- 
tegelnek az  állomáson.  Be- 
hatoltak a  sáskah'tók  sátrai- 
ba is,  és  hiába  akadályozták 
őket  az  előrelátó  munkások, 
3  nap  alatt  készen  volt  afé- 
szek  a  sátor  teteje  alatt  az 
árboczfán.  Minthogy  minden- 
ki védi  őket,  ezért  rendkí- 
vül bizalmasak.  Az  egyik  mé- 
nes telepen  láttam   egy   fész- 

'  Sharpé  &  Wyatt  :  Monograph  of 
the  Swallows.  Vol.  I.  London  188r>— 
189-t  czímü  munkában  is  említenek 
egy  ilyen  esetet,  de  a  hely  közelebbi 
meghatározása  nélkül. 


Fecskefészkek  a  kútban. 
Schwalbennester  im  Brunnen. 


Hiriitido  rustica  L.  Klassischer  lirutvogel 
des  zur  Viehzucht  eiiigerichteten  Hortobágy, 
wo  jedoch  viel  mehr  Nahrung  als  Brutgele- 
genheit voriianden  ist.  f^bcn  deshalb  ist  an 
jeder  nur  halbwegs  annehmbaren  Stelle  das 
Öcliwalbennest  aufzufinden.  Der  Gang  der 
Csárda  ist  voll,  im  Schupfen  dieser  ist  unter 
jedem  Daclispai'reu  ein  Nest,  in  den  Gestüten, 
sowie  an  den  ilirtenwohnungen  ist  .jeder  ge- 
eignete Platz  besetzt. 

Die  interessanteste  Nistweise  ist  die  in  den 
Brunnen,'  wo  sie  derart  zutraulich  ist,  dass 
sie  ihr  Nest  gleich  unter  den  ol)eren  Rand 
des  Brunnengestells  baut,  so  dass  man  mit 
(1er  Ihiiid  in  das  Nest  greifen  kann.  Am  liebsten 
sind  ihr  die  weiten  Zweier-,  Dreier-  und  Vierer- 
Brunnen,  wo  sie  leicht  ein-  und  ausfliegen 
kann.  In  den  mit  Holz  ausgelegten  vierecki- 
gen Brunnen  sind  ganze  Kolonien  beisam- 
men, oft  finden  sich  15 — 20  Nester  mehrere 
Stock  hoch  übereinander.  In  den  mit  Ziegeln 
ausgelegten  Brunnen  werden  die  Nester  nur 
unter  dem  oberen  und  unteren  Rand  des  Brun- 
nengestells augelegt,  da  nur  hier  ein  Schutz- 
dach vorhanden  ist.  Das  Nisten  im  Brunnen 
ist  im  Hortobágy  Regel  und  selbst  in  der  Nähe 
der  Meierhöfe  sind  die  Brun- 
nen meistens  voll  mit  Scliwal- 
bennestern,  trotzdem  in  der 
ständig  nassen  Luft  so  man- 
ches Nest  seine  Festigkeit 
verliert  und  samt 
in  das  Wasser  fallt. 

Der  Mangel  an 
Niststellen  ist  so  gross,  dass 
laut  Einsage  die  Eisenbahn 
waggons  sofort  besetzt  wer- 
den, wenn  dieselben  2  —  3 
Tage  lang  auf  der  Station 
verbleiben.  Auch  drangen  sie 
in  die  Zelte  der  heuschreck- 
kenvertilgenden  Aj'beiter  ein: 
vergebens  versuchten  sie  die 
Arbeiter,  welche  das  Ende 
voraussaJien .  daran  zu  ver- 
hindern, in  drei  Tagen  war  das 
Nest  unter  der  Spitze  des  Zeltes 

'  In  Sharpé  &  Wïatt:  Monograph 
of  the  Swallows  Vol.  I.  London  1885 
—1894,  wird  auch  ein  Fall  erwähnt, 
aber  ohne  nähere  Bestimmung  des 
Ortes. 


den  Jungen 


247 


ket  az  istallo  ablaka  es  vasrácsa  között,  a 
mely  tarka  pántlikával  volt  odaerősítve.  Az 
egyik  béres  tette  oda  a  leválni,  illetőleg 
lezuhanni  készülő  fészket,  hogy  megmentse  a 
fiókákat. 


Hi/,onyitásra  nem  szorul,  hogy  azért  szeretik 
annyira  ezt  a  területiét,  mert  a  nagy  állattenyész- 
téssel együttjáró  rovartömegek ,  nevezetesen 
bögölyök,  legyek  és  ganajtnró  bogarak  bőséges 
megélhetést  nyújtanak,  s  hogy  ezek  pusztítá- 
sával rendkívül  hasznos  munkát  végeznek 
ezen  a  vidéken,  a  hol  a  jószág  rovarellen- 
ségei annyi  kárt  okozhatnak.  Éppen  ezért 
az  állattenyésztés  érdekében  lehetőleg  sok 
fészkelési  alkalmatosságot  kellene  számukra 
berendezni,  annál  is  inkább,  mert  bizalmassá- 
guk következtében  bizonyára  elfoglalnák  azo- 
kat és  hamarosan  még  nagyobb  mértékben 
elszaporodnának. 

A  telepítésre  fészkelő  ereszeket  lehetne  beren- 
dezni, ca.  4  méter  magas  és  hosszú  deszka- 
falakat egy  vagy  két  ereszszel.  Ezt  a  berende- 
zést állandóbb  jellegű,  deszkákból  összerótt 
szárnyékok  fölállításával  lehetne  összekap- 
csolni, s  így  külön  költséget  alig  okozna. 
Egyébként  is  ez  volna  a  legczélszerűbb,  úgy 
a  jószágra,  mint  a  fecskékre  nézve,  csak  a 
fészekkeresés  és  építés  ideje  alatt  kellene 
esetleg  mesterséges  úton  is  arról  gondoskodni, 
hogy  a  közelben  elegendő  építési  anyagot 
találhassanak.  Azilymódon  megtelepített  fecske- 
kolóniák gyönyörű  ékességei  és  nevezetessé- 
gei volnának  az  amúgy  is  méltán  híres  Hor- 
tobágynak. 

A  füsti  fecskék  sáskairtó  működését  nem 
ismerem.  Sajó  Károly  szerint  (i.  h.  p.  69.) 
az  1890-iki  szegedi  sáskajárás  alkalmával 
„kisebb  nagj^obb  fecskecsoportok  —  néhol 
több  száz  —  a  földre  telepedve  majdnem 
katonai  rendben  sorakoztak  egymás  mellé, 
ott,  hol  sáskákat  találtak.  Ezeket  azután  gyor- 
san és  csicseregve,  hébe-korba  előre  ugoiTa, 
fogdosták  össze  a  földről,  és  ebben  a  mun- 
kában az  egész  fecskesor  meglehetős  sebesen, 
arczvonalban    iialadt   előre."    Hozzáteszi  még 


an  (len  Zeit-Mast  geklebt  fertig,  hidim  sie 
von  jedermann  geschont  werden,  sind  sie 
ausserordentlich  zutraulich,  in  einem  Gestüte 
erblickte  ich  ein  is'cst  welches  zwischen 
dem  Fenster  und  Gitter  des  Stalles  mit  bun- 
ten Bändern  befestigt  war.  Ein  Bedienste- 
ter verlegt(i  das  sich  ablösende  und  vom 
Herabstürzen  bedrohte  Nest  dorthin,  um  die 
Jungen  zu  erretten. 

Es  bedarf  wohl  keiner  Beweisführung,  dass 
sie  dieses  Gebiet  deshalb  so  vorziehen,  weil  die 
mit  der  Viehzucht  Hand  in  Hand  gehenden  Insek- 
tenmassen,  namentlich Bremsiliegen,  Mücken 
und  Mistkäfer  reichliche  Nahrung  bieten,  und 
dass  sie  mit  dem  Vertilgen  dieser  hier 
ein(^  ungemein  nützliche  Arbeit  verrichten, 
wo  die  Insekteufeinde  des  Viehstandes  enor- 
nuMi  Schaden  anrichten  können.  Eben  des- 
iialb  sollten  schon  im  Interesse  der  Vieh- 
zucht möglichst  viele  Brutplätze  für  sie  ein- 
gerichtet werden,  u.  zw.  umso  mehr,  da  sie 
dieselben  infolge  ihrer  Zutraulichkeit  sicher 
annehmen  würden  und  sich  deshalb  in  Kürze 
in  noch  grösserem  Masse  vermehren  konnten. 

Behufs  Ansiedelung  könnten  Nistdilcher  ein- 
gerichtet werden,  ca  4  Meter  hohe  und  lange 
Bretterwände  mit  1 — 2  Dächern.  Diese  Ein- 
richtung könnte  eventuell  mit  der  Aufstellung 
ständiger  Schutzwände  für  das  Vieh  verbunden 
werden  und  würde  so  kaum  separate  Aus- 
lagen verursachen.  Auch  in  anderer  Bezie- 
hung wäre  dies  das  Vorteilhafteste,  für  das 
Vieh  ebííuso  wie  auch  für  die  Schwalben,  nur 
müsste  man  in  der  Zeit  der  Nestsuche  und 
des  Nestbaues  eventuell  auch  auf  künstliche 
Weise  für  genügendes  Baumateriale  in  der 
Nähe  sorgen.  Die  derartig  augesiedelten 
Schwalbenkolonien  würden  einen  prächtigen 
Schmuck  und  Buhm  des  auch  ansonsten  mit 
Recht    berühmten  Hortobágy  bilden. 

Die  Arbeit  der  Schwalben  als  Heuschrecken- 
vertilger  ist  mir  nicht  bekannt.  Von  Karl  Sajó 
(1.  c.  p.  69),  der  sie  bei  Gelegenheit  der  Heu- 
schreckenplage im  J.  1890  in  Szeged  Ijeobach- 
tete,  entnehmen  wirfolgendenBericht:  „Kleinere 
und  grössere  Schwalbenflüge  —  manchmal 
mehrere  Hundert  —  liessen  sich  dort,  wo  sie 
Heuschrecken  fanden,  auf  die  Erde  nieder, 
und  formierten  sich  hier  sozusagen  in  militä- 
rischer Ordnung.  Unter  Zwitschern  und  hie 
lind  da  vorwärts    springend,  nahmen  sie  die 


248 


azt  is,  liügy  a  fecskék  evvel  rendkiviil  liasz- 
iios  munkát  végeztek,  a  mennyiben  evvel  az 
utótakaritással  elpusztitottáka  hajtás  után  még 
fönnmaradt  sáskákat. 


A  füsti  fecskék  telepítése  ezek  alapján  a 
sáskairtás  szempontjából  is  ajánlatos  volna, 
daczára  annak,  liogy  Jablonowszky  Józsek  szó- 
beli közlése  szerint  hozzájárulnak  a  marokkói 
sáska  terjesztéséhez.  Többször  látta  ugyanis 
azt,  hogy  a  sáskákkal  etetett  fiókák,  nem  tud- 
ván még  kellőleg  elbánni  velük,  ismét  a  földre, 
sokszor  még  eladdig  meg  nem  fertőzött  terü- 
letre ejtették  a  sáskákat.  Az  igazság  érdeké- 
ben nem  mellőzhettem  ennek  a  fölfogásnak 
a  fölemlítését,  bár  egyáltalában  nem  osztom 
azt.  A  fecskéktől  megfogott  sáskák  már  össze 
vannak  törve,  s  még  ha  életben  maradnak  is, 
mindig  csak  nyomorékok  lesznek,  a  melyek- 
nek szaporodása  fölötte  kétséges.  Itt  tehát 
oly  minimális  fertőzésről  lehet  csak  szó,  a 
melyből  emberi  számítás  szerint  sohase  vál- 
hatik  komolyabb  veszedelem,  s  igy  egyálta- 
lában nem  szólhat  a  fecskék  mesterséges 
megtelepítése  ellen. 


Lanius  minor  Gm.  Jellemző  fészkelő  madár 
a  Hortobágy  fás  területein,  bár  mindenütt 
csak  néhány  pár  szokott  fészkelni.  A  sáska- 
irtásban ugyan  tőle  telhetőleg  közreműködik  — 
hat  gyomortartalom  közül  négyben  volt  sáska 
—  de  aránylag  csekély  számánál  fogva  szá- 
mottevő tényezőként  nem  szerepelhet  ;  mind- 
azonáltal mint  hasznos  madár,  a  mely  ezen 
a  területen  nem  is  csinálhat  kárt,  föltétlenül 
kímélendő. 

Corvus  cornix,  L.  Egyetlen  egyszer  se 
láttam  a  Hortobágyon.  Nagy  Jenő  mint  fész- 
kelőt emUti  az  Ohaton.  Sajó  (i.  h.)  a  sáska- 
pusztító madarak  között  fölsorolja. 


Coitus  frugilegns  L.  Jelentékeny  sáska- 
irtó, a  melj'  a  korábbi  sáskajárások  alkalmá- 
val is  állandóan  a  sáskapusztitók  között  sze- 


Heuschrecken  rascli  vom  Boden  aut  und  in 
dieser  Arbeit  bevregte  sich  dann  die  ganze 
Schwalbenlinie  zienilicii  schnell  in  einer 
Front  vorwärts."  Es  wird  sodann  noch  hin- 
zugefügt, dass  die  Schwalben  dadurch  eine 
sehr  nützliche  Arbeit  verrichteten,  indem 
dieselben  durch  diese  Nachlese  die  übrig- 
gebliebenen llcusciirecken  vernichteten. 

Die  Ansiedelung  der  Schwalben  wäre  daher 
auch  im  Interesse  der  Heuschreckenvertilgung 
zu  empfehlen,  trotzdem  dieselben  nach  der 
mündlichen  Mitteilung  von  JobefJablonowszky  zur 
Verbreitung  der  marokkanischen  Heuschrecke 
beitragen.  Derselbe  war  nämlich  oft  zugegen, 
als  die  mit  Heuschrecken  gefütterten  Jungen, 
da  sie  diesen  noch  nicht  ganz  gewachsen 
waren,  die  Heuschrecken  auf  die  Erde  fallen 
liessen,  u.  zw.  des  öfteren  auch  auf  solche 
Gebiete,  welche  bis  dato  noch  nicht  infiziert 
waren.  Im  Interesse  der  Wahrlieit  kann  die 
Erwähnung  dieser  Auffassung  nicht  präteriert 
werden,  trotzdem  ich  dieselbe  durchaus  nicht 
teile.  Die  von  den  Schwalben  gefangenen  Heu- 
schrecken werden  derart  zerdrückt,  dass  sie 
auch  am  Leben  bleibend,  immer  nm-  Krüppel 
sein  werden,  deren  Fortpflanzung  überaus  frag- 
lich ist.  Es  kann  daher  nur  von  einer  solch 
minimalen  Infektion  die  Rede  sein,  welche 
nach  menschlicher  Berechnung  niemals  zu 
einer  ernsteren  Gefahr  führen,  und  deshalb 
durchaus  nicht  gegen  die  Ansiedelung  der 
Schwalben  sprechen  kann. 

Laniu8  minor  Gm.  Charakteristischer  Brut- 
vogel des  Hortobágy  überall,  wo  Bäume  zu 
finden  sind,  doch  überall  nur  in  wenigen  Paaren. 
Im  Vertilgen  der  Heuschrecken  wirkt  er  zwar 
nach  Kräften  mit  —  unter  sechs  Ingluvialien 
enthielten  vier  Heuschrecken  —  doch  kann 
er  infolge  seiner  geringen  Anzahl  nicht  in 
Betracht  gezogen  werden:  als  nützlicher 
Vogel  jedoch,  der  auf  diesem  Gebiete  gar 
keinen  Schaden  machen  kann,  muss  er  un- 
bedingt geschont  werden. 

Corvus  cornix  L.  Wurde  nicht  ein  ein- 
ziges Mal  im  Hortobágy  beobachtet.  E 
Nagy  erwähnt  die  Nebelkrähe  als  Brutvo- 
gel in  Ohat-Puszta.  Sajó  (1.  c.)  erwähnt 
sie  unter  den  heuschreckenvertilgenden  Vo- 
gelai-ten. 

Corvns  frugilegus  L.  Bedeutender  Heu- 
schreckenvertilger,  welcher  auch  bei  den  frü- 
heren   Plagen    immer    als    solcher    figurierte. 


249 


repelt  I^y  pl.  ISOO-bcii  Ecseg  pusztán  — 
Sajó  K.  (i.  li.)  —  a  sáskalepett  foltokat  min- 
dig az  odasereglett  varjak  árulták  el. 

A  fertőzött  területeken  niajd  mindenütt 
találkoztam  velük,  fökéjipen  a/.onl)an  a  Hor- 
tobájív  szélein.  Néa;v  darabot  ejtettem  el,  s 
ezeknek  a  gyomra  tömve  volt  tiszta  marokkói 
sáskával.  Könnyen  kiszámítható,  hogy  mek- 
kora sáskatömegeket  fogyasztanak  ezek  a 
nagy  varjiicsapatok.  s  hogy  ily  módon  külö 
nősen  az  utótakaritásnál  milyen  fontos  niun- 
kát  végeznek. 


Az  általános  részben  kimerítően  ismertettem 
a  vetési  varjú  viszonyát  a  területhez,  meg- 
telepítésének nehézségeit  stb.,  itt  még  csak 
a  Hortobágy  környékén,  nevezetesen  a  tiszai 
ligetekben  fészkelő  varjakról  óhajtok  néhány 
szóval  megemlékezni.  Az  eniKtett  helyeken 
rengeteg  kolóniákban  fészkelnek,  s  a  lakosság 
valóságos  csapást  lát  bennük.  Nagy  károkat 
okoz  a  kelő  vetésben,  mert  addig  a  mig  gyönge, 
kihúzgálja  azt.  Nagyobb  bii'tokosok  ői'iztetik 
a  vetést,  s  ez  évenként  400  -  500  koronába 
is  kerül  ;  a  kisebb  gazdák,  a  kik  vetéseiket 
nem  őriztethetik,  sokszor  igen  érzékeny  káro- 
kat szenvednek.  A  rovarkárokról  való  kérdé- 
seimre azonban  kivétel  nélkül  azt  a  választ 
nyertem,  hogy  ilyenek  nincsenek  és  nem  is 
szoktak  lenni,  s  elismertetett  az  is,  hogy  az 
elsősorban  a  vetési  varjak  érdeme. 


Pica  pica  (L.).  Minden  erdőben  fészkel 
néhány  pár,  s  ennek  a  révén  valóságos  szállás- 
csinálói  a  kék  vércsének,  mert  elhagyott  vagy 
erővel  elvett  fészkeiben  költenek.  Minthogy 
pusztítja  a  sáskákat  is,  és  a  nuistaiii  viszo- 
nyok között  nem  lehet  káros  a  hortobágyi 
erdőkben,  azért  már  a  kék  vércsére  való  tekin- 
tetből is  egyelőre  védelemben  részesítendő. 


Oriolus  oriuluM  (L.).  A  csárda  körül,  vala- 
mint néliány  erdőben  fészkel  egy-egy  pár. 
Aquila  XIV. 


So  wurden  z.  B.  anno  KSÍ)()  auf  der  Ecseg- 
Puszta  nach  \\.  S.wò  die  von  Heuschrecken 
heimgesuchten  Plätze  immer  von  den  ange- 
sammelten Saatkrähen  verraten. 


Auf  den  intizierten  Gebieten  begegnete 
ioli  den  Saatkrähen  fast  immer,  jedoch 
hauptsächlich  au  den  Rändern  des  Horto- 
bágy. Es  wurden  vier  P^xemplare  erlegt 
und  der  Mageninhalt  derselben  bestand  aus 
lauter  raarokkauisclien  Heuschrecken.  Es 
ist  leicJit  auszureclinen,  was  für  Hensch- 
reckkenmassen  diese  grossen  Krähenscha- 
ren verzehren  und  welch  eine  wichtige 
Arbeit  sie  dadurch,  besonders  bei  der  Nach- 
lese, verrichten. 

Im  allgemeinen  Teile  wurde  das  Verhältnis 
der  Saatkrähe  zum  Gebiete,  die  Schwierig- 
keiten der  Besiedelung  etc.  ausführlich  behan- 
delt ;  hier  soll  mir  noch  derjenigen  Saatkrähen 
mit  einigen  Worten  erwähnt  werden,  welche 
in  der  Nähe  des  Hortobágy,  namentlich  in 
den  Auwäldern  des  Tiszatlusses  brüten.  An  den 
erwähnten  Stellen  nisten  ungeheure  Kolonien, 
und  die  Bewohner  erblicken  in  ihnen  wahre 
Plagen.  Sie  verursachen  grossen  Schaden 
in  der  sprossenden  Saat,  da  sie  die  noch 
schwachen  Pflänzchen  heraushacken.  Grös- 
sere Besitzer  lassen  ihre  Saaten  hüten, 
was  jährlich  400  bis  500  Kronen  ausmacht; 
die  kleineren  Besitzer,  welche  ihre  Saaten 
nicht  hüten  lassen  können,  erleiden  oft  emp- 
findliche Schäden.  Auf  meine  Anfragen  be- 
züglich Insektenschäden  erhielt  ich  jedoch 
überall  ohne  Ausnahme  die  Antwort,  dass 
es  solche  nicht  gibt  und  auch  nicht  vor- 
zukommen pHegen  und  wurde  auch  anerkannt, 
dass  dies  in  erster  Linie  das  Verdienst  der 
Saatkrähen  ist. 

Pica  pica  (L).  In  jedem  Walde  nisten  einige 
Paare,  w<^l(he  dadurch  wahre  Quartiermacher 
des  Rotfussfalken  sind,  da  diese  in  ihren  ver- 
lassenen oder  mit  Gewalt  usurpierten  Nestern 
brüten.  Indem  sie  auch  Heuschrecken  vertilgt 
und  unter  den  jetzigen  Verhältnissen  in  den 
Wäldern  des  Hortobágy  nicht  schädlich  wer- 
den kann,  so  wäre  dieselbe  sc^hon  im 
Hinsicht  auf  die  Rotfussfalken  vorläufig  zu 
schützen. 

Oriolu.s  orioins  (L.).  In  der  Umgebung  der 
Csárda,  sowie  in  einigen  Wäldern  brütet  je 
ein  Paar. 

32 


250 


Pastor  roseus  (L.).  A  jegyzi-k  könnyebb 
áttekinthetése  vój^ett  a  pásztornuidárra  vonat- 
kozó ívszt  nativobb  terjedelme  miatt  közle- 
ményem végére  helyezlem. 

Stunuis  vnlf^aris  (L.).  Már  nagy  csapa- 
tokban járt  a  Hortobágyon,  rendesen  a  fer- 
tőzött területeken,  de  főleg  a  széleken.  Az 
elejtett  példányok  gyomrában  mindig  tiszta 
sáskát  találtam.  Nagy  kár,  hogy  a  területen 
a  sajátos  viszonyok  következtében  bajos  a 
niegtelepitése  :  jelentékeny  sáskapusztitásaival 
nagyban  hozzájárulhatna  a  sáskajárások  csök- 
kentéséhez. 


Passer   doiiiesticus  (L.)  és  Passer   mon- 

taniis  ÍL.).  A  tanyákon  és  ménestelepeken 
mindenütt  gyakoriak,  a  legelőterületen  azon- 
ban csak  egyetlen  egy  mezei  verébbel  talál- 
koztam. Sok  kutat  vizsgáltam  meg  a  Hor- 
tobágyon, de  egyikben  se  fészkelt  mezei  veréb. 
A  fertőzött  területeken  természetesen  nem 
lehetett  őket  látni. 

Emberiza  calandra  L.  Mindenütt  gyakori, 
a  hol  gabonatermelés  van,  igy  a  csárda  körül 
és  Máta  pusztán.  Két  példányt  lőttem,  gyom- 
rukban majdnem  csupa  sáskát  találtam. 

Einberiza  sclioeniclns  L.  Nem  láttam  ; 
tavaszi  átvonulását  Nauy  J.  jegyezte  föl. 

Alauda  eristata  L.  A  csárda  körül,  s  a 
nagyobb  utak  mentén  szórványos  fészkelő. 

Alauda  arvensis  L.  Typikus,  gyakori  fész- 
kelő a  Hortobágyon.  A  sáskajárás  ideje  alatt 
főleg  sáskával  táplálkozott.  Nyolcz  gyomor- 
tartalmat gyűjtöttem,  s  ezek  egyikéből  se 
hiányzik  a  sáska.  Nagy  számuknál  fogva  szin- 
tén   hozzájárulnak  a  csapás    csükkeutéséhez. 


A  mezei  i)acsirták  hasznos  munkáját  annak 
idején  az  algieri  sáskajárásnál  is  méltányol- 
ták: a  kormány  megtiltotta  ezeknek  a  „becses 
segédmunkásoknak"  a  vadászatát.  Erre  alapos 


Pastor  roseus  (L.).  Behufs  leiciitcrer  Diiicli 
sieht  dieses  Verzeichnisses  gebe  ich  den  :iut 
den    Rosenstar    bezüglichen    Teil    schon     mit 
Hinsicht  auf  dessen  grössere  Ausdehnung  am 
Ende  des  Artikels. 

Sturnus  vulgaris  (L.).  War  in  grossen  Scha- 
ren vorhanden,  gewöhnlich  auf  den  infi- 
zierten Gebieten,  jedoch  hauptsächlich  an  den 
Rändern  des  Hortobágy.  In  dem  klagen  der 
erlegten  Exemplare  fand  idi  immer  lauter 
Heuschrecken.  Es  ist  sehr  scliade.  dass 
infolge  der  eigenartigen  Veriiältnisse  des 
Gebietes,  die  Ansiedelung  des  Stares  sehr 
schwierig  ist  :  als  bedeutender  Heuschrecken- 
vertilger  würde  er  in  nicht  geringem  Masse 
zur  Verminderung  der  Heusciireckenplagen 
beitragen. 

Passer  doniesticus  (L.)  und  Passer  nioii- 

tanus  (L.).  In  den  Meierhöfen  und  Gestüten 
überall  häufig  ;  auf  der  Puszta  selbst  traf  ich 
nur  einen  Feldsperling.  In  den  vielen  Brunnen 
des  Hortobágy,  welche  ich  untersuchte,  fand 
ich  nicht  einen  brütenden  Feldsperling.  Auf 
den  infizierten  Gebieten  waren  sie  natürlich 
nicht  zu  sehen. 

Emberiza  calandra  L.  Überall  häufig,  wo 
Getreide  gebaut  wird,  so  in  der  Umgebung  der 
Csárda  und  auf  Máta-Puszta.  Zwei  erlegte 
Exemplare  hatten  im  Magen  fast  lauter  Heu- 
schrecken. 

Emberiza  sclioeniclus  L.  Wurde  nicht  be- 
obachtet ;  während  des  Frühjahrszuges  vf)n  E. 
Nagy  gesehen. 

Alauda  eristata  L.  In  der  Umgebung  der 
Csárda  und  den  grösseren  Sti'assen  entlaug 
vereinzelter  Brutv'ogel. 

Alauda  arvensis  L.  Typischer,  häufiger 
Brutvogel  im  Hortobágy.  Während  der  Heu- 
schreckenplage bestand  ihre  Nahrung  haupt- 
sächlich aus  Heuschrecken.  Es  wurden  acht 
Ingluvialien  gesammelt  und  keines  entbehrt 
der  Heuschrecken.  Infolge  ihrer  grossen  Anzahl 
tragen  sie  auch  zur  Verminderung  der  Plagen 
bei. 

Die  nützliche  Arbeit  wurde  seinerzeit  auch 
bei  den  Heuschreckenplagen  in  Algier  gewür- 


digt :    die    Regierung 


verbot  die  Jagd  dieser 


„wertv<illen  Mitarbeiter".  Dazu  war  auch  alle 
Ursache  vorhanden,  da  sie  in  den  vorangehen- 


251 


oka  is  volt,  inert  az  elözö  években    waji'gon- 
szánira  küldözgették  őket  Marseillebe.  ' 

Alaiidn  ln-iicJi j dactyla  Lkisl.  Jiín.  íl-én 
lőttem  egy  példáuyt,  mely  nagysága  és  ruhá- 
zata következtében  azonnal  föltíint.  Daczára 
annak,  hogy  ez  még  csak  a  második  hazánk- 
ból ismeretes  példány,  mégis  az  előfordulás 
időpontját  tekintve  alig  utasítható  el  az  a  föl- 
tevés, hogy  ez  a  faj  esetleg  fészkel  a  Hor- 
tobágyon, miután  ez  határozottan  alkalmas 
terület  volna  számára.  Többször  azonban  leg- 
éberebb  figyelmem  daczára  se  láttam. 


Motacilla  alba  L.  A  iiorlobágyi  kutak  körül 
mindig  láttam  egy-két  példányt,  fészkelésérol 
azonban  nincs  biztos  adatom.  A  fertőzött  terü- 
leteken is  többször  fordult  elő. 

Motacilla  flava  L.  A  laposokban  nem  ritka 
fészkelő  :  többször  láttam  a  fertőzött  terüle- 
teken, s  megfigyeltem,  mikor  sáskát  vitt  a 
tiainak. 

Sylvia  Sylvia  (L.).  A  csárda  körül  fészkelt 
1  pár. 

AcrocephahLs  aruiidinaceus  (L.).  A  llor- 
tobágy-folyó    nádasaiban  nem  ritka    fészkelő. 

Acrocephalus  palustris  (Bechst.).  A  csárda 
körül  fészkelt  egy  pár. 

Pliylloscopus  acredula  (L.i.  Tavaszi  átvo- 
nuló (Nagy  J.). 

Saxicola  oenanthe  (L.j.  Sokat  láttam  az 
északi  határárokban,  a  hol  fészkelt  is.  Lőttem 
egy  idei  liatalt  ;  gyomrában  sáskatörmelék 
volt. 

l'ratincola  rnbicola  (L.).  és  Eritliaciis 
rnl)eciila  (L.l.  Tavaszi  átvonuláskor  \a(ív  J. 
ügyelte  meg  őket. 


den  Jalircii   \vagi;(Ui\V(;is('  nach  Marseille  ver- 
saiuil   wurden. 

Alauda  hradiydactyla  Lkisi..  Am  l'I.  Juni 
erlegte  ich  ein  Kxeiuplar,  welches  infolge 
seiner  Grösse  und  Farbe  sofort  auffiel.  Trotz- 
dem dieses  erst  das  zweite  aus  Ungarn 
bekannte  Exemplar  ist,  so  kann  mit  Hin- 
sicht auf  den  Zeitpunkt  des  Vorkommens 
kaum  der  Gedanke  abgewiesen  werden,  dass 
diese  Art  im  Hortobágy  eventuell  brütet, 
indem  das  Gebiet  dazu  jedenfalls  geeig- 
net ist.  Trotz  grösster  Aufmerksamkeit  konn- 
te ich  diesell)e  jedoi'li  nicht  öfter  beo- 
bachten. 

Motacilla  alba  L.  Bei  den  Brunnen  im  Horto- 
bágy sah  ich  immer  1 — 2  Exemplare,  über  das 
Brüten  habe  ich  .jedoch  keine  sicheren  Daten. 
Wurde  auf  den  inlizierlen  Gebieten  des  öfteren 
angetrofl'en. 

Motacilla  flava  L.  lu  den  Niederungen  nicht 
seltener  Brutvogel  ;  wurde  auf  den  intizierten 
Gebieten  mehrmals  angetroffen  und  einmal 
beobachtete  ich  ein  Exemplar,  welches  seinen 
Jungen  Heuschrecken  zutrug. 

Sylvia  Sylvia  iL.)  In  der  Umgebung  der 
(Isárda  l)rütete  ein  Paar. 

Acroceplialus  arundinaceiis  (L.)  In  den 
Röhrichten  des  Hortobágy  nicht  seltener  Brut- 
vogel. 

Acroceplialus  palustris  (Buchst.).  In  der 
L'mgebung  der  Csárda  nistete  ein  Paar. 

Phylloscopus  acredula  (L.).  Durchzügler  im 
Frühjahr  (E.  N.\gy). 

Saxicola  oenantlie  (L.j.  N'iele  in  dem  nörd- 
lichen Grenzgiabeu,  wo  sie  auch  brüteten. 
Erlegte  ein  heuriges  Junges,  in  dessen  Magen 
Heuschreckeureste  waren. 

Pratincola  nibicola  (L.)  und  Erithacus 
rubecula  (.L.).  Als  Durchziigler  im  Frühjahr 
von  E.  Nagy  beobachtet. 


'  KtJNCKKL  d'HERCULAis  jelentése  :  Bulletin  de  la  Soc 
Entomologique  do  France.  1889.  pag.  V. 


'   Bericht  v(in  Künckki.  DTlEKCLn.Ais  im  Bulletin  de 
la  Soc.  Entomologique  de  France.  1889  p.  V. 

32" 


252 


.1  iiurtobàgyi  nagy  kőhíd. 
A  pásztormadár  fészektelepe. 


l'IP   jrros.^e  Steinbrucke  im  Hortobágy 
Brutkolonie  des  Rosenstares. 


A  pásztormadár  a  Hortobágyon  lîK)î-ben. 


Der  Kosenstar  im  Hortobágy  im  J.  19<>7. 


Sohse  látott  csodaszép  tarka  színezetű 
madárvendégeket  bániul  a  hortobágvl  ember. 
Ott  tanyáznak  a  legforgalmasabb  helyen  a 
csárda  mellett,  a  gyönyörű,  sok  viharral  da- 
czolt  köhidon.  mely  első  tekintetre  úgy  tűnik 
fel,  mint  a  római  kornak  valamely  csodálatos 
épségben  fennmaradt  emléke.  Gyönyörködik 
bennök  minden  arramenö,  s  nemcsak  a  szí- 
nükben, hanem  örökös  vigságukban.  bohókás 
nselkedésükben.  furcsa  mozdulataikban.  Any- 
nyira  bizalmasak,  hogj-  10  lépésnyi  távolság- 
ban is  még  mindig  ott  ugrálnak  és  játsza- 
doznak a  hid  kókorlátján,  s  ha  további  közele 
désre  fel  is  repülnek,  csak  fordulnak  egj'et- 
s  valamivel  odébb  újra  leülnek.  Még  a  leg- 
öregebb pásztorok  se  emlékeznek  ilyen  ma- 
dárra, pedig  egj-éb  dolguk  alig  lévén,  állandóan 
figyelemmel  kisérik  a  Hortobágy  áUatAilágát. 
Akad  köztük  olyan  is,  a  ki  Magentáról  és 
Custozzáról  tud  regélni  s  ide  s  tova  félszáza- 
dot töltött  egj-foljtában  a  Hortobágyon. 


S  megindul  a  találgatás,  mifélék  lehetnek, 
honnan  és  miért  jöhettek.  Megjelenése  a  sere- 
géljTe  emlékeztet,  gyönyörű  tollazata  a  trópusi 


Xoch  nie  gesehene  wunderschöne,  buntge- 
írefárbte  Vogelgäste  werden  im  Hortobágy 
l)ewimdert.  Grleich  an  der  verkehrreichsten 
Stelle  haben  sie  sich  niedergelassen,  neben 
der  Csárda  auf  der  prachnollen.  viele  Stürme 
mitgemachten  Steinbrücke,  welche  auf  den 
ersten  Blick  als  ein  wunderbar  erhaltenes  Denk- 
mal der  römischen  Zeit  erscheint.  Jeder  Vor- 
übergehende ergötzt  sich  an  ihnen,  u.  zw 
nicht  nur  an  ihrer  Farbe,  sondern  auch  an 
ihrer  stetig  guten  Laune,  an  ihren  possierli- 
chen Gebärden  und  absonderlichen  Bewegun- 
gen. Sie  sind  so  zutraulich,  dass  sie  in  einer 
Entfernung  von  10  Schritten  noch  immer  auf 
der  Steinschranke  der  Brücke  herumspringen 
und  weiterspielen  und  wenn  sie  bei  weiterer 
Annäherung  auch  auffliegen,  so  gehen  .sie  nicht 
weit,  sondern  lassen  sich  nur  etwas  weiter 
wieder  nieder.  Selbst  die  ältesten  Hirten  können 
sich  ni<ht  erinnern,  jemals  einen  solchen  Vogel 
gesehen  zu  haben,  trotzdem  sie  in  Ermange- 
lung anderer  Beschäftigung  die  Tierwelt  des 
Hortobágy  immer  mit  der  wachsamsten  Auf- 
merksamkeit beobachten.  Manche  unter  ihnen 
können  noch  von  Magenta  und  Custozza  erzäh- 
len und  leben  schon  über  ein  halbes  .Jalirhun- 
dert  lang  ununterbrochen  auf  dem  Hortobági,-. 

Und  dann  beginnt  das  Herumraten,  was  es 
für  Vögel  sein  können,  von  wo  und  warum 
sie  hergekommen   sind.    In    der    Erscheinung 


253 


szinpíimpa  foiznlnint  kelti  fel.  s  osakluuiiar  mesr- 
vau  s  általánossá  válik  a  nóv:  „afrikai  seregély" . 
Majd  későbl),  mikor  jobban  megismerték,  lett 
belőle  sáskamadúr .  Mint  a  gondviselés,  úgy 
jelentek  meg  sáskapusztító  hadai  s  az  ilyfajta 
gondviselést  Magyarországon,  a  mezőgazdasá- 
got szolgáló  tudományos  intézetek  hazájában 
közfelfogás  szerint  a  m.  kir.  földniívelésiigyi 
minisztérium  kéjjviseli.  Nemsokára  szájról- 
szájra jár  s  hitelre  talál  a  kalandos  hir:  a 
földmívelésiigvi  minisztérium  két  waggonnal 
hozatott  belőlük,  s  itt  eresztette  ki  őket  a 
Hortobágyon,  a  sáskaveszedelem  leküzdésére. 
Sokkal  inkább  jeUeniző,  mint  furcsa,  hogy 
némi  kételkedéssel  ugyan,  de  mégis  csak 
hitelre  talál  ez  a  csodamese,  csak  némi  meg- 
erősítés szükséges  illetékesnek  vélt  helyről,  s 
eltűnik  az  utolsó  kétely  is,  oly  erősen  gyö- 
kerezik a  népben  a  hit,  hogy  a  földmívelésügyi 
minisztérium  az  ügy  érdekében  még  ezt  is 
megtenné. 


Bemondás  szerint  június  első  napjaiban 
jelentkeztek  először  kiseblj  csapatok,  a  melyek 
az  erdőkben  ütöttek  tanyát.  Néhány  nap  múlva 
már  ca  80.000  főre  növekedett  a  szánuik,  s 
ekkor  már  a  fészkelésre  alkalmas  helyeket 
kezdték  megszállani.  Tudomásom  szerint  a 
következő  helyeken  voltak  fészkelőtelepek: 
Nagyhortobágy  csárda,  hortobágyi  kőhíd,  szan- 
dali'keri  vályog  téglarakások,  az  ér  balpartján 
mindjárt  a  híd  mellett,  Bagola.  Nagyhort, 
Kishort  és  Vékonya  jjusztákon.  Dinnye,  Pap- 
rétje és  Kertész,  —  a  régi  térképen  Molnárné  — 
tanyákon  és  Franczia-majorban.  Összesen  közel 
8000  párra  becsültem  a  fészkelők  számát. 
Azok,  a  melyek  alkalmas  fészkelőhelyet  nem 
találtak,  lassanként  eltünedeztek.  Számuknak 
ezt  a  fokozatos  csökkenését  már  júniusi  utam 
alkalmával  is  észrevettem,  különösen  feltűnő 
volt  azonban  július  közepén,  a  mikor  a  fész- 
kelőkön kívül  már  alig  volt  más  pásztormadár 
a  vidéken. 


Távozásukról  nincs  saját  megfigyelésem,  de 
megbízható  bemondás  szerint  a  fiókák  kirepü- 


erinneni  sie  an  den  Star,  das  wunderliarc 
Gefieder  erregt  den  Begrifl"  der  tropischen 
Farbenpracht,  und  dadurch  ist  der  Name, 
welcher  in  kurzer  Zeit  allgemein  wird,  schon 
gefunden;  es  sind  „afrikanische  Stare"" .  Spä- 
ter, als  sie  schon  mehr  i)ekannt  waren,  wur- 
den sie  „Heuschreckenvögel"  genannt.  Wie 
die  göttliche  Vorsehung  erschienen  iiire  heu- 
schreckenvertilgenden Heere,  und  diese  .Vrt 
von  Vorsehung  wird  in  Ungarn,  in  der  Heimat 
der  wissenschaftlichen  Institute  für  die  Land- 
wirtschaft, der  allgemeinen  Auffassung  nach 
vom  k.  ung.  Ackerbauministerium  vertreten. 
Bald  geht  die  abenteuerliche  Kunde,  welche 
auch  Glauben  findet,  von  Mund  zu  Mund  : 
das  Ackerbauministeriuni  l)estellte  zwei  \\'ag- 
gons  und  gab  ihnen  liier  im  Hortobágy  die 
Freiheit,  um  die  Heuschreckenplage  zu  be- 
kämpfen. Es  ist  in  viel  höherem  Masse  cha- 
rakteristisch als  sonderbar,  dass  diese  Wun- 
dermär, wohl  erst  nach  einigen  Zweifeln, 
geglaubt  wird  —  es  bedarf  nur  einiger  Be- 
stätigung von  kompetent  gewähnter  Seite,  und 
auch  der  letzte  Zweifel  schwindet,  so  fest 
wurzelt  im  Volke  der  Glaube,  dass  das  Acker- 
bauministeriuni im  Interesse  der  Sache  selbst 
dieses  veranlassen  würde. 

Laut  Einsage  erschienen  die  ersten  in  klei- 
neren Flügen  anfangs  Juni,  welche  sich  in 
den  Wäldern  niederliessen.  Nach  einigen  Ta- 
gen wuchs  ihre  Anzahl  schon  auf  zirka  30,000. 
worauf  sie  die  zum  Nisten  geeigneten  Stellen 
zu  besetzen  begannen.  Meines  Wissens  waren 
auf  den  folgenden  Stellen  Brutkolonien  :  Nagy- 
hortobágy-csárda,  Steinbrücke  im  Hortobágy, 
anfgeschiciitete  Lehmziegel  am  Szandalék- 
flüsschen  am  linken  Ufer,  gleich  neben  der 
Brücke,  auf  den  Puszta  Bagota,  Nagyhort, 
Kishort,  Vókonya,  in  der  Dinnye,  Paprétje 
und  Kertész  —  letztere  auf  den  alten  Land- 
karten .Molnárné  genannte  —  Tanya,  und  im 
Franczia  Meierhofe.  Die  Anzahl  der  Brütenden 
schätzte  ich  auf  ungefähr  3000  Paare.  Die- 
jenigen, welche  keine  geeignete  Brntstelle 
finden  konnten,  verschwanden  allmählicli.  Diese 
stufenweise  Vbnaiime  ihrer  Anzahl  beobachtete 
ich  schon  im  Juni,  besonders  auffallend  war 
dieselbe  jedoch  Mitte  Juli,  als  ausser  den  hier 
brütenden  keine  anderen  Rosenstare  in  der 
Gegend  zu  sehen  waren. 

Über  den  Wegzug  habe  ich  keine  eigenen 
Beobachtungen,  docii  crfiilir  iih  von  verläss- 


254 


lése  után  már  fsíik  rövirl  ideisi  tartózkoflott 
itt  a  pí'isztorniadarak  zöme:  rlc  még  au?.  27-éii 
is  volt  iiéhiiny  a  kiiiigyörgyi  erdőben. 

Táplálék idv  az  egész  idő  alatt  szinte  tisz- 
tára sáskákljól  álk)tt.  Bár  néha  itt  is  követték 
a  jószágot,  ezt  az  előszeretetet  a  jószág  iránt 
mégse  találtam  meg  oly  fokban,  mint  a  hogyan 
Pktrnyi*  íigyelte  meg  1837-l)en  l'est  vidékén. 
Leginkább  a  fertőzött  teriileteken  tartózkodtak 
s  ezek  közül  is  főként  azokat  keresték  fel, 
a  hol  a  gépekkel  való  irtást  már  befejezték. 
Ezeken  a  helyeken  állítólag  felszedegették  a 
megölt  sáskákat  is,  ezt  azonban  nem  láttam, 
s  Matuska  József  említett,  gondos  megfigyelésre 
valló  jelentésében  is  határozottan  kiemeli, 
hogy  csak  az  irtásból  megmenekült  sáská- 
kat fogdosták  össze,  míg  az  elpusztultakat 
egyáltalában  figyelembe  se  vették.  Rendesen 
a  harmat  felszáradása  után  mentek  ki  a  lege- 
lőre, onnan  jóllakva  kis  részben  az  erdőkbe 
húzódtak,  de  legnagyobb  részben  a  fészek- 
telepekhez tértek  \dssza.  Estefelé  is  sokszor 
láttam  őket  az  erdőkljen,  különösen  a  széle- 
ken, a  hol  jellemző  fehér  ürülékük  réteg- 
szerűen  borította  a  földet. 


Sáskaj)usztításuk  méreteiről  némi  fogalmat 
adhat  a  gyomortartalomban  talált  sáskák  száma; 
így  Matoska  József  519,  317.  391  és  457  da- 
rabot talált  egy-egy  gyomorban,  a  mikor  a 
sáskák  még  fejletlenek,  s  csak  nagyobb  légy- 
nagyságűak  voltak.  Jíár  a  teljesen  kifejlő- 
dött sáskákból  nem  szedhettek  össze  ennyit, 
de  ekkor  viszont  állandóan  sáskapetéket  talál- 
tam a  gyomortartalmakban,  a  melyek  a  nős- 
tényekkel kerültek  bele,  mielőtt  azokat  lerak- 
hatták volna.  Jiiliusban,  tehát  már  jóval  a 
gépekkel  való  irtás  befejezése  után.  még  min- 
dig tisztán  sáskákkal  táplálkoztak,  s  ekkor 
hajtották  a  legnagyobb  hasznot  a  kifejlett  s 
érett  petékkel  megtelt  nőstények  irtásával. 


'   .Madártani  Tiiredékek.  Földolgozta  Csökoey  Tititr. 
Budapest,  1!)()4. 


licher  Seite,  dass  die  Masse  der  Rosenstare 
kurze  Zeit  nach  dem  Ausfliegen  der  Jungen 
weggezogen  sei;  am  27.  August  wurden  noch 
einige  im  Küngyörgyer  W'alde  gesellen. 

Ihre  Nahrung  bestand  während  der  ganzen 
Zeit  fast  ausschliesslich  ans  Heuscjirecken. 
Sie  hielten  sicii  zwar  manchmal  audi  an  die 
Viehherden,  doch  konnte  icii  diese  Vorliebe 
für  das  Vieh  niclit  in  dem  Masse  l)(H)bachten. 
wie  Petényi*  im  J.  ]iS37  in  der  l'mgebung 
von  Pest.  Sie  hielten  sicii  vorzüglich  auf  den 
infizierten  Gebieten  auf,  und  von  diesen  such- 
ten sie  wieder  hauptsäclilich  jene  auf,  wo  das 
Vernichten  mit  den  Maschinen  schon  beendigt 
war.  An  diesen  Stellen  verzehrten  sie  angeb- 
lich auch  die  schon  getöteten  Heuschrecken, 
dies  habe  ich  jedoch  nie  beoljachtet,  und 
Joseph  Matuska  hebt  es  in  seinem  von  sorg- 
fältiger Beobachtung  zeigendem  Berichte  ganz 
besonders  hervor,  dass  sie  nur  diejenigen  Heu- 
sclirecken  auflasen,  welche  der  Vernichtung 
entronnen  wai'en,  die  Getöteten  jedoch  gänz- 
lich ausser  Acht  Hessen.  Gewöhnlich  begaben 
sie  sich  erst  nachdem  der  Tau  aufgetrocknet 
war.  auf  die  Weide,  von  wo  sie  sir  h  dann  ge- 
sättigt zum  geringeren  Teile  in  die  Wälder, 
zum  grössten  Teile  jedoch  zu  den  Brutkolo- 
nien zurückzogen.  Gegen  Abends  sah  ich  sie 
auch  oft  in  den  Wäldern,  besonders  an  dem 
Rande  derselben,  wo  ihre  charakteristischen 
weissen  Exkremente  den  Boden  mit  einer 
Schicht  überzogen. 

Von  dem  Masse  ihrer  Heuschreckenver- 
tilgungen kann  die  Anzahl  der  in  den  Magen- 
inhalten vorgefundenen  Heuschrecken  einen 
Begriff  geben  :  so  fand  Joseph  Matuska  in  je 
einem  Magen  519.  317,  391  und  457  Stück, 
als  die  Heuschrecken  noch  jünger  waren  und 
liauni  (Ke  Grösse  einer  grösseren  Fliege  er- 
reichten. Von  den  ganz  ausgewachsenen 
Heuschrecken  konnten  sie  natürlich  nicht  so 
viel  verzehren,  doch  fand  ich  dann  immer 
Heuschreckeneier  in  den  Mageninhalten,  wel- 
che mit  den  Weibchen  dorthin  kamen,  bevor 
sie  dieselben  ablegen  konnten.  Im  Juli, 
also  noch  lange  nach  Beendigung  der  Ver- 
nichtungsarbeiten, nährten  sie  sich  noch  im- 
mer ausschliesslich  von  Heuschrecken,  und 
damals  leisteten  sie  den  grössten  Nutzen  durch 

'  Ornithologische  Fragmente.  Bearbeitet  von  Titds 
CsöRGEY.  Gera  L'ntermhaus  1905. 


255 


Köpeteiket  bujos  volt  i;viijteiii.  mert  e/.ek 
nem  tíiiiiiittek  és  összeállók,  hanem  a  tükire 
érve  hainarosaii  szétfolj-nak  és  vékony  réteg- 
ként rakódnak  le.  A  fészektelepeken,  valamint 
az  erdökl)en  levő  jsyülekező  és  hálótanyák 
alatt  mindenütt  ott  voltak  ezek  a  vöröses 
színíi  köpetfoltok.  Csak  néhány  egészen  friss 
:iUa|totl)an  talált  köpetet  tndtam  yyűjtemé- 
nyiink   számára   meiímenteni. 


Természetes  doloi;;  hogy  JabijOnowszky  Józshf. 
a  sáskairtás  vez(!tője,  nagyon  nieghocsülte  az 
éppen  ()1\  váratlan  mint  hathatós  segítséget, 
és  nemsokára  minden  fészkelötelepnél  ott  vol- 
tak a  hortobágyi  mezőrendöri  kapitányságtól 
aláirt  tilalomtáblák,  melyek  szerint  100  kor. 
büntetés  vagy  elzárás  sújtja  azt,  a  ki  a  pász- 
tormadarakat bármiben  is  bántalmazni  merné. 
A  szandalékeri  telepet  ugyan  rövid  ideig  erő- 
sen pusztították  a  vályogvető  czigáuyok  —  az 
ornithologiai  ritkaság  számukra  kulináris  rit- 
kaságot .jelentett  tojásrántotta  alakjában  — 
de  a  Szabolcs  vármegyei  alispán  közbelépése 
itt  is  megakadályozta  a  további  pusztítást. 
Egyébként  mindenütt  szerették  és  kímélték 
őket.  mert  mindenki  ismerte  és  becsülte  vég- 
telenül hasznos  munkájukat. 


Mikor  a  Horfobágyra  érkeztem,  már  a  fészek- 
telepeknél  találtam  őket.  .\.  nagyhortobágyi 
csárdában  lévén  szállásom,  sok  kirándulásom 
daczára  is  napról-napra  ügyelhettem  a  kohid- 
ban  és  a  közeli  téglarakásokban  levő  telepe- 
ket. Nagyon  szerettek  a  híd  kőkorlát jain  tar- 
tózkodni s  megligyelésük  annál  könnyebb  volt, 
mert  rendkívüli  bizalmasságuk  folytán  10 — 15 
lépésig  lehetett  őket  megközelíteni,  a  nélkül, 
hogy  sídvat  törődtek  volna  az  emberrel.  Ezen 
túl  azonban  már  ügyelmesek  lettek,  egyszer- 
kétszer  hallatták  gyanakvást  és  boszankodást 
Idfejező  „tititiri"  szavukat,  néha  felborzolták 
bóbitájukat  és  ,prüi"  hangot  hallatva  elszáll- 
tak. Többnyire  azonban  csak  átszálltak  a 
másik  koilátra,  vagy  néhány  lépéssel  odább. 


die    Vertilgung   der  ausgewachsenen   und   mit 
reifen  Eiern  gefüllten  Weibchen. 

Gewölle  waren  schwierig  zu  sammeln,  da 
dieselben  nicht  fest  und  zusammenhaltend 
sind,  sondern  auf  dem  Boden  rasch  ausein- 
anderHiessen  und  sich  hier  als  dünne  Schicht 
ablagern.  An  den  Brutkolonien  sowie  unter 
ihren  Sam  mei-  und  Schlafplätzen  in  den  Wäl- 
dern waren  diese  rötlichen  Oewölleflecken 
überall  vorliandcMi.  I*jS  konnten  nur  einige 
ganz  frisch  erhaltene  Gewölle  für  unsere 
Sammlung  gerettet  werden. 

Es  ist  nur  natürlicii.  dass  Joseph  Jahlonowszky, 
Leiter  der  Verniclitungsarbeiten,  die  ebenso 
unerwarteten  als  tatkräftigen  Mitarbeiter  ihrem 
vollen  AVerte  nach  schätzte,  und  bald  erhoben 
sich  bei  jeder  Brutkolonii^  die  von  dem  Haupt- 
mann der  Hortobágyer  Feldpolizei  ausgestell- 
ten Warnungstafeln,  laut  welchen  es  unter 
100  Kronen  oder  entsprechender  Gefängnis- 
strafe verboten  war,  die  Kosenstai  e  auf  irgend 
eine  Weise  zu  schädigen.  Die  Kolonie  am 
Szandalékflüsschen  wurde  zwar  kurze  Zeit 
lang  von  den  lelimziegelschlagenden  Zigeunern 
stark  heimgesucht  —  die  ornithologische  Sel- 
tenheit bedeutete  für  sie  eine  kulinarische 
Seltenheit  in  Gestalt  der  Eierspeise  —  doch 
verhinderte  die  Intervention  des  Vizegespans 
des  Komitates  Szabolcs  ebenfalls  die  weitereu 
Plünderungen.  Ansonsten  wurden  sie  überall 
gehegt  und  geschont,  da  ihre  unendlich  nütz- 
liche Tätigkeit  allgemein  bekannt  war  und 
geschätzt,  wurde. 

Als  ich  auf  das  Hortobágy  kam,  fand  ich 
sie  schon  an  .den  Brutkolonien.  Da  mein  Haupt- 
quartier die  Csárda  von  Nagyhortobágy  war, 
so  konnte  ich  trotz  vieler  AusHüge  die  Kolo- 
nien in  der  Steinbrücke  und  in  den  Zie.uel- 
liaufen,  welche  in  der  Nähe  waren,  tagtäglich 
beobachten.  Sie  hielten  siuh  mit  Vorliebe  auf 
den  steinernen  Schranken  der  Brücke  auf. 
und  ihre  Beobachtung  war  umso  leichter,  als 
man  sich  infolge  ihrer  ausserordentlichen  Zu- 
traulichkeit bis  auf  10—15  Schritte  annähern 
konnte,  ohne  dass  sie  sich  viel  darum  ge- 
kümmert hätten.  Über  diese  Distanz  hinaus 
wurden  sie  aber  schon  aufmerksam,  Hessen 
ein-zweimal  ihr  A'erdacht  und  Ärger  aus- 
drückendes „tititiri"  hören,  erhoben  manchmal 
auch  ihre  Holle  und  flogen  unter  ..Priii"-Kufeu 
weg.  Meistens  flogen    sie    aber    nur   auf   die 


256 


A  fészkelőhelyeken  miiuleniitr  ilyen  bizal- 
masak voltak,  az  erdőkben  és  a  jószái;-  körül 
is  még  elég  könnyen  lehetett  közeliikbe  fér- 
kőzni, de  künn  a  pusztán  a  csapatok  már 
ritkán  vártak  be  lőtávolra.  Gyönyörű  látvány 
volt,  a  mikor  a  szandalékeri  telepnél  közvet- 
len közelből  százakat  láttam  siirögni  forogni, 
verekedni,  udvarolni,  párzani  a  nélkül,  hogy 
a  nézőközönség;  jelenlététől  bármiben  is  zavar- 
tatták volna  nniiiukat. 


Nagyon  jellemző  a  pásztormadárra  egyenes 
és  büszke  tartása,  melyet  Petényi  és  Beyer* 
is  Idemel.  Ha  lefelé  néznek,  akkor  is  meg- 
marad a  törzs  emelt  tartása  s  csak  nyakukat 
hajlítják  meg;  sokszor  láttam  őket  ebben  a 
helyzetben,  a  mikor  a  híd  párkányáról  néze- 
gették lejebb  ülő  társaikat;  bóbitájuk  ilyenkor 
kissé  széjjel  esik.  Járás  közben  se  változik 
ez  az  emelt  tartásuk,  a  miről  Menzbiee  (i.  h.) 
is  megemlékezik.  Érdekes  PRTÉNYi-nek  erre 
vonatkozó  magyarázata,  mely  szerint  ez  a 
tartása  összefüggésben  van  táplálkozási  mód- 
jával, mert  nem  a  földről  szedegeti  azt,  hanem 
az  ugTÓ  és  feli'e])tílő  rovarokat  fogdossa.  És 
van  benne  valószinűség.  mert  tagadhatatlan, 
hogy  az  emelt  tartású  madárnak  jóval  széle- 
sebb a  látóköre.  Tekintetbe  kell  iti  venni 
egyrészt  azt,  hogy  ez  az  ugró  prédára  vadászó 
madárra  tényleg  fontos,  másodszor  azt,  hogy 
a  legelő  füvénél  alig  magasabb  madárnál  ez 
ténvleg  szánibavehető  különbség. 


Járásuk  igen  gyors  lépkedés  s  minthogy 
minden  egyes  lépésnél  a  test  másik  oldalára 
tevődik  át  a  test  súlypontja,  azért  folytonosan 
egyik  oldalról  a  másikra  billennek,  s  járásuk 
ezért  némileg  a  kacsákéra  emlékeztet.  Hu  a 
nőstényhez  közelednek,  vagy  valamelyik  tár- 
sukat akarják  elhessegetni,  akkor  oldalognak 

■   ,Hon".  1875.  évf.  128.  (jún.  8.)  szám. 


andere     Brückenschrankc     odei'     nur    einige 
Schritte  weiter. 

.\uf  den  Brut])lätzen  waren  sie  überall  so 
zutraulich,  auch  in  den  \\'äl(lern  und  l)eim 
Vieh  konnte  man  sich  ihnen  noch  zit^m- 
lich  leicht  nähern,  aber  auf  der  freien  Puszta 
hielten  die  Flüge  selten  bis  auf  Schuss- 
weite aus.  Es  war  ein  wunderbares  Schau- 
spiel, als  ich  bei  der  Brutkolonie  in  den  Leliiu- 
ziegelhaufen  am  Szaudaléktlüsscheii  aus  un- 
mittelbarster Nähe  Hunderte  in  ihrem  Treiben 
beobachten  konnte,  wie  sie  sich  stritten,  wie 
sie  hofierten  und  sich  paarten,  ohne  dass  sie 
sich  durch  die  Gegenwart  des  Schaupublikunis 
im   geringsten   Maasse   stören  liessen. 

Sehr  charakteristisch  ist  für  den  Rosenstar 
seine  aufgerichtete  stolze  Haltung,  welche 
auch  von  Petényi  und  Beyer*  hervorgelioben 
wird.  Selbst  wenn  sie  abwärts  schauen,  lie- 
halten sie  diese  erhobene  Haltung  und  biegen 
nur  den  Hals  abwärts  ;  sehr  oft  beobachtete 
ich  sie  in  dieser  Stellung,  wenn  sie  vom 
Brückenrande  nach  ihren  weiter  unten  befind- 
lichen Genossen  schauten  :  ihre  Holle  fällt 
dabei  etwas  auseinander.  Auch  während  des 
Ganges  l)leibt  diese  aufgerichtete  Haltung- 
unverändert,  was  auch  von  Menzbier  (1.  c.) 
erwähnt  wird.  Sehr  interessant  ist  die  dies- 
bezügliche Erklärung  PETÉN\^'s.  laut  welcher 
diese  Stellung  mit  der  Ernährungsweise  zu- 
sammenhängt, da  der  Rosenstar  seine  Nah- 
rung nicht  vfin  der  Erde  aufpickt,  sondern 
die  springenden  und  auftiiegeuden  Insekten 
erhascht.  Es  ist  dies  auch  wahrscheinlich,  da 
es  unleugbar  ist,  dass  der  aufgerichtete  Vogel 
einen  \iei  grösseren  Sehki'eis  besitzt.  Es  muss 
hier  in  Betracht  gezogen  werden,  dass  dies 
für  den  auf  springende  Beute  jagenden  Vogel 
tatsächlich  von  Wichtigkeit  ist.  anderseits, 
dass  dies  für  einen  Vogel,  der  kaum  höher 
ist,  als  das  Gras  der  Viehweiden,  tatsächlich 
eine  erhebliche  Differenz  ausmacht. 

Der  Gang  ist  ein  sehr  schnelles  Schreiten, 
und  da  bei  jedem  Schritte  der  Schwerpunkt 
des  Vogel  auf  die  andere  Seite  des  Körpers 
übertragen  wird,  so  wackeln  sie  daher  ständig 
von  einer  Seite  auf  die  andere,  weshalb  der 
Gang  einigermassen  an  den  der  Enten  erinnert. 
Wenn  sie  sich   dem    Weihchen    nähern    oder 

'    -Hon'  Jalirg.  1875.  Nr    128  vom  8.  Juni. 


;)7 


is,  a  mi  rendkívül  furcsa  és  koiniiîus  hatású 
a  test  állandó  billegése  következtében;  testük 
azonljan  ilyenkor  is  inindiji'  egyenesen  áll  s 
csak  fejüket  mozgatják.  Ellenfelüket  eleinte 
csak  cltdlügatással  próbálják  elüldözni,  ha 
azonban  makacskodik,  csi])kudésekkel  zavar- 
j'ák.  A  réten  verebek  módjára  ugrándozni  is 
hittniii  őket. 


Bóbitájukat  rendesen  nem  emelik  fel,  ezt 
csak  akkor  teszik,  ha  valamin  meglepődnek, 
vagy  egyéb  indulatba  jönnek.  Mikor  az  el- 
rablott fészkéért  makacsul  csiripelő  és  tola- 
kodó veréb  már  sehogyse  akar  eltávozni,  vagy 
valamelyik  társával  akad  lovagias  ügye,  akkor 
a  him  hirtelenül  felborzolja  b<'il)itáját,  a  mi 
szinte  úgy  tűnik  fel,  mintha  összeránczolná  a 
homlokát,  kissé  lehajtja  fejét  és  ebben  a 
komikus  harczias  helyzetben  gyors  lépésben 
oldalog  ellenfeléhez.  A  felemelt  bóbita  nagy- 
jában véve  a  fej  két  oldalára  oszlik,  mint 
bizonyos  bóbitás  tyúkfajoké,  ligy  hogy  némi- 
leg meglátszik  az  elválasztó  vonal:  azért  csak 
némileg,  mert  a  felborzolt  bóbita  nagyon 
kuszált.  A  mikor  nászdalukat  énekelik,  akkor 
állandóan  felemelik  bóbitájukat  ezen  a  módon, 
de  felemelik  hosszabb  toroktoUaikat  is.  Ren- 
desen a  fészek  előtt,  vagy  néha  fán  ülve 
énekelgetnek  ily  módon.  Emelt  tartásuk  ilyen- 
kor is  megmarad,  csak  némileg  leülnek. 


Hasonlóan  igen  furcsa  képet  mutatnak  a 
hímek,  a  mikor  nászdalukat  énekelve  párzási 
tánczot  lejtenek  kiválasztott  párjuk  körül. 
Ilyenkor  testüket  csaknem  vízszintes  helyzetbe 
hozzák,  a  fej,  a  nyak,  a  törzs  és  farok  egy 
közös  tengelyben  vannak,  majdnem  lehasal- 
nak a  nőstény  előtt,  kissé  kinyújtott  szárnyuk 
valamint  némileg  szétterjesztett  farkuk  foly- 
tonos rezgésben  vau.  csőrüket  folyton  nyitva 
tartva  énekelnek,  bóbitájukat  felemelik  és 
szétterjesztik,  hosszabb  toroktoUaikat  pedig 
előretolják,  minek  következtében  ligy  tüimek 
fel,  mintha  hegyes  szakálluk  volna.  Főbben  a 

Aquila  XIV. 


einen  ihrer  Genossen  vertreiben  wollen,  so 
schreiten  sie  auch  seitwärts,  was  infolge  des 
stetigen  Wackelns  ihres  Körpers  eiiu^n  sehr 
absonderlichen  und  komischen  Eindruck  macht  ; 
der  Körper  l)leibt  aber  auch  bei  dieser  Ge- 
legenheit immer  aufgerichtet,  und  nur  der 
Kopf  wird  bewegt.  Ihren  Gegner  versuchen 
sie  zuerst  durch  Abdrücken  zu  verscheuchen, 
ist  derselbe  aber  hartnäckig,  so  vertreiben  sie 
denselben  mit  Schnabelhiciben.  Auf  den  Wie- 
sen sah  icli  dieselben  auch  nach  Sperlingsart 
hüpfen. 

Ihre  Holle  erheben  sie  für  gewöhiüich 
nicht,  dies  geschieht  luir  dann,  wenn  sie 
etwas  überrascht  oder  bei  irgend  einer  ande- 
ren Gemütsbewegung.  Wenn  der  wegen  seiner 
usurpierten  Brutstelle  hartnäckig  schreiende 
zudringliche  Sperling  durchaus  nicht  weichen 
will,  oder  wenn  mit  einem  (Jenossen  ein  ritter- 
liches Turnier  auszufeciiten  ist,  so  erheltt  das 
Männchen  plötzlich  die  Holle,  was  fast  so 
aussieht,  als  ob  er  die  Stirn  runzeln  würde, 
senkt  dann  den  Kopf  ein  wenig  und  schreitet 
dann  in  dieser  komischeu  Kampfstellung  in 
seitlichem  Schnellschritte  dem  Gegner  zu.  Die 
erhobene  Holle  teilt  sich  im  grossen  und 
ganzen  auf  die  beiden  Seiten  des  Kopfes, 
wie  bei  gewissen  Schopfhühnern,  so  dass 
auch  die  Scheidelinie  einigermassen  zu  sehen 
ist;  es  muss  darum  „einigermassen"  gesagt 
werden,  weil  die  erhobene  Holle  sehr  wirr 
ist.  Wenn  sie  ihren  Hochzeitsgesang  singen, 
.so  ist  die  Holle  immer  auf  diese  Weise  auf- 
gerichtet, doch  erheben  sie  dabei  auch  ihre 
längeren  Kehlfedern.  Gewöhnlich  singen  sie 
vor  dem  Neste  oder  auf  einem  Hiinin.  Ihre 
aufgerichtete  Stellung  behalten  sie  auch  bei 
dieser  Gelegenheit,  nur  dass  sie  sich  etwas 
setzen. 

Eine  sehr  komische  Figur  ergeben  die  Männ- 
chen auch  dann,  wenn  sie  ihren  Hochzeits- 
gesang herleiernd  vor  ihrem  auserwählten 
Weibchen  den  Hochzeitstanz  aufführen.  Bei 
dieser  Gelegenheit  legen  sie  sich  vfir  dem 
Weibchen  fast  auf  den  Bauch  und  bringen 
ihren  Körper  in  eine  fast  wagerechte  Stellung, 
Kopf,  Hals,  Körper  und  Schwanz  befinden 
sich  in  einer  gemeinsamen  A.\e,  die  klein - 
wenig  ausgebreiteten  Flügel  sowie  der  etwas 
ausgebreitete  Schwanz  befinden  sich  in  steti- 
ger Vibralion,  die  Ibdlc  wird  erhoben  und 
ausgebi'eitet,  die  langen   Kehlfedern  ebenfalls 

3;5 


258 


helyzetben    körüljárják    párjukat,    de    soliase 
veszik  fel  szokott  egyenes  testtartásukat. 


Kezdetbon  a  nőstény  mcjílelietös  közömbö- 
sen fogadja  a  közeledést,  később  már  ő  is 
vízszintes  helyzetbe  ereszkedve  hallgatja  és 
nézi  párját,  majd  újabb  1—2  nap  múlva  már 
részt  vesz  a  párzási  tánczban  is.  Testét  a 
Iliméhez  hasonló  vízszintes  helyzetbe  hozza, 
apróka  bóbitáját,   a    mennyire    tudja,    szintén 


vorgestossen.  so  dass  diese  wie  ein  spitzer  Bart 
aussehen,  der  Schnabel  ist  infolge  des  Gesanges 
stetig  geöffnet.  In  dieser  Stellung  gehen  sie  um 
das  Weibchen  herum,  nehmen  dabei  al)er  nie 
ihre    sonstige    aufgerichtete  Haltung  an. 

Anfangs  empfangt  das  Weibchen  diese  An- 
näherungsversuche ziendich  gleichgültig,  spä- 
ter aber  nimmt  es  ebenfalls  die  wagerechte 
Haltung  an,  und  sciiaut  und  hört  in  dieser 
Stellung  dem  Männchen  zu,  nach  weiteren 
1 — 2  Tagen  aber  nimmt  es  auch  am  Hochzeits- 
tanz teil.  Der  Körper  wird  in  der  beim  Männ- 


VezécíviC 


997 


A  párzási  táncz.  —  Der  Paarungstanz. 


felemeli,  rezgeti  szárnyát  és  farkát,  s  énekli 
párzási  dalát.  Ekkor,  szinte  súrolva  egymást, 
elkezdenek  egymás  körül  forogni,  eleinte  las- 
sabban, később  a  tőlük  telhető  legnagyobb 
sebességgel.  Úgy  "tűnnek  fel  ilyenkor,  mintha 
közös  tengely  körül  forgatnák  őket.  Egyszer 
csak  a  nőstény  hirtelenül  leül,  a  nóta  elhall- 
gat, a  hím  egy  ugrással  rászáll  a  hátára  — 
ilyenkor  már  rendes  emelt  tartását  veszi  fel 
—  s  pillanat  alatt  megtörténik  a  párzás.  Fél 
perez  múlva  ismétlődik  u  leirt  jelenet,  de  ezt 
már  mindig  a  nőstény  kezdeményezi.  Hogy 
napjában  hányszor  ismétlődik  ez  a  játék,  azt 
nem  tudtam  megállapítani,  mert  az  egyes  pá- 
rok nem  kötik  magukat  helyhez;  egyazon 
helyen  rövid  egjTiiásutánban  néha  3 — 4  pár 
is  végezte  a  párzást. 


cheii  angegebenen  WVise  in  wagerechte  Stel- 
lung gebracht,  der  kleine  Schopf,  soweit  es 
eben  geht,  ebenfalls  erhoben.  Flügel  und 
Schwanz  vibrieren,  und  der  Hochzeitsgesang 
wirdyorgetragen.  Dann  beginnen  sie  sich  fast  be- 
rührend um  einander  zu  kreisen,  anfangs  lang- 
samer, später  aber  mit  der  grösstmöglicheii 
Geschwindigkeit.  Sie  schauen  dabei  so  aus, 
als  ob  sie  um  eine  gemeinsame  Axe  gedreht 
würden.  Dann  setzt  sich  das  Weibchen  plötz- 
lich nieder,  der  Hochzeitsgesang  verstummt, 
das  Männchen  springt  mit  einem  Satze  auf 
den  Rücken  des  Weibchens  —  wobei  soffirt 
die  gewöhnliche  aufgerichtete  Stellung  ange- 
nommen wird  —  und  in  einem  Augenblicke 
ist  die  Begattung  vollendet.  In  einer  halben 
Minute  \viederholt  sich  der  hier  beschriebene 


259 


A  párzási  ido  kezdetén  mindig  a  hiniek 
kezdik  a  párzási  tánoznt  és  éneket,  utóbbit 
folytonosan  hangoztatják,  még  akkor  is,  ha 
egyedül  vannak.  Később  azonban  megváltozik 
a  viszony,  s  a  magányosan  ülő  nőstény  is 
sokszor  elkezdi  párzási  hívását,  hogy  oda- 
csalja a  párját,  gyakran  az()nl)an  hiába. 


Hogy  mennyiben  hűek  egymáshoz  a  pá- 
rok, azt  pontosan  megállapítani  nem  tud- 
tam; ez  igen  nehéz  feladat  ott,  a  hol  kis 
helyen  százával  vannak  együtt  a  madarak. 
Csak  annyit  figAcltem  meg,  hogy  a  párok- 
hoz közeledő  hímeket  a  nőstény  is  heve- 
sen csipkedte,  viszont  a  nőstényeket  a  hímek 
verselték  el. 


Éneklés  közben  állandóan  tágra  nyitják 
csőrüket  s  nyelvük  folytonos  mozgásban  vau. 
A  hím  rettenetes  erőlködéssel  —  a  mint  ezt 
NoRDM.4NN  is  említi  („Új  Naum-ínn"  nyomán)  — 
szinte  kidobálja  nem  éppen  zengzetes  és  vál- 
tozatos párzási  nótáját,  melynek  egyedüli  stró- 
fáját gyakori  utánzásokkal  a  következőképpen 
sikerült  megrögzítenem  : 


Trrtyityityityi-Urtyityityityi-trrtyifyifyi-trrr 
trrr-trrr-trrr-trríyityüyifyi . . .  stb.  Ezt  azután 
folytonosan  ismétli:  egy  fán  ülő  példány  egy- 
szer félórán  keresztül  megszakítás  nélkül  fújta. 
A  trr  hang  kiejtésére  nézve  me.gjegj'zem, 
hogy  a  nyelv  hegyét  nem  a  felső  metsző- 
fogak alsó  széléhez  kell  szorítani,  hanem  oda, 
a  hol  az  íny  kezdődik,  úgy  hogy  a  légáramot 
a  metszőfogak  felső  apró  közein  szorítjuk  ki. 
CsOrgey  Titub  barátom,  a  ki  ugyanebben  az 
időben  a  schönbrunni  állatkertben  hallotta 
ezt  a  párzási  nótát,  azonnal  ráismert,  mikor 
utánoztam. 


Vorgang,  doch  ergreift  dabei  in  jedem  Falle 
das  'Weibchen  die  Initiative.  Wie  oft  sich 
dieses  Spiel  in  einem  Tage  wiederholte,  konnte 
ich  nicht  bestimmen,  da  sich  die  Paare  dabei 
an  keinen  bestimmten  Platz  halten  :  an  ein 
und  derselben  Stelle  vrurde  die  Begattung 
in  kurzer  Zeit  oft  von  3 — 4  Paaren  nach  ein- 
ander vollfüiirt. 

Im  Anfange  der  Paarungszeit  beginnen  im- 
mer die  Männchen  den  Paarungstanz  und 
Gesang,  letzteren  leiern  sie  auch  dann  her, 
wenn  sie  allein  sind.  Später  jedoch  verändert 
sich  dieses  Verhältnis,  so  dass  auch  das  allein- 
stehende Weibchen  oft  den  Paarungsgesang 
beginnt,  um  das  Männchen  herbeizulocken  — 
oft  aber  vergel)ens.  Inwiefern  die  Paare  ein- 
ander treu  sind,  konnte  ich  nicht  genau  be- 
stimmen ;  es  ist  dies  eine  sehr  schwierige 
Aufgabe  dort,  wo  die  Vögel  auf  kleinem  Räume 
zu  Hunderten  miteinander  leben.  Nur  so  vie\ 
konnte  ich  beobachten,  dass  die  Männchen, 
welche  sich  den  Paarenden  näherten,  auch 
von  den  Weibchen  heftig  verfolgt  wurden, 
während  die  Weibchen  von  den  Männchen 
vertrieben  wurden. 

Während  des  Gesanges  ist  der  Schnabel 
immer  weit  geöfl'net  und  die  Zunge  in  steti- 
ger Bewegung.  Das  Männchen  wiift  den  nicht 
eben  wfihllautenden  und  abwechslungsreichen 
Paarungsgesang  unter  grosser  Anstrengung 
—  wie  es  auch  Xordmaxn  beobachtete  (Zitiert 
nach  dem  „Neuen  Naumann")  —  sozusagen 
aus  sich  heraus  :  die  einzige  Strophe  dessel- 
ben konnte  ich  nnttels  \1elfacher  Nachahmung 
folgendermassen  festsetzen  : 

^Trrtjitjitjitji — trrtjitjitjüji — trrtjitjüjüji — 
frrr — trrr — trrr — trrr — trrtjitjitjüji" . . .  u.s.  w. 
Diese  Strophe  wird  dann  fortwährend  wieder- 
holt; einmal  beobachtete  ich  ein  Männchen, 
welches  auf  einem  Baume  sitzend  diesen  Ge- 
sang eine  halbe  Stunde  lang  ohne  Unter 
brechung  herleierte.  Bezüglich  der  Aussprache 
des  irr-Lautes  bemerke  ich,  dass  die  Zunge 
nicht  an  den  unteren  Rand  der  oberen  Schneide- 
zäiine  gedrückt  werden  soll,  sondern  dorthin. 
wo  das  Zahnfleisch  beginnt,  so  dass  der  Luft- 
strom durch  die  oberen  kleinen  Spalten,  welche 
zwischen  den  einzelnen  Zähnen  vorhanden 
sind,  durchgepresst  wird.  Mein  Freund  Titus 
CsöRQKY,  der  in  derselben  Zeit  diesen  Paarungs- 
gesang im  Tiergarten  zu  Schönbrunn  anhörte, 
erkannte    ihn    sofort,   als  ich  ihn  nachahmte. 

33* 


260 


A  nőstéii}'  párzási  nótája:  czilij-czilij-cziUj ■ 
czilij — czilij-czUij-czilij-ezilij-czüij—  . . .  stl).  A 
m%'-t  4-szer,  5-ször,  néha  (i-szor  ismótli  addii;', 
inig  a  párzás  nicgtörtónik.  A  végei  felé  min- 
dig gyorsabb  lesz  és  ilyenkor  a  czilij-hö\  cz'lij, 
söt  czij  lesz.  Az  első  i  mindig  viil.-iiiiivc!  gyön- 
gébben hangzik. 

Egyéb  hangjaik  közül  a  következőkéi  tud- 
tam megrögzíteni  : 

l'rni-príii  vagy  trüi-lriii,  hínu^k  szava  köz- 
vetlenül az  elrepnlés  ])illanatában  és  rejinlés- 
közben. 

Frihii-pribri  vagy  prihipri  vagy  jiiiivri- 
krüim,  hímek  szava  repülés  közl)en,  de  ültük- 
ben is:  emóczióktól  mentes  csevegés. 

Pnjtiriririri,    hímek    szava    repülésközben. 

Czűij-ezüij  vagy  pczinj-pczüij ,  nőstények 
rendes  szava  felrepüléskor  vagy  re))ülésközben. 

Tititiri-tititiri,  hímek  aggodalmat  vagy  bosz- 
szankodásf  kifejező  szava;  rendesiMi  akkor 
hallottam,  lia  egymással  vagy  verebekkel  ve- 
szekedtek. 

Trrfyityifi/i-trrtyityityi,  a  íiaikatetető hímek- 
től hallottam,  mikor  fészkeUc  előtt  ülve  jelen- 
létemben nem  akartak  etetni.  A  trr  hangot 
éppen  úgy  kell  kiejteni,  a  hogyan  a  liini  ])ár- 
zási  nótájánál  jeleztem. 

Minthogy  a  párzási  időszakban  figyeltem 
meg  a  pásztormadarakat,  azért  egyéb  közös 
hangversenyeiket  nem  hallliattam.  A  fészek- 
telepnél ugyan  sokszor  százan  is  énekelget- 
tek, de  mindig  csak  az  itt  leirt  hangokra 
bonthattam  a  hangzavart,  a  mely  nem  volt 
éppen  kellemetlen.  Tény  dolog,  hogy  sok  szép- 
ség sincs  benne,  de  nem  is  hasonlított  a 
NoRDMANN-tól  említett,  bezárt  veszekedő  pat- 
kánysereg hangjához. 


Fészkeik  elhelyezésében  egyáltahiban  ncMii 
voltak  válogatósak,  hanem  elfoglaltak  minden 
helyet,  a  mely  csak  némileg  is  alkalmas  búvó- 
lielyet  nyújtott.  Petényi  magyarázata,  liogy 
vándormadár  létére,  a  melynek  sietve  kell 
végezni  a  költéssel,  megelégszik  a  legszeré- 
nyebb körülményekkel  is,  itt  is  teljesen  iga- 
zolódott. 


Der  l'aarnngsgesang  des  Weibchens  lautet: 
cilij-cilij-cilij-cilij  —  cUij  cilij-cüij-cilij-eiHj  -- 
u.  s.  w.  Dieses  cilij  wird  in  einem  .\tem  4-,  ">-  i)is 
6-mal  solange  wiederholt,  bis  die  Begattung 
vor  sich  geht,  ftegen  das  P'nde  hin  wird  das- 
selbe immer  schneller,  so  dass  sich  das  dlij 
bald  in  c'lij,  oder  auch  in  cij  verwandelt.  Das 
erste  i  tönt   immer  etwas  schwächer. 

\'on  ilircii  iil)rigen  Kufen  konnte  ich  noch 
folgendes  feststellen  : 

Prüi-prüi  oder  trüi-trüi,  Ruf  der  .Mánnclu  ii 
im  Augenblicke  des  Wegfliegens  oder  während 
des  Fluges. 

Pribriprihri,  oder  pribipri,  oder  prihrri- 
krüwri.  Ruf  der  Männchen  während  des  Flu- 
ges, aber  auch  iuderRnhe:  ein  von  Einntiii- 
nen   unbeeinträchtigtes  Geschwätz. 

Piijtiriririri,  Ruf  der  .Männchen  wähirnd 
des  Fluges. 

Ciiijcüij,  oder  jicüijpciiij,  gewöiinliciier 
Ruf  der  Weibciien  beim  .\nffliegen  oder  wäh- 
rend des  Fluges. 

Tititiri-iifitiri,  Besorgnis  oder  .\rger  aus- 
drückender Ruf  der  Männchen  ;  wurde  ge- 
wöhnlich dann  gehört,  wenn  sie  sich  mit  Sper- 
lingen oder  untereinander  zankten. 

Trrtjitjiiji-frrljitjitji,  wurde  von  den  Männ- 
chen gehört,  als  sie  schon  Junge  hatten,  wenn 
sie  vor  ihren  Nestern  sitzend  niciit  füttern 
wollten.  Das  Irr  mus  liier  ebenso  ausgespro- 
chen werden,  wie  es  beim  Paarnngsgesange 
der  Manuellen  angegeben  ist. 

indem  ich  die  Rosenstare  während  der 
Paarungszeit  beobachtete,  konnte  ich  ihre 
anderwintigen  gesellschaftlichen  Konzerte  nicht 
beobachten.  An  der  Brntkohuiie  sangen  zwar 
oft  Hunderte  zu  gleicher  Zeit,  doch  konnte 
ich  das  Stimmengewirr,  welches  nicht  gerade 
iinangenehm  war,  immer  nur  auf  die  hier  be- 
schriebenen Laute  auflösen.  \ìeì  Schönheit 
konnte  darin  jedenfalls  nicht  gefunden  werden, 
doch  glich  es  auch  nicht  dem  Schreien  ein- 
gesperrter lind  sich  zankender  Ratten,  wie  es 
von  NoRDMANx  angegeben  wird. 

Im  Alllegen  der  Nester  waren  sie  durchaus 
nicht  wählerisch,  sondern  iialiinen  .jede  Stelle 
an,  welche  auch  nur  einigermassen  ein  ()b- 
dacli  Itildete.  Die  Erklärung  Petknvis.  dass 
er  als  ewiger  Wanderer,  welcher  sich  mit  der 
Brut  beeilen  muss,  auch  mit  den  bescheiden- 
sten Umständen  vorlieb  nimmt  —  traf  auch 
hier  zu. 


A  hortobágyi  köhidbaii  olfoglalták  a  száritó- 
cfíöveket,  valamint  az  azok  körül  levő  lyukii- 
kat;  előbb  tcrinészctoseii  nagy  lianzokat  foly- 
tattak a  régtől  fogva  ott  fészkelő  verebekkel, 
a  melyeket  legnagyobb  részben  ki  is  szorí- 
tottak. Elfoglalták  a  csárda  köriili  téglarakások 
üregeit  és  költöttek  ugyanott  alig  fél  méter 
magas  téglatörmelékhalmazokban  is.  A  szanda- 
lékeri  telepen  a  vályogtéglarakásokban  ütöttek 
tanyát.  Bagota-iiusztán  a    náddal    tVídftt  épü- 


In  (1er  láleinbrücke  des  Hortobágy  nahmen 
sic  die  wasscralìleitcnden  Röhren  sowi«'  die 
Löcher  um  (licsclben  in  Besitz  ;  vorerst  hatten 
sie  natürlich  noch  grosse  Kämpfe  mit  den  Sper- 
lingen zu  Ix'stehen,  welche  dort  schon  lange 
Zeiten  hindurch  nisteten,  jedoch  zum  grössten 
Teile  vertriel)en  wurden.  In  der  Umgebung  der 
Csárda  wurden  die  Löcher  in  den  Ziegelhaufen 
angenommen,  doch  brüteten  sie  daselbst  auch 
in  kaum  einen  lialben  Meter  IkiIrmi  Zie"elscliutt- 


A  pásztormadár  fészke  a  hortobágyi  híd  száritócsöveiben. 
Nest  des  Rosenstaares  in  den  Drainröhrcn  der  Hortobágjer  Brücke 


letek    fedelében    levő    üregeket   foglalták   el- 
kidobálva az  ott  talált  verébfészkeket. 


A  többi  tanyákon  is  nagyrészt  a  gazda- 
sági épületek  nádfedeleit  és  ereszalji  üre- 
geit használták  fel;  sokszor  oly  alacsonyan 
voltak  a  fészkek,  hogy  kézzel  könnyen  el 
lehetett  érni  őket.  Franczia-majorban  szin- 
tén téglarakásokat  foglaltak  el,  de  betele- 
pedtek az  épületek  ereszei  alatt  lévő  por- 
hárítókba  is;  egj'-egy  nyilason  több  pár  is  járt 
a  fészekre. 


Anhäufungen.  In  der  Kolonie  ain  Szaudalékflüs- 
schen  besetzten  sie  die  Lehniziegelhaufen.  Auf 
der  Bagota  Puszta  nahmeu  sie  die  Löcher  der 
Rohrdächer  in  Besitz,  nachdem  sie  die  dort  be- 
findlichen Sperlingsnester  herausgeworfen  hat- 
ten. Auf  den  übrigen  Meierhöfen  benützten  sie 
ebenfalls  die  Löcher  in  und  unter  den  Rohr-  und 
Strohdächern  der  landwirtschaftlichen  Gebäu- 
de ;  die  Nester  befanden  sich  vielfach  so  nieder, 
dass  man  sie  mit  der  Hand  leicht  erreichen  konn- 
te. Im  Fi'anczia- Meierhof  nahmen  sie  ebenfalls 
Ziegel  häufen  in  Besitz,  doch  besiedelten  sie 
auch  die  unter  den  Dächern  befindlichen  Staub- 
wehren der  Gebäude  ;  durch  eine  Ötlnuug  gin- 
gen  auch  mehrere  Paare  auf  das  Nest. 


Ì62 


Magányosan  fészkelő  párokat  sehol  se  lát- 
tam, mindenütt  legalább  lOü  párból  álló  tele- 
pek voltak.  Miiitlioyv  a  náddal  és  zsúppal 
fedett  épületekben  kárt  is  tettek  avval,  ho.uy 
befurakodtak  a  tetőbe  és  lyukakat  vájtak  bele 
fészkeik  számára,  azért  eleinte  próbálták  őket 
elüldözni.  A  pásztormadarak  azonban  —  Matuska 
József  szerint  —  már  néhány  óra  múlva  visz- 
szatértek  s  úgy  tettek,  mintha  semmi  se  tör- 
tént volna.  A  védelmi  rendeletre  azután  már 
nem  háborgatták  őket. 


A  fészek  anyagát  szalma,  tollak,  száraz  faleve- 
lek, fűfélék,  legtöbbször  széna,  de  mindig  olyan 
anyagok  alkották,  melyek  a  közelben  kapha- 
tók, a  mint  azt  Petényi  is  megíigj'elte  1837- 
ben.  A  fészekanyagot  a  hím  és  nőstény  egy- 
aránt hordja,  s  ha  a  közelben  nem  találnak 
lekaszált  vagy  elhullajtott  fűféléket  vagy  szé- 
nát, úgy  maguk  csipkednek  a  száron  levő 
növényzetből.  Már  ebben  is  rajtuk  van  a  siet- 
ség bélyege,  de  még  inkább  rajta  van  ez  a 
fészkeken.  Elég  sok  anyagot  szednek  össze, 
de  építési  művészetnek  vagy  csak  gondnak 
is  alig  van  nyoma  a  fészken.  Az  egész  alkot- 
mány éppen  csak  aljul  szolgál,  hogy  némileg 
puhán  és  biztosan  feküdjenek  a  tojások  és 
majdan  melegen  a  fiókák. 


A  nőstény  nehezen  repül  ki  a  fészekből, 
ha  már  ül  a  tojásokon  s  igy  legtöbbször  meg 
lehet  fogni  a  fészken.  Júu.  23-án  4-es  és  5-ös 
fészekaljakat  találtam,  de  minthogy  másnap 
már  elhagytam  a  \-idéket,  nem  tudom,  hogy 
mennyi  a  teljes  fészekalj.  Második  utam  al- 
kalmával se  tudtam  ezt  megállapítani,  mert 
akkor  már  a  fiókák  össze-vissza  bujkáltak  a 
közös  fészkelő  tanyán. 


A  M.  0.  K.  gyűjteményében    levő    tojások 
méretei  milliméterekben  a  következők: 


Einzeln  briliiiide  Paare  beobachtete  ich 
nirgends,  überall  waren  Kolonien  von  min- 
destens 10(t  Paaren  beisaiiinien.  Da  sie  in 
den  Rohr-  und  Strohdächeru  der  Gebäude 
auch  .Schaden  auricliteteu,  indem  sie  sich  in 
die  Dächer  hiueinbolirten  uiul  Löcher  für 
ihre  Nester  herrichteten,  so  versuchte  man 
sie  anfangs  zu  vertreiben.  Die  Rosenstare 
kamen  jedoch  —  nach  Joseph  Matuska  — 
schon  nach  einigen  Stunden  wieder  zurück, 
und  machten  so,  als  wenn  nichts  geschehen 
wäre.  Nach  Verlautbarung  der  Schutzverord- 
nung wurden   sie  dann   nicht  mehr  gestört. 

Das  Nestmateriale  bildeten  Stroh.  Federn, 
trockene  Blätter,  Grasarten,  vorzüglich  aber 
Heu,  und  immer  solche  Sachen,  welche  in 
der  Nähe  zu  haben  waren,  wie  dies  aucii 
von  Petényi  im  Jahre  1837  beobachtet  wurde. 
Das  Baumateriale  wurde  vom  Männchen  und 
Weibchen  zusammengetragen,  und  wenn  sie 
in  der  Nähe  kein  gemähtes  oder  verstreutes 
Gras  oder  Heu  fanden,  so  bissen  sie  sich 
die  Pflanzen  selbst  ab.  Schon  in  diesem  tra- 
gen sie  den  Stempel  der  Eile  auf  sich,  noch 
mehr  ist  derselbe  auf  den  Nestern  zu  tiiiden. 
Sie  tragen  zwar  nicht  wenig  Materiale  zu- 
sammen, doch  ist  von  einer  Baukunst  oder 
wenigstens  einiger  Sorgfalt  fast  keine  Spur 
vorhanden.  Der  ganze  Bau  dient  gerade  nur 
als  Unterlage,  damit  die  Eier  einigermassen 
weich  und  sicher,  und  seinerzeit  die  Jungen 
etwas  warm  liegen  können. 

Das  Weibchen  entschliesst  sich  schwer  zum 
Verlassen  des  Nestes,  wenn  es  schon  Eier  hat,  so 
dass  man  es  meistens  auf  dem  Neste  fangen 
kann.  Am  23.  Juni  fand  ich  schon  Gelege  von  4 
und  ö  Stück,  da  ich  aber  am  nächsten  Tage  das 
Gebiet  verlassen  musste,  konnte  ich  die  genaue 
Anzahl  des  Geleges  nicht  bestimmen.  Bei  Gele- 
genheit meines  zweiten  Aufenthaltes  konnte  ich 
dieselbe  ebenfalls  nicht  bestimmen,  weil  damals 
die  Jungen  in  der  gemeinsamen  Brutstelle 
durcheinander  herumkrabbelten. 

Die  Masse  der  in  der  Sammlung  der  U.  (). 
C.  befindlichen  Rosenstareier  sind  in  Milli- 
metern folgende  : 


28-4  X  19-3 
26-8  X  201 
28-3  X  201 
28-6  X  19-7 


28-4  X  20-7 
27-5  X  20-5 
28.2X20-3 
29-0  X  20-4 
28-5  X  20-9 


27-1X21 -5 
27-9X21-6 
25-4X21-4 

25-7X21 -2 


263 


Július  lő-(''ii  már  félig  anyáiiyi  fiókáikat 
etették.  A  milyen  bizalmasak  voltak  azelőtt, 
éppen  annyira  óvatosak  és  bizalmatlanok  vol- 
tak most  a  meglig}'elôvel  szemben.  A  maguk- 
kal liozott  sáskákat  csőrükben  tartva  negyed- 
óránál tovább  is  elültek  a  fészeknél,  de  nem 
etettek,  daezára  annak,  hogy  a  fiókák  han- 
gosan kiáltoztak  táplálék  után.  Még  azt  is 
megtették,  hogy  néhányszor  |)illanatra  bebúj- 
tak a  fészekbe  —  tán  azért  is,  hogy  fiaikat 
csitítsák  —  de  mikor  kijöttek,  még  mindig  ott 
tartották  a  sáskát  a  esöriikben,  mintha  félre 
akarták  volna  vezetni  az  embert,  hogy  nekik 
ott  nincs  fészkük.  Rövid  idő  alatt  már  20 — 
80  ilyen  etető  pásztormadár  gyülekezik  össze, 
a  melyek  aztán  folytonosan  perelnek  a  hábor- 
gatás miatt.  Csak  nagysokára  merészkednek 
a  távolabbiak  a  fészkekbe. 


A  fészkek  tisztaságára  uem  sokat  adnak, 
úgy  tapasztaltam,  hogy  ezek  valóságos  guáno- 
telepek.  A  M.  0.  K.  gyűjteményében  levő 
fészken  ugyan  van  uémi  nyoma  annak,  hogy 
a  fiókák  legalább  kis  részben  egy  irányba 
hullajtották  excrenientumaikat,  de  azért  egy 
piszok  az  egész  fészek.  Maguk  a  fészkelő- 
telepek is  ilyen  piszkosak;  ujjnyi  vastagság- 
ban van  pl.  a  téglarakásokon  az  ürülék,  s  az 
egész  telep  erősen  sáskaszagú. 


A  pásztormadár  az  idén  hazánk  más  vidé- 
kein is  megjelent,  de  csak  a  Hortobágyon 
fészkelt.  A  mint  az  elsők  megjelenéséről  érte- 
sültünk, felhívásokat  tettem  közzé  az  arra 
alkalmas  lapokban,  hogy  az  idei  invázióról 
minél  teljesebb  képet  nyerjünk.  Daczára  annak, 
hogy  igen  elterjedt  lapok  hozták  ezeket  a 
közleményeket,  s  daczára  annak,  hogy  a  magyar 
közönség  igen  készségesen  szokott  eleget  tenni 
az  ilyen  felhívásoknak,  mégis  kevés  jelentést 
kaptunk,  bizonyára  azért,  mert  tényleg  kevés 
helyen  is  jelent  meg  a  pásztormadár. 

A  következő  jelentéseket  kaptuk: 

Márczius  Í3-  Ráczkevén   1  drb.    (Dr.    Fromm 

Géza.) 
Május  21.  Kolozsváron    1    drb.  (Nagy  Jbnö.) 

Május  2(J.  Arail,  1  drb.  (Nbsnbra  Ödön.) 


Am  lö.  .Inli  fütterten  sie  schon  ihre  halb- 
tiüggen  Jungen.  8o  zutraulich  sie  früher  wa- 
ren, ebenso  vorsichtig  und  misstrauisch  waren 
sie  jetzt  dem  Beol)achter  gegenüber.  Mit  den 
Heuschrecken  im  S(;hnabel  sassen  sie  oft  üljer 
(;in(^  Viertelstunde  lang  vor  dem  Neste,  ohne 
zu  füttern,  trotzdem  die  Jungen  laut  nach 
Nahrung  riefen.  Sie  machten  es  selbst  so, 
dass  sie  auf  einige  Augenblickt!  in  das  Nest 
schlüpften  —  vielleicht  auch,  um  ihre  Jungen 
zu  beruhigen  —  als  sie  jedoch  herauskamen, 
hielten  sie  die  Heusclirecke  nocli  immer  im 
Sciuiatx'l,  so,  als  ob  sie  den  Menschen  irre- 
führen wollten,  dass  sie  dort  kein  Nest  haben. 
In  kurzer  Zeit  sammelten  sich  20 — 30  solche 
Rosenstare  zusammen,  welche  dann  auch 
weidlicli  über  die  Störung  schimpften.  Nur 
nach  geraumer  Zeit  getrauten  sich  die  etwas 
weiter  befindlichen  in  ihre  Nester. 

