Skip to main content

Full text of "Aquila"

See other formats 


VA^,i^y 


m 

m" 

'■"■•'■■■'  ■'■■r''y  ■' 

FOR  THE  PEOPLE 

Í  FOR  EDVCATION 
FORSCIENCE 

.= 

LIBRARY 

OF 

THE  AMERICAN  MUSEUM 

OF 

NATURAL  HISTORY 

„íd.N.H.l 
vr922/ 


AQUILA 

A  MAGYAR  KIRÁLYI  ORNITHOLOGIAI  KÖZPONT 
FOLYÓIRATA 

ZEITSCHRIFT  DER  KÖNIGLICH   UNGARISCHEN 
ORNITHOLOGISCHEN   ZENTRALE 


Megindította 

Herman  Ottó 


Szerkeszti 

Csörgey  Titus 


Gegründet  von 

Otto  Herman 


Redakteur 

Titus  Csörgey 


XXll.  ÉVFOLYAM   •    1915  *   JAHRGANG  XXI]. 

1  táblával  és  27  szövegképpel  -¥-    Mit  1  Tafel  und  27  Abbildungen  im  Text. 


BUDAPEST 

A    MAGYAR    KIRÁLYI    ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT    KIADVÁNYA 
VERLAG    DER    KÖNIGLICH    UNGARISCHEN    ORNITHOLOGISCHEN    ZENTRALE 

1916. 


ìa.9c\sr'\iV- 


STEPHANEUM     NYOMDA    R.  T. 
Budapest,  Vili,  kerület,  Szentkirályi-utca  28.  sz. 


TARTALOM. 


Anatomia. 


Oldal 


Dr.  CiRESCHiK  J.  :  A  madárbőr  szövettanához.  A  meggyvágó  és  a  házi  veréb  bőre. 

(9  szövegrajzzal.)    69 

Néhány  madár  lépének  szerkezetéről,  különös  tekintettel  a  Schweigger-Seidel- 

féle  hajszálérburokra.  (1  táblával  és  3  szövegrajzzal.)     111 

Faunistica. 

CsöRGEY  T.  :  A  Branta  ruficollis  Páll.  első  előfordulása  Magyarországon    413 

t  Herman  O.  :  Keselyűk  és  sasok  az  Aldunán 413 

Lintia  D.  :  Adatok  Szerbia  madárfaunájához 329 

NÁDASSY  K-  :  Somateria  mollissima  újabb  előfordulása  hazánkban 437 

Schenk  H.  :  Madártani  jegyzetek  az  aldunai  rétről 434 

Spiesz  Á.  :  Az  alsószombatfalvi  gémtelep      ...    415 

Dr.  Weigold  Hugó  levele  Schenk  Jakabhoz  a  Szecsvan-expeditióról 401 

História. 

CsÖRGEY  T.  :  Petényi  J.Salamon  levelei  Naumann  J.  Frigyeshez  1834—1840.  (1  szö- 
vegképpel.)   352 

Dr.  Lambrecht  K.:  Lydekker  Richard.  1849— 1915 370 

Oecologia. 

Dr.  Nagy  J.  :  A  bölömbika  alakoskodása 407 

Ornithologia  oeconomica. 

BiTTERA  Gy.  :  A  héja  és  karvaly  táplálékáról.  (3  szövegképpel.)    196 

Dr.  Nagy  J.  :  Hogyan  fog  a  vándorsólyom  emlős  állatot? ...     ...  416 

Schenk  H.  :  A  vetési  varjú  mint  egerész      —  419 

A  nagy  őrgébics  mint  egerész    420 

Palaeontologia. 

Dr.  Lambecht  K.  :  Az  első  magyar  praeglacialis  madárfauna.  (4  szövegképpel.)  ...  160 
Fossilis    nagy   fülesbagoly   (Bubo   maximus    Flemm.)   és   egyéb    madárma- 
radványok a  magyarországi  pleistocaenből.  (7  szövegképpel) 176 

Az  első  fossilis  \d\]}3iSiy vk-(Syrrhaptes  paradoxus  Pall.)  maradvány      ...  410 

Phaenologia. 

Heqyfoky  K.  :  Az  1914-ik  évi  tavaszi  madárvonulás  és  az  idő  járása    57 

Pascsenko  Sz,  •  Madárvonulási  megfigyelések  Jaroslavból     432 

Schenk  H.  :  Madárvonulási  megfigyelések  a  szerb-bosnyák  határról  az  1915-iki  há- 
ború alatt     420 

Az  1914.  évi  tavaszi  madárvonulás  Óverbászon  ... 429 

Schenk  J.  :  A  madárvonulás  Magyarországon  az  1914.  év  tavaszán     ...     5 

A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ  1914.  és  1915.  évi   madárjelölései  219 

Aquila.  í 


2  TARTALOM 

Irodalmi  ismertetések.  Oldal 

Chandler  Asa  C:  A  Study  of  the  Structure  of  Feathers,   with  Reference  to  Their 

Taxonomic  Significance.  (Lambrecht  K  dr.)    381 

Conrad  R.  :  Untersuchungen  über  den  unteren  Kehlkopf  der  Vögel.  I.  Zur  Kennt- 

niss  der  Innervierung.  (Greschik  J.  dr.) _     378 

KUKLENSKI  J.:  Über  das  Vorkommen  und  die  Verteilung  des  Pigmentes  in  den  Or- 
ganen und  Geweben  bei  japanischen  Seidenhiihnern.  (Greschik  J.  dr.)  ...  379 
Schumacher    S.   v.:    Arterio^  venöse  Anastomosen    in   den    Zehen    der   VögeL 

(Greschik  J.  dr.)    380 

Shufeldt  R.    W.  :    Contribution  to  the  study  of  the  «Tree-Ducks»  of  the  genus 

Dendorcygna.  (Lambrecht  K-  dr.)     ... 380 

On  the  Comparative  Osteology  of  the  Limpkin  (Aramus  vociféras)  and  its 

Place  in  the  System.  (Lambrecht  AT.  dr.)      381 

Comparative    Osteology   of   Harris's    Flightless   Cormorant   (Nannopterum 

narrisi).  (Lambrecht  K.  dr.) _     381 

Palaeo-ornithologiai  közlemények. 

Heilmann  G.  :  Fuglenes  Afstamning.    (Lambrccìit  K.  dr.)   382 

Killermann  S.:  Die  ausgestorbenen  Maskarenen vögel.  {Lambrecht  K.  dr.)     ...         385 

Lambrecht  K.  :  A  Plotus  genus  a  magyar  neogenben.  (Lambreclit  K.  dr.) 388 

Shufeldt  R.  W.  :  Fossil  Birds  in  the  Marsh  Collection  of  Yale  University.  (Lamb- 
recht K.  dr.) ~     -  386 

A  critical  study  of  the   fossil   bird    Gallinuloides    wyomingensis  Eastman. 

(Lambrecht  K  dr.) 387 

Fossil  remains  of  the  extinct  Cormorant  Phalacrocorax  macropus  found  in 

Montana.  (Lambrecht  K-  dr.) - 388 

The  fossil  remains  of  a  species  of  Hesperornis  found  in  Montana.    (Lamb- 
recht K.  dr.) 3S8 

On  a  Restoration  of  the  Base  of  the  Cranium  of  Hesperornis  regalis.  (Lamb- 
recht K.  dr.)      388 

Stellw/UQ  F.  :   Das  Flugvermögen  von  Archaeopteryx.  (Lambreclit  K-  dr.)    ...  385 

Intézeti  ügyek 438 


INHALT. 


Anatomia. 


Seite 


Dr.  Greschik,  E,:  Zur  Histologie  der  Vogelhaut.  Die  Haut  des  Kernbeißers   und 

Haussperlings.  (Mit  9  Textabbildungen)      -  89 

Über  den  Bau  der  Milz  einiger  Vögel  mit  besonderer  Berücksichtigung  der 

Schweigger-Seidelschen  Kapillarhülsen.  (Mit  1  Tafel  und  3  Textabbild.)     ...       133 

Faunìstica. 

CsÖRGEV,  T.  :  Das  erste  Vorkommen  der  Branta  mficollis  Fall,  in  Ungarn       ...  413 

t  Herman,  O.  :  Geier  und  Adler  an  der  unteren  Donau 414 

Lintia,  D.  :  Materialien  zur  Avifauna  Serbiens -.  332 

NÁDASSY,  K.  V.  :  Neueres  Vorkommen  von  Somateria  mollissima  in  Ungarn  ...  437 

Schenk,  H.  :  Ornithologische  Notizen  vom  unteren  Donauried       435 

Spiesz,  A.  :  Notizen  über  die  Graureiherkolonie  in  Alsószombatfalva ...     ...     ...  415 

Dr.  Weigold,  H.  :  Die  Szetschwan-Expedition.  Ein  Brief  von  —  an  J.  Schenk  ...  404 

História. 

CsÖRGEY,  T.  :  J.  Salamon  v.  Petényis  Briefe  an  J.  Friedrich  Naumann.  (Mit  1  Text- 
abbild.)     -  354 

Dr.  Lambrecht,  K.:  Richard  Lydekker.  1849— 1915 372 

Oecologia. 

Dr.  Nagy,  E.  :  Zur  Mimikry  der  Rohrdommel 408 

Ornithologia  oeconomica. 

BiTTERA,  J.  :  Über  die  Nahrung  des  Habichts  und  Sperbers.  (Mit  3  Texabbildungen.)  216 

Dr.  Nagy,  E.  :  Wie  schlägt  die  Wanderfalke  Säugetiere  ? 417 

Schenk,  H.  :  Die  Saatkrähe  als  Mäusejäger       ... 419 

Der  Raubwürger  als  Mäusejäger     ■.    —  420 

Palaeontologia. 

Dr   Lambrecht,  K.:  Die  erste  ungarische  präglaciale  Vogelfauna  (Mit  4  Textabbild.)      168 

Fossiler  Uhu    (Bubo   tnaximus    Flemm)    und   andere   Vogelreste   aus   dem 

ungarischen  Pleistocän.  (Mit  7  Textabbildungen) 187 

Der  erste  fossile  Rest  des  Steppenhuhnes  (Syrrhaptes  paradoxus  Pall.)  411 

Phaenologia. 

Hegyfoky,  J.  :  Vogelzug  und  Wetter  im  Frühling  des  Jahres  1914    61 

Pascsenko,  S.  Vogelzugsbeobachtungen  aus  Jaroslav    —      432 

Schenk,    H.    Vogelzugsbeobachtungen    an    der   serbisch-bosnischen    Grenze    im 

Kriegsjahre  1915     424 

Der  Frühjahrszug  1914  in  Óverbász    .-     —  429 

Schenk,  J.  :  Der  Vogelzug  in  Ungarn  im  Frühjahre  1914 9 

—  —  Die  Vogelmarkierungen  der  Königlich  Ungarischen    Ornithologischen  Zen- 
trale in  den  Jahren  1914  und  1915   270 

1* 


4  INHALT 

Literaturbeprechungen. 

Chandler,  Asa  C.  :  A  Study  of  the  Structure  of  Feathers,    with  Reference  to  their     seite 
Taxonomic  Significance.  (Lambrechl  K-  dr.)    393 

Conrad,  R.  :  Untersuchungen  über  den  unteren  Kehlkopf  der  VögeL  I.  Zur  Kennt- 
nis der  Innervierung.  (Greschik  J.    dr.)     389 

KuKLENSKi,  J.  :  Über  das  Vorkommen  und  die  Verteilung  der  Pigmentes  in   den 

Organen  und  Geweben  bei  japanischen  Seidenhühnern.  (Greschik  J.  dr.)  ...      390 

ScHU.MACHER,  S.    V.  :    Arterio=  venöse   Anastomosen    in    den    Zehen    der    Vögel. 

(Greschik  J.  dr.)    391 

Shufeldt,  R.  W.  :  Contribution  to  the  study  of  the  «Tree-Ducks»  of   the  genus 

Dendrocy^na.  (Lambrecht  K-  dr.) 392 

—  —  On  the  Comparative  Osteology  of  the  Limpkin  (Arainus  vociféras)  and  its 

Place  in  the  System.  (Lambrecht  K.  dr.) 392 

Comparative    Osteolog}'    of   Harris's   Flightless    Cormorant   (Nannopterum 

Narrisi).  (Lambrecht  K.  dr.) 392 

Paläo-ornithologische  Mitteilungen. 

Heilmann,  G.  :  Fuglenes  Afstamning.    {Lamhreclit  K  dr.)     394 

KiLLEKMANN,  S.  :  Die  ausgestorbenen  Maskarenvögel.  (Lambrecht  K  dr.)     397 

Lambrecht,  K.  :  Die  Gattung  Plotus  im  ungarischen  Neogen.  (Lambrecht  K-  dr.)    400. 

Shufeldt,  R.  W.  :  Fossil  Birds  in  the  Marsh  Collection  of  Yale  University,  ^/.owó- 

recht  K.  dr.) 398 

A  critical  study  of  the   fossil   bird    Gallinuloides   wyomingensis  Eastman. 

(Lambreclit  K.  dr.) 399 

Fossil  remains  of  the  extinct  Cormorant  Phalacrocorax  macropus  found    in 

Montana.  (Lambreclit  K.  dr.) ...  399 

The  fossil  remains  of  a  species  of  Hesperornis  found  in  Montana.  (Lamb- 
recht K.  dr.) 400 

On  a  Restoration  of  the  Base  of  the  Cranium  of  Hesperornis  regalis.  (Lamb- 
recht K.  dr.)      400 

Stellw'aaq,  F.  :  Das  Flugvermögen  von  Archaeopteryx.  (Lambrecht  K-  dr.)  ...  396 

Institutsangelegenheiten    ...     _ 438 


A  madárvonulás  Magyarországon  az  1914.  év 
tavaszán. 

A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ  XXI.  évi  jelentése. 

Földolgozta  Schenk  Jakab  adjunktus. 

A  midőn  a  múlt  év  október  havában,  a  harcztérről  való  hazatérés 
és  a  harcztérre  való  visszatérés  közötti  arasznyi  időben  megírtam  a 
m.  kir.  Ornith.  Központ  XX.  évi  jubileumi  vonulási  jelentéséhez  a  beveze- 
tést, mely  röviden  összefoglalta  az  eddigi  eredményeket  és  a  jövő  mun- 
kálatok vázlatos  programmját  tartalmazta,  még  abban  a  hitben  voltam 
hogy  az  akkor  megállapított  változtatásokkal  még  legalább  is  két  év- 
tizeden át,  tehát  addig,  a  míg  számos  megszakítatlan,  átlag  25 — 30  éves 
megfigyelő  sorozatra  teszünk  szert,  közreadhatjuk  az  évi  vonulási  jelen- 
téseket. Hiszen  akkor  még  megvolt  minden  föltétele  a  további  sikeres 
működésnek  vagy  legalább  is  úgy  látszott,  mert  még  nem  volt  oly  észre- 
vehető a  megfigyelők  sorainak  az  a  nagyméretű  megritkulása,  a  melyet 
a  világháború  idézett  elő.  Megvolt  a  hivatott  vezér  is,  a  ki  az  alapítás 
és  fejlesztés  minden  nehézségén  diadalmaskodott  és  sohase  sejtett  virág- 
zásnak indította  hazánkban  az  ornithophaenologiát.  Alapos  volt  tehát  a 
remény,  hogy  eddig  oly  nagy  mértékben  bevált  megfigyelő  hálózatunk 
továbbra  és  teljes  működésben  maradhat. 

Azóta  azonban  a  vezér  kidőlt,  a  világháború  pedig  nagy  hézagokat 
vágott  megfigyelőink  soraiban. 

Herman  Ottó,  a  magyar  ornithophaenologia  megalapítója  és  minden- 
kori vezére  meghalt  épen  akkor,  a  mikor  az  ő  páratlan  szervezőképes- 
ségére s  a  nemzet  minden  rétegében  visszhangra  lelő  hatalmas  agitácziós 
képességére  még  egyszer  szükség  lett  volna,  hogy  a  java  részében  már 
elkészült  épületet  be  is  tetőzze.  A  veszteség  hatása  a  világháború  minden 
egyebet  háttérbe  szorító  forgatagában,  egyelőre  még  beláthatatlan,  de  az 
a  véletlen,  hogy  Herman  Ottó  halála  épen  beleesett  a  világháborúba, 
az  örökre  emlékezetes  1914-iki  esztendőt  a  magyar  ornithophaenologia 
történetében  még  külön  is  messzire   kimagasló    határkőként  jelöli  meg. 

A  jövő  egyelőre  még  beláthatatlan.  Nem  tudjuk,  mennyien  leszünk 


6  SCHENK  JAKAB 

a  háború  után  s  hányan  kezdjük  meg  újból  azt  a  munkát,  melynek  teljes 
befejezését  a  háború  meggátolta. 

Valószínű,  hogy  nagyon  megcsappant  számban  leszünk,  a  mint  ez 
már  az  idei  jelentésből  és  látszik  s  ebben  az  esetben  számítani  kell  majd 
azzal  is,  hogy  ezeket  az  évi  jelentéseket  korábban  kell  beszüntetni,  mint 
a  hogyan  előre  tervezve  volt.  A  czél  tudvalevőleg  az  volt,  hogy  minél 
nagyobb  számban  gyüjthessünk  hosszú,  megszakítatlan  adatsorozatokat, 
mert  ezek  alkotják  a  később  esedékes  összefoglaló  földolgozás  alapköveit. 
A  háború  sok  értékes  és  eddig  folytonos  adatsorozatunkat  megszakította, 
egy  részüket  véglegesen  befejezte  s  ezzel  a  megállapítással  már  szinte 
ki  van  mondva  az  Ítélet,  hogy  megszűnt  az  a  föltétel,  a  melynek  alapján 
évi  jelentéseinket  a  jövőben  fönntartani  kívántuk.  Egyelőre  azonban  még 
ne  döntsük  el  a  kérdést,  majd  elválik  az  1915.  évi  anyag  földolgozásánál. 

De  már  most  is  hangsúlyozom,  hogy  az  évi  jelentések  esetleges 
megszüntetése  koránt  sem  jelentheti  azt,  liogy  ezzel  egyúttal  a  megfigyelő 
hálózatot  is  föloszlatjuk.  Sőt  ellenkezőleg,  minden  erővel  azon  leszünk, 
hogy  eddig  oly  nagy  sikereket  elért  megfigyelő  hálózatunk  továbbra  is 
működésben  maradjon,  a  hiányokat  idővel  pótoljuk,  mert  az  a  meggyő- 
ződésünk, hogy  csakis  kellően  képzett  megfigyelő  hálózattal  lehetséges 
eredményes  ornithologiai  működést  kifejteni  és  az  annyira  szükséges 
ornithologiai  művelődést  az  országban  terjeszteni. 

A  midőn  mindezeket  az  események  logikus  folyamányaként  egész 
tárgyilagossággal  meg  kellett  állapítanom,  engedtessék  meg,  hogy  evvel 
kapcsolatban  szubjektív  mozzanatokot  is  érinthessek.  Herman  Ottó  bizalma 
emelt  arra  a  helyre,  a  melyen  eddig  is  számottevő  részt  vettem  a  magyar 
ornithophaenologiai  munkálatok  irányításában  és  fejlesztésében.  A  mester 
halálával  így  nemcsak  hivatalból  háramlik  reám  az  említett  munkálatok 
további  vezetésének  kötelezettsége,  hanem  azért  is,  mert  mint  tanítvány 
legjobban  ismerhettem  a  mester  intenczióit  és  azokat  az  irányelveket,  a 
melyek  szerint  a  további  munkálatokat  folytatni  kívánta.  Nem  is  óhajtok 
szabadulni  ez  alól  a  kötelesség  alól,  bármily  nehéz  legyen  is  a  magyar 
ornithophaenologiát  föntartani  azon  a  színvonalon,  a  melyre  Herman  Ottó 
lángelméje  azt  valósággal  a  semmiből  fölemelte, 

S  a  midőn  ezzel  a  fogadalommal  szemben  a  m.  kir.  Ornith.  Köz- 
pont eddigelé  legtipikusabb  közleményeinek,  az  évi  madárvonulási  jelen- 
téseknek esetleges  beszüntetését  kell  első  ténykedésként  bejelentenem, 
esetleges  félreértések  elkerülése  céljából  mindjárt  azt  is  megemlítem, 
hogy  az  évi  jelentések  helyébe  a  kutatás  eddigi  tanulságainak  folyomá- 
nyaképpen az  egyes  fajokra  vonatkozó  összefoglaló  földolgozásokat  fog- 
juk közzétenni  és  pedig  az  eddigelé  helyszűke  és  kellő  munkaerők  hiánya 
miatt  elhanyagolt  őszi  vonulási  adatok  bevonásával.  Nyilvánvah)  ebből, 
hogy  irányváltozásról  szó  sincsen  és  nem  is  lehet  addig,  amíg  az  eddig 


A   MADÁRVONULÁS   MAGYARORSZÁGON    AZ    1914.   i;V   TAVASZÁN  7 

gyűjtött  vonulási  anyagot  kellően  nem  értékesítettük.  Teljesen  nyuoodt 
vagyok  tehát  afelől,  hogy  a  rámbízott  föladatot  a  mester  intencziói 
szerint  intézem  el. 

Sokkal  kevésbbé  vagyok  nyugodt  más  tekintetben.  Normális  körül- 
mények között  nem  mulasztottam  volna  el  mesteremnek,  Herman  Ottónak 
az  ornithophaenologia  terén  kifejtett  igazán  korszakot  alkotó  működését 
nem  annyira  méltatni,  mint  inkább  az  ornithophaenologia  története  szá- 
mára a  legbehatóbban  ismertetni.  Tudom  jól,  hogy  nem  szorul  sem 
dicséretre,  sem  elismerésre,  mert  a  ki  számottevő  munkása  van  a  mai 
ornithophaenologiai  kutatásnak,  az  mind  ismeri  őt  és  mind  tanult  tőle, 
de  viszont  meggyőződésem  az  is,  hogy  módszerének,  a  pozitív  alapon 
való  kutatásnak  és  intenczióinak  ismertetésével  nemcsak  az  ő  emléke 
iránt  rónám  le  a  kegyelet  adóját,  hanem  szolgálatot  tennék  vele  az 
ornithophaenologiának  is.  Egyelőre  azonban,  sajnos,  erről  szó  se  lehet. 
A  ránk  kényszerített  létért  való  küzdelem  már  az  első  mozgósításkor  a 
harcztérre  szólított  s  mikor  a  kárpáti  harczokból  egészségben  megrokkanva 
visszatértem,  helyi  szolgálatra  minősítve  tovább  is  katonai  szolgálatban 
maradtam.  Immár  több  egy  esztendejénél,  hogy  hivatalomtól  távol  vagyok 
s  a  vég  még  beláthatatlan.  Hogy  a  béke  beköszöntésekor  lesz-e  módom 
fenti  mulasztásomat  helyrepótolni,  egyelőre  nem  tudom  és  Ígéretet  se 
tehetek.  Megkezdett  nagy  munkám,  Magyarország  madárvilága  és  madár- 
vonulása, melynek  első  része  már  megjelent,  annyi  munkával  vár,  hogy 
nem  merek  ígéretet  tenni,  mert  esetleg  be  nem  válthatnám. 

Rátérve  az  1914.  évi  földolgozásra,  mindjárt  azzal  kell  kezdenem 
hogy  a  vonulási  adatok  száma  erősen  megcsappant.  Ennek  oka  az,  hogy 
megfigyelőink  egy  része  a  mozgósításig  nem  küldte  be  az  adatokat,  így 
azok  elkallódtak. 

A  beérkezett  anyag  alapján  az  1914.  év  jellege  normálisan  korai 
volt  84  faj  volt  olyan,  melyek  mindegyikét  4  és  4-nél  több  állomáson 
figyelték  meg  s  ezek  középszámai  szerint 

az  országos  középszámnál  korábban  érkezett  33  faj 
«        «  «  későbben        «        16    « 

«         «  középszámnak  megfelelően  «        35    « 

Ezidén  is  főleg  a  korán,  kb.  április  elejéig  érkező  fajoknál  volt  az 
érkezés  a  normálisnál  korábbi,  épen  úgy  mint  az  1913.  évben.  Érdekes  lesz 
Hegyfoky  Kabosnak  a  vonulási  jelentéshez  írt  meteorológiai  méltatásából 
megtudni,  vájjon  a  két  év  időjárása  közelítőleg  egyezett-e  vagy  sem. 

A  vonulási  típusok  nagyjában  a  szokott  képet  mutatták,  épen  csak 
hogy  a  nagyon  megfogyatkozott  vonulási  adatok  miatt  több  fajt  ki  kellett 
hagyni. 

A  régiók  középszámai  a  következők: 


SCHENK  JAKAB 


1 

Határozat- 
lan 

Unbestimmt 

»A 

Oaten  an,  au 

.Wotacilla- 
typiis 

1 
f 

h'" 

1 
f 

"  1 

Set 

Coracias  garrula     

Jynx  torquilla  ...   _.  ... 
Phylloscopus  acreduki  .. 

Upupa  epops   

1  Oriolus  oriolus 

.árójelben  levő  szám  az  ailatok  sz 
s  welchen  das  Mittel  berechnet  w 

Motacilla  alba    

Motacilla  boarula 

Alauda  arvensis 

Sturnus  vulgaris    ...  ... 

Vanellus  vanellus    

Coluniba  palumbus   ... 

Columba  oenas 

Scolopax  rusticola 

0 
1 

5* 

i 

i 

i 

Q 

5' 
o 

8 

3 

5' 
1 

i 

Hirundo  rustica 

Clielidouaria  urbica  ... 

Turtur  turtur     

Coturnix  coturnix 

Crex  crex 

Luscinia  luscinia  

> 

IV 
IV 

III 

IV 
IV 

ámát  nut 
urde. 

- - 

< 

S 

<<<<<< 

I! 

20       (18) 
iO         (9) 

26  (119) 
12       (37) 

27  (39) 

atja,  a  melyekből  a 

—    to    to    N3    to    to     , 

O    -4    00    CO    CO    O     1       Ul 

'S«  'S  '!2  'i^  1o  'S         'S 
uj  O  CO  3  u;  3        ;^ 

Ol 

1 

'Ûj 

3 

oî  o  —  !^  w  co 

'23  "í^  "25  'S  'Ő3  'û' 
^  ^  ^  ^  ^  ^ 

r- 

?3 

IV.     23 
IV.       8 

III.  26 

IV.  8 
IV.     25 

kőzópszám   kis/ámi 

-íáu.  -o^!^   1    .<, 

< 

Sa 

—            to    IO    — 

W  N5  c^  to  —  .*». 

~ 

1    è^^BBiss^^è^    s 

1                    ' 

s 

ë 

co  to  4^  m  en  00 
^  S^  -Á  d  -2-  -^ 

O 
1 

o                           i| 

< 

S 

<<<<<< 

?0 

n> 

12  (173 
15      (34 

4    (104 

8      (64 

11         (8 

6      (41 

23     (100 

18    (143 

2        (4 

13  (17 
23      (23 
13      (86 
29      (59 

aranthese  steh 

to 

o 

g 
§ 

^  o  ui  m  o^  o 

3 

n 

s 

S- 

i 

1 

l\'.     23        (8) 
IV.     13      (25) 
IV.       1       (23) 
1\'.     10      (59) 
V.       1       (41) 

Zahl  gibt  die  Anzahl  der 

III.     12    (130) 
III.     17      (37) 
III.      5      (90) 
III.     10      (29) 
III.       5       (26) 
III.     11      (77) 
111.      5      (67) 
III.     19     (112) 

< 

S 

IV.     14     (131) 
IV.     18      (67) 
IV.     27       (54) 
V.     10      (29) 
V.      7      (29) 
IV.    22      (36) 

^ 

A   MADArVONULÁS    MAGYARORSZÁGON    AZ    1914.    ÉV   TAVASZÁN  9 

Egyébként  a  jelentés  berendezése  a  szokásos:  bevezetés,  megfigye- 
lők névsora,  új  megfigyelő  állomások  jegyzéke,  a  megfigyelési  adatok 
fajok  szerint  csoportosítva,  az  áttelelők  jegyzéke,  a  vonulási  naptár  és 
végül  a  hozzánk  beküldött  horvát  adatok,  mint  függelék. 

Az  érkezési  adatokat  a  múlt  évben  megkezdett  szokás  szerint  egyetlen 
számmal  jelöljük,  a  mely  azt  jelenti,  hogy  a  január  1-től  számított  hánya- 
dik napon  történt  az  érkezés.  Tehát 

Február  1  =  32 
Márczius  1  =  60 
Április       1   =  91  stb. 

A  római  számok  a  régiókat  jelentik: 
/.  Dunántúli  dombvidék. 
II.  Nagy  Alföld. 

III.  Keleti  hegyvidék. 

IV.  Északi  hegyvidék. 

Végül  még  nem  mulaszthatom  el  hálás  köszönettel  fölemlíteni,  hogy 
a  földolgozás  technikai  részét,  szinte  kizárólag,  kedves  barátom  és  hivatal- 
társam. Hámori  Mihály  végezte. 

Losoncz,  1915.  szeptember  22.  Schenk  Jakab. 


Der  Vogelzug  in  Ungarn  im  Frühjahre  1914. 

XXI.  Jahresbericht  der    Königlich    Ungaiischen    Ornithologischen    Centrale. 

Bearbeitet  vom  Adjunkt  Jakob  Schenk. 

Als  ich  im  Oktober  des  vorigen  Jahres  in  der  Spanne  Zeit,  welche 
mir  zwischen  der  Rückkehr  von  der  Front  bis  zur  abermaligen  Rück- 
kehr an  die  Front  zur  Verfügung  stand,  zum  XX.  Jubihäums-Zugsbericht 
der  Königlich  Ungarischen  Ornithologischen  Centrale  die  Einleitung 
schrieb,  welche  ein  kurzes  Résumée  der  bisherigen  Resultate,  sowie  eine 
Programm-Skizze  der  für  die  Zukunft  geplanten  Arbeiten  enthielt,  war 
ich  noch  der  Meinung,  daß  diese  Jahresberichte  mit  den  damals  be- 
stimmten Veränderungen  zum  mindesten  noch  zwei  Jahrzehnte  lang,  also 
bis  zu  der  Zeit  erscheinen  werden,  bis  zu  welcher  wir  schon  eine  be- 
trächtliche Anzahl  solcher  ununterbrochener  Beobachtungsserien  haben 
werden,  welche  durchschnittlich  25  — 30  Jahre  umfassen.  Es  waren  damals 
noch  sämtliche  Bedingungen  der  weiteren  erfolgreichen  Tätigkeit  vor- 
handen, oder  wenigstens  schien  es  so,  da  die  beträchtlichen    Lücken  in 


10  JAKOB  SCHENK 

den  Reihen  unserer  Beobachter,  welche  der  Krieg  verursachte,  noch  nicht 
in  ihrer  ganzen  Grösse  wahrgenommen  werden  konnten.  Auch  befand  sich 
damals  noch  unser  berufener  Führer  unter  uns,  der  alle  die  großen 
Schwierigkeiten  der  Gründung  und  weiteren  Förderung  niederringend, 
die  Ornithophaenologie  in  Ungarn  zu  einer  nie  geahnten  Blüte  brachte. 
Es  \x'ar  daher  gründliche  Hoffnung  vorhanden,  daß  unser  sich  bisher  in 
so  hohem  Maße  bewährtes  Beobachtungsnetz  in  ungestörter  Tätigkeit  auch 
weiterhin  funktionieren  wird. 

Seitdem  ist  jedoch  der  Führer  dahingeschieden  und  hat  der  Welt- 
krieg starke  Breschen  in  die  Reihen  unserer  Beobachter  geschlagen. 

Otto  Herman,  der  Begründer  und  ständige  Führer  der  Ornitho- 
phaenologie ist  gestorben,  und  zwar  gerade  zu  jener  Zeit,  wo  es  seines 
unvergleichlichen  Organisationstalentes,  seiner  mächtigen,  in  allen  Schichten 
der  Nation  Wiederhall  findenden  Agitationsfähigkeit  noch  einmal  bedurft 
hätte,  um  den  schon  fast  fertigen  Bau  vollends  unter  Dach  zu  bringen. 
Die  Wirkungen  dieses  Verlustes  sind  in  dem  Wirbel  des  Weltkrieges, 
wo  alles  andere  in  den  Hintergrund  gedrängt  wird,  noch  bei  weitem 
nicht  ermeßbar,  doch  der  Zufall,  daß  Otto  Hermans  Tod  gerade  in  dem 
Weltkriege  erfolgte,  stempelt  das  ewig  denkwürdige  1914-er  Jahr  noch 
ganz  besonders  zu  einem  hochaufregenden  Marksteine  in  der  Geschichte 
der  Ornithophaenologie  Ungarns. 

Die  Zukunft  ist  uns  verschlossen.  Wir  können  noch  nicht  wissen, 
wieviele  wir  nach  dem  Kriege  sein  werden,  wieviele  die  Arbeit,  deren 
Erledigung  der  Krieg  verhinderte,  von  Neuem  beginnen  werden.  Es  ist, 
wie  schon  aus  dem  heurigen  Berichte  hervorgeht,  sehr  wahrscheinlich, 
daß  wir  uns  in  sehr  verminderten  Anzahl  zusammenfinden  werden  und 
muß  in  diesem  Falle  auch  mit  der  Möglichkeit  gerechnet  werden,  daß 
diese  Jahresberichte  vielleicht  früher  eingestellt  werden  müssen,  als  dies 
früher  geplant  wurde.  Das  Ziel  war  nämlich  eine  je  größere  Anzahl  langer 
ununterbrochener  Beobahtungsserien  zu  sammeln,  indem  diese  die  Grund- 
steine zu  einer  später  zu  erfolgenden  zusammenfassenden  Bearbeitung 
bilden.  Der  Krieg  hat  bisher  schon  viele  unserer  bisher  ununterbrochenen 
wertvollen  Bcobachtungsserien  unterbrochen,  andere  endgültig  abge- 
schlossen und  ist  mit  dieser  Feststellung  schon  sozusagen  auch  das  Urteil 
ausgesprochen,  daß  die  Bedingungen  fehlen,  welche  seinerzeit  die  weitere 
Fortsetzung  dieser  Jahresberichte  als  wünschenswert  erscheinen  ließen. 
Vorläufig  bleibe  jedoch  die  Frage  noch  unentschieden  ;  die  Bearbeitung  des 
Zugsmateriales  vom  Jahre  1915  wird  die  endgültige  Entscheidung  bringen. 

Doch  muß  gleicii  jetzt  betont  werden,  daß  das  eventuelle  Einstellen 
der  bisherigen  Jahresberichte  keinesfalls  so  gedeutet  werden  darf,  daß 
dies  zugleich  auch  die  Auflösung  unseres  bisherigen  Beobachtungsnetzes 
bedeute. 


DER   VOGhl.ZUG    IN    UNGARN    IM    FRÜHJAIIRH    1914  U 

Im  Gegenteil  soll  alles  aufgeboten  werden,  um  unser  bislier  so 
erfolgreich  funktionierendes  Beobachtungsnetz  auch  fernerhin  in  Aktion 
zu  erhalten,  die  Mängel  mit  der  Zeit  zu  beheben,  da  es  meine  vollste 
Überzeugung  ist,  daß  es  nur  mittels  eines  Stabes  von  geschickten  Be- 
obachtern möglich  ist  eine  erfolgreiciie  ornithologische  Tätigkeit  auszu- 
üben und  die  so  notwendige  ornithologische  Sciiuhmg  der  Bevölkerung 
sukzessive  durchzuführen. 

Nachdem  alldies  als  eine  logische  Folge  der  Ereignisse  mit  vollster 
Objektivität  festgestellt  wurde,  sei  es  mir  gestattet,  auch  einige  subjektive 
Momente  zu  berühren.  Das  Vertrauen  Otto  Hermans  erhob  mich  auf 
die  Stelle,  von  welcher  aus  ich  schon  bisher  einen  nicht  unbedeutenden 
Anteil  an  der  Förderung  und  Leitung  der  Ornithophaenologie  in  Ungarn 
nehmen  konnte.  Mit  dem  Dahinscheiden  des  Meisters  fällt  mir  die  Ver- 
pflichtung der  weiteren  Führung  nicht  nur  kraft  meines  Amtes  zu,  sondern 
auch  deshalb,  weil  ich  als  Schüler  die  Intentionen  des  Meisters  am  besten 
kennen  zu  lernen  Gelegenheit  hatte  und  auch  jene  Direktiven,  nach 
welchen  er  die  ornithophaenologischen  Arbeiten  in  Zukunft  zu  leiten 
wünschte.  Ich  will  mieli  dieser  Pflicht  auch  nicht  entziehen,  eine  wie 
schwere  Aufgabe  es  auch  sei  die  Ornithophaenologie  Ungarns  auf  dem 
Niveau  zu  erhalten,  auf  welches  dieselbe  durch  das  Genie  Otto  Hermans 
tatsächlich  aus  dem  Nichts  erhoben  wurde. 

Und  indem  ich  anscheinend  im  Gegensatze  zu  der  übernommenen 
Verpflichtung  gleich  am  Anfange  das  eventuelle  Einstellen  des  jährlichen 
Zugsberichtes,  der  typischst  zu  nennenden  Publikation  der  Königlich 
Ungarischen  Ornithologischen  Zentrale  anmelden  muß,  so  tue  ich  das 
um  eventuellen  Missverständnissen  gleich  vorzubeugen  mit  der  Bemer- 
kung, das  an  Stelle  der  bisherigen  Jahresberichte  die  zusammenfassenden 
Bearbeitungen  der  einzelnen  Arten  mit  Einschluss  der  bisher  infolge 
Mangel  an  Raum  und  entsprechenden  Arbeitskräften  gänzlich  vernach- 
lässigten Herbstzugsdaten  folgen  werden.  Es  ist  hieraus  ganz  klar,  dass 
von  einer  Richtungsänderung  keine  Rede  ist  und  auch  solange  keine  Rede 
sein  kann,  bis  das  bisher  gesammelte  Zugsmateriale  entsprechend  verwertet 
sein  wird.  Ich  bin  deshalb  ganz  beruhigt  darüber,  das  ich  die  anver- 
traute Aufgabe  den  Intentionen  des  Meisters  entsprechend  erledige. 

Viel  weniger  beruhigt  bin  ich  in  anderer  Hinsicht.  Unter  normalen 
Verhältnissen  hätte  ich  es  auf  keinen  Fall  versäumt,  die  tatsächlich  epoche- 
machende Tätigkeit  meines  Lehrmeisters  Otto  Herman  auf  dem  Gebiete 
der  Ornithophaenologie  in  eingehendster  Weise  nicht  so  sehr  zu  würdigen, 
als  vielmehr  für  die  Geschichtsschreibung  der  Ornithophaenologie  dar- 
zustellen. Es  ist  mir  vollauf  bewußt,  daß  Otto  Herman  weder  Lobes, 
noch  Anerkennung  bedarf;  jeder  würdige  Jünger  der  Ornithophaenologie 
kennt  ihn  und  lernte  von  ihm,  doch  bin  ich  überzeugt   davon,    daß  ich 


12  JAKOB   SCHENK 

durch  die  Darstellung  seiner  Intentionen  und  seiner  Methode,  der  For- 
schung auf  positiver  Grundlage  nicht  nur  dem  Gefühle  der  Pietät  Aus- 
druck verleihen  würde,  sondern  auch  der  Ornithophaenologie  einen  Dienst 
leisten  könnte.  Leider  kann  jedoch  hievon  wenigstens  vorläufig  noch 
keine  Rede  sein.  Der  uns  aufgezwungene  Existenzkampf  rief  mich  bei 
der  ersten  Mobilisation  an  die  Front  und  als  ich  aus  den  Karpathen- 
kämpfen  an  üesundheit  geschädigt  zurückkehrte,  wurde  ich  von  der 
Superarbitrierungs-Kommission  für  den  Lokaldienst  geeignet  befunden 
und  verblieb  deshalb  auch  weiterhin  im  militärischen  Dienste.  Seit  über 
einem  Jahre  ist  es  mir  nun  schon  versagt,  mich  meiner  ornithologischen 
Tätigkeit  zu  widmen  und  ist  das  Ende  noch  unabsehbar.  Ob  es  nach  dem 
Frieden  in  meiner  Macht  stehen  wird,  mein  unverschuldetes  Versäumnis 
nachzuholen,  kann  ich  natürlich  nicht  im  Voraus  wissen  und  vermag 
deshalb  auch  kein  Versprechen  abzugeben.  Meine  schon  begonnene 
größere  Arbeit  Die  Vogelwelt  und  der  Vogelzug  in  Ungarn,  dessen  erster 
Teil  bereits  erschienen  ist,  erfordert  eine  solche  Arbeitsleistung,  an  meine 
geschwèchte  Arbeitskraft,  daß  ich  ein  vielleicht  nicht  einlösbares  Ver- 
sprechen nicht  abgeben  darf. 

Auf  den  Zugsbericht  vom  Jahre  1914  übergehend,  muß  gleich  am 
Beginne  bemerkt  werden,  daß  sich  die  Anzahl  der  Daten  beträchtlich 
verminderte.  Ursache  davon  dürfte  sein,  daß  ein  Teil  der  Beobachter  die 
Daten  bis  zur  Mobilisierung  nicht  einsandte,  dieselben  daher  verloren 
gingen. 

Auf  Grund  des  eingesandten  Materiales  war  der  Zugscharakter  des 
Jahres  1914  ein  normal  früher.  Von  insgesamt  84  Arten,  welche  an  vier 
und  mehr  Stationen  beobachtet  wurden,  sind  die  heurigen  mittleren 
Ankunftszeiten  bei 

33  Arten  früher  als  das  historische   Landesmittel,   bei 
16       «       später    «       «  «  «  « 

35       «       dem  historischen  Landesmittel  entsprechend. 

Auch  heuer  kamen  die  früh,  also  bis  beiläufig  Anfang  April  an- 
kommenden Arten  verhältnismässig  .zeitlich  an,  geradeso  wie  im  Jahre 
1Q13.  Es  wird  interessant  sein,  aus  der  meteorologischen  Behandlung  des 
Zugsberichtes  von  Jakob  Hegyfoky  zu  erfahren,  ob  die  Witterung  der 
entsprechenden  Abschnitte  der  beiden  Jahre  annähernd  die  gleiche  war 
oder  nicht. 

Die  Zugstypen  zeigten  im  Allgemeinen  das  schon  bekannte  Bild, 
nur  daß  infolge  der  stark  abgenommenen  Anzahl  der  Daten  einige  Arten 
wegbleiben  mußten. 

Die  Rcgionenmittel  sind  die  folgenden:  siehe  Tabelle  auf  Seite    8. 

Im  übrigen  ist  die  Einrichtung  des  Berichtes  die  bisherige:  Einlei- 


DER   VOGELZUG    IN    UNGARN    IM    FRÜHJAHRE    1914  13 

tung,  Liste  der  Beobachter,  Verzeichnis  der  neuen  Beobachtungsstationen, 
die  Beobachtungsdaten  in  der  Reiiienfolge  der  Arten,  Verzeichnis  der 
überwinternden  Arten,  der  Zugskalender  und  schheßHch  als  Anhang  die 
an  uns  eingesandten  kroatischen  Beobachtungen. 

Die  Beobachtungsdaten  werden  nach  der  im  vorigen  Berichte  ein- 
geführten Weise  mit  einer  Ziffer  bezeichnet,  welche  anzeigt,  am  wievielten 
Tage  vom  1.  Jänner  an  gerechnet  die    Ankunft  erfolgte.    Es  wird  daher 

der  1.  Feber  mit  32, 
«  1.  März  «  60, 
«    1.  April     «     91  usw.  bezeichnet. 

Die  römischen  Ziffern  bezeichnen  die  Regionen,  u.  zwar: 

/.  Hügelland  jenseits  der  Donau. 
II.  Grosse   Tiefebene. 

III.  Östliches  Bergland. 

IV.  Nördliches  Bergland. 

Zum  Schlüsse  möchte  ich  nicht  versäumen,  mit  herzlichstem  Danke 
anzuführen,  daß  der  technische  Teil  dieses  Berichtes  zum  größten  Teile 
von  meinem  lieben  Freunde  und  Amtskollegen  Michael  Hámori  bearbeitet 
wurde. 

Losoncz,  am  22.  September  1Q15. 

Jakob  Schenk. 


Az  1914.  évi  megfigyelők  névsora. 
Namensverzeichnis  der  Beobachter  im  Jahre  1914. 

Aczélné  Stoll   Ida   pr.  m.   (pr.  B.)  i  Nyíregyháza. 

Agárdi  Ede  r.  m.  (o.  B.)        —     ...  Berkesd. 

Béna  András  pr.  m.  (pr.  B.)      ...  Révleányvár. 

Berger  András  pr.  m.  (pr.  B.)       ...  Nagyszeben. 

Berkes  Dezső  pr.  m.  (pr.  B.)     ...  Felsőpörböly. 

Bibits  Zsárkó  pr.  m.  (pr.  B.)...    ...  Melencze. 

Bikkesy  Guido  r.  m.  (o.  B.)      ...  Magyaróvár. 

Bodnár  Bertalan  r.  m.  (o.  B.) Hódmezővásárhely. 

r.  m.  (o.  B.)    -^  rendes  megfigyelő  (ordentlicher  Beobachter)  ; 
pr.  m.  (pr.  B.)  =  privát  megfigyelő  (privater  Beobachter)  ; 
1.  t.  (k.  M.)  =  levelező  tag  (korrespond.  Mitglied)  ; 
t.  t.  (E.  M.)  =-  tiszteleli  tag  (Ehren-Mitglied). 


14 


SLHENK  JAKAB 


Bogár  Venczel  pr.  m.  (pr.  B.)  ..- 

Boroskay  János  1.  t.  (k.  M.)    

Brengl  János  pr.  m.  (pr.  B.) 
Chernél  házi  Chernél  István  t.t.(E.M.) 
•   «       Chernél  Mi  klós  pr.m.ípr.B.) 

Csath  András  pr.  ni.  (pr.  B.) 

Cserny  Ervin  pr.  m.  (pr.  B.) 
Dalotti  Aladár  pr.  m.  (pr,  B.) 

Diósy  Gyula  r.  m.  (o.  B.) 

Dörgő  Dániel  r.  m.  (o.  B.)     ...     ... 

Fábry  Imre  pr.  m.  (pr.  m.)...     ... 

Fazekas  Lászh)  pr.  m.  (pr.  B.) 

Fekete  Antal  r.  ni.  (o.  B.) 

Fogassy  Sándor  r.  m.  (o.  B.) 

Fudli  Frnö  pr.  ni.  (pr.  B.) ...     ... 

Fürst  Adolf  pr.  m.  (pr.  B.) 

üaál  Oaszton  t.  t.  (E.  M.) 

Oálik  Károly  pr.  m.  (pr.  B.) 

üyőrffy  István  pr.  m.  (pr.  B.)    ... 
Hausmann  Ernő  r.  m.  (o.  B.)...     ... 

Hehs  Vilmos  pr.  m.  (pr.  B.) 

Hesz  Béla  pr.  m.  (pr.  B.)       ...     ... 

Hidvéghi  Sándor  pr.  m.  (pr.  B.) 

Hí^licska  János  r.  m.  (o.  B.) 

Horn  János  pr.  m.  (pr.  B.) 

liótay  Ferenc  r.  m.  (o.  B.)     

ifkovits  Sándor  pr.  m.  (pr.  B.) ... 

Juhász  Károly  r.  m.  (o.  B.)    

Kákosy  János  pr.  ni.  (pr.  B.)     ... 
ifj.  Kálmán  Sándor  pr.  m.  (pr.  B.) 

Kamarás  Béla  pr.  m.  (pr.  B.) 

Kasparek  Károly  pr.  m.  (pr.  B.) 
Király  Iván  pr.  m.  (pr.  B.)     ...     ... 

Dr.  Kirchner  József  r.  m.  (o.  B.) 
Kolbenhayer  Kálmán  pr.  m.  (pr.  B.) 

Komis  Lajos  pr.  m.  (pr.  B.)  

M.  Kovács  Géza  pr.  m.  (pr.  B.)... 

Kovács  Péter  pr.  m.  (pr.  B.) 

Kováts  Sándor  pr.  m.  (pr.  B.)  ... 
Dr.    Lcndl    Adolf    praeparatoriuma 

pr.  m.  (pr.  B.)     

Lengyel  Imre  pr.  m.  (pr.  B.)     ... 


Kemecse. 

Zólyom. 

Solt. 

Kőszeg. 

Kőszeg. 

Nagyenyed. 

Nyíregyháza. 

Czegléd. 

Tata. 

Mezőtúr. 

Hybbe. 

Ürbő. 

Zsibó. 

Patkányospuszta. 

Ófehértó. 

Hegyhátgyertyános. 

Balatonboglár. 

Kelébia. 

Lőcse. 

Türkös. 

Arad. 

Véménd. 

Gicz. 

Nagyócsa. 

Budapest. 

Szászkabánya. 

Karjad. 

Bodony. 

Vasvár. 

Kalocsa. 

Szekszárd. 

Tamási. 

Bogyoszló. 

Rezsőháza. 

Ágostonlak. 

Kolozsvár. 

Kolozsvár. 

Rezét. 

Állampuszta. 

Budapest. 
Kecskemét. 


A   MADÁRVONULAS   MAGYARORSZÁGON   AZ  1914.    ÉV   TAVASZÁN 


15 


Lészai  Ferenc  r.  m.  (o.  B.)     Magyargorbó. 

Lezniczky  Bertalan  pr.  m.  (pr.  B.)     Dévaványa. 
Lőrinczy  Dezső  pr.  m.  (pr.  B.)     ...  Földvár. 
Losonczy  Ferenc  pr.  m.  (pr.  B.)        Páprád 

Magdits  Károly  r.  m.  (o.  B.) Nagyvárad. 

Dr.  Mauks  Károly  r.  m.  (o.  B.)...      Algyógy. 
Mauks  Vilmos  r.  m.  (o.  B.)  ...     ...  Tátraháza. 

Matunák  Mihály  r.  m.  (o.  B.)   ...       Breznóbánya. 
Medreczky  István  1.  t.  (k.  M.)...     ...  Ungvár. 

Molnár  Gyula  r.  m.  (o.  B.)...     ...       Hódság. 

Müller  Péter  pr.  m.  (pr.  B.)  ...     ...  Kevevára. 

Nádassy  Kálmán  pr.  m.  (pr.  B.)        Szentgotthárd. 

Nagy  László  pr.  m.  (pr.  B.) Nyíregyháza. 

Néher  Béla  pr.  m.  (pr.  B.)...    ...      Bellye. 

Orbán  Vincze  pr.  m.  (pr.  B.)...     ...  Berettyódéda. 

Osztián  Kálmán  r.  m.  (o.  B.)    ...       Naszód. 

Party  József  pr.  m.  (pr.  B.)    Doromlás. 

Pawlas  Julián  r.  m.  (o.  B.)...     ...       Eperjes. 

Péter  Ignác  pr.  m.  (pr.  B.) Rácztöttös. 

Péter  Imre  pr.  m.  (pr.  B.) ...     ...      Szada. 

Péter  Józsa  pr.  m.  (pr.  B.)     ...     ...  Nagyczenk. 

Platthy  Árpád  1.  t.  (k.  M.) Tiszatarján. 

Rácz  Béla  r.  m.  (o.  B.)    ...     ...     ...  Szerep. 

Br.  Radvánszky  Kálmán  r.  m.  (o.  B.)  Sajókaza. 
Radeczky  Dezső  r.  m.  (o.  B.)    ...      Tárnok. 

Rimler  Pál  pr.  m.  (pr.  B.) Kismarton. 

Roediger  István  pr.  m.  (pr.  B.) ...       Kovászna. 
Schenk  Jakab  1.  t.  (k.  M.)       ...     ...  Budapest. 

Schuster  János  pr.  m.  (pr.  B.)  ...       Barátudvar. 

Simák  Ferenc  pr.  m.  (pr.  B.). Kazár. 

Sípos  Antal  pr.  m.  (pr.  B.)       ...       Körmend 

Stoll  Ernő  r.  m.  (o.  B.)  ... Nyíregyháza. 

Storcz  Mátyás  pr.  m.  (pr.  B.)     ...      Gödöllő, 
id.  Szeöts  Béla  1.  t.  (k.  M.)    ...     ...  Tavarna. 

ifj.  Szeöts  Béla  pr.  m.  (pr.  B.)  ...      Felsőbánya. 

Szemere  László  r.  m.  (o.  B.) Zsögöd. 

Szomjas  Gusztáv  pr.  m.  (o.  B.)...      Kisfástanya. 
Dr.  Tarján  Tibor  r.  m.  (o.  B.)      ...  Békéscsaba, 
ifj.  Thóbiás  Gyula  r.  m.  (o.  B.)         Felsőláncz. 
Thuróczy  Ferencz  pr.  m.  (pr.  B.  ...  Szikla, 
id.  Tóth  Kálmán  pr.  m.  (pr.  B.)        Kunszentmiklós. 
Ujváry  Géza  pr.  m.  (pr.  B.) Kalocsa. 


16 


SCHENK  JAKAB 


Ujváry  Irma  pr.  m.  (pr.  B.)       ...  Somogyfajsz. 

Ujváry  Jenő  pr.  m.  (pr.  B.)   Uzsapuszta 

Vancsura  Antal  pr.  m.  (pr.  B.)  ...  Bajaszentistván. 

Veverán  István  pr.  m.  (pr.  B.)       ...  Abony. 

Visontay  József  pr.  m.  (pr.  B.) ...  Kercza. 

Vollenhofer  Pál  r.  m.  (o.  B.) Liptóujvár. 

Wersényi  Róza  pr.  m.  (pr.  B.)  ...  Selmeczbánya. 


UJ  megfigyelő  állomások  1914  tavaszán J 
Neue  Beobachtungsstationen  im  Frühjahre  19Í4A 


Állomás  — 
Station 

À2 

9 

H 

Állomás  — 
Station 

À 

cp 

H 

Apátka     

48°48' 

38045' 

610 

Kercza     

46049' 

34°— 

233 

Baj  esd      

45°32' 

40°42' 

385 

Karcsin    

49017' 

38°32' 

494/608 

Berettyó-Dcda 

47017' 

40°! 2' 

181 

Melencze 

4503O' 

37°58' 

82 

Cseszte    

48°22' 

SS'^OZ 

248 

Mezőmadaras  — 

46° 14' 

42-07' 

504 

Dévaványa 

47O03' 

38036' 

86 

Nagyrunk 

45044' 

40O17' 

567 

Écska       

45019' 

38O06' 

81 

Páczafalu 

47038' 

40°43' 

168 

Erdőd      

47037/ 

40O29' 

148 

Pogányfalva   ... 

45°43' 

39°41' 

243 

Farkaspatak    ... 

45°28' 

40045' 

596 

Ugocsakomlós 

48^04' 

40049' 

156/394 

Göcs        

46026' 

42O20' 

368 

Újkígyós  

46035' 

38°42' 

92 

Hosdát     

45044/ 

40O36' 

278/398 

Újtátrafüred   ... 

490O8' 

37048' 

1004 

Hybbe     

49°03' 

37°29' 

690 

Vojlovitz 

44048' 

38022' 

78 

Karjad     

45^56' 

37045' 

83 

1.  <->  Colymbus  eristatus  L.  1. 100.  Tata.  II.  85  Felsőkabol.  105  Rezső- 
háza. 89  Bellye,  <J1  Hódság,  66  Halasi  Fehértó,  71  Hódmezővásárhely, 
97  Mezőtúr.  III.  89  Nagyenyed. 

Colymbus  griseigena  Bodd.  II.  72  Nyíregyháza. 
Colymbus  nigricoliis  (Brehm.)  11.79  Hódság,  93  Nyíregyháza. 
Colymbus  t'luviatilis  Tunst.  II.  75  Hódmezővásárhely,  84  Nyir- 
84  Brcznóbánya. 

Larus  argentatus  Brünn.  II.  115.  Ófehértó. 
Larus  ridíbundus  L.  I.  65  Németujvár,  47  Kőszeg,  54  Sukoró, 
II.    54    Rezsőháza,    77  Felsőszentiván,   65    Ürbő,    66    Nyir- 


IV. 


2 

3 

4 

egyháza 

5.  ^ 

6.  ^ 
69  Tárnok, 
egyháza. 


'  A  többieket  I.  Aquila  Tom.  Xll— XXI.  —  Die  übrigen  in  Aquila  Tom.  XU— XXI. 
'X  =  északi    szélesség   —   nördliche    Breite;    ç  =  keleti    hosszúság    Ferrótól    — 
östliche  Länge  von  Ferro  ;  H  r^  magasság  méterekben  —  Höhe  in  Metern. 


A   MADÁRVONULÁS    MAGYARORSZÁGON   AZ  1914.    KV   TAVASZÁN  17 

7.  "í— )►  Sterna  hirundo  L.  II.  120  Rezsőháza,  108  Hódmezővásárhely. 

8.  <—>  Hydrochelidon  nigra  (L.)   II.    120   Rezsőháza,    119    Hódság, 
116  Hódmezővásárhely,   102   Nyíregyháza,  115  Ófehértó. 

9.  <—^  Phalacracorax  carbo  (L.)  II.  121  Rezsőliáza. 

10.  < — >■  Fuligula  ferina  (L.)    II.  73  Mezőtúr,  67  Nyíregyháza. 

11.  < — ►  Fuligula  nyroca  (Güld.)  II.  64  Mezőtűr,  66  Nyíregyháza. 

12.  ^^  Fuligula  clangala  (L)  IV.  47  Zólyom. 

13.  -ex^-  Fuligula  hiemalis  (L.)  II.  59  Mezőtúr. 

14.  -ec^v  Anas  boschas  L.  I.  46  Berkesd,  48  Kőszeg,  41  Tárnok, 
II.  52  Rezsőháza,  55  Hódmezővásárhely,  53  Kúnszentmíklós,  61  Mezőtúr, 
56  Nyíregyháza.  IV.  30  Zólyom,  62  Breznóbánya. 

15.  < — >  Anas  streperà  L.  II.  77  Rezsőháza. 

16.  -<— ►  Anas  penelope  L.  II.  55  Rezsőháza,  66  Mezőtúr,  51  Nyír- 
egyháza. 

17.  ^>r—>  Anas  querquedula  L  II.  55  Rezsőháza,  69  Hódmezővásárhely, 
76  Békéscsaba,  65  Nyíregyháza.  IV.  65  Ilosva,  62  Breznóbánya. 

18.  <-/^  Anas  crecca  L.  I.  56  Kőszeg.  II.  54  Rezsőháza,  64  Hódmező- 
vásárhely, 61   Mezőtúr,  53  Nyíregyháza.  IV.  59  Ilosva. 

19.  <->  Spatula  clypeata  (L.)  II.  104  Rezsőháza. 

20.  ^(— >  Dafila  acuta  (L.)  II.  85  Rezsőháza. 

21.  -<-.-►  Anser  fabalis  Lath.  I.  30  Kőszeg.  II.  54  Rezsőháza,  45  Kis- 
fástanya,  55  Nyíregyháza. 

22.  ^>^  Anser  albifrons  (Scop.)  I.  52  Zomba.  II.  64  Mezőtúr. 

23.  <—>  Anser  anser  (L.)  I.  43  Kismarton.  II.  78  Rezsőháza,  65  Hód- 
mezővásárhely, 76  Békéscsaba,  60  Mezőtúr,  66  Nyíregyháza,  83  Ungvár. 
IV.  65  Sajókaza,  59  Ilosva,  75  Zólyom. 

24.  "r^  Cygnus  olor  Gm.  III.  88  Csíkszentsímon. 

25.  <—>  Glareola  pratincola  (L.)  II.  115  Mezőtúr. 

26.  -^^^  Charadrius  pluvialis  L.  IV.  94  Tavarna. 

27.  <->  Charadrius  dubius  Scop.  II.  83  Nyíregyháza.  \\\.  124 Felsőbánya. 

28.  -<— )-  Vanellus  vanellus  (L.)  I.  56  Nagyatád,  68  Szászvár,  65  Berkesd, 

61  Rácztöttös,  68  Kercza,  49  Tűrje,  53  Vörs,  48  Uzsapuszta,  57  Marczali, 
66    Tapolcza,    57    Somogyfajsz,    60    Igal,    54    Tamási,    48    Németujvár, 

48  Kőszeg,  49  Körmend,  64  Sorokpuszta,  49  Vasvár,  49  Iván,  99  Nyögér, 

49  Kemenesszentpéter,   47   Várkesző,   70    Padrag,   61    Ajka,    65    Ugod, 

62  Gícz,  54  Veszprém,  51  Fejérvárcsurgó,  50  Petőfalva,  55  Szarvkő, 
48  Sopronkertes,  46  Kismarton,  69  Czínfalva,  57  Sopronnyék,  61  Szent- 
margítbánya,  53  Malomháza,  45  Nagyczenk,  69  Feketeváros,  53  Barát- 
udvar, 71  Magyaróvár,  53  Gyírmóth,  69  Patkányos  puszta,  51  Bókod, 
56  Tata,  66  Csolnok,  59  Tárnok,  57  Pílísszentkereszt.  II.  67  Vajlovítz, 
51  Kevevára,  57  Pancsova,  65  Dunadombó,  85  Fehértemplom,  68  Duna- 
bökény,  62  Felsőkabol,  66  Rezsőháza,  65  Ópáva,  47  Versecz,  58  Bellye, 

Aquila.  2 


18  SCHENK  JAKAB  ^ 

61  Bácsszentiván,  61  Szond,  60  Bácsordas,  60  Hódság,  56  Melencze, 
79  Mosnicza,  57  Hidasliget,  69  Bálincz,  64  Patosfa,  51  Szabadszent- 
király, 79  Doromlás,  49  Rezét,  50  Fehértó,  59  Királyhalom,  58  Hódmező- 
vásárhely, 56  Solt,  71  Kalocsa,  61  Állampuszta,  52  Szabadszállás,  51  Keczel, 
94  Újkígyós,  65  Pákozd,  54  Kúnszentmiklós,  54  Ürbő,  65  Czegléd, 
57  Söreg  puszta,  57  Mezőtúr,  54  Dévaványa,  57  Alattyán,  56  Szerep, 
85  Nagyvárad,  54  Szentjobb,  60  Poroszló,  55  Tiszatarján,  66  Kisfás- 
tanya,  54  Nyíregyháza,  63  Ófehértó,  66  Szatmárnémeti,  61  Kemecse, 
56  Révleány  vár.  111.  69  Maroserdőd,  80  Fogaras,  87  Lippa,  88  Nagy- 
enyed,  84  Tenke,  75  Szilágycseh,  69  Naszód,  56  Fehérszék.  IV.  53  Kürt, 

62  Vámosmikola,  49  Kerepes,  59  Váczbottyán,  67  Szada,  50  Gödöllő, 
56  Isaszeg,  57  Valkó,  86  Bodony,  61  Recsk,  61  Terpes,  72  Sajókaza, 
54  Cseszte,  66  Felsődiós,  77  Kistapolcsány,  72  Garamszentbenedek, 
70  Perőcsény,  77  Parassa  puszta,  69  Gács,  68  Litke,  66  Erdőhorváti, 
59  llosva,  48  Búrszentgyörgy,  67  Zólyom,  69  Breznóbánya,  60  Felső- 
láncz,  104  Liptóujvdr,  79  Eperjes. 

29.  -< — ►  Oedícnemus  oedicnemus  (L)  I.  118  Tárnok.  11.  108  Király- 
halom, 109  Sőregpuszta.  IV.  95  Búrszentgyörgy. 

30.  < — ►  Pavoncella  pugnax  L.  II.  76  Békéscsaba,  58  Kúnszent- 
miklós, 56  ürbő,  70  Nyíregyháza. 

31.  -<— >  Totanus  hypoleucus  (L.)  II.  106  Rezsőháza,  93  Ungvár.  IV. 
111  Zólyom. 

32.  <^>^  Totanus  ochropus  (L.)  II.  107  Békéscsaba,  77  Nagyvárad. 

33.  -<-./->  Totanus  glareola  (L.)  I.  76   Kőszeg. 

34.  -w»  Totanus  totanus  (L.)  I.  91  Tárnok.  II.  73.  Hódmezővásár- 
hely, 76  Békéscsaba,  76  Kúnszentmiklós,  59  Ürbő,  85  Mezőtúr,  60  Nyír- 
egyháza. 

35.  -<-v-^  Totanus  fuscus  (L.)  II.  73  Nyíregyháza. 

36.  't-'^  Totanus  nebularius  Gunn.  II.  94   Nyíregyháza. 

37.  -< — >  Limosa  limosa  (L.)  II.  84  Mezőtúr. 

38.  -í-v^  Numenius  arcuatus  (L.)  I.  57  Kismarton,  53  Tárnok. 
II.  50  Rezsőháza,  69  Rezét,  65  Hódmezővásárhely,  73  Kúnszentmiklós, 
53  Ürbő,  73  Czegléd,  72  Sőregpuszta,  68  Mezőtúr,  68  Tiszatarján, 
67  Kisfástanya,  56  Nyíregyháza.  IV.  77  Búrszentgyörgy,  ///  Sajókaza. 

39.  -<-^->  Numenius  pliaeopus  (L.)  II.  78  Nyíregyháza. 

40.  -t-^  Gallinaio  maior  Gm.  II.  78  Kúnszentmiklós. 

41.  -Hc^  Gallinagogallinago(L.)  I.  67  Kőszeg.  11.91  Tárnok,  67  Keve- 
vára,  79  Rezsőháza,  80  Hódság,  70  Királyhalom,  62  Hódmezővásárhely, 
78  Kúnszentmiklós,  89  Mezőtúr,  67  Tiszatarján,  62  Nyíregyháza,  66  Ófehértó. 
IV.  104  Aszód,  91  Saj(')kaza. 

42.  ^-*  Gallinago  gallinula  (L.)  II.  84  Rezsőháza,  89  A\ezőtur, 
78  Nyíregyháza.  IV.  75  llusva. 


A   MADÁRVONULÁS    MAGYARORSZÁGON   AZ  1914.   ÉV   TAVASZÁN  19 

43.  -f-o^  Scolopax  rusticola  (L.)  I.  73  Kisherend,  60  Kaposvár,  72  Szász- 
vár, 75  Berkesd,  69  Pécsvárad,  68  Szentgotthárd,  73  Kercza,  61  Iliáros, 
71  Tűrje,  69  Vörs,  56  Uzsapuszta,  71  Marcali,  65  Somogyfajsz,  67  Igal, 
74  Tamási,  53  Németiíjvár,  56  Körmend,  68  Sorokpuszta,  64  Csepreg, 
57  Vasvár,  69  Iván,  64  Hegyhátgyertyános,  71  Nyögér,  73  Zalaerdőd, 
74  Kemenesszentpéter,  69  Várkesző,  63  Padrag,  68  Ajka,  76  Ugod,  64  üicz, 
79  Veszprém,  67  Fejérvárcsurgó,  65  Sukoró,  67  Szarvkő,  75  Sopron  kertes, 
67  Ágfalva,  67  Kismarton,  75  Czinfalva,  73  Szentmargitbánya,  69  Fekete- 
város, 83  Csorna,  73  Rábapatona,  64  Patkányospuszta,  64  Bókod,  65  Tata, 
81  Madár,  79  Csolnok,  67  Páty,  76  Pilismarót,  71  Pilisszentkereszt, 
69  Budakesz,  68  Visegrád,  64  Pilisszentlászló.  II.  73  Vojlovicz,  69  Keve- 
vára,  62  Pancsova,  83  Fehértemplom,  71  Kamaristya,  64  Palona,  61  Villány, 
67  Rácztöttös,  63  Drávatorok,  71   Bácsszentiván,  72  Szond,  61  Bácsordas, 

67  Hódság,  75  Oyüreg,  61  Mosnicza,  75  Hidasliget,  62  Érszeg,  78  Bálincz, 

74  Patosfa,    71    Szabadszentkirály,   71    Doromlás,  73  Porboly,  63  Rezét, 

68  Bajaszentistván,  63  Felsőszentiván,  77  Hódmezővásárhely,  59  Bezdin, 
77  Németszentpéter,  74  Csála,  74  Aradkövi,  67  Seiend,  72  Borossebes, 
66  Kalocsa,  73  Szabadszállás,  76  Békés,  67  Gyula,  69  Pákozd,  77  Czegléd, 

73  Alattyán,  66  Nagyvárad,  79  Szentjobb,  79  Margitta,  66  Budapest, 
55  Nyíregyháza,  71  Ófehértó,  68  Szatmárnémeti,  69  Révleány  vár,  72  Bácska, 

88  Nagyszöllős,  68  Ungvár.  III.  75  Felsőpozsgás,  75  Szászkabánya, 
87    Farkaspatak,    74   Bükkhegy,   75   Temeskirályfalva,    73     Pogányfalva, 

69  Maroserdőd, 75  Győrösd,  72  Szolcsva,65  Bakamező, 76  Facsád,  75Galadna- 
bánya,  66  Bégaszentes,  73  Kossó,  75  Nemese,  68  Bulza,  77  Felsőkastély, 
77  Tisza,  74  Tyej,  69  Roskány,  78  Hunyaddobra,  75  Veczel,  65  Malomvíz 
65  Marossolymos,  82  Vajdahunyad,  70  Hátszeg,  79  Nagyág,  58  Oláh- 
brettye,  85  Bajesd,  87  Puj,  73  Alsóvárosvíz,  72  Algyógy,  79  Romoszhely, 
100  Ausel,  68  Kudsir,  72  Szászsebes,  105  Sugág,  81  Szelistye,  87  Kis- 
torony, 75  Nagycsür,  74  Szelindek,  83  Szenterzsébet,  80  Hermány,  72  Felek, 

75  Ujegyház,  75  Felsőárpás,  79  Felsőucsa,  76  Felsővist,  75  Nagysink, 
79  Dézsán,  77  Fogaras,  71  Kopacsel,  79  Marginen,  78  Zernest,  81  Barca- 
rozsnyó,  74  Krizba,  103  Türkös,  74  Szászhermány,  61  Ilyefalva,  72  Sepsi- 
szentgyörgy, 80  Kovászna,  81  Ozsdola,  73  Lippa,  69  Sólymos,  62  Sistárócz, 
79  Mészdorgos,  75  Petercse,  71  Dorgos,  69  Szabálcs,  86  Alcsil,  75  Alvácza, 

74  Körösbánya,  77  Riskulicza,  75  Brád,  80  Boicza,  79  Blezsény,  85  Topán- 
falva, 81  Zalatna,  66  Alvincz,  75  Sard,  74  Gyulafehérvár,  69  Nagyenyed, 
68  Medgyes,  80  Mezőmadaras,  83  Almakerék,  76  Pród,  59  Szászszent- 
lászló, 94  Hegen,  69  Kőhalom,  77  Székelyzsombor,  73  Felsőrákos,  79  Málnás, 

76  Futásfalva,  77  Kézditorja,  71  Kézdiszárazpatak,  77  Esztelnek,  79  Lem- 
hény,  80  Bereczk,  79  Ojtoz,  79  Sósmező,  69  Tenke,  77  Preguz,  74  Bulz, 

89  Runk,  75  Melegszamos,  80  Magyargorbó,  70  Kolozsvár,  75  Kékes, 
79  Teke,  72  Herbus,  61  Nyárádszereda,  77  Görgényszentimre,  78  Mocsár, 

2* 


20  SCHENK  JAKAB 

83  Oörgényüvegcsür,  83  Dosz,  85  Alsófancsal,  72  Laposnya,  Q8  Gyergyó- 
szentmiklós,  98  Gyergyóbékás,  61  Siter,  66  Felsőderna,  79  Élesd,  73  Berettyó- 
déda,  70  Bályok,  73  Zsibó,  84  Nagyilonda,  83  Dés,  89  Gáncs,  72  Tőkés, 

73  Naszód,    81    Dombhát,    94    Dornavölgy,    72    Erdőd,    68    Páczafalu, 

79  Avasujváros,  69  Fehérszék,  69  Nagysomkút,  82  Kápolnokmonostor, 
83  Taraczköz,  76  iWáramarossziget,  84  Lonka,  85  Felsővisó.  IV.  69  Kürt, 

80  Kernend,  68  Ipolyszalka,  78  Zebegény,  69  Kóspallag,  77  Nagymaros, 
66  Szokolya,  83  Kerepes,  69  Váczbottyán,  70  Szada,  61  Gödöllő,  77  Isaszeg, 

81  Egerszeg,    85    Valkó,    72   Gyöngyössolymos,   77  Bodony,  74  Recsk, 

78  Terpes,  70  Somorja,  72  Cserfalu,  72  Cseszte,  70  Ottóvölgy,  84  Felsődiós, 

74  Kistapolcsány,  78  Garamrudnó,  73  Garamrév,  79  Zsarnóczatelep, 
65  Bakaszenes,  89  Bacsófalva,  76  Perőcsény,  72  Parassapuszta,  73  Tesmagol- 
vár,  93  Gyökös,  73  Litke,  73  Kazár,  74  Sajókaza,,  76  Erdőhorváti,  74  Hát- 
szeg, 83  Ilosva,  78  Rákospatak,  75  Dolha,  77   Talaborfalva,   84    Dombó, 

79  Gyertyánliget,  100  Turbáttorkolat,  85  Körösmező,  69  Búrszentgyörgy, 
86  Oszlány,  70  Divékrudnó,  79  Felsőhámor,  87  Gyertyánfa,  85  Znióvár- 
alja,  77  Saskőváralja,  84  Zólyomternye,  79  Vaségetőkohó,  77  Kovácsfalva, 
71  Zólyom,  69  Beszterczebánya,  98  Szelese,  83  Oaramsálfalva,  79  Per- 
hát, 79  Nagyócsa,  104  Korytniczafürdő,  77  Mezőköz,  85  Rezsőpart, 
89  Kisgaram,  80  Karám,  79  Szikla,  91  Breznóbánya,  79  Maluzsina, 
86  Liptóteplicska,  69  Ózd,  75  Rozsnyó,  88  Iglò,  87  Óviz,  82  Szepesremete, 

75  Aranyida,  85  Apátka,  69  Miszlóka,  83  Delnekakasfalva,  75  Hollóháza, 

82  Ósva,  79   Keczerlipócz,   76   Modrafalu,    75    Ránkfüred,    65    Tavarna, 

75  Alsóhunkócz,    69    Kisberezna,    83    Nagyberezna,    87    Bercsényifalva, 

76  Csontos,  69  Tiirjaremete,  81  Sóhát,  78  Poroskő,  75  Turjamező,  67  Nagy- 
bicscse,  80  Fenyőháza,  82  Rózsahegy,  85  Lucskifürdő,  83  Liptóujvár, 
98  Szvarin,  91  Vichodna,  92  Feketevág,  85  Tátraháza,  77  Leibicz,  88  Szepes- 
béla,  70  Podolin,  84  Lőcse,    79    Kurcsin,    82    Szepesváralja,    78    Kánás, 

81  Eperjes. 

44.  -tr^  Grus   grus    (L.)    II.    63    Kevevára,    69    Hódmezővásárhely, 

88  Kúnágota,  90  Kecskemét,  77  Békés,  72  Nagyvárad,  88  Nyíregyháza, 
74  Ófehértó,  82  Szatmárnémeti,  82  Kemecse,  86  Nagyszöllős,  80  Ungvár, 
ill.  73  Kisberivoj,  85  Maksa,  65  Topánfalva,  79  Nagylupsa,   93  Bereczk, 

89  Ojtoz,  89  Barátka,  90  Nagyczég,  93   Teke,   96   Élesd,   88   Turcz.    IV. 

82  lluszt,  82  Kövesliget,  86  Kisberczna,  87  Nagyberezna. 

45.  ^^-y  Crex  crex  (L)  I.  125  Kisherend,  121  Tűrje,  136  Német- 
ujvár,  146  Kőszeg,  118  Körmend,  127  Nyögér,  125  Fejérvárcsnrgó, 
125  Nagymarton,  126  Petőfalva,  131  Kismarton,  132  Sopronnyék, 
121  Malomháza,  126  Feketeváros,  126  Gyirmóth,  115  Patkányospuszta, 
120  Bókod,  135  Tárnok,  127  Budakesz,  132  Visegrád.  11.  131  Dunacséb, 
116  Rezsőháza,  128  Villány,  116  Rácztöttös,  130  Bellye,  114  Szond, 
114  Bácsordas,  128    Hódság,    123    Mosnicza,    128    Érszeg,    127    Dórom- 


A    MADÁRVOMULÁS   MAGYARORSZÁGON   AZ    1914.   É\^   TAVASZÁN  21 

lás,  130  Rezét,  126  Felsőszentiván,  119  Hódmezővásárhely,  125  Német- 
szentpéter, 124  Seiend,  108  Állampuszta,  121  Szabadszállás,  117  Pákozd, 
127  Kiinszentmiklós,  114  Mezőtúr,  122  Alattyán,  120  Szerep,  125  Nagy- 
várad, 121  Budapest,  116  Nyíregyháza,  128  Ófehértó,  125  Kemecse, 
130  Bácska.  III.  113  Szászkabánya,  123  Bükkhegy,  128  Györösd,  128  Bulza, 

123  Felsőkastély,  131  Szelistye,  126  Nagysink,  125  Földvár,  113  Türkös, 

124  Sistárócz,  126  Dorgos,  131  Szabálcs,  131  Alvincz,  104  Nagyenyed, 
129  Székelyzsombor,  125  Tenke,  132  Herbus,  129  Szováta,  131  Siter, 
124  Felsöderna,  122  Élesd,  124  Berettyódéda,  123  Dés,  128  Naszód, 
133  Fehérszék,  131  Nagysomkút.  IV.  118  Kürt,  129  Szokolya,  130  Valkó, 
127  Bodony,  121  Recsk,  121  Somorja,  122  Cserfalu,  126  Cseszte,  124  Felső- 
diós, 130  Kistapolcsány,  129  Perőcsény,  126  Gács,  128  Litke,  120  Kazár, 
119  Sajókaza,  125  Hátmeg,  132  Huszt,  126  Técső,  127  Szentmihálykört- 
vélyes,  132  Bűrszentgyörgy,  125  Jálna,  151  Oaramsálf alva,  110  Nagyócsa, 
133  Breznóbánya,  119  Felsőláncz,  134  Aiiszlóka,  127  Tavarna,/63  Liptóújvár, 
135  Leibicz,  139  Podolin,  126  Lőcse,  132  Eperjes. 

46.  -eo>  Rallus  aquaticus  (L.)  II.  85  Hódmezővásárhely,  92  Nyír- 
egyháza. 

47.  -í— >  Ortygometra  porzana  (L.)  II.  121  Rezsőliáza,  98  Hódmező- 
vásárhely. III.  106  Nagyenyed. 

48.  -t^>  Gallinula  chloropus  (L.)  I.  66  Bogyoszló.  II.  118  Rezsőliáza, 
86  Hódmezővásárhely,  122  Mezőtúr.  III.  105    Földvár,    105    Nagyenyed. 

49.  -^^^  Fulica  atra  L.  I.  64  Németujvár,  50  Kismarton,  50  Tata, 
95  Kcvevám.  II.  64  Felsőkabol,  82  Rezsőliáza,  65  Drávatorok,  62  Hódság, 
60  Szekszárd,  67  Porboly,  68  Rezét,  58  Fehértó,  77  Király  halom,  60  Hód- 
mezővásárhely, 51  Bezdin,  66  Kalocsa,  91  Mezőtúr,  55  Tiszatarján, 
67  Nyíregyháza.  III.  90  Nagyenyed. 

50.  -r^^  Plegadis  falcinellus  (L.)  II.  121  Rezsőliáza. 

51.  ^<— >  Platalea  leucorodia  L.  II.  68  Rezsőháza. 

52.  "<— >  Ciconia  nigra  (L.)  II.  83  Palona,  105  Dunabökény,  72  Rácz- 
töttös,  70  Bellye,  87  Drávatorok,  98  Hódság,  93  Érszeg,  68  Rezét, 
75  Szabadszállás,  85  Tárnáméra. 

53.  -<— >  Ciconia  ciconia  (L.)  I.  85  Kísherend,  91  Berkesd,  102  Pécs- 
várad, 79  Véménd,  96  Kercza,  93  Tűrje,  90  Uzsapuszta,  86  Tapolcza, 
93  Somogyfajsz,  101  Balatonboglár,  74  Tamási,  84  Németujvár,  88  Kör- 
mend, 91  Sorokpuszta,  84  Vasvár,  97  Iván,  95  Nyögér,  89  Kemenes- 
szentpéter,  87  Várkesző,  96  Padrag,  87  Gicz,  83  Fejérvárcsurgó,  76  Sukoró, 
109  Czinfalva,  76  Malomháza,  99  Feketeváros,  81  Barátudvar,  97  Bogyoszló, 

89  Csorna,  78  Rábapatona,  77  Gyirmóth,  89  Patkányospuszta,  87  Bókod, 

90  Tata,  86  Tárnok,  92  Pilisszentkereszt.  II.  75  Vajlovítz,  76  Keve- 
vára,  79  Pancsova,  79  Dunadombó,  90  Fehértemplom,  88  Kamaristya, 
84   Palona,   73    Dunabökény,   84   Ujpalánka,   79   Palánka,  83  Dunacséb, 


22  SCHENK  JAKAB 

SO  Felsőkabol,  71  Rezsoháza,  75  Ópáva,  81  Versecz,  86  Páprád,  80  X'illány, 
71  Rácztöttös,  74  Bellye,  80  Drávatorok,  83  Bácsszentiván,  82  Szond, 
81  Bácsordas,  82  Hódság,  75  Karjad,  82  Melencze,  85  Temesság,  77  Gyüreg, 

93  Mosnicza,  74  Hidasliget,  79  Érszeg,  84  Bálincz,  86  Patosfa,  91  Szek- 
szárd, 79  Doromlás,  74  Porboly,  81  Rezét,  77  Bajaszentistván,  78  Felső- 
szentiván, 85  Fehértó,  76  Kelebia,  83  Királyhalom,  77  Hódmezővásárhely, 

80  Bezdin,  83  Németszentpéter,  87  Kúnágota,  95  Csála,  98  Aradkövi, 
98  Seiend,  78  Solt,  81  Kalocsa,  80  Állampuszta,  75  Szabadszállás,  85  Keczel, 
78  Kecskemét,  81    Békéscsaba,   77    Békés,   84   Gyula,   85   Székesfejérvár, 

81  Pákozd,  81  Kúnszentmiklós,  77  Ürbő,  100  Czegléd,  77    Sőregpuszta, 

88  Abony,  82  Mezőtúr,  94  Karczag,  78  Dévaványa,  83  Alattyán,  83  Szerep, 
84  Nagyvárad,  80  Szentjobb,  89  Margitta,  89  Budapest,  76  Poroszló, 
77  Tiszatarján,  75  Nyíregyháza,  76  Ófehértó,  77  Szatmárnémeti,  86  Kemecse, 

95  Révleányvár,  84  Bácska,  78  Ungvár.  III.  91  Felsőpozsgás,  90  Szászka- 
bánya,  82  Berzászka,  104  Ruszka,  95  Farkaspatak,  96  Bükkhegy,  80  Temes- 
királyfalva,  95  Pogányfalva,  92  Győrösd,  88  Bakamező,  82  Facsád,  77  Béga- 
szentes,78  Kossó,  105  Nemese,  84  Felsőkastély,  91  Hunyaddobra,  84  Veczel, 
105  Alarossolymos,  78  Vajdahunyad,  92  Déva,  100  Hosdát,  105  Hátszeg, 
102    Oláhbrettye,   90   Bajesd,   90    Puj,    106    Alsóvárosvíz,    78    Algyógy, 

89  Szászsebes,   97   Szelistye,   99   Kistorony,  85  Nagycsűr,  89  Szelindek, 

94  Szenterzsébet,  96  Nagytalmács,  88  Hermány,  90  Porcsesd,  77  Felek, 
88  Újegyház,  81  Szkoré,  79  Oprakerczisora,  83  Strezakerczisora,  79  Felső- 
ucsa,  86  Alsóvist,  82  Felsővist,  87  Nagysink,  92  Kisberivoj,  86  Fogaras, 

84  Kopacsel,  82  Marginén,  100  Sarkaicza,  98  Nagyberivoj,  94  Alsó- 
komána,  85  Újsinka,  94  Zernest,  77  Barczarozsnyó,  77  Apácza,  79  Szász- 
veresmart, 78  Földvár,  94  Ilyefalva,  99  Sepsiszentgyörgy,  85  Maksa, 
87  Ozsdola,  83  Sólymos,  79  Sistárócz,  80  Mészdorgos,  76  Alvácza, 
67  Vorcza,  74  Körösbánya,  74  Riskulicza,  74  Brád,  74  Boicza,  86  Topán- 
falva, 100  Nagylupsa,  83  Alvincz,  87  Toroczkó,  98  Gyulafehérvár,  75  Nagy- 
enyed,  77  Medgyes,  96  Erzsébetváros,  89  Almakerék,  79  Pród,  88  Seges- 
vár, 90  Hegen,  78  Kőhalom,  99  Székelyudvarhely,  86  Málnás,  76  Csík- 
szentimre, 96  Futásfalva,  85  Kézditorja,  73  Kézdiszárazpatak,  87  Kézdi- 
szentkereszt,  78  Lemhény,  97  Bereczk,  98  Sósmező,  93  Tenke,  94  Intrecai, 

85  Preguz,    96    Bulz,    99    Középlak,    90    Magyargorbó,    99    Kolozsvár, 

96  Torda,  81  Nagyczég,  100  Herbus,  92  Nyárádszereda,  83  Gyergyó- 
békás,  91  Siter,  88  Felsőderna,  81  Berettyódéda,  79  Zilah,  73  Zsibó, 
94  Nagyilonda,  82  Dés,  68  Naszód,  88  Oláhszentgyörgy,  92  Nagyilva, 
83    Erdőd,    78    Páczafalu,    73    Turcz,    77    Fehérszék,    107    Nagysomkút, 

97  Kápolnokmonostor,  118  Taraczköz,  91  Máramarossziget,  79  Lonka, 
85    Petrova.    IV.   117  Kürt,   96    Kéménd,   80    Ipolyszalka,  103  Szokolya, 

82  Kerepes,  94  Váczbottyán,  110  Gödöllő,  88  Isaszeg,  97  Valkó,  83  üyön- 
gyössolymos,    92    Recsk,    83    Terpcs,    104    Kistapolcsány,    91     Parassa- 


A   MADÁRVONULÁS   MAGYARORSZÁGON    A/  1914.    ÉV   TAVASZÁN  23 

puszta,  Q5  Tesmagolvár,  88  Gács,  79  Litkc,  101  Losoncz,  85  Sajókaza, 
96   Erdőhorváti,    84    Hátmeg,   113   Ilosva,   90  Ugocsakomlós,  85  Dollia, 

82  Huszt,  101  Bustyaháza,  100  Kövesliget,  84  Talaboríalva,  96  Szent- 
mihálykörtvélyes, //5Dö/«/7ö,  84  Kőrösmező,  96  Búrszentgyörgy,  98  Divék- 
rudnó,  96  Znióváralja,  103  Zólyomternye,  82  Kovácsfalva,  107  Zólyom, 
81    Garamsálfalva,    88    Nagyócsa,    92    Mezőköz,    82    Garamszentandrás, 

69  Garampéteri,  97  Rezsőpart,  84  Kisgaram,  86  Karám,  54  Breznóbánya, 
75  Szepsi,  75  Felsőláncz,  108  Keczerpeklén,  86  Tavarna,  78  Homonna, 
81  Alsóhunkócz,  95  Kisberezna,  86  Nagyberezna,  90  Nagybicscse, 
104  Rózsahegy,  95  Liptóújvár,  82  Újtátrafüred,  118  Tátraliáza,  107  Podolin, 
92  Eperjes. 

54.  < — >  Nycticorax    nycticorax    (L.)    II.    75    Palona,   108   Dunacséb, 

83  Rezsőháza,  87  Bellye,  105  Rezét,  88  Hódmezővásárhely,  98  Békéscsaba. 

55.  ^ir^^  Botaurus  stellaris  (L.)  11.  94  Kevevára,  80  Hódság,  80  Király- 
halom, 85  Hódmezővásárhely,  83  Kúnszentmiklós,  66  Kemecse.  111. 
108  Földvár. 

56.  -^->  Ardetta  minuta  (L.)  II.  120  Rezsőháza,  115  Hódmező- 
vásárhely, 125  Mezőtúr. 

57.  -<— >-  Ardea  ralloides  Scop.  II.  125  Dunacséb,  123  Felsőkabol. 

58.  -eo-v  Ardea  cinerea  L.  I.  54  Kismarton,  89  Feketeváros.  II.  76  Keve- 
vára, 63  Pancsova,  50  Dunacséb,  64  Rezsőháza,  71  Bellye,  56  Szond, 
71  Hódság,  69  Gyüreg,  56  Rezét,  61  Felsőszentiván,  77  Fehértó,  75  Hód- 
mezővásárhely, 82  Békés,  80  Kúnszentmiklós,  82  Mezőtúr,  76  Déva- 
ványa,  82  Alattyán,  74  Nagyvárad,  69  Poroszló,  76  Nyíregyháza,  69  Szat- 
márnémeti,  75    Kemecse.    111.   84   Alsóvist,    71    Kisberivoj,   78    Fogaras, 

70  Kopacsel,  69  Nagyberivoj,  75  Alsókomána,  68  Földvár,  69  Nagy- 
enyed,  83  Dés,  87  Naszód,  76  Páczafalu,  73  Taraczköz.  IV.  69  Terpes, 
91  Ilosva,  100  Huszt,  79  Técső,  89  Szentmihálykörtvélyes. 

59.  -<— ►  Ardea  purpurea  L.  II.  95  Kevevára,  84  Felsőkabol,  85  Rezső- 
háza, 80  Ürbő,  91   Mezőtúr,  104  Alattyán.  III.  116  Földvár. 

60.  ^~>  Ardea  alba  L.  II.  87  Bellye. 

61.  -<— >  Ardea  garzetta  L.  114  Bellye. 

62.  -es^  Coiumba  oenas  L.  I.  51  Kisherend,  50  Nagyatád,  61  Kaposvár, 
62  Szászvár,  65  Berkesd,  69  Kercza,  45  Tűrje,  45  Vörs,  54  Uzsapuszta, 
55  Marczali,  55  Somogyfajsz,  63  Igal,  57  Tamási,  48  Németújvár,  51  Kőszeg, 
46  Körmend,  61  Sorokpuszta,  58  Csepreg,  50  Vasvár,  51  Iván,  67  Nyögér, 

46  Zalaerdőd,   58   Várkesző,   55    Padrag,   64   Ajka,   51    Ugod,  51  Gicz, 

47  Veszprém,  64  Fejérvárcsurgó,  66  Sukoró,  68  Nagymarton,  49  Kis- 
marton, 65  Czinfalva,  58  Sopronnyék,  44  Szentmargitbánya,  53  Nagy- 
czenk,  57  Rábapatona,  52  Bókod,  62  Páty,  77  Pilismarót,  55  Pilisszent- 
kereszt, 58  Pilisszentlászló.  II.  50  Pancsova,  57  Dunadombó,  54  Duna- 
cséb, 56  Rácztöttös,  52  Bácsordas,  79  Gyüreg,  56  Hidasliget,  43  Érszeg 


24  SCHENK  JAKAB 

61    Patosfa,   73   Szabadszentkirály,   55    Fehértó,   65    Hódmezővásárhely, 

61  Bezdin,  55  Németszentpéter,  53  Csála,  53  Seiend,  64  Marosborsa, 
64  Borossebes,  75  Solt,  61  Szabadszállás,  56  Gyula,  64  Pákozd,  61  Kún- 
szentmiklós,  76  Nagyvárad,  73  Szentjobb,  52  Tiszatarján,  51  Nyíregy- 
háza, 56  Szatmárnémeti,  60  Kemecse,  61  Nagyszöllős,  59  Ungvár. 
ill.  51  Felsőpozsgás,  53  Néranádas,  41  Szászkabánya,  51  Berzászka, 
46  Meszesfalu,  92  Almafa,  67  Farkaspatak,  46  Bükkhegy,  50  Maros- 
erdőd, 55  Oyőrösd,  52  Szolcsva,  52  Bakamező,  40  Facsád,  54  Oaladna- 
bánya,  58  Bégaszentes,  48  Kossó,  49  Nemese,  49  Bulza,  63  Bisztere, 
54   Felsőkastély,   58   Tyej,   48  Roskány,  74  Hunyaddobra,  56  Nagyrunk, 

54  Vulcsesd,  57  Veczel,  91  Kismuncsel,  64  Királybányateplicza,  91  Oláh- 
brettye,  61,Bajesd,  57  Kosztesd,  68  Gredistye,  84  Kudsir,  53  Szászsebes, 
57  Sugág,  65  Szeiistye,  71  Kistorony,  58  Nagycsűr,  68  Szelindek,  66  Szent- 
erzsébet, 62  Hermány,  73  Porcsesd,  80  Kistalmács,  49  Ujegyház, 
102  Strezakcrcsisora,  64  Nagysink,  62  Kopacsel,  62  Barczarozsnyó, 
64  Sólymos,  57  Sistárócz,  68  Mészdorgos,  51  Dorgos,  50  Laláncz,  62  Vorcza, 
63  Felsővidra,  53  Topánfalva,  60  Nagylupsa,  56  Zalatna,  57  Alvincz, 
71  Sard,  54  Gyulafehérvár,  49  Nagyenyed,  55  Medgyes,  55  Almakerék, 
53  Segesvár,  55  Kőhalom,  78  Székelyudvarhely,  82  Szentegyházas- 
falu,  56  Felsőrákos,  55  Málnás,  59  Tenke,  51  Intrecai,  55  Preguz,  52  Bulz, 

55  Barátka,  59  Magyargorbó,  55  Kolozsvár,  79  Teke,  52  Herbus,  61  Gör- 
gényüvegcsLÍr,  68  Gyergyóbékás,  49  Siter,  53  Felsőderna,  63  Élesd, 
51  Berettyódéda,  61    Zilah,   62    Szilágycseh,   51    Zsibó,   79    Nagyilonda, 

53  Dés,  54  Gáncs,  62  Naszód,  51  Erdőd,  43  Páczafalu,  59  Turcz,  75  Avas- 
újváros, 50  Fehérszék,  57  Nagysomkút,  68  Kápolnokmonostor,  66  Taracz- 
köz,  74  Máramarossziget,  55  Aknasugatag,  53  Farkasrév,  56  Lonka, 
50  Izaszacsal.  IV.  46  Kürt,  57  Szokolya,  41  Kerepes,  27  Isaszcg,  75  Eger- 
szeg, 53  Valkó,  47  Bodony,  58  Recsk,  82  Somorja,  54  Cserfalu,  55  Cseszte, 

54  Ottóvülgy,  68  Felsődiós,  57  Kistapolcsány,  74  Garamszentbenedek, 
66Garamrudnó,  63  Bakaszenes,  58  Alsóhámor,  54  Parassapuszta,  66  Gyökös, 

62  Kazár,  74  Sajókaza,  56  Hátmeg,  59  llosva,  55  Rákospatak,  60  Dolha, 

68  Técső,  57  Talaborfalva,  54  Szentmihálykörtvélyes,  79  Kőrösmező, 
61  Oszlány,  62  Felsohámor,  57  Kövesmocsár,  69  Jálna,  73  Vaségető- 
kohó,  64  Kovácsfalva,  56  Zólyom,  93  Szelese,  55  Garamsálfalva,  76  Perhát, 

63  Nagyócsa,  61  Garampéteri,  75  Rezsőpart,  75  Kisgaram,  78  Szikla, 
81  Rozsnyó,  64  Szepsi,  77  Apátka,  58  Hollóháza,  57  Ósva,  55  Keczer- 
lipócz,  65  Vörösvágás,  56  Rankfüred,  57  Tavarna,  49  Alsóhunkócz, 
59  Kisberezna,  69  Nagyberezna,  68  Bercsényifalva,  76  Csontos,  73  Turja- 
remete,    77    Poroskő,    64    Nagybicscse,    92    Fenyőháza,    82    [Rózsahegy, 

69  Liptóújvár,  72  Újtátrafüred,  64  Szebesbéla,  71  Podolin,  74  Lőcse, 
73  Kánás,  76  Eperjes. 

63.    -<— ►    Columba    palunibus    L.    1.    73    Kishcrend,    66    Nagyatád, 


A   MADÁRVONULÁS    MAGYARORSZÁGON    AZ   1914.   ÉV   TAVASZÁN  25 

95  Berkesé,  75  Kercza,  47  Tűrje,  74  Vörs,  51  Uzsapuszta,  71  Marczali, 
52  Somogyfajsz,  70  Igal,  67  Németújvár,  55  Kőszeg,  48  Körmend,  46  Sorok- 
puszta, 56  Csepreg,  49  Vasvár,  53  Iván,  52  Hegyhátgyertyános,  56  Nyögér, 
41  Zalaerdőd,  49  Kemenesszentpéter,  51  Várkesző,  70  Ajka,  53  Ugod, 
57  Oicz,  115  Veszprém,  52  Fejérvárcsurgó,  69  Sukoró,  64  Petőfalva, 
61  Szarvkő,  54  Sopronkertes,  47  Kismarton,  71  Czinfalva,  59  Sopron- 
nyék,  57   Szentmargitbánya,   46   N'agyczenk,  61  Feketeváros,  57  Csorna, 

61  Rábapatona,  55  Oyirmóth,  64  Patkányospuszta,  59  Bókod,  65  Madár, 

62  Csolnok,   86   Páty,   53    Tárnok,   79    Pilismarót,    74   Pilisszentkereszt, 

60  Budakesz,  58  Visegrád,  72  Pilisszentlászló.  11.  69  Dombó,  58  Fehér- 
templom, 68  Palona,  87  Dimabökény,  82  Dunacséb,  69  Felsőkabol, 
57  Rezsőháza,  53  Rácztöttös,  61  Bellye,  57  Drávatorok,  87  Bácsszent- 
iván,  56  Szond,  75  Bácsordas,  75  Hódság,  50  Hidasliget,  71  Patosfa, 
55  Szabadszentkirály,  65  Szekszárd,  69  Doromlás,  83  Rezét,  69  Fehértó, 
74  Kelebia,  55  Királyhalom,  61  Hódmezővásárhely,  73  Bezdin,  92  Solt, 

61  Kalocsa,  73  Szabadszállás,  71  Keczel,  92  Székesfejérvár,  71  Pákozd, 
59  Kúnszentmiklós,  70  Czegléd,  69  Sőregpuszta,  73  Abony,  55  Alattyán, 
81  Szentjobb,  65  Poroszló,  67  Tiszatarján,  67  Nyíregyháza,  61  Fehértó, 
55  Szatmárnémeti,  68  Kemecse,  68  Révleányvár,  52  Bácska,  62  Ungvár. 
III.  52  Néranádas,  39  Szászkabánya,  51  Berzászka,  101  Farkaspatak, 
48  Bükkhegy,  42  Pogányfalva,  82  Győrösd,  93  Facsád,  65  Felsőkastély, 
61  Tisza,  64  Hosdát,  79  Bajesd,  99  Bisztra,  65  Szelistye,   64    Újegyház, 

68  Felsőucsa,  61  Nagysink,  67  Barczarozsnyó,  58  Kovászna,  69  Sólymos, 
76Petercse,  51  Dorgos,  57  Alcsil,  77  Topánfalva,  66  Nagylupsa,  82  Alvincz, 
77    Sard,    74   Gyulafehérvár,   51    Nagyenyed,   70   Lemhény,   105   Ojtoz, 

63  Tenke,  59  Bulz,  61  Reketó,  65  Melegszamos,  64  Hidegszamos,  61  Nyárád- 
remete,  55  Szováta,  85  Élesd,  60  Zsibó,  61  Gáncs,  68  Tőkés,  74  Nagy- 
somkút,  74  Alsófernezely,  82  Kápolnokmonostor,  96  Majszin.  IV.  41  Kürt, 

54  Ipolyszalka,  80  Márianostra,  81  Zebegény,  69  Kóspallag,  63  Szokolya, 

55  Kerepes,  63  Váczbottyán,  68  Szada,  54  Gödöllő,  55  Isaszeg,  73  Eger- 
szeg, 57  Valkó,  57  Gyöngyössolymos,  53  Bodony,  64  Recsk,  60  Somorja, 

69  Cserfalu,  74  Cseszte,  74  Ottóvölgy,  79  Felsődiós,  78  Kistapolcsány, 
59  Garamrudnó,  56  Zsarnóczatelep,  69  Bakaszenes,  59  Bacsófalva, 
57  Perőcsény,  56  Parassapuszta,  68  Tesmagolvár,  74  Gyökös,  104  Oács, 

81  Kazár,  61  Ilosva,  83  Huszt,  59  Bustyaháza,  56  Técső,  53  Búrszent- 
györgy, 65  Divékrudnó,  89  Gyertyánfa,  63  Znióváralja,  83  Kövesmocsár, 

82  Jálna,  51  Zólyomternye,  69  Zólyom,  57  Garamsálfalva,  85  Nagyócsa, 
97  Háromrevucza,  92  Luzsna,  63  Mezőköz,  83  Garampéteri,  79  Rezső- 
part, 71  Karám,  68  Szikla,  71  Breznóbánya,  68  Benesháza,  87  Liptó- 
teplicska,  88  Rozsnyó,  65  Szepsi,  76  Aranyida,  62  Miszlóka,  61  Delne- 
kakasfalva,  89  Ósva,  61  Keczerpeklén,  68  Keczerlipócz,  96  Tavarna, 
73   Alsóhunkócz,   65    Kisberezna,    74    Nagyberezna,    71    Bercsényifalva, 


26  SCHENK  JAKAB 

70  Rózsahegy,  91  Lucski-fürdő,  65  Liptóújvár,  82  Vichodna,  89  Fekete- 
vág, 71  Tátraháza,  85  Leibicz,  85  Kánás,  76  Eperjes. 

64.  «<— ►  Turtur  turtur  (L.)  I.  110  Kisherend,  115  Nagyatád,  118  Kapos- 
vár, 111  Berkesd,  118  Pécsvárad,  119  Szentgotthárd,  112  Kercza, 
112  Tűrje,  108  Vörs,  106  Uzsapuszta,  109  Somogyfajsz,  110  Xémet- 
újvár,  122  Kőszeg,  110  Körmend,  114  Csepreg,  115  Vasvár,  115  Hegyhát- 
gyertyános, 120  Nyögér,  113  Kemenesszentpéter,  121  Várkesző,  116  Padrag, 

117  Ugod,  110  Fejérvárcsurgó,  113  Sukoró,  118  Petőfalva,  110  Szarvkő, 

118  Sopronkertes,  112  Kismarton,  120  Szentmargitbánya,  110  Nagy- 
czenk,  111  Barátudvar,  120  Csorna,  112  Magyaróvár,  100  Patkányos- 
puszta,  120  Tata,  118  Mogyorósbánya,  118  Csolnok,  117  Páty,  113  Tárnok, 

114  Pilisszentkereszt,  110  Budakesz,  112  Visegrád.  11.  107  Vajlovitz, 
117    Pancsova,    103    Dunadombó,    121    Fehértemplom,    110    Kamaristya, 

112  Palona,  112  Dunacséb,  115  Rezsőháza,    110   Villány,   99    Rácztöttös, 

119  Drávatorok,  106  Bácsszentiván,  104  Bácsordas,  105  Hódság,  110  Gyüreg, 

115  Mosnicza,  102  Hidasliget,  110  Érszeg,  113  Szabadszentkirály, 
111  Doromlás,  113  Rezét,  119  Bajaszentistván,  104  Felsőszentiván, 
111  Fehértó,  110  Királyhalom,  102  Hódmezővásárhely,  118  Németszent- 
péter, 106  Csála,  113  Seiend,  101  Solt,  107  Kalocsa,  113  Állampuszta, 
111  Szabadszállás,  103  Keczel,  119  Kecskemét,  122  Békéscsaba,  113  Békés, 

117  Gyula,  114  Pákozd,  125  Kúnszentmiklós,  120  Czegléd,  114  Sőreg- 
puszta,  114  Abony,  123  Mezőtúr,  112  Alattyán,  124  Szerep,  99  Nagy- 
várad, 110  Szentjobb,  110  Budapest,  113  Tiszatarján,  115  Kisfástanya, 
107  Nyíregyháza,  111  Ófehértó,  122  Szatmárnémeti,  113  Kemecse, 
124  Bácska,  110  Nagyszöllős,  114  Ungvár.  111.  97  Szászkabánya,  104  Meszes- 
falu, 133  Farkaspatak,  110  Bükkhegy,  109  Temeskirályfalva,  119  Pogány- 
falva,   108    Maroserdőd,    115    Győrösd,    113    Szolcsva,    114    Bakamező, 

102  Facsád,  110  Galadnabánya,  116  Bégaszentes,  104  Kossó,  117  Nemese, 

103  Bulza,  119  Felsőkastély,  113  Tyej,  112  Roskány,  133Veczel,  132  Nagyág, 
119  Bajesd,  125  Puj,  119  Algyógy,  105  Kudsir,  110  Szelistye,  119  Szelindek, 

118  Barczarozsnyó,  126  Türkös,  110  Lippa,  117  Sólymos,  114  Sistárócz, 
115  Mészdorgos,  107  Petercse,  105  Dorgos,  118  Szabálcs,  112  Laláncz, 
114  Vorcza,  118  Alvincz,  110  Gyulafehérvár,  113  Nagyenyed,  117  Medgyes, 
114  Mezőmadaras,  136  Segesvár,  118  Kézditorja,  110  Lemhény,  118  Sós- 
mező, 115  Tenke,  118  Intrecai,  118  Bulz,  128   Magyargorbó,    113    Teke, 

110  11  erbus,  1 1 9  Mocsár,  1 23  Szováta,  1 29  Laposnya,  1 1 4  Élesd,  1 22  Berettyó- 
déda,  117  Zilah,  124  Nasz()d,  120  Erdőd,  118  Páczafalu,  lOb  Fehér- 
szék,    111    Nagysomkút,    116   Felsővisó.    IV.    115    Kürt,    118   Zebegény, 

113  Kóspallag,  120  Nagymaros,  104  Szokolya,  107  Kerepes,  114  Vácz- 
bottyán,  115  Szada,  110  Gödöllő,  106  Isaszeg,  108  Egerszeg,  107  Valkó, 

111  Gyöngyössolymos,  98  Bodony,  116  Recsk,  119  Cserfalu,  116  Cseszte, 

112  Ottóvölgy,    117    Felsődiós,    117    Kistapolcsány,    118    Garamrudnó, 


A   MADÁRVONULÁS    MAGYARORSZÁGON    AZ  1914.    ÉV   TAVASZÁN  27 

113  Bakaszenes,    110    Perőcsény,    119    Parassapuszta,    118   Tesmagolvár, 

123  Gyökös,  124  Oács,  93  Kazár,  116  Sajókaza,  120  Erdőhorváti, 
105  Háfnieg,  117  Ilosva,  114  Rákospatak,  119  Hnszi,  104  Técsó',U\  Talabor- 
falva,  122  Körösmező,  109  Búrszentgyörgy,  116  Divékrudnó,  122  Zniő- 
váralja,  120  Jálna,  116  Zólyom,  120  Garamsálfalva,  121  Nagyócsa, 
117  Szepsi,  114  Felsőláncz,  134  Miszlóka,  116  Hollóháza,  117  Keczer- 
lipócz,  117  Rankfüred,  120  Tavarna,  ///  Kisberezna,  120  Nagyberezna, 
117  Bercsényifalva,  131  Liptóújvár,  138  Tátraháza,  118  Lőcse,  105  Eperjes, 

65.  ^eov  Coturnix  coturnix  (L.)  I.  126  Kisherend,  125  Nagyatád, 
124Berkesd,  118  Kercza,  112  Tűrje,  119  Vörs,  117  Marczali,  111  Somogy- 
fajsz,  122  Németújvár,  146  Kőszeg,  116  Körmend,  118  Csepreg,  123  Iván, 
125  Hegyhátgyertyános,  120  Nyögér,  128  Várkesző,  117  Gicz,  119  Veszprém, 

124  Fejérvárcsurgó,    123    Nagymarton,    116    Petőfalva,    126    Szarvkő, 

117  Sopronkertes,  128  Szentmargitbánya,  119  Malomháza,  117  Nagy- 
czenk,  122  Feketeváros,  114  Rábapatona,  141  Patkány ospiiszta,  115  Bókod, 
128   Tata,    130   Tárnok,    123    Budakesz,   130  Visegrád.  11.  109  Kevevára, 

125  Dunacséb,  120  Felsőkabol,  104  Rezsőháza,  112  Versecz,  118  Villány, 
122  Rácztöttös,  118  Bácsszentiván,  106  Szond,  114  Bácsordas,  111  Hódság, 
99  Karjad,  108  Gyüreg,  101  Mosnicza,  110  Hidasliget,  121  Érszeg, 
122  Patosfa,  118  Szabadszentkirály,    127   Doromlás,    124   Felsőszentiván 

114  Kelebia,  120  Királyhalom,  114  Hódmezővásárhely,  124  Bezdin, 
122  Németszentpéter,  117  Seiend,  124  Solt,  114  Kalocsa,  110  Állam- 
puszta,   122    Szabadszállás,    107    Békéscsaba,    116    Gyula,    116    Pákozd, 

118  Sőregpuszta,  88  Mezőtúr,  122  Dévaványa,  114  Alattyán,  118  Szerep, 
116  Nagyvárad,  117  Budapest,  113  Tiszatarján,  118  Kisfástanya,  102  Nyír- 
egyháza, 127  Ófehértó,  118  Kemecse.  IH.  113  Szászkabánya,  122  Bükk- 
hegy,  122  Temeskirályfalva,  125  Maroserdőd,  117  Győrösd,  104  Facsád, 
118  Kossó,  121  Felsőkastély,  136  Veczel,  119  Marossolymos,  126  Puj, 
131  Szelistye,  118  Nagycsűr,  132  Szenterzsébet,  120  Nagysink,  126  Barcza- 
rozsnyó,  118  Földvár,  136  Lippa,  128  Sistárócz,  129  Petercse,  126  Dorgos, 
127  Szabálcs,  113  Alvincz,  132  Almakerék,  129  Székelyzsombor,  123  Tenke, 
127  Kolozsvár,  130  Herbus,  121  Berettyódéda,  125  Zilah,  117  Zsibó, 
124  Dés,  130  Gáncs,  135  Naszód,  133  Erdőd,  125  Páczafalu,  121  Fehér- 
szék, 127  Kápolnokmonostor,  132  Farkasrév.  IV.  119  Kürt,  124  Szokolya, 
108    Váczbottyán,    111    Isaszeg,    130    Valkó,    125    Bodony,    102   Recsk, 

120  Felsődiós,  126  Kistapolcsány,  127  Tesmagolvár,  125  Gács,  120  Kazár, 
135  Ilosva,  139  Huszt,  139  Técső,  127  Búrszentgyörgy,  132  Znió- 
váralja,  130  Zólyom,  137  Szelese,  129  Garamsálfalva,  140  Nagyócsa, 
146     Breznóbánya,     140    Felsőláncz,    123    Mislóka,     128     Keczerlipócz, 

121  Tavarna,  149  Tátraháza,  139  Podolin,  147  Lőcse,  128  Eperjes. 

66.  -(— >  Circus  pygargus  (L)  I.  67  Tárnok.  III.  102  Középlak. 

67.  -<— >  Circus  macrurus  (Gm.)  II.  62  Nyíregyháza.  III.    ?     Naszód. 


28  SCHENK  JAKAB 

Ó8.  ^^<>-K  Circus  cyaneus  (L)  li.  87  Rezsőháza,  62  Rezét,  55  Nyír- 
egyháza, 91  Zólyom. 

69.  -«— >  Circus  aeruginosus  (1,.)  II.  85  Rezsoháza,  62  Nyíregyháza, 
ill.  101   Földvár,  ')5  llídalmás. 

70.  -(— >  Miivus  milvus  (L.)  111.  53  Páczafalu.  IV.  77  Kőrösmező, 
55  Z(')lyom,  94  Tavarna,  70  lipcrjes. 

71.  ,<_>  Milvus  migrans  (Bodd.)  II.  85  Felsőkabol.  III.  88  Szászka- 
bánya,  109  Földvár.  84  V'alkó,  113  Tavarna. 

72.  -(— ►  Pandion  haliaëtus  (L.)  II.  98  Écska. 

73.  ^e<»  Buteo  buteo  (L.)  1.  58  Kőszeg,  48  Visegrád.  II.  63  Kún- 
szeiitmíklüs,  60  Nyircj^^yháza.  IV.  42  Sajókaza,  57  Breznóbánya,  57  Tátraháza. 

74.  ^M-*-  Archibuteo  lagopus  (Brünn.)  IV.  61  Tátraháza. 

75.  <— ►  Aquila  maculata  (Gm.)  I.  103  Kőszeg.  111.  92  Szászkabánya. 
I\'.   102  Tavarna,  90   Tátraháza. 

76.  -<-«-►  Cerchneis  tinnunculus  (L.)  I.  100  Uzsapuszta,  74  Tárnok. 
II.  51  Rezét,  73  Hódmezővásárhely,  70  Szerep,  61  Budapest.  III.  84  Szászka- 
bánya, 57  Földvár  87  Magyargorbó,  76  Páczafalu.  IV.  57  Szada,  54  Valkó, 
94  Tavarna,  112  Tátraháza,  103  Lőc:ie. 

77  <—*  Cerchneis  vespertinus  (L.)  I.  99  Bogyoszló,  135  Patkányos- 
puszta.  II.  102  Rezsőháza,  95  Királyhalom,  110  Kúnszentmiklós,  III.  122 Maros- 
erdőd,  110  Türkös 

78.  < — >■  Falco  subbuteo  (L.)  I.  74  Kőszeg.  IV.  118  Tátraháza. 

79.  -t— >  Pisorhina  scops  (L.)  III.  100  Algyógy. 

80.  <—y  Cuculus  canorus  (L.)  I.  105  Kisherend,  104  Kaposvár, 
98  Szászvár,  110  Berkesd,  104  Pécsvárad,  104  Véménd,  93  Szent- 
gotthárd,    102     Kercza,     108     Tűrje,     102      Vörös,      106      Uzsapuszta, 

102  Tapolcza,  106  Somogyfajsz,  118  Tamási,  105  Németujvár,  102  Kőszeg^ 

107  Körmend,  99  Sorokpuszta,  103  Csepreg,  108  Vasvár,  112  Iván, 
101  Hegyhátgyertyános,  114  Nyögér,  106  Zalaerdőd,  103  Kemenesszent- 
péter,  112  Várkesző,  110  Padrag,  102  Ajka,  101  Ugod,  110  Gicz,  113  Vesz- 
prém, 100  Fejérvárcsurgó,  109  Sukoró,  110  Nagymarton,  103  Petőfalva, 
104  Szarvkő,  107  Sopronkertes,  104  Kismarton,  111  Czínfalva,  106  Sopron- 
nyék, 111  Szentmargitbánya,  103  Malomháza,  110  Nagyczenk,  722 /vVír^^- 
väros,  112  Barátudvar,  117  Csorna,  118  Magyaróvár,  106  Rábajiatona, 
112    Gyirmót,    106    Patkányospuszta,   96   Bókod,    115   Tata,    112    Madár, 

103  Mogyorósbánya,  109  Csolnok,  105  Páty,  113  Tárnok,  104  Pilismarót, 

104  Pilisszentkereszt,  104  Visegrád,  96  Pílísszentlászó.  II.  102  Vajlovícz, 
129    Kevevára,     104    Pancsova,     103    Dunadombó,    96    Fehértemplom, 

108  Kamaristya,  99  Palona,  107  Dunabökény,  113  Ujpalánka,  109  Duna- 
cséb,  110  Felsőkabol,  104  Rezsőháza,  110  Ópáva,  110  Villány,  99  Rácz- 
töttös,  100  Bellyc,  103  Drávatorok,  112  Bácsszentiván  97  Szond,  104  Bács- 
ordas,  114  Hódság,  91  Karjad,  108  Melencze,  108  Temesság,  101  Gyüreg, 


A   MADÁRVONULÁS    MAGYARORSZÁGON   AZ   1914.    ÉV   TAVASZÁN  29 

102  Mosnicza,  101  Hidasliget,  99  Érszeg,  105  Bálincz,  98  Patosfa, 
112  Szabadszentkirály,  99  Doromlás,  110  Porboly,  108  Rezét,  108  Baja- 
szentistván,  111  Felsőszentiván,  108  Fehértó,  108  Kelebia,  114  Királyhalom, 
111     Hódmezővásárhely,    106    Bezdin,    107    Németszentpéter,  101  Csála, 

97  Aradkövi,  101  Seiend,  98  Marosborsa,  98  Borossebes,  98  Solt,  100  Kalocsa, 

102  Állampuszta,  102  Szabadszálkis,  110  Keczel,  105  Kecskemét,  117  Békés- 
csaba, 115  Békés,  100  Gyula,  108  Székesfejérvár,  106  Pákozd,  102  Kún- 
szentmiklós,  106  Sőregpuszta,  115  Abony,  97  Mezőtúr,  108  Karczag, 
105  Dévaványa,  108  Alattyán,  107  Szerep,  101  Nagyvárad,  100  Szentjobb, 

105  Margitta,  92  Poroszló,  101  Nyíregyháza,  105  Ófehértó,  100  Szatmár- 
németi, 107  Kemecse,  103  Révleányvár,  100  Bácska,  108  Nagyszöllős, 
100   Ungvár.   111.   92    Felsőpozsgás,    103    Néranádas,    103    Szászkabánya, 

100  Berzászka,  100  Herkulesfürdő,  101  Meszesfalu,  102  Ruszka,  106  Almafa, 
71  Farkaspatak,  104  Urikány,  99  Vulkán,  104  Petrozsény,  92  Bükkhegy, 

101  Temeskirályfalva,    97     Pogányfalva,   93    Maroserdőd,   93   Győrösd, 

98  Szolcsva,  93  Bakamező,  87  Facsád,  98  Galadnabánya,  95  Bégaszentes, 
97  Kossó,  98  Nemese,  90  Bulza,  72  Bisztere,  92  Felsőkastély,  96  Tisza, 
97  Tyej,  95    Roskány,   92    Hunyaddobra,    101    Nagyrunk,    95    Vulcsesd, 

96  Veczel,  103  Kismuncsel,  111  Marossolymos,  96  Vajdahunyad,  96  Déva, 

100  Királybányateplicza,  102  Hosdát  93  Hátszeg,  98  Nagyág,  98  Oláh- 
brettye,  111  Bajesd,  104  Puj,  96  Kosztesd,  97  Alsósárosvíz,  100  Algyógy, 

106  Gredistye,   92    Romoszhely,    122    Magura,    94    Kudsir,    122    Ausel, 

104  Kererhavas,  95  Szászsebes,  97  Sugág,  110  Bisztra,  92  Szelistye, 
110  Kistorony,  101  Nagycsűr,  100  Szelindek,  104  Szenterzsébet,  99  Vesztény, 
106  Nagytalmács,  101  Hermány,  103  Porcsesd,  98  Kistalmács,  92  Felek, 
95  Újegyház,  98  Strezakercsisora,  99  Felsőárpás,  103  Felsőucsa,  104  Alsó- 
vist,  103  Felsővist,  96  Nagysink,  103  Breaza,  104  Dézsán,  92   Kisberivoj, 

101  Fogaras,  98  Kopacsel,  108  Marginén,  101  Sarkaicza,  105  Nagy- 
berivoj,  94  Alsóvenicze,  89  Zernest,  94  Barczarozsnyó,  101  Földvár, 
109  Türkös,  98  Ilyefalva,  100  Sepsiszentgyörgy,  97  Maksa,  104  Kovászna, 
108  Ozsdola,  99  Lippa,  98  Sólymos,  92  Sistárócz,  96  Mészdorgos,  98  Petercse, 

97  Dorgos,  96  Szabálcs,  97  Laláncz,  95  Vorcza,  96  Körösbánya,  98  Ris- 
kulicza,  97  Brád,  98  Felsővidra,  100  Boicza,  98  Blezsény,  98  Topánfalva, 
95  Nagylupsa,  104   Zalatna,    111    Alvincz,    99    Sard,    104    Boroskrakkó, 

103  Toroczkó,  99  Gyulafehérvár,  108  Felenyed,  106  Nagyenyed,  105  Magyar- 
csesztve,  94  Medgyes,  108  Mezőmadaras,  110  Szászszentlászló,  97  Segesvár, 
93  Hegen,    105    Kőhalom,    109   Székelyudvarhely,    109   Székelyzsombor, 

102  Szentegyházasfalu,   102    Felsőrákos,    101  Málnás,  106   Csíkszentimre, 

105  Futásfalva,  111  Kővár,  105  Kézditorja,  108  Lemhény,  110  Bereczk, 
108  Ojtoz,  105  Sósmező,  102  Tenke,  94  Intrecai,  93  Preguz,  95  Bulz, 
105  Barátka,  125  Runk,  112  Jósikafalva,  117  Tyika,  113  Dámes, 
117  Havasnagyfalu,  98  Középlak    103    Hidegszamos,    103   Magyargorbó, 


30  SCHENK  JAKAB 

97  Kolozsvár,  98  Tonda,  98  Teke,  102  Bátos,  96  Goes  98  Herbus,  95  Nyárád- 
szereda,  99  Görgényszentimre,  100  Mocsár,  101  Görgényüvegcsűr,  108  Dosz, 

105  Iszticsó,  99  Szováta,  106  Alsófancsal,  127  Oyergyószentmiklós, 
112  Gyergyótölgyes,  105  Gyegyóbékás,  98  Siter,  98  Felsőderna,  104  Berettyó- 
déda,  104  Zilah,    105  Szilágycseh,   96   Zsibó,    100   Nagyilonda,   97    Dés, 

101  Gáncs,  102  Tőkés,  103  Naszód,  106.  Oláhszentgyörgy,  104  Dombhát, 

103  Nagyilva,  107  Dornavölgy,  112  Gurahajta,  102  Erdőd,  97  Páczafalu, 

97  Turcz,  107  Avasuj város,  104  Fehérszék,  102  Alsófernezely,  99  Kápolnok- 
monostor,    105    Felsőbánya,     102    Máramarossziget,    110    Aknasugatag, 

104  Farkasrév,  104  Kapnikbánya,  104  Lonka,  101  Ruojahida,  114  Petrova, 
104  Izaszacsal,    106  Felsővisó,  114  Havasmező,  111  Majszin.  IV.  109  Kürt, 

107  Ipolyszalka,  104  Vámosmikola,  106  Márianosztra,  104  Zebegény, 
104  Kóspallag,  103  Nagymaros,  101  Szokolya,  92  Kerepes,  114  Vácz- 
bottyán,  102  Szada,  110  Gödöllő,  108  Isaszag,  106  Egerszeg,  105  Valkó, 

98  Gyöngyössolymos,   97  Bodony,  102  Recsk,  100  Terpes,  97  Somorja; 

102  Cseszte,  99  Ottóvölgy,  103  Felsődiós,  104  Kistapolcsány,  105  Garam- 
szentbenedek,   104    Garamrudnó,    104    Garamrév,     107    Zsarnóczatelep 

106  Bakaszenes,  111  Alsóhámor,  102  Bacsófalva,  98  Perőcsény,  100  Parassa- 
puszta,  103  Tesmagolvár,  111  Gyökös,  101  Gács,  109  Litke,  106  Kazár, 
106  Sajókaza,  105  Erdőhorváti,  100  Hátmeg,  106  Ilosva,  103  Ugocsa- 
komlós,  103  Rákospatak,  101  Dolha,  103  Huszt,  107  Herincse,  98  Bustya- 
háza,  100  Kövesleget,  101  Técső,  109  Talaborfalva,  99  Szentmihálykört- 
vélyes,  103  Dombó,  110  Brusztura,  119  Turbáttorkolat,  112  Rahó,  105  Körös- 
mező, 114  Tiszabogdány,  131  Sóskás,  119  Bogdányvölgy,  110  Láposmező, 

109  Búrszentgyörgy,    109   Oszlány,    109   Divékrudnó,    106    Felsőhámor, 

110  Gyertyánfa,  98  Znióváralja,  105  Saskőváralja,  111  Kövesmocsár, 
99Jálna,  107  Zólyomternye,  108  Vaségetőkohó,  108  Kovácsfalva,  121  Óhegy 
104  Z()\yom,  99  Bcszterczebány a,  123  Felsőrevucza,  111  Szelese,  llOGaram- 
sálfalva,  112  Perhát,  119  Oszada,  118  Nagyócsa,  128  Zólyomlipcse, 
120  Korytniczafijrdő,  120  Háromrevucza,  111  Luzsna,  105  Mezőköz, 
114  Garamszentandrás,  112  Garampéteri,  110  Rezsőpart,  112  Kisgaram, 
114  Karám,  115  Szikla,  115  Breznóbánya,  112  Beneshiíza,  119  Maluzsina, 

108  Liptóteplicska,  99  Rozsnyó,  107  Szepsi,  110  Aranyida,  115  Apátka, 
96  Felsőláncz  116  Miszlóka,  104  Delnekakasfalva,  110  Hollóháza,  111  Ósva, 
108  Keczerpeklén,  113  Keczerlipócz,  112  Vörösvágás,  101  Modrafalu, 
106  F^ankfüred,  111  Tavarna,  04  Alsóhunkócz,  108  Kisberezna,  106  Nagy- 
berezna,  98  Bercsényifalva,  108  Csontos,  107  Turjaremete,  105  Sóhát, 
110  Poroskü,  114  liavasköz,  109  Turjamező,  105  Nagybicscse,  113  Fenyó- 
háza,  99  Rőzsa/icgy,  115  Lucskifürdő,  120  Liptcmjvar,  106  Hybbe, 
119  Szvarin,  113  Vichodna,  111  Feketevág,  115  Ujtátrafüred,  126  Szepes- 
ófalú,  113  Tátraháza,  115  Leibicz,  1 13  Szepesbéla,  112  Podolin,  123  Lőcse, 
110  Kánás,  111  Eperjes. 


A    MADÁRVONULÁS   MAGYARORSZÁGON   AZ   1Q14.   EV   TAVASZÁN  31 

81.  <_>  Jynx  torquilla  L.  I.  109  Kaposvár,  100  Berkesd,  100  Kőszeg, 
104  Körmend,   95    Fejérvárcsurgó,  99  Kismarton,    108    Patkányospuszta, 

100  Tárnok,   91    Visegrád.    II.    100   Villány,   95    Hódság,  94  Hidasliget, 

97  Fehértó,  97  Hódmezővásárhely,  93  Csála,  103  Békéscsaba,  93  Budapest, 
104   Tiszatarján,    97    Nyíregyháza,    104    Ungvár.    111.    105    Maroserdőd, 

108  Bulza,  102  Algyógy,  121  Zernest,  93  Türkös,  96  Sistárócz,  100  Zalatna, 
119  Alvincz,  97  Székelyzsombor,  104  Középlak,^96  Magyargorbó,  97  Gör- 
gényüvegcsűr,  103  Naszód,  106  Erdőd,  102    Páczafalu,    100   Nagybánya, 

109  Lonka.  IV.  95  Kürt,  95  Szada,  118  Bodony,  98  Garamrudnó, 
104  Sajókaza,  103  Hátmeg,  103   Huszt,   94    Técső,    105    Búrszentgyörgy, 

104  Gyertyánfa,    92    Kövesmocsár,    101     Zólyom,     100    Garamsál  fal  va, 

98  Nagyócsa,  95  Garamszentandrás,  99  Rezsőpart,  99  Kisgaram,  102  Breznó- 
bánya,    100    Benesháza,    111    Hollóháza,    98    Tavarna,    121    Kisberezna, 

109  Nagyberezna,  104  Sóhát,  102  Liptóújvár,  121  Vichodna,  94  Eperjes. 

82.  < — >  Merops  apiasier  L.  II.  118  Rezsőháza. 

