Skip to main content

Full text of "Aquila"

See other formats 


m 


■my 


ili- »m:  ;,.,,,, 


M.Ì 


'.■í'.i!:i'<(' 


■,-V-, 

Vi*!';;,,' 


L^M'B-k- 


m^^"'^^ 


>',*,1,  "•{■Il 

life:::'; 


wmmí 


m 


10^;% 


'im^i 


'M" 


î!'!t!'.î;v,':, 


'.■;"tí' 


míf-fi'  J^',  :•■■/'< 


V  r  .1- 


FORTHE   PEOPLE 

FOR  EDVCATION 

FOR  SCIENCE 

LIBRARY 

OF 

THE  AMERICAN  MUSEUM 

OF 

NATURAL  HISTORY 

r Bound  a 
A.M.N. I 


AQUILA. 

A  MAGYAR  KIR.  ORNITHOLOGIAI  KÖZPONT  FOLYÓIRATA. 

PERIODICAL  OF  ORNITHOLOGY.  *  JOURNAL  POUR  ORNITHOLOGIE. 
ZEITSCHRIFT  FÜR  ORNITHOLOGIE. 


SZERKESZTI  : 


HERMAN  OTTO. 


XXI.  ÉVFOLYAM. 


lu  TÁBLÁVAL  ES  2  MELLEKLETTEL 


1914. 


REDACTEUR  : 


OTTO  HERMAN. 


XXI.  JAHRGANG. 

MIT  IO  TAFELN  UND  2  BEILAGEN. 

1914. 


BUDAPEST, 
A   MAGYAR  KIRÁLYI   ORNITHOLOGIAI   KÖZPONT   KIADVÁNYA. 

1914. 


j^a.-s'^çrnuW^û 


Hüinyánszky  Viktor  es.  és  kir.  udvari  könyvnyomdája  Budapesten. 


TARTALOM  —  INHALT. 


Sajtóhiba. 

A  74.  oldalon,  felülről  a  H.   sorban   Sphenisciformex  szó  törlendő. 


Druck  fehl  e  i\ 

Im  deutschen  Text  soll  auf  Seite  74,   7. 
Sphenisciformea  gestrichen  werden. 


Zeile  von  oben  das  Wort 


.    .    .         VII 

.     .     .     XXVI 

d  eth- 
Otto 
.  .  XLIX 
.  .  LXVI 
.  .  LXXIV 
.  LXXXIII 
.     LXXXIX 

i  Turkey 

lotes   on 

eagridae. 


ihens  — 
it  5  Text- 

barbatus 
-  Haliaë- 
1er  Bükk- 
ien) .  . 
"elsnische 

u  Schicht 
(Mit  Ta- 

Saatkriihe 
Textabbil- 

Frühjahre 


53 


85 


89 


99 


121 


137 


Hboyfoky  K. 


SZEÖTS   B. 


BoDNiH   B. 

CsiKi  E. 

BiTTERA    Gï. 
CsÖRQEY    T. 


Rácz  B. 
Szomjas  G. 

CsOrqby  T. 


Az  1913.  évi  tavaszi  madârvonulâs  és  az 

idő  járása    

A  füsti  fecskék  és  más  madarak  jelö- 
lése közben  szerzett  további  tapaszta- 
lataim  

Madárneveink  etymologiája 

Biztos  adatok  madaraink  táplálkozásá- 
ról. (Kilenczedik  közlemény)  .  .  .  . 
Nappali  ragadozómadaraink  gyomortar- 
talomvizsgálata      

Madárvédelmi  tanulmányok  1914-böl. 
(4  képpel) 


Vogelzug  una   Witterung  im  rrühling  des 
Jahres  1913 188 

Meine  Erfahrungen,  die  ich  beim   Berin- 
gen der  Rauchschwalben    und  anderer 

Vögel  gesammelt  habe 192 

201 

Positive  Daten  über  die  Nahrung  unserer 
Vögel  (Neunte  Mitteilung) 210 

Die  Untersuchung  des  Mageninhaltes  un- 
serer Tagraubvögel 280 

Studien  über  den  Vogelschutz   aus   dem 
Jahre  1914.  (Mit  4  Abbildungen)     .     .    239 


A  vetési  varjúról Über  die  Saatkrähe 260 

A  vetési  varjú  egérpusztítása    ....       Mäusevertilgung  durch  Saatkrähen      .     .  260 
A  vetési  varjú,    mint    a    kukoriczamoly      Die  Saatkrähe  und  die  Maismotte  (Botys 

iBotys  nubilalis  Hb.)  pusztítója    .    .     .  nubilalis  Hb.) 262 

Varjúmérgezés  kísérlete KrähenvergiftungsVersuch 262 

I* 


Hornyánszky  Viktor  es.  és  kir.  udvari  könyvnyomdája  Budapesten. 


TARTALOM 


INHALT. 


Cherkelházi  Chernél  I.  Herman  Ottó  (Egy  melléklettel.) 
,             Otto  Herman  (Mit  Beilage  1.)    .     .     .     . 
Dr.  LambbechtK.  Herman  Ottó  zoológiai  és  ethnographiai 
dolgozatainak  jegyzéke 

Herman  Ottó  halála 

Der  Tod  Otto  Hermans 

Herman  0.  Petényi  emlékezete  (A  2.  melléklettel)  . 

Peténji  zum  Gediichtniss  (Mit  Beilage  2.) 

Dr.  Shdfeldt  R.  W.  A  pàvaszemes  pulyka  (Agriocharis 
ocellatai  osteologiája  és  néhány  meg- 
jegyzés a  többi  pulykák  (Meleagridae) 
vázrendszeréről  (1 — 7.  táblával)     .     .     . 

Dr.  L.\mbrecht  K.  A  madarak  szárnyközépcsontjának  — 
OS  metacarpi  —  morfológiája,  (ò  szöveg 
közti  képpel  és  a  Vili,  táblával)  .  .  . 
„  Fossilis  szakálas  saskeselyű  (Gypaëtus 
barbatus  L.)  és  rétisas  (Haliaëtus  albi- 
cilla  L.)  a  borsodi  Bükkben  (3  szöveg- 
képpel)     

„  A  remetehegyi  köfülke  pleistocaen  ma- 
dárvilága      

Db.  Greschik  J.  A  keratinoid  réteg  keletkezése  a  mada- 
rak izmos  gyomrában,   (a   IX.    táblával) 


A  vetési  varjú  (Corvus  frugilegus  L.) 
bélcsatomájának  szövettana.  (2  szöveg- 
rajzzal és  a  X.  táblával) 

A  madárvonnlás  Magyarországon  az  1913. 

év  tavaszán      

Az  1913.  évi  tavaszi  madárvonulás  és  az 

idő  járása    

A  füsti  fecskék  és  más  madarak  jelö- 
lése közben  szerzett  további  tapaszta- 
lataim  

Madárneveink  etymologiája 

Biztos  adatok  madaraink  táplálkozásá- 
ról. (Kilenczedik  közlemény)  .... 
Nappali  ragadozómadaraink  gyomortar- 
talomvizsgálata      

Madárvédelmi     tanulmányok     1914-böl. 

(4  képpel) 

A  vetési  varjúról 

A  vetési  varjú  egérpusztitása  .... 
A  vetési  varjú,  mint  a  kukoriczamoly 
iBotys  nubilalis  Hb.)  pusztítója  .  .  . 
Varjúmérgezés  kísérlete 


Schenk  J. 
Hboyfoky  K. 

SZEÓTS  B. 

Bodnár  B. 
Csíki  E. 

BiTTBRA   Gr. 

Csöroey  T. 


Rácz  B. 
Szomjas  G. 

Csörget  T. 


VII 

XXVI 

Verzeichnis  der  zoologischen  und  eth- 
nographischen    Publikationen     Otto 

Hermans XLIX 

LXVI 

LXXIV 

,     .     .     LXXXIII 

LXXXIX 

On  the  skeleton  of  the  Ocellated  Turkey 
(Agriocharis  ocellata),  with  notes  on 
the  osteology  of  other  Meleagridae. 
(With  7  Plates) 1 

Morphologie  des  Mittelhandknochens  — 
Os  metacarpi  —  der  Vögel.  (Mit  .5  Text- 
abbildungen und  Tafel  VHI.)  ....       53 

Fossiler  Bartgeier  —  Gypaëtus  barbatus 
L.  —  und  gemeiner  Seeadler  —  Haliaë- 
tus albici  la  L.  —  im  Borsoder  Bükk- 
Gebirge    (Mit  3  Textabbildungen)     .     .       85 

Pleistocaene  Vogelfauna  der  Felsnische 
Remetehegj' 89 

Die  Entstehung  der  keratinoideu  Schicht 
im  Muskelmagen  der  Vögel.  (Mit  Ta- 
fel IX.) 99 

Histologie  des  Darmkanales  der  Saatkrähe 
(Corvus  frugilegus  L.)  Mit  2  Textabbil- 
dungen und  Tafel  X.) 121 

Der  Vogelzug  in  Ungarn  im  Frühjahre 
1913 137 

Vogelzug  und  Witterung  im  Frühling  des 
Jahres  1913 188 

Meine  Erfahrungen,  die  ich  beim  Berin- 
gen der  Ranchschwalben    und  anderer 

Vögel  gesammelt  habe 192 

201 

Positive  Daten  über  die  Nahrung  unserer 
Vögel  (Neunte  Mitteilung) 210 

Die  Untersuchung  des  Mageninhaltes  un- 
serer Tagraubvögel 230 

Studien  über  den  Vogelschutz  aus  dem 
Jahre  1914.  (Mit  4  Abbildungen)     .     .    239 

Über  die  Saatkrähe 260 

Mäusevertilgung  durch  Saatkrähen      .     .     260 

Die  Saatkrähe  und  die  Maismotte  (Botys 
nubilalis  Hb.) 262 

Krähenvergiftungs-Versuch 262 

1* 


IV 


Kisebb  közlemények.  —  Kleinere  Mitteilungen. 


A  mat^'ar  baka  meg  a  jfólya   .... 
Schenk  J.  A  fehér  gólya  hatos  fészekalja.  (1  képpel) 

Pawlas  J.  Vérengző  háziveréb 

Rácz  B.  a  kerti  poszáta  haszna 

,  Madarak  pusztulása  az  augusztus  17iki 
jeges  zivatarban 

»  A  nagy  fakopáncs   különös  viselkedése 

Dr.  Lambrecht  K.  Adatok  a  karvaly  és  erdei  fülesbagoly 
táplálékának  ismeretéhez 

HokvAth  J.  Szibériai  magtörö 

SzEWERE  L.  Cygnus  olor 

„  Pastor  roseus 

Schenk  J.  A  csonttollú  madár  tömeges  megjele- 
nése 1913/14.  telén 

Berger  A.  A  madarak  vonulásához 

M.  K.  Ornith.  Közp.  Az  1914.  évi  madárjelölésekről 
szóló  jelentés  


Der  Storch  und  der  ungarische  Infanterist  269 
Ein  Sechsergelege  des  weissen  Storches. 

(Mit  1.  Abbild.) 269 

Ein  mörderisches  Haussperlingspaar   .    .  271 

Nutzen  der  Gartengrasmücke      ....  271 
Umkommen  der  Vögel  im  Hagelsturm  am 

17.  August 272 

Eigenartiges  Betragen  des  grossen  Bunt- 
spechtes      274 

Beiträge  zur  Nahrungsfrage  des  Sperbers 

und  der  Waldohreule      ......  275 

Schlankschnäblige  Tannenhäher.     .     .     .  275 

Cygnus  olor.     ...     - 276 

Pastor  roseus 276 

Massenhaftes    Erscheinen    des     Seiden- 
schwanzes im  Winter  1913/14     ...  276 

Zum  Vogelzuge 278 

KoL.  U.  0.  C.  Der  Bericht  über  die  Vo- 
gelmarkierungen im  Jahre  1914 .     .     .  279 


Gyűjtemények  —  Sammlungen  ...         íi80 

Intézeti  ügy  —  Instituts-Angelegenheit 281 

Könyvtári  kimutatás  —  Bibliotheks-Ausweis 282 

Könyvismertetések  —  Bücherbesprechungen 289 

Necrologus ....  2i'5 

Errata ■ 295 


A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ  tisztikara 
benső  .fájdalommal  jelenti,  hogy 

HERMAN  OTTÓ 

az  Intézet  megteremtője,  tisztikarának  atyai  jóságú  vezére, 
a  magyar  kultúrának  félszázadon  át  munkás  oszlopa,  az 
Ornithologiai  Központnak  két  évtizeden  át  volt  igazgatója, 
életének  80.  évében,  rövid  szenvedés  után  f.  hó  27-én 
reggel  J'/z  órakor  csendesen  elhunyt. 

Mi,  a  kik  legközelebb  állottunk  Hozzá,  nemcsak  a 
világhirü  magyar  természettudóst,  ethnographust  és  hazafit, 
de  a  páratlanul  melegszivü  férfit  is  siratjuk  sirba  szállott 
vezérünkben. 

Utolsó  útjára  a  kerepesi-temctö  halottasházából  f.  hó 
29-én,  kedden  délután  3  órakor  kísérjük. 

Munkáját  folytatjuk,  emlékét  kegyelettel  őrizzük. 
Budapesten,  1914  deczember  27-én. 


Die  Königlich  Ungarische  Ornithologische  Centrale 
gibt  mit  tiefster  Trauer  Kunde,  dass 

OTTO  HERMAN 

der  Begründer  des  Institutes,  väterlich-gütige  Führer  seiner 
Untergebenen,  durch  ein  halbes  Jahrhundert  lang  eine 
leuchtende  Säule  der  ungarischen  Kultur,  zwanzig  Jahre 
hindurch  Direktor  der  Königl.  Ungarischen  Ornitholo- 
gischen  Centrale,  in  seinem  80-ten  Lebensjahre  am  27. 
Dezember  des  Jahres  1914  um  l'jj  Uhr  morgens  nach 
kurzen  Leiden  sanft  dahingeschieden  ist. 

Wir,  die  wir  ihm  am  nächsten  standen,  betrauern  in 
unserem  dahingeschiedenen  Führer  nicht  nur  den  welt- 
berühmten Naturforscher,  Ethnographen  und  Patrioten, 
sondern  auch  den  unvergleichlich  warmherzigen  Menschen. 

Am  29-ten  1.  M.  nachmittags  3  Uhr  geben  wir  Ihm 
das  letzte  Geleite  aus  dem  Leichenhause  des  Kerepeser 
Friedhofes. 

Seine  Tätigkeit  wollen  wir  fortsetzen.  Sein  Andenken 
bewahren  wir  mit  treuem  Herzen. 

Budapest,  am  27.  Dezember  1914. 


AQUILA   TOM     XXI     19U 


■^'■TTr^^'nv^ 


AQUILA. 

  MAGYAR  KIRÁLYI  MADÁRTANI  KÖ/POiNT  FOLYÓIRATA. 

PERIODICAL  OF  ORNITHOLOGY.  JOURNAL  POUR  L'ORNITHOLOGIE,  ZEITSCHRIFT  FÜR  ORNITHOLOGIE. 

EDITED    BY  THE    ROYAL    HUNGARIAN  PUBLIÉ    PAR    LE    BUREAU    CENTRAL  ORGAN  DER  KÖNIGLICH  UNGARISCHEN 

CENTRAL  BUREAU  FOR  ORNITHOLOGY.  ORNITHOLOGIQUE  ROYAL  HONGROIS.  ORNITHOLOGISCHEN  CENTRALE. 


Nr.  1—4.  sz.  1914.  Budapest,  II.,  Debpői-út  15.         Jahrgang  XXI.  Évfolyam. 


Herman  Ottó. 

1835  június  27.  —  Í9I4  deczember  27. 

Irta:   CIiii;i:ni;i,házi   (Jhkrnei,  István. 

„Meg-neheziilt  az  idők  viharos  járása  fölöttünk."  A  pusztulás  furiai  szágul- 
danak végig-  a  kulturneuizetek  virágzó  birodalmain,  romba  temetve,  amit  ész,  erő, 
tudás  és  szorgalom  szépet  és  hasznosat  évek  munkájával  alkotott. 

Elmúlt  és  jelen  idők  művészeti  remekeit,  lángelmék  pótolhatatlan  mesterraü- 
veit,  az  ipar  nagyszerű  telepeit,  mosolygó  falvakat,  fényes  városokat,  gyönyörű 
gazdaságokat,  nemzedékek  szívós  energiájának  eredményeit,  elsöpri  a  világháború 
soha  nem  látott  vészes  tornádója  s  nemcsak  füstölgő  romhalmazokat,  gránátoktól 
és  lövészárkoktól  feltúrt  véres  csatatereket  hagy  maga  után,  hanem  végigüvölt  a 
mérhetetlen  oczeánok  vizei  fölött  is,  hullámsírba  döntve  emberekkel  és  emberi 
javakkal  megrakott,  milliárdokat  érő  hajóhadakat,  bénítva  a  világot  átfogó  keres- 
kedelmet is. 

A  kultúra  és  czivilizáczió  nem  nyűgözheti  le,  csak  elodázhatja  az  ilyen  rette- 
netes forgatag  kitörését,  mert  palástoló  hamva  folyton  pislogó  parazsat  takar,  mely 
—  miként  minden  élet  szikrája  —  villog  s  ha  szélroham  éri,  lángra  kap. 

Minden  élő  szervezet  küzd  és  viaskodik,  azért,  hogy  éljen  és  a  könyvek 
könyvének,  a  szentírásnak  ama  szavai,  miket  az  Úr  monda  Ádámnak  :  „Legyen 
átkozott  a  föld  te  éretted,  nagy,  fáradságos  munkával  egyed  annak  gyümölcsét 
életednek  minden  napjában",'  vagy  Seneca  mondása:  „Vivere  est  militare"  lénye- 
gében azonos  azzal  a  sarkalatos  igazsággal,  a  mit  Darwin  „the  struggle  for  life", 
vagyis  „a  létért  való  harcz"  szavakkal  fejezett  ki  s  a  szerves  világ  fejlődésének 
oly  nevezetes  tényezőjeként  kifejtett. 

Harczolja  e  harczot,  az  idők  elejétől  fogva,  a  vízcsepp  ázalékállatjától  föl  az 
emberig  minden  lény  s  a  maga  kezdetleges  vagy  tökéletesebb  eszközeivel  ipar- 
kodik erejét  öregbíteni  s  a  gyengébbet  elnyomni. 

Az  állat  azonban  inkább  testi  fegyverekkel  vívja  mérkőzéseit,  az  ember  ellenben 
szellemével  is.  És  minthogy  bennünk  a  szárnyaló  lélek  már-már    uralkodik  a  test 

*  Mózes  I.  k.   3.   r.    17.  vers. 


vili 

fölött,  a  magasságok  felé  is  törtetve,  ideálok  felé  szálldosva,  nekünk  a  szellemiek 
terén  is  kijut  a  harczból,  mert  az  eszmék  és  érzések  megfakasztják  bensőnkben 
a  szép,  a  jó  és  a  nemes  iránt  való  tiszteletet  és  fogékonyságot,  az  erkölcsösség 
virágait,  melyek  illata  az  önösség  és  irigység,  a  gonoszság  és  alávalóság  kábító 
dudvái  fölé  terjeng  és  elnyomni  igyekszik  burjánzásukat.  Belső  világunk  meg- 
nemesedésével  arányosan  lágyulnak  a  merőben  életünkért  folytatott  viaskodásaink 
borzalmai  és  ha  írmagjában  nem  is  bírjuk  teljesen  kiirtani  a  gonoszságot  s  ha 
állati  testünket  sohasem  vetkőzhetjük  le,  azt  mégis  elérhetjük,  hogy  küzdelmeink 
végzetes  kitörései  korlátoztassanak,  emberséges  módon  folyjanak  s  mind  hosszabb 
időközök  maradjanak  a  rombolás  átkai  után  a  békés  pihenés  fejlesztő  munkájára, 
mely  a  tökéletesedés  útján  mind  magasabb  szintekbe  emel. 

Hősök  azok,  kik  szörnyűséges  testi  és  lelki  megpróbáltatások  közepette,  min- 
den pillanatban  koczkáztatva  életüket,  szenvednek  a  harczmezőn,  sőt  vérüket  ontják 
a  hazáért  ;  de  még  nagyobb  hősök,  a  kik  egész  életüket  egy  magasztos  eszmének 
szentelve,  semmitől  vissza  nem  riadva,  valójuk  minden  idegszálával  és  izmával 
önzetlenül  munkálkodnak  az  emberi  haladás  és  felvilágosodás  előbbrevitelén,  leg- 
főbb kincsünk,  a  boldogság  érdekében. 

A  csatatéren  elesett  vitéz,  diadalmas  vezért  megsiratjuk,  el  nem  hervadó 
babérral  áldozunk  emlékének  ;  de  hogyan  gyászoljunk,  ha  a  szellemiek  terén  vezérlő 
hős  tűnik  el  az  élet  színpadáról,  ki  vértelen  döntő  csatákat  nyert  ragyogó  láng- 
eszével és  meleg  szívével,  diadalainak  sugaraival  megaranyozva  nem  csupán  nem- 
zetét, hanem  az  emberiség  legfölségesebb  közös  érdekeit? 

Herman  Ottó,  a  kinek  haló  porai  immár  ott  pihennek  abban  az  anyaföldben, 
melyen  hosszú  küzdelmes  élete  folyt  s  a  melyet  imádásig  szeretett,  az  utóbbi  hősök 
közül  való  volt.  Mély  fájdalom  üli  meg  a  magyarság  szívét,  mert  elvesztette  benne 
egyik  legjobb,  leghűbb  fiát.  Kialudt  vele  a  magyar  géniusz  egyik  vulkánja,  mely 
nem  perzselő  lávát,  hanem  a  haladás  éltető  tüzét  lövelte  magából.  A  magyar  Kárpá- 
tok bérczfokáról  elszállott  a  legnemesebb  Aquila  —  vagy  mondjuk  turulmadár  — , 
ki  fennen  repkedvén,  új  utakat  mutatott  Árpád  késő  unokáinak. 

És  megrázkódik  kivált  a  mi  lelkünk,  kik  legközelebb  állottunk  hozzá,  a  kiket 
fiainak  szólított,  a  kik  benne  igazán  atyamesterünket  siratjuk. 

Nehezen  rójja  a  betűket  tollam,  a  szó  akadozik  ajkamon,  torkomat  fojto- 
gatja a  beszéd,  mégis  érzem,  hogy  ezen  a  helyen  a  róla  való  megemlékezés  meg- 
illet. Hiszen  pályám  kezdetén  vezérlő  csillagom  volt  0,  ismertem  egész  valóját, 
borult  és  derült  napokban;  értettem  cselekvése  minden  rugóját;  sokat  ültem  vele 
a  munkaasztal  mellett  és  kedélyes  baráti  körben  :  jártam  vele  a  természet  szabad 
csarnokában  és  fojtott  levegőjű  városok  zajában  itthon  és  a  messze  idegenben  ; 
tanúja  voltam  sok  éven  át  eszméi  fellobbanásának,  tervei  megvalósításának,  sőt 
egyiknek-másiknak  végrehajtását  is  vállalhattam;  s  ha  a  sors  elszólított  mellőle, 
levelezéssel  tartottam  fönn  a  szoros  viszonyt,  mely  váltig  Ô  hozzá  kapcsolt. 

loen,  nemcsak  a  kegyelet  parancsolja,  hogy  fiaid  utolsó  köszöntését  e  lapo- 
kon én  tolmácsoljam,  hanem  mindenekfölött  a  meg  nem  szűnő  hála  is,  mely 
szívem,  szívünk  mélyéből  ered. 


IX 

Az  1835.  év  fényes  betűkkel  van  bejegyezve  a  magyar  madártan  történeté- 
ben. Ez  év  hozta  Magyarországba  a  német  ornitbologusok  nagymesterét,  Naumann 
János  Frigyes-í,  a  ki  Neubert  társaságában  látogatott  el  hozzánk  s  felkeresve  a 
magyar  tndományos  madártan  megalapítóját,  a  mi  Petényi  Salamon  JÁNOS-unkat, 
vele  az  akkori  Pest  környékére,  majd  a  bánsági  megyékbe  rándult  ki  s  kivált 
ösmocsaraink  nagyszerű  madáréletét  tanulmányozta.'  És  ugyanez  évben,  alig  két 
hónappal  Naumann  érkezése  előtt,  Breznóbányán  június  27-ik  napján  megszületett 
Herman  Ottó.  Szülői  a  Szepességből  származott  Herman  Károly  kincstári  orvos 
és  hammersbergi  Ganzstuck  Francziska  voltak.  Apja  szűkös  viszonyok  közt  — 
csak  250  frt  fizetése  volt  —  éldegélt  s  bizony  nagy  gondok  szakadtak  vállaira, 
mert  neje  hét  gyermekkel  ajándékozta  meg  frigyüket.  Ottó  volt  közöttük  a  középső 
s  öccse  elhunytával  az  egyetlen  fiú.  A  gyönyörű  vidék  és  természet  közvetetlen 
környezetében  ébredt  öntudatra,  minek  hatása  kitörölhetetlen  nyomokat  rótt  lel- 
kébe. És  ugyanekkor  reáhatott  az  apja  befolyása  is,  ki  hivatása  mellett  a  madár- 
világnak is  nagy  barátja  volt,  együtt  ült  PETÉNYl-vel  az  iskola  padjain  s  utóbb  is 
benső  barátság  fűzte  vele  össze.  lS37-ben  Herman  KÁROLY-t,  mint  kamarai  orvost, 
még  Breznóbányán  találjuk  s  itt  kapta  Petényi-íőI  az  öreg  Bkehm  apónak  híres 
könyvét:  „Die  Naturgeschichte  aller  europ.  Vögel",  mely  az  egész  vidék  ornitho- 
logiai  bibliája  volt.  Magyar  nyelven  ilyféle  forrásmunka  akkoron  merőben  hiány- 
zott s  éppen  Petényi  volt  az,  a  ki  annak  megszerzéaére  áldozta  életét  —  mily 
eredménynyel?  azt  tudjuk  kéziratának  tragikumából.  A  kis  Ottó  szemfülesen  vizs- 
gálgatta már  ezidőben  is  mindazt,  a  mi  körülötte  virít  és  mozog,  s  mikor  apja  bete- 
geskedni kezdett,  ki-kijárogatott  madárlesre  s  hordta  haza  zsákmányát,  melyet  az 
apa  kitömögetett.  Gyűjteményéből  való  néhány  ritkaság  még  ma  is  megvan 
Nemzeti  Múzeumunkban. 

Hogy  minő  mély  hatással  volt  reá  már  zsenge  korában  a  természet,  és  kivált 
a  borsodi  Bükkhegység,  melynek  egyik  festői  zugában,  Alsó-Hámor  vidékén,  sokat 
tartózkodott,  azt  Herman  Ottó  utóbb  maga  is  említi  :  ., Gyermekéveim  legszebb 
emlékei  a  bükk-erdőből  mosolyognak  felém.  Hányszor  osontam  ki  a  házból,  bemé- 
lyedtem a  bükkösbe,  az  egyetlen  templomba,  a  melyben  igazán  szivem  és  eszem 
szerint  ájtatos  tudok  lenni." 

Az  erdő,  a  madárbarát  apa  s  a  Brehm  apó  könyve  mellett  azonban  csak- 
hamar még  más  hatalmas  benyomásokat  is  kapott  a  serdülő  gyermek.  Elkövetkezett 
az  1848-ik  év,  a  nagy  idő  nagy  lángjaival,  viharával,  a  nemzeteket  betöltő  felesz- 
méléssel,  a  szabadságra  törés  féktelenségével,  nemzeti  önállóságunkért  folytatott  hősi 
küzdelmünkkel.  Petőfi  tüneményes  pályája  meteorként  villan  föl  egünkön,  „Talpra 
magyar"-ja  tárogatóként  harsog  a  magyarság  fülébe,  Kossuth  Lajos  hatalmas  szó- 
noklatai mély  álmából  felrázzák  a  nemzetet  —  —  pirosló  hajnal  hasad,  vérrózsák 
virulnak  nyomán  az  égen,  hogy  azután  a  kelő  nap  sugarai  árnyékot  is  vessenek. 
Az  árnyéktalan  dél  még  messze  van. 

Megújhodásunk  pitymalata  idején  a  13  éves  Herm.vn  Ottó  Miskolczon  járja 
a  középiskolát  s  itt  a  később  superintendensi  méltóságra  emelkedett  MíVday  Károly 

'  Naumann:  Ornith.  Keise  nach  und  durch  Ungarn.  —  Wiegmann's  Arch.  f.  Naturg.  1837.  DI. 
1.    19—110.  1. 

Aquila  XXI.  II 


X 

volt  tanára,  a  ki  növendékeit  nemcsak  tanította,  hanem  a  hazafias  érzésben 
nevelte,  lelkesítette  s  a  nagy  napok  érzésében  vezette.  Népgyűléseken,  sőt  a  szószékről 
is  hirdette  tüzes  igéit  és  a  kormány  határozatait  s  örült,  ha  az  ifjúság  is  meghall- 
gatta. Az  ilyen  tanár  bizony  mélyen  belemarkolt  tanítványai  lelkébe  s  kivált  a 
tempararaentumos,  forró  vérű  Herman  OTTó-ba  úgy,  hogy  egész  életében  az  önálló- 
ság, szabadság  mindig  főtulajdonsága  maradt  és  az  eredetiség,  a  minden  sablo- 
nosságtól ment  függetlenség  bélyegét  nyomta  egyéniségére.  Ezzel  üz  élesen  kidom- 
borodó egyéniségével  karotöltve  fejlődött  meggyőződésének  hajthatatlansága  és  néze- 
teinek radikalizmusa. 

Apja  kenyérkereső  pályára  szánta,  mert  benne  látta  öregségében  a  maga  és 
családja  gyámolítóját,  noha  a  fiú  nyilván  a  természetvizsgálódásra  árult  el  hivatott- 
ságot. De  hát  a  múlt  század  derekán  a  természetvizsgáló  nálunk  még  csak  csuda- 
bogárszámba ment  s  még  az  enyhébben  ítélők  is  legfeljeljb  rajongcmak  tartották, 
kit  nem  lehet  komolyan  venni.  Keresni,  földi  javakat  szerezni,  no  azt  meg  ugyan- 
csak nem  lehetett  ezen  a  pályán.  Hersl\k  Károly  gépészmérnököt  akart  nevelni 
fiából,  már  csak  azért  is,  mert  észrevette,  hogy  a  gyerek  ügyesen  lajzolgat,  szépen 
ír  és  ezermesteri  hajlandóságokat  árul  el.  Érvényesülhet  tehát  e  pályán,  talán  még 
találmányokat  is  nyélbe  süt  s  vagyont  szerezhet. 

Herman  Ottó  Bécsbe  ment,  hogy  beiratkozzék  a  műegyetemre.  Ekkor  érte  a 
nagy  csapás,  apja  halála.  A  fiú  tele  vágygyal,  tehetségének  túlcsapougó  erejével  ott 
állott  az  idegenségben,  a  diplomaszerzés  első  lépcsőfokán  —  üres  zsebbel.  Nem 
haladhatott  feljebb  az  egyetem  lépcsőjén,  mert  nem  volt  reá  módja.  Belekerült  hát 
ő  is  a  világba  tett  első  lépésével  a  létért  való  harcz  forgatagába.  Egyedül  saját 
erejére  támaszkodhatott  csak,  a  sors  nehéz  terheket  rakott  ifjú  vállaira,  de  ő  kemé- 
nyen viselte  s  bár  néha  a  végiuség  környékezte,  megalkudott  a  helyzettel,  küzdött 
és  bízva-bízott  —  és  tanult  a  maga  erejéből,  nélkülözve,  abból  élve,  a  mit  mint 
gyári  rajzoló  keresett.  A  self  made  man-ek  és  autodidakták  tövises  iskolájában 
nevelődött  tovább  és  ott  sok  egyéb  mellett  megtanulta  azt  is,  a  minek  később  annyi 
hasznát  látta:  megtörhetetleuül  akarni  és  kitartani. 

Évekig  hányta  ide-oda  a  sors,  mint  az  iránytűjét  vesztett  hajót,  miközben 
sokat  látott  —  mert  éles  szeme  volt  —  és  sokat  tapasztalt.  Hányódása  közben 
ujabb  megpróbáltatás  éri:  mint  „illegal  abwesend"  besorozzák  katonának  12  évre. 
Katona  lett  ő,  a  kinek  nyaka  nem  szíveli  a  jármot,  a  ki  függetlenségét  nem  tudja 
egykönnyen  vasfegyelemnek  alárendelni!  bizony  nehéz  sor.  Stoikus  bölcsészete 
azonban  átsegítette  ezen  a  gáton  is. 

Lekerült  Fiúméba  s  innen  az  utat  gjalogosan  tette  meg  csapatával  Záráig. 
A  tenger  megpillantása,  a  délszaki  táj  sajátságcisan  szép  természetével  kitörülhe- 
tetlen benyomásokat  hagyott  lelkében.  „A  látvány  —  írja  —  megbűvölt,  de  von- 
zott is.  Csak  a  parthoz,  csak  a  parthoz!"  Eszébe  jutott  gyermekkorának  legszebb 
álma:  a  sok  szép  tengeri  csiga.  Nem  hallja  a  trombitás  „takarodóját",  csigákat 
keres  s  a  tengerben  nyüzsgő  állatéletet  lesi  szakadó  estig.  A  természetvizsgáló 
úrrá  lesz  fölötte.'  És  később  is  úgy  gondol  vissza  a  tengerre,   „mint    a    szerelmes 

'  Dalmáoziában  töltött  éveif  utóbb  az  „Adriai  képek"  czimü  czikksorozatban  irta  meg  (Vasárnapi 
Újság  1877.  évfolyam). 


XI 

arra  a  helyre,  hol  legelőször  látta  meg  imádottját".  —  Négy  évi  l<atoiiáskodás 
után  várathiiuil  örökre  búcsút  mondhatott  a  „boriiyúiiak",  újra  polgár  lett  —  de 
bizony  elhagyatott.  I.smét  Bécsnek  veszi  útját,  tanul,  vizsgálódik,  olvas  ^  néha  az 
utczai  lámpák  világosságánál,  mert  íg-y  legolcsóbb  —  és  szembenéz  a  bizony- 
talan jövővel. 

A  szabadságért  )fijongó  idealizmusát  ólomként  zsibbaszthatták  nemzetünk 
elnyomatásának  szomorú  évei  s  a  lelkébe  fojtott  érzés  az  első  üdébb  szellővel 
kitört  belőle.  A  szellő  Lengyelország  felől  fujt,  hol  az  orosz  erőszak  1863-ban 
fegyverbe  szób'totta  az  elnyomott  lengyeleket.  A  felkelés  híre  Herman  O'nù-t  is 
feltüzelte  s  a  szabadság  eszméjéért  ő  is  a  harczoló  „leigázott  testvérek"  közé 
sietett. 

1864-ben  azonban  ismét  a  hazában  keres  boldogulást,  a  kies  fekvésű  Kőszeg 
városában,  hol  egy  Wagner  nevű  fényképészhez  szegődik  társul.  Itt  ismerkedett  meg 
boldogult  atyámmal.  Mindketten  lelkes  hazaíiak  voltak,  egyformán  rajongtak  a  termé- 
szetért —  atyám  Petényi-í  is  ismerte,  vele  volt  1847-ben  a  magyar  orvosok  és  termé- 
szetvizsgálók híres  soproni  vándorgyűlésén  —  így  hát  lényük  több  ponton  érintkezett. 
Herman  szabad  idejében  eljárt  vadászni,  madarakat  is  tömögetett.  Egy  Kőszegen  ejtett 
ugartyúkot  (Oedicnemus  oedicnemus  L.)  —  ott  ritkaság  —  kifogástalanul  kitömve 
atyámnak  ajándékozott  (a  madár  feje  most  is  íróasztalom  fölött  függ  ;  ez  volt  az 
első  kitömött  madár,  melyet  valaha  láttam).  Atyám  bizony  támogatta  is  egyben- 
másban  Herman-í,  látván,  hogy  nagyobb  dolgoki-a  hivatott,  mint  sem  hogy  fotogra- 
fálással   tengődjék. 

Ekkor  értesült  arról,  hogy  Kolozsvárott  az  Erdélyi  Múzeum-Egyletnél  konzer- 
vátori  állásra  hirdettek  pályázatot.  A  véletlen  egy  albino  pacsirtát  hozott  épp  ez 
időtájt  fegyvere  elé,  szerencsésen  megkerítette,  kitömte,  azután  megírta  folyamod- 
ványát s  a  fehér  pacsirtát  hozzá  mellékelve  elküldte  Kolozsvárra.  Az  állást  el  is 
nyerte  s  az  ország  nyugati  részéből  átvetődött  a  Királyhágón  túl  fekvő  részekbe. 
A  kolozsvári  múzeum  élén,  mint  igazgató  nem  kisebb  ember  állott,  mint  Brassai 
Sámuel,  a  minden  ízében  eredeti  nagy  polihistorikus,  a  kinek  azonban  nagyobb 
gondja  volt  a  múzeum  gyűjteményeit  megteremteni,  mint  a  meglévőt  gondozni, 
lévén  az  inkább  alkalmi  ritkaságok  lomtára,  mint  szakszerű  gyűjteménye,  neveze- 
tesen az  állattani  részre  értve. 

Biztos  révben  kötött  ki  végre  az  élet  hullámain,  sok  zivatarban  hánykolódó 
hajója:  hivatásának  élhetett.  Megtalálta  a  teret,  hol  izmos  tehetségét  kifejthette. 
Volt  betevő  falatja,  ha  nem  is  több,  mert  a  fizetése  mindössze  300  frtra  rúgott. 
E/,  azonban  neki  elég  volt,  hiszen  ő  a  pénz  értékét,  mint  czélt,  soha  sem  ismerte, 
a  bankóban  csak  papirost,  az  aranyban  csak  érczdarabot  látott,  legfeljebb  eszköz- 
nek tekintette  nagy  eszméinek   megvalósítására. 

Es  nemcsak  teret  kapott,  hol  rátermettsége  egész  arányaiban  kibontakozha- 
tott, hanem  Brassai  S^MUEL-ben  ráakadt  arra  az  emberre  is,  a  ki  talán  legmara- 
dandóbb hatással  volt  lénye  kialakulására.  Az  igazi  tudós  és  bölcs  valóságos 
megtestesülése  volt  Brassai,  csontos,  szikár  alakjával,  mély  tekintetű,  éles  szemével, 
válláig  leomló  hosszú  hajával,  bozontos  szakállával  és  mindenek  fölött  bámulatosan 
sokoldalú,  rendszeres  tudásával,  az  ismeretek  minden  ágába  belemélyedő  értelmé- 
vel,   a    zsenialitás    lendületével,    eredeti    különálló    egyéniségével.    A    mester   lelke 

II* 


XII 

szinte  átsugárzott  amaniiensise  egész  lényére,  oly  szuggesztív  erővel,  hogy  nem 
csak  lelkivilágát  töltötte  be  HERMAN-nak.  hanem  külsejét  is  ha?onlóvá  formálta: 
ő  is  hosszú  szakállat  eresztett  s  vállait  verdeső  hajsöréiiyt  növesztett.  Ismereteinek 
tárháza,  Brassai  mellett,  valósággal  az  endozmozis  útján  hamarosan  gazdagodott, 
boszorkányos  könnyűséggel  szívta  azt  magália  Hekmax  nagyszerű  reczipiáli'i  képes- 
sége és  megtoldotta  azzal,  a  mit  közvetetlen  vizsgálódás  és  megfigyelés  útján 
tapasztalt.  Mert  mikor  arról  volt  szó,  megalkotin  a  múzeum  állattani  gyűjteményét, 
elsősorban  saját  erejére  támaszkodott,  kirándult,  gyűjtött  s  az  egész  anyagot,  a 
mai  gyűjtemény  alapját,  összehordta  és  meghatározta.  A  tollhoz  is  hozzányúlhatott 
immár  s  megírta  első  czikkelyét  a  kabasólyomról  (Falco  subliuteo  L.)  eredeti  meg- 
figyelései nyomán.' 

Már  ebben  a  dolgozatában  csillognak  írói  képességének  kiválóságai  :  a  művé- 
szies szerkezet  ;  az  eleven,  fordulatos,  szónoki,  lendületes  stílus  ;  a  bonczoló,  mélyre- 
ható elme  ;  a  tiszta  magyar  nyelvnek  játszi  kezelése  ;  a  tudományos  igazságok 
közérthető,  népszerűsítő  előadása;  a  lényegesnek  éles  kidomborítása.  De  a  mi 
szintén  felötlik,  már  e  madár  rajza  is  rávilágít  tudományos  irányára,  mely  csak 
félszemmel  néz  az  alakiságokra,  ellenben  áthatóan  szögezi  tekintetét  az  élet  meg- 
nyilvánulására," a  lény  vagy  jelenség  velejére,  az  abból  kikerülő  tanulságokra.  Elve, 
mely  kezdettől  vezeti,  végig  szilárd,  törekvése  nem  egyéb,  mint  a  mit  egy  helyen 
ezekkel  a  szavakkal  fejezett  ki:  „Óh  az  a  szép,  dicső  hivatás:  az  anyatermészet 
keblére  borulni,  leheletét  magunkba  szívni,  fölséges  háztartásában  az  életet,  annak 
örök  igaz  törvényeit  fürkészni  és  fölismerni,  mindezt  élő  és  írott  szóval,  rajzónnal, 
ecsettel,  az  emberi  szellem,  a  nemzeti  művelődés  javára  biztosítani."  Élete  munka- 
tervét adja  ebben  s  tervét  végre  is  hajtotta.  A  madártan  parlagon  fekvő  mezejébe 
ereszti  bele  először  ekevasát,  de  csakhamar  egyéb  állatosztályokkal  is  foglalkozik 
és  mindennel,  a  hol  arról  van  szó,  irtatlan  ősrengetegbe  behatolni,  mert  minden 
érdekli,  minden  fölkelti  munkakedvét.  Egyelőre  azonban  erejének  javát  a  rovar- 
tannak szenteli,  majd  meg  a  madárvonulás  titokzatos  tüneménye  ragadja  meg 
figyelmét  s  elhatározza,  hogy  a  ráboruló  fátyolt  fellebbenteni  segíti.  1867  márcz. 
11-én  kiszáll  a  Mezőség  tósorozataihoz  s  a  gyekéi  tó  mellékén  egy  széljárta, 
rozoga  juhakolban  tanyát  vetve,  közel  két  hónapig  figyeli  a  költöző  madarak  érke- 
zését oly  tüzetesen  és  tudományosan,  mint  előtte  senki  sem  hazánkban.  „Szalmával 
meghányt  deszkarekesztés  volt  az  ágy  —  írja  tanyajárói  —  vezérnek,  legénynek, 
kutyának  ugyanaz.  Sokszor  csak  azzal  éltünk,  a  mit  a  fegyver  elért  és  a  kutya 
kihozott."  Az  ösztökélést  a  vonulás  megfigyelésére  LAzÁR  Kálmán  gr(')ftól  vette, 
a  ki  ez  időtájt  egyre-másra  írta  népszerűsítő,  ismeretterjesztő  munkáit  a  madarak- 
ról s  a  madárvonulás  kérdését  is  szellőztette,  de  inkább  spekulativ,  mint  induktiv 
alapon  nyugvó  magyarázatokat  adva  a  tüneményről,  vagyis  azt  a  felfogást  tük- 
rözve, mit  kortársai  vallottak  általánosan.  Herman  Ottó  nem  nyugodott  bele  ezekl)e  a 
merő  feltevések  keretében  mozgó  teóriákba,  melyek  a  madMrak  idő.'^zakos  költöz- 
ködését a  földmágnesességgel,  egyéb  kozmikus  jelenségekkel  összefüggésben  vélték 
megoldani  s  a  madaraknak  mindenféle  ösztönt,  előérzetet,  tájékozódóképességet 
tulajdonítottak  ;  hogy  mindez  nem  vezethetett  egy'  térben    és    időben    lefolyó    moz- 

1  Erd.  Múz.  Egyl.  Évk.    1864/5.  évf. 


xin 

gástiiiiemény  végső  okának  és  mozzanatainak  megértéséhez,  csak  természetes.  Első 
kísérlete  HERM.\N-nak  az  ornithophaenologia  tei  én  szintén  nem  oldhatta  meg  a 
nagy  kérdést,  már  csak  azért  sem,  mert  aránylag  kis  területen  egymaga  végezte 
megfigyeléseit;  de  már  ezek  nyomán  felderengett  fejében  a  czélhoz  vezető  út  és 
mód,  a  min  haladva  és  a  mivel  élve,  az  eredmény  megközelíthető''  A  Mezőségen 
végzett  kirándulásai  közben  fedezte  fel  a  nálunk  kevéssé  ismert  kékcsörű  réczét, 
(Erismatiira  leucocephala),  mint  fészkelő  madarat,  megfestette  képét  és  leírta  élet- 
módját; megfigyelései  belekerültek  Brehm  A.  „Tierleben"  ez.  nagy  müvébe  is. 

Herman  Ottó  fellépésekor  a  madártan  míivelése  nagy  elmaradottságot  muta- 
tott hazánkban.  A  viszonyok,  a  mik  az  ő  munkálkodását  megelőzték  s  a  mik 
megindulását  környezték,  vajmi  sivárak  voltak.  Tüzetes  képük  megrajzolásától  e 
helyen  eltekinthetek,  mert  másutt  úgyis  feltártam  azt.'  Csak  annyit  jegyzek  meg, 
hogy  azt  a  jó  irányt,  a  mit  nyelvi  tekintetben  Földi  János  „Terraészethistoriá- 
jában"  (1801)  meg  Fazekas  Mihály  és  Diószegi  Sámuel  a  botanikájukban  követ- 
tek, utóbb  Bugát  „Szóhalmaza"  teljesen  megrontotta  s  így  —  Petényi  helyes  nyomon 
való  törekvéseinek  meghiúsultával  —  az  egészséges  fejlődés  láncza  kettészakadt. 
Örök  érdeme  marad  Herman  OTTó-nak,  hogy  munkásságának  vezérlő  elvét  éppen 
az  elszakadt  lánczszem  kipótlásában  látta,  sőt  annak  továbbfíizésében,  megszilárdí- 
tásában. És  fennen  hirdette,  a  természetrajzi  irodalmunkban  akkoron  még  uralkodó 
empirizmus  és  leíró  irányzattal  szembeállva,  azt  a  szellemet,  mely  a  természet- 
bölcselők munkásságából  sugárzott  ki  s  mely  az  élet  egészének  megvilágítására  töreke- 
dett, a  mely  tehát  az  élő  szervezetek  kölcsönös  egymásra  utaltsága  és  szerepe 
tanulságai  nyomán  a  Kosmos  megértésére  vezet.  Petényi  tragikuma  éppen  abban 
rejlik,  hogy  sok  tekintetben  korát  megelőzve,  meg  nem  értették  s  fáradozásai 
gyümölcse,  kellően  nem  méltányolva,  veszendőbe  ment.  Herman  Ottó  világosan  átlátta 
azt  a  kárt,  a  mit  Petényi  iratainak  elkallódásával  a  magyar  természetrajzi  iroda- 
lom és  közművelődés  szenvedett  s  épp  azért  szentelte  életét  annak  kipótlására.  A 
történeti  fonalat  felvéve  és  tovább  bonyolítva,  egyúttal  példát  adott  az  anyag  fel- 
dolgozásának módjára  nézve,  egyben  új  utakat  is  nyitva  a  kutatás  számára.  Intuitiv, 
egyetemességre  néző  szelleme  nem  nyugodott  meg  egy-egy  tárgyon,  szakon,  hanem  csa- 
pongott ;  de  mikor  az  ihlet  sugallatával  megragadott  valamit,  annak  tüzetes  alapos- 
sággal, szívós  nyugodtsággal  a  végére  járni  igyekezett,  hogy  azután  ismét  más 
és  más  kérdésekkel  és  feladatok  megoldásával  foglalkozzék,   „mert  sok  a  parlag". 

Erdélyben  való  tartózkodása  idején,  mint  említettem,  a  madártannal  foglalko- 
zott, majd  a  rovartanra  veti  magát  s  kivált  a  pókok  kötik  le  érdeklődését.  Ámde 
a  politikai  élet  felhullámzó  vizeire  is  kirándul,  mert  a  múlt  század  70-es  éveiben 
Kolozsvárott  uralkodó  éles  pártvillongások,  melyek  a  társadalmat  felkavarták,  őt 
sem  hagyhatták  közömbösen,  sőt  rácsábítottak  az  ingoványos  talajra.  Megvált  a 
múzeumtól  és  a  K.  P.app  Miklós  szerkesztette  „Magyar  Polgár"  munkatársa  lett. 
1872-ben  a  képviselőválasztások  idején  írott  éles  cikkei  miatt  azonban  sajtóperek, 
üldözések  szakadtak  nyakába,  majd  a  szerkesztővel  is  ellentétbe  kerülvén,  kilépett 
a  lap  kötelékéből  s  megtépázva,  de  meggyőződéséből  hajszálnyit    sem    áldozva   fel 

'  Megfigyeléseit  az  Erd.   Múz.  Egjl.  Évk.   1868/70.  és   1872.  évf.  adta  közre. 
'■^  A  honi  madáitan  története  (Term.  Tud.  Közi.   1887,   1888.  évf.)  és  Bibliographia  Ornitholo- 
gica  hungarica  (Magy.  Könyvszemle   1889.  évf.)  ez.   dolgozataimban. 


XIV 

—  otthag-yta  Kolozsvárt  s  újból  nekiváíiott  a  világnak.  Tudásban  frazdagfon,  de 
csak  22  krajczáiral  zsebeljen,  Szászvesszősön,  BedöhAzv  JAiNos  otthonában  talált 
ideig-óráig  nyugalmat,    hogy   izgalmait    kipihenve,  odább   haladjon    vándorbotjával. 

Hová  veti  a  sors?  hol  talál  enyhelyet?  maga  sem  tudta. 

Bécs  jutott  megint  eszébe,  hol  entomologia]  működését  a  szakkörök  már  jól 
ismerték,  sőt  olyan  tekintélyekkel,  mint  Bru.xner  nE  ^^'A■l•l•E^'\vvL  és  Frauenfeld, 
a  Novara-utazó,  személyesen  is  megismerkedett.' 

Mielőtt  azonban  kenyérkereső  útján  Bécsbe  érkezett  volna,  megállapodott 
Budapesten,  a  hol  a  jó  sors  összehozta  Szily  KÁLMÁN-nal,  a  ki  mint  a  kir.  m. 
Term.-tud.  Társulat  titkára  és  utóbb  elnöke  kiváló  szervező  tehetségével  új  életet 
lehelt  a  társulat  működésébe,  új  irányt  és  korszaki it  nyitott  életében,  mely  a 
természettudományok  nagyarányú  népszerűsítésében  csúcsosodott  ki.  Szily  rábeszé- 
lésére letett  a  bécsi  tervről  s  a  társulat  módot  nyújtott  neki  arra,  hogy  a  hazában 
maradhasson,  a  mikor  „Magyarország  Pókfaunája"  czímű  nagy  munka  megírásával 
megbízta.  1874-től  1879-ig  dolgozott  e  müvén,  mely  három  kötetben,  magyar-  és 
német  nyelven,  saját  rajzaival  díszítve  megjelent.  Könyve  nemcsak  itthon,  de 
a  külföld  tudományos  köreiben  is  méltó  feltűnést  keltett  s  az  irodalom  gazdagítása 
mellett,  a  ráfordított  fáradozás  egyébként  is  gyümölcsözött:  a  Magyar  Nemzeti 
Múzeumot  remek  anyaggal  öregbítette,  kivált  a  pókok  biológiájának  egybeállításával. 

Még  1875-ben,  munkája  szerzése  közben,  kineveztetett  a  M.  Nemz.  Múzeum 
őrsegédjének.  Most  már  igazán  nyeregben  ült,  megsarkantyúzhatta  paripáját.  Meg- 
alapította 1877-ben  a  M.  Nemzeti  Múzeum  szakfolyóiratát,  a  „Természetrajzi  Füze- 
teket" s  10  éven  keresztül,  1887-ig  szerkesztette;  czikkelyeket  írt  különféle  lapokban, 
a  legkülönbözőbb  tárgyakat  ölelve  föl,  aktuális  kérdéseket  szellőztetve,-  ismereteket 
terjesztve,  mindig  az  ő  eredeti  egyéniségén  átszűrődő  módon,  érdekesen,  új  szem- 
pontokat érvényesítve,  új  megvilágításba  hozva  a  felmarkolt  kérdést  vagy  tárgyat; 
résztvett  a  társadalmi  mozgalmakban,  a  politikai  életben.  Hivatalát  egész  lélekkel 
betölti,  de  táplálkozik  mindabból  is,  a  mit  fényes  tehetségének  az  ország  közép- 
pontja sokféleségével  nyújt.  Az  agitátor  kitör  belőle.  Élénk  részt  vesz  az  iparos 
mozgalmakban  ;  levelez  Kossuth  LAJOS-sal,  a  ki  a  vámügyben  és  bankkérdésben, 
az  erdélyi  nemzetiségek  dolgában  országos  érdekű  leveleket  intéz  hozzá;  belesod- 
ródik a  politikai  élet  forgatagába,  sőt  1879-ben  Szeged  város  Ilik  kerületének 
bizalmából  függetlenségi  programmal  belekerül  a  magyar  országgyűlés  tagjai  közé 
is.  Képviselői  állása  a  múzeumban  elfoglalt  hivatalával  összeférhetetlen  lévén,  utób- 
biról lemondott  s  a  törvényhozó  önállóbb,  díszes  szerepkörében  kívánta  tovább- 
szolgálni hazáját.  A  parlamentben  hamarosan  feltűnt  s  mindvégig  azoknak  a  szó- 
nokoknak a  sorába  tartozott  —  pedig  majdnem  minden  foutosabb  kérdéshez  hoz- 
zászólott — ,  a  kiket  az  egész  Ház  osztatlan  figyelemmel  hallgat,  mert  még  a  más 
párthoz  tartozók  is  elismerték,  hogy  mindig  tud  újat,  érdekeset  mondani  s  a  viták 
színvonalát  művésziesen  formás  szónoklataival  mindig  csak  emeli. 

Parlamenti  működése  közben  kö.szörülődtek  ki  félelmetes  élességü  fegyverré 
vitázó  és  biráló  képességei,  s  az  éles  fegyverrel  azután  a  tudományos  téren  is  sok 

^  Alighanem  1873-ban,  a  pozsonyi  term.  tud.  társulat  ülésén  Pozsonyban,  a  hol  Herman 
is  megjelent. 

*  így  a  többek  közt  tüzetesen  foglalkozott  a  fiUokszera-kérdéssel  és  az  olasz  kendertermeléssel. 


XV 

harczot  vívott;  de  a  mily  keményen  ostorozta  a  félmunkát,  a  felületességet,  a 
kapaszkodást,  a  mennyire  meggyőzni  igyekezett  az  övétől  eltérő  felfogást  nagyszámú 
kritikai  dolgozataival  és  vitázó  irataival,  épp  úgy  elismerte  a  valódi  értéket,  az 
önzetlen  szorgalmat  és  gyámolította  az  igazságtalanul  üldözöttet,  a  szerényen 
megsonulót. 

A  politikai  élet  sukszor  nagy  viharaiban  sem  feledkezett  meg  egyetlen  igazi 
szerelméről,  a  természettudományokról,  sőt  inkább  felhasználta  állását  arra  is,  hogy 
azok  a  gyakorlati  élettel  minél  szorosabb  kapcsolatba  kerüljenek  és  a  kormányzat 
támogatásában  is  részesüljenek.  Mert  még  nem  is  olyan  régen,  sajnos,  csak  a 
politikán  át  érvényesülhetett  nálunk  minden  s  a  tudomány  szavát  csak  úgy  értette 
meg  a  nemzet  nagyobbik  része,  ha  politikus  tolmácsolta. 

Herman  Ottó,  a  radikális  politikus,  lázas  munkássága  mellett  a  fórumon  reá- 
ért igazi  hivatásának  is  áldozni,  még  pedig  nem  apró-cseprő,  hanem  nagy  alko- 
tásokkal. Petényi  elveszett  iratait  fáradhatatlanul  kutatva,  miután  legalább  jegy- 
zeteinek egy  részét  sikerült  megtalálnia,  a  halakra  vonatkozó  töredékből  merített 
serkentést  arra,  hogy  bejárja  az  ország  halas  vizeit,  lápjait,  tóságait  és  megírja 
„A  magyar  halászat  könyvét",  összeszedve  a  halászatra  tartozó,  veszendőbe  menő 
nyelvkincset,  szerszámot.  A  kir.  m.  Term. -tud.  Társulat  megbízásából  végezte  mun- 
káját,   mely    1887  ben  jelent  meg  két  kötetben,  jórészt  a  szerző  eredeti  rajzaival.' 

Valóságos  esemény  volt  e  mű  megjelenése,  meit  ilyen  ragyogó  tiszta  magyar 
nyelven  írott,  eredetiség  dolgában  párját  ritkító  irodalmi  termék  aligha  került  még 
könyvpiacunkra.  Valósággal  remekművei  közé  számít  az  nemcsak  tudományos,  de 
szépirodalmunknak  is.  A  halakat  az  emberrel  viszonylatban  vizsgálja,  a  köztük 
lévő  kapcsolat  minden  csinját-binját  feltárja,  a  miből  a  természetrajz,  nyelvészet, 
néprajz  és  történet,  de  még  az  embertan  is  bőségesen  meríthet.  Kiindulója  volt  ez 
a  munkája  azután  annak  az  óriási  vállalkozásának,  a  miben  élete  legfőbb  fela- 
datát látta:  a  magyar  ősfoglalkozások  tárgyi,  nyelvi  és  népéleti  kincsei  megmen- 
tésének és  feldolgozásának,  ügy  a  mint  1885-ben  az  országos  kiállításon  a  halá- 
szatra tartozó  szerszámokat  bemutatta,  az  ősfoglalkozások  egész  körére  —  tehát 
vadászatra  és  pásztoréletre  is  —  kiterjedő  gyönyörű  gyííjteményt  hozott  össze  az  1896. 
évi  ezredévi  kiállítás  alkalmára  és  bemutathatta  fáradozása  eredményét  az  1900.  évi 
párisi  kiállításon  is.  Megteremtette  egyúttal  a  Magyar  Királyi  Mezőgazdasági 
Múzeumban  az  ősfoglalkozások  gyíijteményét.  Es  hozzáfogott  az  anyag  irodalmi 
feldolgozásához  is.  De  nem  mélyedhetett  még  egészen  bele  a  munkába,  mert  úgy 
érezte,  más  kötelességei  is  vannak,  miket  előbb  végeznie  kell. 

Pedig  a  kötelességek  teljesítésében  akkoriban  már  bizonyos  mértékben  hát- 
ráltatta hallásának  gyengülése,  sőt  egyik  fülén  való  majdnem  teljes  süketsége.  A 
Kis-Tátra  egyik  ormára  rándulván  ki,  jeges  orkánba  került  ugyanis  s  5  órán  ke- 
resztül nem  mozdulhatott  helyéről.  Fájdalmas  emléke  maradt  e  viharnak  egyik  — 
a  természet  kutatójára  kétszeresen  latba  eső  -  érzékének  tompulása.  Keserűen 
kiált  föl  „Hallgatag  világ"  ez.  közleményében:  „Lassan-lassan  hallgatag  lesz  kö- 
rülem minden.  Látod  madárbarátodat,  kinek  éneke  örömöd  volt,  azt  is  látod,  hogy 
szólj  mert  hiszen  a  csőre  nyílik,  a  piczi  begyecske  csak  úgy  liheg  ...  és  semmi 

^  Nem  sokkal  utóbb  azután   „.4   halgazdaság  rövid  foglalatja'^   ez.  könyvecskét  írta  meg  (1888). 


XVI 

hang-!  Összerezzensz  az  ijedelemtöi,  az  a  kincstár,  a  szemed,  marad  s  elfog  egy 
iszonyatos  kín.  Tiulom  mi  az  —  és  mégis  élek"  azután  fölülkerekedik  benne  a 
bölcs  és  megnyugszik,  „eh!  mit!  veszteségnek  veszteség,  tagadni  nem  lehet,  de 
—  nyereség  is!  A  sok,  sületlen  üres  beszédtől  meg  leszek  kímélve,  az  okosat,  a 
szükségeset  majd  elkiáltják,  vagy  felírják  nekem." 

Annál  élesebbre  fejlődött  szeme  —  és  törtetett  előre. 

Petényi  napvilágra  böngészett  irodalmi  hagyatéka  között  sok  madártani  adat 
is  akadt.  Ezek  zsibongtak  fejében  és  új  tervet  csíráztattak  meg  benne.  Hiszen  első 
szárnyalása  a  madártan  talajáról  emelte  a  tudomány  légkörébe  s  azóta  is  —  bármi 
sokfelé  dolgozott  --  mindig  foglalkozott  a  madarakkal,  művelte  az  ornitliológiát, 
mely  különösen  a  múlt  század  80-as  évei  felé  friss  lendületet  kapott,  kivált  Német- 
országban, Ausztriában  és  nálunk,  bold.  Rezső  TRóxüRÖKös-ünktől,  a  ki  maga  is  szak- 
szerűen művelte  a  madártant  és  oly  férfiakkal  tartott  barátságot,  mint  Brehm  Alfréd 
és  Homeyeu  Jenő  Sándur,  meg  még  mások.  Érezhetővé  vált  az  ornitliolúgusok  tömö- 
rülésének szüksége  is,  főképen  a  madárvonulás  kérdésének  felszínre  kerülésével. 
A  tömörülés  meg  is  történt,  még  pedig  a  Rezső  TRONöRöKös-ünk  elnöklésével  az 
1884-ben  Bécsben  összeült  I-ső  nemzetközi  madártani  kongresszuson.  Szervezettség 
és  előkészítés  hiányában  ennek  az  összejövetelnek  nem  lehetett  ugyan  valami  meszsze 
kiható  eredménye,  de  annyi  mégis  volt,  hogy  a  madártan  munkásai  személyes 
érintkezésbe  jutottak,  eszmét  cseréltek  —  mindezt  ti'ónörökösünk  magas  védősége 
alatt  —  és  a  madárvonulás,  madárélet  megfigyelése  adatgyűjtőkkel  szaporodott, 
kiknek  feljegyzései  részben  a  nemzetközi  madártani  bizottság  folyóiratában,  a  Blasius 
Rezső  dr.  szerkesztette  „Ornis"-ban,  részben  —  az  Ausztria-Magyarország  területéről 
valók   —   a   lovag   Tschusi    Viktor-íóI     szerkesztett    „Évkönyvben"   jelentek    meg. 

A  II- ik  uemzetk.  madártani  kongresszus  helyéül  Budapest  volt  kiszemelve. 
Érthető  hát,  hogy  mindez  azt  a  hatást  szülte  madártanunk  csendes  víztükrén,  a 
mit  a  belehajított  kő  :  hullámgyürűk  keletkeztek  és  terjedtek  tovább.  Engem  is 
elért  a  hullámok  gyűrűzése  s  kezdtem  tüzetesen  foglalkozni  madárvilágunkkal. 

Herman  Ottó-í  is  élénkebben  foglalkoztatja  megint  a  madártan  ügye  és  kivált 
a  madárvonulás  megfigyelése  érdekében  folyó  munkásság,  melynek  rendszertelen- 
ségét és  merőben  adatgyűjtésben  való  kimerülését  élesen  megbírálja. 

A  közös  ügy  1887-ben  összehozott  vele.  Régen  ismertem  már,  de  eddig  nem 
szoríthattam  vele  kezet.  E  kézszorítás  pillanatában  döntő  fordulatát  éreztem  életem- 
nek. Patriarchára  emlékeztető  külseje  vonzott,  recsegő  orrhangján  pattogó  mondatai 
erős  meggyőződésének  kifejezőiként  érték  fülemet  s  a  hogyan  a  mi  közös  ügyünkről 
lelkesen  beszélt  lelkembe  —  hát  tudtam,  hogy  immár  az  édes  atyám  kívánságára 
követett  jogi  pályáról  másfelé  fordulok,  arra,  a  mely  felé  ő  mutatott.  Mikor  elváltunk 
és  Petényi  jegyzetei  közül  feldolgozásra  átadta  a  kék  vércsére  vonatkozó  adatokat, 
összeölelkeztünk. 

Rövidesen  megírtam  azután  a  magyar  madártan  történetét  és  könyvészetet,  előbbi 
dolgozatomat  következő  sorokkal  végezve:  „Jelenleg  ornithológiai  irodalmunk  főfel- 
adata az  eddig  gyűjtött  anyagot  feldolgozni,  ismereteinket  összegezni  s  a  nemzetnek 
közkincsévé  tenni."  Ugyanakkor  Herman  Ottó  meggyőző  világos  megokolással  aján- 
latot tett  a  kir.  m.  Term. -tud.  Társulatnak  egy  a  madarakról  szóh)  mű  megírására, 
mit  a  társulat  elfogadván,  őt  1888-ban  a  munka  megszerzésével  meg  is  bízta.  „Elgon- 


XVII 

dolva  —  írja  ajánlatában'  — -,  hogy  nekünk  magyaroknak,  mint  minden  más  nemzetnek 
is,  a  tudomány  egyetemességén  kívül,  mely  az  emberiség  közös  feladata  és  czélja,  még 
külön  feladatunk  is  van,  t.  i.  a  magyar  nemzet  közmivelődésének  fejlesztése;  elgon- 
dolva, hogy  nyelvünk  teljes  elszigeteltségénél  fogva  a  közuiívelödés  minden  lényeges 
tényezőjét  a  magunk  erejéből  kell  kiteremtenünk,  tehát  a,  legnagyobb  gonddal  kell 
megválogatnunk  az  irányt:  önként  felmerül  előttünk  a  hatás  kérdése,  a  melylyel  állat- 
tani irodalmunk  a  nemzet  közmívelődését  előmozdítja"  s  nem  látva  igazi  élőhatását 
az  akkori  állattani  irodalmunknak  a  közmívelődésre,  ennek  okát  abban  látja,  hogy 
„Szakíróink  egy  része  a  régibb  descriptiv  iskolának  a  híve,  majdnem  tisztán  a  magyar 
terület  jelenségeire  szorítkozva,  úgy  gondolkozik,  sőt  ezt  értekezéseiben  ki  is  mondja, 
hogy  legelőbb  az  állatcsaládokat  kell  monografice  feldolgozni  s  csak  amidőn  ez 
megtörtént,  lehet  az  összefoglaló  müvet  megírni"  a  másik  rész  meg  a  tudományt 
csak  magáért  a  tudományért  műveli,  új  tényeket  iparkodik  felderíteni  „megfeled- 
kezve arról  a  hatásról,  amellyel  az  egyetemes  tudomány  az  egyes  szakokra  van  — 
tehát  egyoldalúvá  válik,  belemerül  az  aprólékosságokba,  melyek  az  egyetemes  tudo- 
mányt elszigetelik  s  a  közművelődésre  való  hatástól  elütik  akkor,  amikor  tagad- 
hatatlan, hogy  közművelődés  és  tudomány  között  kölcsönös  a  hatás".  Ilyen  okos- 
kodás fonalán  sürgeti  oly  összefoglaló  állattani  müvek  megalkotását  magyar  nyelven 
is,  mint  aminők  a  külföld  előrehaladott  nemzeteinek  irodalmát  gyümölcsözően,  nagy 
számban  szolgálják.  Egy  általános  ornithologia  megírása  lebeg  előtte,  „mely  a  mada- 
rakat a  tudomány  mai  magaslatán  egyetemes  szempontból  is  tárgyalva,  a  hazaiakat 
külön  is  kiemelné".  Mielőtt  azonban  tollat  ragadott  volna,  bizonyos  általános  tanul- 
ságok kedvéért,  elhatározta,  hogy  előbb  felrándul  a  sarkköri  tájakra  az  északi 
madárvilág  életének  megismerése  céljából,  azután  meg  a  Nilus  táját  látogatja  meg, 
hogy  a  forró  égöv  madarainak  háztartásába  bepillantson.  Tervének  első  részét  1888-ban 
végre  is  hajtotta.  Dr.  Lendl  Adolf  társaságában  Észak-Norvégiába  utazott,  huza- 
mosabb ideig  járta  Tromső  szigetének  környékét,  majd  meglátogatta  Svaerholt 
madárhegyét  s  ami  jellemző  reá,  nem  érte  be  azzal,  hogy  mint  előtte  más  kutatók, 
a  madárhegyet  csak  a  hajóról  nézze,  hanem  kiszállott  reá  és  bejárta  azt.  Innét 
Vardőig  ment,  ott  a  magyar  eredetű  Hell  Miksa  csillagásznak  és  társának, 
SAJNOViCS-nak,  a  nyelvésznek  nyomait  kutatta,  hogy  utóbb  igazságot  szolgáltasson 
HELL-nek,  kit  azzal  vádoltak  meg,  hogy  a  Venusnak  a  nap  előtt  való  átvonulását 
borulat  miatt  nem  íigyelhette  meg  s  így  számításai  a  nap  parallaxisát  illetően 
koholtak. 

Azt  a  sok  sajátszerű  benyomást,  mit  Norvégiából  haza  hozott,  nem  fojthatta 
magába;  elhatározta,  hogy  kibocsátja  élményeit  és  tapasztalatait  s  „Az  északi  madár- 
hegyek tájáról"  czímű  pompás  könyvben  írta  meg.  Ismét  a  kir.  m.  Természettudományi 
Társulat  vállalta  a  kiadást,  ő  tehát  íróasztalához  telepszik,  ír,  levelez  a  külföld  neves 
ornithologusaival  s  1893-ban  befejezi  könyvét.  Ámde  míg  a  mimka  elkészült,  más 
egyéb  nagy  dolgokat  is  végzett.  A  snadaras  könyv  megalkotása  azonban  elhalasz- 
tódik, nem  egyedül  a  norvég  út  leírása,  hanem  inkább  a  Ilik  nemzetközi  ornitho- 
logiai  kongresszus  előkészületei  miatt.  Elmaradt  a  Nílushoz  tervezett  utazás  is, 
melyen  kísérni  akartam;  a  kongresszus  került  most  napirendre.   „Az  ügyet  —  írja 

1  Term,  tud.  Közi.    1888.  évf.  62.  1. 

Aqiüla  XXI.  UI 


-Will 

hozzám  liS89  deczeraber  20-án  kelt  levelében  —   nekem  kellett  kezembe  vennem  — 

már   folyamatban    is    van kénytelen    vagyok    az    afrikai   ntat  elhalasztani, 

mert  igen  fontos,  hogy  az  1891-ben  tartandó  kongresszuson  jó  magyarországi  dol- 
gokkal tegyünk  ki  magunkért." 

Hogy  e  kongresszust  Rezső  TRÓNÖRÖKösünk  sötét  tragédiája  késöl)bre  halasz- 
totta, mint  tervezve  volt,  az  csak  természetes.  Am  azért  az  előmunkálatok  már 
jóval  elöhb,  1889-ben,  megindultak  s  velük  kezdődik  madártanunk  történetének 
minden  időkre  emlékezetes,  legfényesebb  fejezete.  Hogy  Heioiax  Ottó  ez  években 
micsoda  emberfeletti  munkát  végzett,  azt  csak  az  ítélheti  meg,  a  ki  tanuja  lehe- 
tett —  úgy  mint  én  —  kimeríthetetlen  munkabírásának.  A  kongresszusról  szóló 
„Főjelentés"  nagyjából  beszámol  az  előkészítésnek  közel  1'/..  évig  húzódó  munká- 
járól, annak  főbb  mozzanatairól.  De  arról  nem  szól,  hogy  ugyanakkor,  mikor  ő 
az  egésznek  lelke,  mozgatója,  irányítója,  egyúttal  képviselői  kötelezettségeinek  is 
eleget  tesz,  mellesleg  Norvégiában  végzett  utazásáról  is  irogat,  majd  kidolgozza  a 
madárvonulás  mintaszerű  megfigyelésének  „Szabályzatát",  s  mikor  az  országos 
hálózaton  és  a  Fertő — Balaton — Drávafok  átlóján  és  a  Velenczei-tóhoz  előretolt 
állomáson  megkezdődik  a  három  hónapra  terjedő  megfigyelés,  ő  Tótszentpálra  száll 
ki  a  Balaton  mellékére.  És  megírja  Petényi  Salamon  jÁNOs-nak  életét.  Engem  a 
kongresszus  magyar  bizottságának  főtitkári  helyére  állított,  közvetetlenül  figyelhettem 
hát  micsoda  könnyűséggel  küzd  meg  a  legnagyobb  nehézségekkel,  micsoda  rugalma- 
san sürög-forog  a  szédítő  hajszákban  s  lelke,  teste  szinte  megifjodik  a  fáradságoktól. 

A  lelkesedés  láza,  a  munka,  a  tárgy  és  a  haza  szeretetének  fanatizmusa 
ragadta. 

Biztos  előrelátása,  a  mivel  munkatársait  megválogatta,  sokoldalú  tudása  és 
tapasztalata,  szervezőképessége  csak  úgy  csillogott.  A  kongresszus  nem  is  végződ- 
hetett másként,  mint  fényesen  s  maradandó  nyomokat  rótt  a  madártan  minden 
ágába.  Kivétel  nélkül  elismerték'  ezt  a  hozzánk  látogatott  külföldi  ornithologusok, 
szakunk  elsőrendű  csillagai  és  Sharpé,  az  elsők  elseje,  azt  írta  róla,  hogy  „soha 
többé  ilyen  nem  lesz".  És  jogosan  mondhatta  Herman  Ottó  is  a  kongresszus 
„Főjeleutése"  előszavában  :  „ha  nem  is  teremtett  a  további  előhaladás  számára 
teljesen  rendezett  viszonyokat,  de  reámutatott  arra  az  irányra,  kijelölte  a  kerék- 
vágást, a  mely  a  czél  felé  vezet". 

A  magyar  madártan  ügyét  azonban  végképen  dűlőre  hozta  ez  a  kongresszus  : 
itt  rakta  le  Herman  azt  az  alapkövet,  melyen  utóbb  madártani  intézetünk  csar- 
noka felépült  és  a  melyben  munkálkodásunk  egy  középponti  intéző  szervezetben 
egyesült.  Közvetetlen  gyümölcse  pedig  a  kongresszusnak  :  Petényi  életének  és  műkö- 
désének teljes  feltárása  és  igazi  méltatása  a  jelen  nemzedék  előtt;  madárfaunáiik 
kritikai  megállapítása,'  egy  rendszeres  gyűjteményl)en  és  számos  biológiai  csoport- 
ban való  bemutatása,  megtoldva  a  hazai  madárfajok  tojásainak  gyűjteményével;  a 
madárvonulás  Magyarország  területén  való  megfigyelésének  mintaszerű  végrehajtása, 
szakemberektől  megszállott  és  az  egész  állami  erdészeti  személyzetből  kikerült 
nagy  hálózaton,  az  ornithophaenologiai  történeti  adatok  egybegyííjtése  s  az  így 
nyert  anyag  módszeres,  kritikai  feldolgozása.  Ez  utóbbi  munkálatot    —    miután    a 

^  Friv&ldszky  J.  :  Aves  Hungáriáé. 


XIX 

kongresszus  lebonyolításának  terhét  is  viselte  s  a  „Fcijelentés"  I-ső  és  ll-ik  kötetét 
1892-ben  megszerkesztve  kiadta  — ,  csak  később  írhatta  meg  s  1895-ben  a  kong- 
resszusi iratok  Ili.  köteteként  bocsájtotta  közkézre  „A  madárvonulás  elemei 
Magyarországon   1891-ig"   czímen. 

Elütöen  mindazoktól,  kik  a  vonulás  tünetét  merőben  fannisztikus  vagy  deduc- 
tív  úton  és  mindenféle  feltevések,  elméletek  spekuláczióival  akarták  megoldani,  ő 
a  tiszta  indukczió  segítségéhez  folyamodik,  a  tünet  két  főtényezőjére  —  idő  és 
tér  —  vet  súlyt,  melynek  nyomán  a  meteorológiában  alkalmazott  módszerrel  dol- 
gozza fel  az  adatok  halmazát.  Hangsúlyozza  a  hálózatos  megfigyelések  fontosságát, 
az  egyes  állomásokon  éveken  át  gyűjtött  sorozatos  adatok  jelentőségét  s  ezekből 
az  összehasonlításra  alkalmas  érkezési  középszámokat  számítja  ki.  Hogy  kritikai 
eljárásának  sarkalatos  elveit  érvényesíthesse,  a  megfigyelők  teendőit  ezekbe  a  pon- 
tozatokba  foglalta  : 

1.  A  megfigyelő-állomás  tüzetes  megállapítása  földrajzi,  magassági  és  egyéb 
helyi  viszonyai  szerint. 

2.  A  megfigyelt  madárfaj   lehető  biztos  meghatározása. 

3.  Minden  adat  pontos  keltezése. 

4.  Az  ornithologiai  résznek  a  meteorológiával  vah)  egybekapcsolása. 

Az  ilyen  alapon  felgyüjtött  anyagból  az  egyes  állomásokra  és  nagyobb  terü- 
leti egységekre  kiszámított  középszámai  a  madárfajok  érkezésének,  ha  nem  is 
magyarázzák  meg  a  vonulás  tüneményének  végső  okát  egy  csapásra  s  inkább 
csak  a  mozgalom  haladását,  terjeszkedését,  a  területek  megszállását,  a  megtele- 
pedés fokozatos  lefolyását  világítják  meg,  mégis  reávilágítanak  arra  az  útra,  a  melyen 
az  eligazodás  lehetségessé  vált  és  szigorúan  tudományos  eljárással  vezérelhet, 
lépésről-lépésre  tért  nyerve,  a  megoldás   felé. 

Az  ornithophaenologia  terén  mindenesetre  úttörő  munka  volt  Herman  e  müve, 
melynek  rendszerét,  kritikai  módszerének  elveit  utóbb  az  országos  megfigyelő-háló- 
zatnak éveken  át  való  működéséből  kikerülő  tapasztalatok,  tanulságok  mind  éle- 
sebben fejlesztették  s  egyben-másbau  módosították,   tökéletesbítették. 

Nyomban  a  kongresszus  lezajlása  és  friss  hatása  után  felvetődött  HERMAN-ban 
a  gondolat,  hogy  azt  a  nagy  erőforrást,  a  mi  a  magyar  ornithologusok  szoro- 
sabb tömörüléséből  fakadt,  állandósítani  és  szervezve  biztosítani  kellene.  Tervének 
a  körülmények  is  kedveztek,  mert  hiszen  Csáky  Albin  gróf,  a  kongresszus  egyik 
(líszelnöke  volt  akkoriban  a  magyar  kormány  vallás-  és  közoktatásügyi  minisztere, 
ki  maga  is  résztvett  a  kongresszuson  és  közvetetlenül  láthatta  a  nagy  fellendü- 
lést, a  valóban  komoly,  tudományos  munka  jegyében,  de  láthatta  a  hazai  erőknek 
azt  a  számottevő  csoportját  is,  mely  a  kibontott  lobogó  alá  sorakozott. 

Csáky  Albin  gróf  hamarosan  elfogadta  Herman  eszméjét,  holmi  állandó  madár- 
tani szervezet  alkotása  tárgyában  s  megbízta  őt  a  tervezet  kidolgozásával.  A  terv 
elkészült,  a  miniszter  elfogadta  és  189.3  május  20-án  kelt  1.5,036.  számú  és  az 
ezt  kiegészítő  nov.  20-án  kelt  30,071.  számú  leirataival  életre  keltette  a  „Magyar 
Ornithologiai  Központot. " 

Magyarország  oly  intézettel  gazdagodott  ezzel,  minek  sehol  sincsen  mása. 
Persze  a  kezdet  szerény  volt,  a  bölcső  szegényes.  Mindössze  2000  koronára  rúgott 
javadalmazása  s  helyisége    a    Magyar    Nemzeti    Múzeum    két    szobáját   foglalta  el. 

m* 


XX 

Az  intézet  vezetésével  Hehman  OTTó-t  bízta  meg-  a  miniszter,  mint  tiszteletbeli 
főnököt,  a  ki  mellett  egy  asszisztens  és  egy  önkéntes  működött. 

Megrakván  így  a  magyar  madártan  biztos  és  meleg  fészkét,  az  anyamadár 
féltésével  és  szeretetévet  őrködött  ;iz  új  otthon  fölött,  egyre-másra  tatarozta,  melen- 
gette, védte,  csinosította,  népes  családot  röptetett  belőle  világgá  s  végső  leheletéig 
nem  távozott  mellőle. 

Első  dolga  volt  az  intézet  folyóiratának,  az  ,,Aquiláiiak"  megindítása,  mely 
kezdetben  túlnyomóan  az  ornithophaenologia  körébe  vágó  dolgozatokat  hozott  és 
a  magyar  megfigyelőhálózat  mííködésének  évenként  feldolgozott  anyagát  tartal- 
mazta. Később  azonban  az  ornithologia  minden  ágára  kiterjedő  dolgozatok  is 
jelentek  meg  benne,  a  mivel  párhuzamosan  az  intézet  kereteit  is  bővítette  Herman 
Ottó  átfogó  értelme  s  kivált  bevonta  abba  a  gazdasági  madártant  és  madárvédel- 
met is.  Az  ornithophaenologia  mellett  ugyanis  az  utóbb  említett  két  területén  a 
madártannak,  mindenkor  legszívesebben  dolgozott.  Világos  eszével  meglátta,  micsoda 
értéke  van  a  madarak  munkájának  az  ember  érdekei  szempontjából  s  micsoda 
tudoraányos  és  gazdasági  jelentősége  van  annak,  hogy  ezt  a  madármuukát 
pozitív  alapon  mérlegelhessük.  Melegséges  jó  szíve  pedig,  mely  már  1882-ben 
arra  indította,  hf)gy  nagy  agitácziót  fejtsen  ki  egy  az  ország  középpontjában  alakuló 
állatvédő-egyesület  érdekében,  mely  azután  eredményes  is  volt  —  az  ö  kedves 
madarait  különösen  is  oltalomba  fogadta  s  látván,  mint  fogy,  pusztul  szárnyas 
világunk  a  kultúra  terjedésével  és  egyéb  fokozottabb  mértékben  érvényesülő 
tényezők  miatt,  hathatós  védelmük  érdekében  úgy  a  tett,  mint  az  elmélet  terén, 
itthon  és  a  nemzetközi  viszonylatokban  síkra  szállott.  J('trészben  az  ö  évekre  terjedő 
hathatós  akcziójának  eredménye,  hogy  a  madárvédelem  terén  minden  tekintetben 
rendben  van  szénánk  s  a  külföldnek  is  példát  adtunk. 

Megerősödvén  az  intézet,  —  mert  nemcsak  a  meglevő  erőket  igyekezett  Herman 
odakapcsolni  és  foglalkoztatni,  hanem  a  jövőbe  tekintve,  újakat  is  nevelni,  — 
1896-ban,  Magyarország  ezeréves  fennállása  fordulóján,  a  maga  szerénységéhez 
képest  úgy  ünnepelt  az  intézet  munkáshada,  hogy  Herman  javaslatára  elhatározta 
egy  teljes  madártani  szótár  összeállítását  és  a  hazai  madárfajok  névjegyzékének  a 
modern  nomenklatura  alkalmazásával  való  kiadását.  Az  utóbbit  „Nomenclator  Avium 
Regni  Hungáriáé"  czímen  el  is  készítettem  ;  az  előbbi  —  sajnos  —  töredék  maradt, 
mert  feldolgozóját,  Pungur  GYULÁ-t,  munka  közben  ragadta  el  a  halál. 

Herman  Ottó  madaras  könyve,  a  minek  szerzésére  még  1888-ban  vállalkozott, 
de  a  mit  a  közbejött  és  az  itt  vázolt  események  miatt  meg  nem  írhatott,  most  már 
úgy  látszott,  hogy  sohasem  jelen  meg.  Csakugyan  el  is  ejtette  szándékát,  mert 
éppen  a  Millennium  évének  nagy  alkalma,  a  kiállítás,  egész  erejét  az  ősfoglalkozá- 
sokra  terelte  s  az  a  páratlan  siker,  a  mit  halászati  és  pásztoréleti  gyűjteményével 
elért,  véglegesen  megszilárdították  abban  a  szándékában,  hogy  hátralévő  napjait  az 
ősfoglalkozások  4  kötetre  tervezett  könyvének  megírására  fordítsa  s  a  M.  0.  K. 
vezetése  mellett  legfölebb  kisebb  madártani  dolgozatokat  vagy  műveket  alkosson, 
de  föerejével  a  nagy  néprajzi  feladatnak  megoldásához  lásson. 

Azonban  a  madaras  könyv  ügye  mégis  csak  zavarta  nyugalmát.  Ha  nem  én 
írhatom,  úgy  csinálja  más  —  gondolta  —  de  a  fő,  hogy  meglegyen.  Engem  kért 
föl  :  vállaljam.    Nem    haboztam    az    igennel,    hiszen  az  anyagot  hozzá  évek  során 


XXI 

gyüjtög-ottem  s  mort  arról  is  szó  volt,  hogy  a  feladatot  lehetőén  gazdasági  irány- 
ban oldjam  meg,  a  megfelelő  kutatásokat  a  még  ki  nem  aknázott  téren  is  végezni 
megígértem.  Herman  Ottó  ernyedetlen  agitácziót  fejtett  ki  a  könyvem  érdekében 
s  mindent  megmozgatott,  hogy  olyan  terjedelemben  és  köntösben  láthasson  nap- 
világot, mint  a  minőben  azután  1899  végén  csakugyan  megjelent:  „Magyarország 
madariii  különös  tekintettel  gazdasági  jelentőségükre"   czímen. 

1898-ban  a  m.  kir.  rovartani  és  a  magvizsgáló  állomások  segítségével  azon 
van  Herman  Ottó,  hogy  a  madarak  táplálkozása  gyomor-  és  begytartalmakból 
rendszeresen  és  tüzetesen  megállapíttassék  s  ez  a  munkálat  szakadatlanul  tovább- 
vitessék. 1899-ben  szervezte  a  vonulás  megfigyelésének  egyöntetűsége  tárgyában 
Ausztria,  Magyarország  és  Bősz  nia- Herczegovina  ornithologusainak  Szarajevóban 
való  gyűlését,  melyen  azonban  külföldi  szakemberek  és  szakunk  egyéb  barátai  is 
résztvettek  úgy,  hogy  az  összejövetel  majdnem  nemzetközi  kongresszus  arányait 
öltötte  és  értékes  munkálatokkal  is  gazdagította  a  tudományt.  19(lO-ban  az  országos 
megtigyelőhálózatot  kiterjeszti  s  kísérletet  tesz  a  néptanítók  bevonásával,  a  fecske 
és  gólya  érkezésének  megfigyelésére.  Azután  a  Parisban  tartott  Ill-ik  nemzetközi 
madártani  kongresszuson  jelent  meg  és  képviselte  munkatársaival  és  a  M.  0.  K. 
irodalmi  munkássága  eredményeinek  l)emutatásával  a  magyarságot,  épp  olynn  hatá- 
sosíin,  mint  utóbbb  1905ben  Londonban  a  IV-ik  és  1910-ben  Berlinben  az  V-ik 
nemzetközi  madártani  kongresszusokon  és  azt  hiszem,  mindnyájunknak  emlékezetébe 
vésődött  az  a  sora  felszólalásainak,  előadásainak,  a  miket  e  gyűléseken  tartott  s 
az  a  lendületes,  szárnyaló  beszéd,  mellyel  Berlinben  az  idegen  országok  képviselői 
nevében  és  felkérésére  a  kongresszust  üdvözölte,  s  melyben  a  többek  közt  ezeket 
a  saját  magát  is  jellemző  szép  szavakat  mondta  :  ,,  Jellemző  korunk  szellemére, 
hogy  a  rögtől  való  elszakadás  törekvésében  nem  mindig  az  ideális  magasság  és 
ideális  szabadság  elérése  utáni  vágy  az  ösztönző  rugó,  hanem  —  a  nagyhatalmak 
részéről  —  az  a  vágy,  hogy  a  melinit  és  ekrazit  könnyebben  legyen  alkalmazható 
a  mélységben,  ott,  a  hol  az  ember  él  és  alkot  .  .  . 

Az  emberiség  géniusza  elborul  !  Hiszen  a  tudománynak,  a  mely  erőket  ismer 
fel  és  azok  alkalmazását  tanítja  tulajdonképpen  mindent  a  humanizmus  szolgála- 
tába kell  állítania,  mindent  az  emberi  élet  megkönnyítésére  és  megszépítésére  kell 
alapítania.  " 

1901-ben  a  M.  0.  K.  a  földmívelésügyi  mini.sztérium  ügykörébe  került,  tágas, 
modern  berendezésű  új  helyiséget  kapott  s  a  madárvédelem  gyakorlati  megvaló- 
sítása terén  is  felveszi  nagyarányú  tevékenységét,  gyűjteményei  és  könyvtára  pedig 
gazdagodnak.  Herman  az  intézetre  fordított  munkássága  mellett  ez  évben  írta  meg  „A 
magyar  nép  arcza  és  jelleme"  ez.  könyvét.  1903-ban  tízéves  fennállását  ünnepel- 
hette volna  az  intézet,  ehelyett  azonban  Herman  Ottó  beéri  azzal,  hogy  beszámol 
az  addig  kifejtett  munkásság  eredményével  és  egy  dolgozatában  nyelvi  alapon 
kimutatja,  hogy  az  Európában  immár  régen  kihalt  tarvarjú  (Geronticus  eremita) 
hazánkban  is  előfordult.  ]  904-ben  megvalósíthatja  egyik  álmát:  Csörgey  Titusz 
feldolgozásában  magyar  és  német  nyelven  kiadhatja  Petényi  Salamon  János  meg- 
mentett madártani  töredékeit.  És  ekkor  eszébe  jutott,  hogy  mégis  csak  van  tarto- 
zása a  madaras  könyve  elmaradásával  a  nmgyar  közművelődéssel  és  kivált  a  népmű- 
velődéssel szemben.  Akarata  egyet  villan  s  már  el  is  készül   „A  nmdarak  hasznáról 


XXll 

és  káráról"  szü/iiszta  mag'yar  népies  nyelven  írott  remek  kis  könyve,  melynek 
első  kiadása  20, ()()()  példányban  hamarosan  elfog-yott  s  azóta  IV-ik  kiadása  is 
meg-jelent,  s  német,  sőt  angol  nyelven  is  közkézen  forog.  Egyenesen  a  néphez  szól 
benne  s  leírva  a  madarak  szervezetét,  az  emberhez  való  viszonyukat,  szerepüket 
a  közmondásban,  költészetben,  jelentőségüket  gazdaságunkban,  megismertet  a  védel- 
mük érdekében  foganatos  eszközökkel  s  röviden  írásban  és  képben  [»emntatja 
legnevezetesebb  madárfajainkat.  Mindezt  oly  meggyőző,  kedves  költői  felfogással 
adja,  hogy  belőle  a  madarak  megismerése  és  megszeretése  széles  rétegekbe  terjedjen. 
1905-ben,  70  éves  születésnapja  alkalmából  HERMAN-nak,  h;íziünnepet  rendezett  a 
Magyar  Ornithologiai  Központ  s  egy  díszes  emléklapot  nyújtott  át  neki  mun- 
katársainak népes  gárdája.  Pungur  Gyula  üdvözlő  szavaira  felelve,  a  többek 
közt  ezeket  az  emlékezetes  szavakat  mondta  :  „Nem  ismerek  érdemet,  csak 
kötelességet,  a  melyet  mindenki  azon  a  ponton,  a  hol  működnie  kell,  képességéhez 
mérten  teljesítsen.  Különösen  áll  ez  a  kulturális  és  tudományos  köztéren  és  még 
inkább  szeretett  hazánkban,  a  hol  ezer  ok  teszi  szükségessé  a  kötelesség  tízszeres 
teljesítését,  mert  hiszen  hibánkon  kívül  több  évszázados  visszamaradást  kell  helyre- 
hoznunk !  Ez  utóbbi  szempontból  tekintve  törekvéseimet,  eredményeivel  éppen  nem  vagyok 
megelégedve  és  csak  egyetlen  okom  vau  arra,  hogy  ne  vádolhassam  magamat  :  nem 
tehettem  mindig  azt  és  úgy,  a  mint  és  a  hogy  jónak  láttam  ;  a  körülmények,  melyek 
erősebbek  voltak  nálamnál,  alkották  az  akadályt;  én  elvégre  is  csak  egy  ember 
vagyok.  Egy  dolog  azonban  teljes  megnyugvást  ad:  egyetlen,  soha  el  nem  árult 
czélom  az  volt  és  maradt  váltig  is,  hogy  hazámnak,  nemzetemnek  szolgáljak  a  kul- 
túra terén,  teljes  akaraterőmmel  és  egész  szívemmel.  Egészen  tudatosan  kezdtem  a 
küzdelmet  két  karddal.  Az  egyikkel  a  nemzet  nyelvén  befelé  harczoltam,  a  másikkal 
idegen  nyelven  kifelé;  az  utóbbival  —  bár  csak  szerény  területen  —  annak  az 
elismeréséért,  hogy  van  magyar  kultúra,  mely  helyet  követelhet  és  követel  is  az 
emberiség  egyetemes  kultúrájában." 

A  70  éves  „öreg  úr"  önmagához  következetesen,  vasakaratával  belevágja  azután 
a  fejszéjét  a  nagy  fába,  megírja  „A  magyarok  nagy  ősfoglalkozása"  1-ső  kötetét 
(megjelent  1909-ben),  majd  a  másodikat:  „A  magyar  pásztorok  nyelvkincsé"-t, 
mely  az  elmúlt  évben  hagyta  el  a  sajtót. 

1905-ben  érdemeit  a  kii',  m.  Természettudományi  Társulat  legnagyobb  jutal- 
mának, a  SziLY-éremnek,  részére  való  odaítélésével  ismerte  el.  Herman  Ottó  nagy 
lelkéhez  méltóan  fogadta  az  elismerést,  az  érmet,  mely  30  darab  10  koronás  arany 
súlyának  felel  meg,  köszönettel  vette,  de  a  vele  járó  200  darab  10  koronás  aranyat 
visszabocsátotta  a  társulat  rendelkezésére,  csak  50 — 50  darabot  csatolt  felesége  és 
a  maga  nevére  a  társulatnál  letett  alapítványához,  ezeket  a  szavakat  fűzve  elhatá- 
rozásához :  „az,  a  mi  engem  a  működésre  serkentett,  a  mi  irányt  adott,  lelkesített, 
az  nem  mérhető  sem  aranyak,  sem  koronák  számával,  tehát  értékével  sem,  mert 
annak  csak  egy  jutalma  lehet:  a  híven  teljesített  hazafias  kötelesség  tudata,  az 
abból  folyó  megnyugvás". 

így  gondolkozott  ő,  a  vagyontalan,  abban  a  korban,  a  melyben  az  aranyborjú 
imádása  uralja  az  emberiség  cselekvése  rugóit! 

1907-ben,  miután  a  párisi  1902.  évi  nemzetközi  madárvédelmi  egyezményt  a 
magyar  törvénykönyv  is  bevette  (1906:1.  t.-cz.),  Darányi  Ignácz  dr.  földmívelésügyi 


XXIII 

miniszter  megbízásából  egy  kötetben  megírta  történeti  vázlatát  ez  egyezménynek  a 
Magyarországhoz  való  viszonylatban.   Ez  a  munka  angol  nyelven  is  megjelent. 

Már  1903-ban  hangsúlyozta,'  hogy  a  vonulás  megfigyelésében  „a  kutatás  súly- 
pontját most  már  a  tropikus  és  szubtropikus  vidékekre  kell  helyezni,  mint  a  hol  a 
vándormadarak  telelnek".  És  1908-ban  már  a  M.O.K.  is  foganatosítja  a  madarak 
gyűrűvel  való  jelölését,  mely  a  megfigyelési  adatok  feldolgozásának  kritikai  mód- 
szerét kiegészíti  és  teljesen  pozitív  alapon  lendíti  a  kérdés  megfejtését. 

Az  ornitholngiát  szolgáló  munkásságában  —  úgy  nagyobb,  mint  számtalan  kisebb 
fzikkeiben  —  épp  oly  hű  maradt  a  tudomány  egyéb  terein  követett  elvéhez  :  mindig 
a  lényegbe  tekintett  és  nem  a  külsőségekre,  aprólékosságokra.  Az  utóbbi  évtizedek 
rendszertani  és  nomenklatúrái  nagy  vitái  hidegen  hagyták,  a  szubspeczies-gyártók  eről- 
ködéseit és  szélsőséges  szőrszálhasogatásait,  ha  merőben  madárbőrök  hiányos  anyM- 
gából  következtettek,  egyenesen  korholta,  új  fajok  felfedezése  pedig  sohasem  csik- 
landozta hiúságát.  Az  empirizmus  és  leíró  irányzat  szerinte  csak  ismeretszerzés,  de 
az  extensiv  biologia  sem  elégíti  ki,  hanem  követeli  vele  kartöltve  azt  az  intenzi- 
vitást,  mely  a  madár  belsejét,  szervezetét  is  kutatja,  vagyis  a  magasabb  értelemben 
vett  biológiát,  tehát  igazán  az  életet  tanulmányozza,  „a  formák  és  az  egyedek  tevé- 
keny együtthatását,  a  természetbe  való  behatását  és  annak  következményeit,  egészen 
az  anyag  fizikai  és  vegyi  rendeződéséig  menve",  más  szóval  azt,  „mely  az  élet 
legvégső  feltételeibe  iparkodik  behatolni  a  mikroszkóppal". 

1909-ben  a  madártani  intézetet  Darányi  Ignácz  dr.  földmívelésügyi  miniszterünk 
a  ni.  kir.  intézetek  sorába  iktatta  (1411/909.  ein.  sz.),  a  mi  jövőjének  biztosítása 
szempontjából  jeleiitöséges  ;  de  egyszersmind  elismerése  annak,  a  mit  az  idelátogató 
külföldi  ornithologusok  és  a  külföldi  szakirodalom  már  régen  hangoztattak,  hogy 
az  intézetet  „irigylik  tőlünk'',  lij  11-ben  megkapja  az  intézet  a  mostani  tágas,  eme- 
letes külön  pavillonját  az  ampelológiai  intézet  szomszédságában. 

Herman  OïTO-t  az  utóbbi  években  az  aviatika  szédületes  fejlődése  is  megkapja 
s  nézeteit  az  „Aquila"  hasál)jain  fejezi  ki.  A  Magyar  Földrajzi  Társulat  kezdemé- 
nyezéséből megindult  és  m  magyar  Alföld  tudományos  kutatására  irányuló  mozgalom 
is  élénken  érdekli  s  a  kutatás  madártani  tervezetét  elkészíti.  Egyébként  a  néprajzi 
nagy  munka  foglalkoztatja  leginkább  s  elrendezi  a  jegyzeteit,  a  képanyagot.  Rop- 
pant, hatalmas  levéltárra  terjedő  levelezésének  rendezését  is  bevégzi.  Szenvedélyes 
levélíró  volt  s  nem  ritkán  egy  nap  20 — 25  levelet  is  megírt,  mert  szinte  minden 
nevesebb  képviselőjével  az  általa  művelt  tudományszakoknak,  levelezésben  volt.  Levelei 
korántsem  pongyolák,  hanem  kész  irodalmi  művek,  telve  szikrázó  eliiiésséggel, 
tréfával,  adomával  és  bátran  állíthatom,  hogy  úgy  leveleinek  számát  mint  irodalmi 
színvonalát  és  tudományos  becsét  tekintve,  mint  levelező  jóval  felette  áll  nagy 
episztola-írónknak,  a  nyelvújítás  mesterének,  Kazinczy  FERENCz-nek. 

Az  „Aquila"  immár  XX  kötetben  van  előttünk  és  6978,  4"  nagyságú  oldalon, 
számos  táblával  és  képpel  élénkített  szöveggel  gazdagította  a  madarakról  szóló 
tudományt  nemcsak  magyar  nyelven,  hanem  az  idegen  kultúrnemzetek   nyelvén   is. 

Ha  egyebet  nem  cselekedett  volna  Herm.vn  Ottó,  ezzel  a  „könyvtárral"  és  a 
kir.  m.  Ürnithologiai  Központ  megalapításával  is  örök  emléket  állított  volna  magának. 

'  Aquila,   1903.  évf.    17.  1. 


XXIV 

s  liabár  a  legnagyobl)at,  a  minek  bevégzésére  vonatkozott  legutolsó  erős  szava,  az 
„akarom''^  nem  végezhette  be,  élete  és  munkássága  mégis  teljesen  l)efejezett  egészet 
alkot  a  harmonikus  szépség  minden  vonalával.  Ugy  írt  és  beszélt,  a  hogyan  érzett; 
szavai  és  írása  híven  és  igazán  tükrözték  lényét.  A  madártan  terén  való  alkotásai  mellett 
irodalmi  míivei  is  sok  tekintetben  csak  úgy  úttörők,  mint  az  ősrégészet,'  néprajz  s  a 
természetrajz  több  ágazataiban.  Ü  sohasem  mozgott  kitaposott  utakon,  mindig  szűz 
területek,  őserdők  ösvénytelen  rengetegeil)en  vágott  csapást;  merész  elhatározással,  a 
lángész  czikázó  villámlásával  a  legsürííbl)  kuszáitságnak  vetve  magát,  lankadatlan 
munkabírással  végezve  a  vállalt  feladat  végrehajtását.  Hogy  munkássága  olyan 
terjedelmes  és  változatos  volt,  abban  találja  magyarázatát,  hogy  rendkívül  finoman 
kifejlődött  következtető  képessége  és  mesésen  könnyű  felfogása  volt.  Egy-egy  könyvet 
két-három  nap  alatt  nemcsak  átolvasott,  hanem  tnrtalmát  tökéletesen  megemésztette. 
Süketsége  ellenére  az  üléstermekben  élénken  résztvett  a  tárgyalásokban  s  pár 
„csattanó  szóból"  tiszta  képet  alkotott  magának  a  felszínen  lévő  tárgy n'tl  s  a  leg- 
nagyobb tájékozottsággal  szólt  hozzá.  Minden  cselekedetét  a  legönzetlenebb  hazafias 
érzés  és  színtiszta  idealizmus  rugója  mozgatta  s  ha  maró  gúnynyal,  pattogó  élczczel, 
aczélos  keménységgel  csatázott  ellenségeivel  és  irigyeivel,  akkor  is  az  ügy  s  nem 
saját  érdeke  vezette.  Ember  volt,  de  egész  ember,  érzékeny  és  kényes  az  igazságra 
s  ha  alapjában  gyermekies,  lágy  szíve  hamarább  érezte  a  tövist,  az  érintést  és  sok 
csatát  kellett  vívnia,  ez  annak  tudható  be,  hogy  a  mai  társadalomban  csak  úgy 
haladhat  útján  az  olyanféle  felfogású  és  szemhatárú  ember  mint  ő  volt,  ha  egyúttal 
erős  harczos  is.  És  a  sok  hajsza,  a  rengeteg  munka  erős  lelkét  és  testét  csak 
edzette.  Melegségesfészkében,melyet  — nőül  vévén  nagy borosnyói  Borosnvay  Kaaullá-I, 
a  kiváló  írónőt  —  már  félszázaddal  vállán  alapított  meg,  megpihent,  vagy  elvo- 
nult gyermekkori  kedves  emlékei  táján  alkotott  nyári  lakába  a  „Peleházába"  s 
úgy  üdült,  hogy  munkát  változtatott.  Ez  volt  a  szabadságideje. 

Sajátságos,  látszatra  össze  nem  való,  tulajdonságok  áradtak  ki  lényéből  :  szel- 
lemes csevegő  volt  és  szónok,  radikális  politikus  és  bölcs,  költő  és  szépíró,  tudós 
és  tanító,  újságíró  és  szerkesztő,  művész  és  kritikus,  vitatkozó  és  levélíró,  agitátor 
és  csendes  munkás,  szervező  és  végrehajtó.  Mintha  Brassai  Sámuel,  Petőfi  és  Arany 
lénye  olvadt  volna  benne  együvé  !  mintha  Buffon,  Virchovì^,  Humboldt  szelleme  vilá- 
gítana belőle  magyar  fénynyel  ! 

És  a  mi  legsajátságosabb  :  ő  épp  úgy  a  legstílszerűbb  volt  a  gyermekszobában 
ugráló,  hanczurozó  apróságok  raja  közepett,  mint  nem  kevésbbé  vihaizó  forradalom 
vezéreként  fegyverrel  és  lobogóval  kezében  az  utczatorlaszok  tetején,  mellét  tárva 
oda  a  hatalom  fegyvereinek,  izgatva,  tüzelve  a  végsőkig  az  eszme  mellett,  mely 
lelkét  betölti.  De  épp  úgy  beleillett  a  halász-  vagy  pásztorkunyhó  szerénységébe, 
az  egyszerű  nép  közé,  mint  ragyogó  nemzetközi  gyülekezetek  fehér  nyakkendős, 
frakkos  társaságába,  hol  ünnepélyes  kiraértséggel  a  legválogatottabb  eszmecsere 
folyik. 

Magában  álló  típus  volt,  rendes  mértékkel  nem  mérhető.  Ez  az  oka,  hogy 
sokan  nem  bírták  megérteni. 

*  A  magyar  földön  talált  első  palaeolith-leletet    is  ö   ismertette  s  barlangjaink    átkutatását   nem 


XXV 

1913  elején  gyeng'e  szélhűdés  érte,  úgy  hogy  a  tollat  sem  forg-athatta.  Szívós 
szervezete  azonban  leküzdte  a  bajt  s  mégis  csak  megírhatta  utolsó,  az  ősfoglalko- 
zások körébe  tartozó  nagy  könyvét,  melynek  1914  január  hóban  kelt  elöljáró  szavait 
így  végzi:  „l'lz  azonban  még  nem  végbúcsú,  mert  e  szerény  kötet  után  következik 
a  néprajzi  és  néptani  rész.  Még  most  is  ki  merem  mondani  :  akarum  /•'  Sajnos,  ezt 
az  akaratát  a  magasabb  hatalom  meggátolta  s  e  részben  élete  munkáját  nem  fejez- 
hette be.  A  madártan  terén  azonban  harmonikusan  zárta  le  rendkívüli  pályáját. 
Leróhatta  teljesen  azt  az  adósságát  Petényi  iránt,  a  mivel  neki,  serkentőjének, 
tartozott,  a  mit  részletenkint  egész  életén  át  törlesztett.  Az  utolsó  részletet  azzal 
fizette  meg,  hogy  a  gyűjtés  útján  felszaporodott  költségből  megcsináltathatta  ez 
úttörő  jelesünk  bronzból  öntött  emléktábláját.  Erre  vonatkozik  legutolsó  kézirata  : 
„IMényi  emlékezete''''   czímen. 

Azután  egy  kegyetlen  véletlen  végképpen  kiütötte  kezéből  a  tollat.  1914.  decz  15-én 
Budapest  egyik  forgalmas  utczakereszteződésén  egy  teherkocsi  elütötte  a  80  éves, 
süket  aggastyánt,  úgy  hogy  lába  eltörött.  Ez  azonban  még  nem  lett  volna  baj. 
Miután  gipszkötést  alkalmaztak  lábára,  hamarosan  visszanyerte  jó  kedvét,  sőt  Gaal 
GASZTü^"  régi  hívének,  ki  meglátogatta,  még  tréfálkozva  említette:  „Ha  már  csizmát 
húztak  reám,  tegyenek  reá  sarkantyút  is".  Pár  nap  múlva  azonban  felújult  bron- 
chitise  és  deczember  27-én  reggel  '/^8-kor  szívbéuulás  állván  be,  csendesen  elhunyt. 

Nagy  lélek  szállott  el  közülünk.  Őserő  mozgatta  mindenkor  mindenben.  Cse- 
lekvése, írott  és  kimondott  minden  szava  a  tudományt,  a  közművelődést,  a  magyar- 
ságot szolgálta  s  a  kincsekből,  miket  a  mélységekből  kibányászott,  csak  nemes  fémek, 
miket  a  vizekből  kihalászott,  csak  igaz  gyöngyök  kerültek  felszínre,  a  nemzet  és  az 
emberiség  szellemi  vagyonának  valóságos  ékességei. 

E  kincsekből  nekünk,  kik  megtántoríthatatlanul  mindig  melletted  állottunk  és 
a  mi  kedves  madártanunknak  oroszlánrész  jutott:  hála  érte  felejthetetlen  Mesterünk! 

Nemcsak  emlékedet  őrizzük  hü  tini  szívvel,  meghajtva  előtte  lobogónkat,  hanem 
váltig  követni  fogjuk,  a  mit  „aere  perennius"  hagytál  reánk  örökül,  s  a  mit  vég- 
rendeletszeríien  „A  madárélet  tanúságai"  czímíi  dolgozatodban  az  „Aquila"  1913. 
évfolyamának  előljáró  czikkében  összefoglaltál  s  a  miben  a  kir.  m.  Ornithologiai  K()z- 
pont  jövőbeli  irányát  kijelölted. 

Alkotni  és  építeni  fogunk  tovább  is  azokon  az  erős  alapokon,  miket  leraktál. 
mert  tudjuk,  hogy  példádat  követve  és  a  megmutatott  utakon  hahuha  biztosíthatjuk 
csak  a  madártan  egészséges  továbbvirágzását  és  ezzel  róhatjuk  le  hah'i  poraid  és 
örökéletíx  szellemed  iránt  emberi  és  hazafias  kötelességünket. 

Kőszeg,   1915   február  12-én. 


Aquila  XXí.  IV 


Otto    Herman. 

Geb.  am  27.  Juni  1835,  gest.  am  27.  Dezember  Í9Í4. 

Nachruf  von  Strpan  Cherxhl  von  Chernelháza. 

„Schwere  Stürme  toben  über  uns."  Die  Furien  der  Vernichtung  jag-en  dahin 
über  die  blühenden  Reiche  der  Kulturvölker,  alles  zertrümmernd,  was  Verstand,  Kraft, 
Wissen  und  Fleiss  mit  vieljähriger  Arbeit  Schönes  und  Nützliches  geschaffen  haben. 

Kunstwerke  der  vergangenen,  sowie  auch  der  gegenwärtigen  Zeit,  uner- 
setzliche Meisterwerke  des  Genies,  grossartige  Fabriksanlagen,  blühende  Dörfer, 
glänzende  Städte,  prächtige  Anwesen,  Resultate  der  zähen  Energie  von  Generationen, 
werden  durch  den  noch  nie  dagewesenen  fürchterlichen  Tornado  des  Weltkrieges 
hinweggefegt  und  er  hinterlässt  nicht  nur  rauchende  Trümmer,  von  Granaten  und 
Laufgrälicn  durchfurchte  blutige  Schlachtfelder,  sondern  er  stürmt  auch  über  die 
iinerinesslichen  Wässer  der  Ozeane  hinweg  und  stürzt  sowohl  Menschen,  wie  auch 
mit  menschlichen  Gütern  beladene,  Milliarden  Wert  vorstellende  Flotten  ins  Wellen- 
grab und  lähmt  den  die  ganze  Welt  umspannenden  Handel. 

Die  Kultur  und  Zivilisation  kann  den  Ausbruch  eines  so  schrecklichen 
Weltbrandes  nicht  ersticken,  sie  kann  ihn  höchstens  verzögern,  denn  ihre 
schützende  Asche  bedeckt  eine  immer  glimmende  Glut,  welche  wie  jeder  Lebens- 
funkc  glüht  und  aufflackert,   wenn  er  vom  Sturmwinde  getroffen  wird. 

Jeder  lebende  Organismus  kämpft  und  streitet,  damit  er  lebe,  und  jene  Worte 
der  heiligen  Schrift,  die  der  Herr  zu  Adam  sprach:  „Verflucht  sei  der  Acker  deinet- 
wegen, mit  Kummer  sollst  du  dich  drauf  nähren  dein  Leben  lang",'  oder  Senecas 
Ausspruch:  „Vivere  est  militare",  ist  im  Wesen  identisch  mit  jener  Kardinal- 
wahrheit, welche  Darwin  mit  den  Worten  „the  struggle  for  life''  oder  „der 
Kampf  ums  Dasein"  ausdrückte  und  zu  einem  so  hervorragenden  Faktor  der 
Entwickelung  des  organischen  Lebens  erhob. 

Diesen  Kampf  kämpft,  seit  Beginn  der  Zeiten,  von  den  Infusorien  des  Wasser- 
tropfens angefangen  bis  hinauf  zum  Menschen,  jedes  Wesen  und  trachtet  mit  seinen 
primitiven  oder  vollkommeneren  Mitteln  seine  Macht  zu  erhöhen  und  den  Schwächeren 
zu  unterdrücken. 

Das  Tier  kämpft  aber  mehr  mit  seinen  körperlichen  Watten,  der  Mensch 
dagegen  auch  mit  seinem  Geiste.  Und  nachdem  bei  uns  schon  mehr  und  mehr 
die  beschwingte  Seele  über  den  Körper  herrscht,  in  die  Höhe  strebt  und  Ideale 
verfolgt,  so  bekommen  wir  auch  unseren  Anteil  am  Kampfe  auf  geistigem  Gebiete, 
weil  die   Ideen  und  Gefühle  in  unserem  Inneren  die  Achtung  und  Empfänglichkeit 

*    Moses,  I.   Buch,   3.   T.,    17.   Vers. 


XXVII 

íür  das  Schöne.  Gute  und  Edle  zur  Blüte  briiicren,  die  Blumen  der  Sittlichkeit, 
deren  Duft  sich  über  das  betäubende  Ihikraiit  des  Egoismus  und  Neides,  des 
Lasters  und  der  Niedertracht  verbreitet  und  bestrebt  ist,  deren  Wucherung  zu 
unterdrücken.  Im  \M'rhiiltnis  zur  Veredelung  unserer  inneren  Welt  mildern  sich 
die  Greuel  der  rein  nur  um  unser  Leben  geführten  Kämpfe,  und  wenn  es  uns 
auch  nicht  gelingt,  den  Samen  des  Bösen  ganz  auszurotten,  und  wenn  wir  auch 
unsere  tierische  Natur  nicht  ganz  ablegen  können,  so  können  wir  dennoch  erreichen, 
dass  die  verhängnisvollen  Ausbrüche  unserer  Kämpfe  eingeschränkt,  in  mensch- 
licher Weise  geführt  werden,  und  dass  nach  den  Greueln  der  Zerstörung  je  längere 
Zwischenpausen  bleiben  zur  Entwicklung  der  friedlichen  Arbeit,  welche  auf  dem 
Wege  der  Vervollkommnung  in  immer  höhere  Fragen  führt. 

Helden  sind  diejenigen,  welche  inmitten  schrecklicher  körperlicher  und  seelischer 
Versuchungen,  jeden  Augenblick  ihr  Leben  aufs  Spiel  setzend,  auf  dem  Schlacht- 
felde leiden  und  fürs  Vaterland  sogar  ihr  Blut  vergiessen;  aber  noch  grössere 
Helden  sind  diejenigen,  die  ihr  ganzes  Leben  einer  hehren  Idee  widmend,  vor 
nichts  zurückschrecken,  mit  jeder  ihrer  Nervenfasern  und  Muskeln  uneigennützig 
an  der  Förderung  des  menschlichen  Fortschrittes  und  der  Aufklärung  arbeiten,  als 
höchstes  Ziel  das  menschliche  Glück  im  Auge  habend. 

Wir  beweinen  den  in  der  Schlacht  gefallenen  tapferen  und  siegreichen  Feld- 
herrn  und  opfern  seinem  Andenken  unverwelkliche  Lorbeeren  ;  aber  wie  sollen  wir 
trauern,  wenn  der  auf  geistigem  Gebiete  führende  Held  von  der  Szene  des  Lebens 
verschwindet,  der  unblutige  entscheidende  Schlachten  gewann,  mit  seinem  glänzenden 
Genie  und  warmen  Herzen  und  mit  den  Strahlen  seines  Triumphes  nicht  nur 
sein  Volk  vergoldete,  sondern  auch  die  höchsten  gemeinsamen  Interessen  der 
Menschheit. 

Otto  Herman,  dessen  sterbliche  Reste  nunmehr  in  jener  Muttererde  luhen.  auf 
welcher  sich  sein  kampfreiches  Leben  abspielte  und  welche  er  bis  zur  Anbetung 
liebte,  war  einer  der  zuletzt  erwähnten  Helden.  Tiefe  Trauer  befällt  das  Herz  des 
ungarischen  Volkes,  weil  es  in  ihm  einen  seiner  besten,  treuesten  Söhne  verlor. 
Mit  ihm  erlosch  einer  der  Vulkane  des  ungarischen  Genius,  aus  dem  nicht  sen- 
gende Lava,  sondern  das  belebende  Feuer  des  P^irtschrittes  hervorschoss.  Von  den 
Gipfeln  der  Karpathen  ist  der  edle  Adler,  oder  sagen  wir  Tiirulvogel,  weggestrichen, 
der  in  seinem  hohen  Fluge  den  späten  Enkeln  Árpáds  neue  Wege  wies. 

Und  hauptsächlich  wir  fühlen  uns  tief  erschüttert,  die  ihm  am  nächsten  gestan- 
den sind,  die  er  seine  Siihne  nannte  und  die  wir  in  ihm  wirklich  unseren  Alt- 
meister beweinen. 

Schwer  fliesst  die  Schrift  aus  meiner  Feder,  das  Wort  stockt  auf  meinen 
Lippen,  die  Kede  drosselt  mir  die  Kehle,  und  dennoch  fühle  ich,  dass  es  mir  obliegt 
an  dieser  Stelle  seiner  zu  gedenken.  War  er  doch  am  Beginn  meiner  Laufbahn 
mein  leitender  Stern  !  Ich  kannte  sein  ganzes  Wesen,  an  heiteren  und  düsteren 
Tagen  ;  ich  begriff  die  Triebfeder  jeder  seiner  Handlungen  ;  ich  sass  oft  mit  ihm 
zusammen  am  Arbeitstische  und  auch  im  fiöhlichen  Freundeskreise;  ich  ei'ging 
mich  mit  ihm  in  den  freien  Hallen  der  Natur  und  im  Lärm  der  Städte,  daheim 
unii  im  ferner  Auslande  :  ich  war  jahrelang  Zeuge  des  Auftlackerns  seiner  Ideen, 
der  Verwirklichung  seiner  Pläne,  bei  der  Durchführung  einiger  duifte  ich  ihm  auch 

IV* 


xxvin 

zur  Seite  stehen  ;  und  wenn  uns  auch  das  Schicksiil  räumlich  trennte,  so  unterhielt  ich 
durch  Briefwechsel  die  en^jen  Hände,  welche  mich  bis  ;ins  Ende  an  ihn  kiiii|)ft('n. 
Jawohl,  nicht  nur  die  l'ietiit  erheischt  c-j,  dassich  die  letzten  Grüsse  Deiner  Soline 
auf  diesen  Seiten  zum  Ausdruck  Itringe,  aber  vor  allem  der  nie  versiegende  Dank, 
der  meinem  Herzen,  unserem  Herzen  entspringt. 

Das  Jahr  1835  ist  mit  glänzenden  Buchstaben  in  der  Geschichte  unserer  Orni- 
thologie verzeichnet.  Dieses  Jahr  brachte  den  Grossuieister  der  deutschen  Ornitho- 
logen,  Johann  Friedrich  Naumann  nach  Ungarn,  der  in  Begleitung  Xki  beris  zu 
uns  kam  und  den  Begründer  der  ungarischen  wissenschaftlichen  Ornithologie, 
Johann  Salamon  Petényi,  aufsuchte,  um  mit  ihm  die  Umgegend  des  damaligen 
Fest  und  hierauf  die  Banater  Komitate  zu  bezuchen,  wo  er  Gelegenheit  hatte  haupt- 
sächlich die  grossartige  Vogelwelt  unserer  Ursümpfe  zu  studieren.'  Und  im  selben 
Jahre,  kaum  2  Monate  vor  der  Ankunft  Naumanns,  wurde  Otto  Herm.vn'  am  27. 
Juni  zu  Breznóbánya  geboren.  Seine  Eltern  stammten  aus  der  Zips:  sein  Vater 
Karl  Herman  war  Kameralarzt  und  seine  Mutter  hies  Franziska  Ganzstuck 
von  Hammersberg.  Sein  Vater  lebte  in  bescheidenen  Verhältnissen  —  sein  Gehalt 
belief  sich  auf  nur  250  Gulden  —  und  schwere  Sorgen  lasteten  auf  seinen  Schul- 
tern, denn  seine  Gemahlin  beschenkte  ihren  Bund  mit  sieben  Kindern.  Otto  war 
unter  ihnen  der  mittlere  und  nach  Ableben  seines  Bruders  der  einzige  Knabe,  in 
jener  herrlichen  Gegend  und  inmitten  der  ihn  umgebenden  prächtigen  Xatur  gelangte 
er  zu  Bewusstsein,  was  unauslöschliche  Eindrücke  in  seiner  Seele  hinterliess.  Und 
zu  gleicher  Zeit  machte  sich  auch  seines  Vaters  Einfiuss  geltend,  der  nebst  seinem 
Berufe,  auch  ein  grosser  Freund  der  Vogelwelt  war;  mit  Petényi  hatte  er  auf 
einer  Schulbank  gesessen  und  auch  nachher  hielt  die  innige  Freundschaft  noch  an. 
Im  Jahre  1SH7  tìnden  wir  Karl  Herman  als  Kameralarzt  noch  in  Breznóbánya 
und  hier  erhielt  er  von  Petényi  das  berühmte  Buch  Vater  Brehms:  ..Die  Natur- 
geschichte aller  europäischen  Vögel",  welches  die  ornithologische  Bibel  der  ganzen 
Gegend  war.  In  ungarischer  Sprache  mangelte  es  zu  jeuer  Zeit  absolut  an  einem 
solchen  Werke  und  gerade  Petényi  war  es,  der  sein  Leben  opferte,  um  ein  solches 
zu  schreiben  -  mit  welchem  Erfolge?  das  wissen  wir  aus  der  Tragödie  seiner 
Mannscripte.  Der  kleine  aufgeweckte  Otto  untersuchte  schon  damals  alles,  was  um 
ihn  blühte  und  sich  bewegte  und  als  sein  Vater  anfing  zu  kränkeln,  ging  er  von 
Zeit  zu  Zeit  auf  die  Vogeljagd  und  brachte  seine  Beute  heim,  welche  dann 
der  Vater  ausstopfte.  Einige  Seltenheiten  aus  seiner  Sammlung  sind  auch  heute 
noch  im  Xationalmuseum  vorhanden. 

Welchen  tiefen  Einfiuss  die  Xatur  und  besonders  das  Borsoder  Bükkgebirge, 
in  dessen  malerischen  Winkel  von  Alsóhámor  er  sich  aufzuhalten  ptiegte,  schon  im 
zarten  Alter  auf  ihn  ausübte,  das  erwähnte  Otto  Herman  später  selbst:  „Die  schön- 
sten Erinnerungen  meiner  Kinderjahre  lächeln  mir  aus  dem  Buchenwalde  entgegen. 
Wie  oft  schlich  ich  aus  dem  Hause,  vertiefte  mich  in  den  Bnchenwidd,  in  die  einzige 
Kirche,  in  der  ich  nach  meinem  Herzen  und  Verstand  wirklich  innbrünstig  sein  konnte." 

'  Naumann  :  Ornitli.  Reise  nach  und  diircli  Ungarn.  —  Wief;niann's  Arch,  für  Naturg.  1837. 
111.    1.  p.  69-110. 


XXIX 

Nebst  (lern  Walde,  ileiii  vogelfreunillicheii  Vater  und  dem  Buelie  Vater  Bukiim-^. 
machten  sich  aber  bald  noch  andere  niäclitige  Eindrücke  auf  den  heranwachsen- 
den Jüngling  geltend.  Es  kam  das  .Jahr  1848,  die  grosse  Zeit  mit  ihren  mäch- 
tigen Flammen,  Stürmen,  mit  dem  Aufleben  der  Völker,  mit  dem  ungestümen 
Drängen  nach  Freiheit,  mit  den  für  unsere  nationale  Unabhängigkeit  geführten 
heldenmütigen  Käm|)fen.  Pktofis  phänomenale  Laufbahn  blitzt  wie  ein  Meteor 
an  unserem  Himmel  auf,  sein  ,/i'alpra  nmgyar"  dringt  wie  der  Ton  der  Schalmei 
in  die  Uhren  der  Ungarn,  die  mächtigen  Reden  Ludwk;  Kossuth  s  rütteln  die 
Nation  aus  ihrem  tiefen  Traume  auf  —  eine  blutige  Morgenröte  bricht  an,  Blut- 
rosen erblühen  in  ihren  Spuren,  bald  werfen  die  Strahlen  der  aufgehenden  Sonne 
auch  Schatten  voraus.  Der  schattenlose  Mittag  ist  noch  weit. 

Zur  Zeit  der  Morgenröte  unserer  nationalen  Wiedergeburt,  liesuchte  der 
damals  13  jährige  Ol  ro  Herman  die  Mittelschule  in  Miskolcz,  wo  der  später  zum 
Superintendenten  gewordene  Karl  MAday  sein  Lehrer  war,  der  seine  Zöglinge 
nicht  nur  belehrte,  sondern  sie  auch  in  patriotischen  Gefühlen  erzog,  aneiferte 
und  ihnen  das  V^erständnis  der  grossen  Zeiten  nahe  brachte.  Auf  Volksversamm- 
lungen, ja  sogar  von  der  Kanzel  herab  verkündete  er  seine  zündenden  Worte  und 
lue  Beschlüsse  der  Regierung,  und  er  freute  sich,  wenn  ihm  auch  die  Jugend 
lauschte.  Ein  solcher  Lehrer  mochte  wohl  tief  in  die  Seele  seiner  Schüler  hinein- 
.  gegriffen  haben,  und  so  kam  es,  dass  im  ganzen  Leben  des  temperamentvollen,  heiss- 
blütigen  ÜTTu  Herman  hindurch,  die  Selbständigkeit,  die  Freiheit  immer  die 
llaupteigenschaft  blieb  und  die  Originalität  drückte  ihm  ihre  von  jedweder  Schab- 
lonenhaftigkeit  freie  LJnal)hängigkeit  auf.  Infolge  dieser  seiner  sich  scharf  her- 
vorhebenden Individualität  entwickelte  sich  bei  ihm  die  Unbeugsamkeit  seiner  Über- 
zeugung und  der  Radikalismus  seiner  Anschauungen. 

Sein  Vater  wollte  ihn  eine  seinen  Mann  nährende  Laufbahn  betreten  lassen, 
denn  in  ihm  sah  er  für  sein  Alter  seine  und  seiner  Familie  Stütze,  obwohl  der 
Knabe  Vorliebe  für  die  Naturwissenschaften  verrieht.  In  der  Mitte  des  vorigen 
Jahrhunderts  wurde  aber  bei  uns  ein  Naturforscher,  als  wunderlicher  Kauz  betrachtet  und 
die  milder  Urteilenden  hielten  ihn  höchstens  für  einen  Schwärmer,  den  man  nicht 
ernst  nehmen  kann.  Etwas  verdienen,  irdische  Güter  sammeln,  konnte  man  auf 
dieser  Laufbahn  schon  gar  nicht.  Karl  Herman  wollte  aus  seinem  Sohn  einen 
Maschieneningenieur  erziehen,  schon  aus  dem  Grunde,  weil  er  wahrnahm,  dass 
der  Knabe  geschickt  zeichnete,  schön  schrieb  und  den  Hang  zum  Tausendkünstler 
verrieth.  Er  hätte  sich  auf  dieser  Laufbahn  zur  Geltung  bringen  können,  vielleicht 
hätte  er  auch  noch  Erfindungen  nuichen  und  sich  ein  Vermögen  verdienen 
können. 

Otto  Herm.\n  ging  nach  Wien  um  sich  auf  dem  Polytechnikum  einschreiben 
zu  lassen.  Da  ereilte  ihn  der  harte  Schlag,  der  Tod  seines  Vaters.  Nun  stand  der 
junge  Mann  in  der  Fremde,  voll  von  Verlangen,  mit  der  überschäumenden  Kraft 
seines  Talentes,  auf  der  eisten  Stufe  zur  Erlangung  des  Diploms  —  mit  leeren 
Taschen.  Er  konnte  nicht  weiter  auf  der  Stufenleiter  der  Hochschule,  denn  es 
fehlten  ihm  die  Mittel.  Und  so  gelangte  er  mit  dem  ersten  Schritte,  den  er  ins 
Leben  tat,  mitten  in  den  Strudel  des  Kampfes  ums  Leben.  Er  konnte  sich  nur 
auf  seine  eigene  Kraft  stützen,    das  Schicksal  lud  schwere  Lasten    auf   seine   jun- 


XXX 

gen  Schultern,  aber  er  trug-  sie  standhaft  und  obwohl  ihn  manchmal  die  äusserste 
Noth  umgab,  fand  er  sich  in  die  Lage,  kämpfte  unfl  verzagte  nimmer;  er  lernte 
aus  eigener  Kraft,  erlitt  manche  Entbehrung  und  lebte  von  dem,  was  er  als  Fabriks- 
zeichner verdiente.  Er  ging  aus  der  Dornenschiile  der  seif  made  men  und  Autodidak- 
ten hervor  und  dort  erlernte  er  unter  vielem  anderen  auch  das,  was  ihm  später  von 
so  grossem  Nutzen  war  :  unentwegt  wollen  und  aushalten.  Jahrelang  wurde  er 
vom  Schicksal  hin-  und  hergeworfen,  wie  das  kompasslose  Schiff:  während  dieser 
Zeit  sah  er  viel,  denn  er  hatte  ein  scharfes  Auge  und  machte  \  iel  Erfahrung.  Wäh- 
rend seines  Wollens  kam  eine  neue  Prüfung  über  ihn:  als  „illegal  abwesend" 
wurde  er  auf  12  Jahre  zum  Militärdienst  eingereiht,  er,  dessen  Nacken  das  Joch 
nicht  ertragen  kann,  der  seine  Unabhängigkeit  der  eisernen  Disziplin  nicht  unter- 
ordnen kann.  Seine  stoische  Philosophie  half  ihm  aber  auch  über  dieses  Hinder- 
nis liinweg. 

Er  kam  nach  i-i'iume  und  von  hier  marschierte  er  mit  seiner  Truppe  nach 
Zara.  Der  Anblick  des  Meeres,  die  eigentümliche  Schönheit  der  südlichen  Natur, 
Hessen  einen  unauslöschlichen  Eindruck  in  seiner  Seele  zurück.  „Das,  was  ich  sah 
—  schreibt  er  —  bezauberte  mich,  aber  es  zog  mich  auch  an.  Nur  zum  Strand, 
zum  Strand!"  Es  fiel  ihm  der  schönste  Traum  seiner  Kindheit  ein:  die  vielen  schö- 
nen Muscheln.  Er  hörte  nicht  die  „Retraite"  des  Trompeters,  er  suchte 
Muscheln  und  beol)achtet  das  im  Meere  wimmelnde  Tierlehen,  bis  spät  in  die 
Nacht.  Der  Naturforscher  gewinnt  die  Oberhand  bei  ihm.'  Und  auch  später  gedachte 
er  des  Meeres  „wie  der  Liebende  jenes  Ortes  gedenkt,  wo  er  seine  Angebetete 
zum  erstenmale  sah" . 

Nach  vierjähriger  Dienstzeit  nahm  er  vom  „Tornister"  unerwartet  Abschied 
und  wurde  wieder  ein  Bürger  —  obzwar  ein  Verlassener.  Er  schlug  den  Weg 
wieder  gegen  Wien  ein,  lernte,  forschte,  las  —  manchmal  beim  Schein  der  Stras- 
senlaternen,  weil  es  so  billiger  war  —  und  schaute  der  ungewissen  Zukunft  ins  Auge. 

Die  traurigen  Jahre  der  nationalen  Unterdrückung  belasten  seinen  für  die 
Freiheit  schwärmenden  Idealismus  wie  mit  Blei,  das  in  seine  Seele  zurück- 
gedrängte Gefühl  machte  sich  jedoch  mit  der  ersten  frischen  Brise  Luft.  Der  Wind 
blies  von  Polen,  wo  die  rassische  Gewalt  im  Jahre  1863  die  unter- 
drückten Polen  unter  die  W^affen  rief.  Die  Nachricht  über  den  Aufstand  feuerte 
auch  Otto  Herman  an  und  um  der  Freiheitsidee  willen  eilte  auch  er  zu  den 
kämpfenden  Scharen  der  „unterdrückten  Brüder".  1864  suchte  er  aber  wieder 
in  der  Heimat  sein  Fortkommen,  in  dem  lieblich  gelegenen  Städtchen  Kőszeg,  wo  er 
bei  einem  Photographen  namens  Wagner  als  Geschäftsteilhaber  eintrat.  Hier 
wurde  er  mit  meinem  seeligeu  Vater  bekannt.  Beide  waren  begeisterte  Patrioten 
und  beide  schwärmten  für  die  Natur  —  mein  Vater  kannte  Petényi,  er  hatte  mit 
ihm  zusammen  teilgenommen  an  der  berühmten  Soproner  Wandervcrsammlung 
der  Ärzte  und  Naturforscher  im  Jahre  1847  —  so  berührte  sich  ihr  Wesen  in 
mehreren  Punkten.  Herman  ging  in  seiner  freien  Zeit  jagen  und  stopfte  auch 
Vögel  aus.  Einen  in  Kőszeg  erlegten  Triel  (Oedicnemus  oedicnemus  L.)  —  welcher 

'■  Seine  in  Dalmatien  zugebrachten  Jahre  beschrieb  er  unter  dem  Titel  „Bilder  von  der  Adria" 
in  einer  Artikelserie  der  Vasárnapi  Újság  vom  Jahre   1877. 


XXXI 

ilort  selten  ist  —  m  achte  er  meinem  Vater,  tadellos  ausgestopft,  zum  Geschenke 
(der  Kopf  des  Vogels  hängt  noch  heute  über  meinem  Schreibtische  ;  das  war  der 
erste  ausgestopfte  Vogel,  den  ich  sah.).  Mein  Vater  unterstützte  auch  Herman  in 
einem  oder  anderem,  da  er  sah,  dass  er  zu  Besserem  berufen  sei  als  vom  Photo- 
graphieren  sein  Leben  zu  fristen.  Da  erfuhr  er,  dass  bei  dem  Kolozsvárer  Sieben- 
bürgischen Museumverein  die  Stelle  eines  Konservators  zu  besetzen  sei.  Der  Zufall 
brachte  gerade  damals  eine  Albino-Lerche  vor  sein  Gewehr,  er  erbeutete  sie  glück- 
lich, stopfte  sie  aus  und  schrieb  dann  sein  Gesuch  nach  Kolozsvár,  dem  er  die 
weisse  Lerche  beifügte.  Die  Stellung  bekam  er  auch  und  so  gerieth  er  vom  west- 
lichen Teile  des  Landes  in  den  Teil  jenseits  des  Királyhágó.'  An  der  Spitze 
des  Kolozsvárer  Museums  stand  als  Direktor  niemand  geringerer  als  Samuel  Bkassai, 
der  durch  und  durch  originelle  Polyhistor,  dem  aber  mehr  daran  gelegen  war  die 
Sammlungen  des  Museums  zu  schaffen,  als  das  Vorhandene  zu  betreuen,  da  nament- 
lich die  zoologische  Sammlung  mehr  einer  gelegentlichen  Raritäten-Rumpelkammer 
glich,  als  einer  Fachsammlung. 

Endlich  lief  sein  von  vielen  Stürmen  gepeitschstes  Lebensschiff  in  den  sicheren 
Hafen  ein:  er  konnte  seinem  Beruf  leben.  Hier  fand  er  den  Raum,  wo  er  sein 
kräftiges  Talent  entwickeln  konnte.  Er  hatte  das  Notwendigste  zum  Leben,  wenn 
auch  nicht  mehr,  denn  sein  Gehalt  belief  sich  nur  auf  300  Ű.  Dies  genügte  ihm 
jedoch,  denn  ihm  war  ja  der  Wert  des  Geldes  als  Ziel  niemals  bekannt  ;  in  den 
Banknoten  sah  er  nur  Papier,  in  der  Goldmünze  nur  ein  Stück  Metall,  er 
betrachtete  das  Geld  höchstens  als  Mittel  zur  Verwirklichung  seiner  grossen  Ideen 

Und  er  fand  nicht  nur  Raum,  wo  er  seine  Anlagen  in  ihrer  ganzen  Fülle 
entfalten  konnte,  sondern  er  stiess  in  Samuel  Brassai  auch  auf  einen  Men- 
schen, der  auf  die  Ausgestaltung  seines  Wesens  vielleicht  den  bleibendsten  Eintiuss 
ausübte.  Brassai  war  die  echte  Verkörperung  eines  Gelehrten  und  Philosophen,  von 
knochiger,  schlanker  Gestalt,  mit  seinem  tiefen  Blicke,  seinen  scharfen  Augen,  mit 
seinen  bis  an  die  Schulter  herabwallenden  Haaren,  seinem  wirren  Barte  und  vor  allem 
mit  seinem  vielseitigen  systematischen  Wissen,  seinem  in  alle  Wissenszweige  ein- 
dringenden Verstände,  seinem  genialen  Schwung,  seiner  originellen  hervorstehenden 
Individualität.  Die  Seele  des  Meisters  strahlte  sozusagen  hinüber  in  das  ganze 
Wesen  des  Amanuensis  und  mit  einer  so  suggestiven  Kraft,  dass  sie  nicht  nur 
die  Seelenwelt  des  Schülers  ausfüllte,  sondern  Herman  auch  noch  bewog  sein 
Äusseres  ähnlich  zu  gestalten  :  er  Hess  sich  auch  einen  langen  Bart  wachsen  und 
seine  Haarmähne  berührte  seine  Schultern.  An  der  Seite  Brassais  bereicherte  er 
rasch  sein  Wissen,  man  möchte  sagen  durch  Endosmosis  ;  mit  hexenartiger  Leich- 
tigkeit sog  er,  vermöge  seiner  ausserordentlichen  Rezeptionsfähigkeit,  alles  auf  und 
ergänzte  es  noch  durch  das,  was  er  durch  unmittelbare  Forschung  und  Beobach- 
tung erfahren  hatte.  Denn,  als  es  sich  darum  handelte,  die  zoologische  Sammlung 
des  Museums  zu  schaffen,  stütze  er  sich  in  erster  Reihe  auf  seine  eigene  Kraft, 
er  machte  Ausflüge,  sammelte  und  trug  das  ganze  Material,  welches  den  Grund- 
stock der  heutigen  Sammlung  bildet,  zusammen  und  bestimmte  es  dann.  Auch  mit 
der  Feder  betätigte   er   sich   nunmehr   und  schrieb  seinen  ersten  Artikel  über  den 

'  D.  i.  Siebenbili-gen. 


XXXII 

lîaiimfalken  (Falco  sulìlniteo  L.)  auf  (iruiid  si'idcr  eigenen  Beolìachtiingen.'  Sclioii 
in  (lieser  Arbeit  leuchtete  .sein  hervorragendes  schriftstellerisches  Talent 
auf:  der  künstliche  Aufbau,  der  lel)hafte,  wendungsreiche,  rhetorische,  schwung- 
reiche Stil,  der  analysierende,  eindringende  Geist,  die  spielende  Behandlung  der 
reinen  ungarischen  Sprache,  der  Vortrag  der  wissenschaftlichen  Wahrheiten  in 
allgemein  verständlicher  popularisierender  Sprache,  die  scharfe  Hervorhebung  des 
Wesentlichen.  Was  aber  auch  noch  auffällt,  ist,  dass  dieses  Bild  des  Vogels  ein 
Licht  wirft  auf  seine  wissenschaftliche  Richtung,  welche  die  Forinen  nur  mit  halbem 
Auge  betrachtet,  hingegen  den  Blick  durchdringend  auf  Lebensäusserungen  richtet, 
auf  das  Innerste  des  Wesens  oder  der  Erscheinung  und  die  daraus  folgenden 
Lehren.  Sein  Grundsatz,  welcher  ihn  von  Aufgang  an  leitete,  bleibt  bis  ans  Ende 
fest,  sein  Streben  ist  nichts  anderes,  als  was  er  an  einem  Orte  mit  den  Worten 
ausdrückte:  „Oh  schöner,  ruhmreicher  Beruf,  sich  an  den  Busen  der  Mutter  Xatur 
zu  werfen,  ihren  Athem  einzusaugen,  in  ihrem  hehren  Haushalte  das  Leben,  des- 
sen ewig  wahre  Gesetze  zu  erforschen  und  zu  erkennen,  all  dies  mit  lebendem 
und  geschriebenem  Wort,  mit  Stift  und  Pinsel  für  den  menschlichen  Geist  und  die 
nationale  Kultur  sicherzustellen,"  In  diesem  gibt  er  uns  seinen  Lebensplan  und 
er  hat  ihn  auch  verwirklicht.  In  den  brachliegenden  Acker  der  Ornithologie  ver- 
senkte er  zuerst  die  Schar  seines  Pfluges,  aber  alsbald  beschäftigte  er  sich  auch 
mit  anderen  Tierktassen  und  mit  allem,  wo  es  galt  in  das  Dunkel  eines  Urwal- 
des einzudringen,  denn  alles  interessierte  ihn,  alles  regte  seine  Arbeitslust  an.  Vor- 
erst weiht  er  aber  das  Beste  seiner  Kraft  der  Entomologie;  später  zog  ihn  die 
geheimnissvolle  Erscheinung  des  Vogelzuges  an  und  er  beschloss  behilflich  zu  sein, 
den  Schleier  zu  lüften.  Am  IL  März  1867  begab  er  sich  an  die  Seenreihe  der 
Mezőség  imd  schlug  sein  Lager  am  Gyekeer-See  in  einem  windigen,  verfallenen 
Schafstalle  auf;  dort  beobachtete  er  während  zweier  Monate  die  Ankunft  der  Zug- 
vögel derartig  genau  und  wissenschaftlich,  wie  vor  ihm  noch  niemand  hierzulande. 
„Ein  mit  Stroh  belegter  Bretterverschlag  war  mein  Bett  —  so  beschreibt  er  seine 
Behausung  —  für  den  General,  den  Gemeinen,  den  Hund  alles  gleich.  Oft  lebten 
wir  nur  von  dem,  was  vors  Gewehr  kam  und  was  der  Hund  apportierte."  Den 
Ansporn  zur  Vogelzugsbeobachtung  erhielt  er  vom  Grafen  Kulumax  Láz^íií,  welcher 
zu  jener  Zeit  in  rascher  Folge  seine  volkstümlichen  und  kenntnissverbreitenden 
Werke  über  die  Vögel  schrieb  und  auch  die  Frage  des  Vogelzuges  besprach  ; 
seine  Erklärungen  bezüglich  dieser  Erscheinung  fussten  jedoch  mehr  auf  speku- 
lativer als  auf  induktiver  Grundlage  und  spiegelten  die  Anschauungen  seiner 
Zeitgenossen  über  diesen  Gegenstand  wieder.  Otid  Hehmax  gab  sich  mit  diesen, 
auf  reinen  Voraussetzungen  aufgebauten  Theorien  nicht  zufrieden,  welche  das  perio- 
dische Wandern  der  Vögel  mit  dem  Erdmagnetismus  und  mit  anderen  kosmischen 
Erscheinungen  in  Zusammenhang  bringen  wollten  und  den  Vögeln  verschiedene 
Instinkte,  Vorgefühle  und  ein  Orientierungsvermögen  zuschrieben  ;  dass  alldies  nicht 
zum  Verständnis  der  Endursache  einer  im  Räume  und  in  der  Zeit  sich  abspielen- 
den Bewegung  führen  konnte,  ist  wohl  natürlich.  Der  erste  Versuch  Otto  Hf:H.MAXs 
auf  dem  Gebiete  der  Ornithophaenologie  konnte  auch  keine  Lösung  bringen,  schon 

'  Jahrb.   d.   Siebenb.   Museiini-Vereiiis.    1804/65. 


xxxm 

aus  fieni  (iniiule,  weil  er  seine  Beobaclitimg'en  auf  einem  verhältnisniässig-  kleiiii'u 
Gebiet  ganz  allein  ausführte  ;  aber  noch  im  Laufe  derselben  kam  ihm  der  Gedanke, 
wie  auf  und  welche  Weise  das  Ziel  erreicht  werden  könnte  und  welchen  Weg-  er 
einzuschlagen  habe,  um  Erfolg   zu    hiiben.' 

Zur  Zeit  des  Auftretens  Üixo  Hermans  war  die  Pflege  der  Ornithologie  bei 
uns  stark  vernachlässigt.  Die  Verhältnisse,  welche  seinem  Wirken  vorausgingen, 
so  wie  die,  welche  zu  jener  Zeit  herrschten,  als  er  seine  Tätigkeit  begann,  waren 
ülteraus  wüst.  Ich  möchte  hier  von  einer  genaueren  Schilderung  derselben  alisehen, 
da  ich  dieselben  an  anderer  Stelle  bereits  dargelegt  habe.-  Ich  bemerke  nur.  dass 
die  gute  Richtung,  welche  in  sprachlicher  Beziehung  von  Johann  F()LDI  in  seiner 
„Naturhistorie"  (1801)  und  von  Michael  Fazekas  und  Samuel  Diószew  in  ihrer 
Botanik  befolgt  v\urde,  später  durch  das  „Szóhalmaz"  (Wortschatz)  Bugát  s  gänz- 
lich verdorben  wurde,  so  dass  —  da  Petényi  s  auf  richtiger  Spur  einhergehende 
Bestrebungen  zunichte  wurden  —  die  Kette  der  einheitlichen  Entwicklung  entzwei- 
riss.  Es  bleibt  ein  ewiges  Verdienst  Otto  Hermans,  dass  er  das  leitende  Prinzip 
seiner  Arbeit  gerade  im  Ersatz  des  zerrissenen  Kettengliedes  erblickte,  ja  sogar 
in  dessen  weiterer  P^ortsetzung  und  Befestigung.  Und  laut  verkündete  er,  indem 
er  sich  mit  der  damals  in  unserer  naturges(*hichtlichen  Literatur  herrschenden 
empirischen  und  beschreibenden  Richtung  in  Gegensatz  stellte,  jenen  Geist,  der 
aus  den  Werken  der  Xaturphilosophen  hervorstrahlte  und  bestrebt  war  das  Leben 
als  Ganzes  zu  beleuchten,  also  durch  gegenseitiges  Angewiesensein  der  lebenden 
(irganismen  aufeinander  und  deren  Rolle,  die  sie  in  der  Natur  spielen,  zum  Ver- 
ständnis des  Kosmos  zu  gelangen.  Die  Tragödie  Petényi  s  bestand  eben  darin 
dass  er  in  vielem  seiner  Zeit  voraus  war  und  nicht  verstanden  wurde  ;  die  Früchte 
seiner  Mühe  wurden  nicht  gehörig  eingeschätzt  und  gingen  verloren.  Otto  Hekman 
sah  klar  den  Schaden,  welchen  die  ungarische  natuigeschichtliche  Literatur  und 
Kultur  durch  das  Abhandenkonuuen  der  Schriften  PetÉxNYIS  erlitten  hatte  und 
gerade  deshalb  weihte  er  sein  Leben  der  Ergänzung  des  Verlorenen.  Indem  er 
den  Faden  der  Geschichte  aufnahm  und  weiter  spann,  gab  er  zugleich  ein  Bei- 
spiel, in  welcher  Weise  das  Material  zu  verarbeiten  sei  und  eröffnete  neue  Wege 
für  die  Forschung.  Sein  intuitiver,  nach  Universalität  strebender  Geist  gab  sich 
nicht  mit  einem  Gegenstand,  mit  einem  Fache  zufrieden,  sondern  schweifte  herum  ; 
aber  wenn  ihn  die  Begeisterung  für  etwas  ergriff,  dann  trachtete  er  mit  peinlicher 
Gründlichkeit,  mit  zäher  Ruhe  der  Sache  auf  den  Grund  zu  kommen,  um  sich 
dann  wieder  mit  anderen  Fragen  und  Lösungen  zu  beschäftigen,  ,,weil  viel 
brach  liegt". 

Während  seines  Aufenthalts  in  Siebenbürgen  beschäftigte  er  sich,  wie  ich 
schon  erwähnte,  mit  Ornithologie  ;  später  verlegte  er  sich  auf  die  Entomologie  und 
besonders  die  Spinnen  fesselten  sein  Interesse.  Aber  auch  auf  die  aufschäumenden 
Wässer  der  Politik  machte  er  Ausflüge,  weil  die  in  den  70-er  Jahren  in  Kolozsvár 
herrschenden  scharfen  Parteizwistigkeiteu,  welche  flie  Gesellschaft  aufrührten,  auch 

'  Seine  Beobachtungen  veröftentlictitc  er  im  .Jahrb.  d.  Siebeiibürg.  Musuums-Vereins,  1868/70 
II  ml    1872. 

*  Die  Geschichte  der  vafei-liindischen  Ornithologie  (Terniészettudományi  Közlöny  1887.)  und 
Hibliographia  ornithologiea  hungai'ica  (Magyar  Könyvszemle.    1888.) 

Aquila  XXI.  V 


XXXIV 

ihn  nicht  gleichgültig'  lassen  konnten,  nud  sogar  ihn  anf  Jenen  schwankenden  linden 
lockten.  Er  schied  vom  Mnsenni  und  wurde  .Mitarl)eiter  des  von  Nikolaus  K.  Papp 
redigierten  „Magyar  Polgár".  Infolge  seiner  zur  Zeit  der  lS7:2-er  Abgeordneten- 
waiden geschriebenen  scharfen  Artikel,  setzte  er  sich  Pressprozessen  und  Verfid- 
gungen  aus,  geriet  mit  dem  Redakteur  in  Gegensatz  und  schied  aus  dem  Ver- 
band des  Blattes:  obwohl  zerzaust,  gab  er'  von  seiner  Überzeugung  keine  Haar- 
breite auf,  veiiiess  Kolozsvár  und  ging  wieder  in  die  Welt  hinaus.  An  Wissen 
reich,  jedoch  mit  nur  22  Kreuzer  in  der  Tasche,  fand  er  einstweilen  bei  Johann 
BedöhAzv  in  Szászvesszős  ein  Heim,  um  seine  Nerven  zu  beruhigen  und  dann 
wieder  den  Wanderstab  zu  ergreifen.  •■ 

Wohin  wird  ihn  das  Schicksal  verschlagen  ?  wo  Avird  er  einen  Kuhepiatz 
finden  ?  er  wusste  es  selbst  nicht. 

Es  fiel  ihm  wieder  Wien  ein,  wo  seine  entomologische  Tätigkeit  in  Fach- 
kreisen schon  gut  bekannt  war,  und  Autoritäten,  wie  Brunner  von  Wattenwvl 
und  Frauenfeld,  den  Novara-Reisenden,  kannte  er  auch  persönlich.* 

Bevor  er  al)er  auf  dieser  seiner  Reise  nach  Brot  in  Wien  angelangt  wäre,  blieb 
er  in  Budapest  stehen,  wo  ihn  der  gütige  Zufall  mit  Koloman  von  Szilv  zusammen, 
führte,  welcher  als  Sekretär  und  später  i'räsident  der  kön.  ung.  Naturwissenschaftliehen 
Gesellschaft,  mit  seinem  hervorragenden  organisatorischen  Talente  die  Tätigkeit 
der  Gesellschaft  auf  neue  Bahnen  lenkte,  eine  neue  Richtung,  eine  neue  Epoche 
schuf,  welche  sich  in  der  grosszügig  angelegten  Popularisierung  der  Naturwissen- 
schaften zuspitzte.  Auf  Zureden  Szilys  verzichtete  er  auf  die  Wiener  Reise  und 
die  Gesellschaft  gab  ihm  die  Mittel  an  die  Hand  im  Lande  zu  verbleiben,  indem 
sie  ihn  mit  der  Verfassung  eines  grossen  Werkes  „Die  Spinnenfauna  Ungarns" 
betraute.  Von  11ST4  bis  1879  arbeitete  er  an  diesem  Werke,  welches  in  drei 
Bänden,  in  ungarischer  und  deutscher  Sprache,  mit  seinen  eigenen  Zeichnungen 
geschmückt  erschien.  Sein  Buch  erregte  nicht  nur  in  der  heimischen,  sondern 
auch  in  den  ausländischen  wissenschaftlichen  Kreisen  verdientes  Aufsehen  und 
nebst  der  Bereicherung  der  Literatur,  trug  die  darauf  verwendete  Mühe  auch 
sonst  noch  Früchte:  das  Ungarische  National-Museum  erhielt  ein  klassisches 
Material,  besoiulers  in  der  Zusammenstellung  der  Biologie  der  Spinneu. 

Noch  im  Jahre  1875,  während  er  sein  Werk  schrieb,  wurde  er  zum  Hilfs- 
kustos des  Ungarischen  National-Museums  ernannt.  Jetzt  sass  er  wirklich  im 
Sattel  und  konnte  seinen  Gaul  anspornen.  Im  Jahre  1877  gründete  er  die  Fach- 
zeitschrift des  Ungarischen  National-Museums  „Természetrajzi  Füzetek"  und  redi- 
gierte dieselbe  10  Jahre,  bis  1887.  Er  schrieb  Artikel  in  verschiedene  Blätter, 
über  die  verschiedenartigsten  Gegenstände  und  aktuelle  Fragen  ventilierend.'  Er 
verbreitete  Kenntnis,  immer  in  der  sein  originelles  Wesen  durchdringenden  Art, 
interessant,  neue  Stand|)unkte  einnehmend,  den  aufgegrift'enen  Gegenstand  in  neuer 
Beleuchtung  darstellend  ;  auch  an  gesellschaftlichen  Bewegungen,  sow'ie  auch  poli- 
tischen   nahm    er    teil.    Sein    Amt  füllte  er  mit  ganzer  Seele    aus,    aber  er  nährte 

'  WahrscLeiJilich  liatte  er  ihre  Bekanntschaft  auf  der  1873-er  Sitzung  der  Pozsonyer  Natur- 
forscher-Gesellschaft  gemacht,    zu   der   auch   Herman   ersehienen   war. 

'■'  So  beschäftigte  er  sich  eingehend  mit  der  Phylloserafrage  und  der  italienischen  Hanf- 
produktion. 


XXXV 

sich  auch  von  dem,  was  seinem  glänzenden  Talente  der  Mittelpunkt  des  Landes 
an  Mannigfachkeit  bot.  Der  Agitator  brach  aus  ihm  hervor  Er  nahm  lebhaften 
Anteil  an  der  Bewegung  der  Gewerbetreibenden  :  er  korrespondierte  mit  Ludwig 
Kdssütii,  welcher  in  Sachen  der  Zölle,  in  der  Bankfrage  und  in  Sachen  der 
sicbenbürgischen  Xationalitäten  Briefe  von  allgemeinem  Interesse  an  ihn  schrieb  ; 
endlich  wurde  er  in  den  Wirbel  des  politischen  Lebens  hiueingerissen  und  im 
.Jahre  1879  vom  IL  Wahlbezirke  der  Stadt  Szeged  mit  dem  Unabhängigkeits- 
programm ir.  lias  ungarische  Parlament  entsendet.  Da  seine  Stellung  im  Museum 
mit  der  eines  Abgeordneten  unvereinbar  war,  entsagte  er  ersterer  und  wünschte 
in  der  selbständigeren  und  schöneren  Rolle  eines  Gesetzgebers  seinem  Vaterlande 
weiter  zu  dienen.  Im  Parlament  erregte  er  Aufsehen  und  gehörte  bis  ans  Ende  zu 
jenen  Rednern  —  und  er  sprach  doch  fast  zu  jeder  wichtigeren  Sache  —  welche 
das  Haus  mit  ungeteilter  Aufmerksamkeit  anhörte,  weil  selbst  die  zu  anderen 
Parteien  Gehörigen  wussten,  dass  er  immer  etwas  neues,  interessantes  zu  sagen 
weiss  und  dass  er  es  versteht  durch  seine  formvollendeten  Reden  das  Niveau  der 
Debatten  zu  heben.  Während  seiner  Parlamentstätigkeit  schärfte  sich  seine  Gabe  zu 
diskutieren  und  zu  kritisieren  zu  einer  fürchterlichen  Waffe  zu,  und  mit  dieser  focht  er 
auch  auf  wissenschaftlichem  Gebiete  manchen  Strauss  aus  ;  so  sehr  er  aber  die 
halbe  Arbeit,  die  Oberflächlichkeit,  das  Streberthum  geisselte.  und  so  sehr  er 
bestrebt  war  in  seinen  zahlreichen  Kritiken  und  Streitschriften  jede  von  der 
seinigen  abweichende  Auffassung  zu  besiegen,  ebenso  zollte  er  dem  wirklichen 
Werte,  dem  uneigennützigen  Fleisse  seine  Anerkennung  und  stand  den  ungerecht 
Verfolgten,  den  sich  bescheiden  Zurückziehenden  bei. 

Auch  in  den  manchmal  grossen  Stürmen  des  politischen  Lebens  vergass  er 
seine  einzige  wahre  Liebe,  die  Naturwissenschaften  nicht:  ja  er  benützte  sogar 
seine  Stellung  dazu,  die  Bande  zwischen  diesen  und  dem  praktischen  Leben  je 
enger  zu  gestalten  und  ihnen  staatliche  Unterstützung  angedeihen  zu  lassen.  Vor 
noch  nicht  .so  langer  Zeit,  konnte  bei  uns  leider  alles  nur  durch  die  Politik  zur 
Geltung  kommen  und  der  grösste  Teil  der  Nation  hatte  nur  dann  Ohren  für  die 
Wissenschaft,   wenn  sich  ein  Politiker  ihrer  annahm. 

Otto  HeRìMAX,  der  radikale  Politiker,  hatte  nebst  seiner  fieberhaften  Tätig- 
keit auf  dem  Forum  noch  Zeit,  für  seinen  eigentlichen  Beruf  zu  opfern,  und  das 
nicht  mit  kleinlichen  Arbeiten,  sondern  mit  grossen  Schöpfungen.  Den  in  Verlust 
geratenen  Schriften  Petényi  s  forschte  er  mit  unermüdlichem  Eifer  nach  und  es 
gelang  ihm  wenigstens  einen  Teil  seiner  Notizen  aufzufinden  ;  aus  einem  auf  die 
Fische  bezüglichen  Fragmente  schöpfte  er  den  Ansjjorn,  die  Fischwässer,  Moore 
und  Seen  des  Landes  zu  bereisen  und  sein  „Buch  der  ungarischen  Fischerei" 
herauszugeben,  in  dem  er  den  auf  die  Fischerei  bezüglichen,  dem  Aussterben  nahen 
Wortschatz,  sowie  die  Beschreibung  der  mehr  und  mehr  ausser  Gebrauch  kom- 
menden Werkzeuge  aufnahm.  Diese  Arbeit  unternahm  er  im  Auftrage  der  kön. 
ung.  Naturwissenschaftlichen-Gesellschaft:  sie  erschien  im  Jahre  1887  in  zwei 
Bänden,  mit  grösstenteils  von  ihm  stammenden  Zeichnungen^ 

'  Kurz  darauf  (1888)  schrieb  er  ein  Buch  unter  dem  Titel:  ,,A  halgazdaság  rövid  foglalatja' 
(Kurze  Zusammenfassung  der  Fischwirtschaft). 

V* 


XXXVI 

Das  ICrsclieinen  dieses  Biiclies  war  ein  wahrliaftiges  Eroigriis.  flenn  keines 
fier  bisher  auf  unseren  Büchermarkt  gelang;ten  Werke  konnte  sich  mit  diesem  in 
Bezug  auf  die  glänzenfle  Reinheit  fier  8praclie  und  Originalität  messen.  Es  zählt 
in  der  Tat  zu  den  klassischen  Arbeiten,  nicht  nur  der  Wissenschaft,  sontlern  auch 
der  Belletristik.  Er  untersuchte  die  Fische  in  ihrem  Verhältnisse  zum  Menschen, 
legte  alle  Kniffe  und  Griffe  desselben  dar,  aus  welchem  die  Naturgeschichte, 
Philologie,  Ethnologie  und  Geschichte,  ja  sogar  die  Anthropologie  frei  schö])fen 
mochte.  Dieses  Werk  wurde  dann  zum  Ausgangspunkte  fier  Kiesenunternehmung, 
in  der  er  seinen  höchsten  Lebenszweck  erblickte  :  die  Rettung  und  Aufarbeitung 
der  gegenständlichen,  sprachlichen  und  volkstümlichen  Schätze  der  ungarischen 
Urbeschäftigungen.  So  wie  er  auf  dei-  1885-er  Landesausstelinng  die  zur  Fischerei 
gehörigen  Werkzenge  ausstellte,  so  stellte  er  auch  auf  der  1896'er  Millenniums- 
ausstellung eine  auf  den  ganzen  Kreis  der  Urbeschäftigungen  —  also  auf  die 
Jagd  und  das  Hirtenleben  —  Bezug  habenfle  herrliche  Sammlung  aus;  ebenso  in 
Paris  im  Jahre  1900.  Zu  gleicher  Zeit  schuf  er  die  Sammlung  der  Urbeschäfti- 
gungen im  Königl.  Ungarischen  Landwirtschaftlichen  Mnseum.  Dann  machte  er  sich 
an  die  literarische  Aufarbeitung  des  Materials,  Aber  er  konnte  sich  in  fliese  Arbeit 
nicht  ganz  vertiefen,  denn  er  fühlte,  dass  er  auch  noch  an  lere  Pflichten  habe, 
welchen  er  vorerst  zu  genügen  habe,  in  der  Erfüllung  seiner  Pflichten  hinderte  ihn 
aber  zu  jener  Zeit  bis  zu  einem  gewissen  Grade  sein  geschwächtes  Gehör,  welches 
sich  bis  zur  fast  gänzlichen  Taubheit  auf  einem  Ohre  steigerte.  Bei  der  Besteigung 
eines  Gipfels  in  der  Kleinen  Tátra,  war  er  in  einen  Schneesturm  geraten  und 
konnte  sich  fünf  Stunden  nicht  von  der  Stelle  rühren.  Dieser  Sturm  liess  ein  für 
den  Naturforscher  sehr  schmerzliches  Andenken  zurück,  die  Abstumpfung  eines 
seiner  Sinnesorgane.  Bitter  ruft  er  in  seinem  Artikel  „Stille  Welt"  aus:  ..Langsam 
wird  alles  stille  um  mich.  Du  siehst  Deinen  befiederten  Freund,  dessen  Lied 
Dir  Freude  machte,  du  siehst  auch,  dass  er  singt,  denn  sein  Schnabel  öffnet  sich 
und  die  kleine  Kehle  bläst  sich  auf  .  .  .  aber  kein  Laut  ist  zu  hören!  Du 
erschrickst  vor  Angst,  aber  der  Schatz,  Dein  Auge  ist  Dir  geblieben  und  eine 
schreckliche  Qual  übermannt  Dich.  Ich  weiss,  was  es  ist  —  und  dennoch  lebe 
ich",  und  dann  gewinnt  der  Philosoph  bei  ihm  die  Oberhand  und  er  finflet  sich 
darein  „ach  !  was  !  ein  Verlust  ist  es.  das  ist  nicht  zu  leugnen,  aber  auch  ein 
Gewinn  !  Vor  dem  vielen  unsinnigen  Reden  werde  ich  verschont  bleiben,  das 
Gescheite  wird  man  mir  in  die  Ohren  schreien,  oder  aufschreiben." 

Umsouiehr  entwickelte  sich  die  Schärfe  seines  Anges  und  urasomchr  strebte 
er  vorwärts. 

Unter  den  ans  Tageslicht  gebrachten  Schriften  Pkté.wis  fanden  sich  auch 
viele  ornithologischc  Daten.  Diese  schwirrten  ihm  im  Kopfe  und  reiften  bei  ihm 
einen  neuen  Plan.  Hatte  ihn  doch  sein  erster  Flug  vom  Boden  der  Ornithologie 
in  die  Sphären  der  Wissenschaft  eihoben  —  immer  hatte  er  sich  mit  den  Vögeln 
beschäftigt,  die  Ornithologie  kultiviert,  welche  besonders  in  den  80-er  Jahren  des 
vergangenen  Jahrhunderts  einen  neuen  Aufschwung  genommen  hatte,  namentlich 
in  Deutschlaufl,  Osten  eich  und  bei  uns.  Der  seelige  Kkonpklnz  Rudolf  befasste 
sich  fachgemäss  mit  Ornithologie  und  schloss  Freundschaft  mit  Männern  wie 
Alfred  Brehm,  Euf;EN  von   Humeyek  und  anderen.  Die  Notwendigkeit  des  Zusam- 


XXXVII 

inenschlusses  der  Oniitholog'en  ninchte  sich  fühlbar,  besonders  seitdem  die  Frage 
des  Vogelzuges  an  die  Oberfliiche  gekommen  war.  Der  Zusammenschluss  fand 
auch  statt  und  zwar  auf  dem  ihurh  Kronprinz  Rudolf  präsidierten  1.  Internatio- 
nalen Ornithologen-Kongress  in  Wien  1»S4.  Infolge  Mangels  au  Organisation  und 
Vorbereitung,  konnte  die  Versammlung  keine  weittragenden  Erfolge  haben,  aber 
soviel  wurde  doch  erreicht,  dass  die  Mitarbeiter  der  Ornithologie  miteinander  in 
persönliche  Beriihruug  kamen,  ihre  Ideen  austauschten  —  all  dies  unter  dem 
hohen  Protektorate  unseres  Kronprinzen  —  und  dass  sich  die  Zahl  der  Beobachter 
des  N'ogelzuges  und  des  Vogellebens  vermehrte,  deren  Aufzeichnungen  teil- 
weise in  dem  Organ  der  internationalen  ornithologischen  Kommission,  in  der 
von  Dr.  RuD()Li'  Blasius  redigierten  „Ornis",  und  teilweise  —  die  auf  ()sterreich- 
Tugarn  bezüglichen  —  in  dem  von  Kitter  Viktor  von  Tschlsi  herausgegebenen 
„Jahresberichte". 

Als  Versamndungsort  für  den  II.  Internationalen  Ornithologen-Kongress  war 
Budapest  ausersehen.  Es  ist  verständlich,  dass  dies  auf  den  ruhigen  Spiegel  unserer 
Ornithologie  dieselbe  Wirkung  ausübte,  wie  ein  auf  eine  Wassei*fläche  geworfener 
Stein  :  es  entstanden  Wellenringe  und  verbreiteten  sich  weiter.  Auch  mich  erreichte 
eine  solche  Ringwelle  uud  ich  begann  mich  mit  Ornithologie  eingehend  zu  beschäf- 
tigen. Auch  Otto  Herm.ají  befasste  sich  wieder  intensiver  mit  ornithologischen 
Angelegenheiten  und  hauptsächlich  mit  Arbeiten  im  Interesse  der  Beobachtung  des 
Vogelzuges  und  kritisierte  scharf  die  herrschende  Systemlosigkeit  und  die  nur  auf 
Datensammlung  beschränkte  Tätigkeit. 

Die  gemeinsame  Sache  brachte  mich  1S87  mit  ihm  zusammen.  Ich  kannte 
ihn  schon  lange,  doch  war  es  mir  bis  dahin  nicht  vergönnt  gewesen,  seine  Hand 
zu  drücken.  Im  Augenl)licke  dieses  Händedruckes  fühlte  ich,  dass  ich  an  dem  ent- 
scheidenden Wendepunkt  meines  Lebens  angekommen  war.  Sein  patriarchalisches 
Äussere  zog  mich  an,  seine  knarrende  Nasalstimme,  seine  lebhafte  Redeweise^ 
klangen  als  der  Ausdruck  seiner  starken  Überzeugung  in  meinen  Ohren  und  als 
er  mir  von  unserer  gemeinsamen  Sache  in  die  Seele  sprach,  da  wusste  ich  bereits, 
dass  ich  mich  von  der,  auf  Wunsch  meines  Vaters  betretenen,  jui'idischen  Laufbahn 
abwenden  werde,  dahin,  wohin  Otto  Herm.^n  mir  den  Weg  zeigte.  Als  wir  schieden, 
und  er  mir  von  den  Notizen  Petényi  s  die  auf  den  Rotfussfalken  bezughabenden 
Daten  zur  Aufarbeitung  übergab,  umarmten  wir  uns. 

Kurz  darauf  schrieb  ich  die  Geschichte  der  ungarischen  Ornithologie  und 
Bibliographie,  indem  ich  das  erstere  Werk  mit  folgenden  Zeilen  beschloss  :  „Gegen- 
wärtig ist  es  die  Hauptaufgabe  unserer  ornithologischen  Literjitur,  das  bis  jetzt 
gesammelte  Material  aufzuarbeiten,  unsere  Kenntnisse  zusammenzufassen  und  zum 
Gemeinschatz  der  Nation  zu  machen."  Zu  gleicher  Zeit  stellt  Otto  Herman  mit  klarer 
und  überzeugender  Begründung  der  kön.  ung.  Xaturwissenschaftlichen-Gesellschaft  den 
Antrag,  ein  Werk  über  die  Vögel  zu  schreil)en  ;  die  Gesellschaft  nahm  diesen  Antrag 
an  und  betraute  ihn  1888  mit  der  Verfassung  des  Werkes.  „In  Anbetracht  dessen 
—  schreibt  er  in  seinem  Antrage  i  —  dass  wir  l'ngarn,  sowie  jede  andere  Nation, 
ausser  der  Allgemeinheit  der  Wissenschaften,  welche  die  gemeinsame  Aufgabe  und 

'   Ti'rmészcUii(](ini:ui,vi  Közlöny,    1888,  p.   G2. 


XXXVIII 

das  gemeinsame  Ziel  der  Menschheit  ist,  auch  noch  eine  besondere  Aufg'abe  haben, 
niimlicli  die  Fíirdeninjo'  der  ungarischen  Kultur:  in  Anbetracht  dessen,  dass  infolge 
der  gänzlichen  Isolierung  unserer  Sprache  jeder  wesentliche!  Faktor  der  Kultur 
aus  unserer  eigenen  Kraft  herausgeschaffen  werden  muss,  und  wir  daher  die 
Richtung  mit  grösster  Sorgfalt  auszuwählen  haben  :  so  entsteht  die  Frage  bezüg- 
lich (1er  Wirkung,  die  die  zoologische  Literatur  auf  die  Kultur  der  Nation  ausübt", 
und  da  er  bei  der  denualigen  zoologischen  Literatur  keine  Wirkung  auf  die 
Kultur  konstatieren  konnte,  so  findet  er  die  Ursache  in  dem,  dass  „ein  Teil  unserer 
Fachschi'iftsteller  Anhänger  der  älteren  deskriptiven  Schule  ist  und  sich  fast  aus- 
schliesslich auf  die  Erscheinungen  auf  ungarischem  Gebiete  beschränkend,  derart 
denkt,  und  dies  auch  in  Abhandlungen  zum  Ausdrucke  kommt,  dass  vorerst  die 
Tierfamilien  monographisch  aufzuarbeiten  wären  und  dass  erst  dann,  wenn  dies 
geschehen,  ein  zusammenfassendes  Werk  zu  schreiben  wäre"  :  der  andere  Teil 
pflegt  die  Wissenschaften  nur  der  Wissenschaft  selbst  zu  Liebe  und  ist  bestrebt 
neue  Tatsachen  ans  Licht  zu  fördern  „vergessend  au  jene  Wirkung,  welche  die 
universale  Wissenschaft  auf  die  einzelnen  Fächer  ausübt  —  also  einseitig  wird,  sich 
in  Einzelheiten  vertieft,  welche  die  universale  Wissenschaft  isolieren  und  die  Wir- 
kung, die  sie  auf  die  allgemeine  Bildung  ausübt,  ablenken,  wo  es  doch  unleugbar  ist, 
das  zwischen  der  allgemeinen  Bildung  und  der  Wissenschaft  eine  Wechselwirkung 
besteht".  Mit  solchen  Argumenten  urgierte  er  die  Schöj)fung  zoologischer  Werke 
in  ungarischer  Sprache,  wie  solche  in  grosser  Anzahl  in  der  Literatur  der  fort- 
geschrittenen Nationen  des  Auslandes  mit  grossem  Nutzen  für  die  allgemeine 
Bildung  geschrieben  werden.  Ihm  schwebte  eine  allgemeine  Ornithologie  vor.  „welche 
die  \'ögel  von  der  Höhe  der  heutigen  Wissenschaft  und  auch  vom  universalen 
Standpunkte  aus  behandelnd,  die  heimischen  besonders  hervorhöbe!"  Bevor  er 
jedoch  zur  Feder  griff,  beschloss  er,  gewisser  allgemeiner  Lehren  zu  Liebe,  zuerst 
zum  Studium  der  nördlichen  Vogelfauna,  einen  Ausflug  nach  den  Polargegenden 
zu  machen,  um  ihr  Leben  kennen  zu  lernen,  dann  aber  die  Nilgegend  zu  besuchen, 
um  in  den  Haushalt  der  tropischen  Vögel  einen  Einblick  zu  gewinnen.  Den  ersten 
Punkt  seines  Planes  führte  er  im  Jahre  1888  auch  aus.  In  Gesellschaft  Dk.  Adolf 
Lexdls  begab  er  sich  nach  dem  nördlichen  Norwegen,  verweilte  längere  Zeit  auf 
der  Insel  Tromsö,  besuchte  dann  den  Vogelberg  Svaerholt  und  was  charakteristisch 
ist,  er  begnügte  sich  nicht  damit,  so  wie  vor  ihm  viele  Foi"scher,  den  Vogelberg 
nur  vom  Schiff  aus  zu  betrachten,  sondern  landete  und  erging  sich  auf  demselben. 
Von  da  fuhr  er  nach  Vardö  und  forschte  dort  den  Spuren  des  ungarischen  Astro- 
nomen M.\x  Hkll  und  des  Linguisten  Sajnovics  nach,  um  später  Hei.i.  Gerechtigkeit 
wiederfahren  zu  lassen,  der  beschuldigt  wurde,  dass  er  den  Durchgang  der  Venus 
vor  der  Sonne  wegen  unklaren  Wetters  nicht  beobachten  konnte  und  dass  daher 
seine  auf  die  Parallaxe  der  Sonne  bezüglichen  Berechnungen  fingierte  waren. 

Die  vielen  eigentümlichen  Eindrücke,  welche  er  von  Norwegen  heimbrachte,  konnte 
er  der  ()ffentlichkeit  nicht  vorenthalten  ;  er  ging  daran  seine  Erlebnisse  und  Erfahrun- 
gen in  einem  Buche  unter  dem  Titel  „Az  északi  niadárhegyek  tájáról"  (Aus  der  Ge- 
gend der  nördlichen  Vogelberge)  zu  publizieren.  Die  kiin.  ungarisehe  Naturwissen- 
schaftliche-Gesellschaft  nahm  die  Kosten  der  Herausgabe  auf  sicü  und  so  Hess  er 
sich  an  seinem  Schreibtisch    uieder   und    beendete    1893    sein    Buch.    Während   er 


XXXIX 

jedoch  ail  diesem  Werke  arbeitete,  vollbraehte  er  noch  andere  grosse  Dinge.  Sein 
Vog-elbnch  erlitt  einen  Aufschub,  nicht  nur  wegen  der  Bearbeitung  der  norwegischen 
[{eise,  sondern  vielmehr  wegen  der  Vorbereitungen  zum  JI.  Internationalen  Orni- 
thologischen  Kongresse.  Auch  die  Heise  an  den  Nil  unterblieb,  auf  welcher  ich 
ihn  l»eglcitcn  wollte  und  der  Kongress  geriet  auf  die  Tügesordnung.  „Die  Sache 
—  schrieb  er  mir  in  seinem  Briefe  vom  '20.  Dezember  l(Si>9  —  musste  ich  in 
die  Hand  nehmen;  sie  ist  auch  schon  im  Zuge  —  ich  bin  genötigt  die  afrikanische 
Heise  zu  verschieben,  denn  es  ist  sehr  wichtig,  dass  wir  uns  auf  dem  im  Jahre 
KSbl   abzuhaltenden  Kongresse  mit  guten  ungarischen  Sachen  hervortun". 

Dass  dieser  Kongress  infolge  des  tragischen  Todes  des  Kronprinzen  Rudolf 
auf  später  verschoben  wurde,  ist  nur  natürlich.  Die  Vorarbeiten  wurden  jedoch 
schon  um  vieles  früher,  im  Jahi'e  1889  eingeleitet  und  mit  ihnen  beginnt  das  auf 
alle  Zeiten  denkwürdige  und  glänzendste  Kapitel  der  Geschichte  unserer  Orni- 
thologie. Welche  übermenschliche  Arbeit  Otto  Hermax  in  diesen  Jahren  leistete, 
kann  nur  der  beurteilen,  der  —  wie  ich  —  Zeuge  sein  konnte  seines  unerschöpf- 
lichen Arbeitvermögens.  Der  „Hauptbericht"  des  Kongresses  gibt  im  grossen  und 
ganzen  ein  Bild  von  den  fast  iVs  Jahre  sich  hinziehenden  Vorbereitungsarbeiten 
und  den  hauptsächlichen  Momenten.  Aber  davon  spricht  er  nicht,  dass  Otto  HeRxMa.n, 
der  die  Seele  des  Ganzen,  die  Triebfeder,  der  Leiter  war,  zur  selben  Zeit  auch 
seinen  A.bgeürdnetenpflichten  Genüge  leistete.  Nebenbei  schrieb  er  auch  über  seine 
norwegische  Kei.se,  arbeitete  dann  das  musterhafte  „Regulativ"  zur  Beobachtung  des 
Vogelzuges  aus  und  als  im  Landesnetze  auf  der  Diagonale  Fertö-Balaton-Dravafok  und 
am  Velenczeer  See  die  dreimonatliche  Beobachtung  begann,  begab  er  sich  an  den 
ßalatonsee  nach  Tótszeutpál.  Und  er  schrieb  auch  das  Leben  Johaxn  Sala.mox 
Petényi  s.  Mich  stellte  er  an  die  Stelle  des  Generalsekretärs  der  ungarischen  Kon- 
gresskommission, und  so  konnte  ich  aus  unmittelbarer  Nähe  beobachten,  mit 
welcher  Leichtigkeit  er  die  grössten  Schwierigkeiten  überwand,  mit  welcher  Elastizität 
er  sich  in  diesen  schwindelerregenden  Hetzen  bewegte  und  wie  sein  Körper  uiifl 
seine  Seele  durch  die  Mühen  sozusagen  verjüngt  wurden. 

Das  Fieber  der  Begeisterung,  die  fanatische  Liebe  zur  Arbeit,  zum  Gegen- 
stand und  zum  Vaterland  trieb  ihn  vorwärts. 

Sein  sicherer  Blick,  mit  welchem  er  seine  Mitarbeiter  auswählte,  sein  vielseitiges 
Wissen  und  seine  Erfahrung,  sein  Organisationstalent  bewährte  sich  glänzend.  Der 
Kongress  konnte  gar  nicht  anders,  als  mit  glänzendem  Ergebnisse  abgeschlossen 
werden  und  hinterliess  bleibende  Spuren  in  allen  Zweigen  der  Ornithologie.  Die 
ausländischen  Oriiithologen,  die  ersten  Leuchten  unseres  Faches,  die  bei  uns  zu 
Besuch  waren,  erkannten  dies  ohne  Ausnahme  an,  und  Smarpe,  der  Erste  der  Ersten, 
schrieb  über  ihn  „es  wird  keinen  solchen  mehr  geben'".  Und  mit  Recht  konnte 
auch  Orio  Hermax  iu!  Vorwort  zum  Hauptbericht  sagen:  „wenn  auch  für  den 
weiteren  Fortschritt  keine  ganz  geordneten  Verhältnisse  geschaften  wurden,  so  wurde 
doch  die  Richtung  hiezu  bezeichnet,  die  Radspur,   welche  zum  Ziele  führt". 

Die  Sache  der  ungarischen  Ornithologie  wurde  jedoch  auf  diesem  Kongresse 
entschieden  :  hier  legte  Otto  Hermax  den  Grundstein,  auf  welchem  s|}äter  die  Hallen 
des  ornithologischen  Institutes  aufgebaut  wurden  und  in  welchem  unsere  Tätigkeit 
durch  einen  leitenden  Organismus  konzentriert  wurde.   Die  unmittelbare  Frucht  des 


XL 

Kongresses  war  aber:  die  komplette  Klarlegiing-  des  Lebens  und  der  Tätigkeit 
Peténvis  und  desstMi  wirkliclie  Einschätziino-  vor  der  gegenwärtigen  Generation  ; 
die  kritisclie  i*\'ststelliing  iinsei'er  Vogelfauiia  '  und  Sehöptiing  einer  systematischen 
Sammlung  und  vielen  biologischen  Gruppen,  nebst  einer  Eiersanimlung  der  heimi- 
schen Vogelarten  ;  die  musterhafte  Durchführung  der  Vogelzugsbeobachtung  durch 
ein  von  Fachleuten  und  aus  dem  gesamten  Forstpersonale  der  staatlichen  Forste 
bestehenden  Netze  ;  die  iSammlung  von  historischen  ornithophänologischen  Daten  und 
die  metodische  und  kritische  Aufarbeitung  des  so  gewonnenen  Materiales.  Da  ihm  auch 
die  Altwickelung  des  Kongresses  aufgebürdet  war,  und  er  den  I.  und  11.  Band  des 
„Hauptberichters"  im  Jahre  189a  herausgeben  hatte  —  konnte  er  diese  letztere 
Arbeit  erst  später  schreiben,  u.  zw.  1895,  wo  sie  als  Jll.  Band  der  Kongresschriften 
unter  dem  Titel  „Die  Elemente  des  Vogelzuges  in  Ungarn  bis  1891"  erschien. 
Abweichend  von  denen,  die  die  Erscheinung  des  Zuges  auf  rein  faunistischem 
oder  deduktivem  Wege  und  mit  Hilfe  allermöglicher  Hypothesen,  Theorien  und 
Spekulationen  lösen  wollten,  stützte  er  sich  auf  die  reine  Induktion  und  legte  auf 
die  zwei  llauptfaktoren  der  Erscheinung  —  Zeit  und  Raum  —  das  Gewicht  und 
bearbeitete  die  Masse  der  Daten  nach  der  in  der  Meteorologie  angewandten  Methode. 
Er  betonte  die  Wichtigkeit  der  Beobachtung  durch  ein  Beobachtungsnetz  und  die 
Bedeutung  der  in  den  Stationen  jahrelang  gesammelten  Datenserien  und  berechnete 
aus  diesen  die  zum  Vergleiche  geeigneten  Mittelzahlen  der  Ankünfte.  Damit  er  die 
Kardinal|)rinzipien  seiner  kritischen  Metode  zur  Geltung  bringe,  fasste  er  die  Agen- 
den der  Beobachter  in  folgenden  Punkten  zusammen  : 

1.  Die  genaue  Feststellung  der  Beobachtungsstation  nach  geographischen,  hypso- 
meti'ischen  und  anderen  lokalen  Verhältnissen. 

2.  Die  möglichst  sichere  Bestimmung  der  beobachteten  Vogelart. 

3.  Genaue  Datierung  jeder  Beoi)achtung. 

4.  Die  Verbindung  des  ornithologischen  Teiles  mit  dem   meteorologischen. 
Wenn   auch    die    auf  dieser  Grundlage,   aus  dem  angesammelten    Material  für 

die  einzelnen  Stationen  und  grösseren  Gebieteinheiten  Ijerechneten  Mittelzahlen  dei- 
Ankunft  der  Vogelarten,  die  Endursache  der  Zugserscheinung  nicht  mit  einem  Schlage 
aufklären,  und  wir  eher  nur  über  den  Fortschritt  der  Bewegung,  die  \'crl>reitung, 
die  Besiedelung  der  Gebiete  und  den  allmälicheu  Verlauf  derselben  Aufschluss 
erhalten,  so  zeigen  sie  uns  doch  den  Weg,  auf  dem  ein  Zurechtfinden  möglich  ist, 
dem  Schritt  für  Schritt  auf  streng  wissenschaftlicher  Grundlage  folgend,  eine  Lösung 
des  Problems  erhoft't  werden  kann. 

Auf  dem  Gebiete  der  OrnithophäiKdogie  war  diese  Arbeit  Hermans  auf  jeden 
Fall  bahnbrechend,  und  sein  System,  sowie  die  Prinzipien  seiner  kritischen  Metode 
wurden  durch  die  im  Landesbeobachtungsnetze  jahrelang  gemachten  Erfahrungen 
immer  mehr  verfeinert  und  in  Einem  oder  deui  Anderen  abgeändert,  vervollkommnet. 

Gleich  nach  dem  Kongresse  und  unter  der  frischen  Einwirkung  desselben, 
kam  Otto  HeRiMAN  der  Gedanke,  die  mächtige  Kraftquelle,  welche  aus  dem  engeren 
Zusammenschlüsse  der  ungarischen  Ornithologen  entsprang,  beständig  zu  machen 
und  durch  Organisation  zu  sichern.  Seinem  Plane  waren  auch  die  Umstände  günstig, 

'  J.  Frivaldszky:  Aves  Hungáriáé. 


XLI 

war  doch  damals  Gkaf  Albin  Csáky,  einer  der  Ehrenpräsidenten  des  Kongresses, 
der  Minister  für  Kultus  und  Unterricht  der  uuo-arischen  Reo-ierung,  der  aneli  seihst 
teilnahm  am  Kongresse  und  aus  unmittelbarer  Nähe  Zeuge  des  grossen  Aufschwunges 
sein  konnte,  der  sich  im  Zeichen  der  wirklich  ernsten,  wissenschaftlichen  Arbeit 
vollzog,  und  er  konnte  auch  die  mächtige  Gruppe  der  heimischen  Kräfte  überschauen, 
welche  sich  unter  die  entfaltete  Fahne  scharten. 

Grat  Alblx  CsAky  nahm  die  Idee  Hermans,  einen  beständigen  ornitliologischen 
Organismus  zu  schaffen,  alsbald  an,  und  betraute  ihn  mit  der  Ausarbeitung  des 
Entwurfes.  Der  Entwurf  wurde  fertig,  der  Minister  nahm  ihn  an  und  mit  Verord- 
nung Z.  1503Ö  vom  20.  Mai  1893  und  ergänzungsweise  Z.  80071  vom  20.  November, 
rief  der  Minister  die  „Ungarische  Ornithologische  Centrale"  ins  Leben. 

Ungarn  wurde  hiedurch  mit  einem  Institut  bereichert,  wie  es  desgleichen  nir- 
gends giebt.  Der  Anfang  war  freilich  bescheiden,  die  Wiege  armselig.  Die  Dotie- 
rung belief  sich  im  Ganzen  auf  2000  Kronen  und  als  Lokal  dienten  zwei  Zimmer 
des  ungarischen  National  Äluseums.  Mit  der  Leitung  betraute  der  Minister  Otto 
Herman  als  Honoräranitsleiter  und  an  seiner  Seite  wirkten  ein  Assistent  und  ein  Volontär. 

Nachdem  er  so  das  sichere  und  warme  Nest  der  ungarischen  Ornithologie 
gebaut  hatte,  wachte  er  mit  der  Sorgfalt  und  Liebe  einer  Vogelmutter  über  das 
neue  Heim,  und  verliess  es  nicht  mehr  bis  au  sein  Ende.  Fortwährend  hatte  er 
etwas  herzustellen,  zu  betreuen,  zu  beschützen,  zu  verschönern  und  eine  volkreiche 
Familie  enttiog  aus  diesem  Neste  in  die  Welt. 

Seine  erste  Arbeit  war  die  Zeitschrift,  die  „Aquila"  in  Gang  zu  bringen, 
welche  im  Anfang  überwiegend  Artikel  aus  dem  Kreise  der  Oruithophänologie 
brachte  und  das  jährlich  im  ungarischen  Beobachtungsnetze  bearbeitete  Material 
veröffentlichte.  Später  aber  erschienen  Artikel  über  alle  Zweige  der  Ornithologie. 
Gleichzeitig  damit  dehnte  der  alles  umfassende  Verstand  Otto  Hermans  parallel 
auch  den  Rahmen  des  Institutes  aus  und  legte  das  Gewicht  auf  die  landwirt- 
schaftliche Ornithologie  und  den  Vogelschutz.  Nebst  der  Oruithophänologie 
arbeitete  er  am  liebsten  in  den  zuletzt  erwähnten  Zweigen  der  Ornithologie.  Mit 
seinem  klaren  Verstände  sah  er,  welchen  Nutzen  die  Arbeit  der  Vögel  vom  Stand- 
punkte der  menschlichen  Interessen  aus  hatte  und  welche  wissenschaftliclie  und 
ökonomische  Bedeutung  dem  zukommt,  dass  wir  imstande  sind,  die  Vogelarbeit 
auf  positiver  Grundlage  zu  messen.  Sein  warmes,  gutes  Herz  aber,  welches  ihn 
schon  im  Jahre  1882  dazu  veranlasste,  im  Interesse  des  im  Landesmittelpunkte 
sich  bildenden  Tierschutzvereins  eine  Agitation  zu  entfalten  —  welche  dann  auch 
von  Erfolg  begleitet  war  —  nahm  auch  die  Vögel  in  seinen  Schutz,  und  da  er 
sah,  wie  sich  unseie  gefiederte  Welt  infolge  der  sich  verbreitenden  Kultur  und  unter 
der  gesteigerten  Einwirkung  anderer  P^'aktoren  langsam  vermindert,  so  nahm  er 
sich  derselben  behufs  ihres  wirksamen  Schutzes  sowohl  in  der  Theorie  als  auch 
durch  die  Tat,  nicht  nur  hier  daheim,  sondern  auch  im  Auslande  an.  Es  war  zum 
grössten  Teil  der  Eifolg  seiner  jahrelangen  wirksamen  Agitation,  dass  auf  dem 
Gebiete  des  Vogelschutzes  bei  uns  alles  in  Ordnung  ist  und  wir  auch  dem  Ausland 
ein  Beispiel  gaben. 

Im  Jahre  1896,  nachdem  das  Institut  schon  kräftiger  geworden  war  —  denn 
nicht  nur  die  vorhandenen  Kräfte  trachtete  Herman  zu  binden  und  zn  beschäftigen, 

Acjiiila  XXI,  VI 


XLIl 

sondern  mit  einem  Blick  auf  die  Zukunft  auch  neue  zu  erziehen  —  am  Wende- 
punkt des  tausendjährigen  Bestandes  Ungarns,  feierte  die  Arbeiterschar  in  ihrer 
Bescheidenheit  dadurch,  dass  sie  auf  den  Antrag  Herjl^ns  die  Zusammenstellung  eines 
vollkommenen  ornithologiííchen  Wörterbuches  und  Ausgabe  eines  unter  Anwendung 
der  moderneu  Nomenklatur  zu  verfassenden  Verzeichnisses  der  heimischen  Vogel- 
arten beschloss.  Das  letztere  balie  ich  auch  unter  dem  Titel  „Nomenclator  Avium 
Eegni  Hungáriáé"  fertiggestellt,  das  erstere  blieb  leider  ein  Fragment,  da  der  Tod 
den  Bearbeiter  desselben,  Julius  Pungur,  inmitten  der  Arl)(;it  entriss. 

Das  Vogelbuch  Otto  Hermans,  dessen  Ausgabe  er  noch  im  Jahre  1888 
plante,  welches  er  aber  infolge  der  inzwischen  vorgefallenen  und  hier  beschrie- 
benen Ereignisse  nicht  verfassen  konnte,  schien  nnnmehr  nicht  mehr  erscheinen 
zu  sollen.  Er  Hess  auch  wirklich  seiae  Absicht  fallen,  weil  die  grosse  Gelegenheit 
des  Millenniumjahres,  die  Ausstellung,  seine  ganze  Kraft  auf  die  Urbeschäftigungen 
konzentrierte,  und  der  beispiellose  Erfolg,  den  er  mit  seiner  Sammlung  aus 
dem  Fischer-  und  Hirtenleben  hatte,  bestärkten  ihn  in  der  Absicht,  den  Rest 
seiner  Tage  auf  sein  auf  vier  Bände  ge|>lantes  Werk  über  die  Urbeschäftigungen 
zu  verwenden  und  nebst  der  Leitung  der  U.  0.  C.  höchstens  kleinere  ornitho- 
logische  Abhandlungen  oder  Werke  zu  schreiben,  seine  Hauptkraft  aber  der  Lösung 
der  grossen  ethnographischen  Frage  zu  widmen. 

Aber  die  Vogelbuchangelegenheit  störte  doch  seine  Ruhe.  Wenn  ich  es  nicht 
schreiben  kann,  so  soll  es  ein  anderer  tun  —  dachte  er  —,  die  Hauptsache  ist 
doch,  dass  es  fertig  wird.  Mich  forderte  er  auf,  es  zu  unternehmen.  Ich  zauderte 
nicht  ja  zu  sagen,  hatte  ich  doch  das  dazu  gehörige  Material  seit  Jahren  gesam- 
melt, und  da  auch  davon  die  Rede  w^ar,  dass  ich  die  Aufgal)e  nach  Möglichkeit 
in  ökonomischer  Richtung  lösen  soll,  so  versprach  ich  auch  Forschungen  auf 
diesem  noch  nicht  ausgebeuteten  Gebiet  zu  unternehmen.  Otto  Herman  entwickelte 
eine  unermüdliche  Agitation  im  Interesse  meines  Buches  und  setzte  alles  in  Bewe- 
gung, dass  es  in  dem  Umfange  und  Kleide  das  Licht  der  Welt  erblicken  könne, 
wie  es  dann  Ende  1899  auch  faktisch  erschien  :  „Magyarország  madarai  különös 
tekintettel  gazdasági  jelentőségükre"  (Die  Vögel  Ungarns  rait  besonderer  Rücksicht 
auf  ihre  landwirtschaftliche  Bedeutung).  Im  Jahre  1898  ging  Otto  Herman  mit 
Hilfe  des  Entomologischen  Instituts  und  der  Station  für  Samenuntersuchung  daran, 
die  Nahrung  der  Vögel  aus  ihrem  Magen-  und  Kro[)finhalte  systematisch  und 
genau  festzustellen  und  diese  Arbeit  ohne  Unterbrechung  fortzusetzen.  1899  orga- 
nisierte er  im  Interesse  der  Gleichförmigkeit  der  Ziigsbeobaclitungen  eine  Zusam- 
menkunft der  Ornithologen  Österreichs,  Ungarns  und  Bosnien-Herzegowinas  in 
Sarajevo,  an"  der  aber  auch  ausländische  Fachmänner  und  andere  Freunde  unseres 
Faches  teilnahmen,  so  dass  die  Zusammenkunft  fast  die  Dimensionen  eines  inter- 
nationalen Kongresses  annahm  und  die  Wissenschaft  mit  wertvollen  Arbeiten 
bereicherte.  1900  erweiterte  er  das  Landes-Beobachtungsnetz  und  machte  Versuche 
zur  Einbeziehung  der  Volksschullehrer  zur  Beobachtung  der  Ankunft  des  Storches 
und  der  Schwalbe.  Dann  erschien  er  auf  dem  in  Paris  abgehaltenen  HI.  Internatio- 
nalen Ornithologen  Kongresse  und  vertrat  mit  seinen  Mitarbeitern  und  mit  der 
Ausstellung  der  literarischen  Produkte  der  U.  0.  C.  das  Ungartum  ebenso  wirksam, 
wie  später  in  London  1905  aaf  dem  IV.  und  in  Berlin    1910    auf  dem    V.  Inter- 


XLITI 

nationalen  Ornitlidlogen  Kongresse,  mid  ich  g-laul)e,  dass  wir  noch  alle  jene 
Reihe  seiner  Einsprüche,  seiner  Vorträge  im  Gedächtnisse  haben,  welche  er  auf 
diesen  Versammlungen  hielt,  und  die  schwunghafte,  hochschwehende  Anrede,  mit 
der  er  in  Berlin  den  Kongress  im  Namen  der  Vertreter  der  fremden  Länder 
begriisste  und  in  welchei-  er  unter  ändert  m  die  folgenden  schönen  Worte  sagte  : 
„Bezeichnend  für  den  Geist  unserer  Zeit  ist  es,  dass  bei  dem  Bestieben,  sich  von 
der  Scholle  zu  trennen,  nicht  immer  die  ideale  Sehnsucht  nach  idealer  Höhe  und 
idealer  Freiheit  die  Triebfeder  bildet,  sondern  —  seitens  der  Gewalten  —  die 
leichte  und  sichere  Art  der  Anwendung  von  Melinit  und  Ekrasit  in  der  Tiefe,  wo 
der  Mensch  lebt  und  waltet  .   .   . 

Der  Genius  der  ;\ienschheit  verhüllt  sein  Antlitz  !  Denn  die  Wissenschaft, 
welche  Kräfte  entdeckt,  ihre  Verwendung  lehrt,  soll  eigentlich  alles  in  den  Dienst 
der  Humanität  stellen  :  alles  zur  Erleichterung  und  Verschönerung  des  Lebens  des 
Menschen  ergründen.  "* 

Im  Jahre  1901  überging  die  U.  (V  C.  in  das  Ressort  des  Ackerbauministe- 
riums, erhielt  ein  geräumiges,  modern  eingerichtetes  neues  Lokal  und  nahm  auch  auf 
dem  Gebiete  des  Vogelschutzes  seine  grossangelegte  Tätigkeit  auf.  Auch  die  Samm- 
lungen und  die  Bibliothek  wurden  bereichert.  Nebst  der  auf  das  Institut  verwen- 
deten Tätigkeit,  schrieb  Otto  Herman  in  diesem  Jahre  sein  Buch:  „A  magyar 
nép  arcza  és  jelleme"'  (Die  Physiognomie  und  der  Charakter  des  ungarischen  Volkes). 
1903  hätte  das  Institut  seinen  zehnjährigen  Bestand  feiern  können,  anstatt  dessen 
begnügte  sich  aber  (  itto  Herman  damit,  dass  er  Rechenschaft  ablegte  über  die 
bisher  entwickelte  Tätigkeit.  Gleichzeitig  weist  er  in  einer  Abhandlungen  auf  lin- 
guistischer Grundlage  nach,  dass  der  in  Europa  längst  ausgestorbene  TTVí/í/ro/jijj  (Geron- 
ticus  eremita)  auch  bei  uns  vorkam.  1904  konnte  er  endlieii  einen  seiner  Träume 
verwirklichen:  die  Herausgabe  der  geretteten  Fragmente  Johann  Salomon  Petényis 
in  der  Bearbeitung  "^lÌTUS  Csörgeys,  in  ungarischer  nnd  deutscher  Spruche.  Und 
da  fiel  es  ihm  ein,  dass  er  der  ungarischen  Kultur  und  namentlich  der  Volks- 
bildung etwas  schuldig  geblieben  sei  durch  das  Nichterscheinen  seines  Vogelbuches. 
Sein  Wille  blitzt  auf  und  schon  ist  es  auch  fertig,  „Der  Nutzen  und 
Schaden  der  Vögel",  dieses  in  reinster  ungarischer  Volkssprache  geschriebene  kleine 
klassische  Werk,  dessen  erste  Auflage  von  'JOOOO  Exemplaren  in  kurzer  Zeit 
vergriffen  war.  und  das  seitdem  nunmehr  schon  in  vierter  Ausgabe  erschien  und 
auch  in  deutscher  sowie  englischer  Sprache  allgemein  verbreitet  ist.  Er  wendet 
sich  in  diesem  Buche  geradewegs  au  das  Volk  und  nachdem  er  den  Organismus 
der  Vögel  beschreibt,  illustriert  er  ihr  Verhältnis  zum  Menschen,  die  Rolle  die  sie 
in  den  Sprichwörtern  und  in  der  Poesie  spielen,  ihre  Bedeutung  in  der  Landwirt- 
schaft, macht  uns  mit  den  Mitteln  zu  ihrem  Schutze  bekannt  und  führt  uns  in 
Schrift  und  Bild  die  wichtigsten  Vogelarten  vor.  All  dies  mit  einer  so  über- 
zeugenden, lieben,  poetischen  Auffassung,  damit  die  Kenntnis  der  Vögel  und  die 
Liebe  zu  ihnen  in  je  weitere  Kreise  dringe.  1905,  zum  7()-sten  Geburtstage  Otto 
Hermans,  veranstaltete  die  IT.  0.  C.  eine  häusliche  Feier,  bei  der  ihm  von  seinen 
Mitarbeitern  ein  schön  ausgeführtes  Gedenkblatt  überreicht  wurde.  Auf  die  Begrüs- 
sungsrede  Julius  Pungurs  antwortend,  sprach  er  jene  denkenswürdigen  Worte: 
„Ich  kenne  kein  Verdienst,  sondern  nur  eine  Pflicht,  welche  jeder  an  dem  Punkte, 

VI* 


XLIV 

AVO  er  steht,  seinen  Fähigkeiten  g-eniäss  zu  erfüllen  hat.  Besonders  steht  dies  auf 
dem  kulturellen  und  wissenschaftlichen  Gebiete  und  noch  nicbr  in  unserem  geliebten 
Vaterlandc,  wo  aus  tausend  Ursachen  die  zehnfache  Pflichterfülluiig  geboten  erscheint, 
da  wir  doch  einen  ohne  unser  Verschulden  entstandenen  niehrhuudertjährigen 
Rückstand  wett  zu  machen  haben!  Von  diesem  letzteren  Standpunkte  aus  betrachtet, 
bin  ich  mit  dem  Ergebnisse  meiner  Bestrebungen  nicht  gerade  ganz  zufrieden  und 
ich  habe  nur  einen  einzigen  Grund  mich  nicht  selbst  anzuklagen  :  ich  konnte  nicht 
inmier  so  handeln,  wie  ich  es  für  gut  befunden  hätte  ;  die  Umstände,  die  stärker 
waren  als  ich,  bildeten  das  Hinderniss,  schliesslich  bin  ich  nur  ein  Mensch.  Eines 
aber  beruhigt  mich  vollkommen  :  mein  einziges,  nie  verratenes  Ziel  war  und  blieb, 
meinem  Vaterlande,  meinem  Volke  auf  dem  Gebiete  der  Kultur  Dienste  zu  leisten, 
mit  voller  Willenskraft  und  von  ganzem  Herzen.  Ganz  bewusst  begann  ich  den 
Kampf  mit  zwei  Schwertern.  Mit  dem  einoi  kämpfte  ich  in  der  Sprache  der  Nation 
nach  innen,  mit  dem  anderen  in  fremder  Sprache  nach  aussen  ;  mit  dem  letzteren 
—  obwohl  nur  in  bescheidener  Ausdehnung  —  um  zu  beweisen,  dass  es  eine  unga- 
rische Kultur  gibt,  welche  einen  Platz  für  sich  begehrt,  und  zu  begehren  berechtigt 
ist  in  der  allgemeinen  Kultur  der  Menschheit." 

Der  70jährige  „alte  Herr",  konsequent  sich  selbst  gegenüber,  machte  sich 
nun  an  seine  grosse  Aufgabe,  er  sclmeb  den  starken  I.  Band  des  Werkes  über 
die  Urbeschäftigungen  der  Ungarn  (erschienen  1909)  und  darauf  den  H-ten  : 
„A  magyar  pásztorok  nyelvkincse"  (Der  Sprachschatz  der  ungarischen  Hirten),  welcher 
im  vergangenen  Jahre  die  Presse  verliess. 

1906  Avurden  seine  Verdienste  durch  Zuerkennung  der  Szily  Medaille  belohnt,  der 
höchsten  Auszeichnung,  die  die  Kön.  Uiig.  Naturwissenschaftliche-Gesellschaft  erteilen 
kann.  Otto  Herman  nahm  diese  Anerkennung  in  einer  seiner  grossen  Seele  würdigen 
Weise  an;  die  goldene  Medaille,  welche  dem  (Gewichte  von  30  Zehukrouenstücken  ent- 
spricht, bewahrte  er  auf.  den  damit  verbundenen  Preis  von  200  Zehnkronenstücken  stellte 
er  an  die  Gesellschaft  zurück  und  fügte  je  50  Stück  der  auf  seinen  und  seiner 
Gemahlin  lautenden,  bei  der  Gesellschaft  erliegenden  Stiftung  hinzu,  wobei  er  seinen 
Entschluss  mit  den  Worten  kundgab  :  ..Was  mich  zur  Aibeit  antrieb,  mir  die 
Richtung  wies  und  mich  begeisterte,  kann  weder  durch  Gold  noch  durch  Kronen,  also 
auch  nicht  dem  Werte  nach,  ausgedrückt  werden,  denn  für  dies  gibt  es  nur  eine 
Belohnung:  das  Bewusstsein  der  treu  erfüllten  patriotischen  Pflicht,  die  aus  der- 
selben entspringende  Beruhigung". 

So  iiachte  er,  der  Vermögenslose,  in  jenem  Zeitalter,  wo  die  Anbetung  des 
goldenen  Kalbes  die  Triebfeder  der  menschlichen  Handlungen  ist! 

1907,  nachdem  die  Pariser  internationale  Konvention  vom  Jalu'e  1902  zum 
Schutze  der  Vögel  in  Ungarn  Gesetzeskraft  erlaugt  hatte  (I.  G.-A.  vom  Jahre 
1906),  schrieb  er  im  Auftrage  des  ungarischen  Ackerbauministers,  Dr.  Ignaz  von 
Darányi,  eine  historische  Skizze  in  einem  Bande  über  das  Verhältniss  Ungarns 
zu  dieser  Konvention.  Dieses  Werk  erschien  auch  in  englischer  Sprache. 

Schon  1903  betonte  er,"^  dass  bei  der  Beobachtung  des  Vogelzuges  ..das 
Hauptgewicht  der  Forschung  nunmehr  auf  die  tropischen  und  subtropischen  Gegen- 

'  Aquila  Jahrg.   1913,  p.   17. 


XLV 

den  zu  verlegen  sei,  wo  die  Zugsvögel  überwintern".  Und  1908  beginnt  die 
U.  0.  C.  mit  der  Beringung  der  Vögel,  welche  die  kritische  Methode  der  Zugs- 
beobachtungen ergänzt  und  die  Lösung  der  Frage  auf  gänzlich  positiver  Grundlage 
näher  bringt. 

In  seiner  der  Ornithologie  gewidmeten  Tätigkeit  —  sowohl  in  grossen,  sowie 
auch  in  unzähligen  kleinen  Artikeln  —  blieb  er  seinem  auch  bei  anderen  Wissen- 
schaftszweigen befolgtem  Prinzipe  treu  :  er  l)etrachtete  immer  nur  das  Wesen  und 
nicht  die  Aeusserlichkeiteii,  Kleinlichkeiten.  Die  grossen  Fehden  der  letzteren  Jahr- 
zehnte über  Systematik  und  Nomenklatur  Hessen  ihn  kalt,  die  Anstrengungen  und 
extremen  Haarspaltereien  der  Subspeziesfabrikanten,  wenn  sie  nur  auf  Grund  des 
mangelhaften  Materiales  von  Vogelbäigen  Schlüsse  zogen,  verurteilte  er  geradewegs, 
die  Entdeckung  neuer  Arten  kitzelte  auch  niemals  seine  Eitelkeit.  Der  Empirismus 
und  die  beschreibende  Richtung  dienen  nach  seiner  Ansicht  nur  zur  Erwerbung 
von  Kenntnissen  ;  aber  auch  die  extensive  Biologie  befriedigte  ihn  nicht,  sondern 
er  forderte  im  Vereine  mit  ihr  jene  Intensivität,  welche  auch  das  Innere,  den  Orga- 
nismus des  Vogels  erforscht,  mit  einem  Worte  die  in  höherem  Sinne  genommene 
Biologie,  welclie  wirklich  das  Leben  studiert,  „das  Zusammenwirken  der  Formen 
und  der  Individuen,  das  Eindringen  derselben  in  die  Natur  und  die  hieraus  sich 
ergebenden  Folgen,  bis  zur  physischen  und  chemischen  Anordnung  der  Materie 
zurückgehend",  mit  anderen  Worten  das,  „was  mit  Hilfe  des  Mikroskops  bis  in 
die  äussersten  Bedingungen  des  Lebens  einzudringen  bestrebt  ist". 

190y  wurde  das  Ornithologische  Institut  durch  den  Ackerbauminister  Dr.  Ignaz 
von  DARÁlfi'l  den  königlich  ungarischen  Instituten  angereiht  (Präs.  Z.  1411  es 
1909),  was  vom  Standpunkte  der  Sicherung  seiner  Zukunft  von  grosser  Bedeutung 
war;  es  war  aber  zu  gleicher  Zeit  auch  die  Anerkennung  dessen,  was  die  hier 
zu  Besuche  gewesenen  fremden  Ornithologen  und  die  ausländische  Fachliteratur 
schon  lange  betonten,  dass  sie  uns  nämlich  um  das  Institut  „beneideten*". 

1911  übersiedelte  das  Institut  in  den  jetzigen,  geräumigeu,  einstöckigen 
Pavillon  in  der  Nachbarschaft  des  Ampeiologischen  Institutes. 

Otto  Herm.45  wurde  in  den  letzteren  Jahren  auch  durch  die  schwindelnde  Ent- 
wickelung  der  Aviatik  mitgerissen  und  entwickelte  seine  Ansichten  in  den  Spalten  der 
„Aquila".  Auííh  die  durch  die  Geographische  Gesellschaft  inaugurierte  Bewegung 
zur  Erforschung  der  ungarischen  Tiefebene  interessierte  ihn  lebhaft  und  !er  ver- 
fasste  den  ornithologischen  Entwurf  der  Forschung.  Im  übrigen  beschäftigte  ihn 
hauptsächlich  die  grosse  ethnogra|diische  Arbeit,  er  ordnete  seine  Notizen,  das 
Bildermaterial.  Er  beendigte  auch  das  Ordnen  seiner  mächtigen,  fast  einem  Archive 
gleichkommenden  Korrespondenz.  Er  war  ein  leidenschaftlicher  Briefsteller  und 
schrieb  nicht  selten  20 — 25  Briefe  an  einem  Tage,  denn  er  stand  mit  fast  jedem 
nur  einigermassen  namhaften  Pfleger  der  von  ihm  betiiebenen  Wissenschaften  in 
brieflichem  Verkehr.  Seine  Briefe  sind  keineswegs  gewöhnliches  Geschreibsel,  son- 
dern fertige  literarische  Werke,  voll  funkelnden  Verstandes,  Witzes,  Anrkdoten. 
und  ich  kann  kühn  behaupten,  dass  er  in  Bezug  auf  die  Zahl  seiner  Briefe, 
auf  den  Umfang,  das  Niveau  und  den  wissenschaftlichen  Wert  derselben,  als 
Briefschreiber  unseren  Epistelschreiber,  den  Altmeister  des  Neologismus,  Franz  von 
Kazlnczv,  bei  weitem  übertrifi't. 


XI.VI 

Die  „Aquila"  liegt  uns  nunmehr  in  ihrem  XX.  Rande  vor,  und  hat  den  Wissens- 
zweig- der  Ornithf (logie  mit  einem  Text  von  6978  Qiiartseiten  und  vielen  Tafeln 
und  Bildern  bereichert,  nicht  nur  in  ungarischer  Sprache,  sondern  auch  in  den 
Sprachen  der  fremden  Kultnrvölker. 

Wenn  Otto  Herman  nichts  anderes  getan  hätte,  so  würde  er  mit  dieser 
„Bibliothek"  und  mit  der  Gründung  der  Kön.  Ung.  ürnithologischen  Centrale  sich 
schon  ein  ewiges  Denkmal  gesetzt  haben.  Und  obwohl  er  das  Grösste,  auf  dessen 
Beendigung  sich  sein  letztes  starkes  Wort:  „ich  will"  bezog,  nicht  beendigen 
konnte,  so  bildet  sein  Leben  dennoch  ein  vollkommen  abgeschlossenes  Ganzes,  mit 
allen  Linien  des  harmonisch  Schönen.  Er  schrieb  und  sprach,  wie  er  füidte,  seine 
Worte  und  Schriften  spiegelten  sein  Wesen  echt  und  treu  wieder.  Nebst  seinen 
Schöpfungen  auf  ornithologischem  Gebiete,  sind  seine  literarischen  Werke  in  vielen 
Beziehungen  ebenso  bahnbrechend  gewesen,  als  auf  de-m  Gel)iete  der  Prähistorik,' 
Ethnographie  und  anderen  Zweigen  der  Naturgeschichte.  Ei-  bewegte  sich  nie  auf 
ausgetretenen  Wegen,  sondern  immer  anf  jungfräulichem  Gebiet  und  in  pfadlosen 
Wildnissen  schnitt  er  sich  einen  Weg;  mit  kühnem  Entschluss,  mit  dem  zuckenden 
Blitze  des  Genies  wart  er  sich  auf  die  dichtesten  Wirrnisse  und  führte  die  durch 
ihn  unternommene  Aufgabe  mit  unermüdlichem  Fleisse  aus.  Dass  seine  Tätigkeit 
so  umfassend  und  abwechslungreich  war,  erklärt  sich  daiaus,  dass  er  mit  einem 
äusserst  feinen  Deduktionsvermögen  und  einer  fabelhaften  Auffassnngsfähigkeit 
begabt  war.  Er  las  ein  Buch  in  2 — 3  Tagen  nicht  nur  durch,  sondern  verdaute 
auch  dessen  Inhalt  vollkommen.  Trotz  seiner  Schwerhörigkeit  nahm  er  in  den 
Sitzungssälen  lebhaften  Anteil  ;ui  den  Verhandlungen  und  schuf  sich  auf  Grund 
von  einigen  „Schlagworten"  ein  klares  Bild  von  der  aufgeworfenen  Frage  und 
sprach  zur  selben  mit  der  grössten  Orientiertheit.  Die  Triebfeder  jeder  seiner 
Taten  war  das  uneigennützigste  patriotische  Gefühl  und  der  reinste  Idealismus, 
und  wenn  er  mit  seinen  Gegnern  und  Neidern  mit  beissendem  Spott,  sprühendem 
Witz  und  stahlharter  Überzeugung  kämpfte,  auch  dann  leitete  ihn  nicht  das  eigene 
Interesse,  sondern  das  an  der  Sache.  Er  war  ein  Mensch,  aber  ein  ganzer  Mann, 
empfindlich  und  heikelig  auf  die  Wahrheit  und  wenn  sein  im  Grunde  genommen 
kindliches,  weiches  Herz  den  Stachel,  die  Berührung  eher  fühlte  und  er  \iele 
Sträusse  ausfechten  musste,  so  ist  dies  dem  zuzuschreiben,  dass  in  der  heutigen 
Gesellschaft  ein  Mensch  von  einer  xVuffassung  und  Überzeugung,  wie  er  sie  hatte,  nur 
dann  vorwärts  kommen  kann,  wenn  er  zugleich  auch  ein  starker  Krieger  ist.  Und 
die  vielen  Hetzen  stählten  nur  seine  ungemein  starke  Seele  und  seinen  Körper.  In 
dem  warmen  Neste,  welches  er  sich  gebaut  hatte,  indem  er  —  bereits  mit  der 
L;ist  eines  halben  Jahrhunderts  auf  seinen  Schultern  —  mit  unserer  hervor- 
ragenden Schriftstellerin  Kamilla  Borosnyay  von  Nag\'BORosnyô  die  Ehe  einging, 
ruhte  er  von  den  Mühen  aus  oder  er  zog  sich  in  seine  Sommervilla  „Peleháza" 
zurück,  die  er  sich  in  der  Gegend  seiner  Kindeserinnerungen  errichtet  hatte,  und 
erfrischte  sich  dadurch,  dass  er  die  Arbeit  wechselte.  Das  war  seine  Erholungszeit. 

Es    ist    eigentümlich,    dass    aus    seinem    Wesen    dem    Anscheine    iiach    n'icht 

*  Den  ersten  in  Ungarn  seniachten  paläolithiscben  Finid  veröffentlichte  auch  er  und  unablässig 
betrieb  er  die  Erforschuno-  unserer  Höhlen. 


XLVll 

zusaininengehörende  Eig-euscliaften  hervorstrahl  ten.  Er  war  ein  geistreicher  Causeur 
und  Redner,  ein  radikaler  Politiker  und  Philosoph,  Poet  und  Belletrist,  Gelehrter 
und  Lehrer,  Journalist  und  Redakteur,  Künstler  und  Kritiker,  Debatter  und 
Epistelschreiber,  xVg-itator,  Organisator  und  Vollstrecker.  Als  ob  in  ihm  sich  das 
Wesen  Samuel  Brassais,  Petőfi  s  und  Arany  s  ineinander  verschmolzen  hätte  !  Als 
ob  aus  ihm  der  Geist  Buffon s,  Virchows,  Humboldts  mit  ungarischem  Glänze 
gestrahlt  hätte! 

Und  was  das  eigentümlichste  ist:  er  war  ebenso  stilvoll  im  Kinderzimmer 
inmitten  der  um  ihn  hüpfenden,  sich  balg^enden  Kleinen,  als  der  Anführer  der 
tobenden  Revolution,  der  sich  mit  der  Waffe  und  der  Fahne  in  der  Hand  auf 
die  Barrikaden  stellte  und,  seine  Brust  den  Waffen  der  Gewalt  darbietend,  das 
Volk  aufwiegelte  und  bis  zum  Äussersten  für  die  Idee  eintrat,  die  seine  Seele 
erfüllte.  Er  passte  aber  ebenso  in  die  Bescheidenheit  der  Fischer-  oder  Hirten- 
hütte hinein  unter  das  einfache  Volk,  wie  in  die  befrackte,  mit  weissen  Krawatten 
geschmückte,  glänzende  internationale  Gesellschaft,  wo  der  ausgesuchteste  Ideen- 
austausch mit  feierlicher  Ausgemessenheit  stattfindet. 

Er  war  ein  für  sich  stehender  Tipus.  der  mit  gewöhnlichem  Masse  nicht  zu 
messen  ist.  Dies  ist  der  Grnnd,  warum  ihn  viele  nicht  verstehen  konnten. 

Zu  L'eginn  des  Jahres  1913  wurde  er  leicht  vom  Schlage  gerührt,  so  dass  er 
auch  die  Feder  nicht  handhaben  konnte.  Seine  zähe  Natur  besiegte  aber  die 
Krankheit,  er  konnte  sein  letztes  Buch,  den  grossen  Band  von  den  Urbcschäfti- 
gungen  der  Magj-ai'en  dennoch  schreiben,  dessen  vom  Jänner  1914  datiertes 
Vorwort  er  mit  wie  folgt  beschliesst:  „Dies  ist  jedoch  noch  nicht  mein  end- 
giltigcr  Abschied,  denn  nach  diesem  bescheidenen  Bande  folgt  noch  der  ethnogra- 
phische und  folkloristische  Teil.  Auch  jetzt  noch  getraue  ich  mich  es  auszusprechen: 
ich  will!"  Leider  wurde  dieser  sein  Wille  von  der  höheren  Macht  verhindert  und 
er  konnte  seine  Lebensarbeit  in  diesem  Teile  nicht  vollenden.  xViif  ornithologischem 
Gebiete  aber  ist  seine  aussergewöhnliche  Laufbahn  harmonisch  abgeschlossen. 
Er  konnte  Petényi  gegenüber,  der  ihn  zur  Arbeit  angeregt  hatte,  seine  Schuld 
vollkommen  abtragen  und  tilgte  diese  ratenweise  sein  ganzes  Leben  hindurch.  Die 
letzte  Rate  stattete  er  in  der  Weise  ab,  dass  er  aus  dem  durch  Sammlung 
eingeflo.«senen  Beträgen  die  bronzene  Gedenktafel  dieses  unsei'es  hervorragenden 
Bahnbrechers  unfertigen  Hess.  Auf  diese  bezieht  sich  sein  letztes  Manuskript  : 
„Petényi  zum   Gcdäciitnis^ . 

Dann  entriss  ihm  ein  grausamer  Zufall  endgiltig  die  Feder.  Am  15.  Dezember  1914 
wurde  der  80jährige  taube  Greis  an  einer  verkehrsreichen  Kreuzung  Budapests 
von  einem  Lastwagen  überfahren,  woliei  er  sein  Bein  brach.  Das  wäre  noch  ni(dit 
das  Schlimmste  gewesen.  Nachdem  ihm  ein  Gipsverband  angelegt  worden  war, 
wurde  er  wieder  gut  gelaunt;  als  ihn  Gaston  von  Ga^íl,  sein  alter  Getreuer,  besuchte, 
machte  er  scherzend  die  Bemerkung:  „Wenn  man  mir  schon  Stiefel  angezogen 
hat,  so  soll  man  mir  auch  Sporne  anlegen."  Ein  paar  Tage  später  erneuerte  sich 
jedoch  seine  Bronchitis  und  am  27.  Dezember,  morgens  7Vo  Uhr  stellte  sich  eine 
Herzlähmnng  ein  und  er  entschlief  ruhig. 

Eine  grosse  Seele  ist  uns  entschwunden.  Die  Urkraft  bewegte  ihn  in  allem 
und  zu  jeder  Zeit.   Was  er  tat,    schrieb  oder    sagte,    alles  diente    der    allgemeinen 


XLVIll 

Kultur,  dem  Uugartuin,  und  die  Schätze,  die  er  aus  der  Tiefe  hervorholte,  waren 
nur  edles  Metall,  was  er  aus  dem  Wasser  fischte,  waren  nur  echte  Perlen,  wahre 
Zierden  des  geistigen  Schatzes  der  Nation  und  der  Menschheit. 

Von  diesen  Schätzen  kam  auf  uns,  die  wir  unerschütterlich  immer  an  Deiner 
Seite  standen  und  auf  unsere  geliebte  Ornithologie  der  Löwenanteil:  unserem  unver- 
gesslichen  Meister  sei  Dank  dafür! 

Nicht  nur  Dein  Andenken  bewahren  wir  mit  kindlichem  Herzen,  indem  wir 
die  Fahne  vor  Dir  senken,  sondern  wir  werden  auch  ohne  Rast  das  befolgen,  was 
Du  uns  „aere  perenuius"  als  Erbi?  hinterlassen  hast  und  was  Du  testamentartig 
in  dem  in  der  „Aquila"  1913  an  erster  Stelle  stehenden  Artikel  „Lehren  aus  dem 
Vogelleben"  zusammengefasst  und  für  die  Kön.  Ung.  Ornithologische  Centrale 
als  (in  der  Zukunft  zu  befolgenden  Richtung  bezeichnet  hast. 

Wir  werden  weiter  schaffen  und  Itauen  auf  den  starken  Grundpfeilern,  welche 
Du  niedergelegt  hast,  wohlwissend,  dass  wir  nur  so  Deinem  Beispiele  getreu 
und  auf  den  bezeichneten  Wegen  wandelnd  das  gesunde  Weiterblühen  der  Ornitho- 
logie sicherstellen  können,  und  nur  so  unsere  menschliche  und  patriotische  Pflicht 
gegenüber  Deiner  sterblichen  Hülle  und  Deinem  ewiglebenden  Geistes  erfüllen. 

Kőszeg,  am  12.  Februar  1915. 


XIJX 


Herman   Ottó  zoológiai  és  ethno- 

graphiai  dolgozatainak 

jegyzéke. 


összeállította  :   Dr.  L 


Ká 


Hrrman  Ott()  félszázados  tudoniáiiyos  mííkö- 
(lóse  a  hazai  és  világirodalmat  az  eredeti  kiizle- 
niények,  dolgozatok  és  könyvek  hosszú  sorával 
gazdagította.  Irodalmi  működésének  teljes  jegy- 
zéke, belevonva  piihliczisztikai  és  egyéb  czik- 
keit  is,  a  tollam  alatt  levő  bővebb  életrajzának 
függelékeként  fog  megjelenni.  Ezen  a  helyen 
csnpán  a  legszorosabban  vett  tudományos  dol- 
gozatainak jegyzékét  adom  a  zoológia  és  nép- 
rajz tárgyköréből  : 

Adom  pedig  négy  főcsoportra  osztva  és 
mindegyiken  belül  a  megjelenés  sorrendjében. 
A  csoportok  egymásutánját  Hhrman  Ottó  éle- 
tének folyamata  szabta  meg  és  a  következő  : 
I.  Entomologia,  Araneologia  1865 — 1910. 

II.  Ornithologia  18Ü4— 1914. 

III.  Zoologia  (kivéve  a  madártant)  és  bo- 
tanica. 1866—1908. 

IV.  Ethnographia  1884—1914. 

A  külön  könyv-  vagy  füzetalakban  megje- 
lent dolgozatok  czíme  vastag  betűkkel  van 
szedve,  a  *  jelöltek    illusztrált   közlemények. 


Verzeichnis    der  zoologischen  und 

ethnographischen  Publikationen 

Otto  Hermans. 

Zusammengestellt  von  Di;.    K.  Lwihiíiícht. 

Otto  Hurm.íns  lange  literarische  Tätigkeit 
bereicherte  die  vaterländische  und  Weltlite- 
ratur mit  einer  langen  Reihe  von  Artikeln, 
Abhaiullungen  und  Büchern.  Das  vollständige 
Verzeichnis  seiner  schriftstellerischen  Lei- 
stungen wird  in  seiner  Biographie  erscheinen. 
An  dieser  Stelle  gebe  ich  nur  das  Verzeich- 
nis seiner  streng  wissenschaftlichen  Mittei- 
lungen auf  dem  Gebiete  der  Zoologie  und 
Ethnographie. 

Das  Verzeichnis  enthält  die  diesbezüg- 
lichen Publikationen  in  vier  Gru|)pen  geteilt 
und  zwar  : 

1.  Entomologie,  Araneologie  1865 — 1910 
II.  Ornithologie  1864—1914. 

III.  Zoologie  und  Botanik,  exclusive  Orni- 
thologie 1866-1908. 

IV.  Ethnographie  1884—1914. 

*  bedeutet  Illustration  ;  fett  gedruckt  sind 
die  Titeln  der  selbständig  erschienenen  Werke. 


I.  Eiitoiiioloi 

1.  Notiz  über  das  Konservieren  der  Spinnen. 

Verhandl.  d.  k.  k.  zoolog.-botan.  Ges.  in 
Wien  XV.  1865.  p.  490. 

2.  Beobachtungen    über    Podura.  Ibid.    XV.         iQ. 

1865.  Sitzungsbericht  p.  25—26 

3.  .Weitere  Beobachtungen  über  Podura.  Ibid. 

XV.  1865.  p.  485-490. 

4.  Adatok  Erdély  pók-faunájához.  1.  Az  Er-        n 
délyi    Múzeum     Egylet     Evkönyvei.     III. 
1864/5.  p.  129-131. 

5.  Kártékony  rovarok.  Előadás  1865.  nov  8.         i^ 
Ibid.  III.'^  1864/5.  p.  134. 

6.*  A  pók  és  művészete.  4  ábra.  Kolozsvári 

népnaptár  1866.  p.  146.  l^a. 

7.  Jelentés  az  erdélyi  pókféle  állatok  megismer- 

tetése ügyében.  Magyar  orvosok  és  termé- 
szetvizsgálók munkálatai.  XI.  1866.  p.  271.    I     13?;. 

8.  Lepidopterorum  transilvanicorum  catalo- 
gus.  Az  Erdélyi  Múzeum  Egylet  Évkönyve 
IV.  1866/7.  p.  3—17.  vö.  434.  tételszám. 

9.*   Adatok  Erdély  pók-fauuájálioz.  II.  Vizs-        14. 
gálatok  a  pókok  (Araneae)  ivarműködései 
Aquilii  XXI. 


la. 

körül.  Liniphia  resupina  Wider.  Agelena 
labyrintliica  Schaefter.  1  táblával.  Ibid.  IV. 
1866/7.  p.  38—47. 

Beiträge  zur  Araneidenfauna  in  Sieben- 
bürgen. Analyse  des  Inhaltes  des  Erdélyi 
Múzeum  Egylet  Évkönyvei.  IV.  1867/68. 
p.   VI— XI. 

Über  das  Sexualorgan  derEpeira  quadrata 
Walk.  Verhandl.  d.  k.  k.    zoolog.-botan. 
Ges.  in  Wien.  XVIII.  1868.  p.  923—930. 
Lepidopterorum  transilvanicum  catalogus. 
Az  Erdélyi    Múzeum    Egylet    Évkönyvei. 
V.  1868/70.  p.  30-32. 
Erdély  bőr-  és  egyenes  röpüi  (Derniap- 
tera  és  Orthoptera)   1  táblával.   Ibid.    V. 
1868/70.  p.  105-112. 
Die  Dermapteren  und  Orthopteren  Sieben- 
bürgens. Analyse  des    Inhaltes   des    Er- 
délyi   Múzeum    Egylet    Evkönyvei.     V. 
1868/70.  p.   XIII-XIV. 
Beiträge    zur    Kenntnis   der   Arachniden- 
fanna  Siebenbürgens.  Verhandl.  und  Mit- 

VII 


teil,  (les  slebeiib.  Vereines  für  Naturwis- 
senschaft Ilermannstadt.  XXI.  1871.  p- 
23-29. 

15.  Die  Dermapteren  und  Orthopteren  Sieljcn- 
bürgens.  Mit  1  Tafel.  Ibid.  XXI.  1871.  p. 
30-43. 

16.*  Die  Decticiden  der  Brunner  von  Watten- 
wyllschen  Sammlung.  Mit  4  Tafeln.  Ver- 
handl.  d.  k.  k.  zoolog.-botan.  Ges.  in 
Wien.  XXIV.  1874.  p.   192-210. 

17.  A  magyarországi  pókokról  előadás  1875. 

ápr.  14.  Természettudományi  Közlöny.  VII. 

1875.  p.   213. 

18.  Sáskajárás  1875-ben.  Ibid.  VII.  1875.  p. 
405-408. 

19.  A  phylloxera  kérdéshez.  Ibid.  \1I.  187-"). 

p.  431-435. 

20.  A  sáskák  hangszervéről.  Ibid.  VII.  1875. 

p.  483—484. 

21.  Az  élősdiség  kérdéséhez.  Ibid.  VIII.  1876. 

p.   14—19. 

22.  A  tölgy  phylloxerája.    Balbiani   vizsgála- 

tainak ismertetése.  Ibid.  V'III.  1876.  p 
66-67. 

23.  Az  élősdiség  kérdé.sében.  Ibid.  VÍII.  1876. 
p.  97—103. 

24.  A  skorpió  mérgének  hatásáról.  Ibid.  VIlI. 

1876.  p.   119—120. 

25.  A  pókokról,  szövés-fonásról  a  természet- 

ben és  jelentőségéről  a  természet  ház- 
tartásában. Ibid.  VIII.  1876.  p.  177—194. 

26.  A  phyllosera-kérdéshez.  Ibid.  VIII.  1876. 

p.  2Ò1-205. 

27.  A  kolumbácsi-légyröl.  Ibid.  Vlil.  1876. 
p.  236-239. 

28.  A  rét  zeuevilágábü!.  iljid.  VIIL  1876.  p. 
297—313. 

29.  Egy    kártékony    rovarról    (.\nisoplia    lata 

Erichs.)  Ibid.  Vili.  1876    p.   348-357. 

30.  A   kártékony    rovarok    kérdéséhez.    Ibid. 

Vlil.  1876.  p.  474. 

3 Irt.  Mag:yaror.szá}i-  pókfaunája.  I.  k.  Általá- 
nos rész.  Budapest,  1876.  XIX -f  119 
oldal,  3  táblával.  II.  k.  A  rendszer  u.  o. 
1878.  V  +  lOO  oldal.  3  táblával.  111.  k. 
Leiró  rész  u.  o.  1879.  XIX  +  394  oldal. 
4  táblával.  —  Ismertetések  :  Thorell  és 
Koch  Természettudományi  Közlöny  VIII. 
1876.   p.  62.  A   „Hon".  Í87Ő.  decz.  27. 

Slh.  Uni;arns  Spinnen-Fauiia.  I.  Bd.  Allge- 
meiner Teil.  Budape.st.  1876.  p.  XIX -|- 
119.  Wú  3  Tafeln.  11.  Hd.   Das  System. 


32. 
33. 

34. 
35. 

36. 
37. 


Budapest.  1878.  p.  V  -r  100.  Mit  3  Tafeln. 
111.  Bd.  Beschreibender  Teil.  p.  XIX  -f 
394.  Mit  4  Tafeln 
3 If.  Kossuth  Lajos  levele  Herman  Ottóhoz 
..Magyarország  i)ókfaunája'*  I.  kötetének 
megjelenése  alkalmából  Természettudo- 
mányi Közlöny.  Vlil.  1876.  p.  291—292; 
XXVI.  1894  p.  173—174. 
A  pukok  repülése.  Vasárnapi  Újság.  1876. 
p.  2. 

Phylloxera-sáska.  (Válasz  az  ismert  Dei- 
ninger  és  Hechtl  uraknak.)  Ellenőr  1876. 
nov.  26.,  decz.  6. 

Phylloxera- ügy.  Ibid.  1876.  decz.  22. 

Korcs  bogarak.  Természetrajzi  Füzetek. 
I.  1877.  p.  22-23. 

Beitrag  zu  den  Difformitäten  bei  Coleop- 
teren.  Ibid.  I.   1877.  p.  52  —  53. 

A  phylloxera  ügye.  tekintettel  a  Pancso- 
ván  végrehajtott  irtásokra.  A  magyar  kép- 
viselőház pénzügyi  bizottságának  1877. 
márcz.  15.  tartott  üléséből.  8".  12  oldal. 
Budapest.  Franklin,  vö.  Természettudo- 
mányi Közlöny.  XI.  1879.   p.   464,  484. 

38.  Ujabb  vizsgálatok  a  tücsök  hangszerve 
körül.  Természettudományi  Közlöny.  X. 
1878.  p.  273  -  275. 

39.  Über  Thysa  pythonissaeformis  Kempelen 
Verhandl.  d.  k.  k.  zoolog.  botan.  Ges. 
in  Wien.  XXVIII.  1878.  p.  471—472. 

40.  Acinopus  ammophilus.  Természetrajzi  Fü- 
zetek. II.  1878.  p.  60-61. 

41.  A    phylloxera    ügyében.     Természettudo- 

mányi Közlöny.  XI.   1879.  p.  449-463. 

42.  .Javaslatok  a  phylloxera  elterjedése  ellen 

és  az  általa  ellepett  területeken  teendő 
szőlőművelési  kísérletek  ügyében.  Ibid. 
XI.  1879.  p.  464—467. 

43.  A   pókok   körül    tett    újabb   észleletekről 

előadás  1878.  decz.  18.  Természettudo- 
mányi Közlöny.  XI.  1879.  p.   123. 

44.  Phylloxera  a  homokban.   (Levélszekrényi 

üzenet.)  Ibid.  XII.    1880.   p.   477—478. 

45.  Felirat   a    Phylloxera-ügyben    (Dr.    Than 

Károly,  Dr.  Wartha  Vincze,  Herman  Ottó 
lemondása.)  Ibid.  XII.   1880.  p.  229. 

46.  A   phylloxera    Magyarországon.    Egy    kis 

történelem  a  jövő    hasznára.    Ibid.    XII. 
1880.  p.  249—260. 
47.*   Szervezkedjünk,  küzdjünk   a  phylloxera 
ellen.  Ibid.'xil.  1880.  p.   329—339. 


LI 


48a.*  A  phylloxera.  Vészkiáltás  a  magyar  sző- 
lők érdekében.  1  rajz.  I  tábla.  Hiida- 
pest,  1880. 

486.  A  phylloxera.  Politikai  Újdonságok.  50. 
szám. 

49.  A    phylloxera    ellen    való    védekezéshez. 

Terniészettudoniányi  Közlöny.  XII.  1880. 
p.  400-401. 

50.  Trochiliuni    apiforine.   Egy    hermafrodita. 

Természetrajzi  Füzetek.  V.  1881.  p.  194— 
196. 

•"il.  Trochiliuni  apifornie,  ein  Hermaphrodit. 
Ibid.  V.  1881.  p.  275-277. 

h-2.*  Az  átalakalások  vilásráról.  68  ábrával. 
Népszerű  Természettudományi  Előadások 
Gyűjteménye.  26.  füzet.  Budapest,  1881. 
1— 1Ü4  oldal.  Előadatott  1881.  jan.  28  és 
febr.  4-én.  v.  ö.  Természettudományi  Köz- 
löny. XIII.  1881.  p.  394. 


53.  Tortrix  pilleriana  és  Rhynchites  betuleti. 

Természettudományi  Közlönv.  XIII.  1881. 
p.  318. 

54.  Hymenoptera  nova  vei  minus  cognita  in 
collectione  Musaci  Nationalis  Hungarici 
a  Doctore  J.  Kriechbaunier  Macenti  de- 
scripta.  Terniészetr.  Füz  VI.  1882.  p.  197. 

55.  Eine    wunderliche    Publikation.    (Antwort 

an    Herrn    Dr.    Speyer.)  Entomologische 
Nachrichten.  IX.  1883.  p.  197-199. 

56.  A  pókok  (Citigradae,  Lycosidae)  száláról. 
Természettud.  Közi.  XXI.  1888.  p.  443. 

57.  A  tavaszi  ökörnyálról.  Ibid.  XXX.  1898. 

p.  389. 

58.  A  hortobágyi  sáskajárás  biológiai    tanul- 

ságai. Ibid.  XLII.  1910    p.  305—313. 

59.  Madárvédelem  és  rovarirtás.  I.  Köztelek. 

1910.  p.  235.    II.  Ibid.    p.    1350-1351 
vö.  382.  410.  tétellel. 


II.  Ornithologia, 


60.  Falco  subbuteo  Linné.  Erd.  Muz.  Egyl. 
Évk.  III.  1864/65.  p.  84—86.  132. 

61.  Állattani  közlések.  Ibid.  III.  1864/65.  p. 
87—91. 

62.  Id.  II.  Ibid.  IV.  1866/67.  p.  48-53. 

63.  Zoologische  Miszellen.    II.   Analyse   Erd. 

Muz.  Egyl.  Évk.  IV.  1866/7.  p.  XII. 
(i4.*   A  Mezőség.  I.  A  Hódas-  vagy  Szarvastó  - 
és  környéke.  Természetrajzi,  jelesen  állat- 
tani szempontból  tárgyalva.  Pillék.  1  tér- 
kép.   1  kőnyoniatú  tábla,  Erd.  ^luz.  Egyl. 
Évk.  V.  1868/70.  p.  8-29. 

65.  Id.  Ibid.  VI.  1872.  p.  42-67. 

66.  Die  Mezőség.  1.  Die  Hódos  oder  Szarvas- 
Teiche  und  deren  nächste  Umgebung  in 
naturhistorischer  Beziehung.  Analyse  Erd. 
Muz.    Egylet  Évkönyve    V.    1868/70.    p 

ni— VII. 

67.  Állattani  közlések.  IV.  Az  1866/67.  év 
nevezetesebb  jelenségei.  Erd.  Muz.  Egyl. 
Évk.  V.  1868/70.  p.  30-32 

68.  Állattani  közlemények.V.  Ibid.  \.  1868/70. 

p.  92—96. 

69.  Zoologische  .Miszellen.  V.  Analyse.  Erd. 
Muz.  Egy.  Évk.  V.  1868/70.  p.  IX. 

70.  A  Mezőség.  II.  A  Mező-Záh-Tóháti,  továbbá 

Méhesi,  Baldi  és  Mező-Sályi  tósorozat 
természetrajzi,  jelesen  állattani  szem- 
pontból tárgyalva.  —  Erd.  Muz.  Egyl. 
Évk.  VI.  1872.  p.  42—67. 


71.  Die  Mezőség.  II  in  naturgeschichtlicher, 
besonders  zoologischer  Beziehung.  — 
Analyse  Erd.  Muz.  Egyl.  Évk.  VI.  1872. 
p.  IV- VI. 

72.  A  „Mezőség"   szárnyasai    és    költözködé- 

sük. Vadász  és  Versenylap  XVI.    1872. 
p.  182,  183,  189—191,'  197—199. 

73.  Erismatura  leucocephala  (Linné)  a  magyar 

ornisban.     Math,  és    Termtud.     Közi  X. 
1872.  10.  p.  151—161.   2  táblával. 
74   A    magyar    madárvilág    ezidei    vendége. 
(Pastor   roseus    L.)    Természettudományi 
Közlöny.  VH.  1875.  p.  263—267. 

75.  A  méh  egyik  ellensége.  Ibid.  VIII.  1876. 

p.  362-363. 

76.  A  kánya,  varjú  és  mezei  egér.  Adat  a 
mezőgazdaság  állattanához.  Ibid.  VIII. 
1876.  p.  457-461. 

77.  Madártani     nionstruozitások.    Ibid.    VIII. 

187(i.   p    484. 

78.  Saskeselyű  és  keselyű.  Ibid.  IX.  1877. 
p.  177-183 

79.  Éles  határok  a  madarak  elterjedésében. 
Természetrajzi  Füzetek  I.   1877.  p.  8—9. 

80.  Verbreitungsgrenzen  der  Vögel.  —  Ibid. 
I.  1877.  p.  49-50. 

81.  Megjegyzés  Dr.  Bartsch  Samunak  „Korcs- 
csőrü  seregély  (Slurnus  vulgaris  L.  T. 
F.  I.  76)°  czímü  czikkére.  Ibid.  I.  1877.  p. 
76-77. 

VII* 


LU 


82.  Beiiierkunjí  zum  Artikel  „Stunius  vulga- 
ris mit  fliffornicn  Schnabel. '  von  Dr. 
Bartsch.  H.iil.   I.  1S77.  p.   119 

83.*  Korcscsőrű  madarak.  Ibid.  1.  1877.  p. 
74—76.  1   táblával. 

84.  Vögel  mit  diöormen  Schnäbeln.  —  ibid 

I.  1877.  p.  110-118. 

85.  Reliquia  Petényiana.  —  Ibid.  I.  1877.  p. 
214—219.  (v.  Ö.  Nyr.   XIII.    549—550.) 

86.  A  műnyelvről.  (Az  Oriolus  czikkhez.)  Ibid. 

II.  1878.  p.  88-91. 

87.  Zur   ornithologischen  Terminologie.  Ibid. 

II.  1878.  p.  174. 

88.  A  magyar    madártan   irodalma.    Ibid.    II. 

1878.  p.  80—88. 

89.  Ungarns    ornitliologische  Literatur.    Ibid. 

II.  1878.  p.  173-174. 
90.*  Torzcsőrü  varjú.  (Corvus  corni.x  L.)  Ibid. 

II.  1878   p.  93—94.  1  tábla. 
91.*  Nebelkrähe  (Corvus  cornix)  mit  difformem 

Schnabel.  Ibid.  II.  1878.  p.  176.  Taf.  1. 

92.  Apró  madarak  hagymával.  Természet- 
tudományi Közlöny.  X.  1878.  p.  41 — 76. 
és  124.  Vasárnapi  Újság.  1878.  p.  119  — 
122.  Útirajzok  és  természeti  képek  )). 
97-102. 

93.  A    fülemile    utazása.    Magyarország  és  a 

Nagyvilág.  XV.   1878.  p.  327—8.  342-4. 

94.*  AUatélet  mint  munka,  kifejtve  főképen  a 
madárvilág  munkás  rajaiból.  Természet- 
tudományi Közlöny  XI.  1870.  ]).  1 — lő. 
40-50.  88—104. 

95.*  A  nas:y  út.  A  madárvilág  tavaszi  moz- 
galma alkalmából.  2  rajz.  1  tábla.  (T. 
T.  K.  1879  285—286.)  Népszerű  Term.- 
tudom.  Előad.  Gyűjt  III.  lo.  1880.  p. 
1 — 43.  Magyarország  és  a  Nagyvilág 
XVI.  1879.  p.  314. 

96.*  Xema  Sabinii  Leach,  a  magyar  madár- 
világban. 1  tábla.  Természettudományi 
Füze  lek    III.    1879.  p    92-95. 

97*  Xema  Sabinii  Leach.  deren  Vorkommeu 
in  Ungarn.  Ibid.  III.  187Í».  p.  1S4-185. 

98.  Egy  kép  hazánk  madárvilágából.  Termé- 
szettudományi Közlöny.  XII.  1880.  p.  1 — 9. 

99.  A  fecskék   elszaporodását    korlátozó    ter- 

mészeti erők.  Ibid.  XII.  1880.  p.  286. 

100.  Az  „iij"  éneklő  madárról.  Függetlenség 
1881.  L  19. 

101a.  Az  öngj'ilkos  stiglincz.  \'adászlap  IV^ 
1883.  p.  235-236. 


101//.  A  nagykanizsai  felakasztott  veréb.  Ter- 
mészettud. Közlöny.  XIV.   1882.  p.  309. 

102.  Legvégül  az  a  stiglincz.  Vadászlap.  IV. 
1883.  p.  272. 

103.  A  bácskai  mocsarakról.  Természettudo- 
mányi Közlöny    XIX.  1887.  p.  398. 

104.*  Szárnyas  vendégünk.  (Syrrliaptes  para- 
doxus Pali.)  1  kép.  Ibid.  XX.  1888.  p. 
209—222. 

105.  Jelentés  az  1888.  év  nyarán  Norvégia 
északi  részére  tett  útról.  Ibid.  XX.  1888. 
p.  369  (480). 

106.  Vélemény  Teschler  György  hajnalmada- 
ráról.  Ibid.  XX.    1888.  p.  443. 

107.  Helyreigazítás.  (Xema)  Természetrajzi 
Füzetek.  XI.  1888.  p.l64. 

108.  Berichtigung.  Ibid.  XI.  1888.  p.  214. 

109.  A  pusztai  talpastyúk  és  a  madárvonulás. 
Terniészetludományi  Közlöny.  XXI.  1S89. 
p.  18—21. 

110.  Madártani  elemek  szépirodalmunk  főbb 
forrásaiban.  Ibid.  XXI.   1889.  p.  -54 — 58. 

111.  A  kakas  korai  kukorékolása.  Ibid.  XXI. 
1889.  p.  85—86. 

112.  A  fttlemilék  éneke.  Ibid,  XXt.  1889.  p.  86. 

113.  A  madarak  megfigyeléséről.  Ibid.  XXI. 
1889.  p.  199. 

114.  A  madárvédelem  a  párisi  nemzetköz''  gaz- 
dasági kongresszuson.  Ibid.  1889.  p.  259 
-263. 

115.  A  czerkó.  (Sterna  hirundo)  mint  sáska- 
pusztitó.  Ibid.  XXI.  1885.  p.    385. 

116.*  Az  északi  sarkkör  madáréleféből.  Ibid. 
XXI.  1889.  Pótf.  p.  1—20. 

117.  Entgegnung  (a  Tschusi  és  Dalla-Torre- 
nak  az  Ornis  1889.  4.  füzetében  meg;je- 
lént ., Berichtigung" -jára)  Budapest.  1890. 
p.  1-6. 

118.*  Petényi  János  Salamon,  a  magyar  tudo- 
mányos madártan  megalapítója.  1799  — 
1855.  Életkép.  Chernél  István,  dr.  Ma- 
darász Gyula  és  Vastagh  György  közre- 
működésével szerzetté  H.  0  Kiadta  a 
II.  nemzetk.  orn.  kongr.  alkalmából  a 
Királyi  Magyar  Természettudományi  Tár- 
sulat. 1  arczkép.  1  színes  tábla.  4°.  p. 
1—128.  Budapest,  1891.  Mutatvány  :  Va- 
sárnapi Újság.  1891.  p.  333—334.  Is- 
mertetése Pesti  Napló  1891.  V/IT. 

119.*  Johann  Salamon  v.  Petényi,  der  Be- 
gründer der  wissenschaftlichon  Ornitholo- 
gie in  Ungarn.  1799  —  1855.  Ein  Lebens- 


[.m 


120. 

121. 
122. 

123. 
124. 


125. 

126. 
127. 
128. 


129. 


bild.  Unter  Mitwirkung  J.  v.  Madarász, 
Stefan  v.  Chernél  u.G.  v.  N'astagh,  ver- 
fasst  von  0.  H.  Budapest,  1891.  4".  p. 
1-187. 

,  Egy    ősmocsárról.    Természettudományi 
Közlöny.  XXIII.   1891.  p.   1-11. 

Petényi  élete.  Ibid.  XXIII.  1891.  p. 
411—424.  (325). 

A  madarak  költözése.  Az  első  megérke- 
zés idejéről  Magyarország  területén.  Ibid. 
XXIII.   1«91.  Pótf.  p.  97—117. 

Cber  die  ersten  Ankunftszeiten  der  Zug- 
vögel in  Ungarn.  Frülijahrszag.  Vor- 
bericlit  für  den  II.  intern  Orn.  Kongr. 
Budapest,  1891.  4".  p.  1—31. 
*  Az  éjszaki  niadiirliegyek  tájáról.  A  K. 
M.  Természettudományi  Társulat  kiadása. 
8".  VIII -f  572  oldal.  75  kép,  1  térkép, 
3  szines  tábla.  Budapest,  1893. 

Előadta  egyes  fejezeteit  1888  nov.  9  és 
Ití.  Természettud.  Közlöny.  XX.  1888.  p. 
481.  Kolozsvárott  1888.  decz.  vö.  Erdélyi 
Hiradó  decz.  8.  három  tárca. 

Ismertetések  :  Vasárnapi  Újság  1893.  p. 
390,  487.  Fővárosi  Lapok  1898  nov.  6  ; 
Magyar  Hirlap  1893.  máj.  20.  Nemzet 
1893  aug.  20. 

Szemelvények:  Hankó  Universum  II.  p. 
266 — 279  és  számos  tankönyvben. 

^lagyar  Ornithologiai  Központ.  Termé- 
szettud. Közlöny.  XXVI.   1894.  p.  49. 

Megnyitó.  Aquila  1.  1894.  p.  1—8. 

Vorwort.  Ibid.  I.  1894.  p.   1—8. 

A  füsti  fecske  (Hirundo  rustica  L.)  ta- 
vaszi vonulásáról.  A  jelenség  egészének 
vázlata.  Ibid.  I.  1894.  p.  9—28. 

Der  Friililingszug  der  Rauchschwalbe  — 


—  Eine    Skizze    der 
Ibid.    I.    1894.    p. 


130. 


131. 


13-. 


133. 


Hirundo  rustica  L. 

Gesamterscheinuug. 

9—28. 

Nemes  Middendorft'  Ernő  madárköltöz- 
ködési  adatsorozatai  és  adatai.  Ibid. 
I.  1894.  p.  28-85. 

Ernst  von  Middendortfs  Daten  und  Serien 
über  den  Zug  der  Vögel.  Ibid.  I.  1894. 
p.  28-35. 

Blasius  Rudolf  dr.  A  költözködő  mada- 
rak első  érkezési  ideje  Braunschweig  kö- 
rül. Ibid.  I.  1894   p.  86. 

Dr.  Rudolf  Blasins.  Erste  Ankunftszeiten 
der  Zugvögel  in  Braunschweig.  Ibid. 
1.  1894.  p.  36. 


184.  A  füsti  fecske  vonulási  sebessége.  Ibid. 
I.  1894.  p.  61. 

135.  Der  Zugflug  der  Rauchschwalbe.  Ibid. 
I.  1894.  p.  61. 

136.  Numenius  tenuirostris  Vieill.  Ibid.  1. 1894. 
p.  62. 

137.*   Fenichel  Sámuel    emlékezete.    Ibid.    I. 

1894.  p.  69  és  Természettudományi  Köz- 
löny. XXVll.  1895.  p.  113—122.  és  216. 

138.*  Erinnerung  an  Samuel  Fenichel.  Aquila. 
I.  1894.  p.  69. 

139.  A  vonulási  röpülés  sebessége  és  magas- 
sága. Ibid.  I.   1894   p.   185. 

140.  Geschwindigkeit  und  Höhe  des  Zugflu- 
ges. Ibid.  I.  1894.  p.  135. 

141a— 141Ò.  Liebe  K.  T.  Dr.  1828—1894. 
Ibid.  I.  1894.  p.  176. 

142-  A  füsti  fecske  nagy  útjáról.  Termé- 
szettudományi Közlöny.  XXVI.  1894.  p. 
113-121.  V,  ö.  Ibid.  XXVII.  1895.  p.  47. 

148.  Az  első  év.  A  Magyar  Ornithologiai  Köz- 
pontműködése 1894ben.  Aquila  II.  1895. 
p.  1—3. 

144.  Das  erste  Jahr.  Die  Tätigkeit  der  Un- 
garischen (Jrnithologischen  Centrale  im 
Jahre  1894.  Ibid.  II.  1895.  p.  1-3. 

145.  A  füstifecske  teleléséhez.  Ib.  H.  1895.  p.  88. 

146.  Zur  Überwinterung  der  Rauchschwalbe. 
Ibid.  IL  1895.  p.  88. 

147.*  Svaerholt  madárhegye.  Ibid.  II.  1895.  p. 

97—110.    és   Vadászlap    XV.    1894.    p. 

39-42,  52—54. 
148.*  Der   Vogelberg   Svaerholt.    Aquila    11. 

1895.  p.  97—110. 

149.  A  gólya  vonulása  általános  szempontból. 
Ibid.  11.  1895.  p.  167. 

150.  Der  Zug  des  Storches  vom  universalen 
Standpunkte.  Ibid.  II.   1895.  p.  167. 

151.  A  madárvonulás  ügyében.  Ibid.  II.  1895. 
p.  182. 

152.  In  Sachen  des  Vogelzuges.  Ibid.  IL  1895. 
p.  182. 

153.  A  hajnalmadárnak  Nyustyalikéren  vaio 
előfordulásáról.  Természettudományi  Köz- 
löny. XXVII.  1895.  p.  54. 

154.  Anas  boschas  fán  fészkeléséről.  Ibid. 
XXVn.  1895.  |).  110. 

155.  A  füstifecske  Afrikában.  Ibid.  XXVIl. 
1895.  p.  556. 

156.  A  füstifecske  (Hirundo  rustica  L.)  tavaszi 
vonulása.  Erdészeti  Lapok  XXXIV.  1895. 
p.  628-660. 


LIV 


157.*  A  inadárvonuliis  elemei  Magyarország- 
ban 1891  ig.  Egy  történeti  vázlattal,  át- 
nézeti térképpel,  4  tájrajzi  térkép  és  4  táb- 
lázattnl.  Budapest  1895.  p.   1—238. 

158.*  Die  Elemente  des  Vogelzuges  in  Un- 
garn bis  1891.  Budapest  1895.  p.  1—216. 

159.  Eies  határok  és  látszólagos  niegkésések, 
ezek  jelentősége  a  madarak  tavaszi  vonu- 
lásában. Aquila  111.  1896.  p.   1 — 6. 

160.  Scharfe  Grenzen  und  scheinbare  Ver- 
spätungen, ihre  Bedeutung  für  den  Früh- 
lingszug der  Vögel.  Ibid.  III.  1896.  p. 
1-6. 

161.  Petényi  J.  Salamon  ornitliologiai  hagya- 
téka. Bevezetés,  lb.  III.  1896.  p.  149-161. 

162.  J.  Salamon  v.  Petényis  ornithologischer 
Nachlass.  Ibid.    III.   1896.  p.  149—161. 

163a— 163&.  Aebly  A.  lb.  III.   189().  p.  144. 

164.  A  Locustella  luscinioides  állítólagos 
énekéről.  Természettudományi  Közlöny. 
XXVIII.  1896.  p.  552-554 

165.  A  vonuló  madarak  röpülési  magasága. 
Ibid.  XXVIII.  1896.  p.  606. 

166.  És  még  egy  rossz  szokás.  Ibid.  XXIX. 
1897.  p.  267—268. 

167.  Petényi  János  Salamon  orniihologiai 
hagyatéka.  Akadémiai  Értesítő.  VII.  1896. 
p.  466 — 476.  Természettudományi  Köz- 
löny. XXIX.  1897.  p.  40. 

168.  Franciaország  és  a  madárvouulás.  Aquila 
IV.  1897.  p.  39—43. 

169.  La  France  et|  la  migration  des  oiseaux. 
Ibid.  IV.  1897.  p.  39-43. 

170.*  A  mimikrizniusról.  (Madár  és  hullám. 
A  jégmadár  mimikrizmusa.)  Ibid.  IV. 
1897.  p.  146.  Természettudományi  Köz- 
löny. XXIX.  1897.  p.  475—477. 

171."  Über  den  Mimikrismus.  (Vogel  und  Welle. 
Der  Mimikrismus  des  Eisvogels.)  Aquila 
IV.  1897.  p.  146. 

172.  A  vonuló  madarak  érkezési  idejére  vonat- 
kozó adatok  ingadozása.  Ibid.  IV.  1897. 
p.  159. 

173.  Die  Schwankung  der  Angaben  über  die 
Ankunftszeiten  der  Zugvögel.  Ibid.  IV. 
1897.  p.  159. 

174a — 1746  Reliquiae  ornithologicae.  Ibid.  IV. 
1897.  p.  164. 

175.  A  perbenyiki  szalonkavadászatok.  Ibid. 
IV.  1897.  p.  170. 

176.  Die  Schnepfenjagd  in  Perbenyik.  Ibid. 
IV.  1897.  1).  170. 


177a— 1776.  Gätke  H    Ibid.  IV.  1897.  p.  187. 

178.  Csehország  vonulási  adatainak  bírálata. 
Ibid.  IV.  Í897.  p.  193-197. 

179.  Rezension  der  Zugdaten  aus  Böhmen. 
Ibid.  IV.  1897.  p.  193—197. 

180.  Északnémetország  madárvonulásának 
jelenlegi  sarkpontja.  Ibid.  IV.  1897.  p. 
230—253. 

181.  Der  gegenwärtige  Angelpunkt  für  den 
Vogelzug    in  Norddeutschland.   Ibirl.  W. 

1897.  p.  230-253. 

182.  Naumanns  Naturgeschichte  der  \'ögel 
Deutschlands.  Ibid.  IV.  1897.  p.  280—281. 

183.  Új  megfigyelő  hálózatok.  Ibid.  IV.  1897. 
p.  172—173 

184.  Neue  Beobachtungsnetze.  Ibid.  IV.  1897. 
p.  172-173. 

185.  Egy  pillantás  a  M.  0.  K.  múltjára  és 
jelenére.    Ibid.    IV.    1897.    p.  176—184. 

186.  Ein  Blick  auf  die  Vergangenheit  u.  Ge- 
genwart der  U.  0.  C.  Ibid.  IV.  1897.  p. 
176—184. 

187.  A  madárvonulás  megfigyelésének  kiter- 
jesztése. Természettudományi  Közlöny. 
XXIX.  1897.  p.  153-154.  v  ö.  XXViíl. 
—319,  1896.  p.  216. 

188.  'A  madár  és  a  repülőgép.  Természet- 
tudományi Közlöny.  XXIX.  1897.  p. 
161—176.  Vadászlap  XVIII.  1S!)7.  p.316- 
319,  327—331. 

189.  Wie  singt  Locustella  luscinioides?  Ornith. 
Munatsber.  V.   1897.  p.  20-23. 

190.  Danka  és  hőjeg.  Természettudományi 
Közlöny.  XXIX.  1897.  p.  137—138. 

191.  Megnyitó  szó.  (Dr.  Almássy  György 
Madártani  betekintés  a  román  Dobrud- 
sába.)  Aquila  V.  1898.  p.  1—3. 

192.  Vorwort.  (Zum  Artikel  Ornith.  Rekognos- 
zierung der  rumänischen  Dobrudscha.) 
Ibid.  V.   1898.  p.  1—3. 

193.  Kisebb  közlés.   Ibid.    V.    1898.    p.  206. 

194.  Kleine  Mitteilung.  Ibid.  V.  1898.  p.  206. 

195.  A  füsti  fecske  idei  felvonulása.  Ibid.  V. 

1898.  p.  206. 

196.  Der  Frühlingszug  der  Rauchschwalbe. 
Ibid.  V.  1898.  p.  206. 

197« — 1976.  Saxicola  melanoleuca.  Ibid.  V'. 
1898.  p.  294. 

198.  A  madárvonulásról.  Ibid.  V.  1898.  p. 
294—296. 

199.  Über  den  Vogelzug.  Ibid.  V.  1898.  p. 
294—296. 


LV 


l'OO.  Dr.  .Midilendorff  Sándor  isepiptesei  Orosz- 
országból. Ibid.  V.  1898.  p.  296. 

201.  Dr.  Alexander  von  Middendorffs  Isepip- 
teseii  Russlands.  Ibid.  V.  1898.  p.  296. 

202.  A  MasTj-ar  Ornitliologiai  Központ  mun- 
kássága. Il.id.  V.  1S98.  p.  3Ô1-;W). 

208.  Die  Tätigkeit  der  Uug.  Ornith.  Centrale. 
Ibid.  V.  1898.  p.  301—306. 

204.  A  rózsasirály.  Rhodostetia  rosea,  ezelőtt 
Larus  Rossi.  Természettudományi  Közlöny. 
XXX.  1898.  p.  33. 

205.  A  füsti  fecske  felvonulása.  Ibid.  XXX. 
1898.  p.  75—76. 

206.  A  fecskék  kevesbedésének  okai.  Ibid. 
XXX.  1898.  p.  673. 

207.  A  czi-czi-pe  szavú    madár.    Ibid.    XXX. 

1898.  p.  673. 

208.  A  gólya,  sas,  keselyű  stb.  mozdulatlan 
szárnynyal  való  keringése.  Ibid.  XXX. 
1898."  p.  676 

209.  Ave  regina!  Dem  Herzen  der  Frau  gewid- 
met. Ornith.  Monatsschr.  XXIII.  1898.2-6. 
í^gyetértés.  1898.  és  úgyszólván  az  egész 
világsajtóban. 

210.*  Der  Vogel  und  die  Flugmaschine.  3 
Abbild.  Ornith.  Monatsschr.  XXIII.  1898. 
p.  112-118,  155-164. 

211.  Ornithologische  Versammlung  in  Sara- 
jevo vom  25—29.  Sept.  1899.  Ornith. 
Monatsschr.   XXIV.    1899.  p.  194—196. 

212.  A  niadárvonulásról  pozitív  alapon.  Aquila 
VI    1899.  p.  1. 

213.  Vom  Zuge  der  Vögel  auf  positiver  Grund- 
lage. Ibid.  VI.  189Í».  p.  1. 

214.  Claus  Károly  tanár.  1835—1898.  Ibid. 
VI.  1899.  p.  117—118. 

215.  Professor  Carl  Claus.  1835-1898.  Ibid. 
VI.  1898.  p.  117-118. 

216.  Dr.  Zeppelin  Miksa  grof.  1856—1897. 
Ibid.  VI.  18!J9.  p.   119. 

217.  Dr.  Graf  Max  v.  Zeppelin.  1856-1897. 
Ibid.  VI.  1899.  p    119. 

■2i8a—218b.  John  Cordeaux.  Ibid.  VI.  1899. 

p.  327. 
219a— 219?'.  Baron    S.   d'IIaniouville.  1830— 

1899.  Ibid.  VI.  1899.  p.  417. 

220.  Frivaldszky  János  emlékezetének.  Ibid. 
VI.  1899.  p.  323. 

221.  Den  Manen  Johann  von  Frivaldszkys. 
Ibid    VI.  1899.  p.  323. 

222.  Id.  Bezáró  szó.  Ibid    VI.  1899.  p.  403. 

223.  Id.  Schlusswort.  Ibid.  VI.   1899.  p.  403. 


224.  Ornitholognsok  gyűlése  Sarajevóban. 
Ibid.  VI.  1S99.  p.  327. 

225.  Zur  Ornithologen  Versammlung  in  Sara- 
jevo. Ibid.  VI.  1899.  p.  327. 

226a— 2266.  Remiza.  Ibid.  VI.  1899.  p.  404. 

227.  Jelentés  a  sarajevói  ornithologiai  kon- 
gresszusról. Természettudományi  Közlöny. 
XXXI.  1899.  p.  640. 

228.  Bevezető  szó  Chernél  „Magyarország 
madarai" -hoz.  Bpest   1899.  p.  1— XXIV. 

229.  Sirály,  csérla.  Magyar  Nyelvőr.  XXVIII. 
p.  130. 

230.  Dr.  Madarász  Gyula:  Ceyloni  gyűjtéseim 
madártani  eredménye.  Die  ornitholo- 
gische Ergebnisse  meiner  Reise  nach 
Ceylon.  Editio  Sep.  a  Termr.  Fiiz.  e  Museo 
Nat.  Hung.  Vol  XX.  1899.  Budapesti 
Szemle.  94.  k.   1898.  p.  135—144 

231.  Levél  a  szerkesztőhöz.  Budapesti  Szemle. 
97.  k.  1899.  p.  159-lßO. 

232«.  Brief  an  E.  Simon.  Oedenburger  Zei- 
tung. 1899.  febr.  23. 

2320.  Bevezető  szó  a  VII.  kötethez.  Aquila 
VII.  1900.  p.  1. 

233.  Vorbericht  zum  Vil.  Bande  Ibid.  VII. 
1900.  p.  1. 

234.  Madárvédelem.  Az  Országos  Állatvédő 
Egyesület  1900.  febr.  25.  közgyűlésén 
előadta  H.  0.  8°  p.  1—8.  Erdészeti 
Lapok  1900.  p.  562—569. 

235.  A  temesvári  400  fürj.  Természettudo- 
mányi  Közlöny.    XXXII.    1900.    p.  430. 

236    A     madarak     szflzenszületéséről.      Ibid. 

XXXII    1900.  p.  541-542. 
237.  A  gimpli  átvedlése  feketére.  Ibid.  XXXIi. 

1900.  p.  542. 

238  Megjegyzés  Kleinschmidt  Ottó  „A  Falco 
Hierofalco  alakköre"  stb.  ez.  értekezésé- 
hez. Aquila  VIH.  1901.  p.  47. 

239.  Bemerkung  zu  Oltó  Kleinschmidts  Abhand- 
lung über  den  Formenkreis  des  Falco 
Hierofalco.  ibid.  Vili.  1901.  p.  47. 

240.  Madárvédelem.  Ib.  VIH.  1901. p.  205— 214. 

241.  Vogelschutz.  Ib.  VHI.  1901.  p.  205-214. 

242.  Pótlék  a  varjúkérdéshez.  Ibid.  Vili.  1901. 
p.  275. 

243.  Nachtrag    zur   Krähenfrage.    Ibid.    Vili. 

1901.  p.  275. 

244.*  A  madarak  hasznáról  és  káráról.  Ibid. 

VIH.  1901.  p.  279-291. 
245.*  Vom  Nutzen  und    Schaden    der  Vögel. 

Ibid.  VHF.  1901.  p.  279-291. 


LVl 


246.  Két  halott.  Ibid.  Vili.  l'JUl.  p.  ;J11— 310. 

247.  Zwei  Todte.  Ibid.  Vili.  1901.  p.  31 1—81(1 

248.  A  Horvát  Ornithologiai  Központ,  ibid. 
Vili.  1901.  p.  29<S. 

249-  Die  Kroatische  Ornithologische  Centrale. 
Ibid.  Vili.  190).  p.  298. 

2b0a—2ò0b  Alphon.se  Milne-Edwards.  1835- 
1900.   Ibid.  Vili.  1ÍI01.  p.  203. 

251.*  A  madarak  hasznáról  és  kárán'»!.  A  m. 
k.  földmívelésügyi  minister  kiadványa. 
100  képpel  ellátta  Csörgey  Titus.  Buda- 
pest. 1901.  Franklin.  280  oldal. 

252  *  Ugyanaz.  11.  bővített  kiadás  105  képpel. 
Budapest.   1901.  Franklin.  326  oldal. 

253.*  Ugyanaz.  111.  bővített  és  javított  kiadás. 
4  színes  képpel  és  138  ábrával.  Buda- 
pest. 1911.  Hornyánszky.  398  oldal. 

254.  Ugyanaz.  IV.  kiadás  sajtó  alatt. 

255.  A  niadáranatómia  jelentősége.  Aquila 
IX.  1902.  p.  1-11. 

256.  Die  Bedeutung  der  Anatomie  der  Vögel. 
Ibid.  IX.  1902.  p.  1-11. 

257.  A  madarak  hasznáról  és  kárái'ól  czimü 
fejezethez.  Ibid.  IX.  1902.  p.  228—229 

258.  Zum  Kapitel  vom  Nutzen  und  Schaden 
der  Vögel.  Ibid.  IX.  1902,  p.  228—229. 

259.  Nécsey  István.  1870—1902.  Működése  a 
M.  0.    Központban.    Ibid.    IX.    1902.   p. 


24.: 


254. 


260.  Stefan  v.  Nécsey.  1870—1902.  Seine 
Tätigkeit  iu  der.  U.  0.  C.  Ibid.  IX.  1902. 
p.  245—254. 

261.  „Két  holt  mester  kibékítése".  Ibid.  IX- 
1902.  p.  256. 

262.  „Zur  Versöhnung  zweier  toten  Meister". 
Ibid.  IX.  1902.  p.  256. 

263a— 2636.  Dresser.  D.  H.  E.  Ibid.  IX.  1902. 
p.  232-233. 

264.  Dr.  OhIseu  Károly.  1837—1902.  Ibid.  IX. 
1902.  p.  255. 

265.  Dr.  Carl  Ohlsen.  1837—1902.  Ibid.  IX. 
1902.  p.  255. 

266*  A  merényi  fecskék.  Ibid.  IX.  1902.  p. 

219. 
267*  Die    Schwalben    von   Merény.  Ibid.  IX. 

1902.  p.  219. 

268.  Becsülettudó  fecskék.  Ibid.  IX.  1902.  p. 
220. 

269.  Artige  Schwalben.  Ibid.  IX.  1902.  p. 
220. 

270.  A  vándorló  fészek.  Ibid.  IX.  1902.  p. 
221. 


!    271.  Das  ambulante  Nest.  Ibid.  IX    1902.  p. 
221. 

272.  Fészek  a  szobai  tükör  rámáján  Ibid.  IX. 
1902.  p.  221. 

273.  Das  Nest  am  Rahmen  des  Spiegels  im 
Zimmer.  Il)id.  IX.  1902.  p.  221. 

274  *A  siketfajd  csördifiormismusáról.  Ibid. 
IX.  1902   p.  229—230. 

275  *Dift'ormer Schnabel  beim  Auerhahn.  Ibid. 
IX.  1902.  p.  229—230. 

276.  Visszapillantás  a  M.  0.  K.  tízesztendős 
működésére.  Ibid.  X.  1903.  p.  1—34. 

277.  Ein  Blick  auf  die  zehnjährige  Tätigkeit 
der   U.    0.    C.  Ibid.  X.  1903.  p.  1—34. 

278.  *  A  tarvarjú  (Geronticus  eremita)  emléke 
Magyarországon.  Ibid.  X.  1903.  p.  35—65. 

279.*  Der  Kahlrabe  (Geronticus  eremita),  sein 
Denkmal  in  Ungarn.  Ibid.  X.  1903.  p. 
35 — 65. 

280.  A  madarak  táplálkozása  tekintettel  a 
haszonra  és  kárra.  Ibid.  X.  1903.  p. 
219—220. 

281.  Ernährung  der  Vögel  mit  Rücksicht  auf 
Nutzen  und  Schaden.  Ibid.  X  1903,  p. 
219—220. 

282a — 282b.  Muscicapa  parva.  (Bechst.)  Ibid. 
X    1903.  p.  252—253. 

283.  Dr.  Madarász  Gyula:  ..Magyarorsszág 
madarai  etc."  Ibid.  X.  1903.  p.  266. 

284.  Madarász  Dr.  J.  von  „Die  Vögel  Ungarns." 
Ibid.  X.  1903.  p.  266. 

285.  Nemes  Homeyer  Sándor  1834—1903. 
Ibid.  X.  1903.  p.  305. 

286.  Alexander  von  Homeyer  1834—1903. 
Ibid.  X.  1903.  p.  305. 

287.  A  tarvarjú.  Természettudományi  Közlöny. 
XXXV.  1903.  413—414. 

288  Nutzen  und  Scliaden  der  Vögel.  Ins 
Deutsche  übersetzt  von  J.  C.  Rössler. 
Mit  100  Abbildungen.  Gera  Untermhaus. 
Druck  u.  Verlag  Köhler.;i903  XVI  +.332 
Seiten.  Ism.  Ornith.  Monatsber.  1903.  N.  10. 

289.  Ajánlás.  Aquila  XI.  1904.  p.  I— Vili. 

290.  Widmung.  Ibid.  XI.  1904.  p.  I— Vili. 

291.  A  madarak  tápláléka.  Jelentés  a  IV.  Nem- 
zetközi Madártani  Kongresszusnak  Lon- 
donban. Ibid.  XI.   1904.  p.  257. 

292.  Nahrung  der  Vögel.  Bericht  für  den  IV. 
Internationalen  ornithologischen  Kongress 
zu  London.  Ibid    XL  1904.  p.  257. 

293.  A  madár  pillantásáról,  Ibid  XL  1994.  p. 
360. 


T.VII 


294.  Vom  Hlick  des  Vogels.  Ibid.  XI.  1904.  ]). 

360. 
295a— 29.V'.  Kongressus.  Ibid.    XI.    1904.  p. 

38;J. 

296.  Dr.  Uarányi  Ignác.  Ibid.  XI.  1904.  p. 
386. 

297.  Dr.  Ignatz  von  Darányi.  Ibid.  XL  1904. 
p.  386. 

298-  Petényi  J.  Salamon  és  a  magyar  ma- 
dárvilág. Természettudományi  Közlöny. 
XXXVI.  1904.  p.  125—134 

299.*  A  tarvarjű.  Természettudományi  Köz- 
löny. XXXVI.  1904  p.  561-574.  5  kép- 
pel; Magyar  Nyelvőr.  XXXII.  341.  XXXII. 

1904.  p.  551—558.  Tanulók  Lapja.  1904 
p.  291—292. 

300.*  Még  egyszer  a  tarvarjú.  Természet- 
tudományi Közlöny.  XXXVI.  1904.  p. 
642—644.  Vasárnapi  Újság.  1904.  p.  71. 

301.  Bevezető  Csörgey  Titus:  „Madártani 
töredékek  Petényi  I.  Salamon  irataiból" 
ez.  müvéhez.  Budapest.  1904.  p.  I. 

302.  Petényiért    Aquila  XII.  1905.  p.  I. 

303.  Für  Petényi.  Ibid.  XII.  1905.  p.  I. 
304*    A    Xauniann-ünnep.    Ibid.    XII.    1905. 

p.  V. 

305.*  Die  Naumann-Feier.  Ibid.  XII.  1905 
p.  V. 

306.  A  IV.  Nemzetközi  Ornithologiai  Kon- 
gresszus. Ibid.  XII.  1905.  p.  XV. 

307.  Der  IV.  Internationale  Ornithologischc 
Kongress.  Ibid.  XII.  1915.  p.  XV. 

308.  Pótlás  (Lintia  czikkéhez).  Ibid.  XII.  1905. 
p.  337. 

309.  Zusatz  (zu  Lintias    Artikel)     Ibid.    XII. 

1905.  p.  337. 