Auf  die  Reinlichkeit  des  Nestes  halten  sie 
nicht  viel,  meiner  Erfahrung  nach  bilden  diese 
wahre  Guanostätten.  An  dem  Neste,  welches 
sich  in  der  Sammlung  der  U.  0.  C.  befindet, 
sieht  man  zwar  einige  Spuren  davon,  dass 
die  Jungen,  wenigstens  teilweise,  ihre  Ex- 
kremente nach  einer  Richtung  des  Nestes 
fallen  Hessen,  doch  ist  das  Nest  trotzdem 
ein  Schmutz.  Die  Brutkolonien  sind  (ebenso 
schmutzig,  auf  den  Ziegelhaufen  z.  B.  ist  die 
Exkrementenschichte  fingerdick,  und  das  Ganze 
hat  einen  scharfen  Heuschreckengeruch. 

Der  Rosenstar  erschien  heuer  auch  au  ande- 
ren Stellen  Ungarns,  brütete  jedoch  nur  im  Horto- 
bágy. So  wie  wir  von  dem  Erscheinen  der 
Ersten  Kunde  erhielten,  so  Hess  ich  in  den 
dazu  geeigneten  Zeitschriften  Aufrufe  ergehen, 
um  von  der  heurigen  Invasion  ein  je  voll- 
ständigeres Bild  zu  erhalten.  Trotzdem  diese 
Aufrufe  in  sehr  verbreiteten  Zeitschriften  er- 
schienen, und  trotzdem  man  in  Ungarn  diesen 
Aufrufen  bereitwilUgst  Folge  zu  leisten  pflegt, 
erhielten  wir  dennoch  nur  wenige  Berichte, 
jedenfalls  deshalb,  weil  der  Rosenstar  auch 
tatsächlich  an  wenigen  SteHen  erschienen  ist. 

Es  Hefen  folgende  Berichte  ein  : 

3.  März.  1    Stück  in  Ráczkeve    (Dr.   Géza 
Fromm). 

1    Stück    in     Kolozsvár    (Eugen 
Nagy). 
1    Stück  in    Arad    (II.    Nksnera). 


■21.  Mai, 
26. 


Mai. 


■2M 


Május  2y-t('il  .Ilin.  lO-ifí  Siinoiitornyán  '20 — 
80  drb.  tartózkodott;  valószínű- 
leg az  erdőket  pusztító  sok 
Ocneria-hen\yó  tartotta  itt  őket 
ennyi  ideig.  (Khmi-tner  P^rnö.) 


Május  végén  Mezőtúron  8  drb.  (Dökgó  Dániel.) 
.Iiiniiis  1.  Szentes,  2  drb.  (Dr.  Lendl  Adolf.) 

Junius  elején  Békéscsaba,  Sdrl).  (Dr.  Tarján 

Tibor.) 
.Ii'inius  3.  Sofronya,  1  drb.   (Póznrr  Bódog.) 

Június  4.  Révbér-pusztán,  (Solt  mellett.  Pest- 
megye) S  csapat  à  7 — 15  drb. 
egy  tölgyesben,  melyben  rend- 
kívül   sok     hernyó     pusztított. 

(Grói'  Teleki  Gyil,\.) 

Június  6.    Kunhegyes,    2    drb.    (Dr     Lexdl 

Adolf.) 
Június  7.  Világos.  1  drb.  (Pózner  Bódog.) 

.hiuius   10.  Temeskubin,  2  drb.  (Menesdorker 

Gusztáv.) 
Június  1,'í.  Szigetcsép.  7  drb.  (('serva  Frigyes.) 

Június  "25.  Méhnádas,  (Teniesui.),  (Damaszkix 
Arzéx.) 

Ha  egybevetjük  ezt  a  néhány  adatot  a  hor- 
tfibágyi  tömeges  megjelenéssel,  úgy  nyomban 
kiviláglik,  hogy  az  idei  invázió  czentruma  a 
sáskajárás  színhelye  volt.  Bizonyításra  nem 
szorul,  hogy  azért  fészkeltek  itt,  mert  a  terü- 
let elegendő  táplálékot  nyújtott.  Természetes 
dolog,  hogy  az  ilyen  tömegesen  együtt  fész- 
kelő rovarevö  madársereg  csak  ott  üthet  tanyát, 
a  hol  egyúttal  tápláléka  is  tömegesen  fordul 
elő.  Csak  az  a  kérdés  marad  még  megoldat- 
lan, hogyan  van  az,  hogy  éppen  az  idén, 
tehát  a  reá  nézve  annyira  kedvező  évben,  jött 
ide  oly  tömegesen?  Véletlenség  volt-e  vagy 
biztosra  jöttek?  Vagy  viszont,  miért  maradtak 
távol  a  korábbi  sáskajárások  alkalmával? 


.lói  tudom,  hogy  evvel  a  pásztormadár  élet- 
módjának egyik  legnehezebb,  bár  viszont  egyik 
legérdekesebb  kérdését  bolygatom,  de  a  pásztor- 


Vom  2S.  Mai  bis  III.  .limi  iiielteu  sicli  in 
Simontr)rnya  20 — 30  Stück  auf: 
wahrsciu'inlich  wurden  sie  von 
den  vielen  Ocnerw-Raupen.  wel- 
che hier  die  Wälder  verwüsteten, 
so  lauge  zurückgehalten  (Ernst 
Kemptner). 
Ende  Mai.  8  Stück  in  Mezőtúr  (Dániel  Dörgö). 

1.  Juni.    2  Stück    in    Szentes  (Dr.    Adolf 
Lendl). 
Anfang  Juni.  8  Stück  in  Békéscsaba    (Dr. 
TiBBRius  Tarján). 

;!.  .Inni.  1  Stück  in  Sofronya  (Balthasar 
Póznkr). 

4.  .luni.  Auf  der  Révbér-Puszta  (bei  Solt. 
Koni.  Pest)  3  Flüge,  zu  7 — 15 
Stück  in  einem  Eichenwald(\ 
welchen  ungemein  viele  Rau|)cn 
heimsuchten  (Graf  Julius  von 
Teleki). 

6.  Juni.    2  Stück  in  Kunhegyes  (Dr.  Adolf 

Lendl). 

7.  .luni.    1    Stück    in    Világos    (Balthasar 

Pózxer) 
10.  Juni.    2  Stück  in  Temeskubin    (Gustav 

Menesdorfer). 
13.  .luni.    7  Stück  in  Szigetcsép  (Friedrich 

('ervaI. 
25.  .limi     in  Méhnádas  (Kom.  Tenies),  (Arzfa 

Damaszkin). 

Vergleichen  wir  diese  wenigen  Daten  mit 
dem  massenhaften  i>rscheinen  auf  dem  Hortn- 
bágy,  so  wird  es  sofort  klar,  dass  das  Zentrum 
der  heurigen  Invasion  die  Heuschreckenplage 
war.  Es  bedarf  wohl  kaum  eines  Beweises, 
dass  sie  deshalb  hier  brüteten,  weil  ihnen 
das  Gebiet  genügende  Nahrung  bot.  Es  ist 
nur  natürlich,  dass  sich  solche  massenhaft 
bei  einander  ijrütende  insektenfressende  Vögel 
nur  dort  niederlassen  können,  wo  auch  ihre 
Nahrung  massenhaft  vorkommt.  Xur  die  Frage 
bleibt  noch  ungelöst,  wie  es  kam,  dass  sie 
gerade  heuer,  also  in  diesem  für  sie  so  gün- 
stigen Jahre  so  massenhaft  erschienen  ?  War 
es  nur  ein  Zufall,  oder  kamen  sie  auf  die 
sichere  Nahrung?  Oder  aber,  warum  erschie- 
nen sie  nicht  auch  bei  den  früheren  Heu- 
schreckenplagen ? 

Es  ist  dies,  wie  ich  wuhl  weiss,  eine  der 
schwersten,  obzwar  auch  der  interessantesten 
Fragen  in  der  Biologie  des  Rosenstares,  doch 


•JH5 


madárra  vonatkozó  i'ddigi  inegligyelések  tán 
mégis  adliatnak  valamelyes  megkö/elitö  meg- 
oldást. Pktknii  ugyan  már  megpróbálkozott  a 
kérdéssel,  de  az  akkori  hiányos  ismeretek 
alapján  határozott  véleményt  még  nem  mond- 
hatott, habár  tagadhatatlanul  helyes  nyomon 
járt.  mikor  elsősorban  a  táplálkozási  viszo- 
nyokban kereste  az  okot.  Tschusi  V.  lovag* 
az  liS75.  évi  invázió  tanulságaként  a  követ- 
kezőképpen formulázza  határozott  tételét:  a 
sáskák  tömeges  fellépése  ezek  alapján  most 
se  és  talán  sohase  is  idézte  elő  a  pásztor- 
madarak beözöulését:  hirtelen  megjelenésük 
csak  analogonja  némely  téli  vendégünk  (pl- 
Anqielis)  tömeges  megjelenésének.  Evvel  szem- 
ben Herman  Ottó**  úgy  vélekedik,  hogy  a 
sáskajárás  elfogadható  a  pásztormadár  meg- 
jelenésének kulcsáld. 


Mindezek  a  nuigyarázási  kísérletek  tiilnyo- 
moan  azokra  a  megfigyelésekre  vannak  ala- 
pítva, a  melyeket  a  pásztormadár  vendég- 
szereplése alkalmával  gyűjtöttek.  Természetes 
dolog,  hogy  ezek  egymagukban  véve  nem  ele- 
gendők, már  csak  azért  sem,  mert  bizonyos 
fokig  kivételes  állapotra  vonatkoznak.  A  kér- 
dés megoldására  csak  ügy  lehet  némi  kilátá- 
sunk, ha  főleg  azokat  a  megfigyeléseket  vesz- 
szük  tekintetbe,  a  melyek  azokon  a  területeken 
történtek,  a  melyeken  rendes  fészkelő  és  köl- 
töző a  pásztormadár,  nem  úgy  mint  nálunk, 
a  hol  vándor  és  ritka  fészkelő.  Persze  ez 
akkoriban  még  lehetetlen  volt.  mert  az  a 
munka,  a  mely  tudomásom  szerint  a  legtöbb 
adatot  nyújtja  erre  nézve  s  általában  legrész- 
letesebben tárgyalja  a  pásztormadár  életmód- 
jának sajátosságait,  csak  1895-ben  jelent  meg; 
értem  Menzbu:k  orosz  nyelvű  „Ares  Rossiae" 
czimű  nagy   munkáját. 


Menzbier  munkájában  a  következő  fontos 
adatokat  találjuk.  A  pásztormadár  még  ott  is. 
a  hol  évenként  megjelenik  —  üéloroszország. 
Transzkaspia.    Turkesztán     —     nen»     fészkel 

•  Schmidhorteni  Tschusi  Viktor  lovag:  Der  Zug- 
(les  Rosenstares  etc.  im  J.  187ü.  Verhandl.  d.  zool.- 
bot,  Gesellschaft,  Wien.  1877.  pag.  195. 

*"  A  magyar  madárvilág  ezidci   vendége.    Termé- 
szettud. Közliiny.  VU.  1875.  pag.  263. 
Aquila  XI\'. 


können  die  lìisherigen  Beobachtungen  iilter 
den  Rosenstar  vielleicht  doch  wenigstens  eine 
annahei'ude  Lösung  dersellien  ergeben.  1'k,tí;nvi 
versuchte  sich  schon  mit  der  Frage,  doch 
konnte  er  auf  (jrund  der  danuiligeii  liickeii- 
liaften  Kenntnis  noch  keine  bestimmte  Mei- 
nung formieren,  obwohl  er  sich  nnleugl)ar  auf 
der  richtigen  Spur  befand,  als  er  die  Ursache 
in  den  Ernälirungsverhältnisseii  suchte.  Kitter 
V.  v.Tkchusi*  formuliert(i  als  Ergebnis  der  In- 
vasion im  .1.  1875  folgenden  bestimmten  Satz: 
das  massenhafte  Auftreten  der  Heuschrecken 
ist  daher  diesnuil  und  wahrscheinlich  niemals 
die  Veranlassung  zu  einer  Immigration  der 
Rosenstare  gewesen  ;  das  plötzliche  Eintreften 
derselben  ist  nur  ein  Analógon  zu  dem  scha- 
renweisen Erscheinen  einiger  unserer  ^\'illter- 
gäste  (z.  B.  Ampelis).  Demgegenüber  glaubt 
Otto  Herman,**  dass  die  Heuschreckeuijlagen 
als  Schlüssel  der  Erscheinungen  des  Rosen- 
stares angenommen  werden  können. 

Alle  diese  Erklärungsversuche  sind  v(M-wie- 
gend  auf  jene  Beobachtungen  gegründet, 
welche  während  des  Hierseins  der  Rosen- 
stare gemacht  wurden.  Natürlich  sind  diese 
allein  ungenügend,  u.  zw.  schon  darum, 
weil  sie  sich  in  eiiiem  gewissen  Graile  auf 
einen  Ausnahmszustand  beziehen.  Die  l'iösung 
der  Frage  kann  jedoch  nur  dann  einigermassen 
erhofft  werden,  wenn  hauptsächlich  jene  Be- 
obachtungen herangezogen  werden,  welche 
aus  jenen  Gegenden  stammen,  wo  der  Rosen- 
star regulärer  Brut-  und  Zugvogel  ist,  nicht 
so  wie  bei  uns,  wo  er  als  Wander-  und  selte- 
ner Brutvogel  erscheint.  Freilich  war  dies 
damals  noch  unmöglich,  weil  dasjenige  Werk, 
welches  meines  Wissens  diesbezüglich  die 
meisten  Daten  enthält,  und  die  Eigenartig- 
keiten in  der  Lebensweise  des  Rosenstares 
am  ausführlichsten  behandelt,  erst  im  Jahre 
1895  erschien;  ich  meine  das  grosse  Werk 
in  russischer  Sprache  von  Mrnzbier:  „Aves 
Rossiae^ . 

In  Menzbiers  Werk  finden  w  ir  folgende  wich- 
tige Daten.  Der  Rosenstar  brütet  selbst  dort, 
wo  er  alljährlich  erscheint  —  Süd-Russland, 
Transkaspicn.    Turkestan  —    nicht    in    jedem 

*  Kitter  Viktor  v.  Tschusi  zu  Schmidhull'en:  Der 
Zug  des  lloscnstares  etc.  im  J.  187,').  Verh  d.  zool.- 
bot.  Gesellsch.  in  Wien  1877.  p.  195. 

■•  A  magyar  madárvilág  ezidei  vendége.  Természet- 
tud. Közlöny  VII.   1875.  p.  263. 

34 


266 


iiiiiiileii  (■vhen  uj;y;uui/.on  ;i  területien:  a  fészok- 
telepek  csak  a  stepp  közelében  találhatók, 
mert  (v-  bővelkedik  es;venes  szárnyúakljaii 
(sáskák),  (le  daczára  annak,  hogy  némely 
helyen  megvan  minden  kellék  ahhoz,  hogy 
telepesen  fészkelhessenek,  mégis  igen  i-itka 
eset,  hogy  ezen  a  helyen  egymásntáii  töhb 
évig  fészkeljenek,  s  ennek  az  az  oka,  hogy 
egyik  vagy  másik  évben  kevés  a  rovar  a 
steppekben.  minek  következtében  oly  helyekre 
mennek  fészkelni  a  pásztormadarak,  a  hol 
könnyebben  nevelhetik  fel  fiaikat.  Bár  rende- 
sen a  sáskajárásokkal  kapcsolatosan  jelen- 
nek meg,  mindazonáltal  a  pásztormadár  és  a 
sáska  megjelenése  nem  jár  mindig  együtt, 
mert  a  mint  a  ])ásztormadarak  mutatkozhat- 
nak sáskák  nélkül,  ligy  a  sáskát  sem  követi 
mindig  a  pásztormadár.  Ez  a  megjegyzés 
azonban  a  vándor  pásztormadárra  vonatkozik 
és  nem  a  fészkelőre. 


Valamely  madárfaj  (életmódjának  kifej- 
lesztő faktorai  legbiztosabban  azon  a  tei'iileten 
határozhatók  meg,  a  melyen  rendesen  fészkel, 
vagyis  ligynevezett  hazájában,  a  melynek  spe- 
cziális  viszonyaihoz  alkalmazkodott.  Itt  is  a 
fészkelési  viszonyokat  kell  elsősorban  tekin- 
tetbe venni,  mert  legszorosabban  ezek  függe- 
nek össze  a  faj  fenntartásával,  az  élet  leg- 
fontosabb mozzanatával.  Mrnzbikr  fennti  adatai 
szerint  a  pásztormadár  még  rendes  fészkelő 
területén  is  a  tömeges  rovarkárok,  nevezete- 
sen a  sáskajárásoknak  szinte  évről-évre  vál- 
tozó területe  szerint  változtatja  fészkelő  helyét, 
vagyis  a  pásztormadár  mérj  legsajátosabb  fész- 
kelő területén  is  vándormadár. 


A  pásztormadár  életmódja  ennélfogva  specziá- 
lis  alkalmazJcodás  a  steppek  táplálkozási  viszo- 
nyaihoz, vagyis  a  sáskajárásokhoz,  a  melyek 
jellemző  sajátsága  az,  hogy  egyrészt  a  talaj- 
viszonyok és  az  időjárás  extremitásai  követ- 
keztében nem,  j)eriodikitsak,  másrészt  pedig  a 
sáskák  szűkre  szabott  életideje  következtében 
nagyon  rövid  ideig  tartók.  Ebből  az  alkalmaz- 
kodásból egyenesen  következnek  életmódjának 
főbb  sajátosságai.   Ebből  magyarázható    nagy 


Jahre  auf  (Irinsrlbeii  (icliictr;  die  Ki'iitkohi- 
nien  sind  nur  in  der  N'ähe  der  Steppe  zu 
finden,  da  diese  an  Gi-adtlüglerii  (Heuschrcckeni 
reich  ist.  trotzdem  aber  in  manciien  .[alii'cn 
alle  liedingiingeii  zum  kohmieweisen  Hriiten 
vorhanden  sind,  so  ist  es  doch  eine  »Selten- 
heit, dass  sie  an  einer  und  derselben  Stelle 
mehrere  Jahre  nacheinander  nist(Mi,  was  da- 
durch verursacht  wird,  dass  in  einem  oder 
anderem  Jahre  wenig  Insekten  in  der  Ste])pe 
sind,  weshalb  die  Kosenstare  zum  Brüten 
solche  Gebiete  aufsuchen,  wo  sie  ihre  Jungen 
leichter  grossziehen  können.  Obzwar  sie  ge- 
wöhnlich in  Verbindung  mit  Heuschrecken- 
])lagen  auftreten,  so  ist  das  Erscheinen  der 
Rosenstare  und  Heuschrecken  doch  nicht  im- 
mer gleichzeitig,  weil  ebenso  wie  sich  Rosen- 
stare ohne  Heuschnicken  zeigen,  auch  die 
Heuschrecken  nicht  immer  vom  Rosenstar 
verfolgt  werden.  Diese  Bemerkung  ])ezieht 
sich  jedoch  auf  den  Rosenstar  als  ^\'ander- 
vogel,  nicht  aber  als  Brutvogel. 

Die  entwickelungsbestimmenden  Faktoren 
der  Lebensweise  irgend  einer  Vogelart  kön- 
nen am  sichersten  auf  jenen  Gebif^ten  be- 
stimmt werden,  auf  welchem  die  Art  regel- 
mässig nistet,  d.  i.  in  der  sogenannten  Hei- 
mat, an  deren  spezielle  Verhältnisse  sich 
dieselbe  angepasst  hat.  Auch  hier  müssen  in 
erster  Linie  die  Brutverhältnisse  in  Betracht 
gezogen  werden,  indem  diese  im  engsten  Zu- 
sammenhange mit  der  Erhaltung  der  Art.  also 
mit  dem  wichtigsten  Momente  des  Lebens 
stehen.  Laut  den  obigen  Daten  Menzbiers  ver- 
ändert der  Rosenstaar  seine  Brutstellen  selbst 
auf  seinen  speziellsten  Brutgebieten  nach  den 
fast  von  Jahr  zu  Jahr  wechselnden  Gebieten 
der  massenhaften  Insektenschäden,  nament- 
lich der  Heuschreckenplagen,  d.  i.  der  Rosen- 
star ist  selbst  auf  seinem  speziellsten  Brut- 
gebiete ein   Wandervogel. 

Die  Lebensweise  des  Rosenstares  ist  daher 
eine  spezifische  Anpassung  an  die  Nahrungs- 
verhältnisse der  Steppe,  d.  i.  an  die  Heu- 
schreckenplagen, tvelche  dadurch  charakterisiert 
irerden,  dass  sie  einerseits  infolge  der  Boden- 
verhältnisse und  der  Extremitäten  der  Witte- 
rung imperiodisch,  anderseits  aber  infolge  der 
engbegrenzten  Lebensdauer  der  Heuschrecken 
von  sehr  kurzer  Dauer  sind.  Aus  dieser 
Anpassung  lassen  sich  die  hauptsächlichen 
Eigentümlichkeiten    der    Lebensweise    direkt 


2i\7 


társaságszeretete  és  tcU'pos  fészkelése,  főként 
pedig  vándorlása. 


Miutluigy  az  időjárás  sokszor  nagy  terüle- 
teken szokta  nieghiiisitani  a  sáskajárásokat, 
azért  a  pásztormadarak  egy  részének  ilyenkor 
táplálékiiiány  következtében  nem  jut  fészke- 
lési  hely  rendes  nyári  tartiizkodási  helyükön  : 
de  minthogy  már  normális  körülmények  között 
is  túlnyomó  részben  vándorutaik  révén  szok- 
ták megtalálni  újabb  fészkelési  tanyájukat, 
azért  csak  természetes,  hogy  ilyenkor  is  ennek 
az  ősi  soron  szerzett  alkalmazkodásnak  meg- 
felelően cselekszenek,  avval  a  különbséggel, 
hogy  vándorútjaikat  ilyenkor  jóval  messzebbre 
terjesztik  ki.  A  könnyebb  megélhetés  czéljából 
kisebb  csapatokba  szóródnak  és  igy  keresnek 
megélhetést  és  fészkelésre  alkalmas  terü- 
letet. Ha  ilyent  nem  találnak,  akkor  abban 
az  évben  nem  fészkelnek,  a  mi  Menzbier  sze- 
rint nagyon  gyakori  eset  Déloroszországban 
is.  Szinte  azt  lehetnie  mondani,  hogy  oly  töké- 
letes ez  az  alkalmazkodás  a  sáskajárásokhoz, 
hogy  még  a  nemi  ösztönt  is  csak  a  dús  sáska- 
táplálék kelti  fel  bennük. 

Ennek  a  táplálkozási  módtól  függő  vándor- 
kényszernek a  következménye  azután  az,  hogy 
pl.  Magyarországon  LSSO-tól  1907-ig  összesen 
l!tj-szor  jelent  meg  a  pásztormadár,  vagyis 
átlag  minden  harmadik  esztendőben,  de  eddig 
csak  öt  Ízben  fészkelt  itt.  Természetes,  hogy 
nem  a  sáskajárások  vonzották  őket  ide,  hanem 
a  sáskahiány  készteti  őket  rendes  fészkelő- 
helyük elhagyására;  csak  akkor  telepednek 
meg  itt,  ha  megfelelő  mennyiségű  táplálékra 
akadnak.  Az  időnként  itt  is  ott  is  megjelenő 
kisebb  csapatok  véleményem  szerint  felderítő 
szolgálatot  is  végeznek.  Az  még  egyelőre  el- 
döntetlen kérdés  marad,  miként  értesítik  tár- 
saikat a  kedvező  eredményről,  de  hogy  csak 
a  sáskajárások  színhelyén  fészkelnek,  azt  az 
eddigi  megfigyelések  kétségtelenül  igazolják. 


Azok  a  területek,  a  hol  kivételesen  még 
fészkelni  szokott  a  pásztormadár,  vagyis  a 
Kaukázusban,  a  Balkán-félszigeten,  Olaszor- 
szágban   és    Magyarországon,    ott    fészkelése 


ableiten.  Ant  dicse  Weise  wird  die  Vorliebe 
zur  Gesellscliaftlichkeit  des  kolonienweise 
Brütens  und  hauptsäclilich  das  Wandern  er- 
klärt. 

Indem  die  Witterung  die  Heuschrecken- 
plagen oft  auf  ausgebreiteten  Gebieten  zu 
vereiteln  pflegt,  so  findet  in  solchen  Füllen 
ein  Teil  der  Rosenstare  auf  ihren  gewöhn- 
lichen Stellen  während  des  Sommeraufeni- 
haltes  infolge  Nahrungsmangels  keine  Brut- 
plätze ;  indem  sie  aber  schon  aucii  unter  ganz 
normalen  Verhältnissen  daran  gewöhnt  sind, 
ihre  neuen  Brutplätze  vorwiegend  durch  Wan- 
derzüge zu  finden,  so  ist  es  nur  natürlieli, 
dass  sie  auch  in  solchen  Fällen  dieser  ui- 
alten  An[)assung  entsprechend  vorgehen,  mit 
dem  Unterschiede  aber,  dass  sie  ihre  Wander- 
züge jetzt  viel  weiter  ausbreiten.  Behufs  leich- 
terem Darkommen  zersplittern  sie  sich  in 
kleinere  Flüge,  und  gehen  so  auf  die  Suche 
nach  Nahrung  und  Brutplätzen.  Finden  sie 
keine,  so  brüten  sie  in  demselben  Jahre  nicht, 
was  nach  Mhnzbire  sehr  oft  in  Südrussland 
vorkommt.  Man  könnte  fast  sagen,  dass  dies(^ 
Anpassung  so  vollkonmien  ist,  das  selbst  der 
Geschlechtstrieb  erst  durch  die  nüchliche  Heu- 
schrecken-Nahrung erweckt  wird. 

Dieser  von  den  Ernährungsverhältnissen 
abhängige  Wanderzwang  bringt  es  dann  mit 
sich,  dass  der  Rosenstar  z.  B.  in  Ungarn 
unter  den  Jahren  1830  bis  1907  insgesamt 
26-mal  erschien,  d.  i.  durchschuittlich  jedes 
dritte  Jalir,  aber  bisher  nur  fünfmal  hier  brü- 
tete. Natürlich  wird  der  Rosenstar  nicht  von 
den  Heuschreckenplagen  hieher  verlockt,  son- 
dern der  Heuschreckenmangel  zwingt  ihn  zum 
Verlassen  seiner  gewöhnlichen  Brutplätze  ; 
nur  wenn  er  eine  entsprechende  Nahrungs- 
menge findet,  lässt  er  sich  hier  häuslich  nie- 
der. Die  hie  und  da  erscheinenden  kleineren 
Flüge  verrichten  meiner  Ansicht  nach  auch 
Aufklärungsdienste.  Das  bleibt  vorläufig  noch 
eine  unentschiedene  Frage,  wie  sie  ihre  Ge- 
nossen von  dem  günstigen  Resultate  verstän- 
digen, dass  sie  aber  nur  an  den  Stätten  der 
Heuschreckenplagen  brüten,  wird  durch  die 
bisherigen  Beobachtungen  unzweifelhaft  be- 
stätigt. 

Auf  denjenigen  Gebieten,  wo  der  Rosen- 
star ausnahmsweise  brütet,  also  im  Kaukasus, 
auf  der  Balkanhalbinsel,  in  Italien  und  Un- 
garn,  dort   ist   das    Brüten    immer    nut    Heu- 

34* 


L'ßS 


iiiiiidii;  sáskajárással  kapcsolatos.  Kisázsiábau 
(is  Palesztinában  jelenleg  iiiùg  nagyon  kevéssé 
vannak  felderítve  a  fészkelési  viszonyok,  úgy 
hogy  azokat  ínég  nem  lehet  szánibaveiini. 
A  Kaukázusban  De.  Radde  Gusztáv    szerint 

—  Omis  Caucuiáca,  Cassel,  1884.  pag.  152. 

—  csak  némely  évben  fészkelnek,  még  ])cdig 
nagy  tömegekben,  a  mikor  sáskajárások  van- 
nak; így  1865-ben  Titiisz  környékén  száz- 
ezrek fészkeltek. 

Bulgáriában  Frírdinánu  fejedelem  szerint  — 
^Uj  Naumann"  ÍV.  kötet  pag.  19.  —  1889- 
ben  nagy  számban  fészkelt  Szófiától  délnyu- 
gatra Knjazevo  mellett  sziklatörmelék  között: 
ugyanekkor  rengeteg  vándorsáska  volt  a  vidé- 
ken. Ugyanebben  az  évben  Bulgária  más  vidé- 
kein is  fészkeltek,  s  táplfilékukat  a  mérhetetlen 
mennyiségben  fellépő  olasz  sáska  (í 'a/oy><e?iMs 
italicus)  alkotta  (Reiser  0  Omis  balcanica  II. 
Wien,  1894.  pag.  82 — 85.).  Ugyanezen  forrás 
szerint  a  pásztormadár  1890-ben  és  1892-ben 
is  fészkelt  Bulgáriában,  továbbá  1871-ben 
Cernavoda  mellett,  1892-ben  Romániában  s 
Elwes  és  BucKi.EY  szerint  —  The  Ibis,  New. 
Ser.  Vol.  VI.  1870.  pag.  192.  —  a  Dobrud- 
zsában is  :  ezeknél  az  eseteknél  azonban  nincs 
feljegyezve  az,  hogy  sáskajárásokkal  lettek 
volna  kapcsolatosak.  Csakhogy  mindezeknél 
egyáltalában  nincs  felemlítve,  hogy  mivel  táp- 
lálkoztak az  illető  helyeken  a  pásztormadarak 
s  így  döntő  bizonyítékoknalc  nem  használha- 
tók. Reiser  1871 -re  és  1892-re  vonatkozíi 
adatai  bemondások,  1890.  évi  megligyelése 
|)edig  csak  rövid  néhány  óráig  tartott  s  így 
teljesen  érthető  is  ez  a  hiány. 


E.  UE  Betta  szerint  —  Tschusi  említett  mun- 
kájából idézve  —  1875-ben  12,000-14,000 
fészkelt  Villafrancában  —  (Olaszországban  — 
a  hol  ugyanekkor  hihetetlen  mennyiségű  Calop- 
ten I IS  iírtíicMS ^pusztított. 


Magyarországon  első  fészkelésüket  Petényi 
figyelte  meg  1837-ben  a  Pest  szomszédságá- 
ban levő  pusztákon,  a  hol  szintén  kizáróla- 
gosan sáskákkal  táplálkoztak,  melyektől  „egész 
belsejük  vörösre  festődött".  Bár  nincs  külön 
kiemelve,  hogy  akkoriban  sáskajárás  lett  volna 


schrcckenplagi'M  miIimikIcii.  l)ii'  Brutverhält- 
nissc  ill  Klciiiiisicii  iiiiil  i'aliistina  sind  derzeit 
ìkkIi  /.m  wenig  geklärr.  um  dii'sell)eii  in  Be- 
tracht ziehen  zu  können. 

Im  Kaukasus  brütet  der  Rosenstar  nach 
I)r,  Gustav  Radue  —  Omis  Caucasica,  Gassei 
1884  p.  152  —  nur  in  manchen  Jahren,  wenn 
Heuschreckenplagen  auftreten  ;  so  brüteten 
z.  B.  im  Jahre  18(j5  Hunderttausende  in  der 
Umgeliung  von  Tifiis. 

In  Bulgarien  brütete  er  nach  Fürst  Fkkiji- 
NANü  —  y,Neuer  Naumann"  Band  IV.  p.  19  — 
im  .lalire  1889  in  grosser  Anzahl  südwestlich 
von  Sopiiia  bei  Knjazevo  in  Felsgerölle:  zur 
selben  Zeit  waren  ungeiieuer  viel  Wander- 
heuschrecken in  der  Gegeml.  In  (leniscUieii 
Jahre  brütete  der  Rosenstar  auch  in  anderen 
Gegenden  Bulgariens  (Heuser  Ü.  Omis  balca- 
nica II.  Wien  1894  p.  82-85);  ihre  Nahrung 
bildeten  die  in  iinermesslichen  Mengen  vor- 
handenen italienischen  Heuschrecken  (Galop- 
tenus  italicus).  Nach  derselben  Quelle  brütete 
der  Rosenstar  auch  in  den  .lahren  1890  und 
1892  in  Bulgarien,  weiters  im  Jalire  1871 
bei  Cernavoda.  anno  1892  in  Humänien  und 
nach  Elwes  and  Buckley  —  The  Ibis,  New. 
Ser.  Vol.  VI.  1870  p.  192  —  auch  in  der  l)o- 
brudscha,  doch  ist  es  bei  diesen  Fällen  nicht 
augegeben,  dass  sie  mit  Heusclireckenplagen 
verbunden  geAvesen  wären.  Es  ist  aber  bei 
diesen  überhaupt  nicht  angegel)eii,  womit  sich 
die  Rosenstare  auf  den  erwähnten  Gebieten 
ernährten,  und  können  deshalb  als  Beweise 
nicht  angenommen  werden.  Die  auf  1871  und 
1892  ))ezüglichen  Daten  von  Reiser  sind  Ein- 
sagen, seine  eigene  Beobachtung  von  1890 
aber  dauerte  nur  einige  kui'ze  Stunden,  so 
dass  dieser  Mangel  auch  vollkommen  erklär- 
lich ist. 

Nach  E.  pe  Betta  —  zitiert  nach  der  er- 
wähnten Arl)eit  von  Tschusi  —  brüteten  anno 
1875  in  \illafranca  —  Italien  —  12,000  bis 
14,000  Stück  :  daselbst  waren  zu  gleicher 
Zeit  unglaubliche  Mengen  von  Caloptenus 
italicus. 

Das  erste  Brüten  in  Ungarn  beobachtete 
Petényi  anno  1837  auf  den  Puszten  in  der 
Umgebung  von  Pest,  wo  sie  sich  auch  aus- 
schliesslich von  Heuschrecken  nährten,  von 
welchen  „ihr  ganzes  Innere  rot  gefärbt  er- 
schien". Es  ist  zwar  nicht  besonders  hervor- 
gehoben, dass  damals  die  betreffenden  Gebiete 


L'r.9 


az    illető    vidékeken,    do    az    adatok    alapján 
esrész  biztosra  vehető,  hoüv  volt. 


Második  fészkelésiiket  Hkrm.\n  Ottó  (i.  li.) 
említi  az  ISfiT  (iO.  évekből,  mikor  a  Mező- 
séi;' „Kc^rek  erdeiben'  'JÜ  -80  pár  fészkelt; 
ugyanekkor  sáskajárás  is  volt. 

Harmadik  fészkeléséről  Dk.  T.irián  Tiuuit 
még  éppen  kajiuzárás  előtt  adott  levélbeli 
értesítést.  1887  június  végén  és  július  elején 
nagy  számban  fészkelt  Gyomán  a  Kőrös  part- 
ján farakásokban.  Hajnos  hiányoznak  a  kö 
zelebbi  körülmények,  s  nem  tudtam  utána 
járni  annak,  volt-e  abban  az  időben  sáska- 
járás a  fészkolési  területen. 

Negyedik  fészkelése  lehetne  az,  a  melyet 
fíuRVA  FRi(iYRs-től  hallottam.  189;^  augusztus 
havában  kajiott  egy  juv.  példányt  Peszér 
pusztáról,  a  mely  egész  biztosan  azon  a  vidé- 
ken lett  kiköltve.  Közelebbi  körülményeket 
azonban  nem  tudiiatott  meg. 

Ütődik  eset  volna  az,  a  melyet  szintén 
a  közelebbi  körülmények  megjelölése  nélkül 
MicHAi.us  Kánuor  közölt  az  „Eniészcü  Lapok" 
XXXVIIl.  1899.  évi  kötetének  874.  lapján. 
Vj  forrás  szerint  1899-beu  Gyékényesen  fész- 
kelt volna  Piiii  pár.  Ebben  az  évben  tényleg 
nagyobb  száml)an  jelentkezett  Magyarorszá- 
gon a  pásztormadár,  csakhogy  ennek  az  egy 
párban  való  fészkelési  módnak  ellentmonda- 
nak az  eddigi  összes  megfigyelések  s  így. 
legalább  egyelőre,  számba  nem  vehető. 

Utolsó  fészkelése  végül  az  idei  a  Hortobá- 
gyon, mely  nagymérvű  sáskajárással  volt  kap- 
csolatos. 

Ennek  alapján  nemcsak  könnyen  beigazol- 
ható, de  könnyen  meg  is  magyarázható  Mhnz- 
BmR-nek  az  az  állítása,  hogy  a  pásztormadár 
és  sáskajárás  nem  jár  mindig  együtt.  A  pásztor- 
madár néha  kénytelen  elindulni  és  sáskát 
keresni,  mert  rendes  tartózkodási  helyén  nincs; 
tehát  vándorol  vidékről  vidékre,  egyrészt  hogy 
megélhessen,  másrészt  hogy  fészkelőhelyet 
találhasson.  Természetes  dolog,  hogy  ilyen 
vándorlásai  közben  legtöbbször  oly  területe- 
ken jelenik  meg,  a  melyeken  nincs  sáska. 
Máskor  viszont  rendes  tartózkodási  helyén  is 
van  elég  tápláléka  s  így  nem  kényszerül  ván- 
dorútra, s  nem  is  látogathat  el  oly  területekre,  a 


von  einer  Heusckreckenplage  heimgesucht  ge- 
wesen wären,  doch  kann  auf  Grund  der  .An- 
gaben ganz  sicher  eine  solche  angenommen 
werden. 

Das  zweite  Brüten  wird  von  Otto  Hrrm.-vn 
(I.  c)  aus  den  .lahren  18()7— (19  erwähnt,  als 
in  den  „Kerek-Wäldcirn"  der  .Mezőség  20—80 
Paar  brüteten,  zur  selben  Zeit  war  dort  Heu- 
schreckenplage. 

Von  einem  dritten  Falle  des  Nistens  gab 
uns  Dr.  Tibrriuw  Taiwan  noch  gerade  vor  Tores- 
schluss  brieflichen  Mericht.  Ende  Juni  und 
Anfang  .Inli  1887  brüteten  viele  in  Gyonia  in 
Holzliänfen  an  den  Ufern  des  Köröstliisses. 
Leider  fehlen  die  näheren  Umstände,  und 
war  es  mir  nicht  möglich  zu  eruieren  ob  das 
damalige  Hrutgebiet  von  einer  Heuschrecken- 
plage heimgesucht  wurde. 

Ein  vierter  Fall  wäre  der.  welchen  mir 
Fruíhrkh  C'erva  mitteilte.  Im  .\ngust  189.'i 
erhielt  er  ein  Junges  aus  Peszér-Puszta,  wel- 
ches ganz  sicher  dort  ausgebrütet  wurde. 
Nähere  Umstände  konnte  er  jedoch  nicht  er- 
fahren. 

Ein  fünfter  Fall  wäre  der,  welchen  eljen- 
falls  ohne  Bezeichnung  der  näheren  Umstände 
.Vlhxandkr  Michai.us  veröffentlichte  in  EnUszeti 
Lapok  XXXVin.  Jahrg.  1899  pag.  874.  Laut 
dieser  Quelle  hätte  ein  Paar  anno  1899  in 
Gyékényes  gebrütet.  In  diesem  Jahre  erschien 
der  Rosenstar  tatsächlich  in  grösserer  Menge 
in  Ungarn,  doch  widerspricht  dieses  Nisten 
in  einem  Paare  sämtlichen  liisherigen  Beob- 
achtungen, und  kann  deshalb  wenigstens  vor- 
läufig   nicht  in   Betracht  gezogen  werden. 

Das  letzte  Brüten  ist  schliesslicli  das  heu- 
rige im  Hortobágy,  welclies  mit  einer  grossen 
Heuschreckenplage  verbunden  war. 

Auf  Grund  dieser  Beobachtungen  ist  die 
Behauptung  Menzbikrs,  dass  Heuschreckenpla- 
gen und  Rosenstare  nicht  immer  miteinander 
Viu-kommen.  nicht  nur  leicht  zu  bestaligen. 
sondern  auch  leicht  zu  erklären.  Der  Rosen- 
star ist  in  manchen  Jahn'u  gezwungen,  durch 
Wanderzüge  Heuschrecken  zu  suchen,  indem 
auf  seinem  Gebiet,  wo  er  sich  regelmässig 
aufhält,  keine  zu  finden  sind  ;  er  wandert 
daher  von  einer  Gegend  zur  anderen,  einer- 
seits um  sein  Darkommen,  ander  seits  um  ge- 
eignete Nistplätze  zu  finden.  Natürlich  berührt 
er  während  dieser  Wauderziige  meistens 
solche  Gegenden,  wo  keine  Heuschrecken  vor- 


t>7() 


liol  ugyanakkor  szintcu  van  sáskajárás.  Sőt 
a  legtöbb  esetben  iüy  lesz  a  dolog,  mert 
azok  a  hatások,  a  melyek  a  sáskajárásokat 
f'lőidrzik  vagy  meghiusitják,  többnyire  nagyobb 
területekre  terjednek  ki. 


A  mikor  azt  állítom,  hogy  a  pásztormadár 
vándorútra  kényszerül,  azt  abban  a  meggyő- 
ződésben mondom,  hogy  a  pásztormadarat  tény- 
leg csak  kényszer  hajtja,  nem  pedig  vándorlási 
hajlama.  Eri'e  vall  legalább  az  a  nagy  siet- 
ség, a  mely  fészkelésének  minden  mozzanatát 
jellemzi,  s  a  mely  viszont  egyenes  következ- 
ménye tápláléka  szűkre  szabott  életidejének. 
Ez  a  nagy  sietség  magyarázza  meg  azt,  hogy 
nem  válogatós  a  fészekanyag  tekintetében^ 
hanem  összeszed  mindent,  a  mit  a  közelben 
talál;  így  magyarázta  ezt  —  bár  más  alapon 
—  már  Petényi.  Ugyanevvel  a  sietséggel  jár 
együtt  a  fészek  tökéletlen  építése  és  sokszor 
igen  gondatlan,  szinte  érthetetlenül  könnyelmű 
elhelyezése.  Innen  magyarázható  az  a  szívós 
kitartás  is,  a  melyet  a  fészkelőhely  elfogla- 
lásában és  megtartásában  a  legnagyobb  üldö- 
zésekkel szemben  is  kifejt,  mert  második  köl- 
tésre már  nem  ér  rá. 


Ezt  a  nagy  sietséget  s  életmódjának  ebből 
folyó  sajátságait  közvetve  vagy  közvetlenül 
minden  megfigyelő  bizonyítja;  így.  pl.  Petényi 
szinte  csalhatatlan  biológiai  érzékkel  már  mint 
jellemző  tulajdonságát  említi.  így  pl.  a  Horto- 
bágyon a  fészkek  legnagyobb  része  úgy  volt 
elhelyezve,  hogy  minden  nehézség  nélkül  hoz- 
zájuk lehetett  férni.  Z.\rudny*  szerint  Transz- 
kaspiában a  sósgödrök  repedéseiben,  némely- 
kor a  házak  szalmafedeleiben,  még  beljebb 
a  steppekben  a  kirgiz  síremlékek  kövei  és 
kőlapjai  között  fészkelnek;  néha  elfoglalja  a 
parti  fecske  kibővített  üregeit  is.  Menzbier 
szerint  (i.  h.)  a  sziklák  és  meredélyek  hasa- 
dékaiban is  fészkel,  sőt  némely    fészek    egé- 


*    Ornithologicsevszkaja    Fauna    Orenburgszkago 
Ivraja.  Sanktpeterburg,  1888. 


handcti  sind.  In  anderen  Fällen  aber  findet 
er  auch  auf  seinem  regelmässigen  Wohnge- 
hiete  genügende  Nalirung.  weshalb  er  nicht 
zur  Wanderung  gezwungen  wird,  und  deshall) 
auch  nicht  jene  (legenden  besuchen  kann, 
wo  zur  selben  Zeit  ebenfalls  Heuschrecken- 
plagen vorhanden  sind.  Ks  wird  dies  sogar 
in  den  meisten  Fällen  so  sein,  da  diejenigen 
Faktoren,  welche  Heuschreckenplagen  hen^or- 
rufen  oder  vereiteln,  sich  gewöhiilieli  auf 
grössere  Gebiete  erstrecken. 

Wenn  ich  sage,  dass  der  Rosenstar  zu 
Wanderzügen  gezwungen  ist,  so  sage  ich  das 
in  der  Überzeugung,  dass  derselbe  tatsächlich 
diesem  Zwang  unterliegt  und  nicht  etwa  einem 
Hange  zum  Wandern  Folge  leistet.  Daraufhin 
zeigt  wenigstens  die  grosse  Eile,  welche  sämt- 
liche Momente  seines  Brütens  charakterisiert, 
welche  Eile  wiederum  eine  direkte  Folge  der 
Kurzlebigkeit  seiner  Nahrung  ist.  Diese  grosse 
Eile  bringt  es  mit  sich,  dass  der  Rosenstar 
nicht  wählerisch  ist  in  bezug  des  Nestmate- 
riales,  sondern  dass  er  alles  zusammenraflft, 
was  er  in  der  Nähe  findet  :  —  so  erklärte 
dies,  obzwar  auf  einer  anderen  Basis  fussend, 
schon  Petényi.  Dieselbe  Eile  bedingt  auch 
der  lose  Bau  des  Nestes,  und  die  oft  sorglose, 
manchmal  wirklich  unverständlich  leichtsinnige 
Placierung  desselben.  Daraus  lässt  sich  auch 
die  zähe  Ausdauer  erklären,  welche  der  Ro- 
senstar bei  der  Besitznahme  und  iu  der  Bei- 
behaltung des  Brutplatzes  selbst  den  grössten 
Verfolgungen  gegenüber  entwickelt,  da  er  zu 
einer  zweiten  Brut  keine  Zeit  mehr  hat. 

Diese  grosse  Eile  und  die  aus  derselben 
folgenden  Eigentümlichkeiten  seiner  Lebens- 
weise wird  von  allen  Beobachtern  mittelbar 
oder  unmittelbar  bestätigt  ;  so  wird  dieselbe 
von  Petényi,  mit  seinem  fast  untrüglichen 
biologischen  Gefühle,  schon  als  charakteristi- 
sche Eigenschaft  erwähnt.  So  war  z.  B.  im 
Hortobágy  der  grösste  Teil  der  Nester  so 
angelegt,  dass  man  sie  ohne  Schwierigkeit 
erreichen  konnte.  Nach  Zaritdny*  brüten  sie 
in  Transkaspien  in  den  Sprüngen  der  Salz- 
grubeu,  manchmal  in  Strohdächern  der  Häu- 
ser, noch  weiter  im  Innern  der  Steppe  zwi- 
schen den  Steinen  und  Steinplatten  der  kir- 
gisischen Grabdenkmäler:  manchmal  nehmen 


*    Ornithologitschewskaja    Fauna    Orenburgskago 
kraja.  Sanktpeterburg  1888. 


271 


szén  fedetlen.  Brehm  szerint  (Az  állatok  vüájia, 
Madarak  Feldolgozta:  Chernél  István.  1.  köt. 
Budapest,  1902.  pag.  ;576.)  sziklahasadékok- 
ban, épületekben  és  odvas  fákban  is  fészkel 
s  ha  ilyenek  nincsenek,  úgy  fa-,  kő-  vagy 
rfizse rakásokat  is  szokott  elfoglalni,  tekintet 
nélkül  arra,  hogy  fedett-e  a  hely  vagy  nem. 
Megerősíti  ezeket  Antinori  is  [Xaumannia  VI. 
ISüü.  pag.  404.),  a  ki  ezenkívül  a  puszta 
földön  is  talált  tojásokat.  Megemlíti  azt  is, 
hogy  a  fészektelep  valóságos  csatatérnek  lát- 
szott, oly  rengeteg  "pusztításokat  végeztek  a 
telepen  különféle  állati  ellenségeik.  Ezekről 
a  pusztításokról  Reiser  0.  és  E.  dr  Betta  is 
megemlékeznek,  s  a  Hortobágyon  is  nagyobb- 
fokú  lett  volna,  ha  a  törvény  védelmébe  nem 
veszi  a  pásztormadarakat.  S  mindez  azért 
van,  mert  a  sáskatáplálékhoz  való  ^  alkalmaz- 
kodásuk következtében  vándorlás  és  sietség 
kényszere  alatt  állanak  s  így  fészkeik  elhelye- 
zésében kénytelenek  ..a  legszerényebb  körül- 
ményekkel is  megelégedni"  (Petényi).  Vándor- 
lásai következtében  nem  is  alkalmazkodhatott 
valamelyes  határozott  fészkelési  helyhez  s 
még  annyit  se  őrzött  meg  ősi  seregély  tulaj- 
donságából, hogy  mindég  fedett  helyre  rakja 
fészkét. 


Mindevvel  igazán  gyönyörűen  összevág  a 
fiókák  rohamos  fejlődése.  A  Hortobágyon  jún. 
24-én  még  nem  tojtak  le  egészen  —  maxi- 
mum öt  tojásuk  volt  —  s  már  július  15-én 
félig  anyáim  fiókáik  voltak,  a  melyek  egy 
újabb  hét  múlva  már  kirepültek  volna.  Meg- 
erősíti ezt  Menzbier  is;  szerinte  a  költés  idő- 
tartama rendkívül  rövid,  minthogy  már  anyá- 
nyi  fiókáik  vannak  öt  héttel  azután,  hogy  az 
első  tojást  lerakták.  Antinori  (i.  h.)  még  rövi- 
(lel)b  időt  vesz  fel  --  alig  három  hetet  —  s 
habár  ezt  nem  is  fogadhatjuk  el,  mert  a 
telep  megszállásának  ideje  következtetésen 
alapul,  mégis  jellemző,  hogy  Antinori  ezt  a 
fiókák  kifejezett  rohamos  fejlődésére  való  te- 
kintetből valószínűnek  tartotta.  Érdekes  és 
jellemző  az  a  megfigyelés  is,  hogy  a  fiatalok 
mindjárt  a  reptetés  után  már  önállóak  s  már 
néhány  nap  múlva  külön  csapatokban  járnak. 
Ha  egv  hetet  számítunk  a  tojások  lerakására, 


sic  aneli  die  crweitei-tcn  Löcher  der  Ufer- 
schwalben an.  Xach  Mhnziukr  (1.  c.)  nisten  sie 
auch  in  den  Spalten  von  Felsen  und  Abhän- 
gen, manche  Nester  sind  sogar  ganz  frei. 
Nach  Brrhm  (Tierleben,  Vögel,  Band  I.)  nistet 
er  in  Felsspalten,  in  (Jebänden.  auch  in  hohlen 
Bäumen,  oder  in  Ermangelung  dieser  Objekte 
in  Stein,  Holz  und  Reisighaufen,  ohne  Rück- 
sicht darauf,  ob  die  Stelle  gedeckt  ist  oder 
nicht.  Dasselbe  wird  auch  von  Antinori  be- 
stätigt [Naumannia  VI.  1856  p.  404)  der  auch 
auf  der  blossen  Erde  Gelege  fand.  Ausserdem 
erwähnt  er,  dass  die  Brutkolonie  ein  wahres 
Schlachtfeld  darsteOte,  solch  grosse  Verheerun- 
gen wurden  unter  ihnen  von  ihren  verschiede- 
nen Feinden  ans  der  Tierwelt  verursacht. 
Diese  Verheerungen  erwähnen  auch  O.  Rmsm; 
und  E.  DE  Bett.\,  und  wären  dieselben  audi 
im  Hortobágy  grösser  gewesen,  wenn  das 
(resetz  die  Rosenstare  nicht  in  Schutz  ge- 
nommen hätte.  Und  dies  alles  kommt  daher, 
weil  der  Rosenstar  infolge  seiner  Anpassung 
an  die  Heuschreckennalirung  dem  A\'ander- 
und  Beeiliguiigs-Zwange  unterliegt,  und  deshalb 
in  der  Anlegung  seiner  Nester  „sich  auch  mit 
den  bescheidensten  Umständen  begnügen  innss" 
(Petényi).  Infolge  seiner  Wanderungen  konnte 
er  sich  auch  keiner  bestimmten  Brutstelle  an- 
passen, und  bewahrte  nicht  einmal  soviel  von 
seiner  ursprünglichen  Starennatur.  dass  er 
sein  Nest  immer  an  einer  überdachten  Stelle 
anlege. 

Mit  all  diesem  stimmt  die  rapide  Entwicke- 
lung  der  Jungen  auf  das  schönste  überein. 
Im  Hortobágy  hatten  sie  am  24.  Juni  noch 
keine  vollen  Gelege  —  die  Nester  enthielten 
im  Maximum  5  Eier  —  und  dennoch  hatten 
sie  am  15.  Juli  schon  lialbtiügge  Jungen, 
welche  nach  einer  weiteren  Woche  schon 
ausgeflogen  wären.  Es  wird  dies  auch  von 
Menzbier  bestätigt  ;  nach  ihm  ist  die  Brntdauer 
sehr  kurz,  da  sie  in  fünf  Wochen,  nachdem 
das  erste  Ei  gelegt  wurde,  schon  iiiigge  Jun- 
gen haben.  Antinori  (1.  c.)  nimmt  enie  noch 
kürzere  Dauer  an,  —  kaum  drei  Wochen  — 
und  wenn  das  auch  nicht  akzeptiert  werden 
kann,  da  die  Besiedidungszeit  der  Kolonie 
hypothetisch  bestimmt  wurde,  so  ist  es  den- 
noch charakteristisch,  dass  dies  von  Antinori 
mit  Hinsicht  auf  die  rapide  Entwickelung  der 
Jungen  für  wahrscheinlich  gehalten  wui'de. 
Interessant  und    bezeichnend    ist   auch    seine 


í(-' 


két  hetet  ;i  kölfés  idötartaiiiúra  —  iiiiiitlioiiy 
ezt  nem  isinorjük,  a  seregélyét  vettem  alapul 
—  úgy  Mrnzbikr  adatai  alapján  a  fiókák  két 
hét  alatt  teljesen  kifejlődnek.  Kétségtelen 
dolog,  hogy  ez  a  mindenütt  megnyilvánuló 
rohamos  sietség  táplálékuk  szűkre  szabott 
életidejí'nek  egyenes  folymiiánya. 


fennek  a  speeziális  alkalmazkodásnak  végül 
teljesen  megfelel  a  |)ásztormadár  vonulása  is, 
melyre  vonatkozólag  Zarudny  nyomán  ismét 
Menzbier  adja  a  legfontosabb  adatokat.  Kitű- 
nik ezekből.  Iiogy  ez  az  alkalmazkodása  i'évéii 
vándorrá  fejlődött  faj,  egyúttal  typikus  vnnuló  is. 


A  pásztormadár  t(''li  szállása  India,  a  hol 
azonban  csak  harmadfél  hónapig  —  májustól 
júliusig  —  nem  található  fel,  a  nn  késő  elvo- 
nulásra és  k(irai  visszatérésre  mutat.  Jerdox 
szerint  India  déli  részeiből  márcziusban  indul- 
nak el,  egy  hónapot  töltenek  még  északi  In- 
diaiján s  úgy  vonulnak  el  fészkelő  területeikre. 
Menzbier  az  oroszországi  megfigyelésekre  tá- 
maszkodva egészen  másként  és  ornithophae- 
nologiai  szempontból  igen  helyesen  értelmezi 
az  indiai  megfigyeléseket.  Szerinte  azok  a 
pásztormadarak,  a  melyek  déli  Indiából  már- 
czinsban  kelnek  útra,  egyenesen  Transzkas- 
])iába  és  Tnrkesztánba  mennek,  mert  ott  igen 
korán  fészkelnek,  úgy  luigy  május  végén  már 
anyányi  fiaik  vannak,  a  melyekkel  már  június 
elején  visszavomünak  téli  szállásaikra. 


Zarudny  erre  vonatkozólag  1889-ben  pon- 
tos adatokat  gyűjtött  a  Amn  Darja  kerület- 
ben. Június  elejétől  kezdve  e  hó  végéig  este- 
felé napról-napra  óriási  pásztormadár-csapatok 
vonultak  magasan  és  sebesen  az  Amu  Darja 
folyón  fölfelé.  Egyes  csapatokban  10.000  da- 
rab is  volt.  Ezek  tehát  már  júliusban  érkez- 
nek Indiába  s  valószínűleg  azért  indulnak  el 
oly  korán,  mert  melegebb  éghajlatú  fészkelő 
területeiken  előbb  pusztul  el  a  legelő  és  vele 
a  sáska. 

Azok  a  pásztormadarak,    a    melyek  május- 


wcitcrc  l'.coliaclitung,  dass  die  Jungen  glricli 
nach  dem  Flüggewerden  schon  selbständig 
sind,  und  schon  nach  einigen  Tagen  beson- 
dere Flüge  bilden.  Nehmen  wir  (^ne  Woche 
für  das  Legen  der  Eier,  zwei  Wochen  für  die 
Zeitdauer  des  Bebrütens  —  indem  diese  un- 
bekannt ist,  nahm  ich  diejenige  des  Stares 
an  —  so  entwickeln  sich  nach  .Menzbiei:  die 
Jungen  innerhalb  zwei  Wochen.  Es  kann  nicht 
bezweifelt  werden,  dass  diese  sich  überall 
zeigende  rapide  Eile  eine  direktci  Folge  der 
Kurzlebigkeit  ihrer  Nahrung  ist. 

üieser  speziellen  Anpassung  entspricht 
scldiesslich  aneli  in  vidlem  Masse  der  Zug 
des  Ilosenstare.-5,  iil)er  welchen  nach  Zarudnys 
Beobachtungen  wiederum  Menzbier  die  wich- 
tigsten Daten  gibt.  Es  ergibt  sich  aus  diesen, 
dass  der  Kosenstar,  welcher  sich  infolge  seiner 
Anpassung  als  Wandervogel  entwickelte,  gleich- 
zeitig ein  typischer  Zugvogel  ist. 

Das  Winterquartier  des  Rosenstares  ist 
Indien,  wo  er  aber  nur  dreieiniialb  Monate 
lang  —  vom  Mai  bis  zum  Juli  —  nicht  zu 
finden  ist,  was  einen  späten  Wegzug  und 
eine  frühe  Kückkehr  beweist.  Nach  .Ierdon 
ziehen  sie  aus  dem  südlichen  Indien  schon 
im  März  weg,  sie  verbringen  dann  noch  einen 
Monat  in  Nordindien,  und  suchen  dann  erst  ihre 
Brutgebiete  auf.  JIenzbier  gibt  auf  die  russischen 
Beobachtungen  gestützt  eine  ganz  andere, 
und  vom  oriiithophaenologischen  Standi)unkte 
aus  viel  bessere  Deutung  der  indischen  Be- 
obachtungen. Nach  ihm  gehen  diejenigen  Eo- 
senstare,  welche  aus  dem  südlichen  Indien 
im  März  wegziehen,  direkt  nach  Transkaspien 
und  Turkestan,  da  sie  dort  sehr  fruii  nisten, 
so  dass  sie  Ende  Mai  schon  flügge  Jungen 
haben,  mit  welchen  sie  Anfangs  Juni  wieder 
in  ihre  Winterquartiere  zurückkehren. 

Zarudny  sammelte  diesbezüglich  sehr  ge- 
naue Beobachtungen  im  Jahre  1889  im  Aniu- 
Darja-Kreise.  Von  Anfang  Juni  an  zogen 
tagtäglich  gegen  Abend  ungeheure  Schwärme 
von  Rosenstaren  hoch  und  schnell  den  Aniii 
Darja-Fluss  aufwärts.  In  einzelnen  Schwärmen 
waren  bis  zu  10,000  Stück.  Diese  erreichen 
daher  Indien  schon  im  Juli,  und  ziehen  walir- 
scheinlich  deshalb  so  früh  weg,  weil  in  ihren 
Brutgebieten  infolge  des  wärmereu  Klimas  die 
Weide  und  mit  derselben  die  Heuschrecke 
früher  zugrunde  geht. 

Diejenigen  Rosenstare,  welche    Nordindien 


■27a 


ban  indulnak  el  északi  Indiából,  ennélfogva 
valószinülefi'  iigviiníií'-ok.  ii  melyek  Délorosz- 
országot és  Kisázsiai  szállják  meg,  a  hol 
később  fejlődik  a  vegetáczió  és  ennek  alapján 
a  sáska  is.  Ezek  természetesen  csak  jóval 
később,  tudniillik  szejtteniberben  érnek  vissza 
Indiába. 

Kitűnik  ezekből  az  adatokból  az,  hogy  a 
pásztormadár  azok  közé  a  vonulók  közé  tar- 
tozik, a  melyek  a  Icgrövidelih  ideig  tartóz- 
kodnak fészkelési  területeiken.  Kiderül  azon- 
ban az  is,  hogy  nem  a  beálló  tél,  hanem 
csak  a  beálló  táplálékhiány  lehet  ennek  az 
oka,  mert  hiszen  a  transzkaspiai  vidékről  már 
nyár  elején  vonulnak  el.  Szinte  példátlan  eset, 
de  egyúttal  rendkívid  jellemző  a  pásztor- 
madár specziális  alkalmazkodására,  hogy  a 
joggal  „tavaszi" -na.k  és  „ó's^i"-nek  nevezett 
vonulások  egy  vonulási  idény,  t.  i.  a  tavaszi 
alatt  menjenek  végbe.  Igen  figyelemreméltó 
még  az  is,  hogy  a  pásztormadárnak  a  fész- 
kelési területen  való  tartózkodási  időtartama 
egész  pontosan  megfelel  a  sáskák  életidejé- 
nek —  mind  a  kettő  ca  8  hónapot  tesz  ki. 
Hasonlóképpen  igen  nevezetes  jelenség  az 
is,  hogy  a  költés  befejeztével  a  pásztorma- 
dár már  nem  vándormadár,  hanem  igazi  vonuló, 
a  mi  ismételten  is  azt  bizonyítja,  hogy 
vándorlási  kényszer  alatt  áll. 


A  vonulási  viszonyok  ismerete  alapján  való- 
színű magyarázatát  adhatjuk  annak  is,  hogy 
miért  jönnek  néha  már  korán,  márcziusban* 
hozzánk  a  pásztormadarak?  így  volt  ez  pl. 
1875-ben,  a  mely  rendkívül  érdekes  esztendő 
volt  a  pásztormadár  megjelenését  illetőleg. 
TscHusi  V.  lovag  (i.  h.)  és  Herman  0.  (i.  h.) 
szerint  márczius  végén  nagj'  csapatokban  vol- 
tak Liptó  és  Zólyom  megyékben  valamint  Hor- 


im  Mai  verlassen,  sind  daher  aller  Wahrschein- 
lichki'il  nach  diejenigen,  welche  Südrussland 
und  Klt'inasien  besiedeln,  wo  sich  die  Vege- 
tation und  infolge  dieser  auch  die  Heuschrecke 
später  entwickelt.  Diese  erreichen  daher  Indien 
bedeutend  später,  nändich  erst  im  Septeml)er. 

Aus  diesen  Daten  lässt  sich  ersehen,  dass 
der  Rosenstar  zu  jenen  Zugvögeln  gehört, 
welclie  die  kürzeste  Zeit  in  ihren  Brutgeliieten 
zubringen.  Es  geiit  aus  denselben  jedoch  auch 
das  hervor,  dass  dies  nicht  durch  den  ein- 
tretenden Winter,  sondern  nur  durch  den 
Maugel  an  Nahrung  verursacht  werden  kann, 
da  sie  ja  aus  Transkas|jien  schon  am  Beginne 
des  Sommers  wegziehen.  Es  ist  ein  fast  bei- 
spielloser Fall,  aber  ungemein  bezeichnend 
für  die  spezielle  Anpassung  des  Rosenstares, 
dass  die  mit  Recht  nach  dem  „Frühjahr" 
und  „TJerhst"  benannten  Züge  in  einer  Zug- 
saison, nämlich  in  derjenigen  des  Frühjahrs 
vor  sich  gehen.  Eine  sehr  beachtungswerte 
Tatsache  ist  auch  noch  die,  dass  die  Auf- 
enthaltsdauer des  Rosenstares  im  Brutgebiete 
fast  genau  der  Lebensdauer  der  Heuschrecken 
entspricht  —  beide  betragen  ca  3  Monate. 
Eine  ebenso  bemerkenswerte  Erscheinung  ist 
die,  dass  sich  der  Rosenstar  nach  vollendeter 
Brutzeit  nicht  mehr  als  Wandervogel  zeigt, 
sondern  als  echter  Zugvogel,  was  wiederum 
beweist,  dass  bei  ihm  das  Wandern  ein 
Zwang  ist. 

Infolge  der  Kenntnis  der  Zugsverhältnisse 
kann  nun  auch  eine  wahrscheinliche  Erklärung 
darüber  gegeben  werden,  warum  die  Rosen- 
stare manchnml  schon  fridi  im  März*  bei  uns 
erscheinen  ?  So  war  es  z.  B.  im  Jahre  1875, 
welches  bezüglich  des  Erscheinens  der  Rosen- 
stare ausserordentlich  interessant  war.  Nach 
Ritter  V.  v.  TacHusi  (I.  c)  und  Otto  Herman 
(1.  c.;  waren  Ende  März  grosse  Flüge  in  den 


'  A  pásztormadár  kivételesen  télen  is  előfordult 
már,  így  1900  jan.  8-án  Dr.  Geeisiqer  Mihály  8  da- 
rabot talált  Szepesbélán,  1901  jan.  17-én  pedig  30 
darabból  álló  csapatot,  a  mely  több  napon  át  tartóz- 
kodott a  vidéken.  Csöroey  T.  szerint  Spalatóban  i.s 
előkerül  néha  télen  át  (Aquila  X.  190:i.  pag.  87.). 
TscHosi  V.  lovag  emiitett  közleménye  szerint  1875- 
ben  november  elejéig  láttak  nagy  csapatokat  Horvát- 
ország déli  részébi'n.  Ezekre  az  abnormis  előfordu- 
lásokra nézve,  jelenleg  még  hozzávetőleges  magya- 
rázatot se  lehet  "adni. 
Aquila  XIV. 


*  Der  Rosenstar  kam  ausnahmsweise  auch  schon 
im  Winter  bei  uns  vor,  so  beobachtete  Dr.  Michabi, 
Greisioer  in  Szepesbéla  am  8.  Jänner  1900  acht 
Stück,  am  17.  .liinner  1901  aber  einen  Flug  von  30 
Stück,  welche  sich  mehrere  Tage  lang  in  der  Gegend 
aufhielten.  Nach  Titus  Csörget  kommen  sie  manch- 
mal auch  in  Spalato  zur  Winterszeit  vor  (Aquila  X. 
1903  p.  87 1.  Laut  der  erwähnten  Schrift  von  Ritter 
V.  v.  TscHDsi  wurden  im  Jahre  1875  im  südlichen 
Kroatien  noch  Anfang  November  grosse  Flüge  ge- 
sehen. Über  diese  abnormen  Erscheinungen  kann 
derzeit  nicht  einmal  eine  annähernde  Erklärung  ge- 
geben werden. 

«5 


274 


vátországban.  Vonulási  idejük  alapján  ezekről 
azt  kell  tartanunk,  hogy  transzkaspiai  vagy  ! 
turkesztáni  származásúak  voltak,  a  melyek 
vándorlásra  kényszerültek,  mert  sem  rendes 
tartózkodási  helyükön,  sem  a  közben  esö  vi- 
dékeken nem  találtak  táplálékot. 


Ugyanebben  az  évben  volt  eiiv  második 
invázió  is  májusban  és  Olaszországban,  a  hol 
máskor  ritkák,  a  sáskajárás  következtében 
fészkeltek  is.  A  mondottak  alapján  ezek  dél- 
oroszországiak  lehettek,  a  melyek  már  csak 
azért  is  vándorlásra  kényszerültek,  mert  ha 
volt  is  sáskás  terület  rendes  tartózkodási  helyü- 
kön, azt  már  előttük  lefoglalták  Transzkas- 
piából kiszorult  társaik.  Az  idén  is  volt  némi 
nyoma  ilyen  kettős  inváziónak,  a  mennyiben 
Ráczkevén  márczius  3-án  jelentkezett  1  drb. 
Lehetséges,  hogy  a  juájusi  és  júniusi  töme- 
ges megjelenés  részben  annak  a  következ- 
ménye, hogy  Transzkaspia  vagy  Turkesztán 
egyes  vidékein  kedvezőtlen  idő  járt  a  sás- 
kákra s  így  kiszorultak  és  vándorlásra  kény- 
szerültek egyes  déloroszországi  rajok,  a  melyek 
azután  a  Hortobágyon  találták  meg  a  keresett 
fészkelési  alkalmat. 


Azt  hiszem,  hogy  ezek  a  tényekre  és  a 
pásztormadár  életmódjára  támaszkodó  követ- 
keztetések és  feltételek  elég  plauzibilis  magya 
rázatüt  adnak  a  pásztormadár  időnként  való 
megjelenéséről  és  fészkeléséről.  Tiszta  sor, 
hogy  erre  vonatkozólag  csak  rendes  fészkelő 
területeiken  végzett  párhuzamos  megfigyelések 
nyújthatnak  végleges  és  biztos  választ,  de  a 
míg  odáig  eljuthatunk  —  ki  tudja  mikor?  — 
tán  megelégedhetünk  a  valószínű  megoldás- 
sal is. 

TscHüsi  Y.  lovag  idézett  tétele  ezek  alapján 
némi  módosításra  szorul.  Tény  dolog,  liogy 
egy  nálunk  dúló  sáskajárás  nem  idézheti  ein 
a  pásztormadarak  beözönlését;  előidézi  azon- 
ban a  sáskajárás  elmaradása  rendes  fészke- 
lési területeiken,  mert  ennek  következtében 
kényszerül  vándorlásra,  hog\'  a  fészkeléshez 
szükséges  specziális  táplálékát,  a  melyhez  ősi 
soron  alkalmazkodott,  másliol  találhassa  meg. 


Komitaten  Liptó  und  Zólyom  sowie  in  Kroa- 
tien erschienen.  .Viif  (Triiinl  ihrer  Zugszeit 
können  diese  aus  Transkasjiien  oder  Turkestan 
gekommen  sein,  welche  deshall)  zum  Wandern 
gezwungen  wurden,  weil  sie  weder  auf  ihren 
gewöhnlichen  Brutgebieten,  noch  auf  den 
inzwischen  liegenden  Gegenden  Nahrung 
fanden. 

In  demselben  Jaiire  fand  auch  eine  zweite 
Invasion  im  Mai  statt,  und  in  Italien,  wo  der 
Rosenstar  sonst  selten  ist,  l)riiteten  sie  auch 
infolge  der  Heuschreckenplage.  Auf  Grund 
des  Gesagten  müssten  diese  aus  Südrussland 
gekommen  sein,  welche  ja  schon  auch  des- 
halb zum  Wandern  gezwungen  wurden,  weil 
die  eventuellen  geeigneten  Gegenden  in  ihren 
regelmässigen  Brutgebieten  schon  vor  ihnen 
von  ihren  aus  Trauskaspien  verdrängten  Ge- 
nossen besetzt  wurden.  Auch  heuer  zeigte 
sich  eine  geringe  Spur  einer  solchen  zweimali- 
gen Immigration,  da  ein  Rosenstar  schon  am 
3.  März  in  Ráczkeve  beobachtet  wurde.  Es 
ist  möglich,  dass  das  massenhafte  Erscheinen 
der  Rosenstare  im  Mai  und  Juni  dadurch  her- 
Vfirgerufen  wurde,  dass  in  einigen  Gegenden 
von  Turkestan  oder  Trauskaspien  die  Witte- 
rung für  die  Heuschrecken  ungünstig  war. 
weshalb  einige  Schwärme  aus  Südrussland 
verdrängt  und  zum  Wandern  gezwungen  waren, 
welche  dann  im  Hortol)ágy  die  gesuchten 
Brutplätze  auffanden. 

Meiner  Ansicht  nach  dürften  diese  auf  Tat- 
sachen und  auf  die  Lebensweise  des  Rosen- 
stares gestützten  Folgerungen  und  Hypothesen 
eine  ziemlich  plausibile  Erklärung  über  das 
zeitweise  Erscheinen  und  Brüten  des  Rosen- 
stares bieten.  Es  liegt  auf  der  Hand,  dass 
eine  endgültige,  sichere  Antwort  diesbezüglich 
erst  durch  parallele  Beobachtungen  in  den 
regelmässigen  Brutgebieten  gegeben  werden 
kann,  bis  wir  aber  soweit  gelangen  —  wer 
weiss  wann  ?  —  kann  \-ielleicht  auch  eine 
annähernde  Lösung  akzeptiert  werden. 

Der  erwähnte  Satz  von  Ritter  V.  v.  Tbchusi 
uuiss  daher  einigermasseu  modifiziert  werden. 
Tatsächlich  kann  eine  in  unseren  Gegenden 
auftretende  Heuschreckenplage  eine  Immigra- 
tion der  Rosenstare  nicht  herbeiführen,  die- 
selbe W'ird  jedoch  durch  das  Ausbleiben  der 
Heuschreckenplagen  in  jenen  Gebieten  her- 
vorgerufen, wo  die  Rosenstare  regelmässig 
brüten,  da  sie  infolge  dieses  Ausbleibens    zu 


275 


A  téli  vendégeinkkel  való  összehasonlítás  alig 
tartható  fenn,  mert  ezek  nem  fészkelnek  itt, 
vagy  legalább  sohase  fészkelnek  nálunk  oly 
tömegekben,  mint  a  pásztormadár.  Életmódjuk 
és  alkalmazkodásuk  szerint  iifin  rdiulormada- 
rak.  hanem  oly  edzettebb  vonidók,  a  melyek 
valószínűleg  ugyancsak  specziális  táplálékuk 
elmaradása  folytán  időközönként  a  leli  szál- 
lást kénytelenek  igénybe  venni,  nem  pedig 
fészkelésre  alkalmas  terühHet  keresni. 


Végül  még  egy  megjegyzés.  Ügy  hiszem, 
kimutattam  azt,  hogy  a  pásztormadár  főbb 
biológiai  tulajdonságai  a  legszorosabb  össze- 
függésben állanak  egymással,  szinte  követ- 
keznek egymásból,  valamennyit  pedig  a  tö- 
meges de  nem  periodikus  és  rövidéletű  táp- 
lálékhoz való  alkalmazkodás  idézi  elő.  Ennek  az 
alapján  hajlandó  vagyok  a  szervek  korrelácziója 
néven  ismert  tör  vénynyel  párhuzamos  törvényt  a 
biológiai  ill.  oecológiai  tulajdonsai/ ok  korrelácziő- 
járól  feltételezni.  Daczára  annak,  hogy  ez  a 
törvényszerűség  a  pásztormadárnál  nagyon 
egyoldalú  s  ennek  folytán  nagyon  mélyrevágó 
alkalmazkodása  következtében,  igen  szembe- 
szökő, azért  mégse  szabad  azt  alapos  vizsgá- 
latok és  bizonyítások  nélkül  általánosítani. 
Meg  vagj'ok  azonban  győződve  arról,  hogy  a 
biológiai  tulajdonságoknak  ez  a  korrelácziója 
okvetlenül  fennáll  a  többi  madárfajnál  is,  ha 
nem  is  oly  szembeszökő,  mint  a  pásztor- 
madárnál. Ilynemű  vizsgálatoknak  megvolna 
—  teljesen  eltekintve  a  törvényszerűség  be- 
bizonyításától —  legalább  az  az  eredményük, 
hogy  a  madárvilág  biológiájára  vonatkozó  tu- 
dásunkat rendkívül  mélyítené.  A  kutatásnak 
itt  mindenesetre  még  igen  tág  tere  van. 


Wanderzügen  gezwungen  werden,  um  die  zum 
Nisten  notwendige  spezielle  Nahrung,  an 
w("lche  sie  sich  seit  uralten  Zeiten  angepasst 
haben,  an  anderen  Stelleu  aufzufinden.  Der 
\'ergleich  mit  den  Wiutergästen  kann  kaum 
aufrecht  erhalten  werden,  da  diese  hier  nicht 
brüten,  wenigstens  nicht  in  solchen  Massen 
wie  der  Rosenstar.  Nach  ihrer  Lebensweise 
sind  es  keine  Wandervögel,  sondern  solche 
härtere  Zugvögel,  welche  wahrscheinlich  eben- 
falls durch  das  Ausbleiben  ihrer  spezifischen 
Nahrung  zeitweise  zum  Aufsuchen  von  Win- 
ter quartiereìi,  nicht  aber  von  Brutstellen  ge- 
zwungen werden. 

Und  nun  noch  eine  Bemerkung.  Ich  glaube 
nachgewiesen  zu  haben,  dass  die  hauptsäch- 
lichsten biologischen  Eigenschaften  des  Rosen- 
stares mit  einander  im  innigsten  Zusammen- 
hange stehen,  es  folgt  sozusagen  eine  aus 
der  anderen,  und  sämtliche  werden  durch  die 
Anpassung  an  eine  massenhaft,  al)er  unperio- 
disch auftretende  und  kurzlebige  Nahrung  her- 
vorgerufen. Auf  Grund  dieser  Erscheinung  bin 
ich  geneigt,  ein  dem  bekannten  Gesetze  der  Kor- 
relation der  Organe  paralleles  Gesetz  der  Korre- 
lation der  biologischen  resp.  oecologisfhen  Eigen- 
schaften vorauszusetzen.  Trotzdem  diese  Gesetz- 
mässigkeit infolge  der  sehr  einseitliciien  und 
deshalb  ungemehi  tiefgreifenden  Anpassung 
Rosenstar  sehr  augenscheinlich  ist,  so  kann  beim 
dieselbe  nicht  ohne  gründliche  Untersuchun- 
gen und  Beweisführungen  als  allgemein  gültig 
ausgesprochen  werden.  Doch  liin  ich  überzeugt, 
dass  diese  Korrelation  der  biologischen  Eigen- 
schaften bei  allen  Arten  bestehen  muss,  wenn 
auch  nicht  so  augenscheinlich  wie  beim  Ro- 
senstar. Diesbezügliche  Untersuchungen  hätten, 
vom  Beweise  der  Gesetzmässigkeit  ganz  ab- 
gesehen, mindestens  den  sehr  hoch  anzuschla- 
genden Erfolg,  dass  sie  unsere  Kenntnis  über 
die  Biologie  der  Vögel  ungemein  vertiefen 
würden.  Jedenfalls  steht  der  Forschung  hier 
noch  ein  sehr  weites  Feld  otfen. 


276 


Az  uráli  bagoly  tömeges  megje- 
lenése Magyarországon    1906  07. 
telén. 

Irta  Sc'HBNK  .Iakvh. 

Attól  a  törekvéstől  vezéreltetve,  iioiiy  most. 
a  midőn  van  kiterjedt  niegíigyelő  hálózatunk, 
minden  feltűnőbb  niadármozgalniat  lehetőleii' 
tüzetesen  megismerjünk  és  a  jövő  urnithologiai 
kutatás,  nevezetesen  az  ornithologiai  történet- 
irás  számára  megörökitsünk.  az  uráli  bagoly 
nagyobbmérvű  megjelenésének  első  hírére  mind- 
járt megtettük  az  idevágó  intézkedéseket,  hogy 
ennek  a  nálunk  ritkábl)  fajnak  ezt  a  mozgal- 
mát megrögzíthessük.  Az  első  hireket  a  buda- 
pesti praeparáló  intézetektől  kaptuk,  a  melyek 
az  ily  mozgalmak  legérzékenyebb  jelző  készü- 
lékei ;  ide  kerül  mindaz,  a  mit  a  vadászember 
ritkának  tart  s  minek  az  elejtését  a  praeparált 
madárral  óhajtja  megörökíteni. 


Értesítettük  a  mozgalomról  megyfig:}előinket 
s  fölhívásokat  tettünk  közzé  több  elterjedt 
folyóiratban,*)  a  melyek  főként  a  természet- 
tudományok iránt  érdeklődő  közönségnek  szól- 
nak, hogy  kisérjék  figyelemmel  a  mozgalmat 
és  küldjék  hozzánk  idevágó  tapasztalataikat. 
Ez  az  országos  fölvétel  nem  is  maradt  ered- 
ménytelen, s  mint  látni  fogjuk,  nemcsak  az 
idei  mozgalom  megismerésére  adott  kimerítő 
anyagot,  hanem  egyúttal  az  uráli  bagoly  hazai 
fészkelési  területeinek  és  földrajzi  elterjedésé- 
nek ismeretét  is  lényegesen  kibővítette. 


Természetes  dolog,  hogy  az  ilyen  szokatla- 
nul tömeges  fellépés  valószínű  okait  a  moz- 
galom idejében  sokkal  biztosabban  lehet  meg- 
állapítani, mint  később  s  ezért  erre  is  ki  kell 
terjeszkedni.  Ehhez  azíjnban  szükséges,  hogy 
legalább  főbb  vonásaiban  ismerjük  az  uráli 
bagoly  eddigi  földrajzi  elterjedését  és  eddigi 
fészkelőterületét  hazánkban.  Ebből  a  czélból 
a  következő  jegyzékben  az  1906/07.  é\'i  ada- 
tok mellett  fölsorolom  az  eddigi  összes  elő- 
fordulásokat, a  melyek  tudomásomra  jutottak. 


*)  Fogadják  ezen  a  helyen   is  a  M.  0.  K.    köszö- 
netét a  fölhívások  szíves  közléséért. 


Das  massenhafte  Erscheinen  der 

Uraleule  in  Ungarn  im  Winter 

1906  07. 

Von  .Jakob  Schenk. 

Von  dem  Bestreben  geführt,  jetzt,  wo  wir 
über  ein  ausgebreitetes  Beobachtungsnetz  ver- 
fügen, über  jede  auflallendere  Bewegung  in 
der  Vogelvcelt  möglichst  genaue  Daten  einzu- 
ziehen und  dieselben  für  die  zukünftige  For- 
schung. nanuMitlicii  für  die  ornithologische 
Geschichtschreibung  aufzubewahren,  veran- 
lassten wir  bei  der  ersten  Kunde  über  das 
massenhaftere  Erscheinen  der  Uraleulen  so- 
fort das  Nötige,  um  die  Bewegung  dieser  hei 
uns  selteneren  Art  zu  fixieren.  Die  ersten 
Berichte  erhielten  wir  aus  den  Präparato- 
rien  zu  Budapest,  welche  die  em])findlichsten 
Signalstationen  solcher  Bewegungen  sind  : 
hieher  gelangt  alles,  was  der  Jäger  als  sel- 
ten anpricht.  an  dessen  Erlegung  er  durch 
den  präparierten  Vogel  erinnert  werden  will 

Unsere  Beobachter  wurden  von  der  Bewe- 
gung verständigt  und  ausserdem  Hessen  wir 
in  mehreren  verbreiteten  Zeitchriften,*  welche 
hauptsächlich  an  das  Publikum  gerichtet  sind, 
welches  sich  für  Naturwissenschaften  interes- 
siert. Aufrufe  ergehen,  die  Bewegung  zu  be- 
obachten und  die  diesbezüglichen  Erfahrungen 
an  die  U.  0.  C.  einzusenden.  Diese  Landes- 
aufnahme blieb  auch  nicht  erfolglos  und  wie 
wir  sehen  werden,  ergab  dieselbe  nicht  nur 
für  die  Erkenntnis  der  heurigen  Bewegung 
ein  erschöpfendes  Materiale,  sondern  auch 
eine  bedeutende  Bereicherung  unserer  Kennt- 
nis über  die  Brutplätze  und  geographische 
Verbreitung  der  Uraleule  in  Ungarn. 

Selbstverständlich  können  die  wahrschein- 
lichen Ursachen  eines  solchen  massenhaften 
Auftretens  in  der  Zeit  der  Bewegung  viel 
sicherer  bestimmt  werden,  als  später  und 
müssen  wir  deshalb  auch  diese  Frage  berüh- 
ren. Dazu  ist  aber  notwendig,  dass  wir  die 
bisherigen  Brutplätze  und  Verbreitungsgrenzen 
der  Uraleule  in  Ungarn  wenigstens  ihren 
Hauptzügen  nach  kennen.  Zu  diesem  Zwecke 
gebe  ich  in  dem  nachfolgenden  Verzeichnisse 
neben  den  Daten  von  1906/07  auch  alle  bis- 

•  Empfangen  dieselben  auch  an  dieser  Stelle  den 
Dank  der  l'.  0.  C.  für  die  zuvorkommende  Publika- 
tion der  Aufrufe. 


277 


hogy  ilyniódon  minél  világosabb  képet  nyer- 
jünk az  uráli  bagolynak  hazánkban  való  elő- 
fordulásáról. 


A  földrajzi  elterjedés  szemléltető  bemutatása 
érdekében  az  adatokat  az  ismert  földrajzi 
területek  szerint  s  ezek  keretén  tielül  az  ugyan- 
csak ismert  zónák  szerint  csoportositottani.  A 
forrásokat  a  számos  ismétlés  miatt  rövidíté- 
sekkel jelölöm  ;  először  adom  ezek  jegyzékét, 
utánuk  pedig  az  előfordulási  és  fészkelési 
adatokat. 


ß.  Ä. 


B. 

B. 

B. 

Bert 

Bielz 

B. 

J. 

C. 

Fr. 

Ch 

.  I. 

Cu 

J. 

Cz.  E. 


D.  G. 
F. 


F. 

A. 

F. 

D. 

F. 

Gy 

Friv. 

6. 

A. 

G. 

M. 

H. 

E. 

Hr 

.  S. 

herigen  Daten  über  das  V'^orkommen,  welche 
mir  zu  Wissen  kamen,  um  auf  diese  Weise 
ein  je  klareres  Bild  über  das  N'orkommen  fier 
Uraleule  in  Ungarn  zu  erhalten. 

Um  die  geographische  Verbreitung  augen- 
scheinlicher machen  zu  können,  gruppierte 
ich  die  Daten  nach  den  bekannten  geogra- 
phischen Gebieten  und  im  Rahmen  dieser 
nach  den  ebenfalls  bekannten  Zonen.  Die 
Quellen  bezeichne  ich  wegen  der  vielfachen 
W^iederholungen  durch  Abkürzungen  ;  erst 
gebe  ich  das  Verzeichnis  dieser  und  dann 
die  Daten  über  das  Brüten  und  Vorkommen. 


K.  E. 


Források  jegyzéke. 

Buda  Auá.m.    Coll.    ornitii.    et 
manuscript. 

Bodnár  Béla  ;   manuscript. 
Bodnár  Bert.ílan  ;  manuscri|)t. 
Bielz  E.  A.    Die    Fauna  der 
Wirbeltiere     Siebenbürgens. 
Nagyszeben  1888. 
Bárányos  József  ;  manuscript. 

■  Cerva  Frigyes  ;  manuscript. 

■■  Chernél  Istv.ín  ;  ,  Aquila"  XIV. 

=  Osato  János  :  Über  die  Vögel 
von  Alsófehér  und  Hunyad. 
Zeitschrift  f.  d.  g.  Ornith.  II. 
1885.  p.  420;  Coli,  ornith. 
et  manuscript. 

=  CzYNK  Ede  :  Az  uráli  bagoly, 
„Aquila"  IV.  p.  150  et 
manuscript. 

=  Dénes  Géza  :  manuscript. 

=  Frivaldszky  Imre  :  Jellemző 
adatok  Magyarország  Fauná- 
jához. A  Magyar  Tud.  Akad. 
évkönyvei  XI.  kötet,  IV.  drb. 
Pest  Ì865.  p.  10,  24. 

=  Fekete  Andor  ;   manuscript. 

=  Fényes  Dezső  ;  manuscript. 

=  Feldmann  Gyula  ;  manuscript. 

=  Frivaldszky  János  :  Aves  Hun- 
gáriáé. Budapest   1891. 

=  Gammel  Alajos  :   manuscript. 

=  Gajdács   Mihály  ;   manuscript. 

=  Haübmann   Ernő  ;    manuscript. 

=  Hrabár  Sándor  :  Az  uráli  bagoly 
fészkelése  hazánkban.  Termé- 
szettud. Közlöny  1903.  p.  523. 

=  Dr.  zilahi  Ki.'ís  Endre  :  manu- 
script. 


Quellennachweis. 


K. 

K. 

Kr 

.  N. 

L. 

A. 

L. 

D. 

Kunszt  Károly  ;  manuscript. 
Dr.  Krammer  Nándor  ;  manu- 
script. 

Dr.  Lendl  Adolf  :  manuscript. 
Lintia  Dénes  :  Adatok  az  uráli 
bagoly  biológiájához  etc.  Ter- 
mészettud. Füzetek  XXVIU. 
Temesvár  1904.  p.  97:  Coll. 
ornith.  et  manuscript. 


L. 

Gy. 

=  LosBONCZY  Gyula  ;  manuscript. 

M. 

E. 

=  Malesrvics  Emil  ;  manuscript. 

M. 

G. 

=  Menesdorfer  Gusztáv  ;  manu- 
script. 

M. 

Gy. 

=  Dr.  Madarász  Gyula  :  Magyar- 
ország Madarai.  Budapest, 
1899  1903.  p.  208,  et  manu- 
script. 

M. 

I. 

=  Medreczky  István  :  manuscript. 

M. 

J. 

=  Gróf  Majláth  József  ;  manu- 
script. 

M. 

L. 

=  Molnár  La-ios  ;  manuscript. 

M. 

V. 

=  Mauks  Vilmos  :  manuscript. 

N. 

J. 

=  Nagy  Jenő  :  Az  uráli  bagoly 
elterjedése  Erdélyben.  Kéz- 
irat :  megjelenik  az  Erdélyi 
Múzeum-Egylet  évkönyvei- 
ben. —  Manuscript  :  erscheint 
in  den  Jahrbüchern  der  Er- 
délyer  Museum- Vereinigung. 

N. 

L. 

=  NozDROviczKY  Lajos  ;  manu- 
script. 

N. 

Ö. 

=  Nesnera  Ödön  ;  manuscript. 

0. 

K. 

=  OszTiÁN   Kálm.án  :   manuscript. 

Pe 

f 

=  Petényi  J.  S.  Madártani  Töre- 
dékek. Földolgozta  Csöroey 
TiTus.  Budapest.  1903. 

F. 

Gy. 

=  Pawlas  Gyula  ;  manuscript. 

37H 


B.  lì. 
R.  E. 


R.  F. 

R.  1. 
Sz.  B. 
Sz.  G. 
Sz.  K. 
Sz.  L. 
Sz.  Z. 


RAcz  Bkla  :  manuscript. 

Dr.   R08BLER   E.   Popis    |)ticii 

lirvatska  Fauna. (Tlasnik  XH'. 

1902. 

R08ONOW8ZKY  Frigyes  :    manu-         T.   H. 

script.  Tsch.  [—VI. 

Répáözky  István  ;    niauuscrij)t. 

SzüTB  Béla  ;  manuscript. 

Szikla  Gábor  :  manuscript. 

Szabó  Kálmán:  manuscript.  W.  A. 

Szemere    László  ;    manuscript. 

Dr.     SziLÁDY     ZoLT.ÁN,     Coll.        Zeyk 

oruith.    Collega    Nagyenyed. 

A  nagyenyedi  collegium  1848 


előtti  madárgyíijteménye.  — 
Die  Vogelsammlung  des  Col- 
legium s    in    Nagyenyed    vor 
1848. 
Tóth  Béla  ;  manuscript. 

R.     V.     V.     TSCHUSI     zu     SCHMU)- 

HOFFEN  :  Jaliresb.  d.  T'om.  f. 
ornith.  Beob.  Stationen  Öster- 
reich-Ungarns, I — VI. 
Wachenhusen  Antal  ;  ("oll.  or- 
nith. et  manuscript. 
Zeyk  Mihály  :  hátrahagjott 
kéziratai  ;  —  hinterlassene 
Manuscripte. 


Az   uráli   bagoli)   előfordulási    adatai    Magyarországon    1907   június    l-ig. 
Die    Daten    des    Vorkommens    der    Ural-Eule   in    Ungarn  bis  1.  'funi  1907. 


Horvát  dombvidék.  - 

Oct.    27.  1899.  Gospic.  R.  E. 

Mai.  30.   1891.  Ogulin.   R.  E. 

Nov.  30.  1887.  Petrin  ja.  R.  E. 

Mart.    5.  1895.  Petrinja  R.  E. 

Mart.  —    1889.  Sziszek,  8  drb;  8  St.  N   L 

Mart.  22.  1898.  Ujgradiska.  M.  Gy. 

Oct.    14.  1896.  Diakovár.  R.  E. 

Mart.  16.   1895.  Károlj^áros.   R.  E. 

Dec.  28.  1899.  Samobor.  R.  E. 

Sept.  13.  1879.  Bregana.  R    E. 

Oct.      5.  1869.  Zágráb.  R.  E. 

Nov.  21.  1870.  Zágráb.  R.  E. 

Mai.  12.   1877.  Zágráb.  R.  E. 

Jan.    20.  1886.  Zágráb.  R   E. 

Oct.    21.  Dec.  4.  1887.  Zágráb.  R.  E. 

Oct.   20.  1889.  Zágráb.  R.  E. 

Dec.  27.  1894.  Zágráb.  R.  E. 


Kroatisches  Hägelland. 

Sept.  15.  1899.  Zágráb.  R   E 

Mai.     7.  1885.  Sljeme.  R.  E. 

Nov.  26.  1885.  Turopolje.  R.  E. 

Nov.  26.  1899.  Bozsjakovina.  R.  E. 

Nov.    16.  1889.  Novoselec.  R.  E. 

Dee.   20.  1897.  Dezsanovácz.  If.   Gg. 

S  viele  1  1893-  Ivanopolje.  iV.  L. 

—  1894.  Daruvár,  8  drb  ;  8  St.  A'.  L. 

Sept.  1897.  Vrani  kamen.  A".  L. 

^ts.'/'l  ^       Dolnji  Miholjac.  M.  .J. 

iáart.  22.  1888.  Novi  dvori.  R.  E. 

Jan.    24.  1888.  Mihr.vljan.  R.  E. 

Dec.  26.  1889.  Opeka.  R.  E. 

Oct.    16,  29,  Nov.  16.   1889.   Knmnr.  R.  E. 

1875/76  telén  8  drb.  \     V ■wav.A      Tarli      TIT 

I  m  Winter  1875/76  8  St.    /     ^ '"^asa.     ISCIl.lll. 

Nov.   10.  1881.  Várasd.  R.  E. 
Jan.    24.   1884.  Várasd.  R.  E. 


Dunántúli   dombvidék.   — 

Oct.    30.  1906.  Csáktornya.  L.  A. 
Nov.  20.  1906.  Soniogytaruócza.  R.  F. 
Ml.    20.  1890.  Láhod.  Friv. 
Nov.     3.  1906.  Pécs.  B.  B. 

;^''^\"'"','<^.™,  <,,   1  Bakónak.  N.  L. 

Ijn  Winter  1905/06  1  St.    ( 

Mart.    5.  1906.  Kebele.  N.  L. 

Nagy  Alföld.  - 

1904/05  telén  .5  drb.  i   TpillP'íkllbill       1/     (x 

lm  Winter  1904/05  5  St.    I    J-eiUesKUDin.    Jl.    Lr. 

1904/05  telén  előfordult  i      Anf-ilfnlvi      T     Ti 

Kam  im  Winter  1904/05  vur    i     AniaiiaiVA.     1.    n. 

két  példány  a  béUyei  múzeumban. 

2  Exemplare   im  Riedmuseum  zu 

BéUye. 

Oct.    26— Nov.  11.  1904.  ca  15  drb,  ca  15  St. 
Temesvár.   W.  A. 


Hügelland  j.   d.  Donau. 

Mart.    5.   1907.  Zalaiiiegye.  B.   />'. 
Jan.    14.  Febr.  3.   1907.  Kőszeg.  Ch.  I. 
Jan.    16.   1907.  Jaak  3  drb;  3  St.   Ch.  I. 
Dec.   19.  1906.  Sztmibathely.  L.  A. 

1904/05  telén  1  drb  (   MrilTiaS7PCSÖH      M     T. 

Im  Winter  1904/05  1  St  /  iViülUaSZeCSOa.    M.    L,. 

Grosse  Tiefebene. 

Nov.  15.  1905.  Temesvár.  iV.  .7. 

Nov.  9.  1904.  Vadászerdő.    W.  A. 

Nov.  —  1906.  Temesrékás,  3drb;3St.iV^.  Ö. 

Oct.  20.  1904.  Kádár.  L.  A. 

Oct.  18.  1906.  Végvár.  R.  T. 

Nov.  22.  1904.  Buziás.  L.  A. 


279 


Nov.  22.  1890.  Hódmezővásárhely  1  .111):  1  St. 
B.   Bert. 
—        1  '.)(  )8.  Hüdniezővásárhely  2  drb  ;  2  St. 
B.  Bert. 