83.  <— ►  Upupa  epops  L.  I.  105  Kisherend,  108  Nagyatád,  100  Szent- 
gotthárd,   107    Kercza,    101    Tűrje,    96    Uzsapuszta,    97    Somogyfajsz, 

105  Németújvár,    101    Körmend,    109  Sorokpuszta,  96  Vasvár,  110  Iván, 

101  Hegy  hátgyertyános,  113  Nyögér,  108  Kemenesszentpéter,  113  Vár- 
kesző,  105  Ajka,  64  Gicz,  91  Veszprém,  95  Fejérvárcsurgó,  104  Pető- 
falva, 93  Sopronkertes,  95  Kismarton,  110  Czinfalva,  106  Sopronnyék, 
108    Szentmargitbánya,    103    Nagyczenk,    107    Csorna,    92   Rábapatona, 

110  Patkányospuszta,  101  Bókod,  100  Tata,  105  Madár,  98  Csolnok, 
104  Páty,  98  Tárnok,  97  Pilisszentkereszt,  94  Budakesz.  II.  91  Keve- 
vára,  91  Pancsova,  100  Dombó,  104  Fehértemplom,  93  Palona,  109  Dutia- 
cséb,  80  Felsőkabol,  116  Rezsőháza,  92  Versecz,  95  Rácztöttös,  104  Bellye, 
83  Bácsszentiván,  106  Szond,  102  Bácsordas,  110  Hódság,  84  Karjad, 
101  Melencze,  104  Temesság,  101  Mosnicza,  100  Hidasliget,  101  Érszeg, 

98  Patosfa,  92  Doromlás,  65  Pörpöly,  92  Rezét,  97  Felsőszentiván, 
85  Fehértó,  100  Kelebia,  82  Királyhalom,  95  Hódmezővásárhely,  110  Bezdin, 
97  Németszentpéter,  104  Seiend,  114  Borossebes,  96  Solt,  113  Állam- 
puszta, 91  Szabadszállás,  95  Kecskemét,  100  Békés,  89  Gyula,  114  Székes- 
fejérvár, 102  Kúnszentmiklós,  95  Sőregpuszta,  84  Abony,  105  Alattyán, 
108  Szerep,  107  Nagyvárad,  96  Szentjobb,  102  Budapest,  99  Tisza- 
tarján,   91    Nyíregyháza,    92    Ófehértó,    101    Kemecse,   97    Révleányvár, 

99  Bácska,  97  Nagyszőllős,  99  Ungvár.  III.  114  Felsőpozsgás,  96  Szászka- 
bánya,  105  Berzácska,  110  Meszesfalu,  103  Ruszka,  105  Almafa,  105  Bükk- 
hegy,  102  Pogányfalva,  93  Maroserdőd,  113  Győrösd,  108  Bakamező, 
97  Facsád,  113  Bégaszentes,  99    Kossó,    100    Nemese,    111    Felsőkastély, 

106  Hunyaddobra,  104  Vulcsesd,  106  Vajdahunyad,  104  Hosdát,  91  Hát- 
szeg, 100  Oláhbrettye,  108  Puj,  95  Kosztesd,  103  Kudsir,  105  Szelistye, 
99   Szelindek,    103    Porcsesd,   92    Felek,    110  Strézakercsisora,  94  Felső- 


32  SCHENK  JAKAB 

ucsa,  99  Felsővist,  99  Breaza,  110  Marginén,  94  Zernest,  96  Barcza- 
rozsnyó,  105  Földvár,  103   Türkös,   97    Ilyefalva,    108   Sepsiszentgyörgy, 

111  Sólymos,  101  Sistárócz,  94  Mészdorgos,  98  Petercse,  98  Dorgos, 
102  Szabálcs,  107  Laláncz,  95  Zalatna,  89  Alvincz,  103  Sard,  99  Gyula- 
fehérvár, 83  Nagyenyed,  100  Mezőmadaras,  94  Kőhalom,  109  Székely- 
zsombor, 100  Szentegyházasfalu,  99  Málnás,  106  Futásfalva,  108  Kézdi- 
torja,  114  Ojtoz,  118  Sósmező,  104  Tenke,  110  Barátka,  99  Váralmás, 
99  Középlak,  101  Magyargorbö,  96  Teke,  57  Bátos,  87  Herbus,  99  Nyárád- 
szereda,  115  Laposnya,  112  Gyergyóbékás,  100  Élesd,  124  Berettyódéda, 
104   Zilah,    109   Zsibó,   99    Dés,    103   Gáncs,    100   Tőkés,    123    Naszód, 

112  Oláhszentgyörgy,  96  Fehérszék,  97  Nagysomkút,  99  Felsőbánya, 
101  Taraczköz,  104  Máramarossziget,  98  Farkasrév,  99  Lonka,  112  Iza- 
szacsal,  108  Havasmező.  IV.  104  Kürt,  104  Kéménd,  109  Vámosmikola, 
107  Zebegény,  103  Szokolya,  102  Kerepes,  100  Váczbottyán,  92  Szada, 
101  Gödöllő,  99  Isaszeg,  105  Egerszeg,  94  Valkó,  98  Gyöngyössolymos, 
106  Bodony,  110  Recsk,  97  Somorja,  102  Cserfalu,  122  Cseszte,  110  Felső- 
diós, 104  Kistapolcsány,  109  Garamrudnó,  119  Perőcsény,  99  Parassa- 
puszta,  105  Tesmagolvár,  112  Gyökös,  104  Gács,  104  Kazár,  100  Sajó- 
kaza,  100  Hátmeg,  117  Ilosva,  94  Ugocsakomlós,  99  Rákospatak,  104  Huszt, 
115  Bustyaháza,  98  Kövesliget,  121  Técső,  109  Talaborfalva,  98  Szent- 
mihálykörtvélyes,    102    Dombó,    96    Körösmező,     94     Búrszentgyörgy, 

112  Divékrudnó,  97  Felsőhámor,  109  Jálna,  103  Zólyom,  106  Szelcze, 
123  Garamsálfalva,  111  Garamszentandrás,  115  Breznóbánya,  119  A\alu- 
zs\r\di,  141  Szcpsi,  9^  Felsőláncz,  128  Miszlóka,  118  Hollóháza,  101  Keczer- 
lipócz,  113  Vörösvágás,  133  Modrafalu,  105  Ránkfüred,  100  Tavarna, 
96  Alsóhunkócz,  125  Kisberezna,  104  Nagyberezna,  102  Liptóújvár. 

84.  -t— ►  Coracias    garrula    L.    I.    115    Kisherend,    111     Nagyatád, 

113  Kaposvár,  107  Vörs,  102  Uzsapuszta,  106  Marczali,  100  Somogy- 
fajsz,  124  Németújvár,  104  Sorokpuszta,  115  Csepreg,  103  Hegyhát- 
gyertyános, 108  Kemenesszentpéter,  110  Veszprém,    104    Fejér\'árcsurgó, 

110  Sukoró,  113  Kismarton,  112  Csorna,  147  Patkányospuszta,  121  Visegrád. 
11.  109  Palona,  119  Rezsőháza,  124  Villány,  114   Rácztöttös,    116   Bellye, 

114  Bácsordas,  110  Hódság,  124  Szabadszentkirály,  110  Fehértó,  111  Király- 
halom, 108  Hódmezővásárhely,  114  Csála,  108  Szabadszállás,  105  Pákozd, 

111  Sőregpuszta,  107  Alattyán,  117  Kemecse.  III.  130  Türkös,  117  Székely- 
zsombor, 124  Laposnya,  117  Nagysomkút.  IV.  108  Kürt,  114  Kerepes, 
106  Isaszeg,  102  Gödöllő,  115  Valkó,  103  Bodony,  111  Ilosva,  144  Tavarna. 

85.  -<— >•  Caprimuigus  europaeus  L.  1.  103  Szentgotthárd,  114  Uzsa- 
puszta, 112  Soniogyfajs/,  105  Körmend,  128  Hegyhátgyertyános,  113  Kis- 
marton, 84  Patkányospuszta,  106  Visegrád.  II.  126  Rezsőháza,  104  Rácz- 
töttös, 105  Seiend,  122  Békés,  95  Mezőtúr,  110  Szerep,  107  Nyíregy- 
háza.   111.    119    Maroserdőd,    126   Türkös,    121    Páczafalu.    IV.    125   Kós- 


A   MADÁRVONULÁS   MAGYARORSZÁGON   AZ  1914.   ÉV   TAVASZÁN  33 

pallag,  125  Nagymaros,  92  Gödöllő,  118  Búrszentgyörgy,  98  Nagyócsa, 
153  Breznóbúnya.  107  Tátraháza. 

86.  -<— V  Micropus  apus  (L.)  1.  122  Szentgotthárd,  124  Kőszeg, 
136  Nagymarton.  11.  102  Rezsőháza,  108  Hódság,  131  Nagyvárad. 
III.  134  Marossolymos  129  Földvár,  121  Türkös,  137  Laposnya,  120  Erdőd, 
119  Páczafalu,  134  Nagysomkűt,  137  Nagybánya.  IV.  100  Bodony, 
118  Garamrév,  124  Óhegy,  132  Zólyom,  119  Nagyócsa,  122  Garam- 
szentandrás, 118  Breznóbánya,  125  Maluzsina,  121  Rózsahegy,  126  Hybbe, 
118  Tátraháza,  125  Lőcse. 

87.  -(— >  Clivicola  riparia  (L.)  II.  119  Rezsőháza,  102  Hódmező- 
vásárhely. 111.  87  Nagyenyed.  IV.  139  Znióváralja. 

88.  <->  Chelidonaria  urbica  (L.)  1.  115  Kisherend,  109  Kaposvár, 
111  Berkesd,  107  Szentgotthárd,  103  Kercza,  92  Tűrje,  101  Vörs,  104  Uzsa- 
puszta,  98  Marczali,  99  Igal,  109  Németiijvár,  103  Kőszeg,  104  Körmend, 

109  Vasvár,  101  Iván,  103  Nyögér,  104  Zalaerdőd,  110  Padrag,  103  Ajka, 

105  Ugod,  103  Gicz,  102  Veszprém,  97  Fejérvárcsurgó,  111  Nagymarton, 

110  Petőfalva,  98  Szarvkő,  104  Szentmargitbánya,  103  Malomháza, 
1 10  Feketeváros,  106  Gyirmóth,  103  Patkányospuszta,  98  Bókod,  102  Madár, 
100  Páty,  99  Tárnok,  88  Pilisszentkereszt,  104  Budakesz.  II.  100  Keve- 
vára,  100  Pancsova,  103  Dunadombó,  96  Fehértemplom,  101  Kamaristya, 

98  Újpalánka,  112  Rezsöháza,  93  Versecz,  95  Rácztöttös,  87  Bellye, 
107  Drávatorok,  102  Bácsszentiván,  101  Szond,  92  Bácsordas,  110  Hódság, 

99  Melencze,  107  Mosnicza,  109  Hidasliget,  110    Porboly,    111    Kelebia, 

107  Hódmezővásárhely,  95  Bezdin,  94  Németszentpéter,  97  Csála,  97  Seiend, 

100  Marosborsa,  110  Borossebes,  96  Solt,  105  Kalocsa,  87  Szabad- 
szállás,  104   Kecskemét,    106   Békéscsaba,   93  Gyula,  101  Székesfejérvár, 

106  Kúnszentmiklós,  103  Czegléd,  99  Sőregpuszta,  113  Abony,  100  Mezőtúr, 
102  Dévaványa,  105  Alattyán,  97  Szerep,  92   Nagyvárad,    98   Szent  jobb, 

104  Budapest,  113  Tiszatarján,  95  Nyíregyháza,  96  Ófehértó,  96  Szatmár- 
németi,   103    Kemecse,    117    Bácska,    100  Ungvár.  III.  100  Felsőpozsgás, 

101  Néranádas,  101  Szászkabánya,  98  Berzászka,  105  Herkulesfürdő, 
100  Meszesfalu,  101  Ruszka,  112  Almafa,  108  Farkaspatak,  104  Bükk- 
hegy,  112  Facsád,  107  Galadnabánya,  104  Bégaszentes,  84  Kossó, 
100  Nemese,  110  Bisztere,  93  Felsőkastély,  118  Tisza,  109  Roskány, 
116  Veczel,  100  Marossolymos,  100  Vajdahunyad,  101  Hosdát,  92  Hátszeg, 

108  Nagyág,    105    Oláhbrettye,   95    Bajesd,    98    Kosztesd,  102  Algyógy, 

105  Gredistye,  126  Ausel,  98  Kudsir,  100  Szászsebes,  101  Sugág, 
130  Bisztra,  102  Szelistye,  110  Kistorony,  107  Szenterzsébet,  100  Vesztény, 
100  Nagytalmács,  102  Porcsesd,   110  Kistalmács,  102  Felek,  101  Szkoré 

102  Oprakercsisora,  100  Strezakercsisora,  107  Felsőárpás,  114  Felsőucsa, 
110  Felsővist,  118  Kisberivoj,  105  Fogaras,  114  Sarkaicza,  116  Nagy- 
berivoj,    98    Alsóvenicze,    98    Alsókomána,    109    Újsinka,    108    Barcza 

Aquila.  3 


34  SCHENK  JAKAB 

rozsnyó,   97   Földvár,    110   Sepsiszentgyörgy,    120   Kovászna,   97  Lippa, 

98  Sólymos,  101  Sistárócz,  105  Mészdorgos,  106  Szabálcs,  106   Laláncz, 

106  Vorcza,  114  Felsővidra,  106  Topánfalva,  104  Alvincz,  108  Sard, 
94  Toroczk(),  95  Gyulafehérvár,  100  Nagyenyed,  96  Hegen,  112  Székely- 
udvarhely, 105  Székelyzsombor,  101  Málnás,  125  Csíkszentimre,  111  Futás- 
falva, 110  Kézditorja,  104  Lemhény,  109  r3ereczk,  102  Ojtoz,  101  Tenke, 
104  Dobrus,  108  Reketó,    116   Magyargorbó,    99    Kolozsvár,   92  Báíos, 

100  Herbus,  122  Mocsár,  110  Oörgényüvegcsiir,  103  Szováta,  108  Laposnya, 

101  Felsöderna,  118  Élesd,  99  Berettyódéda,  102  Zsibó,  104  Nagyilonda, 

102  Dés,   101  Gáncs,  87  Naszód,    110   Oláhszentgyörgy,    115    Dombhát, 

104  Kolibicza,  106  Dornavölgy,  109  Gurahajta,  112  Erdőd,  108  Pácza- 
falu,  110  Avasújváros,  99  Nagysomkút,  106  Kápolnokmonostor,  106  Taracz- 
köz,    113    Máramarossziget,    117    Farkasrév,    104   Lonka,    110  Izaszacsal, 

105  Felsővisó,    128    Havasmező,    103    Majszin,  114  Borsa.  IV.  104  Kürt, 

99  Kóspallag,   98   Szokolya,   95    Kerepes,   92    Váczbottyán,    102    Szada, 

99  Isaszeg,  107  Bodony,  101  Recsk,  99  Terepes,  105  Somorja,  100  Cser- 
falu, 101  Cseszte,  121  Ottóvölgy,  98  Felsődiós,  110  Garamszentbenedek, 
109  Garamrév,  110  Magaslak,  99  Perőcsény,  105  Gács,  112  Kazár, 
98  Sajókaza,  108  Erdőhorváti,  100  Hátmeg,  100  Ilosva,  101  Dolha, 
102  Huszt,  101  Técső,  106  Dombó,  114  Brusztura,  109  Gyertyánliget, 
118  Turbáttorkolat,  114  Rahó,  103  Körösmező,  138  Láposmező,  133  Znió- 
váralja,  103  Vaségető  kohó,  123  Felsőrevucza,  104  Szelese,  122  Nagyócsa, 
108  Háromrevucza,  106  Luzsna,  117  Garamszentandrás,  100  Garam- 
péteri,   108    Rezsőpart,    108    Kisgaram,    105    Szikla,    102   Breznóbánya, 

107  Aranyida,  121  Apátka,  93  Felsőláncz,  122  Miszlóka,  110  Holló- 
háza,   120    Keczerpeklén,    102   Tavarna,    101    Homonna,  107  Kisberezna, 

108  Nagyberezna,  104  Poroskő,  106  Rózsahegy,  109  Liptóújvár,  110  Hybbe, 
124  Tátraháza,  120  Leibicz,  111  Szepesbéla,  108  Kánás,  120  Eperjes. 

89.  <—y  Hirundo  rustica  L.  1.92  Kisherend,  99  Nagyatád,  102  Kaposvár, 
97  Berkesd,  99  Pécsvárad,   98   Véménd,    97    Szentgotthárd,    98    Kercza, 

100  Tűrje,  96  Vörs,  101  Uzsapuszta,  94  Marczali,  98  Tapolcza,  93  Soniogy- 
fajsz,  101  Balatonboglár,  92  Igal,  88  Tamási,  96  Németújvár,  99  Kőszeg, 
93  Körmend,  102  Sorokpuszta,  100  Csepreg,  91  Vasvár,  100  Hegyhát- 
gyertyános, 102  Nyögér,  101  Fölerdő,  100  Kemenesszentpéter,  92  Vár- 
kesző,  101  í'adrag,  105  Ajka,  102  Gicz,  105  Veszprém,  99  Fejér\'árcsurgó, 
96  Nagymarton,  99  Petőfalva,  100  Sopronkertes,  89  Kismarton,  90  Czin- 
falva,  104  Sopronnyék,  97  Szentmargitbánya,  101  Malomháza,  101  Nagy- 
czenk,  93  Feketeváros,  96  Barátudvar,  97  Bogyoszló,  99  Csorna, 
100  Magyaróvár,  90  Patkányospuszta,  98  Tata,  102  Mogyorósbánya, 
100  Csolnok,  99  Páty,  92  Tárnok,  102  Pilismarót,  98  Pilisszentkereszt, 
100  Budakesz,  100  Visegrád.  II.  92  Vojlovicz,  94  Kevevára,  83 
Pancsova,      92      Dunadombó,      93      Fehértemplom,      92      Karamistya, 


A   MADÁRVONULÁS    MAGYARORSZÁGON   AZ  1914.    ÉV   TAVASZÁN  35 

89  Palona,  105  Palúnka,  85  Felsőkabol,  91  Rezsuháza,  94  Ópáva, 
96  Versecz,  104  Villány,  97  Rácztöttös,  80  Bellye,  87  Bácsszentiván, 
89  Szond,  92  Bácsordas,  87  Hódság,  81  Karjad,  92  Melencze,  92  Temes- 
ság,  92  Gyüreg,  94  Hidasliget,  100  Érszeg,  102  Bálincz,  96  Patosfa, 
100  Szekszárd,  100  Doromlás,  86  Porboly,  101  Rezét,  96  Bajaszentistván, 

100  Felsőszentiván,  93  Fehértó,  98  Kelebia,  84  Királyhalom,  98  Hódmező- 
vásárhely, 100  Bezdin,  86  Németszentpéter,  98  Dombiratos,  98  Kúnágota, 

102  Arad,  102  Aradkövi,  96  Seiend,  103  Marosborsa,  107  Borossebes, 
93    Solt,    98    Kalocsa,   82    Állampuszta,    86    Szabadszállás,    90    Keczel, 

101  Kecskemét,  96  Békéscsaba,  75  Békés,  91  Gyula,  97  Székesfejérvár, 
100  Pákozd,  84  Kúnszentmiklós,  81  Ürbő,  99  Czegléd,  99  Abony, 
87  Tárnáméra,  99  Mezőtúr,  96  Karcag,  99  Dévaványa,  98  Alattyán, 
93  Szerep,  84    Nagyvárad,   96    Szentjobb,    100    Margitta,    100    Budapest, 

93  Poroszló,  99  Tiszatarján,  93  Kisfástanya,  94  Nyíregyháza,  98  Ófehértó, 

98  Szatmárnémeti,  97  Kemecse,  99  Révleányvár.  110  Bácska,  106  Nagy- 
szőllős,  86  Ungvár.  III.  97  Felsőpozsgás,  100  Néranádas,  103  Szászka- 
bánya,  98  Berzászka,    100    Herkulesfürdő,    105    Meszesfalu,    100    Almafa, 

103  Farkaspatak,  99  Urikány,  101  Vulkán,  102  Petrozény,  99  Bükkhegy, 
100  Temeskirályfalva,  99  Pogányfalva,  86  Maroserdőd,  84  Győrösd, 
91  Bakamező,  102  Facsád,  84  Galadnabánya,  100  Bégaszentes,  89  Kossó, 

99  Nemese,    101    Bulza,    101    Bisztere,    88    Felsőkastély,    91    Roskány, 

94  Hunyaddobra,  107  Nagyrunk,  91  Vulcsesd,  106  Veczel,  118  Kismun- 
csel,  95  Marossolymos,  97  Vajdahunyad,  95  Déva,  93  Királybányateplicza, 
89  Hátszeg,  108  Nagyág,  101  Oláhbrettye,  96  Bajesd,  99  Puj,  99  Kosztesd, 
94  Alsóvárosvíz,  101  Algyógy,  108  Gredistye,  98  Romoszhely,  99  Kudsír, 

107  Kererhavas,  98  Szászsebes,  101  Sugág,  96  Szelistye,    103    Kistorony, 

103  Nagycsűr,  111  Szelindek,  100  Szenterzsébet,  100  Vesztény,  99  Nagy- 
talmács,  107  Hermány,  99  Porcsesd,  107  Kistalmács,  112  Felek,  98  Újegyház, 
89    Szkoré,    86    Oprakercsisora,    102    Strezakercsisora,    101     Felsőárpás, 

104  Felsőucsa,  103  Alsóvist,  101  Felsővist,  87  Nagysink,  105  Breáza, 
98  Dézsán,  114   Kisberivoj,   89    Fogaras,    101    Kopacsel,    91    Marginén, 

108  Sarkaicza,    112    Nagyberivoj,    105    Alsóvenicze,    98    Alsókomána, 

102  Ujsinka,  93  Zernest,  94  Barczarozsnyó,  102  Krizba,  97  Apácza, 
102  Szászveresmart,  100  Földvár,  102  Türkös,  100  Szászhermány,  100  Ilye- 
falva,   107   Sepsiszentgyörgy,    104   Maksa,    108   Kovászna,    110    Ozsdola, 

100  Lippa,  91  Sólymos,  100  Sistárócz,  103  Mészdorgos,  99  Petercse, 
100  Dorgos,  97  Szabálcs,  104  Laláncz,  87  Alvácza,  102  Vorcza,  94  Körös- 
bánya, 98  Riskulicza,  108  Czoha,  95  Brád,  104  Felsővidra,  97  Boicza, 
98  Blezsény,  91  Topánfalva,  87  Nagylupsa,  83  Zalatna,  102  Alvincz, 
106  Boroskrakkó,  94  Toroczkó,  95  Gyulafehérvár,  100  Nagyenyed, 
100  Magyarcsesztve,  99  Medgyes,    102    Mezőmadaras,   97   Erzsébetváros, 

105  Pród,  107  Szászszentlászló,  106  Segesvár,  98  Hegen,    104   Kőhalom, 

3* 


36  SCHENK  JAKAB 

100  Székelyzsombor,  105  Szentegyházasfalu,  102  Felsőrákos,  103  Málnás, 
114  Csíkszentimre,  102  Futásfalva,  103  Kővár,  103  Kézditorja,  104  Száraz- 
patak, 100  Kézdiszentkereszt,  105  Esztelnek,  102  Lemhény,  107  Bereczk, 
110  Ojtoz,  113  Sósmező,  98  Tenke,  95  Intrecei,  113  Preguz,  97  Bulz, 
116  Barátka,  110  Runk,  112  Jósikafalva,  102  Tyika,  105  Pietráza, 
109  La  Dubiil,  110  Dámes,  110  Reketó,  100  Középlak,  105  Melegszamos, 

108  Hidegszamos,  100  Magyargorbó,  101  Kolozsvár,  96  Torda,  105  Kékes, 
105  Teke,  102  Göcs,  101  Herbus,  105  Nyárádszereda,  98  Görgény- 
szentimre,  85  Mocsár,  92  Nyárádremete,  111  Görgényüvegcsür,  104  Dosz, 
105  Iszticsó,  102  Szováta,  102  Alsófancsal,  117  Gyergyószentmiklós, 
104    Gyergyótölgyes,    104    Gyergyóbékás,    93    Siter,    91     Berettyódéda, 

97  Zilah  100  Szilágycseh,  99  Zsibó,  98  Nagyilonda,  98  Dés,  99  Gáncs, 
96  Tőkés,  103  Szépkenyerüszentmárton,  89  Naszód,  101  Oláhszentgyörgy, 
100  Dombhát,  102  Nagyilva,  102  Dornavölgy,  99  Erdőd,    99    Páczafalu, 

95  Turcz,  81  FeliérszeTi,  91  Nagysomkút,  104  Alsófernezely,  100  Kápolnok- 
monostor,  93  Felsőbánya,  94  Taraczköz,  102  Máramarossziget,  101  Akna- 
sugatag,  97  Farkasrév,  103  Kapnikbánya,  102  Lonka,  100  Ruojahida, 
104  Petrova,  108  Izaszacsal,  107  Felsővisó,  113  Havasmező,  101  Majszin, 

109  Borsa.  IV.  103  Kürt,  98  Kernend,  94  Ipolyszalka,  102  Vámosmikola, 
100  Márianosztra,  100  Zebegény,  100  Nagymaros,  99  Szokolya,  86  Kerepes, 

98  Váczbottyán,  85  Szada,  94  Gödöllő,  93  Isaszeg,  98  Egerszeg,  100  Valkó, 

99  Bodony,  92  Recsk,  99  Cserfalu,  100  Cseszte,  98  Felsődiós,  103  Kis- 
tapolcsány,  101   Garamszentbenedek,    102   Garamrudnó,    106    Garamrév, 

107  Zsarnóczatelep,  101  Bakaszenes,  107  Alsóhámor,  110  Magaslak, 
112  Bacsófalva,   118   Selmecbánya,   93   Parassapuszta,    95    Tesmagolnár, 

100  Korpona,   106   Gyökös,    103    Gács,   99  Litke,103  Losoncz,  100  Kazár, 

104  Erdőhorváti,  102  Hátmeg,  91  Ilosva,  107  Ugocsakomlós,  73  Rákos- 
patak, 105  Dolha,  87  Huszt,  106  Herincse,  99  Bustyaháza,  99  Kövesliget, 

105  Técső,    100    Szentmihálykörtvélyes,    104    Dombó,    115    Brusztura, 

106  Gyertyánliget,    122   Turbát  torkolat,    108    Rahó,    100    Körösmező, 

108  Tiszabogdány,  120   Bogdánvölgy,  123  Láposmező,  99  Búrszentgyörgy, 

96  Oszlány,  107  Divékrudnó,  98  Felsőhámor,  124  Gyertyánfa,  111  Znió- 
váralja,  105  Saskőváralja,  109  Kövesmocsár,  101  Jálna,  106  Zólyomternye, 
99  Kovácsfalva,  101  Óhegy,  99  Zólyom,  104  Beszterczebánya,  122  Felső- 
revucza,    102    Szelese,    102    Garamsálfal  va,    HO    Perhát,    106    Oszada, 

101  Nagyócsa,  102  Zólyomlipcse,  126  Korytniczafürdő,  108  Három- 
revucza,  104  Luzsna,  92  Mezőköz,  117  Garamszentandrás,  105  Garam- 
péteri, 104  Rezsőpart,  106  Kisgaram,  109  Karám,  108  Szikla,  104  Breznó- 
bánya,   103  Maluzsina,    100   Liptóteplicska,    100    Rozsnyó,    96    Sajókaza, 

110  Gölniczbánya,  99  Szepsi,  110  Apátka,  99  Felsőláncz,    118   Miszlóka, 

103  Delnekakasfalva,    106    Hollóháza,    107    Ósva,     120    Keczerpeklén, 

104  Keczerlipócz,     102    Vörösvágás,     104    Modrafalu,    104    Ránkfüred, 


A    MADÁR  VONULÁS   MAGYARORSZÁGON    AZ  1914.    ÉV  TAVASZÁN  37 

101  Tavarna,  101  Alsóhunkócz,  107  Kisberezna,  102  Nagyberezna, 
98  Bercsényifalva,  105  Csontos,  110  Sóhát,  101  Poroskő,  109  Havasköz, 
98     Turjamező,     103     Nagybicscse,     121     Fenyőháza,     104     Rózsahegy, 

115  Lucskifürd(3,  101  Liptóujvár,  109  Szvarin,  110  Vichodna,  118  Fekete- 
vág, 113  Újtátrafüred,  108  Szepesófalu,  106  Tátraháza,  122  Leibicz, 
108  Podolin,  106  Lőcse,  101    Fperjes. 

90.  < — >  Muscicapa  grisola  (L.)  I.  122  Szentgotthárd,  126  Kőszeg, 
105  Körmend,  120  Tárnok,  II.  109  Rezsőháza,  118  Fehértó,  125  Királyhalom, 
124  Békéscsaba,  114  Nyiregyiiáza.  III.  118  Felsőpozsgás,  114  Algyógy,  IV 
122  Kürt,  125  Szada,  125  Gödöllő,  124  Nagyócsa,  124  Breznóbánya, 
132  Tavarna,  123  Liptóujvár,  136  Tátraháza,  120  Eperjes. 

91.  -<— ►  Muscicapa  atricapilia  (L.)  II.  116  Rezsőháza,  107  Nyíregy- 
háza. IV.  111   Tátrailáza. 

92  <— >-  Muscicapa  coliaris  Bechst.  I.  102  Kőszeg,  106  Körmend. 
II.  114  Kecskemét,  103  Békéscsaba,  119  Tiszatarján,  122  Kisfástanya, 
110  Nyíregyháza,  109  Kemecse,  105  Ungvár.  III.  110  Algyógy,  108  Föld- 
vár, 108  Türkös,  92  Alvincz,  105  Sard.  IV.  113  Bodony  120  Znióváralja, 
101  Nagyócsa,  113  Garamszentandrás,  106  Tavarna,  119  Eperjes. 

93.  <—>  Muscicapa  parva  Bechst.  I.  120  Tárnok.  III.  123  Türkös. 
IV.   130  Garamsálfalva,  136  Tátraháza. 

94.  < — >  Lanius  excubitor  L.  II.  144  Tárnáméra. 

95.  <— >-  LaniusminorGm.  1. 124Berkesd,  111  Uzsapuszta,114Somogy- 
fajsz,  128  Vasvár,  127  Patkányospuszta,  122  Tárnok.  II.    118    Rezsőháza, 

116  Kelebia,  125  Királyhalom,  121  Sőregpuszta,  124  Mezőtúr,  122  Szerep, 
126  Nagyvárad,  123  Budapest,  120  Tiszatarján,  119  Kisfástanya,  117  Nyír- 
egyháza. III.  116  Szászkabánya,  130  Maroserdőd,  143  Naszód.  IV.  123  Kürt, 
130  Gödöllő,  125  Ilosva,  132  Zólyom,  132  Sajókaza,  128  Tavarna. 

96.  <-^  Lanius  senator  L.  II.  98  Bellye.  IV.  126  Kürt 

97.  -(— >  Lanius  collurio  L.  I.  123  Berkesd,  116  Szentgotthárd, 
119    Somogyfajsz,    121    Kőszeg,    119    Körmend,    131    Patkányospuszta, 

113  Tárnok.  II.  118  Rezsőháza,  114  Bellye,  122  Királyhalom,  114  Hód- 
mezővásárhely, 127  Mezőtúr,  122  Budapest,  117  Nyíregyháza,  126  Ung- 
vár. III.  116  Szászkabánya,  110  Algyógy,  121  Türkös,  142  Kapnikbánya. 
I V.  1 26  Kürt,  1 27  Szada,  1 30  Gödöllő,  1 24  Ilosva,  1 23  Zólyom,  1 27  Nagyócsa, 

117  Breznóbánya,  131  Sajókaza,  118  Tavarna,  124  Liptóujvár,  137  Tátra- 
háza. 

98.  ><— )-  Oriolus  oriolus  (L.)  I.  115  Kisherend,  120  Kaposvár, 
117  Berkesd,  114  Pécsvárad,  113  Szentgotthárd,  110  Vörs,  117  Uzsa- 
puszta,  111    Marczali,    112   Somogyfajsz,    115    Németújvár,    122    Kőszeg, 

114  Körmend,  114  Csepreg,  124  Vasvár,  113  Hegyhátgyertyános,  120  Föl- 
erdő, 113  Kemenesszentpéter,  118  Padrag,  110  Ajka,  116  Gicz,  111  Fejér- 
várcsurgó,   118    Sukoró,    128    Nagymarton,    122   Szarvkő,    117   Sopron- 


38  SCHENK  JAKAB 

Vtxits,  104  Kismarton,  121  Szentmargitbánya,  119  Malomháza,  122  Fekete- 
város, 112  Barátudvar,  113  Csorna,  116  Rábapatona,  119  Patkányos- 
puszta,  114  Bókod,  123  Tata,  119  Mogyorósbánya,  116  Csolnok,  114  Páty, 
120  Tárnok,  116  Visegrád.  II.  117  Kevevára,  115  Pancsova,  110  Palona, 
110  Dunacséb,  117  Felsőkabol,  116  Rezsőháza,  114  Villány,  102  Rácz- 
töttös,    116    Bellye,    113    Drávatorok,     114    Bácsszentiván,     104    Szond, 

114  Bácsordas,  114  Hódság,  119  Hidasliget,  121  Bálincz,  123  Szekszárd, 
110  Doromlás,  117  Felsőszentiván,  111  Fehértó,  117  Királyhalom, 
110  Hódmezővásárhely,  113  Németszentpéter,  111  Borossebes,  101  Kalocsa, 
118  Állampuszta,  111  Szabadszállás,  115  Kecskemét,  122  Békéscsaba, 
110  Békés,  114  Gyula,  111  Székesfejérvár,  118  Pákozd,  112  Kúnszent- 
miklós,    122    Czegléd,     113    Sőregpuszta,     121     Abony,    116     Mezőtúr, 

113  Alattyán,  110  Szerep,  119  Nagyvárad,  120  Tiszatarján,  116  Kisfás- 
tanya,  83  Nyíregyháza,  118  Kemecse,  121  Ungvár,  ill.  116  Felsőpozsgás, 

112  Néranádas,  116  Szászkabánya,  126  Temeskirályfalva,  119  Maros- 
erdőd, 128  Facsád,  114  Bégaszentes  112  Bulza,  117  Bisztere,  114  Felső- 
kastély, 115  Tisza,  122  Marossolymos,  118  Algyógy,  119  Kudsir,  115  Sze- 
listye,    119   Újegyház,    119  Strezakercsisora,    123    Alsóvist,    119    Breaza, 

123  Sarkaicza,  116  Zernest,  125  Barczarozsnyó,  118  Földvár,  126  Türkös, 

124  Sólymos,  107  Sistárócz,  114  Mészdorgos,  118  Petercse,  116  Dorgos, 

115  Szabálcs,  119  Zalatna,  118  Alvincz,  110  Sard,  124  Toroczkó, 
120  Székelyzsombor,  115  Tenke,  114  Barátka,  127  Magyargorbó,  115  Kolozs- 
vár,   115    Teke,    125    Herbus,    122    Mocsár,    127    Szováta,    118    Élesd, 

114  Zilah,  115  Szilágycseh,  111  Zsibó,  113  Dés,  122  Gáncs,  124  Tőkés, 
124  Naszód,  123  Páczafalu,  115  Turcz,  123  Nagysomkút,  121  Nagy- 
bánya, 120Kápolnokmonostor,  123  Aknasugatag,  125  Farkasrév,  121  Ruoja- 
hida.  IV.  116  Kürt,  117  Kéménd,  120  Zebegény,  114  Kóspallag,  123  Nagy- 
maros, 114  Váczbottyán,  116  Szada,  116  Gödöllő,  114  Isaszeg,  114  Valkó, 

115  Gyöngyössolymos,  104  Bodony,  120  Somorja,  124  Cseszte,  122  Gyökös, 
118  Cjács,  127  Litke,  121  Losoncz,  122  Kazár,  120  Erdőhorváti,  121  Hátmeg, 
117  Rákospatak,  120   Huszt,    120    Kövesliget,   114  Szenfmihálykörtvélyes, 

113  Búrszentgyörgy,  127  Divékrudnó,  128  Gyertyánfa,  126  Zólyom, 
104  Garamsálfalva,  135  Nagyócsa,  137  Breznóbánya,  118  Sajókaza, 
123  Szepsi,  123  Felsőláncz,  118  Miszlóka,  116  Hollóháza,  126  Vörös- 
vágás, 120  Tavarna,  129  Kisberezna,  128  Nagyberezna,  117  Bercsényi- 
falva, 121   Liptóújvár,  117  lipcrjes. 

99.  -»-o^  Sturnus  vulgáris  L.  1.  72  Nagyatád,  65  Szászvár,  65  Berkesd^ 
70  Kercza,  69  Tűrje,  67  Uzsapuszta,  56  Tamási,  45  Németújvár,  48  Kőszeg, 
48  Körmend,  58  Sorokpuszta,  50  Vasvár,  57  Nyögér,  71  Fölerdő, 
60  Kemenesszentpéter,  57  Gicz,  64  Fejérvárcsurgó,  62  Sukoró,  42  Kis- 
marton, 49  Szentmargitbánya,  56  Feketeváros,  69  Barátudvar,  65  Patkányos- 
puszta,  56  Büköd,  58  Tárnok.  II.  79  Kevevára,  80  Pancsova,  49  Donibó, 


A   MADÁRVONULÁS   MAGYARORSZÁGON   AZ  1914.    ÉV   TAVASZÁN  39 

67  Palona,    65    Dunacséb,    65    Felsőkabol,   50    Rezsőháza,    52    Versecz, 

71  Rácztöttös,  60  Bellye,  77  Drávatorok,  66  Bácsszentiván,  68  Szond 
52  Bácsordas,  65  Hódság,  85  Temesság,  56  Melencze,  79  Gyüreg, 
60  Hidasliget,  84  Bálincz,  46    Doromlás,   61    Rezét,    77   Bcícsszentisíván, 

56  Fehértó,  70  Királyhalom,  64  Hódmezővásárhely,  73  Bezdin,  64  Német- 
szentpéter, 66  Csála,  75  Seiend,  66  Szabadszállás,  68  Békés,  56  Gyula, 
4Q  Székesfejérvár,  63  Sőregpuszta,  62  Mezőtúr,  61  Dévaványa,  71  Nagy- 
várad,   75    Szentjobb,    67    Tiszatarján,    54    Nyíregyháza,    78    Ófehértó, 

57  Szatmárnémeti,  65  Kemecse,  52  Révleányvár.  III.  74  Néranádas, 
74  Bükkhegy,  79  Temeskirályfalva,  57  Pogányfalva,  64  Maroserdőd, 
76  Györösd,  44  Bégaszentes,  83  Kossó,  71  Felsőkastély,  76  Roskány, 
85  Hunyaddobra,  71  Vulcsesd,  61  Veczel,  59  Marossolymos,  72  Gredistye, 
107  Kererhavas,  51  Szelistye,  75  Kistorony,  51  Nagyszeben,  70  Nagy- 
csűr, 69  Szenterzsébet,  67  Hermány,  76  Strezakercsisora,  54  Nagysink, 
54   Földvár,   74   Sólymos,   56   Sistárócz,    71    Mészdorgos,    69    Petercse, 

67  Dorgos,  77  Szabálcs,  76  Laláncz,  66  Alvácza,  66  Körösbánya,  68  Ris- 
kulicza,  67  Brád,  56  Felsővidra,  71  Boicza,  69   Blezsény,   57    Nagylupsa, 

72  Alvincz,  64  Nagyenyed,  57  Almakerék,  75  Kőhalom,  65  Székely- 
zsombor, 58  Tenke,  58  Magyargorbó,  59  Teke,  55  Herbus,  75  Zilah 
52  Zsibó,  60  Dés,  66  Gáncs,  59  Naszód,  61  Erdőd,  59  Páczafalu, 
52  Fehérszék,  57  Nagysomkút,  67  Kápolnokmonostor,  87  Taraczköz, 
94  Farkasrév,  62  Lonka,  71  Ruojahida,  89  Felsővisó,  77  Majszin.  IV.  68  Kürt, 
82  Zebegény,  63  Váczbottyán,  52  Gödöllő,  46  Isaszeg,  64  Valkó, 
74  Bodony,  58  Somorja,  79  Cserfalu,  50  Cseszte,  66  Felsődiós,  93  Kis- 
tapolcsány,  65  Garamrudnó,  100  Perőcsény,  55  Parassapuszta,  75  Erdő- 
horváti, 56  Kövesliget,  77  Técső,  64  Talaborfalva,  74  Körösmező, 
56  Zólyom,  72  Nagyócsa,  78  Breznóbánya,  65  Sajókaza,  52  Felsőláncz, 
56  Tavarna,  59  Kisberezna,  91  Liptóújvár,  98  Kurcsin. 

100.  GD  Coccothraustes  coccothraustes  (L.)  III.  67  Algyógy. 

101.  ^^  Fringilla     montifringilla     (L.)     III.     113     Kolozsvár.     IV. 
110  Tátraháza. 

102.  ^^^  Fringilla    coelebs    L.    II.    71    Mezőtúr,    76    Ungvár.    IV. 
56  Nagyócsa,  57  Breznóbánya,  74  Maluzsina,  65  Lucskifürdő,  55  Tátraháza. 

103.  ^^  Ciiioris  chloris  (L.)   II.   84   Hódság,   64   Nyíregyháza.    111. 

68  Algyógy,  75  Kolozsvár.  IV.  88  Tavarna. 

104.  -H^  Cannabina  linaria  (L.)  IV.  71  Tátraháza. 

105.  GD  Cannabina  cannabina  (L.)  IV.  58  Breznóbánya,    56   Tátra- 
háza. 

106.  ^e^  Serinus  serinus  (L)  I.  109  Berkesd,  92  Kőszeg.  II.  100  Buda- 
pest, 105  Ungvár.  IV.  85  Breznóbánya,  100  Tavarna,  81  Eperjes. 

107.  -M^  Pyrrhula  pyrrhula  majorr(Brhm.)  II.  66  Ungvár. 

108.  -e^  Emberiza  calandra  L.  I.  56  Kőszeg,  53  Tata.  II.  88  Rezső- 


40  SCHENK  JAKAB 

háza,  5Q  Bellye,  67  Szekszárd,   6ö    Királyhalom,   73    Hódmezővásárhely, 

66  Ürbő,  82  Kisfástanya. 

109.  <-^  Emberiza  eia  L.  III.  109  Türkös. 

110.  -ec^  Emberiza  schoeniclus  L.  II.  65  Hódság,  43  Kecskemét. 

111.  -< — >-  Alauda    arborea    L.    II.    79    Királyhalom,    62    Hódmező- 
vásárhely,   104    Ungvár,    ill.    53    Algyógy,    62    Türkös,    53    Kovászna, 

52  Kolozsvár,  68  Páczafalu.  IV.  80  Szada,  68  Breznóbánya,  55  Tavarna, 
61  Tátraháza. 

112.  «K»  Alauda  arvensis  L.  I.  51  Kisherend,  Ó7  Szászvár,  58  Berkesd, 
55  Pécsvárad,  72  Véniénd,  55  Kercza,  51  Tűrje,  52  Vörs,  53  Uzsapuszta, 

54  Marczali,  55  TapoIcza,  59  Rendes,  66  Somogyfajsz,  62  Igal,  51  Tamási, 

61  Németújvár,  54  Kőszeg,  61  Körmend,  54  Sorokpuszta,  51  Vasvár, 
65  Iván,  59  Hegyhátgyertyános,  58  Nyögér,  57  Zalaerdöd,  52  Kemenes- 
szentpéter,  59  Várkesző,  55  Padrag,  68  Ajka,  53  Gicz,  63  Veszprém, 
68  Fejérvárcsurgó,  68  Sukorő,  54  Nagymarton,  61  Petőfalva,  69  Sopron- 
kertes, 61  Czinfalva,  52  Sopronnyék,  45  Szentmargitbánya,  43  Nagy- 
czenk,  67  Feketeváros,  55  Barátudvar,  48  Csorna,  36  Rábapatona, 
47    Gyirmóth,    94    Patkány ospuszta,    55    Bókod,    67    Tata,    50    Madár, 

67  Csolnok,  61  Páty,  47  Tárnok,  56  Pilismarót,  58  Pilisszentkereszt, 
59  Budakesz,  57  Visegrád.  II.  49  Kevevára,  47  Pancsova,  64  Fehér- 
templom, 66  Dunacséb,  65  Felsőkabol,  51  Rezsőháza,  53  Ópáva,  55  Rácz- 
töttös,  56  Bellye,  64  Drávatorok,  56  Szond,   66   Bácsordas,   83   Hódság, 

53  Karjad,  56  Melencze,  64  Gyüreg,  54  Hidasliget,  63  Érszeg,  56  Patosfa, 
49  Mosdós,  55  Szekszárd,  56  Doromlás,  66  Bajaszentistván,  49  Felső- 
szentiván, 50  Fehértó,  53  Kelebia,  50  Királyhalom,  53  Hódmezővásárhely, 
63   Németszentpéter,   56    Seiend,   64    Borossebes,   62    Solt,   69    Kalocsa, 

55  Állampuszta,  52  Szabadszállás,  53  Keczel,  53  Gyula,  52  Székes- 
fejérx'ár,  66  Pákozd,  52  Kúnszentmiklós,  53  Czegléd,  52  Abony,  51  Tárná- 
méra, 52  Mezőtúr,  58  Dévaványa,  55  Alattyán,  54  Szerep,  53  Nagy- 
várad,   67    Budapest,    59     Kisfástanya,    54    Nyíregyháza,    58    Ófehértó, 

62  Szatmárnémeti,  63  Kemecse,  62  Révleányvár,  75  Ungvár.  III.  51  Felső- 
pozsgás,  52  Szászkabánya,  57  Berzászka,  73  Ruszka,  73  Farkaspatak, 
46    Bükkhegy,    55    Temeskirályfalva,    70    Pogányfalva,    73    Maroserdőd, 

61  Győrösd,  51  Facsád,  59  Kossó,  55  Nemese,  61  Bulza,  58  Felső- 
kastély, 65  Tyej,  54  Marossolymos,  63  Vajdahunyad,  61  Nagyág,  66  Oláh- 
brettye,  63  Bajesd,  63  Algyógy,  58  Szelistye,  63  Szelindek,  63  Újegyház, 

62  Szkoré,  64  Oprakercsisora,  67  Strczakercsisora,  54  Felsőárpás,  55  Felső- 
ucsa,  74  Nagysink,  58  Breaza,  68  Dézsán,  62  Kisberi\oj,  79  Fogaras, 
57  Kopacsel,  58  Marginén,  55  Sarkaicza,  64  Nagyberivoj,  63  Zernest, 
79  Barczarozsnyó,  57  Földvár,  56  Türkös,  56  Ilyefalva,  56  Sepsiszent- 
györgy, 55  Kovászna,  63  Lippa,  60  Sólymos,  54  Sistárócz,  61  A\ész- 
dorgos,   55    Petercse,   53    Dorgos,   56   Szabálcs,    57    Vorcza,  69  Zalatna, 


A   MADArVONULÁS   MAGYARORSZÁGON    AZ  1914.    fiV  TAVASZÁN  41 

61  Alvincz,  68  Toroczkó,  69  Gyulafehérvár,  56  Nagyenyed,  79  Medgyes, 
69  Mezomadaras,  84  Almakerék,  59  Segesvár,  68  Kőhalom,  72  Székely- 
zsombor, 65  Szentegyházasfalu,  56  Málnás,  70  Csíkszentimre,  68  Kézdi- 
torja,    79    Szárazpatak,   66    Lemhény,   75    Bereczk,    59   Tenke,   62    Biilz, 

66  Magyargorbó,  54  Kolozsvár,  65  Torda,  60  Teke,  78  Herbus,  67  Mocsár, 
68  Görgényüvegcsűr,  57  Szováta,  67  Görgényszentimre,  55  Felsőderna, 
83  Berettyódéda,  65  Zilah,   61    Szilágycseh,   64   Zsibó,   73   Nagyilonda, 

59  Dés,  55  Gáncs,  67  Naszód,  58  Erdőd,  57  Páczafalu,  64  Turcz, 
64  Avasújváros,  62  Nagysomkút,  79  Kápolnokmonostor,  90  Felsőbánya, 
56  Taraczköz,  69  Farkasrév,  57  Izaszacsal,  79  Havasmező,  78  Borsa. 
IV.  56  Kiirt,  57  Ipolyszalka,  54  Vámosmikola,  55  Márianosztra,  58  Zebegény, 
118  Kóspallag,  60  Nagymaros,  64  Szokolya,  50  Kerepes,  51  Váczbottyán, 

60  Szada,  51  Gödöllő,  54  Isaszeg,  58  Egerszeg,  52  Valkó,  55  Gyöngyös- 
sólymos,  56  Bodony,  53  Recsk,  57  Terpes,  68  Somorja,  63  Felsődiós, 
58  kistapolcsány,  58  Garamrudnó,  78  Magaslak,  57  Bacsófalva,  68  Perőcsény, 

55  Parassapuszta,  69  Tesmagolvár,  79  Gyökös,  58  Gács,  65  Litke, 
78  Losoncz,  81  Kazár,  66  Erdőhorváti,  58  Ilosva,   59    Dolha,    82    Huszt, 

76  Bustyaháza,    69    Kövesliget,    68    Técső,    84    Szentmihálykörtvélyes, 

77  Kőrösmező,  50  Búrszentgyörgy,  75  Oszlány,  55  Divékrudnó,  68  Gyer- 
tyánfa,  59  Znióváralja,  57  Kövesmocsár,  56  Jálna,  64  Vaségetőkohó, 
49  Zólyom,  89  Szelese,  55  Garamsálfalva,  60  Perhát,  57  Nagyócsa, 
77    Luzsna,    71    Garampéteri,    81    Rezsőpart,    57    Kisgaram,   91    Szikla, 

56  Breznóbánya,  77  Maluzsina,  79  Liptóteplicska,  70  Rozsnyó,  59  Sajó- 
kaza,  58  Szepsi,  58  Felsőláncz,  63  Miszlóka,  54  Delnekakasfalva,  69  Ósva, 

67  Keczerpeklén,     56     Keczerlipócz,     64     Vörösvágás,    54    Ránkfüred, 

61  Tavarna,  77  Nagyberezna,  54  Bercsényifalva,  85  Havasköz,  69  Nagy- 
bicscse,  66  Rózsahegy,  77  Lucskifürdő,  65  Liptóújvár,  69  Hybbe,  69  Új- 
tátrafüred,  62  Szepesófalu,  55  Tátraháza,  56  Leibicz,  65  Podolin, 
56  Lőcse,  77  Kánás,  57  Eperjes. 

113.  ZÙ  Anthus  spipoletta  (L)  III.  62  Türkös. 

114.  ^<— >  Anthus  campestris  (L.)  I.  101  Bogyoszló,  98  Tárnok. 
II.  94  Nyíregyháza. 

115.  <->  Anthus  triviális  (L.)  1.  105  Uzsapuszta,  110  Kőszeg,  II. 
107  Budapest,  99  Nyíregyháza,  105  Ungvár.  III.  99  Középlak.  IV.  106  Kürt, 
99  Breznóbánya,  102  Tavarna,  103  Tátraháza. 

116.  ^t^  Anthus  pratensis  (L.)  I.  68  Kőszeg,  50  Tárnok.  II.  77  Király- 
halom, 66  Nyíregyháza.  III.  93  Türkös,  96  Kolozsvár.  IV.  92  Sajókaza, 
102  Tátraháza. 

117.  ^-^  Motacilla  alba  L.  I.  79  Kisherend,  69  Nagyatád,  69  Kaposvár, 
73  Berkesd,  58  Pécsvárad,  61  Kercza,  55  Tűrje,  68  Vörs,  52  Uzsa- 
puszta, 56  Somogyfajsz,  68  Tamási,  75  Németújvár,  67  Kőszeg,  58  Kör- 
mend, 66  Sorokpuszta,  65  Szombathely,  56  Vasvár,  64  Iván,  63  Hegyhát- 


42  SCHENK  JAKAB 

gyertyános,  61  Nyögér,  65  Zalaerdőd,  56  Fölerdő,  61  Padrag,  65  L'god, 
52  Oicz,  75  Veszprém,  71  Fejérvárcsurgó,  61  Sukoró,  52  Nagymarton, 
4Q  Petőfalva,  55  Sopronkertes,  52  Kismarton,  63  Czinfalva,  62  Sopron- 
nyék, 75  Szentmargitbánya,  69  Nagyczenk,  64  Feketeváros,  7Q  Barát- 
udvar, 71  Patkányospuszta,  60  Bókod,  68  Páty,  55  Tárnok,  76  Pilis- 
marót, 61  Pilisszentkereszt,  62  Budakesz,  69  Visegrád,  59  Pilisszentlászló. 
II.  51  Pancsova,  69  Dunadombó,  67  Fehértemplom,  58  Kamaristya, 
63    Palona,   66    Dunabökény,    48    Felsőkabol,   70    Rezsőháza,  57  Ópáva, 

63  Rácztöttös,  79  Belly e,  71  Drávatorok,  61  Bácsordas,  75  Hódság, 
75  Karjad,  59  Melencze,  73  Gyüreg,  74  Mosnicza,  65  Hidasliget, 
61  Érszeg,  69  Bálincz,  69  Doromlás,  61  Rezét,  75  Bajaszentistván, 
55  Fehértó,  62  Királyhalom,  69  Hódmezővásárhely,  78  Bezdin,  64  Német- 
szentpéter, 69  Csála,  68  Seiend,  74  Marosborsa,  74  Borossebes,  77  Solt, 

71  Kalocsa,  68  Állampuszta,  72  Szabadszállás,  75  Keczel,  74  Békés- 
csaba, 69  Békés,  62  Gyula,  57  Székesfejérvár,  62  Kúnszentmiklós,  67  Czegléd, 

60  Sőregpuszta,  64  Abony,  63  Mezőtúr,  56  Dévaványa,  60  Szerep, 
68  Nagyvárad,  67  Szentjobb,  63  Budapest,  51  Tiszatarján,  73  Kisfás- 
tanya,  64  Nyíregyháza,  70  Ófehértó,  65  Szatmárnémeti,  71    Révleány  vár, 

73  Bácska,  67  Nagyszőllős,  63  Ungvár.  III.  75  Felsőpozsgás,  74  Szászka- 
bánya,    61    Berzászka,    74    Herkulesfürdő,    72    Meszesfalu,    75    Ruszka, 

64  Almafa,  69  Farkaspatak,  62  Bükkhegy,  72  Temeskirályfalva,  75  Pogány- 
falva, 67  Maroserdőd,  68  Györösd,  68  Szolcsva,  85  Bakamező,  58  Facsád, 
66   Oaladnabánya,   66   Bégaszentes,   73   Kossó,    67    Bulza,    71    Bisztere, 

72  Felsőkastély,    55    Tisza,    74    Tyej,    72    Roskány,     79    Hunyaddobra, 

74  Nagyrunk,  65  Vulcsesd,  78  Veczel,  98  Kismuncsel,  71  Marossolymos, 

72  Vajdahunyad,  74  Déva,  66  Királybányateplicza,  80  Hosdát,  82  Hátszeg, 
74  Oláhbrettye,  69  Bajesd,  64  Puj,  68  Kosztesd,  62  Alsóvárosvíz, 
68  Algyógy,   72    Gredistye,   63    Romoszhely,   87   Ausel,   60   Szászsebes, 

68  Sugág,  76  Bisztra,  63  Szelistye,  74  Kistorony,  84  Nagycsűr,  73  Sze- 
lindek,    79    Szenterzsébet,    75    Hermány,    70    Porcsesd,    73    Kistalmács, 

70  Felek,  67  Újegyház,  70  Szkoré,  72  Oprakercsisora,  69  Strézakercsi- 
sora,  69  Felsőárpás,  65  Felsőucsa,  69  Alsóvist,  77  Felsővist,  67  Nagysink, 

61  Breáza,  75  Dézsán,  78  Fogaras,  68  Kopacsel,  71  Sarkaicza,  83  Alsó- 
venicze,  60  Alsókomána,  75  Ujsinka,  61  Zernest,  71  Barczarozsnyó, 
64  Krizba,  64  Apácza,  66  Szászveresmart,  66  Földvár,  66  Türkös,  77  Sepsi- 
szentgyörgy, 68  Kovászna,  84  Ozsdola,  70  Lippa,  69  Sistárócz,  69  Mész- 
dorgos,  72  Petercse,  72    Dorgos,   69   Szabálcs,   68   Alvácza,   67    X'orcza, 

69  Körösbánya,    69    Riskulicza,    69    Brád,    74    Felsővidra,    73    Boicza, 

73  Blezsény,    69   Topánfalva,   70    Nagylupsa,    61    Zalatna,    64    Alvincz, 

71  Sard,  73  Toroczkó,  71  Nagyenyed,  64  Medgyes,  78  Almakerék, 
76  Szászszentlászlí),  69  Segesvár,  82  Hegen,  68  Kőhalom,  79  Székely- 
zsombor,  71  Szentegy házasfalu,  82  Felsőrákos,  68  Csíkszentimre,  83  Futás- 


A   MADÁRVONULÁS   MAGYARORSZÁGON   AZ  1914.   ÉV   TAVASZÁN  43 

falva,  71  Kézditorja,  80  Esztelnek,  67  Lemhény,  67  Ojtoz,  70  Sósmező, 
75  Tenke,  56  Intrecei,  56  Bulz,  69  Melegszamos,  67  Magyargorbó, 
67  Kolozsvár,  79  Torda,  74  Teke,  81  Bátos,  69  Herbus,  71  Nyárád- 
szereda,  75  Mocsár,  62  Nyárádremete,  76  Iszticsó,  64  Szováta,  69  Alsó- 
fancsal,  70  Laposnya,  70  Gyergyószentmiklós,  69  Gyergyótölgyes, 
71  Gyergyóbékás,  71  Siter,  65  Felsoderna,  74  Élesd,  78  Berettyódéda, 
80  Szilágycseh,  66  Zsibó,  84  Nagyilonda,  67  Dés,  69  Gáncs,  68  Tőkés, 
69  Naszód,  68  Oláhszentgyörgy,  73  Dombhát,  81  Kolibicza,  72  Nagyilva, 
75  Dornavölgy,  71  Erdőd,  76  Páczafalu,  71  Turcz,  65  Fehérszék,  65  Nagy- 
somkút,  72  Kápolnokmonostor,  87  Felsőbánya,  69  Taraczköz,  75  Mára- 
marossziget,  60  Farkasrév,  78  Lonka,  69  Ruojahida,  76  Izaszacsal,  66  Felső- 
visó,  75  Havasmező,  80  Majszin,  75  Borsa.  IV.  58  Kürt,  71  Kernend, 
64  Ipolyszalka,  64  Vámosmikola,  61  Zebegény,  57  Kóspallag,  64  Szokolya, 

64  Kerepes,  63  Váczbottyán,  69  Szada,  55  Gödöllő,  36  Isaszeg,  12>  Egerszeg, 
77  Valkó,  66  Bodony,  68  Recsk,   66   Terpes,   71    Somorja,   66   Cserfalu, 

66  Cseszte,  69  Ottóvölgy,  66  Felsődiós,  69  Kistapolcsány,  93  Garam- 
szentbenedek, 64  Garamrudnó,  51  Garamrév,  77  Zsarnóczatelep,  62  Baka- 
szenes,   77    Magaslak,   79    Bacsófalva,    74    Perőcsény,    74    Tesmagolvár, 

67  Gyökös,  71  Gács,  69  Litke,  70  Kazár,    77    Erdőhorváti,   74    Hátmeg, 

65  llosva,    79    Ugocsakomlós,    65    Rákospatak,    72    Dolha,    74    Huszt, 

80  Herincse,  56  Bustyaháza,  72  Kövesliget,  75  Técső,  71  Talaborfalva, 
73  Szentmihálykörtvélyes,  69  Dombó,  74  Gyertyánliget,  74  Turbát- 
torkolat,  78  Rahó,  69  Körösmező,  78  Tiszabogdány,  92  Sóskás,  100  Bog- 
dánvölgy, 69  Láposmező,  73  Búrszentgyörgy,  79  Oszlány,  72  Divék- 
rudnó,  67  Felsőhámor,  73  Gyertyánfa,  71  Znióváralja,  71  Kövesmocsár, 
58   Jálna,   57   Vaségetőkohó,   73    Kovácsfalva,    76    Óhegy,    67    Zólyom, 

81  Felsőrevucza,  69  Szelese,  66  Garamsálfalva,  71  Perhát,  87  Oszada, 
58  Nagyócsa,  74  Zólyomlipcse,  81  Korytniczafürdő,  79  Háromrevucza, 
79  Luzsna,  68  Mezőköz,  75  Garamszentandrás,  68  Garampéteri,  55  Rezsőpart. 
73  Kisgaram,  64  Karám,  77  Szikla,  63  Breznóbánya,  69  Benesháza, 
73  Maluzsina,  88  Liptóteplicska,  70  Ózd,  72  Rozsnyó,  68  Sajókaza, 
62  Szepsi,  59  Aranyida,  82  Apátka,  66  Felsőláncz,  64  Miszlóka,  71  Delne- 
kakasfalva,  74  Hollóháza,  77  Ósva,  81  Keczerpeklén,  80  Keczerlipócz, 
75  Vörösvágás,  75  Modrafalu,  68  Rankfüred,  69  Tavarna,  77  Alsó- 
hunkócz,  85  Kisberezna,  84  Nagyberezna,  71  Bercsényifalva,  77  Csontos, 
79  Turjaremete,  73  Sóhát,  74  Poroskő,  86  Havasköz,  74  Turjamező, 
75  Nagybicscse,  79  Fenyőháza,  68  Rózsahegy,  68  Lucskifürdő,  59  Liptó- 
űjvár,  76  Szvarin,  77  Vichodna,  90  Feketevág,  78  Újtátrafüred,  77  Tátra, 
háza,  83  Leibicz,  77  Szepesbéla,  73  Podolin,  74  Lőcse,  67  Eperjes. 

118.  -^^-v  Motacília  boarula  Penn.  I.  72  Sopronkertes,'  66  Czinfalva- 
III.  71  Szászkabánya,  60  Puj,  69  Szelistye,  76  Szkoré,  69  Oprakercsisora, 
67  Strezakercsisora,   75    Felsővist,  73    Breaza,    81    Fogaras,    74    Zernest,^ 


44  SCHENK  JAKAB 

69  Földvár,  66  Türkös,  72  Topánfalva,  68  Zalatna,  76  Toroczkó,  86  Székely- 
zsombor, 73  Kézditorja,  76  Ojtoz,  76  Runk,  67  Reketó,  70  Hidegszamos, 
74  Görgényüvegcsür,  70  Alsófancsal,  78  Laposnya,  82  Gyergyószent- 
miklós,  75  üyergyótölgyes,  86  Ourahajta,  72  Páczafalu,  75  Turcz, 
76  Felsőbánya,  77  Ruojahida,  78  Felsővisó,  79  Majszin,  69  Borsa. 
IV.  77  Oaramrudnó,  90  Kazár,  74  Dolha,  79  Kövesliget,  76  Szentmihály- 
körtvélyes,  83  Turbáttorkolat,  77  Rahó,  87  Sóskás,  83  Bogdánvölgy, 
73  Znióváralja,  73  Óhegy,  91  Zólyom,  84  Felsőrevucza,  71  Garamsál- 
falva,  73  Nagyócsa,  75  Háromrevucza,  78  Luzsna,  73  Kisgaram,  56  Breznó- 
bánya,  80  Benesháza,  77  Maluzsina,  73  Liptóteplicska,  80  Rozsnyó, 
69  Sasjókaza,  76  Felsöláncz,  68  Miszlóka,  94  Tavarna,  57  Kisberezna, 
73  Fenyóháza,  70  Rózsahegy,  76  Lucskifürdő,  73  Liptóujvár,  77  Vichodna, 
76  Tátraháza,  74  Podolin,  76  Lőcse,  67  Eperjes. 

IIQ.  .(_^  Motacilla flava (L.)  1.  99  Feketeváros,  96  Tárnok,  II.  87  Rezső- 
háza, 84  Drávatorok,  91  Hódmezővásárhely,  88  Kecskemét,  62  Kúnszent- 
miklós,  80  Ürbő,  66  Dévaványa,  103  Szerep,  725  Nagyvárad,  93  Nyír- 
egyháza, 96  Kemecse.  III.  80  Pród.  IV.  78  Bodony,  82  Szelese,  67  Garam- 
péteri, 67  Rezső  part,  118  Tátraháza. 

120.  l     Parus  ater  (L.)  II.  91   Ungvár. 

121.  ^^  Regulus  ignicapillus  (Brhm)  III.  85  Kolozsvár. 

122.  1^^  Regulus  regulus  (L.)  II.  74  Mezőtúr. 

123.  -K^  Accentor  modularis  (L.)  1.  78  Kőszeg.  II.  82  Békéscsaba, 
72  Nyíregyháza.  III.  84  Algyógy,  83  Türkös,  98  Középlak,  97  Felső- 
bánya. IV.  78  Kürt,  86  Tátraháza. 

124.  ^(->  Sylvia  nisoria  (Bechst.)  I.  128  Kőszeg.  II.  106  Királyhalom, 

120  Budapest,  1 16  Nyíregyháza,  120  Ungvár.  III.  121  Türkös.  IV.  1 18  Tavarna. 

125.  4— >  Sylvia  simplex  Lath.  II.  122  Békéscsaba,  119  Szerep, 
118  Budapest,  104  Ungvár.  III.  109  Földvár.  IV.  125  Breznóbánya. 

126.  <->  Sylvia  Sylvia  (L.)  I.  107  Kőszeg,  113  Tárnok,  113  Nyír- 
egyháza. IV.  124  Zólyom,  124  Breznóbánya,  128  Tátraháza. 

127.  <-^  Sylvia  curruca  (L.)  I.  101  Berkesd,  102  Kőszeg.  II.  98  Rezső- 
háza, 100  Békéscsaba,  74  Mezőtúr,  92  Nyíregyháza,  98  Ungvár,  III. 
100  Algyógy,  102  Magyargorbó,  96  Kolozsvár,  IV.  100  Ilosva,  125  Zólyom, 
111  Breznóbány;i,  100  Sajókaza,  111  Tavarna,  112  Tátraháza,  106  Fperjes. 

128.  <— ►  Sylvia  atricapilla  (L.)  I.  102  Kőszeg,  104  Kismarton, 
102  Bogyoszló,  100  Magyaróvár,  105  Tárnok.  II.  119  Kevevára,  11 1  Hód- 
mezővásárhely, 109  Békéscsaba,  105  Nagyvárad,  114  Budapest,  111  Nyír- 
egyháza, 120  Ungvár.  III.  88  Szászkabánya,  98  Algyógy,  106  Kolozsvár. 
104    Felsőbánya.    IV.     114    Breznóbánya,     116    Sajókaza,    111    Tavarna, 

121  Tátraháza. 

129  -^— ►  Acrocephalus  arundinaceus  (L.)  1.  115  Kisherend,  Ì30  Uzsa- 
puszta,  118  Tárnok.  II.  108  Kevcvara,  118  Dunacséb,  124  Bellyc,  105  Hód- 


A   MADARVONULAS    MAGYARORSZÁGON    AZ  1914.    EV   TAVASZÁN  43 

sag,  111  Hódmezővásárhely,  119  Békéscsaba,  126  Mezőtúr,  117  Tisza- 
tarján, 110  Kemecse.  III.  110  Földvár,  106  Nagyenyed,  125  Tenke.  IV. 
142  Zólyom,  136  Sajókaza. 

130.  <— ►  Acrocephalus  streperus  (Vicill.)  III.  116  Földvár. 

131.  -f— >  Acrocephalus  palustris  (Bechst.)  I.  113  Tárnok. 

132.  ^->  Locustella  fluviatilis  (Wolf).  I.  127  Kőszeg.  IV.  124  Tavarna. 

133.  ^^-v  Hypolais  hypolais  (L)  I.  131  Kőszeg.  IV.  121  Breznóbánya, 
134  Tavarna,  137  Tátraháza. 

134.  Phylloscopus  sibiiator  (Bechst.)  I.  110  Kőszeg.  II.  105  Békés- 
csaba, 111  Budapest,  107  Nyíregyháza.  III.  114  Algyógy,  110  Türkös, 
114  Kolozsvár.  IV.  118  Breznóbánya,  112  Tavarna,  110  Tátraháza. 

135.  «—>  Phylloscopus   trochilus  (L.)  I.  104  Kőszeg.  II.  99  Budapest, 

III.  114  Algyógy,  110  Türkös.  IV.  106  Ilosva,  114  Tátraháza. 

136.  ^<— >  Phylloscopus  acredula  (Pall.)  I.  85  Kisherend,  95  Szent- 
gotthárd, 82  Kőszeg,  73  Körmend,  89  Sopronkertes,  95  Feketeváros, 
87  Bogyoszló,  76  Csorna,  74  Patkányospuszta,  91  Tárnok,  91  Visegrád. 
II.  82  Felsőkabol,  Rácztöttös,  68  Hidasliget,  67  Fehértó,  91  Hódmező- 
vásárhely, 77  Kecskemét,  82  Békéscsaba,  82  Abony,  93  Mezőtúr,  98  Szerep, 
93  Budapest,  92  Tiszatarján,  80  Kisfástanya,  80  Nyíregyháza,  86  Kemecse, 
85  Ungvár.  III.  74  Felsőpozsgás,  75  Néranádas,  88  Szászkabánya^ 
90  Maroserdőd,  84  Puj,  69  Algyógy,  91  Gredistye,  86  Felsőucsa,  75  Felső- 
vist,  75  Breaza,  82  Dézsán,  88    Földvár,    82    Sólymos,    95    Mészdorgos, 

82  Vorcza  77  Zalatna,  73  Sard,  82  Segesvár,  81  Ojtoz,  79  Magyargorbó, 
80  Kolozsvár,  81  Zsibó,  90  Felsőbánya.  IV.  100  Kürt,  84  Szada,  112  Bodony, 
84  Recsk,  95  Garamrudnó,  98  Gyökös,  95  Kazár,  77  Huszt,  90  Técső, 
97  Divékrudnó,  84  Znióváralja,  83  Kövesmocsár,  94  Jálna,  115  Garam- 
péteri,    91    Rezsőpart,    91     Kisgaram,    86    Breznóbánya,    94    Benesháza, 

83  Sajókaza,  90  Tavarna,  98  Rózsahegy,  93  Lucskifürdő,  105  Ungvár, 
92  Tátraháza,  84  Eperjes. 

137.  -<— ►  Turdus  torquatus  alpestris  Böhm.  III.  68  Kisberivoj,  70  Türkös, 
87  Kapnikbánya.  IV.  106  Znióváralja,  97  Szikla,  57  Kisberezna,  63  Liptó- 
ujvár. 

138.  "^^  Turdus  merula  L.  II.  81  Királyhalom,  69  Hódmezővásár- 
hely, 66  Nyíregyháza.  III.  67  Hosdát,  58  Breaza,  67  Türkös,  56  Kovászna. 

IV.  78  Turbát  torkolat,  84  Bogdánvölgy,  41  Znióváralja,  54  Óhegy, 
64  Rózsahegy,  74  Tátraháza. 

139.  ^>^  Turdus  pilaris  L.  I.  66  Berkesd,  56  Kőszeg.  II.  79  Rezső- 
háza, 66  Ungvár.  !V.  53  Zólyom. 

140.  CD  Turdus  viscivorus  L.  IV.  56  Tátraháza. 

141.  -<-^  Turdus  iliacus  L.  II.  86  Királyhalom,  69  Nyíregyháza. 

142.  ^t— ►  Turdus  musicus  L.  I.  67  Kőszeg,  79  Körmend,  57  Nagy- 
czenk,  68  Magyaróvár,  68  Tárnok.  II.  105  Kevevára,  67  Karjad,  63  Rezét, 


46  SCHENK  JAKAB 

73  Budapest,  72  Nyíregyháza,  76  Ungvár.  III.  75  Szászkabánya,  56  Algyógy, 

70  Türkös,  58  Kovászna.  IV.  71   Körösmező,  6Q  Divékrudnó,  69  Zólyom, 

74  iXagyócsa,  73  Luzsna,  56  Szikla,  38  Breznóbánya,  67  Tavarna, 
69  Liptóujvár,  74  Tátraháza. 

143.  -<— >  Monticola  saxatilis  (L.)  III.   100  Szászkabánya,  109  Türkös. 

144.  -<— >  Saxicola  oenanthe  (L.)  1.  105  Kisherend,  111  Berkesd, 
97  Kőszeg,  98  Bogyoszló,  112  Patkányospuszta,  96  Tárnok,  100  Visegrád. 
II.  110  Rezsőháza,  108  Királyhalom,  102  Szerep,  725  A^ö^ji'uVaí/,  97  Tisza- 
tarján,  91  Kisfástanya,  101  Nyíregyháza.  III.  92  Szászkabánya,  104  Algyógy, 
102  Földvár,  97  Páczafalu,  146  Kapnikbánya.  IV.  103  Gödöllő,  104  Ilosva, 
115  Breznóbán>'a,   102  Tavarna,  119  Liptóujvár,  106  Tátraháza. 

145.  4— >  Pratincoia  rubelra  (L.)  I.  89  Bogyoszló,  104  Madár, 
77  Tárnok.  II.  106  Nyíregyháza.  IV.  118  Tavarna,  117  Liptóujvár, 
117  Tátraháza,  90  Eperjes. 

146.  <—^  Pratincoia  rubicola  (L.)  I.  85  Berkesd,  92  Kőszeg,  71  Tárnok. 

II.  79  Nagyvárad,  92  Budapest,  72  Tiszatarján.  III.  79  Algyógy,  90  Pácza- 
falu, 96  Felsőbánya.  IV.  118  Gödöllő,  68  Zólyom,  102  Breznóbánya, 
76  Sajókaza,  90  Tavarna. 

147.  <—>  Ruticiila  tithys  (L.)  I.  74  Kőszeg,  89  Körmend,  74  Vasvár, 

92  Patkányospuszta.  II.  76  Solt,  77  Nyíregyháza,  92  Ungvár.  III.  92  Alvincz, 
102  Sard,  96  Kapnikbánya.  IV.  98  Kóspallag,  86  Valkó,  68  Bodony, 
83  Búrszentgyörgy,  86  Znióváralja,  93  Óhegy,  80  Nagyócsa,  94  Rezsőpart, 
79  Breznóbánya,  78  Liptóujvár,  87  Tátraháza,  87  Lőcse,  84  Eperjes. 

148.  <->  Ruticiila  phoenicura  (L.)  I.  97  Berkesd,  104  Kőszeg, 
95  Körmend,  86  Patkányospuszta.  II.  94  Hódmezővásárhely,  92  Sőreg- 
puszta,  70  Abony,  82  Budapest,  80  Tiszatarján,  89  Nyíregyháza,  105  Ungvár. 

III.  110    Hátszeg,    103    Páczafalu,  84  Lonka.  IV.  75  Szada,  108  Bodony, 

93  Znióváralja,  96  Jálna,  81  Garamsálfal  va,  103  Nagyócsa,  118  Breznó- 
bánya, 83  Liptóujvár,  120  Tátraháza. 

149.  -«^>>'  Erithacus    rubecula    (L.)    I.   66    Körmend,   72   Nagyczenk, 

71  Magyaróvár,   74    Tárnok.    II.   72    Karjad,    77    Hídasliget,    76    Rezét, 

72  Kelebía,  71  Kírályiialom,  71  Hódmezővásárhely,  73  Solt,  77  Kecs- 
kemét, 80  Abony,  68  Mezőtúr,  76  Nyíregyháza,  81  Kemecse,  76  Ungvár. 
III.  70  Algyógy,  73  Földvár,  75  Szabálcs,  72  Brád,  75  Kolozsvár, 
90  Naszód.  IV.  88  Valkó,  86  Sajókaza,  67  Hátmeg,  78  Huszt,  82  Zólyom, 
82  Garamsálfalva,  80  Rezsőpart,  80  Kisgaram,  83  Breznóbánya,  75  Tavarna, 
69  Liptóujvár,  84  Tátraháza,  72  Eperjes. 

150.  4— ►  Cyanecula  suecica  Wolf.  I.   102  Tárnok. 

151.  -<— >  Luscinia  luscinia  (L.)  I.  92  Kisherend,  109  Kaposvár, 
101  Berkesd,  101  Llzsapuszta,  UO  Somogyfajsz,  111  Kőszeg,  104  Körmend, 
105  Csepreg,  110  Vasvár,  102  Megyhátgyertyános,  106  Fölerdő,  110  Keme- 
nesszentpéter,  103  Padrag,  98  Ajka,  106  Gicz,  110  Szarvkő,  114  Sopron- 


A    MADARVONULAS   iWAOYARORSZAGON   AZ  1914.   KV   TAVASZÁN  47 

kertes,  102  Kismarton,  111  Czinfalva,  104  Szentmargitbánya,  104  Nagy- 
czenk,  102  Feketeváros,M02  Csorna,  109  Magyaróvár,  106  Győr,  103  Pat- 
kányospuszta,  105  Bókod,  111  Mogyorósbánya,  102  Csolnok,  104  Tárnok, 
112  Pilismarót,  113  Pilisszentkereszt,  101  Visegrád.  II.  98  Pancsova, 
109  Felsőkabol,  116  Villány,  101  Rácztöttös,  98  Bellye,  109  Dráva- 
torok, 105  Szond,  114  Bácsordas,  105  Mosnicza,  105  Bálincz,  98  Berkesd, 
112  Porboly,  104  Feisőszentiván,  96  Fehértó,  102  Csála,  100  Borossebes, 
102  Állampuszta,  98  Békéscsaba,|103  Pákozd,  102  Sőregpuszta,  111  Abony, 
105  Alattyán,  96  Szerep,  101  Nagyvárad,  100  Budapest,  97  Tiszatarján, 
100  Nyiregyháza,  97  Ófehértó,  105  Szatmárnémeti,  111  Kemecse, 
104  Ungvár.  III.  114  Felsőpozsgás,  111  Néranádas,  100  Szászkabánya, 
lOOTemeskirályfalva,  108  Maroserdőd,  112  Szoicsva,  100  Bulza,  98  Sólymos, 
100  Sistárócz,  112  Élesd,  105  Berettyódéda,  110  Erdőd,  104  Pácza- 
falu,  111  Taraczköz,  117  Farkasrév.  IV.  108  Kürt,  114  Márianosztra, 
llOZebegény,  109  Kóspallag,  103  Váczbottyán,  103  Gödöllő,  102  Isaszeg, 
109  Valkó,  108  Gyöngyössolymos,  110  Bodony,  116  Recsk,  98  Perőcsény, 
126  Gyökös,  112  Gács,  114  Losoncz,  93  Kazár,  117  Ilosva,  104  Huszt, 
115  Bustyaháza,  120  Técső,  112  Szentmihálykörtvélyes,  125  Divék- 
rudnó,  103  Jálna,  114  Zólyom,  122  Garamsálfalva,  101  Sajókaza,  122  Felső- 
láncz,  106  Hollóháza,  122  Keczerlipócz,  124  Vörösvágás,  114  Ránkfüred, 
115  Tavarna,  109  Kisberezna,  108  Nagyberezna,  121  Bercsényifalva, 
132  Liptóújvár. 

152.  <—^  Luscinia  phiiomela  (Bechst.)  II.  96  Nyiregyháza,  126  Ungvár. 
III.  100  Vajdahunyad,  103  Algyógy,  109  Újegyház,  115  Nagysink, 
98  Alvincz,  100  Medgyes,  108  Almakerék,  110  Segesvár,  107  Székely- 
zsombor, 124  Középlak,  112  Teke,  118  Mocsár,  110  Zilah,  105  Szilágycseh, 
112  Zsibó,  108  Dés,  119  Szépkenyeruszentmárton. 


Az  1913  14.  évi  télen  áttelelt  fajok  jegyzéke. 
Verzeichnis  derjenigen  Arten,  welche  im  Winter  1913  14  überwinterten. 

1.  Anas  boschas  L.  Nyiregyháza. 

2.  Gailinago  gallinago  (L.)  Szászkabánya. 

3.  Scolopax  rusticoia  L.  Rácztöttös,  Bellye. 

4.  Rallus  aquaticus  L.  Berkesd. 

5.  Fulica  atra  L.  Beliye. 

6.  Ardea  cinerea  L.  Kőszeg,  Bellye. 

7.  Columba  oenas   L.    Kevevára,    Kamaristya,    Rezsőháza,   Bácsszentiván, 
Mosdós,  Doromlás,  Ófehértó,  Gödöllő,  Isaszeg. 

8.  Asio  accipítrinus  (Pali.)  Algyógy. 


48  SCHENK  JAKAB 

9.  Turtur  turtur  (L.)  Veszprém. 

10.  Circus  pygargus  (L.)  Középlak,  Felsőláncz. 

11.  Circus  macrurus  (Sm.)  NyiregylKÍ^a. 

12.  Buteo  buteo  (L.)  Rezsoháza,  Hódmezővásárhely,  Szászkabánya,  Kovászna. 

13.  Archibuteo  lagopus  (Brüiin.)  Kőszeg,  Tavarna. 

14.  Cerchneis  tinnuncuius  (L.)  Nyíregyháza,  Ilídalniás. 

15.  Falco  peregrinus  Tunst.  Kőszeg, 
lö.  Falco  merillus  (Gerini)  Kőszeg. 

17.  Lanius  excubitor  L.  Kőszeg,  Algyógy. 

18.  Sturnus  vulgaris  L  Nyíregyháza,  Topánfalva. 

IQ.  Fringilla  niontifringilla  (L.)  Ungvár,  Szászkabánya,  Algyógy,  Tavarna. 

20.  Fringilla  coelebs  L.  Berkesd,  Kőszeg,  Szászkabánya,  Algyógy,  Kovászna, 
Zólyom. 

21.  Chloris  chioris  (L.)  Algyógy,  Kovászna,  Breznóbánya. 

22.  Cannabina  linaria  (L)  Lőcse. 

23.  Cannabina  cannabina  (L.)  Algyógy. 

24.  Chrysomitris  spinus  (L.)  Algyógy. 

25.  Carduelis  carduelis  (L.)  Algyógy. 

26.  Serinus  serin  us  (L.)  Középlak. 

27.  Pyrrhula  pyrrhula  major  (Brhm.)  Berkesd,  Bellye,  Szászkabánya,  Algyógy. 

28.  Emberiza  calandra  L.  Berkesd,  Nyíregyháza,  Középlak. 

29.  Loxia  curvirostra  L.  Ungvár,  Tátraháza. 

30.  Emberiza  schoenicius  L.  Nyíregyháza,  Középlak. 

31.  Alauda  arvensis  L.  Bogyoszló,  Bácska,  Kísberezna. 

32.  Motacilla  alba  L.  Kevevára,  Kovászna. 

33.  Motacilla  boarula  Penn.  Rezsőháza,  Szászkabánya,  Váralmás. 

34.  Regulus  regulus  (L.)  Kőszeg,  Algyógy. 

35.  Accentor  modularis  (L.)  Váralmás. 

3ó.  Turdus  merula  L.  Berkesd,  Rezsőháza,  Budapest,  Algyógy. 

37.  Turdus  pilaris  L.  Algyógy,  Tavarna. 

38.  Turdus  viscivorus  L.  Kőszeg. 

39.  Troglodytes  troglodytes  (L.)  Algyógy. 

40.  Monticola  saxatilis  (L.)  Kísberezna. 

41.  Erithacus  rubecuia  (L.)  Kőszeg,  Kovászna,  Szada,  Breznóbánya. 


A   MADARVONULAS  MAGYARORSZÁGON  AZ    1914.   EV   TAVASZÁN 


49 


Magyarország  vonulási  naptára 

a  történeti  anyag  alapján  (1914-ig  bezárólag),  az  1914.  év  jellege,  a  terület  megszállásá- 
nak, ül.  az  átvonulásnak  időtartama. 

Zugskalender  Ungarns 

auf  Grund  des  historischen  Materiales  (inklusive  1914),  Jahres-Charakter  für  1914.    Zeit- 
dauer der  Besiedelung,  resp.  des  Durchzuges, 


Történeti 
közép 

Histori- 
äches  Mittel 


1914.  évi 
közép 

Mittel  für 
1914 


Az  1914.  év 
jellege 

Zugscharakter 
des  Jahres  1914 


A  mesjs/.állás,  ill.  átvo- 
nulás időtart.  napokban 
Zeitdauer  der  Besiede- 
lung, resp.  des  Durch- 
zuges in  Tagen 


a  tört.  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 


1914ben 


Jahre 
1914 


Anas  boschas  L 

Buteo  buteo  (L.) 

Anas  crecca 

Columba  oenas  L. 
Alauda  arvensis  L. 

Dafila  acuta  (L.) 

Vanellus  vanellus  (L.) ... 
Alauda  arborea  L.     ... 

Anser  anser  (L.)    

Emberiza  calandra  I 

Sturnus  vulgaris  L. 
Anas  penelope  L. 
Larus  ridibundus  L.    ... 

Fulica  atra  L 

Turdus  merula  L 

Columba  palumbus    .. 
Fuligula  nyroca   (Güld.) 

Falco  lanarius  L 

Fringilla  coelebs  L.     ... 
Numenius  arcuatus  (L) 


Febr. 

28 

Mart 

3 

« 

5 

« 

5 

« 

6 

« 

7 

« 

7 

« 

8 

« 

8 

a 

8 

« 

8 

« 

9 

« 

9 

« 

10 

a 

10 

« 

10 

« 

11 

« 

12 

a 

12  1 

Febr.  22 

«  24 

«  27 

Mart.    1 

«  3 

«  1 

«  7 

«  6 

«  9 

«  6 

«  3 

«  3 

a  10 

«  6 


Mart.  6 


Korai  —  Früh 

« 
Korai  —  Früh 
Korai — Früh 
Korai  —  Fríih 

Korai  —  Früh 

Megfelelő 
Entsprechend 

Megfelelő 
Entsprechend 

Megfelelő 
Entsprechend 

Megfelelő 
Entsprechend 

Korai — Früh 

Korai — Früh 

Megfelelő 
Entsprechend 
Korai  —  Früh 


76 
74 
68 
89 
93 
70 
92 
66 
90 
68 
76 
78 
61 
86 
78 
90 
63 


12 


Korai  — Früh  58 

Korai  — Früh,  79 


22 
22 
12 
52 
49 

44 
53 
41 
36 
59 

31 
41 
31 
59 


Aquila. 


50 


SCHENK  JAKAB 


A  megszállás,  i 
nulás  időtárt,  n 

1.  átvo- 
apokban 

2 

Faj  -  Art 

Történeti 
közép 

ICH.  évi 
1      közép 

Az  1914.  év 
jellege 

Zeitdauer  der    Besiede- 
lung,  resp.    des  Durch- 
zuges in  Tagen 

l'J 

Histori- 
sches Mittel 

:  Mittel   für 
Í        1Q14 

Zugscharakter 
des  Jahres  1914 

a  tört.  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

1914  ben 

im 

Jahre 

1914 

21 
22 

Circus  cyaneus  (L.)      ... 
Fuligula  ferina  (L.)    ... 

Mar 

.  13      Mart.  15        Megfelelő 
Entsprechend 
13          —                   — 

78 
61 

37 

23     Motacilla  alba  L 

« 

13 

j  Mart.  10 

Korai  —  Früh 

87 

45 

24 

Larus  canus  L 

« 

14 

— 

as 

- 

25 

Anas  qucrquedula  L.  ... 

« 

15 

Man,   6 

^  Korai -Früh 

66 

22 

26 
27 

Gallinago  gallinago  (L.) 
Ardea  alba  L 

« 

15 
16 

«     16 

Megfelelő 
Entsprechend 

71 
110 

30 

28 
29 

Cerchneis      tinnunculus 

(L.).-     -    -    -     - 

Emberiza  schoeniclus  L. 

« 
« 

16 
16 

Mart.  18 

Megfelelő 
Entsprechend 

;         101 
70 

62 

30     Anas  streperà  L 

« 

17 

- 

- 

85 

- 

31      Tardus  musicus  L.     ...     : 

« 

17 

Mart.  9 

Korai— Früh 

74 

24 

32  Chloris  chloris  (L.)      ... 

33  Erismatura  leucocephala 

(Scop.)       ...    ...     ... 

34  Milvus  milvus  (L.) 

c 
« 

18 
19 
19 

«     17 

Mart.  1 1 

Megfelelő 
Entsprechend 

Korai  —  Früh 

46 
66 
98 

25 
42 

35     Pavoncella  pugnax  (L.) 

« 

19 

«      6 

Korai  —  Früh 

61 

21 

36     Totanus  totanus  (L.)    ... 

« 

19 

«    15 

Korai —  Früh 

91 

33 

37  1  Turdus  iliacus  L.       ...    1 

« 

19 

— 

- 

75 

- 

1 

38  Gallinago  gallinula  (L.)    | 

1 

39  Larusargentatus Brunn...  j 

« 
« 

20 
20 

Mart.  22 

Megfelelő 
Entsprechend 

62 

38 

15 

40     Pratincola  rubicela  (L.)    ; 

« 

20 

Mart.  25 

Késő  -  Spät 

64 

35 

41      Scolopax  lusticola  L.  ... 

« 

20 

il 
«     16  î!  Korai  ~  Früh 

94 

52 

42     Motacilla  boarula  Penn. 

« 

20 

.     15 

Korai  —  Früh 

78 

39 

43     Charadrius   hiaticola   L. 

1                                             1' 

« 

21 

- 

— 

58 

44      Fuligula  fuligula  (L.)  ... 

« 

21 

— 

73 

45  !  Botaurus  stcllaris  (L)... 

<' 

21 

Késő  —  Spät 

87 

43 

46 

1 

Erithacus  rubecula  (L.) 

« 

22 

Marti? 

1 

Korai  —  Früh 

63 

25 

A   MADÁRVONULÁS  MAGYARORSZÁGON  AZ   1914.  ÉV   TAVASZÁN 


z 

1 

!             Faj  —  Art 

Történeti 
közép 

Histori- 
sches Mittel 

1914.  évi 
közép 

Mittel    für 
1914 

Az  1914.  év 
jellege 

Zugscharakter 
des  Jahres  1914 

A  iiKtíszállús,  ill.  átvo- 
nulás idòtart.  napokban 
Zeitdauer  der    Besiede- 
lung,  resp.  des    Durch- 
zuges in  Tagen 

S-5 

a  tört.  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

1914  ben 

im 

Jahre 

1914 

47  Anthus  pratensis  (L.)  ... 

48  Colymbus  eristatus  L. 

Mart.  23     Mart.  21 
i'     23         «     27 

Megfelelő 
Entsprechend 
Késő  -  Spät 

81 
62 

53 

35 

49      Fuligula  marila  (L.)     ... 

«    23          - 

- 

65 

!  - 

50     Limosa  limosa  (L.)    ... 

■<    23S       - 

- 

57 

1 

51      Numenius  phaeopus  (L.) 

"Hi  - 

i           - 

56 

— 

52     Circus  aeruginosus  (L.) 

«    24     Mart.  27 

Késő  —  Spät 

53 

40 

53 

Phalacrocorax  carbo  (L.) 

«     24 

— 

_ 

63 

— 

54 

Charadrius  pluvialis  (L.) 

«     25 

— 

— 

61 

- 

55 

Circus  pygargus  (L.)   .. 

«     25 

— 

- 

106 

- 

56 

Spatula  clypeata  (L.)  ... 

«     25 

— 

- 

87 

- 

57 

Ardea  cinerea  L 

«     25 

Mart.  15 

1 

Korai— Früh 

105 

51 

58 
59 

60 

ürus  grus  (L)     

Colymbus  fluviatilis 
Tunst 

Rallus  aquaticus  L.    ... 

«    26 
«    27 
«     27 

«     24 

Megfelelő 
Entsprechend 

91 
70 
82 

34 

61 

Totanus  ochropus  (L.)... 

«     27 

1 

— 

82 

— 

62 

Accentor  moduláris   (L.) 

«     28 

Mart.  25 

Korai  — Früh 

68 

27 

63 

64 

Numenius  tenuirostris 
Vieill 

Rissa  tridactyla  (L.)   ... 

«     28 
«     28 

37 
10 

— 

65 

TotanusnebulariusGunn. 

«     28 

—       1 

— 

70 

— 

66 

67 

Colymbus      griseigena 
Bodd 1 

Circus  macrurus  Gm.... 

«     28 
«     29 

_ 

1 

I 

— 

49 
61 

— 

68 

Qallinago  major  Qm 

«     30  ' 

- 

— 

69 

- 

69 

Turdus  torquatus  alpes- 

tris  Brhm 

Charadrius   alexandrinus 

L 

Calamodus  melanopogon  j 

Temm !> 

Ruticilla  tithys  (L.)    ._.    j 

«     30 

Mart.  19 

Korai  —  Früh 

70 

50 

70 

«    31 

_ 

— 

78 

— 

71 

72 

Apr.     1  1 
«      1 

Mart.  27 

Komi  — Früh 

52 
68 

35 

52 


SCHENK  JAKAB 


•ii 

Faj  -  Art 

Történeti 
közép 

Histori- 
sches Mittel 

1^14. 

i<Ő2é 

Mittel 
191'! 

Évi 

p 

1       Az  1914.  év 
jellege 

A  megS/dllás,  ill.  átvo- 
nulás időtart.  napokban 
Zeitdauer   der    Besiede- 
lung,  resp.  des    Durch- 
zuges in  Tagen 

für       Z-ugscharakter 
1    des  Jahres  1914 

a  tört.  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

1914  ben 

im 

Jahre 

1914 

73 

Totanus  fuse  us  (L.)      ... 

Apr. 

1 

— 

1               — 

67 

— 

74 

Trjnga  alpina  L 

a 

1 

- 

i               — 

68 

- 

75 

Ciconia  nigra  (L 

« 

1 

Mart. 

5     Késő  —  Spät 

!           58 

31 
43 

76 

Ciconia  ciconia(L.)     ... 

^^ 

2 

« 

28    Korai— Früh 

109 

77 
78 
79 

Motacilla  flava  1 

Phylloscopus    acredula 
(Pall.)    

Circaëtus  gallicus  (Gm.) 

« 

0 

« 

2 
2 
3 

3  !     Megfelelő 
Entsprechend 
27    Korai  — Früh 

71 
70 
41 

39 
37 

80 
81 

Colynibus  nigricoUis 

(Brhm.) 

Emberiza  eia  L 

u 
« 

3 
3 

: 

\            — 

56 
69 

— 

82 

Oallinula  chloropus  (L) 

« 

4 

90 

83 
84 

Milvus  migrans  (Bodd.) 
Ardea  purpurea  L 

« 

4 

5 

Apr. 

6        Megfelelő 
Entsprechend 

3        Megfelelő 
Entsprechend 

90 
73 

30 
37 

85 

Haematopus  ostrilegus  L. 

« 

5 

- 

27 

- 

86 
87 

Ortygometra    parva 
(Scop.) 

Ortygometra    pusilla 
(Pall.)    

Cyanecula    leucocyanea 
(Brehm.)       

Nycticorax  nycticorax  (L) 

« 

5 

5: 

: 

'           — 

113 
44 

: 

88 
89 

« 

Mart.  30  ^^  Korai  — Früh 

50 
67 

31 

90 

Platalea  leucorodia  (L.) 

6 

— 

,1 

62 

— 

91 

Saxicola  oenanthe  (L.)... 

6 

Apr. 

13     Késő  — Spät 

81 

29 

92 

Aquila  maculala  Gm. 

7 

« 

8        Megfelelő 
Entsprechend 

75 

12 

93 

Charadrius  dubius  Scop. 

7 

- 

72 

— 

94 
95 

Phalacrocorax  pygmaeus 

(Pali  ) ..    ... 

Ruticilla  phoenicura  (L) 

t 

7 
7 

Apr. 

3    Korai -Früh 

28 
66 

51 

96 

Hirundo  rustica  L.    ... 

" 

8  , 

« 

12 

Késő  -  Spät 

85 

52 

97 

Pandion  haliaëtus  (L.)._ 

8 

- 

60 

— 

98 

Totanus  hypoleucus  (L.) 

8 

— 

69 

- 

A    MADÁRVONULÁS  MAGVARORSZÁGON  AZ  1914.   ÉV   TAVASZÁN 


53 


í                Faj  —  Art 

Törtt 
köz 

Hist 
sches  ì 

neti 
ép 

1     1914.  évi 
közép 

1       Az  1914.  év 
Î           jellege 

A  megszállás,   ill.  átvo- 
nulás időtárt,  napokban 
Zeitdauer  der    Besiede- 
lung,  resp.   des  Durch- 
zuges in  Tagen 

ori-       mmei   lur  i    /lugscnaraKier 
Vlittel          1914        1     des  Jahres  1914 

a  tört.  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

I9I4ben 
im 

Jahre 
1914 

99  1  Tringa  minuta  Leisl. ... 

Apr 

^iî         -         li               - 

1          29 

— 

100    Totanus  glareola  (L.)  ... 

« 

9 

'         -          '' 

69 

— 

101  Totanus    stagnatilis 

Bechst 

102  Calamodus  aquaticus 

(Gm.)    

103  Falco  subbuteo  L.      ... 

« 

9 

10 
10 

—                          _ 
_          '                _ 

65 
45 
72 

- 

104    Oedicnemus  oedicnemus 

(L.)      - 

105!  Ortygometra  porzana  (L.) 

« 

10     Apr.  18  !'  Késő  —  Spät 
10  1       -                  - 

59 

68 

24 

106    Serinus  serinus  (L.)    — 

« 

10 

Apr.    6    Korai  —  Früh 

59 

29 

107  upupa  epops  L.    ...     ... 

108  Aquila  clanga  Pall.    ... 

« 

10 
11 

«     12 

Megfelelő 
Entsprechend 

68 
71 

49 

109  ;  Phylloscopustrochilus(L.) 

« 

11 

1  Apr.  18 

Késő  —  Spät 

71 

16 

110;  Anthus  triviális  (L.)   ... 

lllî  Hi.mantopus  himantopus 

1       (L.) 

112  j  Ardea  garzetta  L. 

tf 

« 

12 

13 

«     13 

Megfelelő 
Entsprechend 

65 
59 

12 

« 

14 

— 

- 

87 

- 

113  '  Jynx  torquilla  L.    ...     ... 

« 

14 

Apr.  12 

Megfelelő 
Entsprechend 

67 

31 

114    Anthus   campestris  (L.) 

« 

15 

— 

58 

- 

115    Chelidonaria  urbica  (L.) 

C' 

15      Apr.  16        Megfelelő 

74 

52 

116    Pratincola    rubetra  (L.) 

« 

15 

«     12 

Korai— Früh 

70 

42 

117Í  Sylvia  curruca  (L.)       ... 
118;  Aquila  pennata  Gm.... 

« 
« 

15 

16 

«     15 

_ 

Megfelelő 
Entsprechend 

88 
80 

34 

119  Cuculus  canorus  L.    ... 

120  Recurvirostra  avocetta  L. 

« 

16 
16 

Apr.  16 
- 

Megfelelő 
Entsprechend 

66 
64 

45 

121  Locustella    luscinioides 

(Sav.)    

122  Sterna  hirundo  L.      ...    ! 

« 
« 

17 
17 

: 

: 

68 
64 

: 

123    Olivicola  riparia  (L.)     .. 

« 

18 

«    22 

Késő  -  Spät 

77 

53 

124     Luscinia  luscinia  (L.)... 

« 

18 

«     17 

Megfelelő 
Entsprechend  ^ 

59 

43 

54 


SCHENK  JAKAB 


ìi 

Faj  -  Art 

Történeti 
kö<:ép 

1914.  évi 
közép 

Az  1914.  év 
jellege 

A  megszállás,  ill.  átvo- 
nulás időtárt,  napokban 
Zeitdauer    der  Besiede- 
lung,  resp.    des  Durch- 
zuges in  Tagen 

Histori- 
sches Mittel 

1  Mittel  für       /.ugscnaraKier 
1914        '   des  Jahres  1914 

a  tört.  anyag 
,  tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 

1914  ben 
im 

Jahre 
1Q14 

125 
126 

Muscicapa    coliaris 
Bechst 

Phylloscopus     sibilator 
Bechst 

Plegadis  falcinellus  (L.) 

Apr.  18 
«     18 

Apr.  20        Megfelelő 
Entsprechend 
«     13    Korai  —  Frü/i 

64 

62 

1 

22 

14 

127 

«     18 

- 

_ 

52 

— 

128 

Monticola  saxatilis  (L) 

0     19 

- 

- 

66 

— 

129 

Muscicapa  atricapilla  L. 

«     19 

_ 

- 

57 

— 

130 
131 
132 
133 

Calamodus  schoenobae- 

nus  (L.)       

Cerchneis  vespertinus  (L.) 

Sylvia  atricapilla  (L.)  ... 

Tringa  subarcuata(Güid.) 

«    20 
«    20 
«    20 

i'    20 

Apr.  20 
«     18 

Megfelelő 
Entsprechend 
.     Megfelelő 
1  Entsprechend 

55 

77 
64 

58 

41 
34 

134 
135 

Acrocephalus  arundina- 

ceus  (L.)      

Turtur  turtur  (L.) 

«     21 
«    21 

Apr.  28 
«    26 

Késő  —  Spät 
Késő  -  Spät 

51 
79 

38 
42 

136 

Ardea  ralloides  Scop.  -. 

«     22 

- 

62 

— 

137 

Larus  minutus  Pali.  ... 

«     22 

— 

~ 

67 

- 

138 
139 

Luscinia  philomela 

(Bechst.)       

Sylvia  Sylvia  (L.) i 

«     22 
«     22 

Apr.  19 
«    28 

Korai  —  Früh 
Késő  -  Spät 

47 
71 

31 
22 

140 

Olareola  pratincola  (L.) 

<.     23 

— 

— 

44 

— 

141 
142 

Hydrochelidon  nigra  (L.)  ; 
Sterna  minuta  I î 

«    23 
«     23 

Apr.  24 

Megfelelő 
Entsprechend 

77 
61 

19 

143 
144 

Coracias  garrula  L.    ... 
Pisorhina  scops  (L.)     ... 

«    24 
«    24 

Apr.  23 

Megfelelő 
Entsprechend 

73 
46 

45 

145 
146 
147 

Cerchneis  cenchris 
(Naum.) 

Sylvia  simplex  Lath.  ... 

Caprimulgus    europaeus 

Acrocephalus  streperus    , 
(Vieill.) 

Ardetta  minuta  (L.)    ... 

"     25 
«     25 
«    26 

Apr.  26 
«    23 

Megfelelő 
Entsprechend 
Korai  —  Früh 

20 
62 
57 

22 
37 

148 
149 

«    27 
0     27 

— 

— 

50 
74 

— 

150 

Locustella  naevia  (Bodd.) 

«     28 

— 

- 

55 

- 

A   MADÁRVONULÁS    MAGYARORSZÁGON  AZ  1914.    ÉV   TAVASZÁN 


65 


Faj  —  Art 


Történeti 
közép 

Histori- 
sches Mittel 


1914  évi    || 
közép 


Mittel  für 
1914 


Az  1914.  év 
jellege 


Zugscharakler 
t   des  Jahres  1914 


A  megszállás,  il),  átvo- 
nulás időtárt,  napokban 
Zeitdauer  der  Besiede- 
lung,  resp.  des  Durch- 
zuges in  Tagen 


I    a  tört.  anyag 
tanúsága  szerint 
laut  dem  histori- 
schen Materiale 


151 
152 
153 
154 
155 

156 

! 

157 

158 

159; 

160 

161 

162 

163  1 

I 

164  I 

165  1 

166; 

167 
168 
169 


Micropus  apus  (L.)    ...  Apr.  28 

Oriolus  oriolus  (L.)     ...  «  28 

Perm's  apivorus  (L.)  ...  «  28 

Anthus  cervinus  (Pall.)  «  29 

Muscicapa  grisola  L.   ...  «  29 

Colymbus  auritus  (L.)  «  30 

Coturnix  coturnix  (L.)...  Mai  1 

Lanius  minor  Gm.     ...  «  1 

Hydrochelidon    leucop-  «  2 

tera  (Meisn.  et  Schinz.) 

Hypolais  hypolais  (L.) ...  «  2 

Lanius  collurio  L.      ...     j      «  2 

Locustella  fluviatilis  «  2 

Wolf 

Merops  apiaster  L.    ...  «  3 

Sylvia  nisoria  (Bechst.)  «  3 

Lanius  senator  L «  4 

Acrocephalus  palustris  «  6 

(Bechst.)       

Crex  crex  (L.)     «  6 

Muscicapa  parva  (Bechst.)  «  7 

Hydrochelidon  hybrida  «  14 

(Pall.)    -    .. 


Mai      3 
Apr.  28 


Mai  1 

Mai  2 

«  4 

Mai  11 

«  2 


Apr.  28 


Mai      5 
«      7 


Késő  —  Spät 

Megfelelő 
Entsprechend 


Megfelelő 
Entsprechend 


Megfelelő 
Entsprechend 
Késő  —  Spät 


Késő  —  Spät 

Megfelelő 
Entsprechend 


Kora/  —  Früh 


Megfelelő 
Entsprechend 

Megfelelő 
Entsprechend 


76 
58 
73 
51 
53 
77 
78 
58 
42 
60 
65 
74 
57 
45 
33 
50 
85 
49 
30 


I914ben 


Jahre 
1914 


32 


27 


56  SCHENK  J.   A    MADÁRVONULÁS   M  AG  VARORSZÁGON   AZ  1914.  ÉV  TAVASZÁN 

Függelék.  —  Anhang. 

(Horvát  megfigyelések  1914  tavaszán.  —  Kroatische  Beobachtungen  im  Jahre  1914.) 

1.  Anas  boschas  (L.)  32  Zeno;<r.  2.   Ardea    cinerea    (L.)    66    Gorica, 

64  Narace,  83  Stoiginafireda.  3.  Chelidonaria  urbica  (L.)  87  Des,  106  Gorica, 

96  Gradina,  87  Gudovac,  107  Jasenas,  107  Klasnic,  104  Narace,  92  Nova- 
gradiska,  105  Oblaj,  100  Ogulin,  86  Tikar.  4.  Ciconia  ciconia  (L.) 
84  Brzaja,  77  Des,  86  Gorica,  81  Gradina,  92   Novagradiska,   84   Oblaj, 

65  Staroselo,  78  Tikar.  5.  Ciconia  nigra  (L.)  81  Des,  82  Kebel,  76  Nova- 
gradiska, 69  Spacva.  6.  Columba  oenas  (1..)  57  Des,  46  Gorica,  64  Narace, 

57  Novagradiska,  57  Sokolovac.  7.  Columba  paiumbus  (L.)  55  Brsljanica, 

61  Jamarica,  57  Jasenas,  56  Miklous,  64  Ugulin,  45  Okoli,  54  Topolo- 
vica.  8.  Coturnix  coturnix  (L.)  119  Staroselo.  9.  Cuculus  canorus  (L.) 
102  Brzaja,  96  Buzeta,  103  Carlovica,  100  Des,  103  Dreznica,  99  Grabov- 
nica,  99  Jamarica,  101  Jasenas,  91  Johovac,  101  Klasnic,  99  Kobiljak, 
99  Kozarevac,  101  Maligradac,  105  Novagradiska,  96  Oblaj,  100  Ogulin, 

97  Sokolovac,  99  Spacva,  104  Storginagreda.  10.  Fulica  atra  (L.) 
68  Spacva.  11.  Hirundo  rustica  (L.)  85  Brzaja,  94  Des,  100  Grabovnica, 
104  Jamarica  100  Jasenak,  101  Kozarevac,  105  Miklous,  75  Narace, 
102    Novagradiska,    90    Novi,    100    Ogulin,    79    Okoli,    98    Sokolovac, 

99  Storginagreda,  92  Topolovica,  100  Zengg.  12.    Luscinia   luscinia   (L.) 

100  Brzaja,  95  Grabovnica,  102  Kobiljak,  112  Oblaj,  104  Storginagreda. 
13.  Motacilla  alba  (L.)  84  Brzaja,  103  Jamarica,  100  MiklouS,  79  Ogulin, 

62  Zengg.  14.  Oriolus  oriolus  (L.)  125  Jasenas,  111  Zengg.  15.  Scolopax 
rusticola  (L.)  59  Brzaja,  58  Des,  69  Novagradiska,  65  Storginagreda, 
53  Topolovica,  8  Zengg.  16.  Sturnus  vulgaris  (L.)  58  Carlovica,  67  Des, 
82  Gorica,  62  Miklous,  56  Narace,  54  Novagradiska,  59  Sokolovac, 
43  Vuksinac.  17.  Turtur  turtur  (L.)  106  Brzaja,  117  Grabovnica,  110  Jasenas, 
114  Kozarevac,  113  Sokoloxac,  116  Topolovica,  110  Zengg.  18.  Upupa 
epops  (L.)  104  Brzaja,  102  Grabovnica,  101  Kozarevac,  105  Storgina- 
greda, 112  Zengg. 


HEGYFOKY  K.  AZ  19I4-1K  ÉVI  TAVASZI  A\ADÁRVONULÁS  HS  AZ  IDŐ  JÁRÁSA      57 

Az  1914-ik  évi  tavaszi  madárvonulás  és  az  idő 

járása. 

Irta  :  HEOVf-oK\'  Kabos. 

Az  első  számtáblázaton  (64.  old.)  bemutatom  32  fajnak  Magyaror- 
szágon való  megérkezését  20  évi  átlag  szerint  az  18Q4 — 1913.  időszakra 
vonatkozólag.  A  második  számtáblázaton  (66.  old.)  megtaláljuk  az  lQ14-ik 
évi  adatokat.  Ha  ezeket  hozzámérjük  a  megelőző  20  éves  adatok  átlagai- 
hoz, azt  az  általános  eredményt  kapjuk,  hogy  az  1914-ik  évi  vonulás  fél- 
nappal (^0  5  nap)  korábbinak  bizonyul  a  20  évihez  képest,  vagyis,  hogy 
az  1914-ik  évi  vonulás  normális  volt,  ha  ugyan  20  év  elegendő  ahhoz, 
hogy  ezt  a  tüneményt  már  kellőképen  megállapodottnak  tekinthessük. 

Ha  azonban  a  tünemény  lefolyását  figyelmünkre  méltatjuk,  egészen 
más  eredményre  jutunk,  arra,  hogy  a  márciusban  megjelenő  fajok  a  20 
éves  átlagnál  korábban,  az  áprilisban  megérkezők  ennél  kissé  későbben 
jöttek  meg.  Ezt  az  eredményt  nemcsak  a  fajok  átlagos  napjából  kapjuk, 
hanem  az  ötnapi  összes  esetekből  is,  amennyiben  a  jobban,  több  helyen 
megfigyelt  fajok  kulminációi  márciusban  2,  1  pentaszszal  korábbiak  a 
20  éveseknél,  ellenben  áprilisban  vagy  nem,  vagy  csak  egy  pentaszszal 
köszöntettek  be  hamarabb  1914-ben,  mint  a  20  éves  időszakban. 

Vájjon  erre  a  megjelenésbeli  különbségre  találunk-e  az  időjárási 
tényezőkben  valami  okot?  Kedvezőbb  volt-e  az  idő  az  1914-ik  évi  már- 
ciusban, mint  áprilisban? 

Mint  máskor,  most  is  elsősorban  a  hőmérsékletre  fordítsuk  figyel- 
münket. Vájjon  jobb,  melegebb  volt-e  az  idő  a  szokottnál  az  1914-ik  évi 
márciusban,  mint  áprilisban?  Erre  a  kérdésre  a  feleletet  a  következő 
{A)  alatti)  kimutatás  adja  meg. 

A)  Az  1914.  évi  hőmérséklet  eltérése  az  1894—1913.  évitől. 

Die  Abweichung  der  Temperatur  im  Jahre  1914  vom  Zeiträume  1894—1913. 

1.  Febr.        Mart.         Apr.  Maj.  C° 

Zagreb —3-0  +1-1  +2-0  —0-6 

Ógyalla —3-0  +1-0  +1-8  —07 

Budapest.. ...  —2-3  +0-6  +1-8  —07 

II. 

Debreczen        -2-3  +1-6  +1-5  -0-3 

Türkeve ..  —  2-0  +1-5  -^  2-2  —  O'l 

Szeged ...  —4-0  +1-5  +1-7  —0-5 


58  HEGYFOKY   KABOS 

III.  Febr.  Mart.  Apr.  Maj.C° 

Ungvár —2-4  +09  -17  —01 

Kolozsvár —2-5  +1-6  +0*2  —0-6 

Nagyszeben...     —3-3  +1-6  +07  —0-8 

I —2-8  +0-9  +1-9  -07 

II —2-8  +1-5  +1-8  —0-3 

III , —2-8  +1-4  +1-2  —05 

I. +  11. +  111.      -2-8  +1-3  +1-6  —0-5 

Ebből  kiderül,  hogy  az  1914-ik  februárius  2-8,  május  0-5  fokkal 
kisebb,  március  1-3,  április  1"6  fokkal  nagyobb  hőmérsékletű  volt,  mint 
a  megelőző  20  éves  időszakban.  Március  és  április  a  szokottnál  mele- 
gebb volt  ugyan,  de  a  két  hónap  között  oly  csekély  a  különbség,  hogy 
csaknem  elenyészik.  A  hőmérséklet  havi  átlagos  eltérése  e  szerint  nem 
vet  világot  arra,  hogy  miért  jöttek  meg  a  szokottnál  korábban  a  már- 
ciusban megjelenő  fajok. 

Máskor  is  tapasztaltuk,  hogy  a  havi  átlagos  hőmérséklet  nem  min- 
denkor képes  felvilágosítást  nyújtani,  mivel  kellőnél  hidegebb  és  mele- 
gebb időszakok  váltakoztak,  melyek  hol  késleltetőleg,  hol  gyorsítólag 
hatottak  a  megjelenésre.  Hogy  a  hónapnál  rövidebb  időnek  hőmérsék- 
letével megismerkedhessünk,  a  II.  táblázaton  bemutatom  Budapest,  Tür- 
kévé, Nagyszeben  5  napi  hőmérsékleti  eltérését  a  hosszü  idejű,  normális 
átlagos  értéktől. 

Láthatjuk,  hogy  februárius  5 — 19-ik  napja  között  a  normálisnál  47 
fokkal  hidegebb  idő  járt.  Februárius  20-ikától  azonban  március  26-ig 
folyvást  a  szokottnál  37  fokkal  melegebb  volt  az  idő,  majd  5  napig  1-3 
fokkal  hidegebb,  azután  15  napig  megint  melegebb,  majd  újra  5  napig 
hidegebb,  megint  10  napig  melegebb  és  5  napig  hidegebb.  Itt  már  látjuk 
a  hőmérsékleti  különbséget  s  a  vele  járó  madármegjelenést.  Február  20— 
március  26.  közötti  35  napon  át  37,  a  következő  35  napon  (március  27 — 
április  30.)  pedig  csak  14  fokkal  haladta  meg  a  hőmérséklet  a  normális 
értéket.  Evvel  a  ténnyel  teljesen  egyezik  a  madarak  megjelenése,  mely 
márciusban  (és  februárius  végén  is)  korábbinak  bizonyul  a  20  éves  átlag- 
nál, áprilisban  pedig  a  változatosabb  hidegebb,  melegebb  időben  hol 
kissé  korai  vagy  normális. 

A  II.  táblázaton  még  azzal  is  megismerkedhetünk,  hogy  mily  gyak- 
ran szállott  az  éjjeli  hőmérséklet  a  fagypontig  vagy  a  fagypont  alá  21 
állomásunkon.  Áprilisban  (17—22.  napja  között)  még  több  helyütt  volt 
ilyen  alacsony  a  hőfok,  amely  körülmény  a  madarak  megjelenését  is  bizo- 
nyára némileg  csökkentette. 

Miért  volt  jóval  melegebb  idő  februárius  20— március  26-ik  napja 
között,  mint  a  március  27— április  30-ika  közötti  időszakban? 


AZ   1914-IK    {-:VI    TAVASZI    MADÁRVONUI.ÁS   KS   AZ    IDŐ  JÁRÁSA  59 

Erre  a  napi  időtérképek  nyújtanak  felvilágosítást;  láthatjuk  ugyanis, 
hogy  légnyomási  depressziók  csaknem  szakadatlanul  mutatkoztak  konti- 
nensünk északnyugati  és  északi  vidékén,  melyeknek  hatása  többnyire 
országunkra  is  kiterjedt.  Déli  szelek,  kis  légnyomás,  sok  eső  járt  nyo- 
mukban, az  éjjelek  enyhék  voltak.  Március  27-ike  után  egészen  mások 
a  viszonyok,  többnyire  nagy  légnyomás,  sokszor  derült,  hűvös  éjjelek  és 
száraz  idő.  A  hőmérséklet  csak  csekély  pozitiv  eltérést  mutat  fel  március 
27 —  április  30-ik  napja  között. 

Feltűnő  a  nagy  légnyomás  (765 — 775  mm.)  április  17 — 22-ik  napja 
között,  midőn  egész  Európa  fölött  az  izobarok  jobbára  körkörösök  s 
középpontjuk  Dánia  körül  van.  Minthogy  e  folyóirat  XX.  kötetének  175. 
lapján  azt  írtam:  Nagy  légnyomás  idején,  lm  huzamos  ideig  eltart,  úgy 
hogy  a  napsugárzás  kellőképen  érvényesítheti  melegítő  hatását,  szabályos 
vagy  korai  a  megérkezés,  meg  akartam  tudni,  hogy  ez  a  hatnapi  nagy 
légnyomás  miképen  hatott  a  madarak  megjelenésére.  A  következő  hat 
faj  adatait  naponkint  csoportosítván,  3 — 3  nap  és  a  kulmináció  5  napja 
szerint  bemutatom. 


B)  A  megjelenés  1914.  április  11 — 25.  között. 
Die  Ankunftsdaten  am  11 — 25.  April  1914. 


Apr. 

11—13. 

14—16. 

17-19. 

20-22. 

23—25. 

Cui 

niinatio 

Hirundo  rustica 

71 

53 

32 

17 

8 

Apr. 

6—10 

Chelidonaria  urbica 

51 

43 

32 

29 

11 

« 

11—15 

Cuculus  canorus 

75 

88 

54 

58 

28 

« 

11  —  15 

Luscinia  luscinia 

21 

20 

11 

19 

10 

« 

11  —  15 

Turtur  turtur 

7 

13 

10 

42 

39 

« 

26—30 

Oriolus  oriolus 

2 

1 

1 

21 

41 

« 

26—30 

Ezekből  a  számokból  kiderül,  hogy  a  hatnapos  (ápr.  17 — 22.)  nagy 
légnyomás  idején  a  megérkezési  adatok  más  eloszlást  tüntetnek  fel  április 
17 — 19.  és  mást  20—22.  között;  amennyiben  az  utóbbi  3  nap  alatt  a 
szokottnál  kisebb  mértékben  fogynak  a  két  fecskefajnál,  ellenben  nagyobb 
mértékben  szaporodnak  a  négy  utóbbi  fajnál.  Április  20— 22-ik  napja 
között  valami  oknak  kedvezőleg  kellett  hatni  a  megjelenésre.  Minthogy 
pedig  a  hőmérséklet  fokozódott  s  a  szél  gyengült  az  előbbi  három  nap- 
hoz képest,  csakis  ebben  a  két  tényezőben  kell  a  kedvező  hatást  keres- 
nünk. A  hőmérséklet  és  szélerő  a  nagy  légnyomás  napján  ugyanis  a  követ- 
kező értéket  mutatja  fel  21  állomásunk  adatai  szerint: 


60  HEOYFOKY   KABOS 

C)  Ä  hőmérséklet  és  szélerő  1914.  április  17—22.    (21  állomás.) 
Die  Temperatur  und  Windstärke  am  17-22.  April  1914.   (21  St.) 

Maximum  Minimum    Szélerő  —  Windstärke 
(C^) (0-10  fok  —  Grad) 

Apr.  17— IQ.  13-2  2-8  26 

«     20-22.  20-4  3-]  0-8 

A  melegebb  és  csendesebb  idő  nagy  légnyomás  idején  gyorsítólag 
hatott  e  szerint  a  vonulásra.  Fel  kell  említenem  azt  is,  hogy  április 
17— 19-ike  között  a  Fekete-tenger  és  az  Adria  között  viharos  szél  dü- 
höngött s  már  reggel  8  fokot  is  elért  helyenként  és  hogy  hazánk  déli 
részén  is  mutatkozott  a  vihar. 

Láttuk,  hogy  azok  a  fajok,  melyeknek  átlagos  megjelenési  napja 
márciusba  esik,  a  szokottnál  korábban  jöttek  meg;  ellenkezőleg  kissé 
késtek  az  áprilisi  megjelenők.  Vájjon  ezt  a  tényt  az  egész  országban 
vagy  talán  csak  némely  vidéken  lehetett-e  tapasztalni? 

Hogy  erre  a  kérdésre  feleletet  kapjunk,  össze  kell  mérnünk  az 
1914-ik  évi  megjelenést  vidékenkint  azokkal  az  átlagokkal,  amelyek 
hosszabb  időből  vannak  kiszámítva.  Folyóiratunk  1899-től  kezdve  közli 
a  vidékenkénti  megjelenést.  Ennélfogva  az  1899 — 1913.  évi  időszakhoz 
fogjuk  hozzámérni  az  1914-ik  évi  megjelenést  vidékenkint,  de  csak  azokra 
a  fajokra  vonatkozólag,  amelyeket  számos  helyen  megfigyeltek.  Ezt  a 
kimutatást  a  következő  D)  táblázat  tünteti  fel. 


D)  Az  1914.  évi  megjelenés  korábbi  (—)  vagy  későbbi  (-\-)  az  1899— 
1913-ik  évihez  képest. 

Die  Ankunft  im  Jahre  1914  gestaltet  sich  frühzeitiger  (—)  oder  später 
(+)  gegen  die  Periode  1899—1913. 

é  Délnyugati  Aifr.n  Keleti  Északi 

^^         dombvidék         ^"°"^     hegyesvidck   hegyes  vidék 
1.  Jahre    SW.-Hügelland  Tiefebene  Ö.-Bergland  N.-Bergland 

1.  Alauda  arvensis  (14)  —1  0  —3  —3 

2.  Columba  oenas  (15)  —2  -f  3  —1  —7 

3.  Vanellus  vanellus  (13)  —5  —2  —5  —6 

4.  Sturnus  vulgaris  (14)  — 4  — 2  — 1  — 2 

5.  Motacilla  alba  (15)  —1  0  —4  —3 
Ó.  Scolopax  rusticola  (15)  — 2  — 2  — 4  —7 
7.  Ciconia  ciconia  (15)  — 5  — 5  — 2  — 3 


AZ  1914-IK    ÉVI   TAVASZI    MADÁRVONULÁS   hS  AZ    IDŐ  JÁRÁSA  01 


Év 

Délnyugati 
dombvidék 

Alföld 

Keleti 
hegyesvidék 

Északi 
hegyesvidék 

II. 

Jahre 

SW.-Hügelland  Tiefebene 

Ö.-Bergland 

N.-Bergland 

8. 

Upupa  epops 

(13) 

-3 

-r3 

+  3 

+  2 

9. 

Hirundo  rustica 

(14) 

0 

~1 

—  1 

—  1 

10. 

Chelidonaria  urbica 

(15) 

0 

-  1 

-  2 

0 

11. 

Cuculus  canorus 

(15) 

0 

.;_  1 

—  1 

—  1 

12. 

Turtur  turtur 

(15) 

+  2 

-3 

+  3 

+  3 

13. 

Oriolus  oriolus 

(15) 

—  2 

0 

0 

0 

14. 

Coturnix  coturnix 

(14) 

+  2 

+  3 

+  3 

+  8 

I. 

—  31 

—  M 

—  2-9 

—  4-4 

II. 

—  01 

+  1-7 

+  1-3 

+  1-6 

Márciusban  aránylag  véve  legkorábban  az  északi  hegyesvidéken 
jelentek  meg  a  fajok.  Ez  a  vidék  legjobban  érezte  az  északnyugaton  s 
északon  sűrűn  mutatkozó  légnyomási  depressziók  kedvező  hatását,  mely 
déli  oldalukat  jellemzi.  Áprilisban  csekély  a  vidékenkénti  különbség. 
A  márciusi  fajoknál  sokkal  egyöntetűbb  a  megjelenés,  mint  az  áprilisiaknál  ; 
azoknál  általános  a  korai,  ezeknél  változatos  a  megjelenés,  hol  normálisnak, 
hol  kissé  korainak  vagy  későinek  bizonyul.  (Lásd  a  64—67.  oldalak  táblázatait.) 


Vogelzug  und  Wetter  im  Frühling  des  Jahres  1914. 

Von  J.  Heqyfoky. 

Auf  der  Zahlentabelle  I.  (Seite  64)  wird  die  20-jährige  (1894—1913) 
Ankunft  von  32  Arten  in  Ungarn  dargestellt.  Auf  der  Il-ten  Zahlentabelle 
(Seite  66)  findet  man  die  Daten  der  Ankunft  im  Jahre  1914.  Vergleicht 
man  diese  mit  den  20-jährigen  Mitteln,  so  stellt  sich  heraus,  dass  die 
Ankunft  im  Jahre  1914  um  einen  halben  Tag  (—OS  Tag)  frühzeitiger 
sich  gestaltete,  als  im  20-Jährigen  Zeiträume;  man  kann  also  sagen,  die 
Ankunft  im  Jahre  1914  normal  war,  falls  20  Jahre  schon  hinreichen  zur 
Bestimmung  eines  Normalmittels. 

Betrachtet  man  aber  den  Verlauf  dieses  Phänomens,  dann 
bekommt  man  ein  völlig  anderes  Ergebnis;  nämlich,  dass  die  Ankömm- 
linge im  März  (mittlerer  Ankunftstag)  gegen  das  Mittel  des  20-iährigen 
Zeitraumes  früher,  diejenigen  im  April  aber  etwas  später  ankamen.  Dieses 
Resultat  ergibt  nicht  nur  der  mittlere  Ankunftstag,  sondern  auch  die 
einzelnen  Fälle  der  Pentaden  jener  Arten,  die  an  vielen  Orten  beobachtet 
wurden;  es  fallen  nämlich  die  Kulminationen  im  März  um  2,  1  Pentade 
früher,  als  im  20-jährigen  Zeiträume,  im  April  aber  um  höchstens  1 
Pentade,  oder  gar  nicht  früher. 


62  JAKOB    MEGYFOKY 

Geben  uns  die  Wetterfaktoren  Auskunft  über  dieses  verschiedene 
Verhalten  der  Ankömmlinge?  War  etwa  eine  günstigere  Witterung 
im  März  als  im  April  1Q14? 

Betrachten  wir  zuerst  die  Temperatur!  War  es  wärmer  im  März 
als  im  April,  wenn  man  diese  Monate  mit  den  20-jährigen  Temperatur- 
mitteln vergleicht?  Die  Antwort  auf  diese  Frage  gibt  uns  die  kleine 
Tabelle  A)  (Siehe  im  ungarischen  Text,  Seite  57.) 

Es  stellt  sich  also  heraus,  dass  die  Temperatur  der  Monate  Februar 
um  2-8,  Mai  um  0-5  Grad  kälter,  jene  aber  des  Monats  März  um  1-3, 
des  April  um  1-6  Grad  wärmer  war  im  Jahre  1914  als  im  20-jährigen 
Zeiträume.  Der  Unterschied  der  zwei  warmen  Monate  ist  fast  gleich 
gross,  mithin  gibt  er  uns  keinen  Fingerzeig,  warum  die  Ankunft  im  März 
eine  frühzeitigere  war,  im  April  aber  eine  spätere. 

Wie  hier,  so  konnten  wir  aucii  in  anderen  Fällen  wahrnehmen,  dass 
die  Monatsmittel  nicht  immer  imstande  sind,  uns  darüber  zu  belehren^ 
warum  bei  gleicher  Teniperaturabweichung  in  einem  Monate  die  Ankunft 
früher,  in  einem  anderen  aber  später  stattfindet.  Die  Temperatur  kann  oft 
über-  und  unternormal  sein,  kann  sich  im  Monatmittel  ausgleichen,  auf 
die  Ankunft  aber  wirkt  der  unternormale  Zeitraum  verzögernd,  der  über- 
normale beschleunigend.  Um  die  Temperaturabweichung  kürzerer  Perioden 
als  Monate  erfahren  zu  können,  sind  auf  Tabelle  11.  (Seite  66)  Temperatur- 
abweichungen pentadenweise  für  Budapest,  Turkeve  und  Nagyszeben 
dargetan,  um  einen  Vergleich    mit   der   normalen   anstellen   zu    können. 

Die  Tabelle  belehrt  uns  also,  dass  die  Temperatur  vom  5.  bis  19. 
Februar  um  47  Grad  unternormal  war;  vom  20.  Februar  aber  bis  26. 
März  um  37  Grad  übernormal;  dann  folgten  5  Tage  um  1-3  Grad  unter- 
normal, 15  übernormal,  5  unternormal,  10  übernormal  und  5  unternormal. 
Diese  Darstellung  wirft  schon  Licht  auf  das  sonderbare  Verhalten  der 
Ankömmlinge  im  März  und  April.  Es  gibt  also  35  Tage  (20.  Februar — 
26.  A\ärz)  mit  37  Grad  übernormaler,  die  folgenden  35  Tage  (27  März— 
30.  April)  aber  nur  mit  14  Grad  übernormaler  Temperaturabweichung. 
Mit  diesem  Ergebnis  der  Temperaturabweichung  stimmt  völlig  die 
Ankunft  überein,  da  selbe  Ende  Februar  und  im  März  eine  frühzeitige 
ist,  im  April  aber  bald  normal,  bald  etwas  verfrüht,  bald  etwas  ver- 
spätet ausfällt. 

Die  Tabelle  II.  macht  uns  auch  damit  bekannt,  wie  oft  die  nächt- 
liche Temperatur  laut  den  Angaben  von  21  Stationen  bis  oder  unter 
«O»  sank.  An  6  Tagen,  zwischen  dem  17.  und  22.  April,  war  es  an 
mehreren  Stationen  so  kühl,  dass  das  Thermometer  bis  und  unter  den 
Gefrierpunkt  sank.  Dieser  Umstand  hat  gewiss  auch  auf  die  Ankunft 
nicht  beschleunigend  eingewirkt. 

Fragt   man,    was    die    Ursache   der    hohen    positiven    Temperatur- 


VOGELZUG    UND    WETTER   IM    FRÜHLING    DES  JAHRES  1914  63 

abweichung  zwischen  dem  20.  Februar  und  26.  März,  und  der  geringen 
zwischen  dem  27.  März  und  30.  April  war,  so  niuss  man  die  täglichen 
Wetterkarten  zu  Rat  ziehen. 