310.  Levél  a  városligeti  mesterséges  fészek- 
odvak  tárffvában.  Állatvédelem.  1905. 
p.  2. 

311.*  Keceiisio  critica  'automatica  of  the 
Doctrine  of  líirds'Migration.  With  one 
Map.  Budapetst.  1905.  p.  IX  -f  74. 

312.*  The  Method  for  Oniitliophaenology 
inaugurated  ^by  the  Hungarian  Central 
oifice  for  Ornithology.  Budapest  1905. 
p.  1—13.  Tab.  1—X. 

313*.  On  the  Migration  ot  Birds.  Proc.  of  the 
IVth  L  0.  C.  1905.  p.  163—175.  fig.  12. 

314.  The  Food  of  Birds.  Proc.  ^of  the  IVth 
I.  0.  C.  1905.  p.  630-635. 

315.  Éneklő  nőstény  kanári.  Természettudo- 
mányi Közlöny.  XXXVIÍ,   1905.  p.   198 

Aquila  XXI. 


310.  A  tarvarjú.  Ibid.  XXXVII.  p.  1905.  250— 
252. 

317.  A IV.  Nemzetközi  OrnitiiologiaiKongresz- 
szusról.  Ibid.  XXXVII.  1905.  p.  -566-571. 

318.  Előszó:  Hauer  Béla  „A  vetési  varjú  je- 
lentősége a  gazdaságban"  ez.  füzetéhez. 
Bp.  1905.  p.  3—6. 

319.  Előszó  Kukuljevic  József  „Magyarország 
madárvédelmének  története,  fejlődése  és 
jelenlegi  állapota"  ez.  könyvéhez.  Buda- 
pest, 1906.  Az  0.  Á.  V.  E.  kiadása,  p. 
V— IX. 

320.  Alakkörök  és  ornithophaenologia.  Aquila 
XIII.  1906.  p.  I— X. 

321.  Formenkreis  und  Oruithophaenologie. 
Ibid.  XIII.   1906.  p.  I-X. 

322.  A  „The  Ibis"  és  az  ornithophaenologia. 
Ibid.  XII.  1906.  p.  XI— XIII. 

323.  „The  Ibis"  und  die  Ornithophaenologie. 
Ibid.  Xni.  1906.  p.  XIV— XVL 

324  .,The  Ibis"  and  Ornithophaenology.  Ibid. 
Xm.  1906.  p.  XVII -XIX. 

325.  A  M.  0.  K.  ornithophaenologiai  anyaga. 
Ibid.  XIII.  1906.  p.  XX. 

326.  Ornithophaenological  Materials  of  the 
Hungarian  Central  Otlice  of  Ornithology. 
Ibid.  XIII.  1906.  p.  XX. 

327.  Ornithophaenologische  Materiale  der 
U.  O.  C.  Ibid.  Xni.  190G.  p.  XX. 

328.  Nyilatkozat.    Ibid.    XIII.    1906    p.  243. 

329.  Erklärung.  Ibid.  XII.  1906.  p.  243. 
330.*  Pro  domo  ünnep.  1  táblával.  Ibid.  XIH. 

1906.  p   246—252. 
331.*  Pro  domo  Feier.  Mit  1  Tafel.  Ibid.  Xlll. 

1906.  p.  246—252. 
332a— 3320.  Fatio  Motor.  Ibid.  XÜI  1906.  p. 

266. 
333a-333/A  Oustalet  Emile.  Ibid.  XIII.  1906. 

p.  267. 
334ft-3316.Leverktthn  P.  Ibid.  XIII.  1906.  p. 

268. 
335a— 335?*.    Gretzmachcr    Gy.     Ibid.    XIII. 

1906.  p.  269. 
336a-3366.  Huszthy  Ö.  Ibid.  XIII.  1906.  p. 

270 

337.  Madárvédelem.  Budapesti  Hirlap.  1906. 
szept.   13. 

338.  A  madarak  és  fák  napja  Magyar- 
országon. Történeti  vázlat.  Budapest. 
1906.  Hornyánszky.  1—38  oldal. 

Vlll 


LVlll 


339.  Ifeiiiiiniiies   snr  les   Notes   de   HI.  Le 

Dr. ({uinet. Budapest.  l'Jüü.  lloriiyánszky. 

p.  1-23. 
340.*  Piinfíur  Gyula  1843— 1907.  1  táblával. 

Aquila  XIV.   1907.  p.  1  —X. 
341.*  Julius  Puugur  1843—1907.  Mit  1  Tafel. 

Ibid.  XIV.  1907.  p.  I.— X. 

342.  Még  egyszer  a  tarvarjiiról  (Geronticus 
eremita  Linn.)  Ibid.  XIV.  1907.  p. 
XXXIII— XLII. 

343.  Noch  einmal  über  den  Kahlraben  (Ge- 
ronticus eremita  Limi.)  Ibid.  XIV.  1907.  p. 
XXXIII-XLII. 

344.  A  déli  fény,  fontos  adalékok  vonuló 
madaraink  teleléséhez.  Ibid.  XIV.  1907.  p. 
XLIl— XLIV. 

345.  Das  Südlicht,  wichtige  Beiträge  zur 
Kenntnis  unserer  Zugvögel.  Ibid.  XIV. 
1907.  p.  XLII— XLIV. 

34Ü.  A  madárvédelem  érdekében.  Ibid.  XIV. 
1907.  p   315. 

347.  Im    Dienste     des    Vogelschutzes.    Ibid. 

XIV.  1907.  p.  315. 

348.  A  tarvarjú.  Magyar  Nyelvőr.  XXXIII. 
1907.  p.  354,  410. 

349.  Ornithologie  Moderne  et  Ornithophaeno- 
logie.  —  Annales  de  la  Soc.  Roy. 
Zoologique  et  Malacologique  de  Bel- 
gique. XLII.  1907.  p.  203—220. 

350.  Az  1902.  évi  nemzetközi  iiiadárvédcluii 
egyezmény  és  Magyarország.  Történeti 
vázlat.  —  Budapest,  Horuyánszky.  1907. 
V  -f  221  oldal. 

351.  The  International  Convention  for  the 
Protection  of  líirds  concluded  1902. 
and  Hungary.  Historical  Scotch.  Publi- 
cation of  the  lîoyal  Hungarian  Minister 
of  Agriculture.  Budapest.    Hornyánszky. 

1907.  p.  V  +  241. 

352.  Előszó  Csörgey  Titus:  , Útmutató  a 
mesterséges  fészekodvak  alkalmazásához" 
ez.  müvéhez.    Budapest,    1907.  p.  7—8. 

353.*  A    röpülés  kérdése.    2    képpel.    Aquila 

XV.  1908.  p.  I— X.  Magyar  Hirlap.  1909 
febr.  13. 

354.*  Zum  Flugpi-obiciu.  Mit  2  Abbild. 
Aquila  XV.  1908.   p.  I— X. 

355.  Jegyzet.  Ibid.  XV.  1908.  p.  244. 

356.  Bemerkung.   Ibid.  XV.  1908.  p.  244. 
357«- 3575.  Jí.  P.  Alexander  Schatìer.  1846- 

1908.  Ibid.  XV.  1908.  p.  357. 

358.  A  városi  verebek  sötétebb  színezetének 


oka.  Természettudományi  Közlöny.  XL. 
I90S.  p.  334. 
359.  Felhívás  a  pusztai  talpastyúk  megfigye- 
lésére. Ibid.  XL.  1908.  p.  387.  Erdé- 
szeti Lapok.  XLVII.  1908.  p.  548. 
Állatvilág.  1.  1908.  p.  55.  Vadászlap. 
XXIX.    1908.    p.    90.  Állatvédelem.    V. 

1908.  (■>.  sz.  p.  8. 

360«.  A  fürj  vadászata.   Terniészettudonuinyi 

Közlöny.  XL.  1908.   p.  709. 
360&.  Pungur    Gyula    gyűjtése.     —    Magyar 

Nyelvőr.  XXXVII.    1908.    p.    277—278. 

361.  Képonse  á  la  Critique  de  M.  le  Dr. 
Quinet.  —  Annales  de  la  Soc.  Roy. 
Zoologique  et  Malacologi(iue  de  Bel- 
gique. XLIIl.   1908.  p.  139—145. 

362.  The  Hungarian  Central  Oífice  for 
Ornithology.  Budapest,  Hornyánszky. 
1903.  p.  1—35. 

363.*  A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Köz- 
pont működéseinek  vázlata.  4  táblával. 
Aíiuila  XVI.  1909.  p.  I— XLVII. 

364.*  Eine  Skizze  der  Tätigkeit  der  Königlich 
Ungarisch  Ornilhologischen  Centrale.  Mit 
4  Tafeln.  Ibid.  XVI.  1909.   p.  I— XLVH. 

365.  In  Memóriám.  Newton  Alfréd  levelezése 
Herman  Ottóval.  Ibid.  XVI.  1909.  p. 
XLVIH  -  XLIX. 

;!l)().  In  Memóriám.  The  Correspondence  bet- 
ween Alfred  Newton  and  Otto  Herman. 
Ibid.  XVI.  1909.  p.  XL  X.— LXVII. 

367.  In  Memóriám.  Der  Briefwechsel  des 
Alfred  Newton  mit  Otto  Herman.  Ibid. 
XVI.  1909.  p.  LXVIII. 

368.  Adalékok  az  arktikus  és  palaearktikus 
regio  ornithophaenologiájához.  Ibid.  XVI. 

1909.  p.  LXXIX. 

369.  Materialien  zur  Ornithophaenologie  der 
arktischen  und  palaearkiischen  Kegion. 
Ibid.  XVI.  1900.  p.  LXXIX. 

370i'.  Birds  useful  and  Birds  harmful. 
By  Otto  Herman  and  J.  A.  Owen.  Illus- 
trated by  Titus  Csörgey.  Manchester  at 
the  University  Press.     1909.  p-   1  —  384. 

370&.  Das  Ringexperiment.  Ornithologische 
Monatsberichte  XVIII.  1910.  p.  69—71. 

371.  Ringvögel.  —  Zoologischer  Beobachter. 
1909.  p.  27.  Times.  1909.  Hi.  7. 

372.  A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ 
a  Margitszigeten.  Budapesti  Hirlap.  1909- 
szeptember  18.  Pester  Lloyd  Abendblatt. 
1909.  szept   22. 


LÍX 


378.  Beszéd  az  X.  Nemzetközi  Ornitliologiai 
Kongresszus  ünnepélyes  ülésén  Berlinben 
1910.  május  30-án.  Aiiuila  XVII.  1910.  p. 
I— IT. 

374.*  Naumann  János  Fridrik  1885-ben  Magyar- 
földön. -2  táblával.  Ibid.  XVII.  1910.  p. 

in. 

375.*  Johann  Fridrich  Naumann  in  Ungarn 
im  Jahre  1835.  Mit  2  Tafeln.  Ibid.  XVII. 
1910.  p.  III. 

376a— 3766.  Richard  Bowdler  Sharpé.    Ibid. 

XVII.  1910.  p.   298. 

877.  Rede  gehalten  in  der  Eröffnungssitzung 
des  V.  Internationalen  Oruilhologen-Kon- 
gresses  in  Berlin  am  30.  Mai  1910. 
Bericht  des  V.  intern.  Orn.  Kongr.  Berlin. 
1910.  p.  83-35. 

378.  Kurze  Übersicht  der  Organisation  und 
Arbeit  der  Königl.  Ung.  Ornith.  Centrale. 
Ibid.  p.  133—143. 

a79.  Nyilatkozat.   Az  Újság,  1910.  niárcz.  3. 

380.  Madárkérdés.  Budapesti  Hirlap.  1910. 
június  26. 

381.  Helyreigazítás.  Az  Újság,  1910  okt.  11. 

382.  Madárvédelem    és    rovarirtás.  Köztelek. 

1910.  p.  235. 

383.  A  Masí.var  Kir.  Oniitli.  Központ.  (Az 
első  nemzetközi  vadászati  kiállítás  kalauza.) 
Budapest.   1910.  p.  1—16. 

384.  Die  Küiiigl.  Ung.  Ornithologische  Cen- 
trale (I.  internat.  Jagdausstellung)  Buda- 
pest. 1910.  p.  1—16. 

385.  „Aviatika"  és  ornithologia.  Aquila  XVIII. 

1911.  p.  1. 

386.  „Aviatik"  und  Ornithologie.  Ibid.  XVIII. 
1911.  p.   1. 

387.  Megjegyzés  (Lósy  czikkéhez).  Ibid.  XVI 11. 
1911.  p.  210.  ' 

388.  Bemerkung    (zu    Lósy  s    Artikel)     Ibid. 

XVIII.  1911.  p    210. 

389.  Megjegyzés  (Pálos  E.  czikkéhez).  Ibid. 
XVI II.  1911.  p.  324. 

390.  Bemerkung  (zu  E.  Páloss  Artikel).  Ibid. 
XVllI.  1911.  p.  324. 

391.  Megjegyzés  (Schenk  .1.  czikkéhez).  Ibid. 
XVIll.   1911.  p.    356. 

392.  Bemerkung  (zu  J.  Schenks  Artikel). 
Ibid.  XVIll.  1911.  p.  356. 

393.  A  Magyar  Földrajzi  Társaság  Alföldi 
Bizottsága  ornitliologiai  tervezetének  váz- 
lata. Ibid.  XVIII.  1911.  p.  413—416. 


894.  Skizze  des  ornitiiologischen  Arbeitplanes 
der  Alföid-KoniMiission  der  Ungarischen 
Geograpiiischen  Gesellschaft.  Ibid  XVIII. 
1911  p   418—416. 

395.  CTliymesi  és  gácsi  gróf  Forgách  Károly, 
tiszteleti  tag.  Ibid.  XVIU.  p.  435. 

396.  Ehrenmitglied  Graf  Karl  Forgách  von 
Ghymes  und  Gács.  Ibid.  XVIll.  1911.  p. 
435. 

397.  Dr.  Warthauseni  báró  König  Richard, 
tiszteleti  tag.  Ibid.  XVIll.  1911.  |).  486. 

398.  Hlhrenmitglied  Dr.  Freiherr  Richard 
König  von  und  zu  Warthausen.  Ibid. 
XVIII.  1911.  p.  436. 

399.  Dr.  Parrott  Károly  tiszteleti  tag.  Ibid. 
XVIII.   1911.  p.  489. 

400.  Ehrenmitglied  Dr.  Karl  Parrott.  lijid. 
XVIII.  1911.  p.  439. 

401.  Keuessei  Kenessey  László.  Ibid  XVIll. 
1911.  p.  441. 

402.  Ladislaus  v.  Kenessey  de  Kenesse.  Ibid. 
XVIII    1911.  p.  441. 

403a- 408 6.    Malesevits    Emil    Ibid.    XVIII. 

1911.  p.  441. 

404.  Az  északi  búvármadár  előfordulása  Szeni])- 
czen  (P<izsony  m.).  Természettudományi 
Közlöny.  XLlll.  1911.  p.  368. 

405.  A  székesfőváros  madárkérdése.  Buda- 
pesti Hirlap.  1911.  ápr.  27. 

406.  Az  ornithopliaenologia  mai  állásának  váz- 
lata. Aquila  XIX.  1912.  p.  1-15. 

407.  Eine  Skizze  des  Standes  der  Ornitho- 
phaenologie.  Ibid.  XIX.  1912.  p.  1—15. 

408.  Blasius  Vilmos.  1845-1912.  Ibid.  XIX. 

1912.  p.  498. 

409.  Wilhelm  Blasius.  1845—1912.  Ibid.  XIX. 

1912.  p.  498. 

410.  A  varjúkérdés.  Budapesti  Hirlap.  1912. 
okt.  31. 

411.  A  madárélet  tanúságairól.    Aquila.    XX. 

1913.  p.  1-10. 

412.  Die  Lehre  aus  dem  Vogelleben.  Ibid. 
XX.  1913.  p    1—10. 

413.  Érdekes  telelés.  Ibid.  XX.  1914.  p.  11. 

414.  An  interesting    Hibernation.    Ibid.    XX. 

1913.  p.  11. 

415.  Megjegyzés  (Weigold  czikkéhez).  'bid.  XX. 

1914.  p.  212. 

416.  Bemerkung  (zu  Weigolds  Artikel).  Ibid. 
XX.  1918.  p.  212. 

417.  A  szerkesztő  végszava.  Ibid.  XX.   1913. 


280. 


Vili* 


LX 


418.  Sclilussbenierkuiií;'  des  Redakteurs.  Ibid. 
XX.  1918.  p.  230. 

419.  Az  angol  füsti  fecskék  Afrikában.   Ibid. 
XX.  1913.  p.  510. 

420.  Die  englisciien  Rauciiscliwalbenin  Afrika. 
Ibid.  XX.  1913.  p.  510. 

421.*  Gróf  Csáky  Albin.  Arczképpel.  Ibid,  XX 

1913.  p.  545-547. 
422.*  Graf  Albin  Csáky.  Mit  Pliotogr.  Ibid.  XX. 

1913.  p.  545-547. 
423a-423?;.  Sclater  Piiilipp  Liitley.   1892— 

1912.  Ibid.  XX.  1913.  p.  547. 
424a— 4246.   Ür.  Collett    Robert.    Ibid.    XX. 

1913.  p.  548. 

425a-425í';.  Dr.  Gunning  J.  W.  B.  Ibid  XX. 
1913.  p.  548. 


42G.  Csató  János.  1833-1913.  Ibid.  XX.  1913. 
I).  549. 

427.  Johann  von  Csató.  1833—1913.  Ibid.  XX. 
1913.  p.  549. 
'    428.  A   tudományos    irodalom   jogáról.    Pesti 
llirlap.    1913.  márc.  19. 

429«.    „A  varjak  a  mezogazdasàgban"  ez.  tá- 
madó czikkről.  Ibid.  1913.  márc.  20.  és  21. 

4296.  A  „varjúháborúság"  vége. Gazdasági  La- 
pok. 65.  évf.  24.  sz.  1913  jún.  15.  p.  432. 

430.  Über    Vogelschutz    in    Ungarn.    Pester 
Lloyd.   1913.  nov.   13. 

431.  Peiényi  emlékezete.  Aquila  XXI.  1911.  p. 
LXXXIII— LXXXVIII. 

432.  Petényi  zum  Gedächtnis.  Ibid.  XXI.  1914. 
p.  LXXXIX— XCIV. 


in.  Zoologia. 

{Erdusire  Or 

433.  A  múzeum  állattúri  osztályának  rendel- 
tetéséről előadás  18(15  febr.  9  Az  Erdélyi 
Múzeum  Egylet  Évk.  III.  1864/5.  p.  133. 

434.  Franzenau  József  emléke.  Ibid.  IV.  1866/7. 
p.  1 — 17.  V.  ö.  8.  tételszám. 

435.  Erinnerung  an  Josef  von  Franzenau. 
Analyse  des  Inhaltes  des  Erdélyi  Múzeum 
Egylet  Évkönyve.  IV.  1866/7.  p.  I~II.  Ver- 
handl.  u.  Mitteil.  d.  siebenbiirg.  Ver.  für 
Naturwissenschaften    XII.   1862.    p.    21. 

436.  CzetzAntal  emlékezete.  Az  Erdélyi  Múzeum 
Egylet    Évkönyve.  VI.    1872.    p.    1—23. 

437a.  Erinnerung  über  Anton  Czetz.  Analyse 
des  Inhaltes  des  Erdélyi  Múzeum  Egylet 
Évkönyve.  VI.  1872.  p.  I— III. 

4376.  Das  edle  sit'bcnbiirijisehe  Pferd.  Sitzungsb. 
der  math.-naturw.  Klasse  der  kön.  Akad.  d. 
Wiss.  Wien.  Jalirg.  1872.  Nr.  XXII.  p.  153. 

438.  Külföldi  tudósok  Magyarországban.  Termé- 
szettudományi Közlöny.  VII.  1875.  p.  284. 
439    A    csirázóképesség    tartósságáról.   Ibid. 

VII.  1876.  p.  30—31. 

440.  Az  ebdüh  ügye.   Ibid.  VII.  1876.  p.  474. 

441.  Felhívás  előüzetésre.  (Természetrajzi  Fü- 
zetek.) Ibid.  Vili.  1876.  p.  479-481. 

442.  Állattani  irodalmunk  és  a  napisajtó.  Ibid. 

VIII.  1876.  p.  17U— 172.  Fővárosi  Lapok. 
1877  márczius. 

443.  Természetrajzi  Füzetek  az  állat-,  növéuy-, 
ásvány-  és  földtan  köréből.  Évnegyedes 
folyóirat.  Kiadja  a  Magyar  Nemzeti  Mú- 


—  Botanica. 

nüholofjia.) 

zeum.  A  természetrajzi  osztályok  közre- 
működése melett  szerkeszti  Herman  Ottó. 
Megindult  1877  (Budapest,  Franklin). 
H.  0.  szerkesztette  a  X.  kötetig,  1886-ig. 

444.  „Megnyitó."  Egy  új  irodalmi  vállalathoz. 
Egyetértés.   1877.  25.  szám. 

445.  Megnyitó.  Természetrajzi  Füzetek.  I. 
1877.  p.  3-8. 

446.  Aus  unserem  Programme.  Ibid.  1.  1877. 
p.  47—48. 

447.  A  műnyelv  kérdéséhez.  Ibid.  1.  1877.  p. 
69-74 

448.  Herr  Dr.  C  A.  Dohrn  und  die  „Természet- 
rajzi Füzetek".  Ibid.  I.  1877.  p.  131—132. 

449.  Zur  Frage  der  ungarischen  naturwissen- 
schaftlichen Kunstsprache.  Ibid.  1.  1877. 
p.  116. 

450.  Természetrajz  —  nemzeti  szellem.  Ibid. 
I.  1877.  p.  207  -  212.  ;  Magyarország  és 
a  Nagyvilág.  1877.  p.  659.  ;  Természet- 
tudom. Közlöny.  VIII.  1877  p.  424—427. 

451.  Naturgeschichte  und  Nationalgeist.  Ter- 
mészetrajzi Füzetek  I.  1877.  p.  248. 

452.  Reliquia  Petéuviana.  Ibid  I.  1877.  p. 
212—217.  III.  'l879.  p.  89-92.  199- 
204.  IV.  1880.  p.  251—260. 

453.  Id.  Ibid.  I.  1877.  p.  248-249.  III. 
1879.  p.  184.  268.  IV.  1880.  p.  329—830. 

454.  „Veto"  vagy  inkábl)  kérés  egy  érdekes 
növény  nevében.  Ibid.  II.  1878.  p.  76 — 
79.   —  Egyetértés.  1877.  111.  szám. 


LXI 


455.  Ein  Veto  oder  besser  eine  líittc  im 
Namen  einer  interessanten  Pflanze.  Ter- 
mészetrajzi Füz.  II.  1878.  p.  1(39—173. 

450.  Kct  beszéd.  Tartották  a  magyar  tud 
Akadémia  1878-iki  évi  nagygyűlésén 
Csengery  Antal  és  dr.  Haynald  Lajos. 
Ibid.  II."  1878.  p.   199-210. 

457.  Zwei  Keden.  Gehalten  in  der  feierlichen 
Sitzung  gelegentlich  der  Jahresversamm- 
lung der  ungarischen  Akademie  der  Wis- 
senschaften vom  Präsidenten  A.  von 
Csengery  und  Erzbischof  dr.  Ludwig  von 
Haynald.  Ibid.  II    1878.  p.  268—269. 

458.  A  „Bánság"  tiórájához.  Kivonat  Janka 
V.  cikkéből.  Ibid.  lII.  1879.  p.  12. 

459.*  Onobrychis  Visianii  Borbás  és  egyebek. 

Fiivészeti  leszámolás.  Ibid.  III.  1879.  p. 

156-168. 
460.*  „Onobrychis  Visianii  Borbás"  und  noch 

etwas.  Eine  botanische  Abrechnung.  Ibid. 

III.  1879.  p.  188—195. 

461.  Alligator  niger  és  teknősbéka.  Előadás 
1879  május  24.  Természettud.  Közlöny. 
X  •  1879.  p.  285. 

462.  Bevezető  a  Természetrajzi  Füzetek  IV. 
kötetének  4.  (utolsó)  füzetéhez.  Termé- 
szetrajzi Füzetek.  IV.  1880.  p.  249—250. 

463.*  A  Göthe-féle  „ellentálló"  szőlőfajok.  8. 

ábrával.  Természettudományi  Közlöny.  XI. 

1880.  p.  359—362. 
464.*  A  szőlő  nemesítéséről.  Ibid.  XII.   1880. 

p.  401—402. 

465.  A  székelyföld  sikléiról.  Ibid.  XIII.  1881. 
p.  142. 

466.  Nyelv  és  tudomány.  Természetrajzi  Fü- 
zetek. V.  1881.  p.  3-11. 

467.  Sprache  und  Wissenschaft.  Herrn  dr.  J. 
Kriechbaumer,  Gustos  am  Museum  zu 
München,  gewidmet.  Ibid.  V.  1881.  p. 
57-67. 

468.  Tájékozásul  Fuchs  Tivadar  úr  „A  ter- 
mészethistória rendszere  és  a  Darwiniz- 
mus" című  értekezéséhez.  Ibid.  V.  1881. 
p.  12. 

469.  Vorbemerkung  zur  nachstehenden  Ab- 
handlung „Das  naturhistorisciie  System 
und  der  Darwinismus"  von  Theodor  Fuchs. 
Ibid.  V.  1881.  p.  67—68. 

470.*  Umbra  canina  (Mars).   1   táblával.   Ibid. 

V.  1881.  p.  191-193. 
471.  I.l.  Ibid.  V.  1881.  p.  275. 


472.*  Kél  alakoskodom  (Vipera  cerastes  és 
Chelydra  serpentina). Természettudományi 
Közlöny.  XIV.  1882.  p.  353-362. 

473.  Anthropologiai  Füzetek.  Egyetértés  1882. 
júu.  25    173.  szám. 

474.  A  csíkkirályról.  Előadás  1883.  okt.  17. 
Természettud.  Közlöny.  XV.  1883.  p.  499. 

475.*  Tömösváry  Ödön  1852—1884.  Rovar- 
tani Lapok.   II.   1885.  p.  1—14. 

476.  Biographie  du  dr.  Edm.  Tömö.-iváry.  Supp- 
lément contant  la  revue  des  articles 
publiés  diins  le  Rov.  Lapok  II    1885. 

477.  Búcsúzó.  Természetrajzi  Füzetek.  X.  1886. 
p.  271—274. 

478.  A  tudományos  állattan  ügye.  (Suum 
cuique.)  (Válasz  dr.  Apathy  Istvánnak  a 
Budapesti  Szemle  45  K.  1886.  111—133. 
old.  megj.  cikkére.  Apathy  viszonválasza 
u  o.  481—488.)  Budapesti  Szemle  45  K. 
1886.  p.  323—329. 

478«.  Crescit  eundo.  Ibid.  46  K.  1886.  p. 
167—174. 

479.  A  magyar  tudományos  nomenklatura. 
Természettudományi  Közi.  XVIII.  1886. 
p.  463-466. 

480    A  szarvasvipera  élete  a  fogságban.  Ibid. 

XIX.  1887.  p.  418-421. 

481.  Az  okszerű  halasgazdaság  lényeges  fel- 
tételeiről. Ibid.  XIX.  1887.  p.  436—449. 

482.  1888:  XIX  törvéuyczikk  a  halászatról. 
Jegyzetekkel,  utalá.^okkal  és  magyará- 
zattal ellátták  Herman  Ottó  és  dr.  Imling 
Konrád.  Budapest.  1888.  Ráth.  p.  1—38. 

483.*  Természet  —  művészet.  Természettudo- 
mányi Közlöny.  XX.   1888.  p.  1 — 13. 

484.  Természetrajzi  irodalmunk  érdekében. 
Ibid.  XX.  1888.  p.  62-64. 

485.  A  tüpouty  (Cyprinus  carpio)  tenyész- 
téséről. Ibid.  XX,  1888.  p.  446. 

486.  A     kikelt    pisztráng     elhelyezése.    Ibid. 

XX.  1888.  p.  446. 

487.*  A  halgazdaság  rövid  foglalatja.  43  kép- 
pel. Természettudományi  Könyvk.  Válla- 
lat. XXXI.  (VI.  ciklus  3.  k.)"^  Budapest. 
1888.  8°  VII  +  198.  oldal.  Ismerteti  Buda- 
pesti Szemle  56.  köt.  ]>.  152. 

488.  A  kutyák  zsigorabetegsége.  Természet- 
tudományi   Közlöny.  XXI.  1889.   p.  85. 

489.  Rókák  haszna.  Ibid.  XXI.  1889.  p   86. 

490.  Angolna  a  Balatonban  és  a  velenczei 
tóban.  Ibid.  XXII.  1890.  p.  603. 


A'll 


491.  A  Pelias  berus  elterjedéséről.  Ibid  XX1\'. 
1892.  p.  327-32cS. 

492.  Tervezet  a  vizniellcki  (Balaton,  (^iiar- 
nero)  magyar  állat-,  niivénytani  kutató- 
állomások szervezéséről.  Ibid.  XXV.  1893. 
p.  162.  272. 

493.  Szarvas  megjegyzések  az  agancsról. 
Ibid.  XXVf.  1894.  p.  442. 

494.  Az  agancs  és  a  szarv.  Ibid.  XXVI. 
1894    p.  608. 

495.  A  napisajtó  és  az  ismeretek  terjesz- 
tése. Ibid.  XX VII.  1895.  p.  161. 

496.  Nécsey  István  festett  pillangói.  Ibid. 
XXVil.  1895.  p.  329 

497.  A  Semsey-pályázat  meddőségének  okai- 
ról. Ibid.  XXVlI.  1895.  p.  601- 60G. 

498.  A  pisztráng  tenyésztése.  Ibid.  XXVll. 
1895.  p.  650-651. 

499.  Az  állattan  magyar  kézikönyvéről.  Ibid. 
XXVI II.   1896.  p.  1.58. 


500.  A  természetrajzi  niúzenniról  előadás 
1897  márc.  6.  Ibid.  XXIX.  1897.  p.  318. 

-501.  A  töponty  tenyésztése.  Tbid.  XXIX. 
1897.  p.  64.3 

502.  De  mortnis.  Ibid,  XXX.  1898.  p.  497— 
498. 

503.  Az  élő  kdnyvek.  \  Semseyféle  pályá- 
zat ötletéből.  Ibid.  XXXlÍl.  1901.  p. 
649—653. 

504.  „A  magyar  denevérek  faunája".  Méhely 
Lajos  könyvének  bírálata.  Budapesti 
Szemle.  1901.  CV.  k.  p.  119—129. 

505.  A  halgazdaság  berendezéséről.  Termé- 
szettudományi Közlöny.  XXXVII.  1905. 
p.  369. 

506.  í''azekas  Mihály  emlékezete.  Be.széd  a 
T.  T.  T.  növényt,  szakoszt.  1907.  márc. 
22.  ülésén. 

507.  Megnyitó  szózat.  Állatvilág  1. 1 908.  p.  1  —4. 


IV.  Ethiiogniphia. 


508.  A  „Tájszólár  árvái".  Magyar  Nyelvőr. 
XIII.  1884.  p.  181—182. 

509.  Szíjait  hal.  Ibid.  XIII   1884.  p.  182—183. 

510.  A  halászai  eszközök.  Ibid.  XIII.  1884. 
p.  521—523. 

511.  Petényían;i.Ibid.  XIIJ.  1884.  p  -549—0-56. 
512*.  Osi  nyomok  a  magyar  népies  halászat- 
ban. 34  rajzzal.  Budapest.  1885.  p.  1 — 49. 

513*.  Vestiges  des  Temps  pi'éhistoriíiues. 
Avec  33  dessins  et  une  gravure  hors 
texte.  Budapest.  1885.  p.  1—48. 

514*.  Urgescliiclitliche  Spuren  in  den  Gerä- 
tlien  der  ungarischen  volkstümlichen 
Fisclierei.  Mit  34  Abbildungen.  Budapest. 
1885.  p.  1—45. 

515«*  Osi  elemek  a  magyar  népies  halász- 
eszközökben. Archaeologiai  Értesítő.  1885. 
p.  153-167. 

515i.*  Id.  32  képpel.  Vasárnapi  Újság.  1885. 
p.  399. 

516.  Halászat.  Egyetértés.   1885.  aug.   13 

517.  Melleszt,  mellyezni.  Magyar  Nyelvőr.  XIV. 
1885.  p.  35-36. 

518.  Néhány  magyarázatlan  szó  magyarázata. 
Ibid.  XIV.  1885.  p.  367-368.  ' 

519.  Czápa.  Ibid.  XIV.  1885.  p.  368. 

520.  A  magyar  halásztanya  ügye.  Természet- 
tudományi Közlöny.  XVII'.  1886    p.  44. 


521*.  A  magyar  halászat    könyve.  Nagy  8° 

300  ábrával.  12  mülappal  és  9  kőnyomatú 
táblával.  I.  k.  Budapest.  1887.  XV  -f  -552 
oldal.  II.  K.  1887.  -553-860.  oldal.  Ismer- 
tetések: Hunfalvy:  Századok:  1886.  216; 
Frecskay  János:  Magyar  Nyelvőr.  XVI. 
1887.  p.  211  -  217.  Kossuth  Lajos  :  Vasár- 
napi Újság.  1887.  p.  373;  Vasárnapi  Újság. 
1887.  p.  233  -234.  Hunfalvy  P.  :  Enthnol. 
Mitt.  aus  Ung.  I.  2.  p.  1-52-160.  Sze- 
melvények :  Természettudományi  Köz- 
löny. 1887.  p.  1—22.  Vasárnapi  Újság. 
1887.  p.  226-232,  234  és  számos  tan- 
könyv és  olvasókönyv.  Herman  Ottó:  Szak- 
irodalom— szépirodalom  52  K.  Budapesti 
Szemle.  52  K.  1887.  p.  316—318. 
522  Tarmak.  MagyarXyelvőr.XVI.  1887.p.l26 

523.  Pujka,  pulyka.  Ibid.  XVI.  1887.  p.  129— 
131. 

524.  Pulyka  Szarvas  Gábornak  ajánlva.  Ibid. 
XVI.  1887.  220—221. 

525.  Csikle, Csíkié. Ibid. XVI.  1887.  p.558-.5-59. 
526.*  Rákászat.  Vasárnapi  Újság.  1887.  p.  297. 
527.*   Magyar  bokály,  magyar  tál.   23  rajzzal. 

lbid.^1887.  p.  311— 3I5. 
528    Budboka.  Magyar  Nyelvőr.  XVII.  1888. 

p.  223. 
529.  Juhszél.  Ibid.  XVII.  1888.  p.  406. 


LXIII 


530.  Üiuláskodás.  Fővárosi  Lapok.  1S88.  ápr.S. 
531-*  A  szélmalom  mesterszavai.  Technoloiriai 

I.apoiv.  I.  1889.  p.  -234-235. 
53'2.  A  piszfráng-majszter.    \'asiiriiapi   Újság. 

1890.  p.  883—684  és  751. 

533.  A  liaraiigoií  szava  és  még  valami  Etli- 
nographia.  II.   1891.  p.  323—330. 

534.  A  magyar  ornamentikáról  előadás.  Ibid. 
II.  189  L  p.  381. 

535.  Képviselőházi  beszéde  a  néprajzról.  Ibid. 

II.  1891.  p.  404. 

536.  Felhívás  a  néprajz  híveihez  és  barátai- 
hoz. Ibid.  III.  1892.  p.  249-252. 

537.  A  halászat  mint  ősfoglalkozás  és  viszonya 
a  néprajzhoz.  Ibid.  IlL  1892.  j)  253—262. 

538.*  Magyar  pásztoremberek  remeklései.  Ibid. 

III.  1892.  p.  310—321. 

539.  A  Balaton  halásztopografiája.  Földrajzi 
Közlemények.    XX    1892.    p.    218—223. 

540.*  A  miskolczi  tüzkö-szakóczák.  Természet- 
tudományi Közi.  XXV.  1893.  p.  169-183. 

541.*  A  miskolczi  palaeidith-lelet.  Archaeolo- 
giai  Értesítő.  XÍII.   1893.  p.  1—25. 

542.  A  miskolczi  palaeolilh  lelet  ötletéből. 
Ibid.  XIII.  1893.  p.  186—188. 

543.*  Der  ])alaeolithisclie  Fund  von  Miskoicz. 
Mit  4  Textillustrationen.  Jlitt.  d.  Authrop. 
Ges.  iu  Wien.   XXIII.    1893.  p.  77—82. 

544.*  Bugaczi  forgácsok  kutyafuttában  szedve. 
Vasárnapi  Újság.   1895.  p.  10—33. 

545.  Bugacz  igazsága.  Ibid.  1895.  p.  706.  849. 

546.  Bugacz  pásztoréletéből.  Ibid.  1895.  p.  688. 

547.  Ösfoghilkozások.  Vadászat,  Pásztorélet 
és  Halászat.  Az  1896-iki  ezredéves  orszá- 
gos kiállítás  történelmi  főcsoportjának 
hivatalos  katalógusa  111.  füzet  p.  1  —  4, 
21-47,  59-120. 

548.*  Die  ethnographische  Elemente  der  Mille- 
niumsausstellung  Ungarns  mit  besonderer 
Berücksichtigung  des  Urbeschäftigungen. 
Miit.  d.  Anthrop.  Ges.  in  Wien.  XXVÍ. 
1896.  p.  (3—13). 

549.  Die  Ethnographie  auf  der  Milleniums- 
Ausstellung  l'ngarns.  Wiener  Landwirt- 
schaftliche Zeitung.  1896. Okt.21.Nr.3111. 

550.  Az  ősfoglalkozások  kérdése.  Budapesti 
Szende.  89  K.   1897.  p.  412—432. 

551.  Magyar  ősfoglalkozások.  Tájékozásul. 
Budapest.  Franklin.  1898.  p.  1—7.  Eth- 
nographia.  IX.  1898.  p.  330. 

552.*  Az  őstbsialkozások.  Halászat  és  pász- 
torélet.  Küliinleuvomat    Matlekovits  :  Az 


Ezredéves  Kiállítás  eredménye  V.  köteté- 
ből. Budapest.  1898.  114-120  oldal,  57. 
tálila.  Ismertetések  :  Munkácsy  Bernát  : 
Ethnographia.  IX.  1898.  p.  315-323. 
Balassa  J.:  Magyar  Kritika  1898.  p.  199— 
20ü.  Tóth  Béla:  Pesti  Hírlap  1898.; 
Vasárnapi  Újság  1898.  p.  154. 

553.  Gróf  Zichy  Jenő  utazása  a  Kaukázus- 
ban. Budapesti  Szemle.  93  K.  1898.  p. 
123—139. 

554.  Viszonválasz  gr.  Zichy  Jenő  válaszára. 
Ibid.  93  K.  1898.  p.  449-457. 

555.  Beszéd  Wlassich  Gyula  kultuszminiszter- 
hez a  néprajzi  nuizeuni  megnyitásakor, 
1898  június  16-án.  Ethnographia.  IX.  1898. 
p.  258-259. 

556.  Berbécs.  Magyar  Nyelvőr.  XXVIH.  1899. 
p.   131. 

557.*  A  magyar  ősfoglalkozások  köréh«il. 
61  r;ijzza!  és  2  színes  műlapital.  Termé- 
szettudományi Közlöny.  XXXI.  1899.  p. 
225— 271.  Különlenyomat.  Budapest.  1899. 
p.  1-96. 

558.  A    magyarság    háza.    Ethnographia.    X. 

1899.  p.  282-286. 

559.  Zárszó.  Ibid.  X.  1899.  p.  380—381. 

560.  Gróf  Zichy  Jenő  harmadik  ázsiai  utazása. 
Budapesti  Szemle.  CCLXXXVIL  1900.  p. 
176-193. 

561.*  Die  Forschungsreisen  des  Grafen 
Eugen  Zichy  in  Asien.  „Dritte  Reise". 
Bd.  I.  Budapest.  1900.  p.  1—112. 

562«.*  Nachtrag  zur  Rezension  über  „Die 
Forschungsreisen  des  Grafen  Eugen 
Zichy  in  Asien.  „Dritte  Reise".  Bd.  I. 
Budapest.  1900.  p.  1—19. 

562&.  Schhissw'ort  zur  Rezension  über  „Die 
Forschungsreisen  des  Grafen  Eugen 
Zichy  iu  Asien".  Budapest.  1900.  p.  1—8. 

563.  A  magyarság  háza.  Volt  György  sírjának 
ajánlja  II.  0.  Budapesti  Hírlap.  1900 
jan.  29.  és  febr.  1. 

564a.*  Az  ősfoglalkozásokról.  Vasárnapi  Újság. 

1900.  p.  129. 

564Ò.   Catalogue    de    l'Exposition    Historique 

de  Paris,  p   58 — 68. 
564c.    Az    ősfoglalkozások.    Vezető    az  1900. 

évi    párisi    nemzetközi    kiállításra    szánt 

tárgyak  megtekintéséhez,  p.  8 — 10. 
565.  A    doroszlói    halászszerszám    eredetéről. 

Természettudományi    Közlöny.     XXXII. 

1900.  p.  255—257. 


LXIV 


566.  A  doroszlói  dob-  és  csukaviirsa  eredeté-    i 
röl.  Ibid.  XXXII.  1900.  p.  366—367. 

567.  Első  és  utolsó  szó.    A    Magyar  Nemzeti 
.Múzeum  Néprajzi  Osztályának  Értesítője.        581 
I.   1900.    p.  63.  V.  í..    Budapesti  Hirlap. 

1900.  okt.  30. 
568.*  A  vejszék  és  varsák  fogósságáról.   2íi        582 

képpel.     Természettudományi     Közlöny.        588 
XXX III.  1901.  p.  57—74.  584 

569.*    Die    Fängigkeit    der    Fischzäuiie    und 

Fischreusen    Mit  23  Abbildungen.  Mitteil.    |    585 
d.  Aiithrop.  Ges.  in  Wien  XXXI.  (N.  F.  I.) 

1901.  p.  37.  fiSti 
570.*  Ironga,  szánkó,  kecze.    Adalék   a  pre- 
hisztorikus   hosszú    csontleletek  ismére-        587 
téhez.  Természettudományi  Közi.  XXX lY. 

1902.  p.  5-36.  588 
571*.  Knochenschlittschuh,  Knochenkufe,  Kno-        589 

chenkeitel.  Ein  Beitrag  zur  näheren  Kennt-        -590 
nis  derprehistorischen  Langknochenfunde.        591 
Mit  32  Abbildungen  und  1  Tafel.  Mitteil.        592 
der    Anthrop.  Ges.  in  Wien  XXX  il.  (N. 
F.  II.)  1902.  593 

572.*  A    magyar    nép    arcza    és    jelleme. 

11  táblával  és  45  szövegrajzzal.  A  Termé-  -594 
szettudomáuyi  Társulat  Könyvk.  Váll.  ki- 
adása. 1902.  p.  1—209.  Ismertetések:  Tóth  '[  595, 
Béla  Pesti  Hirlap.  1903.  febr.  14  ;  Vasárnapi 
Újság.  1903.  p.  73.  ;  iMitteil.  der  Anthrop.  596 
Ges.  in  Wien.  XXXI II.  1903.  p.  347—  597, 
348. Szemelvények:*  Természettudományi  598. 
Közlöny.  XXXV.  1903.  p.  32—42. 

573.  A  magyar  arcz  ügyéhez.  (Viszonzás  Dobsa        599. 
czikkére).  Budapesti  Szemle.  114  K.  1903. 
p.  458—465. 

574.*  A  magyarság  arczáról.    Népr.    Ért.    X.        600 

1903.  p.  409-418. 
575.*  Zur  Frage  des  magyarischen  Typus.  Mit        601. 

9  Tafeln  und  Textillustrationen.  Mitteil. 
d.  Anthrop  Ges.  in  Wien.  XXXV.  (N.  F. 
V.)  1905.  ^-02. 

576.*  A  kéz  és  szám  az  ősfoglalkozások  köré- 
ben. Természettudományi  Közi.   XXXV.        ggS 
1903.  p.  97-115. 

577.*  A  tonnára.  16  képpel.  Ibid.  XXXV.  1903. 

p.  375-392.  604. 

578.  Az  ősmagyarok  írásáról.  Tanulók  Lapja. 

1902.  p.  362-364.  605. 
579*.  Az  ősszám    és  ősbetű  viszonya    irodal- 
munkban. Archaeologiai  Értesítő.  XXllI. 

1903.  p.  2.-)9-2(iò.  606. 
580.  Osszam,  ősbetű.  (Összám,  rovás,  ősbetű. 


Előadás  a  Régészeti  és  embertani  Társu- 
lat 1903.  11.  24.  ülésén.)  Budapesti  Hir- 
lap. 1903.  fcbr.  25. 

A  rovás-irás  éle  a  magyar  nép  között? 
A  Magyar  Tudományos  Akadémia  kiadása. 
Budapest,   1903.  H.  0.  véleménye,  p. 

.  Rovás.  Pesti  Hirlap.   1903.  32.  "szám. 
Számrovás,  ősbetű.  Und.   1903.  febr.  10. 
Szám- és  betürovás.  Ibid.   1903.  febr.  25. 
Vasárnapi  Újság.  1903.  p.   136. 

.  A  magyarság   arcza.   Ethnographia.  XV. 

1904.  p.  82. 

'  A  vadász  temetése.  Egy  rajzzal.  Ibid. 
XV.    1904.  p,  155—156 

Kérés     a    palaeolith  ügyben.  Budapesti 

Hirlap.  1905.  219.  szám. 

^  A  nyék.  Magyar  Nyelv  1. 1905.  p.  24—28. 

'Az  ostor  mesterszótára.  Ibid.  1. 1905.  p.  186. 
.  Bogárzik.  elbogárzik.  Ibid.  I.  1905.  p.  229. 
.  Kergeség.  motoz.  Ibid.  I.  1905.  p.  230. 
.*  Az  ásó  mesterszótára.  Ibid.  1.  1905.  p. 

280—281. 
„Staid",  „StaP   és  fora   Ibid.   í.    1905. 

p.  359-361. 

Verő  disznó,  verő  malacz.  Ibid.  1.  1905. 

p.  414—415. 

*  A  nyü.  Ibid.  II.  lí»06.  p.  199—209, 
241-^251. 

*  A  magyar  bajusz.  Ibid.  1 1. 1906.  p.  30—33. 
A  kajla  bajusz.  Ibid.  II.  1906.  p.  232—233. 
Brassó    régi    halászata.    Brassói  Lapok. 

1905.  decz.  22. 

*  Znm  Solutréen  von  Miskolcz.  Mit  4 
Abbildungen.  Mitteil.  d.  Anthrop.  Ges.  in 
Wien.  XXXVl.  N.  F.  VI.  1906.  p.  11. 
Az  aczél,  kova,  taplóról.  Népr.  Ért.  VII. 

1906.  p.  232-233. 

.\  miskolczi  szelvény  helyreigazításához. 
Földtaui  Közlöny.  XXXVÍl.  1907.  p.  256 
-257. 

Zur  Rektifizierung  des  Profils  von  Mis- 
kolcz. Ibid.  XXXVIL  1907.  p.  318—319. 

Szállok  az  liriiak.  Magyar  Nyelv.  HI.  1907. 
p.  468.  —  Budape-sti  Hirlap  1908.  július  3. 
—  Magyar  Nyelvőr.  XXXVII.  1908.  p.  332. 

Beszéd  a  palaeolith  ügyben.  Földtani 
Közlöny.    XXXVlI.    1907.  p.  155—156. 

Rede,  gehalten  in   der  Fachsitzung  der 

Ung.  Geol.  Ges.  Ibid.  XXXVIl.  1907.  p. 

206-207. 

A  magyarságról.  Budapesti  Ilirlap.  1908. 

nov.  21. 


LXV 


607.  A  félreértésről.  Ibid.  1908.  nov.  24. 

bOH.*  Das  I'alaeolitliicuin  des  Biikkgebirges 
in  rugarli.  (Miskoicz.  Das  Szinvatal.  Die 
Holileii.)  Mit  8  Tafeln  und  19  Textillu- 
strationen. Mitteil.  d.  Anthrop.  Ges.  in 
Wien.  XXXVITl.  (\.  F.  Vili)  1908.  p. 
282-263. 

609.  Az  ösí<»glaIk(»zások  niag.vai-ázó  laj- 
stroma. M.  K.  Mezőgazdasági  Múzeum. 
IV.  terem.   Budapest.  1908    p.   1  —  32. 

610.*  A  borsodi  Bükk  ősembere.  7  rajzzal  és 
5  táblával.  Természettudományi  Közi. 
1908.  p.  545—564. 

üli.*  „Koppantóra".  Magyar  Nyelv.  V.  1909. 
p.  168—170.  Bpesti  Hirlap.  1909.  ápr.  30. 

612.*  A  magyarok  nagy  ősfoglalkozása.  Elő- 
tanulmányok. XXlll-[  409  oldal,  3  mű- 
melléklet, 8  tábla,  43  szövegábra.  Buda- 
pest, Hornyánszky.  1909. 

Ismertetések  :  Vánibéry  Ármin  :  Az 
Újság.  1909  ápr.  11  ;  Rákosi  Jenő  :  Buda- 
pesti Hirlap.  1909  márc.  14  :  Bársony 
István  :  Pester  Lloyd.  1909  aug.  29  ; 
Kupa  Á.  :  Tiszavidéki  Újság.  1909  máj.  9  ; 
Munkácsi  Bernát  :  Ethnographia.  1909  p. 
127—128;  Magyar  Hírlap.  1909  márcz. 
31  ;  Pesti  Hirlap.  1909  ápr.  7. 

613.*  Debreczeni  lefogatok.  4  képpel  és  2 
táblával.  Magyar  Nyelv.  VI.  1910.  p. 


614 
615. 

616. 

617. 

618, 


619 
620 
621 

622 


Fogatok     ügye.     Ibid.     VII.     1911.    p. 
270—273. 

*  Das  Artefakt  von  Oloüec  und  was  dazu 
gebort.  Mit  Xachträgen.  Miiteil.d.  Anthrop. 
Ges.  in  Wien.  XL.  1910.  p. 
Nyilatkozat  a  répáshutai  diluvialis  ember- 
koponya tárgyában.  Budapesti  Xapló 
1911.  jan,  20.  és  a  napisajtó. 
Előadás  a  Magyarhoni  Földtani  Társulat 
Barlangkutató  Bizottságának  1911  febr. 
6.  ülésén.  Közlemények  a  M.  F.  T.  B.  B. 
1911.  L  füz.  p.  105—111. 
Vortrag  gehalten  in  der  Sitzung  der 
Kommission  für  Höhlenforschung  der 
Uug.  Geolog.  Ges.  am  6.  Feber  1911- 
Mitteil,  aus  der  Höhlenforsch.  Komm, 
der  Geol  Ges  Jahrg.  1911.  H  .  1.  p. 
212-220. 

,  A  magyar  palaeolith  és  tartozékai.  Bar- 
laug kutatás.  I.   1913.  p.lO— 12. 

.  Über  das  Palaeolithicum  Ungarns.  Ibid. 
1.  1913.  p.  37—39. 

.  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse.  Három 
képpel  és  3  szövegrajzzal.  XIV  -f-  798 
oldal.  Budapest,  Hornyánszky.  1914. 

.  Az  „ispilángról".  Magyar  Nyelv.  X. 
1914.  p.  435-441. 


Pótlás  a  II.  csoporthoz.  —   Ergänzung  zur  Abteilung  II. 


623.  A  madár  a  magyarság  fölfogásában. 
Emlékkönyv  a  kir.  m.  Természettudo- 
mányi Társulat  félszázados  jubileumára. 
1892.  p.  331-352. 

624.  A  galambok  csókolodzása.  Természettud. 
Közlöny.  XLV.  1914.  p.  247-248. 


625.  Kísérleti  adatok  az  erdei  szalonka  vonu- 
lásához. Ibid.  XLVl.  1914.  p.  394-395. 
Zoológiai  Lapok  XVI.  1914.  p.  107—108. 
Erdészeti  Lapok.  LHI.  1914.  p.  529—531. 
Az  Erdészet  IV.  1914.  p.  78. 


Pótlás  a  IV.  csoporthoz.  —    TJrgötizung  zur  Abteilung  IV. 

626.  Kalotaszeg  magyar  népe.  Budapesti  Szemle  70.  K.  1892.  p.  131 — 148. 


Aquila  XXJ. 


IX 


Herman    Ottó    halála. 


A  baleset  és  a  halál. 

Herman  Ottóí  végzetes  kimenetelű  balesete  1914  deczember  15-én  a  késő  délutáiii  órákban 
érte,  a  mikor  egy  teherkocsi  kerekei  alá  került   és    bal  alsó  lábszárán  belső  törést  szenvedett. 

Bár  maga  a  sérülés  nem  látszott  végzetesnek,  a  fekvés  közben  beállott  tüdőgyulladás 
és  ezt  követő  szívbénulás  deczember  27-éii  reggel  pontban  fél  nyolcz  órakor   kioltotta  életét. 

A  halál  híre  országszerte,  sőt,  a  mennyire  a  világháború  engedte,  világszerte  is  mély- 
séges megdöbbenést  keltett. 

Herman  Ottó  özvegyének  gyászjelentésén  kivül  gyászjelentést  adott  ki  Hermas  Ott(/  árva- 
ságra jutott  intézete,  a  M.  Kir.  Ornitliologiai  Központ  magyar  és  német  nyelven.  Mindkét 
gyászjelentés  az  Aquila  ez  évi  kötetének  első  oldalán  hirdeti  mérhetetlen  gyászunkat. 
Külön  gyászjelentést  adott  ki  a  Kir.  Magyar  Természettudományi  Társulat,  a  melynek  szövej;e 
a  következő  : 

„A  Királyi   Magyar    Természettudományi    Társulat  mély  fájdalommal  tudatja, 

hogy  Herman  Ottó,  a  Magyar  Ornithologiai  Központ  tb.  főnöke.  Társulatunk  pártoló 

és  választmányi  tagja,    a    Szily    Kálmán-érem  tulajdonosa    stb.    deczember    27-én, 

életének  80,  évében  elhunyt, 

A    megboldogult    tevékeny    életének,    s^okoldalii    munkálkodásának    legjavát 

Társulatunknak,  a  magyar  természettudományi  művelődés  előmozdításának  szentelte. 

Nagy  érdemei  közismertek.  Nevét  ismeri  a  tanuló  ifjúság  az  iskolában,  a  magyarság 

mindenütt  e  hazában,  a  tudós  világ  itthon  és  a  külföldön,  A  nemzetközi  tudomány 

magaslatán  álló,  igazi  magyar  tudós  és  Társulatunknak  öiizeili'ii.  kipr()bált  és  élete 

utolsó  perczéig  hű,  munkás  tagja  szállt  vele  sirba. 
Emlékezete  örökéletű  !  " 

A  Nagyméltóságú  Földművelésügyi  ]Miniszteriuin  Herman  Ottói  a  maga  halottjái:ak  tekin- 
tette és  a  temetésről  is  maga  gondoskodott.  Dr.  Bárczy  István  a  főváros  nevében  díszsírhelyet 
ajánlott  fel  a  Kerepesi-temetőben,  (IX.  tábla,  I.  sor  85.) 

A  temetés. 

Herman  Ottó  holttestét  deczember  29-én  d,  n,  3  órakor  kisértük  utolsó  útjára, 
A  végtisztessé.gadás  kitűzött  idejében  megjelentek  a  halottas  házban  a  kormány  képvi- 
seletében báró  Ghyi.lány  Imre  földmívelésügyi  miniszter,  Bartóky  József,  Ur.  Ilosvay  L.ajos  és 
Dr.  Vargha  Gyula  államtitkárok  ;  Ludwiqh  Gyula  és  ZsuíInszky  Mihály  belső  titkos  tanácsosok. 
Molnár  Viktor  ny,  államtitkár,  Radisics  György  min,  tanácsos,  Hutyra  Ferencz  rektor,  Pulszky 
Garibalhi  Ksod,  vezérigazgató.  Dr.  Szily  Kálmán,  Dr.  GoLuzmER  Ignácz,  Dr.  Marczam  Henrik, 
Dr.  Schafarzik  Férencz  egyetemi  tanárok,  Özv,  Hamfelné  Pulszky  Polyxéna,  Ozv,  Posa  Lajosné 
és  sokan  mások. 

Testületileg  jelentek  meg  :  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  tisztikara  báró  Szalay  Imre  a  Kir, 
Magyar  Természettudományi  Társulat  id,  Dr,  Entz  Géza,  a  Magyar  Néprajzi  Társasáo- 
Dr.  Sebestyén  Gyula,  a  M.  Kir,  Földtani  Intézet  és  a  Földrajzi  Társaság  Dr.  Lóczy  Lajos,  a 
Turáni  Társaság  Paikert  Alajos,  a  Budapesti  Újságírók  Egyesülete  Szatmári  Mór,  a  székes- 
fővárosi Állatkert  Dr,  Lendl  Adolf,  Miskolcz  város  Szenthály  István  országgyűlési  képviselő,  a 
honvédmenedékház  Gróf  Szirmay  György  vezetése  alatt;  az  Országos  Állatvédő  Egyesület 
és    a  M.  Kir.  Ornithologiai  Központ  tisztikara. 


LXVII 

Az  egyházi  beszédet  Eaffay  Sándor  a  budapesti  ág.  ev.  egyház  lelkésze  mondotta. 
Beiisöségteljes,  a  nagy  halotthoz  méltó  áldása  után  a  Kir.  Magy.  Természeltudomáiiyi  Tár- 
sulat, a  Magyarhoni  Földtani  Társulat  Barlangkutató  Szakosztálya  és  a  Magyar  Földrajzi  Tár- 
saság nevében  id.  Dr.  Entz  Géz.\  mondotta  el  a  következő  meleg  búcsúbeszédet: 

„Tisztelt  gyászoló  gyülekezet! 

Mélyen  megrendülve  közeledem  e  ravataliioz  s  búcsúzom  a  Kir.  Magyar  Természet- 
tudományi Társulat,  a  Magyarhoni  Földtani  Társulat  Barlangkutató  Szakosztálya  és  a 
Magyar  Földrajzi  Társaság  nevében  mindnyájunktól  tisztelt  társunktól,  —  nekem  ifjú- 
kori barátomtói. 

Az  aggastyán,  kinek  elhunytát  velünk  együtt  a  halász-  és  jiásztorkunyhótól  a 
palotáig  e  haza  minden  gyermeke  egy  szívvel  gyászolja,  s  ki  a  tudomány  és  közélet 
oly  különböző  területéről  fűzött  babért  homlokára,  elsősorban  mégis  természetbúvár  volt 
úgyszólván  utolsó  lehelletéig,  kinek  sokoldalú  irodalmi  munkásságának  mindegyikét  az 
ő  természettudományos  gondolkodásának  szelleme  lengi  át  s  ezért  minket,  természet- 
tudósokat ért  elluinvtával  a  legérzékenyebb  veszteség. 

Herman  Ottó  nem  volt  rendes  iskolázottságú  természettudós,  hanem  önképezte 
autodidakta,  de  az  autodidakták  ama  törzséből,  melyből  egy-egy  Buffon,  Fabre,  Petényi 
sarjadzott. 

Elhunyt  társunk  el  nem  iiervadó  érdemei  közül  élénken  újulnak  meg  e  pillanatban 
emlékezetemben  négy  évtizedre  eső  budapesti  működésének  ama  főbb  mozzanatai, 
melyek  aere  perennius  örökítik  meg  nevét  Társulatunk  évkönyveiben. 

Herman  Ottó  az  életnek  sanyarú  iskolájából  akkor  került  a  fővárosba,  a  mikor  n)ár 
nagy  munkát  végzett,  a  mikor  az  Erdélyi  Múzeum  állattárának  alapjait  jórészt  az  ö 
szorgalma  vetette  meg  s  a  mikor  ritka  írói  zsenije,  habár  szűk  körben,  már  ismeretes 
volt.  Erre  az  időre  esik  a  Természettudományi  Társulat  működésének  reformálása,  egy 
nagy  eredményekre  vezető  reform,  mely  a  természettudományok  terjesztését  és  népsze- 
rűsítését írta  zászlajára.  Senki  nagyobb  erélylyel  és  fényesebb  írói  készültséggel  nem 
esküdött  e  zászló  alá,  mint  boldogult  társunk.  Az  állatok  életéből  merített  természeti 
képei,  melyek  sűrűn  jelentek  meg  Társulatunk  kiadványaiban,  valóságos  gyöngyei  nép- 
szerű természettudományi  irodalmunknak.  Az  ezirányú  munkássága  delelőpontjára  emel- 
kedett a  magyar  halászat  könyvében.  A  halászéletben  való  elmerülés  vezette  őt  a  magyar 
ósfdglalkozások  tanulmányozására,  melynek  feldolgozása  közben  ragadta  ki  a  halál  tollát 
a  kezéből.  Tudományos  dolgozatai  közül  az  erdélyi  egyenesszárnyúak  monográfiája,  a 
Mezőség  állatvilágának  ismertetése,  a  magyarországi  pókfaunát  tárgyaló  nagy  munka  s 
számos,  főleg  ornithologiai  tannlmány,  melyek  részint  az  általa  alapított  Természetrajzi 
Füzetekben  s  az  Aquilában  jelentek  meg,  azok  a  munkálatok,  a  melyek  őt  a  leíró 
zoológia  mesterei  közé  emelték  s  díszes  helyet  biztosítanak  neki  tudományos  irodal- 
munkban. 

Már  kora  gyermekkorában  kezdte  a  madarak  tanulmányozását,  melyhez  oly  sok- 
irányú lázas  tevékenysége  között  ismét  és  ismét  visszatért  s  az  ő  nehézségektől  vissza 
nem  riadó  kitartásának  és  vaskövetkezetességének  köszönhető  a  vezetése  alatt  álló 
Magyar  Ornithologiai  Központ  létesülése.  Ez  az  alkotása  oly  tudományos  megfigyelő 
intézetté  izmosodott,  mely  páratlan  a  maga  nemében  s  mintaképül  szolgálhat  más 
hasonló  irányú  intézeteknek. 

Tisztelt  gyászoló  gyülekezet  !  Az  előadottakban  csak  futólag  érintettem  Herman 
Ottónak  oly  sokirányú  tevékenysége  közepett  tisztán  csak  az  állattani  tudományok  terén 
kifejtett  munkásságát  s  el  nem  évülő  érdemeit. 

Most  pedig,  a  mikor  át  kell  adnunk  az  anyaföldnek  azt,  a  mi  mélyen  gyászolt 
tagtársunkban  mulandó,  azon  szavak  ihletnek  meg  s  jutnak  ajakamra,  melyeket  egykor 
KiTAiBEL  sírkövén  olvastam  :   „Gaude  Hungária,  quae  talem  tulisti  ! 

Nagyérdemű  tagtársunk,  drága  halottunk,  öreg  barátom.  Isten  veled!" 

A  megindító  gyászbeszéd  után  báró  Szalay  Imre  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  és  a  Magyar 
Néprajzi  Társaság  nevében  búcsúzott  el  meleg  szavakban  Herman  OttóIóI,  a  Múzeum  egykori 
tisztviselőjétől  és  a  Néprajzi  Társaság  volt  elnökétől  és  tiszteleti  tagjától. 

Dr.  Fodor  Árpádnak  az  Országos  Állatvédő  Egyesület  nevében  mondott  közvetlen  búcsú- 
szavai után  CsöRGEY  Titus  búcsúzott  el  a  M.  Kir.  Ornitholoi;iai  Közjiont  nevében  az  Intézet 
megalapítójától,  atyai  vezérétől  következőképpen  : 

IX' 


LXVIIÍ 


.Kedves  Mesterünk! 


A  M.  Kir.  Ornithologiai  Központ  tisztikara  nevében  veszek  Tőled  biicsút.  Annak  a 
kicsiny,  de  összetartásálian  erős  testületnek  nevelten,  melynek  húsz  évvel  ezelőtt  nieg- 
teremtője,  azóta  ve/,etője,  atyai  gondozója  voltál.  Eleted  alkonyán  fogtál  ehhez  az  alko- 
tásodhoz, oly  korban,  a  melyben  az  átlagos  ember  már  ])ihené-<re  vágyik,  emlúkcinek 
él  csupán.  Ám  a  Te  lángelméd  szervező  ereje,  lelkesedésed  tüze,  páratlan  munkakedved 
diadalmaskodott  éveid  számán  és  megérned  engedte  azt  az  örömet,  hogy  ennek  az 
intézetnek  élén  kifejtett  munkásságod  is  méltó  helyet  biztosított  a  világirodalomban, 
terjesztve  annak  a  bizonyságát,  hogy  ez  a  kis  magyar  nemzet  a  tudományos  madártan 
terén  is  kultúrnemzet,  a  melynek  ezzel  az  egygyel  is  több  joga  van  a  létliez. 

A  tudós  és  a  hazafi  öröme  egyesült  ebben,  a  mint  hogy  e  kettő  Benned  soha  nem 
is  volt  szétválasztható.  Értelmeddel  mindig  együtt  szólalt  meg  érzelmed  szava,  mert 
hiszen  mindig  a  szíveddel  gondolkoztál. 

Ez  ugyan  sok  félreértésre  adott  alkalmat,  sok  keserűséget  is  okozott  Neked,  de 
ez  gyűjtötte  ki'>réd  rajongó  híveid  hatalmas  táborát  is.  Mert  a  mint  Magad  is  mindent 
a  szíveden  keresztül  szivtál  elmédbe,  hasonlóképen  hallgatóidhoz  vagy  olvasóidhoz 
szólva,  azok  értelméhez  fordulva,  mindig  megtaláltad  az  utat  a  szívükhöz  is.  Lángelmédért 
csodáltak,  szíved  melegéért,  kedély  világod  páratlan  gazdagságáért  szerettek  is  ! 

S  most  örökre  kihűlt  ez  a  melegen  érző  szíved  s  a  váratlan  csapástól  bódult 
agyunk  hiába  kísérli  veszteségünk  nagyságát  mérlegelni.  Most  csak  fájdalmunknak 
van  szava. 

De  még  ezen  az  érzésünkön  is  keresztül  tör  egy  másik,  a  hála  érzete  azért  a 
mintaképért,  melyet  évtizedes  együttlétünk  alatt  elénk  állítottál  ;  a  tudományért  való 
nemes  lelkesedésben,  a  tisztviselői  kötelességtudásban,  a  lankadatlan   munkakedvben. 

Ehhez  az  érzésünkhöz  csatolom  annak  a  sok  ezer  magyarnak  a  háláját  is,  a  kiket 
Te  tanítottál  meg  arra,  hogy  a  kis  madár  parányi  szervezeteben  is  az  Alkotó  végtelen 
nagyságát  csodálja,  a  kiket  Te  tanítottál  a  Természet  nagy  templomában  látó  szemmel, 
uiegértő  lélekkel  járni,  a  kiket  ezzel  Te  vezettél  a  legtisztább  ürömök  ki  nem  apadó 
forrásához. 

Ezeknek  az  ezreknek  a  hálája  is  kísérni  fog  az  örökkévalóság  utain  ! 

Isten  veled  !" 

Az  elhangzott  búcsúszavak  után  hatlovas  gyászkocsi  vitte  Herman  Ottó  földi  hamvait  a 
díszsírhelyhez.  Barátai,  tisztelői  ott  állották  körül  sírját,  mig  arra  az  utolsó  göröngy  rá 
nem  borult. 


A  részvét. 

IliíR.MAN  Ottó  ravatalán  és  sírján  a  következők  koszorúi  hirdették  küldőik  őszinte  gyászát  : 

,4   legdrágábbnak  —  «  legárrábh. 

Szeretett  jó  bátj'ánknak  —  Emma  és  Lujza. 

Herman  Ottónak  —  a  M.  Kir.  Földmívelésügyi  Minisztérium. 

Herman  Ottónak  —  hazafiúi  kegyelettel  Darányi  Ignácz. 

Felejthetetlen  jótevőjének  —  Cerva  Frigyes. 

Herman  Ottónak  —  Dégen  Árpád. 

Utolsó  üdvözlet  —  Fekete  AnuátóL 

Kegyeletes  hű  emlékezéssel  —  Gaal  Gaston  és  gyermekei. 

Herman  Ottónak  igaz  kegyelettel  —  Havass  Gusztáv. 

Könnyes  szeretettel  —  Hejemann  Rezsőék. 

Herman  Ottónak  —  Hornyánszky  Viktor. 

Szívemhez  legközelebb  állónak  —  özv.  Pòsa  Lajosné. 

Szeretett  atyai  barátjuknak  —  Szontagh  Erzsébet  és  Aranka. 

A  nagy  tudósnak  és  nagy  magyar  írónak  —  Budapest  székesfőváros  közönsége. 

Nagynevű  tiszteleti  tagjának  —  a  Magyar  Földrajzi  Társaság. 

Herman  Ottónak  —  a  M.  Kir.  Földtani  intézet. 

Tiszteleti  tagjának  és  alapítójának  —    a  Földtani  Társulat    Barlangkutató  Szakosztálya. 


LXIX 

Herman  Ottónak,  egykori  kiváló  tisztviselőjének  —  ii  Magyar  Nemzeti  Miizeuni. 

A  magyar  ősfoglalkozások  és  természettudományok  nagy  tudósának  ■ —  a  Magyar  Kir. 
Mezőgazdasági  Múzeum. 

Herman  Ottónak,  a  magyar  néprajz  atyamesterének  —  a  Magyar  Néprajzi  Társaság. 

Szeretett  főnökének  —  a  M.  Kir.  Ornithologiai  Központ. 

Herman  Ottónak  —  a  Kir.  Magy.  Természettudományi  Társulat. 

Hírneves  tagjának  —   a  Turáni  Társaság. 

A  koszorúkon  kívül  az  Ornithologiai  Központhoz  intézett  táviratok,  levelek  és  szóbeli 
kondoleálások  megszámlálhatatlan  sora  fejezte  ki  azt  a  mélységes  gyászt,  a  melyet  ,Hiírman 
Ottó  halála  világszerte  támasztott.  Álljon  ezen  a  helyen  a  sok  közül  csak  egynehány  ;  — 
mindegyike  egy-egy  babérlevél  Herman  Ottó  örökéletű  emlékfáján. 

Lesújtó  gyászukhoz  fogadják  mélyen  érzett  fájdalmas  részvétemet.  A  nagynevű 
tudós  és  hazafi  emlékeit  úgy  szenteljék  meg,  hogy  őrködjenek  alkotásai  felett  és  úttörő 
munkáját  az  0  szellemében  folytassák  tovább.  Dakányi  Ionácz. 

ügy  érezzük,  ide  kell  iktatnunk  azokat  a  bensőségteljes,  meleg  sorokat  is,  melyeket 
Darányi  Ignácz  0  Excellencziája  a  „Gazdaszövetség"   1915.  évi  január  2-iki  számában  írt: 

Emléksorok  Herman  Ottó  halálához.  A  karácsonyt  szegény  Herman  Ottó  még 
megvárta;  gyengéd  lelke  nem  akarta  nekünk  még  szomorúbbá  tenni  a  karácsonyi  ünne- 
peket. De  azután  nem  is  várt  egy  napot  sem  ;  27-én,  vasárnap,  örökre  elhagyott 
bennünket. 

Én  a  czinegéket  néztem  éppen  Dunaörsön  ablakomból,  midőn  rágicsálták  a 
madarak  sóját,  a  faggyút  (erre  is  Herman  Ottó  tanított  meg  bennünket).  Eközben  érke- 
zett meg  Herman  Ottó  halálának  a  hire. 

Mintha  czinegéim  is  elcsendesedtek  voliia  ;  érezték  talán,  hogy  a  „Madarak  atyja" 
nincs  többé. 

Herman  Ottó  dolgozott  utolsó  perczéig.  Az  nap,  midőn  az  általa  „hóhérsarkának" 
nevezett  helyen  elütötte  egy  kocsi,  küldte  meg  nekem  dedikácziójával  együtt  legújabb 
nagy  művét  az  ősfoglalkozásokról,  a  magyar  pásztornyelvről.  „Ezt  még"  —  így  szólt  nem 
egyszer  —  „be  akarom  fejezni".  Be  is  fejezte  és  azután  —  elment.  Mintha  hozzá 
lettek  volna  intézve  Arany  János  gyönyörű  sorai:  „Menj  fáradt  veterán,  egy  nemzet 
látta  halálod  ;  kézben  fegyverrel  harczban  elesni  dicső". 

Sok  illúziója  enyészett  el,  sok  reménye  ment  füstbe,  de  a  természet  csodás  biro- 
dalma madaraival  és  halaival  és  ezek  mellett  az  ősmagyarokkal,  a  pásztorokkal,  a 
halászokkal  visszaadta  lelkének  rugékonyságát  és  tetterejét.  A  sors  iróniája  volt,  hogy 
a  nagy  madárbarát,  az  ornithologia  megalapítója  Magyarországon,  nem  hallhatta,  nem 
élvezhette  a  madarak  énekét  némi  jutalmul  ;  de  már  azok  látása  is  gyönyörködtette  és 
felvidította  őt  ! 

Legboldogabb  napjai  akkor  voltak,  a  mikor  a  külföld  tudományos  irodalma  az  ö 
révén  elismeréssel  emlékezett  meg  Magyarországról.  Legboldogabb  akkor  volt,  midőn 
valamely  új  művével  elkészült.  Ma  is  emlékezem,  mily  boldogan  hozta  el  nekem  a 
madarak  népszerű  könyvének  legújabb  (igen  értékesen  kiegészített)  kiadását. 

Herman  Ottó  itt  hagyott  bennünket,  de  nem  ment  el  anélkül,  hogy  meg  ne  érte 
volna,  hogy  az  a  faj,  melyet  ő  oly  rajongóan  szeretett,  a  magyar  földművelő,  a  magyar 
pásztornép  mily  legendaszerű  hősiességgel  küzd  és  harczol  a  csatatéren  a  hazáért  és 
szerez  világszerte  új  dicsőséget  a  magyar  névnek.  Eletének  alkonyára  a  hanyatló  nap 
még  ezzel  egy  ragyogó  biborsugárt  vetett.  „Nem  éltem  hiába",  ezzel  a  gondolattal  száll- 
hatott sírjába  ! 

Szívéről  és  jelleméről  is  rajzolhatnék  egy  pár  megkapó  vonást.  De  a  friss  hant 
mellett  legyen  elég  csak  annyit  mondanom,  hogy  kemény  megjelenése  meleg  szívet, 
ritka  jellemet  takart.  Emlékének  „Nőttön  nö  tiszta  fénye,  a  mint  időben,  térben  távozik". 

Ezt  a  kis  babérágat  küldöm  innen  sírjára,  hogy  a  sok  koszorú  mellett  ne  marad- 
janak képviselet  nélkül  a  madarak  ligetei,  a  halak  vizei  és  az  ősmagyarok  typikus 
földje,  a  Csallóköz  ! 

Dunaörs,  1914  deczember  28-án.  Darányi  Ignácz. 


LXX 


Ámbár  úgy  a  Természettudományi  Tái'sulíitiiak,  mint  az  özvegynek  kifejeztem 
legbensőbb  részvétemet  a  súlyos  veszteség  fölött,  mely  Herman  Ottó  elhunytával  a  hazai 
tudományosságot  érte,  mégis  nem  mulaszthatom  el  az  Oruithologiai  Központ  előtt  is  leg- 
bensőbb részvétemet  tolmácsolni.  Az  alapítás  idejében  kezére  jártam  a  nagy  tudósnak, 
sőt  midőn  a  Földművelésügyi  ministerium  keretébe  kivánta  átvinni  az  intézményt,  szintén 
a  legmesszebb  menő  előzékenységgel  iparkodtam  a  nagy  tudós  terveinek  előmozdításából 
szerény  részemet  kivenni. 

Sokszor  feltárta  előttem  lelke  legelrejtettebb  aggodalmait,  vágyait  és  minél  inkább 
beláthattam  a  tudós  lelki  küzdelmeibe,  annál  inkább  becsültem  benne  a  jó  ember  nemes 
lelkét. 

Sokat  tett  a  magyar  tudományért,  emlékét  mindenesetre  hűen  őrizzük,  de  a  leg- 
méltóbb megőrzés  az  lesz,  ha  az  ált;ila  megindított  tudományos  irány  minél  gazdagabb 
eredményeket  érhet  el.  Ez  elsősorban  az  Ornithologia  Központ  feladata  s  remélem,  hogy 
a  tanítványok  nem  maradnak  a  mester  mögött  és  nagyra  nevelik  azt  a  kezdeményezést, 
mely  Herman  Ottó  nevéhez  fűződik. 

1914  decz.  29.  De.  Wlassich  Gyula. 


Szivem  mélyéből  veszek  részt  a  központ  pótolhatatlan    veszteségében,    mely   mes- 
terünk kidöltével  érte.  Cheenel  István. 


Mélyen  megrendülve  vettük  a  gyászhírt,  mely  a  magyar  tudományos  világot  egyik 
legjobbja  elvesztéséről  tudatja. 

Fogadja  a  Tekintetes  Igazgatóság  az  oly  kiváló  tudós  igazgatója,  Herman  Ottó 
gyászos  elhunyta  alkalmából  ért  súlyos  és  pótolhatatlan  vesztesége  felett  őszinte  szívből 
jövő  mély  részvétünk  kifejezését. 

A  M.  K.  Földtani  Intézet  élénk  szívélyes  összeköttetésben  állott  már  a  rokon  tudo- 
mány sok  vonatkozásában  is  az  ősz  tudóssal,  kinek  tudományos  meggyőződését  mindig 
méltányoltuk,  sőt  hogy  csak  egy  esetet,  a  Szeleta-barlangot  említsük,  diadalra  is  segí- 
tettük. 

A  lesújtó  gyász  az  ő  halálával  bennünket  is  mélyen  érintett  s  azért  teljesen  átérezve 
azt  a  fájdalmat,  mely  az  Ornithologiai  Központ  Igazgatóságát  most  sújtotta,  legőszintébb 
mély  részvétünket  tolmácsoljuk. 

1914  decz.  28.  Dr.  Lóczy  L.ajos. 


ö 


Az  Erdélyi  Nemzeti  Múzeum  Könyvtára  mélyen  megilletődve  és  szivünkben  meg 
hatottan  köszöni  a  tisztikar  szíves  tigyelmét,  melylyel  Herman  Ottó  elhunytáról  értesíti 
és  ezzel  szorosabbá  fűzi  azt  a  kapcsolatot,  mely  közművelődési  intézményeink  között 
szükség  szerint  való  és  minden  részről  ápolandó. 

Herman  Ottó  írói  és  tudományos  munkásságának  kezdete  az  akkor  bontakozásában 
levő  Erdélyi  Múzeum  volt  s  befejezője  az  Ornithologiai  Központ,  melyet  megalkotott, 
szervezett  és  határainkon  kívül  is  ismertté,  sőt  követendő  példává  tett.  E  két  határ 
között  Herman  OTTónak  félszázados  munkássága  folyt  le  s  az  Erdélyi  Múzeum  minden 
alkalmat  megragadott,  hogy  e  nemes  és  eredményekben  páratlanul  gazdag  s  a  mi  tudo- 
mányos életünknek  sajátosan  kicsinyes  viszonyai  daczára  magasan  kiemelkedő  mun- 
kásság láttára  Herman  Ottó  iránt  érzett  tiszteletét  kifejezze.  Legutóbb  Egyesületünk 
félszázados  fordulóján  tiszteleti  tagjává  s  állattára  tiszteleti  igazgatójává  választotta. 

Nem  volnánk  őszinték,  ha  büszkeséggel  nem  vallauánk  magunkénak  Herman  OTTót. 
s  ha  el  nem  mondanók,  hogy  iránta  kifejezett  tiszteletünk  mindenkor  az  igaz  és  meleg 
szeretet  érzésével  párosult.  Nem  volnánk  őszinték,  ha  elhallgatnánk,  hogy  szerencsé- 
seknek éreztük  magunkat  azért,  hogy  az  első  meleg  fészket,  a  melyben  Herman  Ottó 
megpihenhetett,  tudományos  világunkban  nálunk  találhatta  meg. 

Az  emlékek  és  összeköttetésünknek  kedves  szálai  igy  fonják  át  és  át  azt  a  dicsőséget, 
mely  Herman  Ottó  elvesztésén  támadt  fájdalmunk  és  veszteségünkön  érzett  sötét  bána- 
tunkat beragyogja  és  az  ő  immár  porladó  porai  fölött  mindig  virraszt,  niig  ezen  a 
földön  szántóvető,  halászgató,  vadászó,  pusztázó  magyar  él  s  míg  a  Kárpátok  medenczéje 
fölött  vándormadarak  húznak  s  míg  a  magyar  pacsirta  égbe  fúrja  énekét. 

Kolozsvár,  1914  deczember  30.  Erdélyi  Fal. 


l.XXI 

Fogadja  a  tekintetes  Társiiitézet  mélyen  átérzett  részvétünket  a  súlyos  veszteség 
felett,  niely  nagynevű  igazgatójuk  elhunytával  nemcsak  intézetüket,  hanem  az  egész 
magyar  nemzetet  érte. 

Enyhítse  bánatukat  az  a  tudat,  hogy  abból  részt  kér  hazánk  társadalma,  politikai 
és  osztálykülönbség  nélkül  s  osztozik  abban  az  egész  művelt  világ. 

A  m.  kir.  Növényeiét-  és  Kórtani  Állomás  nevében 
Hegyi  Dezső. 

Megdöbbenéssel  vettük  az  intézet  érdemdús  igazgatója,  Herman  Ottó  úr  elhalálo- 
zásának szomorú  hirét.  Az  Országos  Állatvédő  Egyesület  benne  nemcsak  megalapítóját 
és  tiszteletbeli  elnökét,  hanem  az  ügynek  világszerte  elismert  nagytudású  munkás  apos- 
tolát és  irányzóját  gyászolja.  Őszinte  és  mélyen  érzett  részvéttel  az  Országos  Állatvédő 
Egyesület  és  a  Magyarországi  Állatvédő  Egyesületek  Szövetsége  nevében 

Máday  Chernél  Fodor 

elnök.  alelnök.  főtitkár. 

A  külföld  tudósai  és  egyletei  közül  részvétüketj  1915.  február  végéig  Intézetünkhöz  a 
következők  fejezték  ki  : 

Conte  Arrigoni  degli  Oddi,  Padova. 

Frh.  von  Besserer,  az  Ornith.  Gesellschaft  in  Bayern  elnöke,  München. 

Prof.  Dr.  Max  Braun,  Königsberg,  Preussen. 

Johann  Büttikofer,  Rotterdam. 

Vaclav  Capek,  Oslawan. 

Prof.  Dr.  Otto  Finsch,  Braunschweig. 

Prof.  Dr.  Max  Fürbringer,  Heidelberg. 

Dr.  ,1.  Gengier,  Belgien. 

Marquis  Antonio  de  Gregorio,  Palermo. 

Oskar  Haase,  Berlin. 

Prof.  Dr.  Franz  Heger,  Wien. 

Dr.  Oskar  Heinroth,  Berlin. 

Prof.  Dr.  C  Hennicke,  Gera. 

Prof.  F.  Heuertz,  Luxemburg. 

Prof.  Dr.  Moriz  Hoernes,  Wien. 

Szilárd  Hoermann,  Sarajevo. 

Dr.  H.  Ihering,  S.  Paulo,  Brazil. 

E.  Ihne,  Darmstadt. 

Otto  Kleinschmidt,  Dederstedt. 

A.  Kiengel,  Meissen. 

Jan  Knies,  Sloup. 

Prof  Dr.   A.  Koenig,  Bonn. 

Dr.  Lakowitz,  a  Naturforschender  Gesellschaft  in  Danzig  és  Westpreussischer  Zool. 
Botanischer  Verein  elnöke,  Danzig. 

Dr.  Ludwig  Ritter  Lorenz  von  Liburnau,  Wien. 

Pastor  C.  Lindner,  Naumburg. 

Kurt  Loos,  Liboch  a.  E. 

Chr.  C.  Mortensen,  Viborg. 

Reichsrat  Graf  Mirbach — Geldern,  München. 

Fridtjof  Nansen.  Christiania. 

Prof.  Dr.  E.  Rössler.  Zagreb. 

Prof.  Dr.  A.  Reichenow,  Berlin. 

Otmar  Reiser,  Sarajevo. 

Prof.  Dr.  G.  Rörig,  Berlin. 

Prof.  Herman  Schalow,  Berlin. 

Prof.  Dr.  Hugo  Schuchardt,  Graz. 

Dr.  R.  W.  Shufeldt,  Washington. 


LXXII 


Br.  Siiüiickaert  van  Schauburg,   Ddorii. 

Dr.  J   Thienemann,  Rossitteii. 

Viktor  Ritter  von  Tschusi  zu  Scliinidhoffeu,  Täiinenliof  Haliéin. 

Max  Weg,  Leipzig. 

Commodore  J.  Wliitaker,  Malfitano,  Palermo. 

Rudolf  Zimmermann,  Dresden. 


A  külföldi  tudósok  részvétnyilatkozatai  közül  álljanak  itt  a  következők  : 

Obschon  hochbejahrt,  ist  Herr  Otto  Herman  Ihnen  und  allen  seinen  anderen  Freunden 
und  Verehrern  noch  vielzu  früh  entrückt  geworden.  Glücklicherweise  ist  sein  grosses 
Werk,  die  K.  U.  0.  Centrale,  so  gut  organisiert  und  gefertigt,  dass  sie  arbeitend  nach 
dem  Vorbilde  ihres  grossen  Gründers,  auch  ohne  seine  weitere  Hilfe  ihre  fest  umschrie- 
benen Bahnen  gehen  kann  und  auch  gehen  wird. 

Dem  alten  Freunde,  dem  grossen  Idealisten,  dem  unermüdlichen  Arbeiter  und 
Streiter  im  Interesse  von  Kultur  und  Wissenschaft,  dem  humanen  Menschen,  dem  Ritter 
ohne  Furcht  und  Tadel,  dessen  Hinscheiden  von  Tausenden  betrauert  wird,  werde  ich 
stets  ein  treues  Andenken  bewahren. 

Meiner  Sympathie  für  sein  Lebenswerk,  das  nun  in  Ihre  Hände  gelegt  ist,  dürfen 
Sie  stets  versichert  sein. 

Rotterdam,  4.  Januar  19L5.  J.  BíJttikoreb. 


Mit  Otto  Herman  sank  ein  ganzer  Mann  ins  Grab.  Die  ornithologische  Welt  und 
Wissenschaft  erleidet  aber  durch  seinen  Tod  einen  schweren  Schlag,  denn  sie  verliert 
mit  ihm  einen  ihrer  genialsten,  tiefgründigsten  Forscher,  einer  ihrer  leuchtendsten  Vor- 
kämpfer und  tatkräftigsten  Förderer.  Darum  wird  aber  auch  sein  Andenken  dauernd 
hoch  gehalten  werden  unter  seinen  Schülern,  unter  allen  Ornithologen  und  auch  wir 
hier  werden  ihm  stets  ein  treues  ehrenvolles  Gedächtniss  voll  tiefster  Verehrung 
bewahren  ! 

München,  5.  Januar  1915.  Freiherr  von  Besserer. 

I.  Vorsitzender  der  Ornith.  Gesellsrhaft 
in  Bayern. 


Zu  meinem  innigen  Leidwesen  erhielt  ich  Ihre  Trauernachricht  von  dem  Heim- 
gange  des  ausgezeichneten  Menschen,  Organisators  und  Gelehrten,  der  auf  verschiedenen 
wissenschaftlichen  Gebieten  in  hervorragender  Weise  tätig  war  und  sich  insbesonders 
um  die  Erforschung  seines  Vaterlandes  die  grössten  Verdienste  erworben  hat.  Er  hat 
sich  damit  selbst  ein  wundervolles  Denkmal  gesetzt  ;  ich  werde  ihm  ein  verehrungs- 
volles Andenken  bewahren. 

Mit  meiner  wärmsten  Teilnahme  an  dem  Ihnen  gewordenen  Verluste,  verbinde  ich 
die  herzlichsten  Wünsche,  dass  es  Ihnen,  seinen  Nachfolgern,  gelingen  möge,  sein  Ver- 
mächtnis hoch  zu  halten  und  in  seinem  Geiste  fortzuführen.  Ihrer  Liebe  und  Verehrung, 
die  Sie  so  rülirend  zum  Ausdrucke  bringen,  wird  die  Erfüllung  zuteil  werden. 

Heidelberg,  den  2.  Januar  1915. 

Max  Fürbringer. 


Ich  gedenke  voller  Dankbarkeit  dieses  seltenen  Mannes,  der  mein  wissenschaft- 
liches Streben  durch  die  Ernennung  zum  Observator  und  später  zum  korrespondierenden 
Mitgliede  der  U.  0.  C.  belohnte,  und  ich  bin  stolz  darauf,  der  V.  0.  C.  noch  heute 
anzugehören.  Seine  Briefe  zeigen  von  Wohlwollen  und  Herzlichkeit  und  eine  persön- 
liche Begegnung  mit  dem  greisen  Gelehrten  bei  dem  letzten  ornithologischen  Kongresse 
hat  einen  äusserst  wohltuenden  Eindruck  hinterlassen. 

Sein  Andenken  soll  im  meinem  Herzen  immer  lebendig  bleiben. 

Berlin,  8.  Januar  1915. 

Oskar  Haase. 


LXXIII 

Die  grosse  wissenschaftliche  Bedeutung  dieses  seltenen  Mannes  wird  erst  die 
Nachwelt  in  ihrem  vollen  Umfange  zu  würdigen  in  der  Lage  sein.  Leider  ist  sein 
Hauptlebenswerk  über  die  Urbeschilfiigungen  unvollendet  geblieben.  Möge  sich  ein 
würdiger  Mann  linden,  der  seinen  wissenschaftlichen  Nachlass  herauszugeben  in  der 
Lage  ist  ;  es  wäre  dies  eine  Ehrenpflicht  der  ungarischen  Nation,  deren  Erforschung 
der  Verblichene  den  grössten  Teil  seines  Lebens  mit  namenlosem  Fleisse  und  Eifer 
gewidmet  hat. 

Wien,  Ì.  Januar  1915.  Franz  Heobr. 


Im  Namen  der  „Dansk  Ornithologisk  Forening"  und  in  meinem  eigenen,  gestatte 
ich  mir  der  Königlich  Ungarischen  Ornithologischeu  Centrale  die  herzlichste  Teilnahme 
in  dem  schweren  Verlust,  den  die  Centrale,  Ungarn  und  die  ornithologische  Wissen- 
schaft gelitten  hat,  auszudrücken. 

Vor  den  dänischen  Ornithologen  war  der  Name  und  die  Wirksamkeit  Hermans 
wohlbekannt  und  hochgeschätzt  ;  mir  persönlich  war  es  eine  grosse  Freude,  vor  einigen 
Jahren  mit  Otto  Herman  zusammentreffen  und  hatte  ich  auch  die  Hoffnung  gehegt, 
Herman  in  Budapest,  inmitten  seiner  Wirksamkeit  zu  besuchen. 

Pejrup,  den  1.  Januar  1915.  Otto  Hklms. 

Der  Königlich  Ungarischen  Ornithologischeu  Centrale  erlaubt  sich  der  Deutsche 
Verein  zum  Schutze  der  Vogelwelt  E.  V.  sein  herzlichstes  Beileid  an  dem  schwerem 
Verluste  auszusprechen,  die  die  K.  U.  0.  C  durch  das  Hinscheiden  ihres  hochverdienten 
Gründers  und  langjährigen  Leiters,  des  Herrn  Otto  Herman  erlitten  hat. 

Die  K.  U.  0.  C.  verliert  in  ihm  viel,  aber  auch  die  Ornithologie  und  iusbeson- 
ders  die  Sache  des  Vogelschutzes  büssen  mit  ihm  einen  unermüdlichen  Forscher  und 
Kämpfer  ein,  der  so  leicht  nicht  zu  ersetzen  sein  dürfte. 

Gera  (Reuss),  den  8.  Januar  1915.  Prof.  Dr.  Hennipke 

II.  Vorsitzende. 


Der  Heimgang  dieses  hochbedeutenden  Mannes,  dieses  tiefgründigen  Gelehrten 
und  glühenden  Patrioten  ist  ein  unersetzlicher  Verlust  für  sein  engeres  Vaterland 
Ungarn,  wie  für  seine  weitere  Heimat,  die  Wissenschaft  ! 

Wenn  er  es  auch  verstanden  hat  seinen  Namen  mit  vielen  Disziplinen  der  zoolo- 
gischen Wissenschaft  zu  verknüpfen,  so  ist  ihm  die  Ornithologie  zu  hohem  Dank  dafür 
verpflichtet,  dass  er  diesem  Zweige  der  Naturwissenschaft  eine  liervorragende  Stätte 
in  Ungarn  geschaffen  und  die  schlummernden  Kräfte  zu  gemeinsamer  Arbeit  zu  wecken, 
stets  mit  Eifer  und  umfassender  Liebe  bestrebt  gewesen  ist. 

Berlin,  5.  Januar  1915.  Professor  Herm.ìn  Schalow. 


Tief  erschüttert  erfahre  ich  eben  aus  den  Tagesblätttern  das  Aljleben  Otto  Her- 
mans und  beeile  mich  die  Kgl.  Ung.  Orn.  Centrale  meiner  innigsten  Teilnahme  an  dem 
so  schweren  Verluste  zu  versichern. 

Fast  ein  halbes  Jahrhundert  mit  dem  Verewigten  in  freundschaftlichen  und  wis- 
senschaftlichen Verkehr  stellend,  hatte  ich  reichliche  Gelegenheit,  dessen  wissenschaft- 
liche, zielbewuste  Leistungen  sowie  sein  ganz  hervorragendes  organisatorisches  Talent 
zu  bewundern. 

Wenn  auch  auf  dem  verschiedensten  Gebieten  der  Wissenschaft  tätig,  trifft  doch 
die  K.  U.  0.  C.  der  Verlust  ihres  Direktors  am  schwersten,  denn  in  sie  hatte  er  sein 
Bestes  hineingelegt. 

Tännenhof  (Hallein),  29.  Dezember  1914.  Tbchusi  zu  ScHiimHOPPEN. 


Aquila  XXI.  X 


Der  Tod  Otto  Hermans» 


Der  Unfall  und  sein  Ableben. 

Otto  Herman  wurde  von  dem  für  ihn  so  verhängnisvollen  Unfälle  am  15.  Dezember 
1914  iu  den  späteren  Nachmittagsstundeii  betroffen  ;  er  geriet  unter  die  Räder  eines  Last- 
wagens und  zog  sich  einen  Bruch  des  unteren  Schienbeines  zu. 

Obwohl  die  Verletzung  selbst  keineswegs  gefährlich  erschien,  bereitete  die  infolge  des 
Liegens  entstandene  Lungenentzündung  und  die  darauf  folgende  Herzlähmung  seinem  Leben 
am  27.  Dezember,  um  T'/a  Uhr  morgens  ein  Ende. 

Die  Nachricht  seines  Todes  rief  nicht  nur  im  ganzen  Lande  tiefe  Betroffenheit  hervor, 
sondern  sozusagen  in  der  ganzen  Welt,  soweit  es  der  Kriegszustand  zuliess. 

.\iisser  der  Wittwe  nach  Otto  Heem.í^n,  liess  auch  das  durch  seineu  Tod  verwaiste 
Insiiiut.  die  K.  U.  0.  C.  eine  Traueranzeige  in  ungarischer  und  deutscher  Sprache  erscheinen. 
Beide  Traueranzeigen  verkünden  auf  der  ersten  Seite  unserer  diesjährigen  Aquila  unsere 
unermessliche  Trauer.  Eine  besondere  Traueranzeige  wurde  auch  von  der  Kön.  Ung.  Natur- 
wissenschaftlichen Gesellschaft  ausgegeben,  deren  Text  wie  folgt  lautet  : 

,Die  Kön.  Ung.  Naturwissenschaftliche-Gesellschaft  gibt  mit  tiefem  Schmerze  kund, 
dass  Otto  Herman,  Honorärchef  der  K.  U.  0.  C,  unterstützendes  und  Ausschussniitglied 
unserer  Gesellschaft,  Besitzer  der  Koloman  Szily-Medaille  etc.  am  27.  Dezember  1.  J. 
im  Alter  von  80  Jahren  verstorben  ist. 

Der  Verewigte  weihte  sein  tätiges  Leben,  das  Beste  seiner  vielseitigen  Tätigkeit, 
der  Förderung  der  ungarischen  naturwissenschaftlichen  Kultur.  Seine  gi'ossen  Verdienste 
sind  allgemein  bekannt.  Seinen  Namen  kennt  die  Jugend  in  der  Schule,  das  Ungartum 
im  ganzen  Lande,  die  Gelehrtenwelt  hierzulande  und  im  Auslande.  Mit  ihm  ist  ein  auf 
der  Höhe  der  Wissenschaft  stehender  echt  ungarischer  Gelehrter,  ein  selbstloser, 
erprobter  und  bis  zum  letzten  Atemzuge  treuer  Mitarbeiter  ins  Grab  gesunken. 

Sein  Andenken  wird  ewig  leben  !  " 
Das  K.  Ung.  Ackerbauministerium  betrachtete  Otto  Herman  als  seinen  Toten  und  sorgte 
für  dessen  Beerdigung.   Dr.  Stefan  B.árczy,  Bürgermeister  der  Haupt-  und  Residenzstadt  Buda- 
pest, stellte  im  Namen  der  Hauptstadt  ein  Ehrengrab  im  Kerepeser  Friedhof  zur  Verfügung. 


Die  Beerdigung. 

Die  sterbliche  Hülle  Otto  Hermans  begleiteten  wir  am  29.  Dezember  um  8  Uhr  Nach- 
mittags zur  letzten  Ruhestätte. 

In  der  zur  Verabschiedungsfeier  angesetzten  Zeit  erschienen  im  Leichenhause  :  in  Ver- 
tretung der  Regierung  :  der  k.  ung.  Ackerbauminister  Baron  Emerich  Ghu-lany  und  die  Staats- 
sekretäre JosEK  Bartoky,  Dr.  Ludwig  Ilosvay  und  Dr.  Julius  Varga  ;  ausserdem  die  Geheimräte 
Julius  Ludwioh  und  Michael  Zsilinszky,  pens.  Staatssekretär  Viktor  Moln.ír,  Min. -Rat  Georg 
Rauisics,  Rektor  Franz  Hupyra,  Garib.4ldi  Pulszky,  Generaldirektor  der  Kassa- Oderberger  Bahn, 
die  Universitätsprofessoren  Dr.  Ignäz  Goldziher,  Dr.  Heinrich  Marczali  und  Dr.  Franz  Schafarzik. 
Wittwe  H.vmpel  geb.  Poly.\ena  Pulszky,  Wittwe  Ludwig  Posa  und  viele  andere. 


LXXV 

Korporativ  erschien  der  Beaintenkörper  des  lliig.  National  Museums  i^eleitet  von  Baron 
Kmeeich  Szalay,  die  Kön.  Ungarisclie  Naturwissenschaftliciie-Geseilscliaft  von  Dr.  Giíza  Entz  sen., 
die  Ung.  Etiinografische  Gesellscliaft  von  I3r.  Julius  Sebestyén,  die  K.  üng.  Geologische  Anstalt 
und  die  Geographische  Gesellschaft  von  Dit.  Lunwia  Liiczv,  die  Tiiranische  Gesellschaft  von 
AiiOis  Paikert,  der  Verein  der  Budapester  Journalisten  von  Moritz  Szatmári,  der  hauptstädtische 
Tiergarten  von  Dr.  Adolf  Lendl,  die  Stadt  Miskolcz  vom  Abgeordneten  Stefan  Szentpály,  das 
Honvédasyl  von  Grafen  Georg  Szirmay,  der  Laudes-Tierschutzverein  und  die  Beamten  der 
K.  U.  0.  C. 

Die  Leichenrede  hielt  der  Seelsorger  der  Budapester  evangelischen  Gemeinde  Alexander 
Kai.'k.\y.  Nach  seiner  des  grossen  Toten  wüi'digen,  mit  grosser  Innerlichkeit  gesprochenen  Eede 
folgte  die  von  Dr.  Géza  Entz  sen.  im  Namen  der  Kön.  Ungarischen  Naturvvissenschaftlichen- 
Gesellscliaft,  der  Höhlenforschungs-Sektion  der  Ung.  Geologischen  Gesellschaft  und  der  Ung. 
Geographischen  Gesellschaft  gehaltene  warme  Abschiedsrede  von  folgendem  Wortlaute  : 


Geehrte  Trauerversammluug  ! 

Tief  ergriffen  nähere  ich  mich  dieser  Bahre  um  mich  im  Namen  der  Kön.  Unga- 
rischen Naturwissenschaftlichen-Gesellschaft,  der  Höhlenforschungs-Sektion  der  Ung.  Geo- 
logischen Gesellschaft  und  der  Ung.  Geographisclien  Gesellschaft  von  unserem  geelirten 
Genossen,  dessen  Jugendfreund  ich  war,  zu  verabschieden. 

Der  Greis,  dessen  Dahinsciieiden  von  der  Fischer-  und  Hirtenhütte  angefangen 
bis  zum  Palaste  im  ganzen  Laude  einigen  Herzens  betrauert  wird,  und  der  sich  auf  so 
vielen  Gebieten  des  öffentlichen  Lebens  und  der  Wissenschaft  Lorbeeren  errang,  war 
sozusagen  von  seiner  Kindlieit  an  bis  zu  seinem  letzten  .\temzuge  in  ersi  er  Reihe  ein 
Naturforsclier,  dessen  so  vielseitige  literarisclie  Tätigkeit  immer  nur  vom  Geiste  der 
Naturforscliung  durclidrungen  war  und  darum  triff't  sein  Verlust  gerade  uns  Natur- 
forscher am  empfindlichsten. 

Otto  Herman  war  kein  Naturforscher  mit  regelmässiger  Schulbildung,  sondern  ein 
Autodidakt  von  jenem   Stamme  aus  dem  Buffon,  Fabre,  Petényi  eiits))range!). 

Unter  den  unvergängliciien  Verdiensten  unseres  verstorbenen  Genossen  erneuern 
sich  in  meinem  Gedächtnisse  in  diesem  Augenblicke  lebhaft  jene  Hauptmomeute  seiner 
vierzigjährigen  Budapester  Tätigkeit,  welche  seinen  Namen  aere  perennms  in  den 
Annalen  unserer  Gesellschaft  verewigen. 

Otto  Herman  kam  aus  der  herben  Schule  des  Lebens  zu  seiner  Zeit  in  die  Haupt- 
stadt, wo  er  bereits  eine  tüchtige  Arbeit  hinter  sich  iiatte,  denn  grösstenteils  war  er  es, 
der  durch  seinen  Fleiss  den  Grundstein  zur  Zoologischen  Samiiihing  des  Siebenbiirgi- 
schen  Museums  legte  und  als  sein  besonderes  schriftstellerisches  Genie,  wenn  aucli  in 
engem  Kreise,  schon  bekannt  war.  In  diese  Zeit  fällt  die  Reform  der  Tätigkeit  der  Natur- 
wisseiischaftlichen-Gesellschaft.  eine  zu  grossen  Resultaten  führende  Reform,  welciie  die 
Verbreitung'  und  Popularisierung  der  Naturwissenschaften  auf  ihre  Fahne  geschriel)en 
hatte.  Keiner  scharte  sich  mit  so  viel  Eifer  und  mit  glänzenderer  schriftstellerischer 
Bereitschaft  um  diese  Fahne,  als  unser  seeliger  Genosse.  Seine  aus  dem  Leben  der 
Tiere  geschöpften  Naturbilder,  welchen  wir  in  den  Schriften  der  Gesellschaft  häutig 
begegnen,  sind  wahre  Perlen  unserer  populären  naturwissenschaftliciien  Literatur.  Den 
Höhepunkt  seiner  diesbezüglichen  Arbeitstätigkeit  erreichte  er  mit  seinem  Buch  der 
ungarischen  Fischerei.  Die  Vertiefung  in  das  Fischerlebeii  führte  ihn  zum  Studium  der 
Urbeschäftigungen  der  Ungarn,  während  deren  Aufarbeitung  ihm  der  Tod  die  Feder 
entriss.  Unter  seinen  wissenschaftlichen  Arbeiten  sind  es  seine  Monographie  der  Orthop- 
teren, die  Beschreibung  der  Tierwelt  der  Mezőség,  das  grosse  Werk  über  die  Spinnen- 
fauna Ungarns  und  viele,  hauptsäclilich  ornithologische  Studien,'  welche  teils  in  den 
von  ihm  gegründeten  Naiurwissenscliaftlichen  Heften  und  der  Aquila  erschienen,  die 
ihn  unter  die  Meister  der  beschreibenden  Zoologie  erlieben  und  ihm  in  unserer  wissen- 
schaftlichen Literatur  einen  Ehrenplatz  sichern. 

Schon  in  seiner  frühen  Kindheit  begann  er  das  Studium  der  Vögel,  zu  welchem 
er  während  seiner  so  vielseitigen  fieberhaften  Tätigkeit  immer  wieder  zurückkehrte 
und  seiner  vor  keiner  Schwierigkeit  zurückschreckenden  Ausdauer  und  seiner  eisernen 
Konsequenz  verdankt  die  unter  seiner  Leitung  stehende  K.  U.  0.  C.  ihre  Enstehung. 
Diese  seine  Schöpfung  entwickelte  sich  zu  einer  wissenschaftlichen  Beobachtungs- 
statioii,  welche  ihresgleichen  sucht  und  jedem  äiinlichem  Institute  als  Muster  dienen  kann. 

X* 


LXXVI 


Geehrtf  Traiierversamnihiiig!  In  Vorausgeschicktem  habe  ich  ininitteii  der  so  viel- 
seitigen Tätigkeit  Otto  Hermans  nur  Hiichtig  seiner  auf  zoologischem  Gebiete  entfalteten 
Wirksamkeit  und  seiner  unvergänglichen  Verdienste  gedacht. 

.fetzt  aber,  wo  wir  das,  was  von  unserem  tief  betrauerten  Genossen  sterblich  war, 
der  Muttererde  übergeben,  begeistern  mich  jene  Worte  und  gelangen  mir  auf  die  Li|)pen, 
welche    ich   einstens  auf  Kitaibels  Grabstein  las:  Gaude  Hungária,  quae    talem    tulisti! 

Hochgeschätzter  Genosse,  teuerer  Toter,  alter  Freund,  lebe  wohl  ! 


Nach  dieser  ergreifenden  Trauerrede  verabschiedete  sich  Baron  Emerich  Szalay  im  Xamcii 
des  Ungarischen  Natii inalmuseums  und  der  Ungarischen  ^ethnographischen  Gesellschaft  in 
warnien  Worten  von  Otto  Herman,  als  dem  einstigen  Beamten  des  Museums  und  gewesenen 
Präsidenten  und  Ehrenmitglied  der  Ethnographischen  Gesellschaft. 

Nach  ihm  sprach  Dr.  Árpád  Fodor  im  Namen  des  Landes-Tierschutzvereins  und  endlich 
TiTUB  CsöRGEY  im  Namen  der  K.  U.  0.  C,  die  in  Otto  Herman  ihren  Begründer  und  väter- 
lichen Leiter  verlor  : 

„Teuerer  Meister  ! 

Im  Namen  des  Beamtenkörpers  der  K.  U.  0.  C.  nehme  ich  von  üir  Abschied, 
der  kleinen,  aber  in  ihrem  Zusammenhalten  starken  Körperschaft,  deren  Gründer  Du 
vor  20  Jahren  warst  und  die  Du  seither  leitetest  und  mit  väterlicher  Fürsorge  betreu- 
test. Du  hattest  schon  Deinen  Lebensabend  erreicht,  als  Du  Dich  dieser  Schöpfung 
widmetest  ;  in  einem  Alter,  wo  der  Durchschnittsmensch  sich  schon  nach  Ruhe  sehnt 
und  nur  mehr  seinen  Erinnerungen  lebt.  Aber  die  schaftende  Kraft  Deines  Genies,  das 
Feuer  Deiner  Begeisterung,  Deine  unvergleichliche  Schatfensfreude  besiegte  die  Last 
Deiner  Jahre  und  Hess  Dich  die  Freude  erleben,  dass  Deine  an  der  Spitze  dieses 
Institutes  entfaltete  Wirksamkeit  in  der  Weltliteratur  einen  würdigen  Platz  erhielt,  als 
Beweis  dessen,  dass  die  kleine  ungarische  Nation  auch  auf  dem  Gebiete  der  wissen- 
schaftlichen Ornithologie  ein  Kulturvolk  ist,  welches  schon  aus  diesem  Grunde  seine 
Existenzberechtigung  hat. 

Hier  vereinigten  sich  die  Freuden  des  Gelehrten,  sowie  auch  des  Patrioten  und 
bei  Dir  waren  dieser  Gefühle  immer  unzertrennlich  miteinander  verbunden.  Mit  Deinem 
Verständnis  kamen  auch  immer  Deine  Gefülile  zum  Ausdruck,  denn  Du  dachtest  doch 
immer  mit  Deinem  Herzen. 

Dies  gab  wohl  zu  vielen  Missverständnissen  Anlass,  bereitete  Dir  manche  Bitternis, 
versammelte  aber  auch  ein  mächtiges  Lager  Deiner  Getreuen  um  Dich.  Denn  so  wie 
Du  selbst  alles  durch  Dein  Herz  aufsogst,  so  fandest  Du  auch  immer,  wenn  Du  Dich 
an  das  Verständnis  Deiner  Hörer  oder  Leser  wendetest,  Deinen  A\'eg  zu  ihrem  Herren. 
Wegen  Deines  Genies  Ijewiindert.  wurdest  Du  wegen  der  Wärme  Deines  Herzens, 
wegen  des  unvergleichlichen  Reichtums  Deiner  Gemütwelt  auch  geliebt  ! 

Und  jetzt  ist  dies  warm  fühlende  Herz  für  ewig  erkaltet  und  unser  von  diesem 
unerwarteten  Schlage  betäubte  Gehirn  versucht  umsonst  die  Grösse  unseres  Verlustes 
einzuschätzen.  Jezt  kommt  nur  unser  Leid  zum  AVort. 

Aber  auch  durch  dieses  Gefühl  hindurch  l)richt  sich  ein  anderes  Bahn,  die  Dank- 
barkeit für  das  Musterbild,  welches  Du  während  unseres  Jahrzehnte  langen  Zusammen- 
wirkens uns  vor  Augen  gestellt  hast  :  die  edle  Begeisterung  für  die  Wissenschaft,  das 
Pfiichtbewusstsein  in  Erfühlung  der  amtlichen  Pflichten,  die  unermüdliche  Arbeits- 
freudigkeit. 

An  dieses  Gefühl  knüjife  ich  noch  den  Dank  von  Tausenden  von  Ungarn,  die  durch 
Dich  dazu  belehrt  wurden,  auch  in  dem  Organismus  eines  winzig  kleinen  Vogels  die 
unendliche  Grösse  des  Schöpfers  zu  bewundern  und  sich  im  Tempel  der  Natur  mit 
sehenden  Augen,  mit  verständnisvoller  Seele  zu  bewegen  und  die  Du  zu  diesem  nie 
versiegenden  Born  reinster  Freude  geführt  hast. 

Der  Dank  dieser  Tausende  wird  Dich  auf  dem  Wege  zur  Ewigkeit  begleiten  ! 

Lebe  wohl!" 

Nachdem  die  Trauerreden  verklungen  waren,  wurden  die  irdischen  Überreste  Otto  Her- 
mans auf  den  sechsspännigen  Leichenwagen  gehoben  und  zum  Ehrengrabe  geführt.  Seine 
Freunde  und  Verehrer  umstanden  das  Grab,  bis  die  letzte  Scholle  versenkt  var. 


LXXVII 

Die  Teilname. 

An  der  Bahre  und  am  (irabe  Otto  Hermans  wurden  als  Trauerkundgebung  folgende 
Kränze  niedergelegt  : 

Dem   Teuersten  —  die    Verwaisteste. 

Unseren  geliebten  Onkel  —  Emma  und  Luise. 

Dem  Otto  Herman  —  das  Kön.  Ung.  Ackerbauniinisterium. 

Dem  Otto  Herman  —  mit  patriotischer  Pietät  :  Ignaz  Darányi. 

An  seinem  unvergesslichen  Wohlthäter  —  Friedrich  Cerva. 

Dem  Otto  Herman  —  Árpád  Dégen. 

Letzter  Gruss  —  von  Anna  Fekete. 

In  pietätvoller  treuer  Erinnerung  —  Gaston  Gaal  und  Kinder. 

Dem  Otto  Herman,  mit  wahrer  Pietät  —  Gustav  Havass. 

Mit  tränender  Liebe  —  Familie  Rudolf  Hejenian. 

Dem  Otto  Herman  —  Viktor  Hornyánszky. 

Dem  meinem  Herzen  am  nächsten  Stehenden    —  Wittwe  Ludwig  Pòsa. 

Ihrem  geliebten  vaterlichen  Freunde  —  Elisabeth  und  Aurelia  Szontagh. 

Dem  grossen  Gelehrten  und  grossen  ungarischen  Schriftsteller  —  die  Haupt-  und 
Re.sidenzstadt  Budapest. 

Seinem  berühmten    Ehrenmitgliede    —    die   Ungarische  Geographische  Gesellschaft. 

Dem  Otto  Herman  —  die  Kön.  Ung.  Geologische  Anstalt. 

Seinem  Ehrenmitglied  und  Begründer  —  die  Höhlenforschungs-Sektion  der  L'ngarischen 
Geologischen  Gesellschaft. 

Seinem  einstigen  hervorragenden  Beamten  Otto  Herman  —  das  Ungarische  National- 
museum. 

Dem  grossen  Kenner  der  ungarischen  Urbeschäftigungen  und  der  Naturwissenschaften 
—   das  Kön.  Ung.  Landwirtschaftliche  Museum. 

Dem  Otto  Herman,  dem  Altmeister  der  ungarischen  Ethnographie  —  die  Ungarische 
Etlinographische  Gesellschaft. 

Seinem  geliebten  Chef  —  die  Kön.  Ung.  Oruithologische  Centrale. 

Dem  Otto  Herman  —  die  Kön.  Ungarische  Naturwissenschaftliche-Gesellschaft. 

Seinem  berühmten  Mitgliede  —  die  Turanische  Gesellschaft. 

Ausser  durch  diese  Kränze  wurde  das  tiefe  Beileid,  welches  durch  Hermans  Tod  in 
der  ganzen  ^Yelt  hervorgerufen  wurde,  audi  noch  durch  zahlreiche  an  die  K.  U.  0.  C. 
gerichtete  Telegramme,  Briefe  und  mündliche  Kundgebungen  ausgedrückt.  An  dieser  Stelle 
seien  einige  derselben  im  Wortlaute  wiedergegeben  —  eine  jede  ein  Lorberblatt  am  ewig 
grünenden  Gedenkbaume  Otto  Hermans. 

„Zu  der  uns  alle  niederdrückenden  Trauer  empfangen  Sie  mein  tiefgefühltes 
Beileid.  Heiligen  ,Sie  das  Andenken  des  grossen  Gelehrten  und  Patrioten  dadurch,  dass 
Sie  über  seine  Schöpfungen  wachen  und  seine  bahnbrechende  Arbeit  in  seinem  Geiste 
fortsetzen."  Ignaz  Dar.ínyi. 

Wir  fühlen  uns  veranlasst  hier  auch  jene  innigen,  warmen  Zeilen  wiederzugeben,  die 
S.  Exz.  Iqn.az  Dae.\nyi  in  der  Nummer  von  '2.  Jänner  1915  der  „Landwirtegenossen- 
schaft"  schrieb: 

Gedenkzeilen  zum  Tode  Otto  Hermans,  \^'eihnachten  erwartete  der  arme  Otto 
Herman  noch  ;  seine  zarte  Seele  wollte  uns  die  Weihnachtsfeiertage  nicht  noch  trau- 
riger machen.  Dann  aber  wartete  er  auch  nicht  mehr  ein  Tag  ;  am  Sonntag,  den 
27.  Dezember  verliess  er  uns  auf  immer. 

Ich  betrachtete  gerade  die  Meisen  aus  meinem  Fenster  in  Dunaörs,  als  sie  das 
Salz  der  Vögel,  den  Talg,  pickten  (auch  dies  hat  uns  Otto  Herumn  gelehrt).  Da  kam 
die  Nachricht  vom  Tode  Hermans. 


LXXVIII 


Als  ob  auch  die  Meisen  Kesciiwiegen  hätten;  vielleicht  fühlten  sie.  dass  der  „Vater 
(1er  Nüi^el"   aut'geliürt  hatte  zu  sein. 

Otto  Herman  arbeitete  bis  zur  letzten  Minute.  An  dem  Tage,  an  welchem  er  von 
einem  Wagen  an  di'r  durch  ihn  benannten  „Todesecke"  überfahren  wurde,  schickte  er 
mir  sein  mit  seiiifir  Widmung  versehenes  neuestes  grosses  Werk  über  die  Urbescliäf- 
tigiingeu,  über  die  ungarisclie  Ilirtcusprache  „Dieses  möciite  icli  —  so  sagte  er  niciit 
einmal  —  nocli  beendigen".  Er  hat  es  auch  beendigt  und  dann  trat  er  ab.  Als  ob 
Johann  Arany  seine  prächtigen  Zeilen  an  ihn  gerichtet  hätte  :  „Gehe  hin,  müder  Veteran, 
eine  Nation  war  Zeuge  Deines  Todes  ;  mit  der  ^\'at!■e  in  der  Hand  zu  fallen  ist 
ruhmvoll." 

Viele  seiner  Illusionen  wurden  zu  nichts,  viele  seiner  iloft'nungen  gingen  in  Kauch 
auf,  aber  das  wundervolle  Keich  der  Naiur,  mit  ihren  N'ögeln.  Fischen,  den  Urmagyaren. 
Hirten  und  Fischern,  verlieh  seiner  Seele  neue  Spannkraft  und  Energie.  Es  ist  eine 
Ironie  des  Schicksals,  dass  der  grosse  Vogelfreund,  der  Begründer  der  Urnithologie  in 
Ungarn,  als  Entlohnung  den  Gesang  der  Vögel  nicht  hören,  nicht  geniessen  konnte; 
aber  schon  deren  Anblick  ergötzte  und  erheiterte  ihn  ! 

Seine  glücklichsten  Tage  waren,  als  die  ausländische  wissenschaftliche  Literatur 
sich  durch  seine  Vermittelung  mit  Anerkennung  über  Ungarn  aussprach.  Am  glück- 
lichsten war  er,  wenn  er  irgend  eine  neue  Schöpfung  vollenden  oder  ein  neues  Werk 
fertigstellen  konnte.  Noch  heute  erinnere  ich  mich,  wie  seelig  er  war,  als  er  mir  die 
neueste  (sehr  wertvoll  ergänzte)  Ausgabe  seines  populären  Buches  über  den  Nutzen  und 
Schaden  der  Vögel  überreichte. 

Uttii  Herman  hat  uns  verlassen,  aber  er  ging  nicht  dahin,  ohne  erlebt  zu  haben, 
mit  welchem  legendenhaftigen  Heldenmute  diejenige  Rasse,  der  ungarische  Ackerbauer, 
das  ungarische  Hirtenvolk,  das  er  so  sehr  liebte,  auf  dem  Schlachtfelde  fürs  Vaterland 
kämpft  und  dem  ungarischen  Namen  in  der  ganzen  Welt  neuen  Euhm  erwirbt.  Seinen 
Lebensabend  vergoldete  noch  die  sinkende  Sonne  hiedurch  mit  einem  purpurnem  Strahl. 
„Ich  lebte  nicht  umsonst",  mit  diesem  Gedanken  mochte  er  ins    Grab    gesunken   sein! 

Von  seinem  Gemüt  und  seinem  Charakter  könnte  ich  auch  ein  par  packende  Züge 
entwerfen.  Am  frischen  Grabe  sei  es  jedoch  genug  zu  erwähnen,  dass  unter  der  harten 
äusseren  Erscheinung  ein  zartfühlendes  Herz,  ein  seltener  Charakter  schlummerte. 
„Immerniehr  wächst  der  reine  Glanz  seines  Andenkens,  in  dem  Masse  wie  er  sicli  von 
uns  im  Räume  und  in  der  Zeit  entfernt." 

Diesen  kleinen  Lorberzweig  sende  ich  ihm  von  hier  auf  sein  Grab,  damit  nebst 
d(  II  vielen  Kränzen,  die  Auen  der  Vögel,  die  Wässer  der  Fische  und  das  typische 
Land  der  Urmagyaren,  das  Csallóköz,  nicht  unverfreten  bleiben. 

Dunaörs,  den  27.  Dezendjer  1914.  Ihnaz  Dara.nvi. 


Obwohl  ich  sowohl  der  Naiurwissenschattlichen- Gesellschaft,  sowie  der  Wittw-e  meine 
innigste  Teilnahme  an  dem  schweren  Verluste  zum  Ausdruck  gebracht  habe,  welchen  die 
vaterländische  Wissenschaft  durch  den  Tod  Otto  Hermans  erlitten  hat,  kann  ich  nicht  umhin 
auch  der  K.  U.  0.  C.  n  ein  tiefstes  Beileid  auszuspreciien.  Zur  Zeit  der  Gründung  bot 
ich  dem  Gelehrten  hilfreiche  Hand,  und  als  er  das  Institut  in  den  Ealimen  des  Ackerbau- 
ministeriums zu  überführen  wünschte,  war  ich  mit  weitgehendster  Zuvorkommenheit 
bestrebt,  mir  meinen  Teil  in  der    Förderung  der  Pläne  des  Gelehrten  herauszunehmen. 

Oft  offenbarte  er  mir  die  verborf;endsten  Bedenken  seiner  Seele  und  seine  Wünsche, 
und  je  mehr  Einblick  ich  in  die  seelischen  Kämpfe  des  Gelehrten  gewann,  desto  mehr 
schätzte  ich  in  ihm  das  edle  Her/,  des  guten  Menschen. 

Für  die  ungarische  ^^'issenschaft  leistete  er  sehr  viel  ;  sein  Andenken  werden  wir 
treu  bewahren  ;  aber  die  würdigste  Bewahrung  wird  die  sein,  wenn  wir  trachten  die 
durch  ihn  angegeben  wissenschaftliche  Richtung  je  ergebnisreicher  zu  gestalten.  Dies 
ist  in  erster  Reihe  Aufgabe  der  K.  U.  0.  C.  und  ich  helfe,  dass  die  Schüler  nicht  weit 
hinter  dem  Meister  zurückbleiben  und  das  Werk,  welches  sich  an  den  Namen  Otto 
Hermans  knüpft,  grossziehen   werden. 

Den  29.  Dezember  1914.  Dr.  Julius  Wlasbich. 


Aus  der  Tiefe  meines  Herzens  nehme  ich   Anteil  an  dem  unersetzlichen   Verluste, 
welcher  uns  durch  das  Hinscheiden  unseres  Meisters  betroffen  hat. 

Stefan  Chernél. 


LXXIX 

Tief  ergriffen  vernahmeíi  wir  die  Trauerkiiiide,  welche  uns  den  Verlust  eines 
der  Besten  der  ungarischen  wissenschaftlichen  Welt  vermittelte. 

Die  löbliche  Direktion  wolle  aus  Anlass  des  Ablebens  ünu  Herman,  des  so  her- 
vorragenden gelehrten  Direktors  den  Ausdruck  unserer  aus  aufrichtigem  Herzen  kom- 
mendes Teilnahme  an  dem  unersetzlichen  Verluste  genehmigen. 

Die  Kön.  Ung.  Geologische  Anstalt  stand  schon  mit  Rücksicht  :iuf  die  vielen 
Beziehungen  zwischen  den  verwandten  Wissensciiaften,  in  regeren  Verkeiir  mit  dem 
greisen  Gelehrten,  dessen  wissenschaftliche  Überzeugung  wir  immer  würdigten,  und 
sogar,  um  nur  einen  Fall,  den  der  Szeleta  Höhle  zu  erwähnen,  zum  Triumphe  verhalfen. 

Das  durch  seinen  Tod  hervorgerufene  drückende  Leid  hat  auch  uns  tief  berührt  : 
wir  teilen  vollkommen  den  Schmerz,  der  die  Direktion  der  K.  II.  0.  C.  jetzt  betroficn 
hat  und  bringen  unsere  tiefes  Beileid  zum  Ausdruck. 

Den  28.  Dezember  1914.  Dr.  Lunwig  Lihzy. 


Die  Bibliotek  des  Siebenbürgischen  Xationalnuiseums  dankt  tief  beiruti'en  uml 
ergriffenen  Herzens  für  die  herzliche  Aufmerksamkeit  des  Beamtenkörpers,  mit  welcher  er 
uns  vom  Tode  Ottu  Hermans  unterrichtete;  hiedurch  werden  die  Bande,  weiche  zwischen 
unseren  Kulturinstitutionen  nothwendigerwcise  bestehen    nur  noch  fester  angezogen. 

Gtto  Hermans  schriftstellerische  und  wissenschaftliche  Tiltigk«'it  begann  in  dem 
damals  im  Entwickeluugsstadium  begriffenen  Siebenbürgischen  Museum  und  fand  ihren 
Abschliiss  in  der  K.  U.  0.  C,  welche  er  schuf,  organisierte,  ausserhalb  der  Grenzen 
unseres  Vaterlandes  bekannt  machte  und  sogar  zum  leuchtenden  Vorl)ildo  erhob. 
Zwischen  diesen  zwei  Zeitpunkten  spielte  sich  Otto  Hermans  Wirken  ab  und  das  Sicbeii- 
bürgische  Museum  ergriff'  jede  Gelegenheit  um  Angesichts  dieser  edlen  und  an  Resul- 
taten so  unerwartet  reichen  Tätigkeit,  welche  trotz  der  kleiidichen  \'erhältnisse  unseres 
wissenschaftlichen  Lebens,  alles  hoch  überragte,  ihm  seine  Hochachtung  zum  Ausdruck 
zu  bringen  Zur  50jährigen  Jahreswende  unseres  Vereines  wurde  er  zum  Ehrenmitgliede 
des  Verein  und  der  Zoologischen  Abteilung  gewählt. 

Wir  wären  nicht  aufrichtig,  wenn  wir  Otto  Herman  nicht  mit  Stolz  den  unseren 
nennen  würden  und  wenn  wir  es  nicht  ansspreclien  würden,  das  unsere  für  ihn  gehegte 
Hochachtung  immer  mit  dem  Gefühle  der  echten  und  warmen  Liebe  verbunden  war. 
Wir  wären  nicht  aufrichtig,  wenn  wir  verschweigen  würden,  dass  wir  uns  glücklich 
fühlen,  dass  Otto  Herman  sein  erstes  warmes  Nest,  in  dem  er  ausruhen  konnte,  in  unserer 
wissenschaftlichen  Welt  gefunden  hat. 

So  (lurciiweben  die  lieblichen  Fäden  des  Gedächtnisses  und  unserer  \'erbindnng 
den  Huhm.  ^\ elcher  unser  infolge  des  Ablebens  Otto  Hermans  hervorgerufenes  düstere 
Leid  bestrahlt  und  über  seinem  nunmehr  dem  Zerfall  entgegengehenden  Staube  die 
Totenwache  hält,  solange  auf  diesem  Fleck  Erde  ein  ackerbautreibender,  tischender, 
jagender,  pnsztenbewohnender  Magyare  lebt  und  solange  über  dem  Karjiatenliecken 
Vögel  ziehen  und  die  ungarische  Lerche  ihren  Gesang  himmelwärts  sendet. 

Kolozsvár,  den  30.  Dezember  1914.  P.utl  Erdki,',!. 


Die  Direktion  des  Schwesterinstitntes  wolle  unsere  tiefgefühlte  Teilnahme  an  dem 
schweren  Verluste  genehmigen  der  durch  den  Tod  iiires  berühmten  Direktors  nicht  nur 
Ihr  Institut,  sondern  die  ganze  ungarische  Nation  betroffen  hat. 

Unser  Leid  möge  durch  das  Bewustsein  gemildert  werden,  dass  an  der  Trauer  niclit 
nur  das  Publikum  oline  politischen  und  Klassenunterschied,  sondern  auch  die  ganze 
civilisierte  Welt  teilgenommen  hat. 

Die  kön.  ung. .Pflauzenpathologische  Station 
DEsiDERros  Hegyi. 

Mit  Betroffenheit  vernahmen  wir  die  traurige  Nachriclit  vom  Ableben  Otto  Her- 
mans, Ihres  verdienstreichen  Direktors.  In  Ihm  betrauert  der  Landes-Tierschutzverein 
nicht  nur  seinen  Begründer  und  Ehrenpräsidenten,  sondern  den  in  der  ganzen  Welt 
anerkannten,  hochgelehrten  Apostel  und  Wegweiser  der  Sache.  Mit  aufrichtigen  und 
tiefgefühlten  Beileid  im  Namen  des  Landes-Tierschutzvereins  und  des  Verbandes  der 
Ungarischen  Thierschutzvereine, 

Máday,  Chernél,  Fodor, 

Präsident.  \'izepräsident.  fíencralsek^e^dr. 


LXXX 

Von  ausländischen  Gelehrten  und  wissenschaftlichen  Vereinen  gingen  bis  Ende  Feber 
l'Jiû  folgende    ßeileidsäusserungen  ein  : 

Conte  Arrigoni  degli  Oddi,  Padova. 

Freiherr  von  Besserer,  Vorsitzender  der  (»rnith.  Get<ellscli;ift  in   iiayi-rn.   München 

Prof.  Dr.  Max  Braun,  Königsberg,  Preusseii. 

Johann  Büttikofer,  Rotterdam.  « 

Vaclav  Capek,  Oslawan. 

Prof.  Dr.  Otto  Finsch,  Braunschweig. 

Prof.  Dr.  Max  Fürbringer,  Heidell)erg. 

Dr.  J.  Gengier,  Belgien. 

Marquis  Antonio  de  Gregorio,  Palermo. 

Dr.  Oskar  Haase,  Berlin. 

Prof.  Dr.  Franz  Heger,  Wien. 

Dr.  Oskar  Heinroth,  Berlin. 

Prof.  Dr.  C.  Hennicke,  Gera. 

Prof.  F.  Heuertz,  Luxemburg. 

Prof.  Dr.  Moriz  Hoernes,  Wien. 

Konstantin  Hoermann,  Sarajevo. 

Dr.  H.  Ihering.  S.  Paulo,  Brazil. 

E.  Ihne,  Darmstadt. 

Otto  Kleinschmidt,  Dederstedt. 

A.  Klengel,  Meissen. 

Jan  Knies,  Sloup. 

Prof.  Dr.  A.  Koenig  Bonn. 

Dr.  Lakowitz.  Vorsitzender  der  Naturforschenden  Gesellschaft  in  Danzig  und  des  West- 
preussischen  Zool.  Botanischen  Vereins,  Danzig. 

Dr.  Ludwig  Ritter  Lorenz  von  Liburnau,  Wien. 

Pastor  C.  Lindner,  Hamburg. 

Kurt  Loos,  Liboch  a.  E. 

Chr.  C.  Mortensen,  Viborg. 

Reichsrat  Graf  Mirbach — Geldern,  München. 

Fridtjof  Nansen,  Christiania. 

Prof.  Dr.  E.  Kessler,  Zagreb. 

Prof.  Dr.  A.  Reiclienow,  Berlin. 

Otmar  Reiser,  Sarajevo. 

Prof.  Dr.  G.  Rörig.  Berlin. 

Prof.  Herman  Schalow,  Berlin. 

Prof.  Dr.  Hugo  Schuchardt,  Graz. 

Dr.  R.  W.  Shufeldt,  Washington. 

Br.  Snouckaert  van  Schauburg,  Doom. 

Dr.  J.  Thienemann,  Rossiten. 

Viktor  Ritter  von  Tschusi  zu  Schmidhotfen,  Tännenhof,  Hallein. 

Max  Weg,  Lei\mg. 

Commodore  J.  Whitaker,  Maltitano,  Palermo. 

Rudolf  Zimmermann,  Dresden. 

Es  sollen  von  den  aus    dem    Auslande    uns    zugekommenen   Beileidskundgebungeu  hier 

olgende  stehen  : 

Obschou  hochbejahrt,  ist  Herr  Otto  Herman  Ihnen  und  allen  seinen  anderen 
Freunden  und  Verehrern  noch  vielzu  früh  entrückt  geworden.  Glücklicherweise  ist  sein 
grosses  Werk,  die  K.  1'.  0.  Centrale  mi  gut  organisiert  und  gefertigt,  dass  sie  arbei- 
tend nach  dem  Vorbilde  ihres  grossen  Gründers,  auch  ohne  seine  weitere  Hilfe  ihie 
fest  umschriebeneu  Bahnen  gehen  kann  und  auch  gehen  wird. 


LXXXI 

Dem  alten  Freunde,  dem  grossen  Idealisten,  dem  unermüdlichen  Arbeiter  und 
Streiter  im  Interesse  von  Kultur  und  \\'issenschaft,  dem  humanen  Menschen,  dem  Ritter 
ohne  Furcht  und  Tadel,  dessen  Hinscheiden  von  Tausenden  betrauert  wird,  werde  icli 
stets  ein  treues  Andenken  bewaliren. 

Meiner  Sympathie  für  sein  Lebenswerk,  das  nun  in  ihre  Händ(i  gelegt  ist,  dürfen 
Sie  stets  versichert  sein. 

Rotterdam,  4.  Januar  1915.  .1.  Büttikofer. 

Mit  Otto  Herman  sank  ein  ganzer  Mann  ins  Grab.  Die  ornithologische  Welt  und 
Wissenschaft  erleidet  aber  durch  seinen  Tod  einen  schweren  Schlag,  denn  sie  verliert 
mit  ihm  einen  ihrer  genialsten,  tiefgründigsten  Forscher,  einer  ihrer  leuchtendsten  Vor- 
kämpfer und  tatkräftigsten  Förderer.  Darum  wird  aber  auch  sein  Andenken  dauernd 
hoch  gehalten  werden  unter  seinen  Schülern,  unter  allen  Ornithologen  und  auch  wir 
hier  werden  im  stets  ein  treues  ehrenvolles  (iedächtnis  voll  tiefster  Verehrung 
bewahren  ! 

München,  ö.  Januar  1915.  Freiherr  von  Besserer, 

I.  Vorsitzender  der  Oniitli.  Gesellschaft 
in  Bayern. 

Zu  meinem  innigen  Leidwesen  erhielt  ich  Ihre  Trauernachricht  von  dem  Heim- 
gange des  ausgezeichneten  Menschen,  Organisators  und  Gelehrten,  der  auf  verschiedenen 
wissenschaftlichen  Gebieten  in  hervorragender  Weise  tätig  war  und  sich  insbesonders 
um  die  Erforschung  seines  Vaterlandes  die  grössten  Verdienste  erworben  hat  Er  hat 
sich  damit  selbst  ein  wundervolles  Denkmal  gesetzt;  ich  werde  ihm  ein  verelirungs- 
voUes  Andenken  bewahren. 

Mit  meiner  wärmsten  Teilnahme  an  dem  Ihnen  gewordenen  Verluste,  verbinde  ich 
die  herzlichsten  Wünsche,  dass  es  Ihnen,  seinen  Nachfolgern,  gelingen  möge,  sein  Ver- 
mächtnis hoch  zu  halten  und  und  in  seinem  Geiste  fortzufüliren.  Ihrer  Liebe  und  Ver- 
ehrung, die  Sie  so  rührend    zum    Ausdrucke  bringen,  wird  die  Erfüllung  zuteil    werden. 

Heidelberg,  den  2.  Januar  191-5.  Max  Fürbringer. 

Ich  gedenke  voller  Dankbarkeit  dieses  seltenen  Mannes,  der  mein  wissenschaft- 
liches Streben  durch  die  Ernennung  zum  Observator  und  später  zum  korrespondierenden 
Mitgliede  der  ü.  0.  C  belohnte,  und  ich  bin  stolz  darauf,  der  U.  0.  C.  noch  lieute 
anzugehören.  Seine  Briefe  zeigen  von  Wohlwollen  und  Herzlichkeit  und  eine  persön- 
liche Begegnung  mit  dem  greisen  Gelehrten  bei  dem  letzten  ornithologischen  Kongresse 
hat  einen  äusserst  wohltuenden  Eindruck  hinterlassen. 

Sein  Andenken  soll  im  meinem  Herzen  immer  lebendig  bleiben. 

Berlin.  8.  Januar  1915.  Osk.\r  Haase. 

Die  grosse  wissenschaftliche  Bedeutung  dieses  seltenen  Mannes  wird  erst  die 
Nachwelt  in  ihrem  vollen  Umfange  zu  würdigen  in  der  Lage  sein.  Leider  ist  sein 
Hauptlebenswerk  über  die  Urbeschäftigungen  unvollendet  geblieben.  Möge  sich  ein 
würdiger  Mann  finden,  der  seinen  wissenschaftlichen  Nachlass  herauszugeben  in  der 
Lage  ist;  es  wäre  dies  eine  Ehrenpflicht  der  ungarischen  Nation,  deren  Erforschung 
der  Verblichene  den  grössten  Teil  seines  Lebens  mit  namenlosem  Fleisse  und  Eifer 
gewidmet  hat. 

Wien.  1.  Januar  1915.  Franz  Heger. 


Im  Namen  der  „Dansk  Ornithologisk  Forening'  und  in  meinem  eigenen,  gestatte 
ich  mir  der  Königlich  Ungarischen  Ornithologischen  Centrale  die  lierzlichste  Teilnahme 
in  dem  schweren  Verlust,  den  die  Centrale,  Ungarn  und  die  ornitliologische  Wissen- 
schaft gelitten  hat,  auszudrücken. 

Vor  den  dänischen  Ornithologen  war  der  Name  und  die  Wirksamkeit  Hermans 
wohlbekannt  und  hochgeschätzt  ;  mir  persönlich  war  es  eine  grosse  Freude,  vor  einigen 
.lahren  mit  Otto  Herman  zusammentreffen  und  hatte  ich  auch  die  Hoffnung  gehegt, 
Herman  in  Budapest,  inmitten  seiner  Wirksamkeit  zu  besuchen. 

Pejrup.  den  1.  Januar  1915. 

Otto  Helms. 

Aquila  XXI.  XI 


LXXXII 


Der  Königlich  Unoarischcn  Orniihologisclien  Centrale  erlaubt  sich  der  Deutsche 
Verein  /.um  Schutze  der  Vogelwelt  E  V.  sein  hcr/.lifhstes  líeileid  an  dem  schwerem 
Verluste  auszusprechen,  die  die  K.  U.  0.  C.  durch  das  Hinsclieiden  ihres  liochverdienten 
Gründers  und  langjährigen  Leiters,  des  Herrn  Otto  Herman  erlitten  hat. 

Die  K.  U.  0.  C.  verliert  in  ihm  viel,  aber  auch  die  Ornithologie  und  iusbesonders 
die  Sache  des  Vogelschutzes  biissen  mit  ilim  einen  unermüdlichen  l^'orschcr  unri  Kiim])fer 
ein,  der  so  leicht  nicht  zu  ersetzen  sein  dürfte. 

Gera  (lleussj,  den  3.  Januar  1915.  Prof.  Dr.  IIknmcki'., 

II.  Vorsitzende. 


Der  Heimgang  dieses  hochbedeutenden  Mannes,  dieses  tiefgründigen  Gelehrten 
und  glühenden  Patrioten  ist  ein  unersetzlicher  Verlust  für  sein  engeres  Vaterland 
Ungarn,  wie  für  seine  weitere  Heimat,  die  Wissenschaft  ! 

\\'enn  er  es  auch  verstanden  hat,  seinen  Namen  mit  vielen  Disziplinen  der  zoolo- 
gischen Wissenschaft  zu  verknüpfen,  so  ist  ihm  die  Ornithologie  zu  hohem  Dank  dafür 
verpflichtet,  dass  er  diesem  Zweige  der  Naturwissenschaft  eine  hervorragende  Stätte 
in  Ungarn  geschaffen  und  die  sciilummernden  Kräfte  zu  gemeinsamer  Arbeit  zu  wecken, 
stets  mit  Eifer  und  umfassender  Liebe  bestrebt  gewesen  ist 

Berlin,  5.  Januar  1915. 

Professor   Hekm.^n  Sch.íi.ow. 


Tief  erschüttert  erfahre  ich  eben  aus  den  Tagesblättern  das  Ableben  Otto  Her- 
mans und  beeile  mich,  die  Kgl.  Ung.  Orn.  Centrale  meiner  innigsten  Teilnahme  an 
dem  so  schweren  Verluste  zu  versichern. 

Fast  ein  halbes  Jahrhundert  mit  dem  Verewigten  im  freundschaftlichen  und  wis- 
senschaftlichen Verkehre  stehend,  hatte  ich  reichliche  Gelegenheit,  dessen  wissenschaft- 
liche, zielbewuste  Leistungen  sowie  sein  ganz  hervorragendes  organisatorisches  Talent 
zu  bewundern. 

Wenn  auch  auf  dem  ver-chiedensten  Gebieten  der  Wisssenschaft  tätig,  trifft  doch 
die  K.  U.  0.  C.  der  Verlust  ihres  Direktors  am  schwersten,  denn  in  sie  hatte  er  sein 
Bestes  hineingelegt. 

Tännenhof  (Halleini,  "29.   Dezember  1915.  ^,  „ 

isCHLSI    zu    ScHNnDHOPFEN. 


AQUILA  TOM.  XXI    1914. 


MŰMELLÉKLET. 


Petényi   emlékezete» 

írta:  HERMAN  (JTT(». 

Felszabadultak  a  háború  furiai.  Harcz  dúl,  olyan  „Bellum  omnium  contra 
oranes",  a  milyent  az  emberiség  történetének  évkönyvei  még  nem  jegyeztek  fel. 
Milliók  küzdenek  milliók  ellen  —  eddig  még  soiia  nem  használt  fegyverekkel  ! 
Lövések  dördülnek  el,  a  melyek  mindegyike  hekatombát,  sőt  többet  jelent. 

Ott  tombol  a  harcz  a  föld  felszínén  és  méhében,  fönt  a  levegőben,  a  tengeren 
és  annak  mélyében.  Fékevesztetten  pusztulásnak  indult  niindnz,  a  mit  az  emberi 
szellem  teremtett,  a  mit  megteremtett  segédeszközei  alkottak,  az  emberi  élet,  az 
emberi  javak,  minden  idők  művészetének  emlékei. 

És  úgy  látszik  még  a  leghiggadtabb,  legtudósabb  fők  is  meginogtak  :  elő- 
állnak és  határozatilag  kirekesztenek  a  kultúrnemzetek  összességéből  nemzeteket, 
a  melyek  fennállásuk  ezeréves  fordulóját  rég  megülték  már,  a  melyeket  ők,  a  tom- 
bolók nem  akarnak  elismerni,  kizárólag  azért,  mert  nem  ismerik  nyelvüket;  mintha 
nem  tudnák,  hogy  a  nem  ismerés  ugyanannyi  :  mint  tudatlanság,  mindkettő  együtt- 
véve pedig  járuléka  a  barbárságnak,  a  melynek  árnyéka  reájok  esik. 

Európa  műveltségének  a  műveltség  elleni  zendülése  közepette  Magyarország 
ornithologusainak  szerény  czéhe  összegyülekezik,  hogy  leleplezzen  egy  az  ornitho- 
logusok  szerény  adományaiból  és  egy  istenáldotta  művésznő  keze  alól  testet  öltött 
emléktáblát. 

Mielőtt  azonban  az  emléktáblához  lépnék,  kötelességem  ezen  a  helyen  tömören 
jellemezni  PETÉNYi-t  és  működését,'  mert  e  férfiú  születése  —  1799.  július  30.  — 
óta  több  mint  egy  évszázad  telt  el,  halála  óta  pedig  töbl)  mint  félszázad.  Emléke 
elhalványodott,  mert  kortársai  és  az  ezek  után  következett  nemzedék  egy  része  rég 
letűntek  már,  a  jelenkor  gyorsan  élő  nemzedéke  pedig  csak  ritkán  pillant  vissza 
a  múltra.  Ezenfelül  is  Petényi  életére,  különösen  annak  második  felére,  sőt  még 
azon  túl  is  olyan  súlyos  végzet  nehezedett,  a  mely  megakadályozta  tervbe  vett 
főművének:  „A  gerinczes  állatok  faunájá"-nak  és  később  Magyarország  Jiiadár- 
világának  befejezését;  sőt  ez  a  végzet  okozta  azt  is,  hogy  művének  becses  elő- 
nmnkálatai  —  úgy  látszik  örökre  —  veszendőbe  mentek.  A  befejezett  főmű  tehát, 
a  mely  hivatott  lett  volna  PetÉíNYI  emlékének  ébrentartására  —  még  halála  után 
is  — ,  elmaradt;  csak  kis  művei  hatottak  szűk  körben  és  agitatorikus  tevékeny- 
ségének utols(!)  hullámai  átterjedtek  még  adeptusaiuak  unokáira  is.  Alkalmasint  én 

'  V.  ö.  Herman  Ottó:  Petényi  J.  Salamon,  a  magyar  tudományos  madártan  megalapítója.  1799—1855. 
Életkép.  Budapest,  1891.  pag.  1—128. 


LXXXIV 

vagyok  az  utolsó  ólö,  a  ki  PETÉNVi-rc  emlékezik  és  a  kit  atyára,  Petényi  iskola- 
társa és  adeptusa,  vezetett  be  az  oinitholog'iália. 

Petényi  atyja,  a  iiógrádraegyei  Ábel-Lehota  protestáns  lelkésze  a  maga  idejébeji 
lelkészi  körökben  kiváló  szeiitírásniagyarázó  és  elsőrangú  orientalista  hírében  állott  ; 
egyetlen  fiának,  a  kit  szintén  theologusnak  szánt,  ö  adta  az  első  nevelést.  A  fiú 
határozott  állatkedvel«)  volt,  ezt  a  hajlandóságát,  mint  a  sziMjen  gyökerezöt.  atyja 
nemcsak  megtűrte,  de  fejlesztette  is. 

Az  ornithologia  iránti  specziális  hajlama  1808-ban  nyert  alapot,  a  mikor  a 
szülői  házat  elhagyva,  a  beszterczebányai  iskolába  lépett,  a  melynek  ifjúsága  abban 
az  időben  az  oologiát  művelte.  Petényi  csakhamar  az  első  helyre  került.  1814-ben 
ezt  a  szenvedélyét  magával  vitte  Selmeczbányára.  Oologiai  vizsgálatainak  termé- 
szetes következménye  volt,  hogy  Petényi  csakhamar  a  környék  összes  madarait 
ismerte,  természetrajzukkal  együtt,  ismerte  triviális  nevüket,  megkülönböztette  őket 
hangjuk,  énekük  és  tollazatúk  alapján;  megfigyelte  őket  a  szaljadban,  mert 
fogvatartásuktól  idegenkedett,  úgy  hogy  ő  volt  Magyarország  első  öntudatos 
madárvédöje. 

Petényi  fejlődésmenetére  jellemző  az  az  eset,  a  mely  15  éves  korában  történt, 
a  Miikor  először  hallgatott  természetrajzi  előadást.  Elénk  propagandával  tekintélyes 
sereget  toborzott,  a  melyet  rábírt,  hogy  a  majálisokon  való  részvétel  helyett  inkább 
erdőben  folytasson  megfigyeléseket.  Tanítója,  Severlai,  mint  felbujtót  felelősségre 
vonta  és  testi  fenyítésre  ítélte.  Ekkor  Petényi  így  kiáltott  fel:  „Szent  Isten!  hát 
miért  tanítanak  bennünket  természetrajzra,  miért  oktatnak  állatok  ismeretére,  ha 
az  élők  megfigyelése  büntetendő,  vétkes  cselekedet."  Ezek  a  szavak  lefegyverezték 
a  tanítót,  a  ki  megmai'adt  a  dorgálásnál  és  így  társai  is  megmenekültek. 

Tanulmányait  Pozsonyban  folytatta,  a  hol  barátságot  kötve  ii  Ijotanikus 
HEUFFEL-lel,  a  botanikát  kezdte  művelni  és  résztvett  Mártim  tanár  kirándulásain. 
Mindamellett  a  madarakról  sem  feledkezett  meg. 

Innen  Petényi  Bécsbe  ment,  a  hol  theologiát  tanult.  Itt  került  kezébe  a 
„Wie)i  und  seine  Umgebungen'"  czímű  mii,  a  melyet  buzgón  olvasott,  különösen 
ennek  a  cs.  k.  természetrajzi  múzeumról  szóló  fejezetét.  Meg  volt  lepve  a  gyűjte- 
mények gazdagságától. 

Kövid  idő  múlva  már  Kollár  igazgató,  Nelmeyer,  a  két  Natterer  és  az 
ichthyologus  Meckel  társaságában  tett  kirándulásokat. 

Azután  hozzálátott  ;i  nninkához.  1824-ben  Budapest,  Csaba,  Nagybecskerek, 
Antalfalva  és  Pancsován  át  a  török  határra  utazott,  a  honnan  Temesvár,  Arad  és 
Budapesten  át  tért  vissza  Bécsbe. 

Ezen  az  úton  ífzentmiklósnál  túzokcsapatokat,  Kígyósnál  dögkeselyíiket  figyelt 
meg;  Csabán  földi  kutyákat  (Spnlax  typhlus)  ásatott,  a  szobában  Gallinula  pusilla-t, 
az  új  templom  tetején  a  vetési  varjak  és  csókák  tömegeit  figyelte  meg;  a  békés- 
gyulai  fáczánosban  késő  őszszel  a  gatyás  ölyvet  tanulmányozta;  visszatértében  Kon- 
dorosnál, deczemberben,  hörcsögöt  talált,  a  miből  azt  következtette,  hogy  ez  a  téli 
álmot  alvó  állat  időnként  télen  is  ébren  van. 

Budapestről  újra  Bécsbe  ment,  hogy  a  természetrajzi  gyíijteményt  tovább 
tanulmányozza. 


LXXXV 

További  utazásai  során  a  következőket  tig)  elte  meg'  : 

1826-baii  Peszéreii  és  Bilién  a  kék  vércse,  CiTchneis  \  espertinus  L.  tojásait 
fedezte  fel. 

1827-ben  Szarvas  környékén  Trinrja  siibarquata-t,  május  4-én  pedig  Glareola 
torquafa-t  figyelte  meg. 

1833-ban  Hudapesfen,  Keresztúron,  Fészeren  és  Apajon  tett  megtígyeléseket. 
A  peszéri  erdöb<'n  főleg  a  Cerchneis  vespertinus-i  és  Meropa  apiaster-t  figyelte. 

1834-ben  Nógrád  és  Hont  megyében  a  kúszómadarakat  tanulmányozta. 

1835-ben  Gróf  Viekegg  társaságában  licutazta  a  határőrvidékét  és  Meckel 
társaságában  a   Kertő-tavat. 

lH37-ben  a  Tátrába  és  előhegységeibc  ment. 

1838-ban  az  Alföldön:  Apaj,  Adony  és  Ercsiben  kutat. 

1840-ben  Heckel,  Dk.  Hartlaub  és  az  ifjabb  Natterer  kíséretében  a  Balaton 
tavát  járta  be. 

1841-ben  a  Tisza  mentén  a  madarak  téli  életét  íigyelte. 

1842-ben  Beszterczebánya  vidékét,  Trencsén  és  Turócz  vármegyéket  utazta 
be,  majd  a  kék  vércse  költőteriiletét  járta  be  és  Keresztúron  a  madarak  vonulását 
figyelte. 

1844-ben  Erdélyt  vizsgálta  át. 

Ezt  az  útiráuysorozatot  Kubinyi  Fekencz  Petényi  irataiból  merítette;  nyilván- 
való, hogy  Petényi  az  egész  terület  madarainak  saját  tapasztalatain,  vagyis  köz- 
vetlen kutatáson  alapuló  megismerésére  törekedett. 

Minden  madárfaj  külön  borítékot  nyert,  i'ajta  pontosan  megjelölve  a  szisz- 
tematikai név,  a  tiivialiak  és  a  faj  tömör  jellemzése,  A  borítékba  kerültek  az 
egyes  czédulák,  mindegyikre  ráírva  a  faj  neve,  úgy  hogy  zavar  nem  támad- 
hatott. 

Világosan  kitűnik,  hogy  Petényi  főleg  Magyarország  oniithologiáját  akarta 
kimerítően,  közvetlen  kutatás  alapján  megírni. 

Meghatározásainak  hitelességét  —  azon  korra  vonatkoztatva,  a  melyben  kutatott 
—  megállja  az  a  l;öriilmény,  hogy  kortársa  volt  az  ornithologia  mindkét  német 
herosának,  NAUMAXN-nak  és  az  idősebb  BREiiM-nek  ;  különösen  benső  viszonyban 
állott  utóbbival,  a  kinek  fiát,  a  nagy  állatleíró  Brehm  E.  ALFRED-et  ő  tartotta  a 
keresztvízre. 

Peténk  I  nagy  buzgalommal  törekedett  Magyarország  ornithologiai  jelenségeinek 
a  müveit  külfölddel  való  megismertetésére,  a  miről  közleményei  sokszorosan  tanú- 
ságot tesznek. 

Abban  az  időben  sok  közleménye  a  tudományra  nézve  novum  volt;  ilyen 
eredeti  megfigyelései  szólnak  a  kék  vércse  —  Ccrchneis  vespertimis  és  a  széki 
csér  —  Glareola  torquata  költéséről,  utóbbinak  varietásairól,  a  kóborló  pásztor- 
madárníl  —  Pastor  roseus  a  tavi  czankóról  —  Totanus  stagnatilis,  a  fattyú 
szerkőről  —  Sterna  leucopareia,  a  fehérszárnyú  szerkőről  —  Sterna  leucoptera, 
a  rozsdástorkú  pipisről  —  Anthiis  rufogularis.  a  melyek  főként  a  WiEGMANN-féle 
Archiv  für  Naturgeschichte-ben  és  Okén  „Isis"-ében  jelentek  meg. 

Élénk  részt  vett  Petényi  a  természettudományok  népszeríisítését  czélzó  moz- 
galmakban,   főleg  úgy  a  magyar,    mint    a    német    orvosok    és    természetvizsgálók 


LXXXVI 

ván(iorg'yülés<'in  :  utóbbinak  1833-ban  Bécsben  és  1  í-í43-ban  Gráczban  tanácskozó 
gyűlésein  előadásokat  is  tartott,  a  melyek  ÜKEX  „Isis"-ének  1833.  évi  IV.,  \'.  és 
VI.  füzetében  jelentek  meg. 

Mint  czinkotai  lelkész,  megvetette  madár-  és  emiösgyüjteményének  alapját, 
a  mely  abban  az  időben,  a  mikor  Petényi  a  Nemzeti  Múzeum  őrévé  neveztetett 
ki,  600  madárl)ól  és  30  emlősből  állott.  Gyűjteményét  szekrényestül  a  Múzeumnak 
ajándékozta,  épp  úgy,  mint  későbbi  szerzeményeit.  Összeférhetetlennek  tartotta, 
hogy  mint  a  Múzeum  őre,  magángyűjteménye  is  legyen.  Gyűjteményének  leg- 
nagyobb része  sajátkezű  preparátuma  volt,  minthogy  alaposan  értette  és  gyakorolta 
is  a  preparálást  Ebben  az  irányban  is  élénk  propagandát  fejtett  ki  barátai  és 
iskolatársai  körében,  a  kiket  arra  ösztönözött,  hogy  a  becsesebb  tárgyakat  a  Nem- 
zeti Múzeumnak  engedjék  át,  a  mi  tekintélyes  gyarapodást  jelentett. 

Életrajzírója,  Kubinyi  Fkrexcz,  ekként  foglalja  össze  Petényi  jellemét:  „Miként 
a  rábízott  gyűjteményeket  lelkiismeretesen  gondozta  és  mint  hivatalnok  hivatásának, 
mint  hazati  kifogástalan  hazafiságának  megfelelt,  úgy  a  magánéletben  is,  mint 
ember,  teljesen  megfelelt  erkölcsi  kötelességének." 

Petényi  életének  azonban  árnyékoldala  is  volt  ;  élete  végefelé  testi  bajai  mellé 
irigy  támadások  is  járultak,  a  melyek  najtjait  megkeserítették.  Megtört  életerővel 
megérte  még  azt  az  időt,  a  melyet  Tompa  a  gólyához  intézett  szavaival  így  bélye- 
gez meg  : 

Beszéld  el  ah  .  .  .!  hogy  .  .  .  gyalázat  reánk 

Nem  elég,  hogy  mint  tölgy  kivágatánk. 

A  kidűlt  fában  őrlő  szií  lakik  .  .  . 


Testvért  testvér,  apát  fiú  elad  .  . 


Miután  a  szabadságharezot  legyőzték,  olyan  ivadék  nyomult  előtérbe,  a  melyben 
semmi  nemesebi)  hajlandóság  nem  élt,  és  ez  mint  mindenkinek,  úgy  PETÉNYi-nek 
jellemét  is  mélyen  érintette. 

Szívében  keserűséggel  halt  meg  Petényi  1855  október  5-én,  nem  hagyva 
maga  után  családot,  mert  mint  hivatásának  apostola,  magános  életet  élt.  Ravatala 
körül  ott  állottak  barátai  és  tisztelői  ;  a  kiknek  leghivatottabbja,  az  abban  az 
időben  még  ^^esíz  evangélikus  egyházközség  lelkésze,  Székács  József  tartotta  a 
megható  gyászbeszédet.  E  gyászbeszéd  lényege  ugyanaz,  mint  a  síremlékére  vésett, 
ugyancsak  Székács  fogalmazta  következő  sorok  : 

„Az  Úrnak  és  a  Természetnek  lift  és  avatott  papja  volt,  míg  élt;  az  Úrnak  élete 
tavaszát  áldozta  föl  s  azért  üdvösséget  nyert  ;  a  Természetnek  életnyarát  aján- 
lotta fel  és  nyomort  aratott  ;  az  Urnák  imáit  hozta  áldozatul,  a  Természetnek  — 
önmagát." 

A  Magyar  Tudományos  Akadémia  részéről  nem  kisebb  férfiú,  mint  Toldv 
Ferencz  mondott  emlékbeszcdet  Peténvi-i-őI  1855  október  29-én,  teljes  mértékben 
méltatva  a  férfiú  és  a  természetvizsgáló  érdemeit  és  ismertetve  életének  folyását, 
a  mely  korán  ért  véget. 

Ennek  az    életnek    tragikuma    azonban    irodalmi    hagyatékának    sorsában  áll. 


LXXXVII 

Irodalmi  haoyatéka  Ma<rvan)rsza^-  gfcrinczes  állatainak  faunájáról  szóló  müve  elö- 
mniikáiata,  benne  kiilünös  gond  fordíttatütt  üz  ornisra  ;  hozzátartozott  részben  a 
fossilis  fauna  is.  Eletében  több  izben  jelentette  ki,  hogy  iratait  a  Magyar  Tndo- 
mányos  Akadémiának  szánta;  az  iratok  halála  után  tényleg  oda  is  kerültek. 

KuBixvi  Ferencz  átvette  a  beremendi  fossilis  leletekről  sz()l(')  rész  szerkesz- 
tését, amely  18()  l-ben  az  állandó  mathematikai  és  természettudományi  szakosztály 
kiadványainak  nyniczadik  füzeteként,  Pettko  JíÍíNOS  és  Frivaldszk^'  ímiíe  akadé- 
mikusok reczenziójával  meg  is  jelent. 

Ebben  az  időben  a  kéziratuk  tehát  még  megvoltak. 

A  második  füzetre  azonban  már  nem  került  sor!  Es  mintliogy  Kubinyi  élete 
nem  végződött  nyugodtan,  az  iratok  elkallódtak.  Es  elkallódtak  annál  inkább,  mert 
a  kortársak  száma  mindinkábl)  ritkult  s  így  senki  sem  akadt,  a  ki  a  dolognak 
buzgalommal  utána  járt  volna.  Minden,  az  iratok  nyomainak  felkutatására  irányuló 
buzgalom  eredménytelen  maradt  és  úgylátszik,  hogy  ezek  az  iratok  is  minden 
értékes,  de  nem   mutatós  irat  sorsára  jutottak  —  örökre  elvesztek. 

A  mit  a  véletlen  megmentett,  az  a  Királyi  Magyar  Ornithologiai  Központ 
irattárában  van  őrizet  alatt;  a  mi  alkalmas  volt  a  feldolgozásra,  az  Csörgey  Titus 
feldolgozásában  két  nyelven  megjelent.  A  sok  évi  fáradság  záróköve  az  az  emlék- 
tábla, a  mehet  barátaink  liozzájárulásával  Kozma  Ezsébet  müvé.sznő  istenáldotta, 
gyengéd  kezével  alkotott: 

A  nap  áttörte  a  felhőt,  a  sas  felébredt  és  repülni  készül.  Ez  a  mozzanat  van 
a  táblán  megörökítve.  A  sas  a  merészség  és  erő  szimbóluma,  a  melynek  hivatása 
„Per  aspera  ad  Astra"  emelkedni.  A  Királyi  Magyar  Ornithologiai  Központ  olyan 
tradicziókon  alapul,  a  melyek  Petényi  működéséből  fakadtak  és  így  az  emléktábla 
helye  a  Központ  előcsarnokában  van. 

Az  emléktábla  szövege  a  következő  : 

PETÉNYI  J.  SALAMON 

1799-1855. 
A  maavar  niíulártan  úttörője  emlékének. 

tízakférfiak  adakozásból  állította 

a  Királyi  Magyar  (  »riiitliologiai  Központ, 

1914. 


A  Petén.vi-Euilékre  adakozók  jegyzéke. 


1.  Dr.  Au.jKszKY  Aladár.  Hndapest. 

■2.  tHi^Asius  Rudolf,  Hraunsclnveig. 

;l  Dr.  BucHBöcK  Gusztáv,  Budapest. 

4.  ür.  BüTTiKOFER  J.,  Rotterdam. 

5.  Cerva  Frigyes,  Budapest. 

6.  chernclházi  Chrrnkl  István,  Kőszeg. 

7.  Csíki  Ernő,   Budapest. 

8.  CsöRGEY  Titus,  Budapest. 

9.  Dr.  Em/,  Géza  id..  Budapest. 


10.  Fernba<h  Károlynú,   Babapuszta. 

11.  Dr.  Fromm  Géza,  Pétervására. 

12.  gyulai  Gaal  Gaston,  Boglár. 

13.  Dr.  Hkxnickk  Károly,  Gera. 

14.  Herm.an  Ottó,  Budapest. 

15.  Dr.  HiTYRA  Ferencz,  Budapest. 

16.  Dr.  Ilosvay  Lajos,  Budapest. 

17.  Karlovszky  Geyza,  Budapest. 

18.  Dr.  Krensbr  József.  Budapest 


LXXXVIII 


10.  Dr.  1./AKITK  Ferencz,  Budapest 

20.  Dr.  Lenoviîl  Béla,  Budapest. 

21.  Dr  LixiiEK  Károly,  BékéscsalKi. 

22.  Dr.  LöRENTHEY  Imre,  Budapest. 

23.  Dr.  Mágócky-Dietz  Sándor,  Buda])cst. 

24.  Magyar  Kir.  ()rnitholoj;iai  Központ, 
Budapest. 

25.  Magyar  Nemzeti  Múzeum,  Budapest. 

26.  Magyar  Tudományos  Akadémia,  Buda- 
pest. 

27.  Dr.  Méhely  Lajos,  Budapest. 

28.  MiDDENDOKF  Emő,  Hellenorin. 

29.  MuRAKözY  Károly,  Budapest. 
80.  Nesnera  Ödön,  Budapest. 

31.  Nógrád  vármegye  alispáni  hivatala, 
Balassagyarmat. 

32.  Dr.  Pek.ír  Gyula,  Budapest. 


33-  •{•PuNouR  Gyula,  Budapest. 

34.  IvÁTH  Arnold,  Budapest. 

35.  Dr.  ScHAKARziK  Ferencz,  Budapest. 

36.  Schenk  Jakab,  Budapest. 

37.  Schenk  Henrik,  Overbász. 

38.  l)r.  ScHiLBunszKY  Károly,  Budapest. 

')".).  Báró  Snouckaert  van  Schaubur«,  Neehr- 
langbroek. 

40.  Szabó  György,  .lánosháza. 

41.  Dr.  SziLY  Kálmán,  Budapest. 

42  Ritter  von  Tschusi  zu  Sch.midhoiten, 
Hallein. 

43  Dr.  TuzsoN  János,  Budapest. 

44.  Warga  Kálmán,  Budapest. 

45.  f  Dr.  Wartha  Vincze,  Budapest. 

A  számadás  a  M.  K.  O.  K.  pénztárában  be- 
tekinthető. 


Petényi  síremléke  a  keiopesi  siikertben. 
Dei'  Gralistein  Petényis  im  Kerepeser  Friedhof. 


AQUILA  TOM.  XXI.  1914. 


MŰMELLÉKLET. 


KOZMA   ERZSÉBET   MÜVE. 


Petényi  zum  Gedächtnis, 

Von:  OTTO  HERMAX. 

Die  Furien  des  Kriogvs  sind  los.  Es  rast  ein  Kampf  —  ein  „Bellum  omnium 
contra  omnes"  — ,  wie  ihn  die  Geschichtsbiiclier  der  Menschheit  noch  nicht  ver- 
zeichnet haben.  Millionen  g'egen  Millionen  stossen  gegeneinander,  mit  Wafftin,  wie 
noch  nie  !  Es  krachen  Schüsse,  deren  jeder  eine  Heliatombe  und  noch  mehr 
bedeutet. 

Der  Kampf  tobt  auf  der  Überfläche  der  Erde,  unter  der  Erde,  hoch  in  den 
Lüften,  auf  dem  Meere  und  in  dessen  Tiefen.  Alles,  was  menschlicher  Geist 
ersonnen  hat,  was  ersonnene  Hilfsmittel  zustande  brachten,  um  Menschenleben, 
Menschengüfer,  Denkmäler  der  Kunst  aller  Zeiten  zu  zerstören;  alles  rast  und 
tobt  zügellos  dahin. 

Und  es  scheint,  dass  die  besonnensten,  gelehrtesten  Köpfe  den  Halt  verloren 
haben  :  sie  gehen  daher  und  dekretieren  aus  der  Gemeinschaft  der  Kulturvölker 
Nationen  fort,  welche  die  Jahrtausendwende  ihres  Bestandes  längst  gefeiert  haben  ; 
welche  aber  die  Tobenden  nicht  anerkennen  wollen,  einzig,  weil  sie  ihre  Sprache 
nicht  verstehen  ;  als  wüssten  sie  nicht,  dass  Unkenutniss  gleich  Unwissenheit,  beides 
zusammengenommen  Attribut  des  Barbarismus  ist,  dessen  Schatten  sie  trifft. 

Inmitten  dieses  Aufruhrs  der  Gesittesten  Europas  gegen  alle  Gesittung  rüstet 
die  kleine,  bescheidene  Zunft  der  Ornithologen  Ungarns  zur  Enthüllung  der  Gedenk- 
tafel, welche  aus  bescheidenen  Gaben  von  Ornithologen  und  P'reunden  gestiftet  und 
von  der  Hand  einer  gottbegnadeten  Künstlerin  geformt  wurde. 

Ehe  ich  aber  an  das  Denkmal  herantrete,  habe  ich  hier  an  dieser  Stelle  eine 
bündige  Charakteristik  Petényis  uud  seines  Wirkens  zu  geben,'  denn  seit  der 
Geburt  des  Mannes  verfloss  mehr  als  ein  Jahrhundert  —  geboren  17i)9,  den 
30.  Juli  —  und  seit  seinem  Tode  verfloss  mehr  als  ein  halbes  Jahrhundert.  Sein 
Andenken  ist  verblasst,  weil  seine  Zeitgenossen  und  ein  Teil  der  zunächst 
folgenden  Generation  längst  verschwunden  ist  und  die  raschlebige  der  Gegenwart 
den  Blick  nur  selten  der  Vergangenheit  zukehrt.  Überdies  lastete  auf  Petényis 
Leben,  besonders  auf  der  zweiten  Hälfte  desselben,  ja  sogar  darüber  hinaus  ein 
schweres  Verhängnis,  welches  ihn  verhinderte,  sein  geplantes  Hauptwerk  :  „Die 
Fauna  der  Wirbeltiere^  und  später  die  Ornis  Ungarns  zu  vollenden  ;  dieses 
Verhängnis  brachte  es  mit  sich,  dass  die  reichen  Vorarbeiten  des  Werkes,  wie  es 
scheint,  für  immer  verschwunden  sind.  Das  beendete  Hauptwerk  also,  das  berufen 
gewesen  wäre,  Peténvis  Andenken  auch  nach  seinem  Toile  noch  zu  erhalten, 
entfiel;  nur  kleine  Arbeiten  wirkten  im  beschränkten  Kreise  und  die  letzten  Wellen 
seiner  agitatorischen  Tätigkeit  übergingen  l)is  auf  die  Enkel  seiner  Adepten.  Ich 
bin  wahi'scheinlich  der  letzte  unter  den  Lebenden,  der  sich  auf  Petényi  erinnert 
und  der  ich  durch  meinen  Vater,  den  Conscolaren  und  Adepten  Petényis.  in  die 
Ornithologie  eingeführt  wurde. 

Petényis  Vater,  protestantischer  Pfarrer  in  Abel-Lehota  des  Komitates  Neograd, 

'  Vgl.  Herman  Otto  :  J.  S.  von  Petényi,  der  Begründer  der  ungarischen  wissenschaftlichen  Ornithologie 

1799—1855.  Ein  Lebensbild.  Budapest,  1S91.  S.  1—137. 

XII 
Aquila  XXI. 


xc 

war  zu  seiner  Zeit  in  Pastorenkreisen  als  bester  Kxeget  und  erster  Orientalist 
bekannt  und  »-esehätzt  und  <;'ab  die  erste  Erziehung  seinem  einzig-en  Soline,  den 
er  ebenfalls  für  Theologie  bestimmte.  Der  Knabe  Wiir  auso-esproehener  Tierfreund 
welche  Neigung  als  Herzensbildung  der  Vater  niclit  nui'  duldete,  sondern  auch 
entwickelte. 

Den  Grund  zur  speziellen  Neigung  für  Ornithologie  legte  er  im  Jahre  1808, 
als  er  aus  dem  väterlichen  Hause  schied  und  die  Schule  in  Beszterczebánya  bezog, 
wo  zu  dieser  Zeit  die  .Jugend  besonders  Oologie  betriel).  Peiénvi  war  bald  an  der 
Spitze.  Im  Jahre  1814  trug  er  diese  Leidenschaft  nach  Selmeczbánya.  Die  Oologie 
hatte  als  natürliche  Folge,  dass  Petényi  sehr  bald  alle  Vögel  der  Umgebung  sammt 
ihrer  Naturgeschichte  kannte,  er  kannte  ihren  trivialen  Namen,  unterschied  sie 
nach  Stimme  und  Gesang  und  ihrer  Färl)ung;  er  beobachtete  sie  im  P'reien,  da 
er  der  Gefangenhaltung  abhold,  also  der  erste,  bewusste  Vogelschiitzler  Ungarns  wai-. 

Bezeichnend  für  den  Entwickelungsgang  Pi;ti:nvis  ist  ein  \^orfall  zur  Zeit,  wo 
er,  mit  15  Jahren,  zum  ersten  Male  Naturgeschichte  hörte.  Durch  lebhafte  Pro- 
paganda brachte  er  es  zu  einem  namhaften  Anhang,  den  er  bewog,  statt  an  den 
Festen,  „Majales",  teilzunehmen,  lieber  im  Walde  zn  beobachten.  Sein  Lehrer, 
Severlai,  zog  ihn  als  Anstifter  zur  Verantwortung  und  verurteilte  ihn  zu  körper- 
licher Züchtigung.  Da  rief  Petknvi  :  „O  allmächtiger  Gott!  warum  unterrichtet 
man  uns  in  der  Naturgeschichte,  warum  macht  man  uns  mit  lebenden  Wesen 
bekannt,  wenn  wir  für  unseren  Fleiss,  dass  wir  die  Natur  derselben  erforschen, 
bestraft  werden!-'  Diese  Worte  entwaffneten  den  Lehrer  und  er  Hess  es  bei  einem 
Verweis  bewenden,  wodurch  auch  seine  Gefährten  frei  ausgingen. 

Zunächst  setzte  er  seine  Studien  in  Pozsony  fort,  wo  er  mit  dem  Floristen 
Heuffel  Freundschaft  schloss,  Botanik  zu  treiben  begann  und  an  Professor 
Martinys  Exkursionen  teilnahm.  Bei  alledem  vergass  er  aber  die  Vögel  nicht. 

Dann  begab  sich  Petényi  nach  Wien,  wo  er  Theologie  studierte.  Hier  kam 
das  Werk  „Wien  und  seine  UmgebungerV'  in  seine  Hände  und  er  verschlang  es 
förmlich,  besonders  das  Kapitel,  welches  das  k.  k.  Naturalienkabinet  behandelte. 
Er  war  überrascht  von  dem  Reichtum  der  Sammlungen. 

Nach  kurzer  Zeit  machte  er  schon  mit  Direktor  Kollak,  Neumeyer,  den 
beiden  Natterer  und  mit  dem  Ichthyologen   Heckel  Ausflüge. 

Dann  begann  er  auszugreifen:  im  Jahre  1824  reiste  er  an  die  türkische 
Grenze  nach  Pancsova,  über  Budapest,  Csal)a,  Nagybecskerek  und  xVntalfalva  und 
auf  der  Rückreise  über  Temes\ár,  Arad  und  Budapest  nach  Wien. 

Auf  dieser  Tour  beobachtete  er  bei  Szentmiklós  die  Trappen-Scharen,  bei 
Kígyós  die  Aasgeier,  bei  Csal)a  Hess  er  nach  Spalax  typhlus  graben,  Gallinula 
pusilla  beobachtete  er  im  Zimmer,  auf  dem  Dache  der  neuen  Kirche  die  Massen 
der  Saatkrähe  und  der  Dohlen,  im  Spätherbste  bei  der  Fasanerie  bei  Békés- 
gyula den  Rauhfussbussard  ;  auf  der  Rückreise  fand  er  im  Dezember  bei  Kondoros 
einen  Hamster,  woraus  er  folgert,  dass  dieser  Wlnterschläfer  zeitweise  auch  im 
Winter  wach  ist. 

Dann  ging  er  von  Budapest  wieder  nach  Wien,  um  die  naturhistorischen 
Sammlungen  noch  weiter  zu   studieren. 

Auf  seiner  ferneren  Reise  entdeckte  er: 


XCI 

im  Jiilu'c    182()  in  Peszér  und  Bilk'  die  Eicr   ^W;^   Rotfut^sfalkcn,    Cerchneis 

vespertimis  L., 
„        „       1827  bei  Szarvas:   Tringa  subarcuata,  am    4.  Mai  die    Glairola 

torquata, 
„        „       1833  beol)achtet('  er  bei  Budapest,  Keresztúr.  Peszér  uud   A|)ai  ; 

im  Waide  von  Peszér  belliéit   er  zumeist  CcrcìvìicÀH  vesper- 

iinus  und  Merops  apiaster  im  Aug-e, 
„        „       1834  erforselite  er  im  Neograder  und  Monter  [vomitate  Klettervögei, 
„        „       1835  bereiste  er  mit  dem  Grafen  Vieregg  das  sogenannte  Banat 

und  mit  Heckel  den  Fertosee, 
„        „       1837  ging  er  in  die  Tátra  und  ihre  Vorgebirge, 
„        „       1.S38  forsehte  er  im  Tiefland:   Apaj,  Adony,  Ercsi, 
„       „       1840  ging  er   in  Gesellschaft    von  Meckel,    Dr.    Hartlaub  und 

Natterer  jun.  an  den  Balatonsee, 
„        „       1841   beobachtete  er   an    der   Tisza   das  VVinterleben  der  \'ögel, 
„        „       1842  bereiste  er  die  Gegend  um  Beszterczebánya,  diis  Trencséner 

und    Turóczer    Komitat:    dann  besuchte    er   die    Brutplätze 

des  Rotfussfalken  und  studierte  in  Keresztúr  den  Flug  der 

Vögel, 
„        „       1844  bereiste  er  Erdély,  d.  i.  den  siebenbürgischen  Teil  Ungarns. 

Dieses  Itinerarium  hat  Franz  von  Kubinyi  den  Schriften  Petényis  entnommen 
und  es  liegt  auf  der  Hand,  dass  Petényi  bestrebt  war,  die  Vögel  des  gesammten 
Gebietes  aus  eigener  Anschauung,  also  durch  unmittelbaie  Forschung,  kennen 
zu  lernen. 

Jede  Vogelart  bekam  einen  besonderen  Umschlag  mit  genauer  Bezeichnung 
des  systematischen  Namens,  der  Trivialia  und  der  bündigen  Charakteristik.  In  den 
Umschlag  kamen  dann  die  besonderen  Zettel,  die  an  der  Spitze  den  Namen  der 
Vogelart,  auf  welche  sie  sich  bezogen,  trugen,  so  dass  eine  Verwechslung  aus- 
geschlossen war. 

Es  war  deutlich  ersichtlich,  dass  er  liesonders  Ungarns  Ornithologie  auf  Grund 
unmittelbarer  Forschung  darstellen  wollte,  und  zwar  in  erschöpfender  Weise. 

Das  Mass  der  Authentizität  seiner  Bestimmungen  für  die  Zeit,  in  der  er 
forschte,  gibt  der  Umstand,  dass  er  Zeitgenosse  beider  deutschen  Heroen  der 
Ornithologie  :  Naumann  und  Breum  (Vater)  war,  im  besonders  innigen  Verhältnis 
zum  letzteren,  dessen  berühmten  Sohn,  den  grossen  Tierschilderer  E.  Alfred  Breiim, 
er  auf  der  Taufe  hob. 

Er  war  eifrig  bestrebt,  die  ornithologischen  Erscheinungen  Ungarns  dem  fort- 
geschrittenen Ausland  zu  vermitteln,  wovon  seine  Publikationen  in  reichlicher 
Weise  zeugen. 

Zu  jener  Zeit  waren  vielfach  nova  seine  Mitteilungen  ül)er  das  Brutgeschäft 
des  Rotfussfalken  —  Cerchneis  respertiiius,  dann  jener  der  Läuferschwalbe 
—  Glareola  torquata  nebst  Varietäten  ;  ferner  des  zigeunernden  Pastor  roseus  ; 
des  Teichwasserläufers  —  Totanus  starpiatilis  \  der  weissbärtigen  Seeschwalbe  — 
Sterna  leucopareia  und    der    weissfliigeligeu    Sterna    ìeucoptera:    dann    des    Anthus 

XII* 


XCII 

rufognlnris.  Die  hiorauf  heziigliohen  Publikationoii  erschienen  meist  in  Wieomaxxs 
Archiv  für  Naturgeschichte  imd  in  Okkxs   „Isis". 

Petényi  nahm  auch  lebhaften  Anteil  an  der  Propaganda  zur  Verbreitung  der 
Naturwissenschaften,  namentlich  der  Wanderversanimliingeu  der  ungaiischen  Arzte 
und  Naturforscher,  sowie  jenen  für  Deutschland,  wo  er  im  Jahre  1833,  als  die 
Versammlung  in  Wien  und  1843  in  Graz  tagte,  auch  Vortrag  hielt,  der  in  Okkns 
„Isis"    1833,   Heft  IV,  V,  VI.  erschien. 

Als  Pfarrer  von  C*zinkota  legte  er  eine  Sammhmg  von  Vögeln  und  Säuge- 
tieren an,  die  zur  Zeit  seiner  Ernennung  zum  Kustos  am  Xationulmuseum  6(M)  Vögel 
und  30  Säugetiere  enthielt.  ICr  schenkte  diese  Sanimhing  saramt  Kasten  dem  Institut, 
sowie  auch  alle  späteren  Erwerbungen.  Er  fand  es  für  inkompatibel,  als  Kustos 
der  Anstalt  eigene  Sammlungen  zu  besitzen.  Die  ge.>^chenkte  Sammlung  war  zum 
allergrössten  Teil  seiner  Hände  Arbeit,  da  er  das  I'räparieren  gründlich  verstand 
und  ausübte.  Auch  in  dieser  Beziehung  machte  er  unter  si'inen  I'rennden  und 
Conscolaren  lebhafte  Propaganda  und  bewog  sie,  die  besseren  Sachen  dem  National- 
museum zu  überlassen,  was  eine  namhafte  Bereicherung  bedeutete. 

Sein  Biogiaph,  Fkanz  von  Kubinyi.  fasst  Petéxyis  Charakter  in  folgendem 
Satze  zusammen  :  ,,So  wie  er  die  ihm  anvertrauten  Sammlungen  gewissenhaft  ver- 
waltete und  als  Beamter  seinem  Beruf,  als  Patriot  seinem  tadellosen  Patriotismus 
entspracli,  hat  er  auch  im  Privatleben  als  Mensch  seiner  sittlichiui  Pflicht  vollkommen 
entsprochen." 

Aber  Petényis  Leben  hatte  auch  Schattenseiten,  namentlich  gegen  das  Ende 
häuften  sich  neben  körperliclien  Verfall,  missgünstige  Anfeindungen,  die  seine  Tage 
verbitterten.  Er  erlangte  schon  bei  gebrochener  Lebenskraft  jene  Periode,  welche  der 
ungarische  Sänger  Tompa  mit  folgenden,  an  den  Storch  gerichteten  Worten  brandmarkt: 

Erzähle  ach  ...  oh  Schande  über  uns! 

Dass  wir  als  Eiche  fielen 

Doch  im   gestürzten   Baum  der   Wurm   nagt: 


Der  Bruder  den    Bruder,   der   Sohn  den    Vater    verrät! 

Nachdem  der  Freiheitskampf  niedergerungen  war,  kam  ein  Gezücht  zum  Vor- 
schein, in  dem  keine  edlere  Regung  lebte,  und  dieses  rührte  auch  an  Petényis, 
wie  an  Jedermanns  Charakter  .   .   . 

Petéxît  starb  mit  dem  Stachel  im  Herzen  am  5.  Oktober  1855,  ohne  eine 
Familie  zu  hinterlassen,  denn  er  führte  ein  einsames  Leben  —  ein  Priester  seines 
Bernfes.  Seine  Bahre  umstanden  Freunde  und  Verehrer,  und  der  berufenste  unter 
diesen,  Pastor  der  damals  noch  Fester  evangelischen  Gemeinde,  tlosEF  Székács, 
hielt  die  ergreifende  Trauerrede,  die  in  jenen  Worten  zusammengefasst  werden 
kann,  welche,  ebenfalls  von  SzéKxVCS  stammend,  den  Grabsteiu  zierten  : 

„Der  Otìenbarung  und  des  Herrn  der  Natur  war  er  zweifach  ein  treuer  und  einj;e- 
weihter  Priester  und  Freund,  so  lange  er  lebte;  jener  schenkte  er  den  Frühling 
seines  Lebens  und  ward  belohnt,  dieser  widmete  er  den  Sommer  und  erntete 
Entbehrungen.  Jener  trug  er  am  Altare  Gebete  zum  Opfer,  dieser  fiel  er  selbst 
zum  Opfer." 


xeni 

Seitens  dei-  ungarischen  Akademie  der  \\'issenschafteii  hielt  kein  gerin<ïerer 
als  F'ranz  Tui.nv  am  29.  Oktober  des  Todesjahres  1855,  die  Denkrede  über 
Pkténvi  mit  voller  Würdig-uiio-  der  Verdienste  des  Mannes  und  Naturforschers,  und 
als  Schlusstein  der  iSchilderung-  des  Lebenslaufes,  der  ein  vorzeitiges  Knde  fand. 
Die  Tragik  dieses  Lebens  bildet  aber  das  Schicksal  seines  Schriftennachlasses, 
der  die  Vorarbeiten  zur  Fauna  der  Wirbeltiere  Ungarns,  mit  besonderer  Sorgfalt 
die  Urnis  und  zum  Teile  die  fossile  Fauna  umfasste.  Noch  zu  Lebzeiten  äusserte 
er  mehrfach,  dass  er  die  Schriften  für  die  ungarische  Akademie  dei-  Wissenschaften 
bestimmt  hat,  und  diese  Schriften  gelaugten  nach  dem  Tode  auch  faktisch  an  das 
Institut,  welches  dariilier  verfügte. 

Franz  \'ox  Klblvvi  übernahm  die  Redaktion  des  Teiles  über  den  Fossilien- 
fund von  Beremend,  welcher  1864  als  Publikation  der  ständigen  mathematisch- 
naturwissenschaftlichen Sektion  nls  erstes  Heft  erschien  und  von  den  Akademikern 
Johann  v.  Pettkú  und  Emeuich  v.  Frivaldszkv  rezensiert  wurde. 
Zu  dieser  Zeit  waren  also  die  Manuskripte  noch  vorhanden. 
Aber  zu  einem  zweiten  Hefte  kam  es  nicht  mehr  !  Und  da  v.  Ki  kiwis  Lebens- 
ende kein  ruhiges  war,  gerieten  die  Schriften  in  Verstoss  und  sind  verschollen, 
ura  so  mehr,  als  sich  die  Zahl  der  Zeitgenossen  stets  mehr  und  mehr  lichtete, 
Somit  kaum  jemand  da  war,  der  sich  der  Sache  mit  Eifer  angenommen  hätte. 
Alle  Bemühungen,  die  Spur  der  Papiere  aufzufinden,  blieben  erfolglos  und  es 
scheint,  dass  diese  Schriften  das  Schick- al  aller  wertvollen,  ai)er  unscheinbaren 
Papiere   geteilt  haben  —  sie  sind  für  ewig  verloren! 

Was  der  Zufall  bewahrte,  ist  im  Archiv  der  Königl.  Ungarischen  Ornitholo- 
gischen  Centrale  hinterlegt;  was  geeignet  war,  wurde  von  Titus  Csörgev  bearbeitet 
und  in  zwei  Sprachen  herausgegeben.  Den  Schluss  langjähriger  Bemühungen  bil- 
det die  eherne  Gedenktafel,  welche  aus  Beiträgen  unserer  Freunde  durch  die  zarte 
Hand  der  gottbegnadeten  Künstlerin  Elisabeth  v.  Kozma  ausgeführt  wurde  : 

Die  Sonne  durchbricht  das  Gewölke,  der  Adler  ist  erwacht  und  rüstet  zum 
Fluge.  Das  ist  das  Mouient,  welches  auf  der  Tafel  dargestellt  ist.  Der  Adler  ist 
das  Symbol  der  Kühnheit  und  der  Kraft,  dazu  berufen,  sich  „Per  a  spera  ad  Astra" 
zu  erheben.  Die  Königl.  Ungarische  Ornitbologische  Centrale  fusst  auf  Traditionen, 
welche  der  Tätigkeit  Petényis  entsprangen.  Die  Gedenktafel  gehört  also  iu  den 
Porticus  der  Centrale.   Ihre  Aufschrift  lautet  in  deutscher  Übersetzung  : 

Zum  Andenken 

JOHANN  SALAMON  PETÉNYIS 

(1799—1855) 

dem  Begründer  der  Ornithologie  iu  Ungarn. 

Aus  Beiträgen  von  Fachgenossen  und  Freunden  gestiftet 

von  der  Kfinigl.  Ungar.  Ornitliologischen  Centrale 

1914. 


XCIV 


Verzeiclinis  der  SpciKler  des  Potéiiji-Denkinales. 


1.  Dr.  Aladár  Aujeszky,   Budapest. 

2.  t  ß'idolf  Blasius,  Braunschweig. 

3.  Dr.  Gustav  Buchböck,  Budapest. 

4.  Dr.  .1.  BüTTiKOFER,  Eotterdam. 

5.  Friedrich  Cerva,  Budapest 

(j.  Stefan  Chernél  de  Chernelháza,  Ivőszeg. 

7.  í^rnst  Csíki,  Budapest. 

8.  Titus  CsOrgey,  Budapest. 

9.  Dr.  Géza  Estz  sen.,  Budapest. 

10.  Frau  Karl  Fernbach,  Babapuszta. 

11.  Dr.  Géza  Fromm,  Pétervására. 

12.  Gaston  Gaal  de  Gyula,  Boglár. 

13.  Dr.  Karl  Hennicke,  Gera. 
J  4.  Otto  Hermax,   Budapest. 

15.  Dr.  Franz  Hutyra,  Budapest. 

16.  Dr.  Ludwig  v.  Ilosvay,  Budapest. 

17.  K.  Géza  Karlovszky,  Budapest. 

18.  Dr.  Josef  Krenner,  Budapest. 

19.  Dr.  Franz  Lakits,  Budapest. 

20.  Dr.  Béla  Lengi  el,  Budapest. 

21.  Dr.  Karl  Linder,  Békéscsaba. 

22.  Dr.  Enierich  v.  Lörenthey,  Budapest. 

23.  Dr.  Alexander  Mágócsy-Dietz,  Budapest. 

24.  Königl.  Ung.  Ornithologische  Centrale, 
Budapest. 

25.  Ungarisches  Nationalmuseum.  Budapest. 


26.  Ungarische  Akademie  der  Wissenschaf- 
ten, Budapest. 

27.  Dr.  Ludwig  v.  Méhely,  Budapest. 

28.  Ernst  von  Middendorf,  Hellenorni. 

29.  Dr.  Karl  Miraközy.  Budapest. 
80.  Edmund  Nesnera,  Budapest. 

31.  Vicegespans-AmtdesKoniitates  Nógrád, 
Balassagyarmat. 

32.  Dr.  Julius  Pékár,  Budapest. 

33.  T  Julius  PuNGUR,  Budapest. 

34.  Arnold  Rath,  Budapest. 

35.  Dr.  Franz  Schafarzik,  Budapest. 

36.  Jakob  Schenk,  Budapest 

37.  Heinrich  Schenk,  Overbász. 

38.  Dr.  Karl  Schilberszky,  Budapest. 

39.  Baron  Snoltkaert   van   Schaüburg,  Neer- 
langbroek. 

40.  Georg  v.  Szabó,  Jánosháza. 

41.  Dr.  Koloman  v.  Szily,  Budapest. 

42.  Ritter  von  Tschüsi  zu  Schmidhoffen,  Hal- 
iéin. 

43.  Dr.  Johann  Tuzsun,  Budapest. 

44.  Koloman  Warga,  Budapest. 

45  t  Dr    Vincenz  Wartha,  Budapest. 
Der  Rechnungs- Ausweis  befindet  sich  in  der 
Kasse  der  K.  U.  0.  C. 


1 


A  pávaszemes  pulyka  (Agriocharis 

ocellata)    osteologiája    és    néhány 

megjegyzés  a  többi  pulykák  (Mele- 

agridae)  vázrendszeréről. 

Irta  ÜR.  11.   W.   íShui'elüt. 
(Washington  ) 

A  Guatemaliibau.  Aiigol-Honclurasban  és  Yu- 
cataiiban  honos  pávaszemes  pidijkál  a  niadár- 
taxoiiomiisok  sokáig  a  LiNNÉ-féle  Meleagris- 
geimsba  osztották  be,  iiiiiuladdig  iiiig  Chapman 
külön  genust  nem  állított  fel  számára.  Az  új 
genus  jogosultságát  általánosan  elismerték  és 
ez  idő  óta  a  pávaszemes  pulykát  a  tudomány 
Aijriocharis  ocellata'-  néven  ismeri;  a  faji 
nevet  (ocellata)  CuviER-től  nyerte  (p.  3!J1). 

Bár  a  madarat  több  izben  élve  is  bevitték 
az  Egyesült-Államokba,  csontváza  —  tudo- 
másom szerint  —  1912  végéig  egy  múzeum- 
ban sem  volt  meg.  Az  első  csontvázat  fiam, 
Pkrcy  W.  Shufeldt  küldte,  a  ki  azon  időben 
Campeche-ben  (Yucatan)  tartózkodott,  a  hol 
ez  a  faj  elég  gyakori.  A  csontváz  E.  W.  Nel- 
80N-ra,  az  Egyesült-Államok  biológiai  intéze- 
tébe (U.  S.  Biological  Survey)  volt  czimezve, 
a  ki  azt  1913  január  8-án  hozzám  juttatta. 
A  majdnem  teljes  csontváz,  melynek  csak  néhány 
kisebb  csontja  hiányzott,  öreg  madártól  való. 

Körülbelül  egy  hónappal  azután,  hogy  az 
első  csontváz  leírás  czéljából  hozzám  került, 
hírt  kaptam  A.  B.  Howeli;  úrtól  Covinából 
(California),  a  ki  arról  értesített,  Imgy  L.  11. 
Miller  tanár  Pasadenából  szerzett  egy  csont- 
vázat. Azt  hiszem,  e  két  csontvázon  kívül 
nálunk  Amerikában  nincs  több,  lehet  azonban, 
hogy  Európában,  a  londoni  állatkertben  is 
található  néhány  csontváz.'- 


'  Bull.  Amer.  Mus.  Vili,  p.  298  (1896). 

'  A  madárról  magáról  kevés  jó  kép  van.  A  leg- 
jobbak, a  melyeket  ismerek,  már  régen  jelentek  meg. 
Főleg  arra  a  képre  utalok  a  mely  a  Proceedings  of 
the  Zoological  Society  of  London  18tjl.  évi  kötetében 
(pl.  XI)  és  az  Elliot  D.  G.  „A  Monograph  of  the  Pha- 
sianidae  or  Family  of  Pheasants"  cz.  munkájában 
jelent  meg  (V^ol.  I,  No.  32),  ez  az  utóbbi  gyönyörű 
szines  tábla  ;  kétségtelenül  másutt  is  jelentek  azon- 
ban meg  képek.  A  legrégibb  idők  óta,  1876-ig,  e 
fajról  aligha  vau  valami  irodalmi  adat  ;  azt  hiszem, 
azóta  sem  igen  jelent  meg.  Az  elsők  egyike  Cdvier 
jelentése,  a  mely  annak  idején  több  franczia  folyó 
iratban  jelent  meg  és  a  melynek  eredeti  czime  : 
„Description  d'une  nouvelle  espèce  de  dind<m  de  la 
Aquila  XXI. 


On   the   skeleton  of  the  Ocellated 

Turkey  (Agriocharis  ocellata),  with 

notes    on   the   osteology    of  other 

Meleagridae. 

By  Dr.  K.  W.  Suupkldt. 
(Washington.) 

For  a  long  time  the  Ocellated  Turkey  of 
Guatemala,  British  Honduras,  and  Yucatan 
was  retained  by  avian  taxonomers  in  the 
genus  Meleagris  of  Linnaeus,  and  it  was  not 
until  Chapman  created  a  new  genus  for  it  — 
a  distinguishnient  that  has  been  universally 
recognized  —  that  the  bird  became  known 
to  science  as  AgriorJiaris  ocellata,^  the  spe- 
cific name  of  ocellata  having  been  bestowed 
upon  it  by  Cuvier  (p.  391). 

Although  the  bird  has  been  brought  alive 
to  the  United  States  a  number  of  times,  I  am 
not  aware  that  up  to  the  close  of  the  year 
1912  there  existed,  in  any  of  the  museums, 
such  a  thing  as  a  skeleton  of  it.  The  first 
of  these  was  sent  me  by  my  son,  Percy  W. 
Shufeldt,  then  residing  in  Campeche,  Yucatan, 
where  the  species  is  a  very  abundant  one, 
the  skeleton  being  consigned  to  Mr.  E.  W. 
Nelson  of  the  U.  S.  Biological  Survey,  who 
placed  it  in  my  hands  on  the  eighth  of  January, 
1913.  It  is  a  nearly  complete  skeleton  of  an 
old  male,  only  a  few  small  bones  being  missing. 

About  a  month  after  this  material  came 
into  my  possession  for  description,  Mr.  A.  B. 
Howell  of  Covinn,  California,  informed  me  by 
letter  that  another  skeleton  had  been  secured 
by  Prof.  L.  M.  Miller  of  Pasadena  of  that 
State.  These  are,  I  believe,  the  only  two 
skeletons  in  the  country,  although  there  may 
be  others  in  Europe  in  the  Zoological  Gar- 
dens   of   London.  -    So  far    as    I  am    aware, 

'  Bull.  Amer.  Mus.  Vili,  p.  298  (1896). 

-  There  are  but  few  good  tigures  of  this  bird 
e.xtant,  and  among  the  best  of  these  known  to  me 
have  now  been  published  many  years.  I  refer  espe- 
cially to  the  one  which  appeared  in  the  1861  Pro- 
ceedings of  the  Zoological  Society  of  London  (pi.  XI), 
and  to  tlie  magniticent  colored  Plate  in  D.  G.  Ki.liot's 
„A  Monograph  of  the  Phasianidae  or  Family  of 
Pheasants"  (Vol.  1,  No.  32)  ;  but  there  are  doubtless 
others.  From  the  earliest  times,  to  include  the  year 
1876,  there  is  hardly  any  literature  on  this  species, 
and  I  do  not  believe  it  has  been  greatly  augmented 
since.  There    is    Cdvier's  account,  which  was  repro- 

1 


Tudomásom  szerint  ezen  faj  osteologiájáról, 
de  sőt  még  a  többi  pulykák  {Meleagridde) 
összehasonlító  osteologiájáról  senki  sem  irt. 
Jelen  tanulmány  czélja  ezt  a  hiányt  pótolni. 
Vizsgálataimat  a  már  említett  Agriocharis- 
csontvázakra  és  mintegy  40—50,  részben 
recens,  részben  fossilis,  a  i^/efe«r/m-genusba 
tartozó  faj  és  alfaj  csontvázaira  alapítottam,  a 
melyek  az  United  States  Natií)nal  Museum-ban, 
a  new-yorki  American  Museum  of  Natural 
History  és  a  Yale  University  Peabody-Museumá- 
ban  rendelkezésemre  állottak.  Ezekben  a  gyűj- 
teményekben a  tyúk-félék  {(iallinae)  csont- 
vázának összehasonlító  vizsgálatára  gazdag 
anyag  található. 

Az  utolsó  harminc-harmincöt  év  folyamán 
több  adalékot  közöltem  a  pulykák  és  rokonaik 
osteologiájáról  ;  számos  ilyen  közleményem 
tudományos  kiadványokban  jelent  meg  és 
ezekre  utalok,  mint  a  jelen  dolgozatomban 
felsorolandó  adatok  kútforrására.^ 


baie  de  Hondiu'as  {Meleatjris  ocellata  Cuv.)"  (Mém. 
du  Mu8.  d'Hist.  Nat.  VI,  1820,  pp.  1—4,  pl.  1),  továbbá 
S.  Cabot  két  ismert  munkája,  ;i  melyek  egjike  a 
■Proe.  Kost.  Soc.  Nat.  Hist,  I,  184L',  pp.  73—74,  (On 
Midcayris  ocifUata),  másika  pedig  , Observations  ou 
the  Characters  and  Habits  of  the  Ocellated  Turkey" 
(Meleagris  ocellata  Cuv.)  czim  alatt  a  Journal  of  the 
Boston  Society  of  Natural  History  1842.  évi  IV.  köte 
tében  (pt.  II,  pp.  24G  -251)  jelent  meg. 


^  SnuPELDT,  R.  W.  „Osteology  of  tlie  North  Ame- 
rican Tetraonidae".  U.  S.  Geog.  and  Geol.  Sur.  Terr. 
Dept.  of  Interior  Bull.  Washington,  D.  C,  Feb.  11, 
1881,  V.  6,  No.  1,  pp.  653—718,  pis.  5-13. 

—  „Contributions  to  the  Anatomy  of  Bird.s'.  12'h 
Ann.  Report  of  the  late  U.  S.  Geol.  and  Geogr. 
Surv.  Terr.  (Hayden's),  Washington  Gov't  Printing 
Office,  Oct.  14,  1882  (Author's  Ed.)  8  v.,  title  and 
pp.  593 — 806,  pi.  1—24.    Sok   metszet  a  szövegben. 

—  „A  Critical  Comparison  of  a  Series  of  Skulls  of 
the  Wild  and  Domesticated  Turkeys"  {M.  g.  mej-icana 
and  M.  g.  domestica)  Journ.-Comp.  Med.  and  Surg. 
New  York,  July,  1887.  v.  8..  art  20,  No.  3,  pp.  207— 
222,  7  tigs. 

—  „Osteology  of  Birds".  Educ.  Dept.  Bull  N.  V. 
State  Mus.,  Mus.  Bull.  130,  No.  447,  May  15,  1909, 
Albany,  N.  Y.  141.  367.  Sok  tábla  és  metszet.  A 
Meleagridaegenus  osteologiája:  pp.  210 — 227. 

—  „The  Extermination  of  the  Wild  Turkey  in  the 
State  of  Virginia".  The  Ank,  vol.  XXVII.  No.  1,  Camb. 
Mass.  Jan.   1911,  pp.  144—146. 


the  osteology  of  this  species  has  never  been 
touched  upon,  uiucli  less  compared  with  liiat 
of  any  of  the  other  species  of  the  Meleagridae. 
It  is  such  an  account  that  the  present  paper 
will  undertake  to  set  forth,  and  the  material 
for  the  purpose  consists  of  the  aforesaid 
skeleton  of  Agriocharis,  as  well  as  some  forty 
or  fifty  skeletons,  or  parts  of  skeletons  —  both 
recent  and  fossil  —  of  species  and  subs])ecies 
of  the  genus  Meleagris,  belonging  to  the 
United  States  National  Museum,  the  American 
Museum  of  Natural  History  of  New  York  City, 
and  the  Peabody  Museum  of  Yale  University. 
There  are  also  at  hand  a  large  collection 
of  the  skeletons  of  other  representatives  of 
the   (iallinae  for  comparison. 

At  difl'erent  times  during  the  last  twenty- 
five  or  thirty  years,  I  have  published  contri- 
butions that  have  touched  more  or  less  exten- 
sively upon  the  osteology  of  turkeys  and 
their  allies  ;  and  as  many  of  these  are  to  be 
found  in  scientific  libraries,  they  may  be  con- 
sulted in  connection  with  the  data  set  forth 
in  the  present  paper.  ^ 

duced  in  other  French  joumala  of  the  time,  the  ori- 
ginal being  entitled  „Description  d'une  nouvelle  espéce 
de  dindon  de  la  baie  de  Honduras.  {Meleagris  oecllata 
Cuv.)"  (Mém.  du  Mus.  d'Hist.  Nat.  VI.  1820,  pp.  1—4, 
pl.  I),  and  the  two  well  known  papers  by  S.  Cabot, 
Jr.,  one  in  the  Proc.  Bost.  Soc.  Nat.  Hist.  1,  1842, 
pp.  73,  74  {On  Meleagris  ocellata),  and  the  other 
entitled  „Observations  on  the  Characters  and  Habits 
of  the  Ocellated  Turkey"  {Meleagris  ocellata  Cov.), 
in  the  Journal  of  the  Boston  Society  of  Natural  His- 
tory (IV,  pt.  H,   1842,  pp.  246—251). 

■'  SuuFELDT  R.  W.  „Osteology  of  the  North  American 
Tetraonidae."  U.  S.  Geog.  and  Geol.  Sur.  Terr.  Dept. 
of  Interior  Bull.  Washington,  1).  C,  Feb.  11,  1881, 
v.  6,  No.  1,  pp.  653—718,  pis.  5—13. 

—  „Contributions  to  the  Anatomy  of  Birds."  12'h  Ann. 
Report  of  the  late  U.  S.  Geol.  and  Geogr.  Surv.  Terr. 
(Hayden's),  Washington  Gov't  Printing  Office,  Oct.  14, 
1882  (Authors  Ed.)  v.  8,  title  and  pp.  593—806, 
pi.  1 — 24.  Many  cuts  in  te.xt. 

—  „A  Critical  Comparison  of  a  Series  of  Skulls  of 
the  Wild  and  Domesticated  Turkeys"  {M.  g.  ìneai- 
cana  and  M.  g.  domestica).  Jour.  Comp.  Med.  and 
Surg.  New  York,  July,  1887,  v.  8,  art.  20,  No.  3, 
pp.  207—222.  7  hgs. 

—  „Osteology  of  Birds."  Educ.  Dept.  Bidl.  N.  Y. 
State  Mus.,  Mus.  Bull.  130,  No.  447,  May  15,  1909, 
Albany,  N.  Y.,  pp.  367.  Many  plates  and  cuts.  Osteo- 
logy of  the  Meleagridae  on  pp.  210—227. 

—  „The  Extermination  of  the  Wild  Turkey  in  the 
State  of  Virginia."  7'/ie  .4î(fc,  vol.  XXVII,  No.  1,  Camb. 
Mass.,  Jan.  1911,  pp.  144-146. 


A  koponya  (I.  tábla,  l.ábra):  A  ki  ismeri 
a  pulykák  {}[i'lc'((iridae)  kdpoiiyáj'úuak  és  az 
e/zel  összcfüííső  csdiitoknak  iiuiriiliologiájút, 
annak  elegendő  a  pávaszemes  pulyka  meg- 
felelő csontjaira  csak  egy  pillaiilást  vetnii^  és 
legott  felismeri,  hogy  a  csontok  tipikus  pulyka- 
szerű madár  vázrendszeréhez  tartoznak.  Némely 
(lomesztikált  pulyka,  példának  okáért  a  nagy 
fehér  hollandiai  pulyka  koponyájában  és  alsó 
állkapcsában  Ijizonyos  miklosulások  vagy  vál- 
tozások észlelhetők,  a  melyek  a  hosszas  fog- 
ságban való  tartás,  a  keresztezés  és  öröklődés 
következményei.  Néhány  ilyen  változásnak  a 
vadon  élő  madártól  különböző  voltát  észlel- 
hetjük, ha  az^I.  tábla  2.  ábráját  a  II.  tábla 
7.  ábrájával  összehasonlítjuk.  Daczára  azon- 
ban ezen  szerzett  és  most  már  tübbé-kevésbbé 
állandósult  változásoknak,  az  Agriocharis  ko- 
ponyájának általános  jellegei  lényegileg  mégis 
azonosak  a  J///e«/yíí'rfat'- család  azon  szelídített 
alakjával,  a  melyet  a  baromfitenyésztők  a 
fehér  hollandiai  pulyka  néven  ismernek.  (V.  ö. 
1.  tábla,  1.  és  2.  ábra).  Ezek  azonban  szél.^ö 
alakok,  mert  a  pávaszemes  pulyka  koponyája 
főjellegeiben  még  közelebb  áll  a  vadpulyka 
{]\[eleagris  g.  silvestris)  koponyájának  föjelle- 
geihez.  Ezt  a  tényt  összehasonlítás  útján  álla- 
pitottam  meg  a  vadpulykának  a  National- 
Museumban  rendelkezésemre  álló,  és  a  baromfi- 
udvarokban közönséges  pulykák  koponyáinak 
gyűjteményemben  meglevő  példányai  alapján. 

Ha  az  Agriocharis  koponyáját  felülről  nézve 
vizsgáljuk,  felületét  simának  találjuk,,  míg 
topográfiáikig  bizonyos  emelkedések  és  mélye 

—  „Study  of  the  Eggs  ol'  the  Meleatjridae"  The 
Condor,  vol.  XIV,  No.  6,  Hollywood,  Cal.,  Nov.— Dec. 
1912,  pp.  209—213,  fig.  82. 

—  ..Contributions  to  .\viiin  Palaeontology  '  The  Auk, 
vol.  XXX,  No.  1.,  Carni).  iMass.  Jan.  191.3,  pp.  2iJ— 39, 
pi.  III.  (Az  északamerikai  fossilis  pulykák  ismer- 
tetése.) 

—  .The  Wild  Turkey  and  its  Hunting",  The  Illus. 
Outdoor  World  and  Recreation,  vol.  XLVIIl,  New- 
York,  Jan.— Apr.  1913.  Számos  szövegképpel.  Tartal- 
mazza a  vadpulyka  részletes  történetét  Észak-Ameriká- 
ban; a  fossilis  fajokat,  az  osteologiát  stb.Ezen  munkám 
E.  A.  McIlbeny  számára  készült,  de  csak  azon 
részeiben    megbizható,  melyeket    mag;im   javitottam. 

Ezekben  a  munkákban  ismertetem  a  Meleayridaek 
történetét,  a  fajok  és  alfajok  számát,  az  eddig  ismert 
fossilis  alakokat,  a  földrajzi  elterjedést  és  osteolo- 
giáját  mindazon  északamerikai  Meleayridae-t'a.'}okna.k, 
melyek  jelenleg  a  mexikói  határtól  északra  előfor- 
dulnak. 


The  Skull  (Plate  I,  Fig.  I)  :  To  one  famil- 
iar with  the  morphology  of  the  skull  and 
associated  bones  in  the  Melcagridnr,  it  re(pii- 
res  but  a  glance  at  these  parts  of  th(î  skel- 
eton in  the  Ocellated  Turkey  to  recognize 
the  fact  that  they  belong  to  a  true  meleagri- 
dine  bird.  In  the  skidl  of  some  of  the  do- 
mesticated turkeys,  including  the  lower  man- 
dible, as  for  example  in  the  case  of  the  big 
White  Holland  Turkey,  a  certain  number  of 
modifications  or  changes  have  taken  place, 
which  are  due  to  their  having  been  long  in 
captivity,  to  interbreeding,  and  to  heredity. 
Some  of  these  departures  from  the  wild  bird 
in  this  respect  are  easily  to  be  appreciated 
by  a  study  of  the  skull  shown  in  Figure  2 
of  Plate  I,  and  Figure  7  of  Plate  II.  Yet, 
notwithstanding  these  acquired  and  now  more 
or  less  constant  variations,  the  general  char- 
acters of  the  skull  of  Agriocharis  are  essen- 
tially as  we  find  them  in  one  of  the  domes- 
ticated forms  of  the  Mdeagridae,  known  to 
breeders  as  the  White  Holland  Turkey.  (Com- 
pare Figs.  1  and  2,  PI.  I.)  These  are  extre- 
mes, however,  for  the  skull  of  the  Ocellated 
Turkey  comes,  in  most  of  its  characters,  still 
nearer  to  that  part  of  the  skeleton  in  the 
wild  turkey  {Meleugris  g.  silvestris},  a  fact 
I  have  ascertained  by  coniparing  it  with  a 
number  of  skulls  of  that  species  to  be  found 
in  the  collections  of  the  National  Museum. 
I  have  also  compared  it  with  a  number  of 
skulls  of  the  common  barnyard  turkey,  ol 
which  there  are  a  number  in  my  own  collection. 

—  „Study  of  the  Eggs  of  the  Meleagridac.  The 
Condor,  vol.  XIV,  No.  li,  Holl)wood,  Cal.,  Nov.— Dec. 
1912,  pp.  209—213.  Fig.  82. 

—  „Contributions  to  Avian  Palaeontology",  The  Auk, 
vol.  XXX,  No.  1,  Camb.  Mass.  Jan.  191:1,  pp.  29—39. 
PI.  III.  (A  discussion  of  the  fossil  turkeys  of  North 
Americal. 

—  „The  Wild  Turkeys  and  its  Hunting",  The  Illas. 
Outdoor  U'oi'W  and  Recreation,  vol.  XLVlll.  New 
York,  Jan. — Apr.  1913.  Numerous  te.xt-hgures.  Gives 
a  detailed  history  of  the  Wild  Turkey  in  N.  America; 
fossil  species  ;  osteology,  etc.  Reproduc.  of  work 
prepared  for  E.  A,  McIlhenny,  but  only  reliable 
where  I  have  had  the  oppiutunity  to  correct  all 
proofs.  These  several  contributions  cover  the  histor}-  : 
the  number  of  species  and  subspecies  ;  the  known 
fossil  forms  ;  the  geographical  distribution  ;  and 
the  osteology  of  all  the  North  American  species  of 
the  Meleagridae,  ufu-th  of  the  Mexican  boundary,  up 
to  date. 

1* 


dések  észlelhetők.  A  parietalis  regio  tájékán 
két  gyenge,  kerekded  emelkedés  van  egyniás 
mellett.  Az  agytok  belsejében  ezekben  a  ki- 
emelkedésekben vannak  elhelyezve  az  agy- 
lebenyek felső  részei,  a  melyek  a  Aíeleai/ris-niii 
soha  nem  állnak  nagyon  ki.  Ezek  mögött 
a  koponya  haránt  irányban  feltűnően  kes- 
kenyebb és  itt  látható  a  középtájon  egy 
alacsony  emelkedés,  a  mely  hátrafelé  nyúlik 
és  hátul  magában  foglalja  a  ,supraoccipitalis 
nyúlványt".  A  homloktájon,  közvetlenül  a 
craniofacialis  ízület  mögött  feltűnő  mélyedést 
találunk,  a  melynek  következtében  az  orbi- 
tusok  ivei  olyanoknak  látszanak,  mintha  gj'en- 
gén  felfelé  dőlnének.  Utóbbinak  szabad  szélei 
élesek  ;  ugyanez  áll  mindkettőnek  kerületére 
és  az  azt  képező  csontokra,  ú.  ni.  a  könny- 
csontra  (os  lacrymale),  homlokcsontra  (os 
frontale)  és  a  homlokmögötti  nyúlványra  (pro- 
cessus postfrontalisj,  a  mely  még  legkevésbbé 
éles. 


A  kis  állcsont  [os  premaxillare  vagy  inter- 
maxillare)  orri  nyujtványai  (processus  nasalis) 
nem  nőnek  össze  a  két  oldal  orrcsontjaival 
(os  nasale)  ~  a  mint  ez  a  koponya  felső 
nézetében  látható,  — ,  bár  hátsó  végük  tökéle- 
tesen összecsontosodott  a  mesethmoiddal,  a 
melyen  nyugosznak.  Látszólag  még  a  leg- 
öregebb pulykáknál  is  teljes  az  összecsonto 
sodás,  de  legott  kitűnik  ennek  ellenkezője, 
ha  egy  öreg  házipulyka-koponyát  mat-zerálunk. 
a  mikor  is  az  arcz  és  a  hátsó  palatális  csoport 
összes  csontjai  könnyen  elválnak  a  koponyá- 
tól és  egymástól.  Ezeknél  a  madaraknál  egész 
életükön  át  megmaradnak  az  arczcsontok 
közötti  varratok  nyomai,  míg  ellenben  az 
Agriorharis-nàl  csak  azok  a  varratok  marad- 
nak meg,  a  melyek  az  orrcsontok  és  a  kis 
állcsont  orri  nyujtványa,  továbbá  a  könny- 
csontok  és  az  orrcsont  és  homlokcsont  között 
vannak. 

.\  pávaszemes  pulyka  hönnycsontjai  nagyon 
kicsinyek  és  a  külső  frontonasalis  élről  nyúl- 
nak ki  ;  alul  éles,  befelé  álló  nyúlványban 
végződnek,  maga  a  csont  teste  fent  kerekített 
és  hátra-felfelé  nyúlik.  Jletefiijris-inú  a  /«f-ry- 
male  valamivel  nagyobb,  hátra-  és  felfelé  álló 
nyúlványa  hegyesebb.  Belső  oldalán  fent, 
részben  a  frontalis  és  nasalis  csontok  alkotta 
foramen  látható,  a  mely  bár  kicsi,  sőt  Agrio- 


Taken  upon  its  superior  view,  the  cranium 
of  Ayriocharis  is  seen  to  be  smooth,  with 
respect  to  its  surface,  while  it  presents  cer- 
tain elevations  and  depressions  with  respect 
to  its  topography.  Two  slight  and  rounded 
elevations,  situated  side  by  side,  are  found 
for  example  in  the  parietal  region.  Within 
the  brain-case  these  harbor  the  superior  parts 
of  the  cerebral  lobes,  and  are  never  very 
prominent  in  Meleagris.  Posterior  to  these, 
the  cranium  is  notably  narrower  transversely, 
and  exhibits  a  low,  median  elevation,  which 
extends  backward  to  include  the  ,supraoccip- 
ital  prominence"  behind.  In  the  frontal  re- 
gion, just  posterior  to  the  cranio-facial  hinge, 
there  is  to  be  found  a  marked  depression 
which  causes  the  vaults  of  the  orbits  to  appear 
as  though  they  were  slightly  tilted  upward. 
The  free  margins  of  these  latter  are  sharp, 
in  fact,  this  applies  to  the  entire  rim  of  either 
one  of  them,  including  the  bones  forming  it, 
as  the  lacrymal,  frontal,  and  the  post-frontal 
process,  which  is  the  least  so. 

The  nasal  processes  of  the  premaxillary^ 
seen  upon  this  view  of  the  skull,  do  not  fuse 
with  a  nasal  on  either  side,  though  their 
posterior  extremities  are  completely  coossilied 
with  the  Diesethmoid  u])on  which  they  rest. 
This  last  named  condition  is  apparently  never 
the  case  in  the  domesticated  form  of  Meleagris, 
no  matter  how  old  the  bird  may  be.  As  a 
matter  of  fact,  ordinary  maceration  of  the 
skull  of  an  old  barnyard  turkey  is  sufticient 
to  separate  all  the  bones  of  the  face  and 
posterior  palatal  group  from  the  cranium  and 
from  each  other.  Suturai  traces  among  the 
facial  bones  persist  throughout  life  in  these 
birds  ;  whereas  in  Ayriocharis  we  find,  in 
this  part  of  the  skull,  but  the  sutures  existing 
between  the  nasals  and  the  nasal  processes 
of  the  premaxillary,  and  between  the  lucrymals 
and  the  nasal  and  frontal  on  either  side. 

These  lacrymal  hones  in  ihe  Ocellated 
Turkey  are  rather  small,  either  one  of  them 
standing  out  from  the  external  frontonasal 
border,  having  a  sharp,  inturned  descending 
process  below,  while  the  body  of  the  bone 
above  is  rounded  and  extends  backward  and 
upward.  In  Meleagris  the  lacrymal  is  some- 
what larger,  and  its  supero-posterior  extremity 
more  pointed.  On  its  inner  side  above,  and 
formed  in  part  by  the  frontal  and  nasal  bones, 


charisnàì  inininiális,  nagysága  szerint  jelen- 
tékenyen variál  a  vad  és  kezes  Mdeagris- 
fajokuál  (1.  és  II.  tábla  1.,  2.,  7.,  9.  ábrái).  Az 
összes  Melearjridae-í-ijok  könny  csont  ját  még 
egy  kis  nyilas  lyukasztja  át  a  lenyúló  nyúl- 
vány és  a  csont  felső  részének  egyesülése 
]iontján. 

A  felső  állkapocs  {mandibiila)  alakja  jól 
látható  jelen  értekezés  1.  ábráján,  a  melyen 
össze  van  hasonlítva  a  2.  ábrán  látható  fehér 
hollandiai  pulyka  megfelelő  csontjával  és  a 
vele  összefüggő  csontokkal.  Osszehasoulításra 
szolgál  még  a  7.  és  9-  ábra. 

Feltűnik,  hogy  az  orrnyilasok  (apertura 
narialisi  igen  nagyok  és  subelliptikus  kerüle- 
tűek  ;  a  csőr  mellső  része  a  nyílások  előtt 
széles,  felső  lapja  lekerekített,  lefelé  gyengén 
hajlított,  tomialis  szélei  köröskörül  élesek,  a 
száj  pacicsonti  fedőjén  folytatódnak  és  mint 
minden  tyúkféle  madárnál  a  premaxillák  sza- 
bad marginalis  élei  által  képeztetnek. 

Oldalról  nézve  az  Agriocharis  koponyáját, 
feltűnik  a  benyomott,  közel  sík  lialántékgödör 
{fossa  crotajúit),  a  mely  felső  szélével  homo- 
rúan  felfelé  áll,  mellső  alsórészét  körülveszi 
a  nagy  köralakú  halljárat  ;  jól  védi  a  gödröt 
minden  oldalon  a  csontos  fal  ;  feltűnnek  to- 
vábbá a  nagy  négyszögű  csontok  {ossa  qua- 
drata) és  a  postfrontalis  és  squamosalis  apo- 
phisisek  egyesülése  képezte  nagy  háromszög- 
alakú nyujtványok,  a  két  apophysis  ekként 
körülveszi  a  nagy  háromszögletes  forament  ; 
az  egész  éles  apexével  együtt  előre  és  lefelé 
nyúlik. 

Ez  az  így  képzett  nyúlvány  megvan  az 
összes  pulykaféléknél,  de  meg  van  sok  tyúk- 
féle madár-genusban  és  családban  is.  Azonban 
még  a  vad  és  domestikált  Meleagridae-fíijokniú 
is  jelentékenyen  variál,  pl.  egy  gyűjteményem- 
ben levő  domestikált  vadpulyka  koponyáján  a 
postfrontalis  nyúlvány  vastag,  széles  és  kere- 
kített hegyű,  míg  ellenben  a  squamosalis 
nyúlvány  vékony,  kicsiny  és  nem  egyesül  az 
előbbivel  distalisan. 

Az  összes  koponyákon  a  valódi  apexet  a 
squamosalis  nyúlrány  alkotja,  a  mely  jelentéke- 
nyen felülemelkedik  azon  a  ponton,  a  melyen  a 
két  mellső  találkozik.  Az  egyén  élete  folyamán 
kicsiny  szalag  nyúlik  a  squamosalis  apophysis 
apex-étől  a  mandibula  felső  szélén  levő  kicsiny 


there  is  a  foramen  which,  though  small  or 
even  minute  in  Agriocharis,  varies  consider- 
ably in  size  in  tame  and  wild  species  of 
Meleagris.  (Figs.  1,  2,  7  and  9,  Plates  I  and 
II.)  In  all  ^[eleagridac,  too,  the  lacrymal  itself 
is  pierced  by  a  small  foramen  at  the  junction 
of  its  descending  process  and  the  upper  part 
of  the  bone. 

The  form  of  the  superior  mandible  is  well 
shown  in  Figure  1  of  the  present  paper, 
where  it  is  compared  with  the  corresponding 
part  of  the  skull  in  the  White  Holland  Turkey 
seen  in  Figure  2.  Figures  7  and  9  should 
also  be  compared  with  these  views. 

It  will  be  observed  that  the  narial  aper- 
tures are  very  large  and  subelliptical  in  out- 
line ;  the  anterior  part  of  the  bill  in  front  of 
them  is  broad,  rounded  superiorly,  being  gently 
curved  downward,  with  sharp  tomial  margins 
all  round,  which  latter  are  slightly  produced 
below  the  ])alatal  roof  of  the  mouth,  and, 
as  in  all  gallinaceous  birds,  are  formed  by 
the  free  marginal  edges  of  the  premaxillaries. 

On  a  side  view  of  the  skull  of  Agriocharis 
there  is  to  be  noted  the  depressed,  nearly 
flat  crotaphytc  fossa,  with  its  superior  bound- 
ary convex  upward,  and  its  antero -inferior 
region  occupied  by  the  large,  circular  audi- 
tory meatus,  well  protected  by  osseous  walls 
on  all  sides  ;  the  large  quadrate,  and  the 
conspicuous,  triangular  process  formed  by  the 
union  of  the  anterior  apices  of  the  post- 
frontal  and  squamosal  apophyses,  the  two 
thus  surrounding  a  large,  triangular  foramen, 
and  the  whole,  with  its  sharp  apex,  being 
directed  downwards  and  forwards. 

This  process,  as  thus  formed,  is  found  in 
all  turkeys  and  in  a  great  many  other  gallina- 
ceous fowls  of  various  genera  and  families. 
It  is  subject  to  considerable  variation,  even 
among  the  wild  and  domesticated  Meleagridae, 
as  for  example,  in  the  skull  of  a  tame  wild 
turkey  in  my  collection,  the  post-frontal  pro- 
cess is  thick,  broad,  and  with  rounded  tip, 
while  the  squamosal  one  is  thin  and  small 
and  does  not  unite  with  it  distally. 

In  all  skulls  the  true  apex  of  the  common 
process  is  formed  by  the  squamosal  one,  and 
this  projects  considerably  beyond  where  the 
two  meet  anteriorly.  During  the  life  of  the 
individual  there  is  a  ligament  that  extends 
from   the  apex   of  the  squamosal  apophysis, 


6 


tuberculura  coronoidemiiba  ;  iiéhii  eimek  sqiia- 
iiiosalis  véf^'c  is  clcsontosodik,  ügy  liogy  ez 
által  a  nyúlvány  nicg  hosszabbá  lett.  Ennek 
példája  látható  egy  gyűjteményemben  levő 
valódi  pulykakoponyán. 


Az  összes  pulykáknak  igen  nagy  és  tágas 
orbitális  üregük  van,  a  melynek  csontos  fala 
rendszerint  teljes,  csak  elől  és  alapján  nem. 
Ez  alól  a  szabály  alól  az  Agriocharis  sem 
kivétel,  már  a  mennyire  a  kezeim  között  levő 
egyetlen  koponyából  ez  megállapitható.  Ennél 
sem  az  interorhitalis  septum,  sem  az  agytok 
mellső  fala,  sem  a  tető  nincs  átlyukasztva. 
Csupán  csak  az  idegek  rendes  nyílásai  van- 
nak meg  ;  a  látóideg  nyílása  mindkét  oldalon 
kerek  ;  mindkettő  közvetlenül  a  közös  nyílásba 
vezet,  a  mely  rendes  helyén  nyílik  a  koponyába. 


Mindkét  sik  lap  {pars  plana),  a  mennyiben 
mint  csontos  rész  vétetnek  figyelembe,  nagyon 
csökevényes  fejlettségű,  csak  kissé  emelkedő 
csontvoualat  képeznek  a  mesethmoid  oldalán 
lefutva,  a  mely  utóbbi  fent,  a  craniofacialis 
vonalon  kissé  körülhatárolt  kiterjedésű. 

A  Mehugris  ebből  a  szempontból  tekintve 
fejlettebb,  mert  ebben  a  genusban  —  legalább 
is  az  általam  megvizsgált  vad  és  domestikált 
fajoknál  —  a  mesethmoid  fent  széles  és  a 
domestikáltak  némelyikénél  az  egyik  lacrymalis 
Ízülettől  majdnem  a  másik  oldalon  fekvő 
ízületig  nyúlik. 

Az  orbitális  septum  a  vad  és  domestikált 
pulykáknál  jelentékenyen  variál,  egyeseknél 
zárt  csont,  másoknál  különböző  nagyságú 
üregek  fordulnak  rajta  elő. 


Az  ikcsout  nyúlványa  (rostrum  sphénoïdes)  az 
egész  családban  könnyedén  felfelé  görbül,  alul 
lapos,  elől  rendesen  egy  kicsiny,  éles  tövisben 
végződik,  éppen  a  mesethmoid  éles  mellső 
széle  alatt.  Az  összes  pulykák  —  beleértve 
a  középanierikaiakat  is  —  megegyeznek  abban, 
hogy  tágas,  nagy  orrüregük  van,  a  száraz 
koponyán  a  csontos  falak  oly  hiányosak,  liogy 
elölről  teljesen  belelátni,  bármely  pontról.  Ez 


to  be  inserted  on  the  small  coronoid  tubercle 
on  tlie  upper  border  of  the  mandible  ;  and 
sometimes  the  siiuamosal  end  of  tiiis  ossifies, 
thus  still  further  lengthening  the  process  itself. 
There  is  an  example  of  this  at  hand  in  another 
of  the  skulls  of  the  true  turkeys  in  my  collec- 
tion. 

All  turkeys  have  a  very  large  and  capacious 
orbital  cavity,  with  the  osseous  wall  usually 
very  perfect,  except  anteriorly  and  the  floor 
below.  To  this  rule  Agriocharis  forms  no 
exception,  that  is,  judging  from  the  single 
skull  of  that  species  1  have  at  hand  at  this 
time.  In  it,  the  interorbital  septum  is  unpierced 
by  any  vacuities,  and  this  is  also  the  case 
with  the  anterior  wall  of  the  brain-case  and 
of  the  roof  above.  Only  the  usual  foramina 
for  the  nerves  are  present,  the  one  for  the 
optic  being  quite  circular  in  outline,  on  either 
side,  the  two  leading  immediately  into  the 
common  one  opening  into  the  cranium  at  its 
usual  site. 

Either  pars  plana  —  in  so  far  as  any 
osseous  part  of  it  is  concerned  —  is  of  an 
extremely  rudimentary  character,  a  mere 
raised  line  of  bone  running  down  the  side  of 
the  mesethmoid,  which  latter  in  turn  has  a 
somewhat  limited  expansion  above,  beneath 
the  cranio-facial  hinge. 

Melengris  is  somewhat  better  provided  in 
this  latter  particular,  for  the  turkeys  of  this 
genus  possess  a  broad,  mesethmoidal  expan- 
sion superiorly  —  at  least  all  the  wild  and 
tame  ones  examined  by  me  do  —  and  in 
some  of  the  latter  it  comes  near  extending 
from  one  lacrymal  articulation  to  the  other 
of  the  opposite  side. 

With  respect  to  wild  and  domesticated 
turkeys  [Meleagris),  1  find  that  considerable 
variation  obtains  with  respect  to  the  orbital 
septum;  for  in  some  it  is  quite  entire,  while 
in  others  vacuities  of  difl'erent  sizes  may 
occur  in  it. 

Throughout  the  family  we  find  the  rostrum 
of  the  sphenoid  to  be  curved  gently  upward, 
flat  inferiorly,  and  generally  terminating  in 
a  sharp  little  spine  anteriorly.  This  is  found 
just  below  the  sharp  anterior  border  of  the 
mesethmoid.  All  turkeys  agree,  including  this 
Central  American  one,  in  having  the  rliinal 
chamber  very  capacious  and  roomy,  while  at 
the  same  time  its  osseous  walls,  in  the  dried 


az  orrsövéiti/  {septum  nnsale)  teljes  liiányáiiak, 
a  felső  mandibiila  oldalain  levő  nagy  orr- 
nyilasoknak, a  nagyon  keskeny  szájpadcsont 
(os  palatiiium)  és  állkapcsi  szájpadcsontok 
(os  niaxillü-palatinuni)  a  koponya  középső  és 
mellső  részében  egymástól  távoli  fekvésének, 
a  siklapok  (pars  plana)  hiányának,  a  könny- 
csont (os  lacrymale)  és  karcsú  orrnyúlványok 
(processns  nasalis)  kicsinységének  és  végül 
az  arczvázcsontok  tekintélyes  nagj'ságának 
következménye. 


A  járonirsontok  {ossa  zygomatica)  nagyon 
karcsúak,  egyenesek  ;  mindegyiken  megmarad 
az  őt  képező  csontok  között  a  varrat  (sutura) 
nyoma.  A  Meleagr is- genus  domestikált  és  vad 
pulykáinál  ez  a  csont  kissé  erősebb  és  görbült, 
niig  az  összes  többi  Meleagridae-íajoknál  mind- 
egyikjáromcsont elől  gyengéd  alkotású,  három- 
osztatú  állkapcsi  szájpadcsontban  {maxillo- 
palatinuni)  végződik,  a  mely  a  szájpadcsont, 
orrcsont  és  kis  állcsont  (premaxilla)  közé 
van  ékelve.  Pontosan  szólva  e  csontnak  belső 
villaszerű  elágazásátnevezzük  „maxillo  pala- 
tinum''-nak,  a  mely  a  középsik  irányában  be- 
és  hátrafelé  irányul;  az  ossificatio  maradványa 
a  maxiUaris  csont.  A  maxillo  palatinicm-ot 
már  fentebb  leírtam. 

Az  Agriocharis-koponya  alapjáról  szólva, 
elsősorban  a  nagy  négyszögű  csont  {os  qnad- 
ratmn)  tűnik  fel  mindkét  oldalon,  a  melyet 
az  egész  Meleagridae-csa\ààha,n  azonos  bélye- 
gek jellemeznek.  A  tompított  hegyű  szemgödri 
ngúlváng  (processns  orbitális)  igen  hosszú  és 
ha  a  négyszögű  csont  in  situ  Ízesül,  erősen 
a  koponya  felé  görbül.  Alatta  rendkívül  meg- 
nyúlt ízületi  felület  szolgál  a  röpcsont  (os  pte 
rygoideum)  számára;  maga  a  csonttest  belülről 
kifelé  kissé  lapított.  Az  állkapocs  ízesülésére 
két  harántirányban  egymás  mellett  fekvő  felület 
szolgál  ;  a  külső  oldalon  fekvő  nagyobb.  E  mö- 
gött kicsiny  bemélyedés  szolgál  a  négyszög- 
csonti járomcsont  {os  quadrato  jtiy ale)  nyúlvá- 
nyának ízesülésére.  Ez  a  nyúlvány  az  ízület- 
ben keresztezi  a  négyszögű  csont  alsó  végeinek 
egész  mellső-hátsó  szélességét,  hogy  kívülről 
érje  el  s  ez  által  ennek  biztos  támaszul  szol- 
gál a  felső  niandibuia  craniofacialis  vonalá- 
nak hajlásánál  vagy  más  mozgásánál  ;  ez  a 
mozgás  átvitetik  a  négyszögű  csontra,  a  száj- 


skuU,  are  so  deficient  that  a  view  of  its 
interior  may  be  had  from  all  points.  This  is 
due  to  the  entire  absence  of  any  nasal  septum; 
to  the  very  large  narial  apc^rtures  on  the 
sides  of  the  superior  inaudible;  to  the  extremely 
slender  palatines  and  maxillo-palatines  and 
their  wide  separation  from  each  other  in 
the  middle  and  anterior  division  of  the  skull; 
to  the  absence  of  the  pars  planae  and  small 
size  of  the  lacrymals  ;  to  the  slender  processes 
of  the  nasals,  and,  finally,  to  the  very  con- 
siderable size  of  the  bones  of  the  face  them- 
selves. 

The  zygomas  are  very  slender  and  straight, 
and  each  show  some  slight  sutural  traces 
among  the  bones  that  compose  them.  In  tame 
and  wild  turkeys  of  the  genus  Meleagris, 
these  rods  are  somewhat  stouter  and  exhibit 
more  curvature,  while  in  all  Meleagr idae  either 
one  of  these  bars  terminates  anteriorly  in  a 
delicate,  trifurcated  maxillo-palatine  that  is 
wedged  in  among  the  palatine,  nasal,  and 
premaxillary  of  itsown  side.  Strictly  speaking, 
it  is  the  inner  fork  of  this  bone  which  is 
designated  as  the  „maxillo-palatine",  it  being 
directed  inwards  and  backwards  toward  the 
median-plane  ;  the  rest  of  the  ossification  is 
the  maxillary  bone.  The  maxillo-palatines 
have  already  been  described  above. 

Turning  to  the  base  of  the  skull  of  Agrio- 
charis,  there  is  first  to  be  noted  the  large 
os  quadratum  on  either  side,  a  bone  that 
presents  the  same  characters  throughout  the 
entire  family  of  the  Meleagridae.  Its  blunt- 
pointed  orbital  process  is  rather  long,  and, 
when  the  quadrate  is  articulated  in  situ,  is 
very  much  curved  toward  the  cranium.  Below 
it  there  is  an  unusually  extensive  facet  for  the 
pterygoid,  while  the  body  of  the  bone  is  some- 
what compressed  from  within  outward.  There 
are  two  facets  for  articulation  with  the  man- 
dible, they  being  placed  side  by  side,  trans- 
versely, the  larger  one  on  the  outside.  Pos- 
terior to  this  latter  is  the  little  pit  intended 
for  the  corresponding  articular  process  on  the 
quadrato-jugal  of  the  zygoma,  which,  in  arti- 
culation, crosses  the  entire  antero-posterior 
width  of  the  lower  end  of  the  quadrate  exter- 
nally to  reach  it,  thus  securing  the  greatest 
amount  of  support  and  security  during  any 
flexure  or  other  movement  that  may  take  place 
in  the  superior  mandible  at  the  cranio-facial 


8 


padcsont    és    röpcsont   kisérő  mozgása  pedig 
az  iiícsont  nyúlványára  (rostrum  sphénoïdes). 


A  négyszögű  csont  „feje"  a  csont  egész 
nagyságához  viszonyítva  kicsiny,  hemispiiac- 
rikus  alakú.  Az  oldalt  összenyomott  csontból 
külső-mellső  irányban  feltíinő,  lekerekített 
dudor  áll  ki,  a  szalag  megerősítésére. 

Mindkét  röpcsont  (o,s  pterygoideum)  kissé 
massiv,  csavarodott,  részlegesen  összenyomott; 
mindkét  végén  megnyúlt  felület  szolgál  a 
saját  oldalának  négyszögű  csontjával,  ikcsonti 
nyúlványával  és  szájpadcsontjával  való  ízesü- 
lésre. A  szájpadcsonti  izületi  felület  nem  hosz- 
szabb  az  ikcsonti  nyúlvány  homoni,  mellső- 
hátsó  irányban  megnyúlt  röpcsontjának  egy- 
harmadánál. 

Az  Agriocharis  szájpadcsontjai{ossa  palatina) 
teljesen  olyanok,  mint  a  tipikus  schizognath 
madarakéi,  a  pulykáktól  a  fürjekig.  A  páva- 
szemes pulyka  mindegyik  szájpadcsontja  igen 
finom  alkotású,  karcsú;  kicsiny  pálczaalakú 
szájpadcsont  előtti  része  a  koponyában  messze 
elválik  párjától,  a  másik  oldalra,  hátsó  hen- 
geres része,  viszonyítva  a  Mei  eagri  s -hoz,  ke- 
véssé fejlett  és  megnyúlt.  Az  ízületnél  a  pre- 
sphenoid  normálisan  elválasztja  a  szájpad- 
csontokat; elől  azonban  mindkettő  fiuom,  éles 
és  rövid   tövissé  fejlődött. 


Ha  e  madár  vázrendszerében  valaha  meg 
is  volt  az  ckecsoiif,  (romcr),  úgy  elveszett.  És 
ha  —  a  mint  ez  öreg  példányoknál  várható 
—  az  Agriocharis-nál  mégis  megvolna,  csak 
kicsiny  pálczika  alakban  lépne  fel.^ 

*  Shüfeldt  R.  W.  Osteology  of  Birds  „(State  Mus. 
Bull.  130,  N.  Y.  State  Edup.  Dept.,  1009,  pp.  216  227, 
fig.  31 — 37).  Ezen  a  lielyen  szólok  bizonyos  eke- 
csonti elcsontosodásról,  a  mely  egyes  pulykák  {Me- 
Uafiris)  koponyájában  előfordul.  Fontos  és  érdekes 
felfedezés  ez,  melyet  azonban  idézett  müvem  meg- 
jelenése óta  nem  fejthettem  ki  bővebben.  Különösen 
figyelembe  veendők  a  220.  és  221.  oldal  lábjegyzetei. 
Az  elsőben  azt  a  nézetemet  nyilvánítom,  „hogy  a 
vomer  a  Meleaijris-aàì  a  középvonalban  van,"  a  má- 
sikban utalok  arra  az  eljárásra,  a  melyet  Edmond 
Perhier  párisi  összehasonlító  anatómus  az  én  pulyka- 
koponyaképeimmel tanúsított.    Midőn  e  sorokat  írom, 


hinge,  the  same  being  transmitted  to  the 
quadrate  during  the  sliding  movement  of  the 
palatines  and  pterygoids  on  the  sphenoidal 
rostrum. 

The  „head"  of  the  quadrate  is  small  com- 
pared with  tlie  size  of  tlie  bone,  hemi- 
spherical in  form,  and  strictly  single.  Beyond 
it,  exteriio-aiiteriorly.  the  laterally  compressed 
body  of  the  l)one  is  raised  into  a  conspicuous, 
rounded  elevation  for  ligamentous  attachment. 

Either  pterygoid  is  a  somewhat  bulky  bone, 
being  twisted  upon  itself,  compressed,  to  a 
degree,  for  its  entire  length,  and  supporting 
an  extensive  facet  at  either  end.  intended 
for  tlie  usual  articulations  with  the  quadrate, 
the  sphenoidal  rostrum,  and  the  palatine  of 
its  own  side,  the  one  for  the  last-named  bone 
being  not  more  than  one-third  the  size  of 
the  concave,  antero-posteriorly  elongated  one 
for  the  rostrum  of  the  sphenoid. 

Agriocharis  has  its  palatini's  as  we  find 
them  in  all  typical  schizonathous  fowls,  from 
turkeys  to  quails.  Either  one  of  these  bones, 
however,  in  this  Ocellated  Turkey  is  very 
delicately  constructed  and  slender,  the  small, 
rod-like  prepalatine  portion  being  far  sepa- 
rated in  the  skull  from  its  fellow  of  the  oppo- 
site side,  wliile  the  posterior  scroll-like  part 
is  but  little  developed,  and  elongate  as  com- 
pared with  the  corresponding  part  in  Mcìragris. 
Normally,  in  articulation,  they  are  separated 
by  the  presphenoid,  while  anteriorly,  either 
one  is  produced  as  a  delicate,  sharp  spine 
of  no  great  length. 

If  there  were  ever  a  vomer  present  in  this 
skeleton,  it  has  been  lost  ;  in  any  event, 
should  Agriocharis  possess  such  a  bone  — 
as  j)0ssibly  it  may  in  very  old  individuals  — 
it  would  be  a  mere  rodlet  of  extremely  small 
size.'' 

*  SiiuiELDT  K.  W.  „Osteology  of  Birds".  (State 
Mus.  Bull.  130,  N.  Y.  State  Ede.  Dept.,  1909,  pp.  210— 
227,  figures  31 — 37.)  In  this  place  will  be  found  a 
discussion  of  certain  vomerine  ossifications  occurring 
ÍQ  the  skulls  of  some  turkeys  (Mclcagris).  —  an  im- 
portant and  interesting  discovery  I  have  been  unable 
to  extend  since  the  above  work  appeared.  Especial 
attention  is  invited  to  the  foot-notes  on  pages  220 
and  221.  In  the  first,  I  state  it  as  my  belief  ..that 
the  vomer  in  Meleaip-is  is  in  the  median  line";  and 
in  the  second,  a  reference  is  made  to  the  pirating 
of  my  figures  of  turkey  skulls  by  the  comparative 
anatomist  Mr.  Edmond  Pehiueb  of  Paris.  At  this  writing. 


Áttérve  az  Agriorharis  ocellata  kopniiyájá- 
iiiik  hasitempornlis  rey io- jára,  azt  tjiláljuk, 
liogy  felülete  szokatlanul  sima,  nincsenek  rajta 
mélyedések,  dudorodások,  nyilasok  ;  ez  utóh- 
hiuk.  mint  minden  pulykánál,  a  koponya  hátsó 
nézetében  nyitottak.  A  hasitemporalis  mező 
elölről  és  hátulról  nézve  egyaránt  domború. 
k  }[ili'(igris-\\k\  a  középtájon  gyönge  hosszanti 
dudort  látunk,  a  mely  egyes  doniestikait  race- 
oknál  sokkal  erősebb,  mint  a  nagy  fehér  hollan- 
diai pulykánál. 

Elöl  a  középvonalban  jól  láthatók  az  Ens- 
tach-kürtök  nyilasai,  a  melyek  úgy,  mint  a 
tyúkféléknél  (Gnllinae)  általában,  lapos  haránt- 
mélyedésben  vannak  elhelyezve. 

Hátulról  nézve  a  koponya  nyakszirtcsonti 
(occijntalis)  regió-jàt,  aunak  kerülete  subcircu- 
hiris  oldalt  és  fent  gyengén  kiemelkedő  sub- 
circularis  vonal  határolja.  Fent,  e  vonalon 
belül  megvan  a  ngakszirtcsonti  dudor  {pro- 
minentia sttpraoccipitalis)  középpontjál)an  a 
nagy  és  majdnem  kerek  öreglik  [foramen 
magnum)  ;  az  ez  alatt  fekvő  nyakszirti  bütyök 
(condylas  occipitalis)  vesealakú  és  haránt- 
irányban fekszik.  Mindkét  külső  alsó  szögben 
egy-egy  kereken  körülhatárolt  nagyon  mély 
gödröt  találunk,  a  melyeknek  alapján  bizonyos 
nyílások  vannak,  ezek  legnagyobbika,  és  ez 
riMidszerint  a  legkülső,  egyenesen  a  kiilsö 
lialljúrat  [meatus  externns)  üregébe  vezet,  a 
másik  kicsiny  pedig  a  koponyába.  Ezek  a 
bolygó-  [ncrvus  rag/ts)  és  nyelvgaraiideget 
[iiervíis  glossojiharyngens)  vezetik  ;  a  nyelv- 
alatti  [n.  Iiypoglosseus)  idegek  nyílásai  sokkal 
kisebbek  és  rendes  helyükön  találhatók  meg 
(VI.  tábla,  28.  ábra). 


Az  Agriocharis  innndihald-'yA  tipiku;san  1- 
alakú,  gyenge  csont;  ágai  vékonyak  és  keske- 
nyek, a  symphisis  rövid  és  alig  vastagabb  az 
ágnál.  Az  izülő  vé.gtől  az  apexig  görbül, 
eleinte  a  középtájig  felfelé,  azután  lefelé 
egészen  a  hegyéig.  Alsó  és  felső  széle  le  van 
kerekítve,  az  utóbbi  végesvégig  éles. 

érdekelne,  vájjon  mi  a  vcleménye  Perrier  nek  a  Me- 
ledgridaegenua  vomcr-ciick  jclonlétéröl  vaí;y  liiányáról. 

William  KiTiHKN  Pauker  nézete  szerint  ez  a  csont 
megvan  a  közönséges  tyúk  {tìaìlus)  koponyájában 
(Morph,  of  the  skull.  Figs.  72,  73  v.)  is  valósziníileg 
más  Ga/ímrtc-knél  is. 

A(iiiil.i  XXI. 


Passing  to  the  basifempornl  reginii  of  the 
skull  in  AgriocJiaris  ocellata,  we  find  it  un- 
usually smooth  and  devoid  of  all  depressions, 
elevations,  or  foramina,  the  last,  as  in  all 
turkeys,  open  on  the  posterior  aspect  of  the 
skull.  This  basitemporal  area  is  uniformly 
convex  from  before,  backvyard,  or  the  reverse. 
In  Meleagris  there  is  upon  it  a  faint,  median, 
longitudinal  elevation,  which  is  very  much 
better  marked  in  certain  domesticated  breeds, 
as  in  the  big  White  Holland  one. 

In  the  median  line,  anteriorly,  the  entrances 
of  the  Eustachian  tubes  are  in  plain  view, 
being  situated  in  a  shallow,  transverse  groove, 
as  in  the  Gallinae  generally. 

Viewed  posteriorly,  the  occipital  region  of 
the  cranium  is  of  subcircular  outline,  with 
its  lateral  and  superior  limitations  defined  by 
a  subcircular,  faintly  raised  line.  Above,  it 
has  within  this  line  the  ^supraoccipital  prom- 
inence" ;  in  the  center,  the  large  and  nearly 
round  foramen  magnum,  the  occijiital  condgle 
below  it  being  of  a  reniform  shape,  placed 
transversely.  At  either  externo-inferior  angle 
there  is  a  roundish,  circumscribed,  rather 
deep  pitlet,  at  the  base  of  either  of  which 
occur  certain  foramina,  the  largest  —  and  at 
the  same  time  the  most  external  one  —  leading 
directly  into  the  cavity  of  the  meatus  externus, 
and  the  remaining  smaller  ones  into  the  cran- 
ium. They  transmit  the  I'agus  and  glosso- 
pharangeal  nerves  ;  the  foramina  for  the  hypo- 
glossal nerves  are  very  much  smaller  and 
are  to  be  found  at  their  usual  sites.  (PI.  VI, 
Fig.  28.) 

Of  a  typical  V-shaped  form,  the  inaudible 
of  Agriocharis  is  not  a  very  strong  bone,  the 
rami  being  thin  and  rather  narrow,  with  the 
symphysis  not  long  and  not  much  thicker 
than  the  rami.  From  the  articular  ends  to 
the  apex  it  is  curved,  at  first  ujiwards  to  a 
point  beyond  its  middle,  then  downwards  to 
its  tip  anteriorly.  Its  upper  and  lower  borders 
are  rounded  ofl',  the  former  being  rather  sharp 
throui;'hout. 


it  would  interest  ine  to  ascertain  the  opinion  of  M. 
Pkhhiei;  in  regard  to  the  presence  or  absence  of  a 
roiiirr  in  the  .\felcayridai\ 

William  liirrnEN  Pakkkk  contended  that  the  bone 
was  to  be  found  in  the  skull  of  the  common  fowl 
((Callus),  (Morph,  of  the  Skull,  Figs.  72,  73 íj),  and 
probably  in  other  Gallinae. 


10 


„Ranialis  üregek"  nincsenek  és  a  suturalis 
nyomok  mindkét  íz  ramalis  végének  összetett 
csontjaiban  csaknem  teljesen  felszívódtak  a 
felnőtt  egyénen.  (I.  tábla,  1.  ábra.) 

k  hátsó  ízületi  ui/iUrdin/oh-,  a  mint  már  emlí- 
tettem, hosszúak,  oldalról  nagyon  lapítottak, 
enyhén  hajlítottak,  egyforma  szélesek  ;  végük 
négyszögletes,  csak  e  szögek  vannak  lekere- 
kítve és  egészben  véve  tyúk-jellegüek.  A  belső 
ízületi  nyúlványok  szintén  hosszúak,  tompán 
hegyezettek,  mindegyik  derékszögben  hajlik 
a  ramiis-hoz,  a  légnyílások  (foramina  pneuma- 
tica) mindegyiknek  végén  kicsinyek.  A  belső 
nyúlvány  merőlegesen  áll  a  csont  hátsó  izületi 
nyúlványára;  a  négyszögű  csont  számára  szol- 
gáló kettő  közti  ízületi  felület  nagyon  kicsiny 
és  lapos.  Hosszában  kiálló  vonal  emelkedik 
ki,  a  mely  egyenesen  a  hátsó  ízületi  nyúl- 
ványok között  vonul  el  és  a  felső  ramalis 
szélnél  végződik.  A  processus  coronoideus 
gyenge  fejlettségű,  mint  a  legtöbb  tyúkfélénél. 


A  hdllócsonf  {ossiculum  auditus)  és  a  sze- 
mek csontgyűrüit  képező  csontok  majdnem 
ugyanolyanok,  mint  a  Meleagris  g.  silvestris- 
nél.  Parker  leírta  e  csontokat  a  közönséges 
tyúknál  (loc.  cit.  p.  258,  fig.  74)  ;  egészben 
véve  nem  nagyon  variálnak  a  közönséges 
tyúkféle  madaraknál. 


Az  itt  leírt  Ayriocharis  nyelvének  hypohran- 
chialis  készüléke  sajnos  elveszett  és  bár  többé- 
kevésbbé  határozottan  állítható,  hogy  meg- 
egyezik a  Meleagriá-évaX,  mégis  biztosabb,  ha 
ilyen  kijelentést  csak  tényleg  kezeim  között 
levő  anyag  alapján  teszek. 


A  közönséges  házipulykánál  a /iy/wíoYHif/ímíís 
készülék  egyszerű  és  tipikus,  a  melyet  Parker 
leirt  és  rajzban  is  közölt  (loc.  cit.  p.  259, 
fig.  75)  ;  nagyjában  megegyezik  a  doniesti- 
kált  és  vad  pulykák  megfelelő  részeivel,  a 
melyeket  egymással  összehasonlítottam.  Le- 
írásomban kiterjeszkedtem  a  már^  előbb  le- 
irtakon  kívül  az  indiai  „Gallusi  bankivá' 
hyoid  ívére  (loc.  cit.  p.  181),  azonkívül  sok 
Lagopus,    fogoly    és    számos    rokona    nyelv- 


There  is  no  ramai  vacuity,  and  the  sutural 
traces  of  the  component  bones  of  the  ramai 
extremity  of  either  limb  are  nearly  entirely 
absorbed  in  the  adult  individual.  (PI.  I,  Fig.  1.) 

As  pointed  out  in  a  previous  paragraph, 
the  posterior  articular  (irocesscs  are  long, 
much  compressed  from  side  to  side,  slightly 
bent  upward,  of  a  uniform  width,  with  squared 
ends,  the  angles  of  which  being  barely  rounded 
off,  and  on  the  whole  of  a  galline  character. 
The  internal  articular  processes  are  likewise 
elongate,  bluntly  pointed,  each  at  right  angles 
to  the  ramus,  and  the  pneumatic  foramen 
near  the  end  of  either  of  them  very  minute. 
One  of  these  processes  is  at  right  angles  to 
the  posterior  articular  process  of  the  same 
limb  of  the  bone  ;  the  articular  surface  be- 
tween them  for  the  quadrate  is  unusually 
limited  and  shallow.  It  is  marked  longitudi- 
nally by  a  raised  line,  which  passes  directly 
between  the  posterior  articular  process  and 
the  upper  ramai  border.  A  eoronoid  process 
is  very  feebly  developed,  as  it  is  in  most 
gallinaceous  birds. 

Ossiculum  auditus,  and  the  sclerotals  making 
up  the  bony  rings  of  either  eye,  are  much 
the  same  as  we  find  them  in  Meleagris  g. 
silvestris,  in  which  latter  fowl  I  have  exam- 
ined them.  Parker  described  the  former  as 
they  exist  in  the  common  fowl  (loc.  cit. 
p.  258,  Fig.  74)  ;  and  they  do  not  vary  greatly 
throughout  the  ordinary  gallinaceous  birds 
generally. 

Unfortunately,  the  hypohranchial  apparatus 
of  the  tongue  had  been  lost  from  the  skeleton 
of  Agriocharis  here  being  described  when  it 
came  into  my  possession  ;  and  though  it  may 
be  more  or  less  safe  to  predict  that  it  will 
agree  closely  with  that  structure  as  it  occurs 
in  Meleagris,  it  is  always  much  safer  to  have 
the  material  at  hand  than  to  make  such  pre- 
dictions. 

In  the  common  barnyard  fowl  this  ..hypo- 
hranchiid  apparatus"  is  of  the  simj)lest  and 
most  typical  form.  Parker  has  described  and 
figured  it  (loc.  cit.  p.  259,  Fig.  75);  even 
there  it  agrees  very  closely  with  those  parts 
as  they  occur  in  tame  and  wild  turkeys,  and 
I  may  say  I  have  intercompared  them  all. 
Moreover,  in  my  description  of  the  „hyoid 
arches"  of  the  wild  game  cock  „Gallus 
bankivá"  of  India,  I  add  another  example  to 


11 


csontjára,  a  mely  alakoknál  a  hypobranchialis 
készülék  nagy  vonásokban  morpliologiailag 
megegyezik. 


A  mint  már  említettem,  az  U.  S.  National 
Museum  gyüjteiucnyébeu  van  néhány  domes- 
tikált  és  vad  pulyka-(J/e/ea//ns)-koponya,  a 
melyeket  pontosan  összehasonlítottam  azAgrio- 
charis  ocellata  koponyájával.  Ezen  a  helyen 
is  köszönetet  mondok  Db  C.  W.  RicHiioND-nak, 
az  intézet  ornithologiai  osztálya  asszistensé- 
nek,  az  engedély  megadásáért  (1.  az  U.  S. 
Nat.  Mus.  gyűjteményének  13924,  19684,  9695, 
4995,  4797,  2490,  4998,  2490  és  19039 
leltári  számait). 

Megvizsgáltam  továbbá  a  Puyé-gyíijfemény 
tizenkét  pulykakopoiiyáját,  a  melyek  ssmmi- 
esetre  sem  fossilisak,  de  rendkívül  régiek  és 
prehistorikusak  (I.  tábla,  3 — 6.  ábra,  VI.  tábla, 
26.  ábra).* 

*  Ezeknek  leírása  Ür.  Edgae  L.  Hewett  tollából 
valósíinüleg  meijtalálliató  az  Out  H'esi-ben,  a  ki 
.Archaeology  of  Rio  Grande  Valley"  cz.  czikke  első 
részének  különlenyomatát  megküldte  nekem.  Ez  a 
dolgozat  kelet  nélkül  új  lapszámozással  jelent  meg, 
és  tartalma  az  1907-ben  a  Southwest  Society  of  the 
Archaeological  Institute  of  America  in  New  Mexico 
vezetése  alatt  Puyé-ben  végzett  munkálatok  leírása. 
„Puyé  egyike  a  délnyugat  legkiterjedtebb  régi  szikla- 
városainak" —  mondja  jelentésében  Du.  Hewett  :  itt 
találta  mindezen  vad  pulykák  csontjait  emljeri  csontok 
társaságában  néhány  helység  .szeraéthuUadékában. 

Nag}  on  le  vagyok  kötelezve  Fred.  W.  Hodge  úrnak 
(Bureau  of  American  Ethnology,  Smithsonian  Institu- 
tion ,  a  ki  kieszközölte  az  engedélyt,  hogy  a  School 
of  American  Archaeological  Institute  of  .\merica 
Saniate,  New  Mexico  anyagát  használhassam  és 
K.  M.  Chapman  úrnak,  az  intézet  vezetőjének,  a  ki 
megküldte  számomra  az  anyagot.  Ezek  a  prehisto- 
rikus maradványuk,  a  mint  már  enilitetteni,  mint- 
egy ."jO  példányt  képviselnek.  Nyilvánvalólag  e  vidék 
vadpulykájától  erednek  és  nagyon  érdekesek.  Chapman 
úr  azivességének  köszönöm  a  róluk  szóló  alábbi  je 
lentést  ; 

„A  ..Puyé  191(1  •  jelfí  madár  és  omlöscsontok  Puyé 
(New  Mexico)  romjainak  közelében  álló  sirdombból 
erednek,  a  mint  ez  a  mellékelt  értekezés  21.  olda- 
lán közölt  térképen  is  látható.  A  csontokat  F.  W. 
lIoDOE,  a  Bureau  of  Ethnology  és  K.  W.  Chapman  a 
School  of  American  Archaeology  .számára  gyűjtötte. 
Spanyol  eredetű  maradványok  ezen  a  temetőhelyén 
nem  kerültek  elő,  a  mi  megerősíti  azt  a  hagyományt, 
hogy  Puyét  már  a  történetelőtti  időkben  elhagyták. 
A  sírok  átlagos   mélysége  négy   láb.  Fedőrétegük  a 


the  list  of  those  previously  described  (loc. 
cit.  p.  181),  not  to  mention  similar  descrip- 
tions of  the  „tongue  bones"  of  many  grouse, 
partridges,  and  their  numerous  allies,  in  all 
of  which  forms  the  „hypobranchial  apparatus" 
is  largely  in  morphological  agreement. 

As  I  have  already  said,  there  are  in  the 
collection  of  the  U.  S.  National  Museum  a  few 
skulls  of  the  tame  and  wild  turkeys  {J/íVcaiyrís); 
these  I  have  compared  in  detail  with  the  skull 
of  Agrioeharis  ocellata,  and  here  express  my 
indebtedness  to  Dr.  C.  W.  Richhond,  of  the 
Division  of  Birds  of  that  institution,  for  kindly 
allowing  me  to  do  so.  (See  Nos.  13924,  19684, 
9695,  4995,  4797,  2490,  4998,  2490  and 
19039,  Coll.  U.  S.  Nat.  Mus.) 

Further,  as  noted  above.  I  also  have  the 
crania  of  twelve  wild  turkeys  of  the  Puyé 
collection  ;  these  are  in  no  way  fossilized, 
but  they  are  extremely  old  and  prehistoric. 
(For  examples  of  these  see  Figs.  3—6,  PI.  I, 
and  Fig.  26,  PI.  VI.)  ^ 

■"•  A  description  of  these  will  probably  be  found 
in  Ont  West,  the  account  benig  by  Dh.  Edgar  L. 
Hewett,  who  kindly  sent  me  a  reprint  of  the  first 
instalment  of  his  article  .Archaeology  of  the  Rio  Grande 
Valley".  This  has  been  repaged,  but  gives  no  date. 
It  gives  the  work  done  at  Pui/é  in  the  summer  of  1907 
under  the  auspices  of  the  Southwest  Society  of  the 
Archaeological  Institute  of  America  in  New  Mexico. 
,Puyé  is  one  of  the  most  extensive  of  the  ancient 
„Cliff  Cities"  of  the  Southwe.st,'  says  Dr.  Hewett  in 
his  report,  and  here,  in  the  refuse  heaps  at  some  of 
the  Pueblos,  mixed  with  human  bones,  were  found 
the  bones  of  all  these  wild  turkeys. 

I  am  indebted  to  Mr.  Frederic  k  W.  Hodge,  of  the 
Bureau  of  American  Ethnology,  Smithsonian  Institu- 
tion, for  his  having  secured  permission  for  me  to  use 
this  material  from  the  School  of  American  Archaeol- 
ogy of  the  Archaelogical  Institute  of  America,  Santa 
Fé,  New  Mpxíco,  and  to  K.  M.  Chapman,  Esqr.,  of  the 
School,  for  directing  that  the  materia!  be  turned  over 
to  me  for  examination.  As  I  have  stated,  about  tifty 
birds  are  represented  by  these  prehistoric  remains. 
They  are  evidently  of  the  wild  turkey  of  that  region 
and  very  interesting.  Mr.  Chapman  kindly  sent  me 
the  following  report  in  regard  to  them  : 

„The  bones  of  birds  and  mamnials  marked  ..Puyé 
1910"  are  from  the  burial  mound  adjoining  the  ruin 
of  Puyé,  N.  M.,  as  shown  in  the  map  on  page  21  of 
the  accompanying  paper.  These  were  collected  by 
F.  W.  Hodge  for  the  Bureau  of  Ethnology  and  K.  iM. 
Chapman  of  the  School  of  American  Archaeology. 
There  were  no  relics  of  Spanish  origin  found^with 
the  burials,  thus  bearing  out  the  tradition  that  Puyé 
was  deserted  in  prehistoric  times.  The  average  depth 
of  burials  was  four  feet,  the  soil    being  made  up  of 

2* 


12 


A  National-Museum  gyűjteményében  levő 
pulykakoponyákat  illetőleg  elsősorban  meg 
kell  jegyeznem,  hogy  a  13n24.  számú  a  .1/. 
().  me.rirana  széttagolt  koponyája  (mandi- 
bulával)  ;  majdnem  teljesen  megegyezik  az 
Aijriochans  ocellata  koponyájával,  csupán  a 
lialántékgödrök  valamivel  mélyebbek  és  körül- 
határoltaljbak  a  yucatan  pulykánál  ;  könnyen 
meglehet  azonban  és  valószínű  is,  hogy  ez 
a  variáczió  ugyanazon  faj  más  egyéneinél  is 
előfordulhat.  Hasonló  észlelhető  a  19684.  számú 
vadpulyka  koponyán  (2  Meleagris?).  A  vad- 
pulyka mindezen  koponyáin  a  lacrymalis  cson- 
tok nagyobbak  és  hegyesebbek,  mint  az  A. 
ocellata-iìà],  mig  az  állkapocs  különböző  angu- 
laris nyúlványai  a  mi  vadpulykánknál  rövi- 
debbek és  vékonyabbak. 

A  9695.  számú  (teljes)  koponya  egy  öreg 
hím  pulykáé;  jellemző  vonásai  pontosan  meg- 
egyeznek az  Afjrioeharis  ocellata-éval,  csak 
egyben  különböznek,  a  mi  könnyen  észre- 
vehető és  ez  az,  hogy  a  Meleagris-naX  a  koponya 
hátsó  része  kissé  egyénibb,  a  mit  a  parietalis 
mező  és  a  nyakszirtcsont  felső  részének  ki- 
emelkedései okoznak.  Ez  azonban  a  puly- 
káknál általában  véve  nagyon  variál. 

A  4995.  számú  példány  egy  öreg  liim  vad- 
pulyka koponyája  ;  lényeges  bélyegeiben  ez 
is  megegyezik    az    Aí/riocharis  koponyájával. 

Arra  már  utaltam,  hogy  az  Agriocliaris  ma- 
xillo-palatinumjai  tökéletesebben  csontosod- 
lak el  és  hosszabbak  az  összes  vadpulykáknál 
[Melear/ris]  ;  szabad  végeik  a  koponya  közép- 
vonalában találkoznak  (Nr.  9695). 

A  Puyé-ben  talált  tizenkét  (12)  Meleagris- 
koponya  megerősíteni  látszik  előbbi  állításaim 
némelyikét,  tízemlélhetővé  teszik  ugyanazon 
faj  különböző  egyéneinek  variaczióit.  Mutatják, 
hogy  az  „interorbitalis  septum"  a  felnőtt  pél- 
dányon nem  üreges,  hogy  néhány  öreg  és 
fiatal  madáron  a  squamosus  és  frontalis  nyúl- 


szomszédos házak  törmelékeinek  keverékéből  állott. 
Bizonyítékok  vannak  arra.  hog-y  ez  a  temetkezőhely 
állandóan  használatban  állott,  mert  sok  megroűgált 
emberi  csontot  találtak  közel  a  felszínhez,  a  melye- 
ket nyilvánvalólag  kidobáltak  a  sírokból,  hogy 
helyet  nyerjenek  az  új  hullák  számára.  Ezért  nem 
lehetett  a  mélység  alapján  Die^'határozni  az  állati 
csontleletek  relativ  korát,  minthogy  a  felszínen  talál- 
tak valószínűleg  egykorúak  a  mélyen,  közvetlenül  a 
sziklán  találtakkal". 


First,  as  to  the  turkey  skulls  in  tlie  Na- 
tional Museum  Collection,  it  is  to  be  noted 
that  No.  13924  represents  a  disarticulated 
one  (with  mundiblej  of  ,1/.  //.  mciirann  :  it 
agrees  almost  exactly  with  niy  skull  oi  Agrio- 
charis  ocellata,  only  in  the  Yucatan  turkey 
the  „crotaphgte  fossae"  are  somewhat  deeper 
and  better  defined  ;  but  even  this  variation 
might,  and  very  likely  does,  occur  in  indi- 
viduals of  the  same  species.  This  was  likewise 
the  case  with  respect  to  the  wild  turkey 
skull  numbered  19684  (9  Meleagris?).  In  all 
these  skulls  of  wild  turkeys  the  lacrymal 
bones  are  larger  and  more  pointed  than  in 
A.  ocellata,  while  the  several  angular  pro- 
cesses of  the  mandible  are  shorter  and  slimmer 
in  our  wild  turkeys. 

Skull  No.  9695  is  of  an  old  male  wild  turkey 
(complete)  ;  its  characters  correspond  exactly 
with  those  of  Agriorharis  ocellata,  there  being 
but  one  slight  noticeable  difîerence,  and  that 
is,  in  the  Meleagris  the  hinder  portion  of  the 
cranium  is  a  little  more  individualized,  being 
made  apparent  by  a  prominence  of  the  parietal 
area  and  the  upper  part  of  the  occiput  re- 
spectively ;  but  there  is  great  variation  in  this 
matter  among  turkeys  generally. 

No.  4995  is  another  wild  turkey  skull  from 
an  old  male,  and  it,  too,  agrees,  in  all  of  its  essen- 
tial characters,  with  the  skull  of  Agriocharis. 

As  I  have  already  pointed  out,  the  niaxillo- 
palatines  are  more  completely  ossified  and 
longer  in  all  wild  turkeys  (Meleagris)  than  in 
our  subject,  and  their  free  ends  meet  in  the 
middle  line  of  the  skull.  (See  No.  9695.) 

The  twelve  (12)  Puyé  crania  of  Meleagris 
tend  to  confirm  several  of  the  statements 
iuade  in  previous  paragraphs  ;  they  exemplify 
the  variations  existing  in  different  individuals 
of  the  same  species  ;  they  point  to  the  fact 
that  the  „interi irbital  septum"  in  adults  pre- 
sents   no    vacuities    in    it  ;    that  in  some  old 


an  accumulation  of  refuse  from  the  adjoining  build- 
ing. There  was  evidence  of  the  constant  use  of  the 
plot  for  reburial  ;  many  badly  decayed  human  bones 
being  encountered  near  the  surface,  which  had  evi- 
dently been  thrown  out  in  their  excavations  for  new- 
graves.  Thus  it  was  not  possible  to  determine  the 
relative  age  of  the  animal  bone  deposits  from  the 
depth  at  which  they  were  found,  as  those  found  near 
the  surface  were  probably  as  old  as  those  recovered 
from  the  surface  of  the  underlying  rock  itself." 


13 


ványok  elől  nem  találkoznak  (I.  tábla.  3.  ábra), 
és  végül,  hogy  egyes  koponyákon  a  parietalis 
emelkedések  erősek,  mig  másokon  az  emel- 
kedések nem  láthatók.  Egészben  véve  az 
látszik,  hogy  a  tíz  prehistorikus  Meleagris- 
koponya  crauialis  kapac-itdsa  nem  oly  nagy, 
egyébként  pedig  minden  ugyanolyan,  mint  az 
általam  megvizsgált  többi  vadpulyka-koponyán, 
sőt  gyakran  megegyezik  a  kezeim  között  levő 
néhány  domestikált  pulyka  koponyájával.  Az 
egyforma  nagyságii  koponyákat  minden  egyes 
esetben  összehasonlitottam. 

Felvethetnők  azt  is,  hogy  a  puyé-i  kopo- 
nyák talán  domestikált  madarakéi  és  nem 
vadon  élőktől  származnak.  Ezt  a  feltevést  azon 
oknál  fogva  vonom  kétségbe,  mert  Nevy  Mexico 
ezen  részében  mindenkor  előfordultak  vad- 
pulykák, a  hol  az  indiánok  különböző  race-jai 
elfogták  és  lőtték  őket  ;  prehistorikus  időkben 
épp  oly  kevés  okuk  lett  volna  tenyészté- 
sükre, mint  a  ma  élő  indiánoknak. 


A  légutak  elcsontosodott  részei  a  kezeim 
között  levő  Agrioeiiarw  példányon  elvesztek 
s  igy  le  sem  írhatom  azokat.  A  Meleagris 
ezen  részeit  más  helyen  leirtani  már.  Egy- 
szerű alakúak  ;  a  trachealis  gyűrűk  a  domes- 
tikált pulykáknál  soha  sem  csontosodnak  el  ; 
Ilii  mégis  előfordul,  úgy  az  elcsontosodás  csak 
elemi  jellegű. 


A  törzsváz. 

A  gerinczoszlop  :  Az  általam  megvizsgált 
pávaszemes  pulyka  gerinczoszlopából  egyetlen 
csont  sem  hiányzik;  az  itt  ott  mutatkozó  jelen- 
téktelen hiányokat  a  lövés  okozta.  Össze- 
hasonlításra a  fehér  hollandiai  pulyka  (teljes) 
törzsvázát,  a  melynek  koponyája  a  fentebbi 
vizsgálatokra  szolgált,  az  U.  S.  National 
Museum  egyik  montírozott  imlykacsontvázát 
és  végül  a  puyé-i  (New  Mexico)  gyűjtemény 
számos  csigolyáját,  medtiuczéjét,  keresztcsont- 
ját,  bordáját    és   egyéb  csontjait  használtam. 


Miként    a    tyúkféle    madaraknál    általában, 
úgy   a    i/e/ea^ríí/ae-családban  is    három-négy 


birds,  as  well  as  ín  others,  the  squamosal 
and  frontal  processes  do  not  meet  each  other 
anteriorly  (Fig.  3,  PI.  1),  and,  finally,  thai 
the  parietal  eminences  are  well  marked  in 
some  crania,  while  in  otlu^rs  the  vault  of  the 
skull  exliibits  no  such  elevations.  On  the  whole, 
the  i-ranial  capacity,  in  the  case  of  these  ten 
prehistoric  skulls  of  Meleagris,  does  not  appear 
I  to  be  as  great  —  everything  else  being  equal 
—  as  it  is  in  the  skulls  of  other  wild  turkeys 
I  have  examined,  or  even  quite  equal  to  that 
of  the  crania  of  several  tame  turkeys  1  have 
at  hand,  —  the  crania  of  exactly  the  same 
size  being  compared  in  any  particular  case. 
One  might  raise  the  question  that  these  Puyé 
crania  of  turkeys  were,  perhaps,  from  domes- 
ticated birds  and  not  from  wild  ones,  —  a 
statement  I  would  be  very  much  inclined  to 
doubt,  for  the  reason  that  turkeys  have  always 
been  found  wild  in  that  part  of  New  Mexico, 
where  diflerent  races  of  Indians  have  con- 
stantly captured  or  shot  them,  and  there  would 
be  no  more  inducement  for  tliem  to  domes- 
ticate the  bird  in  prehistoric  times  than  there 
would  be  for  the  Indians  now  living  to  do  so. 
The  ossified  parts  uí  the  air  jiassitges  have 
been  lost  from  my  sjiecimen  of  Agrioeharis, 
and  consequently  1  shall  be  unable  to  de- 
scribe them.  As  they  occur  in  il/t'Zcai/ris,  1  have 
published  descriptions  elsewhere.  They  are 
of  the  simplest  kind,  while  Üw,  trncJieal  rings 
in  the  tame  turkey  never  appear  to  (»ssify, 
and  if  they  do,  the  ossilication  is  of  the  most 
elementary  character. 

Remainder  of  the  trunk  skeleton. 

The  Vertebral  Column:  Apparently  none 
of  the  bones  of  the  trunk  skeleton  of  this 
specimen  of  the  oceUated  turkey  are  missing, 
and  such  of  them  as  are  imperfect  have  been 
made  so  by  the  shot  that  killed  it  ;  these 
are  few  and  not  particularly  important.  For 
comparison,  I  have  at  hand  the  trunk  skele- 
ton (complete)  of  the  White  Holland  turkey, 
the  skull  of  which  was  used  above;  the 
uKUiiited  skeleton  of  a  turkey  in  the  U.  S. 
National  Museum,  and,  finally,  a  large  num- 
ber of  vertebrae,  pelves,  sacrums,  ribs,  and 
other  bones  of  wild  turkeys  of  the  Puyé  col- 
lection from  New  Mexico,  to  which  reference 
has  already  been  made. 


14 


húlcsigolya  egységes  csonttá  forrad  össze,  a 
melyen  öreg  példánynál  semmi  suturalis  nyom 
nem  mutatja,  hol  történt  az  öss?,eforradás. 
A  gerinczüszlopiiak  (^z  a  része  a  késöbbieU 
folyamán  lesz  Icirva.  Előbb  az  ezen  csontot 
megelőző  nyakcmiolyiUoúl  kívánok  szólani. 


A  pnyé-gyűjteménybcn  (i(J  szabad  csigolya 
van,  a  melyek  valószínűleg  ugyanannyi  vad- 
pulykától erednek.  Kevés  kivétellel  mindezek 
nyakcsigolyák,  leginkább  a  nyak  közepe  tájá- 
ról. Atlast  nem  találok  köztük,  axis  rertehra-t 
is  csak  egyet."  Ezeken  kívül  még  tizenhat  (1(5) 
csont  van  kéznél,  a  melyek  a  felnőtt  vadpulykán 
liátcsigolyákból  egy  darabbá  forradnak  össze; 
mindegyikük  egy  egy  példányt  képvisel  ter- 
mészetesen. A  csontok  különböző  nagyságú 
példányoktól  valók,  egy  öreg  kakastól  kezdve 
egész  sorozat  vezet  egy  sokkal  kisebbhez,  a 
mely  nőstény  vagy  subadult  példány  lehetett. 
A  leghosszabbnak  76 '5  mm,  a  legrövidebbnek 
61  mm  a  hossza;  hosszukat  ezen  összetett 
csont  első  és  utolsó  csigolyájának  legdistalisabb 
pontjai  között  mértem.  Leírásuk,  lígyszintén 
a  többi  ^felenffridac  gerinezoszlopa  megfelelő 
részének  leírása  alább  következik.  Elóbb  azon- 
ban a  nyakcsiijolyákről  szólok. 