190607  telén  1  .Irli  \  HódiiiP'/nvìs-ìrliclv   fi   fíprf 

Im  Winter  1906  07  1  St.   I   n»""'»'/-!» -»^-Illlt  l.N.Ü.ŰCrí. 

Jan.      5.  1907.  Battonya.  A'.   O. 

4i)r.  25.  1897.  .4í-aí/.   IF.  ^1. 

Febr.    5.  1907.  Pankota.  N.  Ö. 

Jan.    28.  1907.  Ternova.  N.   Ö. 

Nov.    17.    190»;.  (Í priai  erdő.   G.  M. 

Febr.    ö.   1907.  Cít-rlai  erdő.   (V.  J/. 

-vi'leV    I    '5(;;7ai  e;(/ô.   G.  M. 

Sept.  18.  1904.  Békésgyula.  Kr.  N. 

Dec.   18.  1896.  Csegôd  puszta.  L.  A. 

Oct.    18,  25.   1904.  Feketegvőrös.  L.  A. 

Febr.  1-28.   1907.  Szerep  SÄ^mpi-l^-^- 
Nov.  20.  1904.  Debreczen.  L.  A. 
Febr.         1907.  Nyireg-yháza.  X  .7. 
Febr.    9.   1907.  Mátészalka.  .V.  J. 
Jan.    29.  1907.  Fehérgyarmat.  L.  A. 
Dec.   11,  12.  1906.  Csenger.   C.  Fr. 


Dee. 


1906. 


1907  elején 
Anfang  1907. 

Dec.     1.   1  iloti. 
Dec.  24.  1906. 


Szinyérváraij'a.   /,.   (ri/. 
Szinyérváralja.   L.   (ìt/. 
liodrogszerdahely.  lì.   F. 
Nagyhalász.  A'.  .7. 


l«0tì;07  telén  3  drb 

Im  Winter  1906/07  3  SI. 

1 900/07  telén  2  drb 

lm  Winter  1906'07  2  St. 

Fèsikel    \ 

Mstei      I 

1906/07  telén  2  drb 

Im  Winter  190607  2  St. 

Nov.     9.   1904 


M. 


\  Czéke 

j  Leányvár. 

Leányvár. 

!  Perbenvik, 


Mart.  17. 

Mart.    2. 

Mart.  25. 

Mart.  18. 

Jan. 

Jan. 

Mart. 

Sept. 

Dec. 

Febr 

Jan. 


li. 

14. 
■) 

15. 

25. 

.13. 

8. 


/. 

M. 

M. 

M 
.  Nyirmada.  L.  A. 
1907.  Mándok.  2  drb:   2 
1907.  Csap.  Äl.  I. 
1907.  Lasztomér.  Sz.  L. 
1907.  Ungiiiiikócz.  M.  I. 

1905.  Szobráncz.  L.  A. 
1907.  Dióska.  M.  I. 
1907.  Hozos.  .¥.  /. 

1906.  Németi.  M.  1. 

1896.  Ungvár.  L.  A. 

1897.  l'iigvár.  L.  A. 


.1. 
.1. 


Si.  li.   I. 


14,  15, 


Febr.  1907. 
St.  M.  I. 


Unyvár.  5  drb; 


Jan. 

12. 

Mart. 

1. 

Apr. 

23. 

Al  1.(1 . 

1. 

Amj. 

14. 

Aug. 

21. 

Dec. 

10, 

1901  tavaszán 
Im  Frühjahre 

Apr.     4. 

Apr. 

2Ő. 

Oct. 

19. 

Aj)r. 

28. 

Ang. 

8. 

Fes-.kel 
Malet 

Nov. 

\ 
1 

26. 

Dec.     1. 

Nov.  27. 

Oct.  12. 
Mart.  19. 
Sept.  22. 
Nov.  18. 
Mai  10. 
Mart.  ;i 
Jún.  29. 
Sept.  25. 

Előfordul       I 
Kommt  vor  i 

Nov.  24. 
Alig.  27. 


Keleti   hegyvidék. 

1904.   Ijmoldova.  M.  Gy. 
1907.  Ujmoldova.  íY.  J. 
1907.   Ujmoldova.  L.  D. 
1904.  Károb/falva.  L.  D. 
1904.  Károly  fill  va.  juv.  M.   Gy. 

1904.  Károly  falva.  M.   Gy. 
19.  1906.  Károl^-talva.  N.  J. 
,g,„  Padina  Matej.  N.  J. 

1902.  Padina  Matej,  5  pulii    L.  D. 
1902.  Padina  Matej.  L.  D. 

1905.  Padina  Matej.  N.  J. 

1906.  Padina  Matej.  L.  D. 
1906.  Padina  Matej.  N.  ./. 

Allioii-hegység.  F. 

1904.  Forotik.  X.  J. 
1906.  Nagyszurduk.   B.  B. 

Dec.    4.    24.    190;{.    (»ravlczabánya. 

M.   Gy. 
Nov.  19.  1904.  (  )raviczabánya.  A'.  J. 

1905.  Oraviczabánya.  N.  J. 

1906.  Oraviczabánya.  M  G  y. 
1906.  Oraviczabánya.  A.  I). 
1906.  O^amczabánya  pull.  L    I). 
6.   1907.  Oraviczabánya.   />.   D. 
1904.   Stájerlak  jndl.   L.   1). 
1906.  Karánsebes.   /..  A. 

Retyezát.  Bielz. 
191  Hi.  Merisor.  N.  Ö. 
\\)m.  Pctrozsény.  B.  J. 


Östliche   Erhebung. 

Febr.  17.   1907.  Kisszurduk.  B.  J. 

Nov.  1902.  L»^?.,.,  !  Bukovecz.  Sz.  K. 


Előfordul 
Kommt  V(fr 
Előfordul 
Kommt  vor 

Jan.    10. 

Junius 
Mart.    3. 
Oct.    11. 
Jan.    18, 
Jan.    26. 


1907. 


több         \ 
mehrere  I 

Huszka.  Bielz. 
Huszkahegy.  Pet. 
(luraszáda.  2  drb;  2  St. 


1906.  Nagypestény  ad 

1907.  Nagypestény.  ( 
1892.  Rèa.  B.  Á. 
30.  1907.  Rèa.  B.  Á. 
1903.  Vajdahunyad. 

1845-ig  5  drbot  talált  Síe'trr  DÁv«      ('■i 
Bis  1&1.5  fand  Sleutr  5  St.     ^c*"- 


et  juv. 
.   Fr. 


X. 
K. 


X. 

J. 


.1. 


Apr.  12. 
Jan.  I. 
Mart.  1 . 
Oct.  28. 
Febr.  12. 
Oct.  30. 
Sept 
Nov. 
Sept 
Dec. 


1844. 
1903. 
1907. 
1903. 
1861. 
1862. 
1863. 


Déva.  Friv. 

Déva.  X.  J. 

Déva.  .V.   O. 

Hátszeg.  B. 

Rus.   Cs.  ./. 

Kus.  B.  A. 

Rus.  B.  Ä. 
1861.  Olàhbrettye. 
1906.  Piski.  F.  D. 
1885.  Alvincz.   Tsch. 
1854.  Koiicza.  Friv. 
Nagyszeben 
Bielz. 
1861.  Rüsz.  Friv. 

1906.  Szentágota.  H.  E. 

1907.  Szentágota.  H.  E. 
Kálbor.  Gz.  E. 

Apr.   19.  1890.  Vajdarécse.  Cz.  E. 


26. 

24. 
14. 
17. 


Előfordul        I 
Kommt  vor  j 


Oct.  28. 
Oct.  11. 
Febr.    8. 


Usszol  és  télen  \ 

lm  Herbst  und  Winter  i 


.1. 


B.  A. 


IV. 


dòli  erdeiben. 

in   den   südlichen    Wiildoni. 


280 


Oct. 

4. 

Oct. 

23. 

Oct. 

29. 

A  ug.     3. 
Aug.     3. 
Aug.  12. 

Előfordul         \ 
Korarat  vor     I 

Febr.  23. 

Dec. 

4. 

Febr. 

2. 

Febr.  20, 

Dec. 

18. 

Jan. 

22,  ] 

Fe.br. 

8.  : 

Féstkel    \ 
Mtslel       i 

Febr.  21. 

Előfordul 
Kommt  vor 

Jan.    18. 

Fésíkel 
Mstet 

Előfordul     1 
Kommt  vor) 

Oct.      4. 

Apr. 
Mart. 

4. 
29. 

Sept. 
Oct. 

18. 
21. 

Jul. 

2. 

Sept.    3.  ( 
Mart.  24.  . 

Dec. 

S. 

Mart. 

1. 

Oct. 

10. 

Jul. 

26. 

Oct. 

Febr 

18. 

Mart. 

12. 

Oct. 

11. 

Oct. 

13. 

Ap  . 
Oct. 

9. 
14. 

Nov. 

1. 

Febr 

15. 

Oct. 

10. 

Febr 

6. 

Dec. 

10. 

Dec. 

25. 

Nov. 

10. 

Apr. 
Febr 

17. 

18. 

Febr.    6. 

Előfordul      1 
Kommt  vor) 

Nov.  17. 

Nov.     1. 


1885.  Fogaras.  Cz.  E. 

1887.  Fosaras.   Tsch.    VI. 
1889.  Fos-aras.   Cz.  E. 
1906.   Törrsvár.  H.  E. 
1906.  Barczarozsnyó.  H.   E. 
1906.  Barczarozsnyó.  2  jiiv.    //.   f:'. 

Veresmart.  Bielz 

1899.  Nagyajta.  M.  Gy. 

1902.  Hidvég.  N.  J. 

1905.  Hidvég.  Ch.  J. 
27.  1905.  Hidvég.  N.  J. 

1906.  Brassó   H.  E. 
Mart.  6,  12,  21.  1907.  Brassó.  H.  E. 
27.    1907.  Töniösi  szoros.  H.  E. 

Tömösi  szoros.  H.   E. 

1907.  Derestye.  H.  E. 
Tiirkös.  Bielz. 

Febr.  11.  1907.  Türkös.  H.  E. 
Osánczi  szoros.  H.  E. 
Prázsniár.  Bielz. 

1906.  Sepsiszentgyörgy.   L.  A. 

1907.  Nagyhorosnyó.  H.  E.d,? 
1907.  Nyén.  H.  E. 
1906.  Zágon.  H.  E. 
1906.  Csomakőrös.  H.  E. 
1906.  Kovdszna.  H.  E. 
Oct.  16.   1906.  Kovászna.  H.  E. 
Apr.  19.  1907.  Kovászna.  H.  E. 
1906.  Zabola.  L.  A. 
Apr.  3.   1907.  Zabola.  H.  E. 
1906.  Gnrahoncz.  N.  0. 
1906.  Acsnczn.  F.  D. 
1906.  Acsucza.  iV.   Ö. 
1848.  Diód.  Zeyk  M. 

1903.  Gyulafehérvár,  y.  J. 

1904.  Gyulafehérvár.  Aqn. 
1906.  Gyulafehérvár.  N.  J. 
1907-    Gyulafehérvár.    ('.    Fr. 
1846.  Alsógáld.  Sz.  Z. 
1894.  Alsógíild.  Cs.  J. 

1884.  Felenyed.  Sz.  Z. 

1885.  Felenyed.  8z.  Z. 

1888.  Felenyed.  Sz.  Z. 
1906.  Felenyed.  Sz.  Z. 
1843.  Nagyènyed.  Sz.  Z. 

1846.  Nagyenyed.  Sz.  Z. 

1847.  Nagyenyed.  Sz.  Z. 

1848.  Nagyenyed.  Sz.  Z. 
1888.  Nagyenyed.   Cs.  .1. 

Székásvölgy.  Bielz. 

1900.  MarosujvHr".  A'.  J. 
VM).  Segesvár.  H.  E. 


Febr.    7.  1905.  Székelykeresztur.  L.  A. 

Apr.  17.  1907.  Homoródoklánd.  H.  E. 

Sept.  27.  Nov.  9.   1906.  Csíkszereda.    //.   /;. 

Nov.  20.  1906.  Osikszentniárton.  H.  E. 

Febr.  12.  1905.  Kászonaltíz.  N.  J. 

.hin.     19.  1907.   Kézdivásárhely.  H.   E. 

Apr.  20.  1907.  Kéztlirdsárhely.  H.  E. 

Junius  1903.  Muyynrgyerőmonostor.    A'.  ./. 

Aug.  20.  1906.  Sólyomtelke.  N.  J. 

Mart.  29.  1907.  Gyahi.   Ch.  1. 

Nov.  1904.  N'ista.  Aqu. 

Nov.  21.  1902.  Magyarnádasd.   Ch.  T. 

Nov.    14.  1906    Magyarnádasd.  A'.  ,/. 

Nov.     7.  1902.  Szucság.  Ch.  1. 

Jan.      4.  1907.  Csiiriilye.  .V.  J. 

Mai.     9.  1903.  Kajántó.  N.  J. 

Febr.  16.  1907.  Kajántó.  N.  J. 

Nov.  23.  1900.  Kolozsvár.  N.  J. 

Nov.     1.  1902.  Kolozsvár.  N-  J. 

Nov.     7.  1906.  Kolozsvár.  .Y.  .7. 

Nov.  14.  1906.  Kolozsvár.   Ch.  I. 

Aug.  1904.  Mikes.  Ch.  I. 

Nov.     3.  1902.  Szamosfalva.  A^  J. 

Febr.    4.  1907.  Györgyfalva.  A'.  ./. 

Sept.  18.  Dec.  16.  1906.  Torda.  A^  J. 

Jan.    10.  1907.  Szentgothárd.  M.  Gy. 

Mart.  10.  1907.  Szentgothárd.  B.  J. 

Jan.    30.  1907.  Mezőzáh.  A".  ./. 

Dec.  23.  1902.  Nagysármás.  A'.  .7. 

Oct.    22.  1906.  Mezőszakáll.  A^.  J. 

Mart.  20.  1907.  Marosvásárhely.   Sz.   G. 

Oct.    28.  19l)4.  Szászrégen.  Aqu. 

üeS.ifc^h'htfig  1  (1885.)  Görgényszentimre. 

Tsch.  IV. 

Febr.  16.  1907.  Szováta.  B.  J. 

Aug.     7.  1906.   Oyergyócsomafalnt.   H.   E. 

Aug.  20.  1906.  Borszék.  G.  A. 

Mai.  24.  1899.  Élesd.  M.  Gy. 

Mart.  19.  1903.  Hadad.  Ch.  Ì. 

Nov.  10.  1906.  Hadad.  L.  A. 

Jan.    14.  1907.  Hadad.   6.  Fr. 


T^  1  f\A.i     rr   '\   ■     elsô.  azóta  minden  évben 

Dec.   1902.  Zsibo 

1906/7  telén  6  drb 


erste,  seitdem  jeden  Winter  \  i^ .  A. 
Im  Winter  1906/7  6  St.   (    ZsibÓ.    F.    A. 

Apr.  20.  1903.  Zsihó.  N.  J. 

Dec.     2,  16    1906.  Zsibó.  F.  A. 

Jan.      3,  4.  1907.  Zsibó.  F.  A. 

Mart.  12.  1907.  Siilebned.  N.  J. 

Mart.  11.  1907.  Retteg.  L.  A. 

1904  5  telen  kb,  20  drb  I    d    4.1  i  zr      m 

lm  Winter  1904/5  ca  20  St.  (    rSetUlen.    A.    Ü. 

1906/7  telén  sok  I    r>    ^ui  t^      n 

Im  Winter  1906/7  viele  /    Bethlen.    A.    A. 

Mart.    2.  1907.  Felsőilosva.   C.  Fr. 

Febr.  24.  Mart.  12.20. 1907.  Felsőilosva.  Sz.  G. 


281 


Nov.  28.  1904.  Kerles.  L.  A. 

Nov.    hfn'd^e   1     1W6.    Naszód,    erste   ;      0. 

Mart.  20.    1907.  Bilak.  C.  F>. 
Apr.     7.   1907.  Bilak.   C.  Fr. 


K. 


Jan. 


1907.  Naszód.  v?e1c  Ì  0.  K. 


Mart.  15.  1907.  Besztercze,  2  drb  (St.).  B.  B. 
Aug.  27.   1906.  Nagi/bánya.  N.  J. 


Északi  hegyvidék.  —  Nördliclie  Kiiiebung. 


Nov.  28.  1904.  Gödöllő.  L.  A. 

Előfordul       \     t'  -i  i   ■■       />   - 

Kommt  vor  ;   Kekko.  ret. 
Jan.    29.  1907.  Losoncz.  il/.  E. 
Febr.  17.  1907.  Kimaszonibat.  li.  J. 
Dec.   29.  1906.  Erdőbónye.  L.  A. 
Dec.     5.  1906.  Dolha.  B.  B. 
Mart.    1.  1905.  Huszt.  L.  A. 

Gyakrabban  előfordul  Inf.  11 

Kbmmt  öfter  xor        1  Maramarosmegye.  / . 
Nov.     5.  1906.  Kovarcz.  B.  Fr. 
Oct.      1.  1906.  Neczpál.  R.  Fr. 
Häufig"}  Beszterczebánya.  Pet. 

Előfordul      Ï     r»         X  1   -  tt 

Kommt  vor  J   Besztcrczcbauva.  i- . 

Nov.  12.  1840.  Breznóbánya.  Pet. 

Nov.  1844.  Breznóbánya.  3  drb  (St.)  Friv. 

Dec.  18.  1907.  Kövi.  B.  B. 

.\  60-as  években  űszszel  többszöri 

In  den  60  er  Jahren  im  Herbst         /RoZSnyO.  Tsch.  111. 


mehrmals 


i' 


1871—1884  között  csak  egyszer      \    t    i  '       T'     7        TTJ 
Zwischen  1871  — 1884  nur  einmal   I    J^^^t).     1  SCIU    ILI. 

Előfordul        ^    If    £,  ,         p  / 
Kommt  vor     /    ii.aSSa.    ±61. 

Hart.    3.  1907.  Abaii.jljcszter.  B.  B. 
Jan.      3,  20.  Febr.  5.  Mart.  4.  7.  1907. 

Tavarna.  Sz.  B. 
Mai.     1.  1907.   Tavarna.  Sz.  B. 


Febr.  4.   1907.  Hnnioniia.  L.  A. 

Jan.  3.  1907.  Jósza.  B.  B. 

Febr.  4.  1882.  Zemplénszinna.  Friv. 

Oct.  Anitng  I    1906.  Geróny.  M.  I. 

Jul.    1902.   Nagyláz.    heurlges^Junges  i    Bv.    S. 

Dec.    18.   1907.  Perecseny.  M.  I. 
Mart.  13.  1907.  Nagyberezna.  L.  A. 

1906/7  telén  1  drb.  \    f i,,„,.f/.„„      M      T 

Im  Winter  1906;7  1  St.    I    <■  'heUeS>Z.    1*1-    1. 

Febr.    6.   1907.  Tiirjaremete.  M.  I. 

Jun.  1889.   Runahavas  2  juv.  D.  0. 

Apr.     5.  1903.  Ökörmező.  N.  J. 

Apr.     2.  1903.  Felsőszinevér.  Ch.  1. 

Get.  Anfang  1   1878.  Nozdrovicz.  N.  L. 

Get.  1837.  Stola.  Pet. 

Jan.    23.  1907.  Felka  2  drb  (St.)  F.  Oy. 

Nov.  22.  1882.  Sarpanyecz.   Tsch.  I. 

Apr.     9.  1907.  Tátraháza  mehrer*e"st.  J  M.    V. 

Mai.  23.  1907.   Tátraháza.  M.   V. 

Apr.  íf.^:  !  1907.  Som.  2  drb  (St.)  P.  Gy. 

fommfvor  1    Eperjes.  Pet. 

Kommfvor  1    1887-  Bártfa.  Friv. 

Nov.  19.  1906.  Sztropkó.  L.  A. 

èa'^Ìj:v:l  1902.   Ugar.  Hr.  S. 


Az  adott  anyag  alapján  az  utolsó  70  év 
alatt  —  1837-től  1907-ig  —  Magyarországon 
kiinutathatólag  összesen  400-nál  több  uráli 
baglyot  figyeltek  meg  vagy  ejtettek  el;  ezek- 
ből az  utolsó  egy  évi  időtartamra  —  1906 
júniusától  1907  júniusáig  —  közelítőleg  190 
darab  esik,  tehát  az  összeseknek  szinte  a 
fele.  A  lelőhelyek  száma  összesen  213:  ezek- 
nek a  számához  ugyancsak  a  megjelölt  egy  évi 
időtartam  101-el,  tehát  szintén  majdnem  a 
felével  járult  hozzá. 

Ezek  a  statisztikai  adat(jk  az  uráli  bagoly 
idei  megjelenésének  kétségtelen  invázió  jelle- 
get adnak.  Csak  azt  a  kérdést  kell  még  el- 
dönteni, vájjon  északi  költözködők  révén  emel- 
kedett-e ez  a  szám  oly  magasra,  vagy  pedig 
honi  példányok  révén?  Erre  nézve  természe- 
tesen először  azt  a  kérdést  kell  tisztázni,  vájjon 
fészkel-e  nálunk  az  uráli  bagoly  oly  mennyi- 
Aquila  XIV. 


,\iif  Gniiid  des  hier  gegebenen  Materiales 
wurden  in  den  letzten  70  Jahren  —  von  1837  bis 
1907  —  in  Ungarn  nachweislich  insgesamt 
über  400  Uraleulen  erlegt  oder  beobachtet, 
von  diesen  entfallen  auf  die  letzte  Jahres- 
dauer —  vom  Juni  1906  bis  Juni  1907  ~ 
naiiezu  190  Stück,  d.  i.  beinahe  die  Hälfte  aller 
Daten.  Die  Anzahl  der  Fundorte  beträgl  213; 
in  dieser  Zahl  ist  der  obenbezeichnete  Zeit- 
raum von  einem  Jahre  mir  101  Stationen, 
also  ebenfalls  nahezu  mit  des  Hälfte  ver- 
treten. 

Diese  statistisciuMi  Daten  verleihen  dem 
heurigen  Erscheinen  der  Uraleule  unzweifel- 
haft den  Charakter  einer  Invasion.  Es  muss 
nur  noch  die  Frage  entschieden  werden,  ob 
sich  diese  Zahl  durch  das  Erscheinen  von 
Wiiitergästen  so  stark  erhöhte,  oder  aber, 
ob  es  einheimische  Exemplare  waren  ?  Dies- 
bezüglich   inuss    natürlich    vorerst    die  Frage 

36 


^'2 


ségben,  hofry  ily  reiidkiviili  helyváltíjztatással 

—  fészkelő  helyéről  az  alacsonyabb  vidékekre 

—  ekkora  számban  eláraszthassa  az  országot? 
Egyúttal  lehetőleg  el  kell  dönteni  azt  a  kér- 
dést is.  vájjon  ily  nagy  számban  való  elő- 
fordulása lassú  áttelepedés  eredménye  e  vagy 
pedig  már  régebben  is  gyakori  volt  nálunk 
az  uráli  bagoly.  Mert  pl.  Nary  Jenő  (1.  c.) 
szerint  az  uráli  bagolynak  mai  elterjedése 
Erdélyben  körülbelül  egy  századig  tartott  át- 
telepedés eredménye,  s  ezt  a  felfogást  tényleg 
igazolni  látszik  mindig  nagyobb  és  nagyobb 
számban  való  előfordulása.  Már  1904/05  telén 
is  nagyobbmérvű  téli  előfordulást  lehetett  meg- 
állapítani, 1906/07  telén  pedig  a  valósággal 
imponáló  190  példányra  szökkent  fel  a  meg- 
figyelt uráli  baglyok  száma. 


Evvel  szemben  tekintetbe  kell  venni  azt. 
hogy  hazánk  szélesebb  körű  ornithologiai  át- 
kutatása csak  alig  két  évtized  óta  foljúk.  Az 
előtt  csak  eg\es  vidékek  voltak  képviselve 
egyes  kiválóbb  régi  ornithologusaink  révén,  a 
kik  közül  azonban  kevés  működött  éppen  azo- 
kon a  területeken,  a  hol  az  uráli  bagoly  is 
előfordul.  Ehhez  lényegesen  hozzájárult  a  prae- 
paráló  intézetek  hiánya,  úgy  hogy  az  elejtet- 
tek száma  túlnyomó  részben  nem  került  nyil- 
vánosságra. Főleg  pedig  hiányzott  a  központi 
intézet,  mely  egy  czél  érdekében  egyesitette 
volna  a  megfigyelőket  s  ezeken  kívül  az  ahhoz 
értő  közönséget  is  felhívta  volna  ily  jelenség 
tüzetesebb  megfigyelésére. 


De  már  Petényi  —  tehát  1855  előtt  —  azt 
mondja,  hogy  az  uraU  bagoly  nem  ritka  nálunk, 
pedig  éppen  Erdélyben  alig  volt  munkatársa, 
ezt  az  állítást  egész  váratlanul  megerősíti  a 
nagj^enyedi  Collegium  1848  előtti,  elpusztult 
gyűjteményének  jegyzéke,  melyet  Dr.  Szu,.\dy 
Zoltán  kutatott  fel.  Ebben  öt  urali  bagolyról 
van  említés  téve  az  1843,  1846—1848  évek- 
ből, köztük  egyet  április  18-án,  tehát  a  költés 
időszakában  ejtettek  el.  Ezek  közül  négy  pél- 
dány Nagyenyedről  való,  az  ötödik  pedig 
Gáldról    1846-ból.    Ide    sorolható    még    Zbyk 


entschieden  werden,  ob  die  Uraleule  in  Ungarn 
auch  wirklich  in  solcher  Menge  brütet,  dass 
durch  einen  solch  ausserordentlichen  Orts- 
wechsel —  von  den  Brutplätzen  in  die  tiefer 
gelegenen  Gebiete  —  das  Land  in  solcher 
Anzahl  überschwemmt  werden  kann  ?  Es  muss 
zugleich  auch  die  Frage  womöglich  entschie- 
den werden,  ob  ein  Yorkoninien  in  solcher 
Anzahl  das  Resultat  einer  langsamen  Über- 
siedelung ist.  oder  aber,  ob  die  Uraleule  auch 
früher  schon  häufig  in  Ungarn  zu  finden  war. 
Nagy  Eugen  Nagy  (1.  c.)  z.  B.  wäre  die  heutige 
Verbreitung  der  Uraleule  in  Erdély  das  Resul- 
tat einer  nahezu  hundertjährigen  Übersiede- 
lung und  diese  Auflassung  scheint  das  Vor- 
kommen in  stetig  grösserer  Anzahl  auch  zu 
bekräftigen.  Schon  im  Winter  1904/05  konnte 
ein  Vorkommen  in  grösserer  Anzahl  konsta- 
tiert werden  und  im  Winter  1906/07  erreichte 
die  Anzahl  der  beobachteten  Uraleulen  schon 
die  wirklich  imponierende  Höhe  von  190  Stück. 

Dem  gegenüber  muss  in  Betracht  gezogen 
werden,  dass  die  nrnithologische  Durchfor- 
schung Ungarns  auf  einer  ausgedehnteren 
Basis  erst  kaum  seit  zwei  Dezennien  im 
Gange  ist.  Vordem  waren  nur  einzelne  Ge- 
biete durch  einige  unserer  hervorragenden 
älteren  Ornithologen  vertreten,  von  welchen 
ebenfalls  nur  wenige  eben  auf  jenen  Gebie- 
ten forschten,  auf  welcheu  auch  die  Uraleule 
vorkf)mmt.  Seiir  viel  trug  dazu  auch  der 
Mangel  an  Präparier-Instituten  bei,  so  dass 
die  grösste  Anzahl  der  erlegten  Exemplare 
nicht  zur  Öffentlichkeit  gelangen  konnte.  Haupt- 
sächlich aber  fehlte  das  centrale  Institut,  wel- 
ches die  Beobachter  im  Verfolgen  eines  Zieles 
vereint  hätte  und  ausser  diesem  auch  das  dazu 
befähigte  Publikum  zur  eingehenderen  Beobach- 
tung einer  solchen  Erscheinung  aul'gefordert 
hätte. 

Aber  schon  Petényi  betont  es  —  also  schon 
vor  dem  Jahre  1855  —  dass  die  Uraleule 
bei  uns  nicht  selten  ist,  trotzdem  er  eben  in 
Erdély  kaum  einige  Mitarbeiter  hatte,  und 
findet  diese  Behauptung  eine  ganz  unerwar- 
tete Bestätigung  durch  das  Verzeichnis  der 
vernichteten  Vogelsammlung  vor  dem  Jahre 
1848,  des  Kollegiums  von  Nagyenyed.  welches 
von  Dr.  Zoltán  v.  Szilády  aufgefunden  wurde. 
In  diesem  finden  sich  fünf  Uraleuleu  aus 
den  Jahren  1848.  1846 — 1848,-  eine  wurde 
sogar  am  18.  April,    also   in  der  Brutperiode 


2S3 


adata  1848- bol  és  Csató  János  (i.  li.)  feljegy- 
zése, mely  szerint  Stettkr  A'.  1S45-íí;-  öt  da- 
rabot kapott  Déváról. 


Nagyenyeden,  a  hol  a  40-es  évek  óta  szinte 
szakadatlanul  folyik  a  megfigyelés  (.'satu  JAnos 
és  a  Collegium  révén,  a  nmi  állapotok  majd- 
nem változatlanul  ugyanazok,  mint  voltak  a 
40-es  években.  Csató  János  1882-ben  ca  80 
éves  tapasztalatokra  támaszkodva  azt  Írja, 
hogy  ritka  ugyan,  de  azéil  évenként  előfordul; 
dr.  SzujÁdy  Zoltán  pedig  azt  az  értesítést  adta, 
hogy  minden  télen  hoznak  1 — 2  példányt  a 
(JoUegium  számára,  többnyire  a  felenyedi  er- 
dőkből. Déván  Stetter  óta  ugyan  nem  műkö- 
dött ornithologus.  de  azért  ismerünk  innen 
származó  példányokat  s  környékén  szintén 
elég  gyakori;  a  közeli  Ruson  a  (JO-as  évek 
elején  szintén  elég  gyakori  volt  Bud.4  Ádám 
adatai  értelmében.  Horvátországból  már  a  70-es 
évek  elején  kerültek  egyes  példányok  a  zág- 
rábi múzeumba,  s  ezek  közül  az  egyik  május- 
ból, tehát  a  költési  időszakból  való.  1875/76. 
telén  pedig  Varasdon  8  példányt  ejtettek  el. 
Rozsnyón  a  60-as  években  többször  fordult 
elő,  Beszterczebányán  Petényi  szerint  gyakori 
volt  s  Breznóbánváról  1844-ben  H  példányt 
kapott  a  Nemzeti  Múzeum. 


Tény  dolog,  hogy  kicsiny  ez  a  történeti 
anyag,  de  a  meglevőnek  az  a  tanúsága,  hogy 
ott.  a  hol  megfigyelők  voltak,  ott  az  uráli 
bagoly  már  ca  70  évvel  ezelőtt  sem  volt  ritka 
madár  s  hogy  mégis  oly  aránytalanul  kevés 
adatunk  van  a  korábbi  évekből,  azt  a  kevés 
megfigyelő  és  a  praeparáló  intézetek  hiánya 
mellett  jó  részben  az  elnyomatás  szomorú  kor- 
szakának is  kell  tulajdonítani,  a  mikor  tudva- 
levőleg tilos  volt  a  fegyvertartás.  Mindezek 
azt  idézték  elő,  hogy  a  tömegesebb  téli  meg- 
jelenések nem  kerültek  nyilvánosságra,  pedig 
hogy  már  azelőtt  is  voltak  ilyenek,  azt  egy- 
részt a  varasdi  8  példány  1875/76  teléről, 
másrészt  az  a  tény  bizonyítja,  hogy  a  zágrábi 
múzeumba  1889    őszén    7    példányt   küldtek. 


]  erlegt.  Vier  Exemplare  stammen  von  Nagy- 
enyed.  das  fünfte  von  fíáld,  aus  dem  Jahre 
1848.  Hiehcr  kann  auch  noch  das  Datum  von 
Zeyk  aus  dem  Jahre  1848  gezogen  werden 
und  die  Note  von  Johann  v.  Cs.wó  (1.  c),  laut 
welcher  \V.  Stetter  bis  zum  Jahre  1845  fünf 
Exemplare  aus  Déva  erhielt. 

In  Nagyenyed,  wo  die  Beobachtung  infolge 
der  Tätigkeit  Johann  v.  Csatos  und  des  Kolle- 
giums seit  den  4()-er  Jahren  fast  ununter- 
brochen turtdauerte,  sind  die  heutigen  Ver- 
hältnisse fast  unverändert  dieselben,  wie  in 
den  40-er  Jahren.  Johann  v.  Csató  gibt  im 
Jahre  1882  auf  beinahe  SO-jährige  Beobach- 
tungen gestützt  an,  dass  die  Uraleule  zwar 
selten  sei,  aber  jährlich  vorkomme  und  Dr. 
Zolt.án  V.  SziLÁDY  berichtet,  dass  in  jedem 
Winter  1 — 2  Exemplare  für  die  \'ügelsamm- 
lung  des  Kollegiums  gebracht  werden,  mei- 
stens aus  den  Wäldern  vou  Felenyed.  In  Déva 
war  zwar  seit  Stetter  kein  Ornithologe  tätig, 
doch  wissen  wir  von  hier  vorgekommenen 
Exemplaren  und  ist  die  Uraleule  in  der  l'm- 
gebung  ebenfalls  ziemlich  häufig  :  in  dem 
nahen  Rus  war  dieselbe  laut  den  Beobachtun- 
Buda    in   den    60-er   Jahren 


gen  von  Adam  v. 


ebenfalliJ 


ziemlich  häufig.  Aus  Kroatien  besitzt. 


das  Museum  in  Zágráb  schon  vom  Anfange  der 
70-er  Jahre  einige  Exemplare,  von  welchen 
eines  im  Mai,  also  in  der  Brutzeit  erlegt  wurde: 
im  ^^'inter  1875/76  aber  wurden  in  Várasd  allein 
8  Exemplare  erlegt.  In  Rozsnyó  kam  dieselbe 
in  den  (iO-er  Jahren  öfter  vor,  in  Besztercze- 
bánya  war  sie  nacli  I'etényi  häufig  und  aus 
Breznóbánya  erhielt  das  National-Museum  hu 
Jahre   1844  drei  Exemplare. 

Dieses  historische  Materiale  ist  unleugbar 
gering,  doch  ergibt  es  dennoch  die  Tatsache, 
dass  dort,  wo  Beobachter  waren,  die  Uraleule 
auch  vor  ca  70  Jahren  kein  seltener  Vogel  war 
und  dass  wir  aus  den  früheren  Jahren  trotzdem 
so  unverhältnismässig  wenig  Daten  besitzen, 
ist  neben  dem  Mangel  an  Beobachtern  und 
PräparicT- Instituten  zum  guten  Teil  auch 
dem  traurigen  Zeitalter  der  Unterdrückung 
zuzuschreiben,  während  welchem  das  Halten 
von  ^^'af^■en  bekanntermaassen  verboten  war. 
All  dies  brachte  es  mit  sich,  dass  die  massen- 
hafteren Erscheinungen  im  Winter  nicht  zur 
Kenntnis  gelangen  konnten,  dass  es  aber  auch 
schon  früher  solche  gab.  wird  einerseits  durch 
die  8  Exemplare  im  Winter  1875/76  in  Várasd 


284 


A  hiányos  adatok  alapjáu  nem  lehet  egész 
határozottan  eldönteni,  hogy  az  uráli  l)agoly 
mai  elterjedése  nem-é  mégis  fokozatos  áttele- 
pedés eredménye,  de  az  ilyen  átteli^pedési 
mozgalom  nem  szokott  egyszerre,  hirtelenül 
megszűnni  s  így  a  jövő  kutatások  nyorniin 
majd  véglegesen  eldönthetjük  a  kérdést.  A 
történeti  anyagra  támaszkodva  az  a  meggyő- 
ződésem, hogy  az  utolsó  század  alatt  ilyen 
áttelepedés  nem  történt. 


Az  uráli  bagoly  fészkeléséről  Petényi  még 
nem  ir  semmit,  a  mi  annál  feltűnőbb,  mert 
a  Nemzeti  Múzeum  tojás-gyűjteményében  (Fri- 
v.íldszky:  Aves  Hungáriáé)  van  egy  1851- 
ben  április  24-én  Pnkkanczon,  Bars  megyében 
szedett  tojás,  a  mely  tehát  még  Petényi  éle- 
tében kerülhetett  a  Múzeumba.  Lehet,  hogy 
idevágó  jegyzetei  elvesztek.  Dr.  Madarász  Gyula 
nem  vette  fel  „Magyarország  Madarai"  czimű 
munkájába,  mert  nem  találta  egészen  meg- 
bízhatónak. A  tojáson  levő  fölirás  szerint 
Tauscher  (bizonyára  Tauscher  Gyula,  Petényi 
sógora)  gyűjtötte  azt,  odvas  fában  „Fukkanz^-on  ■ 
méretei  52X42'2  mm.,  tehát  tényleg  uráli 
bagoly  tojása.  Mindazonáltal  szintén  úgy  tar- 
tom, hogy  nem  lehet  egész  biztosan  megálla- 
pított fészkelési  esetnek  venni;  a  tojáson  levò 
felírás  szerint  „Fnkkanz"  a  lelőhely,  ilyen 
község  pedig  Magyarországon  nincs  ;  Frivaldszky 
könyvében  „FiiH-ancz.  Bars  megye"  szerepel, 
csakhogy  Bars  megyében  szintén  nincs  ilynevű 
község  s  nincs  is  adat  rá,  hogy  milyen  jogon 
változtatta  meg  a  lelőhely  nevét  és  milyen 
alapon  helyezte  azt  Barsmegyébe. 


A  második  esetet  Frivaldszky  Imrk  említi. 
Jellemző  adatok  stb.  (1.  a  források  jegyzékét) 
munkájának  10.  és  24.  lapjain.  Előbbi  helyen 
ezt  írja:  „tél  idején  hazánk  felső  megyéit  is 
meglátogatja,  hol  néha  el  is  nyaral  és  költ", 
utóbbin  pedig,  hogy  az  Aliion  hegységben 
—  csak  az  Orsova  melletti  hegyet  gondolha- 
tom —  egész   családra    akadt,  „midőn  éppen 


bewiesen,  anderseits  dadurch,  dass  das  Mu- 
seum in  Zágráb  im  Herbst  1889  sieben  Exem- 
plare erhielt.  Auf  Grund  des  lückenhaften  Ma- 
teriales  kann  es  zwar  nicht  ganz  bestimmt  ent- 
schieden werden,  ol)  die  hentige  Verbreitung 
der  llraleule  nicht  (leimoch  ein  Resultat  all- 
mählicher Übersiedelung  ist,  doch  ptlegt  eine 
sfilche  Ijbersiedelungs-Bewegung  nicht  plötz- 
lich auf  einmal  aufzuhören,  weshalb  die  Frage 
auf  (Trund  der  zukünftigen  Beobaclitungeii 
schliesslich  doch  endgültig  erledigt  werden 
kann.  Auf  das  historisclie  Materiale  gestützt, 
hege  ich  die  Überzeugung,  dass  eine  solche 
Übersiedelung  im  letzten  .Talirliundcrt  nicht 
stattfand. 

Über  das  Brüten  der  Uraleule  berichtet 
Petényi  noch  nichts,  was  umso  autl'allender  ist. 
da  die  Eiersammlung  des  National-Museums 
(Frivaldszky  :  Aves  Hungáriáé)  ein  Ei  dieser 
Art  besitzt,  welches  am  24.  April  1851  in  Puk- 
kancz.  Koni.  Bars  gefunden  wurde  und  daher 
noch  zu  Petényi's  Lebzeit  in  das  Museum  gekom- 
men sein  dürfte.  Möglich,  dass  seine  diesbezüg- 
lichen Notizen  verloren  gingen.  Dr.  Jllius  v. 
M.ADARÁsz  nahm  diesen  Fall  ebenfalls  nicht  in 
sein  Werk  ..Magyarország  Madarai"  auf.  da 
er  ihm  nicht  vollkommen  glaubwürdig  erschien. 
Laut  der  auf  dem  Ei  befindlichen  Aufschrift 
wurde  dasselbe  von  Tauscher  —  jedenfalls 
Julius  Tauscher,  Petényis  Schwager  —  in 
„Fukkanz"  in  einer  Baumhöhle  gefunden; 
die  Masse  betragen  Ò2  X  422  mm.,  wes- 
halb es  sich  jedenfalls  um  ein  Ei  der  Ural- 
eule handelt.  Trotzdem  glaube  ich  jedoch,  dass 
das  Brüten  durch  diesen  Fall  nicht  als  ganz 
sicher  angenommen  werden  kann  ;  laut  der 
Aufschrift  ist  der  Fundort  „Fukkanz",  doch  ist 
in  Ungarn  keine  Ortschaft  dieses  Namens:  bei 
Frivaldszky  heisst  es  ..Pukkancz.  Korn.  Bars". 
doch  gibt  es  auch  im  Koni.  Bars  keine  Ortschaft 
dieses  Namens,  auch  gibt  es  keinen  Anhaltspunkt 
dafür,  mit  welchem  Eechte  der  Name  verändert 
wurde  und  warum  der  Ort  in  das  Koniitat  Bars 
verlegt  wurde. 

Der  zweite  Fall  wird  von  Emerich  von  Fri- 
valdszky erwähnt  in  seinem  „Jellemző  adatok 
etc."  (v.  den  Quellennachw-eis)  betitelten  Werke 
pag.  10  und  24.  An  ersterer  Stelle  schreibt 
er:  ..sie  besucht  im, Winter  auch  die  Komitate 
Oberungarns,  wo  sie  manchmal  auch  den 
Sommer  verbringt  und  brütet",  an  der  ande- 
ren aber,  dass  er  im  Alliongebirge  —  es  kann 


285 


a  tojó  fiókáit  fészivökből  kirepité".  Ugyan- 
ekkor sikerült  is  két  darabot  szereznie.  Bár 
a  későbbi  ir<i(laIoiii  ezekről  nem  vett  tudo- 
mást, mégis  az  első  teljesen  hiteles  fészkelés 
nieí;álla])itása  után.  most  felveendőknek  vélem, 
annál  is  inkább,  mert  az  említett  helyek  a 
későbben  felfedezett  fészkelési  teriiletekbe 
tartoznak,  még  pedig  azokl)a,  a  hol  leggyak- 
rabban fészkel  az  uráli  bagoly,  t.  i.  Krassó- 
Szörény  és  részben  IJng  és  Zemplén  megyék 
területére. 


A  tudománytól  előírt  összes  biztossági  kö- 
veteléseknek megfelelően,  végre  Hrabár  Sán- 
dor állapította  meg  az  első  biztos  fészkelést. 
1902-ben  június  végén  Ugaron  (régebbi  neve 
Ublya,  Zemplén  megye)  talált  egy  fészket  két 
fiókával  és  ugyancsak  1902  július  havában 
egy  idei  fiókát  Nagylázon,  (Ung  megyében) 
(Természettud.  Közi.  1908.  pag.  5'24.).  Utána 
közölte  Lintia  Dénes,  hogy  1903  április  4-én 
Padina  Matejon  (Krassó- Szörény meg}e)  talált 
5  fiókát  egy  fészekben,  továbbá  hogy  1904 
június  29-én  Stájerlakról  (Krassó-Szörény  m.) 
is  kapott  egy  idei  fi()kát;  utóbbi  a  Nemzeti 
Múzeum  gyűjteményébe  került.  (Természettud. 
Füzetek  1904.  pag.  97.)  Ugyancsak  itt  van 
egy  1904  aug.  14-én  kézrekerült  fióka  Károly- 
falváról  (Krassó-Szörény  megye).  Ezek  alapján 
már  most  bebizonyított  fészkelési  esetnek 
vehetjük  Czynk  Edu  adatát  is  (Aquila  IV.)  ; 
ugyanis  1890  ápr.  19-éii  egy  nőstényt  lőtt 
Vajdarécsén  (Fogaras  megye),  melynek  kotló 
foltja  volt. 

Az  idei  esetekkel  kapcsolatosan  még  újabb 
fészkelési  eseteket  jelentetlek  be  megfigye- 
lőink, így  Hausmann  Ernő  szerint  gyakran  fész- 
kel Brassó  megyében,  nevezetesen  a  Tömösi 
és  Osánczi  szorosokban  és  Barczarozsnyóii  ; 
utóbbi  helyről  1906  aug.  12-én  két  fiatalt 
kapott.  Némely  évben  nagyon  gyakori  Brassó 
megyében.  Kunst  Károly  ugyancsak  190t)-ban 
június  havában  kapott  egy  fiatalt  Nagypes- 
tényről  (Hunyad  megye).  Gróf  Majláth  József 
•szerint  fészkel  Dolnji  Miholjac  (Verőcze  megye) 
és  Leányvár  (Zemplén  megye)  erdeiben.  (ía.idács 
Mihály  jelentése  szerint  fészkel  a  Békéscsaba 
melletti  Gerlai  erdőben.  Dénus  Géza  már  1889 
júniusában  talált  két  éppen  kirepült  fiókát 
szüleik  társaságában  a  líuna    havason    (Sipot 


nur  der  Berg  neben  Orsova  sein  —  eine  ganze 
Familie  antraf,  „als  das  Weibchen  eben  die 
.liiiigen  aus  dem  Neste  führte".  Es  gelaug 
ihm  bei  dieser  Gelegenheit  auch  zwei  Exem- 
plare zu  erlegen.  Obwohl  die  spätere  Litera- 
tur diese  Daten  nicht  zur  Kenntnis  nahm, 
so  glaube  ich  dieselben  nach  der  Konstatie- 
rung des  ersten  völlig  sicheren  Brütens  jetz 
doch  aufnehmen  zu  müssen,  und  dies  umso 
mehr,  als  die  erwähnten  Gebiete  in  die  s])äter 
entdeckten  Brutgebiete  fallen,  u.  zw.  in  jene, 
wo  die  l'raleule  am  häufigsten  brütet,  nämlich 
in  das  Komitat  Krassó-Szüréuy  und  teilweise 
auch  in  die  Komitate  Ung  und  Zemplén. 

Das  er.ste  verbürgte  Brüten  wurde  von 
Alexander  Hrabár  konstatiert.  Ende  Juni  1902 
fand  derselbe  in  Ugar  (der  frühere  Name  ist 
Ublya,  Kom.  Zemplén)  ein  Nest  mit  2  Jungen, 
und  im  Juli  1902  ein  heuriges  Junges  in 
Nagyláz,  Kom.  Ung  {Természettud.  Közlöny, 
Jahrg.  1903  p.  523).  Nach  ihm  berichtete  Dyonis 
Lintia,  dass  er  am  4.  April  1902  in  Fadina 
Matej  (Koni.  Krassó-Szörény)  in  einem  Neste 
fünf  Junge  fand,  und  dass  er  am  29.  Juni 
1904  aus  Stájerlak  (Kom.  Krassó-Szörény) 
(un  heuriges  Junges  erhielt,  welches  in  die 
.Sammlung  desNational  Museums  gelangte  (Ter- 
mészettud.  Füzetek,  Jahrg.  1904  pag.  97). 
F^bendasellist  ist  noch  ein  anderes  Junges, 
welches  am  14.  August  1904  in  Károlyfalva 
(Kom.  Krassó-Szörény)  gefangen  wurde.  Auf 
Grund  dieser  kann  auch  die  Beoliaditung 
von  Czynk  [Aquila  IV.)  als  Bruttali  gelten  ; 
derselbe  erlegte  nämlich  am  19.  April  I89U 
ein  Weibchen,  welclu^s  Brutflecke  hatte. 

In  den  heurigen  Berichten  gaben  unsere 
Beobachter  noch  mehr  neue  Brutgebiete  an. 
So  brütet  die  Uraleule  nadi  Ernst  Haü8.viann 
häufig  im  Komitate  Brassó,  namentlich  in  den 
Pässen  von  'l'ömös  und  Osáncz,  sowie  bei 
Barczarozsnyó,  von  wo  er  am  12.  August 
1906  zwei  juv.  Exemplare  erhielt.  In  manchen 
Jahren  ist  die  Uraleule  sehr  häufig  im  Komi- 
tate Brassó.  Karl  Kunszt  erhielt  ebenfalls  im 
Juni  1906  ein  Junges  aus  Nagypestény  (Kom. 
Hunyad).  Laut  Graf  Joseph  v.  M.uláth  brütet 
sie  in  den  Wäldern  von  Dolnji  Miholjac  (Kom. 
Verőcze)  und  Leányvár  (Koni.  Zemplén).  Nach 
dem  Berichte  von  Michael  Ga.ihács  brütet  sie 
im  Gerla-W'alde  bei  Békéscsaba.  Géza  Dénes 
fand   schon   im   Juni  1889  zwei  eben  flügge 


286 


völgy)  Ung  megyében,  s  Matusovits  Károly  en- 
nek valamint  Hrabár  Sándor  adatának  betető- 
zésekéjjpen  azt  jelenti,  hogy  „az  uráli  bagoly 
Ung  megyében  az  elöhegységektől  kezdve  az 
ország  határáig  állandó  madár'' .  Szikla  Gáhor 
1895-ben  talált  egy  még  fejletlen  példányt 
az  eszéki  gimnázium  gyűjteményében,  a  mely 
valószínűleg  valamely  horvátországi  fészkelö- 
holvről   való. 


Minthogy  az  nrali  basroly  fészkelése  már 
elég  tekintélyes  adat  alapján  van  Ijebizonyítva, 
azért  most  már  fészkelésre  következtethetünk 
a  költési  időszakba  eső  adatokból  is,  vala- 
mint azokból,  a  melyek  minden  valószínűség 
szerint  még  nem  vonatkozhatnak  északi  köl- 
tözködöki-e.  Minthogy  a  költési  időszak  Czynk 
és  Lintia  szerint  már  áprilisban  jól  előre  ha- 
ladott, azért  az  á])rilis  elejétől  ca  augusztus 
végéig  terjedő  adatokat  úgy  vehetjük,  hogy 
azok  az  itt  költött  vagy  kiköltött  példá- 
nyokra vonatkoznak.  Az  ebbe  az  időszakba 
eső  adatokat  az  általános  felsorolásban  cur- 
siv  nyomással  tüntettem  fel  s  igy  újabb 
kimutatásukat  mellőzöm,  csak  a  Cerva  Frigyes- 
töl  ka])ott  adatot  említem  föl  itt,  minthogy 
1907  júl.  ;5]-éről  való.  a  mely  alkalommal 
Carhpagón  (Lika  Krbava  m.)  lőttek  egy 
nrali  baglyot.  Valamennyit  számbavéve  a  fész- 
kelési  esetek  száma  összesen  47,  a  melyek 
közül  6  esik  Horvátországra,  1  a  Dunántúlra, 
-■)  az  Alföldre,  31  a  keleti  hegyvidékre  és  (í 
az  északi  hegyvidékre.  Ezek  alapján  tehát  az 
uráli  bagoly  klasszikus  hazája  Magyarországon 
a  keleti  hegyvidék,  a  mit  az  összes  előfor- 
dulási esetek  viszonylagos  eloszlása  is  bizo- 
nyít. A  218  előfordulási  hely  ugyanis  a  kö- 
vetkezőképpen oszlik  meg:  Í23  esik  Horvát- 
országra, 11  a  Dunántúlra.  40  az  Alföldre, 
99  a  keleti  hegyvidékre  és  40  az  északi  fel- 
földre. 


Ha  tekintetbe  vesszük  azt.  hogy  az  uráli 
bagoly  tisztára  a  legritkábban  járt  és  leg- 
nehezebben hozzáférhető  őserdőkben  fészkel 
s  hogy  ennélfogva  a  fészkelési  eseteknek 
csak  igen  kis  százaléka  jut  nyilvánosságra, 
úgy  a  47,  eddigi  részben  bebizonyított,  rész- 


gewordene  .luiiiic  in  Hesellschaft  ihrer  Eltem 
auf  der  lîimaalpe  (Sipot-Talj  im  Komitate 
Ung,  und  Kari,  Matusovits  bericlitct  in  Krgiiii- 
zung  dieser,  sowie  Alexander  Huabárs  Beob- 
achtung, dass  „die  Uraleiilr  im  Koniitate  l'ng 
von  den  Vorgebirgen  an  l)is  zur  Laiidcsgrenze 
ein  Standvof/el  ist".  Schliesslich  fand  Gabriel 
Szikla  im  Jahre  1895  ein  noch  unentwickeltes 
Junges  in  der  Sammlung  des  Gymnasiums  zu 
Eszék,  welches  wahrschciidich  irgendeiueui 
kroatischen  Brutplatze  entstammt. 

Indem  das  Nisten  der  IJraleiile  schon  auf 
Grund  eines  beträchtliclieii  Materiales  bewie- 
sen ist.  so  darf  jetzt  schon  auch  auf  (rruiKl 
solcher  Vorkoimnen  auf  das  Brüten  geschlos- 
sen werden,  welche  in  die  Brutzeit  fallen, 
und  ein  nördliches  Einwandern  noch  höciist 
unwahrscheinlich  erscheinen  lassen.  Indem 
das  Brüten  nach  Czynk  und  Lintia  im  A])ril 
sclion  bedeutend  fortgeschritten  ist.  so  können 
die  vom  Anfang  April  bis  Ende  August  rei- 
chenden Daten  als  auf  hier  brütende  oder 
ausgebrütete  Exemplare  bezüglich  angenonnnen 
werden.  Die  in  diesen  Zeitraum  fallenden  Da- 
ten wurden  in  dem  allgemeinen  Verzeichnisse 
durch  cursiren  Druck  hervorgehoben,  weshalb 
von  einem  neueren  Verzeichnisse  abgesehen 
wird.  Es  möge  hier  nur  noch  das  Datum 
erwähnt  werden,  welches  von  Friedrich  Cerva 
stammt,  laut  welchem  am  30.  Juli  in  Carlopago 
(Koni.  Lika  Krbava)  eine  IJraleule  erlegt  wur- 
de. Falls  alle  in  Betracht  gezogen  werden. 
so  ergeben  sich  47  Brutfälle,  von  welchen  6 
auf  Ki'oatien,  1  auf  das  Hügelland  jenseits 
der  Donau.  3  auf  die  grosse  Tiefebene.  31 
auf  die  östliche  und  (1  auf  die  nördliche  Er- 
hebung entfallen.  Auf  (irund  dieser  Daten  ist 
daher  die  östliche  Erhebung  die  klassische 
Heimat  der  Uraleule  in  Ungarn,  was  auch 
durch  die  \'erteilung  der  Daten  über  das  Vor- 
kommen bewiesen  wird.  Die  213  Daten  über 
das  Vorkommen  verteilen  sich  nämlich  fol- 
gendermassen  :  23  entfallen  auf  Kroatien.  11 
auf  das  Hügelland  jenseits  der  Donau.  40  auf 
die  grosse  Tiefebene,  99  auf  die  östliche  und 
40  auf  die  nördliche  Erhebung. 

Wii'd  in  Betracht  gezogen,  dass  die  Ural- , 
eule  ausschliesslich  in  den  am  seltensten  be- 
suchten und  am  scliwersten  zugänglichen  Ur- 
wäldern brütet,  und  dass  deshalb  nur  ein 
geringes  Prozent  der  Brutfälle  zur  Kenntnis 
gelangt,    so    kann  auf  Grund  dieser  47.  teils 


287 


ben  valószínű  fészkelésre  táiiiaszkotlva  kinioiid- 
hatjiik  annak  a  lehetőségét,  hojt-y  a/  idén 
feltűnő  na,ü,y  számban  jelentkezett  uráli  ba?; 
lyok  legalál)b  is  túlnj^oinó  najivrészben  honi 
példányok  voltak.  Azt  már  régebben  tudjuk, 
hogy  az  uráli  baglyok  őszkor  rendesen  lejön- 
nek kisebb-nagyobb  száuiban  az  alacsonyal)b 
vidékekre  s  igy  már  most  csak  az  a  kérdés, 
hogy  micsoda  fikok  hatottak  közre,  hogy  az 
idén  oly  tömegesen  hagyták  oda  a  magasabb 
vidékeken  levő  fészkelő  területeiket.  Ha  sike- 
rül erre  elfogadható  okot  találni,  úgy  biztosra 
vehetjük,  hogy  az  idei  tömeges  megjelenés 
nem  idegen  invázió  eredménve. 


Ismeretes  dolog,  hogy  az  uráli  bagoly  a 
hideg  ellen  igen  edzett  madár,  csakhogy  az 
idei  abnormisan  szigorú  és  különösen  havas 
tél  a  táplálkozási  viszonyait  befolyásolhatta 
igen  kedvezőtlenül  s  ezért  elsősorban  itt  kell 
keresni  az  okot.  Az  1906/07  telén  elejtett 
uráli  baglyok  az  egyes  hónapok  szerint  a 
következőképpen  oszlanak  meg:  1906  szep- 
tember 7,  október  12,  november  19,  deczem 
ber  19  darab,  1907  január  36,  február  22, 
márczius  31  darab. 

A  megfelelő  hónapok  időjárása  Róna  Zsig- 
mond szerint  (Természettud.  Közlöny  1906.  és 
1907.  ÓN-folyamában)  a  következőképpen  ala- 
kul: 1906  augusztusában  a  hőmérséklet  a  nor- 
málison alul  maradt:  szeptember  havában  a 
hőmérséklet  a  normálison  tetemesen  alul  ma- 
radt, szeptember  25  —  27-ike  körül  pedig  sok 
helyen  hó  és  fagy  volt,  a  mi  ebben  a  hónap- 
ban fölötte  ritka:  októberben  a  hőmérséklet 
ismét  a  normálison  alul  maradt:  november 
hava  azonban  szokatlanul  enyhe  volt;  deczem- 
ber  hava  nagyon  bővelkedett  havazásokban, 
de  Erdélyben  a  rendesnél  magasabb  hőmér- 
séklet uralkodott  s  csak  deczember  31-én 
terjedt  az  igazi  faj  keletről  nyugat  felé.  1907 
január  havát  nagy  hóbőség  és  minimális  hő- 
mérsékek  jellemzik;  a  Kárpátokban  majdnem 
elérte  azt  a  határt,  a  meddig  a  hideg  egyálta- 
lában menni  szokott  nálunk  (Botfalun — 36  C"): 
február  hava  igen  zord  volt,  úgy  hogy  alig 
volt  még  ennyire  hideg  februárius  Magyaror- 
szágon; márczius  liavában  különösen  Erdély- 
ben abnormis  hideg  uralkodott,  úgy  hogy  50 — 
60  év  óta  nem  volt  ilyen  hideg  márczius;    a 


l)c\viesenen.  teils  wahrschciidichcn  Hrutpliitze 
die  MöglicJikeit  ausgesprochen  werden,  dass 
die  heuer  in  auffallend  grosser  Menge  er- 
schienenen Uraleulen  wenigstens  zum  grössteu 
Teile  einheimisciie  Vögel  waren.  Es  ist  schon 
s«iit  längerer  Zeit  l)ekannt.  dass  die  UraleuhMi 
im  Herbst  gewöhnlich  in  grösserer  oder  ge- 
ringerer Anzahl  die  tiefer  gelegenen  Gebiete 
aufsuchen,  und  es  bleibt  daher  nur  iiocli  die 
Frage  zu  beantworten,  welchen  Ursachen  es 
zuzuschreiben  ist,  dass  sie  gerade  heuer  ihre 
höher  gelegenen  Brutgebiete  in  solch  grosser 
Anzahl  verliessen.  Gelingt  es.  eiiu'  annehm- 
bare Ursache  nachzuweisen,  so  kann  (is  als 
bestini iiit  angenommen  werden,  dass  das  heu- 
rige Massenerscheinen  niclif  das  Resultat  einer 
fremden  Invasion  ist. 

Es  ist  bekannt,  dass  die  Uraleule  ein  gegen 
Kälte  sehr  abgehärteter  Vogel  ist,  doch  dürfte 
der  heurige  abnorm  strenge  und  überaus 
schneereiclie  Winter  die  Nahrungsverhältnisse 
derselben  in  ungünstiger  Weise  beeinflusst 
haben,  und  muss  deshalb  in  erster  Linie  hier 
(Ue  Ursache  gesucht  werden.  Die  während 
des  Winters  1906/7  beobachteten  Uraleulen 
verteilen  sich  auf  die  einzelnen  Monate  wie 
folgt:  Sept.  7,  Okt.  12,  Nov.  19,  Dez.  19. 
Jan.  36,  Feber  22,  März  31  Stück, 

Die  Witterung  der  entsprechenden  Monate 
gestaltete  sicli  nach  Sigi8.mund  Róna  [Termé- 
szettud.  Közlöny  Jahrgänge  1906  und  1907) 
folgendermassen  :  Schon  im  August  1906  blieb 
die  Temperatur  unter  der  normalen,  im  Sep- 
tember blieb  dieselbe  bedeutend  unter  der 
normalen,  und  am  25 — 27.  gab  es  an  vielen 
Stellen  Schnee  und  Frost,  was  in  diesem 
Monate  zu  den  grössten  Seltenheiten  gehört; 
im  Oktober  blieb  die  Temperatui'  wieder  unter 
der  normalen,  der  November  war  jedoch  un- 
gewölinlich  mild.  Der  Dezember  war  unge- 
mein schneereich,  doch  iierrschte  in  Erdély 
eine  höhere  Temperatur  als  die  normale,  und 
erst  am  31.  verbreitete  sich  starker  Frost 
von  Osten  nacii  Westen.  Der  Jänner  1907 
wird  durch  aussenu-dentlichen  Schneereichtum 
und  dun  1:  minimale  Temperaturen  charakteri- 
siert :  in  den  Karpaten  erreiciite  die  Kälte 
fast  die  extreme  Grenze  (in  Botfalu  z.  B. 
—  36  C").  Der  Feber  war  ungemein  rauh,  so 
dass  noch  kaum  ein  so  kalter  Feber  in  Un- 
garn herrschte.  Im  ^lärz  herrschte  besonders 
in  Erdélv  ganz    abnorme   Kälte,  so  dass  seit 


288 


hőmérséklet  több  mim  Hl  tokkal  nutiadt  a 
normális  alatt.  Végül  reiidkiviil  ziírd  volt  áp- 
rilis liava  is,  melyiK'k  liöiiKTscklctc  szinten  '2 
lukkal  vult  alacsonyabb  a  rendtisnrl. 


1906/07  telére  tehát  óriási  hótöniegek  s  az 
a  körülmény  jelleniiíö,  hogy  a  hőmérséklet 
szinte  állandóan  és  tetemesen  alacsonyabb 
volt  a  normálisnál;  ezt  a  tényt  tehát  elfogad- 
hatjuk az  urali  bagoly  tömeges  megjelenésé- 
nek kulcsául.  Ez  a  nagy  hőcsökkenés  külö- 
nösen az  1907.  év  elejére  jellemző.  Evvel 
teljesen  összevág  az  a  tény,  hogy  1906  utolsó 
négy  hónapjában  57  urali  bagolyt  figyeltek 
meg,  1907.  év  első  három  hónapjában  pedig 
89-et,  vagTi-is  1907-ben  havonta  átlag  kétszer 
annyit,  mint  1906-ban.  A  hőmérséklet  leszál- 
lása mellett  a  nagy  hótöniegek  is  lényegesen 
hozzájárultak  ehhez  a  tömeges  megjelenéshez. 
Különösen  feltűnő  volt  ez  niárcziusban,  mikor 
még  31  urali  bagolyt  figyeltek  meg.  a  mi 
lígy  magyarázható,  hogy  az  óriási  hótömegek 
lassú  olvadása  miatt  még  nem  foglalhatták 
el  rendes  időben,  rendes  fészkelő  helyei- 
ket s  ez  belenyúlt  még  április  hónapjába  is, 
a  mikor  szintén  még  12  darabot  jeleztek.  Az 
a  tény,  hogy  1907  elején  a  legnagyobb  hideg- 
gel egyidejűleg  jelentkezett  a  legtöbb  urali 
bagoly  s  hogy  még  márcziusban  is  oly  nagy 
szátnban  volt  láthat('i  az  alacsonyabb  AÍdéke- 
ken,  különösen  rendes  fészkelési  területén, 
Erdélyben,  véleményem  szerint  egyenesen  azt 
bizonyítja,  hogy  az  idei  tömeges  megjelenés 
nem  volt  idegen  invázió  eredménye. 


Az  idegen  invázió  ellen  szól  az  a  körül- 
mény is,  hogy  az  1906/07  telén  megfigyelt 
urali  baglyok  csak  a  fészkelő  területeik  köz- 
vetlen szomszédságában  lévő  alacsonyabb  vi- 
dékeket árasztották  el.  így  i)l.  az  Alföld  felé 
a  legnyugatibb  előfordulási  pont  Hódmező- 
vásárhely, tehát  a  Tiszát  nem  lépte  txil.  Azon- 
tiil  kelet  felé  csak  Bihar  és  Arad  megyékben 
találhatiik,  valószínűleg  azok,  a  melyek  a 
Hiliar-hegység  nyugati  lejtőiről    szorultak    le. 


50—60  Jahren  keine  derartige  Kälte  im  März 
notiert  wurde  ;  die  Temperatur  blieb  mehr 
als  10  Grade  unter  der  normalen.  Scliliesslicli 
war  auch  der  April  sehr  rauh,  und  verblieb 
die  Temperatur  auch  hier  2  (irade  unter  fli-r 
normalen. 

Den  U'inter  19ü6/7  ciiarakterisierten  daher 
kolossale  Schneemassen,  sowie  der  Umstand, 
dass  die  Temperatur  fast  ständig  und  bedeu- 
tend unter  der  normalen  verblieb  :  diese  Tat- 
sache kann  daher  als  Schlüssel  der  massen- 
haften Erscheinung  der  Uraleule  angenommen 
werden.  Dieses  bedeutende  Sinken  der  Tem- 
peratur ist  besonders  für  den  Anfang  des 
Jahres  1907  charakteristisch.  Dem  entspricht 
vollkommen  die  Tatsache,  dass  in  den  letzten 
vier  Monaten  des  Jahres  1906  nur  57  Uraleulen 
beobachtet  wurden,  in  den  drei  ersten  Mona- 
den des  Jahres  1907  aber  89,  also  im  Jahre 
1907  im  Durchschnitte  monatlich  noch  einmal 
so  viel  als  im  Jahre  1906-  Neben  der  Tem- 
peraturabnahme trugen  auch  die  gi-ossen 
Schneemassen  sehr  viel  zu  diesem  massen- 
haften Erscheinen  bei.  Es  war  dies  besonders 
im  März  sehr  auffallend,  als  noch  81  Ural- 
eulen beobachtet  wurden,  was  auf  die  Weise 
erklärt  werden  kann,  dass  sie  infolge  des 
laugsamen  Schmelzenz  der  kolossalen  Schnee- 
massen ihre  gewöhnlichen  Brutplätze  nicht 
zur  gewöhnlichen  Zeit  besiedeln  konnten;  es 
reichte  dies  auch  noch  in  den  April  hinüber, 
ans  welchem  Monate  ebenfalls  noch  12  Exem- 
plare gemeldet  wurden.  Die  Tatsache,  dass 
die  meisten  Uraleulen  Anfang  1907  mit  der 
grössten  Kälte  gleichzeitig  erscliieneii.  und 
dass  sie  auch  noch  im  März  in  so  grosser 
Anzahl  in  den  tiefer  gelegeneu  Gebieten  zu 
sehen  waren,  besonders  in  ihrem  gewöhn- 
lichen Brutgebiete,  in  Erdély,  ergibt  meiner 
Meinung  nach  den  direkten  Beweis,  dass  das 
heurige  Massenerscheinen  nicht  die  Folge  einer 
fremden  Invasion  war. 

Gegen  eine  fremde  Invasion  spricht  auch 
der  Umstand,  dass  die  im  AVint(>r  19(16/7  be- 
obachteten Uraleulen  nur  die  in  der  nächsten 
Umgebung  ihrer  Brutplätze  befindlichen  tiefer 
gelegenen  Gebiete  ^besuchten.  So  ist  im  gros- 
sen Tieflande  der  westlichste''  Punkt  Hód- 
mezővásárhely ;  der  Tiszatlnss  wurde  daher 
nicht  überschritten.  Weiterhin  sind  sie  nur  in 
den  östlicheren  Komitaten  Bihar  und  Arad 
zu  finden,  wahrscheinlich  diejenigen,  welche 


289 


Ternes  megyében  is  sok  volt,  valószinflleg: 
azok,  a  melyek  Krassóban  fészkelnek.  Toron- 
tál, Bács-Bodrog-,  Pest.  Jász-Nagy-Kiiii-Szol- 
uok,  Békés.  Borsod  megyékben  nincs  és  Hajdii. 
Szabolcs  és  Szatmár  megyékben  is  csak  szór- 
ványosan ;  ezek  már  nincsenek  a  fészkclési 
terület  szomszédságában.  Az  Ung  és  Zemplén 
megyékben  fészkelők  alig  mennek  túl  e  két 
megye  sik  területén,  az  erdélyi  fészkelők  pedig 
csak  a  nagyobb  folyóvölgyekbe  a  Mezőségbe 
és  a  Barczaságba  szállanak  le.  A  dunántiíliak 
valószínűleg  részben  a  stíriai  hegyekből,  rész- 
ben Horvátországb()l  valók.  Térképre  vetve  a 
fészkelési  területeket  és  az  1906/07.  évi  téli 
előfordulásokat,  úgy  egész  világosan  kitűnik, 
hogy  ezek  a  fészkelési  területek  közvetlen 
közelébe  sorakoznak,  a  miből  kétségtelenül 
kinláglik  az,  hogy  honi  példányok  voltak,  a 
melyeket  csak  a  szokatlan  hideg  és  óriási 
hótömegek  kényszeritettek  ily  nagy  számban 
arra,  hogy  megélhetés  czéljából  felkeressék 
az  alacsonyabban  fekvő  emberlakta  helyeket. 
Elképzelhetetlen  dolog,  hogy  tömeges  idegen 
inváziónál  csak  ezeket  a  helyeket  látogatnák 
meg  a  vendégek,  bizonyára  egyenletesebben 
szállanak  meg  az  országot,  esetleg  annak 
egyes  részeit. 


Az  1906/07.  évi  téli  megjelenés  tehát  szám- 
szerű adatok  alapján  bizonyítja  azt  az  eddig 
is  sejtett  tényt,  hogy  az  uráli  hagoly  rendes 
és  gyakori  fészkelő  madár  Magyarországon, 
különösen  pedig  a  déli,  keleti  és  északkeleti 
Kárpátokban .  Az  országos  felvétel  sok  új 
fészkelési  területet  hozott  nyilvánosságra, 
egész  élesen  körvonalazta  az  uráli  bagoly 
földrajzi  elterjedését  hazánkban  s  így  teljes 
siken-e  vezetett. 

Evvel  végeztem  is.  de  függelékül  még  ide  fű- 
zök néhány  érdekesebb  megfigyelést,  a  melyeket 
szintén  az  országos  felvétel  alkalmábiil  kaptunk, 
így  Fekete  Ancor  megfigyelte,  midőn  tYiczánjér- 
czét  üldözött  az  uráli  bagoly,  SzCts  Béla  főh^g  apró 
madarakat  talált  a  gyomrában,  egyikljen  fáczánt 
Aquila  XIV. 


von  den  westlichen  Hängen  des  Bihargebirges 
herabgedrängt  wurden.  Im  Koinitate  Temes 
wurden  auch  viele  beobachtet,  wahrsclieinlich 
diejenigen,  welche  im  Koni.  Krassó-Szöréuy 
brüten.  In  den  Komitaten  Torontál,  Bács- 
Bodrogii,  Pest.  Jász. -N.-K. -Szolnok,  Békés, 
Heves,  Borsod  wurden  keine  beobachtet,  und 
auch  in  den  Komitaten  Hajdu.  Szabolcs  und 
Szatmár  nur  vereinzelte  ;  diese  liegen  schon 
nicht  mehr  in  der  Nachbarschaft  der  Bnit- 
plätze.  Die  in  den  Komitateii  llng  und  /eiu- 
plén  brütenden  gehen  kaum  über  den  ebenen 
Teil  dieser  Komitate  hinaus,  die  in  Erdély 
brütenden  aber  steigen  hauptsächlich  nur  in 
die  grösseren  Flusstäler,  sowie  in  die  Mező- 
ség und  Barczaság  hinab.  Diejenigen  aus  dem 
Hügeilaiule  jenseits  der  Donau  entstammen 
wahrscheinlich  teilweise  den  steierischen 
Alpen,  teilweise  den  Brutplätzen  in  Kroadcui. 
.Macht  man  eine  kartographische  Darstellung 
von  den  Brutpläizen  und  von  den  Vorkom- 
men während  des  Winters  1906/7,  so  lässt 
es  sich  ganz  klar  ersehen,  dass  sich  diese 
unmittelbar  um  die  Brutplätze  anreihen,  wo- 
raus sich  unzweifelliaft  ergibt,  dass  es  ein- 
heimische Exemplare  waren,  welche  nur  durch 
die  abnorme  Kälte  und  die  ungeheuren  Schnee- 
massen (hizM  gezwungen  waren,  beliufs  ilirer 
Ernährung  die  tiefer  gelegenen,  von  Menschen 
bewohnten  Gebiete  aufzusuchen.  Es  ist  un- 
möglich sich  vorzustellen,  dass  bei  einer 
fremden  Invasion  nur  diese  Gebiete  von  den 
Wintergästen  besucht  würden,  dieselben  wür- 
den (las  Land,  eventuell  gewisse  Teile  des- 
selben jedenfalls  gleiclimässiger  Überfinten. 

Dieses  Erscheinen  im  Winter  1906/7  beweist 
daher  auf  Grund  von  Zahlenangaben  die  bisher 
schon  geahnte  Tatsache,  dass  die  Uraleide  in 
Ungarn  ein  regulärer  und  häufiger  Brut-  und 
Standvogel  ist,  besonders  aber  in  den  süd- 
lichen, östlichen  und  nordöstlichen  Karpathcn. 
Die  Lanflesaufnahme  brachte  viel  neue  Brut- 
plätze zur  Kenntnis,  und  ergab  eine  genaue 
Bestimmung  der  geographischiMi  Verbreitung 
der  Uraleule  in  Ungarn,  und  kann  daher  als 
ganz  erfolgreich  bezeichnet  werden. 

Nun  Aväre  ich  auch  fertig,  doch  füge  ich 
noch  gleichsam  als  Anhang  einige  interessante 
Beobachtungen  hinzu,  welche»  wir  ebenfalls 
bei  Gelegenheit  der  Uaiidesaufnahme  erhiel- 
ten. So  beobachtete  Andor  Fkkkte,  wie  die 
Uraleule  eine  Fasaneuhenne   verfolgte  ;    Bkla 

.S7 


290 


is,  másikbaa  pedis  clliulloti  őziiiíiradvíinydkat: 
Medrrczky  István  egereken  kívül  vakondot 
talált  a  gyomrukban,  sőt  bagolyfoszlányokat 
is,  egy  megsebzett  bagoly  pedig  Syrnivm 
aluco-t  ejtett  ki  karmai  közül.  Lossonczy  Gyula 
két  ízben  Olus  vulgaris-t  talált  a  karmai  kö- 
zött; Szemere  László  pedig  azt  figyelte  meg, 
hogy  főleg  vetési  varjakkal  és  házi  galam- 
bokkal táplálkozott:  Dr.  Zilahi  Kiss  Endre  a 
fogságban  tartott  })éldáiiyát  varjakkal  etette, 
a  melyeket  pillanat  alatt  tépett  szét.  Az  uráli 
bagoly  vakmerőségére  jellemző  Dénes  Géza 
megfigyelése  :  a  két  szülő  megtámadta  azt  az 
erdőört,  a  ki  kézre  akarta  keríteni  a  fióká- 
kat.  Eászállottak  a  hátára  és  körmeiket  mélyen 
belevágták  a  hónalj  alatti  vastag  hiisba,  úgy 
hogy  erősen  összevérezték,  botokkal  kellett 
őket  a  hátáról  elvergelni. 


Végül  csak  az  a  kellemes  kötelességem 
marad,  hogy  a  M.  ().  K.  nevében  hálás  kö- 
szönetet mondjak  mindazoknak,  a  kik  közre- 
működtek abban,  hogy  a  magyar  madártan- 
nak ezt  a  még  függő1)(«n  volt  kérdését  leg- 
alább ebben  a  terjedeleml)en  is  megoldiiattuk. 


V.  SzüTS  faiul   ill   iliri'in    Magen    hauptsächlich 
kleine  Vögel,  in  einem  auch  Fasanenreste,  iiv 
einem  anderen  Reste  eines  gefallenen  Rchi-s, 
Stephan  v.  Medreczky  fand  ausser  Mäusen  auch 
Maulwürfe,  sogar  auch  Eulenreste  im  Magen 
der  Uraleulen,  ein  angeschossenes    Exemplar 
aber   liess  eine  Syrnium  aluco  fallen.    Juliis 
V.  Lossonczy  fand  zweimal    Otus    ridgaris    in 
ihren  Fängen,  L.wislaus  v.  Szemére   aber  be- 
obachtete, dass  sie  sich  vorwiegend  von  Saat- 
krähen und  Haustauben  ernährte.  Dr.  Andreas 
V.  Kiss  zu  Zilah  fütterte  eine  Uraleiilf  in  der 
Gefangenschaft    mit    Saatkrähen,    welche   sie 
in  einem  Augenblicke  zerriss.  Für  die  Kühn- 
heit   der    Uraleule    ist    die   Beobachtung  von 
Géza  Dénes  charakteristisch  ;  die  beiden  Eltern 
griffen    den    Forstwart,    welcher    die    Jungen 
fangen    wollte,    an.    Sie    flogen    auf    seinen 
Rücken,    schlugen    ihre    Fänger    tief   in    das 
Fleisch  unter  dem  Schulterblatt   ein,  so  dass 
derselbe    stark    blutete  :    mau  musste  sie  mit 
Stöcken  von  ihm  veilreiben. 

Zum  Schlüsse  verbleibt  mir  mir  noch  die 
angenehme  Pflicht  im  Namen  der  V.  0.  C. 
allen  jenen  herzlichsten  Dank  zu  sagen, 
durch  deren  Mitwirken  es  mir  möglich  wurde, 
diese  noch  in  Schwebe  gewesene  Frage  der 
ungarischen  Ornithologie  wenigstens  in  die- 
sem Masse  zu  klären. 


291 


Gyakorlati  madárvédelmünk  állami 
eszközei  és  intézményei. 

Irtii:   Cbörgey  Titub. 

A  madárvédelem  gyakorlati  foganatosítása, 
mely  Németországban  az  utóbbi  években  Ber- 
LEP8CH  János  br.  szellemében  oly  hatalmas  len- 
dületet nyert,  egyidejűleg-  hazánkban  is  jelen- 
tős lépésekkel  jutott  előbbre,  ha  más  módon 
és  más  eszközökkel  is. 

Ott  ugyanis  az  erős  társadalom  tette  meg 
a  kezdeményező  lépéseket  s  tartotta  meg  a 
vezető  szerepet,  félszázadra  visszanyúló  szívós 
munkával  és  egy  lelkes  magánember  évtize- 
dek óta  fáradhatlanul  folytatott  kísérletezé- 
seivel s  az  államhatalom  csak  a  már  kétség- 
telen sikerek  láttára  karolta  fel  az  ügyet. 
Nálunk  a  társadalmi  úton  indult  kisebb  mé- 
retű kísérletezés  után  az  államhatalom  vette 
át  a  vezetőszerepet  s  példája  nyomán  indul 
társadalmunk. 


A  midőn  földmivelésügyi.  valamint  keres- 
kedelemügyi ministeriumunk  belátás  sugallta 
áldozatkészsége  a  madárvédelem  gyakorlati 
eszközeit  megteremtette  s  tekintélye  súlyával 
azoknak  széles  körben  való  alkalmazását  biz- 
tosította, betetőzte  azt  a  csaknem  évtizedes 
munkásságot,  a  melyet  Herman  Ottó  a  M.  0. 
K.  élén  számos  akadály  közepette  is  szívós 
kitartással  vezetett. 


Mielőtt  a  legújabb  események  részletezé- 
sébe fognék,  azok  helyes  értékelése  szem- 
pontjából szükségesnek  tartom  az  utolsó  9 
évben  történteknek  az  idő  sorrendjében  való 
vázolását.  A  sor  az  alapok  lerakásával,  a 
madarakra  vonatkozó  ismeretek  terjesztésével 
kezdődik.  189í)-ben  megjelenik  a  ni.  kir.  föld- 
mivelésügyi ministeriuni  kiadásában  Chernél 
Ibtván  „Magyarország  Madarai"  *  czíniü  alap- 
vető műve.  Nyomon  követi  1901-ben  Herman 
(^)TTó-nak  ,,-l  madarak  hasznáról  és  káráról" 
szóló,  szélesebb  köröknek  szánt  és  nagy  nép- 

*  Magyarország  Madarai,  különös  tekintettel  gaz- 
dasági jelentőségükre.  írta  eh.  Chehnel  István,  in- 
tézte Herman  Ottó.  A  m.  kir.  földmivelésügyi  minis 
ter  kiadvánviii.  Budapest,  1899. 


Staatliche  Mittel  und  Institutionen 

für   den    praktischen    Vogelschutz 

in  Ungarn. 

^'on  TiTUs  Cbörgey. 

Die  Ausübungdes  praktischen  Vogelschutzes, 
welche  sich  in  den  letzten  Jahren  in  Deutsch- 
land im  (ireistf  des  Freiherrn  Hans  v.  Berlepbch 
so  mächtig  entwickelte,  machte  auch  gleich- 
zeitig in  Ungarn  bedeutende  Schritte  vorwärts 
—  wenn  auch  auf  andere  Weise  und  mit 
anderen  Mitteln. 

Dort  wurde  nämlich  die  Initiative  von  <ler 
kräftigen  Gesellschaft  ergriften,  welche  durch 
die  zähe  Arbeit  eines  halben  Jahrhunderts 
und  durch  die  Jahrzehnte  hindurcii  unermüd- 
lich fortgesetzten  Versuche  eines  begeisterten 
Privatmannes  die  Führerschaft  behauptete, 
während  der  Staat  der  Sache  erst  im  Ange- 
sichte der  unbezweifelbaren  Krfolge  sein  Inter- 
esse zuwandte.  In  Ungarn  wurde  die  Führer- 
schaft nach  einigen  kleineren  Versuchen  auf 
privatem  Wege  vom  Staate  ergriffen,  und  die- 
sem Beispiele  folgt  nun  auch  unsere  Gesell- 
schaft. 

Als  die  königlich  ungarischen  Ministerien 
für  Ackerbau  und  Handel  mit  von  Einsicht 
geleiteter  Opferwilligkeit  die  praktischen  Mit- 
tel des  Vogelschutzes  ins  Leben  riefen,  und 
die  Anwendung  derselben  in  weiteren  Kreisen 
durch  das  Gewicht  ihrer  Autorität  gesichert 
hatten,  setzten  sie  damit  der  Arbeit  Otto 
Hermans,  welche  er  an  der  Spitze  der  U.  0. 
Z.  fast  ein  Dezennium  hindurch  unter  zahl- 
reichen Schwierigkeiten  mit  zäher  Ausdauer 
fortsetzte,  die  Krone  auf. 

Bevor  ich  die  ausführliche  Darstellung  der 
neuesten  Vorgänge  beginne,  halte  ich  es  im 
Interesse  des  richtigen  Verständnisses  derselben 
für  notwendig,  die  Geschehnisse  der  letzten 
9  Jahre  in  chronologischer  Reihenfolge  zu 
skizzieren.  Die  lleihe  beginnt  mit  dem  An- 
legen des  Fundamentes,  mit  der  Verbreitung 
der  Kenntnisse  über  die  Vogelwelt.  Im  Jahre 
1899  erschien,  vom  königl.  ung.  Ministerium 
für  Ackerbau  herausgegeben,  das  grundlegende 
Werk  Stei'h.a-n  v.  Chernels  unter  dem  Titel 
„Magyarország  Madarai".*  Diesem  folgte  im 

•  Die  Vögel  Ungarns,  mit  besonderer  Rücksicht 
auf  deren  landwirtschaftliche  Bedeutung.  Von  Stephan 
V.  Chernél,  geleitet  von  Otto  Herman.  Ausgabe  des 
kön.  ung.  Ministeriums  für  Ackerbau.  Budapest  1889. 

37* 


292 


szerűségnek  örvendő  kisebb  müve,  mely  idő- 
közben német  nyelvre  is  lefordítva*  a  közel 
jövőben  már  harmadik  magyar  kiadását  éri  el. 


A  legközelebbi  fontos  lépés  1903  tavaszán 
történt,  a  midőn  dr.  Darányi  Iqnácz  m.  kir. 
földmivelésiigyi  minister  Herman  Ottó  ajánla- 
tára e  sorok  íróját  egy  hétre  Kasselbe  kül- 
dötte ki,  hogy  a  gyakorlati  madárvédelem 
eszközeit  Beelepsch  János  br.  páratlan  minta- 
telepén tanulmányozhassa.  A  báró  úr  ismert 
szeretetreméltóságával  kalauzolva  napokon  át 
fáradhatlan  és  a  legapróbb  részletekre  is  ki- 
terjedő gondossággal  oktatott.  Ajánb»  sorainak 
köszönhetem,  hogy  a  büreni  fészekodugyárat 
is  megtekinthettem  s  az  odugyártás  fogásai- 
val is  megismerkedtem.  Beelepsch  br.  kasseli 
lakásán  20  évi  kísérleteinek  anyagát  mutatta 
be,  seebachi  birtokán  pedig  együtt  láthattam 
mindazt,  a  mit  a  gyakorlati  madái-védelem 
terén  a  szakértelem,  egészséges  ész  és  szívós 
kitartás  létrehozhat. 


A  Seebachon  és  Bürenben  látottak  alapján 
legsürgősebb  teendőnek  a  mesterséges  fészek- 
odvak  gyártására  berendezett  hazai  ipartelep 
létesítése  bizonyult.  E  fontos  eszközöknek 
előállítására  szolgáló  állami  gyártelep  szerve- 
zése számfts  akadályba  ütközvén,  Herman  Ottó 
1904-ben  a  magánipar  terén  próbálja  a  fészek- 
odugyártást  megvalósítani.  Terve  csakhamar 
valóra  vált.  A  baranya-kárászi  fűrészárúgyár 
tulajdonosa,  iFJ.  Kűhnel  Márton  ugyanis  a  kő- 
szegi állatvédő-egyesület  biztatására  intéze- 
tünk igazgatójához  fordult,  ajánlkozva  a  fészek- 
odvak  gyártására.  Herm.4n  Ottó  az  ajánlatot 
elfogadva,  a  gyár  állami  segélylyel  leendő 
berendezése  ügyében  a  m.  kir.  kereskedelem- 
ügyi ministerrel  lépett  összeköttetésbe.  Tár- 
gyalásainak eredményeképpen  1905  végén 
egyik  hazai  gyárunkban  államköltségen  fészek- 
odu-fúrógép  készült,  a  mely  kétirányú  szer- 
ződéssel került  Kűhnel  használatába.  Intéze- 
tünkkel szemben  arra  van  kötelezve  a  gyáros, 

*  Nutzen  und  Schaden  der  Vögel.  Verfasst  von 
Ottó  Herman.  Ins  Deutsche  übersetzt  von  Joh.  Carl 
RösLER  in  Szászrégen.  Verlag  von  Fr.  Edgen  Köulek, 
Gera-Untermhaus  1903. 


Jahre  1901  ein  kleineres  für  breitere  Schich- 
ten geschriebenes  und  sich  grosser  Popularität 
erfreuendes  Werk  von  Otto  Herman  unter  dem 
Titel  ,,A  madarak  hasznáról  és  káráról",  wel- 
ches auch  in  das  Deutsche  übersetzt  wurde,* 
und  schon  in  allernächster  Zeit  die  dritte 
ungarische  Auflage  erleben  wird. 

Der  nächste  wichtige  Schritt  geschah  im 
Frühjahre  190;],  als  Schreiber  dieser  Zeilen 
auf  den  N'orsciilag  Otto  Hermans  von  Dr.  Ignaz 
V.  Darányi,  königl.  ung.  Minister  für  Ackerbau, 
auf  die  Dauer  einer  Woch»*  nach  Kassel  ent- 
sandt wurde,  um  die  Mittel  des  praktischen 
Vogelschutzes  auf  der  einzig  dastehenden 
Versuchsstation  des  Freiherrn  Hanb  v.  Ber- 
LEPSCH  zu  studieren.  Freiherr  von  Berlepsch 
führte  mich  hier  mit  seiner  allbekannten  Zu- 
vorkommenheit Tage  hindurch  und  belehrte 
mich  mit  unermüdlichem  Eifer  und  mit  einer 
Sorgfalt,  welche  sich  bis  auf  die  kleinsten 
Details  erstreckte.  Seinem  Empfehlungsschrei- 
ben verdanke  ich  es,  dass  ich  auch  die  Nist- 
höhlenfabrik in  Büren  besichligen  konnte, 
und  mir  auf  diese  Weise  auch  die  Kenntnis 
der  Fabr  kation  der  Nisthöhlen  aneignen  konnte. 
Freiherr  von  Beelepsch  zeigte  mir  in  seiner 
Wohnung  in  Kassel  sein  zwanzigjähriges  Ver- 
^uchsmateriale,  auf  seinem  Besitze  in  Seebach 
aber  war  alles  beisammen,  was  Fachwissen, 
gesunder  Verstand  und  zähe  Ausdauer  auf 
dem  Gebiete  des  praktischen  Vogelschutzes 
hervorzubringen  imstande  ist.  Auf  Grund 
der  Erfahrungen  in  Seebach  und  Büren  er- 
wies sich  als  dringendste  Notwendigkeit  die 
Einrichtung  einer  ungarischen  Fabrik  zur 
Herstellung  künstlicher  Nisthöhlen.  Indem  die 
Einrichtung  einer  staatlichen  Fabrik  zur  Her- 
stellung dieses  wichtigen  Mittels  auf  grosse 
Schwierigkeiten  stiess,  versuchte  Otto  Herman 
im  Jahre  1904  die  Fabrikation  der  Nisthöhlen 
im  Wege  der  Privatindustrie  ins  Leben  zu 
rufen.  Dieser  Plan  wurde  auch  bald  zur  Wirk- 
lichkeit. Der  Eigentümer  der  Sägemühle  in 
Baranyakárász,  Martin  Kühnel  jun.  wandte 
sich  nämlich  von  dem  Tierschutzverein  in 
Kőszeg  aufgemuntert,  an  den  Direktor  unseres 
Institutes  und  erbot  sich  zur  Herstellung  von 
Nisthöhlen.  Otto  Heem.«;  nahm  das  Anerbieten 

*  Nutzen  und  Schaden  der  Vögel.  Verfasst  von 
Otto  Herman.  Ins  Deutsche  übersetzt  von  Joh.  Karl 
Rosier  in  Szászrégen.  Verlag  von  Fb.  Eugen  Eoehlbb, 
Gera-Untermhaus  1903. 


293 


hosy  kizárólag  h  M.  0.  K.    által  megszabott 

oduniintákat    állítja    elő.    Ennek  tejében    az 

intézet  ajánló  jegyét,  az   M.    0-  K.   betűket 
alkalmazhatja  készítményein. 


Közvetlen  ezután,  190()  január  havában 
jelenik  meg  a  m.  kir.  toldnűvelésügyi  minis- 
ter kiadványaképpen  a  mesterséges  fészek- 
odvak  alkalmazásáról  szóló  „Útmutató''*  3 
ív  terjedelemben,  21  ábrával,  5000  példány- 
ban, a  melyből  1906.  év  folyamán  3500  az 
állami  erdőbirtokok  erdészeti  személyzete  kö- 
zött, 1500  pedig  tanítók  és  magánfelek  közt 
osztatott  szét  díjtalanul. 


1906  nyarán  intézetünk  a  m.  kir.  földmí- 
velésügyi  minister  felhívására  oly  javaslatot 
dolgozott  ki,  a  mely  a  töhh  mint  ò  millió 
holdnyi  kincstúri  és  állami  keselésben  lévő 
erdűhirtokokon  tervezett  maddrvédelmi  intéz- 
kedéseket tartalmazza. 


Ugyanez  év  nyarán  hívja  fel  de.  Darányi 
Ignácz  földmívelésügyi  minister  intézetünket  a 
budapesti  Szt. -Margitszigeten  létesítendő  ma- 
dárvédelmi mintatelep  megtervezésére  és  be- 
rendezésére is. 

E  telep  előmunkálatai  befejeztetvén,  a  m. 
kir.  földmívelésügyi  minister  1906  november 
30-án  Herman  Ottó  indítványára  oly  értekez- 
letre hivja  egybe  az  állami  erdőbirtokok  ve- 
zetőit, a  melynek  czélja  részint  a  tervezett 
intézkedések  együttes  megbeszélése,  részint 
a  szükséges  madártani  ismereteknek  az  állami 
madárvédelmi  telepek  kiszemelt  vezetőivel 
való  közlése  volt.  Az  elnöklő  minister  beve- 
zetője után  Herman  Ottó  előadása  következett 
„A  madárvédelem  jelenlegi  állásáról,  Magyar- 

'  Útmutató  a  mesterséges  fészekodvak  alkalmal- 
mazásához  és  egyéb  madárvédelmi  intézkedésekhez. 
Irta  CsöRGEY  Trrus.  Budapest,  190G. 


an,  und  wandte  sich  an  das  königl.  ung. 
Ministerium  für  Handel  und  Industrie,  damit 
die  Fabrik  mit  einer  staatlichen  Subvention 
eingerichtet  werden  könne.  Das  Resultat  der 
Verhandlungen  war.  dass  in  einer  einheimi- 
schen Fabrik  Ende  1905  auf  Staatskosten 
eine  Nisthöhlen  -  Bohrmaschine  hergestellt 
wurde,  welche  auf  Grund  eines  beiderseiti- 
gen Kontraktes  Kühnel  zum  Gebrauche  über- 
geben wurde.  Der  Fabrikant  ist  unserem 
Institute  gegenüber  verpflichtet,  ausschliesslich 
nur  die  von  der  U.  0.  C.  vorgeschriebenen 
Nisthöhlen  herzustellen,  hat  jedoch  dafür 
das  Recht,  seine  Fabrikate  mit  dem  Emp- 
fehlungszeichen des  Institutes,  mit  den  Buch- 
staben M.  0.  K.  zu  versehen. 

Unmittelbar  danach,  im  Jänner  1906  er- 
scheint als  Ausgabe  des  königl.  ung.  Ministe- 
riums für  Ackerbau  die  ..Anleitung''  *  zur 
Anwendung  der  künstlichen  Nisthöhlen  auf 
3  Bögen  mit  21  Figuren  in  5000  Exemplaren, 
von  welchen  im  Laufe  des  Jahres  1906  unter 
das  Forstpersouale  der  staatlichen  Forste 
3500,  unter  Lehrer  und  Private  aber  1500 
Exemplare  gratis  verteilt  wurden. 

Im  Sommer  1906  wurde  der  Aufforderung 
des  königl.  ung.  Ministeriums  für  Ackerbau 
Folge  leistend  von  unserem  Institute  ein  Elabo- 
rat ausgearbeitet,  welches  sich  auf  die  Ein- 
richtungen für  Vogelschutz  auf  den  über  ò 
Millionen  Kat.-Joch  betragenden  Domänen- 
und  sich  in  staatlicher  Verwaltung  befind- 
lichen Forsten  bezieht 

Im  Sommer  desselben  Jahres  forderte  Dr. 
Ignaz  V.  Dar.ìnyi,  kön.  ung.  Minister  für  Acker- 
bau, das  Institut  auf,  in  Budapest  atif 
der  Ma rgarethen- Insel  eine  Versuchsstation 
für   Vogelschutz  zu  planen  und  einzurichten. 

Nach  Beendigung  der  Vorarbeiten  dieser 
Station  berief  der  königl.  ung.  Minister  für 
Ackerbau  am.  30.  November  1906  auf  den 
Vorschlag  Otto  Hermans  die  Leiter  der  staat- 
lichen Forste  zu  einem  Enquete,  teilweise 
um  die  geplanten  Einrichtungen  gemeinsam 
zu  besprechen,  teilweise  um  die  notwendigen 
ornithologiscl'.en  Kenntnisse  den  auserseiiein'n 
Leitern  der  staatlichen  V'ogelschutzstationen 
mitzuteilen.  Nach  der  Einleitung  des  präsi- 
dierenden   Ministers   folgte  der  Vortrag  Otto 

•  Anleitung  zur  Anwendung  der  künstlichen  .\ist- 
höhlen  und  anderer  Einrichtungen  des  Vogelschutzes 
Von  Titos  Csöboey,  Budapest  1906. 