Aus  den  synoptischen  Karten  kann  man  entnehmen,  dass  in  der 
ersten  Periode  fast  unaufhörlich  barometrische  Depressionen  im  NW 
und  N  des  Kontinentes  hausten,  die  ihren  Wirkungskreis  oft  auch  auf 
Ungarn  ausdehnten.  Es  herrschten  dazumal  bei  niedrigem  Luftdruck 
Südwinde,  starke  Bewölkung,  viel  Regen  und  die  Nächte  waren  mild. 
Nach  dem  27.  März  hingegen  waren  Gebilde  mit  hohem  Luftdruck 
häufig,  die  Bewölkung  war  gering,  die  Nächte  kühl,  das  Wetter  trocken. 
In  dieser  35-tägigen  Periode  (27.  März— 30.  April)  war  die  positive 
Temperaturabweichung  nur  sehr  gering. 

An  den  Tagen  zwischen  dem  17—22.  April  war  beständig  hoher 
Luftdruck  (765—775  mm)  über  Europa  mit  Isobaren  von  meistens  kreisrunder 
Gestalt,  deren  Mittelpunkt  in  der  Gegend  um  Dänemark  sich  befand. 
Nachdem  ich  auf  S.  175  des  XX.  Bandes  dieser  Zeitschrift  mich  fol- 
gendermassen  äusserte:  «Bei  hohem  Luftdruck,  wenn  er  längere  Zeit 
hindurch  anhält,  so  dass  die  Insolation  ihre  erwärmende  Wirkung 
gehörig  ausüben  kann,  ist  die  Ankunft  normal  oder  frühzeitig»,  — 
konnte  ich  es  nicht  unterlassen,  eine  Untersuchung  anzustellen,  ob  eine 
auffallendere  Eigentümlichkeit  die  Ankunft  an  den  6  Tagen  mit  hohem 
Luftdruck  aufweiset  oder  nicht.  Die  Ankunftsdaten  von  6  Arten  wurden 
tageweise  geordnet  und  laut  3  Tagen  gruppiert,  wie  es  der  folgende 
Ausweis  B)  darstellt,  in  welchem,  auch  die  Pentade  der  Culmination 
angegeben  ist.  (Siehe  im  ungarischen  Text,  Seite  59.) 

Diese  Zahlen  beweisen  es,  dass  die  Ankunft  an  den  6  Tagen  mit 
hohem  Luftruck  3  Tage  (17 — IQ.  Apr.)  hindurch  einen  anderen  Gang 
hatte  als  in  den  anderen  3  Tagen  (20—22.  April).  In  der  letztgenannten 
Periode  nehmen  die  Ankunftsdaten  der  zwei  Schwalbenarten  weniger 
schnell  ab,  als  dies  sonst  der  Fall  ist;  die  der  andern  vier  Arten  aber 
vermehren  sich  stärker,  als  dies  der  normale  Verlauf  aufzuweisen  pflegt. 
Es  muss  also  in  den  3  Tagen  des  20—22.  April  eine  Ursache  begünsti- 
gend auf  das  Erscheinen  dieser  Arten  gewirkt  haben.  Da  aber,  wie  der 
folgende  Ausweis  C)  dartut,  die  Temperatur  an  diesen  Tagen  stark 
ansteigt  und  die  Windstärke  abnimmt,  so  kann  der  begünstigende  Ein- 
fluss  nur  diesen  Faktoren  zugeschrieben  werden.  Die  Temperatur  des 
Maximum-  und  Minimum-Thermometers,  so  wie  die  Windstärke  jener 
6  Tage  wird  laut  Angaben  von  21  Stationen  dargestellt.  (Siehe  Tabelle 
C)  im  ungarischen  Text,  Seite  60.) 

Hieraus  erhellt,  dass  an  den  letzten  3  Tagen  mit  höherer  Tempe- 
ratur und  schwächeren  Winden  der  hohe  Luftdruck  auf  die  Ankunft 
beschleunigend  wirkte.  An  den  ersten  3  Tagen  ist   dies   nicht   der  Fall, 


64 


HEGYFOKY   KABOS 


í.  A  megjelenési  adatok.  1 

Sz. 

Nr. 

!            1894-1913 

I. 

II.                   ||                         III. 

6-10 

• 

II-H 

M-SO 

21-26 

M-SO 

81-4 

s-t 

10  14 

15-1« 

í 

S-« 

7-U 

12-W 

1        1 

17-21    íí-t»  17-íl 

'      Alauda  arvensis     ...       2 

-        2        3        3 

1 

13     31 

72 

188 

1,                1                ■        1 
376  i  609  _9il!í09    450  |  310  ;  122 

78 

2 

Columba  oenas  ...      |  — 

-       4       9jl6 

51  !  108    186 

270 

386 

540  _6S4_j  604  !  461  j  368   219 

151 

3 

Vanellus  vanellus  ...  :  — 

1 

3 

1  10 

21 

61 

82 

194 

301    473 

375  1  2S2  j  173 

94 

51 

4 

Slurnus  vulgaris... 

- 

-i     • 

- 

- 

15 

25 

46 

98 

181 

372  1  488 

455    372 

291 

173 

84 

5 

Columba  palumbus 

- 

- 

2 

5 

75 

58 

88 

115 

195 

330 

391 

429    398 

350 

202 

178 

6 

Motacilla  alba    ... 

- 

- 

- 

- 

- 

4 

15 

37 

64 

118 

309 

ÇQ] 

121711486 

1317 

633 

395 

7 

Turdus  musicus    ... 

- 

- 

- 

- 

- 

1 

3 

8 

8 

11 

29 

58 

69     102 

105 

63 

41 

8 

Motacilla  boarula 

- 

- 

- 

- 

- 

I 

- 

2 

6 

14 

30 

100 

194 

266 

366   287 

205 

9 

Scolopax  rusticola 

- 

- 

-        - 

- 

3 

8 

H 

22 

65 

172 

516 

762 

962 

1080  597 

559 

10 

Prafincola  rubicola 

- 

- 

-  ;  - 

— 

- 

- 

- 

3 

10 

19 

34 

_55_:  46  1  32 

38 

11 

Erithacus  rubecula... 

- 

_t_ 

- 

- 

- 

- 

1 

3 

11 

24 

43  j  66 

1061  94 

78 

12 

Ardea  cinerea    ... 

- 

- 

- 

2 

7 

12 

8 

15 

30 

78 

72 

136 

157    133 

142 

13 

Grus  grus 

- 

- 

- 

— 

— 

2 

2 

6 

11 

62 

70 

111 

209 

204 

263 

14 

Ruticilla  tithys  ... 

- 

-      - 

- 

- 

— 

— 

- 

- 

- 

- 

10 

7 

40' 

94 

141 

103 

15 

Philloscopus  acred. 

- 

-  1  - 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

1 

11 

49 

97 

177 

225 

271 

16 
17 

Ciconia  ciconia  ... 
Ciconia  nigra 

- 

— 

1 

3 

1 

_ 

' 

1 

8 

22 

- 

67 
3 

109 
3 

291 
5 

696 
22 

1019 
17 

I539I 

23 

18 

Saxicola  oenanthe 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

— 

- 

- 

- 

— 

1 

4 

12 

19 

55 

19 

Ruticilla  phoenicura 

- 

- 

- 

- 

— 

— 

— 

- 

- 

- 

6 

8 

30 

53 

65 

84 

20 

Upupa  epopä 

- 

- 

- 

- 

— 

— 

- 

- 

- 

1 

8 

6 

27 

75 

144 

279 

21 

Hirundo  rustica  ... 

- 

- 

_ 

— 

— 

— 

_ 

— 

— 

— 

1 

3 

10 

61 

150 

286 

746 

22 

Chelidonaria  urbica 

- 

- 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

2 

2 

23 

56 

154 

23 

lynx  torquilla    ... 

- 

- 

- 

— 

- 

- 

— 

— 

— 

- 

— 

1 

2 

6 

10 

11 

33 

24 

Cuculus  canorus  ... 

— 

— 

— 

— 

— 

_ 

— 

_ 

— 

-1 

— 

— 

4 

6 

17 

64 

314 

25 

Luscinia  luscinia... 

- 

- 

- 

- 

- 

— 

- 

— 

- 

- 

- 

— 

- 

- 

— 

4 

27 

26 

Sylvia  atricapilla... 

- 

- 

- 

- 

- 

— 

— 

_ 

— 

— 

— 

— 

— 

3 

1 

3 

1 

27 

Turtur  turlur     ... 

- 

- 

— 

— 

- 

— 

— 

_ 

— 

- 

3 

14 

25 

32 

8 

30 

47 

28 

Coracias  garrula  ... 

- 

- 

— 

— 

— 

— 

- 

_ 

— 

— 

— 

— 

1 

2 

7 

9 

29 

Oriolus  oriolus  ... 

— 

- 

- 

— 

_ 

_ 

— 



_ 

_ 

_ 

_ 

_ 

1 

2 

2 

3 

30 

Coturnix   coturnix 

- 

- 

— 

— 

- 

— 

— 



_ 

_ 

_ 

_ 

_ 

1 

10 

3 

10 

31 

Lanius  collurio    ... 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

_ 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

-• 

- 

1  1 

32 

Crex  crex      

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

-j 

- 

- 

1 

- 

Az 

1898 

és 

899. 

évi  r 

dato 

k  kis 

ebbít 

vék  a 

mej 

jelöz 

5  és 

köve 

kező 

évh 

'z  me 

rten.  — 

i 

AZ    1914-IK   ÉVI   TAVASZI    MADÁRVONULÁS    I:S   AZ   IDŐ  JÁíÚSA 


65 


Die  Ankunftsdaten. 


IV. 

1. 

\'.              VI.   1 

összeg 
Summe 

Átlagos  nap 
Mittel  der 
Ankunft 

Sz. 
Nr. 

1-5 

<-10 

tt-I5 

W-20 

21-25 

.J 

i-( 

c-io 

n-16 

16-20 

2t-2.^ 

..J 

81-4 

.. 

69 

41 

20 

S 

1 

_ 

- 

— 

- 

- 

- 

—  , 

— 

- 

3922 

lil   2S 

1 

82 

36 

25 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

4200 

III   3-3 

2 

48 

39 

23 

6 

- 

2i 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

_ 

- 

2239 

III   5-7 

3 

75 

36 

13 

— 

- 

-1 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

2725 

III   5-9 

4 

130 

130 

41 

16 

2 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

3085 

III   9-1 

5 

228 

90 

26 

9 

1 

3 

— 

- 

- 

- 

— 

- 

- 

- 

6853 

III  12-5 

6 

57 

28 

5 

4 

— 

— 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

602 

III  14-4 

7 

163 

106 

24 

15 

1 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

1779 

III  18-4 

8 

466 

213 

153 

69 

38 

26 

1 

1 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

5747 

III  19-1 

9 

21 

10 

10 

5 

2 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

285 

III  19-4 

10 

38 

26 

18 

6 

1 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

.5 

Iti  21-1 

11 

160 

147 

89 

73 

34 

17 

1 

1 

1 

- 

- 

- 

- 

- 

1315 

III  21-9 

12 

135 

105 

73 

51 

18 

16 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

1338 

III  23-2 

13 

93 

111 

63 

44 

21 

16 

5 

4 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

752 

III  28-2 

14 

286 

2S3 

205 

178 

61 

19 

8 

1 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

1872 

III  29-2 

15 

1457 

1130 

6C2 

455 

196 

137 

43 

21 

3 

- 

- 

- 

- 

- 

7800 

IV   0-4 

16 

30 

25 

19 

12 

2 

S 

- 

— 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

169 

IV   1-1 

17 

75 

91 

85 

37 

12 

3 

2 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

396 

IV   6-7 

18 

124 

157 

139 

119 

81 

61 

18 

4 

— 

- 

- 

- 

- 

- 

949 

IV   7-6 

19 

579 

857 

773 

656 

249 

143 

38 

13 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

3848 

IV   8-4 

20 

1719 

2387 

2433 

1719 

703 

387 

177 

39 

12 

7 

5 

- 

- 

- 

10845  i 

IV   9-8 

21 

406 

916 

1114 

JÜZ 

500 

300 

143 

50 

22 

7 

- 

- 

- 

- 

4812 

IV  13-3 

22 

122 

150 

234 

182 

96 

84 

32 

22 

2 

- 

- 

- 

- 

- 

987 

IV  13-5 

23 

1002 

1519 

1494 

1547 

686 

332 

103 

30 

13 

- 

- 

- 

- 

- 

7131 

IV  15-0 

24 

95 

235 

519 

638 

412 

266 

225 

85 

30 

6 

- 

- 

- 

- 

2542 

IV  17-2 

25 

8 

31 

35 

68 

46 

52 

13 

12 

5 

1 

- 

- 

~ 

- 

279 

IV  191 

26 

84 

146 

221 

567 

706 

714 

348 

132 

35 

7 

- 

- 

- 

_ 

3119 

IV  21-8 

27 

19 

38 

77 

155 

157 

182 

138 

69 

'  23 

10 

3 

1, 

- 

- 

891 

IV  24-5 

28 

16 

42 

92 

254 

589 

918 

820 

343 

79 

35 

2 

4 

_ 

- 

3202 

IV  27-9 

29 

25 

42 

114 

249 

369 

529 

652 

486 

264 

126 

55 

19 

4 

1 

2960 

IV  29-7 

30 

1 

_ 

3 

8 

39 

99 

189 

112 

42 

8 

4 

4 

- 

- 

510 

V   3-2 

31 

1 

21 

26 

74 

108 

18. 

510 

534 

352 

140 

62 

22 

■ 

- 

2043 

V    4-7 

32 

Die  Dat 

en  der 

Jahre 

1898 

und  18 

99  wu 

rden  g 

egen 

das  vo 

rang« 

hende 

und 

folge 

ide  Js 

hr  ve 

rringerl. 

Aqnils. 


66 


HEGYFOKV   KABOS 


//.  A  megérkezési  ad. 


Szám 
Nr. 


Alauda  arvcnsis     

Columba  oeiias   

Vanellus  vanellus 

Sturnus  vulgaris 

Columba  paliimbus    - 

Motacilla  alba     

Turdus  musicus    

Motacilla  boarula     ... 
Scolopax  rusticola 
Pratincola  rubicela  ... 
Erithacus  rubecula     .. 

Ardea  cinerea 

Grus  grus 

Ruticilla  tithys    

Philloscopus  acrcdula 
Ciconia  ciconia     -..  .. 

Ciconia  nigra 

Saxicola  ocnantlie 

Ruticilla  phoeiiicura... 

Upupa  epops  

Hirundo  rustica     

Chelidonaria  urbica  ... 

lynx  torquilla 

Cucutus  canorus 

Luscinia  luscinia  ...  .. 

Sylvia  atricapilla 

Turtur  turtur , 

Coracias  garrula ...  _. 

Oriolus  oriolus     —  . 

Coturiiix  coturnix     ... 

Lanius  collurio     ...  . 

Crex  crex 


O-S  10- H        15- 


2-6  7-11  I2-1Í        17  21      22-a«         37-Í1 


H'inicrsckicti  clitri-s  /'normálistól 

Temperaturabweichung  H  von  der 

normalen 

(7V-f2"p.+  9;)  Cr 

Budapist  "7 

Turkcve  ,.        -6.2 

Nagyszeben      1        —6.9 

Ätl.n.'         WitlH  —6.0 


2.b    4-4- 
3.6    -H- 


+13 


-f2.2 
-fl.8 
-f2.5 


-f5.5 
+6.0 
-f7.8 


+2.8 
4-1.6 
il  .6 


-f2.1  +2.6 
-1-1.8  -f-2.3 
+2.7    -H.O 


-2.5    +4.5     +5.7     +2.2     -|-6.4     +1.7     +2.2     +3.3 


15  11.111  iitl.iga  -4.7  C 

jMitiel    aus    15    Tagen 

-4.7  C» 


35  nap  átlaga  -    +3.7  C» 
Mittel  aus  35  Tagen  —  +3.7  C» 


A  minimalis  hőmérő  «O«  folcono  .,  . 
vagy  alatta  állott.  -  Stand  desi  '  Napo« 
.Minimumthermometers  auf  oderí   '  '^K^ 

unter  <.()..  ) 

(21    állomás  kÖ7Ött. /     Mart. 
Unter  21  Slallonen)V  i  Apr. 


1     2    3    4    5     6    7     8    9  IO  11   12  13  14  15  16  17  18  19  20  21 


15  18  17  15  18 
(.5211 


5  15  13  13     6     I 
0     10    0    0     6 


6  17 
2     6 


AZ  1914-IK  HVI    TAVASZI    MADÁRVONULÁS   ÉS   AZ   ID(")  JÁRÁSA 


67 


Inkünftsdaten  1914. 


\-. 

Összeg 
Summe 

A  mctiji-lf- 

nés  adagos 

napja 

Mittlerer 
Ankunftstag 

i:itírés  a/.  1891- 
1913.  évi  átlagtól 

Abweichung  vom 
Mittel  1894-1913 

S/.. 
Nr 

L 

e-iö 

11-13         l«-20 

1 

21-2S 

26-80 

1-5 

6-10 

11-15 

1 

- 

0     1    + 

_ 

— 

1    _ 

1     _ 

_ 

_ 

_ 

_ 

— 

_ 

_ 

™ 

!      Ill     3 

_ 

0 

_ 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

—  " 

— 

— 

— 

— 

236 

!      Ill     1 

3 

_ 

_ 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

128 

III     1 

5 

— 

_ 

3 

2 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

162 

m    6 

^ 

0 

_ 

4 

2 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

- 

205 
!      409 

73 

III     6 
III   10 
III     9 
III  15 

3 
3 
5 
3 

- 

- 

5 
6 
7 
8 

6 

1 

I 
1 

3 

1 

- 

- 

- 

— 

— 

- 

- 

- 

- 

358 
13 

!        36 
41 
27 

III  16 
III  25 
Ih  17 
III   15 

1       III  24 

3 

4 
7 

- 

6 

1 

9 
10 
11 
12 
13 

2 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

23 

1       III   27 

1 

— 

— 

1  ^'^ 

5 

1 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

71 

III  27 

2 

— 

_ 

15 

39    1     13 

6 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

— 

299 

IV      2 

— 

— 

2 

16 

1 

— 

— 

— 

— 

- 

— 

— 

— 

— 

— 

1         9 

IV      I 

— 

0 

— 

17 

6 

S 

3 

3 

'      Ì    ~ 

— 

— 

— 

— 

— 

.  23 

IV    13 

— 

— 

7 

18 

2 

4 

2 

— 

2   II   - 

— 

—          — 

— 

— 

23 

IV     4 

4 

— 

— 

19 

63 
156 

62 
131 

39 
60 

21 

15 

5         5 
9         6 

1 
1 

— 

— 

— 

— 

237 
477 

IV   12 
IV   12 

— 

— 

4 

2 

20 
21 

57 
2] 

S3 
18 

66 
6 

20 

14         S 

2  |,     3 

3 

1 

' 

— 

- 

273 
62 

IV   16 
IV   12 

1 

I 

3 

22 
23 

101 

IS 

140 

37 

106 
21 

64 
23 

16         6 
5         6 

2 

I 

; 

- 

— 

I 

471 
115 

IV   16 
IV    17 

— 

0 

1 

24 
25 

2 

6 

2 

5 

íj,     1 

— 

_  j  _ 

— 

— 

20 

IV   18 

1 

— 

— 

26 

5 

16 

39 

60 

68   "   18 

3 

5 

2 

— 

— 

216 

IV  26 

— 

— 

4 

27 

1 

7 

13 

14 

5         5 

1 

— 

— 

1 

— 

47 

IV  23 

2 

— 

— 

28 

1 

3 
4 

9 
7 

54 
15 

65 

38 
34 

13 
28 

1 
8 

8 

I 

4 

184 
145 

IV  28 

V  2 

— 

0 

2 

29 
30 

- 

- 

1 

3 
6 

8 
12 

8 
28 

6 
35 

2 
17 

1 
1 

1 

- 

30 
99 

V  2 

V  5 

1 

0 

— 

31 
32 

Átlag  (Mittel)  = 
—0.5  nap.  Tag 

—  1.2     +3.8     +0.8     +0,0     —0.1     44.2    +2.5     —0.4     +0.6 
-0.6     +2.5     +0.6     +2.0     -0.9    +3.6    +1.2     -1.8     +2.5 
—2.0    +2.9    +2.0    +4.4    —2.1     +3.1     --0.1     —0.6    +2.7 

-5.0    +1.8    +2.0    +0.1                               1 
-5.3    +0.6    +0.6    +0.9 
—2.0     +0.1     +0.6    -f2.3 

- 

-1.3    +3.1     +1.1     +2.7    -1.0 

+3.6    +1.3    -4 

3.9    +1.9 

-4.1     -fO.8    +1.1     +1,1                               1 

35  nap  átlaga  =  +  1.4  C"                                   30  na 
.Mittel  aus  35  tagen  ^  +  1.4  C                      Mittel  au 

p  átl.iga  ^  0.0  C 
30  Tagen  =  0.0  C 

22  23  24  25  26  27  28  29  30  31 

.. 

073302029  12     \    21  állomás  között. 

3     1 

0    0 

0     1 

1      4 

1  - 

.    / 

Jnter 

21  S 

ation 

en. 

5* 


68  JAKOB  HEGYFOKY  :  VOGELZUG  UND  WETTER  IM  FRÜHLING  DES  JAHRES  1914 

da  die  Temperatur  niedriger  warm,  in  der  Gegend  zwischen  dem 
Scliwarzen  Meere  und  der  Adria  Sturmwind,  hie  und  da  mit  der  Stärke 
8  (0 — 10  Skala),  tobte  und  auch  in  Südungarn  nur  wenig  an  Stärke 
verlor. 

Oben  wurde  gesagt,  das  jene  Arten,  bei  denen  der  mittlere  An- 
kunftstag auf  den  Monat  März  fällt,  heuer  um  einige  Tage  früher  als 
sonst  ankamen  ;  hiegegen  die  Aprilankömmlinge  sich  etwas  verspäteten. 
Geschah  dies  im  ganzen  Land  oder  nur  an  einigen  Gegenden  ? 

Auskunft  darüber  können  wir  nur  dann  erhalten,  wenn  wir  die 
Ankunft  des  Jahres  1914  an  den  4  Landesgegenden  mit  den  mittleren 
Ankunftszeiten  aus  längeren  Zeiträumen  vergleichen.  Die  Mittel  der 
Ankunft  laut  4  Laiidesgegenden  teilt  unsere  Zeitschrift  seit  1899  mit. 
Wir  sind  also  imstande  die  Ankunftzeit  von  1914  mit  jener  von  1899— 
1913  zu  vergleichen.  Dazu  können  nur  jene  Arten  herangezogen  werden, 
die  an  vielen  Orten  beobachtet  wurden.  Tabelle  D)  macht  uns  damit 
bekannt.  (Sieoe  Seite  60.) 

Wie  man  sieht,  ist  es  die  nördliche  Berggegend,  wo  im  März  1914 
die  Ankunft  verhältnismässig  am  frühzeitigsten  stattfand.  Da  die  häufigen 
Depressionen  dieses  Monats  im  NW  und  N  des  Kontinentes  auf  diese 
Gegend  am  öftersten  ihren  Wirkungskreis  ausdehnten,  so  kann  es  nicht 
auffallen,  wenn  ihre  rechte,  ihre  Südseite  den  begüntigenden  Einfluss 
gerade  hier  am  meisten  ausübte.  Im  April  ist  die  Ankunft  an  den  4 
Landesgegenden  wenig  verschieden.  Bei  den  Märzankömmlingen 
gestaltet  sich  die  Ankunft  viel  gleichmässiger  als  bei  jenen  im  April; 
dort  ist  sie  frühzeitiger,  hier  veränderlich,  bald  normal,  bald  etwas  früh- 
zeitiger oder  verspätet. 

(Siehe  Tabelle  I.  und  11.,  auf  Seite  64— Ó7.) 


A  madárbőr  szövettanához.  A  meggyvágó  és  a  házi 
veréb  bőre. 

Irta  :  DR.  Greschik  Jenő,  I.  assistens. 

9  szövegrajzzal. 

A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ  szövettani  laboratóriumából. 

A  madaraknak  gyakran  csodás  színpompában  ragyogó  tollazata, 
úgy  látszik,  a  szakbuvárokra  is  különös  vonzóerővel  bírt,  mert  sokan 
adták  magukat  ezen  epidermoidalis  képződmények  tanulmányozására. 
Ennek  következtében  nem  kicsiny  azoknak  a  munkáknak  a  száma,  melyek 
a  különböző  toUalakokat,  ezeknek  fejlődését,  a  színpigmenteket  stb.  tár- 
gyalják. A  csupasz  állkapcsokról  és  lábakról  is  van  irodalom.  Csak 
mindé  képződmények  tulajdonképpeni  termőhelye  és  hordozója  maradt 
parlagon:  a  bőr.  A  madárbőr  szövettanáról  ma  is  hézagos  a  tudásunk. 
A  madárláb  szövettanát  Hanau  (1881)  dolgozta  fel  és  ide  számíthatjuk 
részben  Meyer  (1908)  értekezését  és  Frommann  (1880)  dolgozatát  is. 

Amennyire  alkalmam  volt  az  irodalmat  átnézni,  nem  akadtam 
olyan  munkára,  mely  a  tulajdonképpeni,  tollas  madártest  bőrének  szövet- 
tanával foglalkozna.  Kivétel  csupán  Moser  E.-nek  (1Q06)  összefoglalóan 
megírt  fejezete  «A  madár  bőre»  az  ELLENBERGER-féle  «Handbuch  der 
vergleichenden  mikroskopischen  Anatomie  der  Haustiere»  cimű  munka 
I.  kötetében,  amelybe  a  szerző  a  tyúk  bőrén  talált  eredményeit  is  bele- 
szőtte. Ez  a  munka  tulajdonképpen  az  első  új  tudományos  alap,  melyen 
tovább  építhetünk.  Később  többször  lesz  még  alkalmam  e  munkára 
visszatérni.  Moser  munkája  mellett  még  első  helyen  Maurer  F.  (1Q15), 
«Grundzüge  der  vergleichenden  Gewebelehre»  cimű  könyve  említendő, 
melyben  egy  fejezet  a  madarak  ektodermalis  hámjáról  szól. 

A  többi,  a  madárbőr  szöveti  szerkezetére  vonatkozó  adat  részben 
nagyon  rövid,  részben  egészen  helytelen  fogalmak  keltésére  alkalmas. 

Tiedemann  (1810)  a  madarak  bőrében  három  réteget  talál:  tulaj- 
donképpeni bőr  vagy  irha,  Malpighi-féle  nyálkahálózat  és  felhártya. 
Utóbbi  igen  vékony,  számos  redővel;  vastag  a  csüdön  és  az  ujjakon. 
Minden  évben  a  vedlés  alkalmával  apró  darabkákban  válik  le.  A  Mal- 
pighi-féle nyálkaréteg  igen  finom  és  gyenge.  A  tollas  részeken  rendesen 
fehér  vagy  piszkosfehér.  A  világosságnak  kitett  részeken  szine  külön- 
böző. Az  irha  aránylag  sokkal  vékonyabb,  mint  az  emberen  és  az  emlő- 
sökön. Edényei  különösen  a  vedlés  alkalmával  tűnnek   jól  szembe.  Ideg 


70  GRESCHIK  JENŐ 

különösen  a  nyak  bőrében  van  sok.  A  bőr  alatt  sok  sejtszövet  fekszik, 
mely  sokszor  zsírt  tartalmaz.  A  madarak  bőrét  külön  izmok  mozgatják. 
Stannius  (1846)  szerint  a  madarak  külső  bőre  vékonyabb,  mint  az  em- 
lősöké, a  cutis  és  különféle  felbőr-  és  szarűképződmény  alkotja.  Utób- 
biakhoz tartoznak:  az  epidermis,  a  tollak,  a  lábvértek,  a  csőrtokok,  a 
karmok  és  a  sarkantyúk.  Néha  levegőt  tartalmazó  sejtek  találhatók  a 
bőr  alatt. 

Leydig  (1857)  igen  találóan  írja  le  a  madárbőrt.  Ó  az  irhát  a 
madarakon  találja  a  legvékonyabbnak.  A  kötőszöveti  nyalábok  a  halakon 
és  a  csúszómászókon  főleg  vízszintesen  és  merőlegesen  haladnak,  a 
madarakon  és  az  emlősökön  kereszteződésük  változatosabb.  Az  irha 
rugalmas  rostjai  a  madaraknál  (süketfajd)  a  corium  alsó  rétegeiben 
összefüggő  hálózattá  egyesülnek.  A  tollas  bőrrészeknek  nincsenek  szabad 
papilláik.  Nagy  papillákat  a  csőrcsontokat  bevonó  bőrben,  azonkívül  a 
szemkörüli  csupasz  részeken  (süketfajd)  és  a  planta  pedisben  találni. 
Sok  idegrost  hengeralakúan  megvastagodva  u.  n.  PACiNi-féle  testecskék 
alakjában  végződik.  A  madarak  bőre  általában  szegényebb  véredények- 
ben, mint  a  csúszómászóké.  Továbbá  fölemlíti  Leydig,  hogy  Barkow  a 
legdúsabb  véredényhálózatot  a  költési  időszakban  csupasz  és  panniculus 
adiposus  nélküli  kotlófoltokban  találta.  A  mélyebb  bőrrétegekben  igen 
fejlett  izomhálózat  fekszik,  melynek  rostjai  átmenetet  képeznek  a  sima 
rostokból  a  harántcsíkoltakhoz.  Az  izmok  között  inak  vannak  rugalmas 
szövetből  és  ilyen  inakkal  tapadnak  oda  a  tolltüszőkhöz  és  a  corium 
rugalmas  rétegéhez.  Néhány  madár  bőr  alatti  kötőszövetébe  levegő  hatol 
be.  A  tarka  színezés  a  madarak  csupasz  részein  a  taréj  és  toroklebenyek 
kivételével  az  epidermis  sejtjeiben  fekszik.  A  bőrizomzat  erős  fejlettsége 
következtében  a  madárbőr  nagy  mértékben  képes  összehúzódni. 

Gadow  (1891)  a  madárbőrben  megkülönböztet:  1.  Felületi  réteget, 
felhámot,  epidermist.  A  mélyebb  sejtek  rendesen  hengeresek  és  a  nyálka- 
réteget alkotják,  stratum  Malpighii.  A  legalsóbb  sejtek  hosszúkásak, 
merőlegesen  állanak  az  irhára  s  finom  csipkézett  nyúlványokkal  kapasz- 
kodnak beléje.  A  felső  sejtekben  kevesebb  a  puha  protoplasma,  laposab- 
bak és  szarúréteggé,  stratum  corneummá  egyesülnek.  2.  Az  irha,  corium, 
derma  a  mélyebb  réteg.  A  bőrérzékszerveket  és  az  edényeket  tartalmazza, 
a  mesodermából  származik.  Az  irha  alapszövetét  rugalmas  és  más  kötő- 
szöveti rostok  hálózata  alkotja.  A  felsőbb  rétegekben  a  rostok  minden 
irányban  teljesen  összeszövődnek,  mint  az  emlősökben.  A  mélyebb  réte- 
gekben a  nyalábok  inkább  vízszintesen  haladnak,  bizonyos  közökben 
merőleges  rostnyalábok  keresztezik.  Ez  utóbbiakban  rendesen  vér-  és 
nyirokedények,  ezenkívül  idegek  haladnak  a  stratum  Malpighii  felé.  Az 
e]:)idermis  alatt  kis  kúpos  nyúlványok,  papillák  találhatók.  Ezen  elsőd- 
leges papillákon  kívül  még  nagyobbak  is  találhatók,  melyeknek  különö- 


A   MADARBOR   SZÖVETTANÁHOZ  71 

sen  pikkelyek  alakjában  a  csüd  fedésében  van  jelentőségük.  Az  irha 
mélyebb  rétegeinek  inkább  laza  a  szerkezete  és  ezek  alkotják  a  bőr  alatti 
kötőszövetet.  Ez  összekapcsolja  a  bőrt  az  alatta  fekvő  testrészekkel.  Zsír 
lerakodásával  zsírpárna,  panniculus  adiposus  állhat  elő.  Pigment  rende- 
sen a  bőr  csupasz  helyein  a  nyálkaréteg  mélyebb  sejtjeiben  vagy  piros- 
sárga zsír  vagy  barnafekete  pigmentsejtek  alakjában  fordul  elő.  Fekete 
pigment  az  irhában  is  található  és  ilyenkor  rendesen  elágazó  csillag- 
alakú  sejtekhez  kötött.  A  bőredényeket  gyakran  olyan  dúsan  borítja 
pigment,  hogy  szinte  fekete  szövedékben  feküsznek. 

Jaquet  a  VoGT-  és  YuNO-féle  (1894)  összehasonlító  anatómiában 
azt  hiszi,  hogy  a  madárepidermisben  ugyanazok  az  elemek  fordulnak 
elő,  mint  a  csúszómászóknál,  t.  i.  sejtek  többszörösen  egymás  fölé  épí- 
tett rétegei.  Az  irha  vastagsága  az  egyes  testtájak  szerint  nagyon  külön- 
böző. A  kötőszöveti  hálózat  a  felhám  közelében  nagyon  sűrű  és  kes- 
keny, az  izmok  közelében  tágabb.  Számos  edény  és  ideg  járja  keresztül- 
kasul minden  irányban.  Marshall  (1895)  a  bőrt  a  csőr  és  láb  kivéte- 
lével vékonynak  találja,  az  irha  kisebb  terjedelmű.  A  rete  Malpighii 
simán  áll  a  cutison,  kivéve  azokat  a  helyeket,  ahol  tapintótestecskék 
találhatók.  Papillák  nem  képződnek.  A  cutisban  pigmentek  vannak, 
melyek  a  felszínen  egyes  sejtekben  fekszenek,  a  mélyebb  rétegekben 
azonban  tömegesebben  lépnek  fel.  Idegvégződéseket,  bunkószerű  testecs- 
kék  alakjában  a  madárbőrben  az  egész  test  felszínén  találunk  szétszórva; 
a  legtöbb  nagy  tollak  közelében  van.  A  comb,  hónalj,  elülső  nyak  és 
fejbúb  tájéka,  utóbbi  legalább  ha  nincs  bóbitája,  szegény  bennük.  Szá- 
muk azonban  az  emlősökéhez  képest  kicsiny. 

Taschenberg  (1905)  szerint  a  NAUMANN-féle  munka  új  kiadásában 
a  nagyon  vékony  bőrt  az  ektodermából  keletkezett  felhám  (epidermis) 
és  a  kötőszöveti  irha  (corium)  alkotja,  mely  a  mesodermához  tartozik.  Az 
epidermis  hámsejtek  számos  rétegéből  áll,  az  alsóbb,  nagyobb,  protoplas- 
mában  dúsabb  sejtek  a  Malpighi-féle  nyálkaréteget  adják.  A  felsőbb 
rétegek  sejtjei  többé-kevésbbé  laposak  és  protoplasmában  szegények. 
Ezek  alkotják  a  szarúréteget,  melyet  a  bőr  felszínén  egyrétegű  felhártya 
határol.  Az  irhában  kötőszöveti  nyalábok  vannak,  melyek  egymással 
többé-kevésbbé  sűrűn  összefonódtak.  Tartalmaz  ezenkívül  véredényeket, 
nyirokpályákat,  idegeket  és  sima  izmokat.  Az  epidermis  felé  néző  olda- 
lán papillák  alakjában  emelkedik  ki,  miáltal  megnagyobbítja  felületét  és 
ezt  jobban  táplálhatja.  Különös  fejlettséget  ott  nyer,  ahol  a  felhámból 
különleges  képződmények  keletkeznek.  Az  irha  mélyebb  rétegei  a  bőr 
alatti  kötőszövetet  alkotják,  melynek  hálószemeiben  gyakran  zsír  rakódik 
le  (panniculus  adiposus).  Az  epidermis  viszonylag  vékony  réteg,  mely 
csak  a  lábakon  és  a  csőrtokokon  ér  el  nagyobb  terjedelmet.  A  szarú- 
réteg   állandóan   regenerálódik.   Pigment    legtöbbnyire    a    Malpighi-féle 


72  GRESCHIK  JENŐ 

nyálkaréteg  mélyebb  szintájaiban  fordul  elő,  vagy  zsírhoz  kötött,  mint  a 
lábak  stb.  élénk  pirosra  festett  viaszhártyájában. 

Az  eddig  ismertetett  irodalomban  tehát  nem  ritkán  egymásnak 
ellentmondó  adatokra  bukkanunk,  különösen  az  irha  papilláira  és  az 
epidermis  fölépítésére  vonatkozólag. 

Moser  (1Q06)  a  madárbőrt  a  következőképpen  tagolja:  irha  (corium), 
amelyben  nem  különböztethetünk  meg  pars  reticularist,  intermediát  és 
papillarist,  mint  az  emlősöknél,  hanem  csak  stratum  superficialet  (pen- 
narum-folliculosum)  és  stratum  profundumot.  Utóbbihoz  a  stratum  sub- 
cutaneum  csatlakozik.  A  stratum  profundumot,  az  alsó  irharéteget,  alakult, 
vízszintesen  kiterjedt,  rostos-rugalmas  kötőszövet  alkotja.  A  dűlök  alatt 
még  egy  másik  laza,  szabálytalan  hálózat,  a  stratum  musculare  csat- 
lakozik hozzá,  mely  a  sima  tollizmokat  tartalmazza.  Ezek  a  tollizmok 
rugalmas  rostokból  álló  inak  segélyével  tapadnak  a  tolltüszőkhöz.  A  cutis 
és  a  subcutis  határán  rugalmas  rostok  erős,  sűrű,  vízszintes  rácsozata 
fekszik.  A  felső  irharéteg,  a  stratum  superficiale  gyenge  kötőszöveti 
rostok  finom  hálózatát  tartalmazza,  melyet  rugalmas  háló  sző  körül. 
Némely  helyen,  különösen  ahol  véredények  vannak,  a  stratum  super- 
ficiale rugalmas  rácsozatát  merőlegesen  felfelé  haladó  rostnyalábok  kötik 
össze  a  stratum  profundummal.  Papillák,  a  tollpapillák  kivételével  nem 
fordulnak  elő.  A  két  irharéteg  vastagsága  igen  különböző.  A  subcutis 
erősen  fejlett.  A  zsír  gyakran  alkot  panniculus  adiposust  vagy  egyes 
zsírsejtfészkekbe  tömörül.  Moser  még  kiterjeszkedik  általánosságban  a 
bőrizomzatra,  a  véredényekre  és  az  idegvégződésekre.  Az  epidermist 
stratum  profundumra  (magvas  réteg)  és  stratum  corneumra  (szarúréteg) 
osztja.  Az  első  az  emlősök  stratum  cylindricum  és  spinosumának  felelne 
meg.  Az  epidermis  vékony  és  rétegekben  szegény  marad.  A  stratum 
profundum  legalsóbb  sejtjei  szabálytalan  köbalakúak.*  Felettük  2 — 3  (4) 
réteg  tojásdad,  részben  lapos  sejtek  vannak,  melyek  kevésbbé  festődnek. 
A  legfelsőbb  rétegek  sejtjeinek  sötét,  vastag  bürökjük  van,  míg  belsejük 
erősen  fénylik.  Az  emlősöknek  megfelelő  stratum  granulosum  teljesen 
hiányzik,  ennélfogva  a  madarak  epidermisében  az  elszarúsodás  folyamata 
keratohyalinképződés  nélkül  megy  végbe. 

WiEDERSHEiM  (1909)  szcrint  a  madárbőrt  vékony  epidermis  és 
cutis  jellemzi.  Utóbbit  szabálytalan  növésű  rostnyalábok  alkotják.  Érzék- 
szervek és  izomrostok  bőven  találhatók  benne.  Studnicka  (1909)  nagy 
dolgozata  a  gerincesek  epidermiséről  a  madarakra  nem  terjed  ki. 

Maurer  (1915)  a  madarak  gyenge,  csak  néhány  sejtrétegből  álló 
epidermiséből  alsó  vékony  stratum  plasmaticumot  és  felső  stratum  cor- 
neumot  ír  le.  Stratum  granulosumot  is  talált,  amelyről  a  következőt 
mondja:  «A  stratum  plasmaticum  és  a  stratum  corneum  között  gyakran, 
de  nem  mindig   egy    sejtréteg    található,    amelynek    plasmatestében    kis 


A    MADÁRBŐR   SZÖVETTANÁHOZ  73 

keratohyalin-szemecskék  vannak.  Ezt  a  stratum  granulosumot  sejtek  alkot- 
ják, amelyek  éppen  elszarúsodásban  vannak.  E  sejtréteg  gyakori  hiányá- 
ból arra  következtethetni,  hogy  az  elszarúsodás  folyamata  nem  folytonos, 
hanem  bizonyos  időben  szünetel».  Az  irha  csak  a  pikkelyes  lábakon 
alkot  papillákat. 

Jelen  dolgozat  célja  és  a  vizsgálat  anyaga. 

Azt  a  feladatot  tűztem  magam  elé,  hogy  a  tollas  madárbör  szöveti 
szerkezetéhez  szolgáltassak  adatokat.  E  célból  a  vizsgálat  főanyagául  a 
pintyek  családjába  (Fringillidae)  tartozó  meggyvágó  (Coccothraustes 
coccothraustes  L.)  szolgált,  hogy  a  házi  tyúktól,  Moser  vizsgálati  tárgyá- 
tól, rendszertanilag  lehetőleg  távol  eső  faj  legyen  képviselve.  Ezenkívül 
összehasonlításul  a  házi  veréb  (Passer  domesticus  L.)  repülős  fiókáit  hasz- 
náltam. Kezdettől  fogva  tisztán  állt  előttem,  hogy  a  madárbőr  szöveti 
szerkezetéről  tüzetesebb  ismeretekre  csak  úgy  tehetünk  szert,  ha  a  test 
lehetőleg  számos  részéről  vizsgálunk  meg  bőrdarabokat.  Mert  előre  volt 
látható,  hogy  a  különböző  testrészekről  származó  bőrdarabok  különbsé- 
geket fognak  mutatni  és  éppen  az  ilyenféle  vizsgálatok  hiányzanak  még 
teljesen.  Mindjárt  itt  említhetem  meg,  hogy  föltevésemben  nem  csalód- 
tam, mert  nemcsak  a  rétegek  vastagsága  változó  a  különböző  testrésze- 
ken, hanem  szerkezetbeli  különbségek  is  vannak. 

A  következő  9  testrészről  vettem  bőrdarabokat: 

1.  Fejbúb,  pteryla  capitis, 

2.  Nyakoldal,  apteria  colli  lateralia. 

3.  Hát  közepe,  pteryla  spinalis  et  apteria  spinale. 

4.  Törzsoldal,  apteria  trunci  lateralia. 

5.  Farcsík,  pteryla  caudae. 

6.  Áll. 

7.  Mell,  pteryla  gastraei. 

8.  Comb,  pteryla  cruralis  et  apteria  cruralia. 

9.  Has  az  alfelnyílás  előtt,  apteria  mesogastraei  et   pteryla   gastraei 

vége. 

A  tollas  dűlők  és  a  csupasz  mesgyék  nevei  Nitzsch  (1840)  után 
az  illető  bőrrész  közelebbi  meghatározására  valók.  Ezeken  kívül  össze- 
hasonlításul még  a  meggyvágó  hátsó  ujjának  gumóját  is  metszettem. 
Utóbbira  azonban  bővebben  nem  fogok  kiterjeszkedni,  mert  jelen  munka 
főcélja  a  madártest  tollal  fedett  bőre,  szöveti  felépítésének  ismerte- 
tése, tehát  tekintet  nélkül  a  tollak,  a  csőr,  a  lábak  szerkezetére.  Alább  e 
leírásban  mindig  a  meggyvágó  illető  bőrdarabjának  szövettana  áll  első 
helyen,  míg  a  házi  verébé  függelékképpen  következik. 


74  GRESCHIK  JENŐ 


Technika. 


A  decapitatioval  megölt  madárnak  előbb  tollait  távolítottam  el, 
majd  a  fennt  említett  testrészekről  rögtön  bőrdarabokat  vágtam  ki.  Külö- 
nösen arra  ügyeltem,  hogy  a  bőr  alatti  kötőszövet  és  esetleg  a  vázról 
eredő  izmok  a  bőrön  rajta  maradjanak.  Az  így  levágott  apró  bőrrészeket 
részint  parafa-  vagy  viaszlapocskákra  fölfeszítve,  részint  fölfeszítetlenül 
helyeztem  a  rögzítő  folyadékokba.  Ilyenekül  absolut  alkoholt  és  sublimát- 
ecetsavat  használtam.  Mind  a  két  rögzítő  folyadék  jelen  célnak  tökélete- 
sen megfelelőnek  bizonyult.  A  bőr  általában  nehezen  metszhető;  hogy 
metszhetőségét  fokozzam  és  esetleges  eltolódásoknak  elejét  vegyem,  a 
darabkákat  gondosan  víztelenítettem  és  szénkénegen  át  kettősen  ágyaz- 
tam be,  előbb  celloidinba  és  azután  parraffinba.  Apathy  kitűnő  mód- 
szere szerint.  így  5  |x  vastag  metszeteket  is  sikerült  nehézség  nélkül 
elérnem. 

Festésül  leggyakrabban  HEiDENHAiN-féle  vashaematoxylin  —  Wei- 
GERT-féle  resorcinfuchsin  —  Van  GiESON-t  használtam,  mely  mindjárt  a 
rugalmas  rostokat  is  feltüntette.  Ezenkívül  jó  eredményt  adott  karma- 
laun  —  resorcinfuchsin  —  Van  Gieson,  mely  eljárásnál  a  karmalaun 
hatását  a  magra  szorítottam.  HEiDENHAiN-féle  vashaematoxylin  helyett 
gyakran  WEiOERT-félét  vettem.  Használtam  még  ÖELAFiELD-féle  haema- 
toxylin  —  thiazinpirost,  HEiDENHAiN-féle  vashaematoxylin  —  thiazin- 
pirost,  EHRLiCH-BiONDi-t  és  Mallory  kötőszöveti  festését. 


A  meggyvágó  hámjának,  irhájának  es  bőr  alatti   kötőszövetének  szö- 
veti szerkezetéről  általában. 

Az  epidermist  többrétegű  laposhám  alkotja,  mely  a  test  legtöbb 
részén  csak  kevés  rétegű.  Legvastagabbnak  az  alfelnyílás  előtt  találtam 
és  ez  a  hely  alkalmas  arra,  hogy  megismerjük  az  epidermis  általános 
felépítését.  (1.  rajz.)  Az  alapi  sejtréteget  többnyire  hengeres  hámsejtek 
alkotják  nagy  kerek  maggal.  Ezenkívül  már  ebben  a  rétegben  is  talál- 
hatók köbalakú  sejtek.  A  különböző  nyomási  és  feszültségi  viszonyok- 
nak megfelelően  tengelyük  nem  áll  mindig  merőlegesen  az  irhára.  Erre 
a  rétegre  köbalakú  sejtek  egy  rétegsora  következik,  néhol  vastagabb 
helyeken  kettő  is  van.  Ezen  alsó  rétegek  sejtjei  sejtközötti  hidakkal 
függnek  össze  egymással,  melyek  gyakran  igen  élesen  láthatók.  Proto- 
plasmafonalakat  is  alkalmam  volt  megfigyelni,  mint  az  emlősök  bőré- 
ben. A  felület  felé  hosszúkás  lapos  sejtek  egészen  7  sornyi  vastagon 
következnek,  melyeknek  rendesen  csak  alsó  két  sorában  találunk  még 
magvakat.  Legfelül  a  teljesen  elszarúsodott  epidermist  találjuk,  melynek 
legkülsőbb  részei  folytonosan  lehámlanak.   A   hosszúkás   sejtsorok    széle 


A   MADARBOR  SZÖVETTANÁHOZ 


75 


/.  rajz.  A  iue.yyyvágó  eiMdermisc  a  has- 
ról az  alfelnyilás  előtt. 
Sp    Stratum     profundum  ;    l    megnyúlt 
lapos   sejtek  szarúfonalakkal  ;    c  szarú- 
ré teg.  Nagyítás  750X- 
Abb.  1.  Epidermis  des  Kernbeissers  vom 

Bauche  vor  der  Analöffnung. 
Sp  Stratum  profundum  ;  /  langgestreckte 
abgeplattete    Zellen    mit  Hornfäden  im 
Inneren  ;  c  Hornschicht.  Vergr.    750X- 


sötétebben  festődik,  a  szarúköpenynek    megfelelően.   i\z   alapi    sejtekben 
mitosisek  vannak. 

Előfordul-e  stratum  granulosum? 
Az  irodalom  ismertetésénél  láttuk,  hogy 
míg  Moser  a  madarak  bőrében  tagadja 
a  stratum  granulosum  jelenlétét,  addig 
Maurer  a  házi  veréb  bőrében  gyakran 
talált  ilyent.  Vizsgálataim  arra  az  ered- 
ményre vezettek,  hogy  a  test  bőrében 
stratum  granulosum  nem  fordul  elő, 
ilyent  egyetlen  készítményemben  sem 
találtam.  Ebben  a  kérdésben  teljesen 
csatlakozom  Moser  véleményéhez  midőn 
így  ír:  «A  magtartalmú  és  magnélküli 
öv  határán  gyakran  úgy  tűnik  fel,  mintha 
stratum  granulosum  volna  jelen,  mert  itt 
rendesen  sötétebb  színeződés  áll  elő, 
aminek  oka  azonban  nem  a  keratohyalin- 

képződés,  hanem  a  szarúfonalak  szorosabb  összefűződése  a  lapos  hámsej- 
tekben». Jól  megfigyelhető,  hogy  a  szarúfonalak  a  külső  részek  felé  mindig 
szorosabban  összefűződnek  és  végül  a  magnélküli  szarúréteget  alkotják. 
Szemcsézettségnek  semmi  nyoma  nem  volt  látható.  Ez  arra  mutatna, 
hogy  a  madarak  epidermisének  elszarúsodása  keratohyalinképződés 
nélkül  megy  végbe.  Én  a  kérdést  ezidőszerint  más  madarakra  nézve 
még  függőben  tartanám,  mert  erre  vonatkozóan  még  kevés  anyagot 
vizsgáltak  meg.  Maurer  (1915)  kivételével  szemcsés  réteg  az  eddigi 
adatok  szerint  csak  a  tojásfog  fejlődésekor  és  az  epitrichium  sejtjeiben 
lépne  föl.  Branca  (1907)  pl.  a  tojásfog  fejlődésében  egy  szemcsés  réteg 
fokozatot  különböztet  meg.  Ugyanez  a  szerző  (1906)  azonban  a  tyúk- 
embryó  csőr-epidermisének  elszarúsodása  alkalmával  azt  találta,  hogy  a 
rete  Malpighii  sejtjeiben  a  mag  közelében  szintén  fonalak  lépnek  föl, 
melyek  lassan  az  egész  sejtet  kitöltik.  Itt  tehát  hasonló  folyamatok  men- 
nének végbe,  mint  amilyeneket  Moser  és  én  más  részekről  származó 
epidermisben  észleltünk.  Lewin  (1902)  azt  találta,  hogy  az  Eudyptes 
csőrében  csak  az  epitrichium-sejtekben  képződnek  keratohyalinszemecs- 
kék.  Figyelemre  méltó,  hogy  a  csúszómászók  bőréből  Kerbert  (1877), 
Batelli  (1880)  és  Maurer  (1895)  szemcsés  réteget  ír  le.  Utóbbi  azt 
figyelte  meg,  hogy  a  felhártya  elszarúsodásánál  nem  lép  föl  szemcsés- 
anyag, hanem  merőleges  csíkoltság.  A  szarúrétegnek  ez  alatt  fekvő  sejtjei 
úgy  szarúsodnak  el,  hogy  apró  világos  szemecskék  képződnek.  Az  el- 
szarúsodási  folyamatban  ennélfogva  egyrészt  a  csúszómászók  és  emlősök 
epidermise,   másrészt   a   madarak    epidermise    között    különbség    állana 


■'r 


76  ORESCHIK  JENŐ 

fenn.  Én  azt  hiszem,  hogy  ilyenfajta  vizsgálatokhoz  a  lábak  sokkal  több 
réteget  tartalmazó  epidermise  alkalmasabb  volna;  mellesleg  azonban 
megjegyezni  kívánnám,  hogy  a  meggyvágó  hátsó  ujjgumójáról  származó 
metszetekben  sem  találtam  stratum  granulosumot. 

Ifjabb  vizsgálatok  más  szinben  tüntetik  fel  a  keratohyalin-kérdést. 
Kromayer  (18Q0)  szerint  a  keratohyalin  a  protoplasmafonalak  szétesési 
terméke.  Weidenreich  (IQOC)  viszont  az  interfibrillaris  állomány  szét- 
esési termékének  tartja.  Az  elszarúsodás  a  sűrűbb  fonalakból  összetett 
exoplasmából  történik.  A  keratohyalinná  átalakult  endoplasma  eleidinné 
válik.  Apolant  (1901)  szintén  WEiDENREiCH-hez  csatlakozik.  Rosenstadt 
(1912)  a  tyúk  tojásfogának  és  csőrének  histogenesiséről  szóló  dolgoza- 
tában arra  a  következtetésre  jut,  hogy  az  egész  sejt  a  maggal  együtt 
elszarúsodik.  Legújabban  pedig  Martinotti  (1915)  azt  vallja,  hogy  a 
keratohyalin  képződésében  a  fonalak,  a  plasma  alapi  része  és  a  mag  is 
részt  vesz.  Ebből  látható,  hogy  az  elszarúsodás  folyamatáról  még  nagyon 
eltérők  a  vélemények.  Ha  a  keratohyalinszemecskéket  szétesési  termék- 
nek tartjuk,  akkor  képződésüknek  senmii  köze  az  elszarúsodáshoz.  A  leg- 
újabb szövettani  tankönyvek  még  mindig  úgy  tüntetik  fel  a  kérdést, 
hogy  a  keratohyalinszemecskék  a  stratum  granulosumban  az  elszarúso- 
dásra  vezetnek. 

Némely  helyen  vándorsejteket  észleltem  az  epidermisben.  Az  alapi 
sejtréteg  finom  alaphártyán  ül,  mely  úgy  festődik,  mint  a  kötőszövet. 
Az  epidermis  felosztásában,  elnevezésében  MosER-t  követem  és  meg- 
különböztetek stratum  profundumot  (magtartalmú  réteg)  és  stratum  cor- 
neumot  (szarúréteg). 

Az  irhára  térve  láttuk  az  irodalom  ismertetésénél,  hogy  egyes 
szerzők  papillákat  is  írnak  le  belőle.  Ez  a  test  bőrében  található  viszo- 
nyoknak nem  felel  meg.  Az  irha  nem  képez  itt  tulajdonképpeni  papil- 
lákat, mint  amilyenek  pl.  az  emlősök  bőrében  találhatók.  Vannak  ugyan 
kiemelkedések,  ezek  azonban  bőrredők.  PaiMllák  csak  a  láb  és  a  csőr 
bőrében  fordulnak  elő. 

Az  irha  alapállományát  rostos  kötőszövet  alkotja,  mely  némely 
helyen  a  benne  előforduló  sok  lymphocyta  következtében  bizonyos 
hasonlóságot  nyer  a  bél  hálózatos,  reticularis  kötőszövetéhez.  A  kötő- 
szövet mindjárt  az  epidermis  alatt  rendesen  erősebb  rostokat  alkot, 
tovább  lefelé  finomabb  szövésű  következik.  Az  irha  alsó  határán  ismét 
erősebb  kötőszöveti  rostok  találhatók.  A  rostok  között  kötőszövetsejteket, 
fibrocytákat,  azonkívül  igen  sok  lymphocytát,  vándorsejtet  és  hiz(')sejtet 
látni.  Mint  jellemző  sajátságot  föl  kell  említeni,  hogy  nyirokcsomók 
előfordulnak  a  legkülönbözőbb  helyeken,  majd  közvetlen  az  epidermis 
alatt,  majd  az  irha  alsó  részében.  Hanau  (1881)  és  Moser  (1906)  ilyen 
nyirokcsomókat  a   madarak   lábbőrében  talált.    Utóbbi    szerző    fölemlíti. 


A    MADARBÜR    SZÖVETTANÁHOZ 


77 


/-. 


hogy  az  epidermis  tcözelében  lymphocytái<  hatolnak  be  a  stratum  pro- 
fundumba,  úgy  hogy  az  alaphártya  körvonalai  elmosódnak  és  az  epider- 
mis határa  az  irha  felé  szabálytalanná  válik.  Ez  emlékeztet  a  hám  elpusz- 
tulására a  nyelvtasakokban. 

A  kötőszöveti  rostok  között  finom  rugalmas  hálózat  van,  mely  az 
irha  alsó  határán  kissé  erősebb,  de  még  mindig  vékony  réteggé  sűrű- 
södik, mint  ezt  már  Leydig  (1857)  helyesen  megfigyelte.  Ennek  a 
rétegnek  különösen  abban  is  van  fontossága,  hogy  mindig  biztos  út- 
mutatóul szolgál,  hová  helyezzük  az  irha 
alsó  határát.  Az  irha  alsó  határán  tulajdon- 
képpen valamivel  vastagabb  kötőszöveti  ros- 
tokból álló  réteg  van,  mely  felső  felében  a 
rugalmas  rostokat  gyakran  finom  rácsozat 
alakjában  tartalmazza.  Pigmentsejtek  az  ir- 
hában szabadon  rendesen  a  felsőbb  részek- 
ben találhatók.  Az  irha  bőven  tartalmaz  haj- 
száledényeket és  nagyobb  edényeket  is, 
egyes  helyeken  különösen  sok  van  belőlük. 
Zsírszövet  szintén  gyakori  már  az  irhában, 
gyakran  az  epidermishez  közel  kezdődik. 
Legtöbbször  a  zsír  a  kezelés  következtében 
kioldódott  és  a  zsírsejtek  helyén  csupán 
laza  hálózat  volt  látható. 

A  kötőszöveten  kívül  az  irhában  még 
sima  izomzatot  is  találunk  bőségesen,  bőr- 
izmok alakjában.  Ezek  tollizmok  (musculi 
pennarum),  két  szomszédos  toll  közé  kife- 
szítve. A  tolltüszőkhöz  rugalmas  rostokból 
álló  ínhüvelyek  segélyével  tapadnak.  Ezek 
a  rugalmas  inak  a  madárbőrre  nagyon  jel- 
lemzők. A  tapadás  a  tolltüszőkhöz  olyan- 
formán  történik,    hogy    az    inak    rugalmas 

rostjai  a  tolltüszők  rugalmas  rostjai  közé  vegyülnek  (2.  rajz).  Ez  a  sima 
izomzat  sokkal  nagyobb  mértékben  kifejlődve,  mint  az  emlősök  bőrében, 
a  madárbőr  irhájára  nagyon  jellemző  és  megérdemli,  hogy  külön  réteg 
gyanánt  említsük  föl:  stratum  musculare.  Rendesen  közelebb  fekszik  az 
irha  felsőbb  rétegéhez,  mint  az  alsóhoz.  Harántcsíkolt  izomzatot  az 
irhában  nem  találtam.  Idegvégződések  HERBST-féle  testecskék  alakjában 
fordulnak  elő. 

Az  irhában  a  következő  rétegeket  különböztetem  meg:  1.  Stratum 
superficiale,  erősebb  kötőszöveti  rostokkal  közvetetlen  az  epidermis  alatt 
kezdődik,  tovább  finomabb  rostokat  tartalmaz.   2.   Stratum   musculare,   a 


2.  rajz.  Tollizmok  tapadása  egy  toll- 
tüszőhöz.  A  meggj^vágó  fejbúbjáról. 
e  epidermis  ;  tt  a  tolltüsző  kötőszö- 
vete rugalmas  rostokkal  ;  eii  rugal- 
mas inak  ;  5  sima  tollizmok  ;  he  haj- 
száledény. Nagyítás  190  X- 
Abb.  2.  Anheften  der  Federmuskeln 
an  einem  Federbalg.  Vom  Scheitel  des 
Kernbeissers.  e  Epidermis;  tt  Binde- 
gewebe des  Federbalges  mit  elas- 
tischen Fasern  ;  e// elastische  Sehnen- 
scheiden ;  s  glatte  Federmuskeln  ; 
he  Kapillargefäss.  Vergr.  190  X- 


73  GRESCHIK  JENŐ 

tollak  sima  izomzata.  3.  Stratum  profundum,  rendesen  sok  zsírszövetet 
tartalmaz  és  csak  alsó  határán  erősebb  kötőszöveti  rostokat  a  rugalmas 
rácsozattal. 

Az  irhára  a  bőr  alatti  kötőszövet  következik.  Rendesen  laza,  háló- 
zatos kötőszövetből  áll,  mely  a  bőr  eltolódását  teszi  lehetővé.  Gyakran 
zsírsejtek  foglalják  el  ezt  az  egész  kötőszövetet:  panniculus  adiposus. 
Máskor  gazdag  harántcsíkolt  izomzatot  találni,  speciálisan  differenciált 
izmokat  (musculi  pterylarum),  melyek  egész  tolldülők  mozgatására  szol- 
gálnak. 

A  meggyvágó  bőrében  a  következő  rétegek  vannak  : 

_  .  ,        .    )  Stratum  corneum 
Epidermis  \  c^.    .  .      , 

'  y  Stratum  profundum 

I  (  Stratum  superficiale 

Corium  \  Stratum  musculare 

I  Stratum  profundum 
Subcutis 


Cutis 


A  meggyvágó  és   a   háziveréb    bőrének    szerkezete    a    test    különböző 

részein. 

Fejbúb  (3.  rajz), 
A  meggyvágó  bőre  meglehetősen  nagy  redőket  képez.  Az  epider- 
mis vastagsága  a  fejbúb  egyes  helyein  különböző,  3,  másutt  2  sejtsort 
képez  jól  fejlett  maggal.  Az  irha  mindjárt  az  epidermis  alatt  meglehe- 
tősen erős  kötőszöveti  rostokkal  kezdődik,  melyre  finomabb  kötőszövet 
következik  véredényekkel.  Ebben  a  finom  kötőszövetben  egyes  sima 
izomrostok  is  előfordulnak.  Több  helyen  gyakran  nagy  nyirokcsomókat 
találtam.  A  lymphocyták  között  néhány  véredény  is  volt  észlelhető.  Ezek 
a  nyirokcsomók  nem  sinusok,  amilyeneket  pl.  néhány  madár  sörtetollai 
alatt  találni  —  így  a  verébféléken  is,  hanem  azoknak  a  csomóknak  felel- 
nek meg,  amelyek  a  test  más  részeinek  bőrében  is  előfordulnak.  Az  irha 
felső  rétegében  gyakrabban  mint  máshol,  néhány  pigmentsejtet  találtam. 
A  rostos  kötőszövetre,  mely  a  nyirokcsomók  alatt  még  néhány  erősebb 
nyalábot  képezhet,  sima  izomzat  következik,  mely  tulajdonképpen  laza, 
hálózatos  kötőszövetben  fekszik.  Ennek  a  hálónak  a  szemeiben  az  élet- 
ben zsír  rakódik  le,  az  alkoholban  való  rögzítés  és  a  további  kezelés 
következtében  a  zsír  kioldódott  és  csupán  a  gyakran  kissé  zsugorodott 
kötőszöveti  hál()  maradt  meg.  Ez  a  zsírszövet  gyakran  mindjárt  az  irha- 
réteg felső  rétegének  erősebb  kötőszöveti  rostjaira  következik.  A  sima 
izomzat  jól  fejlett,  a  metszetekben  hossz-  és  harántirányban  futó  izom- 
nyalábokat látni.  Rugalmas  inak  segélyével  tapadnak  a  tolltüszőkhöz. 
A  toll  izmok  magasságában  néhány  HERBST-féle  testecskét  találtam,  azon- 


A    iMADARBOR    SZÖVETTANÁHOZ 


79 


kívül  idegeket  észleltem.  Az  izomzat  alatt  még  laza,  hálózatos  kötőszövet 
van  gyakran  számos  véredénnyel.  Erre  meglehetős  finom  rostokból    álló 


következik, 
rugalmas  ros- 
rácsozattá  tö- 
A  bőr  alatti 
gyengén  van 


.•':t^fe 


kötőszövet 
melyben  a 
tok  finom 
mörülnek. 
kötőszövet 
kifejlődve. 

A  házi  veréb  bőrén 
szintén  vannak  nagyobb 
redők,  melyek  helyenként 
szélesebb  emelkedések- 
nek adnak  helyet.  Az  epi- 
dermisben  2  sejtréteg  van 
kerek  maggal.  Az  irhának 
túlnyomó  részét  finom 
szövésű  kötőszövet  fog- 
lalja el.  A  tolltüszők  és 
velük  a  sima  izomzat  nem 
fekszenek  messze  az  epi- 
dermis alatt.  A  sima  iz- 
mok sokkal  gyengébbek, 
mint  a  meggyvágóé.  A  tű- 
szőket  helyenként  laza 
kötőszövet  veszi  körül. 
Az  irha  stratum  profun- 
dumában  lazább  lesz  a 
kötőszövet,  hogy  azután 
sűrűbb  fonadékban  vég- 
ződjék. Immerziós  len- 
csékkel való  vizsgálatok 
azt  eredményezték,  hogy 
a  finom  szövésű  kötőszövetben  a  fibrocytákon  kívül  még 
lymphocyták  és  egyes  sima  izomrostok  is  előfordulnak. 


VV-. 


m 


V 


D 


î^ï 


y/m- 


3.  rajz.  Metszet  a  nieggxvágú  fejbúbjának  bőréből. 
e  epidermis  ;    /  nyirokcsomó  ;    eli  a  sima   tollizmok   rugalmas 
inai  ;  s  sima  tollizomzat  ;  Ik  laza  hálózatos  kötőszövet  ;  el  ru- 
galmas réteg.  Nagyítás  95  X- 
Abb.  3.  Schnitt  durch  die  Scheitelhaut  des  Kernbeissers. 
e  Epidermis  ;  /  Lymphfollikel  ;    eli  elastische  Sehnen  der  glat- 
ten Federmuskeln  ;  s  glatte  Federmuskeln  ;  Ik  lockeres,  maschi- 
ges Bindegewebe  ;  el  elastische  Faserschicht.  Verg.  95  X- 


hízósejtek, 


a 


.eé' 


Nyakoldal  (4.  rajz). 

A  bőrön  számos  kiemelkedés  látható.  Az  epidermis  igen  gyengén 
fejlett,  1,  legfeljebb  2  sejtsornak  vannak  kerek  magvai.  Az  irha  felső 
rétege  legfelül  gyenge  kötőszöveti  rostokból  áll,  alul  finomabb  hálózatú 
kötőszövet  váltja  fel.  Ez  a  finomabb  kötőszövet  széles  szemű  finom  ros- 
tokból álló  rugalmas  hálózatot  tartalmaz.  Nyalábokba   egyesült   izomzat, 


GRESCHIK  JENŐ 


mint  pl.  a  háton,  itt  teljesen  hiányzik,  csak  egy-egy  izomrost  látszik  itt- 
ott  a  kötőszövetben.  Egyes  helyeken  az  eddig  leírt  kötőszövetre,  laza 
hálózatos  kötőszövet  következik,  de  csak  vékony  rétegben.  A  stratum 
profundumban  vékony  rugalmas  réteg  határolja,  melyre  ismét  rostos 
kötőszövet  következik.  Ezek  a  helyek  a  nyakoldal  bőrének  más  részeit 
is  megmagyarázzák.  Egyes  helyeken  ugyanis  az  irha  szerkezete  kissé 
más.  Csak  erős  kötőszöveti  rostokból  áll,  nagyon  keskeny  és  alul  haránt- 
csíkolt izomzat  széles  rétege  következik.  A  fent  leírt  rugalmas  rostok 
rétege   megmutatja   az  irha  határát   és  színtjét  követve    olyan    helyeken, 

ahol  hiányzik,  a  határt  kolla- 
gén rostokból  állónak  találjuk. 
Az  összes  harántcsíkolt  izomzat 
tehát  már  a  bőr  alatti  kötő- 
szövethez tartozik.  Véredények 
némely  kiemelkedésben  és  a 
harántcsíkolt  izomzatot  fel- 
aprózó kötőszövetben  kissé 
gyakoribbak,  másutt  megle- 
hetősen gyérek.  Pigmentsejte- 
ket az  irha  stratum  superfica- 
lejában  találtam,  de  nem  sokat. 
A  feltűnően  erős  haránt- 
csíkolt izomzat  a  bőralatti  kö- 
tőszövetben a  constrictor  colli- 
hoz tartozik,  mely  összehúzó- 
dásával a  nyakbőr  ráncosodását  és  a  tollak  felborzolását  okozza. 

A  házi  veréb  nyakoldal  bőrének  szerkezete  csaknem  teljesen  meg- 
egyezik a  meggyvágóéval.  Csak  az  epidermist  találtam  valamivel  erő- 
sebbnek.  A  rugalmas  réteg  az  irha  stratum  profundumában  különösen 
jól  vehető  ki.  Ezen  rétegen  kívül  a  kötőszövetben  bőven  találunk  rugal- 
mas rostokat.  A  rugalmas  réteg  alatt  még  kötőszövet  van  vastagabb  réteg 
gyanánt. 

Hát  közepe  (5.  rajz). 

A  meggyvágó  bőre  még  kifeszített  állapotban  is  emelkedéseket 
mutat,  melyek  azonban  nem  papillák.  Az  epidermis  vékony,  tulajdon- 
képpen csak  a  legalsóbb  sejtrétegnek  vannak  szép  kerek  magvai,  melyek- 
ben mitosisek  gyakoriak.  Az  emlősök  stratum  cylindricumának  felel 
meg.  Feljebb  néhány  helyen  még  magvas  sejtek  láthatók,  mire  elszarú- 
sodott  rétegek  mag"  nélkül  következnek.  A  legkülsőbb  részek  apránként 
lehámlanak.  Az  epidermis  stratum  profundumában  szórványosan  egyes 
pigmentsejtek  találhatók.  Gyakoribbak  az  irha   felső   rétegében.   Az   irha 


4.  rajz.  AIcId/.<-i  a  ...^i;!;^  \ajJo  nyakoldalának  bőréből. 
e  epidermis  ;    el  rugalmas  réteg  ;  h  a  bőr  alatti  kötő- 
szövet harántcsíkolt  izomzata.  Nag}'ítás  95  X- 
Abb.  4.  Schnitt   durch   die    Halsseitenhaut  des  Kern- 

beissers. 

e  Epidermis  ;   el  elastische    Schicht  ;    h    quergestreifte 

Muskulatur  der  Subcutis.  Vergr.  95  X- 


A   MADÁRBŐR   SZÖVETTANÁHOZ 


81 


a  már  ismertetett  szerkezetet  mutatja.  A  fent  említett  kiemelkedések, 
redők  fölépítésében  csak  a  felső  kötőszövet  vesz  részt,  az  alatta  lévő 
sima  izomzat  már  nem  található 
bennük.  A  sima  tollizmok  itt 
aránylag  gyengén  fejlettek. 
A  sima  izomnyalábok  alatt  laza, 
hálózatos  kötőszövet  van,  mely 
a  legtöbb  helyen  legalább  a  fél 
irhát  foglalja  el,  sőt  sokszor 
legnagyobb  részét.  Helyenként 
ezt  a  laza  kötőszövetet  még  a 
sima  izmok  fölött  is  megtaláltam, 
mely  esetben  az  epidermis  alatt 
a  tömörebb  kötőszövetnek  csak 
vékony  rétege  volt  meg.  A  laza 
kötőszövet  hálózatát  alul  vé- 
kony, de  jól  látható  rugalmas 
rostokból  álló  réteg  határolja, 
mire  még  kollagén  rostok  vékony 
rétege  következik.  Ez  alatt  elég 
gyakran  még  meglehetős  kiter- 
jedésben laza  kötőszövetet  ta- 
láltam, egészen  úgy,  mint  feljebb,  melyhez  már  a  bőr  alatti  kötőszövet- 
hez tartozó  harántcsíkolt  izomzat  csatlakozott  A  tolltüszők  az  irha  stratum 
superficalejához  közel  erednek.  A  fent  fölemlített  helyeken  kívül  másutt 
a  kötőszövetben  rugalmas  rostokat  vagy  egyáltalán  nem,  vagy  csak  igen 
gyéren  találtam.  Véredény  aránylag  kevés  van,  csak  egyes  kiemelkedé- 
sek gazdagabbak  hajszáledényekben. 

A  házi  verébről  tollas  dűlőt  metszettem.  A  bőr  szerkezete  meg- 
egyezik legnagyobbrészt  a  meggyvágóéval.  Sokkal  kevesebb  sima  izmot 
találtam.  Laza  hálózatos  kötőszövet  is  kevesebb  volt  a  tolltüszők  alatt. 
Ennek  azonban  nincsen  jelentősége,  mert  ez  legalább  részben  a  zsír 
lerakodásával  függ  össze  és  itt  nagy  ingadozások,  különbségek  fordul- 
hatnak elő  még  ugyanazon  fajon  az  évszakok  stb.  szerint  is.  A  rugalmas 
réteg  jól  vehető  ki.  Az  irha  kötőszövetében  is  vannak   rugalmas  rostok. 


5.  rajz.  Metszet  a  meggyvágó  háta  közepének  bőréből. 
e  epidermis  ;  v  véredény  ;  s  sima  izomzat  ;  Ik  laza 
hálózatos  kötőszövet  ;  í/ rugalmas  réteg.  Nagyítás  95X- 
Abb.  5.    Schnitt   durch    die    Haut    der  Rückenmitte 

vom  Kernbeisser. 

e  Epidermis  ;    v    Blutgefäss  ;    s    glatte    Muskulatur  ; 

Ik  lockeres,    maschiges    Bindgewebe;    el  elastische 

Faserschicht.  Vergr.  95X- 


Törzsoldal. 


A  meggyvágó  bőre  meglehetősen  sima,  csak  kevés  alacsony,  széles 
redőt  alkot.  Az  epidermis  vékony,  1 — 2  sejtsor  nagy  maggal.  Az  irha 
felső  rétege  meglehetősen  vastag  kötőszöveti  rostokkal.  Ezekre  széles 
réteg  következik,  alapállománya  tulajdonképpen  minden  irányban  haladó 

Aquila.  0 


82 


GRESCHIK  JENŐ 


kötőszöveti  rost,  melyek  közé  számos  hajszáledény  van  beágyazva.  Ez  a 
réteg  igen  jellemző  és  amint  látni  fogjuk,  nagyobb  mértékben  még  a 
hasi  bőrön  az  alfelnyílás  előtt  van  meg.  Erre  a  rétegre  megint  valamivel 
erősebb  rostos  kötőszövet  következik  vagy  helyenként  sima  izmok  a 
jellemző  rugalmas  inakkal,  amelyekkel  a  tolltüszőkhöz  tapadnak.  Az  irha 
stratum  profundumában  vékony  rugalmas  réteg,  mihez  még  egyes  helye- 
ken meglehetős  vastagon  kollagénes  rostok  járulnak.  Alatta  itt-ott  a  laza 
hálózatos  kötőszövet  alkot  szélesebb  réteget,  melyben  gyakran  nagyobb 
véredények  vannak.  A  laza  kötőszövet  hálózata  mentén  sok  helyen  haj- 
száledények láthatók.  A  rugalmas  rétegen  kívül  az  irha  felső  rétegében 
is  előfordulnak  egyes  rugalmas  rostok. 


■]^^>.>^' 


V 


i-f  :•::■', 


farcsík  (6,  rajz). 

A  meggyvágó    ezen   bőrrésze   csaknem   teljesen   sima,   csak    itt-ott 

találni  lapos  emelkedéseket.  Az  epidermis  igen  gyengén   fejlett,    1,   leg- 

^/í  feljebb  2  alsó  sejtsornak 

van  jól  látható  magva. 
-^  A  stratum  corneum  leg- 
ss  .f-í/'  szélsőbb  rétege,  mely  ap- 
ránként lehámlik,  arány- 
lag vastag.  Az  irha  az 
^  epidermis  alatt  erősebb 
kötőszövetből  álló  vé- 
kony réteget  képez,  mire 
finom  szövésű  kötőszövet 
néhány  sima  izomrosttal 
következik.  Alább  a  sima 
izomréteg  van,  melyet 
befelé  a  rugalmas  rostok 
rétege  határol.  Ezt  megint 
kollagénes  kötőszövet 
veszi  körül.  Az  erre  kö- 
vetkező bőr  alatti  kötőszövet  főleg  laza  hálózatból  áll.  Jellemző  a  bőr 
ezen  részére  az  egyes  rétegek  gyenge  fejlettsége,  amint  az  egész  bőr  is 
itt  igen  vékony.  A  sima  izomzat  és  a  finom  szövésű  kötőszövet  között 
helyenként  laza  hálózat  van. 

Egy  a  házi  verébről  származó  dűlő  felszínén  apró  redőcskék  voltak. 
Az  epidermis  szintén  vékony  volt,  a  stratum  profundumban  1 — 2  sejtsor 
maggal.  Az  irha  a  tolltüszők  jelenléte  következtében  sokkal  hatalmasabb. 
Főleg  finom  szövésű  kötőszövet  alkotja,  mely  mindjárt  az  epidermis 
alatt  kezdődik  és  melynek  rendkívül  finom  rugalmas  hálózata  van.  Egyes 


6.  rajz.  iWetszet  a  meggyvágó  farcsíkjának  bőréből. 
e  epidermis  ;  5  sima  izomzat  ;  eli  rugalmas  inak  keresztmet- 
szete ;  el  rugalmas  réteg  ;  Ik  a  bőr  alatti  kötőszövet  laza  há- 
lózata. Nagyítás  95  X- 
Abb.  6.  Schnitt  durch  die  Haut  des  Bürzels  vom  Kernbeisser. 
e  Epidermis  ;  s  glatte  Muskulatur  ;  eil  Querschnitte  elastischer 
Sehnen  ;  el  elastische  Schicht  ;  Ik  lockeres,  maschiges  Binde- 
gewebe der  Subcutis.  Verg.  95  X- 


A   MADARBOR  SZÖVETTANÁHOZ  83 

helyeken  azonban  az  epidermis  alatt  is  erősebb,  rostos  kötőszövet  talál- 
ható. Erre  a  tolltüszők  a  sima  izmokkal  következnek.  Alatta  gyakran 
hatalmas  fejlettségben  laza  hálózatos  kötőszövet  van,  mely  helyenként  még 
a  tüszők  fölé  is  ér. 

Áll. 


mm 


s§ 


'<?:•.. 


A  meggyvágó  bőre  kissé  ráncos.  Az  epidermis  stratum  profundu- 
mában  1 — 2  sejtsor  kerek  maggal.  Az  irha  a  legtöbb  helyen  csak  kevés 
rostos  kötőszövetet  tartalmaz,  melyben  néhány  véredény  van.  A  leg- 
nagyobb részét  laza  hálózatos  kötőszövet  alkotja.  Ebben  a  hálózatban 
találjuk  a  sima  izomzatot  a  toUtüszőkkel.  Az  irha  stratum  profundumá- 
ban  a  laza  hálózat  vékony,  rostos  kötőszövettel  végződik,  melyben  rugal- 
mas rostok  —  gyakran  éles, 
vékony  réteggé  tömörülnek. 
Itt-ott  a  stratum  profundumból 
rostos  kötőszövetet  látni  a 
stratum  superficiale  felé  nyo- 
mulni, mely  véredényeket  tar- 
talmaz. Ahol  több  a  kötőszövet,  ^^^ 
ott  szintén  úgy  rendezkedik  ^-^ 
el,  hogy  közvetetlen  az  epi- 
dermis alatt  valamivel  erőseb- 
bek a  rostjai,  tovább  lefelé  ^ 
azonban  finomabb  szövedéket 
képez.  Némely  helyen  apró 
nyirokcsomókat  is  észrevehe- 
tünk. HERBST-féle  testecskék  az 
irha  felső  rétegében,  rendesen 
a  sima  izmok  közelében  for- 
dulnak elő.  Ezen  idegvégző- 
dések némelyikét  a  sima  izmok 
között,  a  tolltüszők  közelében 
is  megtaláltam.  Pigmentsejtek 
rendesen  az  irha  stratum  super- 
ficialéjában, közel  az  epidermis- 
hez  vannak.  A  bőr  alatti  kötő- 
szövet harántcsíkolt  izomzatot 
tartalmaz. 

A  házi  veréb  állbőrének 
szerkezete  hasonló.  Az  irhában 
a  meggyvágó  laza  hálózatos 
kötőszövete  helyett  finom  szö- 


.~'.Mí 


f>. 


7.  rajz.  iMetszet  a  meggyvágó  mellének  bőréből. 
e  epidermis  ;  K  Herbst-féle  testecskék  ;  5  sima  toll- 
izmok  ;  (í  tolltüsző  ;  Ik  laza  hálózatos  kötőszövet  ; 
k  felfelé  haladó  rostos  kötőszövet  ;  v  véredény  ;  e/  ru- 
galmas réteg.  Nagyítás  95  X- 
Abb.  7.  Schnitt  durch  die  Brusthaut  des  Kernbeissers. 
e  Epidermis  ;  K  Herbstsche  Körperchen  ;  s  glatte  Feder- 
muskeln ;  tt  Federbalg;  tk  lockeres,  maschiges  Binde- 
gewebe ;  k  aufsteigendes  fibriliäres  Bindegewebe  ; 
V  Blutgefäss  ;  el  elastische  Faserschicht.  Vergr.  95  X« 

6* 


.li 


.fk 


.Ä^ 


84 


GRESCHIK  JENŐ 


vésűt  találtam.  A  sima  izmok  gyengébbek,  gyakran  közelebb  feküsznek 
az  epidermishez.  Némely  helyen  itt  is  kisebb  fészkekben  laza,  hálózatos 
kötőszövet. 

Mell  (7.  rajz). 

A  meggyvágó  ezen  testrészének  bőre  hasonló  szöveti  fölépítésű  az 
áll  bőréhez.  Itt  is  vannak  gyengébb  ráncok.  Az  epidermis  gyengén  fej- 
lett. Az  irha  stratum  superficialejában  kisebb  nyirokcsomók  gyakoribbak. 
HERBST-féle  testecskékből  gyakran  több  található  egy  csoportban  (1.  a 
7.  rajzot).  Egyébként  itt  is  laza,  hálózatos  kötőszövet  van  túlsúlyban, 
mint  a  zsír  lerakodó  helye. 

A  házi  veréb  epidermisének  2  sejtsora  van  kerek  maggal.  Az 
irha  alapállománya  rostos  kötőszövet,  mely  helyenként  még  a  stratum 
superficialeban  is  a  laza  hálózatnak  engedi  át  helyét.  A  sima  izmok 
sokkal  gyengébbek,  mint  a  meggyvágónál.  A  bőr  alatti  kötőszövet  gaz- 
dag harántcsíkolt  izmokban. 


Comb  (8.  rajz). 

A  bőr  a  meggyvágó  combján  ráncos.  Az  epidermis  valamivel  erő- 
sebb,  2 — 3  sejtrétegnek  van  jól  fejlett  magva.  Az  irha  az  epidermis  alatt 

erősebb  kötőszöveti  rostokkal  kezdő- 
dik, melyek  között   sok   a   rugalmas 
<%<i^r  ''ost.   Alatta   a   kötőszövet   finomabb 

'-  ^  véredényeket  tartalmaz,  melyek  külö- 
nösen a  redőkben  láthatók.  Az  egész 
irha  nem  nagy  terjedelmű,  úgy  hogy 
a  leírt  kötőszövetre  nemsokára  a 
gyenge  rugalmas  réteg  következik. 
Az  irhát  lent  meglehetős  tömött  kö- 
tőszövet határolja.  A  sima  izomzat  a 
finom  szövésű  kötőszövetben  fekszik 
és  a  jellemző  rugalmas  inak  találhatók  rajta.  A  bőr  alatti  kötőszövet- 
ben erős  harántcsíkolt  izomzat  van. 

A  házi  veréb  combbőrének  szerkezete  csaknem  teljesen  megegyezik 
az  előbbivel.  Az  egész  bőr  itt  is  gyenge.  Tollas  dűlők  metszeteiben  az 
epidermis  alatt  gyengébb  kötőszöveti  rostok  voltak.  Mindjárt  a  tolltüszők 
alatt  van  a  rugalmas  rostréteg. 


8.  /(.,  i  me,L;i^)-\-ágó  combjának  bő- 

réből. 
e  epidermis  ;  s  sima  izmok  ;  el  rugalmas  réteg. 

Nagyítás  95  X- 
Abb.  8.  Schnitt  durch  die    Unterschenkelhaut 

des  Kernbeissers. 

e  Epidermis  ;    s  glatte  Muskeln  ;  el  elastische 

Faserschicht.  Verg.  95  X- 


Has  az  alfelnyílás  előtt  (9.  rajz). 
A   meggyvágó   hasbőrén   csak    kevés    lapos    emelkedés    található, 
csaknem  teljesen  sima.  Az  epidermis   vastag,   3,  sőt    4    sejtrétegnek  van 


A   MADÁRBŐR   SZÖVETTANÁHOZ 


•-■>v 


kerek  magva.  Az  irha  fölépítése  olyan,  mint  a  törzsoldalé,  azonban  a 
legtöbb  helyen  sokkal  nagyobb  terjedelmű.  Az  irha  felső  rétege  tömött, 
erős  kötőszöveti  rostok  szövedékével  kez- 
dődik, mire  mindjárt  a  hajszáledényekben 
rendkívül  dús  kötőszövet  következik.  Ennek 
alapállománya,  mint  már  a  törzsoldalnál  em- 
lítettem, olyan  kötőszövet,  melynek  rostjai 
között  rendkívül  sok  a  lymphocyta,  miáltal 
nagyon  hasonlít  a  retikulált  kötőszövethez. 
Ebben  a  hálózatban  vannak  a  hajszáledé- 
nyek. A  lymphocyták  helyenként,  különösen 
az  alsó  részekben  nagyobb  csomókká  tö- 
mörülnek, melyeknek  szintén  vannak  vér- 
edényeik. Az  irha  alsó  rétegében  a  kötő- 
szövet ismét  tömött,  jól  kivehető  szöve- 
dékké alakul,  mely  nagyobb  véredényeket 
zár  körül;  tovább  lefelé  valamivel  gyen- 
gébb rostokat  látni.  Rugalmas  rostok  főleg 
a  stratum  profundum  tömöttebb  szövedéke 
alsó  határán  és  a  bőr  alatti  kötőszövet  ha- 
rántcsíkolt izomzata  fölött  fordulnak  elő. 
Finomabb  rugalmas  rostok  feljebb  is  van- 
nak a  kötőszövetben.  Az  irha  határát  itt  a 
rugalmas  rostok  a  tömöttebb  szövedék  alatt 
jelzik.  A  bőr  alatti  kötőszövet  erős  haránt- 
csíkolt izomzatot  tartalmaz. 

A  sok  hajszáledény  előfordulása  ennek 
a  madárnak  a  hasbőrében  igen  érdekes, 
annál  is  inkább,  minthogy  a  házi  veréb 
repülős  fiókáinak  dűlői  alatt  ugyanezen  a 
helyen  nem  találtam  meg  őket.  Fel  lehetne 
tételezni,  hogy  ez  a  szerkezet  talán  a  köl- 
téssel függ  össze,  a  vérnek  oda  áramlása  a 
melegségi  fokot  emelné.  Az  irodalom  is- 
mertetésénél láttuk,  hogy  Barkow  [Leydiq 
(1857)  nyomán  idézve]  valami  hasonlót  a 
bőr  kotlófoltjaiban  talált.  Meg  kellene  egy- 
szer a  hasbőr  elváltozását  a  költés  alatt 
vizsgálni.  A  vedlés  is  nagy  befolyást  gya- 
korolhat a  bőr  vérrel  való  ellátására,  ennek 

a  hatása  azonban  más  testrészeken  fog  sokkal  inkább  mutatkozni.  Mint- 
hogy példányaim   a   nyár   késői   szakából    valók,   tehát    régen   a   költés 


9.  rajz.  Metszet  a  muyyyvágú  has- 
bőréből az  alfelnyílás  előtt. 
e  epidermis  ;  tk  és  tk\  erős  kötőszö- 
veti rostok  tömött  szövedéke  ;  k  kö- 
tőszövet számos  lymphocytával  ; 
he  hajszáledények  keresztmetszetei  ; 
V  nagyobb  edények  keresztmetszetei  ; 
el  rugalmas  rostok  ;  h  harántcsíkolt 
izomzat  a  bőr   alatti  kötőszövetben. 

Nagyítás  95,  Vs-ával  kisebbítve. 
Abb.  9.  Schnitt  durch  die  Bauchhaut 
vor  der  Analöffnung  vom  Kernbeisser. 
e  Epidermis  ;  tk  u.  tk\  dichtes  Ge- 
flecht aus  stärkeren  Bindegewebs- 
fasern ;  k  Bindegewebe  mit  zahl- 
reichen Lymphocyten  ;  he  Kapillaren- 
Querschnitte  ;  ;'  Querschnitte  grös- 
serer Oefässe  ;  el  elastische  Fasern  ; 
h  quergestreifte  Muskulatur  der  Sub- 
cutis.  Vergr.  95  X-  Um  V3  verkleinert. 


^e 


>4 


i/ 


86  GRESCHIK  JENŐ 

befejezése  után,  inkább  azt  hiszem,  hogy  a  dús  hajszáledényhálózat  a 
zsírképződéssel  függ  össze.  A  zsír  lerakodása  előtt  ugyanis  mint  ismeretes, 
kezdő  folyamat  gyanánt  az  illető  helyen  gazdag  vascularisatio  lép  fel. 

A  házi  verébnél  dűlőkről  való  metszetek,  mint  már  említettem, 
egészen  más  fölépítésűek  voltak.  A  bőr  felszínén  helyenként  ráncok  voltak. 
Az  epidermis  igen  gyenge.  Az  irha  kötőszövete  a  stratum  superficialeban 
finoman  rostos  és  kis  terjedelmű.  A  tolltüszők  mellett  gyengébb  sima 
izomnyalábok,  oldalt  laza,  hálózatos  kötőszövet  kezdődik,  mely  az  irha 
tekintélyes  részét  alkotja  és  egészen  a  csak  csekély  fejlettségű  rugalmas 
rétegig  folytatódik.  A  bőralatti  kötőszövetben  harántcsíkolt  izomzat   van. 

À  madárbőr  összehasonlítva  a  csúszómászók  és  emlősök  bőrével. 

Az  epidermis  a  madarakon  a  legvékonyabb.  Minthogy  sok  csúszó- 
mászó bőrét  időszakonként  leveti,  azaz  valódi  vedlésen  megy  át,  a  szarú- 
réteg  sejtsorai  élesebben  különülnek  el  egymástól,  mint  a  madaraknál 
és  az  emlőséknél.  A  csúszómászók  szarúrétegének  szabad  felületén  fel- 
hártya van.  A  stratum  plasmaticum  és  corneum  között  még  egy  stratum 
intermedium  lép  föl.  A  vedlés  alkalmával  a  stratum  corneum  a  felhár- 
tyával leválik  az  alsóbb  sorokról.  A  leválandó  réteg  alatt  pótrétegek 
keletkeznek,  melyekből  gyakran  két-három  generációt  találunk  egymás 
fölött.  Az  emlősök  epidermise  szintén  erősebb  a  madarakénál.  A  vég- 
tagok hajlítható  felületeitől  eltekintve  rendesen  a  következő  rétegeket 
különböztetjük  meg  rajta:  stratum  profundum,  plasmaticum,  germi- 
nativum,  rete  Malpighiinek  is  nevezik;  stratum  granulosum  és  stratum 
corneum.  A  stratum  granulosum  a  legtöbb  helyen  csak  egyetlen  sejt- 
réteget képez,  sőt  egyes  sejtjei  közé  más  sejtek  furakodhatnak.  Az  epi- 
dermis sejtjeiben  gyakran  találunk  pigmentszemecskéket. 

A  csúszómászók  irhája  a  madarakéval  szemben  nagy  különbséget 
mutat.  Kollagén  rostnyalábokból  —  ú.  n.  feszes  rostos  kötőszövet  —  áll, 
melyek  párhuzamosan  lefutó  lemezekbe  rendezkednek.  Szomszédos  leme- 
zek csaknem  derékszögben  kereszteződnek.  Laza,  rostos  kötőszövet,  mely 
gazdag  rugalmas  rostokban,  a  bőr  alatti  kötőszövetből  merőlegesen 
bocsátkozik  közéjük.  A  madarakon  a  rostnyaláboknak  ilyen  lemezszerű 
elrendeződése  már  nem  látható,  csak  az  epidermis  alatt  és  az  irha  alsó 
határán  haladnak  a  kötőszöveti  rostok  inkább  párhuzamosan  és  vízszintes 
irányban.  A  kötőszöveti  rostok  azonban  a  madarak  és  az  emlősök  bőré- 
ben már  a  laza  rostos  kötőszövethez  tartoznak.  A  csúszómászók  irhájá- 
nak felső  rétegében  pigmentsejtek  igen  gyakoriak.  Sima  izomsejt  is 
sok  van. 

Az  emlősök  irháját  rostos  kötőszövet  alkotja,  melyben  rugalmas 
rostok    vannak.   Az   alsó    rétee,    stratum    reticulare,    erős    kötőszövetből 


A   MADARBOR   SZÖVETTANÁHOZ  87 

álló  sűrű  fonálliáiózat.  A  felső  réteg,  stratum  papillare,  finomabb  kötő- 
szöveti rostokat  tartalmaz.  Ebben  a  stratum  papillareban  találjuk  a  toll- 
tüszőket,  mirigyeket,  izmokat.  Éles  határ  a  két  irharéteg  között  nincsen. 
A  kötőszöveti  nyalábok  részint  csaknem  merőlegesen,  részint  párhuza- 
mosan haladnak  a  bőr  felületével.  Az  epidermis  felé  az  irha  kiemelke- 
déseket, szemölcsöket,  ű.  n.  papillákat  képez,  melyek  edényeket  és  ideg- 
végződéseket tartalmaznak.  Azokon  a  testrészeken,  melyeken  sűrű  szőrö- 
zet van  az  emlősöknél  is,  vagy  teljesen  hiányzanak  a  papillák,  vagy  csak 
gyengén  fejlettek.  A  madarak  irhája  a  tollas  testrészeken  nem  képez 
papillákat,  határa  az  epidermis  felé  ennélfogva  sokkal  egyenesebb,  mint 
az  emlősöknél,  csak  redők,  ráncok  szakítják  meg.  A  lábon  és  a  csőrön 
azonban  a  madaraknak  is  vannak  szemölcsei. 

A  rugalmas  rostok  az  emlős-irha  felső  rétegében  nagyon  finom 
hálózatot  képeznek.  Az  alsó  rétegben  a  hálózat  rostjai  vastagabbak  és  a 
szemek  hosszanti  irányban  megnyúltak.  A  madarak  irhájára  is  áll  ez, 
csakhogy  a  rugalmas  rostok  sokkal  finomabbak.  Az  emlősöknél  haránt- 
csíkolt izomrostok  is  előfordulnak,  melyek  mélyebben  fekvő  izmokról 
erednek.  Sima  izmokat,  a  szőrtüszők  izmainak  (arrectores  pilorum)  kivé- 
telével néhány  helyen  találunk.  A  madaraknál  az  irhában  csak  sima 
izmok  vannak,  a  bőr  alatti  kötőszövetben  pedig  harántcsíkoltak.  Vér- 
edényekben a  madárbőr  bővelkedik.  Pigmentsejtek  az  epidermisben  és 
az  irha  felső  rétegében  fordulnak  elő. 

Fontos  különbség  a  madárbőr  és  az  emlősbőr  között  az,  hogy 
utóbbiban  igen  sok  faggyú-  és  verejtékmirigy  van,  míg  a  madarak  és 
csúszómászók  bőréből  hiányzanak.  A  madaraknak  csak  fartőmirigyük 
van,  azonkívül  egyes  madárfajokban  hallójárat-mirigyeket  is  találtak. 

A  tollas  madárbőr  szöveti  szerkezete  közelebb  áll  az  emlősökéhez, 
mint  a  csúszómászókéhoz. 

Összefoglalás. 

A  meggyvágó  bőrének  felszíne  csaknem  mindenütt  ráncos,  meg- 
lehetősen sima  csak  a  farcsíkon,  a  törzsoldalon  és  a  hason  az  alfelnyílás 
előtt.  A  bőr  ráncai  nem  papillák. 

A  többrétegű  lapos  hámból  álló  epidermis  általában  gyengén  fej- 
lett, legerősebbnek  a  hason  az  alfelnyílás  előtt  találtam. 

Stratum  granulosumot  az  epidermisben  nem  találtam.  E  helyett  a 
külső  szélek  felé  szarúfonalak  fonódnak  mindig  szorosabbá  és  alkotják 
végül  a  magnélküli  szarúréteget. 

Az  alapi  sejtsorokban  mitosiseket  gyakran  észleltem.  A  sejtek  finom 
alaphártyán  ülnek,  mely  úgy  festődik,  mint  a  kötőszövet. 

Az  epidermis  sejtjeiben  protoplasmafonalak,  közöttük  sejtközötti 
hidak  vannak. 


88  GRESCHIK  JENŐ 

Az  irha  alapállományát  rostos  kötőszövet  alkotja,  mely  sok  lympho- 
cytát  tartalmaz. 

Rugalmas  rostok  az  egész  irhában  előfordulnak,  ezek  az  irha  alsó 
határán  mindig  megtalálható  vékony  réteget  képeznek. 

Az  irhában  sok  a  hajszáledény,  melyek  a  törzsoldalon  és  a  has- 
bőrében az  alfelnyílás  előtt  különösen  tömegesen  találhatók.  Ez,  úgy  lát- 
szik, a  zsírképződéssel  kapcsolatos. 

Zsírszövet  gyakori. 

A  sima  tollizmok  itt  is  rugalmas  rostokból  álló  ínhüvelyek  segé- 
lyével tapadnak  a  tolltüszőkhöz. 

Az  irha  leghatalmasabb  a  fejbúbon  és  az  alfelnyílás  előtt  a  hason, 
leggyengébb  a  farcsíkon,  a  nyakoldalon  és  a  combon. 

Laza,  hálózatos  kötőszövet,  mely  zsírlerakodásra  alkalmas,  az  irhá- 
ban a  következő  helyeken  nagyobb  kiterjedésű  :  a  fejbúbon,  a  hát  köze- 
pén, az  állon,  a  mellen.  Egyáltalában  hiányzik  az  irhából  :  a  nyakolda- 
lon, a  combon;  alig  van  a  farcsíkon. 

Pigmentsejteket  e  faj  felső  irharétegében  keveset  találtam. 

Idegvégződések,  HERBST-féle  testecskék  alakjában  a  fejbúbon,  az 
állon  és  a  mellen  voltak  láthatók. 

Nyirokcsomók  különböző  helyeken  fordulnak  elő.  Különösen  nagy 
csomókat  a  fejbúbon  és  az  alfelnyílás  előtt  a  has  bőrében  találtam. 

A  bőr  alatti  kötőszövet  csaknem  mindenütt  tartalmaz  laza,  hálózatos 
kötőszövetet  és  zsír  felvételre  igen  alkalmas. 

A  bőr  alatti  kötőszövetben  harántcsíkolt  izomzat  van,  mely  speciá- 
lisan differenciálódott  bőrizmokhoz  tartozik. 

A  házi  veréb  bőre  főleg  csak  abban  különbözik  a  meggyvágóétól, 
hogy  az  irha  finomabb  kötőszöveti  rostokat  tartalmaz,  ezenkívül  sima  toll- 
izmai  gyengébbek. 

Budapest,  1915  októberében. 


ZUR    HISTOLOGIE    DER   VOGEI.HAUT  89* 

Zur  Histologie  der  Vogelhaut.  Die  Haut  des 
Kernbeissers  und  Haussperlings. 

Von  Dr.  Euûen  Greschik,  I.  Assistent. 

Mit  9  Abbildungen.  (Siehe  ungarischen  Text.) 

Histologisches  Laboratorium   der  Kgl.  Ungarischen  Ornithologischen  Zentrale. 

Das  oft  in  wundervoller  Farbenpracht  schillernde  Gefieder  der  Vögel 
schien  eine  besondere  Anziehungskraft  auch  auf  Forscher  von  Fach 
auszuüben,  denn  viele  wendeten  sich  dem  Studium  dieser  Epidermoidal- 
gebilde  zu.  Wir  haben  daher  eine  nicht  geringe  Zahl  von  Arbeiten 
welche  sich  mit  den  verschiedenen  Federformen,  deren  Entwicklung,  mit 
den  Farbenpigmenten  usw.  beschäftigen.  Auch  die  unbefiederten  Kiefer 
und  Füße  sind  dabei  nicht  zu  kurz  gekommen.  Nur  die  eigentliche 
Bildungsstätte  und  Trägerin  aller  dieser  Gebilde  ist  dabei  fast  ganz  leer 
ausgegangen:  die  Haut.  Über  die  Histologie  der  Vogelhaut  wissen  wir 
auch  heute  noch  wenig.  Die  Histologie  des  Vogelfusses  bearbeitete 
Hanau  (1881)  und  hierher  können  wir  zum  Teil  auch  die  Dissertation 
von  Meyer  (1Q08),  außerdem  die  Arbeit  Frommanns  (1880)  rechnen. 

Soweit  ich  die  Literatur  einsehen  konnte,  ist  mir  eine  Arbeit,  welche 
sich  speziell  mit  der  Histologie  der  Haut  des  eigentlichen,  befiederten 
Vogelkörpers  befassen  würde,  nicht  bekannt.  Eine  Ausnahme  macht  nur 
das  übersichtlich  geschriebene  Kapitel  «Die  Haut  des  Vogels»  von 
E.  Moser,  im  I.  Bande  des  «Handbuches  der  vergleichenden  mikro- 
skopischen Anatomie  der  Haustiere»,  herausgegeben  von  W.  Ellenberger 
(1Q06),  wo  der  Autor  seine  an  der  Haut  des  Huhnes  gemachten  Befunde 
verwertete.  Diese  Arbeit  ist  eigentlich  die  erste  moderne  wissenschaft- 
liche Grundlage,  auf  welcher  weiter  gebaut  werden  kann,  ich  werde 
weiter  unten  des  öfteren  Gelegenheit  haben  auf  sie  zurückzukommen. 
Neben  Mosers  Arbeit  sind  noch  an  erster  Stelle  F.  Maurers  «Grund- 
züge der  vergleichenden  Gewebelehre»  (1915)  zu  nennen,  welche  auch 
einen  Abschnitt  über  das  ektodermale  Epithel  der  Vögel  bringen. 

Die  übrigen  auf  den  histologischen  Bau  der  Vogelhaut  sich  be- 
ziehenden Angaben  sind  teils  sehr  kurz  gehalten,  teils  sind  sie  geeignet, 
eine  ganz  falsche  Vorstellung  der  wirklichen  Verhältnisse  zu  geben. 

Tiedemann  (1810)  findet  in  der  Haut  der  Vögel  drei  Lagen:  eigent- 
liche Haut  oder  Lederhaut,  Malpighisches  Schleimnetz  und  Oberhäutchen. 
Letzteres  ist  sehr  dünn  und  hat  viele  Falten,  dick  ist  es  an  den  Fuß- 
wurzeln und  Zehen.  Es  fällt  jedes  Jahr  während  der   Mauser  in  kleinen 


90  EUGEN   GRESCHIK 

Stückchen  ab.  Die  Malpighische  Schleimhaut  ist  sehr  fein  und  zart.  An 
den  mit  Federn  bedeckten  Teilen  ist  sie  gewöhnlich  weiß  oder  schmutzig- 
weiß. An  denjenigen  Teilen,  welche  dem  Lichte  ausgesetzt  sind,  ist  sie 
sehr  verschieden  gefärbt.  Die  Lederhaut  ist  verhältnismäßig  viel  dünner 
als  beim  Menschen  und  den  Säugetieren.  Ihre  Gefäße  sind  besonders 
zur  Zeit  der  Mauser  besonders  deutlich.  Die  Nerven  sind  sehr  zahlreich 
an  der  Haut  des  Halses.  Unter  der  Haut  liegt  viel  Zellgewebe,  welches 
häufig  Fett  enthält.  Die  Haut  der  Vögel  wird  durch  besondere  Muskeln 
bewegt.  Nach  Stannius  (1846)  ist  die  äußere  Haut  der  Vögel  dünner 
als  die  der  Säugetiere  und  besteht  aus  der  Cutis  und  verschiedenen 
Oberhaut-  und  Hornbildungen.  Zu  den  letzteren  gehören  :  die  Epidermis, 
Federn,  Schienen,  Schnabelscheiden,  Nägel  und  Sporen.  Bisweilen  sind 
Luftzellen  unter  der  Haut  zu  finden. 

Leydig  (1857)  gibt  eine  sehr  treffende  Beschreibung  der  V^ogelhaut. 
Er  findet  die  Lederhaut  bei  den  Vögeln  am  dünnsten.  Die  Bindegewebs- 
bündel  verlaufen  bei  den  Fischen  und  Reptilien  hauptsächlich  wagerecht 
und  senkrecht,  bei  den  Vögeln  und  Säugetieren  durchkreuzen  sie  sich 
mannigfaltiger.  Die  elastischen  Fasern  der  Lederhaut  vereinigen  sich  bei 
den  Vögeln  (Auerhahn)  in  den  unteren  Lagen  des  Coriums  zu  kontinuier- 
lichen Netzen.  Die  befiederten  Hautpartien  haben  keine  freien  Papillen. 
Stattliche  Papillen  trifft  man  in  der  Haut,  welche  die  Schnabelknochen 
überzieht,  außerdem  sind  sie  in  den  kahlen  Partien  um  die  Augen 
(Auerhahn)  und  in  der  Planta  pedis  zu  finden.  Viele  Nervenfasern  enden 
zylindrisch  verdicht  als  sogenannte  Pacinische  Körperchen.  Die  Haut  der 
Vögel  ist  im  allgemeinen  weniger  gefäßreich,  als  die  der  Reptilien. 
Leydig  erwähnt'  ferner,  daß  Barkow  die  reichsten  Oefäßnetze  in  den 
zur  Brutzeit  von  Federn  entblößten  und  eines  Panniculus  adiposus  ent- 
behrenden Brutstellen  fand.  In  den  tieferen  Hautschichten  liegt  ein  sehr 
entwickeltes  Muskelnetz,  dessen  Fasern  zu  den  Zwischenstufen  von  glatten 
zu  quergestreiften  Fasern  gehören.  Zwischen  den  Aluskeln  befinden  sich 
Sehnen  aus  elastischem  Gewebe  und  mit  solchen  Sehnen  setzen  sie  sich 
an  die  Federbälge  und  an  das  elastische  Stratum  des  Coriums  an.  Bei 
einigen  Vögeln  durchdringt  Luft  das  Unterhautbindegewebe.  Die  bunten 
Färbungen  an  unbefiederten  Stellen  bei  Vögeln  mit  Ausnahme  des 
Kammes  und  der  Kehlläppchen  liegen  in  den  Epidenniszellen.  Die  starke 
Entwicklung  der  I  lautmuskeln  bei  den  Vögeln  macht  die  Haut  in  hohem 
Grade  zusammenziehbar. 

Gadow  (1891)  unterscheidet  in  der  Vogelhaut:  1.  Oberflächliche 
Schicht,  Oberhaut,  Epidermis.  Die  tieferen  Zellen  sind  meistens  zylin- 
drisch und  bilden  die  Schleimschicht,  Stratum  Malpighii.  Die  tiefsten 
Zellen  sind  länglich,  stehen  senkrecht  zur  Lederhaut  und  greifen  mit 
feinen,  gezackten  Fortsätzen  in  diese  ein.  Die  oberen  Zellen  sind  weniger 


ZUR    HISTOLOGIE   DER   VOGELHAUT  91 

reich  an  weichem  Protoplasma,  sie  sind  mehr  abgeplattet  und  verbinden 
sich  zur  Hornschicht,  Stratum  corneum.  2.  Die  Lederhaut,  Corium,  Derma 
ist  die  tiefere  Schicht.  Sie  enthält  die  Hautsinnesorgane  und  Oefässe,  sie 
geht  aus  dem  Mesoderm  hervor.  Das  Grundgewebe  der  Lederhaut  wird 
von  einem  Flechtwerk  elastischer  und  anderer  Bindegewebsfasern  ge- 
bildet. In  den  oberen  Schichten  verfilzen  die  Fasern  vollständig  nach 
allen  Richtungen,  wie  bei  den  Säugetieren.  In  den  tieferen  Schichten 
verlaufen  die  Bündel  mehr  wagrecht,  die  in  bestimmten  Abständen  von 
senkrechten  Faserbündeln  durchzogen  werden.  In  letzteren  treten  gewöhn- 
lich die  Blut-  und  Lymphgefässe  und  Nerven  zum  Stratum  Malpighii 
empor.  Gegen  die  Epidermis  erheben  sich  kleine  konische  Fortsätze,  die 
Papillen.  Außer  diesen  primären  Papillen  finden  sich  noch  größere,  die 
besonders  in  Form  von  Schuppen  als  Bekleidung  des  Laufes  von  Be- 
deutung sind.  Die  tieferen  Schichten  der  Lederhaut  haben  eine  mehr 
lockere  Struktur  und  bilden  das  Unterhaut-Bindegewebe.  Dieses  ver- 
mittelt die  Verbindung  der  Haut  mit  den  unter  ihr  liegenden  Körper- 
teilen. Durch  Einlagerung  von  Fett  kann  ein  Fettpolster,  Panniculus 
adiposus  zustande  kommen.  Pigment  kommt  meistens  in  den  unbefie- 
derten Hautstellen  in  den  tiefen  Zellen  der  Schleimschicht  entweder  als 
rotgelbes  Fett,  oder  als  braunschwarze  Pigmentzellen  vor.  Schwarzes 
Pigment  findet  sich  auch  in  der  Lederhaut  und  ist  dann  gewöhnlich 
an  verästelte  sternförmige  Zellen  gebunden.  Bisweilen  sind  die  Haut- 
gefässe  so  reichlich  mit  Pigment  bedeckt,  daß  sie  von  einem  schwarzen 
Gespinnst  umgeben  erscheinen. 

Jaquet  meint  in  der  vergleichenden  Anatomie  von  Vogt  und  Yung 
(1894),  daß  in  der  Vogelepidermis  dieselben  Elemente,  wie  bei  den 
Reptilien,  nämlich  mehrfach  übereinander  gelagerte  Schichten  von  Zellen, 
vorkommen.  Die  Lederhaut  ist  je  nach  den  Körpergegenden  sehr  ver- 
schieden dick.  Das  Bindegewebsnetz  ist  in  der  Nähe  der  Oberhaut  sehr 
dicht  und  eng,  in  der  Nähe  der  Muskeln  weiter.  Zahlreiche  Gefässe  und 
Nerven  durchsetzen  es  nach  allen  Richtungen.  Marshall  (1895)  findet 
die  Haut  mit  Ausnahme  des  Schnabels  und  der  Füße  dünn,  die  Leder- 
haut tritt  zurück.  Das  Rete  Malpighii  liegt  der  Cutis  mit  Ausnahme  der 
Stellen,  wo  Tastkörperchen  auftreten,  glatt  auf  und  diese  entwickelt  keine 
Papillen.  In  der  Cutis  finden  sich  Pigmente,  welche  in  ihrer  Oberfläche 
in  einzelnen  Zellen  verteilt  liegen,  in  tieferen  Lagen  aber  in  größeren 
Massen  auftreten.  Nervenendigungen  sind  in  Gestalt  von  Kolbenkörper- 
chen  in  der  Haut  der  Vögel  über  die  ganze  Körperoberfläche  zerstreut^ 
am  zahlreichsten  in  der  Nähe  großer  Federn.  Schenkel-  und  Achsel- 
gegend, Vorderhals  und  Scheitel,  wenigstens  letzterer,  wenn  ohne  Feder- 
busch, sind  arm  an  ihnen.  Ihre  Zahl  ist  der  bei  Säugetieren  gegenüber 
gering. 


92  EUGEN   GRESCHIK 

Nach  Taschenberg  in  der  neuen  Auflage  des  NAUMANNschen 
Werkes  (1905)  besteht  die  sehr  dünne  Haut  aus  der  den  El<toderm  ent- 
standenen Oberhaut  (Epidermis)  und  der  aus  Bindegewebe  dem  Meso- 
derm angehörigen  Lederhaut  (Corium).  Erstere  besteht  aus  zahlreichen 
Schichten  von  Epithelzellen,  die  unteren  voluminösen,  protoplasma- 
reicheren Zellen  bilden  die  Malpighische  Schleimschicht.  Die  Zellen  der 
oberen  Schichten  erscheinen  mehr-weniger  plattgedrückt  und  proto- 
plasmaarm, sie  bilden  die  Hornschicht;  ein  einschichtiges  Oberhäutchen 
an  der  Oberfläche  der  Haut  schließt  diese  ab.  Die  Lederhaut  besteht 
aus  Bindegewebszügen,  die  miteinander  mehr  oder  weniger  dicht  ver- 
flochten sind.  Sie  enthält  außerdem  Blutgefässe,  Lymphbahnen,  Nerven 
und  glatte  Muskelfasern.  An  ihrer  der  Epidermis  zugekehrten  Seite 
erhebt  sie  sich  in  Form  von  Papillen,  sie  erfährt  dadurch  eine  Ober- 
flächenvergrößerung, welche  einer  besseren  Ernährung  der  letzteren  zu- 
gute kommt;  sie  zeigt  eine  besondere  Ausbildung  dort,  wo  die  Ober- 
haut eigenartige  Gebilde  aus  sich  hervorgehen  läßt.  Die  tieferen  Schichten 
der  Lederhaut  bilden  das  Unterhautbindegewebe,  in  dessen  Maschen  es 
oft  zur  Ablagerung  von  Fett  kommt  (Panniculus  adiposus).  Die  Epidermis 
ist  eine  relativ  dünne  Schicht,  die  nur  an  den  Füßen  und  Schnabel- 
scheiden eine  bedeutendere  Ausbildung  erfährt.  Die  Hornschicht  regene- 
riert sich  beständig.  Pigment  kommt  meist  in  den  tieferen  Lagen  der 
Malpighischen  Schleimschicht  vor  oder  ist  an  Fett  gebunden,  wie  an 
der  lebhaft  gelb  und  rot  gefärbten  Wachshaut  der  Füße  usw. 

Man  findet  also  in  der  bisher  besprochenen  Literatur  nicht  selten 
einander  widersprechende  Angaben  besonders  über  die  Papillen  der 
Lederhaut  und  den  Aufbau  der  Epidermis. 

Moser  (1906)  teilt  die  Vogelhaut  in  folgende  Abschnitte:  Leder- 
haut (Corium),  in  welcher  man  nicht  wie  bei  den  Säugetieren  eine 
Pars  reticularis,  —  intermedia  und  —  papillaris,  sondern  nur  ein  Stra- 
tum superficiale  (pennarum-folliculosum)  und  ein  Stratum  profundum 
unterscheiden  kann.  An  letzteres  reiht  sich  das  Stratum  subcutaneum 
an.  Das  Stratum  profundum,  die  tiefe  Coriumschicht  wird  von  einem 
geformten,  horizontal  ausgebreiteten,  fibrillär-elastischen  Bindegewebs- 
lager  gebildet.  Unter  den  Fluren  schließt  sich  unten  noch  eine  weitere 
Lage  eines  lockeren,  unregelmäßigen  Maschenwerkes  an,  welches  die 
glatten  Federmuskeln  enthält,  Stratum  musculare.  Diese  Federmuskeln 
setzen  sich  mit  aus  elastischen  Fasern  bestehenden  Sehnen  an  den  Feder- 
bälgen an.  An  der  Grenze  von  Cutis  und  Subcutis  befindet  sich  ein  starkes^ 
dichtes,  horizontales  Gitterlager  aus  elastischen  Fasern.  Die  oberflächliche 
Coriumschicht,  das  Stratum  superficiale  enthält  ein  feines  Maschenwerk 
zarter  Bindegewebsfasern,  welche  ein  elastisches  Netz  umspinnt.  An 
einigen  Stellen,  besonders  wo  Blutgefäße  verlaufen,  wird   das   elastische 


ZUR    HISTOLOGIE    DER   VOGELHAUT  93 

Gitter  des  Stratum  superficiale  und  des  Stratum  profundum  durch  senk- 
recht aufsteigende  Faserzüge  verbunden.  Papillarkörper  außer  den  Feder- 
papillen  sind  nicht  vorhanden.  Die  Stärke  der  beiden  Coriumschichten 
ist  eine  sehr  variable.  Die  Subcutis  ist  reichlich  vorhanden.  Das  Fett 
tritt  häufig  zu  einem  Panniculus  adiposus  zusammen,  oder  zeigt  einzelne 
Fettzellnester.  Moser  behandelt  noch  im  allgemeinen  die  Hautmuskeln, 
die  Blutgefäße  und  die  Nervenendigungen.  Die  Epidermis  teilt  er  in 
ein  Stratum  profundum  (Kernschicht)  und  ein  Stratum  corneum  (Horn- 
schicht).  Die  erste  würde  dem  Stratum  cylindricum  und  spinosum  der 
Säuger  entsprechen.  Die  Epidermis  ist  dünn  und  bleibt  schichtenarm. 
Die  tiefsten  Zellen  des  Stratum  profundum  sind  unregelmäßig  kubisch. 
Es  folgen  2 — 3  (4)  Lagen  ovaler,  zum  Teil  abgeplatteter  Zellen,  welche 
sich  weniger  färben.  In  den  obersten  Schichten  besitzen  die  Zellen  eine 
dunkle,  dicke  Hülle,  während  ihr  Inneres  stark  glänzt.  Ein  den  Säuge- 
tieren entsprechendes  Stratum  granulosum  fehlt  vollständig,  darum  gehe 
der  Verhornungsprozeß  in  der  Epidermis  bei  den  Vögeln  ohne  Kerato- 
hyalinbildung  vor  sich. 

WiEDERSHEiM  (1909)  hält  für  die  Vogelhaut  eine  sehr  zarte,  dünne 
Epidermis  und  Cutis  charakteristisch.  Letztere  besteht  aus  regellos  durch- 
flochtenen  Faserzügen.  Sie  ist  reich  an  Sinnesorganen  und  Muskelfasern. 
Studnickas  (1909)  große  Arbeit  über  die  Epidermis  der  Vertebraten 
enthält  keine  Angaben  über  Vögel. 

Maurer  (1915)  beschreibt  im  zarten,  aus  nur  wenigen  Zellenlagen 
bestehenden  Oberhautepithel  der  Vögel  ein  tiefes  Stratum  plasmaticum 
und  ein  oberflächliches  Stratum  corneum.  Er  fand  auch  ein  Stratum 
granulosum  und  schreibt  darüber:  «Zwischen  Stratum  plasmaticum  und 
corneum  findet  man  häufig,  aber  nicht  immer,  eine  Lage  von  Zellen,  in 
deren  Plasmakörper  kleine  Körner  von  Keratohyalin  ausgebildet  sind. 
Dieses  Stratum  granulosum  besteht  aus  Zellen,  die  gerade  in  Verhor- 
nung begriffen  sind.  Das  häufige  Fehlen  dieser  Zellenlage  zeigt,  daß  der 
Verhornungsprozeß  nicht  kontinuierlich  stattfindet,  sondern  zu  manchen 
Zeiten  unterbrochen  wird».  Die  Lederhaut  bildet  nur  an  den  beschupp- 
ten Füßen  Papillen. 


Zweck  dieser  Arbeit  und  Untersuchungsobjekte. 

Ich  stellte  mir  die  Aufgabe,  einen  Beitrag  zum  histologischen  Bau 
der  befiederten  Vogelhaut  zu  liefern.  Zu  diesem  Zwecke  wurde  als 
Hauptuntersuchungsobjekt  der  zur  Familie  der  Finken  (Fringillidae) 
gehörende  Kernbeisser  (Coccothraustes  coccothraustes  L.)  genommen, 
um  eine  systematisch  möglichst  entfernt  stehende  Art  zum  Haushuhn, 
welches  von  Moser  benützt  wurde,  zu   haben.   Außerdem   wurden   zum 


94  EUGEN   GRESCHIK 

Vergleiche  flügge  Junge  des  Haussperlings  (Passer  domesticus  L.) 
herangezogen.  Es  war  mir  gleich  vom  Anfang  klar,  daß  eine  eingehen- 
dere Kenntnis  über  den  histologischen  Bau  der  Vogelhaut  nur  so  ge- 
wonnen werden  könne,  wenn  von  möglichst  zahlreichen  Stellen  des 
Körpers  Hautstücke  untersucht  würden.  War  es  doch  von  vorhinein  zu 
erwarten,  daß  die  von  verschiedenen  Körperteilen  stammenden  Haut- 
stücke Verschiedenheiten  zeigen  werden  und  eben  derartige  Unter- 
suchungen fehlen  noch  vollständig.  Ich  kann  gleich  hier  erwähnen, 
daß  ich  mich  in  meinen  Erwartungen  nicht  getäuscht  habe,  denn  nicht 
nur  die  Stärke  der  Schichten  ist  an  den  verschiedenen  Körperstellen 
eine  verschiedene,  sondern  es  kommen  auch  strukturelle  Verschieden- 
heiten vor. 

Ich  nahm  Hautstücke  von  folgenden  9  Körperteilen: 

1.  Scheitel,  Pteryla  capitis. 

2.  Halsseite,  Apteria  colli  lateralia. 

3.  Rückenmitte,  Pteryla  spinalis  et  Apteria  spinale. 

4.  Rumpfseite,  Apteria  trunci  lateralia. 

5.  Bürzel,  Pteryla  caudae. 

6.  Kinn. 

7.  Brust,  Pteryla  gastraei. 

8.  Unterschenkel,  Pteryla  cruralis  et  Apteria  cruralia. 

9.  Bauch  vor  der  Analöffnung,  Ende  von  Apteria    mesogastraei   et 

Pteryla  gastraei. 
Die  Fluren  und  Raine  sind  nach  Nitzsch  (1840)  gegeben,  zwecks 
näherer  Orientierung  über  die  betreffende  Hautstelle.  Zum  Vergleich 
wurden  außerdem  die  hinteren  Zehenballen  vom  Kernbeißer  mitgeschnit- 
ten. Ich  werde  aber  unten  auf  letztere  nicht  weiter  eingehen,  da  der 
Hauptzweck  dieser  Arbeit  die  Schilderung  des  histologischen  Aufbaues 
der  Haut  des  befiederten  Vogelkörpers,  also  ohne  Rücksicht  auf  die 
Struktur  der  Federn,  des  Schnabels,  der  Füße  ist.  Es  wird  weiter  unten 
immer  zuerst  die  Histologie  des  betreffenden  Hautstückes  von  Cocco- 
thraustes  gegeben,  worauf  als  Anhang  diejenige  von  Passer  folgt. 

Technik. 

Dem  durch  Decapitation  getöteten  Vogel  wurden  erst  die  Federn 
entfernt  und  dann  sofort  von  den  obenerwähnten  Stellen  Teile  der 
Haut  abpräpariert.  Es  wurde  besonders  darauf  geachtet,  daß  das  Unter- 
hautbindegewebe und  etwaige  vom  Skelette  entspringende  Muskeln  mit- 
abpräpariert  werden.  Die  so  abgeschnittenen  kleinen  Hautteile  w  urden 
teils  auf  Kork-  oder  Wachsplatten  aufgespannt,  teils  ungespaiuit  in  die 
Fixierungsflüssigkeiten  gelegt.  Als  solche  gebrauchte  ich  Alkohol  absolut 


ZUR    HISTOLOGIE    DER   VOQELHAUT  QS 

und  Sublimatessigsäure.  Beide  Fixierungsflüssigkeiten  waren  für  vor- 
liegenden Zweck  vollkommen  genügend.  Um  eine  bessere  Schnittfähig- 
keit der  immerhin  etwas  schwer  schneidbaren  Haut  zu  erzielen  und 
einer  etwaigen  Verlagerung  vorzubeugen,  wurden  die  sorgfältig  ent- 
wässerten und  durch  Schwefelkohlenstoff  hindurchgeführten  Objekte 
doppelt,  erst  in  Zelloidin  und  dann  in  Paraffin  nach  der  vorzüglichen 
Methode  von  Apathy  eingebettet.  Es  ließen  sich  so  selbst  5  [x  dicke 
Schnitte   ohne   Schwierigkeit  herstellen. 

Zum  Färben  wurde  meistens  Heidenhains  Eisenhämatoxylin  — 
Weigerts  Resorcinfuchsin  —  Van  Gieson  gebraucht,  welches  sogleich 
auch  über  die  Verbreitung  der  elastischen  Fasern  Aufschluß  gab.  Außer- 
dem gab  sehr  gute  Resultate  Karmalaun  —  Resorcinfuchsin  —  Van 
OiESON,  wobei  die  Färbung  mit  Karmalaun  auf  die  Kerne  beschränkt 
wurde.  Statt  Eisenhämatoxylin  nach  Heidenhain  wurde  oft  solches  nach 
Weigert  genommen.  Außerdem  gebrauchte  ich:  Hämatoxylin  nach 
Delafield  —  Thiazinrot,  Heidenhains  Eisenhämatoxylin  —  Thiazinrot, 
Ehrlich-Biondi  und  die  Bindegewebsfärbung  nach  Mallory. 

Über  den  histologischen  Bau  der  Epidermis,   des    Coriums   und    der 
Subcutis  bei  Coccothraustes  im  allgemeinen. 

Die  Epidermis  bildet  ein  mehrschichtiges  Plattenepithel,  welches 
an  den  meisten  Stellen  des  Körpers  nur  aus  wenigen  Lagen  besteht.  Am 
stärksten  fand  ich  es  vor  der  Analöffnung  und  diese  Stelle  ist  geeignet, 
einen  Einblick  über  den  allgemeinen  Aufbau  der  Epidermis  zu  geben. 
Die  basale  Zellschichte  besitzt  meistens  zylindrische  Zellen  mit  großen 
runden  Kernen.  Außerdem  kommen  aber  auch  schon  zwischen  diesen 
basalen  Zellen  kubische  vor.  Den  verschiedenen  Druck-  und  Spannungs- 
verhältnissen entsprechend  steht  ihre  Achse  nicht  immer  senkrecht  zum 
Corium.  Auf  diese  Schichte  folgt  eine  Lage  kubischer  Zellen,  an  man- 
chen dickeren  Partien  sind  deren  zwei.  Diese  unteren  Schichten  zeigen 
oft  sehr  deutlich  interzellularbrücken,  mit  welchen  ihre  Zellen  im 
Zusammenhang  stehen.  Auch  Protoplasmafasern,  wie  bei  den  Säuge- 
tieren, konnte  ich  beobachten.  Darauf  folgen  gegen  die  Oberfläche  bis 
7  Schichten  stark,  langgestreckte  abgeplattete  Zellen,  welche  gewöhnlich 
nur  in  den  unteren  zwei  Schichten  noch  Kerne  enthalten.  Zu  oberst 
finden  wir  die  gänzlich  verhornte  Epidermis,  deren  äußerste  Teilchen  in 
fortwährender  Abschilferung  begriffen  sind.  Die  langgestreckten  Zellen- 
lager zeigen  an  der  Peripherie  eine  dunklere  Färbung,  welche  einem 
Hornmantel  entspricht.  In  den  basalen  Zellen  sind   Mitosen   anzutreffen. 

Kommt  ein  Stratum  granulosum  vor?  Wir  sahen  in  der  Literatur- 
besprechung, daß  Moser  den    Vögeln   ein    solches    abspricht,    während 


96  EUGEN   GRESCHIK 

Maurer  ein  Stratum  granulosum  beim  Haussperling  häufig  gefunden 
haben  will.  Meine  Untersuchungen  ergaben,  daß  in  der  Körperhaut  ein 
Stratum  granulosum  nicht  vorkommt,  ich  fand  ein  solches  in  keinem 
meiner  Präparate.  Ich  pflichte  in  diesem  Punkte  Moser  vollkommen 
bei,  wenn  er  schreibt:  «Ein  solches  wird  häufig  vorgetäuscht,  an  der 
Grenze  der  kernhaltigen  und  kernlosen  Zone,  da  hier  meist  eine  inten- 
sivere Färbung  zustande  kommt,  was  aber  nicht  auf  der  Bildung  von 
Keratohyalin,  sondern  auf  einer  engeren  Zusammenfügung  der  Horn- 
fasern  in  den  abgeplatteten  Epithelzellen  beruht».  Man  sieht,  wie  sich 
die  Hornfasern  gegen  die  äußeren  Partien  hin  immer  enger  zusammen- 
fügen und  endlich  die  kernlose  Hornschicht  bilden.  Von  Granulation 
war  nichts  zu  bemerken.  Dies  scheint  darauf  hinzuweisen,  daß  die  Ver- 
hornung der  Epidermis  bei  den  Vögeln  ohne  Keratohyalinbildung  vor 
sich  geht.  Ich  möchte  aber  zurzeit  diese  Frage  bei  anderen  Vogelarten 
noch  offen  lassen,  da  darüber  noch  zu  wenig  Material  untersucht  ist. 
Eine  granulierte  Schicht  würde  nach  den  bisherigen  Angaben,  außer 
Maurer  (1915),  nur  bei  der  Entwicklung  des  Eizahnes  und  in  den 
Epitrichiumzellen  auftreten.  So  unterscheidet  z,  B.  Branca  (1907)  bei 
der  Entwicklung  des  Eizahnes  ein  Stadium  der  granulierten  Schicht. 
Derselbe  Autor  (1906)  fand  aber  bei  der  Verhornung  der  Epidermis  des 
Schnabels  von  Hühnerembryonen,  daß  in  den  Zellen  des  Rete  Malpighii 
nahe  beim  Kerne  ebenfalls  Fäden  auftreten,  welche  langsam  die  ganze 
Zelle  einnehmen.  Es  würde  sich  hier  also  um  gleiche  Vorgänge  handeln, 
wie  von  Moser  und  mir  an  anderen  Hautstellen  beobachtet.  Lewin 
(1902)  findet,  daß  im  Schnabel  von  Eudyptes  nur  in  den  Epitrichium- 
Zellen  Keratohyalinkörner  gebildet  werden.  Bemerkenswert  ist  es,  daß 
in  der  Reptilienhaut  Kerbert  (1877),  Batelli  (1880)  und  Maurer  (1895) 
eine  Körnerschiclit  beschreiben.  Letzterer  fand,  daß  bei  der  Verhornung 
des  Oberhäutchens  keine  Körnchenmasse,  sondern  eine  senkrechte 
Strichelung  auftritt.  Die  darunter  liegenden  Zellen  des  Stratum  corneum 
verhornen,  indem  kleine  helle  Körnchen  auftreten.  Es  wäre  daher  im 
Verhornungsprozeß  zwischen  der  Reptilien-  und  Säugerepidermis  einer- 
seits und  der  Vogelepidermis  andererseits  ein  Unterschied  vorhanden. 
Ich  meine,  daß  zu  derartigen  Untersuchungen  sich  die  aus  weit  mehr 
Schichten  zusammensetzende  Epidermis  der  Füße  besser  eignen  würde; 
möchte  aber  bemerken,  daß  ich  in  Schnitten  aus  dem  hinteren  Zehen- 
ballen von  Coccothraustes  ein  Stratum  granulosum  ebenfalls  nicht 
vorfand. 