Az  U.  S.  National  Museum  madárosztályá- 
nak osteologiai  fiókjaiban  van  egy  felállított 
nőstény  pulyka  (J/.  g.  silvestris)  csontváz,  a 
melyet  évekkel  ezelőtt  Spencer  F.  Baird  tanár 
Carlisleben  (Pennsylvania)  gyűjtött,  a  mely 
állítólag  vadpulykától  és  nem  domestikált 
példánytól  való  (The  Auk,  vol.  XXX.  No.  1. 
Jan.  1913,  p.  32).  Irataimban  gyakran  hivat- 
koztam erre  a  csontvázra  és  mindenkor  mint 
egy  vttdpulyicáéru  (Osteol.  of  Birds  Bull.  130, 
N.  Y.  State  Mus.,  p.  223,  1909)  ;  fő  jellem- 
vonásait is  felsoroltam  már. 


''  Vao  itt  egy  középnagyságú  emlőshöz  vagy  hasonló 
állathoz  tartozó  axis  vertebra,    valószínűleg   Lepus-é. 


As  in  gallinaceous  birds  generally,  from 
three  to  four  of  the  dorsal  vertebrae  in  the 
Mcleat/ridae  fuse  together  to  form  one  solidly 
united  bone  which,  in  old  individuals,  exhibits 
iKi  suturai  traces  indicating  where  the  jdinings 
tiKik  iilace.  'riii^  part  nf  the  vertebral  column 
will  be  describf'd  further  on,  as  I  shall  first 
give  the  number  and  general  characters  of 
the  cerrical  rerfebrae  which  precede  this  com- 
pound bone. 

In  the  Ptiyé  collectifin  there  are  sixty 
Idose  vertebrae,  which  probably  belonged  to 
alrudst  as  many  wild  turkeys.  With  but  very 
few  exceptions,  all  nf  these  are  cervical  ver- 
tebrae, and  principally  from  the  middle  sec- 
tion of  the  neck.  I  find  no  atlas  among  them 
and  oidy  one  axis  vertebrae  In  addition  to 
these  sixteen  (16)  bi)nes,  each  one  of  which 
is  the  bone  composed  of  those  dorsals  in  a 
wild  turkey  which,  in  adult  birds,  have  fused 
into  (ine  piece.  These,  of  course,  represent  — 
in  so  far  as  this  part  of  the  skeleton  is  con- 
cerned —  just  so  many  wild  turkeys.  They 
belonged  to  birds  representing  a  variety  of 
sizes,  —  that  is.  from  one  that  belonged  to 
an  old  gobbler,  down  to  (me  much  smaller, 
which  may  have  belonged  to  a  female  or  to 
a  subadult  specimen.  The  longest  une  measures 
76'5  millimeters,  and  the  shortest  but  61 
ndllimeters.  the  measurements  being  made 
between  the  most  distal  points  and  the  first 
and  last  vertebrae  of  this  compound  bone. 
A  description  of  these,  as  well  as  this  part 
of  the  spinal  column  in  other  Meleagridae, 
will  be  given  further  on  in  the  present  paper. 
As  I  have  said  above,  the  cervical  vertebrae 
will  be  first  discussed. 

There  is  a  mounted  skeleton  of  a  female  tur- 
key (J/,  g.  silvestrisi  in  the  U.  S.  National 
Museum,  taken  many  years  ago  by  Professor 
Spencer  F.  Baird,  at  Carlisle,  Pennsylvania, 
it  being  said  that  the  specimen  which  fur- 
idsheditwas  a  „wild  turkey"  and  not  a  domes- 
ticated one.  {The  Auk,  Vol.  XXX,  No.  1. 
Jan.  1913,  p.  32.)  I  have  referred  to  this 
skeleton  a  number  of  times  in  my  writings, 
and  always  as  a  wild  turkey  (Osteo.  of  Birds, 
Bull.  130,  N.  V.  State  Mus.,  p.  223,  1909), 
giving  the  general  characters  it  presented. 

'  There  is  also  an  axis  vertebra  belongina'  to  some 
medium-sized  mammal  or  other,  apparently  to  some 
species  of  Lepux. 


15 


Ezen  a  csontvázon  a  koponya  es  az  egy- 
séges hátcsigolyacsont  között  15  (tizenöt)  nyak- 
i-si(joli/a  foglal  helyet,  a  tizenötödiken  egy 
meglehetős  nagy,  kardszerű  níjúlránij  ([iroces- 
sus  unnnnnhis)  nélküli  szabad  bordapár  van 
megerősítve,  a  melynek  azonban  szegycsonli- 
Ijorda  folytatása  nincs  ;  iigi/aneniii/i  nyak- 
csigolyát és  ugyanilyen  elrendezést  találunk 
az  összes  Meleagris  species- éknél.  Megtalálni 
a  kezeim  között  levő  és  a  doniestikált  mada- 
rakat reprezontáió  fehér  hollandiai  pulyka 
csontvázán  és  ugyanezt  látjuk  az  Agriocharis 
ocellatn-niú,  hogy  t.  i.  15  nyakcsigolya  van,  a 
melyek  utolsója  kardszerű  nyúlvány  (processus 
epipleuralis)  nélküli  szabad  bordapárt  hordoz. 

Bár  a  csigolyák  nagyságukat  illetőleg  a 
különböző  genusoknál  és  fajoknál,  ivaroknál 
és  különböző  korú  egyéneknél  eltérnek,  osteolo- 
giai  bélyegeikben  lényegesen  megegyeznek. 
l<íy  megegyeznek  a  nagy  fehér  hollandi  pulyka 
axis  vertebra-jnnak  bélyegei  az  Agriociuiris 
orellata-éval  és  pedig  csigolyánként  és  a  többi 
nyakcsigolyához  való  viszonyukban.  (II.  tábla. 
12—14.  ábra). 

Az  Agriocharis  atlasa  fent  neuralis  tövis- 
nélküli széles  neuralis  ivet  tart,  alul  a  haenialis 
tövis  csak  csökevényes.  A  nyakszirti  bütyök 
(condyhis  occipitalis)  felvételére  szolgáló  mellső 
izületi  mélyedése  a  csontban  hiányos.  Meg- 
találjuk rajta  a  rcrtehralis  arti-ridk  vezetésére 
szolgáló  oldalcsatornákat,  a  melyek  az  axison  is 
megvannak,  csak  rövidek  és  fel  nem  tiinők. 
míg  az  összes  többi  nyakcsigolyákon,  kivéve 
a  szabad  bordákat  tartó  tizenötödiket,  sokkal 
fejlettebbek. 

Az  aoás  vertebra-uak  egy  hosszú,  vastag  és 
alacsony  neuralis  és  egy  nagyobb  és  laposabb 
haemalis  tövise  van.  A  fognyujtvány  (pro- 
cessus odontoideus)  nagyon  rövid  és  kicsiny, 
ezzel  szemben  a  csontnak  a  csigolyatesten 
jóval  túllépő  hátsó  része  vastag,  külső  szeg- 
letei lekerekítettek.  Legszélesebb  hátul,  a 
csonttest  czentruma  felé  fokozatosan  szűkül. 
A  spinalis  csatorna  hengeres,  nem  tiilnagy 
és  csak  a  középső  részen  zárt. 

A  harmadik  és  negyedik  nyakesigolga  saját- 
ságos alakú.  Egymáshoz  mindkettő  nagyon 
hasonlít,  abban  különböznek,  hogy  a  negyedik 
hosszabb.  Hátoldalról  nézve,  kerületük  elölről 
hátrafelé  hosszúkás,  négyszögű,  mindegyikük- 


In  this  skeleton  there  are  fifteen  (15)  cer- 
vical vertebrae  between  the  skull  and  the 
consolidated  dorsal  vertebral  bone,  the  15"' 
(ine  bearing  a  nood-sized  pair  of  free  ribs 
that  are  without  uncinute  processes,  and  do 
not  have  costal  ribs  below  to  unite  them  with 
tlie  sternum  ;  this  munher  and  arrangemnU 
iibtains  in  all  the  species  of  Meleai/ris.  The 
same  is  found  in  the  skeleton  nf  the  White 
lldlland  turkey  at  hand  as  a  representative 
(if  the  domesticated  birds,  and  1  now  find 
that  it  is  likewise  the  case  in  Agriocharis 
ocellata,  —  that  is.  fifteen  cervicals,  the  15"' 
bearing  a  pair  of  free  ribs  without  epipleural 
processes. 

Although  diftering  greatly  in  size  in  the 
diflerent  species,  genera,  sexes,  and  indivi- 
duals of  diflerent  ages,  the  characters  they 
presentare  essentially  the  same;  f(ir  example, 
the  characters  presented  on  the  part  of  the 
a.ris  vertebra  of  the  big  AVhite  Holland  turkey, 
agree  with  the  corresponding  characters  of 
the  axis  vertebra  in  the  skeleton  of  Agriocharis 
ocellata,  and  so  on,  vertebra  for  vertebra,  for 
all  the  rest  of  the  cervicals.  (PI.  11,  Figs.  12 — 14.) 

For  Agriocharis  the  atlas  has  a  rather 
broadish  neural  arch,  without  a  trace  of 
neural  spine  upon  it  ;  while  below,  the  haemal 
spine  is  a  mere  rudiment  of  m\e.  Anteriorly, 
the  base  of  the  articular  cup  for  the  occipital 
condyle  is  very  deficient  in  bone.  There  are 
no  lateral  canals  fur  the  vertebral  arteries 
such  as  are  found,  though  short  and  incon- 
spicuous, in  ithe  axis,  and  far  better  devel- 
oped in  all  the  rest  of  the  cervicals,  save 
the  15"',  which  has  free  ribs. 

Axis  vertebra  has  a  thick,  long,  low  neural 
spine,  and  a  larger  and  more  compressed 
haemal  one.  The  „odontoid  process"  is  rather 
short  and  small,  while  the  hinder  part  of  the 
bone  —  far  overhanging  the  centrum  —  is  thick, 
with  external  angles  niunded  ofl",  being  broadest 
posteriorly  and  gradually  narrowing  toward 
the  center  of  the  body  of  the  bone.  The 
spinal  canal  is  cylindrical  in  form,  moderate 
in  size,  and  complete  only  in  mid-part  of  its 
course. 

Third  and  fourtii  cervicals  are  of  special 
form  ;  they  closely  resemble  each  other,  and 
difier  from  all  the  rest  in  the  chain,  the 
fourth  being  the  longer  of  the  two.  Viewed 
on  dorsal  aspect,    they  are  antero-posteriorly 


IG 


nek  közepén  a  parallelogramma  középső  har- 
madában alacsony  neuralis  tövis  van.  A  csont 
inuulkét  végét  meglelietős  nagy  kerekded 
nyilas  fúrja  át.  A  prczygapopliysalis  felületek 
fent  a  niellsö-külsö  szögleteket  foglalják  el. 
az  inkább  ülő  hátsófeliiletek  pedig  a  nenralis 
iv  alsónézetében  láthatók  a  hátsó-külső  szeg- 
leteken. 

A  harmadik  nyakcsigolyán  nagy.  négyzet- 
alakú  haemalis  tövist  találunk,  a  mely  a 
negyedik  nyakcsigolyán  sokkal  kisebb,  az 
ötödiken  pedig  teljesen  hiányzik.  Az  ötödik, 
luitodik  és  hetedik  iu/nkrsiyolyák  nagyon  hosz- 
szúak  és  keskenyek,  mindegyik  hosszúkás  post- 
zygapophysis-eket  és  hátrafelé  nyúló  hosszú 
tövisszerű  parapojihysis-eket  hord.  A  nyitott 
carotis- csatorna  a  csonttest  alatt  a  csont 
legelején  van  elhelyezve.  Ha  figyelembe  kí- 
vánjuk venni  a  madár  nagyságát,  úgy  külö- 
nösen feltűnő  a  ìwicralis  csatorna  szűk  volta 
a  gerinczoszlop  egész  hosszában.  A  pelvis-hez 
viszonyítva  rendkívül  kicsiny  ;  még  talán  az 
utolsó  pár  nyakcsigolyán  a  legnagyobb,  bár 
a  gerinczoszlop  minden  csigolyájának  középső 
harmadában  kicsiny.  (Kivétel  ez  alól  a  13 — 15. 
nyakcsigolya.)  A  iiyolczadik  nyakcsigolyától 
ke-dre  a  ti-enkettedikig  a  csigolyák  fokozatosan 
mind  rövidebbek,  szélesebbek  és  zömökebbek 
lesznek,  pleurapophysis-eik  fokozatosan  rövi- 
dülnek, a  végig  nyitott  carotis-csaiorna  itt 
folytonos. 

A  tizenharmadik  nyakcsigolya  zömök  és  na- 
gyon különbözik  a  nyak  középtájának  csigo- 
lyáitól, pl.  az  ötödiktől  vagy  hatodiktól. 

A  sokkal  hosszabb  vertebralis  csatornák 
tág  nyílásúak,  falaik  és  a  nagy  pIenrapo])hy- 
sis-ek  is  megvastagodtak.  A  csigolyatest  alul, 
elülről  nézve  még  egyszer  oly  széles,  mint  hátul. 
A  haemalis  tövis  feltűnő,  a  neuralis  tövist  ala- 
csf)ny  dudor  képviseli. 


A  tizennegyedik  és  tizenötödik  nyakcsigolya 
egyformán  széles  és  hosszú  ;  vaskos  és  durva 
alkotásuk  morphologiá-ja  hasoidít  azon  hát- 
csigolák  alkotásához,  a  melyek  az  összenőtt 
hátcsigolyákat  megelőzik.  A  tizennegyedik 
nyakcsigolya  közepe  táján  tompa  neuralis 
tövis  van,  alatta  négyoldalú  lemezes  haemalis 
tövis  tűnik    fel.    A    tömören    csontosfalú  ver- 


oblong in  outline,  each  with  a  low,  median 
neural  spine  occupying  the  middle  third  of 
the  parallelogram.  On  either  side  of  it,  the 
bone  is  pierced  by  a  subcircidar  foramen  of 
some  size.  The  prezygapophysial  facets  above 
occupy  the  antero- external  angles,  while  the 
still  more  sessile  posterior  ones  are  at  the 
posteni-external  angles,  on  the  nether  aspect 
of  the  neural  arch. 

A  large  quadrate  haemal  spine  is  found 
on  the  third  cervical,  which  is  very  much 
reduced  in  the  fourth,  and  absent  entirely  in 
the  next  following  five  vertebrae.  Fifth,  sixth 
and  seventh  cerricah  are  very  long  and  narrow, 
with  elongate  postzygapophyses,  and  long, 
spinelike  parapophyses  projecting  directly 
backwards.  The  carotid  canal  is  open,  and 
is  found  at  the  extreme  anterior  part  of  the 
centrum  beneath.  When  we  come  to  consider 
the  size  of  the  bird,  we  are  struck  with  tl:e 
small  caliber  of  the  neural  canal  throughout 
the  vertebral  column.  It  is  extremely  small 
in  proportion  to  the  pelvis,  and  perhaps  larg- 
est in  the  last  few  cervicals  ;  though  in  any 
vertebra  of  the  column  it  is  small  at  tlie 
middle  third  (exceptions  being  seen  in  ilie 
IH"' — 15"',  but  not  elsewhere).  From  the  eighth 
to  the  ticelftJi  cervicitis,  these  bones  become 
gradually  shorter,  broader,  and  more  massive, 
witii  progressively  shortening  pleurapophyses 
and  a  persistence  of  the  carotid  canal,  which 
is  oi)en  throughout. 

Thirteenth  cervical  is  of  heavy  build,  and 
a  very  diíí'erent  bone  as  compared  with  those 
in  mid-neck,  as  for  example  the  fifth  or  sixth 
cervical. 

The  much  longer  vertebral  canals  are  of 
large  caliber,  and  their  walls  thickened;  the 
big  pleurapophyses  are  short  and  stumpy,  as 
is  also  the  case  with  the  post-plenrapophyses. 
Below,  the  centrum  is  broad  in  front,  and 
has  but  half  the  width  posteriorly,  while  there 
is  present  a  conspicuous  haemal  spine,  and 
a  low  elevation  that  represents  a  neural  one. 

Fourteenth  and  fifteenth  ccrrircds  are  as 
broad  as  they  are  long,  and  in  their  thicker 
and  coarser  Imild  they  foreshadow,  in  their 
morphology,  what  later  on  exemplifies  a  leading 
dorsal  vertebra,  before  the  consolidation  of 
those  bones  come  about.  In  the  14"*  cervical 
there  is,  situated  far  back  on  the  centrum, 
a  stumpy  neural  spine  ;  while  centrally,  below, 


17 


tebralis  csatornák  nagyok,  a  csigolyatest  csi- 
gnlyaközii  izületi  felületei  szélesek  és  mélyek, 
különösen  a  mellső.  Ez  még  feltűnőbb  a  rend- 
kívül jellegzetes  utolsó,  tizenötödik  nyakcsi- 
golyán. Ennek  liaenialis  tövise  vastag,  nagy 
és  kerülete  négyszögű,  mig  a  kis,  tányér- 
alakú  haemalis  tövis  nagyon  redukált.  A  prae- 
és  postzygapopliysisek  egész  apróra  zsugo- 
rodtak, az  izületi  felületek  pedig,  a  melyek- 
nek alapul  szolgálnak,  a  neuralis  ivnek  majd- 
nem mellső  külső  szögletén  feküsznek. 


Ezen  a  nyakcsigolyán,  a  mint  már  emii- 
tettem, egy  pár  szabad,  30  mm  hosszú  borda 
Ízesül. 

A  Puyé-anyag  vadpulyka  csigolyái  között 
találtam  egy  nagy  madárnak  {Meleagris)  tize- 
dik nyakcsigolyáját.  Összehasonlítva  ezt  a 
fehér  hollandiai  pulyka  tizedik  nyakcsigolyá- 
jával, azt  találtam,  hogy  nemcsak  egyforma 
nagyságúak,  de  bélyegeik  is  pontosan  meg- 
egyeznek. Csupán  az  az  egy  különbség  tűnik 
szembe,  hogy  a  prehistorikus  és  vadpulyka 
neuralis  csatornája  szűkebb  és  oldalt  feltű- 
nően lapított.  A  Puyé-anyagbau  4 — 5  ilyen 
tizedik  nyakcsigolya  van  és  a  kifejtettek 
mindegyiken  láthatók. 


Jelen  értekezés  \'ll.  táblájának  27.  ábrája 
jobboldali  nézetben  mutatja  az  összeolvadt 
első  négy  csigolyát,  hozzászámítva  a  gerincz- 
oszlop  dorsalis  részét  és  többet  mond  alak- 
járól, mint  bármilyen  magyarázat.  A  neu- 
ralis tövisek  ecjysé'/es  négyoldalú  darabbá 
nőttek  össze,  a  melylyel  elcsontosodott  iuak 
olvadnak  egybe;  az  inak  messze  henyúhiak 
a  pelvis  neuralis  csatornáiba.  A  diapophysisek 
metapophysiseik  és  clcsontosodott  szalagjaik 
közvetítésével  egybeolvadtak,  a  metapophy- 
sisek  és  szalagok  a  dorsalis  oldalra  is  fel- 
nyúlnak. Ezek  a  harántnyúlványok  elülről 
hátrafelé  fokozatosan  mind  hosszabbak  és 
hosszabbak.  Az  egyesűit  csigolyatestek  veu- 
tralisan  folytonos,  éles  középvonalban  végződ- 
nek, a  mely  vonalból  minden  csigolyatest 
alatt  lenyúlik  egy  a  Jiaemnlis-törist  képviselő 
nyúlvány.  Az  első  két  nyúlvány  egyforma 
hosszú,  a  harmadik  a  leghosszabb,  az  utolsó 
kicsiny  és  nem  függ  a  többitől.  Az  első  három 
Aquila  XX. 


we  note  a  quadrilateral,  lamelli-form  haemal 
s])ine.  The  vertebral  canals  arc  very  large, 
with  massive  bony  walls,  and  the  interverte- 
bral articulations  of  the  centrum  are  broad 
and  deep,  especially  the  anterior  one.  This 
is  still  more  pronounced  in  the  last  or  fif- 
teenth cervical,  which  is  a  very  characteristic 
bone.  In  it  the  haemal  spine  is  thick,  lofty, 
and  of  a  quadrilateral  outline,  while  the  little 
plate  like  haemal  spine  is  very  much  reduced. 
Pre-  and  postzygapophyses  have  shrunk  up 
to  the  last  degree,  the  articular  facets  they 
support  being  practically  situated  on  the 
antero-external  angles  of  the  neural  arch. 

As  stated  above,  this  cervical  vertebra 
supports  a  pair  of  free  ribs,  either  one  of 
which  has  a  length  of  about  30  millimeters. 

Among  the  vertebrae  of  wild  turkeys  making 
up  the  Puyé  material,  I  find  the  tenth  cervical 
of  one  which  undoubtedly  was  a  large-sized 
bird  {Meleagris).  Upon  comparing  this  bone 
with  the  tenth  cervical  in  the  White  Holland 
turkey  mentioned  so  often  above,  I  tind  that 
they  are  not  only  of  the  same  size,  but  the 
characters  of  the  two  correspond  exactly,  the 
only  apparent  difference  being  that,  in  the 
prehistoric  and  wild  turkey,  the  neural  canal 
is  appreciably  smaller  in  caliber,  and  strikingly 
compressed  from  side  to  side.  There  are  four 
or  five  of  these  10""  cervicals  in  the  Puyé 
lot,  and  they  all  show  this  more  or  less. 

Figure  27  of  Plate  VII  of  the  present  article 
gives  a  right  lateral  view  of  the  fused  lirst 
to  fourth  vertebrae,  inclusive  of  the  dorsal 
division  of  the  spinal  column,  and  conveys 
a  better  idea  of  what  they  are  like  than  any 
verbal  or  written  description  could  do.  It  will 
be  noted  that  the  neural  spines  form  one 
solid,  quadrilateral  piece,  into  which  ossified 
muscular  tendons  are  fused,  while  they  pro- 
ject far  backwards  into  the  neural  canals  of 
the  pelvis.  Moreover,  the  diapopliyses  ai'e  all 
fused  together  by  their  metapophyses  and 
ossified  ligaments  that  stretch  over  them  on 
their  dorsal  aspects.  These  transverse  pro- 
cesses gradually  increase  in  length  from  before 
backward.  Ventrally,  the  united  centra  have 
a  continuous,  sharp,  mediolongitudinally  pro- 
duced edge,  which,  beneath  each  centrum, 
is  extended  downward  to  form  the  haemal 
spine.  Of  these  the  first  and  second  are  of 
a  size  ;    the    third    is  the  largest,    while  the 


18 


alsó  széleivel  összenő   és    két   nyílást   hagy 
(27.  ábra.) 

Ennek  az  összetett  csontnak  mindkét  végéu 
négy  hátrafelé,  kifelé  és  lefelé  álló  felület 
szolgál  a  bordák  iziilése  számára  ;  a  felületek 
kissé  kiállnak,  köralakúak  és  íinoman  hatá- 
roló széllel  birnak.  Az  összetett  dorsalis  csi- 
golyatest és  pelvis  között  szabadon  áll  a 
huszadik  csigolya;  neuralis  tövise  magas, 
hosszúkás,  haemalis  tövise  kicsiny,  haránt- 
nyúlványai erősek.  Összecsontosodott  ezzel  a 
a  csigolyával  egy  pár  hosszú,  rendkívül  finom 
csontos  ín,  a  melyek  a  medeneze  neuralis 
csatornáiba  vezetnek.  Ez  az  utolsó,  vagy 
ötödik  hátcsigolya  egy  pár  erős  bordát  támaszt, 
a  melyeknek  iziilése  jól  látható  a  II.  tábla 
8.  ábráján.  (Meleagris.) 


Az  Agriocharis  ocellata-nsik  hét  pár,  na- 
gyobbrészt rövid,  erős  hajlású  bordája  van 
(kivéve  a  gyengén  hajlott  első,  második 
és  utolsó  párt),  a  bordák  gumói  (tuberculnm) 
és  fejei  (capitulum)  nagyon  kiállók.  Az  első 
pár,  a  melyet  már  leírtam,  nagyon  rövid  és 
a  tizenötödik  vagy  utolsó  nyakcsigolyán  íze- 
sül. A  16—19.  csigolya  egybeolvadva  ké- 
pezi az  egységes  hátcsontot.  A  16-ik  csi- 
golya támaszul  szolgál  egy  pár  kardszerű 
nyúlvány  (processus  uncinnatus")  nélküli  sza- 
bad bordának  ;  mindegyik  4-j  mm  hosszú  és 
nem  éri  el  a  szegycsontot.  Utána  következik 
a  már  emiitett  jellegű  négy  hordapár,  a  melyek 
a  17 — 20-ik  csigolyákkal  izesülnek.  A  20-ik 
csigolya  nemcsak  az  utolsó,  de  egyszersmind 
az  egyetlen  szabad  hátcsigolya.  Mindezeknek 
a  bordáknak  erős  kfirdszcrú  nyúlrányaik 
vannak,  a  bordák  főszélei  élesek  és  a  csont- 
testén kissé  túlnyúlnak.  Ezt  a  négy  bordapárt 
a  szegycsonttal  az  erős,  nagyon  hosszú  és 
arányos  costalis  bordák  vagy  haemapojììiysisek 
kötik  össze.  A  costalis  bordák  pneumatikusak 
és  kissé  csavarodottak,  úgy  hogy  alul  meUső- 
hátsó  irányban,  felül  oldalirányban  összenyo- 
mottak.  Ez  az  alakjuk  teszi  lehetővé,  hogy 
fent  a  dorsalis  bordákkal  és  alul  a  costalis 
széleken  nagyon  keskeny,  hosszúkás  haránt- 
felületekkel alkalmasan  izülhessenek. 


last  is  small  and  independent.  The  first  three 
fuse  together  by  their  lower  borders,  leaving 
two  openings  above  (F'ig.  27). 

On  either  side  of  this  composite  bone  there 
are  four  facets  for  the  ribs  ;  they  face  down- 
wards, backwards,  and  outwards,  being  very 
slightly  raised  above  the  general  surface, 
circular  in  outline,  and  circumscribed  by  a 
delicate  limiting  margin  in  any  case.  Between 
tills  composite  dorsal  vertebral  bone  and  the 
pelvis  there  is  a  free  dorsal  vertebra  —  the 
20"^  of  the  vertebral  column  —  which  has 
a  very  lofty,  oblong  neural  spine,  a  minute 
haemal  one,  and  strong  transverse  processes. 
It  also  has  very  long,  delicate,  ossified  ten- 
dons, usually  a  single  pair  that  in  life  run 
backward  into  the  neural  canal  of  the  pelvis. 
This  last  or  fifth  dorsal  vertebra  supports  a  pair 
of  big  ribs  that  articulate  in  a  manner  exactly 
as  shown  in  Figure  8  of  Plate  II  {Meleagris)- 

Agriocharis  ocellata  possesses  seven  pairs 
of  ribs;  for  the  most  part  they  are  notably 
short,  much  curved  (except  the  first,  second, 
and  last  pair),  and  with  prominent  tubercnla 
and  capitula.  I  have  already  described  the 
first  pair  above  ;  they  are  very  short  and 
occur  on  the  IS""  vertebra  or  last  cervical. 
The  16"*  vertebra  is  fused  with  the  17"'  to 
the  19"'  inclusive,  to  form  the  consolidated 
dorsal  bone.  This  16"'  vertebra  also  supports 
a  pair  of  free  ribs  without  uncinate  processes, 
each  45  millimeters  long,  that  fail  to  reach 
the  sternum.  Then  follow  the  four  xmirs  with 
the  above  characters,  they  being  articulated 
with  tlie  17"*  to  the  20"*  vertebra  inclusive, 
the  20"'  being  the  last  as  well  as  the  only 
free  dorsal  vertebra.  .All  these  have  large 
unciform  processes  which  fuse  with  their  ribs, 
wiiile  the  chief  borders  of  the  latter  are 
sharp,  being,  superiorly,  slightly  produced 
from  the  side  of  the  body  of  the  bone.  These 
four  pairs  of  ribs  connect  with  the  sternum 
through  costal  ribs  or  hacmapojihyses,  wliicli 
are  stout,  rather  long,  and  regularly  graduated 
in  lengths  and  proportions.  These  costal  ribs 
are  pneumatic,  and  in  the  case  of  any  one 
of  them,  twisted  upon  itself,  so  as  to  be 
compressed  antero-posteriorly  below,  and 
laterally  above.  This  shape  allows  them  to 
properly  articulate  with  the  vertebral  ribs 
above,  and  with  the  very  narrow,  elongate 
transverse  facets  on  the  costal  borders  below. 


19 


Van  végül  még  egy  pár  pelris-borda,  a 
melyek  a  többinél  hosszabbak  és  harántirány- 
ban  lajiosabbak  ;  sajátsái;os  alakú  liaemiipo- 
physisekkel  ízesiilnek.  Ezek  mindegyike  fent 
nagyon  széles,  vékony  és  oldalirányban  össze- 
nyomott ;  a  pelvis-borda  ízülésére  szolgáló 
felület  a  mellső-felső  szegletben  van.  Egyikük 
sem  éri  el  a  szegycsontot,  másfelől  azonban 
alsó  harmaduk  közepén  összeolvadnak  a  meg- 
előző costalis  borda  hátsó  szélével.  Az  összes 
pulykáknál  mindkettő  szorosan  hozzásimul  — 
a  normálisan  iziilő  csontvázon  —  a  szegy- 
csont megnyúlt,  mellső  (.vagy  külső)  xyphoi- 
dalis  nyúlványának  mesialis  felületéhez. 

Áttérve  a  vad  és  domestikált  Meleagridae 
fajokat  képviselő  fehér  hollandiai  pulykára, 
ennél  a  hátcsigolyák  sorában  bizonyos  állan- 
dósult különbségeket  találunk.  Elsősorban 
is,  a  15-ik  csigolya  szabad  bordapárja  sokkal 
hosszabb  és  nagyobb,  mint  az  Agriocharis-näi; 
a  kardszerű  nyúlványok  („processus  epipleu- 
ralis")  is  hiányoznak  róluk,  a  mire  már 
utaltam. 


Ennél  a  domestikált  pulykafajnál  felnőtt 
példányon  csak  a  IG.,  17.  és  18.  csigolya 
olvad  össze,  tehát  négy  helyett  csak  három. 
Ez  az  összeolvadt  csont  fővonásaiban  meg- 
egyezik az  Agriocharis  megfelelő  csontjaival, 
a  mi  kitűnik  a  VI.  tábla  26.  ábrájából.  A  vele 
összenőtt  csontos  inak  nem  oly  hosszúak,  ez 
azonban  domestikált  madaraknál  gyakori  je- 
lenség. Az  összenőtt  csont  17.  és  18.  csigo- 
lyájának haemalis  tövise  alul  egy  nagy  három- 
szögű csontnyúlványban  végződik,  a  mely  szé- 
les, ventralis  oldalán  homorú  és  egyenlőszárú 
háromszöghöz  hasonlít  ;  a  hegyes  szögek 
hátrafelé  állnak.  A  26.  ábra,  a  mely  jobb- 
oldali nézetből  készült,  az  oldaléleken  kívül 
semmit  sem  tüntet  fel  ebből  a  megnyúlt  rész- 
ből. Az  egész  csont  nagyon  pneumatikus,  épp 
ügy,  mint  középamerikai  rokonánál. 


A  mi  a  fehér  hollandiai  pulyka  bordali  illeti, 
azok  hasonlóak  az  Agrioriiaris-éhov.,  csak  a 
16.  csigolyán  ízülő  bordapár  sokkal  fejlettebb, 


Finally,  there  is  a  pair  oí  pelvic  ribs  that 
arc  longer  and  transversely  flatter  than  any 
of  the  others  ;  tiiey  articidate  witii  haema- 
pophyses  which  are  of  peculiar  form.  Either 
one  of  the  latter  is  very  l)road  aljove,  being 
thin  and  laterally  compressed  ;  the  facet  for 
the  pelvic  rib  is  found  on  the  antero-supe- 
rior  angle.  Neither  of  them  reach  the  sternum, 
but  on  the  other  hand  fuse  with  the  posterior 
margin  of  the  costal  rib  preceding,  at  the 
middle  of  its  lower  third,  the  two,  in  the 
normally  articulated  skeleton,  being  closely 
pressed  against  the  mesial  surface  of  the 
expanded  anterior  (or  outer)  xiphoidal  process 
of  the  sternum  ;  this  is  the  case  in  all  turkeys. 

Passing  next  to  the  White  Holland  turkey, 
as  a  representative  of  the  tame  and  domes- 
ticated Meleagridae,  we  are  at  once  confronted 
with  a  difference  in  the  arrangement  of  the 
dorsal  vertebrae  that,  in  so  far  as  I  have 
examined  it,  appears  to  be,  not  only  distinc- 
tive but  constant.  First  it  may  be  said  that 
the  free  pair  of  ribs  on  the  15"'  vertebra  are 
much  longer  and  larger  than  the  correspond- 
ing pair  in  Agriocharis,  and  that  they  are 
lacking  in  „epipleural  processes",  as  pointed 
out  in  a  previous  paragraph. 

Now,  in  this  species  of  domesticated  turkey, 
only  the  16"' ,  17'"  and  18"'  vertebrae  fuse 
into  one  piece  in  the  adult,  —  that  is,  oidy 
three  vertebrae  instead  of  four,  as  in  the 
Ocellated  turkey.  This  fused  piece  possesses, 
in  the  main,  the  same  characters  of  the  corre- 
sponding piece  in  Agriocharis,  which  will  be 
appreciated  by  referring  to  Figure  26  of  Plate 
VI  of  tlie  present  paper.  Tiie  attached,  ossified 
tendons  are  not  so  long  ;  but  that  is  frequently 
the  case  in  domesticated  birds  of  any  kind. 
Then  the  haemal  spine  of  the  17"'  and  18"' 
vertebrae  of  this  consolidated  piece  suj)port, 
below,  a  large,  triangular  expansion  of  bone, 
which  is  broad,  concaved  ventrally,  and  shaped 
like  an  isosceles  triangle,  with  its  acute  angle 
directed  posteriorly.  Figure  26,  Iteing  taken 
upon  direct,  right  lateral  view,  does  not  show 
anything  of  this  expanded  part  beyond  its 
lateral  edge.  This  bono  is  highly  pneumatic, 
as  is  its  counterpart  in  the  Central  American 
bird. 

As  for  the  ribs  in  this  White  Holland  tur- 
key, they  have  the  same  general  characters 
as  those  of  Agriocharis  ;  but  the  pair  on  the 

3* 


20 


bár,  minthogy  nincsenek  costalis  bordái,  nem 
ériií  el  a  szegycsontot;  ez  a  bordapár  erős 
kardszerű  nyúlványokkal  bir,  a  melyek  — 
és  ez  elég  sajátságos  —  nem  nőttek  össze 
a  bordával.  Az  összes  többi  bordák  rövidek, 
szabadok  és  feltűnően  masszivok  ;  a  medencze- 
borűák  helyzete  és  haemapophysiseik  olyanok, 
mint  az  Agriocharis  ocdlata-uiú. 

A  19.  és  20.  csigolya,  illetve  a  4.  és  5. 
hátcsigolya  nagyok,  teljesen  szabadok  és  a 
szokott  módon  ízesülnek.  A  II.  tábla  8.  áb- 
rája a  20.  csigolyát  elölnézetben  mutatja.  Ez 
az  ötödik  hátesii/olya  a  vele  ízesült  bordapár- 
ral és  jól  fejezi  ki  ezen  csont  jellegeit. 


Áttérve  a  Puyé-gyűjteniény  prehistorikus 
vadpulykáira,  emiitettem  már,  hogy  nyakcsi- 
golyáik csak  kevéssé  különböznek  a  most  élő 
domestikált  pulykákétól;  a  mi  a  bordákat  illeti, 
a  gyűjteményben  csak  három  darab  van,  a 
melyek  arra  mutatnak,  hogy  a  Meleagris  g. 
silrestris  bordái  nem  oly  masszívak  és  erősek, 
mint  a  fehér  hollandiai  pulykáéi  ;  inkább  az 
Agriocharis-ììoz  hasonlók.  Ugyanez  áll  az 
összenőtt  dorsalis  csigoli/dkrnl,  a  mely  rende- 
sen a  16  — 19.  hátcsigolyákból  forradt  össze; 
a  Fuyé-gyűjteniényben  —  mint  már  láttuk  — 
tizenhat  ilyen,  mindkét  nemtől  és  subadult 
példánytól  eredő  egységes  hátcsont  található. 
Teljesen  ép  egy  sincs  köztűk,  bár  néhány 
alig  sérült  meg.  Összehasonlítás  útján  köny- 
nyen  megállapítható  az  ép  csont  alakja. 
A  Puyé-ban  talált  összenőtt  hátcsigolyák  közül 
tizmöthen  négy  csigolya  olvadt  össze,  a  me- 
lyek a  16 — 19.  csigolyáknak  felelnek  meg. 
Kivétel  csak  egy  eset  ;  ebben  a  tizenhatodik 
példányban  az  összenőtt  csontdarab  három 
csigolyából  forradt  össze,  és  pedig  17.,  18. 
és  19.  hátcsigolyából,  más  szóval,  a  tizen- 
hatodik csigolya,  bizonyos  oknál  fogva,  nem 
egyesült  a  többivel.  Semmi  bizonyíték  sincs 
arra,  hogy  letört  volna,  mert  az  egyesü- 
lési sikok  nem  szólnak  e  mellett;  holott, 
minthogy  némileg  át  vannak  vonva  a  tömör 
csontréteggel,  ez  arra  mutatna,  hogy  az 
összeköttetés  ebben  az  esetben  eredetileg 
oly  gyenge  volt,  hogy  a  16.  csigolya  egysze- 
rűen levált  és  valószínűleg  elveszett.  Határo- 
zottan állithatom,  hogy  így  is  történt,  és  pedig 
azon  az  alapon,  mert  a  csont  mellső  oldalának 


sixteenth  vertebra  —  although  they  do  not  reach 
the  sternum,  there  being  no  costal  ribs  for 
them  — are  much  better  developed  and  possess 
large  unciform  processes,  which,  strangely 
enough,  are  not  coossified  with  the  rib  in  either 
case.  All  the  other  ribs  are  short,  broad,  and 
strikingly  bulky-looking,  and  the  arrangement 
of  the  pelvic  ribs  and  their  haemapopliyses 
are  the  same  as  in  Agriocharis  ocellata. 

Now  the  H)'*"  and  20"'  vertebrae  —  or  the 
fourth  and  fifth  of  the  dorsal  series  —  are  large, 
perfectly  free,  and  articulate  in  the  usual 
manner.  Figure  8  on  Plate  II  gives  the  20"' 
vertebra  as  seen  on  anterior  view.  This  is  the 
fiftit  dorsal,  with  its  attached  pair  of  ribs,  and 
shows  well  the  characters  of  these  particular 
bones  as  they  occur  in  the  domesticated  turkeys. 

We  next  come  to  the  prehistor'c  bones  of 
the  wild  turkey  found  in  the  Puyé  collection, 
and  I  have  already  shown  above  that  the 
cerviccd  vertebrae  depart  but  slightly  from 
those  of  the  present  day  domesticated  bird  ; 
as  for  the  ribs,  1  find  Init  three  pieces  of 
them  in  this  lot  of  material,  and  they  indicate 
that  those  bones  in  Melragris  g.  silrestris 
are  not  so  bulky  and  stout  as  in  the  White 
Holland  breed,  but  more  like  the  ribs  as  we 
find  them  in  Agriocharis.  This  is  likewise  the 
case  with  respect  to  the  coossified  dorsal  ver- 
lelirar  which,  as  one  bone,  is,  as  a  rule, 
composed  of  the  16"'  to  the  19""  dorsals  inclu- 
sive As  I  have  already  stated,  there  are,  in 
this  Puyé  collection,  some  sixteen  of  these 
consolidated  dorsal  bones,  and  they  are  from 
both  sexes  and  from  siibadults.  No  one  of 
them  is  entirely  perfect,  though  some  of  them 
are  very  nearly  so  ;  by  means  of  intercompar- 
isou,  what  the  perfect  bone  is  like  can  easily 
be  made  out.  In  /ifteoi  of  these  consolidated 
dorsal  vertebral  bones  there  has  entered,  in 
each  case,  four  vertebrae  to  form  it,  which 
are,  as  stated,  the  16"'  to  the  19"'  inclusive. 
There  is  but  one  exception  to  this  rule,  and 
in  this  there  are  but  three  vertebrae  united 
to  form  the  consolidated  piece,  these  being 
the  17"",  18"^  and  19"*  dorsals  ;  in  other  words, 
the  16"^  vertebra,  for  some  reason  or  other, 
failed  to  unite  with  the  others.  It  does  not 
aj)pear  to  be  broken  oil',  for  the  surfaces  for 
union,  where  it  would  be  attached,  exhibit 
no  such  evidence  ;  while,  in  that  they  are  in 
a  way  covered  over  with  the  usual  layer  of 


21 


a  17.  liátcsigolyához  tartozó  csigolyaközti  felü- 
lete niajduem  sík  és  más  jellegű,  mint  a 
rendes  felület.  Ugyanez  áll  a  17.  csigolya 
prezygapopliysiseirc  is,  a  mely  csigolya,  bár 
a  tömör  csontszövet  vékony  rétege  borítja, 
nem  visel  valódi  izületi  felületeket.  Ez  a 
csontdarab  egy  kozepnagysagu  madártól  ered, 
mert  a  gyüjtoniénybcn  tö])b  ugyanoly  nagy 
darab  van.  De  mindegyik  négy  hátcsigolyából 
áll.  Még  fontosabb,  hogy  egy  Hsehh  darab 
is  van,  a  melyben  szintén  négy  hátcsigolya 
forradt  össze.  Van  végül  több  nagyobb,  a 
melyek  mind  a  17 — 19.  hátcsigolyák  össze- 
csontosodásából  állnak.  Ezért  állítom,  hogy 
a  vadpiűykánál  is  a  17 — 19.  hátcsigolyák 
csontosodnak  össze,  kor  szerint  fokozatosan, 
mint  az  Agriocharis  ocellata-i\ä\.  A  20.  vagy 
ötödik  hátcsigolya  szabad  és  a  Melcagris-ná\, 
miként  Agriochaiis-niú  az  összenőtt  csont  és 
a  medencze  között  van. 


Figyelembe  véve  mindezeket,  nekem  az  a 
nézetem,  hogy  az  U.  S.  National  Museum 
osteologiai  gyűjteményében  levő  felállított 
csontváz  domestikált  és  nem  vad  pulykától 
(Meleagris)  ered. 

A  csontvázat  évekkel  ezelőtt  Spkncer  F. 
Baird  tanár  gyűjtötte  Carlisle  ban  (Pennsyl- 
vania) ;  dolgozataimban  gyakran  hivatkoztam 
is  rá,  mint  egy  nőstény  vadpulyka  csontvázára; 
úgy  emlékezem,  így  is  van  katalogizálva 
(Osteology  of  Birds,  Bull.  130,  N.  Y.  State 
Educ.  Dept.  1909,  p.  223.  The  Auk,  Vol. 
XXX,  No.  1.  Jan.  1913,  p.  32). 

Az  ok.  a  melynél  fogva  a  csontvázat  domesti- 
kált pulykától  származónak  tartom,  az,  hogy 
négy  csigolya  helyett  csak  három  forradt 
össze  az  egységes  háti  csontban,  hogy  továbbá 
e  csont  és  a  medencze  között  két  szabad 
csigolya  (a  19ik  és  20-ik)  van,  a  mint  ezt 
a  domestikált  fehér  hollandiai  race-nál  is  látjuk. 

A  N.  Y.  State  Educational  Departement 
kiadásában    1909-ben    megjelent    „Osteology 


compact  bono,  it  would  indicate  that,  originally, 
the  union  was  so  feeble  that,  in  this  instance, 
the  16"'  vertebra  simply  came  away,  and 
probably  has  not  been  recovered.  In  fact,  I 
can  positively  state  that  this  is  what  happened, 
for  the  reason  that  the  intervertebral  facet  on 
the  anterior  face  of  the  bone  belonging  to  the 
17"'  dorsal  vertebra  is  nearly  flat,  and  has  not 
the  characters  of  that  facet  ;  this  also  applies 
to  the  prezygapophyses  of  the  17"'  vertebra, 
which,  although  covered  with  a  thin  layer  of 
compact,  osseous  tissue,  are  without  true, 
articular  facets.  This  piece  belonged  to  a  bird 
of  medium  size;  for  in  the  collection  there 
are  a  number  of  the  same  size,  all  having 
the  usual  four  dorsals  in  them.  There  is  —  what 
is  more  important  —  one  smaller,  and  it,  too, 
has  the  four  dorsals  solidly  fused  together. 
Finally,  there  are  a  greater  number  that  are 
larger,  and  they,  as  stated  above,  are  all  form- 
ed of  the  17"' — 19"'  inclusive,  fused  together 
as  one  vertebral  piece.  Therefore  I  would 
say  that,  as  in  Agriocharis  ocellata,  in  our 
wild  turkey  the  17"'  to  the  19"'  dorsal  ver- 
tebrae (inclusive)  solidly  unite  into  one  piece 
as  the  bird  becomes  adult.  Further,  the  20"' 
vertebra  —  or  5"'  dorsal  —  is  a  free  bone,  and 
occurs  between  this  united  piece  and  the  pelvis 
in  Meleagris  as  in  Agriocharis. 

This  being  the  case,  and  keeping  all  the 
above  facts  in  mind,  I  am  of  the  opinion  that 
the  mounted  skeleton,  in  the  case  in  the 
osteological  collection  of  the  U.  S.  National 
Museum,  is  from  a  domesticated  turkey  and 
not  from  a  wild  one  {Meleagris). 

It  was  collected  many  years  ago  by  Profes- 
sor SpENrER  F.  Baird  at  Carlisle,  Pennsylvania  ; 
I  have,  in  my  writings,  always  referred  to  it 
as  a  „wild  turkey"  skeleton,  female,  and  I  am 
under  the  impression  that  it  is  so  catalogued. 
(Osteology  of  Birds,  Bull.  130,  N.  X.  State 
Educ.  Dept.  1909,  p.  223.  The  Auh,  Vol.  XXX, 
No.  1,  Jan.  1914,  p.  32). 

My  reason  for  believing  that  it  is  a  skeleton 
of  a  domesticated  turkey  is  that  it  has  but 
three  vertebrae  fused  together  in  the  con- 
solidated dorsal  piece  instead  of  four,  and  that 
there  are  two  free  vertebrae  (19"'  and  20"") 
between  this  piece  and  the  pelvis,  as  iu  the 
domesticated  White  Holland  breed. 

As  will  bo  appreciated  by  reading  my  de- 
scription of  this  particular  skeleton  in  my  above 


oo 


of  Birds"  cz.  könyvemben  erről  a  sajátságos 
csontvázról  szólva,  az  ott  kifejtettekből  kitű- 
nik, hogy  azon  számos,  nézetemet  támogató 
más  osteologia!  bélyeg  is  jelen  van.  A  Mele- 
agris  genus  összes  vadpulykáinál  a  csipőcsont 
(os  ilii)  a  keresztcsonti  bordát  elölről  éri,  mig 
a  fenti  csontváznál  ez  nem  igy  van.' 


kmedenczc  rs  farokcsigolyák:  (IX — XI.  t.). 
A  puyé-i  gyűjteményben  a  vadpulyka  {Mele- 
agris)  medenczecsontját  kb.  19  sérült  me- 
dencze  képviseli,  a  melyek  bőven  elégségesek 
jellegének  és  főleg  a  keresztcsontot  képező 
csigolyák   pontos   számának  megállapítására. 

A  kezeim  között  levő  Agriocharis  ocellata 
csontváz  medenczéje  ép,  ugyancsak  ép  a  nagy 
fehér  hollandiai  pulykáé  is. 

A  Meleagridae- gemis  medenczéje  általános- 
ságban nagj'on  hasonló  a  tyúkokéhoz  (Gallns- 
bankiva),**  annál  inkább,  mivel  az  általam 
összehasonlított  összes  fáczánféléknél  {Phasia- 
nklae)  is  hasonló  (P.  colchicus).  Mint  minden 
madárfaj  összes  csontjaiban,  úgy  ezen  is  több- 
kevesebb egyéni  változat  é.szleliietö,  ezek 
azonban  rendszerint  nem  lényegesek  és  semmi 
esetre  sem  képeznek  kivételt  a  Gallinae- 
család  medencze-tipusa  alól. 


Az  Agriocharis-nál  a  medeucze  izületvápa- 
előtti  (preacetabnlaris)  része  keskeny  és  az 
izületvápa  mögötti  (postacetabularis)  részhez 
viszonyítva,  rövid.  Meleagris-n&\  valamivel  szé- 
lesebb és  hosszabb. 

A  csipőcsont  (os  ilii)  mellső  szélei  lekerekí- 
tettek és  magukba  foglalják  a  mellső  oldal- 
szegleteket ;  a  keresztcsonti  bordával  a  közép- 
vonalban   összenőnek  ;     a    szűk    összenövés 

'  Idézett  könyvemnek  (Bulletin  130)  czlme  „Osteo- 
logy of  Birds"  nem  tőlem  ered  ;  a  czim  szerenrsét- 
lenül  van  megválasztva,  mert  sokakban  azt  a  hitet 
keltette,  hogy  az  összes  madarak  nsteologiájáról  szól, 
a  mi  azonban  távolról  sem  áll.  Csupán  a  következők- 
ről szól  :  Accipitres  (beleértve  az  amerikai  Vultiires- 
eket),  Gallinae,  Anseres  és  a  Coccystes  glindarius-ròX 
Jelen  dolgozatom  írása  közben  az  Egyesült  Államok 
madarainak  osteologiájáról  már  sokkal  bővebb  anya- 
gom van,  a  melyet  alkalmas  időben,  remélem,  be  is 
fogok  fejezhetni. 

«  Osteol.  Birds.  Bull.  13U,  p.  186,  Fig.  13—15. 


cited  „Osteology  of  Birds",  published  by  the 
N.  Y.  State  Educational  Department  in  1909, 
there  are  other  osteological  characters  pre- 
sented in  it  that  su])port  my  belief  in  this  mat- 
ter very  strongly.  In  all  wild  turkeys  of  the 
genus  Mcieagris,  the  ilia  meet  the  sacral  crista 
in  front,  and  they  do  not  in  the  skeleton 
here  referred  to,  as  any  one  may  see  by 
examining  it.' 

Pelvis  and  Coccygeal  Vertebrae  {T'is.lX-Xl): 
Nineteen  more  or  less  imperfect  pelves  in 
the  Puyé  collection  represent  that  bone  in 
tlie  wild  turkey  (Meleagris),  —  (piite  suffi- 
cient to  give  its  character,  and  especially 
the  exact  number  of  vertebrae  entering  into 
the  pelvic  sacrum. 

The  lidvis  in  my  skeleton  of  Agriocharis 
ocellata  is  perfect,  as  is  also  the  one  belong- 
ing to  the  skeleton  of  the  big  White  Hol- 
land turkey. 

The  general  pattern  of  the  pelvis  in  the 
Meleagridae  very  much  resembles  that  bone 
in  the  fowls  („Gallus  bankivá'),"  more  so, 
indeed,  than  it  resembles  any  of  the  Phasian- 
iclae  with  which  I  have  compared  it  (P. 
colchicns).  As  in  the  case  of  all  bones  in  the 
skeleton  in  any  species  of  bird,  it  exhibits 
more  or  less  individual  variation.  These  are 
generally  unimportant,  however,  and  would 
in  no  way  prove  exceptional  with  respect  to 
a  general  description  of  the  bone  as  it  is 
found  in  this  family  of  the  Gallinae. 

In  Agriocharis  the  preacetabular  part  of 
the  pelvis  is  narrow  and  short  as  compared 
with  its  postacelabular  portion.  This  is  not 
equally  the  case  in  Meleagris^  where  it  is 
somewhat  broader  and  wider  in  proportion 
The  anterior  margins  of  the  ilia  are 
rounded,  including  the  antero-lateral  angles; 
they  fuse  with  the  sacral  crista  in  the  middle 
line,  posterior  to  wliich  close  fusion  a  small 

'  Bulletin  130  referred  to  above  did  not  receive 
its  title  of  ..Osteology  of  Birds"  from  me  :  it  is  an 
unfortunate  one,  for  it  has  led  many  to  believe  that 
the  work  is  a  treatise  on  the  osteology  of  all  birds, 
which  is  by  no  means  the  case.  It  only  deals  with 
the  Accipitres  (including  the  .Vmerican  Vultures),  the 
Gallinae,  the  Anseres,  and  with  the  Osteology  of 
Coccystes  glandarius.  At  the  present  writing  I  have 
the  material  far  advanced  for  a  volume  on  the  Osteol- 
ogy of  Birds  of  the  United  States,  which  I  trust  to 
finish  in  due  course. 

«  Osteo.  Birds.  Bull.  130,  p.  186,  Figs.  13—15. 


23 


mö.ííött  egy  kicsiny  felületet  látunk  (40.  ábra) 
járulékos  specziális  csontosodással  fedve.  En- 
nek az  alkotásnak  következménye  az  „ilio- 
neuralis  csatorna-pár"  (canalisilioneuralis  Owen) 
alakja.  Elölről  tekintve  a  csípőcsontot,  annak 
külső  lapja  felfelé  áll,  mig  ellenben  a  hátsók 
kifelé  fordulnak  ;  felülete  egészen  sima  és 
magába  foglalja  a  két  izvápa  fölé  eső  részt. 
Afp-iocliaris-uiú  mindkét  csipöcsont  szélén  a 
cotyloid  vájulat  és  a  inellsö-külső  szeglet 
mögött  feltűnő  háromszögű  tövis  áll  ki,  a  mely 
Melcagris-näi  rendszerint  nagyon  csökevényes. 


A  sima,  széles  és  mindvégig  egyenletesen 
domború  külső  postacetabularis  táj  mindkét 
oldalán  a  nagyon  kicsiny  interdiapophysalis 
nyilasok  csak  ctjy  sorban  állnak  ;  ez  az  összes 
Meleagridaet'a.}okuàì  igy  van.  A  csípőcsontok 
hátul  eltávolodnak  a  két  utolsó,  bár  egyéni, 
de  szorosan  összenőtt  urosacralis  csigolyától. 

Oldalnézetben  feltűnik  a  nagy,  kerek  izvápa 
(acetabulum)  és  a  fölötte  levő  mérsékelt  nagy- 
ságú ellentompor  (antitrochanter).  A  fancsont 
elülső  vége  („prepubis")  tompa  és  némileg 
elsorvadt;  a  Meleaijris-nàl  gyakran  fejlettebb; 
ennél  a  genusnál  a  cotyloid  vájulat  is  rela- 
tíve valamivel  nagyobbnak  tetszik. 

Az  ovális  alakú,  hegyével  hátrafelé  tekintő 
iilöcsonti  lyuk  (foramen  ischiadicum)  megle- 
iietős  nagy,  a  subelliptikus  kerületű  dugott 
lyuk   {foramen   ohturatum)    ellenben    kicsiny. 

Ezek  mögött  a  nyílások  mögött  a  csont 
csipő-ülőcsonti  felülete  sima  és  homorú,  a 
mellső  oldalon  azonban  kifelé  fokozatosan 
domborodik. 

A  fancsont  ips  jmbis)  hátul  többé-kevésbé 
összefügg  az  ülőcsonttal  annak  egész  hosz- 
szában  ;  az  összefüggés  első  felében  oly  szo- 
ros, hogy  alsó  szélével  teljesen  összeolvadt, 
úgy  hogy  a  dugott  lyuknak  („foramen  obtura. 
tum"  )  nyoma  sincs,  amint  ezt  számos  madár 
medenczéjén  találjuk. 


A  fancsont  a  dugott  lyuktól  kezdve  distalis 
végéig  fokozatosan  szélesedik  és  végül  az 
űlőcsont  alsó-hátsó  hegyes  szögében  mindkét 
oldalon  2  cm-es  lekerekített  nyúlványban 
végződik.  A  csípőcsont    hátul  l'a  cm  hosszú 


area  is  covered  over  by  an  additional  special 
ossification,  which  is  well  shown  in  Figure  40. 
This  arrangement  results  in  forming  the  usual 
pair  of  covered  „ilioneural  canals"  (Owen). 
Anteriorly,  the  external  surface  of  the  ilia  is 
directed  upwards,  while  more  posteriorly  it 
faces,  for  either  ilium,  almost  directly  out- 
ward, it  being  quite  smooth  throughout  its 
extent,  including  the  portion  carried  over 
either  acetabulum.  There  is  in  Ayriocharis  a 
conspicuous  triangular  spine  on  either  iliac 
border,  between  the  cotyloid  cavity  and  the 
antero  external  angle,  which  is  generally  very 
rudimentary  in  Meleagris. 

Smooth,  broad,  and  gently  convex  through- 
out, the  extensive  postacetabular  region  pre- 
sents but  a  single  row,  upon  either  side,  of 
very  small  interdiapophysial  foramina,  —  a 
feature  of  the  Meleayridae  generally.  More 
posteriorly,  the  ilia  diverge  from  the  last  two 
uro-sacral  vertebrae,  which  last  —  though  in- 
dividualized —  are  fused  solidly  together. 

Upon  lateral  view  is  to  be  noted  the  large, 
circular  acetabulum,  with  a  moderate-sized 
antitrochanter  above  it.  The  „prepubis"  is 
blunt,  and  to  some  extent  aborted,  it  being 
often  better  produced  in  Meleagris,  in  which 
genus,  too,  the  cotyloid  cavity  appears  to  be 
relatively  somewhat  larger. 

Ovate  in  outline,  with  the  pointed  end  to 
the  rear,  the  ischiac  foramen  is  of  fair  size, 
while  the  obturator  foramen  is  small  and  sub- 
elliptical  in  form. 

Posterior  to  these  openings  the  ilio-ischiac 
surface  of  the  bone  is  smooth  and  concaved, 
while  more  posteriorly,  it  gradually  becomes 
convex  outward. 

Below,  the  pubie  element  is  more  or  less 
in  contact  with  the  ischium  above  for  the 
entire  length  of  the  latter;  indeed,  so  close 
is  this  that,  for  its  anterior  moiety,  it  is  thor- 
oughly fused  with  its  lower  border,  and  every 
semblance  of  an  „obturator  space"  has  been 
obliterated,  as  seen  in  the  pelves  of  so  many 
other  birds. 

From  the  obturator  foramen  to  its  distal 
end  this  pubic  element  increases  very  gra- 
dually in  width,  terminating  with  a  rounded 
extremity  about  two  centimeters  beyond  the 
inferoposterior,  sharp-pointed  angle  of  the 
ischium  behind.  There  is  no  ,ilio-ischiatic 
notch"    present,    while    the   ilium    terminates 


24 


liaránt-szélben    végződik  ;   csípő-ülöcsonti  ba- 
rázda („ilio-ischialic  notcli")  nincs. 

A  fehér  iiollundiai  pulykánál  a  fancsont  nem 
függ  elől  az  iilőcsonttal  olj^  szorosan  össze, 
mint  Aijriocharis-níú,  a  mennyiben  előbbinél 
a  dugott  lyuk  előtt  csak  rövid  darabon  forr- 
nak össze  ;  az  összeforradási  vonalat  követi 
a  majdnem  az  ülocsont  hátsó  végéig  érő 
hosszú,  de  keskeny  dugott  lyuk,  a  végén 
azután  1  cm-es  darabon  újra  létrejön  az 
egyesülés.  Ezen  túl  áll  ki  a  fancsont  distalis 
széles,  lapátalakú,  lekerekített  végű  szabad 
nyúlványa  (V.  ö.  38,  39.  ábra). 


Ventralisan  nézve  feltűnik  a  medenczc  iirc- 
cjcitck  kapaczitása,  a  mely  nemcsak  Agrio- 
charis-nà\,  de  az  összes  Melcagridae-fajokiiál 
nagy.  A  medenczeiireg  hátulsó  háromnegyedét 
mindkét  oldalon  a  fancsont  határolja.  A  me- 
denczeiireg legkörülhatároltabb  része  az  utób- 
biakon belül  fekszik  és  jól  határoló  szél  zárja 
körül.  Ez  az  ülőcsont  felső  határával  beke- 
rített szél  mindkét  oldalon  onnan  indul  ki,  a  hol 
a  negyedik  medenczecsigolya  (pelvic  vertebra) 
harántnyúlványa  az  ülőcsontra  fekszik;  hátra- 
felé az  ülőcsonti  lyuk  (foramen  ischiadicum) 
hátsó  végével  szemben  fekvő  pontig  halad, 
a  hol  befelé,  fölfelé  és  gyengén  előre  kanya- 
rodik és  támaszul  szolgál  a  negyedik  uro- 
sacralis  csigolya  harántnyúlványainak.  Ennek 
a  nyúlványnak  mellső  széle  kiegészíti  az  üreg 
határát.  Az  üreg  végig  mély,  elől  szűkebb 
mint  hátul  ;  a  medenczecsont,  a  mely  magá- 
ban foglalja  a  valódi  keresztcsontot,  az  üreg 
közepéig  ér  (41.  ábra). 


A  Meleagridae-fujoknäi  a  medenczecsont 
egészben  véve  tizenhét  csigolyából  áll;  ezek 
közül  az  első  a  legtökéletesebb  és  ágyék  kereszt- 
csonti („dorsolumbaris")  jellegű.  Erős  neuralis 
tövisei  az  utána  következő  négy  csigolyának 
neuralis  töviseivel  összeolvadva  képezik  a 
„keresztcsonti  bordát"  (sacral  crista),  a  mely- 
nek felső  széle  az  izületvápa  előtti  (preaceta- 
bularis)  tájon  összenő  a  csípőcsontok  belső 
szélével. 


posteriorly  in  a  transverse  border  about  a 
centimeter  and  a  half  long. 

In  the  White  Holland  turkey  the  puljic  ele- 
ment does  not  have  that  intimate  relation 
with  the  ischium  above  as  it  has  in  Agrlo- 
charis  ;  for  in  the  former  it  is  only  for  a  very 
little  ways,  just  beyond  the  obturator  fora- 
men, that  it  fuses  with  it,  and  this  is  followed 
by  a  long,  not  very  wide,  obturator  space, 
almost  to  the  end  of  the  ischium  posteriorly, 
where,  for  the  distance  of  about  a  centime- 
ter, contact  is  established.  Beyond  this,  the 
distal,  free  extremity  of  the  pubic  element  is 
broadly  paddle-shaped  with  rounded  ending. 
(Compare  Figures  38  and  39.) 

Ventrally,  there  is  to  be  noted  the  great 
capacity  of  the  pelvic  basin  of  this  compound 
bone,  not  only  in  Agriocharis,  but  in  all  spe- 
cies of  the  Meleagridae.  This  is  included  in 
the  last  three-fourths  of  the  cavity,  the  limi- 
tations of  its  extent  being  nearly  defined  by 
the  pubic  elements  on  either  side.  As  a  mat- 
ter of  fact,  however,  the  best  defined  part 
of  this  jtelvic  basin  lies  within  this  last,  and 
is  limited  by  a  very  definite  bounding  border. 
This  starts,  on  either  side,  where  the  trans- 
verse process  of  the  fourth  pelvic  vertebra 
abuts  against  the  iliac  bone,  and,  as  a  round- 
ed border  formed  by  the  upper  boundary  of 
the  ischium,  it  passes  backwards  to  a  point 
opposite  the  posterior  ending  of  the  ischiatic 
foramen,  when  it  curves  inwards,  upwards, 
and  slightly  forwards,  to  form  an  abutment 
for  the  outer  end  of  the  transverse  process 
of  the  fourth  vertebra  from  the  last  of  the 
uro-sacrals,  the  anterior  border  of  wiiich  trans- 
verse process  completes  the  boundary  of  the 
concavity  being  defined.  This  is  deep  through- 
out, being  narrower  in  front  than  it  is  behind, 
and  has  the  pelvic  sacrum  —  which  includes 
the  true  sacrum  —  passing  down  its  central 
portion.  (Fig.  41.) 

Considered  as  a  whole,  the  pelvic  sacrum 
in  the  Meleagridae  is  composed  oi  seventeen  ver- 
tebrae :  of  these  the  leading  one  is  the  most 
perfect,  possessing,  as  it  does,  most  of  the  char- 
acters of  a  „dorso-lumbar"  unreduced.  Its  very 
lofty  neural  spine  completely  fuses  with  those 
of  the  next  four  following  vertebrae,  to  form  the 
so-called  , sacral  crista",  the  superior  boundary 
of  which  fuses  with  the  inner  borders  of  the 
iliM  in  the  preacetabular  area  above. 


25 


Az  Aíjriocharis  oct'?Za/rt-medeuczecsont  első 
három  csigolyájániik  liosszú  harántnynlváiiyai 
kifelé  és  felfelé  állnak,  külső  nyúlványaikkal 
összenőnek  a  csipőcsont  belső  felületével. 
A  következő  negyedik  csigolya  nagyon  rövid, 
vastag  harántnyúlványai  egyenesen  kifelé  áll 
uak  és  mindkét  oldalon  a  csipőcsont  falára 
támaszkodnak.  Ezek  a  nyúlványok  határolják 
elől  a  medenczeüreget  és  a  keresztcsont  teste, 
úgyszintén  a  belső  neuralis  csatorna  ezen  a 
ponton  a  legszélesebb.  Az  izvápákon  túl  gyor- 
san szűkül  és  kisebbedik. 


Az  A/jriocharis  ötödik  medenczecsigolyá- 
jának  harántnyúlványai  majdnem  teljesen  el- 
sorvadtak :  mindezekben  megegyezik  a  do- 
mestikált  fehér  hollandiai  pulykával.  Ezzel 
szemben  feltűnő,  hogy  a  vadpulyka  (M.  q. 
silvcslris)  negyedik  és  ötödik  medenczecsigo- 
lyájának  harántnyúlványai  erősek  és  a  csipő- 
csonti  falakra  támaszkodnak,  úgy  hogy  ennél 
a  vadpulykánál  az  ötödik  medenczecsigolya 
áll  a  valódi  medenczeüreg  elején.  Ez  a  ke- 
zeim között  levő  mind  a  tizennégy  M.  g.  sil- 
rcstris  medenczéjén  igy  van.  A  legfeltűnőbb 
az,  hogy  egy  domestikált  pulyka  ebben  a 
részletben  az  Agriocliaris-sai  egyezik  meg  és 
nem  azon  törzszsel,  a  melyből  származik.  A 
morphologiai  alakulat  ezen  kivül  nem  hat  ki  a 
csigolyák  számára,  a  melyet  minden  meden- 
czén  tizenhétnek  találtam,  a  mint  már  emlí- 
tettem is. 


A  pávaszemes  pulyka  5 — 10.,  a  vadpulyka 
[Melvagris)  6 — 10.  medenczecsigolyájának  ol- 
dalnyúlványai felfelé  állnak  és  fent  a  közös 
csontfalat  tartják;  ezeken  a  csigolyákon  mind- 
két oldalon  2 — 2  idegnyilás  van,  ezenkívül 
mindkettő  felett  még  egy  kis  nyilas  található. 


A  10 — 13.  csigolyákon  újra  fellépnek  a 
harántnyúlványok;  /,//(■/('  és  felfelé  állnak  és 
mindkét  czipőcsont  belső  szélére  támaszkod- 
nak. Az  Agrioeharis-nä\  és  a  fehér  hollandiai 
pulykánál  a  csipőcsonttal  erősen  összenőttek, 
a  vadpulykánál  [Melengri^)  azonban  a  me- 
dencze-keresztcsoüt  és  a  csipőcsonti  szél  csak 

AquUa  XXI. 


In  Aqriocharis  ocellata  the  leading  three 
vertebrae  of  the  pelvic  sacrum  have  their 
transverse  processes  extending  upwards  and 
outwards,  to  fuse,  by  their  outer  extremities, 
with  the  inner  surface  of  the  ilium.  In  the 
next  vertebra  following  —  or  the  fourth  —  we 
find  very  short,  stout,  transverse  processes  that 
extend  directly  outward,  to  abut  against  the 
iliac  wall  on  either  side;  these  are  the  proces- 
ses that  limit,  anteriorly,  the  pelvic  basin, 
and  it  is  at  this  point  that  the  body  of  the 
sacrum  is  the  largest,  as  is  also  the  neural 
canal  within  it.  It  speedily  diminishes  in  caliber 
and  bulk  after  passing  the  acetabulae. 

To  i-eturn,  we  find  the  transverse  proces- 
ses of  the  fifth  of  the  pelvic  vertebrae  in 
Agriocharis  to  be  almost  completely  aborted, 
and  up  to  include  these,  the  arrangement 
agrees  with  what  we  find  in  the  pelvis  of 
the  domesticated  White  Holland  turkey  ;  but, 
strangely  enough,  in  the  wild  turkey  {M.  g. 
silvesfris)  the  transverse  processes  of  both  the 
fourth  and  fifth  pelvic  vertebrae  are,  as  equally 
stout  braces,  thrown  out  to  meet  the  iliac 
walls  at  this  point;  so  that  in  this  wild  turkey 
it  is  the  fifth  pelvic  vertebrae  that  stands  at 
the  commencement  of  the  true  pelvic  basin. 
There  is  not  an  exception  to  this  in  the  four- 
teen pelves  of  Meleagris  g.  silvestris  at  hand. 
What  is  most  remarkable  here  is,  that  a 
domesticated  turkey  should  agree  in  this  parti- 
cular with  Agriocharis  and  not  with  the  slock 
from  which  it  was  derived.  Moreover,  this 
arrangement  makes  no  difference  with  the 
number  of  vertebrae  found  in  any  of  the 
pelves,  which,  as  I  say,  is  seventeen. 

From  five  to  ten  in  the  Ocellated  turkey  — 
six  to  ten  in  the  wild  turkey  (Meleagris)  —  the 
pelvic  vertebrae  have  their  lateral  processes 
thrown  almost  directly  upwards  to  support 
the  common  osseous  wall  above,  and  in  these 
vertebrae  the  exits  of  the  nerves,  on  either 
side,  are  double,  one  minute  opening  being 
above  the  other  in  any  case. 

From  the  tenth  to  thirteenth  vertebrae  the 
transverse  processes  are  in  evidence  again, 
they  being  thrown  upwards  and  outwards  to 
abut  against  the  inner  border  of  either  ilium. 
To  this  latter  they  become  firmly  fused  in 
Agriocharis  and  in  the  White  Holland  turkey, 
while  in  the  wild  turkey  {Meleagris)  there 
is  but  mere  linear  contact  between  the  pelvic 

4 


26 


vonalban    érintkezik    a    jelzett    ponttól    kiin- 
dulva a  hátsó  véfíii;. 

A  tizmiiegijedik  niedcnczecsigolya  diapo- 
pliysisei  vastagok  és  erősek  ;  vízszintesen 
nyúlnak  a  csipőcsontok  felé  és  ezáltal  hátul 
határolják  a  valódi  niedenczeüreget.  Ezután 
következik  a  három  uro-sacralis  csigolya,  a 
melyek  Agriochains-i\ä\  széles,  lapos,  külső 
részükkel  egymással  összenőtt  harántnyúlvá- 
nyokat viselnek  ;  ezek  az  összeforradt  csigolyák 
zárják  le  az  összenőtt  medenczecsontot.  A  fehér 
hollandiai  pulyka  utolsó  uro-sacralis  csigolyáján 
jól  látható  a  következő  csigolyával  való  egye- 
sülésnek vonala. 


A  Meleagridae-genua  medenczéjének  valódi 
keresztcsigolyáit  nagyon  nehéz  megállapítani. 
Valószínűleg  a  tizedik  és  tizenegyedik  tekin- 
tendő ilyennek,  a  melyek  majdnem  az  ízvá- 
pákkal  szemben  feküsznek  és  a  melyeknek 
diapophysisei  a  leghosszabbak  (41.  ábra). 

Csupán  négy  valódi  farkrsigolga  van  jelen 
egy  középnagyságú,  hegyes  j)ygostyl-\a\.  11a 
ezeket  egymáshoz  illesztjük,  úgy  látszik,  mintha 
a  harmadik  elveszett  volna.  A  farkcsigolyák 
csigolyateste  kicsiny,  a  neuralis  tövisek  ki- 
véve a  nagyokat,  hegyükön  kettéosztottak, 
a  diapophysisek  elsősorban  kifelé  és  csak 
ezután  nyúlnak  lefelé.  A  pygostyl  mellső,  felső 
és  alsó  szegletei  a  pávaszemes  pulykán  szin- 
tén kettéosztottak.  A  fehér  hollandiai  pulyka 
csontvázán  négy  szabad  és  egy  ötödik  fark- 
csigolyát találtara,  a  mely  utóbbi  össze  van 
nőve  a  nagy,  megnyúlt,  hátsó  végén  megvas- 
tagodott és  hegyes  pj'gostyl  mellső  végével. 
A  pygostyl  distalis  vége  közelében,  felső  szé- 
lén előrenyúló  kicsiny,  éles   nyúlványt    hord. 


Idézett  könyvemben  (Bulletin  130.)  közöl- 
tem már,  hogy  az  U.  S.  National  Museum 
felállított  pulykacsontvázán  „hat  szabad  fark- 
csigolyát és  egy  hosszú,  hegyes  pygostyl-f 
találtam. 

A  szegyesont  és  vállöv  (III.,  VII.  és  VIII.  t.): 
A  pulykák  szegycsontja  és  vállöve  morpho- 
logiailag  ugyanúgy  variál,  mint  vázrendszerük 
többi  része  ;  ez  alól  a  szabály  alól  valószínű- 
leg az  Agriocharis  sem  kivétel. 

A  pávaszemes  pulyka  kezeim  között  levő 
szegyesontján  lövés  okozta  sérülések  láthatók, 


sacrum  and  the  iliac  border,  from   tlie  |)oint 
named  to  its  termination  posteriorly. 

The  diapophyses  of  the  foiirteenlh  pelvic 
vertebra  are  stout  and  strong,  being  thrown 
out  horizontally  to  the  ilia,  forming,  as  they 
do,  the  posterior  boundary  to  the  true  pelvic 
basin.  Then  folltiw  the  three  uro-sacral  ver- 
tebrae which  have,  in  Agriocharis,  broad.  Hat 
transverse  processes  that  are  in  contact  at 
their  outer  extrenaities,  while  at  the  same 
time,  by  common  fusion,  they  form  the  ter- 
mination of  the  consolidated  pelvic  sacrum. 
The  last  one  of  these  in  the  White  Holland 
turkey  —  though  united  with  the  one  next  in 
advance  of  it  —  plainly  shows  the  lines  of  its 
joining. 

As  to  which  are  the  irue  sacral  vertebrae 
in  any  of  the  pelves  of  the  Meleagridae  it  is 
not  easy  to  say.  Perhaps  it  may  be  the  tenth 
and  the  eleventh,  which  have  the  longest 
diapophyses  and  are  situated  nearly  opposite 
the  acetabulae.  (Fig.  41.) 

Coming  to  the  true  caudal  vertebrae,  I  find 
but  four  of  these,  together  with  a  not  very 
large,  pointed  pygostyle.  Upon  articulating 
these,  it  would  look  as  though  the  third  one 
had  been  lost.  In  them  the  centra  are  small  ; 
the  neural  spines,  save  the  large  one,  are 
Ijifurcated  at  their  apices,  and  the  diapophyses 
are  first  directed  outwards,  and  ultimately 
outwards  and  downwards.  The  antero-superior 
and  antero-inferior  angles  of  the  pygostyle 
are  likewise  bifurcated  in  the  Ocellated  turkey. 
With  the  skeleton  of  the  White  Holland  tur- 
key I  find  four  free  caudal  vertebrae  and  a 
fifth  one  solidly  coossified  with  the  forepart 
of  the  large  elongate  and  posteriorly  thickened 
and  pointed  pygostyle.  Not  far  from  its  distal 
end  on  its  upper  border,  this  last  has  a  sharp 
little  process  directed  forwards. 

In  Bulletin  130  (cited  above)  I  record  the 
fact  that  the  mounted  skeleton  of  the  turkey 
in  the  U.  S.  National  Museum  has  „six  free 
tail  vertebrae,  and  a  long,  pointed  pygostyle". 

The  sternum  and  shoulder  girdle  (Plates 
III.  VII  and  VIII)  :  Turkeys  vary  in  the  matter 
of  the  morphology  of  their  sterna  and  shoulder- 
girdles,  as  they  do  with  respect  to  other  parts 
of  their  skeletons,  and  to  this  rule  Agrio- 
charis probably  forms  no  exception. 

The  sternum  of  the  Ocellated  turkey  at 
hand  presents  the  results  of  a  gunshot  wound 


27 


a  melyek  a  taraj  felső  és  a  szegycsont  mellső 
részét  sértették  meg  ;  a  sérülés  azonban  nem 
oly  nagy  terjedelmű,  hogy  lehetetlenné  tenné 
a  csont  leírását  (III.  tábla,  17.  ábra).  A  páva- 
szemes  pulyka  szegycsontját  a  fehér  hollan- 
diai pulyka  ép  és  vele  in  situ  kapcsolt  váll- 
övével, egy  a  N.  Y.  City-i  Fulton-Marktról 
eredő  doniestikált  öreg  liim  pulykáéval  (Coll. 
U.  S.  Nat.  Museum  Nr.  I1Í866)  és  a  new 
mexico-i  Puyé-gyüjtemcny  mintegy  tíz  (10) 
többé-kevésbbé  sérült  csontjaival  hasonlítottam 
össze,  a  melyeknek  rajzai  jelen  dolgozat  III. 
táblájának  15 — 16.  ábráin  láthatók;  de  egyéb 
anyagot  is  használtam. 


Az  összes  Meleagridae-ísiiok  szegycsontja 
tipikus  tíjúkféle-szegycsont,  a  milyent  a  La- 
gopus,  fürj,  Ortalis,  Crax,  Pavo  és  sok,  az 
egész  földön  elterjedt  rokon  genuson  látunk. 
Ez  alól  az  általános  szegycsont-tipus  alól  nem 
képez  a  középamerikai  pulyka  sem  kivételt. 
Mindezeknél  a  madaraknál  a  szegycsonti  taraj 
elől  többé-kevésbbé  mély,  rendesen  nagyon 
mély,  elölről  iiátrafelé  fokozatosan  lejtős. 
Oldalsó  kardnyúlványai  (processus  xyphoidalis) 
sajátságos  alakúak, megnyúltak;  a  nagy, hegyes 
manul)riumot  alapján  haránt  irányban  nagy, 
subcircularis  nyílás  lyukasztja  át.  Ez  a  szegy- 
csont rendes  alakja  a  tyúkszerű  madaraknál, 
a  nagy  és  kis  fajoknál  egyaránt.  Különböző 
tyúkféléknek  szegycsontjait  közöltem  Osteology 
of  Birds  ez.  könyvem  (Albany  Museum  Bull.) 
tábláin,    pulykacsont    azonban    nincs    köztük. 


Az  Agriocharis  mindezekben  a  jellegekben 
megegyezik  a  vázolt  típussal.  Szegycsonti 
taraja  elől  nagyon  mély,  szélének  alsó  fele 
éles,  mellső  felében  minél  közelebb  ér  a  manu- 
brium alapjához,  annál  jobban  szélesedik 
A  pulykák  szegycsonti  taraja  mellső  szélének 
felső  fele  elölről  nézve  rendesen  be  van  metszve  ; 
kétségtelenül  így  van  ez  a  pávaszemes  puly- 
kánál is.  Ezt  azonban  nem  állíthatom  tényként, 
mert  a  csontnak  ezt  a  részét  a  lövés  szét- 
roncsolta. A  szegycsonti  taraj  mellső  bemet- 
szésének  középvonalál)aii  az  éles  szél  fűré- 
szesen  kiemelkedő  vonalban  folytatódik  a 
manubrialis  alapig. 


that  has  torn  away  some  of  the  upper  part 
of  the  carina  anteriorly  and  tiie  forepart  of 
the  body  of  the  bone  ;  the  injury,  however, 
has  not  been  sufficiently  extensive  to  spoil 
tlie  bone  for  the  purposes  of  description  (Fig. 
17,  PI.  111).  There  are  at  hand,  for  compa- 
rison with  this  bone  of  Agriocharis,  the  ster- 
num of  the  White  Holland  bird,  frequently 
referred  to  above  ;  a  perfect  sternum  with 
shoulder-girdle  attached  in  situ  of  an  old 
male  domesticated  turkey  (No.  12866,  Coll. 
U.  S.  National  Museum  ;  Fulton  Market  spe- 
cimen, N.  Y.  City);  some  ten  (10)  sterna,  all 
more  or  less  imperfect,  from  the  Puyé  collec- 
tion. New  Mexico,  examples  of  which  are 
shown  in  Figs.  15  and  16  of  Plate  111  of 
the  present  paper,  and  other  material. 

All  the  Meleagridae  possess  the  typical 
sternum  of  the  Gallinae  as  seen  in  C4rouse, 
Quails,  Guans,  Crax,  Pavo,  and  their  allies 
in  numerous  genera,  distributed  all  over  the 
world.  To  this  general  pattern  this  Central 
American  fowl  forms  no  exception.  In  such 
birds  the  keel  of  the  bone  is  more  or  less 
deep  anteriorly,  usually  very  deep,  and  slopes 
away  gradually  from  before  backwards.  The 
lateral  xiphoidal  processes  are  peculiar  in 
form  and  flaring,  and  the  big,  pointed  manu- 
brium is  pierced  transversely  by  a  large,  sub- 
circular  foramen  at  its  base.  This  is  the 
common  style  of  the  bone  whether  the  galli- 
naceous bird  examined  be  a  large  or  small 
species.  Figures  of  the  various  sterna  of  the 
Gallinae  are  to  be  found  on  the  Plates  in  my 
Osteology  of  Birds  (Albany  Museum  Bull.), 
but  tiiere  are  unfortunately  110  turkeys  there. 

In  all  these  characters  Agriocharis  distinctly 
agrees  ;  for  we  find  the  keel  to  its  sternum 
very  deep  anteriorly,  the  lower  half  of  the 
border  in  front  being  sharp,  while  above  it 
becomes  broader  and  broader  as  the  base  of 
the  manubrium  is  neared.  Turkeys,  as  a  rule, 
have  this  upper  half  of  the  anterior  border 
of  the  keel  mesially  grooved  from  above, 
downward,  and  this  is  doubtless  the  case  in 
the  Ocellated  turkey,  —  a  fact  I  cannot  state 
with  certainty  here,  as  that  jiart  of  the  bone 
is  shot-mutilated.  In  the  middle  line  of  this 
anterior  carinal  groove  there  is  a  continua- 
tion of  the  sharp  border  below,  uiiward  to 
the  manubrial  base,  as  a  roughened,  raised 
line. 

4* 


28 


A  szegycsouti  taraj  alsó  széle  elölről  nézve 
rendkiviil  vastaj;-,  liátrafelé  azonban  fokoza- 
tosan keskenyedik,  hátsó  legalsó  pontján  pedig 
teljesen  kiélesedik.  A  lekerekített  szeíjijesonti 
szeglelek  durvák,  a  mi  a  J/eZen^ns-geniis  do- 
niestlkált  és  vad  pulykáinál  (VI lí.  t.)  feltűnő 
leliot,  a  melyeknél  a  szeglet  szintén  éles,  de 
nincs  lekerekítve. 


Hátulról  nézve  a  pávaszemes  pulyka  szegy- 
csontját, azt  mellső  felében  mélyen  homorú- 
nak találjuk  ;  az  általános  hoinorúságot  a 
mindkét  oldalon  megnyúlt  kardnyúlványok 
(processus  xyphoidalis)  és  a  szegycsont  testé- 
nek hátsó  szűk  és  a  szegycsonti  taraj  distalis 
pontjainak  közelében  még  inkább  megszűkülő 
fele  okozza. 

A  xyphoidalis  nyúlványok  belső  párja  hosszú 
és  karcsú,  egymással  jiárhuzamosan  egyenesen 
hátrafelé  nyúlik.  Belső  oldalán  mindegyik 
rendkiviil  nagy,  hosszúkás  barázdát  határol, 
a  melynek  ezen  a  példányon  csak  mellső 
szegletei  vannak  lekerekítve  (17.  ábra).  A  belső 
xyphoidalis  nyúlványok  mindegyike  belül  is 
követhető  egy  kiemelkedő  csontos  vonal  mene- 
tében, a  mely  mindegyik  oldalon  a  külső  oldali 
xyphoidalis  nyúlványok  alapjáig  nyúlik.  Mind- 
két nyúlványnak  közös  alapja  van,  s  ez  az 
utolsó  haemapohysialis  felület  mögött  a  cos- 
talis  szélen  ered.  A  mellső  vagy  külső  xyphoi- 
dalis nyúlvány  az  előbbinél  sokkal  rövidebb 
felfelé  emelkedő  út  után  hirtelen  megnyúlik, 
szabad  felső  széle  egyenes  vonallá  lesz  ;  szeg- 
letei, különösen  a  hátsó,  hegyesre  vannak 
kihúzva.  A  mellső  vagy  külső  xyphoidalis 
nyúlványnak  ez  a  triangularis  alakú  része 
Agriocharis-n&\  tömör,  a  fehér  hollandiai  puly- 
kánál egy  kicsiny  nyílás  átlyukasztja,  a  közön- 
ségesen domestikált  pulykánál  és  vad  alakjánál 
pedig  ketté  van  tagolva.  (Osteol.  of  Birds. 
Albany  Mus.  Bull.,  p.  224.) 


Az  összes  Hata!  pulykáknál,  beleértve  a 
yucatan  pulykát,  a  xyphoidalis  nyiilványok 
szélei  között  mindkét  oldalon  szívós  tendínosus 
hártya  van  jól  kifeszítve.  Ez  a  hártya  Agrio- 
rharts-nk\  elől  erősen  elcsontosodik,  úgy  hogy 


Tiie  lower  border  of  the  keel  is  very  thick 
in  front,  but  gradually  becomes  narrower  and 
narrower  as  it  proceeds  backward,  to  finally 
become  sharp  at  the  most  distal  point  poste- 
riorly. Generally,  some  roughness  is  found  at 
the  rounded  carinal  angle,  —  a  condition 
which  may  be  very  conspicuous  in  domesti- 
cated and  wild  turkeys  of  the  genus  Mele- 
agris  (see  Plate  Vili),  wiiere,  too,  the  angle 
is  acute  and  not  rounded. 

Viewed  upon  dorsal  aspect,  the  sternum 
of  our  subject  is  deeply  concaved  for  its 
anterior  half,  the  general  concavity  on  this 
view  being  carried  out  for  the  remainder  of 
the  bone  by  the  flaring  xiphoidal  processes 
on  either  side,  and  the  posterior  half  of  the 
sternal  body  —  which  is  very  narrow  — 
tapering  away  suddenly  as  it  nears  the  distal 
point  of  the  keel. 

The  inner  pair  of  the  xiphoidal  processes 
are  long  and  very  slender,  being  extended 
directly  backwards  and  parallel  to  each  other. 
Each  bounds,  to  its  inner  side,  an  unusually' 
large,  elongate  „notch",  which  in  this  speci- 
men has  only  its  angles  rounded  ofif  ante- 
riorly. (Fig.  17.)  Either  one  of  these  inner 
xiphoidal  processes  may  be  traced  externally 
by  a  raised  osseous  welt  that  represents  its 
extension  forwards  as  far  as  the  base  of  the 
outer  lateral  xiphoidal  process  of  the  same 
side.  In  fact,  these  two  processes  have  a  com- 
mon base  that  springs  from  the  costal  border 
just  posterior  to  the  last  haemapophysial  facet. 
Much  shorter  than  the  one  just  described, 
the  anterior  or  outer  xiphoidal  process, 
after  ascending  a  short  distance,  becomes 
suddenly  and  widely  expanded,  its  free  bor- 
der above  being  a  straight  line,  and  the  ang- 
les drawn  out  into  acute  points,  especially 
the  posterior  one.  This  triangular  expansion 
of  the  anterior  or  outer  xiphoidal  process  in 
Agriocharis  is  entire,  while  in  the  White  Hol- 
land turkey  it  is  perforated  by  a  small  fora- 
men, and  in  the  ordinary  domesticated  tur- 
key, as  well  as  in  the  wild  form,  this  shorter 
xiphoidal  process  is  profoundly  bifurcated. 
(Osteol.  of  Birds,  Albany  Mus.  Bull.,  p.  224.) 

In  all  young  of  the  Mcleagridae  —  this 
Yucatan  turkey  included  —  the  intervals  be- 
tween the  xiphoidal  processes,  upon  either 
side,  are  filled  in  by  a  tough,  tightly  drawn, 
and  duly  attached  tendinous  membrane  stretch- 


29 


vékony  csonttal  zárja  le  a  xyphoiclaiis  barázdák 
mellső  felét  ;  valószínűleg  igy  van  ez  üreg 
(lomestikált  és  vadpulykáknál  is.  Ezzel  szem- 
ben a  Lagopusnál,  fáczániiál  stb.,  a  hol  ez 
megfigyeléseim  szerint  nem  fordul  elő,  a  tyúk- 
féle szegycsont  típusa  változatlan  marad. 


Üreg  Centrocerciis  nrophasianus-wiú  pél- 
dául a  xyplioidalis  nyúlványok  közötti  hártya 
soha  sincs  elcsontosodva,  úgy  hogy  ha  ilyen- 
nek csontvázát  liosszas  niaczerálás  útján  ké- 
szítjük ki,  az  interxyphoidalis  hártya  teljesen 
leválik  és  szabadon  hagyja  a  közös  alapból 
eredő  tinóm  xyplioidalis  nyúlványokat. 


A  xyphoidalis  és  costalis  nyúlványok  között 
mindkét  oldalon  rendiííviil  rövid  spáczium 
támasztja  a  haemapophysisek  izületi  felületét. 
Az  A(irioch<msí\'d\  épp  úgy,  mint  a  pulykánál 
általában,  csak  négy  ilyen  spáczium  van  ;  a 
legelső  rendesen  nagyon  csökevényes.  A  kö- 
zöttük levő  vájulatban  meglehetős  sok  lég- 
nyílás  (foramen  pneumaticum)  foglal  helyet, 
a  milyenek  a  szegycsont  dorsalis  nézetében 
a  taraj  felett  szintén  láthatók.  A  Meleí/ridae- 
genus  szegycsontjának  egyik  főjellemvonása 
az  a  feltűnő  costalis  (rpophysis,  a  mely  hosz- 
szúkás,  elől  kissé  hajlított  parallelogramma- 
alakú. Miként  a  vadpulykánál,  úgy  a  yucatani 
pulykánál  is  a  középvonal  mellső  széléből 
előre  és  felfelé  trihedrális  manubrium  áll  ki; 
ez  fent  lapos,  széles  alapból  indul  ki  és 
tompán  végződik.  Alapjának  közepét  haránt- 
irányban nagy  nyílás  lyukasztja  át,  a  mely 
a  két  rövid  és  mély  hollóorrcsonti  (coracoi- 
dalis)  barázdát  köti  össze.  A  hollóorrcsontok 
barázdája  oldalt  domború,  felülről  lefelé  ho- 
morú. A  manubrium  alsó-hátsó  széle  a  közép- 
vonalban kiélezett  szélű  lemezalakú  nyúlvány- 
ban folytatódik.  Ez  a  jelleg  megvan  az  összes 
pulyka-fajoknál,  de  különösen  éles  a  páva- 
szemes pulykánál. 


Dorsalis  nézetben  feltűnik   a  Meleagridae- 
genus  szegycsontjának  mellső  határán  belül  két 


ed  between  their  several  borders.  In  the 
sternum  of  Agriocharis  this  has  largely  ossi- 
fied, anteriorly,  thus  closing  up  with  thin 
bone  the  anterior  moieties  of  the  xiphoidal 
notches,  and  tliis  may  likewise  happen  in  old 
birds  of  both  domesticated  and  wild  turkeys; 
while  in  many  grouse,  pheasants,  etc.,  where 
this  does  not  happen,  in  so  far  as  my  obser- 
vation goes,  the  typical  form  of  the  gallina- 
ceous sternum,  with  respect  to  this  condition, 
is  maintained. 

For  example  in  Ccntruccrcus  urophasianus, 
the  membrane  between  the  xiphoidal  proces- 
ses never  ossifies  in  old  birds  ;  so  that  when 
one  comes  to  prepare  a  skeleton  of  that  bird 
by  prolonged  maceration,  the  interxiphoidal 
membrane  always  comes  entirely  away,  and 
leaves  the  delicate  xiphoidal  processes  stand- 
ing out  in  the  clear,  the  two  springing  from 
the  common  base. 

Between  this  process  and  the  costal  pro- 
cess on  either  side  there  is  the  especially 
short  space  to  support  the  articular  facets 
for  the  haemopophyses.  There  are  but  four 
of  these  in  Agriocharis  —  indeed  in  any  tur- 
key —  the  most  anterior  one  being,  gene- 
rally, very  rudimentary.  In  the  concavities  be- 
tween them  there  is  to  be  observed  the  ge- 
nerous supply  of  pneumatic  foramina  ;  there 
are  also  such  openings  in  the  median  line, 
anteriorly,  on  the  dorsal  aspect  of  the  body 
of  the  bone,  over  the  carina,  down  into  which 
they  extend  in  front.  Slightly  bent  forward, 
either  parallelogrammatic,  elongate,  and  very 
conspicuous  costal  apophysis  is  one  of  the  chief 
features  of  the  stornum  in  all  the  Mclragrklae 
(PI.  Ill,  Fig.  17).  As  in  the  wild  turkey,  the 
sternal  manubrium  in  this  Yucatan  species 
is  a  great  trihedral  piece  projecting  from  the 
anterior  border  in  the  middle  line,  being  di- 
rected forwards  and  upwards.  It  is  fiat  on 
top,  and  the  whole  springs  from  a  broad 
base,  while  it  is  carried  to  a  more  or  less 
blunt  point  in  front.  Through  its  middle  base 
there  is  carried  transversely  a  large  foraminal 
opening,  which  unites  the  two  short,  deep, 
coracoidal  grooves.  Either  one  of  these  is 
much  convexed  from  side  to  side,  being  con- 
cave from  above,  downward.  The  infero-pos- 
lerior  border  of  the  manubrium,  in  the  middle 
line,  is  produced  as  an  independent  lamina- 
like  process,  with  somewhat  sharpened  edge. 


30 


sekély  vájiilat,  a  melyekben  számos  légnyílás 
van  elhelyezve;  Afjriocharis-níú  úgy  avájuhi- 
tok,  mint  a  légnyilások  nagyon  Jellegzetesek. 


A  vállöv  :  A  pávaszenies  pulyka  teljes  váll- 
övén kívül  rendelkezésemre  áll  mindegy  40 — 45 
vadpulyka  hüllúuircsont  (coracuid)  és  kb.  fél- 
annyi lapoczka  (seajmla)  A  puyé-i  anyagból 
a  rillacsont  {os  fumila)  hiányzik;  a  házi 
|)ulykától  is  kevés  áll  rendelkezésemre.  Ez  a 
csont  ugyanis,  akár  fossilis,  akár  subtossilis, 
könnyen  letörik  és  elvész,  mivel  a  konylia- 
Inilladékok  és  barlangi  rétegek  leleteinek 
gyűjtői  rendszerint  nem  madárosteologusok, 
a  kik  a  nekik  értéktelennek  látszó  töredékekre 
és  mindarra,  a  mit  nem  tekintenek  fontos 
csontnak,  kevés  figyelmet  fordítanak.  Ez  nagy 
hiba,  a  mely  egyszersmind  magyarázatát  adja 
annak,  hogy  a  U.  S.  National  Museum  santa- 
fé-í  anyagából  miért  liiáiiyoznak  a  villacsonlok. 


Jelen  dolgozat  VII.  lábhiján  az  AíjriorÍMris 
vállövének  csontjait  líitjuk  különböző  nézetek- 
ben, összehasonlítva  a  vadpulyka  néhány  sub- 
tossilis hollóorrcsontjával  {vnrucovl).  (81 — -'ili. 
ábra). 


A  34-ik  ábra  szerint  a  pávaszemes  pulyka 
villacsontja  (os  fitrcul.it)  meglehetős  erős,  V- 
alakú  csont;  alid  hossziikás,  oldalt  lapos  és 
vége  felé  fokozatosan  szélesedő  tarajt  (hypo- 
cleidium)  visel.  A  kulcscsonti  izek  szintén 
laposak  és  annál  szélesebbek,  minél  inkább 
közelednek  iziilő  végükhöz,  a  melyek  a  holló- 
orrcsonttal  és  lapoczkával  való  izesülésre  csak 
rendkívül  sekély  felületet  viselnek.  A  holló- 
orrcsont számára  szolgáló  izületi  felület  a  csont 
felső  szélének  külső  oldalán  van  ;  a  lapoczka- 
csont  számára  szolgáló  felület  körillirt  kis 
vájulat  az  előbbi  alatt,  a  csont  hátsó  éles 
szélén. 


This  character  is  generally  present  in  any 
kind  of  a  turkey,  but  particularly  well  marked 
in  the  ocellated  one. 

Just  within  the  anterior  limitation  of  the 
Ijody  of  the  sternum,  on  its  dorsal  aspect 
anteriorly,  there  is  generally  to  be  found  in 
the  Mclcaijridae,  occurring  side  by  side,  two 
shallow  concavities,  which  harbor  a  lot  of 
scattered  pneumatic  foramina,  these  depres- 
sions and  air-holes  being  jiarticularly  well 
marked  in  Atjriocharis. 

The  Hhoulder-girdle  •■  In  addition  to  the 
complete  |)ec!oral  arch  of  the  skeleton  of  the 
Ocellated  turkey,  I  have  for  examination  at 
this  time  some  forty  or  forty-five  coracoids, 
and  about  half  that  number  of  scapulae  of 
wild  turkeys.  For  some  reason,  the  os  fitrcula 
is  practically  missing  from  the  Puyó  collec- 
tion, and  I  have  but  a  few  belonging  to 
domesticated  turkeys.  When  it  becomes  fos- 
silized, or  even  subfossilized,  it  is  easily  bro- 
ken up  and  lost,  and  collectors  of  finds  in 
ancient  refuse  heaps  and  cave  deposits  not 
being,  as  a  rule,  avian  osteologists,  neglect 
to  secure  what  to  them  may  apjjear  to  be 
but  useless  fragments  of  unimportant  bones. 
This  is  a  great  mistake,  and  will  probably 
account  for  the  absence  of  the  fourchette 
from  the  Santa  Fé  material  belonging  to  the 
U.  S.  National  Museum. 

In  Plate  VII  of  the  present  paper  we  have 
various  views  of  the  bones  of  the  shoulder- 
girdle  of  Agriocharis,  as  well  as  some  sub- 
fossil  rorai-olds  of  the  wild  turkey  for  com- 
])arison  (Figures  31 — 3(J). 

As  will  be  seen  in  Fig.  34,  the  os  fiircuta 
of  the  Ocellated  turkey  is  rather  a  big  bone 
of  the  typical  V-shaped  form  ;  it  has  an  elon- 
gate hypocleidium  below,  which  is  compressed 
from  side  to  side,  and  gradually  becomes 
broader  to  its  lower  termination.  This  is  like- 
wise the  case  with  the  clavicular  limbs,  and 
they  gradually  broaden  as  they  near  their 
articular  extremities,  wdiich  latter  exhibit  but 
meagre  provision  for  articulation  with  the 
coracoid  and  scapula,  each  facet  being  but 
an  extremely  shallow  excavation  for  the  pur- 
pose. For  the  coracoid,  this  is  narrow  and 
on  th(!  enter  side  of  the  entire  superior 
border;  for  the  scapula,  a  mere  circumscribed 
and  very  small  depression  below  it  on  the 
sharp  posterior  margin  of  the  bone. 


81 


A  villacsonti  ízek  felső  fele  szemben  nézve 
homorú,  alapjaikon  sok  apró  légnyílást  látnnk. 
Kívülről- nézve  a  felső  fél  domború  és  sima 
(34.  ábra). 


Hajlandó  vagyok  azt  liinni,  iiogy  a  domes- 
tikált  pulykaraceokban  a  villacsont  [os  fumila) 
fokozatosan  tiinóben  van  ;  míg  ezeknél  a 
madaraknál  alakilag  alig,  addig  nagyságában 
és  arányaiban  annál  inkább  variál.  Az  előttem 
fekvő  rendkívül  nagy  liázipulyka  csontvázán 
(Nr.  128G(i  ('(dl.  U.  S.  Nat.  Àlus.)  az  összes 
csontok  úgy  ízesülnek,  mint  az  élő  madáron. 
Itt  a  kissé  finom  alkotáséi  villacsont  közel 
áll  elől  a  hollóorrcsontok  száraihoz,  hátnl 
pedig  a  szegycsonthoz.  Hogy  a  széles  mellizom 
{m.  pectoralis  major)  ezen  a  példányon  meg- 
tapad-e, abban  nem  vagyok  bizonyos,  azt  sem 
tudom,  hogy  egyáltalán  tapad-e,  mert  utóbbi 
időben  nem  vizsgáltam  a  Meleay  rid  a  e- geims 
izomrendszerét.  Az  azonban  kétségtelen,  hogy 
úgy  az  izmos,  mint  a  szalagos  tapadás  mind- 
inkább szükségtelenné  válik  és  én  úgy  látom, 
hogy  a  vállöv  e  csontjának  teljes  visszafejlő- 
dése a  hosszéi  időn  át  domestikált  madaraknál 
már  csak  néliánv  évszázad  kérdése. 


A  fehér  hollandiai  pulyka  rillaesoiítjátiak 
hypocleidiuma  kicsiny,  a  villás  kettéágazás 
szöge  azonban  bőségesen  ki  van  löltve  csont- 
anyaggal, a  minek  következtében  az  igy  létre- 
jövő villacsontszegleti  felület  laj)os,  három- 
szegletű,  felső  szabad  széle  pedig  éles.  A  felület 
mögött,  a  viilacsontok  találkozásánál  tekin- 
télyes üreg  látható  ;  a  melynek  hátsó  széle 
szintén  éles  és  alacsonyabb  a  mellsőnél.  Az 
Agriocliaris  és  a  többi  vadpulyka  villacsontján 
ilyen  üreget  nem  találtam,  ennek  okát  azon- 
ban nem  tudom.  A  fehér  hollandiai  race  villa- 
csontja nam  pneumatikus,  az  összes  vad  és 
domestikált  pulykák  hollóorrcsontjai  és  lapocz- 
kái  azonban    többé-kevésbbé    pneumatikusak. 


A  különböző  Jl/eZea^Wí/ae- alakok  hollóorr- 
csontjainak {coraroid)  és  lajioczkáinak  (scapula) 
faji,  ivari    és    korszerinti  variáczióit  tekintve 


The  mesial  aspects  of  the  upper  halves  of 
the  clavicular  limbs  are  concaved,  and  we 
find  small,  though  numerous,  pneumatic  fora- 
mina at  their  bases.  These  moieties  on  their 
outer     aspects    are     (-onvextul    and     smooth. 

(Fig.  ;u.) 

lam  inclined  lo  believe  that  in  the  domestic- 
ated bre(Hls  of  turkeys  tiio  os  furciiln  is 
gradually  disappearing;  and  whi!(î  in  tlu^se 
birds  it  does  not  vary  much  in  form,  it  does 
so  in  the  matter  of  its  strength  and  propor- 
tions. In  the  sternum  and  shoulder -girdle  of 
the  unusually  big  domestic  turkey  before  me 
(No.  12866,  Coll.  IJ.  8.  Nat.  Mus.)  all  the 
bones  are  articulated  as  they  were  in  life. 
Here  we  find  the  somewhat  delicate  four- 
chette very  close  to  the  shafts  of  tlus  cora- 
coid  in  front,  which  is  also  true  of  its  posi- 
tion with  respect  to  tiic  sternum  below  them. 
Whether,  in  this  individual,  the  pectoralis 
major  muscle  still  attaches  to  it,  I  am  not 
sure  ;  indeed,  I  cannot  say  as  to  whether  it 
ever  does,  as  1  have  not  lately  dissected  the 
muscular  system  in  the  il/(7ca//nrf(U!  ;  but  it  is 
surely  becoming  of  a  less  and  less  necisssity 
for  either  muscular  or  ligamentous  attach- 
ment, and  the  complete  rodui'tion  of  this 
element  of  the  pectoral  arch,  in  long  domestic- 
ated birds  at  least,  would  a])pear  to  be  but 
a  matter  of  a  few  morti  centuries. 

In  the  White  Holland  breed  \\w-  liyi)Oclei- 
dium  of  the  o.s'  /'arcala  is  much  reiluced  in 
size,  while  the  angle  of  the  bone  above  it 
is  considerably  filled  out  with  bone,  thus  pro- 
ducing an  osseous  area  of  some  extent  that 
is  perfectly  flat  and  triangular  in  front,  while 
its  superior  free  border  is  sharp.  I'osterior  to 
this  there  is  a  considerable  excavation  at  the 
meeting  of  the  clavicles,  the  hinder  boundary 
of  which  is  likewise  sharp,  and  found  lower 
down  than  the  anterior  one.  No  such  ex- 
cavation as  this  is  found  in  th(!  os  furcula 
of  Agriocharis,  nor  in  other  wild  turkeys,  in 
so  far  as  I  am  aware,  and  I  am  not  |)repared 
to  say  how  it  came  about.  In  this  White 
Holland  breed  tlu;  fourchette  is  completely 
non-pneumatic  ;  while  in  all  turkeys  —  tame 
or  wild  —  the  coracoids  and  scaimlae  are 
more  or  less  completely  so. 

When  we  come  to  fake  into  consideration 
the  variations  presented  on  the  part  of  the 
coracoids  and  scajndae  of  the  difi'erent  forms 


32 


és  üsszeliasonlítva  az  Àgriocharis  e  csontjai- 
val, iiiegkiilöiiböztetö  faji  jellegeket  nem  talá- 
lunk. A  kezeim  között  levő  vad  és  domes- 
tikált  pulykí'ik  liollóorrcsontjai  és  lapoczkái 
semmiben  sem  különböznek  a  középamerikui 
pávaszemes  pulyka  megfelelő  csontjaitól. 


A  Meleagridae- gemif^  vállövének  e  csontjai 
—  a  mint  már  endítettem  is  —  nagyságukban 
élesen  különböznek,  épp  ügy,  mint  a  csontváz 
többi  csontjai.  Ez  a  körülmény  a  subadult  és 
különböző  ivarú  egyének  léjlődési  és  külön- 
böző   növekedési    fázisainak    tulajdonítandó.^ 


A  puyé-i  vadpulykacsont-gyűjteményben 
vannak  olyan  hollóonrsontol-  is,  a  melyeknek 
hossza,  a  csont  longitudinális  tengelyén  mérve, 
nem  kevesebb,  mint  103  mm.  Az  összes  pél- 
dányok teljesen  el  vannak  csontosodva  és 
ha  különböző  geológiai  rétegekből  és  külön- 
böző helyekről  kerültek  volna  elő,  bármely 
niadárpalaeontologus  küiönb'úzö  kihalt  pulyka- 
fajok maradványaiként  írta  volna  le.  Ugyan- 
ezek a  különbségek  észlelhetők  a  ma  élő 
Jl/eZear/ns-fajokon  ;  a  különbségek  az  ivari 
és  korkülönbség  következményei  és  állnak 
nemcsak  a  hollóorrcsont,  de  a  lapoczka  nagy- 
ságbeli  és  aránybeli  különbségeire  is. 


Az  előttem  fekvő  űomcstikált  pulyka  (No. 
12866.  U.  S.  Nat.  Mus.)  hollóorrcsontja  116  mm 
hosszú  ;  lapoczkája  ugyanilyen  arányú.  Dr  C. 
W.  Richmond  (Bird  Division  of  the  National  Mu- 
seum) azon  nézeten  van,  iiogy  ez  a  N.  Y. 
City-i  Fulton-Markton  vett  példány  domestikált 
madár  volt.  Én  egyetértek  vele  és  csak  azt 
fűzöm  még  hozzá,  hogy  —  a  vállöv  és  szegy- 
csont után  ítélve  —  soha  ily  nagy  vad])ulyka- 
csontvázat  nem  láttam. 

'  Shdpei.dt  R.  W.  .On  Fossil  Bird-bones  obtained 
by  Expeditions  of  the  University  of  Pennsylvania  from 
tlie  Bone  Caves  of  Tennessee."  Amer.  Nat.,  July,  1897, 
C45-650. 

Mahsh  0.  C.  „Description  of  fossil  birds  supposed 
to  be  different  species  of  turkeys."  The  Amer.  Jour. 
Sci.  Ser.  3,  IL,  1871,  12C  (title  on  p.  120). 


of  the  Meleagridae,  due  to  species,  sex  and 
age,  these  bones  in  A'/riucharis  ocellata,  as 
compare<l  with  the  corresponding  ones  in 
Meleagris,  oiler  no  generic  distinctive  char- 
acters whatsoever.  I  have  at  hand  both  cora- 
coids  and  scapulae  of  not  only  wild  but 
domesticated  turkeys  that  in  no  way  ditlcr 
from  those  bones  as  they  occur  in  iho  oclI- 
lated  fowl  of  Central  America. 

As  I  have  elsewhere  pointed  out,  these 
bones  of  the  shoulder-girdle  in  the  Meleagridae 
—  as  in  the  case  of  those  of  the  rest  of 
the  slveletou  —  dift'er  markedly  in  size,  —  a 
fact  due  to  the  the  discrepancy  in  this  matter 
in  the  sizes  of  the  sexes  and  the  subadults 
at  various  stages  of  their  development  and 
growth.^ 

In  the  Puyé  collection  of  bones  of  wild 
turkeys,  cited  above,  there  are  coracoids  that 
belonged  to  wild  turkeys,  which  have  a  height 
of  not  less  than  103  millimeters  on  the  long- 
est longitudinal  axis  of  the  bone.  All  these 
examples  are  ihorouglihj  ossified;  and  had 
they  been  found  in  ditferent  geological  strata 
and  localities,  they  would  surely,  by  some 
avian  palaeontologist,  have  been  described  as 
dift'erent  species  of  e.iimet  turkeys.  These 
very  differences  still  obtain  to-day  in  the  exist- 
ing species  of  Meleagridae  ;  they  are  due  to 
the  differences  in  size  and  proportions  of  the 
coracoids  in  turkeys  is  also  true  of  the  scapulae. 

The  coracoid  in  the  specimen  of  the  do- 
mesticated turkey  at  hand  (No.  12866,  U.  S. 
Nat.  Mus.)  has  a  height  of  116  millimeters, 
and  a  scapula  of  corresjionding  proportions. 
Dr.  C.  W.  KicHMOND  of  the  Bird  Division  of 
tlie  National  Museum  is  of  the  o])inion,  that 
this  individual  was  a  domesticated  bird,  as 
it  was  purchased,  years  ago,  in  the  old  Ful- 
ton Market  of  New  York  City.  I  am  rather 
inclined  to  agree  with  him,  and  1  may  add 
that  I  have  yet  to  find  the  skeleton  of  a  Avild 
turkey  that  had  ever  attained  to  such  size  as 
this  one,  judging  from  its  shoulder-girdle  and 
sternum. 

'-'  Shuff.i.dt  R.  W.  ..On  Fossil  Bird-bones  obtained 
by  E.xpeditions  of  the  University  of  Pennsylvania 
from  the  Bone  Caves  of  Tennessee".  Amer.  Nat.,  July, 
1897,  645—650. 

Marsh  0.  C.  „Descriptions  of  fossil  bird  supposed 
to  be  different  species  of  turkeys".  The  Anier.  Journ. 
Sci.  ser.  3,  ii,  1871,  130  (title  on  p.  120j. 


33 


A  fehér  hollandiai  pulyka  hollóorrcsontjá- 
nak legnagyobb  hossza  109  mm  és  ez  a  csont 
már  igen  nagy  pulykától  való  (No.  18856, 
Coll.  U.  S.  Nat.  Mus.)  ;  az  Agrioelidris  holló- 
orrcsontjának tengelye  csak  9.'5  mm  hosszú, 
elóre  bocsátom  a/.onl)an,  iiogy  ennél  a  fajnál 
ugyanoly  nagyok  az  ivari  és  korkülönbségek, 
mint  a  Meleui/risnàl  (Vil.  tábla,  33.,  3t).  álira). 


A  mi  példányunk  hoUnorrcsontja,  épp  úgy, 
mint  az  összes  többi  Meleaf/ridaf  fajoknál, 
nagy  és  feltűnően  erős  csont,  a  mely  jellegei- 
ről könnyen  felismerhető. 

Alakja  szerint  egyenes,  szára  és  szegycsonti 
vége  elől  hengeres,  hátul  lapos.  Mellső  felü- 
letén erős  hosszanti  vonal,  a  hátulsón  finom 
ferde  izom-tapadó  vonalak  emelkednek  ki. 
Szegycsonti  vége  nem  nagy  felületű,  szegletein 
nincsenek  apophysisek.  A  szegycsont  holló- 
orrcsonti barázdájával  való  izesülésre  a  holló- 
orrcsont szegycsonti  végének  közepén  horog- 
alakú izületi  felület  szolgál  ;  a  horog  alapja 
a  belső  szögben  fekszik.  A  külső  szögön  egy 
kicsiny,  csökevényes  nyúlvány  látható. 


A  hüllóorrcsont  szegycsonti  végének  hát- 
lapján az  összes  pulykáknál  egy  nagy,  ovális 
légnyílás  nyílik,  a  melynek  főtengelye  rend- 
szerint párhuzamos  a  csont  szárával  vagy 
attól  csak  kevéssé  tér  el.  (V.  ö.  VII.  tábla, 
31.  és  33.  ábra.) 


A  sok  más  madár  hollóorrcsontjának  felső 
vagy  clavicularis  végén  található  légnyílás 
itt  úgy  látszik  sohasem  fordul  elő. 


A  hollóorrcsont  felső  vagy  clavicularis  vége 
egyéni  és  zömök  fejben  végződik,  a  mely  az 
izeit  csontvázon  felfelé  és  befelé  áll.  A  nagy 
„glenoidalis  üreg'-nek  mintegy  kétharmadát 
a  hollóorrcsont  alkotja,  ezenkívül  egy  nagy 
ferde  felület  szolgál  a  lapoczka  ízülésére. 
Elölről  nézve  a  csontfejet,  kerülete  siibcircu- 
laris  és  lapos  ;  szélének  alsó  oldalán  kis 
mellső-hátsó  irányban  fekvő  szűk  felület  szol- 
gál a  villacsoiiltal  való  ízesülésre.  Izesült 
helyzetben    a    három    csont    képezte    nyílás 

Aquila  XXI. 


The  extreme  height  of  a  coracoid  in  the 
big  White  Holland  equals  but  109  millin\eters, 
and  that  skeleton  belonged  to  a  very  large 
turkey  (No  1885G,  Coll.  U.  S.  Nat.  Mus.), 
the  length  of  the  corresponding  c.firacoidal 
axis  in  the  case  of  Ayriocliai'is-  reaching  only 
93  millimeters  ;  but  1  anticipate  that  there  are 
just  as  many  differences,  due  to  sex  and  age, 
in  this  species  as  there  are  in  the  case  of 
Meleagris  (PI.  VII,  Figs.  33,  36). 

As  in  all  other  Meleafpidae,  then,  the 
(■oracoid  in  our  subject  is  a  big  and  conspi- 
cuously stout  bone,  possessing  characters  by 
means  of  which  it  is  easily  recognized. 

In  form  it  is  very  straight,  the  shaft  and 
sternal  extremity  being  rounded  anteriorly, 
and  Hat  upon  posterior  aspect,  a  longitudinal 
raised  line  marking  the  former  surface,  and 
fine,  oblique  muscular  lines  the  latter.  Its 
sternal  extremity  is  but  very  moderately  ex- 
panded, with  practically  no  apophyses  at  the 
angles.  A  claw-shaped  articular  facet  for  the 
„coracoidal  groove"  on  the  sternum  has  a 
mesial  situation  on  the  sternal  end  of  the 
bone,  the  base  of  the  claw  being  situated 
at  the  inner  angle.  A  small,  in  fact  rudi- 
mentary, process  is  at  the  outer  angle. 

At  the  back  of  the  expanded  sternal  end 
of  tills  coracoid  —  indeed,  in  the  case  of  the 
coracoids  of  all  turkeys  —  there  is  a  big, 
oval,  pneumatic  foramen,  its  long  axis  having 
the  same  direction  as  the  long  axis  of  the 
shaft  of  the  bone  in  most  cases,  or  in  any 
case  departing  but  little  therefrom.  (Compare 
Figures  31  and  35  of  Plate  VII.) 

There  never  appear  to  be  any  pneumatic 
foramina  at  the  upper  or  clavicular  end  of  the 
bone  at  all,  as  there  are  in  so  many  other 
birds. 

We  find,  at  the  upper  or  clavicular  end  of 
the  bone,  a  thoroughly  individualized  and 
massive  head,  which,  in  the  articulated  skel- 
eton, is  directed  upwards  and  inwards. 
About  two-thirds  of  the  large  „glenoid  cavity' 
is  furnished  by  the  coracoid,  in  addition  to 
which  there  is  a  big,  oblique  facet  for  the 
scapula.  Mesially,  the  termination  of  the  head 
of  the  bone  is  subcircular  in  outline  and  flat, 
there  being  at  the  under  side  of  its  rim  a 
small,  antero-posteriorly  situated,  narrow  facet 
for  articulation  with  the  os  furcida.  When 
thus  articulated,  the  forameli  triosscum  is  very 


34 


{foramen  triosseum)    teljesen   zárt;   a  nyílás 
kétharmadát  a  hollóorrcsont  szolgáltatja. 

Ha  a  M.  ij.silvestris  és  az  Agriocharis  tipikus, 
egyforma  nagyságú  hoUóorrcsonijai  feküdné- 
nek előttem,  aligha  tudnám  őket  egymástól 
pontosan  megkülönböztetni. 


Miként  a  hollóorrcsont,  úgy  a  lapoczka 
{scapula)  is  gazdagon  el  van  látva  légnyiiá- 
sokkal  ;  a  légzsák  belépésére  szolgáló  kerekded 
nyílás  rendszerint  nagyon  kicsiny  és  dorsalis 
nézetben  mindig  elől,  a  glenoidalis  felület  és 
a  belső  szél  között  fekszik  (A  rajzokon  nem 
látható,  mert  egy  sem  adja  :i  lapoczkát  dor- 
salis nézetben). 

A  lapoczka  pengéje  nagyon  rövid,  de  fel- 
tűnő széles.  Külső  széle  le  van  kerekítve,  a 
belső  többé-kevésbbé  éles.  A  penge  középső 
harmadában  a  legszélesebb,  végei  felé  foko- 
zatosan keskenyedik.  Distalis  vége  széles  és 
levágott,  kissé  erősebb  ;  szögei  lekerekítettek. 
Sima  felületét  csak  mellső-külső  megvasta- 
godott szélén  tarkítják  izomtapadásra  szolgáló 
vonalak.  Egyik  vonal  ferdén  hátrafelé  halad 
a  középső  harmad  liosszában,  ez  a  kis  giJr- 
geteqizom  {miisculns  Riiprasphialus)  tapadására 
szolgál.'" 


Normális  ízület  esetén  a  lapoczka  a  holló- 
orrcsont szárával  kb.  39°-ú  szöget  alkot, 
Meleagris-\\á,\  ez  közelebb  áll  a  derékszög- 
höz. A  domestikált  feiiér  hollandiai  pulyka 
lapoczkája  ugyanolyan,  mint  azt  fentebb  az 
Agriocharis  ocellata-nàì  leírtam,  csak  széle- 
sebb. Éppen  ennek  ellenkezőjét  tapasztaltam 
az  általam  megvizsgált  10  —  12  vadpulyka 
{Meleagris)  Japoczkáján. 


"  Shufeldt  R.  W.  „Myology  of  the  Raven",  p.  68, 
fig.  24.  A  lapoczkàról  eredő  vagy  ana  tapadó  többi 
izom  sima  felületeken  ered  illetve  tapad  meg. 


perfectly   completed,  the  coracoid  furnisliing 
about  two-thirds  of  the  passage. 

Had  we  before  us  a  typical  coracoid  of  a 
Meleagris  g.  silvestris,  and  one  from  tlie  skele- 
ton of  an  Agriocharis  ocellata  —  the  two 
bones  being  of  the  same  size  —  I  know  of 
no  character  that  either  possesses,  by  means 
of  which  they  could,  with  certainty,  be  dis- 
tinguished. 

As  in  the  case  of  its  coracoid,  the  scapida 
is  also  largely  a  pneumatic  bone,  the  foramen 
for  the  entrance  of  the  air-sac  being  usually 
rather  small  and  subcircular,  and  invariably 
situated  anteriorly  on  the  dorsal  aspect,  be- 
tween the  glenoid  facet  and  the  inner  border. 
(It  does  not  show  in  the  Figures,  as  a  direct 
dorsal  view  of  the  scapula  is  not  given.) 

In  length,  the  blade  of  this  bone  is  rather 
short,  and  this  is  made  up  for  in  its  conspic- 
uous breadth.  Externally,  its  border  is  rounded, 
the  inner  one  being  more  or  less  sharp.  The 
middle  third  of  the  blade  is  notably  broader 
than  any  other  part,  and  this  increased  breadth 
is  gradually  lost  as  we  pass  to  either  of  the 
other  thirds.  Distally,  the  blade  remains  broad, 
and  is  subtruncate,  very  moderately  enlarged, 
with  the  angles  rounded  off.  Witlial  it  is 
smodth,  and  is  marked  by  muscular  lines  only 
on  the  anterior,  outer,  thickened  border,  the 
line  traversing  backward  to  cover  the  length 
of  the  middle  third  ;  it  is  for  the  insertion  of 
the  supraspinatus  muscle.  '" 

When  normally  articulated  the  scapula  makes 
an  angle  of  about  39°  with  the  coracoid's 
shaft;  while  in  Meleagris  it  comes  much 
nearer  being  a  right  angle.  The  general  form 
of  the  bone  in  the  White  Holland  domesticated 
breed  of  turkey  practically  entirely  agrees 
with  what  I  have  just  described  above  for 
AgriocMris  ocellata;  though  in  the  former 
bird  it  is  decidedly  broader  for  its  length. 
The  reverse  of  this  is  the  case  in  our  wild 
turkeys,  in  so  far  as  I  can  judge  from  the 
ten  or  eleven  scapulae  of  Meleagris  at  hand 
for  comparison. 


>"  Shdpeldt,  R.  W.  „Myology  of  the  Raven',  p. 
68,  Pif.  24.  The  other  muscles  arising  from  or  inser- 
ted upon  this  scapula  do  so  from  or  upon  smooth 
surfaces. 


Qfx 


A  végtagok  váza. 

^1  mdlsö  végtag  (IV.  és  V.  túbla):  A  puyé-i 
anyagban  (U.  S.  Nat.  Mus.)  kb.  ötvenkét 
vadpulyka  {Meleagris  gaUoparo)  fellearcsontot 
{hiimenis)  találtam  ;  ezek  azonban  nem  26, 
hanem  sokkal  több  példányt  képviselnek,  sőt 
azon  sem  csodálkoznék,  ha  megáliapíttatnék 
—  a  mi  azonban  kizárt  dolog  — ,  hogy  mind- 
ezek a  felkarcsontok  ötvenkét  különböző 
egyéntől  erednek.  Valószínű  csak  az,  liogy  a 
csontok  85 — 40  különböző  madártól  valók. 
Ez  áll  különben  a  gyűjteményben  nagy  szám- 
mal képviselt  többi  végtagcsontra  is. 


A  IV.  tábla  19.  ábráján  közölt  vadpulyka- 
fi-lkarcsont,  sajnos,  nem  ép,  mert  distalis  vége 
elveszett.  Ha  ép  volna,  úgy  a  leghosszabb 
vadpulyka-felkarcsontot  képviselné.  Egyné- 
hány megközelíti,  de  el  nem  éri  ennek  a 
hosszát;  ez  kb.  16 — 17  mm-el  volna  hosz- 
szabb  a  rendkívül  nagy  fehér  hollandiai  pulyka 
146  mm-es  felkarcsontjánál.  A  kezeim  között 
levő  Agriocliaris  ocellata  felkarcsontja  1265 
mm  hosszú,  (treg  vadpulykák  {Meleagris) 
felkarcsontja  elérheti  a  163 — 164  mm-t,  a 
mikor  is  a  vázrendszer  többi  csontja  is  ará- 
nyos. 


A  puyé-i  anyag  összes  felkarcsontjai  telje- 
sen elcsontosodtak  ;  egyiken  sem  ismerhető 
fel  az,  hogy  nagyon  fiatal  madártól  való.  Az 
anyagban  azonban  mindkét  nem  képviselve 
van,  úgyszintén  képviselve  vannak  mindkét 
nem  különböző  korú  subadult  jiéidányai.  A 
iiosszúsági  méretek  két  véglete,  a  mely 
109—110  és  163—164  mm  között  ingadozik, 
vagyis  az  52  mm-es  ingadozás  nem  meglepő. 
A  bizonyos  fokú  egyéni  variálásnak  bizonyi 
tékáit  is  megtaláljuk,  mert  vannak  egyező 
nagyságú,  rövid  és  hosszú  felkarcsontok,  a 
melyeknek  szárai  különböző  vastagok.  Mar- 
káns különbségeket  találni  a  sigmoidalis  liaj- 
lás  tömegét  és  fokát  illetőleg  is. 


The  appendicular  skeleton. 

The  Pectoral  Limb  (Plates  IV  and  V)  :  There 
are  some  fifty-two  humeri  of  wild  turkey 
{Mdeagris  gnllopavo)  in  the  Puyé  collection 
(U.  S.  Nat.  Mus.)  ;  instead  of  representing 
exactly  26  birds,  they  probably  belonged  to 
a  much  larger  number,  and  from  the  quantity 
of  this  kind  of  material  at  Puyé,  it  would  not 
surpise  me  were  it  proven  —  which  it  can 
never  be  —  that  these  bones  came  from 
fifty- two  different  individuals.  The  probabili- 
ties are  that  they  did  not,  but  very  likely 
may  have  belonged  to  some  thirty-five  or  forty 
difierent  birds.  These  remarks  will  also  apply 
to  the  other  long  bones  of  tiie  limbs,  of  which 
there  are   a   large  number  in  the  collection. 

Unfortunately,  the  humerus  shown  in  Fig. 
19  of  Plate  IV  of  a  wild  turkey  is  imperfect, 
to  the  extent  of  having  lost  its  distal  extremity  ; 
were  it  complete  it  would  be,  by  a  very 
appreciable  length  and  bulk,  the  largest  hume- 
rus of  a  wild  turkey  at  hand.  Some  others 
are  very  nearly  as  large,  but  not  quite  ;  this 
one  would  have  been  about  16  or  17  milli- 
meters longer  than  the  humerus  of  the  White 
Holland  turkey,  and  the  latter  was  an  unusu- 
ally large  bird,  having  a  humerus  146  mm. 
long.  In  Agriocliaris  ocellata,  —  that  is,  in  the 
skeleton  of  that  turkey  before  me  —  it  has 
a  length  of  but  126'5  mm.  This  bone  in  old 
male  wild  turkeys  {Meleagris)  may  attain  a 
length  of  at  least  163  or  164  mm.,  with  the 
rest  of  the  skeleton  in  proportion. 

All  the  humeri  in  the  Puyé  collection  are 
thoroughly  ossified,  and  none  of  them  exhibit 
any  particular  evidence  of  having  belonged 
to  very  young  birds.  There  is  no  doubt  but 
what  both  sexes  are  represented,  as  well  as 
subadults  of  varying  ages  of  both  sexes.  It  is 
not  surprising,  then,  that  in  the  matter  of 
extreme  length,  they  range  all  the  way  from 
109  or  110  mm.  to  at  least  163  or  164  mm., 
showing  an  extreme  difference  of  at  least 
fifty-two  millimeters.  Individual  variation  is 
also,  to  some  extent,  in  evidence  ;  for  we  lind, 
for  one  thing,  both  long  and  short  bones 
having  equal  lengths,  but  more  or  less  marked 
difi'erences  in  the  calibers  ot  their  shafts  ; 
also  in  some  instances  the  amount  or  degree 
of  the  sigmoidal  curvature  is  the  same. 


36 


A  legnagyobb  példányoknál  mind  és  a  leg- 
kisebb példányok  nagyobb  részén  a  szár  a 
felkarcsont  hosszához  viszonyítva  nagyon  vas- 
tag, a  sigmoidalis  hajlás  pedig  erős.  A  fehér 
hollandiai  pulyka  és  az  Agriocharis  humeru- 
sának  szára  a  csont  hosszálioz  viszonyítva 
nagy,  a  sigmoidalis  hajlás  mindkettőnél  erős. 


A  pávaszemes  pulyka  felkarcsontjának  jel- 
legei azonosak  a  Meleagris-éhtú  ;  minden 
esetleges  különbség  csak  jelentéktelen  és 
figyelmet  sem  érdemel. 


Az  összes  pulykák  felkarcsontjának  végei 
zömökek  és  egyéni  vonásaik  jól  észre- 
vehetők. A  csont  ízülő  feje  pl.  markánsan 
kiáll,  heniiellipsoid  alakú  és  sima  ;  ízületi 
felülete  nagykiterjedésű. 

A  jól  kifejlődött  radialis  horda  (radial  crest) 
horizontálisan  rövid,  széle  mindvégig  dom- 
ború. Az  ulnaris  oldalon  levő  fossa  pneumatica 
nagy,  kiálló  szélei  magasak.  Ennek  tövén 
nagy  elliptikus  légnyílást  találunk;  a  felkar- 
csont ugyanis  nagyon  pneumatikus.  A  sing- 
csonti  dudor  (tid/erositas  idnaris)  és  a  felkar- 
csont feje  (caput  humeri)  között  mély,  nagy- 
felületű bevágást  (incisiira  capitis)  látunk,  a 
melyet  túlnan  a  feltűnő  középdudor(^M/;(TC7(ÍM?H 
medium)  határol.  A  csont  szárának  felülete 
sima  ;  a  tápláló  nyílás  (foramni  nntritivum) 
a  legszéleselib  liátizom  (m.  laiissimus  dorsi) 
hosszúkás,  orsóalakú  tapadási  felületének 
közepe  alatt  nyílik.  A  csont  distalis  végének 
singcsonti  és  orsócsonti  görgője  (trochlea 
ulnaris  et  radialis)  igen  nagy,  itt  is  megvannak 
a  felkar  és  alkar  (brachium  et  antibrachium) 
bizonyos  izmainak  eredésére  és  tapadására 
szolgáló  gödrök  és  dudorodások. 

Ez  a  leírás  és  a  IV.  és  V.  táblák  ábráinak 
tanulmányozása  a  pulykák  felkarcsontjának 
mor|)hülogiáját  teljesen  elénk  állítja. 

A  karcsontok  variáczióinak  megismerése 
után  várható,  hogy  ugyanez  észlelhető  az 
orsó  és  singcsontlian  is  (radius  et  ulna)^  a 
miben  nem  is  csalódunk.  A  puyé-i  anyagban 
mintegy  32  radius  és  kb.  ugyanannyi  ulna 
van,  a  melyek  —  ivar  és  kor  szerint  —  mind 
variálnak  a  csont  hosszában,    a  szár  vastag- 


In  the  larger  specimens,  and  in  the  majority 
of  the  smaller  ones,  the  caliber  of  the  shaft 
is  very  large  tor  the  length  of  the  l)one,  and 
the  sigmoid  curve  to  it  is  pretty  well  marked. 
In  the  case  of  the  White  Holland  turkey,  the 
shaft  is  very  large  for  the  length  of  the  bone, 
and  this  is  nearly  as  true  for  Agriocharis,  in 
both  of  which  there  is  a  decided  sigmoid 
curve  to  be  observed. 

The  characters  to  be  found  in  the  humerus 
of  the  Ocellated  turkey  are  practically  iden- 
tical with  the  corresponding  ones  as  we  find 
them  in  Meleagris  :  indeed,  any  departure  we 
might  discern  would  be  very  insignificant  and 
barely  worthy  of  notice. 

All  turkeys  have  the  extremities  of  the 
humerus  bulky,  and  the  individual  features 
very  pronounced.  For  example,  the  articular 
head  of  the  bone  is  markedly  prominent, 
smooth,  hemi-ellipsoidal  in  form,  and  of  exten- 
sive surface  for  articulation. 

The  radial  crest,  though  well  developed, 
is  short,  horizontal,  and  with  convex  border 
throughout.  On  the  ulnar  side,  the  „pneumatic 
fossa"  is  extensive,  with  prominent,  raised 
border.  At  its  base  there  is  no  large,  elliptical 
pneumatic  opening,  for  this  bone  enjoys  |)iieu- 
maticity  to  a  high  degree.  Between  this  ulnar 
tuberosity  and  the  caput  humeri  there  is  a 
deep  and  extensive  incisura  capitis,  bounded 
beyond  by  a  conspicuous  tuberculum  meilium. 
The  surface  of  the  shaft  is  smooth,  and  the 
nutrient  foramen  jiierces  it  just  a  short  dis- 
tance below  the  middle  of  the  elongate,  spindle- 
shaped  area  for  the  insertion  of  the  latissimus 
dorsi  muscle.  At  the  distal  extremity  the 
trochleae  ulnaris  and  radialis  are  large,  while 
we  find  there  likewise  the  usual  depressions 
and  tubercles  for  the  origin  and  insertion  of 
certain  muscles  of  the  brachium  and  anti- 
brachium. 

With  this  description  and  a  study  of  the 
figures  presented  on  Plates  IV  and  V  of  this 
paper,  the  morphology  of  the  meleagrine  hume- 
rus may  be  fully  appreciated. 

As  one  would  naturally  expect,  after  noting 
the  variations  in  the  arm-bone,  that  there 
would  be  others  as  great  in  the  radius  and 
uhia,  and  we  are  not  disappointed  in  this. 
There  are,  in  the  Fuyé  collection,  some  82 
radii  and  about  the  same  number  of  ulnae  ; 
they  vary    in    the    matters  of  length,   caliber 


37 


ságában    és   végeiuek    hajliisában  és  kifejlő- 
désében. 

A  fehér  hollandiai  pulyka  orsó-  és  singcsontja 
relatíve  meglehetős  rövid  és  feltűnő  erős, 
különösen  az  ulna.  Hajlásúknak  nagysága, 
főként  a  radiusé,  nem  a  rendes.  Végeik  meg- 
lehetős fejlettek  és  valamivel  nagyobbak  az 
eddig  vizsgált  pulykákénál. 


Az  Agriocharis  oceUatn-nnk  szintén  erős 
ulnája  és  meglehetős  erős  radiusa  van  ;  az 
ulna  129  mm,  a  radius  csak  114  mm  hosszú 
és  csak  kevéssé  ívelt.  Az  ulna  szárán  a  má- 
sodrendű evezőtollak  csévélnek  szemölcsei 
gyenge  fejlettségűek,  ezzel  szemben  a  fel- 
karcsont görgőjének  ízülésére  szolgáló  felület 
—  miként  a  többi  Meleagridae-îtyioknâl  — 
nagykiterjedésű. 

Áttérve  'a  puyé-i  prehistorikus  pulykacson- 
tokra, meg  kell  jegyeznem,  hogy  ezeknek  a 
vadpulykáknak  {M.  galloparo)  ulnája  és  ra- 
diusa ugyanolyan  jellegű,  mint  a  ma  élő 
fajoké;  bár  nem  hosszabb,  a  vadpulyka  ul- 
nájának  szára  mégsem  oly  erős,  mint  a 
domestikált  fehér  pulykáé  és  aránylag  nem 
is  olyan  erős,  mint  az  Agriocharis  oeellata-é. 
Proximalis  vége  közelében  oldalt  össze  van 
nyomva,  a  mi  a  distalis  vég  felé  haladva, 
fokozatosan  megszűnik.  A  szemölcsök  csaknem 
teljesen  hiányoznak,  megvan  azonban  a  szár 
hosszában  a  radialis  oldalon  végigfutó  izom- 
tapadó vonal. 


A  puyé-i  anyag  leghosszabb  ulnája  151 
mm,  a  legrövidebb  115  mm.  Ez  utóbbin 
semmi  jel  sem  mutat  arra,  hogy  fiatal  pél- 
dány maradványa  volna.  A  radiusok  hossza 
128 — 107  mm  között  ingadozik. 


A  két  kéztőcsontról  [nlnure  et  radiale) 
nincs  különösebb  mondanivaló;  ezek  az  ösz- 
szes  pulykánál  jól  fejlettek;  a  Meleagridae- 
genusban  olyan  jellegűek,  mint  a  többi  nagy 
tyúk-féle  madárnál. 


AMeleagridae-genns  kézvázát  képező  csontok 
jól  láthatók  a  VI.  tábla  29.  és  30.  ábráján. 
Ugyanott  látható  a  fehér  hollandiai  pulyka  és 


of  shaft,  curvature,  and  development  of  extrem- 
ities, all  depending,  as  before,  on  sex  and  age. 

In  the  White  Holland  turkey  the  ulna  and 
radius  are  relatively  rather  short,  conspicuously 
stout  —  especially  the  ulna  —  and  do  not 
exhibit  quite  the  usual  amount  of  curvature, 
particularly  the  radius.  Their  extremities  are 
largely  developed,  somewhat  bigger,  in  fact, 
than  in  the  case  of  any  other  turkey  now 
being  examined. 

Agriocitaris  ocellata  likewise  has  a  stout  ulna 
and  fairly  stout  radius  ;  the  former  has  a  length 
of  some  129  mm.,  while  the  latter  measures 
in  length  but  114  mm.,  and  is  but  slightly 
curved.  On  the  ulnar  shaft  the  papillae  for 
the  quill-butts  of  the  secondary  feathers  of 
the  wing  are  but  moderately  developed,  while 
the  articular  surface  for  the  humeral  trochleae 
is  very  extensive,  as  it  is  in  other  Mdeagridae. 

Passing  to  the  Puyé  collection  of  bones  of 
jirehistoric  turkeys,  we  are  to  note  that  in 
those  wild  birds  (M.  gallopavo)  the  ulna  and 
radius  had  the  same  characters  as  they  now 
possess  in  the  existing  species.  Although, 
while  not  a  little  longer,  the  shaft  of  the  ulna 
of  the  wild  turkey  is  not  as  stout  as  it  is  in 
the  domesticated  White  Holland  one,  nor 
proportionally  as  stout  as  it  is  in  Agriocharis 
ocellata.  Laterally,  near  its  proximal  end,  it 
exhibits  some  compression,  and  this  very 
gradually  disappears  as  we  go  toward  the 
distal  end.  The  „papillae"  are  nearly  absent, 
while  there  is  a  conspicuous  muscular  line 
running  longitudinally  down  the  shaft  on  the 
radial  side. 

Int  he  Puyé  material  the  longest  ulna  meas- 
ures 151  millimeters,  and  the  shortest  but 
115  millimeters,  —  the  latter  exhibiting  no 
evidences  of  having  belonged  to  the  skeleton 
of  a  young  individual.  So,  too,  for  the  radii, 
they  run,  in  the  matter  of  length,  from  128 
to  107  millimeters. 

There  is  nothing  peculiar  about  the  two 
carpal  bones  of  the  wrist,  the  ulnare  and 
radiale;  all  turkeys  have  them  well  developed, 
and  they  present  in  the  Meleagridae  their 
usual  ornithic  characters  as  we  find  them, 
for  the  most  part,  in  other  large  gallinaceous 
fowls. 

With  respect  to  the  skeleton  of  tnamis,  the 
bones  composing  it  in  the  Meleagridae  are 
well  shown  in  Figures  29  and  30  of  Plate  VI, 


38 


az    Agriocharis     ocellata     szárnyközépcsontja 
(carpo  motac(irjìus)    és  njjjìerrzei  (jihaUmgcs). 

A  fehér  hollandiai  pulyka  szárnyldJzépcsontja 
rendkívül  erős  és  nagy  csont  ;  izületi  felüle- 
tei és  egyéb  részei  hatalmas  fejlettségűek  ; 
a  pnyé-i  anyagban  talált  mintegy  tuczatnyi 
vadpulyka-szárnyközépcsoutoknál  sokkal  na- 
gyobb és  erösebb.  Eltekintve  ettől,  jellegei 
tipikusa  mcleagrid-jellegek,  daczára  dudoros 
fejlettségének.  Kívülről  nézve  az  index  meta- 
carpalis  ágának  fogszerű  nyúlványa  teljesen 
összenő  a  niedius  nietacarpalis  hajlott  felső- 
külső  szélével  és  igy  csak  egy  szárnylcözcp- 
csonti  rés  (fonnncn)  marad  nyitva. 


Az  Ayriocharis  szárnyközépcsontja  szintén 
nagy  ;  proximalis  részén  az  index  metacarpalis 
szárának  fogszerű  nyúlványa  egyszerűen  rá- 
támaszkodik a  médius  metacarpalis  szárára, 
de  nem  nő  vele  össze.  A  puyé-i  vadpulyka 
{Meleayris  gallopavo)  anyagban  mindkét  eset 
előfordul,  függetlenül  a  csont  nagyságától. 
Egy  igen  nagy  szárnyközépcsontban  példának 
okáért,  a  mely  öreg  nagy  vadpulykától  ered, 
az  említett  nyúlvány  nem  is  éri  el  a  médius 
nietacarpalis  szárát,  a  legkisebb  szárnyközép- 
csontban pedig,  a  mely  kistermetű  nőstényé 
lehetett,  teljes  összeolvadás  látható. 


Az  inak  vezetésére  szolgáló  barázdák  mind- 
ezeken a  szárnyközépcsontokon  élesek,  a  leg- 
élesebbek a  fehér  hollandiai  pulykán,  tehát  egy 
domcstikált  madáron,  a  mi  eléggé  sajátságos. 


A  szárnyközéiicsont  hiin'hjnyúlránya  (jwUex 
metacarpali»)  nagyon  rövid,  a  konyökcsont-felé 
kevéssé  hajlik,  fel-  és  kifelé  áll.  Distalis 
alapján  a  phalanx  pollicis  számára  három 
osztatlan  ízületi  felület  szolgál  :  az  index  ujj 
proximalis  ize  egyedül  áll  és  a  metacarpalis 
médius  ágával  való  izülésre  homorú. 


A  puyé-i  anyag  vadpulyka  [Meleagris  gallo- 


where  will  be  seen  the  carpo-metacarpus  and 
phalanges  of  both  the  White  Holland  turkey 
and  Ayiiochaiis  ocellata. 

In  tlic  White  Holland  turkey  the  carpo- 
metacarpiit:  is  a  wonderfully  stout  and  big 
bone,  with  powerfully  developed  articular  facets 
and  other  features.  It  is  a  much  stouter  and 
bigger  bone  than  any  carpo-metacarpus  of  a 
wild  turkey  gobbler  in  the  Puyé  collection, 
which  contains  some  two  dozen  of  them.  Apart 
from  all  this,  however,  its  ciiaracters  are 
entirely  meleagridine,  notwithstanding  the 
extraordinary  rugged  development  they  exhibit. 
In  it,  the  small,  flap-like  process  on  the  outer 
aspect  of  the  upper  part  of  the  shaft  of  the 
index  metacarpal  comjiletely  fuses  with  the 
superoexternal  border  of  the  bowed  médius 
metacarpal,  thus  creating  a  foramen  above, 
between  the  aforesaid  metacarpals. 

Now  in  Agriocliaris,  where  the  carpo-meta- 
carpus is  also  a  large,  strong  bone,  this  process 
of  the  back  of  the  upper  part  of  the  shaft 
of  index  metacarpal  simply  rests  against  the 
border  of  the  médius  metacarpal  next  to  it, 
not  fusing  with  it.  In  going  through  the  carpo- 
metcicarpi  of  the  wild  turkey  [Mcleagris  gallo- 
pavo)  in  the  Puyé  collection,  both  of  these 
conditions  occur,  and  that  quite  independent 
of  the  size  of  the  bone.  For  example,  in  a 
very  large  carpo-metacarpus  that  evidently 
belonged  to  a  big,  old,  wild  gobbler  the 
aforesaid  process  is  not  even  in  contact  with 
the  médius  metacarpal  next  to  it  ;  while  in 
the  smallest-metacarpal  of  all,  which  probal)ly 
belonged  to  a  small  female  bird,  complete 
fusion  has  taken  place    as    described   above. 

In  all  of  these  carpo-metacarpi,  the  usual 
grooves  for  the  guidance  of  the  tendons  of 
muscles  are  generally  well  marked,  and 
strangely  enough,  best  marked  in  the  carpo- 
metacarpus  of  the  White  Holland  turkey,  — 
a  domesticated  fotvl. 

The  pollex  metacarpal  is  very  short,  slightly 
twisted  anconad,  and  directed  upwards  and 
forwards.  At  its  distal  base  the  articulation 
for  the  pollex  phalanx  is  triply  tuberculate, 
while  the  articulation  for  the  proximal  pihdanx 
of  the  index  finger  presents  but  two  raised 
tubercles  for  the  phalanx  joint  it  bears  ;  it  is 
single  and  concave  for  the  little  joint  of  the 
médius  metacarpal. 

For  some  reason  or  other,  the  carjm-meta- 


39 


puro)  szárnyközépcsontjai  bizonyos  oknál  fosva 
könnyeliben  osztályozhatók  két  nagyság  sze- 
rint, mint  a  felkar  és  alkar  hossziicsontjai. 
Az  anyagban  subadult  példány  lígy  látszik 
nem  fordul  elő.  Minthogy  a  vadpulyka  (il/e- 
leagris)  kakasa  30,  sőt  több  fontnyi  súlyt  is 
elérhet,  tojója  pedig  ritkán  nehezebb  12—13 
fontnál,  azt  hiszem,  hogy  a  nagy  ssdrnyJcösép- 
esontok  öreg  himet,  a  kicsiny  csontok  sora 
pedig  kisebb  nőstényeket  képvisel. 


A  legnagyobb  puyé-i  vadpulyka-szárny- 
középcsont hossza  kb.  SO  mm,  a  legkisebb 
60  mm.  Az  első  felnőtt  kakastól,  az  utóbbi 
úgyhiszem  nősténytől  ered. 


A  hüvelyl.iíjj  {poliere)  és  az  index  distalis 
ujja  nagy  tyúk-féle  madaraknál  hosszúkás, 
trihedralis  alakú,  a  kis  mcdius  ujj  tompa  és 
oldalt  lapított.  A  hüvelykujj  kis  karmot  tart, 
a  mit  régebben  tagadtam. 


Az  index  proximalis  phahitLc-a.  hátul  a 
rendes  megnyúlt  alakot  mutatja  ;  a  pulykák- 
nál széles,  mindkét  oldalán  homorú,  a  szárny- 
középcsonttal ízesülő  nagy  felülete  szintén 
homorú. 

A  puyé-i  anyagban  csak  eijy  ujjperrz  ta- 
láltatott, a  bal  szárny  indexének  proximalis 
phalanxa  és  felnőtt  hímtől  való.  Jellegeiben 
hasonlít  a  középamerikai  pávaszemes  pulyka 
megfelelő  csontjához,  bár  ennek  külső  oldala 
a  kiálló  szélek  következtében  mélyebben  ho- 
morú. 


A  hátsó  végtag  (XII— XIV.  tábla):  Az  Ag- 
riocharis  ocellata  czomhcsontja  (femur), lényeg- 
telen különbségektől  eltekintve,  tökéletesen 
megegyezik  a  vadpulykák  czombcsontjával. 
A  puyé-i  vadpulyka  (Meleagris)  anyagban 
több,  a  pávaszemes  faj  csontjával  egyenlő 
nagyságú  czombcsont  ismeretes,  a  melyeket 
nehéz  volna  egymástól  megkülönböztetni. 
Jellegeikben^majdnem  azonosak.  A  vadpulyka 
czombcsontjának  egyéni  variáczioja  a  valóság- 
ban oly  nagy,   hogy   nehézség   nélkül    kivá- 


car2n  of  wild  turkeys  {Mrleaqris  gallnparo)  in 
the  Puyé  collection  divide  up  better  into  two 
sizes,  than  did  the  long  bones  of  the  arm  and 
forearm.  Moreover,  there  do  not  seem  to  be 
any  bones  that  belonged  to  subadults  among 
them.  Now  as  the  wild  turkey  gobbler  {Mch- 
agris)  may  come  to  weigh  some  thirty  lbs.  or 
more,  and  the  hen  rarely  exceeds  12  or  13 
lbs.,  I  take  it  that  the  large-sized  carpo-meta- 
carpi belonged  to  old  male  birds,  while  the 
series  of  smaller  ones  are  from  the  skeletons 
of  females. 

The  longest  carpo -metacarpus  of  these 
(Puyé)  wild  turkeys  measures  in  extreme  length 
about  80  millimeters,  while  the  smallest  one 
does  not  exceed  (50  mm.  very  much.  The  first 
is  from  an  adult  male,  and  the  latter  I  believe 
to  have  belonged  to  a  female. 

The  pollex  digit,  bearing  a  small  claw,  — 
a  fact  denied  in  some  of  my  earlier  writings,  — 
and  the  distal  digit  of  index,  possess  the 
elongate,  trihedral  form  of  those  joints  in 
large  gallinaceous  fowls,  the  small  médius 
digit  being  stumpy,  and  to  a  degree  flattened 
from  side  to  side. 

The  proximal  index  piialanx  exhibits  the 
usual  expanded  portion  posteriorly,  which  is 
here  in  turkeys  quite  extensive  and  concaved 
on  both  sides  ;  while  superiorly,  the  articula- 
tion for  the  metacarpal,  likewise  concave,  is 
unusually  extensive. 

In  the  Puyé  material  there  occurs  but  one 
finger  joint,  it  being  the  proximal  phalanx 
of  the  index  digit  of  the  left  manus,  and 
came  from  the  skeleton  of  an  adult  male  bird. 
It  closely  resembles,  in  all  its  characters,  the 
corresponding  bone  in  the  hand  of  the  Ocel- 
lated  turkey  of  Central  America,  though  the 
concavity  on  its  outer  aspect,  in  the  case  of 
the  latter,  is  deeper  and  better  defined  through 
the  prominence  of  its  borders. 

The  Pelvic  Limb  (Plates  XII— XIV):  Agrio- 
charis  ocellata  possesses  a  femur  which,  with 
but  the  exceptions  of  a  few  unimportant  char- 
acters, agrees  entirely  with  that  bone  of  the 
pelvic  limb  in  the  wild  turkey.  In  fact,  there 
are  femora  in  the  Puyé  collection  which  be- 
longed to  wild  turkeys  {Meleagris)  of  the  same 
size  as  the  Ocellated  species  now  being  con- 
sidered, and  which  it  would  be  difficult  to 
tell  apart.  Character  for  character  they  are 
almost  identical  ;  indeed,  the  individual  varia- 


40 


laszthatuiik  két  olyan  egyenlő  nagyságú  cson- 
tot, a  melyek  egymástól  jobban  különböznek, 
mint  az  Agriorliuris-étóì.  Ha  tehát  ,1  t'einur 
az  Agriocharis-é,  B  és  C  pedig  két,  egyénileg 
különböző  vadpulykáé,  feltéve,  hogy  mind- 
hilrom  csont  egyenlő  nagyságú,  színű  stb.  — 
és  ha^  nem  volna  megkülönböztethető  /í-től  — , 
akkor  az,  a  ki  nem  tudja,  hogy  a  három 
czombcsont  két  különböző  pulykától  való,  A 
és  B-t  valószínűleg  egy  fajnak,  C-t  pedig 
külön  fajnak  tekintené  .Az  Agriocharis  ocellata 
czombcsontján  mégis  van  egy  olyan  jelleg,  a 
mely  —  ha  állandó  —  megkülönbözteti  e 
csontot  a  vadpulyka  (Meleagris)  néhány,  de 
nem  mindegyik  czombcsontjától.  Utóbbinak 
sok  példányán  a  íigameiitmn  teres  egy  alig 
feltűnő  sekély,  gyengén  határolt  vájulatban 
tapad  meg.  Az  Agriocharis  czombcsontjá- 
nak  fején  {caput  femoris),  e  mögött  a  vájulat 
mögött  a  nagij  forgató  {trochanter  major)  síkja 
felé  valamivel  mélyebb  linearis  depressio 
látható,  a  mely  a  J/cfefl/yris-genus  összes  puly- 
káin is  előfordulhat.  Az  U.  S.  National  Mu- 
seum fehér  hollandiai  pulyka  csontvázának 
czombcsontján  jól  látható. 


A  nagy  forgató  {trochanter  major)  az  ösz- 
szes  ü/eZea^rí'rfae-fajoknál  feltűnő,  jóval  a  csont 
distalis  vége  fölé  nyúlik,  elől  és  fent  nagyobb; 
azon  a  ponton,  a  hol  a  csont  nyaka  véget 
ér,  tehát  valamivel  a  csont  említett  vége  alatt, 
alacsonyabb  a  szár  felületénél.  A  nagy  for- 
gató és  a  csont  ülő  feje  között  a  hátolda- 
lon az  összes  pulykáknál  nagykiterjedésű  tu- 
bercularis  dudort  látunk.  A  czombcsont  szára 
rendesen  gyengén  ívelt,  erős  és  majdnem 
hengeres.  Rajta  erős  izomtapadó  vonalak 
futnak  végig.  Tápláló  nyílások  itt-ott  nyílnak  ; 


tion  to  be  seen  in  the  case  of  a  number  of 
the  femora  of  the  wild  turkey  is  of  such  a 
degree  that  there  is  no  trouble  in  selecting 
two  of  these  bones  which,  the  sizes  being 
the  same,  exhibit  greater  difference  upon  com- 
parison, than  would  the  femur  of  Agriocharis 
differ  from  the  one  of  the  two  selected  that 
was  most  like  it.  Thus,  if  .4  stood  for  the 
femur  of  Agriocharis,  and  B  and  C  for  the 
femora  of  two  wild  turkeys  that  exhibited, 
in  rather  a  marked  degree,  some  individual 
difl'erences  —  all  these  bones  being  of  the 
same  size,  color,  and  so  on,  and  A  being 
indistinguishable  from  B  —  then,  were  they 
all  placed  before  one,  who,  with  nothing  to 
guide  him,  was  told  that  they  all  three  came 
from  the  skeletons  of  tiro  different  species  of 
turkeys,  it  is  far  more  than  likely  that  that 
person  would  select  .4  and  B  as  belonging 
to  one  of  those  species,  and  C  to  the  other. 

;  However,  there  is  a  character  to  be  seen  in 
the  femur  of  Agriocharis  ocellata  here  being 

'  considered  which,  if  constant,  will  serve  to 
distinguish  that  bone,  at  least,  from  some  of 
the  femora  of  wild  turkeys  {Meleagris),  but 
not  from  all.  In  many  of  the  latter  the  inser- 
tion for  the  ligamentuin  teres  is  a  shallow, 
indefinite  excavation  that  would  hardly  attract 
one's  attention.  Now,  posterior  to  this  in 
Agriocharis  there  is,  on  the  cajiul  femoris, 
a  somewhat  deep,  linear  depression,  perpendic- 
ular to  the  plane  of  the  trochanter  major, 
which  may  or  may  not  be  present  in  all  tur- 
keys of  the  genus  Meiragris.  It  is  likewise 
fairly  well  marked  in  the  femur  of  the  White 
Holland  turkey  in  the  collections  of  the  U.  S. 
National  Museum. 

In  all  Meleagridae  the  trochanter  major  is 
very  conspicuous,  rising,  as  it  does,  consider- 
ably above  the  summit  of  the  bone,  and, 
increasing  in  size  as  it  extends  forwards  and 
upwards,  it  merges  with  the  surface  of  the 
shaft  anteriorly,  about  opposite  where  the 
neck  of  the  bone  is  so  lost,  —  that  is,  a  very 
short  distance  below  the  summit.  Between  this 
trochanter  and  the  sessile  head  of  the  bone, 
on  the  posterior  aspect,  there  is  an  extensive 
tubercular  elevation  that  is  present  in  the 
femora  of  all  turkeys.  Generally,  the  shaft 
is  but  slightly  bowed,  being  stout  and  nearly 
cylindrical  in  form.  It  is  rather  strongly  marked 
by  the  usual   muscular  lines.   Small   nutrient 


41 


a  |)iilykák  czomhcsontja  nem  pneumatikus  és 
ügy  látszik  ,trochauter  minor"-a  nincs. 

Distalis  végén  a  condylaris  felület  erősen 
kiáll  :  a  condylusok  nagyok  és  kiállók. 
Mellső  síkjaik  párhuzamosak  ;  a  két  siket 
széles  és  mély  rotularis  barázda  választja  el. 
.\  külső  condylus  fokozatosan  a  szár  alá 
merül,  a  belső  a  szártól  eláll  és  izületi  felü- 
lete hegyesen  végződik,  a  melytől  a  belső 
condylus  oldalsó  lapjainak  végén  a  szár  felé 
csoutvonal  indul  ki. 


Hátul  a  poplitealis  depressio  meglehetős 
éles,  a  belső  condylus  kerek,  és  itt  széles,  a 
külső  condyluson  mély  barázda  szolgál  a 
tibula  íziüésére. 

A  nálam  levő  Agriocharis  ocellata  mindkét 
térdkalácsa  {patdla)  hiáuyzott,  mikor  az  állatot 
megkaptam  ;  a  puyé-i  pulykacsoutok  gyűjtői 
pedig  ebből  a  fontos  sesamoid  -  csontból 
egyetlen-egyet  sem  őriztek  meg.  Az  U.  S. 
National  Museum  széttagolt  fehér  hollandiai 
pulyka-csontvázában  (Nr.  18856)  azonban  mind- 
két térdkalács  megvan.  Ezek  feltűnően  csavart 
csontok,  hosszuk  kb.  22  mm,  átlagos  széles- 
ségük 13  mm.  A  térdkalácson  különböző 
izületi  felületek  és  vájulatok  vannak  ;  hely- 
zetét —  ha  nem  in  sün,  tehát  húsban  levő 
madáron,  vagy  szakszerűen  preparált  fel- 
állított csontvázon  vizsgáljuk,  a  melyen  nor- 
málisan ízesül  —  bajos  megállapítani. 


Az  összes  Meleagridae-isijok  sipcsontja  {tibio- 
tarsus)  hosszú,  egyenes  és  zömök  csont.  Szára 
a  domestikált  fehér  hollandiai  pulykánál  vas- 
tagabb, mint  akár  az  Agriochnris-é,  akár  a  vad 
J/efcarym-fajoké.  Alakja  hengerded,  azaz 
mellső-hátsó  irányban  egész  hosszában  kissé 
össze  van  nyomva. 


Én  az  Agriorliaris  ocellata  sípcsont  ját  (tibio- 
tarsus)  és  szárkapocscsontját  (fibula)  mintegy 
50  puyé-i  vadpulyka  [M.  gallopavo)  sip-  és  szár- 

Aquila  XXI. 


foramina  occur  here  and  there,  but  the  mele- 
agrine  femur  is  a  non-pneumatic  one,  and 
appears  to  lack  a  „trochanter  minor". 

Distally,  the  condylar  enlargement  is  ex- 
tremely prominent.  Either  condyle  is  large  and 
jutting.  Anteriorly  they  are  in  parallel  planes, 
with  a  wide  and  deep  mtular  channel  separat- 
ing them.  The  external  one,  above,  merges 
gradually  upon  the  shaft,  while  the  other 
does  not,  but  on  the  other  hand  stands  away 
from  it,  the  articular  facet  terminating  above 
in  a  point,  from  which  point,  perpendicularly 
to  the  shaft,  is  the  line  where  the  lateral 
surfaces  of  this  condyle  terminate. 

Posteriorly,  the  popliteal  dejiression  is  fairly 
well  marked,  the  internal  condyle  being 
rounded  and  broad  here,  while  the  external 
one  exhibits  the  deeply  excavated  „fibular 
notch". 

Both  the  p<ifellae  in  my  skeleton  of  Agrio- 
rharis  ocellata  were  missing  when  the  mate- 
rial was  received  by  me,  and  those  who  col- 
lected the  turkey  bones  at  Puyé  did  not  pick 
up  any  of  these  important  sesamoids.  They 
are  both  present,  however,  in  the  disarticu- 
lated skeleton  of  the  big  White  Holland  tur- 
key in  the  collection  of  the  U.  S.  National 
Museum  (No.  18856).  Either  one  of  these  is 
a  curiously  twisted  bone,  about  22  millimeters 
long,  with  an  average  width  of  thirteen.  The 
bone  presents  several  articular  surfaces  and 
ccmcavities,  and  it  is  difficult  to  ajtpreciate 
its  exact  location  at  the  knee-joint,  unless 
we  come  to  study  it  in  sita  in  the  leg  of  a 
bird,  on  which  it  has  been  so  preserved,  — 
that  is,  either  in  a  bird  ,in  the  flesh",  or  in 
a  scientifically  prepared  mounted  skeleton, 
where  the  patellae  have  been  normally  arti- 
culated. 

With  respect  to  all  Meleagridae,  the  tibio- 
tarsus  is  a  long,  unusually  straight  and  sub- 
stantial bone.  For  its  length,  it  is  stouter  in 
the  shaft  and  extremities  in  the  domesticated 
White  Holland  turkey  than  it  is  in  either 
Agriocharis  or  the  wild  forms  of  Mcleagris. 
It  is  subcylindrical  in  form,  —  that  is,  its 
shaft,  —  and  this  is  moderately  compressed, 
in  the  antero-posterior  direction,  throughout 
its  continuity. 

I  have  compared  the  tibio-tarsus  —  the 
fibuln,  too,  for  that  matter  —  oi  Agriocharis 
ocellata  with  some  fifty  tibio-tarsi  and  fibulae 

6 


42 


kapocs-csontjával  hasonlítottam  össze,  az  azo- 
nos liossziisáfíú  és  arányú  csontokon  azonban 
semmi  olyan  jelleget  nem  találtam,  a  melynek 
segélyével  az  egyes  genusok  csontjai  teljes 
határozottsággal  mcgkiilönböztetliotők  volná- 
nak. Es  itt  ntalok  arra,  a  mit  fentebb  e  ma- 
darak czombcsontjáról  mondottam. 


A  sípcsont  (tihio-tarsns)  proxiniális  végén 
széles  felület  szolgál  a  czonibcsont  condylusá- 
val  való  ízesiilésre.  A  felület  fibularis  oldalán 
erősen  kiálló  dndor,  a  cnemialis  apophysis 
mögött  pedig  két  vájulat  látható.  Egyébiránt 
rendszerint  vízszintesen  áll  és  sima.  Kevéssel 
a  csont  proxiniális  vége  fölé  nyúlik  a  már 
említett  cnemalis  apophysis,  a  melynek  pro- 
cnemialis  része  a  legmagasabbra  ér.  Ez  az 
egész  nyúlvány  a  külső  oldalon  lefelé  hajlik 
és  tág  intercnemialis  csatornát  zár  be,  a  melyet 
egyesek  tibio  rotularis  csatornának  fognak  fel  ; 
a  csatorna  az  apophysis-pár  között  fut  végig. 
Ezek  közül  a  külsőnek,  az  ectocnemialis  nyúl- 
ványnak felső,  lefelé  nyúló  és  rövid  hegyben 
végződő  széle  nagyon  megvastagodott,  míg 
az  entocnemialis  nyúlvány  megfelelő  hegye 
a  csont  legproxiniálisabb  hegyét  képezi.  A 
rendes  nyúlványnak  ez  a  része  merőlegesen 
áll  ki  a  középpont  táján.  Mellső,  éles  széle 
kívül  domború,  rövidesen  végződik  a  száron 
és  végpontj'ától  kiindul  egy  finom  izomtapadó 
vonal,  a  mely  a  csonton  végig  halad  a  belső 
condylusig.  Ez  a  vonal  az  izom-  és  inbarázda 
belső  szélét  határolja,  a  mely  barázda  a  szár 
mellső  oldalának  alsó  harmadára  nyúlik  és 
az  inasan  elcsontosodott  ív  alatt  fut,  a  mély 
vájulat  felett  a  mellső  oldal  condylusai-ig. 
Alatta  sok  pulyka  —  beleértve  az  Agrioeharis-i 
is  —  tibio-tarsusának  intercondylaris  üregé- 
ben gyakran  látható  egy  kicsiny,  mély  gödör. 
A  sípcsont  szárának  hátulsó  lapja  egészen 
sírna;  rajta  semmiféle  jellegzetesség  nem 
észlelhető.  Csak  egy,  úgy  látszik  állandó 
bélyeg  tűnik  itt  fel  és  ez  a  fibularis  vég  hát- 
oldalán sekély  barázdában  nyíló  tápláló  iii/üás, 
a  mely  párhuzamos  a  „fibularis  háttal".  A 
pávaszemes  pulyka  sípcsontjának  tápláló  nyí- 
lása valamivel  lejjebb  fekszik,  mint  Meleagris- 
nál.  A  megvizsgált  40 — 50  vadpulyka-síp- 
csoutok  között  csak  egy  olyan  akadt,  a  melyen 


of  wild  turkeys  (M.  rjallnpavo)  in  the  Puyé 
collcciion;  and  I  fail  to  find,  in  bones  of 
identically  the  same  lengths  and  pmportions, 
any  characters,  by  means  of  which  we  can, 
with  absolute  certainty,  distinguish  lluise  of 
the  one  genus  from  those  of  the  other.  On 
this  point,  note  what  I  have  said  in  a  ))revi- 
ous  paragraph  in  regard  to  this,  with  respect 
to  the  femora  of  these  birds,  and  it  may  be 
applied  here  witii  equal  trutii  to  these  leg- 
bones. 

On  the  summit  of  the  tihio-tarsns.  there  is 
an  extensive  articular  surface  for  the  condyles 
of  the  femur  ;  it  presents  a  prominent  elevation 
on  the  fibular  side,  and  two  concavities  just 
posterior  to  the  cnemial  apophysis.  As  to  the 
rest,  it  is  mostly  horizontal  and  smooth.  For 
a  short  distance  above  the  summit,  anteriorly, 
rises  the  aforesaid  cnemial  apophysis,  —  the 
procnemial  part  of  it  being  carried  the  higher 
of  the  two.  This  entire  projection  is  deflected 
to  the  outer  side,  with  an  extensive  inter- 
cnemial  channel  —  the  tibio-rotular  channel  of 
some  —  passing  between  the  twin  apophyses. 
The  outer  of  these,  the  ectocnemial  process, 
has  a  mucli  thickened  superior  border,  which 
projects  below  for  a  little  distance  as  a  con- 
spicuous point,  while  the  corresponding  point 
of  the  common  process,  standing  out,  as  it 
does,  perpendicularly,  is  nearly  centrally  loca- 
ted ;  its  anterior,  somewhat  sharpened,  border 
being  convex  outwards,  very  soon  terminates 
on  the  shaft,  and  from  its  point  of  termination 
we  may  trace  a  fine  muscular  line  down  the 
entire  length  of  the  bone  to  the  inner  condyle 
below.  This  line  defines  the  inner  border  of 
the  muscular  and  tendinal  groove  that  passes 
down  the  front  of  the  shaft  for  its  lower  third, 
and  runs  beneath  the  tendinal  osseous  span, 
over  the  deep  concavity,  just  above  the  con- 
dyles in  front.  Below  this  we  frequently  find 
a  deep  little  pit  in  the  intercondylar  space 
in  the  tibio  tarsi  of  many  turkeys,  including 
Agfiocharis.  Posteriorly,  the  shaft  of  this  bone 
is  perfectly  smooth  and  devoid  of  markings 
of  any  kind  whatsoever.  There  is  but  one 
apparently  constant  character  to  be  noted 
here,  and  this  is  the  nutrient  foramen,  an 
opening  found  posterior  to  the  lower  termina- 
tion of  the  fibular  ridge,  and  usually  has 
leading  into  it  a  shallow  groove  which  enters 
from  above,   and  is   parallel  to  the    „fibular 


43 


a  tápláló  uyílás  és  i)arázda  hiányzott.  A  nyilas 
a  fehér  hollandiai  pnlykán  (No.  18850)  jól 
fejlett  és  a  sipcsont  nagy  sima  hátlapjainak 
egyetlen  jellegzetes  vonása. 


A  szárkapocs  (liluila)  proxiinális  végén  meg- 
lehetős zömök,  oldalt  lapított  és  a  sípcsont 
íibiilaris  hátáiioz  közeledve  roiiamosau  véko- 
nyodik. A  tibularis  hát  alatt  mint  vékony, 
mellső-hátsó  irányban  2 — 3  mm  széles  lapított 
csontos  szalag,  lenyúlik  a  sípcsont  alsó  har- 
madának kezdetéig.  Szélessége  az  egyén  nagy- 
ságától függ.  A  s/.árkapocs  sohn  nem  nő 
össze  a  sípcsonttal,  a  mi  más  madárcsaládok- 
nál gyakran  megtörténik.  Helyzetében  a  láb 
egyik  externo-laterialis  izmának  elcsontosodott 
ina  erősíti  meg. 


A  Äi  eleagrida  e -genus  csUdjének  (tarso-mrta- 
larsus)  sok  jellegző  vonása  jól  látható  jelen 
dolgozat  XIV.  táblájának  51  —  53.  ábráin. 
Kézenfekvő  dolog,  hogy  a  pulykák  tárgyalás 
alatt  álló  két  gennsának  ezen  csontjában  csak 
lényegtelen  és  nem  állandó  különbségeket 
fogunk  találni. 


Az  Agriocharis  ocellata  sarkantyúja  fej- 
lettebb, hosszabb  és  élesebb  a  Meleaijris-éiviú  ; 
hajói  emlékezem,  a  középamerikai  faj  mind- 
két ivara  visel  sarkantyút  ;  a  mexikói  határtól 
északra  lakó  .vadpulykánál  és  a  Meleaijris- 
geuusnál  általában  csak  a  hím  viseli. 


A  csüd  proximális  végén  meg  van  mindkét 
izületi  árok,  a  köztük  emelkedő  erős  dudorral. 

A  csüd  szára  egyenes,  mellső-hátsó  irány- 
ban kissé  összenyomott,  felső  felében  longi- 
tudinális irányban  barázda  fut  végig,  a  mely 


ridge ".  This  foraincu  is  situated  lower  down 
in  the  Ocellated  turkey  than  it  is  in  Meleagris, 
but  is  otherwise  present  in  nearly  the  same 
locality.  Upon  examining  the  tibio-tarsi  of 
nearly  forty  or  fifty  wild  turkeys,  I  found  but 
one  of  these  bones  in  which  this  foramen 
and  its  groove  was  entirely  absent.  It  is  well 
marked,  and  is  the  only  character  present  on 
the  posterior  aspect  of  the  big,  smooth  tibio- 
tarsal  shaft  in  the  skeleton  of  the  White 
Holland  turkey  (No.  18856). 

Proximally,  the  fibula  is  rather  bulky,  being 
compressed  from  side  to  side,  and  rapidly 
diminishes  in  caliber  as  it  passes  down  to 
the  lower  point  on  the  fibular  ridge  of  the 
tibio-tarsus.  Below  this  it  is  carried  a  long 
way  down  the  side  of  the  companion  bone 
of  the  leg  as  a  thin,  antero-posteriorly  flat- 
tened, osseous  ribbon,  not  more  than  two  or 
three  millimeters  wide,  —  a  width  depending 
on  the  size  of  the  individual  which  furnished 
the  skeleton,  —  to  the  upper  section  of  the 
lower  third  of  the  tibio- tarsal  shaft,  with 
which  latter  it  never  seems  to  fuse  as  it  does 
in  many  birds  of  other  families.  It  is  strength- 
ened in  its  position  by  being  closely  associ- 
ated with  one  (if  the  ossified  tendons  of  one 
of  the  exteruo-lateral  muscles  of  the  leg. 

Many  of  the  characters  of  the  tarso-iiicta- 
tarsus  in  the  Meleagridac  are  plainly  to  be 
seen  in  Figures  51  to  53  inclusive,  on  Plate 
XIV  of  the  present  paper;  and  it  is  evident 
that  we  are  confronted  once  more  with  un- 
important and  not  always  constant  characters 
to  distinguish  this  bono  of  the  pelvic  limb 
in  the  two  genera  of  turkeys  here  being- 
considered. 

Ar/riocharis  ocellata  appears  to  have  the 
spur  or  calcar  better  developed  —  longer 
and  sharper  —  than  it  is  in  Meleagris  ;  and  if 
my  memory  serves  me  right,  this  weapon  is 
found  in  both  sexes  in  the  Central  American 
species,  and  only  in  the  males  in  the  wild 
turkeys  north  of  the  Mexican  boundary,  or  in 
the  genus  Meleagris  generally. 

The  summit  of  the  bone  presents  the  usual 
two  condylar  cavities  placed  laterally,  side 
by  side  with  a  well  pronounced  tubercle  stand- 
ing between  them  in  front. 

Straight  and  somewhat  compressed  antero- 
posteriorly,  the  shaft  is  longitudinally  grooved 
in  front  for  its  superior  half,  being  deep  just 

6* 


44 


a  proxiniális  végen  mély  és  distalisan  foko- 
zatosan eltűnik.  A  proximális  végen  két  iker- 
nyilás  nyílik,  a  melyek  a  csiid  szárát  mellső- 
hátsó irányban  lyukasztják  át  a  hypotarsus  két 
oldalán  tűnve  elő  és  sok  madárnál  megvannak. 

Közel  a  nyílások  alatt  feltűnik  elölről  nézve 
az  elülső  sipizom  {mnsndns  lihialis-aniicus) 
inának  megtapadására  szolgáló  elliptikus, 
magas  dudor  (tuberculum).'' 

A  distalis  görgök  {trochlea)  —  miként  a 
legtöbb  tyúkfélénél  —  itt  is  nagyon  fejlettek; 
a  középső  a  legnagyobb  és  a  szár  legvégéről 
indul  ki.  Alakilag  hasonlít  hozzá  a  külső 
görgő,  a  mely  a  száron  a  legmélyebben  fek- 
szik ;  ez  a  középsőnek,  a  melytől  határozott 
árok  választja  el,  mintegy  egy  fele  ('/o).  A 
kissé  más  alakú  belső  görgő  a  legproximá- 
lisabban  indul  ki  a  szárból,  hátrafelé  áll,  mint 
a  másik  kettő,  ízületi  felülete  a  középsikba 
esik  és  kissé  előrehajol.  Valamivel  e  fölött 
a  görgő  fölött  megtaláljuk  a  szokott  módon 
szalaggal  megerősített  rövid  első  lábküzcj)- 
csoniot  (metatarsale  I)  ;  ennek  distalis  vége 
bunkós  felülettel  ízül  a  hallux  proximális 
felületéhez.  A  hallux  distalis  végén  karmot 
visel. 


A  csiid  megnyúlt  distalis  végén,  a  középső 
és  külső  görgő  intervallumában,  néhány  milli- 
méterrel rendes  helye  fölött,  meglehetős  nagy- 
ságú nyílás  szolgál  a  tibialis  arteria  belépésére. 


A  csüd  proximális  végének  hypotarsusa 
Agriorharisiiíú  megegyezik  a  Meleagris  genus 
vad  és  domestikált  bármely  világrészen  élő 
fajaival.  Maga  a  hypotarsalis  nyúlvány  kissé 
zömök  és  harántirányban  hosszabb,  mint  széles. 


Belülről  nézve  a  parallelogrammatikus  felü- 
letet, az  sima  és  normális  helyzetben,  ha  a 
csűdök  párhuzamosan  álbiak,  párhuzamos  a 
test  középső  felületével.  Felső  és  alsó  szélei 
a   szár   hossztengelyére    merőlegesek  ;    hátsó 

"    Shofbi.dt   R.  W.     „Myology    of    the    Raven" 
London,  1890,  p.  201,  fig.  55. 


below  the  summit,  and  gradually  disappearing 
distiilly.  In  the  deepest  part,  proximally,  there 
occur  the  twin  foramina  seen  in  so  many 
birds,  these  piercing  the  shaft  antero-posteri- 
orly  to  emerge  one  on  either  side  of  the 
hypotarsus  behind. 

Below,  and  close  to  these  foramina  in  front, 
we  note  the  elliptical,  naised  tubercle  for  the 
insertion  of  the  tendon  of  the  tibialis  anticus 
muscle.  '' 

As  in  most  gallinaceous  birds,  the  distal 
trochleae  are  prominently  developed,  the 
middle  one  being  by  far  the  largest,  and  much 
the  lowest  on  the  shaft.  To  a  certain  degree 
resembling  it  in  form,  the  outer  trochlea  is 
the  next  lowest  on  the  shaft,  it  being  about 
one-half  the  bulk  of  the  middle  one,  from 
which  it  is  separated  by  a  decided  inter\'al. 
Finally,  the  somewhat  diííerently  formed  inner 
one,  situated  the  most  proximally  of  the  shaft, 
has  a  backward  direction,  as  in  the  case  of 
the  other  two,  with  its  articular  surface  chiefly 
facing  toward  the  median  plane,  and  at  the 
same  time  slightly  forwards.  Attached  in  the 
usual  manner  by  ligament,  we  find,  at  a  little 
distance  above  this  trochlea,  the  short  first 
iiietntiirsfd,  with  its  bulbous  articular  distal 
end  for  the  proximal  joint  of  hallux,  the  latter 
supporting  an  ungual  joint  beyond. 

Piercing  the  expanded  distal  extremity  of 
this  bone,  in  the  interval  between  the  raid- 
and  outer-trochleae,  at  its  usual  site  a  few 
millimeters  above  them,  is  a  rather  large, 
eliptical  foramen  for  the  passage  of  the  tibial 
artery. 

Returning  to  the  proximal  extremity  of  this 
bone  for  a  description  of  its  hgjwtarsns,  we 
find  that  this  process  in  Agriochnris  ocellata 
is  practically  identical  with  what  exists  in 
both  domesticated  and  ferine  Mcleagridac  of 
the  genus  Mcleagris,  come  from  what  part  of 
the  world  they  may.  The  projection  itself  is 
somewhat  bulky,  and  rather  longer  than  wide, 
transversely. 

Viewed  upon  its  inner  or  mesial  aspect,  the 
surface  is  smooth  and  parallelogrammic  in 
outline,  and  parallel  to  the  median  plane  of 
the  body  when  the  bird  is  standing  in  a  nor- 
mal attitude  and   the  tarsi- metatarsi  parallel 


'^  SHüfELDT.  R.  W.  „Myology  of  the  Raven",  Lon- 
don, 1890,  p.  201,  Fig.  55. 


45 


széle  megvastagodott;  mint  szűk,  harántirány- 
ban összenyomott  csontvonal  eliiagyja  a  hypo- 
tarsalis  nyúlvány  hátsó-belső  szögét,  nielH'elé 
és  lefelé  nyúlik  ós  a  szárat  hátsó  oldalán 
az  exotarsus  alatt  kissé  változó  távolságban 
éri  el,  a  hol  vele  a  sarkantyú  alapjáig  teljesen 
összenő  ;  utóbbival  szintén  teljesen  összenő. 
A  sarkantyú  alaji.ja  belülről  nézve  oldalt  dom- 
ború, kívülről  nézve  homorú  ;  olyannak  üinik 
fel,  mintha  a  szár  hypotarsalis  nyúlványa 
alatt  végighúzódó  csoutlemeznek  lefelé  álló 
nyúlványa  volna.  Hátulról  nézve  látható,  hogy 
a  csontos  lemez  hátrafelé  álló  belső  meg- 
vastagodott széle  hosszabb  a  vékonyabb  külső- 
nél. A  két  szél  között  hosszanti  irányban 
széles  csatorna  szolgál  az  inak  áthatolására. 
A  csatorna  belső  nézetében  látható  egy  az  ín 
számára  szolgáló  másik  hosszanti  barázda 
nyoma;  ez  végigfut  az  egész  főcsatornán; 
határát  finoman  kiálló  vonal  jelzi.  A  hypo- 
tarsus  külső  felülete  homorú.  Középpontja 
közelében  látható  a  külső  foramen  hátsó 
nyílása  ;  hátsó  széle  közelében  pedig  egy 
hosszirányú  ínbarázda,  a  mely  Ai/riocJiaris- 
nál  feltűnő  ;  a  Meleagris  egyes  példányainál 
azonban  alig  észrevehető. 


A  Meleagridae-genvL?,  hypotarsusát  átfúrja 
végül  hosszanti  irányban  egy  csöves  injárat, 
a  mely  belső  határfalával  párhuzamosan  tel- 
jesen átjárja.  Ennek  a  csőnek  felső  nyílása 
egy  az  intercondylaris  dudor  mögött  a  hypo- 
tarsus  belső  felületének  megvastagodott  szé- 
létől kevéssé  kifelé  lefutó  vonalban  folytatódik. 


A  vadpulyka  {Melecujris)  nőstényénél,  vagy 
más  sarkantyúnélkülieknél  a  hypotarsus  le- 
szálló csontlemezei    a    szárba    olvadnak  azon 


to  each  other.  Its  upper  and  lower  borders 
are  perpendicular  to  the  longitudinal  axis  of 
the  shaft,  while  its  posterior  border  is  thick- 
ened, and  this,  as  a  rather  narrow,  trans- 
versely compressed  osseous  strip,  leaves  the 
hypotarsial  projection  at  its  postero-internal 
angle,  and,  passing  forwards  and  downwards, 
meet  the  shaft  on  its  posterior  aspect  at  a 
somewhat  varying  distance  below  the  hypo- 
tarsus,  to  thiiroughly  and  indistinguisliably 
coossify  with  it  as  far  as  the  thickened  base 
of  the  calcar,  with  which  it  likewise  indis- 
tinguisliably fuses.  This  base  is  convex  from 
side  to  side  on  its  internal  aspect,  and  simi- 
larly concave  on  its  outer,  and  it  has  almost 
the  appearance  of  being  the  extension  down- 
ward of  the  ossified  lamina  sent  down  the 
back  of  the  shaft  from  the  hypotarsial  projec- 
tion. Viewing  this  latter  upon  direct  posterior 
view,  it  is  to  be  observed  that  its  inner  thick- 
ened border  is  longer,  and  projects  further 
backward  than  the  shorter  and  less  thickened 
external  one.  Passing  longitudinally  between 
the  two  is  a  somewhat  broadish  channel  for 
the  passage  of  tendons.  This  usully  exhibits 
towards  the  inner  aspect,  the  fiiintest  possible 
indication  of  another  longitudinal  groove  for 
a  tendon,  its  limitation  being  evidenced  in  a 
delicate,  raised  line  that  passes  the  entire 
length  of  the  main  channel  groove,  described 
above,  toward  its  inner  border.  The  outer 
surface  of  the  hypotarsus  is  concaved;  presents 
near  its  center  the  posterior  foraminal  open- 
ing of  the  outer  piercing  foramen,  described 
above,  and  generally,  close  to  its  hinder  bor- 
der, a  longitudinal  tendinal  groove.  This  groove 
is  rather  strongly  marked  in  Agriochuris, 
but  often  barely  perceptible  in  specimens  of 
Meleagris. 

Finally,  the  hypotarsus  in  the  Meleagridae 
is  once  longitudinally  pierced  by  a  tubular 
tendinal  passage,  which  passes  through  it  for 
its  entire  extent,  parallel  to,  and  just  within, 
its  inner  limiting  wall.  The  superior  opening 
of  this  tube  is  in  a  line  running  directly 
posterior  to  the  intercondylar  eminence,  and 
only  a  very  little  external  to  the  thickened 
border  of  the  inner  surface  of  the  hypotarsus, 
described  above. 

In  the  tarso-metatarsi  of  females  of  the 
wild  turkey  (Meleagris)  or  others  lacking  the 
calcar,   the  descending  lamina  of  bone  from 


46 


a  ponton,  a  hová  a  sarkantyú  alapja  esne. 
Felülről  nézve  e  csontot,  azt  látjuk,  hogy  a 
sarkantyú  —  ha  meg  van,  vaí;y  ha  nincs 
meg,  ennek  a  podotheca-val  fedett  csontoso- 
dási magva  —  hátrafelé  és  liefelé  nyilik,  míg 
egyidejűleg  többé-kevésbbé  felfelé  is  áll.  A 
sarkantyú  Agrioeharis  niú  fejlettebb,  mint 
Melccujris-iVAV' 


A  csüd  szárain  lefutó  inak  a  Melcagridae 
genusban  úgy  elül,  mint  hátul,  hosszú  vona- 
lon elcsontoso<lnak  ;  aira  azonban  nem  talál- 
tam esetet,  hogy  ezek  az  elcsontosodások  a 
csüd  szárával  is  összenőttek  volna. 

A  puyé-i  anyagban  sok  a  vadpulyka-(J/eZe- 
«^rís-)csüd  ;  a  nagyon  rövidek  nőstényekéi, 
a  jóval  nagyobbak  hímekéi  ;  utóbbiak  közül 
csak  kevésen,  kb.  8 — 10  példányon  van  meg 
a  sarkantyú  magva.  Mintegy  3  példány  sub- 
adult  egyéneket  képvisel  ;  ezeknek  csüdjéről 
hiányzik  a  sima  felület;  a  proximális  vég 
epiphysise  mindegyikről  letört,  egyik  sem  visel 
sarkantyút,  illetve  ennek  csontos  magvát. 


Említettem  már,  hogy  a  csüd  j)orczogój'a 
(cartilage  tarsalis)  a  pulykáknál  nagy  dara- 
bon elcsontosodik. 

Miként  a  kaparó  Oallinae- rendben  általá- 
ban, ügy  a  JA'/ea^}/í/«e-genusban  is  a  ludltix 
bizonyos  fokig  magasra  nyúlik  és  a  podium 
izületi  képlete  normális,  a/.az  2,  8,  4,  5 
ízület  az  első,  második,  harmadik  és  negyedik 
lábujj  számára.  Két-három  ujj  hiányzik  ab- 
ból az  Al/ri ocharis  ocellata  csontvázból,  a 
melyet  íiam  Campeche-ből  (Yucatan)  küldött; 
összehasonlításra  azonban  a  többi  is  elégsé- 
ges. Ezek  az  izek  a  fehér  hollandiai  pulykánál 
egyenként  és  összesen   valamivel   erősebbek, 

'-  A  pulykák  csüdjét  azéit  irtain  le  bővebben, 
meit  ilyen  i-észletek  a  iiiadáipalaeontologusoliia 
nagyértékdek  ;  a  hol  nem  állnak  lendelkezésie  ily 
adatok,  könnyen  támadnak  hibák.  (V.ij  The  Auk.  Vol. 
XXX,  Xo.  1,  Jan.  19i:î,  p.  3.5). 

Idézett  könyvömben  (Osteology  of  Birds)  a  Mete- 
agris  galluparo  csüdjét  ekként  jellemzem  :  „.V  osiid 
hypotarsusa  elüliöl  nézve  pro.xiniális  végén  x/.  inak 
számára  barázdált,  középpontja  közelében  is  átfúrja 
egy  hasonló  ezélt  szolgáló  nyilas"  (p.  224.) 


the  hypotarsus  merges  into  the  shaft  where  the 
base  of  the  spur  would  be  were  one  present. 
Viewing  this  bone  directly  from  above,  it  is 
to  be  observed  that  the  calcar,  when  present  — 
either  its  osseous  core  or  when  covered  with 
the  podotheca  —  is  directed  both  backwards 
and  inwards,  while  at  the  same  time  it  gently 
curves  more  or  less  upwards.  This  weapon 
is  much  better  developed  in  Agriocharis  than 
it  is  in  Meleagris.  '" 

Both  anteriorly  and  posteriorly,  the  tendons 
passing  down  close  to  the  shaft  of  the  tarso- 
metatarsus  very  extensively  coossify  in  the 
Melcagridae  ;  but  1  have  no  instances  at  hand 
where  such  ossifications  fuse  with  the  shaft 
of  that  bone. 

In  the  Puyé  collection  there  are  a  great 
many  tarso-metatarsi  of  wild  turkeys  (Mele- 
agris) ;  the  much  shorter  ones  evidently  be- 
longed to  females, while  the  considerably  longer 
ones  came  from  the  skeletons  of  males.  Only 
a  few  of  the  latter  support  the  cores  of  cal- 
cars,  —  about  one  in  eight  or  nine.  There 
are  also  some  three  examples  each  of  these 
bones  that  came  from  skeletons  of  subadult 
individuals;  these  are  lacking  in  a  smootli 
surface  ;  the  epiphysis  of  the  proximal  end 
is  lost  in  every  case,  and  none  of  them  sup- 
port a  spur,—  or  rather  the  osseous  core  of  one. 

I  have  noted  elsewhere  that  the  „tarsal 
cartilages"  in  the  turkey    extensively   ossify. 

As  in  the  rasorial  Gallinac  generally,  the 
hallux  is,  to  a  degree,  elevated  in  the  Mele- 
agridae,  and  the  joint  formula  for  the  podium 
is  normal,  —  that  is,  2,  3,  4,  5  joints,  to  the 
first,  second,  third  and  fourth  toes  respectively. 
Two  or  three  of  tliese  were  missing  in  the 
skeleton  of  Agiiodiaris  ocellata  sent  me  by 
my  sou  from  Campeche,  Yucatan  ;  but  those 

'"  I  have  recorded  the  somewhat  elaborate  descrip- 
tion of  the  turkey's  tarso-metatarsus  above,  for  the 
reason  that  such  detailed  descriptions  are  often  valu- 
able to  avian  iialaeontologists,  and  where  such  infor- 
mation is  not  at  liand,  it  may  possibly  result  in 
making  erroneous  references.  (See  The  Auk,  Vol.  XXX, 
No.  1,  Jan.  1913.  p.  35.) 

In  my  Osteology  of  Birds,  cited  several  times 
(antea),  I  referred  to  the  tarso-metatarsus  of  Melfngris 
gallopavo  in  the  following  words,  to  wit  :  „The  hypo- 
tarsus  of  the  tarso  metati'.rsus  is  grooved  mesially  for 
the  passages  of  tendons  behind,  and  is  also  once 
perforated,  near  its  middle,  for  the  same  purpose" 
(p.  224). 


47 


relatíve  valamivel  rövidebbek  és  felülről  le- 
felé jobban  vannak  összenyomva,  mint  a 
pávaszemes  pulykánál  s  igy  a  domestikált 
madár  lába  erösebb  és  nagyobb,  mint  a  vadé. 
Ámbár  szorosan  véve  nem  tartozik  ezen  ostef) 
logiai  értekezés  keretei  közé,  mégis  megkí- 
vánom említeni,  mint  érdekességet,  hogy  a 
vadpulyka  szarufedôi,  vagyis  a  karmok  és 
ujjak  podüthecalis  tokjai  majdnem  fehérek- 
Alakjuk  szerint  szintén  erősen  boltozatosak, 
szélesek  és  tompák,  alsó  széleik  élesek,  felül 
úgy  haránt-,  mint  hosszirányban  simák  és 
domborúak.  Agriochariaoii  b(( más- fekete  szí- 
nüekj  kevésbbé  hajlottak,  szűkebbek  és  fino- 
mabb alkotásúak. 


Végkövetkeztetések. 

Nézetem  szerint  a  pávaszenies  pulyka  külső 
jellegei  azt  bizony  tják,  hogy  e  madár  a  telje- 
sen jellegzetes  Melea(/ridae-ij;emisho-Á  tartozik, 
a  mely  genustol  a  hazájától  északra  honos 
vadpulykák,  vagyis  a  Meleaffris-gemis  pnlyk:ii, 
könnyen  megkülönböztethetők. 


IIa  azonban  az  ^Ac/riocharis  csontvázát  a 
Mdeayris  gallopavo  csontvázával  hasonlítjuk 
össze,  akkor  a  két  genust  egymástól  elkülö- 
nítő generikus  jellegek  felismerése  már  más- 
ként áll.  A  mint  fenti  dolgozatomban  már 
említettem,  az  A(/riorharis  csontváza,  csontról 
csontra  és  jellegről  jellegre  nagyon  megegye- 
zik a  Meleagris  vázrendszerével.  Az  utóbbi 
genus  öreg  hím  példányának  csontváza  ter- 
mészetesen sokkal  nagyobb,  jellegeik  azonban 
azonosak  maradnak.  Röviden,  ha  az  Agrio- 
charis  osteologiai  bélyegeit  a  csőrtől  a  láb- 
ujjízekig összehasonlítjuk  a  Melengris  bélye- 
geivel,úgy  ezek  csak  speczifikus  jelentőségűek; 
ezt  a  nézetet  támogatja  a  jelen  dolgozat  meg- 
írására szolgált  anyag.  A  nőstény  pávaszemes 
pulyka    csontos    sarkantyúmagvának   kérdése 


remaining  are  ample  for  the  purposes  of 
comparison.  These  joints  in  the  White  Holland 
turkey,  as  compared  with  the  corresponding 
ones  in  the  foot  of  the  Ocellated  species,  are, 
individually  and  collectively  more  compressed 
from  above, downwards, thus  making  a  stronger 
and  bigger  foot  in  the  domesticated  bird  than  in 
the  wild  one.  Although  not  strictly  within  the 
limits  of  an  osteological  paper  to  consider, 
it  may,  as  a  matter  of  interest,  be  noted  here 
in  passing  that  the  Iiorny  coverings,  or  the 
podothecal  sheeths  to  the  claw  or  ungual 
joints  in  the  White  Holland  turkey  are  nearly 
ivhite.  They  are  likewise  much  arched,  broad 
and  blunt,  having  sharp,  raised  margins  below; 
smooth  and  convex,  both  transversely  and 
longitudinally,  above.  In  Agriocharis  they  are 
a  brownish  black  in  color,  less  curved,  narrower, 
and  of  amore  delicate  construction  throughout. 


Conclusions. 

While  in  my  opinion  the  external  characters 
presented  on  the  part  of  the  Ocellated  turkey 
{Agriocharis  ocellata)  point,  without  any  doubt, 
to  the  fact  that  it  belongs  to  a  perfectly 
distinct  genus  of  the  Meleagridae,  a  genus 
from  which  the  wild  turkeys,  inhabiting  the 
ranges  north  of  its  own  —  that  is,  those  of 
the  genus  Meleagris  —  are  easily  to  be 
distinguished. 

When,  however,  we  come  to  compare  the 
skeleton  of  Agriocharis  witli  tlie  skeleton  of 
Meleagris  gallopavo,  the  finding  of  generic 
characters  separating  these  two  genera  is  a 
very  diflerent  matter.  As  has  been  siiowu  in 
this  contribution,  the  skeleton  of  Agriocharis 
is,  bone  for  bone,  character  for  character,  in 
close  agreement  with  what  is  presented  on  the 
part  of  the  osteology  of  Meleagris.  Of  course, 
in  an  old  male  of  the  latter  genus  the  skeleton 
would  be  much  larger;  but  then  the  characters 
in  it  would  remain  the  same.  In  short,  from 
beak  to  toe-joints,  when  we  come  to  compare 
the  osteological  characters  presented  on  the 
part  of  Agrioch'iris  with  those  of  Meleagris, 
they  are  of  but  specific  rank,  and  this  opinion 
is  abundantly  supported  by  the  material  upon 
which  this  paper  is  based.  The  question  of  an 
osseous  core  for  the  calcar  in  the  female 
Ocellated  turkey  is,  in  a  way,  associated  with 


48 


némileg    összefügg    a    külső    jellegekkel    és 
megkülönböztető  faji  értékű. 

Az  Aí/riochnris  és  Meleagris  teljesebb  csont- 
vázai talán  igazolni  fogják,  hogy  farkcsig(jlyáik 
száma  a  legtöbb  esetben  mindkét  genusban 
egyenlő  és  pedig  6,  a  mihez  még  a  pygostyl 
járul.  Ez  azonban  csak  ideiglenes  nézet,  a 
mely  megerősítve  csak  akkor  lesz,  a  mikor 
múzeumaink  gyűjteményeiben  meglesz  a  kellő 
mennyiségű  anyag,  nemcsak  e  kérdés,  de  az 
osteologia  és  főleg  a  geriiiczesek  általános 
morphologiájának  nagyobb  jelentőségű  és  fon- 
tosságú kérdéseinek  eldöntésére  is. 


the  external  characters,  and  is  a  differential 
generic  one  of  value. 

]\Iore  complete  skeletons  oî  Aqriooliarh  and 
Meleiiifris  may  go  to  prove  that  tiie  number 
of  cattdal  vertehr<ie  is  like  in  each  genus, 
which  number  may  prove  to  be  six  plus  the 
))ygostyle  in  the  vast  majority  of  instances. 
This,  howewer,  is  but  a  tentative  opinion, 
awaiting  the  time  when  our  museums  possess 
in  their  collections  the  requisite  amount  of 
material  for  the  purposes  of  establishing,  not 
only  this  question,  but  others,  in  the  fields  of 
comparative  osteology  in  particular,  and  ver- 
tebrate morphology  in  general,  of  a  more 
far-reaching  and  important  nature. 


49 


A  táblák  iiin^.vai'áxatii. 

lA  tàbliik  összos  ábrái  a  s/i/izönck  az  ábrázolt  fajok 

példányairól     készített    fényképeinek    jelentékenyen 

kisebbített   reprodiiki'ziói). 


I.  tábla. 

1.  ábra.     A  pávaszenies  pulyka  {Agriocharis  ocellata) 
koponyája  jobboldalról  nézve,  mandibula  el- 
távolítva.   Hini   aduit.   Ez   a   koponya  azon  • 
példányé,  a  melyről    jelen    dolgozat  iisszes 
Agriooharis-csontjainak  felvételei  készültek. 

Ü.  ábra.  A  domestikált  fehér  hollandiai  pulyka  kopo- 
nyája jobboldalról  nézve  ;  mandibula  eltá- 
volítva. Hím  aduit.  (No.  18856,  toll.  U.  S. 
Nat.  Mus.).  Ez  a  koponya  azon  példányé, 
a  melyről  jelen  dolgozat  összes  domestikált 
pulyka-csontjainak  felvételei  készültek. 

o.  ábra.  .\  vadpulykatMc/ea^ns  (/aZ/op(ívo)koponyája 
jobboldalról  nézve.  Aduit.  (Coll.  V.  S.  Nat. 
.Mus.)  ['uyé-gyiijtemény. 

4.  ábra.  A  vadpulyka  [Mcleagris  (jalloparu)  kopo- 
nyája jobboldalról  nézve.  Aduit.  (Coll.  U. 
S.  Xat.  Mus.)  Puyé-gyíijtemény. 

,").  ábra.  A  vadpulyka  {Mcleugris  gallopavo)  kopo- 
nyája felülről  nézve.  Aduit.  (Coll.  U.  S. 
Xat.  Mus  )  Puyé-gyíijtemény. 

6.  ábra.  A  vadpulyka  (JMeleagris  gallopavo)  kopó 
nyája  jobboldalról  nézve.  Aduit.  (Coll.  U. 
S.  Nat.  Mus.)  Puyégyüjtemény.  A  3 — 6. 
ábrák  töhbé-kevéslibé  hiányosak  és  pre- 
historikus példányok.  Melcagris  gallopavo 
néven  egyszerűen  azért  nevezem  őket,  hogy 
vad  állapotuk  jelezve  legyen  ;  mert  nap- 
jainkban a  M.  g.  merriami  a  gyűjtött  vad- 
pulykák egész  területén  előfordul. 


II.  tábla. 

7.  ábra.     A  fehér  hollandiai  pulyka  koponyája  felülről 

nézve  ;  mandibula  eltávolítva.  (V.  ö.  az  I. 
tábla  2-ik  ábrájával.) 

8.  ábra.     A  fehér  hollandiai  pulyka  utolsó  hátesigolyája 

elölről  nézve,  bordáival  in  situ  ízülve.  Ez 
a  gerinczoszlop  20-ik  csigolyája. 

5).  ábra.     Az   Agriocliaris    ocellata  koponyája  basalis 
nézetben  ;  mandibula  eltávolítva. 

10.  ábra.  A    vadpulyka    {Meleagris    gallopavo)   jobb- 

oldali ulnája  felületi  nézetben.  Átlagos 
nagyság.  (Coll.  U.  S.  Nat.  Mus.)  Puyé-gytíj- 
temény.  V.  ö.  a  2-ik  ábrával. 

1 1.  ábra.  Az   Agriocharh  ocellata  jobboldali    ulnája 

felületi  nézetben.  V.  ö.  a  10-ik  ábrával. 

12.  ábra.  .\  fehér  hollandiai  pulyka  hatodik  ((i)  nyak- 

rsigolyája  dorsalís  nézetben. 
l:i.  ábra.  A    fehér   hollandi    [lulyka    axis   vertebra-ic 
(2-ik  nyakcsigolya)  baloldali  nézetben.  Neu- 
ralis  tövise  a   Ilik  ábra  felé  néz. 
Aquila  XXI. 


Kxplaiiiition  oi*  IMates. 

(Ali  the  ligures    in  the    Plates    are  reproductions    of 
photographs  made  by  the  .author  direct  from  the  spe- 
cimens   they  illustrate    and  have  been  reduced    con- 
siderably in  reproduction.) 

Plate  I. 

Fig.  I.  Right  laterial  view  of  the  skull,  with  nuin 
dible  detached,  of  the  Ocellated  iurkey 
{Agriocharis  ocellata}.  Adult  male.  This  skull 
is  from  the  individual  which  furnished  all 
the  other  bones  of  the  skeleton  illustrating 
the  osteology  of  this  species  of  turkey. 

Fig.  2.  Right  lateral  view  of  the  skull,  with  man- 
dible dctac-hed,  of  the  domesticated  breed 
of  turkey  called  the  White  Holland.  Adult 
male.  (No.  1885(5,  Coll.  U.  S.  Nat.  Mus.) 
This  skull  is  from  the  individual  which 
furnished  all  the  other  bones  of  the  skel- 
eton illustrating  the  osteology  of  this  par- 
ticular breed  of  tame  turkeys. 

Fig.  ;î.  Right  lateral  view  of  the  cranium  of  a 
wild  turkey  (Meleagris  gallopavo).  Adult 
(Coll.  U.  S.  Nat.  Mus.)  Puyé  collection. 

Fig.  4.  Right  lateral  view  of  the  cranium  of  a  wild 
turkey  {Meleagris  gallopavo).  Adult.  (Coll. 
U.  S.  Nat   Mus.)  Puyé  collection. 

Fig.  5.  Superior  view  of  the  cranium  of  a  wild 
turkey  (Meleagris  gallopavo).  Adult.  (Coll. 
U.  S.  Nat.  Mus.)  Puyé  collection. 

Fig.  6.  Right  lateral  view  of  the  cranium  of  a  wild 
tui'key  (Meleagris  gallopavo).  Adult.  (Coll. 
U.  S.  Nat.  Mus.)  Puyé  collection.  Figs.  3—6 
are  all  more  or  less  imperfect,  and  all  pre- 
historic specimens.  They  are  named  Mele- 
agris  gallopavo  simply  to  designate  them 
as  wild  turkeys  ;  for,  at  the  present  day, 
M.  g.  merriami  occurs  over  the  range  where 
they  were  collected. 

Plate  II. 

Fig.  7.  Direct  sujierior  view  of  the  skull,  with  man- 
dible removed,  of  the  White  Holland  turkey. 
(Compare  with  Fig.  2,  Plate  I.) 

Fig.  8.  Anterior  view  of  the  last  dorsal  vertebra 
of  the  White  Holland  turkey,  with  its  ribs 
articulated  in  situ.  This  is  the  20""  vertebra 
of  the  vertebral  column. 

Fig.  9.  Basal  view  of  the  cranium  of  Agriocharis 
ocellata;  mandible  removed. 

Fig.  10.  Palmar  aspect  of  right  ulna  of  a  wild  turkey 
{Meleagris  gallopavo).  Average  size.  (Coll. 
U.  S.  Nat.  Mus.)  Puyé  collection.  Compare 
with  Fig.  2. 

Fig.  U.  Palmar  aspect  of  the  right  ulna  of  Agrio 
charts  ocellata.  Compare  with  Fig.  10. 

Fig.  12.  Dorsal  view  of  the  si.\th  (6'h)  cervical  ver- 
tebra of  the  White  Holland  turkey. 

Fig.  13.  Left  lateral  view  of  the  axis  vertebra  (2^ 
cervical)  of  the  White  Holland  turkey.  The 
neural  spine  is  toward  Fig.  11. 

7 


60 


14  ;ìlira.  A  tVliór  liiiH.indi  |iiilyka  iitOdik  (5-ikj  iiyak 
csij^olyája  ventralis  nézetben. 

III.  tái>líi. 

IT),  áhíii.  A  vadpulyka  (Meleagris  gallopavo)  (sérült) 
szeffycsoiitjának  mellső  része  baloldali  né.^ 
zotben.  Kö/.é|)natfysái;ú.  ilvar  és  kor/i  Coll. 
1  .  S.   Nat.  .Mus.  Piiyé-syiijteiiiéiiy. 

Iti.  ábra.  -V  vuílpiilyka  (Meleagris  gallopavo)  (sériilti 
szegycsontjának  mellső  része  baloldali  né- 
zetben. Hini  aduit.  Piiyé-íjvííjteniény.  (U.  S. 
Xat.  Mus.l 

17.  ábra.  Az  Agriorharis  ocellahi  sze^^ycsontja  és  a 
vele  in  situ  izesülö  2  5  haemapophysis, 
baloldali  nézetben.  A  taraj  mellső  szélén 
lövés  okozta  roni^solás  látható.  A  taraj  szeg- 
letében feltűnő  sötét  folt  nem  a  esonthoz 
tartozik.  (Hozzátapadt  föld 


IV.  tábla. 

18.  ábra.  A    vadpulyka   (Meleagris  gallopavo)   jobb- 

oldali humeriisa  könyökoldali  nézetben.  Va- 
lósziniileg  felnőtt  him.  Piiyé- gyűjtemény. 
(U.  S.  Xat.  Mus.) 

19.  ábra.  A    vadpulyka    {Meleagris    gallopavo)   jobb- 

oldali humerusa  felületi  nézetben.  Distalis 
vége  letört.  Hini  aduit.  Piiyé-gyüjtemény. 
(U.  S.  Xat.  Mus.) 
:iO.  ábra.  Az  (Agriocharis  ocellata)  jobboldali  hume- 
rusának  distalis  vége  könyökoldali  nézetben. 
Lövés  következtében  letörött.  Közlöm  a 
humeralis  görgök  bemutatása  végett. 

21.  ábra.  Az  .á^ríocAoris  oceííoía  jobboldali  humerusa- 

nak  proximális  fele  felületi  nézetben.  Lövés 
következtében  letörött  ;  a  20-ik  ábrán  be- 
mutatott darab  folytatása.  A  golvó  kerek, 
lyrika  átfúrja  az  ulnaris  dudort. 

V.  tábla. 

22.  ábra.  A  vadpulyka  (Meleagris  i/allopavo)  baloldali 

humerusa  könyükoldali  nézetben.  Him  adult. 
Ep  példány.  Pnyé-gyüjtemény.  (U.  S.  Xat. 
Mus.) 

2:ì.  ábra.  Az  Agriocharis  ocellata  baloldali  humerusa 
könyökoldali  nézetben. 

24.  ábra.  A  vadpulyka  i  Melear/ris  gallopavo)  baloldali 
humerusa  könyökoldali  nézetben.  Ivar  és 
kor  ?   Puyé-gyüjtemény.    (U.  S.  Nat.    Mus.) 

2ö.  ábra.  A  vadpulyka  [Meleagris  gallopavo)  baloldali 
humerusa  könyökoldali  nézetben.  Ivar  és 
kor  ?  Puyé-gyujtemény.  U.  S.  Xat.  Mns  ) 
A  22.,  24.  és  25.  ábrák  arra  szolgálnak, 
hogy  e  csontnak  a  J/eZea^ricíae-genusban 
nagyságbeli  és  alaki  változatait  bemutassák. 

VI.  tábla. 

26.  ábra.  A  fehér  hollandiai  pulyka  összenőtt  dorso- 
vertebralis  csontja  (16— 18-ik  hátcsigolya) 
jobboldalról  nézve. 


I'ig.  14.  \'eutral  view  of  the  fifth  (ö'h)  eervieai  vi'r- 
tebra  of  the  ^Vhite  Holland  turkey. 

I'late  III. 

Fig.  l.j.  Left  lateial  view  of  the  forepart  of  the 
sternum  (imperfect)  of  the  wild  turkey 
(Meleagris  gallopavo).  Medium  size.  (Sex 
and  age  ?)  Coll.  U.  S.  Xat.  \his.  Puyé 
collection. 

I'ig.  11).  Left  lateral  view  of  the  foreiiart  of  the 
sternum  (imperfect)  of  the  wild  turkey 
[\ieleagris  gallopavo).  Adult  male.  Puyé 
collection.  (U.  S.  Xat.  Mus.) 

Fig.  17.  Left  lateral  view  of  the  sternum  of  Agrio- 
charis ocellata,  with  2—5  haemapophyses 
attached  in  situ.  Upper  part  of  anterior 
border  mutilated  by  shot.  The  small  dark 
area  on  inferior  border,  just  posterior  to 
angle  of  keel,  does  not  belong  to  the  bone. 
(Dry  earth.) 

Plate  IV. 

Fig.  18.  Anconal  aspect  of  the  right  humerus  of  a 
wild  turkey  (Meleagris  gallopnvn].  Probably 
a  male,  nearly-  full  grown.  Puyé  collection. 
(U.  S.  Nat.  Mus.) 

Fig.  It).  Palmar  aspect  of  the  right  humerus  of  a 
wild  turkey  (Mekagris  gallopavo).  Distal 
extremity  broken  oft".  Adult  male.  Puyé 
collection.  (V.  S.  Xat.  Mus.) 

Fig.  2(1.  Anconal  aspect  of  the  distal  extremity  of 
the  right  humerus  of  Agriocharis  ocellata. 
Fractured  oft'  by  gunshot.  Introduced  to 
.show  the  humeral  trochleae. 

Fig.  21.  Palmar  aspect  of  the  proximal  moiety  of 
the  right  humerus  of  Agriocharis  ocellata. 
Fractured  off  by  gun.shot  ;  belonged  to  the 
piece  shoi\Ti  in  Fig.  2Û.  Clean  shot  hole 
seen  perforating  ulnar  tuberosity. 

Plate  V. 

Fig.  22.  Anconal    aspect    of  left  humerus    of   a  wild 

turkey    í  Meleagris  gallopavo).    Adidt  male  ; 

perfect  specimen.    Puyé  «■ollection.    (U.    S. 

Xat.  Mus.) 
Fig.  23.     Anconal    aspect    of   the    left    humerus    of 

Agriocharis  ocellata. 
Fig.  24.     Anconal  aspect    of  left  humerus  of  a  wild 

turkey  (Meleagris  gallopavo).  Sex  and  age? 

Puyé  collection.  (U.  S.  Xat.  Mus.i 
Fig.  25.    Anconal  aspect   of  left  humerus  of  a  wild 

turkey  (Meleagris  gallopavo).  Sex  and  age? 

Puyé  collection.    ^L.  S.    Xat.  Mus.)   Figures 

22,  24  and  25  introduced  to  show  variation 

in  size  and  form  of  this  bone  in  Meleagridae. 

Plate  VI. 

Fig.  26.  Right  lateral  view  of  the  conaoHdated  dorso- 
vertebral  bone  (16ih— IS"'  dorsals)  of  the 
White  Holland  turkey. 


51 


á7.  iihni.  Az  Agriocharis  ocellata  öss/.eiiíitf  dorso- 
vertebralis  csontja  (Ifi— 19-ik  hátcsigolya) 
jobboldalról  nézve. 

28.  ábra.  A  vadpulyka  (Meleagris  gallopavo)  kopo- 
nyája hátsó  nézetben.  Ivar  és  kor  V  Piiyé- 
^•üjtemény  (U.  S.  Nat.  Mus.) 

'J9.  ábra.  A  fehér  hollandiai  pulyka  jobboldali  kezének 
csontjai  könyökoldali  nézetben.  Végízei  szét 
vannak  tagolva  és  természetesen  nem  nor- 
mális helyzetűek. 

30.  ábra.  Az  Agriocharis  ocellata  jobboldali  kezének 
csontjai  könyökoldali  nézetben.  Végízei  szét 
vannak  tagolva  és  természetesen  nem  nor- 
mális helyzetűek. 


TII.  tábla. 

:il.  ábra  A  vadpidyka  (Meleagris  gallopavo)  jobb- 
oldali coracoidja  közel  hátsó  nézetben.  Hím 
aduit.  (Némileg  sérült.)  l'uyé-gyíijtemény. 
lU.  S.  Nat.  Mus.) 

32.  ábra.  A  vadpulyka  [Meleagris  gallopavo)  baloldali 

coracoidja  elölről  nézve.  Ivar  és  kor?  (Kissé 
sérült.)   Puyé-gyüjtemény.  (U.  S.  Nat.  Mus.i 

33.  ábra.  .\z  Agriocharis  ocellata  baloldali  coracoidja 

és  scapulája  belső  nézetben. 

o-l.  ábra.  Az  Agriocharis  ocellata  tiirculája  elölről 
nézve. 

35.  ábra.  A  vadpulyka  {Meleagris  gallopavo)  jobb- 
uldali coracoidja  hátulról  nézve.  Ivar  és 
kor  y  (^Kissé  sérült.)  Puyé-gyűjtemény.  (U. 
S.  Nat.  Mus.) 

:5(>.  ábra.  Az  Agriocharis  ocellata  jobboldali  scapulája 
ventralis  nézetben. 


VIII.  tábla. 

:í7.  ábra.  A  fehér  hollandiai  pulyka  szegycsontja 
ventralis  nézetben  jelentékenyen  redukálva. 
(Teljes  leírása  a  szövegben.) 

IX.  tábla. 

38.  ábra.  Ag:  iocharis  ocellata  pelvis-e,  első  és  második 

farkcsigolyája  jobboldalról  nézve. 

39.  ábra.  A  fehér  hollandiai  pulyka /íeZvis-e  jobboldal- 

ról nézve.  A  fark  csontjai  eltávolítva. 


X.  tábla. 

40.  ábra.  .\z  Agriocharis  ocellata  pelvis-e,  első  és  má- 
sodik farkcsigolyája  dorsalis  nézetben. 


XI.  tábla. 

41.  ábra.  Az    Agriocharis    ocellata   pelvis-e,   első    és 
második    farkcsigolyája  ventralis  nézetben. 


Fig.  27.  Right  lateral  view  of  the  consolidated  dorso 
vertebral  bone  (IH'h  lll'h  dorsals)  of  ^^rio 
charis  ocellata. 

Fig.  28.  Posterior  view  of  the  cranium  of  a  wild 
turkey  (Meleagris  gallopavo).  Sex  and  age? 
Puyé  collection.  (U.  S.  Nat.  Mus.) 

Fig.  29.  Bones  of  the  right  manus  of  the  White 
Holland  turkey,  viewed  upon  palmar  aspect. 
Terminal  phalanges  disarticulated  and  some- 
what displaced. 

Fig.  30.  Bones  of  the  right  manus  of  Agriocharis 
ocellata,  viewed  upon  palmar  aspect.  Ter- 
minal phalangeal  joints  disarticulated  and 
somewhat  displaced. 


Plate  VII. 

Fig.  31.     Nearly  direct  posterior  aspect  of  right  cera 

coid  of  a  wild  turkey  (Meleagris  gallopavo). 

Adult    male.    (Somewhat    imperfect  )    Puyé 

collection.  (L'.  S.  .\at.  Mus  ) 
Fig.  32.    Anterior   aspect  of  left  coracoid  of  a  wild 

turkey  (Meleagris  gallopavo).  Sex  and  age  ? 

(Nearly  perfect)  Puyé  collection.  (U.  S.Nat. 

Mus.  ) 
Fig.  33.     Left   coracoid    and  scapula    of  Agriocharis 

ocellata.  Sub-mesial  view. 
Fig.  34.     Anterior  view    of  the    o.s  furcula  of  Agrio 

charis  ocellata. 
Fig.  35.    Posterior   aspect    of   right   coracoid    of   a 

wild  turkey  (Meleagris  gallopavo).  Sex  and 

age?   (Nearly  perfect.)    Puyé  collection,  (li. 

S.  Nat.  Mus.) 
Fig.  36.    Direct    ventral    view    of   right   scapula    of 

Agriocharis  ocellata. 

Plate  VIII. 

Fig.  37.  Direct  ventral  view  of  the  sternum  of  the 
White  Holland  turkey,  considerably  reduced. 
(Full  description  given  in  text.) 

Plate  IX. 

Fig.  38.  Right  lateral  view  of  the  pelvis,  and  first 
and  second  coccygeal  vertebrae  of  Agrio- 
charis ocellata. 

Fig.  39.  Right  lateral  view  of  the  pelvis  of  the 
White  Holland  turkey.  Skeleton  of  tail 
removed. 


Plate  X. 

Fig.  40.  Direct  dorsal  view  of  the  pelvis,  and  first 
and  second  coccygeal  vertebrae  of  Agrio- 
charis ocellata. 


Plate  XL 

Fig.  41.  Direct  ventral  view  of  the  pelvis,  and  first 
and  second  coccygeal  vertebrae  of  Agrio- 
charis ocellata. 

7* 


5â 


XII.   tal*l;i. 

(E  tábla  össy.(!S  csoiitjai  i'g-yaiáiiybiin  vannak  kicsi- 
nyítve. A  44.  ábrán  kü/.öltnek  Icfínagyubb  hossza  22!) 
mm;  a  45.  ábrán  kö'  \griochari>i  csonté  195  mm.) 

42.  álir;i.  .V  vadpulyka  (Mdcagris  gallopavo)  jobb 
(ildali  tibio-tarsusa  filülröl  nézve.  Him  snba- 
(lultv  Pnyé-iryíijtemény.  (T.  S.  .\at.  Mii.s.) 
(Majdnem  ép.) 

4:i.  ábra,  .V  vadi)ulyka  {Mekayris  t/allopavo)  juhh- 
oldali  tibiü  tarsusa  eliilröl  nézve.  Ivar  és 
kor?  Puyé-gyüjteméiiy.  (U.  S.  Nat.  Mus.) 
(Majdnem  ép.) 

44.  ábra.  A  vadpidyka  (Melcagris  gallopavo)  baloldali 
tibio-tarsusa  eliilröl  nézve.  Him  adult.  Puyé- 
gyiijtemény.  (U.  S.  .Vat.  Mus.)  Kevéssé 
sérült.) 

4r).  ábra.  Az  Agriodmris  occUala  jobboldali  tibio- 
tarsusa  és  fibulája  eliilröl  nézve.  Ép. 

41).  ábra.  .\  fehér  hollandiai  jiulyka  jobboldali  tibio 
tarsusa  és  fibulája  eliilröl  nézve  iNo.  188.5(>. 
Coll.   li.  S.  .\at.  .Mus.)  Him;  v[\. 

XIII.  tábla. 

47.  ábra.  Az  Agriocharis  ocdlata  jobboldali    femuija 

hátulról  nézve. 

48.  ábra.  A  vad  pulyka    (Meleagris   gallopavo)  jobb- 

oldali femurja  hátulról  nézve.  Him  adult. 
Majdnem  ép.  I'nyé-!;yiijtemény.  (I'.  S.  Nat. 
Mus.) 

49.  ábra.  A  fehér  hollandi  pulyka  jobboldali  lemarja 

hátulról  nézve.  (No.  1885fi.  Coll.  U.  S.  Nat. 
Mus.)  Him  adult. 

50.  ábra.  A  vadpulyka  (Meleagris  gallopavo)  femurja 

belülről  nézve.  Ivar  és  kor  ?  42  példánynyal 
összehasonlítva  középnagyságon  aluli.  Puyé- 
gyűjtemény.  (U.  S.  Nat.  Mus.) 


XIV.  tábla. 

51.  ábra.  A  vadpulyka  (Meleagris  gallopavo)  baloldali 

csüdje  külső  nézetben.  Sarkantyúja  kissé 
lekopott  ;  egyébként  ép.  Him  adnlt.  Puyé- 
gyííjtemény.  (I'.  S.  Nat   Mus.) 

52.  ábra.  Az  Agriocharis  ocellata  baloldali  csüdje  az 

in  silu  izülö  első  metatarsalis  csonttal  külső 
nézetben.  A  sarkantyú  szarutokja  eltávolítva. 
5:5.  ábra.  \  vadpulyka  (Meleagris  gallopavo)  jobb- 
oldali csüdje  belső  vagy  mesiaUs  nézetben. 
Ivar  és  kor  ?  Középnagyságú  ;  a  sarkantyú 
jelenléte  következtében  valószínűleg  fiatal, 
bár  néhány  esetben  nőstényeknél  is  meg- 
találtatott e  fegyver.  (Hiányos;  a  sarkantyú 
lekopott  és  a  hypotarsusnak  a  szár  felé 
nyúló  lemeze  letörött  ;  v.  ö.  51.  és  52,  ábra) 
Puyé-gyüjtemény.  (U.  S.  Nat.  Mus.) 


ì'IaU-  mi. 

(AU  thi"  bones  ou  this  Plate  are  reduced  in  the  same 
l)roi)oi-tion.  The  extreme  length  of  the  actual  spe(;imen 
shown  in  Pig.  44  is  229  millimeters.  That  of  Agrio- 
charis oeellaia,  .shown  in  Pig.  45  is  195  millimeters.) 

Pig.  42.     Anterior  view  of  right  tibio-tarsus  of  a  wild 

turkey  (Meleagris  gallopavo).  Subadult  male? 

l'uyé  collei-tiou.  (1'.  S.  .\"at.  Mus.).    (Almost 

perfect.) 
I''ig.  4;l.     Anterior  view  of  right  tibio-tarsus  of  a  wild 

turkey  (Meleagris  gallopavo).  Sex  and  age  ? 

Puyé  collection    (U.  S.  Nat.  Mu.s.j.    (Almost 

perfect.) 
Pig,  44.     Anterior  view    of  the   left  tibi<i  tarsus  of  a 

wild    turkey    (Meleagris    gallopavo).    Adult 

male.  Puyé  i-oUection  (I  .  S.  .Nat.  Mus.)  Very 

slightly  imperfect. 
Pig.  45.     Anterior  view  of  the  right  tibio  tarsus  and 

fibula  (if  .Igriiicharis  occllala.  ('omplete. 
Pig.  4(i.     .\nterior  view   of  the  right  tibio-tarsus  and 

fibula  of  a  White  Holland  turkey.  (No.  lS8.5ß, 

Coll.  U.  S.   .Vat.  .Mus.)  Male;  complete. 

IMate  XIII. 

Fig.  47.  Posterior  view  of  the  right  femur  of  Agrio- 
charis ocellata. 

Pig.  48.  Posterior  view  of  tlu'  right  femur  of  a  wild 
turkey  (Meleagris  g,illopavo).  Adult  male. 
Nearly  perfect.  Puyé  cnUectiou.  lU.  S.  Nat. 
Mus.) 

Pig.  49.  Posterior  view  of  the  right  femur  of  a 
White  Holland  turkey.  (No.  1885«,  Coll.  U. 
S.  Nat,  .Miis.j  Adult  male. 

Fig.  50.  Inner  aspect  of  the  femur  of  a  wihl  turkex 
(Meleagris  gallopavo).  Sex  and  age  ?  Some- 
what below  average  size  as  compared  with 
some  42  others.  Puyé  collection.  (U.  S.  Nat. 
Mus.) 

Plate  XIV. 

Pig.  51.  Outer  aspect  of  left  tarso-metarsus  of  a 
wild  turkey  (Meleagiis  gallopavo).  Calcar 
probably  somewhat  worn  oft';  otherwise 
quite  perfect.  Adult  male,  Puyé  collection. 
(U.  S.  Nat.  Mus.) 

Pig.  52.  Outer  aspect  of  left  tarso-metarsus,  with 
first  metatarsal  attached  in  situ,  of  Agrio- 
charis ocellata.  Horny  sheath  entirely  re- 
moved from  calcar. 

Pig.  53.  Inner  or  mesial  aspect  of  right  tarso-meta- 
tarsus  of  a  wild  turkey  (Meleagris  gallopavo). 
Sex  and  age  V  .Medium  size,  and  probably 
a  young  male,  on  account  of  the  presence 
of  the  spur  or  calcar  ;  though  in  extremely 
rare  instances  females  have  been  known  to 
have  had  this  weapon.  (Imperfect;  calcar 
worn,  and  e.xtension  of  hypotarsus  down 
the  shaft  broken  off;  compare  with  Figs. 
51  and  52.)  Puyé  collection.  (U.  S.  Nat.  .Mus.) 


/ 


AQUILA  TOM.  XXI.  1914. 


l'i.Ai'i':  I.  T.vr.L.v 


PLATI-:  II.  TAIÌi,.\ 


AQUILA  TOM.  XXI.  1914. 


PLATE  III,  TÁBLA 


AQUILA  TOM.  XXI.  19)4. 


i'i..\Ti-:  VI.  TXhi.x 


AQUILA  TOM.  XXI.   1914. 


PLATE  \  II.  TABLA 


AQUILA  TOM.  XXI.  1914. 


ri. .\  rie  IX.  tAiìla 


i^-^ 


-^  \ 


^^■'.  >M: 


ìf 


AQUILA  TOM    XXI    1914. 


AQUILA  TOM.   XXI.  1914. 


53 


A  madarak  szárny  középcsontjának 
—  OS  metacarpi   —  morfológiája. 

Irta 

Dk.  Lambrecht  Kái-mán. 
Öt  szövegközti  képpel  és  1  táblával. 

A  inadanik  vázrendszerének  jiazdag-  iro- 
dalniu  liíry  a  csontváz  egyes  tájaira,  mint 
különösen  az  e,i;yos  rendek,  családok,  fajok 
stb.  csontvázára  vonatkozó  ismereteinket  lé- 
nyegesen tisztázta.  Eltekintve  az  egyes  ren- 
deket és  más  szisztematikái  egységeket  osteo- 
logiailag  comparative  feldolgozó  monogva- 
tiáktül.  a  vázrendszer  egyes  tájairól  és  részeiről 
is  összehasonlító  tanulmányok  egész  sora  szól. 

Legbehatübban  a  vallar,  a  szegycsont  és 
felkarcsont  vannak  tanulmányozva.  Mesteri 
monografusuk  M.  Fürbringer  (1888,  1900),  a 
kinek  csak  két  nagy  összefoglaló  és  a  ma- 
dárosteologiában  korszakot  alkotó  művét  kell 
megemlítenem,  hogy  fel  legyek  mentve  a  váz- 
rendszer ezen  táját  tanulmányozó  számos 
autor  felsorolása  alól. 

A  koponya  morfológiáját  Hérissant  {1748)> 
W.u,SER  (1848),  Huxley  (1867),  v.  Klein  (1868), 
Magnus  (1870),  Nillson  (1877),  Parker  W.  K. 
ÉS  Bettany  G.  T.  (1879),  SuscHKiN  (1899)  a 
nappali  ragadozókon;  az  (Hilapesi  készüléket 
Aeby  (1873),  a  négyszögcsontot  (os  ((uadratum) 
Plainer  (1889)  és  AValkkr  (1888)  a  hyobrau- 
chialis  késsüléket  összefoglalólag  Gaupp  (1904) 
dolgozták  fel  összehasonlító  alapon  és  mo- 
nografikusán. 

A  villacsont  —  a  melyet  Fürbringer  is  figye- 
lembe vett  —  morfolognsai  Weitzel  (1865) 
és  BoNSDORFF  (1870).  —  A  csigolyákat  Giebel 
(1866)  dolgozta  fel.  tájak  szerinti  clkiilünii- 
lésttket  Garbowski  (1890)  világította  meg  tigye- 
lemreméltó  dolgozatában.  A  madárbordák  /«íy/- 
szerii  nyúlványát  {[trocesiiVííi  uncinnatus)  a  Rep- 
tiliákkal  összehasonlítva  Behrens  (1880)  vizs- 
gálta. A  medenczeörct  és  medenczét  Geoenbaur 
(1871),  QuENNERSTEDT  (1872),  fejlődéstanát  BuNGE 
(1880)  és  Mehnbrt  (1888)  tanulmányozták. 

A  végtagokat  és  fejlődésüket  —  iit;y  a 
mellsőt,  mint  a  hátsót  —  Geoenbaur  (1864). 
KosENBERü  (1873),  Morse  (1871,  1874),  Parker 
\\  K.  (1891)  és  Xa.>:;sunüw  (1896),  a  hátsó 
végtagot  Kessler  (1839j,  Johnson  (1883)  és 
Baur  (1885),  a  mellsőt  Leiohtun  (1894)  és 
Norsa  (1890)  taniilmányozták. 


Morphologie     des     Mittelhandkno- 
chens —  Os  metacarpi  —  der  Vögel 

Von 

Dr.   Koloman  Lambrecht. 
Mit  fünf  Textabbildunspii  und  1    Tafel. 

Die  Literatur  der  Osteologie  der  Vögel  ist 
heutzutage  schon  ziemlich  reich.  Nicht  nur 
Monographien  einzelner  Ordnungen.  Familien, 
Gattungen  und  Arten  behandeln  die  osteo- 
logischen  (Jharaktere.  sondern  wir  haben 
auch  viele  tüchtige  Abhandlungen,  ja  sogar 
grosse  Werke.  Avelche  einzelne  Skelett-Teile 
und  Kegionen  im  allgemeinen  behandeln. 

Beispielsweise  seien  nur  folgende  erwähnt  : 

Am  eingehendsten  wurde  der  Brusischulter- 
apparat  (Schultergürtel,  Brustbein  und  Ober- 
arinknochen)  untersucht.  Und  wenn  ich  nur 
Prof.  Max  Fürbringers  beide  epochemachenden 
Meisterwerke  nenne  (1888.  1900),  so  bin  ich 
schon  der  Ptiicht  enthoben,  die  lange  Reihe 
derjenigen  Autoren,  welche  diese  Region 
untersuchten,  anzuführen. 

Die  Morphologie  des  Srhüdels  wurde  von 
HÉR18S.4NT  (1748),  Walser  (1848),  Huxley  (1867), 
V.  Klein  (1868),  Magnus  (1870).  Nillson  (1877), 
W.  K.  Parker  und  Bett.ìny  (1879),  neuestens 
die  der  Tagraubvögel  von  Suschkin  (1899), 
das  Kiefergerüst  von  Aeby  (1873),  das  Quadrat- 
hein von  Platner  (1839)  und  Walker  (1888), 
das  Hyobranchialskelet  zusammenfassend  von 
Gaupp  (1904)  studiert. 

Das  Gubelhein,  welches  Prof.  Max  Flr- 
brinoee  in  seinen  beiden  Hauptwerken  auch 
behandelt,  wurde  ausserdem  noch  von  Weitzel 
(1865)  und  Bünsdorff  (1870)  untersucht.  Die 
Wirbelsäule  studierte  Giebel  (1866),  ihre  regio- 
nale Einteilung  Garbuwszki  (1895).  Den  Pro- 
cessus uncinnatus  der  Rippen  —  im  Vergleich 
mit  dem  der  Reptilien  —  bearbeitete  Behrens 
(1880),  den  Beckengürtel  Gegenuaur  (1871), 
QuBNNBRSTEDT  (1872).  seiue  Entwicklung  Bunge 
(1880)  und  Mehnert  (1888). 

Die  Extremitäten  wurden  von  Geqenbauk 
(1864),  Rosenberg  (1873),  xMorse  (1871,  1874), 
W.  K.  Parker  (1891)  und  Nassonow  (1896); 
die  hintere  von  Kessler  (1839),  Johnson  (1883) 
und  Baur  (1885),  die  vordere  von  Leioh- 
TüN  (1894)  und  Noksa  (1896)  untersucht. 


54 


Rendkívül  becses  adatokat  szolgáltattak  a 
mellső  végtag  fejlődéstani  és  morfológiai  is- 
meretéhez Zehntneb  (1890),  Pabkek  W.  K. 
(1891),  Buri  (1900),  Hillki,  (1905)  és  Sieol- 
BAÜER  (1911). 

A  mellső  végtag  embriologiai  és  morfoló- 
giai irodalmának  tanulniánjozása  közben  fel- 
tűnt nekem,  hogy  a  felkarcsont  (humerus) 
kivételével,  a  madárszárny  többi  csontjai, 
főleg  azonban  a  rendkívül  tipikus  szárny- 
középcsont —  OS  metacarpi  —  morfológiailag 
alig  vétettek  figyelembe,  coniparativ  osteo- 
logiai  vizsgálatnak  pedig  egyáltalában  nem 
vettettek  alája. 

Ez  a  körülmény  indított  arra,  hogy  a  m. 
kir.  ornithologiai  központ  összehasonlító  ma- 
dárcsoutgyüjteményében  meglévő  szárnykö- 
zépcsontokat morfológiailag  fauulmányozzam. 


A  gyűjteményből  hiányzó  fajok,  családok  és 
rendek  metacarpusát  —  tanulmányom  lehető 
teljessége  érdekében  —  az  egyes  szerzők 
adatai  alapján  jellemeztem. 


A  szárnyközépcsont  —  metacarpus  —  és 
csüd  —  tarsometatarsus  —  a  madarak  váz- 
rendszerének legtipikusabb  csontjai  a  mell- 
csont —  sternum  —  mellett.  Mindkét  csont 
igen  komplikált  alkotású,  a  mennyiben  nem 
egységes  tagjai  a  vázrendszernek,  hanem  sok 
apróbb  csontból  forradnak  össze. 


A  szárny  középcsontot  —  os  metacarpi  — 
kifejlett  állapotában  morfológiailag  csak  úgy 
érthetjük  meg,  ha  figyelembe  veszszük  fejlő- 
déstani alakulását. 

A  mellső  végtag  —  a  halak  kivételével  — 
az  összes  gerinczeseknél  négy  tájra  különül 
el:  1.  felkar  (humerus),  2.  alkar  (ulna,  radius), 
3.  kéztő  (carpus),  4.  kéz  (manus).  A  kéz  maga 
két  részből  áll:  a  kéztőcsontokból  (metacar- 
palia)  és  ujjakból  (digiti). 

A  kéztő  alaptypusa  Wiedersheim  szerint  a 
következő  :  egy-két  os  centrale  körül  he- 
lyezkednek el  a  kéztő  csontjai  két  sorban; 
a  proximalis  sor  három,  a  distalis  négy-hat 
csontocskából    áll.    Proximalis    elemek    a   ra- 


Äusserst  wertvolle  Angaben  über  die  Ent- 
wicklung und  Morphologie  der  vorderen 
Extremität  verdanken  wir  den  Embryologen 
Zehntnek  (1890),  W.  K.  Parkeb  (1891),  Buri 
(1900),    HiLLEL  (1905)   und  Sieolbauer  (1911). 

Merkwürdigerweise  wurden  die  Knochen 
der  vorderen  Extremität  —  ausgenommen  den 
Oberarniknochen  —  morphologisch  kaum  stu- 
diert. Beide  Knochen  des  Unterarms  —  Ulna 
und  Radius  —  und  der  typisch  ausgebildete 
Miltelhandknochen  —  Metacarpus  —  wurden, 
meines  Wissens,  bisher  keiner  komparativ- 
osteologischen  Untersuchung  unterworfen. 

Aus  diesem  Grunde  studierte  ich  die  mor- 
phologischen Verhältnisse  des  Mittelhand- 
knochens aller  Vögel,  welche  in  der  noch 
ziemlich  jungen  komparativen  vogelosteolo- 
gischen  Sammlung  der  Königlich  Ungarischen 
Ornithologischen  Zentrale  mir  zur  Verfügung 
standen. 

Wo  es  aber  notwendig  war,  benützte  ich 
auch  einzelne  Ordnungen,  Familien,  Genera 
und  Arten  behandelnde  osteologische  Mono- 
graphien, besonders  derjenigen  Ordnungen  etc., 
welche  ich  nicht  zur  Hand  hatte. 


Der  Mittelhandknochen  (Os  metacarpi),  der 
Lauf  (Os  tarsometatarsi)  und  das  Brustbein 
(Os  sterni)  sind  die  typischesten  Knochen 
des  Vogelskelettes. 

Beide  erstgenannte  -  Mittelhaudknochen 
und  Lauf  —  sind  kompliziert  aufgebaut,  da 
sie  keine  einheitlichen  Teile  des  Skelettes 
sind,  sondern  aus  mehreren  kleinen  Knöchel- 
chen zusammengesetzt  werden. 

Das  Os  metacarpi  kann  man  im  erwach- 
senen Vogel  morphologisch  nur  so  verstehen, 
wenn  man  seine  embryologische  Entwicklung 
in  Betracht  zieht. 

Die  vordere  Extremität  besteht  —  ausge- 
nommen die  Fische  —  bei  allen  Wirbeltieren 
aus  folgenden  4  Hauptabschnitten  :  Oberarm 
(Humerus).  Unterarm  oder  Vorderarm  (Ulna  -\- 
Radius),  Handwurzel  (Carpus)  und  Hand 
(Manus).  Die  Hand  selbst  zerfällt  in  2  Ab- 
schnitte :  Metacarpalia  und  Phalangen. 

Der  Grundtypus  der  Handwurzel  (Carpus) 
entsteht  nach  Wiedersheim  folgenderweise  : 
„Um  ein  Os  centrale,  das  auch  doppelt  vor- 
handen sein  kann,  liegt  ein  Kranz  von  wei- 
teren Stücki^ii,   unter  welchen  man  drei  proxi- 


55 


diale,    ulnare    es    iuteriiiecliuiii;    ilislalisak    a 
carpale   I— IV— VI. 

A  madarak  mellső  végtagjának  és  különö- 
sen szárnyközépcsontjának  embrlologiai  és 
morfológiai  kialakulására  nézve  a  liiivárok 
nézete  különböző.  Mindnyájan  megegyeznek 
abban,  hogy  a  kéztő  proximalis  sora  a  kifej- 
lett madárnál  két  csontocskából  áll,  ezeknek 
eredetét  azonban  már  különbözőképpen  ma- 
gyarázzák. A  legújabb  időkig  úgy  fogták  fel 
a  kérdést,  hogy  a  két  kéztőcsont  —  ulnare 
és  radiale  —  mindegyike  2 — 2  csontocskából 
forrad  össze,  és  i)edig  intermedium  -)-  ulnare  és 
centrale -{-radiale.  Legújabban  azonban  Sieol- 
BAUEK  megállapította,  hogy  az  intermedium  a 
rndlale-val  egyesül,  a  centro-ulnare  visszafej- 
lődik és  helyét  a  písiforme  foglalja  el. 

A  distalis  sor  a  madaraknál  a  kéz  (manus) 
elemeivel  együtt  egységes  csonttá  forrad 
össze;  az  egyes  elemek  liomologiá ja  azonban 
még  vitás.  A  MECKEL-GEUENBAUR-iskola  szerint 
—  a  melyhez  Rosenbeeg,  Jeffries,  MuíNe  Ed- 
wards, Parker  W.  K.,  Zehntner,  Nassonow  és 
mások  csatlakoztak  —  a  carpalis  és  nieta- 
carpalis  elemek  a  madárnál  a  pentadactyl 
végtaghoz  viszonyítva  redukált  számban  fej- 
lődnek ki  ;  a  redukczió  az  ulnaris  oldalon  megy 
végbe,  a  hol  két  ujj  vész  el.  A  radialis  oldal 
első  újjá  e  szerint  homolog  a  pentadactyl 
végtag  hüvelykujjával. 

Ezzel  szemben  az  OwEN-iskola  —  Lekíhtux, 
Norba.  Sieqlbauer  és  mások  —  a  hüvelyt 
tartják  redukáltnak  az  ötödik  ujjal  együtt. 

GEGENBAUR-iskolája  e  szerint  J.,  2.,  ;'.  és  rudi- 
mentär 4.  carpaliákat.  mint  bazális  elemeket 
ésl.,  II.,  III.  és  rudimentär  I\\  metacarpaliákat, 
az  OwEN-iskola  j)edig  2.,  8.,  -1.  és  rudimentär 
").  carpaliákat,  továbbá  II.,  III.,  IV.  és  rudi- 
mentär V.  metacarpaliákat  ismer  el  a  madár 
mellső  végtagján. 

Bárhogyan  dőljön  is  el  a  vita,  tény  az, 
hogy  a  kéztőcsontok  distalis  sora  csak  em- 
brionális állapotban  és  tiatal  korban  van  meg 
külön  csontocskák  alakjában;  a  kikeléstől 
számított  4-6  hetes  korban  összenőnek  a 
kézközépcsontok  (metacarpalia)  pro.ximalis  vé- 
gével. 

A  kézközépcsontok  (metacarpalia)  közül 
csak  kettő  fejlődik  ki  tekintélyes  nagyságúvá, 
megnyúltan  hengeres  csonttá;  egy  kicsiny 
marad,   ez  a  hüvelyt    tartja;  egy  elsorvad;  a 


male  und  4 — H  distale  unterscheiden  kann." 
Erstere  sind  das  Radiale,  Ulnare  und  Inter- 
medium, letztere  Carpalia  (I — IV — VI). 

Bezüglich  der  embryologischen  Entwick- 
lung und  morphologischen  Ausbildung  des 
Vogeltlügels  gehen  die  Anschauungen  der 
Autoren  auseinander.  Doch  stimmen  sie  darin 
überein,  dass  die  proximale  Reihe  der  Hand- 
wurzel im  erwachsenen  Vogel  aus  zwei 
Knochen  besteht,  u.  zw.  aus  dem  Ulnare 
und  Radiale.  Beide  entstehen  aus  zwei  kleinen 
Knochen,  das  Ulnare  aus  dem  Intermedium  -\- 
Ulnare,  das  Radiale  aus  dem  Centrale  -|- 
Radiale.  Sieglbaukr  stellte  es  neuerdings  fest, 
dass  im  Gegenteil  sich  das  [iitcniieűium  mit 
dem  Radiale  vereinigt,  dass  ferner  das  Centro- 
Ulnare  rückgebildet  wird  und  an  seine  Stelle 
das  Fisiforine  tritt. 

Die  distale  Reihe  vereinigt  sich  bei  den 
Vögeln  zu  einem  einheitlichen  Knochen,  die 
Homologie  der  einzelnen  Elemente  ist  aber  heut- 
zutage noch  strittig.  Die  MucRia-GEGENBAURSche 
Schule,  Rosenberg,  Jeffries,  Milne-Edwards,  W. 
K.  Parker,  Zehntner,  Nassonow  u.  a.  fassen 
die  Frage  so  auf,  dass  die  Reduktion  auf 
der  ulnaren  Seite  stattfindet,  wo  zwei  Finger 
verschwinden.  Der  erste  Finger  der  radialen 
Seite  ist  also  homolog  dem  Daumen  der  penta- 
dactylen  Extremität. 

Nach  Owen  und  seiner  Schule,  Leighton, 
NoRSA,  Sieqlb.wer  u.  a.  ist  der  Daumen  rudi- 
mentär, er  verschwindet  ebenso  wie  der  grosse 
Finger. 

Die  GEGRNBAüRsche  Schule  bezeichnet  folg- 
lich 1.,  2.,  3.  und  ein  rudimentäres  4.  Carpal 
als  basale  Elemente  und  dem  entsprechend 
I.,  11.,  III.  und  rudimentäres  I\'.  Metacarpal; 
während  die  OwENSche  Schule  2..  3.,  4.  und 
rudimentäres  .1.  Carpal  und  II.,  III.,  IV.  und 
rudimentäres  A*.   Metacarpal  annimmt. 

Wie  immer  auch  der  Streit  entschieden 
wird,  steht  es  fest,  dass  die  distale  Reihe 
der  Handwurzelknochen  nur  im  embryonalen 
Stadium  und  beim  jungen  Vogel  aus  abge- 
sonderten Knöchelchen  besteht,  beim  erwach- 
senen Vogel  aber  —  schon  im  4  —  6. 
Monate  ■ —  mit  den  Metacarpal-Knochen  ver- 
wächst. 

Von  den  5.  Metacarpal  -  Knochen  der 
Itentadactylen  Extremität  erreichen  bei  den 
Vögeln  nur  zwei  eine  bedeutende  Länge, 
einer    hält    den    Daumen,    einer    wird    redu- 


56 


pentadactyl  végtagnak  teliát  négy  eleme  mutat- 
ható ki;  az  ötödik  fel  sem  lép.  A  Gegenbaur- 
iskolához  tartozó  Zehntner  szerint  Mc.  I  tartja 
a  hüvelyt,  Mc.  II  a  szárnyközépcsont  erősebb 
ága,  Mc.  III  a  gyengébb  ág,  Mc.  IV  Cyp- 
selusnál  —  a  melynek  fejlődését  vizsgálta  — 
a  fejlődés  6 — 7  napján  lép  fel,  de  a  9 — 10 
napon  már  nyoma  sincs,  mig  a  tyúknál  egy 
hónapos  korban  is  megtalálta,  mint  külön 
csontocskát.  Zehntner  szerint  tehát  a  Mc.  V 
nem  is  lép  fel. 

Ezzel  szemben  OwEN-iskolája  és  ennek  leg- 
újabb képviselői,  Leighton  és  Sieqlbauer  szerint 
Mc.  I  nem  lép  fel,  Mc.  II  tartja  a  hüvelyt, 
Mc.  III  az  erősebb  ág,  Mc.  IV  a  gyengébb, 
és  Mc.  V  beleolvad  a  gyengébb  ágba. 

[Parker  W.  K.  régebbi  nézetét,  a  mely 
szerint  a  madarak  szárnyközépcsontján  a  há- 
rom állandó  metacarpalis  elemen  kívül  három 
járulékos  is  fellép  {addilional  s.  intercalari/ 
rays)  és  a  melyet  Tschan  (1889)  is  követett, 
még  1888-ban  feladta.  Parker  W.  K.  régi 
nézete  szerint  a  redukczió  nem  a  végeken, 
hanem    a   középen    ment  végbe.  Kritikáját  I. 

ZEHNTNERUél.] 

A  Mc.  III  és  Mc.  IV  íöikglbauer)  distalis 
végükön  összenőnek  és  két  ízületi  felülettel 
végződnek,  a  melyeken  a  2.  és  8.  ujj  ízesülnek. 

A  száruyközépcsont  komplikált  alakulatából 
—  abból,  hogy  sok  apró  csontocskának  össze- 
növéséből alakul  ki  —  következik,  hogy  a 
kifejlett  metacarpus  morfológiai  terminoló- 
giája helyesen  csak  úgy  állapitható  meg.  ha 
figyelembe  veszszük  az  embriologia  adatait  is. 
Alább  egy  táblázat  világítja  meg,  hogy  az 
embrió  szárnyközépcsontja  elemeinek  a  kifej- 
lett metacarpus  mely  részei  felelnek  meg. 
A  táblázat  tehát  két  fő  oszlopsorból  fog  állani: 
az  embriologiai  és  morfológiai  terminologia 
adataiból.  .Az  embriologiai  terminológiát  Zehnt- 
NER,  Leighton  és  Sieglbauer  a  morfológiait 
Bernstein,  Milne-Edwards,  Shifeldt,  Parker  W. 
K.  és  Bubi  szerint  adom.  A  szerzők  adatai 
közül  a  legmegfelelőbbeket  cnrsive  szedet- 
tem; ezeket  a  terminus  technicusokat  hasz- 
nálom dolgozatom  további  menetében. 


ziert  und  der  letzte  bleibt  rudimentär. 
Geqenbaur  und  seine  Schule,  neuerdings 
Zehntner  bezeichnen  den  Daumen  tragenden 
als  Mc.  I,  den  stärkeren  Ast  des  Vogclmittel- 
haiidknochens  als  ]\lc.  II.  den  schwächeren 
als  Mc.  III;  Mc.  IV  tritt  bei  Cypselus  in  den 
6 — 7.  Tagen  der  embryonalen  Entwicklung 
auf,  verschwindet  aber  schon  am  9 — 10.  Tage. 
Beim  Huhn  fand  Zehntner  das  Mc.  IV  selbst 
noch  1  Monat  nach  dem  Ausschlüpfen  selb- 
ständig verknöchert.  Mc.  V  entwickelt  sich 
nicht. 

Owens  Schule,  Leighton  und  Sieglbauer  fassen 
es  im  Gegenteil  folgenderweise  auf:  Mc.  I 
entwickelt  sich  nicht.  Mc.  II.  hält  den  Dau- 
men, Mc.  III  ist  der  stärkere,  Mc.  IV  der 
schwächere  Ast  ;  Mc.  V  verknöchert  sich 
mit  Mc.  IV. 

(Nach  einer  älteren  AuÔ'assung  W.  K. 
Parkers  gibt  es  in  dem  Vogelmittelhand- 
knochen ausser  den  drei  persistierenden  Meta- 
carpalien  noch  drei  sogenannte  additional  »-. 
intercalari/  rays.  Laut  dieser  Auflassung  findet 
die  Reduktion  nicht  an  den  Rändern,  sondern 
in  der  Mitte  statt,  was  auch  Tschan  behau])tet. 
Selbst  W.  K.  Parkek  gab  aber  diese  seine 
Autlassung  noch  im  Jahre  1888  auf.  —  Kritik 
siehe  bei  Zehntner.] 

Mc.  Ill  und  Mc.  IV  wachsen  auf  ihrem 
distalen  Ende  zusammen  und  enden  in  zwei 
Gelenkflächen,  welche  den  2.  und  3.  Finger 
halten. 

Aus  der  komplizierten  Entwicklung  und  Ver- 
knöcherung des  Vogelmittelhandknochens  folgt, 
dass  seine  morphologische  Terminologie  nur 
dann  bestimmt  werden  kann,  wenn  man  die 
embryologischen  Verhältnisse  in  Betracht 
zieht.  Aus  der  nachfolgenden  Tabelle  wird 
es  ersichtlich,  wie  die  embryologischen  Ele- 
mente den  morphologischenTeilenentsprechen. 
Die  Tabelle  besteht  aus  zwei  Hälften  :  eine 
enthält  die  embryologische,  die  zweite  die 
morphologische  Terminologie.  Erstere  ent- 
hält die  Angaben  von  Zehntner,  Leightun  und 
Sieglbauer,  letztere  dieselben  von  Bernstein, 
MiLNE  Edwards,  Shufeldt.  W.  K.  Parker  und 
Buri. 

Cursiv  sind  diejenige  morphologische  Ter- 
mini technici  gesetzt,  welche  ich  in  meiner 
nachfolgenden  Beschreibung  benütze. 


57 


A  teljesen  kifejlett  madár  szániyközép- 
csontja  —  OS  metacarpi  —  négy  carpalis 
és  négy  nietacarpalis  csontocska  összenövé- 
séből kialakuló  egységes  csont.  A  négy  car- 
palis csontocska,  a  melyek  a  kéztő  (carpus) 
distalis  sorához  tartoznak,  Zehntnek  szerint 
c  J  +  2  és  c  3  +  4 ,  SiEGLBAUKR  szeriut  c  2  +  a  és 
c  4  +  n .  A  négy  nietacarpalis  csont  a  kéz 
(manus)  proximalis  elemeit  képviselik  és 
ezek  Zehntnkr  szerint  Mc.  J,  II,  Hí,  IV; 
SiEGLBAUER  szerint  Mc.  II,  III.  IV,  V.  (A 
ZEHNTNER-féle  Mc.  IV,  illetve  a  Sieqlbauer- 
féle  Mc.  V  beleolvadnak  a  szárnyközépcsont 
gyengébb  ágába.) 

Alábl)  következő  morfológiai  leírásomban 
a  metacarpust  mindig  olyan  helyzetben  tar- 
tom, hogy  proximalis  végének  bunkószerű 
megvastagodása  alul,  a  megnyúlt  két  ág  fel- 
felé áll.  A  madárszárnyközépc-ont  proximalis 
bunkószerű  megvastagodása  a  négy  carpalis 
elem  és  a  hüvelykujjat  tartó  metacarpalis 
csont  {tuberositas  metacarpi  II  Sikölbauer) 
összenövéséből  keletkezik.  A  proximalis  bun- 
kóból két  hengeresen  vagy  léczszeriien  meg- 
nyúlt ág  indul  ki;  az  erősebbik,  hengeres 
vagy  háromoldalú  az  orsócsonti  áij  (Mc.  III 
Sieglbauer),  a  gyengébb,  lapos,  léczalakú  ág 
a  siiigcsonti  ág  (Mc.  IV  Sieglbauer).  A  két 
ág  a  szárnyközépcsont  distalis  végén  egymás- 
felé hajolva,  összenő;  az  összenövés  terét,  a 
melynek  relativ  szélessége  és  magassága  az 
egyes  szisztematikai  egységekre  jellemző,  bol- 
tozat {fornix  metacarpi)  néven  írom  le.  A 
boltozat  fölött  két,  az  ujjakat  tartó,  izületi 
felület  nyúlik  ki,  a  nagyobbik  felületű  az 
orsócsonti  ág  izületi  nyúlvÓMya  {tuberciilum 
radiale  distale  metacarpi  Buri),  a  kisebbik  a 
singcsonti-ág  izületi  nyúlványa  {tuberculiim, 
ulnare  distale  metacarpi  Buri). 

Az  orsó-  és  singrsonti  ág  között  az  egyes 
rendekre,  családokra  stb.  jellemző,  tojásdad, 
elliptikus,  lándzsa  stb.  alakú  s^árnyközi'p- 
csonti  rés  {fissura  metacarpi  Bernstein)  marad, 
a  mely  vagy  egynyílású,  vagy  kétnyílású.  Az 
orsócsonti  ágnak  ulnaris  oldalár<)l.  ott,  a  hol 
a  két  ág  a  proximalis  bunkó  fölött  ketté- 
ágazik, kisebb-nagyobb  dudor,  fogalakú  nyúl- 
vány vagy  a  számyközépcsonti  rést  teljesen  át- 
hidaló —  morfologiiiilag  rendkívül  jellemző  — 
csonthid  nyúlik  a  singcsonti  ág  felé;  ez  az 
izomnyúlmny  {tuberositas  museularis  Bern- 
stein) határozza  meg  a  szárnyközf-pcsonti  rás 
Aquiln  XXL 


Das  ausgebildete  Os  metacarpi  der  Vögel 
ist  ein  aus  4  carpalen  und  4  metacarpaleu  Ele- 
menten verschmolzener  einheitlicher  Knochen. 
Die  4  carpalen  Elemente,  die  der  distalen  Reihe 
des  Carpus  angehören,  sind  nach  Zehntner 
c  1+2  und  c  3  +  4  nach  Sieglbauer  c  2  +  3 
und  (•  4+5-  Die  .Metacarpalknochen,  die 
Elemente  des  Manus,  sind  Mc.  I — IV  (Zehnt- 
ner) resp.  Mc.  II- — V  (Sieglbauer).  Zehntners 
Mc.  IV,  resp.  Sieglbauers  Mc  V  verschmilzt 
in  das  Mc.  111,  resp.  Mc.  IV. 

In  normaler  Lage  betrachtet,  ist  das  proxi- 
male Ende  des  Os  metacarpi  kolbenförmig. 
Der  Kolben  entsteht  aus  der  Verknöcherung 
der  carpalen  Elemente  und  des  ersten  radialen 
Metacarpalknochens,  welcher  den  Daumen 
trägt.  (Zehntner  Mc.  I  ;  Sieglbauer  Tuberositas 
metacarpi  II).  Aus  dem  proximalen  Kolben 
gehen  zwei  lange  Äste  aus,  der  stärkere  ist 
cylindrisch  oder  3 — 4kantig,  Sieglbauers 
Mc.  III,  resp.  Zehntners  Mc.  II  ;  der  schwächere 
ist  plattgedrückt,  distalwärts  schmäler,  Siegl- 
bauers Mc.  IV.,  Zehntnbrs  Mc.  III.  Ersterer 
kann  auch  als  radialer,  letzterer  als  ulnarer 
Ast  bezeichnet  werden.  Beide  Äste  verwach- 
sen an  ihrem  distalen  Ende,  die  Stelle  des 
Verwachsens  nenne  ich  —  da  ihre  Breite 
und  Höhe  in  einigen  Ordnungen  charakte- 
ristisch   ist   —   Wölbung  {Fornix  metacarpi). 

Oberhalb  der  Wölbung  enden  die  beiden 
Äste  in  zwei  Gelenktlächeii,  welche  den  zwei- 
ten und  dritten  Finger  halten  :  die  Gelenk- 
fläche des  zweiten  Fingers  ist  grösser,  gehört 
dem  radialen  Aste  zu  und  wird  von  Buri 
als  Tuherculam  radiale  distale  metacarpi  be- 
zeichnet ;  diejenige,  welche  den  dritten  Finger 
trägt  und  dein  ulnaren  Aste  angehört,  ist  viel 
kleiner  und  wird  von  Buri  als  Tuberculum 
ulnare  distale  metacarpi  benannt. 

Zwischen  dem  radialen  und  ulnaren  Aste 
bleibt  eine,  für  die  einzelnen  Ordnungen  cha- 
rakteristische, ovale,  ellyptische  oder  lanzen 
förmige  Lücke,  die  sogenannte  Fissura  meta- 
carpi. An  der  äusseren  Seite  des  radialen 
Astes,  dort,  wo  beide  Äste  oberhalb  des  Kol- 
bens auseinandergehen,  findet  man  bei  eini- 
gen Vögeln  eine  kleine,  gegen  den  ulnaren 
Ast  ragende  Tuberosität,  bei  anderen  ist  diese 
Tuberosität  gross,  zahnförmig,  manchmal  er- 
reicht sie  auch  den  ulnaren  Ast  und  verknöchert 
sich  mit  diesem,  als  eine  Knochenbrücke.  Sie 
wird  mIs    Tuberositas    museularis   bezeichnet, 


58 


egy  vagy  kétnyílású  voltát.  Az  izotmiyálrántj 
a  singi  szárnytöfeszítő  izom  (Musculus  exten- 
sor metacarpi  ulnaris)  tapadására  szolgál. 

A  proxinialis  bunkó  belső  felületének  közepe 
táján  erős  dudor  mered  ki,  a  melyet  Sieolbaubr 
6AD0w-val  processus  muscularis  metacarpi  III. 
néven  ir  le. 

Az  orsócsonti   ág   (Mc.    Ili)    külső    oldalán 


tc.u 


fiss. 


Mc  IV -- 


t.m. 


dient  zur  Insertion  des  M.  ext.  metacarpi  ulnaris 
und  ist  morphologisch  von  hoher  Wichtigkeit. 

An  der  inneren  Seite  des  proximalen  Kol- 
bens erhebt  sich  ein  ahnsehnlicher  l'rozess, 
welchen  Sibülbauer  nach  Gadow  als  Processus 
muscidaris  metacarpi  111  bezeichnet. 

An  der  äusseren,  lateralen  Seite  des  Mc. 
HI    (Siei4lbauer)    sieht  man  eine  bald  tiefere, 


_  tc.u 


Mc.  IV 


l.m. 


pr.  musc,    mc.ni. 


Í.  ki'p.  Uijyaiiaz,  belsö  oldal. 
Abbild.  2.  Dasselbe,  innere  Ansieht. 


1.  kép.  Haliaëlus  albicilla  L.  baloldali   metaearpusa. 

kiilsö  oldal.  '■";, 
Abbild.  1.  Linker  Metacarpus  von  HaliaHu^  albicilla 

L.,  äussere  Ansicht,  '/i 

tc.  u.  =  Tuberculum  ulnare,  Ic.  r.  =  Tuberculuni  radiale,  /  =  Kornix  metacarpi,  /iss.  Fissura  metacarpi,  Mc.  Ill,  -  Metacarpale 
ni.,  Aie.  IV,  ^r-.  Metacarpale  IV.,  s.  ä.  e.  Sulcus  tendinis  museali  e.\tensüris  digitorum  communis,  /.  m.  -  Tuberositas  muscularis, 
/.  tue.  II.  —  Tuberositas  metacarpi  II.,  C-!-\-%      Carpale  2-|-ä,  CìJ^ì      Carpale  i-f-.-',;>''.  muse.  me.  IH.      Processus  muscularis  metacarpi  III. 


hosszabb-rövidebb,  többé  kevésbbé  mély  ba- 
rázda fut  végig,  a  melyben  a  közös  iijjfe- 
szítö  izom  {Musculus  extensor  digitorum  com- 
munis) ina  halad  s  ezért  a  barázdát  Biri 
siilcKS  tendinis  museuli  extensoris  digitorum 
communis  néven  írja  le.  Az  orsócsonti  ág 
közepe  táján  vagy  annak  distalis  haniiadában 
ebből  a  barázdából  kiágazik  még  egy  barázda 
az  orsócsonti  ág  dorsalis  lapjára,  a  melyben 
a  mutatóujj  saját  feszítő  izmának  (Musculus 
extensor  indicis  proprius)  ina  halad  és  innen 
BüEi-tól  a  sulcus  tendinis  museuli  extensoris 
indicis  proprii  nevet  kapta. 

A  morfológiai  leírás  megértésót  megköny- 
nyítendő,  álljon  itt  elsősorban  a  rétisas  {Ha- 
liaetus  albicilla  L.)  1.  és  2.  kép  és  a  liolló  [Cormis 


bald  seichtere,  am  distalen  Ende  des  Knochens 
immer  gut  sichtbare  Kinne  von  variierender 
Länge,  in  welcher  der  Musculus  extensor 
digitorum  communis  verläuft  und  deshalb 
von  BuKi  als  Sulcus  tendinis  museuli  exten- 
■■^oìis  digitoium  communis  bezeichnet  wird. 
In  ihrer  distalen  Fortion  gibt  diese  Rinne 
einen  Seitenast  ab.  die  sich  gegen  die  obere, 
dorsale  Seite  des  Mc.  111.  wendet,  in  welcher 
der  den  obengenannten  Muskel  kreuzende 
M.  ext.  indicis  proprius  läuft  und  deshalb 
ebenfalls  von  Buri  als  Sulcus  tendinis  mus- 
euli extensoris  indicis  proprii  hezeìchnet  wird. 
Zur  Erleichterung  der  nachfolgenden  mor- 
phologischen Beschreibung  seien  hier  an 
dieser  Stelle  die  linken  Metacarpi  von  Hu  li- 


59 


corax  L.)  '6.  és  4-  kép.  baloldali  száruyközép- 
csontjának  vázlata,  mint  a  madarak  szárny- 
középcsontjának két  főtypnsa,  továbbá  a  honio- 
logiákat  magyarázó  és  a  terminológiai  egye- 
zéseket feltüntető  táblázat.  (tjO.  oldal).  A  szárny- 
középcsont morfológiai  tannlmányozásából  arra 
az  eredményre  jutottam,  hogy  a  madarak  váz- 
rendszerének ez  a  sajátos  alakulása  csontja  az 
egyes  rendek,  családok,  stb.  keretein  belül 
lényegesen  különböző  és  rendkívül  tipikus. 
Legfontosabb  morfológiai  bélyegei  a  következő 
részeken  figyelhetők  meg: 


aëtus  albieilla  L.  (Abbild.  1.  u.  2.)  und  Corvuti 
corax  L.  (Abbild.  3.  u.  4.)  abgebildet,  als  zwei 
Hauptty|)en  des  Vogelmittelhandknochens, 
weiterliin  folge  die  Homologien  und  kongruente 
Termini  technici  erläuternde  Tabelle,  (l'ag.  Gü.) 
Meine  morphologischen  Studien  über  das 
Os  metacarpi  der  Vögel  führten  mich  zu  dem 
Schlüsse,  dass  dieser  Knochen  bei  den  ein- 
zelnen Ordnungen,  Familien  und  Arten  sehr 
charakteristisch  ausgebildet  ist.  Die  wich- 
tigsten osteologischen  Merkmale  des  Os  meta- 
carpi sind  : 


t  mc.  II 


tc  r    - 


Mc.UI.       Mein— 


t  mc 


pr.musc  mein 


3.  kép.  Corvus  corax  L.  baloldali  metacarpusa,  külsö  oldal.  Vi  4.  kép.  Ugyanaz,  belső  oldal. 

Abbild.  3.  Linker  Metacarpus  V.  CoíTMs  cora.(:L.,äus.sere  Ansieht  \,  Abbild.  4.  Desselbe,  innere  Ansicht. 

tc.  u.  -  .  Tuberculuin  ulnare,  ic.  r.  ^  -  Tuberculum  radiale,  /  F'orni.x  metacarpi,  ßss.  ~  Fissura  metacarpi,  Aie.  III.  ---  Metacarpale 
m.,  -l/i;.  IV'.  —  Metacarpale  IV.,  s.  ä.  i;.  ^~  Sulcus  tendinis  musculi  extensoris  digitorum  communis, /.  m.  -Tuberositas  muscularis, 
t.  mc.  IL  ^--  Tuberositas  metacarpi  \\  ,  C2-I-3  ^r  Carpale2+3,  Ci-j-s  =  Carpalci-}-:.,  /')'.  musc.  mc.  III.      Processus  muscularis  metacarpi  Ul. 


1.  az  orsôcsonli  es  singcsonti  ág  (Mc.  Ill 
és  Mc.  IV)  alakja  ; 

2.  az  izomnyúlvány  (tuberositas  muscularis) 
és  néhol  a  processus  viiiscu  aris  metacarpi 
III.  fejlettségi  foka  és  nagysága; 

3.  a  boltozat  [fornix  metacarpi)  relativ  szé- 
lessége és  magassága; 

4.  az  orsócsonti  és  singcsonti  ág  ízületi  ugiil- 
ványának  (tubereulnm  radiale  et  ulnare  distale 
metacarpi)  egymáshoz  viszonyított  magassága; 

5.  a  szárnyközépcsonti  rés  (lissíira  meta- 
carpi) alakja  ; 

6.  a  közös  ujjfeszitö  izom  és  a  mutatóujj 
saját  feszítöizma  inbarázdájának  [sidciis  ten- 
dinis musculi  extensoris  digitorum  communis 
et  indicis  proprii)  lefutása. 

Néhol  a  carpale  2-1-3  és  carpale  4  -f-  5  és 
a  hüvely  tartójának  (tubernsifas  metacarpi  TI) 
kialakulása  is  jellemző. 


1.  Die  Gestalt  des  Mc.  Ill  und  Mc.  IV. 

2.  Die  Grösse   der  Tuberositas  muscularis 
und  des  Processus  muscularis  metacarpi  Ili- 

3.  Die    Breite    und    Höhe  der    Wölbung. 
{Fornix  metacarpi). 

4.  Die  relative  Lauge  der  beiden  Tubercula. 

5.  Die  Gestalt  der  Fissura  und 

6.  Die  Ausbildung  der  beiden  Sulci. 
Manchmal  fand  icii  auch  in  der  Ausbildung 

der  C  2  -|-  :t  und  C  4  -|-  ■>  und  der  Tuberositas 
metacarpi  li  charakteristische  Züge. 


8* 


60 


co        co  o        rs 
K       ti  B       ~- 

•1  -1    "Î  -Î 


a 


a  a 


a 


+      + 


« 
B 
>■ 
•X 

•X. 

» 

o 

■e 
tr 


o 


33 
5  (t> 


•o-d 


SO 


PS   4- 


«*     5*  q"     ^        -l- 


>    s    !5 

tl3     _a     Ci 

=  ~  2 
ins 


^   §   ^   a  *i:  "^ 

S    Ö    a   o   1-  ^ 

■i^    -^    c^    cn    i^  '^ 

S-  5- S.  =«  4-  + 

^  K.  *-,  -'  ^- 


'i:    ^ 

^ 

^   H 

CB 

rv 

P 

o      o 

3  3 


■a       g 


H      --5      H 

*     rs     o     <— '  ÍS 

g.  1  S.'S.  = 

3  3.S  si 

—    Ù3  ce 


a. 


1— < 

ÍS 

—  "3 

V. 

=, 

n  ~ 

V- 

y 

s 

CL  -7 

X 

„, 

_ 

3 

>; 

-^        o 


--      Q 
o  a  o 

c  B  c 

^  CD    ^ 

iff: 

^5    S 


CD 


^5 


Eg 

CD    ^ 

3  ra 

5  S- 

35' 


•3! 

9  o 

X    CD 

2  ? 
3 

'S    s- 


m     ^.     -=: 


t3 


'S    a;   »    y.  2 

c    y:    3    y  — 


Í-ÍÍ 


g  ^    £2.  re  -s    a;   g    y. 


■  ~-      '/- 


~1  V. 


INI 


=•2 


sa   fi    5. 
y.   »   ^ 

•3  ^ 

D3 


-^C      r; 


O 


•^      S 


I        I    I 


ES      Hcn 
'**■£,      3*  re 

ai     3°- 


CD 


03 

■  ^-    ce 


s 


^j  2^  ii  '- 


oc 


■  o 

3  5:2"  §-.2" 
g.  s-  o  S.  S- 

2  s  S  -s  s  » 
S  05      g-  00 


/j    *J    ;* 


03      2 

a  2 


>2  a 


I        I 


-     »: 
S     y. 


e 
dì 


■rí     I 
5   s 


« 

y 

» 

T 

>; 

(J5 

^ 

» 

0 

I? 

.— »^ 

-? 

CO     ^ 


2,  ». 

i  Í 

S    £. 


-  -25 


41 

•  © 


61 


MortVilo^iai  vi/sgálataiiii  creclniényt't  az  I. 
táblázatban  rfistugons7.eaetttorinuwioß:vdt  hasz- 
nálva, GvDow  H  rendszerében  közlöm.  Jlindeii 
egyes  rend  tárgyalása  elején  felsorolom  az 
általam  megvizsgált  fajokat.  Az  osteologu- 
soknak  oly  rendekről  és  fajokról  közölt  ada- 
tai, a  melyeket  magam 
meg,  2*«^'^  betűkkel  vannak  szedve. 


nem   vizsgálhattam 


Arcliaeoi-nithes. 

Arehaeopteryx  maerura. 

Metacarpusa  három  teljesen  kiilöiiálli)  csontból, 
a  Me.  HI.,  .Me.  IV  és  Me.  ll.-ből  áll.  Fz  utóbbi  a 
Mc.  Ill-nak  csak  mintej^y  '/»  részéi;;  nyúlik.  .V  Neor- 
nith-madaraknál  ov.  a  Me.  II.  a  Aie.  Ill  proximalis 
tövéhez  csontosodik,  a  Me.  Ill  és  Me.  IV  pedig 
mindkét  végén  összeforr.  A  carpalis  elemek  közül  csak 
egy  esontocska  van  meg,  a  többi  valósziniileg  egybe- 
olvad a  Mc.  III  és  IV  proximalis  végével.  Vilá- 
gos rajzát  a  mellső  végtagnak  0.  Vogt  közli  a 
The  Ibis.    Ser.  IV.  Vol.  IV.  18S0     p.  438.   L.  ô.  kép. 

\ .  ö.  Heilmann. 


Die  Hesiiltate  meiner  inorpliologischen 
Untersnehungen  teile  ich  nach  dem  G.^Do\v- 
schen  System  mit.  Bei  jeder  Ordnung  gebe 
ich  die  Liste  der  von  mir  untersuchten  Arten 
an.  Die  Daten  anderer  Autoren  über  solche 
Arten,  welche  mir  nicht  zugänglich  waren, 
sind  mit  Petit- Buchstaben  gesetzt. 


Archaeornithes. 

Arehaeopteryx  maerura. 

Das  Os  metacarpi  des  Arehaeopteryx  besteht  aus 
drei  selbständigen  Knochen  :  Mc.  III,  Mc.  IV  und 
Mc.  IL  Letzteres  erreicht  nur  ca.  Vj  der  Lunge  des 
Me.  III.  Bei  den  .Veoniithes  verknöchert  das  Mc.  II 
mit  der  proximalen  \\'urzel  des  .Me.  Ill  ;  Mc.  Ill  und 
Mc.  IV  verwachsen  auf  ihren  beiden  Enden.  Von  den 
carpalen  Elementen  ist  nur  ein  kleiner  Knochen  vor- 
handen, die  übrigen  sind  wahrscheinlich  mit  den 
proximalen  Enden  des  .Mc.  III  und  Mc.  IV  verknöchert. 
Die  beste  .Vbbildiuig  der  vorderen  Extremität  des 
Archaeopteiyx  wurde  von  C.  Vogt  mitgeteilt,  (The 
Ibis.  Ser.  IV.  Vol.  IV.  1880.  p.  438.)  Siehe  Abbild  5. 

Vgl.  Heilmank. 


ö.  kép.  Arehaeopteryx  maerura  mellső  végtagjának  vázrendszere.  Vogt  nyomán. 
Abbild.  5.  Skelet  der  vorderen  Extremität  von  Arehaeopteryx  maerura  nach  Vogt. 

CO   -  Coracoideum.    s        Scapula,    h  =  Humerus,    n  =  Ulna,  r  =  Radius,  c  =  Carpale     m   =    Metacarpalia  / 

Digitus  I.  2  =  Digitus  II.  3   -  Digitus  IH. 


Neoriiithes  Ratitae. 

lihea  amerieana  (L.) 

A  carpalis  elemek  megnyiíltak,  a  tubero- 
sitas metacarpi  II.  magas,  proximalis  vége 
keskeny.  Me.  Ill  külső  oldala  lapos,  belső  oldala 
gyengén  domború,  proximalis  tövén  a  tube- 
rositas muscularis  élt  alkot;  Mc.  IV  keskeny- 
lemezes,  fornix  szélesebb,  mint  magas,  tuber- 
culmiiok  egyvonalban  állnak;  fissura  lándzsa- 
alakú. A  sulcusok  nem  vehetők  észre,  a  mi 
összefügg  a  repülés  rednkcziójával.  Tab.  Vili. 
íig.  1- 


Neornitlies  Ratitae. 

Rhea  americana  (L.). 

Die  carpalen  Elemente  sind  verlängert,  die 
Tuberositas  metacarpi  11  hoch,  an  ihrem 
proximalen  Ende  schmal  ;  die  äussere  Seite 
des  Mc.  III  ist  flach,  die  innere  etwas  kon- 
vex, an  ihrem  proximalen  Ende  bildet  die 
Tuberositas  muscularis  eine  Kante  ;  Mc.  IV 
ist  dünn,  Fornix  breiter  als  hoch,  beide 
Tubercula  sind  gleich  laug  ;  die  Fissura  lan- 
zenförmig.  Sulcus  tendinis  musculi  extenso- 
rum  digitornm  communis  und  indicis  proprii 
sind  kaum  sichtbar,  seicht,  was  mit  der  Reduk- 
tion des  Flugvermögens  in  Verbindung  steht. 
Tab.  VIII.  Fiíí.   1. 