J94 


ország  jelenlegi  niszonyairól  és  az  abból  ala- 
kult helyzetről".  Majd  e  sorok  írója  ismiM-tette 
a  mesterséges  madártelepüés  eszküzeií  s  uzuk 
alkalmazását.  Az  előadásokat  követő  indítvá- 
nyok részletes  megvitatása  s  az  ezek  alapján 
való  javaslattétel  egy  az  elnöklő  minister 
által  kijelölt  szűkebbkörű  bizottság  feladatává 
tétetett.  Az  értekezlet  a  Margitszigeten  feje- 
ződött be.  hol  a  meghívottak  ur.  D.\u.\nyi  Ignácz 
niiuisterrel  élükön  a  mesterséges  fészekodva- 
kat  és  téli  etetőkészülékeket  gyakorlati  alkal- 
mazásukban tanulmányozhatták. 


Ez  értekezlet  jegyzőkönyve  4000  példány- 
ban kinyomatva  az  állami  erdőbirtokok  tiszt- 
viselői közt  osztatiitt  szót. 

Az  állami  fészekodutelepek  berendezése  1907 
januárjában  kezdődik,  a  midőn  a  m.  kir. 
földmivelésügyi  minister  a  karászi  gyárban 
3681  fészekodut,  4  etetökunyhót  és  57  etető- 
szekrényt rendelt  meg  az  állami  erdőbirtokok 
számára. 

Minthogy  pedig  a  gyár  a  fokozódó  keres- 
letnek egyetlen  fúrógépével  megfelelni  nem 
birt,  a  m.  kir.  kereskedelemügyi  minister  a 
M.  0.  K.  felterjesztésére  1907  januárjában 
egy  második,  erősebb  odufiírógéiiet  engedé- 
lyezett a  karászi  gyár  használatára. 

1907  áprilisában  a  m.  kir.  földmivelésügyi 
minister  körrendeletet  bocsát  ki  valamennyi 
kincstári  erdőhatósághoz  és  állami  erdőhiva- 
talhoz, az  erdészeti  főiskolákhoz  és  erdőöri 
szakiskolákhoz,  mely  a  lomberdők-  vidékén  a 
madarak  téli  védelmére  szolgáló  fenyvessürü- 
ségeknek.  valamint  a  fészkelést  elősegítő  élő- 
sövényeknek  létt^sitését  teszi  kötelezővé. 


Ez  év  végén  megjelenik  az  „  Útmutató" 
II.  bővített  kiadása  is,  4  ív  terjedelemben, 
30  ábrával,  15,000  [)éldányban.  a  nagyközön- 
ség számára  40  fillér  árban.  Az  esztendő 
munkáját  az  állami  madúrvédelmi  telepekre 
szánt  újabb  3172  fészekodu  és  64  téli  etető- 
szekrény megrendelése  fejezi  be 

A  9  év  történetének  e  vázlatos  áttekintése 


Hermans  „  über  den  jetziyeti  Stand  des  Vogel- 
schutzes, über  die  derzeitigen  Verhältnisse  in 
Ungarii  and  der  aus  diesen  hervorgegangenen 
Lage" .  Dann  besprach  Schreiber  dieser  Zeilen 
.„die  Mittel  der  künstlichen  Vogelansiedclung 
and  deren  Anwendung'^.  Die  eingehende  Dis- 
kussion der  Anträge,  welche  nach  den  Vor- 
trägen gestellt  wurden,  sowie  die  auf  Grund 
dieser  zu  machenden  Vorschläge  wurden  zur 
Aufgabe  eines  vom  j  räsidierenden  Minister 
entsandten  engeren  Komitees  gemacht.  Die 
Enquête  wurde  auf  der  Margaretheu-Insel  ge- 
schlossen, wo  die  Berufenen  mit  dem  Minister 
Dr.  Ignaz  V.  Darányi  an  der  Spitze  die  künst- 
lichen Nisthöhlen  und  Winterfutter-Apparate 
in  ihrer  praktischen  Anwendunï  studieren 
konnten. 

Das  Protokoll  dieser  Enquête  wurde  in 
4000  Exemj)laren  herausgegeben  und  unter 
das  Personale  der  staatlichen  Forste  verteilt. 

Die  Einrichtung  der  staatlichen  Vogelschutz- 
stationen begann  im  Jänner  1907,  als  der 
königl.  ung.  Minister  für  Ackerbau  in  der 
Fabrik  zu  Kárász  für  die  Domänenforste  8681 
Nisthöhlen,  4  Futterhäuser  und  57  Futter- 
kästen bestellte. 

Indem  die  Fabrik  dem  stetig  wachsenden 
Bedarfe  mit  einer  einzigen  Bohrmaschine  nicht 
Genüge  leisten  konnte,  bewilligte  der  königl. 
ung.  Minister  führ  Handel  und  Industrie  auf 
Vorschlag  der  U.  ().  ('.  im  Jänner  1907  eine 
zweite,  stärkere  Nisthöhlen-Bohrmaschine  zum 
Gebrauche  der  Fabrik  in  Kárász. 

Im  April  li)07  gab  das  königl.  ung.  Mini- 
sterium für  Ackerbau  eine  Zirkularverordnimg 
heraus  an  sämtliche  staatliche  Fortbehörden. 
Fortämter.  Forstwartschulen  und  an  die  forst- 
liche Hochschule,  laut  welcher  dieselben  im 
Gebiete  der  Laubwälder  zur  Errichtung  von 
Kiefergehölzen  zum  Winterschlitze  der  Vögel., 
und  zur  Anpflanzung  von  Vogelschutzgehölzev 
zur  Vermehrung  der  Nistgelegenheit  ver- 
ptiichtet  werden. 

Ende  dieses  Jahres  erscheint  die  ..4?i/eiíít/í9" 
in  zweiter  erweiterten  Auflage,  auf  4  Bögen 
mit  ;-'0  Illustrationen  in  15,000  Exemplaren 
/.um  Preise  von  40  Heller  für  das  Publikum. 
Die  Tätigkeit  dieses  Jahres  wird  durch  das 
Bestellen  von  3172  Nisthöhlen  und  64  Futter- 
kästen für  die  staatlichen  Vogelschutzstatio- 
nen beschlossen. 

Nach  dieser  flüchtigen  Darstellung  der  Ge- 


295 


után  szemléljük  már  most  a  részleteket,  kezdve 
a  magyar  fészokoduíx.váron  és  a  nicstersé- 
ges  madártelepités  ninírvar  iszközt'iii. 


A  M.  0.  K.  felügyelete  alatt  álló  híirattt/a- 
kárászi  gyár  vizieróvel  hajtott  1  odu-  és  1 
röplyukfúrógéppel  felszerelve  egyelőre  8  mun- 
kással s  osale  nappali  üzemmel  naponként 
átl.ig  100 — 120  fészekodut  képes    előállítani. 

Az  első  Ízben  adíimányozott  gép  a  Ber- 
i.EPSLH-féle  A,  Ji  és   /-,'   mintákhoz    van    sze- 


schichte  der  neun  Jahre  kann  nun  auf  die 
Details  übergangen  werden  ;  als  erste  kommen 
die  iiiis;ansche  Nisthöhlen-Falirik  und  die 
unirarisclien  Hittel  der  küustiiciien  Vogel- 
aiisiedelung. 

Die  unter  der  Aufsicht  der  l,'.  (I.  ('.  ste- 
hende, auf  Wasserbetrieb  eingerichtete  Fabrik 
in  Barantjakárász  ist  mit  einer  Xisthöhlen- 
und  einer  Flugloch-Bohrmaschine  verseilen, 
und  produziert  vorläufig  mit  8  Arbeitern  und 
bei  nur  Tagesbetrieb  im  Durchschnitte  täg- 
lich 100—120  Nisthöhlen.  Die  erste  Maschine 
ist  zum   Herstellen  der  A,  B  und  E  v.  Brr- 


Mesterséges  fészekodú.  Magyar  A-minta. 
Von  Berlep.'ch'.sclio  Nisthöhle  .Mod.  A.  riigari.^che  Form. 


relve.  A  még  ez  évben  üzembe  kerülő  ujabb 
s  nagyobb  gép  a  I>  minta  gyártását  is  le- 
hetővé teszi.  A  BERLEi'scH-féle  ('  minta  gyár- 
tásától, a  mennjáben  az  a  It  mintával  csak- 
nem teljesen  pótolható,  egyelőre  elállottunk. 
A  gyár  a  téli  etetőkészülékek,  valamint  a 
magvakból  és  faggyúból  álló  ú.  n.  .madár- 
Jcalács"  elöállitására  is  be  van  rendezve. 


Magyar  fészekoduminláink  furatban  és  mé- 
retekben teljesen  a  BERLEPscn-féle  fészekodvak- 
nak  másai.  Azoktól  lényegesen  csak  abban 
térnek  el,  hogy  barnára  páczolt  lágyfa-/ef/e- 
lük  nincsen  csavarokkal  lezárva,  hanem  csak 
az  odnba  lenyúló  fakoronqgal  rögzítve.  E  mó- 


LEPscHschen  Muster  eingerichtet.  Die  noch 
heuer  in  Betrieb  kommende  neuere  uufl  grös- 
sere Maschine  ermöglicht  auch  die  Fabrika- 
tion des  D  Musters.  Von  der  Fabrikation 
des  V.  BERLEPSCHSchen  C  Musters  wurde  vor- 
läufig abgesehen,  indem  dasselbe  durch  das 
Muster  D  fast  gänzlich  ersetzt  werden  kann. 
Die  Fabrik  ist  auch  zur  Herstellung  der  Win- 
terfutter-Apparate, sowie  der  aus  Talg  und 
Sämereien  bestehenden  „Futtersteines"  ein- 
gerichtet. 

Die  ungarischen  Nisthöhlen-Muster  sind  in 
der  Bohrung  und  in  den  Massen  ganz  die- 
selben, wie  die  v.  BfiRLEPScHSchen.  Im  Wesent- 
lichen unterscheiden  sie  sich  von  diesen  nur 
darin,  dass  das  branngebeizte  Weiehholz- 
DuchbreU  nicht   angeschraubt    wird,   sondern 


296 


dosítást  iiz  odvaknak  verébirtás  czéljából  szük- 
séges gyakíiri  revidiálása  tetie  elkeriillietet- 
leniié.  A  fedéltartó  korong  valamivel  kisebb 
átniérójű,  mint  az  odu  felső  üreget  a  mely- 
nek belsejét,  csak  elül  érinti,  megakadályozva 
ily  módon  a  fedél  elörecsuszását.  Az  odu- 
fedél  a  tartó  korongon  harántul  álütött  sze- 
gekkel könnyen  lezárható  s  a  gyár  ily  álhi- 
potban  szállilja  is  az  odvakaf. 


Az  odúhoz  erős  fejes  csavarral  erősített 
tartólécz  is  páczolt  puhafából  készült,  mely 
a  szegeknek  a  gyorsan  vastagodó  fákra  erő- 
sített odvaknál  tapasztalható  behuzódásától 
sokkal  ritkábban  hasad  el,  mint  a  lölgyfalécz. 
E  körülmény  tette  egyelőre  nélUüIözhetővé  a 
BERLEPecH-féle  odvak  léczein  alkalazott  védő- 
vasleniezkéket  is. 


A  fészekodvak  árai  lehetőleg  a  hasonló 
német  gyártmányokéhoz  igazodva  ezek:  A 
minta  darabja  70  fillér,  li  minta  darabja  90 
fillér,  ('  minta  (=- BERLEPscH-féle  I<J)  darabja 
60  fillér,    />  minta    darabja  2  kor.  50    fillér. 


Nemcsak  fészekodvaink,  hanem  téli  etetö- 
készülékeink  is  Beblepsch  kipróbált  mintái  nyo- 
mán készültek. 


A  mellékelt  ábrán  bemutatott  etetökunyhó 
mindössze  abban  tér  el  a  hesszeni  mintától, 
hogy  az  etetőasztal  a  középső  oszlop  elma- 
radtával  a  tetőzethez  van  függesztve  s  a 
hesszeni  kunyhó  alsó  csalogató  asztalkáját 
karóra  tűzött  napraforgórózsa  helyettesíti.  Az 
etetőasztal  hossza  és  szélessége  60  cm.,  az 
üvegkeret  távolsága  az  asztalkától  30  cm.  A 
madarak    beszállásának    megkönnyítésére    az 


mittels  einer  in  die  Höhle  hinabragenden  Holz- 
scheibe fixiert  wird.  Diese  Abänderung  musste 
wegen  der  oftmaligen  Revisionen  der  Nist- 
höhlen behufs  Vertilgung  der  Sperlinge  vor- 
genommen werden.  Die  ilolzscheibe  des  Dach- 
brettes hat  einen  etwas  kleineren  Durchmes- 
ser als  der  obere  Teil  der  Nistiiöhle.  dereii 
Innenicand  dieselbe  nur  vorn  berührt,  wo- 
durch das  Vorrutschen  des  Dachbrettes  ver- 
hindert wird.  Das  Dachbrett  kann  mittels 
von  der  Aussenwand  der  Nisthöhle  in  die 
Holzscheibe  geschlagenen  Nägeln  leicht  fixiert 
werden,  und  die  Fabrik  liefert  die  Nisthöhlen 
in  diesem  Zustande. 

Die  mit  einer  starken  Kopfschraube  an  die 
Nisthöhle  befestigte  Aufhängeleiste  wird  eben- 
falls aus  gebeiztem  Weichholz  hergestellt,  da 
dies  durch  den  Zug,  welchen  der  Befestiguugs- 
nagel  bei  an  raschwüchsigen  Bäumen  ausge- 
hängten Nisthöhlen  erfahrungsgemäss  ausübt. 
viel  seltener  gesprengt  wird,  als  die  Eichen- 
holzleisten. Dui'ch  diesen  Umstand  konnte 
das  Anbringen  der  eisernen  Schutzblättchen. 
welche,  an  den  Aufhängeleisten  der  v.  Ber- 
LEPscHSchen  Nisthöhleu  vorhanden  sind,  vor- 
läufig noch  entbehrt  werden. 

Die  Preise  der  Nisthöhlen,  welche  womög- 
lich nach  den  entsprechenden  deutschen  Fabri- 
katen gerichtet  wurden,  sind  folgende:  Muster 
A  pro  Stück  70  Heller,  Muster  M  pro  Stück 
90  Heller,  Muster  V  id.  i.  das  BERLEPScHSche 
Muster  Ji)  per  Stück  60  Heller,  Muster  D 
per  Stück  "2  K  50  H. 

Nicht  nur  unsere  Nisthöhlen,  sondern  auch 
unsere  Winterf  utter  ivngs  ■  Apparate  wurden 
nach  den  erprobten  v.  BERLEPscHSchen  Mustern 
hergestellt. 

Das  nebenstehend  abgebildete  Fatterhaus 
unterscheidet  sich  nur  darin  von  dem  hessi- 
schen Muster,  dass  die  Mittelpfoste  wegblieb 
und  der  Futtertisch  an  das  Dach  befestigt 
wird,  sowie  dass  der  untere  Lockfuttertisch 
durch  eine  Sonnenblumenfrucht,  welche  auf 
einen  Pfahl  gesteckt  ist,  vertreten  wird. 
Länge  und  Breite  des  Futtertisches  beti'agen 
60  cm.,  die  Entfernung  des  Glasrahmens  vom 
Futtertische  beträgt  30  cm.  Zur  Erleichterung 
des  Einfluges  sind  zwei  Spannen  unter  dem 
Glasrahmen  wagerechte  Aste  angebracht.  Die 
an  zwei  Seiten  des.  Futterhauses  angebrachte 
1  Meter  hohe  Schneewehre  dient  zum 
Schutze  des  am  Boden  des  Futterhauses  ein- 


297 


üvegkeret  alatt  két  arasznyira  vízszintes  ágak 
vannak  alkalmazva. 

A  kunyhó  két  oUlalához  crősitett  1  ni. 
magasságú  hófogó  sövény  a  kunyhó  alján 
magevő  madarak  számára  berendezett  etetö- 


gerichteten  Futterj)Iatzes  für  körnerfressende 
Vögel.  Der  Preis  des  auf  Betonsockeln  stehen- 
den Futterhauses  Ijcträgt  30  Kronen.  Der 
oben-  Teil  des  Futti-rhauses,  •  welchen  der 
Besteller  selbst  auf  die  eingegrabenen  Pfosten 


EtctökimyM.  Ma^ar  minta.  Eredetije  a  M.   0.  K.  madàrvcdcliiii  telepén. 

Fulferhaus.  Ungarische  Form.  Das  Originale  auf  d.  Vogelschutz.statioii  der 

U.  0.  C.  auf  der  Szt.-Maigarethen-Insel  in  Budapest. 


hely  védelmére  szolgál.  A  betonalapzatokon 
álló  etetükunyhü  ára  30  koronában  van  meg- 
állapítva. A  kunyhónak  külön  is  beszerezhető 
felsőrésze,  melyet  a  megrendelő  maga  erő- 
síthet leásott  oszlopokhoz,  IS  koronáért  kap- 
ható. 

A  második  magyar  etetőminta  az  úgyneve- 
zett   ^íjfiiamhdúez-etetö''    az    előbbi    etetőnek 
Aquila  XIV. 


befestigt,    kann   auch  stopárat  für  18  Kronen 
bezogen  werden. 


Das  zweite  ungarische  Muster  fürFütterungs- 
ai)parate    ist    das    sogenannte    „Taubenlimis- 

38 


298 


kicsinyített    és    egy    oszlopon    álló    formúja, 
40  cni.-es  asztalkával.  Ara   10  kor. 

Az  „etetoszekrény"  niagyarmintájanauyohb 


Futter /lauschen",  eine  verkleinerte,  nur  aul 
einer  Pfoste  stehende  Form  des  Futterhauses, 
mit  einem  40  cm.  messenden  Tisehehen. 
Preis    10  Kronen. 


„Galambdúozetetii" 


Futterhäuschen  :  „Taubenschlag", 


méretekben  készült,  mint  a  Biîiii.upscH-féle 
„Futterkasten".  40  cm.  hosszú  és  L>0  cm. 
széles  asztalkájára    több    napra    való    élelem 


Die  ungarische  Form  des  „Futterkastens" 
hat  grössere  Masse  als  die  v.  BuRLEPscHSche. 
Das  40  cm.  lange  und  '2{)  cm.  In-eite   Tisch- 


Ktftöszekrény.  —  Futterkasten. 


helyezhető  el,  s  e  mellett  könnyen  szállítható 
és  egyszerű  kézi  eszközökkel  házilag  is 
könnyen  előállítható  készülék.  Gyári  ára 
8  korona. 


éhen  kann  für  mehrere  Tage  genügendes 
Futter  fassen,  dabei  kann  der  Futterkasten 
leicht  transportiert  werden,  und  aucli  mit  ein- 
facher Haiiilarl)pit    oline    Schwleris-keiten    im 


299 


Némileg  a  BEKLErt'cii-f'éle  etetőliaraiig  he- 
lyettesítése, de  még  inkább  oktatás  és  gyö- 
nyörködtetés czéljából  készült  az  itt  bemuta- 
tott kis  ,,ahia]c-etetö"  elöl-liálul  üveglappal, 
két  oldalán  alacsony  bejáróval  ellátva. 


Csekély  befogadóképességénél  fogva,  mint 
madármentö  eszköz  nem  jöhet  számba.  E 
helyett,  a  madaraknak  a  szobából  közvetlen 
közelről  való  megfigyelését  tévén  lehetővé, 
kiválóan    alkalmas    arra.    liogv    különösen    a 


'\\'rge  der  liaiií-iiidustiic    licrgc  stdlt    werden. 
Kabrikspreis  8  Kronen. 

Einigermassen  als  Ersatz  für  die  Beklbpsch- 
sche  Fnltcrgldcke,  vielmehr  jedoch  behufs 
Belelirimg  nnd  Ergötzimg  wurde  das  neben- 
stehend abgebildete  kleine  ^lenst&r-Futter- 
hästchen'"  hergestellt,  dessen  vordere  und 
rückwärtige  Seite  mit  je  einer  Glasscheibe, 
an  beiden  Seiten  mit  je  einem  niederen  Ein- 
gange versehen  ist.  Infolge  seiner  geringen 
Aufnahmsfähigkeit  kann  dasselbe  als  Fütte- 
rungs-Apparat nicht  in  Betracht  kommen. 
Statt  diesem  aber  ist  dasselbe,  indem  es  die 
Beobachtung    des    Vogels    aus    di^m    Zimmer 


1 


„Ablak-etetö".  —   „Feustei-Futterkästchen'' 


gyermekekben  is  szeretet  és  érdeklődést  éb- 
resszen a  madárvilág  iránt. 


Az    „Utimitató",   a    mesterséges   fészek 
odvak      kezelése     magyarföldi     viszonyok 
közt. 

Már  az  első  ily  czimü  kiadvány  megszöve- 
gezésekor nyilvánvaló  volt,  hogy  hazánkban 
a  mesterséges  fészekodvak  sikeres  alkalma- 
zásának csak  egyetlen,  de  nagyon  komoly 
akadálya  van.  a  verebek  óriási  tömec/e,  mely- 
lyel  szemben  eleinte  csaknem  reménytelen- 
nek látszott  a  küzdelem. 

Chernul  IwTv.vN-nak  e  téren  már  néhány  év- 
vel előbb  megkezdett  s  nálunk  úttörő  kísér- 
letei idejében  rámutattak  arra,  hogy  hazánkban 
a  fészekodvak  elhelvezésénél  és    kezelésénél 


aus  unmittelbarer  Nähe  ermöglicht,  ausser- 
ordentlich dazu  geeignet,  Liebe  und  Interesse 
für  die  Vogelwelt    besonders  in  dem  Kinder- 


gemüte  zu  erwecken. 


Die  „Anleitung,  das  Behandeln  der 
künstlichen  Nisthöhlen  mit  llücksicht  auf 
die  ungarischen  Verhältnisse. 

Schon  bei  der  ersten  Konzeption  der  als 
..Anleitung"  betitelten  Publikation  stellte  es 
sich  heraus,  dass  dem  erfolgreichen  Anwen- 
den der  künstlichen  Nisthöhlen  in  Ungarn 
nui  ein  einziges,  aber  sehr  starkes  Hindernis 
entgegensteht,  nämlich  die  kolossale  Mem/e 
der  Sperlinge,  gegen  welche  der  Kampf  an- 
fangs fast  hoffnungslos  erschien.  Die  in  IJn- 
garn  bahnbrechenden  ^'ersuche.  welche  Ste- 
PH.^N  v.  (!hrknki.  auf  diesem  Gebiete  schon  vor 
einigen  Jahren  begann,  wi.  sen  noch  bei  Zei- 
ten darauf  hin.  dass  in  Ungarn  beim  Placie- 

:í8- 


300 


nem  annyira  a  könnyen  alkalmazkodó  czi- 
nege  s  más  rovarevő  odulakónk,  mint  inkább 
a  veréb  az  irányadó.  Ez  szabta  meg  a  magyar 
fészekodiiininták  szerkezetét,  valamint  az  „Út- 
mutató" irányát  is,  a  melynek  egyik  legfon- 
tosabb fejezetévé  a  verébkérdés  vált. 


Az  első  kísérlet,  az  odvak  javarészének 
'/« — iVa  m.  közt  való  elhelyezése  magában 
nem  nyújtott  elég  védelmet  a  mezei  verébbel 
szemben,  a  mely  még  az  1  m.  magasságú 
szabadon  álló  karókra  erősített  odvakat  is 
azonnal  elfoglalta.  A  verebeknek  lőfegyverrel 


reii  und  Heliandclii  der  Nisthöhlen  nicht  die 
sich  leicht  aniiasscndeii  Meisen  und  andere 
insektenfressende  Höhlenbewohner  massge- 
bend sind,  sondern  vielmehr  die  Sperlinge. 
Diese  Tatsache  bestimmte  die  Form  der  unga- 
rischen Nisthöhlen  und  auch  die  Richtung 
der  „Anleitung",  unter  deren  wichtigste  Ka- 
pitel dasjenige  über  die  Sperlingsfrage  gehört. 
Der  erste  Versuch,  wonach  der  grüsste  Teil 
der  Nisthöhlen  in  einer  Höhe  von  '  .,  und  1'  j, 
Metern  ausgehängt  wurden,  bot  für  sich  allein 
noch  nicht  genügenden  Sciiutz  gegen  den 
Feldsperling,  welcher  sogar  auch  die  in  1 
Meter  Höhe    auf  einem  freistehenden  Pfahle 


Parus   major  L 


Passermontanus  L. 


Jyn.x  torquilla  L. 


való  gyérítése  számos  akadályba  ütközött,  a 
mesterséges  odvakba  rakott  fészkük  és  tojá- 
saik eltávolítását  pedig  az  eredetileg  csava- 
rokkal lezárt  fedél  nehezítette  meg.  Ez  okok- 
ból kellett  a  magyar  odumintáknak  szerszám 
nélkül  leemelhető  fedelekkel  készülniök  és  ezért 
vált  az  odvaknak  a  fészkelési  idő  alatt  vég- 
zett gyakori  revideálúsa  a  siker  egyik  elen- 
gedhetlen  feltételévé.  Az  április  elejétől  július 
végéig  hetenként  egyszer  végzett  revideálást, 
a  verébfészkek  és  tojások  eltávolítását  a  le- 
emelhető odufedél  rendkívül  megkönnyítette, 
az  odvaknak  embermagasságon  alul  való  el- 
helyezése pedig  a  létrák  alkalmazását  tette 
elkerülhetővé.  Ily  eljárással  sikerült  elérnünk 
azt,  hogy  a  mesterséges  fészekodu  nemcsak 
hasznos  rovarevőink  elszaporodásának,  hanem 


befestigten  Nisthöhlen  sofort  in  Besitz  nahm. 
Die  Verminderung  der  Sperlinge  mittels  Ab- 
schiessens  stiess  auf  zahlreiche  Schwierigkei- 
ten, das  Ausheben  ihrer  Nester  und  iMer  aus 
den  künstlichen  Nisthöhlen  wurde  durch  das 
ursprünglich  fest  angeschraubte  Dachbrett 
erschwert.  Aus  diesem  Grunde  niussten  die 
nugarisehen  Nisthöhlen  so  hergestellt  werden, 
dass  man  das  Dachbrett  ohne  Werkzeuge 
herabnehuien  kann,  und  deshalb  wurde  die 
oftmalige  Revision  der  Xisthöhlcn  in  der 
Bridperiode  zu  einer  unerlässlichen  Bedin- 
gung des  Erfolges.  Die  von  Anfang  Ajtril  bis 
Ende  Juli  wöchentlich  einmal  vorgenommene 
Revision,  das  Entfernen  der  Sperlingsnester 
und  Eier  wurde  durch  das  abhebbare  Dach- 
brett   ausserordentlich     erleichtert,     während 


801 


egyidejűiéi;-    a    verebek   irtásának  is  eszközévé 
vált. 

A  tavaszi   odurevideálásnak    az    ütniiitató- 
ban    történt  javaslása  a  főbb   fészek- 
typusok  ismertetését    is    szüksé2;essé 
tette,     a     mely    czélra    a    mellékelt 

három     ábra     és    hasznos     odulako       i — 

madaraink,  valamint  a  két  verébfaj 
fészekanyagának  és  tojásainak  leírása 
szolgál. 


A  túlnyomó  számban  alacsonyan 
alkalmazott  fészekodvak  védelmére 
a  macskák  ellen  az  elcsípett  fejű 
szegek  kettős  sora  szolgál.  Egyes 
esetekben  czélszerű  a  fedél  szélét 
is  szegekkel  kiverni.  E  szegsorok, 
tapasztalat  szerint,  éppen  nem  riaszt- 
ják vissza  az  apró  madarat,  sem 
meir  nem  sértik. 


V^ 


nrt 


Sok    oldalról  érkező    kívánságnak 
megfelelve,  az  Útmutató    11.    kiadása    külön 
fejezetben     foglalkozik    a    fészekodvak    házi 
előállításához     szükséges     tudnivalókkal     is, 
ismertetve    a     gyártás     összes 
főbb     fogásait    és    a    mellékelt 
ábrán  adva  meg    a  házi    gyár- 
tású fészekodu  (.1  minta)  szer- 
kezetét és  méreteit.  Tekintettel 
a  veszélyre,  a  mely  az  esetleg 
czélszerűtlen  házi  gyártmányok 
nyomán   keletkező  csalódásban 
rejlik,  e  fejezet    végén    az   ily 
készítményeknek  alkalmaztatá- 
suk   előtt    szakértővel    (lehető- 
leg M.  0.  K.)  való  megvizsgál- 
tatása  van  javasolva. 


t 


-y 


--  9" 


Külön     fejezet     tárgyalja    a 
f'észekodukká    alakított   fali  ré- 
sek   alkalmazását    is.    A    szűk- 
szájú  fali    odvak    egyik  itt  kö- 
zölt   ábrája    a    Platthy    Árpád 
nógrádkékkői  intéző  által  szer- 
kesztett  és  sokszorosan    kipró- 
bált fali  odnt  mutatja  be.  A  mindhárom  irány- 
ban   15    cm.    kiterjedésű    üreg,    valamint    a 
3'2    cm.    átmérőjű    röplyuk    czenienitel    van 
*  A  röplyuk  átmérője  ii  2  cm. 


i. 


Házifcyártású  fészokodú.  A.  minta' 

Durch  Hausindustrie   herf,'e.'ítellto 

Nisthöhle.  Muster  A' 


das  Aushängen  der  Nisthöhlen  unter  Mannes- 
höhe die  Anwendung  von  Leitern  cnilielirlich 
machte.  Dieses  Vorgehen  brachte  es  mit  sich, 
dass  die  künstlichen  Nisthöhlen  nicht  nur  die 
\'ermehrung    der    nützlichen    Insek- 
tenfresser beförderten,  sondern    auch 
zugleich    ein   Mittel    zur    Verlilt/iing 

1      der  Sperlinge  wurden. 

Da  in  (1er    „.\nleitung"   die   Früh- 
jahrsrevision  anempfohlen  wurde,  so 
mussten    auch  die    hauptsächlichsten 
Nesttypen    angegeben    werden,  wel- 
chem    Zwecke     die     nebenstehende 
Abbildung,    sowie    die    Beschreibung 
des  Nestbaumateriales  und    der   Eier 
unserer    nützlichen    Höhlenbewohner 
und  der    beiden   Spcrling.sartou  dient. 
Um  die  zum    grössten  Teile  nied- 
rig   angebrachten    Nisthöhlen    gegen 
die     Katzen     zu     schützen,    wurden 
zwei  Reihen    Nilgel    hinein    geschla- 
gen,   und  die   Köpfe  derselben  spitz 
abgezwickt.    In    manchen   Fällen  ist 
es  zweckmässig  auch  den    Rand    des    Dach- 
brettes   auf   diese  Weise  einzurichten.    Diese 
Nagelreihen  verscheuchen  und  verletzen  erfah- 
rungsgemäss      die     Kleinvögel 
durchaus    nicht. 

Um  dem  von  vielen  Seiten 
hiutgewordeuen  Wunsche  zu  ent- 
spreclien,  behandelt  die  zweite 
Auflage  der  „Anleitung"  in 
einem  besonderen  Kapitel  auch 
das,  was  zur  häuslichen  Iler- 
stelluwi  der  Nisthöhlen  not- 
wendig zu  wissen  ist  ;  es  wer- 
den die  hauptsächlichsten  Knifl'e 
bei  der  Fabrikation  angegeben, 
während  die  nebenstehende  Ab- 
bildung die  Formund  die  Masse 
der  durch  Uandindustrie  her- 
gestellten Nisthöhle  (Muster  A) 
angibt.  Mit  Rücksicht  auf  die 
Gefahr,  welche  in  der,  durch  ein 
unzweckmässiges  llausfabrikat 
hervorgerufenen  Täuschung  be- 
steht, wurde  am  Ende  dieses 
Kapitels  vor  der  Anwendung  die 
Überprüfung  desselben  von  einem  Sachver- 
ständigen (womöglich  von  der  U.  0.  C.)  in 
Vorschlag  gebracht. 

*  Der  Dorchmesser  des  Flugloches  bdträgt  32  cm. 


S-Ü" 


302 


körültapasztva.  Különösen  a  Parus  major 
L.  és  a  lùiticilla  phoeniciirK  L  fészkel 
ezekben  a  kékkői  kert  kerítésoszlopaiba 
mintázott  odvakban;  télen  pedig  a  cziiioge- 
félék  és  csuszkák  hálnak  binniik. 


Valamint  a  téli  etetésről  szóló  fejezet,  úgy 
a  szabadon  fészkelő  madarak    védelmét    tár- 


Ein  besonderes  Kapitel]  behandelt  auch  die 
Anwendung  der  zu  Nisthöhlen  umwandelbaren 
Mnairlijrher.  Die  nebenstehende  Abbildung 
zeigt  eine  von  Akpâu  v.  Platthy,  Gutsverwal- 
ter in  Xógrád-Kékkő,  hergestellte  und  vielfach 
erprobte  Mauerhöhle  mit  engem  Fluglocii. 
Die  in  jeder  Richtung  lö  cm.  messende  Höhle, 
sowie  das  im  Durchmesser  '.V'l  cm.  messende 
Flugloch  sind  mit  Zement  ausgelegt.    Beson- 


Keritésoszlopba  épített  fészeküdii. 
In  den  Zaunpfeiler  gebaute  Nist- 
höhle, 


Berlepschtele  „madárvédelmi  ültetvény"  vázlatos  átnietszete. 
Schematischer  Durchschnitt  eines  von  Berlepsch'schen  V'ogelschutzgehölzes. 


gyaló  rész  is  általában  a  '."vezérmuuka, 
Brelepsch  :  „Der  r/esa »unte  Vogelschxfz'  szeìle- 
mében  mozog.  Beri.epsch  mintatelepéről  me- 
rítve a  példákat  s  a  mellékelt  vázlatos  rajzban 
mutatva  be  BeriíEpsch  „madárvédelmi  ültetvé- 
rn/eínek"   szerkezetét. 


{G  galagonyasor  átmetszete.  a  különféle 
magasságban  mesterségesen  létesített  fészek- 
tartó ágcsoiiiókkal,  V  az  alacsonyan  tartott 
közti  védőbokrozat,  E  a  háromsoros  védő 
vadrózsasövénv-) 


Befejezésül  legfontosabb  odulakó  madaraink 
ábrái  következnek,  a  fajonként  változó  tele- 
pítési feltételek  rövid  ismerietésével;  végül  a 
m.  kir.  földmivelési  ministernek  madárvédelmi 
körrendelete  s  hátlapként  a  fészekodu-gyár 
árjegyzéke. 


ders  Parus  major  L,  und  Riäicilla phoenicura 
L.  nisten  in  diesen  Höhlen,  welche  sich  in 
den  Pfeilern  eines  Gartenzaunes  zu  Kékkő 
befinden  ;  im  Winter  bilden  sie  .Schlafstätten 
der  Meisen  und  Kleiber. 

Ebenso  wie  das  Kapitel  über  die  W'inter- 
fütterung,  so  hält  sich  auch  dasjenige  über 
den  Schutz  der  freibrütenden  Vogelarten  im 
allgemeinen  an  den  Geist  des  massgebenden 
Werkes  von  Berlepsch  :  „Der  gesamte  Vogel- 
schutz". Die  Beispiele  werden  von  der  Muster- 
station Berlepschs  genommen,  die  nebenste- 
hende schematische  Skizze  zeigt  die  Einrich- 
tung    von    Berlepschs    „Vogelschiitzgehölzen" . 

{G  bedeutet  den  Durchmesser  der  Weiss- 
dornhecke.  mit  den  in  verschiedenen  Höhen 
künstlich  hervorgebrachten  Astijuirlen  zur  Auf- 
nahme der  Nester,  V  bedeutet  das  niedrig  ge- 
haltene Zwischengehölze,  i?  die  aus  drei  Rei- 
hen bestehende  schützende  Wildrosenhecke.) 

Zum  Schlüsse  folgen  die  Abbildungen  unse- 
rer wichtigsten  Höhlenbrüter  mit  kurzer  Angabe 
der  je  nach  der  Art  verschiedenen  Ansiedehings- 
bedingungeu.  schliesslich  die  vom  kön.  ung.  Mi- 
nister für  Ackerbau  erlassene  Kreisverordnung 
in  Sache  des  Vogclsciiutzes.  und  als  Sclilusseite 
das    Preisverzeichnis    der   Nisthöhlen-Fabrik 


808 


Az  állami  niadárvédelmi  telejiek  szer- 
vezete. 

A  több  mint  5  millió  holdnyi  kincstári 
és  állami  kezelésben  lévő  erdőterületen  tör- 
tént madárvédelmi  intézkedések  a  M.  0.  K. 
javaslatára  az  erdészlakok  kertjeiből  s  az  er- 
dészeti fö-  és  szakiskolák  kísérleti  telepeiből 
indultak  ki,  tehát  oly  zárt  teriiletekből,  a 
melyeken  a  fészekodvak  és  etetők  állandó 
felügyelet  alatt  tarthatók  s  mindennemű  meg- 
rongálástól megvédhetek. 

A  iiiadártelepitésre  alkalmas  kertek  hiva- 
talos úton  való  számbavétele  i09"2  kert  be- 
jelentését eredményezte.  A  kertenként  első 
kisérletiil  szétosztandó  fészekodvak  száma 
minimálisan  4  4  darabbal,  kiválóan  alkal- 
mas helyeken  megfelelőleg  magasabb  szám- 
mal lévén  előirányozva,  földmivelésügyi  kor- 
mányunk ez  idei  ily  czélra  1)315  fészekodut 
{A  és  ß  minta)  szerzett  be  és  osztatott  szét. 
A  fészekodvak  szétosztása  természetesen  a 
következő  években  is  folytatódik  az  első 
kísérletek  eredményeinek  arányában.  Az  ered- 
ményről a  M.  0.  K.  szövegezte  portomentes 
kérdőívek  fognak  beszámolni.  Ez  ivek  gondos 
kitöltése  és  minden  év  október  l-ig  a  M.  0. 
K.-ba  való  beküldése  az  állami  madárvédelmi 
telepek  őreinek  hivatalos  kötelessége  lesz. 
Az  0(1  vak  elhelyezésére  és  kezelésére  nézve 
a  már  előzőleg  szétosztott  „Útmutató"  irány- 
adó. Az  állami  madárvédelmi  telepek  őrei 
ezenkívül  külön  is  utasítva  vannak,  hogy 
minden  idevágó  kérdésükkel  a  M.  0.  K.-hoz 
forduljanak  felvilágosításért. 


A  fészekodvakkal  egyidejűleg  téli  etetö- 
késziilékek  is  kerültek  szétosztásra:  összesen 
5  etetőkunyhó  és  121  etetőszekrény.  Előb- 
biek az  erdészeti  tanintézetek  kísérleti  tele- 
peire kerültek,  utóbbiak  oly  czélból  osztattak 
szét  az  egyes  erdöhatóságok  területén,  hogy 
a  házilag  előállítandó  hasonló  készülékek  szá- 
mára mintáknl  szolgáljanak. 

A  téli  etetők  czélszerü  és  olcsó  tápszerek- 
kel való  ellátása  czéljából  a  síkföldi  állami 
erdöbirtükokon  napraforyó  termelése  van  tervbe 


Die  Organisation  der  staatlichen  Vogel- 
schutzstatiunen. 

In  den  über  5  Millionen  Joch  betragenden 
staatlichen  und  in  staatlicher  Venvaltung  be- 
findlichen Forsten  wurden  die  Vogelschutz- 
Einrichtungen  auf  Vorschlag  der  U.  0.  C.  in 
den  Gärten  der  Forstiiäuser,  und  in  den  Ver- 
suchsstationen der  forstlichen  Hoch-  und 
Fachschulen  begonnen,  d.  i.  in  solchen  ge- 
schlossenen Gebieten,  wo  die  Nisthöhlen  und 
Futterapparate  unter  ständiger  Aufsicht  ge- 
galten und  gegen  jede  Beschädigung  geschützt 
werden  können.  Auf  amilichem  Wege  wurden 
1902  zur  Vogelansiedelung  geeignete  Gärten 
angegeben.  Zum  ersten  Versuche  wurde  die 
Anzahl  der  zu  verteilenden  Nisthöhlen  für 
je  einen  Garten  im  Miiiiiinun  zu  4,  an  be- 
sonders geeigneten  Stellen  zu  einer  entspre- 
chend höheren  Zahl  Nisthöhlen  veranschlagt; 
dem  entsprechend  bestellte  und  verteilte  das 
königl.  ung.  Ministerium  für  Ackerbau  zu 
diesem  Zwecke  heuer  6315  Nisthöhlen  (Muster 
A  und  B).  Die  Verteilung  der  Nisthöhlen 
wird  natürlich  auch  in  den  folgenden  .Jahren 
fortgesetzt,  u.  zw.  in  dem  Verhältnisse  der 
ersten  Versuchsresultate.  Über  die  Erfolge 
werden  von  der  U.  0.  C.  ausgestellte  porto- 
freie Fragebugen  berichten.  Das  sorgfältige 
Ausfüllen  dieser  Fragebogen,  sowie  das  jähr- 
liche Einsenden  derselben  am  1.  Oktober  an 
die  U.  0.  C.  wird  zur  amtlichen  Pflicht  der 
Vorsteher  der  staatlichen  Vogelsclmtz-Sfati«  inen 
gemacht  Für  das  Aushängen  und  Behandeln 
der  Nisthöhlen  ist  die  schon  im  voraus  aus- 
geteilte „Anleitung"  massgebend.  Die  Vor- 
steher der  staatlichen  Vogelschutzstationen 
sind  übrigens  besonders  verwiesen  worden, 
sich  in  jeder  diesbezüglichen  Frage  behufs 
Aufklärung  an  die  U.  0.  C.  zu  wenden. 

Gleichzeitig  mit  den  Nisthöhlen  kamen 
auch  Winterfütterungs-Apparate  zur  Vertei- 
lung, insgesamt  5  Futterhäuser  und  121  Fut- 
terkästen. Erstere  kamen  in  die  Versuchs- 
stationen der  forstlichen  Schulen,  letztere 
wurden  auf  dem  Gebiete  der  einzelnen  Forst- 
ämter zu  dem  Zwecke  verteilt,  dass  sie  die 
Muster  ergeben,  nach  welchen  diese  Apparate 
häuslich  hergestellt  werden  können 

Um  die  Futtcrapparate  mit  zudienlicher 
und  billiger  Nahrung  zu  versehen,  ist  in  den 
der  Ebene  angehörigen  Staatsforsten  der  An- 


304 


véve,  olyfornián,  hogy  a  sikföldi  területek 
hozamából  a  hegyvidéki  erdőbirtokok  etetői 
is  elláthatók  legyenek. 


A  szabadon  fészkelő  hasznos  madarak  sza- 
porodásának előmozdításában  az  első  lépés  a 
már  említett  körrendelet  kibocsátása,  mely  a 
lomberdőteriiletekeii  a  mesterségesen  sűrített 
fenyvesremizelcnék  és  a  beltelkeken  az  eleven- 
sövényeknek létesítését  teszi  kötelezővé. 


Mindezek  az  intézkedések  a  jövőben,  a 
kezdet  nehézségeinek  leküzdése  után,  foko- 
zott erővel  és  szélesebb  mederben  lesznek  foly- 
tathatók. Szükségesnek  minősíttetett  ugyanis, 
hogy  idővel  az  állami  erdészeti  hivatalokon 
kívül  a  gazdasági  akadémiákon,  a  földmíves- 
és  vinczellériskolákon,  ménesbirtokokon,  kincs- 
tári fürdőkön  és  nyaralótelepeken  és  végül  a 
közalapítványi  birtokokon  is  létesüljenek  ma- 
dárvédelmi telepek.  S  hogy  végül  a  madár- 
védelem e  módjainak  ismerete  ott  is  elter- 
jedjen, hol  erdészeti  hivatalok  nincsenek,  a 
plébániák  és  iskolák  használatára  is  1 — 1 
oduminta  és  néhány  „Útmutató"  szétosztása 
van  tervbe  véve. 


A  gyakorlati  madárvédelem  eszközeinek 
terjesztésére  irányuló  eme  törekvésekbe  szer- 
vesen kapcsolódik  vallás-  és  közoktatásügyi 
ministerünknek  Apponyi  Albert  oRÓF-nak  nagy- 
fontosságú intézkedése,  a  melylyel  1906-ban 
„A  madarak  cs  fák  napját"  elemi  iskoláink- 
ban meghonosította.  Oly  intézmény  ez,  mely 
hivatva  van  ifjúságunk  lelkében  a  madár- 
világ iránt  meleg  szeretetet  és  érdeklődést 
ébreszteni  s  e  réven  nemzetünk  széles  köreit 
a  madárvédelmi  törekvések  iránt  fogékony- 
nyá  tenni.  A  „Madarak  és  fák  napja"  hatá- 
sából ez  idén  alakult  „Országos  Ifjűsái/i 
Madárrédö  Liya",  melynek  tagjait  holtig  tartó 
fogadalom  egyesíti  a  madarak  szeretetében 
és  védelmében  —  biztató  jele  a  jövő  sike- 
reinek. 


bau  von  Sonnenblumen  in  Aussicht  genom- 
men, u.  zw.  ill  dem  Masse,  dass  von  der 
l'riKJiiktion  der  ebenen  Oebiete  auch  die  Fut- 
terajjparate  der  Gebii'gsforste  versehen  wer- 
den können. 

Der  erste  Schritt,  die  Vermehrung  der  tVei- 
!  brütenden  nützlichen  Vögel  zu  fordern,  ist 
der  Erlass  der  schon  erwähnten  Zirkularver- 
ordnung, laut  welcher  in  den  Gebieten  der 
Laubwälder  das  Anlegen  künstlich  verdichte- 
ter Ficlitermtmisen  und  im  Intravillanum  das 
Anptlaiizen  von  lebenden  Zäunen  vorgeschrie- 
ben wird. 

All  diese  Einrichtungen  werden  in  der  Zu- 
kunft, nach  Bekämpfung  der  Schwierigkeiten 
des  Anfanges  in  erhöhtem  Masse  uud  auf 
breiterer  Basis  fortgesetzt  werden.  Es  wurde 
nämlich  für  notwendig  erachtet,  dass  ausser 
den  Staatsforsten  auch  in  den  landwii'tschaft- 
lichen  Hochschulen,  in  den  Schulen  für  Land- 
wirte und  Winzer,  in  den  Gestütsbesitzungen, 
in  den  staatlichen  Bädern  und  Kurorten,  und 
schliesslich  auch  in  den  Fundationsbesitzun- 
gen  Vogelschutzstationen  eingerichtet  werden. 
Und  damit  zum  Schlüsse  die  Kenntnis  dieser 
Methoden  des  Vogelschutzes  auch  dort  ver- 
breitet werde,  wo  es  keine  Forstbeamte  gibt. 
sollen  auch  au  die  Pfarrämter  und  Schulen 
je  eine  Nisthöhle  und  einige  „Anleitung" -en 
verteilt  werden. 

Diesen  Bestrebungen,  die  Mittel  des  prakti- 
schen Vogelschutzes  zu  verbreiten,  reiht  sich 
die  im  Jahre  1906  herausgegebene  hochwich- 
tige Verordnung  unseres  Ministers  für  Kultus 
und  Unterricht,  des  Grafen  Albert  v.  Apponyi, 
mit  welcher  der  „Vogel-  und  Baum- Tag"  in 
unsere  Volksschulen  eingeführt  werde,  orga- 
niseli au  Es  ist  dies  eine  Institution,  welche 
berufen  ist,  in  dem  Gemute  unserer  Jugend 
warme  Liebe  und  Interesse  für  die  Vogelwelt 
zu  erwecken,  und  dadurch  breite  Schichten 
unseres  Volkes  fiir  die  Vogelschutz-Bestre- 
bungen empfänglich  zu  machen.  Die  heuer 
durch  den  „Vogel-  und  Baum-Tag'"  ins  Leben 
gerufene  „Landes- Vogelschutz-Liga  der  Ju- 
geii'l".  deren  ^iitglieder  dinrli  ein  bis  ans 
Lebensende  dauerndes  Gelübde  in  der  Liebe 
und  dem  Schutze  der  Vögel  vereint  sind  — 
ist  ein  verheisseudes  Zeichen  der  zukünftigen 
Erfolge. 


805 


A  niarjîitszigeti  iiiadárTédelini  telep. 

A  fővárosunk  közelién,  több  mint  2  km. 
hosszúságbiin  elterülő  gyönyörű  dunai  szige- 
tünk százados  fáival,  disztjokraival  s  a  zár- 
dák romjait  borító  sűrűségeivel  a  niadártele- 
pítési  kísérletek  száiims  oly  feltételét  egyesíti. 
a  mely  ínég  a  nuilt  év  nyarán  megragadta 
DK.  Darányi  Ignácz  földmivelésügyi  iniiiisteriink 
figyelmét.  Ekkor  határozta  cl  oly  madáivé- 
delini  mintatelep  létesítését,  a  mely  mint  a 
M.  0.  K.  kísérleti  területe,  egyszersmind  a 
nagyközönség  oktatására  is  szolgáljon. 


Első  kísérletül  a  beszerzett  100  fészekodu 
közül  1906  novemberében  53  helyeztetett  el. 
A  részint  alacsony  karókra,  részint  élőfák 
törzseire,  még  pedig  a  verebekre  való  tekin- 
tetből javarészt  1 — PA  m.  magasságba  he- 
lyezett odvak  1-töl  kezdődő  sorszámmal  van- 
nak ellátva.  E  számok  a  külön  e  czélra 
készült  pontos  térkép  megfelelő  helyeire  van- 
nak jegyezve,  hogy  ily  módon  a  M.  0.  K. 
kiküldöttje  minden  odu  sorsáról  számot  adó, 
tehát  az  eredményeket  is  pontosan  feltüntető 
naplót  vezethessen.  A  téli  etetés  eszközéül 
o  etetőkuuyhó  vau  elhelyezve.  Csalogatóul  az 
etetőasztalról  lecsüngő  fél  dió-  és  faggyú^ 
darabok,  valamint  napraforgórózsák  vannak 
alkalmazva.  Eleimül  pedig  a  karászi  odu- 
gyárból  beszerzett  .,madárkalács"  szolgál. 


A  szabadon  fészkelő  madarak  megtelepü- 
lése érdekében  kísérletképpen  4  bokorsűrű- 
ség alja  vétetett  körül  Vs  méter  magasságú 
(5  cm.  lyukbőségű)  sodronyhálóval,  a  mely- 
ből a  lehullott  száraz  leveleket  a  szél  se 
söpörheti  a  pázsitra.  Dy  módon  iparkodunk 
e  díszkert  bokrait  is  fészkelésre  alkalmasabbá 
tenni,  a  nélkül,  hogy  ezzel  a  park  szépségé- 
nek ártanánk.  Hogy  a  már  megtelepült  mada- 
rak is  el  ne  riasztassanak,  kérésünkre  Maovau 
György  főkertész  úgy  intézkedett,  hogy  jövőre 
a  bokrokat  c»ak  i)ermetezövel  öntözzék,  ne  pedig 
tömör  vízsugárral.  Lépések  történtek  a  szige- 
Aqiüla  XIV. 


Die  Vogelschiitzstation  anf  der  Marga- 
rethen  Insel. 

Unsere  über  2  kim.  lange,  in  der  Mitte  der 
Hauptstadt  gelegene,  wnndcrsciiüiie  üonau- 
insel  vereint  in  ihren  hundertjährigen  Bäumen, 
Ziersträuchern  und  mit  ihrem  dichten  Pflanzen- 
wüchse  auf  den  Klosterruinen  so  zahlreiche 
Hedingungen  einer  Versuchsstation  für  Vogel- 
ansiedelung, dass  dieselbe  schon  im  .Sommer 
des  Viirjahres  die  Aufmerksamkeit  unseres 
Ackerbauministers  Ür.  Iünaz  v.  Dar.wvi  auf 
sich  zog.  Damals  beschloss  er  hier  eine 
solche  Vogelschutzstation  einzurichten,  welche 
als  Versuchsgebiet  der  II.  0.  C.  zugleich  zur 
Belehrung  des  Publikums  diene. 

Als  erster  Versuch  wurden  von  den  be- 
stellten 100  Nisthöhlen  im  November  1900 
58  ausgehängt.  Die  teilweise  auf  niedere 
Pfähle,  teilweise  auf  die  .Stämme  lebender 
Bäume,  u.  zw.  mit  Rücksicht  :uit'  die  Sper- 
linge zum  grössten  Teile  in  einer  Höhe  v(ui 
1 — 1'/^,  Meter  ausgehängten  Nisthöhlen  sind 
mit  einer  laufenden  Nummer  versehen,  welche 
mit  1  beginnt.  Diese  Zahlen  sind  auf  die 
entsprechenden  Plätze  einer  besonders  zu 
diesem  Zwecke  hergestellten  genauen  Karte 
eingetragen,  damit  der  Delegierte  der  V .  <  ». 
C.  ein  über  jede  Nisthöhle  beziiglicheä,  daher 
auch  die  Resultate  genau  wiedergebendes'i'age- 
buch  zu  führen  imstande  sei.  Für  die  Wiuter- 
fütterung  wurden  8  Futterhäuser  errichtet. 
Als  Lockmittel  wurden  von  dem  Futtertische 
herabhängende  halljíertt;  Wallnüsse  und  Talg- 
stückchen, sowie  Sonnenblumen-Scheiben  an- 
gewendet. Als  Nahrung  dient  der  ..Futter- 
stein",  welcher  von  der  Nisthühlenfabrik  in 
Kárász  geliefert  wurde. 

Behufs  Ansiedelung  fier  Freibrütler  wurden 
versuchswM'ise  4  Straiichdickichte  mit  einem 
ca  V'a  Meter  hohen  Drahtnetze  (Maschenweite 
5  cm.)  umgeben,  so  dass  die  herabfallenden 
Blätter  vom  Winde  nicht  hinansgeweht  wer- 
den können.  Auf  diese  Weise  versuchen  wir 
die  Sträucher  dieses  Ziergartens  auch  für 
das  Nisten  geeignet  zu  macheji,  ohne  damit 
der  Schönheit  des  Parkes  zu  schaden.  I'm 
die  schon  angesiedelten  Vögel  nicht  zu  ver- 
treiben, würde  auf  unser  Ansuchen  Herrn 
(  )bergärtiier  Georg  Magyar  veranlassen,  dass 
in  Zukunft  dic^  Sti-äucher  nicht  mit  massiven, 
sondern  mit  geteiltem  Wasserstrahl   begossen 

39 


306 


teu  kóborló  macskák,  valamint    az    ott    fész- 
kelő szürkevarjak  irtása  ügyében  is. 

Ez  előmunkálatok  kiegészítéseképpen  a  szi- 
get téli  niadárfaunájának  számbavétele  követ- 
kezett, mely  sorozat  majdan  a  jovó  évekével 
egybevetve,  a  madárvédelmi  intézkedések 
sikerének  mértékét  adja.  Az  191J6  deczember 
közepén  végzett  becslés  eredménye:  20 — 25 
cziner/e  {Parus  major,  coeruleus,  palustris, 
néhány  ater),  5 — 6  Sitta  caesia  L.,  3—4 
Certhia  familiáris  L.,  4  Ficus  viridis  L., 
20—30  Turdus  menda  L  (telelő),  15—20 
Tardus  pilaris  L.  (vendég),  2  Troglodytes 
troglodytes  (L.),  2  Erithacus  rubenda  (L.), 
2 — 3  Frinyilla  coelehs  L  ,  15—20  Coccuthraus- 
tes  coccothraustes  L.,  H  —10  Pyrrhula  pyr- 
rhula  (L.),  nagy  csajiat  Emheriza  citrinella 
és  calandra  (vendég),  több  csapat  Passer 
domesticus  és  inoìitanìts  (nyáron  ott  költ; 
télen  inkább  csak  hálni  jár  a  szigetre),  (i — 8 
Corvus  comix  L.,  2  Pica  pica  (L.),  1  Acci- 
piter  nisus  (L.). 

A  rendszeres  kísérletezés  190()  deczembe- 
rében  kezdődött,  a  mikor  a  3  etetőkunyhó 
teljes  felszereléssel  várta  a  tél  hidegétől  a 
városba  szoruló  madarakat.  E  hónapban  már 
számos  fészekodu  szolgált  a  czinegék  háló- 
tanyájául. Az  egyik  odúban  már  kevéssel 
4  óra  után  ismételve  találtunk  alvó  szén- 
czinegét.  mely  a  fedél  leemelésekor  felébredve, 
nyugodtan  állta  a  szemlélők  tekintetét. 


Az  1906/07-iki  tél  kemény  hidege  és  sűrű  hó- 
zivatarai, bőséges  alkalmat  nyújtottak  a  téli  ete- 
tők kipróbálására.  A  hófúvások  napjain  valóság- 
gal az  etetőkben  laktak  a  környékről  egyre  sű- 
rűbben érkező  czinegék,  melyek  száma  január 
havában  négyszeresre  szaporodott.  Nem  szólva  a 
madárkalács  legszorgalmasabb  kopogtatójáról, 
a  csúszkáról,  a  szén-,  kék-  és  harátczincgék  csa- 
patain kívül  a  fengvesczinege  is  több  példány- 
ban mutatkozott,  sőt  néhány  viharos  napon 
a  búbosczinege  jellemző  hivogatása  is  hall- 
ható volt.  A  szigetre  gyülekező  sármányok 
(Emberiza  citrinella  és  calandra  L.l.  valamint 
az"  erdei-  és  hegyipintyek  (Fringilla  coelebs 
és  montifringilla  L.)  és  a  különben  az  etetö- 
kunyhó    asztalára    is    felszálló    feketerigók    a 


werden.  Ausserdem  wurden  noch  ïSclirittr 
getan  zur  Vertilgung  der  heruniscliwcifendt-n 
Katzen  und  der  dort  brütenden  Neljelkrähen. 
Als  Ergänzung  dieser  Vorarbeiten  folgte  die 
Aufnaiime  der  \\'interornis  der  Insel,  welche 
mit  der  des  folgenden  Jahres  verglichen  rincii 
Masstab  für  die  Resultate  der  Vogelscliutz 
einrichtungen  ergibt.  Die  Mitte  Dezember 
1906  durchgeführte  Schätzung  ergab  folgende 
Daten:  20  —  25  Meisen  [Parus  major,  coeru- 
leus, palustris,  einige  ater),  5 — 6  Sitta  caesia 
L.,  3—4  Cerlhia  familiáris  L  .  4  Picus  inri- 
dis  L.,  20-30  Turdus  merula  L.  (llberwiii- 
ternde),  15 — 20  Turdus  pilaris  L.  {Wintcr- 
gäste).  2  Troglodytes  troglodytes  (L.),  2  Eri- 
thacus ruhecula  (L.),  2 — 3  Fringilla  coelcbs 
L.,  15 — 20  Coccothraustes  coccothraustes  (L.), 
8  —  10  Pyrrhiila  pyrrhnla  (L.),  grosse  Flüge 
Emberiza  citrinella  und  calandra  (Gäste), 
mehrere  Flüge  Passer  domesticus  und  mon- 
tanns  (brüten  hier  im  Sommer;  im  "Winter 
benützen  sie  die  Insel  vorwiegend  nur  als 
Schlafstelle),  6 — 8  Corvus  cornix  L..  2  Pica 
pica  (L.),  1  Accipiter  nisus  (L.). 

Die  systematischen  Versuche  begannen  im 
Dezember  1906,  zu  welcher  Zeit  drei  voll- 
ständig ausgerüstete  Futteihäuser  die  durch 
die  Kälte  in  die  Stadt  verdrängten  Vögel  er- 
warteten. In  diespiii  Monate  wurden  schon 
zahlreiche  Nisfliohleu  von  den  Meisen  als 
Schlafplätze  benützt.  In  einer  Nisthöhle  fan- 
den wir  kurz  nach  4  Uhr  nachmittags  wieder- 
holt eine  schlafende  Kohlmeise,  welche  durch 
das  Abheben  des  Dachbrettes  aufgeweckt, 
sich  unter  den  Blicken  der  Zuschauer  ganz 
ruhig  verhielt. 

Die  grosse  Kälte  und  die  zahlreichen  Schnee- 
stürme im  "Winter  190tj  7  gaben  ausgiebige 
Gelegenheit  zum  Erproben  der  Winterfütte- 
rungs- Apparate.  Zur  Zeit  der  Schneestürme 
wohnten  die  aus  der  Umgebung  in  immer 
grösserer  Anzahl  erscheinenden  Meisen  sozu- 
sagen in  den  Futterhäusern  ;  ihre  Anzahl  ver- 
mehrte sich  im  Jänner  auf  das  \'ierfache. 
Abgesehen  von  dem  fleissigsten  Futtetstein- 
Klopfer,  dem  Kleiber,  zeigten  sich  ausser  den 
Flügen  der  Kohl-.  Blau-  und  Sumpf- Meisen 
auch  die  Tannenmeise  in  einigen  Exemplaren, 
an  einigen  stürmischen  Tagen  wurde  sogar 
auch  der  chai  akteristische  Lockton  Aer  Schopf - 
weise  gehört.  Die  sich  auf  der  Insel  ansam- 
melnden ,4/««tertlüge  (Emberiza  citrinella  und 


:5(»7 


kunyhók  alján  berendezett  etető-téren  szede- 
gették ;iz  élelmet.  Miiithosy  a  verebek  csa- 
patai télen  inkább  cíak  liiiini  Járlak  a  szigetre 
és  élelmüket  javarészben  a  pesti  gabonarak- 
tárak környékfröl  szerezték,  a  szineti  etetőket 
nem  háborgatlak  túlságosan.  A  kertészeti  tele- 
pen tanyázó  ökörszemek  (Troglodytes)  a  havazá,s 
beálltával  a  pálmaházba  szöktek  be  s  ott 
húzták  ki  a  telet. 


Mauiak  Gyükuy  tókertész  a  sziget  közepén 
álló  fenyves  alján  karúkból  és  gyékényekből 
készült  fácsáiictetö-eres-t  is  állított  fel.  Viha- 
ros napokon  ezt  az  etetőt  is  állandóan  20 — 
30  czinege  népesítette  be,  rendkívül  vonzó 
látványt  nyújtva  a  látogatónak,  a  ki  az  eresz- 
től három  lépésnyire  állva  gyönyörködhetett 
a  közeli  ágakról  csapatosan  rakéta  módjára 
lecsapó,  majd  minden  csőrben  egy-egy  napra- 
forgómaggal, sugarasan  szétrebbenő  czinege- 
hadban.  mely  csaknem  kézzel  elérhető  közel- 
ségben kopácsolt  az  elkaparintott  magvakon. 


E  látványosság  azonban  csak  addig  tartott, 
míg  nagy  hó  vagy  jégkéreg  fedte  a  fák 
gallyait.  Mihelyt  csak  kissé  enyhébbre  fordult 
az  idö,  vagy  csak  száraz  hideg  volt.  hó  nélkül, 
a  czinegék  csak  elvétve  szálltak  az  etetőkbe; 
táplálékuk  javát  a  fákról  és  bokrokról  szedték. 
E  jelenség  lijra  csak  azt  bizonyítja,  hogy  a 
Téli  etetés  telelő  rovarevőinket  megmenti  az 
éhhaláltól,  a  nélkül,  hogy  természetes  táp- 
lálkozásuktól elszoktatná  azokat. 


Az  ezidei  szokatlanul  hosszúra  nyúló  tél 
odulakó  madaraink  fészkelését  is  feltűnően 
késleltette.  Xaphun  tanúsága  szerint  április 
13-án  a  nagy  számban  mutatkozó  szénczine- 
gék  közül  még  csak  egynek  volt  fészke.  Az 
első  teljes  fészekaljat  pedig  csak  május  lén 
találtam.  Május  közepén    végre    a    szűkszájú 


calandra  L.).  sowie  die  Buch-  und  Berg-Fin- 
ken (Fringilla  coelebs  und  montifringilla  L.i 
und  die  ansonsten  auch  auf  den  Futtertisch 
des  Futterhauses  fliegenden  Amseln  holten 
sich  ihre  Xaiiruiig  von  dem  Futterplatze,  wel- 
cher am  Boden  des  Futterhauses  eingerichtet 
war.  Indem  die  Sperlingsscharen  im  Winter 
die  Insel  hauptsächlich  nur  als  Schlafstätte  be- 
nützten und  ihre  Xahruiig  vorwiegend  in  der 
Umgebung  der  Getreideniagaziue  von  Pest 
fanden,  so  belästigten  sie  die  Futterhäuser 
der  Insel  nicht  allzusehr.  Die  in  der  Gärtne- 
rei der  Insel  hausenden  Zaunkönige  (Troglo- 
dytes) flüchteten  sich  nach  dem  Eintreten  der 
Schneestürme  in  das  Painienliaus.  und  ver- 
brachten dort  den   Winter. 

Obergärtner  Georg  MAfiv.ui  richtete  unter 
der  Tannengruppe  in  der  .Mitte  der  Insel  ein 
aus  Pfählen  und  Schilfgetlecjit  iiergestelltes 
Futlerdarh  für  Fasane  ein.  An  stürmischen 
Tagen  wurde  auch  dieser  Futterapparat  stän- 
dig von  20—30  Meisen  bevölkert,  welche 
dem  Besucherein  ungemein  anziehendes  Schau- 
spiel boten,  da  er  sich  drei  Schritte  vom 
Futterdache  entfernt  an  den  Meisen  ergötzen 
konnte,  welche  von  den  nalien  .\sten  scharen- 
weise wie  Haketeil  iieraliscliossen,  und  dann 
jede  mit  einem  Sonnenblumenkerne  im  Schna- 
bel, wieder  strahlenartig  auseinanderstoben. 
und  die  erbeuteten  Kerne  in  solcher  Nähe 
bearbeiteten,  dass  sie  fast  mit  der  Hand  er- 
reicht werden  konnten. 

Dieses    Schauspiel    dauerte    aber    nur    so 
lange,    als    die    Äste    der    Bäume    von    einer 
Schnee-    oder   Eisschichte    überzogen  waren. 
Sowie  sich  die   Witterung  nur   einigermassen 
milderte,  oder  ivenn  nur  trockene  Kälte,  ohne 
Schnee,  herrschte,  so  beffogen  die  Meisen   die 
Futterapparate  nur  ganz  sporadisch  ;  sie  hol- 
ten sich  ihre  Nahrung  dann  vorwiegend  von 
den  Bäumen  und  Sträuchern.  Diese  Erschei- 
nung  beweist    es    wieder,    dass    die   Winter- 
fütterung   unsere    üiierwinternden    N'ogelarten 
von  dem  llungertode  ei rettet,  ohne  dieselben 
von  ihrer  natürlichen  Nahrung  zu  entwöhnen. 
Der  heurige  abnorm  lange   \\'inter  verspä- 
tete   auch    das    Brüten    dér    Höhlenbrüter  in 
auffallender  Weise.  Laut  meinem   Tagebuciu- 
hatte  von  den  vielen  Kohlmeisen  am  13.  April 
nur    ein    Paar   ein  Nest.  Das  erste  volle  Ge- 
lege fand  ich  erst  am  ersten  Mai.   Mitte  Mai. 
endlich  waren  drei  ausgenommen,    alle  Nist 

39* 


308 


odvak  három  kivételével  már  mind  el  voltak 
foglalva,  sajnos,  jórészben  az  akkorra  a  szi- 
getre tömegesen  visszatelepülő  mezei  verebek 
által  is.  A  sodronykampiival  kihúzott  veréb- 
fészkek némelyike  alatt  félig  kész  czinege- 
fészket  is  találtam,  mint  a  ezinege  és  a  veréb 
közt  lefolyt  harczok  bizonyítékát. 

A  fészekodvaknak  április  közepétől  július 
végéig  végzett  időszakos  revideálása  oly  sok 
értékes  és  hazai  viszonyainkra  annyira  jel 
lemzö  adattal  járult  naplóm  tartalmához,  hogy 
nem  mulaszthatom  el  annak  legalább  néhány 
szemelvényben  való  ismertetését. 

18.  számú  oda,  H  minta,  fán,  l'S  m.  ma- 
(jassáqhan.  Május  7-én  a  szénczinege  (Parus 
major)  11  tojása.  V.  29-én  még  10  fiókáját 
eteti.  VI.  9-éig  a  10  tióka  kirepült.  YI.  14-én 
az  odúban  nyaktekercs  (Jynx  torquilla  L.)  ül  | 
tojásán,  miután  a  régi  czinegefészket  kido- 
bálta. VI.  15- én  3  Jynx-tojás.  VI.  29-én  még 
mindig  csak  3,  már  megzápult  tojás.  Az  odút 
a  kert  öntözömunkásai  háborgatták.  VII.  26-án 
az  odu  lakatlan. 


48.  sz.  li  minta  1  m.  maifassághan,  a  sétaút 
mellett  szabadon  álló  karón,  a  közönség  szá- 
mára mutatványul;  az  odufedél  leszegezve. 
V.  7-én  Jynx  torquilla  néz  ki  belőle  s  V. 
29-ig  mindennap.  A  közönségtől  gyakran  há- 
borgattatván, VI.  elején  áttelepült  a  közeli 
18.  sz.  odúba. 

10.  sz.  A  minta  1  m.  magasságban,  sza- 
badon álló  karón.  V.  14-én  az  odu  fenekén 
félbenhagyott  czinegefészek  mohából,  felette 
mezei  veréb  (Passer  montanus  L.)  fészke  szal- 
mából és  nagy  tollakból.  .">  tojással,  mely 
fészkestül  eltávolíttatott.  Ettől  kezdve  üresen 
maradt  az  odu. 


12.  sz.  Ji  minta  1'5  m.  magasságban,  fán. 
V.  4-én  kész  mezei  verébfészek.  V.  14  én  5 
mezei  verébtojás;  eltávolítva  fészkestül.  V. 
29  én  lijra  mezei  verébfészek  5  tojással;  el- 
távolítva. VI.  15-én  megint  friss  mezei  veréb- 
fészek, VI.  20-án  5  tojással,  mely  fészkestül 
eltávolíttatott.  VII.  26-án  újra  4  mezei  veréb- 
fióka,  eltávolítva;  gvomruk  tartalma  a  M.  0. 


höhlen  mit  engem  Flugloche  besetzt,  leider 
aber  zum  guten  Teile  auch  von  Feldsperlin- 
gen, welche  massenhaft  auf  die  Insel  zurück- 
kehrten. L'nter  den  mit  eiuem  Drahtliakcn 
herausgezogenen  Sperlingsnestern  fanden  sicli 
auch  halbfertige  Meisennester  vor.  als  Beweise 
der  Kämpfe,  welche  zwischen  Sperling  und 
Meise  stattfanden. 

Die  zeitweise  Revision  der  Nisthöhlen  von 
Mitte  April  bis  Ende  Juli  bereicherte  mein 
Tagebuch  mit  so  vielen  wertvollen  und  für  die 
ungarischen  Verhältnisse  so  bezeichnenden 
Daten,  dass  ich  es  nicht  versäumen  möchte 
wenigstens  eine  Auslese  derselben  bekannt 
zu  geben. 

Nisthöhle  Nr.  18,  Modell  K,  auf  einem 
Baum  in  V8  Meier  Hohe. 

Am  7.  Mai  11  Eier  der  Kohlmeise  {Parus 
maior).  am  29.  Mai  werden  IG  Junge  gefüt- 
tert :  bis  zum  9.  Juni  die  10  Jungen  ausge- 
flogen. Am  14.  Juni  Eier  des  Wendehalses 
(Jynx  torquilhi  L.),  nachdem  er  das  alte  Mei- 
sennest herausgeworfen  hatte.  Am  15.  Juni 
o  Jynx-Eier,  am  29.  VI.  noch  immer  nur  3 
schon  faule  Eier.  Die  Nisthöhle  wurde  von 
den  Gärtner-Aibeitern  beunruhigt.  Am  26. 
VII.  ist  die  Nisthöhle  unbewohnt. 

Nr.  48,  M.  li,  in  1  Meter  Höhe.  Neben 
dem  Spazierwege  auf  einem  freistellenden 
Pfahle,  dem  Pul)likum  zur  Ansicht  bestimmt, 
das  Dachbrett  festgenagelt  ^'om  7.  bis  29. 
V.  schaut  tagtäglich  ein  Jynx  torquilla  her- 
aus. Von  dem  Publikum  öfters  gestört,  über- 
siedelte er  Anfang  Juni  in  die  Nisthöhle  Nr. 
18,  welche  sich  in  der  Nähe  befand. 

Nr.  10,  M.  A ,  in  1  Meter  Höhe,  auf  frei- 
stehendem Pfahle.  Am  14.  Mai  auf  dem  Bo- 
den der  Nisthöhle  ein  unvollendetes  Meisen- 
nest aus  Moos,  ■  darüber  das  Nest  des  Feld- 
sperlings (Passer  montauus  L.)  aus  Stroh  und 
grossen  Federn,  mit  5  Eiern,  welche  mit 
samt  dem  Neste  entferut  wurden.  Seitdem 
stand  die  Nisthöhle  leer. 

Nr.  12,  M.  B,  in  15  Meter  Höhe,  auf 
einem  Baumslamm.  Am  4.  Mai  fertiges  Nest 
des  Feldsperlings.  Am  14.  Mai  5  Eier  des 
Feldsperliugs  ;  wurden  mitsamt  dem  Neste 
entfernt.  Am  29.  Mai  wieder  ein  Feldsperlings- 
nest  mit  5  Eiern  ;  wurden  entfernt.  Am  15- 
Juni  wieder  ein  frisches  Feldsperlingsnest, 
am  20.  Juni  5  Eier,  welche  samt  dem  Nest 
entfernt  wurden.  Am   26.  Juli  wieder  4  Junge 


309 


K.  gjnijteiuényébe  sorozva.    Nériusseri   veréb- 
költés  egy  odúban! 


4.  sz.  A  minia  l  m.  magasságban,  fenyves 
tisztáson  álló  karón.  V.  29  én  11  kékczinege 
(Parus  cocnilcus  L.)  fióka.  VI.  2-án  a  fiókák 
már  .jól  kitollasodtak.  VI.  9-cn  valaiueniivi 
kirepült  már.  Az  odii  azóta  lakatlan. 


11.  sz.  li  minto  I  m.  magasan,  fán.  \- 
4-éu  szénczinege  kotol.  V.  7-én  1  frissen  kelt 
fióka.  V.  29.  A  11  fióka  kirepült. 

VI.  14-én  újra  szénczinege.  9  tojáson.  ^  I 
29-éii  8  félig  kitollasodott  tióka.  VII.  26.  A 
czineirefiókák  idöközluMi  kirepültek:  a  fészek- 
ben nagyon  kevés  ürülék. 

H).  sz.  1  m.  magasan,  fán.  VI.  2.  Nyak- 
tekercs 9  tojáson.  VI.  14-én  9  csupasz  fiókája. 
VI.  20-án  már  jól  kitollasodott  fiókája:  az 
odúban  még  nincs  ürülék.  VI.  29-ig  a  fiókák 
kirepültek.  Az  odu  fenekén  két  ujjnyi  magas- 
ságú, nyüvektül  hemzsegő  hig  ürülék,  mely 
még  \U.  2t)-án  sem  száradt  ki  teljesen. 


}-J.  sz.  B  minta  1  m.  magasságban,  fán. 
V.  1-én  kész  szénczinege-fvszek.  V.  4-én  szén- 
czinege tojásain  ül.  V.  29  én  9  félig  kitolla- 
sodott fióka.  VI.  9  ig  a  9  fióka  kirepült. 

VI.  29-én  az  elhagyott  czinegefészek  fölé 
mezei  veréb  kezd  építeni  s  közbejött  elutazá- 
som miatt  az  odu  felügyelet  nélkül  maradván, 
fiait  fel  is  nevelte.  VII.  29-én    az  odu    üres. 


M.  sz.  B  minta  ò  m.  maga.^ságban,  fán. 
V.  1-én  kész  szénczinege-fészek.  V.  29.  A  szén- 
czinegét  a  nyaktekercs  időközben  elűzte,  a 
nélkül  azonban,  hogy  maga  odafészkelt  volna. 
V^alószinüleg  ez  a  czinegepár  települt  át  a 
közeli  52.  sz.  odúba,  hol  újból  szerencsétle- 
nül járl:  7  fiókáját  vásott  gyermekek  elszed- 
ték. Az  elhagyott  20.  sz.  odúban  VI.  14-én 
a  czinegefészek  fölé  épített  mezei  verébfészek 
5  tojással.  E  kettős  fészek  a  M.  O.  K.  gyüj- 
teniénvébe  került. 


des  Feldsperlings  ;  wurden  entferut  ;  der 
Mageninhalt  kam  in  die  Sammlung  in  der  U. 
O.  ('.  Vier  Sperlingsbr^uteii  in  einer  Nist- 
höhle ! 

Nr.  -/,  ^f.  A.  iti  1  Meter  Höhe,  auf  freiste 
henrlem  Pfahle  in  der  Blässe  einer  Tannen- 
griippc.  Am  29.  Mai  1 1  Junge  der  Blaumeise 
(Farns  coeruleus  L.).  Am  2.  Juni  waren  die 
Jungen  schon  gut  befiedert,  am  il.  .luiii  alle 
ausgefldgen.  Seitdem  iileün  die  Xisthölile  un- 
bewohnt. 

.Vr.  //.  .1/.  /Í,  in  I  .Bieter  Höhe  am  Baum- 
stamm. Aui  4.  Mai  brütet  eine  Kohlmeise,  am 
7.  Mai  1  eben  ausgeschlüpftes  Junges,  am 
29.  Mai  alle   11  Juugen  ausgeflogen. 

Am  14.  Juni  wieder  9  Eier  der  Kohlmeise, 
am  29.  Juni  S  hall)beíiederte  .lunge  ;  am 
27.  Juli  waren  die  Jungen  inzwischen  aus- 
geflogen ;    im    Neste    nur  wenig  Exkremente. 

Nr.  /6,  M.  B,  in  1  Meter  Höhe  am  Baum- 
stamm. Am  2.  .Inni  Wendehals  auf  9  Eiern 
sitzend  ;  am  14.  Juni  9  nacktt?,  am  20.  Juni 
schon  gut  befiederte  J untren  ;  in  der  Nisthöhle 
noch  keine  Exkremente  :  am  29.  Juni  waren 
die  .hingen  ausgetiogeu.  .Am  Hoden  der  Nist- 
höhle ein  2  Finger  dicke  von  Maden  \\ini- 
melnde  Exkrementenschicht,  welche  bis  zum 
2t).  Juli  noch  nicht  völlig  austrocknete. 

.Vr.  /•')'.  .1/.  B.  in  I  Meter  Höhe,  am  Baum- 
stamm. Am  1.  Mai  fertiges  Kohlmeisen-iiest: 
am  4.  Mai  sitzt  die  Kohlmeise  auf  Eiern:  am 
29.  Mai  9  haihbeliederte  Junge,  am  9.  Juni 
die  9  .limgen  ausgeflogen. 

Am  29.  .luui  beginnt  ein  Feldspcrling  sein 
Nest  auf  das  Meisennest  zu  bauen,  und  da 
ich  unterdessen  verreisen  musste,  blieb  die 
Nisthöhle  ohne  Aufsieht,  so  dass  er  seine 
.langen  auch  grosszog.  Am  27.  Juli  ist  die 
Nistiiöhle   leer. 

Nr.  20.  .M.  li.  in  3  .Bieter  Höhe,  am  Baum- 
stamm. Am  1  Mai  fertiges  Nest  der  Kohl- 
meise :  am  29.  Mai,  wuide  die  Kohbueise  in- 
zwischen v<ini  Wendehals  vertrieben,  welcher 
jedoch  nicht  darin  brütete.  Wahrscheinlich  über- 
siedelte dieses  Meisenpaar  in  die  nahe  Nist- 
höhle Nr.  Ô2,  wo  es  wieder  Unglück  hatte, 
da  seine  7  Jungen  von  mutwilligen  Kindern 
ausgehoben  wurden.  In  der  verlassenen  Nist- 
höhle Nr.  20  befand  sich  am  14.  Juni  ein 
über  das  Meisennest  gebautes  Nest  des  Feld- 
sperlings mit  ~)  Eiern.  Dieses  Doppelnest  kam 
in  die  Sammlung  der  F.  O.  (V 


310 


14.  sz.  B  minta  0  m.  magasan,  fmi.  V. 
9-én  mezei  verébfészek,  eltávolíttatott.  \'I. 
14-én^ ììyaktekercs  lakja,  déltájban  gyakran 
kinéz  az  odúból,  tátott  csőrrel  liliegve,  nyel- 
vét öltögetve.  \l.  22-én  fiait  eteti  s  utána 
2  ürülékcsomóval  csőrében  tovaszáll.  VI.  29-éig 
a  nyaktekercsfiókák  kirepültek. 


15.  sz.  li  minta  1  m.  maíjasscujhan,  fán. 
V.  1-én  szénczinegc  teljes  fészekaljon  kotol. 
V.  29-éig  a  10  fióka  kirepült.  \'l.  14-én  iljra 
szénczinege  költ.  VI.  29-én  5  szénczinege- 
fióka.  Vir.  26.  A  czinegefiókák  rég  kirepül- 
tek, a  letaposott  fészekben  kevés  száraz  ürülék. 


1.  sz.  Berleiìsch-féle  ('  minta,  búbosbanká- 
nak szánva,  2  ni.  magasságban  fán.  V.  9-én 
csuszka  (Sitta  caesia  L.)  lakik  benne;  a  tág 
röplyukat  agyaggal  szűkre  tapasztotta.  VI. 
2-án  még  fiait  eteti.  VII.  26-án  a  régi  fészek- 
anyag tiszta  kéregdarabokkal  van  boritva. 
talán  a  készülő,  de  elmaradt  második  költés 
számára,  vagy  pedig  hogy  tiszta  hálótanyája 
legyen. 

A  többi  odúról  az  itt  adott  naplóösszesi- 
tésben  számolok  be  röviden: 

Alkalmazva  volt  1907-ben  52  odu:  23  A, 
20  ii,  9   ('  és  2    />  minta. 

Ezek  közül  elfoglalt  a  szénczinege  15  odút, 
költött   13  esetben,  103  fiókát  nevelve  fel. 

A  kékczinege  3  odút,  költött  3  esetben, 
23  fiókát  nevelve  fel. 

A  nyaktekercs  3  odút,  költött  2  esetben, 
16  fiókát  nevelve  fel. 

A  csuszka  1  odút,  költött  1  esetben,  6 
fiókát  nevelve  fel. 

Összesen  22  odu.  19  költés,  148  hasznos 
madárfióka. 

A  szénczinege  2  esetben  fészkelt  kétszer 
egymásután  ugyanabban  az  odúban,  1  esetben 
előzőleg  kékczinege-családtól  lakott  fészek- 
üregben; 4  fészekalj  elpusztult,  részint  tojás- 
ban, részint  fiókákbau,  melyek  közül  2  fészek- 
aljat vásott  gyermekek  semmisítettek  meg. 


Lakatlan  maradt   12  odu.  köztük    2    .4, 


Nr.  14,  M.  li.  in  d  Meter  Hohe,  am  Baam- 
stamm.  Am  9.  Mai  Feldsperlingsnest,  welches 
entfernt  wiirdr.  .Vin  14.  .Inni  vnni  Wendehals 
bewohnt  :  gegen  Mittag  schaut  er  mit  wcit- 
geötfnetem  Schnabel  lechzend  und  die  Zunge 
vorstossend  oft  aus  der  Nisthöhle  heraus.  Am 
22-  Juni  füttert  er  seine  Jungen,  und  fliegt  dann 
mit  2  Exkrementenstücken  im  Schnahel  weg. 
Am  29.  die  Jungen  ausgeflogen. 

Nr.  l'i.  .1/.  B,  in  I  Meter  Höhe,  am  Batim- 
ritamm.  Am  1.  Mai  bebrütet  eine  Kohlmeise 
ein  volles  (ielege  ;  am  29.  Mai  die  10  Jungen 
ausgeflogen.  Am  14.  Juni  brütet  tvieder  eine 
Kohlmeise  ;  am  29.  5  Junge  der  Kohlmeise. 
Am  27.  Juli  die  Kohlmeisenjungen  längst  aus- 
geflogen, in  dem  niedergetretenen  Nest  wenig 
trockene  Exkremente. 

Xr.  1,  Modell  C  ron  Berlepsch,  ausgehängt 
für  Wiedehopfe  in  2  Meter  Höhe,  am  Bauiii- 
stamm.  .\m  9.  Mai  von  einem  Kleiher  (Sitta 
caesia  L.)  besetzt;  das  weite  Flugloch  wurde 
durch  Klebbau  verengt.  .\m  2.  Juni  werden 
noch  die  Jungen  gefüttert.  Am  26.  Juli  ist 
das  alte  Nestmateriale  mit  seinen  Rinden- 
stückchen bedeckt,  vielleicht  behufs  der  zwei- 
ten, aber  ausgebliebenen  Brut,  oder  vielleicht 
damit  die  Schlafstelle  rein  sei. 

iber  die  übrigen  Nisthííhlen  gibt  die  kurze 
Zusammenfassung  meines  Tagebuches  .\uf- 
schluss. 

Im  Jahre  1907  waren  52  Nisthöhlen  aus- 
gehängt :  23  A,  20  />'.  9  rund  2  D  Muster. 

Von  diesen  wurden  besetzt  : 

15  Nisthöhlen  von  der  Kohlmeise,  13  Brü- 
ten, 103  grossgezogene  Junge. 

3  Nisthöhlen  von  der  Blaumeise,  3  Brüten, 
23  grossgezogene  Junge. 

3  Nisthöhlen  von  dem  Wendehals.  2  Brüten, 
16  grossgezogene  Junge. 

1  Nisthöhle  von  dem  Kleiber,  1  Brut.  6 
grossgezogene  Junge. 

Zusammen  22  Xisthöhlrn.  19  Briitfu,  14S 
nützliche  N'ögel. 

Die  Kollimeise  brütete  in  zwei  Fällen  zw  ci- 
mai nacheinander  in  derselben  Nisthöhle,  in 
einem  Falle  in  einer  solchen  Nisthöhle,  welche 
zuvor  von  einer  Blaumeisen-Familie  besetzt 
war  ;  4  Gelege  gingen  zugrunde,  zum  Teile 
wurden  die  Eier  zerstört,  zum  Teile  die  Jun- 
gen getötet,  von  diesen  wurden  2  Gelege  von 
mutwilligen  Kindern  zugrunde  gerichtet. 

rnliewoiint    blieben   12  Nisthöhlen.    2  Mo- 


311 


/f  és  a  9  C  minta  ;  utóbbiak  egyrészt  azért, 
mert  a  szijreten  leuvt'k  liijjáii  a  szürke  légy- 
kapó csak  elenyésző  sziunbaii  fészkelt,  más- 
részt mert  a  félig  nyitott  iidvakban,  falrések- 
l)en  fészkelő  madarak  {}]  pár  Ruticilla  phoeni- 
cura  L.  és  1  pár  Muscicapa  grisola  L.)  a 
sziget  épületein  s  a  templomromok  réseiben 
költöttek. 


A  többi  (18)  odút  a  mezei  verebek  foglalták 
el,  2  esetheti  négyszer  f észkehe  egymásután 
ugyanegy  odiihan.  .4z  eltávolított  verébtojások 
és  fiókák  száma  ll,"}.  Bár  az  odvak  egy  része 
magasra  volt  helyezve,  házi  veréb  egybe  sem 
telepedett,  minthogy  az  épületek  ereszei  alatt 
bőven  került  számára  fészkelőhely.  A  iiarát- 
czinege  (Parus  palustris  L.),  mely  a  télen  csa- 
patosan hált  a  fészekodvakban,  tavaszra  a 
sziget  nyugati  mocsaras  partjára  húzódott  s 
ott  is  fészkelt,  valószinűleg  a  Dendrocopus 
major  és  a  Picus  viridis-készitette  számos 
természetes  harkályoduban.  Valószinűleg  ezek- 
ben fészkelt  a  szigeten  lévő  csuszkák  egy 
része  is.  Természetes  faodvakban  költött  a 
3  pár  búbosbanka  is,  a  melynek  számára  2 
BERLEPscH-féle  C  minta  is  volt  kihelyezve 
Ezek  egyikébe  azonban  az  említett  csuszka 
települt,  a  másikába,  melyet  csak  májusban 
helyezhettem  el,  mezei  veréb  fészkelt,  óriási 
tömegű  szénával  bélelve  ki    a    tágas    üreget. 


Az  ezidei  eredmény  összesítésének  számos 
tanulsága  közül  elég  arra  az  egyre  rámutat- 
nom, a  melyet  az  „Útmutató "-ban  is  éppen 
az  itt  közölt  tapasztalatok  alapján  erősen  ki 
kellett  emelnem,  hogy  t.  i.  a  mesterséges 
fészekodvakat  hazánk  minden  veréblakta  terü- 
letén a  költés  ideje  alatt  állandó  felügyelet 
alatt  kell  tartanunk,  mert  a  nélkül  azok  mes- 
terséges veréhtenyí'sztii  telepekké  válnak! 


S  hogy  az  odvak  tavaszi  ellenőrzésével  a 
verebektől  hemzsegő  területeken  is  biztosit- 
hatjuk hasznos  odtdakóink  szaporodását,  arról 


delle  A.  1  li  und  ít  f  ;  die  letzteren  haupt- 
sächlich deshalb,  weil  der  graue  Fliegen- 
schnäpper infolge  Mangels  an  Fliegen  nur 
in  minimaler  .\nzahl  auf  der  Insel  brütet,  an- 
derseits (leshalb,  weil  die  in  halboffenen  Nist- 
höhlen und  in  MauerlöcliiTii  itriitenden  Vögel 
(3  Paar  Uuticilla  phoenicura  L.  und  1  Paar 
Muscicapa  grisola  L.)  in  den  Gebäuden  der 
Insel  und  in  den  Löchern  der  Klosterruiiien 
brüteten. 

Die  üljrigen  (18)  Nisthöhlen  wurden  von 
den  Feldsperlingen  besetzt,  welche  in  2  Fällen 
viermal  nacheinander  in  derselben  Xisthöhle 
brüteteii.  Die  Zahl  der  zerstörten  Sperliugs- 
eier  und  Jungen  beträgt  113.  Obwohl  ein 
Teil  der  Nisthöhlen  hoch  ausgehängt  war, 
wurden  diese  doch  nicht  von  Haussperlingen 
l)esetzt.  da  sie  unter  den  Dächern  der  Häu- 
ser hinreichende  Xistplätze  fanden.  Die 
Sin)ijifmei-<c  (Parus  palustris  I.,.).  welche  wäh- 
rend des  Winters  in  Schwärmen  in  den  Nist- 
höhlen übernachtete,  zog  sich  mit  Beginn 
des  Frühlings  an  das  westliche  sumptíge  Ufer 
der  Insel,  wo  sie  auch  brütete,  wahrschein- 
lich in  den  vielen  natürlichen  Höhlungen, 
welche  von  Dendrocopus  maior  und  Picus 
viridis  hergestellt  wurden.  Wahrscheinlich 
brütete  in  diesen  auch  ein  Teil  der  Kleilicr 
der  Insel.  In  natürlichen  Höhlungen  brüteten 
auch  die  3  Paar  Wiedehopfe,  für  welche  2 
Nisthöhlen  C  des  v.  BERLUPscHSchen  Modells 
ausgehängt  wurden.  Fine  von  diesen  wurde 
von  dem  erwähnten  Kleiber  besetzt,  die  an- 
dere, welche  erst  im  Mai  ausgehängt  werden 
konnte,  nahm  der  Feldsperling  in  Besitz, 
welcher  die  weite  Höhle  mit  einer  Unmasse 
von  Heu  aus])olsterte. 

Von  den  vielfachen  Lehren,  welche  sich  aus 
der  Zusammenfassung  der  heurigen  Resultate 
ergeben,  genügt  es.  die  einzige  besonders  her- 
vorzuheben, welche  eben  durch  diese  Er- 
fahrungen auch  in  der  „Anleitung"  ganz  be- 
sonders betont  werden  musste,  nämlich  die, 
dass  die  künstlichen  Nisthöhlen  in  den  von 
Sperlingen  bewohnten  Gegenden  Ungarns 
während  der  Brutzeit  unter  ständiger  Auf- 
sicht stehen  müssen,  da  sie  ansonsten  zu  künst- 
lichen Sj'erlingszüchtereien  werden  ! 

Und  dass  durch  diese  Kontrolle  im  Früh- 
jahre auch  in  von  Sperlingen  wimmelnden 
(ieirenden  die  Vermehrung  der  nützlichen 
H(ihlenl)rnter    iresichert    werden    kann,   dafür 


312 


a  Margitszigeten  elért  ez  idei    eredmény    ta- 
núskodik. 

Az  első  év  főképpen  az  odiilakó  madarak 
s  különösen  a  veréhkérdés  tanulmányozásának 
lévén  szánva,  a  sziget  szabadon  fészkelő  ma- 
darainak megfigyelésére  kevés  idő  jutott.  Az 
idei  ilyirányú  észleletek  különben  amúgy  sem 
lehettek  volna  irányadók,  minthogy  a  rend- 
ellenes tavaszi  időjárás  a  vonuló  madárfajok- 
ban már  útközben  nagy  veszteségeket  oko- 
zott, a  nyárelő  szélviharai  és  hideg  záporai 
pedig  tömérdek  szabad  fészket  semmisítettek 
meg.  Annyi  azonban  már  is  észlelhető  volt, 
hogy  a  gondosan  tisztogatott,  park  jellegű,  a 
gabonaföldektül  és  veteményes  kertektől  távol 
eső  sziget  egyoldalú  rovarvilágáuak  s  a  gyom- 
magvak csekély  mennyiségének  megfelelően 
madárfaunája  is  bizonyos  egyoldalúságot  mutat, 
bár  e  mellett  az  egyének   számában  gazdag. 


A  sziget  szabadon  fészkelő  énekesei  közt 
számban  rendesen  a  feketerigó  áll  első  helyen; 
utána  a  /'»7(WííV7e(Lnscinia  Inscinia  L.)  követke- 
zik. Ezidén  azonban  megfordult  e  viszony,  mint- 
hogy a  fülemüle  oly  nagy  számban  mutafko- 
zott,  hogy  a  sziget  alsó  felén  is  8  pár  volt 
megállapitható.  A  feketerigókat  viszont  erő- 
sen megtizedelte  az  idei  zord  tél.  A  Sylvia 
nisoria  L.  és  Sylvia  atricapilla  L.  számát 
4 — 4  párra  becsültem.  Sylvia  horlensis  L. 
mindössze  1  párban  volt.  A  Hypolais  hypolais 
(L.)  pedig  ezidén  teljesen  kimaradt  s  a  Lanius 
minor  Gm.  is  csak  egyetlen  párban  fészkelt. 
Annál  nagyobb  számban  mutatkozott,  sajnos, 
a  Lanitis  colhirio  L..  melynek  a  jövőben 
való  erélyes  üldözése  szükségesnek  látszik. 
A  Muscicapa  grisola  L.  csak  egyetlen  pár- 
ban fészkelt,  valószínűleg  a  legyeknek  már 
említett  hiánya  miatt.  A  május  elején  töme- 
gesen átvonuló  Muscicapa  coliaris  Bechst.  és 
Muscicapa  atricapilla  L.  közül  egy  sem  ma- 
radt vissza.  (Ott  tartózkodásuk  alatt  is  a  föld- 
ről szedegették  a  rovarokat!)  A  Rutidíla 
phoenicura  L.  valamint  az  Upupa  epops  L. 
3 — 3  párban  volt  észlelhető.  Az  Eriihacus 
rubeculu  L..  noha  vonuláson  gyakran  mutat- 
kozik s  alkalmas  fészkelőhelve  is  bőven  volna. 


zeugen  gerade  die  heuer  auf  der  .Margarethen- 
Insel  erreichten  Resultate. 

Indem  ilas  erste  Jahr  hauptsächlich  dem 
Studium  der  llölilcnbriitcr  und  besonders  der 
Spjerüngsfruge  gewidmet  war,  konnte  nur  we- 
nig Zeit  auf  die  Beobachlung  der  Freibrütler 
verwendet  werden.  Die  diesbeziiirlichen  heuri- 
gen Beobachtungen  hätten  iil)rigens  auch  nicht 
als  massgebend  gelten  können,  indem  die  ab- 
norme Witterung  im  Frühjahre  schon  unter- 
wegs grosse  Verluste  in  den  ziehenden  Vogel- 
arten verursachte,  und  die  Stürme  und  kalten 
Platzregen  im  Vorsommer  eine  Unmenge  der 
freistehenden  Nester  zugrunde  richteten.  So- 
viel konnte  aber  auch  jetzt  schon  beobachtet 
werden,  dass  diese  einem  Parke  gleichende, 
sorgfältig  gepflegte,  von  Getreidefeldern  und 
Gemüsegärten  weitliegende  Insel  ihrer  ein- 
seitigen Insektcnwelt  und  geringen  Menge  an 
Unkrautsamen  entsprechend  eine  solche  Vogel- 
welt beherbergt,  welche  ebenfalls  gewisse 
Einseitigkeiten  zeigt,  trotzdem  dieselbe  in  der 
Anzahl  der  Individuen  reich  ist. 