Neuere  Untersuchungen  lassen  die  Keratohyalin-Frage  in  einem 
anderen  Lichte  erscheinen.  Nach  Kromayer  (1890)  ist  das  Keratohyalin 
ein  Zerfallsprodukt  der  Protoplasmafasern.  Weidenreich  (1900)  hin- 
gegen hält  es  für  ein  Zerfallsprodukt  des  Interfibrillarsubstanz  der  Zelle. 


ZUR    HISTOLOGIE    DER   VOGELHAUT  97 

Die  Verhornung  gehe  aus  dem  aus  verdichteten  Fasern  zusammen- 
gesetzten Exoplasma  vor  sich.  Das  zu  Keratohyalin  umgewandelte  Endo- 
plasma verflüßigt  sich  zu  Eleidin.  Apolant  (1901)  schließt  sich  Weiden- 
reich an.  Rosenstadt  (1912)  kommt  in  seiner  Arbeit  über  die  Histo- 
genèse des  Eizahnes  und  Schnabels  beim  Hühnchen  zu  dem  Schlüsse, 
daß  die  ganze  Zelle  samt  dem  Kern  der  Verhornung  unterliegt.  Neuestens 
schreibt  Martinotti  (1915),  daß  sich  an  der  Keratohyalinbildung  die 
Fasern,  der  untere  Teil  des  Plasmas  und  auch  der  Kern  beteilige.  Man 
sieht  also,  daß  über  den  Verhornungsprozeß  die  Meinungen  noch  weit 
auseinandergehen.  Wenn  wir  die  Keratohyalinkörner  als  Zerfallspro- 
dukte ansehen,  so  hat  ihr  Entstehen  mit  der  Verhornung  nichts  zu  tun. 
Die  neuesten  histologischen  Lehrbücher  behandeln  die  Frage  noch 
immer  so,  daß  die  Keratohyalinkörner  im  Stratum  granulosum  zur  Ver- 
hornung führen. 

An  einigen  Stellen  beobachtete  ich  Wanderzellen  in  der  Epider- 
mis. Die  basale  Zellenschichte  sitzt  einer  feinen  Basalmembran  auf, 
welche  die  Färbung  des  Bindegewebes  annimmt.  Ich  folge  in  der  Ein- 
teilung und  Nomenklatur  der  Epidermis  Moser  und  unterscheide  ein 
Stratum  profundum  (Kernschicht)  und  ein  Stratum  corneum  (Horn- 
schicht). 

Auf  das  Corium  übergehend,  sahen  wir  in  der  Literaturbesprechung, 
daß  einige  Autoren  auch  Papillen  aur  der  Lederhaut  beschreiben.  Dies 
stimmt  zu  den  Verhältnissen,  wie  sie  in  der  Körperhaut  vorliegen, 
nicht.  Das  Corium  bildet  hier  keine  eigentlichen  Papillen,  wie  sie  z.  B. 
die  Säugetierhaut  zeigt.  Es  kommen  zwar  Erhebungen  vor,  dies  sind 
jedoch  Hautfalten.  Papillen  kommen  nur  in  der  Fußhaut  und  im  Schna- 
bel vor. 

Die  Grundsubstanz  des  Coriums  bildet  fibrilläres  Bindegewebe, 
welches  an  einigen  Stellen  durch  die  vielen  Lymphocyten  eine  gewisse 
Ähnlichkeit  zum  retikulierten  Bindegewebe  des  Darmes  gewinnt.  Das 
Bindegewebe  besteht  meistens  gleich  unter  der  Epidermis  aus  stärkeren 
Fasern,  worauf  nach  unten  ein  feingewebteres  folgt.  An  der  unteren 
Coriumgrenze  befinden  sich  wieder  stärkere  Bindegewebsfasern.  Zwischen 
den  Fibrillen  bemerkt  man  Bindegewebszellen,  Fibrocyten,  außerdem 
sehr  viel  Lymphocyten,  Wanderzellen  und  Mastzellen.  Als  eine  Eigen- 
tümlichkeit muß  hervorgehoben  werden,  daß  lymphocytäre  Anhäufungen 
an  den  verschiedensten  Stellen,  bald  knapp  unter  der  Epidermis,  bald 
an  der  unteren  Grenze  des  Coriums  vorkommen.  Hanau  (1881)  und 
Moser  (1906)  fanden  derartige  Lymphfollikel  in  der  Fußbekleidung  der 
Vögel.  Letzterer  Autor  erwähnt,  daß  in  der  Nähe  der  Epidermis  Lym- 
phocyten in  das  Stratum  profundum  eindringen,  so  daß  die  Kontur  der 
Basalmembran  verwischt  wird  und  die  Abgrenzung  der  Epidermis  gegen 

Aquila.  7 


98  EUGEN   GRESCHIK 

das  Corium  eine  unregelmäßige  wird.  Dies  erinnert  an  die  Epithel- 
destruierung  in  den  Zungenbälgen. 

Zwischen  den  Bindegewebsfibrillen  kommt  ein  feines  elastisches 
Netz  vor,  welches  an  der  unteren  Coriumgrenze  zu  einer  etwas  stärke- 
ren, jedoch  immer  noch  geringen  Schicht  wird,  wie  das  bereits  Leydiq 
(1857)  richtig  erkannte.  Diese  Schicht  gewinnt  besonders  auch  dadurch 
an  Wichtigkeit,  daß  sie  uns  immer  einen  sicheren  Wegweiser  abgibt, 
wohin  wir  die  untere  Orenze  des  Coriums  legen  sollen.  Eigentlich  ist 
an  dieser  unteren  Grenze  eine,  wie  erwähnt  aus  etwas  dickeren  Fasern 
bestehende  Bindegewebsschicht  vorhanden,  welche  in  ihrer  oberen 
Hälfte  die  elastischen  Fasern  oft  in  Gestalt  eines  feinen  Gitters  enthält. 
Pigmentzellen  kommen  im  Corium  frei  gewöhnlich  in  den  oberen  Teilen 
vor.  Das  Corium  ist  mit  Kapillaren  und  auch  größeren  Gefäßen  reichlich 
versehen,  welche  an  einigen  Stellen  besonders  zahlreich  werden.  Fett- 
gewebe ist  ebenfalls  häufig  schon  im  Corium  vorhanden,  oft  bald  unter 
der  Epidermis  anfangend.  Meistens  war  durch  die  technische  Behand- 
lung das  Fett  aufgelöst  und  es  waren  nur  lockere  Maschen  an  Stelle 
der  Fettzellen  sichtbar. 

Außer  dem  Bindegewebe  ist  im  Corium  noch  glatte  Muskulatur, 
in  Form  von  Hautmuskeln,  reichlich  vertreten,  und  zwar  sind  es  Feder- 
muskeln (Musculi  pennarum),  welche  sich  zwischen  2  benachbarten 
Federn  ausspannen.  Die  Muskeln  inserieren  sich  vermittelst  aus  elasti- 
schen Fasern  bestehenden  Sehnenscheiden  an  die  Federbälge  an.  Diese 
elastischen  Sehnen  sind  für  die  Vogelhaut  sehr  charakteristisch.  Sie 
heften  sich  an  die  Federbälge  derart  an,  daß  die  elastischen  Fasern  der 
Sehnen  sich  zwischen  den  elastischen  Fasern  der  Federbälge  verlieren. 
(Vergi.  Abb.  2.  Seite  77.)  Diese  glatte  Muskulatur,  in  bedeutend  stärkerem 
Grade,  als  bei  den  Säugetieren  augebildet,  gibt  ein  Charakteristicum  für 
die  Vogellederhaut  ab  und  verdient  als  besondere  Schicht  erwähnt  zu 
werden:  Stratum  musculare.  Sie  liegt  gewöhnlich  der  oberen  Leder- 
hautschicht näher,  als  der  unteren.  Quergestreifte  Muskulatur  fand  ich 
im  Corium  nicht.  Nervenendigungen  in  Form  HERüSTscher  Körperchen 
waren  an  einigen  Stellen  anzutreffen. 

Ich  unterscheide  im  Corium  folgende  Schichten:  1.  Stratum  super- 
ficiale, mit  stärkeren  Bindegewebsfibrillen  gleich  unter  der  Epidermis 
beginnend,  dann  feinere  Fasern  enthaltend.  2.  Stratum  musculare,  glatte 
Muskulatur  der  Federn.  3.  Stratum  profundum,  enthält  meistens  viel 
Fettgewebe  und  nur  an  der  unteren  Grenze  stärkere  Bindegewebsfibrillen 
mit  dem  elastisclien  Gitter. 

Auf  das  Corium  folgt  die  Subcutis.  Sie  besteht  gewöhnlich  aus 
lockerem,  maschigem  Bindegewebe,  welches  eine  Verschiebung  der 
1  laut  ermöglicht.  Oft  w  ird  dieses  Bindegewebe  ganz  von  Fcttzellen  ein- 


ZUR    HISTOLOGIE   DER   VOGELHAUT  99 

genommen:  Panniculus  adiposus.  Andersmal  findet  man  eine  reiche 
quergestreifte  Muskulatur,  besonders  differenzierte  Muskeln  (Musculi 
pterylarum),  welche  zur  Bewegung  ganzer  Federfluren  dienen. 

Die  Haut  von  Coccothraustes  enthält  also  folgende  Schichten: 

_  .  ,       .    Í  Stratum  corneum 
Epidermis     c^    *  c     ^ 

[  Stratum  proiundum 

Í  Stratum  superficiale 
Corium       Stratum  musculare 

(  Stratum  profundum 
Subcutis 


Cutis 


Die  Struktur  der  Haut  des  Kernbeissers  und  Haussperlings  an  ver- 
schiedenen Körperstellen. 

Scheitel  (Abb.  3,  Seite  79). 
Die  Haut  bildet  beim  Kernbeißer  ziemlich  große  Falten.  Die  Epi- 
dermis ist  an  den  einzelnen  Stellen  des  Scheitels  verschieden  dick,  man 
findet  3,  anderswo  2  Zellschichten  mit  gut  ausgebildeten  Kernen.  Das 
Corium  beginnt  gleich  unter  der  Epidermis  mit  ziemlich  starken  Binde- 
gewebsfasern, auf  welche  feineres  Bindegewebe  mit  Blutgefäßen  folgt. 
In  diesem  feinen  Bindegewebe  kommen  auch  einzelne  glatte  Muskel- 
fasern vor.  An  mehreren  Stellen  fand  ich  oft  große  lymphocytäre  An- 
häufungen. Zwischen  den  Lymphocyten  waren  auch  einige  Kapillar- 
gefäße zu  beobachten.  Es  sind  diese  Anhäufungen  keine  Sinusé,  wie 
solche  z.  B.  unter  den  Borstenfedern  einiger  Vögel  —  so  auch  bei 
Passeres  vorkommen,  sondern  sie  sind  denjenigen  Ansammlungen  gleich, 
welche  auch  an  anderen  Körperteilen  in  der  Haut  vorhanden  sind.  In  der 
oberen  Schicht  des  Coriums  waren  häufiger  als  anderswo  einige  Pig- 
mentzellen anzutreffen.  Auf  das  faserige  Bindegewebe,  welches  unter  den 
lymphocytären  Häufen  noch  einige  festere  Bündel  bilden  kann,  folgt 
glatte  Muskulatur,  welche  eigentlich  in  einem  lockeren,  netzigen  Binde- 
gewebe liegt.  In  den  Maschen  dieses  Netzes  lagert  sich  im  Leben  Fett 
ab,  durch  die  Fixierung  in  Alkohol  und  weitere  Behandlung  hat  sich 
das  Fett  gelöst  und  es  sind  nur  die  etwas  geschrumpften,  bindegewebi- 
gen Maschen  übriggeblieben.  Dieses  Fettgewebe  fängt  oft  gleich  unter 
den  stärkeren  Bindegewebsfibrillen  des  Stratum  superficiale  codi  an. 
Die  glatte  Muskulatur  ist  reichlich  vorhanden,  die  Schnitte  zeigen  quer- 
und  längsgelagerte  Muskelbündel.  Sie  heften  sich  vermittelst  elastischer 
Sehnen  an  die  Federbälge  an.  In  der  Höhe  der  Federmuskeln  fand  ich 
einige  HERBSTsche  Körperchen,  außerdem  waren  einige  Nervenstämme 
zu  beobachten.  Unter  der  Muskulatur  findet  man  noch  lockeres,  maschi- 
ges Bindegewebe  mit  oft  zahlreichen  Gefäßen  versehen.  Darauf  folgt  ein 

7* 


100  EUGEN    GRESCHIK 

aus  ziemlicli  feinen  Fasern  bestellendes  Bindegewebe,  in  welchem 
elastische  Fasern  ein  feines  Gitter  erkennen  lassen.  Das  Bindegewebe 
der  Subcutis  ist  schwach  entwickelt. 

Beim  Haussperling  zeigt  die  Haut  ebenfalls  größere  Falten,  welche 
an  einigen  Stellen  breiteren  Erhebungen  Platz  machen.  Die  Epidermis 
besitzt  2  Zellreihen  mit  runden  Kernen.  Den  weitaus  größten  Teil  des 
Coriums  nimmt  das  feingewebte  Bindegewebe  ein.  Die  Federbälge  sind 
nicht  weit  unter  der  Epidermis  zu  finden  und  mit  ihnen  die  glatte 
Muskulatur,  welche  jedoch  bedeutend  schwächer  als  beim  Kernbeißer  ist. 
Um  die  Bälge  herum  findet  man  stellenweise  lockeres  Bindegewebe. 
Im  Stratum  profundum  corii  wird  das  Bindegewebe  schütterer,  um  dann 
in  einem  fester  zusammengefügten  zu  enden.  Untersuchungen  mit  Immer- 
sionen ergaben,  daß  im  feingewebten  Bindegewebe  außer  Fibrocyten 
noch  Mastzellen,  Lymphocyten  und  vereinzelte  glatte  Muskelfasern  vor- 
kommen. 

Halsseite  (Abb.  4,  Seite  80). 

Die  Haut  zeigt  zahlreiche  Erhebungen.  Die  Epidermis  ist  sehr 
schwach  entwickelt,  1,  höchstens  2  Schichten  mit  runden  Kernen.  Das 
Stratum  superficiale  des  Coriums  fängt  mit  schwachen  Bindegewebs- 
fasern an,  um  tiefer  einem  feinmaschigen  Bindegewebe  Platz  zu  machen. 
Dieses  feinere  Bindegewebe  enthält  ein  weitmaschiges,  aus  feinen  Ele- 
menten bestehendes  elastisches  Netz.  Eine  bündelweise  angeordnete 
Muskulatur,  wie  z.  B.  am  Rücken  fehlt  hier  vollkommen,  nur  einzelne 
glatte  Muskelfasern  scheinen  hier  und  da  in  dem  Bindegewebe  vor- 
zukommen. An  einigen  Stellen  folgt  auf  das  bisher  beschriebene  Binde- 
gewebe lockeres,  netzartig  angeordnetes,  jedoch  nur  in  dünner  Lage.  Es 
wird  im  Stratum  profundum  von  einer  dünnen  elastischen  Schicht  be- 
grenzt, worauf  wieder  faseriges  Bindegewebe  folgt.  Diese  Stellen  lassen 
auch  die  Deutung  anderer  Stellen  der  Halsiiaut  zu.  An  einigen  Stellen 
finden  wir  nämlicli  ein  etwas  abweichendes  Verhalten  des  Coriums. 
Letzteres  besteht  nur  aus  festen  Bindegewebsfasern,  ist  sehr  schmal  und 
es  folgt  unten  ein  dickes  Lager  quergestreifter  Muskulatur.  Die  oben 
beschriebene  elastische  Faserschicht  zeigt  uns  die  Grenze  des  Coriums 
an  und  ihr  Niveau  verfolgend  finden  wir  die  Grenze,  an  Stellen,  wo  sie 
fehlt,  in  einer  Schiciit  aus  kollagénen  Fasern  gebildet.  Sämtliche  quer- 
gestreifte Muskulatur  gehört  also  bereits  der  Subcutis  an.  Blutgefäße 
kommen  in  einigen  Erhebungen  und  im  die  quergestreifte  A\uskulatur 
zerteilenden  Bindegewebe  etwas",  häufiger  vor,  sonst  ziemlich  vereinzelt. 
Pigmentzellen  fand  ich  im  Stratum  superficiale  corii,  jedoch  nicht 
zahlreich. 

Die  auffallend    starke    quergestreifte    Muskulatur    in    der    Subcutis 


ZUR    HISTOLOGIE   DER   VOGELHAUT  101 

gehört  dem  Constrictor   colli    an,   welcher   durch   Zusammenziehen    ein 
Falten  der  Halshaut  und  ein  Sträuben  der  Federn  verursacht. 

Der  Bau  der  Halsseitenhaut  beim  Haussperling  stimmt  fast  gänz- 
lich mit  derjenigen  vom  Kernbeißer  überein.  Nur  die  Epidermis  fand 
ich  etwas  stärker.  Die  elastische  Schicht  im  Stratum  profundum  coni 
ist  besonders  deutlich.  Außer  dieser  Schicht  sind  elastische  Fasern  im 
Bindegewebe  reichlich  vorhanden.  Unter  der  elastischen  Schicht  noch 
Bindegewebe  in  dickerer  Lage. 

Räckenmitte  (Abb.  5,  Seite  81). 

Die  Haut  des  Kernbeißers  bildet  selbst  in  gespanntem  Zustande 
Erhebungen,  welche  jedoch  nicht  als  Papillen  anzusprechen  sind.  Die 
Epidermis  ist  dünn,  eigentlich  besitzt  nur  die  unterste  Schichte  schöne 
große  Kerne,  in  welchen  man  oft  Mitosen  findet.  Sie  entspricht  dem 
Stratum  cylindricum  der  Säugetiere.  Oberhalb  sind  an  einigen  Stellen 
noch  kernhaltige  Zellen  sichtbar,  worauf  verhornte  Schichten  ohne  Kerne 
folgen.  Die  äußersten  Partien  schilfern  sich  teilweise  ab.  Im  Stratum 
profundum  der  Epidermis  sind  sehr  spärlich  einzelne  Pigmentzellen  an- 
zutreffen. Etwas  zahlreicher  sind  sie  im  Stratum  superficiale  corii 
zu  finden.  Das  Corium  zeigt  den  bereits  beschriebenen  Bau.  Am  Auf- 
bau der  erwähnten  Erhebungen,  Falten  nimmt  nur  das  obere  Binde- 
gewebe teil,  die  unter  diesem  folgende  glatte  Muskulatur  ist  daran 
nicht  beteiligt.  Diese  glatten  Federmuskeln  sind  hier  verhältnismäßig 
schwach  entwickelt.  Unterhalb  der  glatten  Muskelbündel  finden  wir 
lockeres,  maschiges  Bindegewebe,  welches  an  den  meisten  Stellen 
wenigstens  die  Hälfte  des  ganzen  Coriums  einnimmt,  ja  oft  den  größe- 
ren Teil  desselben  bildet.  Stellenweise  fand  ich  dieses  lockere  Binde- 
gewebe sogar  noch  oberhalb  der  glatten  Muskeln,  in  welchem  Falle 
unter  der  Epidermis  nur  eine  dünne  Lage  festeren  Bindegewebes  sich 
vorfand.  Das  Maschenwerk  des  lockeren  Bindegewebes  wird  nach  Innen 
zu  von  einer  schwachen,  aber  gut  sichtbaren  Schicht  elastischer  Fasern 
begrenzt,  worauf  noch  eine  dünne  Lage  kollagener  Fasern  folgt.  Unter- 
halb dieser  fand  ich  oft  noch  in  ziemlicher  Breite  lockeres  Bindegewebe, 
ganz  wie  oberhalb,  worauf  quergestreifte  Muskulatur  sich  anschloß, 
schon  zur  Subcutis  gehörend.  Die  Federpapiilen  entspringen  meistens 
nahe  zum  Stratum  superficiale  corii.  Außer  den  angeführten  Stellen  fand 
ich  anderswo  im  Bindegewebe  elastische  Fasern  entweder  gar  nicht 
oder  nur  sehr  vereinzelt.  Blutgefäße  waren  verhältnismäßig  wenig  zu 
finden,  nur  in  einigen  Falten  fand  ich  Kapillaren  zahlreicher. 

Beim  Haussperling  wurde  eine  Partie  aus  einer  Federflur  ge- 
schnitten.  Der   Bau   der  Haut  größtenteils   dem   des    Kernbeißers    ent- 


102  EUGEN   GRESCHIK 

sprechend.  Glatte  Muskeln  fand  ich  bedeutend  weniger.  Auch  war 
lockeres,  maschiges  Bindegewebe  unterhalb  der  Federbälge  viel  weniger 
vorhanden.  Dies  ist  jedoch  ohne  Bedeutung,  da  dies  ja,  wenigstens  teil- 
weise mit  der  Fettablagerung  zusammenhängt  und  hier  große  Schwan- 
kungen selbst  bei  denselben  Arten  je  nach  der  Jahreszeit  usw.  vor- 
kommen dürften.  Die  elastische  Schicht  ist  gut  erkennbar;  auch  im 
Bindegewebe  des  Coriums  elastische  Fasern. 

Rumpfseite. 

Die  Haut  beim  Kernbeißer  ziemlich  eben,  nur  wenige  niedere, 
breite  Falten.  Epidermis  dünn,  1—2  Zellschichten  mit  großen  Kernen. 
Die  oberste  Schicht  des  Coriums  mit  ziemlich  dicken  Bindegewebs- 
fasern. Darauf  folgt  eine  starke  Schicht,  deren  Grundsubstanz  eigentlich 
aus  nach  allen  Richtungen  verlaufenden  Bindegewebsfasern  besteht, 
zwischen  welche  jedoch  zahlreiche  Kapillargefäße  eingebettet  sind.  Diese 
Schicht  ist  sehr  charakteristisch  und  ist  in  noch  größerem  Maßstäbe  in 
der  Bauchhaut  vor  der  Analöffnung,  wie  wir  sehen  werden,  vorhanden. 
Auf  diese  Schicht  folgt  wieder^^.  etwas  kräftigeres  faseriges  Bmdegewebe 
oder  hier  und  da  glatte  Muskelbündel  mit  den  charakteristischen  elasti- 
schen Sehnen,  mit  welchen  sie  an  die  Federbälge  sich  anheften.  Im 
Stratum  profundum  corii  eine  dünne  elastische  Faserschicht,  worauf 
sich  noch  eine  an  manchen  Stellen  ziemlich  starke  Schicht  aus  kolla- 
génen Fasern  anschließt.  Unterhalb  dieser  kommen  hier  und  da  mäch- 
tigere Schichten  des  lockeren,  maschigen  Bindegewebes  vor,  welche  oft 
Trägerinnen  großer  Blutgefäße  sind.  In  den  Maschen  des  lockeren  Binde- 
gewebes sind  an  vielen  Stellen  Kapillaren  zu  sehen.  Außer  der  elasti- 
schen Schicht  kommen  vereinzelt  auch  im  Stratum  superficiale  corii 
elastische  Fasern  vor. 

Bürzel  (Abb.  6,  Seite  82). 

Beim  Kernbeißer  ist  dieser  Hautteil  fast  ganz  eben,  man  findet  nur 
hier  und  da  einige  flache  Erhebungen.  Epidermis  sehr  schwach  aus- 
gebildet, 1,  höchstens  2  unterste  Zellschichten  besitzen  gut  sichtbare 
Kerne.  Die  äußerste  Partie  des  Stratum  corneum,  welche  stückweise  ab- 
gestoßen wird,  fand  ich  verhältnismäßig  dick.  Das  Corium  bildet  unter 
der  Epidermis  eine  schwache,  aus  festerem  Bindegewebe  bestehende 
Schicht,  worauf  feinfaseriges  Bindegewebe  mit  einzelnen  glatten  Muskel- 
fasern folgt.  Unterhalb  finden  wir  die  glatte  Muskclschicht,  welche  nach 
Innen  von  der  elastischen  Faserschicht  begrenzt  wird.  Diese  umgibt 
wieder  kollagenes  Bindegewebe.  Die  sich  hieran  schließende  Subcutis 
zeigt  hauptsächlich  lockeres,  netzförmiges  Bindegewebe.  Charakteristisch 


ZUR    HISTOLOGIE    DER   VOGELHAUT  103 

für  diese  Hautpartie  ist  die  überaus  geringe  Entwicklung  der  einzelnen 
Schichten,  wie  auch  die  ganze  Haut  hier  sehr  dünn  ist.  Zwischen  der 
glatten  Muskeischicht  und  dem  feinfaserigen  Bindegewebe  kommt  stellen- 
weise lockeres  Bindegewebe  vor. 

Eine  Stelle  aus  einer  Federflur  vom  Haussperling  zeigte  an  der 
Oberfläche  kleinere  Fältchen.  Die  Epidermis  war  gleichfalls  schwach,  im 
Stratum  profundum  1 — 2  Zellschichten  mit  Kernen.  Das  Corium  ist 
durch  das  Vorhandensein  von  Federbälgen  bedeutend  mächtiger.  Es 
besteht  hauptsächlich  aus  sehr  fein  gesponnenem  Bindegewebe,  welches 
gleich  unter  der  Epidermis  anfängt  und  ein  sehr  zartes  elastisches  Netz 
enthält.  An  einigen  Stellen  ist  aber  auch  hier  unter  der  Epidermis  stär- 
keres, faseriges  Bindegewebe  zu  bemerken.  Darauf  folgen  die  Feder- 
bälge mit  den  glatten  Muskeln.  Unter  diesen  in  mächtiger  Ausdehnung 
lockeres,  maschiges  Bindegewebe,  welches  stellenweise  sogar  bis  ober 
die  Bälge  hinaufreicht. 

Kinn. 

Die  Haut  bildet  beim  Kernbeißer  kleinere  Falten.  Das  Stratum 
profundum  der  Epidermis  enthält  1 — 2  Schichten  mit  runden  Kernen. 
Das  Corium  besitzt  an  den  meisten  Stellen  nur  sehr  wenig  faseriges 
Bindegewebe  mit  einigen  Gefäßen.  Der  weitaus  größte  Teil  besteht  aus 
lockerem  maschigen  Bindegewebe.  In  diesem  Maschenwerk  finden  wir 
die  glatten  Muskeln  aufgehängt,  dazwischen  Federbälge.  Im  Stratum 
profundum  schließt  das  lockere  Netz  mit  einem  dünnen,  faserigen  Binde- 
gewebe ab,  welches  auch  elastische  Fasern,  oft  zu  einem  deutlichen 
dünnen  Lager  angeordnet,  enthält.  Hier  und  da  sieht  man  faseriges 
Bindegewebe  vom  Stratum  profundum  gegen  das  Stratum  superficiale 
aufsteigen,  welches  Blutgefäße  enthält.  Wo  etwas  mehr  Bindegewebe 
vorkommt,  ist  auch  hier  die  Anordnung  so,  daß  gleich  unter  der  Epi- 
dermis etwas  stärkere  Fasern  liegen,  weiter  unten  aber  ein  feineres 
Gewebe  vorhanden  ist.  An  einigen  Stellen  bemerkt  man  auch  kleinere 
Lymphocytenhäufen.  HERBSTsche  Körperchen  kommen  in  der  oberen 
Schicht  des  Coriums,  gewöhnlich  in  der  Nähe  der  glatten  Muskeln  vor. 
Einige  dieser  Nervenendigungen  waren  auch  zwischen  den  glatten  Muskeln 
in  der  Nähe  der  Federbälge  anzutreffen.  Pigmentzellen  sind  gewöhnlich 
im  Stratum  superficiale  coni,  in  den  der  Epidermis  am  nächsten  gele- 
genen Teilen  zu  finden.  In  der  Subcutis  quergestreifte  Muskulatur. 

Beim  Haussperling  ist  dieser  Hautteil  ähnlich  gebaut.  Im  Corium 
liegt  hier  statt  dem  lockeren,  maschigen  Bindegewebe  des  Kernbeißers, 
feingewebtes.  Die  glatten  Muskeln  sind  schwächer,  häufig  näher  der 
Epidermis  liegend.  An  einigen  Stellen  in  kleineren  Nestern  auch  hier 
lockeres,  maschiges  Bindegewebe. 


104  EUGEN   GRESCHIK 

Brust  (Abb.  7,  Seite  83). 

Die  histologische  Bau  der  Haut  dieses  Körperteiles  zeigt  beim 
Kernbeißer  eine  große  Ähnlichkeit  mit  der  Haut  des  Kinnes.  Auch  hier 
sind  einige  schwächere  Falten  zu  bemerken.  Die  Epidermis  ist  schwach 
entwickelt.  Im  Stratum  superficiale  corii  kommen  kleinere  Anhäufungen 
von  Lymphocyten  häufiger  vor.  HERBSTsche  Körperchen  sind  oft  mehrere 
in  einer  Gruppe  anzutreffen  (Abb.  7,  Seite  83.)  Sonst  herrscht  auch  hier 
das  lockere  bindegewebige  Netz  als  Ablagerungsstätte  des  Fettes  vor. 

Beim  Haussperling  besitzt  die  Epidermis  1—2  Zellschichten  mit 
runden  Kernen.  Die  Grundsubstanz  des  Coriums  besteht  aus  fibrillärem 
Bindegewebe,  welches  stellenweise  selbst  im  Stratum  superficiale  einem 
lockeren  Netz  Platz  gibt.  Die  glatten  Muskeln  sind  bedeutend  schwächer 
als  beim  Kernbeißer  ausgebildet.  Die  quergestreifte  Muskulatur  der 
Subcutis  ist  reichlich  vorhanden. 


Unterschenkel  (Abb.  8,  Seite  84). 

Die  Haut  bildet  beim  Kernbeißer  Falten.  Die  Epidermis  ist  etwas 
stärker  entwickelt,  sie  besitzt  2 — 3  Zellschichten  mit  gut  ausgebildeten 
Kernen.  Das  Corium  fängt  unter  der  Epidermis  mit  festeren  Binde- 
gewebsfibrillen  an,  welche  reich  an  elastischen  Fasern  sind.  Das  darauf 
folgende  Bindegewebe  ist  feiner  gebaut,  enthält  Blutgefäße,  welche 
besonders  in  den  Falten  zu  bemerken  sind.  Das  ganze  Corium  ist  nicht 
von  großer  Ausdehnung,  so  daß  bald  auf  das  beschriebene  Binde- 
gewebe eine  schwach  entwickelte  elastische  Faserschicht  bemerkbar 
wird,  worauf  wieder  ein  ziemlich  dichtgefügtes  Bindegewebe  als  unterste 
Grenze  der  Lederhaut  erscheint.  Die  glatte  Muskulatur  liegt  im  feine- 
ren Bindegewebe  und  ist  mit  den  charakteristischen  Sehnenscheiden 
versehen.  In  der  Subcutis  starke  quergestreifte  Muskelbündel. 

Die  Haut  des  Unterschenkels  stimmt  beim  Haussperling  fast  voll- 
kommen mit  obigem  überein.  Die  ganze  Haut  ist  auch  hier  gering 
entwickelt.  Schnitte  von  Federfluren  zeigten  unter  der  Epidermis 
schwächere  Bindegewebsfibrillen.  Gleich  unter  den  Federbälgen  findet 
man  die  elastische  Faserschicht. 


Bauch  vor  der  Analöffnung  (Abb.  9,  Seite  85). 

Die  Haut  beim  Kernbeißer  zeigt  nur  wenige  flache  Erhebungen, 
ist  sonst  fast  eben.  Die  Epidermis  fand  ich  dick,  3,  ja  sogar  4  Zell- 
schichten besitzen  einen  runden  Kern.  Die  Lederhaut  besitzt  einen  Bau, 
welcher  dem  der  Rumpfseite  entspricht,  sie  ist  jedoch   an    den    meisten 


ZUR    HISTOLOGIE    DER   VOGELHAUT  105 

Stellen  bedeutend  mächtiger  entwickelt.  Das  Stratum  superficiale  besteht 
oben  aus  dichtgeflochtenen  stärkeren  Bindegewebsfasern,  worauf  gleich 
das  von  Kapillaren  überaus  reich  durchsetzte  Bindegewebe  beginnt.  Die 
Grundsubstanz  besteht,  wie  bereits  bei  der  Rumpfseite  erwähnt,  aus 
Bindegewebe,  zwischen  dessen  Fasern  viele  Lymphocyten  anzutreffen 
sind,  wodurch  dieses  Gewebe  sehr  ähnlich  dem  retikulierten  Binde- 
gewebe wird.  In  diesem  Netzwerke  sind  die  Kapillaren  eingebettet.  Die 
Lymphocyten  treten  stellenweise,  so  besonders  in  den  unteren  Partien  zu 
größeren  Haufen,  welche  ebenfalls  Blutgefäße  besitzen,  zusammen.  Im 
Stratum  profundum  des  Coriums  tritt  das  Bindegewebe  wieder  zu  einem 
dichten,  deutlichen  Geflechte  zusammen,  weiter  unten  sieht  man  etwas 
schwächere  Fasern.  Dieses  dichte  Geflecht  umschließt  größere  Gefäße. 
Elastische  Fasern  kommen  besonders  an  der  unteren  Grenze  des  dichteren 
Geflechtes  im  Stratum  profundum  und  oberhalb  der  quergestreiften  Mus- 
kulatur der  Subcutis  vor.  Auch  oberhalb  kommen  im  Bindegewebe 
elastische  Fäserchen  vor.  Die  Grenze  des  Coriums  zeigen  hier  die 
elastischen  Fasern  unterhalb  des  dichteren  Geflechtes  an.  Die  Subcutis 
enthält  starke  quergestreifte  Muskelbündel. 

Das  Vorkommen  der  vielen  Kapillargefäße  in  der  Bauchhaut  bei 
diesem  Vogel  ist  sehr  interessant,  umsomehr  da  ich  sie  unter  den 
Federfluren  aus  derselben  Gegend  bei  den  flüggen  Jungen  des  Haus- 
sperlings nicht  fand.  Man  könnte  annehmen,  daß  diese  Struktur  vielleicht 
mit  dem  Brutgeschäfte  zusammenhängt,  die  reiche  Blutzufuhr  dürfte 
eine  Wärmesteigerung  zur  Folge  haben.  Wir  sahen  in  der  Literatur- 
übersicht, daß  Barkow  (cit.  nach  Leydig  [1857])  etwas  ähnliches  in  den 
Brustflecken  der  Haut  fand.  Es  wären  einmal  die  Veränderungen  der 
Bauchhaut  während  des  Brütens  zu  untersuchen.  Auch  die  Mauserung 
wird  einen  großen  Einfluß  auf  die  Blutversorgung  der  Haut  ausüben, 
dies  dürfte  jedoch  an  anderen  Körperstellen  weit  mehr  zur  Geltung 
kommen.  Da  die  Exemplare  vom  Spätsommer,  also  lange  nach  beende- 
tem Brutgeschäfte,  stammen,  glaube  ich  eher,  daß  das  reiche  Kapillar- 
netz mit  der  Fettbildung  zusammenhängt,  weil  bekanntlich  vor  Ablage- 
rung des  Fettes,  als  einleitender  Prozeß  eine  reiche  Vaskularisierung  in 
den  betreffenden  Stellen  auftritt. 

Beim  Haussperling  zeigten  Schnitte  von  Federfluren,  wie  oben 
bereits  erwähnt,  ein  ganz  anderes  Verhalten.  An  der  Oberfläche  der 
Haut  sind  stellenweise  Falten  zu  bemerken.  Epidermis  sehr  schwach 
ausgebildet.  Das  Bindegewebe  der  Lederhaut  ist  im  Stratum  superficiale 
feinfaserig  und  von  geringer  Ausdehnung.  Neben  den  Federbälgen 
schwächere  glatte  Muskelbündel.  An  den  Seiten  der  Federbälge  be- 
ginnt lockeres,  maschiges  Bindegewebe,  welches  einen  beträciitlichen 
Teil    des    Coriums    einnimmt    und    sich    bis    zur    wenig    entwickelten 


106  EUGEN   GRESCHIK 

elastischen    Faserschicht    fortsetzt.    Die    Subcutis    enthält    quergestreifte 
Muskeln. 


Die  Vogelhaut  im  Vergleiche  mit  der  Haut  der  Reptilien  und  Säuge- 
tiere. 

Die  Epidermis  ist  bei  den  Vögeln  am  dünnsten.  Da  bei  vielen 
Reptilien  die  Haut  bekanntlich  periodisch  abgeworfen  wird,  d.  h.  eine 
wirkliche  Häutung  stattfindet,  sind  die  Zellenschichten  der  Hornschicht 
schärfer  als  bei  den  Vögeln  und  Säugetieren  voneinander  getrennt.  Das 
Stratum  corneum  der  Reptilien  besitzt  an  der  freien  Oberfläche  ein 
Oberhäutchen.  Es  tritt  zwischem  Stratum  plasmaticum  und  —  corneum 
noch  ein  Stratum  intermedium  auf.  Bei  der  Häutung  hebt  sich  das 
Stratum  corneum  mit  dem  Oberhäutchen  von  den  unteren  Lagen  ab. 
Unter  der  abzustoßenden  Schicht  bilden  sich  Ersatzschichten,  von  welchen 
man  oft  zwei  bis  drei  Generationen  übereinander  findet.  Die  Säugetier- 
epidermis  ist  ebenfalls  stärker,  als  diejenige  der  Vögel.  Man  unterschei- 
det in  ihr,  von  den  Bäugef lachen  der  Extremitäten  abgesehen,  gewöhn- 
lich folgende  Schichten  :  Stratum  profundum  s.  plasmaticum  s.  germi- 
nativum,  auch  Rete  Malpighii  genannt;  Stratum  granulosum  und  Stratum 
corneum.  Das  Stratum  granulosum  bildet  an  den  meisten  Hautstellen 
nur  eine  einzige  Zellenschicht,  ja  es  können  zwischen  den  einzelnen 
Zellen  andere  Platz  nehmen.  In  den  Epidermiszellen  finden  sich  häufig 
Pigmentkörner. 

Die  Lederhaut  der  Reptilien  zeigt  gegenüber  derjenigen  der  Vögel 
große  Unterschiede.  Sie  besteht  aus  kollagénen  Fibrillenbündeln  — 
sogenanntes  straffes  faseriges  Bindegewebe,  welche  sich  zu  parallel  ver- 
laufenden Lamellen  zusammensetzen.  Benachbarte  Lamellen  kreuzen  sich 
fast  rechtwinkling.  Sie  werden  von  lockerem  faserigem  Bindegewebe, 
welches  reich  mit  elastischen  Fasern  versehen  ist  und  welches  aus  der 
Subcutis  senkrecht  emporsteigt,  durchsetzt..  Bei  den  Vögeln  ist  eine  der- 
artige lamellenartige  Anordnung  der  Fibrillenbündel  nicht  mehr  zu  be- 
merken, nur  unter  der  Epidermis  und  gegen  die  untere  Coriumgrenze 
nehmen  die  Bindegewebsfibrillen  einen  mehr  parallelen,  horizontalen 
Verlauf.  Diese  Bindegewebsfibrillen  gehören  aber  bei  den  Vögeln  und 
auch  Säugern  nicht  mehr  zum  straffen  faserigen,  sondern  zum  lockeren 
faserigen  Bindegewebe.  In  der  oberen  Schicht  der  Lederhaut  sind  bei 
den  Reptilien  Pigmcntzellen  sehr  zahlreich  anzutreffen.  Auch  glatte  Mus- 
kelzellen sind  häufig. 

Bei  den  Säugetieren  besteht  die  Lederhaut  aus  fibrillärem  Binde- 
gewebe mit  elastischen  Fasern.  Die  tiefere  Schicht,  Stratum  reticulare 
besitzt  ein  dichtes  Fasernetz  aus  kräftigem  Bindegewebe  bestehend.  Die 


ZUR    HISTOLOGIE    DER   VOGELHAUT  107 

oberflächliche  Schicht,  Stratum  papillare  enthält  feinere  Bindegewebs- 
fasern. Hier  im  Stratum  papillare  findet  man  die  Haarfollikel,  Drüsen, 
Muskeln.  Eine  scharfe  Grenze  zwischen  den  beiden  Lederhautschichten 
ist  nicht  vorhanden.  Die  Bindegewebsbündel  verlaufen  teils  annähernd 
senkrecht,  teils  parallel  zur  Hautoberfläche.  Gegen  die  Epidermis  zu 
bildet  die  Lederhaut  hügelige  Erhebungen,  die  sog.  Papillen,  welche 
Gefäßschlingen  und  Nervenendapparate  enthalten.  An  dicht  behaarten 
Körperstellen  kommen  auch  bei  den  Säugetieren  entweder  gar  keine, 
oder  nur  schwach  entwickelte  Papillen  vor.  Die  Lederhaut  der  Vögel 
bildet  an  den  befiederten  Körperstellen  keine  Papillen,  ihre  Grenze 
gegen  die  Epidermis  ist  daher  viel  ebener  als  bei  den  Säugetieren,  nur 
die  Faltenbildungen  unterbrechen  sie.  An  den  Füßen  und  am  Schnabel 
kommen  jedoch  auch  bei  den  Vögeln  Papillen  vor. 

Die  elastischen  Pasern  bilden  in  der  oberen  Schicht  der  Säuger- 
Lederhaut  ein  sehr  feinfaseriges  Netz,  während  sie  in  der  unteren  Schicht 
ein  dickeres,  langgestrecktes  Maschenwerk  abgeben.  Bei  den  Vögeln 
stimmt  diese  Anordnung  gleichfalls,,  nur  sind  die  elastischen  Fasern  be- 
deutend feiner.  Bei  den  Säugetieren  kommen  auch  quergestreifte  Mus- 
kelfasern, von  der  tiefer  gelegenen  Muskulatur  stammend,  vor.  Glatte 
Muskeln  findet  man  außer  den  Haarbalgmuskeln  (Arrectores  pilorum) 
nur  an  einigen  Körperstellen.  Bei  den  Vögeln  finden  wir  im  Corium 
nur  glatte  Muskulatur  und  in  der  Subcutis  quergestreifte.  Blutgefäße 
sind  in  der  Vogelhaut  zahlreich  vorhanden,  Pigment  in  der  Epidermis 
und  im  Stratum  superficiale  corii. 

Ein  wichtiger  Unterschied  zwischen  der  Vogelhaut  und  Säugetier- 
haut besteht  darin,  daß  letztere  sehr  zahlreich  Talg-  und  Schweißdrüsen 
enthält,  während  diese  bei  den  Vögeln  ebenso,  wie  bei  den  Reptilien 
fehlen.  Die  Vögel  besitzen  nur  die  Bürzeldrüse,  außerdem  sind  bei 
einigen  Formen  Gehörgangdrüsen  nachgewiesen  worden. 

Der  histologische  Bau  der  befiederten  Vogelhaut  steht  näher  dem- 
jenigen der  Säugetiere  als  dem  der  Reptilien. 

Zusammenfassung. 

Die  Oberfläche  der  Haut  ist  beim  Kernbeißer  fast  überall  gefaltet, 
ziemlich  glatt  ist  sie  nur  am  Bürzel,  an  den  Rumpfseiten  und  am  Bauche 
vor  der  Analöffnung. 

Die  Falten  der  Haut  sind  keine  Papillen. 

Die  Epidermis,  ein  mehrschichtiges  Plattenepithel,  ist  im  allgemei- 
nen schwach  entwickelt,  am  stärksten  fand  ich  sie  am  Bauche  vor  der 
Analöffnung. 

Ein  Stratum  granulosum  fand  ich   in    der    Epidermis    nicht.    Statt 


108  EUGEN   GRESCHIK 

dem  fügen  sich  gegen  die  äußeren  Partien  hin  Hornfasern  immer  enger 
zusammen  und  bilden  zuletzt  die  kernlose  Hornschicht. 

In  der  basalen  Zellenschichte  waren  Mitosen  häufig  zu  beobachten, 
diese  Zellen  sitzen  einer  feinen  Basalmembran  auf,  welche  die  Färbung 
des  Bindegewebes  annimmt. 

Die  Zellen  der  Epidermis  besitzen  Protoplasmafäden  und  Interzel- 
lularbrücken. 

Die  Grundsubstanz  des  Coriums  besteht  aus  fibrillärem  Binde- 
gewebe, welches  viele  Lymphocyten  enthält. 

Elastische  Fasern  kommen  in  der  ganzen  Lederhaut  vor,  sie  bilden 
an  der  unteren  Coriumgrenze  eine  immer  gut  bemerkbare  dünne 
Schicht. 

Die  Lederhaut  besitzt  viele  Kapillaren,  welche  an  den  Rumpfseiten 
und  in  der  Bauchhaut  vor  der  Analöffnung  besonders  zahlreich  sind. 
Dies  scheint  mit  der  Fettbildung  zusammenzuhängen. 

Fettgewebe  ist  reichlich  vorhanden. 

Die  glatten  Federmuskeln  inserieren  sich  auch  hier  vermittelst  aus 
elastischen    Fasern    bestehenden    Sehnenscheiden  an  die  Federbälge  an. 

Das  Corium  ist  am  mächtigsten  am  Scheitel  und  vor  der  Anal- 
öffnung am  Bauche,  am  geringsten  am  Bürzel,  an  den  Halsseiten  und 
am  Unterschenkel. 

Lockeres,  maschiges  Bindegewebe,  geeignet  zur  Ablagerung  des 
Fettes  kommt  im  Corium  in  größerer  Ausdehnung  vor:  am  Scheitel,  an 
der  Rückenmitte,  am  Kinn,  an  der  Brust.  Gar  keines  enthält  das  Corium  ; 
an  den  Halsseiten,  am  Unterschenkel;  fast  gar  keines:  am  Bürzel. 

Pigmentzellen  waren  in  der  oberen  Coriumscnicht  bei  dieser  Art 
nur  wenig  anzutreffen. 

Nervenendigungen  in  Gestalt  HERBsrscher  Körperchen  fand  ich 
am  Scheitel,  Kinn  und  an  der  Brust. 

Lymphocytäre  Anhäufungen  kommen  an  verschiedenen  Stellen  vor, 
besonders  große  Follikel  fand  ich  am  Sclieitel  und  vor  der  Analöffnung 
in  der  Bauchhaut. 

Die  Subcutis  enthält  fast  überall  lockeres,  maschiges  Bindegewebe 
und  ist  zur  Aufnahme  von  Fett  sehr  geeignet. 

In  der  Subcutis  ist  quergestreifte  Muskulatur  vorhanden,  welche 
besonders  differenzierten  Hautmuskeln  angehört. 

Die  Haut  von  Passer  domesticus  L.  unterscheidet  sich  hauptsäch- 
lich nur  darin  von  derjenigen  des  Coccothraustes  coccothraustes  L.,  daß 
das  Corium  feinere  Bindegewebsfasern  enthält,  außerdem  sind  die  glatten 
Federmuskeln  des  Haussperlings  schwächer. 

Budapest,  im  Oktober  1915. 


ZUR    HISTOLOGIE   DER  VOGELHAUT  109 


Irodalom.  —  Literatur. 

Apolwt,  H.,  Über  den  Verhornungsprozeß.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  57,  1901. 

Batelli,  A.,  Beiträge  zur  Kenntnis  der  Reptilienhaut.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat. 
Bd.  17,  1880. 

Branca,  A.,  Sur  les  fibrilles  épidermiques  des  productions  cornées.  —  C.  R.  Ass.  Anat. 
8.  Réun.  1906. 

Recherches  sur  la  keratinisation.  I.  Le  diamant  du  poulet.  —  II.  Le   diamant   du 

canard.  —  Journ.  de  l'anat.  et  de  physiol.  Ann.  43.  1907. 

Brunn,  A.,  v.  Haut  in  :  Handbuch  der  Anatomie  des  Menschen,  herausg.  von  K.  v.  Bar- 
deleben. Jena.  Bd.  5,  1897. 

Frommann,  C,  Über  die  Struktur  der  Epidermis  und  des  Rete  Malpighii  an  den  Zehen 
von  Hühnchen,  die  eben  aus  dem  Ei  geschlüpft  oder  demselben  in  den  letzten 
Tagen  der  Bebrütung  entnommen  worden  sind.  —  Sitzungsber.  d.  Jen.  med.- 
naturw.  Ges.  1880. 

Gadovc,  H.,  u.  Selenica  in  Bronns  Klassen  und  Ordnungen  des  Tierreichs.  Bd.  VI, 
Abt.  IV.  Vögel.  Leipzig.  1869—1891. 

Gardiner,  E.  G.,  Beiträge  zur  Kenntnis  des  Epiirichiums  und  der  Bildung  des  Vogel- 
schnabels. —  Inaug.-Diss.  Leipzig.  1884.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd. 
24,  1885. 

Hanau,  A.,  Beiträge  zur  Histologie  des  Vogelfußes.  Inaug.-Diss.  Bonn,  1881. 

Heidecke,  E,,  Über  den  Schnabelwulst  des  jugendlichen  Sperlings.  —  Inaug.-Diss. 
Leipzig  1897. 

Helm,  F.,  Über  die  Hautmuskeln  der  Vögel,  ihre  Beziehungen  zu  den  Federfluren  und 
ihre  Funktionen.  —  Journ.  f.  Ornith.  1884. 

Jeffries,  I.  A.,  The  epidermal  system  of  birds.  —  Proc.  Boston  Soc.  N.  H.  Vol. 
22,  1883. 

Keibel,  Fr.,  Ontogenie  und  Phylogenie  von  Haar  und  Feder.  —  Ergebn.  d.  Anat.  u. 
Entwicklungsgesch.  Bd.  5,  1895. 

Kerbert,  C,  Über  die  Haut  der  Reptilien  und  anderer  Wirbeltiere.  —  Arch.  f.  mikro- 
skop. Anat.  Bd.  13,  1877. 

Kromayer,  E.,  Zur  pathologischen  Anatomie  der  Psoriasis  nebst  einigen  Bemerkungen 
über  den  normalen  Verhornungsprozeß  und  die  Struktur  der  Stachelzelle.  — 
Arch.  f.  Dermat.  u.  Syphil.  Bd.  22,  1890. 

KÜSTER,  E.,  Die  Innervation  und  Entwicklung  der  Tastfeder.  —  Morphol.  Jahrb.  Bd. 
34,  1905. 

Lanoley,  J.  N.,  On  the  sympathetic  system  of  Birds,  and  on  the  muscles  which  move 
the  feathers.  —  Journ.  Phys.  Cambridge.  Vol.  30.  1903. 

Leydig,  Fr.,  Lehrbuch  der  Histologie  des  Menschen  und  der  Tiere.  —  Frankfurt 
a.  M.  1857. 

Lewin,  M.,  Über  die  Entwicklung  des  Schnabels  von  Eudyptes  chrj'socome.  —  Jen. 
Zeitschr.  f.  Naturw.  Bd.  37,  1902. 

Marshall,  W.,  Der  Bau  der  Vögel.  Leipzig.  1895. 

Martinotti,  L.,  Ricerche  sulla  fine  struttura  dell'  epidermide  umana  normale  in  rap- 
porto alla  sua  funzione  eleidocheratinica.  II.  Lo  strato  granuloso  e  la  funzione 
cheratojalinica.  —  Arch.  f.  Zellforsch.  Bd.  13,  1915. 

Maurer,  Fr.,  Hautsinnesorgane,  Federn  und  Haaranlagen  und  deren  gegenseitige 
Beziehungen.  —  Morphol.  Jahrb.  Bd.  18,  1892. 

Die  Epidermis  und  ihre  Abkömmlinge.  Leipzig.  1895. 


110  EUGEN    GRESCHIK 

Maurer,  Fr.,  Grundzüge  der  vergleichenden  Gewebelehre.  Leipzig.  1915. 

Meyer,  P.    E.,    Studien    über    die    Oberhautgebilde    des    Vogelfußes.    —    Inaug.-Diss. 

Berlin.  1908. 
Moser,  E.,  Die  Haut  des  Vogels   in    Ellenberoer  :    Handbuch   der   vergi,    mikroskop, 

Anatomie  der  Haustiere.  Bd.  I.  Berlin.  1906. 
NiTZSCH,  C.  L.,  Fterylographie.  Halle.  1840. 
Ranvier,  L.,  Histologie  de  la  peau.  La  graisse  épidermique  des  oiseaux.  —  C.  R.  Acad. 

Sc.  Paris.  T.  127.  1898. 
Rosenstadt,  B.,  Über  das  Epitrichium  des  Hühnchens.  —   Arch.    f.    mikroskop.    Anat. 

Bd.  49,  1897. 
Untersuchungen  über  die   Histogenèse   des    Eizahnes   und    des    Schnabels    beim 

Hühnchen.  —  Ibid.  Bd.  79,  1912. 
Seufferth,  L,  Über  das  Vorkommen  und  Verhalten  glatter  Muskeln    in    der  Haut  der 

Säugetiere  und  Vögel.  —  Würzb.  Naturw.  Zeitschr.  Bd.  IIL  1862. 
Sparvoli,  R.,  Suir  innervazione  segmentale  della  cute  negli  Ucceli.  —  Arch.  Ital.  Anat. 

Embr.  Vol.  6.  1907. 
Stannius,  in  Stannius  u.   Siebold  :    Lehrbuch   der  vergleichenden  Anatomie.  II.  Teil. 

Wirbeltiere.  Berlin.  1846. 
Studnicka,  f.  K.,  Vergleichende  Untersuchungen  über  die  Epidermis  der   Vertebraten. 

Anat.  Hefte.  Bd.  39,  1909. 
Taschenberg,  O.,  Der  Bau  des  Vogelkörpers  in  Naumann  Naturg.    der  Vögel   Mittel- 
europas. Bd.  I.  Gera-Untermhaus.  1905. 
Tiedemann,  Fr.,  Zoologie  II.  Bd.  Anatomie  und  Naturg.  der  Vögel.    Heidelberg.    1810. 
Vogt,  C,  und  Yung,  E.,  Lehrbuch  der  praktischen   vergleichenden    Anatomie.   2   Bde. 

Braunschweig.  1894. 
Waldeyer,  W.,  Untersuchungen  über  die   Histogenèse   der   Horngebilde,    insbesondere 

der  Haare  und  Federn.  Beiträge  zur  Anatomie  und  Embryologie  als  Festgabe  für 

Jacob  Henle.  Bonn.  1882. 
Wfidenreich,  f..    Über   den   Bau   und   Verhornung   der   menschlichen   Oberhaut.   — 

Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  56,  1900. 
Wiedersheim,  f..  Vergleichende  Anatomie  der  Wirbeltiere.  7.  Aufl.  Jena.  1909. 


Néhány  madár  lépének  szerkezetéről, 

különös  tekintettel  a  Schweigger-Seidel-ftlo 

hajszálérburokra. 

Irta:  DR.  Greschik  Jenő,  I.  assistens. 

1  táblával  és  3  szövegrajzzal. 

A  Magyar  Királyi  Ornithologiai  Központ  szövettani  laboratóriumából. 

A  lép,  a  régiek  «mysterii  plenum  organon»-ja  az  újabb  kutatások 
következtében  mindinkább  veszít  rejtélyességéből.  A  sokáig  élénken  vita- 
tott kérdés,  vájjon  a  szervben  zárt  vagy  megszakított  (intermediär)  vér- 
áramlás van-e,  ma  megoldottnak  tekinthető.  Mollier  (1910,  1911)  kuta- 
tásai világosan  kiderítették,  hogy  az  emlősök  vénás  hajszálérfala  a  pulpa 
hálózata  felé  nincsen  élesen  elhatárolva  és  ennélfogva  intermediär  vér- 
keringés van  jelen. 

A  legtöbb  munka  az  emlősök  lépével  foglalkozik.  Az  alsóbbrendű 
gerincesek  lépet  kevésbbé  vizsgálták  meg  tüzetesebben,  legkevésbbé  a 
halakét.  A  madárlép  e  tekintetben  még  jól  járt.  Szöveti  szerkezetét  már 
többször  vizsgálták.  Régebbi  és  újabbi  időben  különösen  a  hajszálér- 
burok irányította  a  búvárok  figyelmét  a  madárlépre,  melyet  Billroth 
(1857)  épen  a  madárlépben  fedezett  föl.  Később  Sch\\"eigger-Seidel(1863) 
ezt  a  képződményt  a  sertésben  és  az  emberben  is  megtalálta  s  ma  álta- 
lában ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  hajszálérburoknak  nevezik.  A  régebbi 
szerzők  közül,  akik  a  madárlép  szerkezetével  foglalkoztak,  fölemlítendők  : 
Schaffner  (1849),  Remak  (1852),  Ecker  (1853),  Gray  (1854),  Billroth 
(1857),  Leydiq  (1857),  Timm  (1863),  Müller  W.  (1865),  Stoff  és  Hasse 
(1872),  az  újabbak  közül  különösen  Hoyer  (1892— 1894),  Whiting  (1893), 
Lehrell  (1903)  és  Jolly  (1908,  1911).  84  madárfaj  lépének  nagyságáról, 
alakjáról  és  súlyáról  Magnan  és  Riboisiere  (1911)  egy  dolgozata  szól, 
tekintet  nélkül  a  belső  szerkezetre  és  az  irodalomra.  A  madárlép  fejlő- 
désével is  több  szerző  foglalkozott,  így  Woit  (1897),  Tonkoff  (1899— 
1900),  Pinto  (1904),  Poso  (1906),  Gianelli  (1909)  stb.  A  vértestecskék- 
ről  Pétrone  (1889)  és  Jolly  (1911)  írt.  A  madárlép  idegeit  Monti 
(1898—1899)  vizsgálta. 

Anyag  és  módszer. 
Vizsgálataim  a  meggyvágó  (Coccothraustes  coccothraustes  L.),  a  házi 
veréb  (Passer  domesticus  L.)  és  a  fekete  rigó  (Turdus  merula  L.)  lépére 
vonatkoznak.    Összehasonlításul  a  foltos  szalamandra  (Salamandra  macu- 


112  GRESCHIK  JEN  ) 

Iosa)  és  a  tarajos  gőte  (Triton  eristatus)  lépé  szolgált.  Rögzítőfolyadékul 
sublimátecetsavat,  sublimát-trichlorecetsav-ecetsavat  és  ZENKER-féle  folya- 
dékot használtam.  A  szerveket  előbb  két  órára  egészben  helyeztem  a 
rögzítőkbe,  azután  szétdaraboltam  őket  és  még  22  óráig  hagytam  ben- 
nük. A  szénkénegen  átvitt  vizsgálati  tárgyakat  kettősen,  celloidinba  és 
paraffinba  Apathy i  szerint  ágyaztam  be.  E  kiváló  módszerrel  nehézség 
nélkül  még  3(1  vékony  metszeteket  is  készíthettem.  Különösen  alkalmas- 
nak bizonyult  ez  a  beágyazási  módszer  a  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  haj- 
szálérburok tanulmányozására.  A  metszeteket  a  japán  módszer  segélyé- 
vel ragasztottam  a  fedőüvegekre  és  azután  éjjelre  a  gyengén  fölmelegí- 
tett thermostatba  helyeztem.  Főleg  arra  kell  figyelni,  hogy  a  metszetek 
kiterítésére  és  a  víz  elpárologtatására  csak  nagyon  alacsony  hőmérsékletet 
alkalmazzunk,  mert  különben  könnyen  lépnek  föl  zsugorodások,  melyek 
a  lép  gyakran  rendkívül  finom  rostozatáról  javíthatatlanul  hamis  képeket 
adnának.  A  metszetekből  előbb  a  paraffint,  azután  a  celloidint  távolítot- 
tam el  és  különböző  festéseknek  vetettem  alá.  A  rugalmas  rostok  föl- 
tüntetésére  vashaematoxylin-resorcinfuchsin  -  Van  OiESON-t  használtam. 
Néhány  készítményt  ÜEiDENHAiN-féle  vashaematoxylinnel  és  fuchsin  S, 
Ol  ange  G  vagy  bensolichtbordeaux-val  festettem.  Ezenkívül  festettem 
DfLAFiELD-féle  haematoxylin-eosinnel  és  EHRLiCH-BiONDi-val.  Mindezek 
az  eddig  fölsorolt  festések  azonban  a  lép  finomabb  szerkezetének  a 
tanulmányozására  kevésbbé  bizonyultak  alkalmasaknak.  A  lép  kifejezetten 
kötőszöveti  fölépítésű  szerv,  amelyben  a  reticulumot,  a  hajszálérburkot 
kell  élesen  föltüntetni.  Az  irodalomból  tudtam  és  saját  készítményeimen 
tapasztalhattam,  hogy  a  vashaemotoxylin-készítmények  utánfestéséüi  hasz- 
nált fuchsin  S,  orange  G,  eosin  a  lép  fibrillás  alkatrészeit  nem  igen  tün- 
teti föl.  A  legtöbb  szerző  például  fölemlíti,  hogy  a  hajszálérburkot  alkotó 
sejtekben  sejthatárok  láthatók  nem  voltak.  Ennélfogva  a  fősúlyt  olyan 
festési  eljárásokra  fektettem,  melyek  a  kötőszövet  rostjait  az  előbb  emlí- 
tett festékeknél  élesebben  tüntetik  föl.  Ily  módszer  elsősorban  a  Heiden- 
hain2  által  a  mikrotechnikába  bevezetett  Pikroblauscliwarz.  Tapasztala- 
taim ezzel  a  keverékkel  —  a  gerincteleneken  is  —  teljesen  megerősítik 
Heidenhain  adatait.  A  Blauscliwarz  B.  «kitűnően  festi  a  kötőszövet  fib- 
rillás és  hártyás  alkatrészeit».  A  Pikroblauschwarz-oi  rendesen  mint 
Heidenhain  karmalaun-nal  való  előfestés  után  használtam.  A  hajszálér- 
burok szerkezetének  kibogozására  azonban  különösen  azokarmin-A'^z-ö- 
blauscliwarz  volt  alkalmas.  Az  azokarmin  vörös  színe  tüzesebb,  mint  a 
karmalaun-é    és    így    nagyobb    ellentétet  iimtat  a  kék  fibriliákkal  szem- 

'  Apathy,  St.  v.,  Neuere  Beiträge  zur  Schneidetechnik.  —  Zeitschr.  f.  wiss. 
Mikroskopie.  Bd.  29,  1912. 

2  Heidenhain,  M.,  Über  Vanadiumhämatoxylin,  Pikroblauschwarz  und  Kongo- 
Korinth.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskopie.  Bd.  25,  1908. 


NÉHÁNY  MADÁR  LÉPÉNEK  SZERKEZETÉRŐL  113 

ben.  A  legfinomabb  kötőszövetfibrillák  élesen  tűntek  elő.  A  Pikroblau- 
schwarz  haematoxylin  után  is  alkalmazható,  például  DELAFiELD-féle  hae- 
md,io\y\\r\- Pi kro blauschwarz  és  az  ilyen  készítmények  nagyon  tanulságo- 
sak. Ilyenféle  csoportosításban  már  Péterfii  is  használta.  A  MALLORY-féle 
kötöszövetfestéssel  is  dolgoztam,  fuchsin  S  helyett  többnyire  azokarmint2 
vagy  karmalaunt  használtam.  Ellentétben  dús  képet  adtak  brillantfekete- 
toluidinkék-azokarminnal  festett  készítmények,  «regressiv  neutrális  festés» 
Heidenhain  szerint,  melyben  a  safranint  (brillantfekete-toluidinkék-safra- 
nin)  azokarmin  helyettesíti.  Különösen  a  vörös  vérsejtek  váltak  ki  élesen 
a  környező  szövetből.  Az  ilyen  készítmények  természetes  injectióknak 
látszottak.  Igen  tanulságos  készítményeket  kaptam  HEiDENHAiN-féle  vana- 
diumhaematoxylinnel  való  festés  után.  Nemcsak  elütően  színezte  a  lép- 
tok  kötőszövet-  és  izomrostjait,  mint  az  előbbiek,  hanem  a  lép  reticulu- 
mát,  különösen  pedig  a  véredények  szövetét  és  a  vörös  vérsejteket  is 
élesen  föltüntette.  A  legszebb  festést  a  «subtriew-ben  való  rögzítés  adta, 
de  a  festés  sublimátecetsav  és  ZENKER-féle  folyadék  után  is  használható. 

A  beágyazott  készítményeken  kívül  subii  mátecetsavban,  Zenker- 
formol  vagy  lOO/o  formaiinban  rögzített  lépből  fagyasztott  metszeteket 
is  készítettem.  Fagyasztásra  egy  REiCHERT-féle  B  szánmikrotom-ot  haszná- 
lok, amelyről  a  nápolyi  tartó  hátsó  rögzítőjét  eltávolíttattam  és  helyébe 
erős  gyűrűt  csináltattam.  Ebbe  a  gyűrűbe  egy  KRAUSE-féle  fagyasztó- 
henger szilárd  szénsav  számára  illeszthető  és  csavarral  rögzíthető.  Ha 
paraffinos  vagy  celloidines  anyagot  akarunk  metszeni,  kivesszük  a 
fagyasztóhengert  és  az  elülső  rögzítőbe  egy  nápolyi  tartót  helyezünk. 
A  tartó  vagy  henger  kicserélése  néhány  pillanat  műve.  Ezzel  a  változta- 
tással a  REiCHERT-féle  B  szánmikrotom  elsőrendű  laboratóriumi  eszközzé 
vált.  Minthogy  a  tárgytartó  önműködően  emelkedik,  balkezünk  a  metszés- 
nél mindig  szabad,  ami  különösen  fagyasztott  metszetek  készítésénél  előny. 

A  fagyasztott  metszetek  a  beágyazott  készítményeket  tanulságosan 
egészítették  ki.  E  módszerrel  6[x,  sőt  4^  vékony  metszetek  is  készíthetők. 
Tapasztalataim  szerint  a  módszer  teljesen  megállja  helyét,  nem  osztom 
tehát  néhány  zoológus  rosszaló  Ítéletét.  Sajnálatos,  hogy  a  fagyasztó- 
módszert, mai  fejlettsége  ellenére,  épen  a  zoológusok  hanyagolják  el. 
A  fagyasztott  metszeteket  Anitschko\v3  módszere  szerint  rögzítettem  a 
fedőlemezekre  és  azután  tovább  kezeltem. 

1  PÉTERFi,  T.,  Untersuchungen  über  die  Beziehungen  der  Myofibrillen  zu  den 
Sehnenfibrillen.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  83,  1913. 

2  V.  ö.  Heidenhain,  M.,  Über  die  Bearbeitung  der  Sehnen  zu  Kurszwecken,  ins- 
besondere über  die  Verwendung  des  Rutheniumrot  und  der  Malloryschen  Bindegewebs- 
färbung.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskopie.  Bd.  30,  1913. 

3  Anitschkow,  N.,  Über  die  Methoden  zur  Aufklebung  von  Gefrierschnitten  auf 
die  Objektträger.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskopie.  Bd.  27,  1910. 

Aquila.  8 


[14 


GRESCHIK  JENŐ 


A  megvizsgált  fajok  lépének  általános  szöveti  szerkezete. 

A  lépet  kötőszövetből  és  sima  izomzatból  álló  tok  borítja,  mely  az 
emlősöktől  eltérően  nem  bocsát  gerendákat,  trabeculákat  a  szerv  belse- 
jébe. Vannak  azonban  adatok,  hogy  nagyobb  madarakban  ilyenek  is  elő- 
fordulnak. A  véredények  belépése  különösen  hosszmetszetekben  látható. 
A  házi  verébben   az   artéria    mindjárt    a   szervbe  való  belépésekor  több 


;.  rajz.  Részlet  a  feketerigó  lépéböl  vázlatosan.  Harántmetszet,  fv  fővéna  ;  i»  véna  ; 
VI,  egy  artériát  félköralakúan  körülfogó  véna  ;  a  artéria  ;  t  léptek  ;  M  Maipig/ü-félc 
testecske  ;  Sch   Schweigger-Seidel-iele   hajszálér-burkok    keresztmetszetei  ;  vp    vörös 

pulpa  (feketén  ábrázolva).  Nagyítás  28  X- 
Abb.  1.  Partie  aus  einem  Querschnitt  der  Schviarzdrosselmilz  (schematisch). 
fv  Hauptvene  ;  v  Vene  ;  vi  Vene,  welche  eine  Arterie  halbkreisförmig  umscheidet  ; 
a  Arterie;  t  Milzkapsel;  M  Malpighisches  Körperchen;  Sch  Quer-  und  Längs- 
schnitte durch  Schweigger- Seidelsche  Kaj^illarhülsen  ;  vp  rote  Pulpa  (schwarz). 
Vergr.  28  X- 


ágra  oszlik.  A  vénákat  több  ág  képviseli.  Gyakran  két  artériaág  között 
haladnak,  másutt  a  nagyobb  vénatörzs  féloldalt  veszi  körül  az  artériát. 
A  belépő  véredények  rendes  fölépítésiíek.  Az  artériákat  intima,  media 
és  jól  fejlett  advcntitia  alkotja.  A  vénáknak  jól  fejlett  endotheljük  van, 
melyre  kötőszöveti  rostok  sima  izomrostokkal  keverve  következnek, 
A  vénák  adventitiája,  különösen  külső,  a  lépreticulum  felé  eső  része 
számos  rugalmas  rostot  tartalmaz. 

A  szerv  közepén  nagy  véna  van,  melyet  már  Timm  (1863)  megtalált 
a  varjúban  és  fővénának  nevezett  (1.  szövegrajz).  Ezen  fővénának  fölépítése 


NÉHÁNY  MADÁR  LÉPÉNEK  SZERKEZETÉRŐL  115 

Úgy  látszik  az  egyes  madárfajokban  különböző.  A  feketerigóéban  gyengén 
fejlett  endothelt  és  meglehetősen  erős  enyvadó  rostokat,  rugalmas  ele- 
mekkel és  sima  izmokkal  keverten  találtam.  Ebbe  a  főtörzsbe  finomabb, 
igen  vékonyfalú  ágak  torkolnak.  Belseje  teljesen  üres  vagy  alvadékot  tar- 
talmaz. Több  készítményben  sok  vörös  vérsejt  kevés  fehérrel  tömörült 
össze.  A  vénát  a  vörös  pulpa  fogja  körül,  melynek  vénás  űréiben,  sinu- 
saiban vagy  hajszálereiben  sok  vörös  vérsejt  van,  úgy  hogy  harántmet- 
szetekben ügylátszik,  mintha  vörös  vérsejtekbe  volna  ágyazva.  Helyen- 
ként a  finomabb  oldalágakon  kívül  nagyobbak  is  észlelhetők,  melyek  a 
fővénával  azonos  fölépítésüek.  A  meggyvágóban  néhány  nagyobb  véna 
torkollik  a  fővénába,  faluk  föltűnően  vékony,  csak  endothel  alkotja,  alatta 
már  a  pulpa  következik.  A  házi  verébben  ugyanaz  a  fölépítése,  mint  a 
meggyvágóban,  azonban  erősebb  falú  vénák  is  vannak. 

Minthogy  a  madárlép  véredényei  nem  lépnek  a  tokról  leváló  tra- 
beculák  segélyével  a  szervbe,  mindjárt  belépésükkor  az  egész  szerv  ade- 
noid kötőszövete  veszi  őket  körül.  Az  artériák  még  többször  oszlanak 
ágakra  anélkül,  hogy  jellemző  fölépítésüket  elveszítenék,  csupán  térfoga- 
tuk kisebbedik.  Oldalukon  az  úgynevezett  MALPiGHi-féle  testecskék  (no- 
duli lymphatici  lienales)  találhatók,  melyek  a  madarakban  már  szembetűnő 
képződmények;  az  adventitia  kizacskósodásainak  vagy  megvastagodásai- 
nak  tekinthetők.  Az  általam  megvizsgált  fajok  MALPiGHi-féle  testecskéi 
nem  tartalmaztak  csíraközpontot.  E  testecskék  kerületében  egy,  vagy  ha 
elágazás  helyén  fekszik,  több  úgynevezett  «centralis  artéria»  van.  Egyik 
oldalon  rendesen  nagyobb  véna  határolja,  mely  a  fővéna  oldalágaiba 
folytatódik.  A  körülburkoló  véna  vagy  üres  és  ilyenkor  a  vénás  hajszál- 
erek töm.ve  vannak  vörös  vérsejtekkel,  vagy  az  utóbbiak  a  vénában  fek- 
szenek és  ekkor  a  capillarisok  csaknem  egészen  üresek. 

Az  eddig  követett  artériák  további  pályájukon  ismét  elágazódnak 
és  ekkor  már  praecapillarisoknak  tekintendők.  Hirtelen  megszűkülnek  és 
faluk  is  más.  Már  csak  lefelé  a  centralis  artériák  felé  találjuk  gyengébb 
mértékben  meg  a  rendes  szerkezetet,  tovább  fölfelé  faluk  hosszúmagvú 
endothel  és  gyenge  kötőszövet.  E  hajszálerek  elágazásai  mentén  burok- 
szerű  képződmény,  az  úgynevezett  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  hajszálér- 
burok található;  ellipsoid  testecskének  is  nevezik.  Helyenként  olyan  sok 
ilyen  burok  van,  hogy  egymást  érintik.  A  burokból  való  kilépés  után 
a  hajszálér  még  hosszabb-rövidebb  szakaszon  igen  vékony,  csak  endo- 
thelből  álló  fallal  folytatódik  és  a  vénás  hajszálérbe,  a  pulpaszövet  vagy 
vörös  lépparenchyma  lépsinusába  torkollik.  Gyakran  azonban  a  burok 
hajszálere  egyenesen  a  vénás  hajszálérbe  önti  tartalmát.  A  vénás  hajszál- 
erek között  a  léppulpa  sejt-elemeit  találjuk,  főleg  leukocytákat. 

A  madárlép  tehát  tokkal  körülzárt  kötőszöveti  reticulum,  melyben 
sokféle  leukocyta  fordul  elő.  Tartalmaz  artériákat  és  vénákat  ;  előbbiekkel 


116  GRESCHIK  JENŐ 

a  MALPiGHi-féle  testecskék  és  a  hajszálérburkok,  utóbbiakkal  a  vörös  lép- 
pulpa  állanak  szorosabb  összefüggésben. 

A  léptok  (Capsula  lienis). 

A  madárlép  tokjának  szöveti  fölépítéséről  a  nézetek  különbözők. 
Míg  Ecker  (1853)  a  tokban  kötőszöveten  kívül  sima  izmokat  is  leír, 
addig  Billroth  (1857)  és  Müller  W.  (1865)  a  sima  izomrostok  előfor- 
dulásáttagadják. Utóbbi  csak  a  kacsaiépben  talált  ilyeneket.  Hoyer  (1894) 
a  kacsaiépben  is  tagadja  létezésüket.  Ha  a  madarak  léptokjában  tényleg 
hiányzana  az  izomzat,  a  gerincesek  fölszálló  sorában  hézag  keletkeznék, 
mert  a  sauropsidia-törzs  másik  ágában,  a  csúszómászókban  (teknősbéka, 
vizi  sikló)  a  kötőszöveten  kívül  Hoyer  (1894)  szerint  is  még  sima  izmok 
is  vannak.  Azonban  Whiting  (1893)  a  héja  tunica  propriájának  laza 
hálózatában  sok  orsóalakú  izomsejtet  talált.  A  vetési  varjúban  ugyané 
szerző  szerint  a  tunica  propria  három  rétegre  osztható.  Számos  rugal- 
mas rosttal  ellátott  fibrillás  rétegre  vékony,  hosszanti,  majd  sokkal  vas- 
tagabb harántul  álló  izomréteg  következik.  Lehrell  (1903),  úgylátszik 
a  galamblép  tokjában  tagadja  az  izomzat  létezését.  Ezt  onnan  gondolom, 
mert  a  gerendákból  csak  vastagabb  kötőszöveti  rostokat  említ,  ezeknek 
fölépítése  pedig  a  tokkal  teljesen  megegyezik. 

Vizsgálataim  arra  az  eredményre  vezettek,  hogy  az  általam  meg- 
vizsgált madárfajok  lépében  sima  izomzat  van  jelen,  (tábla,  1.  rajz.) 
Ezt  nagyon  világosan  azokarmin-Aía/Zo/j  készítményeim  mutatták,  me- 
lyekben az  izomzat  pirosra,  továbbá  vanadiumhaematoxylin  készítmé- 
nyeim, melyekben  sárgára  festődött.  A  tok  felszínét  peritonealis  hám 
borítja,  alatta  meglehetősen  durv-arostú  kötőszövet  következik.  A  perito- 
nealis hám  és  a  kötőszövet  itt  a  madarakban,  mint  az  emlősökben, 
a  tunica  serosának  felel  meg.  Lejebb  a  nagyobbrészt  sima  izomrostú 
tunica  albugine  a  fekszik.  Ennek  izomrostjai  között  finom  kötőszöveti 
rostok  vannak.  Az  izomrostok  nagyobbrészt  haránt  irányban  helyezked- 
nek el.  Rugalmas  rostok  egyenként  már  a  serosa  kötőszövetében  talál- 
hatók, de  sokkal  gyakoribbak  az  albugineában.  Tulajdonképeni  geren- 
dák, mint  említettem,  nem  fordulnak  elő.  Csak  az  artéria  főágával  hatol 
be  rövid  szakaszon  a  tokból  kevés  szövet,  burkolat  gyanánt,  melynek 
külső  szélén  lymphocyták  találhatók.  Jóllehet  gerendák  nincsenek,  a 
reticulum  mégis  mindjárt  a  tok  alatt  valamivel  erősebb  fölépítésű  és  sima 
izomsejtek  is  előfordulnak  benne. 


NEHANY   MADÁR   LEPENEK   SZERKEZETÉRŐL  117 

A  madárlép  MALP\GHi-féle  testecskéi  (Noduli  lymphatici  lienales). 

A  MALPiGHi-féle  testecskéket,  lépcsomócskákat,  nyirokcsomókat  vagy 
folliculusokat  a  madarak  lépében  már  régen  észlelték.  Schaffner  (184Q) 
a  verébben  látta  őket.  Ecker  (1853)  szerint  az  edények  elágazó  szögle- 
tében a  madárlépben  gyakoriak.  Remak  (1852)  és  üray  (1854)  szintén 
említi.  Billroth  (1857)  a  szárcsában  sötét,  tojásdad  vagy  szabálytalan 
piskóta-  és  lóherelevélalakú  testeket  talált,  azonban  azt  hitte,  hogy  ezek 
nem  MALPiGHi-féle  testecskék.  Hasonló  képződményeket  látott  a  szalon- 
kában, fülesbagolyban,  galambban,  varjúban,  szarkában,  bíbicben,  pin- 
tyekben és  cinegékben.  Leydig  (1857)  és  Timm  (1863)  azonban  Malpiqhi- 
féle  testecskéknek  nevezik.  Müller  W.  (1865)  szerint  ezek  az  adventitia 
gömbölyű  kitüremlései  és  az  emlősök  MALPiGHi-féle  testecskéinek  felel- 
nek meg.  HoYER  (1894)  szerint  csak  ritkán  vesznek  körül  egy  artériát. 
A  tyúkban  és  a  kacsában  gyakran  sűrűn  egymás  mellett  állnak.  Azt 
találta,  hogy  a  testecskében  injiciálással  nagyobb  artériákon  kívül  fino- 
mabb edények  nem  mutathatók  ki.  Néha  vörös  vérsejtek  sorokba  ren- 
dezkednek a  testecskében,  mint  a  véredények  belsejében  anélkül,  hogy 
véredényfal  látható  volna.  A  leukocyták  egy  részében  mitosiseket  figyelt 
meg  HoYER,  mások  pusztulóban  levő  sejteket  és  magvakat,  ismét  mások 
sok  finom  pigmentszemecskét  tartalmaztak.  Hoyer  azt  hiszi,  nem  való- 
színűtlen, hogy  a  testecskék  Flemming  másodlagos  csomóinak  vagy 
csíraközpontjainak  felelnek  meg  és  változó  képződmények. 

Whiting  (18Q3)  a  «splenic  folliclesw-t  szintén  leírja,  de  nem  min- 
den madárból,  például  a  héja  lépében  állítólag  hiányzanak.  Megjegyzi, 
hogy  ezek  a  képződmények  a  madarakban  lépnek  föl  először.  Ezzel 
szemben  találunk  az  irodalomban  adatokra,  melyek  szerint  már  a  cson- 
tos halakban,  néhány  békában  és  a  csúszómászókban  előfordulnak. 
A  vetési  varjúban  Whiting  szerint  a  folliculusok  csaknem  mindig  az 
artéria  egyik  oldalán  fekszenek.  A  folliculusok  artériája  és  hajszálerei 
tetemes  nagyságúak.  Figyelemreméltó,  hogy  Whiting  a  vetési  varjú 
folliculusai  körül  erős  izomburkolatot  talált  2 — 3  átfonódó  rétegből, 
mely  az  artéria  burkolatából  származik.  A  folliculusokban  gyenge  ade- 
noid hálózat  van.  Előfordulnak  benne  protoplasmában  dús,  nagy  sejtek, 
egyszerű  maggal,  mint  a  pulpában  és  közönséges  kis  lymphocyták. 
Mind  a  két  sejtfajta  a  folliculusban  rendszer  nélkül  van  szétszórva. 
Tellyesniczky  (1906)  szerint  a  lymphacsomók  először  a  csúszómászók- 
ban és  különösen  a  madarakban  lépnek  föl  jól  látható  alakban.  «Sőt  a 
galamb  lépében  a  lymphatikus  infiltratiók  nagyobb  tért  foglalnak  el, 
mint  maga  a  pulpa  és  nagyon  világos,  körülhatárolt  csomók,  igazi  no- 
duli gyanánt  tűnnek  szembe.» 

A   MALPiGHi-féle    testecskéket   valamennyi   általam   vizsgált  fajban 


118  GRESCHIK  JENŐ 

megtaláltam.  Alakjuk  gömbölyű  (tábla,  2.  rajz),  tojásdad  vagy  kissé 
szabálytalan.  Gyakran  közel  fekszenek  egymáshoz,  egy  alkalommal  két 
testecskét  egymásba  fűzve  találtam.  Nem  mindig  élesen  határolt  kép- 
ződmények, ezért  kis  nagyításnál  gyakran  a  tényleges  számnál  sokkal 
kevesebbet  látni.  (Ez  az  eset  az  1.  szövegrajzon  is  fennforog,  ahol  csak 
három  testecske  van  lerajzolva,  erősebb  nagyításnál  sokkal  több  volt 
észlelhető.)  Kisebb  artériafalak  lymphás  elváltozásai,  megvastagodásai, 
collagenrostok  meglehetősen  finom  burkolata  veszi  őket  körül,  melyek 
az  úgynevezett  centralis  artéria  adventitiájának  külső  falából  erednek. 
E  burok  collagenrostjai  között  rugalmas  rostok  is  vannak,  melyek  szin- 
tén az  artéria  falából  származnak.  Olyan  erős  burkolat,  amilyent  Whi- 
ting a  vetési  varjúból  említ,  az  általam  megvizsgált  fajokban  nem  volt 
észlelhető.  Nagyon  ritkán,  itt-ott  találtam  egy-egy  sima  izomsejtet  a  col- 
lagenrostok közé  iktatva.  A  testecskék  belsejében  gyakran  meglehetős 
nagy  artériák  és  vénák  is  láthatók.  A  meggyvágóban  néhány  artériaágat 
hosszabb  szakaszon  lymphaticus  burkolat  vett  körül.  Ennek  a  burkolat- 
nak külső  határát  itt  is  az  adventitia  rostjai  képezték.  Ezek  harántmet- 
szetekben olyan  MALPiGHi-féle  testecskék,  melyeknek  artériája  közép- 
pontjukban fekszik.  Némely  helyen  a  testecskék  határ  nélkül  tűnnek  el 
a  lép  reticulumában.  Ilyenek  belsejében  gyakran  nagy  csomóban  vörös 
vérsejtek  találhatók,  nem  véredényben,  hanem  szabadon  a  testecske  leu- 
kocytái  között.  Jól  körülhatárolt  testecskében  is  találtam  vörös  vér- 
sejteket. 

A  MALPiGHi-féle  testecskék  mellett,  mint  már  említettem,  gyak- 
ran nagyobb  vénák  találhatók.  Ezek  a  vénák  igen  vékonyfalúak  és  fél- 
köralakban fogják  körül  a  testecskéket  (tábla,  2.  rajz).  A  metszetekben 
üreseknek,  vagy  vörös  vérsejtekkel  megtöltötteknek  látjuk  őket.  Azt 
hiszem,  hogy  e  vörös  vérsejteket  nagy  vértorlódás  alkalmával  a  vékony- 
falú vénák  préselik  a  testecskékbe.  Az  erythrocyták  mellett  a  véná- 
ban leukocyták  csak  gyéren  találhatók.  Külön  csiraközpontot  a  testecske 
belsejében  nem  találtam.  A  testecskéket  finom  kötőszöveti  reticulum 
képezi,  melyben  leukocyták  vannak.  Ezek  a  leukocyták  részben  a  nagy- 
magvú,  részben  a  kismagvú  típushoz  tartoznak.  A  nagy  és  kismagvú  leu- 
kocyták a  testecskében  keverten  fordulnak  elő,  mert  mint  említettem, 
úgynevezett  csíraközpont  hiányzik.  Az  'emlősök  testecskéiben  csíraköz- 
pont van  és  a  leukocyták  úgy  rendeződtek  el,  hogy  a  kis  lympiiocyták 
a  szélen,  a  nagyok  a  csíraközpontban  vannak.  A  madárlép  Malpighi- 
féle  testecskéi  ezekkel  szemben  alacsonyabb  fokon  állanak,  bizonyos 
kerületekbe  való  elkülönülés  még  nem  történt  meg.  Némely  leukocyta 
oszlásban  volt.  A  MALPiGHi-féle  testecskéket  fehér  vérsejtek  szaporító- 
helyének  tekinthetjük.  Az  itt  képződött  leukocyták  a  lép  reticulumába 
kerülnek. 


NÉHÁNY   MADÁR   LÉPÉNEK  SZERKEZETÉRŐL  11,9 

Egy  alig  anyányi  háziveréb  fiókában  JVlALiMOHi-féle  testecskéket  egy- 
általában nem,  vagy  csak  kezdeményeket  találtam.  Már  Müller  W.  (1865) 
ismerte  ezt,  mert  munkájában  említi,  hogy  felnőtt  és  jól  táplált  mada- 
rakban talált  MALPiGHi-féle  testecskéket,  de  néhány  fiatalban  nem.  Egy 
nagyon  lesoványodott  gólya  lépében  is  hiányoztak  és  ebből  azt  követ- 
keztette, «hogy  a  valódi  folliculusok  jelenléte  a  madarak  lépében  a  fej- 
lettségtől és  talán  az  állatok  tápláltságától  is  függ».  Hoyer  (18Q4)  is 
megjegyzi:  nem  valószínűtlen,  hogy  a  MALPiGHi-féle  testecskék  nagy- 
ságát a  kor  és  táplálék  befolyásolja.  Tellyesniczky  (1906)  szerint 
embryonalis  lépben  nincsenek  jól  látható  testecskék.  Minden  valószí- 
nűség amellett  szól,  hogy  a  MALPiGHi-féle  testecskék  múló  képződ- 
mények. 

A  Schweigger-Seidel-féle  hajszálérburok. 

Az  artériás  vérpálya  végső  elágazásai  mentén  a  madárlépben  igen 
elterjedt  sajátságos  ellipsoid  vagy  orsóalakú  képződményekre  akadunk. 
Ezek  a  ScHWEiOGER-SEiDEL-féle  hajszálérburkok.  Billroth  (1857)  a  bur- 
kokat épen  a  madárlépen  fedezte  föl  és  így  tulajdonképen  BiLLROTH-féle 
hajszálérburkoknak  kellene  őket  nevezni.  1863-ban  Schweigger-Seidel 
megtalálta  a  sertésben  és  az  emberben  is,  később  az  ő  nevét  kapták.  Mint- 
hogy a  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  hajszálérburok  név  ma  az  irodalomban 
széltében  elterjedt,  megtartjuk  a  madarak  számára  is.  Ezt  a  burkot  újabb 
időben  az  emlősökben  és  a  madarakban  is  ismételten  megvizsgálták 
anélkül,  hogy  fölépítését  illetőleg  végleges  eredményre  jutottak  volna. 
Még  kevesebbet  tudunk  élettani  működéséről. 

Ha  egy  centralis  artériaágat  követünk,  nemsokára  látjuk,  hogy  bel- 
seje tetemesen  megszűkül  és  elágazódul  kezd.  Az  előbb  még  mind  a 
három  réteget  magában  foglaló  artéria  lassanként  elveszti  rétegeit  és 
praecapillarissá  válik.  Ez  azután  a  burokartériába  megy  át,  tudniillik 
olyan  hajszálérbe,  mely  a  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  burkon  belül  fekszik. 
A  hajszálérrel  és  a  burokkal  tüzetesebben  óhajtunk  foglalkozni.  Azon- 
ban előbb  néhány  általános  megjegyzést  fűzök  a  burokartéria  belvilágá- 
nak  nagyságához. 

Az  irodalom  említi,  például  Weidenreich  (1901)  az  ember  lépéből, 
hogy  a  burokartéria  belvilágának  nagysága  nagyon  állandó.  Weiden- 
reich azt  találta,  hogy  a  belső  átmérő  csak  1—2  ji-os  határok  között 
ingadozik.  Ezzel  szemben  a  pulpaartéria  (a  buroktól  centrálisán)  kétszer- 
háromszor  szélesebb  és  vörös  vérsejtekkel  van  megtömve,  a  burokban 
pedig  csak  egy  sorban  vannak  a  vörös  vérsejtek.  Jolly  (1911)  is  azt 
hiszi,  hogy  a  madarakban  a  burkon  belüli  artéria  belseje  egy  vörös  vér- 
sejt átmérőjére  csökken.  Ezt  vizsgálataim  alapján  a  madarakra  nézve 
határozottan   tagadnom   kell.    Ellenkezőleg  azt  találtam,   hogy  a  burkon 


120 


GRESCHIK  JENŐ 


belül  a  praecapillaris  föltűnően  keskeny  belvilága  kiszélesedik,  mint  ez 
már  2.  a  rajzom  mutatja,  mely  csak  egyszerű  burokartériát  tüntet  föl 
Még  jobban  szembeszökő  ez  a  körülmény,  ha  a  2.  rajz  többi  kereszt- 
metszetét nézzük.  A  burokhajszálér  inkább  kiöblösödés,  gyűjtőhely,  sinus 
mint  szűkület.  Szélessége  nagyon  változó.  Alakja  vagy  egyszerű  orsó, 
amelyből  a  hajszálér  elágazatlanul,  úgynevezett  végcapillaris  gyanánt  lép 
ki,  vagy  a  hajszálér  több  ágra  oszlik  a  burkon  belül  és  több  végcapil- 
^arisban  távozik.  Ilyenféle  elágazások  az  általam  vizsgált  madarakban 
igen  gyakoriak. 


2.  rajz.  Különféleképen  metszett  burokhajszálerek  annak  a  föltüntetésére,  hogy  a 
hajszálér  belseje  tágulat.  a  és  e  fekete  rigó,  b,  c,  d  a  megg>'\'ágó  lépéből  ;  a  és  e 
Zenker,    brillantfekete-toliiidinkék-azokarmin,    b,    c,    d    sublimát-ecetsav,    azokarmin- 

Pikroblauschwarz.  Nagj'ítás  540  X- 

Abb.  2.  Verschieden   getroffene    Hüisenkapillaren-Schnitte    um    zu    zeigen,  dass  das 

Lumen    eine    Erweiterung  ist.  a  und  e  aus  der   Milz  der    Schwarzdrossel,  b,  c,  d  aus 

der  Milz   des    Kernbeissers  ;    a  und    e   Zenker,    Brillantschwarz-Toluidinblau-Azokar- 

min,  b,  c,  d  Sublimat-Eisessig,  kzoV.^\m\x\.-Piktvblauschwar^.  Vergr.  540  X- 


A  lumen  belsejét  endothel  borítja,  mely  egészen  más  magvakat 
tartalmaz,  mint  a  belépő  és  távozó  artéria.  A  bevezető  artéria  endothel- 
jének  hosszúkásak  a  magvai,  míg  a  kilépő  hajszálér  magvai  inkább  sza- 
bálytalan alakúak,  de  találhatók  hosszúkásak  is.  A  burokhajszálér  endo- 
thelje  egészen  különös  alkotású,  mire  még  egyetlen  szerző  sem  terjesz- 
kedett ki  közelebbről.  Hover  (1894)  csak  említi,  anélkül,  hogy  a  sej- 
tekről és  a  magvakról  bővebbet  mondana.  Whiting  (1893)  a  vetési  varjú 
endotheljéről  csak  annyit  mond:  «The  afferent  is  distinguished  from 
the  emergent  vessel  by  the  character  of  its  endothelial  lining;  in  the 
former  this  is  composed  of  spindle-shaped  cells  occurring  at  conside- 
rable intervals,  in  the  latter  of  rounded  cells  placed  near  together.  The 
endothelium  changes  in  character  almost  immediately  after  the  entrance 
of  the  arteriole,  and  it  again  becomes  flattened  shortly  after  the  vessel 
has  left  the  ellipsoid«. 


NÉHÁNY    MADÁR   LÉPÉNEK   SZERKEZETÉRŐL  121 

Vizsgálataim  szerint  az  endothel  syncytium,  mely  legtöbbnyire 
gömbölyű,  ritkábban  hosszabb  magvakat  tartalmaz.  Ezek  a  magvak  ren- 
desen sűrűn  egymás  mellett  a  lumenbe  türemlenek,  ahogyan  ezt  haránt- 
és  hosszmetszetekben  egyaránt  láthatni.  Sejthatárok  nem  láthatók.  Egy 
helyütt  plasma  sincs  a  lumenbe  erősen  benyúló  magvak  fölött,  másutt 
megint  a  magvak  mélyebben  vannak  a  plasmában.  Sokszor  a  magvak 
nincsenek  szorosan  egymás  mellett,  hanem  kisebb-nagyobb  hézagok  van- 
nak közöttük  és  a  plasma  ilyenkor  harántmetszetekben  tőlük  oldalt 
vékony  hártyát  képez.  Ez  a  burokcapillaris  tágulásával  függ  össze.  Amit 
a  szerzők  gömbölyű  endothelsejteknek  leírtak,  valószínűleg  az  endothel- 
magvakra  vonatkozik,  mert  ezek,  mint  említettem,  gömbölyűek.  A  leg- 
több magban  a  chromatin  a  nucleolusok  köré  a  középen  gyűlt  össze, 
míg  a  szélén  csak  néhány  finomabb  chromatinrögöcske  látható.  Ezáltal 
igen  jellemző  képek  keletkeznek.  Az  endothel  ezen  magvai  mellett  vagy 
között  gyakran  nagyobb  magvak  találhatók,  melyek  már  más  szineződé- 
sükkel  föltűnnek.  Ezek  leukocyták  magvai  és  részben  kilépőben  vannak. 
Az  endothel  és  magvainak  különböző  viselkedése  arra  mutat,  hogy  a 
burokhajszálér  belső  tágulatát  változtathatja. 

A  syncytiumos  endothelt  különösen  erős,  kötőszövetből  álló  rostok 
határolják,  az  edény  tulajdonképeni  fala  gyanánt.  E  rostoknak  egészen 
sajátságos  szerkezete  van,  amiről  még  egy  szerző  sem  tett  említést.  Az 
általam  használt  elektiv  festéseknek,  különösen  azokarmin-Pikroblau- 
sc/iwarz-na.k  köszönhetem,  hogy  az  edény  falának  rostjait  sokkal  éleseb- 
ben láttam,  mint  az  előbbi  szerzők,  úgy  hogy  tüzetesebb  elemzésük 
vált  lehetővé.  Vizsgálataim  azt  eredményezték,  hogy  ezek  a  collagen- 
rostok  a  véredény  körül  nem  folytonos,  erős  falat  képeznek,  hanem 
meglehetősen  nagyszemű  rácsozat  alakjában  veszik  azt  körül  (tábla, 
3—6.  rajz).  Közelebbi  vizsgálatnál  kiderült,  hogy  a  háló  vagy  rács  erős 
rostjait  tulajdonképen  több  finom  fibrilla  alkotja,  melyek  szorosan  össze- 
kapcsolódva erős  fonalak  alakjában  tűnnek  elő.  A  rostrácsozat  különö- 
sen tangentialisan  megvágott  burokhajszálereken  mutatkozik  élesen.  Azon- 
ban a  lumen  közepét  talált  haránt-  és  hosszmetszetek  is  mutatják,  hogy 
a  rostok  hálózatot  képeznek.  Egy  síkra  való  beállításnál  tudniillik  látni, 
hogy  a  rostok  nem  folytatódnak  folytatólagosan,  hanem  csak  egyes  sza- 
kaszok fekszenek  a  síkban,  a  mikrométercsavar  forgatása  által  a  hálóza- 
tos jelleg  azonnal  szembetűnik.  Ezt  az  endothelt  szorosan  körülfogó 
hálózatot  a  rendes  vashaematoxylinnel  és  savasfestékekkel  való  festések 
nem  mutatják.  Csak  ha  szemünk  már  hozzászokott  Sizoksirmin-Pik/vblau- 
schwarz  vagy  vanadiumhaematoxylin  készítményekhez,  látjuk  a  rendes 
festésekkel  is,  különösen  pedig  benzolichtbordeaux-val  való  utánfestés- 
kor  halványan  a  rácsozatot. 

Ezeknek  a  rostoknak  egészen  különleges  szerepe  lehet  az  endothel 


122 


GRESCHIK  JENŐ 


támasztásán  kívül  a  burokcapillaris  élettani  működése  alkalmával.  Több 
készítményt  WEiOERT-féle  resorcinfuclisinnal  is  festettem,  hogy  eldönt- 
sem, vájjon  nem  rugalmas  rostok-e  ezek  vagy  legalább  ilyeneket  nem 
tartalmaznak-e.  Az  eredmény  az  volt,  hogy  ugyan  nem  tulajdonképeni 
rugalmas  rostok,  de  van  bizonyos  rokonságuk  ehhez  a  festőanyaghoz. 
Úgylátszik,  hogy  itt  ugyanaz  az  eset  forog  fönn,  mint  a  hÍENLE-től  a 
vénás  sinusfalban  fölfedezett  gyűrűs  rostok  esetében.  Viselkedésükből  a 

föntemlített  festőanyaggal  szemben  bi- 
zonyos tágíthatóságra  következtethetünk. 
Morphologiailag  az  endothelt  körülfogó 
erős  rácsozat  az  odavezető  artéria  adven- 
titiájának a  folytatása,  ami  nem  zárja  ki 
azt,  hogy  a  tulajdonképeni  burok  reticu- 
lumából  származik.  Ezt  az  utóbbit  fejlő- 
déstani vizsgálatok  derítenék  ki.  Az  ad- 
ventitia  egyenes  átmenete  a  rácsozatba 
hosszmetszetekben  jól  látható.  Különösen 
szembeszökőn  mutatta  ezt  azonban  a 
meggyvágó  olyan  burokhajszálere,  mely 
egy  nagyobb  artériából  való  kiágazás 
mentén,  de  közel  hozzá  feküdt  (3.  szöveg- 
rajz). Ilyen  helyen  jól  látható,  hogy  az 
artéria  adventitiájának  rostjai  mind  a 
burokhajszálér  rácsozata  felé  haladnak. 
Ez  a  rácsozat  tehát  bizonyos  értelemben 
az  adventitia  szétrostolódásának  tekint- 
hető. A  rostok  körülfonják  az  endothelt 
és  nagyon  szorosan  függnek  vele  össze. 
Tovább  ismét  megvékonyodva  az  úgyne- 
vezett végcapilláris  falába  mennek  át. 

Leírásunk  folyamán  most  a  tulaj- 
donképeni hajszálérburokhoz  értünk.  Mi 
ez  a  képződmény?  A  felelet  az  irodalmi 
adatok  alapján  erre  a  kérdésre  nehéz,  a  vélemények  nagyon  különbözők. 
Fölfedezője  Billroth  (1857)  azt  hitte,  hogy  működése  a  MALiMOiii-féle  tes- 
tecskével  azonos  ;  Timm  (1863)  csak  a  bagolylépben  találta  meg  a  hajszálér- 
burkot. A  varjúban  és  a  tyúkban  egynemű  hártya  képezi,  mely  mihelyt 
belép  egy  MAi.iMGHi-féle  testecskébe,  számos  sűrűn  egymás  mellett  álló 
magvat  fogad  magába.  Rajzai  azonban  arra  engednek  következtetni,  hogy 
a  hajszálérburkot  MALPinni-féle  testecskével  tévesztette  össze.  Schwligüer- 
Seidel  (18ó3)azt  hiszi,  hogy  az  adventitia  a  sertésben-  melynek  burka  a 
madarakéhoz  nagyon  hasonlít  —  egyenesen  a  hajszálérburokba  megy  át. 


3.  rajz.  Hajszálér-burok  a  meggyvágó 
lépéből  egy  nagyobb  artériából  való  ki- 
ágazás  mentén,  közel  az  előbbihez.  Jól 
látható,  hogy  a  nagyobb  artéria  adventi- 
tiája a  burok-hajszálér  erősebb  rostjai- 
ban folytatódik.  A  burkot  nem  veszik 
körül  az  adventitia  rostjai,  mint  a  Mal- 
pighi-íéle  testecskét.  Sublimát-ecetsav, 
azokarmin  •  Pikroblauschwarz.    Nagyítás 

540  X. 
Abb.  3.  Kapillarhülse  an  einem  Neben- 
zweige einer  grösseren  Arterie  nahe  zu 
letzterer.  Kernbeisser.  Man  sieht  deut- 
lich, wie  die  Adventitia  der  grösseren 
Arterie  in  die  stärkeren  Fasern  der  Hül- 
senkapillarc  übergeht.  Die  Hülse  nicht 
von  Fasern  der  Adventitia  umschlossen, 
wie  dies  bei  den  Ma/pig/iischen  Körper- 
chen der  Fall  ist.  Sublimat-Eisessig, 
Azakarmin-ikrobiauschwarz.  Vergr.  540  X- 


NÉHÁNY   MADÁR    I.ÉPÉNEK   SZERKEZETÉRŐL  123 

Hártya  választja  el  a  környező  szövettől.  A  hajszálérburok  belső  területe 
összeköttetésben  áll  a  hajszálér  belsejével  és  ennek  következtében  szűrő- 
készüléknek tartja.  Injiciáláskor  az  injiciálóanyag  szemcsés  részei  a  haj- 
szálérben maradnak  és  csak  a  folyékony  részek  lépnek  ki.  A  burok  sejt- 
szaporításra szolgáló  hely. 

MÜLLER  W.  (1865)  a  hajszálérburkot  a  madarakban  ellipsoidalakú- 
nak  írja  le,  a  tyúkban  és  a  varjúban  vastagabb,  másokban  hosszabb. 
A  burkot  kívülről  tömöttebb  rostréteg  határolja.  E  rostréteg  és  a  haj- 
szálér között  a  csomópontokon  magvakkal  ellátott  hálózat  van,  melynek 
szemeiben  lymphocyták  találhatók.  A  hajszálér  a  burkon  belül  legtöbb- 
ször elveszti  éles  körvonalát.  Felnőtt  madarakban  a  burok  környékén 
átalakult  pulparétegek  vannak  :  először  egy  a  nyirokmirigycsomók  bur- 
kolatához hasonló  laza  réteg,  másodszor  kifelé  egy  tömöttebb  hálózat. 
MÜLLER  W.  azt  hiszi,  hogy  a  hajszálérburok  talán  a  lép  idegeinek  vég- 
ződésével áll  kapcsolatban.  Kyber  (1870)  szerint  a  hajszálérburok  az 
artériaburkolat  helyi  kitüremlése  és  ugyanazon  alkotórészekből  áll,  mint 
a  nyirokburkolat.  A  burkot  csak  a  rosthálózat  nagyobb  tömöttsége  kü- 
löníti el  a  parenchymától.  A  burok  és  a  hajszálér  belseje  nem  közleke- 
dik egymással. 

Bannwarth  (1891)  a  macska  burkában  endothel  nélküli  hézago- 
kat, csatornákat  ír  le,  melyek  a  hajszálér  belsejével  és  a  parenchymával 
állanak  összeköttetésben.  Ezeken  a  hézagokon  át  vérsejt,  de-különösen  vér- 
plasma  juthat  a  hajszálérből  a  parenchymába.  A  burok  keletkezését  úgy 
képzeli  Bannwarth,  hogy  a  hajszálér  falának  közös  csíra-  vagy  alap- 
szövete van,  mely  később  helyenként  endothelcsővé  és  adventitiás  kép- 
ződménnyé differenciálódik.  Ha  utóbbi  vékony  marad,  közönséges  adven- 
titia  keletkezik,  mint  a  végartériákon,  de  ha  nagyobb  terjedelmet  ér  el, 
különlegesen  fejlődik,  mint  a  hajszálérburokban.  A  burok  szerinte  növő- 
rügy,  melyből  a  pulpaszövet  képződik.  Az  emberben  a  burkot  embryo- 
nálisan  előbb  látta,  mint  a  MALPiOHi-féle  testecskét.  Az  embryonális 
életidő  második  felében  a  burok  eltűnik.  Hoyer  (1894)  azt  gondolja, 
hogy  a  burok  a  hozzávezető  artéria  adventitiás  finom  burkolatából  ke- 
letkezik, de  a  madarakban  tovább  nem  követi  fölépítését.  A  macskában 
és  a  kutyában  szerinte  a  burkot  képező  hálózat  magvai  kötőszövetmag- 
vakhoz hasonlítanak,  Kvber-  (1870)  és  SoKOLOFF-al  (1888)  szemben,  akik 
szerint  a  hálózat  leukocytákkal  van  infiltrálva.  ScHWEiGGER-SEiDEL-hez 
hasonlóan  a  sertés  burkában  «egyszerű  hézagokat»  talált.  Úgylátszik,  hogy 
ezek  a  hajszálérrel  állanak  összeköttetésben.  Gyakran  a  burok  szövetében 
tűnnek  el  anélkül,  hogy  a  kerületet  elérnék.  A  burok  szövetében  gya- 
kori vörös  vérsejteket  Hoyer  postmortalis  jelenségnek  tartja.  A  burok 
élettanilag  védi  az  artériát,  hogy  a  vénás  vérrendszer  nagyfokú  telített- 
sége össze  ne  nyomja.  Védi  továbbá  a  hajszáleret  a  teljes  szétfoszlástól, 


124  GRESCHIK  JEN'O 

mely  az  artériás  vérrendszerben  föllépő  nagy  nyomási  feszültség  alkal- 
mával bekövetkeznék. 

Whiting  (1893)  a  héjában  szivacsszerű  burkot  talált  nyiroksejtek- 
kel. «The  muscle  fiber  cells  derived  from  the  hilar  sheath  seem  to 
form  a  limiting  layer  for  the  ellipsoidal  sheath.»  A  burkot  erósrostú 
hálózat  alkotja,  melynek  közeiben  néhány  gyengén  festődött  lymphoc>ta 
van.  Tág  vénás  sinusban  fekszik,  melyben  a  pulpa  sejtjei  találhatók. 
A  vetési  varjú  ellipsoid  testecskéi  a  fiatal  macskáéihoz  hasonlítanak. 
A  belső  véredényből  endothel  nélküli  hajszálerek  indulnak  ki.  A  burok 
orsóalakú  vagy  gömbölyű  sejteket  tartalmaz,  melyek  szerkezetnélküli 
alapállományba  vannak  beágyazva.  A  gömbölyű  sejtek  vagy  kis  lympho- 
cyták,  szabad  magvakhoz  hasonlóan,  melyek  haematoxylinnel  sötétkékre 
festődnek,  vagy  protoplasmás  sejtek,  2— 4-szer  oly  nagyok,  mint  előb- 
biek, kis  gömbölyű  maggal,  szemcsés  protoplasmával  körülvéve.  A  folli- 
culusok  sejtjeihez  hasonlítanak.  Az  orsóalakú  sejtek  a  hajszáleret  kör- 
körösen veszik  körül.  A  gömbölyű  sejtek  között  erősen  fénytörő  rostok 
vannak,  melyek  hasonlítanak  a  rugalmas  rostokhoz.  Csaknem  mindig 
találni  egy  hártyás,  orsóalakú  sejtekből  álló  burkolat  nyomát,  mely 
izmokból  állónak  látszik.  A  burok  a  véredényfalból  keletkezik.  Tovább 
azt  mondja,  hogy  «The  ellipsoids  are  usually  seen  to  be  surrounded  by 
a  clear  speace,  probably  a  venous  sinus,  but  this  has  not  a  distinct 
outer  wall».  A  galamb  burkát  szemcsés,  el  nem  különült  alapállomány 
alkotja,  melyben  néhány  világos,  gyengén  festődött  mag  van.  Körkörös 
orsóalakú  sejtek  nem  fordulnak  elő.  A  burok  körül  jól  kivehető  ür  van, 
amelyen  finom  reticulumrostok  haladnak  át.  Sok  lymphocyta  is  van 
körülötte.  A  burok  külső  szélén  nincsen  határréteg,  vénás  sinus  sem 
választja  el  a  pulpától.  A  fiatal  macska  burkában,  szemecskés  alapállo- 
mányban több  gyűrűt  talált  orsóalakú  sejtekből,  melyek  valószinűleg 
izmok.  Lymphocyták  szerteszéjjel  szórtan  vannak  az  állományban.  A  szé- 
lén orsóalakú  sejtek  rétege  található,  az  egész  egy  vérsinusban  fekszik. 
Hangsúlyozza,  hogy  az  ellipsoid  hálózata  nem  függ  össze  a  pulpával, 
mint  Bannwarth  akarja,  hanem  vérsinus  és  külön  burkolat  választja  el. 
A  vérsejtek  a  burok  említett  hézagain  át  juthatnak  a  sinusba. 

KöLTSCHiTZKY  (1895)  szerint  a  burok  sejtjei  a  Putorius  vulgárisban 
igazi  leukocyták.  Carlif.r  (1895)  a  macskalép  burkát  tömött  reticulum- 
ból  kötőszövetsejtekkel  találta  fölépítve,  itt-ott  vörös  és  fehér  vérsejtek 
is  láthatók.  A  burok  reticuluma  úgy  viszonylik  a  szomszédos  paren- 
chyma-szövethez,  mint  az  összenyomott  szivacs  egy  össze  nem  nyo- 
motthoz. A  mag  alakja  szabálytalan  és  chromatinban  szegény.  A  burok 
megakadályozza  a  finom  artériavég  szétszakadását.  íiíínhr  (1899)  szerint 
a  burok  az  adventitia  megvastagodása  izomsejtekkel. 

Weidenreich    (1991)    kritikailag    tárgyalja    az    akkori     irodalmat. 


NEHANY   MADÁR   LKPENEK   SZERKEZETÉRŐL  125 

A  burok  sejtjei  külsejük  szerint  sem  nem  lymphás  elemek,  sem  az  adventitiá- 
hoz nem  tartoznak.  A  burok  syncytium  benyomását  teszi,  egyes  sejtek 
éles  elhatárolása  nem  látszik.  Finom  és  legfinomabb,  főleg  a  véredény 
hosszirányában  haladó  rostocskák  és  durvább  rostok  alkotják,  melyek 
sejthatárokat  látszanak  föltüntetni.  Rugalmas  rostokat  nem  talált.  Leuko- 
cyták  és  vörös  vérsejtek  endothel  nélküli  hézagokban  fekszenek,  melye- 
ket csak  hártyaszerű  képződmény  választ  el  a  lumentől.  A  buroksejtek 
természetét  illetőleg  nem  jutott  biztos  eredményre.  Szerinte  a  HENLE-től 
leírt  és  a  nagyobb  artériák  módosult  endothelnek  nevezett  belső  rost- 
hártyájához hasonlítanak  legjobban.  («Az  intima  csíkos  rétege.»  Koelli- 
KER.)  A  burok  «berendezés,  mely  az  artériás  véráramot  a  sinus  és  paren- 
chyma számára  szabályozza».  A  burokartéria  hosszú,  szűk,  merev,  ke- 
véssé tágítható  cső,  megakadályozza  a  sinus  és  parenchyma  elárasztását. 
Ezek  számára  állandó  és  egyenletes  véráramlást  biztosít.  A  vörös  vér- 
sejtek a  burokba  vándorló  leukocytákat  követik,  más  út  a  lumenből  a 
parenchymába  nincsen. 

Tellvesniczky  (1906)  a  galamblép  hajszálérburkát  lymphás  infiltra- 
tióval  találta  körülvéve,  a  végágaknak  tehát  tulajdonképen  két  burka  van. 
Nem  olyan  szabályos  tojásdad  testecskék,  mint  a  sertés  lépéi.  A  burok 
sejtjei  protoplasmában  dúsabbak,  mint  a  pulpa  sejtféleségei.  Jolly  (1911) 
rn^gjcgyzi,  hogy  a  madarakban  (reznek  túzok,  seregély)  a  burok  nem  tar- 
talmaz lymphás  szövetet,  hanem  kötőszövet  szabálytalan  sejtekkel,  melyek 
erős  fibrillák  között  fekszenek.  A  burkot  vékony  kötőszöveti  réteg  vá- 
lasztja el  az  endotheltől.  Föladata  az  artériavégek  belsejét  változatlanul 
szűken  tartani.  Ennek  következtében  a  hajszálerek  környéki  részén  a  vér- 
nyomás és  vér-odafolyás  csökken.  A  burok  védőberendezés  a  kezdetben 
igen  finom  gyüjtőérrendszer  számára.  Azt  gondolja,  hogy  az  emlősök- 
ben és  az  emberben,  ahol  a  hajszálérburok  csak  kevéssé  van  kifejlődve^ 
ugyanazt  a  hatást  a  vénás  sinus  átlyukasztott  fala  éri  el. 

PusTOWOiTOW  (1911)  szerint  a  burok  alkatrészei  összehúzódhatnak. 
A  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  burok  a  vér  gyorsaságát  és  nyomását  szabá- 
lyozza az  artériás  rendszerben.  Maccabruni  (1912)  az  emberben  és  az 
emlősökben  a  hajszálérburkot  protoplasmában  igen  dús  sejtekből  álló- 
nak találta,  melyek  kötőszöveti  fibrillák  finom  hálózatában  fekszenek. 
A  burok  valószínűleg  az  artériák  adventitiájának  erős  megvastagodása. 
A  MALPiGHi-féle  testecskék  képződéséhez  semmi  köze  nincsen. 

Az  irodalomnál  kissé  hosszasabban  időztem,  hogy  átnézetünk  le- 
gyen a  burokról  szóló  legújabb  véleményekről  is.  A  különböző  felfo- 
gás, ami  ebből  az  átnézetből  szemünkbe  tűnik,  arra  enged  következtetni,, 
hogy  a  hajszálérburokban  egészen  különleges  képződménnyel  van  dol- 
gunk, melynek  fölépítését,  tömöttsége  következtében,  nehezen  boncolhat- 
juk   szét   és    hogy  itt  finom  szerkezetről  van  szó.    Ennek  következtébea 


126  GRESCHIK  JENÍJ 

különös  súlyt  kellett  a  technikára  helyezni.  Hogy  mi  érhető  el  alkalmas 
technikával,  azt  nemrég  Moixier  (1910—1911)  fényes  eredményei  mutat- 
ták meg  a  hajszáleres  lépvénákon,  melyek  segélyével  a  sokáig  tartó  nézet- 
eltérések a  lép  vérpályájáról  egyszerre  igen  elfogadható  magyarázatra 
találtak.  Mollier  kimutatta,  hogy  a  vénás  hajszálér  fala  megszakított  és 
ennélfogva  a  vérkeringés  intermediär. 

Az  általam  használt  technikával  szemcsés  alapállomány  nem  volt 
látható.  A  tulajdonképeni  burok  kötőszövetből  áll,  mely  nem  egyéb,  mint 
a  lép parenchy mának  retículuma.  A  burok  reticuluma  csak  annyiban  kü- 
lönbözik, hogy  protoplasmában  dúsabb  és  így  tömöttebbnek  látszik  a 
lép  reticulumánál. 

Készítményeimből  kitűnt,  hogy  a  burok  oliva  vagy  ellipsoid  alakja 
egyáltalában  nem  tekinthető  élesen  elhatároltnak,  mert  a  rostok  folyta- 
tólagosan mennek  át  a  lépparenchymába  vagy  pulpába  (1.  a  3.  rajzot, 
a  táblán).  A  hajszálérburkot  az  általam  vizsgált  fajokban  gyakran  rend- 
kívül nagy  s  lemezes,  hártyás  reticulum  alkotja. 

A  burokban  meglehetősen  gyengén  festődő  magvakat  találtam. 
Sejthatárokat  a  közönséges  protoplasmafestések  nem  tüntettek  föl.  Azo- 
VdiUmn-Pikroblauschwarz-zzX  azonban  igen  finom  collagenrostokat  ész- 
leltem, melyek  rendesen  a  sejtek  határát  is  jelezték.  Ez  a  lépreticulum 
fölépítésében  leli  magyarázatát.  A  lépreticulum  ugyanis  kötőszövetsej- 
tekből áll,  melyek  nyúlványaikkal  összefüggnek  és  amelyekben  rost- 
hálózat vonul  végig.  A  madárlépben  is,  de  különösen  a  farkos  kétéltűek 
lépében,  egészen  tisztán  látható,  hogy  a  reticulum  rostjai  a  sejteken 
belül  a  protoplasmában  fekszenek.  Ennélfogva  azokhoz  a  szerzőkhöz 
csatlakoztam,  akik  a  kötőszöveti  rostokat  a  protoplasmás  hálózatból  szár- 
maztatják. Én  itt  egészen  azonos  viszonyokra  akadtam,  mint  HeidenhainI 
Pikroblauscliwarz  segélyével  már  évekkel  ezelőtt  a  macska  mesenterialis 
nyirokmirigyeinek  velőállományában.  A  reticulumrostocskák  rendesen  a 
sejtfelület  belső  oldala  mentén  fekszenek,  azért  bizonyos  értelemben  a 
sejthatárokat  jelzik.  Már  Heidenhain^  említi,  hogy  a  sejtek  plasmája 
többnyire  finoman  szemcsésnek  mutatkozik,  azonban  «jobb  megtartás 
mellett  finoman  hálózatosnak  vagy  alveolásnak».  Több,  mint  valószinű, 
hogy  a  szerzők  szemcsés  állománya  erre  vezethető  vissza.  A  reticulum 
rostjainak  vastagsága  a  különféle  állatfajokban  különböző,  amint  erre  nem- 
régen Moi.i.iER  (1911)  mutatott  rá,  A  vastagabb  rostok  bizonyos  önálló- 
ságra tesznek  szert  és  felületes  szemlélésnél  egészen  csupaszoknak  lát- 
szanak.   Különböző    állatokon   végzett    kutatások  azonban  arra  az  ered- 


'  Heidenhain,  M.,    Úber  Vanadiumhämatoxylin,    Pikroblauschwarz   und    Kongo- 
Korinth.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskop.  Bd.  25,  1902.  V.  ö.  a  Icjebb  id.  munkát  is. 
2  Heidenhain,  M.,  Plasma  und  Zelle.  II.  Lief.  Jena,  1911,  p.  1054. 


NÉHÁNY    MADÁR    LEPENEK    SZERKEZETERÜl,  127 

menyre  vezették  Molli p.rt,  hogy  a  rostokat  mindig  vékony  protoplasma- 
köpeny  borítja.  Minthogy  a  rostok  még  a  sejteken  belül  fekszenek  a 
lépreticulumban  és  így  a  hajszálérburokban  is,  embryonális  fokon  ma- 
radt állapottal  van  dolgunk.  Más  kötőszövetféleségekben  az  enyvadó 
rostok  szintén  a  sejtekben  képződnek,  de  később  ezeken  kívül  találhatók. 

Vegyük  most  az  endothel  nélküli  hézagokat  a  burokban  szemügyre. 

Ilyen  hézagokat  készítményeimben  is  találtam.  Belsejükben  gyak- 
ran leukocyták  vannak.  A  hézagok  nem  egyebek,  mint  a  reticulum  szemei. 
Már  előbb  említettem,  hogy  a  reticulumrostok,  különösen  az  erősebbek, 
többnyire  a  sejtfelület  belső  oldala  mentén  futnak  le.  E  hézagok  körül 
rendesen  ilyen  rostot  találtam.  Ez  bizonyíték  a  burok  hálózatos  volta 
mellett.  A  leukocyták  előfordulása  ezekben  a  hézagokban  szintén  egé- 
szen olyan,  mint  a  lép  hálózatában.  Nem  olyan  gyakoriak,  hogy  lym- 
phás  elváltozásról  beszélhetnénk.  Az  említett  hálószemeken  kívül  még 
sokkal  kisebb  hézagok  is  előfordulnak,  közvetetlenül  a  hajszálér  fala 
mellett.  Ezeket  a  vérplasma  kilépése  következtében  létrejött  szövethasa- 
dékoknak tartom.  A  hajszálér  falának  szerkezete  a  diffusiót  igen  meg- 
könnyíti. 

Vörös  vérsejtek  egyenként  vagy  nagyobb  tömegben  szintén  talál- 
hatók a  burokban.  Postmortalis  elváltozáshoz  semmi  közük.  Honnan 
kerülnek  a  leukocyták  és  erythrocyták  a  j^urokba?  A  leukocyták  egy 
része  diapedesis  következtében  a  hajszálér  belsejéből  kerül  a  burokba, 
más  része  a  pulpából  származik.  Utóbbi  könnyen  érthető,  mert  a  burok 
hálószemei  a  lépreticulum  hálószemeivel  állanak  összeköttetésben.  A  vörös 
vérsejtek  szintén  a  pulpából  származnak.  A  legtöbb  vörös  vérsejt  a 
burokban  satnyulás  jelét  mutatta,  úgylátszik,  hogy  nemcsak  a  pulpában 
pusztulnak  el,  hanem  egy  részük  itt  is  elhal. 

Az  irodalom  tárgyalásánál  láttuk,  hogy  Whiting  (1893)  a  héjában 
és  a  vetési  varjúban  orsóalakú  sejtekkel  ellátott  hártyás  burkolatot  ír  le, 
melyek  «szemmelláthatólag»  izomsejtek.  A  burok  élettani  működésének 
tisztázására  fontos  annak  a  kérdésnek  az  eldöntése,  vájjon  előfordulnak-e 
a  burokban  sima  izomsejtek.  A  meggyvágó  némelyik  hajszálérburkában 
találtam  néhány  kissé  megnyúlt  magot,  mely  nagyon  hasonlított  izom- 
sejtek magvaihoz.  Sokkal  nagyobb  számmal  találtam  ilyen  magot  egy 
alig  anyányi  háziveréb  fióka  burkaiban  (tábla,  4.  rajz).  Itt  úgylátszott, 
mintha  a  magvak  a  burok  határán  feküdnének.  Közelebbi  vizsgá- 
latok azonban  arra  az  eredményre  vezettek,  hogy  ezek  a  magvak  a 
burok  minden  részében  előfordulnak,  még  pedig  mindig  a  reticulum- 
ban.  Minthogy  az  általam  használt  festésekkel  ezekhez  a  magvakhoz  tar- 
tozó izomsejtek  sohasem  festődtek,  holott  a  léptok  alatt  és  a  Malpighi- 
féle  testecskék  körül  a  sima  izomsejtek  élesen  előtűntek,  azt  hiszem, 
hogy  ezek  a  kissé  megnyúlt  magvak  a  kötőszöveti  hálózathoz  tartoznak. 


128  GRESCHIK  JENŐ 

A  burok  és  a  parenchyma  reticulumát  ugyanis  nemcsak  rostok  alkotják, 
hanem  sokkal  inkább  lemezek,  hártyák,  melyek  a  metszetben  vagy  szé- 
les vagy  keskeny  lapjukat  mutatják.  Ennek  megfelelően  a  magvak  alakja 
is  változó.  Az  is  bizonyítékul  szolgálhat  e  magvak  kötőszöveti  volta 
mellett,  hogy  egészen  ilyenek  a  pulpa  reticulumában  is  előfordulnak, 
onnan  pedig  a  madárlépben  még  senki  sem  írt  le  izmokat.  Alakjuk 
néha  szögletes  a  reticulum  elágazási  pontjain.  A  magvak  nem  az  adven- 
titia  izomsejtjeiből  ágaznak  ki.  A  véredények  és  a  léptok  izmainak  magvai 
sokkal  hosszabbak  és  keskenyebbek.  A  fekete  rigó  lépében  igen  ritkán 
találtam  ilyen  magvakat.  Ez  arra  mutat,  hogy  ebben  a  tekintetben  az 
egyes  madárfajokban  különbségek  vannak,  melyek  a  burok  hálózatának 
szerkezetével  kapcsolatosak.  Annyi  bizonyos,  hogy  olyan  hártyás  burko- 
lat, amilyent  Whiting  említ,  az  általam  vizsgált  fajokban  nem  fordul 
elő.  Egyes  helyeken  ugyan  úgylátszik,  mintha  a  hajszálérburkot  valami- 
vel erősebb  collagenrost  határolná,  ez  utóbbi  azonban  mindig  egy 
burokmenti  hajszálér  fala. 

Ür  vagy  vénás  sinus  a  burok  körül  csak  akkor  van,  ha  egy  vénás 
hajszálér  épen  ott  fekszik  és  a  burkot  határolja,  egyébként  a  burok  háló- 
zata lazábbá  válik  és  egyenesen  a  pulpa  hálózatába  megy  át. 

Úgylátszik,  hogy  fiatal  madarak  lépében  a  burkok  sokkal  nagyobb 
tért  töltenek  be.  Egy  alig  anyányi  háziveréb  fiókában  ugyanis  a  hajszálér- 
burkok igen  sűrűn  feküdtek  egymás  mellett.  A  legtöbb  helyen  alig  lát- 
szott a  pulpa.  A  burokban  sok  mitosis  volt  (tábla,  4 — 5.  rajz).  Ezzel 
szemben  felnőtt  madarakban  nem  találtam  mitosist. 

Néhány  esetben  a  meggyvágó  lépében  olyan  burokcapillarisra 
akadtam,  mely  a  buroknak  már  csak  csekély  maradványát  tartalmazta 
(tábla,  6.  rajz).  Hogy  ezek  tényleg  burokhajszálerek  voltak,  elárulta  nagyon 
jellemző  endotheljük.  Már  csak  egyes  kötőszövetsejtek  jelezték  a  bur- 
kot. Érdekes,  hogy  nemcsak  a  burok  elemei  voltak  csökevényesek, 
hanem  az  endothel  magvai  is.  Úgylátszik,  hogy  a  degenerátiós  jelensé- 
gek az  endothelben  és  a  burokban  párhuzamosan  következnek  be. 

Vizsgálataim  tehát  arra  az  eredményre  vezettek,  hogy  a  madarak 
ScHWKiGGER-SEiDEL-féle  hajszálérburkábau  tulajdonképen  két  egymástól 
élesebben  elkülönülő  rész  fordul  elő,  mint  ahogy  eddig  hitték.  1.  Tágabb 
artériás  hajszálér  jellemző  syncytialis  endothellel  és  rácsos  szerkezetű 
fallal,  melynek  rostjai  közel  állanak  a  rugalmas  rostokhoz.  2.  Tulaj- 
donképeni  burok  tömött  hálózattal,  mely  a  többi  léphálózattal  teljesen 
megegyezik. 