62 


Sf.I;K.nka  szei'int  „Am  iiiivollkomiiieiisten  isl 
die  Mittelhanfl  in  Oasiiarius  Novae  Hollandiáé 
und  Aptéryx  ausgebildet.  Die  Mittclliami- 
knochen  sind  hier  ganz  eng  an  einander  ge- 
legt und  aufs  innigste  verwachsen".  Paiíker 
T.  .1.  szerint  Ajderyx-néì  „The  dislalia  usually 
concresce  with  the  second  and  third  meta- 
carpals, to  form  a  carpometacarpus,  with 
which  the  radiale  and  ulnare  may  or  may  not 
become  united".  A  Casuar  nietacarpusára 
vonatkozólag  v.  ö.  Merrkm  rajzát. 

títereornithes. 

A  Patagonia  eocaenjéböl  napvilágra  került  l'hn 
rorhacos  infkilus  Ameghino  metacarpiisát  Andrews 
leírásából  és  rajzából  ismerem.  Szerinte  Me.  Ili 
erős,  Mc.  IV  la[>os.  a  fissura  proximalis  töve  he- 
gyezett, középtájoii  átmérője  széles,  distalis  vége 
kerekített. 

Neoruifhes  ("ariiiatae. 

A  szegycsontos  madarak  (Carinatae)  meta- 
carpusa  morfológiailag  abban  különbözik  a 
szegycsont  nélküliekétől  (Katitae),  hogy  a  car- 
palis  elemek  :  c  2-|-3,  c  4-f-5  és  a  tuberosi- 
tas metacarpi  II  -  az  egész  metacarpus 
hosszához  viszonyítva  —  aránylag  sokkal 
rövidebbek.  Míg  pl.  a  Rhea  americana  meta- 
carpusának  hossza  61  mm  a  melyből  a  car- 
palis  elemekre  és  a  tuberositas  metacarpi 
Il-ra  26  mm  esik,  tehát  az  egész  hossznak 
majdnem  fele,  addig  a  szegycsontos  mada- 
raknál az  említett  részek  hossza  az  egész- 
nek egy  negyedét  sem  éri  el. 

Ichthi/ornifhes. 

iVÍABSH  szerint,  ,The  united  metacarpal  elements  of 
Ichthyornis  form  a  short  and  decidedly  robust  hone, 
somewhat  resembling  that  of  Sterna,  but  presenting 
more  points  of  resemblance  to  the  Genus  Graculns. 
The  united  metacarpals  in  the  Genus  Apatornis  are 
much  more  slender  than  in  Ichthyornis,  but  the  bone 
is  still  of  moderately  robust  proportions,  when  corn- 
dared  with  the  same  part  in  modern  Birds  of  flight  - 


Nach  Ski.ksk.a  ist  ilic  .Mittelhand  ..am  un- 
vollkommensten in  Casuarius  Novae  Hol- 
landiáé und  Aptéryx  ausgebildet.  Die  Mittel- 
handknochen sind  hier  ganz  eng  aneinander 
gelegt  und  aufs  innigste  verwachsen".  Nach 
T.  J.  Parker  sind  beim  Aptéryx  „The  dislalia 
usually  concresce  with  the  second  and  third 
metacarpals,  to  form  a  carpo-metacarpus,  with 
which  the  radiale  and  ulnare  may  or  may 
not  become  united".  Bezüglich  des  (Jasnars 
siehe  Merrkms  Atibilduiii:. 

Stereornithes. 

Der  Mittplhandknochen  des  ans  dem  Patagonischen 
Eocaen  beschriebenen  Phororhacos  inflatus  Ameohino 
ist  mir  aus  Andrews  Monographie  und  Illustration 
bekaimt.  Laut  Andrews  ist  das  Mc.  III  stark,  Mc.  YW 
Hach,  das  proximale  Ende  der  Fissura  ist  gespitzt, 
das  di.stale  abgerundet,  im  mittleren  Iiurchmesser 
breit. 

iNeoniithes  (larinatae. 

Der  Mittelhandknochen  der  Carinaten  un- 
terscheidet sich  von  dem  der  Ratiten  haupt- 
sächlich dadurch,  dass  die  carpalen  Elemente 
C2  +  3,  C 4 4- 5  und  die  Tuberositas  meta- 
carpi n  relativ  kürzer  sind.  Während  z.  B. 
beim  Nandu  —  Khea  americana  die  ganze 
Länge  des  Os  metacarpi  61  mm  beträgt, 
wovon  die  carpalen  Elemente  und  die  Tube- 
rositas metacarpi  II  26  mm,  also  beiläufig  die 
Hälfte  einnehmen,  erreichen  letztgenannte 
bei  den  Carinaten  nicht  einmal  \'^  der  ganzen 
Länge. 


Ichthyornithes. 

Xach  Marsh  :  „The  united  metacarpal  elements  of 
Ichthyornis  form  a  short  and  decidedly  robust  bone, 
somewhat  resembling  that  of  Sterna,  but  presenting 
more  points  resemblance  to  the  genus  Graculns.  The 
imited  metacarpals  in  the  genus  Apatornis  are  much 
more  slender  than  in  Ichthyornis,  but  the  bone  is 
still  of  moderately  robust  proportions  ;  when  com- 
pared with  the  same  part  in  modern  Birds  of  flight''. 


Colymbiforines. 

Colymhus  eristatus  (L.). 

„         nigricoUis  (Brehm.) 
„         ßuviatüis  (TuNST.) 


Úgy  az  Mc.  Ill,  mint  az  Mc.  IV  egye- 
nesek, hengeresek,  de  előbbi  sokkal  erősebb; 
párhuzamosak,    úgy   hogy  a  fissura  keskeny. 


Sowohl  Me.  Ill  als  Mc.  IV  sind  gerade, 
walzenförmig,  ersteres  viel  stärker  ;  sie  ver- 
laufen parallel,    so    dass    die  Fissura  schmal 


63 


luiiidkét  végén  egyenlően  van  kihegyezve.  A 
tuberositas  metacarpi  li  magas,  keskeny,  a 
tuberositas  muscularis  a  fissura  tövén  gyenge 
dudor.  .Sulcus  tend.  musc.  e.xt.  dig.  comm.  a 
distalis  liarmadon  fut  le,  a  sulcus  tendinis 
inusculi  extensoris  indicis  proprii  alig  vehető 
észre.  Fornix  keskeny,  magas;  tuberculum 
ulnare  és  radiale  egyvonalban.  Tab.  Vlíl. 
lig.  2. 


Spheniscifornies. 

Sphenisms  magellanicus  Forí^t. 

A  pinguinek  metacarpnsa  az  evezőszárny 
jelentékeny  módosulásának  következtében  fel- 
tűnően elüt  a  többi  madár  szárnyközépcsont- 
jától. i>ár  e  csont  tipikus  alakja  itt  is  megmarad. 
A  legfeltűnőbb  az.  hogy  míg  az  összes  megvizs- 
gált madaraknál  az  Mc.  III  mindig  —  és  rend- 
szerint jóval  -  erősebb  a  Mc.  IV-nél,  addig 
a  pinguinek  szárnyközépcsontján  éppen  meg- 
fordítva, az  Mc.  Ill  vékony,  hengeres  csont, 
a  Mc.  IV  pedig  az  előbbinél  mintegy  négy- 
szer szélesebb,  lapos  csontlemez,  belső  oldala 
kissé  domboní;  a  külső  enyhén  homorú.  A 
két  csont  között  keskeny,  egyenletesen  hegye- 
zett fissura  van.  A  carpalis  bunkó  teljesen 
egybeolvad  a  Mc.  l\.  proximalis  tövével. 
A  Mc.  IV  lemezének  a  carpalis  bunkóval 
érintkező  pontján  kicsiny  nyílás  látható,  a 
mely  talán  utolsó  nyoma  a  szárnyközépcsont 
c  4  -j-  .5  és  .Mc.  IV-el  való  összenövésének. 
Ha  annak  tekinthető,  lígy  a  csontnyilástól 
kifelé  eső  csontgerenda  későbbi  ossiíicatio 
eredménye.  A  szárnyközépcsont  belső  oldalán 
megtalálható  még  a  processus  muscularis  Mc. 
III  kis  dudor  alakjában.  A  tuberculum  ra- 
diale distale  metacarpi  magasabb  a  t.  ulnare- 
nál.  (1)  A  sulcusok  és  a  tuberositas  muscularis 
nyomát  a  lehiísolt  csonton  nem  sikerült  meg- 
találnom.  Tab.  VIII.  fig.  8. 


A  pinguinek  metacarpusának  és  egész 
mellső  végtagjának  jó  rajzát  közli  legújabban 
Beicheiiow. 


und  an  ihren  beiden  Enden  gespitzt  ist.  Tu- 
berositas metacarpi  II  hoch,  schmal;  Tube- 
rositas muscularis  bildet  am  proximalen  Ende 
der  Fissura  einen  kleinen  Höcker.  Der  Sul- 
cus tendinis  musc.  ext.  dig.  comm.  beschränkt 
sich  auf  das  distale  Drittel  des  Mc.  III, 
sulcus  tend.  musc.  ext.  ind.  propr.  ist  kaum 
sichtbar.  Fornix  schmal,  hoch  ;  beide  Tuber- 
cula  gleich  lang.  Tab.  VIII.  Fig.  2. 


Sphenisciforiiies. 

tSphenisrus  magellanicus  Forst. 

Die  Gestalt  des  Mittelhandknochens  der 
Pinguine  weicht  —  infolge  der  bedeutenden 
Modifikation  des  Schwimmorganes  —  von 
der  Gestalt  der  übrigen  Vögel  sehr  ah,  doch 
der  Typus  des  Knochens  bleibt  unverändert. 
Das  auffallendeste  Merkmal  des  Knochens  ist, 
dass  sein  Mc.  III  —  welcher  bei  allen  un- 
tersuchten Vögeln  l)edeutend  stärker  ist  als 
das  Mc.  IV  —  bei  den  Pinguinen  ganz  im 
Gegenteil  ein  schwacher,  nahezu  zylindrischer 
Knochen  ist  ;  Mc.  IV  ist  aber  eine  flache 
Knocheidamelle,  deren  Breite  die  des  Mc.  III 
viermal  übertrifft,  auf  der  inneren  Fläche 
etwas  konvex,  auf  der  äusseren  ein  wenig 
konkav  ist.  Zwischen  beiden  Ästen  sieht  man 
eine  enge,  an  ihren  Enden  sleich  gespitzte 
Fissura.  Der  carpale  Kolben  verwächst  mit 
dem  proximalen  Teile  des  Mc.  IV  vollstän- 
dig. An  dem  Punkte,  wo  Mc.  IV  mit  dem 
carpalen  Kolben  verwächst,  ist  eine  kleine 
Öffnung,  welche  vielleicht  die  letzte  Spur 
der  Verwachsung  beider  Teile  —  Mc.  IV 
und  C4  +  5  —  andeutet.  Wenn  dies  richtig 
ist,  so  muss  der  ausserhalb  der  Öffnung 
liegende  Knocheubalken  als  eine  spätere 
Ossifikation  aufgefasst  werden.  Auf  der  in- 
neren Fläche  des  Mittelhandknochens  erhebt 
sich  der  Processus  muscularis  metacarpi  IH. 
Das  Tuberculum  radiale  distale  metacarpi  ist 
höher  als  das  T.  ulnare.  (!)  Die  Spuren  der 
Sulci  und  der  Tuberositas  muscularis  konnte 
ich  auf  dem  abgefleischten  Knochen  nicht 
erkennen.  Tab.   VHI.  Fig.  3. 

Eine  gute  Skizze  der  vorderen  Extremität 
der  Pinguine  wurde  neuerdings  von  Reichenow 
publiziert. 


64 


I'rocelliiriirornies. 

FoKBKS  szc'iint  cbbuii  a  rundbeii  u  iiiutacarpus 
iiagj-oii  liosszú,  a  Mc.  Ill  sokkal  vastagabb  a  Me. 
IV  nel,    inindkettő  egyenes  és  párhuzamosan  fut. 


I*ro«'«'llariiforiiies. 

.Nach  l'oiu'.ns  ist  der  Mittclhaiidkiiucliuu  dieser 
Ordnung  sehr  lang,  Mc.  III  viel  stärker  als  Mo.  IV, 
boidp  sind  gerade  und  laufrn  parallel. 


Cicoiiiiformes. 


S  t  e  g  ;ui  o  p  o  d  e  s.  Phalacrocora  r  carbn  (1  j.). 
A  r  (1  e  a  e.  Ardea  cinerea  L. 

Ar  dea  purpurea  L. 

Ardea  ralloides  Scop. 

Ardetta  minuta  (L.). 

Botaurus  steUaris  (L.). 

Nycticorox  nyeticorax  L. 

Az  flvesölábvaknál  (Steçjanopodes)  Mc.  III 
hároiiioldalti,  .\Ic.  1\'  proximalisau  kiszéle- 
sedik, mindkettő  kifelé  gyengén  ívelt,  a  fis- 
sura proxinialisaii  hegyes,  distalisan  öblösebb. 
Sulcus  tendinis  musc.  ext.  digitorum  commu- 
nis a  distalis  harmadon  fut  le,  de  csak  végén 
mély.  Tuberositas  muscularis  a  fissura  tövén 
kis  dudorban  jelenik  meg.  Tuberositas  meta- 
carpi II  hiiromszügalakú;  fornix  közelítőleg 
négyzetalakú;  a  tuberculumok  egy  vonalban 
állanak.  Tab.  VIII.  tìg.  4. 

A  gémeknél  {Ardeae)  az  egyenes  Me.  Ill, 
Mc.  IV,  fissura,  tuberositas  muscularis,  tube- 
rositas metacarpi  II  és  tuberculumok  hasonló 
alkotástiak,  mint  a  Steganopodeseknél.  Fornix 
keskeny,  magas.  (Botaurusnál  és  Nycticoraxnál 
hasonló  az  evezölabuakéhoz.)  Sulcus  tend, 
musc.  ext.  dig.  comm.  Ardea,  Ardetta  és  Nycti- 
coraxnál a  proximalis  harmadtól,  Botaurusnál  a 
középtájtól  követhető  a  distalis  végig,  mind- 
egyiknél csak  a  distalis  végén  mély.  Sulcus 
tend.  musc.  ext.  ind.  propr.  nem  tűnik  fel. 
Tab.  VIII.  fig.  5. 

Ciconiae.  Fornix  a  Ciconiidae  családban 
széles,  alacsony,  az  Ibidinae  családban  ha- 
sonló az  evezőlábiiakéhoz  (Steganopodes).  A 
fissura  Oiconianál  proxiiualisan  hegyes,  a 
többinél  mindkét  vége  öblösebb,  átmérőben 
szélesebb  az  evezőlábuakénál  és  gémekénél. 
Sulcus  tendinis  musculi  ext.  digitorum  com- 
munis a  Ciconiidae  családnál  olyan  hosszú, 
mint  a  fissura,  élesen  határolt;  az  Ibidinae 
családban  csak  feléig  ér.  A  sulcus  tendinis 
musc.  ext.  indicis  jìroprii  nem  tűnik  fel.  A 
tuberositas  muscularis  a  Ciconiidae  családban 
erős  dudor  a  fissura  alatt,  Ibidinae  családban 


('  i  c  0  n  i  a  e.  Ciconia  eiconia  L. 

Ciconia  nigra  (L.). 

Plegadis  falcineUus  (L.l. 

Platalea  leucerodia  L. 
P  h  0  e  n  i  c  o  p  t  e  r  i.   Phoenicopterus  roseus  L. 


Bei  den  Sleganopodps  ist  Me.  Ill  drei- 
kantig, Mc.  IV.  proximal  breit,  beide  sind 
nacii  auswärts  etwas  gebogen.  Die  Fissura 
ist  proximal  gespitzt,  distal  abgerundet.  Der 
Sulcus  tendinis  musc.  ext.  digit,  comm.  be- 
schränkt sich  auf  das  distale  Drittel  des 
Mc.  III,  ist  aber  nur  an  seinem  distalen 
Ende  tief  ;  Tuberositas  muscularis  bildet  an 
der  proximalen  Spitze  der  Fissura  ein  Höcker- 
chen. Tuberositas  metacarpi  II  dreieckig,  For- 
nix beinahe  quadratförmig  :  die  Tubercula 
sind  gleich  hoch.  Tab.  VIII.  Fig.  4. 

Bei  den  Ardeae  sind  Mc.  ITI,  Mc.  IV,  Fissura, 
Tuberositas  muscularis,  Tuberositas  meta- 
carpi II  und  Tubercula  ähnlich  wie  bei  den  Ste- 
ganopodes, nur  das  Mc.  Ill  ist  gerade  ;  Fornix 
schmal,  hoch,  bei  Botaurus  und  Nyeticorax  bei- 
nahe quadratförmig.  Sulcus  tendinis  musc.  ext. 
dig.  comm.  ist  nur  am  distalen  Ende  tief; 
bei  Ardea,  Ardetta  und  Nyeticorax  beginnt  es 
bei  dem  proximalen  Drittel,  bei  Botaurus  bei 
der  Hälfie  des  Mc.  III.  Der  zweite  Sulcus 
ist  nicht  auffallend.   Tab.  VIII.  Fig.  5. 

Ciconiae.  Fornix  ist  bei  den  Ciconüden 
breit,  niedrig,  bei  den  Ibiden  ähnlich  den 
Steganopodes,  d.  h.  beinahe  quadratförmig. 
Die  Fissura  ist  bei  Ciconia  proximal  etwas  ge- 
spitzt, bei  den  übrigen  an  beiden  Enden  ab- 
gerundet, im  Durchmesser  breiter  als  bei  den 
Steganopodes  und  Ardeae.  Sulcus  tend.  muse, 
ext.  digit,  comm.  beginnt  bei  den  Ciconüden 
bei  der  Verzweigung  des  Mc.  III  und  Mc  IV, 
bei  den  Ibiden  beschränkt  er  sich  auf  die 
distale  Hälfte.  Der  zweite  Sulcus  ist  undeut- 
lich. Tuberositas  muscularis  bildet  bei  den 
Ciconüden    einen    starken    Höcker    unterhalb 


a    fissurával    c2,yvoiialban.    A    tuberculumok 
egyvonalbaii  állnak.  Tab.  VIII.  tig.  6. 

A  /laminfjr'ik  alrendjének  (Phnenicoplcri) 
iiH'tacarpusa  tipikusan  megegyezik  az  evező- 
láliiiakéval;  kiilünbOzik  azonban  abban,  hogy 
a  snlcus  tendinis  niiisc.  cxt.  digitornni  c-oni- 
Miiinis  csak  a  distalis  harniadca  szorítkozik, 
a  tuberositas  uiuscularis  a  tissura  alatt,  a 
carpalis  bunkóhoz  közelebb  látható;  a  fissura 
mindkét  végén  kihegyezett  és  a  forui.x  kes- 
keny, nagyon  magas.  Tab.  VIII.  fig.  7. 

(L.  pAKKKK  W.  K.  (tii  the  „.Manns"  di'  Plineni 
copteiusl  V.  i).  a  Cic'onia  .\i(lea  és  Fiilk-:i,  'iiiis  nif 
liir'Mipusáiii  v(iiiatk(i/.ó!;iL;'  Hinghis  adatait. 


der  Fissura,  bei  den  Ibiden  an  der  Steile  der  Ver- 
zweigung. Tnberciila  gleich  hoch.  Tab.  Vili.  tig.  6. 
Das  Os  metacarpi  der  Phoenicopteri  stimmt 
mit  dem  der  Steganopodes  im  grossen  und 
ganzen  überein,  unterscheidet  sich  Jedoch 
dadurch,  dass  der  Sulcus  tend,  musc  ext. 
digit,  comm.  am  proximalem  Uriticl  verläuft, 
die  schwache  Tuberositas  mnscnlaris  sich 
unterhalb  der  Fissura  erhebt;  Fissura  an 
beiden  Enden  gespitzt;  Fornix  schmal,  sehr 
hocii.  Tab.  Vili.  Fig.  7. 

iSiehf  W.  K.  1'arkkk  „Om  the  ..Manns'  of  l'liueni- 
i-(jpternsM  Hezüglicli  des  Mittelliandknocliens  von 
('icoida,   Anlpa   nnd    I''nlii'a.  (irns  clV.   Ringius. 


Auseriforines. 


,\  n  s  e  r  e  s.   Ci/f/nns  olor  (Gm.). 

A)iSM-  (dhifrons  inti'rmi'tliiis  Naum. 
A  user  fabalif!  Lath. 
('hîi)rph(iya  magellanicu  ((tm.). 
AìiUA  hoíchas  L. 
Anas  querquedtild  L. 
Anas  crecna  L. 

Mo.  III  élesen  háromcddalú.  Me.  IV  a  pro 
xinialis  tiivön  élben  fordul,  ligy,  hogy  a  szélesedő 
lemez  nem  egy,  hanem  két  tompa  szögben 
találkozó  sikot  alkot.  Tuberculumok  egy  vo- 
naliján állnak.  Fissura  proximalisan  hegye- 
zett, distalisan  kerekített,  átmérője  egyenle- 
tesen szűkül.  Míg  a  sulcus  tend.  musc.  ext. 
dig.  comm.  az  eddigieknél  enyhe  ívben  futott 
végig  a  Mc.  Ul-on,  addig  az  Auseriformesek- 
nél  proximalis  töve  az  Mc.  III  felső  élén 
indul  ki,  a  distalis  harmad  táján  ferdén  átcsap 
az  alsó  élre  és  azon  fut  végig.  A  másik  snl- 
cus nem  vehető  észre.  Fornix  Cygnusnál  ma- 
gasabb, mint  széles,  a  többinél  közelítőleg 
négyzetalakii.  Tidjerositas  inuscularis  nyoma 
a  fissura  proximalis  végződésénél  látható.  Tab. 
Vili.  tig.  8. 


.\  .Micropterns  ciniíreus  Gm.  metacarpusa  Cun- 
NiNUHAM  s/.print  „ditìers  very  sligthly,  as  regards 
tbini,  from  the  coiresponding  bone  in  other  Ducks." 

.\  Palamc.deae  alrendnél  —  Eyton  rajza  szerint  — 
a  tissura  közepetáján  feltűnő  széles,  a  tuberositas 
metacarpi  11  és  Me.  Ill  distalis  végén  erős  tövis 
nyúlik   ki.  ' 

'  Ilyen  nn'taearpalis  sarkantyút  jegyez  fel  (tadow 
a  Channa  derbiana,  Pleetropterus  gambensis,  Párra 
jacana.  llydrophasianus  és  Pesophaps  solitarius  {(J) 
fajoknál. 

.\quila  XXI. 


Anas  penelope  L. 

Anas  fttrepera  L. 

Anas  (Nettimn)  forinusu  Geukui. 

Anas  (Querquedula)  cyanoptera  Vieill. 

Aix  gaierif'idata  (L.). 

Fuligula  nyroca  Gülh. 

Fulif/ula  ferina  L. 

Mc.  111  scharf  dreikantig,  Mc.  IV  beugt 
sich  am  proximalen  Ende,  so  dass  seine  End- 
platte aus  zwei  Ebenen  besteht,  die  sich 
stumpfwinkelig  kreuzen.  Beide  Tubercula 
gleich  hoch.  Die  Fissura  ist  proximal  ge- 
spitzt, distal  abgerundet,  ihr  Durchmesser 
nimmt  distalwärts  gleichmässig  ab.  Der  Sul- 
cus tendinis  musculi  extensoris  digitorum 
communis  bildete  bei  den  bisher  geschilder- 
ten Ordnungen  in  seinem  Verlaufe  eine 
schwache  Biegung.  Bei  den  Anseriformes 
verläuft  sein  proximaler  Ast  auf  der  oberen 
Kante  des  Mc.  111,  in  dem  distalen  Drittel 
beugt  er  sich  schräg  gegen  die  untere  Kante 
und  endet  am  distalen  Ende.  Der  zweite 
Sulcus  ist  nicht  auffallend,  Fornix  ist  bei 
Cygnus  höher  als  breit,  bei  den  übrigen  bei- 
nahe quadratförmig.  Tuberositas  muscularis 
bildet  am  proximalen  Ende  der  Fissura 
eine  kleine  Erhebung.  Tab.  Vili.  Fig.  8. 

Nach  Cunningham  unterscheidet  sieh  der  Metacarpus 
des  Mieroptenis  cinereus  Gm.  „very  sligthly,  as  regards 
form,  from  the  corresponding  bone  in  other  Ducks." 

Nach  Eytons  .\bbildung  ist  in  der  Unterordnung 
Palamcâcae  die  Fissura  in  der  Mitte  auffallend  breit, 
von  der  Tuberositas  metacarpi  II  und  vom  distalen 
Ende  des  Mc.  Ill  geht  ein  starker  Sporn  hervor.' 

■  Solche  Metacarpal-Sporen  erwähnt  Gadow  bei 
den  Arten  :  (  hauna  derbiana.  Pleetropterus  gambensis. 
Parrà  jacana.  Hydrophasianus  und  Pezophaps  .soli- 
tarius (cf  ). 

;) 


6G 


Falconi 

Gyps  fulvus  Gm. 
C-rypnMuft  harhatus  (L). 
HaliaMus  aìhieiìln  (L.). 
Buteo  hvteo  [j. 
Archibuteo  la;/opus  (BrOnn.). 
Circaëtus  gallicus  (Gm.). 
Aecipiter  nisus  (L.). 

Mig  az  Anseriformos  reiidig  Ijczárólag  '  a 
metacarpus  distalis  tuberculiiiiiai  (tuberculuni 
radiale  et  ulnare  distale  metacarpi)  egy  vo- 
nalban állottak  egymással,  addig  a  Falconi- 
formcseknél  a  tuberc  ulnare  hosszabb  a  tu- 
bero, radialenál.  Mc.  Ili  Gypsnél  közel  hen 
gères,  a  többinél  külső  és  felső  oldala  sik,  a 
belső  hengeres.  Mc.  IV  jiroximalis  végén 
rendkívül  kiszélesedik,  külső  oldala  Falco  és 
Cerchneis  kivételével  két  erős,  rézsútosan 
lefutó  bordát  visel,  belső  lapja  csatornás. 
Tuberositas  museularis  a  fissura  distalis  öb- 
lénél jól  észrevehető  dudorban  jelentkezik. 
Fissura  ovális,  megnyúlt.  Fornix  széles,  ala- 
csony." Sulcus  tendinis  musculi  extensoris 
digitoruiu  communis  az  összeseknél  mély,  a 
Mc.  111  proximalis  negyedéből  indul  ki,  a 
középtájon  rézsútosan  átfordul  a  külső  oldal 
alsó  élére.  Sulcus  tend.  musc.  ext.  iudicis  proprii 
Gypsnél  aránylag  gyenge,  a  többinél  erős. 
Tab.  Vili,  tig!  9. 


Tinaiiiiforiues. 

Eyton  rajza  szciint   nietacarpusa   liasoiiló  a   Grui- 
farmeli  reiifl  Kallidai'   alrendjéhe'/. 


t'oi'iiies. 

Aslur  palumbariiis  (L.). 
Circus  cyaneus  (L.). 
Falco  peregrinus  Tunst. 
Falco  merillus  Gkrinm. 
Falco  lanarius.  L. 
Cerchneis  tinnunculus  (L.). 
Cerchneis  vespertinus  (L.). 

Bis  zu  der  Ordnung  der  Anseriformes  in- 
clusive' haben  wir  gesehen,  dass  beide  distale 
Tubercula  des  Os  metacarpi  (Tuberculum 
radiale  et  ulnare  distale  metacarpi)  gleich 
hoch  sind.  Rei  den  Falconiformes  ist  das 
Tuberculum  ulnare  höher  als  das  radiale. 
Mc.  III  ist  bei  Gyps  walzenförmig,  bei  den 
übrigen  nahezu  dreikantig,  seine  obere  und 
äussere  Seite  tlach,  die  innere  walzenförmig. 
Mc  IV  breitet  sich  am  proximalen  Ende 
sehr  aus,  seine  äussere  Fläche  trägt  —  aus- 
genommen Falco  und  Cerchneis  —  zwei 
starke,  querlaufende  Balken  ;  die  innere  Fläche 
ist  ausgehöhlt.  Fissura  gestreckt,  oval  ;  Tu- 
berositas museularis  bildet  eine  ziemlich  starke 
Erhebung  bei  der  proximalen  Spitze  der  Fis- 
sura. Fornix  breit,  niedrig.^  Sulcus  tendinis 
musculi  extensoris  digitorum  communis  bildet 
bei  allen  Arten  eine  tiefe  Furche,  die  vom 
proximalen  Viertel  des  Mc.  IV  ausgeht  und 
in  der  Mitte  sich  schräg  zu  der  unteren 
Kante  wendet.  Sulcus  tendinis  musculi  exten- 
soris indicis  proprii  ist  bei  Gyps  schwach,  bei 
den  übrigen  tief  Tab.  VIII.  Fig.  9. 

Tinalnit■ol•llle^s. 

Nach  Eytons  Abbiklung  i^lciclit  ihr  Mittrlhaiidkno- 
(îlieii  dem  der  Untcnirdiuini;'  Kallidae  dJrdiiÍTniirornu'S). 


G  alii  formes. 


n  a  11  i.    Cra.r  globicera  L. 

Aijriocharis  ocellata  Cuv. 
Niunida  meleagris  L. 
Tetrao  urogalhis  L. 
Bonasa  bonasia  (L.). 
Lagopus  lagopus  (L). 
Lagopus  mutus  (Montin)  fossil. 

'  kivéve  a  pinauiiieket. 

^  (iyj)s  ('S  Gypaëtus  metacarpiisàn  feltűnő  nagy 
íoramen  pnenmaticumokat  találtam  és  pediií  Gypsnél 
a  (•  4-1-.T  belső  oldalán,  a  Mc.  IV  belső  csatornás 
lemezén,  a  fornixon  a  tnberc.  ulnare  alatt  és  a  Mc. 
IV  proximalis  tövén:  Gypai'tiisnál  c  4  |  ."i  belső 
«ddaláii  és  a  tidiei-ositas  metacarpi  II  tövén.  Hasonlót 
ügyelt  meg  Shüfeldt  is  (1909i. 


Perd  ír  per  dix  (L.). 
Caccabis  saxatilis  (Meyer). 
Cotv/rnix  coturnix  (L.). 
G  alius  domesticus  L. 
Phasinnus  colchicus  L 
ChryAolophas  piHus  L. 


'  ausgenommen  die  Penguine. 

=^  Am  Mittelhandknochen  des  Gyps  und  (iyjiai'tus 
fand  ich  auffallend  grosse  Foramina  juieumatica, 
u.  zw.  beim  Gyps  am  Fornix,  unterhalb  des  Tuber- 
(•ulum  ulnare  und  an  der  proximalen  Wurzel  des 
Mc.  IV,  bei  Gypaëtus  an  der  inneren  Seite  des  04  +  .") 
und  an  der  Wurzel  des  Tuberositas  metacarpi  II. 
Ahnliclies  wurde  auch  von  Shufeldt  beobachtet  (1909). 


6? 


A  tubficuluiii  iiliiiue  a  GiiUifoniicseknél  is 
liosszabb  a  ladialeiiál.  JIc.  Ill  hároniolilalii, 
Me.  IV  Crax.  Agriocharis  és  Numidánál  végig 
széles,  többinél  csak  proximalis  végén,  Crax- 
nál  a  középen,  többinél  a  proximalis  harmad 
táján  erős  szögben  törik  meg.  Fornix  széles, 
alacsony.  Sulcus  tendinis  inusculi  extensoris 
dig.  connu,  mindvégig  a  Mc.  III  külső  la])já- 
nak  felső  élén  tut,  a  Me.  Ill  közepéből  indul  ki. 


A  tuberositas  muscnlaris  és  fissura  alakja  a 
legjellegzetesebb.  Tub.  musc.  Craxnál  a  fissura 
proximalis  öblénél  jól  érezhető  dudor,  Numi- 
dánál alig  tiinik  fel,  a  többmél  erős  fogszcril 
nyúlráni/,  a  mely  Agriocharisnál  teljesen 
összecsontosodik  a  Mc.  IV-el,  a  többinél, 
tehát  Tetrao,  Lagopus,  Bonasa,  Perdix,  Cac- 
cabis,  Coturnix,  Gallus,  Phasianus  ésChryso- 
lophnsnál  csak  az  Mc.  IV  közeléig  nyúlik, 
de  azt  el  nem  éri.  (A  tuberositas  muscularis- 
ról  e  dolgozat  végén  még  külön  szólok.)  A 
tuberositas  niuscularis  fejlettségi  foka  döntő 
befolyást  gyakorol  a  fissura  alakjára.  Crax 
és  Numidánál  a  fissura  distalisan  öblös,  proxi- 
malisan  kihegyezett;  Agriocharis  és  a  többi 
fajnál  két  öbölre  van  tagolva  és  pedig  Agrio- 
charisnál teljesen,  a  proximalis  öböl  kicsiny, 
a  distalis  nagy,  tojásalakú.  Azoknál  a  fajok- 
nál, a  melyeknél  a  tuberositas  niuscularis  nem 
nő  össze  a  Mc.  IV-el,  a  fissura  egyöblű,  de  a 
tuber,  musc,  kiugrása  látszólag  egy  distalis, 
nagy,  tojásd.id  és  egy  proximalis,  kicsiny 
öbölre  tagolja.  Tub.  VIII.  fig.  10.  11. 


Das  TubercuIuMi  ulnare  ist  aiich  bei  den 
CTalliformes  höher  als  das  T.  radiale. 
Mc.  Ill  dreikantig,  Mc.  IV  bei  Crax,  Agrio- 
charis und  Numida  an  beiden  Enden  gleich 
breit,  bei  den  übrigen  nur  am  proximalen 
Ende  breit  ;  bei  Grax  beugt  es  sich  in  der 
Mitte,  bei  den  übrigen  in  dem  proximalen 
Drittel.  Die  Fornix  ist  breit,  niedrig.  Der 
Sulcus  tendinis  musculi  extensoris  digitorum 
communis  beginnt  aus  der  Mitte  des  Mc  III 
und  verläuft  auf  der  oberen  Kante  der  äusseren 
Seite. 

In  der  ganzen  Ordnung  sind  unter  den 
osteologischen  Charakteren  des  Os  metacarpi 
die  Ausbildung  der  Tuberositas  niuscularis 
und  die  Gestalt  der  Fissura  die  charakteristi- 
schesten. Die  Tuberositas  niuscularis  bildet 
bei  Crax  am  proximalen  P^ude  der  Fissura 
eine  ziemlich  grosse  P^rhebung,  bei  Numida 
ist  sie  sehr  schwach,  hei  (hm  iihrigen  ist  sie 
zahnförmig  gut  ausgebildet.  Dieser  zahnartige 
Fortsatz  verwächst  bei  Agriocharis  mit  Mc.  IV, 
bei  den  übrigen  (Tetraoninae,  Perdicinae, 
Phasianinae)  ragt  sie  nur  bis  Mc.  IV  hervor, 
verwächst  mit  ihm  aber  nicht.  (Auf  die  Be- 
deutung des  Tuberositas  muscnlaris  kehre 
ich  übrigens  am  Ende  dieser  Abhandlung 
noch  zurück.)  Mit  der  Ausbildung  der  Tube- 
rositas muscnlaris  hängt  die  Gestalt  der  Fis- 
sura aufs  innigste  zusammen.  Bei  Crax  und 
Numida  ist  sie  demnach  distalwärts  abgerun- 
det, proximalwärts  gespitzt  und  einspaltig, 
bei  den  übrigen  zweispaltig,  u.  zw.  bei  Agrio- 
charis (virklich  zweispaltig,  da  sie  durch  die 
mit  Mc.  IV  verwachsene  Tuberositas  muscn- 
laris getrennt  ist;  die  proximale  Spalte  ist 
klein,  die  distale  gross,  oval.  Bei  den  Tetrao- 
ninen,  Perdicinen  und  Phasianinen,  wo  die 
Tuberositas  muscnlaris  mit  dem  Mc.  IV 
nicht  verwächst,  ist  die  Fissura  in  der  Wahr- 
heit einspaltig,  wird  aber  durch  die  konische 
Tuberositas  niuscularis  scheinbar  in  zwei 
Spalten,  eine  distale  grosse  und  eine  proxi- 
male kleine  getrennt.  Tab.  VIll.  Fig.  10.   11. 


Grulformes. 


k  a  1 1  i  d  a  e.   Ortygotnetra  jiorzana  (L.). 
Orlggometra  parva  (Scop.). 
Fulica  atra  L. 
(faUinula  chloiopus  (L.). 


Rallus  aquaticus  (L.) 

Cr  ex  er  ex  L. 
G  r  u  i  d  a  e.  Antigone  antigone  (L.) 
Otitidae.   Otis  tarda  L. 


68 


Tuberculuni  ulnare  et  radiale  distale  metacarpi 
Kallidaekiiél  egy  vonalban,  (Truidae  és  ()ii- 
tidaeknél  tuberc.  ulnare  magasabb.  Mc.  111 
Otisnál  lapítottan  ovális  kerületű,  a  többinél  éle- 
sen háromoldalú;  Mc.  IVproxinialisvégeOtisnál 
gyengén,  a  többinél  meglehetősen  kiszélesedett- 
Fissura  mindkét  végén  kihegyezett,  Otisnál 
distalis  vége  öblösebb.  Fornix  Otisnál  széle.«, 
alacsony,  a  többinél  keskeny,  igen  magas. 
(Otis  fornix-a  belül  patkószerűen  benyomott.) 
Tuberositas  muscularis  az  összeseknél  a  fissura 
proxinialis  hegye  alatt  gyenge  dudort  alkot. 
Sulcus  tend.  musc.  ext.  dig.  comm.  Rallidaek- 
nél  rövid,  a  distalis  végre  szorítkozik,  a  többi- 
nél végig  fut  az  egész  Mc.  Ill-on.  mély.  A 
másik  sulcus  uem  tűnik  fel.  Tab.  Vili.  tig. 
12.    VA. 


TlicÌLolophidiir.  .N'iTzscH  szerint  „der  Handteil  liei 
Dieholopliiis  i-ristatns  i^<t .  .  .  sebi-  liiihiiprartii;'. "  \.  il. 
BdhmeIstkr  és  Eyton  (Piate  III.  K.) 

Fnlica,  Gnis  és  Ciconia,  .\rdea  nietaraipusiii;! 
vonatkozólag  v.  ii.  Kinoius. 


Bei  den  ftruiden  und  Otitiden  ist  das 
Tuberculum  ulnare  höher,  bei  den  Kallideii 
sind  beide  gleich  hoch.  Me.  IM  ist  bei  den 
Otitiden  gedrückt,  oval,  bei  den  übrigen 
dreikantig  ;  das  proximale  l'inde  des  Mc.  1\' 
breitet  sich  bei  den  Otiiiden  nur  wenig,  bei 
den  übrigen  ziendich  aus.  Die  Fissura  ist  an 
beiden  Enden  gespitzt,  bei  den  Otitiden 
distahvärts  etwas  breiter.  Die  P\)ruix  ist  i)ei 
den  Otitiden  breit,  niedrig,  bei  den  übrigen 
schmal,  sehr  hoch.  Die  Fornix  der  Otitiden 
ist  hufförniig  eingedrückt.  Die  Tuberositas 
muscularis  bildet  bei  den  (iruiformes  unter- 
halb der  proximalen  Spitze  der  Fissura  ein 
kleines  Höckercheii.  Der  Hulcus  tendinis 
musculi  extensoris  digitorum  communis  be- 
schränkt sich  bei  den  Kalliden  auf  das 
distale  Ende  des  Mc.  III,  bei  allen  übrigen 
ist  er  tief  und  beginnt  schon  an  der  proxi- 
malen Wurzel  des  Mc.  III.  Der  zweite  Sulcus 
ist  nicht  auffallend.  Tab.  VIII.  Fig.   12,   l;l 

,Der  Handteil  bei  llidioloiin.s  ciistatiis  ist  —  nach 
NiTZscH  —  sehr  hühiierartitf."  N'^l.  noch  Burmkistkk 
lind  Kyton  (Plate  III.  K.l. 

Bezüglich  des  (l.s  metacarpi  vmi  riiliiu,  (iriis  und 
f'ieonia,  Ardea  olV.  Kinoids. 


(  liaradriiforuies. 


Laro-Limicolae. 

Limicola  e.    Vanellus  vanellus  (L.). 
Hiinantoptis  ithnanlopns  (L.). 
Huematopus  ostrilegus  L. 
Tringa  subarcuata  (Güi,i).). 
Totanus  ochropus  (L.). 
Totaniis  totanus  (L.) 
(idilinaiji)  íjalliiia(/íi  (L.). 
I'aroncpM,a  pugnux  L. 
Scolopax  rusticolu  L. 
Limosa  limosa  (L.j. 
Oedirnemus  oedirnemus  (L.). 


L  a  r  i.  Stercorarius  parasiticus  [L  ). 

Larus  ridibuntlus  ii. 

Sterna  liirundo  L. 

Hi/droclielidon  híjhiida  (Fali,.). 

Hydrochelidon  nigra  (L.). 
Pteroclo-Coliiiiibae. 
Coin  m  b  a  e.   Columha  dcìius  L. 

Culiimliii  palnmbìis   L. 

Turtur  tnrtur  (L.). 

Tartar  risoriiis  L. 

Phlogoenas  luzonica  (Scop.). 


A  Laro-Limiciilae  cso|)ortban  a  tubercu- 
lumok  egyvonalban  állanak,  Mc.  111  inkább 
háromoldalú,  mint  hengeres,  Mc.  IV  proxi- 
nialis végén  kiszélesedik.  Tuberositas  muscu- 
laris a  fissura  proximalis  hegyénél  élet  alkot 
az  Mc.  lll-on.  Fornix  széles,  alacsony:  fissura 
mindkét  vége  egyaránt  van  kihegyezve.  Sul- 
cus tend.  musc.  ext.  dig.  comm.  majdnem  az 
egész  Mc.  Ill-on  végig  fut:  a  sulcus  tend, 
musc.  ext.  ind.  propr.  alig  vehető  észre.  Haema- 


Rei  der  ersten  fíruppe  der  Charadriiformes 
—  Laro- Limi cnlac  —  enden  beide  Tubercula 
in  einer  Linie.  Mc.  Ill  ist  mehr  dreieckig, 
als  rund,  Mc.  IV  breitet  sich  proximal- 
wärts zu  einer  Lamelle  aus.  Die  Tuberositas 
muscularis  bildet  an  der  proximalen  Spitze 
der  Fissura  eine  scharfe  Erhebung:  die  For- 
nix ist  breit,  niedrig.  Fissura  an  beiden 
Enden  gespitzt.  Der  Sulcus  tendinis  musculi 
extensoris  digitoriiiii  comniunis  zieht  sich  l)ei- 


m 


topiisiiál  t'eltiiiiik  il  rciiflkiviil  hosszan  kiugró 
horgas  és  széles  tulicrositas  metacarpi  II. 
Tab.  Vili.  tig.  14.  15. 

A  l'teroclo-Coìiinibae  csoportban  a  tuber- 
ciiliiin  ulnare  magasabb  a  radialenál.  Me.  IV 
eresebben  görbül  a  fornix  belső  oldalától  a 
carpaliák  felé;  végig  szélesebb  a  Laro-Limi- 
colae  csoport  Mc.  IV-énél,  belső  lapja  vájt. 
Fissura  átmérője  jóval  szélesebb  az  előbbi 
csoporténál,  proximalis  vége  hegjes,  a  dis- 
talis  öblös.  Feltűnő  a  tuberositas  muscularis, 
a  mely  kis  dudor  alakjában  a  Laro-Limicolae 
csoportnál  jóval  magasabban,  a  Mc.  IIT  nak 
proximalis  harmadából  áll  a  fissura  felé  ki. 
Fornix   széles,    alacsony.    Tab.    Vili.  lig.  Ki. 


I>riiiiins  Anli'iilti  l'ayk  -  -  ;i  I.iiiiiroliu'  cMoiìnit 
(rlaipoliclac  i'sal;idjáliii7,  tartozva  Van  Hoevkn  sze- 
rint „(issa  iiit'tararpalia  dijjiti  .seciiiidi  et  tertii  lon^a 
sunt,  tere  recta,  approximata,  admoduin  (jiiod  ad 
crastiidinem  inaeqiialia.  yracillimo  metafarpali  digiti 
tertii." 

A  Didiis  iiie(itiis  dodo  iiiutacarjiiisa  liasoiiló  a 
(  iiliiiiibac  csoport  s/,árnyl<fizppcsontjához.  csii|)áii  car- 
palis  elemei,  fnUéiit  c  2  |-  3  megnyúltak.  (Newton 
K.  and  Gadow). 


nahe  d(ís  ganztüi  Mell!  entlang;  der  zweite 
Sulcus  fällt  nicht  auf.  Auffallend  verlängert, 
gekrümmt  und  breit  ist  die  Tuberositas  meta- 
carpi Il  bei  Haematopus.  Tab.  Vili.  Fig.  14, 15. 
Bei  der  (ìruppe  Pteroclo- Columbae  ist  das 
Tuberculum  ulnare  höher  als  das  T.  radiale. 
Mc.  IV  biegt  sich  von  der  inneren  Fläche 
der  Fornix  zu  den  Garpalkeil  und  ist  breiter 
als  bei  der  ersten  Gruppe.  Auch  ist  seine 
innere  Fläche  konkav.  Die  Fissura  ist  proxi- 
mal gespitzt,  distal  abgerundet,  ihr  Durch- 
messer weit  breiter  als  der  der  Laro- Lim i- 
colae.  Die  Tuberositas  muscularis  bildet  ein 
kleines  Höckerchen.  u.  zw.  nicht  so  tief,  wie 
bei  der  ersten  Gruppe,  sondern  im  proxima- 
len Drittel  des  Mc.  III.  Die  Fornix  ist  breit, 
niedrig.  Tab.  Vili.  Fig.   16. 

Nach  VAN  lloEVEN  sind  beim,  zur  Familio  filarcolidae 
der  (inippe  Limicolae  gehörenden,  Uromas  .Vrdeola 
Payk.  die  ..Ossa  metacarpalia  digiti  secundi  et  tertii 
longa,  fere  recta,  approximata,  admodnm  quod  ad 
cra.stndinem  inaeqnalia,  gra<'illimo  metacarpali  digiti 
tertii". 

Das  Os  metacarpi  de.s  Dodo  -      Didus  incptus 
gleicht  dem  der    (íolumbae,    nur    sind  seine  carpaleii 
Elemente,  besonders  C  2  +  3  höher  entwickelt    (New- 
ton IÍ.  and  Gadow.) 


CiU'iilifornies. 


Cuculi.   Cucuias  canonis   L. 

1*  si  Itaci.  Amaïoiid  (evaillauti  (Gh.). 

Amazona  Uncoccpliala  (L). 

Lirmeiis  ìKisica  (Tum.). 

l'alaeornia  lorqimta  (Hum).). 


(hiíurua  cacforum  (Kum,.). 
('OHiirus  aureus  (Gm  ). 
Ara  maracana  Vikhw;. 
MelupsUtacna  ■undiilalus  (Shaw). 


A  kiikii/.félékuél  Me  III  dorso  \ (Mitralis 
irányban  nagyon  lajiitott.  Mc.  IV  hasonló  a  Co- 
lunibae  csoporthoz.  Fissura  ovális,  a  tojás 
hegye  a  proximalis  vég.  Fornix  széles, 
alacsony.  «Sulcus  tend.  musc.  ext.  dig.  comm. 
a  .Me.  Ill  közepe  tájáról  indul  ki;  a  másik 
sulcus  is  jol  észrevehető.  Tuberositas  mus- 
cularis a  fissura  proximalis  tövén  kis  tüske 
alakban  lép  fel;  tuberculum  ulnare  hosszabb 
a  radialenál.  Tab.  VIM.  tig.   17. 

Psittaei.  A  Mc.  Ill  haromohhihian  henge- 
res, Mc.  IV  distalisan  keskeny,  proximalis 
vég  felé  szétterül,  többé  kevésbbé  erős  taraj- 
jal. Sulcus  tend.  musc.  ext.  dig.  comm.  erős,  a 
proximalis    harmadból    indul    ki;    suie.    tend. 


Mc.  Ill  der  ('iteníí  ist  dorso-ventral  platt- 
gedrückt. Mc.  IV  ähnlich  wie  bei  den  f!o- 
lunibae.  Die  Fissura  ist  oval,  ihre  Spitze  liegt 
proximal,  die  Fornix  breit,  niedrig.  Der  Sul- 
cus tendinis  musculi  extensoris  digitorum  com- 
munis entspringt  in  der  Mitte  des  Mc.  HI, 
der  Sulcus  tendinis  musculi  extensoris  indicis 
proprii  ist  auch  gut  erkennbar.  Die  Tubero- 
sitas muscularis  bildet  am  proximalen  Knde 
der  Fissura  einen  kleinen  Dorn.  Das  Tuber- 
culum ulnare  ragt    über  das    radiale    hervor. 

Das  Mc.  III  der  Fsittaci  ist  dreikantig,  rund  ; 
Mc.  IV  distalwärts  schmal,  proximalwärts 
breitet  er  sich  aus  und  trägt  an  seiner 
äusseren  Fläche  einen  ansehnlichen  Muskel- 
kamni.    Der    tiefe    Sulcus    tendinis    musculi 


70 


musc.  ext.  ind.  pro))!-,  nem  vehető  észre.  Tu- 
berositas muscularis  jóval  a  fissura  proxiniaiis 
töve  fölött  jelentéiíeiiy  dudor.  Fissura  keskeny, 
mindkét  vesén  enyhén  tompa.  Tubercidumok 
egyvonalban  állnak.  Fornix  széles,  alacsony. 
Tab.  VIII    tig.  18. 


extensoris  digitfìrum  communis  geht  aus  dem 
proximalen  Drittel  des  Mc.  III  hervor,  der 
zweite  Sulcus  ist  kaum  sichtbar.  Die  Tube- 
rositas muscularis  bildet  oberhalb  des  proxi- 
malen Endes  der  Fissura  eine  ansehnliche 
Erhebung.  Die  Fissura  ist  schmal,  an  beiden 
Enden  ab.i;erundet,  Fornix  breit,  niedri«;.  Die 
Tubercula  stehen  in  gleicher  Höhe.  Tab.  \'lll. 
Fig.  18. 


(Joniciifonnes. 


C  o  r  a  c  i  a  e.   Coruciaa  ijarnda 

Alcedo  ispida  L. 

Merops  apiaster  L. 

Bueeros  rhinoceros  L. 

Upupa  epops  L. 
8 1  r  i  g  e  s.  Strix  flammea  L. 

Syrnium  uralense  (Pall.). 

Symium  aluco  (L.) 


Nyctaea  scandiaca  (L.). 

Asio  otus  (L.). 

Glaucidium  noctuunt  (Ketz). 
C  a  p  r  i  m  u  1  g  i.   Caprimulyus  europaeus  L. 
C  y  p  s  e  1  i.  Micropus  apus  (L.) 
Pici.  Dendrocopus  major  L. 

Jynx  torquilla  L. 

Bhamphastos  dicolorus  L. 


A  Coraciae  alrend  Coraciidae  családja, 
továbbá  a  Caprimulgi  és  Cypseii  alrendek 
kivételével  —  a  melyeknél  a  tuberculumok 
egyvonalban  állnak  — ,  a  többinél  a  tuber- 
culum  ulnare  hosszabb  a  radialenál.  A  többi 
osteologiai  bélyegben  oly  nauy  az  eltérés, 
hogy  az  egyes  alrendeket  külön  kell  tárgyalnom. 


A  Coraciae  alrendben  Mc.  III  élesen  há- 
romoldalú, Mc.  IV  egész  hosszában  lemezzé 
szélesedett,  a  mely  Bucerosnál  igen  vastag; 
proxiniaiis  töve  Coracias  és  Meropsnál  hátra- 
felé kiálló  fogban  végződik.  Upupánál  és 
Bucerosnál  a  Mc.  IV  kifelé  erősen  fogazott. 
Sulcus  tend.  musc.  ext.  dig.  comni.  Coracias- 
nál  a  Mc.  lll-nak  a  tuberositas  muscularis-sal 
egyvoualba  eső  részéből,  Meropsnál  és  Alce- 
(lónál  ennél  lejebb  eső  pontból,  Upupánál  és 
Bucerosnál  a  tuberositas  metacarpi  Il-től  indul 
ki,  mindegyiknél  a  Mc.  lll-nak  külső  és  felső 
oldala  határán  fut  úgy,  hogy  a  külső  lap 
majdnem  ráborul,  s  igy  a  sulcus  csak  a  dista- 
lis  tájon  lesz  láthatóvá.  Azon  a  ponton,  a  hol 
ez  a  sulcus  a  külső  oldalra  kanyarodik.  Coracias 
és  Merops  kivételével,  a  felső  oldal  fogszerű 
nyujtványt  bocsát,  a  mely  a  Mc.  III  felső 
élét  két  részre  tagolja.  Ez  a  fogszerű  nyúl- 
vány Bucerosnál  tompa,  de  jól  látható.  Ezt 
a  nyúlványt,  a  mely  —  a  mint  látni  fogjuk  — 
az   összes    Passeriformcsekre   jellemző,   j)ro- 


Bei  den  Coraciiden  der  Unterordnung  Co- 
raciae und  bei  den  Unterordnungen  Capri- 
mulgi und  Cypseii  sind  beide  Tubercula 
gleich  hoch,  bei  allen  übrigen  ragt  das 
T.  ulnare  über  das  radiale  hervor.  In  allen 
übrigen  osteologischen  Charakteren  weichen 
die  einzelnen  Unterordnungen  und  Familien 
so  sehr  ab,  dass  sie  separat  besprochen 
werden  müssen. 

Coraciae.  Mc.  III  dreikantig,  Mc.  IV  in 
ihrer  ganzen  Länge  leistenförmig  ausgebrei- 
tet, aus  ihrer  proximalen  Wurzel  ragt  bei 
Coracias  und  Merops  ein  starker  Zahn- 
fortsatz, gegen  Mc.  IV  gerichtet,  hervor.  Bei 
Upupa  ist  die  äussere  Kante  des  Mc.  IV 
sägezähnig.  Der  Sulcus  tendinis  rausculi  exten- 
soris digitoruni  communis  beginnt  bei  Coracias 
in  derjenigen  Höhe  des  Mc.  III.  in  welcher 
sich  die  Tuberositas  muscularis  erhebt  ;  bei 
Merops  und  Alcedo  etwas  proximaler,  bei 
Upupa  von  der  oberen  Grenze  der  Tubero- 
sitas metacarpi  II.  Bei  allen  Coracien  ver- 
läuft der  Sulcus  an  der  Kante  der  äusseren 
und  oberen  Seite  so,  dass  er  von  der  äusse- 
ren Fläche  fast  bedeckt  wird,  weshalb  er 
nur  am  distalen  Ende  gut  sichtbar  ist.  An 
dem  Punkte,  wo  der  Sulcus  sich  auf  die 
äussere  Fläche  wendet,  erhebt  sich  bei  Alcedo 
und  Upupa  aus  der  oberen  Seite  ein  nach 
auswärts  ragender  Zahnfortsatz,  welcher  die 
obere  Kante    des  Mc.  Ill  in  zwei  Teile  teilt. 


71 


cessas  ilentiformis  metacarpi -nak  nevezem. 
A  sulcus  tend.  musc.  e.\t.  ind.  propr.  jelen 
téktelen.  Tuberositas  muscularis  Upupánál  és 
Hucerof^nál  csökevényes,  Meropsnál  erős,  fog- 
szerű  nyúlvány,  Curaciasnál  eléri  a  Mc.  IV'- et, 
Alcedonál  összenő  vele.  Ennek  következtében 
a  fissura  L'pupánái  széles,  ovális,  egynyilású, 
Bucerosnál  keskeny,  ovális,  Alcedonál  teljesen 
ketté  van  tagolva,  (  "oraciasnál  csak  látszólag, 
Meropsnál  proxinialisan  hegyezett.  Fornix 
Coraciasnál  —  a  melynek  tuberculnmai  egy- 
vonalban  állnak, —  szóles,  alacsony,  a  hosszabb 
tuberc.  ulnaréval  bíró  Alcedo,  Merops  és 
Hucerosnálkeskeny, magas.  Tab.  Vili.  lig.  19,21. 
Külön  kell  kiemelnem  a  Buceros  rendkivül 
vaskos,  zömök  alkotású  inetacarpusát,  a  mely- 
nek magas  tuberculum  ulnaréja  hátoldalán  kerek 
foramen  pnenmaticum  nyilik.  Tab.  Vili.  íig.  20. 


A  Striges  alreiuHieii  .Mc.  111  hengeresen  liá- 
romoldalú,  Mc.  IV  proximalis  végén  széles,  töve 
fölött  bütyökkel,  belül  csatornás.  Sulcus  tend, 
musc.  ext.  dig.  comm.  Glaucidiumnál  a  tuberosi- 
tas muscularis  vonalában,  a  többinél  a  közép 
tájon  ered;  suie.  tend.  musc.  ext.  ind.  propr. 
alig  követhető.  Tuberositas  muscularis  a  fis- 
sura proximalis  tövénél  erős  dudort  alkot; 
fornix  széles,  alacsony  (Glaucidiumnál  magas); 
lissura  megnyúltál!  ovális,  iiegye  a  ]ini\iinalis 
végen  van.  Tuberculum  ulnare  magasaltb  a  ra- 
dialenál,  Tab.  Vili.  ti-.  22. 


Ca2'nmal.()i.  Me.  Ill  kissé  görbül.  Mc.  IV 
csak  egészen  proximalis  végén  szélesedik  ki, 
tuberositas  muscularis  gyenge  él,  fissura  mind- 
két végén  tompított,  sulcus  tend.  musc.  ext. 
dig.  comm.  a  Mc.  Ill  proximalis  harmadából 
indul  ki,  sulc.  fend.  musc.  ext.  ind.  propr. 
nem    tűnik    föl;  fornix  szeles,  alacsony. 


Cypsi'li.  Mc.  Ili  rendkivül  vaskos,  élesen 
háromoldalú;  Mc.  1\  majdnem  végig  egy- 
forma széles.  Tuberositas  muscularis  a  fissura 
töve  alatt  kis  dudor.  Mindkét  sulcus  jól  észre- 
vehető. Fissura  keskeny,  proxinialisan  alig 
hegyesebb,  mint  distalisan;  fornix  széles,  rend- 
kivül alacsony. 


Diesen  Zalinfortsatz  —  der,  wie  wir  es 
später  sehen  werden,  beinahe  allen  Passeri- 
formes  eigen  ist  -  bezeichne  ich  als  Pro- 
cessus dentiformis  metacarpi.  Der  zweite  Sul- 
cus ist  gering.  Die  Tuberositas  muscularis  ist 
bei  Upupa  rudimentär,  bei  Merops  ein  starker, 
zahnartiger  Fortsatz,  welcher  bei  Coracias  bis 
zum  Mc.  IV  hervorspringt  und  l)ei  Alcedo 
mit  diesem  verwächst.  Infolgedessen  ist  die 
Fissura  bei  Upupa  breit,  oval,  einspaltig,  bei 
Alcedo  zweispaltig,  bei  Coracias  scheinbar 
zweispaltig,  l)ei  Merops  jiroximal  zugespitzt. 
Die  Fornix  ist  bei  Coracias  und  Upupa 
—  deren  Tuljercula  gleich  hoch  sind  —  breit 
und  niedrig,  bei  Alcedo  und  Merops  ~  deren  Tu- 
berculum ulnare  höher  ist  als  das  radiale  — 
schmal  und  hoch.  Tab.  \'I1I.  Fig.  19,  21. 

Auffallend  stark  gebaut  ist  der  Metacarpus 
des  Buceros;  auf  der  Hinterseite  seines  hohen 
Tuberculum  ulnare  ist  ein  Foramen  pnenma- 
ticum sichtbar.  Tab.  VIII.  Fig.  20. 

Bei  den  Striges  ist  das  Mc.  III  rundlich- 
dreikantig,  das  Mc.  IV  proximalwärts  breit, 
oberhalb  seines  proximalen  Endes  mit  einem 
Höcker,  seine  innere  Fläche  konkav.  Der 
Sulcus  tendinis  musculi  extensoris  dinitorum 
communis  beginnt  bei  Glaucidium  in  der 
Hölie  der  Tuberositas  muscularis,  bei  den 
übrigen  in  der  Mitte  des  Mc.  111.  Der  zweite 
Sulcus  ist  gering.  Die  Tuberositas  muscula- 
ris bildet  am  proximalen  Ende  der  Fissura 
eine  starke  Erhebung  :  die  Fornix  ist  breit 
und  niedrig  (bei  Glaucidium  hoch),  die  Fis- 
sura gestreckt-oval,  ihre  Spitze  liegt  proxi- 
mal. Das  Tuberculum  ulnare  ragt  über  das 
radiale  hervor.  Tab.  Vili.  Fig.  22. 

Bei  den  Caprimulgi  ist  Mc.  III  etwas 
gebogen,  Mc.  IV  breitet  sich  nur  ganz  proxi- 
mal aus.  Die  Tuberositas  muscularis  bildet 
eine  scharfe  Erhebung,  die  Fissura  ist  an 
beiden  Enden  abgerundet.  Der  Sulcus  ten- 
dinis musculi  extensoris  digitorum  conimuuis 
beginnt  an  dem  proximalen  Dritteides  Mc.  Hl: 
der  zweite  Sulcus  ist  gering  entwickelt.  For- 
nix breit  und  niedrig. 

Cgpseli.  Das  Mc.  III  ist  enorm  dick,  deut- 
lich dreikantig,  Mc.  IV  in  seiner  ganzen  Länge 
gleich  breit.  Die  Tuberositas  muscularis  bil- 
det unterhalb  der  Fissura  eine  kleine  Er- 
hebung. Beide  Sulci  sind  gut  entwickelt.  Die 
Fissura  ist  schmal,  proximal  etwas  spitziger 
als  distal  ;  Fornix  breit,  sehr  niedrig. 


n 


Pici.  Jletacarpiisok  ineii,ej;ye/ik  az  Alcedo- 
éval;  tuberositas  iiiuscularis  összenő  a  Mc.IV-el; 
Fornix  lieskeny,  magas,  belül  a  Rliaiiiphasti- 
(lae  család  kivételével  benyoinattal;  fissura 
mindiii-  kettős.  Tab.  Vili.  tiiç.  Só. 


Pici.  Der  Hau  ihres  Mittelhaiidkuochens 
gleicht  dem  des  Alcedu.  Die  Tuberositas  muscu- 
laris  verwächst  mit  Mc.  iV.  P'ornix  ist  schmal, 
hdc.h,  auf  ihrer  inneren  Flache  hutiörmiir  einge- 
drückt, die  Fissura  zweispaltig.  Tatj.  N'llI.Fig.  28. 


Passen 
(.'  o  r  V  i  d  a  e.   Cor  vus  corax  L. 

Corvus  frugilegus  L. 

Corvus  cornix  L. 

Colaeus  monedulu  L. 

Pica  pica  L. 

Cfarrulus  (flandarius  L. 

Nacifraga,  car i/ocai actes  L. 

Pl/rrhocorax  pyrrhocora.f  L. 
U  r  i  (I I  i  d  a  e.   Oriolus  oriolus  L. 
M  u  s  c  i  c  a  p  i  d  a  e.  Muscicapa  (pisola  L. 
Turdidae.  Sylvia  nisora  Hkchst. 

.    Acroceiihalus  streperus  horticolus  (Nau.m.). 

Äcrocepha'as  arundinaceus  (L.) 

Calamodus  schoenobaenus  L. 

Hijpolais  ityjiolais  L. 

Tardus  viscivorus  L. 

Tur  das  pilaris  L. 

Tardus  musicus  L. 

Moidicola  sa.idtiii.'<  L. 

Saxieola  oenauthe  ]j. 

Pratincola  ruhetra  L. 

L'yatincola  rabicola  L. 
Timeliidae.   Cinclus  cincia  s  L. 

Sitta  eurojmea  L. 
P  a  r  i  d  a  e.  Parus  major  L. 

l'arus  palustris  L. 


i  formes. 

li'emiza  pendulmu  L. 

Panvrus  biarmicus  L. 
L  unii  d  a  e.   Lanius  senator  L. 

Lantus  minor  Gm. 

Lanias  collurío  L. 
H  i  r  u  n  fi  i  n  i  d  a  e.    Chelidonaria  nrbii-a  L 
Ampelidae.  Ampelis  yarrulus  L. 
M  o  t  a  c  i  1 1  i  d  a  e.  Motacilla  alba  L. 

Anthus  triiialis  L. 

Anthus  campestris  L. 

Anthas  pratensis  L. 
F  r  i  n  g  i  1 1  i  d  a  e.  Passer  domcsticus  L. 

Passer  montanus  L. 

Fringilla  montifriiiyiUu  L. 

F  ringilla  coelebs  L. 

Chloris  chloris  L. 

Cannahina  cannabiua  L. 

(Jarduelis  carduelis  L. 

Pinicola  enucleator  L. 

Pyrrhtda  pyrrhula  L. 

Loria  curvirostra   L. 

Emheriza  calaiidia  L. 

Emberiza  schoeniclus  L. 
S  t  u  r  n  i  d  a  e.  Sturnus  vulgaris  L. 
A  1  a  u  d  i  d  a  e.  Alauda  arvensis  L. 

Alauda  eristata  L. 


Tuberculum  ulnare  az  összes  Passerifur- 
mes-eknél  hosszabb  a  radialenál.  .Me.  Ill 
élesen  háromoldalú,  külső  oldala  teljesen  sik; 
Mc.  IV  léczalakú,  néha  fűrészes,  proximalis 
végén  arányosan  széles.  Sulcus  tend,  musc 
ext.  dig.  comm.  az  Mc.  Ill  felső  és  külső  olda- 
lának élén  fut,  kiindid  azMc.  III  proximalis  tö- 
véből és  a  distalis  félen  kanyarodik  a  külső 
oldalra.  Az  átkanyarodás  helyén  a  (!orvidao 
és  Laniidae  családok  kivételével  minden  többi 
családnál  megtalálni  a  processus  dentiformis 
metacarpi-t.  Tab.  VIII.  fig.  24,  25. 

A  tuberositas  muscularis  az  összes  Passe- 
rifornieseknél  erős,  összenő  a  Mc.  IV-el  s  íg\ 
a  fissurât  egy  nagy  distalis  és  egy  kicsiny 
proximalis  résre  tagolja.  Fornix  keskeny, 
magas,  belső  lapján  patkószerüleg  benyomott. 


Das  Tuberculum  ulnare  ragt  bei  allen 
Passeriformes  über  das  radiale.  Mc.  III  ist 
scharf  dreikantig,  ihre  äussere  Fläche  eben, 
das  Mc.  IV  leistenförmig,  manchmal  säge- 
zähnig,  |)ro\imahvärts  breiter.  Der  erste  Sul- 
cus läuft  an  der  Kante  der  oberen  und 
äusseren  Seiten,  beginnt  am  proximalen  Ende 
des  Mc.  111  und  wendet  sich  in  der  distalen 
Hälfte  der  äusseren  Seite  zu.  An  fier  Stelle 
der  Wendung  findet  man  —  ausgenommen 
Corvidae  und  Laniidae  —  den  Processus 
dentifornns  metacarpi.  Tab.  VIII.  Fig.  21,  25. 

Die  Tuberositas  muscularis  ist  bei  allen  Pas- 
seriformes stark,  verwächst  brückenartig  mit 
Mc.  IV  und  gliedert  die  Fissura  in  zwei  Spalten, 
eine  grosse  distale  und  eine  kleine  proximale. 
Die  Fornix  ist  schmal,  hoch,  innen  hufförmig 
eingedrückt.  , 


7^ 


A  niafhirak  s/árnvközL-pcsoiitja  iiiorfdlogiai- 
lag  teliát  következőképpen  .jelleinezhető: 

A  metacarpus  a  madaraknál  a  carpalis  ele- 
mek distalis  sorál)i')l  és  a  metacarpalis  ele- 
mekljiil  összecsontüsodott  egységes  csont,  a 
mely  a  carpalis  elemek  proximalis  sorával  az 
alkarhoz  (ulna  +  radius)  van  erősítve  és  a  liárom 
ujjat  tartja.  A  kifejlett  szárnyközépcsonton 
élesen  megkülönböztetiietök  a  carpalis  ele- 
mek a  metacarpalis  elemektől;  előbbiek  a 
szárnyközépcsont  prdximalis  bunkóját  adják 
(Kalitat-divisióban  met;nyúltak),  utóbbiak  rend- 
kívül megnyúltak.  Tipikus  osteologiai  bélyege- 
ket uyiijtanak:  1.  a  két  metacarpalis  csont,  Mc, 
111  és  Mc.  IV  közötti  rés  —  fissura  — ; 
2.  a  két  distalis  ujjat  tartó  tuberculum  ulnare 
és  radiale  distale  metacarpi  visszonylagos 
hossza  ;  3.  a  tuberositas  muscularis  és  4. 
processus  deutitormes  metacarpi  alakja  és 
előfordulása. 


1.  A  fissura  metacarpi  vagy  r////  vagy  két 
nyilásii,  a  mi  a  tuberositas  muscularis  fejlett- 
ségi fokának  következménye.  Egijinjüású  a 
Ratitae-divisióban.  a  Carinatae-divisióban  :  a 
Cülymljitormes,  Sphenisciformes,  Procellarii- 
formes,  Ciconiifornies,  Anseriformes,  Falconi- 
f'ormes,  Tinamiformes,  C4ruiformes.  Charadrii- 
f'ormes  és  Cuculiformes-rendekné).  továbbá 
a  Galliformes-reud  Mesites,  Turnices  alrend- 
jeinél és  a  Galli  alrend  Peristeropodes  cso- 
portjánál, a  Coraciiformes  rend  (  'oraciae  alrend- 
jének Coraciidae,  Momotidae,  Merojndae  és 
l'pupidac  családjainál,  a  Striges,  Caprimulgi 
és  ('v|)seli  alrendeknél  h'élni/ílású,  a  tube- 
rositas muscularis  által  ketté  tagolt  a  fissura 
a  Galliformes  rend  Galli  alrendjének  Alec- 
toropodes  csoportjában,  a  Coraciiforiues- 
rend  Cf)raciae  alrendjének  Alcedinidae  család- 
jában. Pici  alrendjében  és  a  Pasi^crif'ormes- 
rendben. 


2.  .\  tuberculum  ulnare  és  radiale  egy  ro- 
nalhciii  állnak  a  Ratitae-divisióban,  a  Carinatae 
közül  t'olymbiformes.  ("iconiiformes,  Anserifor- 
mes-rendeknél,  a  Gruiformes  rend  Rallidae  és 
Gruidae  alrendjénél,  a  Charadriiformes-rend 
.aquila  XXI. 


Das  (ts  melai'ai'pi  ilcr  \'ögel  kann  aus  dem 
Vorstehenden  mtu-phdlogisch  folgenderweise 
definiert  werden  : 

Das  Os  metacarpi  der  Vögel  ist  ein  aus 
der  Verknöcberung  der  distalen  Reihe  der 
carpalen  und  aus  den  metacarpalen  Elemen- 
ten entstandener  einheitlicher  Knochen,  wel- 
cher durch  die  proximale  Reihe  der  carpa- 
len Elemente  mit  dem  Unterarm  (Ulna -{-Ra- 
dius) verbunden  ist  und  drei  Finger  trägt. 
An  den  Mittelhandknochen  eines  erwachsenen 
Vogels  sind  die  carpalen  und  metacarpalen 
Elemente  gut  unterscheidbar  ;  erstere  bilden 
den  proximalen  Keil  des  Knochens  (der 
bei  den  Ratiten  etwas  länger  ist),  letztere 
sind  ansehnlich  verlängert.  Typische  osteolo- 
gische  Merkmale  bieten  folgende  Teile  des 
Vügelmittelhandknochens  :  1.  die  Gestalt  der 
Spalte  zwischen  den  zwei  metacarpalen  Ele- 
menten :  Mc.  III  und  Mc.  IV.  —  Fissura  meta- 
carpi; 2.  die  relative  Länge  der  distalen,  Finger 
tragenden  Tnbercula  (Tuberculum  ulnare  und 
radiale  distale  metacarpi)  ;  3.  die  Gestalt  und 
Entwicklung  der  Tuberositas  muscularis  und 
4.  dieselbe  desProcessus  dentiformis  metacarpi. 

1.  Die  Fissura  metacarpi  ist  entweder  em- 
oder  'zweispaltig,  was  mit  der  Entwicklungs- 
stufe der  Tuberositas  muscularis  auf's  innigste 
verknüpft  ist.  Einspaltig  ist  sie  bei  allen 
Ratiten,  unter  den  Carinaten  bei  den  Ord- 
nungen Colymbiformes,  Sphenisciformes,  Pro- 
cellariif'ormes,  Ciconiifornies,  .\iiseriformes, 
Falconiforiiies,  Tinamiformes,  Gruiformes, 
Charadriiformes  und  Cuculiformes,  bei  den 
Unterordnungen  Mesites  und  Turnices  und 
bei  der  Gruppe  Peristoropodes  der  Unterord- 
nung Galli  (Ordo  Galliformes),  bei  den  Fa- 
milien Coraciidae.  Momotidae,  Meropidae  und 
lJpu])idae  der  Unterordming  Coraciiffirmes,  bei 
den  Unterordnungen  Striges  Caprimulgi  und 
Cypseli.  Zweispaltig  ist  sie  infolge  der  Verwach- 
sung der  Tuberositas  muscularis  mit  Mc.  I\'  bei 
der  Gruppe  Alectoropodes  (Unterordniuig  (ialli) 
der  (»rdnuiig  Galliformes,  bei  der  Familie 
Alcedinidae  (Unterordnung  Coraciae),  der  Un- 
terordnung Pici  (Ordnung  Coraciiformes)  und 
bei  allen  Passeriformes. 

'1.  Beide  Tuberctda  sind  gU-ii-h  hoch  bei 
den  Ratiten,  unter  den  Carinaten  bei  den 
Ordnungen  Colymbiformes,  Ciconiifornies,  An- 
seriformes, Tinamiformes,  bei  den  Unterord- 
nungen Rallidae,  Gruidae  (Ordo  Gruiformes), 

lu 


74 


J^aro-Limicola»  csoportjáljiiii,  a  CucnlifoniK^s- 
rend  Psittaci  alrendjében,  a  Coraciifornies 
rend  Coraciae  alrendjének  Coraciidae  család- 
jában, a  Caprimulgi  és  (îypseli  alrendekben; 
a  tuberculum  ulnare  hosssabh  a  radudenál  a 
Spheniscifbrmes,  Falconitbrnies,  Gallifornies, 
Fasserifornifs-rendekljen  és  a  Grnifornies 
rend  Utitidue  alrcndjél)en,  a  Oharadriiformes- 
rend  Pteroclo-Columbae  osztályában,  a  Cnculi- 
formes-rend  Cuculi  alrendjében,  a  Coracii- 
fornies-rend  Coraciae  alrendjének  Alcedinidae, 
Meropidae  és  Upupidae  családjában,  a  Striges 
és  Pici  alrendekben. 


Csupán  a  Spheniscifornies  rendben  hosszabl) 
a  tub.  radiale  az  ulnarenál. 

3.  A  tuberositas  niuscnlaris  él,  idsebb  va/iy 
nagyobb  itiidor  alakjában  lép  feP  a  Ratitae- 
divisióban,a  Carinatae  közül  a  Colymbifornies, 
Ciconiiformes,  Anserifornies.  Falconifornies, 
(Jruiformes,  Ciiaradriifornies.  (hiculiforraes- 
rendekben,  a  Galiiforines-rend  Mesites,  Tur- 
nices  alrendjeiben,  a  Galli  alrend  Peristeropo- 
des  csoportjában,  az  Alect()ro])odes  csoport 
Gallidae  családjának  Numidinae  alcsaládjá- 
ban,  a  Coraciiformes-rend  Coraciae  alrend- 
jének L'pupidae  és  Meropidae  családjában,  a 
Striges,  Caprimulgi  és  Cypseli  alrendekben. 
Erős,  a  Mc.  IV-ig  érő,  de  avval  össze  nem 
nöm  fog  alakjában  lép  fel  a  Gailiforniesrend 
Alectoropodes  csoportjának  Gallidae  család, 
Tetraoninae,  Perdicinae  es  PJiasianinae  al- 
családjaibau  és  a  Coraciiformes-rend  Cora- 
ciae alrendjének  Coraciidae  családjában.  A 
tuberositas  muscularis  összenő  a  Mc.  IV-el  :  így 
hettös  fissara  képződik  a  Galliformes-rend 
Alectoropodes  csoportjának  Gallidae  családja 
Meleagrinae  alcsaládjában,  a  Coraciiformes- 
rend  Coraciae  alrendjének  Alcedinidae  család- 
jában. Pici  alrendjébe;!  és  a  Passeriformes- 
rendben. 


4.  A  processus  deutiformis,  a  melyeta  Pas- 
seres-rend  és  Pici  alrendben  már  Büki  felismert, 

'  A  Spheniscit'oimes  lendben  a   mellső   végtagnak 
)elentékeny  módosulásával  teljesen  i-Isinvarlt. 


i)ei  dem  Verband  i.aro-Limicolae  (Ordo  Cha- 
radriiformes).  bei  der  Unterordnung  Psittaci 
(Urdo  Cuculiformes),  bei  der  Familie  Coraciidae 
(tínliordo  Coraciae)  und  den  Unterordnungen 
Caprimulgi,  Cypseli  der  Ordnung  Coraciifornies. 

Das  Taberculum  ulnare  ist  höher  als  das 
radiale  bei  den  Ordnungen  Splienisciformes. 
Falconifornies,  Galliformes.  Passeriformes,  ttei 
der  Unterordnung  Otitidae  (Ordo  Gruiformes), 
bei  dem  Verband  Pteroclo-Columbae  (Ordo 
C'liaradriiformes).  bei  der  Unterordnung  Cuculi 
(Ordo  Cuculiformes),  bei  den  Familien  Alce- 
dinidae, Meropidae,  Upupidae  (Subordo  Co- 
raciae) und  den  Unterordnungen  Striges,  Pici 
der  Ordnung  Coraciifornies. 

Nur  bei  den  Penguinen  ist  das  Tub.  radiale 
höher  als  das  ulnare. 

3.  Die  Tuberositas  muscularis  bildet  bei 
den  Ratilen  und  unter  den  Carinaten  bei 
den  Ordnungen  Colymbiformes,  Ciconiiformes, 
Anserifornies,  Falconiformes,  Gruiftirmes,  Cha- 
radriifornies  und  Cuculiformes,  ferner  bei  den 
Unterordnungen  Mesites,  Turnices,  bei  der 
Gruppe  Peristeropodes  und  bei  der  l'nter- 
familie  Numidinae  (Fani.  Gallidae,  Gruppe 
.Alectoropoilesj  der  (trdiiung  Galliformes,  bei 
den  Familien  Upupidae,  Meropidae  (Subordo 
Coraciae)  und  den  Unterordnungen  Striges. 
Caprimulgi,  Cypseli  (Ordo  Coraciifornies)  eine 
scharfe  kleinere  oder  grössere  Erhebung} 

Diese  Erhebung  wird  zu  einem  zahnartigen 
Fortsatze  bei  den  Unterfaniilien  Tetraoninae, 
Perdicinae, Phasianinae (Fani.  Gallidae,  Gruppe 
Alectoropodes)  der  Ordnung  Galliformes  und 
bei  der  Familie  Coraciidae  (Subordo  Coraciae) 
der  Ordnung  Coraciifornies.  Bei  allen  diesen 
ragt  der  zalinartige  Fortsatz  bis  zu  dem  Mc.  \\ 
hervor,  verwächst  mit  denselben  aber  uicht. 
Die  Terivachsimg  findet  nur  bei  der  Un- 
terfamilie Meleagrinae  (Fam.  Gallidae,  Gruppe 
Alectoropodes)  der  Ordnung  Gallifornies,  bei 
der  Familie  Alcedinidae  (Subordo  Coraciae), 
bei  der  Unterordnung  Pici  der  Ordnung  Cora- 
ciiformes  und  hei  allen  Passeriformes  statt.  In- 
folgedessen findet  man  bei  allen  diesen  Ord- 
nungen, Unterordnungen,  Familien  nud  Un- 
terfaniilien eine  zweispaltige  Fissura. 

4.  Der   Processus    dentiformis    metacarjü, 
welcher  bei  den  Passeres  und  Piciden  schon 

'  bi  der  Ordnung  Splieniscifi>rmes  geht  sie  in- 
folge der  bedeutenden  Modilikation  des  Schwimra- 
organes  gänzlich  verloren. 


75 


'_ 

n 

-t- 

X 

e 

13 

<s 

— 

1^ 

X 

r 

X 

^ 

— 

:_ 

"C 

^ 

7. 

s 

'~  2-S 

« 

^  =  - 

an 

© 

r- 

>■ 

X 

« 

— 

■e 

— 

ai 

X 

u 

» 

.i^;. 

w 

« 

CS 

O 

n 

« 

■Z 

o 


e 


ti 

3. 


il 

c 


eS 

e 


se 


3    y. 


^   Il 

.SP+- 


^Tl        "^l 


S  ®  2  *  S 

2    =S  e    c3    = 

■S  .5  e  .S  e 

brS  CCS 

s    3  e    Œ>A 


■■3-2 
I« 


CS 


SiO  : 


ai 
=s 
■a 
[3 
■S 


»•S 

s  'S 


II- 

S  c. 

sa 


■a 


& 
•a 


T3 

o 
a. 
o 


.X 

o 

^ 

_c 

o 

o 

C3 

V 

-JO, 

•3  5 
-ce 


■n   c 

•3  9 


CD  Se 


fK     11 

O  -S 

-  s 

■=  -a 

X 


-i%  1  i 

X  î^   c: 

O 


X  c  -^ 


co  ^ 


dï^uiiui;,) 


lu* 


7ß 


il  Coiacüforint's-rPiid  (loraciuo  alniKlji'iicU  Al- 
cedinidae  es  Upupidae  családjail);ui  es  (Cor- 
vidae  és  Laniidae  családok  kivételével)  az 
egész  Passerit'orines-rendlien  iiiei^van. 

Mindezeket  az  osteologiai  bélyegeket  táb- 
lázatba foglaltam  ^75.  oldal),  a  melynek  Fissura 
rovatában  1  =  egynyílású,  2  =  kélnyilásii,  (2) 
látszólag  kétnyílású,  de  tényleg  egynyiiásií 
(fügszerű  tuberös,  musc).  A  Tiihcrrìdum  rovat- 
ban ae  =  egyvonall)an  állnak  (aequal),  inae 
(inacquai),  azaz  a  tuberculum  ulnare  lioszszabb. 
A  T<ther()sit((s  muscidurìs  rovatban  p  =  ])ar- 
vuni,  kicsiny,  dent.  =  fogszerü,  pons  =  áthi- 
daló (azaz  teljesen  összenő).  A  L'roceasus  den- 
tifívmis  rovatban  —  ^=-  hiányzik,  -f-  megvan. 

A  madarak  nietacarpusának  kétségtelenül 
legjellemzübb  osteologiai  bélyege  a  tubero- 
sitas jnuscularis  alakja  és  fejlettségi  foka.  Ez 
az  izomiludor,  a  mint  láttuk,  háromféle  alak- 
ban jelentkezik,  ii.  iii  : 

J.  a  Mc.  lll-on  éles  élt  vagy  kisebb-na- 
gyobb dudort  alkot  (a  táblázatban  \))\ 

'1.  erős  fogszerü  nyúlvány,  a  mely  egészen 
a  Mc.  IV-ig  nyúlik,  de  azt  nem  érinti.  Ebben 
az  esetben  a  fissura  látszólag  kettős,  való- 
jában azonban  csak  egynyilású  (a  táblázat- 
ban dent;  a  fissura  rovatában:  (2); 


Ö.  a  tuberositas  ninscularis  igen  erős,  csont- 
hidszerü  nyúlvány,  a  mely  összenő  a  Mc. 
IV-el.  (a  táblázatban  pons).  Ebben  az  eset- 
ben a  fissura  két  nyilasra  van  tagolva  (a 
táblázatban  2).  Az  összenövés  csak  idősebb 
korban   teljes. 

A  tuberositas  muscularis  tehát  minden  ma- 
dár szárnyközépcsontjának  Mc.  Ill  ágán  meg- 
van, csupán  fejlettségi  foka  különböző.  (Az 
a  tény,  hogy  a  pinguineknél  nyoma  sincs,  a 
mellső  végtag  erősfokú  módosulásának  követ- 
kezménye.) Magát  az  izomdudort  elsőül  Heu- 
siNOER  G.  F.  eniKti  1820ban  a  következő- 
képpen: ,Ein  Fortsatz  an  der  oljeren  oder 
hinteren  Seite  des  Speichen astes,  welcher 
der  Insertionspunkt  eines  starken  abduzieren- 
den  Muskels  ist  ;  in  manchen  Vögeln,  wie  in 
vielen    Singvögeln,    den    Tauben    usw.  ist  er 


von  MuiM  btischrieben  winde  ist  hei  den  Fa- 
milien Alcedinidae  und  I  pupidae  (Subordo 
Oiraciae)  der  Ordnung  Coraciiformes  und  aus- 
genommen die  Familien  Corvidae  und  Laniidae 
bei  allen  übrigen  Passeriformes  vorhanden.  Alle 
diese  osteologischen  Merkmale  fasste  ich  in  der 
auf  S.  75  gegebenen  Tabelle  zusammen,  in  wel- 
cher die  Abkürzungen  folgende  Bedeutung  ha- 
ben :  In  der  Rubrik  Fissura  bedeutet  1  =  ein- 
spaltig, 2  =  zweispaltig,  (2)  =  scheinbar  zwei-, 
wirklicii  aber  nur  einspaltig.  In  der  Rubrik  Tn- 
berculum  bedeutet  ae  aequal, gleich  hoch,inaf 
==inaequal,  d.h.  das  T.  ulnare  ist  höher.  Inder 
liiihnk Tuberositas  muscidaris  bedeutet  p  — par- 
vuni,  klein,  dent,  zahnförmig,  pons- überbrük- 
kend.  In  der  Rubrik  Processus  denliformis  be- 
deutet -f-  =  vorhanden.  —  =^  nicht  vorhanden. 
Das  charakteristischeste  osteologischc  .Merk- 
mal des  Vogelmittelhandknochens  bietet  die 
ÍTCstalt  der  Tuberositas  muscularis.  Dieser 
zur  Insertion  eines  Muskels  dienender  Fort- 
satz ist  bei  den  Vögeln  in  drei  verschiedenen 
Entwicklungsstufen  vorhanden  : 

1.  bildet  sie  am  proximalen  Eiiile  des 
Mc.  III  eine  Kante  oder  eine  kleine  Erhe- 
bung ;  in  der  Tabelle  mit  j)  bezeichnet  ; 

2.  erscheint  sie  als  ein  zahnförniiger  Fort- 
satz, welcher  bis  zum  Mc.  IV  hervorragt,  mit 
diesem  aber  nicht  verwächst.  In  diesem  Falle 
ist  die  Fissura  scheinbar  zweispaltig,  in  di'r 
Tat  aber  nur  einspaltig,  da  sie  nicht  getrennt 
wird;  in  der  Tabelle  mit  dent,  bezeiclinet; 
in  der  Rubrik  Fissura:  (2); 

;i.  überbrückt  sie  die  Fissura  vollständig 
und  verwächst  mit  dem  Mc.  l\  ;  in  der  Ta- 
belle mit  pons  bezeichnet.  In  diesem  Falle  ist 
die  Fissura  zweispaltig  (Rubrik  F'issura  :  2). 
Die  Verknöchernng  ist  nur  Ijei  adulten  Indi- 
viduen vollständig. 

Die  Tuberositas  muscularis  ist  demnach 
bei  allen  Vögeln  vorluinden,  nur  ihre  F.iit- 
wicklungsstufe  variiert.  (Dass  sie  bei  den 
Pinguinen  gänzlich  fehlt,  ist  der  bedeuten- 
den Modifikation  der  ganzen  vorderen  Extre- 
mität zuzuschreiben.)  Sie  wurde  zuerst  von 
F.  Heusinger  erwähnt  11820):  „Ein  Fortsatz 
an  der  oberen  oder  hinteren  Seite  des  Spei- 
chenastes, welcher  der  Insertionspunkt  eines 
starken  abduzierenden  Muskels  ist  ;  in  man- 
chen Vögeln,  wie  in  vielen  Singvögeln  den 
Tauben  usw.  ist  er  nur  als  ein  kleines 
Höckercheu  angedeutet;  in  manchen  anderen 


(  ( 


nur  als  ein  kleines  Höckerchen  ani;edentet; 
in  manchen  anderen,  wie  z.  B.  den  Enlen. 
ist  dieses  Höckerchen  auch  klein,  aber  stark 
gesondert;  am  stärksten  nnd  am  ineiirsten 
gesondert  tindet  man  diesen  Forlsatz  aber 
in  der  Familie  der  \  ögel,  welche  durch  eine 
(schon  von  Belon  erkannte)  Hinneigung  zur 
Säugetier-Bildung  (und  also  eine  Hemmung 
rler  N'ogelbildnngl  sich  auszeichnet,  nänilicii 
in  den  Hühnern"  majd  megjegyzi,  hogy  1819- 
ben  egy  6  hónapos  nőstényen  mint  különálló 
csontocskát  találta  meg.  A  csontocska  mind- 
két szárnyon  háromszögalakú,  6  mm  hosszú 
és  2'/ï  mm  széles  volt  és  teljesen  szabadon 
feküdt;  ehhez  tapadt  a  Tn:DEMANN-féle  mus- 
culus  flexor  metacarpi  radialis  (=  m.  ext. 
metacarpi  ninaris  (radow). 

Heusinuuk  után  I85;]-ig  nem  találtam  fel- 
említve ezt  az  izomdudort,  a  mikor  Bkrnstbin 
H.  A.  a  varjak  osteologiáját  tárgyaló  érte- 
kezésében újra  leirJM,  most  már  JuheroHÜas 
mnsddaris^  néven,  a  mely  nevet  meg  is  tar- 
tottam. 1857-ben  Blanchard  E.  is  említi  a 
fossilis  tyúkfélék  osteologiáját  tárgyaló  dol- 
gozatában „proloiigemfint  deutiforiiie''  néven, 
megjegyezve,  hogy  ez  a  verébalkatúaknái  (Pas- 
sereaux) is  megvan.de  míg  a  tyúkféléknél  nem 
nö  össze,  addig  a  verébalkalúaknál  összenő 
a  kisebbik  ággal  (ile.  IV).  Érdekes  lesz 
BLANCHARD-ot  e  helyen  szó  szerint  idéznem: 
„La  branche  principale  près  de  sa  base; 
envoie  vers  la  branche  grêle  un  prolonfjement 
derìfiforme  qui  ne  se  soude  |)as  avec  cette 
branche.  Cette  expansion  n'est  pas  ordinaire; 
on  ne  la  trouve  ni  dans  les  Rapaces,  ni  dans 
les  divers  groupes  qui  ont  été  réunis  sons 
le  nom  de  Gritnpeurs,  ni  dans  le  Pigeons, 
ni  dans  les  Échassiers,  ni  dans  les  Palrai- 
|)èdes.  Chez  la  plupart  des  oiseaux  que  Ton 
a  compris  sous  la  dénomination  de  Passe- 
reaux, il  existe  une  lame  qui  réunit  la  branche 
principale  du  métacarpe  à  la  branche  grêle, 
mais  là  il  y  a  soudure  totale  avec  cette 
dernière;  ce  n"est  pas  la  dent  libre  qu'on 
voit  dans  les  Gallides.  Cette  dent  très  carac- 
téristique a  son  plus  grand  développement 
dans  les  espèces  de  l'ancien  continent;  elle 
est  toutefois  un  peu  plus  courte  et  plus  basi- 
laire  chez  les  Paons  que  chez  les  autres. 
Dans  les  Hoccos  et  les  Penelopes,  elle  s'af- 
faildit  beaucoup.' 


wie  z.  B.  den  Kulen.  ist  dieses  Höckerchen 
auch  klein,  aber  stark  gesondert  ;  am  stärksten 
und  am  meisten  gesondert  findet  mau  diesen 
Fortsatz  aber  in  der  Familie  der  Vögel, 
welche  durch  eine  (schon  von  Bki.on  erkannte) 
Hinneigung  zur  Säugetier-Bildung  (und  also 
eine  Hemmung  der  Vogelbildung)  sich  aus- 
zeichnet, nämlich  in  den  Hühvfirn."  Hkuhinoer 
erwähnt  noch.dass  er  es  im  Jahre  1819bei  einem 
vollkommen  gesunden,  6  Monate  alten  ?  Huhne 
als  vollkommen  getrennten  Knochen  gefunden. 
Das  freie,  dreieckige,  Kuöchelchen  war  in  bei- 
den Flügeln  vorhanden,  6  mm  lang,  L'Vá  mm  breit, 
an  welchem  Tiedbm.ans  Speichen-ilittelhandben 
ger  (Musculus  flexor  metacarpi  radialis  -^  M, 
extensiu-  metacarpi  ulnarisGAixiw)  befestigt  war. 
Nach  dem  Erscheinen  der  HRusrNftERSchen 
-Mitteilung  flndet  man  die  Tuberositas  muscu- 
laris  bis  1853  nicht  mehr  erwähnt.  Zu  dieser 
Zeit  wird  sie  von  Bernstein  in  seiner  „Ana- 
tomia Corvorum,  Pars  1.  Osteologia"  beschrie- 
ben, u.  zw.  unter  den  Namen  „Tuberositas 
muscularis",  welchen  Termin  ich  auch  bei- 
behielt. Im  .Jahre  1857  wird  sie  von  E.  Blan- 
chard unter  den  Namen  „prolonf/ement  ilp.nti- 
forme"  erwähnt.  Blanchard  bemerkt,  dass 
dieser  Fortsatz  ausser  den  Hühnern  auch  bei 
den  Passereaux  vorkommt.  Während  er  aber 
bei  den  Hühnern  mit  dem  kleineren  Ast 
(d.  h.  Mc.  IV)  nie  verwächst,  tindet  man  ihn 
bei  den  Passereaux  immer  als  eine  verknö- 
cherte Brücke.  „La  branche  principale  — 
schreibt  Blanchard  —  près  de  sa  base,  envoie 
vers  la  branche  grêle  un  prolunyement  deitti- 
fornie.  qui  ne  se  soude  pas  avec  cette  branche. 
Cette  expansion  n'est  pas  ordinaire  ;  on  ne 
la  trouve  ni  dans  les  Rapaces,  ni  dans  les 
divers  groupes  qui  ont  été  réunis  sous  le 
nom  de  CTrimpeurs,  ni  dans  les  Pigeons,  ni 
dans  les  Échassiers,  ni  dans  les  Palmij)èdes. 
f'hez  la  plupart  des  oiseaux  que  l'on  a  com- 
pris sous  la  dénomination  de  Passereaux,  il 
existe  une  lame  qui  réunit  le  branche  prin- 
cipale du  métacarpe  à  la  branche  grêle, 
mais  là  il  y  a  soudure  totale  avec  cette  der- 
nier; ce  n'  est  pas  la  dent  libre  qu'on  voit 
dans  les  Gallides.  Cette  dent  trés  caracté- 
ristiipie  a  son  plus  grand  développement  dans 
les  espèces  de  l'ancien  continent;  elle  est  toute- 
fois un  peu  ])lus  courte  et  plus  basilaire  chez 
les  Paons  que  chez  les  autres.  Dans  les  Hoccos 
et  les  Penelopes,    elle   s'affaiblit  beaucoup." 


?H 


18H7 — 6S-biin  A.  Mii.n-h-Edwards  empreinte 
«u  apophyse  musculaire  intermetacarpienne 
néven  írja  le.  Szerinte  nincs  meg  Upupidae, 
(íoraciidae  (!),  Meropidae  családoknál,  a  Capri- 
mulgi és  Cypseli  alrendeknél  ;  az  Alcedinidae 
családba  tartozó  Dacelo  gij^antea  Latham- 
nál  nem  nő  össze  a  Mc.  IV-el,  az  lípiipidae 
család  Buccrotinae  alcsaládjáhoztarlozó  Tockiis 
crythrorliyiiciius  Temm-uóI  teljesen  összenő, 
a  Picidae  családban  is  összenő,  a  Rhamphas- 
tidae  és  Capitoiiidae  családokban  nem  nő 
össze,  végül  Cnculusnál  nincs,  Trogonidae 
sincs,  a  Psittaci  alrendben  gyenge. 


Mn.NE  EuwARDa  megfigyelései  annyiban  szo- 
rulnak helyesbítésre,  hogy  az  apophyse  in- 
termetacarpienne a  Coraciidae  és  Meropidae 
családoknál  mint  fogszerű  nyúlvány  igenis 
megvan.  Fontosabb  az  az  állítása,  hogy  a 
jégmadarak  családjához  tartozó  Dacelo  gigan- 
tea  Latham  izomnyúlványa  nem  nő  össze  a 
negyedik  met;icarpussal,  mig  a  mi  jégmada- 
runknál az  összenövés  teljes;  fontos  továbbá 
MiLNE  EüwARDs-nak  azon  állítása,  hogy  a 
Tockus  erytiirorhynchus  Tem\i.  tuberositas  nuis- 
cularisa  teljesen  összenő  a  Mc.  IV-el.  Milne- 
Edwards  rajzával  (Atlas  173.  fig.  1 — 3)  ös.sze- 
liasonlitottam  a  Buceros  rhinoceros  L.  meta- 
carpusát  és  éppen  az  ellenkező  megállapodásra  1 
jutottam,  hogy  t.  i.  az  izomnyúlványnak  nyoma  ! 
is  alig  vehető  észre.  A  Coraciiforines  rend 
Pici  alrendje  sem  mutat  ebben  egységes  képet. 
Mig  t.  i.  megfigyeléseim  szerint  a  Picidae 
és  Rhamphastidae  családban  a  nyúlvány  teljes 
csonthid,  addig  Milne  EnwARns  szerint  a  Capito- 
iiidae családnál  fogszerű. 


Selenka  a  BRONN-féle  nagy  mú  \l.  köteté- 
nek IV.  részében  a  tuberositas  muscularisról 
a  következőket  írja:  „Die  längliche  Lücke 
zwischen  zweitem  und  dritten  Mittelhand- 
knochen ist  gewöhnlich  einfach,  bei  man- 
chen flühnern,  bei  Oriolus.  Loxia,  Sturnus 
u.  a.  wird  sie  durch  einen  knöchernen  Vor- 
sprang in  zwei  Teile  geteilt,  einen  Vor- 
sprung, den  Heusinger  sogar  einmal  bei  einem 
alten  Huhne  alsisoliertesKnochenstiick  antraf." 


In  1867 — 68  wird  der  Fortsatz  von  A.  Milne- 
Edwarps  als  empreinte  ou  apophyse  muscalaire 
intermetncarpienìie  beschrieben.  Nach  A.  Mu-ne- 
EuwAKDH  kommt  es  bei  den  Familien  lipn- 
pidao.  (îoraciidae  (!|,  Meropidae.  bei  den 
Unteroi-duungen  (!aprimulgi  und  (!y|)Seli  nicht 
vor,  bei  Dacelo  gigantea  Latham  (Familia 
Alcedinidae)  verwächst  es  mit  Mc.  I\'  nicht, 
bei  der  linterfaniilie  Bucerotinae  (Fani,  l'pu- 
pidae)  —  Tockus  erythrorhynchus  Temm.  — 
verwächst  es  mit  Mc.  IV  sowohl,  wie  bei 
der  Familie  Pici.  Bei  den  Familien  Hhani- 
phastidae  und  Cajiitonidae  verwäciist  es  niclif, 
bei  Cuculus  kommt  es  niciit  einmal  vor.  audi 
bei  den  Trogonideii  nicht  ;  l)ei  den  Psittaci 
ist  es  schwach. 

Die  Beobachtungen  Milne-Edwards  bedürfen 
nur  insoferne  einer  Berichtigung,  als  der 
Fortsatz  bei  den  Familien  Coraciidae  und 
Meropidae  als  ein  zahnförmiger  Fortsatz  vor- 
handen ist.  Wichtiger  ist  die  Beobachtung, 
nach  welcher  bei  der  zur  Familie  Alcedinidae 
gehörenden  Dacelo  gigantea  L.atham  der  Fort- 
satz auch  nur  zahnförmig  ist,  da  bei  unserem 
Eisvogel  die  ^'erknöcherung  vollständig  ist. 
Ferner  ist  es  wichtig,  dass  nach  ]\IrLNE-EDWARi)s 
in  der  IJnterfamilie  Bucerotinae  (Farn.  Upu- 
pidae), bei  Tockus  erythrorhynchus  Temm.  der 
Fortsatz  vollständig  verknöchert.  Ich  ver- 
glich seine  Figur  (Atlas  PI.  173,  Fig.  1—3) 
mit  dem  Metacarpus  des  Buceros  rhinoceros 
L.  und  fand  im  Gegenteil,  dass  die  Tubero 
sitas  muscularis  hier  nur  eine  ganz  geringe 
Erhebung  bildet.  Auch  die  Ordnung  Coracii- 
formes  zeigt  in  dieser  Hinsicht  kein  einheit- 
liches Bild. 

Während  nämlich  nach  meinen  eigenen 
Beobachtungen  bei  der  Familie  Picidae  und 
Rhamphastidae  ein  überbrückender  Fortsatz 
vorhanden  ist,  findet  Mu^ne-Edwards  bei  den 
Capitoniden  einen  zahnförmigen. 

Selenka  erwähnt  in  Bronns  Klassen  und 
Ordnungen  des  Tierreichs  (Bd.  VI,  Abt.  IV) 
über  den  Fortsatz  nur  folgendes:  „Die  läng- 
liche Lücke  zwischen  dem  zweiten  und  drit- 
ten Mittelhandknochen  ist  gewöhnlich  ein- 
fach, bei  manchen  Hülinern,  bei  Oriolus, 
Loxia,  Sturnus  u.  a.  wird  sie  durch  einen 
knöchernen  Vorsprung  in  zwei  Teile  geteilt, 
einen  Vorsprung,  den  Heusinqer  sogar  einmal 
bei  einem  alten  Huhne  als  isoliertes  Knochen- 
stück antraf." 


79 


Gadow  a  iiiiiiika  vri;t'ii  a  vázrendszer  fej- 
lődésénél visszatér  az  izoinnynlváii}  ra,  a  me- 
lyet Parker  W.  K.-val  /'fV/ó>  metacarpus:  csö- 
kcvéii vének  fos;-  tel  (Spuren  iiberziililiiíer  Me" 
taearpalia).  I'aukiiií  W .  K.  ugyanis  Hrusinöee, 
HosKNUERG  és  Jkkkeiks  adatainak  tioyelembe- 
vételével  a  fölös  metacarpalis  elemeknek  háríini 
alakját  találta  meg.  „Az  első  aMc.  lll-nak  azon 
csonlos  nyúlványa,  a  mely  sok  Kaparónál  (Raso- 
res)  verébalkat  únál  (Passeres),  [futóknál  (Rat  itae) 
solia|  a  spatinni  interosseumot,  azaz  a  szárny- 
küzépcsonti  rést  (íissura  metacarpi)  áthidalja- 
Ez  a  nyúlvány  a  Musculus  extensor  metacarpi 
ulnaris  tapadására  szolgál;  Heusinger  mint  egy 
csökevényes  ujj  metacarpusának  rudimentu- 
mát irta  le.  Parker  ugyanerre  az  eredményre 
jutott,  nézetét  azonban  később  feladta.  Való- 
színűleg csak  tisztán  ennek  az  izomnak  tnpa 
dására  szolgáló  képlet.  A  tyúkembriónál  a 
10.  napon  lép  fel  porczogó  alakl)an  a  Mo. 
Ill  ulnaris  oldalán,  közel  ennek  basalis  végé- 
hez. Később  külön  csontosodási  magot  nyer, 
a  mit  Parkkr  a  kaparóknál  és  Musicapánál 
megtalált." 


GADOw-nak  ezen  fejtegetései  nyilvánvaló 
tévedésen  alapulnak.  Mert  az  izom.  a  Musc, 
extensor  metacarpi  ulnaris  az  összes  mada- 
raknál megvan  és  ugyanazon  a  tájon  tapad 
a  szárnyközépcsonthoz.  A  tapadás  helye  a 
tuberositas  metacarpi,  a  mely  vagy  élt,  vagy 
iiol  gyenge,  hol  erős  dudort,  vagy  pedig 
fogszerű  és  áthidaló  nyúlványt  alkot.  A  tube- 
rositas metacarpi  tehát  az  összes  madaraknál 
megvan,  csupán  fejlettségi  foka  változó. 

(A  Gadüw  által  Parker  W.  K.  nyomán  idézett 
második  és  harmadik  fölös  metacarpalis  elem 
elsője  a  tuberositas  metacarjii  II  tövéhez 
nőtt  és  a  M.  ext.  metac.  radialis  tapadására 
szolgál,  a  másik  a  Mc.  IV  tövébe  olvad  és 
megfelel  a  Mc.  V-nek.) 

Mintliogy  a  madarak  szárnyközépcsontjának 
izom  nyúlványa  osteologiailag  nagyon  jellemző, 
szükségesnek  találtam  előfordulását  az  alábbi 
táblázatban  részletezve  feltüntetni.  A  táblá- 
zatba csupán  azokat  a  rendeket  vettem  be,  a 


Gaoovv  beschreibt  ihn  aneli  in  deinsell)en 
Werke  bei  der  Kntwickinng  des  Skeletts  und 
fasst  es  mit  W.  K.  Parkrr  als  die  Spur  eines 
rudimentären  Metakarpalknocliens  auf. 

W.  K.  1'arker  untersuchte  diese  Spuren 
ausführlicher  und  auf  Grund  seiner  Beob- 
achtungen und  derjenigen  von  Hrusinger,  Ro- 
sENBERti  und  Jeffries  fand  er  drei  solche  über- 
zählige Elemente.  „Bei  vielen  Rasores,  Pa.s- 
seres  usw.,  (nicht  bei  Ratiten)  findet  sich  ein 
knöcherner  Fortsatz  am  Mc.  III  (nach  Gadow 
Mc.  II),  welcher  das  Spatiuiii  interosseum 
zwischen  Mc.  Ill  und  IV  (nach  Gadow  Mc.  II 
und  III)  überbrückt.  Es  dient  zur  Insertion 
des  M.  extensor  metacarpi  ulnaris  und  wurde 
von  Heusingrr  als  rudimentäres  .Metacarpale 
eines  unterdrückten  Fingers  lieschrieben  ; 
Pauker  kam  zu  demselben  Schlüsse,  gab 
diese  Meinung  aber  später  auf.  Es  ist  wahr- 
scheinlich nur  ein  speziell  durch  und  für  die 
Insertion  des  Muskels  entstandenes  Gebilde. 
Es  erscheint  beim  Hühnerembryo  erst  am 
10.  Tage  als  Knorpel  an  der  Ulnarseite  des 
Mc.  III  (nach  Gadow  Mc.  II),  nicht  weit  von 
dessen  liasalem  Ende,  und  dehnt  sich  etwas 
gegen  das  benachbarte  Mc.  IV  (nach  Gadow 
Mc  III)  iiin.  Bisweilen  erhält  es  später  einen 
eigenen  Knochenkerii,  wie  von  Parker  bei 
Rasores  und  bei  Muscicapa,  aber  nicht  bei 
Ratiten  gefunden  wurde." 

Die  Ausführungen  Gadows  und  W.  K.  Par- 
kers ruhen  offenbar  auf  einem  Irrtum.  Denn 
der  M.  extensor  metacarpi  ulnaris  ist  ja  bei 
allen  Vögeln  vorhanden  und  inseriert  auch 
auf  derselben  Gegend  des  Mittelhandknochens. 
Die  Stelle  der  Insertion  ist  die  Tuberositas 
muscularis,  welche  entweder  als  eine  geringe 
Erhebung  oder  als  ein  zahnförmiger  oder  end- 
lich als  ein  überbrückender  Fortsatz  immer  vor- 
Jianden  ist.  Sie  kommt  folglich  bei  allen  Vögeln 
vor,  nur  der  Grad  ihrer  Entwicklung  variiert. 

(Die  von  Gadow  nach  W.  K.  Parker  be- 
schriebene zweite  und  dritte  Spur  ist  mit 
der  Basis  der  Tuberositas  metacarpi  II,  resp. 
des  Mc.  IV  verknöchert  ;  ersterer  dient  zur 
Insertion  des  M.  extensor  metacarpi  radialis, 
letzterer  ist  der  verschwundene  Mc.  V.) 

Da  die  Tuberositas  muscularis  des  Vogel- 
mittelliandknochens  osteologisch  äusserst  cha- 
rakteristisch ist.  stellte  ich  noch  die  folgende 
Tabelle  zusammen,  in  welcher  nur  diejenigen 
Ordnungen  angeführt   sind,    l)ei  welchen  ein 


HO 


nielyekiK'l  foi>szenì  ós  átliidaló  fejlettséfíben 
megvan,  u  Cülytiibifoniies,  (Jicoiiiifornies,  Aiise- 
riformes,  Falcoiiit'ormes,  Tinaiiiiloriiies,  Gnii- 
foruies,  Cliaradiifornies,  Ciiciiliforuies  rendek 
tehát  nem  szerepelnek.  A  táMázatban  dent. 
=  fofis.'crü,  azaz  a  nyúlvány  erős,  de  nem 
nő  össze  a  negyedik  metaearpussal,  jioiis  —- 
C-íidiilindsiei-ü,  azaz  üsszenü  vele,  p  ^^  /mrvnm, 
azaz  fsak  kis  dndort  képez. 


zalinartiger  oder  überbrückender  Fortsatz  vor- 
kommt. Die  Ordnnngen  Colymbitbrines.  Cieonii- 
formes,  Anserit'ormes,  Falconiforines,  Tinami- 
forraes,  Gruiformes,  Cliaraflrüfornies  und 
Cncniitornies,  bei  welchen  der  Fortsatz  nur 
gering  entwickelt  ist,  fehlen  also.  In  der 
Tabelle  bedeutet  dent.  =  zahnförmiy,  pons  = 
iilicfhriicki'ìKl ,  ji         /laniiiii  i\    li.  gering'. 


'Cilitlla   111.   A  tuberositas  iiiuseularis  fejlettségi  foka  a  madár.szárnyliö/.épcsontoii. 
Kiitwicitlungsstufe  dei-  Tuberositas  iiiusciiiaris  am  Vog;einiittelliandknoclieii. 


OKDd 


SUBORUU 


(■(iHllKS 


família 


Si;iiFA\lll.l  \       ri  MKlíns.  MI'Sí 


(  ialliloi  iiu 


'riiiiiices 
Galli 


Opi.stiiiiciiiiii 


Peristi*  iii[i(i(if,f        Megapiidiiilac 

j  Crai'idac 
Alcctinn|iu(l('s  liallidai' 


Mc'lcaniiiiac 

Muiiiidiiiac 
Perdiciiiat' 
Fba^iaiujiai' 
Tetianiiiiiac 


lions 
P 

drill. 


(  '(iiaciiloriiies         (  '(nai'iai 


Stl'iíTP.s 

OapiimuU 

Cyp.seli 

Colli 

Trogones 

I'Ifi 


Passeri  I'd 


Ciirai'iidar 
MdiiKitidac 

d.'lil. 

Alcríliiiidai' 

Ale.. 

diiiiiiac 

piins 

Daci 

ItMiiriar 

dt'iit. 

.\Ii'io]iidar 

dfiit. 

L'|iii|iid:u' 

!'• 

P- 
P- 
P. 

deiit. 

Capitciiiidao 

deiit. 

Kliaiiipliastidac 

pons 

l'icid.-i.' 

pons 

pons 


81 

Irodalom  Literatm'. 

AuBV,   Chr.   Über  das   Kiefergeriist  der  Vöfíel    lififlicrt  und  Dii-Hois   Ihiviuonds   Anli.  f.  Aiiat.    1873. 

«99—705. 
Andühwij.   Tlic  Skull  aiid   Skeleton  uf  l'horurliacus    inllaUia  Ainc^liinu.    '1'.   Z.   S.   Lundoii.    WA.   X\'. 

P.   3,  p.   55—86.    1899. 
Hauk,  G.   Zum   Tarsus  der  Vögel.   Zool.   An/..   Vili.    1885.   488. 
HiiHKENS,   W.    l'utersiucliiinfien   über  den   Tidccssus   uucinnatns  der  Vüf;el   und   Krokoiiile.     Diss,    (iöt- 

tingen    1880. 
linuNHTHiN,   H.   A.   Do  anatomia  Corvoi'uni.   Pars.   I.   Osteologia.    Di.ss.    \  latishiviae   1853. 
]ii,.*N(innii,  E.    De  lu  déterininatlün  de  ([uelques  Oiseaux    fossiles    et    des    Caractères   osteologiques 

des  (iallinai-és  ou   Gallides.   Ann.   Sei.   Na.   Ser.   IV.   'J'.   \'[l.    1857.    1  —  Ki. 
HoNsixiifi'i',    Iv    ,1     Kritik   der   allgemein   angenommenen    Dentuni;-    der    Fureula     bei    den    Vögeln.   Aet. 

Soe.   scient.   Fennie.   '1'.   IX.    1871.   P.    1,   p.  297— 32ti. 
l?rNi:i:.   .\     l'ntersiicliungeu   zur  Entwiekiungsgesehiclite    des   Beekengiirtels  der  Amphibien,    Reptilien 

und   Vogel.   Diss.    Dorpat   1880. 
Bin.i,   R.   Zur   .Anatomie  des  FlUgels  von  Mieropiis  inelba  und  einigen  anderen  Coracornitbes  ;  zugleich 

Beitrag  zur  Kenntnis  der  systematischen   Stellung    der  Cypselidae.    .Jen.    Zeitschr.    f.   Nalnrw. 

Bd.   XXXIII.  ISJ.  F.  XXVI.    1900.   3ül— ßlO. 
HuüMKisTEH,   H.   Beitrüge  zur  Naturgeschichte  der  Serieina.   Abh.  Naturf.  (ies.   Halle.    1853.    12 — 52. 
('UNN1NUH.4.M  R.   0.   On  some  Points  in  the  Anatomy  of  the   .Micropterus   cinereus.   P.   Z.  S.   \'ol.   VII. 

P.  VII.   1871.   493—501. 
EvTúN'.   T.   e.   Osteologia  avium,   or    a  sketch    of    the  Osteology    of    Birds.     1S67.    Suppl.   I.    1869. 

Suppl.   II.   P.    1.    1873.   P.   2.    1874.   P.  III.    1875. 
FoHBEs,   W.   A.  Report  on  the  Anatomy  of  the   Petrels  (Tubinares),    collected   during  the  Voyage  of 

H.   .M    S.    Challenger.   The  Zoology  of  the  Voyage  of  H.   -M.   S,   Challenger.   P.   XI.    1882. 
FOnBiMN(ii;n,   M.    Untersuchungen  zur  Morphologie  und    Systematik    der  Vögel,    zugleich    ein    Beitrag 

zur  Anatomie  der  Stütz-  und  Hewegungsorgane.  Amsterdam,  Jena   1888. 
(tadow,   H.   und  Selen'ka,  E.  in  Bronns    Klassen    und    Ordnungen    des    Tierreichs    Abt.    IV.    Vögel. 

Leipzig   1891-1893. 

—  vide  Newton. 

Garbowski,   Th.   Zur  Beurteilung  vertebralcr  Regionen  bei   Vögeln.  Anat.   Anz.  XI.   444 — 454. 

Gaupi',  E.  Das  Hyobranehialskelet  der  Wirbeltiere.  Ergebnisse  der  Anatomie  und  Entwicklungs- 
geschichte. Bd.  XIV.    1904,   p.    1024—1036. 

Gegenbaur,  C.  Vergleichende  anatomische  Bemerkungen  über  das  Fusskelet  der  Vögel.  .Müllers 
Archiv   1863.  450. 

—  Beiträge  zur  Kenntnis  des  Beckens  der  Vögel.   Jen.   Zeitschr.   f.  Naturw.    IV.    1871.    157 — 220. 

—  Untersuchungen  zur  vergleichenden  Anatomie  der  Wirbeltiere.  I.  Carpus  and  Tarsus.  Leipzig  1864. 
Giebel,    C.   G.   Die  Wirbelzahlen   am   Vogelskelet.  Zeitschr.  f.  d.  ges.  Naturw.  XXVIII.  1866.  20-29. 

—  Zur  Anatomie  der  Mauerschwalbe,   Cypselus  apus,    nach    Chr.  L.    Nitzschs   l'ntersnchungen  mit- 

geteilt von  — .   Zeitschr.  f.  d.  ges.  Naturw.   Bd.  X.    1857. 
Hkilm.ann,    G.    Unser    gegenwärtiges    Wissen    von     der    Abstammung     der     N'ögel    in     Dansk    Oi'ni- 

thologisk   Forenings    Tidsskrift.    Bericht  von   O.   Haase.   Journal    f.   Oinitli.    .lalirg.    62.    1914. 

H.  2,   p.  279— 2S5. 
Hérissant,    F.   D.   Observations  anatomiques  sur  les  Mouvements  du  Bec   des  Oiseaux.  .Mem.  Ac.  Sc. 

Paris   1748.   345     386. 
Heusinííer,  C.  F.  Ein  Beitrag  zur  Metaniorphuse  des  Vogelflugeis.  Meckels   Areh.  (.  Phys.  VI.  1820. 

Halle.  546—550. 
HiLLEL,   K.    Über    die    Vorderextreniität    von     Fudyptes    chrysocome    und     deren    Entwicklung.    Jen. 

Zeitschr.   für  Naturw.  Bd.  XXXVIII.   H.  4.   725  —  770.  1905. 
Huxley,   T.   H.    On  the  classification    of  Birds  and  on  the  Taxonomic    value    of  the   .Modification  of 

Certain   of  the  (Cranial   Bones   observable  in   that  Class.   P.   Z.   S.    1867.   415. 

Aquila  XXI.  H 


82 

Johnson,   A.   On  the  development  of  the  pelvic    girdle  and  skeleton    of  the  hind-limb  in  the  Chirk. 

Quart.  Jourii.   Mi.-r.   Sc-i.   XXIII.    IssiJ.  399—111. 
Ke8hi,ei;.   M.   Osteologie  der   \'(ip;elfüsse.   Bull.   Naturf.  Ges.   .Moscou    1841. 
Kl, HIN,   Diì.   Vergleichende   Bcsehreihung  des  Schädels  der  Wii'lieltiere.  Wiirtteiiiberjr.  Natuiu.  .hihres- 

hefte  XXIV.    J868.   II.    1—2.   71—171. 
l.njiiHTON,  V.  L.  The  development  of  the  wing  of  Sterna  Wilsonii.  Americ.  Naturalist.  Vol.  X.W'lll.  1S94. 
M.4GNUS,  II.   Untersuchungen   iilier  den  Bau  des  knöchernen   Vogelkopfes.   Zeitsclir.   f.   wiss.   /.(ml.  .\XI. 

IR70.    1  — lO.S. 
.Maksu,   U.   0.   Birds  with   'l'eetii.    Dep.   of  Int.   l'.   S.   Oeol.   Surv.    1S82.   45—88. 
Mbhnekt,   E.   Untersuchungen   über  die   Kutwicklung  des    Os  pelvis    der    Vögel.   Morpii.   .lahrl).   .\II1. 

259— 29G. 
Mknzbier,   W.   Vergleichende  Osteologie  der  Pinguine  in  Anwendung  zur   llaiipteinleiliiiig  der  \'ögel. 

Bull.   Soc.  Naturw.   Moscou  (2).  I,   p.  483—587.   1887. 
.\Ierrr\i,   B.   Beschreibung  des  Gerippes  eines  Casuars  nebst  beiläufigen   Beiiiei-kuiigen  iilier  die  11  icli- 

brustigen   Vögel.   Abh.   Beri.    .Akad.    1817.    179—198. 
Mii,.Niî-Ei)w.4RDS,  A.   Recherches  auatomiques  et  paléontologiques  pour  servir  a   l 'histoire  des  Oiseaux 

fosMIes  de  la  France.   Paris.   I— IV.    1SC)7— 1871. 
Morse,  E.   S.  On  the  carpal  and  tarsal  Bones  of  Birds.  Proc.  Americ.  Assoc,  held  at  Indianopolis  1871. 

—  On  the  Tarsus  and  Carpus  of  Birds.   Ann,   Lye.  Nat.   Hist.  New  York  X.    1874.    141. 

—  On  the  Identity    of   the    ascending   process    of  the  Astragalus    in    Birds    with    the    Interniediuiu. 

.Ammiv.  Mem.   Boston  Soc.   Nat.   Hist.   Boston   1880. 
Nassosow,   N.   Sur  le  développement  du   squelette  des  extrémités  de  l'autruche.   Bibliogi'.  anatoiui(|ue 

T.  IV.    1896. 
Newton,    K.    and  G.^dow,   H.   On   additional   Bones  of  the   Dodo    and   other  Extinct  Birds  of  .Mauritius 

obtaiuedly.   T.   Z.   S.  XIII    P.   7.    189:-5.  287—302. 
NiLssoN,    A.   StudiiT  övfer  Foglarnes  Kiikmuskler.  Lund.    1877. 
NiTzscH,    Ch.   L.    Vergleich    des    Skelets    von  Dicholophus  cristatus   mit  dem   Skelettypus    der  Kaiib- 

vögel,   Trappen,   Hühner  u.   Wasserhühner.   Abh.   Naturw.   Ges.   Halle   1853.   53. 
Noi;s\,   E.  Recherches  sur  le   morphologie  des  membres  antérieurs  des  oiseaux.  Arch.  Ital.  de  Ijiologie. 

T.   XXII.    1895. 
1'\i;khi;,   W.    K,   On   the   presence  of  Claws   in   the  wings  of  the   Ratitae.   Ibis  Ser.    V.  Vol.  VI.  1888. 

124-128 

—  On  the   „Manus"    of  Phoenicopterus.   Ibis  Ser.    \\.   Vol.   I.    1889.    183-185. 

—  On  the  Structure  and  Development  of  the  Wing  in   the   Common  Fowl.  Phil.   Trans.    Roy.    Soc. 

CL.  XXIX.    1889.  385-3119. 

—  On  the  morphology  of  a    reptilian  Bird  Opisthocomus  cristatus.   T.   Z.   S.   XIII.    1891.   43—85. 

—  and  Bett.\xv,  (i.  T.   Die  .Morphologie  des  Schädels.   Stuttgart    1879. 

Pauker.  T.  J.  Observations  on  the  Anatomy  and  Development  of  Aptéryx,  .\bstr.  Proc.  Z.  S 
XLVII.    1890.  454—459. 

I'l.ATNER,  E.  Bemerkungen  über  das  Quadratbein  und  die  Paukenhöhle  der  Vögel.  Dresden  u.  Leip- 
zig  1839. 

QüENNERSTEDT,  A.  Bakrc  extremiteternas  muskulatnr  hos  simfoglarncs.  Act.  Uni\.  Lundens.  for  1872. 
T.   IX.  No.    11.   61. 

Ri-.iciinsow,  A.  Die  Vögel.  Handbuch  der  systeraatischeu  Ornithologie.  I.  Bd.  Stuttgart.  Verlag.  Enke.  1913. 

RiNGiue,  G.  E.  .lemförande  framstalling  af  benbygnaden  hos  Fulica,  Grus.  Ciconia  och  Ardea. 
Upsala   1874. 

RosuNiiERö,  A.  Über  die  Entwicklung  des  Extremitäteri- Skelets  bei  einigen  durch  die  Reduktion 
ihrer  Ghedmassen  charakterisierten   Wirbeltiere.   Zeitschr.   f.    w.   Zool.   XXIH.  1873.  116-109. 

Selenka,  E.   vide  Gadow  H. 

Shufeldt,  E.   W.  Osteology  of  Birds.  Bull.  New  York  St.  Mus.    130.   1909. 

—  Osteology  of  the  Norih   American  Tetraonidae    U.   S.    Geol.   Sur,.   Terr.    Dept    of   Interior.   Bull. 

Washington  D.   C.   Feb.    11.    1^81.   (153—718. 


83 

Shüfei.dt,  R.  W.  The  Myolopy  of  the  Rawen.   (Corvus  corax  sinuatus.)  London   1890. 

Sinai, RAURi!     F.     Ziif     iMitwii'khins    <l<'i'    Vogelextroiiiitiiten.    Zeitschr.    f.    wiss.   Zool.    I^d.    ÍJ".    IHM. 

Si  s(  HKiN,    I'.   Schädel   von   l'innunculiis.   Mein,   de   l:i  Soc.    Inip.   de  Moscon    189i). 
Tikuhmann,  Fl!.  Zooloj^ic.  Heidelberg'  181(1.  Bd.  II  Anatomie  n.  Xattii-^escliichte  der  Vügel.  lleidellj.  1S14. 
'IVciiAN,   A.   Recherches    sin-  l'cxti'eniité  nntérieuis  des  oiseanx  et  des  Heptiles.   Diss.    Geneve.    188ÍI. 
\'an    iiKii   HoEVUN,   .1.    Notice    sur    le     Dioinas-Ardeola    Fa\k.    Arch.    Xcerlaiid.     'I'.    III.    I8()8.    1 — 15. 
\'()i;t,    C-    Archaeopteryx   macrura,    nii    liitcrinediatc   Form     between   Hiids   and     lieptiles.    Ibis   Ser.    IV- 

vol.    IV.    ISSO.  434— 45ö. 
\Vai.ki:ii,   M.   L.   On  the  Form   of  the   (^ladl■ate   Bone  in    Birds.   Dundee   1888—1890. 
Walser,   Bedeutung  der  Kranioskopie  in  der  Klasse   der  Vö^el.   Korr.     Bl.    li.   zool.    miner.   Vereins 

in  Reirensburg  II.     1848.    154  —  108. 
Weitzel,   A.   Die   Furcula.   Ein  Beitrag  zur  Osteologie    der  ^ögel.   Zeitsch.   f.  d.    ges.    Naturw.   X.W. 

1865.   317-359. 
\Vini)ERSHEiM,   R.   Vergleichende  Anatomie  der  Wirbeltiere.   VII.   Aull.   Jena    1909. 
Zuhntnui;,   L.   Beitrag    zur    Entwicklung    von    Cypseliis    melba,    nebst   biologischen   ii.   usteologisclien 

D,-tails.   Berlin    1890. 


A  Vili,  táltla  mai;:)arázata. 

Baloldali    madárszárny- középcsontok    (Ossa 
metacarpi). 

P^ig.      1.  Rhea  americana  (L.). 

P^ig.  2.  Colymbus  cristatus  (L.).  -  A/,  egy- 
forma magas  tnberculiim  ulnare  és  ra- 
diale  lipusa. 

Fig.  3.  Spheniscus  magellanicus  Forst.  —  Mig 
az  összes  többi  metacarpum  Me.  Ill 
erösebb  a  Me.  IV-nél,  a  pingiiinnél  for- 
dított viszonyt  találunk. 

I''ig.      4.   Phalai-rocorax  carbo  (L.). 

I"ig.      5.   Botaurus  stellaris  (L.). 

Fig.      ().   Ciconia  nigra  (L.). 

Fig.  6.  Phoenieopterus  roseus  L.  —  A  kes- 
keny,  magas  fornix  tipusa. 

Fig.      8.  Anser  fabalis  Lath. 

Fig.     9.  Gyps  fulvus  G\i. 

Fig.  10.  Crax  globicera  L.  —  A  különböző 
hosszúságú  tuberculumok  tipusa. 

Fig.  11.  Lagogus  lagopus  (L.).  —  A  látszólag 
kétnyílású  fissura  tipusa  (Tuberositas 
muscularis  fogszerii). 

Fig.    12.   Fulica  atra  L. 

Fig.  13.  Otis  tarda  L.  —  A  széles,  alacsony 
fornix  ti|)usa. 

Fig.    14.   Vanellus  vanellus  (L  ). 

Fig.    15.  Larus  ridibundus   L. 

Fig.    16.   Columba   oenas  L. 

Fig.    17.  Guculus  canorus  L. 

Fig.    18.   Amazona  levaillanti   (CW.). 

Fig.   19.  Coracias  garrula  L. 

Fig.   20.  Buceros  rhinoceros  L. 

Fig.  21.    Upupa  epops  L. 

Fig.  22.  Syrnium  aluco  (L.). 

Fig.   23.   lynx  torquilla  L. 

Fig.  24.  Corvus  corax  L.  —  A  kétnyílású  lissura 
tipusa 

Fig.   25.   Orioliis  orioliis   L. 


Linke 

Fig. 
Fig. 


Erkläniiiii  der  Tafel   MIL 

Vogelniittcllmiidknochen    (Ossa    metacarpi) 


Fig. 

4 

Vis. 

5 

F,g. 

0 

Fig. 

7 

Fig. 

8 

Fig. 

í:l 

Fig. 

10 

1.  Rhea  americana  (L.) 

2.  Colymbus  cristatus  (L.).  —  Typus  der 
gleich  hohen  Tubercula  (Tiibeiciilum 
radiale  et  ulnare). 

3.   Spheniscus  magellanicus  Forst.  —  Wäh- 
rend  bei   allen  übrigen  Vogelmiltelhand- 
knochen  Mc.   III  stärker  ist  als  Mc.  1\', 
findet  man    beim  Pinguin    im  Gegenteil 
letzteren  Ast  stärker. 
Phalacrocorax  carbo  (L.). 
Botaurus  stellaris  (L  ). 
Ciconia  nigra  (L.). 

Phoenicoptei'us  roseiis   L.  —  Typus  des 
hohen,   schmalen   Fornix   metacarpi. 
Anser  fabilis  Lath. 
Gyps  fulvus  (tm. 

Crax  globicera  L.    —    Typus  der  ver- 
schieden hohen  Tubercula. 
Fig     11.   Lagopus  lagopiis  (L.)  Typus  der  .sr//ê/y/- 
biir      zweispaltigen      Fissura     metacarpi 
(Tuberositas  muscularis  ist  zahnförmig). 

12.  Fulica  atra  L. 

13.  Otis  tarda  L.    —    Typus    des    breiten, 
niedrigen  Fornix  metacarpi. 

14.  Vanellus  vanellus  (L.). 

15.  Larus  ridibundus  L. 

16.  Colnmba  oenas  L. 

17.  Cuculus  canorus  L. 

18.  Amazona  levaillanti  (Gr). 

19.  Coracias  garrula   L. 

20.  Buceros  rhinoceros   L. 

21.  Upupa   epops  L. 

22.  Syrnium  aluco  (L.) 

23.  lynx  torquilla  L. 

24.  Corvus  corax  L.   —    Typus    der  zwei- 
spaltigen  Fissura    metacarpi. 

25.  Oriolus  orioliis   L. 

Il' 


Fig. 
Fig. 

Fig. 
Fig. 
Fig. 
Fig. 
Fig. 
Fig. 
Fig. 

Fig. 
Fig. 
Fig. 
Fig. 


Fig. 


84 


Rövidítések. 

t.   m 

^=  tuberositas  niuscularis. 

s.  d. 

c.  =  sulcus   tendinis    mnsciili    extensoiis 

p.  d 
f.  p. 

Fis. 

digitorum  communis. 
=  processus  dentiformis  metacai'|)i. 
^=  foramen  pncuniatieuni. 
1—10..  Iá -18.,  20— 22.   az  e.uv  nyílású 

fissura 

Fig. 

típusa. 
11.     .19.    a    látszólag'    kétnyílású    fissura 

típusa. 
Fig. 

23 — 25.  a  kétnyílású  fissura  típusa. 

Ahkürzunrjen. 


Az  összes  ábrák  a  M.  Kir.  Ornithologiai  Köz- 
pont comparativ  osteolojiiai  fiyiíjteményébL'n  lévő 
példányok  fényképfelvételeiről  készültek  és  pedig 
fig.  1-16.,  Í8  -  20.  és  22.,  24.  a  természetes 
nagyságnak  ^/^-ére  vannak  redukálva,  fis:.  17., 
21.,  23.  és  25.   pedig  kétszeresen  nagyítva. 


t.  ni.       =^  Tuberositas  iniiscuhiris. 

s.  d.  c.  =  Sulcus  tendinis  nuNculi  cxlcn.soris 
digitoruni  communis. 

p  d.        --^  Processus  dentiformis  metacarpi. 

f.   p.         =  Foramen  pneumaticum. 

Fig.  1—10,  12— 18,  20- 22.  Typen  .I.T  ein- 
spaltigen Fissura   metacarpi. 

Fig.  11,  19  Typen  dei-  sclieiiil)ai-  zweispiifi- 
geii  P'issura   metacarpi. 

Fig.  23  —  25.  Typen  der  zweispaltiLreii  Fis-^uiM 
metacarpi 

Siimnifliche  Fii;iii-en  sind  pboto^'rapliisclic  .\bl)!l- 
dungcn  der  Knoclieu  der  koniparativ-ostcologi- 
scben  Sammlunï  der  Kön.  Ung.  Ornitholügiscben 
Centrale.  Fig.  1-16,  18—20,  22.  24  ca.  ^', 
der  natürlichen  Grösse.  Fiu'.  17.  21,  23.  iiö 
Ver^n'össei'ung  -/, . 


AQUILA  TOM.  XXI.  1914. 


TAB.  Vili, 


85 


Fossilis    szakállas    saskeselyű    — 
Gypaëtus  barbatus  L.        és  rétisas 
—  Haliaëtus  albicilla  L.  —  a  bor- 
sodi Bükkben. 

Irta  Du.   Ijamhkechï   Kálmán. 
Három  .szövcfi-kciipel. 

A  liorsodi  Bükkhegység:  legnagyobb  bar- 
langja az  Alsóhámor  község  fölött  nyíló  Sze- 
Jeta.  Ennek  a  barlangnak  pleistucaenkoni 
lerakodásaiból  került  elő  a  magyar  föld  leg- 
klasszikusabb palaeolith  anyaga.  A  barlang 
palaeolith  anyagának  prehistóriai  méltatását 
illetőleg  utalok  Herman  Ottó/  Dr.  Kadic  Otto- 
kár' és  Dr.  Hii,lebu.and  Jenö^  idevágó  müveire. 

A  Szeletabarlang  felásatását  Dr.  Kadic 
Ottokár  vezette  a  legniinucziózusabb  [)üntos- 
sággal.  Ennek  a  páratlan  rendszerességgel 
végrehajtott  munkálatnak  köszönhető,  hogy  a 
barlang  minden  egyes  leletének  fekvése  pon- 
tosan megállapítható.  Feltűnő  volt,  hogy  az 
ezernyi  palaeolith  és  szép  számú  állati  cson- 
tok között  madárcsont  a  legújabb  időkig,  a 
mikor  pedig  már  az  ásatás  végén  járunk, 
nem  akadt.  Az  elmúlt  év  nyarán  azonl)an 
mégis  akadt  egy  feltűnő  ép  megtartású,  jobb- 
oldali csüd,  a  melyet  a  m.  kir.  ornithologiai 
központ  ciiinparativ  osteologia!  gyűjteménye 
alapján  —  minden  kétséget  kizárólag  —  a 
szakállas  saskeselyű  —  Gypaëtus  harbatas  (L.) 
maradványának  sikerült  meghatároznom. 

A  ritka  szép,  teljesen  ép  megtartású  csüdöt 
Dk.  Kaüic  Ottokár  a  barlang  főfolyosójának 
hátulsó  részében,  a  27.  négyszög  I.  szintjében' 
kb.  0'5  m  mélységben,  világosszürke  pleisto- 
caen  barlangi  anyagban  találiíi.  E  szürke 
agyag  emlősfaunája  Dii.  Kauic  Ottokár  szíves 
levéli  közlése  szerint  a  következő:  Ursus 
spelaeus  Rqsrnm.,  Felis  spelaea  Goldfuss  , 
Hyaena  spelaea  Gulukuss,  Lupus  vulgaris, 
Vulpes  vulgaris  L.  Megaceros  giganteus  Hlu- 
MKNB.,  Equus  caballus  (L.)  és  Ibex  sp.  — 
A    réteg    palaeolithjei    javasolutréen     (Hoch 

'  Hkkman  Ottó:  A  magyanik  nagy  ösfoglalko/.ása. 
Előtanulmányok  p.  tj8 — 77. 

-  Dr.  Kadié  OttokAr:  Földtani    Közlöny    XXXIX. 

1909.  524— .540. 

'  Dr.    HiLLEBRAND    Jk.nu:     l'öliltani     Kö/.löny    XL. 

1910.  645—656. 

'  A  lelőhely  a  Hili, ebrano  idézutt  dolgozatában 
foglalt  térkép  D.  mezeje. 


Fossiler    Bartgeier     —    Gypaëtus 
barbatus  L.        und  gemeiner  See- 
adler  —  Haliaëtus  albicilla  L.  — 
im  Borsoder  Bükk-Gebirge. 

Von  Dr.  Kuloman    Lambhucht. 
Mit  drei   Textabbildungen. 

Die  grösste  Höhle  des  Borsoder  Bükk- 
Gebirges  ist  die  oberhalb  des  Dorfes  Alsó- 
hámor liegende  l^zeleta- Höhle.  Aus  den  Pleis- 
tucaen-Abliigerungen  dieser  Höhle  stammt  das 
klassischeste  Palaeolithicum  Ungarns.  Bezüg- 
lich der  prähistorischen  Schilderung  dieses 
Palaeolithicums  verweise  ich  auf  die  Publi- 
kationen Otto  Hurmanh',  Dr.  Ottokar  Kadicw" 
und  Dr.  Eugen  Hillebkands.  ^ 

Die  Ausgrabungen  der  Szeleta-Höhle  wur- 
den durch  Dr.  0.  Kadic  mit  minutiöser  Pünkt- 
lichkeit geleitet.  Diesem  ist  es  zu  verdanken, 
dass  die  Lage  aller  Funde  pünktlich  fest- 
gestellt werden  kann.  Auffallend  ist  es,  das 
bisher  ausser  den,  einige  Tausende  zählende 
Palaeolithen  und  den  in  hübscher  Anzahl 
vorhandenen   Säugetierknochen  kein  einziger 

obgleich  die 
beendigt  ist.  im 
Sommer  des  vergangenen  Jahres  fand  aber 
Dr.  Kaiiic  dennoch  einen  prachtvoll  erhal- 
tenen rechten  Vogel-Tarsus  (Tarsometatarsus), 
welchen  ich  auf  Grund  der  komparativ  osteo- 
logischen  Sammlung  der  Königl.  Llng.  Ornitho- 
logischen  Centrale  als  Rest  des  Bartgeiers  — 
Gypaëtus  barbatus  L.  -     bestimmte. 

Dieser  selten  schön  erhaltene,  unverletzte 
Tarsometatarsus  wurde  aus  dem  hinteren 
Teil  des  Mittelganges  der  Höhle,  (Quadrat 
Nr.  27,  Schichte  I)''  ca.  in  der  Tiefe  von 
05  M.,  aus  lichtgrauem,  diluvialen  Höhlen- 
ton herausgegraben.  Die  Säugetierfauna  des 
grauen  Höhlentones  enthält  laut  Dr.  0.  Kadic 
folgende  Arten  :  Ursus  spelaeus  Rosen.m. 
Felis  spelaea  Goi.ufüss.,  Hyaena  spelaea  Golh- 
KüHB.,  Lupus  vulgaris,  Vulpes  vulgaris  L., 
Megaceros  giganteus  Blumenb.,  Equus  caballus 
(L.)  und  Ibex  sp.  —  Das  Palaeolithicum  der 

'  O.  Herman  :  A  magyarok  nagy  ősfoglalkozása. 
Előtanulmányok  p    68     77. 

-'  Dk.  0.  Kadi6  :  Földtani  Közlöny.  XXXIX.  1909. 
524—540. 

»  Dr    e.  Hillfbrand;    Ibid.  XL.     1910     645—656. 

'  Die  l''undstätte  ist  auf  der  von  Dk.  Hillebrand 
mitgeteilten  Karte  (I.  c)  mit  D  bezeichnet. 


Vogelknochen  gefunden  wurde, 
Ausgrabung  schon    nahezu 


86 


soliitréeu)  jellegű,  szépen  iiiegmuiil<;ilt  biiljér- 
levélhegyek. 

A  szakállas  saskesdyii  fossilisai!  kizárólag 
pleistocaenkorú  lerakodásokból  ismeretes  Fran- 
cziaország  két  Ijarlangjából,  a  donlognei  La- 
conibe  és  a  tarn-ct-garoiuiei  Hruiiiquel  bar- 
langokból.' Mindkét  lelőhely  csontmaradványai 
közölve  vannak  Mu.ne-Edwards  nagy  műve 
atlaszának  188.  tábláján,  de  annyira  töredé- 
kesek, hogy  indokoltnak  találom  a  Szeleta- 
barlangban  talált  teljesen  sértetlen  csüd  fény- 
képét közölni.  (3.  kép.) 

A  csüd  teljes  hossza  !)5  mm,  proximalis 
végének  átmérője  25  mm,  distalis  végének 
átmérője  24  mm  (a  belső  és  külső  trochlea 
szélein  mérve). 

A  fossilis  csüd  minden  osteologiai  részle- 
tében annyira  megegyezik  a  recens  csonttal, 
hogy    minden    Ijővebb   részletezés    felesleges. 

Ha  figyelembe  vesszük,  hogy  a  szakállas 
saskeselyű,  faunisztikai  ismereteink  mai  állása 
szerint,  hazánk  területén  kizárólag  Erdélyre 
szorítkozik,  mindenesetre  feltűnő  a  fossilis 
csüdnek  a  Szeleta-barlangban  való  előfor- 
dnlása.  Mindennemű  hipothézist  megnehezít 
a  csont  izolált  előfordulása;  eddig  ez  a  nagy 
Szeleta-barlang  egyetlen  madárcsontja.  Min- 
denesetre valószínű,  hogy  a  szakállas  sas- 
keselyű régente,  talán  még  a  történeti  idők 
elején  is,  északibb  vidékeken  is  fészkelt  és 
élt  s  onnan  csak  a  kultúra  terjedése  szorította 
a  keleti  hegyvidék  sziklás  bérczei  közé. 

Ugyancsak  a  borsodi  Bükk  hegység  hámori 
Puskaporos  kőfiilkéjéből  került  ujabban  elő 
egy  hatalmas  metacarpus  és  egy  ulna  két 
töredéke.  A  hámori  Puskaporos  madárfaunáját 
Capek  Vaclav  meghatározásai  nyomán  Dr. 
Kormos  Tivadar  közölte."  Az  ott  leirt  fauna 
az  u.  n.  rágcsáló  rétegből  került  elő.  Az 
azóta  tovább  folytatott  ásatás  a  rágcsáló 
réteg  alatti  sárga  agyagból  hozta  napvilágra 
az    említett    csontokat,    a    melyeket    a  rétisas 


Schichte  hat  einen  Character  vom  Hoch- 
solutréen  und  besteht  aus  schön  bearbeiteten 
Lorbeerspitzen. 

Fossile  Funde  des  Bartgeiers  sind  nur 
aus  den  diluvialen  Ablagerungen  zweier  fran- 
zösischen Höhlen  bekannt,  u.  zw.  aus  der 
Höhle  Lacombe  (Üordognei  und  aus  der 
Höhle  Bniniquel  (Tarn-et-6aronne.)  Die  Reste 
beider  P^undorte  wurden  von  A.  Mu-nk-Edwarks 
mitgeteilt  '  ;  sie  sind  aber  so  sehr  verletzt, 
dass  ich  es  begründet  finde,  die  Photographie 
des  unverletzten  Szeletaer  Knochens  hier 
mitzuteilen.  (Abbild.  3.) 

Die  Länge  des  Knochens  beträgt  95  mm. 
sein  Durchmesser  am  proximalem  Ende  25 
mm,  am  distalen  (an  den  Rändern  der  inne- 
ren und  äusseren  Trochlea)  24  mm. 

Die  osteologische  Charactere  des  fossilen 
Knochen  stimmen  mit  denen  des  rezenten 
so  sehr  überein,  dass  jede  weitere  Detailie- 
rung  überflüssig  ist. 

Wenn  man  bedenkt,  dass  der  Bartgeier  — 
nach  unseren  jetzigen  faunistischen  Kennt- 
nissen —  in  Ungarn  nur  in  Erdély,  also  im 
Osten  lebt,  so  ist  sein  Vorkommen  in  der 
Szeleta-Höhle  unbedingt  auffallend.  Das  iso- 
lierte Vorkommen  des  Knochens  erschwert 
jede  Hypothese.  Es  scheint  für  wahrschein- 
lich, dass  der  Bartgeier  in  der  N'ergangen- 
heit,  vielleicht  auch  noch  am  Anfange  der 
historischen  Zeiten  auf  nördlicheren  Gebieten 
nistete  und  erst  später,  infolge  der  Ver- 
breitung der  Kultur  in  das  Felsengebiet  der 
östlichen  Erhebung  gedrängt  wurde. 

Aus  der  Felsnische  Puskaporos,  welche 
ebenfalls  in  dem  Borsoder  Bükk-Gebirge  liegt, 
wurden  neuerdings  ein  mächtiger  Vogelmeta- 
carpus  und  zwei  Bruchstücke  einer  Ulna 
herausgegraben.  Die  fossile  Vogelfauua  dieser 
Felsnische  wurde  von  V.  Capkk  bestimmt  und 
von  Dl:.  Th.  Kuümus  mitgeteilt.^  Die  an  dieser 
Stelle  beschriebene  Fauna  stammt  aus  der 
sogenannten  Nagetier-Schichte.  Die  neuerdings 
weitergeführten  (Grabungen  brachten  die  er- 
wähnten Knochen  aus  dem    unter  der  Nage- 


'  A.  Mii.ne-Edwards:  Recherches  anatomiqups  et 
paléontologiques  etc.  Paris,  1869 — 1871. Tom.  II.  p  4:12. 
—  Paul  Paris:  Oiseaiui  fossiles  ile  France,  Revue 
Française  d'Ornitholo«:ie.  Année  4.  p.  288, 

-  Dr.  Kormos  Tivadar;  A  liámori  Puskaporos 
pleistocaen  faunája.  A  M.  K.  Földtani  Intézet  Év 
könyve  XIX.  p.  11-t— 141. 


'  A.  Milne-Edwards  :  Recherches  anatouiiques  et 
paléontologiques  etc.  Paris,  1869— 1871. Tom.  II.  p.  472. 
—  Paul  Paris:  Oiseaux  fossües  de  France,  Revue 
Fran(;aise  d'iJrnithologie.  Année  4.  p.  288. 

-  Db.  Kormos  Th.  A  námori  Puskaporos  pleistocaen 
faunája.  A  m.  k.  Földtani  Intézet  évkönjTe  XIX. 
1911.  p.  114—141. 


1. 


■d. 


1.  kép.  Haliaetus  albicilla  I.,  jobb  metacarpusa. 

i.  kép.   HaJiaHus  alhifilla  L.  bal  iiliiája. 

Mindkettő  a  liàiiKui  Puskaporos  küfülke   pleistocai'u- 

jéböl. 

:í.  kép.  Gyiiaclus  harbatus  L.  jobb  csüdjc  a  Szcleta- 

barlanw  pleistoeaenjéböl. 

\'aIaiiu'nMvi  felvétel  term,  iiagvs. 


Abbild  1.  Rechter  Metacarpus  von  Haliaetus  albieUlah. 
Abbild.  2.  Linke  Ulna  von   Haliaetus  albicilla  L. 

Heide    aus    dem  l'leistocaen    der    Felsnisclie    Puska- 
poros. 

Abbild.  :i.  Rechter  Tarsometatarsus  von  Gypaëtus  bar- 
batiis  L.  aus  dem  Pleistocaen  der  Höhle  Szeleta 
Siimmtliche  plintographische  .Aufnahmen  nat.  Gr. 


88 


—    Huiiai'lus  athiciìla    L. 
iiyainak  liatároztani  meg. 


csoiitmaradvú- 


A  csak  kevéssé  hiányos  jobboldali  nieta- 
carpiis,  a  mely  ugyan  ketté  volt  törve,  de 
pontosan  össze  volt  illeszthető,  teljes  hossza 
a  proximalis  c  2  + 3-tól  a  tuberculum  radiale 
végéig  mérve  119'5  mm,  ugyanonnan  a  tuber- 
culum ulnare  végéig  mérve  128"ô  mm.  Proxi- 
malis részei,  továbbá  a  Mc.  III  ág  egész 
hosszában  sértetlen,  jól  láthatók  rajta  a  sul- 
cus tendinis  musculi  extensoris  digitoruni 
communis  és  sulcus  tendinis  musculi  exten- 
soris indicis  propra,  úgyszintén  a  gyenge 
dudort  formáló  tuberositas  muscularis.  Csupán 
a  Mc.  IV  van  kitörve.  (1.  kép.) 

A  két  töredékes  részből  álló  baloldali 
ulna  proximalis  (az  olecranon-t  tartó)  vége 
iiiányziU,  de  megvan  a  distalis  vég  az  ép 
capitulum  ulnae-val  és  megvan  az  ulna  szá- 
rának (corpus  ulnae)  körülbelül  középső  része. 
(2.  kép.)  A  rétisasnak  e  fossilis  csontmarad- 
ványai  mindenesetre  jól  kifejlett,  öreg  és 
valószinüleg  liiin  példánytól  erednek. 

A  mi  a  rétisas  ezelőtti  fossilis  előfordulását 
illeti,  LvnEKKEu'  szerint  ismeretes  Gibraliar 
pleistocaenkorú  barlangi  lerakodásaiból. 

Haliaé'tus  pelagicus  (PAi,LAs)-t  ir  le  ugyan- 
csak Lyuekker,'  Walthamstow  (Essex)  „super- 
ficial cleposit"-jábi)l,  Haliaëfus  jnscator-t  pedig 
Milne-Edwakds-  Saiisan  középső  miocénjéből 
és  végül  Haliaëtus  leucocephalus-ì  Shufeldt''' 
az  oregoni  pleistocaenből. 


'  K.  Lydekker:  C'atiilogue  of  Kossil  Birds  in  tlic 
British  Museum.  London  1.S91.  p.  23. 

^  Milne-Edwards  Kecherclies  anatomiques  et  pa- 
léontologiqiie.s  pour  servir  à  l'histoire  des  Oiseaux 
fossiles  de  France.   Paris   18B7— 1H71.    Todi.   H.  464- 

■'  U.  W.  Shdfeldt:  New  and  e.xtinct  Birds  and 
otlier  Species  from  the  Pleistiii-enc  of  (jregon.  Science 
1913.  p.  306-307. 


tier-Sciiichte  liegenden  gelben  'l'on  zum  Vor- 
schein und  diese  wurden  von  mir  als  Keste 
des  gemeinen  Seeadlers  —  Haliaëtus  albi- 
cilla  L.  —  bestimmt. 

Die  Länge  des  nur  wenig  verletzten,  in 
der  Mitte  gebrochenen,  aber  gut  zusanimen- 
fügbaren  rechten  Metacarpus  beträgt  vom 
proximalen  c2-(-3  bis  zum  Tuberculum 
radiale  119  5  nun,  bis  zum  Tuberculum  ulnare 
1235  mm.  Seine  proximale  Teile,  weiterhin 
der  ganze  Kadial-Ast  (.Mc.  III)  ist  unverletzt, 
der  Sulcus  tendinis  musculi  extensoris  digi- 
toruni communis  und  Sulcus  tendinis  mus- 
culi extensoris  indicis  proprii  und  die  als 
kleine  Erhebung  vorhandene  Tuberositas  mus- 
cularis sind  gut  sichtbar  Nur  der  Ulnar-Ast 
(Mc.  IV)  ist  abgebrochen.   (Abbild.  1.) 

Die  zwei  Bruchstücke  der  linken  Ulna 
repräsentieren  das  distale  Ende  mit  dem  Capi- 
tulum Ulnae  und  beiläufig  die  Mitte  des  Schaftes 
(Corpus  ulnae),  ihr  proximales  Ende  (mit  dem 
Olecranon)  fehlt.  (Abbild.  2.)  Die  vorhandenen 
Reste  des  gemeinen  Seeadlers  stammen  von 
einem  gut  entwickelten,  alten  und  walir- 
sclieiulich  männlichen  Individuum. 

Ein  fossiler  gemeiner  Seeadler  wurde  schon 
von  Lyiii:kki:h  '  aus  den  diluvialen  Höhlen- 
ablagerungen von  Gibraltar  beschrieben. 

Sonstige  Haliaëtiis-Ueste  sind  bekannt  : 
Haliaëtus  ììclagicns  (Pallas)  aus  dem  „Super- 
ficial deposit"  von  Walthamstow,  Essex 
(LviiEKKui! 'i,  Haliaëtus  piscalur  aus  dem 
Miocaen  von  Sansan  (MuìNe-Edwakds  ')  und 
Haliaëtus  leuroceplialns  aus  dem  Pleistocaen 
von  Oregon  (Shufeldt  ^). 

'  K  Lydekkbr  :  Catalogue  of  Fossil  P)ird-j  in  the 
British  Museum.  London  189L  p.  23. 

-  A.  MilnkEdwards  :  Recherches  anatoinic|iies  et 
paleontologiques  pour  servir  à  Ihistorie  des  Oiseaux 
fossiles  de  France.  Paris  1867—1871.  Tom  11.  p.  464. 

'  Dr.  R.  W.  Shüfki.dt  ;  New  and  extinct  Birds 
and  other  Species  from  the  Pleistocene  of  Oregon. 
Science  1913.  p    306—307. 


89 


A  Remetehegy  köfülkéjének  pleis- 
tocaen  ornisa. 

Irta  :  dr.   Lambrecht  Kálmán. 

Ok.  Kormos  Tivadar,  íi  iii.  kir.  Földtani 
Intézet  geológusa  1914  tavaszán  l'elásatta  a 
Mária-Remete  község  (Pest-Pilis-SoltKiskun 
megye,  pomázi  járás)  határában,  az  é.  sz. 
47°  34'  és  k.  h.  36°  35'  alatt  fekvő  Remete- 
hegy kőfiilkéjét,  amelynek  pleistocaen-korú 
rétegeiből  gazdag  és  az  eddigi  magyarországi 
leletektől  lényegesen  elütő  madártanná  került 
elő.  A  kőt'ülke  ásatása  be  van  fejezve  és  így 
faunája  teljesen  jellemezhető. 


A  remetehegyi  kőfülke  leletei  a  tulajdon- 
képeni  kőfiilkéből  és  az  ez  előtt  valamivel  ala- 
csonyabban fekvő  külső  csarnokból  valók.  A 
külső  csurnok  alluvialis  takarója  alatt  a  dilu- 
viumot  két  réteg  képviseli,  felső,  fiatalabb  ere- 
detii  sárga  és  ez  alatt  fekvő  régibb  vörös  dilu- 
vialis  anyag.  A  belső  fülke  alluviuma  öt  tűz- 
hely maradékait  tartalmazta  ;  ezen  alluvialis 
takaró  alatt  vörös  diluvialis  agyagréteg  feküdt. 

Barlangunk  pleistocaen-korú  rétegeiből  49 
madárfajt  sikerült  eddig  meghatároznom. 
.Mind  a  két  rétegből  fennmaradt  néhány  meg- 
határozatlan csont,  amelyeknek  meghatározá 
sát  arra  az  időre  kell  lialasztanom,  amikor  a 
Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ  com- 
parativ  osteologiai  gyűjteményének  liiányzó 
fajait  sikerülni  fog  beszerezni.  A  meghatáro- 
zott fajok,  rétegek  szerinti  előfordulásuk  jel- 
zésével, a  következők  : 


Pleistocaene  Vogflfauna  der  Fels- 
nische Remetehegy. 

\  on   Di:.   KdijOMAN   Lvmhrbcht. 

Di;.  Thhouiir  Kormíih,  Geologe  des  Königlich 
Ungarischen  Geologischen  Institutes,  durch- 
forschte im  Frühjahre  1914  die  Felsnische 
am  Remetehegy  (Einsiedler-Berg),  nahe  zu 
dem  Dorfe  Mária-Remete  (Maria-Einsiedel)  im 
Komitate  Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun  (N.  B.  47° 
34',  Ö.  L.  36°  35').  Aus  den  diluvialen 
Schichten  der  Felsnische  wurde  eine  reiche 
und  von  den  bisher  bekannten  ungarischen 
Fundorten  wesentlich  abweichende  Vogel- 
fauna bestimmt.  Die  Ausgrabung  der  Fels- 
nische ist  beendigt,  so  dass  ihre  Fauna  voll- 
ständig charakterisierbar  ist. 

Unser  Fundort  besteht  aus  der  eigentlichen 
Felsnische  und  aus  der  vor  dieser  etwas 
tiefer  liegenden  äusseren  Halle.  Unter  der 
Alluvial-Decke  der  äusseren  Halle  findet  man 
das  Diluvium  in  zwei  Schichten  gelagert  : 
einer  jüngeren,  i)beren  i/elben  und  einer 
älteren,  unten  liegenden  roten  diluvialen 
Lehmschichte.  Die  Alluvial  Decke  der  eigent- 
lichen Felsnische  enthielt  Reste  von  fünf 
Feuerherden,  unter  welcher  das  Diliiviiiin  in 
der  roten  diluvialen  Lehmschiehte  erscheint. 

Aus  den  pleistocaenen  Schichten  der  Fels- 
nische wurden  bisher  49  Vogelarten  bestimmt, 
Einige  Knochen  blieben  unbestimmt,  da  ihre 
rezente  Arten  aus  der  komparativ  osteologi- 
schen  Sammlung  der  Kon.  Ung.  Urnitholo- 
gischen  Centrale  noch  fehlen.  Die  bestimm- 
ten Arten  sind,  mit  Angabe  ihrer  Fund- 
schichte,  die  folgenden  : 


alsó  vörüs  j  fclso  s;irg;i 
Untererole  |  obere  selbe 
diluvialis  aí^yagrcteg 
diluviale  Lehmschiehte 


also  vörös  |  felsö  sàiga 
untere  rote    obere  gelbe 


1.  Anser  albifrons  (Scop.) 

i'  .\nas  boschas  L. 

3.  Anas  penelope  L. 

4.  Anas  crecca  L. 

5.  Fuligula  nyroca  (Güi.t).) 

().  Archiituteo  lagopus  (Brunn) 

7.  Buteo  buteo  (L.) 

S.  Circus  cyaneus  (L.) 

9.  Accipiter  nisus  (L.) 

10.  Falco   merillus  (Gerini) 

11.  Cerchneis  tinnunculus  (L.) 

12.  Cerchneis  vespertinus  (L.) 

Aqnila  XXI. 


+ 

+ 

+ 


+ 

+ 


+ 

+ 
sp  V 

+ 
+ 


+ 
+ 


13.  Astiir  palumbariiis  (L  ) 

14.  Tetrao  urogallus  L. 

15.  Tetrao  tetrix  L. 

16.  Lagopus  lagopus  L. 

17.  Lagopus  mutus  Montin. 

18.  Perdix  perdix  (L.) 

19.  Coturnix  coturnix  (L.) 

20.  Rallus  aquaticus  L. 

21.  Ortygometra  porzana  (L 

22.  Crex  crex  (L.) 

23.  Tringa  sp. 

24  Scolopax  riisticohi  L. 


diluvialis 

agyagréteg 

diluviale  Lehmschichic 

+ 

-f 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

-f 

-f 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

•)     + 

+ 

+ 

+ 

+ 

+ 

90 


nlso  vörüs 
untere  rote 

folsô    sárga 
obere  gelbe 
agyagrélCE 
chmschicíite 

Jil 
dill 

nialis 
viole  L 

25. 

Coluiiiba   paliimliiis   L. 

-f 

3N. 

2(). 

Asio  otiis  (L.) 

4- 

+ 

39. 

27. 

Asio  atcipitriniis  (I'm.i,.) 

-f 

4- 

40. 

28. 

Nyctaca  scaiidiaca  (li.) 

4- 

4- 

41. 

29. 

Nyctaea  ulula  (h  ) 

+ 

4- 

42. 

ao. 

Nyctalu  teiigiiialnii  ((i\i  ) 

4- 

43 

;ji. 

Syriiiuni  uraleiise  (Paix.) 

4^ 

44. 

32. 

Glaucifliuni  passerinuni  (L  ) 

+ 

4- 

45. 

33. 

Deiidrocopus  major  (L.) 

4- 

4- 

4-i. 

34. 

Cdfvus  corax  L. 

+ 

4- 

47. 

35. 

Corviis  cornix  L. 

+ 

+ 

48. 

36. 

NucifVagi  carvocatactes(L.) 

4- 

4- 

49. 

37. 

Pica  pica  (  r.  ) 

+ 

4- 

alsó  vörös  1  felső    sárga 

untere  rote  I  < 'bérc  gelbe 

Jiliivialis  agyagréteg 

diluviale  Lehmscbichte 

l'\  rrlio(.-(ir.i\p\  nlioi-(i:ax(L.)  -)- 

(iarnilus  glanrlariii-;  (Íj)  -|- 

Oiioiiis  orioliis   (L  )  -|- 

'riirdus  iiilaris  Ij.  -f" 

Tunliis   iiuisiciis   !..  -j- 

'i'urdiis  viscivonis   L.  -\-           -\- 

Laiiiiis  coliurio  L.  -(- 

Hiruiido  rustica  (L.)  4" 

Friiigiila  iiioiitifriiiíiilla  L.  4~ 

Pyrrhula  pyrrhula  major (Hruhm.j  4~ 

Loxia  cnrvirostra  (1^.)  -f- 

Calcariiis  nivalis     I^.)  -f- 


Hogy  az  egyes  rétegek  fajait  kellőképen 
kommentálhassuk,  rétegenként  külön  kell  a 
fajokat  vizsgálnunk. 


Um  die  einzelnen  Arten  eingelieiider  zu 
erkennen,  müssen  beide  Scliicliten  abgeson- 
dert untersucht  werden. 


\/.  alsó  vörös  dilli vialis  réteg  faunája. 

2.  Anas  lioschas  L.  jobb  és  bal  csüd. 

3.  Alias    licnrlope    L.    jobb    j'iiveiialis    csüd. 

5.  Fuli(/ula  ni/rocci  (üümi.)  jiiveiialis  j<ibb  és 
bal  csüd. 

S  Circus  cyaneus  (L.)  juvenalis  jobb  meta- 
carpus. 

9.  Accìjiitri-  nisiis  (L.)   jobb  csiid   töredéke. 

11.  C'erchncis  tinimnculus  (L.)  3  joblj.  1  bai 
csiid,  egyik  juv. 

12.  Cerchneis  vespertinns  (L.)  ép  jobb  csiid 
28  mm. 

13.  Astur  palumhai  tus  (L.)  jobb  és  ep  bal 
csüd  72  mm. 

14  Tetrao  urogallus  L.  5  — (>  példány  csont- 
maradványai. 

lö.  Tetrao  tetrix  L.  Mintegy  6 — 7  példány 
csontmaradványai. 

U).  Lafjopiis  lagopiis  L.  Mintegy  10— 12  pél- 
dány csontmaradványai. 

17.  Lapopiis  miitus  Montin  Mintegy  14  pél- 
dány csontmaradványai. 

18.  l'erdi.i:  perdi.r  (L.)  Két  ép  bal  csüd 
41—42  mm. 

líl.  ('otitrui.1-  fotitriii.r  (L.)  bal  metacarpus 
17  mm. 


Die    Fauna    «1er    roten,    unteren    Scliiclite. 


Avas  boschas  L.  rechter  nini  linker  Tarso- 
metatarsus. 

Anas  penelope  L.  rechter  juveiialer  Tarso- 
metatarsus. 

Fnlujula  nyrocn  (Güld.)  1  rechter.   1  lin- 
ker Tarsometatarsus  ;  beide  juvenal. 
Circns    cyaneus    (L.)     juvenaler    rechter 
Metacarpus. 


8. 

9. 
11. 
12. 
13. 
14. 
15. 
Ki. 
17. 
18. 
19. 


Accipiter  nisus  (L.)  rechtes  Tarsus-Frag- 
ment. 

Cerchneis  tinnanculiis  (L.)  3  rechte,  1  lin- 
ker Tarsometatarsus  ;  einer  juvenal. 
Cerchneis  respertinus  (L.)  vollständiger 
rechter  Tarsometatarsus  28  mm. 
Astur  palumharias  (L.)  rechter  und  voll- 
ständiger linker  Tarsometatarsus  72  mm. 
Tetrao  urogallns  L.  Reste  von  5 — ü  In- 
dividuen ;  darunter  ein  starkes  Männchen. 
Tetrao  tetrix  L.  Reste  von  ca.  6 — 7 
Individuen. 

Luyopus  layopu.s  L.  Reste  von  ca.   10 — 12 
Individuen. 

Lnyopus  mutus  Montin.   Reste  von  ca.  14 
Individuen. 

Perdix  -perdix    (L.)    2    vollständige  linke 
Tarsoinetatar.si  41-42  mm. 
Coiurnix   coturnix    (L.)    linker    Metacar- 
pus 17  mm. 


91 


20. 


<■)■) 


24. 


26. 

27. 

28. 

29. 

31. 
82. 

33. 


34. 

35. 

36. 

37. 

39. 

42. 
43. 


Rallus  aquaticus  !>.  Minimum  10  példány 
csontmaradványai,    tiílnyomólag    humeru- 
sok  ;  csüd  39'5  mm;  coracoid  21  mm. 
Ortygotnetra   porzanu    (L.)    Ép    bal  csüd 
365  mm. 

Crex  crex  (L.)  2  \nú  metacarpus,  egyik 
óp  28  mm. 

Tringa  sp.    bal  humerus  distalis    része, 
a  caput  humeri  letörött. 
Scolopax  rasticola  L.  bal  csüd. 

Coltimba  palumbna  L    bal  csüd. 

Asio  otus  (L.)  jobb  femur  töredéke. 

Asio    accipitrinus    TPall.)   juvenalis  jobb 

coracoid. 

Nyetaea  scandiaca  (L.)  juvenalis  jobb  csüd. 

Nyctaea  itlida  (L.)  2  jobb,  1  bal  csüd 
24—24-5  mm. 

Syrniiim  iiraletise  (Páll.)  bal  coracoid. 
(Uaii  ci  di  am  passerini  un  (L  )  jobb  humerus. 

Dendroropiis  major  (L.)  legalább  28  pél- 
dány csontmaradványai:  humerus  32 — 34"5 
mm,  ulna  38—40  mm,  metacarpus  17 — 18 
mm,  femur  25  mm,  tibia;  csüd  25—26 
mm. 

Vorvds  corax  L.  legalább  2  példány  csont- 
maradványai. 

CorvKs    comix    L.   jobb    humerus,  csüd, 
coracoid  és  metacarpus. 
Nucifraga  caryocatactcs  (L.)  humerus,  idiia 
és  coracoid 
Pica  pica  (L.)  2  csüd,  1   metacarpus. 

Garraliis  ylandarius  (L.)  ép  jobb  meta- 
carpus 23  mm. 

Tardus  musicus  L.   1  metacarpus 
Twrdus  viscivoriis  L.    mintegy  7  példány 
csontmaradványai,  humerus  32  mm,  cora 
coid    28    mm,    ulna    40    mm,  metacarpus 


21. 

22. 

23. 

24. 

25. 

26. 
27. 

28. 

29. 

31. 
32. 

33. 


■)9 


mm. 


44.  Lanias  collnrio  L.  ép  bal  csüd    23 


mm. 


34. 

35. 

36. 

37. 

39. 

42. 
43. 

44. 


Rallus  aquaticus  L.  Reste  von  mindestens 
10Individu(ín,  hauptsächlich  Humeri;  Tar- 
sus 39'5  mm,  Coracoid  21  mm. 
Ortyyoiiicira  jior.tuna  (L.)  vollständij;er 
linker  Tarsometatarsus  36"5  mm. 
Crex  crex  (L.)  2  linke  Metacarpi,  I  un- 
verlätzter  28  mm. 

Tringa    sp.    distales   Ende    eines    linken 
Humerus,  Caput  humeri  abgebrochen. 
Scolopax  rusticolu  L.    linker   Tarsometa- 
tarsus. 

Columba  palumhus  L.  linker  Tarsometa- 
tarsus. 

Asio  olu.s  (L.)  rechtes  Femur-Fragmenf. 
Asio  accipitrinus  (Fall.)  rechtes  juvena- 
les  Coracoid. 

Nyctaca  scandiaca  (L.)  rechter  juvenaler 
Tarsometatarsus. 

Nyctaea  alala  (L.)     1    linker,    2    rechte 
Tarsometatarsi,  245  mm. 
Syrnium  ■urcdense  (Fall.)  linkes  Coracoid. 
Qlaudiciam  passerinum  (L.)  rechter  Hu- 
merus. 

Dendrocopiis  maior  (L.)  Reste  von  min- 
destens 28  Individuen,  Humerus  32 — 
34'5  mm.  Ulna  38 — 40  mm,  Metacarpus 
17 — 18  mm.  Femur  25  mm,  Tibién; 
Tarsometatarsus  25 — 26  mm. 
Corpus  corax  L.  Reste  von  mindestens 
2  Individuen. 

Corvas  comix  L.  rechter  Humerus,  Tarso- 
metatarsus, Coracoid  und  Metacarpus. 
Nucifraga    caryocatactcs   (L.)     Humérus, 
Ulna  und  Coracoid. 

Pica  pica  (L.)  2  Tarsometatarsi,  1  Mela- 
carpus. 

(rarruìas  glandarias  (L.)  vollständiger 
reciiter  Metacarpus  23  mm. 
Tardas  musicus  L  1  Metacarpus. 
Turihts  viscivoras  L.  Reste  von  minde- 
stens 7  Individuen.  Humerus  32  mm, 
Coracoid  28  mm,  Ulna  40  mm,  Meta- 
carpus 22  mm. 

Lanius  collurio  L.  vollständiges  linkes 
Coracoid  23  mm. 


A  felső  sárga  diluvialìis  réteg  faunája. 

1.  Anser   alhifrons    (Seni'.)    teljesen  ép  bal- 
oldali metacarpus,  hossza  805  mm. 

2.  Anas  boschas  L.  1  bal  coracoid,    1  jobb 
femur  és  csüd. 


Die    Fauna    der    oberen,   gelben    Schiclite. 

1.  Anscr  alhifrons  (Scop.)  vollständiger  lin- 
ker Metacarpus  80'5  mm. 

2.  Anas  boschas  L.  1  linkes  Coracoid,  1  rech- 
ter Femur  und  Tarsometatarsus. 

12* 


92 


4.  Anas    n-ecca    Ìj.     1    bal    iiiotafar]uis  iJT'ô 

MIHI. 

5.  Fiiligula  sp.  2   Juld),     i    l>al   csiid,    1    Ital 
metacarpus. 

G.  Archihnleo    li(<jopiis  (BuI'nn)   hal    coracoid. 

7.  Bnieo  hntco  (L.)  bal  coracoid,   bal  meta- 
carpus. 

10.  Falco  mi'nìlns  (tìnui.Ni)   liai   tiiiia  és  csiid. 

11.  Cerchneis  tinniinniln»  (L.)  1  jobb,  l  bal 
csiid. 

12.  Cerchneis  vespertinus  (L.)  i!  .jobb  csiid, 
1  ,jobb  metacarpii.s,  1  bal  coracoid.  A 
metacarpus  hossza  'SS  iiiui 

14.  Tetrao  urogalliis  L.  maximum  hét  példány 
csontmaradváuyai. 

15.  Tetrao  tetrix  L.  mintegy  S()  példány  csont- 
maradványai. 

16.  Lagopiis  lagopns  L.  mintegy  12  példány 
csontmaradványai. 

17.  Lagopiis  mntits  Montin  mintegy  24  pél 
dány  csontmaradváuyai. 

18.  Perdix  2)erdix  (L.)  1  bal  humérus,  1  jobb 
metacarpus,  tibia  és  2  csiid. 

19.  Cotiirnìx  rotarnix  (L.)  1  bal   csiid. 

20.  Jì'alliix  aqiiaticHS  L.  VS  példány  csont- 
maradványai,  humerus  435  mm,  coracoid 

21'5  mm.  ! 

21.  Ortygometra    porzana    (L.)    1  jobb    csüd.     j 

22.  Crex  crex  (L.)  S  példány  csontmarad- 
ványai;  coracoid  22  mm,  metacarpus: 
26-27  mm. 

26.  Asia  otiis  (L.)  legalább  2  jiéldány  csont- 
maradványai,  egyik  köziiliik  juvenalis. 

27.  Asio  accipitrinus  (Fai.i,.)  jobb  coracoid. 
juvenalis;  ép  jobb  csüd  43  mm. 

28.  Nyctaea  scandiaca  (L.)  2  juvenalis  bal 
csüd  és    aduit  alsó  csőrkáva. 

29.  Ngetaea  uhda  (L.)  minimum  5  példány 
csontmaradványai. 

30.  Nyctala  tengmalmi  (Ctm.)  mintegy  3  pél- 
dány csontmaradványai. 

32.  Glaucidium  passerinum  (L.)  1  bal  cora- 
coid. humerus  és  jobb  tibia. 

38.  Dendrocopas  major  (L.)  mintegy  10  pél- 
dány csontmaradványai:  ulna  38 — 38'5 
mm;    humerus     33    mm,    tibia     41    mm, 


-1.   Alias    crecea-     L.      1     linker    Metacarpus 

375  nin). 
5.  Fuligiila  sp,    2    rechte,   1    linker   Tarso- 
meta  tarsus    1  linker  Metacarpus. 
6    Arrhihateo    lagopus    (Bkünn)    linkes    Co- 
racoid. 
7.  Buteo    hideo    (L.)    linkes    Coracoid    und 
Metacarpus. 

10.  Falco  merillus  (Grrixi)  linke  Tibia  und 
Tarsometatarsus. 

1  1.  Cerchneis  iinnuncalus  (L.)  1  rechter, 
1   linker  Tarsometatarsus. 

12  Cerchneis  vespertinus  {L)  2  rechte  Tarso- 
metatarsi,  1  rechter  Metacarpus.  1  linkes 
Coracoid.  Länge  des  Metacarpus  33  mm. 

14  Tetrao  urogallus  L.  Reste  von  maximum 
7  Individuen. 

15.  Tetrao  tetrix  L.  Reste  von  ca.  30  Indi- 
viduen. 

10  Lagopus  lagopus  L.  Reste  von  ca.  12 
Individuen. 

17.  Lagopus  mutus  Montin.  Reste  von  ca.  zA 
Individuen. 

18.  Perdlc  perdix  (L.)  1  linker  Humerus.  1 
rechter  Metacarpus,  Tibia  und  2  Tarso- 
metatarsi. 

19.  Cotarnix  cnturnix  (L.)  1  linker  Tarso- 
metatarsus. 

20.  R'^dhis  äqual icus  L.  Reste  von  13  Indi- 
viduen, Humerus  435  mm,  Coracoid 
2 15  mm 

21.  Ortiigonietra  porzana  (L.)  1  rechter  Tarso- 
metiitiirsus. 

22.  Crex  crer  (L.)  Reste  von  3  Individuen. 
Coracoid  22  mm,  Metacarpus  26 — 27  mm. 

26.  Asio  otus  (L.)  Reste  von  mindestens  2 
liiilividiien,   eines   juveual. 

27.  sia  accipitrinus  (Pai.l.)  rechtes  jnvenales 
Coracoid  und  viiUsiändiger  rechter  Tarsus 
4'!   Ilim. 

28.  Nyctaea  scandiaca  (L.)  2  rechte  jnvenale 
Tarsometatarsi  und  ein  adulter  I'nter- 
kiefer. 

29.  Nyctaea  iduLa  (L.)  Reste  von  mindestens 
5  Individuen. 

30  Ngctala  tei/gmalmi  (Gm.)  Reste  von  etwa 
3  Individuen. 

32.  Glailcidium  passerinum  iL.)  1  linkes 
Coracoid,  Humerus  und  eine  rechte  Tibia. 

33.  Dendrocopus  maior  (L.)  Reste  von  etwa 
10  Individuen;  Ulna  38—38-5  mm. 
Humerus  33  mm.    Tibia  41   mm;  Feniur 


93 


femur  24'5 — 25'5  mm,  csiid  24  mm, 
iiietacuiptis  teljes  liossza  (a  tiiberculum 
ulnareval)    18— lil  niui. 

Hi.  Corvuft  corax  L  3 — 4  példány  feltűnően 
ép  megtartású  csontmaradványai  és  pedig: 

2  bal  cdracoid  55-58  inin,  1  jobb  sca- 
|)ida,  1  jobb,  2  bal  liuineni^,  1  jobb,  1 
bal  idiia:  118'5  mm;  3  bal,  1  jobl)  moía- 
carpiis  üO-  66  mm;  2  jobb,  2  bal  femur: 
72   mm;    2   jobb,    2    bal  tibia    ]lß  mm; 

3  jobb,  1  bal  csüd:  66— (iß'ö  mm;  egy 
jobb  plialanx    1.   indicis    34  iiiiit. 

35  ('nrrits  nmii.)-  L.  3  .jobb,  1  bal  meta- 
carpus,  1    bal   liuMienis  töredékei. 

36.  Nucifrai/a  cari/oratactes  (L.)  3  példány 
csontmaradványai;  cSiid  40  mm,  meta- 
carpns:  26  mm. 

37-  Pif(('  -pica  (L.)  furcula,  2  bal  csiid  47  mm. 

38.  I'i/rrhoc'iraa:  jit/n-liororax  (L.)  2  bal  femnr 

42-5-43  mm. 
40.   Orioh/s  oriol I IS {L-)jobh  metacarpus  21  mm 

-11.  Turilns  pilaris  L.  1  bal  tibia  45  mm,  1 
jobb  csüd. 

43  Turd'us  viscivorits  L.  5  példány  csont- 
maradványai: humerus  Hl — 33  mm;  co^ 
racoid  28—28-5  mm;  ulna  38-41-5 
mm;  metacarpus  225  mm;  femur  29  mm. 

45.  Hirando  rustica  (L.)  1  jobb  humerus  15 
mm;   1  bal  ulna  22  mm. 

46.  FringiUn  monti frinr/illa  L.  1  bal  hume- 
rus  18  mru;    1   jobb  csiid    111  mm. 

47.  Pì/rrhìila  pyrrlnda  muior  (Brkhm)  felső 
cs(Jrl<áva. 

48.  Loxla  rttrvirostra  (L.)  2  felső,  1  alsó 
c.'-öriiáva,   1   bal  humerus   20-5  mm. 

49.  ('(dcarius  nivalis  (L.)  alsó  csőrkáva  töredék. 


A  felsorolt  49  madárfaj  közül  Magyaror- 
szág pleistocaen  ornisára  nézve  új  fajok  a 
következők: 


1.  Anser   alhifrons    (Scí)!-.).  A    Remetehegy 
kőfülkéjéuek  diluviumán  kivül  egyedül  a  morva- 


24-5 — 25-5  mm,  Tarsometatarsus  24  mm, 
Metacarpus  (ind  'i'id)ercnluin  ulnare) 
18-19  mm. 

34.  Corrus  corax  \j.  gut  erhaltene  Reste 
von  3—4  Individuen  :  2  linke  Ooracoide 
55  —  58  mm,  reditu    Scapida,    1    rechter, 

2  linke  Humeri,  1  linke,  1  rechte  Ulna 
1  I8-5  mm,  3  linke,  1  rechter  Metacarpus 
6>)— 66  mm,  2  rechte,  2  linke  Femora 
72  mm,  2  rechte,  2  linke  Tibieu  116 
mm,  3  rechte,  1  linker  Tarsometatarsus 
66— 665  mm,  1  retditer  Phalanx  I.  indi- 
cis 34  mm. 

35.  Currus  conile  L.  3  rechte,  1  linker 
Metacarpus,  1  fragmentarischer  linker 
Humerus. 

36.  Niicifhuja    caryoratactes    (L.)    Reste  von 

3  Individuen;  Tarsometatarsus  40  mm, 
Metacarpus  26  mm. 

37.  Pica  2)ica  (L.)  eine  Furcula.  2  linke  Tarsi 
47  mm. 

38.  Pyrrhocorax  pyrrhocorax  (L.)  2  linke 
Femora  42-5 — 43  mm. 

40.  Oriolus  oriolus  (L  )  rediter  Metacarpus 
21  mm. 

41.  Turdiis  pilaris  L.  1  linke  Tibia  45  mm, 
1  recliter  Tarsometatarsus. 

-13.  Turclus  viscivorus  L.  Reste  von  5  Indi- 
viduen, Humerus  31—33  mm,  Coracoid 
28—285  mm,  Ulna  38-41-5  mm,  Meta- 
carpus 22'5  mm,  Femur  29  mm. 

45.  Hirmido  ruslica  (L.)  1  recliter  Humerus 
15  mm,   1  linke   Ulna  22  mm. 

46.  Fringilla  montifringilln  L.  1  linker 
Humerus  18  mm,  1  rediter  Tarsometa- 
tarsus 19  mm. 

47.  Pijrrhida  mirrhala  iunior  (Bühhm).  Oljer- 
kiefertragment. 

48.  Loxia  curvirostra  (L.)  2  Ober-,  1  Unter- 
kiefer, 1  linker  Humerus  205  mm. 

49.  Calcarius  nivalis  (L.)  Unterkiefer-Frag- 
ment. 

Von  den  49  fossilen  Vogelarten  der  Fels- 
nische Remetehegy  waren  35  Ai'ten  von  ver- 
schiedenen fossilen  ungarischen  Fundorten 
bekannt,  die  übrigen  14  neue  Arten  sind 
folgende  : 

1.  Anscr  alhifrons  (Scop.).  Ausser  ihrem 
neuen  Fundorte  ist    sie  fossil    nur    aus    der 


94 


országi    Certova   dira   barlangból    ismeretes, 
il  honnan  Capiík  Vusckl  liatározta  meg.^ 

I").  Fnliynla  ni/rocn  (Güi.n.).  Első  fossilis 
lelete.  Kérdéses  fiatal  csikljét  a  Bajótból  már 
ismertettem.  (Harianskulatás   1014.  70. || 


7.  liiileo  butco  (L.).  Fossilis  ryerrszölyret 
Lmikkki'u  közöl  a  British  Fossil  Hirds-ben  Ip 
iM)  a  toiquay-i  Brixham  barlan,ü,bijl  (Devon- 
shire), Milniî-Edwards  pedig  az  Aude,  Bruni- 
quel  barlangokból  és  Anrlgnac  pleistocaen 
lerakodásaiból.- 

9.  Accipiter  nisiis  (L.).  A  k<tn-(ily  Európa 
negyedkorszaki  lerakodásaiból  több  helyről 
volt  már  ismeretes  s  igy  magyarországi  elő- 
fordulása logikus  postulatumnak  volt  tekinthető. 
Legrégebben  A.  Milne-Edwards  irta  le  a  he- 
rault-i  Fausan  és  a  bize-i  barlangokból.^ 
Utána  Neheing  emliti  —  bár  megkérdőjelezve 
—  az  orosz-lengyelországi  O.jcov  csontbar- 
langjából,'' legújabban  pedig  Capek  V.  hatá- 
rozta meg  a  morvaországi  Balcarova  skála 
barlangból. 

12.  Crrchneis  resperimns  (L.).  Míg  a  í'ÓVó's 
vércse  nemcsak  magyar  földből,  de  Morva-, 
Német-  és  Olaszország  negyedkori  rétegeiből 
is  több  helyről  ismeretes  már,  addig  a  kclc 
ri'rcse  csak  a  schafi'hauseni  Schweizersi)ild 
pleistocaenjéből  volt  eddig  ismeretes.^ 

13.  Astiir  palitmharhis  (L.)  A  héja  első 
fossilis  leleteit  FREUDRNBKiiír'  és  Capkk*"  irták 
le  Hundsheimból,  illetve  a  Balcarova  skála 
barlangból.  Azóta  nem  is  került  elő  újabb 
lelet  a  remetehegyi  előfordulásig. 


'  Cai'ek  V.  l'ber  l'iiiido  diluvialer  Vogelknoclien 
:uis  Mähren.  Bericht  über  den  V.  Internationalen  Kr- 
nithohji^en  Ivongress  Berlin  1910.  p.  1)41. 

'  A.  Milnk-Edwards;  Ois.  foss.  France  II.  46!);  P. 
Paris, Revue  Franc.  d'Ornitholofrie  1912.  Année  4.  p.  288. 

■■  A.  Nehring:  Übersieht  über  24  mitteleuropäische 
tjiiartärfaunen.  Zeitsohr.  d,  deiitsrh.  Geolog:.  Ges. 
1880.  p.  484. 

*  Stdder  Th.  dr.  Die  Tierreste  aus  den  pleisto- 
zaenen  Ablagerungen  des  Schweiüersbildes  bei  Schaff- 
hausen.  Denkschr.  Schweiz,  .\atuif.  Ges.  Bd.  XXX\'. 
p.  16. 

■'  Freudenbehq  W.  üie  Fauna  von  lluiidshcini  in 
.Niederösterreich.  Jahrb.  d.  K.  K.  Geol.  Ges.  Wien 
1908.  Bd.  LVIII.  p.  197. 

'■  Öapbk  i.  h. 


mährischen  Höhle  Certova  dira  bekannt,  wo 
sie  von  V.  Capkk  bestimmt  wurde.  ' 

|o.  Fitlifjiiln  ni/rora  (Gci.n.)  liir  erster  fos- 
siler Fundort  ist  dii'  Felsnische  Remetehegy. 
Einen  fragliclien  juvenalen  Tarsus  der  Moor- 
Ente  teilte  ich  aus  der  Bajt'iter-Höhlt*  mit. 
(Barlangkutatás   lit  14    79.)J 

7.  Biiíeo  luteo  (L.)  Fossiler  Mäiisseliu.s.-^finl 
wurde  nach  Lvukkkhi!  in  der  Höhle  Brixbam 
(Devonshire,  Toripiay),  nacli  .Mn.Ni;-Ei>wAKiis  in 
den  Höhlen  Aude,  Bruniquel  und  in  den 
Pleistocaen-Ablagerungen  von  .\urigQac  ge- 
funden.' 

9.  Aceipiter  itisiis  (L.).  Sperber-Reste  wurden 
in  den  Pleistocaen  -  Ablagerungen  Europas 
schon  auf  mehreren  Fundorten  aefunden,  so 
dass  ihr  Vorkommen  in  den  <^uarlär-8ehichten 
Ungarns  als  ein  logisches  Postulat  zu  be- 
trachten war.  Zuerst  wurde  ihr  fossiles  Vor- 
kommen von  A.  Mm.nh-Edwaedk  ''  in  den  Höhlen 
Fausan  (Hérault)  und  Bize  beschrieben.  Xeh- 
RiNG  ■'  erwähnt  sie  —  zwar  als  fraglich  — 
aus  der  Knochenhöhle  Ojcov,  neuerdings  be- 
stimmte sie  V.  ('.\FEic  aus  der  mährischen 
Höhle  Balcarova  skála. 

12.  Cerchneis  vcspertinns  (L.).  Oljgleich  der 
Ti/rm/'a/Z;  nicht  nur  aus  dem  Diluvium  l'ngarns, 
sondern  auch  aus  denen  Mährens.  Deutsch- 
lands und  Italiens  von  mehreren  Fundorten 
bekannt  ist,  so  war  der  /i'o//«.v>/W//v  bisher 
nur  aus  dem  Schweizersbild  bei  .Scliaffhausen 
bekannt.^ 

13.  Astur  palvinhiiriuii  (L.).  Die  erste  fossile 
Fundorte  des  Habichtes  wurden  von  W. 
Freupenbeko*  és  V.  C.apek  "  aus  Hundsheim, 
resp.  aus  der  Höhle  Balcarova  skála  be- 
sehrieben. 


'  ('ArEK\'.:  I  ber  Funde  diluvialer  \ogelknochen  aus 
.Mähren.  Bericht  über  den  \'.  Intern.  Oruith.  Congress 
Berlin  191U.  p.  941. 

'  A.  Mii.ne-Edwahrs  :  Ois.  foss.  Franc.  Il  469. 
cfr.  P.  Paris.  Revue  Franc;,  d  Ornithologie  1912 
.\nnee  4    p.  288. 

'  X.  Nehri.nc  :  Übersicht  über  24  mitteleuropäische 
Quartärf'aunen.  Zeitschr.  d.  deutsch,  (ieol.  Ges.  188U. 
p.  4S4. 

*  Stdder  Th.  Die  Tierreste  aus  den  pleistocaenaii 
Ablagerungen  des  Schweizersbildes  bei  Schatt'hausen. 
Denkschr.   Schweiz.   Xaturf.   Ges.    Bd.  XXXV.  ji.  li;. 

^  Freubenberq  :  Die  Fauna  von  Hundsheim  in 
Xiederösterreich.  Jahrb.  d.  k.  k.  Geol.  Gcs  Wien, 
1908.  Bd.  LVIII.  p.  197 

"  V.  Capek  I.  c 


95 


[19.  Cotiirnix  cotiirnix  (L.).  Fossilis  fiirj- 
csoiitniarudványok  Milnk-Ehwards'  szerint  a 
Saint-Macaire  melletti  Avison  barlang  (Gironde) 
és  a  montmorency  breccia  pleistocaenkorú 
lelőhelyein  fordultak  elő.  Ni:hi;ing-  a  Saalt'eld 
melletti  „Fuclislöcher  am  Rotheii  Herge"-bűl 
említ  ilyeneket,  Woi.dkich^  pedig  Schusterlucke- 
ból.  Magyarország  diluviumnbói  1913-ban  Ckpuk 
mutatta  ki  a  Puskaporos  kötulkébül  (Dr. 
Kormos  T.  Centralbl.  f.  Min.,  Geol.  u.  Palaont. 
1913.  p    14.)| 

|25  Colli  inba  palnmhus  L.  Orvos  r/alamh 
fossilisan  Tourbières  d'Essone,  Öeine-et-Oise 
pleistocaenjébôl  (Milne  Edwards)'  és  a  Certova 
dira  barlangból  (Capkk)  ismeretes.  Nkhrinh; 
idézett  értekezésében  csak  a  genust  adja  meg 
Steeten  an  der  Lahn  lelőhelyen.  Ez  évben 
kimutattam  a  bajóti  Öregkőbarlangból  is 
(Barlangkutatás  1914.  79.)] 

26.  Asio  otíis  (L.)  A  fülesbaglyok  közül 
fossilisan  eddig  csak  a  réti  fülesbagohj  volt 
ismeretes  úgy  magyar  földön,  mint  külföldön^ 
a  Remetehegy  kőfülkéjéből  azonban  előke- 
rültek az  erdei  fülesbagoly  félreismerhetetlen 
csontmaradványai  is 

(28.  Nyctaea  si-andiaca  (L.)  A  hóbagolyt 
RóTH  Samu  fenntartással  közölte  csak  a  Novi- 
hegy  harmadik  barlangjából;-'  a  Remetehegy 
leletei  a  hóbagoly  diluviaiis  előfordulását  Ma- 
gyarországon kétségtelenül  igazolják.] 

32.  Glaiicidiiim  jjasserinmn  iL.)  Nkhkini:  - 
és  C.\pek"  a  törpe  kuvikot  a  Pottenstein  melletti 
Zwergloch-ból  ífaj  megkérdőjelezve),  illetve 
a  morvaországi  Balcarova-skála,  Sipka  és 
Certova  dira  barlaugokbul  határozták  meg. 
Feltűnő,  hogy  közeli  rokona,  a  kai-ik  [Glau- 
ridmm  nortniim  Rhtz)  fossilisan  inindezideig 
csak  egy  lelőhelyről  ismeretes  és  ez  a  Lunel- 
Vieil  melletti  Tour-des-Farges  barlang,  ahon- 
nan Milne-Edwarus'  irta  le. 

35.  Corviis  fornix  L.  Dolmáni/os  varját 
Capkk"    határozott    meg    a    morvaföldi    Sipka 


'    MlI.NE-EüWARDS  és  P.   Pauis   i.   h. 

'■'  Nehrino  i.  h. 

^  WoLDBicii  J.  N.  Heste  diluvialer  FauuiMi  und  des 
-Vlensehen  aus  dem  Waldvieitel  .Viederösteireichs. 
Denkschrift  der  Kais.  Akad.  der  Wiss  Wien  ilatlieni 
Naturw.  Clas.se  Bd.  LX.  189:i,  p.  G21. 

*  V.  i")  LAMBRKfHT  K.  :  MaffyarorszâfT  fossilis  ma- 
darai: Aquila  XIX.  p.  HOI. 

'  V.  ö.  Lambrecht  K.  i.  II. 

"  Capkk  i.  h. 


1 19.  Cotiirnix  eoturnix  (L.)  Fossile  Wach- 
^t'Mleste  wurden  nach  Mii.ne-Ehwards  '  aus 
der  Höhle  Avison  (bei  Saint-Macaire,  Gironde;) 
und  aus  der  Diluvial-Hreccia  von  Montmorency 
bestimmt.  Niihrinh  -  erwähnt  solche  aus  den 
Fuchslöcher  am  Rothen  Herge  bei  Saalfelil 
und  Woi.hRicH  ■'  aus  Schusterlucke.  Aus  dem 
ungarischen  Diluvium  wurde  die  Wachtel  von 
V.  Capuk  aus  der  Felsnisclie  Puskaporos  iie- 
stimmt.  <Dr.  Th.  Kormos:  Centralbl.  für  Min., 
Geol.  u.  Paläont.  1913  p.  14  )| 

12.")  Coliniihn  pahiniinis  L.  Fossile  Riin/rl- 
tanben-Reste  sind  aus  detn  Pleistocaeu  von 
Tourbières  d'Essone,  Seine-et-Oise  (Milnh- 
Edwards)  und  aus  der  Höhle  Certova  dira 
(Capfk)  bekannt.  Xehrino  erwähnt  auch  eine 
Columba,  ohne  Angabe  des  Species  von  Steeten 
an  der  Lahn.  Ich  bestimmte  sie  auch  aus 
(1er  Bajoter  Höhle.  (Barlangkutatás  1914.  79.)] 

26.  Asio  otus  (L.)  Von  den  Olireiiim  war 
fossil  bisher  nur  die  Sumpfohreulu  bekannt 
u.  zw.  sowohl  aus  Ungarn,  als  auch  aus  dem 
Auslände.^  In  der  Felsnische  Remetehegy 
bestimmte  ich  aber  auch  die  Reste  der  IFaW- 
ohreule. 

[28.  Nijctaen  srandiara  iL.)  S.  Roth  bezeich- 
nete das  fossile  Vorkommen  der  Schnee-Eule 
in  der  III.  Höhle  des  Berges  Novi  als  frag- 
lich,'' ihre  Reste  ans  der  Felsnische  Remete- 
hegy beweisen  ihr  fossiles  Vorkommen  in 
Ungarn  ohne  Zweifel.] 

32.  G'laucidium  passerinuiii  (L.)  Nuhrinc - 
und  Capuk"  bestimmten  die  Reste  des  Sperlini/s- 
kauzes  aus  dem  Zwergloch  bei  Pottenstein 
(fraglich),  resp.  aus  den  mährischen  Höhlen 
Balcarova  skála.  Sipka  und  Certova  dira. 
Milnh-Edwarlih  '  beschrieb  auch  fossile  Funde 
des  Steinkauzes  (Glaueidium  nortmim  Retz.) 
aus  der  Höhle  Tour-des  Farges  bei  Lunel- 
Vieil. 

35.  Corrus  comix  \j.  Reste  von  der  AVW- 
krähe  bestimmte  C\pi:k  aus  der    Höhle  Sipka 


'  A    Milne-Edwards  u.  P.  Paris  1.  c. 

-  A.  Nehring  1.  c. 

^  Dr.  J.  N.  WoLDÎiicH  :  Reste  diluvialer  Faunen 
und  des  .Menschen  aus  dem  Waldviertel  Niederiistcr- 
reichs.  Denkschr.  d.  k.  Akad.  der  Wiss.  Wien.  Math. 
Naturw.  Klasse.  Bd.  LX.  1803.  p.  fi21. 

*  K.  Lambrecht  ;  Die  fossilen  V'ö^el  Lnfjarns. 
Aquila  XIX.  p.  301. 

'  Vgl.  K.  Lambrecht  1.  c. 

"  Caper  1.  c. 


96 


barlangból,  Studkr'  pedig  a  scliaffliaiiseiti 
Scliweizersbild  plcistocaeiijébül.  Lihbkkkp,'  a 
Coivus  corone-t  és  Corvus  cornix-ot  együt- 
tesen tárgyalva  Paliing  (Norfolk)  és  Mentene 
negyedkori  üledékeiből  eniliti. 

;5Í).  Garruliis  ijlaiiiluriiis  ilj.i  Fo.ssilis  szajkó 
csontokat  Nuhkinc  szerint  a  belgiumi  'I'liiii- 
dn-Sureau  negyedkori  lelőhelyéről,  ('\im;k 
szerint  pedig  a  .Sipka  és  tJertova  dira  i)ar- 
lángokból  ismerünk. 

4Ü.  Oriolus  oriolus  (L.)  Első  fossilis  lelő- 
helye a  Remetehegy  kőfülkéje. 

44  Lanius  ívihirio  L.  Miocaenkori  gébics- 
jellegü  maradványokat  ir  le  Milnh-Ehw.uíus 
Lanius  miocaeiius  néven;  a  töriss.íúró  /jé- 
l)írs-nek  a  Remetehegy  első  fossilis  lelőhelye. 

45.  Hirundo  rustica  L.  Nrhrin«  a  Magde- 
burg melletti  Westeregeln  (igen  sok!)  és  a 
Saalfeld  melletti  „Fuchslöcher  am  Rothen 
Berge"  lelőhelyéről,  C^pkk  a  Balcarova  skála 
barlangból,  Woldrich  pedig  Schusterluckeból'' 
írja  le  a  fusti  fecske,  fossilis  csontmaradványait. 

GiiiBEL  a  Quedlinburg  mellett  fekvő  Se- 
veckenberg  negyedkori  leletei  közül  ír  le  a 
a  „Fauna  der  Vorwelt'"-ben  Hirundo  fossilis-t 
(NnHiíiNíi  i.  h.),  Paul  P.\Ris  pedig  Mu.nk-Edw.xrdk 
nyomán  a  lourdesi  barlangból  említ  Colile 
rupestris  (ScoPüLi)-t. 

46.  FrirujiUa  montifr  ing  illa  L.  A  fet/yö- 
límiyet  egyedül  Nkhring  említi  Westeregelnből 
(megkérdőjelezve  a  species  nevet)  és  a  Pot- 
teustein  melletti  Zwergloch-ból;  C4ii;bf,l  pedig 
a  Seveckenberg  lelete  alapján  álhtja  fel  a 
Friugilla  trochanteria  fajt  (i.  h.). 

47.  Pyrrhula  pyrrhula  maior  (Bri;hm.).  A  ma- 
jor subspecies  első  fossilis  lelőhelye  a  remete- 
hegyi köfülke.  Pyrrhula  vulgaris  =  P.  pyrr- 
hula-t  említ  Frx.w  a  schelkliugeni  Hohlen- 
felsből.' 

Magyarország  pleistocaeu  ornisára  nézve 
tehát  14  új  fajt  eredményezett  a  remetehegyi 
kőfülke;  ezek  közül  5  még  egyáltalán  nem 
volt  a  pleistocaenből  megállapítva,  u.  m.: 

•  SruDER  Th.  dr.  Die  Tierreste  aus  den  pleisto- 
caenen  .Ablagerungen  des  Schweizersbildes  bei  Schaff- 
hausen. Denkschr.  Schweiz.  Natúrt'.  Ges.  Bd.  XXXV. 
p.  IB. 

-  Lydekker  Cat.  of  Fossil  lîiids  in  tlii'  British 
.Museum.  London.  1891.  p.  3. 

'   WOLDÛICH  i.   h.   619. 

*  Fraas  0.  Ausgrabung-  im  Ibililcnfels  bei  Schel- 
klingen.    Württemb.    Naturwiss.    .lalircshefti'    XW'IIl. 

18721  I.  33. 


und  Stuhi'.r'  aus  dem  Schweizersbilde  bei 
Hchatfhausen.  Lvdbkkub''  beschreibt  Corviis 
coroue  und  Corvus  cornix-Reste  aus  den 
Diluvial-Ablagerungen  von  Palling  (Norfolk) 
und  Mentone. 

;59.  (i'arnihis yl'ii/(l((riiis{\j.).  Fossile  h'icliet- 
/t('í7w!r-Knochen  sind  nach  Nicimünu  aus  'Irciii- 
du-Surean  (Belgien)  und  nach  Cm-dk  aus  den 
Höhlen  .Sipka  und  Certova  dira  bekannt. 

40.  Oriolus  oriolus  (L.).  Sein  erster  fossiler 
Fundort  ist  die  Felsnische  Hemetehegy. 

44.  Lantus  collurio  L.  Würgerartige  Resie 
beschiirli  Mii.m:  Eiavxiiijs  aus  dem  Miocaen 
(Lanius  niiocaenus);  lU'r  It'olrärkiyc  Wiirycr 
war  aus  dem  Diluvium  bisher  unbekannt. 

45.  Hirundo  rustica  L.  Fossile  Hausschwal- 
öew-Knocheu  bestimmten  Ni:hriníi  aus  Wester- 
egeln bei  Magdeburg  (sehr  viele  1)  und  aus 
den  Fuchslöcher  am  Rothen  Berge  bei  Sanl- 
feld  ;  Woldrich  ^  aus  Schusterlucke,  Cai'i:k  aus 
der  Höhle  Balcarova  skála. 

GiEBicL  beschrieb  aus  dem  Diluvium  des 
Seveckenberges  bei  Quedlinburg  in  seiner 
„Fauna  der  Vorvvelt"  Hirundo  fossilis  (nach 
Nehring  1.  c.)  ;  Paul  Parl'í  erwähnt  nach  Milnk- 
Edw.vrhs  aus  der  Höhle  bei  Lourdes  Reste 
von  Colile  rupestris  (.Scupm.i). 

46.  Fringilla  inoriti  fri  uy  illa  L.  Reste  des 
Heryfinkcs  wurden  von  Nehking  aus  Wester- 
egein  (Species  fraglich)  und  aus  dem  Zwerg- 
loch bei  Poltenstein  erwähnt.  Giebel  stellte  auf 
(Jrund  des  Fundes  vom  Seveckenberg  eine  neue 
Species  auf:  Fringilla  trochanteria  (1.  c). 

47.  Fyrrhida  jyyrrhula  maior  (Beehm).  Pyrr- 
hula vulgaris  (  =  pyrrhula)  ist  nach  Fcvas-* 
aus  dem  Hohlenfels  bei  Schelklingen  be- 
kannt; die  Subspecies  maior  kommt  sclmn 
im  Diluvium  unserer  Felsni^che  vor. 

Unter  diesen  14  neuen  ungarischen  fossilen 
Vogelarten  gibt  es  demnach  5  .Arten,  deren 
fossiles  VorkoMiiiieii  bisher  unbekannt  war, 
und   zwar; 

'  Dr.  ÏH.  Si uder  :  Die  Tierreste  aus  den  pleis- 
tocaenen  Ablagerungen  des  Selnvei/.ersbildes  bei 
Schaffhausen.  Denkschr.  Schweiz.  .Naturi'.  Ges.  Hd. 
XXXV.  p.   16. 

■•  Lydekker  Cat.  of  Fossil  Birds  in  the  Britisli 
Museum.  London  1891.  p.  3. 

»  Dr.  J.  N.  Woldrich  1.  c.  lUO. 

*  Dr.  0.  Fraas  :  Ausgrabung  im  Hohlenfels  bei 
Schelklingen.  \Viirttemb.  .Natnru.  .lalncsh.  X.WIII 
118T2J  1.  33. 


97 


Fuligula  nyroca  (GOld.) 
Asio  otus  (L  ) 
Oriolus  oriolus  (L.) 
Lanius  coUurio  L. 
Fyrrhula  pyrrhula  niaior.  (Brehm.) 
Do  uein  az  uj  t'ajok  száma,  hanem  sokkal 
iukább  az  elöffn'diiló  fajok  számbeli  viszonya 
teszi    a    Remetehegy    kofíilkéjének    faunáját 
érdekessé. 

Mig  ugyanis  a  guvat  (Rallus  aquaticus)  23, 
a  nagy  fakopáncs  (Deudrocopus  maior)  pedig 
38  példány  által  van  képviselve,  addig  a 
siketfajdot  (Tetrao  urogallus)  14,  a  nyirfajdot 
(T.  tetrix)  38,  a  sarki  hótajdot  (Lagopiis  lagopus) 
24,  a  havasi  hófajdot  (L.  niutus)  38,  a  többj 
fajokat  pedig  csak  1  -  2—  3  példány  képviseli 
(kivéve:  Cerchneis  tinnunculus  4,  Crex  crex 
5,  Nyctaea  ulula  8,  Corvus  corax  6,  C.  cor- 
uix  5,  Nucifraga  4,  Pica  5). 

Még  feltűnőbbé  válik  a  guvatnak  és  nagy 
fakopáncsnak  szokatlanul  nagyszániii  előfor- 
dulása, ha  a  barlangban  előforduló  fajdfélék 
számához  viszonyítjuk.  A  remetehegyi  kőfül- 
kében,  a  mely  immár  teljesen  ki  van  ásva 
és  éppen  ebből  vonható  következtetés  fauná- 
jának jellegére,  a  fajdfélék  számaránya  a 
következő: 

Tetrao  urogallus       kb.  14  példány 
Tetrao  tetrix  kb.  38        „ 

Lagopus  lagopiis       kb.  24        „ 
Lagopus  mntus         kb.  38        „ 
Ezzel  szemben  előkerült: 
Halltis  aquaticus       kb.  23         , 
Dendrocopus  maior  kb.  38         „ 
Az    arányszámoknak    e    viszonya    teljesen 
szokatlan,    mert    úgy  a  Balla,    mint   a  PálÖ'y 
barlangokban  a  fajdfélék  százszámra   fordul- 
nak elő,    a    kisebb    lelólielyeken  szintén  tiil- 
nyomó  majoritásban,  ligy  hogy  a  többi  fajok 
a  leletek  egészéhez  viszonyítva  csak  pro  műié- 
ben fejezhetők  ki.  k  fajdfélék  közül  a  siket  és 
a  nyírfajd  mindig  sokkal    kevesebb  példányt 
képviseltek,    mint    a    havasi    és     hófajd.    A 
remetehegyi    kotiilkében  a  viszony   fordított; 
aránylag  igen  kevés  havasi  és  hófajd  mellett 
meglepően    sok    siket,    de    főleg    nyírfajddal 
találkozunk. 

A  nagy  fakopáncs  (Dendrocopus  maior  L.) 

nagy    példányszámban    való    előfordulása  tel- 

'  jesen    megfelel  a  pleistocaen  kor   steppe-jel- 

legének.    Már   Nehiung    rámutatott  erre:     „lm 

■  Aquila  XXI. 


Ftdigida  nyroca  (GOld.). 
Asio  otus  (L.). 
Oriolus  oriolus  (L.). 
Lanius  collurio  L. 
Pyrrhula  pyrrhula  maior  (Brehm). 
Doch  nicht  die  Zahl  der  neuen  Arten,  son- 
dern das  Verluilten  der  vorkommenden  Arten 
zueinander  gibt  der  Fauna  unserer  Felsnische 
einen  interessanten  Charakter.  Während  näm- 
lich von  Rallus  aquaticus  23  und  von  Dendro- 
copus   maior    38  Individuen  vorhanden  sind, 
gibt  es  von  Tetrao  urogallus  nur  14,  T.  tetrix 
38,  Lagopus  lagopus  24,  L.  alpinus  38,  von 
den    üljrigen    nur    1 — 2 — 3    Individuen    (aus- 
geuommen  :    Cerchneis    tinnunculus    4,    Crex 
crex  5,    Nyctaea    ulula  8,    Corvus    corax    6, 
C.  cornix  5,  Nucifraga  4,  Pica  5). 

Noch  auffallender  ist  das  Verhalten,  wenn 
man  die  Zahl  der  Kallus-  und  Dendrocopus,- 
Individuen  mit  der  Zahl  der  Waldhühner 
vergleicht.  In  der  Felsnische  Remetehegy, 
welche  schon  ganz  ausgegraben  und  eben 
deshalb  vollständig  cliarakterisierbar  ist,  ist 
d:is  Verhältniss  der  Individuenzahl  der  Wald- 
hühner-Arten das  folgende  : 

Tetrao  urogallus      cca.  14  Individuen 
Tetrao  tetrix  „38  „ 

Lagopus  lagopxis        „    24  „ 

Lagopus  mutus  ,    38  „ 

Im  Gegenteil  gibt  es  von 
Rallus  aquaticus        ,    23  „ 

Dendrocopus  maior    ,    38  „ 

Dieses  Verhältniss  der  Individuenzahleu  ist 
völlig  ungewöhnlich,  weil  ja  die  Waldhühner, 
sowohl  in  der  Balla-,  wie  auch  in  der  Pálffy- 
Hölile  in  mehreren  Hunderten  Individuen 
vorkommen  ;  in  den  kleineren  Fundorten 
kommen  sie  auch  in  grosser  Majorität  vor, 
so  dass  die  Zahl  der  übrigen  .\rteü  im  Ver- 
hältnis zurGesammtzaiil  nur  in'Voo  ausgedrückt 
werden  kann.  Auch  von  den  Waldhühnern 
war  die  Zahl  des  Auer-  und  Birkliuhnes 
immer  viel  geringer,  als  die  der  Schnee- 
und  Alpenschneehühner.  In  unserer  Felsnische 
ist  auch  dieses  Verhältniss  umgekehrt  ;  bei 
einer  geringen  Anzahl  von  Schnee-  und 
Alpenschneehühner  kommen  relativ  auffallend 
viele  Auer-  und  liuuptsächlich  Birkhühner  vor. 
Die  grosse  Anzühl  der  Dendrocopus  maior 
Individuen  entspricht  völlig  dem  Character 
der  Pleistocaen  Zeit.  Schon  Nehring  sagt:  ,Im 
Übrigen    ist    es    hervorzuheben,    dass    auch 

13 


98 


Übrigen  ist  er  hervf)r7.iilieben.  dass  auch  sonst 
viele  Vögel,  welche  wir  in  Ueutschland  als 
entschiedene  Waldbewohner  zu  betrachten 
pflegen,  in  den  russischen  und  westsibirischen 
Steppengegenden    als  Brutvögel   (nicht    etwa 

nur  als  Durchzügler)  vorkommen 

mehrere  Spechtarten,  welche  bei  uns  meist 
als  spezifische  Waldvögel  betrachtet  werden, 
kommen  an  vielen  Punkten  der  russischen 
und  südwestsibirischen  Steppen-Gebiete  vor."^ 
Egybevetve  a  remetehegyi  köíülke  pleisto- 
caenkorú  madárfaunáját  a  Nehring  összeállí- 
totta steppe-  és  tuudrafaunával  és  a  legújab- 
ban Süschkin'^  által  ismertetett  középső  Kirgiz- 
steppek  faunájával,  a  remetehegyi  kőfülke 
leletei  tisztán  mutatják  a  postglacialis  idők 
kevert,  tundra-  és  steppe-jellegű  faunáját,  a 
melyben  azonban  a  steppe  jelleg  sokkal  ere- 
sebb az  eddig  ismert  faunáknál. 


Ha  a  Remetehegy  köfülkéjének  madár- 
faunáját a  többi,  eddig  ismert  magyarországi 
fossilis  lelőhely  faunáihoz  viszonyítjuk,  azt 
találjuk,  hogy  sok  tekintetben  rokon  voná- 
sokat mutat  a  bajóti  Oregkőbarlanggal,  a 
melyből  Circus  cyaneus,  Rallus,  Columba  pa- 
lumbus.  Corvus  corax,  Asio  accipitrinus  és 
Pj'rrhula  (pyrrhula  v  maior)  szintén  ismere- 
tes. A  pozsonymegyei  Páloybarlang  fauná- 
jával az  Asio  accipitrinus,  Corvus  corax, 
Rallus  ^aquaticus,  Crex  crex,  Ortygometra 
porzana  közös  előfordulása  szintén  hasonló- 
ságra mutat,  mind  a  mellett  a  Pálffy  barlang 
faunájának  jellege  épp  úgy,  mint  a  bajóti  bar- 
langé —  a  fajdfélék  szániaránj-a  miatt  — 
kőfülkénkétől  lényegesen  különböző. 


'  Nehbing  a.  Über  Tundren   und   Steppen   p.   121. 

'  SuscHKiN  P.  P.  Die  Vögel  der  mittleren  Kirgi- 
sensteppe. Megjelent  H.  Grote  forditá;^ában.  Journal 
f.  Ornith.  LXII.  1914.  Heft  3.  u.  4.  p.  308-333. 


sonst  viele  Vögel,  welche  wir  in  Deutsch- 
land als  entschiedene  Waldbewohner  zu  be- 
trachten pflegen,  in  den  russischen  und  west- 
sibirischen Sieppengegenden  als  Brutvögel 
(nicht  etwa  nur  als  Durchzügler)  vorkommen 

mehrere  Spechtarten,  welche  bei 

uns  meist  als  specifische  Waldvögel  betrachtet 
werden,  kommen  an  vielen  Punkten  der 
russischen  und  südwest-sibirischeu  Steppen- 
gebiete vor". ' 

Dasselbe  bezieht  sicli  auf  das  audi  in 
grosser  Anzahl  vorhandene  Birkhuhn,  wel- 
ches nach  Nehring  vielmehr  ein  Steppen-, 
als  ein  Waldbewohner  ist. 

Wenn  wir  die  pleistocaene  Fauna  der  Fels- 
nische Remetehegy  mit  den  von  Nehring  zu- 
sammengestellten Steppen-  und  Tundren- 
Faunen  und  der  von  Suschkin  ^  jüngst  mitge- 
teilten Fauna  der  mittleren  Kirgisensteppe 
vergleichen,  so  zeigen  die  Funde  der  Fels- 
nische Remetehegy  deutlich  die  gemischte 
tundren-  und  steppenartige  Fauna  der  Post- 
glacialen  Zeiten,  in  welcher  jedoch  derSteppen- 
charakter  stärker  ausgeprägt  ist,  als  in  den 
bisher  bekannten. 

Vergleicht  man  die  Vogelfauna  der  Fels- 
nische Remetehegy  mit  den  übrigen,  bisher 
bekannten  ungarischen  fossilen  Fundorten, 
so  findet  man  viele  ähnliche  Züge  mit  der 
Fauna  der  Höhle  Öregkő  bei  Bajót,  aus  wel- 
cher Circus  cyaneus,  Rallus  aquaticus,  Co- 
lumba palumbus.  Corvus  corax,  Asio  accipit- 
rinus und  Pyrrhula  (pyrrhula  oder  subsp. 
maior)  ebenfalls  bekannt  sind.  Die  Fauna 
der  Pálft'y-Höhle  (Komitat  Pozsony)  mit  den 
Arten  Asio  accipitrinus,  Corvus  corax,  Rallus 
aquaticus,  Crex  crex,  Ortygometra  porzana 
ist  auch  ähnlich  der  unserer  Felsnische,  doch 
hat  sie  ebenso  wie  die  Höhle  bei  Bajót  —  in- 
folge der  grossen  Anzahl  von  Waldhühnern  — 
einen  wesentlich  anderen  Charakter,  als  die 
Fauna  der  Felsnische  Remetehegy. 

'  A.  Nehbino  :  Über  Tundren  und  Steppen  p.  121. 

'  P.  P.  Sdschkin  :  Die  Vögel  der  mittleren  Kir- 
gisensteppe. Aus  dem  Russischen  übersetzt  von  H. 
Grote.  Journ.  f.  Oniith.  LXII.  1914.  Heft  ;!.  u.  4.  p, 
308—333. 


99 


A   keratinoid-réteg  keletkezése    a 
madarak  izmos  gyomrában. 

1   táblával. 
Irta  Dk.   Gkeïîchik  Jknö. 

A  madarak  izmos  gyomráról,  zúzájáról  szóló 
irodalom  rendkiviil  nagy.  Számos  szerző  fog- 
lalkozott a  mucosa  felületi  szerkezetével,  a 
keratinoid-réteget  kutikula  v.  szaruréteg  néven 
Írták  le.  Ezen  réteg  keletkezése  minden  rész 
létében  azonban  még  távolról  sincsen  tisztázva. 
A  sejtek  sekretiójával  tüzetesebben,  mint  az 
alábbi  történeti  áttekintésből  kitűnik,  tulaj- 
donképpen csak  WiEDRRSHEiM  (1872)  és  újab- 
ban Hauer  (1901)  foglalkozott.  Mindezidáig 
eldöntetlen,  vájjon  a  mirigyekben  és  a 
mucosa  kiemelkedésein,  papilláin  előforduló 
hámsejtek  egyenértéküek-e.  Ezzel  az  utóbbi 
kérdéssel  már  technikai  nehézségek  miatt 
sem  igen  foglalkoztak  ;  a  tisztázás  a  sejt- 
tani vizsgálattól  várható.  Kétségtelen,  hogy  a 
keratinoid-réteg  megítélésében  is  a  sejtekben 
végbemenő  folyamatok  tanulmányozása  sok- 
kal értékesebb  eredményre  fog  vezetni,  mint  a 
mucosa  és  keratinoid-réteg  szerkezetének  puszta 
leírása,  mely  a  madárfajok  között  rendkí- 
vüli változatosságban  fordulhat  elő.  Ez  év 
elején  több  madár  izmos  gyomrából  metsze- 
teket készítettem  és  ez  alkalommal  a  hám- 
sejtekben bizonyos  granulácziót  vettem  észre, 
mi  arra  ösztönzött,  hogy  tüzetesebben  járjak 
utána  a  dolognak.  A  vizsgálatok  eredményét 
tartalmazza  jelen  dolgozatom. 


Történeti  áttekintés. 

A  dán  Nkeiíu.^aed  Jens  W.  (1806)  Falco 
lagopusban,  Falco  nisus-ban  és  bagolyban  a 
gyomor  nyálkarétegét  különösen  vastagnak, 
erősnek,  barnássárga  színűnek  találta.  Szinte 
valódi  hártyának  látszott  s  a  gyomorról  könnyen 
volt  lehúzható.  „Ezt  a  nyálkát  valószínűleg 
sok  apró,  gömbölyű  nyálkamirigy  választja 
el,  melyek  a  sejthártya  és  edényhártya  között 
fekszenek'.  A  kemény  hártyát    n igazi,    nieg- 


Die   Entstehung    der    keratinoiden 
Schicht  im  Muskelmagen  der  Vögel. 

Mit  1  Tafel. 
Von   Dr.   Eugen  Grebchik. 

Die  Literatur  über  den  Muskelmagen, 
Fleischmagen  der  Vögel  ist  sehr  gross.  Zahl- 
reiche Autoren  beschäftigten  sich  mit  der 
Struktur  der  Mucosa-Oberfläche,  die  kerati- 
noide  Schicht  beschrieben  sie  unter  dem 
Namen  Kutikula  oder  Hornschicht.  Die  Ent- 
stehung dieser  Schicht  in  allen  ihren  Einzel- 
heiten ist  bei  weitem  noch  nicht  völlig  auf- 
geklärt. Es  befassten  sich  eingehender  mit 
der  Sekretion  der  Zellen,  wie  aus  der  unten 
folgenden  historischen  Übersicht  klar  hervor- 
tritt, eigentlich  nur  Wikhersheim  (1872)  und 
neuerer  Zeit  Baukr  (1901).  Bis  heute  ist  es 
unentschieden,  ob  die  Epithelzellen  in  den 
Drüsen  und  auf  den  Erhebungen  der  Mucosa, 
den  Papillen,  gleichwertig  sind.  Mit  letzterer 
Frage  befasste  man  sich  schon  rein  tech- 
nischer Schwierigkeiten  halber  nicht  beson- 
ders ;  die  Klärung  der  Frage  ist  von  der 
Zelleuforschung  zu  erwarten.  Unstreitig  wird 
auch  für  die  Wertschätzung  der  keratinoiden 
Schicht,  das  Studium  der  in  den  Zellen  statt- 
findenden Vorgänge  zu  weit  wertvolleren  Er- 
gebnissen führen  als  die  blosse  Beschreibung 
der  .Mucosa  und  der  keratinoiden  Schicht, 
welche  in  den  verschiedenen  Vogelformen 
ausserordentlich  verschieden  vorkommen  kön- 
nen. Anfangs  dieses  Jahres  machte  ich 
Schnitte  aus  dem  Muskelmagen  mehrerer 
Vögel  und  bei  dieser  Gelegenheit  bemerkte 
ich  in  den  Epithelzellen  eine  gewisse  Granu- 
lierung, welche  mich  dazu  bewog,  der  Sache 
näher  nachzugehen.  Die  Ergebnisse  der  Un- 
tersuchungen   enthalten    vorliegende     Zeilen. 


Historische  Übersicht. 

Der  Däne  Jens  W.  Nekecuard  (1806)  fand 
bei  Falco  lagopus.  Falco  nisus  und  bei  der 
Nachteule  die  Schleimlage  des  Magens  be- 
sonders dick,  fest  und  von  braungelber  Farbe. 
Sie  Hess  ^ich  fast  als  wahre  Haut  ansehen 
und  vom  Magen  leicht  absondern.  „Dieser 
Schleim  wird  wahrscheinlich  von  vielen  kleinen 
runden  Sciileimdrüsen.  die  zwischen  der 
Zellhaut  und    Gefäs.shaut    gelagert    sind,  ab- 

13* 


100 


vastagodott  epidermií5''-nek  gondolta.  Ouvrais 
(1810)  felhártyáról  ír,  melyben  nyoma  sincsen 
valami  (organikus  szerkezeinek.  Ügy  látszik 
„csak  szaninemü,  megkeményedett,  a  belső 
hártyából  kiizzadt  kocsonya  alkotja".  A  strnccz- 
ban,  a  felhártyában  „apró  hengeralakú,  szo- 
rosan egymáshoz  szornló  és  a  gyomorfalon 
merőlegesen  álló  tűk  vannak".  Tiedkmann  (1810) 
szerint  ,,a  negyedik  vagy  belső  hártya  nagyon 
vastag  s  csupán  kevés,  rövid  sejtszovet  erősiti 
az  edényhártyához,  úgy  hogy  ez  utóbbitól 
mindig  könnyen  leválasztható,  mint  már  Aris- 
toteles felenilitette".  Nem  választ  el  semmit. 
Szerkezete  és  keletkezése  igen  vastag  és  meg- 
keményedett epidermishez  hasonlít.  A  hús- 
evő madarak  gyomrában  a  belső  hártya  vé- 
kony, puha  és  nyálkás  folyadékot  választ  el. 
BiscHüFF  (1838)  „az  izmos  gyomorban  semmi- 
féle mirigyes  szerkezetet"  nem  talált.  A  hám 
erős  és  szarunemn. 


Wagner  (1843)  szerint  az  izmos  gyomor 
belsejét  kemény,  pergamentszerű,  sőt  szarús, 
könnyen  leválasztható  hám  fedi.  Guklt  (1849) 
az  üreget  nyalkaiiártyával  találta  kibélelve. 
melyet  az  oldalakon  sok  fonalalakú  nyúl- 
ványnyal a  nyálkahártyával  összekötött  vas- 
tag, szarús  hám  borít. 

MoLiN  (1850)  észrevette  azt  a  fontos  tényt, 
hogy  a  táplálék  szétmorzsolására  szolgáló 
lemezeket  az  izmos  gyomor  mirigyei  választ- 
ják el.  Kezdetben  párhuzamosan  lefutó  fona- 
lakból állanak,  melyeket  sejteket  tartalmazó 
anyag  köt  össze.  Bürq.mann  és  Leuckaut  (1852) 
a  táplálék  szétmorzsolására  szolgáló  lemeze- 
ket szarurétegnek  tekintik  és  olyan  képződ- 
ményekkel, mint  a  milyenek  a  nyelvtüskék, 
hasonlítják  össze.  Berlin  (1852  —  53)  ismerte 
a  szarurétegnek  a  mirigycsövekbe  behatoló 
nyúlványait.  Abban  a  hitben  volt,  hogy  a  vála- 
dék a  szarurétegben  csatornákon  át  jut  a 
szabad  felületre.  Kahlbaum  (1854)  szerint: 
„Epithelium  ex  altissimo  epithelio  tabulato 
componitur  cujus  cellulae  propria  mutatione 
indnruerunt  et  inter  se  fixae  sunt.  Per  totum 
hoc  epithelium  canaliculi  graciles  currunt, 
qui  maximam  similitudinem  praebent  cum 
contortis  canalibus  glaiidularum  sndoriferanim 
quae  epidermidem  hominum    pervagantur.  Ui 


gesondert."  Die  harte  Haut  betrachtete  er 
als  „wahre,  verdickte  Epidermis".  Cuvii:i: 
(1810)  beschreibt  eine  Art  überhaut  ohne  Spur 
eines  organischen  Baues.  Sie  scheint  „nur 
aus  einer  Art  horiiilhnlich  erhärteter,  von 
der  inneren  Haut  ausgeschwitzter  Gallert  zu 
bestehen".  Beim  Strauss  sind  in  der  Ober- 
haut „kleine  zylindrische,  dicht  aneinander 
gedrängte  und  perpeiidikulär  auf  den  Wän- 
den des  Magens  stehende  Nadeln". 

TiEiiEMANN  (1810)  sagt:  „Die  vierte  oder 
innerste  Haut  ist  sehr  dick  und  nur  durch 
sehr  wenig  kurzes  Zellgewebe  an  die  Gefäss- 
haut  befestigt,  so  dass  sie  sich  immer  von 
dieser  leicht  lostrennen  lässt,  wie  schon 
AmsTiiTF.LEs  angegeben  hat."  Sie  sondert 
nichts  ab.  Ilire  Struktur  und  Bildung  gleicht 
einer  sehr  dicken  und  verhärteten  Epidermis. 
Im  Magen  der  fleischfressenden  Vögel  ist  die 
innere  Haut  dünn,  weich  und  sondert  eine 
schleimige  Flüssigkeit  ab.  Bischoff  (1838) 
fand  „in  dem  Muskelmagen  keine  Art  von 
drnsigtem  Baue."  Das  Epithel  ist  stark  und 
hornartig. 

Nach  Wagner  (1843)  wird  die  Höhlung  des 
Muskelmagens  von  einem  harten,  pergament- 
artigen, selbst  hornigen,  leicht  ablösbaren 
Epithelium  überzogen.  Gurlt  (1849)  fand  die 
Höhle  von  einer  Schleimhaut,  die  an  den 
Seiten  ein  dickes,  horniges  Epithelium  trägt, 
welches  durch  viele  fadenförmige  Fortsätz- 
chen mit  der  Schleiniliaut  verbunden  ist, 
ausgekleidet.  Molin  (1850)  bemerkte  die  wich- 
tige Tatsache,  dass  die  Keibeplatten  durch 
die  Drüsen  des  Muskelmagens  gebildet  wer- 
den. Sie  bestehen  aus  Fäden,  welche  anfangs 
parallel  verlaufend,  durch  eine  zelienenthal- 
tende  Substanz  verbunden  werden.  Bekumann 
und  Leückart  (1852)  fassen  die  Reibeplatîen 
als  Hornschicht  auf  und  vergleichen  sie  mit 
Bildungen  wie  Zungensiaclieln.  Berlin  (1852  — 
1853)  kannte  die  in  die  Drüsenschläuche 
eindringenden  Fortsätze  der  Hornschicht. 
Irrtümlicherweise  glaubte  er.  dass  das  Sekret 
durch  Kanäle  in  der  Hornschicht  zur  freien 
Oberfläche  dringe.  Nach  K.\hlbaum  (1854) 
„Epithelium  ex  altissimo  epithelio  tabulato 
compimitur  cujus  cellulae  propria  mutatione 
indnruerunt  et  inter  se  fixae  sunt.  Per  toium 
hoc  epithelium  canaliculi  graciles  currunt. 
qui  maximam  similitudinem  praebent  cum 
contortis  canalibus  glandularum  sudoriferarum 


101 


canaliculi  ad  glandularum  orificia  ducuiit.'" 
Lkydiq  (1857)  igen  jo  leírást  ad.  A  szaruréteg 
a  niadanik  izmos  gyomrában  szerinte  az 
alatta  fekvő  elválasztósejtek  rétegenként 
megkeményedett  váladéka.  Egyes,  a  rétegek 
közé  bezárt  sejteknek  inkább  véletlen  és 
alárendelt  jelentőséget  tulajdonit.  A  gyomor- 
mirigyek  váladéka  „a  hámsejtek  fölött  össze- 
gyűl és  többnyire  kemény  réteggé  keményedik, 
mely  a  könyvekl)en  helytelenül  az  izmos  gyo- 
mor ,szarunemü  hámja'  gyanánt  szerepel". 
A  váladék  „egyáltalában  nem  hámképződ- 
mény, hanem  homogen  rétegzett  anyag,  még 
csak  alatta  következnek  a  gyomormirigyek 
hám- vagy  elválasztósejtjei.  Némely  madárban, 
mint  ezt  pl.  egy  friss  gémben  (Ardea  cinerea) 
megfigyelem,  a  váladék  \'ilágos,  kocsonyás 
anyag  marad,  mely  a  rétegzettség  következ- 
tében részben  gyenge  csíkoltságot  mutat.  Egyes 
magvak  is  megkülönböztethetők  benne,  melyek 
valószínűleg  levált  sejtekből  származnak." 


Flower  (1860)  szerint  a  pálczikák  keletke- 
zése a  mirigyek  alapi  részében  és  lassú  ki- 
szorításuk inkább  olyanformán  történik,  a 
hogyan  egy  hajszál  fejlődik.  Eközben  a  cső 
felső  része  vagy  a  közte  levő  felszín  egy  a 
pálczikák  közeit  kitöltő  anyagot  választ  el, 
mely  az  egészet  megszilárdítja.  Ez  a  folya- 
mat a  felület  kopásának  megfelelően  állan- 
dóan tovább  folytatódik.  A  köztes  anyag  egy- 
nemű vagy  több-kevesebb  sötét  részt  tartal- 
maz. A  pálczikák  a  mirigycsővekbeu  található 
hengerek  megliosszabbodásai,  Leydig  (1864) 
ismételten  hangsúlyozza,  hogy  az  úgynevezett 
szaruréteg  a  madarak  izmos  gyomrában,  az 
alatta  lévő  elválasztó  sejteknek  rétegenként 
megkeményedett  váladéka.  Hasse  (1866)  a 
húsevőkben  csak  vékony  réteget  talált,  a 
hámsejtek  inkább  hengeresek.  A  csapok  szo- 
rosan egymás  mellett  fekszenek  v.  világosabb 
köztes  anyag  köti  őket  össze.  Ezt  az  anyagot 
az  ívalakú  összekötőrészek  hámja  választja 
el.  Megkülönböztet  világos  hengerhámot,  át- 
meneti hámot  és  kövezethámot.  „Ha  ennél- 
fogva azt  hiszem,  hogy  a  világos  henger- 
hámot,  a  hol  előfordul,  a  sajátságos  elválasz- 
tási folyamatokban    való     részvételből    kizár- 


quae  epidermidoni  hominum  pervagantur.  Ili 
canaliculi  ad  glandularum  orificia  ducunt". 
Lnvnm  (1857)  gibt  eine  sehr  gute  Beschrei- 
bung. Die  Hornlage  im  Muskelmagen  der 
Vögel  ist  nach  ihm  das  in  Lagen  erhärtete 
Sekret  der  darunter  befindlichen  Sekretions- 
zellen. Einzelne  Zellen,  die  sich  zwischen 
den  Schichten  eingeschlossen  finden,  scheinen 
ihm  mehr  zufällig  und  von  untergeordnetem 
Belang  zu  sein.  Das  Sekret  der  Magendrüsen 
„häuft  sich  über  den  Zylinderzellen  an  und 
erhärtet  meist  zu  einer  derben  Kruste,  welche 
fälschlich  als  ,hornartiges  Epithel'  des  Mus- 
kelmagens in  den  Büchern  figuriert".  Das 
Sekret  ist  „durchaus  nicht  ein  Epidermisge- 
bilde,  sondern  eine  homogene,  geschichtete 
Substanz,  unterhalb  welcher  erst  die  Epithel- 
oder Sekretionszellen  der  Magendrüsen  kom- 
men. Bei  manchen  Vögeln,  wie  ich  es  z.  B. 
an  einem  frischen  Reiher  (Ardea  cinerea) 
beobachte,  bleibt  das  Sekret  eine  helle,  gal- 
lertige Substanz,  zum  Teil  infolge  der  Schich- 
tung von  leichtstreifigem  Aussehen.  Auch 
einzelne  Kerne,  wohl  von  abgestossenen 
Zellen  hei  rührend,  werden  in  ihr  unter- 
schieden". 

Nach  Flower  (1860)  geschieht  die  Bildung 
der  Stäbchen  im  Drüsengrunde  und  deren 
allmähliche  Austreibung  mehr  in  der  Art,  in 
welcher  ein  Haar  sich  entwickelt.  Inzwischen 
giesst  der  Oberteil  des  Schlauches  oder  die 
dazwischen  liegende  Oberfläche  eine  den 
Raum  zwischen  den  Stäbchen  ausfüllende 
Substanz  aus,  welche  das  ganze  befestigt. 
Dieser  Prozess  geht  konstant  weiter,  ent- 
sprechend der  Abnützung  der  Oberfläche.  Die 
Zwischensubstanz  ist  homogen  oder  enthält 
mehr  oder  weniger  dunkle  Massen.  Die  Stäb- 
chen sind  Verlängerungen  der  Zylinder,  welche 
in  den  Drüsenschläuchen  enthalten  sind. 
Leydig  (1864)  betont  wieder,  dass  die  soge- 
nannte Hornlage  im  Muskelmagen  der  Vögel 
das  in  Lagen  erhärtete  Sekret  der  darunter 
befindlichen  Sekretionszellen  ist.  Hasse  (1866) 
fand  bei  den  Fleischfressern  nur  eine  dünne 
Lage,  die  Epithelzellen  mehr  zylinderförmig. 
Die  Zapfen  legen  sich  entweder  dicht  an- 
einander oder  werden  von  einer  helleren 
Zwischensubstanz  verbunden.  Diese  Substanz 
wird  vom  Epithel  der  bogenförmigen  Ver- 
bindungsstücke abgesondert.  Er  unterscheidet 
helles  Zylinderepithel,  Übergangsepithel  und 


102 


hatom,  még  uiiiKÜg  latba  veendő  a  jelenlevő 
két  másik  hániféleségnek  az  elválasztáshoz 
lehetséges  viszonya."  A  mirigy fnndusban  lévő 
sejtek  folyékony  váladékot  bocsátanak  ki,  az 
ivalakú  összekötőrészek  terméke  tiszta  kuti- 
kula-képződmény. Elsőnek  említi:  „mintha  a 
sejtekből  egy-egy  erecske  indulna".  A  vála- 
dékot is  megvizsgálta.  Emlitésreméltó,  hogy 
az  egerészölyvben  mirigyekre  akadt,  melyek- 
nek hengeres  hámjában,  nagy  granulával 
ellátott  sejtek  voltak.  A  váladék  csnk  vékony, 
kissé  nyúlós  rétegben  volt  a  felszínen.  A 
lángbagolyban  a  mirigyek  alsó  részén  az 
egerészölyvéhez  hasonló  granulált  hámot  talált, 
nagy  kerek  maggal.  Curschmann  (1866)  szerint 
a  váladékot  a  mirigyek  fonalak  alakjában 
szorítják  ki,  mely  fonalakat  a  felületi  hámból 
származó  ragasztóanyag  köti  össze.  A  fona- 
lakat chemiai  viselkedésük  szerint  chitinnek 
vagy  legalább  a  chitinhez  nagyon  közel  álló 
anyagnak  tartja.  Grimm  (1866)  a  szaruréteget 
a  nyálkahártyában  fekvő  mirigyek  váladéká- 
nak írja  le,  mely  fonalakból  áll. 


Gegenbaur  (1870)  az  izmos  gyomor  belső 
felületét  számszerű  erős  réteggel  találta  ki- 
bélelve. „Ez  egy  mirigy  rétegnek  a  terméke, 
melynek  váladéka  ebbe  az  erős,  merev  álla- 
potba megy  át."  Wilczewski  (1870)  szerint  a 
szarurétegben  merőlegesen  álló  képződmények 
fekvése  megfelel  a  mirigy  belső  folytatásának. 
A  kutikula-réteget  a  mirigyek  kivezető  csa- 
tornái hatják  át:  .,Ha  a  szaruréteget  hosszú 
ideig  (7 — 8  napig)  vízben  hagyjuk  és  azután 
finom  metszeteket  vizsgálunk,  egészen  tisztán 
keskeny  jái'atokat  látni  szemcsés  tartalommal 
meglehetősen  egyenes  irányban  az  egyes 
mirigyektől  a  gyomor  felszínéig  vonulni.  Oly- 
kor két  ilyen  járat  össze  is  kapcsolódik  egy- 
mással, majd  ismét  szétválik  vagy  közösen 
kitorkollik.  A  járatok  közötti  anyag  ennél  a 
kezelésnél  gyakran  azt  a  benyomást  teszi, 
mintha  nagy,  sokszögletű  sejtekből  állana. 
Ezeket  a  járatokat  jód  hozzáadásakor  is  ész- 
lelhetni és  finom,  szárított  és  azután  kanada- 
balzsamban  bezárt   készítményekben".    Klkin 


Pflastere|)itlicl.  „Glaube  ich  sonach  das  liello 
Zylinderepithel,  wo  es  sieht  tindet,  von  der 
Beteiligung  an  den  eigentümlichen  Absonde- 
rungsvorgängen ausschliesseu  zu  dürfen,  so 
bleiben  doch  noch  immer  die  möglichen  Be- 
ziehungen der  beiden  noch  vorkommenden 
Epithelarten  ztir  Sekretion  zu  erörtern".  Die 
Zellen  im  Drüsenfundus  sezernieren  ein  flüs- 
siges Sekret,  die  Abscheidung  der  bogenför- 
migen Verbindungsstücke  ist  eine  reine  Kuti- 
kularbildung.  Er  er^Yähnt  als  erster  „als  von 
den  Zellen  Einzelströmchen  sich  ergössen". 
Auch  das  Sekret  untersuchte  er.  Es  ist  be- 
merkenswert, dass  er  beim  Mäusebussard 
Drüsen  fand,  welche  ein  Zylinderepithel  mit 
grossen  granulierten  Zellen  trugen.  Das  Sekret 
war  nur  in  dünner,  wenig  zäher  Lage  auf 
der  Oberfläche.  Bei  der  Schleiereule  fand  er 
im  Drüseiigrunde  ein  Epithel  von  ähnlich 
granuliertem  Aussehen,  wie  beim  Mäusebus- 
sard, mit  grossem  Kern.  Nach  Cürbchmann 
(1^66)  wird  das  Sekret  aus  den  Drüsen  in 
Form  von  Fäden  herausgepresst.  Diese  wer- 
den von  einer  Klebsubstanz  verbunden,  welche 
das  Oberflächenepithel  liefert.  Er  hält  die 
Fäden  nach  ihrem  chemischen  Verhalten  für 
Chitin  oder  doch  dem  Chitin  sehr  naheste- 
hend. Grimm  (1866)  beschreibt  die  Hornschicht 
als  das  Sekret  der  in  der  Schleimliaut  gele- 
genen Drüsen,  welches  aus  Fäden  besteht. 
Geöenbaur  (1870)  fand  die  Innenfläche  des 
Muskelmagens  von  einer  hornartig  festen  Lage 
überzogen.  „Sie  ist  die  Abscheidung  einer 
drüsigen  Schichte,  deren  Sekret  in  jenen 
festen,  starren  Zustand  übergeht."  Nach 
Wilczewski  (1870)  entspricht  die  Lage  der 
senkrechten  Gebilde  in  der  Hornschicht  der 
Fortsetzung  der  Drüsenlnmina.  Die  Kuti- 
kularschicht  wird  von  den  Ausführungsgängen 
der  Drüsen  durchsetzt.  ,. Lässt  man  die  Horn- 
schicht lange  Zeit  (7 — 8  Tage)  in  Wasser 
liegen  und  untersucht  dann  feine  Schnitte, 
so  sieht  man  ganz  deutlich  schmale  Gänge 
mit  einem  körnigen  Inhalt  in  ziemlich  gera- 
der Richtung  von  den  einzelnen  Drüsen  aus 
zur  Magenoberfläche  ziehen.  Mitunter  vereini- 
gen sich  auch  zwei  solcher  Gänge,  trennen 
sich  dann  wieder  oder  münden  gemeinschaft- 
lich. Die  Substanz  zwischen  den  Gängen 
macht  bei  dieser  Behandlungsweise  häufig 
den  Eindruck,  als  bestände  sie  aus  grossen 
polygonalen  Zellen.  Diese  Gänge  beobachtet 


103 


(1S71)  vizsgálatai  szerint  a  mirigyek  vála- 
(iciía  egynemű  réteggé  keinényedilí,  mely  egy- 
másfölé helyezkedett  lemezekből  áll,  „melyek 
a  iiiirigycsövek  lumenjének  megfelelően  meg 
vannak  szakítva,  úgy  hogy  ezek  egyenesen 
falnélkiili  csatorna  alakjában  a  szaruréte- 
geii  át  folytatódnak".  A  réteg  alatt  fekvő 
hengeres  hám  megszakítás  nélkül  a  mirigy- 
csövekbe folytatódik.  Haissh  adatait  a  sármány- 
ban és  a  tyúkban  nem  tudja  megerősíteni, 
melyek  szerint  a  tulajdonképpeni  gyomorban 
két  mirigyféleség  fordulna  elő,  először  egy- 
szerű csöves  mirigyek,  részint  erősen  granu- 
lált köves  sejtekkel,  részint  hengeres  hámmal, 
és  másodszor  összetett  mirigyek. 


WiEDERSHRiM  (1872)  két  munkát  adott  ki, 
melyekben  az  izmos  gyomorban  található  mi- 
rigyeknek finomabb  szerkezetével  foglalkozik. 
A  sejteket  izoláltan  és  metszeteken  tanul- 
mányozta. Magas  beállításnál  sokszögű  háló- 
zatot, körülzárt  sejtekkel  vett  észre.  Mély  be- 
állításnál „a  hossztengelyben  sok  párhuzamos 
vonallal  átszőtt  színtelen  vagy  gyengén  zava- 
ros mirigytartalom"  tűnt  elő.  A  mirigy-lument 
nyúlós,  folyékony  üvegnemfl  anyag  tölti  ki, 
mely  nem  egynemű,  hanem  párhuzamos  vona- 
lak járják  át.  Ezek  a  párhuzamos  vonalak 
egy-egy  erecskének  felelnek  meg.  Alig  hogy 
a  váladék  elhagyja  a  sejtet,  aránylag  már 
tetemes  tömörséggel  rendelkezik  és  tiszta 
kutikula-képződménynek  tekintendő.  „Minden 
váladékfonal  szélső  végén  bunkószerű  meg- 
vastagodást  mutat,  mely  erős  nagyításnál  kis 
vájulatos  képződménynek  tűnik.  Ez  a  sejtnek 
azon  részébe  kapcsolódik  bele,  mely  a  mirigy 
lumenje  felé  néz,  mi  által  egy  kupak  vagy  burok 
áll  elő,  mely  a  sejten  rajta  ül.  Ez  a  vála- 
dékburok alapjával  minden  a  mirigy-lumen 
felé  néző  sejt  alsó  részén  tovább  húzódik, 
még  pedig  egy  kampószerü  nyúlvány  bázi- 
sáig." Minden  hálószem  alapi  része  megfelel 
a  váladékburok  alapjának.  A  mirigyek  köve- 
zethámja a  nyílásnál  magasabb  és  szélesebb, 
mint  a  fundusban.  Mindegyik  sejt,  akár  sok- 
szögű, akár  ovális,  erősen  granulált.  A  sejtek 
a  propria  felőli  oldalon  rövid,  kampószerü 
nyúlványt  hordanak,  mely  szerinte    nem   tar- 


man  auch  deutlich  bei  Zusatz  von  .Jod  nnd 
bei  feinen  getrockneten  und  dann  in  Oanada- 
balsani  eingekitteten  Präparaten."  Nach  den 
Untersuchungen  KiíRins  (1871)  erhärtet  das 
Sekret  der  Drüsen  zu  einer  homogenen 
Schichte,  welche  aus  übereinander  gelagerten 
Platten  besteht,  „welche  dem  Lumen  der 
Drüsenschläuche  entsprechend  unterbrochen 
sind,  sodass  sich  diese  direkt  in  Form  eines 
wandungslosen  Kanals  durch  die  Hornschichte 
hindurch  fortsetzen."  Das  unter  der  Schicht 
liegende  zylindrische  Epithel  setzt  sich  ohne 
Unterbrechung  in  die  Drüsenschläuche  fort. 
Er  kann  den  Angaben  Hasse's  bei  Ammer 
und  Huhn  nicht  beipflichten,  dass  im  eigent- 
lichen Magen  zwei  Drüsenorten  vorkommen, 
erstens  einfache  schlauchförmige  teils  mit 
stark  granulierten  pflasterförmigen  Zellen, 
teils  mit  Zylinderepithel  und  zweitens  zu- 
sammengesetzte Drüsen. 

WiEDERSHEiM  (1872)  gab  zwei  Arbeiten 
heraus,  in  welchen  er  sich  mit  den  feineren 
Strukturverhältnissen  der  Drüsen  im  Muskel- 
magen beschäftigt.  Die  Zellen  untersuchte  er 
isoliert  und  machte  Schnitte.  Bei  hoher  Ein- 
stellung beobachtete  er  ein  polygonales  Ma- 
schenvverk  mit  eingeschlossenen  Zellen.  Bei 
tiefer  Einstellung  trat  „ein,  in  der  Längsaxe 
von  vielen  parallelen  Linien  durchzogener 
farbloser  oder  auch  schwach  trüblicher  Drü- 
seuinhalt"  zu  Tage.  Das  Drüsenlumen  ist 
von  einer  zähflüssigen,  glasartigen  Materie 
erfüllt,  welche  nicht  homogen,  sondern  von 
parallelen  Streifen  durchzogen  wird.  Diese 
parallelen  Streifen  entsprechen  Einzelström- 
chen.  Das  Sekret  kaum  aus  der  Zelle  getre- 
ten, besitzt  schon  eine  relativ  bedeutende 
Konsistenz  und  ist  als  reine  Kutikularbildung 
aufzufassen.  „Jeder  Sekretfaden  zeigt  an  sei- 
nem peripheren  Ende  eine  kolbenartige  Ver- 
dickung, welche  sich  bei  starker  Vergrösse- 
rung  als  ein  kleines  Hohlgebilde  darstellt. 
Dieses  legt  sich  an  denjenigen  Abschnitt  der 
Zelle  an,  welche  dem  Drüsenlumen  zugekehrt 
ist  und  erzeugt  dadurch  eine  Art  Kappe  oder 
Schale,  welche  der  Zelle  aufsitzt.  Diese  Sek- 
retschale schiebt  sich  mit  ihrem  Boden  an 
der  Unterseite  jeder  ins  Drüsenlumen  hinein- 
schauenden Zelle  hin  uud  zwar  bis  an  die 
Basis  eines  hackenförmigen  Fortsatzes."  Der 
Grund  jeder  Masche  ist  identisch  mit  dem 
Boden  der  Sekretschale.    Das  Pflasterepithel 


104 


tozik  a  protoplasniálioz.  Keresztmetszetben  <a 
váladékerecskék  pontoknak  tűntek  fel.  A 
sejtek  között  egy-egy  finom  váladékerecskét 
vett  észre,  mely  egészen  a  kampósnyiilvány 
bázisáig  folytatódik.  Alásodik  ninnkájában  a 
kampós  nyúlványt  kntikula-képződménynek 
tartja.  „Az  elválasztás  a  sejt  két  egymással 
diametrálisan  szemközti  részén  történik,  egy- 
szer a  mirigy  lumenje  felé  a  váladékbnrok, 
illetőleg  a  váladékfonal  alakjában  és  másod- 
szor a  propria  felé  a  kampószerü  nyúlvány 
alakjában."  Garkod  és  Sch.ípkr  (1876)  a  pylorus- 
táj  lilamentnmait  igazi  hajakkal  hasonlítja 
össze.  NUSSBAUM  (1877)  az  emlősök  fősejtjeinek 
analogonját  a  madarak  izmos  gyomrának 
sejtjeiben  látja,  melyek  itt  a  szaruszerü  réte 
get  választják  el.  1°  o  osmiumsav  iiatására  az 
izmos  gyomor  mirigyei  nem  feketedtek  meg. 
Másutt  (1882)  a  lángbagolyban  tulajdonkép- 
peni izmos  gyomrot  nem  talált.  A  sejtek  fel- 
építése a  hasnyálmirigy  sejtjeire  emlékeztet: 
„a  magtól  beljebb  egy  osmiumsavban  meg- 
barnuló finoman  szemcsézett  zona;  a  mem- 
brana príipria  felé  egy  világos  protoplasmás 
részlet."  Ezeket  a  mirigyeket  a  békák  fer- 
mentnm-mirigyeivel  hasonlítja  össze.  Nem 
lehet  az  egyszerű  csővek  mirigysejtjeit  fedő- 
sejteknek nyilvánítani.  Cattaneo  (1883  —  85)  a 
szaruréteget  összetevő  erecskéket  prizmák- 
nak nevezi.  Az  ezen  prizmák  között  fekvő 
anyag,  a  felszín  hámjának  váladékán  kívül, 
lepattogzott  hámot  is  tartalmaz. 


Bergonzini  (1885)  szerint  a  kutikulát  vagy  a 
mirigyek,  vagy  velük  együtt  a  mirigyek  közötti 
hám  is  képezi.  Pilliet  (1886)  osmiumsavval 
sötétre  festődő  mirigysejteket  kapott.  A  mirigy 
lumen-tartalma  máskép  festődött,  mint  a  sejtek. 
Pobtma(1887),Bischofp,  Leydio,  Hasse  és  Wiedkrs 
HEIM  adatait  újból  megvizsgálta.  Az  ezüstös 
sirály  izmos  gyomrában  a  mirigysejieket  erő 
sen    szemcsésnek    találta.    Cazin    (1885 — 87) 


der  Drüsen  ist  an  der  Mündung  höher  und 
ijreiter  als  im  Fundus.  Jede  Zelle,  ob  poly- 
gonal oder  oval,  ist  stark  granuliert.  Der 
Propria  zugewendete  Teil  der  Zelle  trägt 
einen  kurzen  hackenförmigen  Fortsatz,  wel- 
chen er  nicht  zum  Protoplasma  gehörig  auf- 
fasst.  An  Querschnitten  beobachtete  er  die 
Sekretströmehen  als  Punkte.  Zwischen  den 
Zellen  bemerkte  er  feine  Eiiizelströmchen, 
welche  sich  bis  an  die  Basis  des  Hacken- 
fortsatzes hin  erstreckten.  In  der  zweiten 
Arbeit  hält  er  den  Ilackenfortsatz  als  Kuti- 
kularbildung.  „Die  Sekretion  geht  auf  zwei 
einander  diametral  entgegengesetzten  Teilen 
der  Zelle  vor  sich,  einmal  gegen  das  Lumen 
der  Drüse  unter  der  Form  der  Sekretschale 
resp.  des  Sekretfadens,  und  zweitens  in  der 
Richtung  gegen  die  Propria  zu  in  Gestalt 
des  hackenförmigen  Fortsatzes."  Garrod  und 
Schäfer  (1876)  vergleichen  die  Filamente  der 
Pylorusregion  mit  wirklichen  Haaren.  Nusb- 
BAUM  (1877)  sieht  die  Analoga  der  Hauptzellen 
der  Säuger  in  den  Zellen  des  Muskelmagens 
der  Vögel,  welclie  hier  den  hornartigen  Be- 
lag absondern.  Die  Einwirkung  V/o-^r  Über- 
osmiumsäure  schwärzte  die  Drüsen  des  Mus- 
kelmagens nicht.  In  einer  anderen  Arbeit 
(1882)  fand  er  einen  eigentlichen  Muskel- 
magen bei  der  Schleierenle  nicht.  Die  Archi- 
tektonik der  Zellen  erinnert  an  die  des  Pan- 
kreas :  „einwärts  vom  Kern  eine  in  Überos- 
miumsäure  sich  bräunende,  fein  granulierte 
Zone  ;  der  Membrana  propria  zugewandt  ein 
heller  protoplasmatischer  Abschnitt".  Er  ver- 
gleicht diese  Drüsen  mit  den  Labdrüsen  der 
Frösche.  Man  sei  nicht  berechtigt  die  Drü- 
senzellen der  einfachen  Schläuche  für  Be- 
legzellen zu  erklären.  Cattaneo  (1883 — 85) 
nennt  die  Hornschicht  zusammensetzenden 
Strömchen  Prismen.  Die  zwischen  diesen 
Strömchen  liegende  Substanz  enthält  ausser 
dem  Sekret  des  Oberflächenepithels  auch  ab- 
geschuppte Epithelien. 

Nach  Bkrqonzini  (1885)  bilden  entweder  die 
Drüsen  allein  die  Kutikula  oder  es  nimmt 
das  Epithel  zwischen  den  Drüsen  daran  Teil. 
Pilliet  (1886)  bekam  mit  Osmiumsäure  dun- 
kel gefärbte  Drüsenzellen.  Bei  den  Färbun- 
gen zeigte  der  Inhalt  der  Drüsen  iui  Lumen 
ein  anderes  Verhalten  als  die  Zellen.  Postma 
(1887)  prüfte  die  Befunde  Bischofps,  Lbydios. 
Hasses     und     Wiedersheims    nach.    Bei    Larus 


105 


Schreiner  (1900)  munkájában  Somateria 
moUissiniá-nál  írja  le  bővebben  az  izmos 
gyomrot.  A  felszíni  váladék  a  krypták  miri- 
gyeinek és  a  papillafelszin  hámjának  elvá- 
lasztásából jő  létre.  Az  utóbbi,  mely  az  előb- 
bibe van  ágyazva,  levált  sejteket  is  tartal- 
maz. Az  egyes  csövecskék  sejtjei  köbalakuak, 
a  mag  gömbölyű,  nagy,  finoman  szemcsés, 
Aquüa  XXI. 


töbl)  dolcozatot  irt  a  madnrak  gyomráról,  i 
Eredményeit  egy  nagyobb  munkában  foglalta 
össze  (1888).  A  tyúkban  a  mirigysejtek  alap- 
jukon kampószerűen  hajlottak  és  a  mirigy 
lumen  felé  eső  oldalon  erősen  megduzzadtak. 
Nyilasukhoz  közel  a  sejtek  világosabbak.  Meg- 
különbözteti a  vak  tömlők  oszlopalakú  ter- 
mékeit és  a  mucosa  felszínének  termékeit, 
melyek  az  oszlopokat  egymás  között  össze- 
kötik. Mindegyik  fonal  egyenesen  a  réteg 
szabad  felszínéig  terjed.  A  különbségek,  melyek 
a  szaruréteg  szerkezetében  mutatkoznak,  csu- 
pán a  vaktömlök  elhelyezkedéseinek  követ- 
kezményei. Az  ívek  között  levált  sejtek  töme- 
gei találhatók.  Gadow  (1891)  munkájában 
Flower,  Molin,  Wikdershkim,  Curschmann,  Postma 
és  Cazin  eredményeit  ismerteti.  Hehhniuh  (1892) 
chemiailag  vizsgálta  meg  a  szarunemű  réteget. 
Arra  az  eredményre  jutott,  hogy  a  szaruréteg 
nem  áll  chitinhez  hasonló  anyagból,  mint  ezt 
Curschmann  hitte,  hanem  úgylátszik,  hogy  a 
szaruanyagokkoz  áll  közel  és  keratinoid-anyag- 
nak  nevezendő.  Marshall  (1895)  szerint  az 
izmos  gyomor  sárgás  hártyája  finom  mirigyek 
megmerevedett  váladéka.  Oppel  (1896,  Lehr- 
buch) a  sólyom  mirigycsöveiben  számos  mito- 
sist  talált.  A  sejtek  zártak  voltak  és  a  vála 
dékerecskékkel  semmi  összefüggést  nem 
mutattak.  Szakáll  (1897)  bonctana  szerint  ;iz 
izmos  gyomor  felületét  szaruszerű  szerkezet- 
nélküli  anyag  borítja,  mely  a  nyálkahártyában 
levő  csöves  mirigyeknek  besűrüsödött  vála- 
déka. Monti  (1898)  madaraknál  a  GoLoi-féle 
eljárással  sejtkörüli  csatornácskahálózatot 
kapott,  egy  hálószemben  mindig  csak  egy 
mirigysejt  volt.  A  csatornácskák  izoláltan 
mennek  a  középső  csatornához  vezető  ághoz. 


argentatus  fand  or  die  Drüsenzelim  im  Mus- 
kelmagen  stark  granuliert.  Caüin  (1885 — 87) 
gab  mehrere  Arbeiten  über  den  Muskelmagen 
heraus.  Seine  Ergebnisse  sind  in  einem  grös- 
seren Werke  (1888)  zusammengefasst.  Beim 
Huhn  sind  die  Drüsenzelleii  an  ihrer  Basis 
hackenförmig  umgebogen  und  an  der  Seite 
des  Drüsenlumens  stark  angeschwollen.  Nahe 
ihrer  Mündung  sind  die  Zellen  heller.  Er 
unterscheidet  die  Produkte  der  Blindsäcke  in 
Säulenform  und  die  Produkte  der  Oberfläche 
der  Mucosa,  welche  die  Säulen  untereinander 
verbinden.  Jeder  Faden  setzt  sich  direkt  bis 
zur  freien  Oberfläche  der  Schicht  fort.  Die 
Unterschiede,  welche  die  Struktur  der  Horn- 
schicht  zeigt,  ergeben  sicli  nur  aus  der  An- 
ordnung der  Blindsäcke.  Zwischen  den  Bögen 
befinden  sich  Haufen  abgestossener  Zellen. 
Gauow  referiert  in  seinem  Werke  (1891)  über 
die  Ergebnisse  Flowers,  Molins,  Wieuersheims 
CuRSCHMANNS,  Postma's  uud  Cazins.  Heiieniur 
(1892)  untersuchte  chemisch  die  hornartige 
Schicht.  Er  kam  zu  dem  Ergebnis,  dass  die 
Hornscliicht  nicht  wie  Curschmann  annahm, 
aus  einer  chitinähnlicben  Substanz  besteht, 
sondern  sie  scheint  den  Hornsubstanzen  nahe 
zu  stehen  uud  ist  als  eine  Keratinoide-Sub- 
stanz  zu  bezeichnen.  Nach  Marshall  (1895) 
ist  die  gelbliche  Haut  im  Muskelmagen  ein 
erstarrtes  Absondeiuiigsprodukt  feiner  Drüsen. 
Oppel  (1896,  Lehrbuch)  fand  beim  Falken  in 
den  Drüsenschläuchen  zahlreiche  Mitosen. 
Die  Zellen  waren  geschlossen  und  in  keiner 
Verljinduiig  mit  dem  Sekretströmehen.  Nacii 
der  Anatomie  von  Szakáll  (1897)  bedeckt  die 
Oberfiäclie  des  Muskelmagens  eine  hornartige, 
strukturlose  Substanz,  welche  das  verdickte 
Sekret  der  tubulösen  Drüsen  in  der  Schleim- 
haut ist.  Monti  (1898)  bekam  bei  Vögeln  ein 
perizelluläres  Kanälchennetz  mit  Hilfe  der 
GoLGischen  Methode.  Es  umfasst  immer  nur 
eine  Masche  eine  Drüsenzelle.  Die  Kanälchen 
gehen  isoliert  zum  Zentralkanal  führenden 
Zweige. 

Schreiner  (1900)  beschreibt  in  seiner  Arbeit 
bei  Somateria  mollissima  den  Muskelmagen 
näher.  Das  Oberflächen-Sekret  setzt  sich  aus 
der  Sekretion  der  Krypten  mit  Drüsen  und  des 
Epithels  der  Papillenoberfläche  zusammen. 
Letzteres  —  enthält  auch  abgestossene  Zellen 
—  liegt  im  ersteren  eingebettet.  Die  Zellen 
der    einzelneu     Tubuli    sind    kubisch,    Kern 

U 


106 


protoplasnii'iját  közönse^es  plasiiiMfpstcikck 
erősen  megfestik,  vashaeniatoxyliiiiKil  festődő 
váladékszemcséket  azonban  nem  tartalmaz, 
mint  a  mirigyes  gyomor  összetett  mirigyeinek 
sejtjei.  A  csövecskék  belseje  finom,  világos 
váladékkal  van  tele.  Felül  a  sejtek  alacso- 
nyak, plasmájuk  világos  felsörészből  és  sötét 
alsórészből  áll,  felső  végük  egyenes  vagy 
domború 

Bauhu  (1901)  megkísérelte  a  váladékfona- 
laknak a  mirigysejtekhez  való  viszonyát  kissé 
pontosabban  megállapitaiii.  1°.,  osmiumsavval 
rögzített  és  saft'raninnal  festett  készítményeket 
használt.  .\z  AbTMANN-féle  módszerrel  nem 
sikerült  a  sejtekben  granulákat  kimutatnia. 
Ismét  megtalálta  Wiedersheim  hálózatát.  „Min- 
den hálószem  megfelel  egy  sejt  átmetszetének 
és  a  sejthatárok  a  sejtekközijtti  váladékcsa- 
tornák. Egyes  helyeken  ezek  egyneműnek 
látszanak,  másokon  azonban  szemcsékből 
összetettnek,  melyek  a  sejtekben  fekvő  szem- 
csék egyenesen  folytatásai  gyanánt  tekinten- 
dők. A  sejtekközötti  váladékcsatornákból  a 
váladékcsapok  állanak  össze."  A  granulák 
főleg  e  sejtek  lumen  felé  eső  oldalán  fordul- 
nak elő.  Részint  már  a  sejtben,  részint  később 
váladékfonallá  olvadnak  össze.  Sokszor  még 
ott  is  láthatók  granulák,  a  hol  a  fonalak  már 
a  csapot  alkotják.  Flemminü,  Herm-vnn  és  Unna 
keveréke  nem  adtak  granulai.  A  HENiiA-féle 
granulamódszer  segélyével  —  fixálás  forma- 
iinban és  fokozatosan  chromsavban,  festés 
niethylenkékkel  vagy  Michaelis  keverékével  — 
sejteket  kapott,  melyek  alsó  részükben  gra- 
nulát  tartalmaztak.  Ennél  a  módszernél  főleg 
a  mirigynyak  sejtjei  festődtek.  MüLLER-féle 
folyadékban  fixált  készítmények  a  kacsából 
a  kampószerü  nyúlványokat  is  mutatták.  Phy- 
siologiailag  ez  utóbbiakat  nem  tartja  elválasztó 
természetűekuek,  úgylátszik,  hogy  a  bazális 
hártya  egy  fajtáját  képviselik.  Heidenhain  vas- 
haematoxylin-rubin  módszerével  a  sejtközötti 
járatokat  is  sikerült  volna  megfestenie,  azon- 
ban erre  vonatkozó  10.  rajza  csupán  egyforma 
vastagságú  vonalaktól  határolt  sejteket  tüntet 
fel.  MüLi,ER-féle  folyadékban  rögzített  és  methy- 
lenkék  tömény  vizes  oldatával  festett  készít- 
ményeken megint  a  mirigynyak  sejtjei  és  az 
átmeneti  részek  hámja  festődött  a  legerőseb- 
ben. Azt  a  benyomást  kapta,  uiintiia  a  mirigy 
alsó  része  az  elválasztásnál    kisebb    szerepet 


rund.  gross,  durch  gewöhnliche  Plasmafarben 
stark  tingibles,  fein  granuliertes,  aber  keine 
wie  die  Zellen  der  zusammengesetzten  Drü- 
sen des  Drüsenmagens  durch  Eisenhaemato- 
xylin  färbbare  Sekretkörnchen  enthaltendes 
Protoplasma.  Die  Tubuli  besitzen  ein  feines, 
mit  hellen  Sekret  gefülltes  Lumen.  Oben  sind 
die  Zellen  niedrig.  Plasma  aus  hellem  Ober- 
teil und  dunklem  Basalteile,  ihr  Oberende 
gerade  oder  konvex. 

B.\UER  (1901)  versuchte  das  Verhalten  der 
Sekretfäden  zu  den  Drüsenzellen  genaner 
festzustellen.  Er  benützte  Präparate,  welche 
in  l"/„  Osmiumsäure  fixiert  und  mit  Saifranin 
gefärbt  wurden.  Mit  der  ALTMANNSchen  Methode 
gelang  es  ihm  nicht  Granula  in  den  Zellen 
darzustellen.  Er  fand  das  Maschennetz  Wieders- 
HEiMS  wieder.  „Jede  Masche  entspricht  dem 
Durchschnitt  durch  eine  Zelle,  und  die  Zell- 
grenzen sind  die  interzellulären  Sekretgänge. 
An  einigen  Stellen  erscheinen  diese  homogen, 
an  anderen  hingegen  aus  Körnchen  zusam- 
mengesetzt, welche  als  direkte  Fortsetzung 
der  in  den  Zellen  liegenden  Körnchen  aufzu- 
fassen sind.  Aus  den  interzellulären  Sekret- 
gängen setzen  sich  die  Sekretzapfen  zusam- 
men." Die  Granula  kommen  meist  in  dem 
Lumen  zugewandten  Teil  der  Zellen  vor.  Sie 
verschmelzen  teils  schon  interzellulär,  teils 
später  zu  Sekretfäden.  Oft  sind  noch  dort, 
wo  die  Fäden  bereits  den  Zapfen  bilden 
Granula  sichtbar.  FtEMMiNGSche,  HERsiANNSche, 
ÜNNASche  Mischung  ergaben  keine  Granula. 
Mit  dem  BESDASchen  Granulaverfahren,  Fixie- 
ren in  Formalin  und  ansteigender  Chrom- 
säure, Färbung  mit  Methylenblau  oder  dem 
Gemisch  von  Michaelis,  Hessen  sich  Zellen 
darstellen,  welche  in  ihrem  unteren  Teile 
Granula  enthielten.  Es  färbten  sich  bei  dieser 
Methode  wesentlich  die  Zellen  des  Drüsen- 
halses. In  MüLLERScher  Flüssigkeit  fixierte 
Präparate  von  der  Ente  zeigten  auch  die 
hackenförmigen  Fortsätze.  Physiologisch  hält 
er  letztere  nicht  für  sekretorischer  Natur,  sie 
scheinen  eine  Art  von  Basalmembran  zu  re- 
präsentieren. Es  soll  ihm  zwar  gelungen  sein, 
nacli  der  HEiuENHAiNSchen  Eisenalaun-Haema- 
toxylin  -  Rubin  -  Methode  die  interzellulären 
Gänge  zu  färben,  seine  diesbezügliche  Figur 
10  zeigt  jedoch  blos  Zellen,  welche  von  gleich 
starken  Linien  begrenzt  werden.  Auch  an  in 
MüLLERScher    Flüssigkeit     fixierten    und     mit 


107 


játszana  Ezt  a  luili)iibsé<;et  a  sejteknek  a 
iiietliyleakékhez  való  különböző  affinitásából 
magyarázza.  Ezekben  a  készítményekben  a 
váladékcsapról  „egy  finom  fonalas  szerkeze- 
tet" látott  „a  sejtekhez  húzódni,  mely  itt  is 
a  sejtköriili  hálózattá  alakult.  Ezenkívül  azon- 
ban a  nagy  hálószemeken  belül,  gyakran  még 
egy  második,  igen  finom  hálózatot  láttam, 
mely  úgylátszik  kizárólag  a  sejtnek  lumen 
felé  eső  oldalára  szorítkozik'".  Ezt  a  hálózatot 
nem  mindenütt  találta,  kivételesen  mélyebben, 
a  mirigy  alsó  része  felé  is  látható  volt.  „Yála- 
dékfonalkákat  és  szemcséket  ugyan  a  mirigy 
alsó  részén  is  láthatni,  azonban  a  mirigy 
lumen  felé  fordult  sejtvég  tipikus  festődéséről 
ellentétbeu  a  külső  övvel  itt  nem  lehet  szó." 
Végül  arra  az  eredményre  jut,  hogy  az  össze- 
kötörészek  sejtdesquamatiójánál,  ezeknek  át- 
alakulásánál, az  elválasztás  fogalmát  nem  kell 
oly  félénken  kerülni.  Ha  azonban  ezt  a  kép- 
ződményt kutikulásnak  veszszük,  akkor  a  két 
fogalom  éles  elválasztása  már  tisztán  élettani 
okokból  lehetetlen. 


SwENANDER  (1902)  nagyobb  munkájában  kie- 
meli, hogy  csaknem  az  összes  búvárok  egyet- 
értenek abban,  „hogy  a  váladékrétegben  min- 
dig két  anyag  különböztethető  meg,  az  egyik, 
melyet  a  mirigyek  képeznek  és  a  melyet  a  kü- 
lönböző búvárok,  oszlopok,  prizmák  vagy  fona- 
lak alakjában  előfordulónak  írtak  le  a,  másik  a 
köztesanyag,  a  melyben  a  legtöbben  sejtmarad- 
ványokat különböztethettek  meg".  A  váladék- 
réteg jellemző  szerkezetének  keletkezését  a 
piróknál  mutatja  be.  Oszlopok  találhatók  itt, 
melyek  bizonyos  közökben  ívalakű  részek 
segélyével  a  mellettük  állókkal  össze  vannak 
kötve.  Az  ívalakii  összeköttetések  között 
sötétebb  részek  találhatók,  melyek  gyakran 
sejtmaradványokat  tartalmaznak.  Az  oszlopok 
és  az  ívalakú  részek  a  mirigyek  és  a  léczek 
oldalsó  részeiből  elválasztott  váladékból  szár- 
maznak, a  közöttük  fekvő   sötétebb  részek  a 


konz.  wässeriger  Methylenbhiulosuuï  gefärb- 
ten Präparaten  erhielt  er  wieder  die  Drüsen- 
halszelleii  und  Epithelzellen  der  Übergangs- 
stücke am  intensivsten  gefärbt.  Er  gewann 
den  Eindruck  als  sei  der  Driisengrund  an 
der  Sekretion  weniger  beteiligt.  Er  erklärt 
sich  diesen  Unterschied  aus  einer  verschiede- 
nen Affinität  der  Zellen  zum  Methylenblau. 
In  diesen  Präparaten  sah  er  von  den  Sekret- 
zapfen „zu  den  Zellen  ein  feines  Faserwerk 
hinlaufen,  welches  auch  hier  zu  dem  peri- 
zelhüären  Maschenwerk  sich  zusammensetzt. 
Ausserdem  aber  sah  ich  innerhalb  der  gros- 
sen Maschen  oft  noch  ein  zweites,  feinstes 
Netzwerk,  welches  ausschliesslich  auf  den 
dem  Lumen  zugewandten  Teil  der  Zelle  l)e- 
schränkt  zu  sein  scheint".  Dieses  Netzwerk 
traf  er  nicht  überall  an,  ausnahmsweise  konnte 
man  es  tiefer  zum  Drüsengrunde  hinab  ver- 
folgen. „Es  ist  zwar  möglich  Sekretfädchen 
und  Körnchen  auch  im  Drüsengrunde  zu  se- 
hen, doch  kann  von  einer  typischen  Färbung 
des  dem  Drüsenlumen  zugekehrten  Zellendes 
im  Gegensatz  zur  Aussenzone  hier  keine 
Rede  sein".  Zum  Schluss  kommt  er  zu  dem 
Ergebnis,  dass  man  bei  der  Zelldesquamation 
der  Verbindungsstücke,  bei  der  Umwandlung 
derselben,  nicht  so  ängstlich  den  Begriff  der 
Sekretion  meiden  muss.  Bezeichnet  man  diese 
Bildung  aber  als  Kutikularbildung,  so  ist 
eine  scharfe  Trennung  beider  Begriffe  schon 
aus  rein  physiologischen  Gründen  nicht 
möglich. 

In  seiner  grösseren  Arbeit  betont  Swenan- 
DER  (1902),  dass  fast  alle  Forscher  darüber 
einig  sind,  „dass  man  in  der  Sekretschicht 
stets  zwei  Substanzen  unterscheiden  könne, 
eine,  die  von  den  Drüsen  gebildet  und  von 
verschiedenen  Forschern  als  in  Form  von 
Säulen,  Prismen  oder  Fäden  auftretend  be- 
schrieben wird,  und  eine  Zwischensubstanz, 
worin  die  meisten  Zellenreste  haben  unter- 
scheiden können".  Die  Entstehung  der  charak- 
teristischen Struktur  der  Sekretschicht  de- 
monstriert er  bei  Pyrrhula.  Man  findet  hier 
Säulen,  die  mit  bestimmten  Zwischenräumen 
durcii  gewölbeförmige  Partieen  mit  den  ne- 
benstehenden verbunden  sind.  Zwischen  den 
gewölbeförmigen  Verbindungen  finden  sich 
dunklere  Partieen,  welche  häufig  Zellenreste 
enthalten.  Säulen  und  Gewölbe  werden  aus 
den  Drüsen  und  den  Seitenpartieen  der  Lei- 

14* 


lOS 


léczok  felső  széléliöl  erednek.  Az  elválasztás 
nem  mindig  egyt'ornia,  a  felső  széleké  kis 
jelentőségű,  a  főanyag  valószínűleg  átalakult 
elhalt  hámsejtekből  áll.  A  váladékréteg  szer- 
kezetére hatással  van  a  váladék  alkata,  bő- 
sége, bizonyos  időszakosság,  a  mirigyek  fek- 
vése és  a  mucosa  felszínének  alkata.  Van 
eset,  hogy  az  idöszakosság  hiányzik,  az  elvá- 
lasztás bő,  miáltal  szorkezetnélkiili  réteg  kelet- 
kezik. ScHHKiNF.R  és  SwENANDER,  Sem  talált 
semmit,  mi  Wihuhrshiíim  vizsgálatait  megerő- 
sítené. Egyes  esetekben  vonalakat  látott  a 
váladékoszlopokon. 


Capobianco  (1902)  a  szaruréteg  kezdeményét 
már  a  14  napos  tyúkembrióu  észlelhette. 
Mikroskopiailag  szemcsés  vagy  egynemű  priz- 
mákat alkotó  anyag,  melynek  hámsejtjei  az 
involutio  különböző  szakaszaiban  találhatók. 
Chemiailag  a  chitiiihez  áll  közel.  Vigorita 
(1906)  a  következő  madarak  izmos  gyomrának 
szarurétegét  vizsgálta  meg  felépítés  és  kelet- 
kezés szerint:  Strix  passerina,  Falco  tinnun- 
culus,  Passer  domestieus,  Columba  domestica, 
Jleleagris  gallopavo,  Gallus  domestieus,  Anas 
bosclias,  Anser  domestieus.  A  gyomrot  a 
stratum  cutículo-ventricolare  borítja,  mely  a 
nyelőcső  rétegzett  hámjától  élesen  különbözik. 
Ugylátszik,  hogy  a  régió  hámjának  átala- 
kulásából és  sejtjeinek  elválasztásából  ered. 
Ebben  az  anyagban  köztesfekvésű  hámrészek 
találhatók,  melyek  a  mirigyhám  felszínén  kí- 
vül kisebb  mértékben  a  mirigyek  fundiisából 
is  származnak.  A  chitines  anyagokhoz  áll 
közel,  a  szaruanyagtól  különböző. 