Unter  den  freibrütenden  Singvögeln  der 
Insel  steht  die  Amsel  gewöhnlich  obenan  ; 
dieser  folgt  die  Nachtigall  (Luscinia  luscinia 
L.).  Heuer  jedoch  trat  eben  das  Gegenteil 
dieses  Verhältnisses  ein,  indem  sich  die  Xachti- 
yall  in  solclirr  Mniyr  .:i:igle.  dass  selbst  im 
unteren  Teile  iler  Insel  S  Paare  konstatiert 
werden  konnten.  Die  Amseln  wurden  von 
dem  heurigen  strengen  Winter  dezimiert.  Die 
Anzahl  von  Sylvia  atrieapilht  L.  und  Sylvia 
nisoria  L.  schätzte  ich  auf  je  4  Paare.  Syl- 
via hortcnsis  L.  war  nur  in  einem  Paare 
vorhanden.  Hypolais  hypolais  (L.)  blieb  heuer 
gänzlich  aus.  und  auch  von  Lanius  minor  G.m. 
brütete  nur  1  Paar.  In  umso  grösserer  An- 
zahl zeigte  sich,  leider,  Lanius  collnrio  L., 
dessen  energische  Verfolgung  in  Zukunft  als 
notwendig  erscheint.  Von  Muscicapa  grisola 
L.  nistete  nur  ein  einziges  Paar,  wahrschein- 
lich infolge  des  erwähnten  Mangels  an  Fliegen. 
Von  den  Anfang  Mai  niassenliaft  durchgezo- 
genen Muscicapa  africapiUa  L.  und  M.  colla- 
ris  Bechst.  blieb  nicht  ein  einziges  Exemplar 
zurück.  (Während  ihres  Aufenthaltes  mussten 
sie  die  Insekten  vom  Erdboden  auflesen!) 

Ruticilla  phoenicura  L.,  sowie  Upupa  epops 
L.  war  in  je  3  Paaren  vorhanden.  Von  Eri- 
thacus  rubecula  L.  verblieb  nicht  ein  einziges 
Paar  hier  zurück,  trotzdem  während  des  Durch- 


813 


egyetlen  párban  sem  maradt  vissza  s  ezelőtt 
sem  fészkelt  a  szigeten.  Magcvö  énekeseink 
közül  Friiigilla  coJehs  L.,  (Joccothraiistes  cocco- 
thraustes  (L.)  és  Chloris  chloris  (L.)  fészkelt 
több  párban. 

Ha  niéi;'  az  1  párban  mutatkozó  Columha 
Ijaliimimst,  1 — 2  pár  Turtur  tvrtnrt  (L.),  2 — 3 
pár  Corvus  cornixot  valamint  a  10 — 12  fáczánt 
és  2  foglyot  niegenilitem,  ki  is  merítettem 
ezirányú  észleleteim  anyagát,  a  melynek  majd 
csak  a  jövő  évek  hasonló  irányú  megfigye- 
lései adhatnak  értéket. 


Társadalmi  niozgalinaink  és  intéziiiéiiyeink. 

Mielőtt  állami  intézményeink  e  vázlatos 
ismertetését  befejezném,  legalább  néhány  szó- 
val rá  kell  mnfatnom  azokra  az  intézményekre 
is,  a  melyek  részint  az  állami  intézkedések 
hatásából,  részint  azokkal  egyidejűleg  vagy 
még  előbb  keletkezve,  jelentékenyen  járultak 
a  madárvédelem  eszméinek  széles  körben  való 
elterjedéséhez. 

Ilyen  első  sorban  az  Országos  Állatvédő 
Egyesület.  Eredetileg  az  állatkínzás  megaka- 
dályozására alaknlván,  a  gyakorlati  madár- 
védelmi  mozgaluiak  hatása  ahitt  működését 
mindnagyobb  fokban  terjeszti  ki  ez  utóbbi 
irányban.  Ez  különösen  az  ezidén  a  vidéken 
alakuló  tiókegyesületek  számára  kiadott  új 
alapszahály-mintábmi  nyilvánul,  a  melybe  a 
gyakorlati  madárvédelem  sikeres  előmozdítá- 
sát szolgáló  mindama  pontozatok  felvétettek, 
a  melyeket  Hkrman  Ottó  e  czélból  javaslatba 
iiüzott.  Az  O.  Á.  E.  kebeléből  indult  ki  a 
Madarak  és  fák  napjának  intézménye,  mely- 
lyel  Hheím.^n  Ottó  felterjesztésére  már  1900 
óta  foglalkozott  s  melynek  létrejövetelében 
jelentékeny  része  vidt.  Folyóiratának  szelleme, 
a  Madarak  és  fák  napja  díj'azott  pályamüvei- 
nek kinyomatása  és  tanítóink  körében  való 
ingyenes  szétosztása,  a  V.íday  István  ötletéből 
kiinduló  „  Országos  Ifjúsági  Madárvédö  Liga" 
szervezése,  a  gyakorlati  madárvédelemre  is 
kiterjeszkedő  ^Oyermeknaplár''  sok  ezer  pél- 
dányban való  kinyomatá-ia,  mind  előnyösen 
kapcsolódik  hasonló  irányú  állami  intézmé- 
nyeinkbe. Egyre  nagyobb  számban  alakuló 
iiókiiitézetei  mind  a  madarak  védelmében  buz- 
AqiiilH.  XIV. 


zuges  viele  vorkommen  und  auch  genügende  ge- 
eignete Brutplätze  vorhanden  wäi'en  ;  dasselbe 
brütete  auch  früher  nicht  auf  der  Insel.  Von  den 
körnerfressenden  Singvögeln  brüteten  Fringilla 
coelebs  L.,  Coccothraiistes  coccoihraustes  (L.)  mid 
Chloris  chloris  (L.I  in  mehreren  Paaren. 

\\'enn  ich  noch  die  in  einem  Paar  vorkom- 
mende Columlxi  palumhus,  1 — 2  Paar  Tur  tur 
turtur  (L.),  2 — í5  Paar  Corvus  comix,  sowie 
10 — 12  Paar  Fasane  und  2  Jielihühncr  er- 
wähne, so  iial)e  ich  auch  mein  diesbezügliches 
Beobachtungsmateriale  erschöpft  ;  demsell)en 
können  natürlich  erst  die  parallelen  Beobach- 
tungen der  zukünftigen  Jahre  Wert  verleihen. 

ßeteiligniig  und  Einrie.htiingen  seitens 
unserer  Gesellschaft. 

Bevor  ich  diese  flüchtige  Skizze  unserer  staat- 
lichen Einrichtungen  beendii;e,  muss  ich  wenig- 
stens noch  mit  einigen  Worten  jeiu'r  Institutio- 
nen gedenken,  welche  teilweise  als  Folgen  der 
staatlichen  Einrichtungen,  teilweise  gleichzeitig 
mit  oder  noch  vor  denselben  enstanden,  und  be- 
deutend dazu  beitrugen,  um  die  Ideen  des  Vogel- 
schutzes in  je  weiteren  Kreisen  zu  verbreiten. 

Hicher  gehört  in  erster  Liui<'  der  Landes- 
Tierschiitz-Verein.  Ursprünglich  die  N'erhinde- 
rung  von  Tierquälereien  bezweckend  breitete 
derselbe  unter  dem  Einflüsse  der  Vogelschutz- 
Bewegung  seine  Tätigkeit  in  immer  höherem 
Grade  in  dieser  Richtung  aus.  Es  äussert 
sich  dies  hauptsächlich  in  der  heuerigen  Neu- 
ausgabe des  Statuten-Musters  für  in  der  Pro- 
vinz entstehende  Filial- Vereine,  welches  sämt- 
liche Punkte  zur  erfolgrei  heu  Förderung  des 
jiraktisclien  Vogelschutzes  enthält,  welche  von 
Otto  Hekman  diesbezüglich  in  Vorschlag  ge- 
bracht wurden.  Die  Institution  des  Vogel- 
und  Baum-Tages  ging  gleichfalls  vom  Landes- 
Tierschutz-Veiein  aus,  welcher  sich  auf  den 
Antrag  von  Otto  Hiíkm.4n,  schon  seit  1900  mit 
der  Frage  befassteund  zum  Zustandekom- 
men desselben  bedeutend  beitrug.  Der  Geist, 
welcher  in  der  Zeitschrift  des  Landes-Tier- 
schutz-Vereines  herrscht,  die  Herausgabe  der 
Preisschriften  im  Wettbewerbe  über  den  \'o- 
<;el-  und  Baum-Tag,  sowie  die  unentgeltliche 
Verteilung  derselben  unter  die  Volksschul- 
lehrer, die  Organisierung  der  „Landes- Vogel- 
schutz-Liga der  Jugend",  deren  Idee  von 
Stuphan  v.  Vaday  ausging,  die  in  vielen  Tau- 
send Exemplaren  erfolgte  Ausgabe  des  .  Kin- 

40 


314 


gólkodnak,  mely  téren  a  kőszegi  és  soproni 
egyesületek  már  az  állami  intézkedések  foga- 
natosítása előtt  kísérleteztek  házilag  előállított 
fészckodvakkal,  értékes  tanulságokat  szolgál- 
tatva a  mesterséges  inadártelepités  hazai  fel- 
tételeinek ismertetéséhez. 


Végül  az  egyre  számosabban  jelentkező 
magánbirtokosokat  kell  megemlítenem,  a  kik 
kertjeiket,  parkjaikat  madárvédelmi  telepekké 
rendezik  be,  példájukkal  buzdítólag  hatva 
számosakra.  Törekvéseiket  ez  okból  a  M.  0. 
K.  minden  rendelkezésére  álló  eszközzel  tá- 
mogatja. 

Mindez,  miről  itt  számot  adtam,  csupa  fiatal 
intézmény,  mely  múltra  még  alig  támaszkod- 
hatik  s  melynek  a  jövőben  várható  sikerei 
azon  múlnak,  jól  vannak-e  alapozva  s  helyes 
irányban  haladnak-e?  De  erre  már  megkap- 
tuk a  választ,  a  legilletékesebb  bírálótól, 
magától  Beelepsch  J.  bárótól,  a  ki  az  idei 
tavaszon  köztünk  járva,  madárvédelmi  eszkö- 
zeinket és  intézményeinket  behatóan  tanul- 
mányozta. S  válasza  úgy  hangzott,  hogy  ta- 
pasztalatai szerint  hazáján  kívül  Magyarország 
az  egyedüli  állam,  a  hol  a  madárvédelmet 
igazán  komolyan  fogják  fel  s  preczizen  hajt- 
ják végre.  Berlepsch  ismeretes  nyiltszivűsége 
biztosíték  arra  nézve,  hogy  nyilatkozata  nem 
egyszerű  udvariassági  tény,  hanem  meggyő- 
ződésből fakadt. 


Intézményeinknek  ily  módon  helyesnek  minő- 
sített iránya  s  egy  másik  fontos  körülmény, 
melyet  Berlepsch  már  régebbi  nyilatkozatában 
kiemelt:  kormányunk  páratlan  áldozatkész- 
sége, valamint  földmívelésügyi  ministerüuk- 
nek  a  madárvédelem  iránt  való  fogékonysága 
és  nemes  buzgalma,  remélnünk  engedi,  hogy 
a  megkezdett  munkának  meg  lesz  a  sikere  is. 


der-Kalenders' .  welcher  auch  den  praktischen 
Vogelschutz  behandelt  —  dies  alles  knüpft 
sich  ungemein  vorteilhaft  an  unsere  staatlichen 
Institutionen  von  ähnlicher  Dichtung.  Die  sicli 
stetig  vermehrenden  Filialen  des  Landes-Tier- 
schutz-Vereines  wetteifern  untereinander  im 
Schutze  der  Vögel,  auf  welchem  Gebiete  die 
Vereine  von  Kösse//  und  Sopron  schon  bevor 
die  staatlichen  Institutionen  ins  Leben  gerufen 
waren.  Versuche  mit  häuslich  hergestellten 
Nisthöhlen  machten,  und  (ladur<'h  wertvolle  Bei- 
träge zur  Kenntnis  der  Bedingungen  der  künst- 
lichen Vogelansiedelung  in  Ungarn   lieferten. 

Schliesslich  muss  ich  noch  die  sich  in  stets 
grösserer  Anzahl  meldenden  Privatbesitzer 
erwähnen,  welche  ihre  Gärten  und  Parkanla- 
lagen  zu  Vogelschutz-Stationen  einrichten,  und 
dadurch  auch  ihre  Nachbarn  aneifern.  Die 
Bestrebungen  derselben  werden  deshalb  von 
der  U.  0.  C.  mit  allen  ihr  zur  Verfügung 
stehenden  Mitteln  gefördert. 

Alles,  was  ich  hier  anführte,  sind  lauter 
junge  Institutionen,  welche  sich  noch  auf 
keine  Vergangenheit  stützen  können,  deren 
in  Zukunft  zu  erwartenden  Erfolge  deshalb 
davon  abhängen,  ob  dieselben  auf  guten  Grund 
gebaut  sind  und  ob  dieselben  in  der  rechten 
Richtung  fortschreiten?  Diesbezüglich  haben 
wir  jedoch  schon  eine  Antwort  erhalten,  und 
zwar  von  dem  kompetentesten  Richter,  von 
Freiherrn  H.  v.  Berlepsch  selbst,  der  im  heuri- 
gen Frühjahre  unter  uns  weilte  und  unsere 
Mittel  und  Einrichtungen  für  Vogelschutz 
einem  eingehenden  Studium  unterzog.  Die 
Antwort  lautete  so,  dass  nach  seinen  Erfah- 
rungen ausser  seiner  Heimat  Ungarn  der  ein- 
zige Staat  ist,  wo  der  Vogelschutz  wirklich 
ernst  genommen  und  präzise  vollzogen  wird. 
Die  bekannte  Oftenherzigkeit  v.  Berlepsohs 
gibt  uns  die  Gewähr  dafür,  dass  diese  Aus- 
sage kein  simpler  Höflichkeitsakt  war,  sondern 
tatsächlicher  Überzeugung  entsprang. 

Die  solcherweise  als  richtig  bezeichnete 
Richtung  unserer  Einrichtungen  und  ein  ande- 
rer wichtiger  Umstand,  welchen  v.  Berlepsch 
schon  in  einer  früheren  Äusserung  hervor- 
gehoben wurde  :  die  einzig  dastehende  Opfer- 
willigkeit unserer  Regierung,  sowie  die  Emp- 
fänglichkeit und  der  edle  Eifer  unseres  Acker- 
bauministers für  den  Vogelschutz  —  lassen 
es  erhoffen,  dass  die  begonnene  Arbeit  auch 
eine  erfolgreiche  sein  wird. 


815 


A  madárvédelem  érdekében. 

Abból  az  elvből  indulva  ki.  hogy  fejlődő 
mozgalmak  történetére  helyes  és  szükséges 
súlyt  fektetni,  minthogy  a  jövendő  iránya 
főképen  a  múltban  történtekből  állapítható 
meg,  földmivelésügyi  ministerünk  Dr  Darányi 
lüNÁcz  avval  1)ízta  meg  a  M.  0.  K.  igazgató- 
ját, írja  meg  a  gazdaságilag  hasznos  madarak 
védelmére  1902-ben  Parisban  létesült  nemzet- 
közi conventio  történetét  s  adja  ki  a  magyar 
nyelven  kivül  angoliü  is.  A  mű  megjelent  s 
angol  czíme  ez  :  „The  international  Conven- 
tion for  the  Protection  of  Birds  concluded 
in  1902  and  Hungary.  Historical  Sketch. 
Written  by  order  of  His  Excellency  Ignatius 
de  Darányi  Hung.  Min.  of  Agriculture  by 
Otto  Herman  late  M.   P.  etc.  Budapest  1907." 


Az  általános  részt  a  madárvédelem  biológiai 
megokolása  követi,  annak  mai  állására  s  a 
madaraknak  (Jlaszországban  történő  pusztítá- 
sára való  hivatkozással.  Azután  a  történeti 
rész  következik,  kezdve  az  1868-ik  évvel, 
a  mikor  a  mező-  és  erdögazdák  nemzetközi 
kongresszusa  az  első  buzdítást  adta  a  madár- 
védelem nemzetközi  szabályozására.  A  tör- 
téneti adatok  nyomán  és  hosszas  vajúdás 
után  a  Magyarország-Ausztria  és  Olaszország 
közt  1875-ben  létesült  declaratio  és  újra 
hosszas  vajúdás  után  a  Parisban  1895-ben 
tartott  ama  nemzetközi  conferencia  munkidatai 
következnek,  amely  a  conventiónak  alakját 
megadta.  Ezt  az  érdekelt  államok  részéről 
folytatott  hosszadalmas  tárgyalások  követik, 
melyek  aláírására  csak  1902-ben  kerül  a 
sor  —  de  Angolország,  Oroszország,  a  Balkán- 
államok és  Olaszország  hozzájárulása  nélkül. 
Majd  Magyarország  törekvéseinek  története 
következik  a  meglévő  tör\-éuyes  intézkedé- 
sekkel egyetemben,  összehasonlító  eljárással. 
A  legrégibb  intézkedés  1777-ből,  a  német 
Lippe-Detmoldból  ismeretes.  Mellékelve  van 
egy  hatnyetvű  lexikon,  mely  az  összes  tekin- 
tetbe jövő  madárfajokat  felsorolja.  Elmond- 
hatjuk, hogy  e  mii  különösen  Angolország- 
ban és  Amerikában  méhTeható  sikert  ért  el, 
de  még  (  )l!iszországban  is  éreztette  hatását, 
hol  mozgalom  tánuidt  a  hasznos  madai-ak 
pusztításának  legalább  bizonyos  mértékig  való 


lm  Dienste  des  Vogelschutzes. 

Von  dem  Grundsatz  ausgehend,  dass  es  gut 
und  nötig  ist,  auf  die  Geschichte  fortschreitender 
Bewegungen  Gewicht  zu  legen,  weil  die  Rich- 
tung für  die  Zukunft  am  besten  an  der  Hand 
der  Geschichte  gefunden  werden  kann,  hat 
sich  unser  Minister  für  Ackerbau  Ignatius  du 
D.\R.ÍNYi  i)ewogen  gefunden  den  Direktor  der 
U.  0.  C.  zu  betrauen,  er  möge  die  Geschichte 
der  im  Jahre  1902  in  Paris  geschlossenen 
internationalen  Konvention  zum  Schutze  der 
wirtscliaftlicli  lüitzlichen  Vögel  verfassen  und 
ausser  in  ungarischer  audi  in  englischer 
Sprache  herausgeben.  Das  Werk  er.schien 
und  führt  den  Titel:  »The  international  Con- 
vention tor  the  Protection  of  Birds  concluded 
in  1902  and  Hungary.  Historical  Sketch. 
Written  by  order  of  His  Excellency  Ignatius 
de  Darányi  Hung.  Min.  of  Agriculture  by 
Otto  Herman  late  M   P.  etc.  Budapest  1907". 

Dam  allgemeinen  Teile  folgt  die  biologische 
Begründung  des  Vogelschutzes  inkl.  des  Stan- 
des desselben,  nebst  Hinweis  auf  die  Vernich- 
tung der  Vögel  in  Italien.  Dann  folgt  der 
historische  Teil,  beginnend  mit  dem  Jahre 
18t]8,  wo  der  mternat.  Kongress  der  Land- 
und  Fortswirte  die  erste  Anregung  zur  inter- 
nationalen Regelung  des  Vogelschutzes  gege- 
ben hat.  An  der  Hand  der  geschichtlichen 
Daten  und  nach  vielen  Wandlungen  wird  die 
Deklaration  zwischen  Ungarn-Österreich  und 
Italien  vom  .1.  1875  gegeben:  und  alx'nnals 
nach  vielen  Wandlungen  die  ,\j-beiten  d(!r 
internationalen  Konferenz  vom  J.  1895  in 
Paris,  welche  der  Convention  die  Form  gab. 
Es  folgen  dann  die  langwierigen  Verhand- 
lungen zwischen  den  interessierten  Staaten 
und  erst  i.  J.  1902.  eifolgt  die  Unterschrift, 
aber  ohne  England.  Bussland,  die  Balkan- 
staaten und  Italien.  Dann  folgt  die  Geschichte 
der  Bestrebungen  Ungarns  nebst  den  beste- 
henden gesetzlichen  Verfügungen,  wobei  glei- 
chend verfahren  wird.  Die  älteste  Verfügung 
ist  die  deutsche  vom  J.  1777  in  Lippi'-Detmold. 
Beigegeben  ist  ein  Lexilion  in  sechs  Sprachen, 
enthaltend  alle  Vogelarten,  welche  in  Betracht 
kamen.  .Man  kann  sagen,  dass  dieses  Werk 
besonders  in  England  und  Amerika  cinrn 
durchschlagenden  Erfolg  erzieh  liat.  aber  auch 
in  Italien  nicht  ganz  ohne  \\'irkung  blieb,  wo 
eine  Bewegung  entstand,  um  der  Vernichtung 


316 


korlátozása  érdekében.  Az  angolok  felfogása 
sajátságosan  nyilvánul  abban,  hogy  ők  a  nem- 
zetközi intézkedéseket  azért  nem  tarlják  szük- 
ségeseknek, mert  liiszen  az  apró  madara/cat 
Angolorszdghan  senki  sem  üldözi^  ami  igaz 
is  ;  az  angolok  azonban  feledik  azt,  hogy 
hazájuk  apró  madarai  nagyrészt  ronvlók,  tehát 
minden  öszszel  elliagyják  Angolországot,  hogy 
tavaszszal  újból  visszatérjenek,  s  így  jövet  és 
menet  idegen,  madárpusztíto  népek  lakóhelyein 
vonulnak  keresztül,  a  hol  mindenesetre  véde- 
lemre szorulnak. 


A  hozzánk  érkezett  számos  köszönőirat 
közül  csak  egyetlen  —  egy  Portugáliában 
éló  angolé  —  van,  a  mely  az  ügyet  a  nem- 
zetköziség szempontjából  helyesen  fogja  fel. 
Amerika  megleczkéztet  bennünket  európaiakat. 
Az  1900-iki  nemzetközi  madártani  kongresszus 
ugyanis  aliban  állapodott  meg,  hogy  felszó- 
litja  az  államok  kormányait,  vizsgáltassák  a 
madarak  táplálékát,  hogy  az  egyes  fajok 
hasznos  és  káros  voltát  megállapithassák. 
S  ezt  egészen  új  dolognak  tartották,  pedig 
Amerika,  mint  Oldys  H.  a  Biological  Survey- 
ből  közli,  már  50  év  óta  vizsgálódik  e  téren 
és  eredményeit  közre  is  bocsátja.  Adghey  Sámuel 
professor  már  1878-ban  publikálta  630  madár- 
gyomortartalmon végzett  vizsgálatait  ;  Forbes 
S.  A.  professor  1880-bau  320  gyomortartalom- 
ról és  etetési  kísérletekről  írt  ;  King  professor 
83  faj  1600  gyomortartalmát  vizsgálta  meg  ; 
W.\RREN  dr.  2084  gyomortartalomról  írt  és 
végül  az  1885-ben  alapított  „Division  of  Orni- 
thology and  Mammalogy"  mint  a  „Departement 
of  Agricultures  Biological  Survey"  osztálya 
fennállásának  22  éve  alatt  40,000  gyomor- 
tartalmat határozott  meg,  élő  madarakkal 
kísérletezett  s  a  kérdést  ily  módon  tudomá- 
nyos alapra  helyezte.  Ez  az  igazi,  a  mit  így 
mondunk  :  a  tudományt  az  élet  szolgálatába 
fogni,  a  miben  mi  európaiak  bizonyos  tereken 
bizony  még  gyengék  vagyunk.  Bár  akadna 
oly  amerikai  szakember,  a  ki  a  felsorolt  törek- 
vések eredményeit  történetileg  állítaná  egybe, 
a  mi  az  „Ornithologia  Oeconomicá"-ra  nézve 
s  Európa  és  Amerika  közötti  érintkezés  szem- 
pontjából elsőrendű  jelentőségű  volna. 

M.  0.  K. 


der  nützlichen  Vögel  wenigstens  einigermassen 
zu  steuern.  Merkwürdig  für  die  Auffassung  der 
Engländer  ist  der  Umstand,  dass  sie  aus  dem 
Grunde  keine  internationale  Verfügungen  als 
nötig  betrachten,  weil  in  England  kleine  Vögel 
nicht  verfolgt  íf'e'(Ze?í,was  auch  seine  Richtigkeit 
hat;  die  Kn^länder  vergessen  aber,  dass  ihre  — 
die  englisclieu  —  kleinen  N'ögel  zum  grossen 
Teile  Zugvögel  sind,  mitiiin  im  Herbst  England 
verlassen,  um  im  nächsten  Frühjahr  zurück- 
zukehren, also  auf  dem  Hin-  und  Rückzug 
fremde.,  ornithophage  Gebiete  dwchziehen,  ivo 
sie  jedenfalls  des  Schutzes  bedürfen. 

Von  den  vielen  an  uns  gelangten  Dankschrei- 
Ijcn  ist  nur  ein  einziges  —  eines  in  Portugal  le- 
beuden  Engländers  —  da,  welches  die  Sache  im 
Punkte  der  Internationalität  richtig  auffasst.  ^'on 
Amerika  erhalten  wir  Europäer  eine  Lektion. 
Der  internat.  Oniithologen-Kongress  1900  in 
Paris  hat  beschlossen,  die  Regierungen  der  Staa- 
ten anzugehen,  sie  sollen  über  die  Nahrung  der 
Vögel  Untersuchungen  anstellen  lassen,  um  die 
Nützlichkeit  und  Schädlichkeit  der  Arten  fest- 
zustellen. Das  wurde  als  etwas  ganz  Neues  be- 
trachtet, wo  doch  Amerika  auf  diesem  Gebiete, 
wie  uns  M.  H.  Oldys  von  der  Biological  Survey 
mitteilt,  schon  seit  50  Jahren  Untersuchungen 
anstellt  und  die  Resultate  publiziert.  Professor 
Samuel  Aughey  publizierte  schon  i.  J.  1878  seine 
Untersuchungen  über  630  Vogel-Ingluvialien; 
Professor  S.  A.  Forbes  scnrieb  i.  J.1880  ülier  320 
Ingluvialien  und  über  Fütterungversuche:  Pro- 
fessor King  behandelte  16C)0  Inghnialien  von  83 
Arten  ;  Dr.  Waeren  schrieb  über  2084  Ingluvia- 
lien und  schliesslich  hat  diei.  J.  1885  gegrün- 
dete „Division  of  Ornithology  and  Mammalogy" 
als  Teil  des  „Departements  of  Agricultiu'es  Biolo- 
gical Survey"  in  den  22  Jahren  ihres  Bestehens 
den  Inhalt  von  40,000  Vogelmageu  bestimmt, 
mit  lebenden  Vögeln  experimentiert-,  und  so  der 
Frage  über  Vogelnahrung  eine  wissenschaft- 
liche Basis  gegeben.  Das  ist  das  Richtige,  was 
man  so  nennt  :  die  Wissenschaft  in  den  Dienst 
des  Lebens  zu  stellen,  worin  wir  Europäer  auf 
gewissen  Gebieten  gewiss  noch  sciiwach  sind. 
Es  sollte  sich  ein  amerikanischer  Fachmann 
finden,  der  die  Bestrebungen  und  Resultate  der 
angeführten  Forschungen  historisch  darstellt, 
was  für  die  ..Ornithologia  Oeconomica"  und  den 
Kontakt  zwischen  Europa  und  Amerika  von 
grösster  Bedeutung  wäre.  U.  0.  C 


nn 


KISEHK  KÖZLÉSEK. 


KLEINERE  MITTHEILl^NGEN. 


I  jal)l>  adatok  a  Falco  peregrinus  Tunst. 
fáplálko/ásárol.  Az  Aquila  mult  évi  folya- 
mában (pag.  i207)  tett  Ígéretemnek,  hogy  a 
sinionkai  hegyekben  levő  vándorsólyoiii-t'ész- 
ket  líK)7-beu  a  tiókaetetés  idejében  fogom 
tanulmányozni,  sajnos,  nem  tehettem  eleget; 
az  idén  is  csak  június  i;^-án  mehettem  ki  a 
helyszínére.  A  fiatalok  már  kirepültek,  de 
azért  két  fióka  állandóan  ott  üldögélt  a  szikla- 
tornyok tetejében,  s  csak  a  néha  megjelenő 
öregek  elé  szálltak  nagy  vijjogással.  Ilyeidcor 
vették  át  a  zsákmányt,  a  minek  azonban  nem 
lehettem  szenitaniija,  mert  a  sziklatornyok  és 
falak,  a  melyek  egy  nagy  őserdőlxil  emel- 
kednek ki,  minduntalan  megakadályozták  a 
szabad  kilátást. 


A  fajt  ezúttal  egész  biztosan  felismertem. 
Lövésre  nem  kerültem,  mert  100  lépésnél  kö- 
zelebbre  nem  tudtam  hozzájuk  jutni,  de  tíz- 
szeresen nagyító  prizmás  látócsövemmel  két- 
ségtelenül felismertem  a  vándorsólymot. 

A  fészek  alatt  levő  szíklapárkányon  most 
is  megtaláltam  az  ürgeszőrből  álló  köpeteket 
és  az  ürge  -  koponyákat,  azonkívül  Corvus 
cornix,  Coluinba  pdlnmhus.  Bonasa  bonasia 
és  Turdiis  niusicuf!  toll  és  csontmaradványo- 
kat, a  melyek  csak  a  felette  levő  vándor- 
sólyom-fészekből kerülhettek  ide. 

Ezek  alapján  azt  hiszem  teljesen  bebízo- 
nyitottnak  vehetjük  azt,  hogy  a  vandorsolijoin 
földön  élő  einlas  állatokat  is  zsákmányol.  Nem 
voltam  ugyan  még  szemtanúja  annak,  a  mikor 
a  vándorsólyom  ürgét  fogott,  de  ezen  az  ürge- 
lakta vidéken  gyakran  láttam,  a  mint  a  köves 
bokros  dombok  felett  1  l'  m.  magasságban 
tovaszáilott.  Valószínűnek  tartom,  hogy  ilyen- 
kor ürgékre  vadásznak,  oly  módon,  hogy  ebből 
a  magasságból  lecsapnak  a  meglepett  ürgékre. 
Az  ilyen  csekély  magasságból  való  lecsapás* 

*  Érdemesnek  tartjuk  ebből  az  alkalomból  repro- 
dukálni BiEDERM.ANN  R1CH.ÁRD  megfigyeléseit  3  vAndor- 
sólyomra  vonatkozólag  (Die  Raubvögel  des  Fürsten- 
tums Lübeck  etc.  Ornith.  .\Iouatsberi('hte  1898.  pag. 
74.),  azt  irja,  hogy  a  vándorsólyom  csekély  magas- 
ságból szinte  függőlegesen  lecsapva  a  földről  is  szedi 
táplálékát  s  hogy  a  földön  meglepő  gyorsasággal 
tud  futni.  M.  0.  K. 


Netiere  Daten  über  die  Nahrung  von  Falco 
peregrinus  Tunbt.  Mein  im  vorigen  Jahr- 
gänge der  Aqtiila  (pag.  207)  gegebenes  Ver- 
sprechen, den  Wanderfalkenhorst  im  Himonka- 
Gebirge  im  .labre  1907  während  des  Fütterns 
der  Jungen  zu  beobachten,  konnte  ich  leider 
niciit  eildösen  :  auch  heuer  konnte  ich  mich 
erst  am  18  Juni  an  (»rt  und  Stelle  begeben. 
Die  Jungen  waren  schon  ausgeflogen,  doch 
Sassen  zwei  Junge  beständig  auf  der  Spitze 
des  Felsenturmes  und  flogen  nur  den  manch- 
mal erscheinenden  Alten  mit  grossem  Geschrei 
entgegen.  Bei  diesen  Gelegenheiten  übernah- 
men sie  die  Beute,  wovon  ich  jedoch  nicht 
Augenzeuge  sein  konnte,  weil  die  Felseii- 
türme  und  Wände,  welche  aus  einem  Urwalde 
hervorragten  di(î  freie  Aussicht  fortwährend 
verhinderten. 

I        Die  Art  erkannte  ich  diesmal  ganz  sicher. 

j  Zum  Schusse  kam  ich  nicht,  da  icli  niicli 
ihnen  nur  bis  auf  hundert  Schritte  nähern 
konnte,  docii  erkannte  ich  mit  Hilfe  meines 
zehnfach  vergTössernden  Prismen-Fernrohres 
unzweifelhaft  den  Wanderfalken. 

Auf  dem  Felsenvorsprunge  unter  dem  Horst 
fand  ich  auch  diesmal  die  aus  Zieselhaaren 
bestehenden  Gewölle,  sowie  Zieselschädel  und 
ausser  diesen  Federn  und  Knochenreste  von 
Corvus  cornix,  Columba  pnlirmbus,  Bonasa 
bonasia  und  Turdus  musicus,  welche  nur  deni 
darüber  befindlichen  Wandeifalkenhorste  ent- 
stammen konnten. 

Auf  Grund  dieses  kann  es  als  vollkommen 
bewiesen  erachtet  werden,  dass  der  Wander- 
falke auch  auf  dem  Boden  lebende  Säugetiere 
erbeutet..  Ich  war  zwar  noch  nicht  Augenzeuge 
des  Zieselfanges  der  Wanderfalken,  doch 
beobaciitete  ich  dieselben  des  Öfteren,  als 
sie  in  dieser  von  Zieseln  bevvohnten  Gegend 
in  einer  Höhe  von  1 — 2  Metern  über  die 
steinigen  mit  Sträuchern  bedeckten  Hügeln 
hinwegschwebten.  Der  Stoss  aus  dieser  gerin- 
gen Höhe,*  geschieht  nicht  mit  einer  solchen 

•  Wir  halten  es  bei  dieser  Gelegenheit  für  ange- 
zeigt, die  Beobachtungen  Rich.ard  Biedermann's  (Die 
Raubvögel  des  Fürstentums  Lübeck  etc.  Ornith.  .Mo- 
natsberichte 1898  p.  T-ii  zu  reproduzieren.  Derselbe 
gibt  au,  dass  der  Wanderfalke  aus  geringer  Höhe 
fast  senkrecht  stossend  auch  auf  dem  Boden  befind- 
liche Beute  schlagen  kann  und  auf  dem  Boden  mit 
überraschender  Schnelligkeit  rennt.  ü.  0.  C. 


318 


nem  tűrtciiilv  oly  lievességgel,  hogy  a  súlyom 
a  földön  zúzódiist  szenvedne,  de  viszont  éppen 
elég  ahhoz,  hogy  a  meglepett  álhitot  meg- 
kaparítsa.  Különben  ezentúl  is  tígyeleminel 
kisérem  ezt  a  kérdést  és  reményiem,  hogy 
egyszer  mégis  csak  szemtanúja  lehetek  annak, 
hogy  miként  fogja  a  vándorsólyom  a  földön 
élő  emlős  állatokat. 

Naiív  Jexü. 


Wucht,  dass  sich  di^r  Ndgi'l  auf  drm  lìudcn 
verletzen  könnte,  doch  ist  derselbe  immerhin 
noch  stark  genug,  um  das  überraschte  Tier 
zu  erhaschen,  l'brigens  werde  ich  die  Frage 
auch  in  Zukunft  mit  Aufmerksamkeit  verfol- 
gen und  dürfte  ich  vielleicht  dodi  noch  ein- 
mal Augenzeuge  davon  sein,  wie  der  Wandei- 
falke  die  auf  dem  Boden  lebenden  Säugetiere 
schlägt.  Eugen  Nagy. 


Megjegyzés.  Készünkről  csak  annyit  jegy- 
zünk meg,  hogy  a  Nagy  Jrnö  úrtól  beküldött 
köpetekben  a  megjelölt  állatokon  kívül  még 
egérször  is  volt,  újablj  ok  a  kétkedésre,  ha 
véletlenül  ugyancsak  az  idén  nem  talált  volna 
Nesneea  Ödön  úr  (1.  a  következő  közleményt) 
a  imnűorsólyom  gyomrában  egérszőrt.  A  két 
egybehangzó  adat  alapján  téuyleg  bebizonyi- 
tottnak  kell  vennünk  azt,  hogy  a  vándor- 
sólyom a  földön  élő  emlősöJcet  is  meg  tudja 
fogni;  egyelőre  nu'ir  csak  a  fogás  módját  kell 
megfigyelni. 

M.  U.  K. 


Falco  peregrinus  Tunst.  gyoinortartalnia. 

Egy  általam  elejtett  vándorsólyom  gy(jmor- 
tartaünát  megvizsgálva  abban  nem  csekély 
meglepetésemre  egy  sármány  mellett  egy  kis 
rágcsálót,  —  valószínűleg  egér  —  is  találtam; 
az  egész  gyomortartalom  már  egy  összefüggő 
gomolyagot  alkotott,  készen  a  kiökrendezésre. 
A  vándorsólyom  ennek  az  alapján  tehát  föl- 
dön élő  emlős  állatokkal  is  táplálkozik. 

Nesnbra  Ödön. 


Falco  inerillus  (Gekini)  mint  íogolypusz- 
tító.  A  törpesólyoni  az  idei  kemény  télen 
igen  sok  kárt  tett  az  elsanyargatott  fogoly- 
állományban. 

Fekete  Andor,  Zsibó. 


Archibuteo  lagopus  (Beünn.)  mint  nyul- 
pusztító.  1907  január  11-én  Lőcse  város  kö- 
zelében egy  csalitos  helyen  három  gatyás 
ölyvet  láttam,  a  mint  csekély  magasságból 
sűrűn  lecsapdostak  a  földre.  Közelebb  menve 
egy  meglapuló  öreg  nyulat  láttam  azon  a 
helyen,  a  hol  a  gatyás  ölyvek  lecsapkodtak, 
a  nyúl  vaczkában  jiedig   vérfoltokat  találtam. 


Bemerkung.  Unsererseits  möchten  wir  nur 
noch  so  viel  bemerken,  dass  in  den  Gewöllen 
ausser  den  von  Herrn  Eugen  Naoy  angegebe- 
nen Bestandteilen  auch  noch  Müusehaare  vor- 
handen waren,  ein  Grund  zu  neuerem  Zweifel, 
wenn  nicht  zufällig  Herr  Edmund  Nesnbra  (v. 
den  folgenden  Bericht)  gerade  heuer  im  Ma- 
gen des  Wanderfalken  Mäusehaare  gefunden 
hätte.  Auf  Grund  der  übereinstimmenden  bei- 
den Daten  muss  es  als  bewiesen  angen(un- 
men  werden,  dass  der  Wanderfalke  auch  die 
am  Boden  lebenden  Säugetiere  erheuten  kann  ; 
vorläufig  muss  nur  noch  die  Art  und  ^\'('ise 
der  Erbeutung  beobachtet  werden. 

U.  0.  C. 


Mageninhalteines  Falco  peregrinus  Ti nst. 

Den  Mageninhalt  eines  von  mir  erlegten  Wan- 
derfalken untersuchend,  fand  ich  darin  zu 
meiner  nicht  geringen  Überraschung  neben 
einem  Ammer  audi  einen  kleinen  Xager. 
wahrscheinlich  eine  Maus.  Der  ganze  Ma- 
geninhalt bildete  schon  eine  zusammenge- 
ballte Masse,  fertig  zum  Herauswürgen.  Dei 
Wanderfalke  ernährt  sich  daher  auch  von 
solchen  Säugetieren,  welche  auf  dem  Boden 
leben.  Edmund  Nesnkra. 


Falco  merillus  (Gerim)  als  Kebiiuhnfeind. 

Der  Zwergfalke  verursachte  im  heurigen  stren- 
gen Winter  grossen  Schaden  in  dem  lierab- 
gekommeueu  Rebhülmervolke. 

Andreas  Fekete,   Zsibó. 


Arciiibnteo  lagopus  (Beünn.)  als  Hasen- 
feind.  Am  11.  .länner  1907  gewahrte  icli  in 
der  Nähe  von  Lőcse  auf  einer  gebüschigen 
Stelle  drei  Rauhfussl)ussarde.  welche  aus 
geringer  Höhe  oftmals  herabstiessen.  Näher 
kommend,  bemerkte  ich  eiiicii  sicli  duckenden 
alten  Hasen  an  jener  Stelle,  wn  die  lîatili- 
fussbussarde  herabstiessen  und  im  Lager  des 


;$i9 


Bizonyosra  veszem,  hogy  egyesült  erővel  végre 
is  kézrekerithették  volna  a  nyulat.  \'alósziní'i, 
hogy  az  óriási  hótöniegek  késztették  c  külön- 
ben jámbor  ragadozókat  ilyen  merényletre. 
A  gatjás  ölyv  különben  ozcn  a  télen  feltiinó 
nagy  számban  mutatkozott  Lőcsén. 

Greschik  Jenő. 


Bnteo  biiteo  (L.)  iiyülvadáNzata.  Hajtás 
közben  történt,  hogy  egy  egerészölyv  egész 
sereg  hajtó  szemeláttára  rácsapott  egy  ököl- 
nyi kis  nyiilra. 

NOZDROVICZKY    LaJOS. 


Laníus  excubitor  L.  mint  czinegepuisz- 
tító.  A  nagy  őrgébics  elől  hosszas  üldözés  után 
elhagyott  fáczánetetőbe  menekült  egy  szénczi- 
nege.  a  hol  keserves  hajsza  után  végre  áldozatul 
is  esett.  Zsákmányát  nem  ette  meg  azonban 
ott  helyben,  hanem  karmai  közé  fogva  elvitte 
azt  100 — 120  lépés  távolságra,  miközben  kb. 
1  ni.  magasságnyira  repült  a  föld  felett.  Mikor 
már-már  elértem,  líjból  felrepült  s  még  vagy 
200  lépésig  czipelte  zsákmányát. 

NozDROMCZKY     La.IOS. 


Laiiius  oxciihitor  L.  mint  matláipiisztító. 

Az  idei  télen  egy  parlagon  heverő,  magas 
gyomtól  felvert  téridet  állandó  tanyája  volt 
a  kisebb  magevő  madaraknak,  a  melyek  ott 
a  gyommagvakat  szedték  össze.  De  egyúttal 
állandó  tanyája  volt  egy  őrgébicsnek  is,  a 
mely  naponta  lecsapott  közéjük  ós  mindig 
zsákmánynyal  ellátva  repült  el  onnan.  Állandó 
rettegésben  tartotta  a  madárvilágot  s  ha  meg- 
jelent a  tanyán,  még  a  házi  galambok  is 
alig  lelték  helyöket.  Végre  is  puskával  kel- 
lett közbelépni. 

Rácz  Béla. 


Garrulns  glandarius  (L.)  mint  fészek- 
rabló.  Liptóújvár  belsőségeinek  vén  hársfáin 
igen  sok  éneklő  madár  fészkel.  1900  nyarán 
idetelepcdett  egy  7  tagból  álló  szajkócsalád, 
a  melv  nemsokára   meg  is  kezdte   irtó   mun- 


Hasen  fand  ich  Blutfleck(!n.  Ich  halte  es  für 
sicher,  dass  es  ihnen  mit  vorrinigtcr  Kraft 
gelungen  wäre,  des  Hasen  habhaft  zu  werden. 
Wahrscheinlich  wurden  diese  ansonsten  nicht 
seiir  kühnen  Raul)vögel  durch  die  kolossahüi 
hjchnecniassen  zu  einem  solchen  Attentat  ge- 
zwungen. Der  Rauhfnssbussard  war  übrigens 
heuer  in  auffallend  grosser  Menge  in  Lőcse 
vorhanden.  Eugrn  Greschik. 


Bute«  biiteo   (L.)   als  Hasenjäger.    A\'äli- 

rend  eines  Treibens  geschah  es,  dass  ein 
Mäusebussard  vor  den  Augen  einer  ganzen 
Treiberkette  auf  einen  faustgrossen  Junghasen 
stiess.  LuDwir.  v.  Nozdroviczky. 


Lanius  excubitor  L.  als  Meisenfeind. 
Eine  Kohlmeise  flüchtete  sich  vor  einem  Raub- 
würger nach  langandauernder  \'erfolgung  in 
ein  verlassenes  Fasaiien-Futterdacli,  wo  die- 
selbe nach  erbitterter  Jagd  schliesslich  erbeu- 
tet wurde.  Der  Rauliwürger  verzehrte  seine 
Beute  jedoch  nicht  an  Ort  und  Stelle,  son- 
dern nahm  dieselbe  zwischen  seine  Krallen 
und  trug  sie  in  einer  Höhe  von  1  Meter  flie- 
gend etwa  100 — 120  Schritte  weiter.  Als  ich 
ihn  schon  Ijeinahe  erreicht  hatte,  flog  er 
wieder  davon  und  trug  seine  Beute  nocii- 
mals  etwa  200  Schritte  weiter. 

Ludwig  v.  Nozdroviczky. 


Lanius  excubitor  L.  als  Vogelräuber.  Im 

iieurigen  Winter  war  ein  l)rachliegendes.  von 
hohen  Unkräutern  bestandenes  (Icibiet  ständig 
von  kleineren  Körnerfressern  l)ev(')livert.  welche 
hier  von  dem  ünkrautsamen  ihr  Leben  fris- 
teten. Doch  war  dasselbe  zugleich  auch  ein 
stetiger  Aufenhaltsort  des  Raubwürgers,  wel- 
cher tagtäglich  unter  dieselben  hineinfuhr 
und  immer  mit  Heute  versehen  von  dannen 
flog.  Der  Raubwürger  erhielt  die  Vogelwelt 
in  ständiger  Angst  und  wenn  er  sich  im 
Meierhof  zeigte,  wussten  selbst  die  Haustauben 
nicht,  Avas  sie  vor  Angst  anfangen  sollten. 
Schliesslich  musste  mit  der  Waffe  eingegTif- 
fen  werden.  Béi,a  Rácz. 


Garulus  glandarius   (L.)   als  >est.räuber. 

Auf  den  alten  Linden  im  Inneren  von  Liptó- 
újvár nisten  viele  Kleinvögel.  Im  Sommer 
1906  siedelte  sich  hier  eine  aus  7  Mitglie- 
dern    bestehende     Eichelhäher-Familie     an. 


kaját.  Csakhamar  láttam  őket,  a  mint  apró 
madárfiókákat  vittek  a  csörükbíMi.  (Tüiiddsab- 
ban  utána  járva  azt  tapasztaltam,  hogy  szinte 
sorra  ins])icziálták  a  hársfák  odvait,  s  a  me- 
lyikbe fejüket  be  tudták  szorítani,  abból  egy- 
másután liuzogálták  ki  a  fiókákat.  Ekkor  azon- 
l)an  puskával  szóltam  közbe  és  sikerült  is 
okot  néhány  nap  múlva  elüldözni.  Ezekkel  a 
kártételekkel  szemben  elenyészik  az  a  csekély 
haszon,  a  mit  az  erdőben  egy-egy  makk  el- 
ültetésével hajt,  s  ezért  a  lehetőségig  való 
pusztítását  ajánlom. 

Ertl  Guszt.ív. 


OaiTulus    glandariiis    (L.)    kártételei.    A 

szajkó  tekintélyes  károkat  okoz  az  itt  — 
Nádasd,  Sopron  m.  —  igen  gyakori  nemes 
gesztenyékben.  Egyszer  egy  óra  alatt  32-szer 
fordult  meg  a  gesztenyefák  és  az  ezektől 
6Ü0  lépésnyire  levő  éléskamrája  között  s  min- 
dig 2  gesztenyét  czipelt  magával.  1904  októ- 
ber havában  lőttem  egyet,  melynek  begyében 
57  tengeri  szemet  találtam.  190íí-ban  egyszer 
azon  kaptam  rajta,  hogy  két  Lanius  collurio 
fészekből  kiszedte  a  tojásokat,  máskor  azon, 
mikor  egy  fiatal  Lanius  colluriót,  ismét  más 
alkalommal  a  mikor  egy  fiatal  Sylvia  sylriát 
fogyasztott  el.  Fészke  közelében  éppen  úgy 
nincs  éneklő  madár,  mint  akár  a  karvaly  fészke 
táján,  ügy  hogy  legkíméletlenebb  irtását  lehet 
ajánlani. 

TiLSfH  Károly. 


Colaèus  luoiiedula  (L.)  hasznossága.  Lő- 
csén 1906  őszén  nagy  számban  mutatkozott 
a  mezei  poczok  {Microtus  arvalis  Páll.)  A 
nagy  számban  átvonuló  csókák  nagy  sikerrel 
])usztították  őket  és  nemcsak  a  szántíjföldeket 
tisztították  meg  ettől  a  kellemetlen  vendégtől, 
hanem  a  csűrök  és  majorok  közelében  is  foly- 
tatták hasznos  munkájukat,  a  mely  még  a 
laikusoknak  is  feltűnt. 

Greschik  Jiínü. 


Corvus  frugilegiis  L.  őszi  kártételei.  1904 
őszén  Nádasdon  igen  nagy  kárf)kat  okozott 
a  vetési  varjú  a  vetésekben.  Nemcsak  a  fel- 


welche  auili  liald  nachher  ihre  Käuberarbeit 
begann.  ISehr  bald  beobaciitete  ich,  dass  sie 
kleine  \'ogeljunge  in  ihrem  Schnabel  davon- 
trugen. Die  Sache  genauer  untersuchend, 
brachte  ich  in  Erfahrung,  dass  sie  die  llöiilun- 
gen  in  den  Linden  fast  der  Eeilie  nach  ins])i- 
zierten  und  ans  lienen,  in  welclie  sie  ihren 
Kopf  einzwängen  konnten,  die  Jungen  der 
Reihe  nacii  herauszogen.  Xun  sprach  ich 
aber  auch  in  die  Sache  und  es  gelan?;-  mir 
dieselben  mit  dem  Gewehr  in  einigen  Tagen 
zu  vertreiben.  Diesem  Schaden  gegenüber  ist 
der  geringe  Nutzen,  welchen  sie  im  Walde 
durch  das  Setzen  einiger  Eicheln  verricliten, 
winzig  klein,  weshalb  ich  ihre  grösstniögliche 
Vertilgung  als  angezeigt  erachte. 

Gustav   Ertl. 


Schädlichkeit  des  Gariilus  glandariu8(L.). 

Der  Eichelhäher  verursacht  erheblichen  Scha- 
den in  den  hier  —  Nádasd,  Kom.  Sopron  — 
sehr  häufigen  edlen  Kastanien.  Einmal  beobach- 
tete ich,  dass  er  in  eiiu-r  Stunde  82-mal  von  den 
Kastanien  zu  seiner  Vorratskammer  flog,  welche 
ca  600  Schritte  entfernt  war  und  immer  trug 
er  2  Kastanien  mit  sich.  Im  Oktober  1904 
erlegte  ich  einen,  welcher  57  ^laiskörner  im 
Kropf  hatte.  Im  Jahre  1903  erwischte  ich  ihn 
dabei,  als  er  aus  zwei  Lanius  collurio-iie- 
stern  die  Eier  plünderte,  ein  anderesmal  erbeu- 
tete er  einen  jungen  Lanins  collurio.  dann 
eine  junge  Sylvia  sylvia.  Die  Umgebung  seines 
Horstes  ist  genau  so  von  Singvögeln  entvölkert 
wie  beim  Sperber  horste,  weshalb  seine  rück- 
sichtsloseste Vertilgung  zu  empfehlen  ist. 

Karl  Tilsch. 

Nützlichkeit  von  Colaeus   uioneduia  (,L.). 

In  Lőcse  zeigte  sich  im  Herbst  1906  die 
Feldmaus  {Mierotus  arvalis,  Fall.)  in  grosser 
Anzahl.  Die  in  grosser  Anzahl  durchziehen- 
den Dohlen  vernichteten  dieselben  mit  grossem 
Erfolge,  und  säuberten  niclit  nur  die  Acker 
von  diesem  unangeneiimen  Gaste,  sondern 
setzten  ihre  nützliche  Arbeit  auch  in  der 
Nähe  der  Meierhöfe  und  Scheunen  fort,  was 
sogar  auch  den  Laien  auffiel. 

Eugen  Greschik. 

Herbstschäden  von  Corvus  frugiiegus  L. 

Im  Herbste  1904  verriclitet(>n  die  Saatkrähen 
sehr    üTossen    Sciiaden    in    den    Saaten.    Sie 


321 


színen  maradt  vetíiinagot  szedték  fel,  hanem 
a  vetői;("|)pktől  orcdö  sorok  nyomán  lialadva, 
szinte  tisztára  kiszedték  a   votőinagot. 

TlIiSCH   Kákoi.y. 


Corvus  cornix  L.  kártételei.  Az  nngvári 
szöllőkben  l'JUti  tavaszán  ei;y  j'c.iienyet'án  fész- 
ket rakott  a  sár,i;a  ri.s;-ó;  mikor  liókáit  etette, 
észrevette  ezt  egy  vai'júpár  és  szörnyű  liaj- 
szát  indított  a  fiókák  meukeritese  czéljából. 
A  sárga  rigó  tiókákat  végtére  is  csak  fegy- 
veres beavatkozással  lehetett  megmenteni. 

Zemplénagárdon  a  hamvas  varjak  a  dinnye- 
iiltetvényekre  vetették  magukat,  s  az  érő 
dinnyéket  annyira  összevagdosták,  hogy  a 
csőszöket  fegyverekkel  kellett  ellátni. 

Medeeczky   István. 


Cicoiiia  nigra  (L.)  mint  pisztrángjtu.sztító. 

1900  őszén  Erdőfiilén  egy  fekete  gólyát  lőt- 
tem, melynek  gyomrában  27  darab  többc- 
kevésbbé  megemésztett  10 — 30  cin.  hf)sszti 
pisztrángot  találtam. 

PÁ8ZT0HY  Ernő. 


íüconia  ciconia  (L.)  kártételei  a  baromfi- 
udvarban. Az  idén  nálunk  egy  gólyapár  abban 
az  udvarban,  a  liol  fészkelt,  rákapott  a  fiatal 
kacsákra,  még  pedig  nem  is  a  kicsikékre, 
hanem  főleg  a  2 — 3  hetesekre.  Egyszer  a 
gazdasszony  szeme  előtt  három  darabot  nyelt 
el  egymásután,  a  nélkül,  hogy  a  feléje  futó 
kiabáló  asszonytól  zavartatta  volna  magát. 
Legkisebb  számítás  szerint  is  kb.  40  darabot 
falt  fel.  De  nemcsak  itt  pusztított,  hanem  el- 
látogatott más  udvarokl)a  is.  úgy  liogv  vég- 
tére is  le  kellett  lőni. 

Kacz  Bbi.a. 


Perdix  perdix  (L.)  kártételei  a  tengeriben. 

Szerep  vidékén  a  gazdacmbcrck  között  sokan 
állítják,  hogy  a  fogoly  sok  kárt  tesz  az  érő 
tengeriben.  1906  őszén  erre  vonatkozólag  köz- 
vetlen bizonyítékot  szereztem.  Néhány  lu)ldnyi 
késői  tengerivetés  vagy  3  héttel  későbbre 
Aquila  XIV. 


frassen  nicht  nur  das  an  der  Oberfläche  ge- 
gliebene  Saatkorn  auf,  sondern  gruben  audi 
den  von  der  Sähmaschine  herrührenden  liillen 
nachgebend  fast  das  ganze  Saatkorn  aus  (h-r 
Erde  heraus. 

Kaki,  Tir.acu. 

Sciiaden    von    Corvns    cornix    L.    In  den 

Weingärten  von  Ungvár  nistete  im  Frühjalire 
1906  ein  Pirol  auf  einer  Pyramidenpappel  ; 
als  die  Jungen  gefüttert  wurden,  entdeckte 
dasselbe  ein  Nebelkrälienpaar,  wodm-ch  dann 
eine  erbitterter  Kampf  zm-  Krreichung  der 
Jungen  begann.  Die  Piroljungen  mussten 
scldiesslich  durch  Kiugreifen  mit  der  Watte 
gerettet  \v(M-(leu. 

In  Zenipiénagárd  tieh:n  die  Nebelkrähen 
in  die  Melonenpflanzungen  ein  und  zerliack- 
ten  die  reitenden  Melonen  in  solciien  Massen, 
dass  die  Feldhüter  mit  Gewehren  versehen 
werden  mussten. 

Stephan  v.  Medreczky. 


Ciconia  nigra  (L.)  als   Forcllenfeind.    im 

Herbst  1906  erlegte  ich  in  Erdőfüle  einen 
Schwarzstorch,  in  dessen  Magen  icJi  27  Stück 
10  30  cm.  grosse  Forellen  in  mehr  inUtr 
minder  verdautem  Zustande  vorfand. 

Ernst  v.  Pásztohy. 


flügelhof 


Schaden  von  Ciconia  ciconia  (L.)  im  Ge- 

•An  Storchjiaar  verlegte  sich  heuer 
in  dem  Hofe,  wo  es  nistete,  auf  die  jungen 
Hausenten,  u.  zw.  nicht  so  sehr  auf  die  ganz 
jungen,  sondern  vorwiegend  auf  diejenigen, 
welche  schon  2 — 3  Wochen  alt  waren.  Kiii- 
mal  verschlang  einer  vor  den  Augen  der  Haus- 
frau 3  Stück  nach  einander,  ohne  sicli  von 
der  hinzueilenden  lärmenden  Frau  im  gering- 
sten stören  zu  lassen.  Nach  minimaler  He- 
reciiuung  frass  er  ca  40  Stück  auf.  Er  führte 
dies  jedocii  nicht  nur  liier  auf,  sondern  be- 
suchte auch  andere  Höfe,  so  dass  er  schliess- 
lich abge^schossen  werden  uuisste. 

Béla  Rácz. 

Schaden  von  l'erdix  perdix  (L.)  im  Mais. 

in  der  (îegeiid  von  Szerep  behaupten  vieh^ 
Landwirte,  dass  das  Rebluihn  im  Mais  grossen 
Schaden  anrichtet.  Im  Herbst  190G  erhi(ilt 
ich  darüber  unmittelbare  Beweise.  Eine  ver- 
spätete Maissaat  von    einigen   .loch    Ausdeli- 

41 


;522 


maradt  a  többinél  s  íi;v  állandóan  naay  szám- 
ban icnyésztek  IxMinc  a  t'oalyok.  A  töri's  al- 
kainnival  fcitiinö  suk  Iccsüniiő  csövet  vettek 
észn;.  a  melyeknek  csak  a  csutkája  volt  meg. 
a  csuha  pedig  az  egész  csövön  végig  vékony 
szálakban  volt  lehasogatva.  Világos  volt  ebből, 
hogy  a  kár  nem  egérrágástól  eredt.  A  ten- 
gerit hántva  szedték  s  rakásokba  töltögették; 
mikor  este  hazahordták.  a  rakások  alatt  terítve 
maradt  a  szem  a  földön,  a  melyet  reggelre 
mind  összeszedtek  a  foglyok.  Ennek  az  alap- 
ján azután  megfigyelték  a  foglyokat  s  tény- 
leg bebizonyosodott,  hogy  a  fenti  kártételeket 
azok  fikozták. 

líÁc'z  Bel.\. 


Cziiiegék  kártételei  a  mákban.  Az  1906 
tavaszán  fészekodvak  révén  a  kertekbe  tele- 
pített kék  és  széuczinegék  tisztára  tönkre- 
tették a  máktermést.  A  félig  érett  mákfejeket 
mind  kikopácsolták,  tartalmukat  kiszedték, 
vagy  a  földre  szórták,  a  hol  azt  a  pintyőki'k 
szedték  fel  később.  Bizalmasságuk  itt  is  meg- 
nyilvánult, mert  még  akkor  is  beszállottak 
a  mák  közé,  ha  ott  állott  mellette  az  ember 
s  a  legnagyobb  nyugalommal  kezdték  azt  fel- 
vagdosni. 

Ertl  Gusztáv. 


.Jdfjyzet.  A  czinegék  ez  egyetlen  és  jelen- 
téktelen kártétele  ellen  úgy  védekezhetünk, 
hogy  a  mákot  nem  a  fészekodu  tele])en.  Iia- 
nem  attól  távolabb,  nyilt  mezőn  termeljük  s 
a  kertekben  mák  helyett  napraforgót  ültetünk 
csemegéül  és  csalogatóul  a  czinegék  számára. 

M.  0.  K. 


Parus  major  L.  mint  cserebogáriiusztító. 

Néhány  évvel  ezelőtt,  cserebogarakban  felette 
bőséges  esztendőben  a  kolozsvári  városliget- 
ben sok  cserebogárlmllát  találtam,  a  melye- 
ken csupán  a  tor  volt  kivájva,  míg  a  potroh 
s  a  fej  egészen  épek  voltak.  Utána  jártam  a 
feltűnő  dolognak    s  csakhamar  arra  intottam. 


ining  blieb  etwa  dici  W'oclien  länger  stehen 
als  die  übrigen,  weshalb  dieselbe  ständig  von 
vielen  Hebhiihnern  bevölkert  wurde.  Bei  der 
Ernte  wurden  auffallead  viele  herabhängende 
Kolben  wahrgenf>inmen.  welche  ganz  leer 
waren  ;  die  Blätter  dieser  Kolben  waren  ihrer 
ganzen  Länge  nach  in  dünne  Streifen  ge- 
schlissen. Es  lag  daher  auf  der  Hand,  dass 
dieser  Schaden  nicht  von  den  .Mäusen  ver- 
ursacht wurde.  Der  Mais  wurde  abgestriippt, 
gebrochen  und  in  Haufen  geschüttet;  abends 
nach  der  Heimführung  blieb  der  Boden  unter 
den  Haufen  mit  Maiskörnern  bedeckt,  welche 
bis  Morgens  sämtlich  von  den  Rebhiiiiuern 
aufgelesen  wurden.  Auf  Grund  dieser  Tat- 
sache beobachtete  man  dann  die  Rebhühner, 
und  es  stellte  sich  heraus,  dass  die  oben  er- 
wähnten Schädigungen  tatsächlich  von  ihnen 
herrührten. 

Béla  Râcz. 


Schaden    der    Meisen    im    Mohn.    Die  im 

Frühjahre  1906  mittels  Nisthöhlen  in  die 
Gärten  gesiedelten  Kohl-  und  Blaumeisen 
richteten  den  ^lohnertrag  vollständig  zugrunde. 
Die  halbreifen  Mohnköpfe  wurden  sämtlich 
angehackt,  der  Inhalt  herausgefressen  oder 
auf  den  Boden  gestreut,  wo  er  dann  später 
von  den  Finken  aufgelesen  wurde.  Ihre  Zu- 
traulichkeit trat  auch  hier  zutage,  indem 
sie  auch  dann  in  die  Mohnsaat  hineinflogen, 
wenn  man  dicht  dabei  stand,  und  begannen 
das  Aufhacken  der  Mohnköpfe  mit  dergröss- 
ten  Seelenruhe. 

Gustav  Ertl. 

Bemerkung.  Gegen  diesen  unbedeutenden 
und  einzigen  Schaden  der  Meisen  kann  man 
sich  so  schützen,  dass  man  den  Mohn  nicht 
im  Garten,  sondern  etwas  weiter  davon  ent- 
fernt im  freien  Felde  anbaut,  während  man 
in  die  Gärten  statt  Mohn  Sannenblumen  an- 
pflanzt als  Délicatesse  und  Lockmittel  für 
die  Meisen.  U.  0.  C. 

Parus    maior    L.    als    Maikäfervertilger. 

Vor  einigen  Jahren,  als  es  sehr  viele  Mai- 
käfer gab.  beobachtete  ich  im  Stadtwäldchen 
zu  Kolozsvár  viele  Maikäfer-Kadaver,  an  wel- 
chen nur  der  Thorax  ausgefressen  war,  wäh- 
rend Kopf  und  Leib  unverzehrt  blieben.  Der 
auffallenden  Erscheinung  nachgehend,  konnte 


323 


hogy  a  szénczinege  bíiiiik  cl  ily  módon  a 
cserebogarakkal.  Terniószíítcs.  hogy  evvel  a 
különös  szokásával  nagyon  ciiiclkedik  csere- 
bogár-pusztításának  az  értéke. 

ÜK.  Tar.ián  Tibuk. 


Ardea  cinerea  L.    luiut   áradásjelzö.    Ha 

látjuk,  hogy  a  gémek  4 — (j  os  csa|)atokban 
magasan  repülnek  északra  a  Dunán  felfelé, 
akkor  tudjuk,  hogy  a  Duna  néhány  na])  ninlva 
megárad.  Ennek  az  a  magyarázata,  hogy  a 
hol  előbb  árad,  ott  az  apróbb  halak  előbb 
mennek  ki  az  ilymódon  előálló  sekély  vizekre 
s  így  a  gémek  bővebb  táplálékhoz  jutnak. 
KispÁL  Kovács  Piítrr,  Mohácsi  sziget. 


Parus  coeruleus  L.  veszélyes  fészkelő- 
helye.  Egy  kék  czinegepár  az  erdiiőri  szak- 
iskola villámháiitójának  deszkaburkolatában 
a  földre  rakta  a  fészkét.  A  fal  és  deszka 
közötti  rész  oly  szűk  volt,  hogy  alig  tudott 
beférni;  szerencséjük  volt,  mert  a  fészkelés 
ideje  alatt  nem  vágott  a  villám  az  épületbe 
s  igy  fiaikat  fel  is  nevelték. 

Ehtl  (tUsztAv. 


Parus  maior  L    különös  fészkelő   helye. 

1907  nyarán  egy  szénczinegepár  fészkelt  a 
gyümölcsös  kerttel  közvetlenül  szomszédos 
baromfi  udvaromban.  Az  itt  lévő  gyümölcs- 
fákat kb.  70  cm.  magas  négyszegletes,  desz- 
kákból összerótt  burokkal  vettem  körül  s  egy 
ilyennek  az  aljába,  közvetlenül  a  földre  rakta 
fészkét  a  cziukepár.  Felülről  igen  szépen  be 
lehetett  látni  a  fészekbe,  s  ezt  a  czinege 
nőstény  legtöbb  esetben  egész  nyugodtan  tűrte, 
csak  néha  jött  ki  a  béketűrésből  és  erős  szi- 
szegés közben  felugrott  a  néző  arcza  felé, 
hogy  azt  elriaszsza. 

Pawi,as  Gyula,  Kisszeben. 


Tetanus  hypolencus  L.  fészkek  a  vasúti 

töltésen.  190G  tavaszán  Fenyőházán  a  bille- 


ich  bald  konstatieren,  dass  die  Kohlmeise 
mit  den  Maikäfern  auf  diese  Weise  unigelit. 
Es  ist  natürlich,  dass  der  Wert  ihrer  Mai- 
käfervernichtung durch  diese  sonderbare  Ge- 
wohnheit bedeutend  erhöht  wird. 

Dr.  Tiberius  T.\rján. 


Ardea  cinerea  L.  als  Hochwasseranzeiger. 

Wenn  die  (iraureiher  in  Flügen  von  4 — 6 
Stück  sehr  hoch  gegen  Norden,  entgegen  dem 
Laufe  des  Donaustromes  ziehen,  so  bringt  die 
Donau  in  einigen  Tagen  sicher  Hocjnvasser.  Die 
Erscheinung  lilsst  sich  dadurch  erklären,  dass 
dort,  wo  das  Hochwasser  früher  eintritt,  zu- 
gleich auch  die  Kleinlische  früher  die  dadur(;h 
entstehenden  seichten  .Stellen  aufsiu;hen,  wo- 
durch die  Graureiher  reichlichere  Nahrung 
finden. 

Puter  Kovács-Kispál,  Insel  Mohács. 


Gefährlicher  Nistplatz  von  Parus  coe- 
ruleus L.  Ein  lilaumeisenpaar  baute  sein 
Nest  auf  den  Erdboden  in  die  Bretterumhül- 
lung des  Blitzableiters  der  Fachschule  für 
Forstwarte.  Die  Ritze  zwischen  der  Mauer 
und  dem  Brett  war  so  klein,  dass  sie  sich 
kaum  hindiirchzwängen  konnten;  sie  hatten 
Glück,  denn  wälirend  der  Brutzeit  schlug  kein 
Blitz  auf  das  Gel)äude,  und  zogen  ihre  Jungen 


auch  gross. 


Gustav  Ertl. 


Sonderbarer  Brutplatz  von  Parus  uiaior 

L.  Im  Sommer  nistete  ein  Kohlmeisenpaar 
in  meinem  Geflügelhofe,  AA-elcher  sich  unmit- 
telbar neben  dem  Obstgarten  befand.  Die  im 
Geflügelhofe  befindlichen  Obstbäume  schützte 
ich  mit  einer  70  cm.  hohen  viereckigen  Bret- 
terhülle; das  Meisenpaar  baute  sein  Nest  in 
eine  solche  hinein,  unmittelbar  auf  den  Erd- 
boden. Von  oben  konnte  man  ganz  gut  in 
das  N<;st  hineinschauen,  was  das  Kohlmeisen- 
Weibchen  in  den  meisten  Fällen  ruhig  ge- 
i  schehen  liess  ;  nur  manchmal  verlor  es  die 
Geduld  und  sprang  unter  starkem  Fauchen 
aufwärts  gegen  den  Zuschauer,  um  denselben 
zu  schrecken. 

Julius  Pawlab,  Kisszeben. 

Nester  ven  Totanus  hypoleucus  auf  dem 
Eiseubahiidaiiinie.    Im    Frühjahre  I90()  fand 

41- 


324 


gető  czaiikó  hárdiii  fós/.kci  tiiláltani  az  1905 
őszóii  foríialiinilia  lielyezetf  crdin  villamos 
vasút  töltésén,  «  sínektől  -iO-nO  cm.  távol- 
sdf/han.  A  pályatest  a  ]vul)nchna-patak  part- 
jára van  építve:  iiapimta  iiároniszor  közleke- 
dik oda  és  vissza  a  vonat  Két  párnak  sike- 
rült is  a  költés,  de  a  harmadik  fészekalj 
elpusztult.  A  fészekhelynek  ezt  a  sajátságos 
választását  avval  magyarázhatom  meg,  hogy 
a  Lubochna-patak  1906  tavaszán  többször  ki- 
áradt, a  töltésen  pedig  a  fészkek  az  ártól 
tökéletesen   mentek   \(dtak. 

Ektl  Gusztáv. 


Micropns  apus  (L.)  fészkelése  liarkály- 
odvakbaii.  A  simonkai  hegységben  (Abauj- 
Torna  m.)  erdei  legelőn,  hová  a  falusi  csorda 
szokott  járni,  százados  tölgyfák  harkálycsinálta 
kerek  nyílású  odvaiban  kb.  10  pár  sarlós 
fecske  fészkelt  5 — 7  méter  magasságban.  A 
rankfüredi  fiirdőkertben  szintén  fészkel  né- 
hány pár,  ugyancsak  kis  kerekszájii  harkály- 
odvakban. 

Nagy  Jenő. 


A  fecskék  előrelátása.*  Falusi  lakásom 
tornáczán  egy  fecsicepár  tV-szkelt.  Július  elején 
már  majdueni  anyáiiyi  fiatalok  voltak  a  fészek- 
ben, mikor  látom,  hogy  az  öregek  közvetlen 
a  régi  fészek  mellé  látszólag  új  fészekrakásba 
kaptak.  De  nem  építettek  líjat,  hanem  csak 
egy  sor  sarat  tapasztottak  a  régi  mellé,  egész 
hosszában.  A  dolog  szemet  szúrt,  annyival 
inkább,  mert  önkéntelenül  kérdeztem  magam- 
ban: mi  czélja  lehet  e  munkájuknak  akkor, 
mikor  a  fiókák  táplálását  is  alig  gyiizik.  Ala- 
posabban megvizsgálva  a  fészket,  láttam,  hogy 
elvált  a  faltól  s  leonűani  készült.  A  fecskék 
ezt  bizonyára  észrevették  s  nyilván  azért  rak- 
ták oda  az  líj  rend  sarat,  hogy  megerősítsék 
a  fészküket.  Ez  azonbau  csak  részben  silverült 
nekik,  mert  j)ár  nap  multán  luégis  csak  ledült 

*  A  közleményt  Cheenei.  István  úr  kiildto  be. 


icii  iu  Fenyöháza  auf  dem  Damme  der  im 
Herbst  1905  in  Hetrieb  gesetzten  elektrischen 
Hf)lzl)eförderungsbahn  drei  Nester  des  Fluss- 
iiferUiufers  -iiì—òU  cni.  von  dem  Geleise  ent- 
fernt. Der  Hahnkör])er  ist  auf  dem  l'fer  des 
Lnbochna-Haeiies  erbaut;  der  Zug  verkcdirt 
täglich  dreimal  hin  und  zurück.  Zwei  l'aaren 


gelang  die  Brut  auch, 


!  ritte  Gelege  ging 


zngrunde.  Diese  eigentümliche  Wahl  des  Hrnt- 
platzes  lässt  sich  vielleicht  dadurch  erklären, 
dass  der  Lubochna-Bach  im  Frühjahre  1906 
mehrmals  sehr  hoch  aiischwfill,  und  dass  die 
Nester  auf  dem  Damme  demgegenüber  vor 
der  Überschwemmung  vollkommen  geschützt 
waren. 

Gustav  Ertl. 

lírüten  von  Micropus  apus  (L.)  in  Specht- 
höhlen. Atif  einer  Waldwiese  in  dem  Gebii'ge 
zu  Sinuinka  (Koni.  Abaiij-T(u'na).  wo  die  Dorf- 
lieerde  zu  weiden  pflegt,  nisteten  ca  10  Paar 
Mauersegler  in  den  Spechthöhlen  hundert- 
jähriger Eichen,  iu  einer  Höhe  von  5 — 7  Me- 
ter. In  dem  Kurwalde  von  Rankfüred  nisten 
ebenfalls  einige  Paare  gleichfalls  in  Specht- 
liöhlen  mit  kleinen  rnnden   Fluglöchern. 

Eugen  Nagy. 

Umsicht  der  ^^chwalhen  *  Auf  dem  Flur 
meiner  Wohnung  brütete  ein  Schwalbenpaar. 
Anfang  Juli,  als  schon  fast  flügge  Jungen  im 
Neste  waren,  beobachtete  ich,  dass  die  Alten 
scheinbar  ein  neues  Nest  unmittelbar  neben 
dem  alten  errichten  wollten.  Sie  bauten  je- 
doch kein  neues  Nest,  sondern  klebten  nur 
eine  neue  Kotreihe  um  den  ganzen  Rand  des 
alten  Nestes  herum.  Die  Sache  war  mir  timso 
auffallender,  als  ich  mich  unwillkürlich  fragen 
musste,  was  diese  Arbeit  für  einen  Zweck  habe 
in  einer  solchen  Zeit,  wo  sie  iiiren  Jungen 
kaum  genügende  Nahrnng  zubringen  kiüinen. 
Nach  eingehenderer  L'ntersuchung  fand  ich. 
dass  sich  das  Nest  von  der  Wand  ablöste 
und  vom  Herabstürzen  bedroht  war.  Die 
Schwalben  hatten  dies  wahrscheinlich  wahr- 
genommen, und  klebten  die  neue  Kotreihe 
jedenfalls  deshalb  um  das  Nest,  um  dasselbe 
zu  verstärken.  Dies  gelang  ihnen  jedoch  nur 
teilweise,  indem  das  Nest  nach  einigen  Tagen 
dennoch    herabstürzte,    doch    waren    damals 

*  Diese  Jlitteihuig:  wurde  uns  von  Herrn  Stephan 
v.  Cheknel  zuffesaiidt. 


325 


a  lakásuk,  akkorra    a/.uiilìaii    a    íiataluk    már 
repülősok  voltak  s  így  nem  esett  Ijajiik. 
Ajtón,  1907  júl.  18. 

Zbyk  Károly. 

Fecsketöi-tenet.  H(ií;v  az  általános  kiinélet 
következtében  milyen  bizalmassá  válik  nálunk 
a  füsti  fecske,  azt  a  következő  eset  is  bizo- 
nyítja. Az  idei  nyáron  luivaromban  lezuhant 
egy  fecskefészek,  melyben  4  már  jól  kifejlő- 
dött fióka  volt.  Be^^ttük  őket  a  szobába  s  egy 
kalitkában  egy  ideig  etettük  ^őket  legyekkel 
és  apró  kenyérmorzsákkal.  Harmadik  nap 
azonban  szomorkodni  kezdtek  a  kis  fecskék, 
mire  kalitkástól  együtt  kitettük  őket  a  folyosó 
egyik  kiugró  ablakpárkányára.  Uövid  idő  múlva 
két  fecskét  láttunk  mindig  kisebb  ívben  a 
kalitka  körül  röpködni.  Az  ajtó  nyitva  volt  s 
egyszerre  csak  ki  s  Iderepült  a  fecskepár  s 
szorgosan  etette  a  íii')kákat,  a  melyek  néhány 
nap  múlva  ki  is  repültek.  A  kalitkát  este 
mindég  bevittük  a  szobába,  hogy  macska  ne 
férjen  hozzája:  reggel  korán  már  a  fecske- 
szülők  alig  várták,  hogy  ismét  kitegyük  a 
kalitkát  a  fiókákkal. 

Fernb.\ch  Kákolyné. 


Cuculiis  canoriis  L.  a  nádirigó  fészekben. 

Acroccphalus  arimdinaccits  (L.)  fészekben  egy- 
szer 'Ò  nádirigótojás  mellett  egj'  kakuktojást 
is  találtam.  Erdekeit  az  eset,  s  így  többször 
meglátogattam  a  fészket;  első  esetben  a  kakuk- 
fióka  mellett  már  csak  két  (ígészen  elcsene- 
vészedett  nádirigiifiókát  találtam,  a  melyek 
egészen  a  fészek  szélére  voltak  szorítva  A 
nádi  verebek  egy  óra  leforgása  alatt  "Jo-ször 
is  etették  a  kakukfiókát.  ellenben  saját  fiaik- 
nak ugyanezen  idő  alatt  alig  2 — 8-szor  adtak 
táplálékot.  Mikor  ismét  megnéztem  a  fészket, 
már  csak  a  kakuk  terpi'szkedett  benne,  a 
melyet  saját  liaik  rovására  roppant  szeretettel 
neveltek  fel  a  nádiriuiik. 

timkw  Ferh.ncz.  Nagyhalász. 


auch  die  Jungen  schon   flügge,    so    dass    sie 
keinen  Schaden  nahmen. 
Ajton,  am  18.  .luli  1907. 

Karl  v.  Zkyk. 

Sehwalbengcsehichte.  Wie  zutraulich  liei 
uns  die  Rauchschwalbe  infolge  der  bei  uns 
allgemeinen  liegung  werden  kann,  beweist 
auch  folgimde  Geschiclite.  Im  heurigen  Som- 
mer stürzte  in  unserem  Hofe  ein  Schwalben- 
nest herunter,  in  welchem  4  schon  ziendich 
entwickelte  Junge  waren.  Wir  nahnien  die- 
selben in  das  ZimiiKîr  und  fütterten  sie  einige 
Zeit  lang  in  einem  Bauer  mit  Fliegen  und 
kleinen  Hrotkrünimclii.  .\mi  drittíín  Tage  be- 
gannen jedoch  die  kleinen  Scliwalben  zu 
traiuirn,  worauf  wir  dieselben  samt  liem  Hauer 
auf  einen  Fenstervorsprung  des  Korridors  hin- 
st(dlten.  Nach  kurzer  Zeit  sahen  wir  zwei 
Schwalben  in  immer  kleineren  Kreisen  um 
das  Hauer  herumfliegen.  Die  Tür  war  offen 
und  Ijald  flogen  die  beiden  Schwalben  aus 
und  ein,  und  begannen  die  Jungen  eifrig  zu 
füttern.  Nach  einigiMi  Tagen  flogen  dieselben 
auch  aus.  Das  Bauer  wurde  jeden  Abend  in 
das  Zimmer  gebracht,  damit  dasselbe  von  den 
Katzen  verschont  l)leibe  und  früh  Morgens 
konnten  es  die  Schwalbenelt.ern  k;iuni  erwarten, 
bis  wir  das  Hauer  mit  den  Jungen  wieder  her- 
ausbrachten. Frau  Kaki.  v.  Fkrnbach. 


Cuculiis  canoiMis  L.  Im  Neste  der  Holir- 
drossel.  In  einem  Neste  von  Arrocephalus 
arundinaceits  (L.)  fand  ich  einst  iH>ben  drei 
FAn-n  der  Rohrdrossel  auch  ein  Knckncksei. 
Die  Sache  interessierte  mich,  weshülb  ich 
das  Nest  öfters  besuchte  ;  im  ersten  Falle 
bemerkte  ich  neben  dem  Kuckuckjungen  nur 
noch  zwei  stark  zurückgebliebene  Junge  der 
Kohrdrossel,  welche  ganz  an  den  Nesirand 
hinausgesciioben  waren.  \\'äiirend  einer  Stunde 
fütterten  di(^  Bohrdrosseln  den  Kuckuck  2-J-ninl. 
dagegen  ihre  eigenen  Jungen  in  derselben  Zeit 
kaum  2  — 8-mal.  Als  ich  das  Nest  wieder  be- 
suchte, war  nur  nndir  der  Kuckuck  darin,  wel- 
chen die  Rohnlrosseln  mit  Preisgabe  ihrer 
eigenen  Jungen  mit  übergrosser  Lielie  gross- 
zogen.  Franz  Sisi.vk,  Nagyhalász. 


Lanius  colinrio  L.  f'észeképítéséröl.  Békés- 
csabai kertünkiten  egyszer  megfigyeltem  egy 
Lanius  collnrio-pi\r  fészeké])itését.    A    fészek 


.Nestbau  von  Lanius  collurio  L.  In  unserem 
Garten  zu  Békéscsaba  beobachtete  ich  einst 
den    Nestbau    eines    Lanivs   c()//?mo-Paares. 


326 


7  nap  alatt  készült  el,  fie  az  utolsó  iiapíju 
áldozatul  esett  egy  gyermek  kiváncsiságának. 
Erre  a  gébicsek  néhány  lépéssel  odább  új 
fészket  kezdtek  rakni,  s  nagyobbára  az  első 
fészek  anyagát  használva  fel,  24  óra  alatt 
készültek  el  avval.  A  gyors  munkára  szükség 
is  volt,  mert  már  a  következő  napon  egy 
tojás  volt  a  fészekben.  A  sebtiben  összetákolt 
fészket  azonban  az  első  erősebb  szél  lesodorta. 

De.  Tarj.ín  Tibor. 


Érdekes  viselkedés  a  párzás  ideje  alatt. 

A  párzási  idő  alatt  egyszer  igen  behatóan 
figyelhettem  meg  egy  Lanius  colliiriopúrt.  A 
hím  ez  alatt  az  idő  alatt  állandóan  etette  a 
párját,  a  mely  egészen  a  fiókák  módjára 
szárnyemelgetéssel  és  kérő  szóval  kürettc  az 
eledel  után  látó  hímet.  Ugyanezt  tapasztaltam 
egyszer  egy  Parus  palustris  (L.)  ])árnál  is. 

Dr.  Tarján  Tibor. 


Calamodus  melanopogon  (Temm.)  mint 
utánzó.  F.  éxi  márczius  28-án  Dr  Szlávy 
Kornél  barátom  szives  meghívására  a  lecsa- 
polás  küszöbén  álló  újvidéki  nagy  rétet  láto- 
gattam meg.  A  hideg  időjárás  daczára  már 
itt  volt  és  vígan  énekelgetett  néhány  fülemile 
sitke.  Eg}'  példány  állandóan  lesőhelyem  körül 
tartózkodott  s  a  sűrű  lövöldözés  egyáltalában 
nem  zavarta  az  éneklésben.  Nagy  meglepeté- 
semre egyszer  csak  utánozni  kezdte  a  réten 
gyakori  Circus  aeruginosus  vijjogását  és  nyá- 
vogó hangját,  úgy  a  hogyan  azt  a  távolból 
lehet  hallani.  Tisztára  kivehettem,  hogy  felel- 
getett a  barna  rétihéjának,  mert  mindig  köz- 
vetlenül ennek  a  megszólalása  után  adta  ezt 
a  hangot,  néha  többször  egymásután.  Énekét 
rendesen  evvel  az  utánzott  hanggal  vezette 
be.  Csodálatos  hűséggel  utánozta  ezt  a  távoli 
CircMS-hangot,  úgy  hogy  a  közvetlenül  egy- 
másután felhangzó  vijjogásról   szinte    csak    a 


Das  Nest  wurde  in  7  Tagen  fertig,  doch  fiel 
es  am  letzten  Tage  der  Neugierde  eines  Kin- 
des zum  Opfer.  Die  Würger  begannen  nun 
einige  Schritte  weiter  aus  den  Ruinen  des 
ersten  Nestes  ein  zweites  zu  bauen  und  he- 
endigten  dasselbe  binnen  24  Stunden.  Die 
rasche  Arbeit  erwies  sich  auch  als  notwen- 
dig, weil  das  Nest  schon  im  nächsten  Tage 
ein  Ei  enthielt.  Das  rasch  zusammengebaute 
Ne.st  wurde  jedoch  vom  ersten  stärkeren  Winde 
heruntergeschlagen. 

Dr.  TiBBRiDs  Tarján. 


Intei'essantes  Verhalten  während  der 
Paarungszeit.  Während  der  Paarungszeit 
konnte  ich  einst  ein  Lanius  collurio-Paar 
sehr  eingehend  beol)achten.  Das  Männchen 
fütterte  sein  Paar  während  dieser  ganzen  Zeit 
und.  dieses  folgte  dem  nach  Nahrung  ausgehen- 
den Männchen  mit  ausgebreiteten  Flügeln  und 
verlangendem  Schreien  ganz  so,  ivie  es  die  eben 
flüggen  Jungen  zu  tun  pflegen.  Dasselbe  Ver- 
halten beobachtete  ich  auch  einmal  an  einem 
Parus  palustris  (L.)  Paare. 

Dr.  TiBERiüs  Tarján. 


Cálainodus  melanopogon  (Temm.)  als  Spöt- 
ter. Am  28.  März  1.  J.  besuchte  ich  der  lieben 
Einladung  meines  Freundes  Dr.  Koenel  v. 
SzLÁvY  folgend  das  Ried  in  Újvidék,  welches 
an  der  Schwelle  der  Entwässerung  steht. 
Trotz  der  kalten  Witterung  waren  einige 
Nachtigallen-Bohrsänger  schon  hier,  welche 
lustig  ihr  Lied  erklingen  Hessen.  Ein  Exemplar 
hielt  sich  ständig  in  der  Nähe  meines  Ver- 
steckes auf  und  Hess  sich  durch  das  oftmalige 
Schiessen  durchaus  nicht  in  seinem  Gesänge 
stören.  Zu  meiner  grossen  Überraschung  be- 
gann dasselbe  den  Ruf  und  das  nuau-ähnliche 
Geschrei  der  im  Riede  häufigen  Bohrweihe 
nachzuahmen,  so  wie  dasselbe  aus  der  Ferne 
hörbar  ist.  Ich  konnte  es  ganz  deutHch  wahr- 
nehmen, dass  der  NachtigaUrohrsänger  der 
Rohrweihe  sozusagen  zurückantwortete,  da  er 
diesen  Laut  immer  unmittelbar  nach  dem 
Rufe  derselben  erklingen  Hess,  manchmal 
auch  mehrmal  nacheinander.  Seiiien  Gesang 
leitete  er  gewöhidich  mit  diesem  nachgeahm- 
ten Tone  ein.  Dieser  aus  der  Ferne  hörbare 
Circus -Ton    wurde    mit    solch    wunderbarer 


827 


hang    iránya   johíztc    lioüy    mclvik    iiiiidártól 
eredt. 

Schenk  Jakab. 


Fán   éneklő    Alauda    rristata    L.    Bár  az 

..Aquila"  iiiiilt  évi  lolyaiiiáhan  ez  a  iíérdés 
már  tisztázódott,  mégis  érdemesnek  találom 
következő  megfigyelésem  közlését.  1907  május 
■í-én  Szerepen  levő  szőllőmben  egy  meggyfa 
tetején  énekelgetett  egy  búbos  pacsirta,  pedig 
az  erős  délnyugati  szél  (az  1 — 10  skála  sze- 
rint a  szél  erőssége  5  volt)  ugyancsak  lóbálta 
a  fák  ágait. 

Rácz  Bkla. 


Motacilla  alba  L    albínó.  1907  .jún.   4-én 
Osáncz  mellett  tiszta  fehér  i)él(láuyt  ejtettek  el. 

Hausmann  Ernő. 


Hirundo  rustica  L.  albino.  190ü  június 
17-én  egy  fehér  füsti  fecskét  lőttem.  Egy 
fészekalj  napokon  át  üldögélt  az  udvarom  előtti 
villamos  vezetéken  s  feltűnt,  hogy  egy  külö- 
nös színezetű  mindig  oldalt  ült  a  többitől  s 
gubbasztott;  valahányszor  a  többi  közé  tele- 
pedett, azonnal  elvergelték  maguktól  —  ez 
volt  a  fehér  példány. 

Medrkczky   István. 


(iarnilus  glandarins  (L.)  albínók.  Gyak- 
MATHv  Béla  nemes-keresztúri  (Vas  m.)  tanító 
két  hófehér  élő  szajkót  mutatott  be  intéze- 
tünkben. Ezelőtt  két  évvel  szedte  ki  azokat 
a  fészekből,  melynek  másik  két  lakója  nor- 
mális színezetű  volt.  E  madarak,  bár  tollaza- 
túk hófehér  s  még  szé|)  kékszínű  szárnyfedő 
tollai  is  a  környezettől  eliitően  fényes  feiié- 
rek  alig  észrevehető  halványkék  lehelettel, 
csőrük  és  lábuk  rózsaszínű,  mégsem  tökéletes 
albínók,  minthogy  szemesillaguk  normális  szí- 
nezetű, t.  i.  kékes  szürke.  A  tollazat  színe- 
zetének a  normálisra  való  visszaváltozása 
mindazonáltal  a  második  év  folyamán  sem 
következett  i)e,  noha  ez  a  szajkónak  ilyen 
nem  tökéletes  albinóinál    már  ismételten  elő- 


Treue  nachgeahmt,  dass  man  bei  den  unniit 
telbar  nacheinander  erschallenden  Hufen  fast 
nur    durch    die    Hichtung    augeben     konnte. 


welcher  Vogel  rief. 


Jakob  Suhbnk. 


Aul  dem  Baum  singende  Alauda  distata  L. 

Obwohl  diese  Frage  im  vorigen  Jahre  der 
„Aquila"  schon  geklärt  wurde,  dürfte  meine 
folgende  Beobachtung  dennocli  veröifentlichi 
werden.  Am  5.  Mai  1907  saug  eine  Hauben- 
lerche auf  der  Spitze  eines  Wcichselhaitmcs  in 
meinem  Weingarten  zu  Szerep,  obwohl  der 
kräftige  Südwest- Wind  uiach  der  1—10  Skala 
betrug  die  Windstärke  '■>)  die  Äste  der  Bäume 
ziemlich  stark  bewegte- 

Bki,a  Rácz. 

Albino  von  MotaciBa  alba  L.  Am  4.  Juni 
1907  wurde  bei  Osáncz  ein  reinweisses  Exem- 
plar erlegt.  Ernst  Hausmann. 

Albino  von  lliruudo  rusticaL.  Am  17.  Juni 
1906  erlegte  ich  eine  weisse  Rauchschwalbe.  Die 
einem  Ciel(\i;e  entstammenden  Jungen  sassen 
mehrere  Tage  hindurcli  auf  den  elektrischen 
Leitungsdrähten  vor  meinem  llofe  und  so  fiel 
es  mir  auf.  dass  ein  al)sonderlich  gefärbtes 
Junges  immer  seitwärts  von  den  anderen  sass 
und  trauerte  :  so  oft  es  sich  den  übrigen 
auschliessen  wollte,  wurde  es  vertrieben  — 
dieses  war  das  Albino-Exemplar. 

Stefan  v.   Mbdrkczky. 


Albinos  von  Oarniiiis  glandarius  (L.)  Béla 
V.  Gyarmathy,  Lehrerin  Xemes-Keresztur  (Kom. 
Vas)  zeigte  zwei  reinweisse  lebende  l]ichel- 
häher  in  nnsereiii  Institute  vor.  I)iesell)en 
wurden  vor  zwei  .laiiren  einem  Neste  ent- 
nommen, dessen  zwei  ührige  Insassen  normal 
gefärbt  waren.  Trotz  dem  schneeweissen  fíe- 
tieder,  der  Rosafarbe  des  Schnabels  iiiiii  der 
Fusse,  und  trotzdem,  dass  selbst  die  schönen 
Illauen  Fliigeldeckfedern  von  der  l'mizeliuni; 
abstecliend  glänzend ireiss  waren,  mil  kaum 
wahrnehmbarem  blassblanen  Schimmer,  waren 
dies(^  beiden  Vögel  doch  keiiu!  vollkommenen 
Albinos,  indem  das  .Vuge  normal,  nämlich 
blassgrau  gefärbt  war.  Der  Rückschlag  auf 
das  normale  Gefieder  erfolgte  jedoch  auch 
im  Laufe  iiires  zweiten  Lebensjahres  nicht, 
trotz  dem  diese  Umwandhing  bei  solchen  un- 


328 


fordult.  A  két  madár  külföldi  uiiuliirl)arát  tulaj- 
donába került 

A  két  madár  rcudkivül  szelíd  volt,  renicktd 
utánozták  a  legkülönbözőbb  liangokat,  szépen 
fütyültek  duettben  s  néhány  szót  is  ki  tud- 
tak ejteni. 

M.  0.  K. 


Madártelepitési  eredmények.  1906  tava- 
szán kisórletképpen  10  darab  szükbejáratú  és 
5  darab  nyitott  odút  függesztettem  ki  Liptó- 
újvár  kertjeiben.  Habár  április  elején  történt 
a  kifüggesztés,  a  10  szűkbejáratú  odu  közül 
8-at  mégis  elfoglaltak  a  szén-  és  kékczinegék, 
s  eredményesen  költöttek  bennük.  A  légy- 
kapók és  rozsdafarkúnk  számára  kifüggesztett 
5  odúból  azonban  egyet  se  foglaltak  el,  s 
ennek  okát  abban  vélem  találiű.  hogy  vidé- 
künkön böviben  vannak  a  természetes  odvak- 
nak  is. 

Ertl  Gusztáv. 


Madárvédeliui  és  iiiadártelepítési  ered- 
mények. Az  idei  kemény  télen  négy  helyen 
etettem  a  madarakat.  Minden  etetőnek  voltak 
látogatói,  legnépesebb  volt  a  községben  ki- 
helyezett etető,  kevésbbé  a  községen  kívül 
elhelyezetteké.  A  látogatók  tiUnyomó  része 
szénczinege  volt,  ezeken  kivid  molnár  és  kék- 
czinegék, tarka  és  zöld  harkály,  csuszka  és 
veréb. 

A  mesterséges  odvak  számát  ismét  gyara- 
pítottam. Az  első  költés  alkalmával  minden 
odu  el  volt  foglalva,  a  másodiknál  '^h-,  rész- 
ben. A  mezei  verebek  nagyon  tolakodók  let- 
tek, s  kora  tavaszszal  üldöztem  is  őket,  de 
később,  mikor  láttam,  liogy  az  araszoló  her- 
nyó tömegesen  mutatkoznak,  sem  első,  sem 
második  költés  alkalmával  nem  bántottam  őket. 
Platthy  Árpád,  Kékkő. 


ladárimsztnlás  líMMVOT  telén.  Régóta  nem 
volt  Magyarországon  ol.\au  hideg  és  havazá- 
sokban annyira  bővelkedő  tél,  mint  az  1906/07 
évi;  utalunk  erre  vonatkozólag  az  uráli  hm/oly 
idei  tömeges  fellépéséről  szóló  czikkre  az 
idei  Aquila-hsLn,  a  hol  röviden  jellemezve  van 


vollkommenen  Albinos  schon  wiederholt  vor- 
gekommen ist.  Die  beiden  Vögel  kamen  in 
den  Besitz  eines  ausländischen  Vogelfreundes. 
Die  beiden  Vögel  waren  ungemein  zahm 
und  konnten  die  verschiedensten  Töne  meister- 
haft uaciuihmen,  dabei  pfiffen  sie  sehr  schön 
im  Duett  und  konnten  auch  einige  Worte 
aussprechen.  U.  0.  C. 

Vogclansiedeliings-Resultate.  Im  Frühjahre 
1906  Hess  icli  versuchsweise  10  St.  Nisthöhlen 
mit  engem  Flugloche  und  5  St.  mit  oft'enem 
Eingange  in  den  Gärten  von  Liptóujvár  aus- 
hängen. Trotzdem  das  Aushängen  Anfang 
April  geschah,  wurden  von  den  10  Nisthöhlen 
mit  engem  Flugloche  dennoch  8  St.  von  Kohl- 
und  Blau-Meisen  besetzt,  welche  auch  mit 
Erfolg  darin  brüteten.  Von  den  anderen,  für 
Rotschwänzchen  und  Fliegenscluiäpper  aus- 
geliängten  Nistiiöhlen  wurde  keine  einzige 
besetzt,  was  wahrscheinlich  dadurch  verursacht 
wird,  dass  dieselben  in  unserer  Gegend  auch 
natürliche  Höhlen  in  ausgiebigem  Masse  be- 
sitzen. Gustav  Ertl. 