Hátra  van  még,  hogy  e  képződmény  jelentőségével  foglalkozzam, 
amennyire  ez  szerkezetének  alaktani  elemzéséből  lehetséges.  Már  följebb 
említettem,  hogy  a  hajszálér  belseje  nem  szűkület,  hanem  tágulat.  Ennél- 
fogva bizonyos  fajta  gyűjtőhelynek,  sinusnak  tekinthető,  mely  az  artériás 


NEHANY   MADÁR    I.EPENEK   SZERKEZETÉRŐL  129 

vérpálya  végébe  van  iktatva  és  a  véráram  lassítására  való.  Ezáltal  csök- 
kenti az  artériákban  levő  vérnyomást  is.  A  burokhajszálér  endothelmag- 
vainak  gömbölyű  alakja  is  amellett  szól,  hogy  az  itt  összegyűlt  vérnek 
a  nyomása  kisebb,  mint  az  odavezető  praecapillarisban  levőé.  A  haj- 
szálérfal rostrácsa  bizonyos  fokig  tágulhat,  ami  nagymennyiségű  vérnek 
odatódulásakor  előny.  A  rácsos  szerkezet  ezenkívül  nagyon  megköny- 
nyíti  a  vérplasma  diffusióját,  mely  úgylátszik  tropismus  gyanánt  hat 
a  hajszáleret  körülvevő  kötőszövetre,  ezért  protoplasmában  dúsabb  és 
bizonyos  fokig  embryonális  tulajdonságokat  tart  meg.  Azt  hiszem,  hogy 
a  tulajdonképeni  buroknak  az  embryonális  korban  van  nagyobb  jelen- 
tősége, amikoi;  főleg  a  hálózat  képzésében  vesz  részt,  elemeinek  gyakori 
oszlása  a  léppulpát  nagyobbítja.  Számításba  jöhetne  még,  hogy  talán  a 
hajszálérfal  rácsozatát  is  szolgáltatja.  Felnőtt  madarakban  a  hajszálér- 
burok valószínűleg  egyedül  szabályozza  sajátságosan  épített  falával  a 
vér  nyomását,  míg  a  tulajdonképeni  buroknak  csak  támasztószövet  jel- 
lege van. 

A  vörös  léppulpa  a  vénás  hajszálerekkel  vagy  lépsinusokkal. 

A  pulpa  fogalmát  az  egyes  szerzők  különbözőképen  használják.  Én 
Helly  (1902)  beosztását  követem  és  parenchymának  azt  a  szövetet  neve- 
zem, amely  a  léptok  és  az  edények  levonása  után  visszamarad.  A  lép- 
parenchymát  azután  vörös  és  fehér  pulpára  oszthatjuk  tovább.  A  madár- 
lépben  fehér  pulpának  nézem  a  MALPiGHi-féle  testecskéket,  a  Schweigger- 
SEiDEL-féle  hajszálérburkok  területét  és  az  úgynevezett  lymphás  burkola- 
tokat az  artériák  közül.  A  vénás  hajszálerek  között  fekvő  reticulált 
szövet  a  vörös  léppulpa  vagy  a  léppulpa  szűkebb  értelemben.  A  mada- 
raknak ezen  pulpájában  kötőszöveti  hálózatot  találunk,  melynek  fino- 
mabb szerkezetéről  már  a  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  hajszálérburok  tár- 
gyalásánál szólottam.  A  reticulum  szemeiben  számos  leukocyta  van. 
Egymagvú  lymphocytákon  kívül  acidophil  leukocyták  is  előfordulnak. 
Egyes  leukocyták  belsejében  vörös  vérsejtek  maradványai  láthatók.  Vörös 
vérsejt  sok  van  a  pulpa  szövetében.  A  vörös  pulpa  az  általam  vizsgált 
fajokban  meglehetős  nagy  területet  foglal  el. 

A  héjában  Whiting  (1893)  csökevényes  pulpát  talált.  A  háló  sze- 
meiben számos  protaplasmában  dús  leukocytát,  néhány  nyiroksejtet  és 
sok  vörös  vérsejtet  látott.  Egy  fiatal  galambban  az  összes  sejtek  kis 
lymphocyták  voltak,  felnőtt  példányban  ezenkívül  még  a  MALPiGHi-féle 
testecskékben  levő  nagyobb  sejtekhez  hasonló  és  néhány  pigmentet  tar- 
talmazó sejt  is  volt.  A  vetési  varjúban  Whiting  szerint  a  pulpa  csak- 
nem valamennyi  sejtje  azonos  a  folliculusok  sejtjeivel. 

A  pulpaszövetben  a  vénás  hajszálerek  vagy  úgynevezett  lépsinusok 

Aquila.  •  9 


130  GRESCHIK  JENŐ 

vannak.  A  burok  hajszálere  ezekbe  a  vénás  űrökbe  folytatódik,  még  pedig 
vagy  úgy,  hogy  a  burokból  való  kilépés  után  egy  szakaszon  még  úgy- 
nevezett végartéria  különböztethető  meg,  vagy  a  burokhajszálér  vég- 
artéria nélkül  torkollik  be.  A  végartériának  vagy  helyesebben  végcapil- 
larisnak  igen  vékony,  csak  endothellel  bélelt  fala  van.  Ennek  az  endo- 
thelnek  a  magvai  kezdetben  még  hasonlítanak  a  hajszálérburok  endo- 
theljének  magvaihoz,  azonban  nemsokára  ellaposodnak,  hosszúkássá  vál- 
nak, mint  a  vénás  hajszálerek  magvai.  A  vénás  hajszálerek  gyakran 
tágabb,  néha  hosszúkás,  szabálytalan  alakú  űrök.  Ilyen  űrbe  több  külön- 
böző hajszálérburokból  származó  véredény  torkollik.  A  vénás  hajszál- 
erekben cserélődik  ki  a  vér  a  pulpa  elemeivel. 

Az  artériás  és  vénás  hajszálerek  közötti  összefüggésről  a  madárlép- 
ben  az  irodalmi  adatokból  a  következőket  említem  meg.  Billroth  (1857) 
azt  találta,  hogy  a  hajszálerek  a  pulpa  «cavernosus  hálózatába»  torkol- 
nak. Timm  (1863)  sűrű  hajszálérhálózatot  látott  a  MALPiOHi-féle  testecs- 
kék  környékén.  Az  artériás  hajszálerek  egyenesen  a  pulpa  hajszálrend- 
szerébe nyílnak.  Müller  W,  (1865)  szerint  a  hajszálerek  vagy  közvetet- 
lenűl  zárt  fallal  torkolnak  a  vénákba  vagy  pedig  az  összekötőágak  nin- 
csenek teljesen  elhatárolva.  Ezek  az  összekötőágak  injiciálás  alkalmával 
rövid  oldaláramocskákat  bocsátanak  a  pulpa  vérpályája  felé.  Az  injiciáló 
anyag  a  hajszálér  mintegy  szétrostolódott  végéből  a  pulpa  űréibe  folyik. 
A  pulpa  elemei  között  fekvő  áramocskákból  származnak  a  vénák  áttört 
véggel.  Stoff  és  Hasse  (1872)  azt  találták,  hogy  a  hajszálerek  a  tyúk- 
ban, verébben,  sólyomban,  kacsában  és  galambban  lacunas,  falnélküli 
űrök  segélyével  torkollnak  a  vénákba.  Hoyer  (1894)  szerint  a  capillari- 
sok  egyenesen  a  vénás  űrökbe  nyílnak  anélkül,  hogy  lacunas  pályák 
közbeiktatva  volnának,  de  megjegyzi,  hogy  vannak  helyek,  melyek 
nagyon  rövid,  lacunas  pályáknak  tekinthetők.  A  vénás  űröknek  nagyon 
vékony,  helyenként  magvat  tartalmazó  faluk  van.  Anastomosákat  a  «fino- 
mabb vénák»  között  Hoyer  nem  látott.  Jolly  (1911)  az  artériába  történt 
injiciálás  után  ugyan  a  legfinomabb  artériaágakat  is  megtöltve  találta, 
átmenetet  a  vénákba  azonban  nem  észlelt.  A  burokból  kilépő  artériás 
hajszálér  vérrel  telt  űrökbe  nyílik.  Jolly  valószínűnek  tartja,  hogy  ezek 
az  űrök  a  vénákkal  összefüggnek. 

Mint  a  föntebbiekből  látható,  úgyszólván  valamennyi  szerző  az  artériák 
és  vénák  közötti  egyenes  átmenet  mellett  van.  Tényleg  ez  az  átmenet 
a  madárlépben  igen  világosan  követhető,  úgy  hogy  e  tekintetben  — 
az  esetleges  lacunas  űröket  a  vénarendszerhez  számítva  —  kétség  nem 
állhat  fönn.  Nem  az  artériák  szétrostolódása  következtében  jut  a  vér 
a  pulpába,  hanem  a  vénás  hajszálereken  át.  Ez  utóbbiaknak  a  fala  ugyanis 
a  madárlépben  is  át  van  törve.  A  falat  rendkívül  vékony  endothcl  képezi, 
melyben  hézagok  vannak.   Ennek  folytán  a  vénás  hajszáleret  tulajdonké- 


NÉHÁNY   MADÁR   LÉPÉNEK  SZERKEZETÉRŐL  131 

pen  hálózat  borítja,  mely  eí^y  része  a  pulpahálózatnak  és  ezért  nem  is 
endothelnek,  hanem  inkább  kötőszövetnek  kell  tekinteni,  A  vénás  haj- 
szálér falának  áttört  szerkezete  megengedi,  hogy  a  vér  a  pulpával  szaba- 
don közlekedhet.  A  vérkeringés  a  madárlépben  tehát  nem  teljesen  zárt, 
hanem  intermedicär  föntebbi  értelemben.  Igazi  megszakítás  a  véredény- 
rendszerben nincsen.  Ha  a  vénás  hajszálérfal  kitágul,  tehát  vértorlódás 
alkalmával,  a  hézagok  természetesen  megnagyobbodnak  és  a  vörös  vér- 
sejtek nagyobb  számmal  lépnek  a  pulpába. 

Összefoglalás. 

A  meggyvágó,  házi  veréb  és  fekete  rigó  léptokjában  sima  izom- 
réteg fordul  elő. 

Trabeculák  a  vizsgált  fajok  lépében  nincsenek. 

A  MALPiGHi-féle  testecskék  kisebb  artériafalak  lymphás  megvasta- 
godásai.  Körülöttük  főleg  enyvadó  rostokból  álló,  de  gyéren  rugalmas 
rostokat  és  sima  izomsejteket  is  tartalmazó  gyenge  burkolat  van.  Gyak- 
ran félköralakban  nagyobb  vénák  veszik  körül  a  MALPiQHi-féle  testecské- 
ket.  A  madárlép  MALPiGHi-féle  testecskéi  még  alacsonyabb  fokon  álla- 
nak, mint  az  emlősökéi.  A  nagy  és  kis  egymagvú  lymphocyták  keverten 
fordulnak  elő,  külön  csíraközpont  a  csomók  belsejében  nem  volt  lát- 
ható. Egy  alig  anyányi  háziveréb  fióka  lépében  a  MALPiGHí-féle  testecs- 
kék egészen  hiányoztak  vagy  csak  gyenge  kezdeményük  volt  meg. 

Az  artériák  végső  elágazásai  mentén  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  haj- 
szálérburkok találhatók.  A  burok  többnyire  elágazott  hajszálere:  tágulat, 
gyűjtőhely,  nem  pedig  szűkület. 

A  burokhajszálér  endothelje  :  syncytium  kerek  magvakkal.  Az  endo- 
thelre  collagenrostok  meglehetős  tágszemű  hálózata  következik,  melyek 
bizonyos  mértékben  a  rugalmas  rostokhoz  hasonlítanak  és  tágíthatok. 
Alaktanilag  ez  a  hálózat  az  odavezető  artéria  adventitiájának  a  foly- 
tatása, ami  azonban  nem  zárja  ki,  hogy  a  burok  reticulumának  köszöni 
eredetét. 

A  tulajdonképeni  burkot  kötőszövet  alkotja,  amely  nem  egyéb,  mint 
a  többi  lépparenchyma  protoplasmában  dúsabb  reticuluma. 

A  lépreticulum  nyúlványaikkal  összefüggő,  rostokkal  átszőtt  kötő- 
szövetsejtekből áll.  A  reticulumrostok  a  sejteken  belül  a  protoplas- 
mában fekszenek.  A  collagenrostok  ennélfogva  a  protoplasmában  kelet- 
keznek. 

A  hajszálérburok  hézagai  a  reticulum  szemeinek  felelnek  meg. 
Ugyanolyan  rostok  határolják  őket,  mint  amilyenek  a  többi  léphálózatban 
előfordulnak.  E  hézagokon  kívül  a  hajszálér  fala  mentén  még  kisebb 
szövethasadékok  vannak,  melyek  a  vérplasma  diffusiójától  erednek. 


132  GRESCHIK  JENŐ 

A  burok  hálószemeiben  leukocyták  és  vörös  vérsejtek  találhatók. 
A  leukocyták  részint  diapedesis  útján  a  hajszálér  belsejéből,  részint  a 
pulpából  kerülnek  a  burokba.  A  vörös  vérsejtek  a  pulpából  származnak, 
pusztulásra  szántak. 

A  burokban  előforduló  kissé  megnyúlt  magvak  nem  sima  izmok 
magvai,  hanem  a  reticulum  kötőszövetéhez  tartoznak. 

A  hajszálérburkot  külön  ür,  vénás  sinus  nem  zárja  körül. 

Fiatal  madarakban  a  burkok  úgylátszik  nagyobb  terjedelműek,  ben- 
nük mitosisek  gyakoriak. 

Felnőtt  madarakban  pusztulófélben  levő  hajszálérburkok  is  talál- 
hatók, ezekben  az  endothel  magvai  is  csökevényesek. 

Vizsgálataim  következtében  az  artériás  burokhajszálér  a  tulajdon- 
képeni  buroktól  élesebben  megkülönböztetendő,  mint  eddig. 

A  burokcapillaris  tág  belseje  meglassítja  a  véráramot  és  ezáltal 
csökkenti  az  artériákban  levő  vérnyomást.  A  hajszálérfal  jellemző  rácsos 
szerkezete  nagyon  megkönnyíti  a  vérplasma  diffusióját,  minek  következ- 
tében a  burok  kötőszövete  protoplasmában  dúsabb. 

A  hajszálérburoknak  úgylátszik  embryonális  korban  van  nagyobb  jelen- 
tősége, akkor  a  reticulum  képzésében  vesz  részt.  Felnőtt  madarakban  inkább 
csak  támasztószövet,  míg  a  hajszálérburok  a  vérnyomást  szabályozza. 

A  vörös  pulpában  számos  lymphocyta  és  acidophil  leukocyta, 
továbbá  vörös  vérsejt  található.  A  burokhajszálér  végartériával  vagy 
anélkül  folytatódik  a  vénás  hajszálérbe  vagy  lépsinusba. 

Az  artériák  megszakítás  nélkül  mennek  át  a  vénákba. 

A  vér  és  a  pulpa  elemeinek  kicserélődése  a  vénás  hajszálerek 
áttört  falain  át  történik.  Ebben  az  értelemben  a  madárlép  vérkeringése 
intermediär. 

Budapest,  1916  április  havában. 


À  tábla  magyarázata. 

Az  összes  rajzok  kettősen  beágyazott  készítmények  után  a  tárgy- 
asztal magasságában,  AiiHE-féle  rajzolókészülékkel  készültek.  Tubushosz- 
szúság  160  mm. 

1.  rajz.  Harántmetszet  a  fekete  rigó  léptokjából.  Sublimátecetsav, 
HEiDENHAiN-féle  vashaematoxylin-resorcinfuchsin  -  Van  Gieson.  Zeiss 
2  mm.,  1*4  n.  a.  apochr.,  6.  sz.  szemlencse. 

e  =  peritonealis  hám,  k  =  a.  serosa  kötőszövete,  i  =  a  tunica  albu- 
ginea  sima  izmai.    A  sötét  vonalak  rugalmas  rostoknak  felelnek  meg. 

2.  rajz.  MALPiCiHi-féle  testecske,  melyet  egy  véna  félköralakban 
vesz  körül.  Meggyxágó.  Sublimátecetsav,  Azokàrm'm- Pi kro  blau  schwarz. 
Reichert  5.  sz.  tárgylencse,  2.  sz.  szemlencse. 


NEH  ANY    MADÁR    LEPEXEK   SZERKEZETÉRŐL  133 

3.  rajz.  Egy  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  hajszálérburok  hosszmetszete 
a  meggyvágó  lépéből.  A  burokhajszálér  vénás  sinusba  nyilik.  A  burok- 
hajszálér erősebb  rácsozata  jól  látható.  A  burokban  hálószemek  leuko- 
cytákkal;  2  szövethasadék  a  metszetben.  A  burokhajszálérben  néhány 
vörös  vérsejt,  a  vénás  sinusban  több  leukocyta  és  egy  erythrocyta. 
Technika,  mint  előbb.  Reichert  1-8  mm.  immers.  4.  sz.  szemlencse. 
Nagyítás  980  x. 

4.  rajz.  Egy  ScHWEiGGER-SEiDEL-féle  hajszálérburok  harántmetszete 
egy  alig  anyányi  háziveréb  fióka  lépéből  a  magvak  különböző  fekvésé- 
nek föltüntetésére.  A  sötétebb  magvak  némileg  izmok  magvaihoz  hason- 
lítanak (1.  a  szöveget).  Jobbra  lent  mitosis.  Sublimát-tricholerecetsav- 
ecetsav,  ÜEiDENHAiN-féle  vanadiumhaematoxylin.  Reichert  7a.  sz.  tárgy- 
lencse, 6.  sz.  szemlencse. 

5.  rajz.  Egy  hajszálérburok  része  egy  alig  anyányi  háziveréb  fióka 
lépéből.  A  burokban  egy  acidophil  leukocyta,  balra  fönt  mitosis.  Tech- 
nika, mint  a  4.  rajznál.  Reichert  1'8  mm.  immers.  4.  sz.  szemlencse. 

6.  rajz.  Pusztulófélben  levő  hajszálérburok  a  meggyvágó  lépéből. 
A  hajszálér  körül  már  csak  néhány  kötőszövetsejt  látható.  Az  endothel 
magvai  is  csökevényesek,  sokkal  kisebbek,  mint  a  3.  és  5.  rajzon  (ugyan- 
olyan nagyítás).  Sublimátecetsav,  SLZoksLvmin-Pikroblauschwarz. 


Über  den  Bau  der  Milz  einiger  Vögel  mit  beson- 
derer Berücksichtigung  der  Schweigger-Seidel- 
sehen  Kapillarhülsen. 

Von  Dr.  Eugen  Qreschik,  I.  Assistent. 

Mit  1  Tafel  und  3  Abbildungen  im  Text. 

Histologisches  Laboratorium  der  Kgl.  Ungarischen  Ornithologischen  Zentrale. 

Die  Milz,  das  «mysterii  plenum  Organon»  der  Alten,  verliert  durch 
die  neueren  Untersuchungen  immer  mehr  von  ihrem  Dunkel.  Die  lange 
Zeit  lebhaft  umstrittene  Frage,  ob  in  diesem  Organ  ein  geschlossener 
oder  ein  unterbrochener  (intermediärer)  Kreislauf  vorkomme,  kann  man 
heute  als  gelöst  betrachten.  Die  Untersuchungen  Molliers  (1910,  1911) 
zeigten  in  klarer  Weise,  daß  die  venöse  Kapillarwand  der  Säugetiere 
gegen  das  Pulparetikulum  nicht  scharf  abgegrenzt  ist  und  daher  ein 
intermediärer  Kreislauf  besteht. 

Die  meisten  Arbeiten  behandeln  die  Milz  der  Säugetiere.  Die  Milz 
der  niederen  Wirbeltiere  wurde  weniger  einer  genaueren  Untersuchung 
unterzogen,  besonders  gilt  dies  für  die  Fische.  Die  Vogelmilz  kam  dabei 


134  EUGEN   GRESCHIK 

noch  gut  weg.  Ihr  histologischer  Bau  wurde  schon  öfters  zum  Gegen- 
stand von  Untersuchungen  gemacht.  In  älterer  und  neuerer  Zeit  waren 
es  besonders  die  von  Billroth  (1857)  gerade  in  der  Vogelmilz  ent- 
deckten Kapillarhülsen,  welche  später  von  Schweigger-Seidel  (1863) 
auch  beim  Schwein  und  beim  Menschen  gefunden  worden  sind  und 
jetzt  allgemein  ScnwEiGGER-SEiDELSche  Kapillarhülsen  genannt  werden, 
die  das  Interesse  der  Autoren  auf  die  Vogelmilz  lenkten.  Von  älteren 
Autoren,  die  sich  mit  dem  Bau  der  Vogelmilz  beschäftigten,  seien 
hier  genannt:  Schaffner  (1849),  Remak  (1852),  Ecker  (1853),  Gray  (1854), 
Billroth  (1857),  Leydig  (1857),  Timm  (1863),  W.  Müller  (1865),  Stoff 
und  Hasse  (1872),  von  den  neueren  besonders  Hoyer  (1892—94),  Whiting 
(1893),  Lehrell  (1903)  und  Jolly  (1908,  1911).  Größe,  Form  und  Gewicht 
der  Milz  von  84  Vogelarten  behandelt  eine  Arbeit  von  Magnan  und 
RiBOisiÈRE  (1911)  ohne  Berücksichtigung  des  inneren  Baues  und  ohne 
Literatur.  Auch  mit  der  Entwicklung  der  Vogelmilz  beschäftigten  sich 
mehrere  Autoren,  wie  Woit  (1897),  Tonkoff  (1899,  1900),  Pinto  (1904), 
Poso  (1906),  Gianelli  (1909)  usw.  Einige  beschäftigten  sich  mit  den 
Blutköperchen  der  Vogelmilz:  Pétrone  (1889),  Jolly  (1911).  Die  Nerven 
der  Vogelmilz  wurden  von  Monti  (1898 — 99)  untersucht. 

Material  und  Technik. 

Meine  Untersuchungen  erstrecken  sich  auf  die  Milz  des  Kern- 
beißers (Coccothraustes  coccothraustes  L),  des  Haussperlings  (Passer  dome- 
sticus  L.)  und  der  Schwarzdrossel  (Turdus  merula  L).  Zum  Vergleiche 
wurde  die  Milz  von  Salamandra  maculosa  und  Triton  cristatus  heran- 
gezogen. Als  Fixierungsflüssigkeiten  benützte  ich  Sublimat-Essigsäure, 
Sublimat-Trichloressigsäure-Essigsäure,ZENKERSche  Flüssigkeit.  DieOrgane 
wurden  erst  auf  zwei  Stunden  in  toto  in  die  Fixierungsflüssigkeiten 
gelegt,  dann  zerkleinert  und  noch  22  Stunden  darinnen  gelassen.  Die 
durch  Schwefelkohlenstoff  hindurchgeführten  Objekte  wurden  doppelt, 
in  Zelloidin  und  Paraffin  nach  Apathy i  eingebettet.  Mit  dieser  hervor- 
ragenden Methode  gelang  es  ohne  Schwierigkeit  selbst  3  |i  dünne  Schnitte 
anzufertigen.  Ganz  besonders  erwies  sich  diese  Einbettungsart  für  das 
Studium  der  ScHWEiGGER-SEiDELSchen  Kapillarhülsen  geeignet.  Die 
Schnitte  wurden  auf  die  Deckgläser  nach  der  japanischen  Methode  auf- 
geklebt und  hierauf  in  den  leicht  erwärmten  Thermostaten  über  Nacht 
gebracht.  Es  ist  besonders  darauf  zu  achten,  daß  man  zur  Streckung  der 
Schnitte    und    zur    Verdunstung    des   Wassers   nur   eine    sehr    niedrige 

>  Apathy,  St.  v.,  Neuere  Beiträge  zur  Schneidetechuik.  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikro- 
skopie. Bd.  29,  1912. 


ÜBER   DEN    BAU    DER    MILZ   EINIGER    VOGEL  135 

Temperatur  anwendet,  weil  sonst  Schrumpfungen  sehr  leicht  auftreten 
und  diese  besonders  bei  der  Milz,  wo  es  sich  um  faserige  Strukturen 
von  oft  außerordentlicher  Feinheit  handelt,  zu  unheilvollen  Trugbildern 
Anlaß  geben  könnten.  Die  Schnitte  wurden  zuerst  vom  Paraffin  und  dann 
vom  Zelloidin  befreit  und  verschiedenen  Färbungen  unterworfen.  Zur 
Darstellung  der  elastischen  Fasern  färbte  ich  die  Schnitte  mit  Eisen- 
hämatoxylin-Resorcinfuchsin  -  Van  Gieson.  Einige  Präparate  färbte  ich 
mit  Eisenhämatoxylin  nach  Heidenhain.  Zu  Nachfärbungen  benützte 
ich  Säurefuchsin,  Orange  G  und  Benzolichtbordeaux.  Außerdem  färbte 
ich  noch  mit  DELAFiELDschem  Hämatoxylin-Eosin  und  mit  Ehrlich- 
Biondi.  Alle  diese  bisher  aufgezählten  Färbungen  erwiesen  sich  jedoch 
für  das  Studium  der  feineren  Struktur  der  Milz  wenig  brauchbar.  Handelt 
es  sich  doch  in  der  Milz  um  ein  ausgesprochen  aus  Bindegewebe 
bestehendes  Organ,  in  dem  das  Retikulum,  die  Kapillarhülsen  scharf 
zum  Vorschein  zu  bringen  sind.  Es  war  mir  weiter  aus  der  Literatur 
bekannt  und  ich  konnte  es  aus  eigenen  Präparaten  ersehen,  daß  das  zur 
Nachfärbung  von  Fisenhämatoxylin-Präparaten  gebrauchte  Säurefuchsin, 
Orange  O,  Eosin,  fibrillare  Strukturen  in  der  Milz  sehr  diffuse  färbt. 
Die  meisten  Autoren  bemerken  z.  B.,  daß  in  den  die  Kapillarscheide 
bildenden  Zellen  Zellgrenzen  nicht  zu  erkennen  waren.  Ich  legte  also 
das  Hauptgewicht  auf  Färbungsmethoden,  welche  die  Fasern  des  Binde- 
gewebes schärfer  wie  die  oben  erwähnten  Farben  zur  Anschauung 
bringen.  Als  eine  solche  Methode  ist  in  erster  Linie  das  durch  Heiden- 
hain 1  in  die  Mikrotechnik  eingeführte  Pikroblauschwarz  zu  erwähnen. 
Meine  Erfahrungen  mit  diesem  Gemisch  —  auch  bei  Wirbellosen  — 
bestätigen  die  Angaben  Heidenhains  vollkommen.  Blauschwarz  B  färbt 
«in  ausgezeichnetem  Grade  die  fibrillären  und  membránosén  Bestand- 
teile des  Bindegewebes».  Ich  verwendete  Pikroblauschwarz  gewöhnlich  wie 
Heidenhain  nach  Vorfärbung  mit  Karmalaun.  Zum  Entziffern  der  Struktur 
der  Kapillarhülsen  war  aber  besonders  Azokarmin-Pikroblauschwarz 
geeignet.  Das  Rot  des  Azokarmins  ist  feueriger  als  das  des  Karmalauns 
und  kontrastiert  gegen  die  blauen  Fibrillen  besser.  Die  feinsten  Binde- 
gewebsfibrillen  treten  scharf  hervor.  Man  kann  das  Pikroblauschwarz 
auch  nach  Hämatoxylin  anwenden,  z.  B.  DELAFiELDsches  Hämatoxylin- 
Pikroblauschwarz  und  erhält  sehr  instruktive  Präparate.  Diese  letztere 
Kombination  wurde  auch  von  Péterfi2  benutzt.  Ich  wendete  auch  die 
MALLORYScheBindegewebsfärbung  an,  statt  Säurefuchsin  nahm  ich  meistens 


1  Heidenhain,  M.,    Über   Vanadiumhämatoxylin,    Pikroblauschwarz   und  Kongo- 
Korinth.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskopie.  Bd.  25,  1908. 

2  PÉTERFI,  T.,    Untersuchungen    über    die  Beziehungen    der  Myofibrillen  zu  den 
Sehnenfibrillen.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  83,  1913. 


136  EUGEN   GRESCHIK 

Azokarmini  oder  Karmalaun.  Sehr  kontrastreiche  Bilder  erhielt  ich  an 
Präparaten,  welche  ich  mit  Brillantschwarz-Toluidinblau-Azokarmin  färbte, 
eine  «regressive  Neutralfärbung»  nach  Heidenhain,  in  welcher  das 
Safranin  (Brillantschwarz-Toluidinblau-Safranin)  durch  Azokarmin  sub- 
stituiert wurde.  Besonders  die  Erythrocyten  hoben  sich  scharf  vom  um- 
gebenden Gewebe  ab.  Solche  Präparate  sehen  wie  natürliche  Injektionen 
aus.  Sehr  lehrreiche  Präparate  erhielt  ich  auch  durch  Färbungen  mit  V'ana- 
diumhämatoxylin  nach  Heidenhain.  Es  gab  wie  die  obigen,  nicht  nur  eine 
gute  Kontrastfärbung  in  der  Milzkapsel  zwischen  Bindegewebs-  und  Muskel- 
fasern, sondern  hob  auch  das  Retikulum  der  Milz,  besonders  aber  das  Ge- 
webe der  Gefäße  und  die  Erythrocyten  scharf  hervor.  Die  schönsten  Fär- 
bungen erhielt  ich  nach  Fixierung  in  «Subtrie»,  aber  die  Färbung  ist  auch 
nach  Sublimat-Essigsäure  und    nach  ZENKERscher  Flüssigkeit  brauchbar. 

Außer  den  eingebetteten  Präparaten  fertigte  ich  auch  Gefrierschnitte 
von  in  Sublimat-Essigsäure,  ZENKER-Formol  oder  in  lOo/o  Formalin 
fixierten  Milzen  an.  Als  Gefriermikrotom  gebrauche  ich  ein  REiCHERTsches 
Schlittenmikrotom  B,  von  welchem  ich  den  hinteren  Halter  der  Neapler 
Klammer  entfernen  und  statt  dessen  einen  starken  Ring  anbringen  ließ. 
In  diesem  Ring  wird  ein  KRAUSEScher  Gefrierzylinder  für  feste  Kohlen- 
säure eingesteckt  und  mit  einer  Schraube  fixiert.  Will  man  Paraffin- 
oder Zelloidinblöcke  schneiden,  so  braucht  man  nur  den  Gefrierzylinder 
zu  entfernen  und  in  den  vorderen  Halter  eine  Neapler  Klammer  zu  stecken. 
Das  Auswechseln  der  Klammer,  bezw.  des  Zylinders  ist  in  einigen  Augen- 
blicken geschehen.  Durch  diese  Abänderung  ist  das  REiCHERTsche 
Schlittenmikrotom  B  ein  geradezu  ideales  Laboratorium-Instrument 
geworden.  Man  hat,  da  der  Objektschlitten  eine  automatische  Hebung 
besitzt,  die  linke  Hand  beim  Schneiden  immer  frei,  was  besonders  bei 
Anfertigung  von  Gefrierschnitten  ein  nicht  zu  unterschätzender  Vorteil  ist. 

Die  Gefrierschnitte  —  man  kann  mit  dieser  Methode  auch  sehr 
dünne  6  \i,  ja  sogar  4  [x  dünne  Schnitte  anfertigen  —  waren  zur  Ergän- 
zung der  eingebetteten  Präparate  äußerst  nützlich  und  es  zeigte  sich 
wieder  einmal  die  Leistungsfähigkeit  dieses  Verfahrens.  Ich  kann  mich 
daher  dem  Tadel  einiger  Zoologen  über  dieses  Verfahren  nicht  an- 
schließen. Im  Gegenteil  es  ist  zu  bedauern,  daß  die  Gefriermethode 
trotz  aller  ihrer  heutigen  Vervollkommnung  gerade  von  Zoologen  ver- 
nachlässigt wird.  Die  Gefrierschnitte  wurden  auf  Deckgläser  nach  der 
Methode  von  Anitschkow2  befestigt  und  dann  weiter  behandelt. 

•  Vergi.  Heidknhain,  M.,  Ober  die  Bearbeitung  der  Sehnen  zu  Kurszvcecken,  ins- 
besondere über  die  Verwendung  des  Rutheniunirots  und  der  Malloryschen  Bindegewebs- 
färbung.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskopie.  Bd.  30,  1913. 

2  Anitschkow,  N.  Über  die  Methoden  zur  Aufklebung  von  Gefrierschnitten  auf 
die  Objektträger.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskopie.   Bd.  27,  1910. 


ÜBER    DEN    BAU    DER    MILZ   EINIGER    VOGEL  137 

Allgemeiner  histologischer  Bau  der  Milz  der  iintersiichfen  Arten. 

Die  Milz  wird  von  einer  aus  Bindegewebe  und  glatter  Muskulatur 
bestehenden  Kapsel  umhüllt,  welche  keine  Trabekeln  wie  bei  den  Säuge- 
tieren in  das  Innere  des  Organes  abgibt.  Bei  größeren  Vögeln  sollen 
auch  stärkere  Fortsätze  nach  dem  Innern  ziehen.  Der  Eintritt  der  Blut- 
gefäße ist  besonders  an  Längsschnitten  zu  beobachten.  Beim  Sperling 
teilt  sich  die  Arterie  gleich  beim  Eintritt  in  das  Organ  in  mehrere  Äste. 
Die  Venen  sind  beim  Eintritt  durch  größere  Stämme  vertreten.  Oft  sieht 
man  sie  zwischen  zwei  Arterienästen  verlaufen,  anderswo  umscheidet 
ein  größerer  Venenstamm  auf  einer  Seite  eine  Arterie.  Der  Bau  der 
eintretenden  Blutgefäße  ist  der  gewöhnliche.  Die  Arterien  besitzen  eine 
Intima,  Media  und  gut  entwickelte  Adventitia.  Die  Venen  enthalten  ein 
gut  entwickeltes  Endothel,  worauf  Bindegewebsfasern  folgen,  zwischen 
welchen  glatte  Muskelfasern  verlaufen.  Die  Adventitia  der  Venen  ent- 
hält, besonders  in  den  äußeren,  dem  Milzretikulum  zugewendeten  Teilen, 
reichlich  elastische  Fasern. 

In  der  Mitte  des  Organes  ist  eine  große  Vene  vorhanden,  sie  wurde 
bereits  von  Timm  (1863)  bei  der  Krähe  gefunden  und  als  Hauptvene  bezeich- 
net. (Abb.  1  im  Ungar.  Text,  p.  114).  Der  Bau  dieser  Hauptvene  scheint  bei 
den  verschiedenen  Vogelarten  Unterschiede  aufzuweisen.  Ich  fand  sie  bei 
der  Schwarzdrossel  aus  einem  nur  schwach  entwickelten  Endothel  und 
ziemlich  starken  kollagénen  Fasern  mit  glatten  Muskelfasern  untermischt 
und  mit  elastischen  Elementen  versehen,  aufgebaut.  In  diesen  Hauptstamm 
münden  feinere  Äste,  welche  eine  sehr  dünne  Wand  besitzen.  Der  Inhalt 
dieser  Vene  war  entweder  ganz  leer  oder  es  war  ein  Gerinnsel  darinnen 
zu  bemerken.  In  mehreren  Präparaten  waren  Erythrocyten  in  Häufen  bei- 
sammen und  nur  wenige  Leukocyten  zu  sehen.  Sie  wird  von  der  roten 
Pulpa  umschlossen,  in  deren  venösen  Räumen,  Sinusé  oder  Kapillaren 
viele  Erythrocyten  vorhanden  sind,  so  daß  die  Vene  besonders  auf  Quer- 
schnitten ganz  von  roten  Blutkörperchen  umgeben  erscheint.  Stellenweise 
sind  außer  den  feineren  auch  größere  Seitenäste  an  ihr  zu  beobachten 
welche  ganz  den  gleichen  Bau  wie  die  Hauptvene  besitzen.  Beim  Kern- 
beißer fand  ich  einige  größere  Venen  in  die  Hauptvene  einmünden, 
ihre  Wand  war  auffallend  dünn,  nur  aus  einer  Endothelschicht  bestehend, 
gleich  darauf  folgte  die  Pulpa.  Beim  Haussperling  war  der  Verhalt  wie 
beim  Kernbeißer,  es  fanden  sich  aber  auch  Venen  mit  stärkeren  Wänden. 

Da  die  Gefäße  der  Vogelmilz  nicht  in  von  der  Kapsel  sich  ab- 
zweigenden Trabekeln  in  das  Organ  hineintreten,  werden  sie  gleich 
vom  Eintritt  an  durch  das  adenoide  Gewebe  des  ganzen  Organes  be- 
grenzt. Die  Arterien  teilen  sich  noch  mehrmals  ohne  ihren  typischen 
Bau  zu  verlieren,  nur  ihr  Kaliber  wird  geringer.  An  ihren  Seiten  finden 


138  EUGEN   GRESCHIK 

wir  die  sogenannten  MALPiGHischen  Körperchen  (Noduli  lymphatici 
lienales),  welche  bei  den  Vögeln  schon  als  deutliche  Gebilde  vorkom- 
men. Sie  sind  als  Aussackungen  oder  Verdickungen  der  Adventitia  zu 
betrachten.  Die  MALPiGHischen  Körperchen  der  von  mir  untersuchten 
Arten  enthielten  keine  Keimzentren.  An  der  Peripherie  dieser  Körperchen 
bemerkt  man  eine  oder  wenn  das  Körperchen  an  Teilungstellen  liegt 
zwei  oder  mehrere  sogenannte  «Zentralarterien».  Gewöhnlich  wird  das 
MALPiGHische  Körperchen  von  einer  größeren  Vene  auf  einer  Seite 
umgrenzt,  welche  sich  dann  weiter  in  die  Teiläste  der  Hauptvene  und 
zuletzt  in  diese  selbst  fortsetzt.  Es  ist  nun  diese  umscheidende  Vene 
entweder  leer  und  dann  findet  man  die  venösen  Kapillaren  mit  Erythro- 
cyten  strotzend  gefüllt  oder  sie  enthält  die  roten  Blutkörperchen  und 
dann  sind  die  venösen  Kapillaren  fast  ganz  leer. 

Die  bisher  verfolgten  Arterien  teilen  sich  in  ihrem  weiteren  Ver- 
lauf wieder  und  sie  sind  jetzt  bereits  als  Präkapillaren  zu  betrachten. 
Ihr  Kaliber  wird  plötzlich  sehr  enge  und  auch  ihre  Wandung  zeigt 
Verschiedenheiten.  Nur  unterhalb,  gegen  die  Zentralarterien  zu,  finden 
wir  noch  in  schwächerem  Maßstabe  den  gewöhnlichen  Bau,  weiter  oben 
besteht  die  Wand  aus  mit  länglichen  Kernen  versehenem  Endothel  und 
schwachem  Bindegewebe.  An  den  Verästelungen  dieser  Kapillaren  sind 
hülsenartige  Bildungen,  die  sogenannten  ScHWEiGGER-SEiDELSchen  K^pW- 
\a.rhü\sen,  Siuch  El/ipsoidkörpe/rhen  genannt,  anzutreffen.  Stellenweise  sind 
diese  Kapillarhülsen  so  dicht  bei  einander,  daß  sie  sich  berühren.  Nach 
dem  Heraustreten  der  Kapillaren  aus  diesen  Hülsen  setzen  sie  sich  noch 
eine  kurze  oder  längere  Strecke  mit  äußerst  dünner,  nur  aus  Endothel 
bestehender  Wand  fort  und  ergießen  sich  in  die  venösen  Kapillaren 
oder  Milzsinuse  des  Pulpagewebes  oder  roten  Milzparenchyms.  Es  münden 
die  Hülsenkapillaren  aber  oft  auch  direkt  in  die  venösen  Kapillaren  ein. 
Zwischen  den  venösen  Kapillaren  finden  wir  die  zelligen  Elemente  der 
Milzpulpa,  hauptsächlich  Leukocyten. 

Die  Vogelmilz  ist  also  ein  mit  einer  Kapsel  umgebenes  binde- 
gewebiges Retikulum,  in  welchem  vielerlei  Leukocyten  vorkommen.  Es 
enthält  Arterien  und  Venen,  mit  den  ersteren  stehen  die  MALPiGHischen 
Körperchen  und  Kapillarhülsen,  mit  den  letzteren  die  rote  Milzpulpa  in 
näherem  Zusammenhang. 


Die  Milz  kapsei  (Capsula  lienis). 

Die  Ansichten  über  den  histologischen  Bau  der  Kapsel  der  Vogel- 
milz gehen  auseinander.  Während  Ecker  (1853)  in  der  Kapsel  neben 
Bindegewebe  auch  glatte  Muskeln  beschreibt,  bestreiten  Billroth  (1857) 
•und  W.  MÜLLER  (18Ò5)  das  Vorkommen  glatter  Muskelfasern.  Letzterer 


ÜBER   DP:N    bau    der   MII.Z   einiger   VOGEL  139 

will  sie  nur  für  die  Eiitenmilz  gelten  lassen.  Hover  (1894)  bezweifelt 
das  Vorkommen  auch  in  der  Entenmilz.  Durch  das  Fehlen  der  Muskulatur 
in  der  Milzkapsel  der  Vögel  würde  in  der  aufsteigenden  Wirbeltierreihe 
eine  Lücke  entstehen,  da  beim  anderen  Zweig  des  Sauropsidenstammes, 
bei  den  Reptilien  (Schildkröte,  Natter)  auch  nach  Hoyer  (1894)  außer 
dem  Bindegewebe  noch  glatte  Muskeln  vorkommen.  Nun  fand  aber 
Whiting  (1893)  beim  Habicht  in  den  Maschen  des  lockeren  Netzwerkes 
der  Tunica  propria  viele  spindelförmige  Muskelzellen.  Bei  der  Saat- 
krähe fand  derselbe  Autor,  daß  die  Tunica  propria  in  drei  Schichten 
geteilt  werden  kann.  In  eine  fibrillare  Schicht  mit  vielen  elastischen 
Fasern,  dann  in  eine  dünne  mit  longitudual  verlaufenden  Fasern  ver- 
sehene Muskelschicht  und  endlich  in  eine  bedeutend  dickere  trans- 
versale Muskelschicht.  Lehrell  (1903)  scheint  in  der  Kapsel  der  Tauben- 
milz keine  Muskulatur  anzunehmen,  wenigstens  läßt  er  die  Trabekel  — 
welche  denselben  Bau  wie  die  Kapsel  haben  sollen  —  aus  dickeren 
Bindegewebsfasern  bestehen. 

Meine  Untersuchungen  ergaben,  daß  in  der  Kapsel  der  von  mir 
untersuchten  Vogelmilzen  eine  glatte  Muskelschicht  vorkommt  (Tafel, 
Fig.  1).  Diese]  zeigten  sehr  deutlich  die  Azokarmin-MALLORV-Prä- 
parate,  in  welchen  sich  die  Muskulatur  rot  und  die  Vanadiumhäma- 
toxylin-Präparate,  in  welchen  sie  sich  gelb  färbte.  Auf  der  Oberfläche 
wird  die  Kapsel  vom  peritonealen  Epithel  bedeckt,  unterhalb  folgt  aus 
ziemlich  derben  Fasern  bestehendes  Bindegewebe.  Das  peritoneale 
Epithel  und  das  Bindegewebe  entsprechen  hier  bei  den  Vögeln  wie 
bei  den  Säugetieren  der  Tunica  serosa.  Unterhalb  liegt  die  größeren- 
teils aus  glatten  Muskelfasern  bestehende  Tunica  albuginea.  Zwischen 
den  Muskelfasern  sind  feine  Bindegewebsfasern  anzutreffen.  Die  Muskel- 
fasern verlaufen  größerenteils  zirkulär.  Elastische  Fasern  treten  einzeln 
schon  im  Bindegewebe  der  Serosa  auf,  sie  sind  aber  in  der  Albuginea 
noch  weit  häufiger.  Eigentliche  Trabekel  kommen,  wie  erwähnt,  nicht 
vor.  Nur  mit  dem  Hauptast  der  Arterie  senkt  sich  auch  auf  eine  kurze 
Strecke  etwas  vom  Gewebe  der  Kapsel  als  Scheide  mit  ein,  in  deren 
äußeren  Partie  Lymphocyten  vorkommen.  Trotzdem  daß  keine  Trabekel 
vorkommen,  ist  doch  das  Retikulum  gleich  unter  der  Kapsei  etwas  fester 
gebaut  und  es  kommen  darin  vereinzelt   auch  glatte    Muskelzellen  vor. 

Die  MALFiGHisrÄf/z  Körperchen  (Noduli  l^niphatici  lienales)  der  Vogelniilz. 

Die  MALPiGHischen  Körperchen,  Milzknötchen,  Lymphknötchen  oder 
Follikel  sind  bei  den  Vögeln  schon  früh  beobachtet  worden.  Schaffner 
(1849)  sah  sie  beim  Sperling.  Nach  Ecker  (1853)  kommen  sie  in  der 
Vogelmilz  häufig  in  den  Teilungswinkeln  der  Gefäße  vor.  Remak  (1852) 
und  Gray  (1854)    erwähnen   sie    ebenfalls.   Billroth    (1857)  fand  beim 


140  EUGEN   GRESCHIK 

Wasserhuhn  dunkle  ovale  oder  unregelmäßig  biskuit-kieeblattförmige 
Körper,  glaubte  aber,  daß  sie  nicht  den  MALPiGHischen  Körperchen 
entsprechen.  Ähnliche  Gebilde  sah  er  bei  der  Schnepfe,  Ohreule,  Taube, 
Krähe,  Elster,  Kiebitz,  bei  den  Finken  und  Meisen.  Leydig  (1857)  und 
Timm  (1863)  nennen  sie  jedoch  MALPiOHische  Körperchen.  Nach  W. 
MÜLLER  (1865)  stellen  sie  rundliche  Auftreibungen  der  Adventitia  dar 
und  entsprechen  den  MALPiGHischen  Körperchen  der  Säugetiere.  Nach 
HoYER  (1894)  umgeben  sie  nur  selten  eine  Arterie.  Bei  Huhn  und  Ente 
stehen  sie  oft  dicht  bei  einander.  Er  fand,  daß  sich  außer  gröberen 
Arterien  mit  Injektion  niemals  feinere  Gefäße  in  den  Körperchen  nach- 
weisen lassen.  Vereinzelt  sollen  in  den  Körpern  Erythrocyten  reihen- 
weise wie  im  Innern  eines  Gefäßes  angeordnet  vorkommen,  ohne  daß 
man  eine  Gefäßwand  bemerken  könne.  Teilweise  beobachtete  Hoyer 
Mitosen  in  den  Leukocyten,  andere  enthielten  verkümmerte  Zellen  und 
Kerne,  wieder  andere  zahlreiche  feine  Pigmentkörnchen.  Hoyer  meint, 
es  sei  nicht  unwahrscheinlich,  daß  die  Körperchen  den  Sekundärknötchen 
oder  Keimzentren  Flemmings  entsprechen  und   variable  Gebilde  seien. 

Whiting  (1893)  fand  die  «Splenic  Follicles»  gleichfalls,  jedoch  nicht 
bei  allen  Vögeln,  so  z.  B.  sollen  sie  der  Milz  des  Habichts  fehlen.  Er 
bemerkt,  daí5  diese  Gebilde  zuerst  bei  den  Vögeln  auftreten.  Dem  wider- 
sprechend finden  wir  jedoch  Angaben  in  der  Literatur,  wonach  sie  schon 
bei  Knochenfischen,  bei  einigen  Batrachiern  und  bei  den  Reptilien  vor- 
kommen. Bei  der  Saatkrähe  sind  nach  Whiting  die  Follikel  fast  immer 
auf  einer  Seite  der  Arterie  gelegen.  Die  Arterie  und  die  Kapillaren  der 
Follikel  sind  von  beachtenswerter  Größe.  Merkwürdig  ist  es,  daß  Whiting 
bei  der  Saatkrähe  um  die  Follikel  einen  starken  Gürtel  von  Muskeln 
fand,  welche  2—3  durchflochtene  Schichten  bilden  und  von  der  Gefäß- 
scheide stammen.  In  den  Follikeln  ist  ein  zartes  adenoides  Retikulum 
vorhanden.  Es  kommen  darinnen  große  protoplasmatische  Zellen  mit 
einfachem  Kern  wie  in  der  Pulpa  und  gewöhnliche  kleine  Lymphocyten 
vor.  Beide  Arten  von  'Zellen  sind  in  den  Follikeln  regellos  zerstreut. 
Nach  Tellyesniczky  (1906)  treten  die  Noduli  lyinphatici  erst  bei  Rep- 
tilien und  besonders  Vögeln  deutlich  hervor.  «In  der  Milz  der  Taube 
nehmen  die  lymphatischen  Infiltrationen  sogar  einen  größeren  Raum 
ein  als  die  Pulpa  selbst  und  erscheinen  als  sehr  deutliche,  umschriebene 
Knoten,  als  wahre  Noduli.» 

Ich  fand  die  MALPiGHischen  Körperchen  bei  allen  von  mir  unter- 
suchten Arten.  Ihre  Gestalt  ist  rund  (Tafel,  Fig.  2),  eiförmig  oder  etwas 
unregelmäßig.  Sie  stehen  oft  nahe  bei  einander,  ich  fand  sogar  einmal,  daß 
zwei  Körperchen  ineinander  übergingen.  Sie  sind  nicht  immer  scharf 
begrenzte  Gebilde,  darum  findet  man  bei  geringer  Vergrößerung  oft  be- 
deutend weniger  als  tatsächlich  vorhanden  sind.  (Dies  ist  auch  auf  Abb.  1 


ÜBER   DEN    BAU   DER    MILZ   EINIGER   VOGEL  141 

der  Fall,  es  sind  hier  nur  3  abgebildet,  bei  stärkerer  Vergrößerung 
waren  weit  mehr  zu  beobachten.)  Sie  stellen  lymphatische  Umwandlungen 
kleinerer  Arterienwände  dar.  Es  umgibt  sie  eine  ziemlich  feine  Hülle 
von  kollagénen  Fasern,  welche  von  der  äußeren  Wand  der  Adventitia, 
der  sogenannten  Zentralarterien  ihren  Ursprung  nehmen.  Zwischen  den 
kollagénen  Fasern  dieser  Hülle  kommen  auch  elastische  Fasern  vor, 
welche  gleichfalls  von  der  Arterienwand  entspringen.  Von  einer  so 
starken  Umhüllung,  wie  sie  Whiting  bei  der  Saatkrähe  fand,  war  bei 
den  von  mir  untersuchten  Arten  nichts  zu  bemerken.  Ich  fand  nur  sehr 
vereinzelt  hier  und  da  zwischen  den  kollagénen  Fasern  je  eine  glatte 
Muskelzelle  eingeschaltet.  Im  Innern  sieht  man  oft  ziemlich  große  Arterien 
und  auch  Venen.  Beim  Kernbeißer  waren  einige  Arterienäste  auf  einer 
längeren  Strecke  mit  einer  lymphatischen  Scheide  umgeben.  Die  äußere 
Grenze  dieser  Scheide  bildeten  auch  hier  Fasern  der  Adventitia.  Diese 
erscheinen  dann  auf  Querschnitten  als  MALPiGHische  Körperchen,  welche 
in  ihrem  Zentrum  die  Arterie  haben.  An  manchen  Stellen  verlieren  sich 
die  Körperchen  ohne  Grenze  im  Retikulum  der  Milz,  solche  enthalten 
in  ihrem  Innern  oft  große  Klumpen  von  Erythrocyten,  welche  aber  nicht 
in  einem  Gefäß,  sondern  frei  zwischen  den  Leukocyten  des  Körperchens 
vorkommen.  Auch  in  circumscripten  Noduli  fand  ich  Erythrocyten. 

Neben  den  MALPiGHischen  Körperchen  kommen,  wie  bereits  erwähnt, 
oft  größere  Venen  vor,  welche  diese  Gebilde  halbkreisförmig  um- 
schließen. Diese  Venen  sind  äußerst  dünnwandig.  Wir  finden  sie  in  den 
Schnitten  entweder  leer  oder  mit  Erythrocyten  gefüllt.  Ich  glaube,  daß 
die  roten  Blutkörperchen  in  die  Körperchen  bei  großer  Blutstauung  aus 
den  dünnwandigen  Venen  hineingepreßt  werden.  Neben  den  Erythro- 
cyten kommen  in  den  umscheidenden  Venen  Leukocyten  nur  vereinzelt 
vor.  Ein  besonderes  Keimzentrum  fand  ich  im  Innern  der  Knötchen 
nicht.  Die  Knötchen  werden  von  einem  feinen  bindegewebigen  Retiku- 
lum gebildet,  welches  Leukocyten  enthält.  Diese  Leukocyten  gehören 
teils  zum  großkernigen,  teils  zum  kleinkernigen  Typus.  Die  großen  und 
kleinen  mononuklären  Leukocyten  kommen  in  den  Körperchen  gemischt 
vor,  da,  wie  bemerkt,  ein  sogenanntes  Keimzentrum  noch  nicht  vorkommt. 
Bei  den  Säugetieren  enthalten  die  Körperchen  ein  Keimzentrum  und 
die  Anordnung  der  Leukocyten  ist  so,  daß  die  kleinen  Lymphocyten  in 
der  Mantelschicht,  die  großen  im  Keimzentrum  vorkommen.  Diesen 
gegenüber  stehen  die  MALPiGHischen  Körperchen  der  Vogelmilz  auf  einer 
niedereren  Stufe,  eine  Sonderung  in  bestimmte  Bezirke  ist  noch  niciit 
eingetreten.  Einige  Leukocyten  zeigten  Teilungsfiguren.  Wir  haben  die 
MALPiGHischen  Körperchen  als  Vermehrungsherde  weißer  Blutkörperchen 
zu  betrachten.  Als  solche  geben  sie  die  produzierten  Leukocyten  weiter 
an  das  Retikulum  der  Milz  ab. 


142  EUGEN    GRESCHIK 

In  der  Milz  eines  kaum  flüggen  Haussperlings  fand  ich  gar  keine 
MALPiGHischen  Körperchen  oder  nur  schwache  Andeutungen  von  solchen. 
Schon  W.  MÜLLER  (1865)  war  dies  bekannt,  denn  er  fand  sie  bei  er- 
wachsenen und  gut  genährten  Vögeln,  aber  nicht  bei  einigen  jungen. 
Er  vermißte  sie  bei  einem  sehr  herabgekommenen  Storch  und  folgerte 
daraus,  «daß  die  Anwesenheit  echter  Follikel  in  der  Milz  der  Vögel 
von  dem  Entwicklungs-  und  vielleicht  auch  von  dem  Ernährungs- 
zustande der  Tiere  abhängig  ist».  Auch  Hoyer  (1894)  bemerkt,  daß  es 
nicht  unwahrscheinlich  sei,  daß  die  Größe  der  MALPiGHischen  Kör- 
perchen von  Alter  und  Ernährung  abhängt.  Nach  Tellvesniczky  (1906) 
kommen  bei  embryonalen  Milzen  keine  deutlichen  Noduli  lymphatici 
vor.  Allem  Anscheine  nach  haben  wir  es  in  den  MALPiGHischen  Kör- 
perchen mit  vergänglichen  Gebilden  zu  tun. 

Die  ScHW'EiGGER-SEiDELSchen  Kapillarhälsen. 

An  den  Endverzweigungen  der  arteriellen  Strombahn  finden  wir 
in  der  Vogelmilz  sehr  verbreitet,  eigenartige  Bildungen  von  ellipsoider 
oder  spindelförmiger  Gestalt.  Es  sind  dies  die  ScHWEiGGER-SEiDELSchen 
Kapillarhülsen.  Sie  wurden  zuerst  von  Billroth  (1857)  gerade  in  der 
Vogelmilz  entdeckt  und  sollten  daher  eigentlich  BiLLROTHSche  Kapillar- 
hülsen heißen.  1863  wurden  sie  von  Schweigger-Seidel  beim  Schwein 
und  beim  Menschen  festgestellt  und  wurden  später  nach  ihm  benannt. 
Da  der  Name:  ScHWEiGGER-SEiDELsche  Kapillarhülsen  jetzt  allgemein 
in  die  Literatur  Eingang  gefunden  hat,  wollen  wir  ihn  auch  für  die 
Vögel  weiter  beibehalten.  Diese  «Hülsen»  wurden  in  neuerer  Zeit 
wiederholt  bei  Säugetieren  und  auch  bei  Vögeln  untersucht,  ohne  daß 
man  zu  einem  endgültigen  Ergebnis  bezüglich  ihres  Baues  gekommen 
wäre.  Noch  weniger  wissen  wir  über  ihre  physiologische  Funktion. 

Wenn  wir  einen  Zweig  der  Zentralarterie  verfolgen,  so  finden  wir 
bald,  daß  diese  ihr  Lumen  merklich  verringert  und  sich  baumförmig  zu 
verästeln  beginnt.  Die  Arterie,  vorerst  noch  alle  drei  Schichten  ent- 
haltend, verliert  langsam  dieselben  und  wird  zur  Präkapillare.  Diese 
übergeht  dann  in  die  Hülsenarterie,  d.  h.  in  eine  Kapillare,  welche 
innerhalb  der  ScHWEiGOER-SEiDELSchen  Hülse  verläuft.  Wir  wollen  die 
Kapillare  und  die  Hülse  einer  genaueren  Betrachtung  unterziehen.  Vor- 
erst jedoch  seien  einige  Bemerkungen  über  die  Weite  der  Hülsenarterie 
gestattet. 

Wir  finden  in  der  Literatur  angeführt,  z.  B.  Weidenreich  (1901) 
beim  Menschen,  daß  die  Lumenweite  der  Hülsenarterie  sehr  konstant 
sei.  Weidenreich  fand,  daß  der  Durchmesser  der  lichten  Weite  nur  um 
zirka  1 — 2  p,  variiere.  Demgegenüber  sei  die    Pulpaarterie   (zentral  von 


ÜBER    DEN    BAU    DER    MII.Z   EINIGER   VOGEL  143 

der  Hülse)  um  das  doppelte  und  dreifache  erweitert  und  mit  Erythro- 
cyten  vollgepropft,  in  der  Hülse  dagegen  sei  nur  ein  rotes  Blutkör- 
perchen hinter  dem  andern  anzutreffen.  Auch  Jolly  (1911)  meint, 
daß  bei  den  Vögeln  im  Bereiche  der  Hülsen  das  Lumen  der  Arterie 
auf  den  Durchmesser  eines  roten  Blutkörperchens  sinke.  Dies  muß 
ich  auf  Grund  meiner  Untersuchungen  bei  Vögeln  entschieden  in 
Abrede  stellen.  Im  Gegenteil,  im  Bereiche  der  Hülse  erweitert  sich 
das  auffallend  enge  Lumen  der  Kapillare,  wie  das  schon  unsere 
Abb.  2  a  (p.  120)  zeigt,  welche  nur  eine  einfache,  ungeteilte  Hülsenarterie 
darstellt.  Noch  mehr  ist  das  zu  bemerken,  wenn  man  die  übrigen  Durch- 
schnitte der  Abb.  2  durchmustert.  Wir  haben  in  der  Hülsenkapillare 
eher  eine  Ausbuchtung,  eine  Art  Sammelstelle,  Sinus  zu  erblicken,  als 
eine  Verengung.  Die  Weite  der  Hülsenkapillare  variiert  sehr.  Die  Gestalt 
der  Hülse  ist  entweder  eine  einfache  Spindel,  aus  der  die  Kapillare 
unverästelt  als  sogenannte  Endkapillare  austritt  oder  die  Kapillare  ver- 
ästelt sich  in  mehrere  Zweige  in  der  Hülse  und  es  treten  mehrere  End- 
kapillaren aus.  Diese  Verästelungen  sind  bei  den  von  mir  untersuchten 
Vögeln  sehr  häufig  zu  finden. 

Das  Innere  des  Lumens  wird  von  einem  Endothel  bekleidet,  welches 
ganz  andere  Kerne  enthält  wie  das  der  zuführenden  und  austretenden 
Arterie.  Die  zuführende  Arterie  enthält  ein  Endothel  mit  länglichen 
Kernen,  während  die  austretende  unregelmäßig  geformte  oder  ebenfalls 
längliche  Kerne  beherbergt.  Die  Hülsenkapillare  hat  ein  ganz  eigenartig 
gestaltetes  Endothel,  auf  welches  kein  Autor  näher  eingegangen  ist. 
HOYER  (18Q4)  erwähnt  es  nur  ohne  etwas  näheres  über  die  Zellen  und 
Kerne  zu  verlautbaren.  Whiting  (1893)  erwähnt  von  dem  Endothel  der 
Saatkrähe  nur  folgendes  :  «The  afferent  is  distinguished  from  the  emergent 
vessel  by  the  character  of  its  endothelial  lining;  in  the  former  this  is 
composed  of  spindle-shaped  cells  occuring  at  considerable  intervals,  in 
the  latter  of  rounded  cells  placed  near  together.  The  endothelium  changes 
in  character  almost  immediately  after  the  entrance  of  the  arteriole,  and 
it  again  becomes  flattened  shortly  after  the  vessel  has  left  the  ellipsoid». 

Das  Endothel  besteht  nach  meinen  Unternehmungen  aus  einem 
Syncytium,  welches  meistens  runde,  seltener  etwas  längere  Kerne  ent- 
hält. Diese  Kerne  sieht  man  gewöhnlich  dicht  nebeneinander  in  das 
Lumen  vorspringen.  Dieses  Verhalten  zeigt  sich  nicht  nur  auf  Quer- 
schnitten, sondern  auch  auf  Längsschnitten,  Zellgrenzen  sind  nicht  zu 
bemerken.  Auch  ist  gewöhnlich  ober  den  stark  in  das  Lumen  springen- 
den Kernen  kein  Plasma  sichtbar.  In  anderen  Schnitten  sind  wieder  die 
Kerne  nicht  dicht  bei  einander,  sondern  es  sind  größere  oder  kleinere 
Räume  zwischen  ihnen  vorhanden  und  das  Plasma  ist  dann  auf  Quer- 
schnitten   seitlich    von   den   Kernen   als   dünnes    Häutchen  ausgezogen. 


144  EUGEN    GRESCHIK 

Dies  hängt  mit  der  Dehnung  der  Hülsenl<apiilare  zusammen.  Was  die 
Autoren  als  runde  Endothelzellen  beschrieben,  dürfte  sich  auf  die  Endo- 
thelkerne  beziehen,  denn  diese  sind,  wie  beschrieben,  rund.  In  den  meisten 
Kernen  ist  das  Chromatin  um  die  Nukleolen  in  der  Mitte  angesammelt, 
während  an  der  Peripherie  nur  einzehie  feinere  Chromatinbröckelchen 
zu  beobachten  sind.  Es  entstehen  dadurch  sehr  charakteristische  Bilder. 
Neben  oder  zwischen  diesen  Kernen  des  Endothels  sind  oft  noch  größere 
Kerne  zu  beobachten,  welche  sich  gewöhnlich  schon  durch  andere 
Färbung  auszeichnen.  Sie  gehören  Leukocyten  an,  welche  knapp  am 
Endothel  sich  befinden  und  teilweise  im  Austreten  begriffen  sind.  Das 
verschiedene  Aussehen  des  Endothels  weist  darauf  hin,  daß  die  Hülsen- 
kapillare ihre  Lumenweite  verändern  kann. 

Dem  syncytialen  Endothel  liegen  aus  kollagénem  Gewebe  be- 
stehende Fasern  ganz  besonderer  Stärke  als  eigentliche  Wand  des 
Gefäßes  an.  Diese  Fasern  haben  einen  ganz  eigenartigen  Bau,  worüber 
noch  kein  Autor  etwas  erwähnt.  Ich  verdanke  es  den  von  mir  hier 
angewendeten  elektiven  Färbungen,  besonders  Azokarmin-Pikroblau- 
schwarz,  daß  ich  die  Fasern  der  Gefäßwand  viel  deutlicher  als  die 
früheren  Autoren  zu  Gesichte  bekam,  so  daß  eine  eingehende  Analyse 
möglich  wurde.  Meine  Untersuchungen  ergaben,  daß  diese  kollagénen 
Fasern  nicht  eine  ununterbrochene  feste  Wand  um  das  Blutgefäß  bilden, 
sondern  dasselbe  als  ein  ziemlich  weitmaschiges  Netz  umgeben.  Bei 
näherer  Untersuchung  stellte  es  sich  heraus,  daß  die  starken  Fasern  des 
Netzes  oder  Gitters  eigentlich  aus  mehreren  feinen  Fibrillen  sich  zu- 
sammensetzen, welche  dicht  zusammengefügt,  starke  Stränge  vortäuschen. 
Das  Fasernetz  tritt  besonders  an  tangential  angeschnittenen  Hülsen- 
kapillaren deutlich  zutage.  Aber  auch  Quer-  und  Längsschnitte,  welche 
die  Mitte  des  Lumens  trafen,  zeigen,  daß  diese  Fasern  ein  Maschenwerk 
sind.  Man  bemerkt  nämlich  bei  fester  Einstellung  auf  eine  Ebene,  daß 
die  Fasern  nicht  kontinuierlich  sich  fortsetzen,  sondern  daß  nur  einzelne 
Strecken  in  der  Ebene  liegen,  durch  Drehung  der  Mikrometerschraube 
wird  der  Netzcharakter  klar.  Dieses  dem  Endothel  knapp  anliegende 
Netzwerk  ist  durch  die  gewöhnlichen  Färbungen  mit  Eisenhäniatoxylin 
und  die  üblichen  Säurefarben  nicht  darstellbar.  Erst  wenn  sich  unser 
Auge  an  Azokarmin-Pikroblauschwarz  oder  Vanadiumhämatoxylin- 
Präparate  gewöhnt  hat,  bemerken  wir  eine  schwache  Andeutung  auch 
bei  den  gewöhnli-chen  Färbungen,  besonders  aber  bei  Nachfärbung  mit 
Benzolichtbordeaux. 

Diesen  starken  Fasern  dürfte  eine  ganz  besondere  Aufgabe  neben 
dem  Stützen  des  Endothels  während  der  physiologischen  Arbeitsleistung 
der  Hülsenkapillare  zukommen.  Ich  färbte  auch  mehrere  Präparate  mit 
Resorcinfuchsin  nach    Weigert,   um  zu  entscheiden,    ob  sie  nicht  etwa 


ÜBER   DEN    BAU    DER    MILZ   EINIGER  VOGEL  145 

elastische  Fasern  seien  oder  solche  entiialten.  Das  Ergebnis  war,  daß 
sie  zwar  keine  direkt  ausgesprochene  elastische  Fasern  vorstellen,  aber 
eine  gewisse  Affinität  zu  diesem  Farbgemisch  haben.  Es  scheint  hier 
derselbe  Fall,  wie  bei  den  von  Henle  in  der  äußeren  Schicht  der 
venösen  Sinuswand  entdeckten  Ringfasern,  vorzukommen.  Jedenfalls  läßt 
dieses  Verhalten  auf  eine  gewisse  Dehnbarkeit  des  Fasermantels  schließen. 
Den  morphologischen  Befunden  nach  ist  das  starke,  das  Endothel 
begrenzende  Fasernetz  als  Fortsetzung  der  Adventitia  der  zuführenden 
Arterien  zu  betrachten,  ich  halte  es  aber  nicht  für  ausgeschlossen,  daß 
es  seine  Entstehung  dem  Retikulum  der  eigentlichen  Hülse  verdankt. 
Dies  letztere  müßten  entwicklungsgeschichtliche  Untersuchungen  zeigen. 
Der  direkte  Übergang  der  Adventitia  in  das  Fasernetz  ist  an  Längs- 
schnitten gut  zu  beobachten.  Besonders  deutlich  war  dieser  Verhalt  aber 
an  Kapillarhülsen  des  Kernbeißers,  welche  an  einem  Nebenzweige  einer 
größeren  Arterie,  nahe  zur  letzteren,  sich  befanden.  (Abb.  3,  p.  122.)  Man 
sieht,  daß  alle  Fasern  der  Adventitia  der  Arterie  ihre  Verlaufsrichtung 
dem  Fasernmantel  der  Hülsenkapillare  zu  nehmen.  Man  kann  also  diesen 
Fasermantel  in  gewissem  Sinne  als  eine  Auffaserung  der  Adventitia  be- 
trachten. Die  Fasern  umflechten  das  Endothel  und  sind  mit  demselben 
sehr  fest  verbunden.  Sie  setzen  sich  dann  wieder  dünner  werdend  in 
die  äußere  Wand  der  sogenannten  Endkapillaren  fort. 

Wir  kommen  nun  zur  eigentlichen  Kapillarhülse.  Wie  verhält  es 
sich  mit  diesem  Gebilde?  Die  Angaben  der  Literatur  gehen  in  diesem 
Punkte  weit  auseinander.  Ihr  Entdecker  Billroth  (1857)  glaubte,  sie 
seien  den  MALPiGHischen  Körperchen  funktionell  gleich.  Timm  (18Ö3)  fand 
Kapillarhülsen  nur  in  der  Milz  von  Eulen.  Bei  der  Krähe  und  dem  Huhn 
bestehen  sie  aus  einer  homogenen  Membran,  welche  sich  nach  dem 
Eintritt  in  ein  MALPiOHisches  Körperchen  mit  zahlreichen  dicht  neben- 
einander stehenden  Kernen  infiltriert.  Die  Abbildungen  lassen  jedoch 
schließen,  daß  er  die  Kapillarhülsen  mit  den  MALPiGHischen  Körperchen 
verwechselte.  Schweigger- Seidel  (18Ó3)  glaubt,  daß  die  Adventitia  beim 
Schwein  —  dessen  Hülsen  denen  der  Vögel  sehr  gleichen  —  unmittelbar 
in  die  Kapillarhülse  übergeht.  Sie  wird  durch  eine  Membran  vom  um- 
gebenden Gewebe  abgegrenzt.  Der  Innenraum  der  Kapillarhülse  steht 
mit  dem  Kapillarlumen  in  Verbindung  und  er  sieht  sie  deswegen  als 
eine  «Art  Filtrierapparat»  an.  Bei  Injektion  bleiben  die  körnigen  Injek- 
tionsmassenteile in  der  Kapillare,  nur  die  dünneren  treten  aus.  Die 
Kapsel  sei  eine  Brutstätte  zelliger  Elemente. 

W.  MÜLLER  (1865)  beschreibt  die  Kapillarhülsen  bei  den  Vögeln 
ellipsoidisch,  beim  Huhn  und  der  Krähe  sind  sie  dicker,  bei  anderen 
mehr  gestreckt.  Die  ellipsoide  Scheide  wird  außen  durch  eine  dichtere 
Faserlage  begrenzt.  Zwischen  dieser  Faserlage  und  der  Kapillare  ist  ein 

Aquila.  10 


146  EUGEN   GRESCFIIK 

Netzwerk  mit  Kernen  an  den  Knotenpunkten  vorhanden,  in  dessen  Räumen 
Lymphocyten  vorkommen.  Die  Kapillare  verliert  meistens  innerhalb  der 
Scheide  ihre  scharfe  Kontur.  Bei  erwachsenen  Vögeln  sind  in  der  Um- 
gebung der  Hülsen  modifizierte  Pulpaschichten  anzutreffen,  welche 
erstens  eine  dem  Umhüllungsraum  der  Lymphdrüsenfollikel  ähnliche 
lockere  Schicht  und  zweitens  nach  außen  zu  eine  dichtere  Netzschicht 
bilden.  W.  Müller  meint:  die  Kapillarhülsen  stehen  vielleicht  zu  den 
Endigungen  der  Milznerven  in  Beziehung.  Nach  Kyber  (1870)  sind  die 
Kapillarhülsen  lokale  Auftreibungen  des  Scheidengewebes  der  Arterien 
und  bestehen  aus  denselben  Elementen  wie  die  Lymphscheiden.  Die 
Hülsen  sind  nur  durch  eine  stärkere  Verdichtung  der  Netzfasern  vom 
Parenchym  abgesondert.  Eine  Kommunikation  des  Hülseninnern  mit  dem 
Kapillarlumen  bestehe  nicht. 

Bannwarth  (1891)  beschreibt  in  der  Hülse  der  Katze  Lücken, 
Kanälchen  ohne  Endothelbekleidung,  welche  mit  dem  Kapillarlumen  und 
Parenchym  in  Verbindung  stehen.  Durch  diese  Lücken  können  Zellen, 
vorzugsweise  aber  Blutplasma  vom  Lumen  ins  Parenchym  gelangen. 
Über  die  Entstehung  der  Hülse  meint  Bannwarth:  es  bestehe  ein 
gemeinsames  Keim-  oder  Grundgewebe  der  Kapillarwand,  das  sich  später 
stellenweise  zu  einem  Endothelrohr  und  zu  einer  adventitiellen  Bildung 
differenziert.  Wenn  diese  letztere  dünn  bleibt,  so  bildet  sich  eine  ge- 
wöhnliche Adventitia,  wie  an  den  Endarterien,  nimmt  sie  aber  einen 
größeren  Umfang  an,  so  entwickelt  sie  sich  in  besonderer  Weise,  wie 
in  der  Kapillarhülse.  Er  sah  die  Hülsen  beim  Menschen  embryonal  früher 
als  die  MALPiGHischen  Körperchen  auftreten.  Sie  verschwinden  in  der 
zweiten  Hälfte  des  Embryonallebens.  Die  Hülsen  seien  Wachstums- 
knospen, aus  welchen  sich  das  Pulpagewebe  bilde.  Hoyer  (1894)  meint, 
die  Hülse  gehe  aus  der  Verdickung  der  adventitiellen  zarten  Scheide 
der  zuführenden  Arterie  hervor,  beschreibt  jedoch  den  Bau  bei  den 
Vögeln  nicht  weiter.  Bei  Katze  und  Hund  gleichen  die  Kerne  des  die 
Hülse  bildenden  Netzwerkes  Bindgewebskernen  entgegen  Kyber  (1870) 
und  SOKOI.OFF  (1888),  nach  denen  das  Netzwerk  mit  Leukocyten  infil- 
triert sei.  Er  fand  gleich  Schweigger-Seidel  beim  Schwein  «einfache 
Lücken»  in  der  Hülse.  Diese  scheinen  mit  dem  Kapillarlumen  nicht  zu 
kommunizieren.  Sie  verlieren  sich  oft  im  Gewebe  der  Hülse,  ohne  ihre 
Peripherie  zu  erreichen.  Die  im  Gewebe  der  Hülse  oft  zahlreich  vor- 
kommenden roten  Blutkörperchen  sind  nach  Hoyer  eine  postmortale 
Erscheinung.  Die  physiologische  Bedeutung  der  Hülse  sieht  er  darin, 
daß  sie  zum  Schutz  der  Arterie  vor  mechanischer  Kompression  bei 
starker  Füllung  im  venösen  Kreislauf  dient,  weiter  schütze  sie  auch  die 
Kapillare  bei  Drucksteigerung  im  arteriellen  Kreislauf  vor  einer  völligen 
Auflösung. 


ÜBER   DEN   BAU   DER   MILZ   EINIGER   VOGEL  147 

Whiting  (1893)  fand  beim  Habicht  eine  schwammgleiche  Hülle 
mit  lymphoiden  Zellen.  «The  muscle  fiber  cells  derived  from  the  hilar 
sheath  seem  to  form  a  limiting  layer  for  the  ellipsoidal  sheath.»  Die 
Hülle  besteht  aus  einem  starkfaserigen  Netzwerk,  in  dessen  Maschen 
einige  schwach  gefärbte  Lymphocyten  sind.  Sie  hängt  in  einem  ge- 
räumigen venösen  Sinus,  worin  die  Zellenelemente  der  Pulpa  zu  finden 
sind.  Bei  der  Saatkrähe  ähneln  die  Ellipsoidkörperchen  denen  des 
Kätzchens.  Von  dem  axialen  Blutgefäß  strahlen  Kapillaren  ohne  Endothel 
nach  außen.  Die  Hülse  enthält  spindelförmige  oder  runde  Zellen,  welche 
in  einer  strukturlosen  Grundsubstanz  eingebettet  sind.  Die  runden  Zellen 
sind  entweder  kleine  Lymphocyten,  freien  Kernen  gleich,  welche  sich 
mit  Hämatoxylin  tiefblau  färben  oder  protoplasmatische  Zellen,  2 — 4-mal 
so  groß  wie  die  vorigen  mit  einem  kleinen  runden  Kern  von  granu- 
liertem Protoplasma  umgeben.  Sie  ähneln  den  Zellen  in  den  Follikeln. 
Die  spindelförmigen  Zellen  umgeben  konzentrisch  die  Kapillare.  Zwischen 
den  runden  Zellen  sind  stark  lichtbrechende  Fasern,  welche  elastischen 
Fasern  gleich  sehen.  Fast  immer  sieht  man  Andeutungen  einer  Hüll- 
membran aus  spindelförmigen  Zellen  bestehend,  welche  augenschein- 
lich muskulöser  Natur  sind.  Diese  Hülle  sei  eine  Spur  der  Gefäßwand. 
Er  sagt  weiter:  «The  ellipsoids  are  usually  seen  tobe  surrounded  by  a 
clear  speace,  probably  a  venous  sinus,  but  this  has  not  a  distinct  outer 
wall».  Bei  der  Taube  bestehe  die  Hülse  aus  einer  körnigen  undifferen- 
zierten Grundsubstanz,  in  welcher  einige  deutliche,  schwach  gefärbte 
Kerne,  doch  keine  konzentrische  Spindelzellen  vorkommen.  Um  die 
Hülse  ist  ein  deutlicher  Raum  vorhanden,  durch  welchen  sich  Fasern 
einesi-zarten  Retikulums  erstrecken,  auch  gruppieren  sich  ziemlich  viele 
Lymphocyten  um  sie.  An  der  Peripherie  ist  keine  Grenzschicht,  weder 
eine  Absonderung  durch  einen  venösen  Sinus  von  der  Pulpa  vorhanden. 
Beim  Kätzchen  findet  er  in  der  Hülse  in  eine  körnige  Grundsubstanz 
mehrere  Ringe  spindelförmiger  Zellen  eingebettet,  welche  wahrschein- 
lich muskulös  sind.  Lymphocyten  kommen  über  die  Substanz  unregel- 
mäßig verstreut  vor.  An  der  Peripherie  ist  eine  Schicht  spindelförmiger 
Zellen,  das  ganze  in  einem  Blutsinus  liegend.  Er  betont,  daß  das  Netz- 
werk des  Ellipsoids  nicht  mit  der  Pulpa  zusammenhängt,  wie  Bannwarth 
will,  sondern  es  ist  durch  einen  Blutsinus  und  eine  besondere  Hülle 
getrennt.  Blutelemente  können  durch  die  erwähnten  Lücken  der  Hülse 
in  den  Sinus  gelangen. 

Nach  KuLTSCHiTZKV  (18Q5)  sind  die  Zellen  der  Hülse  bei  Putorius 
vulgaris  wahre  Leukocyten.  Carlier  (1895)  findet  in  der  Katzenmilz  die 
Hülse  aus  einem  kompakten  Retikulum  mit  Bindegewebszellen  auf- 
gebaut, hier  und  da  sind  auch  rote  und  weiße  Blutkörperchen  zu  be- 
merken. Das  Retikulum  der  Hülse  verhalte  sich   so   zum   benachbarten 

10* 


148  EUGEN   GRESCHIK 

Parenchymgewebe,  wie  ein  zusammengepreßter  Schwamm  zu  einem 
nicht  gepreßten.  Der  Kern  hat  eine  unregelmäßige  Form  und  ist  arm  an 
Chromatin.  Die  Hülsen  verhindern  ein  Zerreissen  des  feinen  Arterien- 
endes. Nach  V.  Ebnp:r  (1899)  ist  die  Hülse  eine  Verdickung  der  Adven- 
titia  mit  Muskelzellen. 

Wfjdenreich  (1901)  bespricht  kritisch  die  damalige  Literatur.  Die 
Zellen  der  Hülse  sind  ihrem  Aussehen  nach  weder  lymphoide  Elemente, 
noch  gehören  sie  der  Adventitia  an.  Die  Hülse  mache  den  Eindruck 
eines  Syncytiums,  eine  deutliche  Abgrenzung  einzelner  Zellen  sieht  man 
nicht.  Sie  besteht  aus  feinen  und  feinsten,  vorwiegend  in  der  Richtung 
der  Längsachse  des  Gefäßes  verlaufenden  Eäserchen  mit  gröberen 
Elementen,  welche  wie  Zellgrenzen  erscheinen.  Elastische  Fasern  fand  er 
nicht.  Leukocyten  und  rote  Blutkörperchen  liegen  in  Lücken,  die  keinerlei 
Endothel  besitzen,  sie  werden  nur  von  einer  häutchenartigen  Bildung 
vom  Lumen  getrennt.  Über  die  Natur  der  Hülsenzellen  kam  er  zu 
keinem  positiven  Ergebnis.  Sie  seien  am  meisten  der  von  Henle  be- 
schriebenen und  als  umgewandeltes  Endothel  bezeichneten  inneren 
Faserhaut  der  größeren  Arterien  ähnlich  («Streifige  Lage  der  Intima» 
KOELLiKERs),  Die  Hülse  ist  «eine  Vorrichtung  zur  Regulierung  des 
arteriellen  Blutstroms  für  Sinus  und  Parenchym».  Die  Hülsenarterie  ist 
ein  langes,  enges,  starres,  wenig  ausdehnungsfähiges  Rohr  und  verhin- 
dert eine  Überschwemmung  der  Sinus  und  des  Parenchyms.  Sie  bedingt 
für  diese  einen  stetigen  und  gleichmäßigen  Blutzufluß.  Die  roten  Blut- 
körperchen folgen  den  in  die  Hülse  einwandernden  Leukocyten,  ein 
zweiter  Weg  vom  Lumen  nach  dem   Parenchym  ist  nicht  vorhanden. 

Tellyesniczky  (1906)  findet  die  Kapillarliülsen  in  der  Taubenmilz 
mit  lymphatischer  Infiltration  umgeben,  eigentlich  besitzen  also  die 
Endästchen  zwei  Hülsen.  Sie  sind  nicht  so  regelmäßige  ovale  Körper 
wie  die  der  Schweinemilz.  Die  Zellen  der  Hülsen  seien  plasmareicher, 
als  die  Zellarten  der  Pulpa.  Jolly  (1911)  bemerkt,  daß  bei  den  Vögeln 
(Zwergtrappe,  Star)  die  Hülsen  kein  lymphoides  üewebe  enthalten.  Es 
besteht  vielmehr  aus  Bindegewebe  mit  unregelmäßigen  Zellen  zwischen 
sehr  starken  Fibrillen.  Die  Scheide  wird  durch  eine  dünne  Bindegewebs- 
schicht  vom  Endothel  getrennt.  Die  Hülsen  halten  das  Lumen  der  Arte- 
rienenden in  unveränderlicher  Enge.  Es  entsteht  dadurch  peripher  in 
den  Kapillaren  eine  Herabsetzung  des  Blutdruckes  und  der  Blutzufuhr. 
Die  Hülsen  stellen  eine  Schutzvorrichtung  für  das  in  seinen  Anfängen 
zarte  Venensystem  vor.  Er  meint,  daß  bei  den  Säugetieren  und  dem 
Menschen,  bei  welchen  Kapillarhülsen  wenig  ausgebildet  sind,  derselbe 
Effekt  durch  die  durchlöcherte  Wand  der  venösen  Siiuis  erreicht  wird. 

Nach  PusTOWonow  (1911)  können  sich  die  Elemente  der  Hülsen 
kontrahieren.  Die  SciiWEiGGER-SEiDELSchen  Hülsen  regeln  die  Schnellig- 


ÜBHR    DEN    BAU   DER   MILZ    EINIGER   VOGEL  149 

keit  und  den  Druck  des  Blutes  in  der  arteriellen  Bahn.  Maccabruni 
(1912)  findet  die  Kapillarhülsen  beim  Menschen  und  Säugetieren  aus 
sehr  protoplasmareichen  Zellen  bestehend,  welche  in  einem  zarten  Gerüst 
von  Bindegewebsfibrillen  liegen.  Sie  sind  wahrscheinlich  starke  Ver- 
dickungen der  Adventitia  der  Arterien.  Sie  haben  mit  der  Bildung  der 
MALPiGHischen  Körperchen  nichts  zu  tun. 

Ich  habe  mich  bei  der  Literatur  etwas  länger  aufgehalten,  damit  man 
einen  Überblick  auch  über  die  diese  Gebilde  betreffenden'  neuesten  Ansich- 
ten erhalte.  Die  verschiedenen  Auffassungen,  welche  aus  dieser  Übersicht 
uns  entgegentreten,  lassen  schließen,  daß  wir  es  in  den  Kapillarhülsen 
mit  ganz  eigenartigen  Gebilden  zu  tun  haben,  deren  Bau  durch  dessen 
Kompaktheit  schwer  zu  entziffern  ist  und  es  sich  hier  um  feine  Struk- 
turen handle.  Es  mußte  daher  auch  ein  besonderes  Gewicht  auf  die 
Technik  gelegt  werden.  Was  man  durch  eine  geeignete  Technik  erreichen 
kann,  zeigten  unlängst  die  glänzenden  Resultate  Molliers  (1910— 11)  an 
den  kapillaren  Milzvenen,  durch  welche  die  lange  anhaltenden  Kontro- 
versen über  die  Blutbahn  der  Milz  mit  einem  Schlage  eine  äußerst 
plausible  Erklärung  fanden.  Mollier  konnte  nachweisen,  daß  die  venöse 
Kapillarwand  unterbrochen  gebaut  ist  und  daher  ein  intermediärer  Kreis- 
lauf besteht. 

Mit  der  von  mir  angewendeten  Technik  war  in  meinen  Präparaten 
von  einer  granulierten  Grundsubstapz  nichts  zu  sehen.  Die  eigenfliclie 
Hülse  besteht  aus  Bindegewebe,  welclies  nichts  anderes  als  das  Retikulum 
des  Milzparenchyms  ist,  nur  ist  dieses  Retikulum  viel  plasmareicher  und 
so  erscheint  es  fester  als  das  Milzreiikulum  zusammengefügt.  Es  zeigte 
sich,  daß  die  olivenförmige  oder  ellipsoïde  Gestalt  der  Hülsen  bei 
weitem  nicht  etwas  scharfbegrenztes  ist,  vielmehr  gehen  die  Fasern  der 
Hülse  kontinuierlich  in  diejenigen  des  Milzparenchyms  oder  Pulpa  über 
(Vergi.  Abb.  3  der  Taf.)  Die  Kapillarhülsen  erreichen  bei  den  von  mir 
untersuchten  Arten  oft  eine  außerordentliche  Größe  und  werden  von 
einem  lamellösen  Retikulum  gebildet. 

Ich  fand  in  der  Hülse  ziemlich  schwach  gefärbte  Kerne.  Zell- 
grenzen ließen  sich  mit  den  gewöhnlichen  Protoplasmafärbungen  nicht 
nachweisen.  Mit  Azokarmin-Pikroblauschwarz  jedoch  konnte  ich  sehr 
feine  kollagéné  Fasern  bemerken,  welche  gewöhnlich  auch  die  Zell- 
grenzen andeuteten.  Dies  hängt  mit  dem  Bau  des  Pulparetikulums  zu- 
sammen. Wir  haben  nämlich  im  Milzretikulum  Bindegewebszellen  vor 
uns,  welche  mit  ihren  Ausläufern  zusammenhängen  und  durch  ein 
Fasernetzwerk  durchzogen  werden.  Man  sieht  auch  in  der  Vogelmilz 
ganz  deutlich,  besonders  aber  in  der  Milz  der  Urodelen-Amphibien,  daß 
die  Retikulumfasern  innerhalb  der  Zellen  im  Protoplasma  zu  liegen, 
kommen.  Daher  schließe  ich  mich  jenen  Autoren  an,  welche  die  kolla- 


150  EUGEN   GRESCHIK 

genen  Fasern  im  protoplasmatischen  Netzwerk  entstehen  lassen.  Ich  fand 
hier  ganz  gleiche  Verhältnisse,  wie  sie  Heidenhain  i  mit  Pikroblauschwarz 
schon  vor  Jahren  in  der  Marksubstanz  der  mesenterialen  Lymphdrüsen 
der  Katze  fand.  Die  Retikulumfäserchen  befinden  sich  gewöhnlich  der 
Innenseite  der  Zelloberfläche  entlang,  darum  markieren  sie  in  gewissem 
Sinne  die  Zellgrenzen.  Schon  Heidenhain 2  erwähnt,  daß  das  Plasma 
der  Zellen  meist  feinkörnig  erscheint,  aber  «bei  besserem  Erhaltungs- 
zustande feinnetzig  oder  alveolär».  Dürfte  nicht  die  körnige  Substanz 
der  Autoren  hierin  ihren  Grund  haben?  Die  Fasern  des  Retikulums 
können  in  den  Milzen  der  verschiedenen  Tierarten  eine  verschiedene 
Stärke  zeigen,  wie  das  erst  vor  kurzem  Mollier  (IQll)  nachwies.  Die 
Fasern  können,  wenn  sie  dicker  werd«n,  eine  gewisse  Selbständigkeit 
erlangen  und  bei  oberflächlicher  Beobachtung  scheinen  sie  ganz  bloß  zu 
verlaufen.  Vergleichende  Untersuchungen  an  den  verschiedenen  Tieren 
zeigten  aber  Mollier,  daß  die  Fasern  immer  mit  einem  dünnen  Proto- 
plasmamantel überzogen  sind.  Da  die  Fasern  noch  innerhalb  der  Zellen 
liegen,  so  haben  wir  gewissermaßen  im  Milzretikulum  und  also  auch 
in  der  Kapillarhülse  mit  einem  auf  embryonaler  Stufe  stehen  geblie- 
benen Zustand  zu  tun.  Bei  anderen  Bindegewebearten  entstehen  die 
leimgebenden  Fasern  gleichfalls  innerhalb  der  Zellen,  gelangen  aber 
später  außerhalb  diesen. 

Wie  verhält  es  sich  nun  mit  den  Lücken  ohne  Endothelbekleidung 
in  den  Hülsen?  Solche  Lücken  traf  ich  auch  in  meinen  Objekten  an. 
In  ihrem  Innern  sind  oft  Leukocyten  zu  bemerken.  Diese  Lücken  stellen 
nichts  anderes  als  die  Maschen  räume  des  Retikulums  vor.  Ich  bemerkte 
schon  weiter  oben,  daß  die  Retikulumfasern,  besonders  die  stärkeren, 
meistens  der  Innenseite  der  Zelloberfläche  entlang  verlaufen.  Um  diese 
Lücken  herum  fand  ich  meistens  eine  derartige  Faser.  Dies  ist  ein 
Beweis  für  die  retikuläre  Natur  der  Hülse.  Auch  das  Vorkommen  der 
Leukocyten  in  diesen  Lücken  ist  ganz  derart  wie  im  Milzretikulum. 
Sie  sind  nicht  so  zahlreich,  daß  von  einem  lymphatischen  Gewebe  die 
Rede  sein  könnte.  Außer  den  genannten  Maschenräumen  sind  noch  viel 
kleinere  Räume,  knapp  neben  der  Kapillarwand  gelegen,  vorhanden. 
Ich  halte  sie  für  durch  den  Austritt  von  Blutplasma  verursachte  Gewebe- 
spalteii.  Für  solch  einen  Austritt  durch  Diffusion  ist  der  Bau  der  Kapil- 
larwand sehr  geeignet. 

Rote  Blutkörperchen  sind  in  der  Hülse  gleichfalls  anzutreffen,  und 
zwar  entweder  einzeln  oder  in   größerer  Menge.   Sie   haben    mit    post- 


'  Heidenhain,  M.,  Über   Vanadiuiiihämatoxyliii,    Pikroblauschwarz    und   Kongo- 
Korinth.—  Zeitschr.  f.  wiss.  Mikroskopie.    Bd.  25,  1908.  Vgl.  auch  unterhalb  cit.  Werk. 
2  Heidenhain,  M.,  Plasma  und  Zelle.  II.  Lief.  Jena.  1911,  p.  1054. 


ÜBER    DEN   BAU    DP-R    MILZ   EINIGER   VOGEL  151 

mortalen  Veränderungen  nichts  zu  tun.  Woher  mögen  die  Leukocyten 
und  Erythrocyten  in  die  Hülse  gelangen?  Ein  Teil  der  Leukocyten 
gelangt  durch  Diapedese  aus  dem  Kapillarlumen,  ein  anderer  aus  der 
Pulpa  in  die  Hülse.  Letzteres  ist  leicht  erklärlich,  da  die  Maschen- 
räume der  Hülse  mit  denjenigen  des  Milzretikulums  im  Zusammenhang 
stehen.  Die  roten  Blutkörperchen  dürften  ebenfalls  aus  der  Pulpa 
stammen.  Die  meisten  der  Erythrocyten  in  der  Hülse  zeigten  Degene- 
rationserscheinungen, sie  scheinen  teilweise  hier  zu  gründe  zu  gehen. 
Wir  sahen  in  der  Literaturübersicht,  daß  Whiting  (1893)  beim 
Habicht  und  bei  der  Saatkrähe  eine  Hüllmembran  mit  spindelförmigen 
Zellen  beschreibt,  welche  «augenscheinlich»  Muskelzellen  sind.  Die 
Frage  ob  glatte  Muskelzellen  in  der  Hülse  vorkommen,  ist  für  die  phy- 
siologische Funktion  der  Hülse  von  Wichtigkeit.  Ich  fand  beim  Kern- 
beißer hier  und  da  in  der  Hülle  etwas  langgestreckte  Kerne,  welche 
Muskelzellenkernen  sehr  ähnlich  waren.  In  noch  viel  größerem  Maß- 
stabe war  das  in  den  Hülsen  eines  kaum  flüggen  Haussperlings  der 
Fall.  (Fig.  4—5  der  Taf.)  Hier  zeigte  es  sich,  als  ob  die  Kerne  an  der 
Grenze  der  Hülse  verliefen.  Bei  näherer  Betrachtung  aber  zeigte  es 
sich,  daß  diese  regellos  in  der  Hülse,  und  zwar  immer  im  Retikulum 
vorkommen.  Da  sich  mit  den  von  mir  gebrauchten  Färbungen  die  zu 
den  Kernen  etwa  gehörenden  Muskelzellen  niemals  färbten,  wohingegen 
an  der  Peripherie  gleich  unter  der  Kapsel  und  um  die  MALPiGHischen 
Körperchen  die  glatten  Muskelzellen  deutlich  sichtbar  wurden,  glaube 
ich,  daß  diese  etwas  in  die  Länge  gestreckten  Kerne  zum  Bindegewebs- 
retikulum  gehören.  Das  Retikulum  der  Hülse  wie  das  des  Parenchyms 
besteht  eben  nicht  nur  aus  Fasern,  sondern  vielmehr  aus  Lamellen, 
welche  im  Schnitt  entweder  ihre  breite  oder  schmale  Fläche  dem 
Beschauer  zeigen  und  dementsprechend  ist  auch  die  Form  der  Kerne. 
Einen  anderen  Beweis  für  die  bindegewebige  Natur  der  Kerne  glaube 
ich  darin  gefunden  zu  haben,  daß  die  gleichen  Kerne  auch  im  Pulpa- 
gewebe vorkommen,  immer  im  Bindegewebsgerüst,  von  dort  aber  be- 
schrieb aus  der  Vogelmilz  noch  kein  Autor  Muskeln.  Ihre  Gestalt  ist 
auch  manchmal  eckig,  an  Verzweigungsstellen  des  Retikulums.  Ich 
konnte  eine  Abzweigung  dieser  Kerne  von  den  Muskelzellen  der 
Adventitia  nicht  verfolgen,  auch  sind  die  Muskelkerne  der  Blutgefäße 
und  der  Kapsel  viel  länger  und  schmäler.  Bei  der  Schwarzdrossel  fand 
ich  nur  äußerst  selten  solche  Kerne.  Dies  scheint  darauf  hinzuweisen, 
daß  in  dieser  Beziehung  bei  den  einzelnen  Vogelarten  Unterschiede 
vorkommen,  welche  wahrscheinlich  mit  dem  Bau  des  Hülsenretikulums 
im  Zusammenhang  stehen.  Jedenfalls  kommt  eine  Hüllmembran,  wie  sie 
Whiting  erwähnt,  bei  den  von  mir  untersuchten  Arten  nicht  vor.  An 
manchen  Stellen  scheint  es  zwar,  als  ob  die   Kapillarhülsen   von   einer 


152  EUGEN   GRESCHIK 

etwas  stärkeren  kollagénen  Faser  umgrenzt  würden,  diese  stellte  sich 
jedoch  immer  als  die  Wand  einer  Blutkapillare  heraus,  welche  teilweise 
an  eine  Hülle  grenzt. 

Ein  Raum  oder  venöser  Sinus  um  die  Kapillarhülse  ist  nur  inso- 
fern vorhanden,  wenn  eine  venöse  Kapillare  eben  hier  liegt  und  teil- 
weise die  Hülse  umgrenzt,  sonst  sieht  man,  wie  das  Retikulum  der 
Hülse  lockerer  werdend  direkt  in  dasjenige  der  Pulpa  übergeht. 

In  den  Milzen  junger  Vögel  scheinen  die  Hülsen  einen  noch 
weit  größeren  Raum  in  Anspruch  zu  nehmen.  Ich  fand  nämlich  bei 
flüggen  Jungen  des  Haussperlings  die  Kapillarhülsen  dicht  nebeneinan- 
der. An  den  meisten  Stellen  war  von  der  Pulpa  kaum  etwas  zu  be- 
merken. Es  waren  in  den  Hülsen  häufig  Mitosen  (Taf.  Fig.  4 — 5)  anzu- 
treffen. Bei  erwachsenen  Vögeln  fand  ich  dagegen  keine  Kernteilungs- 
figuren. 

Einigemal  fand  ich  in  der  Milz  des  Kernbeißers  Hülsenkapillaren, 
welche  nur  noch  einen  sehr  schwachen  Rest  einer  Hülse  zeigten. 
(Taf.  Fig.  6.)  Daß  es  sich  in  diesen  Fällen  tatsächlich  um  Hülsen- 
kapillaren handelte,  verriet  sofort  ihr  sehr  charakteristisches  Endothel. 
Es  waren  an  ihnen  nur  mehr  einzelne  Bindegewebszellen  zu  bemerken. 
Interessant  ist  es,  daß  nicht  nur  die  Elemente  der  Hülse  sehr  spärlich 
sich  zeigten,  sondern  auch  die  Kerne  des  Endothels  verkümmert  aus- 
sahen. Die  Degenerationserscheinungen  scheinen  im  Endothel  und  der 
Hülse  parallel  zu  verlaufen. 

Meine  Untersuchungen  ergaben  also,  das  in  den  Schweigger- 
SEiDELschen  Kapillarhülsen  der  Vögel  eigentlich  zwei  von  einander 
schärfer  zu  scheidende  Teile,  als  bisher  angenommen,  vorkommen  :  1.  Eine 
erweiterte  arterielle  Kapillare  mit  einem  charakteristischen  syncytialen 
Endothel  und  einer  gitterartig  gehäuteten  Wand,  deren  Fasern  den 
elastischen  Fasern  nahe  stehen.  2.  Als  eigentliche  Hülse  ein  dicht  zusam- 
mengefügtes Retikulum,  welches  mit  demjenigen  des  übrigen  Milz- 
retikulums  vollkommen  übereinstimmt. 

Ich  habe  mich  noch  mit  der  Bedeutung  dieser  Gebilde  auf  Grund 
der  morphologischen  Analyse  ihres  Baues  hier  zu  beschäftigen.  Ich  zeigte 
schon  oben,  daß  das  Lumen  der  Kapillare  nicht  eine  Verengung,  sondern 
eine  Erweiterung  darstellt.  Wir  haben  daher  in  ihr  eine  Art  Sammel- 
stelle, Sinus  zu  erblicken,  welche  gegen  das  Ende  des  arteriellen  Blut- 
stromes eingeschaltet  ist  und  den  Zweck  hat,  den  Lauf  des  Blutstromes 
zu  verlangsamen,  dadurch  wird  auch  der  in  den  Arterien  bestehende 
Blutdruck  vermindert.  Die  runde  Gestalt  der  Endothelkerne  der  Hülsen- 
kapillare weist  gleichfalls  darauf  hin,  daß  der  Binnendruck  des  hier 
angesammelten  Blutes  ein  geringerer  wie  in  den  zuführenden  Präkapil- 
laren ist.  Der  Fasermantel  der  Kapillarwand  läßt  eine  gewisse  Dehnung 


ÜBER   DEN   BAU    DER    MILZ   EINIGER    VÖGEL  153 

ZU  und  dies  mag  bei  starkem  Blutzufluß  von  Vorteil  sein.  Der  eigen- 
artig gitterförmige  Bau  der  Kapillarwand  ist  für  die  Diffusion  des  Blut- 
plasmas äußerst  geeignet.  Es  scheint  dies  als  Tropismus  auf  die  Binde- 
gewebselemente,  welche  die  Kapillare  umgeben,  zu  wirken,  darum  sind 
sie  protoplasmareicher  und  behalten  in  gewissem  Sinne  vorwiegend 
embryonale  Eigenschaften.  Eine  weit  größere  Bedeutung  scheint  mir  die 
eigentliche  Hülse  im  Embryonalleben  zu  besitzen,  sie  ist  denn  vorwie- 
gend als  Retikulumbildnerin  zu  betrachten,  durch  reichliche  Teilung 
ihrer  Elemente  trägt  sie  zur  Vergrößerung  der  Milzpulpa  bei.  Es  käme 
noch  ihre  eventuelle  Tätigkeit  als  Bildnerin  des  Fasernetzes  der  Kapil- 
larwand in  Betracht,  Bei  erwachsenen  Vögeln  dürfte  die  Hülsenkapillare 
allein  mit  ihrer  eigenartig  gebauten  Wand  eine  größere  Rolle  bei  der 
Regulierung  des  Blutdruckes  spielen,  während  der  eigentlichen  Hülse 
mehr  die  Aufgabe  eines  Stützgewebes  zukommt. 

Die  rote  Milzpulpa  mit  den  venösen  Kapillaren  oder  Milzsinus. 

Der  Pulpabegriff  wird  von  den  einzelnen  Autoren  verschieden  ge- 
braucht. Ich  werde  der  Einteilung  Hellys  (1902)  folgen  und  bezeichne 
als  Parenchym  das  Gewebe,  welches  nach  Abzug  der  Kapsel  und  der 
Gefäße  übrigbleibt.  Das  Milzparenchym  kann  man  dann  weiter  in  rote 
und  weiße  Pulpa  teilen.  Als  weiße  Pulpa  betrachte  ich  in  der  Vogel- 
milz die  MALPiGHischen  Körperchen,  das  Gebiet  der  Schweiqqer-Seidel- 
schen  Kapillarhülsen  und  die  sogenannten  Lymphscheiden  um  die  Arte- 
rien. Das  zwischen  den  venösen  Kapillaren  gelegene  retikuläre  Gewebe 
ist  die  rote  Milzpulpa  oder  Milzpulpa  im  engeren  Sinne.  In  dieser  Pulpa 
der  Vögel  finden  wir  ein  Bindegewebsretikulum,  über  dessen  feinere 
Struktur  ich  schon  bei  den  SCHWEiGGER-SEiDELschen  Kapillarhülsen  sprach. 
In  den  Maschenräumen  des  Retikulums  sind  zahlreiche  Leukocyten  vor- 
handen. Neben  mononuklären  Lymphocyten  kommen  noch  acidophile 
Leukocyten  vor.  Einige  Leukocyten  lassen  in  ihrem  Innern  Reste  von 
roten  Blutkörperchen  erkennen.  Rote  Blutkörperchen  sind  im  Pulpa- 
gewebe zahlreich  anzutreffen.  Die  Ausdehnung  der  roten  Pulpa  ist  bei 
den  von  mir  untersuchten  Arten  ziemlich  groß. 

Beim  Habicht  fand  Whiting  (1893)  eine  rudimentäre  Pulpa.  In  den 
Maschen  des  Retikulums  sah  er  eine  große  Anzahl  protoplasmareiche 
Leukocyten,  einige  lymphoide  Zellen  und  viele  rote  Blutkörperchen. 
Bei  einer  jungen  Taube  waren  alle  Zellen  als  kleine  Lymphocyten  vor- 
handen; im  erwachsenen  Tier  kommen  noch  einige  Zellen,  welche  den 
größeren  Zellen  der  MALPiQHischen  Körperchen  gleichen  und  wenig 
pigmenthaltige  Zellen  hinzu.  Bei  der  Saatkrähe  gleichen  nach  Whiting 
fast  alle  Zellen  der  Pulpa  denen  der  Follikel. 


154  EUGEN   GRESCHIK 

Im  Pulpagewebe  sind  die  venösen  Kapillaren  oder  sogenannten 
Milzsinus  anzutreffen.  Die  Kapillare  der  Hülse  setzt  sich  in  diese  venöse 
Räume  fort,  und  zwar  ist  nach  dem  Austritt  aus  der  Hülse  entweder 
noch  eine  Strecke  eine  sogenannte  Endarterie  zu  unterscheiden  oder 
die  Hülsenkapillare  setzt  sich  ohne  Endstück  in  die  venösen  Kapillaren 
fort.  Die  Endarterie  oder  besser  Endkapillare  besitzt  eine  sehr  dünne, 
nur  von  einem  Endothel  bekleidete  Wand.  Die  Kerne  dieses  Endothels 
ähneln  anfangs  noch  den  Endothelkernen  der  Hülsenkapillare,  platten 
sich  jedoch  bald  ab  und  nehmen  die  Gestalt  von  länglichen  Kernen  an, 
wie  sie  auch  in  den  venösen  Kapillaren  zu  finden  sind.  Diese  venösen 
Kapillaren  sind  oft  weitere,  manchmal  längliche,  unregelmäßig  gestaltete 
Räume.  In  so  einem  Raum  münden  mehrere  von  verschiedenen  Kapil- 
larhülsen stammende  Gefäße  ein.  In  den  venösen  Kapillaren  vollzieht 
sich  der  Blutaustausch  mit  der  Pulpa. 

Über  den  Zusammenhang  der  arteriellen  Kapillaren  mit  den  Venen 
seien  aus  der  Literatur  über  die  Vogelmilz  hier  folgende  Angaben  an- 
geführt. Billroth  (1857)  fand,  daß  die  Kapillaren  in  das  «cavernose 
Netzwerk»  der  Pulpa  sich  ergießen.  Tlmm  (1863)  sah  ein  dichtes  Kapil- 
larnetz in  der  Umgebung  der  MALPiGHischen  Körperchen.  Die  Arterien- 
kapillaren münden  direkt  in  das  Kapillarsystem  der  Pulpa.  Nach  W. 
MÜLLER  (1865)  münden  die  Kapillaren  entweder  unmittelbar  mit  ge- 
schlossener Wandung  in  die  Venen  oder  die  Verbindungsäste  sind  nicht 
vollkommen  abgegrenzt.  Diese  Verbindungszweige  geben  bei  Injektion 
kurze  seitliche  Strömchen  an  die  Blutbahn  der  Pulpa  ab.  Die  Injektions- 
masse ergieße  sich  aus  den  wie  aufgefaserten  Kapillarenden  in  die 
Hohlräume  der  Pulpa.  Aus  den  die  Elemente  der  Pulpa  begrenzenden 
Strömchen  entwickeln  sich  die  Venen,  und  zwar  mit  durchbrochenen 
Enden.  Stoff  und  Hasse  (1872)  fanden,  daß  die  Kapillaren  beim  Huhn, 
Sperling,  Falken,  Ente  und  Taube  durch  lakunäre,  wandungslose  Räume 
in  die  Venen  einmünden.  Nach  Hoyer  (1894)  gehen  die  Kapillaren 
direkt  in  die  venösen  Räume  ohne  daß  lakunäre  Bahnen  eingeschaltet 
wären.  Er  bemerkt  aber,  daß  es  Stellen  gibt,  welche  als  sehr  kurze, 
lakunäre  Bahnen  auffaßbar  sind.  Die  venösen  Räume  besitzen  eine  sehr 
dünne,  stellenweise  Kerne  enthaltende  Wandung.  Anastomosen  zviischen 
den  «feineren  Venen»  hat  Hover  nicht  beobachtet.  Jolly  (1911)  fand 
durch  Injektion  von  der  Arterie  aus  zwar  auch  die  feinsten  Arterien- 
zweige gefüllt,  jedoch  keinen  Übertritt  in  die  Venen.  Die  aus  der  Hülse 
austretende  arterielle  Kapillare  öffnet  sich  in  blutgefüllte  Räume.  Jolly 
meint,  es  sei  wahrscheinlich,  daß  diese  Räume  mit  den  Venen  zusam- 
menhängen. 

Wie  aus  obigem  hervorgeht,  nehmen  fast  alle  Autoren  einen 
direkten  Übertritt  der  Arterien  in  die  Venen  an.  Tatsächlich    ist  dieser 


ÜBER    DEN   BAU    DER    A\I1^   EINIGER  VOGEL  155 

Übergang  in  der  V'ogelmilz  sehr  deutlich  zu  beobachten,  so  daß  darüber, 
die  etwaigen  lakunären  Räume  zum  Venensystem  gerechnet,  l<ein  Zweifel 
bestehen  kann.  Das  Blut  tritt  nicht  durch  eine  Auffaserung  der  Arterien, 
sondern  durch  die  venösen  Kapillaren  in  die  Milzpulpa.  Die  Wand  der 
venösen  Kapillaren  ist  nämlich  auch  in  der  Vogelmilz  durchbrochen 
gebaut.  Sie  wird  durch  ein  äußerst  dünnes  Endothel  dargestellt,  welches 
Lücken  enthält,  es  resultiert  sich  dadurch  ein  Netzwerk  als  Umkleidung 
der  venösen  Kapillaren,  welches  eigentlich  ein  Teil  des  Pulparetikulums 
ist  und  daher  nicht  als  Endothel,  sondern  vielmehr  als  Bindegewebe  zu 
betrachten  ist.  Der  durchbrochene  Bau  der  venösen  Kapillarwand  ge- 
stattet eine  freie  Kommunikation  des  Blutes  mit  der  Pulpa.  Der  Kreis- 
lauf in  der  Vogelmilz  ist  also  kein  vollkommen  geschlossener,  sondern 
ein  intermediärer  in  obigem  Sinne.  Eine  wirkliche  Lücke  ist  im  Gefäß- 
system nicht  vorhanden.  Es  versteht  sich  von  selbst,  daß  bei  Dehnung 
der  venösen  Kapillarwand,  also  bei  Stauung  in  der  Milz,  die  Lücken 
weiter  werden  und  ein  reichlicher  Austritt  von  roten  Blutkörperchen 
in  die  Pulpa  stattfindet. 

Zusammenfassung. 

In  der  Milzkapsel  des  Kernbeißers,  Haussperlings  und  der  Schwarz- 
drossel kommt  eine  glatte  Muskelschicht  vor. 

Trabekel  sind  in  der  Milz  der  untersuchten  Arten  nicht  vorhanden. 

Die  MALPiGHischen  Körperchen  stellen  lymphatische  Verdickungen 
kleinerer  Arterienwände  dar.  Sie  werden  von  einer  feinen  Hülle  aus 
kollagénen  Fasern,  zwischen  welchen  auch  elastische  Fasern  und  sehr 
vereinzelnd  glatte  Muskelzellen  vorkommen,  umgeben.  Oft  umscheiden 
größere  Venen  sie  halbkreisförmig.  Die  MALPiGHischen  Körperchen  der 
Vogelmilz  stehen  noch  auf  niedererer  Stufe  als  diejenigen  der  Säugetiere. 
Die  großen  und  kleinen  mononuklären  Lymphocyten  kommen  gemischt 
vor,  ein  besonderes  Keimzentrum  war  im  Innern  der  Knötchen  nicht  zu 
bemerken.  In  der  Milz  eines  kaum  flüggen  Haussperlings  waren  gar 
keine  oder  nur  schwach  angedeutete  MALPiGHische  Körperchen  zu 
beobachten. 

An  den  Endverzweigungen  der  Arterien  sind  Schweigger-Seidel- 
sche  Kapillarhülsen  vorhanden.  Die  Hülsenkapillare,  meistens  verästelt, 
bildet  eine  Erweiterung,  Sammelstelle,  nicht  eine  Verengung. 

Das  Endothel  der  Hülsenkapillare  ist  ein  Syncytium  mit  runden 
Kernen.  Auf  das  Endothel  folgt  ein  ziemlich  weitmaschiges  Netz  starker 
koUagener  Fasern,  welche  eine  gewisse  Ähnlichkeit  zu  den  elastischen 
Fasern  haben  und  dehnbar  sind.  Den  morphologischen  Befunden  nach 
ist  dieses  Fasernetz   als   Fortsetzung    der    Adventitia    der    zuführenden 


156  EUGEN   GRESCHIK 

Arterie  zu  betrachten,  was  nicht  ausschließt,  daß  es  seine  Entstehung  dem 
Retikulum  der  Hülse  verdankt. 

Die  eigentliche  Hülse  besteht  aus  Bindegewebe,  welches  nichts 
anderes  als  das  plasmareichere  Retikulum  des  übrigen  Milzparen- 
chyms  ist. 

Das  Milzretikulum  besteht  aus  mit  ihren  Ausläufern  zusammen- 
hängenden Bindegewebszellen,  welche  von  Fasern  durchzogen  werden. 
Die  Retikulumfasern  liegen  innerhalb  der  Zellen  im  Protoplasma.  Es 
entstehen  demzufolge  die  kollagénen  Fasern  im  Protoplasma. 

Die  Lücken  in  der  Kapillarhülse  entsprechen  den  Maschenräumen 
des  Retikulums.  Sie  werden  von  eben  solchen  Fasern  umgeben,  welche 
auch  im  übrigen  Milzretikulum  vorkommen.  Außer  diesen  Lücken 
kommen  noch  neben  der  Kapillarwand  kleinere  Gewebespalten,  durch 
Difussion  des  Blutplasmas  verursacht,  vor. 

In  den  Maschenräumen  der  Hülse  sind  Leukocyten  und  rote  Blut- 
körperchen anzutreffen.  Die  Leukocyten  gelangen  teils  durch  Diapedese 
aus  dem  Kapillarlumen,  teils  aus  der  Pulpa  in  die  Hülse.  Die  roten 
Blutkörperchen  stammen  aus  der  Pulpa,  sie  sind  dem  Untergang  geweiht. 

Die  in  der  Hülse  vorkommenden  etwas  langgestreckten  Kerne  sind 
nicht  Kerne  glatter  Muskeln,  sondern  sie  sind  als  Bindegewebskerne 
des  Retikulums  zu  betrachten. 

Die  Kapillarhülse  wird  von  einem  besonderen  Raum,  venösen  Sinus 
nicht  umgeben. 

Bei  jungen  Vögeln  scheinen  die  Hülsen  einen  bedeutend  größeren 
Umfang  zu  haben,  es  waren  in  solchen  häufig  Mitosen  anzutreffen. 

Bei  erwachsenen  Vögeln  findet  man  auch  Reste  von  Kapillarhülsen, 
in  solchen  sind  auch  die  Kerne  des  Endothels  verkümmert. 

Meinen  Untersuchungen  zufolge  ist  die  arterielle  Hülsenkapillare 
von  der  eigentlichen  Hülse  schärfer  zu  scheiden,  wie  bisher  angenommen. 

Das  erweiterte  Lumen  der  Hülsenkapillare  verlangsamt  den  Lauf 
des  Blutstromes  und  vermindert  dadurch  den  in  den  Arterien  bestehen- 
den Blutdruck.  Der  eigenartig  gitterförmige  Bau  der  Kapillarwand  ist 
für  die  Diffusion  des  Blutplasmas  sehr  geeignet,  demzufolge  ist  das 
Bindegewebe  der  Hülse  protoplasmarcicher. 

Die  Kapillarhülse  scheint  im  Embryonalleben  eine  größere  Be- 
deutung zu  besitzen,  sie  ist  dann  als  Retikulumbildnerin  zu  betrachten. 
Bei  erwachsenen  Vögeln  kommt  ihr  mehr  die  Aufgabe  eines  Stütz- 
gewebes zu,  während  die  Hülsenkapillare  bei  der  Blutdruckregulierung 
eine  Rolle  spielt. 

In  der  roten  Milzpulpa  sind  zahlreiche  Lymphocytcn  und  aci- 
dophile  Leukocyten,  außerdem  rote  Blutkörperchen  vorhanden.  Die 
Hülsenkapillaren  setzen  sich  mit  oder  ohne  Endarterien  in  die  venösen 


ÜBER    DEN    BAU    DER    MILZ  EINIGER   VÖGEL  157 

Kapillaren  oder  Milzsinus  fort.  Es  findet  ein  direkter  Übertritt  der 
Arterien  in  die  Venen  statt. 

Der  Austausch  von  Elementen  des  Blutes  und  der  Pulpa  erfolgt 
durch  die  durchbrochene  Wandung  der  venösen  Kapillaren.  In  diesem 
Sinne  ist  der  Kreislauf  der  Vogelmilz  intermediär. 

Budapest,  im  April  1Q16. 


Irodalom.  —  Literatur. 

Bannwarth,  Untersuchungen  über  die  Milz.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  38,  1891. 
Billroth,  Th.,  Beiträge  zur  vergleichenden   Histologie   der  Milz.  —  Arch.  f.   Anat.   u. 

Physiol.  1857. 
Carlier,  The  minute  structure  of  the  reticulum  in  the  cat's  spleen.  —  Journ.  of  Anat. 

a.  Physiol.  Bd.  29,  1895. 
V.  Ebner  V.,  Milz  in  Koelliker's  Handbuch  der  Gewebelehre.  Bd.  3.  1899. 
Ecker,  Milz  in  Waoner's  Handwörterbuch  der  Physiologie.  Bd.  4.  1853. 
GiANELLi,  L.,  Ricerche  sullo  sviluppo  della  milza  nel  pollo.  Nota  embriologica.  — Arch. 

Ital.  Anat.  Embr.  Voi.  8,  1909. 
Gray  H.,  Structure  and  use  of  the  spleen.  London,  1854. 
Helly,  K.,  Die   Blutbahnen   der   Milz   und   deren   funktionelle    Bedeutung.  —  Arch.  f. 

mikroskop.  Anat.  Bd.  61,  1902. 
HOYER,  H.,    Über  den    feineren    Bau   der   Milz   von    Fischen,  Amphibien    und  Vögeln. 

Inaug.-Diss.  Strassburg.  1892. 

Über  den  Bau  der  Milz.  —  Morphol.  Arbeit.  Bd.  3,   1894. 

Jolly,  J.,  Sur  le  tissu  lymphoïde  des  Oiseaux.  —  C.  R.  Ass.  Anat.  10.  Réun.  1908. 
Sur  la  fonction  hématopoétique  de   la  rate  pendant  la  période  embryonnaire  chez 

les  Oiseaux.  —  C.  R.  Soc.  Biol.  Paris.  Tom.  70,  1911. 

Sur  les  terminaisons  artérielles  de  la  rate.  —  Ibid.  Tom.  71,  1911. 

KULTSCHITZKY,   N.,  Zur   Frage   über   den   Bau   der  Milz.  —  Arch  f.  mikroskop.  Anat. 

Bd.  46,  1895. 
Kyber,  E.,  Über  die  Milz  des  Menschen    und   einiger  Säugetiere.  —  Ibid.    Bd.  6,  1870. 
Lehrell,  f.,  Histochemische  Untersuchungen  über  das  bindegewebige  Gerüst  der  Milz 

der  Wirbeltiere.  —  Internat.  Monatsschr.  f.  Anat.  u.  Physiol.  Bd.  60,  1903. 
Leydiq,  f.,  Lehrbuch  der  Histologie  des  Menschen  und  der  Tiere,  Frankfurt  a.  M.  1857. 
Maccabruni,  f..  Su  di  alcuni  peculiari   formazioni  in  rapporto  coi  vasi  arteriosi   della 

milza.  —  Boll.  Soc.  Med-chir.  Pavia.  Anno  25,  1912. 
Magnan,  a.,  u.  de  la  RiBOisiÈRE,  I,  Étude  morphologique  de  la  rate  chez  les  Oiseaux.  — 

Ann.  Sc.  N.  Sér.  9.  Tom.  13,  1911. 
MOLLIER,  s.,  über  den  Bau  der  Milz.  —  Sitzungsber.    Ges.  f.  Morph,  u.  Physiol.  Mün- 
chen. Bd.  25,   1910. 
Über  den  Bau  der  Kapillaren  Milzvenen  (Milzsinus)  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat. 

Bd.  76,  1911. 
Monti,  Rina,  Su  la  fine  distribuzione  e  le  terminazioni  dei  nervi  nella  milza  degli  uccelli 

(nota).  —  Boi.  scient.  Anno  1898—99. 
MÜLLER,  W.,  Über  den  feineren  Bau  der  Milz.  Leipzig  und  Heidelberg  lö65. 

Milz  in  Stricker's  Handbuch  der  Gewebelehre.  Bd.  1.  Leipzig  1871. 

Pétrone,  L.  M.,  Istologia  del  sangue,   del   midollo  osseo,   rosso,  e  della  polpa  splenica 

del  Piccione  e  del  Pollo.  —  Anat.  Anz.  Bd.  4,  1889. 


158  EUGEN    GRESCHIK 

Pinto,  C,  Sullo  sviluppo  della   milza  nei   vertebrati.    —   Anat.  Anz.  Bd.  24,  1903  und 

Arch.  Ital.  Anat.  Embr.  Vol.  3. 
Poso,  O.,  Contributo  allo   sviluppo   delle   milza.    —   Atti.    Accad.    Se.  Napoli.   Ser.   2. 

Vol.  13,  1906. 
PUSTOW'OITOW,  P.  A.,  über  die  Blutzirkulation  in  der  Milz.— Arch.  f.  Anat,  u.  Physiol.  1911. 
Re.mak,  R.,  Über  runde  Blutgerinnsel   und   pigmenthaltige   Zellen.  —  Arch.  f.  Anat.  u. 

Physiol.  1852. 
Schaffner,  Zur  Kenntnis  der  Malpighischen  Körperchen  der  Milz.  —   Zeitschr.    f.   rat. 

Med.  Bd.  7,  1849. 
Schweigger-Seidei.,  Fr.,  Untersuchungen  über  die  Milz.  I.  Abt.  —  Virchovi's  Arch.  Bd. 

23,  1862. 

Untersuchungen  über  die  Milz.  11.  Abt.  —  Ibid.  Bd.  27,  1863. 

SOBOTTA,  J.,  Anatomie  der  Milz   in    K.    v,   Bardeleben's  Handbuch  der  Anatomie  des 

Menschen.  Jena  1914. 
SoKOLOFF,  Über  die  venöse  Hyperämie  der  Milz.  —  Virchows  Arch.  Bd.  112,  1888. 
Stoff,  O.,  und  hasse,  s.,  Einige  Notizen  über  die  Zirkulationsverhältnisse  der  Milz.   — 

Med.  Zentralbl.  No.  48,  1872. 
Tellyesniczky,  K.,  Die  Milz  in   Ellenberger's   Handbuch  der  vergleichenden    mikro- 

skop.  Anat.  der  Haustiere.  I.  Bd.  Berlin.  1906 
Timm,  Über  den  Bau  der  Vogelmilz.  —  Zeitschr.  f.  rat.  Med.  3.  Reihe,  Bd.  18,  1863. 
TONKOFF,  W.,  Zur  Entwicklung  der  Milz  bei  Vögeln.  —  Anat.  Anz.  Bd.  16.  1899. 

Die  Entwicklung  der  Milz  bei  den  Amnioten. —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  56, 1900. 

Weidenreich,  F.,  Das  Gefässsystem  der  menschlichen  Milz.  —  Ibid.  Bd.  58,  1901. 
Whiting,  A.  J.,  On  the  comparative  histology  and  physiology  of  the  spleen.  —  Transact. 

Royal  Society  of  Edinburgh.  Vol.  38,  1897.  (Read  1893.) 
Woit,  O.,  Zur  Entwickelung  der  Milz.  —  Anat.  Hefte.  Bd.  9,  1897. 


Erklärung  der  Abbildungen  auf  der  Tafel. 

Sämtliche  Figuren  sind  nach  doppelt  eingebetteten  Präparaten  in 
Höhe  des  Objekttisches  mit  Hilfe  des  AßBEschen  Zeichenapparates  ge- 
zeichnet. Tubuslänge  160  mm. 

Fig.  1.  Querschnitt  aus  der  Milzkapsel  der  Schwarzdrossel,  Subli- 
mat-Essigsäure, Eisenhämatoxylin  nach  Heidenhain  —  Resorcinfuchsin  — 
Van  Oieson.   Zeiss   Apochr.   Immers.  2  mm,  n.  A.  1-4  komp.  Ok.  6. 

^  =  peritoneales  Epithel,  ^  =  Bindegewebe  der  Serosa,  /=- glatte 
Muskeln  der  Tunica  albuginea.  Die  dunklen  Linien  entsprechen  den 
elastischen  Fasern. 

Fig.  2.  MALPiQHisches  Körperchen  von  einer  Vene  halbkreisförmig 
umscheidet.  Kernbeißer.  Sublimat-Essigsäure,  Azokarmin-Pikroblau- 
schwarz.  Riiciurt  Obj.  5,  Ok.  2. 

Fig.  3.  Längsschnitt  einer  ScHWEiGGER-ShiDEi^chen  Kapillarhülse  aus 
der  Milz  des  Kernbeißers.  Die  Hülsenkapillare  mündet  in  einen  venösen 
Sinus.  Das  stärkere  Fasernetz  der  Hülsenkapillarwand  gut  sichtbar.  In 
der  Hülse  Maschenräume  mit  Leukocyten;  2  üewebsspalten  im  Schnitt. 
In  der  Hülsenkapillare  einige   rote   Blutkörperchen,    im   venösen    Sinus 


Aquila.  Tom.  XXII.   1915. 


#c 


5 


í33- 


y  -t 


•-^ 


6 


,ei?#.ói  ,é;  >^ 


'%<^\:i>. 


©^ij^.;r7  ^i 


^^^f?;-^^ 


-9 


Greschik  del. 


ÜBER   DEN   BAU    DER    MILZ   EINIGER   VOGEL  159 

mehrere  Leukocyten  und  ein  Erythrocyt.  Technik  wie  vorher.  Reichert. 
Immers.  1-8  mm,  Ok.  4.  Vergr.  980  x. 

Fig.  4.  Querschnitt  einer  ScHWEiGGER-SEiDELschen  Kapillarhülse 
aus  der  Milz  eines  kaum  flüggen  Haussperlings  um  die  verschiedene 
Anordnung  der  Kerne  zu  zeigen.  Die  dunkleren  Kerne  ähneln  einiger- 
maßen Muskelkernen  (S.  Text).  Rechts  unten  eine  Mitose.  Sublimat- 
Trichloressigsäure-Essigsäure,  Vanadiumhämotoxylin  nach  Heidenhain. 
Reichert  Obj.  7  a,  komp.  Ok.  6. 

Fig.  5.  Teil  einer  Kapillarhülse  aus  der  Milz  eines  kaum  flüggen 
Haussperlings.  In  der  Hülse  ein  acidophiler  Leukocyt,  links  oben  eine 
Mitose.  Technik  wie  bei  Fig.  4.  Reichert  Immersion  18  mm,  Ok.  4. 

Fig.  6.  Eine  in  Degeneration  begriffene  Kapillarhülse  aus  der  Milz 
des  Kernbeißers.  Es  sind  nur  noch  einige  Bindegewebszellen  um  die 
Kapillare  sichtbar.  Auch  die  Kerne  des  Endothels  verkümmert,  sie  sind 
bedeutend  kleiner,  wie  diejenigen  der  Figuren  3  und  5  (gleiche  Ver- 
größerung). Sublimat-Essigsäure,  Azokarmin-Pikroblauschwarz. 


Az  első  magyar  praeglacialis  madárfauna. 

Irta  :  Dr.  Lambrecht  Kálmán. 
Négy  szövegképpel. 

Az  ujabban  felszinre  került  negyedkori  faunák  emlős-  és  puhatestû- 
maradványainak  beható  tanulmányozása  a  búvárok  egy  részében  azt  a 
meggyőződést  érlelte  meg,  hogy  Penck  és  BRÜCKNER-nek  a  jégkorsza- 
kot —  lokális  észleletek  alapján — négy  szakaszra:  a  Günz,  Mindéi,  Riss 
és  Würm  szakaszokra  osztó  elmélete  nem  áll  összhangban  a  megismert 
faunákból  vonható  phylogenetikai  és  zoogeographiai  következtetésekkel, 
hogy  tehát  a  geológiai  negyedkor  új  magyarázatot  igényel. 

Legsürgősebben  azok  a  leletek  kényszerítenek  az  új  magyarázat 
keresésére,  a  melyek  a  jegesedést  megelőző  időszakból  maradtak  fenn, 
vagyis  abból  az  időszakból,  a  mely  a  legfelső  pliocaen  és  legalsó  pleisto- 
caen  közötti  átmenetet  képviseli.  Ezt  az  átmeneti  időszakot  az  angol 
palaeontologusok  nyomán  praeglacialis  időszak  névvel  jelöljük. 

Már  a  chronologiai  sorrend  is  arra  enged  következtetni,  hogy  azok- 
ban a  rétegekben,  amelyek  az  átmeneti  időben  rakódtak  le,  sok  tekin- 
tetben még  a  pliocaenre  emlékeztető  faunákat  fogunk  találni,  a  mint  ez  be  is 
igazolódott.!  A  praeglacialis  fauna  tehát  mintegy  átmenetnek  tekinthető 
a  melegebb,  félsivatagi  (subtrópusi)  klima  faunájából  a  pleistocaen  erdei 
faunába,  a  későbbi,  glaciális  szakasz  faunája  arktoalpin  jellegű,  a  post- 
glacial is  szakasz  faunája  pedig  artikus  és  subarktikus  tundrák  és  step- 
pék  jellegét  viseli  magán  s  fokozatos  átmenetül  szolgál  a  mérsékelt  klima 
erdei  faunájához.  Ekkor  az  arktikus  és  subarktikus  fajok  fokozatos  vissza- 
vonulásával Európában  kialakul  a  mai  palaearktikus  fauna. 