Anyag,  módszer. 

Minthogy  a  keratinoid-réteg  a  különböző 
madarakban  a  táplálék  mineniűsége,  jobban 
mondva  ellenálló  képessége  szerint  különböző 
erősségben  van  meg,  nevezetesen-  nagyon 
gyenge,  puha  réteg  alakjában  általában  a 
húsevő  ragadozókban  és  legerősebben  a  mag- 


stf'u  abgesonderten  Sekret  gebildet,  die  da 
zwischen  liegenden  dunkleren  Partieen  riiluen 
vom  oberen  Rand  der  Leisten  her.  Die  Sekre- 
tiiin  sei  nicht  immer  gleicliförinig,  vom  oberen 
Rande  sei  sie  wenig  bedeutend,  die  Haupt- 
masse besteht  wahrscheinlich  aus  umgewan- 
delten toten  Epithelzellen.  Die  Struktur  der 
Sekretschicht  wird  durch  die  Beschatlenheit 
und  Reiclilichkeit  des  Sekretes,  durch  die 
Lage  der  Drüsen  und  die  Konfiguration  der 
!\fucosa  beeinthisst.  Es  gibt  Fälle,  wo  die 
Periodizität  fehlt,  die  Sekretion  ist  reichlich, 
dadurch  entsteht  eine  Schicht  ohne  Struktur. 
Wie  SoHRKiNER,  fand  auch  Swenanher  nichts, 
was  die  Untersuchungen  Wiedersheims  be- 
stätigte. In  einigen  Fällen  sah  er  Linien  auf 
den  Sekretsäulen. 

Capobianco  (1902)  fand  die  Hornschicht  schon 
Ijeim  vierzehntägigen  Hühnerembryo  ange- 
deutet. Mikroskopisch  ist  sie  eine  gekörnte 
oder  homogene  Prismen  bildende  Substanz, 
darin  Epithelzellen  in  verschiedenen  Involu- 
tionsstadien sicli  finden.  Chemisch  steht  sie 
dem  Chitin  sehr  nahe.  Vigorita  (1906)  unter- 
suchte die  Hornschicht  im  Muskelmagen  fol- 
gender Vögel  auf  Bau  und  Entstellung:  Strix 
passerina.  Falco  tinnunculus,  Passer  dome- 
stieus, Columba  domestica,  Meleagris  gallo- 
pavo, Gallus  domestieus,  Anas  boschas,  Anser 
domestieus.  Der  Magen  wird  vom  Stratum 
cuticulo-ventricolare  ausgekleidet.  Dieses  un- 
terscheidet sich  vom  geschichteten  Pflaster- 
epithel des  Oesophagus  fundamental.  Es 
scheint  von  der  Metamorphose  des  Epithels 
der  Region  und  von  der  Sekretion  der  Zellen 
desselben  herzurühren.  In  dieser  Substanz 
befinden  sich  dazwischenliegende  epitheliale 
Elemente,  welche  ausser  von  der  Oberfläche 
des  Drüsenepithels  in  beschränktem  Mass 
auch  vom  Fundus  der  Drüsen  stammen.  Es 
steht  den  chitinösen  Substanzen  nahe,  unter- 
scheidet sich  von  der  Hornsubstanz. 


Material,  Technik. 

Da  die  keratinoide  Schicht  bei  den  ver- 
schiedenen Vögeln  der  Nahrung  nach,  oder 
besser  deren  Resistenz  nach  in  verschiedener 
Stärke  auftritt  und  zwar  :  als  sehr  schwache, 
weiche  Schicht  im  allgemeinen  bei  den 
fleischfressenden  Raubvögeln  und    am  stärk- 


109 


evő  tyúkfélékben  —  a  vizsgálatnál  erre  tekin- 
tettel kelletett  lennem.  Már  tisztán  technikai 
okokból  is  legelőször  a  gyengébb  réteggel 
ellátott  ragadozók  gyomrát,  a  közönséges  öly- 
vét, Ruteo  bnteo  (L.)  és  az  erdei  fiilesbago- 
lyét, Asio  otns  (L.),  vizsgáltam  meg.  Ezeken 
kívül  a  nyaktekercs,  Jynx  torqnilla  —  L.  tehát 
egy  rovarevő  izmos  gyomrát  és  végül  egy 
hatalmas  réteggel  ellátott  madárét,  a  házi 
tyúkét,  Galhis  domesticus  L..  A  kifejlett  pél- 
dányok vizsgálata  mellett,  embriókra  is  vol- 
tam tekintettel,  főleg  annak  a  kérdésnek  tisz- 
tázására, hogy  miféle  sejtek  fordulnak  a 
hámban  tulajdonképpen  elő.  Erre  a  czélra 
Jynx  torquilla  és  Passer  domesticus  embrió- 
kat használtam,  még  pedig  jó  késői  stádiu- 
mokat, minthogy  fel  lehetett  tenni,  hogy  ha 
a  sejtek  között  valami  különbség  van,  úgy 
ezt  a  későbbi  stádiumok  jobban  fogják  mu- 
tatni, mint  a  korábbiak.  Osszeiiasonlitásul  a 
vetési  varjú,  Corvus  frugilegus  L.,  és  a  tövis- 
szúró gébics,  Lanius  collurio  L.  zúzájából 
készített  metszeteket  használtam.  Azon  búvárok 
nézetének  megvizsgálására,  kik,  mint  a  törté 
neti  áttekintésben  láttuk,  a  zúzában  a  kerati- 
noid  réteget  szaruképzödménynek  tekintették 
vagy  legalább  a  papillák  felső  részén  vettek  fel 
elszarusodást,  a  házi  egér.  Mus  musculus  L. 
gyomrából  is  készítettem  metszeteket.  Végül, 
hogy  a  sauropsidia-törzs  másik  ága  is  kép- 
viselve legyen,  kiegészítésül  a  zöld  gyík, 
Lacerta  viridis  Gesn.  gyomrát  is  használtam. 
A  normális  izmos  gyomor  vizsgálata  mellett, 
pilocarpinizácziós  befecskendezésekkel  is  kí- 
sérleteztem. 


A  rögzítő  folyadékok  közül  alkohol-formolt 
használtam  Schaffer  szerint  (2  rész  96"/,, 
alkohol  + 1  rész  formol),  melynek  granula 
megtartó  képességéről  a  múlt  évben  volt 
alkalmam  meggyőződni.'  Ez  alkalommal  igen 
jól  tartotta  meg  a  keratinoid-anyagot  képző 
granulákat.  Mellette  igen   jó    szolgálatot    tett 

'  Gbkschik  J.  a  uiadaiak  állalatti  mirigyénelc  (Glan- 
dula iiiandibulaiis)  szövettani  vizsgálata.  Adalíiií  a 
muc'inképzödés  isuicietéhez.  Aquila.  XX.  I<.  l!)l;i. 


sten  bei  den  körnerfressenden  Hühnerarten 
—  musste  ich  diesen  Umstand  bei  der  Un- 
tersuchung berücksichtigen.  Schon  aus  rein 
technischen  Gründen  untersuchte  ich  zuerst 
den  mit  schwächerer  Schicht  bekleideten  Ma- 
gen der  Raubvögel,  den  des  Mäusebussards, 
Buteo  buteo  (L.)  und  den  der  Waldohreule, 
Asio  otus  (L.).  Ausserdem  untersuchte  ich 
den  Muskelmagen  des  Wendehalses,  Jynx 
torquilla  L  ,  also  den  eines  Insektenfressers 
und  endlich  den  eines  Vogels,  welcher  mit 
starker  Schicht  bewaffnet  ist,  den  des  Haus- 
huiines,  Gallus  domesticus  L.  Neben  der 
Untersuchung  erwachsener  Exemplare  rich- 
tete ich  mein  Augenmerk  audi  auf  Embryonen, 
besonders  um  die  Frage  zu  klären,  was  für 
Zellen  eigentlicli  im  Epitiiel  vorkommen.  Zu 
diesem  Zwecke  benützte  ich  Embryonen  von 
Jynx  torquilla  und  von  Passer  domesticus 
und  zwar  ziendich  späte  Stadien,  da  man 
voraussetzen  konnte,  dass  wenn  es  zwischen 
den  Zellen  einen  Unterschied  gibt,  so  wer- 
den ihn  die  späteren  Stadien  deutlicher  als 
die  frühen  zeigen.  Zum  Vergleich  zog  ich 
Schnitte  vom  Muskelmagen  der  Saatkrähe, 
CorvHs  frugilegus  L.,  und  des  Dorndrehers, 
Liinius  collurio  L.  heran.  Um  die  Ansicht 
derjenigen  Forscher  zu  untersuchen,  die,  wie 
aus  der  historischen  Übersicht  hervorgeht, 
die  keralinoide  Schicht  im  Muskelmagen  für 
eine  Hornbildung  hielten  oder  wenigstens  auf 
der  Oberfläche  der  Papillen  eine  Verhornung 
glaubten  annehmen  zu  müssen,  machte  ich 
auch  Schnitte  vom  Magen  der  Hausmaus, 
Mus  musculus  L.  Endlich  um  auch  den  andern 
Zweig  des  Sauropsiden-Stammes  vor  mir  zu 
haben,  untersuchte  ich  gleichzeitig  den  Magen 
der  grünen  Eidechse,  Lacerta  viridis  Gesn.  Ne- 
ben den  normalen  Muskelmagen  benutzte  ich 
auch  solchen,  den  ich  durch  Injektion  von 
Pilocarpin  gereizt  hatte. 

Von  den  Fixierungsflüssigkeiten  gebrauchte 
ich  Alkohol-Formol  nach  Sch.^iífur  (2  Teile 
96  7o  Alkohol  +  1  Teil  Formol),  von  dessen 
Granula  erhaltenden  Eigenschaften  ich  mich 
voriges  Jahr  überzeugen  konnte'.  Diesmal 
erhielt  diese  Flüssigkeit  sehr  gut  die  kerati- 
noide    Substanz    bildenden    Granula.    Neben 

'  Greschik,  E.  Histologische  Unteisucluingen  der 
Unterkieferdiiise  (Glandula  mandibularis)  der  Vögel. 
Ein  Beitrag  zur  Kenntnis  der  Mucinbildung.  —  .Vqiiila 
B.  XX.  1913. 


110 


Heidenhain  „subtrie"-ja  (suhlinint-trichlnieczet- 
sav-eczetsav;  „subtrie"  =  IIkiudnhain  laborató- 
riumában széltében  használt  rövidítés).  Fes- 
tésül a  DiíLAi'iBLD-féie  haematoxylinthiazinpiros 
és  a  HEi[)ENHAiN-íele  vashaeniatoxylin-tMazin- 
piros  kettős  festést  használtam. 

Az  erősebb  izomzattal  ellátott  zúzákról  a 
felesleges  izomzatot  eltávoiitotlarn,  hogy  a 
rögzítő  folyadék  annál  könnyebben  hatolhas- 
son be.  A  tyúk  erőteljes  keratinoid-rétegét 
egyes  darabkákról  teljesen  iehúztani,  másokon 
a  darabka  egyik  felén  rajta  hagytam.  Ez  az 
eljárás  igen  tanulságos  praeparatuniokat  adott; 
azért  volt  szükséges,  mert  a  még  meg  nem 
keményedett  váladék  a  kemény  réteg  alat^ 
sürü  folyadék  alakjában  vesszi  körül  a  papü- 
lákat.  Ha  a  réteget  nem  húzzuk  le,  nem  kapunk 
vastag  keratinoid-réteggel  ellátott  zúzák  papil' 
iáiról  jól  tíxált  sejteket,  mert  az  említett  fél- 
folyékony  váladék,  eltekintve  magának  a 
megkeményedett  réteg  gátló  hatásától,  meg- 
akadályozza a  rögzítő  folyadék  teljes  érvé- 
nyesülését. Még  egy  körülményt  óhajtok  itt 
felemlíteni.  Legtöbb  helyütt  azt  olvassuk,  hogv 
a  keratinoid-réteg  csak  akkor  vágható  niikro- 
tomkéssel,  ha  a  tárgyat  lehetőleg  rövid 
ideig  (1  óráig)  tartjuk  9b°  •>  alkoholban  és  az 
absolut  alkoholt  teljesen  elhagyjuk.  Ilyen  el- 
járással, ha  talán  sikerül  is  a  réteget  metszeni, 
az  alatta  levő  szöveti  elemek  teljesen  haszna- 
vehetetlenek. Teljes  joggal  emeli  ki  Apathy,^ 
hogy  ujabban  ismét  lábrakapott  az  a  rossz 
szokás,  hogy  a  beágyazandó  tárgyat  nem 
teszik  alkohol  absolut-ba.  Teljes  víztelenítés 
nélkül  nincs  jó  beágyazás  s  így  nincs  jó 
praeparatum.  Anyagomat  absolut  alkoholon, 
szénkénegen  át  paraffinban  ágyaztam  be  s  a 
réteg  keménysége  miatt  ritkán  volt  okom 
panaszkodni,  jó  mikrotomkéssel  4  jj.  vastag- 
ságú metszeteket  készítettem. 


'  Apáthv  St.  v.,    Neuere   Beitrüge    zur    Schneide- 
technik.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskop.  B.  '29.  1912. 


dieser  erwies  sehr  gute  Dienste  Hridbnh.mns 
^iSubtrie'  (Sublimat-Trichloressigsäure-Essig- 
säure;  „Subtrie''=in  Heuìenhains  Laboratorium 
gebrauchte  Verkürzung).  Zum  Färben  ge- 
brauchte ich  die  Doppelfärbungen  :  Dbla- 
FUiLDSches  naematoxylin-Thiazinrol  und  Hi;i- 
drnha  ns  Eisenalaunhaematoxylin-Thiazinrot. 
Von  den  mit  stärkerer  Muskulatur  verse- 
henen Mägen  entfernte  ich  die  überflüssige 
Muskulatur,  damit  die  Fixierungsflüssigkeit 
leichter  eindringen  könne.  Die  starke  kera- 
tionide  Schicht  des  Huhnes  entfernte  ich  von 
einigen  Stückchen  ganz,  auf  anderen  Hess  ich 
sie  auf  einer  Hälfte  daran.  Dieses  Verfahren 
ergab  sehr  instruktive  Präparate  und  ist 
darum  nötig,  weil  das  noch  nicht  erhärtete 
Sekret  unter  der  hart  gewordenen  Schicht  in 
Gestalt  einer  dicken  Flüssigkeit  die  Papillen 
umgibt.  Wenn  wir  das  Abziehen  der  Seh  cht 
unterlassen,  so  bekommen  wir  von  den  Pa- 
pillen der  mit  einer  dicken  keratinoideu  Schicht 
versehenen  Mägen  keine  gut  fixierten  Zellen, 
weil  das  früher  erwähnte  halbflüssige  Sekret, 
abgesehen  vom  Widerstand,  welchen  die 
erhärtete  Lage  selbst  ausübt,  die  vollkommene 
Wirkung  der  Fixierungsflüssigkeit  vereitelt. 
Noch  einen  Umstand  möchte  ich  hier  nicht 
unerwähnt  lassen.  An  den  meisten  Stellen 
können  wir  lesen,  dass  die  keratinoide  Schicht 
mit  dem  Mikrotommesser  nur  dann  schneidbar 
ist,  wenn  man  das  Objekt  möglichst  kurze 
Zeit  (1  Stunde)  im  967o  Alkohol  lässt  und  den 
absolutpn  Alkohol  gänzlich  vermeidet.  Bei 
diesem  Verfahren,  wenn  das  Schneiden  der 
Schicht  auch  gelingen  mag,  ist  das  darunter 
befindliche  Gewebe  gänzlich  unbrauchbar.  Mit 
vollem  Recht  hebt  Apathy'  hervor,  dass  neuer- 
dings wieder  die  schlechte  Gewohnheit  Platz 
griff,  dass  das  einzubettende  Objekt  in  abso- 
uten Alkohol  nicht  gebracht  wird.  Ohne  voll- 
kommene Entwässerung  gibt  es  keine  gute 
Einbettung  und  so  auch  kein  gutes  Präparat. 
Ich  bettete  mein  Material  über  absoluten  Al- 
kohol, Schwefelkohlenstofl'  in  Paraffin  ein  und 
hatte  über  die  Härte  der  Schicht  selten  Ur- 
sache zu  klagen,  mit  einem  guten  Mikrotom- 
messer verfertigte  ich  4  [i  dicke  Schnitte. 

'  Apathy,    St.   v.   \e  nere   Beiträge   zur  Schneide 
technik.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskop.  B.  29.  1912" 


Ill 


Saját  vizssrálalaiiii  eredménye. 

A  történeti  íittekintésben  láttuk,  hogy  a 
szerzők  egy  része  a  keratinoid-réteget  vagy 
unnak  legalább  egy  részét,  elszarusodási  folya- 
mattal ho/./.a  kapcsolatba.  Ilyen  elszarusodás 
a  gyomorban  a  gerinczesek  törzsében  nem 
ismeretlen,  amennyiben  a  rágcsáló  emlősök- 
nél tényleg  előfordul.  Ismeretes,  hogy  az 
egérfélék  első  gyomorrészében,  a  pars  cardiaca- 
ban  kövezethám  van,  mint  a  nyelőcsőben, 
mely  a  felső  rétegekben  elszarusodik.  A  myo- 
morpliák  gyomrának  elszarusodott  része  Töpfer' 
szerint  ligylátszik  egy  éléskamra  szerepét 
tölti  be.  Bizonvos,  hogy  minden  növény- 
evő állat  nagyobb  eledeltömeget  vesz  magába, 
mint  a  mennyit  a  gyomor  rövid  idő  alatt 
meg  tudna  emészteni.  A  növényevő  emlősök 
szaruhámmal  bélelt  gyomorszakaszai  ennek 
következtében  bizonyos  tekintetben  váróhe- 
lyiségnek tekinthetők,  a  melyből  kisebb  részek 
a  gyomor  emésztő  mirigyszakaszába  kerülnek. 
Ha  ezt  a  madaraknál  található  berendezéssel 
hasonlítjuk  össze,  bizonyos  hasonlatosságot 
veszünk  észre.  A  madarak  izmos  gyomra  a 
trituratio  mellett,  legalább  bizonyos  fajoknál, 
a  tápláléknak  bizonyos  ideig  való  megtar- 
tását is  czélozza  ;  az  emésztésnél  nem  az 
itten  található  mirigyek,  hanem  a  mirigyes 
gyomor  működik  közre.  Ezt  szem  előtt  tartva, 
talán  arra  gondolhatnánk,  hogy  a  madarak 
izmos  gyomrában  található  keratinoid-réteg  is 
ilyen  elszarusodási  folyamatnak  a  következ- 
ménye és  igy  talán  valami  alapja  volna  a 
régebbi  búvároktól  leirt  elszarusodásnak.  Nem 
látszott  tehát  fölöslegesnek  ezt  a  folyamatot, 
a  madarak  keratinoid-rétegének  keletkezé- 
sével foglalkozva,  egyidejűleg  az  emiitett 
rágcsálók  gyomrában  is  megvizsgálni.  A  házi 
egér  gyomrán  ugyanolyan  technikával  végzett 
vizsgálataim  azonban  arra  az  eredményre 
vezettek,  hogy  az  egérfélékbeu  és  a  madarak- 
ban két  merőben  különböző  folyamattal  van 
dolgunk.  A  házi  egér  gyomrában  elszaru- 
sodás, a  madarak  izmos  gyomrában  tiszta 
secretio  van.  Az  egér  gyomrának  pars  car- 
diaca-jában  többrétegű  lapos  hám  van,  a 
felső  rétegek  teljesen  elszarusodtak,  az  alattuk 
levő   rétegek    sejtjeiben  sok  eleidin-szemcse 


'  Töpfer,    K.,    Die    .Morpliologie   dea   Magens   der 
Rodentia.  —  Morphol.  Jahrb.  B.  17.  1891. 


Ergebnis  meiner  Tliitersucliungen. 

Wir  sahen  in  der  historischen  Übersicht, 
dass  ein  Teil  der  Forscher  die  keratinoide 
Fchicht  oder  wenigstens  einen  Teil  derselben 
mit  einem  Verhornungsprozess  in  Verbindung 
bringt.  Ein  derartiger  Verhornungsprozess  im 
Magen  ist  im  Vertebraten-Stamme  nicht  un- 
bekannt, da  er  bei  den  Nagern  tatsächlich 
vorkommt.  Bekanntlich  kommt  in  der  ersten 
Magenabteilung,  Pars  cardiaca,  der  Mäuse 
Pflasterepithel  wie  im  Oesophagus  vor,  wel- 
ches in  den  oberen  Schichten  verhornt.  Die 
verhornte  Magenabteilung  der  Myomorpha 
scheint  nach  Töpfer'  die  Rolle  einer  Vorrats- 
kammer zu  spielen.  Es  ist  sicher,  dass  alle 
herbivoren  Tiere  grössere  Nahrungsmengen 
aufnehmen,  als  in  kurzer  Zeit  der  Magen 
verdauen  kann.  Die  hornepitheltragenden 
Magenabteilungen  der  herbivoren  Säugetiere 
können  daher  gewissermassen  als  ein  Warte- 
raum betrachtet  werden,  aus  dem  kleinere 
Teile  in  den  verdauenden  Drüsenabschnitt 
des  Magens  gelangen.  Wenn  wir  dies  mit 
den  bei  den  Vögeln  antreffenden  Einrichtuu- 
gen  vergleichen,  so  linden  wir  eine  gewisse 
Ähnlichkeit.  Der  Muskelmagen  der  Vögel  be- 
zweckt neben  der  Trituration,  wenigstens  bei 
gewissen  Arten,  auch  die  Erhaltung  der 
Nahrung  für  eine  gewisse  Zeit,  an  der  Ver- 
dauung nehmen  nicht  die  hier  vorkommenden 
Drüsen,  sondern  die  des  Drüsenmagens  teil. 
Dies  vor  Augen  haltend,  könnte  man  vielleicht 
auf  den  Gedanken  kommen,  dass  auch  die 
im  Muskelmagen  der  Vögel  vorkommende 
keratinoide  Schicht  das  Ergebnis  eines  der- 
gleichen Verhoruungsprozesses  sei  und  so 
vielleicht  ein  Grund  vorhanden  wäre,  welcher 
die  Ansicht  der  älteren  Autoren  über  die 
Verhornung  stützen  würde.  Es  schien  daher 
nicht  überflüssig,  diesen  Vorgang,  mit  der 
Entstehung  der  kerationiden  Schicht  beschäf- 
tigt, gleichzeitig  auch  im  Magen  der  vorhin 
erwähnten  Nager  zu  untersuchen.  Meine  mit 
gleicher  Technik  am  Magen  der  Hausmaus 
angestellten  Versuche  führten  mich  jedoch 
zu  dem  Ergebnis,  dass  wir  es  bei  den  Mäusen 
und  bei  den  Vögeln  mit  zwei  wesentlich  ver- 
schiedenen Vorgängen  zu  tun  haben.  Im  Magen 


'    Töpfer    K.    Die    .Mori)liologie    des    Magens    der 
Küdentia.  —  Morpliol.  Jahrb.  B.  17.  1891. 


112 


van.  A  madarak  izmos  gyomrában  a  hám 
egyrétegű,  a  sejtekben  eleidin-szemcséket 
sohasem  találtam,  a  sejtek  az  elválasztás 
szolgálatában  állanak  ágy  a  mirigyekben, 
mint  a  papillák  csúcsán. 


Az  elválasztó  miri^ytubulnsok  az  egerésző 
ölyvnél  rendesen  a  következő  képet  mutat- 
ták. Acidophil-festődésü  granulával  telt  sejtek 
mellett  olyanokis  voltak  észrevehetők,  melyek- 
ben semmi  granula  nem  volt,  egyszerű  szürke- 
színű  sejtek  voltak  (1.  rajz).  Ez  az  acidophil 
granuláczió  a  keratinoid-anyag  kezdő  szaka, 
a  szürke  sejtek  már  a  szétfolyt  kész  váladé- 
kot tartalmazzák.  Ugyanilyen  szürkeszinn  a 
csövekben  levő  kész  váladék,  melyet  egyesek 
csapoknak  írtak  le.  Meg  kell  jegyeznem,  hogy 
a  kész  váladék  vashaematoxylinnal  általában 
erősen  festődik,  azonban  a  difl'erencziálásnál 
vékony  metszetekből  meglehetős  könnyen  ki- 
vonható, minek  következtében  az  előbb  em- 
lített szürke  szín  áll  elő.  Vastagabb  metsze- 
tekből sokkal  nehezebben  vonható  ki  s  az 
ilyen  készítményekben  úgy  a  megkeményedett 
szarunemű  réteg,  mint  a  csapok  sötétkéken 
vagy  feketén  maradnak  meg.  Ezenkívül  úgy 
látom,  hogy  a  már  megkeményedett  rész  job- 
ban tartja  a  haematoxylint.  A  Di:LAFinLD-féle 
haematoxylin  kékesre  festi  az  anyagot  s  ez 
meg  is  maradt.  A  mag  ezekben  a  sejtekben 
a  bázison  foglal  helyet,  kissé  lapított,  chro- 
niatinban  dús,  erősen  festődik. 

A  sejteknek  ezt  az  elrendeződését  az  egész 
csőben  megtaláljuk,  kivéve  a  legfelsőbb  részen. 
A  papillák  csúcsa  felé  t.  i.  csupa  egyszerű 
szürke  színű  sejteket  találunk,  minden  észre- 
vehető szerkezet  nélkül.  Ez  azonban  csak 
onnan  van,  hogy  a  zúza  felületén  levő  bár- 
mily gyenge  réteg  is,  a  rögzítő  folyadék 
hatását  csökkentette.  Hogy  itt  a  csúcson  is 
tel.jesen  azonos  secretionális  folyamattal  van 
dolgunk,  arról  meggyőződhettem  az  erdei 
fülesbagoly  zúzájából  készített  metszeteken 
(3.  rajz),  továbbá  készítményeken  a  tyúk  zúzá- 
jából, melyeknél  a  megkeményedett  szaru- 
nemű réteget  rögzítés  előtt  eltávolítottam  4.) 
rajz).  A  sejtek   nagysága  a  mirigycsövecské- 


der  Hausmaus  kommt  Verhornung,  ira  Muskel- 
magen der  Vögel  reine  Sekretion  vor.  In  der 
Pars  cardiaca  im  Magen  der  Maus  ist  mehr- 
schichtiges l'lattenepithel  vorimnden.  die  obe- 
ren Schichten  sind  gänzlich  verhornt,  in  den 
Zellen  der  unterhalb  gelegenen  Schichten 
sind  viele  Eleidinkörner.  Im  .Muskelmagen 
der  Vögel  ist  das  Epithel  einschichtig,  in  den 
Zellen  fand  ich  nie  Eleidinkörner,  die  Zellen 
stehen  in  den  Drüsen,  wie  auf  den  Papillen- 
spitzen  im  Dienste  der  Sekretion. 

Die  sezernierenden  Drüsentiibuli  zeigten 
beim  Mäusebussard  gewöhnlich  folgendes  llild. 
Neben  acidophil  gefärbte  Granula  enthalten- 
den Zellen,  waren  auch  solche  zu  beobach- 
ten, welche  keine  Granula  enthielten,  es  waren 
einfach  graugefärbte  Zellen  (Fig.  1).  Diese 
acidopliile  Granulation  ist  das  Anfangsstadium 
der  kerationiden  Substanz,  die  grauen  Zellen 
enthalten  bereits  das  verflüssigte  fertige  Sekret. 
Von  gleich  grauer  Farbe  war  auch  das  fertige 
Sekret  in  den  Schläuchen,  welches  von  eini- 
gen Autoren  als  Zapfen  bezeichnet  wurde. 
Ich  muss  bemerken,  dass  das  fertige  Sekret 
sich  mit  Eisenhaematoxylin  im  allgemeinen 
stark  färbt,  jedoch  beim  Ditì'erenzieren  ausdün- 
nen Schnitten  ziemlich  leicht  ausgezogen  wird, 
wodurch  sich  die  obenerwähnte  graue  Farbe 
ergibt.  Aus  dickeren  Schnitten  ist  es  viel 
schwerer  ausziehbar  und  in  solchen  Präpa- 
raten bleiben  die  erhärtete  hornartige  Schicht, 
wie  die  Zapfen  dunkelblau  oder  schwarz. 
Ausserdem,  soweit  ich  sehe,  hält  der  schon 
erhärtete  Teil  das  Haematoxylin  besser.  Das 
DELAFiELiische  Haematoxyliu  färbt  die  Substanz 
bläulich  und  dieser  Ton  bleibt.  Der  Kern 
nimmt  in  diesen  Zellen  an  der  Basis  Platz, 
ist  etwas  abgeplattet,  cliromatinreich,  färbt 
sich  stark. 

Diese  Verteilung  der  Zellen  finden  wir 
im  ganzen  Tubulus,  ausgenommen  höher  zu. 
Gegen  die  Papillenspitzen  nämlich  finden  wir 
lauter  graugefärbte  Zellen,  ohne  welche  be- 
merkbare Struktur.  Dies  ist  jedoch  nur  darum 
der  Fall,  weil  die  auf  der  Oberfläche  der 
Mucosa  befindliche,  wenn  auch  nur  schwache 
Schicht,  die  Wirkung  der  Fixierungflüssigkeit 
abschwächte.  Dass  wir  es  auch  hier  auf 
den  Spitzen  mit  volkommen  gleichem  Sekre- 
tions-Vorgang zu  tun  haben,  davon  konnte 
ich  mich  an  Schnitten  vom  Muskelmagen  der 
^\'aldüllrenle  (Fig.  3),    ausserdem    au  Präpa- 


ii;^. 


ben  bizonyos  fokin'  változó,  a  piij)illák  csúcsa 
felé  rendesen  jitval  magasabb,  arcliilfíkturális 
sajátság,  melyet  a  bélcsatorna  bolyliain  is 
széltében  észlelhet iiiik. 


Az  emiitelt  sejtekben  a  granulák  már  bizci 
nyos  nagyságot  értek  el.  Ezeken  kívül  talál- 
tam sejteket,  melyekben  finomabb  szemcsézct 
volt.  ez  azonban  szintén  határozottan  acidophil 
festődést  mutatott.  Kétségtelen,  hogy  ezek  a 
sejtek  egy  korábbi  stádiumot  képviselnek,  a 
granula  ezekben  még  igen  kicsi.  A  nagyobb 
granula  a  kisebbekből  összefolyás  litján  áll 
elő.  Hogy  ez  tényleg  így  történik,  erre  döntő 
bizonyítékkal  voltak  készítményeim,  melyeket 
pilücarpinizálás  után  nyertem.  Itt  a  csövek 
sejtjeiben  sokkal  nagyobb,  de  egyúttal  keve- 
sebb granula  volt  észlelhető  (5.  rajz).  A  tinóm 
szemcsézettel  ellátott  sejtek  magja  szép  göm- 
bölyű s  szintén  az  alapi  részen  foglal  helyet. 
Az  erdei  fiilesbagolyban  gyakran  találtam  igen 
finom  szemcséjű  sejteket,  melyekben  a  göm- 
bölyű mag  a  középen  feküdt.  Különben  a 
csövek  sejtjei  az  egyes  madárfajokban  különb- 
séget mutatnak,  így  a  tyúkban  kicsiny,  köbös 
sejteket  találtam  nagy  maggal.  Vannak  sejtek, 
melyekben  a  lumen  felé  eső  oldalon  na- 
gyobb granulák  gyűltek  össze  (3.,  4.  rajz), 
alsó  felükben  azonban  csupán  apró  szemcsé- 
zct van.  Ez  arra  vall,  hogy  a  granulák  a 
lumenfelőii  oldalon  gyűlnek  össze  s  itt  kezde- 
nek szétfolyni,  a  mint  találhatók  is  sejtek,  me- 
lyekben a  lumen  felé  eső  oldalon  már  szétfolyt 
váladékot  tartalmaznak,  alul  a  mag  körül  még 
plasma  van.  \'égül  találhatók  sejtek,  melyek 
váladékukat  teljesen  kibocsátották.  Testükben 
csak  itt-ott  látni  még  váladékmaradványokat 
és  plasmaszálakat,  hálózatot  (7.  rajz).  A  mag- 
áz alapi  részen,  rendesen  egy  sarokban  fog- 
lal helyet,  körülötte  pedig  kevés  protoplasma. 


A  váladéknak    kibocsátására  vonatkozólag, 
a    történeti    áttekintésben    láttuk,    hogy    már 
H.\ssR  felemlítette  :   ..mintha  a  sejtekből    egy- 
egy  erecske  indulna".  Wiedeesheim  a  mirigyek 
Aqiüla  XXI 


raten  vom  Muskelmagen  des  Huhnes  (Fig.  4) 
von  denen  ich  vor  dem  Fixieren  die  erhärtete 
hornariige  Schicht  entfernte,  überzeugen.  Die 
Grösse  der  Zellen  im  Tubnlns  ist  bis  zu  einem 
gewissen  Grade  verschieden,  auf  den  Papillen- 
spitzen  sind  sie  gewöhnlich  viel  höher,  eine 
architekturelle  Eigenschaft,  welche  wir  auch 
an  dem  Zotten  des  Darmkanales  weit  und 
breit  beobachten  können. 

In  den  erwähnten  Zellen  erreichten  die 
Granula  schon  eine  gewisse  Grösse.  Ausser 
diesen  fand  ich  Zellen,  in  welchen  eine  feinere 
r4ranulation  zu  bemerken  war,  welche  jedoch 
gleichfalls  deutlich  acidophile  Färbung  zeigte. 
Zweifellos  stellen  diese  Zellen  ein  früheres 
Stadium  dar,  die  Granula  sind  in  diesen  noch 
sehr  klein.  Grössere  Granula  entstehen  aus 
den  kleinen  durch  Zusammenfliessen.  Dass 
dies  tatsächlich  so  ist,  dafür  waren  Präpa- 
rate vom  ausschlaggebenden  Beweis,  welche 
ich  nach  Pilocarpinisation  erhielt.  Hier  waren 
in  den  Zellen  der  Tubuli  viel  grössere,  aber 
gleichzeitig  viel  weniger  Granula  zu  beobach- 
ten (Fig.  5).  Der  Kern  in  den  mit  feiner 
Granulation  versehenen  Zellen  war  schön  rund 
und  lag  gleichfalls  an  der  Basis.  Bei  der 
Waldohreule  fand  ich  oft  Zellen  mit  feiner 
Granulation,  in  welchen  der  rundliche  Kern 
in  der  Mitte  lag.  IJbrigens  zeigen  die  Zellen 
der  Tubuli  bei  den  einzelnen  Vögclarten  Ver- 
schiedenheiten, bei  dem  Huhn  fand  ich  kleine, 
kubische  Zellen  mit  grossem  Kern.  Es  gibt 
Zellen,  in  welchen  gegen  das  Lumen  sich 
grössere  Granula  ansammelten,  in  der  unteren 
Hälfte  jedoch  blos  feine  Granulation  sich 
findet  (Fig.  3,  4).  Dies  deutet  darauf  hin, 
dass  die  Granula  sich  gegen  das  Lumen 
sammeln  und  hier  zu  zerfliessen  beginnen, 
wie  man  tatsächlich  Zellen  finden  kann,  in 
welchen  an  der  Seite  des  Lumens  bereits 
verflüssigtes  Sekret  sich  befindet,  uni  en  um 
den  Kern  aber  noch  Plasma  ist.  Endlich  sind 
noch  Zellen  zu  beobachten,  welche  ihr  Sekret 
gänzlich  abgegeben  haben.  In  ihrem  Körper 
sind  blos  stellenweise  noch  Sekretreste  und 
Plasmafäden  (Netz)  zu  bemerken  (Fig.  7). 
Der  Kern  liegt  an  der  Basis,  gewöhnlich  in 
einer  Ecke,  um  ihn  wenig  Protoplasma. 

Was  die  Abgabe  des  Sekretes  betriflt,  sa- 
hen wir  bereits  in  der  historischen  Über- 
sicht, dass  schon  Umhk  erwähnte,  „als  von 
den  Zellen  Einzelströmchen    sich    ergössen". 

ir, 


114 


lumenjében  párhuzamos  csíkoltságot  irt  le, 
mindegyik  csík  egy-egy  váladék  erecskének 
felel  meg.  Szerinte  a/,  elválasztás  két  irány- 
ban halad,  egyrészt  a  lumen  felé  a  váladék- 
burok alakjában,  vagyis  a  váladékfonal  alak- 
jában, másrészt  a  propria  felé,  a  kampószerií 
nyúlványok  alakjában,  Cazin  és  Bauhr  is  endi- 
tik  ezeket  a  kampókat,  de  utóbbi  szerző  nem 
tulajdonit  nekik  elválasztóképességet.ScHRRiNER 
és  SwENANDKR,  a  kik  rengeteg  madáranyagf)t 
vizsgáltak  meg,  nem  találtak  semmi  olyat,  a 
mi  WuîDEKSHEiM  vízsgálutait  megerősítené.  Ma- 
gam készítményeimben  szintén  nem  láttam 
semmit,  a  mi  Wiedersheim- Bauer  kampóira  vagy 
liálózatára  emlékeztetne.  Vizsgálataim  szerint 
a  madarak  izmos  gyomrában  a  keratinoid- 
réteg  keletkezése  a  következő.  A  sejtekben 
kezdetben  igen  apró  acidophil  szemcsézet  lép 
fel,  mely  egybefolyás  útján  nagyobb  grannlá- 
kat  alkot,  a  melyek  a  sejtek  lumen  felé  eső 
oldalán  gyülekeznek,  itt  szétfolynak.  A  szét- 
folyt váladék  elveszti  acidophil  festődési  ké- 
pességét, a  szétfolyás  tovább  terjed  a  sejt 
alapi  része  felé,  mindaddig,  mig  az  egész  sejt 
szétfolyt  s  így  már  kész  anyagot  nem  tartal- 
maz. Ekkor  a  váladék  a  sejt  lumenfelöli  ol- 
dalán fonal  alakjában  kifolyik  (8.  rajz),  mely 
folyamat  alatt  lehetséges,  hogy  a  sejtből  több 
iinomabb  váladékfonal  indul  s  ezek  a  sejten 
kiviil  egy  vastagabb  fonalba  egyesülnek,  mi- 
ként azt  Bauer  észlelte.  A  sejtek  a  váladék 
kibocsátása  után  bizonyos  idő  múlva  ismét 
megkezdik  működésüket,  apró  granuláczió  lép 
fel  s  így  tovább,  mint  feljel)b  láttuk.  Wieder- 
8HEIM  burka  vagy  kupakja  a  sejt  lumen  felöli 
oldalán  szétfolyt  váladéknak  felelne  meg. 


Hangsúlyoznom  kell,  hogy  mig  Wn:i>EEsHKni- 
Bauer  a  secretionalis  folyamatot  inkább  a  sej- 
tek közé  teszik,  magam  semmit  sem  találtam, 
a  mi  ezt  a  felfogást  igazolná.  Bauer  ugyan 
váladékcsatornácskákat  is  emlit.  miket  vas- 
haematoxyliiios  festéssel  kapott  volna,  magam, 
bár  egyes  esetekben  a  sejtek  határai  mentén 
szintén  sötétebb  festődést  vettem  észre,  hatá- 
rozott váladékcsatornácskákat,  melyek  sok  mi- 
rigyben oly  jellemzően  forilulnak  elő,  nem 
találtam.  Minthogy  más  módszerekkel  dolgoz- 


WiEOKRSHEiM  beschrieb  im  Drüsenlumen  eine 
parallele  Streifung,  jeder  Streifen  entspricht 
einem  Sekretstrümchen.  Seiner  .Vnsicht  nach 
erfolgt  die  Sekretion  in  zwei  Richtungen, 
erstens  gegen  das  Lumen  unter  des  Form 
der  Sekretschale  resp.  des  Sekretfadens  und 
zweitens  in  der  Richtung  gegen  die  Propria 
unter  der  Form  des  hackcnfürmigen  Fort- 
satzes. Auch  Cazin  und  Bauer  erwähnen  diese 
llackenfortsätze,  aber  letzterer  hält  sie  nicht 
für  sekretorischer  Natur.  Schreiner  und  Swk- 
NANDER,  die  ein  sehr  grosses  Vogelmaterial 
bearbeiteten,  fanden  nichts,  was  Wieherssheims 
Angaben  bestätigen  würde  Auch  ich  fand  in 
meinen  Präparaten  nichts,  was  auf  die  Hacken 
WiederbheimBaüers  erinnern  würde.  Meinen 
Untersuchungen  nach  wäre  die  Entstehung 
der  keratinoiden  Schicht  im  Muskelmagen  der 
Vögel  folgende.  In  den  Zellen  tritt  vorerst 
eine  sehr  feine  acidophile  Granulation  auf. 
welche  durch  Zusammentliessen  grössere  Gra- 
nula bildet  und  diese  sich  in  den  Zellen 
gegen  das  Lumen  hin  sammeln  und  hier 
zerfliessen.  Das  verflüssigte  Sekret  verliert 
seine  aciolophie  Färbbarkeit,  das  Zerfliessen 
schreitet  gegen  die  Zellenbasis  fort,  bis  die 
ganze  Zelle  verflüssigte  und  nun  schon  fer- 
tige Substanz  enthält.  Jetzt  ergiesst  sich 
das  Sekret  lumenseitig  aus  der  Zelle  in  Form 
eines  Fadens  (Fig.  8),  bei  welchem  Vorgang 
es  möglich  ist,  dass  aus  der  Zolle  mehrere 
feim^re  Sekretläden  heraustreten  und  diese 
ausserhalb  der  Zelle  sich  in  einen  dickeren 
Faden  vereinigen,  wie  dies  Bauer  beobachtete. 
Die  Zellen  fangen  eine  gewisse  Zeit  nach 
der  Abgabe  des  Sekretes  wieder  ihre  Tätig- 
keit an,  es  tritt  feine  Granulation  auf  und 
so  fort,  wie  wir  es  oben  sahen.  Die  Schale 
oder  Kappe  Wiedersheims  würde  dem  ver- 
flüssigten Sekret  in  der  Zelle  auf  der  Seite 
gegen  das  Lumen  entsprechen. 

Ich  betone,  dass  während  Wiedersheim-Bauer 
den  Sekretionsvorgang  mehr  zwischen  die 
Zellen  legen,  ich  nichts  fand,  was  diese  Auf- 
fassung bestätigte.  Bauer  erwähnt  zwar  auch 
Sekretkapillareu,  welche  er  mit  Eisenhaema- 
toxylin  erhalten  haben  will,  ich  fand  solche 
Sekretkapillaren  mit  aller  Deutlichkeit,  wie  sie 
in  vielen' Drüsen  so  charakteristisch  vorkom- 
men, obgleich  ich  in  einigen  Fällen  an  den 
Zellgrenzen  gleichfalls  dunklere  Färbung 
wahrnahm,  nicht.  Da  ich  mit  anderer  Teciinik 


115 


tani,  természetesen  nem  foglalkozhatom  itt 
Baukr  eredményeinek  érdemben  való  tárgyalá 
sával.  Azt  azonban  nem  hagyhatom  felemlít- 
Ic'iiiil,  hogy  SciiiiRiNHR  }fontl  Fina  sejtkiiriili 
váladékcsövecske-hálózatút  szintén  kimutatta, 
de  ezt  nem  tartja  váladékcsövecskékbul  álló- 
nak, iianem  az  c/üstnitrát  sejtközórti  lerakodá- 
sának. Vizsgálataim  azt  unitatják,  hogy  a 
fonálszerű  elválasztás  mellett  a  sejtek  még 
egész  Inmenfelőli  oldaluk  mentén  bocsátják 
ki  váladékukat,  mi  különösen  erösebb  műkö- 
désnél gyakori  dolog.  Véleményem  szerint 
Wiediírsheim-Bauee  és  részben  Cazix  eredmé- 
nyei az  általuk  használt  rögzítőfoiyadekok 
rovására  Írandók;  annál  is  inkább  vagyok  haj- 
landó ezt  hinni,  minthogy  a  pilocarpinizált 
tubulusokis  mind  azt  mutatják,  hogy  a  secretiós 
fonal  nem  a  sejtek  között,  hanem  a  sejtek- 
ből a  lumenfelöli  oldalon  indul  ki.  A  fonalak 
azután  bizonyos  magasságban  összefolynak 
egymással  s  adják  a  kész  réteget,  mely  fel- 
sőbb részeiben  egyes  madarakban  megkemé- 
nyedik. Vizsgálataim  szerint  a  sejtek  a  tubulus 
alsó  részétől  egészen  a  papilla  csúcsáig  mind 
egyenértékűek,  mindannyian  a  keratinoid-réteg 
elválasztásában  vesznek  részt.  Az  embriókon 
végzett  vizsgálataim  is  azt  igazolták,  hogy 
az  izmos  gyomor  mirigytubulusaiban  csak 
egyféle  sejtek  fordulnak  elő.  Az  átujenetek 
helyén,  mint  a  felnőtt  példányokban,  az 
embriókban  is  nagyobbak  a  sejtek.  Öejthatár 
nem  igen  látszik,  magjuk  nagy,  mint  azt  a 
It.  rajz  mutatja.  A  hám  az  embriók  mirigy- 
csövében  egyrétegű.  Cazin  (1885)  a  tyiík  zuza- 
mirigyeit  rétegzett  hámból  származtatja,  Part- 
ium (19U1)  Eudyptes  chrysocome  embriókon 
szintén  egyrétegű  hámot  észlelt. 


A  szerzők  megkiilönböztetuek  magában  a 
keratinoid-rétegben  oszlopokat,  melyek  a 
mirigytubulusokból  származnak,  sötétebb  ré- 
szeket, melyek  a  i)apillák  vagy  léczek  felső 
részéből  veszik  eredetüket  s  egyes  esetekben 
az  oszlopokat  összekötő  íveket,  az  oszlopok 
elágazódásait.  Szerintem  mindezek  a  részek 
egyforma  anyagból  állanak,  a  mint  a  nekik 
megfelelő  részek  a  gyomorban  is  egyforma 
anyagot  választanak  el.    A    különbség,    hogy 


arbeitete,  kann  ich  natürlich  hier  die  Ergeb- 
nisse Baukrs  nicht  ihrem  Verdienste  nach 
beurteilen,  möchte  jedoch  niclit  nnerwiilint 
hissen,  dass  Sihrkinkr  das  perizelluläre  .Sekrct- 
röhrcliennetz  Kína  Montis  auch  erhielt,  es 
jedoch  nicht  für  Sekretröhren,  sondern  nur 
für  vSilberniederschläge  zwischen  den  Zellen, 
hält.  Meine  Untersuchungen  ergeben,  dass 
neben  der  fadenförmigen  Sekretion  die  Zellen 
noch  an  ihrer  ganzen  Seite  gegen  das  Lumen 
ihr  Sekret  abgeben,  was  besonders  bei  inten- 
siver Tätigkeit  häufig  der  Fall  ist.  Meiner 
Ansicht  nach  sind  die  Resultate  Wiedershkim- 
Baueks  und  teilweise  Cazins  auf  Rechnung 
der  von  ihnen  gebrauchten  Fixierungsflüssig- 
keiten zu  schreiben  ;  ich  bin  um  so  mehr 
geneigt,  diese  Ansicht  zu  vertreten,  da  es 
auch  die  pilocarpinisierten  Tubuli  alle  be- 
zeugen, dass  der  Sekretionsfaden  nicht  zwi- 
schen den  Zellen,  sondern  aus  den  Zellen 
an  der  Seite  des  Lumens  heraustritt.  Die 
Fäden  verschmelzen  dann  in  gewisser  Höhe 
miteinander  und  geben  die  fertige  Schicht, 
welche  in  ihren  obersten  Lagen  bei  einigen 
Vögeln  erhärtet.  Meinen  Untersuchungen  nach 
sind  alle  /eilen  vom  Grunde  der  Tubuli  bis 
zur  Spitze  der  Papillen  gleichwertig,  alle 
nehmen  an  der  Abscheidung  der  keratinoiden 
Schicht  teil.  Auch  meine  an  Embryonen  an- 
gestellten Untersuchungen  bestätigten,  dass  in 
den  DrUsentnbuli  des  .Muskelmagens  nur  eine 
Art  Zellen  vorkommt.  An  den  Ubergangstellcn 
sind  wie  bei  den  Eiwachsenen,  auch  bei  den 
Embryonen  die  Zellen  grösser.  Zellgrenzen 
sind  kaum  wahrnehmbar,  der  Kern  ist  gross, 
wie  es  Fig.  ÍJ  zeigt.  Das  Epithel  ist  in  den 
Drüsenschläuchen  der  Embryonen  einschichtig. 
Cazin  (1885)  lässt  die  Muskelmagendrüsen 
des  Huhnes  aus  geschichtetem  Ejiithel  ent- 
stehen, Bartram  (1901)  beobachtete  an  Eu- 
dyptes chrysocome  Embryonen  gleichfalls  ein- 
schichtiges Epithel. 

Die  Autoren  unterscheiden  in  der  kera- 
tinoiden Schicht  Säulen,  welche  aus  den 
Drüsenschläuchen  entstehen,  dunklere  Par- 
tieen.  welche  von  den  Papillen  oder  vom  obe- 
ren Rand  der  Leisten  herrühren  und  in  einigen 
Fällen  die  Säulen  verbindende  Gewölbe,  Ver- 
zweigungen der  Säulen.  Meiner  .Ansicht  nach 
bestehen  alle  diese  Teile  aus  gleicher  Sub- 
stanz, wie  auch  die  ihnen  entsjirechenden 
Partieen    des    Magens    die    gleiche    Substanz 

15* 


tu; 


t.  i.  gyakran  ogyik  rész  a  másikban  észre- 
vehető, onnan  van,  hogy  a  váladék  folyásá- 
nak iránya  a  megmerevedés  vagy  rögzítés 
ntán  is  meglátszik  és  hogy  bizonyos  időbeli 
eltérés  van  a  mirigyek  és  a  papillák  elvá- 
lasztása között.  Hzt  az  időbeli  eltérést,  már 
magábanvéve  az  a  körülmény  idézheti  elő, 
hogy  a  mirigycsövekből  kikerülő  váladék  bő- 
vebb lévén,  több  sejtből  származván,  a  papil- 
lák felszínén  kevesebb  sejtből  kikerülő  vála- 
dék vele  lépést  tartani  nem  képes.  A  kera- 
tionid-réteg  kialaknlása  függ  továbbá  a  vála- 
dék mennyiségétől,  mint  ezt  már  Swbnander  fel- 
említette, mire  a  Irituratio  vagy  a  táplálék  nyo- 
mása lehet  befolyással.  A  mirigyek  fekvése 
és  a  mucosa  felszínének  alkata,  mely  két  té- 
nyezőt az  előbbi  szerzők  közül  többen  igen 
behatóan  vizsgáltak  meg,  szintén  nagy  befo- 
lyással vau  a  keratiuoid-réteg  oly  változatos 
szerkezetére. 


Az  oszlopok  között  elterülő,  a  papillák  fel- 
színétől elválasztott  részben  gyakran  találni 
levált  és  elhalt  hámsejteket,  melyek  nem  csu- 
pán a  felszín  hámjától  származnak,  hanem,  a 
mint  ViQORiTA  kimutatta,  a  mirigyek  fundusá- 
ból  is  eredhetnek.  Minthogy  a  váladék  meg- 
lehetősen sűrű,  nem  csodálkozhatnnlc  azon, 
hogy  ilyen  sejtek  is  kerülnek  beléje.  Egy 
körülményt  azonban  nem  találtam  eddig  sehol 
sem  megemlítve,  t.  i.  a  niirií;yek  hámján  át 
sokszor  átvándorló  leukocyták  vclietők  észre 
(10.  rajz).  Kétségtelen,  hogy  a  levált  és  el- 
liali  hámsejtek  mellett  ilyen  leukocyták  is 
vannak  a  váladékban.  Seinmi  olyat  a  sejtek- 
ben vagy  azokon  kívül  nem  találtam,  a  miből 
valami  külön  ragasztóanyagra  következtetni 
lehetne,  mint  ezt  egyesek  leírták. 


Összefoglalás. 

1.  A  madarak  izmos  gyomrában  nincs  olyan 
elszarusodás,  mint  az  egérfélék  nyomrán.ak 
pars  cardiaca-jában. 

2.  A  ker.itinoid-réteg  tisztán  elválasztási 
folyamat  eredménye. 

3.  A  keratinoid-anyag  a  sejtekben  kezdet- 
ben apró  acidophil  szemcsézet  alakjában  lép 


absondern.  Der  Unterschied,  nilndich  class 
oft  der  eine  Teil  im  anderen  lieiiicrkbar  ist, 
ergi'it  sicli  (lailurcji,  dass  die  Kichtuiig  des 
Sekretstroniíís  auch  nach  dem  Kriiiirten  oder 
Fi.\ieren  siciitbar  bleibt  und  das  eine?  gewisse 
zeitliche  Ditfereuz  zwischen  der  Sekretiijn 
der  Drüsen  und  Papillen  l)'isti'ht.  Diese  zeit- 
liche Dili'erenz  kann  allein  schon  der  Umstand 
hervorrufen,  dass  das  aus  den  Drüsenschläu- 
chen kommende  Sekret,  da  es  i'eichliclier 
ist  —  stammt  es  doch  aus  mehreren  Zellen  — 
mit  dem  von  der  Oberlläclie  der  Papillen 
aus  weniger  Zellen  entspringenden  Sekret 
nicht  Schritt  halten  kann.  Die  Ausbildung  der 
keratinoiden  Schicht  hängt  ausserdem  von 
der  Menge  des  Sekretes  ab,  wie  dies  schon 
ScHWENANDER  crwähute,  worauf  die  Trituration 
oder  auch  der  Druck  der  Nahrung  von  Ein- 
tiuss  sein  können.  Die  Lage  der  Drüsen  und 
die  Gestaltung  der  Oberfläche  der  Mucosa, 
welch  beide  Faktoren  sehr  eingehend  unter- 
sucht wurden,  sind  gleichfalls  von  grossem 
Einfluss  auf  die  so  mannigfaltige  Struktur  der 
keratinoiden  Schicht. 

In  der  zwischen  den  Säulen  gelegeneu  Partie, 
welche  von  dem  Sekrete  der  Papillenober- 
fläche  stammt,  tindet  num  oft  abgestossene  und 
abgestorbtnie  Epithelzellen,  welche  nicht  nur 
vom  Obprilächcii-Epithel,  sondern  wie  ViGoRriA 
fand,  auch  vom  Fundus  der  Drüsen,  siammen. 
Da  das  Sekret  ziemlich  dick  ist,  so  ist  es 
nicht  zu  verwundern,  dass  auch  dergleichen 
Zellen  hineingeraten.  Einen  Umstand  fand 
ich  jedoch  bisher  nirgends  erwähnt,  im  Drüsen- 
ejiithel  sind  nähmlich  oft  durchwandernde 
Leukocyten  zu  bemerken  (Fig.  10).  Zweifellos 
sind  neben  den  abgeworfenen  und  abgestor- 
benen Ei)itlielzelien  auch  solche  Leukocyten 
in)  Sekret.  Ich  fand  in  den  Zellen  oder  ausser- 
hall)  diesen  nichts,  woraus  man  auf  eine  be- 
sondere Klebesubstanz  hätte  schliessen  kön- 
nen, wie  es  einige  Autoren  beschrieben. 

Zusaiumeiifassung. 

1.  Im  Muskelmagen  der  Vögel  ist  keine 
solche  N'erhornung,  wie  in  der  Pars  cardiaca 
im  Magen  der  Mäuse  vorhanden. 

2.  Die  keratinoide  Schicht  ist  das  Ergeb- 
nis eines  rein  sekretorischen  Vorganges. 

8.  Die  keratinoide  Substanz  tritt  in  den 
Zellen  anfangs  als  feine  acidophile  Givinula- 


117 


fol,   iiiL'ly  ej;ybol'ülyás  útján  iiagydlih  ni-;inulîi- 
kat  alkot. 

4.  A  graiiulák  szél  folyásából  lesz  a  kész 
váladék. 

5.  A  sejt  a  váladékot  fonal  alakjában  va,£:y 
erősebb  iiiüködésnél  t\^csz  hinienfelöli  olda- 
lán bocsátja  ki. 

6.  Az  izmos  iiyonior  mirigyei  pilocarpinnal 
bővebb  elválasztásra  bírhatók,  a  granulák 
ilyenkor  naf^yobbak. 

7.  A  váladék  kibocsátása  nem  a  sejtek  kö- 
zött, hanem  a  sejtekből  a  lumenfelőli  oldalon 
történik. 

8.  A  sejtek  a  tubidus  alsó  részétől  a  pa- 
pilla csúcsáig  mind  egyenértékűek,  valameny- 
nyien  a  keratinoid-anyag  elválasztásában  vesz- 
nek részt. 

9.  A  sejtek  egyenértékűségét  az  embriókon 
végzett  vizsgálatok  is  bizonyítják. 

10.  8  és  9  szerint  tehát  a  szerzőktől  a 
keratiiioid-rétegben  leírt  oszlopok,  sötétebb 
vagy  köztesrészek,  esetleg  ívek  tuiud  egy- 
fíUMiia  anyagból  állanak.  Hogy  ezek  a  részek 
gyakran  megkülönböztethetők,  annak  okai:  a 
váladék  folyásának  iránya  a  megmerevedés 
után  is  meglátszik,  időbeli  eltérés  a  mirigyek 
és  papillák  elválasztása  között,  a  váladék 
mennyisége,  a  mirigyek  fekvése,  a  mucosa 
felsziu  alkata. 


11.  A  levált  és  tönkrement  hámsejtek  mel- 
lett átvándorolt  lenkocyták  is  vannak  a  kerati- 
noid-rétegben. 

12.  Külön  ragasztóanyag  nem    fordul    elő. 


tion     auf,     welche     durch     Zusamiuciilliosseii 
grössere  Granula  bildet. 

4.  Durch  Verflüssigung  der  Granula  entsteht 
das  fertige  8ekret. 

5.  Die  Zelle  gibt  das  Sekret  in  Form  eines 
Fadens,  oder  bei  stärkerer  Tätigkeit  an  der 
ganzen  Seite  gegen  das  Lumen  ab. 

6.  Die  Drüsen  des  Muskelmagens  können 
durch  Pilocarpinisation  zur  regeren  Sekretion 
gebracht  werden,  die  Granula  sind  in  diesem 
Falle  grösser 

7.  Die  Abgabe  des  Sekretes  erfolgt  nicht 
zwischen  den  Zellen,  sondern  aus  den  Zellen 
an  der  Seite  gegen  das  Lumen. 

8  Die  Zellen  sind  vom  Grunde  der  Tubuli 
bis  zur  Spitze  der  Papillen  alle  gleichwertig, 
alle  nehmen  an  der  Absonderung  der  kera- 
tinoiden  Substanz  teil. 

9.  Die  Gleichwertigkeit  der  Zellen  bewei- 
sen auch  die  an  Embryonen  bewerkstelligten 
Untersuchungen. 

10  Es  sind  daher  laut  8  und  9  die  von 
den  Autoren  in  der  keratinoiden  Schicht  be- 
schriebenen Säulen,  dunklere  oder  Zwischen- 
paterien.  eventuell  auch  Gewölbe  alle  aus 
gleicher  Substanz  gebildet.  Die  Gründe 
warum  diese  Teile  oft  unterschieden  werden 
können  sind  :  Die  Richtung  des  Sekretstro- 
mes ist  auch  nach  dem  Erstarren  sichtbar, 
zeitliche  Difl'erenz  zwischen  der  Sekretion  der 
Drüsen  und  der  Papillen,  Menge  des  Sekretes, 
Lage  der  Drüsen,  Gestaltung  der  Oberfläche 
der  Mucosa. 

11.  Nebenden  abgestossenen  und  zugrunde 
gegangenen  Epilhelzellen  sind  noch  durch- 
gewanderte Leukocyten  in  der  keratinoiden 
Schicht  anzutreffen. 

12.  Eine  besondere  Klebesubstanz  ist  nicht 
vorhanden 


Irodalom.  —  Literatur. 


Barteam.   E.,  Anatomische,  histologische  und  embryologische  Untersuchungen    über    den    Verdauunga- 

traktus  von  Eudyptos  chrysocome.   Zeitschr.   f.  Naturw.   ß.   74.    1901. 
Haukr,  M.,  Beitrag  zur  Histologie  des  Muskehnagens  der  Vögel.  Arch.  f.  mikrosk.  Anat.  B.  57.  1901. 
Bergmann  u.  Leuckart,  Vergleichende  Anatomie   u.   Physiologie.   Stuttgart   1852 
Bergonzini,   C,  Sulla  struttura  dello   stomaco    dell'Alcedo     bispidu  e  sullo    strato    cuticolare    (corneo) 

del  ventriglio  degli   uccelli.   Atti   della  Soc.   d.   Natur,   d.   Modena  Anno  XIX.   1885. 
Berlin,   Bijdrage  tod  de  spijsvertering  der  Vogeles.   Nederlandscli  Lancet  'à   Serie,   2  Jahrg.    Graven- 

hage.    1852—53. 
BiscHOFF,   Th.   W.  L.,   über  den   Bau   der  Magenschleimhaut.   Müllers  Archiv.   Berlin.    1838. 


118 

Capobianco,   f.,  Contributo  alla  costitiizioiiu    tlello   strato  luiticolo-veiitricolaro  dello  stomaco  inusculoso 

degli  uccelli.  Boll.  soc.  di  Naturalisti  in  Napoli.   Anno    15.   1902. 
Catt.anbo,  G.,  Sull'istologia  del  ventricolo    e  proventricolo  del    Melopsittacus    undulatus.    Boll.    Scient. 

Pavia.   I.   1883. 

—  —  Sulla  struttura    e  formazione    dello    strato  tmticolare    (corneo)    del  ventricolo    muscolare    degli 

uccelli.   Ibid.   VII.    1885. 

—  —   Istologia  e  sviluppo    del    apparato    gastrico    degli    uccelli.   Atti  della    Soc.    Ital.    d.    Se.    Nat. 

Voi.  27.    1885. 
Gazin,   M.,   Développement  de  la  couche   cornée  du  gésier  du   poulet  et  des  glandes  qui  la  sécrètent. 
Compt.  rend.,  t.    101.    1885. 

—  --    Recherches  sur  la  structure  de  l'estomac  des  oiseaux.  Ibid.,  t.  lOii.  1886. 

—  —  Sur    la    structure  de   la    muqueuse    du    gésier  des   oiseaux.    Bull,    de    la  Soc.  Philomath,    de 

Paris.  7.  serie.   H.    10.    1886. 

—  —  Sur  le  développement  embryonnaire  de  l'estomac  des  oiseaux    Ibid.  B.    11.    1886 — 87. 

—  —  Glandes  gastriques  à   mucus  et  à   ferment   chez  les  oiseaux.   Compt.   rend.   t.    104.    1887. 

—  —  Recherches    anatomiques,    histologigues    et  embryologi(iues  sur  l'appareil  gastrique  des  oiseaux. 

Annal,   des  scienc.  natur.   Zool.  7.  série,  B.  4.   1888. 
CuRSCHMANN,  H.,    Zur  Histologie  des  Muskelmagens  der  Vögel.   Zeitschr.  f.  wiss.   Zool.  B.    16.   1866. 
CuviEK,    Vorlesungen    über    vergleichende    Anatomie,  herausgegeben  von  Duvernoy,   übers,   v.  Meckel. 

Leipzig.   1810. 
Flower    W.  H.,    On  the  structure  of  the  Gizzard  of  the  Nicobar  Pigeon  and  other  granivorous  Birds. 

Proc.  of  the  Zoolog.   Soc.   London.    1860. 
Gadow,  H.,   Abt.   IV.   Vögel  in  Bronns  Klassen  u.   Ordnungen  des  Tierreichs.   Leipzig.   1891. 
Garrod,  A.  H.,  Notes  on  the  Anatomy  of  Plotus  anhinga.   Proc.  of  Zool.  Soc.  of  London.   1876. 
6eoenb.\ür,   C,    Grundzilge  der  vergleichenden  Anatomic.   2.   Aufl.  Leipzig.    1870. 
Grimm,  J.  D.   Ein  Beitrag  zur  Anatomie  des  Darmes.   Iiiaug.    Diss.  Dorpat.   1866. 
GuRLT,   E.  F.,   Anatomie  der  Hausvögel.   Berlin.    1849. 

Hasse,   C,   Beiträge  zu  Histologie  des  Vogelmagens.   Zeitschr.  f.  rat.  Mediz.   B.  28.    1866. 
Hedenius,    J.,    Chemische    Untersuchungen    der    hornartigen    Schicht    des    Muskelmagens    der    Vögel. 

Skandináv.  Arch.  f.  Physiol.  B.  3.    1892. 
Kahlb.aum,   C.,   De  avium  tractus  alimentarii  anatomia  et  histologia  nonnulla.  Inaug.  Diss.  Gedani.  1854. 
Klein,   E.,   in  Strickers  Handbuch  der  Lehre  von   den  Geweben,   Abschnitt  Magen.   Leipzig.    1871. 
Leyihg,  F.,  Kleinere  Mitteilungen  zur  tierischen  Gewebelehre.   Müller's  Arch.   1854. 

—  —  Lehrbuch  der  Histologie  des  Menschen   und  der  Tiere.   Frankfurt,    1857. 

—  —  Vom  Bau  des  tierischen  Körpers.   Handb.   d.   vergi.   Anat.   B.   I.   Tübingen.    1864. 
M.ARSH.ALL,  W.,   Der  Bau  der  Vögel.   Leipzig.    1895. 

Molin,  R.,  Sugli  stomachi  degli  uccelli.  Denkschriften  der  Wiener  Akad.  math.  nat.  Kl.  B.  3. 
Abt.  2.    1850. 

Monti,  Rina,  Su  la  morfologia  comparata  dei  condotti  escretori  delle  ghiandole  gastriche  nei  verte- 
brati.  Boll.   Scient.   Anno    1897.   Pavia.    1898. 

Neerg.aakii,  Jens  W.,  Vergleichende  Anatomie  und  Physiologie  der  Verdauungswerkzeuge  der  Säuge- 
tiere  und   Vögel.   Berlin.    18(16. 

NüBSBAUM,   M.,  Ueber  den  Bau   und  die  Tätigkeit  der   Drüsen.   .Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  B.  l.'i.  1877. 

—  —  IV.   Mitteilung.   Ibid.   B.   21.   1882. 

Oppel,   A.,   Die  Magendrüsen  der  Wirbeltiere.   Anat  Anz.   B.    11.   1896. 

—  —  Lehrbuch  der  vergi,   mikroskopischen  Anatomie  der  Wirbeltiere.  I.  Teil.  Jena.   1896. 

—  —  Verdauungsapparat.   Ergebnisse  der  Anat.   u.  Entw.    1897,   1898,   1906. 

Piilii;t,  A.,  Sur  quelques  réactions  des  cellules  glandulaires  du  gésier  des  oiseaux.  Compt.  rend,  de 
la  soc.  de  biol.   Paris.   B.   38.    1886. 

PosT.MA,  G..  Bijdrage  tot  de  konnis  van  den  bouw  van  het  darmkanal  der  vogels.  Proefschr. 
Leiden.    1887r 

ScHRKiNRR,  K.  E.,  Beiträge  zur  Histologie  und  Embryologie  des  Vorderdarmes  der  Vögel.  1.  Ver- 
gleichende  Morphologie  des  feineren   Baues.   Zeitschr.  f.   wiss.   Zool.  B.   68.    1900. 


Ili) 

SwKNANDKK,  G..  Studioii   Über  (len   Bau  des  Schlundes  und  des  Mai;eiis  der  Vögel,   üpsala.    1902. 
Szakám.  Gy.,   lláziszárnyasaink  honcztana.   Budapest.   1897. 

TiKDBMANX,   Fk.,  Zoologie.    II.   B    Anatomie   und  Naturgeschichte  der  Vögel.   Heidelberg.    18(0. 
ViiioHiTA,   D.,   Sulla  costituzione  e  genesi  dello  strato  cuticolare  dello   stomaco  musculoso  degli  uccelli. 
Boll.  Soc.  di  Naturalisti  in  Napoli.  Anno   ir>    1902. 

Wa«nkr,  K.,  Lehrbuch  der  Zootomie.  1.  Teil.  Anatomie  der  Wirbeltiere.  II.   Aufl.  Leipzig.    1843. 
Wii:iii;rsri:im,   K.,   Die  feineren  Strukturverhältnisse  der    Drüsen    im    Muskelmagen    der    Vögel.    Inaug. 

Diss.  Würzburg.  1872. 
—  —    Die    feineren    Strukturvelhältnisse    im   Muskelmagen    der    \'ögel.    Arcli.    f.    mikroskop.    Anat. 

B.  8.   1872. 
WiKTOROW,  Zur  Morphologie    des    Muskelmagens    der    Vögel    und    über    den    Bau    seiner  Muskulatur. 

Ccon.   Sapisski.   Kasansk.   weterin.  Istit.   (Referat  in   Schivalhen  Jahresb.    1904). 
WiLCZEWSKi,   P.,   Untersuchungen   über  den  Bau  der  Magendi'üsen  der  Vögel.  Inaug.  Diss.  Breslau.  1870. 


A  IX.  tábla  magyarázata. 

Az  összes  rajzok  a  tárgyasztal  magasságában 
AsBE-féle  rajíolókészülékkel,  Zeiss  2  mm.  1'4  n. 
a.  apochromat  homogén  immerzióval  és  comp, 
szemlencsékkel  készültek. Tubushosszúság  160  mm. 

1.  rajz.  Buteo  buteo  (L.)  izmos  gyomrának 
mirigycsövéböl  részlet.  Acidophil  granulava!  meg- 
töltött sejtek,  öt  sojt  granulanélküli,  szétfolyt  tar- 
talommal. ScHAPFER-féle  alkohol-formol,  Heidbnhain- 
féle  vashaematoxylin-thiazinpiros.  6.  sz.  szem- 
lencse. 

2.  rajz.  Három  sejt  Buteo-ból,  apró  acidophil 
granulava!  megtöltve.  Technika,  mint  előbb.  8.  sz. 
szemlencse. 

3.  rajz.  Két  sejt  egy  papilla  csúcsából.  Asio 
otus  (L.)  izmos  gyomrából.  Az  egyik  sejtben  a 
granulák  gyülekezése  látható,  a  másik  tele  van 
granulával.  ScHAKFER-féle  alkohol-formol,  Dela- 
KiELD-féle  haematoxylin-thiazinpiros.  8.  sz.  szem- 
lencse. 

4.  rajz.  Három  sejt  egy  papilla  csúcsáról,  a 
házi  tyúk  zúzájából.  A  lumenfelőli  oldalon  gra- 
nulák. Technika,   nagyítás,   mint  a  3.  rajznál. 

3.  rajz.  Két  sejt  Jynx  torquilla  L.  izmos  gyom- 
rából, pilocarpinizálás  után,  a  granulák  jóval  na- 
gyobbak. „Subtrie",  DEL.APiELD-féle  haematoxylin- 
thiazinpiros.   8.  szemlencse. 

6.  rajz.  Két  szétfolyt  váladékkal  telt  sejt  a 
házityúk  zúzájából.  ScuAFKER-féle  alkohol-formol, 
DEií.APiELD-féle  haematoxylin  thiazinpiros  8.  sz. 
szemlencse. 

7.  rajz.  Három  tartalmát  kibocsátott  sejt  Buteo 
izmos  gyomrából.  A  sejtekben  váladékmaradékok 
és  plasmafonalak  (hálózat)  láthatók.  8cHAFPER-féle 
alkohol-formol.  Heidenhain  féle  vashaematoxylin- 
thiazinpiros.   8.   sz.   szemlencse. 


Erklärung  der  Abbildungen  auf  Tafel  IX. 

Sämtliche  Figuren  sind  in  Höhe  des  Objekt- 
tischea  mit  Hilfe  des  AßBESchen  Zeichenapparates 
unter  Anwendung  einer  ZEiss'schen  apochr.  homog. 
Immersion  2  mm,  n.  A.  1'4  und  comp.  Okulare 
gezeichnet.  Tubuslänge   160  mm. 

Fig.  1.  Partie  aus  einem  Drüsenschlauche  des 
Muskelmagens  von  Buteo  buteo  (L.)  Mit  acidophi- 
len  Granulis  gefüllte  Zellen,  fünf  Zellen  ohne 
Granula,  mit  verflüssigtem  Inhalt.  Alkohol-Formol 
nach  Schaffer,  Eisenhaematoxylin  nach  Heidenhain- 
Thiazinrot.   Okular  6. 

Fig.  2.  Drei  Zellen  von  Buteo  buteo  (L.),  mit 
kleinen  acidophilen  Granulis  vollgefüllt.  Technik 
wie  vorher.  Okular  8. 

Fig.  3.  Zwei  Zellen  von  einer  Papillenspitze 
aus  dem  Muskelmagen  von  Asio  otus  (L.).  In  der 
einen  Zelle  ist  die  Ansammlung  der  Granula  sichtbar, 
die  andere  ist  voll  mit  Granulis.  Alkohol-Formol 
nach  ScHAPFER,  Haematoxylin  nach  DeijAfield- 
Thiazinrot.  Okular  8. 

Fig.  4.  Drei  Zellen  von  einer  Papillenspitze 
aus  dem  Muskelmagen  des  Haushuhnes.  An  der  Seite 
gegen  das  Lumen  Granula.  Technik,  Vergrösse- 
rung  wie  bei  Fig.  3. 

Fig.  5.  Zwei  Zellen  aus  dem  Muskelmagen 
von  Jynx  torquilla  L.  nach  Pilocarpinisation,  die 
Granula  viel  grösser.  „Subtrie",  Haematoxylin 
nach    DELAFIELD-Thiazinrot.   Okular  8. 

Fig.  6.  Zwei  Zellen  mit  verflüssigtem  Sekret 
aus  dem  Muskelmagen  des  Haushuhnes.  Alkohol- 
Formol  nach  Schaffer,  Haematoxylin  nach  üela- 
PIELD-Thiaziurot.   Okular  8. 

Fig.  7.  Drei  ihren  Inhalt  abgegebene  Zellen 
aus  dem  Muskelmagen  von  Buteo.  In  den  Zellen 
sind  Sekretreste  und  Plasmafäden  (Netz)  sichtbar. 
Alkohol-Formol  nach  Schafker,  Eisenhaematoxy- 
lin nach  HEiDENHAiN-Thiazinrot.  Okular  8. 


120 


8.  rajz.  Három  váladékát  fonalasán  kibucsátn 
sejt  .lynx  tor(|uilla  L.  izmos  f^yomráhól,  nagyoiib 
granulákkal.  pilocarpinizálás  után.  „Subtrie", 
DRL.iKiKLü-féle  haematoxylin-tliia/.iiipiros.  B.  sz. 
szemlencse 

9.  rajz.  Mirigytiibuliis  Jynx  toniiiilla  L.  L'iubi-ió 
izmos  «íyomrából.  ScHAPPHR-féle  alkohol-formol, 
DEL.iKiBiiüféle  haeraatoxylin-thiazinpiros.  6.  sz. 
szemlencse. 

10.  rajz.  Két  sejt  átvándorló  leukut-ytával  Huteo 
izmos  gyomrának  mirigy  csövéből.  Technika,  mint 
a  0.  rajznál.  8.  sz.  szemlencse. 


Fig.  8.  Drei  ihr  Sekret  in  Gestalt  eines  Fa- 
dens abgebende  Zellen  aus  dem  Muskelmagen  von 
.lynx  torquilla,  rait  grösseren  Granulis,  nach  Pi- 
locarpinisation.  ,Subtrie'',  Haematoxylin  nach 
DELAKiELD-Thiaziiirot.   Okular  8. 

Fig.  9.  Driiscutubulus  aus  dem  Muskelmagen 
eines  Jynx  tün|uilia  L.  Embryos.  Alkohol-Formol 
nacb  ScuAi'i'EK,  Haematoxylin  nach  Delai'ield- 
Thiazinrot.   Okular  (i. 

Fig.  10.  Zwei  Zellen  mit  durchwanderndem 
l.t'ukocyt  aus  einem  Drüsenschlauch  des  Muskel- 
niagens  von  Huteo.  Technik  wie  bei  Fig.  9. 
Okular  8. 


AQUILA  TOM.  XXI.  191'». 


TAB.  IX. 


L- 


10 


J^d 


:    ^ 


^^ 


uSB» 


\^ât^ 


®   ^ 


<ireschili  del. 


121 


A  vetési  varjú  (Corvus  frugilegus 
L.)  bélcsatornájának  szövettana. 

1  táblával  és  2  szövegrajzzal. 
Irta  Dr.  Grebchik  Jenő. 

Cäzin(1888),  Bauthiîls  (  1895),  Schreiner  (1900) 
ós  SwENANDKR  (1902),  liogj  csak  a  legfonto- 
sabb újabb  szerzőket  enilitseni,  munkái  révén, 
sok  madárfaj  elöbeléről  van  szövettani  leírá- 
sunk. Kevésbbé  mondható  ez  a  bél  többi 
részeiről.  A  végbelet  illetőleg  egyik  korábbi 
munkámban  (1912)  igyekeztem  a  hiányt  némi- 
leg pótolni.  A  jövő  kutatás  feladata  egyes 
jól  jellemzett  csoportok  vagy  legalább  egy 
képviselőjük  bélcsatornájának  tüzetesebb  le- 
írása szövettani  szempontból,  mely  kétségte- 
lenül mélyíteni  fogja  eddigi  ismereteinket.  Ez 
a  szempont  vezérelt,  midőn  a  mezőgazdasági- 
lag oly  fontos  vetési  varjú  (Corvus  frugilegus 
L.)  belének  vizsgálatába  fogtam. 


A  vetési  varjú  belének  szövettanára  vonat- 
kozólag igen  kevés  adatot  találunk  Barthuls- 
nél  (1895)  és  8wENANiii;R-nél  (1902).  Bauthels 
néhány  adatot  közöl  Corvus  cornix  és  Corvus 
frugilegus  nyelőcsövének  leírásánál  és  hang- 
súlyozza a  kettő  közötti  egyenlőséget,  Swknan- 
DER  Corvus  cornix  nyelőcsövét,  mirigyes  és 
izmos  gyomrát  vizsgálta  meg.  A  vetési  varjút 
is  megvizsgálta,  de  nem  olyan  tüzetesen,  mint 
előbbit.  A  vetési  varjú  nyelőcsövének  hámját 
hatalmasabbnak  találta,  mint  a  hamvas  var- 
júét, az  alsó  gömbölyű  és  a  felső  lapos  sejtek 
között  az  átmenet  szinte  hirtelen.  A  nyelőcső 
mirigyei  valamivel  nagyobbak,  máskülönben 
teljesen  megegyezők.  Schreiner  (1900)  Corvus 
cornix  nyelőcsővet  és  gyomrát  irta  le. 


Módszer. 

A  rögzítő  folyadékok  közül  a  következő- 
ket használtam  :  tömény-siibliniát,  sublimát- 
jég-eczet,  sublimât -trichloreczetsav-eczetsav 
(., subtrie"),  Zi:NKKR-féle  folyadék.  ScHAPKER-féle 
alkohol- formol,  TELLïESNiczKY-féle  folyadék, 
.\(iuila  XXI. 


Histologie  des  Darnikanales  der 
Saatkrähe  (Corvus  frugilegus  L.). 

Mit  1  Tafel  und  2  Abbüduiiiiiüi  im  Tuxt. 
Von  Dr.  Euokn  Grrschik. 

Durch  die  Arbeiten  von  Cazin  (1888),  Bar- 
THKLK  (1895),  Schreiner  (1900)  und  Swenandhi; 
(1902).  um  nur  die  wichtigsten  und  neuesten 
Autoren  zu  erwähnen,  sind  wir  über  den 
histologischen  Bau  des  Vorderdarmes  vieler 
Vögel  unterrichtet.  Von  den  übrigen  Teilen 
des  Darmes  kann  man  dies  weniger  be- 
haupten. Was  den  Enddarm  betrifft,  so  ver- 
suchte ich  in  einer  früheren  Arbeit  (1912) 
die  Lücke  einigermassen  auszufüllen.  Auf- 
gabe künftiger  Forschung  ist  es,  den  Darm 
einzelner  gut  charakterisierter  Gruppen  oder 
wenigstens  eines  Vertreters  von  ihnen  histo- 
logisch genauer  zu  beschreiben,  was  unstrei- 
tig zur  Vertiefung  unserer  bisherigen  Kennt- 
nisse beitragen  wird.  Dieser  Standpunkt 
führte  mich,  als  ich  zur  Untersuchung  des 
Darines  der  landwirtschaftlich  so  wichtigen 
Saatkrälie  (Corvus  frugilegus  L.)  sciiritt. 

Auf  die  Histologie  des  Darmes  der  Saat- 
krähe bezüglich  finden  wir  sehr  wenige  An- 
gaben bei  Barthels  (1895)  und  bei  Swenanher 
(1902).  Barthels  teilt  einige  Angaben  bei 
Beschreibung  des  Ösophagus  v(tn  Corvus 
cornix  und  Corvus  frugilegus  mit  und  betont 
deren  Übereinstimmung.  Swkn.ínuer  unter- 
suchte den  Ösophagus,  Drüsenmagen  und 
Muskelinageii  von  Corvus  C(jrnix.  Auch  die 
Saatkrähe  untersuchte  er  aber  nicht  so  ge- 
nau, wie  vorige.  Das  Ösophagealepithel  fand 
er  mächtiger  als  das  von  der  Nebelkrähe, 
der  Übergang  zwischen  den  unteren  rund- 
lichen Zellen  und  den  oberen  geplatteten  sei 
fast  plötzlich.  Die  Ösophagealdrüsen  waren 
etwas  grösser,  son^t  al)er  gleich.  Schreiner 
(1900)  beschrieb  den  Ösophagus  und  den 
Magen  von  Corvus  cornix. 


Tcclinik. 

Von  i\rn  Kixierungsflüssigkeiten  gebrauchte 
ich  folgende  :  K(Uiz.  Sublimat.  Sul)limat  Eis- 
essig, Snblimat-Trichlore.ssigsäure- Essigsäure 
(„Subtrie"),  ZenkerscIic  Flüs.sigkeit,  Alkohol- 
Formol  nach  ScHAFi'ER,  TELLVESNiczicvsche  Flüs- 

IG 


122 


KüP8cn-féle  folyadék,  Ri:r.AUD-félp  ])ilu'iii-fnrni()l. 
BENDA-fólc  eljárás  (erős  Fj.KMMiNc-tele  folyadék 
kevesebb  eczetsiivval).  Mindezen  folyadékok 
közül  a  legjobban  a  sublimátosak  váltak  be, 
különösen  a  „subtrie",  ezenkívül  a  RnNUA-féle 
eljárás.  A  szénkénegen  át  jKiraflinba  ágyazott 
metszeteket  következően  festettem  :  Hhipun- 
HAiN-féle  vashaeinatoxylin-thiazinpirossal  vagy 
(•hromotroppal,  Di:i,Ai'u:i,ii-féle  haematoxylin- 
thiazinpirossal  vagy  chromotroppal,  Zknkkh- 
féle  folyadék  után  MALLOEv-val,  sublimátosokat 
Ehrlich— BioNDi-féle  keverékkel,  a  BuNDA-féle 
eljárásnak  kitetteket  kristályibolyával.  A  rugal- 
mas rostok  feltüntetésére  subliniátban  rögzített 
metszeteket  WniGUKT-féle  resorcin-fuchsin  — 
Van  GiEsoN-nal  festettem  meg.  A  vizsgálatokat  a 
M.  Kir.  Ornith.  Központ  szövettani  laborató- 
riumában végeztem  ;  az  anyag  beszerzését 
Her.man  Ottó  igazgató  úrnak  köszönhetem, 
kinek  e  helyen  is  leghálásabb  köszönetemet 
fejezem  ki. 


A  garat. 

A  hám  többrétegű  lapos  hám,  amely  meg- 
lehetősen vastag,  alul  5 — 6  sejtrétegben  fiatal 
duzzadtmagvú  sejteket  találni,  feljebb  7 — 8 
rétegben  szélesebb,  oldalt  megnyúlt  sejteket 
látunk,  melyeket  néhány  rétegben  egészen 
lapos  hám  borít.  A  hám  alatt  a  tunica  pro- 
l)ria  kötőszöveti  rétege  következik,  mely  az 
erősebb  véredényeket  tartalmazza.  Közvet- 
lenül a  hám  alatt  néhány  erősebb  kollagén 
rostot  látni,  membrana  basalis  alakjában.  A 
tunica  propria  sok  helyen  bizonyos  magasságig 
a  hámba  nyúlik  be,  papillákat,  szemölcsöket 
ké])ezve.  Ezekbon  a  papillákban  mindenütt 
egy-egy  hajszáledény-kacsot  látni.  Jlár  a 
garatban  találunk  a  propriában  mirigyeket, 
melyek  a  hámréteget  áttörve,  a  felületre  öntik 
váladékukat.  Ezek  egyszerű  csöves  vagy 
hagymaalakú,  végükön  néhol  kettéágazó,  nyál- 
kát  elválasztó  mirigyek.  A  tunica  propriára 
az  izomréteg  következik,  mely  itt  körkörös 
réteg  alakjában  van  meg,  azonban  kissé  lejebb 
már  a  muscularis    mucosae    lép    fel,    mely  a 


sigkeit.  KopRCHSche  Flüssigkeit,  Pikrin-Forniol 
nach  KiîOAun,  liiiNiiASches  Verfahren  (starkes 
FLEMMiNosches  Gemisch  mit  weniger  Essig- 
säure). Von  allen  diesen  Flüssigkeiten  be- 
währten sich  am  besten  die  subliinathaltigen, 
besonders  „Subirle",  ausserdem  das  Bi;ni>a- 
sche  Verfahren.  Die  durch  Schwefelkohlen- 
stoff in  Par^iffin  eingebetteten  Srhnitte  färbte 
ich  folgenderweise  :  lliîniuNHAiNh'  Eisenalauu- 
iiaematoxylin-Thiazinrot  oder  Chromotrop,  Dk- 
LAi'MiLDSches  Haematoxylin-Thiazinrot  oder 
Chromotrop,  nach  der  Zr.NKHKSchen  Flüssigkeit 
mit  Malloky,  die  sublimathaltigen  mit  dem  Ge- 
misch von  Eheuch-Biondi,  die  mit  dem  Benda- 
schen  Verfahren  fixierten  mit  Kristallviolett. 
Zur  Darstellung  der  elastischen  Fasern  färbte 
ich  in  Sublimat  fixierte  Schnitte  mit  Weiqerts 
Resorcin-fuchsin  —  Van  Ghìson.  Die  Untersu- 
chungen wurden  im  histologischen  Laborato- 
rium der  Kön.  Ung.  Ornith.  Centrale  ausgeführt  ; 
die  Beschaffung  des  Materiales  verdanke  ich 
Herrn  Direktor  Otto  Herman,  wofür  ich  ihm 
auch  an  dieser  Stelle  meinen  besten  Dank 
ausspreche. 


Schlund. 

Das  Epithel  ist  ein  mehrschichtiges  Plat- 
tenepithel, ziemlich  stark  entwickelt,  unten 
sind  in  5 — 6  Zellenschicbten  junge  Zellen 
mit  rundem  Kern  zu  finden,  oberhalb  sind 
in  7 — 8  Zellenschichten  breitere,  seitwärts 
verlängerte  Zellen  zu  beobachten,  welche 
von  einigen  Schichten  ganz  platten  Epithels 
bedeckt  werden.  Unter  dem  Epithel  folgt 
die  Bindegewebsschicht  der  Tunica  propria, 
welche  die  stärkeren  Blutgefässe  enthält. 
Unmittelbar  dem  Epithel  anliegend  sieht 
man  einige  kollagéné  Fasern  in  Form  einer 
Membrana  basalis.  Die  Tunica  propria  dringt 
an  vielen  Stellen  bis  zu  einer  gewissen 
Höhe  in  das  Epithel  ein,  Papillen  bildend. 
In  diesen  Papillen  sieht  man  überall  eine 
Kapillarschlinge.  Schon  im  Schlund  finden 
wir  in  der  Propria  Drüsen,  welche,  die 
Epithelschicht  durchbrechend,  ihr  Sekret  auf 
die  Oberfläche  ergiessen.  Es  sind  einfache 
schlauchförmige  oder  zwiebeiförmige,  an 
ihrem  Ende  oft  zweigeteilte,  Mucin  sezer- 
nierende  Drüsen.  Auf  die  Tunica  propria 
folgt    die    Muscularis,   welche    hier    in    Form 


123 


nyolôcsobon,  iiiiiit    látni    t'oiíjiik.  or(^tolj'osobb 
kifejlödcsű. 


A  nyelőcső. 

A  liáüi  itt  szintén  többrétegű,  a  felső  sza- 
kaszban vastagabb,  mint  lejebb  a  mirigyes 
gyomor  felé.  Alatta  a  tunica  propria,  melyben 
igen  sok  mirigyet   találni.  A  mirigyeknek  az 


einer  Riiigschicht  vorkommt  ;  etwas  niiterlialb 
erscheint  iiercits  die  Muscnlaris  iiuicosae, 
welche  im  (Jsophagus,  wie  wir  sehen  wer- 
den, stärker  ausgebildet  ist. 


Ösophagus. 

Das  E])ithoI  ist  auch  hier  mehrschichtig, 
im  oberen  Abschnitt  stärker  als  unterhalb 
gegen  den  Drüsenmagen.  Unter  dem  Epithel 
befindet  sich  die  Tunica  propria,  in  welcher 


1.  rajz.  A  mirigyek  alakjai   a  nyelőcső  felső  szakaszából  ;    a,  b  =  tömlő,  c  =  hagyma,  d  =  alveolotubulo.sus 

elágazott  mirigy.   Nagyítás  95. 

Fig.  1.  Drüsenformen  aus    dem  oberen    Abschnitt    des    Ösophagus   sehematiseh  dargestellt  ;  a,  b  =  Schlauch. 

c  =  Zwiebel,  d  =  alveolotubulöse  verästelte  Drüse.  Vergrösserung  9.5. 


alakja  nem  olyan  egyszerű,  mint  ezt  a  varjú 
eddigi  vizsgálói,  Barthels  és  Swen.ínpkr  leírták. 
Tüzetesebb  vizsgálatok  után  arra  az  ered- 
ményre jutottam,  hogy  a  vetési  varjúban  a 
nyelőcső  mirigyei,  bár  mindannyian  nyálkát 
termelők,  igen  nagy  változatosságban  lépnek 
fel.  Valamennyien  az  egyszerű  mirigyekhez  tar- 
toznak, határozottan  összetetteket  nem  észleltem 
(1.  szöv.  rajz).  Legegyszerűbb  alakjuk  a  hosszú 
egyszerű  cső,  mely  alapi  részén  gyakran  két  vagy 
több  ágra  szakad.  Másik  alak  a  hagymaalakú, 
mely  így  inkább  a  bogyós  típust  közelíti  meg, 
ez  is  elágazódhatik.  .\z  elágazottak  közül  a 
legtöbb  az  alveolo-tubulosus-típushoz  tartozik. 
Uauthels  szerint  a  varjakban  a  nyelőcső  redőin 
palaczkalakú,  a  redők  között  szélesebb  miri- 
gyek fordulnak  elő.  Az  alapi  részen  gyakran 
kötőszöveti  léczek  emelik  fel  a  hámot.  Kettős 
mirigyeket  is  említ,  melyekben  két  fundust 
egy  választófal  különít  el  egymástól,  de  a 
kivezető  csatorna  közös.  Swenanher  palaczk- 
és  hagymaalakú  mirigyeket  ír  le,  melyek 
gyakran   szabálytalanok.  A  nyelőcsövi    redők 


sehr  viele  Drüsen  vorkommen.  Die  Form  der 
Drüsen  ist  nicht  so  einfach,  wie  sie  die  bis- 
herigen Untersucher  der  Krähe,  Barthels 
und  SwENANDEE,  beschrieben.  Nach  eingehen- 
den Untersuchungen  kam  ich  zum  Ergebnis, 
dass  bei  der  Saatkrähe  die  Ösophagusdrüsen, 
obzwar  sie  sämtlich  Schleim  bereiten,  in 
sehr  grosser  Variabilität  auftreten.  Sämtliche 
Drüsen  gehören  zu  den  einfachen,  zusam- 
mengesetzte, von  zweifellosem  Typus  beob- 
achtete ich  nicht  (Text  Fig.  1).  Ihre  einfachste 
Form  ist  ein  langer,  einfacher  Schlauch,  wel- 
cher sich  an  der  Basis  oft  in  zwei  oder  mehr 
Äste  teilt.  Die  zweite  Form  ist  zwiebeiförmig, 
welche  daher  sich  mehr  dem  alveolären 
Typus  nähert  ;  auch  diese  Form  kommt  ver- 
ästelt vor.  Von  den  verästelten  Drüsen  sind 
die  meisten  zum  alveolotubulösen  T}'pus  ge- 
hörig. Nach  Barthels  finden  sich  bei  den 
Krähen  auf  der  Höhe  der  Ösophagealfalten 
tiaschenförmige,  zwischen  den  Falten  breitere 
Drüsen.  An  der  Basis  hebt  oft  eine  Binde- 
gewebsieiste  das  Epithel  empor.   Er  erwähnt 

16* 


124 


tetején  ülők  álfalábaii  luískeiiycbbck  é«  s/a- 
biilyosiibbak,  mint  a  redők  küzöltick.  melyek- 
nek rendesen  redözött  faluk  van.  Mariani 
fiyakran  igen  erősen  fejlett  mirigyeket  talál- 
tam, melyeknél  11  csövet  is  számláltam  össze. 
Általában  mondható,  hogy  a  kisebb  terjedelmű 
mirigyek:  egyszerű  csövek  vagy  bogyók, 
inkább  a  hám  felé  eső  oldalon  fordulnak 
elő,  míg  a  nagyobbak  :  több  tnbnlusból  állók, 
a  tunica  iirojiria  mélyebb  részein  fordulnak 
elő.  Azt  is  tajjasztaltam.  hogy  a  hol  egy  több 
részből  álló  mirigy  kitorkoilik,  ott  közvetlenül 
mellette  rendesen  egy  egyszerű  cső  is  halad. 
Az  egyes  csövecskék  vagy  bogyók  hengeres 
hámsejtekkel  vannak  bélelve,  melyek  a  nyál- 
kaképzés  szolgálatában  állanak  és  az  egyes 
működési  stádiumoknak  megfelelően,  igen 
különböző  képet  mntatuak.  Legnagyobb  részük 
nyálkával  van  megtöltve  s  magjuk  leszorul- 
ván, az  alapi  részen  foglal  helyet.  A  mirigyek 
alsó  részében  s  tulajdonképpeni  testében  a  sej- 
tek meglehetősen  magasak,  felfelé  a  kivezető 
csatornában  fokozatosan  alacsonyodnak,  míg 
a  köbös  alakot  el  nem  érik  s  lassan  át  nem 
mennek  a  többrétegű  lapos  hám  sejtjeibe,  mely 
utóbbi  a  nyelőcső  középső  részében  már  jóval 
alacsonyabb,  mint  a  garatban. 


A  mirigyek  hámja  membrana  basalison, 
finom  kötőszöveti  rétegen  fekszik.  A  hol  a 
mirigyek  több  részre  tagolóduíik,  ott  a  kötő- 
szövetben gyakran  találni  véredényeket  is, 
melyek  szinte  körülfonják  őket.  Nagyon  ha- 
sonlít ez  a  kép  ahhoz,  mit  már  Leydig  1857- 
ben  megjelent  páratlan  szövettanában  lerajzolt. 
A  tunica  propriában  mindenütt  találni  szét- 
szórt leukocytákat,  melyek  helyenként  össze- 
tömörülnek és  csomószerű  képleteket  alkotnak. 
Ezek  vagy  közvellenül  a  többrétegű  hám  alatt 
vagy  a  mirigyek  oldalán  vagy  a  projiria  leg- 
alsó rétegében,  közel  a  muscularis  mucosae- 
hoz  fekszenek.  A  tunica  propria  alatt  a  mus- 
cularis mucosae  hosszanti  izomrétege  követ- 
kezik, mely  meglehetős  erősen  fejlett,  sima 
izomrostokból  áll.  Ez  a  réteg  még  résztvesz 


auch  noppeldriisen.  bei  welchen  zwei  Fundi 
durch  eine  Scheidewand  gelrennt  sind,  aber 
der  Ausführgang  beiden  Körpern  gemeinsam 
ist.  SwKNANDUR  bcschrcibt  Haschen-  und  zwie- 
belförniige  Drüsen,  welche  öfters  unregel- 
mässig sind.  Die  auf  der  Höhe  der  Öso|)ha- 
gealfalten  gelegenen  sind  im  allgemeinen 
schmäler  und  regelmässiger  als  die  zwischen 
den  Falten,  welche  auch  gewöhnlich  gefaltete 
Wände  besitzen.  Ich  fand  oft  sehr  stark  ent- 
wickelte Drüsen,  bei  welchen  ich  bis  zu 
11  Tubuli  zählen  k(jnnte.  Im  allgemeinen 
kommen  die  kleineren  Drüsen  :  einfache  Tu- 
buli oder  Acini  mehr  gegen  das  Epithel  zu 
vor,  während  die  grösseren  :  aus  mehreren 
Schläuchen  zusammengesetzten  in  den  tiefe- 
ren Teilen  der  Tunica  propria  liegen.  Ich 
fand  auch,  dass  dort,  wo  eine  aus  mehreren 
Teilen  bestehende  Drüse  nach  aussen  mün- 
det, dicht  an  ihr  gewöhnlich  auch  ein  ein- 
facher Schlauch  liegt.  Die  einzelnen  Tubuli 
oder  Acini  sind  mit  Zylinderepithel  ausgeklei- 
det, welches  im  Dienste  der  Schleimbereituug 
steht  und  den  einzelnen  Funktionsstadien 
entsprechend  ein  sehr  verschiedenes  Bild 
zeigt.  Der  grösste  Teil  ist  mit  Schleim  ge- 
füllt, der  hinabgedrückte  Kern  befindet  sich 
an  der  Basis.  Im  unteren  Teile  der  Drüsen, 
im  eigentlichen  Kör])er  sind  die  Zellen  ziem- 
lich hoch,  oben  im  Ausführungsgang  werden 
sie  stufenweise  niedriger,  bis  kubisch  und 
gehen  langsam  in  die  Zellen  des  mehrschich- 
tigen Plattenepithels  über,  welch  letzteres  im 
mittleren  Abschnitte  des  Ösophagus  bedeu- 
tend schwächer  als  im  Schlünde  ist. 

Das  Epithel  der  Drüsen  fusst  an  der  Mem- 
brana basalis,  einer  feinen  Bindegewebs- 
schicht.  Wo  die  Drüsen  in  mehrere  Äste  sich 
teilen,  dort  findet  man  im  Bindegewebe  oft 
auch  Blutgefässe,  welche  die  Drüsen  fast 
umflechten.  Es  ist  dieses  Bild  sehr  ähnlich 
jenem,  welches  bereits  Leydig  in  seiner  im 
Jahre  1857  erschifenenen  unvergleichlichen 
Histologie  abbildete.  In  der  Tunica  propria 
findet  man  überall  verstreut  Leukocyten, 
welche  sich  stellenweise  ansammeln  und  kno- 
tenförmige Bildungen  darstellen.  Diese  befin- 
den sich  etweder  knapp  unter  dem  mehr- 
schichtigen Epithel  oder  an  den  Drüsenseiten, 
oder  aber  im  tiefsten  Teile  der  Propria, 
nahe  der  Muscularis  mucosae.  Unter  der 
Tunica    propria    ist    die    Längsmuskelschicht 


125 


a  nyelűeső  redőzöttsógébcn,  ilyen  lielyekcii 
kissó  felfelé  emelkedik.  Az  egyes  izomkötegek 
között  kötőszövet  látható  véredényekkel.  E 
réteg-  ntán  a  mnscularis  következik,  mely 
csak  egy  réteget  még  pedig  körköröset  alkot, 
elemei  sima  izomrostok.  A  sídjuiucosa  hiány- 
zik. A  muscnlaris  mncosae  és  a  mnscularis 
körkörös  rétege  közölt  helyenként  ugyan 
valamivel  erösebb  kötőszövetet  látni,  de  nem 
összefüggő  réteg  alakjában,  ebben  nagyobb 
véredények  keresztmetszetei  látliatók.  A  szer- 
zők eleinte  a  mnscularis  mucosaet  vették  belső 
izomrétegnek  s  a  körköröst  külsőnek,  miáltal 
a  madaraknál  különleges  helyzet  állott  elő. 
Üi'i'HL  (1895)  érdeme,  hogy  helyes  irányba 
terelte  a  kutatásokat.  Perről  itt  bővebben  nem 


der  Mnscularis  mncosae,  welche  ziemlich  stark 
entwickelt  ist  und  aus  glatten  Muslcelfasern 
besteht.  Diese  Schichte  nimmt  noch  an  der 
Faitenbildung  des  Ösophagus  teil,  an  solclien 
Stellen  hebt  sie  sich  ein  wenig  in  die  ilüiie. 
Zwischen  den  (;iiizeluen  Muskelbündeln  ist 
ßindegevvebe  mit  Blutgefässen  bemerkbar. 
.\uf  diese  Sciiicht  folgt  die  Mnscularis,  welche 
nur  eine  Schicht  und  zwar  eine  Uingschicht 
bildet.  Ihre  Elemente  bestehen  ans  glatten 
Muskelfasern.  Die  Subiiiucosa  fehlt.  Zwischen 
der  Musciüaris  mucosae  und  der  Ringschicht 
der  Mnscularis  sieht  man  zwar  an  einigen 
Stellen  etwas  stärkeres  Bindegewebe,  aber 
nicht  als  zusammenhängende  Schicht,  in 
welchem  die  Querschnitte  grösserer    Blutge- 


2.  rajz.  A  mirigyek  alakjiii  a  nyelörső  alsó  ^ízakaszából;  a  =  :i  zsák  esrymas  mellett,  li  =  nagycibl)  szák,  c  = 

bogyós  mirigy.^  Nagyítás  95. 

Fig.  2.  Driisciifcirnu'ii   aus   (lom  unteren  Ab.sclinitt  (les  Ösophagus  schcinatisch  dargestellt;  a  ;=;!  Säcke  neben 

einaniler,  b  -=  cin   grösserer  Sack,  e  -   acinose  Drüse,  N'ergrösserung  9"). 


sz(')lok,  annál  is  inkább,  mert  már  egy  előbbi 
dolgozatomijan  (1912)  erről  megemlékeztem. 
Legkívül  az  advent itia  kötőszöveti  rétege  fog- 
lal helvét. 


A  nyelőcsőben  tovább  lefelé,  a  mirigyes 
gyomor  felé  menve  a  mucosa,  különösen  a 
hámréteg  és  a  mirigyek  nagy  különbségeket 
mutatnak.  A  többrétegű  lapos  hám  tetemesen 
veszített  vastagságából,  alig  egy  negyede  a 
garatban  találtnak.  A  mirigyek  sokkal  számo- 
sabbak, szinte  egynuist  érik.  Olyan  nagy, 
szánuis  csőből  vagy  bogyóból  álló  mirigyeket, 
mint  a  nyelőcső  felső  részében,  itt  sohasem  ész- 
leltem. A  mirigyek  kisebbek,  iid<ább  zsáksze- 
rüek,  a  bogyós  típnsiiak  ritkábbak  (2.  szöv.rajz). 
Leggyakrabban  csak  egy  zsákból  állanak,  leg- 
feljebb   négy    zsákocskát    láttam    helyejiként 


fasse  sich  bemerkbar  machen.  Die  Autoren 
deuteten  anfangs  die  Mnscularis  mucosae  als 
innere  Muskelschicht  und  die  Kingschicht  als 
äussere,  w^odurch  die  Vögel  eine  Sonderstel- 
lung einnahmen.  Es  ist  Oppels  (1895)  Ver- 
dienst die  Forschungen  ins  richtige  Geleise 
gebracht  zu  haben.  Bei  diesen  Dingen  verweile 
ich  hier  nicht  länger,  um  so  mehr,  da  ich 
bereits  in  einer  früheren  Arbeit  (1912)  darüber 
ausführlicher  berichtete.  Nach  aussen  befindet 
.sich  das  Bindegewebe  der  Adventitia. 

Den  Ösophagus  weiter  hinunter,  gegen  den 
Drüsenmagen  verfolgend  weist  die  Mucosa, 
besonders  des  Epithel  und  die  Drüsen  grosse 
Unterschiede  auf.  Das  mehrschichtige  Platten- 
epithel hat  von  seiner  Stärke  merklich  einge- 
büsst,  es  ist  kaum  der  vierte  Teil  des  im 
Schlünde  gefundenen.  Die  Drüsen  sind  viel 
zahlreicher,  sie  berühren  fast  einander.  So 
grosse,  von  so  vielen  Schläuchen  oder  Beeren 
bestehende  Drüsen,  wie  im  oberen  Abschnit  des 
Ösophagus,  bemerkte  ich  hier  nie.  Die  Drüsen 
sind  kleiner,  mehr  sackfcirmig,  die  vom  acinö- 
sen  Typus  sind  seltener  (Text  Fig.  2).  Meistens 


126 


közös  csatornába  torkolni.  Néhol  oly  sűrűn 
állanak  egymás  mellett,  liogy  kiszájadzásnk 
helyén,  az  egyes  zsákok  között  alig  látni 
többrétegű  lapos  hámot.  Ezek  is  nyalkát  ter- 
melő mirigyek.  Ulyan  helyeken,  hol  a  mirigyek 
sűrűn  állanak  egymás  mellett,  a  propriálian 
a  lenkocyták  sűrűbben  fordulnak  elő. 


Átmenet  a  iiiirii;y<'S  gyomorba. 

Az  átmenet  helyén  hosszmetszeteken  egy 
mélyedést  látni,  melynek  mucosájában  hosszú- 
kás, tönilőalakú  vagy  szélesebb  mirigyek  van- 
nak (1.  rajz).  E  mélyedés  felépítésében  az 
erőteljesebben  kifejlődött  propriának  csupán 
felső  része  vesz  részt,  az  alsó  továbt)  halad 
a  mirigyes  gyomorba.  A  mirigyek  kiszájadzási 
helye  között  még  többrétegű  lapos  hámot 
látni,  mely  a  mélyedés  mirigyes  gyomor  felé 
eső  oldalán  megszűnik,  hogy  a  mirigyes  gyo- 
mor nyálkahártya  kiemelkedéseinek  adjon 
helyet.  A  mirigyek  között  a  tunica  propria 
felső  részében  itt  is  lenkocyták  tömörülését 
és  néhány  erősebb  véredényt  találtam.  A 
nyelőcső  muscnlaris  mucosaeja  a  határon 
levő  kiszögellésben  nem  vesz  részt,  a  propria 
ahitt  halad  tovább  a  mirigyes  gyomorba.  A 
körkörös  izomzat  megtartja  vastagságát. 


A  mirigyes  gyomor. 

A  mucosa  kiemelkedéseket  alkot,  melyek 
a  mirigyes  gyomor  elején  hegyesebben  vég- 
ződnek, tovább  lefelé  szélesebbek.  Közöttük 
töndőszerű  mirigyek  fekszenek,  melyeknek 
alakja  változó.  Alapi  részük  rendszerint  egy- 
szerű, néha  nagyon  széles  zsák,  mely  kifelé 
gyakran  kanyarodó  vonalban  halad.  A  kiemel- 
kedéseken magas  hengeres  hámsejteket  találni 
kissé  hosszúkás,  a  bázison  helyet  foglaló  mag- 
gal. A  mirigyek  hámja  alacsonyabb,  gömbölyű 
maggal.  A  tunica  propria  erőteljes  kifejlődésü, 
a  mirigyek  fundus  szintájánál  jóval  mélyebbre 
is  terjed.  Majd  a  másik  mirigyféleség,  az  össze- 


werden  sie  blos  von  einem  Sack  gebildet, 
ich  sah  höchstens  vier  Säckchen  stellenweise 
in  einem  gemeinschaftlichen  Ausführungs- 
gang einmünden.  An  manchen  Stellen  stehen 
sie  so  dicht  nebeneinander,  dass  man  an 
ihrer  Ausmündungsstelle  zwischen  den  ein- 
zelnen Säckchen  das  mehrschichtige  Plattcn- 
epithel  kaum  bemerkt.  Auch  diese  Drüsen 
bereiten  S(;hleim.  An  den  Stellen,  wo  die 
Drüsen  dicht  nebeneinander  stehen,  kom- 
men die  Leukocyten  in  der  Propria  häufiger  vor. 


i'bergaiig  in  den  Drüsenmagen. 

An  der  llbergangsstelle  sieht  man  an  Läng- 
schnitten eine  Vertiefung,  in  deren  Mucosa 
sich  lange  schlauchförmige  oder  auch  breitere 
Drüsen  befinden  (Fig.  1).  Am  Aufbau  dieser 
Vertiefung  nimmt  blos  die  obere  Partie  der 
kräftiger  entwickelten  Propria  teil,  die  untere 
geht  in  den  Drüsenmagen  weiter.  Zwischen 
den  Ausmündungsstellen  der  Drüsen  bemerkt 
man  noch  mehrschichtiges  Plattenepithel, 
welches  auf  der  Seite  gegen  den  Drüsen- 
magen der  Vertiefung  aufhört,  um  den  Erhe- 
bungen der  Schleimhaut  des  Drüsenmagens 
Platz  zu  machen.  Zwischen  den  Drüsen  im 
oberen  Teile  der  Tunica  propria  fand  ich 
aucli  hier  Leukocyten- Anhäufungen  und  einige 
stärke  e  Blutgefässe.  Die  Muscularis  mucosae 
des  Ösophagus  nimmt  an  der  Ausbuchtung 
der  Übergangsstelle  nicht  teil,  sie  gehl  unter 
der  Propria  in  den  Drüsenmagen  weiter.  Die 
Kingmuskelschichf  behält  ihre  Stärke. 


Drüsenmagen. 

Die  Mucosa  bildet  Erhebungen,  welche  im 
Anfange  des  Drüsenmagens  spitz  enden,  weiter 
unten  breiter  sind.  Zwischen  diesen  Erhe- 
bungen liegen  schlauchförmige  Drüsen,  deren 
Gestalt  wechselt.  Ihr  Fundus  ist  gewöhnlich 
ein  einfacher,  oft  sehr  breiter  Sack,  welcher 
nach  aussen  meistens  gewunden  verläuft.  Auf 
den  Erhebungen  findet  man  hohes  Zylin- 
derepithel, mit  etwas  länglichem,  an  der 
Basis  liegendem  Kern.  Das  Epithel  der  Drüsen 
ist  niedriger  mit  rundem  Kern.  Die  Tunica 
propria  ist  stark  ausgebildet,  sie  erstreckt 
sich    bedeutend    tiefer,    als    das   Niveau    der 


127 


tett  niirifiyek  következnek.  Középső  üregük 
elágazott,  az  ágak,  mint  már  Swknanhhh  a 
hamvas  varjnban  észlelte,  majdnem  párhuza- 
mosan haladnak  egymással  s  közös  résszel 
iiyilnak.  Ezeknek  az  ágaknak  a  hámja  nagy, 
világosan  festődő  sejtekből  áll,  rendesen  össze- 
la])itott  magjuk  az  alapi  részen  foglal  helyet. 
A  tulajdonképpeni  elválasztó  csövecskék  fun- 
dusai  vagy  egyszerű  tömlők,  vagy  végükön 
kettéágaznak.  Sejtjeik  a  bázisukon  szorosab- 
ban függnek  össze,  az  üreg  felé  szabadon 
állanak,  sötétebbre  festődnek,  mint  a  kivezető 
csatornáké,  szemcsézettek,  magjuk  gömbölyű 
s  a  középen  foglal  helyet  (2.  rajz).  A  tunica 
[)ropriában  az  összetett  mirigyek  fölött  néhol 
néhány  hosszirányú  izomrost  látható.  Opfel 
ezeket  a  rostokat  a  muscuiaris  mucosae  felső 
(magas)  rétegének  tartja.  A  vetési  varjúban 
egyenes  összefüggést  e  rostok  és  a  muscuiaris 
mucosae  tulajdonképpeni,  erősebben  fejlett  és 
az  összetett  mirigyek  alatt  elhúzódó  rétege 
között  nem  találtam.  Ugyanilyet  észlelt 
Schreiner  is  más  madarakon.  Lehet,  hogy  ez 
fajok  szerint  igen  változik,  Oppel  képei  erre 
engednek  következtetni.  Nézetem  szerint  olyan 
esetekben,  midőn  a  felső  rostok  igen  gyengén 
fejlődtek  ki,  talán  nem  is  felső  rétegről  van 
szó,  hanem  azt  tartom,  hogy  ezek  azdkból 
az  izomrdstokbül  állanak  össze,  melyek  kü- 
lönben is  a  tunica  propriábau,  különösen  a 
mirigyek  körüli  kötőszövet  kísérői.  A  mus- 
cidaris  mucosae  egyenes  összefüggése  a 
nyeiücsöbeliével  nagyon  szépen  követhető. 


A  összetett  mirigyek  alatt  a  propria  igen 
gyengén  van  meg,  inkább  még  a  mirigyek 
alsó  vége  között  található.  A  muscuiaris 
mucosae  erős  réteget  képez,  alatta  igen 
kevés  kötőszövet,  mely  alig  nevezhető  sub- 
mucosának,  majd  a  körkörös  izomzat  követ- 
kezik. Érdekes  a  körkörös  izomzat  átmeneté- 
nek módja.  Ott  aliol  a  nyelőcső  átmenetének 
helyén  a  mirigyes  gyomorban  a  fent  leírt 
mélyedés  van,  pontosan  a  határon  meg- 
vastagszik   ez    a    körkörös    izomréteg,    még 


Drüsenfundi.  Hierauf  folgt  die  andere  Art 
Drüsen,  die  zusammengesetzten.  Ihre  Zeutral- 
liöhle  ist  verzweigt,  die  Zweige  verlaufen, 
wie  schon  Swunanher  bei  der  Nebelkrähe 
bemerkte,  fast  parallel  und  müuden  vermittels 
einer  gemeinschaftlichen  l'artie.  Das  Epithel 
dieser  Zweige  besteht  aus  grossen,  licht  ge- 
färblen  Zellen,  ihr  meist  abgeplatteter  Kern 
liegt  an  der  Basis.  Die  Fundi  der  eigentlich 
sezernierenden  Schläuche  sind  entweder  ein- 
fach oder  an  der  Basis  zweigeteilt.  Die  Zel- 
len hängen  an  der  Basis  fester  zusammen, 
gegen  das  Lumen  stehen  sie  frei  und  färben 
sich  dunkler,  als  diejenigen  der  Ausführungs- 
gänge, sie  sind  granuliert,  ihr  Kern  ist  rund 
und  liegt  in  der  Mitte  (Fig.  2).  In  der  Tunica 
propria,  ober  den  zusammengesetzten  Drüsen 
bemerkt  man  an  manchen  Stellen  einige 
längsverlaufende  Muskelfasern.  Oppel  hält 
diese  Fasern  für  eine  obere  (hohe)  Schicht 
der  Muscuiaris  mucosae.  Bei  der  Saatkrähe 
fand  ich  einen  direkten  Zusammenhang  zwi- 
schen diesen  Fasern  und  der  eigentlichen, 
stärker  entwickelten  und  unter  den  zusam- 
mengesetzten Drüsen  verlaufenden  Schicht 
der  Muscuiaris  mucosae  nicht.  Dasselbe  beo- 
bachtete ScHREiNRR  bei  anderen  Vögeln.  Es 
ist  möglieh,  dass  dieses  Verhalten  bei  den 
einzelnen  Arten  sehr  verschieden  ist,  Oppelb 
Abbildungen  lassen  darauf  schliessen.  Meiner 
Ansicht  nach  handelt  es  sich  in  solchen  Fäl- 
len, in  welchen  die  oberen  Fasern  sehr 
schwach  ausgebildet  sind,  vielleicht  gar  nicht 
um  eine  obere  Schicht,  sondern  ich  glaube, 
dass  sich  diese  von  denjenigen  Muskelfasern 
rekrutieren,  welche  auch  sonst  in  der  Tunica 
propria,  besonders  im  Bindegewebe  um  den 
Drüsen  herum  zu  finden  sind.  Der  direkte 
Zusammeniiang  der  Muscuiaris  mucosae  mit 
derjenigen  des  Ösophagus  ist  sehr  gut  zu 
verfolgen. 

Unter  den  zusammengesetzten  Drüsen  ist 
die  Propria  sehr  schwach,  meistens  noch 
zwischen  dem  unteren  Ende  der  Drüsen  zu 
bemerken.  Die  Muscuiaris  mucosae  bildet  eine 
starke  Schicht,  darunter  sehr  wenig  Binde- 
gewebe, welches  als  Submucosa  kaum  be- 
zeichnet werden  kann,  darauf  folgt  die  Ring- 
muskelschicht. Interessant  ist  der  Übergang 
der  Ringmuskelschicht.  Dort,  wo  sich  an  der 
Übergangsstelle  des  Ösophagus  in  den  Drüsen- 
magen die  oben  beschriebene  Vertiefung  be- 


128 


pedig  úgy.  lingy  nem  :i  H\i,i,i  (1907)  perifas- 
ciculíiris  kötőszöveti  ágaitól  határolt  nagy 
izoiniiyaláljok  sokszorosoflnak  meg,  lianein  a 
meglevők  nagyobbodnak  meg  és  különösen  a 
serosa  felé  meg  is  nyúlnak  Az  egyes  nyalá- 
bok köiiili  kötőszövetben  néhol  véredények 
láthatók.  A  külső  jiosszirányn  izomzat  a 
mirigyes  gyomorban  csupán  néhány  vékony 
izomnyaláb  alakjában  mutatkozik  s  nehezen 
vehető  észre.  A  serosa  kötőszövete  erőteljesen 
van  kifejlődve,  véredényekkel,  helyenként  zsír- 
szövettel és  ganglionokkal.  A  mirigyes  gyomor 
közepe  felé  a  körkörös  izomzat  valamivel 
gyengébb. 


Átmenet  az  izmos  gjoniorlía. 

Ezen  a  helyen  egyrészt  a  mirigyes  gyomor, 
másrészt  az  izmos  gyomor  tunica  propriájának 
kötőszövete  bemélyed  a  két  rész  mirigyei 
közé  s  mintegy  határfalat  alkot.  A  muscularis 
mucosae  bizonyos  mértékben  szintén  követi 
a  tunica  propriát.  A  mucosa  pedig  már  mutatja 
azokat  az  apró  kiemelkedéseket  és  tömlő- 
alakú mirigyekel,  a  melyekkel  az  izmos  gyo- 
morban találkfiziink. 


Az  iziiios  gyomor. 

A  mucosa  apró  kiemelkedéseket  alkot,  melyek 
között  a  tömlőszerű,  hosszú,  végükön  kissé 
kiszélesedő  mirigyek  nyílnak.  .\  mirigyek 
liMinja  megközeliti  a  köbalakot,  a  sejtek  magja 
duzzadt,  gömbölyű  és  az  alsó  részen  foglal 
helyet.  A  kiemelkedések  hámja  inkább  hosz- 
szúkás  hengerhám,  gömbölyű  maggal.  A  miri- 
gyes gyomor  felé  a  kiemelkedések  s  a  mirigyek 
is  rövidebbek,  a  gyomor  közepe  fáján  hosz- 
szabbak,  egy  magasságban  foglalnak  helyet, 
a  duodenum  felé  ismét  alacsonyabbak.  Felet- 
tidc  a  keratinoid  réteg  vau.  Â  mirigy  tömlők 
között  s  egy  darabig  alattuk  is  a  tunica 
propria  kötőszövete  található,  sok  helyen  na- 
gyobb véredényekkel,  melyek  a  mirigyek  alatt 
egy  vonalban  fekszenek.  A  proj)riáljan  helyen- 
ként, bár  ritkábban  Icukocyta-csoportokat  látni. 
A  muscularis  mucosae  jóval   vastagabb,  mint 


findet,  genau  an  der  (irenze  wird  die  King- 
muskelschicht stärker  und  zwar  so,  dass  sich 
nicht  die  von  den  perifascikulär  liegenden 
Hindegewebszügen  nach  ììmaa  (1907)  tiegrenz- 
ten  Muskelbiindel  vermehren,  sondern  <lie 
voihandeneii  sich  vergrössern  und  besonders 
gegen  die  Serosa  auch  verlängern.  Im  peri- 
fascicidären  liiudegewebe  linden  sich  stellen- 
weise Blutgefässe.  Die  äussere  Längsmusku- 
latur erscheint  im  Drüsenmagen  blos  in 
Gestalt  einiger  dünner  Muskelbündel  und  ist 
schwer  zu  bemerken.  Das  Bindegewebe  der 
Serosa  ist  stark  entwickelt,  enthält  Blutge- 
fässe und  stellenweise  Ganglien.  Gegen  die 
Mitte  des  Drnsenmagens  ist  die  Uingniuskel- 
schicht  etwas  schwächer. 


Übergang  in  den  Muskelmagen. 

Au  dieser  Stelle  dringt  zum  teil  das  Binde- 
gewebe der  Tunica  propria  des  Drüsen- 
magens, zum  teil  das  Bindegewebe  des  Mus- 
kelmagens zwischen  die  Drüsen  beider  Ab- 
teilungen ein  und  bildet  gewissermassen  eine 
Grenzinauer.  Die  Muscularis  mucosae  folgt 
bis  zu  einem  gewissen  Grade  gleichfalls  der 
Tunica  ))ro|)ria.  Die  Mucosa  zeigt  bereits 
jene  kleinen  Erhebungen  und  schlauchför- 
mige Drüsen,  welche  wir  im  .Muskelmagen 
antreffen. 


Muskelmagen. 

Die  Mucosa  bildet  kleine  Erhebungen, 
zwischen  denen  lange,  schlauchförmige,  an 
ihrem  Grunde  etwas  erweiterte  Drüsen  mün- 
den. Das  Epithel  der  Drüsen  steht  dem  Ku- 
i)isclien  nahe,  der  Kern  der  Zellen  ist  gross, 
rundlich  und  liegt  an  der  Basis.  Das  Epithel 
der  Erhebungen  ist  inelir  hohes  Zylinder- 
epithel mit  rundem  Kern.  Gegen  den  Drüsen- 
magen sind  die  Erhebungen  und  Drüsen 
kleiner,  in  der  Mitte  des  Magens  länger,  in 
gleicher  Höhe  liegend,  gegen  das  Duodenum 
werden  sie  wieder  niedriger.  Ober  ihnen 
betindet  sich  die  keratinoide  Schicht.  Zwi- 
schen den  Drüsenschläuchen  und  eine  Strecke 
auch  unterhalb  sieht  man  das  Bindegewebe 
der  Tunica  propria,  stellenweise  mit  grösse- 
ren Blutgefässen,  \Mdclie  unt(n-  den  Drüsen 
in  einer  Linie    liegen.   In  der    Propria    findet 


12  9 


az  előbbi  részekben,  az  izomköt,eg:ek  között  kö- 
tőszövet van,  mely  utóbbiból  kevés  a  réteg  alatt 
is  található.  A  körkörös  izouiréteg  mindinkább 
megvastagszik,  nem  csupán  a  meglevő  izom- 
kötegek szélesebbek,  lianem  újak  is  lépnek 
fel.  Kívül  a  külső  hosszirányú  izumréteget 
csupán  néhány  rost  képviseli.  A  serosa  az 
izmos  gyomor  elején  még  jól  fejlett,  tovább 
gyengébb  réteget  alkot. 


Az  izmos  gyoinor   átmenete   a  sryoïiiorvéçi 
bellte. 

Minthogy  a  Corvidákban  tulajdonképpeni 
pylorustágulat  nincs,  mint  ezt  már  Swen.^ndkk 
m(!gállapította,  azért  a  mucosának  olyanféle 
érdekes  alakulatát,  a  milyent  Zietschmann  újab 
ban  a  tyúkban,  galambban  és  kacsában  leír, 
nem  találni.  Csak  igen  kis  részen  látható  még 
a  keratinoid-réteg.  A  gyomor  tömlős  mirigyeit 
csaknem  ugyanazon  a  helyen  váltják  fel  a 
LiKBKRKüHN-féle  mirigyek,  a  hol  szabad  szemmel 
is  észrevehető  a  bél  kiindulása  a  gyomorból. 
A  muscularis  mucosae  erősen  veszített  vastag- 
ságából, de  közvetlen  átmenete  a  gyomorból 
jól  vehető  észre.  A  körkörös  izomréteg  a 
határon  még  vastagabl),  hogy  azután  vékony 
réteg  alakjálian  folytatódjon  a  gyomorvégi 
bélbe. 


A  középbél. 

A  mucosa  felszíne  többé-kevésbé  zegzug 
vonalban  emelkedő  bolyhokat  alkot,  melyek 
a  gyomorvégi  bélben  még  meglehetősen  távol 
állanak  egymástól.  A  tunica  propria  legnagyobb 
részét  a  LiEBERKüHN-féle  mirigyek  foglalják  el, 
melyek  kanyargós  lefutásnak  s  azért  úgy 
hossz-  mint  harántm  tszeteken  nagyon  ritkán 
követhetünk  egy  mirigyet  egész  hosszában 
végig,  inkább  csak  a  csövek  sűrűn  egymás 
mellett  álló  keresztmetszetét  látjuk.  A  csöveket 
kötőszövet  veszi  körül,  itt-ott  izomrostot  is 
észrevehetni.  A  bolyhok  rendesen  úgy  indulnak 
ki  a  bél  falából  —  mint  ezt  már  a  gyomor- 
végi bél  elején  tapasztalhatni,  hogy  kettő-kettő 
Aquila  XXI 


man  an  einigen  Stellen  obzwar  seltener 
Leukocyten-Anhäiifungen.  Die  Muscularis  mu- 
cosae ist  bedeutend  stärker,  als  in  den  obe- 
ren Abschnitten,  zwischen  den  Muskelbündeln 
Bindegewebe,  von  welch  letzterem  wenig  auch 
unter  der  Schicht  zu  finden  ist.  Die  Kin"-- 
muskelschicht  wird  immer  stärker,  nicht  nur 
die  vorhandenen  Muskelbündel  werden  breiter, 
sondern  auch  neue  treten  auf.  Aussen  wird 
die  äussere  Längsmuskelschicht  bloss  von  eini- 
gen Fasern  gebildet.  Die  Serosa  ist  am  Anfang 
des  Muskelmagens  noch  gut  entwickelt,  zeigt 
jedoch  weiter  unten  eine  schwächere  Schicht. 

Übergang  des  Muskelmagens  in  das 
Duodenum. 

Da  bei  den  Corviden  eine  eigentliche  Pylo- 
rialerweiterung  nicht  vorkommt,  wie  dies 
bereits  von  Swenandek  festgestellt  wurde, 
darum  findet  man  auch  keine  so  merkwür- 
dige Struktur  der  Mucosa,  wie  Zietbch.mann 
neuerer  Zeit  beim  Huhne,  bei  der  Taube  und 
Ente  beschreibt.  Nur  auf  einem  kleinen  Teil 
bemerkt  man  noch  die  keratinoide  Schicht. 
Die  schlauchförmigen  Drüsen  werden  fast 
gleich  an  der  Stelle,  wo  mit  freiem  Auge 
der  Austritt  des  Darmes  vom  Magen  zu  be- 
obachten ist,  von  den  LiEBERKiiHNSchen  Drüsen 
ersetzt.  Die  Muscularis  mucosae  verlor  bedeu- 
tend an  Stärke,  aber  ihr  kontinuierlicher 
Ul)ergang  aus  dem  Magen  ist  gut  zu  beob- 
achten. Die  Riiigmuskelschicht  ist  an  der 
Grenze  noch  stark,  um  weiter  in  Gestalt 
einer  dünnen  Schicht  sich  in  das  Duodenum 
fortzusetzen. 

Dünndarm. 

Die  Oberfläche  der  Mucosa  bildet  mehr 
oder  weniger  zickzackförmig  sich  erhebende 
Zotten,  welche  im  Duodenum  noch  ziendich 
weit  voneinander  stehen.  Der  grösste  Teil 
der  Tunica  propria  wird  von  den  Lieberkühn- 
schen  Drüsen  eingenommen,  welche  in  Win- 
dungen nach  aussen  ziehen  und  darum  in 
ihrem  ganzen  Verlaufe  sowohl  an  Längs- 
wie  an  Querschnitten  sehr  selten  zu  verfol- 
gen sind  und  man  daher  gewöhnlich  bloss 
die  dicht  nebeneinander  liegenden  Quer- 
schnitte der  Schläuche  zu  Gesicht  bekommt. 
Die  Schläuche  werden  vom  Bindegewebe  um- 
geben, stellenweise    mit  Muskelfasern    unter- 

17 


130 


szorosabban  függ  össze  egymással,  a  zegzug 
voiiiilnak  megfelelően.  Ezek  a  Ijolyhok  vagy 
lemezek  bizonyos  magasságban  el  is  ágaz- 
hatnak. Hámjuk  és  a  LiiíBRRKüHN-féle  mirigyek 
liúnija  egyrctegii  hengeres,  vagy  jobban  mondva 
]irizmaiikus  hám.  A  rendes  húmscjiek  mellett 
kelielysejtek  is  előfordulnak  (4.  rajz).  A  sej- 
teken |)álc-zikaszegély,  záróléczek  vannak. 
A  niikrocentrum  „diplosoma"  alakjában  fordul 
elő  nem  csupán  a  pálezikaszegély  alatt,  hanem 
lejebb  a  mag  felé  is  (1.  a  3.  és  4.  rajzot). 
A  mag  a  sejtekben  rendesen  az  alsó  részben 
foglal  helyet.  A  LiEBERKiH.N-féle  mirigyek  sejt- 
jeiben mitosisok  gyakoriak  A  propria  alatt 
a  muscularis  mucosae  meglehetős  vékony 
hosszirányú  izomrétege  következik,  majd  a 
körkörös  izomréteg,  mely  még  egyszer  olyan 
vastag,  mint  előbbi  s  végül  a  külső  hossz- 
irányú izomréteg  olyan  vastagon,  mint  a  mus- 
cularis mucosae.  Mindezek  a  rétegek  sima 
izonizatúak.  A  körkörös  és  hosszirányú  izom- 
réteg között  néhol  kötőszövetet  látni,  kívül  a 
subserosa  és  serosa.  Tovább  lefelé  a  közép- 
bélben a  bolyhok  alacsonyabbak  s  igen  sűrűn 
állanak  egymás  mellett.  A  középbél  egész 
lefutásában  a  nyálkahártya  hossz- és  a  muscu- 
laris hosszirányú  izomzata  megtartják  vastag- 
ságukat, a  körkörös  izomréteg  erösebb  lesz 
mint  aközépbél  elején  volt.  A  tunica  propriában, 
valamint  a  muscularis  mucosae  és  a  körkörös 
izomrétegen  át  a  külső  hosszanti  izoniréteghez 
vezető  irányban  is  véredények  találhatók. 
A  két  izoniréteg  közötti  kötőszövet  helyenként 
erőteljesebb  kifejlödésű.  A  propriában  itt-ott 
lymphacsomók  vannak. 


A  végbél. 

A  mucosa,  mint  a  középbél  alsó  szakaszá- 
ban alacsonyabb  kiemelkedéseket  alkot.  A  pro- 
|)riában  helyenként  leukocyta-csoportosulások 
találhatók,  a  LiKBERKüHN-féle  mirigyek  alsó 
részének    magasságában    több    nagyobb    ver- 


mischt. Die  Zotten  erheben  sich  gewöhnlich 
auf  die  .\rt  aus  der  Wand  des  Darmes  —  wie 
man  es  bereits  am  .\nfang  des  Duodenums 
Ijcmerki  —,  dass  je  zwei  der  Zickzacklinie 
entsjirecliind  in  einem  engeren  Zusammen- 
hange stehen  Diese  Zotten  oder  auch  La- 
mellen können  sich  in  einer  gewissen  Höhe 
auch  verzweigen.  Das  Epithel  der  Zotten 
und  der  Lii-.BERKOHNScLen  Drüsen  ist  ein  ein- 
sciiichtiges  zilindrisches  oder  besser  prisma- 
tisches Epithel.  Zwischen  den  gewönliclien 
Epithelzellen  kommen  auch  Becherzellen  vor 
(Fig.  4).  An  den  Zellen  befinden  sich  Stäb- 
chensaum, Schlussleisten.  Das  Mikrozentrum 
erscheint  in  Form  eines  „Diplosomas"  nicht 
bloss  knapp  unter  dem  Stäbchensaume,  son- 
dern auch  unterhalb  gegen  den  Kern  (Fig.  3 
und  4).  Der  Kern  ruht  in  den  Zellen  ge- 
wöhnlich im  unteren  Teile.  In  den  Zellen 
der  LniBERKüHNSchen  Drüsen  sind  Mitosen 
eine  häufige  Erscheinung.  Unter  der  Propria 
folgt  die  ziemlich  dünne  Längsmuskelschicht 
der  Muscularis  mucosae,  hierauf  die  Hing- 
muskelschiclit,  welche  noch  einmal  so  stark 
wie  die  vorherige  ist  und  zuletzt  die  äussere 
Längsmuskelschicht,  so  stark  wie  die  Mus- 
cularis mucosae.  Alle  diese  Schichten  sind 
glatter  Muskulatur.  Zwischen  der  Ring-  und 
Längsmuskelschicht  bemerkt  man  stellen- 
weise Bindegewebe,  aussen  die  Subserosa  und 
Serosa.  Weiter  unten  stehen  im  Dünndarm 
die  Zotteu  sehr  dicht  nebeneinander  und 
sind  niedriger.  Tm  ganzen  Verlauf  des  Dünn- 
darmes behalten  die  Längsmuskelschicht  der 
Schleimhaut  und  die  Längsschicht  der  Mus- 
cularis ihre  Stärke,  die  Ringmuskelschicht 
wird  stärker  als  sie  am  Anfang  des  Dünn- 
darmes war.  In  der  Tunica  propria,  als  auch 
in  der  Richtung  durch  die  Muscularis  mucosae 
und  Ringmuskelschicht,  gegen  die  äussere 
Längsmuskelschicht,  befinden  sich  Blutgefässe. 
Das  Bindegewebe  zwischen  den  beiden  Mus- 
kelschichten ist  stellenweise  stärker  ent- 
wickelt. In  der  Propria  sind  hier  und  da 
Lymphknoten. 

Enddarin. 

Die  Mucosa  bildet,  wie  im  unteren  Teile 
des  Dünndarmes,  niedrigere  Erhebungen.  In 
der  Propria  sind  stellenweise  Leukocyten- 
Anhäufungen  zu  finden,  im  Niveau  des  unte- 
ren    Teiles     der     LiEBBKKüHNSchen      Drüsen 


cflòiiv.  Uöíítöii  a  l^iKBiTvKiFiN-fclc  mirigyek  alatt 
követkozik  a  muscularis  mucosae  meglelietös 
cgyenleles    rétegben.    A    körkörös    izomréteg 
hatalmasan  van  kifejlődve,  helyenként    kötő- 
szövettel ta.i;o!va    A   kiilsci   hosszirányú  izom- 
réteg    valamivel    erösebb,    mint    a    középbél- 
Iten.  A   határon  a  caecák  insertiójának  magas- 
ságában   egy    emelkedés    (sövény)    található, 
melynek  felépítésében  a  muscularis  mucosae-n 
kívül  a  körkörös  izomréteg  is  résztvesz.  E  hely 
alatt    erösebb    kötőszövet    van,  nagyobb  vér- 
edényekkel. A  serosa  kötőszövete  meglehetős 
vastagon  borítja  a  végbelet.  Tovább  lefelé  a 
kloaka  coprodaeum  része  felé  a  mucosa  felü- 
lete megváltozik,  hosszirányú  redőket   képez, 
melyek    harántmetszetben    bevájt    levélalakot 
mutatnak.  A  redőköu  két  oldalt   t.  i.  szintén 
kiemelkedések,    másodlagosak    vaunak,   ezek 
okozzák  haráutmetszetben  a   levélalakot.  Két 
másodlagos    kiemelkedés     között    vannak    a 
LiKBEKKüHN-  féle  mirigyek.  Ezeknek  a  redőknek 
a  felépitésébeu  csak  a  számos  hajszáledény- 
nyel    elátott    tunica    propria    vesz    részt,  leg- 
feljebb még  néhány  kötőszöveti  rost  a  mirigyek 
alatti    kötőszövetből.    A  tunica    propria  alatti 
rétegekben    a    bélben    eddig    talált  rend  fel- 
bomlik. Izomkötegek  találhatók,  melyeket  nem 
igen  lehet  a  bélcsatorna  előbbi  részeiben  talált 
rétegekhez  sorolni.  A  nyalábok  főleg  körkörös 
és  sugaras  irányban  haladnak,  legkívül  néhány 
hosszanti  irányban  fut  le.  Az  egész  izomzatot 
keresztül-kasul  kötőszövet  járja    át,    melyben 
véredénvek  vannak. 


Tovább  lefelé  a  coprodaeumban  a  hosszanti 
redők  erősebbekké  lesznek,  mélyen  nyúlnak 
be  az  üregbe.  A  szomszédos  redők  egymás 
között  bizonyos  mélyedéseket  alkotnak,  melyek 
haránt  metszeteken  egészen  mirigyszerüek,  mint 
ezt  az  5.  rajz  mutatja.  Még  egy  sajátság 
említendő  a  hosszanti  redők  propriájából.  Itt 
ugyanis  sokszor  találni  izmokat  nyalábokban 
egyesülve,  melyek  úgy  hossz-,  mint  haránt- 
irányt  követnek.  Ugy  látszik,  hogy  ezek  az 
izmok  a  bélsár  továbbításánál  játszanak  sze- 
repet (tudvalevően  a  legtöbb  madárban  a  bél- 


mohrere    grossere    Blutgefässe.    fSofort    unter 
den  LiEBERKOHNSchen    Drüsen    folgt    die  Mus- 
cularis   mucosae    in    einer    ziemlich    gleich- 
förmigen Scliicht.    Die  Ringmuskelschicht  ist 
stark    entwickelt,    stellenweise    durch  Hinde- 
gevvebe   zerteilt.    Die    äussere    Längsmuskel- 
schicht    ist    etwas    stärker,    wie    im    Dünn- 
darm. An  der  Grenze,    in   der    Höhe  der  In- 
sertion   der    Caeca    findet    sich    eine    Erhe- 
bung, an  deren    Aufbau    ausser    der   Muscu- 
laris   mucosae    auch    die    Ringmuskelschicht 
teilnimmt.  Unter    dieser    Stelle    ist    stärkeres 
Bindegewebe  mit  grösseren  Blutgefässen  vor- 
handen.   Das  Bindegewebe   der    Serosa    be- 
deckt in  einer  ziemlich  starken   Schicht  den 
Enddarm.    Weiter  unten  gegen    dem    Copro- 
daeum-Abschnitt    der  Kloake  ändert  sich  die 
Mucosaoberfläche,      sie     bildet     Längsfalten, 
welche     auf     Querschnitten     eingeschnittene 
Blattform  zeigen.    Auf  den  Falten    zu  beiden 
Seiten  befinden  sich   nämlich    gleichfalls  Er- 
hebungen, sekundäre,    diese    verursachen  an 
Querschnitten  die   Blattform.    Zwischen  zwei 
sekundären    Erhebungen    befinden    sich    die 
LiEBERKüHNSchen  Drüsen.  An  den  Aufbau  die- 
ser Falten  nimmt    nur  die    mit   vielen  Kapil- 
largefässen    versehene    Tunica    propria    teil, 
höchstens     noch    einige     Bindegewebsfasern 
aus  dem  Bindegewebe  unter  den  Drüsen.  In 
den  Schichten  unter  der  Tunica  propria  hört 
die  bisher  im  Darm  gefundene  Ordnung  auf. 
Man  findet  Muskelbündel,  welche  nicht  ohne 
weiteres  zu  den  in  den  früheren  Abschnitten 
des  Darmkanales    gefundenen   Schichten  ge- 
hörig bezeichnet  werden    können.    Die    Bün- 
del verlaufen  meist  in  zirkulärer  und  radialer 
Richtung,  nach  aussen  sind  einige  längsver- 
laufend.   Die    ganze  Muskulatur    wird    kreuz 
und  quer   vom    Bindegewebe    durchzogen,  in 
welchem  Blutgefässe  sich  befinden. 

Weiter  unten  im  Coprodaeum  werden  die 
Längsfalten  stärker,  sie  ragen  tief  in  das 
Lumen  hinein.  Die  benachbarten  Falten  bil- 
den zwischen  einander  gewisse  Vertiefungen, 
welche  auf  Querschnitten  ganz  drüsenartig 
sind,  wie  dies  Fig.  5  zeigt.  Es  ist  noch  eine 
Eigenart  der  Propria  der  Längsfalten  er- 
wähnungswert. Man  findet  hier  öfters  Mus- 
keln zu  Bündeln  vereinigt,  welche  sowohl  in 
Längs-  wie  in  Querrichtuug  verlaufen.  Es 
scheinen  diese  Muskeln  bei  der  Weiterbeför- 
derung des  Darmkotes  eine  Rolle  zu  spieh-n 

17* 


132 


sár  a  copruihiiMiuihaii  líyül  ösa/.oi.  A/,  első  ós 
másodlagos  kieinclkedósiíket  niagas  lieiigercs 
hámsejtek  borítják,  melj'eken  széles  pálczika- 
szegély,  sokszor  pamatszerűen  látható  ((}.  rajz), 
kehelysejtek  ritkák.  A  propriábaii  helyenként 
erősebb  leukocyta-csoportok  találhatók.  Az 
izomzat  olyan,  mint  előbb  a  külső  széleken 
már  harántcsíkolt,  rendesen  hosszirányban  le- 
futó izoninyah'ibok  lépnek  tel.  A  kloaka  további 
szakaszaiban  megszii  ik  a  mucosának  most 
leírt  szerkezete.  A  finom,  vékony  redők  vasta- 
gabbaknak adnak  helyet,  sokszor  gumószerü 
kiemelkedésekkel.  Ezeken  a  nagyobb  kiemel- 
kedéseken ismét  apróbbak  ülnek,  közöttük 
mirigyeket  zárva  körül,  melyek  teljesen  ugyan- 
olyanok lévén,  mint  a  felsőbb  szakaszokban. 
LuíBERKüHN-féle  mirigyek.  A  hám  egyrétegű 
hengeres  sejtkeből  áll,  melyek  között  feltűnő 
sok  a  kehelysejt.  A  propriában  alig  látni  mást 
mint  leukocytákat,  teljesen  ellepik.  A  Likber- 
KüHN-féle  mirigyek  fundusában  itt  is  gyakran 
találni  mito.'íist.  Alattnk  kevés  kötőszövet  s 
néhány  hosszirányú  sima  izomrost  van,  mely 
a  muscularis  mucosae  utolsó  maradványának 
tekinthető.  Azután  az  izomzat  következik  olyan 
elrendeződésben,  mint  előbb,  csak  a  külső 
hosszanti  harántcsíkolt  izomzat  számosabb. 
A  kötőszövetben  több  helyen  leukocyta-cso- 
portok vannak.  Minthogy  a  gumóalakii  kiemel- 
kedések a  kloaka  némely  részén  feljebb  is 
nyúlnak,  harántmetszeteken  gyakran  látni  a 
kloaka  egyik  okialán  a  fent  leirt  hosszú  levél- 
szerit  kiemelkedéseket  s  egy  magasságban  a 
másik  oldalon  már  a  gumószerűeket,  a  sok 
leukocytával  ellátott  propria  val. 


Az  anális  nyílás  felé  a  hám  többrétegűvé 
válik,  felül  egészen  lapos  sejtekkel.  Mirigyek 
is  találhatók  itt,  melyek  tönilőszerűek  vagy 
hagymaalakúak.  Sejtjeik  nyálkát  termelnek. 
A  mirigyek  között  és  alatt  kötőszövet.  Némely 
helyen  leukocyta-csoportok  törnek  elő,  úgy- 
szólván egészen  a  felszínig,  a  többrétegű  lapos 
hám  ott  csak  igen  vékony  réteget  képez. 
A  mirigyek  alatti  kötőszövetre  az  anális  táj 
erős  harántcsíkülatú,  igen  finom  rostozatú 
i/.omzata  következik  (sphincter  ani),  mely  főleg 


(bekanntlich  sainnuilt  sich  der  Darmkot  l)ei 
den  meistiMi  N'iigtîln  im  Coprodaeum  an).  Die 
primären  und  sekundären  Elrhebungen  bedeckt 
hohes  ZylÍMdere|)ithel,  an  welchem  ein  brei- 
ter Stäbchensaum  oft  büschelförmig  zu  be- 
merken ist  (Fig.  6).  Becherzellen  sind  selten. 
In  der  Propria  findet  man  stellenweise  Leuko- 
cyten-Anhäufungen.  Die  Muskulatur  ist  wie 
vorher,  auswärts  treten  ijereits  quergestreifte, 
gewöhnlich  längsverlaufende  Muskelbündel 
auf.  In  den  folgenden  Abschnitten  der  Kloake 
verschwindet  die  bisherige  Struktur  der  Mu- 
cosa. Die  feinen,  dünnen  Falten  machen 
dickeren,  mit  oft  knollenartigen  Erhebungen 
Platz.  Auf  diesen  grösseren  Erhebungen 
sitzen  wieder  kleinere,  zwischen  sich  Drü- 
sen einschliessend,  welche,  da  sie  ganz  das- 
selbe Aussehen  wie  in  den  oberen  Abschnit- 
ten besitzen,  LuiBERKüHNSche  Drüsen  sind. 
Das  Epithel  setzt  sich  aus  einschichtigen 
Zylinderzellen  zusammen,  zwischen  welchen 
sehr  viele  Becherzellen  vorkommen.  In  der 
Propria  sieht  man  lauter  Leukocyten.  sie 
wird  von  ihnen  gänzlich  durchsetzt.  In  dem 
Fundus  der  LiKBURKüHNschen  Drüsen  findet 
man  auch  hier  öfters  Mitosen.  Unter  den 
Drüsen  wenig  Bindegewebe  und  einige  längs- 
verlaufende glatte  Muskelfasern,  welche  man 
als  letzten  Rest  der  Muscularis  mucosae  be- 
trachten kann.  Hierauf  folgt  die  Muskulatur 
in  einer  Anordnung  wie  früher,  nur  die 
äussere  quergestreifte  Muskulatur  ist  häufi- 
ger. Im  Bindegewebe  kommen  öfters  Leuko- 
cyten-Anhäufungen  vor.  Da  die  knollenarti- 
gen Erhebungen  an  einigen  Stellen  der 
Kloake  auch  höher  reichen,  sieht  man  an 
Querschnitten  auf  einer  Seite  der  Kloake  oft 
die  oben  beschriebenen  blattförmigen  Erhe- 
bungen und  in  gleicher  Höhe  auf  der  ande- 
ren Seite  bereits  die  Knollen  mit  der  viele 
Leukocyten  enthaltenden  Propria. 

Gegen  die  Analöttnung  wird  das  P>pithp| 
mehrschichtig  mit  oben  ganz  abgeplatteten 
Zellen.  Auch  Drüsen  kommen  hier  vor, 
welche  schlauchförmig  oder  zwiebeiförmig 
sind  Ihre  Zellen  sind  schleimbereitend.  Zwi- 
schen und  unter  den  Drüsen  befindet  sich 
Bindegewebe.  An  einigen  Stellen  dringen 
Leukocyten-Anliäufungen  empor,  fast  bis  zur 
Oberfläclic.  so  dass  dort  das  mehrschichtige 
Plattenepithel  nur  sehr  dünn  ist.  Auf  das 
unter   den    Drüsen    befindliche    Bindegewebe 


133 


körkörös  é.s  kissé  sufíaras  irányban  halad. 
Majd  átliajlik  az  anális  nyilas  a  kiilsö  bőrre, 
hol  már  a  kiilsö  epidermis  sejtjei  találhatók, 
fent  elszarusodva,  mirigyek  nélkül.  A  leuko- 
cyták  a  kötőszövetbeu  az  anális  nyílás  felé 
kovesbediiek. 


Hiii;aliiias  rostok  a  vetési   viirjii  közép    és 
véiíbelébeu. 

A  madarak  bélcsatornájában  előforduló  ru- 
galmas rostokról  lio^yszólván  semmi  positiv 
vizsgálaton  alapuló  adatunk  nincsen.  Majd- 
nem egyedül  Schrkiner  (1900)  emlékszik  meg 
dolgozatában  a  rugalmas  rostokról  is,  adatai 
azonban  csak  a  madarak  elobelére  vonat- 
koznak. B.\RTR.\M  (1901)  az  Eudyptes  chryso- 
come  béltraktusának  leírásában  ugyan  szintén 
enűít  rugalmas  rostokat,  melyek  szerinte  a 
bél  (duodenum,  vékony,  végbél,  vakbelek) 
kötőszövetében  hiányzanak,  de  adatai  már  e 
madár  rendszertani  helyzete  miatt  sem  álta- 
lánosíthatók. Minthogy  alkalmam  volt  a  vetési 
varjú  közép-  és  végbelén  a  rugalmas  rostok 
feltüntetésére  szolgáló  módszerrel  is  dolgozni 
—  mintegy  kiegészítésül,  alábbiakban  adom 
eredményeimet. 


A  középbél  tunica  propriájában  a  rugalmas 
rostok  igen  gyéren  fordulnak  elő.  Leginkább 
még  a  membrana  basalis  mentén  látható 
erösebb  kollagén  rostok  között  akadni  egy-egy 
vékonyabb  rostocskára,  mely  csak  immerzió- 
val  vehető  észre.  A  muscularis  mucosaeban 
az  izomrostok  között  már  több  rugalmas 
rostot  látni,  de  a  legtöbb  a  muscularis  mu- 
cosae és  a  körkörös  izomzat  között  van  (7. 
rajz).  Az  itt  előforduló  kötőszöveti  rostok 
mentén,  melyek  egy  darabig  még  a  körkörös 
izomzat  felső  részében  is  találhatók,  számos 
rugalmas  rostot  látunk.  Magában  a  körkörös 
izomrétegben,  az  egyes  izomrostok  között 
csak  elvétve  akadni  egy-egy  rugalmas  ros- 
tocskára. Csak  olyan  helyeken,  a  hol  erösebb 
kötőszövet  tagolja  fel  az  izomnyalábokat  vagy 


folgt  die  stark  ipiergestnMfte,  .-tus  sehr  ftuncn 
Fasern  bestehende  Muskulatur  (sphincter  ani) 
des  analen  Abschnittes,  welche  besonders 
zirkulär  und  etwas  radial  verläuft.  Dann 
überiiiegt  sich  die  anale  ütfniing  in  die 
äussere  Haut,  wo  bereits  die  oben  verhorn- 
ten Zellen  der  äusseren  Epidcrniis  ohne  Drü- 
sen zu  bemerken  sind.  Die  Lcukocyten  wer- 
den im  Bindegewebe  gegen  dio  Analölfnung 


Elastische  Fasern  im  Diiiiii-  und  linddarnie 
dei"  Saatkrälie. 

Über  die  im  Darmkanal  der  Vögel  vorkom- 
menden elastischen  Fasern  besitzen  wir  fast 
gar  keine  auf  positiven  Untersuchungen  fus- 
sende  Angaben.  Fast  allein  Schreinkk  (1900) 
erwähnt  in  seiner  Arbeit  auch  die  elastischen 
Fasern,  seine  Anscaben  beziehen  sich  jedoch 
nur  auf  den  Vorderdarm  der  Vögel.  Bartram 
(1901)  erwähnt  zwar  bei  Beschreibung  des 
Darmtraktus  von  Eudyptes  chrysocome  gleich- 
falls elastische  Fasern,  welche  laut  ihm  im 
Bindegewebe  des  Darmes  (Duodenum,  Dünn-, 
Enddarm  und  Blinddärme)  fehlen,  seine  An- 
gaben können  jedoch  schon  wegen  der  Stel- 
lung dieses  Vogels  im  System,  nicht  verall- 
gemeinert werden.  Da  ich  Gelegenheit  haite 
am  Dünn-  und  Enddarm  der  Saatkrähe  auch 
mit  zur  Darstellung  der  elastischen  Fasern 
geeigneter  Technik  zu  arbeiten,  mögen,  gleich- 
wie zur  Ergänzung,  im  folgenden  meine  Er- 
gebnisse mitgeteilt  werden. 

In  der  Tunica  propria  des  Dünndarmes 
kommen  die  elastischen  Fasern  sehr  spärlich 
vor.  .Am  meisten  sieht  man  noch  zwischen 
den  entlang  der  Membrana  basalis  befind- 
lichen kollagénen  Fasern  ein  einzelnes  feines 
Fäserchen,  welches  nur  mit  Immersion  zu 
bemerken  ist.  In  der  Muscularis  mucosae 
lindet  man  zwischen  den  Muskelfasern  schon 
mehr  elastische  Fasern,  die  meisten  sind 
jedoch  im  Bindegewebe  zwischen  der  Mus- 
cularis mucosae  und  der  Hingschicht  (Fig.  7). 
Kntlang  der  hier  betindlicIuMi  Bindegewebs- 
fasern, welche  eine  Weile  auch  noch  im  obe- 
ren Teile  der  Hingmuskelschicht  zu  tìnden 
sind,  bemerken  wir  zahlreiche  elastische  Fa- 
sern. In  der  Ringmuskelschicht  selbst  trifft 
man    zwischen    den    einzelnen    Muskelfasern 


134 


a  hol  vcredény  van  a  metszet Ijcii,  látliatül; 
tömegesebben.  A  körkörös  ós  a  külső  hosszanti 
izoniréteg  között  rendesen  kissé  több  kötő- 
szövet szokott  lenni,  benne  szintén  rugalmas 
rostok  vannak,  továbbá  a  külső  hosszirányú 
izomrétegben  az  izomrostok  között  is.  A  serosa 
kötőszövetében  tömegesebben  találhatók. 


A  végbélben  a  rugalmas  rostok  gyakrabban 
találhatók,  mindenütt  egészen  a  nyálkahártya 
kiemelkedéseinek  csúcsáig  követhetők.  A  mus- 
cularis  mucosae  és  a  körkörös  izomzat  közötti 
kötőszövetben  erőteljesen  vannak  kifejlődve. 
Az  innen  kiinduló  hatalmasabb  kötőszöveti 
ágak  mentén  egészen  a  körkörös  és  hosszanti 
izomréteg  közötti  kollagén  szövetig  mindenütt 
gyakoriak.  Ebben  a  köztes  kötőszövetben 
különösen  erőteljesen  fordulnak  elő.  A  közép- 
és  végbél  határán  található  s  feljebb  említett 
kiemelkedés  alatt,  melyben  még  a  körkörös 
izomzat  is  részt  vesz,  több  nagyobb  véredény 
van.  .\z  ezeket  körülvevő  kötőszövetben,  mely- 
ben izomnyalábok  is  vannak,  különösen  erősen 
fejlettek  a  rugalmas  rostok.  A  serosa  kötő- 
szövetében is  találhatók. 


A.  coprodacumban  található  hosszú  redők 
propriájában  a  rugalmas  rostok  csak  gyéren 
követik  a  kollagén  rostokat,  még  a  legtöbb 
a  bővebb  kötőszövetben  található.  Valamivel 
gyakoribbak  a  külső  széleken  fellépő  haránt- 
csikolatú  izomnyaláljokat  körülvevő  kötőszö- 
vetben. A  gumószerü  kiemelkedésekben  csu- 
pán a  tengelyükben  levő  kötőszövet  mentén 
halad  több  rugalmas  rost.  A  másodlagos  ki- 
emelkedések propriájában  a  sok  leukocyta 
miatt  nem  találni,  csak  a  LiiîBiîRKïHN-féle 
mirigyek  mentén  haladó  membrana  basalis 
kötőszöveti  rostjai  között  találni  egy-egy  rugal- 
mas rostot.  Valamivel  sűrűbben  közvetlenül 
a  propria  alatt  és  az  első  izomköteg  fölött 
fordulnak  elő.  Vastagabb  rostok  vannak  tovább 
kifelé  az  izomzatot  feltagoló  kötőszövet  között. 


nur  seifen  auf  ein  elastisches  räserchen. 
Nur  an  Stellen  wo  stärkeres  Bindegewebe 
die  Muskelbündel  zerteilt  oder  wo  Blutge- 
fässe im  .Schnitte  sind,  bemerkt  man  sie 
häutiger.  Zwischen  der  Ring-  und  äusseren 
Längsmuskelschicht  pflegt  gewöhnlich  etwas 
mehr  Bindegewebe  vorzukommen,  in  diesen 
findet  man  ebenfalls  elastische  Fasern  und 
weiter  auch  in  der  äusseren  Längmuskel- 
schicht zwischen  den  einzelnen  Fasern.  Im 
Bindegewebe    der   Serosa   sind    sie  häufiger. 

Im  Enddarm  findet  man  elastische  Fasern 
öfters,  überall  sind  sie  bis  zur  Spitze  der 
Schleimhauterhebungeu  zu  verfolgen.  Im  Bin- 
degewebe zwischen  der  ^luscularis  mucosae 
und  der  Ringmuskelschicht  sind  sie  stark 
entwickelt.  Entlang  der  von  hier  entsprin- 
genden stärkeren  Bindegewebszügen  bis  zum 
kollagénen  Gewebe  zwischen  der  Ring  und 
äusseren  Längsmuskelschicht  sind  sie  überall 
häufig.  In  diesem  Zwisclienbindegewebe  sind 
sie  besonders  stark  entwickelt  Unten  an  der 
Grenze  des  Dünn-  und  Enddarmes  befind- 
lichen und  oben  erwähnten  Erhebung,  an 
welcher  auch  die  Ringmuskulatur  noch  teil- 
nimmt, sind  mehrere  grössere  Blutgefässe.  Im 
diese  umgebenden  Bindegewebe  in  welchem 
auch  Muskelbündel  vorkommen  sind  die  ela- 
stischen Fasern  besonders  kräftig  entwickelt. 
Auch  im  Bindegewebe  der  Serosa  sind  sie 
zu  finden. 

In  der  Propria  der  im  Coprodaeum  befind- 
lichen langen  Falten  begleiten  die  elastischen 
Fasern  nur  spärlich  die  Kollagénen,  die  meis- 
ten sind  noch  im  reichlicheren  Bindegewebe 
am  Grund  der  Falten  zu  finden.  Etwas  häu- 
figer sind  sie  im  Bindegewebe,  welches  die 
an  den  aussen  Seiten  auftretenden  querge- 
streiften Muskelbündel  umgibt.  In  den  knol- 
lenförmigen Erhebungen  verlaufen  bloss  ent- 
lang ihrer  Axe  mehrere  elastische  Fasern. 
In  der  Propria  der  sekundären  Erhebungen 
findet  man  der  vielen  Leukocyten  wegen 
keine,  nur  zwischen  den  Bindegewebsfasern 
der  den  LiESERKtíNSchen  Drüsen  entlang  ver- 
laufenden Membrana  basalis  sind  einzelne 
elastische  Fasern  zu  beobachten.  Etwas  dich- 
ter sind  sie  knapp  unter  der  Propria  und 
ober  dem  ersten  Muskelbündel  anzutrelîen. 
Stärkere  Fasern  kommen  weiter  auswärts 
zwischen  dem  die  Muskulatur  zerteilenden 
Bindegewebe  vor. 


135 


Az  aliális  nyílás  felé  a  többrétegű  lapos 
liáiii  alatii  kötőszövetben  a  rugalmas  rostok 
sokkal  számosabban  vannak  meg,  mint  a  bél 
clőbl)  említett  szakaszaiban.  Vastagabb  és 
vékonyabb  fonalak  alakjában  járják  át  a 
kötüs/.íivetet.  A  mirigyeket  is  körülfonják, 
majd  az  erösebb  kötőszöveti  ágak  mentén, 
melyek  a  spliineter  ani  harántcsíkolt  izom- 
zatát feltagolják,  átmennek  az  izomzat  közé 
s  ott  mindenütt,  ahol  kötőszövet  van,  meg- 
találhatók. A  kttlbőrbe  való  átmenet  helyén 
az  epidermis  alatt  különösen  sűrű.  finom 
szövésű  rugalmas  rostokból  álló  hálózatot 
találtam. 


Gegen  die  Analöft'nung  im  Bindegewebe 
unter  dem  melirsciiichtigen  Plattenepithel  sind 
die  elastischen  Fasern  bedeutend  hiiuliger, 
als  in  den  früher  erwähnten  Darmabsciniitter.. 
Sie  durchsetzen  in  Gestalt  von  dickeren  oder 
dünneren  Fäden  das  Bindegewebe.  Auch  die 
Drüsen  umschlingen  sie  und  entlang  der  stär- 
keren Bindegewebszüge,  welche  die  ipierge- 
streifte  Muskulatur  des  sphincter  ani  zer- 
teilen, dringen  sie  in  die  Muskulatur  ein  und 
sind  überall,  wo  Bindegewebe  vorkommt, 
anzutreften.  An  der  Úbergangsstelle  in  die 
äussere  Haut  fand  icii  unter  der  Epidermis 
ein  besonders  dichtes,  fein  gewobenes  elas- 
tisches Fasern  etz, 


Irodalom.     -  Literatur. 

Balli,  Ruggero,  Sul  coniiottivu  di  sostegno  tlci  imiscoii  lisci  dullo  stomaco  degli  iieccili.  Ricerclie 
istologiche  e  embriologiche.   —  Monit.   zoìjI.   ital.   Aimo   IS     1907. 

Barthelb,  I'h.,  Beitrag  zur  Flistologie  des  Ösophagus  der  Vögel.  —  Zeitschr.  f.  wlss.  Zoologie.  B.  59.  1895. 

BvRTR.iM,  E.,  Anatomische,  histologische  und  embryologische  Untersuchungen  über  den  Verdauungs- 
Iraktus  von  Eudyptes  chrysocome.   —  Zeitsohr.   f.   Naturwiss    B.   74.    1901 

Cazin,  M.,  Recherches  anatoniiques,  histologiqiics  et  embryologiques  sur  l'appareil  gastrique  des 
oiseau.x.    —   Annal,   d.   selene,   natur.   Zool.    7.   série.  B.  4.    1S88. 

Gruschik  J.=E.,  a  madarak  végbelének  mikroszkópiai  anatómiája.  —  Mikruskupische  Anatomie  des 
Ënddarmeâ  der  Vögel.  —  Aquila.   B.    19.    191-2. 

Li:yi)Ig,   f.,   Lehrbuch  der  Histologie  des  .Menschen   und  der  Tiire.   Fraiddurt  a.   M.    1857. 

UppivL,  A.,  Lehrbuch  der  vergleichenden  mikroskopischen  Anatomie  der  Wirbeltiere.  I.  Teil.  Jena.  189(1. 

—  —   Über   die  Muskelschiehten  im   DrUsenmagen  der  Vögel.   —  Anat.   Ann.   B.    11.    1895. 

ScHRiîiNiîR,  K.  E..  Beiträge  zur  Histologie  und  Embryologie  des  Vorderdaraies  der  \'ogel.  1.  Ver- 
gleichende  Morphologie  des  feineren  Baues.   —   Zeitschr.   L   wiss    Zool.   B.   68.   1900. 

SwKN.xNüER,   G.,   Studien   über  den   Bau   des   Sehhuides   und  des  .Magens  der  Vögel.   Upsahi.   1902. 

ZiKTscHMANN,  0.,  Über  eine  eigenartige  Grenzzone  in  der  Schleimhaut  zw.isclien  Muskelmagen  und 
Duodenum   beim   Vogel.   —  Anat.   Anz.   B.    '43.    1908. 


A  X.  tábla  magyarázata. 

Az  összes  rajzok  a  tárgyasztal  magasságában 
AbBH-téle  rajzoló  készülékkel  készültek.  Tubus- 
hosszúság  160  mm. 

1.  rajz.  Készlet  a  nyelőcső  és  mirigyes  gyomor 
közötti  mélyedésből,  hosszmetszet.  A  mucosa  a 
tömlöszeríi  mirigyekkel.  A  tunica  propriában 
helyenként  leukocyta-csoportok.  Snblimát-jégeczet, 
DKi.AKiELii-félc  haematoxylin-thiazinpiros.  Hiíichert 
5.  sz.  tárgylencse,  Lhitz   1.  sz.  szemlencse. 

2.  rajz.  Készlet  a  mirigyes  gyomor  egy  össze- 
tett   mirigyéből.   A  szemcsés    sejtek    átmenete    a 


Erklärung  der   .ibhildungen  auf  Tafel   X. 

Sämtliche  Figuren  sind  in  Höhe  des  übjekt- 
tisches  mit  Hilfe  des  AßBESchen  Zeichenapparates 
gezeichnet.   Tubuslänge   160  mm. 

Flg.  1.  Partie  aus  der  Vertiefung  zwischen 
dem  Ösophagus  und  Drüsenmagen,  Längsschnitt. 
Die  Mucosa  mit  den  schlauchförmigen  Drüsen. 
In  der  Tunica  pnipria  stellenweise  Leukocyten 
Anhäufungen  Sublimat- Eisessig,  DEi,AKiELiisches 
Haematoxylin-Thiazinrot.  Reichert  Gbj.  5,  Leitz 
Ok.    1. 

Fig.  2.  Partie  aus  einer  zusammengesetzten 
Drüse    des    Drüsenmagens.   Übergang  der  granu- 


136 


kivezető  csatorna  világos  sejtjeibe.  Teclinika  mint 
előbb.  ZniKS  2  min.  1'4  n.  a.  apoclii' ,  (1.  sz. 
uzemlenese. 

ü.  rajz.  Két  hámsejt  a  küzépbél  esy  bolyhának 
oldaliiról,  záróléczek^  pálczikaszcgély.  Az  ciiyik 
sejtlien  a  niikrocenlnim  „(iiplosonia"  alalijábau 
látható.  HüNiiA-l'éle  eljái'ás,  kristályibolya.  Zi:iss 
2   nini,    1'4   n.   a.   apoclir.,   S.   sz.   szemlencse. 

4.  rajz.  Három  sejt  a  középbél  egy  bolyhárol, 
az  egyik  kebelysejt.  Záróléczek,  pálczikaszegély, 
egyik  sejtben  ..diplusonia".  Technika,  nagyítás, 
mint  előbb. 

5.  rajz.  Részlet  a  coprodaeumból,  mélyedés  a 
hoss/.íi  redőkkel  és  másodlagos  kiemelkedésekkel, 
egészen  mirigyszerii.  Harántmetszet.  „Subtrie", 
DiiLAfinLii-féle  baeniatoxylin-thiazinpiros.  Nagyítás, 
mint  az   1 .   rajznál. 

6.  rajz.  Két  hámsejt  a  coprodaeum  egy  ki- 
emelkedéséről (1.  az  ő.  rajzot),  széles,  pamatszerü 
szegélylyel.  Technika  mint  előbb,  Zeiss  2  mm, 
14   n.  a.   apochr.,   8.   sz.   szemlencse. 

7.  rajz.  Harántmetszet  a  középbélböl  a  mus- 
cularis  nuicosae  és  a  serosa  között,  a  rugalmas 
rostok  feltüntentésére;  mm  ^  nniscularis  mucosae, 
me  =  körkörös  izomréteg,  ml  =  hosszanti  izom- 
réteg,  s  =^  serosa  kötőszövete.  Sublimát-jég- 
eczet,  Weigurt  —  resorcinfuchsin  —  Van  Gieshn. 
Rkichiírt  5  sz.  tárgylencse,  Lkitz  1.  sz.  szem- 
lencse. 


Herten    Zellen    in    die  lichten    Zellen    des     Aus- 

fiihi'iingsgangi's.  Technik  wie  vorher.  Zkiss  2 
nini,    l'4   n.   A.   Apoclir.,   (îomp.   Ok.    (i. 

Fig.  :i.  Zwei  Epithelzelleii  von  der  Seite  einer 
Zotte,  Sclilussleisten.  Släbcheiisaiim.  In  einer  Zelle 
ist  das  Mikrozentrum  in  F'orni  eines  „Diplosoma" 
zu  licuicrken.  HiiMiASchcs  N'crI'aliren,  Kristall- 
violett.  Ziiiss  2  uiiii.  r4  II.  A,  Apochr.,  Comp, 
ük.   8. 

Fig  4.  Drei  Zellen  von  einer  Zotte  des  Dünn- 
darmes, die  eine  eine  Hecherzelle.  Schlus^leisten, 
StU*)chensauin,  in  einer  Zelle  ein  „Diplosoma". 
Technik,   Vergrössernng  wie  vorher. 

Fig.  5.  Partie  aus  dem  ( 'oprodaeiiiu,  eine 
Vertiefung  mit  den  langen  Falten  und  den  sekun- 
dären Erhebungen,  ganz  driisenartig.  (Querschnitt. 
„Subtrie",  DELAFiELDSches  Haematoxylin-Tbiazin- 
rot.  Vergrössernng  wie  Fig.    1 . 

Fig.  6.  Zwei  Zellen  von  einer  Erhebung  des 
Coprodaeums  (siehe  Fig.  5)  mit  breitem,  büschel- 
förmigem Saume.  Technik  wie  vorher.  Zeiss  2 
mm,   14  II.  A.   Apochr.,  Comp.   Ok.   S. 

Fig.  7.  Querschnitt  aus  dem  Dünndarm  zwi- 
schen der  Muscularis  mucosae  und  Serosa,  zur 
Darstellung  der  elastischen  Fasern;  mm  =  Mus- 
cularis mucosae,  mc  =  Ringmuskelschicht,  ml  = 
Längsmuskelscbicht,  s  =  Bindegewebe  der  Serosa. 
Sublimat-Eisessig,  Wkioert  Resorcinfuchsin  — 
Van   GiEsoN.   Rkichiíkt  Obj.    5,    Leitz   Ük.    1. 


AQUILA  TOM.  XXI.  1914. 


TAB.  X. 


r 


i^i 


-^     N      - 


\ 


me  -^ 


\ 


»  ^ 


M  Aï 


•  I   > 


l,*pt^l 


-tSr 


■X. 


Cires*;hik  del. 


137 


A  madárvonulás  IVÍagyarországon  az 
1913.  év  tavaszán. 

^-1     Mrtfiyar    Királyi     Ornithologiai    Központ 
XX.   évi  jelentése. 

Húsz  évvel  ezelőtt,  az  Aquila  189ô.  évi 
11.  évfolyatiiábau  jelent  meg  a  Magyar  Királyi 
Urnitlioloiiiai  Központ  első  niadárvoniilási  je- 
lentése, a  melyet  azóta  szakadatlan  sorrend- 
ben követtek  a  többiek,  ezidén  immáron  a 
huszadik.  Túlnyomóan  vezető  helyen  jelentek 
meg,  mintegy  külsőleg  is  jelezve  azt  a  fon- 
tosságot, a  melyet  az  intézet  ezeknek  a  jelen- 
téseknek tulajdonított.  A  kezdet  nagyon  sze- 
rény volt,  de  azért  magában  rejtette  a  későbbi 
nagyfokú  fejlődés  csíráját.  A  zászló  köiül 
csoportosult  kicsiny  gárda  páratlan  lelkese- 
déssel fogott  hozzá  a  munkához,  jeléül  annak, 
hogy  nagyon  időszerű  volt  a  kérdés  felvetése. 
Ennek  a  körülménynek  kell  tulajdonítani,  hogy 
az  intézet  évi  jelentései  csakhamar  tetemes 
fejlődést  mutattak  úgy  terjedelemre,  mint  ered- 
ményességre nézve  s  hogy  most,  a  huszadik 
év  után  olyan  megfigyelő  hálózattal  rendelke- 
zünk, mely  mereteit,  egyfolytában  való  műkö- 
désének idiiiariamát  és  főleg  eredményességét 
tekintve,  páratlanul  áll  az  egész  világon. 


Az  igazság  érdeliében  azonban  meg  kell 
mondani  azt  is,  hogy  ezt  az  időszerű  kér- 
dést oly  ferii ú  vetette  fel,  kinek  szava  az 
országban  elismerten  súlyos  volt  s  a  ki  a 
későbbi  munkálatok  folyamán  is  az  igazi  ve- 
zetőnek bizonyult.  Mindenki  .tudja,  hogy  ez  a 
férfiú  Herman  Ottó,  a  Magyar  Királyi  Orni- 
thologiai Központ  igazgatója,  a  magyar  inadár- 
vonnlási  kutatás  megalapítója. 


E  megállapítás  kapcsán  rövid  átnézetet  óhaj- 
tok adni  a  megfigyelő  hálózatnak  húszéves 
fokozatos  fejlődéséről,  működésének  főbb  ered- 
ményeiről s  ezek  alapján  a  további  teendőkről. 


A(juila  XXI. 


Der  Vogelzug  in  Ungarn  im  Früh- 
jahre 1913. 

XX.  Jahresbericht  der  Königlich  Umjarisclien 
Ornithologischen  Centrale. 

Vor  zwanzig  Jahren,  im  zweiten  1895er 
Jahrgänge  der  Aquila  erschien  der  erste  Jahres- 
bericht der  Königlich  Ungarischen  Ornitholo- 
gischen Centrale  über  den  Vogelzug  in  Ungarn, 
welchem  seither  in  ununterbrochener  Reilien- 
fülge  die  übrigen  folgten,  heuer  nunmehr  der 
zwanzigste.  Dieselben  standen  meistenteils  an 
leitender  Stelle,  um  auch  äusserlich  die  grosse 
Wichtigkeit  zu  demonstrieren,  welche  das  In- 
stitut diesen  Berichten  beilegte.  Der  Anfang 
war  sehr  bescheiden,  doch  enthielt  derselbe 
[  schon  die  Keime  der  späteren  hohen  Ent- 
>  Wickelung.  Die  kleine  Garde,  welche  sich  um 
die  Fahne  scharte,  begann  die  Arbeiten  mit 
unvergleichlichem  Eifer,  als  Zeichen  dessen, 
dass  dieses  Aufwerfen  der  Frage  zur  Klärung 
des  Vogelzuges  sehr  zeitgemäss  war.  Diesem 
Umstände  muss  es  in  erster  Linie  zugerecii- 
net  werden,  dass  sich  die  jährliche  Zug- 
berichte des  Institutes  in  Bälde  ganz  be- 
deutend entwickelten  und  zwar  nach  Um- 
fang ebenso  wie  bezüglich  der  Resultate  und 
dass  wir  jetzt  nach  zwanzig  Jahren  über  ein 
solches  Beobachtungsnetz  verfügen,  welches 
bezüglich  seines  Umfanges,  der  Dauer  seiner 
ununterbrochenen  Funktionierung.  l)esonders 
aber  bezüglich  seiner  Resultate  auf  der  gan- 
zen Welt  einzig  dasteht. 

Der  Wahrheit  gemäss  muss  jedoch  zugleich 
ausgesprochen  werden,  dass  dieses  Aufwerten 
der  zeitgemässen  Frage  von  einer  solchen  Per- 
sönlichkeit erfolgte,  deren  Stimme  im  Lande 
Gewicht  beigemessen  wurde  und  welche  sich 
im  Laufe  der  späteren  Arbeiten  als  der  rich- 
tige Führer  erwies.  Diese  Persönlichkeit  ist, 
wie  Jedermann  weiss,  der  Direktor  der  Kö- 
niglich Ungarischen  Ornithologischen  Centrale, 
der  Begründer  der  Vogelzugsforschung  in  Un- 
garn, Otto  Herman. 

Es  soll  nun  eine  kurze  Übersicht  der  suc- 
cessiven  Entwickelung  des  Beobachtungnetzes 
während  der  20  Jahre,  ebenso  eine  Übersicht 
der  Resultate  und  das  Ausstecken  d-r  noch 
zu  erledigenden  Arbeiten  folgen. 


138 


A  kiindulás  az  volt,  hogy  az  orszái;  terü- 
letén lefolyó  niadárvonulást  csalíis  nie///ifji/elű- 
hálózat  segélyével  lehet  inegisnierni  s  ennek 
megfelelően  a  legközelebbi  czél  az  volt,  az 
ország  területén  minél  több  olyan  állomást 
szervezni,  a  melyen  a  tavaszi  és  őszi  madár- 
vonulást többé-kevésbbé  avatott  megfigyelő 
rendszeresen  észlelje,  megfigyeléseit  a  köz- 
ponti állomással  közölje,  mely  viszont  eze- 
ket összehasonlítva  feldolgozza  s  ily  módon 
a  törvényszerűségeket  kikutassa,  felismurje. 
Kezdetben  bizony  csak  kevés  tagja  volt  annak 
a  lelkes  gárdának,  mely  nekivágott  a  még 
nagyon  járatlan  útnak,  bár  az  is  igaz,  hogy 
javarészük  kiváló,  szakképzett  megfigyelő  volt, 
a  ki  részt  vett  már  a  néhai  Rudolf  trónörö- 
kösünk védnöksége  alatt  alakult  nemzetközi 
jnegfigyelő-hálózat  munkálataiban.  Körülbelül 
30-an  voltak,  a  kikhez  néhány  meteorológiai 
megfigyelő  csatlakozott,  később  pedig  a  m. 
kir.  államerdészeti  tisztikar,  de  ezekkel  együtt 
is  a  megfigyelő-állomások  száma  kezdetben 
alig  haladta  meg  a  100-at,  holott  az  utóbbi 
években  már  120 — 150  körül  volt  a  szakkép- 
zett megfigyelő,  a  kik  a  m.  kir.  Erdőhatóságok 
gyűjtőneve  alatt  működő  névtelen  megfigye- 
lőkkel együtt  körülbelül  1000  állomáson  figye- 
lik meg  a  madarak  tavaszi  és  őszi  vonulását. 
Egyes  fajokról  - —  Hiruiido  rustica,  Guculus 
canorus,  Scolopax  rusticola,  Ciconia  ciconia 
stb.  —  évenként  óriási  megfigyelési  anyagot, 
500 — 1000  adatot  eredményezett  a  megfigye- 
lés, de  azért  képviselve  voltak  az  anyagban 
a  ritkább  fajok  is,  úgy  hogy  állandóan  100 
és  több  volt  azoknak  a  fajoknak  a  száma, 
a  melyek  adatai  alapján  az  illető  évre  vonat- 
kozó Országos  közéjiérkezési  napot  meg  lehe- 
tett állapítani.  (Az  országos  közép  megáliapi- 
fásához  legalább  4  adat  szükségeltetett.) 


Minél  tovább  folyt  a  megfigyelés,  annál 
több  megfigyelő  jelenkezett,  annál  nagyobb 
lett  a  jobban  megfigyelt  fajok  száma.  Ismert 
dolog,  hogy  korábban,  más  államokban  szer- 
vezett megfigyelő-hálózatoknál  éppen  ennek 
az  ellenkezőjét  tajiasztalták.  Hogy  ezt  a  jó 
eredményt  elértük,  több  tényezőnek  kell  tulaj- 
donítani, így  annak  is,  hogy  az  intézet  a 
megfigyelőkkel  állandóan  fenntartotta  az  érint- 


Ausgangspunkt  war,  dass  der  im  Lande 
vor  sich  gehende  Vogelzug  nur  mittels  eines 
Beobachlungsnetzes  erforscht  wenkii  kann  iiiul 
war  demg>'mäss  das  nachststeiiende  Ziel,  im 
ganzen  Territorium  des  Landes  je  mehr  solche 
Stationen  einzurichten,  an  welchen  der  Früh- 
jahrs- und  Herbsizug  der  Vogehvelt  von  einem 
mehr  oder  minder  geschulten  Observator  syste- 
matisch beobachtet  werde.  Die  Beobachtungen 
werden  dann  an  die  Centralstelle  eingesendet, 
welche  dieselben  vergleichend  bearbeitet,  um 
dadurch  die  Gesetzmässigkeiten  zu  erforschen 
und  zu  erkennen.  Beim  Beginne  zählte  die  be- 
geisterte fi arde,  welche  den  noch  sehr  unwegsa- 
men Pfad  betrat,  nur  wenige  Mitglieder,  es  muss 
jedoch  betont  werden,  dass  der  grösste  Teil 
derselben  hervorragende  Fachbildung  besass 
und  seinerzeit  auch  schon  an  den  Arbeiten 
des  internationalen  Beobachtungsnetzes  teil- 
nahm, welches  unter  dem  Protektorate  unseres 
weiland  Kronprinzen  Eudolf  eitstand.  Es  wa- 
ren ihrer  beiläufig  30,  welchen  sich  einige 
meteorologische  Observator,  später  aber  das 
Amtspersonal  der  kön.  ungarischen  Staats- 
forste beigesellte.  Doch  betrug  die  Anzahl 
der  Beobachtungsstationen  anfangs  kaum  100, 
während  in  den  letzten  Jahren  neben  120 — 
150  fachlich  geschulten  Beobaclifru  die  unter 
dem  Sammelnamen  ..Kön.  ungarische  Forst- 
behördeu"  unbenannt  mitwirkenden  B  ob- 
achler  den  Frühjahrs-  und  Herbstzug  der 
Vog  Iwelt  an  ungefähr  1000  Stationen  obser- 
vieren, über  einzelne  Arten  —  Hirimdo  ru- 
stica, Cuculus  canorus,  Scolopax  rusticola, 
Ciconia  ciconia  usw.  —  ergab  die  Beobach- 
tung jährlich  eu  riesiges  Material  von  500 
bis  1000  Daten,  doch  waren  dabei  auch  die 
selteneren  Arten  vertreten,  so  dass  man  ge- 
wöhnlich für  100  und  mehr  Arten  das  Landcs- 
mittel  der  Ankunft  für  das  betreffende  Jahr 
berechnen  konnte.  (Zur  Berechung  des  Lancles- 
mittels  sind  zum  mindesten  4  Daten  be- 
nötigt.) 

Je  länger  das  Beobachtungsnetz  funkzio- 
nierte,  umso  mehr  Beobachter  meldeten  sich, 
umso  grösser  wurde  die  Anzahl  der  besser 
beobachteten  Arten.  Es  ist  bekannt,  dass  bei 
früheren,  anderwärts  eingerichteten  Beobach- 
tungsnetzen gerade  das  Gegenteil  einzutreten 
pflegte.  Dass  wir  dieses  gute  Resultat  erzielen 
konnten,  muss  mehreren  Umständen  zuge- 
schrieben werden,  so  auch  dem,  dass  das  Institut 


i:í',i 


kezest  és  peflii;-  a/,  által,  liojiv  képokluil  és 
iiiegligyük'si  iitasitússal  ellátott  licjrliiilö-írckd 
osztott  szét  a  megligyelők  közOtt. 


Tény  dolog,  hogy  oz  is  iiagyl)aii  hozzá 
.járult  a  raegtigyelö-hálózíit  működésének  foko- 
zásához, (le  a  siker  igazi  titka  mégis  csak  az 
volt,  hogy  az  intézet  a  beküldött  vonulási 
jelentéseket  ucui  temetic  ilohozdk  és  szekré- 
nyek sötétjébe,  liaiicui  évről  évre  közölte  az 
adatokat  és  pedig  rendszeresen  feldolgozra, 
úgy  Iiogy  a  nagy  lelkesedéssel  és  fáradság- 
gal összegyűjtött  megfigyeléseket  tényleg  érté- 
kesítette is.  Miután  a  megfigyelők  ezeket  a 
feldolgozásokat  nu'gka|)iák  s  így  uioggyözö- 
dést  szerezhettek  arról,  hogy  munkájuk  ueiii 
volt  hiábavaló,  azért  egyrészt  a  régi  meg- 
figyelők fokozott  buzgósággal  és  a  feldolgo- 
zások révén  nyert  újabb  szempontok  figye- 
lembevételével folytatták  működésüket,  más- 
részt pedig  az  intézel  credménv  ekcu  alapuló 
állandó  |iroi)agaii(hi ja  uynmáu  luiiidig  tülibeu 
és  többen   tömörültek  a   közös   munkára. 


A  feldolgozások  folyamán  binscs  tapaszta- 
latokat szereztünk  arról  is,  hogy  mily  mér- 
téUlien  veJKítő  igénybe  a  kevésbbé  képztitt 
megfigyelők  segítsége.  Az  a  tapasztalatunk, 
hogy  legjobb  azt  nagyjában  rábízni  magukra 
a  megfigyelőkre.  Pontosabban  szólva,  minél 
kevesebiici  ivcil  kérni  tőlük,  de  azért  meg 
kell  adni  az  alkalmat,  hogy  esetleg  többet 
is  nyújthasson  az,  a  kinek  ahhoz  kedve  és 
tehetsége  van.  Így  az  intézet  csakis  a  fiisíi 
fecske  és  fehér  gólya  megfigyelését  telte  kö- 
telezővé a  m.  kir.  Erdőhatóságok  számára, 
de  már  az  első  bejelentésekben  számos  egyéb 
faj  is  képviselve  volt.  Ezekből  kiválasztottuk 
a  fehér  liarnzdabillei/etöt,  hihikot  és  erdei 
szalonkát.,  melyeket  igen  sokan  megfigyeltek 
s  ezeket  még  a  megfigyelők  különös  figyel- 
mébe ajánlottuk.  Egyéb  fajokat  csak  egy- 
szerűen f(dsoroltnnk  a  bejelentő-íven,  de  ké- 
sőbb redukáltuk  azok  számát  is,  teljesen  rá- 
bízva a  megfigyelőre,  hogy  az  általa  ismert 
fajokul  II.:  aliala  hasziiált  és  ismert  néven 
jelentse  be,  mert  azt  kellett  tapasztalnunk, 
hogy    az    intéztjt     által     megjelölt    név    alatt 


mit  <l('i\  Beobachtern  síiiudii;-  in  Konnexion 
war,  besonders  auch  dadurch,  dass  in  jeder 
Zugssaison  mit  Heobaciitnngs-Instrnklioii  und 
mit  .\l)l)il(lungen  versehene  Eintraíjslisleii  an 
die  Ueobacliter  verteilt  \vurd(Mi. 

Es  ist  Tatsache,  dass  dieser  Umstand  in 
bcdent(Midem  Masse  zur  intensiveren  Kunktio- 
nieruug  des  Beoliaehtnngsnetzes  Ixutrug,  doch 
muss  als  llaupHaklnr  des  Erfolges  der  Um- 
stand bezeichnel  \vrr<ien.  dass  die  eingesand- 
ten Zugsberichti^  nicht  in  das  Dunkel  von 
Schachteln  und  Schränken  gesteckt  wurden, 
sondern  dass  das  Institut  die  Daten  jährlich 
pnbliziíU'Uí  und  zwar  in  systematischen  He- 
iirbeitiniijeii,  wodurch  das  mit  viel  liegeisternng 
uihI  Müiiewaltnng  gesammelte  Beobachlungs- 
niaterial  .iiicli  talsiiehiicli  xi^rwerlcl  wiirdi'. 
Indem  diesis  Biiarlniitungen  d<>n  Beoliachtern 
zugi^stelit  wurden  und  dieselixMi  sich  dadurch 
überzeugen  konnten,  dass  sie  keine  unnötige 
Arlieil  ieistelen,  wurdi^  einerseits  die  Beobach- 
tung von  den  älteren  <  Htservatoren  untcrBerück- 
siclitigung  der  Bearlx'iliingsrtisidtaten  mit  er- 
höiitom  Eifer  lorlgi^setzt,  anderseits  aber 
wurden  durch  die  ständige,  auf  Ivosultaten 
beruhende  Propaganda  des  Institutes  immer 
mehr  und  m(dir  neue  Obsorvatoren  zur  ge- 
meinsamen Arbeit  herbeigezogen. 

Es  gelang  uns  während  der  Bearbeitungen 
wertvolle  Aufschlüsse  auch  darüiier  zu  vv- 
halten,  iti  welchem  Masse  die  Mitwirkung  der 
weniger  gtisciiidlen  Beoiiachtcr  in  Anspruch 
genommen  weribsn  kann.  Wir  brachten  in 
Erfahrung,  dass  es  das  beste  ist,  das  Mass 
der  Beobachtung  annähernd  den  Beobachtern 
selbst  anheimzustííllen.  (ieiiau  gesagt:  man 
soll  je  \\euig(M-  verlangen,  jedoch  dem,  der 
LusI  und  Talent  hat  mehr  zu  ieislen,  die  (Jele- 
genheit  dazu  geben.  So  wurden  die  königl. 
ung.  Eorstbehörden  amtlich  nur  zur  Beobach- 
tung der /tVfMe/i.sr/í«)«i/;íMind  des  imssen/'iiorß/ies 
verplliclitet,  doch  waren  schon  in  den  aller- 
ersten Bericlit(!n  auch  auf  nudirenr  andere 
ArUni  bezügliche  Beol)aelitungeii  enthalten, 
\(iii  ditîsen  wählten  wir  die  ireixse  lineli- 
stel.:e,  um  Knkuk  und  die  Waldsrhtiepfe  aus, 
welche  von  vielen  b(!obachtet  wurden  und 
empfahlen  dieselben  der  besonderen  Auf- 
merksamkeit der  Beobachter.  Die  nbrigim 
Arten  worden  auf  den  Eintragslisten  nur  ein 
fach  angeführt,  jedoch  n^diizierten  wir  später 
dii-    Anzahl    derselben,    diniiil    die    lieriehter- 

IS' 


140 


a    megfigyelők   egj'    része    más    fajt    jelen- 
tett be. 


A  közelálló  fajdk  inegkiilönböztetése  szin- 
tén nem  várható  a  megfigyelők  nagy  töme- 
gétől. A  füsti  és  házi  fecske  megkülönbözte- 
tése még  sikerült,  de  például  a  tidrga  és  itegtji 
billegetőt  sokszorosan  összetévesztették,  da- 
czára annak,  hogy  a  ket  fajt  szines  képen 
és  egymás  mellé  állítva  mutattuk  be  a  meg- 
figyelőknek. Hasonlóképpen  nem  sikerült  sok 
megfigyelőnél  azt  elérni,  hogy  a  fészkeled 
adatokat  az  átvoiiulásiaktól  elváiaszsza  s  így 
az  idevonatkozó  kérdöpontokat  később  szin- 
tén töröltük. 


A  feldolgozó,  a  kinek  az  adatok  kiírásHtól 
kezdve  a  sokféle  rendezésen  át  annyiszor 
fordul  meg  a  kezén  minden  egyes  adat.  ter- 
mészetesen hamar  észreveszi  az  ilyesfajta 
tévedéseket,  úgy  hogy  a  kísérletezés  nem  vál- 
hatott a  kutatás  kárára,  hanem  sokkal  inkább 
esetleges  későbbi  kísérletek  hasznára. 

A  tapasztalatokon  okulva,  a  jövőre  nézve 
a  M.  Kir.  Oniith.  Központ  a  következő  be- 
jelentőivben  állapodott  nie2.' 

Előlap  : 

„MAGVAK    KIRÁLYI    ORiMTHOLOGIAI    KÖZPONT 
BUDAPEST,  II.,  DEIíH()I-Ür  15. 

Jdentés  a  vonuló  madnrak  megérkezéséről 
19 tavaszait. 

A  bejelentő-hivatal  neve  

M.   K.  0.  K.  szám. 

Kelt 

A  megfigyelő  neve   -  — 

A  megfigyelési  állomás  neve  

( megye). 

Megjegyzés  a  megfigyelő-állomásra  nézve. 
Megfigyelési  állomásnak  általában  a  meg- 
figyelő állandó  tartózkodási  helye  —  község, 
községtől    távol  levő   erdészlak  vagy  erdőőri 

'  A  régebbi  bejelentöt  lá.sd  Aquila  XVI.  1909., 
p.  3-7. 


statter  die  ihnen  hekannten  Arten  unter  den 
von  ihnen  hekannten  Namen  einmelden,  da  in 
Erfahrung  gebracht  wurde,  dass  ein  Teil  der 
Beobachter  unter  den  vom  Institute  ange- 
gebenen Namen  andere  Arten  einmeldete. 

Die  Unterscheidung  von  einander  nahe 
stehenden  Arten  kann  von  dem  Gros  der 
Beobachter  ebenfalls  nicht  vt'rlangt  werden. 
Das  Trennen  der  Ranch-  und  Mehlschwalbe 
gelang  noch,  während  Knli-  und  Gcbirgs- 
baehstelze  vielfach  miteinander  verwechselt  wur- 
den, trotzdem  beide  Arten  nebeneinander  in 
farbigen  Abbildungen  den  Beobachtern  vor- 
gezeigt wurden.  Ebenso  misslang  es  bei  vielen 
Beobachtern  das  Trennen  der  Besiedelnngs- 
und  Durchzugsdaten  zu  erreichen,  weshalb 
die  diesbezüglichen  Fragepunkte  aus  den 
Eintragslisten  später  gleichfalls  gestrichen 
wurden. 

Der  Bearbeiter,  durch  dessen  Hände  jedes 
Datum  von  dem  Exzerptieren  aus  dem  Origi- 
nalberichte  beginnend  wälirend  der  vielfachen 
Einreihuugen  so  oftmals  durch  die  Hände 
geht,  bemerkt  natürlich  bald  diese  Irrtümer, 
so  dass  derartige  Versuche  nicht  zum  Scha- 
den, sondern  vielmehr  zum  Nutzen  eventueller 
späterer  Forschungen  gereichen. 

Auf  Grund  all  dieser  Erfahrungen  statuierte 
die  Königl.  Ung.  Ornith.  Centrale  für  die 
weiteren  Beobachtungen  folgende  Eintrags- 
liste.' 

A  vers  : 

.KÍ»M(íL.    UNG.    ORNITHOLOGISCHE    (iEXTKAI.K 
BUDAPEST.  II..  DEBHÖI-ÚT  l.^ 

Bericht    id)p.r   die  Ankunft  der   Zngrögel    im 
Friiiijahre  lfK__ 

Name  des  l)erichterstattenden  Amtes 

Nr.  der  K.  U.  0.  C. 

Datum 

Name  des  Beobachters 

Name  der  Beobachtungsstation 

( Komitat). 

Bemerkung  bezüglich  der  Beobachtungs- 
slatiotien.  Als  Beobachtungsstation  gilt  im 
iiUgemeineu  der  ständige  Aufentlialtsort  — 
Gemeinde,  von   der   (ìemeinde  entfernt  gele- 

'  Die  frühere  Eintra<;.sliste    aiebe    in   .\qiiil:i    XVI. 
j     1909.,  p.  3—7. 


141 


Ink.  Iplcp.  piis/.ta  stb.  —  veeiidi),  és  pedig 
mindaddig,  a  inig  a  megtìgyelés  helye  az 
állandó  tartózkodási  helytől  nincs  messzebbre 
Jiat  kilomóternél  vagy  a  magassági  fekvés 
különbsége  nem  nagyobb  300  méternél.  Ezen 
a  körön  túl  eső  megfigyeléseknél  a  hely  külön 
megnevezendő,  de  az  ilyen  esetekben  is  lehe- 
tőleg a  legközelebbi  helységet,  nem  pedig 
erdőrészt,  hegycsúcsot,  patakvölgyet,  stb.,  aján- 
latos megadni. 


genes  Forst-  oder  Forstwart-Haus,  Kolonie, 
Puszta  u.  s.  w.  —  des  Beobachters  und  zwar 
solange  der  Ort  der  Beobachtung  nicht  weiter 
als  6  Kilometer  vom  ständigen  Aufenthalts- 
orte entfernt  ist,  oder  die  Differenz  in  der 
Höhenlage  nicht  mehr  als  300  Meter  beträgt. 
Bei  solchen  Beobachtungen,  welche  ausser- 
halb dieses  Kreises  gemacht  werden,  muss  der 
Beobachtungspunkt  besonders  angegeben  wer- 
den, doch  ist  es  zweckmässig  auch  in  solchen 
Fällen  die  nächstliegende  Gemeinde  als  Be- 
obachtungsort anzugeben,  nicht  aber  einen 
Waldteii,  eine  Bergkuppe,  ein  Bachtal  u.  s  w. 


A  madárfaj  neve  —  Namen  der  Vogelart 


Megfigyelendő 
Zu  beobachten  ist 


Hónap 
Monat 


Nap 
Tasr 


Megjegyzések 
Bemerkung 


Füsti  fecske  vagy  villásfarkú  fecske  - 
schwalbe  —   Hirundo  rustici 


Rauch- 


Fehér  gólya  —   Weisser  Storch 
ciconia 


Ciconia 


Mikor  jött  az  első 
kunft 


Erste  An- 


Mikor  jött  az  első 
kunft 


Erste  An- 


Eakuk  —  Eukuk  —  Cuculus  canorus 


Mitior   szólalt   meg   az  első 
Erster  Ruf 


Erdei  szalonka  - 
rusticola 


Waldschnepfe  —  Scolopax 


Fehér  barázdabillegető 
—  Motacilla  alba 


■  Weisse  Bachstelze 


Mikor  jött  az  első  —  Erste  An- 
kunft 


Mikor  jött  az  első 
kunft 


Erste  An- 


Mezei  pacsirta  —  Feldlerche  —  Alauda  ar- 
vensis 


Mikor  jött  T.  szólalt  meg  az  első 
Erste  Ankunft  oder  erster  Ruf 


Kék  galamb  —  Hohltaube  —  Columba  oenas 


Örvös    galamb 
palumbus 


Ringeltaube  —  Columba 


Vadgerle  —  Turteltaube  —  Turtur  turtur 


Seregély  (néha  költ  mesterséges  fészekodvak- 
banj  —  Star  (brütet  manchmal  in  künst- 
lichen Nisthöhlen)  —  Sturnus  vulgaris 


Mikor  jött  az  első  —  Erste  An- 
kunft 


Házi  vagy  molnárfecske  —  Haus-oder  Mehl- 
schwalbe  —  Chelidonaria  urbica 


Mikor  jött  az  első  —  Erste  An- 
kunft 


Bíbicz  —  Kiebitz  —  Vanellus  vanellus 


Mikor  jött  az  első 
kunft 


Erste  An- 


Búbos  banka.  Büdös  banka.  Babutka. - 
hopf  —  Upupa  epops 


-Wiede- 


Mikor  jött  vagy  szólalt  az  első 
Erste  Ankuft  oder  erster  Ruf 


Fürj 


Wachtel 


Cotumix  coturnix 


Haris  —  Wiesenschnarrer  —  Crex  crex 


o 


Ca 


142 


Hátlap  : 

Mef/fifjj/elési  lUasíf/is. 

Á  jelentés  csakis  olyan  t':ijri)l  szóIJdii,  a 
melyet  ii  megfigyeli)  biztosan  ismer  és  a  meg- 
figyelés alkalmával  biztosan  fel  tndott  ismerni. 

Az  egyes  fajok  első  megérkezésének  vagy 
megszólalásának  na])ja  legalább  niegközelitő 
pontossággal  legyen  megállapitva  s  ezért  a 
niegtjgyelési  területet  legalább  minden  máso- 
dik vagy  harmadik  napon  kell   bejárni. 


Füsti  fcrske.  —  líjiuchs'-hwalbc. 


\^. 


Bei 'er  S  : 

Deohachtungs- Instruktion. 

Der  Beobachtungsbericht  soll  nnr  solche 
Arten  entlialten,  welche  der  ßeobaciiter  genau 
kennt  und  bei  der  Beobachtung  bestimmt 
erktiunen  konnte. 

Der  Zeitpunkt  der  crsttMi  Ankufi  oder  des 
ersten  Rufes  muss  wenigstens  mit  annaiiernder 
Genauigkeit  bestimiui  werden,  weshalb  das 
Beobachtungsgebiet  wenigstens  jeden  zweiten 
oder  dritten  Tag  durchgangen  werden  muss. 


Házi  fpcstte.  —  Hauss'--liwalbe> 


Sarlós  fecsktí.        Mauersegler. 


Parti  fecskí! 


Uferschwalbe. 


Kétes  vagy  bizoiiyialan  adatok  mellőzendők. 

A  m.  kir.  Erdőhatoságok  a  m.  kir.  föld- 
mívelésügyi  ministerium  1897.  évi  58991/1. — 3- 
sz.  rendelete  értelmében  főleg  &  füsti  fecskét  és 
a  fehér  i/óli/át  figyelik  meg  ;  ezeken  kiviil  azon- 
ban még  igen  sokan  figyelik  a  kakiik.  erdei 
ssalonka  és  fehér  harázdabillegetö  vonulását  is. 

Ezek  melleit  összeállítottuk  még  azoknak  a 
madárfajoknak  a  névjegyzékét  is,  a  melyeket 
a  m.  kir.  Erdőhatóságok  eddigelé  igen  széles 
körben  szoktak  megfigyelni  s  kérjük  meg- 
figyelőinket hogy  az  egyöntetűség  érdekében 
elsősorban  is  ezeket,  a  legszélesebb  körben 
megfigyelt  madarakat,  figyeljék  meg.  Ezeken 
kívül  természetesen  bármely  más  vonuló 
madárfajra  vonatkozó  megtigyelést  is  szívesen 


Zweifelhafte  oder  ungenaue  Daten  sind  zu 
meiden. 

Die  kön.  ung.  Forstbehürden  sind  laut  ^'er- 
ordnung  Nr,  58991/1—3.  vom  Jahre  1897  Haupt- 
sächlich nur  zur  Beobachtung  der  iírtMc/isc/íwaífte 
und  des  íí't'ís.seH/SYorc/íé.s  verpflichtet;  ausser  die- 
sen werden  noch  derKiikuk,  die  weisse  Bachstelze 
und  die  Waldschnepfe  von  vielen  beobachtet. 

Ausser  diesen  geben  wir  die  Liste  derjenigen 
Arten,  welche  von  den  königl.  ung.  Porst- 
behörden auch  schon  bisher  in  weiteren  Krei- 
sen beobachtet  wurden  und  bitten  wir  unsere 
Bi^obachter,  im  Interesse  der  Einheitlichkeit 
in  erster  Linie  auch  diese  Arten  beoljachten 
zu  wollen.  Neben  diesen  werden  natürlich 
über  jede  andere  Zugvogelart  bezügliche 
Daten  gerne   angenommen   und  möchten  wir 


143 


veszünk  s  különösen  ligyelnieztetjük  az  alföl- 
dön működő  megfigyelőinket,  hogy  a  iiova- 
tovább  mindinkább  letűnő  vizimadarakat  is 
lehetőleg  vonják  be  a  megfigyelés  körébe. 

Ez  a  bejelentő-iv  legkésőbb  június  hó  30-ig 
kiddeudő  vissza. 

A  megfigyelési  utasítás  második  részeként 
még  rövid  xitmutatást  adunk  a  fecskefajok 
biztos  meghatározására. 

A  füsti  fecske  (villásfarkú  fecske)  és  házi 
fecske  (molnárfecske)  különbségeit  a  mellékelt 
két  ábra  mutatja.  Legkönuyebb  a  két  fajt  a 
fészeknél  megismerni,  mert  a  füsti  fecske 
fészke  szélesszájii,  mig  a  házi  fecske  fészkén 
csak  akkora  kerek  nyílás  van,  a  melyen  a 
madár  éppen  befér.  Ezeken  kivül  még  két 
faja  van  a  fecskéknek:  a  j^a't'd  fecske,  mely- 
nek háta  fénytelen  földesbarna  s  a  mely 
telepesen  fészkel  meredek  partoldalak  lyukai- 
ban, továbbá  a  sarlós  fecske,  a  mely  a  leg- 
nagyobb közöttük  s  tornyokban,  várromokban 
fészkel,  főleg  hazánk  északi  részeiben.  A  sarlós 
fecske  rendesen  kisebb  csapatokban  jár  s  a 
sűrűn  hallatott  éles  „sri-sri-sri"  szaváról  köny- 
nyen  felismerhető." 


Ezen  a  bejelentő-íven,  a  mely  az  eddigi 
tapasztalatokból  leszűrt  rövid  megfigyelési 
utasítást  is  tartalmazza,  már  csak  azok  a 
fajok  vannak  felsorolva,  a  melyeknél  az  össze- 
tévesztés  valami  más  vagy  rokon  fajjal  nem 
szokott  előfordulni,  a  melyekre  nézve  tehát 
a  legszélesebb  körű  megfigyelés  is  eléggé 
megbízható  anyagot  eredményezhet. 


Részletesebben  ismertettem  ezeket  a  viszo- 
nyokat esetleges  későbbi  kísérletek  javára 
és  okniására  s  ki  lehet  mondani,  hogy  az 
intézet  által  követett  eljárással  tényleg  elér- 
hető, hogy  a  megfigyelő-hálózat  állandóan  és 
folytonosan    javuló   eredménynyel  működjék. 

Áttérve  az  eredményekre,  elsősorban  a 
feldolgozásoknál  követett  módszert  kell  röviden 
ismertetnem.  Az  alapelveket  részben  már  az 
első  évi  feldolgozás  jelölte  ki,  de  teljes  pre- 
czizitással,  mind  a  mai  napig  való  érvényes- 


besonders  unsere  Beobachter  in  der  grossen 
Tiefebene  auf  unsere  immer  mehr  und  mehr 
verschwindend*^  Wasservogelwelt  aufmerksam 
machen,  damit  sie  dieselbe  womöglich  auch 
in  den  Bereich  der  Beobachtung   zielie. 

Diese  Eintragsliste  ist  bis  30.  Juni  zurück- 
zusenden. 

Als  zweiten  Teil  der  Beobachtungsinstruktion 
geben  wir  noch  eine  kurze  Anleitung  zur 
sicheren  Unterscheidung  der  Schwalbenarten. 

Den  Unterschied  zwischen  der  Rauch-  und 
Mehlschwalbe  zeigen  die  beigegebenen  Abbil- 
dnngen.  Am  sichersten  können  diese  beiden 
Arten  am  Neste  erkannt  werden,  indem  das 
Nest  der  Rauchschwalbe  einen  weiten  Eingang 
hat,  während  am  Neste  der  Mehlschwalbe  nur 
ein  kleines  Flugloch  vorhanden  ist,  durch 
welches  der  Vogel  gerade  noch  einschlüpfen 
kann.  Ausser  diesen  kommen  noch  zwei 
Schwalbenarten  bei  uns  vor:  die  Uferschwalbe, 
deren  Rücken  glanzlos  erdbraun  ist,  und 
welche  in  den  Löchern  von  Steilwänden  kolonie- 
weise nistet,  und  der  ilfawerse^ier,  welcher  grös- 
ser ist  als  die  angeführten  Arten,  und  in  Türmen 
und  Burgruinen  nistet,  hauptsächlich  in  den 
uördlichen  Teilen  des  Landes.  Die  Mauersegler 
fliegen  gewöhnlich  in  kleinen  Flügen,  welche 
durch  ihr  oftmal  wiederholtes  schrilles  „schrie 
schrie  schrie"  leicht  zu  erkennen  sind." 

Auf  dieser  Eintragsliste,  welche  die  auf 
den  bisherigen  Erfahrungen  beruhende  kurze 
Beobachtungsinstruktion  enthält,  sind  jetzt 
nur  diejenigen  Arten  angeführt,  welche  die 
Beobachter  mit  anderen  oder  verwandten 
Arten  nicht  zu  verwechseln  pflegen,  für  welche 
daher  auch  dann  noch  verlässliche  Daten 
erzielt  werden,  wenn  zum  Erreichen  eines  je 
grösseren  Materiales  auch  weniger  geschulte 
Beobachter  herangezogen  werden. 

Es  wurden  diese  Verhältnisse  etwas  aus- 
führlicher behandelt  zum  Nutzen  eventueller 
späterer  Versuche  nnd  muss  zugleich  aus- 
gesprochen werden,  dass  dieses  Vorgehen  des 
Institutes  tatsächlich  dazu  geeignet  ist,  ein 
ständig  und  mit  inimerbessereuResultatenfunk- 
tionierendes  Beobachtungsnetz  zu  organisieren. 

Auf  die  Resultate  übergehend  soll  hier 
zuerst  die  Bearbeituiigsmethode  in  Kürze  be- 
sprochen werden.  Die  Grundzüge  der  Be- 
arbeitung wurden  teilweise  schon  in  dem 
ersten  Berichte  angedeutet,  wurden  jedoch  erst 


144 


séíigt'l  Gvüi.Ai  Gaai,  Gaszton  alliipitotla  iiiej;' 
azokat  a  második  é\'i  jelentésben,  melyben 
az  1905.  évi  már  tetemesen  nagyobb  meg- 
ligyelési  anyagot  dolgozta  fel. 

A  feldolgozásnál  az  első  teendő  volt  az 
adatok  kritikai  megrostálása.  A  kevésbbé 
megbízható  vagy  inkább  alkalmi,  a  tulajdon- 
képpeni vonuláshoz  nem  tartozó  adatok  egy- 
részt a  történeti  anyaggal,  másrészt  a  kivá- 
lóknak és  teljesen  megbízhatóknak  ismert 
megíigyelők  adatával  lettek  összehasonlítva, 
s  a  mennyiben  indokolatlanul  nagyobb  elté- 
rések mutatkoztak,  kiselejtezödtek.  Nemcsak 
a  tényleg  hibásaknak  látszó  adatokra  vonat- 
kozott ez  az  eljárás,  hanem  minden  olyan 
adatra,  a  mely  a  vonulás  normális  lefolyásába 
bele  nem  illeszkedett.  Tudott  dolog,  hogy  a 
vonulást  számos  helyi  és  biológiai  körülmény 
zavarja  s  minthogy  a  feladat  a  vonulás  nor- 
mális lefolyásának  a  kikutatása  volt,  azért  a 
vizsgálatot  is  elsősorban  azokra  az  adatokra 
kellett  alapítani,  a  melyeket  tömegüknél  fogva 
normálisaknak  kellett,  tekinteni. 


A  selejtezés  után  következett  az  adatok 
délről  észak  felé  haladó  zónákba  való  elrende- 
zése. Minden  zóna  '/^  szélességi  fokot  ölelt 
fel,  mely  az  országot  keskeny  szalagként  vágta 
át  s  melyben  nyugatról  kelet  felé  rendeződ- 
tek az  adatok.  Ezzel  az  eljárással  elértük 
azt,  hogy  majdnem  teljesen  kiküszöbölődött 
az  északi  szélességnek  feltételezett  késleltető 
iiatása,  úgy  hogy  a  vonulást  befolyásoló  egyéb 
hatások  szabadabban  érvényesülhettek,  tehát 
könuvebben  felismerJietők  voltak. 


Az  eljárás  czélszerűnek  bizonyult,  a  mennyi- 
ben már  az  első  ilynemű  feldolgozás  alkal- 
mával félreismerhetetlenül  megnyilvánult  a 
magassági  fekvés  erős  késleltető  hatása,  vala- 
mint egyes  fajoknál  a  keleti,  illetőleg  nyugoti 
fekvés  által  előidézett  késői,  illetőleg  korai 
érkezés.  Ez  az  eredmény  azután  szinte  önma- 
gától rávezetett  arra,  hogy  egységes  földrajzi 
terüleleket   érkezési    középszámaik    által    jel- 


von Gaston  v.  Gaal  /.u  Gvui.a  mit  grössterGenariig- 
keit  mit  bis  auf  den  heutigen  Tag  währender 
Gütligkeit  festgestellt,  und  zwar  in  dem  zweiten 
Berichte,  in  welchem  das  bedeutend  grösseres 
Material   des   Jahres    1895  bearbeitet  wurde. 

Der  erste  Schritt  bei  der  Bearbeitung  war 
die  kritische  Sichtung  der  Daten.  Die  minder 
verlässlich  ersciieinenden,  die  mehr  nur 
gelegentlichen  als  zum  eigentlichen  Zuge 
gehörigen  Daten  wurden  einerseits  mit  dem 
historischen  Materiale,  anderseits  mit  den 
Daten  unserer  hervorragendsten  als  unbedingt 
zuverlässig  bekannten  Beobachtern  verglichen. 
Zeigten  sich  grössere  unbegründete  Abwei- 
ciiungen,  so  wurden  dieselben  eliminiert. 
Dieses  Verfahren  wurde  nicht  nur  auf  die 
tatsächlich  unverlässlich  erscheinenden  Daten 
angewendet,  sondern  auf  sämtliche  Daten, 
welche  sich  nicht  in  den  normalen  Zugsverlauf 
einreihen  Hessen.  Es  ist  ja  bekannt,  dass  der 
Zugsverlauf  von  \'ielerlei  örtlichen  und  biologi- 
schen Umständen  gestört  werden  kann,  und 
indem  es  die  hauptsächtUchste  Aufgabe  war, 
den  normalen  Ziogsverlauf  zu  erforschen, 
mussten  auch  in  erster  Linie  diejenigen  Daten 
dann  benutzt  werden,  welche  das  Gros  der 
Daten  bildeten  und  daher  als  normal  betrach- 
tet werden  mussten. 

Nach  der  Elimination  folgte  das  Einreihen 
der  Daten  in  Zonen,  welche  von  Süden  nach 
Norden  fortschreiten.  Jede  Zone  umfasste  ein 
das  Land  durchschneidendes,  schmales  Band, 
welches  in  der  Breite  V.^  Breitegrad  mass. 
Innerhalb  dieses  Bandes  wurden  die  Daten 
in  westöstlicher  Richtung  geordnet.  Durch 
dieses  Verfahren  wurde  erreicht,  dass  die 
durch  die  nördliche  Breite  bedingte,  vorläufig 
erst  angenommene  Verspätung  gänzlich  aus- 
geschaltet wurde,  so  dass  die  übrigen  Fak- 
toren, welche  den  Zugsverlauf  beeinflussen, 
freier  zum  Ausdrucke  kommen,  daher  leichter 
erkannt  werden  konnten. 

Das  Verfahren  erwies  sich  als  zweckent- 
sprechend, indem  sich  schon  gelegentlich  der 
ersten  Bearbeitung  der  stark  verspätende 
Einfluss  der  Höhenlage  sehr  bemerkbar  machte, 
ebenso  auch  bei  einigen  Arten  die  Verspätung, 
welche  durch  die  östliche  oder  westliche 
Lage  verursacht  wurde.  Dieses  Resultat  führte 
dann  fast  automatisch  dazu,  gewisse  geo- 
graphisch ziemlich  einheitliche  Regionen, 
durcli  deren  mittlere  .\ukunftsahl  zu  charak- 


145 


leinezziiiik,  ;i  mint  a/,t  először  Hekman  Ottó' 
tv-elekpclto.  Ezek  a  földrajzi  területek  a  követ- 
kezők: " 


terisieruii,    wie   dics    zum 


ersi  en     Mule    von 
Diese  geo- 
graphische Kegionen  sind  folgende:^ 


Otto  Herman'  angewendet  wurde 


/.  Dunántúli  dombvidék.  —  Kiigelland  jenseits  der   Doìoau. 
II.  Xa/jy  Alföld.   —   Grosse  Tiefebene. 

III.  Keleti  hegyvidék.  —  Östliches  Beri/land. 

IV.  Északi  hegyvidék.  —  Nördliches  Bergland. 


Az  adatoknak  ez  a  régiókba  való  sorolása 
mutatkozott  legliatiisosabb  módszernek  az 
egyes  fajokat  jellemző  vonulási  módok  meg- 
ismerésére. A  feltevés  ugyanis  az  volt,  hogy 
a  uormálisan  vonuló  fajoknál  az  érkezés  sor- 
rendje a  földrajzi  régiók  szélességi  és  magas- 
sági fekvésének  megfelelően  a  következő:  II 
1.  111.  IV.  Vagyis  legkorábbi  a  nagyobb  részé- 
ben déli  és  alacsony  fekvésű  Alföld,  ezt  követi 
a  nyugati  dombos  vidék  az  u.  ii.  Dunántúl, 
ennél  alig  későbbi,  a  bár  jóval  magasabb,  de 
sok  részében  tetemesen  délibb  fekvésű  keleti 
hegyvidék,  míg  állandóim  legkésőbbi  a  leg- 
északibb és  magas  fekvésű  északi  hegyvidék. 
Tényleg  volt  számos  olyan  fajunk,  melynél 
a  tavaszi  felvonulás  lefolyása  ilyen  normális 
volt.  Ilyen  elsősorban  a  füsti  fecske,  mely 
nek     tavaszi    felvonulása     1900-tóP     kezdve 


'  A  m:idárvonuIas  elemei  Magyarországon  ISDl-ig. 
Budapest,  1895. 

'  A  régiók  száma  erefletilc^'  nag^yobb  volt.  de  a 
Horvát  Ornitholofjiai  Központ  niogalakiihUa  után  ránk 
nézve  meg.szünt  a  Toigerjiarti  és  a  Horvát  domb- 
riiléki  régió.  Jó  ideig  a  /ús  alföldet  is  fenntartottuk 
önálló  régióként,  de  már  az  utóbbi  feldolgozások 
folyamán  tarthatatlannak  bizonyult  egyrészt  kis  térje 
di'lme,  másrészt  bizonytalan  körvonalai  miatt.  Ezt  a 
régiót  az  I.  és  IV. -liez  osztottuk,  úgy  hogy  a  kettő 
között  a  Duna  folyó  alkotja  a  határvonalat. 


''  A  középszámokat  kezdetben  osak  a  két  szélső  — 
legkorábbi  és  legkésőbbi  —  adat  figyelembevételével 
számítottuk,  később  azonban  az  összes  adatok  alap- 
ján a  következő  séma  szerint: 

"i  +  "8  +  ■  ■  •  +  "» 
n 
Az  utóbbi   számítási   módszert   csak    1899.  óta  alkal- 
maztuk s  igy  csak  ettől  az  időtől  fogva  lehet  a  közép- 
számokat egymással  összehasonlítani.  A  füsti  fecskére 
nézve  csak  19t)0-zal  kezdődnek  a/,  összehasonlítható 
középszámok,  minthogy  az  1898.  és  1899.  évek  töme- 
ges   megfigi/elés   eredményei    szintén    nem    mérhetők 
össze  a  többiekkel. 
AquUa  XXI. 


Dieses  Einteilen  der  Daten  nach  Kegioneii 
erwies  sich  als  die  wirksamste  Methode  zur 
Erkenntnis  der  speziellen  Zugsweise  der 
einzelnen  Arten.  Annahme  war  nämlich,  dass 
bei  den  normal  ziehenden  Arten  die  Reihen- 
folge der  Regionenmittel  laut  deren  geo- 
graphischen und  Höhenlage  die  folgende  sein 
muss  :  II.  I.  III.  IX.  Die  früheste  Ankunft  zeigt 
nämlich  die  überwiegend  südlich  und  dabei 
niedrig  gelegene  Tiefebene,  dieser  folgt  das 
Hügelland  jenseits  der  Donau,  dann  kaum 
etwas  später  das  bedeutend  höher,  jedoch  zu 
nicht  geringem  Teile  südlicher  gelegene  öst- 
liche ßergland,  während  das  am  nördlichsten 
und  hoch  gelegene  nördliche  Bergland  ständig 
die  späteste  mittlere  Ankunft  aufweisen 
musste.  Faktisch  gab  es  mehrere  Arten,  deren 
Zugsverlauf  ganz  der  beschriebene  normale 
war,  so  in  erster  Linie  der  Zugsverlauf  der 
Rauchschwalbe,  welcher  sich  vom  Jahre  1900  ' 

'  Die  Elemente  des  Vogelzuges  in  Ungarn,  bis 
1891.  Budapest,  1895. 

-  Ursprünglich  war  die  Anzahl  der  geographischen 
Regionen  eine  grösseie,  doch  enttielen  mit  der 
Gründung  der  Kroatischen  ürnithologischen  Centrale 
für  uns  die  Regionen  des  Kiisttnlandes  und  des 
Kroatischen  Berglandes.  Längere  Zeit  hindurch  hielten 
wir  auch  die  Region  der  kleinen  Tiefebene  aufrecht, 
welche  sich  jedoch  im  Laufe  der  Bearbeitungen  als 
unhaltbar  erwies,  einerseits  infolge  ihrer  geringen 
Ausdehnung,  anderseits  wegen  der  undeutlichen 
Begrenzung  derselben.  Diese  Kegion  wurde  zur  I. 
und  IV.  geteilt,  so  dass  zwischen  beiden  die  Donau 
die  Grenze  bildet. 

•'  Die  mittlere  Ankunft    wurde    zum    Beginne  nur 

mit  luiter  Berücksichtigung  der    zwei    e.xtremsten  — 

frühesten  und  spätesten  —  Daten  berechnet,   spater 

jedoch  auf  Grund  aller  Daten  nach  folgendem  Schema  ; 

ai  -\-  a,  -{-...  -\-  oti 

n 

Letztere   Berechnungsmethode  wurde  erst  seit  1899 

angewendet    und    kann     man    daher    die    mittleren 

Ankunftsdaten  erst  mit  diesem  Jahre  beginnend  mit 

einander  vergleichen.  Für  die  Rauchschwalbe  beginnt  die 

Vergleichung  jedoch  erst  mit  dem  Jahre  1900,  indem  die 

Massenbeobachtungen  derJahre  1898  und  li<99 ebenfalls 

nicht  mit  den  übrigen  verglichen  werden  können. 

19 


146 


íoldnij/.i    régiók    szerint 
mutatta  : 


k(ivetkf/.ò     képet    ,     i;ereeliiiet   iaiit   der   Milielzalileii  (1er   geogra- 
pliischeii  Regionen  folgenderiiiassen  gestaltete  : 


]•> 

I. 

II 

III. 

IV. 

1900 

IV.  6 

IV. 

1 

IV.  5 

IV.  10 

1901 

IV.  5 

ül. 

28 

IV.  6 

IV.  12 

1  90l' 

IV.  7 

IV. 

I 

IV.  9 

[V.  14 

19ii;i 

IV.  15 

IV. 

5 

IV.  14 

IV.  19 

1!)04 

IV.  11 

IV. 

í 

IV.  14 

IV.  15 

190.") 

IV.  7 

IV. 

i 

IV.  10 

IV.  16 

1906 

IV.  10 

IV. 

P.J 
( 

IV.  11 

IV.  15 

1907  1 

IV.  12 

IV. 

í) 

IV.  15 

IV.  21 

1908  , 

IV.  8 

IV. 

Ô 

IV.  13 

IV.  17 

]i)()9 

IV.  6 

lY. 

+ 

IV.  13 

IV.  17 

1910 

IV.  8 

IV. 

7 

IV.  11 

IV.  14 

1911 

IV.  7 

IV. 

4 

IV.  8 

IV.  14 

1912 

IV.  10 

IV 

4 

IV.  9 

IV.  17 

1913  ! 

IV.  8 

IV. 

:{ 

IV.  12 

IV.  16 

Egy  pillantás  erre  az  összeállításra  meggyőz 
arról,  hogy  a  földrajzi  régiók  érkezési  közép- 
számai  évről  évre  ugyanazt  az  állandó  typikus 
viszonyt  mutatják  s  ezért  a  felvonulásnak  ezt 
a  módját  7í/r»/írfo-typusnak  neveztem  el. 

A  normálisnak  vett  Hin iiido-t\ ima  mellett 
más  typusokat  is  föl  lehetett  ismerni,  igy  a 
Ciconia-,  Motacilla-  és  CMCMÍiís-typusokat.  A 
fehér  gólya  vonulásában  mindig  jellemző  tünet 
volt  a  keleti  vidékeken  való  aránytalan  korai 
érkezés,  a  mi  a  későbbi  kutatások,  nevezete- 
sen a  jelölési  kísérletek  eredményei  szerint 
abban  leli  magyarázatát,  hogy  a  fehér  gólya 
délkeleti  irányból  érkezik  hozzánk.  A  fehér 
harázdahiUegetö  vonulásánál  a  nyugati  terü- 
leteken való  aránytalanul  korai  érkezés  volt 
állandóan  a  jellemző  tünet  s  ezt  a  faj  korai 
érkezésévellehetett  megmagyarázni  ;  az  izother- 
mák  ugyanis  kora  tavaszszal  nem  délről  észak 
felé,  hanem  délnyugatról  északkelet  felé  halad- 
nak előre.  A  kahűc  vonulásánál  bizonyos  füg- 
getlenség mutatkozott  a  földrajzi  fekvéstől 
s  inkább  az  oekologiai  mozzanat,  a  dajkálók- 
tól  v;iló  függés  lépett  előtérbe.  L.  különben 
erre  vonatkozólag  az  Aquila  XIII.  1906, 
9—21.  lapját. 


A  jobban  megfigvcli  fajok  vomilása  túlnyomó 
részben  valamelyik  typushoz  volt  sorolható,  ha- 
bár az  egyezés  sokszor  nem  volt  tökéletes.  A  sza- 


Ein  Blick  auf  diese  Zusammenstellung 
liefert  den  Beweis,  dass  diese  Regionenmittel 
von  Jahr  zu  Jahr  genau  dasselbe  typische  Ver- 
hältnis zeigen,  weshalb  ich  diese  Art  und  Weise 
des  Zugverlaufes  kurz  i/mwirfo-Ty  pus  benannte. 

Neben  dem  als  normal  angenommenen 
Äirwwrfo-Typus  Hessen  sich  auch  andere  Zugs- 
typen erkennen,  so  der  Ciconia-,  Motacilla- 
und  Cuculus-Typus.  Beim  Zuge  des  weissen 
Storches  erwies  sich  immer  die  uuverhältnis- 
niässig  frühe  Ankunft  in  den  östlichen  Landes- 
teilen als  charakteristiches  Merkmal,  was 
laut  den  späteren  Untersuchungen,  namentlich 
laut  den  Markierungsversuchen  darin  be- 
gründet ist,  dass  der  Storch  unser  Gebiet 
aus  Südosten  besiedelt  resp.  von  dort  aus 
überfliegt.  Der  Zug  der  weissen  Bachstelze 
zeigte  als  ständiges  charakteristisches  Merk- 
mal aulfallend  frühe  Ankunft  in  den  westlichen 
Landesteilen,  was  durch  den  frühen  Zug 
dieser  Art  seine  Erklärung  fand  ;  die  Izo- 
thermen  sind  nämlich  früh  im  Frühjahre 
nicht  von  Süden  nach  Norden,  sondern  von 
Südwesten  nach  Nordosten  gerichtet.  Der  Zug 
des  Kukuks  zeigte  einen  gewissen  Grad  von 
Unabhängigkeit  von  der  geographischen  Lage 
und  trat  vielmehr  das  oekologische  Moment, 
die  Abhängigkeit  von  den  Pflegeeltern  in  den 
Vordergrund.  Vergleiche  übrigens  diesbezüg- 
lich Aquila  XIII.  1906.  p.  9—21. 

Der  überwiegende  Teil  der  besser  beobach- 
teten Arten  Hess  sich  irgendeinem  Zugs- 
tj'pus  anreihen,  obwohl  die  Übereinstimmung 


147 


billy  áll;iUiii()ss;ij;baii  ;iz,  hogy  a  korán  érkező 
fajok  tavaszi  felvonulása  a  Motucilla-ty\)ns 
szerint,  a  későbben  érkezőké  a  Hirimdo- 
typiis  szerint  folyik  le.  A  további  feladat 
már  most  az  lett  volna,  lehetőleg  minden 
eg,\es  fajra  nézve  megállapítani  a  vonulási 
typust.  csakhogy  erre  a  földrajzi  régiók 
középszámaival  való  operálás  már  nem  volt 
elégséges.  Hiszen  még  a  sok  adattal  lu'ró 
fajoknál  is  csak  éppen  nagy  vonásokban 
lehetett  megállapítani  a  vonulási  typust,  míg 
sok  jellegzetes  részlet  homályban  maradt.  Erre 
vonatkozólag  csak  utalok  arra  a  különb- 
ségre, mely  a  füsti  fecske  vonulására  nézve 
11  régiók  középszáinának  fenti  összeállítása 
és  a  10  éves  anyag  alapján  szerkesztett 
mellékelt  térkép  között  mutatkozik.  Kétség- 
telen dolog,  hogy  ez  az  utóbbi  módszer 
tisztább,    részletesebb  képet  adhat   az  egyes 


mehrfach  nicht  ganz  vollständig  war.  Die  all- 
gemeine Regel  war,  dass  die  frühziehenden  Ar- 
ten nach  dem  il/ü/«ci7fo-Typus,  die  spätziehen- 
den nach  Hirundo-Ty\nis  ziehen.  Die  weitere 
.\ufgabe  wäre  nun  gewesen,  womöglich  für 
jede  Art  den  Zugstypus  festzustellen,  doch 
stellte  es  sich  I)ald  heraus,  dass  hiezu  die 
Regiouenmittel  nicht  ausreichten,  da  ja  selbst 
bei  solchen  Arten,  wo  ein  grosses  Beobach- 
tungsmaterial vorlag,  der  Typus  meistens  nur 
in  grossen  Zügen  bestimmt  werden  konnte, 
während  viele  charakteristische  Details  un- 
gelöst blieben.  Diesbezüglich  möchte  ich 
nur  auf  den  grossen  Unterschieil  hinweisen, 
welcher  zwischen  obiger  Zusammenstellung 
der  Regiouenmittel  und  der  auf  Grund  zehn- 
jähriger Beobachtung  konstruierten  Zugskarte 
der  Rauchschwalbe  besteht.  Es  ist  unzweifel- 
haft, dass  letztere  Methode  eine  viel  bessere 


A  füsti  fecske  vonul.isi  typusii.  -   Zugstypus  der  Kauchsohwalbfi 


fajok  vonulásáról,  mint  a  hogyan  azt  a  bár- 
mennyi adat  alapján  számított  földrajzi  közép- 
számok tehetik. 

Evvel  azután  odajutotlnnk,  hogy  az  egi/ 
évre  vonatkozó  ronulási  aniiafj  további  fd- 
dolgozásával  léni/er/esen  újabb  eredméiii/ck 
nem  várhatók,  át  kell  térni  az  összefoglaló 
feldolgozásra.  Utóbbi  folyamatban  is  van  s  a 
vizsgálatokról  már  előzetes  jelentést,  valamint 
az  eddigi  kutatási  eredményekről  tételes  össze- 
foglalást is  adtam  az  Aquila  XX.  1913.  év- 
folvamának  '281  —  251.  laiijain. 


Idáig  eljutva  már  most  megcsinálhatjuk  a 
mérleget,  hogy  a  20  évi  megfigyelés  és  fel- 
dolgozás milyen  eredményeket  nyújtott  a 
madárvonulás  kutatására  nézve.  A  magyar- 
országi eredmények    röviden    n    következők  : 


IJbersicht  der  Ziigsweise  der  einzelnen  Arten 
ergeben  kann,  als  die  Regionenmittel  und 
sollten  dieselben  aus  wie  viel  immer  Daten 
berechnet  werden. 

Wird  sind  hiemit  zu  der  Schlussfolgerung 
gezwungen,  dass  durch  die  iveitere  Bearbeitung 
des  auf  ein  Jahr  bezüglichen  Zugsinafericües 
keine  weiteren  weseidlicheii  liesultnte  erwartet 
werden  können,  dass  man  daher  zur  zusammen- 
fassenden liearheifung  ähergchen  innss.  Letztere 
ist  ;:uch  schon  im  Gange  und  gab  ich  einen 
vorläufigen  Bericht  über  die  Arbeiten,  sowie 
eine  thesenweise  Zusammenstellung  der  bis- 
herigen Resultate  im  XX.  l',(13er  Jahrgänge 
der  Aquila,  p.  231—251. 

Hieher  angelangt  kann  nunmehr  die  Bilanz 
gemacht  werden,  welche  Erfolge  die  zwanzig- 
jährige Beobachtung  und  Uearijcitung  für  die 
Zugsforschung  erzielt  hat  Die  Resultate  be- 
züglich des  Vogelzuges  in  Ungarn  sind  folgende: 

19* 


140 


1 .  Ismerjük  az  országot  megszálló,  a  luihink 
átvonuló  fajok  pontos  vonulási  idejét,  országos 
középérkezési  napját,  ismerjük  az  áttelelő 
fajokat,  téli  vendégeinket,  azok  érkezési  és 
távozási  idejét,  nyári  és  egyéb  időszakos 
vándoraink  megjelenési  idejét  és  számos 
hasonló  részletet,  egyszóval,  minden  nálunk 
megforduló  madárfaj  jellemző  vonulási  sajátos- 
ságait ismerjük.  Ezeket  az  u.  n.  biológiai 
jelekkel  fejezzük  ki. 


2.  Ismerjük  a  jobban  megfigyelt  fajokra 
nézve  a  terület  megszállásának  módját,  az 
átvonulási  területeket,  részben  a  beözönlési 
helyeket. 

;3.  A  további  kutatásokra  úgyszólváu  min- 
den fajra  nézve  van  nagyobbszámü  hosszabb 
megfigyelési  sorozatunk,  melyek  alapján  az 
összefoglaló  feldolgozás  nagy  vonásokban 
megállapíthatja  a  felvonulás  képét. 

Ha  valaki  keveselné  ezeket  az  eredménye- 
ket, úgy  annak  csak  azt  a  kérdést  kell  fel- 
vetni, vájjon  van-e  még  egy  olyan  ország, 
melynek  madárvonulási  viszonyai  annyira  tisz- 
tázva volnának^  mint  Magyarországéi  ?  És  a 
mikor  erre  a  kérdésre  a  teljes  igazságnak 
megfelelően  azt  kell  válaszolni,  hogy  Magyar- 
ország madárvonulása  van  eddigelé  legjobban 
feltárva,  akkor  egyúttal  azt  is  kimondhatjuk, 
iiogy  ezt  a  nagy  eredményt  egyedül  annak 
köszönhetjük,  hogy  20  éven  át  következetesen 
feldolgoztuk  és  közreadtuk  a  magyar  meg- 
figyelő hálózat  által  gyűjtött  adatokat. 

Itt  mindjárt  meg  kell  állapítani  azt  is,  hogy 
a  M.  Kir.  Ornithologiai  Központnak  ez  a 
következetes  működése,  melyet  sokszoros  rész- 
vétlenség, sőt  nem  egyszer  ellenszenv  és  gúny 
kísért,  befelé  sokkal  nagyobb  eredményeket 
ért  el,  mint  kifelé.  Befelé  elértük  közelítőleg 
a  kitűzött  czélt.  A  mint  azt  fentebb  már  rész- 
leteztem, nagyjában  ismerjük  országunk  madár- 
vonulási viszonyait,  vannak  két  évtizedes  adat- 
sorozataink, melyek  segélyével  megvilágíthat- 
juk a  többi  részletet,  kiváló  megfigyelő 
hálózatunk  tovább  működik,  hogy  annyi  évi 
megfigyelő  sorozatokat  szolgáltasson,  a  mennyi 
a  megbízható  középszámok  eléréséhez  tehát 
pontos  isepiptesisek   szerkesztéséhez,    vagyis 


1.  Die  Zugzoit(^n,  namenllich  die  mittlere 
Landesankunft  derjenigen  Arten,  welche  das 
Land  besiedeln  oder  hier  durchziehen,  sind 
festgestellt,  ausserdem  sind  die  überwintern- 
den Arten,  die  Wintergäste,  deren  .\nkunft 
und  Wegzug,  die  Zugszeiten  unserer  sonmier- 
iichen  und  anderer  Wandersvögel  und  andere 
Details  bekannt,  mit  einem  Worte  kennen 
wir  die  Zugeigentümlichkeiten  sämtlicher 
bei  uns  vorkommenden  Vogelarten  und  sind 
dieselbe  auch  durch  die  sogenannten  biologi- 
schen Zeichen  dargestellt. 

2.  Für  die  besser  beobachteten  Arten  ist 
die  Art  der  Besiedelung  bekannt,  ausserdem 
sind  die  hauptsächlichsten  Durchzugsgebiete 
und  für  einzelne  Arten  die  Einbruchstellen 
festgestellt. 

3.  Für  die  weiteren  Untersuchungen  haben 
wir  fast  für  jede  Art  eine  grössere  Anzahl 
längerer  Beobachtungserien,  auf  Grund  deren 
die  zusammenfassende  Bearbeitung  in  grossen 
Zügen  ein  Bild  des  Zugsverlaufes  ergeben 
kann. 

Falls  jemand  diese  Resultate  geringschätzen 
möchte,  so  braucht  man  nur  die  Frage  auf- 
zuwerfen, ob  es  noch  irgendein  Land  gibt, 
dessen  Vogelzugsverhältuisse  in  dem  Masse 
geklärt  wären,  als  diejenigen  von  U'ngarn  ? 
Und  wenn  dann  der  Wahrheit  entsprechend 
zugegeben  werden  muss,  dass  bisher  die 
Zugsverhältnisse  Ungarns  am  besten  geklärt 
sind,  so  muss  gleichzeitig  ausgesprochen 
werden,  dass  dieses  bedeutende  Resultat  nur 
dem  Umstände  zu  verdanken  ist,  dass  die 
vom  ungarischen  Beobachtuiigsnetze  gesam- 
melten Daten  während  2(1  Jahre  konsequent 
publiziert  und  bearbeitet  wurden. 

Hier  möge  dann  auch  sogleich  festgestellt 
werden,  dass  dieses  konsequente  Vorgehender 
Königlich  Ungarischen  Ornithologischen  Cen- 
trale, welches  vielfach  von  Teilnamlosigkeit, 
manchmal  sogar  auch  von  ilissgunst  und  Spott 
begleitet  wurde,  im  Lande  selbst  viel  bedeuten- 
dere Erfolge  erzielte,  als  auswärts.  Für  das 
Land  selbst  wurde  das  ausgesteckte  Ziel 
annähernd  erreicht.  Wie  schon  weiter  oben  aus- 
füiirlicher  dargelegt  wurde,  kennen  wir  schon 
in  grossen  Zügen  die  Zugsverhältnisse  unseres 
Landes  und  haben  wir  zwei  Dezennien  umfas- 
sende Beobachtungsserien,  mittels  welchen  die 
weiteren  Details  erforscht  werden  können;  unser 
hervorragendes  Beobachtungsuetz  fuukzioniert 


Í49 


az     ország     orníthophaenoloíriai     (érképének 
iiieirraj/olásailioz  szüksés-es. 


A     niadárvonulás    kérdése    azonban    csak 
nemzetközi  munkával  oldható  meg',    teliát  az 
kellelt  volna,  liog:}-  a  többi  nemzetek    velünk 
ei^yidejüleg  ugyanazt  a  feladatot  végezzék  el. 
mint  mi.  Ez  azonban  nem  történt  meg  s  ezért 
be  kell    vallani,    iiogy    kifelé    az    intézet   évi 
madárvonulási  jelentéseinek  nem    volt    teljes 
sikerük.  Azt  nem  lehet  állítani,  hogy    hatás- 
talanok  lettek    volna.    Sőt!    Soha   a  madár 
vonulás  kutatása  oly  intensiv  niivelésben  sem 
részesült,   mint    a    M.    Kir.    Ornith.  Közpout 
kezdeményezése  óta,  csak  az  volt  a  baj,  hogy 
a  sok  munka  nem  v(dt  egyöntetű,    nem    volt 
egységes,  nem  volt  oly  szigorú  következetes- 
séggel végrehajtva,  mint  a  mienk.   Legjelen- 
tékenyebbek   ezen  a    téren    a    Horvát    Orni- 
thologiai  Központnak  a  magyar  munkálatokat 
kiegészítő  működése  mellett    a    Bajorország- 
ban végzett  ornithophaenologiai  megfigyelések 
és    feldolgozások,    melyek    szintén    azt    ered- 
ményezték, hogy  Rajorhon  madárvonulási  viszo- 
nyai már  javarészt   ismeretesek.    Kár,    hogy 
ez    csak    izolált,     vagy    legaláltb    is    nagyon 
kevéssé  utánzott  kísérlet  maradt.  Németország- 
ban ezenkívül  a  Mecklenburgban  végzett  meg- 
figyelések említendők.  Oroszországban  is  tör- 
téntek    figyelemreméltó     kísérletek,     melyek 
K.wiiORdDOFi'-     szentpétervári     tanár     nevéhez 
fűződnek  ;  ezeknek  az  volt  a  hátrányuk,  hogy 
a  terület   nagyságához    képest    tnlkevés    volt 
a  megfigyelő.  Angliában  viszont  óriási  tömegű 
adatot  gyűjtenek  össze,  de  ezek    közlése    és 
feldolgozása  olyan  módon  történik,  hogy  abból 
az    ornithophaenologiai   kutatásnak    abszolút 
semmiféle    haszna    nincsen.    A    németalföldi, 
svájczi  és  osztrák  idevágó  munkálatok    szin- 
tén nem    voltak    elég   rendszeresek,   részben 
hiányzott  a  feldolgozás    is.    Thienem.ínn   rend- 
szeres  megfigyelései  a    rossitteni,  Weigolü-óí 
a  helgolandi  madárvártán,  valamint  ezek  fel- 
dolgozásai, bár  nagyértékü  adalékokat    szol- 
gáltatnak a  madárvonulás  kérdésének  kutatása 
hoz,  nem  vonhatók  a  hálózatos  megfigyelések 


weiter,  um  uns  so  lange  Ëeobachtungsserien 
zu  liefern  als  zur  Konstruktion  von  genauen 
Isepiptesen,  das  ist  zur  Konstruktion  der 
ornithophaenologischen  Karten  des  Landes 
notwendig  sind. 

Die    Frage    des    Vogelzuges    kann    jedoch 
nur    durcii    internationales    Zusammenwirken 
gelöst  werden,  weshalb  es  notwendig  gewesen 
wäre,  dass  auch  die  anderen  Länder  gleich- 
zeitig mit  uns  dieselbe  Arbeit  geleistet  hätten. 
Dies    geschah   jedoch    nicht,   weshalb  einge- 
standen werden  mnss,  dass  diese  Zugsberichte 
des    Institutes    sich    auswärts    nicht    vollen 
Erfolg  errangen.    Das    kann    man    nicht   be- 
haupten dass  dieselben  eintlusslos    geblieben 
wären.  Im  Gegenteil  !    Noch   niemals  wurden 
die  Vogelzugstudien  in  solch  intensivem  Masse 
betrieben,  als  seit  der  Initiative  der  Königlich 
Ungarischen  Ornithologischen  Centrale,  doch 
muss    es    bemängelt    werden,  dass  die  dies- 
bezüglichen   Arbeiten     nicht    so     einheitlich 
waren  und  nicht  so  streng  konsequent  durch- 
geführt   wurden,    als    die    unserigen.    Neben 
den  Arbeiten  der  Kroatischen  Ornithologischen 
Centrale,   welche    als   Ergänzung  der   unga- 
rischen    zu     betrachten     sind,     wurden     die 
bedeutendsten      ornithophaenologischen     Be- 
obachtungen  und    Bearbeitungen    in    Bayern 
ausgeführt.  Dieselben  ergaben  ebenfalls,  dass 
die    Zugsverhältnisse    Bayerns     schon     zum 
bedeutenden  Teile  bekannt  sind.  Schade,  dass 
diese  Arbeiten  fast  ganz  isoliert  blieben  und 
nur  wenig  Nachahmung  fanden.  In  Deutscli- 
land  sind  ausser  diesen  die  mecklenburgischen 
Beobachtungen  zu  erwähnen.  Auch  in  Russland 
geschahen  beaclitungswerte  Versuche,  welche 
von  Professor  Kaygoroüofp  in  Sankt-Petersburg 
angeregt    wurden  ;    diese    hatten   jedoch  den 
Nachteil,    dass  im  Verhältnisse    zu  den  ung- 
heuren   Gebieten  die  Anzahl  der   Beobachter 
zu    gering    war.    In    England    wird    dement- 
gegen ein  riesiges  Material  in  einer  solchen 
Form    publiziert     und    bearbeitet,    dass    die 
ornithopliaenologische  Forschung  daraus  nicht 
den  mindesten  Nutzen  ziehlt.Auch  die  niederlän- 
dischen, schweizerischen  und  österreichischen 
Arbeiten  waren  nicht  genügend  organisiert  und 
fehlte    auch    teilweise    die    Bearbeitung.    Die 
systematischen     Beobachtungen     Thienemanns 
an     der    Vogelwarte     Kossitten,     diejenigen 
Whkíoi.ps  in  llelg(dand.  sowie  die  Bearbeitungen 
,    derselben  ergeben  zwar  hochwichtige  Beiträge 


150 


körébe,    mert    azok  a    tiineniéiiy    egész    más 
részleteit  vannak  liivntva  inegoldani. 


Hogy  miért  nem  követték  többen  ezt  a 
módszert,  azt  főleg  annak  tulajdonítom,  hogy 
igen  nehéz  ily  hálózat  szervezése,  még  nehe- 
zebb annak  folytonos  adminisztrálása  és  mfiko- 
désben  tartása,  legnehezebb  pedig  az  évi 
feldolgozás,  mely  oly  tömérdek  munkát  igé- 
nyel, hogy  azt  magánemberek  bizony  alig 
győzik.  Tán  a  hivatott  vezér  is  hiányzott  ! 


Az  évi  vonulási  jelentések  végső  mérlege- 
ként már  most  a  következőket  kell  megálla- 
pítani :  befelé  nagyjában  megoldották  azt  a 
feladatot,  a  melyet  töliik  várni  lehetett  ;  a 
magyarországi  madárvonnlás  további  kutatása 
egyrészt  az  összefoglaló  feldolgozások,  más- 
részt a  jelölési  kísérletek  feladata  ;  kifelé 
további  propagáló  hatást  várni  töIük  már  nem 
lehet.  Ezekből  a  megállapításokból  önként 
folyik,  hogy  a  jelentéseknek  az  eddigi  alak- 
ban való  fenntartása  immáron  szükségtelen  s 
csak  az  maradhat  meg  belőlük,  a  mi  a  további 
kutatásokhoz  okvetlenül  szükséges. 


Mi  lehet  ez  ?  Nem  egyéb,  mint  a  nyers 
adathalmaz,  mely  az  eddigi  megfigyelő  soroza- 
tok kiegészítéséhez  szükséges.  A  dolog  ugyanis 
úgy  áll,  hogy  az  évi  feldolgozást  követi  majd 
a  több  évre  vonatkozó  anyag  egyesítéséből, 
összefoglalásából  álló  feldolgozás,  mely  az 
egyes  állomások  minél  hosszabb  és  lehetőleg 
megszakítatlan  adatsorozatain  alapul.  Minél 
hosszabbak  ezek  a  sorozatok,  annál  megbíz- 
hatóbb középszámmal  jellemezhető  az  illető 
állomás  ornithophaenologiai  jellege,  annál 
biztosabb  az  a  kép,  mely  valamely  faj  vonulásá- 
ról az  illető  területre  nézve  adható. 


Az  a  kérdés,  liogy  hány  éves  megfigyelés 
szükséges  ahhoz,  hogy  bizonyos  meghatározott 


zur  Zugsforschnng,  doch  können  dieselben 
nicht  mitden  ArlK'iten  der  lieobachtungsnetze 
verglichen  werden,  indem  dieselben  ganz 
andere  Details  der  Zugsfrage  zu  Iteleuchieu 
berufen  sind. 

Weshalb  unsere  Methode  so  wenig  nach- 
geahmt wurde,  muss  hauptsächlich  dem  Um- 
stände zugeschrieben  werden,  dass  es  sehr 
schwierig  ist,  das  entsprechende  Beobach- 
tungsnetz zu  organisieren,  noch  schwieriger 
ist  es  dasselbe  ständig  in  Funktion  zu  er- 
halten und  zu  administrieren,  am  schwierigsten 
ist  jedoch  die  jährliche  Bearbeitung,  welche 
derartige  Arbeitsleistungen  beansprucht,  dass 
selbe  vom  Privatmanne  fast  unmöglich  ge- 
leistet werden  kann.  Vielleicht  feidte  auch 
der  berufene  Führer  ! 

Als  endgültige  Bilanz  der  jährlichen  Zugs- 
berichte  kann  ausgesprochen  werden,  dass 
dieselben  nach  innen  die  Aufgabe,  welche 
man  von  denselben  erwarten  konnte,  zum 
überwiegenden  Teile  gelöst  haben;  die  wei- 
tere Erforschung  der  ungarischen  Zngsver- 
hältnisse  ist  Aufgabe  der  zusammenfassenden 
Bearbeitungen  und  der  Markierungsversuche; 
nach  auswärts  kann  eine  weitere  erhöhte 
propagatorische  Wirkung  von  denselben  nicht 
mehr  erhofft  werden.  Aus  diesen  Feststellun- 
gen ergibt  es  sich  von  sellist,  dass  die  Auf- 
rechterhaltung dieser  Berichte  in  der  bis- 
herigen Form  nunmehr  unnötig  geworden  ist, 
weshalb  von  denselben  nur  das  zu  verbleiben 
hat,  wass  für  die  weiteren  Forschungen  not- 
wendig ist. 

Was  kann  das  sein?  Nicht  anderes,  als 
das  reine  Beobachtungsmaterial,  welches  zur 
Ergänzung  unserer  bisherigen  Beobachtungs- 
serien notwendig  ist.  Die  Sache  steht  nämlich 
so,  dass  den  jährlichen  Bearbeitungen  auf 
das  gesamte  Beobachtungsmaterial  aller  Jahr- 
gänge gegründet  znsantmenfassende  Bearbei- 
tung folgen  wird,  bei  welcher  die  je  länge- 
ren und  wo  möglich  ununterbrochenen  Be- 
obaehtungsserien  der  einzelnen  Stationen  die 
Grundpfeiler  bilden.  Je  länger  eine  Beobach- 
tungsserie ist,  umso  zuverlässiger  ist  das 
Mittel,  welches  den  ornithophaenologischen 
Charakter  der  Station  ergibt,  umso  sicherer  ist 
das  Bild,  welches  für  irgendeine  Art  auf  dem 
betreffendeu  Gebiete  entworfen  werden  kann. 

Es  ist  nun  die  Frage,  eine  wie  viel  jährige 
Beobachtung  notwendig   ist,    um    daraus    ein 


loi 


iiiiraddzások  között  maradó  kö/.épszámot  nyer- 
tünk ?  Idevágó,  később  közlendő  vizsgálataim 
szerint  a  későn,  tehát  kevesebb  ingadozással 
érkező  fajoknál  ;50  év  a  minimum,  mig  a  korán 
érkező  fajoknál  40  —  50  esztendei  iiiegHgyelés 
ala])ján  várhatunk  oly  középszámokat, melyeket 
újabb  megfigyelési  adatok  is  csak  legfeljebb 
-(-]  vagy — 1  na|)pal  tudnánnk  megváltoztatni. 
K<ldig  a  határig  tehát  még  folytatjuk  és  közöl- 
jük a  megfigyeléseket,  de  ezután  már  a  lehető 
legtömörebb  alakban,  éppen  csak  eddig  közölt 
adatsorozataink  kiegészítéseként. 


E  megállapítások  utáu  már  most  rátérhetünk 
a  lényegesebb  változtatások  ismertetésére  : 

Az  érkezési  dátumokat  ezentúl  csak  egyet- 
len számmal  jelöljük  s  ez  a  szám  azt  jelenti, 
hogy  a  január  1-tôl  számított  hányadik  napon 
történt  az  érkezés.  Tehát 

Február     1   =     3l' 

Márczius    1  =     60 

Április       1  =     91 

Május        1  =  121  stb. 
A  75-ös  szám  pl.  azt  jelezte,  hogy  az  érkezés 
márczius  16-án  történt. 

Az  adatokat  ezután  is  földrajzi  régiókba 
és  zónákba  sorolva  közöljük,  szóval  ezentúl 
is  megcsináljuk  a  teljes  feldolgozást,  mert  e 
nélkül  nem  kritizálhatok  az  egyes  adatok 
megbízhatóságukra  nézve,  de  az  átnézetesség 
rovására  nem  kolumnákban,  hanem  egymás- 
után egyfolytában. 

Megmarad  az  áttelelek  jegyzéke,  a  vonulási 
naptár,  úgyszintén  közöljük  a  jobban  meg- 
figyelt fajok  régióközepeit,  de  mind  ezt  lehető- 
leg szöveg  nélkül. 

Kimaradnak  a  fészek  megszállására  vonat- 
kozó adatok  csekélyebb  megbízhatóságuk  miatt. 


Mindezek  a  változtatások  arra  vannak 
hivatva,  hogy  a  feldolgozások  eddigi  nagy 
terjedelmét  minél  kisebbre  redukálják.  Lát- 
ható ebből,  hogy  a  változtatások  főleg 
csak    a    formára    vonatkoznak   s   így  teljesen 


solches  Mittel  zu  erhalten,  welches  schon 
binnen  gewissen  geringen  Schwankungen 
verbleibt  ?  Laut  meinen  hiehergehörigen, 
später  zu  veröffentlichenden  Untersuchungen 
sind  für  die  später,  das  ist  mit  geringerer 
Schwankung  ankommenden  Arten  wenigstens 
30jälirige,  bei  den  frühanliiimmeiulen  Arten 
40  — 50jährige  Beobachtungen  notwendig,  um 
ein  .solches  Mittel  zu  erhalten,  welches  durch 
weitere  Beobachtungen  höchstens  um  -{- 1 
oder  — 1  Tag  verschoben  werden  kann.  Bis 
zu  dieser  Grenze  müssen  daher  die  Beobach- 
tungen und  deren  Publikation  fortgesetzt 
werden,  künftighin  jedoch  in  einer  nach 
Möglichkeit  komprimierten  Form,  nur  als 
Ergänzung    unserer    bisherigen    Datenserien. 

Nach  diesen  Feststellungen  kann  nun  mehr 
zur  Skizzierung  der  wesentlicheren  Änderun- 
gen übergangen  werden. 

Die  Ankunftsdaten  werden  künftighin  nur 
durch  eine  einzige  Zahl  ausgedrückt,  welche 
Zahl  angibt,  am  wievielten  Tage  vom  1. 
Jänner  an  gerechnet  die  Ankunft  erfolgte. 
Es  ist  daher  der 

1.  Feber  der     32te  Tag 
1.  März       „      60te     „ 
1.  April      „       91  te     „ 
1.  Mai         „     IL'lte     „     usw. 
Die    Zahl    75    bedeutet  z.  B,.  dass    die   An- 
kunft am   16.  März  erfolgte. 

Die  Daten  werden  auch  fernerhin  nach 
Zonen  und  geographischen  Regionen  geord- 
net, die  v<dlstä.ndige  Bearbeitung  wird  daher 
auch  fernerhin  wie  bisher  durchgeführt,  da 
ohne  diese  die  kritische  Sichtung  des  Mate- 
riales  unmöglich  wäre,  doch  werden  dieselben 
nicht,  wie  bisher,  in  Kolumnen  publiziert,  son- 
dern nach-  und  nebeneinander. 

Das  Verzeichnis  der  überwinternden  Arten, 
der  Zugskalender  sowie  die  Regionenmittel 
der  besser  beobachteten  Arten  werden  auch 
künftig  veröft'entlicht,  doch  womöglich  ohne 
begleitenden  Text. 

Die  auf  die  Besiedelung  des  Nestes  be- 
züglichen Daten  werden  nicht  publiziert,  in- 
dem dieselben  sich  als  minder  verlässlich 
erwiesen. 

Alle  diese  Änderungen  haben  als  Haujit- 
zweck  die  möglichste  Reduktion  des  Umfan- 
ges  herbeizuführen,  woraus  ersichtlich  ist, 
dass  die  Änderungen  hauptsächlich  nur  die 
Form  berühren  und    es    eine    total   verfehlte 


152 


elhibázott  volna  az  a  következtetés,  hogy  az 
intézet  ezentúl  már  csak  alárendelt  jelentő- 
séget tulajdonit  az  évi  vonulói  jelentéseknek. 
Hangsúlyozni  kell,  hogy  ezeknek  a  jelentések- 
nek, mint  a  további  kutatáshoz  nélkülözhetet- 
len adatgyűjteményeknek  a  fontossága  válto- 
zatlanul fennmarad.  Kérjük  ezért  megfigyelőin- 
ket, hogy  működésüket  legalább  is  az  eddigi 
mértékben  fenntartsák,  mert  adataikat  ezután 
is  értékesíteni  fogjuk,  bár  nem  az  évi  jelen- 
tések keretében,  hanem  a  mikor  annak  az 
ideje  elérkezik,  az  összefoglaló  feldolgozá- 
sokban. 

Még  nagyon  messze  vagyunk  attól,  hogy  a 
magyarországi  madárvonulásra  vonatkozó 
kutatások  végére  a  pontot  odatehessük. 
És  meg  kell  gondolni  azt  is,  hogy  a  meg- 
figyelő-hálózat nemcsak  a  madárvonulás  meg 
figyelését  végzi  s  hogy  a  megfigyelő-hálózat 
működésének  beszüntetésével  soha  jóvá  nem 
tehető  csapás  érné  az  utóbbi  évtizedekben 
oly  szép  fejlődésnek  indult  ornithologiai  kutatá- 
sainkat és  közmívelődésünket.  Bizva  bizunk 
abban,  hogy  eddig  oly  sikeresen  annyi  lel- 
kesedéssel munkálkodó  megfigyelőink  a  jövő- 
ben is  kitartanak  velünk  a  magyar  tudomány 
érdekében  folvtatott  küzdelmünkben. 


Ezekután  már  most  átteriietünk  «z  l'JL'J. 
évi  maiiyarországi  tavaszi  madárvonulás 
ismertetésére.  .Minthogy  a  változtatásokat  már 
fentebb  ismertettem,  röviden  végezhetek. 
A  berendezés  a  következő  ;  bevezetés,  meg- 
figyelők névsora,  új  megfigyelő  állomások 
jegyzéke,  a  megfigyelési  adatok  fajok  szerint, 
az  áttelelek  jegyzéke,  a  vonulási  naptár, 
függelék,  mely  a  hozzánk  beküldött  horvát 
adatokat  tartalmazza. 


Az  1913.  év  jellege  a  vonulási  naptár 
adatai  szerint  normálisan  korai  volt,  minthogy 
az  eddig  megállapított  országos  középszámok- 
jiál  korábban  érkezett  32  faj,  későbben  10 
faj,  mig  a  történeti  középnek  megfelelően, 
azaz  normálisan  érkezett  50  faj.  Megjegyzem, 
hogy  a  megfelelő  érkezésre  nézve  kibővítettem 
az  intervallumot,  megfelelőnek  minősítvén  azt 


Schlussfolgerung  wäre,  dass  das  Institut  die- 
sen Berichten  künftighin  eine  untergeordnete 
Bedeutung  beimessen  wollte.  Es  muss  betont 
werden,  dass  die  Bedeutung  dieser  Jahres- 
berichte als  Datenmateriale,  welches  zur  künfti- 
gen Forschung  unentbehrlich  ist,  nach  wie 
vor  dieselbe  bleibt.  Es  seien  daher  auch  zu- 
gleich unsere  Beobachter  ersucht  ihre  Be- 
obachtungen zum  mindesten  in  dem  bisheri- 
gen Masse  fortzusetzen,  indem  ihre  Daten 
auch  fernerhin  verwertet  werden,  zwar  nicht 
im  Kahmen  der  Jahresberichte,  sondern  spä- 
ter, im  Rahmen  der  zusammenfassenden  Be- 
arbeitung. 

Wir  sind  noch  weit  entfernt  davon,  die 
Erforschung  der  Vogelzugsverhältnissc  Un- 
garns als  abgeschlossen  betrachten  zu  kön- 
nen. Man  muss  dabei  auch  bedenken,  dass 
die  Arbeiten  eines  Beobachtungsnetzes  nicht 
mit  der  Beobachtung  des  Vogelzuges  erschöpft 
sind,  dass  daher  durch  Auilösung  unseres 
Beobachtungsnetzes  unsere  ornithologische 
Forschung  und  allgemeine  ornithologische 
Bildung,  welche  während  der  letzten  Dezen- 
nien so  erfreiüiche  Fortschritte  machten,  ein 
nie  mehr  gut  zu  machenden  Schlag  trefi'en 
würde.  Wir  hegen  die  sichere  Hoffnung,  dass 
unsere  Beobachter,  die  bisher  mit  so  gros.-;em 
Erfolge  lind  Eifer  wirkten,  auch  weiter  in 
dem  Kampfe  ausharren  werden,  welchen  wir 
in  Interesse  der  ungarischen  Wissenschaft 
führen. 

Es  kann  nunmehr  zur  Besj/reclmiifj  des 
1913.  FriiJijahrsTuijes  in  Ungarn  übergan- 
gen werden.  Indem  die  durchgeführten  Ver- 
änderungen schon  oben  erledigt  sind,  kann 
ich  mich  kurz  fassen.  Die  innere  EinriclUiing 
der  Bearbeitung  ist  folgende  :  Einleitung. 
Nameusverzeiclmis  der  Beobachter,  neue  Be- 
obachtungsstationen, das  Beobachtungsmate- 
rial nach  Arten  geordnet.  Verzeichnis  der 
überwinternden  Arten,  Zugskalender,  Anhang, 
welcher  die  an  uns  gesandten  kroatischen 
Daten  enthält. 

Der  Zugscharakter  des  Jahres  1913  war 
ein  normal  früher,  indem  früher  als  das  bis- 
her bestimmte  Landesmittel  32,  später  10 
Arten  ankamen,  während  dem  Landesmittel 
entsprechend,  das  heisst  normal  50  Arten 
angekommen  sind.  Es  möge  hier  bemerkt 
werden,  dass  ich  das  Intervall  für  die  ent- 
sprechend   angekommenen    Arten    etwas    er- 


153 


az  érkezést  is,  mely  1  és  2  nappal  korábban 
vagy  későbben  történt  a  pontosan  vett  meg- 
télelonél.  Az  í'v  jellege  normálisan  korai;  de 
csak  az  április  elejéig  érkezett  fajoknál  ko- 
rái)bi  az  érkezés,  azontúl  naiiyobbára  nnriná- 
lis.  Ez  a  jelenség  bizonyára  az  időjárással 
kapcsolatos,  ügy  a  hogyan  ez  eddig  mindig  be- 
igazolódott a  meteorologiaifeldolgozás  kapcsán. 


A  vonulási  typusokra  nézve  az  idei  esz- 
tendő ugyanazokat  az  eredményeket  szolgál- 
tatta, mint  a  korábbiak.  A  vonulási  typusok 
változatlanok  maradtak  s  minthogy  a  meg- 
figyelési anyagban  egyes  fajokra  vonatkozó- 
lag lényegesebb  gyarapodások  nem  voltak, 
sem  újabb  vonulási  typusok  nem  merültek  fel, 
sem  pedig  közelebbi  meghatározások  az  eddig- 
elé typusba  nem  sorolható  fajokra  nézve.  A 
jobban  megfigyelt  fajokra  nézve  a  régiók 
középszániai  a  következők  : 


weíterte  und  auch  jene  Arten  dieser  Gruppe 
zuzog,  welche  1  und  2  Tage  früher  oder 
später  als  das  Landesmittel  ankamen.  Der 
Xugscliaralctcr  ist  normal  früh,  doch  kamen 
nur  die  bis  Anfang  April  erschienenen  Arten 
fViilier  an,  später  wurde  die  Ankunft  normal. 
Diese  Erscheinung  hängt  sicher  mit  der  Wit- 
terung zusammen,  wie  sich  dies  bisher  noch 
immer  bei  der  meteorologischen  Bearbeitung 
bestätigte. 

Bezüglich  der  Zugstypen  ergab  das  heurige 
Jahr  dieselben  Resultate  als  die  früheren.  Die 
Zngstypeu  blieben  unverändert,  und  da  das 
Heobachtungsmaterial  für  bisher  vernachläs- 
sigte Arten  keine  nennenswerten  Bereiche- 
rungen erfuhr,  kamen  auch  keine  neuen 
Typen  zum  Vorschein,  ebenso  konnten  bisher 
unbestimmt  gebliebene  Typen  nicht  genauer 
festgestellt  werden.  Für  die  besser  benbacii- 
teten  Arten  ergaben  sich  folgende  Kegiouen- 
mitlel  : 


'S       H 

Régiók    —    Regionen 

■3  5  ^• 

Paj  —    \rt 

Von 

ty 

Zugs 

• 

T 

II 

Ill 

IV 

3 

Hirundo  rustica  .     .     . 

IV. 

8  (75)' 

IV.     3  (92) 

IV.  12  (247)  ;  IV.  16  (184) 

>2 

Chelidonaria  urbica 

IV. 

12  (48) 

IV.  10  (52) 

IV.  15  (165)  1  IV.  19  (123) 

1 

O 

Turtnr  turtur  .     . 

IV. 

25  (56) 

.  IV.  24  (38) 

IV.  28    (58)  '  IV.  28    (62) 

•ç 

Coturnix  coturnix 

IV. 

30  (39) 

IV.  26  (39) 

V.     6    (44)      V.    7     (40) 

3 

(îrex  crex  . 

V 

5  (33) 
18  (49) 

IV.  30  (21) 
IV.  16  (38) 

V.     6     (37)     V.     9     (37) 
IV.  21     (18)    IV.  21     (48) 

s 

Luscinia  luscinia 

IV. 

Ciconia- 
typus 

Ciconia  ciconia   ...      IV. 

2  (r,o) 

ni.  28  (87) 

IV.    2  (165) 

IV.     5    (92) 

Cuculus 
typus 

Cuculus  canorus .     .     . 

IV. 

11  (79) 

IV.  12  (77) 

IV.  12  (216) 

IV.  18  (198) 

Motaciila  alba     .     .     . 

III. 

7  (64) 

m.  10  (75) 

in.  16  (208) 

in.  13  (192) 

s 

Motacilla  boarula 

— 

— 

III.  16    (20) 

III.  15     (28) 

ï-i 

Alauda  arvensis  . 

m. 

4  171) 

III.     2  (58) 

III.    9  (128) 

in.     7  (129) 

k 

Sturnus  vulgaris 

III. 

7  (33) 

III.     4  (44) 

III.  10    (69) 

III,  14    (44) 

Vanellns  vanellus 

II. 

28  (66) 

ni.     3  (49) 

in.  15      (9) 

ni.     9    (49) 

et 

Colnmba  palumbus 

IL 

17  (76) 

III.    4  (41) 

ni.  11     (47) 

in.    9  (102) 

O 

Columba  oenas    . 

II. 

19  (50 j 

11.  20  (25) 

in.    6  (122) 

III.    8  (110) 

Scolopax  lusticola 

m. 

13  (77) 

m.  15  (51) 

in.  19  (167) 

III.  19  (156) 

Coracias  garrula      .     . 

IV. 

25  (27) 

IV.  24  (20) 

IV.  29      (4) 

IV.  29    (15) 

s  ■" 

Jvnx  torquilla      .     . 

IV. 

7     (8) 

IV.     8    (7) 

IV.  12    (13) 

IV.  11     (29) 

-2  a 

Ruticilla  phoenicurus    . 

m. 

27    (7) 

IV.     5  (15) 

IV.  10      (9) 

IV.  10    (20) 

ci   c 

g-- 

Phylloscopus  acredula  . 

m. 

14    (9) 

III.  24  (22) 

IV.     1     (13) 

IV.     1     (27) 

-ci    ^ 

Ardea  cinerea     .     .     . 

m. 

18  (15) 

m.  16  (31) 

in.  27     (16) 

III.  28      (6) 

■^  s 

Upupa  epops  .... 

IV. 

5  (41) 

IV.     3  (45) 

IV.  11     (90) 

IV.  10    (58) 

33^:3 

Oriolus  oriolus     .     . 

IV. 

28  (57) 

IV.  25  (45) 

V.     1     (63) 

IV.  30    (50) 

Grns  grus 

— 

III.  24     (6) 

in.  26    (28)  1  in.  23      (7)  | 

'  A  zárójelben  levő  szám  ;iz  adatok  számát  imitat 

a.  a  melyekből  a  középszám  kiszámíttatott.  —    Die  i 

Parantfiesc  stehende  Zald  gibt  die  Anzahl  dei 

Daten  an, 

aus  welchen  das  Mittel  bererhnet  wurde. 

At)i 

ila  XXI. 

20 

154 


Eg.ves  fajoknál  a  typus  nem  mutatkozik  a 
szokott  határozottsággal,  de  az  is  normális 
jelenség  az  eddigi  tapasztalatok  szerint  s 
különösen  összefügg  avval,  hogy  néha  egy 
egész  régió  túlnyomóan  egy  bizonyos  környék 
adataival  van  jellemezve,  más  szóval,  hogy  az 
adatok  eloszlása  a  régióban  nem  egyöntetű. 
Ez  egyik  legfontosabb  oka  annak,  hogy  a 
földrajzi  régiók  középszániai  nem  tökéletesen 
elegendők  a  régiók  vonulási  viszonyainak  jel- 
lemzéséhez, a  miért  is  át  kell  térni  az  izepip- 
tesisekre,  a  mely  eljárásnál  minden  egyes 
állomás  ornithophaenologiailag  önállóan  lesz 
jellemezve  több  évi  érkezési  adatainak  közép- 
száma által. 


A  mint  már  jeleztem,  ez  az  eljárás  folya- 
matban van  s  ezért  ezt  az  utolsó  évi  jelen- 
tést lezárhatom  avval,  hogy  ha  a  sors  meg- 
engedi és  megérhetem,  akkor  a  készülő  mun- 
kámban sokkal  hívebb  képet  adhatok  a 
magyarországi  madárvonulásról,  mint  a  hogyan 
ezt  az  eddigi  csak  egyéves  anyagra  támasz- 
kodó feldolgozásokban  tehettem. 


Budapest,  1914  október  8-án. 

Schenk  Jakab, 
a  M.  K.  0.  K.  adjunctiisa. 


Bei  einigen  Arten  offenbarte  sich  der  Zugs- 
typus nicht  mit  der  gev?ohnten  Prezisiiät, 
doch  ist  auch  dies  eine  gewöhnliche  Er- 
scheinung laut  den  bisherigen  Erfahrungen  und 
ist  dies  dann  meistens  eine  Folge  des  Um- 
standes,  dass  eine  Region  durch  die  stark 
überwiegenden  Daten  einer  gewissen  Gegend 
ciiarakterisiert  ist,  mit  anderen  Worten,  dass 
die  Verteilung  der  Daten  innerhalb  der  Region 
nicht  einheitlich  ist.  Es  ist  dies  eine  der  haupt- 
sächlichsten Ursachen,  warum  die  Regionen- 
niittel  nicht  vollkommen  zur  Charakterisierung 
der  Ziigsverhältnisse  der  Region  genügen, 
weshalb  zu  den  Isepiptesen  übergegangen 
werden  muss,  bei  welcher  Methode  jede  ein- 
zelne Station  auf  Grund  der  längeren  Be- 
obachtungsserien ornithophaenologisch  selbst- 
ständig charakterisiert  wird. 

Wie  schon  bemerkt,  ist  diese  Bearbeitung 
im  Gange  und  kann  ich  daher  diesen  letzten 
Jahresbericht  damit  abschliessen,  dass  ich, 
wenn  es  mir  vergönnt  ist  es  zu  erleben,  in 
dieser  Arbeit  ein  viel  getreueres  Bild  über 
den  Vogelzug  in  Ungarn  geben  kann,  als 
ich  es  in  den  bisherigen,  auf  nur  einjähriges 
Beobachtungsmaterial  gegründeten  .lahres- 
berichten  zu  geben  imstande  war. 

Budapest,  am  8.  Oktober  1914. 

Jakob  Schenk, 
Adjunkt  der  K.  U.  0.  C. 


155 


Az  1913.  évi  megfig-yelők  névsora. 
Naraensverzeìchnis  der  Beobachter  im  Jahre  1913. 


AczÉLNÉ,  Stoll  Ida,  pr.  m.  (pr.  B.)/  Nyiregyháza. 

AoÁRDi  Ede,  r.  m.  (o.  B.),  l'écsvárad. 

Baky  MiKLÓH.  r.  111.  fo.  B.),  Kiìiiszeiitmiklós. 

Bekrs  DRZ8Ő,  pr.   Ml.  (pr.  B.),   Bajaszentistván. 

BiTTERA  Gyui.a,  pr.  m.  (pr.  B.),  Budapest. 

Bodnár  Bertalan,  r.  m.  (o.  B.),  Hódiiiezővásár- 
hely. 

BóüOGH  Ferencz,  pr.  m.  (pr.  B.),  Felsővisó. 

BoQ.ÍR  Venczel,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Keniecse. 

l5oR08KAY  János,  1.  t.  (k.  M.),  Zólyom. 

Brengl  János,  jir.  iii.  (pr.  B.),  Solt. 

Cerva  Frigyes,  r.   ni.  (o.  B.),  Budapest. 

chernelházi  Chernél  István,  t.  t.  (E.  M.),  Kőszcíí,'. 

chernelházi  Chernél  Miklós,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Kő- 
szeg. 

Cseh  Károly,  r.  m.  (o.  B.),  Lazony. 

Cserny  Ervin,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Nyiregyháza. 

D.ALOTTi  Aladár,  pr.  m.  (pr.  B.),  Czegléd. 

DiósY  Ede,  pr.  m.  (pr.  B.),  Komárom. 

DiósY  Gyula,  r.  m.  (o.  B.),  Tata. 

Dörgő  Dániel,  r.  ni.  (o.  B.),  Mezőtúr. 

DuD.Ás  András,  pr.  m.  (pr.  B.),  Zeiita. 

Fazekas  László,  pr.  m.  (pr.   B.),  Urbő. 

Fekete  Antal,  r.  in.  (o.  B.),  Zsibó. 

Fernbach  Károlyné,    1.  t    (k.  M.),    Babapuszta. 

Finta  Lajos,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Tékes. 

FoGAssY  Sándor,  r.  m.  (o.  B.),  Puszta-Patkányos. 

DR.  Fromm  Géza,  r.  m.  (o.  B.i,  Pétervására. 

Fürst  Adolf,  pr.  m.  (pr.  B.),  Hegyhátgyertyáiios. 

Gálik  Károly,  pr.  m.  (pr.  B.),  Kelebia. 

Hauer  Béla,  1.  t.  (k.  M.),  Harta. 

Hausmann  Ernő,  r.  m.  (o.  B.),  Türkeis. 

Hegyfoky  Kabos,  t.  t.  (E.  M.),  Túrkeve. 

Hesz  Béla,  pr.  m.  (pr.  B.),  Vémend. 

HiDvÉGHY  Sándor,  pr.  m.  (pr.  B.),  Gicz. 

Holicbka  János,   r.  ni.   (o.  B.),    Garamsálfalva. 

Horn  János,  pr.  ni.  (o.  B.),  Tyej. 

Hótaj  Ferencz,  r.  m.  (o.  B.),  Szászkabánya. 

Ifkovits    Sándor,    pr.    ui.    (pr.  B.),    Magyar- 
kanizsa-szállás. 