Erfolge  im  Vogelschutz  und  in  der  Vogel- 
ansiedelung. Im  heurigen  strengen  A\'inter 
fütterte  ich  die  Vogelwelt  au  4  Stellen.  An 
jedem  Futterapparate  meldeten  sich  Gäste, 
die  meisten  an  jenem  welcher  sich  im  Inne- 
ren der  Ortschaft  befand  ;  an  jenen  ausser 
der  Ortschaft  waren  die  wenigsten.  Die  Gäste 
waren  zum  überwiegendem  Teile  Kohlmeisen, 
ausser  diesen  Blau-  und  Sumpf-Meisen,  Bunt 
und  Grün-Spechte,  Kleiber  und  Sperlinge. 

Die  Anzahl  der  künstlichen  Nisthöhlen  ver- 
mehi'te  ich  wiederum.  Bei  der  ersten  Brut 
waren  sämtliche  Nisthöhlen  bedeckt,  bei  der 
zweiten  der  -/a  Teil.  Die  Feldsperlinge  wurden 
sehr  zudringlich  und  früh  im  Frühjahre  ver- 
folgte ich  auch  dieselben,  als  ich  jedoch  be- 
merkte, dass  sicli  die  Geometriden-Raupen 
massenliaft  zeigen,  störte  ich  sie  weder  bei 
der  ersten,  noch  bei  der  zweiten  Brut. 

Aepád  v.  Platthy,  Kékkő. 


Vogelverminderung   im    Winter    190<)/7. 

Seit  langen  Jahren  gab  es  in  Ungarn  keinen 
so  strengen  und  schneereichen  Winter  als  der 
1906  7jährige  ;  wir  verweisen  hier  auf  den 
Aufsatz  über  das  heurige  massenhafte  Auf- 
treten der  üraleule  in  dem  vorliegenden  Bande 


329 


a  teli  hónapok  időjárása.  Hatása  ornitholojriai 
szcinpontbül  főleg  töniesi'es  niadárpusztulásbaii 
nyilvánult.  A  megfigyelők  SDkszur  alig  talál- 
nak szavakat  a  nagy  pusztulások  jellemzésére. 
A  sok  közül  csak  a  következő  érdekesebb 
jelentéseket  adjuk. 

Az  idei  tél  rettenetes  pusztításokat  végzett 
az  itt  telelő  orniszban;  lépteu-nyonion  talál- 
tam Passer  domesticus  és  montmins,  Embe- 
riza  citrinella.  Alauda  eristata  és  Farns  major 
hullákat.  Conns  frnuilcfjns  teljesen  elhagyta 
a  vidéket  és  csak  márcziusban  tért  vissza; 
csak  Turdus  menila  tartott  ki. 

SzüTs  Béla.  Tavarna. 


Az  1906,07.  évi  rendkívül  szigorú  télnek 
igen  sok  madár  esett  áldozatul.  Legnagyobb 
mértékben  pusztult  el  a  fogoly,  a  melyből 
egész  csapat  hullákat  találtunk  a  mezőn  ;  tán 
nem  is  annyira  a  hideg,  mint  inkább  a  táp- 
lálék hiánya  okozta  tömeges  pusztulásukat. 
Corvus  frugilegus  is  tömegesen  hullott  el, 
s  különösen  hálótanyáik  alatt  szedtem  össze 
sok  példányt  Itt  a  felvidéken  általában  azt 
tapasztaltam,  hogy  a  vetési  varjú  sokkal  ké- 
nyesebb, mint  a  dolmányos.  Mig  az  utóbbiból 
még  a  legnagj'obb  hidegben  is  alig  található 
egy  elpusztult  példány,  addig  a  vetési  varjak, 
már  — 18'  C-nál  kezdenek  elhullani  s  a  hő- 
mérséklet sülycdésével  az  áldozatok  száma 
folyton  nő.  Már  jóval  kisebb  mennyiségben 
pusztult  a  Passer  domesticus  és  montanus, 
valamint  Emheriza  citrinella.  Pyrrhtda  })i/r- 
rhula  annyira  nem  félt  az  embertől,  hogy  bot- 
tal lehetett  volna  leütni,  (larriilus  ijlandarius 
a  falvak  közt'léi)c  húzódott  és  sokszor  láttam, 
a   mint    az    útszéli    lóganéjban    turkált    kínzó 


éhségében. 


Grhsciük  Jknö,  Lőcse. 


A  rendkívül  szigorii  tél  nagy  pusztításokat 
végzett  a  madárvilágban.  Búbos  pacsirta  állo- 
mányunk nagyon  csökkent,  mert  igen  sok 
elhullott  a  hidegben.  Kgyesek  éjjelre  behú- 
zódtak az  istállókba,  sokan  pedig  annyira  el- 
Aquila  XIV. 


der  Aquila,  wo  die  Witterung  der  Winter- 
uionate  angegeben  ist.  In  oruithologischer 
Hinsicht  zeigte  sich  die  ^\'irkuug  derselben 
hauptsächlich  darin,  dass  die  X'ögel  nuissen- 
haft  zugrunde  gingen  Die  Beol)acliter  finden 
oft  kaum  Worte,  um  die  schrecklichen  Ver- 
nichtungen zu  schildern.  Von  den  vielen  geben 
wir  nur  folgende  interessantere  Berichte. 

Der  heurige  Winter  verursachte  schreckliche 
VernichtiingcMi  in  der  Winterornis;  auf  Scliritt 
und  Tritt  fand  irli  Leichname  von  Passer 
domesticus  und  munianus,  Emiieriza  citrinella^ 
Alauda  eristata  und  Parus  maior.  Corvus 
fi-ugïlegns  verliess  die  Gegend  gänzlich,  und 
kam  erst  wieder  im  März  zurück,  nur  Turdus 
menda  hielt  aus. 

Béla  v.  Szütb,  Tavarna. 


Der  ül)eraiis  strenge  Winter  1900/7  forderte 
ungemein  viele  Opfer  an  Vögeln.  In  grösster 
Menge  ging  das  Rehhuhn  zugrunde,  von  wel- 
chem wir  ganze  Ketten  von  Leichnamen  auf 
dem  Felde  fanden  ;  diese  massenhafte  V'^er- 
nichtung  wurde  nicht  so  sehr  von  der  Kälte 
als  vom  Nahrungsmangel  hervorgerufen.  Auch 
Corvus  fruf/ilegus  ging  massenhaft  zugrunde, 
besonders  viele  Exemplare  faiul  ich  unter 
ihren  Schlafstellen.  Hier  in  Öberungarn  be- 
obachtete ich  überhaupt,  dass  die  Saatkrähe 
viel  empfindlicher  ist  als  die  Nebelkrähe. 
Während  von  der  letzteren  selbst  bei  streng- 
ster Kälte  kaum  ein  einziges  gefallenes  Exem- 
])lar  zu  finden  ist.  beginnt  bei  den  Saatkrähen 
das  Fallen  schon  bei  18  C".  und  wird  mit 
der  sinkenden  Temperatur  die  Anzahl  der 
Opfer  immer  grösser.  Schon  in  viel  kleineren 
Mengen  werden  Passer  domesticus  und  mon- 
tanus, sowie  Emheriza  citrinella  vernichtet. 
Pyrrhula  pyrrhula  fürchtete  sich  derart  iiiclit 
vor  dem  Menschen,  dasi<  man  ihn  mit  dem 
Stock  herunterschlagen  konnte.  (ìarrulus  (jlan- 
darius  zog  sich  in  die  Nähe  der  Ortschaften, 
und  sah  ich  ihn  oft.  als  er  auf  den  Strassen 
in  quälendem  Hunger  im  Pferdemist  nach 
Nahrung  suchte. 

Eugen  Grkschik,  Lőcse. 


Der  ausserordentlich  strenge  Winter  rich- 
tete grosse  Verheerungen  in  der  Vogelwelt 
an.  Der  Stand  der  Ilaul)enlerclien  verringerte 
sich  ungemein,  da  die  Kälte  sehr  viele  tötete. 
Einzelne  zogen  sich  über  Nacht  in  die  Ställe. 

42 


330 


kényszeredtek,  hogy  kr/.zcl  iiicü-  lehetett  őket 
fogni  s  bevinni  a  szobába,  a  honnan  felmele- 
gedésük után  ismét  kimentek.  A  fogoly  is 
igen  nagy  számban  pusztult  el,  mert  a  január 
közepén  beállott  eső  következtében  a  hóréteg 
felszíne  jéggé  fagyott  a  rákövetkező  hideg- 
ben s  minthogy  ezt  áttörni  nem  tudták,  nem 
kereshették  meg  táplálékukat. 

Rácz  Bél.í,  Szerep. 


Az  11)06 W.  évi  tél  hihetetlen  mennyiség- 
ben pusztította  a  madarakat  különösen  a  ve- 
rebeket, de  a  cziiikék  közül  is  nagyon  sok 
hullott  el.  Az  abnormi«  időjárás  következtében 
nagyon  megkésett  a  madarak  költési  ideje, 
úgy  hogy  a  cserebogárjárás  idejében  még 
csak  maguk  pusztították  őket  s  e  falánk  rovar- 
sereg jórésze  zavartalanul  rakhatta  le  petéit 
megvetve  a  mostaninál  jóval  nagyobbszabású 
cserebogárjárás  alapját. 

Vever.\n  Istv.íx.  Abony. 


Az  abnormis  tél  madárjiusztitó  hatása  azon- 
ban még  az  árvizekben  is  volt  észlelhető,  így 
pl.  Cerva  Frigieb  jelentése  szerint  a  nádban 
fészkelő  tuadárvilág  költését  az  árvizek  három 
ízben  semmisítették  meg  1907  tavaszán,  úgy 
hogy  nagyon  sok  madár  egyáltalában  nem 
fészkelt  az  idén. 

Végeredményében  az  idei  tél  nemcsak  a 
madarak  pusztításával  és  költésük  meghiúsí- 
tásával okozott  nagy  károkat,  hanem  egyúttal 
avval  is,  hogy  ily  módon  közvetve  elősegítette 
a  rovarvilág  nagyobbmérvű  elszaporodását. 

:\i.  0.  K. 


viele  kamen  derart  herunter,  dass  man  sie 
mit  der  Hand  fangen  und  in  das  Zimmer 
bringen  konnte,  von  wo  sie,  nachdem  sie 
sich  erwärmt  hatten,  wieder  hinausflogen.  Das 
Rebhuhn  kam  ebenfalls  in  grosser  Anzahl  um. 
indem  sich  infolge  des  Regens  Mitte  Jänner 
die  (  )l)t'rtiäche  der  .Schneedecke  nach  einem 
Froste  mit  einer  Eiskruste  überzog,  welche 
sie  niclit  durchbrechen,  und  deshalb  auch 
ihre  Nahrung  nicht  finden  konnten. 

Béla  Rácz,  Szerep. 


II.  Faiittlsztika. 

Felhívás    a    INunienius    tennirosfris    Vieill. 

magyarországi  fészkelesénck 

megflgjeléséhez. 

ScHMiDHOFFENi  TscHUsi  ViKTOR  LOVAG,  intéze- 
tünk tiszteletbeli  tagja  1907  április  lo-ről 
keltezve  a  következő  átiratot  intézte  a  M.  0. 
K.-hoz: 

.,A  vékonycsőrű  póling  (Xnnicnhis  ienni- 
rostris  ViEUíL.)  tojásait  mindeddig  kimiUatha- 


Der  AMnter  19U6'7  vernichtete  die  Vogel- 
welt in  unglaublicher  Anzahl,  besonders  die 
Sperlinge,  doch  kamen  auch  sehr  viele  Meisen 
um.  Infolge  der  abnormen  Witterung  ver- 
sj)ätete  sich  auch  die  Brutzeit  der  Vogelwelt 
ausserordentlich,  so  dass  zur  Zeit  der  Mai- 
käferplage die  Vogelwelt  noch  ohne  ihre  Jun- 
gen dastand,  und  daher  diese  gefrässigen 
Insekten  ihre  Eier  ungestört  ablegen  konnten, 
wodurch  sie  die  Grundlage  für  eine  zukünf- 
tige, die  heurige  übertreffende  Maikäferplage 
legten.  Stephan  Veverán,  Abony. 

Die  vogelvernichtende  Wirkung  des  abnor- 
men Winters  zeigte  sich  jedoch  auch  noch 
in  den  Hochwässern,  so  berichtet  z.  B.  Fried- 
rich Cerva,  dass  die  Brufen  der  im  Rohr 
nistenden  Vögel  im  Frühjahre  1907  dreimal 
von  den  Hochwässern  vernichtet  wurden,  und 
dass  infolgedessen  viele  Vögel  heuer  über- 
haupt nicht  brüteten. 

Im  Endresultate  verursachte  daher  der 
heurige  Winter  nicht  nur  durch  das  Vernich- 
ten der  Vogelwelt  und  das  Vereiteln  des 
Brütens  grossen  Schaden,  sondern  auch  durch 
diese  indirekte  Vorschnbleistung  einer  grösse- 
ren Vermelirung  der  Insektenwelt. 

U    0.  C. 

//.  Faunistik. 

Aufforderung   zur    Beobachtung    des  Biü- 

tens    von   Nuiiienius    tenuirostris  Vieill.  in 

Ungarn. 

Herr  Ritter  Viktor  von  Tschuhi  zc  Schmidhoffen, 
Ehrenmitglied  unseres  Institutes,  richtete  vom 
15.  April  1907  datiert  folgende  Zuschrift  an 
die  U.  0.  C. 

„Bis  heutigen  Tages  sind  sichere  Eier  des 
düunschnäbligen      Brachvogels      i  \umenius 


331 


tölag   még    sehol   se    találták.    Bár    déli    faj, 

mégis  úgy  látszik,  hogy  tV'szkelési  teriilctt- 
sokkal  északabbra  terjed,  mint  eddig  hitték. 
Rriser  Otmmár  úr  —  Sarajevo  —  a  Balkán- 
félszigeten  márczius  végétől  niájus  végéig 
tartó  s  délről  észak  felé  irányuló  átvonulást 
állapított  meg  s  ezért  egyáltalában  nem  lehe- 
tetlen, hogy  Magyarország  némely  alkalmas 
pontján  fészkel." 

„Ennek  alapján  bátor  vagyok  a  M.  (>.  K. 
figyelmét  erre  a  fajra  felhívni:  kiterjedt  össze- 
köttetései és  az  országban  való  nagy  befolyása 
révén  bizonyára  tisztázhatná  azt  a  kérdést,  hogy 
fészkel-e  ez  a  faj  Magyarországon  vagy  nem." 

„Eg}'  fészekalj  vagy  fészkelési  terület  biz- 
tos kimutatása  alig  volna  kisebb  érdem,  mint 
a  rózsaszínű  sirály  még  csak  röviddel  ezelőtt 
történt  fészkelő  területének  a  felfedezése." 

„Jelenleg  még  nem  volna  késő  megtenni 
az  idevágó  lépéseket." 

A  legnagyobb  készséggel  intézzük  ezt  a 
Tsceusi  V.  úrtól  felszínre  hozott,  eddig  meg- 
oldatlan kérdést  kii)i'óbált  megfigyelő  karunk- 
hoz avval  a  kéréssel,  hogy  azt  a  legéberebb 
figyelemmel  kisérjék.  A  vékonycsőrű  póling 
eddig  ugyan  csak  alig  néhány  példányban 
került  elő  Magyarországon,  de  azért  egyálta- 
lában nem  lehetetlen,  hogy  a  nyáron  át  is 
itt  tartózkodó  sok  pólingmadár  között  ez  a 
faj  is  képviselve  van  s  hogy  esetleg  fészkel 
is.  Éppen  az  idei  nyáron  kaptuk  annak  a 
hirét,  iiogy  a  nagy  póling  állítólag  fészkelt  a 
nagy  magyar  Alföldön,  de  a  jelentést  tevő 
nem  tudott  fészekaljat  szerezni.  Ennek  daczára 
is  állhatatosan  ragaszkodott  jelentéséhez  és  a 
következő  évre  Ígérte  a  fészekaljat.  Behatóbb 
utánjárással  esetleg  valóban  el  lehetne  érni 
ezt  a  meglej)ő  eredményt  s  ezért  a  magyar 
madártan  érdekében  a  legmelegebben  ajánljuk 
ezt  a  kérdést  megfigyelőinknek. 


SCHMIDHOKFEXI    TsCHUSI    VlKTOR    I,OV.\G    Úr,    a      kí 

a  Fetèììw- Emlék  eszméjét  is  felvetette,  fogadja 
a  M.  0.  K.  iránt  nyilvánuló  nagy  érdeklődé- 
sének ezen  újabb  jeléért  ezen  a  helyen  is 
hálás  köszönetünket. 

M.  0.  K. 


tenuiroslrís  Viku,l.)  unbekannt.  Obwohl  eine 
südliche  Art.  scheint  selbe  ddcti  nördlich  rc 
Brutplätze  zu  besitzen,  als  man  bisher  an- 
nahm. Herr  Othmar  Rriser  —  Sarajevo  — 
konstatierte  auf  der  Balkan-llalljiusel  einen 
von  Ende  März  bis  Ende  Mai  stattfindenden 
Durchzug  von  Süd  nach  Nord,  und  es  wäre 
durchaus  nicht  ausgeschlossen,  dass  die  Art 
sich  in  einigen  geeigneten  Lokalitäten  in  Un- 
garn fortpflanzen  könnte." 

„Ich  möchte  mir  daher  erlauben,  die  Auf- 
merksamkeit der  11.  O.  ('.  auf  diese  Yogelart 
zu  lenken  ;  bei  den  ausgedehnten  Beziehun- 
gen und  ihrem  Einflüsse  im  Lande,  dürfte  es 
gelingen.  Sicherheit  über  das  Brüten  oder 
Nichtbrüten  zu  erlangen." 

..Der  sichere  Nachweis  eines  Geleges,  be- 
züglicli  Brüteplatzes,  dürfte  der  erst  kürzlich 
erfolgten  Entdeckung  der  Briite])lätze  der 
Rosenmöve  kaum  nachstehen." 

„Eben  jetzt  wäre  es  noch  iin  der  Zeit, 
diesbezügliche  Schritte  zu  unternehmen." 

Mit  der  grössten  Bereitwilligkeit  richten 
wir  diese  v.  Herrn  V.  v.  Tschusi  angeregte, 
bisher  noch  offene  Frage  an  unsere  bewährte 
Beobachtergarde,  mit  der  Bitte,  derselljen  die 
grösste  Aufmerksamkeit  entgegenzubringen. 
Derdünnschnäbelige  Brachvogel  wurde  zwar 
bisher  nur  in  einigen  Exem])laren  in  rngarn 
nachgewiesen,  doch  ist  es  durchaus  nicht  als 
unmöglich  zu  erachten,  dass  unter  den  \ielen 
Brachvögeln,  welche  im  Sommer  in  Ungarn 
vorkommen,  auch  diese  Art  vertreten  ist,  und 
eventmdl  auch  brütet.  Gerade  im  heurigen 
Sommer  sollte  angeblich  der  grosse  Brach- 
vogel in  der  grossen  ungarischen  Tiefebene 
gebrütet  haben,  doch  konnte  der  Bericiit- 
crstatter  kein  Gelege  aufbringen.  Trotzdem 
hielt  er  seine  Aussage  beharrli(di  aufrecht, 
und  versprach  das  Gelege  im  nächsten  Jahre. 
Eine  eingehende  Verfolgung  dieser  Frage 
könnte  eventuell  wirklich  das  überraschende 
Residtat  erzielen,  und  empfehlen  wir  dieselbe 
daher  im  Interesse  der  ungarischen  Ornitho- 
logie auf  das  wärmste. 

Herr  Ritter  Viktor  von  Tschusi  zu  Schmid- 
HOFPEN,  der  auch  die  Idee  des  Petényi- i)eHÂ:- 
mals  anregte,  möge  uns  gestatten,  für  dieses 
neue  Zeichen  seines  hohen  Interesses  für  die 
U.  0.  C.  unsern  tiefgefühlten  Dank  auch  an 
dieser  Stelle  abzustatten. 

U.  0.  C. 
42* 


332 


Vadlndjihiis  a   llortoháír.von. 

1907-beii  április  ho  elején  alkalmain  volt 
sajnos  nagyon  rö\ád  ideig,  bepillantanom  a  deb- 
reczeni  Hortobágy  igen  érdekes  madárvilágába. 
Ez  az  óriási  legelőteriilet  éppen  az  őszi  és 
tavaszi  madárvonnlás  ideje  alatt  igazi  puszta- 
ság, a  mikor  madarakon  és  vadászokon  kívül 
alig  van  itt  más  élőlény.  Természetes  tehát, 
hogy  vonuló  niiularaink  előszeretettel  keresik 
fel  ezt  az  elhagyott  területet  s  különösen  mi 
és  gázló  madaraink  gyűlnek  itt  össze  roppant 
tömegekben.  Nevezetesen  azok  vannak  itt  leg- 
nagyobb számban,  a  melyek  az  északi  jeges- 
tenger ember  ncdnlakta  partvidékein  fészkel- 
nek, a  melyek  vad  és  félénk  természetének 
legjobban  megfelel  ez  az  elhagyott  pusztaság. 


Az  idei  tél  óriási  hótömegeinek  elolvadá- 
sából keletkezett  vizek  majdnem  teljesen  el- 
lepték a  Hortobágyot,  a  mikor  ott  jártam.  A 
miről  nyáron  át  álmadozik  a  napsütötte  puszta, 
most  valóra  vált;  köröskörül  tengerek  csillog- 
tak a  láthatáron.  S  a  mi  életet  ád  a  pusztá- 
nak és  hangossá  teszi  a  magányt,  az  a  vad- 
ludak óriási  tömege.  Hajnalpirkadástól  kezdve 
késő  éjszakáig  folytonosan  hangos  a  puszta 
a  ludak  zajától.  A  lármában  azonban  mégis 
a  gágogás  a  tiilnyomó,  míg  a  lilikek  csengő 
gli-gli-gli-gelése  csak  másodsorban  hallatszik. 
Sokaságuk  mellett  még  csak  a  kacsák  jöhet- 
nek számba,  im'g  a  többi  faj  igazán  elenyé- 
szik roppant  tömegeik  mellett. 


Faj  szerint  vizsgálva  őket  igen  érdekes 
eredménjTe  jutottam  :  legnagyobl)  számban 
fordult  elő  az  Anser  albifrons  (Seop.)  mindkét 
fajtája.  Az  ittlévő  ludak  kb.  80  százalékát 
alkották,  ezek  közül  is  az  Anser  albifrons 
intermedius  N.íum.  volt  a  gyakoribb.  Már  jóval 
kevesebb  volt  az  Anser  fahalis  L.4th.  és  az 
eddig  ritkának  tartott  Anser  fahalis  neglectus 
SüSHK.  A  vetési  ludak  azért  voltak  itt  oly  alá- 
rendelt mennyiségben,  mert  zömük  már  el- 
vonult, máskor  ők  szolgáltatják  a  hortobágj'i 
vadludak  legnagyobb  részét.  Azok  közül,  a 
melyek  most  még  itt  voltak,  előfordult  az 
Anser  fahalis  arvensis  Brkhm  is,  sőt  ez  még 
nagyobb  számban,  mint  a  iijinens.  Az   Anser 


Ziiíí  der  Wildgänse  im  Hortobáiiy. 

-Vnfaug  Ajjril  1907  hatte  ich  Gelegenheit, 
leider  nur  kurze  Zeit,  in  die  interessante  Vo- 
gelfauna des  Hortobágy  einen  Einblick  zu 
machen.  Diese  riesige  Weidefläche  ist  eben 
wahrend  des  Herbst-  und  Fridijahrszuges  eine 
wahre  Ode.  da  zu  dieser  Zeit  ausser  Vögeln 
und  Jägern  kaum  ein  anderes  lebendiges  \\'e- 
sen  vorhanden  ist.  Es  ist  daher  natürlich, 
dass  unsere  Zugvögel  dieses  verlassene  Gebiet 
mit  Vorliebe  aufsuchen  und  besonders  ver- 
sammeln sich  unsere  \\iisser-  und  AVatvögel 
hier  in  ungeheuren  Mengen.  Besonders  die- 
jenigen sind  hier  in  grosser  Anzahl,  welche 
in  den  von  Menschen  unl)ewohnten  Strand - 
gebieten  des  nördlichen  Eismeeres  brüten, 
deren  wilder  und  scheuer  Natur  diese  ver- 
lassene Öde  am  besten  zusagt. 

Die  aus  der  Schmelzung  der  kolossalen 
Schneemassen  des  heurigen  Winters  entstände 
nen  Gewässer  bedeckten  fast  das  ganze 
Hortobágy  als  ich  dort  war.  Von  was  die 
sonneubestrahlte  Puszta  im  .'-^ommer  träumte, 
wurde  jetzt  zur  Wirklichkeit  ;  ringsherum 
schimmerten  Meere  am  Horizonte.  Und  was 
der  Puszta  Leben  gibt  und  der  Einöde  Stim- 
men verleiht,  ist  die  ungeheure  Menge  der 
Wildgänse  Vom  Morgengrauen  bis  spät  in 
die  Nacht  hinein  ist  die  Puszta  immer  laut 
von  dem  Lärmen  der  Gänse.  In  dem  Lärm 
überwiegt  jedoch  das  „Taddadat".  während  das 
helle  Gli  Gli  Gli  der  Blässengans  nur  in  zwei- 
ter Linie  gehört  wird.  Neben  ihrer  Menge 
können  nur  noch  die  Enten  in  Betracht  kom- 
men, während  die  übrigen  Arien  ihren  gros- 
sen Massen  gegenüber  wirklich  verschwinden. 

Die  Untersuchung  über  ihre  Artzugehiirig- 
keit  führte  zu  interessanten  Resultaten  :  in 
grösster  Anzahl  kam  Anser  albifrons  (Scop.) 
in  beiden  Subspe/.ien  vor.  Von  den  sicli  hier 
aufhaltenden  Gänsen  iielen  807o  'i"t  diese 
Art,  von  den  beiden  Subspezien  war  Anser 
albifrons  intermedius  N.\um.  die  häufigere. 
Schon  in  bedeutend  geringerer  Menge  war 
Anser  fahalis  L.wh.  und  die  bisher  für  selten 
gehaltene  Anser  fahalis  neqlectus  Süshk.  vor- 
hand<'n.  Die  Saatgänse  waren  hier  darum  in 
so  untergeordneti-r  Menge,  weil  das  Gros  der- 
sellieii  schon  fortgezogeii  war.  ansonsten 
ergeben  sie  den  grossen  Kontingent  der 
Wildgänse    im    Hortobágy.    Unter    den    noch 


338 


fahalis  nef/ledus  Subhk.  egyáltalában  nein  vdlt 
ritka.  A  liltk-tömesek  között  elvetve  iiiiiidésr 
akadt  belőlük  egy-egy  csapat.  Látcsővel  köiiy- 
iiyíi  \(ill  őket  felismerni,  mert  csak  a  mezei 
liiil  volt  hozzá  hasonló  nagyságú,  ezeket  pedig 
jól  tel  lehetett  ismerni  élénk  sárga  lábaikról 
és  csorfoltjaikról.  A  typikus  vetési  ludak  Jóval 
kisebbek,  zömökebb  termetűek,  tömzsibb  csô- 
riìek  és  sötétebb  színezetűek;  továbbá  feltűnik 
a  láb  és  csőr  sárga  szine,  mig  a  iie/jleetus-niú, 
úgy  a  láb.  miiit  a  csőr  színe  csak  közelből 
állapithatí'i  meg.  mert  nagyobb  tiivolságból 
már  sötétnek  látszik. 


Az  itt  teritékre  kerülő  rengeteg  vadlúd 
között  sokszor  akadnak  érdekes  fajváltozások 
és  átmeneti  formák.  így  gyűjtöttem  egy  Anser 
fabalis  arvensis  Brehm  9-t.  melynek  nincs  csőr- 
gyűrűje, hanem  a  felső  káva  kétoldalt  kuko- 
riczasárga  egészen  a  tövéig;  a  csőrköröm,  az 
orom  és  az  orrlyukak  mögötti  bemélyedés 
feketék.  Az  alsó  káván  viszont  csak  egy 
keskeny  sárga  sáv  van.  éppen  ügy  mint  az 
Anser  fabalis  typicus  jiéldányainál.  Méretei: 
H.  =  80,  Sz.  =  40,  L.  =  8,  F.  =  15-5  és 
Cs.  =  5'5  cm.  Színezete  kissé  fakóbb,  vilá- 
gosabb, mint  az  Anser  fabalis-é.  Vagy  4-5 
ehhez  hasonló  és  csupán  csak  a  csőr  színeze- 
tében eltérő  példány  fordidt  meg  a  kezemben. 


Ezenkívül  szereztem  még  egy  igen  szép 
fajváltozatot,  a  mely  szerintem  áimeneti  forma 
az  Anser  hrachyrynchvs  Bau.!,,  és  Aiiser  fabalis 
Lath,  között  s  valószínűleg  e  két  faj  közötti 
kereszteződés  eiedménye.  Ez  a  lúd  (?)  azon- 
nal feltűnik  felső  részének  túlságos  sötét  szí- 
nezetével és  sötét  rózsapiros  csőrgyűrűjével. 
Méretei:  H  =  71,  Sz.  ==  40,  L  =  8,  F  =  lob, 
Cs.  =  5'5  cm.  A  csőr  rövid  és  tömzsi,  mint 
a  vetési  lúd  csőre,  de  nem  annyira,  mint 
a  vöröslábú  lúdé.  A  sötétpiros  gyűrű  a  felső 
káva  omlóján  14  mm.  széles,  azontúl  folyto- 
nosan szélesedik,  ügy  hogy  a  felső  káva 
peremén  már  24  mm.  széles.  Az  alsó  káván 
a  sáv  ismét  csak  10  mm.    széles    és    határai 


hier  wcileiuli'ii  kam  auch  Anser  fabalis  arven- 
sis Hkhm  vor.  dicse  war  sítgar  noch  in  grös- 
serer Anzahl  vorhanden,  als  typicus.  An^ci- 
fabalis  ncyleetns  Sushk  war  überhaupt  nicht 
selten.  Zwischen  Massen  der  Hlässgänse  fand 
man  immer  einzelne  Scharen  von  ihnen.  Mit 
dem  Glase  waren  sie  leicht  zu  erkennen,  weil 
nur  die  .\ck('rgans  eine  di'i-  iiirigen  ähnliche 
Grösse  ttfsass.  diese  war  jedoch  an  den  leb- 
haft gelb  gefärbten  Füssen  und  Schnabel- 
flecken gut  kennbar.  Die  typischen  Saatgänse 
sind  bedeutend  kleiner,  von  stämndgerer  Sta- 
tur, mit  gedrungenerem  Schnabel  und  dunk- 
lerer Färbung  ;  ausserdem  fallt  das  Gelbe 
der  Fusse  und  des  Schnabels  auf,  während 
bei  neyleetus  die  Farbe  der  Fusse  und  des 
Schnabels  nur  in  der  Nähe  bestimmt  werden 
kann,  weil  dieselbe  aus  grösserer  Entferimng 
dunkel  erscheint. 

Lnter  den  vielen  hier  zur  Strecke  gebrach- 
ten WildgänstMi  trifî't  man  häufig  interessante 
Varietäten  und  Cbergangsformen  an.  So  er- 
hielt ich  ein  9  von  Anser  fabalis  arverms 
Brbm.,  welches  keinen  Schnabelring  hat.  son- 
dern der  Oberschnabel  ist  an  beiden  Seiten 
maisgelb  bis  zur  Wurzel  ;  der  Nagel,  die 
Firste  und  die  \'eriiefnng  hinter  den  Nasen- 
löchern sind  schwarz.  .\uf  dem  Unterkiefer 
ist  wiederum  nur  ein  schmaler  selber  Streifen, 
ebenso,  wie  bei  den  typischen  Exemplaren  von 
Anser  fabalis.  Die  Masse  sind  :  Länge  ==  80, 
Breite  =  40,  Lauf  =  8,  Schwanz  =  155, 
Schnabel  =  5'5  cm.  Die  Färbung  ist  etwas 
fahler,  lichter,  als  bei  Atiser  fabalis.  Ausser 
diesem  erhielt  ich  noch  4 — 5  diesem  ähn- 
liche, nur  in  der  Schnabelfärbung  abwei- 
chende Exemplare. 

Ausserdem  erbeutete  ich  eine  sehr  schöne 
Varietät,  welche  ich  für  eine  ITbergangsform 
zwischen  Anser  Ijrachyrynchns  Baili.,  und  An- 
ser fribalis  Lath,  halte  und  wahrsciieiniicli 
eine  Krenznui;'  zwischen  lieiden  Arten  ist. 
Diese  (ians,  ein  Weibchen,  fällt  gleich  durch 
die  sehr  dunkle  Färbung  der  Oberseite  und 
durch  dunkelrosenroten  Schnabelring  auf.  Die 
Masse  sind  :  Länge  ^71,  Breite  40,  Lauf  = 
8.  Schwanz  l-j'ö.  Schimbel  —  5'5  cm.  Der 
Schnabel  ist  kurz  und  gedrungen,  wie  der 
Schnabel  der  Saatgans,  aber  nicht  so  sehr, 
wie  bei  der  Kotfussgans.  Der  duiikelrote  Kreis 
auf  der  Firste  des  (»berschnaix-ls  ist  14  mm. 
breit,  weiter  wird  er  immer  breiter,    so  dass 


334 


elmosódottak.  A  fej  sötétbarna,  vörhenyes 
árnyalattal;  a  hát  ós  váll,  a  szárnyfedő  és 
evt'zőtdUak  mind  erősen  sötét,  sőt  az  utóljbiak 
teljesen  fekete  színnek,  de  a  láb  narancs- 
sárga, a  mi  teljesen  a  vetési  lúd  jellege. 


Tiszta  Anser  brachyríjnchus  Baill.  vagy 
más  átmeneti  forma  ezen  az  egyen  kívül  nem 
került  szemem  elé.  Úgy  ez  a  példány,  mint 
az  arvcvsis  és  ver/lcrtvfi  példányok  az  Erdélyi 
Mnzeum-Egylet  gyűjteményében  vannak  Ko- 
lozsvárott. 

Nagyon  is  érdemes  volna  a  vadliidjárás  eme 
klasszikus  helyén  behatóbb  tanulmányokat 
végezni,  mert  már  az  a  tömérdek  példány  is, 
a  mely  itt  őszszel  és  tavaszszal  teritékre 
kerül,  páratlan  vizsgálati  anyagot  nyújtana 
egyes  jelenleg  még  mindig  némileg  bizony- 
talan vadlúd-fajták  és  változatok  tisztázásához. 

Nagy  Jenő. 


Keselyüfajaink  Délniagyaror.szágou.  1907 
augusztus  hó  első  felében  a  Kazán-szorosban 
gyűjtöttem  s  ez  alatt  leginkább  a  keselyű- 
fajokra  fordítottam  figyelmemet.  Sajnos,  azt 
kellett  megállaiiítanom,  hogy  a  keselyüknek 
ez  a  hajdani  eldorádója  már  eltűnt:  alig  8  —  10 
évvel  ezelőtt  még  szép  számban  fészkelt  itt 
a  fakó  és  barátkeselyű,  manapság  azonban 
már  nyomuk  sincs.  Tavaszszal  és  őszszel 
még  elvetődik  ide  egy-két  példány,  hátlia 
akad  a  Duna  ])artján  valami  kivetett  dög,  de 
1901   óta  nem   fészkeltek  itt. 


A  keselyűk  kiveszése  elsősorban  a  strychnin- 
nek  tulajdonítható,  továbbá  annak  is.  hogy 
lijabban  az  elhullott  állatokat  azonnal  el  kell 
takarítani.  Az  utolsó  itt  fészkelt  keselyűk  ki- 
irtásának gyászos  és  kétes  dicsőségű  emléke 
azonban  egy  bécsi  ember  nevéhez  fűződik.  Ez 
az  ember  Toblee  volt,  egy  bécsi  sétapálcza-, 
bot-  és  esernyő- gyáros  vigécze,  a  ki  itt  nyers 
anyagot  gyűjtött  a  gyár  részére,  mellékesen 
azonban  iii('gb('csi  |ii';H'paráli'i-intézetek  vigécze 


er  unf  der  Schneide  des  Oberschnabels  schon 
24  mm.  erreicht.  Auf  dem  Unterkiefer  ist  der 
Streif  wieder  nur  schon  10  mm.  breit  und 
seine  (rrenzen  sind  verschwommen.  Der  Kopf 
ist  dunkelbraun,  mit  einer  Nuance  ins  Röt- 
liche ;  Rücken,  Schultern,  Flügeldecken  und 
Schwungfedern  sind  alle  sehr  dunkel,  die 
letzteren  sogar  gänzlich  schwarz,  die  Fusse 
aber  sind  orangegelb,  was  ganz  das  Kenn- 
zeichen der  Saatgans  ist. 

Die  reine  Form  von  Anser  bnicht/ryiiehns 
Baill.  oder  andere  Übergangsformen  ausser 
dieser  kamen  mir  nicht  vor  Augen.  Dieses 
Exemplar,  so  wie  auch  die  arvensis-  und 
neglectus -Exemplare  befinden  sich  in  der 
Sammlung  des  „Erdélyi  Múzeum  Egylet''  zu 
Kolozsvár. 

Es  würde  sich  sehr  lohnen,  auf  diesem 
klassischen  Durchzugsgebiet  der  Wildgänse 
eingehendere  Studien  zu  machen,  weil  schon 
die  vielen  Exemplare,  welche  hier  im  Früh- 
jahr und  Herbst  zur  Strecke  gebracht  werden, 
ein  unvergleichliches  Untersuchungs -Materiale 
zur  Klärung  einzelner  auch  lieute  noch  nicht 
sicherer  Arten  und  \'arietäten  der  W'ildgänse 
abgeben  würden.  Eugen  Nagy. 


Unsere  Geierarten  in  Südungarn.  In  der 

ersten  Hälfte  des  August  1907  sammelte  ich 
im  Kazán-Passe  und  wandte  ich  dabei  meine 
Aufmerksamkeit  hauptsächlich  den  Geierar- 
ten zu.  Leider  musste  ich  erfahren,  dass  die- 
ses einstige  Eldorado  der  Geier  schon  ver- 
schwunden ist  ;  vor  kaum  8 — 10  Jahren  brü- 
tete der  Mönch-  und  Gänsegeier  hier  noch  in 
ziemlicher  Anzahl,  heutzutage  aber  ist  keine 
Spur  mehr  von  ihnen  vorhanden.' Im  Frühjahre 
und  im  Herbst  treiben  sich  noch  1 — 2  Exem- 
plare hier  herum,  vielleicht  dass  sich  am 
Donauufer  ein  angeschwemmtes  Aas  finden 
lässt,  aber  seit  1901  brüteten  sie  hier 
nicht  mehr. 

Die  Ausrottung  der  Geier  niuss  in  erster 
Linie  dem  Strychnin  zugeschrieben  werden, 
ausserdem  aber  auch  den  neueren  Massregeln, 
dass  die  gefallenen  Tiere  sogleich  vergraben 
werden  müssen.  Die  traurige  und  wenig  rühm- 
liche Erinnerung  an  die  Ausrottung  der  letz- 
ten Geier,  welche  hier  gebrütet  haben,  ist 
mit  dem  Namen  eines  Wieners  verbunden.  Es 
war  dies  Toblrr,  Reisender  einer  Wiener 
Spazierstock-  und  Regenschirmfabrik,  der  hier 


;335 


is  volt  s  mint  ilyen  jó  pénzért  derűre- borura 
lődözte  a  keselyüket  s  s/.cdte  azok  tojásait 
és  fiókáit.  18'J9-ben  a  „8trbecz"-en  nié,i;-  fész- 
kelt egy  barátkeselyű  pár,  mely  TobiíKe  lel- 
ketlen pusztításának  esett  áldozatul;  evvel 
végképpen  eltűnt  a  vidékről.  5— ü  évvel  ez- 
előtt még  egy  fakó  keselyűpár  is  fészkelt  a 
vidéken,  de  inióta  ToBLER-nek  sikerült  ezt  is 
kipusztítani,  azóta  líjabb  letelepedés  nem  tör- 
tént A  dubdvaí  lialászok  még  igen  jól  enilé- 
kczuek  erre  az  utolsó  keselyüpárra. 


A  (iubovai  halászok  és  vadászok  egybe- 
hangzó bemondása  szerint,  a  keselyűk  egye- 
nesen ToBLER  garázdálkodásai  következtéijen 
vesztek  ki.  így  beszélik,  hogy  mielőtt  itt  .járt 
volna,  közvetlenül  a  község  feletti  kertekben 
egy  elhullott  lovon  25 — 30  darab  keselyű  is 
lakmározott;  egy  juhász,  a  ki  csekély  távol- 
ságl)ól  szemlélte  a  jelenetet,  alkalmas  fedezet 
segélyével  hozzájuk  lopózott  s  hirtelenül  neki 
iramodva  bottal  ütött  le  egyet  a  jóUakoit 
madarak  közül.  Más  alkalommal  csak  úgy 
tudtak  szárnyra  kapni  a  jóllakott  keselyűk, 
hogy  felnyargaltak  a  hegyoldalon,  majd  meg- 
fordultak s  lefelé  iramodva  szerezték  meg  a 
S7>j'irnvrakelóshez  sziikséses  lendületet. 


Valamivel  kedvezőbben  alakul  a  helyzet 
az  egyiptomi  dögkeselyűnél,  a  melyből  majd 
minden  évben  látható  néhány  példány  az  Al- 
duna  vidékén.  Tudtdinmal  Délmagyanirszágon 
eddig  a  következő  helyeken  fordult  elő  :  Fehér- 
templom, Baziás,  Szokolár,  Ujiiinldva,  Déli- 
blát,  Dubova  és  Herkules  fürdő.  Dubovai  gyűj- 
tésem alkalmával  két  példányt  lőttem  ebből 
a  fajból,  mind  a  kettő  a  vadászbaglyomra 
jött.  Ez  a  két  példány  fészkelő  párnak  bizo- 
nyult, melyet  a  dubovai  halászok  már  hosz- 
szabb  ideje  láttak  itt  a  Kazánban.  A  dög- 
keselyű egyrészt  azért  maradhatott  meg  ezen 
a  vidéken,  mert  költözködő  madár  lévén,  meg 
van  óva  a  téli  mérgezésektől,  másrészt  azért, 
mert  igen  óvatos  fészkelő  lielyének  megvá- 
lasztásában, mert  a  leghozzáférlietetlenebb 
sziklákra  rakja  a  fészkét.  Üélmagyarországon 


für  die  Fabrik  das  Kohniateríaic  samuielte; 
nclx'ubei  war  er  jedoch  auch  Reisender  von 
Wieuiu-  Präparatoren  und  als  solcher  schoss 
er  für  gutes  Geld  die  hier  lebenden  (leier, 
wo  er  nur  konnte  und  sammelte  auch  deren 
Eier  und  Junge.  lui  Jahn^  1899  brütete  auf 
(U'ììì  ,Stri)ecz"  ikicIi  i'in  .Mönchsgeier-Paar, 
welches  den  gewissenlosen  Vernichtungen 
ToBLERH  zum  ( )|)fer  fiel  ;  von  dieser  Zeit  an 
verschwand  er  gänzlich  aus  dem  Gebiete.  Vor 
5 — 6  Jahren  brütete  noch  ein  Gänsegeier- 
Paar  in  der  Gegend,  doch  seitdem  es  Tobi.er 
gelang,  auch  dieses  zu  vernichten,  wurde 
keine  neuere  Ansiedelung  bemerkt.  Die  Fischer 
von  üubova  erinnern  sich  noch  ganz  gut  an 
dieses  letzte  Geierpaar. 

Laut  der  einstimmigen  Aussage  der  Jäger 
und  Fischer  von  Dubova  ist  das  Ausrotten 
der  Geier  eine  direkte  Folge  des  ToBLERischen 
Grassierens.  So  erzählten  sie,  dass  sich  ein- 
mal, bevor  derselbe  hier  geweseu,  in  den  Gär- 
ten unmittelbar  über  dcui  Dorte  an  eineui 
Pferdekadaver  25- 80  Geier  einfanden;  ein 
Schäfer,  der  dem  Treibeu  aus  geringer  Ent- 
fernung zuschaute,  schlich  sich  in  geeigneter 
Deckung  in  die  Nähe.  s|)rang  dann  rasch 
hervor  und  schlug  einen  der  vollgefressenen 
Vögel  mit  einem  Stocke  nieder.  Bei  einer 
anderen  Gelegenheit  konnten  sicii  die  gesät- 
tigten Geier  nur  so  erheben,  dass  sie  eiiu' 
Strecke  weit  auf  den  Berg  aufwärts  liefen, 
dann  sich  herumdrehten  und  abwärts  ren- 
nend den  zum  P>rlieben  notwendigen  Schwung 
eri'eichten. 

Etwas  günstiger  gestaltet  sich  die  Lage  bei 
dem  ägyi)tischen  Aasgeier,  von  welchem  fast  je- 
des Jahr  einige  Exemplare  au  der  unteren  Donau 
vorkommen.  Meines  Wisseus  kam  er  l)isiier 
an  folgenden  Stellen  Südungarns  vor  :  Fehér- 
templom, Báziás,  Szokolár.  Fjuioldova.  Déli- 
blát,  Dubova  und  Uerkulesfürdö.  Während 
meiner  Sammeltätigkeit  in  Dubova  erlegte  ich 
zwei  Exemplare  von  dieser  Art  ;  beide  sties- 
sen  auf  îueiiu'  Jagdeule.  Diese  beiden  Exem- 
plare erwiesen  sich  als  ein  Paar,  welches  von 
den  Fischern  in  Dubova  sein  m  vor  längerer 
Zeit  hier  im  Kazán-Passe  gesehen  wurde. 
Der  Aasgeier  konnte  einerseits  deshalb  auf 
diesem  Gebiete  verbleiben,  weil  er  als  Zug- 
vogel von  den  Vergiftungen  im  Winter  ver- 
schont bleibt,  anderseits  deshalb,  weil  er  in 
der    Wahl    seines    Brutortes    ausserordentlich 


Í36 


többször  figyeltem  meg;  gyűjteményemben  3 
példány  van;  egy  (f  Szokolárról  1906  mi'ijus 
26-ikáról,  s  egy  <^  és  9  DubDváról  1907  aug. 
12-ikér«l. 

Lintia  Dknks. 


Adatok  az  erdei  szalonka  magyarországi 
fészkeléséhez.  Az  idei  hosszú,  kemény  tél 
rendkívül  késleltető  hatással  volt  a  madár- 
vonulásra. Az  erdei  szalonka  fővonulása  az 
idén  április  közepére  vagy  inkább  április 
második  felére  esett,  úgy  hogy  a  szalonkák 
már  meglehetősen  kifejlődött  petefészekkel 
érkeztek  hozzánk.  Ennek  az  volt  a  követ- 
kezménye, hogy  az  ntóbb  érkezők  már  itt 
telepedtek  meg  és  itt  is  fészkeltek;  1907 
április  30-án  Forotikon  tölgyes  szálerdőben 
négyes  fészekaljat  találtak.  A  magasabb  régiók- 
ban évente  fészkel;  igy  apósom  ferenczfalvi 
állomásozása  alkalmával  minden  évben  fész- 
kelve találta  a  Semeniken. 

Lintia  Dénes. 


Hernicla  bernicla  (L.)  előfordulása.  190G 
deczember  7-én  Fogaras  mellett  teljesen  ki- 
szineződött  öreg  hímet  ejtettek  el,  mely  az 
ottani  főgimnázium  gyűjteményébe  került. 

Hausmann  Ernő. 


Tadorna  tadorna  (L  )  Hiinyad  megyében. 

A  hátszegi  völgyben  a  Sebes-patakon  1907 
február  2-án  bütykös  ásóludat  lőttek.  A  madár 
rendkívül  bizalmas  volt,  úgy  hogy  két  lövést 
is  bevárt.  Buda  Ádám  úrhoz,  a  hunyad  megyei 
fauna  legjobb  ismerőjéhez  fordulva,  a  követ- 
kező választ  kaptam  korábbi  előfordulásairól: 
A  bütykös  ásóludat  ritkán  ugyan,  de  több- 
ször láttam;  atyám  lőtt  is  egyet,  s  magam 
is  megsebeztem  egy  példányt,  a  mely  azon- 
ban a  jég  alá  menekülve  elveszett. 

Barthos  Gvula. 


Tadorna  tadorna  (L.).  1904  márczius  hó 
(dső  na])jaibau  egy  ,f-et  ejtettek  el  fíután. 
Komárom  megyében. 

Iln(;vMEr,nY    Diîzsù. 


vorsichtig  ist  und  seinen  Horst  nur  auf  den 
unzugänglichsten  Felsen  anlegt.  In  Südungani 
beobachtete  ich  denselben  mehrmals  ;  in  mei- 
\\i'\  Samnüung  beliuden  sich  ;5  Exeni])lare, 
ein  cf  aus  Szokolár  vom  20.  Mai  190(j  und 
ein  ^  und  9  aus  Dubova  vom  12.  August  1907. 

D10NYBIU8  Lintia. 

Beiträge  znm  Nisten  der  Waldschnepfe 
in  Ungarn.  Der  heurige  lauge  und  strenge 
Winter  verspätete  den  Vogelzug  ungemein. 
Der  Zug  der  Waldschnepfe  fiel  heuer  auf 
Mitte  April,  oder  vielmehr  auf  die  zweite 
Hälfte  des  April,  so  dass  die  Waldsciinepfen 
schon  mit  ziemlich  entwickelten  Eierstöcken 
bei  uns  eintrafen.  Folge  dieses  Umstandes 
war,  dass  sich  die  später  erschienen  schon 
bei  uns  ansiedelten  und  hier  auch  brüteten  ; 
am  30.  April  1907  wurde  in  Forotik  in  einem 
Eichen-Hoclnvalde  ein  Gelege  von  4  Stück 
gefunden.  In  den  höheren  Kegionen  brütet 
die  Waldschnepfe  jedes  Jahr,  so  fand  sie  mein 
Schwiegervater,  als  er  in  Ferenczfalva  an- 
edes  Jahr  auf  dem  Semenik 
DioNVsius  Lintia. 


gestellt   war, 
brütend. 


Vorkommen  von  Bernicla  bernicla  (L.) 
Am  7.  Dezember  19013  wurde  bei  Fogaras 
ein  ganz  ausgefärbtes  altes  Männchen  erlegt, 
welches  in  die  Sammlung  des  dortigen  Ober- 
gymnasiums gelangte. 

Ernst  H.ausmann. 

Tadorna  tadorna  (L.)  im  Komitate  Hu- 
nyad. Im  Hatszeg-Tale,  im  Sebes-Bach  wurde 
am  2  Feber  1907  eine  Braudgans  erlegt.  Der 
Vogol  war  ausserordentlich  zutraulich,  so  dass 
er  selbst  nach  zwei  Schüssen  nicht  abflog. 
Von  Herrn  Adam  v.  Buda,  dem  besten  Kenner 
der  Ornis  des  Komitates  Hunyad,  erhielt  ich 
über  das  frühere  Vorkommen  folgende  Ant- 
wort: die  Brandganssall  icli  zwar  selten,  aber 
doch  eiuigemale;  mein  Vater  erlegte  auch  ein 
Exemplar,  und  ich  selbst  verwundete  ebenfalls 
eines,  doch  flüchtete  sich  dasselbe  unter  das 
Eis  und  ging  so  verloren.        Julius  v.  Barthob. 


Tadorna  tadorna  (L)  lu  der  ersten  Tagen 
des  März  1904  wurde  in  Guta  Kom.  Komárom 
ein   s   erlegt. 

Desidbrius  V.  Hegymeííhy. 


337 


Aix  galoriciilata  (L.).  1907  május  elején 
pfiv  ven  e'  lövetett  Félszer falvíln,  mely  valn- 
Ikiiukui  fi)osái;l)(')l  szökött  meg. 

Churnei.  István. 


Buteo  ferox  (Gm.)  előfordulása.  1907  ápr. 
l-én  és  5-éii  egy-egy  péklányt  láttam  Heila- 
tinczon  (Zala  m).  A  második  esetben  a  JhUco 
ferox  felszállási  helyén  egy  csörgei  kacsa 
maradványait  találtam  ;  hogy  tényleg  a  pusztai 
ölyv  fogta-e,  nem  tudtam  megállapítani. 

NozllROVICZKY    La.IOS. 


líuteo  ferox  (Gm.).  1906  augusztus  30-án 
Battonyán  (Csanád  megye)  lövetett   egy  pél- 

Nesnera  Oüön. 

Cerchneis  vespertinus  (L.)  erdélyi  fész- 
kelése. 1907-ben  két  pár  fészkelt  a  szamos- 
falvi szigeten,  valószínűleg  elhagyott  vetési 
varjú  fészkekben. 

Nagy  Jenő. 


Pastor  roseus  (L  )  előfordulása.  1906 
május  végén  Nyíregyháza  környékén  10 — 
12-es  csapat  jelentkezett. 

Naov  Jknö. 


Merops  apiaster  (L.)  telep.  Paulison  (Arad 
m.)  Damkl  Péter  úr  szőllejében  kb.  50  pár- 
ból álló  kolónia  van.  A  fészkek  függőleges 
partokba  ásott  lyukakban  vannak  1 — 2  ásó- 
nyoiunyira  a  felszín  alatt.  12^13  évvel  ez- 
előtt észlelték  az  első  két  párt,  a  melyek 
azóta  a  mostani  állományra  szaporodtak  fel. 

Fényes  üuzso. 


Otocorysalpestris(L.)  meg  jelenése.  1906  7 
telén  szokatlanul  nagy  számban  jelentkezett 
nálunk  a  havasi  füles  pacsirta.  Nagy  Jenő 
Nyíregyházán  1906  deczember  20  án  10—12 
darabból  álló  csapatot  talált  s  1907  január 
29ikéről  is  jelez  két  darabot,  melyeket  Sáros- 
patakon lőttek.  HóTAj  Ferencz  1907  február 
16-án  3  darabot  látott  Csantavéren  (Hács- 
Bodrog  m.).  Gkuscimk  Jenő  is  két  helyről  je- 
Aquila  XIV. 


Aix  galericiiiata  (L.).  Anfang  Mai  1ÍX)7 
wurde  in  Félszerfalva  (Kom.  Sopron)  ein  altes 
cT  erlegt,  welches  irgendwoher  der  Gefangen- 
schaft (Mitronneii  war. 

Stephan  v.  Chernbl. 


A'orkonimen  von  Buteo  ferox  (Gm).  Am 
1.  und  5.  April  1907  beobachtete  ich  je  ein 
Exemplar  in  Bellatiiicz  (Korn.  Zala);  im  zwei- 
ten Falle  fände  ich  an  der  Stelle,  wo  der 
Bideo  ferox  aufgetlogen  war,  die  Reste  einer 
Krickente  ;  ol»  diese  tatsächlich  von  ihm  ge- 
schlagen wurde,  konnte  ich  nicht  entscheiden. 
Ludwig  v.  Noxdroviczky. 


Buteo  ferox  (Gm.).  Am  30.  August  1906 
wurde  in  Battonya  (Korn.  Csanád)  ein  Exem- 
plar erlegt. 

Edmund  Nesnera. 


Nisten  von  Cerchneis  vespertinus  (L.)  in 
Erdély.  Im  Jahre  1907  brüteten  zwei  Paare 
auf  der  Insel  Ixü  Szaiiiosfalva  wahrscheinlich 
in  verlassenen  Saatkrähen-Horsten, 

Eugen   Nagy 


Vorkommen  von  Pastor  roseus  (L.)  Ende 
Mai  1906  zeigte  sich  in  der  Nähe  von  Nyír- 
egyháza ein  Flug  von    10  —  12  Stück. 

Eugen  N.agy. 


Merops  apiaster  L.  Kolonie.  In  Paulis 
(Kom  Arad)  befindet  sich  iu  dem  Weinberge 
des  Herrn  Peter  D.ániel  eine  Kolonie,  welche 
aus  etwa  50  Paaren  besteht.  Die  Nester  be- 
finden sich  in  Löchern,  welche  in  senkrecht 
abfallende  Erdwände  gegraben  sind,  1—2 
Stiche  unter  der  Oberfläche.  Die  ersten  zwei 
Paaríí  wurden  vor  12  Jahren  hier  beobachtet, 
und  di(;se  vermehrten  sicli    seitdem    auf   den 


heutigen  Stand. 


DEsmERiUB  Fényes. 


Erscheinen  von  Otocorys  alpestris  (L.) 
Im  Winter  1906,/7  erschien  die  Berglerche 
in  ungewöhnlicher  Anzahl.  Eugen  Nagy  fand 
am  20.  Dezember  in  Nyíregyháza  einen  aus 
10—12  Stück  bestehenden  Flug,  und  berich- 
tete auch  über  2  am  29.  Jänner  1907  in 
Sárospatak  erlegte  Exemplare.  Franz  Hótaj 
beobachtete  3  Exemplare  am  16.  Feber  1907 
in     ('sMiitavrr    (Kom.     Bács-Bodrogh).     Euokn 

43 


338 


lenti:  1907  január  9én  Csütörtökhely  (Szepes 
111.)  és  1907  január  20-án  Lőcse  (Szepes  m.) 
mellett  láttak  e<i;y-egy  darabot.  Valószínű, 
hogy  ezeket  is  a  zord  tél  szorította  hozzánk. 

M.  0.  K. 


Motacilla  iiielanocephala  xautliophr.v« 
(Sharpé)  elsö  előfordulása  Magyarországon. 

1907  április  15-én  több  példány  t:irtózkodott 
Óverbászon  (Bács-Bodrog  ni.)  a  Motacilla  flava 
csapatokban  néhány  Motacilla  melanocephala 
LicHT.  társaságában  Ezek  közül  Schenk  Henrik 
úr  a  M.  0.  K.  gyűjteménye  számára  beküldött 
egy  typikus  példányt,  az  elsőt,  melyet  hazánkból 
ismerünk.  Az  ,,üj  Naumann" -han  (III.  p.  145.) 
Magyarország  is  szerepel  az  előfordulási  he- 
lyek között,  de  gyűjteményeinkben  eddig 
nem  fordult  elő,  továbbá  Chernél  István  és 
DR.  Madarász  Gyula  munkáiban  sincs  felemlítve 
s  így  nem  tudjuk,  hogy  származhatott  oda 
ez  az  adat. 

Bár  KoLOMBATOvic  György  egynek  veszi  ezt 
a  subspeeiest  a  Motacilla  melanocephala  Licht. 
fajjal,  minthogy  a  sárga  supercilium  a  költés 
ideje  alatt  lassanként  eltűnik  (Aquila  X.  1903. 
pag.  92.),  mégis  érdemesnek  tartjuk  felemlí- 
teni az  esetet,  minthogy  a  Motacilla  melano- 
cephala mellett  eddig  hazánkban  nem  for- 
dult elő. 

M.  0.  K. 


Turdus    pilaris    (L.)    nyári    előfordulása. 

Ezen  a  czimen  az  Aquila  XIII.  évfolyamában 
megemlítettem,  hogy  Lőcsén  július  havában 
anyányi  íiókákat  találtam.  Most  hozzátehetem, 
hogy  a  lomb  leiiullása  után  megtaláltam  a 
fenyőrigó  fészkét  is;  jó  karvastagságú  égerfa 
oldalágára  volt  építve,  közel  a  törzshöz  3  m.- 
nél  valamivel  magasabban.  A  fészek  meg- 
lehetősen nagy,  alapanyaga  agyagos  föld  és 
sűrűn  fordulnak  elő  benne  taraczkbuza  szá- 
lak és  gyökerek.  Most  a  M.  0.  K.  gyűjte- 
ményében van. 

Geeschik  Jenő. 


Greschik  erwähnt  dieselbe  ebenfalls  von  zwei 
Stellen  ;  am  9.  Jänner  1907  wiinic  1  Exem- 
plar bei  Csiitörtökhcly  (Koni.  Szepes),  ein  ande- 
res bei  Lőcse  (K.om.  S'.epesj  beobachtet  Wahr- 
scheinlich wurden  dieselben  ebenfalls  durcii 
den  rauhen  Winter  zu  uns  vertrieben. 

U.  0.  C. 


Erstes  Vorkommen  von  Motacilla   mela- 
nocejihala  xaiitlioplirys  ÍShaupe)  in  Ungarn. 

Am  15.  April  1907  hielten  sich  mehrere  Exem- 
plare in  Uverbász  (Koni.  Bács-Bodrogh)  in 
den  Flügen  von  Motacilla  flava  mit  einigen 
Motacilla  melanocephala  Licht,  auf  Von  die- 
sen sandte  uns  Herr  Heinrich  Schenk  ein  typi- 
sches Exemplar  für  die  Sammlung  der  U.  0. 
C,  das  erste,  welches  uns  aus  Ungarn  be- 
kannt ist.  Im  „Neuen  Naumann"  (Band  III. 
p.  146)  wird  zwar  auch  Ungarn  als  Ort  des 
Vorkommens  erwähnt,  doch  war  in  unseren 
Sammlungen  bisher  kein  Exemplar  vorhanden, 
und  wird  diese  Art  auch  in  den  Werken  von 
Stephan  v.  Chernél  und  Dr  Julius  v.  Madarász 
nicht  erwähnt,  und  bleibt  es  daher  ungewiss, 
von  wo  diese  Angabe  herstammt. 

Obwohl  Georg  Kolombatcvi  ■  diese  Subspezies 
als  zur  Art  Motacilla  melanocephala  Licht. 
gehörig  betrachtet,  da  das  gelbe  Superzilium 
während  der  Brutzeit  allmählich  verschwindet 
{Aquila  X.  1903  pag.  92),  so  erwähnen  wir 
dieses  Vorkommen  dennoch,  indem  diese  Form 
neben  Motacilla  melanocephala  in  Ungarn  bis 
her  noch  nicht  nachgewiesen  wurde. 

U.  0.  C. 


Vorkommen  von  Tiirdus  pilaris  L.  im 
Sommer.  Unter  diesem  Titel  erwähnte  ich  im 
vorigen  XIII.  Jahrgange  der  Aquila,  dass  ich 
in  Lőcse  im  Juli  flügge  Junge  fand.  Nach- 
träglich kann  ich  noch  hinzufügen,  dass  ich 
nach  dem  Laulifalle  auch  das  Nest  der  Wach- 
holderdrossel  auffand  ;  dasselbe  war  auf  den 
Nebenust  einer  gut  armdicken  Erle,  nahe  am 
Stamme  erbaut,  etwas  höher  als  3  Meter. 
Das  Nest  ist  ziemlich  gross,  und  besteht  zum 
grössten  Teile  aus  Tonerde  vermischt  mit 
vielen  Queckenhalmen  und  Wurzeln.  Dasselbe 
befindet  sich  in  der  Saniiiilniig  der  U.  0.  C. 

Eugen  Greschik. 


339 


///.   Mifjráczió. 

Aiiipelis  i,'iirrulii  (L  )  inegjeleiu'se  líMM»/(>7 
telén.  Erro  vdiiiitkozólaií  a  következő  jelen- 
téseket kaptuk: 

1906   szept.    3-án    csapatosan   jelentkezett 
Szentinili:il}--Körtvólyesen  (Máramaros-niegye). 
M.   KiR.  ErdögondnoksAcí,  Máuamauossziget. 

I'.IOG  november  25-én  !)0  darab  jelent  meg 
Zni(')V;'u'alján  (Tiirócz  m.). 
Kik.  Közalafítv.  Erdogondnokság,  Znióváralján. 
IDOn    (leczember    21-én    7    dnrab    Lőcsén 

Grkschik  Jenő. 

1906/07  telén  Tiirkös  vidékén  (Brassó  ni.) 
csak  egészen  csekély  mennyiségben  jelent- 
kezett. 

Hausmann  Ernő. 

Tavarna  vidékén  (Zemplén  m.)  az  első  10 — 
lö  darabból  álló  csapat  1907  január  29-én 
jelentkezett.  Február  11-  és  25-én  csapat; 
február  27-én  3  darab,  márczius  4-én  kis 
csapat,  márczius  22-én  nagy  csapat,  mely 
április  7-ig  volt  itt.  Április  lOén  újra  kis 
csapat,  a  melyet  április  15-én  láttam  utoljára. 

SzüTS  Béla. 


///.  Miijration. 

I>as  Krsclicinen  von  Aiii|)(>Iis  líanuhi  (L.) 
ini  Winter  lî»(M>  7.  Diesbezüglich  erliielten 
wir  folgende  Berichte. 

Am  3.  Sept.  1906  Flüge  in  Szentniihály- 
kiírtvélyes  (Kom.  Máramaros). 

K.   UNO.   FoRSTIiEHÜRDE  IN  MAKAMAROSSZIGET. 

Am  25.  Nov.  1906  erschienen  90  Stück  in 
Znióváralja  (Kom.  Turócz). 

K.   Stikts-Forstbehöude  in  Znióváralja. 
Am  21.  I)(íz.   1906  in  Lőcse  7  Stück. 

Eugen  Greschik. 

Erschien  im  Winter  1906/7  in  der  Umge- 
bung von  Türkeis  (Korn.  Brassó)  nur  in  ganz 
geringer  Anzahl. 

Ernst  Hausmann. 

In  Tavarna  (Koni.  Zemplén)  erschien  der 
erste  Flug  von  10 — 15  St.  am  29.  Jänner 
1907.  Am  11.  und  25.  Feber  je  ein  Flug; 
am  27.  Feber  3  St.,  am  4.  März  kleiner  Flug, 
am  22  März  grosser  Flug,  v^-elcher  sich  bis 
7-  April  hier  aufhielt.  Am  10.  April  neuer- 
dings ein  kleiner  Flug,  welche  nidi  am  15. 
April  zum  letzten  Male  beobachtete. 

Béla  v.  Szüts. 


1907    február    17-én    2    darab    Battonyán  Am  17.  Feber  1907  in  Battonya  (Kom.  Csa- 

(Csanád  m.).  nád)  2  St. 


Nesnera  Ödön. 

1907  márc/.ius  27-éu  1  darab  Süttön  (Esz- 
tergom m.). 

Dr.  Lendl  Adolk. 

1907-  ápr.  4-én  még  itt  volt. 

M.  K.  F.ARAKTÁRGONDNOKSÁQ.  NaöYBOCSKÓ. 

Tekintve  azt,  hogy  az  idei  tél  Magyaror- 
szágon kivételesen  kemény  volt,  szinte  azt 
lehetne  hinni,  hogy  éppen  ennek  következté- 
ben jelentkezett  oly  csekély  számban  a  csont- 
tollú madár,  bár  viszont  ki  kell  mondani  azt, 
hogy  addig,  a  mig  északi  hazájában  nem 
figyelik  nem  periodikus  vonulási  mozgalmát, 
addig   itt  a  téli    tanyákon    hiába    kutatjuk  a 


mozgalom  okait. 


M.  0.  K. 


Edmund  Nesnera. 

Am  27.  März  1907  in  Sütto  (Kom.  Eszter- 
gom) 1  St. 

Dr.   Adoli'  Lendl. 

Wor  am  4.  April  1907.  noch  hier. 
K.   UNG.  Holzniederlage-Behörde  Nagvbocskó 

Mit  Hinsicht  auf  den  heurigen  abnorm 
strengen  Winter  in  Ungarn  könnte  man  fast 
glauben,  dass  der  Seidenschwanz  gerade  des- 
halb in  so  geringer  Anzahl  erschien,  doch 
muss  anderseits  ausgesprochen  werden,  dass 
solange  diese  unperiodische  Zugsl)ewegung 
dieser  Art  in  ihrer  nördlichen  Heimat  nicht 
beobachtet  wird,  die  Ursachen  derselben  hier 
im   Winterquartiere  umsonst  gesucht  werden. 

U.  0.  C. 


43* 


340 


('.vancciilîi  silicica  (I^.)  telelése.  Kckrn 
(Szabolcs  m.)  HIOü  deczeniber  7-tc)l  napon- 
ként megjelent  egy  kékbegy  az  etetökunyhó- 
nál  s  körülbelül  1907  január  közepéig  volt 
látható.  A  kékbegy  Szabolcs  megyében  még 
mint  átvonuló  is  igen  ritka,  annál  feltűnőbb, 
hogy  éppen  az  idei  zord  télen  maradt  itt 
ilyen  sokáig.  Tudtoninial  ez  az  első  telelési 
eset  Magyarországból  s  az  idei  télre  való 
tekintetből  is  azt  kell  tartanom,  hogy  valami 
külsőleg  nem  látható  baja  miatt,  nem  merte 
megkoczkáztatni  a  nagy  utat. 

Nagy  Jenő. 


Fecskepusztulás  1906  őszén.  Az  1906.  évi 
őszi  jelentésekben  általános  volt  a  panasz, 
hogy  az  abnormis  korán,  már  szept.  végén 
beállott  fagy  és  a  szinte  végnélkül  való  eső- 
zések igen  nagy  mértékben  ritkították  meg 
a  fecskék,  különösen  a  füsti  fecskék  sorait, 
így  pl.  Tótváradon  az  eidészlak  istállójában, 
a  tyiíkketreczben,  sőt  még  a  konyhában  is 
kerestek  menedéket  a  füsti  fecskék  a  ziman- 
kós éjszakában;  a  kintrekedtek  reggelre  meg- 
dermedtek, de  egy  részük  a  meleg  szobában 
feléledt  és  harmadnapra  útnak  indult  dél  felé. 
Ilyen  és  hasonló  pusztulásokat  igen  sok  hely- 
ről jeleztek.  Az  1907.  évi  tavaszi  jelentések 
még  nincsenek  feldolgozva  s  ezért  egyelőre 
nem  állapithatjuk  meg,  liogy  ennek  a  nagy 
pusztulásnak  megfelelően  feltűnően  kevesebb 
volt-e  a  fecske  az  idei  tavaszon,  de  figye- 
lemmel fogjuk  kísérni  a  dolgot. 

M.  0.  K. 


i'benvintening  von  Cyanccula  snecica  ÍL.^ 

In  Kék  (Kom.  Szabolcs)  erschien  vom  7.  Dez. 
11)06  an  tagtäglich  ein  Blaukehlchen  am  Fut- 
terhause und  war  dort  beiläufig  bis  Mitte 
Jänner  1907  zu  sehen.  Das  Blaukehlchen  ist 
im  Komitate  Szabolcs  selbst  währcml  des 
Durchzuges  eine  Seltenheit,  umso  auffallen- 
der ist  es,  dass  dasselbe  gerade  im  heurigen 
rauhen  Winter  so  lange  hier  verblieb.  Meines 
Wissens  ist  dies  der  erste  Überwinterungsfall 
in  Ungarn,  und  mit  Hinsicht  auf  den  heurigen 
Winter  ninss  ich  annehmen,  dass  dieses  Exem- 
plar infolge  eines  äusserlich  nicht  wahrnehm- 
baren Übels  sich  nicht  getraute  die  grosse 
Reise  anzutreten. 

EuGKN    N.iVGY. 


Sclnvalbenuntergang    im   Herbste    11MM>. 

In  den  Herbstberichten  pro  1906  war  überall 
die  allgemeine  Klage  zu  finden,  dass  der  ab- 
norm früh,  schon  Ende  September  eingetretene 
Frost,  und  die  schier  endlosen  Regen  die 
Reihen  der  Schwalben,  namentlich  diejenigen 
der  Rauchschwalben  sehr  stark  lichteten.  So 
suchten  die  Rauchschwalben  z.  H.  in  Tót- 
várad im  Stalle,  im  Hühnerstalle,  sogar  in 
der  Küche  des  Forsthauses  eine  nächtliche 
Unterkunft  vor  der  stürmisch  kalten  Witte- 
rung; die.  welche  draussen  blielien,  waren 
am  anderen  Morgen  ganz  erstarrt,  docii  konnte 
ein  Teil  derselben  im  warmen  Zimmer  noch 
belebt  werden.  Diese  Ijegaben  sich  dann  am 
dritten  Tage  noch  auf  den  Weg  nach  Süden. 
Solche  und  ähnliche  Fälle  wurden  von  vielen 
Stellen  berichtet.  Die  Berichte  pro  Frühjahr 
1907  sind  noch  nicht  bearbeitet,  weshalb  vor- 
läufig noch  nicht  angegeben  werden  kann, 
ob  diesen  grossen  Verlusten  gemäss  im  Früh- 
jahre auch  tatsächlich  auffallend  weniger 
Schwalben  erschienen,  doch  werden  wir  die 


Sache  im  Auge  behalten. 


U.  0.  C. 


841 


Phaenologiai  irodalmi   értesitések 

Irta  :   Schknk  Jakab. 

Daiisk    Ornitlioloíiisk     Korenings     Ti<ls- 

skrift.    Aarír!in<í    I.     Kjöbenhaven    1906/07. 
Uedigeret  af  0.  helms. 

Lelkes  ornithologus  gárdája  s  a  madártan 
érdekében    áldozatra    kész    közönsége    révén 
immár    Dániának    is  van    önálló,    tisztán    az 
ornithologia  czéljait  szolgáló  folyóirata.  Meg- 
előzött evvel  nem  egy    nagyobb    nemzetet,  s 
megvetette  vele  a  dán  ornithologia  czéltuda- 
tos  és  intenzív    kifejlesztésének    alapját.  Re- 
mélhetőleg megteremti    egyúttal    Dánia    első 
állandó    ornithophaenologiai    hálózatát    is.   A 
világító  tornyokon  ugyan  már  harmadfél  év- 
tized   óta    folynak    a    megfigyelések,     csak- 
hogy   ezek    túlnyomó    részben   az  átvonulási 
jelenségekre    terjednek  ki,  s  így  nem   jánd- 
hatnak    hozzá    a    megtelepedés     kérdésének 
tisztázásához.  Ez  pedig  annál  fontosabb  volna, 
mert  a  jó  megfigyelésekben  bővelkedő  Német- 
ország és  a  skandináv  félsziget  között  eddig- 
elé   idevágó    dán    megfigyelések    hiányában 
nincs  meg  az  ornithophaenologiai    kapcsolat. 
Reméljük,  hogy  a  ..Dán  Madártani  Egyesiilel" 
sikerrel    fogja    niegoldaui     ezt    a    reá    váró 
fontos  föladatot,  s  tevékeny  részt  vesz  abijaii 
a  jelenleg    mind    szélesebb    körökbe    terjedő 
mozgalomban,  mely    újabb    és  újabb    megfi- 
gyelő hálózatok  szervezésében  nyilvánul,  s  a 
legújabb  időben  már  Délafrikába  is  kiterjedt. 


Az  idei  első  évfolyamban  különösen  3Ior- 
tensen  H.  K.  K.  „gyűrűkkel  megjelölt 
madarak"  czimű  czikke  igen  érdekes  ornitho- 
phaenologiai szempontból.  Ismerteti  ebben 
azokat  az  eredményeket,  a  melyeket  IWtU  óta 
a  madárvonulási  kísérletügy  terén  elért.  Kísér- 
leti madarai  a  fehér  gólya,  egerészölyv,  vörös 
kánya,  héjjá  és  seregély.  Ezek  lábára  könnyű 
aluminiunigyűrüt  erősít,  a  melyen  meg  van 
jelölve  a  dátum  és  hely,  úgy  hogy  a  más 
vidékeken  elejtett  madárról  meg  lehet  álla- 
pítani a  hazáját.  Ezeket  a  kísérleteket  Mor- 
TEN8EN  nemcsak  az  öreg  madarakon  végzi, 
hanem  főleg  a  fészekben  lévő  fiókákon.  lly- 
módon  nemcsak  a  vonulásról  nyújt  igen  be- 
cses   adatokat,    hanem    egyúttal   a    madarak 


Phaenologische  Literaturberichte. 

Von  Jakoií  Schenk. 

Dansk  Ornithologisk  Forening-;  Tirts- 
skrift.  Aargang  1.  Kjöbenhaven  1906-07. 
Redigeret  af  0.  Helms. 

Die  begeisterte  omithologische  Garde   mid 
die  für  Vogelkunde  opferwillige  Gesellschaft 
brachte    nunmehr    auch    in    Dänemark    eine 
selbständige,  nur  ornithologischen  Zielen  die- 
nende Zeitschrift  zustande.   Es  wurde  dadurch 
manch  grösserer  Nation  zuvtu-gekommen,  und 
die   Grundlage    zur    intensiven    zielbewussten 
Weiterentwickelung  der  dänischen  Ornithologie 
gelegt.  Hoft'entlich  wird  dadurch  auch  das  erste 
ständige  ornitho])häiiol()gische   Beobachtungs- 
netz Dänemaiks  (mtstehen.     An  den  Leucht- 
tiiriiicn    wird    zwar    schon    seit    dritteinhalb 
Dezennien    beobachtet,    doch     l)eziçh<Mi    sich 
hier  die  Beobachtungen  vorwiegend  auf  Diurh- 
zugserscheiuungen,    und    können    daher    zur 
Klärung  der  Besiedeln ngsfrage  nicht  beitragen. 
Dies  wäre  aber  umso  wichtiger,  als  zwischen 
dem  an  guten  Beobachtungen  reichen  Deutsch- 
land und  der  skandinavischen   Halbinsel    der 
ornithophäiKdogiscIie    Verband     noch     iniiner 
fehlt.  Hofi'entlich  wird  die  „Dänische  Oriiitho- 
logische    Gesellschaft''    diese    ihrer    wartende 
wiclitige  Aufgabe  mit  P>rfolg  lösen  und  regen 
Anteil  an  der  immer  weitiu'e  Kreise  umfassenden 
Bewegung  nelnnen,  welche  in  der  Organisie- 
rung neuer  Beobaiditungsnetze  wahrnehmbar 
ist,  und  in    iler  neuesteu  Zeit    sogar  anch  in 
Südafrika  Wurzel  schlug. 

In  dfui  heurigen  ersten  Jahrgänge  ist  be- 
sonders H.  (!h.  K.  Mohtbnsuns  Artikel  über 
die  ..Ringvögel"  ungemein  interessant  vom 
ornithophänologisi-luin  Staudpuidcte.  Es  wer- 
den darin  jene  ErfoIg(!  angegeben,  welche 
der  Verfasser  s(ut  1899  atd"  dem  Gebiete  des 
Vogelzug-  V(îrsuchswes(ms  erreichte.  Seine 
Versuchsvögel  sind  weisser  Storch,  Mäuse- 
bussard, roter  Milan,  Habicht  und  Star.  Am 
Fusse  dieser  wird  ein  leichter  Aluminiumriug 
befestigt,  an  welchem  das  Datum  und  der 
Ort  angegeben  ist,  so  dass  an  dem  anderwärts 
erlegten  Vogel  dessen  Heinuit  bestimmt  werden 
kann.  Diese  Versucht!  macht  Mortenskn  nicht 
nur  an  alten  Vögeln,  sondern  hauptsächlich 
an  den  Nestjungen.  Auf  diese  Weise  werden 
nicht  nur  über  den  Zug  wertvolle  Daten  er- 
halten, soiulern  zugleich    iilier  das  Alter  der 


342 


életkoráról,  a  fiókák    pusztulási    arányáról,  s 
a  fészkelő  területek  mej^változtatásáról  is. 

Bennünket  magyarokat  főleg  a  fehér  gólyára 
vonatkozó  kísérletek  érdekelnek,  a  melyek  azt 
eredményezték,  hogy  a  Dániából  ősszel  elvo- 
nuló gólyák  délkeleti  irányt  követnek,  vonu- 
lási irányuk  folytatása  egyenesen  Magyaror- 
szágon, illetőleg  Erdélyeu  vezet  keresztül.  A 
megjelölt  gólyák  közül  kettőt  Németország- 
ban ejtettek  el,  egyet  pedig  Ausztriában 
Freistadt  közelében,  a  Kárpátok  északnyugati 
szélén  Egy  negyedik  példány,  a  mely  Eszak- 
németországban,  Weseramban  leit  fióka  korá- 
ban megjelölve,  Nagyszeben  vidékén  került 
kézre. 

A  dologban  az  a  nevezetes,  hogy  Magyar- 
országon a  fehérgólya  tavaszi  átvonulása  dél- 
kelet— északnyugati,  őszi  átvonulása  pedig 
fordított  irányban  történik,  s  hogy  ez  az  át- 
vonulás igen  sokáig,  majdnem  április  végéig 
tart,  a  mikor  a  magyarországi  gólyáknak 
gyakran  már  fiaik  vannak.  Ez  a  késői  átvo- 
nulás Erdélyben  is  igen  szembetűnő  ;  a  sok 
korai  márcziusi  adat  között  szinte  élesen  meg- 
határozott csoportot  alkotnak  :iz  április  köze- 
pére eső  adatok,  a  melyeket  azután  nyomon 
lehet  követni  északnyugoti  Magyarországon 
keresztül  is.  Az  irány  délkelet-északnyugati. 
Ezek  mellett  még  igen  fontos  az  a  tény, 
hogy  Erdélyben  még  tömeges  a  vonulás, 
északnyugati  Magyarországban  ellenben  már 
gyér  ;  Erdélyben  még  korai  és  késői  adatok 
vegyesen  vannak,  északnyugati  Magyarország- 
ban pedig  túlnyomóan  csak  késői  adatok 
vannak  :  vagyis  itt  egy  bizonyos  rész  már 
elvált  a  többiektől  és  különálló  csoportként 
folytatja  útját  hazafelé.  Ebből  a  jelenség- 
ből már  régebben  azt  következtettük,  hogy 
ezek  a  késői  átvonulok  északibb  vidékeken 
fészkelnek,  csak  azt  nem  tudtuk,  hogy  hol  ? 


Ezek  a  vonulási  adatok  alapján  elért  ered- 
mények csodálatosan  összevágnak  a  kísérleti 
eredményekkel,  úgy  hogy  a  kísérletek  foko- 
zásával gyönyörű  perspektíva  nyílik  a  kutató 
előtt.  Már  az  eddigi  gyér  anyag  alapján  is 
majdnem  biztosra  lehet  venni  azt,  hogy  azok 
a  gólyák,  a  melyek  április  közepe  táján 
északnyugati    irányban    vonulnak  el   Magyar- 


Vögel,  über  die  Vcrnichtungsziiícr  der  Jungen 
und  über  die  Veränderungen  des  Brutgebii't(!s. 

Uns  Ungarn  interessieren  hauptsächlich  die 
Vcrsticlic  übt^r  den  weissen  Storch,  welche  das 
Resultat  ergaben,  dass  die  im  Herbste  us 
DiiiKîniark  wegziehenden  Störche  eine  süd- 
östliche Richtung  iieluiH'ii  ;  die  I'"(irts(itzung 
dieser  Richtung  führt  genau  über  Ungarn, 
resp.  über  Erdély.  Von  den  bezeichneten 
Störchen  wurden  zwei  in  Deutschland  und 
einer  in  Österreich,  in  der  Nähe  von  Frei- 
stadt i.  Schi,  am  Nordwestrande  der  Kar- 
patlien  erlegt.  Ein  viertes  Exemplar,  w^elches 
in  Norddeutschland  in  Weseram  als  Nestjunges 
gezeichnet  wurde,  kam  in  der  Gegend  von 
Xaiji/szehen  in  die  Hand  eines  Jägers. 

In  der  Sache  ist  das  das  Merkwürdigste, 
dass  der  Frülijahrszug  des  Storches  in  Ungarn 
in  nordwestlicher,  der  Herbstzug  aber  in  umge- 
kehrter Richtung  vor  sich  geht,  und  dass 
dieser  Zug  sehr  lange,  fast  bis  Ende  April 
dauert,  zu  welcher  Zeit  die  ungarischen 
Störche  oft  schon  Junge  haben.  Dieser 
späte  Durchzug  ist  auch  in  Erdély  sehr 
auliallend  ;  unter  den  vielen  Märzdaten  bil- 
den die  auf  Mitte  April  fallenden  eine  fast 
scharf  begrenzte  Gruppe,  welche  dann  auch 
durch  das  nordwestliche  Ungarn  verfolgt 
werden  können.  Die  Richtung  ist  Südost- 
Nordwest.  Ausserdem  ist  auch  noch  diejenige 
Tatsache  sehr  wichtig,  dass  der  Durchzug 
in  Erdély  noch  ein  massenhafter,  im  nordwest- 
lichen Ungarn  aber  schon  ein  viel  geringerer 
ist  ;  in  Erdély  kommen  frühe  und  späte  Daten 
noch  gemischt  vor,  während  im  nordwestlichen 
Ungarn  fast  nur  späte  Daten  vorkommen  ; 
was  soviel  bedeutet,  dass  sich  hier  ein  Teil 
schon  von  den  übrigen  trennte,  und  als  sepa- 
rate Gruppe  seinen  Weg  nach  der  Heimat 
fortsetzt.  Aus  dieser  Erscheinung  wurde  schon 
vor  längerer  Zeit  darauf  geschlossen,  dass 
diese  späten  Durchzügler  in  nördlicheren 
Gebieten  brüten,  doch  konnte  es  nicht  ent- 
schieden werden,  woV 

Diese  auf  Grund  von  Zugsdaten  errciciiten 
Resultate  stimmen  mit  den  Erfolgen  der  Vei- 
suclu^  wunderbar  übereiu,  so  dass  mit  der 
Fortsetzung  der  Versuche  vor  dem  Forscher 
eine  glänzende  Perspektive  erscheint.  Schon 
auf  Grund  des  bisherigen  geringen  Mate- 
riales  kann  es  fast  als  sicher  angenommen 
werden,  dass  diejenigen  Störche,  welche  Mitte 


343 


orszáf;'  í'ölött,  azok  legalábl»  jórészben  Észak- 
néiiietországban  és  Dániában  fészkelnek.  Mint- 
hogy ott  későbben  tavaszodik,  azért  későb- 
ben keresik  fül  fészkeiket,  főbből  mindjárt 
megkapjuk  a  választ  egy  régóta  fölvetett 
kérdésre,  t.  i  vájjon  egyhuzamban  teszik-e 
meg  a  vonuló  madarak  az  utat  a  téli  szállás- 
tól a  fészkelési  területig,  vagy  pedig  csak 
lassanként  fokról-fokra  előrehaladva?  A  fele- 
let ezeknek  a  tényeknek  az  egybehangzó 
tanúsága  szerint  úgy  látszik  az  lesz,  hogy 
legalább  a  fehér  gólya  a  lehetőség  szerint 
egyhuzamban  teszi  meg  az  utat  a  téli  szál- 
lástól a  fészkelési  területig,  vagyis  az  észa- 
kabbra fészkelők  késobliai  iiaç/yjak  el  a  téli 
szállást. 

Ezek  a  kísérletek  még  egy  másik  igen 
nevezetes  eredménnyel  kecsegtetnek  t.  i.  avval, 
hogy  a  vvniüúk  —  legalább  a  fehér  gólyák  — 
vonulás  közben  nagyjában  változatlanul  meg- 
lartják  irányukat.  Legalább  a  Dániától  Erdé- 
lyig vezető  nagy  távolságon  a  vonulási  irány 
nem  változott,  mutatja  ezt  nemcsak  az  eddig 
ismeretes  végállomás,  t.  i.  Nagyszeben,  hanem 
tanúskodnak  róla  a  közbeeső  állomások  is, 
a  hol  szintén  találtak  ilyen  megjelölt  gólyá- 
kat —  valamennyi  egy  délkelet-északnyugati 
irányban  lialadó  keskeny  csílsban  fekszik. 
Evvel  mindjárt  meg  van  adva  a  téli  szállás 
iránya  is,  —  a  délkeleti  irány  egyenes  meg- 
hosszabbítása Görögország  és  Kisázsia  part- 
vidékei mentén  s  az  aegaei  tengeren  át  a 
Nilus  völgyétől  keletre  fekvő  vidékeket  Indiáig 
bezárólag  jelöli  meg  téli  szállásul,  vagyis 
azokat  a  teriileteket,  a  hol  tényleg  óriási 
gólyavonulásokat  észleltek  eddig  is  az  utazók. 


Csak  mint  nevezetes  esetet  kommentár 
nélkül  fölemlítem  azt,  hogy  a  AVeseramban 
megjelölt  fiatal  gólya  jóval  későbben,  egyedül 
indult  első  útjára  a  téli  szállás  felé,  s  a 
helyes  irányt  kimidathatőlag  vezető  nélkül  is 
eltalálta. 

Mindezeket  a  kérdéseket  természetesen  csak 
akkín-  lehet  részletesebben  tárgyalni,  ha  a 
további  kísérletek  szélesebb  alapot  nyúj- 
tanak. Nagyon  biztató  erre  nézve  az,  hogy 
Kossittenben,  a  német  madármegfigyelő  állo- 
máson az   190(1.  évi  jelentés  értelmében  szin- 


April  in  nordwestlicher  Richtung  über  Ungarn 
hinwegziehen,  wenigstens  zum  grössten  Teile 
in  Norddeutschland  und  in  Dänemark  brüten. 
Da  der  t^rühling  dort  später  eintritt,  suchen 
sie  auch  ihre  dortigen  Nester  später  auf. 
Daraus  erhalten  wir  auch  zugleich  die  Ant- 
wort auf  eine  schon  längst  aufgeworfene  Frage, 
ob  nändich  die  ziehenden  Vögel  den  Weg 
vom  Wintenpiartiere  zu  den  Bnitsti'llen  in 
einer  Tour  oder  allmählich  vorrückend  zurück- 
legen. Die  Antwort  wird  auf  (ìriiud  des  ein- 
stimmigen Zeugnisses  dieser  Tatsachen  wahr- 
scheinlich so  lauten,  dass  wenigstens  der  weisse 
Storch  den  Weg  vom  Winter(|uartiere  bis  zu 
d(!n  Brutstellen  in  einer  Tour  zurücklegt,  d.  i., 
dass  die  nördlicher  brütenden  das  Winter- 
quartier später  rwrlassen. 

Diese  Versuche  verheissen  noch  ein  an- 
deres sehr  wichtiges  Resultat,  das  nändich, 
dass  die  ziehenden  Vögel  —  wenigstens  die 
weissen  Störche  —  während  des  Zuges  im 
Grossen  und  Ganzen  die  Zugsrichtung  nicht 
verändern.  Wenigstens  unterliegt  die  Richtung 
auf  der  weiten  Strecke  von  Dänemark  bis 
Erdély  keiner  Veränderung,  dafür  spricht  nicht 
nur  die  bisher  bekannte  Endstation,  nämlich 
Nagyszeben,  sondern  es  wird  auch  durch  die 
Zwischenstationen,  wo  ebenfalls  gezeichnete 
Störche  gefunden  wurden,  bezeugt  :  sämtliche 
liegen  in  einem  von  Südost  nach  Nordwest 
gerichteten  sehmalen  Streifen.  Damit  ist  aber 
auch  gleich  die  Richtung  des  Winterquartieres 
gegeben  —  die  gerade  l"'ortsetznng  der  süd- 
östlichen Richtung  geht  dem  Strande  von 
Kleinasien  und  Griechenland  entlang  und 
umfasst  die  Läiiderkomplexe  östlich  des  Nil- 
tales bis  iidilusive  Indien,  also  jene  Gebiete, 
wo  auch  schon  bisher  kolossale  Storchzüge 
beobachtet  wurden. 

Nur  als  merkwürdige  Tatsache  möchte  ich 
oliiu-  v^'eiteren  Kommentar  noch  das  erwäh- 
nen, dass  der  in  Weseram  gezeichnete  junge 
Storch  viel  später  als  seine  Gefährten  ailein 
seinen  Weg  nach  dem  Winterquartiere  machte, 
und  dass  er  die  richtige  Zugsrichtung  nach- 
weisbar ohne  Führer  auffand. 

Alle  diese  Fragen  können  natürlicherweise 
erst  dann  eingehend  erörtert  werden,  wenn 
die  weiteren  Versuche  eine  ausreichendere 
Grundlage  bieten  werden.  Diesbezüglich  be- 
sitzen wir  das  vielverheissende  Versprechen 
der  deutschen  Vogelwarte  iu  Rossitten  in  dem 


344 


tén  folytatni  fogják  ezeket  a  kísérleteket  a 
fehér  gólya  megjelölésével.  Minél  nagyobi) 
mértékben  végzik  ezeket,  annál  több  a  való- 
színűség arra,  hogy  Magyarország  megfigye- 
lői majd  ráakadnak  a  megjelölt  példányokra. 
A  M.  0.  K.  a  maga  részéről  gondoskodni 
fog  róla,  hogy  a  figyelmet  és  érdeklődést 
ezek  iránt  a  fontos  kísérletek  iránt  minél 
szélesebb  körben  fölkeltse. 

Még  tágabb  perspektíva  nyílik  avval,  hogy 
a  Délafrikai  Madártani  Egyesület  is  megkezdte 
ornithophaenologiai  hálózatának  szervezését, 
s  hogy  egyéb  fajok  mellett  különösen  a 
fehér  gólya  tüzetes  megfigyelését  is  pio- 
grammjába  vette.  A  gólya  vonulására  vonat- 
kozó tanulmányaim  alapján  azt  hiszem,  hogy 
Délafrikában  a  Spanyol  és  Francziaországban, 
Svájczban,  déli  Németországban  és  a  Rajna 
mentén  fészkelő  gólyák  telelnek.  Ezt  a  véle- 
ményemet arra  alapítom,  hogy  vonulási  idejük 
feltűnően  különbözik  a  Magyarországon  fész- 
kelő és  átvonuló,  valamint  délkeletről  érkező 
gólyákétól  ;  azok  sokszor  már  januárban, 
főleg  azonban  február  havában  foglalják  el 
fészküket,  míg  Magyarországon  csak  márczius 
elején  kezdenek  gyér  számban  mutatkozni,  s 
az  általánosabb  megtelepedés  csak  márczius 
20-ika  után  kezdődik. 


A  délafrikai  akczió  ötletétől  tehát  fölötte 
kívánatos  volna,  ha  déli  Németországban  és 
lehetőleg  Svájczban  —  egyelőre  csak  itt 
csillog  némi  remény  —  szintén  tennének 
kísérleteket  éppen  a  fehér  gólyák,  nevezete- 
sen a  fiókák  megjelölésével,  s  erre  külön  föl 
is  hívjuk  a  „Bajor  Madártmú  Egyesület " 
figyelmét  ;  tekintve  azt  a  buzgó  és  energikus 
eljárást,  a  melyet  ornithologiai  kérdések  meg- 
oldásában étidig  mindig  tanúsított,  alig  lehet 
kétségünk  abban,  hogy  tőle  telhetőleg  elő 
fogja  mozdítani  ennek  a  fontos  kérdésnek  a 
megoldását  is.  A  M.  0.  K.  szintén  megteszi 
majd  a  magáét,  s  így  azok  az  eredmények,  a 
melyeket  ilymódon  a  madárvonulási  kísérlet- 
ügy  terén  elérünk,  majd  bizonyára  buzditólag 
hatnak  ott  is,  a  hol  a  madárvonulási  törek- 
véseket eddig  kellőleg  méltányolni  még  nem 
tudták. 


Jahresberichte  190(),  wonach  auch  hier  die 
Versuche  mit  weissen  Störchen  begonnen 
werden.  Je  mehr  diese  Versuche  gehäuft 
werden,  umso  grösser  ist  die  Hoffnung,  dass 
die  viele  Beobachter  Ungarns  die  gezeichneten 
Exemplare  wahrnehmen  werden.  Die  U.  0.  C. 
wird  ihrerseits  Sorge  dafür  tragen,  dass  sich 
das  Interesse  für  diese  wichtigen  Versuche 
in  je  weiteren  Kreisen  verbreite. 

Eine  noch  weitere  Perspektive  erötinet  sir  h 
dadurch,  dass  auch  die  Ornithologische  Ge- 
sellschaft in  Südafrika  die  Organisierung  eines 
Beobachtungsnetzes  begonnen  hat.  und  neben 
anderen  Arten  auch  besonders  die  ein- 
gehende Beobachtung  des  weissen  Storches  in 
ihr  Programm  aufnahm.  Auf  Grund  meiner 
Untersuchungen  über  den  Storchzug  neige 
ich  zu  dem  Glauben  hin,  dass  Südafrika  das 
Winterquartier  der  in  Spanien.  Frankreich. 
Schweiz.  Süddeutschland  und  im  Rheintale 
brütenden  Störche  ist.  Diese  Meinung  gründe 
ich  auf  die  Zugszeit  der  hier  brütenden 
Störche,  welche  auft'allend  von  der  Zugszeit 
jener  Störche  abweicht,  welche  in  Ungarn 
brüten  und  über  Ungarn,  und  Überhauptaus  süd- 
östlicher Richtung  durchziehen  ;  jene  besiedeln 
ihre  Nester  oft  schon  im  Jänner  hauptsächlich 
aber  im  Feber,  während  sich  in  l'ngarn  erst  An- 
fang März  einige  wenige  zeigen,  und  die  Haupt- 
besiedehing  erst  nach  dem  20.  März  erfolgt. 