A  praeglacialis  emlősfaunák  eddigi  eredményeit  az  úttörő  nehéz 
munkájával  foglalta  össze  dr.  kormos  tivadar  barátom  idézett  dolgoza- 
taiban. Az  újabb  időben  napvilágra  került  magyarországi  praeglacialis 
faunák  madármaradványai  kötelességemmé  tették,  hogy  a  kérdéssel  a 
palaeo-ornithologia  szempontjából  foglalkozzam.  Ezért  mindenekelőtt  arra 
törekedtem,  hogy  az  eddig   ismert  praeglacialis  madárfaunákat    áttekint- 

'  Részletesen  kifejti  ezt  DR.  Kormos  Tivadar  «A  magyarországi  preglaciális 
fauna  származástani  problémája»  cimíi  tanulmányában  (Koch  emlékkönyv,  Budapest, 
1912.  pp.  45—58);  megjelent  bővítve  «Die  phylogenetische  und  zoogeographische  Be- 
deutung präglazialer  Faunen»  c.  alatt  is  (Verh.  d.  k.  k.  Zoolog.  Bot.  Ges.  in  Wien, 
Jahrg.  1914.  p.  218-238.) 


AZ   ELSŐ    MAGYAR   PRAEGLACIALIS    MADARFAUNA  161 

hessem.  Hogy  áttekintésem  nem  teljes,  az  napjaink  rendkívüli  viszonyai- 
nak következménye,  mert  a  Budapesten  meg  nem  levő  irodalom  beszer- 
zése ezidőszerint  leküzdhetetlen  akadályokba  ütközött. 

Praeglacialis  madárfaunákat  Európából  az  angol  <(Forest-bed»-ből, 
Franciaországból,  az  ausztriai  Hundsheimból  és  a  württembergi  Heppen- 
loch-ból  ismerünk,  Synchronistikusnak  mondhatók  ezekkel  Ausztrália 
«post-tertiär»  (Queensland)  és  «Darling  Do\vn»-faunái,  bár  természetsze- 
rűleg távol  állanak  a  mieinktől. 

Az  angolországi  praeglacialis  «Forest-bed»  és  ennél  fiatalabb 
«Freshwater-bed»  madarait  Newton  E.  T.  vizsgálataiból  ismerjük. 

Newton  East-Runton  «estuarine  Forest-bed»-jéből  közöl  Anser  sp. 
metacarpust  és  West-Runton  «Freshwater-bed»-jéből  Anas?  metacar- 
pust,i  majd  ugyancsak  East-Runton  «Forest-bed»-jéből  egy  jobboldali 
nagy  fülesbagoly  (Bubo  maximus  Flemm.)  csüdöt  és  West-Runton  «Forest 
Bed»  sorozatának  «Freshwater»  szakaszából  a  kanalas  réce  (Spatula 
clypeata  L.)  17  mm.  hosszú  baloldali  és  a  nagy  kárókatona  (Phalacro- 
corax  carbo  L.)  jobboldali  hollóorrcsontját  (coracoideum).2 

Anglia  praeglacialis  madarai  tehát  a  következők:  a  Forest-bed-ből : 
Anser  sp,  East-Runton 

Bubo  maximus     «        if- 
és  az  ennél  fiatalabb  Freshwater-bed-ből  : 


Anas  ? 

West-Runton 

Spatula  clypeata 

«         « 

Phalacrocorax  carbo 

«          « 

Ostend  (Norfolk)  negyedkori  lerakodásaiból  Lydekker  közöl  még 
siketfajdot  (Tetrao  urogallus  L.)  és  barátrécét  {Fuligula  ferina  L.)  ;  a  lelő- 
hely illető  rétegének  praeglacialis  voltát  azonban  ő  maga  is  kétségbe 
vonja,  midőn  a  ((Forest-bed»-et  kérdőjellel  írja.3 

Franciaország  gazdag  és  érdekes  praeglacialis  faunáinak  madarai 
még  nincsenek  feldolgozva.  Boule  m.4  a  Grotte  du  Prince  C  rétegéből 
Elephas  aníiquus  és  Rhinoceros  Mercki  kíséretében  sok  madárcsontot 
említ,  meghatározva  azonban  egy  sincs. 

Az  egyetlen    meghatározott  francia  praeglacialis  madár,   a   melyről 

1  Newton,  E.  T.,  «Notes  on  the  Vertebrata  of  the  Pre-Glacial  Forest  Bed  Series  of 
the  East  of  England».  GeoL  Mag.  1882.  p.  7—9. 

2  Newton,  E.  T.,  Note  on  some  recent  additions  to  the  Vertebrate  Fauna  of  the 
Norfollt  «Pre-Glacial  Forest-Bed».  Geol.  Mag.  1887.  p.  145—147,  PI.  IV. 

3  Lydekker,  R.  Catalogue  of  the  Fossil  Birds  in  the  British  Museum,  London, 
1891.  p.  33.  és  121. 

<  Boule,  M.  Les  Grottes  de  Grimaldi  (Baoussé-Roussé)  Tome  I.  Fase.  II.  Géologie 
et  paléontologie.  Monaco,  1906. 

Aquila.  Il 


162  LAM  BRECHT   KÁLMÁN 

tudomásom  van,  a  Rivière  által  leírt  Pyrrhocorax  primigeniusA  Ezt  is 
csupán  Paris  p.-nek  Franciaország  fossilis  madarairól  nemrég  összeállí- 
tott jegyzékéből  2  ismerem,  a  mely  szerint  a  Pyrrhocorax  primigenius 
Rivière  «pleistocaen»  lelőhelyei  :  «Grottes  de  Menton  ;  de  Vieulac, 
près  Minerve,  Hérault;  de  Pageyral,  près  Cro-Magnon».  (Rivière:  Asso- 
ciation française  pour  l'avancement  des  sciences  XXe  session.  1891.  pp. 
372  et  400.)  3 

Az  alsóausztriai  Hundsheim  nevezetes  lelőhelyéről  Freudenberq 
több  madarat  közöl,  ezeket  azonban  bizonyos  kritikával  kell  fogadnunk. 
Az  emlősfauna  ugyanis  Macliairodus  latLdens,  Rhinoceros  hundsheim- 
ensis,  Canis  nescherensis  stb.  mellett  hermelint,  vaddisznót  és  keleti 
rokonságra  utaló  vadjuhokat  és  őzeket  tartalmaz,  a  mi  valószinüvé  teszi, 
hogy  a  hundsheimi  barlang  12  méter  magas  kitöltése  nem  egyidős. 
DR.  Kormos  TiVADAR-nak  hundsheimi  látogatása  alkalmával  tett  észle- 
letei 4  ezt  még  inkább  megerősítették.  Ezek  szerint  Hundsheim  praeglaci- 
alis  madárfaunájában  indokolt  kételkedéssel  látjuk  a  nyirfajdot  és  foglyot 
is.  A  FREUDENBERG  közölte  hundsheimi  madárfauna  egyébként  a  követ- 
kező :  5 

Astiir  palumbarius  Tetrao  tetrix 

Tardus  sp.  Perdix  cinerea? 

Hirundo  sp.  Ardea  sp. 

A  nyirfajd  csüdje,  a  melyre  meghatározása  alapítva  van,  a  Freuden- 
berg második  művében  közölt  rajzból  világosan  felismerhető;  szintúgy 
a  fecske  humerusa  is  ;  a  többi  már  sokkal  kevésbbé  azonosítható  a  rajzok 

1  Nem  tévesztendő  össze  a  Milne-Edwards  által  a  Massat-barlangból  lS75-ben 
«Chocard  des  cavernes  —  Pyrrhocorax  primigenius  nov.  sp.»  néven  leírt  alakkal  (Maté- 
riaux pour  l'histoire  primitive  et  Naturelle  de  l'Homme.  Année  XI.  Ser.  2.,  Tom.  VI. 
p.  487.  1875),  a  mely  Pyrrhocorax  alpinusnak  bizonyult  ;  v.  5.  Milne-Edwards 
Recherches  anat.  et  paléont.  pour  servir  d'histoire  Ois.  Foss.  de  la  France  IL  p  403. 

2  Paris,  P.,  Oiseaux  fossiles  de  France.  Revue  Franc.  d'Ornithologie.  Année  4. 
No.  37,  1912  Mai  7.  p.  284. 

3  RiviÈRE-nek  sem  ez,  sem  az  ugyanott  1887-ben  megjelent  «Faune  des  Oiseaux, 
Reptiles  et  des  Poissons  des  Grottes  de  Menton»  (C.  R.  Ass.  Franc,  av  Sci.  Tom.  XV. 
p.  450—457,  Tom.  XVI.  p.  1211—1213)  cimű  dolgozatai  számomra  ezidôszerint  nem 
voltak  hozzáférhetők. 

*  Kormos,  T.,  Az  1913.  évben  végzett  ásatásaim  eredményei.  A  m.  kir.  Földt.  Int. 
1913.  évi  jelentése  p.  524. 

5  Freudenberíí.  W.,  Die  Fauna  von  Hundsheim  in  Niederösterreich.  Jahrb.  d.  k. 
k.  Geol.  Ges.  Wien,  Band  LVIII.  1908.  p.  197.  és  Die  Säugetiere  des  älteren  Quartärs 
von  Mittel-Europa  mit  besonderer  Berücksichtigung  der  Faunen  von  Hundsheim  und 
Deutschaltenburg  in  Niederösterreich  nebst  Bemerkungen  über  verwandte  Formen 
anderer  Fundorte  (Mauer,  Mosbach,  Cromer  etc.)  Geol.  Pal.  Abh.  N.  F.  Bd.  XII.  Heft 
45.  1914.  p.  217. 


AZ   ELSŐ   MAGYAR   PRAEGLACIALIS    íMADÁRFAUNA  163 

alapján.  A  kérdéses  fogoly  humerusról  szólva,  megjegyzi  Freudenberg 
a  táblamagyarázatbaii  :  «ist  ev.  Syrrhaptes»,  a  mire  azonban  ezen  a  helyen 
határozott  tagadással  felelek. 

Magyarország  egyetlen  eddig  ismert  praeglacialis  madármaradvá- 
nyát: Anser  sp.  Toula  említi  Brassó  praeglacialis  faunájából. i 

A  többi  eddig  ismert  praeglacialis  faunákban  madár  tudtommal 
nem  szerepel.  Ellenben  gazdag  praeglacialis  madárfaunára  akadtak  a 
morvaországi  Zidenicen  Knies  J.  és  Capek  V.,  a  mint  ezt  levéli  és  szóbeli 
közlésükből  tudom  ;  ez   az   anyag   azonban    most   van   feldolgozás   alatt. 

Hedinqer  említ  még  a  württembergi  Heppenloch  praeglacialis  fauná- 
jában kisebb  madarakat  («Kleinere  Vögel»)  minden  további  meghatáro- 
zás nélkül.2 

A  midőn  még  kitérek  Australia  post-tertiär  faunájára,  teszem  ezt 
tisztán  azért,  mert  De  Vis-nek  e  leletei  egyidőseknek  vehetők  a  mi  praegla- 
cialis faunáinkkal;  egyelőre  természetszerűleg  semmi  származástani 
vagy  zoogeographiai  kapcsolatról  szó  sem  lehet. 

C.  W.  De  Vis  Chinchilla  (Queensland)  «Darling  Down»-jából 
Nyroca  australis  GLD.-n  kívül  leír  új  fajokat  :  Anas  elapsa,  Dendrocygna 
validipennis,  Porphyrio  (?)  reperta,  Oallinula  strenuipes,  Fulica  prior, 
Plotus  parvus,  Xenorhynclms  nanus,  Dromaeus  patrícius  és  egy  túzok- 
félét (Otitidae  gen.  ind.)ß 

Ugyanő  a  Lake  Eyre  környékéről  leír  a  «Darling  Down»-bóI  eredő 
leletekhez  hasonló  megtartású,  nemcsak  kihalt  fajokat,  de  genusokat  is. 
E  leletek  geológiai  kora  Gregory  szerint  «Pliocene  or  Early  Pleistocene 
age».  Itt  is  előfordul  a  már  ismert  Xenorhynchus  nanus,  ezenkívül  három 
ragadozó,  egy  galambféle,  egy  «limicolae»,  három  gólyaféle,  egy  ibis, 
hét  récefaj,  öt  evezőslábú  és  a  Dromaeus  patricius.^ 

Magyar  földről  a  leggazdagabb  praeglacialis  leletek  eddig  a  Nagy- 
várad melletti  Püspökfürdő  mészkövéből  és  a  Villányi  hegységből  kerül- 
tek ki.  A  püspökfürdői  lelet  madármaradványai  oly  nagyszámúak,  hogy 
hosszabb  tanulmányozást  és  a  rendelkezésemre  állónál  gazdagabb  össze- 
hasonlító anyagot  igényelnek,  ezért  tervbe  is  van  véve  a  leletnek  a 
dresdeni,  berlini  és  leideni  csontgyüjtemények  alapján  leendő  tanulmá- 
nyozása. 


»  ToULA,    F.,  Diluviale   Säugethierreste   etc.   Ehik,  Gy.  («A   brassói   preglaciális 
fauna.»  Földtani  Közlöny  XLIII.  1913  p.  33.)  nyomán  idézve. 

2  Hedinqer,  a.,  Die  Höhlenfunde  aus  dem  Heppenloch.  Jahresh.  d.  Ver,  f.  vaterl 
Naturk.  Württemberg.  Jahrg.  37.  1891.  p.   1—14. 

3  De  Vis,  C.  W.,  A  glimpse  of  the  Post-tertiary  Avifauna  of    Queensland.    Proc. 
Linn.  Soc.  N.  S.  Wales.  Ser  2.  Vol  3.  p.  1277-1292,  pi.  XXXIII— XXXVI. 

<  De  Vis,  C.  W.,  A  Contribution  to  the  knowledge  of  the  extinct  Avifauna  of  Aus- 
tralia. Ann.  Queensl.  Mus.  No.  6.  p.  3—25,  pi.  I— IX. 

11* 


164  LAMBRECHT    KALMAN 

Püspökfürdőn  kívül  Brassóról  és  a  Villányi  hegységnek  három 
pontjáról  kerültek  ezideig  hazai  földből  praeglacialis  madárcsontok  elő: 
a  Villány  melletti  Nagyharsány-hegyről,  Beremendről  és  Csarnótáról. 

DR.  Kormos  Tivadar  e  három,  egymás  közelében  fekvő  praeglacialis 
lelőhelyről  a  vidrán  és  barna  medvén  kívül  Felis  (nianul  Páll  ?)-t,  corsac 
rókát  (Vulpes  corsac  L.),  Cricetulus  pliaeus  PALL-t  és  számos  kihalt 
fajt  írt  le,  köztük  a  francia  pliocaenből  ismert  Canis  megamastoides  alak- 
körébe tartozó  Canis  (Cerdocyon)  Petényit  KORM.-t,  Neomys  fissidens 
(PET.)-t,  a  földi  kutyák  törzsfaját:  a  Prospalax  priscus  NHRG-et  stb.i 
DR.  MÉHELY  Lajos  ugyanezekből  a  faunákból  irta  le  a  gyökeresfogú 
pockok  öt  kihalt  faját,  a  Dolomys  Millert  Nhrg.,  Mimomys  pliocaenicus 
Maj.,  Mimomys  Petényit  Méh.,  Microtomes  interniedius  Newt,  és  Micro- 
tomys  Newtoni  Maj,-t,  a  melyek  közül  a  nagyharsányi  hegyen  talált 
Mimomys  pliocaenicus  még  a  pliocaenbe  nyúlna  vissza.2 

Ezek  mellett  a  gazdag  és  nagyértékű  emlősleletek  mellett  a  baranya- 
megyei és  brassói  praeglacialis  madáranyag  valósággal  eltörpül  ;  a  Nagy- 
harsány-hegyről mindössze  6  csont,  Beremendről  öt,  Csarnótáról  és  Bras- 
sóból pedig  mindössze  két  madármaradvány  gyűlt.  Feldolgozásuk  mele- 
gebb övi  recens  összehasonlító  anyag  hiányában  sok  nehézséggel  jár, 
sőt  olykor  sikerre  nem  is  vezet,  ezért  ez  alkalommal  csupán  a  kétség- 
telen és  nagyon  valószínű  eredmények  közlésére  szorítkozom. 


A  Nagyharsány-hegy  praeglacialis  madarai. 

A  nagyharsányhegyi  praeglacialis  vörös  agyagból  összesen  hat  darab 
madárcsont  került  ki  és  pedig  egy  baloldali,  csaknem  teljesen  ép  csüd 
(tarsometatarsus),  egy  jobboldali  felkarcsont  (humerus)  distalis  epiphysise» 
egy  baloldali  szárnyközépcsont  (metacarpus)  proximalis  epiphysise,  egy 
ép,  jobboldali  hollóorrcsont  (coracoid)  és  két  egyelőre  meg  nem  hatá- 
rozott töredék.  Színük  szerint  valamennyien  mészfehérek,  vörös  és  fekete 
foltos  beszívódásokkal. 

Az  ép  csüd  és  a  humerus-töredék  vizsgálataim  szerint  egy  holló- 
nagyságú és  jellegű  madárhoz  tartozik  és  új  fajnak  bizonyult,  a  melyet 
Corvus  hungaricus  n.  sp.  néven  írok  le. 

A  leírás  alapjául  egy  csaknem  teljesen  sértetlen  baloldali  csüd 
(tarsometatarsus)  és  a  felkarcsont    (humerus)  distalis   epiphysise   szolgál. 


•  Kormos,  T.,  Canis  (Cerdocyon)  Petényii  n.  sp.  és  egyéb  érdekes  leletek  Baranya- 
megyéből. A  m.  k.  Földtani  Intézet  évk.  XIV.  k.  4.  f.  1911. 

2  MÉHELY,  L,  Fibrinae  Hungáriáé.  Magyarország  harmad-  és  negyedkori  gyökeres- 
fogú pockai,  különös  tekintettel  a  fajforniálódás  tényezőire.  Budapest,  1914. 


AZ    ELSŐ    MAGYAR   PRAFXiLACIALIS    MADARFAUNA 


165 


A  csüd  (2,  kép)  teljes  hossza  67  mm.,  szélessége  a  proximalis  epi- 
physisnél  10  mm.,  a  szár  derekán  4  mm.;  a  distalis  epiphysis  szélessége 
pontosan  nem  mérhető  le,  mert  a  külső  láb  ujjának  izületi  bütyke  (trochlea 


1.  kép.  Corvus   corax  L.  bal- 
oldali csüdje. 
Abbild.    1.    Corvus   corax   L. 
Linker  Tarsometatarsus. 


2.  kép.  Co/vus  hungaricus  n. 

sp.  baloldali  csűdje. 
Abbild.  2.  Cot  vus  hungaricus 
n.  sp.  Linker  Tarsometatarsus. 


3.  kép.  Co/vus  hungaricus  n. 

sp.  Jobboldali  humerus  dis- 
talis epiphysise. 

Abbild.  3.  Corvus  hungaricus 

n.  sp.  Distale  Epiphyse  des 
rechten  Humerus. 


externa)  le  volt  törve.  Első  rápillantásra  azonnal  felismerhető  a  csüdnek 
a  varjúfélékhez  (Corvidae)  való  tartozása. 

A  csüd  proximalis  epiphysisének  a  sipcsonttal  (tibia)  izesülő  felü- 
letén a  külső  és  belső  izületi  vápa  (condylus  externus  et  internus)  és  a 
köztük  emelkedő  nyúlvány  (tuberculum  intercondyloideum)  tipikus  varjú- 
jellegű;  a  hypotarsus  letörött. 

A  csont  szárának  hátrafelé  irányuló  külső  bordája  (crista  externa 
ossis  tarso  metatarsi)  nagyharsányi  példányunkon  10  mm.  széles,  tehát 
ugyanannyi,  mint  a  hollón.  A  belső  lábujj  izületi  bütyke  fölött,  a  csüd 
szárának  hátsó  lapján  bemélyedő  és  a  hátsó  ujj  bütykének  izülésére 
szolgáló  sekély  mélyedés  (excavatio)  a  fossilis  csüdön  rövidebb  a 
hollóénál. 

A  nagyharsányhegyi  hollócsüdnek  faji  különállása  kitűnik  az  alábbi 
táblázatból,  a  melybe  felvettem  a  nálunk  napjainkban  élő  nagyobb  varjú- 
félék megfelelő  méreteit  és  a  melegebb-övi  fauna  néhány  hollójának 
csüdjét,  az  utóbbiakat  Sharpé  i  nyomán  és  természetesen  csak  hosszanti 
mérettel  : 


Sharpé  R.  B.  Catalogue  of  the  Birds  in  the  British  Museum  Vol  IIL  p.  13. 


166 


LAMBRECHT   F<ALMAN' 


Faj 


Corvus  corax  ad 

Corvux  corax  juv 

Corvus  comix   

Corvus  frugilegus 

Pyrrhocorax  alpinus    ... 
Corvus  hungaricus  n.  sp. 

Corvus  umbrinus  

Corvus  leptonix    

Corvus  culminatus 

Corvus  coronoides 

Corvus  pectoralis  

Corvus  scapulatus 


A  csûd 
hossza 


Szélessége 
a  proxi  ma- 
lis epiphy- 
siseit 


69 

66 
59-60 
53—55 

45 

67 
60-74 
71-72 
53—55 

62 
58-67 

63 


12-5 
12 
10 
9 

10 


Középső 
dist.  izületi 
bütykének 
belső  átmé- 
rője 


6 

5-5 
4 
3-5 


A  szár 
szélessége 


5 
5 
3-4 
3 


A  varjúfélék  többi,  nálunk  honos  alakjai  (Nucifraga,  Colaeus,  Pica, 
Garniliis)  természetesen  valamennyien  kisebb  méretűek. 

A  közölt  táblázatból  kitűnik,  a  mi  különben  a  rajzból  is  kivehető, 
hogy  a  nagyharsányhegyi  praeglacialis  csüd  egy  kb.  hoUónagyságú,  de 
annál  gracilisebb  alkotású  varjúfélének  maradványa. 

Minden  valószínűség  szerint  ugyanehhez  a  fajhoz  (Corvus  hungari- 
cus) tartozik  az  ugyanonnan  kikerült  felkarcsont-töredék  (3.  kép)  is.  Ez 
a  jobboldali  humerus  distalis  epiphysiséből  áll;  szélessége  13-5  mm. 
(Corvus  corax  20;  Corvus  cornix  15;  Corvus  frugilegus  13;  Pyrrhocorax 
alpinus  11  mm.);  megjegyzendő  azonban,  hogy  a  fossilis  példányon  a 
processus  supracondyloideus  lateralis  letörött  s  így  kb.  egy  mm-rel  szé- 
lesebbnek kell  vennünk. 

A  varjúfélék  első  fossilis  alakja  a  Sansan  középső-miocaenjéből 
(Helvetian)  Milne-Ednx'ards  által  leírt,  kb.  szajkónagyságú  Corvus  Larteti 
MiLNE  Edw. 

A  pliocaenben  két  alakkal  találkozunk:  a  roussiloni  faunából  Depèret 
által  leírt  Corvus  praccorax-a\  és  az  Arnovölgy  pliocacnjéből  kikerült 
Corvus  (pliocaenus  i'ORTIs  ?>al  ;  ez  utóbbit  eredetileg  Portis  írta  le  egy 
ulna    alapján,    a    melyet    Nunieniusnak    nézett    (Numenius   pliocaenus)  ; 


AZ    ELSŐ    MAGYAR   PRAEGLACIALIS    MADÁRFAUNA  167 

Regalia  ezt  lQ07-ben  felülvizsgálta  és  varjúfélére  helyesbítette  meghatá- 
rozását. 

A  geológiai  sorrendben  itt  következik  a  Rivière  által  a  Menton, 
Vieulac  és  Pageyral  barlangok  praeglacialis  üledékeiből  leírt  Pyrrhocorax 
prímigenius,  a  melyről  már  fentebb  szólottam.  Egyidős  ezzel  a  nagyhar- 
sányhegyi Corvus  hungaricus. 

A  negyedkor  fiatalabb,  postglacialis  szakaszaiból  sok  lelőhelyről 
ismerjük  a  ma  is  élő  Corvus  corax,  C.  cornix,  C.  corone,  C.  frugilegus 
fajokat,  a  Giebel  által  a  Quedlinburg  melletti  Seveckenberg  pleistocaen- 
jéből  eiedő  C.  fossilis-i  és  C.  crassipennis-i,  továbbá  az  oregoni  pleis- 
tocaenből  Shufeldt  által  leírt  Corvus  annedens-i,  azután  a  csókát 
(Colaeus  monedula),  szarkát  (Pica  rustica),  szajkót  (Garrulus  glandarius), 
magtörőket  (Nucifraga  caryocatactes  és  N.  c.  macro rhyncha),  havasi 
csókát  (Pyrrhocorax  alpinus)  és  végül  a  Forbes  által  Chatham  szigeté- 
nek alluvialis  vagy  késői  pleistocaen  lerakodásaiból  leírt  Palaeocorax 
moriof^um-ot 

Áttérve  ezek  után  a  többi  nagyharsányhegyi  madármaradványra, 
elsőül  azt  a  csaknem  teljesen  sértetlen  jobboldali  hollóorrcsontot  (cora- 
coideum)  említem,  a  mely  mindenben  megegyezik  a  feketenyakú  vöcsök 
(Colymbus  nigricollis  l.)  megfelelő  csontjával.  Csupán  a  linea  intermus- 
cularis  externa-n  kívül  eső,  elvékonyodó  lemezrész  és  az  acromion  leg- 
belső, horgas  vége  van  letörve,  a  mi  azonban  semmiben  sem  befolyá- 
solja a  csont  azonosítását.  Hossza  25*1  mm. 

A  nagyharsányhegyi  praeglacialis  mészkőből  meghatározott  utolsó  ma- 
dármaradvány egy  szárnyközépcsontnak  töredéke,  a  mely  három  év  előtt 
Capek  v.  oslawani  osteologushoz  volt  egyéb  anyaggal  kiküldve,  a  ki  a 
csontot  a  gatyás  ölyv  (Archibuteo  lagopus  l.)  egy  erős  példányának 
maradványaként  határozta  meg.  A  csont  átmérője  a  tuberositas  metacarpi 
Il.-től  a  carpale  4-}-5-ig  mérve  16  mm.;  recens  példányunkon  ugyané 
méret  14-5  mm. 

Az  első  magyar  praeglacialis  lelőhely  madárfaunája  tehát  eddig  három 
fajból  áll: 

Archibuteo  lagopus  L. 

Colymbus  nigricollis  L. 

Corvus  hungaricus  n.  sp. 


Beremend  praeglacialis  madármaradványai. 

Beremend  praeglacialis  csontbrecciájából  öt  darab  madárcsont 
került  elő,  1  —  1  csüd,  szárnyközépcsont,  ulna  és  humerus  töredék  és  egy 
teljesen  ép  jobboldali  felkarcsont  (humerus).  Ezt  a  humerust  capek  v. 
évekkek  ezelőtt  v^Syrrhaptes  seu  Pte  rode  s  ^^-nek  határozta  meg.  Tudomá- 


168 


LAMBRECHT  KÁLMÁN 


som  szerint  capek  gyűjteményében  sem  a  Syrrhaptes,  sem  a  Pterodes 
nincsen  képviselve  ;  ő  meghatározását,  —  a  melyet  dr.  Kormos  Tivadar-Hoz 
intézett  levelében  is  csak  feltételesnek  mond  —  tisztán  correlativ  követ- 
keztetésekre alapította.  A  csontot  most,  a  praeglacialis  madárfaunák  tanul- 
mányozása során,  behatóbb  vizsgálatnak  vetettem  alá.  Bár  összehasonlító 
anyagom  nem  elégséges  a  meghatározáshoz,  úgy  hogy  a  végleges  Íté- 
letet fenn  kell  tartanom  arra  az  időre,  ha  alkalmam  lesz  egy-két  nagyobb 
külföldi  recens  madárosteologiai  gyűjteményt  tanulmányozni,  annyit 
mégis  már  most  kétségtelennek  látok,  hogy  a  beremendi  ép  humerus 
semmi  esetre  sem  lehet  Syrrhaptes  sem  pedig  Pterodes,  hanem  egy 
tyúkfélét  képvisel. 

Míg  a  fajdok  (Tetrao  és  Lagopus),  a  császármadár 
(Boriosa)  és  a  fogoly  (Perdix)  humerusán  a  caput  arti- 
culare  humeri  alatt  —  a  belső  oldalon  —  a  foramen 
pneumaticum  mögött  csak  csekély  mélyedés  (impressio) 
látható,  addig  a  fürjön  (Coturnix)  ez  erősebb  és  a  szirti 
fogolynál  (Caccabis)  még  erősebb,  úgy  hogy  a  caput 
articulare  humeri  valósággal  beboltozza  a  mélyedést 
(impressio).  Beremendi  csontunkon  ugyanilyen  bebolto- 
zott mélyedést  találunk  és  mivel  a  csont  morphologiailag 
egyébként  is  feltűnő  hasonlóságot  mutat  az  utóbb  emlí- 
tett családhoz,  biztosra  veszem,  hogy  a  kérdéses  csont 
egy  ide  tartozó,  de  kihalt  madárnak  a  maradványa. 
Hossza:  40  mm. 

Hasonló  csont  akadt  Püspökfürdő  praeglacialis 
madármaradványai  között  is. 


4.  Ä^/7.  a  beremendi 
praeglacialis  tyúk- 
féle hunierusa. 
Term,  nagys. 
Abbild.  4.  Hume- 
rus eines  Hühner- 
vogels aus  den  prä- 
glacialcn  Schich- 
ten von  Beremend. 


Die  erste  ungarische  präglaciale  Vogelfauna, 

Von  Dr.  K.  Lambrecht. 
(Mit  4  Abbildungen  im  ungarischen  Text.) 


Die  Säugetier-  und  Mollusken-Überreste  vieler  jüngst  bekannt 
gewordenen  Quartär-Faunen  führten  einige  Forscher  zu  der  Überzeugung, 
daß  die  Hypothese  Penck's  und  Brückners,  welche  die  Eiszeit  —  auf 
Grund  lokaler  Beobachtungen  —  in  vier  Abschnitte  (Oünz,  Mindel,  Riss 
und  Wurm)  teilt,  mit  den  phylogenetischen  und  zoogeographischen 
Folgerungen  der  genannten  Faunen  nicht  übereinstimmt,  daß  also  das 
geologische  Quartär  einer  neuen  Erklärung  bedarf. 

Es  zwingen  uns  besonders  diejenigen  Funde  zu  einer  neuen  Er- 
klärung, welche  aus  der  Übergangsperiode  vom  Pliocän  zum  Pleistocän 


DIE    ERSTE   UNOARISCHE    PRÄOLACIALE    VOGELFAUNA  169 

stammen;  diese  Übergangsperiode  wurde  seitens  der  englischen  Geo- 
Paläontologen  als  Präcrladal  bezeichnet. 

Schon  die  chronologische  Reihenfolge  läßt  es  uns  annehmen,  daß  wir  in 
den  Schichten  dieser  Übergangsperiode  eine  noch  vielfach  auf  das  Pliocän 
hinweisende  Fauna  begegnen  werden,  was  auch  durch  viele  Funde 
festgestellt  wurde,  i  Die  präglaciale  Fauna  kann  also  als  ein  Übergang 
betrachtet  werden  aus  dem  wärmeren,  subtropischen  Klima  in  die  Wald- 
fauna des  Pleistocäns;  die  Fauna  der  späteren,  glacialen  Epoche  zeigt 
einen  arkto-alpinen  Charakter,  die  Fauna  der  Postglacialzeit  zeigt  endlich 
den  gemischten  Charakter  der  arktischen  und  subarktischen  Tundren 
und  Steppen  und  dient  zum  Übergang  in  die  Waldfauna  der  mäßigen 
Klimate. 

Die  bisherigen  Resultate  der  präglacialen  Faunen  faßte  Privat- 
dozent Dr.  Theodor  Kormos  mit  der  schwierigen  Arbeit  des  Bahn- 
brechers in  seiner  zitierten  Abhandlung  zusammen.  Die  neuerdings  zum 
Vorschein  gekommenen  ungarischen  präglacialen  Vogelreste  zwangen  mich, 
der  Frage  eingehender  nachzugehen.  In  erster  Reihe  mußte  ich  dem- 
nach die  bisher  bekannten  präglacialen  Vogel-Faunen  studieren. 

Präglaciale  europäische  Vogelfaunen  sind  aus  dem  englischen  «Forest- 
bed»,  aus  Frankreich,  Österreich  (Hundsheim)  und  Deutschland  (Heppenloch 
in  Württemberg)  bekannt.  Synchronistisch  können  mit  diesen  auch  die 
«post-tertiären»  (Queensland)  und  «Darling  Down»-Faunen  Australiens 
aufgefaßt  werden. 

Die  Vogelüberreste  des  englischen  «Forest-bed»  und  des  jüngeren 
«Freshwater-bed»  wurden  von  E.  T.  Newton  beschrieben. 

E.  T.  Newton2  erwähnt  aus  dem  «estuarine  Forest-bed»  von  East- 
Runton  ein  Os  metacarpi  von  Anser  sp.  und  aus  dem  «Freshwater-bed» 
von  West-Runton  dasselbe  von  Anas?,  dann  ebenfalls  aus  dem  Forest- 
bed  East-Runtons  einen  rechten  Tarso  metatarsus  des  Uhu  (Bubo  maximus 
Flemm),  aus  dem  Freshwater-Abschnitte  West-Runtons  ein  linkes  Cora- 
coideum  (17  mm.  lang)  der  Löffelente  (Spatula  clypeata  L.)  und  das 
rechte  Coracoid  der  Scharbe   (Phalacrocorax  carbo   L.) 

Englands  präglaciale  Vogelüberreste  sind  demnach: 

Anser  sp.  und 

Bubo  maximus  aus  dem  «Forest-bed»  von  East-Runton; 

Anas  ? 

Spatula  clypeata  und 

^  Eingehend  wird  diese  Frage  erörtert  von  DR.  T.  KoRMOS  :  «Die  phylogenetische 
und  zoogeographische  Bedeutung  präglacialer  Faunen»  in  den  Verhandl.  d.  k.  k.  Zoolog. 
Bot.  Ges.  Wien,  Jahrg.  1914,  p.  218—238. 

2  Newton,  E.  T.,  Notes  on  the  Vertebrata  of  the  Pre-Glacial  Forest-bed  Series 
of  the  East  of  England.  Geo!.  Mag.  1882,  p.  7—9. 


170  KOLOMAN    I  AMBRECHT 

Phalacrocorax  carbo  aus  dem  jüngeren  «Freshwater-bed»  von 
West-Runton. 

Aus  den  Pleistocän-Ablagerungen  von  Ostend  (Norfolk)  erwähnt 
R.  Lydekkeri  den  Aiierhahn  (Tetrao  urogallus  L.)  und  Fuligula  ferina 
L;  ob  aber  die  Fundschichte  zum  präglacialen  «Forest-bed»  gehört,  ist 
fraglich;  selbst  Lydekker  führt  es  mit  Fragezeichen  an. 

Die  reichen  und  gewiß  interessanten  Vogelknochen  der  französischen 
präglacialen  Faunen  sind  bisher  nicht  beschrieben.  M.  Boule2  erwähnt 
aus  der  Schicht  C  der  Grotte  du  Prince  außer  Eleplias  antiquus  und 
Rhinoceros  Merchi  viele  Vogelüberreste,  die  aber  nicht  bestimmt  wurden. 

Mir  ist  nur  ein  einziger  französischer  präglacialer  Vogel  bekannt,  die 
von  Rivière  beschriebene  fossile  Alpenkrähe  (Pyrriiocorax  primigenius).'^ 
Diese  wurde ^ laut  P.  Paris — in  den  «Grottes  de  Menton;  de  Vieulac, 
prés  Minerve,  Hérault;  de  Pageyral,  prés  Cro-Magnon»  gefunden. 4 

Von  Hundsheim,  dem  berühmten  österreichischen  Fundort,  führt 
Freudenberg  mehrere  Vögel  an.  Die  «präglacialen»  Tierreste  von  Hunds- 
heim können  aber  keinesfalls  synchronistisch  sein.  Neben  altertümlichen 
Formen,  wie  Machairodus  latidens,  Rhinoceros  hiindsheimensis,  Canis 
nescherensis  etc.  konnten  der  Hermelin,  das  Wildschwein,  wilde  Schafe 
u.  s.  w.,  also  Tiere  von  östlicher  Herkunft  kaum  gleichzeitig  zusammen 
leben.  Dr.  Th.  Kormos  behauptet  —  auf  Grund  persönlicher  Impression 
—  daß  die  oberen  und  unteren  Schichten  der  Ausfüllung  der  12  M. 
hohen  Höhle  höchstwahrscheinlich  in  zwei  verschiedenen,  weitgetrennten 
Zeiträumen  entstanden  sind.s  Von  den  präglacialen  Vogelresten  der 
Hundsheimer  Höhle  wurden  nach  Freudenberg  folgende  bestimmt: 

Astur  palunibarius  Tetrao  tetrix 

Tardus  sp.  Perdix  cinerea? 

Hirundo  sp.  Arde  a  sp. 

'  Lydekker,  R.  Catalogue  of  Fossil  Birds  in  the  British  Museum.  London  1891,  p. 
33.  u.  121. 

2  BOULE,  M.,  Les  Grottes  de  Grimaldi  (Baousse-Roussé).  Tome  I.  Fase.  II.  Geologie 
et  paléontologie.  Monaco.  1906. 

3  RiviKRES  Pyrrlwcorax  prìmigenius  soli  nicht  verwechselt  werden  mit  der  von 
A.  MiLNE  Edwards  aus  der  Höhle  Massat  beschriebenen  P.  prìmigenius  sp.  nov. 
(Matériaux  pour  l'histoire  primitive  et  Naturelle  de  l'Homme.  Année  XL  ser.  2,  Tom. 
VI,  p.  457.  1875),  die  später  für  Pyrriiocorax  alpinus  bestimmt  wurde.  (Vgl.  MiLNE 
Edwards,  Recherches  anatomiques  et  paléont.  pour  servir  d'histoire  Oiseaux  Fossiles 
de  la  France  Tom.  II,  p.  403.) 

*  Paris,  P.,  Oiseaux  fossiles  de  France.  Revue  Franc.  d'Ornith.  Année  4.  No  37. 
1912  p.  284.  Riviî:res  Publikationen  (C.  R.  Assoc.  Française  pour  l'avancement  de 
sciences.  Tom.  XV  p.  450-457;  Tom.  XVI  p.  1211—1213  und  XXe  session  1891,  p. 
372,  400)  waren  mir  unzugänglich. 

5  Kormos,  T.,  Über  die  Resultate  meiner  Ausgrabungen  im  Jahr  1913.  Jahresbe- 
richt der  k.  ung.  Geolog.  Reichsaustalt  für  1913,  p.  587. 


DIE    ERSTE    UNGARISCHE    PRAGLACIALE   VOGELFAUNA  171 

Beide  Hühnerarten  sind  in  einer  präglacialen  Fauna  aber  doch 
auffallend.  Die  Überreste  des  Birkhuhnes  und  der  Schwalbe  sind  auch 
aus  den  Abbildungen  Freudenbergs  erkennbar;  die  übrigen  sind  aber 
nach  den  Abbildungen  scliwerlich  kontrollierbar.  Zur  Mitteilung  über 
den  fraglichen  Rebhuhn-Humerus  fügte  Freudenberg  noch  hinzu:  «ist 
ev.  Syrrhaptes»,  was  aber  völlig  ausgeschlossen  ist.i 

Der  einzige  bisher  bekannte  ungarische  präglaziale  Vogelrest  ist 
nach  Toula  ein  Metacarpus  von 

Anser  sp. 
aus  der  präglacialen  Fauna  von  Brassó. 2 

Unter  den  übrigen  präglacialen  Faunen  sind  meines  Wissens  nach 
keine  Vogelüberreste  beschrieben.  Neuerdings  wurde  in  Zidenic  eine 
reiche  präglaciale  Fauna  mit  zahlreichen  Vogelüberresten  gefunden,  die 
aber  bisher  nicht  bearbeitet  ist.3 

Auch  Hedinger  erwähnt  aus  der  präglazialen  Fauna  des  württem- 
bergischen Heppenlochs  «kleinere  Vögel»,  aber  ohne  irgendeine  ein- 
gehende Würdigung.4 

Wenn  ich  an  dieser  Stelle  auch  die  posttertiären  Faunen  von  Austra- 
lien erwähne,  geschieht  das  ausschließlich  deshalb,  weil  diese  einiger- 
maßen synchronistisch  betrachtet  werden  können  mit  unseren  präglacialen 
Faunen  ;  von  einer  phylogenetischen  oder  zoogeographischen  Verbindung 
kann  natürlich  vorläufig  keine  Rede  sein. 

C.  W.  De  Vis  beschrieb  aus  dem  «Darling  Down»  von  Chinchilla 
(Queensland)  außer  Nyroca  australis  Old.  folgende  neue  Arten:  Anas 
elapsa,  Dendrocygna  validipennis,  Porphyrio  (?)  reperta,  Gallinula  strenu- 
ipes,  Fiilica  prior,  Plotus  parvus,  Xenorhynchus  nanus,  Droniaeus  patri- 
dus  und  eine  Art  Trappe  (Otitidae  gen.  ind.).^ 

Aus  der  Umgebung  des  Lake  Eyre  beschrieb  De  Vis  nicht  nur 
ausgestorbene  Arten,  sondern  auch  Gattungen,  deren  Erhaltungszustand 
an  die  Funde  aus  dem  «Darling  Down»  erinnert.  Nach  Gregory  stammen 

1  Freudenberg,  W.,  Die  Fauna  von  Hundsheim  in  Niederösterreich.  Jahrb.  d. 
k.  k.  Geol.  Ges.  Wien.  Band  LVIII.  1908,  p.  197  und  Die  Säugetiere  des  älteren  Quar- 
tärs von  Mittel-Europa  mit  besonderer  Berücksichtigung  der  Faunen  von  Hundsheim 
und  Deutschaltenburg  in  Niederösterreich  nebst  Bemerkungen  über  verwandte  Formen 
anderer  Fundorte  (Mauer,  Mosbach,  Cromer  etc.).  Geol.  Pal.  Abh.  N.  F.  Bd.  XII.  Heft 
45.  1914,  p.  217. 

2  Toula,  F,  Diluviale  Säugethierreste  etc.  Éhik,  J.,  A  brassói  preglacialis  fauna. 
Földtani  Közlöny  XLIII.  1913,  p.  33. 

3  Knies,  J.,  und  Capek,  V.,  in  litt. 

^  Hedinqer,  a.,  Die  Höhlenfunde  aus  dem  Heppenloch.  Jahresh.  d.  Ver.  f.  vaterl. 
Naturk.  Württemberg.  Jahrg.  37.  1891,  p.  1—14. 

5  De  Vis,  C.  W.,  A  glimpse  of  the  Post-tertiary  Avifauna  of  Queensland.  Proc. 
Linn.  Soc.  N.  S.  Wales.  Ser.  2,  vol.  3,  p.  1277-1292,  pi.  XXXIII— XXXVI. 


172  KOLOMAN    LAMBRECHT 

diese  Funde  aus  der  «Pliocene  or  early  Pleistocene  age».  Auch  hier 
kommt  Xenorhynchus  nanus  vor,  außerdem  drei  Raubvögel,  eine  Tauben- 
art, eine  «Limicolae»,  drei  Störche,  ein  Ibis,  sieben  Enten-Arte,  fünf 
Ruderfüßler  und  Dromaeiis  patrícius.'^ 

Aus  Ungarn  sind  bisher  die  reichsten  präglacialen  Fundstellen  die 
von  Püspökfürdő  (bei  Nagyvárad)  und  die  aus  dem  Villány-Gebirge 
bekannt.  Die  reichen  Funde  von  Püspökfürdő  müssen  auf  Grund  einer 
größeren  komparativ-osteologischen  Sammlung  eingehender  studiert 
werden,  weshalb  ich  sie  erst  später  bearbeiten  werde. 

Außer  diesem  Fundort  sind  uns  präglaciale  Funde  von  Brassó  und 
vom  Villányer  Gebirge:  aus  den  Steinbrüchen  des  Nagyharsány-Berges, 
von  Beremend  und  Csarnóta  (Komitat  Baranya)  bekannt. 

Th.  Kormos  beschrieb  von  diesen  drei,  nahe  zu  einander  liegen- 
den präglacialen  Fundorten  außer  der  Fischotter  und  dem  braunen  Bären 
noch  Felis  (manul  Pali?),  Vulpes  corsac  L.,Cncetiilus  pliaeiis  Pall.  und 
mehrere  ausgestorbene  Arten,  unter  ihnen  den  zum  Formenkreis  des 
aus  dem  französichen  Pliocän  stammenden  Canis  niegamastoides  ge- 
hörenden Canis  (Cerdocyon)  Peiényii  Korm.,  dann  Neomys  fissidens 
(Pet.),  die  Stammart  der  Spalaciden:  Prospalax  prisais  Nhrg.  etc.2 
Prof.  L.  MÉHELY  bestimmte  aus  denselben  Faunen  fünf  ausgestorbene 
Arten  der  Fibrinen  :  Doloniys  Milleri  Nhrg.,  Mimomys  pliocacnicus  Maj. 
Miniomys  Petényii  MÉH.,  Microtomys  interniedius  Newt,  und  Microtomys 
Newtoni  Maj. 3 

Neben  diesen  reichen  und  interessanten  Säugetierfunden  ist  die 
präglaciale  Vogelfauna  des  Komitates  Baranya  und  die  von  Brassó  ziem- 
lich gering.  Von  dem  Nagyharsány-Berge  liegen  6,  von  Beremend  5, 
von  Csarnóta  und  Brassó  nur  2  Vogelüberreste  vor.  Ihre  Bearbeitung 
ist  wegen  Mangel  an  subtropischem  recenten  Material  ziemlich  schwer, 
manchmal  sogar  unmöglich;  deshalb  beschränke  ich  mich  an  dieser 
Stelle  nur  auf  die  Beschreibung  der  derzeit  bestimmbaren  Funde. 

Die  präglacialen  Vögel  des  Nagyharsány-Berges. 

Aus  dem  präglacialen  roten  Lehm  des  Nagyharsány-Berges  kamen 
insgesamt  6  Vogelknochen  zum  Vorschein,  u.  zw.  ein  linker  Tarsometa- 
tarsus,  ein  rechtes  Humerus-Fragment,  ein  linkes    Metacarpus-Fragment, 

'  De  Vis,  C.  W.,  A  contribution  to  the  knowlegde  of  the  extinct  Avifauna  of 
Australia.  Ann.  Queensl.  Mus.  No  6,  p.  3-25,  pi.  I— IX. 

2  Kormos,  T.,  Canis  (Cerdocyon)  Petényii  n.  sp.  und  andere  interessante  Funde. 
Jahrb.  d.  k.  geol.  Reichsanst.  Bd  XIV.  H.  4.  1911. 

^  MÉHELY,  L.,  Fibrinae  Hungáriáé.  Magyarország  harmad-  és  negyedkori  gyökeres- 
fogú pockai,  különös  tekintettel  a  fajformálódás  tényezőire.  Budapest,  1914. 


DIE    ERSTE    UNGARISCHE    PRAOLACIALE   VOOEI  FAUNA 


173 


ein  rechtes  Coracoideum  und  zwei  fragliche  Fragmente.  Sämtliche  Über- 
reste sind  von  kalkweißer  Farbe,  mit  roten  und  schwarzen  Flecken. 

Der  linke  vollständige  Tarsometatarsus  und  das  rechte  Humerus- 
Fragment  gehören  wahrscheinlich  zusammen  und  repräsentieren  eine 
dem  Raben  nahestehende,  ausgestorbene  Art,  die  ich  als  Corvus  liunga- 
ricus  n.  sp.  beschreibe. 

Die  Länge  des  Tarsus  (Fig.  2,  p.  165)  beträgt  67  mm,  seine  Breite 
ist  an  der  proximalen  Epiphyse  10  mm  ;  in  der  Mitte  des  Schaftes  4  mm. 
Die  Breite  der  distalen  Epiphyse  kann  nicht  sicher  bestimmt  werden,  da 
die  Trochlea  externa  abgebrochen  ist.  Der  Knochen  ist  entschieden 
rabenähnlich. 

Beide  Condylen  an  der  proximalen  Epiphyse  (Condylus  externus 
und  internus),  sowie  das  Tuberculuni  intercondyloideum  sind  typisch 
corvidenähnlich;  der  Hypotarsiis  ist  verlätzt. 

Die  Crista  externa  ossis  tarsometatarsi  mißt  10  mm,  wie  beim 
Raben;  die  zum  Anheften  des  hinteren  Fingers  dienende  Excavation 
an  der  Hinterseite  des  Tarsus  oberhalb  des  Condylus  internus  ist 
kürzer  als  beim  Raben. 

Die  Maßangaben  der  präglazialen  Rabe  vom  Nagyharsány-Berg  und 
ihre  Unterschiede  von  einigen  anderen  Raben  sind  aus  der  folgenden 
Tabelle  ersichtlich,  in  welcher  außer  unseren  größeren  Corviden  auch 
einige  subtropische  Arten  aufgezählt  sind  (letztere  nach  Sharpé),  i 


Art 


Länge  des 
Tarsus 


Breite  der 
proximalen 
Epiphyse 


Innere  Breite 

des  Trochlea 

media 


Breite 

des 

Schaftes 


Corvus  corax  ad 

Corvus  corax  juv. 

Corvus  comix    

Corvus  frugilegus 

Pyrrhocorax  alpinus ...  . 
Cor\ais  hungaricus  n.  sp. 
Corvus  umbrinus      ...     . 

Corvus  leptonix    

Corvus  culminatus    ...     . 
Corvus  coronoides 
Corvus  pectoralis      ...    . 
Corvus  scapulatus 


69 

66 
59-60 
53—55 

45 

67 
60—74 
71-72 
53—55 

62 
58—67 

63 


12-5 

12 

10 

9 

10 


6 

5-5 

4 

3-5 


5 

5 

3—4 

3 


Sharpe,  R.  B.  Catalogue  of  the  Birds  in  the  British  Museum.  Vol  III.  p.  13. 


174  KOLOAVAN    L AMBRECHT 

Unsere  übrigen  Corviden  (Nuä fraga,  Colaeus,  Pica,  Garrulus) 
sind  selbstverständlich  alle  kleiner. 

Aus  der  obigen  Tabelle  geht  es  hervor,  daß  der  präglaciale  Tarsus 
vom  Nagyharsány-Berg  eine  unserem  Raben  nahestehende,  aber  etwas 
graciler  gebaute  Corvidenart  repräsentiert. 

Höchstwahrscheinlich  gehört  zu  derselben  Form  (Corvus  liungaricus 
n.  sp.)  diMoh  das  erwähnte  rechte  Humerus-Fragment.  (Fig.  3,  p.  165.)  Die 
Breite  der  erhaltenen  distalen  Epiphyse  beträgt  13-5  mm  (bei  Corvus 
corax  20,  Corvus  cornix  15,  Corvus  frugilegus  13,  Pyrrhocorax  alpinus 
11  mm);  da  aber  der  Processus  supracondyloideus  lateralis  abgebrochen 
ist,  müssen  wir  die  Länge  auf  zirka  14*5  mm  schätzen. 

Die  erste  fossile  Form  der  Corviden  stammt  aus  dem  mittleren 
Miocän  (Helvetien)  von  Sansan  und  wurde  von  A.  Milne-Edwards  als 
Corvus  Larteti  beschrieben. 

Aus  dem  Pliocän  kennen  wir  bisher  zwei  Formen:  Corvus  prae- 
corax  Depèret  aus  der  Fauna  von  Roussillon  und  Corvus  (pliocaenus 
PoRTis?)  vom  Arnotal.  Letztere  wurde  auf  Grund  der  gefundenen 
Ulna  von  Portis  für  eine  Art  Nunienius  gedeutet  (Numenius  plio- 
caenus) ;  Regalia  revidierte  den  Fund  und  bestimmte  ihn  als  einen  Cor- 
videnüberrest. 

Der  geologischen  Reihenfolge  nach  folgt  hier  Pyrrhocorax  primi- 
genius  Rivière,  deren  wir  schon  gedacht  haben.  Gleichalterig  muß  auch 
die  hier  beschriebene  Form:  Corvus  liungaricus  genommen  werden. 

Aus  den  jüngeren,  postglacialen  Schichten  der  Quartärzeit  sind 
fast  alle  unsere  heutigen  Corviden  bekannt,  so  Corvus  corax,  C.  cornix, 
C.  corone,  C.  frugilegus,  dann  die  von  Giebel  aus  dem  Pleistocän  des 
Seveckenberges  beschriebene  Arten:  C.  fossilis  und  C.  crassipennis, 
außerdem  C.  anneäens  Shuf.  aus  Oregon,  endlich  die  Dohle  (Colaeus 
monedula),  Elster  (Pica  rustica),  Eichelhäher  (Garrulus  glandarius), 
beide  Nußhäher  (Nucifraga  caryocatades  und  A^.  c.  macrorliynclia),  Alpen- 
dohle [Pyrrhocorax  alpinus)  und  zuletzt  die  aus  dem  Spät-Pleistocän 
oder  Holocän  der  Chatham-Insel  von  Forbes  beschriebene  ausgestorbene 
Art:  Palaeocorax  moriorum. 

Was  die  übrigen  Vogelreste  unseres  präglacialen  Fundortes  an- 
belangt, wurden  bisher  noch  zwei  Knochen  bestimmt.  Ein  rechtes,  fast 
vollständiges  Coracoideum  stimmt  sowohl  in  ihren  Maßen,  wie  in  den 
äußeren  morphologischen  Charakteren  völlig  mit  dem  des  Schwarzhals- 
steißfußes (Colymbus  nigricollis  L.)  überein.  Nur  ein  kleines  Stück 
außerhalb  der  Linea  intermuscularis  externa  und  die  Hackenspitze  des 
Acromion  sind  etwas  verletzt,  was  aber  die  Identifizierung  absolut  nicht 
beeinflußt.  Die  Länge  der  Knochens  beträgt  251  mm. 

Der  letzte  bestimmte    Überrest    ist    ein    Metacarpus-Fragment    des 


DIE    ERSTE   UNGARISCHE   I'RAGLACIALE    VOGEL  FAUNA  175 

Rauhfußbussardes  (Archibuteo  lagopus  L),  das  von  W.  Capek  unter- 
sucht wurde.  Die  Breite  des  Knochens  ist  von  der  Tuberositas  meta- 
carpi II.  bis  zum  Carpale  4+5  gemessen  16  mm,  stammt  also  von  einem 
ziemlich  starken  Individuum,  da  mein  rezentes  Exemplar  nur  14-5  mm 
breit  ist. 

Die  erste  ungarische  präglaciale  Vogelfauna  besteht  demnach  aus 
folgenden  Arten: 

Archibuteo  lagopus  L. 

Colymbus  nigricollis  L. 

Corvus  Imngaricus  n.  sp. 

Die  präglacialen  Vogelüberreste  von  Beremend. 

Aus  der  präglacialen  Knochenbreccie  von  Beremend  liegen  5  Vogel- 
überreste vor,  und  zwar  1  Tarsus,  1  Os  metacarpi,  1  Ulna,  1  Humérus-Frag- 
ment und  ein  unverletzter  Humerus.  Dieser  (Fig.  4,  p.  168)  wurde  von  W. 
Capek  vor  einigen  Jahren  als  aSyrrhaptes  oder  Pteroclesy>  bestimmt.  Obzwar 
mein  Vergleichsmaterial  zur  Bestimmung  dieses  Knochens  derzeitig 
ungenügend  ist,  kann  ich  es  schon  hier  mitteilen,  daß  der  erwähnte 
Knochen  keinesfalls  einem  Fausthuhn  (Syrrhaptes,  Pterocles)  d.  h.  einer 
Taubenart  angehörte,  sondern  entschieden  einen  Hühnervogel  (Oalli- 
naceae)  repräsentiert. 

Am  Humerus  der  Schneehühner  und  Birkhühner  (Lagopus,  Tetrao)y 
des  Haselhuhns  (Bonasa)  und  des  Rebhuhns  (Perdix)  ist  auf  der  hinte- 
ren Seite,  unterhalb  des  Caput  articulare  humeri,  hinter  dem  Foramen 
pneumatlcum  nur  eine  seichte  Impression  sichtbar;  bei  der  Wachtel 
(Coturnix)  und  beim  Steinhuhn  (Caccabis)  ist  diese  Impression  viel 
tiefer  und  wird  vom  Caput  articulare  humeri  gänzlich  überwölbt.  An 
dem  Humerus  von  Beremend  ist  eine  ebenso  tiefe,  überwölbte  Impres- 
sion vorhanden,  und  da  der  genannte  Knochen  auch  in  seinen  übrigen 
osteologischen  Merkmalen  den  genannten  Formen  sehr  ähnlich  ist,  halte 
ich  es  für  sicher,  daß  uns  eine  ausgestorbene  Hühnerart  vorliegt.  Die 
Länge  des  Knochens  beträgt  40  mm. 

Ahnliche  Oberarmknochen  sind  auch  unter  den  präglazialen  Vogel- 
überresten von  Püspökfürdő  erhalten. 


Fossilis  nagy  fülesbagoly  (Bubo  maximus  Flemm.) 

és    egyéb    madármaradványok    a    magyarországi 

pleistocaenből. 

Irta  :  DR.  Lam  BR  ECHT  Kálmán. 
Hét  szövegképpel. 

Amióta  a  magyar  barlangkutatás  oly  példátlan  lendületet  vett, 
a  milyennel  kevés  nemzet  dicsekedhetik  és  a  mióta  barlangkutatóink  és 
geológusaink  lelkes  gárdája  egyik  érdekes  lelőhelyet  a  másik  után  tárja 
föl  és  aknázza  ki  tervszerű  munkával,  a  külön  monografikus  feldolgozást 
igénylő  gazdagabb  leleteken  kívül  apróbb,  de  nemkevésbbé  értékes  lele- 
tek is  napvilágra  kerültek.  Ez  alkalommal  néhány  ilyen  lelet  vizsgálatá- 
ról kivánok  számot  adni,  a  melyek  a  legutóbbi  két-három  év  alatt 
gyűltek  egybe. 

A  leletek  legnagyobb  részét  a  m.  kir.  Földtani  Intézet  és  a  Barlang- 
kutató Szakosztály  megbízásából  dr.  Kormos  Tivadar  és  dr.  Hillkbrand 
Jenő  egyetemi  m.  tanárok,  valamint  dr.  Kadic  Ottokár  gyűjtötték;  az 
anyag  a  m.  kir.  Földtani  Intézet  tulajdona. 

Az  első  lelőhely,  a  melyről  be  kell  számolnom: 

A  Herman  Ottó-barlang. 

Ez  az  intézetünk  néhai  igazgatójáról  és  a  magyar  barlangkutatás 
úttörő  vezéréről  elnevezett  kicsiny  barlang  (1 — 2  kép)  a  borsodvármegyei 
hámori-völgyben,  a  puskaporosi  Szinvaszorosban,  a  puskaporosi  kófülke 
alatt,  attól  balra  nyilik.  Különös  érdekességet  és  fontosságot  nyer  e  barlang 
kettős  nyilasa  által,  a  melyek  közül  az  alsó  a  Szinva  patak  medrénél 
mélyebben  nyilik  s  így  lehet,  hogy  ujabb  időben  nyilt  meg.  A  «barlang» 
alatt  a  következőkben  az  alsó  nyilas  öblét  értem;  a  «felső  nyilas»  anya- 
gát ez  után  ismertetem  csak. 

A  barlang  legalsó,  sárga  mészkőtörmelékes,  homokos  agyagrétegé- 
ből a  Szeleta-barlangéval  megegyező  emlősfauna  és  a  szeletai  protoso- 
lutréen-nek  (korasolutréen)  megfelelő  palaeolith-ipar  került  ki.  Ez  a 
réteg  szolgáltatta  az  első  magyarországi  pleistocaen  buhu-maradványt,  a 
hazai  pleistocaen  madárfauna  egyik  hiányzó  tagját. 

A  szine  szerint  fekete,  zsírfényű,  jobboldali  csüd,  a  melyet  3.  képünk 
ábrázol,  kétségtelenül  a  búimnak  vagy  nagy  fülesbagolynak  (Bubo  maximus 
Fllm.w.  syn,  B.  ignavus  Forst.,   B.  bubo  L.,  B.  atlwiiU-nsis   Br.)   marad- 


£  o 


N 

2  o 


Aquila. 


12 


178 


LAMBRFXHT    KAIMAN 


ványa.  Hossza  84"5  mm.,  szélessége  a  proximalis  epiphysisnél  21*5  mm., 
a  distalis  epiphysisnél  (a  trochleák  széléig  mérve)  22  mm.,  átmérője  a 
diapiiysis  legkeskenyebb  táján,  tehát  a  csont   alsó    harmadában    11    mm. 

A  csont  csupán  egy  helyen,  proximalis  epiphysisének  hátrafelé  nyúló 
belső  hypotarsalis  bordáján  (crista  hypotarsalis  interna)  van  kissé  meg- 
sérülve ;   egyébként  teljesen  ép. 

Az  óvilágban  úgyszólván  kozmopolita  buhu  pleistocaenkorú  elterje- 


2.  kép.  A  Herman    Ottó-barlang  két  nyilasa,  belülről 

nézve. 

Abbild.  2.  Die  zwei    Öffnungen    der   Otto    Herman- 

Hühle;  aus  dem  inneren  der  Höhle  gesehen. 

Photo:  Szlávy. 


3.  kép.  Bubo  maximus   Flemm.   jobboldali    csûdje    a 

Herman  Ottó-barlang  pleistocaen  agyagából. 
Abbild.  3.  Rechter  Tarsomctatarsus  von  Bubo  maximus 
Flem.m.  aus  dem  Pleistocän   der  Otto  Herman-Höhle. 


déséről  a  palaeo-ornithologia  irodalmának  adatai  tiszta  képet  nyújtanak 
immár. 

Az  angolországi  Norfolk-grófság  praeglacialis  (Forest-Bed)  rétegeiből 
E.  T.  Newton  írta  le  és  közölte  sérült  csüdjét  rajzban  is.i 

Belgium  pleistocaenjéből  DupoNT,2  Franciaországból  Marcel  DE  Serres 


>  Newton  e.  t.,  Note  on  some  recent  additions  to  the  Vertebrate  Fauna  of  the 
Norfolk  cPre-Qlacial  Forest-Bed».  Geol.  Magaz.  1887  p.  145—147.,  pi.  IV.  fig.  3—5. 

1  Dupont,  E.  Les  temps  préhistoriques  en  Belgique.  L'Homme  pendent  les  ages  de 
la  Pierre  dan  les  environs  de  Dinant-Sur-Meuse.  Editio  II.  Bruxelles  1873. 


FOSSILIS   KAG^•    FÜLESBAGOLY    ÉS   LGVÉB    MADÁRMAÍMDVÁNVOK  179 

nyomán  Milne-Ed wards i  és  Lydekker,2  Portugáliából  Harlé,3  az  appenini 
félszigetről  Milne-Edwards,"*  Portiss  és  Regalia  mutatták  ki.  Regalia  6  a 
Grotte  dei  Colombi  (Isola  Palmaria,  Spezia)  pleistocaenjéből  Bubo  maxi- 
mus  var.  maior-i  ír  le.  Ha  Regalia  adata  nem  egy  vén  hím  buhu  csont- 
jára van  alapítva,  hanem  tényleg  a  buhu  nagy  varietására,  a  mi  nem  más, 
mint  a  Közép-Ázsiában  és  délkeleti  Oroszországban  élő  Bubo  turkonianus 
EvERSM.  =  Bubo  bubo  turkomanus,  úgy  a  Colombi-barlangbeli  buhu- 
lelet  zoogeographiai  szempontból  igen  nagy  jelentőségű. 

Végezetül  Németország  és  Ausztria  pleistocaenjéből  is  ismerjük 
SCHL0SSER,7  WoLDRiCH  8  és  Capek  ^  vizsgálatai  nyomán. 

A  Herman  Ottó-barlangban  talált  buhu-csüddel  immár  a  harmadik 
nagy  ragadozó  madár  került  ki  a  borsodi  Bükk  barlangjainak  pleistocaen- 
jéből. Mind  a  három:  a  Szeleta-barlangi  szakállas  saskeselyű  (Gypaëtus 
barbatus  L.),  a  puskaporosi  rétisas  (Halía'étus  albicílla  L.)  és  a  Herman- 
barlangi  buhu  (Buba  maximus  Flemm.)  klasszikusan  ép  maradványok 
alapján  határoztatott  meg. 

A  pleistocaen  rétegeket  borito  alluvialis,  fekete  culturrétegből  a  vetési 
lúd  lAnser  fabalís  L.)  egy  jó  megtartású  baloldali  felkarcsontja  került  ki. 

A  Herman  Ottó-barlang  felső  nyílásának  sárga  pleistocaen  agya- 
gából is  kerültek  ki  madárcsontok.  Az  eddig  kiásott  anyagból  a  kö- 
vetkező madármaradványok  voltak  meghatározhatók: 

Anas  boschas  L.  Jobb  csüdjének  proximalis  epiphysise. 

Cerchneis  tinnunculus  (L.)  Ép  bal  ulna,  hossza  ÓOS  mm. 

'  Milne-Edwards,  a.,  Observations  sur  les  oiseaux  dont  les  ossements  out  été 
trouves  dans  les  cavernes  du  Sud-Ouest  de  la  France.  Matériaux  pour  l'hist.  prim,  et 
nat.  de  l'homme.  XI.  Ser.  2.  T.  VI.  1875.  pp.  473—503. 

2  Lydekker,  r..  Catalogue  of  Fossil  Birds  in  the  British  Museum.  London. 
1891.  p.  14. 

3  Harlé,  e..  Les  mammifères  et  oiseaux  quaternaires  connus  jusqu'ici  en  Portugal 
etc.  Comm.  Serv.  Qeol.  Portugal.  T.  Vili.  1910.  p.  22—85. 

■»  MiLNE  Edwards,  A.  Recherches  anatom.  et  paléont.  sur  les  oiseaux  Fossiles  de  la 
France  etc.  Tom.  11.  p.  595. 

5  PORTIS,  A.,  Contribuzioni  alla  storia  fisica  del  bacino  di  Roma.  Part  VI.  Libro 
II.  1900.  p.  170-240. 

6  Regalia,  E.,  Avifauna  Fossili  Italiane.  Avicula  (Siena)  XI.  1907.  p.  49—54,  79—84. 

7  Schlosser,  M.,  Die  Bären  oder  Tischoferhöhle  im  Kaisertal  bei  Kufstein.  Abh.  d. 
d.  K.  bay.  Akad.  III.  Kl.  München  XXIV.  Abt.  II.  p.  385-506.  és  Schlosser  M., 
Obermaier  H.  u,  Fraunholz  I,  Die  Kastlhäng-Höhle,  eine  Renntierjägerstation  im 
bayerischen  Altmühltale.  Beitr.  zur  Anthr.  u.  Urg.  Bayerns.  Band  XVIII.  1911.  p.  119—164. 

8  Woldrich  K.,  Reste  diluvialer  Faunen  und  des  Menschen  aus  dem  Waldviertel 
Niederösterreich.  Denkschr.  d.  Kais.  Akad.  Math.  Naturw.  Kl.  Band  LX.  1893.  Wien,  p. 
575—622.  és  Beiträge  zur  diluvialen  Fauna  der  mährischen  Höhlen.  Verh.  d.  K.  K.  Geol. 
Reichsanst.  Wien.  Bd.  1880.  p.  284—287. 

^  Capek  V.,  Über  Funde  diluvialer  Vögel  aus  Mähren.  Verh.  d.  v.  intern,  ornith. 
kongr.  Berlin,  1911.  p.  936—942. 

12 


180  LAA\BRECHT   KAIMAN 

Tetrao  tetrix  L.,  öt  példány  csontmaradványai. 

Lagopus  albus  K^;^■s.  et  Blas.,  négy  példány  csontmaradványai. 

Lagopus  mutus  Mont.,  kilenc  példány  csontmaradványai. 

Totanus  calidris  Bechst;  a  vöröslábú  cankót  bal  coracoid  képviseli. 

?  Glaucidium  passerinum  (L.),  egy  baloldali  femur  proximalis  fele 
minden  valószinüség  szerint  a  törpe  kuvikot  képviseli. 

Nyctala  tengmalmi  (Gm.),  csak  kissé  sérült  bal  szárnyközépcsont 
alapján  meghatározva;  hossza:  24  mm. 

Asio  accipitrinus  (Páll.)-;  kissé  sérült,  46  mm.  hosszú  bal  csüd  kép- 
viseli. 

Dendrocopus  major  L.,  ép  bal  csüd  (26  mm  hosszú)  alapján  meg- 
határozva. 

Turdus  musicus  (L),  baloldali  humerus  töredék  és  ép  jobb  csüd 
(30  mm.  hosszú)  alapján  meghatározva. 

Turdus  viscivorus  L.,  bal  humerus. 

Loxia  curvirostra  l.,  jobb  csüdjének  distalis  epiphysise  alapján 
meghatározva. 

Cinclus  aquaticus  (Sechst)  A  vízirigót  a  baloldali  tibia  proximalis 
epiphysise  képviseli. 

Pyrrliula  vulgaris  (L.),  jobb  humerus  alapján  meghatározva. 

Coccothraustes  vulgaris  Pall.;  ép  jobb  humerus  (24-5  mm.  hosszú) 
képviseli. 

Sturnus  vulgaris  L,  két  meglévő  ulnája  közül  a  jobboldali  ép,  33  mm. 
hosszú. 

A  barlang  felső  nyilasának  ipara  azonban  már  késő-solutréen  ; 
a  korasolutréen-ipar  rétegéből  egyedül  a  buhu  került  meg.  Érdekes  lesz 
e  várható  újabb  korasolutréen  iparok  kisérő  faunáját  a  későbbi  ipartipu- 
sok  faunáival  összehasonlítani.  Palaeontologiai  alapon  ugyanis  eddig  a 
pleistocaen  faunák  csak  három  korszakba  oszthatók:  a  praeglacialis,  gla- 
ciális és  postglacialis  korszakokba.  A  negyedkori  emberi  iparok  újabban 
mind  határozottabb  jelleget  öltő  kormeghatározó  értékkel  biro  tipusai 
talán  némi  további  tagolást  is  meg  fognak  engedni. 

Dr.  ÉfiiK  Gyula  a  barlang  emlősfaunáját  a  szomszédos  puska- 
porosi  köfülkénél  fiatalabbnak,  a  íelső  nyilas  faunáját  annál  valamivel 
idősebbnek  tartja.  Következtetéseit  kizárólag  az  emlösfaunára  alapította, 
a  madáranyag  csekély  volta  nem  alkalmas  további  következtetésekre. 

A  kiskevélyi  barlang  madárfaunája. 

A  Budapest  közelében,  Csobánka  község  mellett  emelkedő  Kis- 
kevély-hegy  dachstein  mészkövében,  170  m.  magasságban  nyiló  kiske- 
vélyi barlangot   dr.  Hillebrand  Jenő  ásatta   ki  rendszeresen    1912  nya- 


FOSSILIS   NAGY   FÜLESBAGOLY   ÉS   EGYÉB    iWADÁRMARADVÁNYOK  181 

rán.i  HiLLEBRAND  pontosan  vázolt  szelvénye  szerint  (1.  Barlangkutatás  I.  kö  t 
4.  füz.  pag.  157.)  a  barlang  kitöltését  fedő  barnás-fekete  humus  alatt 
neolithicumot  tartalmazó  szíjrkés-barnás  agyagréteg  húzódott;  ez  alatt 
települtek  a  pleistocaen  korú  agyagrétegek.  Ezeknek  legfelső,  sárgás- 
szürke agyaga  magdalénien,  az  ezt  követő  sárga  agyagréteg  felső  részé- 
ben szintén  magdalénien,  alsó  részében  solutréen  (?),  alsó,  barnás  agyaga 
pedig  protosolutréen  tipusú  kőeszközöket  tartalmazott.  A  legalsó,  plas- 
tikus  sárga  agyag  meddő  volt. 

Dr.  Kormos  Tivadar  a  barlang  fossilis  csontmaradványaiban  huszon- 
négy emlősfajt  határozott  meg;  fontosabb  fajok  a  Rhinoceros  antiquitatis, 
a  mely  valamennyi  negyedkori  rétegből  előkerült,  a  tarándszarvas  (Rangi- 
fer  tarandus),  a  mely  a  legfelső  pleistocaen  magdalenien  szakában  ural- 
kodik, lefelé  pedig  egyre  ritkul,  a  barlangi  medve  (Ursus  spelaeus)  és  a 
barlangi  hiéna  (Hyaena  spelaea). 

A  barlangi  medve  Hillebrand  megfigyelései  szerint  csak  az  alsó 
rétegekben  gyakori,  a  sárgás-szürke  rétegből  pedig  teljesen  hiányzik;  a 
barlangi  hiéna  pedig  még  előbb  hal  ki.  Az  emlősfaunában  a  lemming 
(Dicrostonyx  torquatus)  képviseli  az  arktikus  tundra,  a  pocoknyul  (Ocho- 
tona  sp.)  és  a  vádló  (Equus  caballus)  pedig  a  subarktikus  steppe  állat- 
világát. 

Az  emlősmaradványokon  kívül  madárcsontok  is  kerültek  kisebb 
számban  a  barlangból. 

A  magdalénien  tipusú  kőeszközöket  tartalmazó  legfelső  pleistocaen 
korú  rétegben,  a  sárgás-szürke  agyagban  egyetlen  jobboldali  ép,  29  mm. 
hosszú  felkarcsont  (humerus)    a  seregélyt  (Sturnus  vulgaris  L.)  képviseli. 

A  felső  részében  magdalénien,  alsó  részében  solutréen  (?)  jellegű 
sárga  agyagból  már  több  madármaradvány  került  ki. 

Ezek  közül  egy  sérült  jobboldali  csüd  (tarsometatarsus)  a  vörös- 
vércsét (Cerchneis  tinnunculus  L.)  képviseli.  Egy  jobboldali  humerus 
proximalis  epiphysise  rendkívül  erős  nyirfajd- kakast  (Tetrao  tetrix  L.) 
képvisel  ;  egy  bal  felkarcsont  (humerus),  hollóorrcsont  (coracoid),  továbbá 
bal  combcsont  (femur),  sípcsont  (tibia)  és  medence  töredéke,  végül  alsó 
csőrkáva  a  havasi  hófajd  (Lagopus  miitus  Mont.)  maradványa.  Egy  ép 
jobboldali  szárnyközépcsont  (os  metacarpi)  és  ugyancsak  jobboldali  csüd- 
töredék  a  havasi  csókát  (Pyrrhocorax  alpinus  Vieill.),  egy  baloldali 
szárnyközépcsont  töredéke  pedig  a  húrosrigót  (Tardus  viscivorus  L.) 
képviseli. 

A  kiskevélyi-barlag  pleistocaen-korú  agyagrétegeiből  ezek  szerint 
összesen  hat  madárfaj  került  ki,  ú.  m.  : 

Cerchneis  tinnunculus  L. 

1  Hillebrand,].,  A  Kiskevélyi-barlangban  1912.  évben  végzett  ásatások  eredményei. 
Barlangkutatás  I.  köL,  4.  füz.  1913.  p.  153—163.  és  1914.  p.  115—116. 


182  l.AMBRPXHT   KÁLMÁN 

Tetrao  tetrix  L. 
Lagopus  mutas  Mont. 
Pyrrhocorax  alpimis  L. 
Tardus  viscivoms  L. 
Sturnus  vulgaris  L. 

Ebben  a  faunában  a  havasi  liófajd  az  egyetlen  típusos  tundra- 
madár; a  nyirfajd  és  vörösvércse  tipikus  steppe-lakók,  a  többi  kevésbbé 
jellegzetes. 

Nem  mulasztiiatom  azonban  el  ezen  a  helyen,  hogy  ki  ne  térjek 
a  havasi  csóka  (Pyrrhocorax  alpinus  Vieill.)  csüdjének  egy  jellegzetes 
sajátosságára. 

A  madarak  csüdjének  distalis  epiphysisén  mellső-hátsó  irányban 
apró,  rendszerint  kerek  rés  (spatium  intertarsale  externum)  töri  át  a 
külső  ujj  izülésére  szolgáló  görgő  (trochlea  externa)  fölött  a  csontot. 
Ezzel  a  helyzetével  természetszerűleg  az  is  meg  van  határozva,  hogy  a 
csüd-rés  mindig  a  csüd  mellső-hátsó  oldalának  külső  oldalán  nyilik. 
Nem  ismerek  madarat,  a  melynek  csüdjén  ez  a  rés  hiányozna.  Ezen  a 
résen  (spatium  intertarsale  externum)  lép  át  a  csüd  mellső  oldalának 
proximalis  szakaszából  eredő  izomnak,  a  negyedik  ujj  rövid  feszítő  izmá- 
nak (musculus  extensor  brevis  dig.  IV.)  ina  a  csüd  distalis  szakaszának 
hátsó  lapjára,  a  hol  a  negyedik  ujj  első  izének  bázisán  tapad  megJ  Ugyan- 
ezen a  résen  —  a  melyet  Milne-Edwards  nagy  művében  «pertuis  in- 
férieur»-nek  nevez  —  lép  át  a  csüd  hátsó  lapjára  az  elülső  sipcsonti  verőér 
(arteria  tibialis  antica)  is,  a  hol  szétágazva,  az  ujjakat  táplálja.2  (4.  kép.) 

A  havasi  csóka  csüdjén  azonban  rendszerint  nem  egy,  hanem  egy- 
más mellett  két  rés  töri  át  a  csüdöt  mellső-hátsó  irányban  (5.  és  ó.  kép). 
Capek  V.  szóbeli  közlése  szerint  ő  ezt  az  egyéni  jelleget  a  csóka  (Colaeus 
monedula  L.)  néhány  csüdjén  is  észlelte. 

A  normális  csüd-rés  nyilvánvalólag  még  a  juvenalis  kor  három 
metatarsalis  elemének  összeforradásakor  és  akként  alakul  ki,  hogy  a  ne- 
gyedik ujj  rövid  feszítő  izmának  ina  már  a  három  elem  összeforradása 
előtt  elfoglalja  a  maga  helyét  s  így  az  összeforradás  az  in  hajlása  helyén 
akadályozva  van.  Hogy  vájjon  a  kettős  rés  a  nevezett  in  kettéoszlásának 
következménye-e,  az  még  vizsgálatot  igényel.  Friss  állapotban  kezeim 
közé  kerülő  havasi  csóka-  és  csóka-példányokon  mindenesetre  megkísér- 
lem a  kérdés  tisztázását. 

'  V.  ö.  Qadow,  H.,  Bronn's  Klassen  und  Ordnungen  des  Tliier-Reichs.  \'I.  Band  ; 
IV.  Abth.  ;  Aves  p.  201  ;  Sushkin,  P.,  Zur  Morphologie  des  Vogelskelets.  Vergleichende 
Osteologie  der  normalen  Tagraubvögel  (Accipitres)  und  die  Fragen  der  Classification 
Nouv.  Mem.  Soc.  Imp.  des  Nat.  de  Moscou,  T.  XVI.  1905.  p.  51.  fig.  19,  21. 

2  Qadow,  1.  c.  p.  784  ;  Shufki.dt,  R.W.  Osteology  of  Speotyto  citnicularia  hypogaea. 
Bull.  U.  S.  Qeol.  Surv.  Vol  VI.  1885.  p.  619-620;  shufeldt,  Aquila  XXI.  1914.  p.  44. 


FOSSILIS   NAGY    FÜIHSBAGOIY    KS    EGYKB    MADÁRMARADVÁNYOK  183 

A  rendelkezésemre  álló  recens  havasi  csóka  csüdjén  kívül  ilyen 
kettős  rést  észleltem  a  kiskevélyi  és  a  később  leírandó  hidegszamosi  fossilis 
havasi  csóka-csüdökön. 

Hasonló  kettős  rést  még  csak  a  Buceros  rhinoceros  csüdjén  ész- 
leltem, ezen  azonban  az  egyik  rés  nem  egyenesen  megy  át  a  csüd  hátsó 
oldalára,  hanem  rézsútos  irányban  lefelé  nyúlik  és  a  distalis  görgők 
között  nyilik;  lényegileg   tehát   valószínűleg   más    elbírálás   alá   is   esik- 


4.  kép.  A  holló  (Corvus  corax) 
baloldali  csüdje.  Distalis  végének 
jobboldalán   látható  a  csüd  rése. 

Term,  nagys. 
Abbild.  4.  Linker  Tarso-meta- 
tarsus  von  Cot  vus  corax.  An  der 
rechten  Seite  des  distalen  Ab- 
schnittes sieht  man  das  Spalium 
inlertarsale  externnm.  Naturi. 
Grösse. 


5.  kép.  A  recens  havasi  csóka 
(Pyrrhocorax  alpinus)  baloldali 
csüdje.  Distalis  végén  látható  a 
két  csüd-rés.  Kétszeresen  nagyítva. 
Abbild.  5.  Linker  Tarsometatar- 
sus  des  rezenten  Pyrrhocorax 
alpinus.  Am  distalen  Abschnitt 
sieht  man  das  doppelte  Spatium 
intertarsale.  Vergr.  «i. 


6.  kép.  A  havasi  csóka  (Pyrrho- 
corax alpinus)  csüdje  a  kiskevélyi 
barlang  pleistocaenjéből.  Term. 

nagys.  kétszerese. 

Abbild.  6.  Tarso-metatarsus  von 

Pyrrhocorax     alpinus    aus     dem 

Pleistocän  der  Kiskevélyer  Höhle. 

Vergr.  -/i. 


A  Hidegszamosi  csontbarlag  madarai. 

Kolozs  vármegye  Gyalu   községének    közelében,   a    Hideg-Szamos 
völgyében  nyiló  csontbarlang  pleistocaen  emlősfaunáját  dr.  Koch  Antal  i 


»  KocH,  A.,  A  hidegszamosi  csontbarlang  ismertetése.  Értesítő  az  erd.  múz.   egyl. 
orvos-természettud.  szakosztályából.  II.  Természettudományi  szak.  XIII.  k.  p.  1-12.  1891. 


184  I.AMBRECHT   KAIMAN 

egyetemi  tanár  és  dr.  Kormos  Tivadar  ^  egyetemi  magántanár  közlemé- 
nyeiből ismerjük.  Kormos  idézett  dolgozatában  három  madár  is  szerepel, 
ú.  m.  a  siketfajd,  havasi  hófajd  és  havasi  csóka;  mind  a  hármat  orosz 
ENDRE  apahidai  igazgató-tanító  gyűjtötte. 

A  folyó,  1915.  év  április  havában  Kolozsvárott  járva,  dr.  Szádeczky 
Gyula  egyetemi  tanár  úr  a  kolozsvári  egyetem  geo-palaeontologiai  inté- 
zetének gyűjteményéből  átadott  e  sorok  Írójának  még  egynehány  madár- 
csontot a  hidegszamosi  csontbarlang  pleistocaen-kori  üledékéből,  úgy 
hogy  most  alkalmam  van  e  csontbarlang  faunáját  kibővíteni. 

A  hidegszamosi  csontbarlang  pleistocaen-kori  üledékéből  a  követ- 
kező madárfajokat  határoztam  meg: 

Cerchneis  tinnunculus  L.  —  Vörösvércse.  Meghatározva  egy  jobb- 
oldali ulna  alapján;  a  csont  hossza  67  mm.;  megjegyzendő  azonban, 
hogy  olecranon-ja  letörött. 

Tetrao  urogalliis  L.  —  Siketfajd.  Egy  hatalmas  felső  csőrkáva  és 
egy  phalanx  a  siketfajdnak  óriás  számba  menő  kakasát  képviseli. 

Lagopus  mutas  Mont.  —  Havasi  hófajd.  Meghatározva  1 — 1  ulna, 
tibia  és  scapula  alapján. 

Pyrrhocorax  alpinus  Vieill.  —  Havasi  csóka.  A  havasi  csóka,  miként 
az  előbb  említett  három  faj  is,  Magyarországnak  több  pleistocaen-korú 
lelőhelyéről  ismeretes.  Feltűnő  azonban,  hogy  ily  nagy  számban  még 
sehonnan  sem  került  elő.  Csontbarlangunkból  ugyanis  hat  (6)  példány 
csontmaradványai  kerültek  ki  és  pedig  6  jobb-,  1  baloldali  ulna  (57 — 
61  mm.  hosszú),  két  ép  és  egy  töredékes  bal  femur  (42—44  mm.),  1  —  1 
jobb  és  bal  metacarpus  (30  —  33  mm.),  jobb  és  bal  csüd  (445  mm.), 
1  jobboldali  töredékes  humerus  és  2 — 2  jobb  és  bal  coracoid  (30 — 
31-5  mm.). 

A  sziklás,  havasi  tájak  e  lakójának  előfordulása  Erdély  pleistocaen- 
jében  azért  is  érdekes,  mert  korunkban  a  legnagyobb  ritkaság  számba 
megy.  Chernél  megbízható  megfigyelők  adatai  alapján,  a  Tátrán  kívül  a 
Retyezátról,  a  hátszegi  völgyből  és  Nuksoráról  említi.  Megemlítik  Petényi 
(A  m.  orv.  éstermvizsg.  műnk.  1843.  p.  65),  gróf  Lázár  Kálmán  (Az  erdélyi 
Múz.  Egyl.  Évk.  11.  p.  50.),  Frivaldszky  (M.  Tud.  Akad.  Évk.  Xi.  1865. 
p.  10.)  és  Madarász  (Magyarország  Madarai  p.  115.)  is;  hiteles  példány 
azonban  csak  a  Nemzeti  Múzeumban  (Zólyonunegyéből)  és  Huszthy 
Ödön  lékai  gyűjteményében  (Sopronmegyéből)  van. 

Az  Erdélyből  még  szép  számban  várható  barlangi  pleistocaen  fau- 
nák talán  magyarázatát  fogják  adni  a  magyar  föld  ornisában  ezidőszerint 
oly  ritka  havasi  csóka  hidegszamosi  nagyszámú  előfordulásának. 

*  Kormos,  T.,  Oj  adatok  a  hidegszamosi  csontbarlang  faunájához.  Barlangkutatás 
11.  k.  1914.  p.  136—137. 


FOSSILIS   NAGY    FÜLESBAGOLY    ÉS   EGYÉB    MADÁRMARADVÁ^■^■OK  185 

öarrulus  glandaríus  L.  A  szajkót  egyetlen  csüd  képviseli,  épen 
úgy,  mint  az 

Antlius  triviális  LA,  az  erdei   pipist. 

Tardus  pilaris  L.  A  fenyőrigót  ulna,  metacarpus,  femur,  tibia  és 
csüd  alapján  határoztam  meg. 

A  felsoroltakon  kívül  találtam  egy  a  meghatározhatatlanságig  juve- 
nalis  csüdöt  (Passeriformes)  és  egy  a  havasi  csókáénál  nagyobb  cora- 
coidot,  a  mely  azonban  közelebb  áll  a  rigókhoz;  összehasonlító  anyag 
hiánya  miatt  azonban  egyelőre  nem  volt  meghatározható. 

A  csontok  —  a  siketfajd,  havasi  hófajd  és  2  havasi  szajkó  marad- 
ványon kívül,  a  melyek  orosz  endre  gyűjtései  —  a  kolozsvári  egyetem 
geo-palaeontologiai  intézetének  gyűjteményében  vannak  elhelyezve.  A  bi- 
zonytalan   hollóorrcsont   egyelőre   az   ornithologiai   központban   maradt. 

A  hidegszamosi  csontbarlang  madárfaunájának  érdekes  összetétele, 
különösen  a  nagyszámú  havasi  szajkó  maradványokkal  minden  figyel- 
münket fölkeltik  Erdély  további  barlangi  leletei  iránt. 

A  tatai  őskőkori  telep  madarai. 

A  komárommegyei  Tata  mésztufabányájának  gazdag  gerinczes-leletei 
között  három  madárcsont  is  akadt.  A  mésztufabánya  bal,  északi  oldalán 
emelkedő  mésztufatömb  alatt  elterülő  löszrétegből  dr.  Kormos  Tivadar,  a 
lelőhely  kutatója,  több  madártojás-héjdarabot  említ,  i  a  melyek  azonban 
még  behatóbb  tanulmányt  igényelnek.  Magából  a  mésztufából  Kormos— 
Capek  V.  meghatározása  alapján  —  egy  nyirf aj d- kakas  hollóorrcsont-tö- 
redékét közli. 

Amióta  KoRMOS-nak  a  tatai  őskőkori  telepről  írott  összefoglaló 
monográfiája  megjelent,  még  két  madárcsont  gyúlt  Tatáról.  Az  egyik  — 
a  mely  ugyancsak  a  mésztufából  ered  —  egy  nappali  ragadozó  jobboldali 
sipcsontjának  (tibia)  distalis  epiphysise.  Ez  vizsgálataim  szerint  a  kékes 
rétihéja  (Circus  cyaneus  L.)  maradványa. 

Dr.  Kormos  Tivadar  1913-ban,  a  mikor  újólag  gyűjtött  Tatán,  a 
bánya  tóparti  részének  pleistocaen  kitöltéseiből  még  egy  madárcsontot 
hozott  magával.  Ez  a  baloldali  hollóorrcsont,  a  melynek  csupán  proxi- 
malis  fele  van  meg  és  még  ez  is  töredékes,  intézetünk  meglehetős 
gazdag  gyűjteménye  alapján  legközelebb  áll  alakilag  a  nagy  póling 
(Numenius  arcuatus  L.)  megfelelő  csontjához. 

1  Kormos  T.,  A  tatai  őskőkori  telep.  A  m.  k.  Földtani  Intézet  Évk.  XX,  k.  1.  füz. 
1912,  p.  21,  23. 


186  I  AMBRECHT   KÁLMÁN 

A  kőszegi  tundrafauna  madarai, 

Dr.  Kormos  Tivadar  a  kőszegi  Saybold  kőfejtő  phyllithasadékaiból 
érdekes  tundrafaunát  írt  le  i  örvös  lemminggel  (Dicrostonyx  forquatus 
foss.  Nhrg.).  Erről  a  lelőhelyről  emlősökön  és  puhatestüeken  kívül  három 
madárcsont  is  előkerült.  Az  egyik  egy  teljesen  ép  39-1  mm.  hosszú, 
jobboldali  csüd,  a  mely  Capek  Vaclav  kezén  is  megfordult  és  Aű/7s-nak 
(Crex  pratensis  Bechst.)  bizonyult. 

Dr,  Méhelv  Lajos  egyetemi  tanár  úr  az  elmúlt  nyáron  átadott 
nekem  egy  ugyancsak  a  Saybold  kőfejtőből  kikerült  ép,  46  mm.  hosszú, 
jobboldali  humerust  is,  a  melyet  1911  július  20-án  gyűjtött  és  a  mely 
szintén  a  haris  csontmaradványa. 

Az  első  lelettel  egyidejűleg  kaptam  dr.  Kormos  TiVADAR-tól  egy 
combcsont  (femur)  töredéket.  A  töredék  egy  femur  proximalis  epiphysise  és 
vizsgálataim  szerint  a  kék  galamb  (Columba  oenas  L.)  maradványa. 

Apróbb  leletek. 

Dr.  Ferenczi  István  Galgóc  környé- 
kén, 1914  nyarán  végzett  geológiai  reambu- 
lációs  munkálatai  közben  dr.  Jablonszkv 
Jenő  társaságában  a  galgóci  gránitterület 
fölött  egy  kis  löszfolton  pleistocaen-korú 
löszbe  zárva  madárcsontokat  is  talált.2 
A  csontok  (femur,  tibia  és  tarsometatarsus) 
a  magtörő  (Nucifraga  caryocatactes)  ma- 
7.  kép.  A  magtörő  (Nucifraga  caryoca-  radváuyai.  Miuthogy  tudtommal  magyar 
"""  ;rVeS'ti;s'.tr.''  """  föWön  ez  az  első  lösz-m.dár  lelet,  eredeti 
Abbild.  7.  Tarsometatarsus  von  Nuci-  fekvésében  a  7-dik  képen  is  bemutatom. 
n?„őírptJ"M.';S'oS;r      Löszmadarakat     ismerünk     Kr.z,    Stróbl, 

Obermaier,  Schaaffhausen,  Schmidt  és 
NuESCH  közleményei  alapján  Németország  és  Ausztria  több  lelőhe- 
lyéről.3 

Közvetlen  közeléből  dr.  Kormos  Tivadar  a  Felis  silvestris  Schreb., 


1  Kormos,  T.,  Über  eine  arktische  Säugetierfauna  im  Pleistocän  Ungarns.  Centrabl- 
f.  Miner.  Geo),  u.  Paläont.  Jahrg.  1911.  p.  300—303.  és  Kleinere  Mitteilungen  aus  dem 
ungarischen  Pleistocän.  Ibid.  1913.  13-17.  p. 

2  Ferenczi,  I.,  Galgóc  és  környékének  geológiai  viszonyai.  A.  ni.  kir.  Földtani 
Intézet  évi  jelentése  1914-ről.  \.  rész.  Budapest,  1915.  p.  208-229. 

3  Vö.  WiEOERS,  F.  Die  geologischen  Grundlagen  für  die  Chronologie  des  Dilu- 
vialmenschen. Zeitschr.  d.  deutsch.  Oeol.  Ges.  Band  64.  Monatsber.  No  12.  1912,  pag. 
578—606. 


FOSSII.IS   NAGY    FUI  ESBAGOLY    ÉS   EGYÉB    MADÁRMARADVÁNYOK  187 

Helix  (Isognomostoma)  obvoluta  Müll.,  Helix  (Isognomostoma)  striata 
MÜLL,  és  Pupa  (Pupilla)  musconim  l.  fajokat  határozta  meg. 

A  kolozsmegyei  Szamosfalva  kavicsbányájának  postglacialis  üledé- 
keiből Orosz  Endre  Arctomys  bobac  kíséretében  két  madárcsontot  is 
gyűjtött.  Az  egyik  a  sarki  liófajd  (Lagopus  albus  Keys  et  Blas.)  bal 
csüdje,  a  másik  pedig  egy  rigó  (Turdus  pilaris  vagy  merula)  28-5  mm. 
hosszú,  ép  jobboldali  coracoidja. 

A  Lesce  melletti  drazicai  malom  közelében  (Lika-Krbava  megye) 
fekvő  és  DR.  SzoNTAGH  Tamás  által  felfedezett  pleistocaen  csontbrecciából 
DR.  Kormos  Tivadar  1912-ben  egy  madárcsontot  gyűjtött.  Ez  a  jobb- 
oldali felkarcsont  (humerus)  —  amelynek  proximalis  epiphysise  letörött  — 
a  húrosrigót  (Turdus  viscivorus  L.)  képviseli. 

Fossiler  Uhu  (Bubo  maximus  Flemm.)  und  andere 
Vogelreste  aus  dem  ungarischen  Pleistocän. 

Von  Dr.  K.  Lambrecht. 
Mit  7  Abbildungen  im  ungarischen  Text. 

Seitdem  die  Höhlenforschung  in  Ungarn  einen  fast  beispiellosen 
Aufschwung  genommen  hatte,  brachten  die  Geologen  und  Paläontologen 
nicht  nur  größere,  monographische  Bearbeitung  erheischende,  sondern 
auch  kleinere,  jedoch  wertvolle  Funde  zum  Vorschein.  Im  Folgenden 
möchte  ich  über  das  paläo-ornithologische  Material  einiger  kleineren 
Funde  berichten,  die  während  der  letzten  Jahre,  im  Auftrage  der 
Kgl.  Ung.  Geologischen  Reichsanstalt  und  der  fiöhlenforschungs-Sektion 
der  Ung.  Geologischen  Gesellschaft  von  den  Privatdozenten  Dr.  Theodor 
Kormos  und  Dr.  Eugen  Hillebrand  und  von  Dr.  Ottokar  Kadic  ge- 
sammelt wurden.  Das  Material  befindet  sich  im  Museum  der  Kgl.  Ung. 
Geologischen  Reichsanstalt. 

Der  erste  Fundort,  über  welchen  ich  berichte,  ist  die 

Otto  Herman-Höhle. 

Diese,  zu  Ehren  unseres  gewesenen  Direktors  und  Bahnbrechers  der 
ungarischen  Höhlenforschung,  weil.  Otto  Hermans  getaufte  kleine  Höhle 
(Abbild.  1  und  2,  p.  177)  liegt  in  der  Talenge  des  Szinva-Baches,  im  Tal  von 
Alsóhámor,  Komitat  Borsod,  links  unter  der  Felsnische  Puskaporos.  Eine 
besondere  Wichtigkeit  verleiht  der  Höhle  der  Umstand,  daß  sie  zwei 
Öffnungen  hat;  die  untere  liegt  tiefer,  als  das  Bett  des  Szinva-Baches  und 
kann  deshalb  auch  in  jüngerer  Zeit  entstanden  sein. 

Aus  der  tiefsten,  gelben,  mit  Kalksteinbreccien  gemischten  sandigen 


188  KOLOMAN    LAMBRECHT 

Lehmschicht  der  Höhle  kam  eine  Säugetier-Fauna  zum  Vorschein,  die 
wir  schon  aus  der  Szeleta-Höhie  kennen;  ihre  Begleitindustrie  ist  ent- 
schieden Protosolutréen  (Frühsolutréen).  Aus  dieser  Höhle  kam  auch 
der  erste  ungarländisciie  pleistocäne  Knochenrest  des  Uhu  {Bubo  maximus 
Flemm.)  zum  Vorschein,  den  wir  bisher  aus  dem  Pleistocän  Ungarns 
noch  nicht  kannten. 

Der  im  ungarischen  Text  auch  photographisch  mitgeteilte  (Abbild. 
3,  p.  178)  rechte  Tarsometatarsus  ist  schwarz,  mit  Lustre  und  gehört 
ohne  Zweifel  einem  Uhu  (Bubo  maximus  Flemm.,  syn.  B.  ignavus  Forst. 
B.bubo  L.,  B.  atheniensisBR.)  an.  Seine  Länge  mißt  84-5  mm.  die  Breite 
an  der  proximalen  Epiphyse  21-5  mm,  an  der  distalen  22  mm  ;  die 
kleinste  Breite  an  der  Diaphyse  ist  11  mm. 

Der  Knochen  ist  nur  an  der  proximalen  Epiphyse  verletzt,  wo  die 
Crista  hypotarsalis  interna  abgebrochen  ist. 

Über  die  geographische  Verbreitung  dieses  in  der  Alten  Welt  fast 
kosmopolitischen  Vogels  zur  Quartärzeit  geben  uns  die  litterarischen  Daten 
der  Paläo-Ornithologie  schon  ein  ziemlich  klares  Bild. 

Aus  den  präglacialen  (Forest-Bed)  Schichten  von  Norfolk  in  England 
wurde  er  von  E.  T.  Newton  i  mitgeteilt.  Seine  pleistocänen  Überreste 
wurden  aus  Belgien  von  Dupont,2  aus  Frankreich  von  Milne- Edwards  3 
(nach  Marcel  de  Serres),  und  Lyddeker,^  aus  Portugal  von  Harlé,5  von 
der  Apeninnen-Halbinsel  durch  Milne-Edwards,^  Portis^  und  Regalia 
bestimmt.  Regalia  8  beschrieb  aus  dem  Pleistocän  der  Grotte  dei  Colombi 
(Isola  Palmaria,  Spezia):  Bubo  maximus  var.  maior.  Falls  diese  Mittei- 
lung nicht  auf  die  Überreste  eines  alten  Männchens  gegründet  ist, 
sondern  wirklich  dem  in  Mittel-Asien  und  in  Südost-Rußland  ver- 
breiteten   Bubo  turkomanus    Eversm.    =    Bubo  bubo  turkomanus   ange- 


1  Newton,  E.  T.,  Note  on  some  recent  additions  to  the  vertebrate  Fauna  of  the 
Norfolk  «Pre-Glacial  Forest-Bed«.  Geol.  Magaz.  1887,  p.  145-147.,  pi.  IV.  Fig.  3-5. 

2  Dupont,  E.  Les  temps  préhistoriques  en  Belgique.  L'Homme  pendent  les  ages  de 
la  Pierre  dans  les  environs  de  Dinant-Sur-Meuse.  Editio  II.  Bruxelles  1873. 

•  Milne-Edwards,  a.,  Observations  sur  les  oiseaux  dont  les  ossements  ont  été 
trouvés  dans  les  cavernes  du  Sud-Ouest  de  la  France.  Matériaux  pour  l'hist.  prim,  et 
nat.  de  l'homme.  XI.  Ser.  2.  T.  VI.  1875,  pp.  473—503. 

<  Lydekker,  R.,  Catalogue  of  Fossil  Birds  in  the  British  A\useum.  London. 
1891,  p.  14. 

5  Harlé,  e..  Les  mammifères  et  oiseaux  quaternaires  connus  jusqu'ici  en  Portugal 
etc.  Comm.  Serv.  Geol.  Portugal.  T.  VIII.  1910,  p.  22—85. 

"  MiLNE  Edwards,  A.  Recherches  anatom.  et  paléont.  oiseaux  Fossiles  etc.  Tom.  II. 
p.  595. 

T  Portis,  a.,  Contribuzioni  alla  storia  fisica  del  bacino  di  Roma.  Part.  VI.  Libro 
li.  1900,  p.  170—240. 

8  Regalia,  E.,  Avifauna  Fossili  Italiane.  Avicula  (Siena)  XI.  1907,  p.  49-54,  79-84. 


FOSSILER    UHU    UND   ANDERE   VOOEI.RESTE  18^ 

hören,  so  ist  Regalias  Fund  in  zoogeographischer  Beziehung  von  großer 
Wichtigkeit. 

Endlich  kennen  wir  die  pieistocänen  Knociienreste  des  Uhu  noch  — 
laut  Schlosser,!  Woldrich2  und  Capek^  —  auch  aus  Österreich  und 
Deutschland. 

Der  Uhu-Überrest  aus  der  Otto  HERMAN-Höhle  repräsentiert  schon 
den  dritten  großen  Pleistocän-Raubvogel  des  Borsoder  Bükk-Gebirges. 
Sämtliche,  nämlich  der  Bartgeier  (Gypaëtus  barbatus  L.),  der  Seeadler 
(Haliaëtiis  albiälla  L.)  und  der  Uhu  wurden  auf  Grund  prachtvoll 
erhaltener  Überreste  bestimmt. 

Auch  der  obere  Eingang  der  genannten  Höhle  lieferte  Überreste 
von  Quartär-Vögeln.  Aus  dem  gelben  Diluvial-Lehm  dieser  Öffnung 
wurden  bisher  folgende  Arten  bestimmt: 

Anas  boschas  L.  Proximale  Epiphyse  eines  rechten  Tarsometatarsus. 

Cerchneis  tinnunculus  L.  ;  linke  Ulna,  60-5  mm  lang. 

Tetrao  tetrix  L.  Überreste  von  mindestens  5  Individuen. 

Lagopus  albus  Keys,  et  Blas.  Überreste  von  4  Individuen. 

Lagopus  niutus  Mont.  Überreste  von  9  Individuen. 

Totanus  calidris  Bechst.  ;  es  liegt  ein  linkes  Coracoideum  vor. 

?Glaucidium  passerinum  L.  ;  die  proximale  Hälfte  eines  linken  Femur 
gehört  wahrscheinlich  dem  Sperlingskauze  zu. 

Nyctala  tengnialmi  Gm.;  ein  nur  gering  verletztes  linkes  Os  meta- 
carpi repräsentiert  den  Rauhfußkauz. 

Asio  accipitrinus  Fall.  ;  auf  Grund  eines  46  mm  langen  Tarsometa- 
tarsus bestimmt. 

Dendrocopus  major  L.  ;  es  liegt  ein  linker,  25  mm  langer  Tarso- 
metatarsus vor. 

Turdus  musicus  L.  ;  auf  Grund  eines  linken  Humerus-Fragmentes 
bestimmt. 

Turdus  viscivorus  L.  ;  linker  Humerus. 

Loxia  curvirostra  L.  ;  bestimmt  auf  Grund  der  distalen  Epiphyse 
eines  rechten  Tarsometatarsus. 


'  Schlosser,  M.,  Die  Bären-  oder  Tischoferhöhle  im  Kaisertal  bei  Kufstein.  Abh. 
d.  K.  bay.  Akad.  III.  Kl.  München  XXIV.  Abt.  II,  p.  385—506  und  Schlosser  M. 
Obermaier  H.  u.  Fraunholz  J.,  Die  Kastlhäng-Höhle,  eine  Renntierstation  im  bayeri- 
schen Altmühltale.  Beitr.  zur  Anthr.  nnd  Urg.  Bayerns  Band  XVIIl.  1911.  p.  119—164. 

2  WOLDRICH,  N.,  Reste  diluvialer  Faunen  und  des  Menschen  aus  dem  Waldviertel 
Niederösterreichs.  Denkschr.  d.  Kais.  Akad.  Math.  Naturw.  Kl.  LX.  1893.  Wien,  p.  575-622 
und  Beiträge  zur  diluvialen  Fauna  der  nigrischen  Höhlen.  Verh.  d.  K.  K.  Geol.  Reichs- 
anst.  Wien.  Bd.  1880,  p.  284—287. 

3  Capek,  V.,  Über  Funde  diluvialer  Vögel  aus  Mähren.  Verh.  v.  Intern.  Ornith. 
Kongr.  Berlin,  1911,  p.  936—942. 


190  KOLOMAN    LAMBRHCHT 

Cinclus  aquaticus  (Bechst.)  ;  die  Bestimmung  des  Wasserschwätzers 
ist  auf  die  proximale  Epiphyse  einer  linken  Tibia  gegründet. 

Pyrrhiila  vulgaris  L.  ;  vertreten  durch  einen  rechten  Humerus. 

Coccotrausthes  vulgaris  (Bechst);  rechter,  245  mm  langer  Humerus. 

Sturnus  vulgaris  L.  ;  von  den  vorliegenden  zwei  Ulnae  ist  die 
rechte  unverletzt,  33  mm  lang. 

Die  paläolithische  Industrie  des  oberen  Einganges  ist  aber  schon 
Spätsolutreen  ;  die  begleitende  Fauna  des  Frühsolutréen  lieferte  nur  den 
Überrest  des  Uhu.  Es  wäre  interessant,  die  gleichzeitigen  Faunen  der 
hoffentlich  noch  zum  Vorschein  kommenden  Frühsolutréen-Industrien 
mit  den  Faunen  jüngerer  Industrien  zu  vergleichen.  Die  Quartärfaunen 
können  nämlich  —  auf  Grund  paläontologischer  Funde  —  bisher  nur  in 
drei  Zeiten  eingeteilt  werden  :  in  das  Präglaciale,  Glaciale  und  Postgla- 
ciale. Die  neuerdings  erkannten  und  zur  Altersbestimmung  verwerteten 
Industrie-Typen  des  Quartär-Menschen  werden  vielleicht  eine  weitere 
Gliederung  ermöglichen. 

Dr.  J.  Éhik  deutet  —  auf  Grund  der  Säugetier-Überreste  —  die 
Fauna  der  Otto  Herman- Höhle  etwas  jünger,  als  die  der  nahe  liegen- 
den Felsnische  Puskaporos;  die  Fauna  des  oberen  Einganges  wäre  um 
etwas  älter. 


Die  Vogelfauna  der  Höhle  hei  Kiskevély. 

Die  im  Dachstein-Kalke  des  Kiskevely-Berges,  neben  dem  Dorfe 
Csobänka,  nahe  zu  Budapest  liegende  Kiskevélyer  Höhle  (absolute  Höhe 
170  M.)  wurde  im  Sommer  1912  von  Dr.  Eugen  Hili.ebrand  durch- 
forscht. Aus  dem  von  Hillebrand  skizierten  Profile  [siehe  Barlangkutatás 
(Höhlenforschung)  Band  1.  H.  4,  p.  157J  ist  es  ersichtlich,  daß  unter  der 
bräunlich-schwarzen  Humusdecke  eine  graulich-braune  Lehmschicht  ge- 
lagert war,  die  Neolithicum  lieferte.  Unter  dieser  Schicht  folgten  die 
Lehmschichten  der  Quartärzeit.  Die  Industrie  der  obersten,  gelblich-grauen 
Schicht  ist  Magdalénien,  die  der  mittleren,  gelben  Lehmsciiicht  in  ihrem 
oberen  Abschnitte  ebenfalls  Magdalénien,  im  unteren  Solutréen  (?),  die 
der  unteren,  braungefärbten  Lehmschicht  Protosolutréen  (Frühsolutréen). 
Die  unterste,  plastische  gelbe   Lehmschicht  war  steril. 

Dr.  Theodor  Kormos  bestimmte  aus  den  Quartärschichten  der 
Höhle  vierundzwanzig  Säugetier-Arten,  darunter  Rhinoceros  ariti quitatis, 
die  in  jeder  Schichte  vorkommt,  Renntier  (Rangifer  tarandus),  das  im 
oberen,  Magdalenien-Abschnitte  der  obersten  gelben  Lchmschicht 
herrschte,  nacii  unten  aber  abninnnt,  endlich  Höhlenbär  (Ursus  spclacus) 
und  Höhlenhyäne  (Hyaena  spelaea). 

Der  Höhlenbär  ist  —  wie   es    Hillebrand   beobachtete  —  nur  in 


FOSSILKR   UHU   UND   ANDERE   VOGEI  RESTE  191 

den  unteren  Schichten  häufig,  aus  der  obersten  Scliiclit  fehlt  er  gänz- 
lich. Die  Höhlenhyäne  stirbt  noch  früher  aus.  Unter  den  Säugetieren 
repräsentiert  der  Lemming  (Dicrostonyx  torquatus)  die  arktischen  Tundren-, 
Ochotona  und  Equus  caballiis  die  subarktischen  Steppen-Tiere. 

Außer  den  Säugetier-Überresten  kamen  auch  einige  Vogelknochen 
zum  Vorschein. 

Die  oberste  pleistocäne  Lehmschicht,  in  welcher  ausschließlich 
Magdalénien-Industrie  gefunden  wurde,  lieferte  nur  einen  einzigen  Vogei- 
knochen:  einen  rechten,  unverletzten,  29  mm  langen  Oberarmknochen 
(Os  humeri),  der  den  Star  (Sturnus  vulgaris  L.)  repräsentiert. 

Aus  der  folgenden  gelben  Lehmschicht,  die  in  ihrem  oberen  Ab- 
schnitte Magdalénien,  im  unteren  Solutréen  (?)  Steingeräte  enthielt,  kamen 
schon  mehrere  Vogelknochen  zum  Vorschein,  u.  zw.  ein  rechtes  Tarsome- 
tatarsus-Fragment  repräsentiert  den  Turmfalken  (Cerchneis  ünnunculusL.); 
ein  rechtes  Humerus-Fragment  bestimmte  ich  als  Überrest  eines  starken 
Birkhuhnes  (Tetrao  tetrix  L.).  Das  Alpenschneehuhn  (Lagopus  mutus 
MoNT.)  wurde  auf  Grund  eines  linken  Oberarms  (Humerus),  Rabenbeines 
(Coracoideum),  linken  Oberschenkels  (Femur),  Unterschenkels  (Tibia)  und 
Pelvis-Fragmentes,  endlich  einer  Mandibula  bestimmt.  Ferner  wurden 
noch  bestimmt  die  rotschnäblige  Alpenkrähe  (Pyrrhocorax  alpinus) 
(rechtes  Os  metacarpi,  rechtes  Tarsus-Fragment),  und  die  Wacholder- 
Drossel  (Turdus  pilaris)  (linkes  Os  metacarpi). 

Die  pleistocänen  Schichten  der  Kiskevélyer  Höhle  enthielten  dem- 
nach 6  Vogelarten,  u.  zw.: 

Cerclineis  tinminculus  L. 

Tetrao  tetrix  L. 

Lagopus  mutus  Mont. 

Pyrrhocorax  alpinus  Vieill. 

Turdus  viscivorus  L. 

Sturnus  vulgaris  L. 

Unter  diesen  ist  das  Alpenschneehuhn  der  einzige  typische  Tundren- 
Bewohner;  d-is Birkhuhn  und  der  Turmfalke  sind  typische  Steppen-Vögel; 
die  übrigen  sind  minder  charakteristisch. 

Es  scheint  mir  an  dieser  Stelle  notwendig,  einen  interessanten  in- 
dividuellen Charakter  des  Tarsometarsus  der  Alpenkrähe  (Pyrrhocorax 
alpinus)  eingehender  zu  besprechen. 

An  der  distalen  Epiphyse  des  Tarsometatarsus  der  Vögel  geht  be- 
kanntlich von  der  Vorderseite  nach  rückwärts  eine  kleine,  der  Regel  nach 
runde  Öffnung  (Spatium  intertarsale  externum)  hindurch  oberhalb  der  für 
den  äußeren  Finger  dienenden  Trochlea  externa.  (Fig.  4,  p.  183.)  Dadurch 
ist  es  auch  schon  bestimmt,  daß  diese  Öffnung  immer  an  der  äußeren 
Seite  des  Knochens  liegt.  Mir  ist  kein  Vogel  bekannt,  an  dessen  Tarsus 


192  KOI  OMAN   LAM  BRECHT 

diese  Öffnung  nicht  vorhanden  wäre.  Durch  dieses  Spatium  intertarsale 
externum  tritt  die  Sehne  des  von  der  proximalen  Hälfte  der  Vorderseite 
des  Tarsus  entspringende  kurzen  Beugers  (Musculus  extensor  brevis  W ) 
zur  hinteren  Seite  des  Tarsus,  wo  sie  an  der  Basis  des  IV'.  Fingers 
inseriert.  1  Es  tritt  noch  durch  dieses  Spatium  auch  zur  Hinterseite  des  Lauf- 
knochens die  Arieria  tibialis  antica,  wo  sie  verästelt  die  Finger  ernährt.2 

Am  Laufknochen  der  Alpenkrähe  aber  beobachtete  ich  zwei  solche 
Öffnungen,  welche  von  A.  Milne-Edwards  «pertuis  inférieur»  benannt 
wurden,  nebeneinander.  (Fig.  5  u.  6,  p.  183).  Wie  es  mir  Herr  V.  Capek 
mitteilte,  kommen  solche  doppelte  Spatia  auch  am  Tarsometatarsus 
der  Dohle  (Colaeus  nionedula  L.)  vor. 

Das  normale  Spatium  intertarsale  externum  bleibt  offenbar  noch 
im  juvenalen  Stadium  der  Entwicklung  geöffnet,  so  lange  nämlich  die 
drei  metatarsalen  Elemente  des  Tarsometatarsus  noch  nicht  verschmolzen 
sind.  Die  Sehne  des  Musculus  extensor  brevis  dig.  IV.  nimmt  ihren  Platz 
noch  vor  der  Verschmelzung  ein,  demnach  ist  die  Verschmelzung  an 
der  Stelle  des  Durchtrittes  gehindert.  Ob  im  Falle  der  doppelten  Spatia 
intertarsalia  die  genannte  Sehne  eine  Gabelung  erleidet,  muß  erst  fest- 
gestellt werden.  An  frischen  Kadavern  der  Alpenkrähe  und  der  Dohle 
werde  ich  unbedingt  dieser  Frage  nachforschen. 

Solche  doppelte  Spatia  intertarsalia  beobachtete  ich  —  außer  den 
mir  vorliegenden  rezenten  Alpenkrähen-Tarsus  —  an  den  fossilen  Alpen- 
krähen-Knochenresten der  Kiskevélyer  Höhle  und  an  denen  der  Knochen- 
höhle zu  Hidegszamos. 

Ähnliche  doppelte  Spatia  sind  mir  noch  am  Tarsus  eines  Nashorn- 
vogels (Buceros  rhinoceros)  bekannt;  diese  gehen  aber  nicht  parallel  von 
der  Vorderfläclie  zur  Hinterfläche,  sondern  das  eine  endet  zwischen 
zwei  Trochleen,  so  daß  diese  Öffnung  wahrscheinlich  anders  gedeutet 
werden  muß. 


Die  Vögel  der  Knochenhöhle  im  Kalten-Szamos-Tal. 

Die  pleistocäne  Säugetier-Fauna  der  im  Kalten-Szamos-Tale  liegen- 
den Knochenhöhle    (Komitat   Kolozsvár)  ist  von  Prof.  Dr.  Anton  Koch^ 

>  \'gl.  Gadow,  H.,  Bronns  Klassen  und  Ordnungen  des  Tierreichs.  Band  VI., 
Abt.  IV.,  Aves  p.  201.  Sushkin,  P.  :  Zur  Morphologie  des  Vogelskelets.  Vergleichende 
Osteologie  der  normalen  Tagraubvögel  (Accipitres)  und  die  Fragen  der  Klassifikation 
Nouv.  Mem.  Soc.  Imp.  dès  Nat.  de  Moscou.  T.  XVI.  1905.,  p.  51,  Fig.  19,  21. 

2  Oadow  1.  c.  p.  784;  Shufeldt,  R.  W.,  Osteology  oì  Speotyto  cunicidaria  hypo- 
gaea.  Bull.  U.  S.  Geol.  Surv.  Vol.  VI.  1885.,  p.  619-620;  Shufeldt  :  Aquila  XXI. 
1914,  p.  44. 

^  KocH,  A.,  A  hidegszamosi  csontbarlang  ismertetése.  Értesítő  az  erd.  muz.  eg)'l. 
orv.  természettud.  szakosztályából.  II.  Természettudományi  szak.  Bd.  XIII,  p.  1  —  12. 1891. 


FOSSII.FÍR    UHU    UND    ANDERE    VOGELRESTE  193 

und  Privatdozent  Dr.  Theodor  Kormos i  beschrieben  worden.  Die  letzt- 
genannte Mitteilung  erwähnt  außer  den  Säugetierüberresten  auch  drei 
Vogelspezies  (Birkhuhn,  Alpenschneehuhn  und  Alpenkrähe)  ;  sämtliche 
wurden  von  Andreas  Orosz,  Oberlehrer  zu  Apahida,  gesammelt. 

Im  April  des  vergangenen  Jahres  1915  übergab  mir  Herr  Prof. 
Dr.  Julius  Szádeczkv  aus  der  Geo-Paläontologischen  Sammlung  der 
Universität  zu  Kolozsvár  noch  einige,  aus  der  Knochenhöhle  des  Kalten- 
Szamos-Tales  stanmiende  fossile  Vogelknochen,  so  daß  ich  jetzt  in  der 
Lage  bin,  die  pleistocäne  Fauna  der  genannten  Knochenhöhle  zu 
erweitern. 

Aus  den  Pleistocän-Ablagerungen  der  Knochenhöhle  des  Kalten- 
Szamos-Tales  wurden  folgende  Vogelüberreste  bestimmt: 

Cerchneis  tinniinculus  L.  bestimmt  auf  Grund  einer  rechten  Ulna; 
Länge  67  mm;  (Olecranon  abgebrochen). 

Tetrao  urogalliis  L.  Ein  mächtiges  Oberkiefer-Fragment  und  ein 
Phal.  repräsentieren  ein  starkes,  altes  Auerhuhn. 

Lagopus  mutus  Mont.  Das  Alpenschneehuhn  wurde  auf  Grund  je 
einer  Ulna,  Tibia  und  Scapula  bestimmt. 

Pyrrhocorax  alpinus  Vieill,  Wie  die  oben  erwähnten  Arten,  so  ist 
auch  die  Alpenkrähe  von  mehreren  pleistocänen  Fundorten  Ungarns 
bekannt.  Auffallend  ist  aber  die  relativ  große  Anzahl  der  Individuen, 
die  in  unserer  Knochenhöhle  gefunden  wurden.  Es  liegen  von  hier 
nämlich  Überreste  von  6  Individuen  vor,  u.  zw.  6  rechte,  1  linke  Ulna 
(57—61  mm  lang),  2  unverletzte  und  1  fragmentarischer  linker  Femur 
(42^44  mm),  1 — 1  rechtes  und  linkes  Os  metacarpi  (30 — 33  mm),  Tarso- 
metatarsus  (44-5  mm);  1  rechtes  Humerus-Fragment  und  2 — 2  linke  und 
rechte  Coracoide  (30 — 3L5  mm). 

Das  Vorkommen  dieser  auf  felsigen  Schneegebirgen  lebenden  Art 
im  Pleistocän  von  Siebenbürgen  ist  umso  interessanter,  weil  sie  ja  heut- 
zutage in  dieser  Gegend  eine  Rarität  ist.  Stefan  Chernél  erwähnt  die 
Alpenkrähe  auf  Grund  fachkundiger  Beobachter  aus  Ungarn  außer  der 
Tátra  nur  vom  Retyezát,  vom  Tal  zu  Hátszeg  und  von  Nuksora.  Sie 
wird  auch  von  Petényi,  von  Graf  K.  Lázár,  J.  Frivaldszky  und  J.  Madarász 
erwähnt;  sichere  Exemplare  liegen  aber  nur  zwei  vor,  eins  aus  dem 
Komitat  Zólyom  in  der  Vogelsammlung  des  ungarischen  National- 
Museums  ULd  das  zweite  aus  dem  Komitat  Sopron  in  der  Sammlung 
Edmund  von  Husztys  zu  Léka. 

Vielleicht  werden  uns  die  aus  Siebenbürgen  späterhin  hoffentlich 
zum  Vorschein  kommenden  pleistocänen  Funde  über  das  häufige  Vor- 
kommen der  Alpenkrähe  eine  Auskunft  geben. 

1  Kormos,  T.,  Zur  Fauna  der  Knochenhöhle  im  Kalten-Szamos-TaL  Barlangkutatás 
(Höhlenforschung)  Band  II.  Heft  3,  p.  163-165. 

Aquila.  13 


194  KOI.OMAN    l.AMFìRKCHT 

Garniliis  glandariiis  L.  Es  liegt  ein  Tarsus   vor,   ebenso   wie   von 

Antfius  triviális  L. 

Jurdus  pilaris  L.  Vom  Kranimetsvogel  liegen  Ulna,  Os  metacarpi, 
Femur,  Tibia  und  Tarsus  vor. 

Außer  diesen  wurde  ein  unbestimmbarer,  juvenaler  Tarsus  (Passeri- 
formes)  und  ein  Os  coracoidei  gefunden";  letzterer  ist  etwas  größer, 
als  der  der  Alpenkrähe,  steht  aber  näher  zu  den  Drosseln.  Mein  Vergleichs- 
Material  war  zur  Bestimmung  nicht  genügend. 

Die  Knochen  sind  —  ausgenommen  die  Überreste  des  Auerhuiines, 
des  Alpenschneehuhnes  und  zweier  Alpenkrähen,  die  das  Eigentum  des 
Herrn  A.  Orosz  bilden  —  in  der  Sanuiilung  des  Oeo-Paläontologischen 
Institutes  der  Universität  Kolozsvár  aufbewahrt. 

Die  pleistocäne  Fauna  der  Knochenhöhle  des  Kalten-Szamos-Tales 
mit  den  zahlreichen  Alpenkrähen-Resten  erweckt  in  uns  großes  Interesse 
für  die  späterhin  zu  erforschenden  übrigen  siebenbürgischen  Funde. 

Die  Vögel  der  paläolithischen  Ansiedlung  zu  Tata. 

Unter  den  reichen  Wirbeltier-Überresten  der  Kalktuff-Bergwerke 
zu  Tata  (Komitat  Komárom)  wurden  auch  drei  Vogelknochen  gefunden. 
Aus  der  Lößschichte  des  genannten  Bergwerkes  erwähnt  Dr.  T.  KoRíWOS, 
der  die  Gegend  durchforschte,  auch  einige  Fragmente  eines  Vogeleies, i 
die  aber  noch  eingehender  untersucht  werden  müssen.  V.  Capek  be- 
stimmte ein  aus  dem  Kalktuff  stammendes  Coracoid-Fragment  als  Über- 
rest eines  Birkhuhnes  (Tetrao  tetrix  L.) 

Neuerdings  wurden  aus  Tata  noch  zwei  Vogelknochen  bekannt. 
Das  eine,  ebenfalls  in  dem  Kalktuff  gefundene,  Tibia-Fragment  repräsen- 
tiert die  Kornweihe  (Circus  cyaneiis  L.),  das  andere,  ein  Coracoideum, 
stammt  aus  den  am  See-Ufer  des  Bergwerkes  gefundenen  Pleistocän- 
Ablagerungen  und  steht  nahe  zum  großen  Brachvogel  (Numenius  ar- 
aiatiis  L.) 

Die  Vögel  der  Tundrafauna  zu  Kőszeg. 

Dr.  T.  Kormos  beschrieb  aus  den  Szaybold'schen  Phyllit-Stein- 
brüchen  zu  Kőszeg  eine  interessante  Tundrenfauna  mit  den  Überresten 
des  Halsbandlemminges  (Dicrosfonyx  torquatiis  foss.  Nhro.)2  V^on  hier 
wurden  außer  Säugetier-   und    Mollusken-Überresten   auch    drei    Vogel- 

'  Kormos,  T.,  Die  palaeolilhische  Ansiedhing  bei  Tata.  Jalirb.  d.  k.  ung.  Geol. 
Reichsanst.  Bd.  XX.  H.  1.  1912. 

'  Kormos,  T.,  Über  eine  arktische  Säugetierfauna  im  Pleistozän  Ungarns.  CentrBl- 
blatt  für  Min.  Geol.  und  Paläont.  1911.,  p.  300—311.  luid  Kleinere  Mitteilungen  aus 
dem  ungarischen  Pleistozän.  Ibid.  1913.,  p.  13—17. 


FOSSIl.KR    UHU    UND    ANDEÍÍK    VOGKLRESTE  195 

reste  bekannt.  Ein  unverletzter  rechter  Tarsus  von  Crex  pratensis 
Bechst.        391  mm  lang        wurde  noch  von  V.  Capek  bestimmt. 

Herr  Prof.  Dr.  L.  Méhelv  übergab  mir  einen  dortselbst  am  20. Juli 
IQll  gesammelten,  vollständigen  46  mm  langen  Humerus,  der  ebendiese 
Art  repräsentiert. 

Ein  Femur-Fragment  repräsentiert  einen  Überrest  der  Hohltaube 
(Cohimba  oenas  L.) 

Kleinere  Funde. 

Dr.  Stefan  Ferenczi^  fand  während  seiner  geologischen  Reambu- 
lations-Arbeiten  in  der  Umgebung  von  Galgóc  im  Sommer  1914 
oberhalb  des  Galgocer  Oranitgebietes,  auf  einem  kleinen  Lößlager 
einige  in  Löß  eingeschlossene  Vogelknochen.  Die  Knochen  (Femur, 
Tibia  und  Tarsus)  stammen  vom  Nusshäher  (Nucifraga  caryocatactes). 
Da  —  meines  Wissens  nach  —  das  der  erste  ungarische  Löß-Vogelfund 
ist,  teile  ich  es  im  ungarischen  Text  photographisch  mit.  (Fig.  7).  Laut  den 
Mitteilungen  von  Kml,  Stróbl,  Obermaier,  Schaaffhausen,  Schmidt 
und  NuESCH  kennen  wir  schon  mehrere  Löß-Vogelfunde  aus  dem  Pleis- 
tocän  Deutschlands  und  Österreichs.2 

Aus  der  unmittelbaren  Nähe  dieses  Fundes  bestimmte  Dr.  T.  KoriMOS 
die  Überreste  von  Felis  silvestris  Schreb.,  Helix  (Isognomostonia)  ob- 
voliita  Müll.;  Helix  (Isognomostonia)  striata  Müll,  una  Pupa  (Pupilla) 
musco  rum  L. 

In  den  postglacialen  Ablagerungen  der  Kies-Grube  bei  Szamos- 
falva sammelte  Andreas  Orosz  außer  den  Überresten  von  Arctomys 
bobac  auch  zwei  Vogelknochen.  Ein  Tarsus  repräsentiert  das  Moorschnee- 
huhn (Lagopus  albus  Keys,  et  Blas.),  ein  Coracoid  (28-5  mm  lang)  eine 
Drossel  (Turdus  pilaris  s.  merula). 

In  der  Pleistocän-Knochenbreccie  bei  Drazica  (Lesce)  —  Komitat 
Lika-Krbava  —  sanmielte  Dr.  T.  Kormos  ein  rechtes  Humerus-Fragment, 
daß  ich  als  Überrest  der  Misteldrossel  (Turdus  viscivorus  L.)  bestimmte. 

'  Ferenczi,  I.,  Galgóc  és  környékének  geológiai  viszonyai.  Am.  k.  Földtani  Intézet 
évi  jelentése  1914-ről.  I.  rész.  Budapest,  1915,  p.  200—229. 

2  WiEGERS,  F.,  Die  geologischen  Grundlagen  für  die  Chronologie  des  Diluvial- 
menschen. Zeitschr.  d.  deutsch.  Geol.  Ges.  Band  64.  1912.  Monatsber.  Nr.  12,  p.  578— 606. 


13' 


A  héja  és  karvaly  táplálékáról. 

Irta:  Bitter  A  Qvlla. 
3  szövegképpel. 

A  héja.  —  Astur  palumbarius.  (L.) 

A  héja  egyike  azoknak  a  ragadozómadarainknak,  amelyet  legalább 
hírből  mindenki  ismer.  A  vadászok  és  a  baromfitenyésztők  legnagyobb 
ellenségei.  Kevesen  vannak  azonban  köztük  olyanok,  akik  hazánk  madár- 
világának ezt  a  legvakmerőbb  rablólovagját  meg  is  tudják  különböztetni 
más,  esetleg  hasznos  ragadozótól.  Legtöbbnyire  az  egerészölyvvel  cserélik 
össze  és  igen  gyakran  megtörténik,  hogy  a  héja  bűneiért  a  feltétlenül 
hasznos  egerészölyvnek  kell  életével  lakolnia.  Miután  dolgozatom  a 
vadász  és  gazda  érdekeit  is  szolgálni  kívánja,  szükségesnek  találom,  hogy 
a  héja  rövid  ismertetését  előrebocsássam. 