Juhász  Károly,  r.  m.  (o.  B.),  Bodony. 

Kákoby  János,  pr.  m.  (pr.  B.),  Vasvár. 

iFj.  Kálmán    Sándor,   pr.  m.  (pr.  B.),  Kalocsa. 

Kamarás  Béla.  pr.  m.  (pr.  B.),  Szekszárd. 

Király  Iván,  pr.  m.  (pr.  B.),  Bogyoszló. 


DR.  Kirchner  József,  r.  ni.  (o.   B.),   Kezsőháza. 
Kiss  István,  pr.   ni.  (pr.  B.),  Tűrje. 
Kolbenhayer  Kái.m.án,  pr.  ni.  (pr.   B.),  Gádoros. 
Koller  Pál,  pr.  m.  (pr.  B.),  Vadász. 
Komis  La.jos,  pr.  m.  (pr.  B.),  Kolozsvár. 
KovÁTs  Péter,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Kezét. 
Kováts  Sándor,  pr.  m.  (pr.  B.),  Állampuszta. 
iFj.  Kulcsár  János,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Papszer. 
KüLLEY  J.ános,  r.  m.  (o.  B.),  Zalagógánfa. 
Lágler  Aladár,  pr.  m.  (pr.  B.),  Lakompak. 
Leicht  József,  pr.  m.  (pr.  B.),  Sacza. 
DR.  Lendl  Adolf,  pr.  m.  (pr.  B.),  Budapest. 
Lészai  Ferencz,    r.    m.    (o.    B.),    Magyargorbó. 
Lowiesrr  Imre,  r.  ni.  (o.  B.),    Nagybecskerek. 
Maqdits  Károly,  r.  ni.  (o.  B.),  Nagyvárad. 
BÁRÓ  Mannsberg  Arvéd,  pr.  m.  (pr.  B.),  Kolozsvár. 
dr.  M.aukb  Károly,  r.  m.  (o.  B.),  Algyógy. 
Mauks  Vilmos,  r.  m.  (o.  B.),  Tátraháza. 
Medreczky  István,  1.  t.  (k.   M.),  Ungvár. 
Molnár  Gyula,  r.  ni.  (o.  B.),  Hódság. 
Nagy  László,  pr.  m.  (pr.  B.),  Nyiregyháza. 
Néher  Béla,  pr.  m.  (pr.  B.),  Bellye. 
OszTiÁN  Kálmán,  r.  m.  (o.  B.),  Naszód. 
P.AWLAs  Julián,  r.  m.  (o.  B.),  Eperjes. 
Péter  Imre.  pr.   ni.  (pr.  B.),  Szada. 
Péter  Józsa,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Nagyczenk. 
Pl.wthy  Árpád,  1.  t.  (k.   M.),  Tiszatarján. 
Plauder  Emil,  pr.  m.  (pr.  B.),  Márczadópuszla. 
PoszpiscHiL  István,  pr.  in.  (pr.  B.),  Alsórécsény. 
Rácz  Béla,  r.  m.  (o.  B.),  Szerep. 
Radetzky  Dezső,  r.  ni.  (o.   B.),  Tárnok. 
B.ÁRó  Radvánszky  Kálm.\n,  t.  m.  (o.  B.),  Sajókaza. 
Raffay  J.ános,  pr.  in.  (pr.  B.),   Mohol. 
Reiss  Ferencz,  pr.  m.  (pr.  B.),    Vejte. 
Rimler  Pál,  pr.  m.  (pr.  B.),  Fertőfehéregyliáza. 
Schenk  Henrik,  r.  m.  (o.  B.),  Óverbász. 
Schenk  Jakab,  1.  t.  (k.  M.),  Budapest. 
Schmidt  Jenő,  pr.    ni.  (pr.  B.),  Káld. 
Schuster  János,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Barátudvar. 
Sebők  Sándor,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Békés. 
Simák  Ferencz,  pr.  m.  (pr.  B.),  Kisterenye. 
Sípos  Antal,  pr.  m.  (pr.  B.),  Körmend. 
Stoll  Ernő,  r.  ni.  (o.  B.),  Nyiregyháza. 
Storcz  Mátyás,  pr.  m.  (pr.  B.),  Gödöllő. 
Szalay  Ant.\l,  r.  m.  (o.  B.).  Kopács. 


r.  m.  (o.  B.)  =  rendes  megfigyelő  (ordentlicher  Beobachter)  ; 
pr.  m.  (pr.  B.)  =  privát  megfigyelő  (privater  Beobachter)  ; 
1.  t.  (k.  M.)  =  levelező  tag  (korrespond.  Mitglied); 
t.  t.  (E.  M.)  =  tiszteleti  tag  (Ehren-Mitglied). 


20' 


156 


ID.  SzEöT8  Béla,  1.  t.  (k.  M.),  Tavarna. 
iKj.  SzEöTs  Béla,   pr.  m.   (pr.  ß.),   Nagybánya. 
Tapfbrner  Béla,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Lugos. 
ÏK0DOR0VIT8    Ferencz,    r.    ui.    (().    ß.),    Király- 
halom. 
iw.  Thóbiás  Gyula,  pr.  ni.  (pr.  ß.),   Felsöiáncz. 
Thúróczy  Feeencz,  pr.  ni.  (pr.  ß.),  Szikla. 
Tóth  Béla,  r.   ni.   (o.  B.),  Antalt'alva. 
Ujvâry  Géza,   pr.   ni.  (pr.  B.),   Kalucsu. 


ÜJVÁRY  Irma,  pr.  m.  (pr.  B.),  Somogyfajsz. 
Ujvâry  Jenô,  pr.  ni.  (pr.  B.).   Uzsapuszta. 
Vancsura  Antal,  pr.  ni.  (pr.  B.),  Gemecz. 
Veverán  István,  pr.   m.  (pr.  B.),  Abony. 
ViNczE  Gyula.    pr.  ui.  (pr.  B.),    Aranyosniarói. 
VoLLENHOFEK  Pál,  r.  IH    (o.  B.),  Liptóüjvár. 
Warga  Kálmán,  pr.   m.     jir.   B.).  Lippa. 
Wf.rsíínyi  Róza,  pr.  ni.  (pr.  B),  Selnieczbánya. 
WoKRZAL  Tódor,  pr.  m.  (pr.  B.),  üraviczabánya. 


U.j  megfigyelő-állomások  lí>14  tavaszán.'  —  Nene  Beobaclitniigsshitionen  im  Friili.jalire  V.)H.' 


Alle 


Station 


Abrudkerpenyes 
Alsólupkó   . 
Alsórécséuy     . 
Bajaszentistván 
ßulcs     .     .     . 
Bükkaranyos  . 
Felsőbndak     . 
Felsoszászujfahi 
Györösd      .     . 
Kőrösbökény  . 
Máriakut 


I 


46°  19' 
44°40' 

48°22' 

46°12' 

46°  — 

47°59' 

47°  4' 
47°  7' 

45°42' 
46°19' 
49°  3' 


40°44' 
39°33' 
35°34' 
36°37' 
39°46' 
38°27' 
42°20' 
42°18' 
39°44' 
39°47' 
39°25' 


H 


Állomás  —  Station 


586  Marsófalva 

8fl-40B  Peröcsény  .     . 

161  Petek     .     .     . 

104  Rátót      .     .     . 

145  Somosréve . 

133-220,  Szépkenyerűszent 

507  '        marton    . 


400 
183 
146 
176 


Uzsapuszta 
Vasláb  .  . 
Zsinnadobra 


"f 


49°1 1' 

48°  — 
46°10' 
46°58' 
45°  4' 

47°  1' 
46°54' 
46°39' 
45°46' 


36°ly' 
36°32' 
42°54' 
34°  6' 
40°  3' 

41°45' 
35°  — 
43°18' 
41°20' 


400 
201 
600 
207 
536 

333 

140 
800 
520 


'  A  többieket  1.  Aquila  Tom.  XII— XX.  —  Die  übrigen  in  Aquila  Tom.  XII —XX. 
■  /.  =  é.-ízaki  szélesség  —  nördliclie  Breite;   f  =  keleti  hosszúság  Ferfótól  —  Ostliche  Länge  von  Ferro; 
magasság  méterekben. —  Höhe  in  Metern. 


1Ő7 


1.  -< — >■  Coljnihiis  cristalli^  L.  —  II.   //? 

Kezsöháza,  106  Bellije,  68  Overbász,  79  Baja- 
szentistván, 69  Hódmezővásárhely,  74  Nyir- 
ejryliáza. 

2.  ■< — >-  Colymbus  griseigena  Bodd.  —  II. 
Overbász. 

8.  * — *■  Col.viiibns  nigricollis  (Brehm.).  — 
II.  107  HódsMg,  105  (»verliász. 

4.  -^^>  Coljiiibiis  fliiviatilis  Tunbt.  —  II. 
92  Hódság,  64  Overbász,  93  Nyíregyháza. 

5.  *^^  Larus  canus  L.  —  II.  72  Nyír- 
egyháza. 

6.  -*— >  Larus  ridibnndus  L. —1.39  Fertő- 
fehéregyháza. II.  58  Overbász,  69  Tárnok, 
69  Nyíregyháza. 

7.  ""-^  Larus  minutus  Páll.  —  II.  121 
Overbász. 

8.  -'-^  Sterna  liirundo  L.  —  II.  118 
Rezsőháza,  110  Nagybecskerek,  103  Overbász, 
91  Hódmezővásárhely. 

9.  -«-^  Hydrochelidon  leucoptera  (Meisbn. 
et  ScHiNz.).  —  II.  117  Overbász,  ll6  Ürbő. 

10.  -<— >■  Hydrochelidon  nigra  (L.).  —  II. 
127  Rezsőháza,  110  Overbász,  108  Nyír- 
egyháza. 

11.  <— >  Plialacrocorax  carbo  (L.).  —  II. 
121  Rezsöháza. 

12.  -«-^  Phalacrocorax  pygmaens  (P.^ll.). 
—  II.  116.  Hódság,  125  Poroszló. 

13.  "^->  Fuligula  ferina  (L.).  —  II.  52 
Overbász.  45  Bácsszenttamás. 

14.  ■< — *  Fnligiila   nyroca    (Güld.).    —    I. 

66  Kőszeg.    II     57    Overbász,    68   Kalocsa, 

67  Mezőtúr,  72  Nyíregyháza. 

15  -«-ö^  Anas  boschas  L.  —  I.  68  Pécs- 
várad, 47  Kőszeg.  II.  49  Tárnok,  65  Mezőtúr, 
60  Nyíregyháza.  IV.  102  Tátraháza. 

16.  *— >■  Anas  streperà  L.  —  II.  69  Rezső- 
háza, 69  Nagybecskerek. 

17.  •«-'^  Anas  penelope  L.  —  I.  42  Zala- 
gógánfa.  II.  50  Rezsőháza,  40  Overbász, 
lOö  Overbász  (utolsó  —  letzte),  72  Nyíregy- 
háza. 

18.  ■<— >-  Anas  querquedula  L.  —  I.  70 
Zalagógánfa.  II.  57  Overbász,  71  Mezőtúr, 
74  Nyíregyháza.  III.  75  Tiirkös. 

19.  *^^  Anas  crecca  L.  —  I.  42  Zala- 
gógánfa, 85  Bogyoszló.  II.  59  Rezsőháza, 
47  Overbász,  68  Hódmezővásárhely,  66  Nyír- 
egyháza. III.  75  Tiirkös. 

20.  *— >  Spatula  clypeata  (L.).  —  II.  65 
Overbász. 


21.  '<-»-  Dalila  acuta  (L.).  —  I.  87  Zala- 
gógánfa, 78  Bogyoszló.  II.  73  Rezsőháza,  50 
Overbász,    68  Tíszavezseny.  69  Nyíregyháza. 

22.  -«-'^  Anser  fabalis  L.\th.  —  1.8  Kőszeg. 
II.  12  Overbász. 

23.  <->  Anser  anser  (L.).  —  I.  49  Zala- 
gógánfa, 27  Fertő fehéregi/hdza.  II.  74  Rezső- 
háza, 41  Overbász,  62  Pákozd,  67  Nyíregy- 
háza, 67  Ungvár.  III.  57  Lippa. 

24.  -<*>  Cygnus  cygnus  (L.).  —  I.  25 
Lakompak.   II.  19  Rezsőhá/a,  10  Czegléd. 

25.  -(-e*  Charadi-ius  pluvialis  L.  —  II.  70 
Zalagógánfa. 

26.  -<— >-  Charadrius  alexandrinus  L.  — 
II.  115  Kunszentmilíós . 

27.  -<— ^  Charadrius  dubius  Scop.  —  II. 
105  Overbász,  81  Nyíregyháza.  III.  81  Tiirkös, 
109  Nagybánya.  IV.  94  Sajókaza,  87  Zólyom, 
115  Tavarna,  91  Szepesófalu. 

28.  ^^  Vanellus  vanellus  (L.).  —  I.  74 
Németpalkonya,  61  Csurgó,  68  Somogyudvar- 
hely,  57  Nagyatád,  62  Márczadópuszta,  46 
Kaposvár,  62  Szabadszentkirály  39  Tékes, 
65  Pécsvárad,  65  Sal,  60  Győrvár,  63  Pölöske, 
41  Nagykapornak,  74  Padár,  62  Tűrje,  55 
Szőkedencs,  62  Uzsapuszta,  58  Marczali,  75 
Tapolcza,  64  Somogyfajsz,  59  Igal,  58  Német- 
újvár, 62  Csém,  69  Rohoncz,  56  Kőszeg,  61 
Borsmonostor,  62  Körmend,  58  Sorok,  71  Locs- 
mánd,  60  Csepreg,  57  Vasszécsény,  61  Vas- 
vár, 58  Nyögér,  58  Káld,  62  Kemenesszent- 
péter,  48  Várkesző,  62  Ugod,  34  Gícz,  65 
Csesznek,  71  Savanyúkút,  61  Síklósd,  62 
Petőfalva,  65  Szarvkő,  63  Sopronújlak,  65 
Lakompak,  63  Sopronkertes,  63  Kismarton, 
70  Czínfalva,  62  Sopronuyék,  57  Szentmargit- 
bánya, 34  Fertőfehéregyháza,  58  Malomháza, 
51  Nagyczenk,  64  Barátudvar,  38  Hővej,  63 
Bogyoszló,  61  Csorna,  59  Halászi,  59  Rába- 
patona,  48  Gyírmóth,  37  Patkányos,  65 
Komárom,  65  Bókod,  64  Dunaalmás,  73 
Mogyorósbánya,  44  Páty.  II.  52  Pancsova, 
59  Vojlovícza,  72  Kevevára,  63  Palona,  64 
Felsőkabol,  59  Rezsöháza,  67  Nagybecske- 
rek, 58  Ópáva,  48  Barcs,  61  Mohács,  45  Bellye, 
64  Kopács,  64  Méhespetres,  65  Apatin,  64 
Bácsordas,  61  Hódság,  65  Overbász,  71 
Hídaslíget,  59  Bajaszentistván,  59  Vaskút, 
69  Gemencz,  63  Oszró,  67  Kelebia,  56  Csórva, 
58  Királyhalom.  59  Hódmezővásárhely,  58 
Bezdiri,  42  Solt,  71  Pusztanána,  48  Harta, 
75   Kalocsa,  67  Állampuszta,  68  Szabadszál- 


158 


leás,  ()7  Sáp,  74  fíáfloros,  82  Tenke,  67 
IVikozd,  02  Tárnok,  67  Kuuszentniiklós,  57 
Ürbő,  65  Sári,  66  Czegléd,  61  Sőreg,  66  Tisza- 
vezseuy,  58  Mezőtúr,  67  Alattyáii,  58  Szerep, 
67  Nagyvárad,  62  Poroszló,  63  Tiszatarján, 
61  Nyíregyháza,  75  Szatmárzsadány,  63  Ke- 
mecse,  63  Nagydobrony,  81  Beregszász.  III. 
77  Maroserdöd,  70  Újegyháza,  67  Lippa,  62 
Alvincz,  83  Kézdimartonos,  69  Belényes,  75 
Zsibó,  81  Naszód,  72  Fehérszék.  IV.  37  Káva, 
65  Madár,  67  Kiirt,  73  Csolnok,  45  Ipoly- 
szalka.  81  Kismaros,  08  Kerepes,  59  Vácz- 
bottyán,  64  Szada,  01  Plispökszilágy,  65 
Gödöllő,  66  Galgamácsa,  70  Egerszeg,  71 
Berezel,  64  Valkó,  61  Bodony,  53  Terpes, 
54  Vágsellye,  67  Alsórécsény,  62  Alsókörös- 
kény, 70  Kistapolcsány,  82  Garanirudnó,  70 
Peröcsény,  61  Parassa,  79  Balassagyarmat, 
70  Gács,  66  Rimaszombat,  70  Sajókaza,  80 
Parasznya,  57  Búrszentgyörgy,  69  Trencsén, 
67  Bán,  61  Szkacsány,  70  Zólyom,  102 
Szelese,  73  Benesháza,  60  Felsöláncz,  73 
Kassa,  77  Rankfiired,  77  Ókemencze,  70  Illava, 
74  Zsolna,  68  Németlipcse,  71  Námesztó,  70 
Bobró,  79  Jablonka,  70  Podvilk,  84  Hladovka, 
76  Tátraháza,  68  Eperjes. 

29.  ■<— >  Oedicnemus  oedicneiiius  (L.).  — 

II,  104  Tárnok,  91  Sőreg.  IV.  105  Búrszent- 
györgy. 

30.  *—*  Pavoncella  pngnax  L.  —  II.  75 
Kunszentmiklós,  72  Ürbő,  79  Nyíregyháza. 

31.  ■< — >■  Totanus  hypoleucus  (L.).  —  II. 
104  Rezsőháza,  95  Uverbász,  88  Nagyvárad, 

97  Nyíregyháza,  93  Ungvár.  IV.  114  Sajókaza. 

32.  <^>  Totanus  ochropus  (L.).  —  I.  70 
Bogyoszló.  II.  78  Óverbász,  87  Nyíregyháza. 

III.  84  Türkös. 

33.  "*->  Totanns  glareola  (L.).  —  I.  91 
Zalagógánfa.  II.  81  Nyíregyháza.  III.  101 
Türkös. 

34.  <^*  Totanus  totanus  (L.).  —  I.  06 
Zalagógánfa,  07  Komárom,  70  Dunaalniás.  II. 

98  (Jverbás:,  76  Bajaszentistván,  71  Ürbő,  72 
Nyíregyháza.  IV.  91  Sajókaza. 

35.  <-^  Totanus  fuscus  (L.)  —  II.  74 
Nyíregyháza. 

36.  -<— >■  Limosa  limosa  (L.).  —  79  ürbő, 
114  Kunszentmiklós,  69  Tiszavezseny,  85 
Mezőtúr. 

37.  *^^  Numenius  arcuatus  (L.).  —  I.  59 
Zalagógánfa,  82  Komárom.  II.  46  Kevevára, 
64  Óverbász,  72  Csórva,  64  Kírályhalom,  05 


Hódmezővásárhely,  67  Kiinszentmiklós,  52 
Ürbő,  60  Sőreg,  08  Tiszavezseny,  65  Mező- 
túr, 78  Nagyvárad,  68  Nyiregjháza.  IV.  115 
Sajókaza,  73  Búrszentgyörgy. 

38.  •«-'^  (Jallinago  major  Gm.  —  I.  87 
Zalagógánfa.  II.  03  Tárnok,  87  Kunszent- 
miklós, 92  Nyíregyháza.  IV.   109  Zólyom. 

39.  <^^  Oallinago  gallinago  (L.).  —  I. 
04  Somogyfajsz,  81  Kőszeg,  05  Zalagógánfa. 
II.  86  Pancsova,  78  Kevevára,  74  Rezső- 
háza, 47  Baja,  75  Csórva,  62  Hódmezővásár- 
hely, 79  Kunszentmiklós,  72  Tiszavezseny, 
84  Mezőtúr,  74  Tiszatarján.  IV.  83  Sajókaza. 

40.  -^^  Gallinago  gallinula  (L.).  —  I.  87 
Zalagógánfa.  II.  74  Rezsöháza,  67  Nagy- 
becskerek, 79  Kunszentmiklós,  88  Tisza- 
vezseny, 77  Nyíregyháza. 

41.  <^^  Scolopax  rnstlcola  L.  —  I.  76 
Kisherend,  08  Németpalkonya,  67  Csurgó, 
61  Somogyudvarhely,  69  Nagyatád,  78  Mező- 
csokonya,  66  Márczadópuszta,  64  Kaposvár, 
69  Szabadszentkirály  75  Sásd,  09  Tékes,  79 
Magyaregregy,  75  Pórszombat,  65  Sal,64Rátót, 
69  Milej,  71  Győrvár,  71  Pölöske,  67  Nagy- 
kapornak, 71  Padár,  75  Tűrje,  07  Uzsapuszta, 
09  Marczali,    08   Tapolcza.    73  Somogyfajsz, 

72  Igal,  70  Kiüti,  73  Tamási,  75  Felsőlövő, 
71  Vörösvár,  70  Borostyánkő,  08  Németújvár, 
69  Csém,  79  Rohoncz,  74  Kőszeg,  73  Bors- 
monostor, 65  Körmend,  64  Sorokpuszta,  74 
Locsmánd,  77  Csepreg,  69  Vasszécsény,  68 
Vasvár,  83   Oloszka,   65    Hegyhátgyertyános, 

71  Nyögér,  67  Káld,   79  Kemenesszentpéter, 

76  Várkesző.  83  Gicz,  75  Csesznek,  79 
Veszprém,  79  Várpalota,    73   Fejérvárcsurgó, 

73  Petöfalva,  73  Szarvkő,  74  Lakompak,  72 
Sopronkertes,    63    Kismarton,    73    Czinfalva, 

74  Szentmargitbánya,  74    Fertőfehéregyháza, 

77  Malomháza,  01  Nagyczenk,  72  Hővej,  84 
Bogyoszló,  80  Csorna,  45  Halászi,  72  Patká- 
nyospuszta,  67  Bókod,  75  Tata,  72  Neszmély, 

72  Tarján,  80  Mogyorósbánya,  67  Páty,  79 
Pilismarót,  75  Visegrád,  68  Sikáros.  II.  81 
Fehértemplom,  62  Palona,  68  Barcs,  70 
Lakócsa,  61  Baranya-Sellye,  69  Vajszló,  57 
Mohács,  69  Méhcspetres,  75  Apatin.  79  Gáj- 
spitz,  75  Bácsordas,  77  Babapuszta,  70  Gyüreg, 
79  Mosnicza,  78  Hidasliget,  74  Nagykövéres, 
79  Bálincz,  75  Lúgos,  67  Bolhó,  65  Hobol, 
67  Bajaszentistván,  02  Gemencz,  91  Oszró,  70 
Kelebia,  79  Hódmezővásárhely,  74  Bezdin, 
7f)  Csála,  77  Aradkövi,  85  Kalocsa,  83  Sza- 


159 


biulszúllás,  70  Tcnko,  76  Pákozd,  79  Sári, 
75  Jászalattyán,  69  Nagyvárad,  80  Margitta, 
74  Hiikkaraiiyos,  77  Hajdúböszörmény,  71 
liajdiiliadiiáz,  75  Nyiregyháza,  69  Szatniár- 
zsadány,  78  Mikola,  74  Sárospatak,  77  Sátor- 
aljaújhely, 67  Nagydobrony,  78  Beregszász, 
74  Munkács,  74  Nagybereg,  75  Lazony,  79 
Ungvár,  80  Ungdarócz.  111.  71  Felsopozsgás, 
73  Berzászka,  74  Tiszafa,  80  Dunatölgyes,  61 
Meszesfalu,  72  Oraviczabánya,  78  Boriò,  75 
Malom  víz,  67  Szilas,  75  Biikkhegy,  81  Temes- 
király falva,  63  Vermes,  65  Temeskövesd,  73 
Tápia,  76  Győrösd,  69  Bakaniező,  62  Facsád, 

73  Galadnabánya,  84  Marosnagyvölgy,  72 
Marosgóros,  78  Bégalankás,  74  Bulza,  61 
Bisztere,  75  Felsökastély,  77  Pozsga,  74  Tisza, 

74  Alsólapugy,  65  Tyej,  72  Roskány,  67 
Hunyaddobra,  69  Eadulesd,  75  Veczel,  79 
Nagyág,  80  Algyógy,  75  Felsőpián,  103  Ausel, 
77  Sugág,  69  Kelnek,  77  Szelistye,  69  Kis- 
torony, 79  Nagycsűr,  78  Herniány,  112  Alsó- 
sebes, 80  Felek,  64  Üjegyliáz,  83  Felső- 
porurabák,69Felsoárpás,79Alsüárpás,87Felső- 
ucsa,  83  Alsóvist,  95  Felsővist,  77  Nagysink,  79 
Felsőszombatfalva,  83  Bráza,  69  Dézsán,  79 
Vajdarécse,  76  Kisbéri voj,  84  Kopacsel,  69  Se- 
l)es,  70  Marginen,  83  Sárkány,  108  Nagyberivoj, 

84  Alsóvenicze,  77  Alsókomána,  84  Zernest, 

75  Szászvolkány,  74  Krizba,  81  Türkös,  75 
Hosszúfalu,  79  Sepsiszentgyörgy,  75  Káinok, 

85  Bikfalva,  71  Dalnok,  80  Kovászna,  80 
Ozsdola,  62  Lippa.  72  Solyniosvár,  67  Sista- 
rócz,  75  Mészdorgos,  80  Szabálcs,  62  Maros- 
borsa, 76  Laláncz,  64  Maroskaproncza,  80  Tót- 
várad, 77  Farkasháza,  79  Zám,  77  Felvácza, 

75  Viszka,    75    Kőrösbánya,    75   Riskulicza, 

76  Brad,  79  Boicza,  86  Blezsény,  71  Alvincz, 
89  Gyulafehérvár,  76  Nagyenyed,  69  Med- 
gyes,  74  Somogyoni,  78  Váldhid.  73  Erzsébet- 
város, 85  Almakerék,  74  Szászszentlászló, 
85  Hegen,  77  Szászdálya,  71  Szászkeresztúr, 
83  Petek,  94  Szentegyházasfalu,  81  Málnás, 
107  Tusnád,  75  Futásfalva,  79  Torja,  94 
Kászonfeltiz,  67  Kézdiszentkereszt,  77  Leni- 
hény,  78  Kézdimartonos,  80  Magyarcséke, 
74  Bihardobrosd,  75  Belényes,  93  Józsika- 
falva, 97  Szamosfő,  93  Havasnagyfalu,  98 
Egerbegy,  83  Magyargorbó,  79  Gyalu,  74 
Kolozsvár,  86  Kékes,  76  Teke,  102  Kissajó, 
82  Disziiajó,  81  Görgényszentimre,  79  Alsó- 
mocsár, 85  Görgényüvegcsür,  84  Dosz,  84 
Szováta,    82    Alsófancsal,    104  Laposnya,  80 


Gyergyóalfalu,  80  Gyergyótölgyes,  67  Siter, 
71  Élesd,  76  Zilah,  80  Zsibó,  75  Dés,  72 
Gáncs,  85  Tőkés,  84  Szépkenyerüszentmárton, 
79  Bethlen.  82  Naszód,  93  Teles.  78  Szép- 
nyír,  78  Besztercze,  97  Kisdemeter,  69  Felső- 
szászújfalu,  81  Felsőbudak,  92  Oláhszent- 
györgy, 102  Borgópruud,  93  Oradna,  81 
Máriavölgy,  79  Szatmárhegy,  79  Fehérszék, 
69  Nagybánya,  84  Felsősándorfalu,  67  Felső- 
bánya, 79  Taraczköz,  78  Máramarossziget, 
79  Lonka,  76  Felsővisó,  74  Havasmezö,  90 
Majszin.  IV.  76  Madár,  71  Kiirt,  75  Csolnok, 

74  Ipolyszalka,  68  Zebegény,  76  Kóspallag, 
67   Nagymaros,    68    Szokolya,    76  Kismaros, 

75  Szór,  79  Kerepes,  61  Váczbottyán,  73 
Szada,  74  Püspökszilágy,  71  Gödöllő,  73 
Galgamácsa,  84  Egerszeg,  73  Berezel,  76  Valkó, 
71  Pásztó,  79  Gyöngyössolymos,  76  Bodony, 
81  Terpes,  68  Eger,  77  Somorja,  69  Vág- 
sellye,  71  Alsóköröskény,    70   Kistapolcsány, 

76  Garamszentbenedek,  78  Garamrudnó,  73 
Garamrév,  72  Bakabánya,  83  Zsarnócza- 
telep,  76  Perőcsény,  77  Parasapuszta,  85 
Tópatak,  76  Tesmagolvár,  79  Korpona,  65 
Magasmajtény,  80  Gyökös,  73  Balassagyar- 
mat, 79  Alsópalojta,  70  Gács,  68  Kisterenye, 
78  Rimaszombat,  77  Sajókaza,  76  Varbó, 
73  Parasznya,  76  Sajóbábouy,  74  Tállya, 
71    Erdőbénye,    77  Erdőhorváti,  83  Hátmeg, 

77  Huszt,  79  Bustyaháza,  80  Kricsfalva,  81 
Talaborfalva  74  Szentmihálykörtvélyes,  63 
Kaminecz,  70  Dombó,  90  Taraczkraszna,  92 
Királymező,  92  Brusztura,  80  Gyertyánliget, 
87  Turbát,  81  Hosszúpatak,  77  Kőrösmező. 
76  Búrszentgyörgy,  93  Nagyúny,  73  Miava, 
73  Trencséu,  70  Bán,  84  Oszlány,  79  Divék- 
rudnó,  75  Bród,  79  Geletnek,  89  Znióváralja, 
116  Felsőstubnya,  69  Saskőváralja.  81  Teplafő, 
112  Körmöczbánya,  85  Saskőszékely,  96 Köves- 
mocsár, 79  Zólyomkecskés,  86  Dobó,  82  Vas- 
égetőkohó,  80  Dobróváralja,  74  Zólyom,  76 
Erdőbádony,  87  Szelese,  89  Garamsálfalva, 
107  Kallós,  84  Perhát,  84  Oszada,  76  Zólyom- 
lipcse, 107  Korytniczafürdő,  76  Garampéteri, 
84  Jeczenye.  84  Rezsőpart,  86  Kisgaram,  98 
Szikla,  79  Benesháza,  109  Maluzsina,  104  Gö- 
mörvég,80  Nyustya,  84  Pónikkohó,  65  Rozsnyó, 
86  Korpona,  80  Meczenzéf,  84  Felsőmeczenzéf, 
75  Somodi,  80  Jászó.  88  Réka,  77  Sacza,  74 
Kassa,  79  Keczerpeklén,  77  Keczerlipócz,  80 
Módrafalu,  88  Vörösvágás,  77  Rankfüred,  77 
Nagyazar,  75  Varannó,  77  Tiba,  77  Gerény, 


160 


82  Kelsüclouioiiya,  70  Niisylaz,  71  Kisberc/.ua, 
77  Nagyberezna,  81  Turjareiiiete,  82  Sóliát, 
71  rilava,  79  Marsófalva,  74  Nagybicscse,  94 
Turóczszentniárton,  78  Fenyőháza,  73  Párnicza, 
81  Hrboltó,  86  Kevisne,  80  Rózsahegy,  81 
Liicski,  77  Németlipcse,  73  Parasztdubova,  102 
Szlanicza,  71  Bobró,  79  Liptóiíjvár,  84  Király- 
lehota,  85  Szvarin,  87  Vicliodna,  102  Fekete- 
vág, 79  Csorba,  90  Szepesófalu,  84  Sárberek, 
90  Tátraháza,  79  Leibicz,  85  Podoliii,  77 
Kánás,    72    Eperjes,    79    Girált,    80  Lipnik, 

77  Máriakút. 

42.  ^-^  Omis  gnis  (L.).  —  II.  65  Hód- 
niezövásárliely,  98  Állampuszta,  76  Teiike, 
120  Kunszentmiklós,  91  Nyíregyháza,  82 
Mikola,  8(i  Kemecse.  III.  70  Bükkhegy, 
106  Alsósebes,  98  Felek,  81  Újegyház,  95 
Bráza,  90  Hosszúfalu,  81  Sepsiszentgyörgy) 
80  Káinok,  85  Bikfalva,  82  Dalnok,  82 
Kovászna,  81  Ozsdola,  72  Lippa,  81  Abrud- 
kerpenyes,  81  Málnás,  91  Csikszentkirály. 
85  Tusnád,  81  Futástalva,  83  Torja,  81  Esz- 
telnek, 73  Lenihéuy,  81  Kézdimartonos,  94 
Sósmező,  94  Gyergyótölgyes,  95  Siter,  80 
Zsibó,  79  Fehérszék,  81  Jód.  IV.  84  Huszt, 
93  Bustyaháza,  79  Kaminecz,  77  Kiírösniező, 

78  Okeniencze,  87  Kisberezna,  75  Turjareniete. 

43.  <-^  Crex  crex  (L.).  I.  125  Kis- 
herend,  127  Németpalkonya,  123  Márczadó- 
puszta,  122  Kaposvár,  122  Tékes  117  Pécs- 
várad, 130  Győrvár,  120  Pölöske,  128  Nagy- 
kapornak, 129  Tűrje,  125  Szőkedencs,  119 
Uzsapuszta,  132  Nénietújvár,  132  Kőszeg, 
133  Borsmonostor,  119  Körnieud,  123  Csepreg, 
122  Nyögér,  123  Káld,  123  Gógánfa,  125 
Nagymarton,  122  Pelőfalva,  122  Szentmargit- 
bánya, 123  Nagyczenk,  121  Hővej,  128 
Bogyoszló,  125  Rábapatona,  128  Gyirmóth, 
92  Patkányospuszta,  131  Komárom,  121 
Bókod,  122  Tóváros,  131  Tarján,  125  Héreg, 
127  Sikáros.  II.  118  Pancsova,  128  Rezső- 
háza, 128  Nagyl)ecskerek,  121  Bellye,  121 
Lúgos,    115    Bajaszentistván,    129   Gemencz, 

122  Hódmezővásárhely,  122  Bezdin  zárda, 
116  Csála,  101  Állampuszta,  122  Tenke,  121 
Pákozd,  123  Tárnok,  130  Sári,  116  Sőreg- 
puszta,  110  Mezőtúr,  118  Jászalattyán,  118 
Szerep,  118  Nagyvárad,  132  Szntmárzsadány, 

123  Kemecse.  III.  126  Felsőpozsgás.  122 
Bükkhegy,  129  Temeskövesd,  127  Tápia,  120 
Szolcsva,  122  Bakamező,  122  Bulza,  124 
Alsólapugy,    122   Tyej,    135    Szelistye,     121 


Lfjegyiiáz,  125  Felsöucsa,  128  Tiirkíis,  133 
Hosszúfalu,  123  Lippa,  130  Mészdorgos,  124 
Zám,  127  Alvincz,  131  Segesvár,  127  Szász- 
kézd,  133  Tusnád,  124  Bihardobrosd,  126 
Barátka.  122  Magyargorbó,  124  Kolozsvár, 
126    Kékes,     132    Alsómocsár,     136     Dosz, 

129  Szováta,  122  Élesd,  130  Zilah.  125 
Szilágy  cseh,  119  Zsibó,  133  Naszód,  121 
Fehérszék,  139  Felsőbánya,  130  Máramaros- 
sziget,  121  Eónaszék,  155  Felsővisó.  IV.  121 
Madár,  129  Kiirt,  126  Nagymaros,  127 
Szokolya,  121  Szád  a,  125  Piispökszilágy, 
118  Egerszeg,  121  Valkó,  131  Bodony,  124 
Kistapolcsány,  132  Bakabánya,  121  Perőcsény, 
134  Ipolyság,  124  Korpona,  123  Magasmaj- 
tény,  136  Balassagyarmat,  127  Gács,  122 
Rimaszombat,  121  Sajókaza,  123  Huszt.  128 
Szentmihálykörtvélyes,  137  Znióváralja,  129 
Zólyom.  110  Garaiusál falva.  134  Zólyom- 
lipcse, 142  Erdőköz,  142  Pónikkohó,  131 
Felsőláncz,  130  Keczerlijiocz,  126  Yarannó, 
128  Tavarna,    123  Gerény,    130  Okeniencze, 

130  Párnicza,  184  Revisne,  126  Rózsahegy, 
145  Néraetlipcse,  173  Lipfóújrár,  141  Tátra- 
háza, 133  Eperjes. 

44.  < — >■  Ortygoiiietra  porzana  (L.).  —  I. 
86  Zalagógánfa.  II.  718,  Rezsöháza,  84 
Overbász,  96  Harta. 

45.  -*— ^  Ortygonietra  parva  Scop..  II. 
94  Overbász,  75  Temesvár. 

46.  -«-^  Oalliiiiila  chloropus  (L.).  —  II. 
123  Rezsöháza,  ü2  Hódság,  101  Bajaszent- 
istván, 86  Hódmezővásárhely,  100  Harta,  III. 
94  Tyej. 

47.  ■<— >  Fuiica  atra  L.  —  I.  60  Német- 
újvár, 75  Bogyoszló,  72  Komárom,  64  Tata. 
II.  72  Palona,  62  Dunacséb,  77  Felsökabol, 
59  Rezsőháza,  75  Méhesiietres,  65  Apatin, 
57  Hódság,  37  Overbász,  84  Zenta,  65  Nagy- 
baracska,  58  Bajaszentistván,  55  Csórva, 
77  Királyhalom,  60  Hódmezővásárhely,  68 
Kalocsa,  61  Pákozd,  68  Kunszentmiklós,  71 
Tiszatarján,  72  Nyíregyháza. 

48.  ^^  Plegadis  falciuellus  (L.).  —  1. 10 
Zalagóijánfa.  II.  118  Rezsöiiáza,  113  Hódság. 

49.  •< — >  Ciconia  nigra  (L.)  — 1[.  94  Palona, 
94  Mohács,  92  Kopács,  96  Méhespetres,  87 
Apatin,  100  Bajaszentistván,  100  Nagy- 
dobrony. 

50.  * — >■  Ciconia  ciconia  (L.).  —  I.  85  Kis- 
herend,  105  Németpalkonya,  87  Csurgó,  97 
Somogyudvarhely,    lUO  Nagyatád,    92  Mező- 


IGl 


csokoiiya,  Ki  Márczinlópuszta,  ili]  Kaptisvár, 
H7  Szabadszentkirály,  106  Sásd,  93  Tckes, 
H4  Magyaregeregy.  93  Véménd,  98  Sal,  84 
Papszer,  76  Pölöske,  93  Tűrje,  83  Szőke- 
(leiics,  93  Marczali,  85  Somogytajsz,  94  Kiüti, 
84  Cséni,  93  Kőszeg,  93  Körmend,  104 
Sorokpuszta,  86  Vasszécsény,  87  Vasvár, 
102  Nyögér,  108  Káld,  94  Góg<áiifa,  93  Ke- 
nienesszentpéter,  92  Várkeszö,  78  Gicz,  107 
Csesznek,  102  Várpalota,  91  Fejérvárcsurgó, 
72  Lakompak,  94  Malomháza,  116  Barát- 
íidvar,    98  Hövej,   96  Bogyoszló,  87  Csorna, 

78  Halászi,  87  Rábapatona,  102  Gyirmóth, 
66  Patkányosjiuszla,  109  Komárom,  110 
Dunaalmás,  94  Tóváros,  100  Tarján,  114 
Héreg,  95  Visegrád.  II.  88  Pancsova,  89 
Vojlovicz,  84  Kevevára,  81  Temessziget,  96 
Fehértemplom,  93  Vajszka,  81  Palona,  86 
Palánka,  83  Dunacséb,  83  Felsőkabol,  87 
Rezsőháza,    79    Nagybecskerek,    94    Opáva, 

76  Antalfalva,  97  Versecz,  78  Barcs,  75 
Lakócsa,  91  Vajszló,  84  Villány,  106  Muliács, 

79  Belly e,  90  Kopács,  104  Bezdán,  88  Mchts- 
petres,  91  Apatin,  95  Gájspiiz,  82  Bácsordas, 
96  Hódság,  90  Óverbász,  94  Mohol,  89 
Temesság,  84  Temesvár,  91  Gyüreg,  73 
HidasUget,  78  Nagykövéres,  100  Bálincz,  85 
Lúgos,  80  Bolhó,  86  Nagybaracska,  77  Baja- 
szeutistváu,  84  Vaskút,  104  Jánoshalma,  93 
Oszró,  83  Pusztafehértó,  91  Kelebia,  93  Csórva, 

87  Királyhalom.  85  Magyarkanizsa,  89  Hód- 
mezővásárhely, 85  Bezdiu,  69  Csáia,  90  Solt, 
83  Pusztanána,  79  Harta,  87  Kalocsa,  84 
Állampuszta,  102  Szabadszállás,  89  Keczel, 
102  Gádoros,  101  Vadász,  78  Tenke,  104 
Székesfehérvár,  102  Tárnok,  80  Kunszent- 
miklós,  83  Ürbő,  88  Sári,  79  Czegléd,  97 
Sőregpuszta,  80  Tiszavezseg,  78  Mezőtúr,  87 
Karczag,  91  Jászalattyán.  90  Szerep,  85  Nagy- 
várad, 77  Margitta,  85  Hévizgyörk,  84  Poroszló, 

88  Hajdúhadház,  72  Tiszatarján,  66  Nyíregy- 
háza, 81  Szatniárz^^adáiiy,  88  IMIkola,  84 
Sárospatak,  91  Sátoraljaújiiely,  92  Kemecse, 
79  Pálfölde,  85  Nagydobrony,  100  Nagybereg, 
78  Lazony,  89  Ungvár,  92  Ungdarócz.  III. 
92  Felsőpozsgás,  101  Néranádas,  82  Alsó- 
lupkó,  87  Berzászka,   90  I5ánya,   92  Tiszafa, 

77  Dunatölgyes,  89  Varcsáró,  91  Boriò,  68 
Somosréve,  110  Vullam,  87  Petrozsény,  77 
Szilas,  98  Temeskirályfalva,  81  Vermes,  87 
Györösd,  83  Maroserdőd,  89  Szolcsva,  95 
Facsád,  92  Marosnagyvölgy,  91  Marosgóros, 

AqiiUa  XXI. 


114  Bisztevb,  83  Felsókastély,  91  Hunyad- 
dobra,  71  Nagyág,  90  Algyógy,  93  Szász- 
sebes, 83  Kelnek,  108  Szelistye,  83  Kis- 
torony, 90  Szenterzsóbet,  98  Vesztény,  99 
Hermány,  95  Felek,  84  Újegyház,  94  Felső- 
porumbák,  93  Szeráta,  79  Skorei,  79  Oprea- 
kerczisora,  84  Strezakcrczisora,  91  Felsőárpás, 
97  Alsóárpás,  97  Felsöucsa,  lOtí  Földvár, 
83  Alsóvist,  63  Felsővist,  75  Nagysink,  99 
Bráza,  96  Dézsán,  98  Vajdarécse,  84  Kis- 
berivoj,  89  Kopacsel,  79  Sebes,  101  Marginen, 
85  Sarkaicza,  99   Sárkány,   85    Nagy  beri  voj, 

80  Alsókomána,  97  Újsinka,  83  Zernest,  102 
Szászvolkány,  97  Krizba,  83  Apácza,  81 
Szászveresmart,  105  Földvár,  100  Szászher- 
mány,  86  Hosszúfalu,   106  Sepsiszentgyörgy, 

81  Káinok,  102  Bikfalva,  72  Dalnok,  98 
Kovászna,  95  Ozsdola,  79  Temesillésd,  98 
Lippa,  102  Solymosvár,  79  Sistarócz,  92 
Szabálcs,  73  Marosborsa,  92  Laiáncz,  74 
iMaroskaproiu-za,  92  Tótvárad,  92  Farkasháza, 

78  Zám.  93  Körösbánya,  93  Riskulicza,  93 
Brád,  97  Felsővidra,  92  Boicza,  1 16  Lemasoja, 
90  Topánfalva,  82  Abrudfalva,  88  Abrud- 
kerpenyes,  100  Nagylupsa,  78  Alvincz,  99 
Gyulafehérvár,  89  Nagyenyed,  91  Medgyes, 
105  Somogyom,  98  Erzsébetváros,  87  Alma- 
kerék, 90  Szászszentlászló,  87  Hegen,  104 
Szászkeresztúr,  95  Kőhalom,  101  Szentegy- 
házasfalu,  88  Csíkszereda,  77  Málnás,  78 
Csíkszentkirály,    94    Tusnád,    93   Fulásfulva, 

99  Torja,  69  Kászonfeltíz,  88  Kézdiszáraz- 
patak,  87  Kézdiszeiitkereszt,  82  Lemhény, 
96  Kézdimartonos,  104  Sósmező,  86  Magyar- 
cséke,  85  Bihardobrosd,  101  Fehérvölgy,  101 
Bánrt'yhunyad,  94  Magyargorbó,  81  Kolozsvár, 
93  Torda,"  105  Kékes,  98  Teke,  110  Kissajó, 
83  Nyárádszereda,  100  Disznajó,  100  Gör- 
géuyszentimre,  80  Alsómocsár,  86  Szováta, 
9S  Laposnya,  1(13  Maroshévíz,  93  Gyergyó- 
alfalu,    84    Gyergyóditró,    69    G)  ergyóújfalu, 

100  Tekerőpatak,  94  Gyergyószentmiklós,  101 
Vasláb,  100  Gyergyótölgyes,  98  Siter,  115 
Zilah,  98  Szilágycseh,  85  Zsil)6,  72  Hid- 
almás,  93  Zálha,  90  Négerfalva,  105  Tőkés, 

79  Bethlen,  85  Naszód,  105  Szépnyír,  83 
Besztercze,  75  Jád,  94  Felsőbudak,  98  Kis- 
ilva,  107  Oláhszentgyörgy,  89  Oradna,  73 
Marosborgó,  107  Szatniárhegy,  97  Fehérszék, 
89  Taraczköz,  111  Máraiiiarossziget,  97  Far- 
kasrév, 98  Terebesfejérpatak,  111  Izasza- 
csal,    105    Felsővisó,    83     Havasmező,     110 

21 


162 


RadiiaaliiJDsfiilva.  IV.  74  Kürt,  iSO  IjMilys/alka, 
98  Szdkolya,  93  Kerepes,  94  Galgamácsa, 
87  Egerszeg,  96  Berezel.  80  Terpes,  95  Vág- 
selhe,  90  Alsóköröskéiiy,  98  Kisíapolcsány, 
108  Garaniriuliiü,  97  Garamrév,  118  Ipolyság, 

76  Magasniajtény,  121  Alsópalojta,  97  Gács, 
98  Litke,  112  Losoncz,  79  Salgótarján,  80 
lliinaszombat,  87  Pétervására,  83  Sajókaza, 
84  Tállya,  85  Erdöbénye,  84  Erdőhorváti, 
100  Hátmeg,  74  Hiiszt,  98  Herincse,  77 
Talaborfalva,  81  Szentniihálykörtvélyes,  97 
Taraczkraszna,  102  Rahó,  104  Hosszúpatak- 
torkolat, 103  Kőrösmező,  94  Biirszentgyörgy, 

77  Trencsén,  80  Bán,  79  Oszlány,  107  Bród, 
105  Geletnek,  109  Znióváralja,  100  Felsö- 
stubnya,  119  Dohó,  100  Zólyom,  102  Erdő- 
bádony,  92  Szelese,  75  Garamsálfalva,  103 
Oszada,  76  Zólyomlipese,  98  Alsóluzsna,  107 
Garamszentandrás,  81  Garampéteri,  80  Je- 
czenye,  109  Rezsőpart,  109  Kisgaram,  109 
Karám,  105  Bikás,  107  Dobrócs,  133  Benes- 
háza,  85  Gaspard,  92  Erdőköz,  95  Rozsnyó, 
86  Meczenzéf,  95  Somodi,  95  Jászó,  99  Felső- 
láncz,  87  Kassa,  116  Módrafalu,  89  Nagyazar, 

92  Varannó,  109  Homonna,  101  Tiba,  100 
Gerény,  84  Kisberezna,  75  Nagyberezna,  91 
Turjaremete,   107  Ökörmező,  74  Marsófalva, 

93  Nagybiescse,  100  Tiiróezszentniárton,  109 
Rózsahegy,  107  Szlanicza,  110  Ziibrohlava. 
126  Trsztena,  84  Brezovicza,   100  Jablonka, 

111  Liptóujvár,  130  Podrilk,  110  Hladovka, 
110  Csorba,  101  Szepesófalu,  107  Tátraháza, 
73  Podolin,  108  Borkút,  108  Eperjes,  100 
Lipnik. 

51.  ■< — >■  Nycticorax  iiyctic»»rax  (L.).  —  I. 
39  Fertőfehéregyluúu.  107  Komárom.  II.  86 
Kevevára,  99  Falena,  91  Dunacséb,  85  Felső- 
kabol.  81  Rezsőháza.  83  Bellye,  62  Hódság, 
93  Overbász.  81  Bajaszentistván,  76  Hód- 
mezővásárhely, 88  Tiszavezseny. 

52.  <^>  Botam-Hs  stellaris  (L.)  —  I.  41 
Fertő  fehérei/ j/hása,  61  Komárom.  II.  64  Kopács, 
116  Királíjlialüin,  96  Temesvár,  68  Kaloesa, 
105  Kunszenimiklós,  80  Ürbő. 

53.  *->  Ardetta  minuta  (L.)  —  II.  123 
Rezsőháza,  111  Hódság,  115  Overbász,  118 
Hódmezővásárhely,    95    Harta,    122  Mezőtúr. 

54.  -<-^  Ardea  ralloides  Scop.  — II.  118 
Dunacséb.  107  Felsőkabol,  92  Nagybecskerek, 

112  Hódság.  101  Overbász,  104  Jászalattján. 

55.  ■e&>  Ardea  cinerea  L.  —  I.  71  Csurgó, 
38  Felsösegesd,  84  Szabadszentkirály,  89  Sásd, 


77  I'adár,  98  Marczali,  77  Somogyfajsz, 
58  Körmend,  86  Sorok.  55  Nyögér,  70  Zala- 
gógánfa,  72  Kemenesszentpéter.  77  Várkeszi, 
41  Fertő  fehéreij  l/háza,  83  Barátudvar,  86 
Bogyoszló,   72   Komárom.    II.    80    Fancsova, 

63  Palona,  79  Rezsőháza,  71  Vejte,  81  Barcs, 

64  Lakócsa.  85  Mohács,  63  Bezdán,  77  Mé- 
hespetres.  84  Apatin,  92  Gájspitz,  79  Bács- 
ordas,  62  Hódság,  74  Zenta,  77  Bolhó,  76 
Hobol,  73  Nagybaracska,  69  Bajaszentistván, 
52  Gemencz,  59  Csórva,  74  Hódmezővásár- 
hely, 80  Solt,  85  Harta,  86  Szabadszállás, 
84  Tenke,  132  Kunszenttniklós,  88  Sőreg, 
82  Abony,  72  íMezőtúr,  86  Jászalatt\'án,  89 
Poroszló,    77    Tiszatarján,    67    Nyíregyháza, 

78  Kemecse.  III.  115  Poresesd,8'ò  Alsósebes, 
93    Felek,    76    Szeráta,  94  Opreakerczisora, 

97  Strezakerczisora,  97  Felsőucsa.  95  Felső- 
szombatfal va,  71  Kisberivoj,  80  Kopacsel, 
92  Alsókomána,  71  Lippa  97  Megyés,  75 
Kolozsvár,    79    Zsibó.    77    Máramarossziget. 

98  Farkasrév.  IV.  95  Terpes,  116  Hátmeg, 
97  Bustyaháza,  87  Szentmihálykörtvélyes, 
73  Bácsszentgyörgy,  88  Kisberezna,  84  Sze- 
pesófalu. 

56.  -< — >■  Ardea  purpiu'ea  L.  —  I.  75  Ko- 
márom. II.  98  Felsőkabol,  86  Rezsőháza, 
86  Nagybecskerek,  98  Mohács.  57  Bellye, 
104  Méhespetres,  98  Apatin,  99  Hódság, 
80  Overbász,  118  Bajaszentistván,  73  Tárnok. 

79  Tiszavezseny.  III.  102  Lippa. 

57.  -«-^  Ardea  alba  L.  —  I.  69  Fertő- 
fehéregyháza. II.  87  Nagybecskerek. 

58.  -<— ^  Ardea  garzetta  L.  —  II.  1 15  Bellye. 

59.  -^^^  Columba  oenas  L.  —  I.  41  Kis- 
herend,  46  Németpalkonya,  28  Csurgó,  36 
Somogyudvarhely,  38  Felsösegesd,  39  Nagy- 
atád, 46  Mezőcsokonya,  51  Somogyjád,  31 
Márczadópuszta,  41  Kaposvár,  65  Szabad- 
szentkirály, 59  Sásd,  76  Pécsvárad,  47  Milej, 

46  Győrvár,  30  Pölöske,    54   Nagykapornak, 

47  Tűrje,  65  Szőkedencs,  38  Uzsapuszta, 
44  Marczali,  58  Somogyfajsz,  49  Mernye,  70 
Igal,  59  Borostyánkő,  31  Németujvár,  37 
Kőszeg,  33  Borsmonostor,  41  Körmend,  28 
Sorokpuszta,  53  Vasszécsény,  60  Vasvár, 
44  Oloszka,  44  Gógánfa,  54  Várkesző,  61 
Ajka,  55  Ugod,  79  Gicz,  67  Veszprém,  38 
Nagymarton,  70  Kismarton,  61  Czinfalva, 
59  Sopronnyék.  37  Szentmargitbánya,  56 
Malomháza,  63  Nagyczenk,  57  Hövej,  5  Gyir- 
móth,  42  Komárom,  40   Bókod,  52  Páty,  66 


163 


l'ilisinarót,  42  Visegrád.  11.  53  Fehértemplom. 
59  Dunacséb,  3  Barcs,  41  Vaiszló,  42  Uiij- 
spitz,  88  Bácsordas,  74  Gyiireg,  89  Mosnieza, 

64  Hidasliget,  39  Nagykövéres,  26  Hobol, 
43  Oszró,  66  Hódmezővásárhely.   52  Bezdiii, 

57  Borosjenő,  61  Borossebes,  56  Kőrös- 
bökéiiy,  36  «olt,  38  Ten  ke.  62  Pákozd,  25 
Czegléd,  71  Jászalattyán,  59  Nagyvárad,  53 
Bükkaranyos,  73  Tiszatarjáu,  49  Mikola,  62 
Kemecse,  61  Nagydobrony,    63  Ungvár.  III. 

58  Felsőpozsgás,  61  Alsólupkó,  44  Berzászka, 
86  Szinkze,  73  Tiszafa,  67  Meszesfalu,  80 
Temesfő,  64  Boriò,  64  Petrozsény,  69  Bükk- 
hegy,  58  Tenieskövesd,  55  Tapini,  55Győrösd, 

59  Bakamező,  53  Tinkó,  62  Facsád,  62  Ga- 
ladnabánya,  64  Marosnagyvölgy,  46  Maros- 
góros,  53  Bégalankás,  49  Biüza,  58  Bisztere, 
53  Felsőkastély,  41  Pozsga,  59    Alsólapugy, 

56  Tyej,  40  Eoskány,  112  Kismuncsel,  65 
Veczel,  79  Oláhbrettye,  55  Kudsir,  66Kerer, 

65  Szászsebes,  63  Sugág,  63  Zsiunadobra, 
71  Szelistye,  71  Kistorony,  55  Nagycsür, 
64  Szenterzsébet,  84  Kistalmács,  84  Bojcza, 

57  Hermány,  81  Alsósebes,  79  Felek,  44 
Üjegyház,  69  Földvár,  61  Nagysink,  84  Dézsán, 
79  Vajdarécse,  67  Sebes,  84  Zernest,  62 
Szászvolkány,  87  Sepsiszentgyörgy,  62  Lippa, 

56  Solymosvár,  55  Sistárócz,  54  Mészdorgos, 

57  Marosborsa,  55  Maroskaproncza,  26  Bulcs, 
63  Farkasháza,  62  Zám,  50  Felvácza,  61 
Yiszka,  49  Kőrösbánya,  50  Brád,  72  Felső- 
vidra, 56  Topánfalva,  62  Nagyalmás,  74 
Alvincz,  90  V'mgárd,  52  Medgyes,  55  Váld- 
hid,  65  Almakerék,  69  Szászszentlászló,  65 
Segesvár,  66  Szászdálya,  78  Szászkézd,  45 
Szászkeresztiír,  55  Kőhalom,  79  l'etek,  75 
Gyepes,  88  Tusnád,  76  Kézdimartonos,  51 
Bihardobrosd,  57  Belényes,  58  Barátka,  83 
Reketó,  82  Egerbegy,  68  Kolozsvár,  49  Alsó- 
mocsár,  66  Görgényszentimre,  47  Mocsár, 
59  Görgényüvegcsűr,  74  Dosz,  75  Szováta, 
89  Tekerőpatak,  87  Gyilkostó,  41  Siter,  56 
Elf'sd,  67  Zilali,  55  Zsibó,  65  Gáncs,  60 
Négerfalva,  73  Tőkés,  76  Bethlen,  75  Naszód, 

66  Szépnyír,  70  Jád,  69  Felsőszásziijfalu, 
75  Felsőbudak.  80  Borgóbesztercze,  65  Oradna, 
81  Máriavölgy,  65  Szatmárhegy,  65  Fehér- 
szék, 66  Nagybánya,  57  Felsőbánya,  74 
Taraczköz,  (J9  Máraniarossziget,  66  .\kna- 
sugatag.  66  Farkasrév,  69  Kapnikbánya,  73 
Uónaszék,  75  Lonka,  69  Jód.  IV.  41  Kiirt, 
69    Kospallag,    76    Szada,    37    Gödöllő,    49 


Galganiácsa,  49  Egerszeg,  77  Berezel,  35 
Valkó,  59  Pásztó,  49  Bodony,  69  Terpes,  75 
Alsóköröskény,  57  Aranyosmarót,  57  Kis- 
tapolcsány,  79  Garamrndnó,  73  Garamrév, 
67  Alsóhámor,  69  Magaslak,  53  Irtványos, 
60  Parassapnszta,  69  Tesmagolvár,  71  Kor- 
pona,  37  Gyökös,  66  Kisterenye,  62  Rima- 
szombat, 67  Sajókaza,  58  Vaibó,  55 Parasznya, 
62  Bustyaháza,  69  Kricsfalva,  65  Talabor- 
falva,  65  Szentkirálykörtvélyes,  66  Kaminecz, 
76  Dombó,  77  Gyertyánliget,  67  Kőrösmező, 

58  Miava,  69  Trencsén,  96  Oszldni/,  66  Bród, 
105  Znióváralja,  74  Felsőstubnya,  57  Saskő- 
váralja,  74  Körmöczbánya,  64  Saskőszékely, 
49  Kövesmocsár,  55  Jálna,  61  Dobó,  64 
Vaségetökohó,  86  Dobróváralja,  53  Zólyom, 
62  Dobrókirályi,  71  Szelese,  63  Garamsál- 
falva,  70  Zólyomli})cse,  80  Korytniczafürdő, 
83  Háromrevucza,  58  Garamszentandrás,  74 
Jeczenye,  78  Rezsőpart.  65  Karám,  75  Szikla, 

65  Vidrás,  78  Fajtő,  72  Bikás,  74  Dobrócs, 
69  Benesháza,  67  Havasalja,  84  Mihálytelek, 

66  Erdőköz,  76  Gömörvég,  77  Teplicska,  57 
Pónikkohó,  74  Korompa,  59  Meczenzéf,  67 
Jászó,  76  Réka,  8ö  Sacza,  61  Keczerpeklén, 

60  Keczerlipócz,  72  Vörösvágás,  67  Rank- 
füred,  66  Varannó,  56  Gerény,  76  Felsö- 
domonya,  73  Ókemencze,  73  Kisberezna,  72 
Nagyberezna,  63  Turjaremete,  58  lllava,  72 
Marsófalva,  60  Nagybicscse,  74  Zsolna,  66 
Turóczszentmárton,  79  Fenyőháza,  79  Rózsa- 
hegy, 77  Németlipcse,  78  Parasztdubova,  71 
Namesztó,  71  Szlanicza,  84  Zubrohlava,  77 
Bobró,  73  Felsőzubricza,  87  Brezovicza,  85 
Liptójúvár,  75  Csorba,  62  Szepesófalu,  73 
Sárbereg,  68  Podolin,  65  Kánás,  67  Borkút, 

61  Eperjes,  75  Girált. 

60.  -^-^  Columba  paluaibus  L.  —  I.  44 
Kisherend,  33  Csurgó,  33  Somogyudvarhely, 
41  Nagyatád,  52  Mezöcsokonya,  57  Somogy- 
jád,  38  Márczadópuszta,  51  Kaposvár,  66 
Szabadszenlkirály,  59  Sásd,  60  Tékes,  56 
Milej,  35  Győrvár,  63  Pülöske,  36  Nagy- 
kapornak, 38  Padár,  49  Tűrje,  63  Szőke- 
dencs,  38  Uzsapuszta,  42  Marczali,  35  So- 
mogyfajsz,  55  Mernye.  54  Kiliti,  61  Felsőlövő, 
44  Borostyánkő,  34  Németújvár,  37  Csém, 
37  Kőszeg,  35  Borsmonostor,  33  Körmend, 
28  Sorokpuszta,  47   Locsmánd,    71    Cseprer), 

59  Vasszécsény,  33  Vasvár,  34  Oloszka,  38 
Hegyhátgyertyános,  40  Sárvár,  59  Nyögér, 
35  Káld,  36  Kemenesszentpéter,  28  Várkesző, 

21* 


lf)4 


64  Ajk.i,  67  Ugod,  38  Gicz,  57  Csősznek, 
52  Veszprém,  32  Bakonyszoiiibathely,  56  Vúr- 
jKilota,  44  Fejérvárcsurgó,  87  Nagymarton, 
m  Siklósd,  54  Petőfalva,  67  Szarvkö,  39 
Sopronüjlak,  36  Lakompak,  55  Sopronkertes, 
76  Czinfalva,  43  Bzentmargitbánya,  29  Fertő- 
fehéregyliáza,  53  Malomháza,  13  Nagi/czenk, 
52  Barátiidvar,  57  Hövej,  47  Bogyoszló,  39 
Csorna,  39  Halászi,  88  Rábapatona,  58  Gyir- 
móth,  35  Patkáiiyospuszta,  65  Bókod,  73 
Tüváros,  41  Neszmély,  41  Tarján,  75  Héreg, 

71  Mogyorósbánya,  69  Páty,    70   Pilismarót, 

59  Sikáros.  II.  56  Pancsova,  55  Fehér- 
templom, 68  Palona,  89  Dunacséh,  76  Felső- 
kabol,  73  Rezsőháza,  74  Nagybecskerek,  52 
Barcs,  49  Lakócsa,    36    Vajszló,   45  Bellye, 

80  Apa  till,  60  Gájspitz,  74  Hódság,  79  Baba 
puszta,  82  Hidasliget,    43    Bolhó,    43  Hobol, 

72  Nagybaracska,  73  Bajaszentistván,  52 
Geniencz,  36  Oszró,  78  Kelebia,  95  Csórva, 
89  Királyhalom,  60  Hódmezővásárhely,  53 
Kőrösbökény,  76  Solt,  97  Kalocsa,  60  Sza- 
badszállás, 76  Keczel,  77  Pákozd,  64  Tárnok, 
61  Czegléd,  35  Sőregpuszta,  110  Ahony,  59 
Jászalattyán,  67    Poroszló,    65    Bükkaranyos, 

81  Tiszatarján,  71  Hajdúböszörmény,  69 
Nyíregyháza,  74  Mikola,  70  Kemecse,  66 
Xagydobrony.  56  Lazony.  III.  57  Szászka- 
bánya,  64  Bánya,  74   Tiszafa,    66    Varcsáró, 

74  Borlóí  79  Petrozsény,  67  Bükkhegy,  80 
Szolcsva,  60  Tinkó,  78  Galadnabánya,  67 
Bégalankás,  65  Bulza,  77  Bisztere,  61  Felső- 
kastély, 77  Pozsga,  61  Tisza,  62  Tyej,  69 
Szelistyc,    64    Nagysink,    64     Szászvolkány, 

75  Türkös,   86    Hosszúfalu,    54   Mészdorgos, 

60  Marosborsa,  55  Maroskaproncza,  79  Farkas- 
háza, 75  Topánfalva,  86  Abrudfalva,  74  Al- 
vincz,  70  Medgyes,  76  Kézdiszárazpatak,  87 
Lemhény,  79  Öósmező,  77  Bihardobrosd,  81 
Kolozsvár,  57  Nyárádreniete,  58  Zsibó,  69 
Dés,  59  Gáncs,  69  Özépkenyerüszentmártoii, 
84  Teles,  77  Kisdenieler,  86  Felsőbudak, 
71  Szatmárhegy,  77  Felsőbánya,  50  Róna- 
szék, 65  Ruojahida.  IV.  75  Madár,  38  Kürt, 
71  Csolnok,  46  Ipolyszalka,  42  Zebegény, 
71   Kospallag,  66  Szokolya,  60    Váczbottyán, 

66  Püspökszilágy,  37  Gödöllő,  32  Galga- 
mácsa,  79  Berezel,  42  Valkó,  56  Pásztó,  74 
Gyöngyössolymos,  57  Bodony,  75  Terpes, 
37  Somorja.  52  Vágsellye,  66  Alsóköröskény, 

67  Kistapolcsány,  71  Garamszentbenedek, 
57  Garamrudnó,  73  Garamrév,  59  Zsarnócza- 


tele]).  73  Alsóhámor,  84  Irtványos,  57  Pero- 
csény,  74  Parassapuszta,  71  Korpona,  68 
Magasmajtény,  52  Gács,  51  Rimarahó,  71 
Rimaszombat,  77  Pétervására,  86  Varbó,  68 
Parasznya,  76  Huszt,  67  Bustyaháza,  80 
Kricsfalva,  37  Búrszentgyörgy,  67  Miava,  69 
Trencsén,  69  Bán,  62  Divékrudnó,  105  Bród. 
61  Geletnek,  72  Znióváralja,  64  Sasköváralja, 
70  Saskőszékely,  66  Kövesmocsár,  62  Jálna, 

74  üallosfűrész,  66  Dobó,  65  Zólyom,  72 
Erdóbádony,  79  Beszterczebánya.  69  Dobró- 
királyi,  77  Szelese,  79  Garamsálfalva,  80 
Kallós,  76  Perhát,  78  Oszada,  78  Zólyoni- 
lipcse,  92  Alsóluzsna,  67  Jeczenye,  67  Rezső- 
part, 72  Szikla,  75  Vidrás,  59  Dobrócs,  77 
Benesháza,  74  Gaspard,  67  Maluzsina,  68 
Gömörvég,  62  Meczenzéf,  62  Somodi.  74 
Jászó,  84  Sacza,  78  Vörösvágás,  69  Gerény, 
76  Okemencze,  81    Nagyberezna,    57    lllava, 

75  Marsófalva,  67  Nagybicscse,  74  Turócz- 
szentmárton,  68  Párnicza,  74  Hrboltó,  76 
Revisne,  74  Rózsahegy,  83  Pilskó,  7-1  Lokcza, 
83  Parasztdubova,  82  Trsztena,  93  Liptó- 
újvár,72  Királylehota,  69  Szvarin,74  Vichodna, 
83  Csorba,  73  Szepesófalu,  77  Tátraháza, 
67  Leibicz,  76  Eperjes,  63  Lipnik. 

61  ^^  Tnrtur  turtur  (L.)  —  I.  111  Kis- 
herend,  110  Csurgó,  114  Soniogyndvarhely, 
109  Nagyatád.  109  Somogyjád,  111  Márczadó- 
puszta,  111  Kaposvár,  115  Magyaregeregy, 
111  Pécsvárad,  36  Papszer,  110  Milej,  110 
Győrvár,  115  Nagykapornak,  115  Tűrje,  109 
Uzsapuszta,  117  Marczali,  113  Somogyfajsz, 
125  Borostyánkő,  119  Németújvár,  126 
Kőszeg,    116    Borsmonostor,    125    Körmend, 

117  Sorokpuszta,  114  Vasszécsény,  116  Vas- 
vár.   118    Oloszka,    116    Hegyhátgyertyános, 

118  Nyögér,  113  Káld,  110  Gógánfa, 
117  Kemenesszentpéter,  110  Várkesző,  113 
ügod,  i>0  Gicz,  114  Veszprém,  111  Vár- 
palota, 122  Petőfalva,  126  Szarvkő.  125 
Lakompak,  116  Sopronkertes,  110  Kismarion, 
120  Szentüiargitbánya,  118  Fertőfehéregyháza, 
113  Malomháza,  119  Nagyczenk,  122  Barát- 
udvar. 118  Hővej,  115  Bogyoszló,  120  Csorna, 
117  Rábapatona,  121  G_\irmóth,  110  Pat- 
kány ospu.szta,  115  Bókod,  114  Neszmély,  118 
Tarján,  119  Mogyorósbánya,  118  Páty,  110 
Visegrád.  II.  114  Pancsova  119  Fehér- 
templom, 118  Palona,  120  Dunacséb,  120 
Felsőkabol,  104  Rezsőháza,  104  Nagybecs- 
kerek, 113  Vajszló,  ß9  Bellye,    115    Méhes- 


165 


petres,  122  Apatin,  108  Gájspitz,  115  Bács- 
ordas,  108  Hódság,  109  Habapus/.ta,  lltì 
Overbász,  ÍI7  Temess'íg,  122  Nagj'kövéres, 
tiO  Bajaszentistráii,  117  Geinencz,  110  Os/.r(J, 
112  Puszta  fehértó,  110  Csórva,  119  Király- 
lialoui,  112  Bezdiii,  108  Harta,  115  Áliaiu- 
puszta,  114  Szabadszállás,  114  Gádoros,  116 
Tenke,  110  Tárnok,  114  Czegléd,  114  Sőreg- 
])iisz(a,  117  Aboiiy,  122  Mezőtúr,  112  Jász- 
alattyán,  109  Szerep,  75  Nyíregyháza^  120 
Szatuiárzsadáiiy,  110  Mikola,  112  Keniecse, 
12;5  J.azoiiy,  141  Ungvár.  III.  123  Felsö- 
])()zsgás,  105  Alsólupkó,  125  Berzászka,  122 
Szinicze,  121  Meszesfalu,  114  Boriò,  109 
Bükkliegy,  123  Temeskirályfalva,  121  Szolcsva, 
108  Facsád,  123  Bégalaiikás,  113  Bulza,  120 
Felsőkastély,  110  Pozsga,  117  Roskány,  117 
Hadulesd,  122  Veczel,  117  Király báiiyatop- 
licza,  126  Nagyág,  114  Oláhbrettyc,  117  Al- 
gyógy,  118  Szelistye,  128  Felsőárpás,  118 
Zernest,  114  Szászvolkány,  129  Türkös,  129 
Sepsiszentgyörgy,  117  Lippa,  115  Solymos- 
vár,  120  Mészdorgos,  111  Laláncz,  120  Ma- 
roskaproncza,  118  Farkasháza,  111  Nagy- 
almás, 122  Alvincz,  109  Segesvár,  122  Gye- 
pes, 118  Torja,  109  Bihardobrosd,  115 
Belényes,  123  Barátka,  114  Riska,  127 
Magyargorbó,  110  Kolozsvár,  114  Disznajó, 
105  Siter,  122  Szilágycseh,  125  Zsibó,  116 
Gáncs,  122  Jád,  122  Felsőbudak,  114  Szat- 
iiiárhegy,  116  Fehérszék,  118  Felsőbánya, 
122  Taraczköz,  136  Aknasugatag,  1 16  Farkas- 
rév, 110  Rónaszék.  IV.  122  Madár,  116 
Kiirt,  119  Csolnok,  112  Zebegény,  119  Kós- 
pallag,  120  Nagymaros,  110  Képes,  109 
Váczbottyán,  117  Szada,  115  Piispökszilágy, 
114  Gödöllő,  116  Galgainácsa,  116  Egerszeg. 
117  Berezel,  112  Valkó,  117  Bodony,  113 
Vágsellye,  1 19  Alsórécsény,  129  Kistapolcsány, 
105  Bakahánya,  114  Irtványos,  119  Perőcsény, 

116  Parassapuszta,  118  Tesmagolvár,  115 
Magasmajtény,  125  Balassagyarmat,  115  Gács, 

117  Sajókaza,  117  Parasznya.  118  Sajó- 
bábony,  109  Huszt,  116  Kricsfalva,  116 
Talaborfalva,  108  Szentmihálykörtvélyes,  118 
Dombó,  116  Búrszenlgyörgy,  116  Miava,  121 
Üivékrudnó,  77  Geletnek,  124  Znióváralja, 
135  Saskőszékely,  132  Kövesmocsár,  116 
Jálua,  77  Dallos fürész,  118  Dobó,  116  Dobró- 
váralja,  119  Zólyom,  120  Erdőbádony,  110 
Garamsálfalva,  124  Pónikkolió,  130  Jászó, 
114  Felsőláncz,  127  Sacza,  116    Kassa,  114 


Keczerlipócz.  124  Vörösvágás,  118  Rank- 
fiired,  1 17  Varannó,  117  Tavariia,  116Gerény, 

118  Illa  va,  122  Marsófalva,  126  Nagybicscs'e, 

127  Rózsahegy,  71  ÍAptóájrár,  101  Tátra- 
háza,  113  Eperjes,   129  Lipnik. 

62.  *^>  Cotnniix  coturnix  (L.).  —  I.  117 
Nagyatád,  121  Márczadópiiszta,  121  Pécs- 
várad, 121  Győrvár,  116  Pölüske,  118  Nagy- 
kapornak, 128  Padár,  109  Tűrje,  J30  Szökc- 
clencs,  113  Uzsapuszta,  113  Tapolcza,  132 
Somogy  fájsz,  123  Németiíjvár,   125  Rohoncz, 

128  Kőszeg   130  Borsmonostor,  116  Körmend, 

120  Locsmánd,  123  Csepreg,  125  Hegyhát- 
gyertyános, 121  Nyögér,  123  Káld,  113 
Gógánfa,  116  Gicz,  118  Veszprém,  120  Vár- 
palota, 124  Nagymarton,  114  Petőfalva,  126 
Szarvkő,    119    Sopronújlak,    128   Lakompak, 

119  Sopronkertes,  116  Szentmargitbánya, 
119  Malomháza,  124  Csorna,  118  Patkányos- 
puszta,  121  Komárom,  132  Tata,  119  Tó- 
város,  126  Héreg,  117  Páty,  123  Sikáros. 
II.  120  Pancsova,  123  Kéve  vára,  128  Duna- 
cséb,  115  Felsőkabül,  104  Rezsöháza,  110 
Nagybecskerek,  112  Vajszló,  115  Bácsordas, 
111  Hódság,  114  Overbász,  102  Mohol,  114 
Temesvár,    116    Gyüreg,    124    Nagykövéres, 

119  Lúgos  111  Vaskút,  111  Kelebia,  115 
Csórva,  119  Királyhalom,  114  Hódmezővásár- 
hely, 114  Csála,  ilO  Harla,  109  Állampuszta, 

121  Szabadszállás,  117  Gádoros,  125  Tenke, 

120  Székesfejérvár,  117  Pákozd,  119  Tárnok, 

122  Kunszentmiklós,  126  Sári,  109  Sőreg- 
puszta,  114  Tiszavezseny,  119  Abony,  106 
Mezőtúr,  109  Szerep,  123  Nagyvárad,  91  Nyir- 
egyliáza,  125  Szatmárzsadány,  121  Kemecse, 

120  Lazony,  137  Ungvár.  III.  127  Felső- 
pozsgás,  118  Biikkhegy,  124  Teineskirályfalva, 
119  Temeskövesd,  119  Tápia,  122  Bakaniező. 
128  Alsólapugy,  134  Szelistye,  130  Kistorony. 
126  Szenterzsébet,  124  Alsósebes,  120  Üj- 
egyház,  128  Szászvolkány,  127  Türkös,  136 
Hosszúfalu,     115     Lippa,     129    Mészdorgos, 

121  Zám,    130   Alvincz,   132    Gyulafehérvár. 

123  Vingárd,  126  Váldhíd,  123  Szászkézd, 
132  Szászkeresztúr,  128  Barátka,  130  Magyar- 
gorbó, 115  Kolozsvár,  120  Kékes,  180  Alsó- 
mocsár,  131  Mocsár.  124  Uosz,  137  Gyergyó- 
diiró,  122  Siter,  117  Élesd,  119  Zsibó,  133 
Gáncs,  133  Óradna,  121  Szatmárhegy,  121 
Fehérszék,  122  Taraczköz,  116  Aknasugatag, 
132  Farkasrév.  119  Rónaszék,  146  Havas- 
mező. IV.  122  Madár,  128  Kürt,  124  Szokolya, 


16G 


118  Váczbottyán,  123  Püspöksziláíry,  128  I 
Gíilganiácsa,  116  Egerszeg,  121  Valkó,  120 
Bodony,  122  Alsórécsény,  122  Kistapolcsány, 
i;!0  Bakabánya,  ]()9  Perörséni/,  12B  Korpoiia. 
128  Magasniajtény,  127  Balassagyarmat,  12G 
Gács,  121  Pétervására,  123  Sajókaza,  120 
Huszt,    124   Búrszentgyörgy,    129    Trencsén, 

121  Bán,  127  Znióváralja,   llfí  Fclsöstuhnya. 

122  Garamsálfalva,  121  Zólyomlipcse,  124 
Soniodi,  108  Felsöláncz,  128  Varannó,  134 
Tavarna,  136  Gerény,  126  Ókeniencze,  139 
Tnróczszentmárton,  132  Párnicza,  134  Rózsa- 
iiegy,  143  Németlipcse,  124  Parasztdubova, 
150  Szepesófalu,  152  Tátraliáza,  127  Eperjes, 
128  Lipnik. 

63.  -<^*  Circus  cyaiiMis  (L).  —  II.  85 
Rezsőháza. 

64.  -<— >•  Circus  pygargus  (L.).  —  I.  75 
Kőszeg.  III.  83  Tiirkös. 

65.  -<-^  Circus  aeruginosus  (L.).  —  I.  66 
Zalagógánfa.  II.  84  Felsökabol,  83  Rezső- 
liáza,  88  Hódság,  82  Óverbász,  75  Pákozd, 
74  Nyíregyháza. 

66.  -í-^  Milvus  milvus  (L.).  —  II.  74  La- 
zony.  III.  93  Tiirkös. 

67.  "<— *■  I'audion  haliaëtus  (L.).  —  II. 
106  Óverbász. 

68.  <^  Buteo  buteo  (L.).  —  II.  59  Nyír- 
egyháza. III.  50  Algyógy,  40  Kolozsvár, 
79  Zsibó.  IV.  55  Szada,  46  Sajókaza,  38 
Tátraháza. 

69.  V'  Buteo  menetriesi  (Bőgd.).  —  III. 
83  Türkös. 

70.  V^  Buteo  zimiuernianiiae  (Ehmkh).  — 
I.  75  Kőszeg. 

71.  "<^*^  Arcliibuteo  liigopus  (Brünn.).  — 
I.  19  Kőszeg,  88  Zalagógánfa,  68  Óverbász, 
62  Hódmezővásárhely,  96  Temesvár.  III.  29 
Algyógy.  IV.  69  Tátraháza. 

72.  <— >  Aiiuila  maculata  (Gm.).  —  III. 
97  Szászkabánya.  IV.  93  Tátraháza. 

73.  -^^^  Cerchneis  tinnunculus  (L.).  —  I. 
62  Pécsvárad,  36  Kőszeg.  II.  77  Babapuszta, 
91  Csórva,  61  Hódmezővásárhely,  102  Tár- 
nok, 75  Szerep,  81  Tiszatarján,  66  Nyíregy- 
háza. III.  84  Tiirkös,  45  Lippa,  108  Magyar- 
gorbó,  78  Zsibó.  IV.  107  Kürt,  5()  Zólyom, 
66  Garainsálíalva,  109  Liptóűjvár. 

74.  ■<— >■  Cerclineis  vespertinus  (L.)  —  I. 
117  Zalagógánfa.  II.  98  Rezsőháza,  113  Baba- 
puszta, 110  Uverbász,  105  Csórva,  71  Király- 
halom,  98  llarta.  111.   115  Zsibó. 


75.  ■'^^  Falco  iiierillus  (Gerini).  —  I.  15 
Kőszeg.  II.  71  Óverbász. 

76.  -<->  Falco  snbbnteo  (L.).  —  1.  107 
Zalagógánfa.    II.    7ÍI    Nyíregyháza     IV.    102 

Pétervására,   1 1 2  Eperjes. 

77.  *— >-  Pisorhina  scops  (L.).  —  III.  87 
Algyógy. 

78.  < — >  Ciiculus  canorus  L.  —  I,  90 
Kisherend,  97  Németpalkonya,  108  Csurgó, 
104  Somogyudvarhely,  98  Nagyatád,  96  Mező- 
csokonya,  96  Soniogyjád,  91  Márrzadópuszta, 

98  Kaposvár,  88  Szabadszentkirály,  109  Sásd, 
110  Tékes,  111  Pécsvárad,  107  Sal,  95  Pap- 
szer, 102  Milej,  110  Győrvár,  90  Pölöske, 
92  Nagykapornak,  98  Padár.  107  Tűrje,  100 
Szőkedencs,  93  Uzsapuszta,  109  Marczali, 
79  Somogyfajsz,  98  Mernye,  108  ígal,  98 
Kiliti,  108  Felsőlövő,  98  Borostyánkő,  93 
Cséin,  108  Rohoncz,  97  Kőszeg,  95  Bors- 
monostor,   96    Körmend,    106     Sorokpuszta, 

100  Locsmánd,  97  Csepreg,  95  Vasszécsény, 

99  Vasvár,  96  Oloszka,  97  Hegyhátgyertyá- 
nos,   106    Nyögér,    94    Káld,    114    Gógánfa, 

94  Kemenesszentpéter,  102  Várkesző,  106 
Ajka,  97  Ugod,  116  Gicz,  108  Csesznek, 
98  Veszprém.  93  Várpalota,  104  Fejérvár- 
csurgó, 106  Savanyúkút,  106  Nagymarton, 
96  Petőfalva,  110  Szarvkő,  92  Sopronújlak, 
98  Sopronkertes,  108  Kismarton,  111  Czin- 
falva,  97  Sopronnyék.  106  Szentmargitbáuya, 

101  Fertőfehéregyháza,  105  Malomháza,  106 
Nagyczenk,  110  Bogyoszló,  102  Szil,  112 
Csorna,  94  Rábapatona,  111  Gyirmóth,  97 
Patkányospuszta,  117  Komárom,  93  Bókod, 
Ila  Tata,  95  Tóváros.  99  Neszmély,  111 
Mogyorósbánya,  99  Páty,  108  Pilismarót,  94 
Visegrád,    86    Sikáros.    II.     106    Pancsova, 

112  Kevevára,  92  Fehértemplom,  91  Palona, 

95  Dunacséb,  99  Felsökabol.  117  Rezsőháza, 
117  Nagybecskerek,  107  Barcs,  109  Lakócsa, 
92  Vajszíó,  100  Villány,  102  Mohács,  98  Bellye. 

96  Kopács,  107  Méhespetres,  104  Apatin,  108 
Gájspitz,  109  Bácsordas,  107  Hódság.  91  Baba- 
puszta, 97  Óverbász,  102  Temesvár,  86'  Gryü- 
reg,  94  Hidasliget,  90  Nagykövéres,  95  Bá- 
üncz,  S3  Lúgos,  102  Bolhó,  103  Hobol,  98 
Nagybaracska,  88  Bajaszentiván,  116  Vaskút, 
104  Gemencz,  102  Pusztafehértó,  111  Kelebia, 
107  Csórva,  106  Királyhalom,  110  Hódmező- 
vásárhely, 95  Bezdin,  91  Csála,  92  Aradkövi, 

113  Borosjenő,  100  Pusztanána,  111  Harta, 
77    Kalocsa,    115    Állampuszta,    97    Szabad- 


167 


szállás.  91  Keczol,  120  Gádoros,  88  Tenko. 
115  Székesfehérvár,  95  Fákozd,  109  Tárnok, 
129  Kunssentmiidós,  116  Sári,  104  Czegléd, 

94  Söregpuszta,  118  Tisza vezseny,  109  Abony, 
12-2  Mezőtúr,  108  Karczag,  101  Jászalattyáii, 
109    Szerep,    104    Nagyvárad,    100  Margitta, 

101  Poroszló,  88  Bükkaranyos,  106  Hajdú- 
böszörmény, 92  Nyíregyháza.  1 19  Szatniár- 
zsadány,  100  Mikohi,  96  Sátoraljaújhely,  113 
Kemecse,  99  Pálfölde,  95  Nasydobrony,  98 
Beregszász,  95  Munkács,  102  Nagybereg, 
109  Ungvár,  108  Ungdarócz.  III.  95  Fdső- 
pozsgás,  94  Néranádas,  102  Szászkabánya, 
84  Alsóhtpkó,  98  Berzászka,  97  Bánya,  97 
Szinicze,  86'  Tiszafa,  95  Dunatölgyes,  97 
Oasszonyrét,  79  Herlidesfürdö,  93  Meszesfalu, 

102  Oraviczabánya,  99  Teniesfő,  93  Varcsáró, 
98  Boriò,  98  Somosréve,  105  Vulkán,  106 
Petrozsény,  94  Szilas,  91  Bükkhegy,  95  Teiiies- 
királyfalva,  91  Vermes,  88  Tápia,  84  Oyő 
rösd,  85  Maroserdöd,  88  Szolcsva,  87  Facsád, 
87  Galadnahánya,  93  Marosnagyvölgy,  87 
Marosgóros,  89  Bégalankás,  100  Bisztere,  92 
Felsőkastély,  96  Pozsga,  94  Tisza,  97  Alsó- 
lapugy,  105  Tyej,  99  Roskány,  94  Hunyad- 
dobra,  97  Radulesd,  109  Kismuncsel,  90  Veczel, 

95  Hátszeg,  91  Nagyág,  74  Oláhbrettye,  92 
Algyógy,  104  Ausai,  95  Kerer,  110  Prigona, 

95  Sugág,  105  Zsinnadobra,  112  Bisztra,  95 
Szelistye,  108  Kistorony,  88  Nagycsür.  101 
Szenterzsébet,  90  Vesztény,  102  Kistalmács, 
107  Boicza,  105  Nagytalmács,  107  Hermány, 
98  Porcsesd,  109  Alsósebes,  100  Felek,  95 
Üjegyház,   98   Felsőporumbák,    108   Szerata, 

97  Skorei,  110  Oprakerczisora,  112  Stréza- 
kerczisora,  97  Felsőárpás,  96  Alsóárpás,  101 
Felsőucsa,  100  Földvár,  101  Alsóvist,  109 
Felsővist,   96  Felsőszombatfalva,    92    Bráza, 

98  Dézsán,  92  Vajdarécse,  104  Kisberivoj, 
107  Kopacsel,  101  Sebes,  104  Marginen, 
78  Sarkaicza,  98  Sárkány,  106  Nagyberivoj, 

99  Alsóvenicze,  97  Szászvolkány,  112  Türkös, 
102  Hosszúfalu,  98  Sepsiszentgyörgy,  116  Kái- 
nok, 98  Bikfalva,  98  Dalnok,  95  Kovászna, 
104  Ozsdola,  102  Temesillésd,  91  Lippa,  92 
Sistárócz,  91  Mészdorgos,  94  Marosborza, 
86  Laláncz,  92  Maroskaproncza,  97  Tótvárad, 
97  Farkasháza,  95  Zombrád,  96  Felvácza, 
102  Viszka,   94   Körösbánya,  92   Riskulicza, 

100  Topánfalva,    94    Brád,   97    Felsővidra, 

96  Boicza,  100  Blezsény,  117  Lemasoja.  93 
Topánfalva,   96  Abrudfalva,   98  Abrudkerpe- 


nyes,  114  Nagyalmás,  97  Nagyhipsa,  97  Al- 
vinez,  100  Gyulafehérvár,  100  Nagyenyiid, 
97    Vingárd,    70    Medgyes,    100    Somogyom. 

97  Váldhíd,  98  Erzsébetváros,  95  Almakerék. 
96  Segesvár,  88  Hegen,  98  Szászdálya,  9S 
Szászkézd,  98  Szászkeresztúr,  100  Kőhalom, 
105  Petek,  99  Gyepes,  106  Szentegyházas- 
falu,  99  Málnás,  107  Csikszentkirály.  107 
Tusnád,  103  Futásfalva,  106  Torja,  110  Ká- 
szonfeltíz,  110  Kézdiszárazpatak,  107  Lem- 
hény,  108  Kézdiraartonos,  108  Sósniező,  <S/; 
Magyarcséke,   8,S   Bihardobrosd,   94  Barátka, 

98  Fehérvölgy,  110  La-Dubul,  111  Józsika- 
falva, 115  Dánies,  118  Szamosfő,  101  Havas- 
nagy  falu,  110  Riska,  108  Melegszamos,  92 
Magyargorbó,  105  Gyalu,  106  Kolozsvár,  100 
Kékes,  105  Teke,  105  Kissajó,  108  Disznajó, 
92  Alsómocsár,  111  Görgényszentimre,  92 
Mocsár,  106  Nyárádremete,  96  Görgényüveg- 
csűr,  112  Dosz,  104  Iszticsó,  102  Szováta,  109 
Alsófancsal,  116  Felsőfancsal,  117  Laposnya, 
124  Gyergyóal falli,  116  Gyergyócsomafalva, 
104  Gyergyóújfalu,  98  Tekerőpatak,  116 
Gyergyószentmiklós,  128  Gyergyóholló,  103 
Gyergyótölgyes,  116  Gyilkostó,  108  Gyergyó- 
békás,  94  Siter,  78  Zilah,  104  Zsibó,  96  Hid- 
almás,  97  Zálha,  113  Dés,  98  Gáncs,  97  Néger- 
falva, 97  Tőkés,  96  Szépkenyerűszentmárton, 
101  Naszód,  106  Teles,  127  Szépnyír,  109 
Besztereze,  106  Jád,  109  Kisdenieter,  108 
Felsőszászújfalu,  111  Felsőbudak,  104  Kis- 
ilva,  104  Oláhszentgyörgy,  116  Borgópruud, 
108  Kolibicza,  116  Borgóbesztercze,  105 
Oradna,  111  Radnaborberek,  110  Marosboi'gó, 
113  Máriavölgy,  111  Bélbor,  96  Szatniárhegy, 
92  Fehérszék,  94  Felsösándorfalu,  94  Felső- 
bánya, lOSTaraczköz,  107  Krácsfalu,  108Mára- 
marossziget,  102  Aknasugatag,  104  Farkasrév, 
110  Kapnikbánya,  111  Budfalva,  92  Rónaszék, 
108  Lonka,  98  Ruojahida,  109  Terebesfejér- 
patak,  111  Izaszacsal,  106  Felső  viso,  114 
Havasmező,  108  Majszin,  116  Borsa,  118 
Fájna,  127  Szikláspatah,  118  Pojánarotunda. 
115  Radnaalajosfalva.  IV.  108  Madár,  107 
Kürt,  111  Csolnok,  94  Ipoly  szálka,  98  Zebe- 
gény,  98  Kóspallag,  95  Nagymaros,  95  Szo- 
kolya,  86  Kismaros,  107  Kerpes,  103  Vácz- 
bottyán,  94  Szada,  109  Püspökszilágy,  95 
Gödöllő.  96  Galgamácsa,  97  Egerszeg,  101 
Berezel.  108  Valkó.  98  Pásztó,  92  Gyöngyös- 
sólymos,  108  Bodony,  100  Somorja,  97  Vág- 
seilye,  114  Alsórécsény,  104  Alsóköröskény, 


168 


69    Kislapolcsány,    111    Garamszentbenedek, 

111  Újbánya.  97  Garanirudnó,  JUii  Garani- 
rév,  108  Bakabánya,  97  Zsarnóczalelep,  100 
Alsóhámor,  109  Magaslak.  102  Irtványos. 
98  Perőcséuy,  111  Ipolyság,  97  Parassapiiszta. 
105  Tópatak.  108  Tesmagolvár,  9;i  Korpona. 
92  Magasmajtény.  112  Gyökös,  116  Balassa- 
nyarniaf.  98  Alsópalojta.  99  Gács.  1 17  Litke, 
109  Salgótarján,  110  Kisterenye,  94  Rima- 
szombat, 102  Pétervására,  98  Sajókaza,  105 
Varbó,  96  Parasznya,  97  Sajóbábony.  95 
Tally  a.  100  Erdőbénye,  97  Erdőhorváti.  100 
Hátineg.  11!  Ilosva,  93  Dolha.  94  Huszt. 
90  Bustyaháza,  98  Kricsfalva,  99  Talabor- 
falva,  110  Erzsébetliget,  105  Szentmihály- 
körtvélyes,  99  Kaiiienicz,  105  Németmokra, 
103  Dombó,  110  Taraczkraszna,  109  Király- 
mező. 116  Brusztura,  104  Gyertyánliget.  117 
Tiirbát.  108  Rahó,  117  llosszúpatak,  109 
Kőrösmező,    119    Sóskás.    104   Bogclánvölgy, 

109  Láposniező,  110  Búrszeutgyörgy,  123 
Miava,  104  Trencsén.  98  Bán.  110  Szkacíány. 

110  Divékrudno,  108  Bród,  106  Geletnek,  115 
Znióváralja,  90  Felsőstubnya,  98  Saskőváralja, 

112  Teplafő,  109  Körmöczbáuya,  JllSaskő- 
székely,  110  Kövesmocsár,  97  Jálna.  102  Dallos- 
fürész,  107  Zólyomkecskés,  108  Dobó,  114  Vas- 
égetőkohó,  106  Dobróváralja.  108  Zólyom.  100 
Erdől)ádony,  108  Beszterczebánya.  114  Felső- 
revucza,  110  Dobrókirályi,  111  Szelese,  108 
Garamsálfalva,  112  Kallós,  110  Perhát.  109 
Oszada.  105  Zólyomlipcse,  116  Korytnicza- 
fürdő,  116  Háromrevucza,  120  Luzsna,  115 
Alsóluzsna,  114  Garamszentandrás,  109  Garam- 
péteri,  111  Jeczenye,  110  Bezsőpart,  117  Kis- 
garam.  116  Karám,  116  Szikla.  115  Vidrás. 
116  Fajtő.  109  Bikás,  J 11  Dobrócs.  114Benes 
háza,  115  Gaspard.  115  Havasalja,  114  Malu- 
zsina,  109  Mihály  telek,  108  Erdőköz,  114 
Gömörvég.  110  Nyustya,  128  Teplicska,  102 
Pónikkohó,     106    Rozsnyó,    108    Meczenzéf, 

111  Somodi,  115  Jászó,  113  Felsőláncz.  112 
Sacza,  111  Kassa,  111  Delnekakasfalva,  105 
Keczerpeklén,  107  Keczerlipócz,  117  Módra- 
falu, 108  Vörösvágás,  109  Rankfüred,  98  Nagy- 
azar,  107  Varannó.  93  Tiba.  100  Gerény,  109 
Felsődomonya.  103  Nagyláz,  108  Okemencze, 
105  Kisberezna,  103  Nagyberezna,  97  Turja- 
remete,  104  Sóhát,  108  Ökörmező,  110  lilava. 

113  Marsófalva.  1 10  Nagybicscse,  Sí*  Tmjw^- 
szentmárton,  116  Fenyőháza,  119  Hrboltó, 
115    Revisue,    110    Rózsahegy,    117    Pilsko, 


116   Lucski.    118   Lokcza.    121    Németlipcse. 

114  Parasztdubova.  1 1 7  Zubrohlava.  1 16  Bjeli- 
potok.  111  Turdossin,  119  Bobró,  106  Ai^ó- 
lipnicza,  119  Trsztena,  119  Zuberecz,  120 
Brezoviczn.    115    .Jablonka,    115    Lipióújvár. 

115  Oraviczapuszta.  118  Királylehota,  114 
Szvarin.  115  Vichodna.  106  Feketevág.  105 
Csorba.  114  Sze])esót'alu.  114  Sárberek.  114 
Tátraháza,  115  Leibicz.  110  Podolin.  105 
Kánás,  108  Eperjes,  118  Girált,  122  Patak- 
it j  falu. 

79.  <->  Jjnx  toninilla  L.  —  I.  111  Pécs- 
várad, 92  Kőszeg,  92  Körmend,  99  Hegyhát- 
gyertyános,   95    Zalagógánfa,    97  Kismarton, 

95  Fertőfehéregyháza,  93  PatUányospuszta. 
II.  116  Hódság.   86   Óverbász.   111  Keiebia, 

92  Kunszentmiklós,  89  Budapest,  94  Nyír- 
egyháza, 96  Ungvár.  III.  100  Szolcsva,  90 
Tyej,  98  Algyógy,  101  Hosszúfalu,  103  Lippa, 

93  Segesvár,  106  Barátka,  109  Magyargorbó, 

97  Kolozsvár.    115    Naszód,    90  Nagybánya, 

88  Mároiiiarosszifiet,  115  Farkasrév,  110 
Felsővisó.  IV.  105  Kürt,  95  Szokolya,  95 
Szada,  96  Gödöllő,  108  Egerszeg,  65  Bodony, 

89  Garamrév,  117  Alsóhámor,  92  Perőcsény, 

96  Korpona,  92  Magasmajtény,  103  Sajókaza, 
108  Huszt,  124  Királymező,  118  Bogdánvölgy, 
118  Búrszentgyörgy,  99  Bród,  129  Znió- 
váraija,  111  Körmöczbáuya,  91  Kövesmocsár, 
93  Jálna,  91  Zólyom,  ói  Garamsálfalva,  95 
Zólyonilipcse,  81  Garamszentandrás,  92  Rezső- 
part, 92  Kisgaram,  118  Fajtő,  108  Benes- 
háza,  116  Maluzsina,  106  Pónikkohó,  97 
Felsőláncz,  89  Sacza,  113  Liptoújvár,  110 
Vichodna,  91  Eperjes. 

80.  -*— >■  Merops  apiaster  L.  —  II. 
1-38  Felsökahol,  115  Rezsöháza,  115  Nagy- 
becskerek. 

81.  ■< — >  Upupa  epops  L.  —  I.  92  Nagy- 
atád, 90  Márczadópuszta,  100  Kaposvár,  106 
Padár,  89  Tűrje,  97  Szőkedencs,  94  Uzsa- 
puszta,  85  Somogyfajsz,  105  Németújvár,  104 
Csém,  90  Kőszeg,  104  Borsmonostor,  93 
Körmend,  97  Vasszécsény,  91  Vasvár,  91 
Oloszka,  97  Káld,  62  Zalagógánfa,  102  Vár- 
kesző,  65  Gicz,  97  Veszprém,  97  Csesznek, 
95  Petöfalva,  102  Lakompak,  95  Milej,  111 
Czinfalva,  101  Sopronnyék,  104  Szentmargit- 
bánya, 93  Fertőfehéregyháza,  106  Malomháza, 
95    Nagyczenk,    108   Bogyoszló,   97   Csorna, 

98  Rábapatona,  95  Gyirmóth,  95  Patkányos- 
puszta,  12Ò  Komárom,  89  Tata,  80  Tiiváros, 


169 


93  Páty,    95    Visegrád,   92   Sikáros.   II.  96 
Pancsova,    93  Vojlovicz,    104  Feliérteuiploin, 

94  Dunacséb,  99  Felsőkabol.  128  Rezsőháza, 
82  Nagybecskpi-ek.  80  Antalfalva,  99  Harcs, 
lOtí  Müliáfs.  9()  Hcllyc,  93  Méhes])etres.  100 
Hódság,  82  Babapuszta,  96  Óverbász,  90 
Temesvár,  95  Gyiireg,  89  Bajaszentistván,  91 
Vaskút,  84  Geniencz.  93  Piisztafehértó.  92 
Ki'lebia,  86  Csórva.  77  Király  halom,  86  Magyar- 
kanizsa, 99  Hódmezővásárhely,  91  Bezdin, 
93  Csála,  98  Solt,  96  Harta,  85  Kalocsa, 
109  Állampuszta,  84  Szabadszállás.  92 
Pákozd,  92  Tárnok,  122  Kúnszentmildós,  88 
Sőreg,  103  Abony,  107  Mezőtúr,  89  Jász- 
alattyán,  90  Szerep,  92  Nagyvárad,  94  Tisza- 
tarján, 88  Nyíregyháza,  105  Szatmárzsadány, 
105  Mikola,  93  Kemecse,  98  Beregszász,  110 
Ungvár.  III.  101  Felsőpozsgás,  97  Szászka- 
bánya,  92  Alsólupkó,  103  Berzászka,  106 
Tiszafa.  101  Dunatölgyes,  103  Oasszonyrét, 
92  Varcsáró,  102  BorÍó,  92  Biikkhegy,  97 
Temeskiiályfalva.  97  Tápia,  100  Maroserdőd. 

98  Facsád,  92  Bisztere,  102  Pozsga,  88  Tyej, 
101  Roskány,  102  Radulesd,  100  Veczel,  99 
Királybányatoplicza,  98  Hátszeg,  95  .Vlgyógy, 
101  Kudzsir,  95  Szelistye,  110  Kistahnács, 
115  Porcsesd,  100  Alsósebes,  109  Telek,  95 
Felsőporumbák,  93  Szeráta,  98  Felsőárpás, 
95  .Alsóárpás,  95  Felsőucsa.  100  Földvár.  105 
Felsövist.  94   Feisöszouibatfalva,    10()   Bráza, 

97  Dézsán,  105  Kisberivoj,  98  Sebes,  100 
Marginen,  99  Sárkány.  102  Xagyberivoj,  108 
Szászvolkány,  92  Tiirkös,  116  Sepsiszent- 
györgy.   100  Dalnok,   114   Lippa,  121  Zám, 

99  Nagyalmás,  95  Somogyom,  94  Erzsébet- 
város, 96  Segesvár.  94  Szászdálya,  97  Száz- 
kézd,  102  Szászkeresztúr.  100  Kőhalom,  115 
Gjepes,  112  Szentegyházasfalu,  98  Málnás, 
lOti  Futásfalva,  96  Torja,  112  Lemhény,  110 
Kézdiniartonos,  111  Belényes,  86  Magyargorbó, 
89  Kolozsvár.  108  Kékes,  99  Teke,  112 
Nyárádszereda,  111  Görgény  szentimre,  98 
Dosz,  102  Szováta,  108  Alsófancsal,  108 
Felsőfancsal,  98  Maroshévíz,  112  Siter,  108 
Szilágycseh,  107  Zsibó,  102  Gáncs,  100  Néger- 
falva, 101  Tőkés,  106  Szépkenyerüszentniár- 
tou,  106  Kisdenieter,  114  Oláhszenigyörgy, 
110  Marosborgó,  105  Máramarossziget,  104 
Farkasrév,  92  Kónaszék,  107  Felsővisó,  116 
Fájna.  IV.  112  Madár,  108  Kürt,  93  Csolnok, 
112  Zebegény,   98   Szokolya,    107  Kismaros, 

98  Váczbottyán,  88  Szada,  93  Plispökszilágy, 

Aquila.  XXI. 


88  Gödöllő,  91  Galgamácsa.  105  Egerszeg, 
91  Valkü,  92  Gyöngyössoiymos,  99  Bodony, 
103  Vágsellye,  112  Alsórécsény,  92  Kistapol- 
csány,  97  Garamrudnó,  88  Bakabánya,  99 
Alsóhámor  12L  Peröcsény,  98  Parassa,  102 
Tópatak,  92  Tesmagolvár,  93  Korpona,  94 
Magasmajtéiiy,  100  Gyökös,  95  Gács,  92 
Kisterenye.  95  Rimaszombat.  92  Pétervására, 
96  Sajókaza,  90  Szentiiiihálykörtvélyes,  118 
Németmokra,  116  Dombó,  115  Királymező, 
100  Körösmező,  106  Sóskás,  111  Búrszent- 
györgy, 106  Trencsén,  66  Bród.  127  Géléinek, 
ISI  Znióváralja,  115  Teplafö,  101  Saskő- 
székely,  113  Jálna,  92  Dobó,  91  Zólyom, 
113  Szelese,  93  Garamsáifalva,  99  Rezsőpart, 

122  Vidrás,  114  Teplicska,  107  Meczenzéf, 
98  Felsőláncz,  90  Sacza,  114  Kassa,  91 
Varannó,  95  lUava,  105  Szlanicza,  1S2 
Bobró,  108  Liptóújvár,  114  Szepesófalu,  100 
Eperjes. 

82.  ■* — >  Coracias  garrula  L.  —  I.  113 
Kisherend,  110  Nagyatád.  114  Márczadó- 
puszta,    122  Szabadszentkirály,  116  Pölöske, 

111  Nagykapornak,  113  Tűrje,  112  Szöke- 
dencs,  105  Uzsapuszta,  113  Somogyfajsz,  107 
Felsőlövő,  122  Borostyánkő,  121  Németújvár, 

123  Vasvár,  110  Oloszka,  127  Hegyhátgyer- 
tyános, 106  Nyöger,  122  Káld,  122  Zala- 
gógánfa  111  Veszprém,  114  Kismarton  119 
Malomháza,  118  Nagyczeiik,  121  Bogyoszló, 
122  Csorna,  1S8  Patkányospuszta,  114  Páty, 
121  Visegrád.  II.  1 13  Palona,  130  Rezsöhdza, 
117  Nagybecskerek,  108  Barcs,  118  Bellye,- 
109  Bácsordas,  115  Hódság,  123  Nagy- 
kövéres,  113  Pusztafehértó,  113  Csórva,  116 
KirályhaloMi.  112  Csála,  98  Harta,  112  Sza- 
badszállás, 111  Tenke,  116  Pákozd,  128 
Tárnok,  110  Sőreg,  104  Jászalattyán,  126 
Nyíregyháza,  122  Szatmárzsadány.  III.  122 
Szászkabánya,  120  Temeskövesd,  120  Bisz- 
tere, 114  Zsibó.  IV.  122  Madár,  129  Kürt, 
120  Kóspallag,  112  Kerepes,  116  Váczbottyán, 
101  Gödöllő,  111  Galgamácsa,  112  Egerszeg, 

112  Bodony,  108  Pétervására,  130  Német- 
mokra, 133  Znióváralja,  128  Tavarna,  126 
Liptóújvár,  127  Eperjes. 

83-  -*— ^  Caprimulgiis  europaeus  L.  —  I. 
117  Uzsapuszta,  123  Káld,  115  Zalagógánfa, 
119  Kismarton,  96  Patkányospuszta,  119 
\isegrád.  II.  108  Pancsova,  134  Rezsöhdza, 
88  Babapuszta.  110  Óverbász.  109  Csórva, 
114     Kir;il.\huloni.      122    Tárnok.     111.     121 

•l'i 


170 


Algyùgy,  130  Türkös,  126  Lippa.  ì\.  123 
Búrszentgyörgy,  129  Zólyom. 

84.  *-^  Miciopus  apus  (L.).  —  I.  134 
Pécsvárad,    119    Kőszeg,   124  Kismarton.  II. 

104  Rezsöháza,    123    Hódság,  117  Overbász, 

105  Hódmezövásárliely,  112  Kuuszentmiklós, 
81  .Uezüiúr.UL  125"Türkös,  181  Hosszúfalu, 
117  Lippa,  128  Laposnya,  128  Felsőbánya, 
130  Kónaszék  IV.  130  Bodoiiy,  122  Körös- 
mező, 102  Trencsén,  148  Znióváralja,  125 
Zólyom,  121  Garamsálfalva,  181  Oszada.  127 
Garamszentaiidrás,  124  Szikla.  Ill  Fóniklcolcó, 
136  Liptóújvár. 

85.  -^-^  Olivicola  riparia  (L.).  —  I.  74 
Patkányospuszta.  II.  84  Pancsova,  89  Over- 
bász,  96  Temesvár,  107  Hódmezővásárhely, 
112  Kúnszentniiklós,  91  Mezőtúr,  97  Nyír- 
egyháza. III.  117  Zsibó.  IV.  1S9  Sajókaza, 
128  Zólyomlipcse,  109  Szikla. 

86.  -<— ^  Chelidonaria  urbica  (L.).  —  I. 
110  Kisherend,  93  Németpalkonya,  98  Csurgó, 
100  Nagyatád,  100  Mezőcsokoiiya,  103 
Somogj'jád,  111  Márczadópuszta,  100  Kapos- 
vár, 95  Szabadszentkirály.  110  Sásd.  105 
Tékes,   90  Véménd,    110  Papszer,   95  Milej, 

99  Pölöske,   118  Nagykapornak,  106  Padár. 

100  Tűrje,  100  Uzsapuszta,  102  Mernye,  100 
Borostyánkő,  97  Németiíjvár,  95  Csém.  108 
ilohoucz,  109  Kőszeg,  99  Körmend,  104 
Csepreg,  102  Vasszécsény,  105  Vasvár,  9o 
Hegyhátgyeriyános.  112  Nyögér.  102  Zala 
gógánfa,  110  Ajlta,  98  Gicz,  97  Veszprém, 
109  Nagymarton.  107  Petőfalva,  110  Szarvkő, 
92  Kismarton,  108  Sopronnyék,  114  Szent- 
uiargitbánui.  94  Malomháza.  118  Bogyoszló, 
94  Szil,  100  Gyirmóili.  100  Patkányospuszta, 

98  Boksa,  112  Mogyorósbánya,  93  Páty.  II. 
94  Pancsova,  88  Kevevára,  95  Fehértemplom, 
97  Palona,  110  Felsőkabol,  121  Rezsöháza, 
128  Nagybecskerek,  90  Versecz.  106  Mohács, 
96  Bellye,  116  Kopács,  103  Apatin,  114 
Bácsordas,  100  Hódság,  91  Babaj)uszta.  89 
üverbász,  100  Mosnicza,  94  HidasJiget,  96 
Lúgos,  105  Nagybaracska,  85  Bajaszentistván, 
88  Vaskút.  96  Oszró,  114  Pusztafehértó,  108 
Kelebia,  96  Hódmezővásárhely,  95  Bezdin. 
88  Csála,  85  Borossebes,  99  Solt,  100  Harta, 

99  Kalocsa,   86  Szabadszállás,    95    Gádoros, 

100  Székesfehérvár.  110  Pákozd,  109  Tárnok. 
100  Kúnszentmiklós,  100  Czegléd,  1 12  Abony. 
79  Mezőtúr,  92  Jászalattyán,  101  Szerep,  110 
Nagyvárad,    112    Hajduhadház,   94  Nyíregy- 


háza. 118  Szatmárzsadány,  115  Mikoln.  104 
Sárospatak,  103  Kemecse,  97  Páltolde,  106 
Nagydobrony,    107   Beregszász.    109  Lazony. 

95  Ungvár.  III.  104  Felsöpozsgás.  98  Néra- 
nádas,  93  Szászkabány.i.  108  Szinicze.  103 
Tiszafa,  107  Oasszonyrét.  92  Herkulesfürdő, 
87  Mt'szesfalu.  lOo  Oraviczabnnya.  109  Hnrló. 
l08Somosréve,  121  Petrozsény.  104  Biikkliegy, 
99  Temeskirályfalva,  100  Tápia,  101  Maros- 
erdőd, 102  Tinkó,  105  Galadnabánya.  98 
Marosgóros,  101  Bégalaidíás.  88  Bisztere.  100 
Felsőkastély.  103Pozsga,  104  Tisza.  106  Tyej, 
103  Koskány,  101  Radulesd,  104  Veczel.  95 
Hátszeg.  108  Nagyág.  105  Oiáhbretiye,  87 
Algyógy,  104  Felsőpián,  109  Auseí,  112 
Prigona,  97  Szászcsór,  96  Kelnek,  108  Bisztra. 
102  Szelistye,  108  Kistorony,  99  Szenterzsébet. 

111  Vesztény,  111  Kistalmács,  108  Boicza, 
110  Nagytalmács.  110  Alsósebes,  100  Felek, 

96  Újegyház,  100  Felsőporumbák.  98  Opra- 
kerczisora,  100  Strézakerczisora,  105  Felső- 
árpás,  97  Alsóárpás,  105  Földvár.  102  Alsó- 
vist,  96  Felsőszombatfalva,  96  Bráza,  102 
Dézsán,  99  Vajdarécse.  106  Sebes,  110  Mar- 
ginen, 96  Sarkaicza,  107  Sárkány.  105  Nagy- 
berivoj,  98  Alsókomána,  103  üjsínka,  105 
Zernest,  108  Szászvolkány,  108  Tiirkös,  95 
Hosszúfalu.  114  Sepsiszentgyörgy,  113  Dalnok. 
100  Lippa.  100  Solymosvár.  113  Mészdorgos, 
102  Szabálcs.  102  Laláncz,  96  Maroskaproncza, 

99  Tótvárad.  114  Zám,  110  Kürösbán\a.  102 
Kiskulicza,  100  Brád,  110  Felsővidra,  102 
Boicza,  107  Abrudkerpenyes.  84  Alvincz.  105 
Somogyom,  100  V^áldhíd.  102  Erzsébetváros. 

100  Szászszenilászló,  102  Segesvár.  97  Hegen. 

112  Petek.  97  Málnás,  100  Tusnád,  108 
Futásfalva.  110  Torja,  98  Kászonfeltiz.  113 
Kézdiszárazpatak,  107  Lemhény.  114  Magyar- 
osoké, 116  Barátka,  104  Fehérvölgy.  112 
Józsikafalva,  109  Bánffyhunyad,  105  Dobrus- 
114  Magyargorbó,  102  Kolozsvár.  97  Teke, 
112  Kissajó,  100  Disznajó,  106  Alsómocsár, 
109  Görgényszentimre,  108  Mocsár,  108  Nyá- 
rádremete.  110  Görgényüvegcsür,  98  Desz, 
114  Alsófancsal,  121  Felsőfancsal,  109  La- 
posnya, 108  Maroshéviz,  128  Gyergyóalfalu, 
116  Gyergyóditró,  119  Gyergyócsomafalva. 
106  Gyergyóújfalu.  108  Tekerőpatak.  111 
Gyilkostó,  108  Gyergyóbékás,  115  Siter,  99 
Szilágycseh,  109  Zsibó,  102  Hidalmás,  105 
Dés,  94  Gáncs.  102  Négerfalva,  108  Tőkés, 
108  Szépkenyerűszentmárton,  105  Bethlen,  96 


171 


Naszód,  128  Szépnyír.  123  Jád.  110  Felső- 
budak,  116  Oláhszentgyörgy,  lOS  Borgópruiid. 
105  Óradiia.  119  Radnaborberek,  lOB  Maros- 
borgó.  109  Szatniárhegy.  107  Nagybánya.  105 
Felsőbánya.  105  Taraczköz,  105  Márainaros- 
sziget.  103  Aknasugatag.  109  Farkasrév.  114 
Budfalva.  114  Rónaszék.  108  Lonka,  110  Tere- 
besfejérparak.    111    Rom  ly.    108  Izaszacsal. 

97  Felsővisó,  110  Havasmező.  106  Majszin, 
114  Fájna,  116  Pojánarotuiida.  107  Radna- 
alajosfalva.    IV.    109   Madár.    117   Zebegény, 

98  Kóspallag,   98   Nagymaros,  98  Szokolya, 

95  Kerepes,  98  Szada,  89  Galgamácsa.  108 
Berezel,  113  Bodony,  97  Somorja,  97  Alsó 
récsény.  84  GarcDuszenthenedek,  108  Garam- 
rév.  108  Bakabánya.  109  Alsóhámor.  110 
Magaslak.  92  Irtványos.  118  Tópatak.  103 
Korpona.  103  Magasmajtéuy,  104  Balassa- 
gyarmat. 113  Gács.  102  Litke,  109  Salgó- 
tarján, 109  Kisterenye.  106  Rimaraho.  109 
Rimaszombat,  97  Sajókaza,  107  Parasznya. 
105  Sajóbábony.  102  Erdőbénye,  116  Hátmeg, 

105  Huszt.  109  Erzsébetliget,  107  Szentmihály- 
körtvélyes,  97  Kaminecz,  90  Németmokra, 
118  Dombó.  109  Taraczkraszna,  109  Király- 
mező,    114     Brusztura.    123     Gyertyánliget, 

110  Rahó,  113  Kőrösmező,  105  Biirszent- 
györgy,  118  Mia  va.  108  Trencsén,  100  Bán. 
98  Bród.  108  Geletnek.  116  Znióváralja. 
112  Felsősiubnya.  110  Teplafö.  116  Körmöcz- 
bánya,  110  Saskuszékely.    106  Kövesmocsár. 

96  Jálna,  110  Dallosíurész,  105  Zólyomkecs- 
kés,  100 Dobó,  113  Vaségetőkohó,  110  Zólyom. 

111  Szelese,  84  Garamsál/alva,  111  (Jszada. 

104  Zólyonilipcse,  84  Háromrevucza,  109 
Luzsna.  105  Garaniszentandrás,  109  Garam- 
péteri, 109  Jeezenye,  97  Rezsőpart.  97  Kis- 
garam,    109   Szikla.    114   Vidrás.  113  Fajtő, 

106  Bikás,  100  Benesháza.  117  Gaspard. 
Ill  Maluzsina,  HO  Mihálytelek,  120  Gömör- 
vég,  110  Nyu.stya,  106  Teplicska.  124  Pónik- 
kohó,  109  Meczenzéf.  115  Jászó.  111  Réka. 
114  Felsőláncz.  110  Sacza,  116  Kassa.  106 
Keczerpeklén.  108  Vörösvágás.  104  Varannó, 

105  Gerény.  llOKisberezna.  116  Nagyberezna, 
103  Turjaremete,  116  Sóhát.  113Illava.  116 
Marsófalva.  114  Nagybicscse,  112  Tiirócz- 
szentmárton,  122  Revisne,  113  Rózsahegy. 
118  Lokcza,  115  Parasztdubova.  120  Nainesztó, 
110  Zubrohlava.  113  Turdossin.  117  Zuberecz. 
110  Liptóújvár,  114  Oraviczapuszta,  117 
Királylehota,    114     Szvarin.     110    Vichodna, 


129  Féketcvág.  107  Csorba,  112  Szepesófalu, 
109  Sárberek,  115  Tátraháza.  120  Lcibicz. 
113  Eperjes.  134  Lipnik.  110  Giiált.  116 
l'atakiijfalu. 

87.  ■<— >  Hii'undo  i'usfica  L.  —  I.  91  Kis- 
herend,  98  Nénietpalkonya,  96  Csurgó  01 
Somogyudvarhely,  96  Nagyatád,  95  Mezö- 
csokonya,  98  Soniogy.jád,  107  Márczadópiiszta, 

95  Kaposvár,  100  Sásd.  110  Tékes,  91  .\lagyar- 
egeregy,  97  Pécsvárad,  97  Véméud,  93  Sal, 
121  Papszer,  102  Milej,  93  Pölöske,  98  Nagy- 
kapornak, 106  Padár,  96  Tűrje,  94  Szóke- 
dencs,  91  Marczali,  89  Somogyfajsz,  99  Mernye. 

96  Igal,  110  Felsőlövő,  95  Borostyánkő,  GO 
Csém,  89  Rohoncz,  92  Kőszeg,  98  Bors- 
monostor, 94  Körmend,  102  Sorokpuszta.  94 
Csepreg.  87  Vasszécséuy,  95  Vasvár,  100 
Olaszka,  107  Nyögér,  93  Káld,  94  Gógánfa, 
96  Kemenesszentpéter,  103  Ajka,  112  Lígod, 
96  Gicz,  106  Csesznek,  94  Veszprém,  98 
Várpalota,  110  Fehérvárcsurgó,  96  Nagymar- 
ton, 102  Siklósd,  93  Petőfalva,  110  .Sopron- 
újlak,  91  Lakompak,  99  Sopronkertes,  87  Kis- 
marton, 90  Czinfalva,  104  Sopronnyék,  94 
Szentmargitbánya,  95  Fertőfehéregyháza,  97 
Malomháza,  97  Nagyczenk,  92  Barátudvar, 
89  Hővej,  97  Bogyoszló,  105  Szil,  90  Csorna, 
78  Halászi,  95  Gyirmóth,  94  Patkáuyos- 
puszta,  98  Komárom,  108  Tata,  89  Tóváros, 
1(14  Neszmély,  102  Tarján,  96  Héreg,  110 
Mogyorósbánya,  103  Pilismarót,  102  Visegrád. 
II.  85  Pancsova,  94  Vojlovicz,  94  Temes- 
sziget,  90  ■  Fehértemplom,  98  Vajszka,  93 
Palóna,  92  Palánka,  105  Dunacséb.  86  Felsö- 
kabol,  89  Rezsőháza,  89  Nagybecskerek,  86 
Ópáva,  92  Antalfalva.  95  Barcs,  87  Lakócsa, 
92  Vajszló,  98  Villány,  101  Mohács,  79  Bellye, 
100  Bezdán,  95  Méhespetres,  99  Apatin,  100 
Gájspitz,  85  Bácsordas.  90  Hódság,  93  Baba- 
puszta, 92  Óverbász,  91  Mohó),  95  Temesság, 
83  Temesvár,  95  Gyürcg.  95  llidasliget.  91 
Nagykövéres,  96  Bálincz,  91  Lúgos,  91  Bolhó, 
94  Hobol,  96  Szekszárd.  87  Nagybaracska, 
77  Bajaszentistván.  93  Vaskút,  95  Gemencz. 
98  Jánoshalma,  92  Oszró,  92  Pusztafeiiértó, 
83  Kelebia,  83  Csórva.  82  Királyhalom.  95 
Jlagyarkanizsaszállás,  89  Hódmezővásárhely, 
97  Bezdin,  115  Aradkötn,  98  Borosjenő,  95 
Kőrösbökény,  100  Solt,  95  Pusztanána,  82 
llarta,  91  Kalocsa.  85  .\llanipuszta,  86  Szabad- 
szállás, 93  Keczel.  94  Gádoros,  96  Békés, 
104   Vadász,   91    Teiike,  92  Székesfeli.Mvár, 


172 


101  Pákozd,  91  Tárnok,  93  Kúnszentmiklós, 
92  Sári,  87  Czegléd,  92  Söre-puszta,  88 
Tiszavezsen\',  92  Abony,  76  Mezöiúr,  109  Tiir- 
keve,  88  Karczag,  100  Szerep,  95  Nagyvárad, 
96  Margitta,  97  Budapest,  82  Hévizgyörk. 
92  Poroszló,  94  Tiszatarján.  85  Nyíregyliáza, 

98  Sárospatak,  94  Kcniecsc,  97  Nagydobrony, 
109  Beregszász,  89  Munkács,  97  Nagybereg, 

95  Lazony,  96  Ungvár,  102  Ungdarócz.  III. 

99  Felsőpozsgás,  92  Néranádas,  95  Szászka- 
bánya,  92  Alsólupkó,  95  Berzászka,  93  Bánya, 

96  Szinicze,  90  Tiszafa,  100  Dunatölgyes, 
98  Oasszonyrét,  89  Herkulesfürdö,  85  Meszes- 
falu, 95  Oraviczabánya,  110  Temesfő,  108 
Varcsáró,  98  Boriò,  100  Somosréve,  102  Vul- 
kán, 92  Petrozsény,  96  Szilas,  100  Bükk- 
hegy,  96  Temeskirályfalva,  91  Vermes,  99 
Temeskövesd,  93  Lábas,  97  Tápia,  92  Győrösd, 

98  Maroserdőd,    94  Szolcsva,    88  Bakaniező, 

95  Tinkó.  91  Facsád  87  Galadnabánya,  100 
Marosnagyvölgy,  97  Marosgóros,  99  Béga- 
lankás,  84  Bulza,  86  Bisztere,  96  Felsőkas- 
tély,   96  Pozsga,    94  Alsólapugy,    108   Tyej, 

97  Roskáuy,  108  Po.jánarekiczeli,  93  Hunyad- 
dobra,  94  Radulesd,  134  Kismuncsel,  99  Veczel, 
97  Királybányatoplicza,  96  Hátszeg,  105 
Nagyág,  107  Oláhbrettye,  96  Algyógy,  96 
Kudsir,  95  Felsöpián  97  Kerer,  99  Szász- 
sebes, 96  Szászcsór,  94  Sugág,  110  Zsinna- 
dobra,  97  Kelnek,  95  Szelisty.-,  100  Kis- 
torony, 111  Nagycsűr,  94  Szenterzséliet,  109 
Vesztény,  108  Kistaluiács.  105  Boicza,  103 
Nagytalmács  106  Herniány,  IIÖ  Porcsesd, 
103    Oltalsósebes,    102    Felek,   96  Újegyház, 

96  Felsöporumbák,  108  Szeráta,  102  Skorei, 

99  Oprakerczisora.  97  Strézakerczisora,  99 
Felsőárpás,  97  Alsóárpás,  96  Felsőucsa,  104 
Földvár,  101  Alsóvist,  98  Felsővist,  97  Nagy- 
sink,  98  Felsőszonibatfalva,  98  Hráza,  101 
Dézsán,  97  ^'ajdarécse,  97  Kisberivoj,  92 
Kopacsel,  98  Sebes,  104  Marginen,  96  Sarkai- 
cza,  97  Sárkány,  97  Nagyberivoj,  107  Alsó- 
veuicze.  96  Alsókomána,  107  Ujsinka,  92 
Zernest,  100  Szászvolkány,  102  Krizba,  110 
Apácza,  100  Szászveresmart,  107  Földvár, 
101  Türkös,  106  Szászhermány,  93  Hosszú- 
falu, 109  Sepsiszentgyörgy.  108  Káinok,  99 
Bikfalva,  115  Dalnok,  97  Kovászna,  104 
Ozsdola,  89  Lippa,  100  Solymosvár,  93  Sis- 
tárócz,  97  Szabálcz,  93  Marosborsa,  97  Maros- 
kaproncza,  95  Tótváriul,  97  Farkasháza,  96 
Zombrád,  114  Zám,  100  Viszka,    98    Topán- 


falva, 114  Lepus,  112  Szkerisora.  110  Czoiia, 
8fj  Ihád,  100  Felsövidra,  116  Leniasoja,  97 
Topánfalva,  97  Abrudfalva,  106  Nagyaltnás, 
85  Alvinez,  97  Gyulafehérvár,  100  Nagyenyed, 
98  N'ingárd,  88  Medgyes,  96  Soniogyf)ni,  95 
Erzsébetváros,  118  Alniakerék,  103  Szász- 
szentlászló, 96  Hegen,  102  Szászdálya,  1 15 
Szászkézd,   102  Szászkeresztiír,  102  Kőhalom, 

108  Petek,  103  Gyepes,  102  S/.entegyházas- 
faln,  102  Málnás.  105  Csikszentkiráíy,  111 
Tusnád,  104  Futásfalva,  103  Torja,  113  Kézdi- 
szárazpatak.  103  Kézdiszentkereszt,  97  Esztel- 
nek, 103  Leuihény,  103Kézdimartonos,  110  Sós- 
mező, 114  Magyarcséke,  112  Barátka,  100 
Fehérvölgy,  111  La-Dubul,  109  Józsikafalva, 
114  Pietrása,  117  Dámes,  110  Szamosfő,  113 
Havasnagyfalu,    113    Reketó,    108  Egerbegy, 

109  Riska,  108  Melegszamos.  108  Magyar- 
gorbó,  100  Gyalu,  89  Kolozsvár.  97  Torda. 
92  Kékes,  115  Kissajó     103    Nyárádszereda, 

96  Disznajó,  100  Alsómocsár,  98  Görgény- 
szentimre,    108    Mocsár,    96    Nyárádremete, 

109  Görgényiivegcsűr,  101  Dosz,  118  Iszticsó, 
103  Szováta,  109  Alsófancsal,  123  Felső- 
fancsal,    97    Maroshéviz,    119    Gyergyóalfalu, 

107  Gyergyócsoniafalva,  108    Gyergyóiíjfalu, 

110  Gyergyószentniiklós,  107  Gyergyóholló, 
98  Gyergyótölgyes,  117  Gyilkostó,  117  Gyér, 
gyóbékás,"^  102  Siter,  99  Zilah,  95  Szilágy- 
cseh,    107    Ilidalmás,    100    Zálha    100    Dés, 

97  Négerfalva,  114  Szépkeuyerűszetitmárton, 
100  Bethlen,  90  Naszód.  103  Teles,  96  Besz- 
tercze.  103  Jád.  107  Kisdemeter.  105  Felső- 
szászújfalu. 99  Felsőbudak.  109  Kisilva.  109 
Oláhszentgyörgy,  110  Kolibicza,  106  Oradna, 
109  Radniiborberek,  104  Marosborgó,  109 
Máriavölgy.  100  Bélbor.  104  Szatniárhegy. 
96  Fehérszék,  97  Felsősándorfalu.  120  Felső- 
bánya, 98  Taraczköz.  106  Krácsfalu,  9() 
MáraniaroSKziget.  93  .\knasugatag.  97  Farkas- 
rév, 105  Kapnikbánya,  109  Budfalva,  109 
Rónaszék.  97  Lonka,  108  Terebesfejérpatak. 
109  Jód,  108  Romoly,  105  Izaszacsal,  98 
Felsővisó,      109      Havasmező,     114     Borsa, 

108  Pojánarotunda.  105  Radnaalajosfalva. 
IV.  109  Madár,  95  Kürt,  98  Csolnok.  100 
Ipolyszalka,  98  Zebegény,  96  Kósj)allag,  104 
Szokolya.  95  Kismaros,  91  Kerepes,  94  Vácz- 
bottyán,  19  Szada,  99  Püspökszilágy,  95 
Gödöllő,  93  Galgamácsa.  102  Egerszeg,  100 
Berezel.  99  Valkó.  100  Gyöngyüssolymos, 
100    Bodony,    90    Terpes,    100    Somorja,  96 


17;? 


Alsórécsény,  96  Araiiyosniavót.  99  Kista|)(il- 
csány.  S-l  Gnramszcntbniedelc,  109  Újbánya. 
100  Garamnidnó,  110  Garamrév.  101  Baka- 
bánya,   110    Zsarnóczatelep,   117  Alsóhámor. 

115  Magaslak,  119  Irtványos,  109  Perőcsény, 
117  Selmeczbánya.  9ü  Ipoly sáfí,  96  Parassa- 
puszta.  110  Tópatak,  91  Tesmagolvar,  109 
Korpona.  110  Magasmajtény,  110  Gyökös, 
99  Balassagyarmat.  102  Alsópalojta,  108  Gács. 

108  Litke.    109   Losoncz,    109    Salgótarján, 

109  Kisterenye.  96  Rimarahó,  97  Eimaszonibat, 

95  Pétervására,  94  Sajókaza,  97  Varbó,  106 
Parasznya.  109  Sajóbábony,   100  Erdöbénye, 

116  Hátmeg,  112  liosva,  87  Dolha.  95  Huszt, 
102  Herincse.  97  Kricsfalva,  115  Erzsébet- 
liget,  99  Szentmihálykörtvélyes.  97  Néniet- 
mokra,  98  Dombó,  108  Taraczkrasziia,  109 
Királymező.  109  Brusztura,  124  Gyertyánliget, 
111  Turbáttorkolat.  106  Rahó,  108  Hosszú- 
pataktorkolat, 110  Kőrösmező,  111  Bogdán- 
völgy,  92  Hiirszentgyörgy.  107  Nagyúuy,  102 
Trencsén,  100  Bán,  115  Szkacsány,  114 
Oszlány,  109  Divékrudnó.  108  Bród,  75  Géléi- 
nek, 118  Znióváralja.  99  Felsöstubnya,  102 
Saskőváralja,  119  Teplafő,  109  Körmöczbánya, 
121  Saskőszékely,  110  Kövesmocsár,  110  Dal- 
losfűrész,  109  Zólyomkecskés,  118  Dobó, 
109  Dobróváralja,  98  Zólyom,  109  Erdőbádony. 
116  Beszterczebánya,  115  Felsőrevucza,  108 
Szelese,  110  Garam  sálfalva,  115  Kallós.  108 
Perhát,  109  Zólyomlipcse.  110  Háromrevucza, 
109  Alsóluzsna,  95  Garamszentandrás,  102 
Garampéteri,    109    Jeczenye,    96   Rezsőpart, 

96  Kisgaram,  108  Karám,  98  Szikla,  110  Vid- 
rás,    110    Fajtő,    102    Bikás.    106    Dobrócs, 

97  Benesháza,   96   Gaspard,    98    Havasalja, 

109  Malnzsina,  107  Erdőköz.  115  Gömörvég, 
107  Nyustya,  113  Teplicska,  122  Pónikkohó, 
91  Rozsnyó.  105  Korompa,  108  Meczenzéf, 
115  Felsőmeczenzéf.  109  Gölniczbánya,  118 
Jászó,  109  Réka.  94  Felsőláncz,    109  Sacza, 

110  Kassa,  97  Delnekakasfalva,  106  Keczer- 
peklén,     108    Keczerlipócz.     108    Módrafalu, 

110  Vörösvágás.  109  Rankfíired,  100  Varannó, 

111  Homonna.  88  Tiba,  90  Gerény,  97  Kis- 
berezna.  109  Nagyberezna,  108  Turjaremete, 
109  Sóhát,  104  Ökörmező,  109  Illava,  110 
Marsófalva,  108  Nagybicscse,  98  Turóczszent- 
niárton,  122  Fenyőháza,  106  Páruicza,  109 
Revisne,  116Pilszkó,  115  Veszele,  117  Lucski, 
109  Lokcza,  115  Németlipcse,  111  Paraszt- 
dubova,  116  Vavrecska,  118   Namesztó,    130 


Szlanicza,  108  Zubrohlava.  113  'I'iirdossin. 
114  Zubcrecz,  113  Tresztena,  110  Brczovicza, 
116  Jablonka,  109  Liptóújvár,  110  Podviik, 
116  Oraviczapuszta,  110  Király lehota,  110 
Szvarin,  110  Vichodna,  121  Feketevág,  109 
Csorba.     112    Szepesófaln,     109     Tátraháza, 

114  Leibicz.  111  Podolin,  103  Eperjes,  109 
Lipnik,  110  Patakújfalu. 

88.  -t— >  Muscicapa  grisola  L.  —  I.  1 14 
Kőszeg,  124  Körmend,  lofi  Hvgijhatgyertydnos, 
116Zaiagógánfa.  II.  110  Rezsőháza,  93  Bellye. 
107  Babapuszta,  118  Overbász,  113  Puszta- 
fehértó,  116  Királyhalom,  106  Harta,  116 
Tárnok,  114  Nyíregyháza,  137  Ungvár.  III. 

115  Algyógy,  127  Tiirkös,  128  Lippa.  IV.  117 
Szada,  120  Rezsőpart,  120  Kisgaram,  120 
Liptóújvár,   122  Tátraháza,  121  Eperjes. 

89.  <-^  Muscicapa  atricapilla  L.  —  11. 
112  Re/,sőiiáza,  117  Szerep.  III.  109  Türkös, 
96  Lippa.  IV.   120  Tátraháza. 

90.  ■<— >■  Muscicapa  coliaris  Bechst.  — 
I.  102  Márczadópuszta,  110  Kőszeg,  107 
Patkányospuszta.  II.  115  Hódság,  96  Baba- 
puszta, 112  Kelebia,  101  Állampuszta,  112 
Gádoros,  112  Kunszentmiklós,  97  Mezőtúr, 
180  Szerep,  89  Tiszatarján,  104  Nyíregyháza, 
115  Kemecse,  109  Lazony,  92  Ungvár.  III. 
88  Tyej,  102  Algyógy,  104  Tiirkös,  101  Lippa, 
100  Kolozsvár,  93  Zsibó,  101  Naszód,  104 
Farkasrév.  IV.  114  Kürt,  107  Bodony,  120 
Bród,  122  Znióváralja,  130  Kövesmocsár,  115 
Zólyom,  80  Garamsálfalva,  113  Zólyoralipcse, 
119  Garamszentandrás.  104  Benesháza,  108 
Felsőláncz,  129  Sacza,  106  Liptóújvár,  112 
Eperjes. 

91.  <— >■  Muscicapa  parva  Bechst.  —  II. 
122  Nyíregyháza,  III.  127  Tiirkös  IV.  129 
Tátraháza. 

92.  <— >-  Lanius  minor  Gm.  —  I.  120 
Kishereiid,  123  Kőszeg,  124  Vasvár,  125 
Zalagógánfa,  118  Patkányospuszta,  131  Ko- 
márom. II.  119Rezsőháza.  IIl.lUBabapuszta, 
121  Overbász,  115  Csórva,  124  Kiráiyhaiom, 
121  Hódmezővásárhely,  117  Tárnok.  119 
Szerep,  119  Abouy,  116  Nyíregyháza.  IV. 
110  Szászkabánya,  127  Algyógy,  127  Türkös. 
126  Lippa,  115  Kolozsvár  IV.  127  Kürt, 
115  Szada.  132  Sajókaza,  122  Zólyom, 
118  Garamsálfalva,  120  Tavarna,  122  Liptó- 
újvár. 

93.  -(— >  Lanius  collurio  L.  —  I.  117 
Pécsvárad,  123  Kőszeg,  125  Zalagógánfa,  114 


174 


Patkányospuszta.  130  Tiii.i.  II.  117  Kezsö- 
házíi.  118  Hellyé.  120  Hiiliupuszla.  l^'i  Óver- 
bász.  1"29  Királyhalíim,  114  ilódinezövásarliely. 
128  Gádoros.  112  Tárnok.  119  Budapest. 
91  Nyírefjylíáza,  125  Ungvár.  III,  107 
Szászkabánya.  IKi  Tyej,  122  Algyógy.  125 
Türkös,  94  Lippa.  HO  Kolozsvár,  137  Felsö- 
visó.  IV.  124  Kürt,  112  Gödöllő,  116  Péter- 
vására. 132  Sajókaza,  123  Taraczkraszna, 
125  Zólyom.  120  Kezsőpart.  120  Kisgarani. 
116  Felsőláncz.  123  Sacza,  120  Tavarna. 
134  Tátraliáza.  127  Eperjes. 

94.  00  Corvus  fnigileçus  L.  —  I.  105 
Zalagógánfa.  —  (Utolsó  —  Letzte.) 

95.  ^^  Ürlolus  oriohis  (L.)  ~-  I.  113 
Kislierend,  116  Nagyatád.  1S5  ^lárczadó- 
puszta.  123  Szabadszentkirály,  116  Sásd, 
127  Tékes.  117  Pécsvárad,  118  Sal,  115 
Győrvár,  118  Pölöske,  114  Nagykapornak, 
116   Tűrje.  115  Szőkedencs,  116  Ifzsapiiszta, 

116  Somogyfajsz.  118  Felsőlövő.  121  Boros- 
tyánkő. 120  Nénietújvár,  125  Roiioncz,  124 
Kőszeg.    119    Borsnionostor,    108    Körmend, 

117  Locsniánd.  115  Csepreg,  111  Vasvár, 
115  Oloszka,  119  Hegyhátgyertyános,  118 
Nyögér,  116  Káld,  115  Gógánfa,  112  Gicz. 
111  Veszprém,  124  Savanyúkút,  120  Nagy- 
marton, 118  Petőfalva,  118  Szarvkő,  121 
Sopronújlak.  133  Lakonipak.  120  Sopron- 
kertes, 116  Szentmargitbánya,  115  Fertőfehér- 
egyháza,    113    Malomháza.    108    Nagyczenk, 

115  Barátudvar,   116  Hôvej,    116   Bogyoszló, 

116  Csorna.  129  Rábapatona.  129  Gyirmóth. 
102  Patkányospuszta,  115  Bókod,  122  Tata, 
119  Tóváros,  119  Tarján,  125  Héreg,  118 
Mogyorósbánya,  114  Páty.  1 15  Visegrád,  111 
Sikáros.  II.  119  Pancsova,  123  Kevevára, 
106  Palona,  110  Diinacséb,  115  Rezsőháza, 
115  Nagybecskerek,  118  Antalfalva,  115 
Hódság,  108  Óverbász,  114  Temesvár,  108 
Bajaszentistván,  113  Vaskút,  114  Gemencz, 
115  Pusztafehértó,  115  Kelebia,  112  Csórva, 
108  Királyhalom,  109  Hódmezővásárhely,  130 
Bc'zdin,  120  Borosjenő.  121  Borossebes.  114 
Solt,  110  Pusztanána,  110  Harta,  123  Kalocsa, 

118  Állampuszta,  118  Gádoros,    113    Teidœ, 

115  Pákozd,  117  Tárnok,  118  Künszentmik- 
lós,  114  Sári,   118  Czegléd,  113  Sőregpuszta, 

116  Abony,  117  Mezőtúr,  118  Karczag,  115 
Jászalattyán,    110    Szerep.     116    Nagyvárad. 

119  Budapest,  114  Nyíregyháza,  121  Szatmár- 
zsadány,    113   Kemecso,    121     Lazony,     118 


Ungvár,  III.  120  Felsőpozsgás,  107  Szászka- 
bánya. 118  Bánya.  121  Sziniczc.  121  Tiszafa, 

120  Dunatölgyes,  119  Oraviczabánya.  111 
Bükkhegy.  123  Temeskirályfalva.  116  Maros- 
erdőd. 115  Szolcsva.  118  Tinkő.  123  Maros- 
góros.  117  Bisztere,  128  Pojánarekiczeli.  118 
Veczel.   118  Királybányatoplicza.  130  Nagyág, 

118  Algyógy,  125  Kudzsir,  128  Szelistye,  122 
Felsőárpás.  118  Felsőucsa,  128  Zernest,  138 
Hosszúfalu,  125  Káinok.  127  Lippa.  118 
Mészdorgos,  120  Nagyalmás.  122  Alvincz, 
127  Gyulafehérvár,  124  Segesvár,  122  Szász- 
kézd,   130  Tusnád,  116  Futásfalva.  116  Tnrja. 

121  Lemhény.  122  Bihardobro.sd.  130  Bar.itka. 

119  Magyargorbó,  117  Kolozsvár,  122  Kékes, 

117  Teke.  120  Alsómocsár.  118  Görgény- 
szentimre.  119  Mocsár.  120  Xyárádremete, 
136  Dosz,   120  Szováta.  114  Siter,  124  Élesd, 

118  Zilah.  112  Zsibó,  123  Gáncs.  124  Néger- 
falva. 115  Naszód.  121  Jád.  112  Szatmárhegy, 

117  M  iramarossziget,  121  Akuasugatag,  121 
Farkasrév,  12 1  Rónaszék.  120  Felsővisó.  IV. 

122  Madár,  116  Kürt.  118  Csolnok,  116 
Zebegény,    115    Kóspallag,    118  Nagymaros, 

118  Szokolya,   118    Kismaros.    116    Kerepes, 

121  Váczbottyán,  llOSzada.  114  Galgamácsa, 
117  Egerszeg,  110  Valkó,  121  Bodony,  119 
Alsórécsény.  117  Perőcsény.  116  Parassa- 
puszta,   120  Tesmagolvár,  131  Magasmajtény, 

120  Gyökös.  119Gács.  123  Litke.  121  Losoncz. 

122  Salgótarján,  120  Kisierenye,  122  Rima- 
szombat, 129  Pétervására,  124  Sajókaza.  111 
Szentmihálykörtvélyes.  117  Kaminecz,  125 
Dombó.  126  Taraczkraszna.  116  Búrszent- 
györgy. 97  31imn,  92  Felsöstuhnya.  121 
Kövesmocsár,  114  Jálna,  127  Dobó.  122 
Zólyoni.  129  Garamsálfalva.  126  Zólyomlipcse. 

119  Somodi,  122  Felsőláncz,  123  Sacza,  116 
Gerény,  128  Okemeucze,  117  lllava.  524 
Nagybicscse,  130  Liptóújvár,  130  Tátraháza. 
115  Eperjes. 

96.  ■<-^>  Stiirnus  vulgaris  L.  —  I.  73 
Kisherend,  67  Németpalkonya,  67  Csurgó, 
62  Nagyatád.  71  Mezöcsokonya.  72  Somogy- 
jád,  78  Márczadópuszta,  69  Kaposvár.  78 
Sásd,  76  Pécsvárad,  72  Papszer,  69  Nagy- 
kapornak, 44  Padár,  75  Tüije.  68  Uzsapuszta, 
85  Somogy tajsz,  75  Felsőlövő,  64  Nénietújvár, 
67  Csém,  61  Kőszeg,  62  Körmend,  65  Sorok- 
|)uszta,  53  Vasvár,  56  Nyögér,  61  Gógánfa. 
58  Gicz,  51  Fehérvárcsurgó,  61  Malomháza. 
58   Baráiudvar,    56   Hővej.    72   Rába2)atona, 


175 


69  Bókod,  73   Duiiaaliiiás.    II.  51    I'ancsova, 

74  Kevevára,  64  Palona,  71  Dunacséb,  74 
Felsőkabol,  54  Rezsóhá/a,  56  Xagybecskcrck, 
59  Barcs,  66  Lakócza,  54  Mohács,  64  Gáj- 
spitz,  63  Bácsordas,  58  Hódság-,  57  Óverbász, 
71  Teniesság,    69    Mosnicza,    69    Hidasliget, 

59  Nagykövéres,  56  Lúgos,  56  Bollió,  57 
Hoboi.  60  Bajaszentistván,  69  Gemencz,  42 
Oszró.  64  Csórva,  70  Hódmezővásárhely,  61 
Bezdin,  73  Csála.  71  Borossebes,  70  Kőrös- 
bökény,  70  Solt,  85  Állanipuszta,  64  Szabad- 
szállás. 67  Sáp,  62  Gádoros,  49  Tenke,  69 
Pákozd,  53  Sőregpuszta,  57  Nagyvárad,  63 
Tiszatarján,  66  Nyíregyháza,  51  Szatmár- 
zsadány.  75  Mikola.  60  Keraecse,  69  Nagy- 
dobrony,  67  Ungvár.  III.  57  Alsólupkó,  65 
Boriò,  65  Bükkhegy.  59  Tápia.  70Maroserdöd, 

65  Facsád,  57  Bulza,  81  Fozsga,  61  Sze- 
listye,  74  Kistorony.  78  Nagycsűr,  69  Szent- 
erzsébet. 71  Hermány,  48  Ujegyház,  79  Szerata, 
77  Földvár,  59  Nagysink,  68  Lippa,  41  Mész- 
dorgos.  54  Marosborsa,  56  Maroskaproncza. 
79  Farkasháza,  77  Felvácza,  66  Kőrösbánya. 

66  Riskulicza.  67  Brád,  67  Felsővidra,  69 
Boicza.  61  Topánfalva,  77  Alvincz,  65  Váld- 
hid,  69  Almakerék,  69  Szászszentlászló,  71 
Segesvár,  66  Szászdálya.  69  Szászkézd,  75 
Szászkeresztur,  69  Kőhalom.  77  Magyarcséke, 

75  Belényes,    58   Barátka,    59  Magyargorbó, 

65  Teke.  60  Disznajó.  77  Alsómocsár,  65 
Mocsár,  81  Dosz.  76   Zilah,    78  Szilágycseh, 

66  Zsibü.  61  Hidalmás,  71  Dés,  73  Gáncs, 
69  Négerfalva.  77  Bethlen.  67  Naszód,  75 
Teles,  68    Szépnyir,  73  Jád,  77  Felsőbudak, 

67  Szatmárhegy.  65  Fehérszék.  65  Felső- 
sándorfalu, 61  Felsőbánya,  74  Taraczköz,  80 
Máramarossziget,  75  Aknasugatag,  94  Farkas- 
rév. 74  Rónaszék.  IV.  65  Kürt.  73  Csolnok, 
64  Nagymaros,  74  Kerepes,  61  Váczbottyán, 
71  Szada,  73  Gödöllr',  73  Egerszeg,  117 
Bodonij.  67  Terpes.  108  Kistapolcnány,  93 
Garanirudnó,  60  Bakabánya,  65  Korpona,  45 
Magasmajtény,  98  Gyökös,  73  Rimaszombat, 

60  Sajükaza,  67  Varbó.  79  Sajóbábony,  77 
Dolha.  75  Huszt.  71  Bustyaháza,  86  Krics- 
falva,  75  Talaborfalva.  67  Szentniihálykört- 
véiyes,  71  Taraczkraszna,  72  Kőrösmező. 
67  Búrszentgyör^y,  73  Trencsén.  68  Bán. 
99  Felsőstubuya.  67  Kövesmocsár.  87  Zó- 
lyom. 72  Felsőláncz,  70  Sacza,  65  Nagy- 
láz, 63  Kisberezna.  79  Turóczszentniárton. 
67    Pilskó,    73    Németlipcse,    65    Szlauicza, 


94  Liptóújvár.  69  Szepesófalu.  87  Eperjes, 
78  Girált. 

97.  00  Coccothraustescoccotliraustos(L.). 

-  IV.  67  Tátraháza. 

98.  -^>  Kringilla  niontitVingilla  (L.).  — 
I.  20  Kőszeg.  II.  56  Óvcrbász  (utolsó  — 
letzter),  62  Ungvár.  III.  66  Algyógy,  41 
Kolozsvár,  113  Tátraháza  (utolsó  —  letzter). 

99.  *^  Fringilla  coelebs  L.  —  1.  66 
Vóniénd,  63  Vasvár.  II.  81  Czegléd,  74 
Budapest,  75  Ungvár.  IV.  69  Zólyom,  65 
Garainsálfalva,  75  Maluzsina.  77  Korompa, 
106  Tavarna,  65  Tátraháza. 

100.  <«>  Chloris  chloris  (L.).  —  II.  97 
Hódság,  73  Hódmezővásárhely,  74  Nyíregy- 
háza. 111.  80  Algyógy,  91  Lippa.  iV.  103 
Znióváralja. 

101.  <^*^  Cannabína  linaria  (L.).  —  I. 
11  Kőszeg.  IV.  77  Pétervására. 

102.  QD  Caiinabina  cannabína  (L.).  — 
IV.  95  Sacza. 

103.  ■'^^  Chrysoniitris  spinus  (L.).  —  I. 
72  Vasvár.  111.  66  Algyógy  IV.  89  Sac/a. 
110  Tátraháza 

104.  <^>  Serinus  serinuís  (L.).  —  1.  92 
Kőszeg.  II.  87  Budapest,  100  Ungvár.  IV. 
109  Zólyom,  108  Tavarna,  94  Szepesófalu, 
102  Tátraháza,  82  Eperjes. 

105.  "<-*>  Pyrrhula pjrrhula  major  (Brhm.). 

—  I.  2,  33  Kőszeg.  11.  60  Bellye,  93  Ungvár. 
111.  54  Algyógy. 

106  <-^*  Emberiza  calandra  L.  —  1. 
37  Kőszeg.  II.  79  Rezsőháza,  57  Királyhalom, 

65  Hódmezővásárhely.  52  Szerep,  69  Tisza- 
tarján. III.  63    Lippa.    IV.    77   Pétervására. 

107.  <->  Emberisa  eia  L.  —  111.  lOü 
Türkös.- 

108.  <^>  Emberiza  schoeniclus  L.  —  II. 
58  Hódság.  IV.  109  Zólyom. 

109.  ■*— >■  A  landa  arborea  L.  —  I.  65  Uzsa- 
puszta.  II.  57  Óverbász,  59  Csórva,  80 
Ungvár.  111.  66  Algyógy,  72  Türkös,  79 
Lippa,  63  Nagybánya.  IV.  74  Garamsálfalva, 

66  Zólyomlipese.  67  Sacza,  65  Tátraháza. 

110.  <^^  Alauda  arvensis  L.  —  I.  44 
Kisherend,  69  Csurgó,  60  Somogyudvarhely. 
65  Nagyatád,  72  Mezőcsokonya,  70  Márczadó- 
puszta,  74  Kaposvár,  66  Tékcs.  60  Magyar- 
egregy,  69  Pécsvárad.  95Véménd.  64  Papszer. 

67  Milej,  62  Győrvár,  63  Pölöske,  63  Nagy- 
kapornak. 49  Padár.  63  Tűrje,  68  Szőke- 
dcncs,  65  Uzsapuszta,  65  Marczali,  67  Somogy- 


176 


fájsz.  74  Mornye,  Gîl  I,íí:iI.  (i7  Kiüti.  7(1 
Felsőlövő,    58    Borostyánkő,    63   Néinetújvár. 

55  Csém,  69  Rolioncz.  52  Borsnionostor.  54 
Körmend.  67  Sorokjiuszta,  56  Csepreg,  50 
Vasszécsény,  57  Vasvár,41  Hegyhátgyerlyános, 

56  Nyögér,  61  Káld.  59  Gógánfa.  64  Kenie- 
uesszentpéter.  5b  \'árkcsző,  68  Ajka,  58 
Gicz,  46  Veszprém.  65  Csesznek,  66  Nagy- 
marton. 68  Petöfalva,  64  Sopromijiak.  76 
Lakompak.    61    Sopronkertes,    61    Czinfalva. 

64  Sopronnyék,  37'  Szenfniarfjübántja,  67 
Malomháza,  62  Nagyczenk,  66  Bnrátudvar. 
58  Csorna,  66  Rába|)atona.  75  Gyirmótii.  61 
Patkányospnszta.  68  Komárom,  64  Bókod. 
67    Dunaalmás.    63    Tóváros,   70   Neszmcly. 

65  Tarján,  73  Héreg.  65  Mogyorósbánya. 
62    Páty,    65    Pilismarót.    71    Visegrád.    II. 

66  Pancsova,  61  Fehértemplom.  68  Dunacséb. 
69  Felsőkabol,  54  Rezsőháza.  49  Nagybecs- 
kerek. 53    Opáva.  47    Antalfalva.    66    Barcs. 

60  Lakócsa,  59  Bellye.  60  Hódság,  66  Mohol. 
53  Temesság,  69  Gyüreg,  71  Hidasliget.  74 
Nagykövéres,  69  Bálincz.  48  Lúgos,  61  Bolhó 

62  Hobol.  7f>  Bajaszentidrán,  65  Oszró,  58 
Kelebia,  52  Csórva.  64  Királyhalom,  64 
Magyarkanizsaszállás,  57  Hódmezővásárhely, 
71  Bezdin,  64  Borosjenő.  70  Borossebes. 
65  Kőrösbökény,  64  Solt,  61  Fusztanána,  58 
Harta,  69  Kalocsa,  1)5  Állampuszta.  64  Sza- 
badszállás. 61  Keczel,  57  Gádoros,  67  Tenke. 
56    Székesfehérvár.  66    Pákozd,   58    Tárnok, 

63  Kúnszentmiklós,  65  Sári,  59  Czegléd.  57 
Abony,  55  Mezőtúr,  74  Karczug.  50  Jász- 
alattyán,  59  Szerep.  59  Nagyvárad.  63  Bükk- 
aranyos, 61  Tiszatarján.  67  Hiíjduhudház.  55 
Nyíregyháza,  62  Szatmárzsadány,  79  Mihola. 

61  Kemecse  55  Nagydobrony.  64  -Lazony, 
65  Ungvár.  III.  67  Felsőpozsgás,  65  Szászka- 
bánya,  67  Alsólupkó,  78  Berzászka  57 
Tiszafa,  59  Óasszonyrét,  69  Meszesfa  u,  81 
Oraviczabánya.  85  Temesfő,  69  Varcsáró.  76 
Boriò,  69  Biikkliegy,  71  Temeskirályfalva,  65 
Temeskövesd,  70  Györösd,  67  Maroserdőd, 
61  Tinkó.  63  Facsád.  63  Galadnabánya.  62 
Marosgóros,  62  Bulza,  75  Bisztere.  58  Felső- 
kastély, 94  Tyej,  74  Roskáuy,  77  Hunyad- 
dobra,  71  Radulesd.  72  Hátszeg,  69  Nagyág, 

64  Oláhbretlye,  66  Algyógy,  63  Szelistye. 
56  Ujegyház,  58  Felsőpornmbák,  70  Szerata, 
48  Felsőárpás,  74  Alsóárpás,  74  Felsőucsa, 
63  Földvár,  85  Alsóvist,  82  Felsővist,  65 
Nagysink,    71    Felsőszombatfalva,    73   Bráza, 


68  Dézsán,  65  Vajdarécse,  67  Kisberivoj,  78 
Kopacsel,  64  Sebes,  71  Margineu,  70  Sarkaicza, 

76  Xagyberivoj.  81  Zernest.  71  Szászvolkány, 
64  Tiirkös,  68  Hosszúfalu,  74  Sepsiszentgyörgy, 
59  Dalnok,  73  Ozsdola,  64  Temesillésd,  60 
Lippa,  62  Solyniosvár.  52  Sistárócz,  45  Mész- 
dorgos,  65  Szabálcs,  53  Laláncz,  63  Tót- 
várad, 67  Farkasháza,  65  Záni,  73  Felvácza, 

73  Kőrösl)ánya,  73  Riskulicza.  73  Brád,  74 
Boicza  77  Blczsény,  73  Alvincz,  74  Gyula- 
fehérvár. 75  Vingárd,  86  AlmaJcerék,  69 
Szászdálya,  74  Szászkézd,  80  Szászkeresztúr, 
86'  Kőhalom,  62  Petek,  76  Szentegyházasfalu, 

58  Málnás,  74  Csíkszentkirály,  67  Torja,  75 
Kászonfeltiz,74  Kézdiszárazpatak,74  Lemhény, 

59  Kézdimartonos,  64  Sósmezö,  55  Bihar- 
dobrosd,  72  Magyargorbó,  58  Kolozsvár,  76 
Teke,  64  Nyárádszereda,  74  Disznajó,  71 
Alsómocsár,  73  Mocsár,  63  Görgényüvegcsűr, 

74  Szováta,  61  Gyergyóalfalu.  72  Gyergyó- 
I  ditró,  71  Gyergyócsomafalva,  66  Tekeröpatak, 
I  71  Gyergyószentmiklós,  67  Vasláb,  70  Gyergyó- 
'  fölgyes,  60  Siter,  69  /'.ilah,  67  Szilágycseh, 
i    .%•  ZsíIjü,  79  Hídalmás.  69    Dés,    68    Gáncs, 

71  Négerfalva,  72  Tőkés,  55  Bethlen,  74 
Teles,  67  Szépnyír.  69  Jád,  64  Felsőszász- 
líjfnlú,  76  Felsőbudak,  62  Óradna,  79  Mária- 
völgy. 64  Szatmárhegy,  69  Fehérszék,  63 
Nagybánya,  73  Felsősándorfalu,  60  Felső- 
bánya. 71  Taraczköz,  89  Máramarossziget, 
64  Farkasrév,  87  Rúnaszék,  76  Jód,  76  Izasza- 
csal,  87  Felsővisó.  IV.  66  Madár.  56  Kiirt, 
73  Csolnok,  55  Ipolyszalka,  65  Zebegény,  65 
Nagymaros.  67  Szokolya.  62  Kismaros,  48 
Kerejies,  43  Váczbottyán.  64  Szada,  62 
Püspöksziiágy.  46  Gödöllő,  62  Galgamácsa, 
56  Egerszeg,  59  Berezel,  59  Valkó,  62  Pásztó, 

77  Gyöngyössolyniüs,  67  Bodony,  71  Terpes. 
40  Somorja,  51  Vágsellye,  74  Alsórécsény, 
67  Kistapolcsány,  67  Garamrudnó,  73  Garam- 
rév,  64  Bakabánya,  87  Alsóhámor,  75  Magas- 
lak, 74  Perőcsény,  60  Parassapuszta,  68 
Tópatak.  67  Tesmagolvár,  69  Korpona,  58 
.Vlagasmajtény.  62    Balassagyarmat,  64  Gács, 

72  Salgótarján,  66  Kistereuye.  64  Rima- 
szombat, 59  Pétervására.  54  Sajókaza,  57 
Sajóbábony,  84  Hátmeg,  83  Ilosva,  79  Huszt, 
86  Kr  ics  falva,  67  Szentmihálykörtvélyes,  85 
Rahó,  64  Kőrösmező,  52  Búrszentgyörgy,  64 
Miava,  65  Trencsén,  57  Bán,  66  Divékruduó, 
83  Bród.  73  Geletnek,  65  Znióváralja,  .97 
Felsődubnija,  60    Körmöczbánya,    67    Saskő- 


177 


székely.  68  Kövesmocsár.  67 .falna.  68  Dallos- 
fürcsz,  50  Dobó,  78  Vaséi^etőkolió,  57 
Zólyom,  64  Garamsálfalva,  66  Perliát,  79 
Oszada,  79  Alsóluzsna.  99  Garamszentandrás, 

78  Garanipéteri,  82  Jeczenye,    74  llezsőpart. 

79  Kisgarani,  60  Karám,  117  Szikla,  6!f 
Vidrás,  74  Fajtő,  63  Bikás,  73  Dobrócs.  66 
Beueshiiza,  66  Gaspard,  66  Havasalja,  64 
Jlihálytclek,  63  Erdőköz,  73  Teplicska,  67 
Pónikkohó,  63  Rozsnyó,  66  Meczenzéf,  59 
Jászó,  76   Réka,    64    Felsöláncz,   75    Sacza, 

73  Kassa,  53  Delnekakasfalva,  69  Keczer- 
jieklén,  66  Keczerlipócz,  77  Vörösvágás,  67 
Haiikfiired,  64  N'arannó,  67  Nagyláz,  74 
Okemencze,  73  Nagyberezna,  65  Turjaremete, 
54  Illava,  70  Marsófalva,  62  Nagybicscse, 
87  Túróczszentmártoii,  62  Párnicza,  -58  Revisne, 
63  Rózsahegy,  66  Pilszkó,  68  Lucski,  67 
Lokcza,  5ö  Vavrecska,  63  Szlanicza,  58 
Ziibrohlava,  71  Bjeli])Otok,  57  Turdossin,  65 
Bobró,  65  Alsólipnicza,  51  Trsztena,  67 
Zuberecz,  61  Felsőzubricza,  69  Jablonka,  67 
Liptóiíjvár,  67  Podvilk,  69  Oraviczapuszta. 
59  Hladovka,  66  Királylehota,  62  Szvarin, 
61  Csorba,  53  Tátraháza,  71  Leibicz,  69 
Podolin,  64  Eperjes,  63  Lipuik,  79  Girált, 
71  Patakújfalu. 

111.  00"  Anthiis  spipoletta  (L.)  —  III.  65 
Tiirkös. 

112.  ■<— >-  Anthus  campestris  (L.)  —  II. 
104  Óverbász.  94  Tárnok. 

113.  -t-^-  Anthus  triviális  (L.).  —  I.  92 
Kőszeg.  II.  103  Óverbász,  109  Budapest.  109 
l'ngvár.  111.99  Algyógy.  100  Tiirkös,  84  Lippa. 
IV.   113  Tátrahíiza.  76  Eperjes. 

114.  <-70-  Anthus  pratensis  (L.>.  —  I.  64 
Uzsapuszta,  75  Kőszeg.  III.  65  Óverbász,  67 
Bajaszeniistváu,  74  Kelebia.  80  Hódniezővasár- 
lioly.  61  Tárnok.  68  Nyíregyháza,  IV.  8J 
Sajókaza.  109  Zólyom. 

115.  -<-^-  Motacilla  alba  L.  -  I.  62 
CVurgó,  64  Somogyndvariicly.  71  Nagyatád. 
61  Márczadópuszta,  62  Tékes.  64  Magyar- 
egeregy,  75  Pécsvárad.  69  Papszer.  74  Milej, 
63  Györvár.  75    Pölöske,    69  Nagykapornak, 

74  Padár.  60  Tűrje.  55  Uzsapuszta.  67  Felső- 
lövő, 62  Borostyánkő,  67  Németújvár,  56  Csém. 
f')5  Kőszeg.  61  Borsmonostor,  63  Körmend, 
66  Sorokpuszta,  74  Locsmáud,  69  Vasszécsény. 
59  Vasvár,  58  Oloszka,  64  Sárvár,  61  Hegy- 
hátgyeriyános.  64  Káld.  66  Gógánfa,  63 
Keincnesszeutpéter,    71     Várkesző,    50    Gicz, 

Aquila.  XXI. 


74  Csesznek,  74  Veszprém,  til  Várpalota.  69 
Fehérvárcsurgó,  65  Nagymarton,  60  Pctőfalva, 

71  Szarvkő,  63  Sopronújlak,  62  Sopronkertes, 
87  Kismarton,  62  Czinfalva,  68  Hopronnyék, 

72  Szentmargiibánya,  56   Fertőfehéregyháza. 

69  Malomháza.  65  Nai'yczenk,  66  Barátndvar, 

67  Hővej,  66  Szil,    66    Csorna,    74    Halászi, 

75  Rábapatona,  74  Gyirmóth,  65  Patkáuyos- 
puszta,  64  Komárom,  70  Bókod,  72    Tarján, 

68  Héreg,  79  Mogyorósbánya,  79  Páty,  67 
Pilismarót.  65  Visegrád,  105  Sikáros.  11.54 
Pancsova,  73  Temessziget,  86  Fehértetnplom, 
65  Palona,  68  Diinacséb,  62  Felsökabol, 
79  Rezsőháza,  79  Nagybecskerek,  77  Barcs, 
71  Lakócsa,  44  Vajszló,  71  Villány,  75  Mohács, 
49  Bellye,  72  Méliespetres,  70  Apatia.  63 
Bácsordas,  76  Hódság,  75  Babapuszta,  t)8 
Mohol,  60  Temesság,  67  Gyiireg.  73  Hidas- 
liget, 75  Nagykő, érés,  74  Lúgos,  74  Bolhó, 
65  Nagybaracska,  58  Bajaszentistván,  47  Baja. 
84  Vaskút,  73  Gemencz,  66  Pusztafehértó, 
71  Kelebia,  57  Csórva,  57  Királyhaloni,  65 
Magyarkanizsaszáliás,  67    Hódmezővásárhely, 

70  Bezdin,  72  Csála,  69  Borossebes,  71 
Kőrösbökény,  66  Solt,  76  Pusztanána,  84 
Kalocsa,  74   Állampuszta,    74    Szabadszállás. 

76  Keczel,  67  Sáp.  79  Gádoros,  78  Tenke, 
48  Székesfehérvár,  74  Pákozd,  67  Tárnok,  61 
Kúnszentniiklós,  67  Ürbő,  61  Czegléd,  62 
Sőre^puszta,  67  Tiszavezseny,  73  Abony,  71 
Mezőtúr,  72  Karczag,  7-1  Szerep,  73  Nagy- 
várad, 69  Budapest,  68  Bükkaranyos,  71 
Tiszatarján,  71  Hajdúböszörmény,  69  Hajdu- 
hadház,  65  Nyíregyháza,  71  Szatmárzsadány, 
76  Mikola,  78  Sárospatak,  74  Sátoraljaújhely, 

71  Kemecse,  78    Pálfölde,  65    Nagydobrony, 

72  Nagybereg,  74  Lazony,  73  Ungvár,  III. 
79  Felsőpo/sgás,  81  Néranádas,  70  Szászka- 
bánya,  73  Alsólupkó  72  Berzászka,  73  Bány  , 
71  Szinicze,  76  Dunatölgyes,  61  Herkules- 
fürdő,  64  Meszesfalu,  93  Temesfö,  71  Var- 
csáró.  62  Boriò,  60  Somosréve,  87  Petrozsény. 
65  Szilas,  71  Bükkhegy,  81  Temeskirályfalva, 
60  Vermes,  71  Temeskövesd,  73  Tápia,  67 
Maroserdőd,  74  Szolcsva,  72  Facsád,  76 
Galadnabánya,  80  Marosgóros,  73  Bégalankás, 
74  Bulza,  71  Bisztere,  77  Felsőka-;tély,  79 
Pozs-a,  57  Ti-z  ,  74  Alsólapugy,  78  Tyej,  71 
Roskány,  79  Hunyaddobra,  75  Radulesi,  67 
Veczel,  74  Királybányatoplicza,  76  Hátszeg, 
79  Nagyág,  69  Oláhbrettye.  66  Algyógy,  74 
Kudsir,  78  Felsőpiáu,  91  Ausel,  94  Prigona, 

23 


178 


59  Szászsebes,  75  Szászcsór.  74  Suga«;'.  78 
Kelnek,  96  Bisztia,  (37  Szelistye,  74  Kis- 
torony, 77  Szenterzsébet.  S8  Veszteni/,  77  Kis- 
talmács,  78  Boicza,83  Hermáiiy,  77  Porcsesil,  78 
Alsósebes,  76  Kelnek,  66  Ujegyház,  77  Felső- 
porumbák,  78  Szcrata,  75  Skorei,  77  Opra- 
kerczisora,76  Sztrézakerczisora,  84  Felsöárpás, 
71  Alsóárpás.  78  Felsőucsa,  59  Földvár,  67 
Alsóvist,  76  Nagysink,  74  Felsöszonibatfalva, 

79  Bráza,     76      Dézsán,     62     Vajdarécse, 

82  Kopacsel.     73     Sebes,     76     Sarkaicza, 

83  Nagijherivoj,  78  Alsóveuicze,  74  Alsó- 
koniána,  76  Ujsinka,  63  Zeruest,  74  Szász- 
volkány,  71  Krizba,  71  Türkös,  71  Hosszú- 
falu, 79  Sepsiszentgyörgy,  69  Káinok,  77 
Bikfalva,  80  Dalnok,  75  Kovászna,  75  Ozsdola, 
76  Lippa,  70  Solyniosvár,  73  Sistárócz,  66 
Mészdorgos,  76  Szabálcs,  65  Marosborsa,  67 
Maroskaproncza,  67  Tóvárad,  73  Farkasháza. 

76  Zomrád.  61  Zám.  73  Felvácza,  74  Viszka, 

73  Kőrösbánya,  76  Riskulicza.  73  Brád,  80 
Felsővidra,  75  Boicza,  80  Blezsény,  76  Lenia- 
soja,  71  Topántalva,  86  Abrudker})enyes,  69 
Nagylnpsa,  82  Alvincz,  79  Gyulafehérvár,  69 
Vingárd,  71  Medgyes,  78  Alniakerék,  89  Szász- 
szentlászló, 66  Segesvár,  78"Hégen.  80  Szász- 
dálya,  79  Szászkeresztúr,  73  Kőhak)ni.  96 
Peték,  87  Szentegyházasfalu,  76  Csikszent- 
király,  73  Tusnád,  73  Torja.  76  Kászonfeltiz, 

74  Kézdiszárazpatak,  76  Lemhény,  75  Kézdi- 
martonos,  75  Sósmezö,  74  Bihardobrosd,  73 
Belényes.  86  Barátka.  75  Riska.  74  Magyar- 
gorbó,  68  Kolozsvár.  75  Torda,  79  Teke. 
86  Kissajó.  68  Nyárádszereda,  73  Alsómocsár. 

73  Görgényszeniimre.  77  Mocsár,  73  Gör- 
gényiivegcsűr,  81  Dosz,  79  Iszticsó,  67  Szováta, 

74  Alsófancsal,  82  Felsőfancsal.  74  Laposnya. 
91  Maroshévíz,  78  Gyergyóalfalu,  74  Gyergyó- 
ditró,  65  Gyergyócsoiiiafalva,  85  Gyergyóúj- 
falu.  66  Tekerőpatak,  73  Vasláb,  77  Gyergyó- 
holló,  75  Gyergyótölgyes.  83  Gyilkostó.  77 
Gyergyóbékás.  68  Siter.  77  Élesd,  78  Zilah, 
69  Zsibó.    77  Hidalniás.    77  Zálha.    74  Dés, 

77  Gáncs,  73  Négerfalva.  76  Tőkés.  67  Naszód. 
69  Teles,  85  Szépnyir,  84  Jád.  !r!2  Kisdenie- 
ter,  79  Felsőbudak.  77  Oláhszentgyörgy,  76 
Borgóprund,  77  Kolibicza.  77  Borgóbesztercze, 
69  Oradna.  83  Radnaborberek.  69  Marosborgó, 
73  Máriavölgy,  74  Szatniárhegy,  75  Fehér- 
szék, 72  Nagybánya.  71  Felsőbánya,  74 
Taraczköz.  81  Krácsfalu,  74  Márainarossziget, 

80  Aknasugatag,  73  Farkasrév,  81  Ronaszék, 


SO  Loiika,  77  Ruojahida.  81  .lód,  71  Romoly. 
80  Izaszacsal,  75  Felsővisó,  78  Havasmezö, 
78  Majszin.  112  Borsa,  79  Szikláspatak,  98 
Radnaaiajosfalva.  W.  73  Madár.  75  Kiirt, 
69  Ipolyszalka,  79  Zebegény.  91  Nagymaros, 
72  Szokolya.  65  Kismaros.  64  Kerepes,  60 
Váczbottyáii.  64  Szada.  72  Püspökszilágy, 
67  Gödöllő,  7()  Galganiácsa,  59  Egerszeg, 
72  Berezel,  71  Valkó,  64  Pásztó,  82  Gyön- 
gyöRsolymos,  66  Bodony,  77  Terpes,  71 
Soniorja.  77  Vágsellye.  78  Alsórécsény,  77 
Alsóköröskény.  70  Kistapolcsány,  74  Garam- 
sz  ntbenedek.  103  Ujlinni/a.  65  Garanirudnó, 
71  Garanirév,  94  Bakabánya.  69  Zsarnócza- 
telep,  98  Alsóhámor,  69  Irtványos.  74  Perő- 
csény.  67  Parassapuszta,  74  Tópatak.  70  Tes- 
magolvár.  78  Korpona.  72  Magasniajtén}', 
71  Gyökös.  69  Balassagyarmat.  68  Gács.  78 
Litke,  73  Losoncz.  77  Salgótarján.  62  Kis- 
terenye.  72  Rimarahó.  69  Rimaszombat.  77 
Pétervására,  65  Sajókaza.  78  Varbó,  69 
Parasznya,  67  Sajóbábony.  77  Tállya,  84  Erdö- 
bénye,  81  Erdőhorváti.  79  Hátmeg.  79  Dolha, 
76  Huszt,  75  Herincse,  69  Bustyaháza,  69 
Talaborfalva.  77  Erzsébetliget,  69  Szent- 
uiihálykörtvélyes,  74  Kaminecz,  77  Német- 
niokra.  71  Dombó,  78  Taraczkraszna.  73 
Királymező.  71  Brusztura.  74  Gyertyánliget, 
88  Turbar,  78  Rahó,  62  Kőrösmező,  83  Sós- 
kás.  82  Bogdánvölgy,  86  Láposmező.  74  Biír- 
szentgyörgy,  86  Nagyúny.  61  Miava.  67  Tren- 
csén.    70  Bán,    62  Szkacsány,    110  Oszlány, 

69  Divékrudnó,  85  Bród.  73  Geletnek,  72 
Znióváralja.  93  Felsőstubnya.  73  Saskővár- 
alja, 84  Teplafő.  70  Körmöczbánya.  67  Saskő- 
székely,  74  Kövesmocsár,  64  Jálna.  74  Dal- 
losfűrész,  72  Zólyomkecskés,  75  Dobó,  66  Vas- 
cgetőkohó.  67  Dobróváralja.  67  Zólyom.  73 
Erdöbádony,  64  Reszterczebánya.  79  Felső- 
revucza,  70  Szelese.  64  Garamsálfalva.  65  Kal- 
lós. 70  Perhát.  67  Oszada.  62  Zólyomlipcse, 
75  Korytuiczafiirdó,  74  Háromrevucza,  67 
Luzsna,  74  Alsóluzsna.  72  Garamszeutandrás. 
78  Garainpéteri.  71  Jeczenye,  61  Rezsöpart, 
63  Kisgaram.  61  Karám.  76  Szikla.  62  Vidrás. 
80  Fajtö.  64  Bikás.  71  Dobrócs.  65  Benes- 
háza,  67  Gaspard.  64  Havasalja.  74  Maluzsina, 
78  Mihálytelek.  65  Erdőköz.  67  Gömörvég. 
71  Ny  usta.  77  Teplicska,  77  Ponikkohó,  79 
Rozsnyó,  84  Stósz,  71  Korompa,  75  Meczenzéf, 
62  Jászó,  73  Réka,  62  Felsőláncz,  75  Sacza, 

70  Delnekakasfalva,    70    Keczerpekléu,     75 


170 


78  Lemhéiiy.  67 
Kadnaborberek,  81 
109    Farkasrév.  33 


Keczerlipócz.  67  Vörösváfjás,  70  Varaniió,  72 
Tiba,  74  Gerény,  83  Felsőcioiiionya,  78  Nagy- 
láz,  74  Okeniencze,  (i!)  Kisberezna,  75  Nagy- 
Ijcreziia,  69  Turjareniete,  74  Sóhát,  75  Ökör- 
mező, 67  lllava.  70  Marsófalva.  69  Nagy- 
bicscse,  78  Turóczszentniárton,  78  Fenyőháza, 
61  Párnicza,  70  Revisne,  67  Kózsahegy,  74 
Pilszkü,  72  Lucski,  67  Lokcza,  105  Németlipcse, 
87    Vavrecska,    86    Naniesztó.    75   Bzlauicza. 

66  Zubrolilava,  69  H.jelipotok.  70  Turdossin. 
70  Bobró.  68  Alsólipnicza.  71  Trsztena.  76 
Zuberecz,  66  Felsőziibricza,  73  Jablonka,  65 
Liptóújvár.  83  Podvilk.  72  Királylehota.  68 
Szvarin,  67  Vicliodiia,  97  Feketevág,  69  Csorba, 
74  Szepesófalii,  73  Sárberek,  80  Leibicz,  75 
Podolin,  74  Tátraháza,  68  Eperjes.  76  Lipnik. 
79  Girali,  86  Patakújíaiii. 

116.  -«-s^  Motacilla   boarula   Penn.    —    I. 

67  Kőszeg,  60  Fertőfehéregyliáza.  II.  95 
Hódság.  81  Tárnok.  79  Ktmecse.  111.  75 
Szászkabánya.  73  Varcsáró,  84  Nagyág,  69 
Bráza.  71  Türkös,  69  Hosszúfalu.  71  Káinok. 

81  Ozsdola,  71  Lahincz,  57  Nagyenyed,  76 
8oniogyom,  84  Málnás. 
Kolozsvár,  79  Dosz.  87 
liélbor,  85  Nagybánya. 
Terehesfejéri)atak,  78  Havasniező.  IV.  (Í7 
Bodony,  81  Garamrév,  70  Balassagyarmat. 
Ilo  Msterenye,  79  Pétervására,  65  Sajókaza, 

82  Szentmihálykürtvélyes.  85  Brusztura.  76 
Gyertyánliget,  80  Hosszúpataktorkoiat.  78 
Znióváralja,  74  Körniöczbánya,  75  Dallostu- 
rész.  84  Felsőre  vucza,  65  Garamsál  falva.  70 
Oszada.  74  Háronirevncza.  70  Luzsna.  78 
.^Isóluzsna.  69  Karám,  73  Bikás,  76  Benes- 
háza,  74  Maluzsina.  63  Kisberezna,  65  lllava. 
92  Tnróczszentniárton.  60  Liptóújvár.  69 
Vichodna.  81  Tátraháza. 

117  ^-^  .Motacilla  flava  L.  —  1.  8()  Tiirje, 
37  üzsapaszta,  67  Somogii fújsz,  91  Zalagó- 
gánfa.  100  Rábapatona,  78  Patkányospuszta. 
II.  75  Kevevára.  tOS  l'chértcmploììi,  108 
Felsökabol,  82  Óverl)ász,  96  Temesvái-,  103 
Csórva,  85  Hódmezővásárhely.  92  Állampuszta, 
104  Szabadszállás,  87  Tárnok,  107  Sőreg,  77 
Mezőtúr,  84  Karczag,  81  Szerep,  87  Nyíregy- 
háza. 93  Kemecse.  III.  64  Szászkahámia,  112 
Felsövist.  86  Lippa,  93  Farkasrév,  116  Róna- 
szék,  96  FelsővisD.  IV.  64  Bodoiii/,  83  Garam- 
radnó,  112  Búrszentgyörgy.  118  Garamsál- 
falva,  69  Felsöláncz.  122  Sacza.  117  Turócz- 
szentmártou. 


1  Is    -«v^   Molacilla  iiiclaiioeo])]iala    Lu dt. 

—  H.  103  (h^erbász. 

119.  '~^  Kegulus  regulus  (L.).  —  1.  l7 
Kőszeg. 

120.  <^->  Accentor  ir.odularis  (L.).  —  II. 
87  Kelebia.  85  Nyíregyháza.  III.  93  Türkös, 
91  Kolozsvár.  84  Nagybánya.  IV.  98  Zólyom, 
96  Liptóújvár,  82  Tátraháza. 

121.  -<— >  Sylvia  nisoria   (Buchst.).    —    II. 

108  Királyhalom,    119  Budapest,    119   Nyír 
egyháza,   118   Ungvár.   III.  121  Türkös,  123 
Lippa.  IV.  117  Tavarna. 

122.  *~-^  Sylvia  simplex  Lath.  —  II.  Ilo 
Abony,  119  Budapest,  123  Ungvár.  III.  109 
Türkös,  121  Lippa,  I  IO  Kolozsvár.  IV.  123 
Tátraháza. 

123.  <->  Sylvia  Sylvia  (L.).  -  1.  110 
Kőszeg.  II.  110  (h'erbász,  108  Temesvár,  109 
Tárnok,  95  Nyíregyháza.  III.  109  Türkös. 
119  Lippa.  108  Kolozsvár.  IV.  115  Zólyom. 
123  Tátraháza. 

124.  <->  Sylvia  ciirrnca  (L.).  —  I.  104 
Kőszeg.  110  Zalagógánfa.  II.  108  Nagyvárad, 
96  Nyíregyháza,  104  Ungvár.  III.  109  Algyógy, 
110  Türkös,  96  Lippa,  102  Magyargorbó,  96 
Kolozsvár,  IV.  105  Sajókaza.  1 14  Tátraháza. 

125.  ^->  Sylvia  atricapilia  (L.).  —  I.  92 
Kőszeg,  117  Zulagógánfa.  115  Ferlőfehéregy- 
háza,  106  Patkányospuszta.  II.  104  Baba- 
puszta. 109  Overbász.  110  Hódmezővásárhely, 

109  Budapest,  117  Ungvár.  III.  98  Tyej,  98 
Algyógy,  114  Türkös,  107  Lippa.  100  Kolozs- 
vár." IV.  118  Sajókaza.  119  Zólyom.  124 
Sacza,   119  Tátraháza. 

126.  ■<— >■  Acroceplialiis  arnndinaceus  (L.). 

—  I.  llOKisherend,  97  Zalagógánfa.  II.  116 
Felsökabol,  121  Bellye,  116  Méhespetres,  107 
Hódság,  94  Overbász.  110  Temesvár,  116 
Nagybaracska.  114  Csórva.  104  Hódmezővá- 
sárhely, 112  Szabadszállás,  128  Tenke,  115 
Tárnok,    115    Kúnszentmiklós,    109   Mezőtúr, 

114  Nyíregyháza.  IV.   137  Sajókaza. 

127.  •>— >■  Acroceplialus  streperus  (Vieu^l.). 
^  II.  118   Harta. 

128.  ■<— >■  Acroceplialus  strcpenis  horti- 
colus  (N.iUM.).  —  II.  115  Overbász. 

129.  -<— *  Acroceplialus  palustris  (Hkchst.). 
II.  112  Tárnok,  123  Nyíregyháza.  III.  130 
Türkös,  124  Kolozsvár. 

130.  -<— >■  Calaiiiodus  sclioeiiobaeiiiis  (L.). 

—  II.   94    Overbász,    114    Nyíregyháza.   IV. 

115  Zólyom. 

23* 


ISO 


131.  <-^  Locus((>lla  fluTÍiifilis  Woi.f.  — 
I.  124  Kôs/,e<:.  IV.   12l'  Tavania. 

132.  "< — >■  Locustellii  iiiU'via  (Hodd.)  —  II. 
96  Overbász. 

133.  ■<— ^  H.v|»olais  liypolais  (L.).  —  II. 
118  Bal»apuszta.  III.  131  Lippa.  IV.  117 
Tavarna.    loT  'i'átraháza. 

134  * — >-  lMiylIosco|His  sibilator  Buchst.  — 
1. 1 13  Kösze-.  II.  108  ÓviTbász.  112  Budapest. 
104  Nyircgyliáza.  III.  103  Algyó-y,  104Tiirkös. 
108  Lippa,  109  Kolozsvár.  IV.  114  Tátrabáza. 

135.  -<— >  Fhylloscopus  trocliilus  L.  — 
I.  97  Kőszeg.  II.  80  Mabapuszta.  108  Overbász, 
91  Buiiapest.  101  Nyíregyliáza.  III.  98  Algyógy, 
104  Türkös,  98  Lippa.  IV,  98  Zólyom,"  114 
Tátraháza. 

136.  -<-^  Phjlloscopus  acreduia  (Pali,.). 
I.  95  Tékes,  93  Tűrje,  73  Kőszeg,  93  Körmend, 
74  Nagyczenk,  81  Bogyoszló,  78  Patkányos- 
puszia,  80  Páty,  94  Sikáros.  II.  87  Hódság, 
78  Babapuszta,  76  Overbász,  78  Mohol,  90 
Temesvár.  76  Gemencz,  90  Kelebia.  88  Csórva, 
78  Királylialoin,  83  Hódmezővásárhely,  84 
Kalocsa,  85  Állampuszta,  85  Gádoros,  80 
Tárnok,  122  Kúnszentmiklós,  81  Abony,  77 
Jiezőtiir,  81  Nagyvárad.  90  Szerep,  84  Buda- 
pest, 83  Nyíregyháza,  108   Szatmárzsadány , 

86  Kemecse.  87  Ungvár.  III.  102  Szászka- 
bánya,  82  Algyógy,  83  Alsóárpás.  83  Feiső- 
ucsa.  95  Türkös.  94  Lippa,  84  Magyargorbó. 
77  Kolozsvár,  96  Zsibó,  101  Naszód,  110 
Óradna,  93  Máramarossziget,  104  Farkasrév, 
123  Rónaszél;  89  Feisővisó.  IV.  83  Szada. 
132  Bodony,  97  Kistapolcsány,  84  Garani- 
rudnó,  95  Bakabánya,  97  Alsóhámor,  96 
Korpona.    81    Magasmajtény.    91   Kisterenye, 

87  Pétervására,  79  Hajiikaza.  88  Znióváralja. 
91  Kövesniocsár.  109  Zólyom,  92  Szelese, 
110  Garamsálfalva,  81  Perliát,  84  Zólyom- 
lipcse, 88  Rezsőpart,  88  Kisgarain.  91  Vidrás, 
91  Fajtő,  97  Dobrocs,  86  Meczenzéf,  96  Liptó- 
üjvár,  92  Szi'pesófalu,  87Tátraliáza;84  Eperjes. 

137.  "í— >  Tardus  toríinatiisalpe.slris  Brhm. 
—  I.  69  Patkán\ospnszta.  II.  86  Babapuszta. 
80  Temesvár,  101  Állampuszta.  88  Mezőtúr. 
III.  73  Türkös,  87  Sósmező,  71  Bihardobrosd, 
93  Zsibó.  84  Bélbor,  79  Havasmező.  IV.  77 
Valkó,  70  lluszt,97Németmokra.  73  Királymező, 
63  Kőrösmező.  110  Bród.  88  Znióváralja.  85 
Perhát,  88  Szikla.  US  Sacsa    91  Liptóújvár. 

138.  <^  Turdiis  merula  L.  —  II.  68 
Hódmezősáriiely,  56  Mezőtúr,  71  Nyíregyháza. 


III.  66  Türkös.  57  Nyárádremcte.  80  Gyer- 
gyótölgyes,  63  Farkasrév.  IV.  61  Kürö.-íinczö. 

72  Sóskás,  51  Znióváralja,  86  Rezsöpart.  83 
K ororapa    67  Rózsahegy,  67  Tátraháza. 

139.  -wt->  Turdus  pilaris  L.  —  I.  72  Kő- 
szeg, 110  Zalagógánfa.  39  Csorna.  II.  61 
Overbász  (utolsó  —  letzte),  47  Baja,  75  Harta, 
103  Ungvár    III.    77  Algyógy,  26  Kolozsvár. 

IV.  76  Zólyom,  89  Tátraháza  (utolsó  —  letzte). 

140.  GD  Turdus  viscivorus  L.  —  I.  60 
Béllye.  IV.  60  Kőrösmező,  65  Tátraháza. 

141.  ■«-'^  Turdus  iliacus  L.  —  1. 58  Kőszeg. 
II.  95  Babapuszta.  71  (Jverbász,  77 Királyhalom. 

73  Nyíregyháza.  IV.  67  Gödöllő.  93  Tátraháza. 

142.  ->—>■  Turdus  uiusicus  L.  —  I.  74  Kő- 
szeg. 108  Zalagógánfa.  117  Gicz,  65  Nagy- 
czenk, 74  Bogyoszló.  II.  74  Bajaszentistván, 
75  Tárnok,  92  Nagyvárad,  74  Budapest,  71 
Nyíregyháza,  82  Ungvár.  III.  70  Algyógy, 
9Í  Türkös.  72  Lippa.  76  Gyergyóholló.  IV.  81 
Zólyom,  65  Szikla,  80  Liptóújvár.  80  Tátraháza. 

143.  -«-^  Montifola  saxatilis  (L.^.  —  1.  103 
Visegrád.  II.  76  Mezőtúr.  III.  107  Szászka- 
bánya,  112  Tiszafa,  129  Petrozsény,  121 
Türkös.  IV.  107  Szada,  100  Bodony,  105 
Znióváralja,  108  Garamsálfalva. 

144.  -<— >  Saxicola  oenanthe  (L.).  —  I.  89 
Kisliereiid.  86  Bogyoszló.  92  Patkányospuszta. 

II.  116  liezsőháza,  116  Nagyhecsherek,  98 
Antalfalva.  104  Overbász.  101  Temesvár,  85 
Királyhalom,  87  Tárnok.  89  Szerep,  91  Tisza- 
tarján, 98  Nyíregyháza.  III.  96  Algyógy,  93 
Türkös,  92  Lippa,  88  Kolozsvár.  IV.  102  Kürt, 
102  Gödöllő.  95  Pétervására.  97  Zólyom.  90 
Garamsálfalva,  115  Sacza,  94  Szepesófalu, 
102  Tátraháza,  94  Eperjes. 

145  -t->  Pratincola  rubetra (L.).  —  II.  104 
Overbász,   100  Harta.  74  Tárnok,  75  Ungvár. 

III.  100  Türkös,  93  Lippa.  117  Kolozsvár.  IV. 
119  Zólyom.  117  Liptóújvár.  116  Tátraháza. 

146.  -<— *  Pratincola  ruhicola  (L).  —  I. 
100  Kisherend.  80   Kőszeg.  II.  82  Overbász, 

80  Temesvár,  74  Tárnok,  81  Nagyvárad,  92 
Tiszatarján.  73  Nyíregyháza.  III.  80  Algyógy, 

81  Türkös,  77  Lippa,  7 1  Kőrösljánya,  76  Kolozs- 
vár, 84  Nagybánya,  96  Feisővisó.  IV.  73  Szada, 
87  Pétervására,  69  Sajókaza,  89  Zólyom,  92 
Eperjes. 

147.  ^->  Ruticilla  tithys  (L).  -  I.  78 
Kőszeg,  81  Körmend,  92  Patkányospuszta. 
II.  91  Hódság,  86  Gemencz,  81  Királyhalom, 
93  Hódmezővásárhely,  101  Állampuszta,  118 


181 


KúnnzentmiJilós.  100  Me/.ötúr.  97  Nyíresvlinza. 
Hl.  1U5  Felsövisó.  IV.  101  llodoiiy,  84  Garain- 
nidnó.  81  Zsariióczatelep.  116  Magaslak,  93 
Korpoiia.  78  Ma.<;asinajtéiiy.  102  Pétervására, 
99  Huszt,  101  Taraczkraszna,  79  Kőrösniező, 
88  Biirszeiitgyiirgy,  98  Bród,  S'ò  Znióváralja,  9- 
Körrnöczbánya.  98  Jálua,  80  Szelese,  81  Garam- 
sálfalva,  88  Perliát.  80  Zólyonilipcse.  83  Garam- 
szent  and  rás,  77  Rezsü]jart.  77  Kisgaram.  73 
Benesliáza,  74  Havasalja,  84  Meczenzéf,  110 
Túrúczszentmárton.  79  Liptóújvár,  76  Szepes- 
ófalii,  80   Lipnik,  84  Tátra  háza.  77  Eperjes. 

148.  "« — >  Kuticillii  plioenicura  (L.).  —  !. 
80  Márczadópuszta,  92  Kőszeg,  104  Hegyhát- 
gyertyános, 71  Káld,  86  Kismarton.  85  Bo- 
gyoszló,  85  Patkányospuszta.  II.  98  Hódság, 
75  Babapuszta.  99  Geniencz,  87  Csórva,  88 
Hódmezővásárhely,  100  Solt,  103  Állampuszta 

115  Gádoros,  100  Tárnok,  Í12  Ki'mszent- 
mikiós,  92  Sőreg,  82  Abony,  100  Mezotiír, 
93   Nyíregyháza,    97    Kemecse,    96    Ungvár. 

III.  93  Tyej,  100  Tiirkös,  97  Lippa,  91 
Segesvár,  89  Kolozsvár,  111  Zsibó,  99  Mára- 
marossziget.    114    Farkasrév,   104   Felsővisó. 

IV.  94  Szada,  95  Gödöllő,  127  Bodony,  83 
Garamrudnó.  113  Magaslak,  95  Korpona,  89 
Magasniajtény,  92  Péiervására,  84  Kanímecz. 
95  Németmokra.  91  Kőrösmező,  97  Láposmező. 
114  Bród.  106  Znióváralja.  117  Felsősiubnya, 
111  Körmöc/.bánya,  82  Garamsálfalva.  78 
Sacza.  93  Turóczszentmárton,  93  Lip'.óújvár, 

116  Táiraházii,  93  Eperjes. 

149.  "^^*  Erithacus  rubeinla  (L.).  —  1. 
84  Pécsvárad.  80  Kőszeg,  82  Bog.\  os/ló.  II. 
80  Kelebia,  78  Királylialom,  73  Hódmező- 
vásárhely, 89  Kalocsa.  71  Tárnok.  77  Nyír- 
egyháza, 78  Ungvár.  III.  79  Algyógy,  73 
Tiirkös,  74  Lippa,  78  Kolozsvár,  87  Felsővisó. 
IV.  82  Gödöllő.  79  Sajókaza.  95  Huszt,  81 
Zólyom.  81  Garamsálfalva. 81  Rezsőpart, 86 Kis- 
garam, 84  Lipióújvár,80  Tátraliáza,72  Eperjes. 

150.  -< — >  Cyanecula  cyaneciila  Wolf.  —  II. 
92  Tárnok.   lA'.   109  Zólyom. 

151.  < — >  Lnscinia  luscinia  (L.).  —  1.  106 
Csurgó,  86  Márczadó|)iiszta,  102  Kaposvár, 
111  Pécsvárad,  105  Milej.  108  Győrvár,  110 
Nagykapornak,  115  Padár,  111  Tűrje,  106 
Uzsapuszta.  110  Tapoicza,  107  Somogyfajsz, 
109  Németijjvár,  122  Kőszeg,  106  Borsinonos- 
tor,  111  Körmend,  118  Locsmánd,  112  Csep- 
reg.  110  Vasvár,  99  Oloszka,  95  Hegyhát- 
gyertyános,  105  Nyögér,  109  Káld,  113  Zala- 


gógánfa  llOGicz,  105  Várpalota,  121  Savanyú- 
kút, 117  Pctöfalva.  111  Szarvkő,  111  Czin- 
falva.  112  Szentmargitbánya,  101  Fertofehér- 
egyháza.  107  Malomháza,  102  Nagyczenk. 
104  Barátudvar.   116  Hövej.    111    Bogyoszló. 

106  Csorna  118  Rábapatona,  111  Gyirmóth. 
117  Patkányospuszta,  94  Komárom,  109 
Bókod,  106  Tóváros.  105  Tarján.  111  Mogyo- 
rósbánya 111  Páty,  111  Pilismarót,  111  Öiká- 
ros.  I!.  104  Pancsova.  101  Vojiovicz,  99  Keve- 
vára.  111  Fehértemplom,  100  Palona,  100 
Felsőkabol,  104  Mohács,  94  Bellye.  106  Hód- 
ság, 110  Babapuszta.  101  Temesvár,  100 
Gyüreg.    92    Bajaszentistván,  104    Gemencz, 

108  Kelebia.  111  Csorna  96  Királyhalom, 
117  Bezdin,  113  Borosjenő,  107  Borossebes, 
113  Solt.  105  Pusztanána.    108  Állampuszta, 

107  Pákozd,  112  Tárnok.  118  Kúnszentmiklós, 

109  Sőreg,  114  Abony,  91  Mezőtúr.  101  Jász- 
alattyán,  111  Szerep,  101  Nagyvárad,  108 
Budapest,  105  Nyíregyháza,  110  Szatmár- 
zsadány,  103  Jíikola,  111  Kemecse,  117 
Lazony,  116  Ungvár.  III.  108  Felsnpozsgás, 

111  Szászkabánya,  106  Berzászka,  108  Bánya, 

108  Szinicze.  109  Szilas.  9V  Szolcsva,  111 
Lippa.  110  Mészdorgos  109  Tótvárad,  114 
Bihardobrosd,  112  Belényes.  116  Szatmárhegy, 

112  Fehérszék,  118  faraczköz,  108  Mára- 
marossziget,  116  Farkasrév,  117  Rónaszék. 
IV.  107  Madár,  111  Kürt,  109  Csolnok,  92 
Zebegény,    109    Kóspallag,    106  Nagymaros, 

110  Kerepes,  108  Váczbottyán.  100  Szada, 
100  Gödöllő    110  Galgamácsa,  108  Egerszeg, 

109  Valkó,  110  Bodony,  113  ^Isórécsény, 
102  Aranyosmarót,  108  Kistapolcsány,  113 
Újbánya,   114  Garamrudnó,    122    Bakabánya, 

111  Perőcsény,  98  Fúrassa  122  Korpona,  110 
Balassagyarmat,  119  Losoncz,  111  Kisterenye, 

108  Rimaszombat.  102  Pétervására.  103  Sajó- 
kaza, 109  Huszt,  110  Szentmihálykörtvélyes, 

109  Kaminecz,    121    Dombó,  110   Trencsén, 

117  Bán,  117  Geletnek,  125  Znióváralja,  122 
Felsőstubnya.  110  Jálna,  115  Zólyom,  106 
Garamsálfalva,  117  Zólyomlipcse,  113  Meczen- 
zéf. 117  Felsőláncz,  110  Sacza,  112  Varannó, 

118  Tavarna,  127  Turjaremete,  108  Eperjes. 
152.  < — >-  Luscinia  phiiniiiela  (Bechst.)  — 

II.  135  Ungvár.  III.  107  Tyej,  109  Algyógy, 
108  Segesvár,  110  Szászkézd,  109  Szász- 
keresztúr,  109  Lemhény.  107  Kolozsvár,  117 
Kékes,  110  Alsómocsár.  121  Dosz,  115  Zsibó, 
115  Gáncs.  114  Naszód. 


182 

Az  1912/1913.  évi  télen  áttelelt  fajok  jeg-yzéke. 
Verzeichnis  derjenig-en  Arten,  welche  im  Winter  1912  1913  überwinterten. 

1.  Colyiiibns  tlnviatilis    I'unst.  —  Overbász. 

2.  Laius  ridiltiiiidiis  1.     —  Rezsőháza.  Nagybecskerek.  Overbász. 

8.  Anas  bosclias  L.         Zahíjíógánra,  Kozsőiiáza.  Nagybecskerck,  Overbász. 

4.  Anser  faltalis  I^atií.         Xagybecskerck.  Hczsnliáza.  Zalagógáiifa,  Kőszeg.  Overbász. 

5.  Vanclliis  vaneiliis  L.  —  Zalagógáiifa. 
().  Totanus  ochro|nis  (L.).  —  Kőszeg. 

T.  Nnnieniiis  arciiatus  (L.).  ~  Rezsőháza,  Nagybecskrrek,  Overbász. 

S.  Scolopax  nisticola  (L.).         Bogyoszló.  Hi'llyf.  Szászkabánya. 

!).  Hallus  aqiiaticus  L.   ~  Overbász. 

10.  Oallinula  chioroiMis  (L).  —  Overbász. 

11.  Fiilica  atra  L.  —   Bellye.  Overbász. 

1:.'.  IJotaiiriis  stellarls  (L.).  —  Bellye.  Overbász. 

13.  Ardea  cinerea  L.  —  Kőszeg,  Nagybecskerek,  Bellye,  Kopács,  Bajaszentistván.  Kalocsa. 

14.  Cohnnba  oenas  L.  —  Rezsőháza.  Nagybecskerek,  Overbász,  Szászkabánya. 

15.  Coluinba  palunibus  L.  —  Zalagogánfa. 

16.  Circus  cyaneus  (L,.).  —  Overbász,  Zalagogánfa. 

17.  Buteo  buteo  (L.).  —  Zalagogánfa,  Bogyoszló.  Rezsoháza. 

18.  Aquila  maculata  (Gm.).  —  Kolozsvár. 

19.  Cerchneis  tinnunculus  (L.).  —  Zalagogánfa,  Bogyoszló,  Bajaszentistván,  Kőszeg,  Zólyom. 

20.  Sturnus  vulgaris  L.  —  Overbász. 

21.  Fringilla  coelehs  L.   —  Bogyoszló,  (Jverbász,  Szászkabánya,  Algyógy,  Kolo/.svár. 

22.  Chlorls  chloris  (L.).  —  Overbász,  Kőszeg,  Kolozsvár. 

23.  Emberiza  calaudi-a  L    —  Overbász. 

24.  Emberiza  sclioeniclus  L.  —  Overbász. 

25.  Alauda  arvensis  L.  —  Kőszeg.  Bogyoszló,  Overbász,  IMosnicza. 

26.  Anthus  pratensis  (L.).    —  Overbász. 

27.  Motacilla  alita  L.  —  Overbász. 

28.  Motacilla  boarula  Penn.  —  Borostyánkő,    Szászkabánya,    Frlvác/.a.    Körösbánya.    Risku- 
licza,  Brád.  Boicza,  Blezsény,  Magastuajtúny,  Lakompak. 

29.  Turdus  menila  L    —  Zalagogánfa,  Bogyoszló,  Bajaszenlistván.  Kolozsvár,  Pétervására. 
30-   Erlthacus  rubecula  (L.).  —    Kőszeg,  Overbász.  Algyógy. 


183 


Miiir.Viirorszáí;  vonulási  naptára  a  történeti  anyaç 
alapján  (l!H:i-iiï  bezánilai;),  a/  Ií>l.'5.  cv  jellciíc, 
a  tf'riilct  nififszáiiásánalí,  ül.  »/.  átvonulásnak 
■-  időtartama. 


Zuiïskalendcr  Ünsrarns   auf  Orund  dos   liistori- 

sclien  Matcriales  (inkiuslvf  lí»l:{),,Iiilin'scharakter 

für  lin;{,   Zeitdauer  der  Uesiedelun^,    resp.  des 

Durchzusfes. 


O      C3 


M) 

1  1 
12 
l:i 
14 
15 
Ili 
17 
IS 
11) 
lid 
21 
22 
23 
24 
25 
2(j 
27 

2  S 
29 
30 
.il 

;î2 

35 
36 
37 
38 
39 
40 


K.-i.j 


Alt 


Alias  boschas   L. 
Buteo  buteo  (L.)  . 
Anas  creeca   L.    . 
Columba  ociias  L. 
Alauda  arvcnsis  L.   . 
Dalila  acuta  (L.) .      .      . 
\'anellus  vanelhis  (L.)    . 
Alauda  arborea   L.    . 
Aiiser  aiiser  (L.)  . 
Eiiiberiza  calandra  L.    . 
Sturnus  vulgaris  L.  . 
Anas  penelope  L. 
Larus  ridibundiis  L. 
Fulica  atra   L.      .      .      . 
Turdus  inerula  L. 
Columba  palumbus  L.    . 
Fuligula  nyroca  (Güld.) 
F'alco  lanarius  L 
Friiigilla   eoelebs    L.  . 
Nunienius  areuatus   (L.) . 
Circus  cyaneus  (L.)  . 
Fuligula  ferina  (íj.)   . 
MütaciUa  alba  L. 
Larus  canus  L.    .      .      . 
Alias  querquedula  L. 
Galliiiago  gallinago  (L.j. 
Ardea  alba  L.      .      .      . 
Cercbneis  tinnuiieulus  (L. 
Emberiza  sclioeniclus  L. 
Anas  streperà  L. 
Turdus  niusicus  L.   . 
Chioris   eliloris   (L.)    . 
Erismatura  leueocephala  (Se 
Milvus  iiiilvus  (L.)     . 
Pavoncella   pugnax   (L.)  . 
Totanus  totanus  (L.) 
Turdus  iliaeus  L. 
Gallinago  gallinula  (L.)  . 
Larus  argentatus  JíkOnn 
Pratincüla  rubicola  (L.) . 


OP. 


Történet  i 
közép 

Historisches 
Mittel 


Febr.  28 

Mart.      4 

ő 

„         5 

„        6 

7 

„  8 
8 
8 

„  9 

„  9 

,  10 

„  10 

„  11 

„  11 

•„  12 

„  12 

„  12 

.  13 

„  13 

„  13 

„  1^ 

„  15 

.,  15 

„  16 

,  16 

„  16 

„  17 

.  17 

„  18 

„  19 

„  19 

„  19 

„  19 

„  19 

„  20 

,  20 

.,  20 


lyio.  évi 

liözép 

Mittel  für 
1913 


Mart. 
Febr. 
.Mart. 


Febr. 
Mart. 


G 

21 

4 

3 

7 

12 

4 

!) 

1 

5 

9 

22 

28 

4 

9 

3 

7 


Mart.    12 


Mart.  13 

Mart.  10 

„  14 

Mart.  20 


Mart.   16 
,       27 


Mart.  11 

„  17 

„  16 

Mart.  21 


Az  191:!.  év 
jellege 

Ziigseharakter 
des  Jahres  1913 


Késő 

Korai 

Megfelelő  — 

Megfelelő  - 

Megfelelő - 

Késő 

Korai 

Megfelelő  — 

Korai 

Korai 

Megfelelő  - 

Korai 

Korai 

Korai 

Megfelelő  — 

Korai 

Korai 


~  Spät 

—  Früh 
Entsprechend 
Entsprechend 
Entsprechend 

—  Spät 

—  Früh 
Entsprechend 

—  FriUi 

—  Früh 
Entsprechend 

—  Früh 

—  Früh 

—  Früh 
Entsprechend 

—  Früh 

—  Früh 


A  megazállás,  ill,  átvonulás 

idötai'tuiiia  napokban 
Zeitdauer  der  Besiedeluni,' 
resp.  des  Durchzuges  in 
Tagen 


a  történeti  anyag  101:i-])an 

tanusásia  szerint  im 

laut  dem  liistori-  Jaliro 

sehen  Materiale  i91  •• 


Megfelelő  -  Entsprechemi 
Korai  —  Früh 


Megfelelő  — Entsprechend 

Korai  —  Früh 
Megfelelő  -Entsprechend 

Késő  —  Spät 


Megfelelő  -  Entsprechend 
Késő  —  Spät 


Korai  —  Früh 

Megfelelő  —  Entsprechend 

Korai  —  Früh 

Megfelelő  — Entsprechend 


70 
74 
68 
S9 
93 
70 
92 
66 
90 
68 
76 
78 
61 
86 
78 
90 
()3 
SO 
58 
79 
78 
61 
87 
63 
66 
71 
110 
101 
70 
85 
74 
46 
66 
98 
61 
91 
75 
62 
38 
64 


184 


Faj 


Alt 


G      sí 


Történeti 
közép 

Historisches 

iMiltel 


1913.  évi 
kö'/pp 

Mittel  für 

iyi:î 


Az  1913.  év 

jellege 

Zugscharakter 
des  Jahres  191.'! 


A  megszállás,  ill.  átvonulás 

időtartama  napokban 

Zeitdauer  der  Bcsietlchin^ 

rcsp.  des  Durchzuges  in 

T»gon 


a  történeti  anyag 
tanúsága  szerint 
lant  dem  histori- 
schen Materiale 


41 

42 
43 
44 
45 
46 
47 
48 
49 
r,0 
51 
52 
53 
54 
55 
56 
57 
58 
59 
60 
61 
(;2 
63 
64 
65 
66 
67 
6S 
69 
70 
71 
72 
73 
74 
75 
76 
77 
78 
79 
80 
81 
82 
S3 
84 
85 


Scolopax  i'usticola   \, 
Botaunis  stellai'is  (I.  i    . 
Charadi'ius  hiaticola  L    . 
Fiiliguia  fuligula  (L.) 
Motacilia  boarula  Pünn  . 
Erithacus  rubecula  (L.)  . 
Authus  pratensis  (L.). 
Colymbus  Cfistatus   L.    . 
Fuligula  marila  (L.)  . 
Limosa  limosa  (L.)    . 
Numenius  phaeopus  (L.) 
Circus  aeruginosus  (L.)  . 
Phalacrocorax  carbo    (L.)    . 
Charadrius  pluvialis  (L.) 
Circus  pj'gargus  (L.) 
Spatula  clypeata  (L.) 
Ardea  cinerea  L.       .      .      . 
Gnis  grus  (L.)      .... 
Colymbus  fluviatilis  Tunst. 
Rallus  aquaticus  L.  . 
Totanus  ochropus  (L.)    . 
Accentor  modularis  (L.) 
Numenius  tenuirostris  Vieill. 
Rissa  tridactyla  (L.) 
4'otaniis   nebularius   Gunn.    . 
Colymbus  griseigena  Bodd. 
Circus  inacrurus  Gm. 
Gùllinago  major  Gm. 
Turdus  torquatus  alpestrisBRUM 
Charadrius  alexandrinus  L. 
Calaniodus  melanopogon  Tem.m 
Ruticilla  tithys  (L.).  . 
Totanus  f'uscus  (L.) 
Tringa  alpina  L. 
Ciconia  ciconia   (L.)  . 
Ci  conia  nigra  (L.) 
Motacilia  flava  L. 
Phylloscopus  acredula  (Pall.) 
Circaëtus  gallicus  (Gm.) 
Colymbus  nigricollis  (Bkhm.) 

Emberiza  eia  L 

Gallinula  cliloropus  iJj.) 
Milvus  migrans  (Bodd.)  . 
Ardea  purpurea  L.    . 
Haematopus  ostrilegus  L.    . 


Mari.  20 
21 
„  21 
„  21 
..  21 
„  22 
„  23 
„  23 
„  23 
.  23 
„  23 
.  24 
„  24 
„  25 
„  25 
.  25 
,  2G 
.  26 
,,  27 
„  27 
27 
.,  28 
28 
2S 

',       28 

29 

.       30 

„     ;^o 

„       30 


Apr. 


Mar».    IS 
..       15 


Mart  16 

„  21 

.  IG 

-  13 


Mart.   20 


Mart    20 
.       25 


Mart.   22 
..       30 


Mart    29 
..       24 


Mait.   28 


Apr.        1 

5 

„         6 

Mart.   29 


Mart    30 


Mart.  28 


Mcgrelelö  -Entsprechend 
Korúi  —    Fr  üli 


Komi  —  Früh 

Megfelelő    Entspreciicnd 

Komi  —   Früh 

Komi  —   Fr  Uli 


Komi  —    Früh 


Komi  —    Früh 
Megfelelő  -  Entsprechend 


Komi  —   Früh 
Megfeleli)  -  Entspreelieiid 


Megfelelő  — Einsprechend 
Korai  —  Friili 


Komi         Früh 


Megfelel  .— Entsprechend 

Késő  -  Spät 

Késő  —  Spät 

Korai  —  Früh 


Korai  —  Früh 


Komi  —  Früh 


94 
87 
58 
73 
78 
63 
81 
62 
65 
57 
56 
53 
63 
61 

106 
87 

105 
91 
70 
82 
82 
68 
37 
10 
70 
4'.) 
61 
69 
70 
7  s 
52 
68 
67 
68 

109 
58 
71 
70 
41 
56 
69 
90 
90 
73 
27 


185 


3  "2 

■Ti  o 

O  rt 

«3  J 


Faj 


Art 


se, 

s  7 

88 

89 

90 

91 

92 

93 

94 

95 

96 

97 

98 

99 

100 

101 

102 

103 

104 

105 

106 

107 

108 

109 

HO 

111 

112 

113 

114 

115 

116 

117 

118 

119 

120 

121 

122 

123 

124 

125 

126 

127 

128 

129 

130 


Ortygometra   parva    (Scop.) 
Ortysometra  pusilla    (Pai.l.) 
Cj-anecula  leucocyanea  (Brehm 
Nycticorax  nycticorax  (L.) 
Platalea  leucorodia  |L.) 
Saxicola  oenantlie  (L.) 
Aquila  maculata  Gm. 
Charadrius  dubius  Scop 
Phalacrocorax  pygmaeus  (Pali, 
Ruticilla  phoenicura  (L. 
Hirundo  rustica  L.   . 
Pandion  haliaëtus  (L.) 
Totanus  hypoleucus  (L. 
Tringa  minuta  Leisl.     . 
Totanus  glareola  (L.)     . 
Totanus  stagnatilis  Bechst 
Calamodus  aquaticus  (Gm. 
Falco  subbuteo  L. 
Oedicnemus  oedicnemus  (L.) 
Ortygometra  porzana  (L.) 
Phyiloscopus  trochilus  (L.) 
Serinus  serinus  (L.) 
Upupa  epops  L.   . 
Aquila  clanga  Fall.  . 
Anthus  triviális  (L.) . 
Himantopus  himantopus  (L.) 
Ardea  garzella   L.     . 
Jynx  torquilla  L 
Antlius  campestris  (L. 
Chelidonaria  urliica  (L.) 
Pratincola  rubetra  (L. 
Sylvia  curruca  (L.)   . 
Aquila  pennata  Gm.  . 
Cuculus   canorus  L.  . 
Recurvirostra  avocetta  L 
Locustella  luscinioides  (Sav  ) 
Sterna  hirundo  L. 
Olivicola  riparia  (L.) 
Luscinia  luscinia  (L.) 
Muscicapa  collaris  Bechbt. 
Phyiloscopus    sibilator    Bechst 
Plegadis  falcinellus  (L.) 
Monticola  saxatilis  (L.)  , 
Muscicapa  atricapilla  L. 
Calamodus  schoenobaenus  (1^  ) 


Történeti 
közép 

Historisches 
Mittel 


Apr.       5 

„         6 

.         6 

ö 

6 

7 
7 
7 
7 
8 


8 
9 
9 
10 
10 
10 
10 
10 
10 
10 
11 
12 
13 
14 
14 
15 
15 
15 
15 
16 
16 
16 
17 
17 
18 
18 
18 
18 
18 
19 
19 
20 


1913.  évi 
közép 

Mittel  für 
19i:^ 


Mart.  28. 

Mart.  27. 

Apr.  5 

Apr.  5 

Apr.  7 

„  7 

Apr.  S 


Apr.     10 


Apr.       9 
7 


Apr.     1 1 


Az  1913.  év 
jellege 

Zugscharakter 
des  Jahres  191:! 


Korai  —  Früh 

Megfelelő  -  Entsprechend 

Megfelelő-  Entsprechend 

Megfelelő— Entsprechend 
Késő  —  Spät 

Megfelelő  -  Entsprechend 


Megfelelő  -  Entsprechend 


Megfelelő  -  Entsprechend 

Korai  —  Fr  üli 
Megfelelő  -  Entsprechend 

Megfelelő  -  Entsprechend 


A  megszállás,  ill.  átvonulás 

időtartama  napoklian 
Zeitdauer  der  Besiedelung 

resp.  des  Durchzuges  in 
Tagen 


Apr.     10  I  Komi  —  Früh 


Apr.     15 

„       15 
„       15 


Megfelelő  Entsprechend 
Megfelelő  Entsprechend 
Megfelelő  -  Entsprechend 


Apr.     14  Í  Megfelelő- Entsprechend 


Apr.  15 

,,  12 

„  19 

„  18 

,.  18 


Apr.     20 
„       21 


Megfelelő  -  Entsprechend 

Korai  —  Früh 
Megfelelő  -  Entsprechend 
Megfelelő  —  Entsprechend 
Megfelelő  -  Entsprechend 

Megfelelő  -  Entsprechend 
Mes  felelő- Entsprechend 


a  líirténeti  anyag 
tanúsága  szeiint 
laut  dem  histori- 
sohen  Materiale 


113 
44 
50 
67 
62 
81 
75 
72 
28 
66 
85 
60 
69 
29 
69 
65 
45 
72 
59 
68 
71 
59 
68 
71 
65 
59 
87 
67 
58 
74 
70 
88 
SO 
66 
64 
68 
64 
77 
59 
64 
62 
52 
66 
57 
55 


Aquila  XXI. 


24 


18ß 


Soi>zám 
Laufende  Nr. 

Faj    —    Art 

Történeti 

közép 

Historische.< 

Mttel 

191.J.  évi 
közép 

Mittel  für 
1913 

A/.  l!ii:j    ('v 

jellege 

Zugseharakter 

des  Jahres   1913 

A  megszállás,  ili 

iilőlarlama  nap 
Zfildauer  der  Bea 
rcsp.  lies  Durch 
Tagen 

átvonulás 
okban 
iedeiuii^ 
íuges  in 

Tsia-ban 

ini 

Jahr. 

1913 

a  türténeli  anyag 
tanúsága  »xerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

131 

Cerchneis  vespertiiius  (L.) 

Apr 

20 

Apr.      1 8 

JMegfelelö    Entsprechend 

77 

20 

132 

Sylvia  atricapilla  (L.)     . 

20 

„       20 

JMegfelelö    Entsprechend 

64 

33 

133 

Tringa  subarciiata  (GClu.)  . 

» 

20 

— 

— 

58 

— 

134 

Acrocephaliis  aniiulinaceus  (L.) 

» 

21 

Apr.     22 

Megfelelő     Entsprechend 

51 

35 

1  35 

Turtur  turtur  (L.)     .... 

» 

21 

„       27 

[           Késő  -   Spät 

79 

36 

136 

Ardea  ralloides  Scop.     . 

» 

22 

„       15 

1         Eorai  —   Ftiih 

62 

22 

137 

Lai'us  miiiutus    Fall. 

« 

22 

— 

— 

67 

— 

138 

Luseinia  phrlomela  (Brchst.)    . 

„ 

22 

Apr.    23 

Megfelelő  -  Entsprechend 

47 

29 

139 

Sylvia  Sylvia  (L.)      .... 

» 

22 

.       21 

Megfelelő     Entsprechend 

71 

19 

140 

Glareola  pratincola  (L.) 

» 

23 

— 

— 

44 

— 

141 

Hydrochelidon  nigra  (L.) 

n 

23 

— 

— 

77 

— 

142 

Sterna  minuta  L 

n 

23 

— 

— 

61 

— 

143 

Coracias  garrula  L 

» 

24 

Apr.    26 

Megfelelő  -  Entsprechend 

73 

36 

144 

Pisorhina  scops  (L.) 

» 

24 

— 

— 

46 

— 

145 

Cerchneis  cenchris   (Nadm.) 

„ 

25 

— 

— 

20 

— 

146 

Sylvia  simplex  Lath. 

n 

25 

Apr.    26 

Megfelelő  —  Entsprechend 

62 

15 

147 

Caprimulgiis  europaeus  (L.) 

y, 

26 

H       25 

Megfeleli  ~  Entsprechend 

57 

43 

148 

Acrocephalus  streperus  (Virili,.) 

1, 

27 

— 

— 

50 

— 

149 

Ardetta  minuta  (L.)  .... 

» 

27 

Apr.     27 

Megfelelő  — Entsprechend 

74 

29 

150 

Locustella  naevia  (Bodd.)     . 

V 

28 

— 

— 

55 

— 

151 

Micropus  apus  (L.)    .... 

)) 

28 

Mai        3 

Késő    -  Spät 

76 

33 

152 

Oriolus  oriolus  (L.)  .... 

V 

28 

Apr.     29 

.Megfelelő-  Entsprechend 

58 

33 

153 

Pernis  apivoi'us  (L.)            .      . 

\ 

28 

— 

73 

— 

154 

Anthus  cervinus  (Pai.l.)  . 

29 

— 

— 

51 

— 

155 

Muscicapa  grisola  L.      .      .      . 

V 

29 

Apr.     26 

Ko  idi  —  Früh 

53 

36 

156 

Colymbus  auritus  (L.)   . 

, 

30 

— 

— 

77 

— 

157 

Coturnix  coturnix  (L  )     .      .      . 

Mai 

1 

M  Mi        2 

Megfelelő-  Entsprechend 

78 

51 

158 

Lanius  minor  Gm.      .... 

1 

.          1 

Megfelelő-  Entsprechend 

58 

22 

159 

Hydrochelidon  leucoptera 

(Mkihn.  et  ScHiNZ.)     . 

11 

2 

— 

— 

42 

— 

160 

Hypolais  liypolais  (L  )    .      .      . 

î) 

2 

Mai        6 

Késő       Spät 

60 

20 

161 

Lanius  collurio  L 

n 

2 

„          1 

Megfelelő     Entsprechend' 

6.") 

31 

162 

Locustella  fluviatilis   Wölk. 

') 

2 

— 

— 

74 

— 

163 

Merops  apiaster  L 

î,' 

3 

— 

— 

57 

— 

164 

Sylvia  nisoria  (Bechbt.) 

3 

Apr.    28 

Korai  —  Früh 

45 

16 

165 

Lanius  senator  L 

„ 

4 

— 

— 

33 

— 

166 

Acrocephalus  palustris  (Bechbt.) 

» 

6 

— 

50 

— 

167 

Grex  crex  (L.) 

n 

6 

Mai       6 

Megfelelő  -  Entsprechend 

85 

42 

168 

Muscicapa  parva  (Bechst.)  . 

7) 

7 

— 

■ — 

49 

— 

169 

Hydrochelidon    hybrida   (Pall.) 

» 

14 

— 

— 

30 

— 

187 


Fiìffgelék. 

(Horvát  iiiegtigyelések  191.'ì  tavaszán.) 


Anhang. 

(Kroatische  Beobachtungen  im  Frühjahre  1913.) 


1.  Anas  Itoschas  L.  80  Zengg.  2.  Ardea 
cinerea  L.  69  Draiianec,  87  Gnidina.  75 
Moiiivii".  f)4  Naracp.  75  Tikár.  3.  Chelidona- 
ria  iirbica  (L.).  98  Des.  7:5  Morovic,  99 
Ujgradiska.  4.  Cieonia  cicoiiia  (L.).  74 
Brubiio,  75  Buzeta,  82  Des,  72  Draganec, 
83  Gorica,  110  Gradina.  78  Jasenovac,  86 
Lipovljaui,  84  Morovic,  84  Xaráce,  91  Öpacva, 
92  Staroselo,  107  Tikár,  92  Ujgradiska,  66 
Vranovine,  76  Zupan.ja.  5.  Ciconia  nigra  L.). 
61  Des,  86  Draganec,  81  Gorica,  92  Gradina. 
89  Morovic,  83  Narace,  68  Spacva,  79  Tikár. 
102  Ujgradiska.  6.  Colnmba  oenas  L.  39 
BrSljanica,  44  Brzaja,  70  Buzeta,  72  Cav- 
lovica,  57  Draganec,  37  Grabovnica,  41 
Jamarica,  71  Jasenak,  111  Lie,  57  Maligradac, 
89  Morovic,  44  Storginngreda.  60  Tikár,  43 
Zrinsjka.  7.  Coliiniba  palumbus  L.  37  Des. 
57  Morovic,  57  Narace,  64  Tikár.  8.  Coturnix 
cotnrnix  (!>.  i.  89  Draganec.  130  Maligradac, 
128  Vranovine.  9.  Cuculus  canorus  L.  86 
Brubno,  91  Brzaja,  90  Buzeta,  79  Draganec, 
108  Gradina,  92  Grabovnica,  93  Jasenak, 
113  Jelenje,  116  Lie,  110  Lom  arica,  73 
Maligradac,  110  Morovic,  115  Mrkopalj,  115 
Mrzla-Vodica,  110  Narace,  112  Ravnagora, 
89  Huskovac  90  Sokolovac.  98  Spacva.  93 
Staroselo,  95  Storginagreda,  86  Suhaja,  68 
Tikár,  87  Topolovica,  UOTuk,  85  Turcevic- 
polje  105  Ujgradiska,  95  Vranovine,  100 
Zrinsjka  10.  Fulica  atra  L.  73  Narace.  11. 
Hiriindo  rustica  L.  llOBedenica,  llOBego- 
vorasdolje,  101  Brzaja,  103  Buzeta,  95 
Öarlovica,   97  Des,   84  Draganec,  97  Gorica, 


91  Gradina.  65  Jasenak,  112  Jasenovac,  121 
Jelenje,  105  Klasnic,  98  Kozarevac,  109  Lie, 
93  Lipovijani,  92  Loncarica.  95  Maliuradac, 
100  Morovic,  94  Mrkopalj,  110  Mrzla  Vodica, 

105  Narace,  94  Novi,  111  Ravnagora,  97 
Socolovac,  88  Spacva.  108  staroselo,  101 
Storginagreda,  86  Tikár,  92  Topolovica,  95 
Tuk,  103  Ujgradiska,  65  Vranovine,  103 
Zengg,  91  Zupanja.  1'.  Lariis  ridibundus  L. 
33  .lasenak.  13.  Luscinia  luscinia  L).  96 
Grabovnica,  106  Spacva.  ^98  Storginagreda, 
107  Tikár.  74  Vranovine,  110  Zrinjska,  14. 
Motacilla  alba  L.  84  Brzaja,  70  Grabovnica, 

86  Kozarevac,  73  Storginagreda,  70  Vrano- 
vine, 83  Zrinjska.  \h.  Mofacilla  flava  L.  103 
Zengg.  16.  (h-iolns  oriolus  (L.).  98  Jelenje, 

106  Sparva.  17.  Scolapax  rnsticola  L.  67 
Brsljanica,  57  Brubno  60  Draganec,  76 
Gradina,  111  Morovic,  74  Sokolovac,  80  Stor- 
ginagreda, 63  Suiiaja,  76  Tikár,  77  Ujgra- 
diska, 62  Vranovine.  18.  Stiirnu?*'' vulgaris  L. 

87  Brzaja,  98  Des,  37  Draganec,  40  Gorica, 
86  Grabovnica,  84  Kozarevac,  46  Morovic, 
72  Narace,  102  Sibenik,  83  Sokolovac,  85 
Storginagreda,  74  Ujgradiska.  19.  Turtur 
turtur  (L.).  113  Brzaja,  115  Gorica,  111 
Grabovnica,  117  Klasnic.  115  .Vinligradak,  110 
Sibenik,  67  Staroselo,  114  Storginagrada,  97 
Turcevicpolje,  38  Ujgradiska.  20.  Upupa 
epops  L.  92  Brzaja,  99  Gorica,  95  Grabov- 
nica, 110  Narace,  94  Storginagreda,  100 
Zrinjska.  21.  Vanellus  vanellus  (L.).  35  Gorica, 
62  Storginagreda. 


24* 


188 


Az  1913.  évi  tavaszi  madárvonulás 
és  az  idö  járása. 

Irta  :  Heoyfoky  Kabos. 

Az    1913.    évi    madárvonulás,    a    vonulási* 
naptár  szerint  összemérve  a  történeii  átlagos 
értékekkel,  a  következőnek  bizonyul. 

93  faj  közül  megjelent: 

55  a  szokottnál  korábban, 
23  a  szokottnál  későbben, 
15  a  normális  időponton. 

Ennélfogva  általában  1*8  nappal  korábbi 
a  inesjelené.s,  mint  normálisan  szokott  végbe- 
nienni. 

A  februáriusi  és  niárcziusi  fajok  általában 
2'9,  az  áprilisi  és  májusi  fajok  l'l  nappal 
jelentek  meg  a  rendes  terminusnál  vagyis  a 
történeti  átlagnál,  korábban. 

Ha  azonban  a  számtáblázaton  feltüntetett 
32  faj  18  éves  (1894—1911)  átlagához  hoz/.á- 
mérjük  az  1913-ik  évi  adatokat,  arra  az  ered- 
ményre jutunk,  hogy  a  megjelenés  általában 
normálisnak  bizonyul,  de  részleteiben  na- 
gyobb változásnak  van  kitéve,  ügy  hogy 
niárcziusban  általában  0'4  nappal  korábbi, 
áprilisban  és  májusban  pedig  U'5  nappal 
későbbi  a  rendesnél. 

Mindkét  módon  megejtett  összemérés  szerint 
bizonyos  az,  hogy  márcziusban  inkább  a  szo- 
kottnál korábban,  áprilisban  pedig  későbben 
jelentek   meg  a  madárfajok. 

Ez  a  megállapított  tény  jól  összevág  a 
meteorológiai  feljegyzésekkel,  a  melyek  sze- 
rint Magyarországon  a  márcziusi  hőmérséklet 
3  egész,  az  áprilisi  csak  1—2  tized  fokkal 
haladja  meg  a  normális  átlagot,  miként 
Sávoly  Ferencz  konstatálta.' 

Ha  a  számtáblázat  alján  az  ország  közepén 
levő  turkevei  állomás  hőmérsékleti  adatait 
közelebbről  megtekintjük,  észre  fogjuk  venni, 
hogy  a  márcziusi  és  áprilisi  hőmérsékletben 
nagy  ingadozások  mutatkoznak,  melyek  bizo- 
nyára a  madárvonulásnál  is  éreztették  hatá- 
sukat. Márczius  4-ike  után  valamennyi  nap 
átlagos  hőmérsékleie  a  fagypont  fölött  van 
s  24én  16  fok  az  átlag,  akár  csak  egy 
májusi  napon  ;  ellenkezőleg  áprilisban  még 
ló-én  is  csak  1  fog  meleg  van,  akár  csak  feb- 
ruáriusban,  április  26-án  pedig  21  fok  meleg 
van,  akár  júniusban.  Nem  lehet  tehát  feltűnő, 

1  Időjárás.  1913.  évf.  119,  1.37.  1. 


Vogelzug  und  Wetter  im  Frühling 
des  Jahres  1913. 

Von  J.   IIeuykoky. 

Die  Zugsdateu  des  Jahres  1913,  verglichen 
mit  dem  historischen  Mittel,  ergeben  laut 
dem  Zugskalender  folgendes  Resultat. 

Unter  93  Arten  kamen  an  : 

55  frühzeitiger  als  normal, 

23  verspätet, 

15  normal. 

Die  Ankunft  ist  also  eine  um  TS  Tage 
gegen  den  normalen  AVert  rrübzeitigere. 

Das  Erscheinen  im  Februar  und  März  fiel 
um  2'9,  im  April  und  Mai  um  11  Tage 
früher  ein,  als  es  gewöhnlich,  nämlich  nach 
den  Angaben  des  historischen  Mittels,  ein- 
zutreffen pflegt. 

Vergleicht  man  aber  die  Daten  des  Jahres 
1913  mit  dem  Mittel  des  18jährigen  (1894— 
1911)  Zeitraumes,  danu  muss  die  Ankunft 
im  allgemeinen  als  eine  zwar  normale  be- 
zeichnet werden,  die  jedoch  teilweise  grosse 
Schwankungen  aufweist  und  im  März  um 
0'4  Tage  frühzeitiger,  im  April  und  Mai  um 
05  Tage  gegen  das  I8jährige  Mittel  ver- 
spätet ist. 

Laut  beiden  Methoden  stellt  es  sich  also 
heraus,  dass  die  Ankunft  im  März  etwas 
verfrüht  erscheint  gegenüber  derjenigen  im 
April. 

Dieses  Ergebnis  stimmt  gut  mit  den  meteo- 
rologischen Beobachtungen  in  Ungarn,  laut 
welchen  die  Temperatur  im  März  die  nor- 
male um  3  Grad,  im  April  aber  nur  um 
1—  2  Zehntel  Grad  überstieg,  wie  Franz  SAvoly 
angibt.^ 

Betrachtet  man  die  Teniperaturdaien  der 
Station  Turk  eve  in  der  Mitte  des  Landes,  so 
wird  es  gleich  in  die  Augen  springen,  welch' 
namhafte  Schwankungen  dieselben  aufweisen. 
Es  ist  evident,  dass  sie  auf  den  Verlauf  des 
Zuges  nicht  ohne  Wirkung  bleiben  konnten. 
Nach  dem  4.  März  weisen  alle  Tage  eine 
Temperatur  über  „0"  auf,  am  24.  sogar  kann 
man  das  Tagesmittel  mit  16  Grad  wahr- 
nehmen :  ein  wahrer  Maitag.  Am  15.  April 
beträgt  aber  das  Tagesmittel  nur  1  Grad, 
als  wäre  man  im  Februar  ;  am  26.  April 
war   ein    Junitag    mit    21   Grad  Wärme.  Es 

'  Időjárás.  Jahrg.  191.3.  Seite  119,  137. 


189 


hogy  az  1913-ik  évi  átlagok  hol  koraiak,  liol 
későiek,  lia  a  18  éves  értékekhez  niérjiik. 


Áprilisban  valóságos  tél  köszöntött  be  ÍJ-ik 
és  18-ik  napja  közölt,  esett  a  iió  10 — 17-ik 
napjain  országszerte.  Ogyalián  13-án  40, 
14-én  43,  Fárdányban  16  án  2ö,  Turkevén 
11,  Kilián  30.  Zólyomban  14-én  38  cm  vastag 
volt  a  hóréteg. 


Az  éjjeli  hőfok,  miként  a  számtáblázaton 
az  ország  I — IV.  vidéke  tanúsítja,  általában 
„0"   fok  alatt  volt  április  10 — 17  között. 

Ez  a  reiidkíviili  idő  feltűnő  módon  késlel- 
tette a  madárfajokat  megjelenésükben. 

Április    6—10      11—15      16—20 

között  között  között 

a  füsti  fecske  170  66  137 

a  házi  fecske     80  78  106 

a  kakuk  132  78  139 

helyen  jelent  meg.  Mindamellett  a  füsti  fecske 
és  kakuk  1913-ban  a  18  éves  átlagnál  3  nap- 
nap korábban,  a  házi  fecske  2  nappal  későb- 
ben jelentkezett.  A  dolog  azon  fordul  meg, 
hogy  micsoda  szakában  éri  a  rossz  idő  a 
vonulást. 


Hogy  miért  alakult  az  idő  április  közepe 
táján  úgy,  a  mint  a  hőmérsékleti  adatok 
tanúsítják,  azt  bővebben  részletezni  fölösleges. 
A  légnyomási  helyzetek  hatását  az  időre  folyó- 
iratunk XX.  kötelében  részletesen  feltüntettem, 
ismétlésekbe  bocsátkozni  egészen  meddő  dolog 
lenne. 


A  számtáblázat  egyéb  adatai  nem  tüntetnek 
fel  oly  feltűnő  vonásokat,  hogy  részletesebb 
tárgyalásra  szorulnának. 


kann  also  nicht  auffallend  sein,  wenn  die 
Daten  der  32  Arten  im  Jahre  1913  bald 
frühzeitigere,  bald  spätere  Mittel  aufweisen 
als  die   18jährigen  Werte. 

Zwischen  den  9.  und  18.  April  weist  das 
Wetter  einen  ganz  winterlichen  Charakter 
auf,  im  ganzen  Land  fiel  8chnee  acht  (10— 17.) 
Tage  lang,  so  dass  die  Schnee<lecke  zu 
Ógyalla  am  13.  40,  am  14.  43,  in  Zólyom 
38  cm  betrug.  Ja,  auch  auf  der  grossen 
Tiefebene  wurde  zu  Turkeve  am  16-  11,  zu 
Párdány  25,  zu  Kula  30  cm  gemessen. 

Wie  die  Zahleutabelle  zu  erkennen  gibt, 
war  in  allen  vier  Landesgegenden  das  Tem- 
peraturminimum zwischen  10—  17.  April  so- 
zusagen an  allen  Stationen  unter  Null. 

Infolge  dieses  Temperatursturzes  verspätete 
sich  dann  die  Ankunft  der  eben  erscheinen- 
den Arten. 

Es  kamen  an  : 

Zwischen      6—10.,  11  —  15.,  16 -20.  April 

Hiiundo         an    170          66  137    Orten 

Chelidonaria  „80          73  106 

Cuculus          „132          78  139 

Ungeachtet  dieser  Verspätung  zwischen 
11—  15.  April  stellte  sich  doch  die  Ankunft 
1913  bei  Hirundo  und  Cuculus  um  3  Tage 
früher  das  normale  Mittel  (18  J.)  ein,  Cheli- 
donaria aber  verspätete  sich  auch  im  Mittel 
um  2  Tage.  Je  nachdem,  ob  der  Wetter- 
sturz den  Verlauf  des  Zuges  früher  oder 
später  betrifft,  wechselt  auch  das  Mittel  der 
Ankunft. 

Warum  das  Wetter  um  die  Mitte  April 
sich  so  gestaltete,  wie  die  Temperaturdaten 
dartun.  ist  nicht  nötig  einer  weiteren  Unter- 
suchung zu  unterziehen.  Da  der  Einiluss  der 
verschiedenen  Luftdrucksituationen  auf  das 
Zustandekommen  des  Wetters  im  XX.  Bande 
dieser  Zeitschrift  durch  einzelne  Fälle  be- 
leuchtet wurde,  so  erscheint  es  ganz  über- 
flüssig, darauf  noch  einmal  zurückzukommen. 

Die  übrigen  Daten  der  Zahleutabelle  weisen 
keine  besonders  auffallende  Züge  auf,  die 
einer  näheren  Beleuchtung  bedürften. 


lilO 


A  met?érkezésí  adatok.  11>13. 


■^ 

I. 
21-25 

26-30 

II. 
31-4 

5  9 

10-14 

15-19 

20-24 

III. 
25-1      2  6 

7-11 

12-16 

17-21 

22-26 

27  31 

1 

Alauda  arvensis 



- . 

— 

1 

4 

10 

20 

48 

109 

í)5 

67 

25 

5 

2 

2 

Columba  oonas    . 

1 

8 

4 

15 

17 

18 

28 

41 

51 

45 

38 

28 

12 

0 

3 

Sdirnus  vulf^aris  . 

— 

— 

— 

— 

4 

2 

8 

25 

33 

45 

41 

20 

4 

3 

4 

N'aiu'lliis  vanellus 

— 

— 

2 

4 

5 

5 

5 

31) 

57 

31 

17 

8 

6 

— 

■  > 

Cohiiiiba  iKihimbus 

— 

3 

15 

20 

13 

6 

IH 

31 

24 

42 

42 

35 

9 

6 

6 

Motacilla  alba 

— 

- 

— 

— 

1 

4 

'J 

17 

G9 

109 

17« 

117 

26 

10 

7 

'lìiidiis  iiuisicuN   • 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

2 

1 

7 

o 

2 

1    . 

S 

.Motacilla  buarula 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

3 

4 

11 

lo 

11 

11 

1 

9 

Piatìnoola  rubicola 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

1 

4 

5 

4 

2 

10 

Scolopax  rustioola 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

1 

27 

59 

114 

142 

60 

20 

11 

Erithacus  nibecula 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

5 

9 

7 

3 

12 

Aidea  cinerea 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

2 

4 

3 

12 

15 

10 

9 

13 

Grua  gru  s    .     .     . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

1 

3 

7 

16 

3 

14 

Ruticilla  tithys 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

11 

12 

1 

15 

Phylloscopus  acredi 

ila 

- 

— 

— 

- 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

11 

19 

14 

Iti 

Oiconia  ciconia 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

1 

6 

17 

44 

65 

55 

17 

Ciconia  nigra  .     . 

— 

— 

— 

— 

— 

-• 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

1 

18 

Saxicola  oenanthe 

.    — 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

'- 

1 

6 

19 

Ruticilla  phrieaieuia 

— 

— 

— 

— 

— 

-   1      - 

— 

— 

— 

2 

1 

5 

5 

20 

Upupa  epops   .     . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

— 

— 

2 

6 

21 

21 

Mirando  rustica    . 

— 

— 



— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

4 

12 

31 

22 

Chelidonaria  urbica 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

1 

2 

12 

23 

Jyux  toiquilla  .     . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

5 

24 

Cuculus  canorus  . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

— 

8 

25 

Luscinia  luscinia . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

26 

Sylvia  atricapilla . 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

27 

Turtur  turtur   .     . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

28 

Coracias  ffairula  . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

29 

Oriolus  oriolus 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

30 

Coturnix  coturnix 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

31 

Lanius  collurio     . 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

32 

Crex  crex    .     .     . 



— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 



— 

— 

■ 

l'urkeve  1913.  Jan.  31. 

-6-6 

3-9 

l-l 

-5-1 

-5-2 

-1-3  ;  -50 

8-4 

6-0 

11-5 

14-3 

8-2 

Hőmérséklet  C° 

„       Febr.  1. 

-4-2 

2-5 

0-0 

-5-3 

-3-8 

1-2 

-5-2 

88 

4-1 

12-6 

15-7 

10-2 

Temperatur  (  '°     ' 

2 

-0-7 

o-l 

0-11 

-4-8 

-1-4 

3-7 

-0-6 

3-6 

5-8 

5-6 

160 

13-5 

(^ 

"a+'^'pH    9'p:a) 

3. 

1-7 
4-5 

1-3 
00 

-0-3 
-1-6 

-5-6 
-5-9 

-3-0 
-3-3 

3-2 
-0-6 

4-3 
6-2 

1-9 
61 

9-4 
9-5 

107 
13-7 

10-5 
8-3 

11-7 
10-6 

Tempera 

Uira  tììinim 

alis  C  Aprii 

\.  Aknaszlatina,  Ungvár,  Késmárk,  Losoncz,  Rajeczfürdö, 

Ógyalla,  Bu( 

lapest   .     .     . 

II.  Sopron.  Herény,  Keszthely,  Pécs,  Zágráb 

III.  Nyh-egyháza,  Nagyvárad,  Turkeve,  Szeged,  Temesvár 

IV.  Kolozsvár,  Vajdahunyad,  Nagyszeben,  Botfalú   .     .    .    . 

1 

Station 

es  21 

191 


Die  Ankunftsdaten.  lí)l:i. 


IV. 
(-5 


1 

13 

1 


14 

74 

3 

(> 

14 

<ll 

107 

125 

1!) 

s(; 
1 
j 


6-10 


II  ló 


6 

2 

5 

(i 

tíO 

3 

4 

11 

56 

170 

80 

10 

13-2 

ü 

3 


12-5 

12-4 

81 

7-7 
6-8 


l(i-2n  1  21-25 


26-30 


V. 
1-5 


fi   10 


II- 15 


10  2fl 


3 
37 


1 

1 

1 

■29 


3 
34 
66 
73 

4 
7W 


1 


1 

28 

137 

lOC 

7 
13!» 

22 
■t 

30 
7 

14 


1 

6 
20 
40 
55 


Ol 

21 

45 

18 

2 

1 


o 

4 
24 
26 

5 
47 
37 

ő 
75 
U 
86 
38 

4 
13 


6 
6 

4 

18 
1 

:í3 
13 
47 
46 
11 
53 


13 
8 
19 
32 
10 
35 


10 

4 

16 


21  25 


2G-30 


VI. 
31   1 


6-6 
41 
3-7 


16 
7G 
10  8 


I 
1-4     10-9 

10*  13-6 


106 

209 

20-3 

14-8 

10-8 

i(;-5 

8-2 

20  2 

20  2 

G'i 

13-5 

18-8 

11-7 

19-6 

19-6 

7' 7 

14-8 

19  0 

13-9 

19-8 

14-5 

86 

14-0 

17-7 

18-6 

19  1 

14-5 

95 

15-2 

15-4 

V 

K;.  M;li. 

17.  „ 

18.  „ 

19.  „ 

20.  ,. 


Összeg 
Summe 


A  mejíjelenés 
átlagos  napja 

Mittlerer 
Ankunftstag 


386 

307 

190 

173 

266 

539 

16 

53 

18 

451 

25 

68 

41 

42 

71 

394 

7 

23 

51 

234 

598 

388 

57 

570 

153 

18 

214 

66 

215 

162 

34 

128 


III. 
III. 
III. 
HI. 


III.  3. 

III.  13 

III.  16. 

III.  16. 

111.  21. 

Ill  18. 

III.  21. 

III.  20. 

III.  25. 

HI.  28. 

III.  29. 

IV.  1. 
IV.  5. 
IV. 
IV. 
IV. 
IV. 
IV. 


o, 

7. 

8. 

7. 

15. 
IV.  14. 
IV.  14 
IV.  19. 
IV.  20. 
IV.  27. 
IV.  26. 
IV.  29. 
V.  2. 
V.  1. 
V.  6. 


Lltui-es  az  1894— 
1911.  évi  átlagtól 
Abweichung  vom 
MiltRl  1894-1911 


I      0 


_±_ 


+0  1 
Késés      Verspätung 


10 


11 


12 


13 


14 


15 


16 


17 


18 


5-9 
5-8 
7-0 
6-7 
6-3 


30 
7-2 
6-8 
6-7 
5-6 


2-2 
2-4 
3-6 
8-5 


-13  1-7 

1-2  3-2 

2-0  2  2 

1-5  -0  2 

0  6  1-8 


-4-6 
-10 
-1-4 

0  5 
-20* 


-21 

-0-6 

1-8 

0-2 

-04 


-29 
-10 
-0-4 

0-7 
-11 


-1-3 
-0-2 
-0-2 
0-2 
-0-5 


1-2 

1-8 
0  0 
-0-7 
00 


-1-3  4-9 

-0-4  7-2 

0  2  4-4 

-0-5  1-2 

-0-6  4  6 


192 


A  füsti  fecskék  és   más   madarak 

jelölése  közben  szerzett  további 

tapasztalataim. 

irta:  Szeötb  Béla. 

AiTii  a  tapasztalatra  jutottam  már  én  is, 
liogy  minden  kísérlet,  a  vele  járó  mnnka 
niellettj  meglepetésekkel,  sőt  csalódásokkal 
is  jár.  E  következményeknek  orvossága  a 
„kitartás"  annak  reményében,  hogy  a  kitű- 
zött czéllioz  mégis  csak  közebb  jutunk.  Elől- 
járóképen  megjegyzem,  hogy  itt  2  év  óta  a 
fecskék  száma  feltűnően  fogy,  igy  nyilatkoz- 
tak a  pásztoremberek  is,  a  kiknek  óljait, 
aklait  felkerestem  és  akik  készséggel  segít- 
ségemre voltak  az  összefogásnál,  egy  kis 
borravaló  reményében. 


A  füsti  fecskéknél  ez  évben  főleg  az  el- 
széledést  kutattam,  de  mondhatom  csak  kevés 
eredménynyel.  E  munkámmal  czélom  volt  meg- 
állapitaui,  hogy  az  általam  meggyürüzölt,  immár 
közel  kétezer  (2000)  fecske  hol  és  mily  körben 
széled  el.  E  kör  átmérőjét  igyekeztem  meg- 
hosszabbítani, teliát  Tavarnától  délre  légvo- 
nalban mintegy  15 — 16  kilométernyire  száll- 
tam ki  és  éjjeli  összefogást  rendeztem,  annak 
reményében,  hogy  ott  megtalálom  gyűrűs 
fecskéim  egy-két  példányát.  Evvel  nagyon  is 
meg  lettem  volna  elégedve.  Sajnos  azonban 
csalódás  ért,  a  mennyiben  június  '21-én  Alsó- 
körtvélyes  község  határában  két  majorban 
összesen  38  öreg  füsti  fecskét  sikerült  össze- 
fognom, anélkül,  hogy  egy  gyűrűsre  akadtam 
volna.  A  kör  átmérőjét  rövidebbre  fogva, 
észak  felé  mentem,  Tavarnától  7  kilométer- 
nyire Ujszomotor  községbe.  Ott  egy  40  méter 
hosszú  tehénistállóban  csak  két  elfoglalt  fész- 
ket találtam,  mind  a  két  öreg  párt  sikerült 
megfogni,  sajnos  gyűrű  nélkül.  Szinte  északon, 
a  Tavarnától  4  kilométernyire  eső  Behanócz- 
majorban  folytattam  a  kutatási.  Húsz  (20) 
darab  öreg  füsti  fecskét  fogtam  össze,  de 
gyűrűt  egyetlen  egyen  sem  találtam.  Most 
tehát  még  közelebb  kellett  Tavarnához  jut- 
nom, 2  és  17,.  kilométernyire  eső  helyekre, 
a  tavarnamezői  és  csicsvaaljai  majorokba. 
Úgy  az  előbbi,  mint  az  utóbbiakban  már  meg- 
volt az  eredmény,  1,  2,  ;',  sőt  a  csicsvaaljai 
majorban    5    éves    gyűrűt   találtam   az  egyik 


Meine    Erfahrungen,  die  ich    beim 

Beringen  der  Rauchschwalben  und 

anderer  Vögel  gesammelt  habe. 

Von  Béla  Szeöth. 

Auch  ich  niusste  es  erfahren,  dass  jeder 
Versuch  nebst  der  vielen  Arbeit  auch  viele 
Üben-aschungen  und  Täuschungen  zur  Folge 
hat.  Ein  Arzneimittel  dieser  Folgeerscheinungen 
ist  die  „Ausdauer"  in  der  Hoffnung,  dem  uns 
gesteckten  Ziele  näher  zu  gelangen  Ich 
schicke  voraus,  dass  die  Zahl  der  Schwalben 
hier  seit  2  Jahren  auffallend  abgenommeu 
hat.  Das  liaben  mir  aneli  die  Hirten  bestätigt, 
deren  Ställe  und  Viehhofe  ich  aufsuchte  und 
die  mir  —  in  der  Hoffnung  auf  ein  kleines 
Trinkgeld  —  beim  Zusammenfangen  der 
Schwalben  mit  grösster  Bereitwilligkeit  an  die 
Hand  gingen. 

Bei  den  Rauchschwalben  habeich  lieuerin 
erster  Linie  ihre  Verbreitung  zu  erforschen 
gesucht,  muss  jedoch  gestehen,  mit  geringem 
Erfolg.  Bei  dieser  Arbeit  war  mein  Ziel  zu 
erfahren:  wo  und  in  welchem  Kreise  sich  die 
von  mir  beringten  naliezu  2000  Stück  Schwal- 
ben zerstreut  haben.  Ich  Jiabe  versuclit,  den 
Durchmesser  dieses  Kreises  zu  vergrössern, 
daher  bin  ich  15 — 16  Kilometer  von  Tavarna 
hinausgefahren  um  die  Schwalben  in  der  Nacht, 
in  der  Hoffnung  darunter  einige  Exemplare 
der  von  mir  beringten  Schwalben  zu  finden, 
zusammenfangen  zu  lassen.  Mit  solch  einem 
Resultate  wäre  ich  recht  zufrieden  gewesen. 
Leider  täuschte  icli  mich  aber,  da  ich  unter 
38  alten  Schwalben,  die  am  21.  Juni  in  der 
Umgebung  von  Alsókörtvélyes  in  zwei  Meier- 
höfen gefangen  wurden,  nicht  eine  einzige 
beringte  Schwalbe  gefunden  habe.  Den  Durch- 
messer enger  fassend,  habe  ich  mich  gegen 
Norden,  in  den  7  Kilometer  weit  von  Tavarna 
entfernte  Ort  Ujszomotor  begeben.  Dort 
habe  ich  in  einem  40  m  langen  Kuhstalle 
bloss  2  besetzte  Nester  gefunden.  Es  ist  uns 
gelungen,  beide  Paare  zu  fangen,  leider  war 
keines  von  ihnen  beringt.  Ich  habe  in  dem 
ebenfalls  nördlich  4  Kilometer  weit  von  Tavarna 
gelegenen  Behanócz  weiter  geforscht.  Dort  fing 
ich  20  Stück  Rauchschwalben,  aber  keine 
einzige  war  beringt.  Jetzt  musste  ich  noch 
die  2  und  V/^  Kilometer  näher  gelegenen  Orte 
von  Tavarna,  in  die  Tavarnaniezőer  und  Csics- 


193 


üreg  fecskén.  Tehát  csak  azt  mondhatom 
újabb  eredménynek,  hogy  egy  íüsti  fecske 
5  évig  viselte  a  gyűrűt  jó  egészséggel,  pedig 
ez  az  első  típusú  gyűrű  háromszor  nagyobb 
és  nehezebb,  mint  a  későbbiek. 

Továbbá  még  azt,  hogy  a  második,  de 
késői  keltés  fiókái  is  elérik  téli  szállásukat, 
mint  azt  a  következő  kimutatás  3209.  számú 
gyűrűvel  ellátott  fecskéje  bizonyítja,  mely 
augusztus  14-én  volt  meggyürűzve.  Még  a 
varanuóhegyi  majorba,  Tavarnától  délnyugati 
irányban,  6  kilométer  légvonalban  is  elnéz- 
tem, de  ott  is  kevés  volt  a  fecske  és  csak 
2  darab,  múlt  évben  ott  meggyűrűzött  fecske 
jutott  kezembe.  Mégis  érdemesnek  tarlom  a 
megkerült  gyűrűs  fecskékről  egy  összeállítást 
az  alábbiakban  közölni,  a  helyhez  való  iiűség 
bizonyítására  : 

(Lásd  a  következő  táblázatot.) 


Tehát  a  helyhez  hű  maradt  :  öreg  14  eset- 
ben, fióka  3  esetben.  Elpártolt  :  öreg  2  eset- 
ben, fióka  3  esetben.  Vagyis  a  helyhezragasz- 
kodás  ez  esetben  is  felülmúlja  az  elpártolást. 
Összetartozó  párokra  nem  akadtam,  úgy  lát- 
szik, ez  csak  nagy  ritkán  történik,  hogy  miért? 
az  még  sokáig  rejtély  marad.  Végre  felemlí- 
tem, hogy  az  idén  128  öreg  és  275  fiatal 
füsti  fecskét  jelöltem  meg  és  ezekkel  az 
általam  gyűrűzött  összes  fecskék  száma  1960 
darab,  f^nuyit  a  fecskékről.  Most  rátérek  a 
seregélygyürüzésre . 

A  múlt  évi  seregélygyűrűzés  ismét  egy  ada- 
tot szolgáltatott.  Tuniszból  jött  hír,  a  „Chasseur 
Français"  czímű  lap  útján,  3,}°^  dupla  gyűrű- 
vel ellátott,  fióka  korában  meggyűrűzöct  sere- 
gélyről, amelyet  Djebel  Iskeul  (Tunisz  állam- 
ban), Bizerte  mellett  fekvő  városban  lőttek 
meg.  Ez  már  a  hatodik  seregély,  a  mely  a 
tengerentúlról  megkerül. 


A  seregélyek  az  idén  ismét  szép  számmal 

fészkeltek  nálunk,  úgy  hogy  sikerül  143  darab 

fiókát  meggyűrűzni.  A  fiókák  mindkét  lábukra 

gyűrűt  kaptak,  egyet  felírás  és  számmal,  egyet 

Aquila  XXI. 


vaaljaer  Meierhöfe  besuchen.  Hier  erzielte  ich 
an  beiden  Orten  Resultate.  Ich  habe  1,  2, 
3,  in  dem  Csicsvaaljaer  Meierhofe  sogar  einen 

5  Jahr  alten  Ring  an  einer  alten  Schwalbe 
gefunden.  Als  neueres  Resultat  kann  ich  nur 
vorbringen,  dass  eine  Schwalbe  5  Jahre  lang 
den  Ring  bei  guter  Gesundheit  trug,  obwohl 
dieser  Ring  noch  zu  den  ersten  Typen  ge- 
hört, also  dreimal  grösser  und  schwerer 
als  die  späteren  ist.  Bemerkenswert  ist  noch, 
dass  die  Jungen  der  zweiten,  aber  späteren 
Brut,  auch  ihre  Winterquartiere  erreichen,  wie 
das  in  dem  nachfolgendem  Ausweis  die  mit 
dem  Ringe  No.  8209.  versehene  Schwalbe, 
welche  am  14.  August  beringt  wurde,  bestätigt. 
Ich   habe  auch  den  Varannóhegyer  Meierhof, 

6  Kilometer  südwestlich  von  Tavarna  besucht, 
aber  auch  dort  waren  wenige  Schwalben,  so 
dass  mir  nur  2  voriges  Jahr  beringte  Exem- 
plare in  die  Hände  kamen.  Trotzdem  erachte 
ich  es  der  Mühe  wert,  über  die  zurückge- 
kommenen beringten  Schwalben  eine  Zusam- 
menstellung mitzuteilen,  um  die  Ortstreue  der 
Schwalben  zu  beweisen. 

(Siehe  die  nächste  Tabelle.) 

Zum  alten  Platze  sind  also  treu  geblieben  : 
Alte  in  14  und  Junge  in  3  Fällen,  d.  h.  die 
Ortstreue  überwiegt  auch  in  diesem  Falle 
die  Abtrünnigkeit.  Zusammengehörende  Paare 
habe  ich  nicht  aufgefunden;  wahrscheinlich  ist 
dies  selten  der  Fall.  Warum?  Dies  wird  noch 
lange  ein  Rätsel  bleiben.  —  Zum  Schluss 
teile  ich  noch  mit,  dass  ich  heuer  128  Stück 
alte  und  275  junge  Rauchschwalben  beringt 
habe,  so  dass  die  Zahl  der  von  mir  insgesamt 
beringten  Schwalben  1960  St.  beträgt.  So 
viel  von  den  Schwalben  ;  jetzt  gehe  ich  auf 
das  Beringen  der  Stare  über. 

Das  vorjährige  Beringen  der  Stare  hat 
wieder  neue  Daten  geliefert.  Durch  die  Zeit- 
schrift „Chasseur  Français"  haben  wir  aus 
Tunis  über  den,  mit  doppeltem  Ringe  j'^i 
versehenen,  in  der.  Jugend  beringten  Star, 
welcher  in  der  Stadt  Djebel  Iskeul  bei 
Bizerte  (Tunis)  geschossen  wurde,  Nachricht 
bekommen.  Dieser  ist  bereits  der  sechste, 
welcher  von  jenseits  des  Meeres  in  unsere 
Hände  zurükgelangt  ist. 

Die  Stare  nisteten  dieses  Jahr  bei  uns  aber- 
mals in  grosser  Zahl,  so  dass  es  mir  gelang, 
143  Stück  zu  beringen.  Die  Jungen  bekamen 
auf  beide  Fusse  Ringe.    Der    eine    Ring    mit 

25 


ÍU 


Kn.i 
A  r  r 


M  p  o-  <r  y  (i  r  ti  7,  V  e         H  e  r  i  II  s  t 


l-,v 
.hilir 


Hó  és 

nap 

Monat 

Milli 

liiir 


FliiUMílo  liistira 


191;í 


l'.Mlít  VI  •2A 
Hill  \III  -J 
19  Ili       VI;  14, 

„      VI  ir; 

„  VI  IG. 
VI/lö 
VI  15. 
VIlI/6, 
VI/14. 
VI/13. 
VI/ 13 
\'ll  4. 
VI;1:í 
VI/i:i. 

V 111/14. 
VI/13 
VI/ 14 
VI  14 
VII/8. 

VII/8. 

Vl/18. 

VI/ 18. 


Mint  —  als 


i     Jj   íf 


H  o  I 
Wo 


Mf'^laláltii'ott  —  Geliiiulen 

Hó  és 

Kv        "^P  II  0  1 

Monut 
und 

111- 


Jalii- 


W  i> 


.\    tavaniai    ökör 
istnllóhaii 

A     tavarnai     Í!,';is- 
istáUóliaii 

A  tavarnai   tehén- 
istállóban 

A  tavarnai  telién 
istállóban 

A  tavarnai  igásló 
istállóban 

A  tavarnamezöi 
majorban 

A  tavarnamezöi 
majorban 

A  tavarnamezöi 
majorban 

A  tavarnamezöi 
majorban 

A  tavarnai  igásló- 
istálloban 

A  tavarnai  tehén- 
istállóban 

A  tavarnai  tehén- 
istállóban 

A  tavarnai  tehén- 
istállóban 

A  tavarnai  tehén- 
istállóban 

A  tavarnai  tehén- 
istállóban 

A    tavarnai   ökör- 
istállóban 

A  tavarnamezöi 
inaji>rban 

A  tavarnamezöi 
majorban 

A  tavarnai   tehén- 
istállóban 

Telekházán 

A  varannói    heu;yi 
majorban 

A  varamiói  hegyi 
majorban 


•21:21 


31U7 


■MVI 


•_'42í) 

1914 

:í!)s 

n 

G67 

- 

()4ll 

" 

12ÍJ-2 

» 

1U3H 

" 

1284 

" 

2ül4 

"     1 

lou;; 

■ 

;!047 

•■ 

303Ô 

3iys 

■■ 

3u:í3 

H 

:íu:í() 

" 

aim 

n 

:;(i:i,s 

n 

:!l(iu 

- 

UllHl) 
3318 

■■ 

VI/ií4.i  A  csicsvaaljai  nia- 

'  jorban 

VI,  28.1  A    jelölés    helyén 

VI/5.  !  „         „ 

VI/5. 

VI/15. 

VI/16. 

VI/16. 

VI/ 16.1  .. 

VI/24.|  A  csicsvaaljai  ma- 
jorban 

Vő.  .\  tavarnam.  major 
ban  —  dögölve 

VI  .").  A    jelölés    helyén 

Vl'5.  '  ..  . 

Vl/ő. 

VI/5.  „ 

VI/5. 


A  tavarnai  igásh 
istállóban 


VI,  15. 

\'l  1(!.     A  jelölés  helyén 
VI  16.      .. 

Vr24.  A  csicsvaaljai  ma- 
jorban 

\1,24.  A  csicsvaaljai  ma 
jorban 

VIMi.      A  jelölés  helyén 
VII/6.       „ 


195 


j)edig  simát,  szinte  oly  czélból.  hogy  az  eset- 
legesen visszaérkezők  feltűnőbbek  legyenek. 
Sajnos  ez  évben  sem  sikerült  visszatérőt  fel- 
fedezni. Ez  okból  elhatároztam,  hogy  jövő 
évben  a  fiókákról  lemondva,  kotló  öregeket 
fogok  meggyürűzni,  hátha  csak  ezek  térnek 
vissza,  a  fiókák  pedig  más  helyen  maradnak 
vagy  telepednek  meg. 

A  nyári  jelölésnél  megemlítem,  hogy  a  Ta- 
varnáu  elhelyezett  fészekodvakban  164  czinke- 
fiókát  gyűrűztem  a  kóborlás  további  meg- 
figyelése szempontjából  és  pedig  : 


Aufschrift  und  Nummer  versehen,  der  andere 
ein  glatter,  so  dass  die  vieleicht  zurükkehren- 
den  auffälliger  seien.  Leider  gelang  es  uns  die- 
ses Jahr  nicht  einen  zurükgekehrten  aufzufin- 
den. Ansdiesem  Grundehahe  ichmich entschlos- 
sen, im  nächsten  Jahn-  die  Jungen  ausser 
Acht  zu  lasspu,  und  bloss  die  brütenden  Alten 
zu  beringen.  Vielleicht  kehren  nur  diese  zurück 
und  die  Jungen  bleiben  oder  las.^en  sich  an- 
derswo nieder. 

Bei  dem  im  Sommer  vorgenommenen  Berm- 
gen  habe  ich  in  den,  in  Tavarna  ausgesteckten 
Nistkästchen  lü4  Meisenjunge  beringt,  um  ihren 
Strich  weiter  beobachten  zu  können.  Und  zwar: 


Parus  major     .     . 

61  darab  — 

-  Stück 

Parus  palustris 

.       54      „ 

9 

Parus  coeruleus    . 

.      22      „ 

» 

Parus  ater   .     .     . 

.      27      ., 

n 

Összesen  — Zusammen       164  darab —  Stück 


A  fenyő  cinke  az  idén  foglalta  el  először 
a  fészekodiit,  mit  az  etetésnek  tulajdonítok, 
mert  az  idén  több  maradt  a  grófi  parkban 
nyárára,  mint  más  években.  A  czinkékről  még 
annyit,  hogy  az  itt  fészkelöket  szorgosan 
figyeltem,  de  csak  egy  barátczinkét  tudtam 
meglátni,  amely  a  télen  rátett  két  gyűrűt 
viselte,  tehát  a  látszat  az,  hogy  a  téli  czinkék 
más  helyen  költenek.  Ezzel  elmondtam  a 
nyári  gyflrűzésre  vonatkozókat,  most  pedig 
a  czinkék  téli  gyűrűzéséről  számolok  be  a  kö- 
vetkezőkben. 


Az  udvaromon  levő  dúczetetőm  egy  facso- 
portban áll  és  nagy  látogatásnak  örvend.  Ezen 
facsoport  egyik  fájára  akasztottam  fel  a  saját 
konstrukcziójú  fogót,  amely  egy  23  cm  hosszú, 
20  cm  széles  és  17  cm  mély  négyszögletes 
ládikából  áll.  A  fogót  az  etetőtől  150  cm 
távolságra  és  160  cm.  magasságban  helyez- 
tem el.  A  fogókészülék  egy  keresztalakú, 
könnyű  fából  összerótt  alkotmány,  a  melynek 
csak  a  ládikó  fenekén  álló  része  szilárd,  a 
többi  pedig,  ha  a  madár  ráugrik,  szétesik  és 
a  felpeczkelt  tető  lehull,  becsukja  a  foglyot. 
A  fogókészülékre  apró  szöggel  tökmagot, 
később  két  feltört  fél  diót  tettem,  a  ládikó 
fenekére  szintén  tökniagot  szórtam.  A  dolog, 
mint  látni  fogjuk,  igen  jól  bevált.  A  fogást 
1914.    év  január   24-én   kezdtem  és  február 


Von  den  Tannenmeisen  wurden  die  Nistkäst- 
chen heuer  das  erstemal  besucht,  was  ich  der 
Fütterung  zuschreibe,  denn  im  gräflichen 
Parke  blieben  heuer  viel  mehr  während  der 
Sommermonate,  als  in  den  vergangenen  Jahren. 
Von  den  Meisen  bemerke  ich  noch,  dass  ich 
die  hier  Nistenden  während  dem  ganzen  Jahre 
fleissig  beobachtet  habe,  es  gelang  mir  aber 
bloss  eine  Sumpfmeise  zu  sehen,  welche  die 
im  Winter  aufgesteckten  zwei  Ringe  trug.  Es 
scheint  also,  dass  die  Meisen,  die  bei  uns  im 
Winter  herumstreichen,  anderswo  nisten.  Damit 
hätte  ich  alles  über  die  Sonimerberingung  der 
Meisen  besprochen,  jetzt  gehe  ich  noch  auf  die 
Beringung  der  Meisen  im  Winter  über. 

Derauf  mei  nem  Hofe  stehende  Taubenschlag- 
futterkasten steht  mitten  in  einer  Baumgruppe 
und  ist  sehr  besucht.  Auf  einem  dieser  Bäume, 
habe  ich  die  eigenhändig  konstruierte  Falle, 
bestehend  aus  einer  23  cm  langen,  20  cm 
breiten  und  17  cm  tiefen  Kiste  aufgehängt. 
Die  Falle  stellte  ich  150  cm  weit  vom  Futter- 
kasten und  16  cm  hoch  auf.  Der  Fangapparat 
ist  ein  kreuzförmiges,  aus  leichtem  Holze 
gebautes  Instrument,  wo  nur  derjenige  Teil 
fest  ist,  welcher  auf  dem  Boden  der  Kiste 
steht.  Die  anderen  Teile  fallen  zusammen,  so 
bald  ein  Vogel  darauf  springt,  der  aufgerich- 
tete Deckel  fällt  herunter  und  sperrt  den  gefan- 
genen Vogel  ein.  Auf  diesem  Fangapparat 
befestigte  ich  mittels  eines  kleinen  Nagels 
einen  Kürbiskern,  oder  zwei  halbe  Nüsse  ;  auf 

25* 


196 


14-én  fejeztem  be.  Az  eredmény,  mint  nz 
összeállítás  mutatja,  100  darab  czinke  és  1 
csuszka  volt. 


den  Boden  der  Kiste  habe  ich  ebenfalls  Kürbis- 
kerne gestreut.  Dieses  Jahr  hat  sich  dies 
wie  wir  sehen  werden,  gut  bewiesen.  Den 
Fang  habe  ich  am  24.  Jänner  begonnen,  und 
am  14.  Februar  beendet.  Das  Resultat  war: 
100  Stück  Meisen  und  ein  Kleiber. 


Idő 
Zeit 

Tanis 
major 

l'aius 
palustris 

Parus 
coeruleus 

Sitta 
europaoa 

Összesen 
Zusammen 

Jogyzpt 
Annierkuiii; 

HO    1    nap 
.Monat     Tag 

cf 

9 

d            9 

d 

Ç 

c? 

(irb, 
Stii.'U 

I. 
II. 

24 
25 
27 
28 
1 

3 
4 
5 
7 
9 
10 

n 

13 

14 

1 

12 
5 
7 
2 
3 
1 
3 

3 

3 
3 

1 

10 
ö 
8 
. 

4 
1 

1 

3 

4 
4 

] 
1 

1 

1 
1 
1 

2 
2 
1 

1 

1 
1 

1 

1 

1 

26 

12 

16 

3 

8 

3 

3 

1 

1 

9 

2 

8 
7 

zúzmarás  nap  —  Frost 
j  havazás    —   Schneefall 

43 

41 

-1 

t 

2 

1 

101 

A  fogott  czinkék  mindkét  lábát  meggyűrűz- 
teni,  hogy  a  fészkelési  időben  megfigyelhes- 
sem anélkül,  hogy  meg  kellessen  fogni  azo- 
kat. Az  eredményből  látszik,  hogy  legtöbb 
szénczinke  járt  az  etetőre  és  csak  a  legélel- 
mesebbek  és  bizalmasabbak.  Sok  járt  azon- 
ban barátczinke,  de  ezek  óvatosabbak  a  szén- 
cinkéknél.  Járt  néhány  fenyő  és  búbos  czinke 
is,  de  ezek,  főleg  az  utóbbi,  rendkívül  óva- 
tosnak mutatkozott.  Különféle  kísérletek  da- 
czára sem  sikerült  egyet  sem  a  fogóba  csalni. 
A  fogás  uajyán  csak  kevés  élelmet  raktam 
az  etetőbe,  de  a  leginkább  kedvelt  tökmagot 
nem,  azt  a  fogóba  tettem.  Megfigyeltem  azt, 
hogy  a  czinkék  egy  bizonyos  időben,  délelőtt 
10  és  12  óra  között  és  délután  3  és  4  óra 
között,  rajokban  lepik  meg  az  etetőt.  A  nap 
többi  szakában  csak  egy  két  czinke  kopácsol 
az  etetőben.  Csak  egy  esetem  volt,  hogy  egy 


Beide  Fusse  der  gefangenen  Meisen  habe  ich 


beringt,  so  dass  ich  sie.  während 


der  Brut- 
zeit, ohne  .sie  fangen  zu  müssen,  gut  beobachten 
konnte.  Aus  diesem  Resultate  erkennt  man, 
dass  meistens  Kohlmeisen  aufs  Futter  kamen, 
und  nur  die  pfiffigsten  und  zutraulichsten.  Es 
kamen  auch  viele  Sumpfmeisen,  diese  sind 
aber  viel  vorsichtiger  als  die  Kohlmeisen. 
Einige  Tannen  und  Schopfmeisen  kamen  auch, 
diese,  besonders  aber  die  Letzteren  erwiesen 
sich  als  sehr  vorsichtig.  Obwohl  ich  verschie- 
dene Versuche  anstellte,  gelang  es  mir  nicht, 
einen  in  die  Falle  zu  locken.  AVähreiid  des 
Fangtages  streute  ich  bloss  wenig  Futttu-  ins 
Futterhaus;  Kürbissamen,  die  die  beliebtesten 
sind,  gar  nicht,  diese  streute  ich  nur  in  die 
Falle.  Ich  beobachtete,  dass  die  Meisen  in 
bestimmten  Zeitperioden  scharenweise  das 
Futterhaus     besuchen.    Vormittags    zwischen 


197 


szénczinke  kétszer  fogódott  meg,  ez  is  nagy 
havazáskor.  Derült  napos  időben  kevés  fogó- 
dott, ellenben  borús  és  főleg  zúzmarás  napon 
a  fogás  nagyon  kiadós  volt.  Természetes  akkor 
a  zúzmarás  gályákon  nem  szeret  a  czinke 
sem  keresgélni,  sem  ugrálni,  mert  a  zúzmara 
a  nyakába  liull.  Elhatározásom  volt  a  köz- 
ponttól kajiott  gyűrűket  felhasználni,  vagyis 
100  czinkét  meggyűrűzui,  mert  a  tapasztalat 
azt  bizonyítja,  hogy  csakis  tömeggel  lehet 
eredményesen  kísérletezni,  idáig  tehát,  vagyis 
a  kísérlet  kezdetéig,  el  is  jutottam.  És  eddig 
is  két  érdekes  tapasztalatot  szereztem. 


Először  is,  hogy  az  általam  az  J912.  és 
1913.  évben  az  itteni  fészekodúkban  fióka 
korban  meggyűrűzött  összesen  170  darab 
czinke  közül  csak  i,  mondd  egy  darab,  ke- 
rült kezembe  a  most  megfogott  100  darab 
között.  Tehát  ez  nyilvánvaló  bizonyítéka  a 
kóborlásnak.  A  Tavarnán  napvilágot  látott 
czinkehad  tehát  elkóborol  ;  ki  tudja  merre  és 
hová  ?  Másodszor  a  meggyűrűzött  100  darab 
öreg  czinke  némi  világot  vet  arra  is,  hogy 
hány  czinke  járhat  egy  etetőre,  mert  az  termé- 
szetes, hogy  nem  minden  etetőre  járó  czinkét 
fogtam  meg  a  fogóval.  A  grófi  parkban  el- 
helyezett második  dúczetetőre  is  figyeltem;  ha 
ott  kedveltebb  eledelt  szórtam,  oda  járt  több 
czinke.  Ha  az  udvaromban  levőbe  tettem  ezt, 
úgy  ott  volt  nagyobb  élénkség.  Szóval  hol  az  én 
etetőmet,  hol  a  parkbeli  etetőt  lepte  el  a  czinke- 
sereg,  de  a  fenyőcziuke  csak  csekély  számban 
jött  hozzám,  a  búbos  czinke  pedig  kizárólag 
a  parkbeli  etetőnél  maradt.  Megjegyzem  még, 
hogy  az  előbb  feltüntetett  fogási  jegyzékből 
is  láthatóan,  egy  időben  a  fogásnál  kimaradt 
az  eredmény.  Már  megismerték  a  fogót,  mert 
látták  annak  tetejét  lecsapódni  és  hallották 
a  benne  lévő  foglyot  kopácsolni.  Szóval  res- 
pektálták a  fogómasinát.  Ezen  úgy  segítettem, 
hogy  fedelét,  oldalait  beragasztottam  zöld 
mohával.  A  csalafintaság  sikerült  és  mégis 
megfogtam  az  óhajtott  czinkemeunyisóget. 
Mint  endítettem,  a  kísérlet  kezdetéig  jutot- 
tam csak  el  a  100  czinkével.  Most  az  a  kér- 


10 — 12  Uhr,  nachmittags  zwischen  3— 4  Uhr. 
Während  der  übrigen  Tageszeit  picken  bloss 
1 — 2  Meisen  im  Futterhause. 