Mit  Rücksicht  auf  die  südafrikanische  Aktion 
wäre  es  deshalb  atnîserordentlich  wünschens- 
wert wenn  auch  in  Süddeutschland  und  auch 
in  der  Schweiz  —  vorläufig  ist  hier  nur  einige 
Hotinung  vorhanden  —  Versuche  mit  dem 
Bezeichnen  weisser  Störche,  namentlich  mit 
den  Nestjungen  derselben  gemacht  würden, 
und  möchten  wir  diesbezüglich  besonders  die 
Aufmerksanüceit  der  „Ornithologischen  Gesell- 
schaft in  Bayern"  aufrufen;  das  eifrige  und 
energische  Vorgehen,  welches  dieselbe  in  der 
Klärung  ornithologischer  Fragen  bisher  immer 
an  den  Tag  legte,  lässt  es  kaum  bezweifeln, 
dass  dieselbe  auch  zur  Klärung  dieser  wiclitigen 
Frage  nach  Möglichkeit  beitragen  wird  Die 
U.  0.  C.  wird  das  ihrige  ebenfalls  tun.  und  die 
Resultate,  welche  auf  diese  Weise  mit  vereinter 
Kraft  auf  dem  Gebiete  des  Vogelzug- Versuchs- 
wesens erreicht  werden,  dürften  vielleicht  auch 
in  jenen  Kreisen  Anklang  finden,  wo  die  orni- 
thophänoldgischen  Bestrebungen  bisher  noch 
nicht  die  ui'höriiLe  ^\'ürdi2:un^■  finden   konnten. 


345 


Dr.  Levander  K.  M.:  Állatphaenologiai 
megfigyelések      Finnországban      1896-ban. 

Helsiiigfors  1907. 

A  vonulási  adatokra  alapított  ornithophae- 
nologiai  kutatás  első  sorban  hosszú  megsza- 
kítatlan megfigyelési  sorozatokat  igényel  a 
megvizsgálandó  madárfajok  érkezéséről  és 
távozásáról,  minthogy  az  ily  sorozatok  az  adott 
pontot  ornitho])haenologiailag  nemcsak  töké- 
letesen jellemzik,  hanem  egyúttal  megadják 
az  alapot  a  kölcsönös  kritikához  és  az  ered- 
mények megbízhatósági  fokának  megállapítá- 
sához. Tiszta  sor,  hogy  ezt  annál  tökélete- 
sebben fogjuk  elérni,  minél  több  ilyen  meg- 
figyelési sorozat  áll  rendelkezésünkre  a  további 
kutatások  kiindulási  pontja  gyanánt. 

Ebből  a  szempontból  Finnország  csaknem 
mindig  első  helyen  állott,  egészen  a  legújabb 
időkig,  a  mikor  az  adatok  közlésében  szünet 
állott  be.  Ennek  következtében  sok  olyan 
megfigyelési  sorozat  maradt  csonkán,  a  melyek- 
nél már  csak  néhány  évi  megfigyelés  volt 
szükséges  ahhoz,  hogy  használhatók  legyenek. 

A  hosszú  megszakítatlan  sorozatok  ritkák, 
s  azért  ez  a  körülmény  nagy  veszteséget 
jelentett  az  ornithopliaenologiai  kutatásra. 
Minthogy  azonban  a  finn  megfigyelések  tovább 
folytak,  azért  még  segíteni  lehetett  a  hiányon 
s  erre  vállalkozott  Dr.  Levaxder,  a  ki  a  tinn 
ornithophaenologia  terén  Dr.  Moberg  A.  méltó 
utódjának  készül.  Az  1896.  évi  megfigyelések 
közlése  erre  vonatkozólag  az  első  lépés,  s 
tekintettel  Dr.  Lk\  axdkk  nagy  buzgóságára 
—  1907.  tavaszán  ezenkívül  még  az  1905. 
és  1906.  évi  megfigyeléseket  is  publikálta  — 
remélhetjük,  hogy  a  még  hiányzó  évfolyamok 
is  rövidesen  napvilágot  látnak,  s  elenyészik 
evvel  az  a  hézag,  a  mely  a  150  nél  több 
évet  felölelő  finn  megfigyelésekben  mutatko- 
zott. 


Tudomásunk  szerint  Dr.  Levander  a  finn 
megfigyelő  hálózat  kibővítésén  és  újjászerve- 
zésén is  fáradozik.  A  megfigyelések  közlésé- 
ben beállott  szünet  következtében  nagyon 
megcsappant  a  megfigyelők  száma,  úgy  hogy 
1906-ban  már  csak  félannyi  volt.  mint  1896- 
-Aquila  XIV. 


Í)r.  K.  M.  Lerander:  Thiei-pliünologisclie 
Beobachtungen    ín    Kinnland    im    .1.    18!K>. 

llelsingfors  i9(t7. 

Die  auf  Zugsdaten  gegründete  ornithophä- 
nologische  Forschung  erheischt  in  erster  Linie 
langjährige  ununterbrochene  Heobachtungs- 
scrien  iil)cr  Ankunft  und  Abzug  der  zu  unter- 
suchenden Vögel,  indem  diese  Serien  einen 
gegebenen  Punkt  nicht  nur  otnithophaenolo- 
gisch  vollkommen  charakterisieren,  sondern 
sich  auch  gegenseitig  kontrollieren,  und  da- 
durch die  Grundlage  zur  Bestimmung  des 
Verlässlichkeitsgrades  der  Resultate  ergeben. 
Es  liegt  auf  der  Hand,  dass  dies  umso  mehr 
erreicht  wird,  je  mehr  Serien  als  Ausgangs- 
punkt für  die  weitere  Forschung  zur  Ver- 
fügung stehen. 

In  dieser  Hinsicht  stand  Finnland  fast 
immer  an  erster  Stelle,  bis  in  die  neueste 
Zeit,  wo  die  Publikation  der  Daten  einge- 
stellt wurde.  Infolgedessen  verl)lieben  viele 
solche  Beobachtungsserien  Bruchstücke,  welche 
durch  die  weitere  Beobachtung  nur  noch  we- 
niger .Fahre  hindurch  brauchbar  geworden 
wären. 

Lange  ununterl)rochene  Beohachtungsserien 
sind  selten,  und  bedeutete  daher  dieser  Um- 
stand einen  empfindlichen  N'erlust  für  die  or- 
nitophänologische  Forschung.  Indem  jedoch 
die  finnischen  Beobachtungen  stetig  fort- 
gesetzt wurden,  so  liess  sich  dem  Manuel 
noch  abhelfen,  und  dies  wurde  von  Dr.  Lr- 
TANDER,  dem  würdigen  Nachfolger  von  Dr.  A. 
MoBERR  in  der  finnländischen  Ornithophäno- 
logie,  unternommen.  Die  Publication  der  Da- 
ten pro  1896  ist  diesbezüglich  der  erste 
Schritt,  und  mit  Hinsicht  auf  den  grossen 
Eifer  von  Dr.  Levanukr  —  im  Frühjahre  1907 
wurden  ausser  diesem  Jahrgange  auch  die- 
jenige von  1905  und  1896  publiziert  —  ist 
es  zu  erhoffen,  dass  auch  die  noch  fehlenden 
.Jahrgänge  in  kurzer  Zeit  erscheinen  werden, 
wodurch  die  Lücke,  welche  in  der  über  150 
Jalu-e  umfassenden  Folge  der  finnländischen 
Bedliachtungen  zu  entstehen  drohte,  ver- 
schwinden wird. 

rnseres  Wissens  liefasst  sich  Di;  .Lkvamikü 
auch  mit  der  Erweiterung  und  Xeuorganisierung 
des  finnländischen  Beobachtungsnetzes.  In- 
folge des  Einstcllens  der  Publikation  ging  die 
Anzahl  der  Beobachter  sehr  herab,  so  dass 
im  Jahre   1906  die  Anzahl  derselben  nur  mehr 

44 


346 


ban.  Másfélszázados  tapasztalat  szerint  Finn- 
országban könnyen  akad  sok  jó  megfigyelő, 
csak  vezető  kell,  a  ki  állandóan  ébren  tartsa 
az  érdeklődést.  Ez  a  vezető  Dr.  Levander  sze- 
mélyében meg  is  van,  s  igy  biztosra  vehet- 
jük a  sikert. 


Gallenkanip  Yiliiios:  A  füsti  fecske  megér- 
kezése Bajorországban  1905  tavaszán.  Töme- 
ges megfigyelés  alapján  készült  füldolgozás.  Ver- 
handlungen  der  Ornith.  Gesellschaft  in  Bayern 
VI.   évf.   1905.  München  1906-  41  —  100  lap. 

Hogy  csekély  eszközökkel  is  mily  jelentős 
eredményeket  érhet  el  az  ügybuzgóság  és 
lelkesedés,  arra  nézve  fényes  és  követésre 
méltó  példát  adott  a  bajor  madártani  egye- 
sület avval,  hogy  1905.  tavaszán  tömeges 
fecskemegfigyelést  rendezett,  azt  földolgoz- 
tatta és  kiadta.  Habár  a  megfigyelések  száma 
aránylagosan  se  éri  el  azt  a  magasságot,  a 
melyet  Magyarországon  jóval  kedvezőbb  viszo- 
nyok között  el  tudtunk  érni,  azért  mégis 
méltóan  sorakozik  melléje  és  valóban  becses 
összehasonlító  anyagot  nyújt.  A  bajor  madár- 
tani egyesület  és  a  földolgozó  mindent  meg- 
tettek a  siker  érdekében  és  valóban  értékes 
adalékokkal  gazdagították  az  ornithophaeno- 
logiai  kutatást.  Az  már  elejétől  kezdve  se 
lehetett  kétséges,  hogy  a  bajor  intelligenczia 
élénk  részt  vesz  majd  a  mozgalomban  :  bizo- 
nyos, hogy  ez  a  tömeges  fecske  megfigyelés 
nemcsak  ornitliophaenologiai  vívmány,  hanem 
egyúttal  hű  tükörképe  a  kulturális  fejlettség- 
nek is. 


Ezek  a  tömeges  megfigyelések  több  szem- 
pontból adnak  igen  fontos  tanulságokat  : 
hogyan  és  miképpen  kell  szervezni  eze- 
ket, hogyan  kell  föltenni  a  kérdéseket,  s 
hogy  szóljon  az  utasítás,  hogy  tényleg  hasz- 
nálható anyag  gyűljön  össze  ;  mennyiben 
válnak  be  a  földolgozásnál  követett  módszerek 


halb  so  gross  war.  als  anno  1896.  Nach  der 
Erfahrung  von  îinderthalb  Jahrhunderten  ist 
es  in  Finnland  nicht  schwer  viel  gute  Be 
obachter  zu  erhalten,  es  bedarf  nur  des 
Führers,  der  das  Interesse  ständig  wach  er- 
halte, und  dieser  Führer  ist  in  der  Person 
von  Dl!.  Lkvander  auch  vorhanden,  so  dass 
der  Erfolg  als  gesichert  angenommen  wer- 
den kann. 


Willieim  (iallenkanip:  Die  Ankunft  der 
Rauchschwalbe  im  Frühjahr  1905  in 
Bayern.  .Vuf  (Irund  einer  Massenbeolyaclituug 
bearbeitet.  Verhandlungen  der  Ornith.  Gesell- 
schaft in  Bayern.  Jahrg.  VI.  1905.  München, 
1906  p.  41—100. 

Wie  man  trotz  geringer  Mittel,  aber  mit 
umso  grösserer  Begeisterung  und  Liebe  zur 
Sache  wirklich  bedeutende  Resultate  erzielen 
kann,  davon  gibt  uns  die  Ornithologische 
Gesellschaft  in  Bayern  durch  Veranstaltung, 
Bearbeitung  und  Herausgabe  einer  Masscn- 
beobachtuug  über  den  Frühjahrszug  der  Rauch- 
schwalbe im  J.  1905  ein  glänzendes  und  der 
Nachahmung  würdiges  Beispiel.  Wenngleich 
die  Anzahl  der  Beobachtungen  auch  im  Ver- 
hältnisse nicht  jene  Höhe  erreicht,  welche  wir 
in  Ungarn  unter  bedeutend  günstigeren  Ver- 
hältnissen erzielen  konnten,  so  reiht  sicii  die- 
selbe der  unserigen  doch  würdig  an  die  Seite, 
und  ergibt  ein  wirklich  wertvolles  Ver- 
gleichungsmateriale.  Die  Ornithologische  Ge- 
sellschaft in  Bayern  und  der  Bearbeiter  taten 
ihr  Möglichstes  im  Interesse  des  Erfolges, 
und  bereicherten  die  oruithophaenologische  For- 

[    schung  mit  wirklich    bedeutenden    Beiträgen. 

1  Dass  sich  die  bayerische  Intelligenz  sehr 
lebhaft  an  der  Frage  beteiligen  werde,  musste 
schon  vom  Beginne  an  ausser  Zweifel  stehen  : 
so  viel  steht  fest,  dass  diese  Massenbeobach- 
tung  nicht  nur  eine  ornithophännlogisciie 
Errungenschaft  ist,  sondern  zugleich  auch  ein 
getreues  Spiegelbild  über  die  kulturellen  Ver- 
hältnisse ergibt. 

Diese  Massenbeobachtungen  ergeben  in 
mehreren  Beziehungen  sehr  wichtige  Resul- 
tate :  wie  dieselben  zu  organisieren  sind,  wie 
die  Fragen  aufzugeben  sind,  wie  die  In- 
struction lauten  muss,  um  ein  wirklich  brauch- 
bares Materiale  zu  erhalten,  dann  inwiefern 
sich    die    bei    der    Bearbeitung    angewandten 


347 


és  mennyiben  egyeznek  az  ilyen  más  és  más 
területeken  és  időben  végzett  tömeges  meg- 
figyelések eredményei,  vagyis  mennyiben  lehet 
ezeknek  valódi  törvényszerűséget  tulajdoní- 
tani. 

A  biijor  kérdőlap  sokkal  több  kérdést  tar- 
talmaz, mint  a  magyar,  s  a  kérdések  fogal- 
mazása is  eltérő.  Néhány  kérdőpont  ugyan 
elmaradhatott  volna,  mert  tömeges  megfigye- 
lések alkalmával  tán  sohase  fognak  használ- 
ható anyagot  eredményezni,  de  a  magyarral 
szemben  ez  a  kérdőlap  kétségtelenül  hala- 
dást jelent,  a  mi  tekintettel  arra,  hogy  a 
magyar  volt  az  első  a  maga  nemében,  ter- 
mészetes is. 


Egy  kérdöpontot,  a  mely  a  M.  0.  K.  lap- 
járól hiányzott,  föltétlenül  helyeselhetünk,  t.  i. 
azt,  a  mely  a  füsti  fecske  „ritka",  „kevésbbé 
ritka",  „gyakori"  és  ,igeu  gyakori"'  fészke- 
lésére vonatkozik.  Erre  a  megfigyelők  túl- 
nyomó része  könnyen  megfelelhet,  s  az  ered- 
mény közelítőleg  t  sztázza  az  illető  faj  föld- 
rajzi elterjedését  az  adott  területen.  Miként 
alább  látni  fogjuk,  ezenkívül  még  egy  igen 
érdekes  eredményt  szolgáltattak  az  eiTc  a 
kérdésre  beérkezett  válaszok,  úgy  hogy  ajö- 
vől)en  tömeges  megfigyeléseknél  ezt  a  kérdést 
okvetlenül  föl  kell  venni. 


Az  extra-  vagy  intravilláii  érkezésre  vonat- 
kozó kérdés  meg  van  a  bajor  kérdőlapnn  is, 
csakhogy  megvan  bő\átve  avval,  hogy  miknr 
telepedtek  meg  állandóan  a  fecskék  a  meg- 
figyelési területen.  A  középszámokat  pedig 
éppen  ezekből  az  állandó  megtelepedésre  vo- 
natkozó  adatokból    számította    ki   Gallenkamp. 

Ez  az  eljárás  föltétlenül  helyes;  a  földol- 
gozó végeredményében  a  letelepülés  lefolyá- 
sát kutatja,  s  igy  világos  dolog,  hogy  azt 
legjubban  ligy  érheti  el,  ha  csak  a  megtele 
pedésre  vonatkozó  adatokat  veszi  alapul.  Az 
első  érkezésre  vonatkozó  megfigyelések  sok- 
szorosan átvonulási  jelenségekre  is  vonatkoz- 
nak, a  melyek  nem  egyszer  a  fölismerhetet- 
lenségig  tor/ithatják  el  a  megtelepedés  képét; 
klasszikus  jiéldája  ennek  a  teher  gólya  vonu- 
lása Magyarországon  i^l.  Aquila  XIIJ.  15.  lap). 


Methoden  bewähren,  und  in  welchem  Grade 
sich  die  Resultate  solcher  auf  verschiedenen 
Gebieten  und  in  verschiedenen  Jahren  durch- 
geführten Massenbeobachtungen  gleichen,  d.  i. 
inwieweit  diese  als  wahre  Gesetzmässigkeiten 
gelten  können. 

Die  bayerische  Fragekarte  enthält  viel 
mehr  Fragen,  als  seinerzeit  die  ungarische, 
und  ist  auch  der  Sinn  der  Fragen  abweichend. 
Einige  Fragen  hätten  zwar  wegbleiben  kön- 
nen, indem  dieselben  ijei  Massenbeobachtun- 
gen kaum  jemals  ein  brauchbares  Materiale 
liefern  dürften,  doch  ist  ein  Fortschritt  der 
ungarischen  Fragekarte  gegenüber  ausser 
Zweifel,  was  ja  mit  Hinsicht  daratif,  dass  die 
ungarische  die  erste  in  ihrer  Art  war,  natür- 
lich ist.  Einen  Fragepunkt,  welcher  auf  der 
Karte  der  ü.  0.  (Î.  nicht  vorhanden  war. 
müssen  wir  unbedingt  guthcissen.  nämlich 
jenen,  welcher  sich  über  das  .,seltene",  „nicht 
seltene",  „häufige"  und  „sehr  häufige"  Brü- 
ten der  Rauchschwalbe  bezieht.  Der  grösste 
Teil  der  Beobachter  kann  diese  Frage 
mit  Leichtigkeit  beantworten,  und  das  Re- 
sultat ergibt  eine  ziemlich  genaue  Klärung 
der  geographischen  Verbreitung  der  betref- 
fenden Art  auf  dem  gegebenen  Gebiete.  Wie 
weiter  unten  zu  ersehen  ist,  ergaben  die 
Antworten,  welche  auf  diese  Fragen  gegeben 
wurden,  noch  eine  .ingemein  interessantes 
Resultat,  so  dass  bei  künftigen  Massenbeob- 
achtungen diese  Frage  unbedingt  mitaufzu- 
nehnien  ist. 

Die  Frage  über  die  e.xtra-  oder  intravillane 
Ankunft  ist  auch  auf  der  bayerischen  Karte 
vorhanden,  jedoch  mit  derjenigen  erweitert, 
wann  sich  die  Rauchschwalben  auf  dein  Be- 
obachtungsgebiete slüntlyj  uiederlassen.  Die 
Mittel  wurden  von  Gallenkamp  eben  auf  Grund 
der  Daten  über  die  ständige  Ansiedelung  be- 
rechnet. 

Dieses  Vorgehen  ist  unbedingt  richtig  :  der 
Bearbeiter  versucht  im  Endresultate  den  Ver- 
lauf der  Besiedelung  zu  fixieren,  und  liegt 
es  daher  auf  der  Hand,  dass  er  dieses  Ziel 
dann  am  besten  erreichen  wird,  wenn  er  nur 
die  Besiedelungsdateu  in  Rechnung  zieht.  Die 
Beobachtungen  über  die  erste  Ankimft  be- 
ziehen sich  vielfach  auch  auf  Durchzugs- 
erscheinungen, welche  das  Besiedclungsbild 
oft  bis  zur  Unkenntlichkeit  entstellen  ;  ein 
klassisches  Beispiel  bildet    diesbezüglich   das 

44* 


348 


Az  ilyen  vegyes  adatokból  alkotott  középszá- 
mok,  melyek  viszont  a  következtetések  alap 
jai,  nem  adhatnak  tehát  oly  me.ííbízható  ered- 
ményeket, mint  azok,  a  melyek  csupa  egy- 
nemű adatból  lettek  kiszámítva.  Csak  az  a  büj, 
hoo:y  ezt  a  lelelepedési  mozzanatot  a  kevésbbé 
gyakorlott  és  kellő  utasítással  el  nem  látóit 
megfigyelő  legtöbbször  nem  tudja  felismerni, 
s  ennélfogva  átlagban  valamivel  későbbi  ada- 
tokat íog  szolgáltatni. 


Ismeretes  dolog  ugyanis,  hogy  a  már  állan- 
dóan megtelepedett  füsti  fecskék  egyideig 
még  nem  foglalják  el  a  régi  fészket  —  a  mi 
valószínűleg  védekezés  tömeges  fés/ek  pa- 
razitáik ellen  —  hanem  a  környék  valame- 
lyik nádasában  tanyáznak,  a  hol  több  táplá- 
lékhoz is  jutnak. 


Napközben  el-ellátogatnak  ugyan  a  hely- 
ségbe, de  rövid  ii;ö  alatt  el  is  tűnnek,  s  a 
nádasokban  levő  közös  hálótanyát  keresik  föl , 
a  kevésbbé  gvakorlolt  megfigyelő,  ezeknek 
tehát  a  nagyobb  része,  átvonulókat  fog  ezek- 
ben látni,  holott  a  valóságban  már  állandóan 
letelepedett  példányok  voltak.  Erre  nézve  rend- 
kívül jellemző  tapasztalatokat  szereztem  1898 
tavaszán,  mikor  Eőrbeu  (S/.abolcs  m.)  figyel- 
tem meg  a  madárvonulást.  Az  első  fecskék 
niárcziiis  28-án  érkeztek  meg;  a  faluba  né- 
hány napig  be  se  mentek,  iianem  állandóan 
egy  nagyobb,  részben  náddal  benőtt  tó  körül 
tartózkodtak.  Eltelt  egy  hét,  míg  bementek  a 
faluba  is,  s  minthogy  rossz  időjárás  követ- 
kezett, azért  csak  ápr.lis  20án  kezdték  meg 
a  fészkelést  és  a  faluban  való  államló  tar- 
tózkodást. Az  a  megfigyelő,  a  ki  ezt  a  jelen- 
séget nem  ismeri,  csak  az  április  ííO-án  meg- 
jelent fecskéket  tartotta  volna  „állandó  lete- 
lepülőknek", holott  már  az  elsők  is  azok 
voltak. 


Ez  a  fontos  mozzanat,  a  mely  a  folyóvöl- 
gyekben való  korai  érkezés  előidézésében  is 
lényegesen  közreműködhetik,  hiányzik  a  más- 
különben igen  világos  és  jó  bajor  utasítás- 
ból, s  azért  ki  lehet  mondani  azt,  hogy  az 
adatok  átlagban  későiek.  Ez  a  késés  a  meg- 


Zugsbild  des  weissen  Storches  in  l'ngarn 
(v.  Aquila  Xlll.  pag.  15).  Die  aus  solchen 
gemischten  Daten  erhaltenen  Mittel,  welche 
ihrerseits  wieder  die  Grundlage  der  Schluss- 
folgerungen bilden,  können  daher  nicht  so 
zuverlässige  Resultate  ergeben,  als  solche, 
welche  aus  lauter  homogenen  Daten  berechnet 
wurden.  Es  besteht  nur  die  Schwierigkeit, 
dass  der  minder  geübte  nnd  ungenügend  in- 
struierte Beobachter  den  Moment  der  stänfligen 
Ansiedelung  in  den  meisten  Fällen  nicht  er- 
kennen wird,  weshali)  durchschnittlich  etwas 
verspätete  Daten  geliefert  werden. 

Es  ist  bekannt,  dass  auch  die  schon  ständig 
augesiedelten    Rauchschwalben    nicht    gleich 
ihre  alten    Nester    beziehen    —    es    ist    dies 
wahrscheinlich  eine  Schutzeinrichtung    gegen 
ihre  massenhaften  Nestparasiten.    —  sondern 
sie   hausen  anfangs  in    einem    Röhrichte    der 
Umgebung,  wo  sie  auch  mehr  Nahrung  finden. 
Tagsüber  besuchen  sie    zwar    auch    die    Ort- 
schaften, verschwinden  aber  auch    in    kurzer 
Zeit    wieder,     nnd    suchen    die    gemeinsame 
Schlafstelle  in  der  Röhrichten    auf;    der    un- 
geübte Beobachter  —  bei  Massenbeobachtun- 
gen   der    grösste    Teil    —    wird    in    diesen 
Dnrchzügler     erblicken,     trotzdem     dieselben 
in     Wirklichkeit    schon  Angesiedelte    waren. 
Diesbezüglich  machte  ich  im  Frühjahre  1898, 
als  ich  den  Vogelzug  in  Eőr  (Kom.  Szabolcs) 
beobachtete,    ungemein    charakteristisciie    Er- 
fahrungen.   Die    ersten    Rauchschwalben    er- 
schienen   am    -28.    März  ;    einige    Tage    lang 
begaben    sich    dieselben    noch    nicht    in    die 
Ortschaft,  sondern  hielten  sich  ständig  in  der 
Nähe  eines  mit  Rohr  bestandenen    grösseren 
Teiches  auf.  Es  dauerte  eine  Woche,  bis  die- 
selben   im    Dorfe    zu    sehen    waren,    und    da 
schlechtes    Wetter   eintrat,    so   begannen   sie 
erst  am  20.  April  zu  nisten,  und  sich  ständig 
im  Dorfe    aufzuhalten.    Der    Beobachter,    der 
diese    Eigentümlichkeit    nicht    kennt,    würde 
erst    die    am    20.  April  erschienenen  Rauch- 
schwalben   als    „ständig"    bezeichnet    haben, 
trotzdem  auch  schon  die  zum  ersten  Male  Er- 
schienenen ständig  waren. 

Dieses  wichtige  Moment,  welches  auch  auf 
das  frühe  Erscheinen  in  den  Flusstälern  nicht 
von  untergeordneter  Bedeutung  sein  dürfte, 
wurde  in  der  ansonsten  sehr  klaren  und  guten 
bayerischen  Instruktion  nicht  berücksichtigt, 
weshalb  ausgesprochen  werden  kann,  dass  die 


349 


telepedési  képet  csak  kis  mértékben  zavarja, 
mert  a  közcpszúmok  egymáshoz  való  viszo- 
nyán alii"-  változtat  valamelyest,  de  a  meteo- 
rológiai tárgyalásnál,  a  hol  nem  az  egymás- 
hoz való  viszony  a  döntő,  li  uiem  a  tényleges 
időpont,  esetleg  mái-  jelentékenyebb  eltérése- 
ket okozhat.  Az  előadottaknak  az  a  taniisá- 
guk,  hogy  a  jövőben  az  ily  tömeges  meg- 
figyeléseknél az  ntasításokban  arról  is  kell 
gondoskodni,  hogy  lehetőleg  elkeriiltespenek 
azok  a  megfigyelési  hibák,  a  melyek  az  illető 
faj  életmódjának  és  \oniilási  viszonyainak 
kellő  ismerete  nélkül  állhituak  elő. 


A  fészekhez  való  érkezésre  vonatkoz(j  kér- 
dést a  kevésbbé  gyakorlott  megfigyelők  leg- 
többször rosszul  érlelme/Jk,  s  így  a  beérkező 
válaszok  javarészben  hasznavehetetlen  anya- 
got adnak.  A  jövőben  valami  könnyebben 
megfigyelliető  és  félre  nem  érthető  mozzanat- 
tal kellene  azt  helyettesíteni;  ilyenpl.  a  „tíóka- 
etelés  kezdete",  a  mely  nagyon  pontosan  álla- 
pitható meg.  Az  idevágó  adatokat  a  megtele- 
pedéí^re  vonatkozókhoz  hasonlóan  lehetne  föl- 
dolgozni, s  e  kettőnek  az  összehasonlítása 
bizonyára  igen  érdekes  és  tanulságos  ered- 
ményeket nyujta  na. 

A  földolgozást  GaiíLenkami'  nagyjában  ugyan- 
azokkal a  módszerekkel  végezte,  a  melyeket 
annak  idején  Gaál  Gaszton  és  Heqypoky  Kabos 
alkalmaztak.  Hiányzik  azonban  az  adatoknak 
egyöntetű  földrajzi  teriileiek  szerint  való  cso- 
portosítása, a  mely  a  magyar  földolgozások- 
Ijan  annyira  bevált,  hogy  eddigi  eiedményein- 
ket  nem  kis  részben  éppen  ennek  tiilajdoiiít- 
hatjiik.  Való  igaz,  hogy  Magyarországon,  oro- 
grafiai  tagoltsága  következtében  nem  volt 
nehéz  dolog  megtalálni  az  ornithophaenolo- 
giailag  egyöntetű  régiókat,  de  megnyilvánul- 
nak ilyennk  már  Bajorországban  is  éppen  az 
idei  földolgozás  alapján. 


A  földrajzi  területek  helyett  Gaiaknkamp  az 
isepipteziseket  választja.  Tagadhatatlan,  hogy 
ez  a  szemli'letesebb  módszer,  a  mellyel  pont- 
ról-pontra  li  dadva  sokkal  több  rész'etet  lehet 
tisztázni,  de  éppen  ezért  nein  úgy,  a  hogyan 


Daten  im  Durchschnitte  zu  spät  sind.  Diese 
Verspätung  trübt  das  Besiedelungsbild  nur  in 
geringem  Masse,  da  dieselbe  an  dem  yeyen- 
seitigen  Verhältnisse  der  Mittel  kaum  etwaige 
Änderungen  hervorrufen  kann,  bei  der  meteo- 
rologisclien  Beleuchtung  jedoch,  wo  iiiclit 
das  gegenseitige  Verhältnis,  sondern  der 
wirkliche  Zeitjiunkt  entscheidet,  kann  die- 
selbe eventuell  schon  bedeutendere  Abweichun- 
gen verursachen.  Aus  dem  Gesagten  folgt, 
dass  in  Zukunft  bei  Massenbeobachtungen  in 
den  Instruktionen  auch  dafür  gesorgt  werden 
muss,  dass  solche  Beobachtnngsfehler,  welche 
sich  aus  der  ungenügenden  Kenntnis  der 
Lebensweise  und  Zugsverhältnisse  der  be- 
treffenden Art  ergeben  können,  vermieden 
werden. 

Die  Frage  über  die  Ankniifl  coi  das  iVes/ 
wird  von  ungeübten  Beobachtern  in  den 
meisten  Fällen  missverstaiiden,  weshalb  die 
einlaufenden  Berichte  zum  grössten  Teile  ein 
unbrauchbares  Materiale  ergeben.  In  Zukunft 
sollte  dieses  Moment  durch  ein  leichter  be- 
obachtbares und  incht  missznversteheiides  er- 
setzt werden;  ein  solches  könnte  z.  B.  der  „Be- 
ginn der  Jungenfütterung"  sein,  webdies  sehr 
geiuiu  beobachtet  werden  kann.  Die  diesbezügli- 
chen Daten  könnten  ebenso  wie  die  auf  die  Be- 
siedelung  bezüglichen  bearbeitet  werden,  und 
dürfte  die  Vergleicliuug  beider  sehr  inter- 
essante und  lehrreiche  Resultate  ergeben. 

Die  Bearbeitung  wurde  von  Gallhnkamp  im 
Grossen  und  Ganzen  mittels  derst^lben  Me- 
thoden ausgeführt,  welche  seinerzeit  von  Gaston 
v.  Gaál  und  Jakob  Hesyfoky  angewandt  wur- 
den. Es  fehlt  jedoch  die  Gruppierung  der 
Daten  nach  einheitlichen  geographischen  Ge- 
bieten, welche  sich  in  den  ungarischen  Be- 
arbeitungen so  vorteilhaft  bewährte,  dass  wir 
unsere  bisherigen  Resultate  in  nicht  geringem 
Teile  dieser  zuschreiben  müssen.  Es  steht 
ausser  Zweifel,  dass  in  Ungarn,  infolge  seiner 
orograpliischen  Verhältnisse,  das  Auffinden 
dieser  ornithophänologisch  einheitlichen  Regio- 
nen ziendichileicht  war,  doch  machen  sich  solche 
auch  schon  in  Bayern  geltend,  u.  zw.  gerade 
in  der  in  Rede  stehenden  Bearbeitung. 

Statt  der  geographisciien  Gebiete  wählte 
Gallenkamp  die  Darstellung  mittels  Isepiptesen. 
Tatsächlich  ist  dies  die  anschaulichere  Me- 
thode, mit  welcher  man,  da  von  Runkt  zu 
Punkt  fortgeschritten  wird,  viel  mehr  Details 


350 


GalIíEnkamp  csinálta,  a  ki  a  földrajzi  négy- 
szögek közéjiszáinai  alapján  szerkesztette  meg 
az  isepipie/Jseit.  A  modszeriiek  e/.  az  alkal- 
mazása helytelen,  s  eredménye  az  lett,  hogy 
az  isepiptevisek  ellentnioiulanak  még  annak 
is,  a  mit  GrALLEXKAMi'  egyszerű  látásra  olvasott 
ki  az  adatokból. 


A  magyar  eredméayckkez  hasonlóan  ugyanis 
azt  találta,  hogy  a  füsti  fecske  megtelepedése 
a  legszorosabl)  összefüggésben  van  a/,  illető 
terület  klimatikus  vis/onyaival,  nevezetesen 
legkorábbi  a  mélyebb  fekvésű  terület  ken, 
így  pl.  különösen  a  nagyobb  folyóvölgyekben. 
Az  isepiptez  snek,  miként  a  magyar  példán 
látható,  a  hol  azok  hosszabb  sorozatokra  tá- 
maszkodva pontiól-pontra  haladva  lettek  meg- 
szerkesztve, e/.t  a  tényt  olyfoi  mán  jelzik,  hogy 
nagyjában  véve  párhuzamosan  haladunk  a 
folyóvölgyekkel;  Gallenkamp  isepiptrzisei  evvel 
szemben  egész  lelietetlen  módon  szelik  ke- 
resztül-kasul pl.  a  Duna,  Majna  és  Lech  folyók 
völgyeit. 


Lássuk  ezt  pl.  a  Unna  völgyében.  Passau 
környéke  az  április  6-tól  7-ig  terjedő  isepip- 
tezis  területébe  esik;  valamivel  odább  minden 
átmenet  nélkül  egyszerre  az  április  15-től 
16-ig  teriedö  isepiptezis  területébe  esik  a 
Duna  egy  kisebb  szakasza  —  természetesen 
nem  azért,  mintha  ez  a  valóságban  is  így 
volua,  hanem  azért,  mert  az  illető  földrajzi 
négyszög  csak  egyetlen  egy  —  véletlenül 
késő  —  adattal  vau  jellemezve.  Ezután  rö- 
vidke dnrabon  ismét  a  6 — 7- es,  majd  közvet- 
lenül utána  és  ismét  átmenet  nélkül  a  10 — 
lies  isepiptezis  következik.  Eegensburg  mel- 
lett a  6 — 7-fs  és  8 — 9-es  isepiptezisek  köz- 
vetlenül egynuis  mellett  metszik  át  a  Dunát, 
míg  a  további  szakaszon  a  4 -5-ös  isepipt:- 
zis  nagyon  valószínűtlen  módon  még  három- 
szor szeli  át  a  völgyet.  A  Maina  völgyében 
még  hihetetlenebbek  a  viszonyok. 


Világos  dolog,  hogv  ezt  a  valóságtól  annyira 
eltérő  eredményt  az  hozta  létre,  hogy  Gallen- 
kamp ezt  a  módszert  saját  alapföltételeivel 
ellentétesen    alkalmazta.    Ezenkívül    még    azt 


beleuchten  kann,  aber  gerade  deshalb  darf 
dieselbe  nicht  so  angewandt  werden,  wie  es 
Gallenkamp  tat.  der  seine  Isepiptesen  aaf 
Grund  der  Mittel  der  geographischen  Vier- 
ecke entwarf.  Ks  ist  dies  eine  ganz  falsche 
Anwendung  der  Methode,  was  zur  Folge 
hatte,  dass  das  Isepiptesenbild  selbst  jenem 
Resultate  widersprach,  welches  Gallenkamp 
auf  den  ersten  lilick  aus  den  Daten  her- 
auslas. 

Gallbnkamp  fand  nänüich  in  Übereinstimmung 
mit  dem  ungarischen  Resultate,  dass  der  Be- 
siedeluugsvorgang  der  Rauchschwalbe  im 
engsten  Zusammenhange  mit  den  klimatischen 
Verhältnissen  steht,  namentlich  dass  die  Be- 
siedelung  in  den  tiefergelegenen  Gebieten, 
besonders  in  den  grösseren  Flusstälern  am 
frühesten  vor  sich  geht.  Wie  es  an  dem  un- 
garischen Beispiele  zu  ersehen  ist,  wo  die 
Isepiptesen  auf  Grund  längerer  Beobachtungs- 
serien und  von  Punkt  zu  Punkt  fortschreitend 
entworfen  wurden,  zeigen  die  Isepiptesen 
dieses  Resultat  so  au.  dass  sie  im  Grossen 
und  Ganzen  mit  den  Flusstälern  parallel  ver- 
laufen ;  die  Isepiptesen  Gallenkamp's  schneiden 
dem  gegenüber  z.  B.  das  Donau-  Main-  und 
Lech-Tal  in  der  unmöglichsten  Weise. 

Nehmen  wir  z.  B.  das  Donautal.  Die  Ge- 
gend von  Passau  fällt  in  den  Bereich  der 
Isepiptese  vom  6.  bis  7.  April  ;  etwas  weiter 
fällt  die  Donau  auf  einer  kurzen  Strecke 
plötzlich  ohne  Übergang  in  den  Bereich  der 
15 — 16.  April-lsepiptese  —  u.  z.  nicht  des- 
halb, als  ob  dasselbe  auch  in  der  Wirklich- 
keit so  wäre,  sondern  deshalb,  weil  das  be- 
treä'ende  geographische  Viereck  nur  durch 
ein  einziges  zufällig  spätes  Datum  charakte- 
risiert ist.  Auf  einer  ganz  kurzen  Strecke 
folgt  dann  wieder  die  Isepiptese  vom  (i — 7. 
April,  dann  unmittelbar  und  wieder  ohne 
Übergang  diejenige  vom  10 — 11.  April.  Bei 
Regensburg  schneiden  die  6 — 7  und  8 — 9 
April-Isepiptesen  die  Donau  unmittelbar  nach- 
einander, während  auf  der  übrigen  Strecke 
der  Strom  noch  dreimal  dirrch  die  4 — 5  April- 
lsepiptese  auf  ganz  unwahrscheinhche  Weise 
geschnitten  wird.  Im  Maintale  herrschen  noch 
■weniger  glaubhafte  Verhältnisse. 

Es  liegt  auf  der  Hand,  dass  dieses  von 
der  Wirklichkeit  so  sehr  abweichende  Re- 
sultat dadurch  hervorgerufen  wurde,  dass 
Gallenkamp  diese    Methode    im    Widerspruche 


351 


is  kell  különösen  kiemelni,  hogy  a  nagv  inga- 
dozásukról i-meretes  egy  óvböl  s/unnazó  ada- 
tok alapján  ci^ak  hét  napot  felölelő  iseinidczise- 
ket  szerkesztett.  Ez  a  nagy  iiigadoziis,  ni<  ly 
az  adatokat  nemcsak  egv  földrajzi  négyszög 
területén  belül  jellemzi,  hanem  még  egy  és 
ugyanazon  helységben  heteket  tesz  ki,  azt 
követeli,  hogy  egy-egy  isppiptezis  liosszabb 
időszakokra  terjedjen  ki,  mert  csak  így  nyer- 
hetii  meg  a  biztosíték  arra  nézve,  hogy  az 
isepiptezis  által  megjelölt  területek  java  ré- 
szükben tényleg  oda  is  tartoznak.  Azt  liiszem, 
hogy  ez  az  eredmény  tán  meggyőzi  Gali,rnkamp 
urat  arról,  hogy  az  isepiptezisek  jilkaliiia- 
zása  ilyen,  egy  évre  uralkodó  anyagnál  nem 
vezet  czélra,  s  hogy  ez  a  módszer  csak  akkor 
ad  megbízható  eredményeket,  ha  hosszú  soro- 
zatokban alkalmaztatik.  A  kérdéssel  azért 
kellett  behatóbb:in  foglalkozni,  mert  az  a  ve- 
szélyfenyeget, hogy  a  módszer  helytelen  alkal- 
mazása nemcsak  az  eredményeket  hiúsítja 
meg,  hanem  árthat  az  egész  ügynek  is,  mely- 
nek pedig  éppen  6.\li,enk.mip  i'ir  is  egyik  tisz- 
teletreméltó buzgósága  harczosa. 


A  tömeges  megfigyelés  főbb  eredményei 
majdnem  teljesen  egyeznek  azokkal,  a  me- 
lyeket Gaál  Gaszton  állapított  meg  a  magyar 
tömeges  megfigyelés  alapján.  Egészen  új  do- 
log GALLENKAMP-nak  az  a  Bajorországra  nézve 
teljesen  bebizonyított  érdekes  tétele,  hogy  a 
füsti  fecske  leggyakoribb  azokon  a  területeken, 
a  melyeken  legkorábban  telepedik  meg  és  for- 
dítva. Ez  a  nevezetes  magatartás,  melynek 
nyomait  Magyarországon  a  fehér  gólya  tavaszi 
fölvonulásánál  tapasztaltunk,  valósággal  onto- 
genezise a  faj  földrajzi  elterjedési  folyama- 
tának. 

Alég  korai  volna  e  nevezetes  tétel  be- 
hatóbl)  tárgyalása,  mert  eddig  még  csak  egy 
területre  nézve  van  kimutatva,  egvelőre  csak 
nagy  fontosságát  akarjuk  kiemelni,  azért, 
hogy  másutt  rendezendő  tömeges  megfigyelé- 
sek alkalmával  ez  a  kérdés  is  kellő  mélta- 
tásban részesüljön. 


mit  ihren  eigenen  Grundbedingungen  an- 
wandte. Dabei  muss  noch  besonders  hervor- 
gehoben werden,  dass  auf  Grund  dieser  aus 
einem  Jahre  stammenden  Beol)achtungen,  de- 
ren grosse  Schwankung  bekannt  ist,  nur  zwei 
Tage  umfassende  Isepiptesen  entworfen  wur- 
den. Diese  grosse  Schwankung,  welche  nicht 
nur  unter  den  Daten  eines  geographischen 
Viereckes  herrscht,  sondern  auch  selbst  in 
einer  und  derselben  Ortschaft  Wochen  aus- 
machen kann,  fordert  es,  dass  die  einzelnen 
Isepiptesen  längere  Zeiträume  umfassen  müs- 
sen, da  man  nur  auf  diese  Art  die  Garantie 
erhält,  dass  die  von  der  Isepiptese  bezeich- 
neten Gebiete  zum  vorwiegenden  Teile  auch 
wirklich  dorthin  gehören.  Ich  glaube,  dass 
dieses  Resultat  Herrn  Gallknkamp  überzeugen 
dürfte,  dass  die  Anwendung  von  Isepiptesen 
bei  einem  solchen,  nur  auf  ein  Jahr  bezüg- 
lichen Beobachtiingsmateriale  nicht  zum  Ziele 
führt,  und  dass  diese  Methode  nur  dann  ver- 
lässliche Resultate  ergibt,  wenn  dieselbe  auf 
Beobachtungsserien  gestützt  angewandt  wird. 
Die  Frage  musste  deswegen  etwas  eingehen- 
der behandelt  werden,  weil  Gefahr  droht, 
dass  durch  die  nnrichtige  Atiwendung  der 
Methode  nicht  nur  die  Resultate  vereitelt 
werden  können,  sondern  auch  unsere  gemein- 
same Forschungsrichtung,  in  welcher  dodi 
auch  GaijLenkamp  ein  Kampfgenosse  von  acli- 
tungserregendem  Eifer  ist,  Schaden  erleiden 
kann. 

Die  hauptsächlichsten  Resultate  der  Massen- 
beobachtung gleichen  fast  gänzlich  jenen, 
welche  Gaston  v.  Gaál  auf  Grund  der  unga- 
rischen Beobachtung  ableitete.  Ganz  neu  ist 
jedoch  der  für  Bayern  ganz  sicher  nach- 
gewiesene interessante  Satz  Gallenkamps,  dass 
die  Rauchschwalbe  dort  am  häufigsten  brütet, 
wo  sie  sich  am  frühesten  ansiedelt,  und  umge- 
kehrt. Dieses  merkwürdige  Verhalten,  dessen 
Spuren  sich  in  Ungarn  bei  dem  Zuge  des 
weissen  Storches  nachweisen  Hessen,  enthalt 
sozusagen  die  Ontogenie  des  geographischen 
V&rbreitimgsprozesses  der  Art.  Es  wäre  noch 
verfrüht,  diesen  merkwürdigen  Satz  eingehen- 
der behandeln  zu  wollen,  indem  derselbe  bisher 
nur  für  ein  Gebiet  nachgewiesen  wurde;  vor- 
läufig möchten  wir  nur  dessen  grosse  Wich- 
tigkeit hervorheben,  damit  in  Zukunft  bei 
anderwärts  durchgeführten  Massenbeobachtun- 
gen auch  diese  Frage  gehörig  gewürdigt  werde. 


352 


A  maradiiiidó  becsű  munkáról  szóló  isiinr- 
tetésünket  avval  az  ólmjjal  fejezzük  he,  iiogy 
bár  minél  többen  l<övetiiék  Németország- 
ban a  bajor  példát.  Biztosra  lehet  venni  azt, 
hogy  a  németországi  közönség  a  legmelegcl)- 
beii  kMroliiá  föl  a  kérdési,  a  magyar  i'^s  bajor 
kezdeménye/ő  miinl<áhit<(k  pedig  együttesen 
már  annyi  taniüságol  szolgáltattak,  hogy  a 
siker  nem  m.inidhiitna  el. 


DieBcsprechung  dieser  Arbeit.welche  bleiben- 
den Wert  besitzt,beendigen  wir  mit  dem  Wnnsehe, 
dass  das  bayerisciie  Beis]iiel  in  Deutschland 
je  mehr  Nachfolger  finden  möge.  Es  ist  als 
sicher  anzunehmen,  dass  die  deutsche  Gesell- 
schiift  (1er  Sache  das  wärmste  Interesse  ent- 
gegenbringen wird,  und  ergaben  die  bahn- 
brechenden Arbeiten  in  Ungarn  und  Bayern 
vereint  schon  so  viele  Lehren,  dass  auch 
der  Erfolg  nicht  ausbleiben  würde. 


M58 


Nyilatkozat. 

Herman  Ottó  lìr  oly  kegyes  volt  megengedni, 
hogy  az  „Aquila"  niult  évi  folyamának  248. 
stb.  lapjain  megjelent  s  rám  nézve  rendkívül 
fájdalmas  „Nyilatkozal'-ra  néhány  rövid  meg- 
jegyzést tehessek. 

Az  ellenem  ott  felemelt  vád  abban  tetftző- 
dik,  hogy  a  „Der  Zug  der  Vögel"  czimű 
könyvemben  a  madárvonnlás  kérdését  lénye- 
gileg bölcseleti  és  lélektani  alapon  tárgyalom 
s  hogy  e  mellett  megjegyeztem  azt  is,  hogy 
ennél  a  tárgyalási  módnál  a  vonulás  külső 
jelenségei  csak  alárendelt  szerepet  játszhat- 
nak. Már  pedig  minden  természeti  tüneményt 
lehet  tán  kétféle  úton  és  módon  tárgyalni, 
egyrészt  külső  lefolyásának  leírásával,  más- 
részt belső  okainak  kutatásával.  így  például 
a  zoologia  leírja  az  egyes  állatfajok  alakját, 
életmódját,  származását  stl).  a  nélkül,  hogy 
ev\'el  egyúttal  mellőzné  a  terniészetbölcseleti 
kutatást,  a  mely  az  állatvilág  csodálatosan 
ezélszerű  alakjainak  és  szerveinek  biológiai 
okait  vizsgálja.  Mert  a  természettudonn'iny 
feladata  szigorúan  véve  csak  a  természet  külső 
leírása,  míg  azoknak  a  folyamatoknak  a  tár- 
gyalása, a  melyek  a  látható  jelenség  mögött 
rejlenek  s  így  az  emju'rikns  megfigyelés  körén 
kívül  állanak,  a  bölcsészet  és  metafizika  körébe 
vezet.  De  van-e  a  két  tudományág,  a  termé- 
szettudomány és  bölcsészet .  között  ellentét? 
Nem  édes  testvér-e  mindakettő,  a  melyeknek 
békésen  kell  egymás  mellett  meglenniökV  Nem 
adja-e  éppen  ennek  a  kettőnek  az  egybeol- 
vadása a  modern  biológiában  és  természet- 
bölcseletben  azt  a  területet,  a  melyet  a  leg- 
újabb időben  a  legnagyobb  sikerrel  művelnek? 
És  nem  áll-e  mindenkinek  szabadságában, 
hogy  saját  tanulmányaiban  a  két  út  közül 
csak  az  egyiket  választhassa,  a  nélkül,  Imgy 
ezáltal  a  nnlsikat  kevesel>bre  becsülnéV 


A  madárvnmdás  jelenségére  alkalnuizva  ez 
azt  jelenti,  Imgy  a  szigorú  természettudomá- 
nyi (madártani)  eljárás  mellett,  a  mely  az 
egyes  vonulási  jelenségek  lehetőleg  pontos 
megfigyelését  kívánja  s  mint  ilyen  természe- 
tesen a  legnagyobb  s  önálló  érdeklődésre  tart- 
Ai|MÍla  XIV. 


Erklärung. 

Herr  Otto  Herman  hat  die  grosse  Güte  ge- 
liabt,  mir  zu  der.  für  mich  überaus  schmerz- 
lichen, „P^rklärnng"  auf  Seite  243  ff.  im  vor- 
jährigen Bande  des  „AquiliC  eine  kurze  Be- 
merkung zu  gestatten. 

Der    mir    dort    gemachte    Vorwurf    gi])fell 
darin,  dass  ich  in  dem  Buche   „Der  Zug  der 
Vögel"  das  Problem  des  Vogelzuges  vvesent- 
licii  i)liilosophisch  oder  psychologisch  behan- 
delt und  hierbei  bemerkt  habe,  dass  für  diese 
Betraciitungsweise    die    äusseren   Zugerschei- 
nungen nur   von    untergeordneter    Bedeutung 
seien.  Nun  kann   man   aber    doch    wohl   jede 
Naturerscheinung    auf    zweifache    Weise    er- 
örtern: einerseits    durcli    Beschreibung   ihres 
äusseren    Verlaufes,    andererseits    durch    Er- 
forschung iiirer  inneriM)    Ursachen.    Beispiel- 
weise besteht    die  Zoologie  in  der  Beschrei- 
bung der  einzelnen  Tierarten   nach   ihrer  Ge- 
stalt,  I^ebensweise,  Abstammung    usw..    ohne 
doch  hierbei  die  Forschungen  der  Naturphihi- 
sophie  auszuschliessen,  welche  nadi  der  biolo- 
gischen Ursache    der    so    wunderbar    zweck- 
mässigen   Gestalten    und    Organe    der    Tiere 
fragt.    Denn    die    Aufgabe    der    Naturwissen- 
schaft ist.  streng  genommen,  nur  die  äussere 
Beschreil)ung  der  Natur,  wä'.irend  die  Erörte- 
rung  derjenigen   Vorgänge,  welche  hinter  den 
sichtbaren  Erscheinungen  verborgen  sind,  umi 
sich  daher  der  cmpirisciien  Beobachtung  ent- 
ziehen, in  das   Bereich    der    Philosophie    und 
Metaphysik  führt.  Aber  besteht  denn  zwischen 
beiden  Wissenszweigen,  der  Naturwissenschaft 
und   Philosophie,  ein    GegensatzV    sind    nicht 
vii^melir    l)eide  Scli western,  welche    friedlich 
nebeneinander  wohnen  soihm?  1st  nicht  gerade 
die    Verschmelzung    beider   in   der    modernen 
Biologie    inid    Naturphiloso|)hie    ein    (4ebiet, 
welclies  in  neuster  Zeit  mit  grösstem  Erfolge 
gepflegt  wird?  Und  wird  nicht  ein  jeder  be- 
rechtigt sein,  sich  für  seine  besonderen  Stu- 
dien dem    einen    dieser^  beiden    Wege    zuzu- 
wenden, ohne  deshalb  den  anderen  geringer 
zu  b(nvertenV 

Auf  die  Erscheinung  des  Vogelzuges  an- 
gewandt, bedeutet  dics,^dass  neben  dem  streng 
naturwissenschaftlichen  ((n-nithologischcn)  Ver- 
fahren, welches  in  der  möglichst  genauen 
Beol)achtung  der  einzelnen  Zugerscheinungen 
besteht,   und  als  solches  natürlich  das   aller- 

4.S 


854 


hat  számot,  ennek  az  összjelenségnek  a  vizs- 
ffiilatában  még  egy  bölcsészeti  vagy  lélektani 
módszert  is  meg  kell  engedni,  a  milyent  én 
kíséreltem  meg  az  ösztöntan  beható  tárgyalá- 
sával. Hogy  mennyiben  értem  el  ebben  sikert, 
vagy  mennyiben  követtem  el  tévedéseket,  egé- 
szen más  kérdés,  a  melyet  a  biráló  űr  se 
érintett;  de  eljárásom  elvi  helyességét  bizo- 
nyára el  lehet  ismerni.  El)böl  egyúttal  az  is 
kitűnik,  hogy  egészen  távol  állott  tőlem  a 
madárvonulási  adatok  lebecsülése  ;  a  magam 
részéről  a  legbensőbb  meggyőződéssel  kü- 
lönböző folyóiratokban  ismételtem  is  kiemel- 
tem azokat  a  szép  sikereket,  nevezetesen  a 
M.  0.  K.-tól  elért  nagyszabásű  eredményeketi 
a  melyeket  az  ilynemű  megfigyelések  nyuj" 
tanak. 

Berlin,  1907.  Grabsek  Kurt. 


grösste,  selbständige  interesse  in  Ans])ruch 
nehmen  darf,  aiicii  eine  philosophische  oder 
psychologische  Untersuchung  dieser  Gesamt- 
erscheinung erlaubt  sein  muss,  wie  ich  sie 
unter  eingehender  Erörterung  der  Instinktlehre 
versucht  iiabe.  Inwieweit  ich  liierl)ei  etwa 
irgend  einen  Erfolg  erzielt  oder  Irrtümer  be- 
gangen habe,  ist  eine  ganz  andere  Frage, 
welche  auch  mein  Herr  Kritiker  garnicht  ge- 
streift hat;  aber  die  grundsätzliche  Berechti- 
gung meiner  Betrachtungsw-eise  darf  gewiss 
zugestanden  werden.  Hieraus  würde  sich  zu- 
gleich ergeben,  dass  diese  von  einer  Miss- 
achtung der  ornithologischen  Einzelbeobach- 
tungen weit  entfernt  ist;  ich  selbst  habe  in 
verschiedenen  Zeitschriften  die  Bchönen  Er- 
gebnisse dieser  Beobachtungen,  namentlich 
die  grossartigen  Erfolge  der  U.  0.  C.  wieder- 
holt und  aus  innigster  Überzeugung  hervor- 
gehoben. 
Berlin  1907. 


A  M.  0.  K.-nak  ehhez  a  „Nyilatkozat"-hoz 
csak  kevés  szava  vau.  Alapjában  véve  azt 
vitatja  Graesee  Kurt  űr,  hogy  helyes  dolog 
oly  jelenségekről,  a  melyeket  induktive  meg 
lehet  állapítani,  filozofálni  és  pedig,  még  mi- 
előtt azokat  induktive  megismertük  volna- 
Csakhogy  ez  valóságos  „fiHus  ante  patrem'" 
Az  teljességgel  nem  enyhít  a  felfogáson,  hogy 
G.  K.  úr  azt  hiszi,  hogy  a  jelenségeket  lehet 
külön  megfigyelni,  s  azután  lehet  róluk  külön 
elmélkedni.  Egész  világosan  szólva:  addig,  a 
míg  a  régi  iskola  fizikusai  és  természettilozo 
fusai  azon  elmélkedtek,  vájjon  a  villamosság 
fluidum-e  vagy  valami  más  matéria,  megállott 
a  fizika  a  régi  \'illamozási  gépen  ;  mikor  azon- 
ban az  induktive  megállapithatót  kezdték 
kutatni,  megkezdődött  a  \allamosság  diadal- 
útja, melynek  óriási  méretei  folytonosan  nőnek 
és  nőni  fognak,  a  nélkül,  hogy  a  villamosság 
lényegéről  valójában  többet  tudnánk,  mint  a 
régi  természetfilozofusok  és  fizikusok.  Az  élet- 
jelenségek utolsó  okainak  kutatására  irányuló 
törekvések,  vagy  egyáltalában  az  ezekről  való 
elmélkedés  is  egészen  más  előfeltételeket  igé- 
nyel, mint  a  milyenekkel  G.  K.  űr  rendelke- 
zik. Nyilatkozatából  pl.  egész  világosan  ki- 
tűnik, hogy  nem  ismeri  a  természetrajz  és 
természettan  közötti  különbséget;  hogy  azt 
hiszi,  a  zoologia  lényege  az  állatok  le- 
írása alakjuk,  életmódjuk  stb.    szerint;    hogy 


Kurt  Grabber. 


Die  U.  0.  C.  luit  zu  dieser  Erklärung  nur 
wenig  zu  bemerken.  Im  Grunde  genommen 
besteht  Herr  Kurt  Gbaeber  darauf,  dass  es 
richtig  ist,  über  Erscheinungen,  die  induktiv 
fassbar  sind,  zu  philosophieren  u.  z.  ehe  man 
dieselben  induktiv  erkannt  hat.  Das  ist  aber 
der  wahrhaftige  „filius  ante  patrem'".  Das 
mildert  nichts  an  der  Auflassung,  dass  Herr 
K.  G.  glaubt,  man  könne  die  Erscheinungen 
abgesondert  beobachten  und  abgesondert  da- 
rüber philosophieren.  Um  ganz  deutlich  zu 
sprechen:  als  die  Physiker  und  Naturphilo- 
sophen der  alten  Schule  darüber  stritten  und 
philosophierten,  ob  Elektrizität  ein  Fluidum 
oder  sonst  eine  Materie  ist,  bleibt  die  Physik 
bei  der  alten  Elektrisiermaschine  stehen;  als 
man  aber  das  inductiv  Fasshare  zu  nehmen 
begann,  begann  des  Siegeslauf  der  Elektrizi- 
tät, dessen  Riesenhaftigkeit  unaufhörlich  fort- 
schreitet, stets  riesiger  wird,  ohne  dass  wir 
über  das  Wesen  der  Elektrizität  eigentlich 
mehr  wüssten,  als  die  alten  Naturphilosophen 
und  Physiker.  Das  Bestreben  nach  Erfor- 
schung der  letzten  Ursachen  der  Erscheinun- 
gen, oder  auch  nur  das  Philosophieren  da- 
rüber, hat  übrigens  ganz  andere  Vorbedin- 
gungen, als  jene  sind,  über  welche  Herr  K. 
G.  verfügt.  Aus  seiner  Erklärung  gelit  z.  B. 
ganz  oftenbar  hervor,  dass  er  den  Unterschied 
zwischen  Naturgeschichte  und  Naturwissen- 


355 


azt  hiszi,  „az  állatvilág  csodálatosan  czél- 
szerű  alakjainak  és  szerveinek"  biológiai  okát 
a  terniészotbölcsészet  van  hivatva  kutatni, 
így  történik  aztán,  hogy  G.  K.  úr  végtére  is 
„a  vonulás  összjolenséi;éu<'k  bölcsészeti  vaiiy 
lélektani  vizsgálatát"  akarja  keresztülvinni. 
még  mielőtt  félismerte  i'olna  a  imnulás  lefo- 
lyását. 


A  M.  0.  K.  azt  a  feladatot  tűzte  ki  magá- 
nak, hogy  a  madárvonulás  jelenségét  összes 
felfogható  mozzanatai  szerint  és  az  egész 
területen,  a  melyen  folyik,  megállapítsa  vagy 
legahlbb  megállapítani  segítse,  hogy  azt,  a  mi 
benne  törvényszerűen  nyilatkozik,  szilárd  alapra 
fektesse.  G.  K.  úr  azt  liiszi,  hogy  ezt  termé- 
szetfilozófiai úton,  tüzetes  ornithologiai  ismeret 
nélkül  állapíthatja  meg.  E  két  szempont  merő- 
ben ellentétes. 

Irányát  követheti  ezután  is.  líésziiukröl  az 
ügy  végleg  be  van  fejezve. 

M.  ().  K. 


Schaft  nicht  kennt;  dass  er  glaubt,  die  Zoologie 
bestehe  einfach  aus  der  Beschreibung  der 
Tiere  nach  ihrer  Gestalt,  Lebensweise  etc.; 
dass  er  glaubt  die  Erforschung  der  biologi- 
sclien  Ursache  der  „so  wunderbar  zweck- 
mässigen Gestalten  und  Organe  der  Tiere" 
sei  ein  Problem  der  Natur])hilosoi)hie.  So 
kommt  es  dann,  dass  HeiT  K.  G.  schliesslich 
die  „philf)Sopliische  oder  psychologische  Unter- 
suchung der  Gesamterscheinung  des  Zuges" 
in  Anspruch  nehmen  will,  ehe  er  den  Verlauf 
des  Zuges  erkannt  hat. 

Die  U.  0.  C.  hat  es  sich  zur  Aufgabe  ge- 
stellt, das  Phänomen  der  Zuges  der  Vögel  in 
der  Gesamtheit  seiner  fassbareu  Momente 
und  für  das  ganze  Gebiet  festzustellen,  oder 
mindestens  zur  Feststellung  btüzutragen,  um 
das,  was  sich  als  Gesetz  ofl'enbart,  fest  zu 
begründen.  Herr  K.  G.  glaubt  diesem  auf 
naturpiiilosophischem  Wege  und  oline  spezielle 
ornithologische  Kenntniss  beikommen  zu  kön- 
nen. Beide  Gesichtspunkte  sind    unvereinbar. 

Es  steht  ihm  frei,  es  auch  ferner  in  seiner 
Richtung  zu  tun.  Für  uns  ist  die  Kontroverse 
unbedingt  abgetan. 

U.  0.  c. 


i^' 


356 


A  Petényi-Emlék. 

A  inaiiyar  tiuloiiiányos  inadîirtaii  megala- 
l)itó.jáiiak,  Petényi  Salamonnak  állítandó  oiii- 
lékműre  a  ini'ilf  év  november  hava  «ita  a 
következő  ujaid)  adományok  érkeztfdí  : 


MiDDENDORF.  E.,    Voll.    1  Icllcnonil 

Csíki,  Ernő.  Bndajtest        .... 
Magyar  Nemzuti  Muziíum,  Budapest  . 
BüTTiKOFRR,  iiK.  J.,  Rotterdam 
Schenk,  Henrik,   (»verbász  .     . 

^Wartha  ViNczE,  DR.,  Budapest  .  . 
^  Lenqïel,  Béla,  DR.,  Budapest  .  . 
^Mágócby-Dietz,  Sándor,  iiK.,  Budapest 
'  AujEszKY,  AL.uiÁR,  DR..  Budapest  . 
'■  MiRAKözY,  K.ÍROLY,  Dií.,  Budapest  . 
'■  Lakits,  Feeencz,  dr.,  Budapest  . 
^  LöKBNTHRY,  Imre,  dr.,  Budapest  . 
'  Krenner,  József,  de.,  Budapest  . 
*  SziLY,  Kálmán,   dr.,  Budapest 


25.— 
10.— 


.  100 
.,  10 
„  20 
„  5 
.       5 

5 
„  5 
„      2 

2 

2 

2 

..       5 


Das  Petényi-Denkmal. 

Zur  Krriclituiiií  eines  Denkmales  für  J.  S. 
Petényi,  dem  BeüTünder  der  ungarischen 
wissenschaf'tlielien  Ornithologie,  liefen  seit 
November   l!)0(j  folgende  weitere  Gaben  ein  : 


K.  Karlovszky,  Geyza,  Budapest  . 
'  RÁTH.  Arnold.  Budapest  .  .  . 
'  Schafarzik,  Ferenc'z,  dr  ,  Budapest 
'■  BucHBüCK,  Gusztáv,  Budapest  . 
^  Schilberszky,  Károly,  dr  .Budapest 
'TüzsoN,  János,  dr..  Budapest  . 
'  Pékár,  Gy,  dr..  Budapest  .  . 
*  Hutyra,  Ferencz.  DR..  Budapest 
'  Ilosvay,  L.U08,  DR.««  Budapcst 
'Merely,  Lajos,  dr  ,  Budapest 
BijA8iü8,  Rudolf,  dr.,  Prof.,  Braun- 
schweig       

Nóorád-v.ármrqyb  (Coinitat  NógTád) 
Varoa,  Kálmán,  Budapest      .     .     . 

Összesen 


K 


2 
2 

9 

2 
5 

2 

2, 
3 
5 
2 

20 
50 

7 


Zusammen     K  302 


Hozzáadva  a  mult  évben  érkezett  oOO 
koronát,  gyűjtésünk  eddigi  eredménye  802 
korona. 

Fogadják  e  helyen  a  kegyes  adakozók 
őszinte  szívből  fakadó  köszönetünket.  A  to- 
vábbi kegyes  adományokat  a  M.  0.  K.  czime 
alatt  (Budapest.  VHI.  József-körút  65,  I.  3.) 
kérjük. 

M.  Ü.  K. 


Mit  (len  50U  Kronen  des  vorigen  Jahres 
summiert,  beträgt  unsere  bisherige  Sammlung 
802  Kronen. 

Empfangen  die  Geber  auch  an  dieser  Stelle 
unseren  herzlichsten  Dank.  Die  weiteren  gü- 
tigen Beiträge  bitten  wir  unter  Adresse  der 
U.  0.  Z.  (Budapest.  YIII.  József-körut  65.  I.  3.) 
einzusenden. 

U.  0.  Z. 


A  kir.  mag-y.  Természottud.  Társulat  gyííjtöivén. 


Sammelbogen  (1er  kön.  ung.  Naturwitisensch.  Ges. 


357 


Personalia. 


Az  1907.  év  folyamán   a  JI.   0.  k.    rmidcs 
meijfií/yelöi  közé  a   következők    vétettek    fül  : 
Dörgő  Dánibl,  Mezőtúr 
Dr.  Fromm   Géza.  Ráczkeve. 
Ràcz  Béla,  Szerep. 
Stoll  Ernő.  Újtele]). 
Sz.Ai.AY  Béla,  Répáspuszta. 
SzEMERK  László,  Lasztoniér. 
Vaszary  Ernő,  Ravazd. 
Weninger  Antal,   Bárifalu. 


lm  Laufe  (les  Jalire.s  I{)07  wurden  folí;ende 
Herren    zu    stmxHf/cti  Dcoìiaclilrm  ernannt. 
DüRoö,  Daniel,  Mezőtúr. 
Fromm,  Géza  Dr.,  Ráczkeve. 
Rácz,  Béla,  Szerep. 
Stoll,  Ernst,  Újtelep. 
Szalay,  Béla  v  ,  Répáspuszta. 
Szemére,  L.adislaus  v.,   Lasztoniér. 
Vaszary,  Ernst  v.,  Ravazd. 
Weninger,  Anton,  Bánfalva. 


Látogatások.  Dr.  Loisel  Gusztáv,  a  párizsi 
orvostani  egyetem  einbryoloo-iai  laboratóriumá- 
nak igazgatója,  a  frauczia  közoktatásügyi 
minisztérium  megbizatásából  a  felsőbb  tan- 
intézetek, és  nevezetesen  a  madártani  intéz- 
mények tanulmányozása  czéljából  bejárván 
az  európai  államokat  1907.  április  l.'5-án  meg- 
látogatta intézetünket  is.  A  hírneves  tudós  a 
délelőttöt  az  intézetben  töltötte  s  a  M.  0.  K. 
szervezetéről,  működéséről,  évi  költségveté- 
séről, a  megfigyelőkről,  az  országban  való 
Itatásáról,  egyszóval  minden  érdembe  vágó 
dologról  a  legapróbb  részletekre  is  kiterjedő 
alapossággal  iiiforniáltatta  magát,  s  fárad- 
hatatlan figyelemmel  nézegette  az  intézet 
sokféle  és  terjedelmes  gyűjteményeit.  A  dél- 
uti'int  CsüRGEY  TiTLs  adjuuktus  vezetése  mellett 
a  margitszigeti  madárvédelmi  telep  tanulmá- 
nyozásának szentelte,  s  itt  is  mindenre  kiter- 
jedő alapossággal  tanulmányozta  a  mesterséges 
madártelepítésre  vonatkozó  eszközeinket  és 
berendezéseinket,  érdeklődött  eddig  elért  ered- 
ményeink iránt,  nevezetesen  abban  az  irány- 
ban, hogy  mennyire  sikerült  a  magyar  tár- 
sadalmat az  ügy  számára  megnyerni. 


Tapasztalatairól  terjedelmes  jelentést  tett 
a  franczia  közoktatásügyi  minisztériumnak,  a 
melyben  különösen  azt  emelte  ki,  hogy  a 
M.  0.  K.  csodálatosképen  még  mindig  az 
eg>-etlen  ilynemű  intézet  Európában,  holott 
annak  szükségessége  és  nag>-  fontossága 
immáron  mindenütt  érezhető.  Intézetünkről 
való  véleményét  tán  legjobban  jellemzi  az  a 
ten'e,  hogy  egy  fiatal  erőt  fog  a  M.  0.  K.-ba 


Besuche.  Dk.  Gustav  Loisel,  Direktor  des  em- 
bryologischen  Laborat(n-iiims  der  medizinischen 
Fakultät  in  Paris  machte  im  Auftrage  des  franzö- 
sischen Ministeriums  für  Unterricht  eine  Stu- 
dienreise in  den  europäischen  Staaten,  um 
die  höheren  Lehrinstitute,  namentlich  die 
ornithologischen  Einrichtungen  zu  studieren 
und  besuchte  bei  dieser  Gelegenheit  am  IZ. 
April  1907  auili  unser  Institut.  Der  berühmte 
Gelehrte  verbrachte  den  Vormittag  in  unserem 
Institute  und  Hess  sich  hier  über  die  Organi- 
sation und  Tätigkeit,  über  das  jährliche  Bud- 
get, über  die  Beobachter  und  über  die  Wir- 
kung der  Tätigkeit  im  Lande,  mit  einem 
Worte  über  sämtliche  meritorische  Verhält- 
nisse der  U.  0.  C.  mit  einer  bis  in  die 
kleinsten  Details  gehenden  Gründlichkeit  infor- 
mieren und  besichtigte  die  vielen  und  um- 
fassenden Sammlungen  mit  unermüdlicher  Auf- 
merksamkeit. Den  Nachmittag  weihte  er  unter 
der  Führung  des  Adjunkten  Titus  Csörgey  dem 
Studium  derVogelschutzstation  auf  derMarga- 
reteniusel,  und  studierte  auch  hier  mit  einer 
alles  umfassenden  Gründlichkeit  unsere  Mittel 
und  {Einrichtungen  für  die  küi^stliche  Vogel- 
ansiedelung, interessierte  sich  für  unsere  bis- 
herigen Erfolge,  besonders  in  der  Richtung, 
in  welchem  Grade  die  ungarische  Gesell- 
schaft für  die  Sache  gewonnen  werden  konnte. 

Von  seinen  Erfahrungen  erstattete  er  dem 
französischen  Ministerium  für  Unterrieht  einen 
ausführlichen  Bericht,  in  welchem  er  besonders 
das  hervorhob,  dass  die  U.  0.  C  wunder- 
barerweise bisher  noch  immer  das  einzige 
diesbezügliche  Institut  in  Europa  ist,  trotzdem 
die  grosse  Wichtigkeit  eines  solchen  schon 
überall  gefühlt  wird.  Seine  An.sicht  über  unser 
Institut  wird    vielleich  am  besten  dm-ch    den 


358 


kiküldeni.  lio<;jy  hiizaniosiibb  ideig  itt  dolgozva 
alaposan  niogisnierje  az  intézet  működési 
iránvát.  módszereit  s  eddigi  eredményeit. 


Részünkről  főleg  azért  is  örülünk  úgy  e 
látogatásnak,  mint  ennek  a  tervnek,  mert 
evvel  elérkezik  annak  a  lehetősége,  hogy 
Francziaorszíígban  is  megindul  a  pozitív  ala- 
pon nyugvó  ornithophaenologiai  kutatás.  Az  a 
nagy  megfigyelési  anyag,  melyet  a  franczia 
megfigyelők  gyűjtöttek  eddig,  még  mindig 
nincs  földolgozva,  minek  következtében  Fran- 
cziaország  ornithophaenologiai  szempontból 
jelenleg  még  majdnem  teljesen  terra  incognita. 

Berlepsch  János  báró  és  neje  valamint 
Lindner  K.  lelkész  május  hava  végén  a  bécsi 
gazdasági  kongresszus  után  lerándultak  Buda- 
pesti-e s  szerencséltettek  néhány  napi  látoga- 
tásukkal. A  hajóállomásnál  intézetünk  tiszt- 
viselőkara és  az  Orsz.  Állatvédő  Egyesület  kép- 
viselői részéről  történt  fogadtatás  után  Dr.  Kazy 
József  min.  tan.  dr.  Darányi  Ignáoz  földmívelés- 
ügyi  miniszter  nevében  az  állam  vendégének 
nyilvánította  Iíerlupsch  bárót,  a  mennyiben  az 
állami  birtekokat  tanulmányozni  szándékozik. 
Ez  utóbbira  az  idő  rövidsége  miatt  alkalom 
nem  nyilván,  vendégeink  előbb  intézetünket  s 
a  m.  kir.  Mezötjazdasági  Múzeumot  s  itt  tüze- 
tesen a  Herman  Ottó  rendezte  ősfoglalkozási 
termet  szemlélték  meg,  majd  pedig  intézetünk 
margitszigeti  madárvédelmi  telepét  tanulmá- 
nyozták, hol  Berlepsch  figyelmét  különösen 
azok  a  kedves  családi  jelenetek  ragadták  meg, 
a  melyeket  a  leemelhető  fedelű  fészekodvak- 
ban  kuporgó  czinegefiókák  nyújtottak.  Elis- 
meréssel nyilatkozott  nemcsak  fészekodu- 
mintáinkról,  hanem  az  általa  szerkesztett  téli 
etetőkunyhó  magyar  alakjáról  is,  a  melynek 
talapzatszerkezetét  a  német  mintáénál  elő- 
nyösebbnek  minősítette. 


Ez  este  az  emlitettek  a  földmivelésügyi 
miniszter  vendégei  voltak  a  Margitszigeten,  a 
mikor  is  a  megjelenésben  akadályozott  minisz- 
tert dr.  Kazy  József  helyettesitette.  A  következő 
napot  a  velenczei  tavon  töltötték,  a  melyet  mint 
Mkszi.eny  P.Új  vendégei  Chernél  István  kalau- 
zolása mellett  egész  hosszában  végighajózt:  k. 


Plan  charakterisiert,  dass  er  eine  junge  Kraft 
in  das  Institut  entsenden  will,  um  längere 
Zeit  hindurch  hier  arbeitend,  die  Tätigkeit,  die 
Methoden  und  bisherigen  Resultate  des  Insti- 
tutes gründlich  kennen  zu  lernen,  l'nserer- 
seits  freuen  wir  uns  über  diesen  Besuch  iiiiii 
Plan  hauptsächlich  deshalb,  indem  dadiircli 
die  Möglichkeit  herannaht,  dass  die  auf  po- 
sitiver Grundlage  fussende  ornithophänolo- 
gische  Forschung  auch  in  Frankreich  begin- 
nen Avird.  Das  grosse  Beobachtungsmateriale. 
welches  in  Frankreich  gesammelt  wurde,  ist 
bisher  noch  immer  nicht  bearbeitet,  weshalb 
Frankreich  in  ornithophänologisciier  Beziehung 
derzeit  noch  immer  eine  terra  incognita  ist. 
Freiherr  H.ans  v.  Berlepsch  und  Gemahlin 
sowie  Pastor  C.  Lindner  machten  nach  Beendi- 
gung des  landwirtschaftlichen  Kongresses  in 
Wien  einen  Abstecher  nach  Budapest,  und 
beehrten  uns  mit  ihrem  einige  Tage  dauernden 
Besuche.  Xacli  dem  Empfange  an  der  Dainpt- 
schiffstation  seitens  der  Mitglieder  der  U.  0. 
C.  und  der  Delegierten  des  Landes- Tier- 
schutzvereines erklärte  Ministerialrat  Dr.  Josef 
V.  Kazy  im  Namen  des  Dr.  Ignaz  v.  Dar.ányi 
k.  ung.  Ministers  für  Ackerbau.  Freiherrn  v. 
Berlepsch  als  Gast  des  ungarischen  Staates, 
falls  derselbe  die  staatlichen  Grundbesitze 
zu  studieren  wünschte.  Indem  zu  letzterem  die 
Zeit  zu  kurz  war,  besichtigten  unsere  Gäste 
zuerst  unser  Institut,  dann  das  königl  ung. 
Museum  für  Landivirschaft,  hier  besonders 
die  von  Otto  Herm.ín  veranstaltete  Sammlung 
der  ungarischen  Urbeschäftigungen  ;  später 
wurde  die  Vogelschutzstation  unseres  Institu- 
tes auf  der  Margareteninsel  besucht,  wo  v. 
Berlepsch's  Aufmerksamkeit  besfinders  die  an- 
ziehenden Familienbilder  fesselten,  welche  die 
in  den  Nisthöhlen  mit  abhebbarem  Dachbrette 
kauernden  Meisenjungen  boten.  Er  äusserte 
sich  nicht  nur  über  die  ungarischen  Nist- 
höhlen ]\Iodelle  sehr  anerkennend,  sondern 
auch  über  die  ungarische  Form  des  von  ihm 
erfundenen  Futterhauses,  dessen  Unterbau- 
Konstruktion  er  als  vorteilhaft  beurteilte.  An 
diesem  Abend  waren  die  Erwähnten  auf  der 
Margareteninsel  Gäste  des  königl.  ung. 
Ministeriums  für  Ackerbau  ;  der  am  Erschei- 
nen verhinderte  Minister  wurde  von  Dr.  Josef 
von  Kazy  vertreten.  Den  nächsten  Tag  ver- 
brachten sie  am  See  von  Velencze,  welchen 
sie  als  Gäste  Paul  v.  Meszleny's  unter  der  Füh- 


359 


Bár  a  tó  az  idén  a  tavaszi  áradások  folytán 
niegle])öcn  gyéren  volt  nrpositve,  a  Calamodus 
tnelu)iopO(/unt  mégis  sikerült  megfigyelniök, 
hallgatva  annak  sajátos  énekét  is. 


Budapestről  búcsúzva  2  napra  ('iii;i;m-,i>  István 
kőszegi  niadárvédelini  telepéibe  rándultak  ven- 
dégeink, útjukat  a  Balaton  mentén  téve  meg, 
miközben  egyebeken  kívül  2  kócsagot  és 
számos  partifecsketelepet  láttak.  A  kőszegi 
állatvédő-egyesület  vendégei  tiszteletére  dísz- 
közgyűlést rendezett,  a  melyet  a  madárvé- 
delmi berendezések  tanídmányozása  követett. 
Berlepsch  báró  tetszését  különösen  Chernél 
István  égetett  cserépből  készült  fészekodvai 
és  etetőoszlopa  nyerte  meg,  a  melyeket  saját 
telepén  is  alkalmazni  fog.  Másodnap  a  híres 
HuszTHY-féle  madárgyüjteményt  tekintették  meg 
Lékán.  Útközben  iialhitták  a  Muscicapa  parvát 
és  fészekodva  mellett  szemlélték  a  Muscicapa 
coliarist  (Bechst),  a  melyet  mint  mesterséges 
fészekodvak  lakóját  Berlepsch  eddig  még  nem 
észlelt  ;  végül  Tömördön  a  Cerchrieis  cenchrist, 
Naum.  és  a  Coranas  garridát  figyelhették 
meg.  Kőszegről  Szombatiielyre  utazva,  ketté- 
vált a  társaság,  Berlepsch  báró  nejével  Bécsbe, 
Lindner  lelkész  Gráczba  utazott.  Reméljük, 
hogy  nem  utoljára  láttuk  körüiüíben  kedves 
vendégeinket  s  örömünkre  szolgál,  ha  ók 
is  oly  kellemes  endékekkel  távoztak  tőlünk, 
mint  a  minőket  látogatásukkal  u(;künk  sze- 
reztek. 


Sir.  Rothschild  Wai^thkr  és  a  Tring  Jluzcum 
igazgatója  dr.  Hartert,  kik  rovartani  tanid- 
mányok  czéljáljól  a  nyár  legnagyobb  részét 
Délmagyarországon  —  Herkulesfürdő.  Kazán- 
szoros —  töltötték,  s  itt  szép  eredményeket 
is  értek  el,  1007  jul.  29-én  a  M.  0.  K.-ot 
is  megtisztelték  látogatásukkal,  s  itt  gondosan 
szemügyre  vették  a  M.  O  K.  gyűjteményeit, 
kivéve  a  nagy  ornithophaenologiai  adat-gyűj- 
teményt, melynek  kezelője  Schenk  .Iakab  asz- 
szisztens  nem  volt  jelen,  mintliogy  sajnos, 
fegyvergyakorlatra  volt  l)chiva.  Az  urak  meg- 
elégedésüket   nyilvánították    az    intézetről,    a 


rung  Stefan  v.  Chbrnhi.'h  seinen  ganzer  Länge 
nach  durchschifften.  Obwohl  der  See  infolge 
Hochwassers  heuer  auffallend  spärlich  bevöl- 
kert war,  konnte  Calamodtis  melanopogon 
doch  beobachtet  werden,  und  wurde  auch 
dessen  eigentümlicher  Gesang  gehört.  Von 
Budapest  Abschied  nehmend,  begaben  sich 
unsere  Gäste  auf  zwei  Tage  auf  die  Vogel- 
schutz Station  Stefan  v.  Chernel's  nach  Kőszeg; 
ihren  Weg  nahmen  sie  den  Balaton  entlang, 
wobei  sie  zwei  Edelreiher  und  viele  Kolonien 
der  Uferschwalbe  beobachten. 

Der  Tierschutz-Verein  in  Kőszeg  hielt  den 
Gästen  zu  Ehren  eine  Festsitzung,  nach 
welcher  die  Besichtigung  der  Vogelschutz- 
Einrichtungen  folgte.  Freiherrn  v.  Burlupsch 
gefielen  besonders  die  aus  Ton  gebrannten 
Nisthöhlen  und  der  Futterstamm  Stef.\n  v. 
Chernel's,  welciie  e.  auch  auf  seine;  Station 
anwenden  wird.  Am  folgenden  Tage  wurde 
die  berühmte  Vogelsammlung  v.  Hubzthy's  in 
Léka  besichtigt.  Wäiireiid  desWeges  wurde  Mus- 
cicapajyarva  iiehöit,  und  neben  seiner  bewohnten 
Nisthöhle  Muscicapa  coliaris  (Bechstkin)  ge- 
sehen, welchen  v.  Berlepsch  bisher  noch  nicht  als 
Bewohner  von  künstlichen  Nisthöhlen  beol)ach- 
ten  konnte;  schliesslicli  wurde  iuTöinönl  Cerch- 
neis  cenchris  Naum.  und  Coracias  garrula  beo- 
bachtet. Von  Kőszeg  begaben  sie  sich  nach  S/.om- 
baihely,  wo  sich  die  Gesellschaft  trennte  ;  Frei- 
herr v.  Berlepsch  begab  sich  mit  seiner  Ge- 
mnhlin  nach  Wien,  Pastor  L  nbner  reiste  nach 
Graz.  Hoffentlich  sahen  wir  unsere  lieben 
Gäste  nicht  zum  letzten  Male  in  unseri^m  Kreise, 
und  gereichte  es  uns  zur  Freude,  wenn  sie 
mit  denselben  angenehmen  Erinnerungen  von 
uns  schieden,  welche  sie  bei  uns  zurückliesseii. 

Sir  Walther  Rothschid  und  der  Direktor 
desTring-Musenins,DK.  Hartert,  dieden  grössteii 
Teil  des  Sommers  mit  entoniologisclien  Stu- 
dien beschäftigt  in  Südungarii  —  Herkules- 
fürdő,  Kazan-Pass  —  verbrachten  und  schöne 
Erfdlge  erzielten,  beciirteii  die  U.  0.  C.  am 
29.  Juli  1907  mit  ihrem  Besuche  und  nahmen 
die  Veranstaltungen  genau  in  Augenschein 
mit  Ausnahme  der  grossen  ornitliopliäiioio- 
gischen  Dateiisammluiig,  deren  ^■erwaller. 
Assistent  J.  Schenk  leider  seiner Militärpliiciit 
genügen  niusste.  ilalicr  nicht  zugegen  sein 
konnte.  Die  Herren  sprachen  ihre  Befriedigung 
über  die  Anst:ilt  ans,  deren  Chef  aber  meinte, 
dass  wir  nur  wenig  bieten    können,    da    uns 


360 


nielynck  igazgatúj:i  n/.onbnii  új-y  vélekedett, 
hogy  csak  keveset  iiyújtliattink,  minthogy  még 
nagyon  kevés  erő  áll  rendelkezésünkre,  nem 
úgy  mint  Angliában,  a  hol  hatalmas  eszkö/ök 
állanak  rendelkezésre.  Sir  Rothschild  azt 
jegyezte  meg,  hogy  Angliában  egyáltalában 
nincsenek  oly  állami  intézmények  mint  Magyar- 
országon, a  mi  igaz  is  lehet.  Egy  azonban 
bizonyos,  hogy  Anglia  vallliatja  magáénak 
Rothschild  Walthkr-í  s  annak  világiiirü  inté- 
zetét, a  tringi  zoológiai  muzeumot,  mely  párat- 
lanul áll  s  messzi  földet  bevilágít  sugaraival. 


Abban  a  nagy  örömben  részesültünk,  hogy 
f.  év  nyarán  magyar  földön  üdvözölhettük 
J.\NE  A.  Owen  Visoer  asszonyt.  A  híres  irónő, 
a  ki  a  hawaii  szigetek  története  mellett  még 
sok  más  hasznos  és  tanulságos  angol  munka 
szerzője,  már  ismételten  járt  Magyarországon, 
mert    előszeretettel    használja    ennek    fürdőit. 

Ez  alkalommal  azonban  külön  czélt  is  szol- 
gált látogatása.  Owkn  asszony  különösen  a 
madárvédelem  és  a  madártani  ismeretek  ter- 
jesztése iránt  érdeklődik,  —  egyik  ilyen 
munkája  a  „Birds  in  their  Seasons"  czimű 
19U4-ben  megjelent  kitűnő  könyve  —  s  az 
idevágó  magyar  irodalom  már  régebbi  idő 
óta  keltette  föl  teljes  figyelmét.  „A  madarak 
hasznáról  és  káráról"  czimű  népszerű  munka 
ragadta  meg  különösen  a  tigyelmét,  s  ez 
indította  arra,  hogy  annak  szerzőjét,  a  M.  0.  K. 
vezetőjét  Herman  Ottó  t  nyári  tartózkodási 
h'dyén,  Lillafüreden  fölkeresse,  és  vele  meg- 
beszélje a  munkának  egy  angol  kiadását  ;  a 
dolog  rendbe  is  jött. 

Budapesten  Owen  asszony  Darányi  miniszter 
ő  nagyméltóságánál  kihallgatásra  jelentkezett, 
s  itt  is  a  legnagyobb  előzékenységgel  talál- 
kozott. 

A  könj-v  angol  kiadása  19l)9-l)en  jelenik 
meg.  CsöEGEY  T.  ismeretes  kiváló  képei  újon- 
nan sokszorosittatnak,  s  az  általános  rész  is 
annyira  kiegészítődik.  a  mennyire  azt  a  hala- 
dás megköveteli. 

A  könyv  angol  kiadásával  Owen  asszony 
nagyon  lekötelezi  Magyarországot,  minthogy 
egy  népszerű  munka  alkalmat  ad  arra.  hogy 
Angliában  helyes  vélemény  alakuljon  a  magyar 
kulturális  törekvésekről.  Owkn  asszonynak 
köszönettel  tartozunk  azért  is,  mert  ítéletét 
tapasztalatokra  alapította.    Meglátogatta    a  M. 


noch  zu  wenig  Kräfte  zur  Verfügung  stehen, 
nicht  so  wie  England  mit  seinen  gewaltigen 
Mitteln.  Sir  Rothschild  bemerkte,  England  halju 
ü  erhaupt  keine  staatlichen  Institutionen, 
welche  von  der  Art  der  ungarischen  wären, 
was  ja  seine  Richtigkeit  haben  mag.  Das 
eine  steht  aber  fest,  dass  England  seinen 
Walther  Rotschild  und  dessen  weltberühmte 
Anstalt,  das  zoologische  Museum  in  Tring 
besitzt,  welches  hors  concours  dasteht  und 
dessen  Licht  weit  ausstrahlt. 


Wir  hatten  die  grosse  Freude  im  Laufe 
des  Sommers  Mrs.  Jane  A.  Owen  Visgkr  auf 
ungarischem  Boden  zu  Ijegrüssen.  Die  berühmte 
Verfasserin  der  Geschiebe  Haway's  und 
vieler  anderer  nützlicher  und  belehrender  eng- 
lischer Werke  besucht  schon  wiederholt 
Ungarn,  dessen  Bäder  sie  mit  Vorliebe  ge- 
braucht. Diesmal  hatte  aber  ihr  B  such  noch 
einen  speziellen  Zweck.  Mrs  Owen  interessiert 
sich  besonders  für  Vogelschutz  und  N'erbrei- 
tung  ornithologischer  Kenntnisse  -  eines 
ihrer  Werke  ist  das  vortrett'liche  Buch  ..Birds 
in  their  Seasons'  1904  —  und  die  einschlä- 
gige Literatur  Ungarns  erregte  schon  seit 
längerer  Zeit  ihre  ganze  .Aufmerksamkeit. 
Besonders  istesdas  volkstümliche  Buch  „Nutzen 
und  Schaden  der  Vögel",  welches  ihre  ganz 
besondere  Aufmerksamkeit  erregte  und  sie 
bewog  den  Verfasser  und  Leiter  der  U  O.  C. 
Otto  Hkrman,  in  seinem  Sommeraufeiithalt  in 
Lillafüred  zu  besuchen  und  mit  ihm  eine 
englische  Ausgabe  des  Buches  zu  liesprechen. 
wo  alles  in  Ordnung  gebracht  wurde.  In 
Budapest  nahm  Mrs.  Owen  Audienz  bei  S. 
Exe.  Minister  v.  Dar.4nyi,  wo  sie  das  grösste 
Entgegenkommen  fand  Die  englische  Bear- 
beitung des  Buches  wird  im  Frühjahr  1909 
Hott  werden.  Die  bekannten,  ausgezeiclineten 
Bilder  von  T.  Csörgey  werden  frisch  klischiert 
und  wird  der  allgemeine  Teil  soweit  ergänzt, 
als  es  der  Fortschritt  erfordert.  Durch  die 
englische  Ausgabe  des  Buches  verpflichtet 
Mrs.  Owen  Ungarn  in  hohem  Grade,  weil  ein 
populäres  Werk  es  ermöglicht,  dass  sich  in 
England  eine  riciitige  Meinung  fliier  unga- 
rische Kulturbestrebungen  liilde.  Wir  sind 
Mrs.  Owen  auch  deswegen  zu  Dank  ver 
pflichtet,  dass  sie  ihr  Urteil  auf  Erfahrung 
gründet.  Sie  Ijesuchte  die  U.  0.  C    und  viele 


361 


0.  K-ot  és  sok  más  maíiyar  intézetet,  meg- 
nézte a  pécsi  országos  kiállítást,  s  ezek  alap- 
ján őszinte  barátja  lett  Magyarországnak  és 
népének  Xagyrabecsült  Ijarátnonk  nemes 
érzelmeit  tiszta  szívből  viszonozzuk. 

M.  0.  K. 


andere  Institute  üngars.  besichtigte  die 
Landesausstellung  in  Pécs  und  wurde  so  eine 
aufrichtige  Freundin  Ungarns  und  seines 
Volkes.  Die  edlen  Gefühle  unseren  verehrten 
Freundin  erwidern  wir  aus  vollem  Herzen. 

U.  0.  C. 


INTÉZETI  ÜGYEK.  —  INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN. 


Herman  Ott6,  a  M.  0.  K.  igazgatója,  a  m. 
k.  földmívelésügyi  minisztérium  által  8086/eln. 
1906.  szám  alatt  engedélyezett  egy  évi  sza- 
badságidejét 1907  augusztus  1-én  kezdte  meg, 
hogy  az  intézet  vezetésével  járó  sokféle  gond- 
tól és  elfoglaltságtól  lehetőleg  fölmentve  tel- 
jes munkaerejét  a  magyar  osfogialkozásokról 
szóló  nagy  művének  szentelhesse.  A  szabadság- 
idő tartamára  az  igazgatói  teendők  ellátásával 
Cbörcey  Titus,  a  M.  0.  K.  adjunktusa,  az  Aquila 
folyóirat  szerkesztésével  Schenk  Jakab,  intézeti 
asszisztens  bízatott  meg. 


Hámori  Mihály,  miniszteri  szánitiszt,  a  m.  k. 
földmívelésügyi  minisztérium  5360/eln.  1907. 
számú  rendelete  alapján  a  M.  0.  K.-hoz  a 
pénz-,  vagyon-  és  irodakezelési  teendők  el- 
látására mint  gondnok  osztatott  be.  s  ebben 
a  minőségben  1907  június  elején  kezdte  meg 
működését. 

Parlagi  Béla,  a  m.  k.  kereskedelemügj'i 
minisztérium  fordítója,  a  m.  k.  földmívelésügyi 
minis.zterium  22851/l,B-3 — 1907.  számú  ren- 
deletével irodai  és  fordítási  munkálatok  el- 
végzésére délutáni  munkára  a  M.  0.  K.-ban 
alkalmaztatott. 


Otto  Herman,  Direktor  der  U.  0.  C.  begann 
am  1.  August  1907  seinen  vom  k.  ung.  Mi- 
nisterium für  Ackcrliaii  unter  Nr.  368ß/cln.  1906 
auf  die  Dauer  ciiies  Jahres  bewilligten  L'rlaub, 
um  von  den  vielfachen  Sorgen  und  Beschäfti- 
gungen, welche  die  Führung  des  Institutes 
mit  sich  bringt,  möglichst  enthoben,  seine 
ganze  Arbeitskraft  seinem  grossen  Werke 
über  die  ungarischen  IJrbeschäftigungen  wid- 
men zu  können.  Auf  die  Zeitdauer  des  Urlaubes 
wurde  Titus  Csörgry,  Adjunkt  der  U.  O.  C.  mit 
der  Führung  der  direktorischen  Obliegenheiten 
betraut,  während  die  Redaktion  der  Zeitschrift 
Aquila  Jakob  Schenk,  Assistenten  des  Institutes 
übertragen  wurde. 

Michael  Hámori,  ministerieller  Rechnungs- 
offizial.  wurde  laut  Verordnung  Nr.  5360/eln. 
1907  des  k.  ung.  Ministeriums  für  Acker- 
bau, zur  Verwaltung  der  Gelder,  des  Ver- 
mögens und  der  Kanzlei  als  Adtninistrator 
zur  U.  0.  C.  eingeteilt,  und  begann  seine 
Tätigkeit  als  solcher  Anfang  Juni  1907. 

Béla  Parlagi,  Übersetzer  im  k.  ung.  Ministe- 
rium für  Handel  und  Gewerbe,  wurde  auf 
Verordnung  Nr.  22851/1/B— 3- 1907  des  k. 
ung.  Ministeriums  für  Ackerbau  zur  Erledigung 
von  Kanzlei-  und  Übersetzungs-Arbeiten  bei 
Nachmittagsbeschäftigung  in  der  U.  0.  C.  an- 
gestellt. 


Aquila  XIV. 


46 


362 


Gyűjtemények. 
I.  Felállított  madarak. 


Sammlungen. 
1.  Aufgestellte  Vögel. 


(Gyarapodás  1907  november  lo-ig.  —  Zuwachs  bis  zum 

Kaj^neve  Lelőhely  és  dátum 

Name  der  Art  Fundort  und  Datum 

Pavo  cristatus  L.  ô  ad Hungária 

Phalacrocorax  carbo  (L.)  pull.      .     .  Eíső  1888  jiil. 

Sylvia  cinerea  L.  d"   Cpart.  albin.)     .  Keszegfalu  1906  ápr.  21. 

Pyrrhulapyrrhula  major  (Brhni.)d'  ad.  Budapest  1906  nov.  20. 

S\Tnium  uralense  (Pali.)      ....  Rèa  1907  Jan.  16. 

N  votala  tengmalmi  (Gm.)  9       ...  Lőcse  1907  febr.  16. 

Botaurus  stellaris  (L.) Tata  1907  márc.  30. 

Glareola  pratincola  L.  c?      ....  Tura  1907  máj.  1. 