Az  öreg  hím  héja  felül  barnásszürke,  alul  fehéresszürke  alapon 
fekete  vagy  barna  harántsávokkal.  A  szem  felett  és  a  tarkón  fekvő  tollak, 
fehér  hegyűek.  Az  elsőrendű  evezők  és  a  kormánytollak  felül  szintén 
barnák  és  sötétebb  harántcsikokkal  tarkítottak.  A  farkaalja  fehér;  a  lábak 
és  a  viaszhártya  sárgák.  Csőre  kékesfekete,  karmai  feketék.  A  tojó  nagyobb 
termetű  és  sötétebb  színezetű. 

A  fiatalok  barnák,  a  fejen,  nyakon  és  a  szárnyfedőkön  rozsdásfehér 
vagy  fehér  hosszanti  foltozással.  A  háttollak  szegélye  sárgásfehér.  (A  fiatal 
héját  tévesztik  össze  leginkább  az  egerészölyvvel.) 

A  héja  röpképe  is  feltűnően  különbözik  az  egerészölyvétől.  Külö- 
nösen jellemző  a  hosszú  fark  és  az  ives,  kissé  tompa  végű  szárn>'ak. 
Ezzel  szemben  az  egerészölyv  rövid,  széles  és  hátul  lekerekített  farkú  és 
hosszabb  szárnyú  röpképet  mutat.  Még  feltűnőbb  a  termetbeli  eltérés 
ágon  ülő  állapotukban,  amennyiben  a  héja  szárnya  hegye  farkának  csak 
közepéig  ér,  míg  az  egerészölyv  szárnya  farka  hegyét  éri  el. 

A  héja  egész  Észak-  és  Középeuropában  valamint  Ázsiában  is  elter- 
jedt. Hazánkban  egyes  vidékek  legközönségesebb  ragadozómadara.  A  sík- 
ság, valamint  a  hegyvidék  lak()ja.  Különösen  a  mezőkkel  és  szántóföldek- 
kel váltakozó  erdős  vidéket  kedveli.  Megtaláljuk  azonban  a  teljesen 
erdőtlen  vidékeken  is,  különösen  az  őszi  hónapokban. 

Közismert    dolog,    hogy    vakmerő    rabló.    A   vadászlapokban    alig 


/=^ 


Mmâ 


A  héja  —  Astur  palumbarius  L.  Öreg  him. 


198 


BITTF.RA   OVULA 


találunk  oly  számot,  melyben  ne  lenne  valami  a  héja  rablásairól  és  vak- 
merőségéről írva.  Határozottan  káros  voltáról  már  a  számos  megfigyelés 
alapján  is  meggyőződhettünk.  A  héjára  és  a  karvalyra  vonatkozó  gyomor- 
tartalomvizsgálatok főkép  tudományos  értékkel  birnak,  gyakorlati  értékük 
inkább  csak  abban  áll,  hogy  a  közfelfogást  pozitiv   alapon   megerősítik. 


Az  intézetünk  gyűjteményében  levő 
táplálékáról  a  következő  képet  nyújtja: 

1  Magyarország  ...     ...     1898  mart.  16 

2  «         «     ...     ...         1900  oct     14 

3  Görgényszentimre   ...     1902  maj.     5 

4  «         «     ...     ...         1903  jan.     31 


5  Onézda  (Szepesm.)  ...  1903  nov.  6 

6  Szászrégen     1904  jan.  28 

7  Ólécz  (Torontálm.) ...  1904  oct.  12 

8  Perhely  (Trencsénm.)  1906  dec.  20 

9  Csála 1907  jul.  18 


51  drb  gyomortartalom  a  héja 

3  Arvicola  arvalis  (mezei  pocok) 
1  Perdix  perdix  (L.)  —  fogoly 
csont^arabok 

1  Talpa  europaea  (vakondok), 
1  Arv.  arvalis,  1  Crocidura 
sp.  (cickány) 

2  Arvicola  arvalis 

1  Phasianus  colchicus  L.  — fácán 
1  Perdix  perdix  (L.) 
növényi  részek 
1  Turdus  merula   L.  —  fekete 


10  Farkasfalu  (Szepesm.) 

11  Lökösháza 

12  Farkasfalu  (Szepesm.) 

13  Honcztő  (Aradm.) 

14  «         «     

15  Ágris ... 

16  Honcztő  (Aradm.) 

17  B.-Sellye 

18  Horvátország 

19  1  ioncztő     

20  Konop    

21  C.sege ... 

22  Arad 

23  Szélszeg    

24  Szigetcsép     

25  Czege 

26  Algyógy  illunyadm.) 


1907  aug.    11     1  Arvicola  arvalis 
1907  aug.   18     1  tyúk,  1  Emberiza  sp. 

1907  sept.   19    2  Arvicola  arvalis 

1908  mart.    5     Házi  szárnyas  tollai 

1908  febr.  27     1     Passer    montanus     (L.)    — 

mezei  veréb. 
1908  ápr.      1     Házi  tyúk 
1908  febr.   10     1    Sciurus   vulgaris  —  mókus 

szörözete 
1908  aug.    11     1  PhasianuscolchicusL.  -  fácán 

1908  nov.   20     Szőrök 

1909  jan.      2     Bonasa    bonasia   L.  —  császár- 

madár 

1909  febr.  27  1  Perdix  perdix  (L),  kis  rág- 
csáló szőrei. 

1909  febr.  16  1  Emberiza  citrinella  L.  — 
citromsármány 

1909  jan.       1      1   Perdix  perdix  (L.)  —  fogoly 

1909  oct.       7     Házi  tyúk 

1909  aug.   31     fiatal  Perdix  perdix(L.)  ^fogoly 

1910  nov.    17     1   kisebb  emlős  (patkány?) 
1909  maj.   31     1  Turdus  merula  L. 


A    HÉJA    ES   KARVAL^•    TAPI  ALHKAROL 


199 


27  Chymes     

28  Algyógy 

29  «  -  .       - 

30  Aradmácsa    ... 

31  Hátszeg     

32  Retteg    

33  Konop       

34  Terhely...     ... 

35  Marosszentkirály 

36  Nétnetcsernye 

37  Keresztfák! 


1910  jan.  20 


1909  maj.  31 

1910  maj.  15 
1910  sept 
1909  apr. 
1909  jan. 
1909  jul. 
1909  sept, 


.  1910  mart.  19 
1910  aug.  5 
1909  aug.  8 
38  Szélszeg  (Szilágym.)   1909  oct.  31 


39  T.-Királyfalva 

40  Kovászi  ...     .. 

41  Kelemér    ... 

42  Teshely..      .. 

43  Ruttka 

44  Balázs    ...     .. 

45  Csikcsatószeg 


46  Kisszedres. 

47  Bogács  ... 

48  Teshely     . 

49  Városlöd 

50  Órvebász  . 


1909  jul.      17 


51   Kisillye 


1910 

mart 

.  14 

1910 

oct. 

2 

1911 

jun. 

16 

1910 

mart. 

2 

1911 

apr. 

21 

1911 

jul. 

23 

1911 

dec. 

14 

1911 

dec. 

9 

1911 

jun. 

22 

1912 

mart. 

11 

1914 

június 

1904 

apr. 

19 

1  Sciurus   vulgaris    —  mókus 

szőrei  és  karmai 
1  csirke 
Tollak 

1  csirke  maradványai 
1  házi  galamb 
Szőrök  és  tollfoszlányok 
Házi  tyúk 
1  fiatal  fogoly 

Cricetus  cricetus  (L.)  —  hörcsög 
Kis   madármaradvány,    szőrök 
Sorex  sp.  —  cickány 
1  Grylluscampestris  L. —  mezei 

tücsök 
1  Lacerta  sp.  —  gyík,  2  Turdus 

sp.  —  rigó 
Galambmaradványok 
1  fiatal  patkány 
1  tyúkféle  madár 
1  Turdus  merula  L.  —  fekete 

rigó 
1  Cannabina    linaria    (L.)    — 

nyíri  zsezse. 
Madármaradványok.     Lelövés- 

kor  karmai  között  egy  Tota- 

nus  calidris  volt. 
1  Perdix  perdix  (L.) 
Sciurus  vulgaris  (L.)  —  mókus 
1  Garrulus  glandarius   (L)  — 

szajkó 
1  Perdix  perdix  (L.) 
Egy  igen   fiatal    galambnagy- 
ságú madár 
1  házi  tyúk 


200 


BITTKRA   GVUl  A 


A  megvizsgált  51  példány   anyaga  az  egyes   hónapokra  a  következő- 
képen oszlik  meg: 


A  faj  neve                        Darab    = 

Mart. 

Tpr. 

M  aj, 

Jun. 

.£> 

< 

&    ^  !    O        ai 

Arvicola    arvalis    Pall.—  mezei 

pocok    1 

Patkány 

Cricetus  cricetus  (L.)   —  hörcsög 

Sciurus  vulgaris  L.  —  mókus  ... 

Rágcsáló,,  meghatározhatatlan... 

Talpa  europaea  L.  —  vakondok 

Crocidura  sp.  —  cickány     

Sorex  sp.  —  cickány       

Emlős,  meghatározhatatlan 

Perdix  perdix  (L.)  —  fogoly  ... 

Tyúk  vagy  csirke 

Phasianus   colchicus  L.  —  fácán 

Bonasa  bonasia  L.  —  császárm. 

Házi  galamb    

Garrulus  glandarius  L.  —  szajkó 

Totanus   calidris    (L.)    —  vörös- 
lábú czankó        

Turdus  merula  L.  —  fekete  rigó 

Turdus  sp.  —  rigó       

Emberiza  citrinella   L.  —  citrom 
sármány 

Emberiza  sp.  —  sármány 

Passer    montanus   L.  —  mezei 
veréb      

Cannabina    linaria   (L.)  —    nyíri 
zsezse    

Madár,  meghatározhatatlan 

Csontdarabok 

Lacerta  sp.  —  gyík 

Qryllus    campestris   L.  —  mezei 
tücsök    

Növényi  részek 

9    ; 

1 

1 

3 

1 

1 

1 

1 

4 

8 

9 

2 

1 

2 

1 

• 

1 
1 

1 
5 

1 
1 

1 
1 

1 

1 

1 

1 

1 

1 

1 
1 

1 

1 
1 

1 

1 

3 

1 

1 
1 

1 
1 

2 

1 

1 
1 

1 

1 
1 

1 

1 

1 
1 
2 

1 

1 

1 

_ 

1 
1 

2 

1 
1 

1 

2 
1 

_ 

1 

2 
2 

_ 

1 
1 

1 

;  64 

r 

5 

8 

4 

4 

3 

7 

8 

4 

5 

4 

3 

A    HÉJA    ES    KARVAIV   TAPl.Al.EKAROI.  201 

Más  szerzők  által  eddig  a  következő  gyomortartalmak  vizsgáltat- 
tak meg: 

Chernél  István  10  drb  gyomortartalmat  vizsgált  meg.  Ezekben 
6  fogoly,  3  fácán,  2  meghatározhatatlan  madár  és  1  süldőnyul  marad- 
ványait találta. 

Eckstein  K.  9  példány  gyomrában  2  galambot,  1  rig()t,  1  verebet, 
1  mókust  és  több  egeret  talált. 

Parrot  és  Leisewitz  9  megvizsgált  példány  gyomrában  8  madarat 
(köztük  1  rigót  és  1  seregélyt),  1  vakondokot  és  egyszer  egérszőröket 
állapított  meg. 

Leisewitz  egy  másik  vizsgálata  eredményeként,  mely  7  drb  gyomor- 
tartalomra terjedt,  8  madarat  (köztük  1  foglyot)  és  1  egeret  említ. 

JÄCKEL  az  általa  megvizsgált  héják  gyomrában  sündisznót,  mókust, 
házi  galambot,  örvösgalambot,  nyirfajdot,  több  tyúkot,  foglyot,  szarkát, 
seregélyt,  mezei  pacsirtát,  cinkét  és  szárcsát  határozott  meg. 

Legtöbb  példányt  —  180  darabot  —  G.  Rörig  vizsgált  meg.  Ezek 
közül  27  héja  gyomrában  34  drb  egér  volt,  3-ra  egy-egy  hörcsög  esett; 

1  pedig  macskát  evett  meg.  19  madár  gyomrában  volt  mókus,  3-ban 
menyét,  l-ben  béka.  46-ban  különböző  madarat  talált.  Ezek  között  volt 
(itt  a   házi    szárnyast   és  vadat    nem    számítja    be)    8    mátyás,    10   rigó, 

2  citromsármány,  1  feketeharkály,  1  zöldharkály,  1  szárcsa,  1  zöldlábú 
vizi  tyúk,  1  diótörő  (Nucifraga),  1  seregély,  1  megyvágó,  1  pacsirta,  18 
meghatározhatatlan  középnagyságú  madár. 

A  héjáktól  elfogott  házi  szárnyas  és  vad  a  következőleg  oszlik  meg: 
23  nyúl,  1  üregi  nyúl,  7  fácán,  43  fogoly,  1  lúd,  1  kacsa,  8  házi  tyúk, 
11  galamb.  Ezek  úgy  oszlanak  meg,  hogy  minden  héjára  1 — 1  zsák- 
mányolt állat  esik. 

Rev  e.  több  héja  gyomrát  vizsgálta  meg.  Két  példányéban  1 — 1 
fácánt,  l-ben  foglyot,  l-ben  nyirfajdot,  l-ben  pinty- vagy  sármánymarad- 
ványokat, l-ben  pedig  hörcsögmaradványokat  talált. 

W.  Baer  egy  megvizsgált  példány  gyomrában  egy  hamvasvarjút  talált. 
A  Tharand-környéki  erdőben  egy  alkalommal  az  erdei  fülesbagoly  tollait 
találta  meg  a  héja  által  otthagyott  «tollkoszorú»  («Federkranz»)  alak- 
jában. Ez  a  lelet  bizonyossá  teszi  azt,  hogy  a  héja  más  ragadozókat  is 
ejthet  zsákmányul.  Egy  másik  «tollkoszorú»  egy  nyirfajd  zsákmányolását 
bizonyítja. 

J.  Talsky  egy  januárból  származó  köpetet  vizsgált  meg,  melyben 
egy  kis  emlős,  valószínűleg  egér  szőreit  találta. 

Löwis  szerint  a  Keleti-tenger  mentén  fekvő  német  tartományokban 
a  héja  főtáplálékát  a  hamvasvarjú  képezi.  Békákat  is  fog,  de  csak  szük- 
ség esetén. 

A  héja  táplálkozásáról  igen  szép  megfigyeléseket  közölnek  W.  Baer 


202  BITTHRA   GVUI,A 

és  O.  Uttendörfer.  Egy  kirándulásuk  alkalmával  (Klitten  környékén) 
az  ottani  erdész  héjafészket  mutatott  nekik,  melyből  a  fiatalokat  kiszedte 
és  kalitkába  zárta.  A  szülők  36  óra  alatt  6  fiatal  fácánt  hoztak  nekik. 
A  fészek  közelében  farakás  volt.  Itt  fosztották  meg  az  öregek  a  zsák- 
mányolt madarakat  tollazatúktól.  Ezen  a  helyen  a  mátyás,  seregély,  a 
vöröslábú  cankó  (Totanus  calidris  L.)  és  az  apróréce  (Anas  crecca  L.) 
tollait  találták. 

Egy  másik  fészek  alatt  a  hamvasvarjú,  mátyás,  nyirfajd,  apróréce 
és  az  erdei  pinty  nagyobb  tollai  voltak.  Azonkívül  legalább  5  öreg  nyúl 
csontjai  és  2  mókus  maradványai  tanúskodtak  a  szülők  munkájáról. 
A  mókus  összefüggő  hátsó  lábpárának  vázán  még  rajta  volt  a  bőr,  «de 
a  héja,  mint  egy  ügyes  kitömő,  egész  a  lábtőig  kifordította  azt».  Madár- 
csontokat is  találtak  a  fészek  alatt.  Ezek  1  örvösgalambtól,  3  hamvas 
varjútól  és  2  fogolytól  származtak. 

Egy  fészek  alatt  majdnem  tisztán  csak  szajkótollak  feküdtek. 

A  következő  évben  újra  felkeresték  Baer  és  Uttendörfer  az  első 
fészket.  A  közelben  egy  fiatal  nyúl  bőrét,  1  d'  erdei  pintynek,  1  fiatal 
erdei  pintynek,  1  fiatal  és  1  öreg  hamvas  varjúnak  teljes  tollazatát  és 
egy  mátyás  szárnytol  lait  fedezték  fel.  Nem  messze  a  fészektől  örvös- 
galambtollak  feküdtek.  Egy  kis  dombon,  mely  valószínűleg  a  héják 
kedvenc  helye  volt  egy  nyúl,  szarka  és  fogoly  maradványai  voltak. 
Temetőbogaraktól  a  földbe  húzva  egy  d"  vörösvércsehullát  is  találtak, 
melyet  a  nyomok  szerint  a  héja  kezdett  tollaitól  megfosztani.  Mindezeken 
kívül  6  fogoly,  2  fácán,  1  kacsa  és  két  tyúknagyságú  madár  (valószínűleg 
nyirfajd  vagy  házi  tyúk)  csontjait  találták. 

Egy  másik  fészek  alatt,  melyet  ez  évben  megfigyeltek,  az  erdei  pinty, 
hamvasvarjú,  mátyás  és  bíbic  tollait,  és  egy  vakondok  lábát  látták.  Meg- 
találták ott  azonkívül  2  nyúl,  1  mókus,  2  hamvasvarjú,  1  mátyás,  3  örvös- 
galamb, 1  házi  galamb,  1  gerle,  5  fogoly,  egy  nagyobb  tyúkféle  (házi 
tyúk  vagy  nyirfajd)  és  1  tőkésréce  csontvázának  részeit. 

Későbbi  években  két  új  fészket  fedeztek  fel  a  szerzők.  Az  egyik 
közelében  4  fogoly,  2  hamvasvarjú,  1  apróréce  (?),  1  mókus,  2  süldő- 
nyúl, 1  nagy  tyúkféle,  több  örvösgalamb  és  mátyás  maradványai  voltak. 
A  másiknál  23  fogoly,  1  nagyobb  tyúkféle,  3  hamvasvarjú,  1  örvösgalamb, 

2  házi  galamb  vázrészeit,  azonkívül  2  kisebb  madár,  2  mókus  és  1  nyúl 
maradványait  találták. 

A  másodiknak  említett  fészek  közelében  egy  helyen,  melyet  a  szerzők 
a  héja  téli  szállásának  tartottak,  41  fogoly,  1  tyúkféle,  0  hamvasvarjú, 
1  tőkés  kacsa,    2  apróréce,    1  örvösgalamb,  1   házi  galamb,   2  mókus  és 

3  madár  maradványai  voltak. 

Baer  és  Uttendörfer  megfigyeléseik  első  évének  folyamán  38  drb 
köpetet  is  vizsgáltak  meg.  Ezekben  főként  nyúl-,  mókus-  és  egérszőrök, 


A    HÉJA    HS   KAF^VAIA'   TÁIM  ÁIJ'KÁRíH 


203 


varjú-,  galamb-,  mátyás-  és  rigótollak  voltak.  A  következő  évből  származí)- 
kat  mátyás-,  fogoly-,  vizi  pocok-  és  mókusmaradványok  alkották. 

A  héják  által  zsákmányolt  madaraktól  származó  «tollkoszorúkat» 
(«Federkränze»)  is  találtak  az  erdőben.  Különösen  érdekesek  a  következő 
leletek:  1  zöldharkály,  1  kormoslégykapó,  1  tövisszúró  gébics  (o^),  1  vörös- 
begy, 1  hantmadár,  2  széncinege,  3  kékcinke,  2  búboscinke,  1  sordély, 
1  haris,  1  guvat  és  1  bíbic. 

A  két  megfigyelő  vizsgálatainak  adatait  összegezve,  a  következő 
eredményt  kapjuk:  1  vakondok,  9  mókus,  2  egérféle,  1  vizipocok,  10  nyúl, 
1  vörös  vércse  (?),  2  rigó,  1  seregély,  4  pinty,  27  hamvas  varjú,  15-nél  több 


Fiatal  héja  —  Astur  palumbarius  L.  iuv.  Színezete  hasonlít  az  egerészölyvéhez, 
de  a  szárnyhegyek  csak  a  fark  közepéig  érnek. 


mátyás,  2  szarka,  1  kakuk,  15-nél  több  örvösgalamb,  9  házi  galamb, 
1  gerle,  2  nyirfajd,  11  fácán,  89  fogoly,  1  házi  tyúk,  4  nagyobb  tyúk- 
féle, 1  bibic,  1  vöröslábú  cankó,  2  tőkés  réce,  5  apró  réce,  2  kis  madár. 
Összesen  legalább  218  állat. 

Részletesen  közöltem  Baer  és  Uttendörfer  megfigyeléseit.  Ezt  első- 
sorban is  azért  tettem,  mert  megfigyeléseik  alapján  tiszta  képet  alkot- 
hatunk magunknak  arról,  hogy  egy  héjapár  mily  nagy  pusztítást  visz 
véghez  tartózkodási  helyének  állatvilágában,  különösen  a  fiókaetetés  idején. 
Másodsorban  pedig  azért,  mert  nézetem  szerint  a  ragadozó  madarak  táp- 
lálkozásának kikutatására  szolgáló  rendszeres  megfigyeléseknek  ez  minta- 
képe lehet.  Az  ornithologiai  szaklapokban  nem  is  találtam  több  közlést 
ilynemű  megfigyelésekről.  A  vadászlapokban    pedig    csak   egyes   rablási 


204  BITTERA   G^■ULA 

esetek  leírását  találjuk.  Alkalmam  lesz  a  két  szerző  kitűnő  megfigyelései- 
ből részleteket  még  többször  említeni. 

Ha  már  most  az  elfogyasztott  tápláléknak  a  haszon  és  kár  szerinti 
eloszlását  vészük  figyelembe,  a  következő  eredményekhez  jutunk: 

Az  általam  megvizsgált  51  héja  gyomrában  63  drb  különféle  állat 
és  egyszer  növényi  maradvány  volt.  Az  elfogyasztott  állatok  62-26o/o 
hasznos,  33"980/o  káros  és  3-66o/o  gazdaságilag  közömbös  volt. 

Hennicke  (11)  számításai  szerint  a  Rörig,  Rey,  Rzehak,  Chernél  és 
Eckstein  által  megvizsgált  22Q  héja  gyomrában  óSO/o  hasznos,  ISo/o  káros 
és  140/0  közömbös  állat  találtatott. 

A  héja  a  legvakmerőbb  ragadozómadarunk.  Míg  a  sólyom  csak  a 
levegőben  fogja  el  zsákmányát  (Rörig  és  Nesnera^  vizsgálatai  alapján 
kivételesen  a  földről  is),  addig  a  héja  mindenhová  oda  tud  férkőzni.  Nincs 
előtte  menedéke  a  bozótba  vagy  az  erdőbe  menekülő  madárnak,  a  szántó- 
földön vagy  mezőn  meglapuló  nyúlnak  és  más  apró  emlősnek.  Sőt  még 
a  víz  színéről  is  elrabolja  az  úszó  madarat. 

A  héja  vadászati  módja  is  egész  különleges.  Az  erdőszéleken  vagy  az 
egyedül  álU)  kisebb  facsoportokban  egy  lombos  fa  koronájában  a  közé- 
pen fekvő  ágak  közt,  sohasem  a  fa  csúcsán,  elbújva  leselkedik  zsákmányára. 
Órákig  látni  őt  így  figyelni  és  ha  áldozatát  észreveszi,  villámgyorsan  ront 
arra. 

Más  alkalommal,  kivált  a  téli  hónapokban  a  szántóföldek  és  mezők 
felett,  de  különösen  az  erdők  mentén  alacsonyan  repülve  cserkészik. 
Röpte  rövid  szárnyai  dacára  is  gyors.  Kevés  számú,  de  annál  kiadóbb 
és  egyenletes  szárnycsapásokat  téve  kalandozza  be  a  környéket.  A  nap 
minden  szakában  vadászgat.  Még  a  déli  órákban  is,  midőn  a  legtöbb 
madár  megpihen,  nincs  tőle  biztonságban  az  apróbb  állat.  Általában  elő- 
vigyázatos madár,  de  egyes  esetekben,  különösen  ha  éhség  gyötri,  a  leg- 
nagyobb vakmerőséggel  és  meggondolatlansággal  ront  zsákmányára. 
Számtalan  esetet  említenek  a  vadászlapok,  hogy  a  vadász  elől  rabolja  el 
a  lelőtt  vagy  megsebzett  vadat.  A  baromfiudvarokban  végzett  dolgaira 
meg  valószínűleg  mindenki  tud  említeni  példát.  Megjelenésekor  a  mada- 
rakat halálos  félelen  fogja  el,  úgy  hogy  gyakran  mintegy  megdermedve, 
érzékeiktől  megfosztva  ülnek  egy  helyen  és  csak  a  rabh)  karmai  közt 
nyerik  vissza  öntudatukat.  Ha  sikerült  a  kiszemelt  áldozatot  megkaparí- 
tani,  ami  rendesen  be  is  következik,  azzal  a  közeli  erdőbe,  facsoportba 
vagy  legalább  is  bozótba  húzódik  vissza.  Miként  falja  fel  a  zsákmányolt 
madarat,  arról  Baer  és  L/ttendörfer  közölnek  érdekes  megfigyeléseket, 
melyek  eredményét  a  következő  sorokban  foglalják  össze:  «A  mell  és 
fej  képezik   a   támadás    első    pontjait.  A  hasi  oldalt  kissé  megkopasztja, 

'  Aquila  Tom.  XIV.  1907,  pag.  318. 


A   HÉJA   ES   KARVALY   TAPI.AI  KKAROI.  205 

a  zsigereket  kitépi  és  a  többi  belső  szervvel  együtt  felfalja.  A  fejet  a 
nyakkal  egyetemben,  a  csőr  kivételével,  szintén  rögtön  felfalja.  Egyúttal 
a  madarat  alaposan  megkopasztja  először  a  nagyobb,  azután  a  kisebb 
tollaktól.  Ha  ez  megtörtént,  akkor  a  majdnem  csupasz  zsákmányt  egy  más 
helyre  hordja,  ott  a  végtagok  csontjait  a  végüknél  fogva  leharapja  és 
lenyeli.  Csak  a  legerősebb  csontok  maradnak  meg  egyes  inaktól  össze- 
tartva, de  teljesen  lerágva.  Azon  hely,  ahol  a  lakmározást  befejezi,  a  költés 
idején  a  fészkelőhely  szokott  lenni». 

A  nagyobb  emlősöket  lenyúzza  és  úgy  falja  fel,  csak  az  egérnagy- 
ságúakat  nyeli  el  szőröstül. 

A  megemészthetetlen  részeket  kiökrendezi,  mint  a  többi  madár. 
Köpete  Baer  és  Uttendörfer  szerint:  5  cm.  hosszú  és  2  cm.  átmérőjű. 
A  bagolyköpetektől  eltérően  sohasem  tartalmaz  nagyobb  csontokat. 
Csak  egy  alkalommal  leltek  benne  egérmaradványokat,  különben  mindig 
csak  kis  csontokat.  Ezekből  azt  kell  következtetni,  hogy  a  héja  a  nagyobb 
csontokat  megemészti. 

A  budapesti  állatkertben.  Cerva  Frigyes  úr  szívessége  folytán,  etetési 
kísérletet  tettem  a  héjával.  Táplálékul  verebet  adtunk  neki.  A  héja  a 
verebet  tollastúl,  csontostul  elfogyasztotta,  néha  csak  a  csőr  szarúkáváját 
hagyta  vissza.  A  kapott  köpetek  átlagos  hossza  4-5  cm.  volt,  átmérője 
2  cm.  A  legkisebb  darabka  csont  sem  volt  bennük,  egy  esetben  a  csőr 
szarúkávája.  Eme  kísérletek  amellett  szólnak,  hogy  a  héja  a  csontokat 
megemészti. 

A  felsorolt  vizsgálatok  és  megfigyelések  mind  tanúbizonyságát  adják 
annak,  hogy  a  héja  semmiképen  sem  tartozik  a  kímélendő  madarak 
körébe.  Ott  tehát,  ahol  elszaporodott  (ez  azonban  már  nálunk  is  ritkán 
történik  meg),  számát  alaposan  csökkenteni  kell.  Vadászata  aránylag 
könnyű.  Fogására  az  ú.  n.  «héjakosár»  a  legalkalmasabb.  Csalétekként 
egy  lehetőleg  fehér  vagy  más  feltűnő  szinű  galambot  teszünk  be. 
A  kosarat  egy  3  m.  magas  cölöpre  erősítjük  és  lehetőleg  etetők  közelé- 
ben állítjuk  fel. 

Bármily  nagy  károkat  okozzon  is  a  héja,  óvakodnunk  kell  teljes 
kipusztításától.  Erre  már  esztétikai  érzésünk  is  rászorít.  Másrészt  pedig 
azért  is,  mert  a  héják  a  természet  egyensúlyának  fentartásában  is  fontos 
szerepet  töltenek  be.  F.  Dresch  említi,  hogy  a  Plauen  környéki  erdők- 
ben a  mókusok  (melyekről  közismert,  hogy  veszedelmes  fészekrablók) 
feltűnő  elszaporodása  a  héják  túlságba  vitt  kipusztításával  függ  össze. 
G.  Rörig  is  közöl  egy  érdekes  esetet:  «Szászországban  egy  a  fenyőszender 
által  elpusztított  erdőrész  megtekintésekor  kérdezősködtem  az  erdőőrtől 
a  ragadozómadarakról  és  azt  a  feleletet  kaptam,  hogy  sajnos,  a  héják 
mind  le  lettek  lőve,  noha  majdnem  semminemű  kárt  nem  okoztak,  mert 
a  közelben  nincs  apróvad  vadászat.    Ezen    ragadozómadarak   eltávolítása 


206 


BlTThRA   GYULA 


Óta  a  szajkók  és  mókusok,  melyek  eddig  majdnem  egyedüli  táplálékát 
alkották  a  héjának,  oly  nagy  mértékben  megszaporodtak,  hogy  a  tölgy- 
vetéseket egyáltalában  nem  tudják  felnevelni.»  Ebből  csak  azt  a  tanulságot 
vonhatjuk  le,  hogy  a  héják  pusztításának  is  szabjunk  határokat,  mert 
különben  magunknak  is  ártunk. 

  karvaly.  —  Accipiter  nisus.  (L.) 

A  karvaly  a  héja  kisebb  kiadásban.  Nagysága  a  vércséének  felel 
meg.  Az  öreg  hím  felül  nagyjából  palaszürke.  Alul  fehér,  rozsdabarna 
hullámos  harántcsíkolattal.  Hosszú,  szürke  farkán  5  sötétebb  harántsáv 
látható.  Az  öreg  tojó  jóval  nagyobb  (néha  kétszer  oly  nagy),  mint  a  hím. 
Színezete  azonban  kevésbé  élénk.  A  fiatalok  felül  barnásszürkék,  rozsda- 
barna tollszegésekkel,  alul  szürkésfehér  sűrűn  álló  barna  foltokkal  és 
haránt  csíkokkal  tarkítva. 

Röpképe,  a  nagyságtól  eltekintve,  feltűnően  hasonlít  a  héjáéra. 
A  rövid,  széles  szárnyak  és  a  levágott  fark  jellemzik.  A  vörös  vércse, 
mellyel  rendesen  összecserélik,  hosszú,  keskeny  és  hegyesebb  szárnyú, 
hosszabb  és  lekerekített  farkú  röpképet  mutat. 

Egész  Európa  és  Ázsia  nagy  részének  lakója.  Hazánk  legközön- 
ségesebb ragadozó  madara.  Mindenütt,  ahol  nincsenek  nagy,  összefüggő 
erdőségek,  megtaláljuk.  Költése  idején  leginkább  a  fenyveseket  szereti. 
Kóbor  madár.  A  nyári  időszakban  rendesen  fészkelőhelyén  tartózkodik. 
Az  ősz  beálltával  a  tarlók  felett  röpköd,  egerekre  vadászva.  Majd  távo- 
labb vidékekre,  délibb  tájakra  kóborol.  Ilyenkor  és  a  tél  folyamán  a 
falvak  és  kertek  közelében  tanyázik. 

Táplálékát  illetőleg  az  intézetünk  gyűjteményében  megőrzött  gyo- 
mortartalmak a  következő  képet  nyújtják: 


1   L.-Ujvár    

...     1899 

febr. 

6 

1  Fringilla  montifringilla  (L.) 
fenyőpinty 

2  Környe 

1901 

aug. 

6 

1  magevő  madár  maradványai 

3  Komárom 

.      ..     1901 

febr. 

21 

Madárcsontok  (megiiatároz- 
hatatlan) 

4  Kisharta     

.     ...     1902 

febr. 

10 

1  Emberiza  calandra  L.  — 
sordély  (?) 

5         «       

« 

1  Cannabina    cannabina   (L.) 

ó        «           ...      . 

(( 

1   Kis  madár  maradványa 

7         «       

« 

3  Arvicola  arvalis  —  mezei 
pocok 

8        «            

« 

1   Passer  —  veréb,  1  kis  madár 

9         «        

... 

« 

1   Passer  sp. 

A    HÉJA    KS   KARVALY   TAPI.AI  EKAROl. 


207 


10  Görgényszentimre    ... 

1902 

nov. 

10 

1  Emberiza  citrinella  L  — 
citromsármány 

11   Komárom      

1902 

dec. 

8 

1           <(               « 

12  Görgényszentimre    ... 

1903 

apr. 

25 

1  Emberiza  calandra  L.  — 
sordél  y 

13  Nagyvárad    

1903 

dec. 

7 

1  Arvicola  arvalis  —  mezei 
pocok. 

14  Szászrégen.. 

1904 

Jan. 

12 

1  Coccothraustes  coccothrau- 
stes  (L.)  —   megg>^ágó 

15         «        ...     ...     ... 

1904 

Jan. 

17 

1  Cannabina  linaria  (L.)  — 
nyíri  zsezse 

ló  Óverbász   ...     ...     ... 

1905 

febr. 

2 

1  Passer  sp.  —  veréb 

17  Keszegfalu     

1905 

apr. 

9 

1  Erithacus  rubecula  (L.)  — 
veresbegy 

IS  Rudolfso^nád      ...     ... 

1905 

jun. 

7 

1  Gryllus  melas  Charp.  — 
fekete  tücsök 

19  Óverbász 

1905 

oct. 

24 

1  Fringilla  sp.  —  pinty 

20  Szigetcsép ...     ...     ... 

1906 

jan. 

15 

1  kis  magevő  madár 

21  Tura 

1906 

mart. 

20 

1  Passer  domesticus  (L)  — 
házi  veréb 

22  Boz     ...     ...     ...     ... 

1906 

oct. 

1 

Tollak 

23  Szigetcsép     ...     ... 

1906 

mart. 

20 

1  Alauda  arvensis  L. 

24  Budapest    

1906 

nov. 

20 

1   Passer  sp.  —  veréb 

25  Budapest       ...     ... 

1907 

jan. 

21 

1  Passer  sp.  —  veréb 

26  Keszegfalu.. 

1906  dec. 

30 

1  Emberiza   citrinella   L.   — 

citromsármány 

27  Szigetcsép     ...     ... 

1906 

nov. 

20 

1  Cannabina  cannabina  (L.)  — 
kenderike 

28 

1907 

jan. 

2 

1  Passer  domesticus  (L.)  — 
házi  veréb 

2Q         « 

« 

2  Cannabina  cannabina  (L.) — 
kenderike 

30  Debreczen.. 

1907 

apr. 

17 

Tollfoszlányok  és  húsdarabok 

31         «        ...     ...     ... 

1907 

mart 

.  17 

1  Alauda  —  pacsirta 

32         «           ...     ...     ... 

« 

1  kis  madár  maradványai 

33         «        

(( 

1  Passer  domesticus  (L.)  — 
házi  veréb,  1  Emberiza 
citrinella  —  citromsármány 

34  Sárospatak        ...     ... 

1908 

febr. 

27 

Kis  madár  tollai 

35  Tátraháza       ...     ... 

1907 

oct. 

8 

2  Arvicola  arvalis  Pali  — 
mezei  pocok 

36  Lasztomér 

1907 

dec. 

30 

1  kis  madár 

208 

BITTKRA   GYULA 

37  Óverbász       

1908  febr. 

8 

38  Arad  ...     .  .     ... 

1908  aug. 

12 

39  Algyógy        ...     ... 

1908  nov. 

28 

40  Nagy-Somkút  ...     ... 

1908  febr. 

6 

41  Nántű  (Szatmárm.) 

1908  mart. 

19 

42  Óverbász 

1908  dec. 

2 

43         «       

1908  dec. 

31 

44  Szepetk  (Zalám.)       . 

1908  febr. 

7 

45  Megyercs 

1908  oct. 

21 

46  Szerep  (Biharm.)  ... 

1908  dec. 

15 

47  Moldova    ... 

1909  febr. 

28 

48  Karácsonyi  Víztelep 

1909  febr. 

24 

49  Konop        

1909  jan. 

4 

50  Arad       ... 

1909  jan. 

31 

51  Moldova 

1909  febr. 

28 

52  Arad 

1908  nov. 

15 

53  Kaposvár ... 

1909  mart. 

7 

54  Arad      

1908  nov. 

16 

55  Csála 

1907  dec. 

8 

56  Leibicz 

1909  apr. 

17     ■ 

57  Temeskubin      ...     ... 

1909  febr. 

10 

58  Késmárk. 

1909  apr. 

14 

59  Szigetcsép 

1909  mart 

,  11 

60  Bácsér    

1910  dec. 

1 

61  Villány 

1910  mart. 

.31 

62  Algyógy...     

1909  aug. 

26     ' 

63  Czege... 

1910  apr. 

16 

64  Babajuiszta     

1911  jan. 

8 

65  Szigetcsép 

1909  dec. 

15 

66  Aradmácsa     

1909  nov. 

15 

67         «           

1909  nov. 

14 

68  Csepel    

1910  apr. 

7 

69  Bácsér 

1910  dec. 

1    : 

70  Csepel 

1909  nov. 

7 

1  Alauda  sp.- —  pacsirta,  1  Pas- 
ser sp.  —  veréb 

1  Passer  sp.  —  veréb 

1   Passer    montanus    (L.)    — 
mezei  veréb 

Tollfoszlányok,  húsdarabok 

1  Emberiza  citrinella  L,  1  kis 
madár 

1  magevő  madár 

1   kis  madár  maradványai 

1   Passer   domesticus  ^L.)  — 
házi  veréb 

1  Alauda  sp  —  pacsirta 

Egérszőrök 

1  kis  madár  maradványai 

1  Passer  sp.  —  veréb 

1  kis  madár  maradványai 

1  Passer  sp.  —  veréb 

Tollfoszlányok 

Tollak 

1  Passer  sp,  —  veréb 

1  Cannabina   cannabina    (L.) 

1  Passer   domesticus   (L)    — 
házi  veréb,  1  Passer  sp. 

Tollfoszlányok 
«         « 

1  Chloris  chloris  (L.) 

Madármaradványok 

1  Accentor  modularis  (L.)  — 
köz.  szürkebegy 

Szőrök  és  tollfoszlányok 

Tollfoszlányok 

Kis  madár  tollai 

1   Emberiza  sp. 

1   I'asser   domesticus   (L.)  — 
házi  veréb 

1   Passer  sp.  —  veréb 
«         « 

1  Perdix  perdix  (L.)  —  fogoly 

3  Mus  sp.  —  egér 

1   Parus   major    L.    —    szén- 
cinege 


A    HÉJA    ES   KARVALY   TÁPLÁLÉKÁRÓL 


209 


71   Bácsér        

1910  dec. 

1 

1  Parus  (palustris  L.  ?)  — 
barátcinege  (?),  1  Passer  ps. 

72  Szélszeg 

1910  sept. 

16 

Egérszőrök 

73  Bácsér ... 

1910  nov. 

26 

2  Passer  domesticus  (L.)  — 
házi  veréb 

74        «        ...     ...     ... 

1910  dec. 

1 

1  Fringillamontifringilla(L,)  — 
fenyőpinty,  1  Parus  sp.  — 
cinke 

75         « 

1910  dec. 

11 

2  Arvicola  arvalis  Pall  — 
mezei  pocok 

76  Czege 

1910  apr. 

16 

Emlősszőrök 

77  Bácsér 

1910  nov. 

26 

2  Passer  montanus  (L.)  — 
mezei  veréb,  1  Parus  sp.  — 
cinke 

78  Csikcsatószeg 

1910  apr. 

2 

1  Turdus  pilaris  L.  —  fenyő- 
rigó 

79  Bácsér... 

1910  nov. 

26 

2  Passer  sp.  —  veréb 

80         a 

1910  dec. 

1 

3  Mus  sp.  —  egér 

81         «    ...     ... 

1910  nov. 

30 

3  Passer  domesticus  (L.)  — 
házi  veréb 

82  Várhely  ...     .._     ... 

1909  nov. 

17 

Tollak 

83  Bácsér        ...     ...     ... 

1910  nov. 

30 

1  Passer  sp.,  1  Mus  sp. 

84  Zsámbék        

1910  jan. 

19 

1   Passer  sp. 

85  Bácsér... 

1910  nov. 

23 

2  Passer  domesticus  (L.)  — 
1  Passer  montanus  (L) 

86         « 

1910  nov. 

23 

1  Passer  domesticus  (L) 

87         «           ...     ...     ... 

1910  dec. 

11 

1  Fringilla  montifringilla  (L), 
1  Parus  sp. 

88  Csíkszentsimon     ... 

•  1910  aug. 

7 

1  Parus  sp. 

89  Arad-Mácsa       

1910  mart. 

,  17 

Egérmaradványok 

90  Kula       ... 

1910  aug. 

30 

Kis  madár 

91  Zalaegerszeg     ...     ... 

1910  dec. 

30 

1  Emberiza  sp. 

92  Budafok...     ...     ... 

1910  Jan. 

22 

1  Cannabina  linaria  (L.) 

93  Késmárk     ...     ...     ... 

1910  febr. 

21 

1   Emberiza  citrinella  L. 

94  Szenttamás     

1910  nov. 

4 

1  Alauda  sp.,  1  Passer  sp. 

95  Algyógy     ...      ..     ... 

1910  oct. 

25 

1  magevő  madár  maradványa 

96  Babapuszta 

1911  dec. 

30 

2  Passer  sp. 

97         «            ...     

(, 

2         « 

98  Teszér     ...     ...    ... 

1911  dec. 

20 

1         « 

99  Babapuszta        

1911  dec. 

30 

2 

100  Fonyód 

1911  apr. 

17 

1  magevő  madár  maradványai 

101  Csekefalva 

1911  Jan. 

30 

1  Passer  sp. 

Aquila. 


210 

BITTERA    G^'ULA 

102  Babapuszta     ...     ... 

1911  dec. 

30 

103  Ujverbász 

1911  Jan. 

13 

104  Óverbász        

1911  febr. 

2 

105  Csikcsekefalva 

1911  nov. 

16 

106  Óverbász        

1911  dec. 

7 

107         «            

1911  dec. 

23 

108  Zsámbék        

1912  apr. 

12 

109  Peszér... 

1912  mart. 

17 

110  Adâcs      - 

1912  mart. 

22 

111  Érsekújvár 

1912  dec. 

2 

112  Óverbász        ...     ... 

1912  nov. 

20 

113  Szenttamás        ...     ... 

1912  mart. 

17 

114  Érsekújvár     ...     ... 

1912  apr. 

11 

115  Csikszentlélek 

1912  oct. 

31 

116  Győr      ...     ...     . 

1913  Jan. 

28 

117       «      

« 

118       «          

« 

119       <'      

1912  febr. 

9 

120  Zsögöd 

1913  aug. 

13 

121         «    —     ... 

1913  aug. 

15 

122         «        —     

1913  febr. 

20 

123 

1913  febr. 

16 

124  Kőszeg    ...     

1913  febr. 

14 

125  Zsögöd       ...     ...     — 

1913  nov. 

11 

126  Likócspuszta  (üyőrm.) 

1914  Jan. 

6 

127  Bogyoszló 

1914  febr. 

5 

128  Győr       

1915  febr. 

22 

129  Likócspuszta      

1915  jun. 

17 

130  Csikkoziiiás    

1911  Jul. 

25 

131   Kismcgyer  (üyőrm.) 

1915  Oct. 

5 

132  Sopronnyék       

1893  dec. 

29 

133  Tura 

1904  febr. 

28 

134  Tura    ...     

1904  febr. 

28 

1  Passer  sp.,  2  kis  magévá 
madár  maradványai 

2  Cannabina  sp.  (?) 
1  magevő  madár 

1   Passer  sp. 

1  Cannabina  cannabina  (L)  — 
kenderike 

1  Parus  major  L.  (  ?)  —  szén- 
cinege 

Kis  madár  maradványai 

1  Turdus  merula  L.  —  fekete- 
rigó 

Tollfoszlányok  (Passer?) 

1  Passer  sp. 

1   Passer  sp. 

Tollfoszlányok  és  húsdarabok 

Passer  domesticus  (L.) 

Passer  montanus  (L.) 

Egy  magevő  madár  tollfoszl. 

1  Fringilla  montifringilla  (L.) 
Tollfoszlányok 
Tollfoszlányok 
Húsdarabok,   csonttöredékek, 

tollfoszlányok 
Egérszőrök   és    csontdarabok 
Tollfoszlányok  (valósz.  veréb) 
3  Arvicola  arvalis  Pali 
Húsdarabok,  tollfoszlányok 

2  Arvicola  sp.  1  veréb  tollai 
1  Fringilla  montifringilla  (L.) 

fenyőpinty 

Egy  kis  madár   maradványai 

1  Fringilla  sp. 

Egérszőrök 

1  Turdus  viscivorus  L. 
1  emlős  csigolya 

1  Passer  sp. 

1  kis  magevő  madár  (Canna- 
bina?) 

1   Emberi/a  citrinella  L. 

o  «  « 


A    HÉJA    ES    KARVA.'V    TAPLAI.KKAROI 


211 


Ezen  134  példány  az  elfogyasztott  állatfajok  és  a  hónapok  szerint  a 
következőképen  oszlik  meg: 


A  faj  neve                      Darab 

1 

C5 

D. 
< 

'ci" 

n 

t 

< 

o 

Í\E 

Arvicola    arvalis    Páll  —  mezei 

pocok     .- 

Miis  sp.  —  egér 

Egérféle     

Mammalia  —  emlős 

Passer  domesticus  L.  —  házi  veréb 
Passer  montanus  L.—  mezei  veréb 

Passer  sp.  —  veréb     

Coccothraustes  coccothraustes 

(L.)  —  meggyvágó    

Fringilla   montifringilla     (L.)    — 

fenyőpinty     

Fringilla  sp.  —  pintyféle 
Chloris  chloris  (L.)  —  zöldike  ... 
Cannabina    linaria    (L.)  —  nyiri 

zsezse     

Cannabina  cannabina  (L.)  — 

kenderike      ... 

Cannabina  sp.  —  zsezse...     ... 

Emberiza  calandra   L.  —  sordély 
Emberiza  citrinella   L.  —  citrom 

sármány...    ... 

Emberiza  sp.  —  sármány 
Alauda  arvensis  L.  —  mezei  pa- 
csirta       

Alauda  sp.  pacsirta 

Parus  major  L.  —  széncinke    ... 

Ikarus  sp.  —  cinke 

Accentor  modularis    (L.)  —  köz. 

szürkebegy    

Turdus  torquatus  L. —  örvös  rigó 
Turdus  merula  L.  —  fekete  rigó 
Turdus   pilaris   L.  —  fenyő  rigó 
Erithacus    rubecula  L.   —  vörös- 
begy     - - 

Perdix  perdix  (L.)  fogoly 
Magevő  madár,  meghatározhatatl. 
Madár  meghatározhatatlan  ...    ... 

Gry  Ilus    melas   Charp.  —  fekete 
tücsök    

5 
3 

'^ 
5 

34 

1 

5 
2 

1 

2 

6 

2 
2 

9 
.   2 

1 

9 

32 

1 

~x 

4 
1 
2 

2 

2 
2 

1 

2 
2 

- 

6 

1 
5 

1 
1 

— 

1 

~\ 

4 

1 

1 
12 

1 
1 

2 

1 

2 

1 
1 

1 

6 

1 
1 

1 

1 

— 

1 

1 
1 
1 

4 

1 

1 
1 

1 

1 
1 

1 
1 

3 

1 

2 

1 
1 

1 

2 

1 
1 

2 
1 

8 
4 
10 

2 

1 

2 

3 
6 

1 

2 
12 

2 

1 
2 

2 

1 

3 
2 

Összesen    173    | 

19 

34 

16 

12 

— 

3 

1 

71    1|    9 

32  !  39 1 

Az  egyes  hónapokra  eső  gyomor- 
tartalmak száma , 

17 

27 

13 

12 

- 

2 

1 

7 

1 

7 

21 

26 

14' 


212  BITTPRA   GNULA 

Chernél  István  12  példány  gyomrában  2  foglyot,  3  apró  madarat, 
1  őszapót,  2  verebet,  1  vörösbegyet,  1  énekes  rigót,  1  sordélyt  és  1  sere- 
gélyt talált. 

Eckstein  K.  18  karvalyt  vizsgált  meg.  Ezek  közül  4  gyomra  üres 
volt,  a  többiben  pedig  12  madarat  (köztük  1  rigót,  1  királykát,  2  pintyet, 
3  verebet  és  1  pipist)  talált. 

RÖRIG  O.  12  év  alatt  44Q  darabot  vizsgált  meg,  melyeknek  táplá- 
léka, a  következőleg  tevődött  össze:  70  karvaly  81  egeret  zsákmányolt, 
431  pedig  475  kis  madarat  (ezek  a  következőleg  oszlanak  meg:  Zöldike 
31,  erdei  pinty  IQ,  pintyféle  4,  citromsármány  43,  sordély  3,  sármány  3, 
veréb  61,  csiz  7,  kenderike  3,  pirók  1,  sárga  billegény  1,  pipis  2,  pacsirta 
23,  királyka  28,  cinege  45,  csuszka  3,  fakúszó  4,  tarkaharkály  1,  r\gó  13, 
rozsdafarkú  2,  szürkebegy  1,  vörösbegy  16,  poszáta  3,  füzike  8,  csonttollú 
madár  1,  seregély  2,  vöröshátú  gébics  1,  szajkó  3.  A  maradék  meghatá- 
rozhatatlan.) Azonkívül  4  karvaly  4  foglyot,  1  karvaly   1  galambot,   egy 

1  menyétet,  egy  másik  egy  denevért  és  kettő  2  cickányt  evett  meg. 

RÖRIG  G.  egy  táblázatban  mutatja  ki  a  megvizsgált  egyénektől 
elejtett  állatok  haszon  és  kár  szerinti  eloszlását.  A  táblázat  szerint  a 
karvalyok  tápláléka  1430/0  káros  állatból  (81  egér),  85-50'o  hasznos  állat- 
ból és  0-20  0  mezőgazdaságilag  közömbösből   (1  menyét)   tevődik  össze. 

Leisew'itz  9  karvaly  gyomrában  1  mezei  pockot  és  Q  kis  madarat 
(főként  cinegéket,  pintyeket,  poszátákat)  talált. 

Parrot  és  Leisewitz  22  drb  gyomrában  18  madarat  (köztük  1  poszátát, 

2  erdei  pintyet,   2  zöldikét,    1  erdei  pipist,    1   házi   verebet,  1  citromsár- 
mányt és  1  cinkét)  és  6  esetbeft  egereket  mutattak  ki. 

Rey  E.  több  Ízben  közölt  vizsgálataiban  összesen  59  darab  karvaly 
gyomortartalmát  nézte  meg.  Ezekben  56  madár  maradványait  találta 
(1  őszapó,  6  királyka,  4  szén-,  1  kék-  és  1  barátcinege,  3  mezei-,  1  búbos 
pacsirta,  10  citromsármány,  2  sordély,  1  nádi  sármány,  1  fenyőpinty, 
1  erdei  pinty,  4  zöldike,  3  házi-,  1   mezei  veréb,  1  tengelic,  2  nyiri  zsezse, 

3  seregély,  3  fogoly,  1  fácán,  1  házi  galamb,  2  fecske,    3  meghatározha- 
tatlan   madár),   ezeken  kívül  17  esetben    egérmaradványokat  mutatott  ki. 

4  példány  gyomra  üres  volt. 

W.  Baer  egy  példány  gyomrában  1  seregélyt,  1  mátyást,  verebet 
és  egy  esetben  egereket  talált.  Egy  későbbi  vizsgálata  alkalmából  1  példány 
gyomrából  1  erdei  pockot  (Hypiidacus  glareolus  Schreb)  és  1  vörös- 
begyet határozott  meg. 

RzEHAK  E.  egy  példányban  vetési  varjú  és  citromsármány  marad- 
ványait mutatta  ki. 

Baer  és  Uttendörfer  a  karvalyt()l  zsákmányolt  következő  mada- 
raktól eredő  tollkoszorúkat  találtak:  házi  és  mezei  veréb,  zöldike, citrom- 
sármány, csiz,   tí"  seregély,  énekes  rigó.  Egy,  az  év  tavaszán  lakott  fészek 


A    HFJA    ÉS   KAínAl.V    TÁPLÁI.HKÁR()L 


213 


közelében  11  énekes  rigó,  1  fogoly  és  1  meghatározhatatlan  madár  csont- 
maradványait  találták. 

Érdekes  adatot  közöl  a  karvaly  kártékonyságáról  Tilsch  K.  Egy 
karvaly  fészek  szélén  a  következő  állatokat  találta:  2  öreg  és  3  fiatal 
kék  cinege,  1  öreg  és  1  fiatal  barátka  poszáta,  2  öreg  és  4  fiatal  vörös- 
begy, 1  öreg  és  5  fiatal  erdei  pinty,  2  fiatal  énekes  rigó,  3  mezei  egér 
és  2  erdei  egér.  Mindezt  egy  hím  hordta  össze  (a  tojót  lelőtte  Tilsch) 
egy  nap  alatt  fiai  számára. 

Lambrecht  K.  az  Aquila  mult  évi  kötetében  ad  hirt  egy  Csikkoz- 
másról  (1911.  július  25.)  eredő  érdekes  leletről.  Ott  a  környéken  egy  karvaly- 


Egerész  ölyv  iButeo  buteo  L.)  A  szárnyhegyek  elérik  a  fark  végét. 


fészek  közelében  a  következő  madarak    csontmaradványait  találták  meg: 

1  zöldharkály,  1  erdei  pipis,  1  citromsármány,  1  seregély,   1  hantmadár, 

2  gerle,  1  fekete  rigó,  3  örvös  rigó,  4  énekes  rigó,  3  léprigó. 

Hennicke  C.  számítást  közöl  a  613  karvalyról,  melyet  Eckstein, 
RöRiG,  RzEHAK,  Baer  és  Chernel  vizsgáltak  meg.  Eszerint  a  megvizsgált 
karvalyok  gyomrában  700/o  hasznos,  I8O/0  káros  és  30/o  gazdaságilag 
közömbös  állat  volt. 

Saját  vizsgálataim  eredményeképen  a  haszon  és  a  kár  eloszlását 
illetőleg  érdekes  számadatokhoz  jutottam.  A  173  darab  elfogyasztott  állat 
60-llo/o-a  káros,  4-630/o-a  közömbös  volt  és  csak  35'26o/o  esik  gazdasági- 
lag hasznos  állatokra.  Ezek  az  adatok  Hennicke  számaival,  de  a  közfel- 
fogással is  homlokegyenest  ellenkeznek.  Behatóbban  vizsgálva  a  dolgot, 


214  BITTERA   OVULA 

más  eredménye  jutunk.  Az  elfogyasztott  káros  állatok  száma  egerekből, 
de  főképen  verebekből  adódik  össze.  A  karvaly  főtáplálékát  kis  madarak 
képezik.  Különösen  a  rajokban  tartózkodó  fajokra  vadászik.  Azért  találunk 
a  gyomortartalmakban  oly  sok  sármányt,  pintyet  és  cinkét,  télnek  idején 
pedig  főleg  fenyőpintyet  és  kenderikeféléket.  A  veréb  is  csoportokban  tar- 
tózkodik a  fákon,  a  háztetőn  vagy  az  udvaron.  Ebben  az  esetben  a 
vadásznak  még  az  a  nagy  előnye  is  megvan,  hogy  a  házak  közt  észre- 
vétlenül csaphat  zsákmányára.  Ahol  sok  a  veréb,  ott  tehát  elsősorban 
ezekre  vadászgat  a  karvaly,  mert  legkönnyebben  fér  hozzá.  Téli  hónapok- 
ban, midőn  a  karvaly  a  falvak  és  kertek  közelébe  húzódik,  önként  adó- 
dik a  verébfogásra  az  alkalom.  Ilyenkor  és  ősszel  vadászik  az  egerekre  is. 
Egérjárás  idején  tápláléka  túlnyomó  részét  ezen  rágcsálók  alkotják.  Intéze- 
tünk birtokában  levő  gyomortartalmak  nagy  része  a  téli  hónapokból  ered,  ez 
tehát  oka  annak,  hogy  a  percentszám  a  karvaly  hasznossága  mellett  szól. 

Hasonló  eredményt  mutat  fel  Csörgev  TiTUS-nak  (7)  a  A\argit- 
szigeten  szerzett  megfigyelése  is.  Ott  a  karvaly  az  etető-eresz  fenyő- 
csoportjának télen  állandó  vendége  volt.  «Egy  közeli  bozótban  fölfede- 
zett mészárló  helyén  egy  feketerigón  kívül  csupa  verébmaradvány  hevert, 
a  cinegetollaknak  nyoma  sem  volt...  ide  csak  pihenni  jár  a  kar\'aly;  táp- 
lálékát javarészben  a  pesti  Dunapart  gabonaraktárai  körül  nyüzsgő 
verebekből  szerzi.» 

Másként  áll  a  dolog  nyáron,  a  költés  idején.  Ilyenkor  a  karvaly  az 
erdőkbe  húzódik.  Táplálékának  nagy  részét  az  erdőben  és  a  föideken  élő 
hasznos  madár  alkotja.  Egerekre  nehéz  a  vadászat.  Ilyenkor  kártétele 
tetemes,  mert  4 — 5  fiókát  is  kell  etetnie.  Emellett  szól  a  fészkeknél  talált 
nagyszámú  hasznos  madár  maradványa. 

Az  itt  említett  eset  kitűnő  példája  annak,  hogy  az  egyes  madarak 
gazdasági  jelentőségének  megítéléséhez  nem  elég  a  gyomortartalom 
vizsgálat,  bármily  nagymérvű  is  legyen  az,  hanem  a  vizsgálati  módszer- 
nek lényeges  és  az  előbbivel  teljesen  egyenrangú  része  a  szabadban  való 
megfigyelés  is. 

A  karvaly  vadászati  módja  hasonlít  a  héjáéhoz.  Vakmerőség  tekin- 
tetében túltesz  rajta.  Röptében  ritkán  emelkedik  magasra,  rendesen  köz- 
vetlenül a  föld  felett  marad.  Bokrok  között,  erdőszéleken  és  falvak  köze- 
lében kóborol,  hogy  zsákmányát  meglephesse.  Prédájával  mindig  valami 
eldugott  helyre,  bokrok  mögé  vagy  az  erdőbe  huz(')dik  vissza,  hogy  ott 
zavartalanul  elfogyassza  azt. 

Befejezésül  idézem  Hennicke  (10)  sorait:  «Ha  a  karvalyt  káros 
madárnak  is  kell  tekintenünk,  mégis  üldözésében  nem  szabad  túl  kímé- 
letlennek lennünk.  Példák  vannak  arra,  hogy  e  madár  túlságos  lelövetése 
miatt  az  általa  kedvvel  zsákmányolt  szajkók  oly  mértékben  megszapt)rod- 
tak,  hogy  komoly  veszedelemmé  váltak  a  kis  madarakra  nézve.» 


A    H  HJA    hS   KARVALY   TÁPl.ÁLHKÁRÓL  215 

A  gyomortartalmakban  levő  madárcsontok  meghatározását  dr.  Lamb- 
RECHT  KÁLMÁN  assistens  úrnak  köszönöm. 


Használt  irodalom. 

1.  Baer,  W.  :    Zur  Ernährung  einheimischer   Vogelarten.    Ornith.    Monatschr.    1897.  p. 

125.  (Accipiter  et  Astur). 

2.  —  Ornitologische  Miszellen.  Ibid.  Tom.  XXXV.  1910,  p.  350.  (Accip.  et  Astur). 

3.  —  u.  Uttendörfer,    O.  :    Auf   den    Spuren    gefiederter  Räuber,  II.  Habichtspuren. 

III.  Sperber.  Ibid.  Tom.  XXII.  1897.  p.  77. 

4. Auf  den  Spuren  gefiederter  Räuber.  Nachtrag.  Ibid.  Tom.  XXIII.  1898.  p.  249. 

(Accip.  et  Astur). 

5.  Chernél,  J.  :  Magyarország  Madarai  (Aves  Hungáriáé).  1899.  Tom.  II. 

6.  —  Adatok  húsevő  madaraink  táplálkozásának  kérdéséhez.  —  Beiträge  zur  Nahrungs- 

frage unserer  carnivoren  Vogelwelt.    Aquila  Tom.    XVI.  1909.  p.    145.    (Accip.  et 
Astur). 

7.  CSÖRQEY,  T.  :  Gyakorlati  madárvédelmünk  1908— 1909-ben  Aquila  Tom.  XVI.  1909. 

p.  202. 

8.  Dresch,  F.  :  Abriss  aus  dem    Vogelleben  des   Vogtlandes,    speziell    Plauen  u.  Um- 

gebung. Ornith.  Monatschr.  Tom.  XXXVIII.  1913.  p.  331.  (Astur). 

9.  Eckstein,  K.  Beiträge  zur  Nahrungsmittellehre    der  Vögel.   Journ.   f.  Ornith.  Tom. 

35.  1887.  p.  294.  (Accipiter  et  Astur.) 

10.  Hennicke,  Dr.  C.  Die  Raubvögel  Mitteleuropas.  1903. 

11.  —  Erläuterung    zu    der  I.  Wandtafel    mit    Abbildungen    der    wichtigsten  deutschen 

Raubvögel.  Ornith.  Monatschr.  Tom.  XXXIV.  1909.  p.  380.  (Accip.) 

12.  —  Handbuch  des  Vogelschutzes  1912. 

13.  Jäckel,  A.  J.  :    Systematische    Übersicht   der   Vögel    Bayerns.  München  u.  Leipzig. 

1891.  (Accip  et  Astur). 

14.  Lambrecht,  K.  :  Adatok  a  karvaly  és  az   erdei    fülesbagoly    táplálékának    ismereté- 

hez. —  Beiträge  zur   Nahrungsfrage  des  Sperbers    und   der  Waldohreule.    Aquila 
Tom.  XXI.  1914.  p.  275. 

15.  Leisewitz,  W.  :  Untersuchungen  über   die  Nahrung  einiger  land-  u.  forstwirtschaft- 

lich   wichtigen    Vogelarten.    Verh.    d.  Ornith.    Ges.  in  Bayern.    Tom.    VI.  1905. 
p.  104  (Accipiter  et  Astur). 

16.  Naumann:  Naturgeschichte  der  Vögel  Mitteleuropas. 

17.  Parrot,  C.  u.  Leisewitz,  W.  :  Untersuchungen  zur  Nahrungsmittellehre  der  Vögel. 

Verh,  d.  Ornith.  Ges.  in  Bayern.  Tom.  V.  1904.  p.  436.  (Accipiter  et  Astur). 

18.  Rev,  E.:    Mageninhalt    einiger    Vögel   u.   etwas   über   den    Verbleib  der  Steine  im 

Vogelmagen.  Ornith.  Monatschr.  Tom.  XXXII.  1907.  p.  187.  (Accipiter). 

19.  —  Mageninhalt  einiger  Vögel.  Ibid.  Tom.  XXXIII.  1908.  p.  189.  (Accipiter  et  Astur). 

20.  —  Mageninhalt  einiger  Vögel.  Ibid.  Tom.  XXXV.  1900.  p.  225.  (Accipiter  et  Astur). 

21.  —  Mageninhalt  einiger  Vögel.  Ibid.  Tom.  XXXVIII.  1913.  p.  67.  (Accipit.  et  Astur). 

22.  RÖRiQ,  G.  :  Magenuntersuchungen    land-    und    forstwirtschaftlich    wichtiger    Vögel. 

Arb.  aus  d.  biol.  Abt.  f.  Land-    uod  ForstwirtschafL    Tom.  I.  1900.    (Accipiter  et 
Astur). 

23.  —  Magenuntersuchungen  heimischer  Raubvögel.  Ibid.  Tom.  V.  1905.  p.  237.  (.\ccip. 

et  Astur). 

24.  —  Magen-  und  Gewölluntersuchungen    heimischer  Raubvögel.  Ibid.  Tom.  VII.  1909. 

p.  473.  (Accipiter  et  Astur). 


216  JULIUS   BITTKRA 

25.  —  Die  wirtschaftliche    Bedeutung  der  Vogelwelt  als  Grundlage    des    Vogelschutzes. 

Mitteil,  aus  der  Kais.  biol.  Anst.  f.  Land-  u.  Forstw.  Heft.  9.  1910. 

26.  RzEHAK,  E.  :  Ingluvialien-Untersuchungen.    Ornith.  Monatschrift.  Tom.    XXX.  1905. 

p.  171.  (Accip.) 

27.  T.\LSKV,  J.  :  Beiträge  zur  Nahrungsmittellehre    der  Vögel.  Die  Schwalbe.    Tom.  .XX. 

1896.  p.  57.  (Astur.) 

28.  TiLSCH,  K.  :  A  karvaly   kártékonysága  --  Schädlichkeit    des  Sperbers.    Aquila   Tom. 

V.  1898.  p.  297. 

29.  ZiiMMERMANN,  R.  :    Vom    Nutzen    und    Schaden    unserer    Vögel.    Leipzig.    Theod. 

Thomas  Verlag. 


Über  die  Nahrung  des  Habichts  und  Sperbers. 

Von  Julius  v.  Bittera. 
-Mit  3  Abbildungen  im  ungarischen  Text. 

Hühnerhabicht  —  Astur  palumbarius  L. 

Ich  untersuchte  51  Mageninhalte  aus  der  Sammlung  der  K.  U.  Ornith. 
Centrale.  Die  darin  gefundenen  Tiere  verteilen  sich  folgenderweise: 
Feldmaus  (Arvicola  arvalis  Fall)  9  Stück,  Ratte  1,  Hamster  (Cricactus 
cricactus  L.)  1,  Eichhörnchen  (Sciurus  vulgaris  L.)  3,  unbestimmbare  Nager  1, 
Maulwurf  (Talpa  europaea  L.)  1,  Spitzmaus  (Crocidura  sp.  u.  Sorex  s\).)  2, 
Säugetiere  (unbestimmbar)  4,  Rebhuhn  8,  Haushuhn  und  Henne  9,  Fasane  2, 
Haselhuhn  (Bonasa  bonasia  L.)  1,  Haustaube  2,  Eichelhäher  1,  Rot- 
schenkelwasserläufer (Totanus  calidris  L.)  1,  Schwarzamsel  3,  Turdus  sp.  2, 
Goldammer  1,  Emberiza  sp.  1,  Feldsperling  1,  Birkenzeisig  (Cannabina 
linaria)  1,  unbestimmbare  Vögel  5,  Knochenstücke  1,  Eidechse  1,  Feld- 
grille (Gryllus  campestris  L.)  1.  Zusammen  Ó3  Stück.  1   Pflanzenteile. 

62-260/0  der  verzehrten  Tiere  war  nützlich,  33*26o/o  schädlich  und 
3*660/0  von  wirtschaftlichem  Standpunkte  indifferent. 

Zum  Vergleiche  führe  ich  an,  daß  nach  den  Berechnungen  von 
Hennicke  (11)  sich  im  Magen  der  von  Rörig,  Rey,  Rzehak,  Chernél 
und  Eckstein  untersuciiten  229  Stück  Habichte  680/0  nützliche,  ISO/o 
schädliche  und  140/o  wirtschaftlich  gleichgültige  Tiere  fanden. 

W.  Baer  u.  Uttendörfer  erwähnen,  dass  im  Habichtsgcwölle 
keine  Knochen  zu  finden  sind.  Der  Habicht  verdaut  also  die  Knochen. 
Durch  die  Güte  des  Herrn  Fr.  Cerva  habe  ich  im  städtischen  Tiergarten 
zu  Budapest  Fütterungsversuche  angestellt.  Wir  gaben  dem  Habicht  Sper- 
linge. Er  fraß  sie  im  Ganzen  auf,  nur  den  Schnabel  liest  er  manchmal 
zurück.  Die  erhaltenen  Gewölle  waren  ca  4-5  cm  lang,  ihr  Durchmesser 
hatte  ca  2  cm.  Sie  erhielten  gar  keine  Spur  von  Knochen.  Diese  Ver- 
suche   bestätigen  also   die   Annahme   von    Baer  u.   Uttendörfer,   dass 


UBF.R    dip:    NAHRUNG    DFS    HABICHTS   UND    SPKRBF:RS  217 

der  Habicht  die  Knochen  verdaut.  Mit  größeren  Vögeln  als  Futter  konnte 
ich  leider  keine  Versuche  anstellen. 


Sperber  —  Accipiter  nisus  L. 

Es  wurden  134  Exemplare  aus  der  Sanmilung  des  Institutes  unter- 
sucht. Darin  fanden  sich  folgende  Tiere:  Feldmaus  13  Stück,  Mus  sp.  7, 
Mäuseartige  (unbestimmbar)  5,  Säuger  (unbestimmbar)  3,  Haussperling  15, 
Feldsperling  5,  Passer  sp.  (Sperlinge  unbestimmbar)  34,  Kirschkern- 
beißer 1,  Bergfink  (Fringilla  montifringilla)  b,  Fnngillas\).2,  Grünling  1, 
Birkenzeisig  (Cannabina  linaria  L.)  2,  Hänfling  (Cannabina  cannabina  L.)  6, 
Cannabina  sp.  2,  Grauammer  2,  Goldammer  Q,  Emberiza  sp.  2,  Feld- 
lerche 1,  Alauda  sp.  4,  Kohlmeise  2,  Parus  sp.  4,  Heckenbraunelle  (Ac- 
centor modularis  L.)  1,  Ringdrossel  1,  Wacholderdrossel  1,  Schwarz- 
amsel 1,'  Rotkehlchen,  Rebhuhn  1,  Samenfresser  (unbestimmbar)  Q,  andere 
unbestimmbare  Vögel  32.   Oryllus  melas  C/za/T?.  1.  Zusammen  173  Tiere. 

Die  untersuchten  Mageninhalte  verteilen  sich  auf  die  einzelnen 
Monate  folgendermaßen  : 

I  II  111  IV  V  VI 

17  27  13  12  —  2 

VII  Vili  IX  X  XI  XII 

1  7  1  7  21  26. 

G.  Hennicke  teilt  eine  Statistik  über  Ó13  Sperber,  welche  von 
Eckstein,  Rörig,  Rzehak,  B.^er  und  Chernél  untersucht  wurden,  mit. 
Laut  dieser  waren  im  Magen  der  untersuchten  Exemplare  79o/o  nütz- 
liche, 180/0  schädliche  und  30/o  wirtschaftlich  gleichgültige  Tiere. 

Die  Verteilung  des  Schadens  und  Nutzens  betreffend  zeigen  meine 
Untersuchungen  interessante  Resultate.  Von  den  173  Stück  erbeuteten 
Tieren  waren  6011  o/o  schädlich,  4-630/o  gleichgültig  und  nur  35-260/q 
fiel  auf  wirtschaftlich  nützliche  Tiere.  Diese  Daten  sind  mit  den  An- 
gaben von  Hennicke  und  mit  der  allgemeinen  Meinung  scheinbar  in 
direktem  Widerspruch.  Die  Sache  gründlich  untersuchend  gelangen  wir 
zu  einem  anderen  Resultate.  Die  Zahl  der  verzehrten  schädlichen  Tiere 
besteht  aus  Mäusen  und  hauptsächlich  aus  Sperlingen.  Die  Nahrung  des 
Sperbers  besteht  hauptsächlich  aus  kleinen  Vögeln.  Mit  Vorliebe  jagt 
er  auf  die  sich  in  Schwärmen  befindlichen  Vogelarten.  Aus  diesem  Grunde 
finden  wir  in  den  Mageninhalten  soviel  Ammern,  Finken  und  Meisen  und 
im  Winter  hauptsächlich  Bergfinken  und  Hänflinge.  Auch  die  Sperlinge 
halten  sich  in  Scharen  auf.  Bei  ihnen  hat  der  Jäger  noch  den  Vorteil, 
daß  er  zwischen  den  Häusern  sich  unbemerkt  auf  seine  Beute  stürzen 
kann.  Wo  also  viele  Sperlinge  sind,  dort  jagt  der  Sperber  in  erster  Linie 


218  JULIUS   BITTERA 

auf  diese,  weil  sie  ihm  am  zugänglichsten  sind.  In  den  Wintermonaten, 
wenn  der  Sperber  sich  in  die  Nähe  der  Dörfer  und  Gärten  zieht,  kommt 
die  Gelegenheit  dieser  Jagd  von  sich  selbst.  Während  dieser  Zeit  sowie 
im  Herbste  jagt  er  auch  auf  Mäuse.  Zur  Zeit  der  Mäuseplagen  besteht 
seine  Nahrung  hauptsächlich  aus  diesen  Nagetieren.  Der  größte  Teil  der 
von  mir  untersuchten  Mageninhalte  stammt  aus  den  Wintermonaten, 
dies  ist  also  der  Grund,  daß  der  Prozentsatz  für  die  Nützlichkeit  des 
Sperbers  spricht. 

Ein  gleiches  Ergebnis  zeigen  auch  die  auf  der  Margareteninsel 
in  Budapest  von  Titus  Csörgey  (7)  gemachten  Beobachtungen.  «Dort 
war  der  Sperber  ein  ständiger  Gast  der  in  der  Nähe  des  Futterdaches 
befindlichen  Fichtengruppe.  Auf  seinem  Schlachtplatze  befanden  sich 
außer  einer  Schwarzamsel  lauter  Sperlingsüberreste,  von  Meisenfedern 
war  keine  Spur...  hierher  kam  der  Sperber  nur  zu  ruhen;  den  größten 
Teil  seiner  Nahrung  verschafft  er  sich  aus  den  um  die  Getreidemagazine 
der  Pester  Donauufer  herum  wimmelnden  Sperlingsscharen». 

Anders  steht  die  Sache  im  Sommer,  während  der  Brutzeit.  Dann 
zieht  sich  der  Sperber  in  die  Wälder  zurück.  Seine  Nahrung  besteht 
größtenteils  von  den  auf  dem  Felde  und  im  Walde  sich  aufhaltenden 
nützlichen  Vögeln.  Zu  dieser  Zeit  ist  seine  Schädlichkeit  bedeutend,  da 
er  auch  4—5  Jungen  auffüttern  muß.  Dies  bezeugen  die  vielen  neben 
dem  Neste  sich  befindlichen  Überreste  nützlicher  Vögel. 


A  Magyar  Királyi  Ornithologiai   Központ   1914. 
és  1915.  évi  madárjelölései. 

Irta:  Schenk  Jakab. 

A  korábbi  években  végzett  madárjelölési  munkálataink  eredménye- 
ként rendkívül  gazdag  és  értékes  kísérleti  anyag  halmozódott  föl  a  két 
év  folyamán,  amely  anyag  pedig  még  jóval  gazdagabb  lett  volna, 
ha  az  időközben  kitört  világháború  az  1914.  évben  végzett  nagyszámú 
madárjelöléseink  várható  eredményeinek  java  részétől  meg  nem  foszt. 
Idáig  ugyanis  az  volt  a  tapasztalatunk,  hogy  jelölt  madarainkból  a  leg- 
nagyobb százalék  mindig  a  jelölést  követő  első  őszi  vonulás  és  telelés 
idején  került  kézre,  ami  összhangban  is  van  avval  a  régi  tapasztalattal, 
hogy  a  fiatal  generáció  szolgáltatja  a  faj  legnagyobb  pusztulási  kontin- 
gensét. 

A  világháború  következtében  bezárult  előttünk  Délafrika,  Nigeria, 
Tunisz,  Algir,  Franciaország  s  az  1Q15.  évfolyamán  lett  ellenségünk  évtizedes 
szövetségesünk  Olaszország  is,  amely  pedig  fő  országútja  és  gyülekezési 
helye  átvonuló  és  telelő  madarainknak.  Épen  az  1914.  év  folyamán  igen 
sok  madarat  sikerült  megjelölni  —  5000-nél  többet  —  úgy  hogy  nagyon 
tekintélyesnek  kell  föltételezni  a  veszteséget.  Hozzájárult  ennek  a  növe- 
léséhez még  talán  az  a  körülmény  is,  hogy  az  olasz  nép  már  kezdettől 
fogva  ellenséges  érzülettel  viseltetett  irányunkban  s  ezért  jelölt  mada- 
rainkban kémeket  látott,  melyeket  ennek  következtében  bizonyára  sokkal 
kisebb  számban  jelentett  be,  mint  máskor. 

Teljesen  jogos  tehát  az  aggodalom,  hogy  a  háború  után  a  meg- 
maradó ellenséges  hangulat  nagyon  kedvezőtlenül  befolyásolja  majd 
jelölési  eredményeink  százalékarányát.  Annál  megokoltabb  ez  az  aggo- 
dalom, mert  jelölt  madarainknak  körülbelül  70—80  százaléka  a  velünk 
ellenséges  viszonyban  levő  országokon  vonul  át,  illetőleg  ott  tölti 
a  telet. 

De  nemcsak  ebből  a  szempontból  fölötte  sajnálatosak  a  világ- 
háború káros  következményei  a  madárjelölési  kísérletekre,  hanem  egy- 
úttal azért  is,  mert  megbontja  a  régi  harmóniát  és  komolyan  veszélyez- 
teti a  régi  szívélyes  érintkezést  az  internacionális  tudományos  körök 
között,  ami  pedig  a  tudomány  sikeres  fejlesztésének  egyik  lényeges  föl- 


220  SCHENK  JAKAB 

tétele.  A  világháború  ezen  a  ponton  is  igen  érzékenyen  érintett  bennün- 
ket, mert  egyelőre  megszakította  az  angol  madárjelölési  körökkel  való 
összeköttetéseinket,  melyek  épen  a  háború  kitörésének  évében  fűződtek 
szorosabbra  és  jelentékeny  sikerekkel  kecsegtettek.  A  bensőbb  kapcsolatot 
H.  F.  WiTHERBY-nek,  az  angol  madárjelölési  munkálatok  ép  oly 
kiváló,  mint  szimpatikus  vezetőjének  magyarországi  utazása  lett  volna 
hivatva  létesíteni.  ^ 

WiTHERBY  az  1914  év  tavaszán,  épen  a  jelölési  időszakban  járt 
nálunk,  elkísért  néhány  jelölési  utamon,  amikor  is  a  közvetlen  szemlélet 
alapján  megismerkedett  jelölési  módszereinkkel.  Idevágó  tapasztalatait  a 
British  ^//-í/s  1914.  évi  augusztusi  füzetének  ó3—ó6.  lapjain  (.iRinoring  birds 
in  Hungary.  A  new  and  valuable  Metìwd^^  cím  alatt  ismertette  azzal  aki- 
mondott szándékkal,  hogy  a  magyar  oúj  és  értékes»  módszert  Angliában 
is  alkalmazásba  hozhassa.  A  magyar  eredmények  kapcsán  kimutatja, 
hogy  a  jelölési  munkálatoknak  csak  a  fiókákra  való  alkalmazása:  egy- 
oldalú és  elégtelen  s  hogy  a  madárvonulásnak  és  a  vele  összefüggés- 
ben levő  kérdéseknek  kielégítő  megoldása  csak  akkor  remélhető,  ha 
egyúttal  a  biztos  fészkelő,  tehát  a  fészekről  lefogott  madarak  is  meg- 
jelöltetnek. Egymagában  a  fiókák  jelölésével  csakis  a  szorosan  vett 
migrációs  elemek  tisztázódnak,  tehát  a  vonulási  utak  és  a  téli  szállás 
kérdései,  de  nem  nyújthatnak  adatokat  a  diszlokációról,  vagyis  arról,  hogy 
a  fészkelő  madarak  hogyan  és  miként  oszlanak  el  a  fajnak  fészkelés  cél- 
jából rendelkezésre  álló  területén. 

Kétségtelen  dolog,  hogy  az  egyöntetű  módszernek  Angliában  és 
Magyarországon  való  egyidejű  alkalmazása  kiválóan  értékes  összehason- 
lító adatokat  eredményezett  volna,  különösen  ha  meggondoljuk,  hogy  a 
lelkes  angol  madárjelölők  az  1914.  évben  13.000,  az  1909—1914.  közötti 
időben  kerek  számban  60.000  madárfiókát  jelöltek.  Bár  sikerülne  a 
háború  után  újra  megkötni  az  elszakadt  fonalat,  amire  meg  is  van  a 
remény,  mert  WitheTvMjy  nemes  ellenfeleink  sorába  tartozik,  aki  a  sajná- 
latos háború  miatt  nem  tagadja  meg  a  multat  és  nem  mond  le  a  jövő- 
ről, aminek  az  a  bizonysága,  iiogy  egy  későbbi  közleményében  (British 
Birds  1914.  évi  december  havi  füzet  162.  lap.)  az  angol  1914.  évi  madár- 
jelölések ismertetésében  újra  a  magyar  jelölési  módszer  alkalmazására 
buzdítja  munkatársait.  Eredményről  azonban  eddig  nincs  hir. 

Rátérve  a  legutóbb  kiadott  jelentésünk  óta  beérkezett  adatokra, 
elsősorban  közlöm  a  kézrekerültek  statisztikai  összeállítását,  nevezetesen, 
hogy  mely  fajokról  és  hány  példányról  kaptunk  hírt. 

1.  F-ehér  gólya 

2.  Dankasirály    

3.  Bíbic...     .. 


17 

4.   Vöröslábú  cankö 

S 

60 

5.  Borzas  cankó  ... 

1 

17 

6.  Nagy  goda 

3 

A   MAGY.    KIR.    ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT   MADÁRJELÖLÉSfíI  221 


1 

23.  Szarka       ...     . 

2 

'24.  Szajkó 

1 

25.  Seregély 

10 

1 

26.  Arany  málinkó    

4 

27.  Mezei  pacsirta        ...     . 

1 

28.  Házi  veréb 

5 

2Q.  Süvöltő     

Q 

30.  Sármány       ...     ... 

2 

31.  Nádi  Sármány 

32.  Fenyőrigó      ...     ...     . 

1 

33.  Csuszka    ... 

1 

34.  Barátcinege 

1 

35.  Kék  cinege 

6 

2 

36.  Széncinege        

..       23 

1 

37.  Füsti  fecske 

28 

1 

38.  Molnárfecske    ...     ...     . 

..       10 

Összesen 

228 

7.  Széki  lile 

8.  Közép  sárszalonka 

9.  Erdei  szalonka 

10.  Kormos  szerkő    ... 

11.  Szárcsa      ...     ... 

12.  Kis  kócsag  ...     ... 

13.  Üstökös  gém    ... 

14.  Bakcsó 

15.  Vörös  gém 

16.  Kis  kárókatona   ... 

17.  Fogoly       

18.  Siketfajd      

19.  Gyöngybagoly  ... 

20.  Vörös  vércse...     ... 

21.  Kék  vércse...     ...     . 

22.  Barna  réti  héja    .. 


Mikor  a  madárjelölési  kísérleteket  megkezdtük,  bizony  még  nem 
számítottunk  rá,  hogy  idővel  majd  százakra  megy  kézrekerült  gyűrűs 
madaraink  száma.  Az  anyag  értékét  egyáltalában  nem  befolyásolhatja  az 
a  körülmény,  hogy  az  adatok  egy  töredéke  vonuláselméleti  és  ismereti 
szempontból  inkább  negatívumokat  nyújt,  hogy  továbbá  az  adatok  egy 
jókora  része  a  korábbi  jelölési  munkálatok  révén  már  ismert  eredmények 
ismétlése  (ami  azonban  ezeknek  az  adatoknak  az  abszolút  értékét  egyál- 
talában nem  érinti),  mert  hiszen  a  csekélyebb  értékű  negatívumok  és  az 
eddigi  eredményeket  fixáló  ismétlődések  mellett  mindig  új  adatok  is 
kerülnek  fölszinre  és  minden  új  eredmény  egy-egy  újabb  jelentős  lépés 
a  madárvonulás  megismerése  és  megoldása  felé. 

Az  eredmények  ezúttal  is  két  főcsoportra  oszthatók.  Az  egyikbe 
tartoznak  a  migrációra,  a  másikba  a  diszlokációra  vonatkozó  adatok. 

A  migrációs  adatok  a  fajok  vonulási  utaira  és  téli  szállásaira  vonat- 
koznak. Már  a  korábbi  adatok  alapján  is  meg  volt  állapítható  jelölt 
madaraink  túlnyomó  részének  délnyugati  tendenciája,  amely  az  idei  ada- 
tokból teljes  határozottsággal  domborodik  ki.  Azok  a  madárfajaink, 
amelyek  ebbe  a  csoportba  tartoznak,  túlnyomó  részükben  a 

via  adriatica-italica,  sicilica,  tunisica 

mentén  vonulnak  a  téli  szállásba  vagy  pedig  már  ennek  az  útnak  egyes 
szakaszain  telelnek.  Olaszországban,  Szicília  szigetén,  Tuniszban,  Algír- 
ban és  még  tovább  délnyugat  felé  Nigériában  telelnek  a  következő 
fajok  : 


222  SCHENK  JAKAB 

1.  Dankasirály. 

2.  Vöröslábú  cankó. 

3.  Pajzsos  cankó. 

4.  Nagy  goda. 

5.  Közí'p  sárszalonka. 

6.  Szárcsa. 

7.  Kis  kócsag. 

8.  Üstökös  gém. 

9.  Biborgém. 

10.  Bakcsó. 

11.  Seregély. 

12.  ylra/TV  niálinkó. 

13.  Aí^zí"/  pacsirta. 

14.  Fenyőrigó. 

Még  ugyancsak  ennek  az  útvonalnak  egy  részén  halad,  de  a  Pó- 
völgyétől  kezdve  nyugat  felé  fordul  a  bibic  és  a  kormos  szerkő  s  csak 
az  egyetlen  fehér  gólya  az,  amely  délkeleti  irányban  vonul  el.  Látható 
ebből  az  összeállításb(31,  hogy  elenyésző  csekély  azoknak  a  fajoknak  a 
száma,  amelyek  ne  használnák  az  említett  délnyugati  útvonalat.  Meg 
kell  jegyezni,  hogy  ez  a  törvényszerűség  nagy  vonásokban  és  a  legtöbb 
fölemlített  fajra  vonatkozólag  a  magyarországi  vonulási  adatok  földolgo- 
zásából is  megállapítást  nyert.  Hogy  mi  az  eredete  és  jelentősége  ennek 
a  törvényszerűségnek,  annak  tárgyalásába  e  jelentés  keretében  nem  bocsát- 
kozom, mert  a  vonatkozó  külföldi  adatok  belevonása  nélkül  úgy  sem 
lehetne  végleges  megállapításokhoz  jutni. 

A  diszlokációra  vonatkozó  adatokból  is  mindjobban  kidomborodik 
a  törvényszerűség,  amelyet 

a  fészkelő  terület  legjobb  kihasználásának  törvénye 

néven  akarok  egyelőre,  jobb  elnevezés  hiányában,  megjelölni. 

Ezen  törvény  szerint  minden  egyén  azon  a  területen  vagy  annak  a 
területnek  a  legközelebbi  környékén  fészkel,  ahol  először  fészkelt,  a  fiatal 
ivarérett  generáció  pedig  a  szülőföldre  vagy  annak  közelebbi  környékére 
tér  vissza  fészkelés  céljából,  de  távolabbi  területeken  honos  egyénekhez  is 
csatlakozik  házastársul,  különösen  a  telepesen  fészkelő  fajoknál,  amelyek  egy 
része  különben  is  gyakran  kénytelen  megváltoztatni  fészkelő  tanyáját.  Miután 
azonban  láthatólag  a  szabály  az  ősi  nemzedékek  során  át  használt 
fészkelési  hely  vagy  környék  megtartása,  azért  ennek  az  alapján  a  szó- 
ban forgó  törvényszerűséget  a  fészkelési  hely  megtartása  törvényének  is 
nevezhetném.  A  kérdés  még  nincs  teljesen  megérve  a  behatóbb  tárgya- 
lásra, de  azért  nem  zárkózhatom  el  attól,  hogy  egyes  vonatkozásait  ne 
érintsem. 


A   MAGY.    KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT    MADÁRJELÖLÉSEI  223 

Nem  nehéz  annak  a  belátása,  hogy  a  fészkelő  területen  való  el- 
helyezkedésnek ez  a  törvényszerűsége  teljes  összhangban  van  a  fajfönn- 
tartás érdekével.  Alig  is  lehetne  alkalmasabb  módozatot  találni  arra, 
hogy  a  fészkelő  terület  minden  tavasszal  egyenletesen,  a  költést  késlel- 
tető vagy  sok  egyénre  nézve  lehetetlenné  tevő  harcok  nélkül  benépesed- 
jék. A  megtelepülésnek  ezzel  a  módjával  a  faj  fészkelési  területe  a  leg- 
jobban van  kihasználva,  a  lehető  legnagyobb  szaporulatot  biztosítja,  és 
pedig  azért  is,  mert  az  ismert  megszokott  helyén  fészkelő  madár  tapaszta- 
lás szerint  mindig  előbb  kezdheti  a  költést,  több  költést  is  csinálhat, 
ivadékát  biztosabban  fölnevelheti,  mint  az  új  telepes. 

Nem  lehet  vitatni,  hogy  a  törvénynek  az  első  része,  a  régi  fészkelő 
területre  —  hazába  —  való  visszatérés,  már  korábban  is  széltében  tény- 
ként volt  elfogadva,  de  hiányzott  mindezideig  a  bizonyíték.  így  pl.  a 
füsti  fecske  magyarországi  tavaszi  fölvonulását  annak  idején,  a  fenti  törvény 
ismerete  előtt,  már  akkor  is  csak  azzal  a  föltevéssel  magyarázhattam 
meg,  hogy  a  füsti  fecskék  visszatérnek  a  régi  fészkükhöz.  De  teljesen 
ismeretlen  volt  a  fiókáknak  a  faj  fészkelő  területein  való  elhelyezkedése 
s  a  kérdésnek  ez  a  része  még  a  jelölési  kísérletek  által  is  csak  igen 
csekély  részben  nyert  tisztázást.  A  kérdésnek  ez  a  része  még  a  tények 
legintenzívebb  megvilágítására  szorul. 

Tökéletesen  ismeretlen  volt  azonban  az  a  sajátságos  jelenség,  hogy 
az  egyszer  elfoglalt  fészkelőhelyhez  való  ragaszkodással  párhuzamosan 
fönnáll  egyúttal  a  rendes  megszokott  átvonulási  területekhez 
és  téli  szállásokhoz  való  ragaszkodás  törvényszerűsége. 

Nem  ritkák  ugyan  a  kivételek,  de  azért  maga  a  szabály,  a  ragasz- 
kodás az  említett  területekhez,  minden  kétségen  fölül  kidomborodik. 

A  fenti  két  törvényszerűség  egyesítéséből  adódik  az  az  új  törvény- 
szerűség, hogy  bizonyos  fészkelési  körzeteknek  egész  pontosan 
meghatározott  vonulási  körzetek  felelnek  meg. 

Valamely  vonuló  madárfaj  egész  fészkelő  területe  ennek  a  törvény- 
szerűségnek az  értelmében  több  kisebb-nagyobb  fészkelő  körzetre  bont- 
ható, melyek  mindegyikében  közelítőleg  ugyanazok  a  vonulási  viszonyok 
uralkodnak.  így  pl,  a  velencei  tavi  és  a  bodrogszerdahelyi  dankasirályok 
egy  és  ugyanazon  fészkelési  és  vonulási  körzethez  tartoznak,  míg  a 
hirnsentaviak  Csehország  északi  részében  egészen  más  fészkelési  és 
vonulási  körzetbe  tartoznak.  A  Rajnán  innen  honos  gólyák  —  nagy 
vonásokban,  a  részletektől  eltekintve  —  ugyanabba  a  fészkelési  és  vonu- 
lási körzetbe  tartoznak,  a  Rajnán  túliak  viszont  más,  ugyancsak  önálló 
körzetet  alkotnak  stb. 

Átlépések  az  egyik  fészkelési  és  vonulási  körzetből  a  másikba  elő- 
fordulnak s  az  ilyen  példányokat  talán  a  régi  névvel  ((dtévcát  madarahy- 
nak  nevezhetők.  Természetes  dolog,   hogy   az   ilyen   eltévedt   példányok 


224  SCHENK  JAKAB 

nem  szükségképen  ritka  madarak  azon  a  területen,  ahova  elvetődtek, 
mert  pl.  a  Csehországba  vetődött  magyar  származású  dankasirály-példány 
elméletünk  értelmében  eltévedt  madár,  de  viszont  maga  a /ű/ a  valóság- 
ban fészkelő  madár  azon  a  vidéken. 

Hogy  mennyiben  járulnak  hozzá  az  ilyen  eltévedt  madarak  a  ^  bel- 
tenyésztés^^ elkerüléséhez  vagy  megszüntetéséhez,  azt  egyelőre  még  bajos 
dolog  megállapítani.  Az  is  kérdéses,  vájjon  a  beltenyésztés  megakadályo- 
zásában egyáltalában  lehet-e  szerepük  az  ilyen  szórványos  áttelepülők- 
nek, különösen  azoknál  a  fajoknál,  amelyeknél  a  fiókák  igen  nagy  szám- 
ban szoktak  a  szülőföldön  megtelepülni,  mint  a  füsti  fecskénél.  Hátha 
ebben  sokkal  nagyobb  szerepet  játszik  a  házastársak  állandó  és  rendkívül 
gyors  kicserélődése?  Tartós  házasságok  ezeknél  a  fajoknál  —  elsősor- 
ban a  fecskékről  van  szó  —  meglehetősen  ritkák,  ellenben  nagyon  gya- 
kori jelenség,  hogy  a  házastársak  már  az  első  költés  után  szétválnak  s  a 
második  költéshez  már  új  társat  keresnek. 

Épen  oly  kevéssé  tudjuk  egyelőre  még  megmagyarázni  azt  az 
eddigelé  még  kellően  nem  méltányolt  jelenséget,  hogy  a  vonuló  mada- 
rak legnagyobb  részének  aránylag  óriási  elterjedési  körük  van,  melyeken 
belül  csak  a  legritkább  esetekben  tenyésztődnek  földrajzi  változatok, 
ellentétben  a  jellegzetes  állandó  madarakkal,  melyeknek  általában  véve 
sokkal  kisebb  az  elterjedési  körük  s  ezek  keretén  belül  mégis  többnyire 
jól  megkülönböztethető  földrajzi  változatok  szoktak  kitenyésztődni.  Ennek 
a  föltűnő  jelenségnek  legalább  egyik  valószínű  okát  abban  a  lehetőség- 
ben véltem  megtalálni,  hogy  a  fészkelő  terület  legszélsőbb  pontjairól 
való  példányok  egy  esztendőre  terjedő  rövid  időközön  belül  találkozhat- 
nak a  közös  téli  szállásban,  ahol  azután  a  következő  tavasszal  ivaréretté 
váló  generáció,  mint  házastárs  hozzászegődhetik  a  legkülönbözőbb  fész- 
kelési  körzetekből  származó  özvegyekhez. 

Ezt  a  föltevést  a  könnyebb  megérthetés  kedvéért  egy  példával 
fogom  megvilágítani.  A  közös  délafrikai  téli  szállásban  telelnek  a  svéd, 
dán,  németalföldi,  német,  lengyel,  orosz,  magyar,  román  és  török  gólyák. 
Ennek  az  alapján  megvan  hozzá  a  lehetőség,  hogy  pl.  egy  Török- 
országban kelt  gólyafióka  később  egy  svéd  gólya  párja  lesz.  egy  lengyel 
származású  viszont  Dániában  települ  le  stb.  Az  ilyen  módon  elérhető 
állandó  és  kiadós  kicserélődése  az  egyéneknek  azután  automatikus  úton 
gátat  vet  annak,  hogy  a  derűs  Kisázsiában  más  gólyaféleség  tenyész- 
tődjék  ki,  mint  Dániának  vagy  Svédországnak  egészen  más  természetű 
éghajlata  alatt. 

Az  eddigi  eredmények  a  fennt  kifejtett  fölfogást  nem  igazolták. 
A  fiatal  generáció  túlnyomó  nagy  részben  a  szülők  fészkelési  körzetébe 
tér  vissza,  ott  fészkel  is  s  csak  egy  töredék  az,  amely  más  fészkelési 
körzetbe  tér  vissza  a  szaporítás  időszakában.   Ezeknek   a   kísérleti    ered- 


A    MAGY.   KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT    MADÁRJELÖLÉSEI  225 

menyeknek  az  elbirálásánál  nem  szabad  azonban  arról  megfeledkezni, 
hogy  a  szülők  fészkelési  körzetébe  visszatérő  példányokat  maguk  a  jelö- 
lők rendszeres  és  fáradságos  kutatás  révén  állapítják  meg,  míg  a  másutt 
letelepült  egyének  jelöletlen  fajtársaik  tömegében  valósággal  elvesznek 
és  csak  a  legritkább  esetekben  kerülnek  kézre. 

A  madárjelölési  kísérleteknek  ez  a  része  a  tények  által  még  nincs 
kellőképen  megvilágítva  s  a  legteljesebb  mértékben  rászorul  még  az 
állandó  és  kóborló  madarakkal  végzett  párhuzamos  kísérletek  eredményei 
által  való  kiegészítésre. 

Rendkívül  érdekes  kérdés  amellett  még  az  is,  Iiogy  a  többi  állat- 
csoportnál milyen  hasonló  berendezések  vannak  ezen  a  téren? 

Miként  látható,  a  madárjelölési  kísérlet  eredményei  egyes  vonatko- 
zásokban messze  elvezetnek  a  vonulás  kérdésétől;  de  nem  kevésbbé 
érdekes  az  új  kutatási  terület  sem,  ahová  elvezet  s  amelyet  eddigelé 
a  természettudományok  egyetlen  ágazatában  se  vettek  ily  beható  kísér- 
leti tanulmányozás  alá. 

Az  idei  eredményeknek  ezen  rövid  tárgyalása  után  már  most  át- 
térek az  1914.  és  1915.  évi  jelölési  munkálatok  ismertetésére. 

Miként  már  említettem,  az  1914.  évben  igen  nagy  volt  a  jelölt 
madarak  száma  —  több,  mint  5000.  A  kísérletekhez  alkalmazott  fajok 
majdnem  teljesen  a  régiek  maradtak,  csak  az  ürbői  munkálatokat  végez- 
tem a  lehető  legintenzívebben,  egyrészt  azért,  hogy  az  előző  két  évben 
megjelölt  fészkelő  madarakat  és  fiókákat  minél  nagyobb  számban  ki- 
mutathassam, mint  fészkelőket,  másrészt  azért,  hogy  a  jövőre  tervezett 
munkálatokhoz  minél  szélesebb  alapokon  nyugvó  anyagot  nyerhessek. 
A  fészkelő  madarak  megjelölése,  amelynek  minél  szélesebb  kiterjesztése 
a  vonuló,  kóborló  és  állandó  madárfajokra  a  jövő  programmját  alkotja, 
az  Ürbő  pusztán  jelölt  fajokon  kívül  még  a  velencei  tavi  dankasirályokra 
lett  kiterjesztve,  egyelőre  azonban  még  csak  tájékozódás  céljából  s  így 
csekély  számbeli  eredménnyel. 

A  tőlem  személyesen  végzett  jelölési  munkálatok  keresztülvitelében 
a  legelőzékenyebb  és  leghatékonyabb  támogatásban  részesítettek  a  követ- 
kező urak,  akiknek  azért  ezen  a  helyen  is  hálás  köszönetet  mondok: 
Meszlény  Pál,  Éles  Gábor,  Hauer  Béla,  Schuh  Viktor,  Szalay  Antal, 
Dr.  Szlávy  Kornél,  Platthy  Árpád,  Németh  István,  Horváth  József, 
Szomjas  Gusztáv  és  Fogassy  Sándor.  Aki  próbálta,  az  tudja,  hogy  nem 
olyan  egyszerű  a  dolog,  csak  elmenni  és  mindjárt  minél  nagyobb  számmal 
jelölni  madarakat.  A  munkálatok  akadálytalan  lebonyolításához  alapos 
előmunkálatok  szükségesek,  hogy  a  megérkezés  idején  már  minden 
készenlétben  legyen,  mert  csak  ilymódon  lehet  a  nagyon  is  rövid  fészke- 
lési időszakot  a  lehető  legjobban  kihasználni. 

A  madárjelölési  munkálatok  gyakorlati  kivitele  nem  olyan  könnyű. 

Aquila.  15 


226  SCHENK  JAKAB 

sok  időt  és  sok  fáradságot  igényel  s  ezért  nem  is  mulaszthatom  el, 
hogy  munkatársainknak,  akiknek  jelöléseink  jó  felerészét  köszönhetjük, 
itt  a  nyilvánosság  előtt  is,  hálás  köszönetet  ne  mondjak.  Első  helyen 
SzEÖTS  BÉLA  tavarnai  munkatársunk  említendő,  aki  rendszeres  és  alapos 
munkássága  révén  már  oly  sok  szép  eredménnyel  gazdagította  a  niadár- 
vonulási  kutatást.  Többi  munkatársaink  névjegyzéke  alább  található  s 
mindegyik  mellett  meg  van  adva  egyúttal  az  általa  megjelölt  madár- 
fajok száma  is. 

Az  1914.  év  folyamán  veszteségről  is  kell  beszámolnom,  de  szeren- 
csére olyan  veszteség,  amely  csak  bennünket  ért  s  nem  egyúttal  a  tudo- 
mányt is.  Loos  Kurt  kitűnő  munkatársunk  most  önállóan  vezeti  a  cseh- 
országi madárjelöléseket  a  aLotosn  —  prágai  természettudományi  egye- 
sület —  keretében.  A  M.  K.  Ornith.  Központ  gyűrűivel  végzett  csehországi 
jelölések  igen  figyelemreméltó  eredményeket  adtak  ;  szívből  kívánjuk, 
hogy  azoknak  méltó  folytatása  legyen. 

Az  1915.  évben  a  madárjelölési  munkálatok  az  intézet  részéről  tel- 
jesen szüneteltek,  egyrészt,  mert  ezeknek  a  munkálatoknak  a  vezetője,  a 
háború  miatt  katonai  szolgálatot  teljesített,  másrészt,  mert  a  munkálatok 
elég  nagy  költségei  a  háborús  kiadásokra  való  tekintettel  nem  engedé- 
lyeztettek. Itthon  maradt  munkatársaink  azonban  a  háború  dacára  is 
megtették  azt,  amit  lehetett,  sőt  Dr.  Mauks  Károly  a  harctérre  is  magá- 
val vitte  a  jelölő  gyűrűket  s  nagy  galíciai  offenzivánk  idején  gólya- 
fiókákat  jelölt  a  Dnyeszter  és  Strypa  mentén.  Idehaza  a  gólyajelölések 
fáradságos  és  körülményes  munkáját  a  szokott  előzékenységgel  és  áldozat- 
készséggel Schuh  Viktorné  úrnő,  Szalay  Antal,  Platthy  Árpád, 
Ifj.  Szomjas  Gusztáv  és  Tompa  Kálmán  urak  végezték  s  ezen  munká- 
latok eredményeként  legalább  néhány  állomásunkon  tovább  folytatódik 
gólyaszaporodási  statisztikánk,  amely  eddig  oly  értékes  tanulságokat 
nyújtott. 

Minden  munka  önmagát  dicséri,  de  munkatársaink  háborús  madár- 
jelölési tevékenysége  minden  dicséreten  fölül  áll. 

A  két  év  madárjelölési  munkálatainak  ezen  ismertetése  után  most 
már  a  statisztikai  adatokat  közlöm  és  pedig:  a  megfigyelők  névjegyzékét, 
a  megjelölt  fajok  jegyzékét  és  mennyiségét,  továbbá  a  fehér  gólya  sza- 
porodási statisztikáját;  a  két  évfolyamot  az  eddigi  szokásnak  megfelelően 
külön  tartom. 


Madárjelölő  munkatársaink  1914-ben. 

Agárdi  í:.,  Berkesd     12ó     Bomrandt  L.,  Kperjes       .  228 

Baky  M.,    Kúnszentmikl<)s             10     Fa/i:kas  L,  Ürbő        7 

BoGNER.vvAYLR  M.,  Redltal...           1      Flrnbach  K.-né,  Babapuszta  154 


A  MAGY.    KIR.   ORNITHOLOQIAl    KÖZPONT   MADÁRJELÖLÉSEI 


227 


HoR\ÁTn  A.,  Solt    

Horváth  }.,  Tikos      ._.     ... 
Kasparek  K.,  Majsami klósvár 
Kerekes  J.,  Kecskemét  ... 
Király  I,  Bogyoszló  ...     ... 

Lengyi-i.  !.,  Arad    

MAJERSZK^'  I.,  Tökös   

Molnár  Gy.,  Hódság     ... 

MUHA  M.,  Homok       

MÜLLER  P.,  Kevevára     ... 
Pawlas  Oy.,  Eperjes  ...     ... 

RÁcz  B.,  Szerep 

Radetzky  D.,  Tárnok     ... 
RODER  E.,  Cservenka  ...     ... 


181 

Schenk  H.,  Óverbász     ... 

56 

2 

Schenk  J.,  sok  helyen 

2442 

1 

ScHiEBEL  G.,  Freistadt    ... 

9 

15 

Seifert  L,  Nándorhegy     ... 

1 

18 

Sipos  A.,  Könnend 

8 

26 

Spiess  Á.,  Bracciofortei  Nagy- 

77 

szeben ... 

11 

51 

SzEÖTS  B.,  Tavarna     ...     ... 

817 

71 

Thóbiás  Gy.,  Felsőlánc  ... 

319 

1ÓÒ 

Tompa  K.,  Brassó       

84 

54 

TÓTH  K.,    Kúnszentmiklós 

113 

118 

VisoNTAY  J.,  Kercza    ...     ... 

21 

27 

WAHL  I.,  Apatin       ...     ... 

44 

3 

összesen     ... 

5251 

Madárjelölő  munkatársaink  1915-ben. 


Agárdi  E.,  Berkesd    .. 
BoHRANDT  L.,  Eperjes 


114     Platthy  Á.,  Tiszatarján 
182     Schuh  V.-né,  Dunai 


Fernbach  K.-né,  Babapuszta        85      Szeöts  B.,  Tavarna 


Forgács  ].,  Budapest     ... 

Horváth  A.,  Solt 

Dr.  Mauks  K.,  Dnyeszter- 

vidék ... 

Mauks  V.,  Tátraháza 


8     Ifj.  Szomjas  G.,  Kisfástanya 
68     Thóbiás  Gy.,  Felsőiánc 

Tompa  K.,  Brassó    ...     ._^ 
21  Összesen 

3 


141 
98 

491 
31 
35 
88 


1365 


Megjelölt  fajok  1914-ben. 


Acrocep halas  anindinaceus . 

Alauda  arvensís      

Alauda  crístata    ...     ... 

Alcedo  ispida   ...      

Anas  bosclias       

Aquila  maculata      

Arde  a  cinerea       

Arde  a  ralloides 

Asio  otus 

Buteo  buteo 

Cannabinna  cannabina 
Cerchneis  vespertinus 
Ce  refi  ne  is  tinnunculus ...     . 
Cliaradrius  alexandrinus 


5 

Chelidonaria  urbica     

407 

93 

Chi  oris  chloris  ... 

7 

3 
1 

Chiysomitris  spinus    ...     ... 

Ciconia  ciconia 

1 
775 

3 

1 
11 

Ciconia  nigra 

Clivicola  riparia      

Coccothraustes  coccothraustes 

11 

1 
1 

2 

Coluniba  oenas ...     ...     ... 

2 

1 

1 

Colymbus  nigricollis 

Coturnix  coturnix     

8 
2 

10 
2 

Dendrocopus  maior     ...     ... 

E  ni  be  riz  a  calandra 

5 

15 

1 

Eniberiza  citrinella      

1 

13 

Emberiza  sclweniclus 

15* 

8 

228 

SCHENH 

;  JAKAB 

Fringilla  nwnfífringilla 

10 

Paras  eoe  rule  as        

41 

Falica  atra... 

53 

Paras  maior 

366 

Fuligula  ferina     ... 

9 

Paras  palustris 

62 

Oallinago  gallinago 

Ò 

Passer  domesiicus        

1 

Haliaëtus  albicilla      

10 

Perdix  perdix   

71 

Hirundo  rustica       

1186 

Pica  pica         _ — 

2 

Hydrochelidon  liy brida 

1 

Prat  incola  rubicola  ...     ... 

4 

Hydrociìciidon  leiicoptcra 

8 

f^'rrhula  pyrrhula        

20 

Hydrochelidon  nigra    

88 

Rafieilla  pìwenicura 

1 

lynx  torquilla 

30 

Rutieilla  titliys      ...     ...     ... 

8 

Laniiis  colliirio 

7 

Siila  e  uro  paca  ...     

2 

Laniiis  minor       .  .        .     ... 

1 

Sterna  fluviafilis  ... 

1 

Laras  ridibandas     ... 

1068 

Strix  flammea - 

1 

Limosa  limosa      

45 

Sturnus  vulgaris  ...     ...     ... 

184 

Läse  ini  a  I  usci  nia      ...     ... 

4 

Sylvia  simplex  ...     ...     ... 

4 

Motaciíla  alba      

2 

Totanas  tot  anus  ._ 

142 

Muscicapa  grisola 

7 

Troglodytes  troglodytes  ... 

1 

Ny  etico  rax  nyctieorax  .  .     ... 

32 

T Urdus  nierula      

1 

Or  io  I  as  aria  lus 

8 

Tardus  musicus.. 

1 

Oiiygometra  parva      ...     ... 

3 

T  Urdus  pilaris      

2 

Pavoncella  pugnax 

33 

Turtur  turtur 

2 

Parus  ater 

27 

Vanellus  vanellus...     ...     ... 

312 

Összesen     ... 

5251 

Az  1915.  évben  megjelölt  fajok  jegyzéke. 


Chelídonaria  urbica     

48 

Oriolus  oriolas        .     ...     .. 

7 

Ciconia  ciconia 

389 

Parus  ater...            

17 

Coccothraustes  coccothraustes 

1 

Parus  coeruleus    ...     .  .     .. 

32 

Coracias  garrula      

5 

Parus  maior     ...     ...     ... 

162 

Fm  be  riz  a  citrinella 

1 

Parus  palustris    

24 

Tringilla  eoe  leb  s       ...     ... 

1 

Passer  domesticus 

56 

Glaucidium  noctuum 

1 

Prati  ncola  rube  fra        ...     . 

1 

Hirundo  rustica       

434 

Rutieilla  ti  thy  s         ...     ... 

32 

lynx  torquilla       

16 

Starnus  vulgaris 

122 

Motaciíla  alba 

6 

Turd  us  merula 

2 

Muscicapa  coliaris 

6 

1 

Turd  us  musicus 

1 

Muscicapa  grisola   

Összesen 

.       1365 

A    MAGY.    KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT   MADÁRJELÖLÉSEI 

Gólyaszaporodási  statisztika  1914-re. 


229 


Jclòlcsi 
állomások 

c  s  z  e  k  a  1 

Megszállott 
^                          fészkek 

Üres 
fészkek 

l-es 

2- ős 

3-as 

4-es 

5-ös 

ft-os  '1014 

1913 

1914     1913 

Ayüslonfalva       

2 

9 

2 

—   1     — 

Apácza       

— 

1 

2 

2 

1        ~ 



6 

6 

5 

5 

Apatin     

2 

5 

8 

12 

— 

— 

28 

24 

2 

11 

Ásvány       

— 

— 

1 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

— 

Ballony 

— 

— 

— 

1 

— 

— 

1 

1 

— 

1 

Bellye 

— 

5 

8 

7 

4 

— 

24 

20 

2 

6 

Berkesd 

— 

— 

1 







1 



__ 

Bokros       

— 

— 

— 

_ 







1 

. 

Bölön      

— 

— 

1 

1 

1  '     — 

1 

2 

2 

Bőős   

— 

1 

5 

2 

8 

7 

1 

2 

Cservenka      

— 

— 

1 

—  '     

Dunaszeg 

— 

— 

1 

— 

—       —  i      1 

1 

— 

— 

Ellend     

— 

— 

— 

1 

—         :;     







Földvár      

— 

— 

— 

1 

1        -         2 

2 



Fülöpszállás 

— 

1 

1 

2 

2       — 

7 

2 



Gvőrzánioly     

— 

— 

— 



1  !  - 

1 

1 



Harta      

2 

4 

3 

7 

—  (  

16 

13 

4 

7 

Hidvég 

1 

1 

— 

2 

1 



5 

3 

2 

5 

Hódság 

— 

1 

l 

— 



2 





Jánoshida  

— 

— 

— 

1 

— 



_ 





Kopács    

1 

2 

5 

4 

— 



12 

16 

4 

1 

Körmend   

— 

— 

1 

— 

— 



Kunszentmiklós    

— 

1 

5 

6 

2 



14 

- 

1 



Ladomér 

_ 

— 

— 

— 





— 

1 

1 

Lipót      

— 

— 

— 

— 



— 

1 

1 



Martonháza      

__ 



1 







1 

- 



. 

Medve    







. 





1 



Méntelek    





1 











Mezőcsát       

— 

2 

8 

15 

4 

1 

30 

16 

5 

11 

Militics       





4 

7 

1 

12 

14 



1 

Mondorlak     

— 



1 





^'agyajta    

— 

— 

^ 

2 

— 

. 

2 

2 

2 

1 

Xyárad 

— 

— 

i 

1 

— 

_ 

2 

1 

— 

2 

Öthalom   



__ 

2 

1 



I.      







Patkányos      

— 

— 

— 

. !        

1 

1 

Rakamaz    

. — 



3 

7 

3 

—        13        12 

8 

8 

Sárás       







1 

1 

Solt     _.     ... 





1 

1 









Szabadi  







1 

1 

1 





Szap 



1 

1 





2 

l 





Szikra    

^ 

1 



z 





Sziinyogháza   

— 

— 

1 

— 

1 

1 

— 

— 

Tiszakeszi     

— 



4 

4 

2 



12 

11 

1 

1 

Tiszapalkonya 

— 

- 

— 

1 

1 

2 

Tiszaoszlár 

— 

— 

— 

1 



1 

— 

— 



Tiszasas     

— 

— 

— 

1 



— 



Tiszatarján 

1 

1 

2 

5 

2 

1        12       10 

6 



Tiszaiig     

— 

— 

— 

1 

— 

— 



Tölös      

— 

— 

— 

— 

—  1     —  '     — 

1 

1 

Ürmös      

— 

1 

— 

2 

— 

-  "      3  '       2 

— 

— 

Vámos 

_ 

— 

- 

1 



-          1          1 

_ 



.    V'árdarócz  ... 

- 

5 

5 

4 

1    1     -         15        11 

4  1       9| 

1                    Összesen     ... 

7 

31 

78 

105 

29 

4, 

— 

- 

-1 

230 


SCHENK  JAKAB 


Gólyaszaporodási  statisztika  1915-re. 


Jelölési 
állomás 


Fészekalj 


l-es 


2-ős 


3  as 


4-es 


5-ös 


Megszállott 
fészkek 


1915 


1914 


Üres 
fészkek 


1915 


1914 


Ágoston  falva 

Apácza    

Berkesd       ...     . 

Bölön      

Eilend 

Földvár    

Hid  vég       ...     . 

Kopács    

Mezőcsát     ...    . 

Nagyajta 

Rakamaz  ...  . 
Solt  ...  ._.  ... 
Szebény  ...  . 
Szederkény  ... 
Tiszakeszi  ...  . 
Tiszatarján     ... 

Ürmös 

Várdarócz 


10 


5  |:  13 

9  !'  16 

-  I:  2 

1  f  20 


Összesen...  |       2 


10 


38 


57 


29 


-    ,1 


Az  1914.  évi  jelölési  adatok  szerint 


254  gólyapárnak  892  fiókája  volt 

az  1914.  évi  szaporodási  arányszám  tehát  3-51. 
Az  1915.  évben 

136  gólyapárnak  509  fiókája  volt 

az  1915.  évi  szaporodási  arányszám  tehát  3*74. 

Az  eddigi  szaporodási  arányszámok  évfolyamok  szerint  a    követke- 
zők voltak: 

1909-ben      2-87 

191{)-ben 2-9Ó 

1911-ben 2-85 

1912-ben  ... 3-37 

1913-ban      271 

1914-ben 351 

1915-ben 374 

Látható  ebből,  hogy  a   szaporodási    arányszám    még   sohasem    volt 
oly  nagy,  mint  a  két  utóbbi  esztendőben.   Megjegyzendő  azonban,  hogy 


A   MAGY.   KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT   MADARJELOLESEI  231 

az  1915,  évi  arányszám  nem  tekinthető  egészen  reálisnak,  mert  főleg  csak 
a  tiszamenti  jelölési  terület  van  képviselve,  ahol  1915.  tavaszán  a  nagy 
árvíz  következtében  egyrészt  igen  terjedelmes,  másrészt  nagyon  sokáig 
tartó  belvizek  keletkeztek,  melyek  az  eddigi  tapasztalatok  szerint  a  gólya 
szaporodására  a  legkedvezőbb  befolyással  vannak.  Ezek  a  rendkívül 
kedvező  viszonyok  kifejezésre  is  jutnak  abban,  hogy  65  fészekalj  közül 
52-ben  a  maximális  szaporulat  észleltetett  és  pedig  26  fészekben  4,  és 
ugyancsak  26  fészekben  5  fióka. 

Az  1914.  évben  azonban,  úgy  látszik,  országszerte  is  a  rendesnél 
jóval  kedvezőbb  volt  a  gólya  szaporodása,  ami  főleg  abban  nyilvánult, 
hogy  6-os  fészekaljak  is  akadtak,  ami  eddig  nemcsak  ismeretlen,  de  való- 
színűtlen is  volt.  Az  Aquila  1914.  évfolyamában  fényképen  is  bemutat- 
tam azt  a  gólyafészket,  amelyben  ó  fióka  volt.  Nagyon  jellemző  az  1914. 
év  gólyaszaporodási  viszonyaira,  hogy  4  ilyen  népes  fészekalj  is  akadt, 
és  pedig  3  a  Tiszamentén,  1  a  kis  Alföldön.  Mind  a  6  fióka  majdnem 
teljesen  egyformán  volt  kifejlődve  s  alig  lehetett  közülök  fölismerni  a 
fészekfentőt. 

Ügy  az  1914.,  mint  az  1915.  év  az  úgynevezett  avizesyy  esztendők 
közé  tartozott,  tehát  bőven  volt  dús,  kiadós  hústáplálék,  úgy  hogy  nem  szorult 
a  száraz  esztendők  soványabb  rovar  táplálékára.  Már  egyszer  kifejtettem 
jelentéseim  során,  hogy  a  gólya  primär  tápláléka  a  hús  (főleg  béka),  míg 
a  rovar,  különösen  a  sáska,  csak  a  száraz  esztendők  másodlagos  póttáp- 
láléka. Mind  a  két  táplálkozási  mód  pontosan  kifejezésre  jut  a  szaporo- 
dásban :  vizes  esztendőkben  sokkal  kedvezőbb,  mint  száraz  években. 

A  gólya  táplálkozásával  kapcsolatban  még  megemlítem,  hogy  Raka- 
mazon  egy  gólyafióka  körülbelül  20  darab  8 — 10  centiméteres  harcsa- 
ivadékot, Bőősön  pedig  ugyancsak  egy  fióka  4  darab  kifejlett  tarajos 
gőtét,  7  darab  hatcentiméteres  békaporontyot  és  2  darab  tizenkétcenti- 
méteres  csíkhalat  ökrendezett  ki. 

Az  1914.  évi  jelölési  körutam  alkalmával  szerzett  egyéb  madártani 
észleleteimről  még  a  következő  rövid  jegyzetekben  számolok  be. 

A  velencei  tavon  a  rendesnél  még  tán  valamivel  nagyobb  danka- 
sirály- és  körülbelül  100  párból  álló  kormos  s2é'/'M-telepet  észleltem. 
Folyami  csér  ezúttal  nem  fészkelt.  Vadliid  észrevetően  nagyobb  számban 
költött.  Fülemilesitke  teljesen  eltűnt,  nádi  tücsökmadár  szintén  majdnem 
teljesen  kipusztult. 

A  bodrogszerdahelyi  dankasirály-te\tp  népesebb  lett;  ezidén  is 
néhány  kormos  szerkó  fészkelt  a  telepen. 

A  gémtelepek  közül  csak  az  újvidékit  és  a  tiszakisfaludit  tekint- 
hettem meg;  előbbiben  a  rendes  mennyiségű  üstökös  gém  és  bakcsó, 
jóval  kevesebb  bibor  gém,  utóbbiban  a  rendesnél  valamivel  több  bakcsó 
és  néhány  szürke  gém  ütött  tanyát. 


232  SCHENK  JAKAB 

Ürbő  puszta  1Q14.  évi  madárvilága  szintén  a  <'vizes  esztendő» 
jegyében  állott.  A  rendesnél  jóval  nagyobb  számban  fészkelt  a  szárcsa 
és  búbos  vöcsök.  Új  fajként  a  vadlúd  is  fészkelt  4  párban.  Kormos  szerkő 
2l  rendesnél  nagyobb,  fehérszárnyú  ellenben  kisebb  számban  fészkelt. 
Tán  évtizedek  óta  megint  itt  fészkeltek  :  fehérpofájú  szerkő,  folyami  csér, 
dankasirály,  mindegyik  azonban  csak  kisebb  számban.  Egyébként  a 
rendes  madárvilág  tanyázott  itt,  talán  valamelyes  kisebb  számban.  Zöld- 
lábú cankó  egyáltalában  nem  mutatkozott,  gőlyalöcs-bö\  fészkelt  egy  pár, 
széki  csér  egy-két  példányban  volt  látható;  közép  sárszalonka  ezidén 
nagyobb  számban  fészkelt. 

Dátumszerü  adataim  a  következők: 

Április  18.  Nyílfarkú  réce  teljes  fészekalja;  mezei  pacsirta  kétnapos 
fiókái;  ^/^/rfiókák;  néhány  cigányréce;  sok  pajzsos  cankó  csapatban,  a 
himek  már  teljesen  kifejlett  gallérban  verekednek. 

Április  25.  Kanalas  réce  teljes  fészekalja. 

Április  27.  Arany  málinkó,  kormos-  és  fehérszárnyú  szerkő  meg- 
érkezése. 

Május  1.  Széki  csér  érkezése;  közép  sárszalonka  és  csörgő  réce  \t\]ts, 
fészekalja. 

Május  0.  Széki  ///í'-fiókák  ;  bibic-  és  vöröslábu  cankó-Wókdk  töme- 
gesen kelnek;  közép  sárszalonka-,  nagy  goda-    és   nádi   sármány-WóVdk. 

Május  1Ô.  Törpe  vizicsibe-\észtk-à\']. 

Május  25.  Pajzsos  cankó-Wókdk. 

Június  ó.  Kormos  szí^r^-fészekalj. 

Június  13.  Fehérpofájú  szerkő-  és  folyami  csér-iészek2i\]a,  fehérszárnyu- 
szerkő-üókák. 

Az  eredményeknek  ezen  általános  ismertetése  és  a  jelölési  munkála- 
toknak rövid  vázolása  után  már  most  a  jelölések  révén  elért  kísérleti 
adatok  részletes  közlésére  térek  át,  minden  fajt  külön  tárgyalva. 


1.  Fehér  gólya. 

Ciconia  ciconia  (L.) 

Az  idei  kísérleti  anyag,  amely  ezúttal  is  eléggé  jelentékeny,  nem 
bővíti  a  gólya  vonulási  viszonyairól  szóló  tudásunkat  említésre  méltó 
módon.  Knnek  az  anyagnak  is  megmaradt  az  eredendő  hiánya,  tudniillik 
még  mindig  nincs  pozitív  adatunk  a  gyűrűs  gólyák  fészkeléséről.  Az  át- 
vonulási területek  és  téli  szállások  kérdéseiben  szintén  nem  merültek 
föl  ujabb  mozzanatok.  Remélnünk  kell  azonban,  hogy  idővel  a  véletlen 
mégis  kezünkre  játssza  a  régóta  várt  adatokat.  Annál  nyugodtabban  vár- 
hatunk erre,  mert  hiszen  gyűrűs  gólyáink   száma    meglehetősen   nagy   s 


A   MAGY.    KIR.    ORMTHOLOQIAI    Kr)7PONT   MADARJELOLESEI  233 

épen  ezidén  kaptunk  egy  adatot,  amely  még  az  első  jelölési  évből  szár- 
mazó példányról  szól. 

Az  idei  adatok  bővebb  méltatása   az   egyes   csoportoknál    történik. 

Az  adatok  három  csoportot  alkotnak  s  ezek  keretén  belül  az  év- 
folyamok sorrendjében  következnek  egymásra. 

Az  összes  itt  fölsorolt  példányok  mint  fiókák  lettek  megjelölve. 

Első  csoport.  Visszatérés  a  szülök  fészkelési  körzetébe. 

1.  Jelöltem  190S.  július  8-án  Batizon  (Szatmárm.)  1Ó5.  számú  gyűrűvel. 
Moltan    találta   Korosi   János    1915.    július    27-én    Szamosteleken, 

Szatmármegyében. 

Kor:  7  év.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  20  km. 

Az  esetleges  fészkelésre  nézve  közelebbi  adatokat  nem  lehetett  be- 
szerezni. 

2.  Jelöltem  1909.  június  24-én  Szentfülöp,  bácsmegyei  községben 
1779.  számú  gyűrűvel. 

Holtan  találták  1913.  július  23-án  Podgajci  mellett,  Szerémmegyé- 
ben.  Dr.  Rössler  E.  és  Ferenczffv  E.  híradása. 

Kor:  4  év.  Irány:  Dél- Délnyugat.  Távolság:  60  km. 
Fészkeléséről  biztos  adat  nincs. 

3.  Jelölte  WAHL  Ignác  1909.  július  14-én  Apatinban,  Bács-Bodrog- 
megyében,  2644.  számú  gyűrűvel. 

Lelőtte  PoRQÁNYi  Lajos  1914.  július  26-án  Karapancsán,  Baranya- 
megyében. 

Kor:  5  év.  Irány:  Északnyugat.  Távolság:  35  km. 

A  fészkelésre  csak  következtetni  lehet,  pozitív  adat  nincs. 

4.  Jelöltem  1911.  június  27-én  Belyén,  Baranyamegyében,  4001. 
számú  gyűrűvel. 

Lelőtte  1914.  augusztus  7-én  Porgányi  Lajos,  Mohácson. 

Kor:  3  év.  Irány:  Észak.  Távolság:  40  km. 

Fészkeléséről  biztos  adat  nincs,  de  a  bejelentő  biztosra  veszi  a  fészkelést. 

5.  Jelöltem  1911.  június  28-án  Kopácson,  Baranyamegyében,  Bellye 
mellett,  4087.  számú  gyűrűvel. 

Holtan  találta  Borbély  Gábor  1914.  május   2-án    Hajdúszoboszlón. 
Kor:  3  év.  Irány:  Északkelet.  Távolság:  280  km. 

6.  Jelöltem  1911.  július  11-én  Szabadi  győrmegyei  községben,  1384. 
számú  gyűrűvel. 

Elejtette  Fazekas  László  1914.  június  15-én,  Ürbő  pusztán. 
Kor:  3  év.  Irány:  Kelet-Délkelet.  Távolság:  140  km. 
Kisebb  társaságban   csatangoló    példány,    mely    az    elejtés    helyén 
semmi  esetre  se  fészkelt. 

7.  Jelölte  LEBER  Antal  1912.  nyarán  Amac  szatmármegyei  község- 
ben, 4548.  számú  gyűrűvel. 


234  SCHENK  JAKAB 

Lelőtték  lQ14-ben  Borosjenőn,  Aradmegyében;  Diószeghy  László 
jelentése.  Az  elejtés  pontos  időpontja,  úgyszintén  egyéb  részletek  is 
hiányzanak,  mert  nem  voltak  beszerezhetők. 

Kor:  2  év.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  170  km. 

8.  Jelölte  LEBER  Antal  1912.  nyarán  Batizon,  előbbi  hely  tőszom- 
szédságában, 4513.  számú  gyűrűvel. 

Leesett  1913.  szeptember  havában  300  darabból  álló  vonuló  csa- 
patból Szászivánfalván,  Nagyküki^illőmegyében.  Árkosi  Mihály  Károly 
értesítése. 

Ez  az  adat  tulajdonképen  a  következő,  vagyis  az  átvonulási  cso- 
portba való,  de  minthogy  a  kiindulási  pont  ismeretlen,  azért  inkább 
ebbe  a  csoportba  soroltam. 

Kor:  2  év.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  240  km. 