Es  kam  nur  einmal  vor,  dass  sich  eine 
Kohlenmeise  zweimal  fing,  und  dies  geschah 
auch  während  eines  grossen  Schneefalles.  An 
klaren  sonnigen  Tagen  fing  ich  nnr  sehr 
wenige,  aber  an  düstern  besonders  frostigen 
Tagen  erzielte  ich  einen  ausgiebigen  Fang. 
In  diesen  Zeiten  suchen  die  Meisen  an  den 
mit  Frost  bedekten  Asten  natürlich  nicht  gerne 
ihr  Futter,  da  bei  dem  Herumspringen  der 
Reif  auf  sie  fällt.  Mein  Entschluss  war,  die 
von  der  Centrale  erlialtenen  Ringe  zu  ver- 
wenden, d.  h.  100  Meisen  zu  beringen,  da  die 
Erfahrung  lehrt,  dass  man  blos  massenhaft 
erfolgreich  Versuche  anstellen  kann.  Bis  hieher 
gelangte  ich  mit  meinen  Versuchen  und 
liabe  dabei  zwei  interessante  Erfahrungen 
gemacht. 

Erstens  dass  von  den,  V(.n  mir  im  Jahre 
1912  und  1913  in  den  hiesigen  Nistkästchen 
beringten  170  St.  Meisen,  blos  «iinc  der  be- 
ringten in  meine  Hände  gelangte.  Dies  ist  also 
der  offenbare  Beweis  ihres  Herumstreichens. 
Die  Meisenscliar  die  in  Tavarna  das  Sonnen- 
licht erblickte,  streicht  also  in  anderen  Ge- 
genden herum,  wer  weiss  wohin?  Zweitens 
geben  uns  dis  100  beringten  alten  Meisen 
einen  Begriff  davon,  dass  wie  viele  Meisen 
in  ein  Futterhaus  kommen  können,  da  es 
natürlich  ist,  dass  ich  nicht  alle  in  Futter- 
häuschen kommenden  Meisen  im  Fangappa- 
rate fing.  Auch  dass  zweite  im  gräflichem 
Parke  angebrachte  Taubenschlag  Futterhaus 
beobachtete  ich  und  wenn  ich  beliebteres 
Futter  streute,  sucliten  es  mehr  Meisen  auf. 
Wenn  ich  dies  in  das  Futterhaus  meines 
Hofes  streute,  war  dort  ein  regeres  Leben. 
Die  Meisen  überfielen  einmal  mein,  einmal 
das  im  Parke  befindliche  Futterhaus;  die 
Tannenmeisen  kamen  blos  in  kleinerer  Zahl 
in  meinen  Hof,  die  Schopfsmeisen  besuch- 
ten ausschliesslich  die  im  Parke  befindli- 
chen Futterhäuschen.  Ich  bemerke  noch,  dass 
zu  einer  gewissen  Zeit  der  Erfolg  beim 
Fange  ausblieb,  wie  dies  auch  aus  der 
Tabelle  ersichtlich  ist.  Sie  hatten  bereits  die 
Falle  erkannt,  weil  sie  ihren  Deckel  fallen 
sahen  und  hörten  das  Picken  der  gefangenen 
Vögel.  Sie  respektierten  die  Falle.  Diesem 
Umstand  habe  ich  es  so  abgeholfen,  dass  ich 


198 


ties,  itt  maradnak-e  a  "íyűrűzöttek  a  költési 
idő  alatt?  Továbbá,  hosjy  a  jövő  télen 
fogok-e  gyürü/.öit  öreg  cziiikét  és  hányat  a 
100-ból  ? 


(len  Dekel  und  dia  Seitenwände  der  Falle 
mit  íírünem  Moos  verpickte.  Diese  Finte  ge- 
laníí,  und  so  habe  ich  den  erwarteten  Erfolg 
erzielt  und  die  erwünschte  Zahl  Meisen  gefan- 
iren.  Wie  ich  schon  bemerkte,  kam  ich  blos  zum 
Anfange  der  Virsuche  mit  dem  Beringen  der 
100  Meisen.  Die  Frage  ist  nun,  ob  die  be- 
ringten Meisen  auch  während  de  Brutzeit 
hier  bleiben  werden?  Ob  ich  auch  nächstes 
Jahr  das  Beringen  der  Meisen  fortsetzen 
muss,  oh  und  wie  viele  ich  von  den  100 
beringten  Meisen  fangen  werde  ? 


199 


Czinegegyűrűzésnél  szerzett  tapasz- 
talataim. 

Irtii:   \\.  Snouckaert  van  Schauhuríí. 

Doom  (Holland)  1914.  decz. 

Az  ^Aquila«  1913-  kötetében  (p.  512—13) 
Müller  Péter  a  Keveváron  végzett  czinege- 
jelölés  tapasztalatairól  szólva,  egyelőre  arra 
a  következtetésre  jut,  hogy  az  éhség  nem 
kényszeríti  a  czinegét  oly  helyek  újból  való 
felkeresésére,  hol  kellemetlen  tapasztalatokat 
szerzett. 

Az  én  észleletéin!  egészen   mások  e  téren. 

A  mikor  még  vidéki  birtokomom  laktam 
—  Lunenburg,  Hollandia  —  a  házam  köz- 
vetlen közelében,  magas  fényük  és  tölgyfák 
alatt  etetőhelyet  rendeztem  be.  Ez  csak  egy- 
szerű tányérból  vagy  tálból  állott,  melyet 
fémhoroggal  akasztottam  az  egyik  alacsony 
száraz  ágra  s  a  mely  a  szélben  az  ággal 
együtt  ide-oda  ingott,  tehát  bizonyára  a  leg- 
kezdetlegesebb etetőkészülékek  egyike  volt. 
Eleimül  csupán  kendermag  szolgált  s  alkal 
mazása  deczember  elejétől  márcziusig  tartott. 
Ezt  a  készüléket  a  madarak  tömegesen  láto- 
gatták, de  csupán  czinegefélék  és  csuszkák: 
pintyek  sohasem  jöttek,  nagyon  is  óvatosak 
voltak! 

A  földre  hullott  magokat  ellenben  szívesen 
szedték  fel  a  pintyek,  vadgalambok  [C. 
palumbus  L.)  és  más  madarak,  a  miben  ter- 
mészetesen a  czinegék  is  segédkeztek. 


Gyűjtési  czélokból  alkalmilag  (löbbtiyire 
vasárnap,  mert  ilyenkor  nem  volt  vadászat) 
közönséges  csapókalitkát  akasztottam  az  etető- 
tányér mellé  ugyanarra  az  ágra.  A  kalitka 
két  rekesze  kendermaggal  volt  csalizva;  csaló- 
madár  azonban  nem  volt  benne. 

A  jó  eredmény  soha  sem  váratott  magára. 
Még  a  mikor  a  hó  sem  fedte  a  földet  és 
fákat,  tehát  a  természetes  élelem  hiányáról 
sem  lehetett  szó,  a  czinegék  akkor  is  esztelen 
vakmerőséggel  rohantak  a  csapdába,  melyben 
kedvelt  ételüket  láttak.  Előfordult,  hogy  alig 
távolodtam  néhány  lépésnyire,  már  fogva  volt 
az  egyik,  többnyire  széncziuege.  Az  ilyképen 


Erfahrungen  bei  Meisen. 

V^oii   ii.   Snouckaert  van  Schauburg. 

Doorn  (Holland),  Dez.   1914. 

In  „Aquila"  1913,  Seiten  512  — 13.,  berichtet 
Herr  P.  Miìller  in  Kevevára  über  seine  Erfah- 
rungen bei  den  Meisenmarkierungen  und  gibt 
(vorläulig)  eine  verneinende  Antwort  auf  die 
Frage,  ob  der  Hunger  die  Meisen  dazu  zwingen 
kann,  solche  Stellen  wieder  aufzusuchen, 
an  welchen  sie  unangenehme  Erfahrungen 
machten. 

Auf  diese  Frage  würde  meine  Antwort 
eine  ganz  andere  sein. 

Als  ich  noch  auf  dem  Landsitze  Lunenburg 
in  Neerlandbroek  (Holland)  wohnte,  hatte  ich 
in  unmittelbarer  Nähe  des  Hauses,  wo  hohe 
Fichten  und  Eichen  standen,  einen  Futter- 
platz eingerichtet.  Dieser  bestand  nur  aus 
einem  einfachen  Teller  (oder  Schüssel),  wel- 
chen ich  mittels  eines  Metallhaken  an  einen 
niedrigen,  dürren  Ast  aufhing  und  der  im 
Winde  mit  dem  Aste  hin-  und  herschwankte. 
Also  wohl  die  möglichst  primitive  Einrichtung 
eines  Futterapparates.  Gefüttert  wurde  aus- 
schliesslich Hanfsamen  und  die  Anwendung 
des  Ganzen  dauerte  etwas  von  Anfang  des 
Dezember  bis  März.  Dieser  Apparat  wurde 
nun  von  einer  Menge  von  Vögeln  besucht, 
aber  nur  aus  den  Geschlechtern  Parus  und 
Sitta  ;  niemals  kamen  Finken  auf  denselben, 
waren  wohl  zu  vorsichtig  !  Die  auf  die  Erde 
herabgefallenen  Hanfkörner  dagegen  wurden 
gern  von  Finken,  Tauben  (C  paíwwíöiís  L.)  und 
anderen  Vögeln  aufgelesen,  wobei  die  Meisen 
allerdings  mittaten. 

Behufs  Sammelzwecken  hing  ich  nun  gele- 
gentlich, (meist  an  Sonntagen,  weil  es  dann 
keine  Jagd  gab)  einen  gewöhnlichen  Schlag- 
käfig neben  dem  Futterteller  an  denselben 
Ast  auf.  Die  zwei  Schläge  des  Käfigs  wurden 
mit  Hanfsamen  geködert;  es  gab  aber  keinen 
Lockvogel  darin. 

Auf  guten  Erfolg  brauchte  ich  niemals 
lange  zu  warten.  Auch  wenn  kein  Schnee 
die  Erde  und  die  Bäume  bedeckte  und  von 
Mangel  an  natürlichem  Futter  nicht  die  Rede 
war,  stürzten  die  Meisen  sich  dummdreist 
in  die  Schläge,  wo  sie  ihr  Lieblingsfutter 
liegen  sahen.  Es  ist  vorgekommen,  dass,  sobald 
ich  mich  nur  wenige  Schritte  entfernt  hatte, 


200 


megfogottak  ezek  voltak:  Parus  major,  eoe- 
ruleus.  ater,  palustris  longirostris  és  atrirapiUus 
rhenanus  —  előbbi  két  faj  volt  a  legszá- 
mosabb — ,  továbbá  igen  sok  Sitta  europaea 
caesia.  A  mit  a  ludoniánj'  számára  meg  nem 
tartottam,  szabadon  eresztettem. 

E  közben  azt  tapasztaltam,  hogy  kivált  a 
kékczinegék  igen  oktalan  teremtések,  mert 
többször  előfordult,  hogy  ugyanazt  a  madarat 
egymás  után  kétszer,  sőt  háromszor  is  meg- 
fogtam egy  reggelen!  Parus  palustris  longi- 
rostris  is  többször  megfogódzott  közvetlen 
egymásután.  Ezt  biztosan  megállapíthattam, 
minthogy  az  elfogott  példányokat  kibocsáj- 
tásuk  előtt  megjelöltem. 

A  fogás  a  reggeli  órákban  sikerült  leg- 
inkább; déli  tizenkettő  után  ritkán  fogtam 
egyet  is.  Szeles  napokon  nem  volt  eredmény  ; 
a  kalitka  himbálódzása  nyilván  aggasztotta 
a  madarakat. 

E  kísérleteket  évekig  folytattam  s  mindig 
ugyanazzal  az  eredménynyel. 

Tapasztalataim  szerint  tehát  a  czinegék 
akkor  is,  ha  sem  hó,  sem  fagy  nincsen  és 
természetes  táplálékuk  hozzáférhető  s  így 
nem  éheznek,  épp  lígy  felkeresik  azokat  a 
helyeket,  a  melyeken  az  elfogatás  kellemet- 
len tapasztalatát  szerezték. 


schon  eine  Meise,  meist  eine  Kohlmeise,  ge- 
fangen war.  Ich  erbeutete  auf  dieser  Weise 
Parus  major,  coeruleiis,  ater,  palustriß  loti- 
girostris  und  atricapillus  rhenanus.  beide 
erstgenannten  am  häufigsten  und  weiter  recht 
oft  Sitta  europaea  cuesia.  Was  nicht  für  die 
Wissenschaft  behalten  wurde,  liess  ich  Hiegen. 

Ich  habe  dabei  die  Erfahrung  gemacht, 
dass  gerade  die  Blaumeisen  doch  recht  dumme 
Geschöpfe  sind,  denn  es  ist  mir  mehrmals 
vorgekommen,  dass  ich  denselben  Vogel  zwei 
und  auch  dreimal  au  einem  und  demselben 
Morgen  fing!  Auch  Parus  palustris  long  i  rostri  s 
liess  sich  mehrmals  zweimal  kurz  nacheinander 
fangen.  Ich  konnte  dieses  feststellen,  indem 
ich  die  gefangenen  Exemplare  vor  dein 
Wiederloslassen  markierte.  Der  Fang  gelang 
am  besten  während  der  Morgenstunden  ;  nach 
zwölf  Uhr  wurde  selten  ein  Vogel  erbeutet. 
An  windigen  Tagen  gab  es  keinen  Erfolg  ; 
das  hin-  und  herschaukeln  des  Käfigs  im 
Winde  beängstigte  die  Tiere  wohl. 

Ich  habe  diese  Versuche  mehrere  Jahre 
hindurch  fortgesetzt  und  stets  mit  demselben 
Resultate. 

Nach  meinen  Erfahrungen  suchen  die  Meisen, 
auch  wenn's  keinen  Schnee  oder  Frost  gibt 
und  das  natürliche  Futter  daher  erreichbar 
ist,  sie  also  nicht  hungern,  nichtsdestoweniger 
die  Stellen  auf,  an  welchen  sie  die  unange- 
nehme Erfahrung  des  Gefangenwerdens  ge- 
macht haben. 


2Ü1 


Madárneveink  etymologiája/ 

Irta:   Hîidnàiî   Iíuiítai.an. 


Madaiaiiikniik  ludüiiiányos  nuif^yar  nevét  a 
M.  (>.  K.  kiadásában  mcsijelent  „Nomenciator 
avium  remili  Hungáriáé"  állapitotta  meg.  a 
köztudatba  pedig,  főleg  a  vadászídc  és  crdés/.ek 
szótárába  —  különféle  javításokkal  és  pót- 
lásokkal —  Chernei,  István  közkézen  forgó 
könyve  (Magyarország  madarai  I.  II.)  vitte  át 
azokat.  Kendkivül  sokat  köszönhet  ennek  a 
klasszikus  munkának  a  magyar  madárnév- 
szótár,  mert  szerzőjében  a  kiváló  ornithologus- 
sal  a  törzsökös  magnar  ember  nyelvérzéke 
egyesült.  Ez  tette  őt  képessé  arra,  hogy  a 
nép  nypivcbôl  és  a  már  már  feledésbe  merült 
régi  enilékekbc'il  sok,  szerencsésen  megválasz- 
tott madárnevet  tudott  előhalászni  és  hogy  a 
magyar  fülnek  legjobban  hangzókat  tette  meg 
közülök  fajnevekké. 

Az  igy  megteremtett  magyar  madártani 
nomenklatura  bizonyára  minden  magyar  embert 
teljesen  kielégíthet. 

Annál  kevesebb  azonban  az,  amit  madár- 
neveink etymologiájáról  tudunk.  A  faj-  és 
nemi  nevek  eredetével,  megmagyarázásával 
szakszerűen  senki  se  foglalkozott  nálunk  ; 
egy- két  elszórt  adat  a  philologiai  folyóiratok- 
ban és  szótárakban,-  néhány  csillagos  meg- 
jegyzés a  szakmunkák  lapjainak  az  alján 
—  minden,  a  mit  irodalmunkból  összeszedhe- 
tünk. A  nyelvészek  elhanyaj^dlták  a  témát  s  most 
is  az  ornitholdgusoktól  várják  a  feldolgozását. 

Ennek  a  feldolgozásnak  a  szükségétől  ve- 
zeive,  évek  óta  foglalkozom  madárneveink 
eredetével  s  tanulmányaim  eredményéről  a 
következőkben  óhajtok  beszámolni.  Érzem, 
hogy  sok  lesz  dolgozatomban  a  hiány,  talán 
a  tévedés  is,  de  hisz  —  mint  úttörő  munká- 
ban —  ez  természetes.  Vágyam  csak  az, 
vajha  fel  tudnám  kelteni  a  szakemberekben 
az  érdeklődést  e  szép  kérdés  iránt  s  minél 
több  bővítő,  javitó  adatot  kapnék  szaktár- 
saimtól, iiogy  már  a  közel  jövőben  tisztázhat- 
nék véglegesen  minden  madarunk  nevének 
az  eredetét. 

A  magyar  ember  csak  azokat  a  madarakat 

'  Der  speziell  migarische'Charakter  dieser  Arbeit 
Hess  uns  von  einer  Übersetzung  absehen.        Red. 

'  SziNNYKi  :  Tájszótár;  CzüczOR-Fogarassy  :  A  ma- 
gyar nyelv  szótára  és  S/arvas  G.  és  Simonyi  Zsiomond  : 
Nyelvtörténeti  szótár  stl). 

Aiiiiik  XXI. 


neve/,i  el  gondosan  specziíikus  névvel,  a  me- 
lyek vagy  szembetÜMÓi'ii  hasznosak  (fecske), 
avagy  károsak  (héja,  szarka'),  jellegzetes 
alakúak,  színezödésiiek  (vasorrú  pinty,  kék 
mátyás),  vagy  a  melyek  hangjuknál  (fülemüle), 
nagyságuknál  (sas),  különös  magukviseleténél 
fogva  (nyaktekercs),  vagy  végre  tömeges  és 
gyakori  megjelenésükkel  (varjú,  veréb)  von- 
ják magukra  a  íigyelmet.  A  bokrok  közt 
meghúzódó,  szerény,  hangtalan  kis  madarak- 
kal soha  se  is  törődött.  Az  ilyeneket  a  tudo- 
mánynak kellett  megneveznie,  mikor  foglal- 
kozni akart  velők,  azért  ezeknek  a  neve  nem 
Í3  állandósult  és  többnyire  összetett  név. 
A  régóta  szükségszerűen  használt  madár- 
nevek, pl.  holló,  varjú,  csóka,  veréb  stb.. 
mind  synonymák  nélkül  valók  ;  az  ilyen  köz- 
ismert nevek  mellé  nem  alakultak  triviális 
nevek  ;  ellenben  a  ritkán  előforduló,  kevéssé 
megfigyelt  madarat  minden  vidék  a  maga- 
alkotta névvel  nevezi,  pl.  a  csuszkának  valami 
húsz  különböző  neve  van  használatban  a  nép 
száján. 

Legtöbb  madarunk  neve  hangja  ntámásá- 
iiól  eredt,  pl.  kakuk,  kuvik,  bibicz,  cziiike, 
zsezse,  csicsörke  síb.;  sok  iiicqen  iit/elvböl 
van  átvéve  vagy  fordítva,  pl.  alka,  kárókatona, 
szarka,  páva.  fülemüle,  fogoly  stb.;  másokat 
színük  után  nevezték  el  pl  zöld  küllő,  szén- 
czinke,  őszapó,  vörösbegy,  hajnalmadár;  vagy 
pedig  életmódjuk  alapján,  pl.  víztaposó,  sár- 
járó, fakúsz,  búvár,  kecskefejő,  fakopáncs 
stb.;  isfuét  másokat  táplálékuk  után,  pl.  légy- 
kapó, halfarkas,  kenderike,  lenike  stb.,  vagy 
lakásuk  után,  pl.  csaláncsúcs,  fúzike.  nádirigó, 
hantmadár,  ugartyúk  vizicsirke  stb.,  vagy 
alakjuk  és  jellegzö  tulajdonság ak  után,  pl. 
ökörszem,  kanalasgém, csonttollú  madár.talpas- 
lyúk,  billegető  stb  ;  soknak  végre  ismeretlen 
eredetű,  ősi  iieve  van,  pl.  sas,  ölyv,  sólyom, 
kánya,  kerecsen,  daru,  holló,  kócsag,  gém, 
fürj,  hattyú  stb. 

A  következő  felsorolásban  csak  madaraink 
nemi  neveit  vettem  fel  ;   a  tájneveket  ritkán, 
a  fajneveket  sehol  se  fejtegetem. 
Alka  (Alca  torda  L.)  az  ős  dán  alk  és    skót 

auk  tövekből  ered  ;  a  i;rönlandi  és  izlandi 


Tót  :  sztraka  =  tarka.  11.  0 


26 


202 


ember  ma  is  alkn-nnk  nevezi  :  régebben 
liasznált  tordalka  neve  ha  osi  svéd  tord 
va.üv  törd  nevéből  ereii. 

üuvár  (Gavia  Forst.\  bujániak  s  Imárüak  is 
iiHHidják  (már  Liszti  iiasznáija,  Itiö.'));  nevét 
Lletmodja  után  kapta,  épp  úgy,  mint  a  szláv 
nyelvekben  potoplice  (potapaé  ^  búvár)  s  a 
német  taurher  v.   tauchente   elnevezéseket. 

Vöcsök  (Colynibus  L.),  l)izonyára  a  korrogó 
hangja  közé  gyakran  vcgyitelt  csengőbb 
kük,  cök,  kök  szava  utánzásából  eredt  a 
neve,  de  bizonyos,  hog\  légi  név,  mert 
már  a  Jordans/.k^ -kódex  (151())  említi  rör.íök 
alakban  ;  másutt  vöcsöy  a  neve,  de  több 
triviális  neve  is  él  a  nép  nyelvén,  melyek 
mind  ez  érdekes  madár  lábának  különös 
elhelyezkedésére  vonatkozó  csúfoló  nevek, 
épp  úgy,  mint  régebben  használt  tudományos 
neve,  Podiceps  is  a  latin  podex  és  pes 
szavakból  összetéve. 

Halfarkas  (Stercorarius  Bribs.)  életmódja  után 
kapta  nevét  a  halászoktól;  némely  vidéken 
vízikarvaly naJc  is  mondják. 

Sirály  (Larus  L.)  jellegzetes  sirva  kaczagó, 
jajgató  hangját  utánzó  szó.  Földi  (1804) 
vezette  be  a  tudományba  a  nép  nyelvéből. 

Csér  (Sterna  L.),  túl  a  Dunán,  Vasmegyében 
és  Zalában  a  csér  vagy  göcsejiesen  csiér 
sárt  jelent  s  talán  innen  ered  a  neve,  de 
lehet,  hogy  a  rsirke  szóból,  mert  a  Horto- 
bágyon ma  is  s^íki  esire,  másutt  széki  csirke 
a  neve. 

Szerkő  (Hydrochelidon  Boie),  sok  helyen 
cerkó-ìì:\k  mondják.  Valószínűen  hangutánzó 
név  főleg  a  fattyú  szerkő  skrié,  shrié, 
skihrerrerk  hívó  hangja  után. 

Kárókatona  (Phalacrocorax  Briss.)  a  régebbi 
és  helyesebb  karakatna  névből  van  tévesen 
magyarosítva,  a  tatár  karahakia-  (feketés 
tollazata  után)  és  a  gruz-georgiai  kurabaklah- 
s  karabattoghó\  ered  Újabban  használatos 
neve,  kormorán.  az  olasz  corvo  marino-hói 
összevonással  képződött  s  hasonló  alakban 
vagy  értelemben  meot  át  majd  minden 
nyugati  nyelvbe;  a  franczia  ero  marin  vagy 
betüáttétellel  cormorin,  a  portugál  corvo 
marinho,  sìa  angol  cormorant,  a  hollandus 
waiter  rnaf,  a  német  seerabe  néven  ismeri 
a  hollóéhoz  hasonló  krah- krá  hang;ja  után; 
tuilományos  neve  már  Pu-sius-nál  (11.  130.) 
elöfordid  (corvus  aquaticus). 


Oödény  (Pelecanus  L.)  régi  név,  így  említi 
már  CoMKNius  is  (1673);  Miskolczi  „Egy  jeles 
vadkert" -jében  (1702)  e  nevet  a  madár 
f/iid-f/öd  hangjából  származtatja  ;  Naumann 
szerint  tényleg  mély  baí-szus.  erős  szamár- 
ordításra  emlékeztet  e  hang  s  innen  ered 
LiNNÉ-féle  tudományos  neve:  onocrotalus^ 
szamárbőgés;  elterjedtebb  ^e/iÂ:«/?  neve  az 
összes  nyugati  nyelvekben  közös  és  a  görög 
pelekanos  ösnévből  ered  ;  a  szlávoktól  még 
a  finn  népnyelvbe  is  átment  a  pelikán  név. 

Bukó  (Mergus  L.)  életmódja  után  kapta  nevét. 

Kacsa  (Anas  L.)  a  szlávból  átvett  név;  a 
lengyel  kaczka,  a  cseh  kachna  néven  ne- 
vezi ;  récze,  rucza  neve  pedig,  mint  igen 
régi  név  (CoMENius-nál  is  1673),  hangután- 
zásból származott;  az  Anas-név  márPLAUTus- 
nál  (Cap    1000.)  előfordul. 

Diinnalúd  (Somateria  Leach.)  újabb  szó,  mely 
e  sarkvidéki  madárnak  a  dunnák  tömésére 
alkalmas  finom    és    dús    tollazatáról    eredt. 

Lúd  (Anser  Briss.)  valószinűen  hangutánzás- 
ból eredt,  épp  lígy,  mint  másik  neve:  liha; 
a  mi  libuskánk-hoz  hasonlóan  kedveskedő 
név  a  horvát  guska  is;  hangiját  utánozva 
mondja  grágás-uak  az  izlandi  és  a  norvég, 
gágel-uek  a  svéd  ;  ellenben  hívásuk  után. 
mint  a  magyar  /ikí/ío«,  keletkezett  a  jakut 
lyglyja  és  a  szlovén  ligarica  ;  tudományos 
nevén  említi  már  Livius.  (V.  47.  4.) 

Hattyú  rCygnus  Bechst.)  csrégi  magyar  név. 
már  Bornemissza  Péter  használja   1572-ben. 

Lile  (Charadrius  L.)  klié-tlié  forma  vontatott 
hangját  utánzó  név,  épp  úgy,  mint  az  izhmdi 
litla-loa,  az  angol  little  és  a  dán  lille. 

Bibicz  (Vanellus  Briss.)  hangutánzó  név;  szó- 
lása inkább  kivitt  vagy  kiévitt  és  viévitt  s 
ezért  a  német  paraszt  kiebith-,  a  spanyol 
nivit-,  az  angol  pedig  peeivit-i\ek,  sőt  a 
lettek  is  kihrite  néven  nevezik  ;  gyakran 
azonban  rendes  hangja  közé  indulatosabb, 
csengőbb  árnyalat  vegyül  s  innen  ered  a 
holland  és  dán  paraszt  kievitz^  a  szlovén 
ríbic.  a  tatár  bibikine  s  a  nálunk  nagy 
változatosságban  használt  bébicz,  kibicz. 
libucz,  sőt  libvrcz  s  ebből  lüdércz,  lidércz, 
és  ludvércz. 

Ugartyúk  (Oedicnenius  Temm.)  némileg  a 
tyúkfélékéhez  hasonló  életmódja  s  tartóz- 
kodási helye  után  kajita  újabb  eredetű 
nevét. 


203 


Töcsmadár  (Himantopus  Bribs.)  hangutánzó 
név;  hangja  ugyan  Naumann  szerint  tjoit, 
Chernél  szerint  ket,  köt,  de  iiözé  vegyit 
gyakran  éles  kecs,  töcs  hangoiíat  is;  újabb 
név  ;  gyűjtéseinkben  nyoma  sincs. 

A'íztíiposó  (Phalaropus  Briss.)  életmódja  után 
kapta  nevét,  mint  a  németeknél  a  Wasser- 
treter nevet. 

Sár  járó  (Limicola  KocH.)  |  mind  az  érdekes  élet- 
it '•*•  i  ■  /n  i-j  •  n  \  '  módja  iitáa  kapta 
fenyerfutolCahdrisCuv.)      újabb  nevét,  tudatos, 

Partfutó  (Tringa  L.)  |  helyes  szóképzéssel. 

Czankó    (Pavoncella  Lracb.  és  Totanus  Cuv.) 


valószínűen  a  régi    czankózik    szóból, 


me- 


lyet már  1660-ban  Pető  használ  krónikájá- 
ban s  mely  szó  a  népnyelvben  is  él  sok 
helyen,  kószálást,  csatangolást  meglépést 
jelentve.  A  Totauusok  tényleg  kóválygó,  bó- 
dorgó madarak.  A  Pavoncella-nem  pajzsos 
czankó  külön  elnevezését  a  hímek  felemel- 
liető,  szóles  gallértollai  után  kapta  ;  sok 
helyen  ez  utóbbit  bajnokbíbicznek  is  mondják. 

(woda  (Limosa  Briss.),  azt  hiszem  az  ornitho- 
logusaink  csinálták  a  külföldi  cjod  hang- 
utánzó tőből,  mely  az  angol  god-wit  nevé- 
ben állandósult.  Elterjedt  népies  nevét  — 
lotyósnef  —  szintén  érdekes  djodjo,  jod-jó, 
lodjó  fuvolázó  hangja  után  kapta. 

Póling  (Numenius  Briss),  a  nép  nyelvén  csak 
pólimadár  formában  él  s  jellemző  j)óli,  puli 
kiáltása  után  kapta  nevét;  az  izlandi  is 
spói-ivàk  mondja.  Szava  után  hivja  a  nép 
szélkiáltó-nak  is;  túl  a  Dunán  gojzer  a  neve, 
mely  egyszerűen  a  németből  (gruser,  goiser) 
átvett  név. 

Szalonka  (Sculopax  L.).  Baranyában  szolánka 
a  szláv  slonka-ból  betűáttétellel  átvett  név; 
az  orosz  bekas  slomka,  a  lengyel  bekas 
szlonka  néven  nevezi  ;  töve  a  francia  bécasse 
vagy  becasso.  Általánosan  elterjedt  siie/f 
neve  a  germán    nyelvekből    van    átültetve. 

Túzok  (Otis  L.),  sok  helyt  csak  röviden  tűz 
vagy  tűzi  a  neve  ;  Vámbéry  szeriut  csagatáj 
eredetű  ;  ott  tujdak  a  neve  ;  a  tatárok 
diidak-nak  ejtik  ;  a  Czuczoa-FoGARASSY-féle 
to  oz,  tova-oz  és  távoz  származtatás  csak 
kuriózum  lehet  ;  görögből  átvett  tudományos 
neve  PuNius-nál  (10-  57.)  fordul  elő. 

Daru  (Grus  Pall.)  talán  a  dar  hangutánzó 
magyar  tőből  ered  ;  a  franczía  és  az  olasz 
épp  úgy,  mint  a  lapp  is  hangját  utánozva 
nevezi  gru,  grue  és  kaorga  néven  ;  a  tatár 


/íírnrt-nak  mondja;  latin  neve  már  Phaehkls- 
nál  (I.  8.  7.)  előfordul. 

Guvat  (Rallus  L.)  talán  BucÁi-féle  szó,  ámbár 
a  Nyelvszótár  szerint  guvat  durva,  otromba 
jelentéssel  él  a  régibb  magyar  nyelvben  is. 

Haris  (Crex  Bechst.)  az  Alföldíin  hars,  harsi- 
madár,  kétkés,  mind  hangutánzó  név  liar- 
sogó  szava  után,  épp  úgy,  mint  cseh  neve  : 
chrastal  és  tót  elnevezése  :  cliriastel. 

Vízicsibe  (Ortygonietra  Leach.)  a  tyúkéhoz 
sokban  hasonló,  fészekhagyó  fiókái  és  tar- 
tózkodási helye  után  kapta  nevét,  mint  a 
németeknél  a  wasserhühnchen  nevet. 

Vízityúk  (Gallinula  Briss.)  elnevezés,  épp  úgy, 
mint  a  német  Wasserhuhn,  a  francia  boule 
d'eau,,  a  tót  vodna  sliepka  síb.,  a  lakásra 
és  a  testalkatra  vonatkozik  ;  tudományos 
neve  is  kis  tyúkot  jelent. 

Szárcsa  (Fulica  L.),  Somogyban  és  Fehér- 
megyében sárcza  ;  a  M.  Ny.  Szótára  a  fején 
levő  kopasz,  fehér  foltról  {szár  =  kopasz, 
pl.  Szár  László,  Szárhegy  stb.)  származ- 
tatja; német  mintája  lehetne  elég  gyakori 
blässeilte  és  weissbliisse  elnevezése  ;  való- 
színűbbnek tartom  a  sár  tőből  való  eredetet 
tartózkodási  helye  után  ;  latin  neve  ősi  szó; 
már  Afraniub  (Com.  ■J64.)  és  Ovidius  (Metani. 
8.  625.)  is  e  néven  ismeri  a  szárcsát. 

Talpastyúk  (Syrrhaptes  III.)  testalakja  és 
lábainak  érdekes  szerkezete  után  kapta 
nevét  ;  tatártyúk  szegedi  (bár  igen  kevéssé 
ismert)  neve  ezen,  nálunk  igen  ritka  be- 
kóborló  madár  hazájára  vonatkozik. 

Batla  (Ibis  v.  Flegadis  Kaup.)  azt  hiszem  a 
századeleji  íróktól  csinált  s/ó,  de  sok  helyt 
átment  a  nép  nyelvébe  is,  pl.  Csaplár  sze- 
rint Szegeden  és  a  Nyelvőr  szerint  a  Ti>za 
mentén  Csépa  vidékén  ;  tudományos  neve 
Plinius  (30.  142.)  és  Cicero  (De  nat.  deorum 
I.  82.  és  101.)  műveiben  már  előfordul. 

Kanalaïsgém  (Platalea  L.)  kanálfornia,  lapos 
csőréről  és  gémforma  testalkata  után  kapta 
nevét,  mint  a  németben'a  löffelreiher  nevet. 

(xólya  (Ciconia  Briss.)  osi/magyar  név  czakó, 
eszterág,  gagó,  koszta  rokonneveivel  együtt. 
Érdekes  nyelvi  jelenség,  hogy  görög  leleki, 
bosnyák  leklek,  perzsa  lelek  és  arab  laklak 
neveivel  egy  törzsű  a  tatár  lecjlek  elnevezése. 

Bakcsó  (Nycticorax  Rafin.)  eredeti  alakjában 
vakcsá  volt  s  ebben  a  vak  hangutánzó  tő 
(a  madár  rendes  hangja:  koán,  koák,  kvák!) 

26* 


204 


a  nyugati  és  keleti  nyelvekben  is  megvan: 
a  horvát  krakairik,  az  orosz  és  a  tatár 
krnkva,  a  hollandus  kna/c  és  az  arab  el  rag 
néven  ismeri  ;  ezen  tö  variálásaiból  eredt 
a  iiéjinyelvben  a  riűnmrjú,  helyeseijben 
krakmrjú.  knkcsó,  kakata,  kvnkker,  rak- 
káiiya  stb.;  a  név  maga  a  bakcsóka  vagy 
vakcsóka  kicsinyitö  végződésének  elhagyá- 
sával képződött. 
liölöiiibika  (Botaurus  Steph.)  bött'entéstorma 
hatalmas  hangja  után,  nádiinka  nevét  pedig 
liikólielye  után  kapta,  mint  németben  a 
rolirbiiller,  dánoknál  rördrum  nevet;  ökör- 
bika neve  a  tudományos  név  szolgai  for- 
dítása. 
Poczgéin  fArdetta  Gray.),  azt  hiszem,  a  régi 
nyelvben  pocz  kicsinységet,  apróságot,  tör- 
pét kifejező  tő  volt  ;  igy  poczegér,  poezhal 
(ebihal),  j^ocza  (kis  malacz,  ebből  boczi), 
porzézik  vagy  poczézgat  (aprós  dolgot  csi- 
nál, pepecseli,  poczik  (kuczkó,  tüzhel}-  mö- 
gött levő  kis  hely),  poczak  (ételmaradék), 
poczokalma  (értéktelen,  apró,  korai  alma), 
felpőczkol  (pl.  asztalláb  alá  poezkot  tesz), 
poczokfa  (toldalék,  kis  fadarab)  stb.  S  így 
itt  is  apró  gémet  jelent,  épp  úgy,  mint  tudo- 
mányos neve  is  az  Ardea  kicsinyitö  alakja; 
a  nép  száján  fakutya  az  elterjedt  neve  ; 
hangja  után  kapta,  mely  kis  kutya  szapora 
ugatásához  hasonlít. 
(xéiu  (Ardea  L.)    ismeretlen  származású    régi 

tő  ;  a 
Kócsag  (Ardea  L.)  szintén  ismeretlen  eredetű; 
sok  helyen  kóti/ag  a  neve,  talán  a  kótyagos- 
sal  áll  rokonságban;  ámbár  az  olasz  (/»rtOTra 
néven  nevezi,  nem  tartom  valószínűnek 
innen  való  eredetét. 
Galamb  (Coluinba  L.)  régi  latin  név,  már 
Pliniüs  használja;  a  iiorvát  is  (/oZ/í?;,  acseh 
holnb,  a  lengyel  yolab  nevei  is  mind  a 
latinból  eredtek. 
Gerle  (Turtur  Selby)  szlávbnl  átvett  név;  a 
horvát  grlica,  a  tót  hrdli'ka  néven  ismeri, 
innen  lágyítással  gerlice,  gilice,  sőt  rövidítés 
útján  gerle  és  giii  neve;  latin  nevét  először 
PLimus  (30  68)  említi. 
Fáczáii  (Phasianus  L.)  mint  a  legtöbb  nyu- 
gati nyelvbe  (franczia /aisíMí,  olasz  fagiano), 
pl.  angol,  svéd,  lengyel,  cseh,  sőt  a  kele- 
tiekbe is,  pl.  orosz,  bulgár,  örmény  stb., 
úgy  a  magyarba  is  az  ó-görög  jjhasianos 
nevéből    került  ;    a    Fekete-tengerbe    ömlő 


Phasis  f'íilyii  |)artján.  mely  Colchis  szélén 
folyik  végig,  vadon  él  ;  Punius  phasianus 
avis  néven  írja  le  ;  BuG.\T-ék  bóbitdr  névre 
akarták  keresztelni,  de  ez  a  név  soha  se 
tudott  elterjedni. 

Fojgoly  (Perdix  Hriss.),  tudományos  neve  után 
fordították;  a  perdi i:  neve  igen  régi  lehet, 
Plinii's  és  Varko  már  így  említik  e  madarat 
s  Ovidius  Metanior])hos.  8.  237.  a  róla  szóló 
mondát  is  leírja.  Nálunk  is  régi  név;  már 
a  NÁünR-kódexben  (1508)  és  Pesti  G.  fabu- 
láiban (1536)  is  előfordul. 

Fürj  (Coturnix  Bonn.),  az  Alföldön  für  vagy 
fürmadár,  a  régi  nyelvben  fyr,  fir  vagy 
firj  ;  neve  a  régi  fir  vagy  für  tőből  ered, 
mely  a  gyors  mozdulatok  jelzője  lehetett, 
belőle  maradtak  reánk:  firiss,  friss,  fürge; 
Hódmezővásárhelyen  a  fürgeség  jelképe  e 
madár,  a  gyorsan  dolgozó  menyecskére 
mondják,  hogy  „olyan,  mint  a  fürmadár"; 
a  j  betű  utólag  túladuuaiasau  ragadt  a 
tőhöz,  mint  a  szederj-  és  eperj-ben  a  gö- 
csejieknél ;  a  perzsa  farfar-nak  mondja  ; 
pitypalaty  neve  olyan  hangutánzó  szó,  mint 
a  népies  bosnyák  pucpurnc  vagy  német 
die  cur  hic-Vogel  neve. 

Fajd  (Tetrao  L.)  nem  magyar  eredetű  név  ; 
faityúk  származtatása  (M.  Nyelv.  Szót.)  alig 
álliiat  meg;  az  olasz  fagiano-nak  nevezi; 
siketfajH  elnevezése  arra  vonatkozik,  hogy 
a  kakas  dürgés  idején  se  lát,  se  hall. 

Gyöngytyúk  (Numida  L.)  tyúk  alakjáról  s  a 
toUazatán  elszórt  sűrű,  gyöngyszemekre 
emlékeztető  apró  szemfoltjairól  kapta  nevét, 
a  németben  használt  perüt/iim  mintájára; 
tudományos  nevén,  hazája  után,  Apicius 
római  ínyencz  nevezte  el.  (De  arie  coqui- 
naria  6.  242.) 

Pulyka  (Meleagris  L.)  a  tót  pajJia  átvétele; 
latin  nevén  már  Pliniüs  (X.  74.)  említi. 

Páva  (Pavo  L.)  tudományos  nevéből  ered  ; 
a  spanyol  a  hímet  ^«ro-,  a  nőstényt  ^jfrya- 
nak  mondja,  a  magyar  nem  különböztetvén 
meg  nemeket,  csak  páva  neve  maradt  meg; 
a  szláv  nyelvekben  pár  a  neve;  latin  neve 
valószínűen  a  pax  kiáltó  hangja  utánzása, 
épp  úgy,  mint  német  ^j/hrí  neve  is  ;  latin 
nevét  már  JuvENALis-nál  és  CicERO-nál  meg- 
találjuk. 

Keselyű  (Vultur  L.Ì  a  tatár  nyelvekben  kät- 
sälae  =  dögkeselyű;  még  ApÁcAi-nál  kesselö, 
ÜELTAi-nál  pedig  kösselyö  a  neve:  griffniadár 


205 


népies  mesékben  uyakori  neve  ősi  gftröjí 
tö  YP'J'Jj,  ebből  latinos  acciisativns  grypha 
s  innen  az  összes  nyugati  nyelvekbe  grifone 
(olasz),  f/riffoii  (trancia)  és  grifo  (spanyol) 
a!akl)an  ment  át  ;  latin  nevén  Veroilius  is 
említi. 

Héja  (Asinr  Lac.)  régi  magyar  tő,  Zemplénben 
hcjjíi-iiek,  az  Alföldön  pedig  ioirhéjânak 
(talán  a  karvaly- héja  összevonásából),  sok 
helyen  kara-  vagy  gara-na.k  mondják;  azt 
hiszem,  tatár  emlék  barnás-fekete   hátáról. 

Karvaly  (Accipiter  Briss.)  az  ősi  Karol,  Karul, 
Károly  töhöl  ered;  régente A;ároZí/»iac7«'r-uak 
is  hivták  ;  a  kaukázusvidéki  grúzok  kóri- 
nak,    a  tatárok  pedig  kirgJiai-nak  nevezik. 

Kánya  iMilvus  Cuv.).  népies  nevein  :  gánya 
és  gája  bizonyára  mind  igen  régi,  ősi 
nevek. 

Ráró  (Pandion  Sav.)  régi  s  a  nép  közt  álta- 
lánosan elterjedt  neve  a  halászósasnak  ; 
azt  hiszem,  hangutánzásbúl  eredt  a  madár 
érdes  és  sűrűn  hangzó  kra<(  kiáltása  után. 

Ölyv  (Buteo  Cuv.),  ebből  népies  nevei  örv, 
öli,  iilü  stb.  bizonyára   igen    régi    tőnevek. 

Sas  (Aquila  Briss.)  ősi  magyar  szó;  tudomá- 
nyos neve  már  a  legrégibb  latin  íróknál 
előfordul. 

Vércse  (Cerchneis  Boie)  régi  név,  vagy  vé- 
rengző természete  vagy  színeződése  után  ; 
a  német  népies  neve  is  rötelfalke} 

Sólyom  (Falco  L.)  népies  kerecsen  és  kelecsény 
synonymáival  együtt  ősi  név  ;  Solymár  és  a 
nyitramegyei  Kelecsény  helynevek  őrzik  a 
régi  udvari  sólyomtanitó-vadászok  emlékét; 
a  kerecsen  név  az  orosz  krecset  és  korocstm 
nevéből  ered. 

Buhú  (Bubo  Dum.)  hangutánzó  név;  más  nyel- 
vek is  szívesen  használták  fel  a  hangját 
nevéül,  így  az  örmény  huvets,  a  finn  és 
lapp  huuhkaja,  a  lett  uhjas,  a  spanyol 
btiho,  az  ó-német  hukui,  puhui,  schiihu 
(innen  régibb  saholy  neve)  és  röviden  pnhi- 
vagy  buha-  és  ít/iít-nak  mondja. 

Bagoly  (Strix  L.)  régi  magyar  név,  némileg 
a  huhogás  utánzása;  a  tatár  bajugas,  a  svéd 
és  dán  iiaraggla  vagy  rövidítve  ngla  néven 
ismeri  ;  valószínű,  hogy  ezek  is  liangután- 
zásból  származtak  s  így    közös    eredetűek. 

'  A    rüttel    vagTi'    rittelfalke,    az    egy    helyen    álló 
verdeséstöl;  innen  a  népies  „szélb.  szó".H.  0. 


Kuvik  (rTJaiicidiiim  Buib)  és  csuvik  tisztán 
hangutánzó  nevek  ;  az  olasz  is  hangja  után 
nevezte  el  civetta,  a  franczia  pedig  chouette 
néven. 

Kakuk  (Ciicnlus  L.)  hangutáiizásból  eredt 
név  ;  az  arab  is  tagng,  a  marokkói  ukuk, 
a  japán  kokko,  a  tatár  kukua,  a  finn  kiikki, 
a  gníz  pedig  gugnU  néven  nevezi  ;  nem  is 
sorolom  fel  hasonlóan  hangzó  európai  ne- 
veit, kezdve  a  német  kukuk-Xò\,  végezve 
az  orosz  kuhuska  néven  ;  tudományos  neve 
és  görög  y.óy.y.a'  neve  is  hangutánzó  s 
I'lautüs,  Horatius  ós  Plinius  munkáiban  gyak- 
ran előfordul. 

Nyaktekercs  (Jynx  L.)  furcsa  nyakcsavarin- 
tásairól  kapta  nevét  ;  ugyanezen  alapon 
nevezi  a  német  halsdreher-nek,  a  dán  vende- 
hals-ívdk  és  a  hollandus  draaihals-nak. 

Harkály  (Dryocopus  Boie)  csinált  név;  fa- 
kopánes  nevét  életmódja  után  kapta. 

Zóldküliö  (Ficus  L.)  Czuczor  és  Fooarassy 
szerint  a  kölyü  szóból,  mely  törő,  zúzó, 
olajütő  eszközt  jelent  —  származik  ;  én 
tiszta  hangutánzónak  tartom  klu,  külü,  klíí 
hangja  után;  barsmegyei  neve:  zsolna  vagy 
zsóna  a  szláv  zsluna  vagy  zsuna  nevéből 
vétetett  át. 

Jégmadár  (Alcedo  L.)  fordítása  a  német  eis- 
vogel  nek;  életmódja  után  kapta  veszprémi 
halászmadár  nevét,  ellenben  Baja  vidékén 
használt  vízikirály  neve  a  német  königs- 
fischer-  és  wassermerl-höl  származik;  a  dán 
is  isfugl-nek  mondja. 

(íyiirgyalag  (Merops  L.)  éagyiirgyóka,é\)\i  úgy, 
mint  pirqyió  és  piägparidy  nevei  is  ennek 
a  papagályszíneződésű  madárnak  a  különös 
bugyborékoló  hangja  utánzásából  keletkez- 
tek; latin  nevét  Merops  aethiopiai  király  után 
kapta.   (Plinius   10.  99.;  Vergil.   4.   14.) 

Banka  (Upupa  L.)  azt  hiszem,  csinált  név  a 
nép  közt  elterjedt  s  ez  érdekes  és  közismert 
madárnak  jellegzetes  u-pu-pu-pu  és  hup- 
hüp-hup  hangja  után  keletkezett  hahuka, 
babuta  nevéből  rövidítés  után  ;  a  vend  is 
hupimp,  a  hindu  pedig  hiiphüp  vagy  höpöpö 
néven  ismeri  ;  biibntka  nevének  mintája  a 
franczia  boutt-bouboutt;  dudu  és  dutka  neveié 
pedig  a  litván  dudutis  és  a  cseh  dud  ; 
hasonlóan  hangutánzásból  ered  görög  szár- 
mazású upupa  és  perzsa  papa,  bitbu  és 
papa  neve  is. 


206 


S/alalíóta'  (Conicias  L.)  eredetére  semmi 
adathoz  nem  juthattam  Földi  és  Gkossingbr 
(1793)  följegyzésén  túl;  roppant  változatos, 
népies  nevei  :  kdangya  varjú,  kékvarjú, 
zöldcsóka,  kalangya  varnyú,  árvaszajkó  stb. 
mind  színezetére  és  életmódjára  vonatkoz- 
nak ;  mátyásmadár  nevét  onnan  kapta  állí- 
tólag, hogy  a  mátyás-szót  leghamarabb 
tanulja  meg  kimondani;  olyan  csúfondáros 
neve  ez,  mint  a  németeknél  a  markolf. 

Kecskefejö  (Caprimulgus  L.)  a  régi  Pliniub- 
(X.  115.)  féle  mesén  —  hogy  t.  i.  a  kecs- 
kék tejét  kifeji  —  alapult  tudományos  ne- 
véből van  átfordítva  ;  a  tejelő  állatok  tőgyén 
ülő  legyekre  csapkod,  innen  nevezi  a  német 
is  Ziegenmelker,  a  dán  gedemelker  néven  ; 
elterjedt  (Dunántúl)  éjjeli  föcske  neve  a 
német  nachtsehwalhe  szolgai  fordítása  ;  az 
angol  night  havk,  a  tiroli  tagschlüfer  vagy 
tagschlaf  néven  ismeri  s  ebből  eredt  a  vas- 
megyei álmosmadár,    álomfilkó   elnevezése. 

Fecske  (Hirundo  L.)  ficserékelő,  fecsegő  hang- 
ját utánozó  név. 

Csonttollú  inadár  (Ampelis  L.)  a  szárnytol- 
lainak  végén  levő  csontforma,  piros  nyúl- 
ványai után  kapta  nevét  ;  a  Földi  használta 
selyemfarkú  neve  a  német  seidenschivanz 
szószerint  való  fordítása. 

Légykapó  (Muscicapa  Brisb.)  életmódja  után 
kapta  tudományos  nevét  s  abból  eredt  a 
német  flicgeiischnäpjyer,  az  angol  ßycatcher, 
az  orosz  mticholovka,  az  olasz  muscarola 
stb.  is. 

Gébics  (Lanius  L.)  csinált  név,  de  már  Földi  J. 
használja  ;  dunántúli  neve,  vasfejű,  a  német 
dickkopffoiditàs&;  vasmegyei  csettegetö  neve 
pedig  ép  úgy  hangutánzás,  mint  a  letteknél 
használt  csakcse  neve. 

Holló  (Corax  L.)  ősi  madárnév. 

Varjú  (Corvus  L.)  talán  a  lapp  vuoras  vagy 
a  lett  vahrna  s  az  ezekből  származott  szláv 
vrana,  voroka,  vorona  nevekkel  áll  rokon- 
ságban. 

Csóka  (Colaeus  Kaup.)  hangutánzó  név  a 
nyújtott  csjók-csók  kiáltásai  után;  így  kelet- 
kezett más  keleti  nyelvekben  is  a  neve, 
pl.  a  tatár  tsauka-nuk,  a  bulgár  cavka-nak, 

'  Borsodban:  „szaricsóka"  onnan,  hogy  a  legelökön 
szerte  heverő  árvaganéjból  szedi  eledelét.  Nyilván  a 
tisztességtudás  csinált  összevonással  és  betíicserével 
„szarakakótá"-ból  szalakótát.  H.  0. 


innen  a  nyugati  nyelvekbe  is  átment;  a 
spanyol  cacala-,  a  franczia  choucas-,  az 
angol  chough-na.k  mondja. 

Szarka  (Pica  Brisb.)  általánosan  elterjedt  név 
a  szláv  (sarka  a  litvánoknál,  sroka  a  len- 
gyeleknél, straka  a  cseheknél)  nevéből, 
mely  talán  a  tarka  =  strakaty  színéből 
eredt,  de  lehet  hangutánzó  tő  is,  mert  nem- 
csak az  orosz  mondja  .soroAa-nak,  hanem 
a  tlnn  is  harakka  s  a  spanyol  urraca  néven 
ismeri. 

Szajkó  (Garrulus  Brisb.)  a  szláv  sojka-hó\ 
származik,  nem  pedig  a  Czuczor-Fogarabby- 
féle  zajgó-hói,  ámbár  Földi  J.  már  zajgó- 
nak nevezi  :  latin  neve  előfordul  már  Pliniub- 
nál  és  OviDius-nál  is. 

Megtörő  (Nucifraga  Brisb.)  életmódja  után 
kapott  tudományos  nevéből  fordították,  mint 
német  nevét  (nnssbrecher)  is. 

Málínkó  (Oriolus  L.)  a  nép  nyelvén  támadt 
kicsinyítő  a  mái  =  has,  torok  szóból,  élénk 
sárga  hastoUazata  után  ;  ide  vonatkozik 
sármálinkó,  sárgarigó  stb.  neve  is. 

Pásztormadár  (Pastor  Temm.)  tudományos  ne- 
véből vették  át,  mint  a  német  viehvogel-je; 
kóborló  életmódja  után  nevezik  jöttment 
madárnak,  a  budai  sváliok  pedig,  a  mi 
madarainktól  eltérő  színezete  miatt  csak 
nea  modi  vogel-nek  mondják. 

Seregély  (Sturnus  L.)  valószínűen  a  szír-perzsa 
sárag,  sarak  nevéből  ered,  vagy  talán  azzal 
együtt  hangntánzásból  ;  sröck-sör  kiáltása 
után  származott  német  közneve  is  :  star, 
star  ;  az  angol  starling,  az  olasz  sforno 
néven  nevezi. 

Veréb  (Passer  Briss.)  a  szláv  vrahci  vagy 
rrfibcc-\)i)\  átvett  név,  de  valószíniíen  az  is 
hangutánzó  a  veszekedő  verebek  trerr-terr- 
terel  hangja  után. 

Meggyvágó  (Coccothraustes  Briss.)  életmódja, 
táplálékszerzése  alapján  ka|)ta  tudományos 
nevét,  mely  szóról  szóra  magtöröt  jelent  s 
ebből  ment  át  minden  nyugati  nyelvbe 
{kernbeisser,  kernbeiss  a  németeknél,  kjaerne- 
bider  a  dánoknál)  ;  magyar  synonymái  : 
kosorrú  veréb,  vasorrú  stb.  a  germán  nyel- 
vekből került  hozzánk  ;  a  német  dickschna- 
bel  a/,  angol  grosbeak,  a  holland  dickbeck 
néven  nevezi. 

Pinty  (Friugilla  L.),  megnyújtva  s  kicsinyí- 
téssel pintyőke  liangutánző  név  e  kis  madár 


207 


tisztán  kiejtett  pint,  pink  szava  után;  hason- 
li'taii  táinacit  a  iR'iiiet  //»/..  az  aii^ol  fii>r]i. 
az  észt  rint,  a  svéd  /,vint  és  tviiil.  a  tét 
pinka  neve  is  ;  latin  nevét  MAiiTiAi.iB-tól 
(9.  54.)  kapta  s  a  rómaiaknál  verebet  je- 
lentett. 

Zöldike  (Liiiurinns  Kaup.)  szine  után  ka|)ta 
nevét  ;  naiíykárolyvifléki  yölrUivi/  neve  a 
néiiietbûl  (f/riiniiníj)  t'éliy  átvett  név  ;  liód- 
mezővásárhelyvidéki  rütyii  neve  pedig  liang- 
utánzó  ;  veszprémi  krédling  és  so])roni  (jréli 
neve  szintén  csak  németből  (gröling,  grüd- 
ling)  elcsavart  nevei  ;  majd  minden  nyelv- 
ben szine  után  neveztélc  el  ;  az  orosz  zele- 
nn>tk(i,  a  lengyel  zielencijk.  az  olasz  verdone, 
a  franczia  rerdier,  a  portugál  rt-rdiluto  stb. 
néven  nevezi. 

Zsezse  (Cannabina  linaria  L),  Baja  vidékén 
ggagya,  tisztán  hangutánzó  nevek  :  a  rsrcsc, 
zsezse.  és  gyagya  hivogató  hangja  után  ; 
a  nyugati  határon  nyíricstz  a  neve,  mely 
a  német  népnyelv  hirkeiizeislein-^éuek  a 
fordítása. 

Kenderike  (Cannabina  Boie)  tudományos  ne- 
vével együtt  e  madár  fötápláléka  után 
kapta  :  kenderirzc  és  kendelike  csak  táj- 
szavak  ;  legtöbb  nyelvben  hasonló  eredetű 
a  neve  ;  a  német  hünfiing,  hanfvogel,  az 
orosz  kanapJcid.a,  a  tót  knnopka  (konopa  = 
kender),  az  észt  kanepi,  a  svéd  hntnpespik 
stb.  néven  nevezi. 

Csíz  (Chrysnmitris  Boie)  épp  úgy  hangutánzás- 
ból eredt,  mint  német  zeisig,  ziesel  és  zeis 
neve  ;  az  orosz  is  esiz-nek,  a  cseh  csizek- 
nelc  mondja  ;  Vasmegyébeu  divatos  czájzli 
neve  a  német  triviális  zeisel  névből  van 
átniagyarosítva.  (Érdekes,  hogy  a  vásár- 
iitlyi  tili  a  gumniipuskáját  is  czájzlinak 
liivja  és   „leczájzlizza"    a  madarat  !) 

Teiigelicz  (Carduelis  Brisk.)  a  nyújtott  sfích-lit 
stíg-liez  hangját  utánozó  német  nevéljol 
(Stieglitz)  van  magyarosíiva  ;  más  nyelvek- 
ben is  hangutánzó  neve  van,  igy  a  cseh 
steJdik,  a  lengyel  szrygiet,  a  svéd  steglits, 
a  dán  stdlids,  az  észt  tiglits,  a  finn  t/kli 
néven  ismeri:  a  palócz  triviális  neve  töklinrz 
(;sak  szándékos  ferdítése  a  stigliwz  szó 
első  tagjának,  mert  rendesen  kivájt  tökben 
szokták  összefogdosni  ;  Veszprém  vidékén 
czibehek  a  neve,  a  fiatal  fészekülókre  jel- 
lemző hang  után,  melylyel  eniuvalot  kérnek 
S  hívogatják  szüleiket. 


Csicsörke  (Serinus  Koch.)  csicsergő  nótája 
után  kapta  nevét;  a  német  is  hangja  után 
adta  triviális  czinit,  giriitz  nevét. 

PiiMik  (Finicola  Vibili..),  rózsás,  vörhenyes 
szine  után  nevezte  el  a  nép,  mely  a  hir- 
telenszőke, vöröshajú  embert  is  pirók  em- 
bernek nevezi. 

Süvöltő  (Pyrrhuia  Buiss.)  valószínűen  a  régi 
nyelvijen  berkenyét  jelentő  süvüllény  szó- 
ból kapta  nevét,  melynek  késő  őszszel  érő 
gyümölcse  a  főeledele  ennek  a  szép,  téli 
látogató  madarunknak;  imrösbegg  alföldi  ne- 
vét píros  torkáról  kapta; Tata  vidékén  svityít 
és  svétyii  a  neve,  a  letteknél  pedig  svilpis  ; 
gyenge  s  unalmasan  hangzó  diii-diü  vagy 
ki-üp,  hüp  szava  után  tekintetbe  se  jöhet 
a  süvölt  vagy  süvít  tő  ;  kelempájsz  .neve  a 
német  kcrnheisser  átformálása  ;  Zalában 
ugyan  a  mókust  nevezik  igy,  bizonyára 
tájilálékszerzése  alapján. 

Keresztcsőrű  (Loxia  L.)  vagy  keresztorrú 
madár,  csőrének  vagy  a  nép  száján  orrá- 
nak különös  alakja  után  nevezték  el  idegen 
mintára  ;  a  német  kreuzschnabel,  az  olasz 
hercliin  croce  és  crociere,  a  spanyol  pico 
cruzado,  a  portugál  crnzabico  néven  ismeri. 

Sármány  (Kmberiza  L.)  a  sár  elavult  tőből 
ered,  mely  hasának  sárgás  toUazatára  vo- 
natkozik (e  tő  szerepel  a  súrkerep  és  a 
sáraraiiy  nevekben  isi;  kerti  faját  régeblicn 
pl.  Raff  is  ort  ólán  y -wak  nevezi,  mely  név 
csak  a  latin  liortulana  átvett  alakja. 

Sordély  (Miliaria  Bkehm.)  régi,  már  a  XVU.  sz. 
közepén  használt  név;  triviális  nevei,  csicsiri 
és  csücsörgő,  e  madár  trillázó  si-ri-ri  és 
csürürü  szavából  származtak  ;  kiilesmadár 
ne\ét  tápláléka  után  kapta,  mint  a  néme- 
teknél a  hirsenammer,  az  angoloknál  coni 
hunting  nevét. 

Pacsirta  (Alauda  L.)  igen  régi,  más  nyelvek- 
ben meg  nem  található  s  nem  is  hang- 
utánzó név;  Alauda  néven  említi  már  Pliniuö 
is.  (XI.   121.) 

IMpis  (Anthus  Bechbt.)  s  kicsinyitő  alakja  : 
■pipiske  hangutánzó  név  ez  apró,  fürge 
madarak  bíisz-büsz,  psz-psziip,  pszi-pi  szava 
után;  ugyaninnen  ered  az  észteknél s/*'/Ä;e9ie, 
a  spanyoloknál  a  bisbita,  a  francziáknál  a 
jnpit,  az  olaszoknál  a  j?í&7;oZ«  stb.  elnevezés. 

Billegető  (Motacilla  L.)  farktollainak  a  foly- 
tonos billegtetése  után  kapta  nevét;  innen 
ered  a  germán  nyelvekl)en  is  sok    ti'iviáiis 


208 


neve  :  hcheschwam.  v:e(hlschwam  stb.  ;  a  szé- 
kelj' a  billeiictést  lipiukázásnak  mondja,  s 
s  innen  e  csinos,  kedves  magatartású  (ezért 
nevezik  sok  helyt  leánykamadárnak  is)  m-d- 
darat  lipinkamadárnak  inondjn  ;  Kazinczy 
Csinálta  a  1iiUe(/ént/  nevét. 

Ilajnaliiiadái-  ('richodronia  Ii,b.)  lij  név  szár- 
nyainak szép  hajnalpirds  szín*;  ntán  ;  /'«/- 
kíiszó  csinált  neve  épp  úgy  életmódjára  vo- 
natkozik, mint  sziklamászó  neve  és  a  német 
mauerläiifer,  a  szláv  síenoia^  (stena  =  i'al, 
lázit  =  mászik)  s  tudományos  neve  min- 
tájára. 

Faknsz  (Certhia  L.)  rossz,  csinált  név  a 
német  hmmilüufer-hoi  ;  kár,  hogy  Chernél  I. 
az  irodalomban  megtartotta  ;  az  alföldön 
használt  fateíü  s  a  Dunántúl  használt  fa- 
mászó  az  életmód  után  kapott  elnevezések 
s  analógjaik  a  spanyol  araùero,  a  német 
haumgrüle  s  a  luxemburgi  parasztember 
h  ú  mléferchen-j  e . 

Csuszka  (Sitta  L.)  életmódja  után  kapta  ne- 
vét, mint  a  németeknél  a  kleiher,  kleher 
haumrutscJier  nevet  ;  tüjlüjmadár  és  hu. 
jáiigató  nevét  éies  küj-küj — tüj-tüj  sivító 
füttye  után,  poncz  és  Â;ére<7S2MCS  nevét  pedig 
a  fakéreg  kivésése,  megszurkálása  (ponc 
régi  magyar  szó  és  vésőt  jelent)  után  kapta  ; 
kék  küllő  neve  a  német  Ithcu.^iiccJii-hQl  van 
fordítva. 

Cili  ege  (Parus  L.)  vagy  ciiikc.  Gyórvidckéii 
cince,  fonetico  einige,  ceneçje  cinöge  stb. 
mind  hangutánzó  név  ;  függő  cinke  a.  íésy.ke 
építési  módja  után  kapta  nevét  ;  analógja 
a  német  heutelmeise  ;  fige-  vagy  fügemadár 
neve  is  vagy  a  függó-ból  (mint  az  angol 
pendnline  lit)  vagy  a  fészeknek  fügére  em- 
lékeztetó  alakjáról  (mint  a  német  cotton- 
vogel)  származott  ;  rég  használt,  Földi  em- 
lítette remic  neve  tudományos  nevéből  (Re- 
miza  Stejn)  ment  át  a  tanult  emberek 
szava  után  a  nép  nyelvébe;  a  német  is  ne- 
vezi remitz,  az  orosz  remez,  a  hollandi  re- 
mess,  a  franczia  remiz  stb.  néven;  molnár- 
czinkének  hamvas,  lisztes  kinézésű  háta 
után  nevezte  el  a  magyar  ember  a  kék  cin- 
két (Parus  coeruleus  L.);  analógja  ennek  a 
cseh  sikora  mlynarik  és  a  német  me/íiweise 
és  müllermeise;  a  barátcinke  vagy  pap  fejű 
cinke  (Parus  palustris  L.)  fekete  kámzsához 
hasonló  fejszíneződéséröl  kapta  nevét,  mint 
a  németeknél  a   nonnenmeise,    viönchmeise 


nevet  ;    a   vasmegyei   feketefejü    és    fehér- 
megyei kutyafejű  czinke  nevei  is  a  germán 
nyelvekből    került    hozzánk  ;    a    hollandus 
zivartkopmeas,  a  dán    svartkoi)    s    a    német 
hundmeise-nek  nevezi;  a  széncinke   (Parus 
major  L.)    nevét  szénfekete    hassávja  ntán 
kapta,   mint  a  tótoknál  az  ulielni''ek,  a  ni'- 
meteknól   a    koldmeise,    a    spanyoloknál    a 
carhonero,  a  franciáknál  a  mesa)ige  rharbun- 
nière  nevét. 
Őszapó  (Aegithalus  Herm.)  találó   székely  el- 
nevezés deres-szürke  fejéról,  mint  az  olasz 
codona  capo  bianco  neve. 
Királyka  (Regulus  Cuv.)  tudományos  nevéből 
van  átfordítva  épp  úgy,   mint  német  künig- 
cìwìi,  tót  králik,  cseh  kralicsek,  olasz  regolo 
és  spanyol  rey  petit    vagy    reyanti    neve  ; 
tudományos  nevén  ösmerték  a  régi  rómaiak 
is.  (Anthologia  lat.  Lips.  762.  43.) 
Vízi  rigó  (Cinclus    Bechst.)    életmódja    után 
kapta  nevét  ;   a    német    is    ivasseramsel    és 
star,  ivasserdrossel,    a    luxemburgi   wasser- 
miézel,  az  angol  waterpyet,  a  lengyel  /dtisze 
wodny,  a  horvát  kos  wodenjak  (kos  =    fe- 
kete rigó)  H'ven  nevezi. 
Ökörszem  (Troglodytes  Vieill).  kicsi,  minden 
hazai  madárnál  parányibb,  gömbölyded  test- 
ahikja  után  kapta  nevét,    mint   a    tótoknál 
a  voldcie  oko  (oko  =  szem,  vol    =    ökör) 
vagy  :i  moldvai  oláhoknál    az    ocivl   bidui 
nevet  ;  ezekkel     közös    eredetű    a    magyar 
ncv,  mert    a    nyugati    né|)ek    inkább    élet- 
módja után    nevezik,    pl.    a    német    zuun- 
scldiefcr,  nesselkönig,  a  sziléziai  pedig  meuse- 
könig,    a    hollandi    winterkoning    néven    s 
ezekből  eredt  a  kevésbbé  elterjedt  sövény- 
hujkáló,  csaláncsattogtató  '  neve. 
Szürkebegy  (Accentor  Bechst.)   jellegzetesen 
színezett  torka  után  nevezték    el,    mint  az 
olasz  toloch  griso-n-dk  s  a  nemet  halsband- 
star-nak. 
Poszáta  (Sylvia  Scop.)  neve  a  Dunántúl  hasz- 
nált s  nyomorékot,  fejletlent  jelentő  poszáta 
szóból  ered,   mert    a    fülemüléhez    hasonlít 
ugyan,  de  hangja  sokkal  alábbvaló;  régen 
nyomorék-nak  is  hívták  a  mezei  poszátát  ; 
a  barátka  poszáta  vagy  papfülemüle  a  né- 
met mönchlein  és  pfaff  nevekből,  a  Kolozs- 
vár vidéki  fekete  folt  elnevezése  pedig  feje 
tetejének  a  színéről  a  német  schwarzplatte 

'   Ez  más  faj  :  Pratincola  nil)icola.  H.  0. 


209 


analógiájára  keletkezett  ;  sörényin'ijó  nevük 
életmódjukra  vonatkozik,  a  német  népnyelv 
is  heckenschliijifer,  hec/censchmötzer-uek  ne- 
vezi ;  vasnie.<;yei  esádés.TÓ  nevét  a  csádé, 
csaté  (bokros,  bozótos  liel\)  után  nóyrád- 
iiii'iiyei  csiyvánka  nevét  pedis  kedvelt  tanyá- 
járól a  fsalán  (=csihán,  csóván  stb.)  kapta. 

Nádi  risyó  (Aerocephalus  Naum.)  lakása  és 
rii;ófornia  teste  után  nevezték  el  épp  liuy, 
mint  a  németek  rohrdrnssel-neV. 

Sitke  (Caiauiüdus  Kaup.)  talán  a  csipkebokor 
után  kapta  e  nevet,  mert  sok  helyen  a 
csipkerózsát  csitké-niík  is  mondják. 

Tücsökmadár  (Locustella  K.\up.)  nevét  a  tü- 
csökéhez Inisonló  pirregö,  zerrej^ö  hangja 
után  kapt  1  ;  egyik  faját  Dunántnl  Inirrogó 
inariárniik  is  nevezik  érdekes  jisur  r-r-r 
hangja  után. 

Füzike  (Phylloscopus  Bom)  vagy  fiizfamadár 
lakása  ntán  kapta  a  nevét,  mint  a  néme- 
teknél a  Weidensänger,  a  horvátoknál  a  vrhi- 
kova  (vrba  =^  fűzfa)  nevet  ;  a  fitiszfüzike  nevet 
Chernél  hozta  be  a  nyugati  nyelvekből,  t.  i. 
a  franczia  is  filis,  a  hollandus  de  fitis,  a 
nemet /i7/s-s(yri(/er-nek  nevezi  ;  a  csüpcsalp- 
fűzike  név  tisztán  hangutánzó  épp  olyan, 
mint  a  pnrosz  ziljjztd}),  a  cseh-német  tsilg- 
tsalji,  az  angol  chiffchaff,  a  holland  tjifffjaff, 
a  finn  tiltalU  és  az  észt  silksolk  név. 

Rigó  (Tardus  L.)  régi  név.  talán  a  ri()g=^ 
iiaiigos  szóval  kiált-tőljöl  ered  ;  fajait,  szí- 
nük, tollazatúk,  hangjuk  s  táplálékuk  ntán 
nevezik. 

Kövi  rigó  (Monticola  Buie)  vagy  Síiklarif/ó 
lakása,  tartózkodási  helye  után  kapta  ne- 
vét, ezt  jelenti  tudományos  neve  is;  a 
boluár  is  skalon  drozd,  az  angol  rock- 
fhrush,  az  olasz  tordo  sassatile,  a  tót 
skolni  vrahec,  az  orosz  kamen  noi  drozd 
s  a  német  steindrossel  néven  ismeri. 

Hantmadár  (Bechst.)  sziklás,  dombos  vidé- 
keken lakó  madár  s  innen  eredt  neve  ; 
Vas  megyében  elterjedt  földi  szarka  el- 
nevezését   némileg   a    szarkáéhoz    hasonló 


színezetéről,     fÖldi   kalapács    nevét    pedig 
jellegzetes  csőrcsapkodása  után  kapta. 

Csiiláncsiics  (Pratincola  Koch.)  kedvelt  tanyája, 
az  árkok  csaláno^ai  ntán  nevezték  i;;\  el, 
mint  a  bajor  nesselfink-nek  ;  más  nyelvek- 
ben többnyire  tudományos  neve  (pratim=- 
mező  és  incolere  =  lakni)  kapta  nevét  (pl. 
a  svájczi  német  wiesenschmätzer.  a  lu.xem- 
burgi  wisegimchen  stb.). 

Kozsdafarkú  (Ruticilla  Briss.)  tollainak  élénk 
rozsdavörös  szine  után  kapta  nevét,  mint 
a  németeknél  a  rotschwänzchen,  az  olaszok- 
nál a  codirosso,  a  spanyolban  a  cuarojo, 
a  dalmátoknál  a  cervenrepa.  az  angolok- 
nál a  redstart  s  a  francziáknál  a  rouge 
queue  nevet  ;  ugyaninnen  származik  mas 
triviális  neve  is,  pl.  füstfark,  rörösfarkú, 
vörös  farczinkó  stb. 

Vörösbegy  (Krithacus  Cuv.)  torka  és  melle 
vöröses  narancsszínű  tollazata  után  kapta 
találó  nevét;  hasonló  eredetű  a  német 
rotkehichen,  rotbart,  a  tót  cervienka,  a  d;in 
rödhals,  a  franczia  cid  rousset  és  rouge 
gorge,  a  holland  roodborstje,  az  olasz  barba 
rouss,  a  svéd  rödiiake  és  a  spanyol  barba 
rója. 

Kékbegy  (Cyanecula  Brehsi)  jellegzö,  fehér, 
csill.igos,  élénk  kék  begyének  színezete 
után  kapta  nevét,  mint  a  német  népnyelv- 
ben a  iilnukehlein,  blaukröpfel,  az  olaszban 
a  advia  a  gola  cei-ulea,  a  spanyolban  a 
garganti  azid  s  a  szláv  nyelvekben  a 
modracek  (uiodro  =  kék)  nevet. 

Fíilemüe  (L.uscinia  Breh.m).  a  tudományos  faj 
neve  (philomela.  görög  niyihologiai  alak. 
Pandiou  athéni  király  leánya,  kit  az  istenek 
csalogány  nyá  változtattak.  Ovid.  Meiamorph. 
6.  424.  s  k.  1.)  után  maayarositott  elneve- 
zés ;  csalogány  nevét  Kazinczy  csinálta. 
Vajda  Péter  pedig  csattogány-nuk  nevezte 
el  ;  a  nyelvújítás  faragta  zenér,  bájdalú 
zenér  és  dalabáj  stb.  uyelvszörnyűségek 
szerencsére  már  mind  véglegesen  feledésbe 
merüllek. 


A(|uila  .XXI. 


27 


àio 


Biztos    adatok    madaraink    táplál- 
kozásáról. 

—  Kilenczedik  közlemény.  — 

Irta  :   Csíki  Ernő. 

Vizsgálataim  eredményéről  folytatásképen 
ez  alkalommal  a  dolmányos  varjú  gyomortar- 
talmáról óhajtok  beszámolni.  ' 


Positive  Daten  über  die   Nahrung 
unserer  Vögel. 

—  Neunte  .Mitteiluni;. 

Von   K.  Cbiki. 

Als  Fortsetzung  über  die  Ergebnisse  mei- 
ner Untersuchungen  will  ich  diesmal  über 
den  Maereninhalt  der  Nebeikrähe  berichten.  ' 


58.  Corvus  comix  L. 


A  dolmányos  varjú  gazdasági  szerepéről  a 
legújabb  időig  nagyon  eltérőek  voltak  a  véle- 
mények. Voltak,  a  kik  károsnak  és  voltak  a 
kik  hasznosnak  mondták.  Az  igazság  minden- 
esetre az,  hogy  a  dolmányos  varjúra  mind- 
két tulajdonságot  rá  lehet  olvasni,  de  ha 
munkálkodását  a  szabad  természetben  figye- 
lemmel kisérjük,  arra  az  eredményre  fogunk 
jutni,  hogy  madarunk  „inkább  hasznos",  a 
hogy  Herman  Otto  is  megjelölte  könyvének 
legújabb  kiadásában.  ^ 

Mielőtt  szerepével  részletesebben  foglal- 
koznék, lássuk  mit  találtam  j;yom()rtart;il- 
raában.''  hogy  azután  ennek  kapcsán  méltat- 
hassam érdemileg  munkálkodását. 

A  megvizsgált  anyag  a  következő: 

1.  [268.]  Zsögöd,  1913.  I.  6.  ~  Tengeri- 
és  l)úzaszemek  és  kalásztörmelék  (Mais-  und 
Weizenkörner  und  Ährenfragmente). 

'  Az  előbbi  nyolcz  közlemény  az  „Aquila"  követ- 
kezei köteteiben  jelent  meg  :  1.  XI,  1904,  p.  270 — 
317  :  2.  XII,  1905,  p.  312  -  .330  ;  3.  XllI,  1906,  p. 
148-161:  4.  XIV,  1907,  p.  188-202;  5.  XV,  1908, 
p.  183—206;  6.  XVI,  1909,  p.  139-1-14;  7.  XVII, 
1910,  p.  205-218;  8.  XX,  1913,  p.  375-396.— 
Azonkívül  ;  „Újabb  adatok  a  tiivisszúró  gébics  (La- 
nius  cullurio  L.J  táplálkozásáról'  (Aquila.  XVIII,  1911, 
p.  179—187)  és  „k  fogoly  (PeidLx  perdix  L.)  rovar- 
tápláléka"  (Aquila.  XIX,  1912,   p.  202—208). 

-  A  madarak  hasznáról  és  káráról.  4.  kiadás.  — 
Budapest,  1914,  147.  1. 

^  A  folyószám  után  zárójelben  [  |  levíi  szám  a 
leltári  szám,  utána  következik  a  uyíijtés  helye  és 
ideje  és  a  gyomortartalomban  talált  állatok  felsoro- 
lása ;  a  nevek  után  (  )  lévő  számuk  a  példányok 
számát  jelentik. 


Über  die  wirtschaftliche  Bedeutung  der 
Nebelkrähe  waren  bis  zur  jüngsten  Z  it  ver- 
schiedene .\nsichten  vertreten.  Von  vielen 
wurde  sie  für  schädlich,  von  anderen  wieder 
für  nützlich  angesprochen.  Die  Wahrheit  ist 
jedenfalls  diejenige,  dass  auf  die  Nebelkrähe 
beide  Eigenschaften  passen,  aber  wenn  wir 
ihr  Wirken  in  der  freien  Natur  beobachten, 
werden  wir  auf  jenen  Schluss  kommen,  dass 
unser  Vogel  „vielmehr  nützlich"  ist,  so  wie 
ihn  auch  Ottó  Herman  in  der  neuesten  .\uflage 
seines  Werkes  bezeichnete.  ^ 

Bevor  ich  ihre  Rolle  eingehender  besprechen 
möchte,  sehen  wir  zuerst  was  sich  in  ihrem 
Mageninhalt  befand.^  um.  daraiiknüpfend.  ihr 
Wirken  die  Hauptsache  belrefiend  würdigen 
zu  können. 

Das  untersuchte  Material  is  folgendes: 

2.  [35.]  Nagyczenk.  1904.  I.  8.  —  Poczok 
(Wühlmaus).  Stenus  sp..  (6),  Pianorbis  sp. 
juv.  (1).   Succinea  sp    juv.   (19). 

'  Die  früheren  aeht  .Mitteilungen  sind  in  den  fol- 
genden Bänden  der  „Aquila"  erschienen  :  1.  XI. 
1904,  p.  270-317:  2.  XII,  1905,  p.  312—330;  3. 
XIII,  1906.  p.  148-161;  4.  XIV,  1907,  p.  188—202; 
5,  XV,  19IJ8,  p  183-206;  «.  XVI,  1909,  p.  139  — 
144;  7.  XVII,  1910,  p.  205—218,  8.  XX,  1913,  p. 
375—396.  —  -Ausserdem  :  „Neuere  Daten  über  die 
Nahrung  des  Dorndrehers  (Lanius  coUurio  L.)"  (.\quila. 
XVllI,  1911,  p.  179—187)  und  „Die  Insektennahrung 
des  Rebhuhns  (Perdi.x  perdix  L.)"  (Aquila.  XIX, 
1912,  p.  202—208). 

^  Über  den  Nutzen  und  Schaden  der  Vögel.  4. 
Auflage.  Budapest,  1914,  p.  147. 

^  Die  in  der  Klammer  [  ]  stehende  Zahl  hinter  der 
laufenden  Nummer  ist  die  Inventamummer,  dann  folgt 
der  Sammelort,  die  Sammelzeit  und  .\ufzählimg  der  im 
Mageninhalt  gefundenen  Tiere  ;  eine  Zahl  in  der 
Klammer  (  )  nach  den  Tiernamen  bezeigt  die  Zahl 
der  Exemplare. 


211 


3.  [170.]  Szigetcsép.  1907.  I.  9.  —  Kisebb 
madár  (kleinerer  Vogel),  teiigeriszeinek  (Mais- 
körner) és  iiagj'obb  csont  részei  (und  Teile 
eines  grösseren  Knoci:ens). 

4.  136)  Nagyczenk,  1904.  I.  10.  —  F.4- 
ismerlietetlen  növényi  részek  és  kisebb- 
nagyobb  kövecskék  (nicht  erkennbare  vege- 
tabilische^ Keste  und  kleinere-grössere  Stein- 
chen). 

5.  [61.]  Nagyczenk,  1904.  I.  10.  —  Árpa- 
szemek (Gerstekörner),  kavicsszemek  (Kie- 
. selchend,  Harpalus  sp.  (1),  Lasius  sp.  (3), 
pók  (Spinne)  (1). 

6.  [204.]  Sárospatak.  1908  1.  l-l.  —  Rozs- 
szemek,  kalásztörmelék,  kavicsszeniek  és 
földrészek  (Roggenkörner,  Ährent'rauinente, 
Kieselcheii  und  Erdteilchen). 

7.  [57.1  Érsekújvár,  1909.  1.  15  —  Ten- 
geriszemek (Maiskörner),  Neritiiia  Huvia- 
tUis  L.  (1) 

8.  [265.]  Szigetcsép,  1912.  I.  20.  —  Apró 
növénytörmelék  hússal  összeragadva  (kleine 
vegetabilische  Reste  mit  Fleisch  znsaniinen- 
getrocknet). 

9.  [266.]  Szigetcsép,  1912.  I.  20.  -  Kevés 
növényi  törmelék  (wenig  vegetabilische  Frag- 
mente. 

10.  [219.]  Óverhász,  1908.  I.  22.  -  Árpa- 
és kavicsszemek (Gerstekörncruud Kieselclun  . 

11.  [229.]  Óverhász,  1909.  I.  25.  —  Disznó- 
köröm részei  és  kevés  tengeritörmelék  (1  eile 
einer  Schweinezehe  und  wenig  Maist'rag- 
mente). 

12.  [81.]  Iharosherény,  1905.  1.  27.  — 
Sok  tengeri-  és  kevés  á ipaszem  (viele  Mais- 
und wenig  Gerstekörner). 

13.  137.)  Szászrégen.  1904.  II.  2.  —  Árpa- 
és  zabszemek,  szalmatörmelék,  tégla-  és 
mészhabarcs  darabkák  (Gerste-  und  Hafer- 
körner.  Sirohíragniente.  Ziegel-  umi  Malter- 
stückchen). 

14.  [181.]  Greovácz,  1907.  II.  2.  —  Fel- 
ismerhetetlen növényi  törmelék  és  kavics- 
szemek (nicht  erkennbare  vegetabilische  Reste 
und  Kieselchen). 

15.  [238.]  Arad,  1910.  II.  ».  —  Tengeri- 
törmelék  és  gyotninagvak  (Maisfragmente  und 
Doldensamen). 

16.  [239.]  Arad.  1910.11.  9.  —  Tengeri- 
szemek, törmelékük  és  kavicsszemek  (Mais- 
körner, Fragmente  und  Kieselchen). 


17.  [62]  Görgéngszentimre.  1904.  II.  10. 
—   Sok  tengeris/.em  (viele  Maiskörner). 

IS.  |i):)2.]  Szcnt  Mihály.  1911  II.  10.  — 
Poczok  csontocskái,  gyoinmagvak  és  sok  a])ró 
csiga  (Helix,  Buliminus.  Limnaea)  háza.  (Kno- 
chen einer  Wühlmaus.  Üoldensamen  und 
viele  kleine  Schneckengehäuse  von  Helix. 
Buliminus  und  Limnaea). 

19.  [82.]  Iharosheréng.  II.  12  —  Tengeri- 
szemek,  légladarabkák  kavicsszemecskék  és 
nagyobb  csont  részei  (Maiskörner,  Ziegel- 
teilchen, Kieselchen  und  Teile  eines  grösseren 
Knochens). 

20.  [193.]  Krakova,  1907.  11.  16.  —  Ten- 
geri- és  kavicsszemek  és  nagyobb  csont  részei 
(Maiskörner,  Kieselchen  und  Teile  eines  grös- 
seren Knochen.s). 

21.  [156.]  Keszegfalu,  1906.  II.  18.  — 
Silpha  obscura  L.  (2),  Opatrum  sabulosuin 
L.  (2)  és  növényi  törmelék  (und  vegetabilische 
Fragmente). 

22.  [166.[  Bakitova,  1906.  II.  18  —  Árpa- 
szemek, zabtörmelék,  Buliminus  sp.  (1)  (Gerste- 
körner,   Haferfragmente    und    Buliminus  sp.) 

23.  [199]  Szigetcsép.  1907.  II.  18.  — 
Biízaszemek  és  növényi  törmelék  (Waizen- 
körner  und  vegetabilische  Fragmente). 

24.  [231.]  Sárospatak,  1909.  II.  18.  - 
Tengeriszeniek,  növényi  t'irmelék-  és  kavics- 
szemek (Maiskörner,  vegetabilische  Fraiíinente 
und  Kieselciien). 

25.  [83.]  Komárom.  1905.  II.  19.  —  Zab- 
szemek, nagyobb  csont  részei  és  tyiíktojás 
hejdarabkái  (Haferkörner,  Teile  eines  grösseren 
Knochens  und  Schalenfragmente  eines  Hüh- 
iiereie). 

26.  [200.]  Szigetcsép,  1907.  II.  19.  - 
Rozsszemek  és  egy  nagyobb  csont  része  (Rog- 
genkörner und  ein  Stückchen  eines  grösseren 
Knochens). 

27.  [;58.]  Óverbász,  1904.  III.  I.  -  Madár- 
tollak (VogeU'edern),  Helix  sp.  (3),  Buliminus 
sp.  (1). 

28.  [157]  Ztibereez,  1906.  IH.  2.  —  Ten- 
geriszemek (Maiskörner). 

29.  [206]  Koììop,  1908  III.  14.  —  Ten- 
geriszemek (Maiskörner),  jioczok  csontocskái 
(Knochen  einer  Wühlmaus),  Cleonus  cinereus 
Schenk.  (1),  Gryllus  campestris  L.  (1). 

30    [84.1    Iharosherény,    1905.    III.  20. 
Poczok     (Wühlmaus).     Aphodius     prodrouius 
Brhm.  (1),  sük  zab-  és  kevés  tengeri-  és  árpa- 

27* 


2lä 


szem    (viele   Hafer-    und    wenig    Mais-   nnd 
Gerstekörner). 

31.  [39.1  Szigetcsép,  1904.  III.  Ü.  -  Árpa-, 
búza-  és  tengeriszeniek  törmeléke  (Frag- 
mente von  Gerste-,  Weizen-  uiifl  Miiiskornern), 
Harpalus  aeneus  F.  (1),  Cleonus  nigrosutu- 
ratus  GôEZE  (1). 

32.  [26.]  Kőszeg,  1908.  III.  iő.  —  Árpa- 
szemek, szalniatörmelck,  kös/.éndarabkák 
(Gerstekörner,  Strohfragniente  und  Stein- 
kohlenstückchen). 

33.  [13.]  Molnaszecsöd,  1902.  III.  tití.  — 
Búza-  és  árpatörnielék  (Weizen-  und  Gersle- 
fragmente),  poczok  csontja  (Knochen  einer 
Wühlmaus),  Aphodius  timetarius  L.  (1),  Rhizo- 
trogus  aequinoctalis  Hböt.  (1). 

34.  [205.]  Sárospatak,  1908.  III.  28.  — 
Tengeri-  és  árpaszemek,  növényi  törmelék 
(Mais-  und  Gerstekörner  und  vegetabilische 
Fragmente). 

35.  [3.]  Liptóújvár,  1901.  IV.  1.  — Növényi 
részek,  zab-  és  árpaszemek  (vegetabilische 
Reste,  Hafi^r-  und  Gerstekörner),  Elaphrus 
riparius  L.  (5),  Harpalus  aeneus  F.  (2),  Opho- 
nus  pubescens  Panz.  (3),  Pterostichus  nig- 
rita  F.  (4),  Pt.  strenuus  Panz.  (1),  Agonuin 
sexpunctatum  L.  (1),  Phyllobius  sp.  (1),  Campo- 
notus  ligniperdus  L.  (1). 

36.  [4.]  Liptöújvár,  1901.  lY.  4.  —  Növényi 
részek,  árpa-  és  tengeriszemek,  kavicsszemek 
(vegetabilische  Fragmente,  Gerste-  und  Mais- 
körner, Kieselchen),  Elaphrus  riparius  L.  (1), 
Amara  enrynota  Panz.  (4),  Silpha  (Thanato- 
philus)  rugosa  L.  (1),  Cantharis-larva  1 1), 
Polydrosus  mollis  Stroem  (2). 

37.  1182.]  Lasztomér,  1907.  IV.  4.  — 
Poczok  (Wühlmaus),  Gryllus  caiiipestris  L.  (1). 

38.  [203-1  Szigetcsép,  1907.  IV.  4.  Árpa- 
szemek (Gerstekörner),  halpikkelyek  (Fisch- 
schiippen),  Hydrous  piceus  L.  (1). 

39.  [40.1  Nagyczenk,  1904.  IV.  7.  —  Zab- 
törmelék (Haferfragmente),  kövecskék  (Stein- 
chen), békacsontok  (Froschknöchcheu),  Har- 
palus aeneus  F.  (1),  H.  picipes  Pz.  (1),  Agriotes- 
larva  (8). 

40.  [63.)  Nagyczenk,  1904.  IV.  7.  Zab-  és 
rozsszemek  és  törmelékük  (Hafer-  und  Roggen- 
körner und  deren  Fragmente),  Harpalus  sp. 
(2),  lepkebáb  (Schmetterlingspuppe)  (4),  Julus 
sp.  (1). 

41.  [5.]  Fertö:  Bozi  határ,  1901.  IV.  9. 
—    Carabus    cancellatus    IlIíIg.  (1),    Harpalus 


aeneus  F.  (1),  Limonius  aeruginosus  Ol.  (1). 
i'salidium  maxillosum  F.  (1),  Gryllus  cani- 
jiestris  L.  (2).  Aelia  acuminata  L.  (10). 

42.  [41.]  Szigetcsép,  1904.  IV.  10.  -  Hal- 
csontok (Fischknochen).  Ütiorrhyiichus  ini- 
tans  HnKBST  (3),  Colcoptera-lárva  (3).  durva- 
szemü  homok  (grob  körniger  Sand). 

43  [42.]  Szigetcsép.  1904.  IV.  10.  -  Árpa- 
szemek (Gerstenkörner),  finom  növényi  rost 
(feine  Pflanzenfasern),  halpikkelyek  (Fisch- 
schu[)pen),  Dorcadion  aeihiops  Scop.  (1),  Otior- 
rhynchus  initans  Herbst  (2).  Helix  poiiiatia  L. 
(ház  része   ~  Gehäusestückchen). 

44.  [43.]  Szigetcsép,  1904.  IV.  10.  —  Árpa- 
szemek és  törmelékük  (Gerstekörner  und  ilirc 
Fragmente),  halcsontrészei  (Fischknochen- 
fragmente), Melolontha  vulgaris  L.  (2  larva;, 
Rhizotrogus  sp.  (2  larva),  Phyllobius  sp.  (5), 
Buliminus  obscurus  Mt)LL.  (2). 

45.  [64].  Nagyczenk,  1904.  IV.  IC  —  Mus 
rattus  (L.  (1),  Aphodius  fimetarius  L.  (1), 
A.  prodromus  Brhm.  (2),  A.  sticticus  Pz.  (16). 
Oiithophagus  ovatus  L.  (1),  Eristalis  tenax  L. 
(1  larva),  Arachnidae  sp.  (1). 

46.  [14.]  Komárom,  1902.  IV.  11.  —  Sok 
árpaszem  és  növényi  törmelék  (viele  Gersten- 
körner und  vegetabilische  Fragmente),  poczok- 
csontok  (Wühlmausknocheu).  Bledius  sp.  (1) 

47.  [165.]  Löcse,  1906.  IV.  11.   —   Árpa 
szemek     (Gerstekörner),     Cleonus     pedestris 
PODA  (3). 

48.  [183.[  Sárospatak.  1907.  IV.  12.  — 
Tengeri-  és  búzaszemek  (Mais-  und  Waizen- 
körner),  poczok  (Wühlmaus),  Carabus  cancel- 
latus Ilug.  (1),  Silpha  (Xylodrepa)  quadripunc- 
tata  Schreb.  (1). 

49.  1184.]  Sárospatak,  1907.  IV.  14.  — 
Árpaszemek  és  növénytörmelék  (Gerstekörner 
und  vegetabilische  Fragmente).  Harpalus 
aeneus  F.  (1),    Cleonus    cinereus  Schrnk.  (8). 

50.  [44.]  Szigetcsép,  1904.  IV.  15.  —  Byrrhus 
pilula  L.  (12)  és  lárvája  (40). 

51.  [45.]  Nagyczenk,  1904.  IV.  U'>.  — 
Árpaszemek  (Gerstekörner),  Harpalus  distin- 
guendus  Dft.  (1),  Rhaphigaster  nebulosa 
PoDA.  (1),  Julus  sp.  (1). 

52.  [66.]  Nagyczenk,  1904.  IV.  16.  — 
Spermophilus  citillus  L.  (1),  Platus  calceatus 
Dkt.  (1),  Rhizotrogus  aequinoctialis  Hbst.  (17). 

53.  [197.]  Szigetcsép.  1907.  IV.  1«.  — 
Növényi  törmelék  (vegetabilische  Fragmente), 


213 


li;il|)ikkolyek   és  csontok  (Fisclischuppen   und 
Knochen). 

54.  [46.]  Naqyez(mk,  1904.  IV.  17.  — 
Békacsontok  (Froscliknochen  '.  Necrophonis 
vespillo  L.  (4). 

55.  [47.]  Nagyczerá,  1904.  IV.  18.  — 
Mezei  nyi'il  (Feldhase). 

56.  [85.]  Thnroshcráuj.  1905.  TV.  lì).  — 
Poczok  iWiihlniaus). 

57.  [86.]  Iharosberénij,  1905.  IV.  20.  — 
l'oczok  (Wühlmaus). 

58.  [185.]  SárosjMtak,  1907.  IV.  20.  — 
Növényi  törmelék  (vegetabilische  Fragmente), 
Geotrupes  vernalis  L.  (1),  Otiorrhynchus  sp. 
(1),  Cleonus  piger  Scoi'.  i2). 

59.  [87.]  Szigetcsép,  1905.  IV.  21.  —  Sok 
tengeri  törmelék  (viel  Mais  frag  m  en  te),  Hister 
timetarius  Hbst.  (2),  Dorcadion  Scopolii  Hbst. 
(10),  Melanotus  castanipes  P.íyk.  (1). 

60.  [187.]  Bábaszék,  1907.  IV.  21.  —  Har- 
palus  aeneus  F.  (1),  Staphylinus  edentulus 
ÜLOCK  (1),  Geotrupes  silvaticus  Pz.  (1),  .\thous 
niijer  L.  (1),  Cleonus  ciiiereus  Schrnk.  (1), 
Julus  sp.  (1). 

61.  [65.]  Kolozsvár.  1909.  IV.  22.  —  Poczok 
(Wühlmaus)  és  tyúktojás  héjának  részecskéi 
(und  Fragmente  einer  Hühnereischale). 

62.  [48.]  Nagyczenk,  1904.  IV.  23.  — 
.\rpa-  és  kavicsszeinek  (Gerstenkörner  und 
Kieselchen),  Carabus  cancellatus  Illig.  (1), 
Cleonus  cinereus  Schenk.  (1). 

63.  [49.]  Szigetcsép,  1904.  IV.  23.  -  Hister 
4  Miaculatus  L.  (4),  Cleonus  pedestris  Poda  (2). 

64  [67.]  Nagyczenk.  1904.  IV.  2:{.  [:{  drb.J. 
—  Carabus  cancellatus  Illig.  (1),  Harpalus 
aenens  F.  (1),  Cleonus  cinereus  Schrnk.  (2), 
Cl.  piger  Scop.  (1). 

65.  [88]  Iharosberény.  1905.  IV.  25.  — 
Tengeriszemek  (Maiskörner),  poczok  (Wühl- 
maus). 

66.  [186]  Sárospatak,  1907.  IV.  2«.  - 
Sok  árpaszem  (viele  Gerstenkörner). 

67.  [194.]    -Sárospatak,    1907.     IV.    2fi.    - 
Növényi  törmelék  (vegetabilische  Fragmente), 
Melolontha  vulgaris  F.  (2   larva),    Coleoptera 
sp.  (6  larva). 

68.  [240.]  Kőszeg.  1910.  IV.  2«.  -  Árpa- 
szemek (Gerstenkörner),  Carabus  Ullrichi 
Germ.  (1),  Staphylinus  erythropterus  L.  (3), 
Callidium  sanguineum  L.  (1),  Oiiorrliynchus 
mastix  Oliv.  1),  Liophloeus  tesselatus  Müll. 
(7),  Cleonus  cinereus  Schrnk.  (1),  CI.  fasciatus 


Müll.  (1),  .Alophns  triguttatus  F.  (1),  I^epyrus 
capucinus  Sch.^ll.  (1),  Gryllotalpa  vulgaris 
L.  (1). 

69.  1241.]  Kőszeg,  1910.  IV.  26.  —  J'oczok 
(Wühlmaus),  halpikkelyek  (Fischschuppen), 
Cleonus  pedestris  Pöu.\.  (2),  Cl.  cinereus 
Schrnk.  (2). 

70.  [267.]  Vukovar.  1912.  IV.  26.  —  Nö- 
vényi törmelék  (vegetabilische  Fragmente), 
Harpalus  aeneus  F.  (1),  Otiorrhynchus  ligu- 
stici L.  (1),  Cleonus  cinereus  Schrnk.  (8). 

71.  [167.]  Keszegfalu,  1906.  IV.  27.  — 
Tengeritörmelék  (.Maisfragmente),  Necrophorus 
vespillo  L.  (1),  Athous  niger  L.  (1),  Cleonus 
cinereus  Schenk.  (1). 

72  [168]  Keszegfalu,  1906.  IV.  27.  — 
Ophonus  pubescens  Müll.  (1),  Harpalus  distin- 
guendus  Dkt.  (1),  Otiorrhynchus  irritans  Hbst. 
(1),  Sphenophorus  abbreviatus  F.  (1)  és  apró 
felismerhetetlen  rovartörmelék  (und  kleine 
nicht  erkennbare  Insektenreste). 

73.  [169.]  Keszegfalu.  1906.  IV.  27.  — 
Tengeritörmelék  (Maisfragmente),  Harpalus 
aeneus  F.  (1),  Otiorrhynchus  irritans  Hrst.  (1). 

74.  [232.1  Tátraháza,  1909.  IV.  27.  — 
Árpaszemek  (Gerstenkörner),  Carabus  cancel- 
latus Illiq.  (1),  Pterostichus  (Poecilus)  cupreus 
L.  (1). 

75  [242.]  Kőszeg,  1910.  IV.  27.  -  Cara- 
bus üllrichi  Germ.  (1).  Staphylinus  edentulus 
Block  (2),  Ludius  aeneus  L.  (5),  Eurygaster 
hottentota  L.  (1). 

76.  [89.]  Keszegfalu.  1905.  IV.  28.  —  Melo- 
lontha vulgaris  F.  (12). 

77.  [170.]  Keszegfalu.  1906  IV.  2».  - 
Tengeritörmelék  (.Vlaisfragmente),  Rhizotrogus 
aequinoctialis  Hbst    (1). 

78.  [171.]  Keszegfalu,  1906.  IV.  29.  — 
Kalaptüröl  való  befoglalt  üvegkristály  (einge- 
fasstes  Glaskristall  von  eiuer  Damenhutnadei). 

79.  [50.]  Szigetcsép,  1904.  IV.  30.  -  Me- 
lolontha hippocastani  F.  (4),  Melolontha-larva 
(1),  Dorcadion  aethiops  .Srop.  (1).  Cleonus  cine- 
reus Schrnk.  (2).  Eurygaster  hottentota  L.   (1). 

80.  [230.)  Tiszasalamon,  1909.  IV.  -  Béka- 
csoHtok  (Froschknochen),  Helix  sp.   (1). 

81.  [15.]  Komárom.  1902.  V.  1.  —  Egér- 
csont (Mauskiiochen),  Melolontha  hippocastani 
F.  (8). 

82.  [16.]  Komárom.  1902.  V.  1.  —  Melo- 
lontha hippocastani  F.  (5),  Psalidium  maxil- 
losum  F.  (2). 


214 


88.  [207.]  Tismsalamon,  1 908  V.  1 .  2  árpa- 
szem (2  Gerstenkörner),  Melolontha-larva  (8). 

84.  [68.]  Némel-FAemér,  1904.  V.  2.  — 
Tengeriszemek  (Maiskörner),  HisttM-  4  macu- 
latiis  L.  (6),  Minyops  variolosns  F  (  l),  Dor- 
cadion  pedestre  Pod.^  (40),  1).  Scopnlii  Hbht. 
(5),  lepkehernvó  (Sclunetterlinf;sraupe)  (l) 

85.  [215.]  Német-Elemér,  1904.  V.  3.  [köpet  |. 
—  Poczok  (Wülilmaus)  (2).  Atlious  liaemor- 
rhoidalis  F.  (1). 

86.  [275. 1  Német-Elemér,  1904.  V.  2.  |  kö- 
petek]. —  A  14  köpet  közül  8  tVileg-  poczok- 
niaradványokat  tartalmaz,  van  bennük  niéí; 
egy  lyukas  diii,  kevés  árpa  és  sok  rovartör- 
melék (Von  den  14  Gewöllen  bestanden  8 
hauptsächlich  aus  Wühlmäusen,  ausserdem 
befand  sich  darin  eine  löcherige  Nuss,  wenig 
Gerste,  und  viele  Iiisektenreste):  Cicindela 
canipestris  L.,  Amara  aenea  Deo..  Zabrus 
bbipoides  Ceeutz..  Dytiscus  marginális  L., 
Meioloiitha  vulgaris  F..  Cleo'ius  cimreus 
Schenk.,  Cl.  piger  Scop.,  Limnaea  sp  (,juv.).  sib. 

87.  16.)  Zilah.  1901.  V.  :{.  —  Carabus 
cancellaius  Iixig.  (1).  Sla|)liyliiius  macroce- 
phalus  Grw.  (2).  Rliizotrogus  aestivus  Ol.  (6), 
Cleonus  pedestris  Poda  (1),  Dorcadion  aethiops 
Scop.  (4),  D.  pedestre  Poda  (12). 

88.  [172.]  Keszeg  faht,  1906.  V.  3.  -  Pte- 
rostichus  cupreus  L.  (1),  Silpha  obscura  L. 
(1),  Allions  iiigerL.  (1).  poczok  (Wühlmaus)  (1). 

89.  [173.]  Keszegfalu.  1906.  V.  :{.  —  Ten- 
geris/.eiiiok  (Maiskörner),  Silpha  obscura  L 
(1).  Meloloutlia  vulgaris  L.  (1).  Dorcadion 
f'ulvuni  Scop.  (1). 

90.  [69.]  Német-Elemér,  1904  V.  5.  — 
Árpaszemek  (Gerstekörner),  Dorcadion  pe- 
destre Poda  (50),  D.  ScopolüHBBT.  (10),Campo- 
notus  pubescens  F.  (1). 

91.  [17.]  Komárom.  1902.  V.  «,  -  Melo- 
loutlia hippocastani  F.  (6). 

92.  [18.]  Komárom,  1902,  V.  6.  —  Poczok 
(Wühlmaus)  (1),  Melolontha  hippocastani  F.  (5). 

93.  [90.]  Szigetcsép,  1905.  V.  ö.  —  Poc/.ok 
(Wühlmau.-i)  (1),  Melolontha    vulgaris  F.  (II) 

94.  [158.]  Tura,  1906.  V.  i\.  —  Cleonus 
punciiventris  Germ.  (50). 

95.  [159.]  Tura,  1906.  V.  tí.  —  Árpaszemek 
(Gerstekörner),  kendermag  (Hanfkörner),  ma- 
dárfióka  (junger  Vogel)  (1),  Tropinota  hina 
Poda  (1),  Athous  niger  L.  (1),  Phytouomus 
variabilis  Hebt.  (2),  Dorcadion  pedestre  Poda  (1). 


96.  [160.]    Tura,    19ü6.    V.   fi.  -   Madár- 
I    ti(Ska  (junger  Vogel)  (1),  Staphylinus    macro- 

cephalus  Grav.   (1),  Tropinota  hirta  Poda  (20). 
Dorcadion  Scopolii  Hbst.  (1). 

97.  [161.]  Tara,  1906.  V.  6.  —  Árpaszemek 
(Gerstekörner),  kendermag  (Hanfkörner),  ma- 
dártióka    (junger    Vogel),     Cleonus     cinereus 

SCHRNK.     (1). 

98.  [162.]  Tura,  1906.  V.  6.  —  Madár 
fióka  (junger  Vogel),  Staphylinus  uiacroce- 
phalus  Grav.  (4),  Hister  quadrimaculatus  L. 
(1),  Byrrhus  pilula  L.  (1),  Onthophagus  sp. 
(1).  Tropinota  hirta  Poda  (3),  Cardiophorus 
ruiipes  GoEZE  (1),  Omophlus  sp.  (1). 

99.  [163.]  Tura,  1906.  V.  G.  —  Madár- 
tìóka  (junger  Vogel),  Carabus  cancellatus 
IixiG.  (1),  Tropinota  hirta  Poda  (1),  Athous 
niger  L.  (4).  Phytonomus  variabilis  Hebt.  (3), 
Dorcadion  Scopolii  Hbst.  (2). 

100.  [164]  Tura,  1906.  V.  6.  —  Madàr- 
fióua  (junger  Vogel).  Dorcadion  Scopolii 
Hbst.  (8). 

101.  [202.]  Szigetcsép  1907.  V.  6.  -  Hal- 
pikkelyek  (Fischschuppen),  Melolontha  vul- 
garis F.  (1),  Cleonus  pedestris  Poda  (Ij. 

102.  [243.]  Szamossziget,  1910.  V.  7.  — 
Madárláb  (Vogelfuss),  Lacerta  agilis  L.  (1), 
(»phonus  griseus  Panz.  (1).  Staphvlinus  ery- 
thropierus  L.  (3),  Khizotrogus  aestivus  Ol. 
(2),  Melolontha  vulgaris  L.  (8  larva),  Oiior- 
rhynchus  ligustici  L.  (1).  Phyllobius  oblongus 
L.  (10),  Polydrosns  sp.  (1),  Cleonus  cinereus 
Schenk.  (5),  Dorcadion  Scopolii  Hbst    (1). 

103.  [51.]  Szigetcsép,  1904.  V.  8.  -  Har- 
palus  aeneus  F.  (2),  Zibrus  lenebrioides  Gobze 
(1),  Cleonus  cinereus  Schrnk.  (2),  Agrotis  se- 
getuni  L.  (36  hernyó.  —  36  Raupen). 

104.  [52.]  Szigetcsép,  1904.  V.  8.  —  Tengeri- 
szem  (1  .Maiskorn),  poczok  (Wühlmaus),  Amara 
aenea  Deq.  (3),  Cleonus  pedestris  Poda  (4), 
Agrotis  segetum  L.  (60  hernyó.  — 60  Raupen). 
Julus  sp.  (1). 

105.  [53.]  Szigetcsép,  1904.  V.  8.  -  1  ten- 
geriszeni  (1  Maiskorn),  Agonuin  Mülleri  Hbst. 
(1).  Corymbites  insitivus  Germ.  (1).  Cleonus 
pedestris  Poda  (2),  Cl.  cinereus  Schenk.  (2), 
Coleoptera  larva  (3),  Agrotis  segetum  L.  (66 
hernyó.         66  Raupen),  Julus  sp.  (1). 

106.  [54.]  Német-Elemér,  1904.  .  9.  — 
Poczok  (Wühlmaus),  Taiiymecus  palliatus  F. 
(6),  Helix  sp.  (juv.)  (1). 


215 


107.  [244.)  Kőszeg,  1910.  V.  10.  -  Cleo- 
nus  pifíer  Scop,  fi),  Phytononius  punctatus 
F.  (1),  Gryllus  campestris  L.  (2),  kevés  hosz- 
sz:il)b  szőr,  disznószőr?  (wenig  längeres  Haar, 
Schweinsborsten  ?). 

108.  [245.)  Kőszeg,  1910. V.  10.  —  Zabszemek 
(Haferkörner),  növényi  törmelék  (vegetabilische 
Fragmente),  tojáshéjdarabkák  (Eischalenfrag- 
mente), Rhizotrogus  aestivus  Ol.  (1),  Otior- 
rhynchus  ligustici  L.  (1). 

109.  [253.]  Peszér,  1911.  V.  11.  —  Sok 
apró  felismerhetetlen  rovartörmelék  és  közte 
(Viele  kleine  nicht  erkennbare  lusektenreste 
und  darunter):  Hister  quadrimaculatus  L.  (1), 
Rhizotrogus  aestivus  Ol.  (1).  Lepyrus  capu- 
cinus   Schall.  (1),   Hylobiiis   fatuus    Ro.s8i   (1). 

110.  [19.]  Görgényszentimre,  1902.  V.  2.  — 
Melolontha  vulgaris  F.  (8),  Hypera  sp.  (1). 

111.  [70.]  Német-Elemér,  1904.  V.  13.  — 
Arpa-  és  tengeriszemek  (Gerste-  und  Mais- 
körner), Dorcadioii  aethiops  Scop.  (1),  hernyó 
(Raupe)  (1). 

112.  [hh]Nagyczenh.  1904.  V.  14.  —  Mezei 
nyúl  (Feldhase). 

113.  [91.]  Keszegfalu,  1905.  V.  14.  —  Melo- 
lontha vulgaris  F.  (18). 

114.  [98.]  Iharosberény,  1905.  V.  14.  —  Apró 
csontdarabkák  (kleine  Kiiochenfragmente), 
Rhizotrogus  aestivus  Ol.  (3).  Cetonia  aurata  L. 
(1),  Vespa  sp.  (2). 

115.  [56.]  Német-Elemér,  1904.  V.  16.  — 
Agriotes  pilosus  Pz.  (1). 

116.  [20.]  <)szőny,  1902.  V.  17.  —  Melo- 
lontha hippocastani  F.  (18). 

117.  [58.]  Német-Elemér.  1904.  V.  17.  - 
Poczok  (Wühlmaus),  Melolontha  vulgaris  F. 
(2  larva),  Copris  lunaris  L.  (1),  Cleonus  piger 
Scop.  (2). 

118.  [218.]  Megyeres,  1908.  V.  18.  -  Csibe 
(Hühnchen),  Melolontha  vulgaris  F.  (1). 

119.  [246.]  Mindszent  (Csoiìgriìà  m),  1910. 
V.  18.  —  Tengeriszeuiek  (Maiskörner),  Har- 
palus  aeneus  F.  (1),  Rhizotrogus  aestivus  Ol. 
(1),  Pedinus  femoralis  L.  (1),  Phytononius 
punctatus  F.  (2),  Cleonus  cinereus  Schrnk.  (3). 

120.  [71.]  Nagyhecskerek.  1904.  V.  23.  — 
Limonius  aeruginosus  Ol.  (1).  Cleonus  cine- 
reus Schenk.  (1),  Minyops  variolosus  F.  (12), 
Dorcadion  Scopolii  Hbbt.  (1). 

121.  [92.]  Arad-Csála,  1909.  V.  22.  — 
Növényi  törmelék  (vegelaDilische  Fragmente), 


Copris  lunaris  L.  (D,  Rhizotrogus  aestivus 
Ol.  (10),  Cetonia  aurata  L.  (1),  Cleonus  cine- 
reus Schrnk.  (2). 

122.  [110.]  Iharosberény,  1905.  V.  23.  — 
Poczok  (Wühlmaus)  (3),  halpikkelyek  (Fisch- 
schuppen), Carabus  hortensis  L.  (1),  Aphodius 
rufus  MoLL.  (1),  Elater  pomonae  Steph.  (1), 
Ludius  aeneus  L.  (1),  Chiloneus  asperatus 
BoNSD.  (1),  Formica  sp.  (6). 

123.  [59.]  Német-Elemér,  1904.  V.  24.  — 
Tengeriszemek  (Maiskörner),  Serica  holosericea 
Scop.  (1),  Agriotes  sputator  L.  (2),  Cleonus 
cinereus  Schrnk.  (5),  Helix  pomatia  L.  ház- 
töredékei (Gehäuse-Fragmente). 

124.  [72.]  Német-Elemér,  1904.  V.  24.  — 
Sok  búza-  és  kevés  tengeriszem  (viele  Weizen- 
und  wenig  Maiskörner).  Silpha  obscura  L.  (2). 

'  125.  [73.]  Német-Elemér,  1904.  V.  24.  — 
Dorcadion  [jedestre  Poda  (8),  Vivipara  sp. 
(juv.  -  1). 

126.  [103.]  Iharosberény,  1905.  V.  24.  — 
Madárfióka  (junger  Vogel),  Hydrous  piceus 
L.  (1). 

127.  [104.]  Iharosberény,  1905.  V.  24.  — 
Madárfióka  (junger  Vogel).  Cytilus  sericeus 
Forst.  (1),  jMelolontha    vulgaris  F.  (2  larva). 

128.  [111.]  Iharosberény,  1905.  V.  24.  — 
Poczok  (Wühlmaus)  (3),  Gryilotalpa  vulgaris 
L.  (1). 

129.  [112]  Iharosberény,  1905.  V.  24.  — 
Poczok  (Wühlmaus)  (1),  Gryilotalpa  vulgaris 
L.  (1),  tengeriszeniek  (Maiskörner). 

130.  [189.]  Sárospatak,  1907.  V.  26.  - 
Tengeri-  és  kavicsszemek  (Maiskörner  und 
Kieselcheii),  Cleonus  cinereus  Schenk.  (1),  Cl. 
Scop.  (1),  Gryllus  campestris  L.  (3). 

131.  [216.]  Oppovai  rét  (Torontál  vm.). 
1908.  V.  26.  —  Tengeriszemek  (Maiskörner). 
Copris  lunaris  L.  (1),  Rhizotrogus  aestivus 
Ol.  (2),  Athous  niger  L.  (1),  Gryllus  cam- 
pestris L.  (1). 

132.  [7.]  Komárom.  1901.  V.  28.  -  Poczok 
(Wühlmaus)  Onthophagus  taurus  Schreb.  (2), 
Lepyrus  palustris  Scop.  (3)  és  tengeriszemek 
törmeléke  (Maiskörner- Fragmente). 

133.  [105,]  Rndolfsgnad.  1905,  V.  28.  — 
Madárfióka  (junger  Vogel),  Spheiiophorus  ab- 
breviatus  F.  (3),  Formica  rufa  L.  és  Lasius 
sp.  (sok  —  viele). 

134.  [217,]  Pancsova,  1908.  V.  28.  — 
Cseresznyemag  (Hirschkern),  Carabus   granu- 


216 


la'iis  L.  (1),  Rhizotrogiis  aestiviis  Oi,.  (1). 
Coleoptera  larva  (I). 

135.  [60.]  Izsák,  1904.  V.  29.  —  Csibe 
(Hühnchen). 

13(j.  [74.]  hsak:  19(14.  V.  2».  —  Csibe 
(Hühnchen),  Scariies  arenarius  Bon.  (2).  Pte- 
rostichu!«  nigrita  F.  (1),  Melanotus  niger  F.  (1). 

137.  [l].  Cs.-Somorja,  1897.  V.  30.  — 
Tengeriszemek  (Maiskörner),  Rana  sp.  (csont. 
—  Knochen),  Tropinota  hirta  Poda.  (2),  Ludiiis 
latus  F.  (1).  Dorcadion  fulvum  Scop.  (9),  D. 
pedestre  Poüa.  (2). 

138.  [233.]  Keszegfalva,  1909.  V.  31.  — 
Minyops  variolosns  F.  (25). 

139.  [94.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Poczok 
(Wühlmaus),  tojáshéjdarabkák  (Eischalen frag- 
mente), Melolontha  vulgaris  F.  (sok  lárva- 
mandibuhi.  —  Viele  Larven-Mandibeln). 

140.  [95.]  Iharosherény.  1905.  V.  —  Poczok 
(Wühlmaus),  tojáshéjdarabkák  (Eischalenfrag- 
mente). Melolontha  vulgaris  F.  (14  larva). 

141.  [96.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Poczok 
(Wühlmaus),  Ophonus  pubescens  Müll.  (1), 
Onthopliagus  sp.  (1),  Melolontha  vulgaris  F. 
(6  larva). 

142.  [97.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Poczok 
(Wühlmaus),  Melolontha  vulgaris  F.  (1  larva). 

143.  [98.]  Iharosherény,  1905.  V,  —  Poczok 
(Wühlmaus),  Meloh)ntha  vulgaris  F.  (5  larva). 

144  [99.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Béka- 
csontok  (Froschknochen),  Melolontha  vulgaris 
F.  (4  larva),  felismerhetetlen  hernyó  (nicht 
erkennbare  Raupe)  (1). 

145.  [100.]  Iharosherény,  1905,  T.  —  Béka- 
csont (Froschknochen),  Melolontha  vulgaris 
F.  (6  larva). 

146.  [101.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Poczok 
(Wühlmaus),  Melolontha  vulgaris  F.  (6  larva). 
Cetonia  aurata  L.  (1). 

147.  [102.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Poczok 
(Wühlmaus),  Melolontha  vulgaris  F.  (4). 

148.  [106.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Melo- 
lontha vulgaris  F.  (25  larva),  Cleonus  puncti- 
ventris  Geem.  (1). 

149.  [107.]  Iharosherény,  1905.  V.  —  Ten- 
geriszemek (Maiskörner),  Ophonus  pubescens 
Müll.  (1).  Copris  lunaris  L.  (1),  Melolontha 
vulgaris  F.  (51  larva),  Tropinota  hirta  Poda  (1). 

150.  [108.]  Iharosherény,  1905.  V.  -  Poczok 
(Wühlmaus),    Ophonus    pubescens    Müll.   (1), 


Melolontha    vulgaris    F.    (20    larva).    Oryllus 
campestris  L.  (1). 

1 51. 1 109.]  Iharosherény,  1 905.  V. —  .\gonum 
sexpunctatum  L.  (1),  Melolontha  vulgaris  F. 
(31   larva),  Tropinota  liiria  Poda.  (1). 

152.  [113.]  Rxrhlfsgnad,  1905.  VI.  1.  — 
Tropinota  hirta  Poda  (7),  Gryllus  campestris 
L.  (4). 

153.  [188.]  Arad,  1907.  VI.  2.  —  Tengeri- 
szem (Maiskorn).  Cleonus  cinereus  Schrnk. 
(1),  Gryllus  campestris  L.  (5). 

154.  [234.]  Keszegfalva,  1909.  VI.  7.  - 
Pentodon  idiota  Hbst.  (2),  Rhizotrosus  solsti- 
tialis  L.(l)éssok  kisebb-nagyobb  Planorbis(und 
viele  kleinere-grössere  Planorbis-Gehäuse). 

155.  [198.]  Szigeteséi),  1907.  Tl.  i>.  - 
Tengeri  törmelék  (Maisfragmente),  gyom- 
niagvak  (Doldeusamen),  Rliizotrogus  solsii- 
tialis  L.  (1),  Cetonia  aurata  L.  (1),  Helix 
obvia  Hartm.  (1). 

156.  [201.]  Szigetcsép,  1907.  VI.  9.  - 
Növényi  törmelék  (vegetabilische  Fragmente), 
Carabus  sp.  (1  larva),  Silpha  laevigata  F.  (1), 
S.  carinata  Hbst.  (1),  S.  obscura  L.  (1),  Libel- 
lula depressa  L.  (1). 

157.  [254.]  Szigetcsép,  1911.  VI.  IO.  - 
Tengeriszemek  (Maiskörner),  Cleonus  piger 
Scop.  (2),  Phytonomus  punctatus  F.  (1),  Psa- 
lidium  maxillosum  F.  (1). 

158.  [114]  Bndolfsgnad  1905.  VI.  II.  — 
Gyommagvak  (Doldensamen),  2  cseresznyemag 
(2  Kirschkerne),  Cleonus  cinereus  Schenk.  (1). 

159.  [255.]  Szigetcsép.  1911.  VI.  II.  - 
Halcsontok  (Fischknochen),  Tropinota  hirta 
Poda  (1),  Otiorrhynchus  ligustici  L.  (1),  Cleo- 
nus cinereus  Schenk.  (1),  Dorcadion  aethiops 
Seop.  (1),  hangyatojások  (Ameisenpuppen)  (15). 

160.  [116.]  Iharosherény,  1905.  VI.  16.  — 

9  darab  cseresznyemag  (9  Stück  Kirschkerne) 
és  nagyon  sok  (und  sehr  viele)  Camponotus 
pubescens   V. 

161.  [195.J  Bdhaszék.  1907.  VI.  hi.  - 
Növényi  törmelék  (vegetabilische  Fragmente;, 
Staphylinusedentulus  Block  (1),  Bvrrhus  pilula 
L.  (1). 

162.  [115.]  Rudolfsgnad,  1905.  VI.  19.  - 
Zabkalászok  törmeléke  (Fraiimetite  von  Hafer- 
ähren), Pterostichus  cupreus  L.  (3),  Dorca- 
dion decipiens  Ger.m.  (2). 

163  [117.]  Keszeyfalu,  1905.  VI.  ll».  -  Melo- 
lontha hippocastaniF.  (4),  Libellula  sp.  (larvae). 


217 


164.  1190.1    Bdhassrk,    1907.    VI.  20.  - 
Növényi  törmelék  (veíretabilische  Fragmente). 
—   Stai)liylinus  eílentulus   Hi.ock.  (1),    Gryllns 
Ciunpestris  L.  (1). 

165.  [256.]  Szigetcsép.  1911.  VI.  20.  — 
Halpikkelyek  és  csontok  (Fischscliuppen  uiui 
Knochen),  Dytiscus  marginális  L.  (1),  Dorca- 
(lion  aethiops  Scüi-.  (1). 

166.  [257].  Szigetcsép,  1911.  VI.  20.  — 
Tengeriszemek  és  törmelékük  (Maiskörner 
und  deren  Fragmente),  Pedinus  tenioralis  L. 
(1),  Cleonus  cinerens  Schenk.  (2). 

167.  [8.]  Szigetcsép,  1901.  VI.  25.  — 
Melolontlia  liippocastani  F.  (1),  Hymenoptera 
sp.  (2). 

168.  [190.]  Keszegfalu,  1907.  VI.  25.  — 
Tengeriszeniek  (Maiskörner),  Hydrous  piceus 
L.  (1). 

169.  [21]  Komárom,  1902.  VI.  27.  — 
Teiigeritörmelék  (Maistragmente),  Hister 
qiiadrimaculatus  L.  (1).  Cleonus  cinereus 
ScHRNK.  (6),  Dorcadion  fulvuni  Scop.  (2). 

170  |22.]  Ószöny  (Herkály-erdo),  1902. 
VI.  27.  —  Zabtörinelék  (Haferfragmeiite), 
Cicindela  canipestrius  L.  (1),  Carabus  hunga- 
ricus  F.  (2),  Harpalus  vubripes  Duft.  (33), 
Silpha  obscura  L,  (5)  8.  (Ablattaria)  laevi- 
gata F.  (1),  Hister  fimetarius  Hbst.  (1),  Mela- 
notus  sp.  (1).  Blaps  lethifera  Marsh.  (1),  Psali- 
dium  maxillosuin  F.  (1).  Cleonus  cinereus 
ScHRNK.  (2),   Buliininus  tridens  Müll.  (1). 

171.  [23.]  Ószöny  (Herkályerdő),  1902. 
VI.  27.  —  Cicindela  germanica  L.  (1),  Har- 
palus serripes  Quens  (15).  Elaphrus  sp.  (1), 
Sifpha  obscura  L.  il),  S.  (Ablattaiia)  laevi- 
gata F.  (1),  Melolontha  liippocastani  F.  (1), 
Gryllus  campestris  L.  (1).  békacsontok  (Frosch- 
knochen) 

172.  [118.]  Rnclolfsgnad,  1905.  VII.  2.  — 
Biiza-  és  árpaszemek  (Weizen-  und  Gerste- 
körner),  Decticus  veirucivorus  L.  (2). 

173.  [174.]  Kcszeyfalu.  1906.  VII.  2.  - 
Gyommagvak  (Doldensainen),  Cleonus  cine- 
reus ScBRSK.  (1),  Lepyrus  palustris  Scop.  (D, 
Decticus  verrucivorus  L.  (1). 

174.  [175.]   Keszcgfahi,    1906.    VII.    2. 
Növényi    és  zabtönnelék  (vegetabilische  uud 
llaferfragmente),  Hydrophilus  caraboides  L.(l). 

175.  [258.]  Kőszeg,  1911.    VII.    2.    -   17 

cseresznyemag    (17    Kirschkerne),     Ophonus 
pubesceus    Müll.    (1),    Silpha  oijscura  L.  (1). 
.\quila  XXI. 


176.  [235]  Mikes  (Torda-.\ranyos  vni.). 
1909.  VII.  4.  —  Carabus  cancellatus  Illk;. 
(3),  Cleonus  cinereus  Schrnk.  (2).  Gryllotalpa 
vukaris  L.  (9). 

177.  1 119.1  Ru4oífsgnad,m)7i.  VII.  5.  — 
Bii/.as/.einek  (Weizenkörner)  (150),  Dernies- 
tes  ustulatus  Brahm  (1),  Gryllus  campestris 
L.   (l). 

178.  [274.]  Kőszeg,  1908.  VII.  7.  -~  [Kö- 
pet] :  Cseresznye-  és  gyommagvak  és  más 
növényi  törmelék  (Kirschkerne,  Doldensa- 
men und  andere  vegetabilische  Reste),  Cicin- 
dela   germanica    L.    (1),     Cleonus     cinereus 

ScHRNK.    (1) 

179.  [191.]  Keszegfalu,  1907.  VII.  S.  — 
Cicindela  germanica  L.  (1),  Piiyllobius  urticae 
Deg.  (2),  eperfa  gyümölcse  (Maulbeeren). 

i80.  [247]  Pest  vm ,  1910.  VII.  12.  — 
Tengeri-  és  árpaszemek  (Mais-  und  Gerste- 
körner), Phyllobius  sp.  (2),  Cleonus  cinereus 
SoHRNK.  (1),  Acridiidae  sp.  (2). 

181.  |269.]  Gyergyószentmiklós,  1913.  VII. 
13.  —  Gyommagvak  (Doldensainen),  Lacerta 
agilis  L.  (1),  Staphylinus  erytliropterus 
L.   (1) 

182.  [120.]   Iharosherény .    1905.   VII.  10. 

—  Biizaszemek    (Weizenkörner),    cseresznye- 
mag (Kirschkern),  Ocypus  edentulus  Boock  (1). 

183.  [259.]  Szigetcsép,  1911.  VII.  16.  -- 
Teiigeriszeinek  (Maiskörner),  csibe  (llühn- 
clieii),  Silpha  obscura  L.  (1). 

1S4.  [260.]  Szigetcsép,  1911  VII.  16.  - 
Árpaszemek  (Gerstekörner),  epert'agyüinölcs 
(Maulbeeren)  (13),  Polyphylla  tulio  L.  (1). 

185.  [9.]  Os^őwí/ (Herkályerdö),  1901.  VII. 
18.  —  Növényi  részek  és  gyommagvak  (vege- 
tabili-iche  Fragmente  und  Doldensainen), 
Cicindela  germanica  L.  (1).  Pterostichus 
(Poecilus)  punctulatiis  Schall  (1),  Pt.  cu- 
preus  L.  (2),  Erirrhiniis  sp.  (1),  Stenoiioilirus 
sp.  (20). 

186.  [10.|  Oszùiiy.  (Herkályerdő),  lUOl. 
VII.  CO.  —  Növényi  részek,  gyoniinakvak, 
cseresznye  (vegetabilische  Beste.  Dolden- 
sMiiieii,  Kirschen),  Chloroplianus  viridis  L  (4). 
Dipieia  sp.  (1),  Acridiidae  .sp.  (4),  Peniaiomi- 
dae  sp.  (1) 

187.  [121.]    liudolfsgnad,    lí)05.    VII.    20. 

—  Búzaszemek     (Weizenkörner),     Dolycoris 
baccaruiii  L.  (16j. 

28 


218 


188.  [2G1.]  Csíkcsatószeg,    l'Jll.    VII.    ','(>. 

—  Poczok  (Wiililmaus)  (2),  Carabus  sp.  (1), 
Stapliyliiius  enthr()])teriis  L.  (3),  Rhizotrogus 
solstitialis  L  ('!).  Melolontha  vulgaris  F.  (1 
larva).  Phyllubius  sp.  (1).  Cleonus  ciiiereus 
ScHRNK.    (1). 

189.  [270]   Csikszentkirdly.   1913.  VII.   '20. 

—  Árpas/eiiiek  (Girsiekörner),  Carabus  can- 
celiatus  Illiq    (1). 

190.  [262.]    Csíkcsatószeg,    191 J.  VII.    23. 

—  Carabus  clathratus  L.  (1),  Pliylloperiha 
liorticola  L.  (2). 

191.  [248.]  Kőszeg,  1910.  VII.  28.  - 
Búzaszeniek  (Weizeiikörner).  poczok  (Wühl- 
luaus),  Meloloiiilia  vulgaris  F.  (1  larva). 

192  [122.]  Szigetcsép,  1905.  VII.  29.  — 
Cseresznye  (4)  és  eperfagyüniölcs  (4  Kir- 
schen und  Maulbeeren),  GrvHus  canipestris 
L.   (1). 

193.  [123.]  Iharosherény,    1905.    VII.    29. 

—  Tengeri  és  árpaszemek  (Mais-  und  Gerste- 
körner). 

191.  [249.]  Kőszeg,  1910.  VII.  29.  -  Búza- 
és  kavicsszemek  (Weizenkörner  und  Kiesel- 
clien),  Hai-palus  aeneus  F.  (1),  Melolontlia 
vulgaris  F.  (4  larva),  Helix  poniatia  L.  (1). 

195.  [11.]  Komárom,  1901.  VIII.  11.  — 
Búzaszeniek  (Weizenkörner),  hernyó  (Raup^'). 

196.  [192.]    AradCsála,    1907."  VIII.    21. 

—  Növénvi  részek  és  búzaszemek  (vegeta- 
bilische Röste  und  Weizenkörner) 

197.  [271.]    Csiktapolcza,    1913.    VII.    22. 

—  Árpaszemek  és  kalásztörmelék  (Gerste- 
körner und  Älirenfragmente),  Carabus  clath- 
ratus L.  (1). 

198.  [224.]  Bozi  (Fertő),    1905     VIII.  23. 

—  Gryllus  campestris  L.  (1),  Aranearuni  sp. 
(1),  Planorbis  sp.  juv.  (1). 

199.  [220.]  Lasztomér,  1908.  VIII.  26.  — 
Búzaszemek  (Weizenkönier),  Carabus  viola- 
ceus  L.  (2),  Ophonus  pubescens  Mcll.  (1). 
Harpalus  aeneus  F.  (1),  Pterostichus  niger 
Schall.  (1),   Mclolonrha   vulgaris  F.  (1  larva). 

200.  [12.]  Szigetcsép  IDOL  VIII.  27.  — 
Szedergyümölcs  (Brombeeren),  kavicsszemek 
(Kieselchen),  békacsontok  (Froschknochen). 
Otiorrliynchus  laevigatus  F.  (1),  Camponotus 
pubescens  F.   (1)    Acridiidae  sp.  (1). 

201-  [221.)  Lasztomér.  1908.  Vili.  27.  - 
Tökmag  (Kiirbiskerne),  Pterostichus  niger 
L.  (2). 


202.  [75.]  Kanak,  1904.  IX.  10.  Kavics- 
szemek (Kieselchen),  poczok  (Wühlmaus), 
Cleonus  sp.  (5). 

203.  [236.]  Leihicz.  1909.  IX.  12.        .irpa 
szemek  és  törmelékük  (Gersrekörner  und  deren 
I'Vagmente). 

204.  [222.]  Lasztomér.  1908.  IX.  25.  — 
Sok  tengeriszem  és  kendermag  (viele  Mais- 
körner und  Hanfsamen)  Grvllus  campestris 
L.  (2). 

205  [125.]  Keszegfalu,  1905.  IX.  29.  - 
Cleonus  cinereus  Schenk.  (1),  Gryllus  cam- 
pestris L.  (5),  Helix  pomatia  L.  (1). 

206.  I126.J  Iharosherény,    1905.    IX.    29. 

—  Sok  tengeriszem  (viele  Maiskörner)  és  1 
poczok  (und  1  Wühlmaus). 

207.  [127.]  Iharosherény.  1905.  X.  4.  - 
To.jáshéjdarabkák  (Eischalenteilchen),  Cara- 
bus scabriusculus  Ol.  (1),  Amara  aenea 
Deo.  (1). 

208.  [250.]  Szigetcsép.  1910.  X.  6.  —  Ten- 
geri- és  búzaszemek  (Mais  und  Weizen- 
körner). 

209.  [272.1  Csíkzsögöd.  1913.  X.  7.  - 
Poczok  (Wühlmaus),  Carabus  granulatus  L. 
var.  rufofemoratus  Letzn.  (1),  Zabrus  tene- 
brioides  Goeze  (1  larva). 

210.  [76.]  Ólécz  (Torontál  m.),  1904.  X.  9. 

—  Növényi  törmelék,  búza-  és  kavicsszeinek 
(vegetabilische  Fragmente,  Weizenkörner  und 
Kieselchen),  poczok  (Wühlmaus)  (2).  Gryllus 
campestris  L.  (30). 

211.  [77.]  Ólécz  (Torontál  m.),  1904.  X.  9. 

—  Növényi  törmelék,  búza-,  tengeri-  és 
kavicsszemek  (vegetabilische  l'ragmente,  Wei- 
zen- und  Maiskörner,  Kieselchen),  poczok 
(Wühlmaus),  Phytonomus  murinus  F.  (2). 
Buliminus  tridens  Müll.  (4) . 

212.  [223.]  Törökhecse.  1908.  X.  15.  — 
Sok  búza-  és  kevés  tengeriszem  (viele  Weizen- 
und  wenig  Maiskörner). 

213.  [273.]  Csíkzsögöd.  1913.  X.  15.  — 
Árpa-  és  búzaszemek  (Gerste-  und  Weizen- 
körner), poczok  (Wühlmaus),  .'^teuohothnis 
sp.  (1). 

214.  [128]  Keszegfalu.  1905.  X.  19.  — 
Tengeriszemek  (Maiskörner),  poczok  (Wühl- 
maus), Cleonus  cinereus  Schrnk.  (1),  Gryllus 
campestris  L.  (6). 


219 


215.  [129.]  Ki'S-e;/(nlu.  I!H)r>.  X.  li».  ■ 
'rengeriszeiii  (Maisl<örtier),  Fterosticlius  iiiger 
Schall.  (1),  Aphodius  proflroinus  Hr.  (6), 
Gryllus  campesiris  i>.  (1). 

216.  [180].  Kexzenfalu.  1905.  X.  19.  — 
Árpaszemek  (Ger.stekörner),  poczok  (Wühl- 
maus), Lasius  alieniis  Fobst.  (14). 

217.  [131]  Keszegfalu,  1905.  X.  19.  - 
NöV(-nyi  föriiielék  és  közte  iicliáiiy  árpaszem 
(vegetabilische  Fragmente,  (laniiiler  einige 
Gerstekörncr).  Cleonus  cinereus  Schrnk.  (1), 
Gryllus  campestris  L.  (10). 

218.  [132.]  Keszegfalu.  1905.  X.  19.  — 
Sok  búzaszem  (viele  Weizeiikönier),  Gryllus 
caiiipesfris  L.  (6). 

219.  [133.]  Keszegfalu,  1905.  X.  19.  ~ 
Teiigeriszemek  (Maiskörner),  Gryllus  cam- 
pestris L.  (25). 

220.  [134]  Keszegfalu,  1905.  X.  19.  — 
Búza-  és  teiigeriszemek  (Wci/,cii-  und  Mais- 
körner), Pterostichus  (Poecilus)  cupreus  L.  (1), 
Gryllus  campestris  L.  (30). 

221.  [135.]  Keszeg  falu,  1905.  X.  19.  — 
■Sok  büzaszeni  (viele  Weizenkörner),  Gryllus 
campestris  L.  (1). 

222.  1136]  Keszegfalu  1905.  X.  19.  - 
Sok  tengeriszem  (viele  Maiskörner),  Pterosii- 
chus  niger  Schai,l,  (1).  Grvllus  campestris 
L.  (20). 

223.  [137.  Keszegfalu,  1905.  X.  19.  — 
Búza-  (sok)  és  kavicsszeniek  (viele  Wci/.en- 
körner  und  Kieselchen),  Planorbis  umbilicatus 
Moll.  (6). 

224.  [138  ]  Keszegfalu,  1905.  X.  19.  - 
Sok  búzaszem  (viele  Weizenkörner),  Gryllus 
campestris  L.  (4). 

225.  [139.]  Keszegfalu,  1905,  X.  19.  — 
>ok  búzaszem  (viele  Weizenköruer),  Gryllus 
campestris  L.  (3),  Hclix  sp.  (1),  Liinnaea  sp. 
juv.  (2). 

226.  [140-1  Keszeg  falu,  1905.  X.  19.  — 
riMi!.reri-  és  liú/.aszoniek  (.Mais-  und  Weizen- 
körner), 2  poczok  (2  Wühlmäuse).  Cleonus 
cinereus  Schrnk.  (1),  Gryllus  campestris  L 
(1).  Limiiaea  sp.  (3). 

227.  [224.]    TöriMecse,    1908.    X.  ii). 
Gyomiuagvak    es  p.czol;    (üoldensamen    und 
Wiililmaus) 

228.  [27.]  Német-Elemér,  1903.  X.  2Í.  — 
Teugeriszeniek  (.Maiskörner),  poczok  (Wühl- 
maus), Carabida  sp.  (1). 


229.  [28.]  Német- Ehiiiuh;  1903.  X.  22.   - 
Bú/.aszemek  (Weizenkörner),    poczok   (Wühl- 
maus). 

230.  [29.]  Német-Elemér,  1903.  X.  22.  — 
Búzaszemek  (Weizenkörner),  poczok  (Wnlil- 
m  lus),  Ophonus  (Piatus)  calceatus  Duft.  (I), 
H:irpalus  aeneus  F.  (1),  H.  distinguendus 
Dft.  (1). 

231.  [30.]  Német-Elemér,  1903.  X.  22.  — 
Tengeriszemek  (Maiskörner),  3  mezei  poczok 
[3  Wühlmäuse),  Helix  pomatia  L. 

232.  [225.]  Törökbecse,  1908.  X.  22.  — 
Tengeriszemek  (Jíaiskörner),  |)oczok  (Wühl- 
maus), 4  hernyó  (4  Raupen). 

233.  [226.)  Szigetcsép,  1908.  X.  25.  — 
Sok  tökmag,  tengeriszemek  és  törmeléke  (viele 
Kürbiskerne,  Maiskörner  und  deren  Frag- 
mente), Vespa  gallica  L.  (1). 

234.  [31.]  Német-Elemér,  1903.  X.  26.  - 
Mezei  poczok  (Wüiilmaus),  árpaszemek  (Gersie- 
körner). 

235  [141.]  Iharosherény.  1905.  X.  29.  -- 
Tengeriszeniek  és  faszéndarabkák  (Maiskörner 
und  Holzkohlenstückchen). 

23().  [208.]  Sárospatak,  1907.  X.  29.  — 
Búza-  és  tengeriszemek  (Weizen-  und  M;iis- 
körner),  Gryllus  campestris  L.  (2). 

2;í7.  [142.]  Keszegfalu,  1905.  X.'  3«.  — 
Tengeriszeniek  (Maiskörner). 

238.  [143.]  Keszegfalu,  1905.  X.  30.  — 
Búzaszemek  és  felismerheteilen  fekete  anyag 
(Weizonkörner  und  nicht  erkennbare  schwarze 
Masse). 

239  [144.]  Keszeg  falu,  1905.  X.  30.  — 
Tengeri-  és  búzaszeuiek  (Mais-  und  Wci/cii- 
körner),  poczok  (Wühlmaus). 

240.  [145.]  Keszegfalu,  1905.  X.  30.  - 
Sok  búzaszem  és  kevés  kavics  (viele  Wei/.i'u- 
körner  und  vpenig  Kieselchen),  poczok  (Wühl- 
maus), Gryllus  campestris  L.  (1). 

241  [146.]  Keszeg  falu,  1905.  X.  3(K  - 
Sok  növényi  törmelék  (viele  vegetabilische 
Fragmente),  poczok  (Wühlmaus). 

242.  [147.]  Keszegfala,  1905.  X.  30.  — 
Búzaszemek  (Weizenkörner),  Oplionus  pube.s- 
cens  MiíLL.  (1),  Gryllus  campestris  L.  (2). 

243.  [148].  Keszegfalu,  1905.  X.  30.  — 
Tengeri-  és  búzaszemek  (Mais-  und  Weizen- 
körner), 2  poczok  (2  Wühlmäuse). 

28* 


220 


244.  |14íl.|    Kiszegfalu,    1905.    X.  M).   - 
Sok  tengeriszeni    (viele   Maiskörner).  I    iliót- 
fórej;  (I   Kornwuriii). 

245.  [150.]  KeszPíif'úu.  1905.  X.  :{(>.  — 
Sok  búzaszein  és  egy  nagyobb  csont  (ImiíiIi- 
l<ája  (viele  Weizenkörner  und  ein  kleines 
Sriickchen  eines  grösseren  Knochens). 

246.  [151.1  Keszenfalu,  1905.  X.  30.  — 
Tengeri-  és  kavicsszemek  és  3  poczok  (  Mais- 
körner. Kieselchen  und  Ò  Wühlmäuse). 

247.  [209.1  Sárospatak.  1907.  XI.  5,  — 
Növényi  törmelék,  búza-  és  kavicsszemek 
(vegetabilische  Fragmente,  Weizenkönier  mid 
Kiesclchen) 

248.  [32.]  Görfféni/- Szent- Imre.  1903.  XI. 
7.  —  35  biizaszem  (35  W^eizenkörner). 

249.  [152.]  Iharosberémj,  1905.  XI.  7.  — 
Sok  tengeriszem  és  közte  néhány  kavics- 
szemecske  (viele  Maiskörner  und  darunter 
einige  Kieselchen) 

250.  [176.]  Kakova,  1906.  XI.  10.  —  Öok 
tökmag  és  2  poczok  (viele  Kürbiskerner  und 
2  Wühlmäuse). 

251.  [264.]  Csikesekefalva,  1911.  XI.  11.  — 
Teugerlszemek  (.Maiskörner). 

252.  [78.]  Komárom,  1904.  XI.  13.  — 
Tengeriszeinek  (Maiskörner),  Helix  obvia 
Harmt.m.  (1). 

253.  [210]  Sárospatak,  1907.  XI.  I<>.  — 
Tengeriszeinek  (Maiskörner),  Harpaliis  aeiieiis 
F.  (2),  Cleonus  pedestris  Poda  (1). 

254.  [2lL]  Sárospatak,  1907.  XI.  1Î.  - 
Biizaszumek,  tégiadarabka  és  1  pockok  (Wei- 
zenkönier, Ziegelsiückcheii  und  1  Wühl- 
maus). 

255.  [227.J  Budaped.  1908.  XI.  17.  — 
Tengeriszemek  és  gyomtnagvak  (Maiskörner 
und  Doldensameii). 

256.  [228.J  Budapest,  1908.  XI.  17.  - 
Poczok,  növényi  törmelék,  kavicsszemek  es 
sárszerü  anyag  (Wühlmaus,  vegetabilische 
Fragmente,  Kieselchen  und  Erde) 

257.  [33.]  ^zázrégen,  1903  XI.  19.  - 
Kevés  árpa-  és  kendermag  és  egy  ernyősvirág 
sok  magva  (wenig  Gerstekörner  und  Hanf- 
samen und  viele  Samen  einer  Umbelliferae), 
(Jarabus  sp.  (1   larva). 

258.  [263.]  Csikesekefalva,  1911.  XI.  19. 
—  Sok  bi'izaszem  és  1  poczok  (viele  Weizen- 
körner und    1    Wiihlniau-i). 


259.  [34.]  Szászréfjen,  1903.  XI.  -'(».  — 
Sok  biizaszem  (viele  Weizenkörner),  Ophonns 
griseus  Pz.  (3),  0.  pubescens  Müix  (2l,  Melo- 
lontlia  vulgaris  F.  (1  larva).  Aphodius  prod- 
romus  Uli.  (ö),  A.  fimetarius  L.  (1),  A.  mela- 
nosiicius  ScHMüT.  (1),  Cantharis  t'iisca  L.  (2 
larva),  .\lophus  triguttatus  F.  (1),  Lepyrus 
palustris  Scop.  (2),  Cleonus  sp.  (1),  Juins 
sp.  (D- 

260.  [79.J  Komárom.  1904.  XI.  20.  — 
Árpaszemek  (Gerstekörner),  nagyobb  csont 
3  részecskéje  (3  Stückchen  eines  grösseren 
Knochens),  Geotrupes  sp.  (1). 

261.  [80.]  Komárom.  1904.  XL  '20,  —  Sok 
árpaszem  és  egy  nagyobb  csont  részecskéi 
(viele  Gerstekörnchen  und  Teile  eines  grös- 
seren Knochens). 

262.  [212.]  Sárospatak,  1907.  XI.  24.  — 
Biizaszemek,  zabtörmelék,  gyommagvak  és 
kavicsszemecskék  (Weizenkörner,  Haferfrag- 
mente, Doldensamen  und   Kieselchen). 

263.  [251.]  Reese  {nyÖT  m.),  1910.  XI.  24. 
—  Növényi  törmelék,  kő-  es  széndarabkák 
(vegetabilische  Fragmente,  Kiesel-  und  Stein- 
kohlenstückclien). 

264  [178.]  Szigetcsép.  1906.  XI.  25.  — 
Árpaszemek  és  egy  nagyobb  csont  részecskéi 
(Gerstekörner  und  Teilchen  eines  grösseren 
Knochens). 

265.  [237.]  Szigetcsép,  1909.  XI.  26.  — 
Hal  (Fisch),  Nepa  cinerea  L.  (1). 

266.  [24]  P.- Peres.  1902.  XI.  28.  — 
Biizaszemek  (Weizenkörner),  2  poczok  (2 
Wühlmäuse),  Perdix  perdix  L.  (tollak  — 
Federn). 

267.  [213.]  Sárospatak,  1907.  XII.  1-  — 
Növényi  törmelélc,  hosszabb  szőrszálak  és 
kavicsszemek  (vegetabilische  Fragmente,  län- 
gere Haare  und  Kieselchen). 

268.  [214.]  Sárospatak,  1907.  XII.  3.  — 
Gyom  magvak  (Doldensamen). 

269.  [153.]  Keszegfalu.  1905.  XII.  4.  — 
Tengeriszemek  (Maiskörner). 

270.  [25.]  P.-Peres.  1902.  XII.  8.  — 
Biizaszemek  (Weizenkörner),  poczok  (Wühl- 
maus). 

271.  [2.]  Liptóújvár,  1900.  XU.  14.  — 
Növényi  részek,  köztük  zabszemek  (valószínű- 
leg trágyából  valók)  és  nagyobb  csout  darabkái 
(Vegetabilische  Reste,    darunter    Haferkörner 


221 


[wohl  aus    Pferdeniisil    und    Ti'ilchen     eiiie^ 
grösseren  Knocliens). 

•112.  [155.]  Kes.:<yfalu.  1905.  XII.  17.  — 
Zabszemek  (Haferkürner),  Helix  sp.  juv.  (  I  ). 

27;i.  1180.]  ÄYd-ova,  190Ü,  Xll.  17.  - 
Sdk  Ijiizaszeni  és  egy  uagyobl)  csont  részei 
(viele  Weizenkörner  und  Teile  eines  grösseren 
Knochens). 


'274.  [154.]  Kes:rgfahi,  1905.  XlI.  26.  - 
Tengeri  törmelék  (Maisfragmente). 

■J75.  [177.1  Keszei/falu,  1906.  XII.  30.  - 
Árpaszemek  és  egy  nagyobb  csoni  részecskéi 
(Oerstekörner  und  Teile  eines  grösseren 
Knochens),  Neriiina  tíuviatiiis  L.  (1). 


A  temi  megvizsgált  275  gyomortalom  közül 
tisztán  növényi  36-baii  és  tisztán  állati  86-ban. 
a  többi  esetekben  pedig  kevert  volt  a  táplálék. 

A  növényi  táplálék  leginkább  tengeriből. 
biízából  és  árpából  került  ki,  mely  anyagok 
sok  esetben  a  gyomrot  egészen  megtöltötték. 
A  tisztán  növényi  táplálék  a  hideg  időszakra 
esik,  a  mikor  rovarra  vagy  poczokra  alig 
kerül  a  sor.  A  téli  hónapokban  a  gyomorba 
került  rovarok  mind  téli  rejtekükből  valók, 
a   honnan  a  varjii  kikotorássza. 

A  növényi  és  állati  táplálékról  és  azoknak 
az  egyes  hónapokban  való  elosztódásáról  a 
következő  kimutatás  n.\ii.jt  kellő  áttekintést. 


Unier  den  obigen  untersuchten  275  Magen- 
inhalten enthielten  36  nur  vegetabilische,  86 
nur  trerisclie  und  die  übrigen  alle  geinisclne 
Nahrung. 

Die  vegetabilische  Nahrung  besteht  liaupi- 
sächlich  aus  Mais,  Weizen  und  Gerste,  welche 
den  Magen  oft  ganz  füllen.  Die  rein  vege- 
taliilische  Nahrung  fällt  auf  die  kalte  Jahres- 
zeit, in  welcher  Insekten  oder  Wühlmäuse 
kaum  an  die  Reihe  kommen  können.  Die  in 
den  Wintermoiiaten  in  den  Magen  gelangten 
Insekten  stammen  alle  aus  ihrem  Winter- 
quartier, aus  welchem  sie  durch  die  Krähe 
hervorgesucht  werden. 

Über  die  vegetabilische  und  tierische  Nah- 
rung und  deren  Verteilung  auf  die  einzelnen 
Monate,  gibt  folgende  Übersicht  ein  klares 
liild  : 


222 


A  gyoinorlaitaloiiibaii  talált  táijjy 
iiifgMcveüése 

Benennung  des  im  Mageninlialt 
spfumlcncii  (  ipf;-oiiMtan(l('s 


.\v.  esetek  száma  —  An/.ahl  der  Fälle 


lióiiapok  szerint  —  nach  Monaten 


II.      III.  Í   IV    I    V    I  VI    !  VII  I  VlII.l   IX 


XI.-   XII 


Összesen 

Ziisain 
iiipii 


1.  Növényi  anyagok  (Vegetabilische 
Stoffe)  : 

Tengeri  (Mais) 

Brtza  (Weizen) 

Árpa  (Gerste) 

Rozs  (Roggen) 

Zab  (Hafer) 

Tökmag  (Kürbiskeine) 

Kendermag  (Hanfsamen) 

Gyommag  (üoldensamen) 

Cseresznye  (Kirsche) 

Eperfagyümölcs  (Maulbeere)  .     .     .     . 

Szeder  (Brombeere) 

Dió  (Nüsse) 

Növényi  törmelék(Vegetabilische  Frag- 
mente)   


II.  Allati  anyagok  (TlepiseheStoffe) 

Mezei  nyúl  (I.epus  timidus  L.)^ 

Mezei  poczok  (Arvicdla  arvalis  L  )     . 

Egér  (Mansi 

Házi  patkány  (Mus  rattus  L.)  .     . 

(irge  (Spermophilus  citillus  L.)       .     . 

Madár  (löleg  csibe  —  Vogel  (bes. 
Hünchen) 

(5yik  (Lacerta  agilis) 

Bóka  (Frosch) 

Hal  (Fisch) 

Nagyobb  csont  darabjai  (Teile  grös- 
serer Knochen)      .     .  .     .     .     . 

Hűs,  disznóküröm  (Fleisch,  Schwein- 
zehe)     

Tojáshéjdarabkák  (Eischalenteile)  .     . 

Bogarak  (Coleoptera)  : 


Cicindela  campestris  L. 

—  germanica  L 

Carabus  violaceus  L.     .     . 

—  cancellatus  Ii.l.    .     .     . 

—  granulatus  L.  és  var.    . 
-   elathratus  L 

—  hungaricus  F 

—  scabriusculus  ()i.. 

—  UUrichi  Germ.       .     .     . 


6 
1 
13 
1 
3 


14 
1 


ij      2 

~  I    " 
2 

2 

2 


2 

19 

1 


12 
1 
3 
2 


21 

21 

4 


19 


223 


A  rfyomortartalomban  talált  tárfjy 
me^nevezrse 

Beneiinun!,'  des  im  Mageninhalt 
gefundenen  Gegenstandes 


('arabus  horton.sis  L. 

-  sp 

-  —  (larva)     .... 
Elaphrus  riparius  L. 

—  sp 

Scarites  arenarius  Bon. 
Uphonus  griseus  Pz. 

—  pubesoens  MCll.  .     . 

—  (PlahisJ  calceatus  üt-r. 
Harpahis  aeneus  F.  .     . 

-  distinguendus  Dft.  . 
--  rubripes  Du-.  .     .     . 

—  serripes  Quens.    .     . 

—  picipes  Dft.     .     .     . 

—  sp 

Agonum  sexpunctatum  L 
Amara  eurynota  Panz.  . 

—  aenea  Deq 

Zabrus  blaptoides  Ckeutz. 

tenebrioides  Goeze  . 

—  —  (larva)     .... 
Pterostichus  punctiilatns  Schai,; 

—  cnpreus  L 

-  stienuus  Panz 

—  niger  Schali 

—  nigrita  F 

Carabidae  spec.  .  .  . 
Dytiscus  marginális  L.  .  . 
Hydrous  piceus  L.  .  .  . 
Hydrophilus  caraboides  L. 

Bledius  .sp 

Staphylinus  erythropterus  L. 

—  macrocephalus  L.     .     . 

—  edentulus  Block.      .     . 

Stenus  sp 

Necrophorus  vespillo  L.  . 
Silpha  carinata  Hssr.     .     . 

—  obscura  L 

Tlianatophilus  rugosiis  L  . 
Xylodrepa  quadripuuctata  Si 
Abiattaria  laevigata  F.  .     . 
Hister  quadrimaculatus  I,. 

—  fimetarius  Hilst.  . 
Byrrhus  pillila  L.       ... 

—  —  (larva) 


Az  esetek  száma  —  Anzahl  der  Fälle 


hónapok  szerint  —  nach  Monaten 


'.      II.     m. 


IV.      V. 


VI. 


VII. 


vili. 


IX. 


XI.     XII. 


1 

8 
q 


Összesen 

Zusam- 
men 


1 
1 
2 
2 
1 
1 
2 
9 

15 
3 
1 
1 
1 
o 

2 
1 
3 
1 

1 
1 
1 

5 
1 
■l 
2 

1 
2 
3 
1 
1 
4 
8 
5 
1 
2 
1 
8 
1 
1 
3 
5 
2 
3 
1 


224 


A  gyomortartaldiiiliiiii  talált  tárfry 
mef,'ni've/.ésí! 

Benennung:  des  im  Mageninhalt 
jfefundenen  Gegenstandes 

Az 

esetek  száma  —  Anzahl  der  Fälle 

1 

lónap 

ik  szerint   —    naeli  .Monaten 

összesen 

Znsam- 
men 

1. 

II. 

III. 

IV. 

V. 

VI. 

VIL' 

VIII. 

IX. 

X.  1  XI.  1  XII. 

Cytilus  sericeus  Försi- 

_. 

1 

_ 

_ 

_ 

_ 

-  !  -  1 

I 

Dermestes  nstiilatns  Bkhm 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

1 

Copris  lunaris  L 

— 

— 

— 

- 

4 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

'— 

4 

(»iithopliagiis  tannis  Schkkb.       .     .     . 

— 

— 

— 

— 

1 
2 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

sp 

—  ovatus  L 

— 



— 

— 

— 

_ 

— 

— 

— 

_ 

1 

Aphodius  fimetarius  I 

- 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

3 

—  rufus  AfoLL 

— 

— 

-- 

1 

-— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  prodromus  Biihm 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

- 

— 

1 

1 

4 

—  sticticus  Pz 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

1 

—  melanostictus  Schm 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

1 

Geotrupe»  vernalis  L 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

1 

—  silvaticus  Pz 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

--  sp 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

-- 

1 

Pentodon  idiota  Hbst 

- 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

1 

Melolontha  vulgaris  F 

— 

— 

— 

7 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

;) 

—  —  larva 

- 

— 

— 

16 
5 

3 

3 

1 

— 



1 



23 

9 

—  hippocastani  F 

Polyphylla  fullo  L 

— 

— 

-- 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Rhizotrogus  anquinoetialis  Hbst.    .     . 

— 

— 

1 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

3 

—  aestivus  Ol 

— 

— 

— 

— 

9 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

'■> 

—  solstitialis  L 

- 

— 

— 

— 

— 

2 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

3 

—  sp.  (larva)    ...         

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

1 

Serica  holosericea  Scoh 

— 



— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Phyllopertha  horticola  L 

— 

— 

— 

— 

— 

.  — 

1 

- 

— 

— 

— 

1 

Tropinota  hirta  Poda 

— 

— 

— 

— 

7 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

Í) 

Cetonia  aurata  L 

— 

— 

— 

— 

3 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

4 

Elater  ponionae  Stei-h 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

C:ardiophorns  rufipes  Goezk  .... 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Limonius  aeruginosus  Ol.  .     .         .     . 

- 

— 

— 

1 

1 

~ 

- 

— 

— 

— 



2 

Ludius  aeneus  L 

— 

— 

— 

1 

1 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

2 

—  latus  F 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

in.-iitivus  Geu.vi 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

1 

Melanutus  eastanipes  Payk 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

niger  F 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

~  sp 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

1 

Athous  niser  L 

— 

— 

— 

2 

:i 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

ü 

liaeniorrlioidalis  1' 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Agriütes  pilosMs  Pz 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  sputator  L 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  sp.  (larvai 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

- 

— 

— 

1 

— 

— 

2 

Cantharis  sp.  llarva) 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

2 

Pediniis  fenioralis  1 

- 

— 

— 

— 

1 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

'Í 

Opatruni  sabulosum  L 

— 

1 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Omophlus  sp 

" 

" 

1 

^ 

1 

226 


A  fiyomoitartiilomban  talált  láif>:y 
megnevezése 

lii'iieiiiiuii^'  (les  im  Magoninliiilt 
gef'umleiieM  Gegenstandes 

Az  esetek  száma  —  Anzahl  der  Fälle 

hónapok  szerint  —  nach  Monaten 

Összesen 

/iisani- 
mon 

1 
1.    i 

II. 

m.  1  IV. 

V. 

VL 

VII. 

VIII. 

IX. 

X.     XL     XII. 

1  itiorrhynchus  niastix  Oi 







1 



_ 

_ 

1 

-  --^P 

— 

— 

— 

1 

— 

—       - 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  irritans  Hbst 

— 

— 

— 

4 

— 

- 

- 

— 

— 

— 

— 

4 

-  laevi^atus  F 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

1 

—  ligiistioi  L 

— 

— 

— 

1 

2 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

4 

Phyllobius  sp 

— 

— 

- 

2 

— 

— 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

4 

—  iirticae  Deq 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

olilonji'us  L 

— 

— 

— 

— 

1 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Folydiosus  mollis  S  ihm 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

-  sp 

— 

— 

— 

1 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

Chiloneus  asperatus  Bonsd 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Tanymecus  palliatus  F 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Liophloeus  tesselatus  Müll 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

1 

Chlorophanus  viridis  L 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

1 

— 

- 

— 

— 

— 

1 

l^salidium  maxilUisum  L 

— 

— 

— 

1 

1 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

4 

Cleonus  pedestris  Pod  a 

— 

— 

— 

3 

4 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

8 

—  nigrosuturatus  Goeze 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  cinereus  Schrnk 

— 

— 

1 

9 

10 

H 

5 

— 

1 

3 

— 

— 

35 

—  fasciatus  Moll 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  piger  St'OP 

— 

— 

— 

2 

3 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

t; 

punctiventris  Germ 

— 

— 

— 

— 

2 

— 

— 

" 

— 

— 

— 

2 

-~  sp 

— 

— 

- 

— 

- 

— 

— 

— 

1 

— 

1 

— 

2 

.Minyops  variolosus  F 

— 

— 

— 

— 

3 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

a 

Alophus  triguttatus  F 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

^i 

Lepyrus  palustris  Stoe 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

1 

-■ 

— 

— 

1 

- 

i-i 

-  capueinus  Schal 

— 

-- 

■^ 

1 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

o 

Hylobius  fatuiis  Rossi 

— 

~ 

— 

— 

1 

- 

— 

- 

— 

— 

— 

1 

Krii'i'hiniis  sp 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

llvpera  sp 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

1 

Pliytonomus  piinctatns  F 

— 

— 

— 

— 

2 

1 

— 

— 

^ 

— 

— 

:'. 

—  variabilis  F 

— 

— 

— 

— 

2 

— 

— 

— 

- 

— 

- 

- 

—  muriniis  F 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

1 

Sphenoplioriis  abbreviatiis  F. 

— 

— 

— 

1 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

'> 

Callidiiim  sanguineuni  L 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Dorcadion  aetliiops  Scop 

— 

— 

2 

li 

2 

— 

— 

— 

—- 

•■--- 

— 

7 

— 

— 

2 
(i 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

_ 

3 
(i 

—  pedestre  Poda 

— 

—  decipiens  Geum 

— 

— 

— 

— 

— 

:     1 

1 

— 

— 

— 

- 

- 

— 

1 

(^oleopterorum  species  (larva)     .     .     . 

— 

— 

2 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

4 

Lepkék  (Lepidoptera)  : 

Agrotis  segetum  L.  hcrnyi)  (Raupe)   . 

-- 

— 

— 

3 

1  - 

^ 

— 

- 

- 

3 

Lepkehernyó  (Raupe)     

— 

— 

- 

w 

— 

— 

1 

— 

) 

•"' 

Lepkebáb  (Puppe)     

1 

\ 

1 

Aquila  XXI. 


29 


226 


A  iíyomortartalomban  talált   táigy 
megnevezése 

Benennunfí  des  im  Mageninhalt 
írefundenen  (  iegenstandes 

Az  esetek  száma    -    Anzalil  der  I'iille 

hónapok  szerint  —  nach  Monaten 

Összesen 

Zusam- 
men 

I. 

n.    m 

IV 

V 

VI 

VII. 

VIII 

IX. 

X 

Xl,  !  XH 

Háptyásszárnyúak(Hymenoptera): 

Vespa  ijallii'a  L 

-- 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

1 

-  sp 

— 

— 

— 

~ 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

1 

Formica  sp 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  rufa  L 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

—  sp.  (nymphal 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Lasius  alienns  Fökst 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

1 

—  sp 

1 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

Campoiiotiis  pnbescens  F 

— 

— 

— 

1 

1 

— 

— 

1 

— 

- 

— 

— 

3 

Hyinenoptera  sp 

— 

— 

— 

— 

1 

—■ 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Leg-yek  (Diptera)  : 

Eristalís  tenax  L.  larva 

- 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Diptera  sp 

— 

— 

— 

— 

— 

-- 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Szitakötök  (Odonata): 

Libellula  depressa  L 

~ 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

- 

1 

—  sp.  (larva) 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Egyenesszárnyúak  (Orthoptera)  : 

Decticus  verruciviirns  L 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

Stonobothrus  sp 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

1 

— 

— 

2 

Ai-ridiidae  sp 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

1 

— 

— 

— 

— 

3 

Grylliis  campestris  1^ 

— 

— 

1 

ü 

4 

4 

2 

1 

2 

15 

— 

— 

31 

(iryllotalpa  vulf>'aris  L 

- 

— 

— 

1 

2 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

4 

Félszárnyúak  (Hemiptera)  : 

Pentatomidae  sp 

— 

-- 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

-- 

— 

— 

1 

Aelia  acuminata  L 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Enrygaster  hottentota'  L 

— 

— 

- 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

2 

Khaphigaster  nebulosa  L 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

Dolyooris  baccarnra  L 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

A'epa  cinerea  L 

— 

— 

1 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

1 
2 

Felismerhetetlen  rnvartörnielélc 

Pókféle  (Araehnidae)  ; 

Aranearnra   sp 

1 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

— 

3 

Százlábú  (Myriapoda)  : 

.Inliis  sp 

— 

— 

— 

a 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

S 

Csigák  (Mollusca). 

Helix  obvia  Hartm 

— 

— 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

~ 

1 

— 

2 

—  pomatia  L 

— 

— 

— 

1 

1 

— 

1 



1 

1 

" 

0 

227 


A  frydiMortaitalombaii   talált  táifry 
iiie^neveziise 

Henpiiniiny;  des  im  .Mageninhalt 
setnndenen  Gegenstandes 

Az  esetek  száma  —  Anzahl  der  l''älle 

hónapok  szerint  —  nach  Monaten 

összesen 

Zusam- 
men 

I. 

II. 

in. 

IV. 

V. 

VI. 

VII.   VIII.    IX.     X. 

XI, 

XII, 

Helix  sp 

Buliminiis  tridens  Müll 

obscurus  L 

-  sp 

Neritina  fluviatilis  L 

Limnaea  sp 

Siiccinea  sp 

Vivipara  sp 

Planorbis  sp 

—  umbilicatus  Müll 

1 
1 
1 

1 

1 

1 
1 

1 
1 

1 
1 

1 

1 
1 

1 
1 

— 

1     — 

1 
1 

2 
1 

— 

1 

1 

6 
3 

1 
2 
2 
4 
1 
1 
3 
1 

Ezeken  kivül  találunk  még  ásványi  eredetű 
anyagokat  a  gyomortartalomban  és  pedig  rész- 
ben az  emésztés  elősegítése  czéljából,  a  téli 
hónapokban  azonban  úgy  látszik  tölteléknek 
is  az  üres  gyomorba.  Ilyen  anyagok  és  az 
esetek  száma,  a  melyekben  kimutathatók  voltak, 
a  következők  :  apró  kövek  vagy  kavicsszemek 
(27),  kőszéndarabkák  (2),  faszén  (1),  tégla- 
darabkák (3),  mészhabarcs  (1),  fold  (1),  homok 
(1),  sárszerü  anyag  (1). 

Hogy  a  fénylő,  csillogó  anyagot  nemcsak 
a  szarka  viszi  el,  hanetn  a  dolmányos  varjii 
is,  arra  szép  példa  az  a  fészkében  talált, 
sárgarézfoglalatban  elhelyezett  csiszolt  üveg- 
kristály, mely  valószínűleg  valami  női  kalap- 
tűről származott. 

Nézzük  most,  mintán  az  évnek  ügyszólván 
minden  időszakában  elejtett  példányok  gyomor- 
tartalmát megvizsgálhattuk,  hogy  mennyiben 
erősiti  meg  kártékonyságáról  és  hasznáról  való 
ismereteinket. 

Kártételei  közül  első  helyen  említik,  hogy 
előszeretettel  kaparít  meg  egy-egy  pelyhes 
csibét  vagy  más  kisebb  madarat.  Madarak 
maradványai  16  esetben  voltak  kimutathatók, 
ezek  közül   csibe,   apró  kacsa  5 — 6  lehetett, 


Ausser  diesen  finden  wir  im  Mageninhalt 
noch  mineralische  Materialien,  und  zwar  teils 
zur  Erleichterung  der  Verdauung,  teils  aber 
vvolil  auch  zur  Ausfüllung  des  leeren  Magens 
im  Winter.  Solche  Materialien  und  die  Anzahl 
der  Fälle  in  welchen  sie  nachzuweisen  waren, 
sind  folgende  :  kleine  Steinchen  oder  Kiesel- 
cheu  (27),  Steinkohlenstückchen  (2),  Holz- 
kohle (1),  Ziegelstückchen  (3),  Mörtel  (1), 
Erde  (1),  Sand  (1)   und  kotartige  Masse  (1). 

Dass  glänzende,  funkelnde  Gegenstände 
nicht  ntir  durch  die  Elster,  sondern  auch  durch 
die  Krähe  fortgetragen  werden,  bezieht  sich 
jener  Fall,  wo  in  ihrem  Neste  ein  in  Messing 
gefasstes,  geschlifl'enes  Glaskristall,  welches 
wohl  von  einer  Damenhutnadel  stammt,  gefun- 
den wurde. 

Nachdem  wir  nun  den  Mageninhalt  aus 
sozusagen  in  jeder  Zeit  des  Jahres  erlegten 
Exemplaren  untersucht  haben,  sehen  wir  nun 
nach,  in  wie  weit  dadurch  unsere  Kenntnisse 
über  den  Schaden  und  Nutzen  der  Krähe 
bestätigt  werden  können. 

Unter  den  von  der  Krähe  angerichteten 
Schäden  wird  in  erster  Linie  erwähnt,  dass 
sie  mit  Vorliebe  auf  kleine  Küchlein  und 
andere  kleine  Vögel  Jagd  macht.  Überreste 
von  Vögeln  waren  in  16  Fällen  auszuweisen, 

29* 


228 


ezek  is  leginkább  ;i  dolnuViiyos  varjii  fiáiiak 
gyonirában  voltak  kimutathatók,  anyjuk  úgy 
látszik  az  ilyen  kövér  falatot  nekik  szánja. 
A  többi  niadármaradványról  nem  mondhatunk 
sokat,  mert  ezek  részben  mint  dög  kerül- 
hettek a  varjú  gyomrába,  a  mint  az  egy  ki- 
fejlődött fogoly  toUaiból  is  látható,  melyek 
egyik  esetben  kimutathatók  voltak.  A  mezei 
nyúl  tiókájának  maradványait  csak  két  esetben 
tudtam  megtalálni.  A  gyümölcsösökben  végzett 
káráról  csak  8  eset  tanúskodik,  a  mikor 
a  cseresznye  magvát  találhattuk  meg.  Az 
eperfa  fogyasztott  gyümölcse  nem  szerepelhet 
kárként  (3  eset).  Más  gyümölcspusztításról 
nincs  megfigyelésünk.  A  mi  a  különféle  gabona- 
neműeket illeti,  melyek  táplálékául  szolgálnak, 
arra  nézve  a  megfigyelt  esetek  azt  a  felvilágo- 
sítást adják,  hogy  itt  sem  lehet  nagy  kártékony- 
ságról beszélni,  mert  az  elejtett  példányokban 
talált  anyag  többnyire  oly  időpontból  származik, 
a  mikor  kártételről  nem  lehet  szó.  A  legtöbb 
mag  úgy  látszik  a  gazdasági  udvarról,  a 
szalmakazalról,  a  trágyából  stb.  kerül,  kivétel 
legfeljebb  a  tengeri,  mert  ebből  a  legtöbbet 
májusban  és  októberben  találjuk,  ugyanakkor 
mikor  a  legtöbb  cserebogár- pajor  és  poczok 
is  ott  van  mellette.  A  tengeriszemek  májusban 
talán  a  vetésből  kerülnek,  a  szántás-vetés 
vagy  boronáláskor,  lehet  azonban,  hogy  ezek 
is  csak  a  földön  künnmaradt  szemek. 


A  dolmányos  varjú  hasznát  bizonyítja  az 
a  sok  rovar,  mely  valószínűleg  a  szántás 
alkalmával  kerül  a  gyomrába,  emellett  ott  a 
sok  mezei  poczok,  mely  szemét  nem  kerüli 
el.  Ha  végignézzük  a  táblázatos  kimutatást, 
egész  sorát  találjuk  a  kártevőknek,  melyek 
rendszerint  nagyobb  mennyiségben  is  kerülnek 
a  dolmányos  varjú  gyomrába,  mint  pl.  a  növény- 
evő Ophonus-ok,  Harpalus-ok,  Zabrus-ok  és 
Amara-k,  Sil2)há-k,  cserebogarak  és  pajorjaik, 
drótférgek,  a  különféle  ormányosok  —  köztük 
a  barkók  — ,  a  vetési  bagolypille  hernyóinak 
százai,  lótetű,  tücsök  stb. 

Nagy,  tisztító  munkájáról  tesznek  tanúságot 
azok  a  nagy  csontokról  való  darabok,  melyek- 


wovon  5     ()  Küchlein.  Antchen  sein   konnten, 
letztere  sich  aber  im  Mageninhalt  von  Jungen 
Krähen  befanden,  ihre   Eltern   scheinen   also 
solche  Leckerbissen  den  Kleinen  zu  reservieren. 
Von  den  übrigen  Vogelüberresten  können  wir 
nicht  vit'l  sagen,  da    diese    zum    Teil    schon 
als  Aas    in    den   Magen  der  Krähe  gelangen 
konnten,  wie    das    z.  B.   aus    den    in    einem 
Falle    im    Magen    gefundenen    Federn    eines 
ausgewachsenen    Rebhuhns    zu    ersehen    ist. 
Die  Reste  von  jungen  Hasen  konnte  ich  nur 
in  zwei  Fällen  vorfinden.  Über  den  ï^chaden, 
welchen  die  Krähe  in  Obstanlagen  verursacht, 
sprechen    8    Fälle,    in    welchen    Kirschkerne 
gefunden    wurden.    Maulbeeren    fanden    sich 
dreimal  vor,  dies  kann  aber  nicht  als  Schaden 
gelten.  Über  andere  Obstschäden  lagen  keine 
Beweise  vor.  Was  die  verschiedenen  Getreide- 
arten   anbelangt,    welche    ihr    zur    Nahrung 
dienen,   so    kann    nach    den    gemachten    Be- 
obachtungen von  einem  grossen  Schaden  eben- 
falls keine    Rede    sein,  da  das  vorgefundene 
Material  meist    aus    solcher  Zeit  stammt,  wo 
von    Schaden    keine    Rede    sein    kann.    Die 
meisten  Samen  scheinen  vom  landwirtschaft- 
lichen Hofe,  vom  Strohschober,  vom  Dünger- 
haufen   etc.    zu    stammen,    Ausnahme    macht 
höchstens  der  Mais,  von  welchem  der  meiste 
in  den  Monaten    Mai    und  Oktober  gefunden 
wird,  zu  jener  Zeit,  wo  daneben  die  meisten 
Maikäferengerlinge  und  Wühlmäuse  zu  finden 
sind.    Im    Mai    können    die    Maiskörner  wohl 
aus  der  Saat  stammen,  zur  Zeit  des  Ackerns- 
Säens,    aber    möglich    ist   es   auch,   dass    es 
nur  die  auf  dem  Erdboden  gebliebenen  Kör- 
ner sind. 

Den  Nutzen  der  Krähe  bezeugen  die  vielen 
Insekten,  welche  wohl  wärend  des  Ackerns 
in  ihren  Magen  gelangen,  ebenso  wie  die 
vielen  Wühlmäuse,  welche  ihrem  Auge  nicht 
entgehen.  Wenn  wir  die  Liste  der  im  Magen- 
inhalt gefundenen  Tiere  durchsehen,  so  finden 
wir  darin  eine  ganze  Serie  von  Schädlingen, 
die  meist  in  grösserer  Anzahl  in  ihren  Magen 
wandern,  wie  die  phytophagen  Ophonus-, 
Harpalus-,  Zabrus-.  Amara  und  Silpha- Arten. 
Maikäfer  und  deren  Engerlinge,  Dratwürmer. 
verschiedene  Rüsselkäfer  —  darunter  die 
Cleonus- Arten  — ,  hunderte  von  Raupen  der 
Saateide,  Maulwurfsgrillen,  Feldgrillen  etc. 

Von  ihrer  grossen,  reinigenden  Arbeit  geben 
jene  Kuocheubruchstücke    Zeugnis,    welchen 


229 


ki'l  iiiiiulmitalaii  tahilkozuiik  gyoiuurtartaluiá- 
ban.  Ezek  sokszor  diónagyságú  csonttöredékek, 
melyek  vagy  a  gazdasági  udvarról  vagy  dög- 
ről származnak. 

A  dolmányos  varjú  gyomrában  talált  állati 
maradványok  hosszú  jegyzeke,  valamint  egyes 
rovaroknak  nagy  számban  való  jelenléte  is 
csak  amellett  szól,  hogy  madarunk,  ha  okoz 
is  helyenként  és  időnként  kárt,  egészében 
véve  hasznos  működésével  ezt  nagyon  is  ellen- 
siilvozza. 


wir  immer  im  Mageninhalt  Ijegeguen.  Diese 
Knochenbruchstiicke  sind  oft  von  Nussgrösse 
und  stanmien  vom   Landhof  oder  von  Aas. 


Die  lange  Liste  der  im  MagcMiinhalt  ge- 
fundenen tierischen  Reste,  wie  die  grosse 
Individiienzahl  einzelner  Insekten  bestätigen 
nur  jene  Ansicht,  dass  dieser  Vogel,  wenn 
er  auch  orts-  und  zeitweise  Schaden  anrichtet, 
im  ganzen  genommen  aber  dies  durch  seim; 
nützliche  Wirkung  sehr  paralysiert. 


230 


Nappali    ragadozó   madaraink 
gyomortartalom-vizsgálata. 

Irtii  ;   BiTTi'.RA  Gyui.a. 


Magenuntersuchungen  unserer 
Tagraubvögel. 

Von  Julius  Iîittera. 


Hétihéják.         Weihen. 

Fakó  rétilipja  —  Sfeppenweihe  —  Circus  iiiacnirns  Om. 


A  fakó  rétihéja  a  többi  rétihéjákhoz  ha- 
sonlóan a  sík  vidék  madara.  A  szabadon 
fekvő,  mezőkkel  és  szántókkal  borított,  itt-ott 
bokros  és  gyéren  fásított  teriileteket  kedveli. 
Nem  kerüli  a  folyómenti  széles  völgyeket, 
valamint  a  homokos  vagy  mocsaras  vidékeket 
sem.  Nálunk  elég  közönséges.  Vonuló  madár. 
Hozzánk  márczius  utolsó    napjaiban    érkezik. 

Intézetünk  gyűjteményében  levő  gyomor- 
tartalmai a  következő  képet  nyújtják  táplá- 
lékát illetőleg  : 


Die  Step])en\veihe  ist  gleich  unseren  übri- 
gen Weihen  ein  Tieflaiidsvogel.  Sie  bevor- 
zugt die  freiliegenden,  mit  Wiesen  und  Fel- 
dern bedeckten,  hie  und  da  mit  Sträuchern 
und  massig  mit  Bäumen  besetzten  Gegenden. 
Sie  meidet  auch  die  breiten  Flusstäler,  sowie 
die  sandigen  und  sumpfigen  Flächen  nicht. 
Bei  uns  ist  sie  gewöhnlich.  Sie  ist  ein  Zug- 
vogel. Sie  kommt  bei  uns  Ende  März  au. 

Die  in  der  Sammlung  unserer  Anstalt  vor- 
handene Mageninhalt  geben  uns  folgendes 
Bild  über  ihre  Nahrung  : 


1 

Bana  (Komárom  ni.) 

1903  nov.  13 

7  .\rvicola  arvalis 

2 

Jánosháza 

1904  sept.  13 

1   P.mberiza  citrinella 

'A 

Iharosberény 

1905  sept.  4 

Tollak  —  Federn 

4 

Keszegfalu  (Komárom  ni.) 

1905  nov.  17 

2  Arvicola  arvalis 

5 

Megyercs 

1907  nov.  19. 

Perdix 

6 

^ 

1907  dec.  22 

1  Arvicola  arvalis 

7 

Kápohiás 

1908  apr.  14 

1  Lacerta  (sp?) 

S 

Baranya-Sellye 

UIOS  apr.  S 

1    Arv.  arvalis,    tollak  —  Feder 
Haare  (Cricetus?) 

9 

Megyercs 

1908  sept.  7 

1  Alauda,   1  Mus  musculus 

10 

Algyógy 

1908  i^ept.  8 

1   Alauda,   1  Avis 

IJ 

Németcsernye 

1910  oct.  1 

1   Arv.  arvalis 

l'i 

Szélszeg 

1909  oct.  31 

Arvicola  (sp?),  1  Avis 

13 

Németcsernye 

1910  oct.   1 

1   Arv.  arvalis 

14 

Almáskamarás  (Aiatl  ni.) 

1909  sept   9 

Lacerta  (sp?)  tollak  —  Federn 

1.5 

Mosonszolnok 

1910  sept.  5 

Kgérszőrök  —  Mäusehaare 

16 

Szélszeg 

1910  sept.  16 

2  Arv.  arvalis 

17 

^ 

1909  oct.  31 

1  Arv.  arvalis 

18 

Vál  (Fehér  m.) 

1910  dec    14 

1  Arv.  arvalis 

19 

Peszér 

1911  oct    30 

1  Arv.  arvalis 

20 

Nagyenyed 

1911  mai.  4 

Tollak  —  Federn 

i>l 

Ditró 

1913  mart.  30 

2  Arv.  arvalis 

22 

Csíkszögöd 

1913  sept.  2 

1   Arvicola  (sp?) 

23 

Csikcsatószeg 

1913  aug.  31 

2  Arv.  arvalis 

szőrök 


A  megvizsgált   gyomortartalmakban    a    kö- 
vetkező állatokat  találtam  : 


22  Arvicola  arvalis  (Páll.) 
2  Arvicola  sp.  —  poczok 


mezei  poczok 


In  den    untersuchten    Mageninhalten    habe 
ich  folgende  Tiere  gefunden  : 


1  Mus  musculus  L. 
1  Mus  sp.  —  egér 


házi  egér 


231 


1  enilôs  —  Säuger 

1   Etiiberizii  citriiiella  L.  —   citroinsáriiiiuiy 

1   Perdix  jierdix  L.  —  tVigoly 


1  Alauda  sp.  —  pncsîrta 
t)  Aves  —  madár 

2  Lacerta  sp.   —  gjik 


A  23  gyoMKirtartalorn  27  káros  rágcsálót, 
IO  madarat  Os  2  gyíkot  tartalmazott. 

Ci.  RöRin  31  megvizsgált  példány  gyoiiirá- 
baii  a  következő  állatokat  találta  :  2  siildö 
nyulat,  14  egeret  és  20  kis  madarat.  Cher- 
nél István  3  drb  gyomrában  és  begyében 
csak  egérni arad vány okát,  mig  Leisewitz  2  drb 
gyomrában  egy  énekes  rigót  cs  egy  kis  mada- 
rat talált. 

A  megvizsgált  példányok  csekély  száma 
nem  engedi  meg,  hogy  e  madárról  végleges 
ítéletet  alkossunk.  A  vizsgálataimnál  nyert 
eredmények  ugyan  azt  mutatják,  hogy  táplá- 
léka javarészt  apró  káros  rágcsálókból  áll. 
Helytelen  lenne  azonban  ezt  általánosítani 
és  azt  következtetni,  hogy  aránylag  haszno- 
sabb. A  megvizsgált  példányoknak  több  mint 
Vj-a  őszszel  lövetett.  Ekkor  a  rétihéják  táp- 
lálékát tiilnyonióan  egerek  képezik.  Tavasz- 
szal  és  nyáron  inkább  az  apró  madarak  el- 
fogására, azok  fészkének  kirablására  adja 
magát.  Ezt  bizonyítja  Kökiq  vizsgálata  is.  Nem 
veti  meg  a  gyíkot  és  a  békát  sem,  megfogja 
a  nagyobb  bogarakat,  sáskákat,  tücsköket  és 
szitakötöket  is.  Lassan  közben  egy-két  szárny- 
('.sa])ást  téve  úszik  közvetlen  a  vetések  és 
mezők  felett.  Ha  valamit  észrevesz,  gyorsan 
lecsap,  zsákmányát  egy-két  ugrással  megfogja 
és  a  helyszínén  megeszi. 


Die  23  Mageninhalte  haben  27  scliäilliche 
Nager,  10  Vögel  und  2  Eidechsen  onthaiien. 

G.  RüKUi  hat  in  den  von  ihm  untersuchten 
31  Mageninhalte  folgende  Tiere  gefunden: 
2  Junghaseii,  14  Mäuse  und  20  Kleinvögel. 
Stefan  Chernei.  hat  im  Kröpfe  und  Magen  3 
untersuchter  Exemplare  nur  Mäuseüberreste, 
während  Leisewitz  in  2  Exemplaren  eine  Sing- 
drossel und   einen    kleinen    Vogel    gefiiuflen. 

Die  kleine  Zahl  der  untersuchten  Exem- 
plare erlaubt  uns  nicht,  ein  endgültiges  Re- 
sultat über  diesen  Vogel  zu  bilden.  Die  Re- 
sultate meiner  Untersuchungen  zeigen  zwar, 
dass  die  Nahrung  dieses  Vogels  grösstenteils 
aus  kleinen  Nagetieren  besteht.  Es  wäre  aber 
unrichtig  diese  Resultate  zu  verallgemeinern 
und  daraus  zu  folgen,  dass  er  verhältnis- 
mässig nützlicher  ist.  Mehr  als  '/j  der  unter- 
suchten Exemplare  wurde  im  Herbst  gesciios- 
sen.  In  dieser  Zeit  ernähren  sich  die  Weihen 
hauptsächlich  mit  Mäusen.  Im  Frühling  und  im 
Sommer  fängt  sie  lieber  kleine  Vögel  und  raubt 
ihre  Nester  aus.  Das  beweisen  die  Untersuciiun- 
gen  RöEiGs.  Sie  lässtaucii  die  Eidechsen  und 
Frösche  nicht  unbeachtet,  ebenso  fängt  sie 
auch  grössere  Käfer,  Heuschrecken.  Grillen 
und  Libellen.  Langsam,  dazwischen  ein-zwei 
Flügelschläge  machend,  schwimmt  sie  unmit- 
telbar über  Felder  und  Wiesen.  Wenn  sie 
etwas  gewahr  wird,  so  stösst  sie  schnell  nie- 
der, mit  ein-zwei  Sprüngen  fängt  sie  seiue 
Beute  und  verzehrt  sie  an  Urt  und  Stelle. 


Huinvas  rétihéja  —  Wiesenweihe  —  Circus  pygargus  (L.). 


Tulajdonságaiban  is  hasonlít  az  előbbi  faj- 
hoz és  a  kékes  rétihéjálioz.  A  fakó  réti- 
héjához viszonyítva  inkább  a  vizenyős  réteket 
és  mocsarakat  kedveli.  Táplálékában  is  meg- 
egyezik rokonaival,  de  főként  a  kisebb  álla- 
tokat ejti  zsákmányul. 

Intézetünk  gyomortartalomanyaga  a  követ- 
kező : 


In  ihren  Eigenschaften  gleicht  sie  der  vo- 
rigen Art.  Im  Vergleich  zur  Steppenweihe, 
bevorzugt  sie  die  wässerigen  Wiesen  und  die 
Sümpfe.  Sie  ist  auch  in  ihrer  Naluung  gleich 
ihrer  Verwandten  ;  sie  erbeutet  aber  haupt- 
sächlich kleine  Tiere. 

Die  Mageninhalte  unserer  Sammlung  sind 
folgende  : 


'232 


1 

Gyulafehérvár 

190ß 

apr.  22 

2 

Mácsa  (Arad  in.) 

lino 

sept    7 

Í5 

Miskolcz 

190'.» 

sejtt.  4 

4 

Német 

1910 

aui;-.  9 

5 

Lőcse 

191)9 

an-.  2.S 

6 

Arad 

1909 

nov.  9 

7 

Hunfalu  (Szepes  m.) 

1909 

sept.  1-! 

8 

*^                                    ^                          V 

1909 

sept.  15 

9 

Szepesszonibat 

1909 

sept.  8 

10 

Késmárk 

1909 

sept.  15 

11 

Óverbász 

1912 

fein-    17 

12 

„ 

1912 

febr.  17 

13 

Tárnok  (Fehér  ni.) 

1912  febr.  15 

A  13  gyomortartalomban  tehát  8  egérféle. 
1  Cricetus  cricetus  (L.),  4  madár  (köztük  1 
fogoly),  2  gyík,  több  sáska  és  14  fekete  tü- 
csök volt. 

RöRiG  31  példánynál  a  következő  állatokat 
találta  :  emlősök  :  1  vakond,  28  egér  ;  madarak 
(14  drb),  1  fogoly,  8  pacsirta,  2  sármány,  1 
pipis,  1  erdei  pinty,  3  másféle  kis  madár, 
2-szer  tojáshéjak;    rovarok:     1-szer    szöcske. 

Chernél  István  az  általa  megvizsgált  6  drb 
gyomrában  2  foglyot,  1  búbus-,  2  mezei  pa- 
csirtát és  egyszer  egérmaradványokat    talált. 

W.  Leisewitz  ■  9  példányt  vizsgált  meg  és 
5  mezei  egeret.  6  kis  madarat  (köztük  1  pa- 
csirtát) és  1  gyíkot  mutatott  ki  gyomrukban. 

Leu  vizsgálatán.! k  eredménye,  mezcipocz- 
kok,  cziczkányok,  sármányok,  kenderikék, 
pacsirták,  egy  vetési  varjú  és  gyíkok. 

A  hamvas  rétihéja  káros  madár,  mert  szá- 
mos madárfészek  kirabolása  mellett,  a  fész- 
ken ülö  vagy  földön  levő  madarakat  is  meg- 
fogja. A  levegőben  a  többi  réti  héjához  ha- 
sonlóan nem  tudja  megfogni  a  zsákniányát. 
Hasznot  is  hajt  az  egerek,  sáskák  és  lótetük 
összefogdosásával.  Túlnyomóan  káros  vagy 
közömbös  volta  a  helyi  és  időbeli  viszonyok- 
tól függ. 


2  Lacerta  (sp?),  egérszörök  —  Mäusehaare 

Egérszörök  —  Mäusehaare 

1   Arvicola  arvalis.  1    (Jrici'tus  cricetus   (L.) 

Tollak,    I    sá^ka  —  Federn,   1   Heuschrecke 

1   .Manda  sp. 

1   Arvicola  sp.,  14  Uryllus  mi-las,  több  szöiski' 

—    mehrere  Heuschrecken 
5  Locusta  viridissiina 
Fogoly  fióka  —  junger  Rebhuhn 
Poczok-niaradványok  —  Wühlinausübeireste 
1   Arvicola  arvalis 
1    Eniberiza  citrinella 
Tollak  —  Federn,   1  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 

in  (len  13  Mageninhalten  waren  also  8 
Mäuse,  1  Hamster,  4  Vögel  (dazwischen  ein 
Rebhuhn).  2  Eidechsen,  mehrere  Heuschrecken 
und  14  schwarze  Grillen. 

RöRiG  fand  bei  31  Exemplaren  folgende 
Tiere  :  Säuger  :  1  Maulwurf,  28  Mäuse  ;  Vögel 
(14  Stück):  1  Rebhuhn,  8  Lerchen,  2  Ammer, 
1  Pieper,  1  Buchfink,  3  andere  Kleinvögel, 
2- mal  Eierschalen;  Insekten:  1-mal  Heu- 
schrecke. 

Stefan  Chernél  hat  in  den  Magen  der  von 
ihm  untersuchten  0  Exemplaren  2  Rebhühner, 
1  Schopf-  und  2  Feldlerchen  und  einmal 
Mäuseüberreste  gefunden. 

\\ .  Lkisewitz  hat  9  Stücke  uniersucht  und 
hat  5  Feldmäuse,  6  kleine  Vögel  (dazwischen 
1    Lerche)  und  eine  Eidechse  gefunden. 

Die  Resultate  von  Leus  Untersuchungen 
sind  Feldmäuse,  Spiizmäuse,  Ammer,  Hänf- 
linge, Lerchen,  eine  Saatkrähe  und  Eidechsen. 

Die  Wiesenweihe  ist  ein  schädlicher  Vogel, 
weil  er  neben  dem  häutigen  Ausrauben  der 
Vogelnester  auch  die  auf  dem  Neste  oder  auf 
der  Erde  sitzenden  Vögel  fängt.  Wie  auch  die 
übrigen  Weihen,  so  kann  auch  sie  ihre  Beule 
im  Fluge  nicht  fangen.  Sie  ist  auch  nützlich, 
weil  sie  \iele  Mäuse.  Heuschrecken  und  Maul- 
wurfsgrillen fängt.  Ihr  vorwiegend  schädliclicr 
oder  indiÖerenter  Charakter  hängt  von  den 
zeitlichen  und  örtlichen  Verhältnissen  ab. 


Kékes  réliliéja  -    Kornweihe        Circus  cyaneus  (L.)- 

Nálunk,  Chernél  szerint    alföldi  vidékeken.  Die  Kornweihe  ist    bei    uns    nach    Chernél 


nagyobb  mocsárterületek  és  kiterjedt  veté- 
sek, rétek  táján  elég  gyakori.  Vonuló  madár; 
márczius  közepe  táján  érkezik,  egyesek  azon- 


ini  Tietlande.  in  grösseren  Sumpfgegenden 
und  ausgedehnten  Felder  und  ^A'iesen  häufig. 
Sie  ist  ein  Zugvogel.   Sie  kommt    Mitte  März 


233 


ban  át  is  telelnek.  Testalkata  karcsú,  mozdu- 
latai ügyesek.  Röpte  könnyű,  néha  bizony- 
talannak látszó.  Sokáig  CS  nagy  kitartással 
röpköd  közvetlen  a  vetések  felett  zsákmány 
után  nézve.  \  fákat,  mint  a  többi  rétihéják 
is,  nem  szereti.  Ha  pihenni  akar,  akkor  va- 
lami kőre  vagy  földhányásra  Ul.  Fészkét  is  a 
földre  rakja  ;  leginkább  a  vetésbe  vagy  a 
fűbe. 

Táplálékára  vonatkozólag  intézetünk  a  kö- 
vetkező anyaggal  rendelkezik  : 


Kisharta 

Oszőny 

Velenczei  tó 

Nagyczenk 

Jánosháza 

í^onilóvásárhely 

Keszegfalu 

Velencze  (Fehér  m.) 

Zuberec 
Szigetcsép 
Szolnok-Doboka  m. 
Lengyeltóti 

Megyercs 


Kuvik 
Muszka 

Sárospatak 


Németlad  (Somogy 

Kassa 

Lengyeltóti 

Nagyfüged 

Czege 

Arad 

Czege 

Mikaloka 

Overbász 


Bácsföldvár 


m.) 


Overbász 


Aquila  XXI. 


1902 

19Ü3 
1903 
1904 
1905 
1905 
1905 
1903 
1903 
1906 
1906 
1907 
1907 
1907 
1907 
1908 


febr.  10 
febr.  8 
nov.  8 
jan.  8    . 
jan    26 
mart.  20 
aug.  7 
nov.  8 
nov   8 

„_„      cle)e 
«*P1  •    Aníanir 

dec.  16 
febr. 
apr.  23 
jun.  5 
nov.  30 
jan.  21 


1908  febr.  9 
1908  apr.  13 

1907  oct  25 


1907 
1908 
1908 
1908 
1908 
1909 
1909 
1909 
1907 
1909 
1909 
1909 
1909 
1909 


oct   26 
iiov.  13 

nov.  30 
mart.   17 
sept.  1 
febr.  12 
febr.  26 
febr.  12 
dec    8 
jan.  25 
febr.  23 
febr.  25 
febr.  21 
jan.  25 


1909  febr.  20 
1909  febr.  25 


an,  einige  überwintern  audi.  Ihre  Kürperbe- 
schaifenheit  ist  schlank,  ihre  Bewegungen 
geschickt.  Sie  fliegt  lange,  mit  grosser  Aus- 
daner  unmittelbar  über  der  Saat  nach  Beute 
s])ähend.  Die  Bäume  liebt  sie  nicht,  gleich 
ihrer  Artgenossen.  Wenn  sie  sich  ausruhen 
will,  so  lässt  sie  sich  auf  einen  Stein,  oder 
Erdhaufen  nieder.  Sie  nistet  auf  der  Erde, 
meist  in  der  Saat  oder  im  Grase. 

Ihre  Nahrung  betretï'end  besitzt  unser  Insti- 
tut folgendes  Material: 

1  Passer  domesticus 
3  Arvicola  arvalis 

1  Arvicola  arvalis,  2  Mus  sp. 

2  Mus  sp. 

1  Perdix  perdix  (L.) 

1  Alauda  sp. 

5  Arv    arvalis 

3  Mus  sp. 

1  Arvicola  arvalis 

1  Lacerta  sp. 

1  Arvicola  arvalis 

5  Arvicola  arvalis 

1  Lacerta  sp 

1  Lacerta  sp. 

1  Perdix  perdix  (L.) 

1  Turdus  sp.,  1  Einberiza  citrinella  L  ,  1  Frin- 

gilla  sp. 
1  Fringilla  montifringilla  L ,   1  Passer  sp. 
1  Lacerta,  rágcsáló  maradvány, 

Überreste 


Nagetier 


Mäusehaare,   1   Gryllus  melas 
2  Mäuseüberreste 


Egérszőrök 
Se.\EP. 

2  egér  maradványa 

2  Arvicola  arvalis 

1  Emberiza  citrinella  L. 

1  Arvicola  arvalis  ;  szőrök  —  Haare 

Tollak  —  Federn 

1  Turdus  sp. 

1  Arvicola  arvalis 

1  Arvicola  arvalis,  1  Emberiza    citrinella    L. 

Mailármaradványok  -  Vogelüberreste  (Passer?) 

1  Passer  sp. 

Madármaradványok  —  Vogelüberreste 

1  Passer  sp. 

Perdix  perdix  (L.) 

Egérszőrök  —  Mäusehaare,   2  kis  madár  — 
2  Kleine  Vögel 

Perdix  perdix  (L.) 

Tollak  —  Federn,  egérmaradványok  —  Mäuse- 
überreste 

;!0 


234 


36 
37 
38 
39 
40 
41 
42 
43 
44 
45 
46 
47 
48 
49 
50 

51 
52 
53 
54 
55 
56 
57 
58 
59 
60 
61 
62 
63 
64 
65 
66 
67 
68 
69 
70 
71 


Megvizsgáltam  71   példányt.   Az  anyag   az 
egyes  hónapokra  a  következőképen  oszlik  fel  : 


Makád 

1909 

Jan.   15 

Mosonszolnok 

1910 

Oct.   19 

Lüget 

1909 

sept.  23 

Nénietcsernye 

1910 

oct.  18 

Tiszaőrs 

1909 

aug.  30 

Lüget 

1909 

sept.  23 

Szepetk  (Zala  ni.) 

1909 

nov.  3 

Törökbecse 

1908 

dec.  4 

DolnjiMiholjac(Verù('eni.) 

1909 

dec.  5 

Soroksár 

1910 

apr.  8 

Csepelsziget 

1909 

nov.  29 

Teniesszécsény 

1910 

apr.  30 

Tököl 

1909 

nov.  14 

Gesztöd 

1909 

nov.  11 

Kecskemét 

1910 

apr.  9 

Aradmácsa 

1910  dec.  17 

Oláhgyűríis 

1909 

febr.  28 

Dolnji  Milioljac 

1909 

nov.  5 

Aradmácsa 

1910  dec.  17 

Sztaniszló 

1910  dec.  6 

Aradmácsa 

1910 

mart.  17 

Kecskemét 

1910 

apr.  9 

Lengyeltóti 

1910 

oct.  25 

Futak 

1910 

Jan.  7 

Aradmácsa 

1910 

mart.  17 

Futak 

1910 

Jan.  7 

Szepesbéla 

1911 

oct.  1 

Gamás 

1911 

febr.  18 

Tárnáméra 

1911 

nov.  7 

Vének 

1911 

sept.  13 

Overbász 

1912 

dec.  25 

Peszér 

1912 

mart.  17 

Újvidék 

1913 

Jan.   19 

Érsekújvár 

1913 

Jan. 

Overbász 

1913 

Jan.  20 

» 

1913 

Jan.  20 

1  Chloris  cliloris  (L.) 

3  Arvicola  arvalis,  1  kis  madár  —  1  kl.  Vogel 

3  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 
Egérszőrök  —  Mäusehaare 

1  Arvicola  arvalis,  1  Arvalis  sp. 

2  Arvicola  arvalis 

4  Arvicola  arvalis 
Szőrök  —  Haare 
1  Arvicola  arvalis 

3  Arvicola  arvalis 

Egérszőrök  —  Mäusehaare,  tollak  —  Federn 

3  Arvicola  arvalis 

Szőrök,    tojáshéjak,    madármaradványok    — 

Haare,  Eierschalen,  Vogelüberreste 
1  Arvicola  arvalis 
1  Emberiza  citrinella  L. 

1  Arvicola  arvalis 
Egérszőrök  —  Mäusehaare 

2  Arvicola  arvalis  (Fall.) 
1  Arvicola  arvalis 

1  Mus  musculus 

3  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 
1  Arvicola  arvalis 

1  Alauda  arvensis  L. 

2  Arvicola  arvaKs,  1  Spermophilus  citillusL. 
6  Arvicola  arvalis.  tollak  —  Federn 

1  Arv.  arvalis,  1  Lacerta  agilis,  1  Lacerta  sp. 
1  Perdix  perdix  (L.) 
Szőrök  —  Haare 
Perdix  perdix  (L.) 
Perdix  perdix  (L.) 

Ich  habe  71  Exemplare  untersucht.  Das  Ma- 
terial verteilt  sich  auf  die  einzelnen  Monaten 
folgendermassen  : 


A  faj  neve 
Name  der  Art 

Darab 
Stück 

d 
.2. 

<2 

B 

'Es 

B 

ci 

"3 

bb 
ce 

o 

> 

o 

a 

É 

Arvicola  arvalis  (Pall.) 

Mus  musculus  L 

Egérféle  —  Mäuse  {^r"Z,,,)    .     ■     . 

Spermophilus  citillus  L 

Rágcsáló  (meghatározhatatlan)  — 
Nager  (unbestimmbar)     .... 

î    65 
1 

16 

1 

1 

2 
3 

8 
1 

7 

3 

1 

1 

— 

— 

— 

6 

5 

1 
1 

8 
3 

10 

7 

16 
1 

235 


A  faj  neve 
Name  der  Art 

•2 -M 

Jan. 
febr. 

a 

1 

'3 

a 

■S,     .° 

60 

3 

QO 

t3 

o 

> 

o 

a 

2 

Emlős   (meghatározhatatlan)   —  Säu- 
ger (unbestimmbar) 

Perdix  perdix  L 

Alauda  s)) 

Turdus  sp 

Emberiza  citriuella  L 

Fringilla  sp 

Passer  sp 

Chloris  ehloris  (L.) 

Aves 

Tojáshéj  —  Eierschalen      .... 

Lacerta  sp 

Gryllus  melas  Shai^p 

4 
7 
2 
2 
4 
2 
4 
1 
10 
1 
6 
1 

1 

4 
2 

2 

1 
2 
1 
3 

2 

1 

2 

2 

1 
1 
3 

1 

: 



1 

1 
1 

1 
1 

1 

1 

Összesen  : 

128 

18 

20 

10 

12 

— 

1 

— 

6 

8 

13 

21 

19 

G.  RöRio  59  példányt  vizsgált  meg  május 
kivételével  az  év  minden  hónapjából  és  a 
következő  eredményt  kapta  :  emlősök  :  123 
egér  ;  madarak  :  3  fogoly,  1  rigó,  6  pacsirta, 
2  zöldike,  2  más  kismadár;  rovarok:  1-szer 
szöcske. 

Chernél  István  8  drb  gyomrában  és  begyében 
egereket,  egyben  czitromsármányt  talált. 

K.  Eckstein  1  drb  egeret  és  3  mezei  poczkot 
talált  egy  gyomortartalomban  és  köpetben. 

Dr.  W.  Leisewitz  11  drb  gyomrában  20 
mezei  egeret,  1  mezei  pacsirtát,  1  foglyot  és 
1  pintyet  mutatott  ki. 

Leu  az  elejtett  kékes  réti  héják  gyomrá- 
ban leginkább  egereket  talált,  azonkívül 
egyes  madarakat  (pl.  seregélyt,  czitromsár- 
mányt) és  gyíkokat  is. 

Minden  vizsgálatok  arra  mulatnak,  hogy  a 
kékes  rétihéja  táplálékát  főképen  egerek  ké- 
pezik. Ezzel,  különösen  őszszel  és  tavaszszal 
nagy  hasznot  hajt.  Ilyenkor,  valamint  a  nagy 
egérjárások  alkalmával  haszna  felüimiílja  a 
kárt,  a  mit  különösen  a  vadászatnak  okoz. 
RöRiG  egy  példány  gyomrában  14  egeret  ta- 
lált. Jliután  sok  madarat  ejt  zsákmányul, 
azok  fészkét  kirabolja,  azért  különösen  a  köl- 
tés idejében  káros.  Nem  kíméli  a  kisebb  vízi- 
szárnyast, pl.  a  vízicsibéket  és  tyúkokat  stb. 
sem,  ha  sikerül  meglepni  őket  fészkükön, 
mert  a  levegőben  nem  tudja  a  madarat  el- 
fogni.   Különösen    nagy  ellensége  a  foglyok- 


G.  RöuiQ  iiat  59  Exemplare,  den  Monat  Mai 
ausgenommen,  aus  allen  Monaten  des  Jahres 
untersucht  und  erhielt  folgende  Resultate  : 
Säugetiere  :  123  Mäuse  ;  Vögel  :  3  Rebhühner. 

I  Üiossel,  6  Lerchen,  2  Grünlinge,  2  andere 
kleine  Vögel  ;  Insekten  :  1-mal  Heuschrecken. 

Stefan  Chernél  fand  im  Magen  und  Kröpfe 
von  8  Exemplaren  Mäuse  und  in  einem  einen 
Goldammer. 

K.  Eckstein  fand  1  Haus-  und  3  Feldmäuse 
in  einem  Mageninhalte   und    einem    Gewölle. 

Dr.  W.    Leisewitz    hat   in    den    Magen  von 

II  Exemplaren  20  Feldmäuse,   1  Feldlerche, 
1  Rebhuhn  und  1  Buchfink  gefunden. 

Leu  fand  im  Magen  der  erbeuteten  Korn- 
weihen meist  Mäuse,  ausserdem  auch  einige 
Vögel  (z.  B.  Stare,  Goldammer)  und  Eidechsen. 

Alle  diese  Untersuchungen  zeigen,  dass  die 
Nahrung  der  Kornweihe  hauptsächlich  aus 
Mäusen  besteht.  Sie  bringen  uns  deshalb, 
besonders  im  Frühjahr  und  Herbste  einen 
grossen  Nutzen.  In  dieser  Zeit,  wie  auch 
während  der  grossen  .Mäuseplagen  überwiegt 
ihre  Nützlickeit  diesen  Schaden,  welchen  sie 
der  Jagd  verursacht.  Röhriq  fand  im  Magen 
einer  Kornweihe  14  Stück  Mäuse.  Nachdem 
sie  viele  Vögel  erbeutet,  deren  Nester  aus- 
raubt, ist  sie  besonders  in  der  Brutzeit  schäd- 
lich. Sie  schont  auch  das  kleine  Wasserge- 
flügel z.  B.  die  Sumpfrallen  und  Wasserhühner 
u.  v.  a.  nicht,  wenn  es  ihr  gelingt,  sie  auf 
dem  Neste  zu  überraschen,   nachdem    sie    in 

30* 


236 


iiíik.  Ezek  és  a  fáczáuok  fészkén  -k  kirab- 
lásával nagy  károkat  okoz  a  vadásznak.  Vak- 
merősége nem  olj'  nagy  és  ra'uló  természete 
nem  oly  erős,  mint  a  barna  rétihéjáé  Leg- 
inkább naplemente  után  vadászgat,  ilyenkor 
hiijik  ki  az  egér  és  más  kis  rágcsáló  a  lyu- 
kából. 


(1er  Luft  die  Vögel  nicht  erbeuten  kann.  Sie 
ist  besonders  ein  grosser  Feind  der  Reb- 
hühner. Mit  dem  Ausrauben  ihrer  und  der 
Fasanennester  verursacht  sie  der  Jagd  gros- 
sen Schaden,  Ihre  Külinlieit  ist  nicht  so  gross 
und  ihre  Raubernatur  ist  nicht  so  stark,  wie 
diejenigen  der  Rohrweihe.  Sie  jagt  meistens 
nach  Sonnenuntergang,  denn  in  dieser  Zeit 
kommen  die  Mäuse  und  andere  Nager  aus 
ihren  Löchern  hervor. 


Barna  rétihéja  —  Rohnveihe  —  Circus  aeruginosas  (L.). 


Hazánkban  a  tóságok  és  mocsaras  vidékek 
legközönségesebb  ragadozója.  A  réti  héják 
között  a  legnagyobb  rabló.  Életmódja  külön- 
ben megfelel  fajrokonaiénak. 

Táplálékot  illetőleg  hazánkból  a  következő 
pozitív  adatokat  közölhetem  : 


1 

Nádudvar 

1901  ápr.  27     ' 

2 

B.  Szakállas 

1901  mai  18 

3 

Ószöny 

1901  sept.  21 

4 

Babád 

1904  jun.  10 

5 

Szigetcsép 

1905  apr.  16 

6 

í) 

1905  mai.  4 

7 

.. 

1905  jul.  29 

8 

Keszegfalu 

1905  aug.  7 

9 

„ 

1905  aug.  18 

10 

» 

1905  aug.  20 

11 

» 

1905  aug.  20 

12 

„ 

1905  sept.  9 

13 

Boglár 

1906  jul.  20 

14 

Keszegfalu 

1906  apr.  29 

15 

Bánfalu 

1907  mai.  10 

16 

Hortobágy 

1907  jun.  24 

17 

Megyercs 

1907  oct.  20 

18 

Arad 

1908  apr.  21 

19 

Overbász 

1907  dac.  13 

20 

Lasztomér 

1908  aug   21 

21 

Kúnszentmiklós 

1908  sept.  8 

22 

Aradmácsa 

1909  mart.  29 

23 

n 

1910  Mug.  7 

24 

Mosonszolnok 

1910  sept.  17 

25 

Németcsernye 

1910  aug.  5 

26 

Overbász 

1909  aug.  20 

27 

Szigetszentmiklós 

1909  jul.  15 

28 

Kúnszentmiklós 

1910  aug.  29 

29 

Németcsernye 

1910  aug.  5 

Sie  ist  der  gewöhnlichste  Raubvogel  der 
Teich-  und  Sumpfgegenden  unseres  Vater- 
landes. Sie  ist  zwischen  den  A\'eihen  der 
grösste  Räuber.  Ihre  Lebensgewohnheiten 
sind  gleich  ihrer  Artgenossen. 

Ihre  Nahrung  betreifend  kann  ich  folgende 
positive  Daten  mitteilen  : 

emlőscsontok  és   szőrök  —  Säugetierknochen 

Haare,  tojáshéjak  —  Eierschalen 
1  Arvicola  arvalis 

Egérszőrök  —  Mäusehaare,  tollak  —  Federn 
Tollak  —  Federn 

Csontok  és  tollak  —  Knochen  und  Federn 
1  Spermophilus  citillus  L.,  1  Alauda  sp. 

1  Locusta    viridissima.    1  madár  —  1  Vogel 

2  Arvicola  arvalis 

2  Arvicola  arvalis 
Perdix  perdix  (L.) 
Egérszörök  —  Mäusehaare 

3  Arvicola  arvalis 

1  Gallinula  chloropus  (L.) 

Egérmaradványok  —  Mäuseüberreste 

5  Lacerla  sp. 

Egérszőrök  —  Mäusehaare 

1  Ardetta  minuta  L. 

1  Rana  sp.,  1  Arvicola  amphibius  (L.) 

Tollak  —  Federn 

1  Arvicola  arvalis 

1  Colymbns  fluviatilis  Tunst. 

Tojáshéjak  —  Eierschalen 

1  Arvicola  sp. 

2  Arvicola  arvalis 

1  Arvicola  arvalis,   1   kisebb  emlős  szőre   — 

Haare  eines  kleinen  Säugers 
1  Arvicola  arvalis,  1  Mus  sylvaticus 
Egérszőrök  —  Mäusehaare,  1  Coleoptera 
Tollak  —  Federn 
Egérszörök  —  Mäusehaare 


237 


30  I 

31  i 

32  1 
33 

34  I 

35  i 
36 
37 
38 
39 
40 
41 
42 

43 

44 
45 
46 
47 
48 


Na2:ygoiiil)os 

BácsalniAis 

Aradmácsa 

Németh  (AraH  m.) 

Szilágy  cseh 

Aradmácsa 

Pest  m. 

Bahitonboglár 

Nagykáta 

Overbász 

Szilágycseh 

Dolnji-Miholjac 

Gombos 

Ürbő 

Pest  m. 

Rákoscsaba 

Overbász 


1909 
1909 
1909 
1909 
1910 
1909 
1911 
1911 
1911 
1910 
1910 
1911 
1911 


sept.  17 
Jul    20 
mai.  12 
Jul.  21 
iiov.  3 
mai.  12 
sept    17 
apr.  25 
oct   8 
mai    25 
uov.  3 
febr.  7 
Jan.  2 


1911  mai.  30 

1911  sept.  17 

1911  jmi.  12 

1912  apr.  13 

1912  mart.  26 

1913  Jan.  10 


A  meuvizsgált  48  drb  gyomortartalom 
hónapok  szerint  a  következőleg  oszlik  meg: 


1  Arvicola  arvalis 

Madártoll  és  csontok — Vogelfedern  u.  Knochen 

Egy  emlősállat  bordája — Rippe  eines  Säugetiers 

Tollak  —  Federn,  1  Lacerta  sp. 

1  kis  madár  —  Kleiner  Vogel 

Fiatal  nyúl    -    Junger  Hase 

Egérszörök  —  Mäusehaare 

1  mezei  nyúl    -   Feldhase,  1  Lacerta  sp. 

2  Arvicola  arvalis,  1  Spermophilus  citillus 

3  Arvicola  arvalis,  1  Mus  musculus 
1  Alauda  arvensis,  1   Arv.  arvalis 

4  Arvicola  arvalis 

Kis  emlős    bordája  —    Rippe    eines    kleinen 
Sängers. 

1  Spermophilus    citillus,   1  Fulica  atra    fióka 

—  Junges 
1.  Arvicola  arvalis 

2  Arvicola  arvalis 

Madár  és  tojásmaradv.  —  Vögeln.  Eierüberreste 
Madár  —  Vogel 
Perdix  perdix  (L.) 

Die  48  untersuchten  Mageninhalte  verteilen 
sich  auf  die  einzelnen  Monate  folgendermassen  : 


I.         II. 

2              1 
^11.              VIII. 

5                   10 

III. 

2 
IX. 

7 

IV. 
6 
X. 

2 

V. 
7 
XI. 

2 

VI. 

3 

XII. 
1 

ok  fajok  szerint  a 

következő 

Die  Tiere 
folgender  Zt 

der  einz 
hl  vorha 

einen    Arten    waren    in 
tiden  : 

számban  voltak  : 

Arvicola  arvalis  (Pali,.)  27  drb 

Arvicola  amphibius  (L.)  1  drb 

Mus  musculus  L.   1  drb 

Mus  sylvaticus  L.  1  drb 

Egérféle  (meghatározhatatlan)  8  drb  — Mäuse- 
art (unbestimmbar)  8  St. 

Spermophilus  citillus  L.  3  drb 

Emlős  (nieghatározhalatlan)  4  —  Säugetiere 
(unbestimmbar)  4.  St. 

Süldőnyül  —  Junger  Hase  2 

Perdix  perdix  (2) 

RöRUi  vizsgálatai  alapján  45  példány  gyom- 
rában a  következő  állatokat  mutatta  ki  :  Em- 
lősök :  3  süldonyúl,  48  egér,  5  vizipoczok. 
Madarak  :  9  fogoly  (köztük  5  fiatal),  1  ga- 
lamb, 8  szárcsa,  2  kacsa,  1  búvár,  1  zöld- 
lábú vízityúk,  1  pettyes  vízicsibe,  1  poling, 
1  varjú,  1  mátyás,  7  kis  madár  (köztük  1 
rigó,    1  pacsirta,  1   barázdabillegető,  1  nádi- 


Alauda  sp. 

Fulica  atra  L.  fióka  —  Junges  1 

Gallinula  chloropus  (L.)  1 

Colymbus  fluviatilis  Tunbt.  1 

Ardetta  minuta  (L.)  1 

Aves  (meghatározhatatlan  -  unbestimmbar)  12 

Tojáshéj    —  Eierschalen  3 

Lacerta  sp.  7 

Rana  sp.   1 

Locusta  viridissima  1 

Coleoptera  1 

RöRiG  wies  durch  Untersuchungen  im  Ma- 
gen von  45  Exemplaren  folgende  Tiere  nach  : 
S'iugetiere:  3  Junghasen,  48  Mäuse  5  Moll- 
mäuse ;  Vogd  :  9  Rebiiühner  (dazwischen  5 
Junge),  1  Taube,  3  Blässhüliner,  2  Enten,  1 
gemeiner  Teiclihuhii,  1  getüpfelte  Sumpfralle, 
1  grosser  Brachvogel,  1  Krähe,  1  Eichelhäher, 
7  kleine  Vögel  (dazwischen  1  Drossel,  1  Ler- 


238 


poszáta),  1-szer  tojáshéjak.  Kétéltűek  :  2  béka. 
Halak:  1-szer.   Rovarok:  4-szer. 

Chernél  5  drb  gyomrában  2  süldőnyúl  ma- 
radványát, l-ben  egériiiariulváiiyokat,  2-szer 
tojáshéjakat  és  1-szer  fogolymaradványt  talált. 

Leibewitz  1  drb  gyonirábau  1  madármarad- 
ványait,  Jaeckel  pedig  több  madár  gyomrában 
mezei  egér-  és  vakond  maradványokat  és  egy 
vizipoczkot  mutattak  ki. 

Amint  hitjuk,  a  barna  rétihéja  jóval  túl- 
szárnyalja niadárpusztitás  tekintetében  a  ké- 
kes rétihéját.  Nádasaink  legveszedelmesebb 
rablója,  mert  nem  biztos  előtte  egy  fészek 
sem,  legfeljebb  azon  madaraké,  melyek  ha 
fészküket  elhagyják,  a  tojásokat  a  fészek 
anyagával  betakarják.  Sokszor  átnéz  a  közeli 
vetésekre  és  rétekre  is,  a  hol  a  fogoly,  pa- 
csirta és  más  ott  fészkelő  madár  fészkét  dézs- 
málja. A  költés  idején  majdnem  kizárólag 
fészekrablásból  él. 

A  fiókák  kikeltével  azokat  üldözi.  Néha 
halakat  is  a  fogdos,  különösen  az  ivás  ide- 
jében, midőn  azok  a  sekélyebb  vízbe  töme- 
gesen összegyűlnek.  Megfogja  a  gyikot  és  bé- 
kát, valamint  a  nagyobb  bogarakat,  sáskákat 
és  más  rovarfélét  is.  A  kis  haszon,  a  mit 
egérfogásával  hajt  egyáltalában  nincs  egyen- 
súlyban a  nagy  kárral,  a  mi  a  számos  és  leg- 
inkább a  vadászat  tárgyát  képező  szárnyas 
fészkének  kirablásából  ered. 


che,  1  Bachstelze,  1  Rohrsänger),  1 -mal  Eier- 
schalen. Amphibien:  2  Frösche:  Fische:  1-mal, 
Insekten  :  4- mal. 

Chernél  fand  im  Magen  von  5  Exemplaren 
die  Überreste  von  2  Jiinghasen,  in  einem 
Mäuseiiberreste,  2-nial  Eierschalen,  und  1-mal 
Kebhuhnüberreste. 

Leisewitz  wies  im  Magen  einer  Rohrweihe 
Vogelüberreste,  und  Jakckkl  im  Magen  mehrerer 
Exemplare  Feldmäuse  und  Maulwurfüberreste 
und  eine  Mollmaus  nach. 

Wir  sehen  also,  dass  die  Rolirweihe  weit 
schädlicher  ist,  also  die  Kornweihe.  Sie  ist 
der  gefährlichste  Räuber  unserer  Sümpfe, 
weil  kein  Nest  von  ihr  sicher  ist,  höchstens 
von  solchen  Vögeln,  welche,  wenn  sie  ihr 
Nest  verlassen,  die  Eier  mit  dem  Nestmate- 
rial bedecken.  Sie  besucht  auch  die  benach- 
barten Wiesen  und  Felder,  wo  sie  die  Nester 
der  Rebhühner,  Lerchen  und  anderer  dort 
nistenden  Vögel  ausplündert.  Während  der 
Brutzeit  lebt  sie  fast  ausschliesslich  aus  Nest- 
raub. 

Wenn  die  Jungen  aus  dem  Eie  kriechen, 
so  verfolgt  sie  dese.  Manchmal  fängt  sie  auch 
Fische,  besonders  in  der  Laichzeit,  aus  wel- 
chem Anlass  sich  die  Fische  in  seichterem 
Wasser  in  grossen  Massen  zusammenscharen. 
Sie  fängt  Eidechsen,  Kröten,  sowie  auch 
grössere  Käfer,  Heuschrecken  und  andere 
Insekten.  Der  kleine  Nutzen,  welchen  sie  mit 
den  Mäusefang  verursacht,  steht  nicht  im 
Gleichgewichte  mit  dem  grossen  Schaden, 
welcher  aus  den  Ausplündern  der  Nester 
zahlreicher,  meist  Gegenstand  der  Jagd  bil- 
denden Vögel  entsteht. 


Irodalom. 


Literatur. 


Chrbnel  I.  Adatuk  húsevő  madaraink  táplálkozásának  kérdéséhez.  —  Beitruge  zur  Nahrun-sfrage 
unserer  carnivoren  Vogelwelt.   Aquila  XVI.   p.    145. 

Eckstein,  K.   Dr.   Beiträge  zur  Nahrungsmittellehre  der  Vögel.  .lourn.   f.  Ornith.  Bd.  35.  1887  p.  294. 

Jäckel,  A.  J.   Systematische   Übersicht  der  Vögel   Bayerns,   München   u.   Leipzig   1891. 

Leisewitz  W.  Untersuchungen  über  die  Nahrung  einiger  land-  und  forstwirtschaftlich  wichtigen  Vogel- 
arten. Verh.  d.   ornith.   Ges.  in  Bayern   1905.  p.    194. 

RöRiG  Prof.  Dr.  G.  Magenuatersuchungen  land-  und  forstnirtschaftlich  wichtiger  Vögel.  Arb.  aus  d. 
bot.   Abt.  f.  Land-  u.   Forstw.   am  kais.   Gesundheitsamte.  Bd.   1.    1900.   p.   23 — 24. 

Untersuchungen  über  die  Nahrung   unserer    heimischen    Vögel,    mit    besonderer    Berücksichtigung 

der  Tag-  und  Nachtraubvögel.   Ebenda  Bd.  V.    1905.   p.   63—64. 

—  Magenuntersuchungen  heimischer  Raubvögel.  Ebenda.  Bd.  V.   1905—7.  p.  242  —  244. 

_  „  .,  ,.     VII.   1909.  p.  487—488. 


239 


Madárvédelmi  tanulmányok 
1914-böl. 

Irta  :  Csörgey  Titus. 

A  gyakorlati  madárvédelemnek,  melynek 
legfőbb  feladata  a  hasznos  madarak  elpusztult 
fészkelőhelyeiiiek  mesterséges  pótlása,  ter- 
mészetszerűleg kísérleti  jellege  van  s  mint 
ilyen  nem  ismer  megállást. 

Az  erdő-  és  mezőgazdasági  kultúra  haladása, 
mely  mindenképen  az  ősi  természeti  állapot 
megváltozásával  jár,  egyre  újabb  helyzeteket 
teremt  a  iiia<lárvilág  számára  s  ezzel  egyi-e 
újabb  feladatokat  ró  a  madárvédöre  is. 

A  madárvédelem  kísérleti  jellege,  a  mon- 
dottak szerint,  nem  annyira  a  természetes 
fészkelöhelyeket  pótló  eszközökben,  mint 
inkább  azok  alkalmazásában  domborodik  ki. 
Az  emiitett  eszközöket  u.  i.  Bkrlepsch  János 
báró  máris  oly  tökéletességre  emelte,  hogy 
lényegükben  már  alig  módosíthatók.  Alkalma- 
zásuk módja  azonban  rendkíviíl  változatos,  a 
sokféle  helyzettől  függő,  szinte  esetről  esetre 
más  és  más. 


Ebben  van  a  gyakorlati  madárvédelem  leg- 
nagyobb nehézsége,  de  egyben  az  anyagi 
haszna  mellett  tudományos  értéke  is.  A  ma 
darák  létfeltételeinek  részben  való  mestersé- 
ges pótlása  u.  i.  a  legbehatóbb  ökológiai 
tanulmányok  végzésére  ad  alkalmat  és  ked- 
vet, oly  tünetekre  világítva  reá,  melyek  a 
madarak  ősi  természeti  viszonyai  közt  vajmi 
könnyen  elkerülhetnék  figyelmünket,  vagy 
nagyrészt  el  is  vannak  elölünk  zárva. 


Ilyen  a  többi  közt  a  zárt  helyen,  faodvak 
vagy  sziklarések  mélyén  fészkelő  madarak 
családi  élete  is,  melynek  titkaihoz  csak  újab- 
ban, a  mesterséges  fészekodu  alkalmazása 
óta  férkőzhetünk,  mióta  a  rejtett  fészeküregbe 
időnként  belepillanthatunk.  A  BERLEPscH-rend- 
szerü  műodu  egyik  nagy  előnye  tehát  a  fedél- 
nek leemelhető  voltában  van.  A  magy.  kir. 
Ornithologiai  Központ  ezt  az  előnyt  kezdettől 


Studien  über  den  Vogelschutz  aus 
dem  Jahre  1914. 

Von    TlTÜS    CsÖRQEY. 

Der  praktische  Vogelschutz,  dessen  Haupt- 
aufgabe im  Ersatz  der  vernichteten  Nistgele- 
genheiten der  nützlichen  Vögel  durch  künst- 
liche Vorrichtungen  besteht,  besitzt  einen 
Versuchscharakter  und  kennt  daher  keinen 
Stillstand. 

Der  Fortschritt  der  Forst-  und  L;indwirt- 
schaftskuhur.  welcher  notv^'endiger  Weise  mit 
einer  Änderung  des  Urzustandes  der  Natur 
einhergeht,  schafft  fortwährend  neue  Lagen 
für  die  Vogelwelt  und  stellt  hiedurch  auch  den 
Vogelschützer  vor  immer  neue  Aufgaben. 

Der  Versuchscharakter  des  Vogelschutzes 
äussert  sich  nach  dem  Gesagten  nicht  so 
sehr  in  den  zum  Ersatz  der  natürlichen  Nist- 
gelegenheiten dienenden  \'orrichtungen,  als 
in  deren  Anwendung.  Die  erwähnten  Vorrich- 
tungen wurden  nändich  durch  Herrn  Freiherrn 
Hans  von  Berlepsch  schon  zu  einer  solchen 
Vollkommenheit  gehoben,  dass  in  ihrem  We- 
sen kaum  mehr  eine  Änderung  gemacht  werden 
kann.  Die  Art  ihrer  Verwendung  ist  jedoch 
eine  äusserst  abwechslungsreiche,  von  zahl- 
reichen verschiedenen  Lagen  abhängend  und 
fast  von  Fall  zu  Fall  eine  andere. 

In  diesem  liegt  eben  die  grösste  Schwierig- 
keit des  praktischen  Vogelschutzes,  zugleich 
aber,  nebst  deren  materiellen  Nutzen,  deren 
wissenschaftlicher  Wert.  Der  teilweise  Ersatz 
der  Existeusbedingung  der  Vögel  durch  künst- 
liche Gelegenheiten  gibt  nämlich  Veranlas- 
sung und  Lust  zur  Vornahme  von  eingehen- 
den ökologischen  Studien,  die  auf  Erschei- 
nungen ein  Licht  werfen,  welche  bei  den 
im  Urzustände  lebenden  Vögeln  unserer 
Aufmerksamkeit  entgehen  könnten,  oder  un- 
serer Erkenntnis  grösstenteils  verschlossen 
blieben. 

So.  z.  B.  gelang  es  erst  seit  der  künst- 
lichen Nisthöhlen  in  die  Geheimnisse  des 
Familienlebens  jener  Vögel  einen  Einblick  zu 
gewinnen,  die  in  geschlossenen  Räumen,  in 
Baumhöhlen  oder  in  der  Tiefe  der  Felsspalten 
nisten,  da  wir  nunmehr  von  Zeit  zu  Zeit 
ins  Innere  einer  solchen  Höhle  einen  Blick 
werfen  können.  Ein  grosser  Vorzug  der 
V.  BERiEPscHSchen  Höhle  besteht  folglich  darin, 


240 


fogva  fokozni  törekedett,  a  midőn  az  (hIu 
deszkafedelét  könnyen,  szerszám  nélkül  is 
leemellietővé  alakította.  Az  ily  módon  a  fész- 
kelés idején  is  lehetséges  észleletek  az  odn- 
kezelés  oly  módjára  vezettek,  melynek  elő- 
nyeit csak  utóbb  lehetett  teljesen  értékelni. 
Bebizonyult,  hogy  azodvaknak  magunkvégezte 
tisztogatása,  a  használt  fészkek  eltávolítása 
nem  hogy  elriasztaná  a  madarat,  hanem 
még  kívánatosabbá  teszi  számára  a  müodut. 
Ennek  1907  őszén,  kísérleteink  3-ik  évében 
láttam  az  első  intő  példáját,  a  midőn  egy 
napsütötte  műodu  röplyukában  vagy  20  madár- 
bolhát láttam  sütkérezni,  több  más  odu  fészek- 
szövetében pedig  a  madáratkák  ijesztő  töme- 
gét találtam. 


Tehát  ezért  keres  a  czinege  az  évi  máso- 
dik költéséhez  lehetőleg  más  odút,  ezért  települ 
lehetőleg  a  legutóbb  kihelyezett  tiszta  mü- 
oduba,  s  végül  ezért  készít  a  harkály  is  lehe- 
tőleg minden  évben  más  fészeküreget.  Tovább 
menve,  a  tavaszi  tisztogatást  is  megkíséreltük. 
A  czinegefészkeket  közvetlenül  az  első,  majd 
a  második  költés  után  eltávolítva,  sikerült 
elérnünk,  hogy  ugyanazokban  a  fészekodvak- 
han  évenként  kétszer,  sőt  elvétve  iiáromszor  is 
költöttek  a  czinegék.  Ily  eredményt  csukis  az 
így  kezelt  fészekodvakkal  érhetünk  el,  mint- 
hogy a  természetes  faüregek  és  harkályfész- 
kek, valamint  a  magukra  hagyott  mûodvak 
is  időnként  lakatlanok.  Többnyire  mindaddig, 
a  míg  a  sokszor  a  röplyukig  felgyűlt  fészek- 
anyag el  nem  korhad,  s  össze  nem  omlik,  s 
a  benne  elszaporodott  élősdiek  táplálék  híján 
el  nem  pusztultak. 


A  kezelésnek  ez  a  módja,  a  mely  először 
hazánkban  vált  általánossá,  különösen  ott  jár 
nagy  sikerrel,  hol  a  madarak  lehetőleg  már 
mind  müodvnkban  fészkelnek,  a  hol  tehát  az 
élősdiek nek  a  természetes  faüregekböl  való 
állandó  behurczolása  megszűnt,  vagy  legalább 
is  csökkent.  A  halasi  Fehértó-erdő  is  ilyen 
terület.  Ott  a  szálerdő  fokozatos  kivágásával 
lépést  tartva,  a  most  már  csak  közép-  és  fiatal 
erdőáliomái/yban  az  odulakó  madarak  ma  már 


dass  der  Deckel  abnehmbar  ist.  Die  Kön. 
Ung.  (•rnitlioiogisclie  Centrale  war  von  Anbe 
ginn  bestrebt  diesen  Vorzug  zn  steigern,  in- 
dem sie  den  Deckel  derart  konstruierte,  dass 
er  auch  ohne  Instrumente  leicht  abzunehmen 
ist.  Die  derart  auch  zur  Zeit  der  Brut  mög- 
lich gemachte  Beobachtung  führte  zu  Metho- 
den der  Höhlenbeliandlung,  deren  Vorzüge  erst 
naciiträglich  voll  bewertet  werden  konnten. 
Es  stellte  sich  heraus,  dass  durch  die  Rei- 
nigung der  Höhlen  und  durch  die  Entfernung 
der  gebrauchten  Nester,  die  Vögel  nicht  nur 
nicht  verscheucht  werden,  sondern  dass  ihnen 
die  Nistliöhle  dadurch  nur  umso  begehrens- 
werter erscheint.  Kin  warnendes  Beispiel  sah 
ich  im  Herbst  1907.  im  8.  Jahre  unserer  Ver- 
suche ;  im  Flugloche  einer  sonnbescliienenen 
Höhle  bemerkte  ich  bei  20  Vogelflöhen  sich 
sonnen,  in  mehreren  anderen  Höhlen  fand 
ich  eine  erschreckende  Menge  von  Vogelmilben. 
Dies  ist  der  Grund,  warum  die  Meise  sich, 
wenn  möglich  zur  zweiteil  Brut  eine  andere 
Höhle  sucht  und  die  zuletzt  ausgehängten 
reinen  Höhlen  bevorzugt  und  darum  verfertigt 


sich  auch  der  Specht  tunlichst  in  jedem  Jahre 
eine  neue  Höhle.  Weiter  gehend,  versuchien 
wir  auch  die  Früjahrsreinigung.  Die  Meisen 
nester  wurden  unmittelbar  nach  der  ersten 
Brut,  und  dann  auch  nach  der  zweiten  ent- 
fernt, und  gehing  es  uns  dadurch,  dass  die 
Meisen  im  seihen  Jahre  in  denselben  Nist- 
höhlen zum  zweiten  Male,  ja  sogar  zum  dritten 
Male  brüteten.  Ein  solches  Resultat  konnten 
wir  nur  mit  den  so  behandelten  Nisthölilen 
erreichen,  da  die  natürlichen  Baumhöhlen 
und  Spechtnester,  sowie  auch  die  auf  sich 
belassenen  Kunsthöhlen  zeitweise  unbewohnt 
sind.  Meistens  solange,  bis  das  oft  bis  an  das 
Flugloch  angehäufte  Nestmaterial  nicht  ver- 
west, sich  senkt,  und  die  darin  lebenden  Para- 
siten infolge  Nahrungmangels  nicht  zugrunde 
gegangen  sind. 

Diese  Art  der  Behandlung,  welche  zuerst 
in  Ungarn  verallgemeinert  wurde,  ist  besonders 
dort  von  grossem  Erfolg  begleitet,  wo  die 
Vögel  schon  zum  grössten  Teile  Kunsthöhlen 
bewohnen,  wo  also  die  fortwährende  Ein- 
schleppung der  Parasiten  aus  den  Baum- 
höhlen aufhört  oder  wenigstens  verringert 
ist.  Der  Fehértó-  Wald  von  Halas  ist  auch 
ein  solches  Gebiet.  Mit  dem  Abholzen  des 
Altholzbestandes  Schritt  haltend,  sind  in  den 


I 


241 


csaknem  teljesen  a  müodvakba  vannak  áttele- 
pítve. A  müodvak  rendszeres  tisztogatása  foly- 
tán a  madarakat  kinzó  élösdiek  annyira  nieg- 
fogytak,  hogy  ott  a  czinegék  a  második  költési 
is  nemcsak  ugyanabban  az  odúban,  hanem 
ugyanazon  a  régi  fészken  végzik.  Mindössze 
annyit  tesznek,  hogy  az  első  költésbeli  fiókák 
által  k'tiport  fészket  —  a  mohát  és  szőrt  — 
újból  fellazítják.,  s  így  hagyják  pár  napig. 
Nyilván  azért,  hogy  teljesen  kiszáradjon,  mi- 
előtt új  fészekké  alakítanák.  A  fészekanyag- 
nak ez  a  száritgatása  arra  vall,  hogy  a  fészek 
száraz  volta  a  tiókák  egészséges  fejlődésének 
egyik  feltétele. 


Ebből  azt  is  megérthetjük,  miért  kerülik  a 
madarak  a  túlságosan  beárnyékolt,  napfény- 
től teljesen  elzárt  helyeken,  vagy  éppen  mo- 
csaras talajon  lévő  fészekodvakat,  melyek 
belseje  állandóan  nyirkos.  A  nyirkosság  káros 
voltát  kísérleti  alapon  is  bebizonyítják  azok 
a  vizsgálatok,  a  melyeket  Berlepsch  báró 
seebaclii  madárvédelnii  állomásán  évek  során 
végeztek.  E  szerint  az  urnaalakú  cserépod- 
vakban  azért  gyakoribb  a  fiókák  pusztulása 
mint  a  faodvakban,  mert  a  cserépodu  bel- 
sejében fellépő  jelentékeny  hőfokingadozás 
folytán  időnként  oly  nagy  a  páralecsapódás, 
hogy    az  a   fészkek    anyagát   megrothaszfja. 


Ez  az  észlelet  a  BERLEPScH-rendszerű  fa- 
odunak  egy  másik  előnyét  emeli  ki  :  az  odu 
levegőjének  egyenletes  hőfokát  és  száraz 
voltát. 

A  madarak  létfeltételeinek  az  itt  jelzett 
úton  való  további  kutatására  Németországban 
Seebachon  remekül  felszerelt  kísérleti  állo- 
más van.  Nálunk  pedig  e  helyett  az  ország 
számos  és  nagyon  változatos  fekvésű  pontján 
létesült  kisebb-nagyobb  luadárvédelmi  telepek, 
melyeket  a  m.  kir.  Ornithologiai  Központ 
kérdőivei  egyesítenek. 

Mielőtt  az  idén  begyűlt  kérdőívek  anyagát 
részletezném,    az  év   —  helyesebben   a  még 
békében  eltelt  első  félév  —    néhány   esemé- 
nyét említem  fel. 
AquUa  XXI. 


Mittelbeständen  und  .lungnKiisen  die  Höhlen- 
brüter heute  nur  mehr  fasst  ausschliesslich  in 
Kunsthöhlen  angesiedelt.  Durch  das  syste- 
matische Reinigen  der  Kunsthöhlen  wurden 
die  die  Vögel  quälenden  Parasiten  derart 
vermindert,  dass  dort  die  Meisen  nicht  nur 
ziim  ztveiten  Male,  sondern  sogar  im  selben 
Nest  zum  zweiten  Male  brüten.  Im  ganzen 
geschieht  nur  soviel,  dass  das  von  den  Jun- 
gen der  ersten  Brut  niedergetretene  Nest 
—  Moos  und  Haare  —  aufgelockert  und  ein 
paar  Tage  auf  sich  belassen  wird,  offen- 
bar zu  dem  Zwecke,  damit  alles  vollkommen 
trocken  sei,  bevor  es  zum  neuen  Nest  um- 
gebaut wird.  Das  Trocknen  des  Nestmaterials 
scheint  daher  eine  der  Bedingungen  zu  sein, 
welche  ein  gesundes  Gedeihen  der  jungen 
Brut  gewähren. 

Daraus  erklärt  sich  auch,  warum  die  Vö- 
gel die  übermässig  schattigen,  der  Sonne  voll- 
kommenen unzugänglichen  oder  gar  an  sum- 
pfigen Stellen  befindlichen  Höhlen  vermeiden, 
deren  Inneres  immer  feucht  ist.  Die  Schäd- 
lichkeit der  Nässe  wird  auch  durch  jene  Ver- 
suche bewiesen,  welche  in  der  von  Berlepsch- 
schen  Vogelschutzstation  in  Seebach  seit  Jah- 
ren vorgenommen  wurden.  Laut  dieser,  gehen 
die  Jungen  der  in  urnenförmigen  Tonhöhlen 
nistenden  Vögel  darum  häufiger  zugrunde, 
als  diejenigen  der  in  Holzhöhlen  nistenden, 
weil  infolge  der  im  Inneren  der  Tonurnen 
auftretenden  bedeutenden  Temperaturschwan- 
kungen der  Feuchtigkeitsniederschlag  zeit- 
weise ein  so  bedeutender  ist,  dass  das  Nest- 
material in  Verwesung  übergeht. 

Diese  Beobachtung  hebt  einen  anderen 
Vorzug  der  von  BERLEPscHSchen  Nisthöhlen 
liervor  :  die  Gleichmässigkeit  der  Temperatur 
und  die  trockene  Luft  in  der  Höhle. 

Zur  weiteren  Erforschung  der  Existenz- 
bedingungen der  Vögel  in  der  hier  angege- 
benen Richtung,  besitzt  Deutschland  in  See- 
bach eine  vorzüglich  ausgerüstete  Versuchs- 
station. Bei  uns  wirken  in  dieser  Richtung 
anstatt  derselben  an  zahlreichen  und  sehr  ver- 
schieden gelegenen  Orten  des  Landes,  grös- 
sere und  kleinere  Vogelschutzanlagen,  welche 
durch  die  Fragebögen  der  Kön.  U.  0.  C.  ver- 
eint werden. 

Bevor  ich  das  in  den  heuer  eingesendeten 
Fragebögen  enthaltene  Material  zergliedere, 
erwähne  ich  noch  einige    Vorkommnisse  der 

31 


242 


A  már  a  mult  években  Jelzett  keretek 
közt  intézetünk  ezidén  is  folytatta  az  állami 
madárvédelmi  telepek  felszerelésének  kiegé- 
szítését s  egyidejűleg-  a  testületek  és  magá- 
nosok közt  is  újból  számos  fészekodut,  téli 
etetőt  és  madárkalácsot  osztott  szét  propa- 
gativ  czélokra. 


Ismeretterjesztő  kiadványai  között  nagy 
volt  a  kelendősége  Herman  Ottó  „A  mada- 
rak hasznáról  és  káráról"  czímű,  sokfelől 
kért  művének,  mely  méltánylást  érdemlő  ese- 
tekben, papoknak,  tanítóknak,  jegyzőknek 
díjtalanul  volt  kiadható.  8ok  száz  példányban 
terjedt  el  az  intézet  madárvédelmi  Útmutatója 
s  több  hasonló  tárgyú  füzetes  kiadványa. 
Hasonlóképen  az  intézet  vetítésre  alkalmas 
színes  fényképsorozata  is  ezidén  már  nem- 
csak az  állami  gyümölcsészeti  tanfolyamokon 
került  bemutatásra,  hanem  a  kolozsvári,  mis- 
kolczi,  temesvári,  hontmegyei  és  váczi  állat- 
védőegyesületekben,  valamint  a  nyitramegyei 
gazdasági  egyesületben  és  a  nyíregyházai 
Szabad  Lyceumban  tartott  előadásokon  is 
szerepelt. 

Haladás  jele  ez  a  társadalmi  együttműkö- 
désben, a  miben  az  Állatvédő  Egyesületek 
Országos  Szövetsége  fejti  ki  a  legnagyobb 
elismerésre  méltó  buzgalmat. 

Sokat  ígérő  kezdetképen  jelentkezik  a 
madárvédelemnek  a  középiskolákban  való  tér- 
hódítása is,  a  mi  bizonyára  a  Madarak  és 
Fák  Napja  intézményének,  valamint  az  Ifjú- 
sági Madárvédő  Ligának  folyománya.  Szinte 
természetesnek  mondhatjuk,  hogy  azok  a 
magyar  ifjak,  a  kik  már  az  elemi  iskolában 
a  Madarak  és  Fák  Napja  ünnepének  felemelő 
hatásában  nevelődtek  s  a  kik  több  százezred- 
magukkal letették  az  említett  Liga  fogadalmát, 
a  középiskolába  kerülve  a  gyakorlati  madár- 
védelem terén  alkotó  munkára  is  lelkesen 
vállalkoznak.  ha  tanáraikban  vezetékre 
találnak. 


Azok  az  értesülések,  a  melyeket  eddig  a 
dévai  áll.  főreáliskola  és  az  újpesti  áll.  fő- 
gimnázium cserkészcsapatainak,  valamint  a 
budapesti  X.  kerületi  főgimnázium  Ifjúsági 
Madárvédő  Szövetségének  működéséről  szerez- 


ersten  —  noch  im  Frieden  abgelaufenen  — 
Hälfie  des  Jahres. 

In  dem  bereits  in  den  vergangenen  Jahren 
umschriebenen  Rahmen,  setzte  unser  Institut 
auch  heuer  die  Ergänzung  der  Ausrüstung 
unserer  staatlichen  Vogelschutzanlagen  fort 
und  verteilte  unter  Vereinen  und  Privaten  auch 
neuerdings  zahlreiche  Nisthöhlen,  Winter- 
futterapparate und  Vogelkuchen  zu  Propa- 
gandazwecken. 

Unter  den  Volkstümlichen  Schriften  war 
grosse  Nachfrage  um  Otto  Hermans  ,  Nutzen 
und  Schaden  der  Vögel"  ;  dieselbe  wurde  in 
berücksichtigungswerten  Fällen  den  Seelsor- 
gern, Lehrern  und  Geraeindenotären  gratis 
verabfolgt.  In  vielen  Hundert  Exemplaren  ver- 
teilte das  Institut  seinen  Vogelschutzwegweiser 
und  mehrere  andere  Hefte  ähnlichen  Inhaltes. 
Die  Serie  der  farbigen  Prqjektionsbilder  des 
Institutes  kam  heuer  nicht  nur  auf  Vorträ- 
gen in  den  staatlichen  Obstbaukursen  zur  Ver- 
anschaulichung, sondern  auch  bei  den  Tier- 
schulzvereinen von  Kolozsvár.  Miskolcz,  Te- 
mesvár, Hont  und  Vácz,  sowie  im  landwirt- 
schaftlichen Verein  von  Nyitra.  und  im  Freien 
Lyceum  von  Nyíregyháza. 

Dies  ist  ein  Zeichen  des  Fortschrittes  auf 
dem  Gebiete  des  gesellschaftlichen  Zusam- 
menwirkens, auf  welchem  der  Verband  der 
Tierschutzvereine  Ungarns  einen  höchst  aner- 
kennenswerten Eifer  entwickelt. 

Als  vielverspechender  Anfang  stellt  sich 
die  Raumgewinnung  des  Vogelschutzes  in  den 
MittelscJiiilen  dar,  was  wohl  dem  Einflüsse  des 
.Vogel-  und  Baumtages, "  sowie  der  Jugend- 
Vogelschutzliga  zuzuschreiben  ist.  Es  kann 
als  natürlich  angenommen  werden,  dass  die- 
jenigen ungarischen  Jünglinge,  die  schon  in 
der  Volksschule  unter  dem  Einflüsse  der  fest- 
lichen Begehung  des  Vogel-  und  Baumtages 
erzogen  wurden  und  die  schon  im  Verein  mit 
Hunderttauseuden  ihrer  Gefährten  das  Gelöbnis 
der  erwähnten  Liga  abgelegt  haben,  in  die 
Mittelschule  aufsteigend,  sich  auf  dem  Ge- 
biete des  jyraktischen  Vogelschutzes  mit  Begei- 
sterung betätigen,  wenn  sie  in  ihren  Lehrern 
Führer  besitzen. 

Die  Berichte,  welche  wir  bisher  über  die 
Tätigkeit  der  Pfadfinderkorps  der  staat- 
lichen Oberrealschule  in  Déva  und  des  staat- 
lichen Gymnasiums  in  Ujpiest  sowie  von 
der   Jugend-  Vogelschutzliga  in    Budapest    er- 


243 


tünk,    ez  új  m  ozialo  in   nagy  jövőjét  engedik 
sejtetni. 

Évi  jelentésem  ez  alkalommal  —  érthető 
okokból  —  a  rendesnél  jóval  kevesebb  kérdő- 
íven alapul.  Annál  nagyobb  elismeréssel 
adózunk  eme  keveseknek,  a  kik  e  nehéz 
időkben  sem  szűntek  meg  a  jövő  előkészíté- 
sében e  téren  is  közreműködni. 


Madárvédelmi  eredmények  1914  ben. 

88  kérdőív  anyagából  feldolgozva. 

66  kérdőív  a  kincstári  erdőket  kezelő  hiva- 
talokból, a  többi  városokból,  egyesületekből 
s  magánosoktól  gyűlt  eg>'be.  Az  előbb  neve- 
zettek :  a  m.  kir.  beszterczebányai,  kolozs- 
vári, lugosi  és  máramarosszigeti  erdőigaz- 
gatóság ;  a  lippai,  liptóújvári,  nagybányai  és 
ungvári  főerdőhivatal  ;  a  bustyaházai,  gödöllői, 
orsovai,  szászsebesi  és  zsarnoczai  erdöhivatal. 

Az  utóbbiak  nevei  : 


hielten,  lassen  die  grosse  Zukunft  dieser  neuen 
Bewegung  voraussehen. 

Mein  Jahresbericht  fusst  heuer  —  aus 
begreiflichen  Gründen  —  auf  bedeutend  we- 
niger Fragebögen  als  gewöhnlich.  Um  SQ 
grössere  Anerkennung  müssen  wir  jenen  zol- 
len, welche  in  diesen  schweren  Zeiten  ihre 
Mitwirkung  zur  Vorbereitung  der  Zukunft  auch 
auf  diesem  Gebiete  nicht  einstellten. 


Ergebnisse  des  Vogelschutzes  im  Jahre  1914. 

Aus  88  Fragebogen  bearbeitet. 

66  Fragebogen  wurden  von  den  aerarischen 
Forstdirektionen,    respektive  Oberamten   und 


Amten  eingeliefert. 


Die  übrigen  22  erhielten 


wir  von  Ortsgenieinden 


Vereinen  und  Privat- 
personen. 

Die  Namen  der  letzteren  sind  : 


Bajcsy  Gyula,  Felsőőr;  Beszterczebánya 
város;  Dalotti  Aladár,  Czegléd  ;  Fernbach 
Károlyné,  Babapuszta  ;  Fulda  Károly,  Tamásd  ; 
Dr.  Filberger  Gyula,  Miava  ;  Hontmegyei  Állat- 
védő-Egyesület, Ipolyság  ;  Ifjúsági  Madárvédők 
Szövetsége,  Budapest  X.  ;  Kelemen  Ferencz, 
Máramarossziget  ;  Kőröstarcsa  község  ;  Kuthy 


Ottó,  Handalbustyaháza  ;  Áll.  tanítóképző, 
Losoncz  ;  Dr.  Mauks  Károly,  Algyógy;  Ra- 
detzky  Dezső,  Tárnok  ;  Sándorházy  Lajos, 
Nyitra  ;  Selymessy  Ferencz,  Déva  ;  Sipos 
Antal,  Körmend  ;  id.  Szeőts  Béla,  Tavarna  ; 
ifj.  Thóbiás  Gyula,  Felsőláncz. 


A  megvizsgált  fészekodvak  száma  3530.   —   Die  Zahl   der  Untersuchten  Nisthöhlen  ist 

3530.  Ezek  közül  elfoglalt  :  —  Es  wurden  bezogen  : 

Odut 
Nisthöhlen 
Szénczinege  (Parus  major  L.)  —  Kohlmeise 574 

Kékczinege  (Parus  coeruleus  L.)  —  Blaumeise 170 

Barátczinege  (Parus  palustris  L.)  Sumpfmeise 70 

Fenyvesczinege  (Parus  ater  L.)  —  Tannenmeise 35 

Búbos  czinege  (Parus  eristatus  L.)  —  Haubenmeise 7 

Csuszka  (Sitta  europaea  L.)  —  Kleiber 25 

Fakúsz  (Certhia  familiáris  L.)  —  Baumläufer 21 

Seregély  (Sturnus  vulgaris  L.)  —  Star 34 

Nyaktekercs  (Jynx  torquilla  L.)  —  Wendehals 149 

Kerti  rozsdafarkú  (Ruticilla  phoenicura  L.)  —  Gartenrutschwanz     ....  74 

Házi  rozsdafarkú  (Ruticilla  tithys  L.)  —  Hausrotschwanz 23 

Örvös  légykapó  (Muscicapa  coliaris  Bechst.)  —  Halsbandtiiegensclinäpper     .  28 

Szürke  légykap(j  (Muscicapa  grisola  L.)  —  Grauer  Fliegenschnäpper  ...  7 

Fehér  barázdabillegető  (Motacilla  alba  L,)  —  Weisse  Bachstelze     ....  9 

Füleskuvik  (Pisorhyna  scops  L.)  —  Ztvergohreule 1 

Nagy  fakopáncs  (Dendrocopus  major  L.)  —  Grosser  Buntspcclit     ....  5 
Mezei-  és  házi  veréb  (Passer  montanus  L.,  Passer  domesticus    L.)   —   Feld- 

nnd  Haussperling ■     .  350 

31' 


244 


Egyéb  állat  (denevér  19,  pele  60,  mókus  1,  egér  22,  darázs  23,  méh  1)  — 
Andere  Tierarten  (Fledermaus  19,  Siebenschläfer  60,  Eichhorn  1,  Maus  22, 
Hornisse  23,  Biehnen  1) 


126 


Hasznos  madár  foglalt  el 

tehát  összesen  ....  1232  odút  =  35"0"/o 

Veréb  foglalt  el  összesen  350    „    =  10"07o 

Egyéb  állat 126    „     ==   S'S"/., 


Összesen 


1708  odút  =  48-57o 


A  hasznos  madaraktól  lakott  odvak  35''/a-a, 
1  és  96"/o-ból  vont  átlag.  A  feltűnő  eltérések 
oka  nemcsak  az  illető  területeknek  vagy  a 
fészekodvak  elhelyezésének  többé  vagy  ke- 
vésbbé  alkalmas  voltában,  hanem  nyilván  az 
odvak  relativ  számában  is  keresendő.  Az,  hogy 
az  odvak  egy  része  üresen  maradt,  éppen 
nem  baj,  hanem  ellenkezőleg  oly  állapot, 
a  melynek  fenntartására  törekednünk  is  kell. 
Számitanunk  kell  u.  i.  a  második  költésre  is, 
a  melyhez  a  czinegék  lehetőleg  más,  még 
lakatlan  odút  keresnek  és  gondoskodnunk  kell 
azokról  a  szomszédos  területekről  kiszorult 
párokról  is,  melyek  sokszor  csak  nagy  késéssel 
érkeznek  hozzánk.  Ajánlatos  tehát  úgy  be- 
rendezkednünk, hogy  a  májusi  első  település 
után  maradjon  még  Vadnyi  üres  odu.  Külö- 
nösen fontos  ez  a  veréblakta  területen,  hol  e 
madaraknak  rendesen  május  közepén  meg- 
induló rohamát  ezek  az  üresen  maradt  odvak 
fogják  fel. 


A  czinegék  kétszeri  költése  ezidén  is  álta- 
lánosan észlelhető  volt.  Elvétve  3  költés  is 
történt  ugyanabban  a  fészekoduban.  Ez  ter- 
mészetesen csak  oly  odúval  volt  elérhető,  a 
melyet  gondozója  mnden  költés  befejeztével 
azonnal  kitisztogatott. 

A  fészkelés  idején  végzett  kíméletes  revi- 
deálással  az  idei  fiókaszaporulatot  is  pontosan 
megállapította  :  a  garamszentandrási  és  hát- 
megi  m.  kir.  erdőgondiiokság,  továbbá  Bajcsy 
Gyula,  Fernbach  KjSrolyné,  Fulda  Károly,  Kele- 
men Ferencz,  Radetzky  Dezső,  Sípos  Antal, 
SándorhAzy  Lajos  és  ifj.  Thóbiás  Gyula.  E  szerint  : 


Niitzliclie    Vogelarten 

besetzten   folglich  .  1232 

Sperlinge 350 

Andere  Tierarten    .  .  126 

Zusammen    .  .  1708 


Nist- 
höhlen 


35-07« 

100"/„ 

3-57, 


Nist- 
höhlen 


=  48-57o 


Die  35  Prozente  der  von  nützlichen  Vögeln 
bewohnten  Höhlen  sind  ein  Durchschnitt  aus 
17ii  und  90°/,, ■  Der  Grund  dieser  auftauenden 
Abweichungen  ist  nicht  nur  in  der  mehr  oder 
weniger  geeigneten  Lage  der  betreftenden 
Gebiete  oder  der  Nisthöhlen  zu  suchen,  sondern 
oftenbar  auch  in  der  relativen  Anzahl  der 
Nisthöhlen.  Dass  ein  TeU  der  Höhlen  leer 
blieb,  ist  kein  Nachteil,  sondern  im  Gegenteil 
ein  Zustand,  dessen  Anfrechterhaltung  anzu- 
streben ist.  Man  hat  nämlich  der  zweiten 
Brut  Rechnung  zu  tragen,  zu  welcher  die 
Meisen  gerne  andere,  möglichst  unbewohnte 
Höhlen  suchen  und  ausserdem  niuss  noch 
für  die  von  nachbarlichen  Gebieten  verdräng- 
ten Paare  vorgesorgt  werden,  welche  oft  erst 
mit  bedeutender  Verspätung  bei  uns  eintreflFen. 
Es  empfiehlt  sich  daher  die  Sache  so  einzu- 
richten, dass  nach  der  im  Mai  stattfindenden 
ersten  Besiedelung  noch  V:i  der  Höhlen  frei 
bleibe.  Besonders  wichtig  ist  dies  in  den  von 
Sperlingen  bewohnten  Gebieten,  wo  der  ge- 
wöhnlich im  Mai  einsetzende  Ansturm  dieser 
Vögel  durch  die  leer  gebliebenen  Höhlen  auf- 
gefangen wird. 

Das  zweimalige  Brüten  der  Meisen  war 
auch  im  heurigen  Jahre  allgemein  zu  be- 
obachten. Vereinzelt  kamen  auch  3  Brüten  in 
derselben  Nisthöhle  vor.  Dies  konnte  natürlich 
nur  mit  Nistliöhlen  erreicht  werden,  die  von 
ihrem  Pfleger  sofort  nach  jeder  Brut  gereinigt 
worden  waren. 

Mittelst  der  in  der  Brütezeit  in  schonend- 
ster Weise  vorgenommenen  Revision  konnte 
auch  die  Vermehrung  an  Jungen  genau  fest- 
gestellt werden,  u.  zw.  durch  die  kön.  ung. 
Forstverwaltungen  von  Garamszeiitandrás  und 
Hátmeg.  ferner  durch  Julius  Bájcby,  Frau  K.arl 
V.  Fernbach,  Karl  Fulda,  Franz  Kelemen,  Desideriüs 
Radetzky,  Anton  Sipos,  Ludwig  SAndoeh-Ízy,  Julius 
ThoblAs  jun.  Das  Ergebnis  war: 


245 


fióká- 

család  val  átlag 

Szénczinege.  .......  108  884  8 

Kékczinege 6  51  8—9 

Barátczinege 8  69  8 

Nyaktekercs 16  137  8—9 

Fakúsz 2  10  5 

Örvös  légykapó 4  28  7 

Seregély 24  96  4 

Ezek  alapján  a  czinegéknél  általában  8  fiat, 
a  többi  hasznos  fajnál  csak  5  fiat  véve  számí- 
tásba, a  kimutatott  856  czinegecsalád  szapo- 
rulata 7348,  a  többi  hasznos  faj  376  családjáé 
1880.  A  megvizsgált  3530  fészelwdu  hasznos 
lakóinak  ezidei  szaporulata  tehát  kereken 
9200  fiókára  becsülhető. 


Téli  etetés. 

Ismeretes,  hogy  nz  ólmos  esők  és  a  tartós 
hóviharok  idején  a  nálunk  telelő  rovarevők, 
kivált  az  oly  értékes  czinegék  tömegesen 
vesznek  el  éhen.  Ennek  tudatában  a  téli 
etetés  országszerte  változatlan  goudossággal, 
helyenként  jelentékeny  áldozatok  árán  is 
történt. 


Főképen  a  BERLEPscH-rendszerü,  üvegkere- 
tes, esőtől  és  hótól  feltétlenül  megvédett  készü- 
lékek :  etető  kunyhók,  dúczok  és  szekrények 
voltak  alkalmazásban.  Jelentékeny  számban 
találunk  azonban  részben  házilag  készült  egy- 
szerűbb eszközöket,  melyeket  a  mindennapos 
felügyelet  óv  meg  az  esetleges  behavaztatástól. 
Ilyen  a  karókból  és  gyékényből  szerkesztett 
„eíefó-eres^",  az  üvegfalú  „ablaketető"  továbbá 
egyes  kerti  lakokban,  verandákon  stb.  fel- 
szerelt asztalka. 


A  hol  a  verebek  tolakodása  tűrhetetlenné 
vált,  ott  a  főképen  czinegéknek  szánt  élelem 
vagy  az  „ablaketetőbe",  vagy  fonálra  akasztott 
dobozba  vagy  kis  favederbe  került,  melyen 
a  veréb  nem  tud  vagy  nem  mer  megszállni. 
Az  ilyen,  ingamódra  függő  etetőkkel  több 
helyt   folynak    kísérletek,    hogy    ne    csak    a 


Fami-  Durch- 

lien  Jimye  schnitt 

Parus  major  L 108  884  8 

„      coeruleus  L.     .  .  .       6  51  8—9 

palustris  L 8  69  8 

Jynx  torquilla  L 16  137  8—9 

Certhia  familiáris  L.  .  .  .       2  10  5 

Muscicapa  coUaris  Bechbt.       4  28  7 

Sturnus  vulgaris  L.    ...     24  96  4 

Auf  Grund  dieser  Revision,  und  wenn  bei 
den  Meisen  im  allgemeinen  8  Junge  und  bei 
den  übrigen  nützlichen  Arten  nur  5  Junge 
gerechnet  werden,  so  beträgt  die  Vermehrung 
bei  den  856  Meisenfamilien  7348,  bei  den 
376  Familien  der  übrigen  nützlichen  Arten 
1880  Junge.  Der  heurige  Zuwachs  bei  den 
nützlichen  Bewohnern  der  untersuchten  3530 
Nisthöhlen  ist  daher  auf  rund  9200  Junge 
zu  veranschlagen. 


Winterfütternng. 

Es  ist  bekannt,  dass  die  bei  uns  überwintern- 
den Insektenfresser,  und  besonders  die  so 
wertvollen  Meisen,  bei  Glatteis  und  wenn 
langandauernde  Schneestürme  lierrschen,  in 
Massen  des  Hungers  sterben.  Um  dem  vorzu- 
beugen, wurde  die  Winterfütterung,  hie  und 
da  auch  mit  grossen  Opfern  verbunden,  im 
ganzen  Lande  mit  unentwegter  Sorgfalt  vor- 
genommen. 

Hauptsächlich  wurden  die  mit  Glasrahmen 
versehenen,  gegen  Kegen  und  Schnee  voll- 
kommen geschützten  von  BeRLEPscHSchen  Appa- 
rate, wie  :  Futterhäuser,  Futterkästen  etc. 
verwendet.  In  grosser  Anzahl  fanden  aber 
auch  teilweise  häuslich  hergestellte,  einfachere 
Vorrichtungen  Verwendung,  welche  durch  täg- 
liches Nachsehen  von  eventuellem  Verschneien 
bewahrt  wurden.  Solche  Vorrichtungen  sind  : 
das  aus  Pfählen  und  Binsenmatten  hergestellte 
,  Futter  dach' ,  das  „Fensterfutterhaus"  mit 
Glaswänden,  ferner  die  in  einzelnen  Garten- 
wohnungen, auf  Veranden  etc.  angebrachten 
Futtertischchen. 

Wo  die  Zudringlichkeit  der  Sperlinge  uner- 
träglich war,  wurde  das  hauptsächlich  für 
die  Meisen  bestimmte  Futter  entweder  in  den 
Fensterfutterkasten  oder  in  eine  mittelst  Faden 
aufgehängte  Schachtel  oder  einen  kleinen 
Holzeimer  getan,  auf  welchen  sich  der  Sper- 
ling  nicht   niederlassen    kann    oder   getraut. 


246 


felülről  védett  helyeken  (verandákon),  iianem 
a  szabad  ég  alatt  is  használható  készülékünk 
legyen. 


Aczinegékre  való  tekintetből  főképen  faggyú, 
valamint  olajtartalmú  mag:  tök-,  napraforgó- 
és  kendermag  szolgált  élőimül,  melyhez  dió, 
szalonna,  tepertő,  húsvagdalék,  főtt  ételma- 
radék, valamint  gabonahulladék  és  tengeri- 
dara járult. 

Az  egyre  tömegesebben  kitelelő  feketerigók 
érdekében  nagyon  jónak  bizonyult  az  apróra 
vagdalt  marhafaggyú,  a  melyből  ifj.  Markob 
Györiíy  budapesti  „  etetőereszében "  tömérdek 
fogyott  el.  Ez  a  hőfejlesztő  s  emellett  bár- 
hol is  könnyen  beszerezhető  zsiradék  előnyö- 
sen egészíti  ki  a  téleu  javarészt  bogyókon 
tengődő  rigók  élelmét. 

Az  etetőkésziilékek  látogatói  az  odulakó 
czinegék  5  faján  kivül  a  csuszka,  fakúsz, 
nagy  és  kis  fakopáncs,  feketerigók  és  elvétve 
a  veresbegyű  fülemiilék  is  voltak,  tíóháton 
az  ösííyjo-czinege  is  rájárt  a  házilag  készült, 
nyitott  oldalú  etetőre.  A  magevők  közül  az 
erdei  és  fenyőpinty,  meggyvágó,  süvöltő,  ten- 
gelicz,  veréb  és  sármány  mutatkozott  —  több- 
nyire az  etetőasztalról  a  földre  hullott  mag- 
vakat szedegetve. 


A  fogyasztás  számos  helyt  ezidén  is  jelen- 
tékeny volt.  így  a  többi  közt  a  máramaros- 
szigeti  „Pomona"  etetőin  3  véka  napraforgó-, 
6  liter  kendermag,  2  liter  tökmag  és  4  kgr. 
faggyú  fogyott  el. 

A  rezsőparti  m.  kir.  erdőgondnokság  téli 
etetőjét  ezidén  n  nyár  elején  is  felkeresték  a 
czinegék,  szárnyrakelt  fiaikat  vezetve  a  vélet- 
lenül még  némi  élelemmel  ellátott  asztalkára.^ 
Ha  ez  nem  csupán  abból  a  szülői  gondosko- 
dásból történt,  hogy  a  fiókák  minél  dúsabban 
legyenek  ellátva,  akkor  e  kivételes  jelenség 
okát  abban  kell  keresnünk,  hogy  a  fészek 
környékén  a  nagy  fogyasztás  folytán  a  rendes 

'  A  múlt  éviién  az  Ornith.  Központ  etetőjén  ész- 
leltem ugyanezt.  (Aquila  1913.)  Cs.  T. 


Mit  solchen  pendelnden  Futterkästen  werden 
an  mehreren  Orten  auch  gegenwärtig  noch 
Versuche  gemacht,  damit  brauchbare  Apparate 
nicht  nur  an  von  oben  geschützten  Stellen 
(Veranden),  sondern  auch  unter  freien  Himmel 
aufgestellt  werden  können. 

Mit  Rücksicht  auf  die  Meisen  wurden  vor- 
zugsweise Talg  und  ölige  Körner  —  Kürbis-, 
Sonnenblumen-  und  Hanfsamen  —  als  Futter 
verwendet;  hiezu  kamen  Nüsse, Speck,  Grieben, 
Hackfleisch,  gekochte  Speisereste,  sowie  Ge- 
treideabfalle und  Maisschrot. 

Zur  Fütterung  der  immer  häufiger  über- 
winternden Schwarzamsel  bewährte  sich  klein- 
gehakter Eindstalg,  von  welchem  bei  dem 
„Futterdache"  des  Georg  Markos  jun.  in  Buda- 
pest ganz  bedeutende  Mengen  konsumiert 
wurden.  Dieseswärraeentwickelnde  und  ausser- 
dem sehr  leicht  zu  beschaffende  Fett,  ergänzt 
in  vorteilhafter  Weise  das  im  Winter  meist 
nur  aus  Beeren  bestehende  Futter  der  Amseln. 

Ausser  den  5  Arten  von  Höhlenbewohnen- 
den Meisen,  waren  auch  der  Kleiber,  der 
Baumläufer,  der  grosse  und  kleine  Bunt- 
specht, die  Schwarzanisel  und  vereinzelt  auch 
das  Rotkehlchen,  Besucher  der  Futterappa- 
rate. In  Sóhát  flog  auch  die  Schwanzmeise 
auf  den  häuslich  hergestellten  Futterapparat 
mit  offenen  Seiten.  Von  den  Körnerfressern 
zeigten  sich  der  Buch-  und  Bergfink,  Kirsch- 
kernbeisser,  Gimpel,  Distelfink,  Sperling  und 
Ammer,  welche  meistens  die  vom  Futtertisch 
herabgefallenen  Körner  auflasen. 

Der  Konsum  war  an  zahlreichen  Stellen 
auch  heuer  ein  bedeutender.  So  wurden  unter 
anderem  an  dem  Futterstellen  der  „Pomona" 
in  Máramarossziget  75  liter  Sonnenblumen- 
samen, 6  liter  Hanfsamen,  2  liter  Kürbissamen 
lind  4  Kilogramm  Talg  verbraucht. 

Die  Winterfutterstelle  der  k.  ung.  Forst- 
verwaltung in  Rezsőpart  wurde  heuer  auch 
zu  Beginn  des  Sommers  von  Meisen  besucht, 
welche  ihre  flüggen  Jungen  zu  dem  Tischchen 
führten,  auf  dem  noch  einige  Futterreste  ver- 
blieben waren.'  Wenn  dies  nicht  bloss  aus 
elterlicher  Fürsorge  geschah,  so  ist  die  Ursache 
dieser  ausnahmsweisen  Erscheinung  darin  zu 
suchen,  dass  der   in   der   Nachbarschaft  des 


'  Im  vergangenen  Jahre  beobachtete  ich  dasselbe 
an  dem  Futterkasten  der  0.  C.  (Aquila  1Ü13.) 
T.  Cs. 


247 


körülményelv  közt  is  beálló  rovarhiányt  a 
hirtelen  fellépett  szárazság  is  fokozta.  Az 
utóbbi  feltevés  —  a  helyileg  bármily  okból 
is  beállott  rovarlúány  a  valószínűbb.  Erre  vall 
u.  i.  az  a  széltében  észlelhető  tünet,  hogy 
a  czinegék  szárnyrakelt  fiaikat  elvezetik  a 
fészek  közeléből,  egyre  nagyobb  körntakat 
téve  velük,  még  ki  nem  aknázott  élelein- 
forrásokhüz  vezetve  őket  s  ezzel  egyidejűleg 
nyilván  a  környéken  való  tájékozódást  is  elő- 
készítve. Hogy  a  fiákból  mikor  és  mennyi 
jön  vissza,  annak  megállapítására  a  fol}  amat- 
ban  lévő  gyűrűzési  kísérletek  vannak  hivatva. 


A  téli  etető  ezidén  az  emberhez  egyre 
közelebb  húzódó  feketerigó  kiváló  alkalmaz- 
kodó képességének  is  érdekes  példáját  szol- 
gáltatta. Dr.  Schulek  Géza  budapesti,  trombitás- 
úti kertjében  u.  i.  a  „galambducz"-e<etó'  üveg- 
kerettel  védett  asztalán  fészkelt  a  feketerigó, 
kétszer  is  egymásután  és  mindkét  fészekalját 
szerencsésen  felnevelte.  Az  etető  egy  törpe 
almafa  koronájában,  a  letört  főág  helyébe 
van  igen  ügyesen  beállítva.  Bizonyára  ez  a 
tetszetős  elhelyezés  volt  az,  a  mi  a  rigót  a 
betelepülésre  késztette.  A  kóbor  macskákat 
a  fa  töve  körül  elszórt  száraz  rózsaágakkal 
s  a  lazán  az  almafa  ágai  köré  csavart  tövises 
huzallal  sikerült  távoltartani. 


Szabadon  fészkelök  védelme. 

Az  intézkedések  főképen  az  alkalmas  ta- 
nyázó- és  fészkelőhelyek  lomb  és  tűlevelű 
bokrosok,  élősövények  —  sza|)üritására,  vala- 
mint a  fészkek  és  fiókák  megóvására  irá- 
nyultak. Utóbbi  téren  különösen  Dalotti  Alad.ír, 
Sándorházy  Lajos  és  uk.  Filbkrger  Gyula  intéz- 
kedéseit kell  kiemelnem.  A  két  elől  nevezett 
rendőr-  és  detektívjáratokat  eszközölt  ki  Czeg- 
léd,  illetőleg  Nyitra  város  határában.  Előbbi 
helyt  a  madárvédelnii  berendezések  védel- 
mére, Nyitrán  pedig  oly  czélból,  hogy  a  külö- 
nösen télen,  a  hóokozta  inség  idején  veszélyes 
madárfogdosókat  ártalmatlanná  tegyék. 