8}Tniuni  aluco  (L.) Overbász  1907  telén 

Spatula  clypeata  (L.)  d' Overbász  190G  telén 

Acrocephalus     streperus      horticolus 

(Naum) Overbász  1906  tavaszán 

Motacilla  melanocephala  xanthophrys 

Sharpé Overbász  1907  ápr.   Ki 

Sturnus  vulgaris  L Overbász  1907  ápr.  5. 

Charadrius  alexandrinus  L.  cC  .     .     .  Bánfalu   1907  ápr.  24. 

Parus  ater  L Bánfalu  1907  máj.  4. 

Recurvirostra  avocetta  L.  ?      ...  Bánfalu  1907  ápr.  24. 

Pastor  roseus  L.  2   ff   ad,   1   ?     .     .  Hortobágy  1907  jiin.  21 

Oedicnemus  oedicnemus  indiens  Salv.  Sopronszentmárt.  1907 

cíad okt.  18. 

Fuligula  hyemalis  (L.)  d  ad.    .     .     .  Ulmicz  1904  febr. 

Totauus  hypoleucus  L.  9     .     .     .     .  Bánfalu  1907  ájir.  24 

Összesen  —  Zusammen  .     .     . 


15.  November  1907. 

Darabszám  .\dományozó  neve 

Zahl  Name  des  Gebers 


Wachenhusen  Antal. 
Herman  Ottó. 
Hegymeqhy  Dezső. 
LósY  József. 
Buda  Ádám. 
Geebchik  Jenő. 
D1Ó8Y  Gyula. 
Hajdú  Istv.ín. 
ScHE>K  Henrik. 


H                           V 

1 

Schenk  Jakab. 

1 

"                               TÎ 

1 

»                           W 

1 

»                            " 

.       3 

n                 w 

1 

Lágler  Aladár. 

1 

Schober  Gottfried 

1 

Schenk  Jakab. 

24  db  (St.) 


Bőrök.        Bälge 


Faj  neve 
Name  der  Art 

Falco  merillus  (Gerini)  S  juv. 
Accipiter  nisus  (L.)  9  ad. 
Syrnium  uralense  (Pali.)  9 
Garruins  glandarius  (L.)  9 
Asio  accipitrinus  (Pali.) 
Totanns  ochropus  L.  c? 
Charadrius  plu\'ialis  L. 
Buteo  buteo  (L.)   .     .     . 
Aegithalus  caudatus  (L  )  c 

vagans (Leach)  d 
Alauda  arvensis  L.   d  ad 
Turdus  pilaris  L.  9    . 
Turdus  pilaris  L.  9     .     . 


Picus  canus  Gm.   d 


Lelőhely  és  dátum 
Fundort  und  Datum 


Budapest  1906  nov.  20. 
Budapest  1906  nov.  20. 
Rèa  1907  febr.  1. 
Tápiószecso  1906  okt.  22- 
Tata  1906.  nov.  5. 
Tata  1907  febr.   15. 
Szentes  1906  dec.   16. 
Újvidék  1907  Jan.  4. 
Keszegfalu  1906  nov.  13- 
Keszegfalu  1905  febr.  28- 
Békéscsaba  1907  Jan.  26. 
Lőcse  1906  dec.  27. 

„       1907  Jan.  3. 

..       1907  Jan.  4. 

,      1906  dec.  29. 


Darabszám  .\dományozo  neve 

Zahl  Name  des'Gebers 

Wachenhusen  Antal. 


Buda  AdAm. 
BöRöcz  László. 
D1Ó8Y   Gyula. 

KiLÉNYi  Kálmán. 
De.  Szlávy  Kornél. 
Heqy.meghy  Dezső. 

ÜR.  Tarján  Tibor. 
Greschik  Jenő. 


363 


Faj  neve 
Name  der  Art 

Accipiter  nisus  (L.)  â  .  .  .  . 
Passer  iiifintaims  (L.)  (j  .  .  .  . 
Pyrrhula  pyrrliula  (L.)  cj  .  .  . 
Lanius  excubitor  L.  c?  •  • 
Frinjiilla  coelebs  L  fT  •  ■  •  • 
Lanius  minor  Gm.  ad.  ot  jiiv. 
Lanius  ccdlurio  L.   -^      .... 

Lanius  collurio  ?  ad 

Anthus  triviális  (L.)  ^f  .  .  .  . 
Emberiza  citrinella  L.  9  .  .  . 
Chrj'somitris  spinus  (L.)  cf  .  . 
Muscicapa  atricapilla  L.  ^  juv.  . 
Pratincola  rubetra  (L.)  s  juv.  . 
Saxicola  oenanthe  (L.)  <3  juv. 
Phylloscopus  sibilator  (Bechst.)  . 

Apus  apus  (L)  2    

Apus  apus  (L.)  cT 

Ampelis  garrulus  L.  9  .  .  .  . 
Syrniuni  uralense  (Pali.)  .  .  . 
Cuculus  canorus  L  cT  .  .  .  . 
Anser  fabalis  Lath,  d"  .  .  .  . 
Ortygometra  porzana  (L.)  .  .  . 
Turdus  torquatus  h.  â  ... 
Motacüla  flava  (L.)  cf,  9  .  .  . 
Astur  palumbarius  (L.)  9  •  •  . 
Falco  subbuteo  L.  9  .  .  •  . 
Charadrius  alexandrinus  L.   â    . 

d"  juv. 
dubius  8cop. 
Recurvirostra  avocetta  L.   cT 
Totanus  glareola  (L.)         .     .     . 

Trinca  alpina  L.  ? 

Larus  ridibundus  L 

Calaniodus  aipiaticus  (Gni.)    .     . 

»  n  <S        ■        ■        ■ 

,,  schoenobaenus  (L.) 

Motacilla  flava  (L.)       .... 
Anthus  triviális  (L.)  c?       ■     •     • 
„        pratensis  L.  ?       ... 
^      .     .     .     • 
Saxicola  oenanthe  (L  )  it"       ■     . 
,iuv.       .     .     . 
Pastor  roseus  L.  <3  ad.,  9  ad.,  2  puli 
Lanius  collurio  L.  c?    .  .     . 

Muscicapa  parva  Bechst.  d 
Phylloscopus    sibilator  (Bechst.)  d 
Alauda  iU'vensis  L.  9  .     .     . 

9        ■     ■     •     • 
Calandrella   brachydactyla  (Leissl 


LelShely  és  datum              Darabszám              Adományoió  neTe 

Fundort  und  Datum                   Zahl                   Name  des  Gsbers 

Lőcse  1;H)7  Jan.  2. 

1       Grebchik  Jknö. 

1007  Jan.  B. 

1 

iíH)7  Jan.  7. 

L                              ••                   .( 

„       1907  Jan.  S. 

i                              ..                  y, 

„       1907  Jan.  24. 

"*■                                          »                          »! 

..       1907  au-    10 

2             -        , 

„       1907  .iiin.  22. 

2 

.       1907  jul.  4. 

» 

1907  jiin.   ir,. 

1907  aug.  5. 

-*                            ít                 ft 

„      1907  aug.  29. 

■*■                           n                V 

„       1907  aug.  24. 

A                           •<                 t, 

,"      1907  aug.  8. 

1                           „                 „ 

,       1907  jün.  28. 

J.                           ^                 „ 

„      1907  aug.  G. 

1                           «                 „ 

„       1907  jün.   14. 

i                                                           H 

„       1907  jün.   18. 

1                                                           1)                                     *) 

Tavarna  1907  febr.    12. 

1       SzCtb  Brla, 

1907  marc.  5. 

*-                   V                    n 

1907  Okt.  20. 

^                   "'                    r\ 

Jánosháza  1907  febr.  12. 

1        Szabó  György. 

Budapest  1907  ápr.  15. 

1       Dr.    Dinnkk  Lajo«. 

Zalagógánfa  1907  ápr.  18 

1           KüLLRV    JÁNOB. 

(')verbász    1907   ápr.  22. 

1       Schenk  Henrik. 

Arad  1907  tavasz 

1          POSNER    BÓDOa. 

Szerep  1907  máj.    1. 

1       Rácz  Béla. 

Bánfáin   1907  ápr.  22. 

1       Schenk  Jakab. 

1907.  ápr.  _3. 

-*           '■■>            )? 

1907  máj.  (i. 

'            »            I» 

1907  á])r.  23. 

L            j>            11 

1907  máj.  5. 

L                 ,.                 „ 

1907  máj.  3. 

L                    »                    n 

1907  máj.  4. 

-1                   „                   *> 

1907  máj.  3. 

l                   ,,                    „ 

1907  ápr.  23. 

*-                           ÏÏ                           w 

1907  máj.  4. 

'                    n                   rt 

1907  ápr.  25. 

1                      „                      ^ 

1907  ápr.  23. 

*>                      ») 

1907  ápr.  25.            1 

^                  n                  » 

1907  ápr.  25.            ] 

'^                        >?                        T) 

Óverbász  1907  ápr.  2. 

^                           B                           1» 

Bánfalu  1907  ápr.  24.            1 

L                    p                    « 

Hortobágy  1907  jún.  24. 

n                    n 

1907  júl    14 

'                   »                    1» 

Bánfáin   1907  máj.  4               1 

« 

1907  máj.  5.              1 

1907  ápr.  25.             1 

n 

1907  máj.  6.              1 

V 

Hortobágy  1907  jiin.  21.        1 

"                  1» 

46* 


364 


Faj  neve 

.Name  der  Ari 

Emberiza  schíieniclus  L.   i    . 
Circus  aeruíiiiiósus  (L.)  e? 
Cuculus  1  aiioriis  L.  ?       •     . 
Gallinula  chloropiis  (L.)  9     . 
Összesen  —  Zusainineii 


Lelőhely  és  dáUim 
l'uiiilort  und  Datum 


Háufalii    1907  ápr.  27. 
1907  máj.   10. 
Csantavér  1907  máj. 
Drtta    1907  aii"'.   80. 


Díirahszáni 
Zahl 


Adományozó  neTö 
.Name  des  Gehers 


1  ScHRSK  Jakab. 

1 

1  HóT.w  Ferencz. 

1  Dk.   Szai.ay  Géza. 


77  db  (Öt.) 


II.  G.voiuortartalom-g.vnjteiiién.v    —  Inf,'luviensanimluni?. 

A  következő  ajándékok  érkeztek  :  —  Die  folgende  Geschenke  liefen  ein  : 
Cerva  Frigyes  40,    Chernél  István  140,    Engli  Vilmos  2,    Feldmann   Gyula  43,    Gajdács 
Mihály  44.    Greschik  Jenő  38,    Heqymeghy  Dezső    1005,    Hót.w  Ferencz  25,    Kövér    Károly    25, 
Lintia  Dénes    124,  Posner  Bódog  Hl.  Schenk  Jakab  21(),   Szemere  László   191    és  Vitányi  László 
31  darab  —  (Stücke). 

Szaporulat:  —  Zuwachs:  2000  darab  —  Stücke. 


Az  intézet  gyomortartalomiíyűjteménye  je- 


lenleg 8354  darabból  áll. 


Die    Ingluvien-Sammliing     zählt     derzeitig 
8354  Stücke. 


m.  Mellcsont-g.vüjteniény.  —  Osteologische  Saiiimliing. 

Chernél  Istv.án 1  Sternum. 

Feldm.inn  Gyula .23  ,, 

Dr.  Lendl  Adolp 9 

Wachenhusen  Antal I - 

Összesen  —  Zusanmu'ii       .     .     •     37  db  (St) 

IV    Fészek-  és  tojásgyiijteiiiéiiy.  —  Nest-  und  Eiersaiiniilnng, 

Fészek  Tojás 

Nest  Ei 

Greschik  Jenö 1  — 

Hegymeghy  Dezső       ...           .     .  1  6 

RiEDL  Béla 1  — 

Schenk  Henrik 2  3 

Schenk  Jakab 3  41 

SzE.MKRE  László —  4 

Wachenhusen  Antal   ....  2 — 

Összesen  —  Zusaninieii     .     .  7  45 


Y.  Maguiinta-gyüjtemény.        Sainenmuster-Saiiimlung. 


Gyarapodás  40  faj;  gyűjtötte  Greschik 
Jrnö  Lőcse  környékén. 

Fogadják  e  helyen  az  adoniáiiyo/.ók  inté- 
zetünk hálás  köszönetét. 


Zuwachs  40  Spezies  :  gesammelt  von  Jenő 
Grescbik  in  der  Umgebung  von  Lőcse 

Empfangen  die  HeiTeii  Einsender  unseren 
besten  Dank. 


865 

Könyvtári  kimutatás.  -   Bibliotheks-Ausweis. 

A)  Szerzőktől  beküldött  ii.vomtatviiiijok.  —  Vftii  don  Verl'asseni  eingesendete  Srlirilteu. 

1.  Audubon  Society.   Educational  Leaílctí;. 

2.  Besserer,   L.   Freih.   v.  :   Niststejlen  der  Sterna   nilotica. 

3.  Burg,  Gu8t.\v  von:  Katalog  der  Schweiz.   \'iij;-cl.   1\.  Üher  die   Verbreitung  der  Graumeisen. 

4.  CoHRS,  Edv.^rd  :  Atlas  övfer  Sverige. 

5.  CoNTRER.\8,   M.i^RCEi,  DE  :   Les  oiscaux  observes  en   Belgique.   II.  rész. 

6.  C8IKI  Ernô  :   A  magy.  orvosok  és  term,  vizsg.  XXIll.  vándorgy.  története. 

7.  Daday  Jenó.   dr.:  Természetrajzi  folyóiratok  Jegyzéke. 

8.  Ekama,  dr.   h.:   Het  verblijf  van  enkele  trekvogets  in  .N'ederland. 

9.  Fekete  La.ios  :   Népszerű  erdészeti  növénytan.   Ili.   tüzet. 

10.  FiNSCH,   dr.   0.:  Neue  Arten   zur  javanischen  Ornis. 

11.  Fromm  Géza  dr.:   Madárvédelem.   1.   H. 

12.  G.U.LENKAMP,   W.  :   Ankunft  der  Uauclischwalbe  (I9U5). 

13.  ,,  „       Wetterlage  u.    Vogelzug. 

14.  GiGi.ioi,!.   prof,   e.  h.  :  Avifauna  italica,   II. 

15.  GiNQLER,  DR.  J  :   Ceamia  als  Rrutvogel. 

16.  Graeser,   Kurt:   Die   \'orstcllungen  der  Tliiere. 

17.  GuRNEY,  .1.   H.  :   On  Auser  ei-ythropus. 

18.  ,  ,,      .,      Diary  on  a  young  Cookno. 

Hf        ,.  ,      ,.      Orn.   Report  for  Norfolk  (IHÜ-j.   és    1!)06.}. 

20.  HarenüepeIíDT,   M.  :   Zugsdaten  zur  V^ogelwelt  der  Insel  Sylt. 

21.  Hartert,   Ernst:   Einige  Worte  dei'  Wahrheit  über  den   Vogelschutz. 

22.  Harvie-Brow.n.  J.   A.  :   Birds  of  the  outer  Hebrides. 

23.  ,  ,_      ^      Notes  on   British   Salmonidac   I.    11.   HI. 

24.  ^  „     y,       The   red-necked   Fhalarope. 

25.  ..  „     ^      Scaup   Duck  Nesting  in  Scotland. 

2(1.  Hrgyfokv   K.vbos  :   .4z  esö  járása  Magyarországon.   —    Die  Schwankung   der  jährl.    Kegcnnienge. 

27.  JicKEU,  DR.  C.4RL  F.  :  Die  UnvoUkommenheit  des  Stoffwechsels.   —   \'ortrag  über  dto.  dto. 

28.  Krécsy   Héla  :   A  fák  és  madarak  napja  az  iskolál)au. 

29.  Lange,  Henry  dr.:   Karte  von  Liv  ,   Est-  u.   Kurhiiid. 

30.  Link,  J.  A.:  Der  europ.  Kuckuck. 

31.  Leisewitz.  dr.   W.:   .Nahrung  einiger  Vogelarten. 

32.  Levander  :   Finska  Veteiiskaps  Societeten.   2.   füzet. 

33.  Levandrr,  K.   M.:   Ornith.   Bidrag.  —  Bidrag  tili  Finlands   .NaturkiLiinedom.     —  .Mcdilchnidcii. 

Thierph.   Beobachtungen,    1905.   és    liKXi. 

34.  Lodge,  R.  B.  :  The  Story  of  Hedgerow  and  Pond. 

35.  Lutz,  K.  G.  :  Der  Vogelfreund. 

36.  M.^DAR.iez  Gyula,  dr.  :  682  db  különböző   nyomtatvány. 

37.  Marchi,  G.  :   Pregrudizi  Superstizioni. 

38.  Mattyasovszky  Aladár  :   A  világegyetemről. 

39.  Menzbier,   dr.  M.  A.  :   Ornithologie  du  Turkestan.   4   füzet.    1    atlas. 

40.  Oberhûlser.   h.  C.  :  Notes  on  birds  from  the  Cameroons  District.     ~  Sonic  new  South  American 

Birds.  —  Description  of  a  new  Trochilidae.  —  Notes  on  the  genuine  name 
Hyliphylys.  • —  Seven  new  birds  from  Paraguay.  —  A  Monograph  of  the 
Genus  Dendrocincia  Gray.  —  Notes  on  birds  collected  by  Dr.  W.  L. 
Abbott    in    Central    Asia.  The    specific    name    of    Falco   regnlus.    — 

Phyllopseustns  versus  Pliylloscopiis.  —  Description  of  a  new  African 
Weaver  Bird.  —  The  mammals  and  Summer  Birds  of  W.  .N.  Carolina.  — 
A  Review  of  the  Larks  of  the  genus  Otocoris. 


366 

41.  Pavesi,  Prof.  Pietro:  Della  conservazione  dell'  a\ifauna.   Milano   190(3. 

42.  Petheô,  Gyula  dr.  :   Könyvtárjegyzék. 

43.  Prossnitzer  Ind.  &  Ethn.   Museum  :   Seznam  knihovny  ;  Vestnik. 

44.  RiEsz,  DR.  A.:   Frühlingszug  (1905.)  d.  Hirundo  rustica. 

45.  Smithsonian  Institution.   Instructions  to  Collectors.    —   Directions  for  Collectors. 

46.  Snouck.4ert  van  Schauburg,  Baron   R.:   Ornitliologie  van  Nederland.    1905/1 900, 

47.  Southwell,  Th.:   Memoir  of  .1.   H.   Gurney. 

48.  Tait,  C.  W.:  Aves  de  Portugal,  8  füzet. 

49.  Tarján,  Tibor  dr.  :   A  fogas  vakony. 

50.  TsCHUSi,  Victor  Ritt,  v.:   Bibliographia  ornitii.   Austro-Hungariae. 

51.  Természett.   Társulat:   Könyvtári  czimjegyzék. 

52.  Weioold,  h.  :   Ein   Ausflug  nach   Siebenbürgen.   —   Der  Silbeireilier. 

53.  ZsELÉNSKi  Róbert  uróf  :  Agrárpolitikai  észrevételek. 


li)  Ajándékok.        Geschenke. 

A  m.  Mr.  Földmivelésügyi  Ministeriumfól.  —    Vom  kön.   ung.  Ministerium  für  Ackerbau. 

1.  Kimutatás  az  állami  ménesekről. 

2.  A  téli  gyümölcs  eltartása. 

3.  Vezérfonal  a  filloxerás  szölök  kezelésére. 

4.  Magyar  búzák  és  lisztek  vizsgálata. 

5.  Különböző  útmutatók  rovarok  irtására. 

6.  A  hegyvidéki  gazdasági  actio. 

7.  A  Peronospora  elleni  védekezés. 

8.  A  budapesti  kertészeti  tanintézet  szabályzata. 

9.  A  madárvédelmi  egyezmény  története. 

10.  Az  állami  faiskolák  árjegyzéke. 

11.  A  székelyföldi   gazdasági  actio. 

12.  A  hamisitásról. 

13.  Mezőgazdasági  vezérfonal. 

14.  A  gyümölcsfák  és  a  szőllö  kártevő  rovarai. 

15.  A  magyar  földbirtok  tehermentesítése. 

16.  Magyarország  vizi  erői. 

17.  A  világ   1906.   évi  gabonatermése. 

18.  Állategészségügyi  évkönyv.   1904. 

19.  Magyarország  földmüvelésügye,   1904  és    1905. 

20.  Magyarorsz.  tiszti  czim   és  névtár. 

21.  A  gazdasági  tudósítók   évkönyve,    1907. 

22.  Az  állatok  világa,  X.   kötet. 

23.  A  m.  k.   gazd.   múzeum  ismertetője. 

24.  Népkönyvtárak  czimjegyzéke. 

25.  Ministeri   könyvtár  czimjegyzéke. 


(J)  Tásárolva.  —  Gekauft. 

1.  Anatomia  avium:    18   kötet  a  Leverkllhn-féle   könyvtárból, 

2.  Archiv  d.  Vereins,  d.  Freunde  d    Naturg.  v.  Mecklenburg:  Jahrg.    1847  99. 

3.  Athaneaum-naptár  :    1907  évre. 

4.  Ballagi  Mór  :  Magy .-Német  és  Német-Magy.  Szótár. 

5.  M.  kir.   Belügyministerium,   Országos  törvénytár   1.  sz. 


367 

6.  Bkseke.  J.  M.   G.  :   Beitrag  z.  Naturg.   d.  Vögel  Kurlands. 

7.  Berecz  Antal:  Természet,  népszerű  lap,    1873/4. 

8.  Biographien.   102  biogr,  Schrifteu. 

9.  Kais.   Biol.   Anstalt  :   Arbeiten. 

10.  Erevan,  A.   dr.  :  La  migration   des  oiseaux. 

11.  Brümrick,  m.  Th.:   Ornithologia  Borealis. 

12.  Budapest  térképe   1907. 

13.  Budapesti  Czím-  és  Lakjegyzék    1907-re. 

14.  Bulletin  of  the   Brit.   Orn.   Club:  vol.  1— XII. 

15.  Cisio-töredék. 

16.  CoNWE.NTZ,  H.  :  Beiträge  z.  Naturdenkmalpflege. 

17.  Cornelius,   V.  D.  :  Zug-  und  Wanderthiere. 

18.  Daday  Jenô  DR.:    \  magyar  álattani  írod.  ismertetése. 

19.  Deutscher  Thierfreund  :    1907.   évf. 

20.  DoMBROWsKY  :    Falknerei.     —    Altdeutsches    Waidwerk.    —    Meister    Eberhart    Hiefelts    Aucupa- 

torium.   —  Carmina  venatica. 

21.  Duden,  dr.   Konrad:  Rechtschreibung  der  Buchdruckereien. 

22.  Enderes  :   Federzeichnungen.   —   Zur  Reform   d,  Vogelschutz-Gesetze. 

23.  Ettinqer  f.  :  Über  den  syrmischen  Sumpf. 

24.  Faber,  Friedrich:   Über  das  Leben  d.  hochnord.   Vögel. 

25.  Falübsy  Gusztáv  dr.  :  Az  állami  számvitelről. 

26.  Frivaldszky  János:  Adatok  Máramaros  vm.  faunájához. 

27.  GïTiRiTs  Antal  :  Természetrajz. 

28.  Hartert,  dr.  Ernst  :  Die  Vögel  der  palaearktischen  Zone,   IV.   Heft. 

29.  Hartmann  M.  :   Die  Thiere  in  der  indog.  Mythologie. 

30.  A  magy.   korona  országainak  helységnévtára. 

31.  Herman  Otto:  A  raadárvonulásról  positiv  alapon.  —  A  tarvarjú.  —  Erismatura  leucocephaia.  — 

Die  Decticiden. 

32.  Hinterwaldner.  J.   M.  :   Wegweiser  für  Naturaliensamraler. 

33.  Hodek  e.  :   Opuscula  ornithologica. 

34.  Horváth  Géza  és  Paszlavskzy  József:  Népszerű  tud.  előadások.   I — X.   k. 

35.  Humboldt,  Alex.  von  :  Ansichten  der  Natur. 

36.  The  Irish  Naturalist:  Jg.   1892—1905. 

37.  The  Ibis:    1906/7.  évf. 

38.  Jablonowszki  J  :  A  czukorrépa  ellenségei. 

39.  Jägaren:  I— XII.  évf. 

40.  Jardine,  Siv  W.  :  Cabinet  des  Thierreiches. 

41.  Kjoerböllinq  N.:  Skandinaviens  Fugle. 

42.  Klein,  J.  D.  :   Ova  avium. 

43.  KiEiNSCHMiDT,  0.  :   Berajah.  —  Falco.  (1907.) 

44.  Kobelt,  dr.   W.  :  Die  Verbreitung  der  Thierwelt. 

45.  KtîsTER,  H.  C.  :   Das  Wandern  der  Thiere. 

46.  Kübinyi  T.  :  Petényi  S.  J .  életrajza. 

47.  Levanter  Th.  :  Thierphaenologische  Beobachtungen. 

48.  LiNNAEi  Caroli  :  Systema  Naturae. 

49.  Lodge,  R.   B.  :  Pictures  of  Bird  Life. 

5Û.  Lovasby,   Sándor  dr.  :  Adalékok  Magyarország  ornithologiájához. 

51.  Magyar  Botanikai  Lapok:    1907.  évf. 

52.  Magyar  Nyelvőr:    1907.  évfolyam. 

53.  Malherbe,  Alpred  :  Das  Wandern  in  der  Thierwelt. 

54.  Meves,  Wilhelm  :  Die  Grösse  und  Farbe  der  Augen  aller  europ.  Vögel. 

55.  Migratio  Avium.   Sammlungen  vom  53  Schriften. 


368 

56.;^  Mittliciluiigen  des  Ot'st.   Keichsbiitidcs  f.   Vogelkunde:  Jg.    1907. 

57.  MiBKOLczi  Gáspár  :  Egy  jeles  vadkert. 

58.  MojsisovK's,  A.  v.  :  Das  Thierleben  der  üst.   ung.  Tiefebene. 

59.  Die  Natur:  Jg.   1852/78.    1881/84.    18!t3/98. 

60.  The  Naturalist:  vol.  I— Vili. 

61.  Le  Naturaliste.    l890-i   évi. 

62.  The  Naturalists  Journal  and   (iuide  :   vol.  1 — XIV. 

63.  Naumann  J.  Fr.  :  Orn.   Reise  nach   Ungarn. 

64.  NiLSSON,   Sv.  :   Ornithologia  svevica.  —   Skandinavisk   Fauna. 

65.  Ordódy,  L.  v.  :  Die  Herrschaft  Béllye. 

66.  The  Ornithologist,  vol.  1. 

67.  Pallab,  p.   S.  :  Reise  d.  versch.  Provinzen  d    russ.  Reiches. 

68.  M.  k.  pénzügym.  Szolgálati  szabályok  gyűjt. 

69.  Piller,  Mathias  et  Mitterpacher,  Lud.  :   Iter  per  Poseganani  Sciavoniae. 

70.  PiscHiNöER,  A.  :   Der  Vogelzug  bei  den  griecli.   Dichtern. 

71.  Posta-távii'da-tarrifák,    iy07-re. 

72.  Kitter  :  Geogr.  stat.  Lexikon. 

73.  RoDD,  E.  H.  The  birds  of  Cornwall. 

74.  RunoLF  trónörökös  :   Tizenöt  nap  a  Dunán.   —  Jagden   und   orn.   Beob. 

75.  Serres,  M.   dk  :  Des  causes  des  migrations. 

76.  Schiff,  dr.  Ernst  :  Orn.  Taschenbuch  für  Jäger. 

77.  SiNAPius,  JoH.  :   Ornithica  sacra,   Geistliche  Vogelbeize. 

78.  Szarvas  Gábor  :  Magy.  Nyelvtörténeti  Szótár. 

79.  Thanhoffer  Lajos  :   Anatomia. 

80.  Tidskrift  for  Jägare  och  Fiskare  :   1^X1  V.  évf. 

81.  Der  Waidmann  1— XXXVIII.   évf. 

82.  Waidmannsheil  I— XXVI.  évf. 

83.  Wagner,  Moritz  :  Reisen  in  der  Regentschaft  Algier. 

84.  White,  Gilbert  :  The  Natural  History  of  Selbourne. 

85.  Wild  u.  Hund.   1— XII.  évf. 

86.  Wytsmann  P.  :   Genera  Avium,   I/V. 

87.  Vajda  Péter  :   Állatország. 

88.  Verhandlungen  der  Deutschen  Zoologischen  Gesellschaft.   (1904.) 

89.  Zaborowski,  S.  :  Les  migrations  des  animaux. 

90.  Zeitschrift  für  Zoologie  und  Ornithologie. 

91.  The  Zoologist.    1843—1905. 


1>)  Csereviszony.  —  Tauschverkelir. 

I.    Európa. 

Hungária. 

1.  Budapest:    M.   K.   Földraivelésügyi  Ministerium:  Kisérletügyi  közlemények.   X.   k. 

2.  ,  Kir.  Magy.  Természettudományi  Társulat:  Természettudom.  Közlöny.  450/8.  f.  — 

Pótfüzetek.  LXXXV/VIl.  —  Állattani  Közlemények.  V.,  VI.  —  Növénytani  Köz- 
lemények. VI. 

3.  „  M.    K.     Szőlészeti    Kisérleti    Állomás    és    Ampelológiai     Intézet  :    Közleményei. 

4.  „  M.  K.  Országos  Meteorológiai  Intézet  és  Földmágnességi    Intézet  :    Jelentés.  — 

Évkönyvei.  XXV.  —   Hivatalos  kiadványai. 

5.  „  Lendl  Ad.  de.  :   A  Természet. 

6.  „  M.   K.  Állami  Vetömagvizsgáló  Állomás  :  Jelentés. 


JO'J 

7.  Budapest:    Magyar  Neinzpti   Mi'izeiim  :   Annales  Histork-o  Naturales.   IV.  —  Jelentés.    1ÍIU6. 

8.  „  A    Múzeumuk    és    Könyvtárak    Orsz.    Tanácsa:    Jelentés.  A    Múzeumuk  és 

Könyvtárak  Orsz.   Szövetsége  jegyzőkönyvei. 

!>.  -  Magy.  Tudumányus  Akadémia:  Akadémiai   Értesitö.   206/214.   í. 

10.  „  A   M.   K.  Állami   Rovartani   Allumas:   időhöz  nem  kötött  közleményei. 

11.  „  Orezágos  Hlrdészeti  Egyesület  :   Erdészeti  Lapok.  XLVI.   évf. 

12.  „  Országos  Magyar  Gazdasági  Egyesület:  Köztelek.    1907.   —   Évkönyve. 

13.  „  Országos  Magyar   Vadászati    Védegylet:   Vadászlap.    1907.   évf. 

14.  ,  Erzsébet-nőiskola  tanári  testülete:  Nemzeti   nőnevelés.    1907.  évf. 

15.  „  (Földm.   Ministerium)  :   Néplap.         1 

,.  ,,    ,,  1''<'7.   évf. 

16.  ,  „  .,  Volksblatt.     | 

17.  „  Országos  Állatvédő-Egyesület:  Állatvédelem.    1907.  —  Évkönyve.    1906. 

18.  Kecskemét:  Kecskeméti  Gazdasági  Egyesület:  Évkönyve. 

19.  Keszthely:  Balatoni  Muzeumegyesület  :  Évkönyve. 

20.  Koluzsvár:   Erdélyi   .Múzeum-Egylet  Orvos-Természettudományi   Szakosztálya:   Értesítő.   X\'I. 

21.  „  Erdély  részi   Kárpát- Egyesület  :   Pk-dély.  —   Erdély  Népei. 

22.  Miskolcz:     Borsod-Miskolczi  Közmivelődési  és  Múzeum- Egyesület  :  Évkönyv. 

23.  Nagyszeben:   Siebenbürgischer  Verein  für  Naturwissenschaftlichen    Verhandl.    und    Mitthei- 

lungen.  LV.,  LVI. 

24.  „  Siebenbürgischer  Karpathen- Verein  :  Jahrbuch.   1907. 

25.  0-Gyalla:  M.  K.  Orsz.  Met.  és  Földmágnességi  Observatorium:  Megligyelések. 

26.  S  e  Imeez  bány  a:  M.   K.   Közp.  Erd.  Kísérleti   .illomás  :   Erdészeti   kísérletek.    1906/7. 

27.  ,  Gyógyászati  és  Természettudományi  Egylet  :   Evkönyve. 

28.  Sopron:  Soproni  Állatvédő-Egyesület  :  Évkönyve. 

29.  Zagrab:   llrvatsko  Naravoslovno  Urustio:  (Societas  Hist. -mit.  Croatica)  :  Glasnik.    W'III/XIX. 

—  Ilrvatska  Oniitolo.ska  Centrala.    1906.  évi  jelentése. 

Austria. 

30.  Brünn:  Naturforschender  Verein:  Verhandl.   .XLIW   —  Berichte  der  Met.  Commission.  XXI\\ 

31.  B  Mährisches  Landesmuseum  (üeutsche  Section):   Zeitschrift. 

32.  .,  Moravskéllu  Musea  Zemskeho  (Ceska   sekce)  :   f':isopis  Rocnik. 

33.  Graz:   NatiU'wisseuschaftlicher  Verein  für  Steiermark:   Mittlieilungen 

34.  Hallein:  von  Tschusi,  Vict.   Ritter  zu  Schraidhoffen  :  Ornith.  Jahrbuch.  XVII/XVIll. 

35.  Klagenfurt:  Naturhistorisches  Landes-Museum  von  Kärnten:  Jahrbuch. 

36.  K  rak  au:  K.  Akad.  d.  Wissenschaften:   Sprowadzeuie.  35  ;J9. 

37.  Prága:   Böhmischer  Forstverein  :  Vereiiisschiift  für  Forst-,  Jagd-    und    Naturkunde.    1906/7. 

38.  Rovereto:  I.  R.  Accademia  degli  Agiati:  Atti.  v.   Xll.,  Xlll. 

39.  Trieste:  Museo  Civico  di  Storia  Naturale:   Atti. 

40.  Troppau:   K.   k.   Öst.-Schles.    Land-  und   Forstwirth.-Ges.  Landwirth.  Zeitschrift. 

41.  Wien:  Ornithologische    Section    der    k.    k.    Zoologisch  -  Botanischen    Gesellschaft:     Die 

Schwalbe. 

42.  ,  K.  k.   Landwirth. -bakt.   u.   Pflanzenschutz-Station:   Mittlieilungen. 

Bosnia. 

43.  Sarajevo:   Bosn.-herz.   Zomaijski  Musej  :   .Materialien  zu   einer  Ornis  Balcanica. 

Belgium. 

44.  Bruxelles:  Ciel  et   Terre.  XXVH.,  XXVIII. 

45.  Liège:   Société  Géologi((uc  de  Belgique:  Annales.  XXXIV. 

Aquila  XIV.  -17 


370 


Britannia  et  Hibernia. 

40.  Glasgow:  Natural  History  Society:  Transactions.  VII. 

47.  Hull:   Yorkshire  Naturalists  Union:  The  Naturalist.  —  The  Transactions.  (Leeds). 

48.  London:   Brit.   Ora.   Club:   Bulletin.  XX. 

49.  „  British    Birds  v.   I. 

50.  ,  Roy.   Sy.  for  the  Protection  of  Birds  II. 

51.  „  Int.  Commitee  :   Ornis.  XIII. 

52.  Tring:  Rothschild's  Museum:  Novitates  Zoológiáé.  XIII. 

Dania. 

53.  Kjöbenliavn:  Naturhistoriske  Forening  :  Videnskabelige  Meddelelser.    1906. 

Gallia . 

54.  Rennes:  Bibliothèque  de  l'Université:  Travaux.  1.  füzet. 

55.  Marseille:  Faculté  des  Sciences:   Annales.   X.,  XII..   XIII. 

56.  „  Musée  d'Histoire  Naturelle  :   Annales. 

57.  Paris:  La  Feuille  des  Jeunes  Naturalistes.   1907. 

58.  „         Muséum  d'Histoire  Naturelle:   Bulletin.    1905/1906. 

Germania. 

59.  Altenburg:  Naturi.  Ges.  des  Osterlandes  :  Mittheilungen.  XII. 

60.  Augsburg:  Naturw.   Verein  f.   Schwaben  und  Neuberg  :  Bericht  XXXVII. 

61.  Berlin:      R.  Fríedlandee  und  Sohn:  Naturae  Novitates.    1907.   —  Bericht.   LUI. 

62.  „  Ant.  Riîichenow,    Prof.    Dr.  :  Ornithologische  Mon;itsberichte.  XV. 

63.  „  Ges.  für  Heimatkunde  der  Prov.  Brandenburg  ;  ßrandenburgia. 

64.  „  Natui"w.  Verein  des  Regb.  Frankfurt  :  Helios. 

65.  B  r  a  u  n  s  c  h  w  e  i  g  :  Verein  für  Naturwissenschaften  :  Jahresbericht. 

66.  Chemnitz:  Naturwissenschaftliche  Gesellschaft  :   Bericht. 

67.  Danzig:   Westpreussisches  Provinzial-Museum  :   Amthcher  Bericht.   XXVI. 

68.  ,,  Naturforschende  Gesellschaft:   Schriften.  Neue  Folge.   Bd  XI.   Heft  3.    1905. 

69.  Frankfurt  a/0.  :  Naturw.  Verein  des  Regb.   Frankfurt:   Societatum   Litterae. 

70.  Gera-Reuss:  Deut.  Verein  z.  Schutze  der  Vogelwelt  :  Ornith.  Monatsschrift.  XXXII. 

71.  Giessen:  Oberhess.  Ges.  für  Natur-  und  Heilkunde:  Bericht.   1906. 

72.  Halle:   Kais.   Leopoldino-Carolinische  Deutsche  Ak.   der  Naturi.:   Leopoldina. 

73.  Hamburg:  Naturw.  Verein:   .4bhandl.   XIX.   —   Verband.   I.,   II. 

74.  Hanau:   Wetterauische  Ges.  für  die  ges.  Naturkunde  :   Bericht. 

75.  Leipzig:   Deutsche  Orn.   Ges.:  Journ.   f.   Ornithologie.   LIV.,   LV. 

76.  Magdeburg:  Naturwissenschaftlicher  Verein:  Jahresbericht   und  Abhandlungen. 

77.  München:  Ornithologische  Gesellschaft  in  Bayern:  Verhandlungen.  VI. 

78.  Rossitten  a/Nehrung:  Vogelwarte-Rossitten:  Jahresbericht. 

79.  Stettin:  Ornithologischer  Verein:   Zeitschrift  f.  Orn.  u.   Oologie  XXXI. 

80.  Tübingen:   Königl.   Universität  :   —  Inauguraldissertationen  versch.  Inhalts. 

81.  Wiesbaden:  Nassauischer  Verein  für  Naturkunde:  Jahrbücher.   1906. 

Helvetia. 

82.  Bern:   Carl  Daut  :  Der  Ornithologische  Beobachter. 

83.  „        Naturforschende  Gesellschaft:   Mittheilungen.    1609/28. 

84.  C  h  u  r  :  Naturforschende  Gesellschaft  Graubündens  :  Jahresbericht.  XLVIII. 


371 

85.  Genf:  Institut  national:  Bulletin.  XXXVIIl. 

86.  Ölten:  G.  von  Burg:  Diana.  XXV. 

87.  St.  Gallen:  Naturw.  Ges.:  Bericht.  XL  Vili.  —  Jahrbuch.   1904. 

Hispánia. 

88.  Madrid:  Real  Sociedad  Esp.  de  Hist.   Natural:   Holetin.  VII.   —  Memóriás.   IV.,   V. 

TToUandia. 

S9.   rtrccht:   Koninkl.  Nederl.   Met.   Institut:   Met.  Jaarboek   UHKi.      -  Unweders.  Optische  Ver- 
schijnseleu  in  Nederland.  Deel.   XXV. 

Italia. 

90.  Genova:   Museo  di  Zoologia  e  Anatomia  Comp,  della  K. -Università  :   Bolletino. 

91.  .Milano:     Società  Italiana  di  Se.   Nat.   e  Museo  Civico  Atti  XLV.  —  Memorie. 

92.  Palermo:  K.  Accademia  di   Scienze,   Lettere  e  Belle    Arti:    Atti.    Voi.    VII.    (1902—1903) 

1904.  —  Bolletino. 

93.  Pisa:   Società  Toscana  di  Se.   Nat.  Atti.  Memorie.   XII.  —   Processi   Verbali  XV. 

94.  Roma:   Società  Zoologica  Italiana:   Bollettino.  Vili. 

95.  Siena:  Avicula    XI. 

96.  Bologna:   K.    .\ccad.   delle   Se.:   Memorie.    I.,    11.,   ili.   —  Rendiconto.   Vili..   IX..   X. 

Luxemhurg. 

97.  Luxemburg:   Société  des  Naturalistes:   Compte-Rendus    Hl.   année. 

Norvegia. 

98.  Bergen:   Museum  :   Aarbo.g. 

99.  Tromsö:  Museum:  Aarsberetning.  —  Aarshefter. 

100.  „  J.  QiuGST.\i)  :  Sami  Usteb. 

101.  Throndjem:   Kongelige  Norske  Videnskabero  Selskab  :   Skrifter. 

Rossia. 

102.  Dor  pat  (Jurjeff)  :  Naturf.  Archiv.  XV.,  XVI.  —  Sitzungsber.    190.  —  Schriften. 

103.  J  e  kat  erinbu  rg  :  Société  Ouralienne  :  Bulletin.  XXVI. 

104.  Moscou:   Société  Impériale  des  Naturalistes:   Bulletin.    1905/6. 

105.  Riga:  Naturforscher- Verein  :  Arbeiten.  —  Korrespondenzblatt.    1906. 

106.  Tifli.s:  Museum  Üaucasicum  :  Die  Sammlungen.  —  Mittheilungen.  II. 

Serbia . 

107.  Beograd:   .Muzej   Szrbszke  Zemlje  :   Üratje    1906. 

Suecia. 

108.  Stockholm:   Kongl.   Svenska  Vetenskaps  Akademien:   Arkiv  für  Zoologi.   III. 

109.  L  und:   Kongl.  Universitet  :   Akademische   Abhandlungen. 

110.  Upsala:   Kongl.  Universitet:   Arsskrift.   —  Results  of  the   Swedish   Zoological  Expedition. 


47* 


m-2 


II   Asia. 


111.  Batavia,  Java:   Kon.  Naturk.   Ver.  Natiirk.   Tijdsclirift  voor  Nederl. -Indie. 

112.  .,  ,,      :   Dép.   de  ragriculture  :   Bulletin.   Vili. 

11.-3.  B  II  i  t  e  n  z  0  r  g,  Java:   Institut  Botanique:    Bulletin.   (Zoologie.) 

114.  Calcutta:   Asiatic  Society  of  Bengal:  Journal   et   Proceedings. 

115.  Manila.   (Ins.   P  h  i  I  i  p  p  i  n  a  e)  :    Philippine   Museum:    liiillctins. 

III.  Africa. 
111).   Cairo:   Institut  Egyptien:   Bulletin.    lOOIi.   —  .Mémoires.   V . 

117.  M  o  dd  e  rf  0  n  tei  n  :   South  African   Ornithologists'    l'ulon  :   'I'lie  J(Miru;d. 

IV.  America  meridionalis. 

118.  Buenos-Aires:  Museo  Nacional  :  Anales.  —  Comunicaziones.   —   Memóriás. 

119.  La  Plata:  Museo  de  La  Plata.  —  Anales  I.,  V.  —  Rovista  IX. 

120.  Lima  (Peru):  Soeiedad  Geogràfica  de  Lima:   Boletin    XV..  XV^I. 

121.  Montevideo:  Museo  Nacional:   Anales.   111. 

122.  Rio  de  Janeiro:   Museu  Nacional:   Aichivos.   .XL,   .Xll. 

123.  S.   Paulo:   Museu   Paulista  :  Revista. 

124.  .Santiago  de  Chile:    Universidad  :   Contributiones  al   Estudio  do  Aves  Chilenas. 

V.  America  septentrionalis. 

125.  Boston:  American  Academy  of  Arts  and  Sciences:   Proceedings.  XLII.,  XLIII. 

126.  Cambridge,  Mass.:  Nuttal  Ornithological  Club:  The    .\uk. 

127.  Chicago:  Chicago  Academy:  Bulletin.  IV.,   VI. 

128.  Davenport,  Java:  Academy  of  Sciences:  Proceedings.  XI. 

129.  Kansas:   Academy  of  Sc.:   Transactions.  XX. 

130.  Mexico:  Soc.  cientifica   „Ant.  Alzate":  Memóriás.  XXIl/IV. 

131.  Michigan:  Academy  of  Science:   Annual  Report. 

132.  New-York:   American  Museum  of  Natural  History:    Bulletin.    —   Memoirs. 

133.  „  „         Andubon  Society:   Educational  leaflets. 

134.  Ottawa  (Canada)  :  Geological  and  Natural  History  Survey  of  (.'anada:  Catalogue  of  (Canadian  Birds. 

135.  Philadelphia:  Academy  of  Natural  Sciences:  Proceedings.   L\'lll. 

136.  Pittsbourgh,   Pa.:   Carnegie  Museum:   Annals.   IV.  —  Memoirs  IV. 

137.  Rock  Island,   III.:  Augustana  College:    Augustana  Library  Publications. 

138.  San  Francisco,  Cal.:  California  Academy  of  Sciences:  Proceedings:   Zoology. 

139.  Santa  Clara,  Cal.:  Cooper  Orn.  Club;  The  Condor.  IX. 

140.  St.  Louis,  Mo:  Academy  of  Science:  Transactions.  XV..  XVI. 

141.  Urbana:  111.  State  Laboratory:  Bulletin   1906. 

142.  Washington:   Smithsonian    Institution    United    States  National    Museum:   Report.    1906.   — 

Proceedings.  XVIIl/XXXI.  —  Contributions.   X. 

143.  „  U.   S.   Department    of    Agriculture  :    Division    of    Biological   .Survey  :     North 

American  Fauna.  —  Bulletin.   —   Yearbook. 

144.  „  Secretary  of  Agriculture:  Report.  v 

VI.  Australia. 

145.  Brisbane:   Queensland  Museum:   Annals.   VII. 

146.  Melbourne:  National   Museum:   Memoirs. 

147.  Sydney:  Australian  Museum:  Memoirs.  —  Catalogue  of  Australi:ui   liirds.  —  Records.  \'l. 

Report  of  Trustees.    1906. 


N  E  e  K  O  L  O  G  U  s. 


.•'.Ti? 


Négy  letört  oszlop. 

A  IV-ik  nemzetközi  Ornitliologiai  Kongresz- 
szus  óta,  mely  190ö-beii  Loiuloiiljaii  tartatott, 
alig  múlt  el  két  év  és  ime  már  oruitliologiáiik, 
a  mi  „amabilis  8cientia"-nk  négy  kiflölt  osz- 
lopa fölött  búsulhatunk.  Négy  egész  férti  dőlt 
ki,  mindegyike  nemzete  tudományos  életének 
erős  oszlopa.  Fraucziaország,  Svájc/..  Anglia 
és  Németország  gyors  egymásutánban  vesz- 
tette el  egy-egy  vezető  ornithologusát  :  Emu.r 
OusTALET,  Victor  Fatio,  Ai.kkkd  Nkwton  és  csak 
az  imént  Rudolf  Blasius  nincsenek  tübbé. 

E  négy  férfiiil»an  a  Magyar  Ornitliologiai 
Központ  négy  legrégibb  tiszteleti  tagját  gyá- 
szolja, kik  tagjainak  sorát  díszítették  s  az 
intézet  törekvései  és  nninkálkndása  iránt  min- 
denkor a  legélénkebb  tigyelemniel  viseltettek. 


OisTALET  és  Fatio  lialálár(')l  már  megemlé- 
keztünk és  így  most  Newton  tanár  Cambridge^ 
egyetemének  nagy  oktat(')ja  felé  fordulunk. 
Igaz,  hogy  a  férd-  és  tudósról  csujián  rövid 
jellemzést  adliatimk. 

NiíwTON  tanár  inigy  kort  ért  el.  Angliában  és 
a  kontinens  tudományos  köreiben  majdnem 
minden  irigység  nélkül  mint  elsőrangú  nagy- 
ság volt  elfogadva,  olyan,  n  ki  nem  a  fel- 
szinröl  szedett,  hanem  a  mélységből  meritett 
s  így  nagy  szemhatárral  l)írt.  Nkwton  nak  kö- 
szönjük egyebek  között  az  Ornithologia  törté- 
netét '  az  ..Ootiieca  W'oUeyánát."  és  a  Yarhell 
„Dictionary  of  Birds"  IV.  kiadásának  két  első 
kötetét. 

Azok  közé  a  meglehetősen  ritka  angol  férfiak 
közé  tartozott,  a  kik  nyelvismerettel  birnak 
és  hajlandók  a  nem  angol  muidvákat  is  észre- 
venni. 

Jellemzők  Newton  szavai,  a  melyekkel  föl- 
diéit a  NAUMANN-ok  ünneplése  alkalmával  meg- 
oktatta, hogy  a  midőn  e  germánok  nagy  műve 
már  megjelent  volt  és  Németországban  iskolát 
ahij)ított.  akkor  az  angoloknak    mind    ezekről 

'  Encyclopaedia  Hrìtaniiica  \'()1.  XVIII.  18S.">.  pasr. 
2.  „Ornithology". 


Vier  gebrochene  Säulen. 

Kaum  zwei  Jahre  vergingen  seit  den  Tagen 
des  IV.  internationalen  Kongresses  in  London 
uiul  schon  haben  wir  vier  gestürzte  (irössen  im 
Reiche  unserer  ..Hcientia  amabilis"  :  der  Orui- 
tiiologie  zu  betrauern.  Vier  ganze  Männer  sind 
dahin,  jeder  eine  ragende  Säule  im  wissen- 
schaftlichen Lel)en  seines  Volkes.  P'rankreich, 
die  Schweiz,  Kns;laii(l  iiiid  Ueufschland  ver- 
loren in  der  kurzen  Spanue  Zeit  je  einen 
führenden  Ornithologen  :  Emile  Oitstalet,  Victor 
Fatio,  Alered  Newton  und  erst  jüngst  Kudole 
Hlassius. 

In  diesen  vier  Männern  verehrte  und  be- 
trauert audi  die  •Ungarische  (»rnitliologisciie 
Zentrale  vier  ihrer  ältesten  Ehrenmitglieder, 
die  der  Anstalt  seit  ihrem  Beginn  angehörten, 
ihre  Listen  zierten  und  stets  den  lebhaftesten 
Anteil  an  den  Arbeiten  und  Bestreiiungeii 
der  Anstalt  nahmen. 

Wir  haben  schon  des  Todes  von  Oistalet 
und  Fatio  gedaciit  und  wenden  uns  nun  zu 
Professor  Newton,  dem  grossen  Lehrer  der 
Universität  von  Cambridge.  Wir  können  freilicii 
nur  eine  ganz  kurze  Charakteristik  des  .Man- 
nes und  des  Gelehrten  geben. 

Professor  Aleeed  Newton  starb  hochbetagt. 
galt  in  England  und  in  den  wissenschaftlichen 
Kreisen  des  Kontinentes  beinahe  neidlos  als 
Grösse  ersten  Ranges,  die  nicht  von  der  Ober- 
fläche, sondern  aus  der  Tiefe  schöiifte  und  so 
einen  grossen  IJberblick  gewann.  Wir  verdan- 
ken Newton  unter  Anderen  eine  klar  geschrie- 
bene Geschichte  der  Ornitiiologie'  die  Ootheca 
Wolleyana,  und  die  zwei  ersten  Bände  der 
1\'.  .\uflage  von  Vakrell:  „Di'  tionary  of  Birds". 
Va-  gehörte  zu  den  ziemlich  seltenen  Engländern, 
die  Sprachkenntnisse  besitzen  und  geneigt 
sind,  auch  niclitenglisciie  Arbeiten  zu  bemer- 
ken und  zu  berücksichtigen.  Sehr  charakteris- 
tisch waren  seine  \\'orte.  mit  denen  er  seinen 
Landsleuten  anlässlich  der  Eriiinerungsfeier 
der  Naumann'»  nachwies,  dass,  als  das  grosse 
Werk  dieser  (iermanen  schon  erscliienen 
war  und  in  Deutschland  Schule  machte, 
die    Engländer     liievon    gar    keine    Kenntnis 

'  Encyclopaedia  Britannica.  Vol.  XVIII.  1885  pag.  2.  : 
..Oinitholof^'". 


374 


semmi  tiulomasiik  sem  volt'  —  a  kiseljhekrol 
—  dii  minonim  gentium  —  nem  is  szólva  ! 
Newton  nagy  igazságszeretete  és  kimeritlie- 
tetlen  készsége  megnyerte  számára  a  sziveket 
és  e  körülménynek  tuia jtlonitható  az  a  csoda, 
hogy  a  mohamedánok  egyik  mélyértelniű  mon- 
dását inegtbrditotta,  t.  i.  azt,  liogy  :  ,.a  hegy 
nem  menvén  a  prófétához,  elment  a  próféta 
a  hegyhez."  Magas  életkora  és  lál)baja  nem 
engedte,  hogy  Newton  tanár  ]9U5-ben  a  Con- 
gi-essusra  Londonba  menjen  —  ez  volt  a 
próféta  —  elment  tehát  a  Congressus  testü- 
letileg NEWTON-hoz  Cambridgébe,  hogj'  tiszteletét 
bemutassa  —  ez  volt  a  hegy. 


Készsége  és  előzékenysége  szinte  csodás 
volt.  A  midőn  intézetünk  bizonyos  skót  vonu- 
lási adatokhoz  nem  juthatott,  mert  az  illető 
folyóiratok  csekély  elterjedéssel  bírtak  s  azok- 
hoz hozzáférni  nem  lehetett,  Newton  tanár 
tanácsát  kértük.  Ezek  a  folyóiratok  Cambiidgé- 
ben  nem  voltak  meg.  Newton  tanár  nem  nyu- 
godott addig,  a  mig  meg  nem  szerezte  és  ekkor 
nekiállott:  sajátkezűleg  kivonatolta,  kiirta  az 
adatokat  és  elküldte  ! 

A  nemzetközi  madárvédelini  Konvenczió 
megjelenése  ötletéből  élénk  levélváltás  kelet- 
kezett Newton  tanár  és  a  könyv  irója  között, 
mely  az  angol  és  a  kontinentális  felfogás  kü- 
lönbségeire vonatkozott  és  csak  Newton  tanár 
magas  korán  és  törődöttségén  ninlt,  hogy  a 
nyilvános  diskusszió  elmaradt.  ' 


A  nagy  tudós  és  nagy  ember  emléke    élni 
fog  közöttünk  ! 


hatten'  von  deli  ..Dii  iiiiiiiinirii  gentium"  an 
derer  Kulturnationen  gar  nicht  zu  reden  ! 

Die  grosse  (Tercchtigkeitsliebe  und  unermüd- 
liche Hilfsbereitschaft  Professor  Newton's  kehrte 
dem  Manne  alle  Herzen  zu  und  dieser  Umstand 
brachte  das  Wunder  zustande,  dass  das  tief- 
sinnige Wort  der  Muselmänner  :  weil  der  Berg 
nicht  zum  Propheten  wollte,  ging  der  Prophet 
zum  Berge"  sich  im  Falle  Newton's  nicht  stichhal- 
tig erwies.  Alter  und  ein  Fussieiden  gestatteten 
es  nicht,  dass  Professor  Newton  1905  zum  Kon- 
gress  nach  London  gehe  —  das  war  der 
Prophet  —  da  ging  der  ganze  ornithologische 
Kongress  zu  Newton  nach  Cambridge  und 
sprach  ihm  seine  Verehrung  aus  —  das  war 
der  Berg. 

Seine  Bereitwilligkeit  und  Zuvorkommenheit 
waren  geradezu  wundervoll.  Als  die  U.  0.  Z. 
gewisse  schottische  Zugsdaten  nicht  erhalten 
konnte,  weil  die  betreffenden  Zeitschriften 
wenig  verbreitet  und  für  uns  gar  nicht  zu  er- 
halten waren,  wandten  wir  uns  an  Professor 
Newton  um  Bat.  Die  lietreflenden  Zeitschriften 
waren  auch  in  Candjridge  nicht  vorhanden. 
Professor  Newton  ruhte  nicht.  l)is  er  sie  nicht 
auftrieb  und  dann  ging  er  her,  exzerpierte 
die  Daten  eigenhändig  und  sandte  sie  uns  zu! 

Aus  Anlass  der  Geschichte  der  Konvention 
zum  internat.  Schutze  der  nützlichen  Vögel 
entstand  ein  lebhafter  Briefwechsel  zwischen 
Professor  Newton  und  dem  Auetor  hinsichtlich 
der  Verschiedenheit  der  Aulî'assung  im  England 
und  auf  dem  Kontinent  und  nur  Newton's 
(iebrechlichkeit,  sein  hohes  Alter  war  Schuld 
daran,  dass  das  Thema  nicht  öffentlich  disku- 
tiert wurde.' 

Wir  bewahren  dem  grossen  (íclehrten  und 
ganzen  Mann  ein  warmes  Andenken. 


Newton  tanárnak,  ß.  nyugodt,  fontoló  angol- 
nak teljes  ellentéte  volt  az  19Ü7-ik  évi  szep- 
tember 21-kén  Braunschweigban  elhalálozott 
med.  dr.  és  tanár  Bl.\sius  Rudolf,  városi  taná- 
csos, sz.  k.  törzsorvos,  a  vaskereszt   lovagja. 

Csak  az  imént  szinte  duzzadozott  az  élet- 
től, tele  volt  vállalkozó  szellemmel,  halála  a 
távolabbállónak  szinte  hihetetlennek  tetszik. 
A  német  professzor  prototjT)jéből  Bi,.\sius  ban 
ugyan  egy   szemernyi   sem    volt.    Szélesvállú. 

'  A  ..Nature''  folyóiratban. 

-  Erre  majd  a  XV'-ik  kötetben  visszatérünk. 


Das  gerade  Gegenteil  des  ruhigen,  bedäch- 
tigen Engländers  Newton  war  der  am  2L  Sep- 
tember 1907  verstorbene  Professor  Dr.  med. 
Rudolf  Blasius  in  Braunschweig.  Stadtrat,  Stabs- 
arzt a.  D..  Ritter  der  eisernen  Kreuzes. 

Noch  vor  kurzem  strotzend  von  Lebenskraft 
und  Unternehmungsgeist,  erscheint  sein  Tod 
den  Fernerstehenden  schier  unbegreiflich.  Vom 
Prototyp  des  „deutschen  Professors"  hatte 
RunoLP    Bl.asius    kein    Atom    an    sich.  Breit  in 

'  In  der  Zeitsclirift  ..Nature". 

-  Wir  werden  hierauf  im  X\'.  Band  zurückkommen. 


375 


tagbaszakadt,  gyors  mozgású  férfi,  oly  tekin- 
tésü  kék.  germán  szemmt;!.  a  minőt  üöker 
Albrrcht  Nürnberg  egykori  polgármesterének 
HoLzscHOHER-nek  arczképén  örökített  meg; 
hozzá  az  az  ellentét,  mely  a  hófehér  haj  és  a 
pirospozsgás  arcz  között  fennállott,  mindez 
együttvéve  föltünövé  tette  a  férfiút. 

Blabiub  végigküzdütte  a  franczia-német  liá- 
borút  és  megszerezte  a  vaskeresztet.  Minf 
városi  tanácsos  szinte  lázas  tevékenységet  fej- 
tett ki,  minden  évben  nagyobb  útra  kelt,  szen- 
vedélyes vadász  volt,  ki  mint  ilyen  a  zergét 
nyomon  követte,  Livonia  őserdőiben  a  jávor- 
szarvast megállította  és  leterítette  :  mindezt 
anélkül,  hogy  ez  oruithologiai  tanulmányait 
és  publikáczióit  bár  egy  szemernyit  is  aka- 
dályozta volna. 

Egj'koron  Rluolf  trónörökös  törzskarához 
tartozott,  a  midőn  ez  Brehm  A.-t  és  Homeyek 
E.-t  körébe  vonta. 

E  viszony  gyümölcse  az  1-ső  nemzetközi 
Ornithologiai  Kongresszus  —  1884  Bécsben  — 
volt  s  az  agitáczió,  mely  ebből  folyt  s  mely- 
nek czélja  a  földkerekségnek  ornithologiai 
megfigyelő  állomásokkal  való  behálózása  volt, 
BLA8ius-ra  hárult.  Az  ebből  keletkezett  sok 
kellemetlenségből  Blasius  érintetlenül  került 
ki.  0  alapította  az  állandó  nemzetközi  ornitho- 
logiai bizottság  folyóiratát  az  „Oruis"-t.  a 
melyet  szerkesztett  is.  Cabanis  visszavonulása 
után  őt  választották  meg  a  német  ornithologiai 
társulat  elnökévé,  a  mely  tisztségben  a  halál 
utóiérte. 

Bi,Asir8  bámulatos  muukaerôvtd  birt.  A 
Budapesten  megtartott  II.  nemzetközi  Urnitho- 
Ingiai  Kongresszus  —  1891  —  alkabuára 
iiiányzütt  az  oologia  állását  feltüntető  refe- 
rátum. Blasius,  mint  rendesen,  Spanyolorszá- 
gon vagy  Sziczüián  át,  tehát  nagy  vargabetűt 
kanyarítva  érkezett  Budapestre  s  belekerült  a 
torlódás  kellő  közepébe.  A  midőn  a  hiányt 
megtudta,  este  9  órakor  leült  az  íróasztalhoz 
és  reggelre  kelve   benyújtotta  a  referátumot! 

A  Magyar  Ornithologiai  Központ  nagy  liálá- 
val  tartozik  Bi.asiuh  Rudolfnak  azért,  hogy  az 
intézet  megalapítója  előtt  megnyitotta  gazdag 
ornithologiai  könyvtárát,  a  miből  azután  a 
magyar  intézet  tudományos  alapja    került  ki. 

BiiABius  ismételve  utazta  be  Magyarországot, 


den  Schultern,  stramm  in  Haltung,  rasch  iu 
Bewegung,  lebhaft  im  Blick  der  echt  germa- 
nisch-blauen Augen,  wie  solche  Albrecht  Dürer 
besonders  auf  dem  Bildnisse  des  Bürgermeisters 
HoLzscHUHEu  vou  Nürnberg  verewigt  hat,  dazu 
der  Kontrast  des  schneewcissen  Haares  zum 
blühenden  Gesicht,  dies  alles  zusammen  liess 
denn  Mann  sofort  auffallen. 

Blasius  machte  den  deutsch  französischen 
Krieg  mit  und  holte  sich  das  eiserne  Kreuz. 
Als  Stadtrat  entfaltete  er  eine  schier  fieberhafte 
Tätigkeit,  maclite  jährlich  seine  grössere  Reise, 
war  passionierter  Jäger,  der  dem  Gemswild 
nachstieg,  im  livländischen  Urwald  das  Elch- 
wild stellte  und  streckte,  ohne  dass  ihn  dies 
alles  in  seineu  ornithologischen  Studien  und 
Publikationen  auch  nur  ihm  geringsten  gestört 
hätte. 

Einstens  gehörte  Rudolf  Blasius  zum  orni- 
thologischen Stabe  des  Kronprinzen  Rudolf, 
als  dieser  A.  Brehm  und  E.  Homeyer  an  sich 
heranzog.  Die  Frucht  dieses  Verhältnisses  war 
der  I.  internationale  Ornithologen-Kongress 
1884  in  Wien  und  die  Fortführung  der  Agita- 
tion, die  den  Ei'dball  mit  Beobachtungstationen 
besäen  sollte,  ging  auf  Rudolf  Blasius  über; 
sie  hatte  viele  Unannehmlichkeiten  zur  Folge, 
aus  denen  aber  Blasius  vollkommen  intakt 
hervorging.  Er  l)egriindete  das  (Jrgan  des 
permanenten  internationalen  ornithologischen 
Komitees,  die  „  Ornis" ,  welche  er  auch  redigierte  ; 
nach  dem  Rücktritt  Cabanis'  wurde  er  Präsident 
der  deutschen  Ornithologischen  Gesellschaft, 
in  dieser  wissenschaftlichen  Stellung  ereilte  ihn 
der  Tod. 

Blasius  besass  eine  staunenswerte  Arbeits- 
kraft. Zur  Zeit  des  II.  intern.  Orn.  Kon- 
gresses in  Budapest  —  1891  —  fehlte  ein 
Referat  über  den  Stand  der  Oologie.  Blasius 
kam,  wie  gewöhnlicli  auf  grossem  Umwege  — 
über  Spanien  oder  Sicilien  —  nach  Budapest, 
mitten  in  ein  grosses  Gedränge  hinein  und  als 
er  erfuhr,  um  was  es  sich  handle,  setzte  er 
sich  um  9  Uhr  abends  an  den  Schreibtisch 
und  lieferte  am  nächsten  Morgen  das  Referat  ab  ! 

Die  Ungarische  Ornithologisciie  Zentrale  ist 
Rudolf  Blasius  zu  grossem  Danke  verpflichtet. 
Dem  Begründer  der  Anstalt  öffnete  Blasius 
seine  reiche  ornithologische  Bibliothek,  aus 
welcher  dann  das  wissenschaftliche  Fundament 
der  Anstalt  hervorging. 

Rudolf  Blasius  bereiste  Ungarn  wiederholt 


376 


különösen  a  mai,'.\ar  Tátrát  és  az  crik-lyi  lia- 
vasokat,  így  érintkezésbe  .jutott  a  magyar  és 
az  erdélyi  szász  körökkel  és  saját  közvetlen 
tapasztalásából  merítette  ítéletét  azokra  a  tá- 
madásokra nézve,  a  melyekkel  a  magyarságot 
illeték.  Előadásai,  a  melyeket  szülővárosában 
tartott,  élő  bizonyságai  a  támadások  tartha- 
tatlanságának. 

De  Blasius  sokszorosan  szétforgácsolta  nagy 
nmnkabirását  s  így  nem  jntott  Jiozzá,  hogy 
egy  főművét  hagj^on  hátra  ;  de  az  oruithologia 
terén  szeivező  és  agitatórins  tevékenysége 
mély  nyomokat  rótt  és  ugyanaz  áll  arra  a 
részre  nézve  is,  a  melyet  az  ,,U.j  Naumann" 
kiadására  és  a  Gaetke  Hemúk  „Vogelwarte 
Helgoland"  editiójára  szentelt. 


llsztelet  emlékének. 


M.  0.  K. 


Erti  Gusztáv. 

Akkor  csapott  le  reá  a  halál,  mikor  hosszú 
tevékeny  szolgálat  után  a  becsületesen  meg- 
érdemelt nyugalomba  akart  vonulni.  A  M.  0.  K. 
az  elhunytban  levelező  tagját  és  egyik  leg- 
buzgóbb  külmunkatársát  gyászolja. 

Ertl  Guszt.\v  született  1843  febr.  8-án  Dog- 
nácskán  (Krassószörény  ni.);  a  középiskolát 
a  pozsonyi  és  selmeczbányai  ev.  lyceumokban 
végezte,  erdészeti  képesítését  a  selmeczi  aka- 
démián nyerte.  1809-beu  kincstári  szolgálatba 
lépett  és  többszöri  áthelyezés  után  végre 
1891-ben  Liptóiíjvárra  került,  a  hol  1907  okt. 
2ü-án,    mint   föerdötanácsost    érte  el  a  halál. 


Már  kora  iíjúságától  kezdve  szenvedélyes 
vadász  és  gyűjtő  volt,  s  nagy  madár-,  rovar- 
tojás-gyűjteményt létesített  hosszú  működése 
alatt,  1890  óta  pedig  mintaszerű  megtigA-elője 
lett  a  madárvonulásnak.  Évi  jelentései  mindig 
a  legnagyobb  gonddal  készültek,  s  nemcsak 
az  ornithophaenologiai  jelenségekre  terjedtek 
ki,  hanem  egyúttal  rendszeres  meteorológiai 
megfigyeléseket  is  foglaltak  magukban. 


Irodalmilag    is    működött.    Az    Aquila-him 


besonders  die  Hohe  Tátra  und  die  siebenbür- 
gisciien  Al])en  ;  kam  so  mit  ungarischen  und 
siebcnl)ürgiscii-sächsischen  Kreisen  in  Berüh- 
rung und  bildete  sich  aus  eigener  Anschauung 
ein  Urteil  über  den  ^Vcrt  gewisser  Anwürfe 
gegen  das  1,'ngartum.  Seine  Vorträge,  welche 
er  in  seiner  Vaterstadt  hielt,  sind  sprechende 
Zeugen  der  Unhaltbarkeit  dieser  Anwürfe. 

Hi.Asiirs  versplitterte  aber  vielfach  seine  riesige 
Arlieitskraft  und  kam  nicht  dazu,  ein  Hauptwerk 
zu  liiiitcrlassen,  seine  organisatorische  und 
agitatorische  Tätigkeit  hinterläst  aber  auf  dem 
Gebiete  der  Uruithologie  tiefe  Spuren,  wie  nicht 
minder  der  Anteil  am  Zustandekommen  des 
grossen  Werkes  des  „Neuen  Naumann"  und 
die  Edition  von  Heinrich  Gaetkks  Lebenswerk, 
der  „Vogelwarte  von  Helgoland". 

Ehre  seinem  Andenken  !  U.  0.  C. 


Gustav  Erti. 

Der  Tod  ereilte  ilm.  als  er  sicli  luicli  langer 
arbeitsreicher  Dienstzeit  in  den  redlich  ver- 
dienten Ruhestand  zurückziehen  wollte.  Die 
U.  0.  C.  betrauert  in  dem  Verstorbenen  ihr 
korrespondierendes  Mitglied  und  einen  ihrer 
eifrigsten  auswärtigen  ^litarbeiter. 

Gustav  Erti,  wurde  am  8.  Februar  1843  in 
Dognácska  (Kom.  Ivrassò- Szörény)  geboren  : 
die  Mittelst  huleu  liesuchte  er  in  den  evange- 
lischen Lycéen  in  Pozsony  und  Selniecz- 
háiiya.  seine  Forstbildung  erhielt  er  an  der 
Akademie  zu  Selmeczbánya.  Im  Jahre  1869 
trat  er  in  Staatsdienst  und  kam  nach  mehr- 
fachen Übersetzungen  anno  1891  nach  Liptó- 
Ujvár,  wo  ihn  am  20.  Oktober  1907  der  Tod 
ereilte,  nachdem  er  den  Rang  eines  königl. 
Oberforstrates  erreicht  hatte. 

Schon  seit  frühester  Jugend  war  er  ein 
leidenschaftlicher  Jäger  und  Sammler,  und 
legte  während  seiner  langen  Tätigkeit  eine 
grosse  \'ogel-,  Insekten  und  Eier-Sammlung  ani 
seit  1890  wurde  er  ein  musterhafter  Beobachter 
des  Vogelzuges.  Seine  Jahresberichte  zeigten 
immer  von  der  grössten  Sorgfalt  und  bezogen 
sich  nicht  nur  auf  die  ornithophänologischen 
Erscheinungen,  sondern  enthielten  auch  zu- 
gleich systematische  meteorologische  Auf- 
zeichnungen. 

Literarisch    wirkte    er    ebenfalls.     In     der 


377 


sokszor  jelejitek  iiieu'  iipról)!!,  éles  niciiíiüyolö- 
képességröl  és  nagy  képzettségről  taiiiiskodó 
közlései,  azonkívül  őrzünk  irattáriiiikban  egy 
nagyobb,  ..Liptó  megye  ornisza"  cziniű  kéz- 
iratot is,  melynek  sok  értékes  adatát  annak 
idején  egyéb  eniimerácziók  adataival  együt- 
tesen fogjuk  közreadni. 

Mnnkásságával   maradandó  érdemeket  szer- 
zett a  magyar  lunithojiliacnologia  terén. 

M.  (),  K. 


Aquila  erscliienen  oft  kleine  j\litleiliingen,  wel- 
che von  grossen  Wissen  und  sc  harter  Ik'obaeli- 
tungsgabe  zengen.  Ausserdem  bewahren  wir 
ein  grösseres  „Ornis  des  Komitates  Liptó"  beti- 
teltes Manuskript,  dessen  viele  wertvolle  Daten 
seinerzeit  mit  den  Daten  anderer  Enumera- 
tionen zugleich  veröflentlicht  werden. 

Dunli  seine  Tätigkeit  erwarb  er  sich  blei- 
bende Verdienste  auf  dem  Gebiete  der  unga- 
rischen Ornithophänologie.  ü.  •'.  ('. 


Aquila  XIV. 


48 


INDEX  ALPHA KEÏICUS  AVIUM. 


Abdimia  abdimi  (Seht.).  17(i. 
Acrentor  modularis  (L.)-  14.  1Í1.  113. 

Ifil. 
Accipitor  nisus    L.).  306. 
Acroccphalus  arundinaceu.s  (L.  .  \IV. 

XVII.  XXV.  XXVI.  XLIil.  U.  115. 

19G.  251.  325 

—  —  arundinaceus  Gm.  XÌV.  XXV. 
minorRaddeXIV.  XXIII.  XXV. 

—  —  Orientalis    Temm.    et    Schlay. 

XIV.  XXIII.  XX\'. 

—  dumetoruin  Blyth.  172.  174. 

—  palustris  (Bechst.  .  XIV.  XVI.  XX. 

XXI.  XXIV.  X.W.    XXVI    XLIII. 
14.  116.  251. 

—  —  horticolus    Naum.    XI\'.    XX. 

XXIII. 

—  stentoreus  Hempr.  et  Ehr.  XIV. 
XXIX. 

—  streperus  (Vieill.).  XIV.  XVI.  XIX. 

XXII.  XXm.  14.  115. 
Aerops  albicollis  (Vieill.)  176. 
Ai.x  galericulata  (L.)  337. 
Alauda  arborea  L.  14.  112. 

—  arvensis  L.  3.  5.  15.  111.  112.  116. 
121.  123.  126.  172.  174.  235.  ii36. 
250. 

—  brachydact)  la  Leisl.  251. 

—  eristata  L.  217.  250.  327.  329. 
AmpeUs  garrula  (L.I.  XIV.  XV.  XIX. 

XX.  XXI.  XXIII.  XXV.  XXVIII. 
19.  185.  339. 
Anas   boschas   L.  19.  111.  112.  239. 

—  crecca  L.  19.  112.  239. 

—  penolope  L.  20.  112. 

—  q^aerquedula  L.  20.  112.  213. 

—  strèperà  L.  20.  111.  113. 
Anser  albifrons  (Scop).  180.  332. 
intermedius  Naum.  240  332. 

—  —  finnmarchicus  Gunn.  240. 

—  anser  (L.  .  20.  111.  112.  240. 

—  brachyrhynchus  Baili.  333.  334. 

—  fabalis  Lath.  20.  116. 180.  332.  333. 

arvensis  Brehm.  240.  332.  333. 

neglectus  Sushk.  180.  240.  332. 

333.  334. 

t\-picus  Lath.  240.  332.  333. 

Anthus  campestri»  (L.).  20.  114. 

—  cervinus  (Pali.).  115.  177. 

—  pratensis  (L.).  20.  113.    172.  174. 

—  triviális  (L.).  XLIH.  20.  114.  172. 
174.  178. 

A(juila  chrysaëtus  fulva  L.   183. 


Anthus  maculata  (Gm.).  21.  114,  244. 

—  clanga  Pall.  114. 

—  mclanaëtus  (L.;.  206. 

—  pennata  Gm.  114. 
Archibuteo  lagopus  (Briinn.)  21.  318. 

319. 
Ardea  alba  L.  21.   112.  203.  359. 

—  cinerea  L.  3.  21.  111.  113.  116. 
123.  126.  243.  323. 

—  garzetta  L.  23.  114.  206. 

—  purpurea  L.  23.  114.  203.  206. 

—  ralloides   Scop.  XXXI.  23    115. 
Ardetta  minuta  (L.).    XLIII.  23.   115. 

204.  243. 
Arenaria  interpres  L.)  XLIII.  177.  178. 
Asio  accipitrinus   (Pali.).  23. 

—  otus  (L.\  245.  290. 
Astur  palumbarius  (L.).  341. 

Bernicla  bernicla  (L.).  336. 
Bonasa  bonasia  (L.).   182.  317. 
Botaurus  stellaris  (L.  .  23.    111.  113. 
Buteo  buteo    (L.).  23.  111.  112.  226. 
244.  319.  341. 

—  desertorum  XLIII. 

—  ferox  (Gm.).  337. 

—  menetriesi  Bogd.  183. 

Calamodus  aquaticus  (Gm.).  114 

—  melanopogon  (Temm.).  113.  326. 
359. 

—  schoenobaenus  (L.).  XLIII.  23. 
115.  172.  174.  212.  214. 

Calidris  arenaria  (L.).  XLIII.  176.  177. 

—  flavirostris  (L.).  24. 

—  linaria  (L.).  24. 

Caprimulgus  europaeus  L.  XLIII.  24. 
115. 

—  nubiens  (Seht.  .  176. 
Cerchueis  amurensis  XLIII. 

—  cenchris  (Naum.).  XLIII.  XLIV 
24.  115.  359. 

—  tinnunculus  (L.).  24.  111.  112.  244. 

—  vespertinus  (L.).  XLIII.  XLIV.  24. 
115.  184.  225.  229.  230.  231.  232. 
233.  237.  244.  337. 

Certhia  familiáris  L    306. 
Charadrius     alexandrinus    L.    XLIII. 
24.  114.  213.  214.  241. 

—  asiatica  XLIII. 

—  dubius  Scop.  24.  114.  177. 

—  geoffroy  XLIII. 

—  hiaticola  L.  XLIII.   113. 

—  squatarola  (L.).  XLIU.  113. 176. 178. 


Chelidonaria  urbica  (L.).  XLIII.  3.  6. 

25.  114.  Uli.  121.  122.  123.    127 

133.   134.  146.  171.  172.  245. 
Chloris  chloris  (L.).  30.  111.  112.  313. 
Chrjsomitris  spinus  (L.).  80.  185. 
Ciconia  ciconia  (L.).  XLIU.  XLIV.  3. 

4.  31.  113.  116.  121.  122.  123.  125. 

133.  22G.  229.  2.ÍŐ.  242.  243.  321. 

341.  342.  343.   344. 

—  nigra  (L.).  XLID.  .38.  113.  117. 
123.  182.  321. 

Cinclus  cinclus  iL.)  XIV.  XVI.  XVII. 

XIX    XXII    XXIV.  XXX. 
albicollis  Vieill.  XIV.  XX.  XXVIII. 

XXX. 

—  —  melanogaster  Brehm.  XIV.  XV. 
XX.  XXX. 

Circaetus  galiicus  (Gm.).  38.  113. 
Circus    aerigonosus    (L.  l    XLIII.    ö8. 
li:).  203.  204.  214.  244.  326. 

—  cyaneus  (L.).  39.  111.  112. 

—  macrurus  (Gm.).  XLITI.  39.  113. 

—  pygargus  (L.).  XLHI.  39.  111.  113. 
Cisticola  cursitans  XLIII. 
Clivicola  riparia  (L.).  XLIII.  39.  115. 

167.  359. 
Coccothraustes    coccothraustes    (L.  ). 

306.  313. 

coccothraustes   220. 

Coccystes  glandarius  XLIII. 
Colaeus  monedula  L.).  320. 
Columba   oenas   L.  3.  39.  111.    112. 

117.  121.  123    126. 

—  palumbus  L.  3.  43.  111.  112.  113. 
117.  123.  126.  243.  313.  317. 

Colymbus  auritus  L.  115.  179. 

—  cristatus  L.  45.  11  .  239. 

—  fluviatilis  Tunst.  45.  111.  113. 

—  griseigena  Bodd.  46.  113. 

—  nigricoUis    Brhm).  46.  113. 
Coracias  garrula  L.  XV.  XIX.  XXII. 

XXIII.  XXIV.  XXIX.  XXX.  XLin. 

XLIV.  46.  115.  117.  123.  127.  178. 
245.  359. 
Corvus  comix  L.  XL.  209.  248.  306. 
313.  317.  321.  329. 

—  frugilegus  L.  XL.  XLI.  46.  171. 
172.  225.  226.  229.  230.  231.  232. 
233.  234.  235.  237.  248.  249.  289. 
290.  320.  329.  337. 

Coturnix  cotnmix  (L.).  3.  46.  111.  115. 
117.  121.  122.  123.  127.  148.  177. 
214.  243. 


379 


Crateropus  carolinensis  L.  XV.  XXIIl. 
XXIV.     - 

—  leucopygius  Riipp  XV.  XX. 
Cre.x  crex  (L.).  XLIÍI.  3.  49.  116.  123. 

127.  242. 
Cuculus    canorus    L.    XXXI.    XLIII. 

XLIV.  3.  4.  6.  51.  114.  117.  121. 

122.  .123.  124.  126.  127.  133   134. 

171.  172.  178.  325. 
Cyanecula  sueeica  (L.).  57.  114.  340. 

—  —  leucocyana  Brhm.  172.  174 
Cygnus  cygnus  (L.).  57.  117.  171.  172. 

—  olor  Gm.  57. 

Dalila  acuta  (L.Ì.  57.  112. 
Demirocopus  major  (L.).  311.  328. 
Dromas  ardeola  Payk.  176. 

Emburiza  calandra   L.  57.    111.    112. 
226.  250.  306. 

—  eia  L.  57.  11.3. 

—  citrinella  L.  214.  306.  329. 

—  hortulana  L.  57. 

—  schoeniclus    L.  XXV.    XXVI.    57. 
111.  112.  25U. 

Eriamatura  leucocephala  (Scop.).  113. 

180. 
Erithacus  rubecula  (L.).  58.  111.  113. 

123.  126.  152-162.  172.  174.  251. 

306.  312. 


Falco  lanarius  L.  Pall.  58.  112. 

—  merillus  (Gerini).  58.  318. 

—  peregrinus  Tunst  317.  318. 

—  subbuteo  L.  XLIII.  58    114.  215. 
Fringilla  coelebs  L.  59.  111.  112.  172. 

174.  306.  313. 

—  montifringilla  L    59.  306. 
Fulica  atra  L.  .59.  111.  112.  118.242. 
Fuligula  clangula  (L.).  59. 

—  ferina  (L.).  59.  112.  213. 

—  fuligula  (L.t.  113.  213. 

—  hyemalis  (L.)  180. 

—  marila  (L.)  59.  113. 

—  nyroca  (Güld.)  59.  112.  239. 
Gallinago  gallinago    (L.).   XLIII.  59. 

112.   213  242. 
■—  gallinulla  (L.).  60.  111.  113. 

—  major  Gm.  60.  113.  118. 
Gallinula  chloropus  (L.).  60.  111.  113. 

242. 
Garrulus   glandarius     L.).    319.    320. 

327    329. 
Oeocichla  dauma  Lath.  XV   XXII 

—  molli.ssima  Blyth.  XV.  XXII. 

—  sibirica  Pall.  XV.  XXII.  XXIX. 

—  varia  Pall.  XV.  XXIX. 
Geronticus   eremita   (L.).    XXXIII.— 

XLI. 
Glareola    pratincola    (L.)    XLIII.    60. 
115.  213.  235.  240.  241. 


Glareola  melanoptera  .XLIII.  .\L1\'. 
Grus  grus  (L.).  3.   60.    113.    123.  126. 
(i>-ps  fulvus  (Gm.)  182.  244.  335. 

Haematopus  ostralegus   L.  177.    178. 
Halcyon  semicoeruleus   (Forsk.)   176. 
Haliiictu.s  albicilla  (L.).  206. 
Himantopus  himantopus  (L.).  62.  114. 

181.  213.  214, 
Hirundo  rustica  L.  VIII.  XXXI.  XLIII. 

XLIV.  3.  4.  6.  62.  114.  118. 121— 

128.  130—133.  137.  141. 149.  160. 

161.  167.  171.  172.  177.  178.  227. 

246.  324.  325.  327.  340.  346-352. 
Hydrochelidon  hybrida  (Pall.).  XLIII. 

116. 

—  leucoptera  (Meissn.  et  Schinz). 
XLIII.  71.  115.  213.  239. 

—  nigra  (L.).  71.  115.  213.  214. 
235.  236.  239. 

Hypolais  hypolais  iL.)  XLIII.  71.  115. 
172.  174.  197.  312. 

—  pallida.  178. 

Jyn.x  torquilla  L.  72.  114.  123.  127. 
171.  172.  245.  300.  308.  309.  310. 

Lanius  collurio  L.  .XLIII.  72.  115.  118. 
123.  127.  171.  172.  178.  312.  320. 
325.  326. 

—  excubitor  L.  319. 

—  isabellinus  (Hempr.  ctEhr. '.  177. 
178. 


minor   Gm.   XLIII. 


115.    118. 


230.  231.  248.  312. 

—  nubicus  178. 

—  senator  L.  115. 

Larus  argentatus  Briinn.  113. 

—  cachinnans.  2U9. 

—  canus  L.  72.  111.  112. 

—  fuscus  L.  178. 

—  minutus  Pall.  72.  115. 

—  ridibundus  L.  73. 111.112. 225.  239. 
Limosa  limosa  (L.).  73.  113.  213. 

—  lapponica  (L.).  177. 
Locustella   fluviatilis   (Wolf.).  XLIII. 

115.  186.  211.  212. 

—  luscinioides   (Sav.).  73.    114.   212. 

—  naevia  (Bodd.\  73.  115.  172.  174. 
Loxia  curvirostra  (L.).   186. 
Luscinia  luscinia  iL.)  4.  73.  114.  118. 

123.  127.  312. 

—  philomela  (Bechst.  .  XLIIl.  7.'). 
115.  172.  174. 

Mergus  albellus  L.  76. 

—  merganser  L.  76. 

—  serrator  L.  179. 

Merops  apiaster  L.  XV.  XX.  XXI. 
XXll.  XXIV.  XXV.  XXVI.  XXIX. 
XLllI.  XLIV.  76.  116.  337. 

—  persieus  Pali.  XLIII.  176.  177. 


Micropus   apus   (L.).   XLIII.   76.   115. 

139.  140.  141    142.  143.  144.  145. 

163.    164.  165.  166.  167.  169.  171. 

172.  245.  324. 
Milvus  aegytius  Gra.  XLIII.  176. 

—  migrans  (Bodd.).  XLIII.  76.  113. 
244. 

—  milvus  (L.).  76.  111.  112.  141. 
.\Iimu-i     polyglottus     L.    XVII.     XX. 

XXVIIl.  XX  X. 
Monticola    saxatilis    (L.)    .\VI.   XVII. 
XXII.  XXIII.  XXIX.  76    115. 

—  solitaria  (L.)  XV.  XVI.  XVII.  XIX. 
XX.  XXII.  XXIII.  XXV.  XXVI. 

Motacilla  alba  L.  3.  4  77.  111.  112. 
118.  121.  122.  123.  125.  126.  133. 
134.  172.  174.  176.  177.  212.  251. 
327. 

—  —  subper.sonata  (Meado-Waido). 
220. 

—  boarula  Penn.  3  82.  111.  112. 
123.  126. 

—  borealis  XLIII.   177. 

—  capensis  XLIII. 

—  Hava  L.  XLIII.  84.  114.  118.  251. 
338. 

melanocephala  Licht.  XLIII.  338. 

—  —  xanthophrys  (Sharpé).  338. 
Muscicapa  atricapilla  L.  84   115.  171. 

172.  312. 

—  collans  Sechst.  84.  115.  312.  359. 

—  grisola  L.  XLIII.  84.  115.  171. 
172.  178.  311.  312. 

—  leucomelanura  cerviniventris 
(Sharpé).    220. 

—  parva  Bechst.  116.  171.  172.  185. 
359. 

Neophron  percnopterus  (L.l.  206.  335. 
Nucifraga  caryocatactes  (L.).  185.  221. 

—  —  caryocatactes  (L  i.  221. 

—  —  macrorynchos  Brehm.  221. 
Nnmenius  arcuatus  (L.).  X.\XVII.  85. 

111.  112.  177.  178.  181.242.331. 

—  phaeopus  (L.).  85.  113.  177 

—  tenuirostris  Vieill    113.  330.  331. 
Nyctea  ulula  (L.).  185. 
Nycficorax  nycticorax    (L).    85.  114. 

Oedicnemus  oediiuiomus  (L.)   85,  114. 

181, 
Ueiia  capensis  (L,),  176. 
Oidemia  fusca  L,  179. 
Oriolus     oriolu.s      (L.\     XV.     XVI. 

XVIII-XXI.  XXIII-XXVIII.  XLUI. 

4.    85.    115.   119     121     122.    123. 

127,  171.  172.   178.  230.  231.  249. 

321. 
Ortygometra  parva  (Scop).    88.    114. 

213. 

—  porzana  (L.l.  XLIII.  88,  114.  213. 
214   212. 

—  pusilla  (Pali.)    114.  21:;.  214. 

48* 


;580 


Otis  tarda  L.  235.  236.  242. 

—  tetrax  L.  181. 
Otocorys  alpestris  (L.i  337. 

Pandiou  haliaëtus  (I..)  88.    114.    176. 
Parus  ater  L.  306. 

—  coeruleiis  L.  306.  30!t.    310.    323. 
328. 

—  cristatus  L.  306. 

major  L.  300.  302.  306.307.  308. 
309.  310.  319.  322.  323.  328.  329. 

—  palustris    L.    217.    306.  bll.   326. 
328. 

Passer  domesticus  (L.).  250.  300.301. 
306.  311.  329. 

—  montanus  (L.).  XXII.  2.Î0.  300.  301. 
306.  308.  309,  310.  311.  329. 

Pastor  roseus  (L.)  XIV.  XVI.  XVIII. 

XXII.  XXVIl.  XXXI.  88.  225.  226. 

228.  229.  250.  252-275.  337. 
Pavoncella  pugnax  (L.).  XXXI.  XLIII. 

88.  113.  213.  214.  241.  242. 
Pelecanus  crispus    Bruch.    203 — 210. 

—  onocrotalus  L.  203-208. 
Perdix  perdix  (L.).  230.  231.  236.  237. 

243.  313.  318.  321.322.  329.330. 
Pernis  apivorus  (L.).  XLIII.  115. 
Phalacrocorax  carbo  (L.|.  88.    113. 

—  pygmaeus  (Pall.).  114. 
Phalaropus  lobatus  (L.).  166.  180. 
I'hasianus  colchicu.s  L.  289.  290.  313. 
Ph_\lloscopus    acredula    (L.'.    4.    89. 

113.  123.  127.   161.   162.  172.  174. 
177.  201.  251. 

—  sibilator  (Sechst.).    1)0.  114.    172. 
174.  199. 

—  trochilus  (L.  .  .\LII1.  !IU.  114.  161. 
162.  172.  174.  200. 

Pica  pica  (L.).  230.  231.  249.  306. 
Picus  viridis  L.  306.  311.  328. 
Pinicola  erythrinus  (Pall.)    171.    172. 

174. 
Pi.sorhiiia  scops  (L.).  ll.'i. 
Phitalca  lencorodia  L.  90.  114. 
Plcgadis  falcincllus  (L).  XXX\'II.  90. 

115.  181.  206. 
Pomatoiliinus    rufus    L.    .X\  1.    XIX. 

XXVllI. 
Prantincola  rubetni  (L.).  90.  114. 

—  rubicola  (I..).  90.  111.  112. 123.  251. 
Pyrrhula  muriua  Godm.  220. 

—  pyrrhula  (L.).  91.  306.  329. 

—  —  marina  Godm.  220. 

pyrrhula  (L.).  220. 

typica  (L.I  220. 

Rallus  aquaticus  L.  91.  111.   11,',.  l'14. 
Rucurvirostra  avocetta.    L.    91.    115. 
181. 


Regulu»  regulus  (L,),  91.  188. 
Kemixa  pondulina  (L.).  91.  , 

Rissa  tridactyla  (I.  ),  113. 
RuticillaphoenicuraiL.).  91.  114.  123.  j 

127.   161.  162.   172.  174.302.  311. 

312. 

—  —    raesoh  Ilea    (Hempr.   &    Ehrb.) 
187. 

—  tithys  (L.).  91.  113.  123.  126.  161 
162. 

Saxicola    oenanthe    (L.j.    .XI. III.    92. 

114.  123.  127.  172.  174.  177.  2.51. 
Scolopax  rusticola    L.    3.  4.  92.  111. 

112.  119.  121.  122.  123.  125.  126. 

133.  134.   151.  242.  336. 
Seriuus  serinus  (L.).  97.  114,   161. 
Sitta  europaea   L.    XXIV.  306,    310. 

311.  328. 
Spatula  clypeata  (L.).  XLIII.  97.  113. 
Stercorarius  crepidatus.  XLIII. 

—  pomatorhinus  (Temm.).  XLIII. 
.Sterna  albigena  Seht.  176. 

—  anaestheta  Scop.  176. 

—  bergei  Seht.  175. 

—  cantiaca  XLIII 

—  caspia  Pall.  175. 

—  hirundo  L.  97.   114. 

—  macrura  XLIII. 

—  media  Horsf.  176. 

—  minuta  L.  XLIII.  115. 

—  —  sandersi  Hume  175. 
Strix  Hammea  L.  217.  222. 
Sturnus  vulgaris  L.  XLI.   4.  97.   HI. 

H2.  119.  121.  123.  126.  225.  226. 
235.  250.  341. 
Sylvia  atricapilla  (L.).  100.  115,  123. 
127.  172.  174,  177.  194,  312. 

—  curruca  (L,),    100.    114.    172,  174. 
192, 

—  nisoria   (Bechst.),    100,    115.    177. 
178.  312. 

—  simplex  Lath.  XLIII.  100.  115.  172. 
174.  312. 

—  Sylvia  (L.'.  XLIU.    100.  115.    172. 
174.  191.  251.  320. 

Syrnium  aluco  (L.).  290. 

—  uralense    iPall.).    184.    L'76-290. 
328. 

Tadorna  tadorna  (L.  .  180.  239.  240. 

336. 
Tetrao  tetrix  L.   182. 

—  nrogallus  L.   182. 
Thouarsitreron    dupetit     —     thonarsi 

dupetit  —  thouarsi.  22o. 
Totanus  cinereus  XLIII. 

—  fuscns  (L.).  101.  113. 

—  glareola  (L).  XLIII.  ml.  114.  242. 


Totanus  hypoleucus  (L.\  XLIII.  liil, 
114.  242.  323, 

—  nebularius  Gunn.  .XLIII.  .XI, IV. 
113.  177. 

—  ochropu»    L.^,  XLIII    101.   11.!. 

—  stagnatilis  Bechst.  XLIII.  lui.  114. 
181.  213. 

—  totanus  (L.).  XLIII.  XLIV.  101. 
113.   176.  213.  214.  242. 

Trinfja  alpina  L.  101.  113.  176. 

—  birdi   XLIII. 

—  canutus  XLIII. 

—  minuta  Leisl.  XLIII.  114.  176. 

—  subarcuata  (Güld.).  XLIII.  115. 
176. 

Troglodytes    troglodytes    (L.).     306. 

307. 
Tardus  atrigularis  Temm.  XVTI.  XX. 

—  fuscata  L.  XVII.  XXVIII. 

—  iliacus  L.  XVI 1.  XIX.  XXIII.  XXIV. 

XXVI.  XXVIL  XXIX    XXX     101 
112.  172.  174. 

—  mcrula  L.  XV    XX.  XXII.   XXVI. 

XXVII.  101.    111.    112.  306.   312. 
329. 

maxima  Seeb.  XVII.  XX.  .XXIII. 

—  migratorius  L.  X\T1.  XX.X. 

—  minor  Gm.  XVII.  XXIII. 

—  musicus  L.  XVII.  XIX.  XX.  XXL 
XXII.  XXVI.  XXIX.  102.  111.  112. 
123.  172.  174.  317. 

—  naumanni  Temm.  .WTl.  XXVI. 
XXVIII. 

—  (ibscurus  Gm.   XVII.  XXII. 

—  panasi  Cab.  XVn.  XXVI. 

—  pilaris  L.  XVU— XXIII.  -XXVII. 
XXLX.  102.  172.  174.  306.  338. 

—  raticollis  Pall.  XVII.  XXX. 

—  swainsoni  Pall.  XVII.  XXLX. 

—  torquatus  L.  XV.  X\TI.  XX\T. 
XXVII.  103.  113. 

alpestris  Brhm.    X\TL   XVIII. 

XX.  XXII.  XXIII.  XXVI. 
orientális  Stejneg.  XVII.  XXIII. 

XXVI. 
tonjuatus  L.  XVII.  XX.  XXVI. 

—  viscivorus  L.  XVII-XXIV.  XXVI. 
XXVII.  XXIX.  172.  174. 

Tartar  turtur  (L.\  4.  103.  115.  119. 
121.  122.  123.  127.  313. 

—  roseogriseus  (Lund.).  176. 

Upupa  epops  L.  4.  105.  114.  119. 
121.  122.  123.  127.  133.  134.  245. 
310.  311.  312. 

Vanellus   vancllus   (L.l.   4.    109.    HI. 

112.   ILI.   121.   123.  126.  213.  225, 

22().  241, 
Vultur  monachas   L.   182,    244.    335. 


e; 


u-i . 

'        c>"^  • 

*^      t" 

A  -^ 

'^  á 

v-i 

'? 

Í— ^ 

^ 

t 


c/