Nestes  auch  unter  normalen  Verhältnissen 
entstehende  Insektenmangel,  durch  die  plötz- 
lich eingetretene  Dürre  noch  erhöht  vyurde. 
Die  letztere  Voraussetzung,  nämlich  der  aus 
irgendeiner  Ursache  aufgetretene  Insekten- 
mangd.  ist  die  wahrscheinlichere.  Zu  dieser 
Vermutung  führt  auch  die  weit  und  breit 
zu  beobaclitende  Erscheinung,  dass  die  Meisen 
ihre  flüggen  Jungen  aus  der  Nähe  des  Nestes 
wegführen,  mit  ihnen  immer  grössere  Rund- 
reisen unternehmen  und  sie  so  nicht  nur  zu 
bisher  noch  unausgebeuteten  Nahrungsquellen 
leiten,  sondern  auch  gleichzeitig  die  Orien- 
tierung in  der  Umgegend  vorbereiten.  Wie  viele 
der  Jungen  und  zu  welcher  Zeit  diese  zurück- 
kehren, wird  durch  die  im  Zuge  befindlichen  Be- 
ringungsversuche festgestellt  werden  können. 
Die  heurige  Winterfütteruug  lieferte  auch 
einige  interessante  Beispiele  der  hervorragen- 
den Anpassungsfähigkeit  der  sich  dem  Men- 
schen immer  mehr  anschmiegenden  ScJuvarz- 
amsel.  Im  Garten  des  Herrn  De.  Géza  Schulek 
(Budapest.  Trombitás-út),  nistete  eine  Schivarz- 
atnsel  zweimal  nacheinander  auf  einem  mit 
Glasrahmen  versehenen  Futtertische,  und  beide 
Gelege  wurden  glücklich  grossgezogen.  Der 
Futterapparat  war  auf  der  Krone  eines  Zwerg- 
apfelbauines  an  Stelle  des  abgebrochenen 
Hauptastes  geschickt  angebracht.  Gewiss  war 
es  diese  gefällige  Lage,  welche  die  Schwarz- 
amsel zur  Niederlassung  veranlasste.  Die 
herumstreifenden  Katzen  wurden  durch  die 
um  den  Baumstamm  herum  verstreuten  trockene 
Rosenzweige,  so  wie  durch  den  um  die  Aste 
des  Baumes  geschlungenen  Stacheldraht  ab- 
gewehrt. 

Schutz  der  Freibrüter. 

Die  Bestrebungen  waren  hauptsächlich  auf 
die  Vermehrung  von  geeigneten  Schlupf-  und 
Xistpl ätzen  —  der  Laub-  und  Nadelgebüsche, 
lebenden  Zäune  etc.  —  gerichtet,  sowie  auf 
den  Schutz  der  Nester  und  der  Jungen.  Auf 
letzterem  Gebiete  sind  besonders  die  Mass- 
nahmen der  Herren  Aladár  Dalotti,  Ludwig 
Sándorházy  und  Dr.  Juliub  Filberger  hervorzu- 
heben. Die  zuerst  genannten  erwirkten  in 
Czegléd,  resp.  Nyitra  Polizei-  und  Detektiv- 
assistenz ;  an  ersterem  Orte  zum  Schutze  der 
Vogelschutzanlagen,  an  letzterem  Orte  zum 
Zwecke  der  Unschädlichmachung  der  haupt- 


248 


Utóbb  nevezett  pedig  Miaván  azokat  bizta 
meg  a  fészkek  felügyeletével,  a  kiktől  azokat 
régebben  leginkább  kellett  félteni  :  az  iskolás 
gyermekeket.  Saját  szavai  szerint  :  ,  Az  iskolás 
gyermekek  közül  sok  íiút  fészekelleuőrzéssel 
bízok  meg.  Ezeknek  feladata  a  társaik  által 
kikutatott  fészkek  állandó  napi  felügyelete, 
hogy  azokat  rossz  gyermekek  ki  ne  szedjék. 
Nekem  naponként  jelentik,  hol  találtak  tíj 
fészket    és    mi    van    a    már    ismertekkel.   Én 


sächlich  im  Winter,  zur  Zeit  des  durch  den 
Schnee  verursachten  Notstandes  ihr  Unwesen 
treibenden  Vogelsteller. 

Der  Letztgenannte  betraute  in  Miava  gerade 
diejenigen  mit  der  Aufsicht  über  die  Nester, 
die  ihnen  bisher  die  gefährlichsten  waren  : 
die  Schulkinder.  Es  mögen  hier  seine  eigenen 
Worte  folgen:  „Von  den  Schulkindern  betraue 
ich  viele  Knaben  mit  der  Aufsicht  über  Nester. 
Es  ist  iiire  Aufgabe  die  von  ihren  Kameraden 


1.  ábra.  Zöldike  fészke  a  sodronykosàrban,  Körmenden. 
Abb.  1.  Nest  des  Grünlings  (Chlori.s  chloris  L.)  im  Drahtkörbehen. 


azután  naponként  be  is  járom  velük  a  fészke- 
ket s  e  körutamon  egész  serege  kisér  a 
gyermekeknek,  a  kik  igy  a  madárvédelmet 
elsajátítják." 


A  mesterséges  fészekalapzatok  alkalmazása 
terén  ezidén  is  Sípos  Antal  számol  be  újabb 
sikerekről.  Az  általa  szerkesztett  s  már  e 
helyt  ismertetett'  sodronykosárkákban  ezidén 
is  8  2)ár  tengelics,  1—1  pár  zöldike  és  szürke 
légykapó  fészkelt  Körmenden.  E  kosárkák 
értéke  különösen  abban  van,  hogy  a  fák  víz- 
szintes   ágain    is    elhelyezhetők,  tehát  ott  is. 


aufgefundenen  Nester  täglich  zu  beaufsichti- 
gen, damit  sie  von  bösen  Kindern  nicht  aus- 
geraubt werden.  Sie  berichten  nun  täglich, 
wo  sie  neue  Nester  entdeckten  und  wie  es 
mit  den  bereits  bekannten  steht.  Täglich  un- 
ternehme ich  einen  Rundgang  zu  den  Nestern, 
begleitet  von  einer  Schar  Kinder,  welche  so 
eine  Unterweisung  zum  Vogelschutz  erhalten." 
Auf  dem  Gebiete  der  künstlichen  Nest- 
unterlagen berichtet  uns  Herr  Anton  Sipos  über 
seine  heurigen  Erfolge.  In  den  von  ihm  kon- 
struierten und  bereits  an  dieser  Stelle'  be- 
kanntgemachten Drahtkörbehen  nisteten  in 
Körmend  :  8  Paar  Distelfinken,  je  1  Paar 
Grünlinge  und  graue  Fliegenschnäpper.  Diese 
Körbchen  bewähren  sich  hauptsächlich  da- 
durch,  dass   sie   auch    an    den    horizontalen 


•  Aquila,  1911  p.  220. 


Aquila  1911.  p.  220. 


249 


hol  alkalmas    ágcsészck    sem    maguktól  nem 
fejlődnek,  sem  mesterségesen  nem  létesíthetők. 


Fali  üregek  lakói. 

A  lakó-  és  kertiházak  falaiban,  valamint 
a  gerendázat  zugaiban  fészkelő  fajok  közt  a 
szénczinege,  csuszka,  házi  és  kerti  rozsda- 
farkú, szürke  légykapó,  barázdabillegető  végül 
az  elmaradhatlan  veréb  van  felsorolva.  Itt 
tartom  megemlitendőnek,  hogy  Kelemen  Fkrencz 
azáltal,  hogy  egy  fatörzsnek  tágasra  korhadt 
üregét  deszkával  zárta  el,  csak  felül  hagyva 
kis  nyílást,  egy  seregélypár  számára  teremtett 
fészkelőhelyet. 


A  verebek  viselkedése  és  irtása. 

Az  idei  észleletek  is  abban  összegezhetők, 
hogy  a  házi  és  mezei  veréb  mindenütt  káros, 
a  hol  tömegesen  lép  fel  és  csak  ott  közömbös 
vagy  alkalmilag  hasznos  is,  a  hol  csekély 
számban  él. 

A  feltétlenül  hasznos  madarakkal  szemben 
úgy  a  fészkelcs,  mint  a  téli  etetés  idején 
nyilvánuló  kártétele  eléggé  ismeretes. 

A  fegyverrel  való  riasztás  vagy  gyérítés, 
valamint  a  műodvakba  tolakodók  fészkének 
és  költésének  eltávolítása  csak  ott  járt  teljes 
sikerrel,  hol  e  madarak  eleve  is  csak  kisebb 
számban  voltak,  mint  pl  a  budakeszi-úti 
Borbély-parkban.  A  nagyobb  háztömegek  közé 
ékelt  vagy  azokkal  szomszédos  kertekben 
azonban  minden  erőfeszítés  mellett  is  több- 
nyire csak  annyit  lehetett  elérni,  hogy  a  fészek- 
odvaknak  legalább  egy  részét  sikerült  a  hasz- 
nos madárfajok  részére  biztosítani.  Vannak 
azonban  helyek,  hol  kivált  a  házi  verebek 
évről  évre  oly  tömegben  rohanják  meg  az 
odvakat,  a  tojások  és  fiókák  elpusztítása  árán 
is  kii'tzve  onnan  minden  más  madarat,  hogy 
a  fészekodvakat  végül  is  valamely  közeli  erdőbe 
kell  kihelyezni  s  a  kertekben  csak  az  etetők 
maradnak.  Az  erdő  mélyén  lévő  odvakban 
u.  i.  tapasztalat  szerint  alig  vagy  éppen  nem 
fészkel  a  veréb. 

Aqoüa  XXI. 


Zweigen  angebracht  werden  können,  also 
auch  dort,  wo  Astquirle  weder  selbst  ent- 
stehen, noch  künstlich  hergestellt  werden 
können. 

Bewohner  von  Mauerlöchern. 

Unter  den  Bewohnern  von  Löchern  in  Wohn- 
nnd  Gartenhäusern  und  von  Winkeln  im  Ge- 
bälke,  finden  wir  die  Kohlmeise,  den  Kleiber, 
den  Haus-  und  Garlenrotschwanz,  den  grauen 
Fliegenschnäpper,  die  Bachstelze  und  endlich 
den  unausbleiblichen  Sperlingverzeichnet.  Hier 
ist  zu  erwähnen,  dass  Herr  Franz  Kelemen 
die  weit  ausgewitterte  Höhle  eines  Baum- 
stumpfes mit  einem  Brett  verschluss,  in  dem 
nur  oben  eine  ÖÖnung  war,  und  dadurch 
einem  Starenpaare  Nistgelegenheit  bot. 


Benehmen  und  Bekämpfung  der  Sperlinge. 

Auch  die  heurigen  Beobachtungen  können 
dahin  zusammengefasst  werden,  dass  der  Haus- 
uud  Feldsperling  überall  schädlich  war,  wo  er 
massenhaft  auftrat,  und  nur  dort  neutral  oder 
gelegentlich  nützlich  auftrat,  wo  er  in  geringer 
Anzahl  vorkam. 

Sein  offenbar  schädliches  Verhalten  den 
bedingungslos  nützlichen  Vögeln  gegenüber, 
sowohl  zur  Zeit  der  Brut  als  auch  der  Winter- 
fütterung, ist  genügend  bekannt. 

Das  Verscheuchen  durch  Schiessen  sowie 
die  Vernichtung  der  Gelege  in  künstlichen 
Nisthöhlen,  war  nur  dort  von  gutem  Erfolge, 
wo  diese  Vögel  von  vornherein  in  geringer 
Anzahl  waren,  so  z.  B.  im  Borbély-F&rke  am 
Budakeszer  Weg. 

In  den  zwischen  Häusermassen  eingezwäng- 
ten oder  nahe  zu  denselben  gelegenen  Gärten 
gelang  aber  trotz  aller  Anstrengung  meistens 
nur  soviel,  dass  wenigstens  ein  Tlieil  der 
Nisthöhlen  für  die  nützlichen  Arten  gesichert 
werden  konnte.  Es  gibt  aber  Plätze,  wo  be- 
sonders die  Haussperlinge  von  Jahr  zu  Jahr 
die  Nisthöhlen  massenhaft  anfallen;  um  die 
anderen  Arten  zu  vertreiben,  schonen  sie  weder 
Junge  noch  Eier,  so  dass  mau  endlich  ge- 
zwungen wird  die  Nisthöhlen  in  irgend  einen 
nahen  Wald  zu  verlegen.  In  den  Garten  ver- 
bleiben nur  die  Futterapparate.  Die  im  tiefen 
Walde  angebrachten  Nisthöhlen  besiedelt  der 
Sperling  bekanntermassen  nur  sehr  selten. 

32 


250 

Az  odvakból  való  eltávolítás  módjáról  a  besz- 
terczebányai  jelentés  ezt  mondja:  „Nappali 
megfigyelés  után  naplementekor  elzártuk  a 
röplyukat  s  a  fedelet  felemelve  kiszedtük  a 
fészket,  lehetőleg  az  öreg  madarakkal  együtt; 
15  öreget,  21  fiókát  és  30  tojást  semmisi- 
tettünk  meg  ily  módon." 

A  budapesti  tisztviselôtelepi  főgimnázium 
Ifjúsági  Madárvédö  Szövetsége,  mely  tanára, 
DR.  Gaâl  Istv.ín  vezetésével  mintaszerű  intéz- 
ményt létesített  a  Népligetben,  a  részint  háló- 


Beznglicli  der  Fernlialiung  von  Sperlingen 
besagt  der  Bericht  aus  Beszterczebánya  fol- 
gendes: ,Nach  Beobachtung  bei  Tage,  ver- 
schlossen wir  nach  Sonnenuntergang  die  Flug- 
löcher und  entfernten,  nach  Abhebung  des 
Deckels,  die  Nester,  möglichst  mit  den  Alten 
zusammen  ;  es  wurden  in  dieser  Weise  .15 
Alte,  21  Junge  und  30  Eier  vernichtet." 

Der  Vogelschufz-Juf/endverband  des  Ober- 
gymnasiums der  Budapester  Beamtenkolonie, 
der  untfr  Leitung  des  Professors  Dr.  Stefan 
Gaal  im  Népliget  (Volkswäldchen)  eine  niuster- 


2.  ábra.  Verébfogó  eserépodú.  —  Abb.  2.  Fangnest  für  Sperlinge. 


val,  részint  kézzel  kifogott  verebeket  a  leg- 
humánusabb módon,  benzin-  vagy  étergőzben 
végzi  ki. 

Kérésemre  ez  a  szövetség  a  virágcserépből 
készült  verébfogófészekkel  is  kísérletezett  ez- 
idén.  Ezt  a  Németországban  már  jól  bevált 
készüléket'  a  mellékelt  ábra  szemlélteti.  A 
nagyobbfajta,  peremén  16—17  cm-es  átmérőjű 
virágcserép  vízlevezető  nyílását  mintegy  5  cm- 
nyire  bővítjük  ütögetéssel  vagy  reszelővel  s 
a  cserepet  kemény  sodronyból  készült  fülénél 
fogva  a  házak  eresze  alá  vert  kampóra  akaszt- 
juk. A  népligeti  tapasztalat  szerint  különösen 
arra  kell  ügyelnünk,  hogy  a  cserép  teljesen 
hozzásimidjon  a  falhoz,  mert  ha  eláll  tőle, 
a  veréb  már  nem  megy  belé.  Ha  tehát  az 
akasztófül  sodronyát   nem    csupán    a   cserép 

'  K.  Haenel  :  Unsere  heimischen  Vögel  n.  ihr 
Schutz.  Würzburg  1913. 


hafte  Station  schuf,  tötet  die  teils  mit  dem 
Netz,  teils  mit  der  Hand  gefangenen  Sperlinge 
in  humanster  Weise  durch  Benzin  oder  Äther- 
dämpfe. 

Auf  meine  Bitte  hat  dieser  Verband  heuer 
auch  mit  aus  Blumentöpfen  hergestellten  Sper- 
lingfangnestern Versuche  angestellt.  Dieser 
Apparat'  hat  sich  in  Deutschland  gut  bewährt 
und  ist  auf  nebenstehender  Figur  ersichtlich. 

Das  Tropfioch  eines  grösseren  —  16— 17  cm 
breiten  —  Blumentopfes  wird  durch  Klopfen 
oder  mittels  einer  Feile  auf  ca.  5  cm  enveitert. 
Der  Topf  wird  dann  mittels  der  aus  hartem 
Draht  hergestellten  Öse  an  einem  unter  dem 
Hausdach  eingeschlagenem  Hacken  aufge- 
hängt. Laut  dem  in  Népliget  gemachten  Er- 
fahrungen muss  hauptsächlich  darauf  geachtet 
werden,  dass  der   Topf   sich    vollkommen  an 

'  K.  Haknel:  Unsere  heimischen  Vögel  und  ihr 
Schutz.  Würzburg  1913. 


251 


nyakú  köré  csavarjuk,  hanem  a  cserép  száján 
is  átvezetjük,  a  sodrony  számára  barázdát 
kell  reszelnünk  a  cserép  peremébe.  Ezeket 
a  csalogatófészkeket  csoportosan  helyezzük 
el  az  eresz  alatt,  lehetőleg  a  ház  délnek 
fordult  falán. 

A  kotlós  nőstények  gyérítése  lévén  a  föczél, 
az  elfogással  várnunk  kell,  mig  a  fészek- 
rakással járó  sürgölödés  megszűnt,  tehát  a 
kotlás  már  megkezdődött.  A  verebeket  vagy 
a  cserépre  borított  lepkefogóba  rebbentjük, 
vagy  a  létrán  csendben  felkúszva,  kézzel 
fogjuk  ki,  egyben  a  fészket  és  tojásokat  is 
eltávolítva.  Ezt  azonban  csakis  este  szabad 
végeznünk,  hogy  a  künn  lévő  verebek  tanúi 
ne  lehessenek  s  a  példán  okulva  végleg  el 
ne  riadjanak. 

A  népligeti  cserépodvak  közül  7-ben  volt 
fészek  és  5-ból  sikerült  a  kotló  házi  verebet 
kifogni. 


A  téli  etetökészülékektől  az  élelem  meg- 
választásával, valamint  riasztókkal,  gyanút  éb- 
resztő berendezésekkel  iparkodtak  a  verebeket 
távoltartani.  Az  eredmény  —  kivált  a  házi 
verébbel  szemben  —  egyelőre  csekély.  A  házi 
veréb  u.  i.  egyéb  híján  még  a  napraforgó- 
magra is  ráfanyalodik,  s  így  kénytelenek 
volnánk  csupán  tökmaggal  etetni,  tehát  egyedül 
a  czinegék  táplálására  szorítkozni.  A  riasz- 
tókkal is  inkább  csak  ott  érünk  czélt,  hol 
kevés  a  veréb,  tehát  nincs  nagyon  megszo- 
rulva s  ezért  nem  annyira  tolakodó.  így  pl. 
a  selmeczbányai  m.  kir.  erdőgondnokságnak 
sikerült  a  verebet  az  etetőre  akasztott  lószörrel 
távoltartani,  anélkül,  hogy  a  bizalmas  czinegék 
is  elriadtak  vobia. 


De  már  a  Rákosszentmihályon,  dk.  Fényes 
Dezső  által  az  etetőn  keresztbe  feszített  fonalak 
csak  pár  napra  riasztották  el  a  verebeket. 
Nem  maradt  más  hátra,  mint  az  etetőt  közvet- 


die  Mauer  anschmiege,  weil  der  Sperling  ihn 
nicht  annimt,  wenn  er  von  der  Mauer  absteht. 
Wenn  daher  der  Draht  der  Hängeöse  nicht 
nur  um  den  Hals  des  Topfes  gewickelt  wird, 
sondern  auch  über  die  Mündung  hineingeführt 
wird,  so  muss  für  den  Draht  eine  Furche  in 
den  Rand  des  Topfes  gefeilt  werden.  Diese 
Locknester  werden  unter  dem  Dache  gruppen- 
weise angebracht,  möglichst  an  der  gegen 
Süden  gerichteten  Mauer.  Da  die  Verringerung 
der  brütenden  Weibchen  der  Hauptzweck  ist, 
muss  man  mit  dem  Einfangen  abwarten,  bis 
das  mit  dem  Nestbau  verbundene  Hin-  und 
Herflattern  aufgehört  hat,  bis  also  das  Brüten 
schon  begonnen  hat.  Die  Sperlinge  werden 
nun  in  ein  über  den  Topf  gestülptes  Schmet- 
terlingsnetz hineingescheucht  oder  man  klettert 
vorsichtig  auf  einen  Leiter  zum  Nest  empor 
und  fängt  sie  mit  der  Hand  ;  zu  gleicher  Zeit 
werden  auch  die  Nester  und  Eier  entfernt. 
Dies  kann  aber  nur  des  Abends  vorgenommeii 
werden,  damit  die  draussen  befindlichen  Sper- 
linge nicht  Zeugen  des  Vorganges  seien  und 
durch  das  Beispiel  belehrt  nicht  endgültig 
vergrämt  werden.  Unter  den  Népligeter  Nist- 
töpfen waren  in  7  Nester  und  aus  5  gelang  es 
den  brütenden  Haussperling  herauszufangen. 

Von  den  Futterapparaten  trachteten  wir  die 
Sperlinge  durch  geeignete  Auswahl  desFutters, 
durch  Scheuchen,  verdachterregende  Einrich- 
tungen fernzuhalten.  Das  Ergebnis  war  — 
besonders  was  den  Haussperling  anbelangt 
—  vorderhand  ein  geringes.  Der  Haussperling 
frisst  nämlich  in  Ermangelung  eines  Besseren 
selbst  die  Sonnenblumenkerne  und  so  wäre 
man  gezwungen  ausschliesslich  Kürbiskerne 
zu  verfüttern,  d.  h.  sich  ausschliesslich  auf 
die  Ernährung  der  Meisen  zu  beschränken. 
Mit  den  Scheuchen  wird  auch  uur  dort  etwas 
erreicht,  wo  wenig  Sperlinge  sind,  wo  sie 
also  nicht  grosse  Not  leiden  und  darum  auch 
nicht  so  zudringlich  sind.  So  gelang  es  z.  B. 
der  Sehneczbányaer  k.  u.  Forstverwaltung  durch 
an  den  Futterapparat  aufgehängte  Pferdehaare 
die  Sperlinge  fernzuhalten,  ohne  dass  dadurch 
die  vertraulichen  Meisen  vergrämt  worden 
wären. 

Die  von  Herrn  Dr.  Desideriüs  Fényes  in 
Rákosszentmihály  auf  dem  Futterapparate 
kreuzweise  ausgespannten  Fäden  hielten  die 
Sperlinge  aber  nur  einige  Tage  ab.  Es  blieb 
also   nichts    anderes    übrig    als    den    Futter- 

32' 


252 


lenül  a  lakószoba  ablakához  állítani.  Ide  már 
csak  elvétve  merészkedik  a  veréb. 

Az  emiitett  nehézségeket  tehát  máig  csak 
két  eszközzel  lehet  biztosan  elhárítani.  Egyik 
a  kendermagra  berendezett,  Bmna-féle  Parus- 
etető,  melynek  kettős  rácsozatán  a  verébcsőr 
nem  fér  keresztül.  A  másik  a  fonálon  függő, 
ingó  etetőcsésze  vagy  doboz,  melynek  töké- 
letesítése folyamatban  van.  Minthogy  ezeket 
a  készülékeket  csakis  a  czinegék  használ- 
hatják, egyidejűleg  egy  másik,  nyitottabb 
etetőt  is  alkalmazzunk  a  rigók,  pintyfélék  és 
sármányok  megmentésére.  Ha  e  két  etető 
kellő  távolságban  van,  a  czinegék  is  háborí- 
tatlanul élhetnek  s  a  többi  éhező  madártól 
sem  vontuk  meg  pártfogásunkat. 


Az  erdős  hegyvidéken,  kivált  az  erdei  lakások 
körül,  hol  a  verebek  kis  számban  élnek  csak, 
kíméletben  részesíthetők,  mert  csak  hasznos 
tulajdonságaik  érvényesülnek.  Más  madarak 
megtelepülését  nem  akadályozzák  és  mint 
szorgalmas  rovarpusztítók  —  kivált  a  mezei 
verebek  —  alkalmilag  jelentékeny  hasznot  is 
hajtanak. 

így  van  ez  a  többi  közt  a  luczatői  erdő- 
gondnokságban is,  honnan  Szabó  József  erdő- 
tanácsos ezt  írja:  „A  verebeket  nem  irtottam, 
mert  tapasztaltam,  hogy  nagymennyiségíi  csere- 
bogarat pusztítottak.  A  hetekig  húzódó  csere- 
bogárrajzás ideje  alatt  csaknem  kizárólag  ezen 
éltek." 


Az  odiikezelés  és  alkalmazás  tapasztalatai. 

Az  oduszerkezet  tökéletesítésére  irányuló 
állandó  törekvések  ezidén  főképen  a  fedél- 
hiztosítás  terén  mozogtak.  Mint  már  tavaly 
említem,  a  szükségképen  könnyen  járó  fede- 
lek egy  része  az  egyenlőtlen  zsugorodás 
folytán  nagyon  is  meglazul  s  így  viharban 
könnyen  lebillen.  E  veszélynek  elhárítását 
munkatársaink  az  alábbi,  (3.)  ábrán  jelzett 
módon  kísérelték  meg. 


apparat  unmittelbar  am  Fenster  des  Wohn- 
zimmers aufzustellen  ;  hieher  erkühnten  sich 
die  Sperlinge  nur  in  vereinzelten  Fällen. 

Die  erwähnten  Schwierigkeiten  können  also 
bislang  nur  durch  zwei  Mittel  bekämpft  werden. 
Das  eine  ist  der  auf  Hanfsamen  eingerichtete 
BRUHNSche  „Pa>-u.s"  Futter  apparat,  durch  des- 
sen doppeltes  Gitter  der  Sperlingschnabel 
nicht  durch  kann.  Das  andere  ist  die  an  einem 
Faden  aufgehängte  schwankende  Futterschale 
oder  Kiste,  deren  Vervollkommung  im  Zuge 
ist.  Da  diese  Apparate  nur  von  Meisen  benützt 
werden  können,  so  verw'enden  wir  gleichzeitig 
einen  offenen  Futterapparat  zur  Rettung  von 
Amseln,  Finken  und  Aiiimerii.  Wenn  diese 
zwei  Apparate  in  gehöriger  Entfernung  von 
einander  sind,  so  können  die  Meisen  unge- 
stört leben  und  auch  den  anderen  hungernden 
Vögeln  wird  unsere  Fürsorge  nicht  entzogen. 

In  gebirgigen  Gegenden,  besonders  in  der 
Nähe  der  Försterwohnungen,  wo  die  Sperlinge 
nur  in  geringer  Zahl  leben,  können  sie  ge- 
schont werden,  weil  sie  liier  nur  ihre  nütz- 
lichen Eigenschaften  hervorkehren.  Die  Besie- 
delung  durch  andere  Vögel  verhindern  sie 
hier  nicht  und  als  eifrige  Insektenvertilger 
bringen  besonders  die  Feldsperlinge  gelegent- 
lich bedeutende  Nutzen.  So  ist  es  unter 
anderem  in  der  Luczatöer  Forstverwaltung, 
von  wo  uns  Herr  Forstrat  Josef  Szabó  folgendes 
schreibt:  „Die  Sperlinge  vertilgte  ich  nicht, 
weil  ich  die  Erfahrung  machte,  dass  sie  eine 
grosse  Menge  Maikäfern  vernichteten  und 
während  des  wochenlangdauernden  Schwär- 
mens  sich  fast  ausschliesslich  von  diesen 
nährten." 


Erfahrungen  bei  der  Behandlung  und  An- 
bringung von  Nisthöhlen. 

Die  auf  die  Vervollkommung  der  Höhlen- 
konstruktion gerichteten  beständigen  Bestre- 
bungen bewegten  sich  heuer  hauptsächlich 
um  die  Sicherung  des  Deckels.  Wie  ich  schon 
im  vergangenen  Jahre  erwähnte,  lockert  sich 
ein  Teil  der  notwendiger  Weise  leicht  sitzen- 
den Deckel  in  Folge  von  ungleichmässiger 
Schrumpfung,  so  dass  sie  vom  Sturm  leicht 
weggeblasen  werden  können.  Um  dieser  Ge- 
fahr vorzubeugen,  haben  unsere  Mitarbeiter 
folgende  Ausführungsformen  versucht  :  Siehe 
Abbildung  3. 


253 


Bár  a  czélnak  niinclpsryik  iiietrfelel  mégis 
az  1.  és  3.  számút  tartom  legjobbnak.  Utóbbi 
természetesen  csak  a  szindeszkából  készült, 
tehát  lapos  fedélre  alkalmazható.  A  2.  számú- 
nak az  a  hátránya,  hogy  a  csavarmenetek 
hamar  berozsdásodnak  s  a  forgást  nehezítik. 
A  4.  számú  pedig  kissé  kényelmetlen. 


A  feltűnően  kedvelt  vagy  került  fészek- 
odvak  környezetének  tanulmányozása  egyre 
több  oldalról  bizonyítja,  mennyire  kell  ügyel- 
nünk arra,  hogy  közvetlenül  a  röplytik  előtt 
ne  legyenek  a  szabad  ki-  s  bejárást  gátló  lom- 
bok. Tapasztaljuk  ugyanis,  hogy  különösen  a 


Obwohl  alle  diese  Formen  ihrem  Zweck 
entsprechen,  halte  ich  dennoch  1.  und  8.  für 
die  zweckmässigsten.  Die  letztere  Sicherung 
kann  natürlich  nur  bei  den  ganz  flachen, 
nicht  aber  bei  den  aus  Randl)rcttern  verfer- 
tigten, gewölbten  Deckeln  in  Anwendung 
kommen.  Die  Sicherung  2  hat  den  Nachteil, 
dass  die  Schraubengänge  bald  rosten  und 
das  Drehen  erschweren.  4.  ist  ein  wenig  un- 
bequem. 

Das  Studium  der  Umgebung  der  besonders 
bevorzugten  oder  imbeliebten  Nisthöhlen  be- 
weist von  immer  mehr  Seiten,  wiesehr  dar- 
auf zu  achten  ist,  dass  sich  unmittel- 
bar vor  dem  Flugloch  kein  den  Ein-  und 
Ausgang    hinderndes  Laub  befinde.    Man  be- 


IL 


1.  2. 

3.  ábra.  A  leemelhető  fedél  biztosítása.  1.  sz.  Elö- 
fúrt  nyílásba  lazán  betolt  szeg',  melyet  kampójánál 
fogva  puszta  kézzel  könnyen  kihúzhatunk.  2.  sz. 
Fülescsavar,  melyet  szükség  esetén  egyszerűen  oldalra 
fordítunk.  3.  sz.  Fél  tégla.  4.  sz.  Rozsdamentes  sod- 
rony, melyet  szükség  esetén  az  egyik  szegről  le- 
kapcsolunk. 


o 


3.  4. 

Fig.  3.  Sicherung  des  Deckels.  1.  Ein  in  eine  vor- 
gebohrte Öffnung  lose  eingeschobener  Nagel,  welcher 
an  seinem  Kopfe  ergriffen,  leicht  herausgezogen  wer- 
den kann.  2.  Riegelschraube,  welche  nötigenfalls 
einfach  seitwärts  gedreht  wird.  3.  Halber  Ziegelstein. 
4.  Rostfreier  Draht,  welcher  nötigenfalls  vom  Nagel 
abgelöst  wird. 


czinege  még  a  teljesen  szabadon  álló,  karóra 
helyezett  odúba  is  szívesebben  települ,  mint 
olyanba,  a  melynek  röplyukát  lombok  takar- 
ják, elfogva  előle  a  napfényt  s  megkönnyítve 
az  ellenséges  állatok  behatolását.  A  legalább 
is  V-.  méteres  szabad  előteret  tehát  szükség 
esetén  a  feltörekvő  galyak  visszametszésével 
is  fenn  kell  tartanunk. 


Elég,  h^  ID  SzEôTs  Béla  ta  várnai  észlele- 
teire hivatkozom.  Már  az  1912-iki  Aquila 
388.  lapján  tárgyaltam  azt  a  feltűnő  körül- 
ményt, hogy  a  tavarnai  fészekodvakban  oly 
kevés  a  czinege.  A  számos  természetes  faodu 
jelenlétét  nem  tarthattam  e  tünet  okának, 
mert  tudjuk,  mennyivel  szívesebben  települ 
a  czinege  a  tiszta  és  száraz    müoduba,    mint 


merkte  nämlich,  dass  besonders  die  Meise 
lieber  selbst  ein  ganz  frei,  auf  einem  Pfahle 
angebrachte  Nisthöhle  annimmt,  als  eine, 
deren  Flugloch  von  Laub  bedeckt  ist,  wo 
also  der  Sonnenschein  nicht  hingelangen 
kann  und  das  Eindringen  von  feindlichen 
Tieren  erleichtert  wird.  Der  freie  Vorraum 
soll  wenigstens  Va  Meter  betragen  und  die 
etwa  aufstrebenden  Zweige  werden  durch 
Zurückschneiden  aufgehalten. 

Es  genügt,  wenn  ich  mich  auf  die  Erfah- 
rungen des  Herrn  Béla  v.  Szeöts  sen.  in  Ta- 
varna  berufe.  Bereits  in  der  „Aquila"  Jahr- 
gang 1912,  S.  388  verwies  ich  auf  die  auf- 
fallende Tatsache,  dass  in  den  Tavarnaer 
Nisthöhlen  so  wenig  Meisen  sind.  Die  zahl- 
reich vorhandenen  natürlichen  Baumhöhlen 
konnte  ich  nicht  als  Ursache  dieser  Erschei- 


254 


a  többnyire  férges  és  nyirkos  faiiregekbe. 
S  csakugyan,  más  volt  az  ok  :  a  fészekodvak 
túlságosan  bi'árnyékolt  sürüséghen  voltak. 
Mihelyt  a  ritkásokba  kerültek  át,  a  madarak 
valamennyit  elfoglalták. 


A  ruszkabányai  erdögondnokságban  viszont 
a  túlságos,  4  m-en  felüü  magasság  volt  a 
kezdetbeni  sikertelenség  fka.  Az  odvak  csak 
azóta  népesültek  be,  mióta  alacsonyabbra 
—  1  m  magasságba  —  vaunak  helyezve. 

Egyes  madárfajoknak  bizonyos  oduminták- 
hoz  való  feltűnő  ragaszkodására  hr.  Filbergee 
Gyula  miavai  kísérletei  szolgáltatnak  érdekes 


nung  betrachten,  weil  es  bekannt  ist,  um 
wieviel  lieber  die  Meise  die  reinen,  trockenen 
künstlicheu  Höhlen  besiedelt,  als  die  meist 
durch  Ungeziefer  verunreinigten,  feuchten 
Baumhöhlen.  Und  in  der  Tat  war  die  Ur- 
sache eine  andere  :  die  Nisthöhlen  befanden 
sich  m  einem  zu  schattigen  Dickichte.  Sobald 
dieselben  in  Lichtungen  versetzt  wurden, 
besiedelten  die   Vögel  alle. 

In  der  Ruszkabányaer  Forstverwaltung 
war  hingegen  die  übermässige,  mehr  als  4  m 
betragende  Höhe  die  Ursache  des  anfäng- 
lichen Misserfolges.  Die  Höhlen  bevölkerton 
sich  erst,  seitdem  sie  niedriger,  in  1  m  Höhe 
aufgehängt  wurden. 

Bezüglich  der  auffallenden  Bevorzugung 
gewisser  Höhlenmodelle  durcli  einzelne  Vo- 
gelarten liefern    uns    die    Miavaer    Versuche 


V 


4.  ábra.  A  miavai  deszkaodú. 


Abb.  4.  Bretthöhle  von  Miava. 


példát.  A  községben  42  BERLEPscH-rendszerű 
fészekoduval  egyidejűleg  20,  házilag  készült 
desêkaodiit  is  helyezett  el.  S  míg  az  előb- 
biekben 24  pár  czinege  és  5  pár  nyaktekercs 
fészkelt,  a  20  deszkandiiha  20  pár  kerti 
rozsdafarkú  (Ruticilla  phoenicura  L.)  települt! 
A  zöld  olajfestékkel  bevont  odu  egyszerű 
szerkezetét  a  mellékelt  (4.)  ábra  magyarázza. 


Az  odvak  egyrészének  bejárója  nem  ilyen 
tágas  négyszög,  hanem  8  cm  átmérőjű  fél- 
köralakií  nyílás.  Ezeket  is  csupa  rozsdafarkú 
foglalta  el. 

E  madárnak  a  deszkaodvakhoz  való  vonzó- 
dására már  eddig  is  volt  példa.  Borbély  Lajob 
budakeszi-úti  parkjából  már  két,  régebbi 
időkből  származó  deszkaodu  is  került  inté- 
zetünk gyűjteményébe.  Mindkettő  szivardoboz- 


des  Herrn  Dr.  Jdmus  Filberqer  interessante 
Beispiele.  In  der  Gemeinde  liess  er  gleich- 
zeichzeitig  mit  42  BERLEPscHen  Nisthöhlen  20 
häuslich  verfertigte  Bretthöhlen  aufstellen. 
Und  während  in  den  ersteren  24  Paar  Mei- 
sen und  5  Paar  Wendehälse  nisteten,  waren 
die  20  Bretthöhlen  von  20  Paar  Gartenrot- 
schwänzen (Ruticilla  phoenicura  L.)  besetzt! 
Die  Konstruktion  der  mit  grüner  Ölfarbe  ge- 
strichenen, einfachen  Höhlen  ist  auf  neben- 
stehender Zeichnung  ersichtlich. 

Bei  einem  Teil  dieser  Höhlen  ist  die  Öffnung 
nicht  viereckig,  sondern  halbkreisförmig,  mit 
einem  Durchmesser  von  8  cm.  Alle  diese 
wurden  auch  von  Gartenrotschwänzen  besetzt. 

Von  der  Vorliebe  dieses  Vogels  für  Brett- 
höhlen sind  auch  bisher  schon  Beispiele 
bekannt.  Aus  dem  Parke  des  Herrn  Lud- 
wig V.  Borbély  erhielt  die  Sammlung  unse- 
res   Instituts    zwei    noch    aus    früherer    Zeit 


255 


bòi  készült  s  úgy  került  hozzánk,  hogy  a 
met;hasadt  tVdélen  beömlő  esővíztől  niindkét 
fészekalj  elpusztult.  Ez  és  több  hasonló  példa 
arra  int,  hogy  a  deszkaodvakat  kátrányos 
fedéllemezsel  vonjuk  he,  mert  a  veteniedésnek 
s  az  oly  végzetes  követkcztiiényű  hasadozás- 
nak  csakis  ezzel  vehetjük  elejét. 

A  mennyiben  tehát  a  miavai  deszkaodu 
feltűnő  keresettsége  nem  csupán  helyi  tünet, 
országszerte  való  alkalmazását  a  fentemlített 
feltételhez  kötném.  A  kátrányos  fedéllemez 
különben  a  hengeres  müodvak  kijavítására, 
valamint  kéregpótlásra  is  kiválóan  alkalmas 
s  az  odvak  tartósságát  rendkívül  fokozza. 


A  való.«ággal  univerzális  eszköznek  bizo- 
nyult B  oduminta  lakóinak  száma  ismét  sza- 
porodott egy  fajjal.  Fulua  Károly  tamásdi 
tanító  tudatja  azt  a  meglepő  esetet,  hogy 
nála  két,  fűzfára  szegezett  B-oduhan  barázda- 
billegető (Motaciila  alba  L.)  fészkelt  s  nevelte 
fel  fiait.  Nyilván  egyedül  az  odúba  vágott 
kapaszkodó  barázdáknak  tulajdonítható,  hogy 
ily  mély  üreget  is  birtokába  vehetett  e  ma- 
dár, melynek  lábai  kúszásra  oly  kevéssé 
alkalmasak. 


Káros  állatok  viselkedése  és  irtása. 


A  uyilt- vagy  zárthelyi  fészkek,  valamint  a 
téli  etetők  környékén  észlelt  kártevők  sorá- 
ban kisebb  emlősök-ragadozók  és  rágcsálók 
vannak  többségben.  A  szárnyas  ragadozók 
közül  csak  két  faj  volt  észlelhető  :  a  karvaly 
és  a  szajkó. 

Előbbi  Tavarnán  jelent  meg  az  etetőn  s 
került  többször  lövésre.  A  szajkó  pedig 
Vaczokon  adta  vakmerő  fészekrabló  voltának 
újabb  példáját.  Az  ottani  m.  kir.  erdőgondnok 
irodája  ablakából  figyelte  meg,  a  mint  a 
közeli  aimafán  lévő  tengeliczfészekből  sorra 
nyeldeste  a  tojásokat. 

Míg  azonban  a  szajkó  inkább  csak  a  nyilt 
fészkek  veszedelme,  addig  a  peUk  (kivált  a 
Myoxus  glis  L.  és  M.  nitedula  Páll.)  jelenléte 


stammende  Rreftliöhlcn.  Beide  sind  aus 
Zigarrenkisten  hergestellt  ;  die  Brüten  gingen 
aber  infolge  des  durch  den  geborsteneu 
Deckel  eindringenden  Wassers  zugrunde. 
Dieses  und  nndere  Beispiele  ermahnen  uns, 
die  BretUtöhlen  mit  Teerpappe  zu  überziehen, 
weil  der  Verwerfung  und  deren  fataleu  Fol- 
gen nur  so  vorgebeugt  werden  kann. 

Wenn  also  die  auffallende  Bevorzugung 
der  Miavaer  Bretthöhle  nicht  eine  lokale  Er- 
scheinung ist,  so  möchte  ich  deren  allge- 
meine Verwendung  nur  unter  der  vorher 
erwähnten  Bedingung  vor.schlagen.  Die  Teer- 
pappe eignet  sich  übrigens  besonders  sowohl 
zur  Ausbesserung  von  Nisthöhlen,  als  auch 
zum  Ersatz  der  Rinde  und  erhöht  die  Halt- 
barkeit der  Nisthöhlen  bedeutend. 

Die  Anzahl  der  Bewohner  des  BHöhlen- 
niodells,  das  sich  in  der  Wirklichkeit  als 
Universalvorrichtung  bewährte,  hat  schon 
wieder  um  eine  Art  zugenommen.  Herr  Karl 
Fulda,  Lehrer  in  Tamásd,  berichtet  über  den 
überraschenden  Fall,  dass  in  auf  Weiden  auf- 
genagelten B-Nisthöhlen  2  Bachstelzenpaare 
(Motaciila  alba  L.)  genistet  und  ihre  Jungen 
aufgezogen  haben.  Oifenbar  wurde  es  dem 
Vogel  nur  durch  die  eingeschnittenen  Klet- 
terrillen  möglich,  eine  so  tiefe  Höhle  anzu- 
nehmen, da  seine  i'üsse  sich  zum  Klettern 
so  wenig  eignen. 


Verhalten  schädlicher  Tiere  und  deren 
Vernichtung. 

Unter  den  kleinen  Säugetieren,  welche  die 
im  Freien  oder  im  geschlossenen  Räume  be- 
findlichen Nester  und  Futterplätze  gefährden, 
bilden  Raubtiere  und  Nager  die  Mehrheit. 
Unter  den  RiUibvögeln  wurden  nur  Sperber  und 
Häher  beobachtet. 

Der  erstere  zeigte  sich  in  Tavarna  an  den 
Futterplätzen  und  kam  mehrfach  zum  Schusse. 
Der  Häher  lieferte  in  Vaczok  neue  Be- 
weise seiner  frechen  Nesträubereien  Der 
königl.  Forstverwalter  beobachtete  aus  dem 
Fenster  seiner  Amtsstube,  wie  er  auf  einem 
nahen  Apfelbaume  die  Eier  eines  Distelfink- 
nestes der  Reihe  nach  verschlang. 

Während  aber  der  Häher  hauptsächlicli 
nur  die  freien  Nester  gefährdet,  sind  die 
Siebenschläfer    (besonders   Myoxus   giis    und 


256 


nemcsak  a  szabadon  lévő,  hanem  az  odvak 
mélyére  rejtett  fészkekre  is  végzetes.  A  mily 
mesterei  a  tojás  kiivásának,  oly  kevéssé  kí- 
mélik a  madárfiókákat.  A  Borbély- parkban, 
hol  különben  a  menyét  is  sok  odút  fosztott 
ki,  a  nagy  szürke  pele  többek  szeme  láttára 
rabolta  el  a  kerti  rozsdafarkú  fiókáját  s  szaladt 
fel  vele  a  fára.  Déván  7,  Szászvároson  12, 
Algyógyon  15  fészekoduban  tanyázott  a  pele. 
Jelenléte  egygyel  több  ok  arra,  hogy  a  fészek- 
odvakat  a  tavasz  és  nyár  folyamán  is  több- 
ször revideáljuk.  A  pelét  ilyenkor  a  röplyuk 
elé  tartott  lepkehálóba  ugrathatjuk  oly  módon, 
hogy  a  fedelet  kissé  megemelve,  vékony 
veszszővel  vagy  sodronynyal  hatolunk  az 
odúba.  Hasonló  védekezésre  késztet  az  erdei 
egér  is  (Mus  sylvaticus  L.),  ez  a  szintén  köz- 
ismert fészekrabló,  mely  csupán  Algyógyon 
is  12  odúban  mutatkozott. 


A  kártevők  sorában  mégis  az  utolsónak 
emiitett  házi  macskát  illeti  tulajdonképen  az 
első  hely.  Lágler  Gyula  visegrádi  erdőtanácsos 
bizonyára  sokaknak  nézetét  tolmácsolja  e 
soraival  :  „Addig,  a  mig  a  házimacskakérdés 
országosan  meg  nem  oldatik,  a  madárvédelem 
egyéb  intézkedései  illuzóriusak". 

Az  etető  körül  ólálkodtak  Csontoson,  Ruszka- 
bányán  és  Tavarnán;  utóbbi  helyt  a  „ducz- 
etetö"  asztalára  ülve  leste  a  macska  a  be- 
röppenő  madarakat  —  miként  évekkel  ezelőtt 
Királyhalmán  a  karvaly,  mely  az  etetőkunyhó 
asztalán  ülve  fogott  el  czinegét  és   csuszkát. 

Tavasszal  a  fészekodvakat  fosztotta  ki  a 
macska  Csontoson  és  Visegrádon.  Nyitráról 
végül  ezt  írja  SándorhAzy  Lajos  :  „Rendkívül 
megnehezíti  a  madárvédelmet  az  elvadult 
macskák  nagy  száma.  A  nyaralók  lakói  —  a 
hegyközségi  szabályrendelet  tilalma  daczára 
is  —  magukkal  viszik  nyáron  a  macskákat 
is  s  ezek  őszszel  a  beköltözés  után  künn 
maradnak.  A  hegycsőszök  fegyverrel  és  rész- 
ben csapdákkal  irtják  ezeket." 

A  madárvédelemnek  a  macskatartással  való 
összeegyeztetése  kétségtelenül  a  legnehezebb 


M.  nitedula  Páll.)  nicht  nur  den  freien  Nestern, 
sondern  auch  den  in  die  Tiefe  der  Höhlen 
verborgenen  Gelegen  fatal.  So  sehr  sie 
Meister  im  Austrinken  der  Eier  sind,  ebenso 
wenig  schonen  sie  die  Jungen.  Im  liorbély- 
Parke,  wo  übrigens  auch  das  Wiesel  unter 
den  Nestern  hauste,  raubte  der  grosse  graue 
Siebenschläfer  vor  den  Augen  mehrerer  Per- 
sonen ein  Junges  des  Gartenrotschwanzes 
und  kletterte  damit  auf  den  Baum.  In  Déva 
hauste  der  Siebenschläfer  in  sieben  Nestern, 
in  Szászváros  in  12,  in  Algyógy  in  15.  Seine 
Gegenwart  ist  ein  weiterer  Grund  zum  mehr- 
maligen Revidieren  der  Nisthöhlen  nicht  nur 
im  Frühling,  sondern  auch  im  Laufe  des 
Sommers.  Der  Siebenschläfer  wird  hiebei  in 
ein  vor  die  Flugöflnung  gehaltenes  Schmet- 
terlingsnetz gescheucht,  indem  der  Deckel 
etwas  gehoben  wird,  so  da  ss  man  mit  einem 
dünnen  Stäbchen  oder  Draht  hineinfahren 
kann.  Gleiche  Abwehr  muss  der  Waldmaus 
(Mus  sylvaticus  L.)  gegenüber  angewendet 
werden,  die  auch  ein  allgemein  bekannter 
Nesträuber  ist  und  sich  in  Algyógy  in  12 
Höhlen  zeigte. 

Unter  den  Schädlingen  nimmt  dennoch  die 
an  letzter  Stelle  erwähnte  Hauskatze  den 
ersten  Rang  ein.  Herr  Julius  Lágler,  Forst- 
rat in  Visegrád,  verdolmetscht  gewiss  die 
Ansiciit  vieler,  wenn  er  sagt:  „Solange  die 
Hauskatzenfrage  nicht  im  ganzen  Lande  ge- 
löst wird,  sind  die  übrigen  Vogelschutzmass- 
nahmen  illusorisch." 

In  Csontos,  Ruszkabánya  und  Tavarna 
streiften  sie  nur  um  die  Futterplätze  herum  ; 
am  letzteren  Orte  lauerten  sie  am  Futtertisch- 
chen sitzend,  auf  die  zuflatternden  Vögel,  — 
so  wie  vor  zwei  Jahren  in  Királyhalma  der 
Sperber,  der,  am  Tische  des  Futterhauses 
sitzend,  Meisen  und  Kleiber  fing. 

In  Csontos  und  Visegrád  beraubten  die 
Katzen  die  Nester  im  Frühling.  Von  Nyitra 
schreibt  endlich  Herr  Ludwig  SAndorhAzy  : 

„Der  Vogelschutz  wird  durch  die  grosse 
Anzahl  der  verwüderten  Katzen  ungemein 
erschwert.  Die  Sommerparteien  nehmen  trotz 
desgemeindestatutlichen  Verbotes  ihre  Katzen 
mit  und  diese  bleiben  im  Herbst  nach  der 
Heimkehr  zurück.  Die  Flurwächter  vernichten 
sie  mit  Schusswafl'en  und  Fallen." 

Es  ist  unzweifelhaft  sehr  schwer,  den  Vo- 
gelschutz   mit    der   Katzenfrage    in  Einklang 


257 


feladatok  egyike.  A  inacskaadó  behozatala  a 
foganatosítás  leküzdhetetlen  nehézségei  foly-  ■ 
tán  már  eleve  is  czéltalannak  tekinthető. 
Hasonlóképen  nagy  nehézségekbe  ütközik 
aunak  a  tervnek  a  megvalósítása  is,  melyet 
DR.  Floericke  Kürt  vetett  fel  s  melyhez 
DR.  Biedermas.n-Imhof  Richárd  észleletei'  nyúj- 
tanak biztatást.  Ez  a  terv  a  madarat  nem 
bántó  macska  fajták  rendszeres  kitenyésztése 
és  nevelése  volna  azon  az  alapon,  a  melyen 
a  tulajdonságaikban  annyira  eltérő  kutya- 
fajták létrehozása  sikerült. 

Egyelőre  s  bizonyára  még  sok  ideig  a 
lokális  védekezéssel  kell  beérnünk,  ú.  m.  :  a 
saját  macskáinknak  a  fészkelés  idejére  való 
elzárásával  ;  a  lövéssel  és  a  csapdák  alkal- 
mazásával. A  csapdákat  Németországban  a 
Valeriana-theàvaì  csalizzák,  a  melynek  illata 
ellenállhatlanul  vonzza  a  macskát.  Ám  éppen 
ezért  csak  a  lakásoktól  távol,  remizekben, 
erdőkben  tanácsos  alkalmazni.  Házak  közelé- 
ben annál  kevésbbé,  mert,  mint  Haenel  K. 
kiváló  művében  -  igen  találóan  jegyzi  meg, 
ezzel  az  egész  környék  macskáját  kertünkbe 
csalhatjuk.  Ezzel  pedig  madaraink  veszedel- 
mét csak  fokozzuk. 


A  védőeszközök  közt  újabban  a  riasztó 
szimat  is  szóba  került.  Az  úgynevezett 
„franczia-olaj"  {Oleum  animale  foetìdum)  sza- 
gától ugyanis  állítólag  annyira  irtózik  "a 
macska,  hogy  az  ily  helyet  messzire  kerüli. 
E  szimatot  tehát  leginkább  az  alacsonyan 
.vagy  éppen  a  földön  lévő  fészkek  megóvá- 
sára lehetne  felhasználni  oly  módon,  hogy 
az  olajat  fakószinü,  a  madarat  el  nem  riasztó 
xongydarabokra  öntjük  s  ezeket  a  fészek 
köré  fektetjük  vagy  alája  aggatjuk. 


'  Schweizerische  „Diana"  1913,  Nr.  7,  8. 
*  Unsere  heimischen  Vögel  und  ihr  Schutz.  Würz- 
biirs,  1913. 


ZU  bringen.  Die  Einführung  einer  Katzen- 
steuer niuss  wegen  unüberwiiuilicher  Schwie- 
rigkeiten von  vornherein  als  zwecklos  be- 
trachtet werden.  Auf  ähnliche  Schwierigkeiten 
stosst  auch  die  Verwirklichung  des  Planes, 
welchen  Dr.  Kurt  Floerkke  aufgeworfen  hat, 
und  der  durch  die  Beobachtungen  des  ür. 
Richard  Biedrrmínn-Imhof'  Vertrauen  erweckt. 
Dieser  beruht  auf  der  Grundlage  der  systema- 
tischen Züchtung  und  Erziehung  von  Katze- 
rassen, welche  Vögel  nicht  angehen,  sowie  es 
gelang  in  ihren  Eigenschaften  so  weit  aus- 
einandergehende Hunderassen  zu  züchten. 

Vorderhand  und  wahrscheinlich  noch  lange 
Zeit  müssen  wir  uns  mit  dem  lokalen  Schutze 
begnügen  und  zwar  :  durch  Einschliessen  un- 
serer Katzen  während  der  Brutzeit,  durch 
Abschiessen  und  Verwendung  von  Fallen.  In 
Deutschland  werden  die  Fallen  mit  Baldrian- 
thee  angeködert,  dessen  Duft  die  Katzen  un- 
wiederstehlich  anzieht.  Eben  darum  ist  es 
ratsam  diesen  Köder  nur  weit  von  den  Woh- 
nungen weg,  in  Remisen  und  Wäldern  anzu- 
wenden. In  der  Nähe  der  Hänser  umsoweniger, 
weil  dadurch,  wie  Herr  K.  Haenel  in  seinem 
ausgezeichneten  Werke^  trefiFend  bemerkt,  die 
Katzen  der  ganzen  Gegend  in  den  Garten 
gelockt  werden  würden.  Dadurch  würde  die 
Gefährdung  unserer  Vögel  nur  noch  gestei- 
gert werden. 

Unter  den  Abwehrmitteln  wurde  neuerdings 
auch  die  vergrämende  Witterung  zur  Sprache 
gebracht.  Die  Katze  scheut  nämlich  den 
Geruch  des  sogenannten  „Franzosenöl"  (Oleum 
animale  foetidum),  u  zw.  so  sehr,  dass  sie 
einer  solchen  Stelle  weit  aus  dem  Wege 
geht.  Diese  Witterung  konnte  also  hauptsäch- 
ich  zum  Schutze  der  niedrig  oder  sogar 
am  Boden  befindlichen  Nestern  benützt  wer- 
den, u.  z.  indem  mit  dem  Öl  getunkte  fahle 
Lappen,  die  also  die  Vögel  nicht  verscheuchen, 
um  das  Nest  herum  verstreut  oder  unter 
demselben  aufgehängt  werden. 


•  Schweizerische  „Diana,"  1913.  N.  7,  8. 
'  Unsere  hi'iiiiisi-heii    Vü<iel  u.    ihr    Schutz.    Wiirz- 
buriî  1913. 


Aquila  XXI. 


258 


A  madárvédelPin  erkölcsi  ps  anyaçi  haszna. 

Azoknak  a  lelkesliangú  leveleknek  sorából, 
a  melyekben  intézetünknek  a  vidéken  buz- 
gólkodó hívei  számolnak  be  a  madárvédelem 
terén  elért  eredményről,  czidén  Vhhzprémy 
Zoltán,  nyugalmazott  főispán  soraiból  közlök 
szemelvényeket.  A  mi  örvendetesét  olvashatunk 
belőlük,  az  nem  is  annyira  a  kétségtelen  anyagi 
siker,  mint  inkább  a  néplélek  nemesítésében 
nyilvánuló  hatás. 

„Négy  évvel  ezelőtt  a  híres  „debreczeni 
nagyerdő"  alatti  parkos  kertembe  költöztem 
ki.  Mindjárt  az  első  télen  gyönyörködve  lát- 
tam az  erdőségből  lakóhelyünk  környékére 
látogató  madaraknak  százait,  melyek  először 
a  konyhahuUadekokra,  majd  a  kiszórt  ken- 
dermag-,   napraforgó-    és    tökmagra    gyűltek. 


A  második  télen  már  egy  nagy  fedeles, 
két  kisebb  üvegezett  fedelű  s  egy  fedetlen 
etetőt  állítottam  a  kertbe,  közel  laképületünk- 
höz, hogy  családommal  együtt  egész  napon 
át  gyönyörködhessünk  a  százával  étkező 
czinegékben,  csuszkákban,  pintyekben.  Hogy 
ezen  a  télen  mennyi  madár  étkezett  már 
etetőimen,  elég  ha  annyit  jelzek,  hogy  egy 
óra  leforgása  alati  kél  liter  napraforgómagot 
el  tudtak  hurezolni. 


A  városi  nagyerdei  park  bejárójánál  —  a 
városi  tanács  engedélyével  —  Sesztina  Jenő 
sógorommal  együtt  egy  csinos  fedeles  madár- 
etetőt állítottunk  fel.  Ebbe  az  etetőbe  az 
erdőre  és  az  ottani  korcsolyapályára  sétáló 
közönség  szolgáltatja  a  magvakat  úgy,  hogy 
mi  az  erdőőri  laknál  tartózkodó  városi  rendőr- 
közeg kezelése  alá  papírzacskókba  helyezett 
niadáreleséget  adunk,  a  ki  ezen  csomagokat 
4  filléres  árban  árusítja.  A  befolyó  összeg 
lezárt  perselybe  kerül.  A  perselyt  időnként 
hatósági  közeg  jelenlétében  felbontjuk  és  a 
befolyt  összeget  további  magvásárlásra  for- 
dítjuk. 


Hogy  ezen  intézkedésnek    máris   milyen  jó 
hatása  mutatkozik,  jellemzi    az  is,    hogy    egy 


Der  moralische  und  materielle  Nutzen  des 
Vogelschutzes. 

An  jenen  in  begeistertem  Tone  gehaltenen 
Zeilen,  mit  welchen  die  eifrigen  Anhänger 
unseres  Institutes  heuer  über  ihre  diesjährigen 
Erfolge  Rechenschaft  ablegen,  will  ich  heuer 
eine  Auslese  aus  den  Zeilen  des  pensionier- 
ten Obergespans  Herrn  Zoltán  von  Vebzprèmy 
mitteilen.  Was  wir  Erfreuliches  darin  finden, 
ist  nicht  so  sehr  der  unzweifelhafte  materielle 
Erfolg,  als  vielmehr  die  in  der  Veredlung  der 
Volksseele  sich  äussernde  Wirkung. 

„Vor  vier  Jahren  verlegte  ich  meine  Woh- 
nung in  meinen  parkartigen  Garten,  in  den 
berühmten  „Debreczener  Grosswalde ".  Gleich 
im  ersten  Winter  sah  ich  mit  Ergötzen  Hun- 
derte von  Vögeln,  die  aus  dem  Walde  kom- 
mend, die  Umgegend  unseres  Heims  besuchten 
und  sich  zuerst  bei  den  Küchenabfallen,  später 
bei  den  Hanf-,  Sonnenblumen-  und  Kürbis- 
kernen zum  Schmause  vereinigten. 

Im  zweiten  Winter  stellte  ich  schon  ein 
grosses  gedecktes,  2  kleinere  mit  Glas  um- 
rahmte und  einen  dachlosen  Futterapparat  im 
Garten  auf,  nahe  zu  unserem  Wohnhause, 
damit  ich  mich  mit  meiner  ganzen  Familie 
tagüber  ergötzen  könne  an  den  Hunderten 
von  Meisen,  Kleibern  und  Finken,  welche  hier 
schmausten.  Um  zu  zeigen,  wie  viele  Vögel 
heuer  an  meinen  Futterplätzen  zuflogen,  ge- 
nüge es  zu  erwähnen,  dass  im  Verlauf  einer 
Stunde  2  Liter  Sonnenblumenkeme  wegge- 
schleppt wurden. 

Beim  Eingang  des  Parkes  im  Grosswalde 
liess  ich  im  Verein  mit  meinem  Schwager 
Eugen  Sesztina  —  mit  Bewilligung  des  Ma- 
gistrats —  ein  nettes  Futterhaus  errichten. 
Das  Futter  zu  diesem  Apparate  spendet 
das  den  Wald  und  die  dortige  Eislaulbahn 
besuchende  Publikum,  u.  zw.  in  der  Weise, 
dass  wir  das  Körnerfutter  dem  Polizeiorgane, 
welches  sich  im  Waldhegerhause  befindet,  in 
Papiersäckcheu  verwahrt  übergeben,  der  dann 
die  Päckchen  zum  Preise  von  4  Heller  dem 
Publikum  verkauft.  Der  eingeflossene  Betrag 
kommt  in  eine  geschlossene  Büchse.  Die 
Büchse  wird  von  Zeit  zu  Zeit  im  Beisein 
eines  behördlichen  Organes  geöÖ'net  und  die 
darin  enthaltene  Summe  wieder  für  den 
Ankauf  von  Sämereien  verwendet. 

Welche  gute  Wirkung  diese  Massnahmen 
ausüben,  erhellt  daraus,  dass    ein    einfacher 


259 


egyszerű  szolga,  a  ki  télen  a  korcsolyák  fel- 
kötésével szerzett  filléreihői  tartja  fenn  ftiagát, 
a  madáreleséget  árusító  rendőrközeg  előadása 
szerint  egymaga  naponként  20  fillért  áldo- 
zott keresményéből  a  madáretetésre! 

Hogy  pedig  a  madaraknak  a  környékre 
való  szoktatásával  s  állandó  tartózkodásra 
való  bírásával  milyen  hasznot  tettünk  a  kör- 
nyékbeli kerttulajdonosoknak  és  gyümölcs- 
termelőknek, ezt  az  mutatja,  hogy  pár  év 
óta,  vagyis  mióta  a  madáretetést  rendszeresen 
és  gondosan  végeztetem,  a  környéken  férges 
gyümölcs  alig  van. 

Ezt  annak  tulajdonítom,  hogy  a  százával 
állandóan  itt  tartózkodó  czinegefélék  a  gyü- 
mölcsfák és  szőlőkarók  minden  rését  naponta 
folytonosan  átkutatják  s  az  ott  talált  álczá- 
kat  elpusztítják." 


Diener.,  der  im  Winter  von  den  wenigen  Hel- 
lern lebt,  die  er  sich  durch  Aufschnallen  der 
Schlittschuhe  erivirbt,  nach  Angabe  des  Polizei- 
organs  täglich  selbst  20  Heller  seines  Verdien- 
stes  auf  Vogelfutter  spendete  ! 

Wie  gross  der  Nutzen  ist,  den  die  Garten- 
besitzer und  Obstzüchter  der  Umgegend  aus 
der  Angewöhnung  der  Vögel  an  die  Gegend 
und  Verbleib  dortseibst  gezogen  haben,  er- 
hellt daraus,  dass  seit  einigen  Jahren,  d.  h. 
seitdem  ich  für  die  systematische  und  sorgfäl- 
tige Vogelfütterung  Sorge  trage,  in  der  Um- 
gebung wurmstichiges  Obst  kaum  mehr  vor- 
kommt. 

Dies  schreibe  ich  dem  zu.  dass  die  hier 
sich  zu  Hunderten  aufhaltenden  Meisen  die 
Obstbäume  und  Weinstöcke  täglich  absuchen 
und  die  dort  vorfindlichen  Larven  vernichten." 


260 


A  vetési  varjúról. 
I. 

A  vetési  varjú  egérpusztítása. 

Irta  :  Rácz  Béla. 

Az  „Aquila"  mult  évi  hasonló  czimiì  érteke- 
zésével kapcsolatosan^  alábbi  észleleteiniet 
van  módomban  közölni. 

Az  elmúlt  év  őszén  annyi  mezei  poczok 
volt  vidékünkén  (Szerep,  Bihar  m.),  hogy  a 
tiszta  tarlóföldeket  is  rostaszeriileg  kilyuk- 
gatta  ;  a  luczernaföldekben  pedig  1 — 1  négy- 
zetméternyi területen  70—  80  lyukat  lehetett 
megolvasni  s  az  ott  járó  embernek  mind- 
untalan lábszárközépig  szakadozott  a  lába  a 
földbe. 

A  poczokfészkek  tömege  az  őszi  szántás 
alkalmával  az  ekét  is  kifordította  a  földből 
s  ilyenkor  20 — 30  poczok  is  rajzott  szét  a 
feldúlt  fészekből  —  nagy  örömére  a  prédára 
leső  vetési  varjaknak,  melyek  csapatosan 
verődtek  össze  a  szántó  ember  nyomában  és 
egyetlen  poczkot  sem  szalasztottak  el,  bár- 
milyen volt  is  a  szétszaladó  tömeg.  Ha  vala- 
melyik poczok  hant  alá  rejtőzött,  rögtön  oda- 
állt egy  varjú,  rendületlenül  őrködve,  míg  a 
helyet  kereső  poczok  vissza  nem  fordult  — 
vesztére,  mert  az  őrködő  varjú  azonnal  el- 
csípte. 


Akárhányszor  megtörtént,  hogy  a  szántó 
ember  ráhágott  a  poczokra,  azt  odadobta  a 
varjaknak  ;  4^5  is  kapott  hozzá  és  sokszor 
annyifelé  szakították.  Bezzeg  lehetett  bár- 
milyen vetőmag  a  földön  elszórva,  egy  szem 
sem  kellett   abból  a  varjaknak. 

Az  ilyen  esetek  győzik  meg  a  földmivelő 
nép  túlnyomó  részét  arról,  hogy  a  midőn  a 
vetési  varjú  az  ő  vetését  kihányja,  nem  az 
elvetett  magért  esdeklik,  hanem  a  földben  élő 
rovarálczákért. 

Ezek  keresése  közben  bizony  sokszor  sok 
szál  vetést  kihajít,  de  kérdés,  mi  lenne  a 
vetésből,  ha  az  a  sok  álcza  háborítatlanul 
rághatná  ? 

'  Aquila  1913,  p.  398—399. 


Über  die  Saatkrähe, 
r. 

Mäuserertilgung  durch  Saatkrähen. 

Von  Br.hk  Ratz. 

In  Verbindung  mit  der,  im  vorjährigem 
Bande  der  „Aquila"  erschienenen  und  ähnlich 
betitelten  Abhandlung,  bin  ich  in  der  Lage 
nachfolgende  Beobachtungen  mitzuteilen  : 

Im  vergangenen  Herbste  waren  in  unserer 
Gegend  (Szerep,  Biharer  Korn.)  so  viel  Feld- 
mäuse, dass  sie  die  reinen  Stoppelfelder 
siebförmig  durchlöclierteii  ;  auf  den  Klee- 
feldern konnte  man  auf  einem  Quadratmeter 
70  —  80  Löcher  zählen  und  der  dort  gebende 
Mensch  versank  jeden  Augenblick  bis  über 
die  Knöchel. 

Die  zahllose  Menge  der  Mäusenester  warf 
bei  dem  herbstlichen  Ackern  sogar  den  Pflug 
aus  der  Erde  und  da  zerstoben  auch  20 — 30 
Mäuse  aus  dem  zerstörten  Neste,  zur  grossen 
Freude  der  auf  die  Beute  wartenden  Saat- 
krähen, welche  scharenweise  hinter  dem 
Ackermann  sich  versammelten,  so  dass  keine 
einzige  Maus  sich  flüchten  konnte,  in  welcher 
Menge  immer  die  auseinander  stobenden 
Mäuse  auch  waren.  Wenn  eine  der  Mäuse 
sich  unter  eine  Scholle  versteckte,  so  flog 
sogleich  eine  der  Krähen  hin  und  wachte 
unerschütterlich,  bis  die  sich  einen  Fluchtort 
suchende  Maus,  zu  ihrem  Verderben,  nicht 
zurückkehrte,  da  die  dort  wachende  Krähe 
sie  sogleich  verschlang. 

Öfter  geschah  es,  dass  der  Ackermann 
auf  eine  der  Mäuse  trat  und  dieselbe  den 
Krähen  hinwarf;  4—5  Krähen  überfielen 
die  Maus  und  zerrissen  dieselbe.  Es  konnten 
was  für  immer  Sämereien  am  Boden  verstreut 
liegen,  nicht  ein  Korn  wurde  von  den  Krähen 
aufgenommen. 

Derarlige  Fälle  überzeugen  den  weitaus 
grössten  Teil  der  Landwirte,  dass  wenn  die 
Krähe  ihre  Saat  auszieht,  sie  das  nicht  der 
Körner,  sondern  des  Insektenlarven  wegen 
tut.  Diese  suchend  wirft  die  Krähe  wirklich 
auch  viele  Saathalme  heraus,  aber  fraglich 
ist  es,  was  aus  der  Saat  wäre,  wenn  an 
"derselben  die  vielen  Larven  ungestört  weiter 


261 


Akárháin'szor  megtörténik,  hogy  az  elvetett, 
szépen  elboronált  táblákon  olyan  varjúseregek 
jelennek  meg,  hogy,  ha  az  elvetett  mag  mind 
a  földszínen  maradna,  akkor  sem  jutna  egy 
varjúnak  10 — 15  szemnél  több.  És  midőn 
egy  eldobott  kővel  —  mely  tapasztalat  szerint 
elég  egy  egész  sereg  varjúnak  —  felriasztjuk 
őket,  meglepetve  látjuk,  hogy  az  esetlegesen 
künn  maradt  néhány  gabonaszem  is  érintet- 
lenül hever  a  földszínen. 


Én  ezen  a  téren  a  varjút  soha,  semmi 
körülmények  közt  sem  tartom  károsnak  s  így 
gondolkozik  velem  együtt  minden  helyes  meg- 
figyelő. 

Hogy  a  rovarok  keresése  közben  sokszor 
sok  búza  vagy  árpaszálat  kivet  a  földből,  az 
nem  a  varjú  hibája.  Szerintem  tökéletesen 
egyre  megy,  akár  a  varjú  vágja  ki,  akár  a 
gabonafutrinka  álczája  rágja  le,  —  a  mi  a 
varjak  nélkül  biztosan  bekövetkezne. 


Kerül  azonban  eset,  hogy  foltonként  egyes 
gazdáknak  kárt  okoz.  így  az  elmúlt  őszön, 
mikor  a  tengeri  érése  a  hűvös  és  esős  nyár 
folytán  erősen  megkésett,  úgy  hogy  hatá- 
runkon alig  volt  1 — 2  hold  terület  a  mely 
rendes  időre  beérett  volna.  Ez  utóbbi  rész 
is  2  hétig  töretlen  maradt,  mert  az  átázott 
talaj  járhatatlan  volt.  Ebben  a  kis  tengeri- 
táblában oly  pusztítást  vittek  véghez  a  varjak, 
melyhez  foghatót  sohasem  láttam  még,  sőt 
nem  is  hallottam.  A  termés  Vjo-ed  részét  tel- 
jesen elpusztították.  Voltak  csövek,  melyeken 
egy  szem  sem  maradt.  Sok  pusztult  el  azáltal 
is,  hogy  a  varjak  alatt  letört  a  cső  s  a  nagy- 
számú egér  lepusztította  róla  a  szemet.  A  túl- 
nyomó részt  még  is  a  varjak  szedték  le,  a 
mit  könnyű  felismerni,  mert  a  varjú  foszlá- 
nyokban hántja  le  a  csuhát,  míg  az  egér 
apróra  rágja  körbe  —  a  mint    a  szem  fogy. 


Ezen  a  kis  területen  tehát  tényleg  sok  kárt 
okoztak.  Ha  azonban  a  beérés  rendes  idő- 
járás mellett,  tehát  egyidejűleg  történt  volna, 
a  kfir  az  egész  területen  eloszolva,  számba  sein 
jöhetett  volna.  Egészben  véve  korántsem  ért 
fel  avval  a  haszonnal,    a  melyet    a  varjak  a 


nagen  würden  ?  Es  geschah  oft,  dass  auf 
den  besäten,  schön  beeggten  Flächen  die 
Krähen  in  solcher  Menge  erschienen,  dass, 
wenn  der  ausgesäte  Samen  auf  der  Ober- 
tiäche  der  Erde  liegen  würde,  auf  eine  der 
Krähen  nicht  mehr  als  10  — 15  Körner 
kämen.  Und  nachdem  wir  dieselben  mit  einem 
hingeworfenen  Steine  — ■  welcher  nach 
Erfahrung  einer  Schar  Krähen  genügt  — 
verscheuchen,  sehen  wir  mit  Überraschung, 
dass  die  zufällig  draussen  gebliebenen  Körner 
unberührt  auf  der  Oberfläche  der  Erde  liegen. 

In  dieser  Hinsicht  halte  ich  die  Krähen 
unter  keiner  Bedingung  für  schädlich  und 
so  wie  ich,  denkt  jeder  richtige  Beobachter 
derselben. 

Dass  sie  während  des  Suchens  der  Insekten 
viele  Weizen-  oder  Gerstenhalme  aus  der 
Erde  herauswerfen,  ist  nicht  der  Krähen 
Fehler;  ich  glaube,  es  sei  einerlei,  ob  die 
Krähe  sie  herauswirft  oder  ob  die  Larve 
des  Getreidelaufkäfers  sie  vernichtet,  was 
ohne  die  Krähen  ganz  bestimmt  geschehen 
würde. 

Es  kommt  jedoch  vor,  dass  sie  flecken- 
weise einigen  Ökonomen  Schaden  verursachen, 
so  im  vergangenen  Herbste,  als  das  Reifen 
des  Maises  sich  durch  den  Kalten  und  regne- 
richen  Sommer  sehr  verspätete,  so  dass  in 
unserer  Gegend  kaum  1  —  2  Joch  Felder 
waren,  welche  zur  rechten  Zeit  reif  wurden. 
Auch  Letztere  blieben  1—2  Wochen  un- 
gebrochen, da  der  durch-  und  durchgenässte 
Boden  ungangbar  war. 

In  diesen  zwei  kleinen  Maisfeldern  ver- 
ursachten die  Krähen  solch  einen  Schaden, 
des  gleichen  ich  noch  nie  weder  gesehen, 
noch  gehört  habe.  V,o-tel  der  Ernte  vernich- 
teten sie  ganz.  Es  waren  Kolben,  an  welchen 
nicht  ein  einziger  Kern  blieb  Viel  ging 
auch  dadurch  zugrunde,  dass  die  Kolben 
unter  den  Krähen  brachen  und  die  grosse 
Menge  der  Mäuse  vernichtete  dann  die  Körner. 
Aber  den  grössten  Teil  pickten  doch  nur 
die  Krähen  aus,  was  leicht  zu  erkennen  ist, 
dann  die  Krähe  zerfetzt  die  Blätter,  während 
die  Maus  sie  kreisförmig  ausnagt,  wenn  die 
Körner  schwinden.  Auf  dieser  kleinen  Fläche 
verursachten  sie  gewiss  sehr  viel  Schaden. 
Wenn  aber  das  Reifen  des  Maises  bei  normalem 
Wetter,  also  gleichzeitig  geschehen  wäre, 
wäre    der    Schaden,    auf  das  ganze    Terrain 


262 


fentebb  einlított  egér-  és  poczokirtáasal  tettek, 
nem  szólva  arról,  hogy  egy  hoti  őrzéssel  ez 
a  kár  is  elkerülhető  lett  volna. 


11. 


A  vetési  varjú,  mint  a  knlioriczamoly 
(Botys  iiubilalis  Hb.)  pusztítója. 

Irta  :  Szomjas  Gusztáv. 

Az  „Aquila"  mult  évi  kötetében  (399 — 401.) 
a  fenti  czimen  ismertettem  azt  a  hathatós 
munkát,  a  melyet  e  madár  tengeritermésünk 
egyik  veszedelmes  ellenségének,  a  tengeri- 
szárakban  és  csutkákban  álczaalakban  telelő 
molynak  elpusztításával  végez. 

Az  ebből  eredő  haszon  mértékére  a  niult 
évben  csak  következtetni  lehetett,  a  harkály- 
módra felkopácsolt  tengeriszárak  tömegéből 
ítélve. 

Ezidéu  már  a  pozitív  eredményt  is  tudat- 
hatom, a  mennyiben  tnost  olyan  heves  erre  a 
kukoriczamoly,  hogy  alig  érdemes  róla  be- 
szélni. A  tél  folyamán  ennek  a  kevésnek  is 
javarészét  kiszedi  a  varjú  ;  csak  mutatóba 
marad  majd  belőle. 


m. 

Varjnmérgezés  kísérlete. 

írta:  Csöegey  Titdb. 

A  beregmegyei  tiszaháti  járásban  beállott 
egészen  specziális  helyzet  arra  késztette  a 
m.  kir.  földmívelésügyi  minisztert,  hogy  a 
vetési  varjak  gyérítését  hivatalból  rendelje  el 
és  a  munkálatok  vezetésével  a  m.  kir.  Orni- 
thologíaí  Központot  bizza  meg. 

Az  eljárás  a  főképen  Hete  és  Guides  köz- 
ségek határából  jelzett  kártételek  alapján 
indult  meg.  Az  általános  tájékozódás  czéljá- 
ból  1913  szeptember    havában   tett    szemle- 


verteilt,  nicht  in  Betracht  gekommen.  Im 
ganzen  genommen  kam  er  nicht  dem  Nutzen 
gleich,  welchen  die  Krähen  mit  dem  früher 
erwähnten  Vernichten  der  Mäuse  taten  ;  un- 
erwähnt lassend,  dass  man  diesen  Schaden 
durch  Bewachen  des  Maises  während  einer 
Woche  hätte  vermieden  können. 


n. 


Die  Saatkrähe  und  die    Maisniotte.  (Botys 
nubilalÍN  Hb.) 

Von  Gustav  v.  Szomjab. 

Im  vorjährigen  Bande  der  „Aquila"  (Seite 
399—401)  schilderte  ich  unter  obigem  Titel 
jene  wirksame  Arbeit,  welche  dieser  Vogel 
durch  die  Vertilgung  der  im  Larvenzustande 
in  den  Maisstielen  und  Kolben  überwinternden 
Motte  —  ein  gefährlicher  Feind  unserer 
Maisernte,  leistet. 

Auf  die  Grösse  des  daraus  sich  ergebenden 
Nutzens  konnte  man  im  vergangenen  Jahre 
bloss  aus  der  Masse  der  spechtartig  aufge- 
hackten Maisstiele  folgern. 

Dieses  Jahr  kann  ich  bereits  das  positive 
Ergebnis  mitteilen:  es  gibt  jetzt  so  wenige 
Maismotten,  dass  sie  kaum  der  Erwähnung 
wert  sind.  Im  Laufe  des  Winters  wird  noch 
der  grösste  Teil  dieser  Wenigen  von  den 
Krähen  herausgehackt;  es  werden  nur  ein- 
zelne Motten  übrig  bleiben. 


III. 
Krähenvergiftungs- Versuch. 

Von    TiTÜS    CsÖRQBT. 

Die  im  Kom.  Bereg  im  Bezirke  Tiszahát 
eingetretene  ganz  besondere  Lage  zwang 
das  Kgl.  Ung.  Ackerbauministerium  die  Ver- 
minderimg der  Saatkrähen  (Corvus  frugilegus 
L.)  ämtlich  anzuordnen  und  mit  der  Leitung 
der  Arbeiten  die  Kgl.  Ung.  Ornith.  Centrale 
zu  betrauen. 

Das  Verfahren  nahm  besonders  auf  Grund 
der  von  den  Gemeinden  Hete  und  GolIcb 
gemeldeten  Schäden  seinen  Anfang.  Auf 
meiner  zur  allgemeinen  Rekognoszierung  be- 


263 


utamon  Schultz  József  csarodai,  valamint 
HorvAth  IbtvAn  és  Horváth  József  hetei  föld- 
birtokosok egybehangzó  nyilatkozataiból  tiszta 
képét  nyertem  annak  a  különleges  helyi  álla- 
potnak, a  mely  az  említett  kivételes  intéz- 
kedéseket tette  szükségessé.  A  vetési  varjak 
kártétele  köriilbelíil  négy  év  óta  észlelhető, 
tehát  a  mióta  a  Tisza  túlsó,  szatmári  part- 
ján volt  hatalmas  varjútelepek  a  fák  kivá- 
gása folytán  megsemmisültek.  A  szatmári 
part  varjai  is  a  beregi  oldalra  települvén  át, 
oly  tömegben  verődtek  össze,  a  mely  már 
jóval  meghaladta  azt  az  optimális  számot,  a 
melyben  a  vetési  varjú  bizonyos  területen 
hasznosabb  semmint  káros.  Ekkora  varjútömeg 
u.  i.  kellő  rovar-  és  egértáplálék  hiján  gyakran 
szorul  növényi  élelemre  és  az  időnként  beálló 
nagy  inség  az  óvatosságot  is  feledteti  vele. 
A  másutt  jól  bevált  védekezés  :  a  lövéssel 
való  riasztás,  a  lelőtt  varjak  kifüggesztése,  a 
tengeritáblák  szélének  bemeszelése  itt  már 
mind  sikertelennek  bizonyult.  Tetézte  a  bajt 
az  1913-iki  nyár  példátlanul  rendellenes  idő- 
járása, a  tartós  esőzés  és  vízáradás,  a  mely 
a  tiszaháti  járás  mély  fekvésű  szántóföldjeit 
óriási  mocsárrá  változtatta.  A  varjúsereg  tel- 
jességgel a  szigetképen  kiálló  néhány  kis 
szárazabb  folt  termésére  volt  kényszerülve. 
Innen  az  az  ott  is  páratlannak  minősített  eset, 
hogy  Horváth  István  egyik  hatholdas  árpa- 
vetését tejes  kalászában  teljesen  megsemmi- 
sítette a  varjú,  mert  sem  rovart,  sem  egeret 
nem  talált.  Hasonló  sorsra  jutott  néhány  kis- 
gazdának a  fészektelep  közelében  lévő  és 
árvíztől  megkímélt  tengeriföldje  is,  honnan 
az  éppen  kibúvott  tengeriszálakat  húzgálta  ki 
a  magvakért. 


Noha  ily  mértékű  kártételtől  normális  idő- 
járású években  nem  kell  tartanunk  —  a  mint 
hogy  erre  előzőleg  nem  is  volt  még  példa  — , 
a  varjak  számának  apasztása  a  jövőre  való 
tekintettel  mégis  ajánlatosnak  minősült.  Most 
már  csak  az  alkalmas  eljárás  megválasztása 
volt  hátra. 


werkstelligten  Inspizierungs-Reise  im  Septem- 
ber 1913  wurde  mir  aus  den  gleichlautenden 
Berichten  Josef  Scholtz's  (Csaroda),  sowie 
Stephan  v.  Horvâths  und  Josef  v.  HorvAths  — 
Grundbesitzer  in  Hete  — ,  jener  spezielle 
örtliche  Zustand  klar,  welcher  die  erwähnten 
ausserordentlichen  Massregeln  nach  sich  zog. 
Der  Schaden  der  Saatkrähen  ist  seit  zirka 
4  Jahren  bemerkbar,  also  seit  die  riesigen 
Krähenkolonien  am  jenseitigen,  Szatmárer 
Ufer  der  Theiss  durch  das  Ausroden  der 
Bäume  vernichtet  wurden.  Da  die  Krähen 
des  Szatmárer  Ufers  sich  gleichfalls  am 
Bereger  Ufer  ansiedelten,  wurden  sie  so 
häufig,  dass  sie  bedeutend  jene  optimale 
Zahl  überschritten,  bei  welcher  die  Saat- 
krähe auf  einem  gewissen  Gebiete  nützlicher 
als  schädlich  ist.  Solch  einer  Krähenmenge 
mangelt  es  nämlich  an  Insekten-  und  Mäuse- 
nahrung, darum  sind  sie  häufig  auf  Pflanzen- 
nahrung, angewiesen  und  der  zeitweise  ein- 
tretende grosse  Mangel  lässt  sie  auch  ihre  Scheu 
ablegen.  Die  anderswo  sich  gut  bewährten 
Schutzmittel  :  Verscheuchen  durch  Schiessen, 
Aushängeu  der  geschossenen  Krähen,  Ein- 
kalken der  Maisfelder-Säume,  nützten  hier 
alle  nichts  mehr.  Das  Übel  wurde  noch  durch 
die  beispiellos  unregelmässige  Witterung  des 
Sommers  1913  vermehrt  ;  der  fortwährende 
Regen  und  die  Überschwemmungen  verwan- 
delten das  tiefere  Ackerland  des  Bezirkes 
Tiszahát  zu  einem  riesigen  Moraste.  Der 
Krähenflug  war  gänzlich  auf  die  Frucht  der 
wenigen  trockeneren,  inselartig  hervorragenden 
Flecken  angewiesen.  Dadurch  ist  wohl  der 
einzig  dastehende  Fall  zu  erklären,  dass  die 
Krähen  alle  Ähren  eines  6  Joch  umfassenden 
Gerstenfeldes  des  Stephan  v.  Horváth  gänzlich 
vernichteten,  da  sie  weder  Insekten,  noch 
Mäuse  fanden.  Ein  gleiches  Schicksal  ereilte 
einige  von  der  Wasserflut  verschonte  Klein- 
grundbesitzern gehörende  Maisfelder  in  der 
Nähe  der  Nistkolonie,  wo  sie  die  eben  her- 
vorkeimenden Maisstiele  der  Kerne  wegen 
herauszogen. 

Obzwar  wii-  dergleiche  Schäden  in  Jahren 
mit  normaler  Witterung  nicht  zu  befürchten 
haben  —  wie  dies  auch  früher  nie  der  Fall 
gewesen  ist  —  erwies  sich  doch  die  Ver- 
minderung der  Krähenzahl  für  die  Zukunft 
wünschenswert.  Es  blieb  nur  die  Wahl  des 
geeigneten  Verfahrens  übrig. 


264 


A  gyérítés  legegyszerűbb  inódja  a  fészek- 
telepek tartós  háborgatása,  a  kotlós  varjaknak 
a  fészekből  való  kilövése,  majd  az  anyányi 
fiaknak  a  fészek  mellől  való  ellövése  lett 
volna.  E  művelet  sikerét  nagyban  elősegí- 
tenék az  újabban  forgalomba  került  s  az 
amerikai  22  ős  „short"  töltényekhez  készült 
kis  golyós  fegyverek,  melyek  parányi  csatta- 
nása nem  riasztja  fel  az  egész  varjútelepet, 
kivált  ha  szélzúgásban  cserkészünk  benne. 
A  lőszer  olcsó  volta  is  jelentékeny  előny  a 
sörétes  fegyverekkel  szemben.  A  fészektelep 
eme  tartós  háborgatásától  a  létszám  apasz- 
tásán  kivül  azt  a  hatást  is  várhatnók,  hogy 
a  varjak  egy  része  kivándorol  a  túltömött 
területről  s  ezáltal  e  madaraknak  a  mező- 
gazdaság szempontjából  kívánatosabb,  egyen- 
letesebb eloszlása  jön  létre.  A  beregi  varjú- 
kérdésnek  ez  lett  volna  az  ideális  megoldása, 
mert  hiszen  a  vetési  varjú  egyes  helyeken 
való  károsságát  leginkább  a  fészkelőhelyek 
egyenlőtlen  eloszlása  okozza. 


Ámde  a  beregi  Tiszapart  varjútelepei  mind 
mocsaras  talajon  álló  erdőkben  vannak, 
melyek  a  fészkelés  idején  járhatatlanok. 
A  fegyverrel  való  hathatós  gyérítés  tehát  itt 
nem  volt  lehetséges.  Nem  maradt  tehát  más 
választásunk,  mint  a  legvégső  eszköz  :  a  min- 
dig koczkázatos  és  emellett  alattomos  és 
kegyetlen  mérgezés. 

A  mérgek  közül  egyedül  a  foszfor  jöhetett 
tekintetbe,  mint  a  mely  a  szabad  levegőn 
pár  hét  alatt  oxidálódik  s  így  ártalmatlanná 
válik.  Tehát  nem  úgy,  mint  a  sztrichnin, 
mely  esztendőszámrais  megőrzi  gyilkos  hatását. 
A  foszforral  való  mérgezést  is  jelentékenyen 
korlátozza  az  a  körülmény,  hogy  csak  a  mezei 
munka  szünetelése  idején,  tehát  csak  a  téli 
hónapokban  végezhető  nagyobb  koczkázat 
nélkül.  Arra  is  gondolnom  kellett,  hogy  a 
varjútelepek  népe  télire  erősen  szétszóródik. 
A  helyszínen  tehát  csak  egy  része  marad 
vissza  és  ezek  közt  is  lehetnek  idegen,  nálunk 
csak  telelő  varjak,  melyek  az  őszi  hónapokban 
felhőszerű  rajokban  érkeznek  hozzánk  Eszak- 
európából. 


Die  einfachsten  Mittel  der  Dezimierung 
vviiren  die  fortwährende  Beunruhigung  der 
Nistkolonie,  das  Abschiessen  der  brütenden 
Krähen  vom  Neste  und  später  das  Abschiessen 
der  erwachsenen  Jungen  neben  dem  Neste, 
gewesen.  Den  Erfolg  dieser  Prozedur  würden 
sehr  die  kleinen  Kugelbüchsen  sichern,  welche 
letzterer  Zeit  in  den  Handel  kamen  und  zu 
denen  die  amerikanischen  22-er  „Short"  Pat- 
ronen geeignet  sind  ;  ihr  geringer  Knall 
scheucht  nicht  die  ganze  Krähenkolonie  auf, 
besonders  wenn  wir  uns  bei  Wind  anpür- 
schen.  Der  geringe  Preis  der  Munition  ist 
gleichfalls  ein  nicht  zu  unterschätzender 
Vorteil  den  Schrotgewehren  gegenüber.  Von 
der  dauernden  Störung  der  Nistkolonie  könn- 
ten wir  ausser  der  Verminderung  des  Bestandes 
noch  den  Erfolg  erwarten,  dass  ein  Teil  der 
Krähen  vom  übervölkerten  Gebiete  wegwan- 
dern und  dadurch  eine  vom  landwirtschaft- 
lichen Standpunkte  wünschenswertere,  gleich- 
massigere  Verteilung  der  Vögel  zustande 
kommen  würde.  Das  wäre  die  ideale  Lösung 
der  Krähenfrage  im  Kom.  Bereg  gewesen, 
weil  doch  die  örtliche  Schädlichkeit  der  Saat- 
krähe meistens  durch  die  ungleiche  Verteilung 
der  Nistplätze  verursacht  wird. 

Die  Krähenkolonien  des  Bereger  Theiss- 
ufers  befinden  sich  jedoch  alle  in  auf  morastigen 
Boden  stehenden  Wäldern,  welche  zur  Brut- 
zeit ungangbar  sind.  Eine  wirksame  Dezimie- 
rung mit  der  Flinte  war  daher  hier  nicht 
möglich.  Es  blieb  also  nichts  anderes  übrig, 
als  das  letzte  Mittel  :  das  immer  gewagte 
und  dabei  heimtückische  und  grausame  Ver- 
giften. 

Von  den  Giften  konnte  bloss  der  Phosphor 
in  Betracht  kommen,  welcher  auf  freier  Luft 
in  einigen  Wochen  oxidiert  und  so  unschädlich 
wird.  Also  nicht  so  wie  das  Strychnin,  welches 
Jahre  lang  seine  Giftwirkung  behält.  Auch 
das  Vergiften  mit  Phosphor  wird  durch  den 
Umstand  stark  beeinträchtigt,  dass  es  nur 
zur  Zeit  des  Ackerbau-Stillstandes,  also  nur 
in  den  Wintermonaten  ohne  grössere.?  Wagnis 
ausgeführt  werden  kann.  Auch  musste  ich 
in  Betracht  ziehen,  dass  das  Volk  der  Krähen- 
kolonie im  Winter  sich  sehr  zerstreut.  Auf 
Ort  und  Stelle  bleibt  daher  bloss  ein  Teil 
zurück  und  auch  zwischen  diesen  können 
fremde,  bei  uns  nur  überwinternde  Krähen 
sein,  welche  in  den  Herbstmonaten  in  wölken- 


265 


Ezek  a  körülmények  nagyon  niegapasz- 
tották  a  mérgezés  sikerébe  helyezett  bizalmat. 
Annál  is  inkább,  mert  közbejött  akadályok 
folytán  csak  191-1  február  14-én  foghattam 
a  iiHinkálioz.  Már  pedig  a  mérgezés  legalkal- 
masabb ideje  a  deczember  elejétől,  illetőleg 
az  első  hó  lehullásától  január  közepéig  ter- 
jedő néhány  hét.  Később  már  megkezdődik 
a  trágyahordás,  a  mikor  a  varjú  már  sokkal 
könnyebben  él.  Maghulladékot  és  gyakran 
lótetűt  is  bőven  talál  a  trágyában  ;  mind 
kevésbbé  van  tehát  a  mérgezett  csalétekre 
szorulva. 


A  Hete  és  Gulács  község  határában, 
Horváth  István  birtokán  végzett  kísérleteknél 
a  Rákoskeresztúrról  beszerzett  WiRKER-féle 
foszforkészitniényt  alkalmaztam.  E  mérget 
legczélszerűbb  marhavér  és  korpa  keverékébe 
önteni  ;  szükségből  főtt  burgonyapépet  is  hasz- 
nálhatunk. Vért  nem  sikerült  szerezni,  a  bur- 
gonyát kellett  tehát  választanom.  Ebbe  durván 
darált  tengerit  kevertem,  hogy  a  pépet  sertés- 
trágyához tegyem  hasonlóvá.  Mérgezőhelyül 
a  községektől  távol  lévő  2  szalmakazal  tövét 
szemeltem  ki.  Az  araszos  havat  pár  négyzet- 
méternyi területen  ellapátolva,  a  földre  polyvát 
szórattam  s  erre  teregettük  ki  a  foszfortól 
még  erősen  füstölgő  keveréket. 


Mire  a  2  km-rel  odébb,  a  gulácsi  Tisza- 
parton  berendezett  második  mérgezőhelytől 
visszatértünk,  az  elsőn  már  2  vetési  varjú 
és  1  szarka  esett  áldozatul.  A  varjak  még 
éltek  ;  egyik  egy  fán  halódott,  ezt  lelőttem. 
A  másik  még  nem  várt  be  golyólövésre  s 
csak  délután  került  meg  dermedten.  A  tisza- 
parti mérgezóhelyen  délután  9  hullát  talál- 
tunk, de  csak  3  volt  vetési  varjú,  a  többi 
szürkevarjú,  szarka  és  1  csóka.  Valamennyi 
néhány  lépésnyi  körben  feküdt.  A  méreg  tehát 
még  nagyon  gyorsan  ölt  ezen  az  első  napon. 
Bár  a  madarak  némelyike  kihányta  a  fel- 
szedett keveréket,  menekülni  már  nem  volt 
képes.  A  másodnap  talált  11  hulla  már  150  — 
200  lépésnyi  körben  feküdt.  Egyikét,  a  tiszai 
gátra  esett  szarkát  a  nyomok  szerint  róka 
ette  meg. 
Aquila  XXI. 


artigen     Scharen     aus    Nordeuropa    zu     uns 
kommen. 

Diese  Umstände  verminderten  sehr  das  in 
dem  Erfolge  des  Vergiftens  gesetzte  Vertrauen, 
umso  mehr,  da  ich  wegen  eingetretener  Hin- 
dernisse erst  am  14.  Februar  1914  die  Arbeit 
anfangen  konnte  und  bekanntlich  ist  die 
geeigneteste  Zeit  zum  Vergifteh  einige  Wochen 
von  Anfang  Dezember,  beziehungsweise  vom 
ersten  Schneefall  bis  Mitte  Januar.  Später 
beginnt  bereits  das  Hinausführen  des  Düngers 
und  von  den  Zeiten  findet  die  Krähe  schon 
leichter  Nahrung.  Im  Dünger  findet  sie  reich- 
lich Körnerabfall  und  öfters  Maulwurfsgrillen; 
sie  wird  immer  weniger  an  den  vergifteten 
Köder  gebunden. 

Ich  benützte  bei  den  in  der  Gemarkung 
der  Gemeinden  Hetr  und  Gulács,  auf  dem 
Besitze  Stephan  v.  HorvAths  ausgeführten 
Versuchen  das  aus  Rákoskeresztúr  bezogene 
WiRKERSche  Pho.sphorpräparat.  Dieses  Gift 
giesstman  am  zweckmässigsten  in  ein  Gemisch 
von  Rindsblut  und  Kleie  ;  zur  Not  kann  auch 
Kartoffelbrei  genommen  werden.  Blut  konnte 
ich  nicht  erhalten,  musste  mich  daher  mit 
den  Kartoffeln  begnügen.  Zu  diesem  Gemisch 
gab  ich  grob  geschrotenen  Mais,  um  den 
Brei  dem  Schweinedünger  ähnlich  zu  machen. 
Als  Giftplatz  erkor  ich  den  Grund  zweier 
Strohschober  weit  weg  von  der  Gemeinde. 
Den  spannentiefen  Schnee  auf  einigen  Quadrat- 
metern wegschaufelnd,  Hess  ich  auf  die  Erde 
Spreu  streuen  und  darauf  breiteten  wir  das 
vom  Phosphor  nodi  stark  rauchende  Gemisch. 

Als  wir  von  dem  2  km  entfernten  zweiten 
Giftplatz,  welcher  am  Gulácser  Theissufer 
aufgestellt  war,  zurückkehrten,  waren  am 
ersten  bereits  2  Saatkrähen  und  1  Elster 
dem  Gifte  zum  Opfer  gefallen.  Die  Krähen 
lebten  noch,  eine  sass  auf  einem  Baume  halb 
verendet,  diese  schoss  ich  herunter.  Die  zweite 
Hog  ausser  Schussweite  davon  und  wurde 
erst  Nachmittag  erstarrt  aufgefunden.  Auf 
dem  Giftplatze  am  Theissufer  fanden  wir 
Nachmittag  9  Kadaver,  von  welchen  jedoch 
nur  3  Saatkrähen  waren,  die  übrigen  Nebel- 
krähen. Elstern  und  1  Dohle.  Sämtliche  lagen 
im  Umkreis  einiger  Schritte.  Das  Gift  tötete 
also  noch  sehr  rasch  an  diesem  ersten  Tage. 
Obzwar  einige  Vögel  das  aufgenommene  Ge- 
misch ausspien,  waren  sie  doch  nicht  mehr 
imstande    zu    fliehen.    Die    am    zweiten    Tag 

34 


266 


Az  eredményt  csak  egy  hétig  sikerült  figye- 
lemmel kisérni,  mert  azután  hóolvadás  állt 
be  s  a  mezei  utak  járhatlanná  váltak.  Meg- 
került e  héten:  56  vetési  varjú,  23  szürke- 
varjú, 17  szarka,  1  csóka,  tehát  97  varjúféle, 
továbbá  1  fáczánkakas.  A  foglyok  nem  nyúltak 
a  méreghez,  noha  állandóan  közvetlen  közel- 
ségében jártak. 


Az  utolsó  napon  Horvátb  JózsEpnek  sikerült 
pár  liternyi  marhavért  szereznie  s  azt  kor- 
pával, valamint  egy  maréknyi  szemes  tenge- 
rivel keverve  csalétkül  kihelyeznie.  Ezt  a 
havon  messzire  pirosló  keveréket  sokkal  töme- 
gesebben lepték  el  a  varjak,  mint  az  idő- 
közben már  elfogyott  burgonyapépet.  A  kétség- 
telenül igen  nagy  eredményt  azonban  már 
nem  sikerült  megállapítani,  mert  helyben  egy 
varjú  sem  hullott  el  s  a  határjárás  az  esőzés 
és  hóolvadás  miatt  nem  volt  többé  lehetséges. 


A  magammal  hozott  varjútetemeket  De. 
VÂM088Y  Zoltán  egyet,  tanár  volt  szíves  meg- 
vizsgálni, hogy  megállapítsa,  mily  mértékben 
lehet  e  madarak  húsának  elfogyasztása  emberre  ! 
és  állatra  veszélyes.  A  kizsigerelt,  kimosott, 
tehát  főzésre  előkészített  varjú  húsában  nyomát 
sem  találta  a  színfoszfornak.  A  madár  gyom- 
rában és  beleiben  azonban  még  5  nap  multán 
is  oly  tömege  volt  a  méregnek,  hogy  az 
emberre  és  állatra  feltétlenül  halálthozó 
lehetett  volna. 


A  tilalom  ellenére  felszedett  varjú  húsa 
tehát  nem  lenne  veszedelmes  az  emberre. 
Annál  inkább  fenyegeti  az  anyagi  veszteség, 
a  mennyiben  a  mérgezett  madár  belei  a  szemét- 
dombra kerülve,  a  házi  szárnyasnak,  esetleg 
a  sertésnek  okozhatják  vesztét. 


A  mérgezésnél  kötelező  óvó  intézkedés,  a 
hatósági  úton  való  kihirdetés,  valamint  a  hullák 
felszedésének  tilalma  tehát  elengedhetetlen. 
Minthogy    pedig  a  hullák  a  méregnek    egyre 


gefundenen  11  Kadaver  lagen  schon  in  einem 
Umkreis  von  150 — 200  Schritt.  Eine,  auf 
den  Theiss-Damm  gefallene  Elster  frass 
den  Spuren  nach  ein  Fuchs  auf. 

Das  Resultat  konnte  nur  eine  Woche  lang 
kontrolliert  werden,  da  später  Schneeschmelze 
eintrat  und  die  Feldwege  ungangbar  wur- 
den. Es  wurden  während  dieser  Woche  fol- 
gende Vögel  gesammelt  :  56  Saatkrähen, 
23  Nebelkrähen,  17  Elstern,  1  Dohle,  also 
97  Krähenarten,  ausserdem  ein  Fasanhahn. 
Die  Rebhühner  gingen  nicht  an  das  Gift, 
obzwar  sie  fortwährend  in  dessen  Nähe  sich 
aufhielten. 

Den  letzten  Tag  gelang  es  Josef  v.  Horváth 
einige  Liier  Rindsblut  zu  versciiaffen,  welches 
er  mit  Kleie  und  einer  Handvoll  Maiskörnern 
vermischt,  als  Köder  auslegte.  Dieses  auf 
dem  Schnee  weit  sichtbare  Gemisch  gingen 
die  Krähen  weit  zahlreicher  an,  als  den 
mittlerweile  bereits  verschwundenen  Kartoifel- 
brei.  Das  unstreitig  sehr  günstige  Resultat 
konnte  jedoch  nicht  mehr  festgestellt  werden, 
weil  an  Ort  und  Stelle  keine  einzige  Krähe 
fiel  und  das  Begehen  der  Markung  des  Regens 
und  der  Schneeschmelze  wegen  nicht  mehr 
möglich  war. 

Die  mitgebrachten  Krähenkadaver  hatte 
Universitätsprofessor  dr.  Zoltán  Vámossy  die 
Güte  zu  untersuchen,  um  festzustellen,  in 
welchem  Masse  das  Essen  des  Fleisches 
dieser  Vögel  auf  Menschen  und  Tiere  gefähr- 
lich werden  kann.  Im  Fleische  der  ausge- 
weideten, ausgewaschenen,  also  zum  Kochen 
vorbereiteten  Krähen  fand  er  keine  Spur 
freien  Phosphors.  Im  Magen  und  in  den 
Gedärmen  der  Vögel  war  jedoch  noch  nach 
5  Tagen  eine  solche  Menge  Gift,  welche  für 
Menschen  und  Tiere  von  unbedingt  tötlichem 
Ausgang  gewesen  wäre. 

Das  Fleisch  der  wider  dem  Verbot  auf- 
gehobenen Krähen  wäre  also  für  den  Men- 
schen nicht  gefährlich.  Umso  mehr  ist  er  aber 
dem  pekuniären  Schaden  ausgesetzt,  da  die 
Gedärme  des  vergifteten  Vogels  auf  den 
Düngerhaufen  gelangend,  dem  Hausgeflügel 
oder  den  Schweinen  den  Tod  verursachen 
können. 

Die  zwingenden  Vorsichtsniassregeln  bei  dem 
Vergiften,  die  behördliche  Kundmachung  wie 
auch  das  Verbot,  die  Kadaver  aufzuheben, 
sind  unumgänglich  notwendig.  Da  die  Kadaver 


267 


lassúdó  hatcása  folytán  messze  szóródnak  el 
s  igy  valamennyinek  felszedése  és  tűzben 
való  megsemmisítése  lehetetlen,  a  kihirde- 
tésnek nagy  körzetben  kell  történnie. 

A  mindössze  egy  hétre  terjedő  kísérletből 
a  következő  tanulságok  adódnak  : 

A  niérgezôhelyet  legjobb  a  varjak  háló- 
tanyájának közelében  berendezni  —  úgy,  a 
mint  a  tiszaparti  kazalnál  tettük  — ,  hogy  az 
éhesen  ébredő  varjaknak  először  is  ez  a 
táplálék  tűnjön  a  szemébe.  Az  említett  helyen 
tényleg  3-szor  annyi  hullát  leltünk,  mint  a 
hetei  határban  lévőn,  a  hol  pedig  napközben 
150 — 20Ü  varjú  szokott  tanyázni.  Ám  ezek 
előbb  már  részint  a  faluban,  részint  a  disznó- 
falka  körül  és  a  trágyakupaczok  közt  keres- 
gélve, jóllakottan  kerültek  az  említett  szalma- 
kazalra, melyet  inkább  csak  pihenőhelyül 
használtak,  közben  a  pelyva  közül  az  elhullott 
gabonaszemet  böngészve.  A  mérgezett  csal- 
étekre, mely  pár  lépésnyire  volt  tőlük,  rá  sem 
hederítettek.  A  mi  ott  még  is  elhullott,  kivétel 
nélkül  reggel  pusztult  el,  nyilván  a  midőn 
éhesen  iparkodott  a  hálótanyáról  a  falu  felé. 


A  burgonyapéppel  való  mérgezés  eredménye 
inkább  csak  az  apróvadra  és  háziszárnyasra 
oly  veszélyes  sziirkevarjak  és  szarkák  pusz- 
tulása terén  volt  számottévő.  A  vetési  varjak- 
kal szemben  e  madarak  ottani  tömegéhez 
mérten  nagyon  csekély.  Nincs  arányban  az 
egyszeri  méregadag  és  csalétek  10  koronányi 
netto  költségével,  sem  pedig  a  koczkázattal 
és  felelősséggel.  Arányos  eredmény  adagon- 
ként 200  vetési  varjú  elhullása  volna.  A 
marhavér  alkalmazásával  remélhetőleg  sikerül 
majd  ezt  a  számot  is  elérni. 


Az  idei  télen  folytatódó  kísérlet  ezúttal 
sem  lesz  irtás  jellegű,  minthogy  csakis  gyérítés, 
az  optimális  létszámra  való  apasztás  a  czélja. 
Nem  szabad  ugyan  is  felednünk,  hogy  a 
mezőgazdaságnak  szüksége  van  bizonyos 
számú  vetési  varjúra,  mint  a  más  állatoktól 
megvédetten  élő,  földalatti  rovarálczák  — 
drótféreg,  cserebogárpajor,    bagolypillehernyó 


des  immer  langsamer  wirkenden  Giftes  halber 
sich  weit  verstreuen  und  so  sämtliche  zu 
sammeln  und  durch  Feuer  zu  vernichten 
unmöglich  ist,  muss  die  Kundmachung  im 
grossen  Umkreis  bekannt  gemacht  werden. 
Vom  sich  nur  auf  eine  Woche  erstrecken- 
den Versuch  ergeben  sich  folgende  Beleh- 
rungen: 

Die  Giftplätze  werden  am  besten  in  der 
Nähe  der  Krähenschlafplätze  errichtet  — 
so,  wie  wir  es  beim  Schober  am  Theissufer 
taten  —,  damit  die  hungrig  erwachenden 
Krähen  zuerst  diese  Nahrung  erblicken.  Am 
genannten  Platz  fanden  wir  tatsächlich  drei- 
viernial  so  viele  Kadaver,  wie  auf  dem  in  der 
Gemarkung  von  Hete,  obzwar  hier  während 
des  Tages  150 — 200  Krähen  sich  aufzuhalten 
pflegen.  Diese  jedoch  kamen  schon  früher, 
teils  im  Dorf,  teils  bei  der  Schweineherde 
und  den  Düngerhaufen  suchend,  gesättigt 
auf  den  erwähnten  Schober,  welchen  sie 
mehr  nur  als  Ruhesitz  benützten,  dabei  aus 
der  Spreu  die  entfallenen  Getreidekörner  auf- 
suchend. Den  vergifteten  Köder,  einige  Schritte 
von  ihnen,  beachteten  sie  gar  nicht.  Was 
von  ihnen  doch  fiel,  war  alles  in  der  Frühe 
verendet,  sicher,  als  sie  von  der  Schlafstätte 
hungrig  das  Dorf  erreichen  wollten. 

Das  Resultat  mit  dem  vergifteten  Kartoffel- 
brei zeigte  sich  in  diesem  Falle  nur  für  das 
Vernichten  der  für  die  Niederjagd  und  Haus- 
geflügel so  gefährlichen  Nebelkrähen  und 
Elstern  erfolgreich.  Wider  die  Saatkrähen 
gebraucht  war  sein  Erfolg,  im  Verhältnis  zur 
dortigen  Zahl  dieser  Vögel,  gering.  Das 
Resultat  war  verhältnismässig  noch  kleiner, 
wenn  wir  den  10  Kronen-Nettopreis  für  ein 
einmalige  Giftdosis  und  für  Köder,  weiter 
die  Gefährlichkeit  und  Verantwortung  in  Be- 
tracht ziehen.  Ein  entsprechendes  Resultat 
wäre  das  Vernichten  von  200  Saatkrähen 
gewesen.  Durch  Anwendung  des  Rindsblu- 
tes wird  man  hoffentb'ch  auch  diese  Zahl  er- 
reichen. 

Der  im  heurigen  Winter  fortzusetzende 
Versuch  wird  auch  diesmal  nicht  den  Charakter 
des  Ausrottens  haben,  da  er  nur  die  Dezi- 
mierung, um  die  optimale  Zahl  zu  erreichen, 
bezweckt.  Wir  dürfen  nämlich  nicht  vergessen, 
dass  die  Landwirtschaft  eine  gewisse  Zahl 
Saatkrähen  nötig  hat,  sind  sie  doch  für  die 
vor   anderen   Feinden    geschützt,    unter   der 

34* 


268 


—  egyedüli  hathatós  korlátozójára.  A  szóban 
lévő  tiszaháti  teriilet  niefí  éppenséggel  nagyon 
megsinyloné  a  bogarászó  és  egerésző  varjú 
hiányát,  mert  ezek  a  szántóföldek  rétek  közt 
feküsznek,  a  melyek  pedig  számos  kártékony 
rovarnak  és  a  mezei  égéinek  is  állandó 
tenyészőhelyei- 


Erde  lebenden  Insektenlarven —  Drahtwürmer, 
Engerlinge,  Erdraupen  —  die  einzigen  wirk- 
samen Bekämpfcrinnen.  Das  oben  erwähnte 
Tiszaháter  Gebiet  würde  noch  ganz  besonders 
die  Insekten  und  Clause  fangenden  Krähen 
vermissen,  weil  diese  Felder  zwischen  Wiesen 
liegen,  welche  ständige  Brutplätze  sehr  vieler 
schädlicher  Insekten  und  Feldmäuse  sind. 


269 


Apró  közlemények. 

Ainag.vai'bakaiueg  a  gólya.  „  -  Sabácztól 
délre  volt,  —  mesélte  nekem  egy  hadnagy. 
—  Félszakaszommal  földerítő  szolgálatra 
mentem  és  útközben  sok  felperzselt  kunyhót, 
sok  porráégett  szalmakazlat  találtam.  Kellett 
így  cselekednünk,  mert  a  szerb  kémek  meg- 
gyújtott rőzsével,  szalmával  jelezték,  merre 
járnak  a  mieink  és  így,  hogy  tévedésbe  ejtsük 
az  ellenséget  az  előnyomulásunk  iránya  felől, 
bizony  felperzseltünk  itt-ott  egy-egy  vityillót. 

Ahogy  biztosított  menetben  haladok  előre 
a  félszakaszommal,  egy  magányos  házat  látok, 
lakatlan  volt  és  a  ház  falán  —  magyar  írást. 

Magyar  írást,  mélyen  bent  rácz  földön  ? 

Kibetűztem  a  fa-szénnel  írt  sorokat,  hát 
ez  volt  a  ház  falára  írva:  „észt  a  házat 
ne  gyútsátok  fő  mert  gójafiszek  van  a  tetejin, 
Ifáteriszt  Johan  Saraglyás  .  .  . 

Felpillantok,  hát  éppen  akkor  nyújtogatta 
nyakát  három  gólyafi  az  érkező  anyagólya 
felé."  (Pesti  Hírlap  1914  szept.  21.) 

Csak  a  ki  a  színmagyar  embert  ismeri,  az 
érti  meg  annak  az  érzésnek  mélységét,  a 
mely  Saraglyás  közvitéz  lelkében  élt  s  arra 
késztette,  hogy  ezernyi  veszély  közt,  ellen- 
séges ország  mélyén  is  oltalmába  vegye  azt 
a  madarat,  a  melynek  fészke  az  ő  hazai 
kunyhóját  is  koronázza  —  és  bajtársainak 
is  szeretetébe  ajánlja,  még  pedig  teljes  sikerrel. 

Ebben  kövessenek  azok,  a  kik  a  sebesült 
ellenfélnek  szemét  kiszúrják  s  a  kiknek  ítélő- 
széke még  is  régi  kultúrnépeket  akar  a  művel- 
tek sorából  törölni  I 


A  fehér  gólya  liatos  fészekalja.  Idei  (1914) 
évi  jelölési  körutamon  ismét  rendkívül  érdekes 
megfigyeléseket  tehettem  a  fehér  gólya  élet- 
módjára vonatkozólag.  Ezidén  is  úgynevezett 
nedves  esztendő  volt,  a  minek  hatása  a  fehér 
gólyánál  elsősorban  is  a  népes  fészekaljakban 
nyilvánult.  Már  a  jelölés  kezdetén  feltűnt  a 
sok  5-ös  fészekalj,  mikor  pedig  a  Tisza- 
mentére  értem,  olyan  helyekre,  a  hol  vannak 
még  ármentesitetlen  területek,  a  hol  a  gólyára 
nézve  még  fennáll  az  ősi  állapot,  legnagyobb 
meglepetésemre  hatos  fészekaljakat  is  talál- 
tam. 1908  óta  figyelem  a  fehér  gólya  költési 
viszonyait,  de  6-os  fészekaljat  eddigelé  nem 
leltem.    Ezidén    több    ízben   is    találtam,    igy 


Kleinere  Mitteilungen. 

Der  Storch  und  der  ungarslclie  Infanterist. 

„Südlich  von  Sabacz  —  erzählt  ein  ungari- 
scher Leutnant  —  drang  ich  zur  Sicherung 
mit  einem  iialben  Zug  vor.  Wir  kamen  an 
einer  Menge  niedergebrannter  Hütten  vorbei. 
Das  Niederbrennen  der  Hütten  war  das  Signal 
womit  der  Feind  unsere  Züge  markierte  — 
wir  taten  das  gleiche.  Nur  ein  Haus  stand 
verlassen,  aber  unversehrt  da.  An  der  Wand 
des  Hauses  stand  mit  Kohle  eine  ungarische 
Inschrift  zu  lesen  ;  sie  lautete  : 

„Dieses  Haus  zündet  nicht  an,  den 
obenauf  ist  ein  Storchnest. 

Ifáterist'  Johann   Saraglyás. 


Und  richtig  reckten  drei  junge  Störche 
ihre  Hälse  der  fliegenden  Storchmutter  ent- 
gegen." (Pesti  Hírlap  21.  Sept.  1914.) 

Nur  der,  der  den  Kernungar  kennt,  begreift 
die  Tiefe  der  Gefühle,  welches  im  Gemüt  des 
Infanteristen  Saraglyás  lebte  und  ihn  bewog, 
inmitten  von  tausend  Gefahren,  tief  im  Fein- 
desland, den  Vogel,  dessen  Nest  auch  seine 
Hütte  im  Heimatland  krönt,  in  Schutz  zu  nehmen 
und  auch  seinen  Kameraden  zu  empfehlen 
u.  zw.  mit  voller  Wirkung. 

Sie  sollen  uns  nacheifern,  die  dem  verwun- 
deten Feinde  die  Augen  ausstechen  und 
deren  Areopag  alte  Kulturvölker  aus  der 
Reihe  der  Gesitteten  streicht  ! 


Ein  Sechsergelege  des  weissen  Storches. 

Bei  meiner  diesjährigen  (1914)  Beringungs- 
tour konnte  ich  wieder  sehr  interessante  Be- 
obachtungen über  die  Lebensweise  des  weissen 
Storches  anstellen.  Auch  dieses  Jahr  war 
ein  sogenanntes  nasses,  dessen  Wirkung  beim 
weissen  Storch  in  erster  Linie  in  den  reichen 
Gelegen  zum  Ausdruck  kam.  Schon  im  An- 
fange des  Beringens  fielen  die  vielen  Fünfer 
gelege  auf,  als  ich  jedoch  in  die  Theissgegend 
kam,  beobachtete  ich  zu  meinem  nicht  geringe- 
ren Erstaunen  in  noch  nicht  drainierten  Gebie- 
ten, wo  für  den  Storch  noch  die  Urzustände  be- 
stehen,auch  Sechsergelege.  Seit  1908  beobachte 

'  Ifáterist  =  Infanterist. 


270 


Mezöcsáton,  Tiszatarjánban,  Tiszapalkonyán 
és  Rakamazon;  miudezek  a  helységek  a 
Tiszamentén  fekszenek.  Legnagyobb  megle- 
petésemre a  Kis-AIföldön  Szabadi  községben 
is  találkozott  egy  6-os  fészekalj  szintén  mocsár- 
dús vidéken. 


A  népes  fészekaljakkal  szemben  ezúttal  is 
igen  kevés  volt  a  köpet  a  fészkek  körül. 
Hiába   kerestem   a   sok   vörös,  sáskát  tartal- 


ich  (lie  Nistverhältnisse  des  weissen  Storches, 
doch  ein  Sechsergelege  fand  ich  bisher  nicht. 
Heuer  traf  ich  es  mehrfach  an,  so  bei  Mezöcsát, 
Tiszatarján,  Tiszapalkonya  und  bei  Rakamaz  ; 
alle  diese  Plätze  befinden  sich  in  der  Theiss- 
gegend.  Zu  meinem  grössten  Erstaunen  fand  ich 
auch  in  der  kleinen  Tiefebene,  bei  Szabadi  ein 
Sechsergelege,  gleichfalls  in  sumpfigerGegend. 
Gegenüber  den  reichen  Gelegen  fanden  sich 
auch  diesmal  wenig  Gewölle  in  der  Umgebung 
derNester.lch  suchte  vergebens  nach  den  vielen, 


Hatos  gólyafészekalj,  Tiszatarján  1914  júl.  'à. 


Photo  ;    Schenk  J. 

Sechser  Gelege  des  weissen  Storches,  Tiszatarján  3.  Juli  1914. 


raazó  köpetet,  a  mi  a  száraz  években  halom- 
számra található  a  fészkek  mellett,  ezúttal 
csak  néhány  köpetet  leltem,  s  ezek  is  vízi 
rovartörmelékekből  állottak.  Ismételten  be- 
bizonyult, hogy  a  gólya  eredetileg  húsevő, 
ez  a  táplálék  automaticze  előidézi  legnagyobb- 
fokú  szaporodását,  míg  a  tiszta  rovartáplálék 
csak  másodrendű,  kényszertáplálék,  a  melynél 
a  szaporulat  a  legkisebb  szokott  lenni. 

'A  6-os  fészekaljat,  mely  eddigelé  tudomá- 
som szerint  teljesen  ismeretlen,  mellékelten 
fényképen  is  bemutatom. 

ScHBNK  Jakab. 


rote  Heuschrecken  enthaltenden  Gewöllen,  wel- 
che in  trockenen  Jahren  neben  den  Nestern 
massenhaft  angehäuft  liegen,  diesmal  fand  ich 
nur  einige  Gewölle  und  auch  diese  enthielten 
Reste  von  Wasserinsekten.  Es  bestätigte  sich 
wiederholt,  dass  der  weisse  Storch  ursprüng- 
lich ein  Fleischfresser  ist,  diese  Nahrung  zieht 
automatisch  seine  grösstmöglichste  Vermehrung 
nach  sich,  während  die  reine  Insektennahrung 
nur  eine  sekundäre  Zwangsnahrung  ist,  bei  wel- 
cher die  Vermehrung  die  kleinste  zu  sein  pflegt. 
Das  Sechsergelege,  meines  Wissens  bisher 
noch  gänzlich  unbekannt,  gebe  ich  hier  auch 
in  Photographie.  Jakob  Schenk. 


27 


Vérengző  háziveréb.  Házam  falán  levő 
fészkelüiiyílásban  már  majdneai  aiiyányira 
nevelte  fiait  egy  Parus  coeruleus  pár. 

Május  28-án  azt  vettem  észre,  hogy  egy 
verébpár  ólálkodik  a  fészkelönyílás  körül. 
A  midúu  a  hím  az  odúba  bujt,  a  verebet  meg- 
fogtam az  odúban,  a  hol  azonban  a  hat  fiatal 
czinegének  már  csak  meleg  hullája  feküdt  a 
fészekben.  Mindegyiknek  a  koponyája  be  volt 
verve  s  a  veréb  csőrén  odaszáradt  vér  nyomai 
voltak  láthatók.  Megjegyzem,  hogy  a  fészkelő- 
odu  mellett  egy  méternyire  ugyanazon  magas- 
ságban egy  egészen  hasonló  fészkelöodu  volt 
—  üresen. 

Ehhez  hasonló  eset  játszódott  le  tavaly  egy 
másik  fali  üregben,  a  hol  a  szénczinegének  9, 
majdnem  kinőtt  élő  fiára  rakta  egy  verébpár 
fészkét.  A  fészekrakás  egy  napon  belül  meg- 
történt s  a  fiatal  czinegéket  már  csak  holtan 
szedtem  ki  a  kész  verébfészek  alól. 

Eperjes,  1914.  Pawlas  Julián. 


A  kerti  poszáta  haszna.  A  méhesem  mel- 
lett levő  orgonabokorban  ezidén  a  kerti  po- 
száta (Sylvia  simplex  Lath.)  fészkelt.  Mint- 
hogy a  rajzás  miatt  egy  hónap  óta  időm  leg- 
nagyobb részét  a  méhesben  kellett  töltenem, 
e  madár  fiainak  etetését  is  figyelemmel  kísér- 
hettem. Sokszor  egj'  méternyire  kellett  a 
150  cm  magasan  levő  fészket  megközelitenem, 
a  poszátát  azonban  ez  sem  zavarta.  Fiait 
túlnyomórészben  a  galagonyapillangóval, népie- 
sen drótos  pille  {Aporia  cratací/i  F.)  táplálta, 
melynek  szárnyait  mindig  letépte. 


Midőn  rejtekhelyen  álltam,  tehát  nem  lát- 
hatott a  poszáta,  az  elfogott  pillangóval  ott 
helyben  a  földre  szállt  s  ott  tépte  le  szárnyait  ; 
míg  ha  szabad  helyen  voltam,  mindig  a 
pöszméte-  vagy  ribiszkebokrok  alá  bujt  előlem 
s  ott  darabolta  el  a  pillangókat,  melyek 
szárnyai  e  helyeken  egészen  ellepték  a  földet, 


Látva  a  sok  letépett  szárnyat,  elhatároztam, 
hogy  összegyűjtöm.  Közben  azonban  két  ízben 
jó  esőnk  volt  s  igy  sok  pilleszárny  beiszapoló- 


Eín  mörderisclies   Hauss]>erlingspaar.  In 

einer  Mauernisthöhle  meines  Hauses  zog  ein 
Parus  coeruleus  Paar  seine  Jungen  fast  bereits 
gänzlich  auf. 

Am  28.  Mai  bemerkte  ich  ein  Sperlings- 
paar in  der  Nähe  der  Nisthöhle.  Als  das 
Männchen  in  die  Höhle  kroch,  fing  ich  es, 
fand  aber  in  der  Höhle  schon  nur  6  noch 
warme  Leichen  der  jungen  Meisen  im  Neste. 
Der  Schädel  einer  jeden  Meise  war  einge- 
schlagen und  am  Schnabel  des  Sperlings 
waren  Spuren  angetrockneten  Blutes  zu  be- 
merken. Ich  bemerke,  dass  in  der  Entfernung 
von  1  Meter  neben  des  Nisthöhle  in  der  gleichen 
Höhe  eine  ganz  ähnliche  Nisthöhle  sich  leer 
befand. 

Ein  gleicher  Fall  ereignete  sich  voriges 
Jahr  in  einer  anderen  Mauerhöhle,  wo  auf 
9  fast  erwachsene  lebende  Kohlmeisenjunge 
ein  Sperlingspaar  sein  Nest  baute.  Der  Nest- 
bau war  in  einem  Tage  beendet  und  ich  zog 
die  Meisenjungen  bereits  tot  unter  dem  fer- 
tigen Sperlingsneste  hervor. 

Eperjes,  1914.  Julian  v.  Pawlas. 


Nutzen    der    Gartengrasmücke.    In   dem 

Fliedergebüsch  neben  meinem  Bienenhaus 
nistete  heuer  eine  Gartengrasmücke  (Sylvia 
simplex  Lath.).  Da  ich  wegen  des  Schwärmens 
die  meiste  Zeit  während  eines  Monates  im 
Bienenhaus  verbringen  musste,  konnte  ich 
auch  die  Fütterung  der  Jungen  dieses  Vogels 
beobachten.  Oft  musste  ich  mich  bis  auf 
einem  Meter  dem  150  cm  hoch  befindlichen 
Neste  nähern,  die  Grasmücke  störte  dies 
jedoch  nicht.  Die  Jungen  wurden  grösseren- 
teils  mit  Baum  weisslingen  (Aporia  crataegi  F.) 
gefüttert,  von  welchen  die  Flügel  immer 
abgerissen  wurden. 

Wenn  ich  mich  verbarg  und  von  der  Gras- 
mücke nicht  bemerkt  werden  konnte,  flog 
sie  mit  dem  erbeuteten  Schmetterling  auf  die 
Erde  und  zupfte  dort  die  Flügel  ab;  wenn 
ich  hingegen  frei  stand,  versteckte  sie  sich 
immer  unter  die  Stachelbeer  oder  Johannis- 
beerslräuche  und  zerteilte  dort  die  Schmet- 
terlinge, so  dass  die  Erde  von  den  Flügeln 
ganz  bedeckt  war. 

Als  ich  die  vielen  abgezupften  Flügel  sah, 
entschloss  ich  sie  zu  sammeln.  Unterdessen 
regnete  es  zweimal  stark  und  dadurch    wur- 


272 


dott  vagy  annyira  leragadt,  hogy  nem  lehetett 
felvenni.  Az  eredmény  igy  is  meglepő,  mert 
a  megmentett  részből  is  l'J7  jobi»  felsoszárnyat, 
tehát  ugyanennyi  pillangót  lehetett  össze- 
számli'ilni.  E  szárnygyüjteményt  a  Magy.  Kir. 
Oruith.  Központ  őrzi. 

Hogy  ily  körülmények  közt  ennek  az  egyet- 
len poszáta-családnak  felnevelődése  is  mily 
hasznára  volt  keltemnek,  mutntja  az  a  fel- 
tűnő jelenség,  hogy  míg  más  években  gyümölcs- 
fáim levélzete  tele  volt  e  pillangó  petéivel, 
most  csak  elvélve  lehet  bepetézett  levélre 
találni.  Rácz  Béla. 


Madarak  pusztulása  az  augusztus  17-iki 
jeges  zivatarban.  A  czimben  jelzett  nap  esté- 
jén példátlan  erejű  szélvihar  vonult  át  Bihar- 
megye fölött  ;  nyomában  épületeket  romboló, 
fákat  összeziizó  jégverés  járt,  mely  a  madár- 
életben is  kiszámíthatatlan  kárt  okozott. 

Másnapra  mindenfelé  lehetett  a  mezei  pacsir- 
ták, barázdabillegetők  s  egyéb  apró  madarak 
szétzúzott  hulláit  találni.  Egy  helyt  50  lépésnyi 
úton  5 — 6  pacsirta  hullája  hevert.  A  szőlős- 
kertekben a  vadgerle,  aranymálinkó,  szarka 
feküdt  szanaszét,  másutt  számos  bibiczet 
találtak  részint  holtan,  részint  törött  szárnynyal 
vagy  lábbal  vánszorogva.  Sok  fecskét  is  le- 
sújtott a  jég. 

A  vihar  a  szerepi  községház  tetejéről  leverte 
az  idei  gólyákat  is  ;  egyikük  a  szomszéd 
udvaron  bukdosott,  nem  bírt  felrepülni  A  ház 
gazdája  megpillantván  a  vergődő  madarat  a 
villámfénynél,  egy  nyitott  verembe  lökte,  hol 
másnapra  magához  tért  s  elszállhatott. 


A  környékről  vett  feltétlenül  hiteles  érte- 
süléseim szerint  a  többi  közt  a  Sárrétudvari 
és  Báránd  közt  lévő  kétholdas  püspökségi 
parkban  10  kubikos  talicska  madarat  szedtek 
össze.  A  határon  százával  szedték  fel  az 
agyonsújtott  foglyokat  és  nyulakat,  helyen- 
ként fáczánt  is.  Sárrétudvari  egyik  kertjében 
egyetlen  nagy  eperfa  alatt  120  verebet  szed- 
tek össze  a  gyermekek. 


den  viele  Schmotterlingsflügel  erdig  oder 
klebten  so  fest,  dass  sie  nicht  aufgehoben 
werden  konnten.  Das  Resultat  ist  auch  so 
verbliifi'end,  da  auch  das  gerettete  Material 
noch  197  rechte  Oberflügel  —  also  ebenso- 
viele  Schmetterlinge  —  ergab.  Diese  FUigel- 
sammlung  bewahrt  jetzt  die  Kgl.  Ung.  Ornith. 
Centrale.  Von  welch  einem  Nutzen  unter 
diesen  Umständen  die  Aufzucht  dieser  einen 
Grasmücken- Familie  für  meinen  Garten  war, 
zeigt  die  auflfallende  Erscheinung,  dass  während 
in  anderen  Jahren  die  Blätter  meiner  Obst- 
bäume von  den  Eiern  dieses  Schmetterlings 
voll  waren,  man  jetzt  nur  selten  ein  mit  Eiern 
versehenes  Blatt  entdecken  konnte. 
«.  Béla  Rácz. 


Umkommen  der  Vögel  im  Hagelsturm  am 
17.  August.  Am  Abend  des  im  Titel  erwähn- 
ten Tages  zog  ein  unvergleichlich  starker 
Sturm  über  das  Kom.  Bihar,  worauf  ein  Ge- 
bäude beschädigender,  Bäume  vernichtender 
Hagelschlag  folgte,  welcher  auch  im  Vogelleben 
einen  unberechenbaren  Schaden  verursachte. 

Tags  darauf  konnte  man  überall  zerschla- 
gene Körper  von  Feldlerchen,  Bachstelzen 
und  von  anderen  kleinen  Vögeln  finden.  Auf 
einer  Stelle  im  Umkreise  von  50  Schritt 
lagen  5 — 6  Lerchenkadaver.  In  den  Wein- 
gärten lagen  Turteltauben,  Pirole  und  Elstern 
weit  und  breit,  anderswo  fand  man  viele 
Kiebitze  teils  tot,  teils  mit  gebrochenen  Flü- 
geln und  Läufen  dahinschwanken.  Auch  viele 
Schwalben  wurden  vom  Hagel  getötet.  Der 
Sturm  warf  auch  die  heurigen  Störche  vom 
Dache  des  Szereper  Gemeindehauses;  ein 
Exemplar  taumelte  im  Nachbarhofe,  konnte 
nicht  auffliegen.  Der  Hauseigentümer  sah  bei 
einem  Blitzstrahl  den  schwankenden  Vogel 
und  stiess  ihn  in  eine  oifene  Grube,  wo  er 
sich  tags  darauf  erholte  und  weiterflog. 

Nach  unbedingt  ghiubwürdigen  Berichten 
aus  der  Umgebung  sammelte  man  unter  an- 
derem in  dem  zwei  Joch  grossen  bischöflichen 
Park  zwischen  Sárrétudvar  und  Báránd  Vögel 
auf  zwei  Karren  zusammen.  In  der  Markung 
hob  man  zu  Hunderten  die  getöteten  Reb- 
hühner und  Hasen,  stellenweise  auch  Fasane 
auf.  In  einem  Garten  zu  Sárrét  sammelten 
Kinder  unter  einem  einzigen  grossen  Maul- 
beerbaume 120  Sperlinge. 


273 


Méiï  iiajïjobb  volt  a  verebek  pusztulása 
Biharnuííí  bajom  siözuialiiKi  körül,  az  udvart 
szegő  ákáczf'asorokban.  Másnap  8  tulicska 
telt  meg  a  verebekkel,  melyek  száma  7 — 800 
lehetett.  Volt  köztük  S — 10  búbos  pacsirta  is. 

A  madárvilág  ])usztulását  tulajdonképen 
csak  most,  egy  hónap  multán  lehet  teljes 
valóságában  felismerni.  Most  láthatjuk  oak, 
hogy  egyes  fajok  mondhatni  teljesen  kivesztek. 

Mezei  pacsirtát  egész  határokon  sem  lehet 
találni  ;  búljospacsirtát  mindössze  egyet  láttam 
azóta.  Aranymálinkóból,  melynek  füttyétől 
máskor  viszhaugzott  a  szőlőskertünk,  szintén 
egyetlenegyet  találtam  eddig.  A  vadgerlék 
teljesen  eltűntek. 

Apró  madár  sincsen  ;  kerieudjen,  hol  máskor 
ezidőben  riasztgatni  kellett  a  kerti  poszátákat 
az  érő  beszterczei  szilvafákról  —  most  egész 
héten  alig  hallható  egy  csettenésük.  Még  a 
verebek  tömeges  csirlpelése  is  megszűnt. 
A  nagybajoini  gőzmalom  udvarán  is  csak  a 
vészt  követő  2  —  3  liét  multán  kezdtek  a 
verebek  lassanként  összeverődni. 


A  szarkák  egykor  30—40  főnyi  csapata 
3—4  példányra  apadt.  A  vetési  varjak  hatalmas 
seregei  negyed    vagy  harmadrészre  apadtak. 

Szerep  község  gólyacsaládjának  említett 
fiai  a  zivatar  után  nem  kerültek  többé  elő, 
csak  a  két  öreg  maradt  itt  aug.  23-ig. 

Mezei  pacsirtát  csak  szept.  21-én  láttam 
újra  a  nagy  pusztulás  óta  ;  azt  hiszem,  vonuló 
csapat  lehetett,  mert  mindeddig  egyáltalában 
nem  mutatkozott.  Rácz  Béla. 


NB.  E  nagy  pusztulásból  egyedül  azt  a 
tanulságot  fordíthatjuk  hasznunkra,  a  mely 
az  iijból  való  fokozatos  benépesülés  meg- 
ligyeléséből  adódik  majd  s  a  mely  munkára  a 
czikkirót  e  helyt  is  felkérjük.  A  ki]jusztidt 
területen  talán  az  állandóknak  jelzett  madár- 
fajok tavaszi  és  őszi  eltolódása  is  könnyebben 
lesz  észlelhető,  mint  másutt,  hol  azok  a  nagy 
mozgalmak  idején  észrevétlenül  cserélődhet- 
Aquila  XXI. 


Noch  grösser  war  die  Vernichtung  der 
Sperlinge  bei  der  üampfmühlc  zu  Nagybajom, 
entlang  der  den  Hof  einfassenden  Akazien- 
reihe. Tags  darauf  füllte  man  3  Karren  mit 
S|)eilinüen,  deren  Zahl  7 — 800  sein  konnte. 
Es  waren  darunter  auch  8-10  Haubenlerchen. 

Die  Vogelvernichtung  kann  man  eigentlich 
erst  jetzt,  nacli  einem  Monat  in  seiner  ganzen 
Grösse  bemerken,  Erst  jetzt  sieht  man,  dass 
einige  Arten  fast  gänzlich  verschwunden  sind. 

Feldlercheu  kann  man  in  ganzen  Feldmar- 
kungen  nicht  beobachten;  von  Haubenlerchen 
sah  ich  bloss  eine  seither.  Von  Pirolen,  von 
deren  Pfiffen  früher  unser  Weingarten  wieder- 
liallte,  sah  ich  bisher  gleichfalls  nur  ein  Stück. 
Die  wilden  Turteltauben  sind  gänzlich  ver- 
schwunden. 

Kleine  Vögel  gibt  es  auch  keine  ;  in  meinem 
Garten,  wo  man  andere  Jahre  zu  dieser  Zeit 
die  Gartengrasmücken  von  den  reifenden  Besz- 
terczeer  Pflaumen  verscheuchen  musste,  — 
hört  man  jetzt  während  einer  Woche  kaum 
einmal  ihre  Stimme.  Auch  das  häufige  Ge- 
kreisch der  Sperlinge  hörte  ganz  auf.  Auch 
auf  dem  Hofe  der  Dampfműhle  zu  Nagybajom 
fingen  die  Sperlinge  sich  erst  in  den  2 — 3, 
dem  Sturme  folgenden  Wochen  langsam  zu 
sammeln. 

Der  30 — 40  Stücke  zählende  Elsternflug 
ging  auf  3 — 4  Stücke  zurück.  Die  grossen 
Schaaren  der  Saatkrähen  wurden  zu  einem 
Viertel  oder  Drittel  deziaiiert. 

Die  Mitglieder  der  erwähnten  Szereper 
Storchfamilie  kamen  nach  dem  Sturm  nicht 
n)elir  hervor,  nur  2  alte  Exemplare  blieben 
hier  bis  zum  23.  August. 

Feldlerchen  sah  ich  erst  am  21.  Sept.  seit 
der  grossen  Vernichtung  wieder;  ich  glaube, 
es  wahr  eine  auf  der  Wanderung  begriffene 
Schar,  da  sie  sich  bisher  überhaupt  nicht 
zeigten.  Bél.a  Rácz. 

MB.  Von  dieser  grossen  Vernichtung  können 
wir  bloss  die  Lehre  zu  unserem  Nutzen  ziehen, 
welche  sich  später  durch  die  neue,  stufen- 
weise erfolgende  Bevölkerung  ergeben  wird 
und  für  weiche  Arbeit  wir  den  Schreiber 
dieser  Zeilen  auch  an  dieser  Stelle  auffordern. 
In  dem  ausgestorbenen  Gebiet  wird  man 
vielleicht  auch  die  Frühlings-  und  llcrbst- 
Verschiebuug  der  als  ständig  angegebenen 
Vogelarten    leichter   beobachten    können,  als 

35 


274 


nek  ki  máshonnan  jött  ugyanoly  fajbeli  egyé- 
nekkel. 

M.  0.  K. 


A  nagy   fakopáncs   különös    yiselkedése. 

32  éve  lakom  a  biharniegyei  Szerep  község- 
ben s  e  madárral  csak  az  idei  október  15  én 
találkoztam  itt  először,  még  pedig  eléggé 
szokatlan  körülmények  között. 

Néhány  fiatal  berzenczei  szilvafán  ugyan 
is,  mely  kertem  egyik  védett  helyén  állt  s 
igy  az  aug.  17-iki  jeges  zivatartól  is  meg- 
menekült, október  közepéig  megtartottuk  a 
termést. 

A  folytonos  „tik  tyik"  hangra  lévén  figyel- 
messé, az  emiitett  fák  egyikén  fedeztem  fel 
a  fakopáncsot,  a  mint  nagy  meglepetésemre 
a  szép  érett  szilvaszemeket  verte  lefelé.  Hogy 
közelebb  léptem,  feHiagyott  a  pusztitással. 
Alig  távolodtam  azonban,  újra  repült  a  szilva 
jobbra- balra.  Le  kellett  tehát  szednünk  az 
egész  termést,  a  melynek  azonban  akkorára 
már  257o"a  ki  volt  lyukasztva. 

Azóta  naponta  hallatja  e  madár  a  szavát 
és  különösen  az  ákáczfákat  faricskálja  szor- 
galmasan. 

Rácz  Béla. 


NB.  Ismeretes,  hogy  ez  a  túlnyomóan  káros 
rovarokkal  élő  madár  gyakran  fogyaszt  nö- 
vényi anyagokat  is,  főképen  fenyőmagot  és 
kivételesen  húsos  termésből  —  berkenye, 
fagyöngy,  cseresznye  —  is  csipeget.  A  jelen 
esetben  azonban  inkább  csak  játékról  lehet 
szó,  semmint  táplálkozásról,  mert  utóbbihoz 
nem  lett  volna  annyi  szilva  leverése  szük- 
séges. A  kár  főoka  mindenesetre  a  szilva- 
termés  időn  túl  való  künnhagyásábau  van. 
És  az  eset  annyiból  is  érdekes,  hogy  ugyan- 
ezen szilvafák  termésében  már  1909-ben  is 
hasonló  kár  esett,  ugyancsak  azért,  mert  a 
termés  október  közepéig  a  fán  maradt.  Az 
Aquilában  (Tom.  XVI.  p.  282)  közölt  esetben 
a  kélcczinegéh  voltak  az  alkalmi  kártevők,  a 
mennyiben  a  szilvára  ugorva,  azt  testük 
súlyával  letörték. 

M.  0.  K. 


anderswo,  wo  diese  während  der  grossen 
Bewegung  unbemerkt  mit  von  anderen  Gegen- 
den kommenden  Individuen  gleicher  Art  sich 


austauschen. 


Kgl.  U.  0.  C. 


Eigenartiges  Betragen  des  grossen  Bunt- 
spechtes. Ich  wohne  bereits  32  Jahre  in  der 
Gemeinde  Szerep,  im  Korn.  Bihar  und  sah 
diesen  Vogel  erst  am  15.  Oktober  dieses  Jahres 
und  zwar  unter  ziemlich  ungewöhnlichen 
Umständen. 

Auf  einigen  jungen  Berzonczeer  Plaumenbäu- 
men,  welche  auf  einer  geschützten  Stelle 
meines  Gartens  stehen  und  so  auch  den  Eis- 
sturm vom  17.  August  glücklich  überstanden 
hatten,  liess  ich  nämlich  bis  Mitte  Oktober 
die  Frucht  stehen. 

Durch  die  fortwährend  erklingende  ,tik- 
tyik  '  Stimme  aufmerksam  gemacht,  erblickte 
ich  auf  einem  jener  Bäume  den  Buntspecht,  wie 
er  zu  meinem  grossen  Erstaunen  die  schönen 
reifen  Pflaumen  hinunterschlug.  Als  ich  mich 
näherte,  gab  er  sein  Werk  auf,  aber  kaum 
entfernte  ich  mich  ein  wenig,  begannen  die 
Pflaumen  wieder  rechts  und  links  zu  fallen. 
Wir  mussten  die  ganze  Ernte  abklauben,  deren 
25Vo  jedoch  damals  schon  durchlöchert  war. 

Seit  dieser  Zeit  lässt  der  Vogel  täglich 
seine  Stimme  erschallen  und  hämmert  beson- 
ders auf  einen  Akazienbaum  fleissig. 

Béla  Riez. 

NB.  Bekanntlich  nährt  sich  dieser  haupt- 
sächlich schädliche  Insekten  fressende  Vogel 
öfters  auch  von  Pflanzen-Nährstoffen,  so  beson- 
ders von  Nadelholzsamen  und  ausnahmsweise 
von  Fleischfrüchten  —  Vogelbeeren,  Mistel- 
beeren. Kirschen.  In  diesem  Falle  handelte 
es  sich  offenbar  mehr  um  ein  Spiel  als  um 
Ernährung,  da  zu  letzterem  das  Hinabschla- 
gen nicht  so  vieler  Pflaumen  nötig  gewesen 
wäre.  Der  Hauptgrund  des  Schadens  ist  jeden- 
falls in  dem  langen  Stehenlassen  des  Obstes 
zu  suchen.  Dieser  Fall  ist  auch  darum  inter- 
essant, weil  die  Frucht  derselben  Pflaumen- 
bäume bereits  im  Jahre  1909  denselben  Scha- 
den erlitt,  gleichfalls,  weil  das  Obst  bis  Mitte 
Oktober  auf  den  Bäumen  blieb.  In  dem  in 
der  „Aquila"  (Tom.  XVI,  p.  282)  publizierten 
Falle  waren  es  die  Blaumeisen,  welche  den 
Schaden  verursachten,  da  sie  auf  die  Pflau- 
men hüpfend,  diese  durch  ihre  Körperlast  ab- 
brachen. Kgl.  U.  0.  C. 


275 


Adatok  il  karvaly  és  erdei  ffileslMigol.v 
táplálékának  ismeretéhez.  Intézetünk  kom- 
parativ ostoologiai  gyiijteménye  alapján  e  két 

faj  fészekniaraclváiiyaibaii,  illetve  köpeteiben 
a  következő  niadárcsontmaradványok  voltak 
nieghatározliatók  : 

A  karvalynak  {Aecipiter  nisus  L.)  egy  Csík- 
kozmáson  1911  jiílius  25  én  gyűjtött  fészek- 
uiaradváiiyáhan  : 

Anthus  triviális  L. 

Turdiis  nnisicus  L. 

Tnrdus  torquatus  L. 

Tnrdus  viscivorus  L. 

Tnrdus  menila  s.  torquatus  L. 

Turtur  turtur  L. 

Sturnus  vulgaris  L. 

Emberiza  citrinella  L. 

Saxicola  oenanthe  L. 

Picus  viridis  L. 

Ez  a  sorozat  méltán  csatlakozik  a  Chernél 
István  közölte  kártételhez.' 

Az  erdei  fiile,~bagolynak  {Asio  ofns  L.) 
Fernbach  Károlyné  által  Bácsér-Babapusztán 
1911—1912  telén  gyűjtött  300  köpetében 
találtam  több  száz  egéren  kívül: 

25  házi  veréb  (Passer  domesticus)  L. 
17  mezei  veréb  (Passer  montanus)  L. 

1  Parus  major  L. 

1  Pratincola  sp. 

1  Cannabiua  cannabina  L. 

1  Emberiza  calandra  L. 

2  Emberiza  citrinella  L. 
1  Alauda  eristata  L. 

3  Alauda  arvensis  L.  csontmaradványait.^ 

Dr.  Lambrecht  KílmAn. 


Szibériai  luagtörö  {Niieifraga  caryocatactes 
macrorhijncha  Brehm.)  1913  október  és  novem- 
ber havában  mutatkozott  Tikoson,  Szabolcs 
megyében.  Kb.  100   darabot   figyeltem    meg. 

Horváth  József. 


'  Chekskl  I.  :  Adatok  liúsuvö  madaraink  táplálko- 
zásának kérdéséhez.  .Vquila  XVI.  p.   l-t."). 

'  V.  ö.  Dr.  Grkscitik  J.  :  Hazai  ragadozó  madaraink 
gyomor- és  köpettartalom-vizsgálata.  AquilaXVII.p.  179. 


Beiträge  zur  Naliningsfrage  des  Sperbers 
und  der  Waldohreule.  Auf  Grund  der  kom- 
parativ osteologischen  Sammlung  unserer  Cen- 
trale wurden  in  den  Gewöllen  resp.  Nahrungs- 
überresten  beider  Arten  folgende  Vogelknochen 
bestimmt. 

In  den,  unterhalb  eines  Sperbernestes  am 
25.  Juli  1911  in  Csikkozmás  gesammelten 
Nahrungsiiberresten  des  Accipitcr  nisus  L. 
wurden  bestimmt  : 

Anthus  trivilis  L. 

Turdus  musicus  L. 

Turdus  torquatus  L. 

Turdus  viscivorus  L. 

Turdus  merula  s.  torquatus  L. 

Turtur  turtur  L. 

Sturnus  vulgaris  L. 

Emberiza  citrinella  L. 

Saxicola  oenanthe  L. 

Picus  viridis  L. 


Diese  Liste  reiht  sich  dem  von  Stefan   von 
Chernél  mitgeteilten  Schaden'  ergänzend  an 
In  300.  von  Frau  Karl  Febnbach  in  Bácsér- 
Babapuszta  im    Winter    1911  — 1912    gesam- 
melten Gewöllen  der  Waldohreule  {Asio  otus 
L.),  wurden  ausser  einigen  Hunderten  Mäuse- 
überresten folgende  Vogelknochen  bestimmt  : 
25  Haussperlinge  (Passer  domesiicus  L.) 
17  Feldsperlinge  (Passer     montanus  L.) 
1  Parus  major  L. 
1  Pratincola    sp. 
1  Cannabina  cannabina  L. 
1  Emberiza  calandra  L. 
Emberiza  citrinella  L. 
Alauda     eristata  L. 
Alauda  arvensis  L.^ 

Dr.  Koloman  Lambrecht. 


Schlankschniiblige  Tannenhäher  {Nuci- 
fraga  caryocatactes  macrorhgnclta  Brrhm.) 
zeigten  sich  im  Oktober  und  November  1913 
bei  Tikos,  Komitat  Szabolcs. 

Ich  beobachtete  zirka  100  Exemplare. 

JoBEF  Horváth. 


'  St.  V.  Ciiernel:  Beiträge  zur  Nahrnngsfrage  unserer 
karnivoren   Vogelwelt    Aquila  X\I.  p.  145. 

'  Vgl.E.  Greschik:  .Magen  undOewöUuntersuchungen 
unserer  einheimischen  Raubvögel.  Aquila  XVI.  p.  179. 


35* 


276 


Cygnus  olor  lövetett  1914  niúrcius  29-én 
és  80-án  Csikszentsinion  mellett.  Valószinüleir 
egy  pár  volt.  mert  a  â  ellövése  ulán  a  9  nem 
távozott  onnan  s  igy  másnap  az  is  lelöveteit. 

SzBMERB  László. 


Pastor  roseiis.  Lí/.onban,    Háromszék    me- 
gyében 1914  május  2G-án  2  drb  mutatkozott. 


Szemére  László. 


A  csonttollú  madár  tömeges  megjelenése 
1913 '14  telén.  -Már  az  ,  Aquila"  mult  évi  folya- 
mában (XX.  1913.  p.  515.)  történt  említés  a 
csonttollú  madár  nagyobbméretü  inváziójáról. 
Akkoriban  még  csak  az  északi  hegyvidéken 
mutatkoztak  nagyobb  mennyiségben,  azonkívül 
Erdély  északi  részeiben,  úgy  hogy  az  invázió 
arányairól  biztosat  nem  mondhattunk,  mert 
hiszen  az  északi  hegyvidéken  úgyszólván  min- 
den második-harmadik  évben  meg  szokott 
jelenni  a  csonttollú  madár.  Az  1913/14.  év 
telén  azonban  nem  maradtak  meg  a  hegy- 
vidékeken, hanem  elözönlötték  az  egész  orszá- 
got, nevezetesen  a  Dunántúlt  és  az  Alföldet, 
úgyszintén  Horvátországban  is  mutatkoztak, 
sőt  Reiser  Otmár  értesítése  szerint  mint  nagy 
ritkaságok  Sarajevo  környékén  is  jelentkez- 
tek. Habár  csak  egyes  területeken  mutatkoz- 
koztak  nagyobb  tömegekben,  mégis  a  leg- 
nagyobb beözönlések  közé  tartozik  az  1913/14. 
évi,  mert  igen  nagy  területre  terjedt  ki. 
A  beérkezett  jelentések  szerint  az  elsők  már 
október  közepén  érkeztek  az  ország  legésza- 
kibb részére,  a  zöme  azonban  csak  november 
közepe  táján  jelentkezett  az  északi  hegyvidé- 
ken és  Erdélyben.  A  Dunántúlt  és  az  Alföldet 
főleg  január  és  február  hónapokban  lepték 
el,  a  honnan  niárcziusban  eltávoztak.  Vissza- 
vonulókat április  14-én  Csíkszögödön  és  április 
23-án  Tavarnán  figyeltek  meg. 


Az  idei  inváziónak  különös  érdekessége 
volt  egy  gyűrűs  csonttollú,  melyet  Gramantik 
György  plébános  jelentése  szerint  1913  de- 
czember  10-ike  körül  fogtak  el  Soltészpere- 
csényben,  Trencsén   megye    északi   részében 


Cygniis  olor  wurde  am  29.  und  30.  März 

1914  bei  Csikszcntmárton  erlegt.  Warschein- 
lich  waren  beide  ein  Paar,  da  nach  der  Er- 
legung des  'Í  die?  die  Stelle  nicht  verlicss  ; 
am  folgenden  Tag  wurde  auch  diese    erlegt. 

Ladislaub  Szemére. 


Pastor    roseus    wurde  in    L'zon.    Komitat 

Háromszék  am  26    Mai    1914    beobachtet   (2 

Exemplare.) 

Ladislaub  Szemére. 


Massenhaftes  Erscheinen  des  Seiden- 
schwanzes im  Winter  Ii>l;i  4.  Bereits  im 
vorjährigen  Jahrgange  der  ,,  Aquila'  (XX.  1913, 
p.  515)  erschien  ein  Bericht  über  eine  grös- 
sere Invasion  des  Seidenschwanzes.  Damals 
zeigten  sie  sich  erst  in  der  nördlichen  Erhe- 
bung in  grösserer  Anzahl,  ausserdem  im 
nördlichen  Teile  Siebenbürgens,  so  dass  wir 
sicheres  über  die  Masse  der  Invasion  nicht 
mitteilen  konnten,  umsomehr,  da  in  der  nörd- 
lichen Erhebung  f;ist  jedes  zweite  oder  dritte 
Jahr  der  Seidenschwanz  erscheint.  Im  Winter 
1913/4  jedoch  blieben  sie  nicht  bloss  in  der 
nördlichen  Erhebung,  sondern  verbreiteten 
sich  über  das  ganze  Land,  besonders  über 
das  Hügelland  jenseits  der  Donau  und  über 
die  Tiefebene,  sie  zeigten  sich  auch  in  Kroa- 
tien, ja  nach  dem  Berichte  von  Otm.ar  Reiser 
erschienen  sie  sogar  als  grosse  Seltenheit  in 
der  Gegend  von  Sarajevo.  Obzwar  sie  massen- 
haft bloss  auf  einigen  Stellen  auftraten,  gehört 
doch  die  Invasion  von  1913/4  zu  den  gröss- 
teii.  da  sie  sich  über  ein  sehr  grosses  Gebiet 
erstreckte.  Den  eingelaufenen  Berichten  nach 
erschienen  die  ersten  bereits  Mitte  Oktober 
in  den  nördlichsten  Gegenden  des  Landes, 
die  Hauptmasse  zeigte  sich  jedoch  erst  gegen 
Mitte  November  in  der  nördlichen  Erhebung 
und  in  Siebenbürgen.  Das  Hügelland  und  die 
Tiefebene  überfluteten  sie  hauptsächlich  in 
den  Monaten  Januar  und  Februar,  von  wo 
sie  im  März  verschwanden.  Rückzügler  wur- 
den am  14.  April  bei  Csikzsögöd  und  am  23. 
April  bei  Tavarna  beobachtet. 

Eine  besondere  Merkwürdigkeit  der  heurigen 
Invasion  war  ein  beringter  Seidenschwanz, 
welcher  nach  dem  Berichte  des  Pfarrers 
Georg  Gramantik  um  den  10.  Dezember  1913 
bei    Soltészperecsény,    im    nördlichen    Teile, 


277 


a  Vág  völgyében.  A  gyűrűt  1918  októlìcr 
27-én  DR.  Thikn'hmann  tette  rá  a  rossitteni 
niadárvártán,  ii  hol  a  madár  átvonulása  alkal- 
mával lett  elfogva.  A  két  hely  légvonalban 
számítva  kb.  700  kilométernyire  van  egy- 
mástól. Az  előrehaladás  tehát  meglehetős  las- 
san történt.  Ha  felteszszük  azt,  hogy  a  csont- 
tollú madarak  is  a' tengerpartot  követve  értek 
el  Rossittenbe,  a  mi  más  fajoknál  nyert  ta- 
pasztalatok szerint  nagyon  valószínű,  akkor 
közelítőleg  megjelölhetjük  a  hozzánk  beözön- 
lött  csonttollú  madarak  hazáját  is.  Szinte 
biztosra  vehető,  hogy  Lappföldről  jönnek 
hozzánk  csonttollú  madaiaink. 

Az  idegen  vendégek  az  országban  mindenütt 
nagy  feltűnést  keltettek,  különösen  az  Alföl- 
dön, a  hol  ritkán  szoktak  jelentkezni,  tíok 
közleményt  és  hirt  hozott  róluk  a  napisajtó  is. 
A  hozzánk  beküldött  jelentések  a  következők  : 

Az  északi  hegyvidéken  legkorábban  október 
12-én  jelenik  meg  és  pedig  nagy  csapatokban 
Eperjesen,  Pawlas  Gyula  értesítése  szerint. 
Turóczszentmártonból  is  már  október  havában 
kapott  példányokat  dr.  Lexdl  A.  preparató- 
riuma.  M.atunák  M.  szerint  november  11  —  14  ig 
200  darab  mutatkozott  Breznóbányán,  Voixen- 
HOFER  Pál  november  8-án  csapatokat  hatott 
Liptóújvárotf,  SzRôTs  Béla  pedig  ^avüri  \n, 
(ieczeniber  3-án  figyelte  meg  az  elsőket,  április 
23-án  az  utolsókat.  Igen  sok  volt  Stubnya 
fürdőn  (NozDRoviczKY  L.),  jelezték  azonkívül 
Kassáról  (Hazay  A.),  Losonczról  (Scherer  L.), 
Soltészperecsényrol  (Gramaxtik  Gy.)  és  Péter- 
vásárról (i)R.  Fromm  G.),  a  hol  deczember  10-től 
29-ig  tartózkodtak. 


Erdélyben  az  elsőket  Szemere  L.ászló  már 
novemberben  jelezte  Gyergyószentmiklósról  és 
Csíkszögödről,  tehát  az  északkeleti  részekből. 
Itt  is  elég  sokáig  tartózkodtak,  mert  még 
április  13-án  is  került  példány,  melynek  pete- 
fészke még  majdnem  teljesen  fejletlen  volt. 
Hausmann  Ernő  a  következő  helyekről  kapott 
példányokat  :  Brassó,  Hosszúfalu,  Tatrang, 
Zajzon,  Türküs,  Kőhalom,  Zabola,  Predeal, 
Gyergyóditró,  Özókelykeresztúr,  Zernest,Törcs- 
vár,  Nagysink.  Kornis  L.ajos  szerint  Kolozsvár 
környékén  sok  volt.  Erdély  nyugatibb  részei- 
ből DR.  Mauks  K.ároly  jelenti  őket:  január 
21-én  3  drb.  február  2-án  5  drb  tartózkodott 
Algyógyon. 


im  Vagtale  des  Kom.  Trencsén  gefangen 
wurde.  Es  wurde  von  Du.  Thibxemann  auf  der 
Vogelwarte  Rossitten  beim  Durchzuge  gefangen 
und  beringt.  Die  Entfernung  beider  Plätze 
beträgt  zirka  700  Kilonieter  in  der  Lufilinie. 
Das  Vordringen  erfolgte  also  ziemlich  lang- 
sam. Wenn  wir  annehmen,  dass  auch  die 
Seidenschwänze  der  Meeresküste  entlang  nach 
Rossitten  gelangten,  vras  nach  den  bei  anderen 
Arten  gewonnenen  Erfahrungen  sehr  wahr- 
sclieiidich  ist,  so  können  wir  auch  annähernd  die 
Heimat  der  zu  uns  hereingeschwärniten  Seiden- 
schwänze bestimmen.  Est  ist  fast  sicher,  das  die 
Seidenschwänze  von  Lappland  zu  uns  kommen. 

Die  fremden  Gäste  erregten  überall  im 
Lande  grosses  Aufsehen,  besonders  in  der 
Tiefebene,  wo  sie  selten  zu  scheinen  pflegen. 
Viele  Artikel  und  Berichte  brachte  auch  die 
Tagespresse  über  ihnen.  Die  uns  eingesen- 
deten Berichte  sind  folgende. 

In  der  nördlichen  Erhebung  zeigten  sie 
sich  am  frühesten  am  12.  Oktober  und  war 
in  grossen  Schwärmen. zu  Eperjes,  nach  dem 
Berichte  von  Julius  Pawlas.  Auch  von  Tnrócz- 
szentmárton  bekam  bereits  im  Oktober  Exem- 
plare das  Preparatorium  von  Dr.  A.  Lendl. 
Nach  M.  Matunák  zeigten  sich  vom  11 — 14. 
November  in  Breznóbánya  200  Stück,  Paul 
Vollenhofer  sah  Flüge  am  8-  November  bei 
Liptóújvár,  Béla  Szeöts  beobachtete  am  3. 
Dezember  die  ersten,  am  23.  April  die  letzten 
bei  Tavarna.  Sehr  viele  waren  in  Stubnya- 
fürdő  (L.  Nozdroviczky),  ausserdem  wurden 
sie  von  Kassa  (A.  H.azay),  Losoncz  (L.  Scherer), 
Soltészperecsény  (G.  Gramantk)  und  Pétervá- 
sár (Dr.  G.  Fromm),  wo  sie  sich  vom  10 — 29 
Dezember  aufhielten,  gemeldet. 

In  Siebenbürgen  bei  Gyergyószentmiklós 
und  Csikzsögöd,  also  im  nordöstlichen  Teile 
bemerkte  Ladislaus  von  Szemére  bereits  im 
November  die  ersten.  Auch  hier  verweilten 
sie  ziemlich  lang,  da  noch  am  13.  April  ein 
Exemplar  erbeutet  wurde,  welches  ein  fast 
noch  unentwickeltes  Ovarium  enthielt.  Ernst 
Hausmann  erhielt  von  folgenden  Stellen  Stücke: 
Brassó,  Hosszúfalu,  Tutrang,  Zajzon,  Türkös, 
Kőhalom,  Zal;ola.  Predeal,  Gyergyóditró,  Szé- 
kelykeresztúr,  Zernest,  Törcsvár,  Nagysink. 
Nach  Ludwig  Kornis  waren  bei  Kolozsvár 
viele.  In  den  westlicheren  Teilen  Siebenbürgens 
beobachtete  sie  Dr.  Karl  Mauks:  am  21.  Januar 

3  Stück,  am  2.  Februar  5  Stück  Ijei  Algyógy. 


278 


A  7)ímánÍM/ro7 Kasparek  Károly  jelenti  őket: 
febr.  7-től  márczius  9-ig  tartózkodtak  Majsa- 
Miklósváron.  Január  végén  Szekszárdon  látta 
őket  Kamarás  Béla,  ugyanakkor  sok  mutatko- 
zott Tatán  is  Diósy  Gyula  értesítése  szerint. 
Lakompakon  Lâgler  Aladár  figj'elte  meg  őket. 

Legtöbb  jelentésünk  szól  az  Alföldről,  a  hol 
a  következő  helyeken  figyelték  meg  őkrt: 
Magyarkanizsán.  Zentán,  Szegeden,  Kulàn, 
Óverbászon  —  febr.  21-én  8  drl)  — ,  Szivá- 
czon,  Ókéren  (Schenk  H.),  Tiszatarjánban  febr. 
15 — 22-ig  4  drb  (Platthy  Á.),  január  18-án 
Hartán  1  drb  (Hauer  B.),  január  végétől  febr. 
10-ig  néhány  Verseczen  (Dorner  J.),  január 
15-tól  febr.  5-ig  nagyobb  csapatok  Kiskun- 
félegyházán (dr.  Exdre  a.),  február  10-ike 
körül  Békésen,  Gyulán  és  Békéscsabán 
(dr.  Tarján  T.),  január  végén  Zomborban 
(dr.  Tibor  E.)  és  Nagybecskereken  (LowieserJ.) 
néhány,  január  23án  Szalkszentmártonban 
1  drb  (Baky  M.),  január  25  én  Budapesten 
10—15  drb  (dr.  Dorning  H.),  25—30  darabból 
álló  csapat  január  és  február  havában  Baján 
(Bellobich  B.),  150 — 200  drb  január  21-től 
febr.  24-ig  Kecskeméten  (Lengyel  I.),  január 
14-én  15  drb  Nyíregyházán  (Cserny  E.)  és 
Melenczén  febr.  15-én  (Bibits  Zs.). 

a  napi  sajtó,  valamint  a  vadászati  lapok 
is  sok  megjelenésről  adlak  hírt,  de  a  hozzánk 
beérkezett  jelentések  is  teljesen  hű  képet 
adnak  az  1913/14.  évi  invázióról,  úgy  hogy 
csakis  ezek  rövid  közlésére  szorítkoztam. 

Schenk  Jakab. 


A  madarak  vonulásához.  Egyik  vadászlap 
az  elmúlt  év  folyamán  közölte,  hogy  a  tiroli 
Alpok  egy  gleccserhasadékában  erdei  szalonka- 
tetemet  találtak,  a  miből  az  adat  közlője  azt 
következteti,  hogy  az  erdei  szalonka  vonulása 
alatt  a  magas  hegyvidéket  nem  kerüli  el. 


Erdélyben  azt  észleltem,  hogy  a  szalonkák 
tavaszszal  mindig  a  folyóvizek  mély  völgyei 
mentén  vonulnak,  különösen  a  Maros  völ- 
gyében ;  csak  áprilisban,  a  mikor  a  hegyek 
betakarója  már  eltűnik,  vonulnak  a  maga- 
sabban fekvő  hegyvidékre,  a  hol  azután  1300 — 
1800  méter  tengerszinfeletti  magasságban  köl- 


Im  Hügelland  jenseits  der  Donau  beobach- 
tete sie  Kakl  Kabparkk:  vom  7  Febr.  bis  9. 
März  hielten  sie  sich  bei  Majsa-Miklósvár 
auf.  Ende  Januar  sah  sie  Béla  Kamarás  bei 
Szekszárd,  gleichzeitig  wurden  viele  von 
Julius  Diósy  bei  Tata  beobachtet,  bei  Lakom- 
pak  zeichnete  sie  Aladár  Lagler  auf. 

Die  meisten  Berichte  beziehen  sich  auf  die 
Tiefebene,  wo  sie  an  folgenden  Stellen  be- 
obachtet wurden:  Magyarkanizsa,  Zenta,  Sze- 
ged, Kula.  Overbász  —  am  21.  Febr.  8 
Stück  —  Szivácz,  Okér  (H.  Schenk),  Tisza- 
tarján 15 — 24  Febr.  4  Stück,  A.  Platthy),  am 
18.  Januar  bei  Harta  (B.  v.  Hauer),  Ende 
Jan.  bis  10.  Febr.  einige  bei  Versecz  (J.  Dor- 
ner), vom  15.  Jan.  bis  5  Febr.  grössere 
Flüge  bei  Kiskunfélegyháza  (Dr.  A.  Endre), 
um  den  10-  Febr.  bei  Békés,  Gyula  und 
Békéscsaba  (Dr.  T.  Tarján),  Ende  Januar  bei 
Zombor  (Dr.  E.  Tibor)  und  einige  bei  Nagy- 
becskerek  (J.  Lowieser),  am  23.  Jan.  1  St. 
bei  Szalkszeutmárton  (M.  Baky),  am  25.  Ja- 
nuar bei  Budapest  10 — 15  St.  (Dr.  H.  Dorning), 
ein  aus  25—30  St.  bestehender  Flug  im 
Januar  und  Februar  bei  Baja  (B.  Bellosich), 
150r-200  St.  vom  21.  Jan.  bis  24.  Febr. 
bei  Kecskemét  (J.  Lengyel),  am  14.  Jan.  15  St. 
bek  Nyíregyháza  (E.  Cserny)  und  am  15.  Febr. 
bei  Melencze  (Zs.  Bibits). 

Tie  Tagespresse  und  die  Jagdzeitungen 
geben  gleichfalls  von  vielen  Stellen  Kunde, 
doch  auch  die  uns  eingelaufenen  Berichte 
geben  ein  vollständige  Bild  über  die  Inva- 
sion 1913/4,  so  dass  ich  nur  diese  Kurz 
erwähnte.  Jakob  Schenk. 


Zum  Togelzuge.  Eine  Jagdzeituug  brachte 
im  Vorjahre  die  Mitteilung,  dass  in  einer 
Gletscherspalte  der  Tiroler  Alpen  eine  tote 
Waldschnepfe  aufgefunden  worden  sei  und 
der  Berichterstatter  folgerte  daraus,  dass  die 
Waldschnepfe  auf  ihrem  Zuge  das  Hoch- 
gebirge nicht  vermeide. 

In  Siebenbürgen  habe  ich  die  Wahrnehmung 
gemacht,  dass  die  Schnepfen  im  Frühjahre 
immer  entlang  den  tief  eingeschnittenen  Tälern 
der  Flussläufe  ziehen,  besonders  im  Tale  der 
Maros  ;  erst  im  April,  mit  dem  Schwinden 
der  Schneedecke  auf  den  Bergen,  ziehen  sie 
in  die  höher  gelegenen  Gebirgslagen,  wo  sie 
in  einer  Meereshöhe  zwischen  1300  und  1800  ui 


279 


tenek    és   niés   Julius    hónapban    is    láthatók 
minden  este  és  minden  reggel  párzó  szalonkák. 


A  Ketyezát  és  Zibinhegység  ezidőtájt  még 
hóval  borított  vonalait  lígy  látszik  tényleg 
megkerüli,  a  mi  megegyezik  a  vonuló  madár 
jellegével.  Oszszel  azonban  minden  magasság- 
ban megtaláltam,  még  a  fogarasi  hegységben  is 
közvetlenül  az  átlag  2400  m  magas  hegyhát 
fölött;  egy  tengerszem  mohfödte  partjain  októ- 
berben ismételten  találtam  férgeket  kereső 
szalonkákat.  Az  ezen  időben  a  magas  hegy- 
vidéken kedvező  táplálkozási  viszonyok  nyil- 
vánvalólag  döntő  befolyást  gyakorolnak  a 
szalonkákra  vonulási  útvonaluk  megválasztá- 
sánál. 


Más  madarak  is  átvonulnak  őszszel  a  magas 
hegyvidéken  ;  fürjeket  még  a  legmagasabb 
gerinczeken  is  találtam,  szajkót  és  a  nálunk 
közönséges  dolmányos  varjút  kisebb  csapa- 
tokban láttam  a  hegyhátak  fölött  a  naposabb 
dél  felé  vonulni,  a  mikor  beállott  az  inség 
és  sem  tölgyniakk,  sem  bükkmag  nem  termeit. 


Gólyák  és  darvak  ezen  az  útvonalon  rend- 
szeresen vonulnak.  Beroer  András. 


Az  1914.  évi  madár jelöléselíröl  szóló  je- 
lentés Schenk  Jak.\b  adjunktus  hadbavonulása 
következtében  nem  készülhetett  el.  Csak  je- 
lezni akarjuk,  hogy  az  intézet  munkatársai 
ezen  a  téren  ezidén  is  a  lehető  legnagyobb 
tevékenységet  fejtették  ki,  úgy  hogy  a  meg- 
jelölt példányok  száma  felülmúlja  az  5000-et. 
Rendkívül  sok  értékes  adatokat  kaptunk  az 
1914.  év  folyamán  kézrekerült  gyűrűs  mada- 
rainkról is,  melyek  részben  igazolják  eddigi 
eredményeinket,  részben  egészen  újak. 

M.  K.  Ornith.  Központ. 


'  dem  Brutgesehäfte  obliegen  und  wo  man 
bis  tief  in  den  Alonat  Juli  hinein  noch  bal- 
zende Schnepfen  an  jedem  Abend  und  an 
jedem  Morgen  beobachten  kann. 

Die  breiten,  um  diese  Jahreszeit  noch  tief 
verschneiten  Bergzüge  dei;  Ketyezát  und  die 
des  Zibinsgebirges  scheint  sie  tatsächlich  zu 
umgehen,  was  mit  ihrem  Charakter  als  Strich- 
vogel übereinstimmt.  Anders  im  Herbste,  denn 
heuer  um  diese  Zeit  habe  ich  sie  in  allen  Höhen- 
lagen gefunden,  selbst  im  Fogarascher  Ge- 
birge knapp  unter  dem  durchschnittlich  2400  m 
hohen  Kamme;  an  den  moosigen  Ufern  eines 
Meerauges  traf  ich  im  Monat  Oktober  wieder- 
holt wurmende  Schnepfen.  Die  um  diese  Jahres- 
zeit auch  im  Hochgebirge  günstigen  Nahrungs- 
verhältnisse sind  augenscheinlich  für  die 
Schnepfe  bestimmend  bei  der  Wahl  ihrer 
Zugstrasse. 

Aber  auch  andere  Vögel  ziehen  im  Herbste 
über  dieses  Hochgebirge  ;  Wachteln  habe  ich 
auf  den  höchsten  Graten  angetroffen,  Eichel- 
häher und  selbst  die  bei  uns  gemeine  Nebel- 
krähe sah  ich  schon  in  kleinen  Flügen  über 
den  Gebirgskamm  nach  dem  sonnigeren  Süden 
wandern,  wenn  auf  der  ungarischen  Seite 
Schmalhaus  Küchenmeister  geworden  und  we- 
der Eicheln  noch  Buchein  geraten  waren. 

Störche  und  Kraniche  ziehen  regelmässig 
diese  Strasse.  András  Beroer. 


Der  Bericht  über  die  Vogelmarkierun- 
gen im  Jahre  1014  konnte  wegen  Feldein- 
berufungen des  Adjunkten  Jakoh  Schenk  nicht 
fertiggestellt  werden. 

Wir  wollen  bloss  bemerken,  dass  die  Mit- 
arbeiter des  Institutes  auf  diesem  Gebiete 
auch  heuer  die  grösstmöglichste  Tätigkeit 
leisteten,  so  dass  die  Zahl  der  beringten  Stücke 
5000  überschreitet.  Wir  erhielten  auch  sehr 
viele  wichtige  Daten  über  unsere  im  Laufe 
des  Jahres  1914  erbeuteten  beringten  Vögel, 
welche  teils  unsere  bisherigen  Resultate  bestä- 


tigen, teils  gänzlich  neu  sind. 


Kgl.  U.  0.  C. 


280 


Gyűjtemények.  —  Sammlungen. 

(Gyarapodás  1914  deczember  l-ig.  —  Zuwachs  bis  zum  1.  Dezember  1914. Ì 


I.  Madárgyíijteniény.  —  Vogelsaiiimluiig. 

Felállított  madarak. 


Aufgestellte  Vögel. 


Faj  neve 
Name  der  Art 


Corviis  corone  X  cornix  ad.  . 
Turdus  menila  L.  luv.  .  .  . 
Fringilla  moutifringilla  5  ad.  . 
Certhia  familiáris  L.  ad.      .     . 

Pica  pica  L.  ô   ad 

Corvus  cornix  L.    .     -     .     .     . 

Corvus  frugilegus  L 

Alauda  eristata  L.  iuv.  albino 
Passer  doniesticus  L.  albino    . 
Passer  domesticus  L.  Part,  albino 
Aquila  maculata  clanga  Gm. 
Corvus  corone    '    cornix 
Glaucidium  noctuum  Rktz.    . 


Lelőhely  és  dátum 
Kundort  und  Datum 

Nagymarton  1913  decz. 
Rezsőliáza  1914  jan.  12. 
Óverbász  1913  decz. 
Bogj'oszló  1913  decz. 
Hete  1914  febr.  15. 
Hete  1914  febr.  15. 
Hete   1914  febr.  15. 
Puszta-Fáucs  1894. 
Sármellék  puszta  1906. 
Sármellék  puszta  1904. 
Tavarna  1914  okt.  24. 
Kőszeg  1914  márcz.  24. 
Gárdony  1914  iiov.  24. 


Darabszám 
Stückzahl 

8.      1 


Beküldő  neve 
Name  des  Einsenders 

Jakubovich  Kornél 
Dr.  Kirchner  József 
Schenk  Henrik 
Király  Ivan 
CsöRGEY  Titus 

CsÖRGEY    TlTOB 

CsöRGEY  Titus 
Kézdi-Kovács  Béla 
Kezdi- Kovács  Béla 
Kezdi  Kovács  Béla 
ID.  SzEôTS  Béla 
Chernél  István 
Kézoi-Kovács  Béla 


Összesen 


Zusammen 


.     13  db  (St.) 


Bőrök. 


Bälge. 


Faj  neve  Lelőhely  és  dátum 

Name  der  Art  Fundort  und  Datum 

Buteo  buteo  (L.) Csikzsögöd  1912  nov.  4. 

Buteo  buteo  (L.) Csikzsögöd  1912  okt.  24. 

Buteo  buteo  (L.) Csikzsögöd  1913  okt. 

Buteo  buteo  L.      ......     Csikzsögöd  1913  szept.  15. 

Fuligula  crisiata  L.    .     .     .     .     .     Óverbász  1913  dec.  25. 

Totanus  totanus  (L.)  ad.      ...     Tunis  1914  febr.  26. 

Alauda  arvensis  5  ad.     ...     .     Óverbász  1914  jun.   10. 

Alauda  arvensis  L.  5  ad.    .     .     .     Óverbász  1914  jun.  10. 

Alauda  arvensis  L.  á  ad.    .     .     .     Óverbász  1914  jun.  10. 

Colymbus  nigriaolüs  Brhm.    pnlhis     Velenczei  tó  1914  jnii.  9. 
Hydrochelidon  nigra  (L.)  pulius    .      Velenczei  tó  1914  jun.  9- 

Fulica  atra  L.  pulius Velenczei  tó  1914  jun.  9. 

Huteo  buteo  X  B.  menetriesi?.     .     Maloniviz  1914  okt.  5. 
Corvus    frugilegus    L.    Chloroclir.     Kisfástanya   1914  nov.  23 
Corvus   cornix  L.   Torzcsőrű  dift.  Schnabel       1914  nov.  24. 

Colymbus  nigricollis  (Brhm.)  pull 

Fulica  atra  L.  pull 

Hydrochelidon  nigra  (L.)  pull 

Összesen  —  Zu.<ammen      .     . 


Darabszám 
Stückzahl 


Peküldfi  neve 
Name  des  Einsenders 

Szemére  László 
Szemére  László 
Szem  ERE  László 
Szemere  László 
Schenk  Henrik 
Cb.  k.  konzulátus 
Schenk  Henrik 
Schenk  Henrik 
Schenk  Henrik 
Schenk  Jakab 
Schenk  Jakab 
Schenk  Jakab 
Barthos  Gyula 
Szomjas  Guszt.áv 
Herkovich  István 

M.  K.  0.  K. 


18  db  (St.) 


2R1 


II.  Gyomortartaloiii-Kj'njtemén.v.  —  Ini>:lnrions.iiiiniliin(?. 


A  következő  küldemények  érkeztek  :  —  Die  folgenden  Sendungen  liefen  ein  : 

CsERNY  Ervin  8,  Heqymeguy  Dezsö  71,  Kuíály  Iván  88,    Radetzky  Dbzsô  47,    Schknk  Hrnrik  5, 
SzEMERK  László  10. 

Szaporulat  —  Zuwachs  :  279  darab  —  Stücke. 

Az  intézet  gyomortartalom  gyűjteménye  je-  Die  Ingluviensammlung  des  Instituts  zählt 

lenleg  18,124  darabból  áll.  !    derzeit  18,124  Stücke. 


111.  Csonttan!  gyöjtemény.  —  Osteologische  Sammlung. 

Gyarapodás  —  Zuwachs:  254  teljes  csontváz  —  Komplette  Skelette. 


IV.  Fészek-  és  tojásgyűjtemény.  —  Nest    und  Eiersammlunír. 


fészek 
Nest 

Tojás 
Ei 

Borbély  Lajosné    . 

.         1 

4 

Schenk  J.kkxb   .... 

.      

7 

Összesen  - 

-  Zusammen 

.       1 

11 

Fogadják    a    beküldők     intézetünk     hálás    i        Empfangen  die  geehrten  Einsender  unseren 
köszönetét.  besten  Dank. 


Intézeti  ügyek. 

A  m.  kir.  Földmivelésügyi  Minister 


68259 
1915 


SZ. 


rendeletével,  további  intézkedésig,  ideiglene- 
sen CsöRGEY  Titus  titkárt  bízta  meg  az  intézet 
vezetésével. 

M.  KiR.  0.  K. 


Instituts-Angelegenheiten. 

.  Mittelst  Verordnung  Z.  ^^  hat  der  kön. 
ung.  Ackerbauminister  den  Sekretär  Titus 
CsöRGEY  bis  auf  Weiteres,  interimistisch,  mit 
der  Leitung  des  Institutes  betraut. 

K.  U.  0.  C. 


Aquila  XXI. 


m 


282 


Könyvtári  kimutatás.         Bibliotiieks-Ausweis. 

A)  A  m.  k.  FöldniivelésUgyi  Ministerium  kíadváiiyiii.  —  Aiis^iibeii  des  kön.  uns.  Ackerhauministerlnnis. 

1.  Magyar  közigazgatási  törvények. 

2.  A  világ  gabonatermése.  1913. 

3.  Mezőgazdasági  munkabérek   Magyarországon.    li)ll/13. 

4.  Útmutató  a  gazd.  tudósítók  számára.    1914. 

5.  Magyarország  földmivelésügye.    1912. 

6.  Néplap.  XXI.   1914.   —  Volksblatt.  XXi.   1914. 

7.  Földmivelésügyi  Értesítő.   XXV.  1914. 

8.  Kisérletügyi   Közlemények.   XVII.   1914. 

9.  Tiszti  fzímtár  XXXIII.  1914. 
10.  Révai  Nagy-Lexikon.   X. 

12.  A  mezögazd.   kisérletügyi   intézmények    191Ü/12.   é\'i   működése. 

13.  Pótfüzet  a  m.   kír.   föidm.   min.   könyvtár  czimjegyzékéhez. 

B)  Szer/üktől  beküldött  nyomtatványok.  —   Von  den  Verfassern  eingesendete  Schriften. 

1 .  B.4CMEI8TER,   Walther  ;   Christian  Ludwig  Landbeck. 

2.  Bent,  A.  C:   A   new  .Subspecies  of  Crossbill  from  Newfoundland. 

3.  Berlepshh,  Hans  Freiherr  von:   5.  Jahresbericht    1912/13. 

4.  Biedrrm.^nn-Imhoof,   Dr.  RirHARii  :   Ornithologische  .Studien.   Über  Fusshaltung  der  Vögel  im  Fluge. 

5.  Bird  Lore:  Vol.  XVI.   No.    1.,  2.,  3.,  4. 

6.  BoNOMi,  Prop.  Agosto  :  Uccello  inanellato. 

7.  Bbetscher,  R.  :  Der  Vogelzug  über  die  schweizerischen  Alpenpässe. 

8.  BfJTTiHOPRR,  Dr.  J.  :   De   Reigerkolonie  in  de  Rotierdamsche   Dlergaaide. 

9.  Clüdius,  G.  :   Der  weisse  Storch  (Ciconia  alba)  in  Mecklenburg  im  Jahre    1912.   Ornith.    Bericht 

1912/13. 

10.  Club  van   Nederlandsche  Vogelkundigen.  Jaarbericht  Nr.   3. 

11.  Kkama,   Dr.   H   :   Het  verblijf  van  enkele  trekvogels  in  Nederland   in   1913. 

12.  EcKARüT.    Dr.  Wilhelm:  Praktischer  Vogelschutz. 

13.  Fest,  Dk.  Franz:   Ländliche   Nutz-Geflügelzucht. 

14.  Feuille  Vinicole  de  la  Gironde.  Migration  des  oiseaux.   39.   èvf.   6.   szám. 

15.  Fibcher-Sieqwart,  Dr.  H.  :  Nachklänge  an  den  schweizer.   Lämmergeier. 

16.  Gukney,  J.  H.:  The  Gannet. 

17.  Hennicke,  Prof.  Dr.  :   Die   Leuchttürme   und  die  Vogel  weit. 

18.  Ihne.   Prof.  Dr.  Egon.  :   Phänologische  Karte    des    Frühlingszuges    im    Grossherzogtum    Hessen. 

Phänologische  Mitteilungen    1913. 

19.  Jägerskiold,  Prof.   Dr    L.  :   Markierungen  von  Rauhfussbussarden. 

20.  Kayqorodoff,  Prof.  Dm.  :  Az  Erithacus  philomela  vonulása  (orosz  nyelven). 

21.  Klenqbl,   a.;   Umsetzung  eines  Storchnestes. 

22.  Lindner,  C.  :  Neue  Beobachtungen  des  Thüringer  Steinsperlings. 

23.  Lindner,  Dr.  F.  :   Sechs  Tage  auf  der  grossen  Saltee.   Berichtigungen   und    kritische    Bemerkun- 

gen.  Von  der  Vogelfreistätte  Hiddensee. 

24.  LouDON,    Baron  Herald  :    Ergebnisse    meiner    5.    Reise    nach    dem    Talyscher    Tieflande    und 

Transkaspien. 

25.  Menbgaux  A.  :   L'élevage  de  l'autruche. 


283 

26.  Nederl.   V'ereeniginR  tot  Beschermiiif;  van  V^o^els.  Jaarbockje   1913/] 4. 

27.  ürnitli.   Gesellschaft,   Basel.  Jahresbericht   1913. 

28.  Országos  Állatvédő- Kgyesület.   Madarak   és  fák   napjáról.   III.    1912.   Évkönyv,    1912. 

29.  PoLQ.ÁR,  Iv.\N  Dk.  :    A   velenczei  tó. 

3U.  Po8cHM.\NN,  Dr.  Adolf  :   Los  caminos  de  las  aves  de  paso. 

31.  Rüdiger  W.  :   Die  Schellente  nimmt  künstliche  Nisthöhlen  an. 

32.  ScHALOW,  Hermann  :   Über   „Calamohcrpe  Brehmii^    Müller. 

33.  Shufeldt,  R.   W.    Dr.  :   The  Extermination  o:   America's   Bini   Fauna.  Osteology  of  the  Pas- 

senger   Pigeon    (Ectopistes    migratorius).    —    Saw-Whets    and    P^'gniy    Owls.    —    Extreme 
Emaciation  in   a  specimen  of  the  Snowy  Owl. 

34.  Thienemann,  Dr.  J.:  Die  Vogelwarte  Kossitten    Eine  neue  .Methode  in  der  Schnepfenzugforschung. 

35.  Tratz,  Ed.  Paul.  :   Vorläufiges  über  den  Zug  dei  Seidenschwanzes  im  Jahre  1913/14.  Der  Ring- 

versuch.  1.  Jahresbericht  der  Ornith.   Station   in  Salzburg,    1913.  Der  Zug    des    sibirischen 
Tanneiihähers.   Drei  neue  iberische   Formen. 

36.  TscHusi,   V.  Ritter  von:  Ornith.   Kollektaneen    aus  Österreich-Ungarn.   Ornith.  Literatur,    1912. 


C)  Ajándékok.  —  Geschenke. 

1.  FöLnvAKY,  Nicolaus  von:  Besondere    und    merkwürdige    Bemerkungen    an    einer    grosser    Ohreule 

(Strix   bubo),   Reiser  0.   ajándéka. 

2.  Herman  Ottó  :   The  Method  for  Ornithophaenology,  Herman  Ottó  ajándéka. 

3.  Herman  Ottó  :  Recensio  critica  automatica  of  the  Doctrine  of  Bird- Migration,  Herman  Ottó  ajándéka. 


/>)  Vásárolva.  —  Gekauft. 

1.  Állattani  Közlemények.  Xlll.    1914. 

2.  Anatomischer  Anzeiger  v.   Hardeleben,  Jena.   45. 

3.  Archiv  für  mikr.   Anatomie.   Bonn. 

4.  Arbeiten  d.   Kais.   biol.   Anstalt  f.   Land-   und  Forstwirtschaft.    Berlin. 

5.  Bardeleben:   Handbuch   d.   Anatomie  des  Menschen. 

6.  Berajah  :    1913. 

7.  Biologenkalender  1913. 

8.  Botanikai   Közlemények.  Xlll.    1914. 

9.  Budapesti   czim-  és  lakjegyzék.   XXXI V.    1913. 

10.  Bulletin,  Brit.   Orn.   Club:   XXXIII. 

11.  Cassinia,   Philadelphia.    1913.1914. 

12.  Deutsche  Jägerzeitung.   Bd.   62.   63.    1913/14. 

13.  Ergebnisse  der  Anatomie  u.  Entwicklungsgeschichte. 

14.  Escherich,  K.  :  Die  Forstinsekten  Mitteleuropas. 

15.  Eyton,  T.  C:   Osteologia  Avium. 

16.  Falco.    1913. 

17.  The  Ibis.  Ser.    lU  v.   11.    1914. 

18.  Jahrbuch   über  die  Fortschritte  der  Anatomie.   Bd.   XVIII.    1 — 3. 

19.  Lemoine,   V^K'tor  :  Recherches  sur  les  oiseaux  fossiles. 

20.  Magyar  Botanikai  Lapok.   XIII.    1914. 

21.  Magyar  Nyelvőr.  XLIII.    1914. 

22.  Mitteilungen  über  die  Vogelwelt.  XIV.   1914. 

23.  Morphologisches  Jahrbuch.   Bd.  42 — 46. 

22.  Der  Ornithologische  Beobachter.  XI.    1913/14. 
25.   Revue  française  d'Ornithologie.   VI.    1914. 

■M* 


284 

26.  RmcHBSOw,  A.  :   Die  Vögel.   Ihmdbucli  (1er  syst.   Ornithologie.   iJd.   H. 

27.  Shufeldt,  Dr.  R.  AV.  :  Osteology  of  tiie   Psittaci.    —   Fossil  Avifauna  of  the  Equus  Beds  of  the 

Orepin  Desert.  —  Anatomy  of  Speotyto.  —  Myology  of  the  Raven.  —  Osteology  of  Speotyto. 

28.  SusPHKiN  p.  p.  :   Zur  Morphologie  des  Vogelskeletts. 

29.  TrsoHiiER,   F.  :   Die  Vogel   d.   Prov.  Ostpreussen. 

30.  Der  Weidmann.  XLV.   1914. 

31.  Wild  und   Hund.  XX.   1914. 

32.  Wyt8M.4N,   P.  :   Genera   Avium. 

33.  Zeitschrift  f.  Oologie. 

34.  Zeitschrift  f.   wissenseh.   Mikroskopie.    Hd.   30. 


E)  Csereviszoiiy.  —  TanschTerkehr. 

I.    Europa. 

Hungária. 

1.  Budapest:   Egyetemi  kör:   Egyetemi  Lapok.  XXVII.    1914. 

2.  „  Erdészet.  IV.    1914. 

3.  ,^  K.   M.  Természettud.  Társulat:  Természettud.  Közlöny.  XLVl.  1914.  —  Pótfìizetek. 

XLVI.   1914. 

4.  „  Természet.  X.   1914. 

5.  „  A  magyar  mezőgazdák  szövetkezete:  Mezőgazdák.  XXI.   1914. 

6.  „  M.    K.    Szőlészeti    Kíséri.    Áll.    és    Ampel.    Intézet:    Közleményei.    —    Évkönyv. 

7.  M.  K.   Országos  Meteor.  Intézet  és  Földniágn.  Intézet:  Jelentés.  Évkönyvei.  XL. 

8.  „  M.  K.  Állami  Vetömag\'izsgáló  Állomás  :  Jelentés. 

9.  „  M.   k.  állatorvosi  főiskola  :  Évkönyv. 

10.  „  Magyar  Nemzeti  Múzeum;   Annales  Historico  Naturales.  XL  1913.  —  Jelentés. 

11.  ,_  Múzeumok  és  Könyvtárak  felügyelősége:  Értesítő.  VIII.   1914. 

12.  „  Magy.   Tud.   Akadémia:   Akadémiai  Értesítő.   XXV.   1914. 

13.  .  Magy.  Kir.  Állatorvosi  Főiskola  kiadványai. 

14.  ,  A  M.  K.  Áll.  Rovartani  Állomás  :  időhöz  nem  kötött  közleményei. 

15.  „  Országos  Erdészeti  Egyesület:  Erdészeti  Lapok.  LIII.   1914. 

16.  „  Országos  Magyar  Gazdasági  Egyesület:  Köztelek.  XXIV.   1914. 

17.  „  Országos  Magyar  Vadászati  Védegylet:  Vadászlap.  XXXV.    1914. 

18.  „  Országos  Állatvédő- Egyesület  :  Állatvédelem.  XI.    1914. 

19.  ,  Egyetemi  természett.- szövetség  :  Évkönyv. 

20.  „  Rovartani  lapok.  XX.  XXI.   1913/14. 

21.  ..  Zoológiai  lapok.  XVI.   1914. 

22.  Kolozsvár:  Erdélyrészi  Kárpát-Egyesület:  Erdély.  XXIII.   1914. 

23.  Nagyszeben:  Siebenbürg.    Verein  für   Naturw.:  Verb.  u.  Mitteilungen  XLIII.  1913. 

24.  „  Siebenbürgischer    Karpathen-Verein  :  Jahrbuch. 

25.  Selmeczbánya:  M.  K.  Közp.  Erd.  Kísérleti  Áll.:  Erdészeti  kísérletek.  XVL   1914. 

26.  Zágráb:  Hrvalsko  Prirodoslovno  Drustvo  :  (Societas  Hist.-nat.   Croati  ca)  :  Glasnik.  XXVI. 

27.  „  Hrvatska  Ornitoloska  Centrala  :  Izvjestaj. 

Austria. 

28.  B  r  ü  n  n  :  Mährisches    Landesmuseum  :  Zeitschrift. 

29.  „  Naturforschender  Verein  :  Verhandl.  LI.   1912. — Bericht  d.  met.  Komm. 

30.  Graz:  Naturwissensch.   Verein  für  Steiermark:   Mitteilungen.  XLIX.   1912. 

31.  Hallein:  Tbchdsi,  Vict.  Ritter  von:  Ornith.  Jahrbuch.  XXV.   1914. 


285 

32.  Klagenfurt:  Natiirliist.   I.aiulesMusoiim   voii  Kiiniteii  :  .Jahrbuch.  —  Caiintliia,  III.  1!M3. 

33.  ,  Waidniannsheil.  XXXÍV.   1914. 

34.  Krakau:   K.  Akad.  d.  Wissenschaften:  Sprowadzenie.  46 — 47   — Rozprawy.  12.  13.  B.  1918. 

35.  Prag:  Böhmischer  Fürstverein:  Vereinssclirii't  f.   Forst-,  Jagd-   u.  Natnrk.   1914/15. 

36.  „         Kais    Franz-Josef's-Akademie:   Bulletin.   22—23.    1913/14. 

37.  „        D.  naturw.  u.   med.   Verein   „Lotos"  :  Sitzungsber.   LXI.   1913. 

38.  Rovereto:   1.   R.   Accademia  degli  Agiati:   Atti.    1914. 

39.  Wien:    K.   k.   Landwirt. -bakt.   u.   Pfianzensch. -Station  :   Mitteilungen.  —  Bericht. 

40.  „  Zoül.   bot.   Verein:   Verbandlungen.   69  —  74.    1909  —  1914. 

Belgium. 

41.  Bruxelles:  Chasse  et  Peche.  XXXll.  1913/4. 

42.  Liège:  Société  Géologique  de  Belgique:   Annales.  XL.    1913/14.    —   Mémoires. 

43.  „  Soc.   R.   Zool.  et  Malacologique  :   Annales.  47.  1912. 

44.  Louvain:   S.   Orn.   du  ("entre  de  la  Belgique:   Le  Oerfaut.  IV.    1914. 

Britannia  et  Hibernia. 

45  Ü  u  b  1  i  n  :  Royal  Dublin  Society  :  Scientific  Proceedings  XIV.  1 — 7.  —  Economie  Proceedings. 

46.  ,       The  Irish  Naturalist.  XXIII.   1914. 

47.  Edinburgh:   Royal  Society:  Proceedings  XXXIV.    1914. 

48.  Glasgow:  Natural  History  Society:  The  Glasgow  Naturalist.   —  VI.    1913/14. 

49.  London:  British  Birds  v.  VIII.   1914  15. 

50.  „  R.  S.  for  the  P.  of  Birds:   Bird  Notes  VI.    1913/14.  —  Report. 

51.  „  Int.   Committee:   Ornis. 

52.  „  The  Zoologist.  XVIII.   1914. 

53.  Tring:  Rothschilds  Museum:  Novitates  Zoológiáé.  XXI. 

54.  Watford:   Austral   Avian  Museum:   The  Austral  Avian  Record. 


Dauia. 

55.  Kjöbenhavn:  Dansk  Orn.   Forening  :  Tidskrift.    Vili.  1914/15. 

56.  „  Naturh.   Forening:  Vidensk.  Meddelelser.  LXV.  1913. 


Gallia. 

57.  Marseille:  Faculté  des  Sciences:  Annales.  XXI. 

58.  ,  Musée  d'Histoire  Naturelle  :  Annales.  XIV.   1912. 

59.  Paris:  La  Feuille  des  Jeunes  Naturalistes.  XLIII.    1914. 

60.  „  -Musée  d'Histoire  Naturelle  :   Bulletin. 

61.  „  Ligue  française  pour  la  protection  des  oiseaux:   Bulletin  111.  1914. 

62.  „  St.  Hubert  Club:  XII.  1914. 

63.  St.   Etienne:   Le  Chasseur  français.    1914. 

Germania. 

64.  Altenburg:  Naturf.  Ges.  des  Osterlandes  :  Mitteilungen. 

65.  Augsburg:  Naturw.  Verein  f.  Schwaben  und  Neuberg:  Bericht.  41.  1913. 

66.  Berlin:    R.  Frieüländer  und  Sohn  :  Naturae  Novitates.  XXXVI.  —  Bericht. 

67.  ,  K.  Pr.   Akademie  d.   W.:  Abhandlungen  (phys.-math.)   1913. 


286 

68.  Berlin:  Ant.   Reichknow,  Prop.   Dr..:   Ornitholop:isehc  Monatsberichte.   XXII.    1914. 
(üt.  „  Ges.  für  ILiinHtkiiniie  der  Prov.   Hraiuicnbur^  :   BrarKienbuigia.   XXI.    11J13. 

70.  Frankfurt  a/.M.  :   Mahi.au  &  W.M,üscH.Mir)T  :   Zoo!.   Beobachter.   LV.  1914. 

71.  Frankfurt   a/0.  :   Natnrw.   Verein:   Helios. 

72.  Braunschweig:   Verein   für  Naturwissenschaften;  Jahresbericlit. 

73.  Danzig:   Bot.   zool.   Verein:   Bericht. 

74.  „  Naturforschende  Gesellschaft  :  Schriften. 

7').  „  Westpreuss.   Provinzialmuseuiii  :   Amtlicher  Bericht.    1909-1912. 

7(1.   Gcra-Reuss:  Deutsch.  V.  z.  Schutze  der  Vogelwelt:   (Jrnifh.     .Monatsschrift.    XXXIX.     1914, 

77.  G  i  essen:   Oberhess.  Ges.  für  N.   u.  Heilk.  :  Natnrw.  Abt.   Ber.  —  Med.   Abt.   Ber. 

78.  Hamburg:   Naturw    Verein:   Abhandl.  —  Verlumdl. 

79.  Hanau:   Wetterauische  Ges.  für  die  ges.  Naturkunde:  Bcri(^ht. 

80.  Karlsruhe:  Bad.  Zool.  V.:   Mitteilungen. 

81.  Königsberg:  Dr.  Max  Braun:   Zool.   Annalen.    VI. 

82.  Leipzig:   Deutsche  Orn.   Ges.:  Journ.   f.   Ornithologie.   LXII.    1914. 

83.  Magdeburg:  Museum  f.  Naturw.:   Abhandl.   u.   Berichte. 

84.  „  Creutzsche  Verlagsbuchhandlung:  Die  gefiederte  Welt.  XLlll.    1914. 

85.  München:   Ornithologische  Gesellschaft  in   Bayern  :   Verhandlungen.  XI. 

86.  „  K.   B.   Akademie  d.  W.  :   Sitzungsberichte. 

87.  Regensburg:  Naturw.   Verein:  Berichte.  XIV.    1912. 

88.  R  0  s  s  i  1 1  e  u  :  Vogelwarte  Rossitten  :  Jahresbericht.  XII. 

89.  Rostock:  Verein  der  Freunde  der  Natur:   Archiv  LXVII.    191  li. 

90.  Stuttgart:   Verein  f.   vaterl.  Naturkunde  :  Jahreshefte. 

91.  Tübingen:     Königl.      Universität:    Dissertationen.     W.    J.    Fischer,     Über    die    Vogelfauna 

Württembergs. 

92.  Wiesbaden:  Nassauischer  Verein  für  Naturkunde:  Jahrbücher.    LXVI.    1913. 

HeAvetia. 

93.  Basel:   Naturi.  Ges.  :   Verhandlungen. 

94.  „         Naturforschende  Gesellschaft:   Mitteilungen. 

95.  (Jliur:   Naturforschende  Gesellschaft  Graubiindeiis  :   Jahresbericlit.    '>4.    1912/13. 

96.  Genf:   Institut  national:    Bulletin. 

97.  Lausanne:   Soc.   vaud.   d.   Sc.  Nat.:   Bulletin.   L. 

98.  Ölten:  G.  von  Burg:  Diana.  XXXII.    1914. 

99.  St.  Gallen:  Naturf.  Ges.:  —  Jahrbuch.  52.  1912. 

Hispánia. 
100.  Madrid:   Real  Sociedad   Ksp.   de  Hist.  Natural:   Boletin.  XIV.  1914.  —  Memóriás.  IX. 

HoU/india. 

lOL  Amsterdam:   K.  Akademie  v.  Wetenschappen  :   Proceedings.  XV'II. 

102.  Utrecht:   Koninkl.  Nederl.  Met.  Institut:  Met.  Jaarboek  LXIV.  1912.  — Onweders,  XXXII.  1911. 

—  Mededeelingen  en  Verhandelingen. 

103.  Wageningen:  Nederl.   Orn.   Ver.:   Ardea.   Hl.    —  Jaarboekje. 

Italia. 

104.  Bologna:  R.  Accad.  delle  Sc:   Memorie.  —  Rendiconto. 

105.  „  Rivista  Italiana  di  Ornitologia.  HI.   1914. 

106.  Firenze:   Diana.   IX.    1914 


287 

107.  Milano:  Società  Italiana  di  Se.  Nat.:  Atti  Lll.   1913.  —  Memorie  VII.  1. 

108.  Napoli:  Società  di  Naturalisti:  Bolletino.   XXVI.   1913. 

109.  „  Museo  Zoologica  della  K.   Univ.  :   Annuario. 

110.  Pisa:   Società  Toscana  di  Se.  Nat.:   Memorie.  XXIX.   —   Processi   Verbali.   XXU    l!li;ì. 

111.  Roma:   Società  Zoologica  Italiana:   Bollettino.   XXIIl.   1912. 

112.  „  Pontificia  Accademia:   Atti   LXV. 

113.  Torino:  Museo  di  Zoologia:   Bolletino.  XXVIll.    1913. 

Luxemburg. 

114.  Luxemburg:  Société  des  Naturalistes:  Monatsberichte.   VII.    1913. 

Norvegia. 

115.  Bergen:  Museum:   Aarbog.    1913.  —  Aarsberetning. 

116.  Tromsö:  Museum:   Aarsberetning.  —  Aarshefter. 

117.  Throndjem:   Kongelige  Norske   Videnskabero  Selskib:   Skrifter.    1912. 

Rossia. 

118.  Sorga:  Tidskrift  f.  Jägare.  XXII.    1914. 

119.  Dorpat;  Naturi.  Verein:   Sitzungsber.   XXII.   —   Schriften. 

120.  Jekaterinburg:   Société  Ouralienne  :   Bulletin.    XXXIIl. 

121.  Kiew:  Naturf.  Verein:  Zapiski.  XXIII.    1913. 

122.  Kischineff:   Société  des  naturahstes  :   Trudy.  IV.    1912/13. 

123.  Moscou:   Soc.  imp.  d'acclimatation.    Ornith.    Mitteil.    —    Ornitli.    u.    N'ogelzuciit. 

124.  „  Société  Impériale  des  Naturalistes:    Bidletin.  XXVll.    1913. 

125.  St.   Petersburg:  Musée  Zool.   de  l'Ac.   d.   Se.:  Annuaire. 

126.  Riga:   Naturforscher- Verein  :   Arbeiten.    —   Korrespondenzblatt.   LVl 

127.  T  if  li  S:  Museum  Caucasicuni:  Die  Sammlungen.  -  Mitteilungen:  M.  Nikolski,  Herpetologia  Caucasien. 

Suecia. 

128.  Lund:   Kongl.  Universitet  :  Akademische  Abhandlungen.   —   Aarskrifter. 

129.  Stockholm:  Kongl.   Vetenskaps  Ak.  :   Arkiv  för  Zoologi. 

130.  „  Meteor  Central  Anstalten  :  Manadsöfversikt.  —  Observations  météorologiques.  ö4. 

131.  Upsal;i:   Kongl.   Universitet:   Aarskrift.  —  Results  of  the   Swedish  Espedition. 

II    Asia 

132.  Batavia.  Java:  Kon.  Naturk.   Ver.:   Naturkundig  Tijdskrift.  LXXII. 

133.  Calcutta:   Indian    Museum:  Records  IX.   —  Memoirs.  111. 

134.  Tokyo:  Zool.  Inst.:  Contributions  87—90. 

Ill   Africa. 

135.  Cairo:   Institut  Egyptien:   Bulletin.    1911/1912.   —  Memoirs,   t.   V.    1.   3.   4.   5. 

136.  Capetown:   South   Afr.  Museum:   Annals.  —   Report. 

137.  Modder  fentein:    South  African  Ornithologists'  Union;  The  Journ.il.   IX. 
13H.  Pretoria:  Transvaal   Museum:   Annals   IV.   —  Annual  Report. 

IV.  America  meridionalis. 

139.  Buenos-Aires:  Museo  Nacional  :  Anales  XXIV.  XXV. 

140.  La  Plata:  Museo  de  La  Plata.     -   Anales.   —  Revista. 

141.  Montevideo:  Museo  Nacional:   Anales. 

142.  Rio  de  Janeiro:   Museo  Nacional:   Archives. 

143.  S.  Paulo:   Museo  Paulista  :   Revista.   —   As  aves  do  Brazil.   —    Fauna  braziléira. 

144.  Santiago  de  Chile:  Museo  Nacional:  Boletin. 


288 

V.  Amerioa  septentrionalis. 

145.  Albany,  N.-Y. :  New-York   Stato   Libr. :   Hiilletiii.    —  Memoirä. 

146.  Ann  Arbor:   Michigan  Ac.   of  Sc:   Ai)nn:il   Report. 

147.  Uerlceley:  Univ.  of.    Gal.:    I'liblications.  X— XI. 

148.  Boston:   Am.  Ac.  of  Arts  and  iSciíMices  :   I'roceediiiíís.   XLIX.    Ill  13/ 14. 

149.  Chicago:  Chicago  Academy:  Hulletin. 

150.  Davenport,  Jowa:  Academy  of  Sdence.s  :  Proceedings.   XIII. 

151.  India nopolis:  Indiana  Academy.  Proceedings.   li)12. 

152.  Madison:   Wisconsin  Ac:  Transactions. 

153.  Mexico:   Museo  Nacional  dp  hist.   nat.  :   La  Naturaleza. 

154.  „  Soc.  scientifica   „Ant.  Alzate"  :   Memóriás.  XXXIIl. 

155.  Michigan:   Academy  of  Science:   Ann.   Keport.    1912.    1913. 

156.  Minneapolis:  Minn.   Ac:   Proceedings. 

157.  New -York:   American  Museum  of  Natural  History:  Bulletin.  —  Memoirs. 

158.  „  „         Audubon  Society:   Educational  Leatiets.   —  Special   Leaflets. 

159.  Oberlin,  0.:  John  Lynds  :  The  Wilson  Bulletin.  XXVI.    1914. 

160.  Ottawa  (Canada):  Dep.  of  Mines:   Guide  Book  1 — 10. 

161.  Notre  Dame,   Ind.:   The  American   Midland  Naturalist. 

162.  Philadelphia:   Academy  of    Nat.   Sciences:   Proceedings.  LXV. 

163.  ,  Zoological  Laboratory:  Contributions  XVIII. 

164.  Pi  tts  b  u  rgh,  Pa.  :   Carnegie  Museum  :   Annals. —  Memoirs.—  Reports.    —  Founders  Day. 

165.  Rock  Island.   III.:  Augustana  College:    Publications. 

166.  San  Francisco,  Cal.:  Cal.  Academy  of  Sciences:  Proceedings. 

167.  Santa  Clara,  Cal.:  Cooper  Ora.  Club:  The  Condor.  XVI.    1914, 

168.  St.  Louis,  Mo.:  Academy  of  Science:  Transactions.  XIX.  XX.  XXI. 

169.  Urbana:  IIL  State  Laboratory:  Bulletin  X. 

170.  Washington:  Smithsonian  Institution:  Report  on  Progress  —  Contributions.  XVIII.  Procee- 

dings.  —  Bulletin.   83—87.    Rob.    Ridgeway  :    The    Birds    of    N.    und    M. 
America.  VI. 

171.  „  Division  of  Biological  Survey:  North-American  Fauna.  —  Bulletin. 

172.  „  Secretary  of  Agriculture:  Report. —  Yearbook.   1913. 

VI.  Australia. 

173.  Brisbane:  Queensland  Museum:   Annals.  —  Memoir.s.   I  —  II. 

174.  Melbourne:  National  Museum:  Memoirs. 

175.  Sydney:  Australian  Museum:  Records. 


289 


Könyvismertetések.        Bücherbesprechungen. 

(Surney,  J.  H.  The  Gannet.  A  Bird  with  a  History.  Illustrated  with  numerous  photo- 
graphs, maps  and  drawings,  and  one  coloured  plate  by  JosErn  Wom-.  —  Witherby  &  Co. 
London.  1913. 


Szerző  ebben  a  munkájában  hatalmas  mono- 
gráfiáját adja  a  szúiának  (Sula  bassana  L.), 
mely  iráni  már  gyermekkorától  különös  elősze- 
retettel viseltetett.  Ma  mikor  a  kutatás  minden 
téren  annyira  a  részletekbe  megy,  kettős  öröm- 
mel kell  fofadnunk  az  ilyen  monográfiákat,  melyek 
egy  madárról  összes  eddigi  ismereteinket  össze- 
foglalva, saját  megfigyelésekkel  kiegészítve,  tárják 
elénk.  Történeti  előszó  után  rátér  a  madár  nevére, 
majd  több  fejezetben  elterjedésével  foglalkozik. 
Igen  értékes,  hitelességüket  kritikailag  megvizsgált 
adatokat  közöl  a  madárállomány  jelenlegi  állapo- 
táról, így  megtudjuk,  hogy  a  Bull  sziklán  ma 
csupán  500,  Ailsa  Craig-on  6500,  a  St.  Kilda 
szigeteken  kb.  30,000,  a  Bass  sziklán  valamivel 
kevesebb  él,  mint  Ailsa  Craig-on;  Canadával  együtt 
összesen  101,000-re  becsülhető  az  északi  féltekén 
előfordulók  száma.  A  többi  fejezetek  a  fészke- 
léssel, fiókákkal,  a  szula  életmódjával,  tápláléká- 
val, repülésével,  halálozásával,  a  szálával  mint  táp- 
lálékkal, toUazatával,  csonttanával  és  boncztanával 
foglalkoznak.  Az  567  oldalas  kötetet  számos  kép 
diszíti.  A  munka  minden  sorából  kiérzik  az  a 
nagy  szeretet,  raelylyel  szerző  azt  megirta.  Azzal 
az  óhajtással  zárjuk  ismertetésünket,  bár  csak 
több  ilyen  kitűnően  megirt  madármonografiánk 
volna! 


Dieses  Werk  des  Verfassers  ist  eine  grosse 
Monographie  des  Basstölpels  (Sula  bassana  L.), 
für  welchen  er  bereits  in  seiner  Kindheit  eine 
besondere  Vorliebe  hatte.  Heute,  wo  die  For- 
schung sich  auf  jedem  Gebiete  so  sehr  zersplit- 
tert, begrüssen  wir  mit  doppelter  Freude  der- 
gleichen Monographien,  welche  unser  bisheriges 
gesamtes  Wissen  über  einen  Vogel  zusammen- 
fassend, mit  einigen  Beobachtungen  ergänzt,  dar- 
stellen. Nach  einem  historischen  Vorworte  folgt 
ein  Kapitel  über  den  Namen  des  Vogels  ;  in 
weiteren  Kapiteln  wird  die  Verbreitung  behan- 
delt. Es  werden  sehr  wichtige,  auf  ihre  Glaub- 
würdigkeit kritisch  untersuchte  Daten  über  den 
derzeitigen  Vogelbestand  mitgeteilt.  So  erfahren 
wir  z.  B.,  dass  auf  den  Bull-Felsen  heute  nur 
500,  auf  Ailsa  Craig  6500,  auf  den  St.  Kikla- 
Inseln  ca.  30,000,  auf  den  Bass-Folsen  etwa  weniger 
als  auf  Ailsa  Craig  leben  ;  mit  Kanada  zusam- 
men ist  die  Zahl  der  auf  der  nördlichen  Hemisphäre 
vorkommenden  Vögel  auf  101,000  zu  schätzen. 
Weitere  Kapitel  behandeln  das  Nisten,  die  .Jun- 
gen, die  Lebensweise,  die  Nahrung,  den  Flug, 
den  Tod,  den  Basstölpel  als  Nahrung,  das  Ge- 
fieder, die  Osteologie  und  Anatomie.  Der  567 
Seiten  umfassende  Band  ist  mit  zahlreichen 
Illustrationen  geschmückt.  Jede  Zeile  des  Werkes 
gibt  Kunde  von  der  grossen  Liebe,  mit  welcher 
es  der  Verfasser  sehrieb.  Wir  schlicssen  unseren 
Bericht  mit  dem  Wunsche,  wenn  wir  doch  mehr 
dergleichen  ausgezeichnete  Vogel  monographien 
hätten  Í 


Eckardt,  W.  R.  Praktischer  Vogelschutz.  Mit  52  Abbildungen. 
Leipzig.  Preis  1  Mark. 


Theod.  Thomas'  Verlag. 


A  könyvecskét  a  szerző,  mint  előszavában 
emliti,  nem  azért  írta  meg,  hogj-  a  már  meglevő 
hasonló  irányú  könyveknek  versenytársa  legyen, 
hanem  csupán  kiegészítőül.  Behatóbban  az  odu- 
kérdéssel  foglalkozik. 


Das  Büchlein  will,  wie  es  Verfasser  im  Vor- 
worte bemerkt,  kein  Konkurren/.band  zu  bereits 
bestehenden  ähnlichen  Werken  sein,  sondern  soll 
diese  nur  ergänzen.  Es  behandelt  eingehender 
die  Nisthöhlenfrage. 


Fest,  Fr.  Ländliche  Nutz- Geflügelzucht.    Thomas'    Volksbücher    Nr.   115—117.    Mit   52 
Theod.  Thomas'  Verlag.  Leipzig.  Preis  60  Pf. 


Abbildungen 


A  kis    könyvecske    igen    jó   útmutató  baromfi- 
tenyésztők számára. 
Aqiüla  XXI. 


Das  kleine  Büchlein  ist  ein  sehr  guter  Führer 
für  Land-Geflügelzüchter. 

37 


290 


Tischler,  F.   Die    Vöi/el  der  Provinz  Oxfpreussen.  —  W.  Junk.  Berlin.   1914. 


Kelet-Poroszország  madárvilága  sok  tekintetben 
különbözik  Xémetorazáfí  egyéb  területeinek  m:idár- 
világátúl.  Nagyon  hálás  feladatra  vállalkozott  tehát 
a  szerző,  milön  ennek  a  vidéknek  madárfaunáját 
megirta.  Voltak  ugyan  már  előbb  i.s  faunisztikai 
összeállitások  erről  a  tartományról,  igy  Haktert 
ERNönek  1887-ben  a  „Mitteilungen  des  Ornitho- 
logischen  Vereins  zu  Wien"-ben  megjelent  ,Vor- 
läu6ger  Versuch  einer  Omis  Preussens"  czímíí 
dolgozata,  melyre  a  „The  Ibis  "-ben  „On  the 
Birds  of  East-Prussia'  czimű  következett.  Ezen- 
kívül több  régebbi  adat  Ebel,  Bdjack.  Rathke 
munkáiban  Azóta  azonban  különösen  a  rossitteni 
madárvárta  és  a  Physikalisch-Ökonomische  Gesell- 
schaft faunisztikai  szakosztályának  hathatós  tevé- 
kenysége következtében  sok  új  adat  került  fel- 
színre, úgy  hogy  egy  új  feldolgozás  vált  szük- 
ségessé. .\  munkát  —  egy  331  oldalas  kötet 
—  Tischler  nagy  alapossággal  végezte.  Az  adatok 
felhasználásában  kritikailag  járt  el.  felkutatta  a 
különféle  múzeumokban  található  anyagot  s  a 
mely  példányon  nem  volt  pozitív  adat  előfordu- 
lási helyéről  feljegyezve,  kihagyta.  Ezen  eljárása 
következtében,  mint  előszavában  mondja,  sok  újon- 
nan felfedezett  fajt  vagy  a  faunának  nem  eléggé 
biztos  „meggazdagodását"  törülnie  kellett.  Ez 
annál  becsesebb,  minthogy  számos  ilyen  adat  beke- 
rült a  Naumann- féle  raunka  új  kiadásába  is.  .Munká- 
jából megtudjuk,  hogy  a  fenyőpirók  {Piaico]d  enue- 
leator  enuclea'.or  L.)  Keleiporoszországban  nem 
állandó  téli  vendég.  Habár  a  tartomány  keleti  szélein 
kisebb  csapatok  nem  ritkán  mutatkoznak,  mégis 
nagyobb  beözönlések  csak  nagyobb  időközökben 
történnek.  Bartenstein  környékén  szerző  több  mint 
20  évi  időközben  egyetlen  egyszer  sem  figyelte 
meg.  1892-óta  csupán  egy  nagyobb  beözönlés 
volt  1913-ban.  íuiriinusiii-pirók  (Carpodacus 
erythrinus  erythrinus  Páll.)  —  Keletporoszország 
legjellemzőbb  madara  —  a  Pregeltöl  északra 
gyakori.  Fészkelöhelyére  igen  későn,  május  má- 
sodik felében  érkezik  és  már  augusztusban  tovább- 
vándorol. 


A  nomenklatúrában  ÜAETERT-et  követi,  ezen- 
kívül tekintetbe  vette  az  1913-ban  Monakóban 
megtartott  nemzetközi  zoológiai  kongressus  által 
megállapított      nomenklatúra-szabályokat     is.      A 


Die  Vogelfauna  Ostpreussens  ist  in  vieler  Hin- 
sicht von  der  Vogelfauna  anderer  Provinzen 
Deutschlands  verschieden.  Verfasser  unterzog  sich 
daher  einer  sehr  dankensvrerten  Aufgabe,  als  er 
die  Vogelfauna  dieser  Provinz  beschrieb.  Es  gab 
zwar  schon  früher  faunistische  Zusammenstellun- 
gen über  diese  Provinz  —  so  die  Veröffentlichung 
Ernst  Hartbts  im  Jahre  1887  in  den  „Mit- 
teilungen des  Ornithologischen  Vereins  zu  Wien" 
unter  dem  Titel  „Vorläufiger  Versuch  einer  Ornis 
Preussens",  welcher  in  „The  Ibis"  ein  Aufsatz 
„On  the  Birds  of  East-Prussia"  folgte,  ausser- 
dem mehrere  ältere  Daten  in  den  Arbeiten 
Ebels,  BujAf'KS,  Rathkes.  Seitdem  wurden  jedoch 
durch  die  intensive  Tätigkeit  der  Vogelwarte 
Rossitten  und  der  Faunistischen  Sektion  der  Phy- 
sikalisch-Ökonomischen Gesellschaft  viele  neue 
Daten  bekannt,  so  dass  eine  neue  Bearbeitung 
sich  nötig  erwies.  Die  Arbeit  —  ein  Band  von 
331   Seiten  wurde  von  Tischler  mit    grosser 

Gründlichkeit  zu  Endo  geführt.  Bei  Verwendung 
der  Daten  verfuhr  Verfasser  kritisch,  er  unter- 
suchte Material  in  den  verschiedenen  Museen, 
und  wenn  ein  Stück  keine  positive  Daten  über 
den  Fundort  enthielt,  wurde  es  gestrichen.  Durch 
dieses  Verfahren  mussten,  wie  er  es  im  Vorwort 
bemerkt,  viele  neu  „entdeckte"  Arten  oder  viele 
als  unbewiesen  erkannte  „Bereicherungen"  der 
Fauna,  gestrichen  werden.  Dies  ist  umso  wert- 
voller, da  viele  dergleiche  Daten  auch  in  die  neue 
Ausgabe  des  N.AusiANxscheu  Werkes  hineingerieten. 
Wir  erfahren  aus  dem  Werke,  dass  der  Haken- 
ijimpd  (Pinicola  enucleator  enucleator  L.)  in  Ost- 
preussen  kein  regelmässiger  Wintergast  ist.  Klei- 
nere Gesellschaften  zeigen  sich  zwar  nicht  selten 
im  Osten  der  Provinz,  bedeutendere  Einwande- 
rungen linden  jedoch  nur  in  grösseren  Zwischen- 
räumen statt.  Bei  Bartenstein  beobachtete  ihn 
Verfasser  in  mehr  als  20  Jahren  noch  nie.  Seit 
1^92  erfolgte  erst  1913  wieder  eine  grössere 
Invasion.  Der  Karmi iiginipel  (Carpodacus  erythri- 
nus erythrinus  Pall  )  —  der  interessanteste  Cha- 
raktervogel Ostpreussens  —  ist  nördlich  des 
Pregel  häufig.  Auf  seinen  Brutplätzen  trifft  er 
erst  sehr  spät,  in  der  zweiten  Hälfte  des  Mai 
ein   und  zieht  schon  im  August  weg. 

In  der  Nomenklatur  folgt  er  Haetert,  berück- 
sichtigt dabei  aber  auch  die  Beschlüsse  des  In- 
ternationalen Zoologenkongresses  in  .Monako  vom 
Jahre   1913.     Am    Anfang    des    Buches    befindet 


291 


munka  elején  nagy  szorgalommal  összeállított 
irodalom-jegj'zéket  közöl,  melyre  a  szövegben 
minduntalan  liivatko/ik.  TitirBLHU  munkája  állanció 
becsű.  Az  újabbi  adatokat  és  esetleg  helyesbi- 
téseket  később,  rendesen  megjelenő  pótlásokban 
akarja  közzétenni. 


sich  ein  mit  grossem  Fleiss  zusammengestelltes 
Literaturverzeichnis,  auf  welches  er  sich  im 
Texte  immer  bezieht.  Tischlkrs  Werk  ist  von 
bleibendem  Wert.  Weitere  Beobachtungen  und 
etwaige  Berichtigungen  beabsichtigt  er  später  in 
regelmässig  erscheinenden  Nachträgen  zu  ver- 
öffentlichen. 


Fischer,  W.  J.   Hier  du-   Voijelfauiia   Württemhergs.  Iiiaug-. -Dissertation.  —   Verlag  des 


Bundes  für  Vogelschutz  e.  V.  Stuttgart.  1914. 


Szerző  hatalmas  kötetben  —  309  oidal  — 
Wüttemberg  madárfaunáját  adja.  A  munka  egy 
részt  a  régebbi  iroJaloni  tekintetbevételével,  más- 
részt saját  megfigyelések  alapján  készült.  A  rend- 
szerben Reichesow  ..Kennzeichen  derVögelDeutsch- 
lands"  czimü  munkáját  követte  ;  a  családok  sor- 
rendjét időközben  ugyanezen  szerzőtől  megjelent 
„Die  Vögel"  czimíi  müve  után  helyesbítette.  A 
nomenklatúrában  Hartert  nagy  munkáját  vette 
alapul.  Összesen  327  biztosan  ismert  és  30  nem 
egészen  bizfos  fajt  ir  le.  Kiemelendő,  hogy  szerző 
a  modern  faunisztikus  munkák  föczélját  a  mai 
állapotnak  az  előbbivel  való  összehasonlításában 
és  a  változást  előidéző  okok  raegállapitásában 
látja.  Az  ilyen  munkák  mintegy  emlékkövek  lesz- 
nek, melyek  különösen  az  előbbi  állapotokat  már 
nem  ismerő  későbbi  nemzedékek  számára  fognak 
becses  szolgálatot  teljesíteni.  A  szerző  müvének 
megírásával  pi'itolta  azt  a  hiányt,  mely  Württem- 
berg madarainak   (is.'iz'>állitásaiban  eddig  megvolt. 


Verfasser  behandelt  in  einem  starken  Bande 
—  309  Seiten  —  die  Vogelfauna  Württembergs. 
Das  Werk  stützt  sich  teils  auf  ältere  Literatur,  teils 
auf  eigene  Beobachtungen.  Im  System  ist  er  dem 
Werke  Reichenüws  ,,  Kennzeichen  der  Vögel  Deutsch- 
lands" gefolgt,  die  Reihenfolge  der  Familien  stellte 
er  nach  dem  inzwischen  von  demselben  Verfasser 
erschienenen  Handbuch  „L^ie  Vögel"  fest.  Die 
Nomenklatur  wurde  nach  H.aetert  berücksichtigt. 
Er  beschreibt  327  sichere  und  30  nicht  mit 
voller  Sicherheit  festgestellte  Arten.  Es  ist  her- 
vorzuheben, dass  V'erfasser  die  Hauptaufgabe 
modfrner  faunistischer  Arbeiten  in  einem  Ver- 
gleich des  heutigen  Zustandes  mit  dem  früheren, 
in  der  Erörteruni;  der  Gründe,  welche  die  Ver- 
änderungen verursachen,  sieht.  Dergleichen  Werke 
werden  gleichsam  zu  Denksteinen,  welche  be- 
sonders einer  späteren,  die  früheren  Verhältnisse 
nicht  mehr  kennenden  Generation  vorzügliche 
Dienste  leisten  werden.  Durch  seine  Arbeit  füllte 
Verfasser  die  Lücke,  welche  bisher  in  den  Zu- 
sammenstellungen der  württembergischßn  Vogel- 
faiina  bestand,   aus. 

Bryant,  Harold.  C.  Birds  in  relntinn  to  «  !/rasJiopj)er  outbreak  in  Ctdifornia.  —  IJuiv. 
Calif.  Pubi.  Zoül.  Vol.   11. 

—  —  A  detertninatioìi  of  the  économie  status  of  tìic  ivestfrn  meadoivlark  [Sturnella 
neglecta)  in   California,  ibid.  Vol.   11.   1914. 


Bryast,  az  ujabbkori  amerikai  gazdasági  orni- 
thologusok  egyik  legszorgalmasabbika,  e  két 
munka  megírásával  kitűnő  szolgálatott  tett  a  gaz- 
dasági madártannak.  Az  első  munka  a  madarak 
viselkedését  egy  sáskajárás  (Melanoplus  dififeren- 
tialis)  alkalmával,  Kaliforniában,  Los  Bánosban, 
1912  júliusában,  mutatja  be.  Arra  a  következ- 
tetésre jutott,  hogy  a  madarak  ugyan  nem  tekint- 
hetők minden  sáskavészt  lenyűgöző  eszköznek, 
de  sokat  meg  tudnak  akadályozni.  A  madarak  a 
termés  védelmezői  voltak,  mivel  hadilábon  állottak 
a  sáskákkal  és  ezen  értékük  dollárban  és  czentben 
megbecsülhető    volt.    A    madarak    olyan  helyekre 


Bryant,  einer  der  Fleissigsten  der  neueren 
amerikanischen  landwirtschaftlichen  Ornithologen, 
erwies  durch  Herausgabe  beider  Arbeiten  einen 
sehr  guten  Dienst  der  landwirtschaftlichen  Orni- 
thologie. Die  erste  Arbeit  behandelt  das  Betra- 
gen der  Vögel  während  einer  Heuschreckenplage 
(Melanoplus  difl'erentialis)  iu  Kalifornien,  in  Los 
Banos,  im  Juli  1912.  Er  kam  zu  dem  Schluss, 
dass  die  Vögel  zwar  nicht  als  ein  jede  Heu- 
schreckenplage niederdrückendes  Mittel  anzu- 
sehen sind,  aber  sie  können  viele  verhindern. 
Die  Vögel  waren  die  Beschützer  der  Ernte,  da 
sie   mit  den  Heuschrecken    auf   Kriegsfuss    stan- 


292 


gyűltek  össze,  a  hol  sok  sáska  volt.  Megváltoztat- 
ták eddigi  táplálékukat  és  sáskát  ettek,  a  mely 
rovarokhoz  ebben  az  esetben  legkönnyebben  hozzá- 
érhettek. A  madarak  tehát  nem  akadályozhatnak 
meg  egy  rovarjárást;  sikeres  tevékenységük  a 
rovarok  rendszertelen  elszaporodásának  megaka- 
dályozásában nem  olyan  szembeszökő,  de  nem 
kevésbé  igaz.  Minden  bizonyíték  arra  vall,  hogy 
a  madarak  szabályozó  ereje  csak  akkor  jut  érvényre, 
ha  a  rovarok  rendes  számban  fordulnak  elö,  a  mi 
nem  kevésbbé  becses,  mert  ilyenkor  mesterséges 
korlátozó  eszközöket   ritkán    szoktak    alkalmazni. 


Bryant  másik  munkája  a  nyugati  réti  pacsirta 
gazdasági  jelentőségével  Kaliforniában  foglalkozik. 
Az  utóbbi  időben  igen  sok  panaszt  emeltek  a 
magtermelök  e  madár  ellen,  úgy  hogy  szükséges 
volt  a  dolgot  alaposan  megvizsgálni.  Szerző  a 
munkát  nagy  körültekintéssel,  tudományos  mód- 
szerek alkalmazásával  végezte,  úgy  hogy  munkája 
messze  kimagaslik  más  hasonló  munkák  közül, 
egyenesen  mintául  szolgálhat.  Egy  fejezetet  a 
gazdagági  ornithologia  módszerei  történetének 
szentel,  mely  különösen  tanulságos  az  európai 
olvasóra.  Megtudjuk  belőle,  hogy  az  United  States 
Department  of  Agriculture  már  lS8ô-ben  kezdte 
meg  a  vizsgálatokat,  azóta  60,000  madárgyomrot 
vizsgált  meg,  melyeknek  eredményét  több  mint 
130  közleményben  tette  közzé.  Kaliforniában  a 
California  State  Fish  and  Game  Commission  az 
University  of  California-\a.\  kapcsolatosan  foglal- 
koznak tudományos  vizsgálatok  alapján  a  madarak 
gazdasági  szerepével.  A  vizsgálat  kiterjedt  a 
szabadban  való  megfigyelésre:  a  madár  a  mezőn, 
a  megevett  táplálék  mennyisége  és  az  emésztési 
idő,  a  valóban  megevett  táplálék  minőségének  és 
mennyiségének  gyomorvizsgálata.  Több  mint  20 
gyűjtemény,  az  állam  különböző  területéről, 
az  év  minden  hónapjából  szolgált  a  gyomorvizs- 
gálat alapjául.  Csaknem  2000  gyomrot  vizsgált 
meg,  a  táplálékot  táblázatosan  feltüntetve.  A  sza- 
badban való  vizsgálat  kimutatta,  hogy  a  réti 
pacsirta  csak  nagyon  rövid  ideig  okoz  kárt  a 
sarjadzó  vetés  kihúzgálásával.  A  fiatalok  kizárólag 
rovarokkal  táplálkoznak.  Kísérletek  fogságban 
tartott  madarakon  azt  eredményezték,  hogy  a 
fiókák  naponta  közel  saját  testsúlyuknak  megfelelő 
táplálékot  vesznek  magukhoz.  A  rovarok  3 — 4 
óráig  maradnak  a  gyomorban,    a    magvak    4 — 6 


den  und  ihr  diesbezüglicher  Wert  konnte  in 
Dollar  und  Cent  abgeschätzt  werden.  Die  Vögel 
sammelten  sich  an  Stellen,  wo  viele  Heuschrecken 
waren.  Sie  änderten  ihre  bisherige  Nahrung  und 
nährten  sieh  von  Heuschrecken,  zu  welchen  sie 
diesmal  am  leichtesten  gelangen  konnten.  Die 
Vögel  können  also  eine  Insektenplage  nicht  ver- 
eiteln ;  ihre  wirksame  Tätigkeit  ist  im  Vorbeu- 
gen einer  ausserordentlichen  Vermehrung  der 
Insekten  nicht  so  augenscheinlich,  jedoch  nicht 
weniger  wahr.  Alle  Beweise  zeigen  darauf  hin, 
dass  die  regulative  Kraft  der  Vögel  nur  dann 
zur  Geltung  kommt,  wenn  die  Insekten  in  ge- 
wöhnlicher Zahl  vorkommen,  was  nicht  weniger 
wertvoll  ist,  da  man  in  solchen  Fällen  künstlich 
einschränkende  Mittel  selten  anwendet. 

Die  zweite  Arbeit  Bryants  behandelt  die  land- 
wirtschaftliche Bedeutung  der  westlichen  Wiesen- 
lerche in  Kalifornien.  In  letzterer  Zeit  wurden 
sehr  viele  Klagen  von  den  Kornbauern  gegen 
diesen  Vogel  erhoben,  so  dass  es  nötig  war,  der 
Sache  einmal  gründlich  nachzugehen.  Verfasser 
vollführte  die  Arbeit  auf  breiter  Grundlage,  durch 
Anwendung  wissenschaftlicher  Methoden,  so  dass 
sie  weit  über  ähnliche  Arbeiten  hervorragt,  ja 
sie  kann  gerade  als  Muster  dienen.  Ein  Kapitel 
ist  der  Geschichte  der  Methoden  der  landwirt- 
schaftlichen Ornithologie  gewidmet,  welches  für 
den  europäischen  Leser  besonders  lehrreich  ist. 
Wir  erfahren  daraus,  dass  die  United  States 
Departement  of  Agriculture  bereits  1885  die 
Untersuchungen  begann,  seither  wurden  60,000 
Vogelmagen  untersucht,  deren  Resultate  in  mehr 
als  130  Publikationen  veröffentlicht  wurden.  In 
Kalifornien  befasst  sich  die  California  State  Fish 
and  Game  Commission  in  Verbindung  mit  der 
University  of  California  auf  Grund  wissenschaft- 
licher Untersuchungen  mit  der  landwirtschaft- 
lichen Bedeutung  der  Vögel. 

Die  Untersuchungen  erstreckten  sich  auf  das 
Beobachten  im  Freien  :  der  Vogel  auf  dem  Felde, 
die  Quantität  der  genossenen  Nahrung  und  die 
Verdauungszeit,  die  Magenuntersuchung  der  Quali- 
tät und  Quantität  der  tatsächlich  aufgenommenen 
Nahrung.  Mehr  als  20  Sammlungen  von  den  ver- 
schiedenen Gebieten  des  Staates  dienten  als 
Grundlage  der  Magenuntersuchungen.  Er  unter- 
suchte ca.  2000  Magen,  die  Nahrung  tabellarisch 
ausweisend.  Die  Untersuchungen  im  Freien  er- 
gaben, dass  die  Wiesenlerche  nur  während  einer 
kurzen  Zeit  durch  das  Ausziehen  der  keimenden 
Saat  schädlich  wird.    Die  Jungen    ernähren    sich 


293 


óráig.  Ennélfog:\'a  a  gyomorbau  talált  rovarnieny- 
nyiség  csupán  '/s^*  ^  "í^pi  szükségletnek.  A 
madarak  viszonyának  tanulmányozása  a  rovarokhoz 
azt  mutatja,  liogy  a  madanik  fontos  szabályozói 
a  rovarok  számának,  még  pedig  legalább  két 
okból:  1.  legtöbb  rovart  a  madarak  fészkelési 
idejük  alatt  pusztítanak,  mikor  a  rovarok  leg- 
számosabbak,  2.  a  madarak  megváltoztatják  táp- 
lálékukat, rovarokat  esznek,  mikor  legkönnyebben 
férhetnek  hozzájuk  s  így  fontos  egyensúlyozok 
rovarjárások  alkalmával.  A  szétosztott  kérdőívek 
különböző  véleményt  hoztak,  a  legtöbb  nem  tar- 
totta károsnak.  A  vizsgálatok  szerint  a  réti 
pacsirta  több  hasznot  hajt,  mint  a  mennyi  kárt 
okoz  s  azért  kíméletet  érdemel.  Olyan  sok  pél- 
dány vizsgálata  egy  fajból  még  sok  más  érdekes 
dologra  világított  rá:  élösdisóg,  torzalakúság, 
albinizmus,  természetes  halálozási  arány  stb. 


A  rovarok  védő  alkalmazkodása  nem  véd  a 
madarak  támadása  ellen.  Erre  nézve  a  következő 
pontokat  állítja  fel: 

1.  Védelmi  berendezésekre,  mint  fulánkra,  ká- 
ros váladékokra  stb.  túlságosan  nagy  súlyt  fek- 
tettek, mint  olyan  tényezőkre,  melyek  tulajdono- 
sukat a  madarak  ellen  megvédik. 

2.  Egy  rovar  „értéke"  a  legfontosabb  ténye- 
zőnek tekinthető  a  madártáplálék  megbecsülé- 
sénél. 

3.  Éhség  vagy  tapasztalatlanság  rovására  írandó 
sok  úgynevezett  hasznos  rovar  elpusztítása,  mert 
sok  esetben  táplálékul  szolgál. 

4.  Egyes  bogarakat  teljesen  elkerülnek  a  mada- 
rak.  Ennek  oka  a  rovar  káros  váladékában  rejlik. 

5.  A  pihenő  helyzetben  védő  színnel  ellátott 
rovarokat  a  madarak,  mihelyt  mozogni  kezdenek, 
könnyen  veszik  észre.  A  rovar  természetes  lakó- 
helyén kívül  könnyen  észrevehető. 

6.  A  táplálék  megpillantása  alkalmával  támadó 
inger  reflexeket  vált  ki,  melyeknek  fontos  szere- 
pük van  a  táplálékfelvétel  minőségére  és  mennyi- 
ségére. 


ausschliesslich  von  Insekten.  Versuche  an  gefan- 
genen Vögeln  zeigten,  dass  die  Jungen  täglich 
eine  Nahrungsquantität  brauchen,  welche  fast 
ihrem  Körpergewicht  gleichkommt.  Die  Insekten 
bleiben  3—4  Stunden  im  Magen,  die  Körner 
4  —  6  Stunden.  Daher  ist  die  im  Magen  gefun- 
dene Insektenquantität  bloss  ein  Drittel  des  täg- 
lichen Nahrungsgebrauches.  Das  Studium  des 
V^erhältnisses  der  Vögel  zu  den  Insekten  ergab, 
dass  die  Vögel  wichtige  Regulatoren  der  Insekten- 
zahl abgeben,  und  zwar  aus  wenigstens  zwei 
Gründen:  1.  Die  Vögel  vertilgen  die  meisten 
Insekten  während  des  Brütens,  zur  Zeit,  wenn 
die  Insekten  am  zahlreichsten  sind.  2.  Die  Vö- 
gel ändern  ihre  Nahrung,  sie  nähren  sich  von 
Insekten,  wann  sie  am  leichtesten  zu  ihnen  ge- 
langen können  und  sind  daher  wichtige  Regula- 
toren zur  Zeit  der  Insektenplagen.  Die  verteilten 
Fragebögen  enthielten  verschiedene  Ansichten, 
die  meisten  hielten  den  Vogel  für  unschädlich. 
Die  Untersuchungen  bewiesen,  dass  die  Wiesen- 
lerche mehr  nützt  als  sie  schadet  und  daher 
Schutz  verdient.  Das  Untersuchen  so  vieler  Exem- 
plare einer  Art  beleuchtete  noch  viele  interessante 
Dinge  :  Parasitismus,  Monstrosität,  Albinismus, 
natürlicher  Tod  usw. 

Die  Schutzanpassung  der  Insekten  schützt 
gegen  die  Angriffe  der  Vögel  nicht.  Diesbezüg- 
lich kam  er  zu  folgenden  Schlüssen  : 

1.  Auf  schützende  Einrichtungen,  wie  Stachel, 
schädliche  Sekrete  usw.  wurde  ein  zu  grosses 
Gewicht  als  Faktoren,  welche  ihren  Eigentümer 
gegen  die  Vögel  schützen,   gelegt. 

2.  Der  „Wert"  eines  Insektes  ist  als  der 
wichtigste  Faktor  bei  der  Wertschätzung  der 
Vogelnahrung  zu  betrachten. 

3.  Hunger  oder  Unwissenheit  verursachen  oft 
das  Vernichten  vieler  sogenannter  nützlicher  In- 
sekten, da  sie  in  vielen  Fällen  als  Speise 
dienen. 

4.  Einige  Käfer  werden  von  den  Vögeln  gänz- 
lich gemieden.  Der  Grund  liegt  im  schädlichen 
Sekret  des  Insektes. 

5.  Die  im  Ruhezustand  mit  Schutzfärbung  be- 
kleideten Insekten  werden,  sobald  sie  sich  in 
Bewegung  setzen,  von  den  Vögeln  leicht  bemerkt. 
Die  Insekten  sind  von  ihrer  natürlichen  Wohnung 
entfernt,  leicht  wahrzunehmen. 

ö.  Der  beim  Erblicken  der  Nahrung  ent- 
stehende Reiz  löst  Reflexe  aus,  welche  einen 
wichtigen  Einfluss  auf  die  Qualität  und  Quantität 
der  Nahrungsaufnahme  ausüben. 


294 


A  gazdasági  ornithologia  egyik  fő  problémája  : 
rai  az  értéke  a  madarak  által  a  rovarokon  és 
gyommagvakon  végzett  pusztításoknak,  máig  sincs 
megoldva.  A  probléma  megoldása  különböző 
rovarfajok  és  gyommagvak  mennyiségbeli  tanul- 
mányozásától függ  és  ezt  a  gazdasági  madártan 
az  entomológusoktól  és  botanikusoktól  várja. 


Ebből  a  rövid  áttekintésből  is  látható,  hogy 
Bryant  igen  becses  eredményeket  ért  el.  Mind- 
azoknak, a  kik  valamely  madár  gazdasági  szere- 
pét tisztázni  akarják,  el  kell  olvasniok  Bryant 
kitűnő  munkáját  a  réti  pacsirtáról,  a  melyből 
temérdek  útbaigazítást  fognak  nyerni. 

Dr.  Greschik  Jenő. 


Ein  Hauptproblem  der  landwirtschaftlichen 
Ornithologie  :  wie  hoch  ist  der  Wert  der  Ver- 
nichtung, welche  die  Vögel  an  Insekten  und  Un- 
krautsamen verüben,  zu  schätzen,  ist  bis  heute 
nicht  gelöst.  Die  Lösung  des  Problems  hängt 
vom  Studium  der  (Quantität  der  verschiedenen 
Insektenarten  und  Uukrautsamen  ab,  und  dieses 
erwartet  die  landwirtschaftliche  Urnithologic  von 
den  Entomologen  und  Botanikern 

Auch  aus  dieser  kurzen  tibersicht  ist  zu  er- 
sehen, dass  Bryant  zu  sehr  wertvollen  Resul- 
taten kam.  Alle,  die  die  wirtschaftliche  Bedeu- 
tung eines  Vogels  klären  wollen,  müssen  Bryants 
ausgezeichnetes  Werk  über  die  Wiesenlerche 
lesen,  aus  dem  sie  sehr  viele  Fingerzeige  ent- 
nehmen werden. 

Dr.  EdciEn  Greschik. 


Witherby,  H.  F.   The  sequetiee  of  plumages  of  the  rook.   With  sjiecial   reference  to  the 
moult  of  the   „face".  —  British  Birds.  Vol.  VII. 


Szerző  azzal  a  sokat  vitatott  kérdéssel  foglal- 
kozik, vájjon  a  vetési  varjú  csörtövének  kopasz- 
sága lekopás  vagy  vedlés  eredménye.  Ismeretes, 
hogy  a  vetési  varjú  csőrtöve  fiatal  korában 
olyan,  mint  a  fekete  varjúé  :  sörteszerü  tollak 
borítják.  Mikroszkópi  vizsgálatok  azt  mutatták, 
hogy  az  áll  és  torok  tollazata,  mely  később  csu- 
pasz, már  az  első  télen  erkorcsosult.  Ezeket  a 
tollakat  megvizsgálta  különböző  korú  víirjúkoii  és 
arra  a  következtetésre  jut,  hogy  a  knpaszság 
nem  a  földben  való  turkálás  következménye. 
A  kopasz  helyeken  még  elkorcsosult  tollak  ma- 
radványai találhatók.  Egy  másik  fejezetben  a 
többi  tollazatút  írja  le. 


Verfasser  beschäftigt  sich  mit  der  viel  um- 
strittenen Frage,  ob  die  Kahlheit  des  Gesichtes 
der  Saatkrähe  ein  Resultat  des  Abnützens  oder 
Mauser  sei.  Bekanntlich  ist  das  Gesicht  der 
Saatkrähe  in  der  Jugend  dem  der  Rabenkrähe 
gleich,  es  wird  von  borstenartigen  Federn  be- 
deckt. Mikroskopische  Untersuchungen  ergaben, 
dass  das  Gefieder  des  Kinnes  und  der  Kehle, 
welches  später  kahl  wird,  schon  im  ersten  Win- 
ter degeneriert.  Die?e  Federn  untersuchte  er  an 
Krähen  auf  verschiedenen  Altersstufen  und  kommt 
zum  Schluss,  dass  die  Kahlheit  nicht  das  Er- 
gebnis des  Grabens  in  der  Erde  ist.  An  den 
kahlen  Stellen  sind  noch  Reste  degenerierter 
Federn  zu  bemerken.  In  einem  zweiten  Kapitel 
beschreibt  er  das  übrige  Gefieder. 


295 


NECROLOGUS. 


IIJN    jiiiiiiis    1!)  en    me^-iiult    Roveretobau 


Bonomi  Ágoston  tanár 

a  rovei'etöi  I.  K.  Accademia  degli  Agiati  érdein- 
diis  alelnöke 

Az  elhunyt  1850-ben  született  Madiceben 
és  az  innsbrucki  egyetemet  látogatta,  a  hol 
a  természettudományokat  hallgatta. 

1876-ban  a  trienti  gimnázium  tanárává  ne- 
veztetett ki  ;  java  erejét  az  ornithologiának 
szentelte.  A  szakfolyóiratokban  számos  ornitlio- 
logiai  dolgozata  jelent  meg,  főként  Trient 
környékének  madárfaunájáról.  Halála  előtt 
fejezte  be  az  európai  madarak  meghatározá- 
sára szol  áló  nagy  művét:  „La  Chiave  anali- 
tica per  la  determinazione  degli  Ocelli 
d'Europa." 

Intézetünknek  hű  barátja  volt.  Emlékét 
kegyelettel  őrizzük. 


Am  19.  Juni  11)14  verstarb  zu  Rovereto 
in  Tirol  der  verdienstvolle  Vizepräsident  der 
Roveretaner  1.   R.  Accademia  degli  Agiati 

Prof.  Cav.  Agostino  Bonomi 

Er  wuide  im  Jahre  1850  in  Madice  ge- 
boren und  be.suchte  die  Universität  Innsbruck, 
wo  er  die  Lehramtsprüfung  für  Naturwissen- 
schaften ablegte.  Im  Jahre  1876  wurde  er 
zum  Professor  am  Gymnasium  zu  Trient  er- 
nannt und  widmete  sich  insbesondere  der 
Ornithologie.  In  den  ornithologischin  Zeit- 
schriften schrieb  er  zahlreiciie  Artikel,  haupt- 
sächlich über  die  lokale  Vogelfauna  vfui  Trient. 
Vor  seinem  Tode  beendigte  er  ein  umfang- 
reiches Werk  über  die  Bestimmung  der  euro- 
päischen Vögel  unter  dem  Titel  :  „La  Chiave 
analitica  per  la  determinazione  degli  ücelli 
d'Europa." 

Unserem  Institute  war  er  ein  treuer  Freund 
und  sein  Andenken  wird  unter  uns  fortleben. 


Ei-rata. 


135.  oldal  3.  sor  alulról,  hozzáteendő  :  Fe- 
lényire redukálva. 

136.  oldal   13.  sor  alulról,  hozzáteendő:  Fe- 
lénvire  redukálva. 


S.  135.  3.  Zeile  von  unten  hinzuzufügen: 
Auf  die  Hälfte  reduziert. 

S.  136.  12.  Zeile  von  unten  hinzuzufügen: 
Auf  die  Hälfte  reduziert. 


INDEX  ALPHABETICUS  AVIUM. 


Accentor    moduláris    (L).    17Í).  184. 

208. 
Accipiter    iiisus  iL.).  GG.  81).   90.  94. 

205.  255.  275. 
Äcrocephalus   arundinaceus  (L.\    72. 

179.  186.  209. 

—  palustris  .Bechst.)  179.  186. 

—  streperus  (Vieill.).  179.  186. 

—  —    horticolus  (Naum.)  72.  179. 
Aegithalus  caudatus  (L.).  208. 
Agriocharis  ocellata  Cuv.  1 — 62.  66. 
Ai.\  galericulata  (L.).  65. 

Alauda  arborea  L.  175. 183. 

—  arvensis  L.  72.  141.  153.  175. 
182.  183.  190.  207.  230.  232.  233. 
235.  236.  237.  272.  273.  275.  280. 

—  cristata    L.    72.    273.    275.     280 
Alca  torda  L.  201. 

Alcedo  ispida  L.  70.  117.  20r.. 
Amazona  levaillanti  (Gr.).  69.  83. 

—  leucocephala  (L.).  69. 

Ampelis   garrulus  (L.).   72.   206.  276. 
Anas  L.  202. 

Anas  boscas  L.  65.  89.  90.  91.  108. 
129.  157.  182.  183.  187. 

—  crecca  L.  65.  89.  92.  157.  183. 

—  penelope  L.  65.  89.  90.  157.  183. 

—  querquedula  L.  65,  157.  183. 

—  streperà    L.    65.  157.  183. 
Anas  (Nettium)    formosa  Georgi    65. 

—  (Querquedula)  cyanopteraVieill,  65. 
Anser  Briss.  202. 

~  albifrons  (ScopJ.  89.  91.  93, 

—  —  intermedins  Naum.  65. 

—  anser  (L,).  157.  183. 

—  domesticus  L.  108. 

—  fabalis  Lath.  65.  83.  157.  182. 
Anthus  campestrls  (L.).  72.  177.  185. 

207. 

—  cervinus  (Pali)  186. 

—  pratensis  (L.).  72.  177.    182.   184. 

—  spipoictta  (L.)  177. 

—  triviális  (L.),  72.  177.  185.  275. 
Antigone  antigone  L.  67. 
Apatornis  62. 

Apteri.x  62.  82. 
Aquila  205. 

—  clanga  Pall.  185. 

—  maculata  (Gm,).  166.  182.  185. 
clanga  Gm.  280. 

—  pennata  Gm.  185. 
Ara  maracana  Vi'  ili.  69. 
Arcbaeopteryx  macnira  61.  83. 
Archibuteo   lagopus  (Briinn.)  66.  89. 

92.  166. 
Ardea  alba  L.  162.  183.  204. 

—  cinerea  L.  64.  101.  153.  162.  182. 
184.  187.  190.  204. 

Aquila  X.XI, 


Ardea  garzetta  L.  185. 

—  purpurea    L.   64.  162.   184. 

—  ralloides  Scop.  64.  162.  186. 
Ardetta  minuta    (L.).    64.    162.    186. 

204.  237. 
Asio  accipitrinus  (Pali.).  90.    91.   92. 
95.  98. 

—  otus  (L.\  70.  89.  91.   92.    95.  97. 
109.  113.  119.  275. 

Astur  palumbarius  (L.),    66.    90.    94. 
205. 

Bonasa  bonasia  (L)  66. 

Botaurus  stellaris    (L.\    64.    83.  162. 

182.  184.  204. 
Bubo  bubo  (L.)  205, 

Buceros  rhinoceros  L.  70.  78.  83. 
Buteo    buteo    (L.)  66.  89.  92.  94. 109. 
119.  120.  166.  182.  183.205.  280. 

—  —  Zimermannae  (Ehmke)  166. 

—  —  menetriesi  Bogd.  166.  280. 

Caccabis  saxatilis  (Mayer\  66. 
Calamodus  aquaticus  (Gm.).  185. 

—  melanopogon  (Temm.).  184. 

—  schoenobaenus  (L.).  72.  179.  185. 
209. 

Calcariuâ  nivalis  (L).  90,  93. 
Calidris  Cuv.  203, 

Cannabina    cannabina    (L.i    72.    175. 
207.  275. 

—  linaria  (L.).  175. 
Caprimulgus   europaeus    L.    70.   169. 

186.  206. 
Carduelis  carduelis  (L.).  72.  207.  248. 
Casuarius  Novae-Hollandiae    62.    82. 
Centrocercus  urophasianus  29. 
Gerchneis  205. 

—  cenchris  (Naum.).   186. 

—  tinnunculus    (L.).    66.    89.  90.  92. 
94.  97.  108.  166.  182.  183. 

—  vcspertinus  (L.).    66.    89.    90.  92. 
94.  166.  186. 

Ccrthia  familiáris  L  207.  243.  245.  280. 
Chauna  derbiana  65. 
Charadrius  L.  202. 

—  ale.xandrinus  L.  157.  184. 

—  dubius  Scop.  157.  185. 

—  hiaticula  L.  184. 

--  pluvialis  L.  157.  184. 
Chelidonaria  urbica  (L.).  72. 141. 153. 

170.  185,   187.  189.  190. 
Chlocphaga  magellanica  (Gm.)  65. 
Chloris    chloris   (L.).    72.    175.     182. 

183.  234.  235.  248. 
Chrysolophus  pictus  L.  66. 
Chrysoniitris  spinus  (L.)  175.  207. 


Ciconia  ciconia  (L.).  64.  138.  141. 
146.  153.  160.  184.  187.  190.  203. 
269.  270.  273.  279. 

—  nigra  (L.).  64.  83.  160.  184.  187. 
190. 

Cinelus  cinclus  (L.)  72.  208. 
Circactus  gallicus  (Gm.).  66.  184. 
Circus  aeruginosus  (L.).  166. 184.  236. 

—  cyaneus  (L.)  66.  89.  90.  98.  166. 
182,  183.  232. 

—  macrurus  (Gm.)  184.  230. 

—  pygargus  L.  166.  184.  231. 
Clivicola   riparia  (L.).  170.  185. 
Coccothraustes    coccothraustes    (L.). 

175.  206. 

Coccystes  glandarius  22. 
Colaeus  monedula  L.).  72.  206. 
Columba  domestica  108.  129. 

—  oenas  L.  68.  83.  141.  153.  162. 
182.  183.  187.  190.  204. 

—  palumbus  L.  68.  90.  91.  95.  98. 
141.  153.  163.  182.  183.  187.  190. 
199.  204, 

Colymbus  202. 

—  auritus  (L.).  186. 

—  cristatus   L.    62.    83.   157.  184. 

—  fiuviatilis  Tunst.  62.  157. 182.  184. 
237. 

—  griseigena  Bodd.  157.  184. 

—  nigricoUis  (Brehm.)  62.  157.  184. 
280. 

Conurus  aureus  (Gm.).  69. 

—  cactorum  (Kühl)  69. 

Coracias  garrula  L.  70.  83.  153.  169. 

186.  190.  206. 
Corvus  corax  L.  58.   59.    72.  83.  90. 

91.  93.  97.  98.  206. 

—  —  sinuatus  83, 

—  comix  L.  72.  90.  91.   93.   95.   96. 

97.  121.  210.  229.  280. 

—  corone  96. 

—  frugilegus  L.  72.  109.  121.  174. 
260.  268.  280. 

Cotile  rupestris  Scopoli  96. 
Coturnix  27. 

—  coturnix  (l..).  66.  89.  90.  92. 
95.  141.  153.  165  186.  187.  190. 
204.  279. 

Crax  27. 

—  globicera  L.  66.  83. 

Crex  crex  (L.).  67.    89.    91.    92.    97. 

98.  141.  153.  160.  186.   190.  203. 
Cuculus  canorus  L.  69.  83.  13S.  141. 

146.  153.  166.  185.  187.  189.  190. 

205. 
Cyanecula  cyanecula  Wolf  181. 
-^  suecica  (L.).  209. 

38 


298 


Cyanecula  leucocyanea  Brhm.  185. 
Cygnus  Bechst  202. 

—  cygnus  (L.)  157. 

—  olor  Gm.  65.  276. 
Cypselus  apus  5G.  81. 

—  melba  83. 

Dacelo  gigantea  Latham  78. 
Datila  acuta  (L.\  l.")7.  183. 
Dendrocopus    major    (L.).  70.90.  91. 

92.  97.  243.  274. 
Dicholophus  cristatus  68.  82. 
Didus  ineptus  69.  82. 
Dromas  Ardeola  Payk.  69.  83. 
Dryocopus  2Ü5. 

Emberiza    calandra  L.  72.  175.  182. 
183.  207.  275. 

—  eia  L.  175.  184. 

—  citrinella  L.   230.  231.    232.    233. 
234.  235.  275. 

—  schoeniclus  L.  72.  175.  182.  183. 
Erismatura  leucocephala  (Scop.)  183. 
Erithacus  rubecula  (L.).  181.  182.  184. 

190.  209. 
End^-ptes  chrysocome  81.  117. 

Falco  205. 

—  lagopus  99. 

—  merillus    (Gerini).  GG.  89.  92.  166. 

—  nisus  99. 

—  lanarius  L.  66.  183. 

—  peregrinus  Tunst.  66. 

—  subbuteo  L.  166.  185. 
Fringilla   coelebs    L.    72.    175.    182. 

183.  206. 

—  montifringilla  L.    72.    90.  93.   96. 
175.  233.  235.  280. 

—  trochanterica  Giebel  96. 

Fulica    atra     L.    67.    83.    160.    182. 

183.  187.  203.  237.  280. 
Fuligula  89.  92. 

—  cristata  L.  280. 

—  ferina  (L.).  65.  157.  183. 

—  fuligula   (L.j.  184. 

—  marila  (L.).  184. 

—  nyroca  (Güld.)  65.  89.  90.  94.  97. 
157.  183. 

Gallinago    gallinago    (L.).    68.    158. 
183. 

—  gallinula  (L.).  158.  183. 

—  major  Gm.  158.  184. 
Gallinula  Briss  203. 

—  chloropus  (L.).  67.  160.  182.  184. 
237. 

Gallus  ijankiva  10.  22. 

—  domesticus  L.  9.  56.  66.  77.  105. 
108.  109.  110.  113.  119.  129.  222, 

Garrulus    glandarius  iL.).  72.  90.  91. 

96.  206.  255. 
Gavia.  202. 


Glareola  pratincola  (L.)  186. 
Glaucidium  noctuum  (Retz.).    70.  95. 
205.  280. 

—  passerinum  (L.)  90.  91.  92.  95. 
108. 

Graculus  62. 
Grus  Pall.  203. 

—  grus  (L.).  153.  160.  184.  190.  279. 
Gypaëtus  barbatus  (L.)  66.  85.  86.  87. 
Gyps  fulvus.  (L.).  66.  83. 

Haematopus  ostrilegus  L.  68.  184. 
Haliaëtus  albicilla    (L.).    58.    66.    85. 

86.  87.  88. 
Himantopus  himantopus  (L.).  68. 185. 

203. 
Hirundo  fossilis  Giebel  96. 

—  rustica  L.  90.  93.  96.  138.  141. 
145.  153.  171.  185.  187.  189.  190. 
192.  194.  206. 

Hydrochelidon  202. 

—  hydrida  (Pall.)  68.  18G. 

—  leucoptera    (Meissn.    et    Scliinz). 
157.  186. 

—  nigra  (L.)  GS.  157.  186.  280. 
Hydrophasianus  65. 

Hypolais  hypolais   (L.)  72.  180.  186. 

Ichtj'ornis  62. 

Jynx  tonjuilla  L.  70.  83.  109.  119. 
120.  153.  168.  185.  190.  205.  243. 
245. 

Lagopus  27. 

—  lagopus  L.  6G.  83.  89.  90.  92.  97. 

—  mutus  (Montin).  66.  89.  90.  92.  97. 
Lanius  collurio  L.  72    90.  91.  96.  97. 

109.  173.  186.  190.  206. 

—  minor    Gm.  72.  173.  186. 

—  miocaenus  ME.  96. 

—  senator  L.  72.  186. 
Larus  202. 

—  argentatus  Briinn.  183. 

—  canus  L.  157.  183. 

—  minutus  Pall.  157.  186. 

—  ridibundus  L.  68.  83.  157.  182. 
183.  187. 

Licmetis  nasica  (Tem)  69. 
Ligurinus  207. 
Limicola  Koch  203. 
Limosa  Briss  203. 

—  limosa  (L.).  G8.  158.  184. 
Locustella  fluviatilis  (Wolf.).  180. 186. 

209. 

—  luscinioides  (Sav.)  185. 

—  naevia  (Bodd.\  180.  186. 

Loxia  curvirostra  (L.).  72.  78.  90.  93. 

207. 
Luscinia  luscinia  (L.).  153.  181.  185. 

187.  190.  209. 

—  Philomela  (Bechst.).  181.  186. 


Melopsittacus  undulatus  (Shaw.)  89. 

118. 
Meleagris  gallopavo  35.   37.   38.  39. 

41.  46.  49.  50.  51.  52.   108.   204. 

—  —  domestica  2. 

—  —  nicrriami  49. 

—  —  mexicana  2.  12. 

silvestris  2.  10.  14.  20.  34. 

Mergus  L.  202. 

Merops  apiaster  L.   70.  168. 186.  205. 

Micropus  apus  iL.).  70.  170.  186. 

—  melba  81. 

Micropterus  cinereus  Gm.  65.  81. 

Miliaria  207. 

Milvus  migrans  (Bodd.).  184. 

—  milvus  (L.).   IGG.  183.  205. 
Monticola  saxatilis  (L.).  72.  180.  185. 

209. 
Motacilla  alba  L.  72.  141.  146.   153. 
177.  182.  183.  187.  190.  207.  243. 
272. 

—  boarula  Penn.    153.  179.  182.  184. 
190. 

—  flava  L.  179.  184.  187. 

—  melanocephala  Licht  179. 
Muscicapa  206. 

—  atricapilla  L.  173.  185. 

—  coUaris    Bechst.    173.    185.    243. 
245. 

—  grisola  L.  72.  173.  186.  243.  248. 

—  parva  Bechst.    173.  186. 

Nettium  formosa  Georgi  65. 
Nucifraga  caryocatactes  (L.).   72.  90. 
91.  93.  97.  2ÜG. 

macrorhyncha  Brhm.  275. 

Numenius  Briss  203. 

—  arcuatus  (L.).  158. 182. 183. 

—  phaeopus  (L.)  184. 

—  tenuirostris  Vieill  184. 
Numida  meleagris  L.  66.  204. 
Nyctala  tengmalmi  (Gm.)  90.  92. 
Nyctea  scandiaca  (L.)  70.  90.  91.  92. 

95. 

—  ulula  (L.).  90.  91.  92.  97. 
Nycticorax  nycticorax   (L).   64.   162. 

185.  203. 


Oedienemus  ïemm.  202. 

—  oedienemus  (L.).  68.  158.  185. 
Opisthocomus  cristatus  82. 
Oriohis  oriolus  (L.l  72.  78.    83.    90. 

93.  96.  97.  153.  174.  186.  187.  190. 

206.  273. 
Ortalis  27. 
Ortygometra  Leach  203. 

—  parva  (Scop).  67.  160.  185. 

—  porzana  (L.).  67.  89.    91.    92.  98. 
160.  185. 

—  pusilla  (Pall.).  185. 

Otis  tarda  (L.).  67.  83.  203. 


299 


Palaeornis  torquata  (Bodd)  69. 

Pandion  205. 

Pandion  haliaetus  (L.).  166.  185. 

Panorus  biarmicus  L.  72. 

Parrà  jacana  65. 

Parns  ater  L.  195.  200.  243. 

—  atricapillus  rhenanus   200. 

—  cristatus  L.  243. 

—  coeruleus  L.    195.  136.  200,  243. 
245.  271. 

—  major  L.  72.    195.    196.  200.  2Ü8. 
243.  245.  275. 

—  palustris    L.    72.    195.    196.   243. 
245. 

—  —  longirostris  200. 
Passer  domesticus  (L.).  72.  108.  109. 

206.  233.  235.  243.  249.  271.  275. 
280. 

—  montanus  (L.).  72.  243.   249.  275. 
Pastor  roseus  L.  206.  276. 
Pavo  27.  204. 
Pavoncella  203. 

—  pugna.x  (L.).  68.  158.  183. 
Pelecanus  202. 
Perdix    perdix     (L.).    66.    89.  90.  92. 

204.  230.  231.  232.  233.  234.  235. 

236.  237. 
Pernis  apivorus  iL)  186. 
Pesophap.s  solitarius  65. 
Phalacrocorax  202. 

—  carbo  (L.).  64.  83. 157.  184. 

—  pygmaeus  (Pall.).  157.  185. 
Phalaropus  Briss  203. 
Phasianus  colchicus  L.   22.   66.   204. 
Phlogoenas  luzonica  (Scop.)  68. 
Phoenicopterus  roseus  L    64.  82.  83. 
Phylloscopus  acredula  (L.)  153.  180. 

184.  190.  209. 

—  sibilator   Bechst.  180. 

—  trochilus  (L.).  180.  185. 
Phororhacos  inflatusAmeghino  62.  81. 
Pica  pica   (L.).    72.    90.    91.    93.    97. 

200.  273.  280. 
Pious  205. 

—  viridis  L.  275. 
Pinicola  enucleator  (L.).  72.  207.  290. 

—  erythrina  (PaU.)  291. 
Pisorhina   scops    (L.).   166.  186.  243. 
Platalea  leucorodia   L.  64.  185.  203. 


Plectopterus  gambensis  65. 
Plegadis  falcinellus  (L.).  64.  160. 185. 

203. 
Plotu.s  anhinga  118. 
Pratincola  rubetra  (L.).  72.  180.  185. 

209.  275. 
—  rubicola  (L.).  72.    180.    183.   190. 
Pyrrhocorax     pyrrhocorax     (L).     72. 

90,  93. 
Pyrrhula  pyrrhula  (L.).  72.  !J6.  98.  207. 
major  (Brehm.)  90.  93.  96.  97. 

98.  175. 

Querqucdula  cyanoptera  Vieill.  65. 

Rallus  aquaticus    L.   67.  89.  91    92. 

97.  98.  182.  184,  203. 
Recurvirostra    avocetta  L.  185, 
Regulus  regulus  (L.).  179.  208. 
Remiza  pendulina  L.  72. 
RhamphastOii  dicolorus  L.  70. 
Rhea  americana  (L.V  61.  62.  83. 
Rissa  tridactyla  (L)  184. 
Ruticilla    phoenicura  (L.).    153.   181. 

185.  190.  209.  243 

—  tithys  (L.).   180.  184.  190.  243. 

Saxicola    oenanthe     (L.).     72.     180. 

185.  190.  209.  275. 
Scolopax    rusticola     L.    68.    89,    91. 

1.38.  153.  158.  182.  184.  187.  190. 

203.  278. 
Serinus   serinus  (L.).  175.    185.    207. 
Sitta  europaea  L.   72.  196.  208.  243. 

—  —  caesia  200 
Somateria  Leach  202. 
Spatula  clypeata  (L.).  157.  184. 
Spheniscus  magellanicus  Forst.  63.  83. 
Stercorariiis  202. 

—  parasiticus  (L)  68. 
Sterna  202. 

—  hirundo  L.  68.  157.  185. 

—  Wilsonii  82. 

—  minuta  L.  186. 
Strix  flammea  L.  70.  104.  205. 
Struthio  camelus  L.  99. 
Sturnus  vulgaris  L.  72.  78.  141.  153. 

182.  183.  187.  190.  193.  206.  243 
!        245,  275. 


Sula  bassana  L.  289. 

Sylvia  atricapilla  (L.).  179.   186.  190. 

—  curruca    (L.).  179.  185. 

—  nisoria  (Bechst.).  72.  179.  186. 

—  simplex  Lath.  179.  186.  271. 

—  Sylvia  (L.).  179.  186. 
Symium  aluco  (L.).  70.  83. 

—  uralense  (Pall.).  70.  90.  91, 
Syrrhaptes  111.  203. 

Tetrao  tetrix  L.  ?9.  90.  92.  97. 

—  urogallus  L.    66.    89.    90.  92.  97. 
204. 

Tichodroma  muraria  L.  208. 
Tockus  crythrorhynchus  Temm.  78. 
Totanus  Cuv.  203, 

—  fuscu.t  L,  158,  184. 

—  glareola  (L.).  158.  185. 

—  hypoleucus  (L.).  158.  185. 

—  ochropus  (L.).  68.  158.  182. 

—  stagnatilis  (Bechst.).  185. 

—  totanus    (L.).  68.    158.    183.    280. 
Tringa  89.  91.  203. 

—  alpina  L.  184. 

—  minuta  Leisl.  185. 

—  subarcuata  (Giild.)  68.  186. 
Troglodytes  troglodytes  (L.).  208. 
Turdus  209.  223.  235. 

—  iliaciis  L.  180,  183. 

-  merula  L.  180.  182.  183.  275.  280. 
^  musicus  L.  72.  90.  91.  180.  183. 
^   190.  275. 

—  pilaris  L.  72.  90.  93.  180. 

—  torquatus  L.  275. 

—  —  alpeslris  Brehm.  180. 

—  viscivorus  L.  72.  90.  91,  93,  180. 
275. 

Turtur  turtiir  (L.).  68.  141.  153.  164. 
186.  187.  190.  204.  273.  275. 

—  risorius  L.  68. 

Upupa  epops    L.  70.    83.    141.  153. 
168.  185.  187.  190.  205. 

Vanellus  Briss.  202. 

—  vanellus    (L.).    68.   83.  141.    153. 
157.  182.  183.  187.  190. 

Vultur  204. 


38* 


f- 


m:  ^ 


'fli' 


MAGYAR  KIRÁLYI  ORIITHOLOGIAI  KÖZPONT. 

OFFICIUM  BEGIUM  HUNGARIGUM  ORMITHOLOGIGUM. 


:\QUILA 


J- 


PERIODICAL  OF 
ORNITHOLOGY. 


ZEITSCHRIFT  FÜR 
ORNITHOLOGIE. 


SZERK.  REDACT. 

HERMAN  OTTÓ.         OTTO  HERMAN. 


TOM.  XXI.         BUDAPEST. 


1914. 


Előfizetés. 

A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ  folyóirata  az 

AQUILA 

szerkeszti:   HERMAN   OTTÓ 
megjelenik  évente  egy  kötetben. 

A  folyóirat  előfizetési  ára  a  belföld  számára  16  korona  (a  k.  m.  Természettudományi  Tár- 
sulat és  Országos  Erdészeti  Egyesület  tagjai  10  koronáért  kapják):  a  külföld  számára  25  frank.  Az 
előfizetési  pénzek  a  „Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ,  Budapest,  II.  ker.,  Debröi-út  15.' 
czímére  küldendők  be. 

A  folyóiratot  a  tiszteleti  és  levelezötagok,  kik  közölni  való  kéziratokat,  vagy  a  könyvtár  részére 
nyomtatványokat  küldenek  be,  valamint  a  jelentéseiket  rendcsen  beszolgáltató  megfigyelők  tisztelet- 
példányul kapják. 

Pränumeration. 

Die  Zeitschrift  der  Königlich  Ungarischen  Ornitholog Ischen  Centrale 

AQUILA 

Redakteur:    OTTO   HERMAN 
erscheint  im  Dezember. 

Der  Pränumerationspreis  für  einen  Jahrgang  beträgt  für  das  Inland  16  Kronen,  für  das 
Ausland  25  Francs.  Die  Pränumerationsgelder  sind  an  die  „Königlich  Ungarische  Orni- 
thologische  Centrale,  Budapest,  II.,  Debröi-út  15."  einzusenden. 

Ehren-  und  korrespondierende  Mitglieder,  die  Manuskripte  für  die  Zeitschrift  oder  Publikatio- 
nen für  die  Bibliothek  einsenden,  dann  die  ständigen  Beobachter,  die  ihre  Berichte  regelmässig  ein- 
senden, bekommen  die  Zeitschrift  gratis. 


Abonnement. 

Le  Journal  du  Bureau  Central  Ornithologique  Royal  Hongrois 

AQUILA 

Rédacteur:   OTTO   HERMAN 
parait  dans  mois  décembre. 

Le  prix  de  l'abonnement  pour  un  an  est  de  16  couronnes  pour  la  Hongrie,  et  de  25  francs 
pour  V étranger.  Les  montants  d'abonnement  sont  à  adresser  au  „Bureau  Central  Ornitholo- 
gique Royal  Hongrois"  à  Budapest,  IL,  Debröi-út  15. 

MM.  les  membres  honoraires  et  correspondants,  qui  envoyent  des  manuscripts  pour  le  journal 
ou  des  publications  pour  la  bibliothèque,  comme  aussi  MM.  les  observateurs  réguliers  du  Bureau  reçoivent 
le  journal  gratuitement. 


Homyánszk;  Viktor,  Budapest. 


.  vrr»-^*j,.  ~.^.i*.. 


BaKB^ïiua^dsaiauâua<az&^ik:.' 


SS3ad- wn3snui-NV3ia3i 


AMNH   LIBRARY 


00099796 


'MÍ^'vk'Mf 


|;..,/-;;,i,,,r;r;;:;|^v;v;.:;':;í 
fi   .■..•1  ■  il'.i/  I  í'iM'   '•';'•■    '.(■i 


'■  "i  ^iijiiVi'.Í.Ti:', , 


■■^■^í'•■;•^;i;M''^•!^ 


'    :  "■  ;'".í!.:-;k,;, '.va 

i     'Jri  *  í  i  lr,^.■   /      ,      j        ■ 

'■•r'ií.i'i-,!,'''!'  ■'■  -i'r.  '■•'■ 


■      ••  ,  ■■      '     ■  .    ,        ■■■■  •■•■   ''ví'^'í 


,v::ii);';iiii"''íK