9.  Jelöltem  1913.  július  4-én  Tiszakeszin,  Borsodmegyében,  5891. 
számú  gyűrűvel. 

Lelőtték  1914.  június  15-én  Balmazújvároson,  Hajdumegyében. 
BÉKESSY  LÁSZLÓ  jelentése. 

Kor:  1  év.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  35  km. 

Aránylag  igen  tekintélyes  anyag,  amelynek  azonban  még  mindig 
megvan  az  eredendő  hibája;  hiányzik  a  régóta  várt  adat  a  gyűrűs  gólya 
fészkeléséről.  Kétségtelenül  nagyon  valószínű,  hogy  az  első  jelölési  esz- 
tendőből való  7  éves  példány  fészkelt,  de  pontos,  minden  kétséget  kizáró 
adatot  erre  vonatkozólag,  sajnos,  nem  tudtunk  szerezni.  Ugyanezt  kell 
mondanunk  az  5-  és  a  4  éves  példányról  is.  A  rendelkezésre  álló  ada- 
tok alapján  mindössze  csak  annyit  lehet  némi  biztonsággal  kimondani, 
hogy  a  Magyarországon  jelölt  gólyák  —  úgy  az  ivarilag  érettek,  mint 
az  éretlenek  —  Magyarország  területére,  azaz  a  szülök  fészkelési  körze- 
tébe térnek  vissza.  Ez  a  törvényszerűség  azonban  még  meglehetősen  tág 
keretekben  mozog.  így  pl.  az  1911.  évben  Bellyén  jelölt  példány  1914-ben 
Mohácson  került  kézre,  a  szomszéd  községben  pedig  vele  egyidejűleg 
jelölt  példányt  szintén  1914-ben,  de  Hajdúszoboszlón,  Mohácstól  2ö0 
kilométernyire  északkeleti  irányban  találták  meg. 

Ez  az  adatcsoport  még  nem  nyújt  tiszta  képet  a  fiatal  generáció- 
nak a  faj  fészkelő  területén  való  elhelyezkedéséről  ;  még  további  adato- 
kat kell  bevárnunk  s  ezt  annál  is  inkább  megtehetjük,  mert  még  a  leg- 
régibb jelölési  évfolyamokból  is  mindig  akadnak  példányok,  tehát  nagy 
a  valószínűség,  hogy  idővel  a  hiányzó  adatok  megkerülnek.  Természe- 
tesen tekintetbe  kell  majd  venni  azokat  az  adatokat  is,  melyeket  ezen  a 
téren  a  külföldi  kutatók,  így  elsősorban  Thienemann  Németországban 
és  Mortensen  Dániában  értek  el. 

Második  csoport:  az  átvonulási  területen  kézrekerült  pél- 
dányok. 


A    MAGV.    KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT   MADARJELOLKSEI  235 

10.  Jelöltem  IQIO.  július  24-én  Várdaróc,  baranyamegyei  község- 
ben, 3583.  számú  gyűrűvel. 

A  gyűrűt  1914.  július  14-én  a  ßazß/yWi  oázisból,  Marashtól  délre  — 
ázsiai  Törökország,  37°  22'  északi  szélesség,  37°  5'  keleti  hosszúság  — 
elvitték  E.  C.  MooDLEY-nek,  aki  viszont  bennünket  értesített  a  lelet- 
ről. Az  értesítésből  kivehető,  hogy  a  gyűrűt  valószínűleg  azon  frissében 
szolgáltatták  be,  amikor  levették  a  gólya  lábáról.  Bármely  eshetőséget  is 
véve  alapul,  az  adat  új  dolgot  nem  mond,  mert  eléggé  ismeretes  már, 
hogy  gólyáink  vonulási  útja  Kisázsián  vezet  keresztül,  úgyszintén  az 
sem  ismeretlen,  hogy  ezen  az  átvonulási  területen  néha  nyáron  át  is 
akad  visszamaradt  csatangoló  gólyapéldány. 

Kor:  4  év.  irány:  Délkelet.  Távolság:  1800  km. 

11.  Jelöltem  1911.  július  10-én  Rakamazon,  4257.   számú   gyűrűvel. 
Levágta  egy  o^sasfy  1912.  május  2-án    Mihailicson,    Konstantinápoly 

közelében.  Efthym  Oreopoulos  jelentése.  —   Ez   az   eset   is   bizonyítja^ 
hogy  gólyáink  néha  mily  sokáig  időznek  a  vonulási  utón. 
Kor:  1   év.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  1000  km. 

12.  Jelöltem  1912.  július  8-án  ugyancsak  Rakamazon,  5562.  számú 
gyűrűvel. 

Lelőtték  1913.  augusztus  18-án  Zavale  mellett,  Kamieniec-Podolszk 
közelében,  az  orosz-bukovinai  határon  nyugatról  keletre  vonuló  csapatból. 
J.  Alexandrovics  Szvirszki  jelentése. 

Kor:  1  év.  Irány:  Kelet.  Távolság:  400  km. 

13.  Jelölte  WÄHL  Ignác  1914.  június  havában  Apatinban,  6859. 
számú  gyűrűvel. 

1915.  október  11-én  kelt  értesítés  szerint  (ísasoktóh  széttépve  talál- 
tatott Sivríhíssar  kisázsiai  városka  mellett.  Közelebbi  adatok  bekérettek, 
de  még  meg  nem  érkeztek.  Winter  Emil  értesítése. 

Kor:  kb.  11/2  év.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  1200  km. 

14.  Jelölte  Platthy  Árpád  1915.  július  havában  Tiszatarjánban, 
8584.  számú  gyűrűvel. 

1915.  szeptember  13-án  Szabadhelyen,  Aradmegyében  nekirepült  a 
sürgönydrótnak  és  leesett.  Az  elöljáróság  jelentése. 

Kor:  körülbelül  3  hónap.  Irány:  Dél-Délkelet.   Távolság:    190   km. 

Mint  már  említettem,  úgy  a  kisázsiai,  mint  a  konstantinápolyi  pél- 
dány a  már  ismert  útvonalon  került  kézre  a  szülőföld  felé  való  csatan- 
golásuk  közbent  Az  Oroszországban  kézrekerült  példány  teljesen  új  uti- 
irányt  vett  föl,  de  valószinűleg  csak  a  rendes  útvonalról  valamiképen 
lesodródott  <íeltévedt>>  példányról  van  szó.  Az  aradmegyei  példány  tisza- 
menti gólyáink  rendes  őszi  útvonalán  került  kézre. 

Harmadik  csoport:  a  téli  szálláson  kéz  re  került  példányok. 

15.  Jelöltem  1911.  július  7-én  Tiszakesziben,  4225.  számú  gyűrűvel. 


236  SCHENK  JAKAB 

Holtan  találták  1914.  január  elején  Elliot-ban,  Délafrikában,  Tem- 
buland,  Cape-Colony.  Claude  Dl'ller,  a  délafrikai  földmívelésügyi 
minisztérium  rovartani  osztálya  főnökének  jelentése. 

Kor:  21  2  év.  Irány:  Dél.  Távolság:  9800  km. 

ló.  Jelöltem  1911.  július  7-én  Mezőcsáton,  az  előbbi  állomás  köz- 
vetlen szomszédságában,  ugyanakkor,  mint  az  előbbit,  4170.  számú 
gyűrűvel. 

Ezt  is  holtan  találták,  szintén  1914-ben  és  ugyancsak  Délafrikában, 
az  előbbi  hely  szomszédságában,  Steyesbury  mellett,  de  valamivel 
későbben,  március  havában.  H.  J.  du  Plessis  jelentése. 

Kor:  21  2  év.  Irány:  Dél.  Távolság:  9800  km. 

17.  Jelöltem  1913.  június  2o-án  Kopácson,  Baranyamegyében,  3415. 
számú  gyűrűvel. 

Lelőtték  1914.  január  4-én  Peddie-ben  a  Kap-földön,  Délafrikában. 
L.  J.  Taylor  jelentése. 

Kor:  1  2  év.  Irány:  Dél.  Távolság:  10.000  km. 

A  rendelkezésre  álló  adatok  a  régi  területet,  tudniillik  Délafrikát 
jelölik  meg,  mint  gólyáink  téli  szállását,  mindössze  azzal  a  különbséggel, 
hogy  az  1913/14.  évi  tél  idején  jóval  délebbre  mentek,  mint  máskor.  Az 
összes  adatok  a  Kapföldről  valók  s  Peddie  a  gólyaelőfordulás  legdélibb 
pontjának  tekinthető. 

2.  Dankasirály. 

Larus  ridibundus  L. 

Pont  60  kézrekerült  példányunk  van  az  idén,  tehát  nagyon  jelenté- 
keny kísérleti  anyag  gyúlt  össze  a  két  év  folyamán,  melyben  számos  új 
adat  is  akad,  teljesen  rácáfolva  arra  az  esetleges  föltevésre,  hogy  néhány 
esztendő  jelölési  munkálatai  már  kimeríthetik  a  várható  eredményeket. 
Igaz,  hogy  a  téli  szállás,  valamint  az  átvonulási  területek  kérdését  már 
egyetlen  egy  jelölési  esztendő  eredményei  is  nagy  vonásokban  tisztáz- 
hatják, de  a  pontos  részleteket,  a  visszatérésben,  úgyszintén  a  fészkelő 
területen  való  diszlokációban  mutatkozó  törvényszerűséget  csakis  hosszabb 
kísérletek  útján  lehet  kielégítő  módon  megállapítani. 

Hogy  mennyire  igaz  ez,  azt  eklatánsán  bizonyítják  az  idei  adatok, 
melyek  egy  része  nagy  jelentőségű  a  dankasirály  vonulási  viszonyainak 
folytatólagos  és  fokozatos  megismeréséhez.  Nem  taglalhatom  e  jelentés 
keretében  bővebben  az  új  adatok  vonuláselméleti  jelentőségét,  csak  uta- 
lok a  svájci  előfordulásokra,  továbbá  arra,  hogy  míg  a  két  magyar  telep 
lakói  ugyanazt  a  téli  szállást  keresik  föl,  addig  a  jóval  északabbra  levő 
hirnseni  (Csehország  északi  része)  telepről  már  egészen  más  irányban 
fekvő  téli  szállásba  vonulnak  el  annak  lakói. 

Megállapítható  ebből  az   a    tény,    hogy    a    további    sirályjelölések 


A    MAGY.    KIR.   ORN'ITHOLOOIAI    KÖZPONT   MADARJELOI.ESEI  237 

még  mindig  eredményeseknetc  igérl<eznei<,  különösen  abban  az  esetben, 
ha  sikerül  majd  a  fészkelő  öreg  madarakat  is  megjelölni  és  pedig  nem- 
csak nálunk,  hanem  a  külföldön  is,  amire  teljes  kilátás  is  volt,  de  a  há- 
ború miatt  elmaradt. 

Az  idei  adatokat  a  következő  sorrendben  közlöm  : 

/.  a  velencei  tavon  levő  telepen, 

II.  a  bodrogszerdahelyi  Tájba  vízén  levő  telepen, 

III.  a  Hirnsen  taván  (Csehország  északi  részében,  Böhmisch-Leipa 
mellett)  levő  telepen  jelölt  példányok.  Ezeken  a  csoportokon  belül  még 
külön  lesznek  tartva  a  szülőtelepek  fészkelési  körzetébe  visszatértek,  míg 
a   többiek   a   jelölési    évfolyamok    sorrendjében    következnek   egymásra. 

Minden  példány  fióka  korában  kapta  a  gyűrűt. 

I.  A  velencei  tavi  dankasirályok. 

1.  Jelölte  CsÖRGEY  Titusz  1Q12.  június  6-án,  2434.  számú  gyűrű- 
vel; lelőtte  Naqv  Ferenc  1915.  június  14-én  Lovasberényben,  a  telep 
közvetlen  szomszédságában. 

Kor:  3  év.  Távolság:  12  km. 

Biztosra  vehető,  hogy  ez  a  példány  a  szülőtelepen  fészkelt.  Az  el- 
ejtés helye  a  telepet  lakó  sirályok  táplálkozási  területe.  Ismeretes  dolog 
ugyanis,  hogy  az  itt  lakó  sirályok  főleg  a  tó  környékének  szántóföldjein, 
vetésein  és  gabonatábláin  szerzik  be  táplálékukat. 

Ez  az  első  adatunk  rá,  hogy  egy,  a  telepen  született  fióka  ugyanide 
visszatért  a  fészkelés  idejére. 

2.  Jelöltem  1Q13.  június  3-án,  33Q5.  számú  gyűrűvel;  agyonsújtotta 
a  villám  1914.  május  18-án  Pázmándon,  a  telep  közelében. 

Kor:  körülbelül  1  év.  Távolság:  ó  km. 

Ez  a  példány  is  visszatért  a  szülőtelepre,  de  hogy  fészkelt-e,  azt 
biztosra  nem  lehet  mondani,  mert  nem  valószínű,  hogy  az  egyéves  si- 
rályok már  ivarérettek,  legalább  adatunk  eddig  még  nincs  róla. 

3.  Jelöltem  1913.  június  3-án  3390.  számú  gyűrűvel;  a  varsára 
szállva  megfogódott  annak  szemeiben  1914.  június  havában  Jászszent- 
lászlón. RÁcz  Ferenc  jelentése. 

Kor:  1  év.  Irány:  Északkelet.  Távolság:  120  km. 

Ez  az  előfordulás  arra  példa,  hogy  az  1  éves  példányok  a  szülő- 
teleptől nagyobb  távolságra  is  elszoktak  kóborolni  a  fészkelés  ideje  alatt. 
Ebben  az  esetben  is  megállapítható  azonban  a  szülők  fészkelési  körzetébe 
való  visszatérés,  mert  hiszen  említettem,  hogy  a  még  tovább  északkeleten 
fekvő  bodrogszerdahelyi  telep  ugyanabba  a  fészkelési  körzetbe  tartozik, 
mint  a  velencei  tavi. 

Az  elvonulás  előtti  kóborlások,  továbbá  az  átvonulás  alkalmával, 
vagy  a  téli  szálláson  a  következő  példányok  kerültek  kézre. 


238  SCHENK  JAKAB 

a)  Jelöltettek  1912.  június  6-án. 

4.  A  2130.  számú  gyűrűvel  jelöltet  1Q14.  január  2Q-én  elevenen 
elfogták  Mostar-hsin,  itt  átadták  a  rendőrségnek,  mely  azt  szabadon 
bocsátotta.  Értesítést  adott  Ml'STAFA  Cemalovic,  úgyszintén  a  mostari 
rendőri  hivatal  is. 

Kor:  IV2  év.  Irány:  Dél.  Távolság:  450  km. 

A  kevésbbé  fréquentait  őszi  elvonulási  úton  került  kézre  ez  a  példány, 
amelyről  azonban  természetesen  nem  lehet  tudni,  hogy  honnan  kelt  útra. 

5.  A  2927-es  gyűrűvel  jelöltet  1913.  december  15-én  Ravenna  mellett 
lőtték  le.  A  Rivista  Italiana  di  Ornitologia  III.  p.  85.  alapján  Ghidini 
jelentette  be  az  adatot. 

Kor:  n/2  év.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  ÓOO  km. 

6.  A  2853.  számú  gyűrűvel  jelöltet  1913.  november  19-én  lőtték  le 
Palesiro  mellett,  a  Sesia-  és  Po-folyók  összefolyásánál.  A  hirt  közölte  a 
nápolyi  Tribuna-Sport  1914.  évi  január  25-iki  számában  és  a  Rivista 
Italiana  di  Ornitologia  III.  p.  85. 

Kor:  IV2  év.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  800  km. 

7.  A  2583  számút  1913  dec.  20  körül  Torino  mellett  ejtették  el. 
Salvadori  jelentése  egy  Dr.  Madarász  G^'.-hoz  intézett  levelében. 

Kor:  IV2  év.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  880  km. 

b)  Jelöltettek  1913.  június  3-án. 

8.  A  449-es  számút  1913.  okt.  7-én  a  lukácsfalvi  Fehér-tavon  lőtték 
le;  az  écskai  uradalom  jelentése. 

Kor:  körülbelül  4  hónap.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  250  km. 

9.  Az  1335.  számú  gyűrűvel  jelöltet  1913.  októben  19-én  Steinacher 
F.  ejtette  el  Eckartsau  mellett.  Alsóausztriában. 

Kor:  4  hónap.  Irány:  Északnyugat.  Távolság:  200  km. 
10.  A  3393-ast  1914.  január  25-én  Rédf.r  V.  elevenen  fogta  el  Z)^//«- 
haraszti  mellett. 

Kor:  8  hónap.  Irái\y  :  Kelet.  Távolság:  25  km. 

Fz  a  példány  arról  szolgáltat  tanúságot,  hogy  az  egyévesek  között  is 
akad  itt  telelő,  habár  bizonyos  fönntartással  kell  birálni  ezt  az  esetet,  mert 
elevenen  fogott,  tehát  esetleg  beteg  vagy  sérült  példányról  lehet  szó, 
melyek  vonulása  tudvalevőleg  nem  normális  lefolyású. 

11.  A  3227-est  1914.  február  23-ika  táján  a  Skutari-{2L\'on  Albániá- 
ban NuK  Toni  lőtte  le. 

Kor:  9  hónap.  Irány:  Dél.  Távolság:  öOO  km. 

12.  A  482-est  1913.  nov.  22-én  Aguscello-ban,  Olaszország  Ferrara  tarto- 
mányában, a  Cí7/;////űrr// /íj  laguna  mellett  lőtték  le.  Di-:voi.atoC:asi:lli  jelentése. 

Kor:  ö  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  ÜOO  km. 

13.  A  30ô0-ast  1914.  január  1-én  Olaszország  Ravenna  tartományában 
Cervia  mellett,  közvetlen  az  Adria  partján  lőtték  le.  I'ori.i visse  Aldo  jelentése. 


A   MAGY.    KIR.   ORNITI iOLOGlAI    KÖZPONT   MADARJELÖLESEI  239 

Kpr:  7  hónap,  irány:  Délnyugat.  Távolság:  600  km. 

14.  A  3212-ős  1013.  dec.  17-én  került  kézre  Venezia  mellett  a 
Fusina-csatornában.  Giacinto  Tassán  és  Dr.  F.  Zanotto  jelentése. 
A  Rivista  Italiana  di  Ornitologia  111.  p.  85.  alapján  ühidini  is  bejelen- 
tette az  adatot. 

Kor:  7  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  530  km. 

15.  A  3393-ast  1914.  febr.  17-én  Sparanise  mellett  ejtették  el  Olasz- 
ország Caserta  tartományában.  Teodosio  Lepore  értesítése  Saxlehner 
keserűvíz  kiviteli  céghez. 

Kor:  9  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  7ö0  km. 

16.  A  323Ó-OS  gyűrűjét  1915.  nov.  6-án  Possedaria-hd^n,  Zara 
mellett  találták  meg.  Hogy  a  madárral  mi  történt,  azt  a  bejelentő  cs.  és 
kir.  tengerészeti  állomás  nem  tudta  megmondani.  Valószínűnek  kell 
tartani,  hogy  a  madár  maga  hozta  ide  a  gyűrűjét  s  itt  vagy  elejtették,  vagy 
levágta  valami  ragadozó,  de  természetesen  nem  lehet  tudni,  hogy  mikor. 

Irány:  Délnyugat.  Távolság:  440  km. 

17.  A  3240-est  1915.  január  10-én  Siracusa  mellett  lőtték  le.  A.  de 
Gregorio  jelentése. 

Kor:  11/2  év.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  1200  km. 

18.  A  3402-őst  holtan  találták  1915.  január  5-én  Svájcban  a  Zug 
taván.  Kaiser  Gáspár  jelentése. 

Kor:  11/2  év.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  760  km. 

Az  utolsó  példány  lelőhelye  teljesen  kiesik  abból  az  átvonulási 
területből  és  téli  szállásból,  amelyet  az  eddigi  kísérletek  a  velencei-tavi 
dankasirályokra  nézve  megállapítottak.  Két  lehetőséget  kell  figyelembe 
venni.  Az  első  szerint  ez  a  példány  a  Dunán  fölfelé  vonulva  jutott 
el  kézrekerülési  helyére,  a  másik  szerint  olyan  telepről  indult  el,  ahonnan 
a  Rajna  mentén  vonulnak  el  a  telep  lakói.  Az  első  föltevést  valamelyest 
támogatja  az  a  tény,  hogy  már  több  ízben  egészen  Bécs  alatt  találták 
meg  jelölt  sirályainkat,  így  épen  az  idei  anyagban  is  vannak  erre  vonat- 
kozó adataink.  Azontúl  azonban  a  Dunán  fölfelé  még  eddig  nem  for- 
dultak elő.  Az  is  lényeges  körülmény,  hogy  ezek  a  Dunán  fölfelé  vonult 
példányok  kivétel  nélkül  az  évi  fiatalok  voltak,  míg  a  szóban  forgó  két 
madár  már  másodízben  vonult  el  a  téli  szállásba. 

Nézetem  szerint  sokkal  valószínűbb  a  második  föltevés,  mely  szerint 
ez  a  madár  nem  tért  vissza  a  szülők  fészkelési  körzetébe,  hanem 
valamelyik  olyan  fészkelési  körzetbe,  melyek  vonulási  körzete  a  Rajna 
mentét  is  magában  foglalja.  A  külföldi  jelölési  kísérletek  tanúsága  sze- 
rint északi  és  déli  Németország  dankasirálytelepeinek  lakói  egyaránt 
megfordulnak  Svájcban,  így  tehát  a  kiindulási  vonulási  körzet  pontos 
meghatározása  lehetetlen.  Azt  azonban  nagyon  valószínűnek  kell  tartanom 
ennek   az   adatnak  az  alapján,   hogy   a   velencei   tavi  sirályivadék   közül 


240  SCHENK  JAKAB 

egyik-másik  a  németországi  telepeken  fészkel  s  ezért  végtelenül  fontos 
volna  éppen  ennél  a  fajnál  az  öreg  fészkelő  madarak  megjelölése. 

A  dolog  nem  is  olyan  nehéz.  Az  1914.  tavaszán  a  már  több  izben 
ismertetett  lószőrhurkokkal  végzett  fogási  kísérleteim  azt  mutatták,  hogy 
a  dankasirály  ügyszólván  minden  meggondolás  és  óvatosság  nélkül 
ereszkedik  le  a  fölhurkozott  (helyes  magyarsággal  szólva  (.(megtörkölt^^) 
fészekre,  azon  könnyen  megfogódik  s  fészkét  a  zavarás  dacára  sem  hagyja 
el.  Nagyon  fontos  eredményeket  várok  a  mi  kísérleteinkből  is,  melyeket 
a  háborü  után  teljes  erővel  folytatni  szándékozom  ;  de  természetesen 
kívánatosak  volnának  a  más  telepekről  való  kiegészítő  kísérleti  adatok  is. 

c)  Jelöltettek  1914.  május  és  június  hónapokban. 

IQ.  A  4772-est  1914.  Julius  14-én  Székesfehérvár  mellett  a  telep 
tőszomszédságában  holtan  találták  meg. 

20.  A  4928-ast  1914.  aug.  22-én  Hajdudorog  mellett  lőtték  le. 
Kor:  3  hónap.  Irány:  Északkelet.  Távolság:  225  km. 

21.  Az  5670-ost  1914.  aug.  2ó-án  Szarvason  ejtették  el.  Dfí.  \X'if.i.and 
S.  jelentése. 

Kor:  3  hónap.  Irány:  Kelet-Délkelet.  Távolság:  150  km. 

22.  Az  5885-ös  1914.  okt.  8-án  Bécs-bQu  került  kézre.  Wenninger 
M.  jelentése. 

Kor:  4  hónap.  Irány:  Északnyugat.  Távolság:  200  km. 

23.  Ugyancsak  Bécs  mellett  került  kézre  a  4876-os  is,  de  közel  egy 
évvel  később,  1915.  szept.  1-én,  Dr.  Schlesinger  G.,  az  alsóausztriai 
tartományi  múzeum  konzervátorának  jelentése. 

Kor:  15  hónap.  Irány:  Északnyugat.  Távolság:  200  km. 

24.  Az  1338-ast  1915.  január  25-én  Nies  Sándor  ejtette  el  Mann- 
heim mellett,  a  Rajna  és  Neckar  között  elterülő  szigeten. 

Kor:  1  V2  év.  Irány:  Nyugat-Északnyugat.  Távolság:  800  km. 

A  svájci  előforduláshoz  fűzött  fenti  következtetéseket  ezen  adat 
ellenére  is  föntartandónak  vélem,  legalább  is  addig,  a  míg  a  közelebbi 
adatok  egyenesen' ellene  nem  szólnak. 

25. Az51 15-ös  1914.dec.l0.körülaCo/«///ű<:íV//ölagunában, egész  Európa 
dankasirályainak  gyüjtőmedencéjében  lövetett.  Aldo  Samaritano  jelentése. 

Kor:  ö  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  öOO  km. 

26.  Az  5588-as  1914.  dec.  8-án  került  kézre,  Riccione-ban,  Olasz- 
országi Porli  tartományában.  Zanatta  R.  jelentése. 

Kor:  b  hónap.  Irát^ :  Délnyugat.  Távolság:  üOO  km. 

27.  Az  5698-ast  1914.  nov.  20-án  Venezia-ban  lőtték,  ahonnan  már 
szintén  számos  sirályunkat  jelentették.  Blaas  J.  lovag  jelentése. 

Kor:  6  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  530  km. 

28.  A  10.184-est  1915.  január  14-éii  Palermo  mellett  ejtették  el. 
A.  DE  üreoorio  jelentése. 


A    MAGY.   KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZFONT   MADÁRJELÖLhSEI  241 

Kor:  8  hónap.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  1100  km. 

29.  Az  5354-est  1915.  febr.  10-én  Taranto-hdiW  lőtték  le.  Mario 
Cambi  jelentése. 

Kor:  9  hónap.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  IIQ  km. 

30.  Ugyancsak  Taranlo-bân  került  kézre  a  10.19ó-os  is  március 
31-én.  PoDMANiczKV  H.  és  Burg  ü.  jelentése. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  770  km. 

31.  A  4952-ős  1915.  január  24-én  Brindisi  mellett  került  kézre. 
PoDMANiczKY  H.,  a  római  nemzetközi  mezőgazdasági  intézet  osztályfőnö- 
kének jelentése. 

Kor:  8  hónap.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  730  km. 

32.  Az  5206-ost  1915.  márczius  13-án  Torre  és  Castellaniare  di 
Stabi  a  között  a  tengerparton  lőtték  le  a  firenzei  í(Dianay>  1915.  évi 
április  havi  füzetében  levő  hiradás  szerint. 

Kor:  10  hónap.  Irá/^ :  Délnyugat.  Távolság:  800  km. 

33.  Az  5928-ast  1914.  okt.  20-án  Chotovin  mellett  lőtték  le,  Cseh- 
országban a  Báró  Nádhernv  uradalom  területén. 

Kor:  4  hónap.  Irány:  Északnyugat.  Távolság:  400  km. 

34.  Az  5893-ast  1914.  nov.  6-án  Kiril  Lagiloff  jelentése  szerint 
Tatar-Pazardjik  mellett  Bulgáriában  találták. 

Kor:  4  hónap.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  720  km. 

Ebben  a  sorozatban  is  vannak  új  adataink.  A  csehországi  példány 
kezdetben  valószínűleg  a  Bécs  felé  vezető  utón  haladt  s  későbben  a 
Morva  mentén  került  az  elejtési  helyére.  Teljesen  új  a  bolgár  előfordu- 
dulás.  Ezt  a  példányt  valószínűleg  a  Morava  térítette  le  a  szülők  vonu- 
lási körzetéből.  Első  eset,  hogy  a  velencei-tavi  sirályok  közül  valamelyik 
ennyire  délkeletre  vetődött  volna.  Úgy  látszik,  csakugyan  vannak  «f/- 
tévedí  vándorok-i). 

II.  A  bodrogszerdahelyi  dankasirályok. 

a)  Jelöltettek  1913.  június  23-án 

35.  A  4593-as  hulláját  1914  március  20-ika  körül  már  meglehetősen 
föloszlott  állapotban  a  Sajó-Tisza-torkolatnál  találta  Tiszka  L. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  75  km. 
Ez  a  példány  is  a  szülőtelep  vonulási    körzetébe   tért   vissza,  tehát 
megvan  az  analogia  a  velencei-tavi  sirályoknál  tapasztalt  jelenséghez. 

36.  A  4572-es  1913.  dec.  28-ika  táján  /Cö//«-szigetén  került  kézre. 
Mavroudi  T.  jelentése. 

Kor:  7  hónap.  Irány:  Dél.  Távolság:  1000  km, 

37.  A  4565-ös  1914.  febr.  22-én  Monfalcone  mellett  került  kézre. 
Macorin  G.  jelentése. 

Kor:  9  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  680  km. 

Aquila.  16 


242  SCHENK  JAKAB 

38.  A  4701 -est  1Q14.  március  30-án  Bologna  mellett  ejtették  el 
Valhrio  AA.  jelentése. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  930  km. 

39.  A  4516-os  1915.  január  30-án  került  kézre  Taranto-ban.  «Diana» 
1915.  évi  február  havi  füzet. 

Kor:  20  hónap.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  960. 
b)  Jelöltetett  1914.  június  22-én. 

40.  y\  10.304-est  élve  elfogta,  de  ismét  szabadon  bocsátotta  Pavlik 
J.  tartalékos  kormánymester  Ö  Felsége  v.Orjen-ù  torpedózuzóján  1915. 
február  6-án  Sebenico-ban. 

Kor:  9  hónap.  Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  450  km. 

A  fenti  adatok  teljes  bizonyítékot  nyújtanak  arra  nézve,  hogy  a 
iMagyarország  északkeleti  részében  honos  dankasirályok  ugyanazokon  az 
utakon  ugyanazokat  a  téli  szállásokat  keresik  föl,  mint  a  velencei-tavon 
fészkelők,  tehát  a  két  telep  ugyanabba  a  vonulási  körzetbe  tartozik. 

III.  A  hirnsentavi  —  csehországi,  elbamenti  —  danka- 
sirályok. 

a)  Kurt  Loos  jelölései  1912.  május  és  június  hónapokban. 

41.  A  2665-öst  holtan  találták  1914.  tavaszán  ^ö7//w/sr//-Z.í'//r7ö  mellett, 
vagyis  a  telep  tőszomszédságában.  A  bejelentő  Schubert  H.  egyúttal 
arról  is  hírt  adott,  hogy  Drum  községben  (szintén  a  telep  közvetlen  szom- 
szédságában) az  eke  nyomán  gyülekező  sirályok  között  három  gyűrűsét 
figyeltek  meg.  A  konkrét  esetből  egészen  bizonyos,  hogy  egy  kétéves 
példány  visszatért  a  szülőtelepre  s  így  a  többiről  is  valószínű,  hogy  a 
hirnsentavi  sirályivadékból  valók. 

42.  A  2200-ast  holtan  találták  magán  a  hirnseni  tavon  1914.  július 
13-án.  Ennek  a  példánynak  korát  illetőleg  kételyek  merültek  föl,  mert  a 
bejelentő  Hegenbarth  O.  szerint  a  madár  1913.  évi  fióka  volt  (a  tolla- 
zata alapján),  míg  törzskönyvünk  adatai  szerint  Kurt  Loos  még  1912-ben 
jelölte  volna  ezt  a  példányt.  A  zavar  onnan  van,  hogy  a  2200-as  szám 
nálunk  egyáltalában  nincs  bevezetve  s  így  csak  sejthető,  hogy  ez  a  pél- 
dány is  akkor  kapta  a  gyűrűt,  mikor  a  2100-as  sorozat  lett  elhasználva, 
vagyis  1912.  június  3-án.  Nem  valószínű  azonban,  hogy  még  a  harma- 
dik életévében  is  a  fiatalkori  tollazatát  viselje  a  madár  s  így  valahol 
tévedésnek  kell  lennie,  vagy  a  jelölés  időpontjában,  vagy  a  bejelentő 
állításában. 

43.  A  2613-ast  1915.  június  havában  KönigswaUi-ban  lőtték  le, 
Bodenbach  mellett,  (Csehország  északi  részében.  Paul  V.  jelentése. 

Kor:  3  év.  Irány:  Északnyugat.  Távolság:  40  km. 
Ezt  a  példányt    kétségtelenül   fészkelőnek    kell    tartani    s 
valószínű,  hogy  nem  magán  a  szülötelepen,  hanem    a    Bodenbach    körül 


A    M  AGY.    KIR.   ORNITHOLOQIAI    KÖZPONT    MADARJELOLESEI  243 

levő  kisebb  telepek  valamelyikében  költött.  Michel  Gv.-nak  az  <íAqiiila>i 
XVII.  évf.  275.  lapján  levő  közleménye  szerint  Bodenbach  környékén 
vannak  dankasirálytelepek. 

Nagyon  fontos  fény,  hogy  ezek  a  példányok  is  kivétel  nélkül  abba 
a  fészkelési  körzetbe  tértek  vissza,  amelybe  a  szillötelep  is  tartozik. 

44.  A  2öl7-est  1913.  dec.  5-én  lőtték  le  Floirae  mellett,  Francia- 
ország Charente  Inférieure  tartományában,  a  Gironde  torkolatánál.  A  Le 
Chasseur  Français  1914  p.  12  alapján  Matthey  Dupraz  jelentette  be 
az  adatot. 

Kor:  19  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  1290  km. 

45.  A  2175-öst  holtan  találták  1914.  július  20-án  a  Weser  folyó 
torkolatánál.  Tiedemann  K.  jelentése. 

Kor:  2  év.  Irány:  Északnyugat.  Távolság:  530  km. 

46.  A  2ó07-est  1914.  január  15-én  Rotterdam  mellett  lőtték  le. 
Meudt  a.  jelentése. 

Kor:  20  hónap.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  720  km. 

Az  utóbbi  három  példány  közül  keltő  a  rendes  téli  szállásban 
került  kézre,  míg  a  harmadik  adat  nyári  előfordulásra  vonatkozik.  A  hely 
és  időpont  alapján  a  legnagyobb  fokban  valószínű,  hogy  ez  a  példány 
is  a  szülőtelepről  indult  s  így  ebben  az  esetben  is  kimondhatjuk  a 
vonulási  körzet   megtartásáról   szóló   törvényszerűséget. 

b)  Kurt  Loos  1913.  évi  május  és  Június  havi  jelölései. 

Al.  A  3528-as  1913.  szept.  végén  Boulogne  mellett  került  kézre. 
Dr.  Bommier  jelentése,  úgyszintén  a  «St.  Hubert  Club  Illustrée»  1914. 
évi  január  havi  füzetének  híradása. 

Kor:  4  hónap.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  920  km. 

48.  A  177-es  1913.  okt.  körül  Schiedam  mellett,  Hollandiában  löve- 
tett. W.  Wetsteijn  jelentése. 

Kor:  5  hónap.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  740  km. 

49.  A  3562-es  1913.  október  15-én  Kings-Lynn  mellett  lövetett. 
Dr.  Jackson  jelentése. 

Kor:  5  hónap.  Irány:  Nyugat-Északnyugat.  Távolság:  1030  km. 
Az  első  példány,  amely  Angliában  került  kézre. 

50.  A  3506-ost  1913.  nov.  24-én  Dunkirchen  mellett  ejtették  el. 
Cabelinq  L.  jelentése. 

Kor:  6  hónap.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  870  km. 

51.  A  3587-es  1913.  nov.  1-én  Antwerpen  mellett  került  kézre. 
Francois  van  de  Wyngaert  jelentése. 

Kor:  6  hónap.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  720  km. 

52.  A  245-öst  1913.  dec.  30-án  Dieppe  mellett  lőtték  le.  Godefroy 
H.  jelentése. 

Kor:  7  hónap.  Irátiy :  Nyugat.  Távolság:  980  km. 

16* 


244  SCHENK  JAKAB 

53.  A  3592-est  1Q14.  január  23-án  Ile  Saint  Denis  mellett,  Francia- 
ország Seine  tartományában  lőtték  le.  üermainp;  H.  jelentése. 

Kor:  8  hónap.  Irán^:  Nyugat- Délnyugat.  Távolság:  Q20  km. 

54.  A  3ó00-ast  1914.  január  20-án  Bordeaux  mellett  ejtették  el. 
DiEZ  V.,  Keh  RIO  H.  és  Mavley  Bendale  jelentései. 

Kor:  8  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1320  km. 

55.  A  3545-öst  1914.  január  26-án  a  Phare  de  la  Coubre,  a  Gironde 
torkolatánál  ejtették  el.  Mad.  Cantin  jelentése. 

Kor:  8  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolcág:  1300  km. 

56.  A  248-as  hálóban  fogódott  meg  1913.  január  26-án  La  Rochelle 
mellett,  az  Atlanti-Óceán  partján.  Portères  G.  jelentése  a  Le  Chasseur 
Français  1914.  évi.  159.  lapján. 

Kor:  8  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolsátr:  1280  km. 

57.  A  3504-est  1914.  január  24-én  Redon  mellett  Franciaország  Ile 
et  Vilaine  tartományában  ejtették  el.  Vicomte  Jean  de  Chanterac 
jelentése. 

Kor:  8  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  1270  km. 

58.  A  3595-ös  1914.  március  19-én  lövetett  le  Ingrandes  sur  Loire 
mellett,  Franciaország  Maine  et  Loire  tartományában.  Agoulon  P. 
jelentése. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  1170  km. 

59.  A  3550.  számú  példányt  1914.  március  elején  Marseille  vidé- 
kén Salin  le  Oirand  mellett,  a  Taramant  világítótoronynál  lőtték  le. 
Merle  Louis  jelentése. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1080  km. 

60.  A  3571-est  1914.  június  25-ike  táján  élve  elfogták  Spanyol- 
országban, Valencia  mellett.  Mifsud  E.  jelentése. 

Kor:  1  év.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1720  km. 

Az  59-es  számú  példány  kivételével  valamennyi  a  hirnscntavi  danka- 
sirályok rendes  átvonulási  területein  és  téli  szállásain  került  kézre  s 
ennek  alapján  megállapítható,  hogy  a  rendes  fészkelési  körzetből  el- 
indult példányok  túlnyomó  nagyrészben  megmaradnak  a  rendes  csapá- 
son, vagyis  a  telepet  jellemző  vonulási  körzetben.  Mindössze  a  téli 
szállás  kisebbfokú  kibővítését  jelenti  az  angol  előfordulás,  de  ez  nem 
jelenti  a  rendes  csapás  elhagyását.  Egészen  más  elbírálás  alá  esik  a  Va- 
lenciában kézrekerült  példány,  nem  is  annyira  a  hely,  mint  inkább  az 
időpont  miatt.  Pozitivet  azonban  erről  a  példányról  egyelőre  még  nem 
lehet  mondani,  meg  kell  várni  az  esetleges  további  adatokat,  szinguláris 
jelenségről  van-e  szó,  mondjuk  eltévedt  madárról,  vagy  nem. 


A    MAGY.    KIR.   ()Iv'NlTH(  )L()(ilAl    KÖZPONT    MADÁRJELÖLÉSEI  245 

3.  Bibic. 

Vanellus  vanellus  (L.) 

A  legteljesebb  eredményeket  igérő  fajunk,  mert  belőle  ügy  fióká- 
kat,  mint  fészkelő  öreg  madarakat  is  elegendő  nagy  számban  tudunk 
jelölni.  Csak  egy  hiányt  kellene  még  pótolni,  t.  i.  a  jelölést  nem  csak 
Ürbö  pusztán  kellene  végezni,  hanem  az  ország  egyéb  alkalmas  vidé- 
kein is,  amit  meg  is  teszünk,  ha  a  háború  befejeződik. 

A  téli  szállást  az  eddigi  eredmények  alapján  még  nem  lehet  teljes 
pontossággal  megállapítani;  ügy  látszik,  hogy  függ  a  mindenkori  tél 
klimatikus  viszonyaitól.  Enyhébb  időjárás  alkalmával  a  /^o'-síkságon  telel- 
nek, hidegebb  tél  idején  átmennek  Franciaországba  és  még  tovább 
Spanyolországba. 

Feltűnő  jelenség,  hogy  az  átvonulási  terület  még  teljesen  ismeret- 
len. Az  Olaszországba  vezető  ütőn  eddig  még  egyetlen  példány  se  került 
kézre,  amiért  is  nem  épen  megokolatlan  az  a  föltevés,  hogy  bíbiceink 
egy  hajtásra  teszik  meg  az  Ürbőből  Olaszországba  vivő  légvonalban  körül- 
belül 600  kilométeres  utat. 

Megjegyzendő  ennél  a  fajnál  még  az  a  körülmény  is,  hogy  a  téli 
szálláson  jóval  több  öreg  madár  kerül  kézre,  mint  fióka,  habár  a  fiókák 
nagyobb  számban  lesznek  megjelölve,  mint  az  öregek.  Eddig  általában 
az  a  fölfogás  uralkodott,  hogy  a  fiókák  pusztulási  arányszáma  nagyobb, 
mint  az  úgynevezett  «tapasztaltabb»  öregeké. 

A  fiókák  fészkelesére,  sajnos,  az  idei  adatok  között  se  akad  még 
minden  kétséget  kizáró  eredmény.  A  fészekről  fogott  öreg  madarak 
visszatérése  az  immár  három  év  óta  folyó  munkálatok  révén  kétségtele- 
nül meg  van  állapítva,  de  fiókakorban  jelölt  madarat,  mint  fészkelőt 
eddig  még  nem  sikerült  találni.  Pedig  nagyon  valószínű,  hogy  ezek  le- 
telepednek a  szülőföldön.  Bizonyítja  ezt  a  Fertő-tónál  jelölt  fióka,  amely 
4  éves  korában  s  oly  időben  lövetett  le  a  jelölés  helyén,  hogy  a  fészke- 
lést  föltétlenül  biztosnak  kell  tekinteni.  Tán  már  a  legközelebbi  jelölési 
időszak  meghozza  erre  nézve  is  a  döntést. 

A  beérkezett  adatokat  két  csoportban  közlöm.  Először  jönnek 
azok,  amelyek  a  fészkelési  területre  való  visszatérésre  vonatkoznak,  azután 
a  telelésről  szólók.  Átvonulási  adatok,  mint  már  említettem,  nincsenek. 
Az  egy  fertőtavi  példányon  kívül  a  többit  mind  Ürbö  pusztán   jelöltem. 

Első  csoport:  visszatérés  a  jelölés  környékére. 

1.  Fióka;  jelöltem  1911.  június  25-én  2001-es  számú  gyűrűvel, 
Ulmicen  a  Fertő-tava  mellett;  elejtette  1915.  június  3-án  Killian  M. 
ugyanott.  A  példány  kora  tehát  4  év  s  ezért  biztosra  kell  venni,  hogy 
az  elejtés  helyén  fészkelt. 


246  SCHENK  JAKAB 

2—5.  Fészekről  fogott  öreg  madarak;  jelöltettek  1Q12.  május  18., 
április  21.,  április  2ó.  és  május  4-én  2062.,  2309.,  2333.  és  2353.  számú 
gyűrűkkel  ;  újból  fészekről  fogattak  pontosan  a  jelölés  helyén,  vagyis  a 
régi  fészek  helyén  —  közelítőleg  400  -méternyi  területen  belül  — 
1914.  április  18.,  május  2ó.  és  április  19-én. 

Második  csoport:  a  téli  szálláson  talált  példányok. 

6.  Fészkéről  fogatott  1912.  április  2ó-án;  gyűrűszám:  2338.;  a  Le 
St.  Hubert  Club  Illustrée  1914.  évf.  p.  20  szerint  elejtették  1913.  dec. 
15-én  Clialon  sur  Saone  mellett. 

Irány:  Nyugat.  Távolság:  1050  km. 

Az  adatot  Burg  G.  közbenjöttével  Ghidini  A.  közölte. 

7.  Fészekről  fogatott  1912.  május  18-án;  gyűrűszám:  2382.;  elejte- 
tett 1914.  febr.  23-án  Serracapriola  mellett,  Olaszország  Foggia  tartomá- 
nyában. Frateli  de  Marzio  jelentése.  A  2382-es  gyűrűvel  jelölt  példány 
az  (.iAquila^i  XX.  évf.  445.  lapja  szerint  már  egyszer  be  lett  jelentve. 
Minthogy  azonban  a  2382-es  gyűrű  ez  alkalommal  be  is  küldetett,  csak 
az  az  eset  lehetséges,  hogy  a  számok  hasonlósága  miatt  akkor  a  2332-es 
lett  bejelentve.  Ez  a  szám  tehát  az  idézett  helyen  ilyen  értelemben 
helyesbítendő.  A  2332-es  számú  példány  jelölési  adatai  ugyanazok,  mint 
a  2382-eséi. 

Irány:  Délnyugat.  Távolság:  680  km. 

Úgy  látszik,  hogy  a  Po-síkságtól  kezdve  nyugat  felé  haladó  főút- 
vonalból egy  kevésbbé  fréquentait  mellék-útvonal  leágazik  déli  Olasz- 
országba s  ez  a  példány  is  ennek  a  mentén  került  kézre. 

8.  Fészkéről  fogatott  1912.  május  4-én;  gyűrűszám  2345.;  19  jelö- 
letlen példánnyal  együtt  elfogta  Milhe  J.  1914.  nov.  21-én  Montciix- 
ben  Franciaország  Vaucluse  tartományában. 

Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  1170  km. 

9.  Fészkéről  fogatott  1912.  május  25-én;  gyűrűszám:  2093.;  el- 
ejtette Luigi  Mannati  1913.  dec.  20-án  Crema  mellett,  Olaszország 
Cremona  tartományában. 

Irány:  Nyugat- Dél  nyugat.  Távolság:  780  km. 

10.  Fészkéről  fogatott  1912.  április  21-én;  gyűrűszám:  2311.;  el- 
ejtette E.  Schillings  1914.  okt.  11-én  Alnwnara  mellett,  Spanyolország 
keleti  partvidékén,  Castellon  tartományban. 

Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1800  kiiL 

11.  Fészkéről  fogatott  1912.  június  1-én,  jelöltetett  2416-os  gyűrű- 
vel, kézrekerült  1915.  január  első  felében  Marsiliana  mellett,  Olasz- 
ország Toscana  tartományában  a  Maremme  parton.  Conte  Pelli  Labbroni 
jelentése. 

Irá/^y:  Délnyugat.  Távolság:  800  kiiL 


A    MAGY.    KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT    MADÁRJELÖLÉSEI  247 

12.  Fészkéről  fogatott  1Q13.  május  15-én,  jelöltetett  2510.  számú 
gyűrűvel.  Elejtette  Giuseppe  Castioni  1914.  február  20-ika  körül  Gazza 
mellett,  Sanguinetto  közelében,  Olaszország  Verona  tartományában. 

Irà/^y:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  680  km. 

13.  Fészkéről  fogatott  1Q13.  május  15-én,  jelöltetett  3004-es  gyűrű- 
vel; elejtette  Giudice  Delfino  1013.  dec.  14-én  Cavatìgozzi  mellett, 
Olaszország  Cremona  tartományában. 

Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  770  km. 

14.  Fészkéről  fogatott  1913.  május  15-én,  jelöltetett  2507-es  számú 
gyűrűvel;  elejtette  Guido  Nolli  1913.  dec.  23-án  Olaszország  Cremona 
tartományában,  Olnieneta  mellett. 

Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  780  km. 

15.  Fióka,  jelöltetett  1913.  június  5-én  3074-es  számú  gyűrűvel;  el- 
ejtette Paolo  Ginori  Conti  1913.  nov.  28-án  Vada  mellett,  Olaszország 
Pisa  tartományában. 

Kor:  ()  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  720  km. 

16.  Fióka,  jelöltetett  1913.  június  13-án  3079-es  gyűrűvel;  elejtette 
Dr.  Antonio  Barbèra  1913.  december  végén  Gabionetta  mellett,  Olasz- 
ország Cremona  tartományában. 

Kor:  7  hónap.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  720  km. 

17.  Fészkéről  fogatott  1914.  május  9-én,  jelöltetett  5760-as  gyűrű- 
vel; elejtették  1914.  dec.  28-án  Serravallo  a  Po  mellett,  Mantovától 
30  km.-nyire.  Silvio  Tassán  jelentése. 

Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  700  km. 

4.  Vöröslábu  cankó. 

Totanus  totanus  (L.) 

Ezidén  elsőizben  kaptunk  erre  a  fajra  vonatkozó  nagyobb  vizsgá- 
lati anyagot,  amelynek  alapján  vonulásának  egyes  fontosabb  részletei 
máris  tisztázhatók.  Elsősorban  ennél  a  fajnál  is  beigazolódott  a  regi 
fészkelő  helyre,  vagyis  a  hazájába  való  visszatérés.  Az  átvonulási  terület, 
az  eddigi  adatok  szerint,  az  Adriai-tenger  mindkét  partvidéke.  Biztosan 
meghatározott  téli  szállásnak  egyelőre  csak  Tunisz  vehető,  bár  a  Kréta- 
szigetén való  előfordulás  alapján  bizonyára  Egyptom  és  Tripolisz  is  téli 
szállást  nyújtanak  ennek  a  fajnak.  Mint  a  bibiénél,  úgy  itt  is  nagyon  föl- 
tűnő az  a  jelenség,  hogy  az  öreg  madarak  aránytalanul  nagyobb  pusztu- 
lási számot  adnak,  mint  a  fiókák. 

Az  alább  közlendő  adatokra  nézve  megjegyzendő,  hogy  vala- 
mennyi példány  Ürbőn  jelöltetett.  Az  adatokat,  mint  a  bíbicnél,  két 
csoportban  közlöm. 


248  SCHENK  JAKAB 

I.  csoport.  A  fészkelő  területre  visszatért  példányok. 

1.  A  78-as  gyűrűvel  jelölt,  1912.  május  2ö-án  fészkéről  fogott  pél- 
dányt 1914.  május  2-án  újból  fészekről  fogtam,  az  eredeti  fészkétől  kb. 
10  km.-nyi  távolságban. 

2.  A  159-es  gyűrűvel  jelölt,  1913.  május  15-én  fészkéről  fogott 
példányt  1914.  május  2ó-án  a  jelölési  hely  közvetlen  környékén  újból 
fészkéről  fogtam. 

3.  A  199-es  gyűrűvel  jelölt  1913.  május  15-én  fészkéről  fogott 
madarat  Thélaz  Sándor  1914.  május  27-én  elejtette  Vecsés-en,  a  jelölési 
helytől  35  kilométernyi  távolságban.  A  bejelentő  szerint  ez  a  faj  az  el- 
ejtés helyén  nem  fészkel.  Valószínű,  hogy  ez  a  példány  is  visszatért  a 
régi  fészkelő  helyére,  ahonnan  csak  időlegesen  elkalandozott. 

II.  csoport.  Az  átvonulási  területen  és  a  téli  szálláson 
talált  példányok. 

4.  Fészekről  fogatott  1912.  május  11-én  s  a  66-os  gyűrűt  kapta; 
elejtette  1914.  február  elején  Julius  Mehemedbasic  Sfolac  mellett,  az 
Uttovo  blato  tavon  Hercegovinában.  Bejelentő  Foramitti  főhadnagy,  aki 
a  madarat  is  megküldte. 

Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  500  km. 

Tekintettel  arra,  hogy  ez  a  faj  néha  nálunk  is  kitelel,  nem  való- 
színűtlen, hogy  ez  a  példány  a  Narenta  torkolat  környékén  töltötte 
a  telet. 

5.  Fészkéről  fogatott  1913.  május  15-én  s  a  196-os  gyűrűt  kapta; 
elejtette  1914.  március  9-én  Veneziá-bdin  üi\'Aciiino  Velluti. 

Irány:  Délnyugat.  Távolság:  580  km. 

Ez  a  példány  valószínűleg  már  a  visszavonulási  úton  került    kézre. 

6.  Fészkéről  fogatott  1913.  május  15-én  s  a  198-as  gyűrűt  kapta; 
elejtette  1914.  február  26-án  Ali  Ben  Rahouma  Radés  mellett,  Tunis 
közelében.  A  cs.  és  kir.  osztrák-magyar  főkonzulátusi  hivatal  nem  elége- 
dett meg  az  eset  bejelentésével,  hanem  megszerezte  a  madarat  is,  pre- 
paráltatta  és  dokumentumként  az  intézetnek  megküldötte.  Nem  mulaszt- 
hatjuk el,  hogy  főkonzulátusi  hivatalunknak  ezért  a  messzemenő  előzé- 
kenységéért ezen  a  helyen  is  hálás  köszönetet  ne  mondjunk.  Magát  az 
esetet  különben  P.  Bédé  sfaxi  levelező  tagunk  is  bejelentette. 

Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1400  km. 

Az  előfordulás  időpontja  szerint  ez  a  példány  itt  a  téli  szállásban 
tartózkodott. 

7.  Fióka;  jelöltetett  1913.  május  22-én  184.  számú  gyűrűvel;  el- 
ejtették 1913.  dec.  Il-én  a  Sfax  mellett  levő  mocsarakban  Tunisban. 
P.  Bédé  és  Matti ii:y  Dupraz  jelentései. 

Kor:  7  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1570  km. 


A    MAGY.   KIR.    ORNITHOI.OC.IAI    KÖZPONT    MADÁRJELÖLÉSEI  249 

Ez  a  példány  is  a  téli  szálláson  lövetett. 

8.  Fióka;  jelöltetett  1914.  május  25-én  218-as  gyűrűvel  elejtették 
1914.  nov.  15-én  Canea  mellett,  Kréta  szigetén.  Ezt  az  értékes  adatot 
caneai  konzulátusi  hivatalunk  hozta  tudomásunkra. 

Kor:  ó  hónap.  Irái{v  :  Dél-Délkelet.  Távolság:  13ö0  km. 

Kérdés  marad,  vájjon  ez  a  példány  még  átvonulóban  tartózkodott-e 
itt  vagy  már  a  téli  szállásban?  Az  időpontot  tekintve,  inkább  átvonulás- 
ról lehet  szó,  mert  ez  a  faj  elég  későn  szokott  tőlünk  elvonulni.  További 
adatok  erről  a  vidékről  természetesen  épen  olyan  érdekesek,  mint  értékesek 
volnának. 

5.  Borzas  cankó. 

Pavoncella  pugnax  (L.) 

Ebből  a  fajból  mindezideig  csak  ez  az  egyetlen  példányunk  került 
kézre  és  pedig  valószínűleg  az  átvonulási  területen,  a  visszavonulás 
alkalmával.  Jelöltem  pedig  ezt  a  példányt  mint  fiókát  1914.  május  25-én 
Ürbo  pusztán  Ó286.  számú  gyűrűvel;  elejtette  Gaetano  Carlo  1915. 
március  31-én  Bondeno  mellett,  Olaszország  Ferrara  tartományában. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  650  km. 

6.  Nagy  goda. 

Limosa  limosa  (L.) 

Ebből  a  fajból  is  vegyesen  jelölünk  fészekről  fogott  öreg  madara- 
kat és  fiókákat.  Eddigelé  csak  a  <íliazábay>  való  visszatérést  sikerült  két 
esetben  bebizonyítani,  amihez  az  idei  anyag  két  újabb  bizonyítékot  szol- 
gáltat, de  ez  idén  végre  a  tengerentúlról  is  kaptunk  egy  adatot.  Ez  a  régen 
várt  adat  azonban  következtetések  levonására  nem  nagyon  alkalmas,  mert 
fészekről  fogott  példány  április  23-án  került  kézre,  tehát  abban  az  idő- 
ben, amikor  társai  már  régóta  hazaérkeztek  és  már  fészkelnek.  Talán 
sérült  vagy  beteg  példány  volt,  mely  nem  merte  megkockáztatni  az  utat 
a  tengeren  át  Ettől  eltekintve  azonban  mégis  értékes  az  adat,  mert  meg- 
adja az  eddigelé  nélkülözött  útmutatást,  hogy  hol  kell  keresnünk  a  nálunk 
honos  godák  átvonulási  területeit  és  téli  szállását. 

Valamennyi  példány  Ürbö  pusztán  jelöltetett. 

1.  Fészekről  fogatott  1913.  május  15-én  s  kapta  a  252ó.  számú 
gyűrűt;  pontosan  a  jelölési  hely  környékében  újból  fészekről  fogtam 
1914.  április  2ó-án. 

2.  Fészekről  fogatott  1913.  május  15-én  s  kapta  a  3003-as  számú 
gyűrűt;  régi  fészke  környékén  újból  fészekről  fogtam    1914.   máj.    16-án. 

3.  Fészkéről  fogtam  1912.  május  4-én  s  jelöltem  2348.  számú  gyű- 
rűvel ;  holtan  találták  (nekirepült  a  sürgönydrótnak)  a  Fezzara-ió  mellett, 


250  SCHENK  JAKAB 

Algeria   Constantine    tartományában    1Q14.    április    20-ika    táján.    A    Le 
Chasseur  Français  1914  p.  372  híradása. 

Iráiiy  :  Délnyugat.  Távolság:  1500  km. 

7.  Széki  lile. 

Charadrius  alexandrinus  L. 

Erre  a  fajra  vonatkozó  első  adatunk  azt  bizonyítja,  hogy  a  széki 
lile  is  vissz  a  fér  a  régi  fészkelő  helyére.  Az  1914.  május  9-én  az  Ürbö-\t\ 
szomszédos  Szúnyog  puszta  székesein  fészkéről  fogott  példányt  1915. 
június  6-án  ugyanott  elejtette  Nattán  Aladár.  Az  előfordulás  idejét  és 
helyét  tekintve,  kétség  se  férhet  hozzá,  hogy  a  madár  a  régi  fészkelő 
területére  tért  vissza. 

8.  Közép  sárszalonka. 

Gallinago  gallinago  (L.) 

Ennek  a  fajnak  a  vonulási  viszonyai  különösen  a  vadászkörök 
nagyfokú  érdeklődésére  tarthatnak  igényt,  de  viszont  nem  kevésbbé 
érdekelhetik  az  ornithologust  is,  főleg  pedig  azért,  mert  a  Magyarországon 
fészkelők  a  faj  legdélibb  fekvésű  fészkelő  zónájában  vannak.  Jelentősebb 
eredményeket  még  azért  is  várhatunk  ennél  a  fajnál,  mert  módunkban 
van  fészekről  fogott  öreg  madarakat  és  fiókákat  is  jelölni. 

Az  első  esztendő  jelölései  valóban  igazolják  is  a  várakozást,  amennyi- 
ben az  összesen  5  jelölt  példány  közül  kettő  még  ugyanabban  az  esz- 
tendőben került  kézre  és  pedig  egy  fészekről  fogott  madár  és  annak  a  fia. 
Az  időpontot  tekintve,  mind  a  két  madár  a  téli  szállásban  tartózkodott, 
még  pedig  sajátságos  viszonylatban,  mert  az  anyamadár  korábban  volt  a 
téli  tanyán  és  délebbre  is  ment,  mint  a  fia,  amely  akkor  indult  első 
útjára.  A  két  hely  légvonalban  700  kilométernyire  fekszik  egymástól, 
majdnem  egyenesen  déli  irányban.  Az  együttvéve  rendkívül  érdekes  két 
eset  azt  látszik  bizonyítani,  hogy  ennél  a  fajnál  a  család  összetartása  az 
elvonulás  idején  már  megszűnt  —  valószínűleg  már  előbb  is. 

Annyi  kétségtelen,  hogy  jelölési  kísérletekhez  nagyon  hálás  ez  a 
faj,  amelyet  épen  ezért  a  lehetőség  szerint  fölkarolunk  majd,  ha  ennek 
újra  itt  lesz  az  ideje. 

1.  Fészkéről  fogtam  1913.  május  29-én  Orőo  pusztán  s  kapta  a 
lOó-os  gyűrűt;  lelőtte  Giorgio  Savíílli  1913.  dec.  2-án  Pizzo  di  Ca- 
labria mellett,  Olaszország  legdélibb  csücskében.  A  budapesti  vadász- 
társasághoz intézett  híradást  Pálmai  Andor  titkár  úr  juttatta  intéze- 
tünkhöz. 

Irány:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  1000  km. 


A    MAOY.    KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT   MADARJELOLKSEl  251 

2.  Előbbi  fia,  mely  1Q13.  június  5-én  kapta  a  3óll-es  gyűrűt;  el- 
ejtette Alzani  F.  1Q13.  dec.  havában,  Persketo  mellett,  Bologna  közelé- 
ben. A  Rivista  italiana  di  Ornitologia  VII.  p.  8ö.  híradása,  melyet 
Ghidini  a.  is  volt  szives  velünk  közölni. 

Kor:  7  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  700  km. 

9.  Erdei  szalonka. 

Scolopax  rusticola  L. 

Hogy  milyen  nagyszerű  eredményekkel  járhatna  az  erdei  szalonka 
nagyobb  méretekben  keresztülvitt  jelölése,  arról  beszédes  tanúságot  szol- 
gáltat az  a  tény,  hogy  Schoupa  H.  Millcscliau-bdin,  Csehország  északi 
részében  az  1913.  évben  mindössze  csak  3  fiókát  jelölt,  de  ezek  közül 
mindjárt  az  első  évben  már  kettő  került  kézre.  Az  egyik  a  jelölési  hely- 
től csekély  távolságra  (1.  az  előző  évi  jelentést),   a   másik    pedig,    amely 

1913.  június  11-én  az  1489-es  gyűrűvel  lett  megjelölve,  Finidori  Féli.x 
jelentése  szerint  valószínűleg  a  téli  szálláson  Korzika  szigetén,  Biccliísano 
helység  mellett  1914.  január  4-én. 

Kor:  7  hónap.  Irátiy :  Dél-Délnyugat.  Távolság:  1000  km. 

Ez  a  szép  eredmény  nagyon  is  alkalmas  lehetne  arra,  hogy  a  jelö- 
lés nehézségei  dacára  is  munkatársainkat  e  fajnak  minél  nagyobb  szám- 
ban való  jelölésére  lelkesítse. 

10.  Kormos  szerkő. 

Hydrochelidon  nigra  L. 

Azon  fajaink  közé  tartozik,  amelyek  aránylag  igen  kevés  eredményt 
adnak,  dacára  annak,  hogy  úgy  fészekről  fogott  öreg  madarakat,  mint 
fiókákat  is  évről-évre  elég  nagy  számban  tudunk  jelölni.  Eddigelé  csak 
egy  példányról  kaptunk  hírt,  mely  Franciaország  déli  részében  került 
kézre.  A  második  példányt,  mely  fióka  korában  1912.  június  havában  a 
velencei-tavon  jelöltett  914-es   gyűrűvel,   Stanojevics   Bózsó    ejtette    el 

1914.  június  29-én  Kánszentmiklós-on  az  úgynevezett  «Lapos  rét»-en,  ahol 
ez  a  madárfaj,  saját  megfigyelésem  szerint,  évenként  fészkelni  szokott. 

Kor:  2  év.  Irár^ :  Kelet- Délkelet.  Távolság:  45  km. 

Biztosra  kell  venni,  hogy  ez  a  madár  az  elejtés  helyén  fészkelt  s 
ezzel  azt  a  nagyjelentőségű  eredményt  kapjuk,  hogy  a  telepesen  fészkelő 
madárfajoknál  az  egyes  telepeken  született  fiókák  részben  más  telepeken 
települnek  meg  fészkelés  céljából.  A  dankasirályról,  valamint  az  üstökös 
gémről  ez  a  tény  már  régebben  ismeretes.  Minthogy  módomban  lesz 
több  telepen  fészekről  fogni  és  továbbra  is  nagyobb  számban  fiókákat 
is  jelölni  ebből  a  fajból,  azért  reményem  van  arra,  hogy   ez   a   faj   még 


252  SCHENK  JAKAB 

lényegesen  gyarapítja  majd  a  telepesen  fészkelő  madárfajok  vonulási  és 
diszlokációs  viszonyaira  vonatkozó  ismereteinket.  Megjegyzendő,  hogy  az 
öreg  madarak  a  lószőrből  készült  tőrkökben  könnyen  megfogódnak,  még 
pedig  gyakran  egy  órai  időn  belül  úgy  a  hím,  mint  a  nőstény,  fészküket 
pedig  még  többszörös  lefogatás  után  sem  hagyják  el. 

1 1.  Szárcsa. 

aulica  atra  L. 

A  hálásabb  fajokhoz  tartozik,  melynél  meglehetősen  magas  a  kézre- 
kerültek százalékaránya.  Az  1913.  év  folyamán  jelölt  34  példányból  eddig 
7  került  kézre,  és  pedig  4  a  jelölés  helyén  (három  1913.  szept.  28-án, 
a  negyedik  1913.  dec.  1-én),  három  pedig  Olaszországban,  az  átvonulási 
területen,  illetőleg  a  téli  szálláson.  Az  adatok  egy  részét  már  a  múlt  évi 
jelentésben  közöltem.  Idei  adataink,  melyekre  nézve  megjegyzendő,  hogy 
valamennyi  példány  fióka  korában  1913.  június  3-án  és  4-én  a  velencei 
tavon  lett  megjelölve,  a  következők: 

1.  A  3294-es  számú  1913.  dec.  1-én  a  jelölés  helyén  lövetett,  tehát 
abban  az  időben,  amikor  egyívású  társai  már  Olaszország  vizein  jártak. 
Tóbiró  Nagy  György  jelentése. 

2.  A  3049-est  1913.  nov.  15-én  Livorno  mellett,  a  Stagno  mocsarai- 
ban ejtették  el.  A  livornoi  cs.  és  kir.  osztrák-magyar  konzulátusi  hivatal 
jelentése. 

Kor:  ó  hónap.  Iráii^ :  Délnyugat.  Távolság:  110  km. 

3.  A  3298-ast  1914.  február  8-án  Livorno  közelében  San  Vinccnzo- 
nál  ejtette  et  Umberto  Benvenuto. 

Kor:  9  hónap.  Irán^  :  Délnyugat.  Távolság:  110  km. 

4.  A  304Ó-OS  számút  1913.  nov.  24-én  Lesina  mellett  ejtették  el, 
Olaszország  Foggia  tartományában.  Michele  Colozzi  jelentése. 

Kor:  ö  hónap.  Irán^:  Dél-Délnyugat.  Távolság:  640  km. 

Az  elejtési  helyek  eloszlása  arra  mutat,  hogy  a  szárcsa  mintegy 
középhelyet  foglal  el  a  délnyugati  és  a  nyugati  csoport  között,  azzal  a 
lényeges  különbséggel  azonban,  hogy  a  szárcsa  Olaszországból  nem 
megy  tovább,  hanem  annak  tengerparti  lagunáiban  és  mocsaraiban  tölti 
a  telet.  Lényegében  természetesen  a  délnyugati  főcsoporthoz  számítandó. 

12.  Kis  kócsag. 

Ar  dea  gar  z  cita  L. 

Első  adatunk  erről  a  teljes  pusztulása  felé  közeledő  fajunkról  s 
valóban  szerencsének  mondható,  hogy  a  jelölt  példányok  csekély  száma 
dacára  is  sikerült  megrögzíteni  kis  kócsagjaink  téli  szállását. 


A    MAGY.    KIR.   ORNITHOLOGIAl    KÖZPONT   MADARJKLOLESEI  253 

Az  1912.  június  lö-án  az  Obedszka  barában  megjelölt  13  fióka 
közül  a  4SÓ-0S  számút  1914.  január  második  felében  Közép-Nifrcriában, 
a  Z)//í'^ö-tavánál  ejtették  el.  Simon  N.  híradása  a  Le  Chasseur  Français 
1914.  évf.  515.  lapján. 

Kor:  13/4  év.  Iráiiy :  Délnyugat.  Távolság:  3800  km. 

Adatunk  tanúsága  szerint  kis  kíícsagunk  bakcsóink  és  üstökös 
gémeink  társaságában  a  Szaharán  túl,  Nigéria  mocsarain  tölti  a  telet. 

13.  Üstökös  gém. 

Ar  dea  ralloides  Scop. 

Az  üstökös  gém  vonulási  viszonyairól  az  idei  anyag  is  igen  érté- 
kes adatokat  szolgáltatott.  Ennél  a  fajnál  is  fönnáll  a  telepesen  fészkelő 
madaraknál  megnyilvánult  az  a  törvényszerűség,  hogy  a  fiókák  nem- 
csak a  szülőtelepen,  hanem  ettől  sokszor  messzire  eső  telepeken  fész- 
kelnek. Már  az  1911.  évi  jelentésben  említettem  egy  idevágó  esetet, 
amikor  az  Obedszka  barában  jelölt  üstökös  gém  harmadéves  korában 
Lompalánkán,  Bulgáriában  került  kézre  a  fészkelés  ideje  alatt.  (Aquila 
XVIIl.;  p.  348.)  Ez  idén  egy  5  éves  példány  szintén  a  fészkelési  idő 
alatt  s  olyan  területen  került  kézre,  amelyen  fészkelése  nagyon  való- 
színű. 

A  téli  szállás,  valamint  az  átvonulási  területek  kérdése  már  nagy 
vonásokban  tisztázva  van.  Valóban  meglepő,  hogy  az  üstökös  gém  vonu- 
lási viszonyai  mily  nagy  fokban  váltak  ismertekké  a  jelölési  kísérletek 
révén  s  csak  egy  akadálya  van  a  teljes  megoldásnak:  nem  lehet  rend- 
szeresen fészkeikről  lefogni  az  öreg  madarakat  s  ennek  alapján  minden 
részletében  tanulmányozni  és  tisztázni  a  kérdést.  De  ettől  eltekintve,  a 
meglévő  eredmények  annál  örvendetesebbek,  mert  hiszen  tudvalevő, 
hogy  a  gémek  a  pusztuló  madarak  jegyzékén  vannak  s  hovatovább 
mind  jobban  kiszorulnak  hazánk  területéről,  aminek  az  lesz  a  természe- 
tes következménye,  hogy  vonulási  viszonyaik  majd  jelentékenyen  meg- 
változnak. Az  üstökös  gémnél  még  tán  sikerült  az  ősi  vonulási  viszonyo- 
kat megismerni  és  a  jövő  kutatások  számára  megőrizni. 

Idei  adataink  a  következők: 

L  Fióka;  jelöltem  1909.  június  15-én  844.  számú  gyűrűvel  a  kis- 
balatoni  gémtelepen;  elejtették  1915.  május  elején  a  du/iaböke/iyí irierü- 
letén,  Bács-Bodrogmegyében.  Maji:rszkv  I.  megfigyelőnk  jelentése. 

A  dunabökényi  árterület  azoknak  a  dunai  szigeteknek  a  közelében 
fekszik,  amelyeken  Schweppenburg  báró  adatai  szerint  (Journal  f.  Ornith. 
1915  évf.  p.  86)  kisebb  üstökös  gém-  és  bakcsó-telepek  vannak.  Ezért  és 
az  időpontot  tekintve  is  nem  valószínűtlen  az  a  föltevés,  hogy  ez  a 
példány  az  itt   fészkelőkhöz   tartozott.    Az   üstökös    gém    vonulási    ideje 


254  SCHENK  JAKAB 

főleg  április,  míg  májusban  már  a  fészkelő  telep  környékény   tanyáznak. 
Különösen  áll  ez  az  öreg  ivarérett  példányokra. 

Kor:  5  év.  Irány:  Délkelet.  Távolság:  210  km. 

2.  Fióka;  jelöltem  1Q12.  július  11-én  Ujvidék-tn  a  188.  számú  gyű- 
rűvel ;  lövetett  Bologna  mellett  1Q13.  aug.  havában.  Borgogna  A.  jelen- 
tése a  nápolyi  (<Diana>->  híradása  nyomán. 

Kor:  1  év.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  680  km. 

Ennek  a  példánynak  az  elindulási  pontja  természetesen  már  nem 
ismeretes,  de  az  elejtés  helye  a  iMagyarországból  a  téli  szállásba  vonuló 
üstökös  gémek  útvonalában  fekszik. 

3.  Fióka;  jelöltem  1Q12.  június  17-én  az  Obedszka  bará-ban  702. 
számú  gyűrűvel.  Lövetett  1914.  első  felében  Soliman  és  Kerbous  között 
a  tengerparton,  Tunis  közelében.  Le  Chasseur  Français  1914.  p.  515. 

Kor:  2  év.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1200  km. 

Az  elejtés  pontos  dátuma  ismeretlen,  de  minthogy  a  hely  üstökös 
gémeink  útvonalán  fekszik,  valószínű,  hogy  a  tavaszi  visszavonulás  ide- 
jén történt  az  elejtés. 

4.  Fióka;  jelöltem  1912.  június  16-án  szintén  az  Obedszka  bará- 
ban,  548-as  gyűrűvel;  elejtette  Filippo  la  Grassa  1914.  április  20-án  a 
Belice  folyó  torkolatánál  Selinunte  mellett,  Szicília  szigetén,  Trapani  tar- 
tományban. Francesco  Venezia  jelentése. 

Kor:  13/4  év.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  900  km. 

5.  Fióka;  jelöltem  1912.  július  11-én  UJvidék-tn  61 -es  számú  gyű- 
rűvel; elejtette  E.  A.  Brackenbury  1914.  március  havában  Argungu 
mellett,  Nig&ia-ban.  A  bejelentő  szerint  az  elejtés  helyén  ez  a  madár 
közönséges. 

Kor:  13  4  év.  Ira/^y:  Délnyugat.  Távolság:  3860  km. 

Ez  a  példány  kétségtelenül  a  téli  szálláson  került  kézre  s  már  a 
második,  amely  Nigériában  telel.  Ugyanitt  telelnek  a  vele  együtt  fész- 
kelő kis  kócsag  és  bakcsó  is.  Ez  tehát  olyan  terület,  ahová  már  a  siker 
biztos  reményében  tehetne  kirándulást,  aki  gyűrűs  madarainkat  a  téli 
szállásukban  föl  akarná  keresni. 

14.  Bakcsó. 

Nycticorax  nycticorax  (L.) 

Szintén  a  hálásabb  fajokhoz  tartozik,  elég  magas  kézrekerülési  szá- 
zalékot ad,  vonulása  tehát  szintén  már  eléggé  ismeretes.  Az  idei  anyag 
is  lényegesen  gyarapítja  a  bakcsó  vonulási  viszonyairól  szóló  tudásun- 
kat, különösen  a  téli  szállásra  vonatkozólag.  Eddig  a  legdélibb  előfordu- 
lási hely  Málta-szigete  volt,  az  idei  adatok  szerint  ez  a  faj  is  Nigériáig 
vonul,  ahol  a  mi  telünk  ideje  alatt  meglehetősen  közönséges. 


A   MAGY.   KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT    MADARJELOLESEI  255 

A  különböző  bakcsó-telepek  lakói  nagyjában  ugyanazokat  az  út- 
vonalakat használják  és  ugyanazokat  a  téli  szállásokat  keresik  föl,  tehát 
úgy  látszik  Magyarország  egész  területe  a  bakesó  vonulására  nézve  egy 
és  ugyanazt  a  fészkelési  körzetet  alkotja,  amelybe  a  fészkelési  idő  alatt 
visszatérnek  a  fiókák  is.  Az  idevágó  eddigi  adatok  szerint  a  fiókák  nem- 
csak a  fajnak  magyarországi  fészkelési  körzetébe  térnek  vissza,  hanem 
lehetőleg  a  szülőtelep  legközelebbi  környékére,  sok  esetben  magára  a 
szülőtelepre,  ahol  valószínűleg  fészkelnek  is.  Az  eddigi  szép  eredménye- 
ket tekintve,  kétszeresen  sajnálatos  dolog,  hogy  ebből  a  fajból  nem  fog- 
hatók le  a  fészkekről  az  öreg  madarak,  mert  már  csak  az  ily  módon 
szerezhető  adatok  hiányzanak  a  bakcsó  vonulási  viszonyainak  teljes  és 
kimerítő  ismeretéhez. 

1.  Fióka;  jelöltem  1912.  július  2-án  a  //ű>ös-szigeten,  Budapest 
közelében,  396-os  gyűrűvel;  lelőtte  Vizy  János  1915.  május  23-án  Áporka 
mellett  a  jelölési  hely  közelében. 

Kor:  3  év.  Irát^' :  Dél.  Távolság:  15  km. 

Az  időpontot  és  az  elejtési  helynek  a  szülőtelephez  való  közeli 
fekvését  tekintve,  biztosra  kell  venni,  hogy  ez  a  példány  vagy  magán  a 
szülőtelepen,  vagy  pedig  annak  legközelebbi  környékén  telepedett  meg 
fészkelés  céljából. 

2.  Fióka;  jelöltem  1913.  június  29-én  Ujvidék-tn  2072-es  gyűrűvel  ; 
kim.erült  állapotban  elevenen  elfogták  1914.  tavaszán  di  Dunacséb  mtWtiú 
erdőben.  Trauer  Gula  értesítése. 

Kor:  1  év.  Irány:  Nyugat.  Távolság:  30  km. 

3.  Fióka;  jelöltem  1914.  július  4-én  a  Tiszakisfaludi  hdikcsóitXtptn 
2402-es  számú  gyűrűvel;  lelövetett  1915.  június  elején  Bagola  pusztán. 
Hunyor  Béla  értesítése. 

Kor:  1  év.  Irány:  Kelet.  Távolság:  15  km. 

A  két  utóbbi  példány  is  a  szülőföld  közvetlen  környékére,  tehát 
annak  fészkelési  körzetébe  tért  vissza.  Hogy  fészkeltek-e,  az  kérdéses,  mert 
hiszen  az  egy  éves  bakcsó  valószínűleg  még  nem  ivarérett,  de  az  tény, 
hogy  első  ízben  visszajött  a  szülőtelepre,  egyéb  adatokkal  való  analogia 
alapján  arra  enged  következtetni,  hogy  további  életük  folyamán  is  a 
szülőtelepre  tértek  volna  vissza  fészkelés  céljából. 

4.  Fióka;  jelölte  Radeczky  Dezső  1911.  július  6-án  a  Háros-- 
szigeten,  Budapest  közelében  353-as  gyűrűvel  ;  elejtette  Charles  Perrot 
1914.  május  29-én  E'echessa  mellett,  Algéria  Constantine  tartományában. 

Kor:  3  év.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1600  km. 

A  vonulás  szempontjából  nehezen  elbírálható  adat,  mert  az  előfor- 
dulás időpontja  szerint  ennek  *a  példánynak  már  régen  a  fészektelepén 
kellett  volna  lennie.  Minthogy  a  madár  a  faj  átvonulási  útvonalán  tar- 
tózkodott, elesik  az  a  föltevés,   hogy    «eltévedt»    példányról    van    szó    s 


256  SCHENK  JAKAB 

csak  azt  az  eshetőséget  lehet  figyelembe  venni,  hogy  sérült  vagy  beteg 
volt  ez  a  példány,  a  mely  ennek  következtében  nem  tudott  idejében 
hazatérni. 

5.  Fióka;  jelöltem  1912.  június  17-én  az  Obedszka  bara  gémtelepén, 
711.  számú  gyűrűvel;  elejtették  1914.  április  29-én  Athen  mtWtW,  Pli ale- 
/-ö//-ban.  Krüper  Tivadar  jelentése. 

Kor:  2  év.  Iráti^:  Dél-Délkelet.  Távolság:  800  km. 

Az  eddigi  adatok  által  megállapított  útvonalon  kívül  eső  lelőhely, 
valószínűleg  «eltévedt»  példány,  amely  épen  ezért  nem  is  tudott  ideje- 
korán hazajutni. 

ó.  Fióka;  jelöltem  az  előbbivel  egyidejűleg  149-es  gyűrűvel;  el- 
ejtette 1914.  április  10-én  Lorenzo  Girardi  Spalato  mellett. 

Kor:  kb.  2  év.  Irái^y :  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  300  km. 

7.  Fióka;  jelöltem  1912.  július  11-én  Ujvidí'k-Q.n  1944.  számú  gyű- 
rűvel; elejtette  ugyancsak  Lorenzo  Girardi  Spalato  mellett,  1914. 
május  1-én. 

Kor:  kb.  2  év.  Irány:  Nyugat-Délnyugat.  Távolság:  320  km. 

Korábbi  adatokkal  kapcsolatban  ez  a  két  eset  is  fixálja  bakcsóink 
átvonulási  területét.  Úgy  látszik,  hogy  nem  a  szárazföldi  úton  vonulnak 
át  Olaszországba,  hanem  a  tengeri  utat  választják  és  pedig  az  Adria 
keleti  partvidéke  mentén  haladnak  körülbelül  az  Otrantoi  szorosig,  de 
lemennek  egészen  Korfuig  is  és  valószínűleg  ezen  a  tájon  kelnek  át 
Itáliába.  A  tavaszi  visszavonulás  nyilvánvalóan  szintén  ezen  az  útvonalon 
megy  végbe.  Megjegyzendő  még,  hogy  a  fenti  két  adat  közül  a  második 
szintén  rendkívül  késői,  talán  mint  meg  nem  ívarérett  példány,  csak 
bumlizott  a  faj  átvonulási  területein. 

8.  Fióka;  jelöltem  1913.  június  29-én  Ujvidck-^n  24Ô4.  számú  gyű- 
rűvel; elejtette  1913.  szept.  7-én  Felsőaradi-n,  Torontálmegyében  Bielek 
Antal. 

Kor:  3  hónap.  Iráiiy :  Kelet-Északkelet.  Távolság:  40  km. 

Elvonulás  előtt  való  kóborlásra  vonatkozó  adat,  amely,  miként  lát- 
ható, nemcsak  a  téli  szállás  irányában  történhetik,  hanem  azzal  épen 
ellentétes  irányban  is. 

9.  Fióka;  jelöltem  az  előbbivel  egyidejűleg  2099-es  számú  gyűrű- 
vel ;  elejtette  F.  A.  Brackenbury  1913.  okt.  11-én  /Iro-///;^// mellett,  északi 
Nigeria  Sokoto  tartományában.  A  bejelentő  szerint  ez  a  madárfaj  az 
ottani  mocsarakban  elég  közönséges.  Az  értesítést  H.  F.  W'itiierbv  köz- 
vetítette a  M.  K.  Ornith.  Központtal. 

Kor:  4  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  3800  km. 


A    MAGY.    KIFÍ.   ORNI THOLOC.IAI    KÖZPONT    MADARJELOLESi;i  257 

15.  Vörös  gém. 

Ardea  purpurea  L. 

Az  idei  két  adat  megerősíti  a  vörös  gém  vonulási  viszonyaira 
vonatkozó  főbb  ismereteinket;  úgymint  a)  a  vörös  gem  kimondott  teli 
szállása  Szicília  szigete  és  b)  a  fiókák  túlnyomó  nagy  részben  a  szülő- 
telepre,  illetőleg  annak  fészkelési  körzetébe  térnek  vissza. 

1.  Fióka;  jelöltem  1910.  június  2^-k.x\  2i  Bellyei  Uradalom  saroktráti 
gémtelepén  798-as  gyűrűvel,  elejtette  Dr.  Luigi  Genovese  1914.  április 
1-én  Confessa  Enteilina  mellett,  Szicilia  szigetének  palermói  tartományában. 

Kor:  kb.  4  év.  Irán^; :  Délnyugat.  Távolság:  970  km. 

Föltűnő  késői  dátum,  annál  is  inkább,  mert  ivarérett  példányról 
van  szó.  Április  elején  vörös  gémeink  már  a  fészkelőtelep  körül  szok- 
tak tartózkodni. 

2.  Fióka;  jelöltem  1913,  június  11-én  a  Lukácsfalvi  Fehér-tó  gém- 
telepén, 224-es  gyűrűvel.  Elejtette  Lowieser  Imre  megfigyelőnk  ugyan- 
ott, 1915.  június  havában. 

Kor:  2  év. 

Az  előfordulás  időpontját  és  a  madár  korát  tekintve,  nem  való- 
színűtlen, hogy  ez  a  példány  a  szülőtelepen  fészkelt. 

16.  Kis  kárókatona. 

Phalacrocorax  pygmaeus,  Páll. 

Várakozás  ellenére  kevésbbé  hálás  faj,  melyből  bár  elég  sokat  jelöl- 
tem, eddig  csak  két  példányról  kaptunk  hirt  s  ezek  az  adatok  is  teljesen 
ellentmondanak  egymásnak.  Az  első  példányt  Újvidéken  jelöltem  és 
Romániában  lőtték  le,  tehát  a  jelölési  helytől  keletre,  míg  a  másodikat 
az  Obedszka  barában  jelöltem  s  a  Skutari-tavon  került  kézre,  tehát  azon 
az  útvonalon,  amelyen  délnyugat  felé  elvonuló  madárfajaink  szoktak  át- 
vonulni. A  madár  itt,  úgy  látszik,  a  téli  szállásban  tartózkodott. 

A  szóban  forgó  példányt  1912.  június  16-án  jelöltem,  mint  fiókát, 
az  Obedszka  bara  gémtelepén,  ahol  ez  a  faj  nagy  számban  fészkel.  El- 
ejtette 1912.  dec.  22-én  Dr.  Kozzi  Ernő  a  Skutari-tavon. 

Kor:  7  hónap,  /ráriy:  Dél.  Távolság:  300  km. 

17.  Fogoly. 

Per  dix  per  dix  (L.) 

Öreg  madár,  melyet  vérfelfrissítés  céljából  kibocsátott  Bohrandt  Lajos 
Eperjesen,  1914.  február  18-án;  a  madár  ugyanazon  év  okt.  22-én  a  kibo- 
csátási területen  lelövetett.  —  Elsősorban  a  vadászat  érdekeit  érintő  adat. 

Aquila.  1' 


258  SCHENK  JAKAB 

18.  Siketfajd. 

Tetrao  urogallus  L. 

Fióka;  jelölte  Kurt  Loos  1913.  július  13-án  Liboc/i-bàn,  Cseh- 
országban. Elhullva  találtatott  1913.  okt.  5-én  a  jelölési  területen. 

19.  Gyöngybagoly. 

Strix  flammea  L. 

Öreg  madár,  esetleg  felnőtt  fióka;  jelölte  Schenk  Henrik  1914 
július  27  én  Óverbászon  2524-es  számú  gyűrűvel;  élve  elfogták  ugyanott 
1914.  okt.  14-én.  Sauer  Frigyes  jelentése. 

20.  Vörös  vércse. 

Cerchneis  tinnunculus  (L.) 

1.  Fióka;  jelölte  Kurt  Loos  1913.  július  19-én  Driim-hzn,  Cseh- 
ország északi  részében,  103-as  számú  gyűrűvel;  elejtette  Püschner  J. 
1913.  okt.  5-én  Stolpen  mellett,  Szászországban. 

Kor:  3  hónap.  Irány:  Észak-Északnyugat.  Távolság:  75  km. 

2.  Fióka;  jelölte  Kurt  Loos  1913.  június  24-én  Liboc/i-ban,  Cseh- 
ország északi  részében,  1410-es  számú  gyűrűvel;  Hennicke  R.  C.  értesí- 
tése szerint  elejtették  1914-ben  ugyancsak  Szászországban.  Az  eredeti 
értesítés  a  háborús  viszonyok  között  elkallódott,  így  a  pontos  adatok 
nem  ismeretesek.  I^ölemlítendő  azonban  az  a  tény,  hogy  mind  a  két 
madár  első  kóborlása  alkalmával,  Szászországban  került  kézre,  vagyis  a 
jelölési  helytől  északi,  illetőleg  északnyugati  irányban.  Ez  a  jelenség 
bizonyos  analógiákat  sejtet  a  dankasirály  vonulási  viszonyaival  s  azért 
nagyon  kívánatos  volna  ennek  a  fajnak  nagyobb  mennyiségben  való 
megjelölése. 

21.  Kék  vércse. 

Cerchneis  vespertínus  (L.) 

A  kék  vércse  átvonulási  területe  és  téli  szállása  az  idei  adatok 
alapján  se  volt  megállapítható,  mindössze  újabb  bizonyítékot  nyertünk 
arra  vonatkozólag,  hogy  a  kék  vércse  fiatal  generációja  is  a  szülőföld 
közelebbi  környékére,  a  faj  fészkclési  körzetébe  tér  vissza. 

A  kérdéses  példányt  Fernbacii  Károlvné  jelölte  mint  fiókát,  1913. 
július  22-én  Baba  pusztán,  Bács-Bodrogmegye,  831-es  számú   gyűrűvel; 


A   MAGY.    KIÍ^.   ORMTHOLOGIAI    KÖZPONT    MADARJELOLESEl  259 

«lejtette  Dr.  Vojnich  József  1915.  május  30-án  Alsóroglatic  pusztán, 
Bács  -Bodrogmegyében. 

Kor:  kb.  2  év.  Irúny :  Kelet.  Távolság:  35  km. 

Tekintettel  arra,  hogy  ez  a  példány  már  ivarérett,  nem  lehetetlen, 
hogy  az  elejtés  helyén  fészkelt,  vagy  fészkelt  volna. 

22.  Barna  rétihéja. 

Circus  aeruginosas  L. 

Az  első  példányunk,  amely  eddig  kézrekerült;  mint  fiókát  jelöltem 
1912.  június  18-án  Ujvidék-tn,  1254.  számú  gyűrűvel;  elejtették  1915. 
július  20-án  a  Lukácsfalvl  Fehér-tavon.  Őrgróf  Pallavicini  Arthur 
écskai  uradalmának  jelentése. 

Kor:  3  év.  Irány:  Kelet.  Távolság:  40  km. 

Az  adat  elbírálásánál  az  a  döntő  kérdés,  fészkelt-e  ez  a  madár  az 
«lejtés  helyén  vagy  sem?  Tekintettel  a  faj  oekologiájára,  valószínű  az  a 
föltevés,  hogy  ez  a  példány  tényleg  fészkelt  a  kérdéses  területen.  Való- 
színű ez  azért,  mert  a  barna  rétihéja  meglehetősen  ragaszkodik  meg- 
szokott vadászterületéhez,  különösen  ha  ez  olyan  elsőrendű,  mint  a 
lukácsfalvi  Fehér-tó  és  környéke.  De  abban  az  esetben,  ha  nem  is  fész- 
kelt volna  itt  ez  a  példány,  akkor  is  azt  bizonyítaná  ez  az  eset,  hogy  a 
barna  rétihéja  ivadékai  is  a  szülőföldre,  a  faj  fészkelési  körzetébe  tér- 
nek vissza. 

23.  Szarka. 

Pica  pica  (L.) 

Fióka;  jelölte  Bohrandt  Lajos  1913.  június  6-án  Eperjes-tn  3482. 
számú  gyűrűvel;  elejtették  1913.  okt.  28-án  a  jelölés  helyén. 

24.  Szajkó. 

Garrulus  glandarius  L. 

Fióka;  jelölte  Kurt  Loos  1913.  július  2-án  Liboch-bRn,  3880-as 
számú  gyűrűvel;  elejtette  Trautmannsdorff  Károly  herceg  1913.  nov. 
11-én,  Jicín-btn,  Csehországban. 

Kor:  4  hónap.  Iráf^:  Kelet.  Távolság:  80  km. 

Ez  a  példány  tehát  elég  tetemes  távolságra  kóborolt  el  a  szülő- 
földről s  kérdéses,  vájjon  egyáltalában  visszatért  volna  oda.  Érdemes 
volna  ebből  a  fajból  is  minél  többet  jelölni,  hogy  az  eredmények  révén 
pozitiv  adatokat  nyerhessünk  kóborló  madárfajaink  őszi  mozgalmairól. 


17* 


260  SCHKNK  JAKAB 

25.  Seregély. 

Sturnus  vulgaris  L. 

Leghálásabb  fajaink  egyike,  melynek  jelölése  révén  nemcsak  nálunk^ 
hanem  Oroszországban,  Dániában  és  Angliában  is  már  számos  értékes 
eredményhez  jutott  a  tudomány.  A  magyarországi  —  tulajdonképen  csak 
a  tavarnai,  mert  csak  ezen  az  egy  állomáson  történtek  rendszeres  jelö- 
lések, amelyek  eredményesek  is  voltak  —  jelölések  már  szinte  tökélete- 
sen tisztázták  a  seregély  vonulási  viszonyait  Magyarországon.  Az  átvonu- 
lási terület  Olaszország,  a  téli  szállás  Északafrika  nyugati  szelve'nve 
(Tunisz  és  AlgirJ,  a  fiókák  a  szülőföldre  térnek  vissza,  itt  költenek  is, 
az  egy  éves  madár  is  már  ivarérett. 

Külön  is  hangsúlyozom,  hogy  a  jelölési  eredmények  tökéletesen 
összevágnak  azokkal,  amelyeket  a  magyarországi  vonulási  adatok  földol- 
gozása által  nyertünk  s  amelyek  szerint  a  seregély  tavaszi  fölvonulása 
Magyarországon  délnyugat-északkeleti  irányban  történik. 

De  nemcsak  a  magyarországi  vonulási  viszonyokra  vannak  ily  ki- 
merítő adataink,  hanem  az  egész  Európára  vonatkozókról  is.  így  tudjuk, 
hogy  az  orosz  keletteiigeri  tartományok  seregélyei  Angliában  telelnek,  a 
dániai  seregélyek  részben  Angliában,  részben  az  Atlanti-Oceán  francia 
partvidékén  töltik  a  telet,  idei  adatunk  szerint  a  csehországi  seregélyek 
Délfranciaországba  mennek  telelni,  a  mi  seregélyeink  pedig  a  Földközi- 
Tenger  délnyugati  partvidékén  és  mögöttes  területein  töltik  a  téli  idő- 
szakot. Látható  ebből,  hogy  a  téli  szállások  a  fészkelő  helyektől  liyugatra 
és  délnyugatra  vannak  s  rétegesen  következnek  egymásra  ugyanabban  az 
északról  dél  felé  haladó  sorrendben,  mint  a  fesz  ke  lési  helyek. 

Ennél  a  fajnál  is,  miként  a  dankasirálynál,  a  nyugati,  illetőleg  dél- 
nyugati irányban  levő  maritimális  klíma  felé  irányul  az  őszi  elvonulás. 
Mint  eddig  sok  esetben,  úgy  a  jelölési  kísérletek  most  is  szinte  kézzel- 
fogható bizonyítékot  szolgáltatnak  arról,  mennyire  önkényes  és  alaptalan 
föltevés  volt  vonuló  madarainkat  északdéli  irányban  vonultatni,  ebből 
aztán  többé-kevésbbé  plauzibilis  következtetéseket  vonni  és  ezeket  az 
idők  folyamán,  mint  kész  igazságokat  a  közönség  közfölfogásába,  sőt  a 
tudomány  berkeibe  is  belecsempészni. 

Minthogy  a  seregély  jelölései  révén  nyilvánvalóan  fontos  vonulás- 
elméleti tanulságokat  nyerhetünk,  azért  indokolt  lehetőleg  nagy  mennyi- 
ségben, kibővítve  a  fészekről  lefogott  öreg  madarak  jelölésével  is,  amit 
eddig  csak  Mortknshn  dán  kutató  csinált  kisebb  méretekben.  Az  Ornith. 
Központ  ezt  is  lehetőleg  nagyobb  méretekben  szeretné  megvalósítani  és 
számít  ebben  a  törekvésében  eddigi  munkatársaira,  így  elsősorban 
SzE(')TS  Bi':la  közreműködésére,  aki  eddigelé  is  kellően  nem  méltányol- 
ható valóban  nagyszabású  munkásságot   fejtett   ki   seregélyeink   vonulási 


A    MAGY.   KIR.   ORMTHOLOGIAI    KÖZPONT   MADARJFLOLESEI  261 

viszonyainak  tisztázásában.  Eddigi  eredményeink  is  teljességgel  az  ő 
nevéhez  fűződnek.  Idei  adatait  alább  közöljük  azzal  a  megjegyzéssel, 
hogy  mindegyik  madarát  fióka  korában  jelölte  és  pedig  az  1 — 4.  számúa- 
kat  IQ13.  május  végén,  az  5—8.  számúakat  1Q14.  május  végén.  A  jelölés 
helye  minden  esetben  Tavarna. 

1.  A  685.  és  3Q01.  számú  gyűrűkkel  mind  a  két  lábán  megjelölt 
példányt  1Q14.  január  28-án  a  Djebel  Iskeiil  tava  mellett,  Biserte  tuniszi 
város  közelében  ejtették  el,  tehát  ugyanott,  ahol  már  korábban  is  kézre- 
került egy  tavarnai  seregély.  Az  esetet  a  tuniszi  német  császári  konzulá- 
tusi hivatal  hiradása  alapján  Dr.  Thienemann  adta  tudtunkra;  ezenkívül 
sfaxi  megfigyelőnk  P.  Bédé  is  bejelentette  s  közölte  a  «Le  Chasseur 
Français»   1914.  évf.  158.  lapján. 

Kor:  9  hónap.  Iráii^:  Délnyugat.  Távolság:  1650  km. 

2.  Szintén  mind  a  két  lábán  lett  megjelölve  301.  és  302.  számú 
gyűrűkkel;  lövetett  1913.  nov.  8-án  El  Arroucli  mellett,  Algeria  Constan- 
tine  tartományában  27  km.-nyire  Phillipvilletől.  Bejelentő  A.  Buscait. 

Kor:  6  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1860  km. 

3.  A  3906.  és  3907.  számú  gyűrűkkel  jelölt  példányt  1913.  dec. 
25-én  El  Bíar  mellett,  Algier  közelében  ejtették  el.  Paul  Rochas  jelen- 
tése; megjelent  egyúttal  a  «Le  Chasseur  Français»  1914.  évf.  84.  lapján 
s  innen  Matthey  Dupraz  közölte  velünk  az  adatot. 

Kor:  8  hónap.  Irány:  Délnyugat,  Távolság:  2100  km. 

4.  Ugyancsak  mind  a  két  lábára  kapott  gyűrűket,  a  345.  és  346. 
számúakat;  hálóban  fogatott  1914.  január  23-án  5ö^ö//zöí/j' mellett,  Algier 
közelében.  E.  Rácot  jelentése. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  2100  km. 

5.  A  6058.  számú  gyűrűvel  jelölt  példányt  1914.  nov.  elején  lőtték 
le  Senigallia  mellett,  10  km.-nyire  Anconától  a  tengerparton.  A  «Tribuna 
Sport»  1914.  évi  46.  száma  alapján  közli  A.  Ghidini. 

Kor:  6  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  890  km. 

6.  A  6015-ös  gyűrűvel  jelölt  példányt  1914.  okt.  29-én  S.  Arcangelo 
ái  Romagna  mellett  ejtették  el,  15  km.-nyire  Riminitől.  Bejelentő 
Poggi  Berni. 

Kor:  6  hónap.  Irány:  Télnyugat.  Távolság:  930  km. 

7.  A  6004.  számú  gyűrűvel  jelölt  példányt  1915.  március  24-én  a 
jelölés  helyén,  Tavarnán  ejtette  el  Kandó  László.  Szeöts  Béla  jelentése. 

Kor:  10  hónap. 

8.  A  6132-est  maga  a  jelölő  Szeöts  Béla  1915.  május  26-án  fész- 
kelve találta  ugyancsak  a  jelölés  helyén,  Tavarnán. 

Kor:  1   év. 

9.  Fióka;  jelölte  Kurt  Loos  1913.  május  29-én  289.  számú  gyűrű- 
vel Libocli-bdin,  Csehországban;  elejtette  Arnoux  Augustin  1914.    mare. 


262  SCHFNK  JAKAB 

5-én  Orange  mellett,  Franciaországban  a  Rhone-torkolattól  körülbelül 
70  km.-nyire  északi  irányban. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  1000  km. 

Az  első  adatunk  Csehországból,  amely  alkalmas  arra,  hogy  volt 
munkatársunkat,  Kurt  Loos  urat  további  seregélyjelölésekre  buzdítsa. 

10.  Fészkéről  fogott  öreg  madár;  jelölte  1913.  május  9-én  2557-es 
gyűrűvel  Waij?inger  Larnbac/i-bsLU,  Felsőausztriában.  A  fészkelő  madarat 
később  egy  sarlós  fecskepár  kiverte  az  odújából.  Holtan  találták  1914. 
július  o-án  Untcrgaumbcrg-htn,  Linz  mellett.  Haas  Hkrman  jelentése. 

Ez  a  fészkéről  elvert  példány  tehát  úgy  látszik,  az  eredeti  fészkelési 
helyétől  elköltözött  és  pedig  körülbelül  40  km.-nyire  északi  irányban. 
Lényegében  véve  fészkelő  területére  tért  vissza,  vagyis  megmaradt  a 
fészkelési  körzetében. 

26.  Arany  málinkó. 

Oriolus  oriolus  (L.) 

Fióka;  jelölte  Agárdi  Ede  1913.  június  15-én  3853-as  gyűrűvel, 
Pécsvárad-on  ;  elejtette  M.  Galia  Jules  1914.  május  5-én  Bardo-bâUr 
Tunisz  mellett.  A  tuniszi  cs.  és  kir.  főkonzulátusi  hivatalunk  megszerezte 
egyrészt  a  pontos  adatokat,  másrészt  a  gyűrűt  is,  amelyet  intézetünknek 
rendelkezésre  bocsátott.  A  hirt  Bédé  P.  megfigyelőnk  is  közölte  s  hozta 
a  «Le  Chasseur  Francais»  1914.  évf.  p.  443. 

Kor:  kb.  1  év.  Irá/^y:  Délnyugat.  Távolság:  12Ó0  km. 

Első  adatunk  a  sárga  rigó  vonulásáról.  Az  időpontot  tekintve  már 
a  visszavonulás  útján  érte  el  végzete  s  ebből  látható,  hogy  a  sárga  rigó 
is  azon  a  nagy  vonulási  úton  jön  és  megy,  amely  .Magyarországból 
Olaszországon  és  Szicília  szigetén  át  Tuniszba  vezet  s  amely  hazánk 
vonulóinak  nagy  részére  speciális  útvonalnak  tekinthető. 

Ez  az  első  eset,  mikor  a  jelölési  eredmény  nem  egyezik  a  vonulási 
adatok  földolgozása  révén  nyert  eredménnyel,  t.  i.  a  voiuilási  adatok 
tanúsága  szerint  a  sárga  rigó  hazánk  keleti  vidékein  aránytalanul  korán 
érkezik,  ami  a  délnyugati  irányban  levő  téli  szállás  tényével  legalább  is 
egyelőre  összeegyeztethetetlen  ellentétben  van.  Ezt  a  körülményt  az  arany 
málinkí)  vonulási  adatainak  összefoglaló  földolgozásánál  kellő  mértékben 
figyelembe  kell  majd  venni.  Minthogy  azonban  az  sem  lehetetlen,  hogy 
a  hazánk  keleti  részében  honos  arany  málinkók  más  fészkelési  és  ennek 
megfelelően  más  vonulási  körletbe  is  tartoznak,  nem  szabad  eleve  a 
vonulási  adatok  megbízhatatlanságára  következtetni,  hanem  előbb  minél 
nagyobb  számban  kellene  a  keleti  részben  is  arany-málinkókat  jelölni 
és  a  pozitív  kísérleti  adatokkal  eldönteni  a  kérdést. 


A   MAGY.   KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT   MADARJELOLESEI  263 

Kerti  rozsdafark. 

Ruticilla  phoenicura  (L.) 

Az  <.(Aqiiilay>  XX.  1913.  évf.  4ò3.  lapján  a  házi  rozsdafarkra  (Ruti- 
cilla tithys  L.)  vonatkoztatott  adatok  valójában  a  kerti  rozsdafarkról  szól- 
nak s  így  az  előző  évi  jelentés  e  szerint  helyesbítendő. 

27.  Mezei  pacsirta. 

Alauda  arvensis  L. 

Fióka;  jelöltem  1913.  május  9-én  Ürbo  pusziin  1738.  számú  gyű- 
rűvel; elejtette  1913.  okt.  10-én  E.  G.  Busetto  Olaszország  Padova  tar- 
tományában, Giarabassa  di  Sangiorgio  mellett. 

Kor:  ó  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  ÓOO  km. 

Első  adatunk  a  mezei  pacsirta  vonulásáról,  dacára  annak,  hogy  már 
három  év  óta  elég  tekintélyes  számban  sikerült  megjelölni  pacsirtafióká- 
kat.  Úgy  látszik,  hogy  a  mezei  pacsirta  is  a  nagy  délnyugati  vonulási 
utón  költözik  el  a  téli  szállásába,  amely  talán  Tuniszban,  Algierban 
vagy  Marokkóban  van,  ahol  a  mezei  pacsirta  tömérdek  számban  szokott 
telelni. 

28.  Házi  veréb. 

Passer  domesticus  L. 

Fióka;  jelölte  Bohrandt  Lajos  1915.  június  elején  Eperjes-en, 
5142-es  gyűrűvel;  kézrekerült  ugyanott  június  vegén. 

29.  Süvöltő. 

Pyrrhula  pyrrhula  (L.) 

Öreg  madár,  mely  tulajdonosának  csalogató  madárul  szolgált;  jelölte 
Bohrandt  Lajos  1913.  június  elején  Eperjes-tn  4086-os  gyűrűvel.  Újból 
elfogta  Pawlas  Gyula  1914.  január  8-án  ugyanott. 

30.  Sármány. 

Emberiza  citrinella  L. 

Öreg  madár;  jelölte  Dr.  Mauks  Károly  1912.  január  8-án  Al- 
£^)'óg}'-on  505-ös  gyűrűvel;  elfogatott  1913.  december  22-én  ugyanott. 
Dr.  Margit  János  jelentése.  Kb.  2  évig  viselte  a  gyűrűt. 

Pozitív  adat  arról,  hogy  ez  a  madárfaj  tényleg  vá/landóy). 


264  SCHENK  JAKAB 

31.  Nádi  sármány. 

Emberiza  schoeniclus  L. 

Öreg  madár;  jelölte  Müller  Péter  1914.  január  29-én  275-ös 
gyűrűvel  Kevevárán,  elfogta  1914.  február  13-án  ugyanott. 

32.  Fenyőrigó. 

Tardus  pilaris  L. 

Fióka;  jelölte  Schiebel  Gusztáv  1913.  május  27-én  388Ö.  számú 
gyűrűvel  Sc/i/oss  Roscn/iof-bân,  Sandl  mellett,  Alsóausztriában;  elfogták 
1915.  január  vagy  február  havában,  Clusone  mellett,  Olaszország  Ber- 
gamo tartományában.  A  nápolyi  «Diana»  1915.  február  havi  füzeté- 
nek hire. 

Kor:  kb.  1  V2  év.  Irátiy:  Délnyugat.  Távolság:  480  km. 

Rendkívül  érdekes  adat  már  csak  abból  a  szempontból,  hogy  a  mi 
földrajzi  szélességeink  alatt  kelt  fenyőrigók  elvonulnak,  holott  az  északiak 
hozzánk  járnak  telelni.  A  téli  szállás  ebben  az  esetben  is  déltiyugati 
irányban  fekszik  a  fészkelési  körzettől. 

33.  Csuszka. 

Sitta  europaea  L. 

Öreg  madár;  jelölte  Pawlas  Gyula  1912.  dec.  havában  1856.  számú 
gyűrűvel  Eperjcs-tn  a  kertjében  elhelyezett  téli  etetőnél,  amelynél  újra 
elfogta  1913.  december  havában. 

Pozitív  adat  a  faj  i>állandó^^  voltáról. 

34.  Barátcinege. 

Parus  palustris  L. 

Öreg  madár;  jelölte  Pawlas  Gyula  Eperjes-tn  a  kertjében  elhelye- 
zett téli  etetőnél  1913.  január  havában  1873.  számú  gyűrűvel,  elfogta 
ugyanannál  az  etetőnél  1914.  január  havában. 

A  barátcinege  öregje  is  «í/V/ű/zí/ö»  madár. 

35.  Kék  cinege. 

Parus  coeruleus  L. 

1—3.  Öreg  madarak;  jelölte  őket  Panx'las  Gyula  a  kertjében  levő 
téli  etetőnél  1913.  február  havában  1890.,  1898.  és  740.  számú  gyűrűkkel, 
elfogattak  ugyanannál  az  etetőnél    1914.  január   és  február   hónapokban. 


A   MAGY.    KIR.   ORNITHOLOOIAI    KÖZPONT   MADARJELOLESF^I  265 

4.  Öreg  madár;  jelölte  Müij.kr  Péter  1913.  dec.  25-én  4583.  számú 
gyűrűvel,  K^vevárán  :  ugyanott  elfogta  1914.  február  1-én. 

5.  Öreg  madár;  jelölte  Szeöts  Béla  1914.  január  27-én,  Tavarnan  ; 
holtan  találta  ugyanott  1914.  március  29-én. 

6.  Öreg  madár;  jelölte  Schenk  Henrik  1913.  október  10-én  3063. 
számú  gyűrűvel;  holtan  találták  1914.  május  5-én  ugyanott. 

A  kék  cinegére  nézve  is  megállapítást  nyert,  hogy  (.'^állandó  madúr>\ 
még  talán  fokozottabb  mértékben,  mint  az  előbbi  fajoknál,  mert  nem- 
csak télen  át,  hanem  később  tavasszal,  sőt  még  a  költés  ideje  alatt  is  a 
téli  időszakban  történt  jelölési  helyen  találtattak  a  példányok. 

36.  Széncinege. 

Parus  maior  L. 

Több  évi  jelölés  eredményeként  végre  ez  idén  a  széncinege  fiókái- 
nak  diszlokációjáról  is  kaptunk  értékes  adatokat.  Eddigelé  azt  kellett 
föltételezni,  hogy  a  téli  időszak  beálltával  a  fiókák  elvonulnak,  mert 
Szeöts  Béla  és  Pawlas  Gyula  idevágó  rendszeres  és  gondos  kísérletei 
és  megfigyelései  azt  bizonyították,  hogy  a  nyáron  át  megjelölt  fiókák 
csak  elenyésző  csekély  számban  mutatkoznak  télen  át  az  etetőnél.  Pawlas 
pl.  az  1913.  év  nyarán  100  cinegefiókát  jelölt  meg,  de  ezek  közül  egyet- 
len egyet  se  észlelt  télen  át  annál  az  etetőnél,  amelynél  már  évek  óta 
tekintélyes  számban  és  ismételten  is  megfogja  a  korábbi  években  meg- 
jelölt öreg  madarakat.  Ugyanilyen  tapasztalatokat  tettek  mások  is,  így 
Thóbiás  Gyula  Alsóláncon. 

Az  idei  év  a  fiókák  őszi  elvonulásáról,  vagy  elkóborlásáról  végre 
pozitív  adatot  is  hozott  és  pedig  annak  a  széncinege  fiókának  a  révén, 
amelyet  Szeöts  Béla  jelölt  meg  Tavarnan  s  amely  a  véletlen  szerencse 
folytán  Budapesten  Bittera  GvuLÁnak,  az  Ornith.  Központ  gyakornokának 
kezébe  került.  Egy  része  a  fiókáknak  azonban  a  szülőföldön  marad,  amint 
azt  BoHRANDT-nak  egy  eredménye  mutatja,  amelynek  értékelésénél  azon- 
ban figyelembe  veendő  az  a  körülmény,  hogy  a  nyáron  át  megjelölt 
fiókák  télen  át  csak  elenyésző  csekély  számban  észlelhetők,  dacára  annak, 
hogy  rendszeresen  és  tudatosan  keresik  őket. 

Hogy  hol  telepednek  meg  a  fiókák  a  fészkelés  céljából,  arra  nézve 
szintén  az  idén  kapunk,  egyelőre  még  csak  részlegesnek  tekinthető  választ. 
A  szóban  levő  fióka  a  szülőföldjén  telepedéit  le.  Ebből  természetesen 
nem  lehet  és  nem  szabad  arra  következtetni,  hogy  ez  az  általános  sza- 
bály, mert  a  Budapesten  kézrekerült  fióka  nyitva  hagyja  azt  a  lehetősé- 
get, hogy  a  fiókák  egy  része  esetleg  a  szülőföldtől  távoleső  területen 
telepszik  meg  fészkelés  céljából.  Épen  csak  nagyon  nehéz  dolog  az  ilye- 
neket megtalálni,  mert  hiszen  ki  keresse  őket  és  hol?  A   véletlennek    itt 


266  SCHENK   JAKAB 

sokkal  nagyobb  és  teljesen  döntő  szerepe  van,  nem  úgy,  mint  a  szülő- 
földön letelepülő  fiokáknál,  amelyeket  a  jelölő  állandó  megfigyelés  és 
rendszeres  kutatás  árán  igyekszik  megtalálni. 

Miként  a  fecskére  és  seregélyre,  úgy  a  széncinegére  is  bebizonyult, 
hogy  az  egyéves  példányok  már  ivarérettek  és  fészkelnek. 

Az  öreg  fészkelő  madarakra  nézve  újra  kiderült,  hogy  a  régi  helyü- 
kön fészkelnek. 

A  fentiekből  látható,  hogy  a  széncinege,  habár  nem  vonuló  madár, 
nagyon  hálás  jelölési  objektum,  amelynek  nagy  mértékben  való  jelölése 
fontos  eredményekkel  kecsegtet,  különösen  akkor,  ha  úgy  a  téli  ete- 
tőről, mint  a  fészekodvakból  is  rendszerint  lefogjuk  őket  és  lehetőleg  a 
teljes  fiatal  generációt  is  meggyűrűzzük.  Ilyen  rendszeres  munka  révén 
csakhamar  tisztázódnának  a  széncinege  kóborlási  és  diszlokációs  viszonyai. 

Idei  adataink  a  következők: 

1.  Fészkéről  fogta  Agárdi  Ede  1914.  július  Í8-án  Berkesd-en  s  Siáts. 
rá  a  8536-os  gyűrűt;  ugyanabban  a  fészekoduban  levő  fészkéről  meg- 
fogta 1915.  június  24-én. 

2.  Fióka;  jelölte  Bohrandt  Lajos  1914.  május  20-án  Eperjesen, 
1150.  számú  gyűrűvel;  fészkelt  ugyanott  1915.  nyarán. 

3.  Fióka;  jelölte  Szeöts  Béla  1913.  május  11-én  2655.  számú  gyű- 
rűvel Tavarnán;  kézre  került  ugyanott  1914.  január  27-én. 

4.  Fióka;  jelölte  Szeöts  Béla  1914.  május  7-én  6673.  számú  gyű- 
rűvel, Tavarnán;  kézre  került  1915.  március  11-én  két  széncinege  és 
egy  kékcinege  társaságában  Budapesten.  Bittera  Gyula  jelentése,  aki  a 
madarat  is  megszerezte,  amely  az  Ornith.  Központ  gyűjteményében  van. 

Kor:  10  hónap.  Irány:  Délnyugat.  Távolság:  250  km, 

5.  Öreg  madár;  jelölte  Schenk  Henrik  1913.  okt.  29-én  3061-es 
gyűrűvel,  Óverbászon  ;  újból  elfogatott  ugyanott    1914.   január    havában. 

6—8.  Öreg  madarak;  jelölte  őket  Müller  Péter  1912.  december 
29-én,  1913.  november  27-én  és  1913.  december  ll-én  1395.,  4574.  és 
4580.  számú  gyűrűkkel  Kcvevárán  ;  kézre  kerültek  ugyanott  1914.  január 
21.,  9.  és  1-én. 

9—23.  Valamennyi  öreg  madár;  jelölte  őket  Pawlas  Gyula  a  kert- 
'  jében  levő  téli  etetőnél  Eperjesen;  ugyanott  el  is  fogta  őket  és  pedig 
némelyiket  három  egymásra  következő  esztendőben.  Különös  érdeklő- 
désre tarthat  számot  a  kísérletek  újra  fölvétele  a  háború  után  —  vájjon 
akad-e  még  a  legkorábbi  évfolyamokból  való  példány?  A  legidősebbek 
az  itt  fölsoroltak  közül  legalább  öt  évesek  s  ezek  az  első  pozitiv  adatok 
arról,  hogy  mennyi  ideig  él  a  szabadban  a  széncinege. 

A  részletes  adatok  a  következők: 

9.  1910.  januárban  kapta  az  1242-es  gyűrűt  ;  kézre  került  1911.  febr., 
1913.  január  és  1914.  február  havában. 


A    MAGY.   KIR.   ORNITHOLOGIAI    KÖZPONT   MADARJELÒLESEI  267 

10.  1910.  január  havában  kapta  az  1284.  számú  gyűrűt;  újból  el- 
fogatott 1911.,  1913.  és  1914.  február  havában. 

11.  1911.  februárban  kapta  az  1290-es  gyűrűt;  újból  elfogatott  1913. 
és  1914.  február  havában. 

12.  1911.  februárban  kapta  az  192ó-os  gyűrűt;  újból  elfogatott  1914. 
február  havában. 

13.  1912.  februárban  kapta  az  1946-os  gyűrűt;  újból  elfogatott  1914. 
február  havában. 

14—20.  Jelöltettek  1912.  december  havában  1851.,  1854.,  1855.  és 
1864.,  illetőleg  I860.,  1862.  és  1868.  számú  gyűrűkkel;  újból  elfogattak 
1913.  november,  illetőleg  december  hónapokban. 

21—23.  Jelöltettek  1913.  január  havában  1872.,  1875.  és  1888.  számú 
gyűrűkkel;  újból  elfogattak  1914.  január  és  február  hónapokban. 


37.  Füsti  fecske. 

Mirando  rustica  L. 

Az  idei  adatok  lényegükben  ujabb  eredményt  nem  adtak,  csak  a 
régiek  további  megerősítését.  A  házastársak  kisebb  részükben  összetarta- 
nak, nagyobb  részükben  azonban  nagyon  gyorsan  változtatják  a  párjukat, 
annyira,  hogy  még  ugyanabban  az  évben  is  már  a  második  költést  új 
házastárssal  végzik.  Úgy  az  öreg  madarak,  mint  az  egyéves  fiókák  is  a 
szülőföldre  térnek  vissza  és  annak  közvetlen  környékén  körülbelül  15—20 
kilométer  sugarú  körben  helyezkednek  el  és  ott  fészkelnek.  Hogy  akad-e 
a  fiatal  generáció  között  olyan,  amely  a  szülőföld  közelebbi  környékén 
túl,  távolabbi  vidékek  özvegyen  maradt  példányaihoz  csatlakozva  azok 
fészkelő  területén  marad,  azt  egyelőre  nem  tudhatjuk,  nem  is  sejthetjük 
addig,  amíg  a  véletlen  idevágó  adatot  nem  juttat  tudomásunkra. 

Az  átvonulási  terület  és  a  téli  szállás  eleddig  még  mindig  teljesen 
ismeretlen,  dacára  annak,  hogy  immáron  sok  ezer  füsti  fecskét  jelöltünk 
Magyarországon.  Szeöts  Béla  levelező  tagunk,  aki  ép  oly  lelkesedéssel 
és  buzgósággal,  mint  avatottsággal, és  gondossággal  évek  óta  nagyban 
végzi  a  füsti  fecske  jelöléseket,  egymaga  már  közel  2000-et  gyűrűzött 
meg.  Eredmény  azonban  még  mindig  semmi,  úgy  hogy  már  szinte  a 
reményt  is  föl  kellene  adni,  ha  az  angolok  jelölései  sikerrel  nem  jártak 
volna.  Két  angol  füsti  fecskét  ugyanis  Délafrikában  a  Fokföldön  találtak 
a  téli  szálláson.  Nem  szabad  elvesztenünk  a  reményt,  hogy  a  véletlen 
egyszer  mégis  csak  kegyes  lesz  hozzánk  is. 

Idei  eredményeink  legnagyobb  részét  ezúttal  is  Szeöts  Béla  mun- 
kásságának köszönhetjük,  ő  jelölte  az  alábbi  sorozatban  az  1-től  22. 
számúakat  és  pedig,  ahol  külön  nincs   más    hely    megadva,    a    zemplén- 


268  SCHENK  JAKAB 

megyei  Tavarna   községben;   a    többi    jelölési    hely    Tavarna    közvetlen 
szomszédságában,  attól  6  —  20  kilométer  távolságban  fekszik. 

1.  Fióka;  1909.  június  23-án  jelöltetett  2429-es  gyűrűvel;  fészkelt 
1914.  június  24-én  a  Csicsvaalji  majorban,  Tavarna  közvetlen  környékén. 
Kor:  5  év. 

2.  Fióka;  jelöltetett  1911.  aug.  2-án  398-as  gyűrűvel;  fészkelt  1914. 
június  28-án  a  jelölés  helyén.  Kor:  3  év. 

3.  Fióka;  jelöltetett  1912.  június  14-én  6ó7-es  gyűrűvel;  fészkelt 
1914.  június  5-én  a  jelölés  helyén.  Kor;  2  év. 

4.  Fészkéről  fogatott  1912.  június  13-án  s  kapja  a  Ó40.  számú  gyű- 
rűt; fészkelt  1914.  június  5-én  a  jelölés  helyén. 

5.  Fészkéről  fogatott  1912.  június  16-án  s  az  1202-es  gyűrűt  kapta; 
fészkelt  a  jelölés  helyén  1914.  június  15-én. 

6.  Fészkéről  fogatott  1912.  június  15-én  Tavarnaniezőn  s  jelöltetett 
1039-es  gyűrűvel;  a  jelölés  helyén  fészkelt  1914.  június  16-án. 

7.  Fészkéről  fogatott  1912.  június  15-én  Tavarnaniezőn  s  jelöltetett 
1284.  számú  gyűrűvel;  ugyanott  fészkelt  1914.  június  16-án. 

8.  Fióka;  jelöltetett  1912.  augusztus  6-án  2614.  számú  gyűrűvel, 
Tavarnaniezőn  ;  fészkelt  ugyanott  június  16-án. 

9.  Fióka;  jelöltetett  1912.  június  14-én  1003.  számú  gyűrűvel, 
Tavarnaniezőn;  fészkelt  1914.  június  16-án  a  Csicsvaalji  majorban,  a 
jelölési  hely  közvetlen  környékén. 

10.  Fészkéről  fogatott  első  izben  1912.  június  17-én,  majd  vissza- 
térte után  1913.  június  18-án,  amikor  a  3112-es  gyűrűt  kapta;  fészkelt 
1914.  július  6-án  a  Varannói  hegyi  majorban,  Tavarna  közvetlen  szom- 
szédságában. 

11.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  13-án  s  jelöltetett  3035-ös  gyű- 
rűvel; a  jelölés  helyén  újra  fészkelt  1914  június  5-én. 

12.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  13-án  s  jelöltetett  3047-es  gyű- 
rűvel; holtan  találtatott  a  jelölés  helyén  1914.  május  31-én. 

13.  Fészkéről  fogatott  1913.  július  4-én  s  jelöltetett  3198-as  gyűrű- 
vel; a  jelölés  helyén  fészkelt  1914.  június  6-án. 

14.  Fióka;  jelöltetett  1912  június  14-én  606-os  gyűrűvel;  ugyanott 
fészkelt  1913.  június  13-án  s  jelöltetett  3033-as  gyűrűvel;  a  jelölés  helyén 
újra  fészkelt  1914.  június  5-én.  Kor:  2  év. 

15.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  13-án  s  jelöltetett  3030-as  gyű- 
rűvel; a  jelölés  helyen  fészkelt  1914.  június  5-én. 

16.  I'észkéről  fogatott  1913.  június  13-án  s  jelöltetett  3038-as  gyű- 
rűvel; a  jelölés  helyén  fészkelt  1914.  június  15-én. 

17.  Fészkéről  fogatott  első  izben  1912.  június  12-én:  fészkelt  1913. 
augusztus  14-én  ugyanott  s  jelöltetett  3209-es  gyűrűvel  ;  a  jelölés  helyén 
újra  fészkelt  1914.  június  5-én. 


A    MAGY.    KIR.   ORNITHOLOÛIAI    KÖZPONT    MADARJELOLESEI  269 

18.  Fióka;  1013.  július  8-án  s  jelöltetett  3318-as  gyűrűvel;  fészkelt 
1014.  június  24-én  a  Csicsvaalji  majorban,  Tavarnának,  a  jelölési  hely- 
nek közvetlen  szomszédságában. 

19.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  14-én  Tavaniamező  majorban  s 
jelöltetett  3099-es  gyűrűvel;  újra  fészkelt  a  jelölés  helyén  1914.  június 
ló-án. 

20.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  14-én  Tavaniamező  majorban  s 
kapta  a  3100-as  gyűrűt;  újra  fészkelt  1914.  június  ló-án  a  jelölés  helyén. 

21.  Fióka;  jelöltetett  1913.  nyarán  Telekháza  községben,  2121-es 
gyűrűvel;  fészkelt  1914.  június  24-én  a  Csicsvaalji  majorban,  Telekháza 
szomszédságában. 

22.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  18-án  s  kapta  a  3107-es  gyűrűt; 
fészkelt  1914.  július  ö-án  a  Varannói  hegyi  majorban,  a  jelölési  hely 
közvetlen  szomszédságában. 

23.  Fészkéről  fogta  Lintia  Dénes  1914.  tavaszán  Temesváron  s 
kapta  a  4599-es  gyűrűt  ;  más  nőstény  társaságában  fészkelt  a  régi  fészkes 
háza  mellett  levő  házon  levő  fészekben  1915.  tavaszán. 

24.  és  25.  Összetartozó  pár;  jelölte  őket  Agárdi  Ede  1914.  július 
16-án  Berkesden,  8532.  és  8533.  számú  gyűrűkkel;  fészkeltek  újra  együtt 
a  régi  fészekben  1915.  július  lö-án. 

26.  Fióka;  jelölte  Müller  Péter  1914.  június  22-én  Kevevárán^ 
6932-es  gyűrűvel;  elfogatott  1915.  május  27-én  ugyanott. 

27.  Fióka;  jelölte  RÁcz  Béla  1913.  június  23-án  2412-es  gyűrűvel, 
Szerepen;  ugyanott  fészkelt  1914.  június  7-én. 

28.  Fióka;  jelölte  Logs  Kurt  1913.  június  28-án  171  l-es  gyűrűvel. 
Böhmisch- Leipa  mellett;  holtan  találtatott  1914.  május  19-én  Hersmdorf- 
ban,  a  jelölés  helyétől  15  km.  távolságban. 

38.  Molnárfecske. 

Chelidonaria  urbica  (L.) 

A  füsti  fecskénél  elmondottak  majdnem  szórói-szóra  ráillenek  a 
molnárfecskére  is.  Az  átvonulási  területekről  és  a  téli  szállásról  eddigelé 
egyetlen  adatunk  sincsen,  de  a  diszlokációs  viszonyok  eléggé  ismeretesek 
már  s  ezek  tisztázása  körül  el  nem  hallgatható  érdemeket  szerzett  magá- 
nak Thóbiás  Gyula  megfigyelőnk. 

Idei  adataink  a  következők: 

Az  1 — 9.  számúakat  Thóbiás  Gyula  jelölte,  egynek  a  kivételével 
az  abaujtornamegyei  Alsóláncon. 

1.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  24-én  s  kapta  a  3840-es  gyűrűt; 
a  jelölés  helyén,  de  a  szomszédos  ház  eresze  alatt  fészkelt  1914.  június 
24-én. 


270  SCHENK  JAKAB 

2  -  4.  Fészkelő  madarak;  az  egyik  jelöltetett  1913.  június  24-én 
3836-os  gyűrűvel,  mint  a  3837-es  gyűrűvel  jelölt  példánynak  a  házas- 
társa, a  harmadik  1913.  július  27-én  jelöltetett  481-es  gyűrűvel  s  ez  a 
saját  házastársával  néhány  házzal  odébb  fészkelt.  A  3836-os  és  a  48i-es 
1914.  június  24-én  együtt  fészkeltek,  de  sem  az  egyiknek,  sem  a  másik- 
nak a  régi  fészkében,  hanem  a  3836-osnak  a  megelőző  évi  fészkében. 
A  3837-es  (amely  az  előbbi  évben  a  3836-osnak  a  házastársa  volt)  1914. 
Június  25-én  szintén  fészkelt  Alsóláncon,  de  jelöletlen  párral. 

5.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  27-én  3794-es  gyűrűvel;  ugyan- 
annak az  istállónak  az  eresze  alatt  fészkelt  1914.  június  24-én. 

6.  Fióka;  jelöltetett  1913.  június  23-án  3823-as  gyűrűvel  ;  1914.  július 
29-én  annak  a  háznak  eresze  alatt  fészkelt,  amely  alatt  szüleinek  a  fészke  is  volt. 

7.  Fióka;  jelöltetett  1913.  július  12-én  3747-es  gyűrűvel;  fészkelt 
1914.  július  3-án  a  ATö/^/a/ö  tanyán,  a  jelölés  helyétől   1/2  km.  távolságban. 

8.  Fészkéről  fogatott  1913.  június  19-én  Incisola  neon  s  kapta  a 
3942-es  gyűrűt.  Ugyanakkor  a  párja  is  meg  lett  jelölve.  Holtan  találta 
Herkl  Antal  1914.  május  15-én  Abaiijszemerén,  a  jelölés  helyétől  7  km. 
távolságban.  Thóbiás  szerint  ez  a  példány  a  jelöltetés  után  elhagyta  a 
párját  és  a  szemközt  levő  házon  új  fészket  rakott  új  párral. 

9.  Fészkéről  fogatott  1914.  június  24-én  s  jelöltetett  60ö7-es  gyűrű- 
vel; már  ugyanabban  az  évben  július  28-án  a  jelölés  helyétől  egy  kilo- 
méternyi távolságban  Felsőláncon  fészkelt. 

10.  Fióka;  jelölte  Agárdi  Ede  1914.  június  26-án  8142-es  gyűrűvel, 
Berkesden;  ugyanott  fészkelt  1915.  július  1-én. 


DieVogelmarkierungen  der  Königlich  Ungarischen 
Ornithologischen    Centrale   in  den  Jahren   1914 

und   1915. 

Von  JABOK  Schenk. 

Als  Resultat  der  Markierungsarbeiten  der  früheren  Jahre  sammelte 
sich  während  dieser  beiden  Jahrgänge  ein  ungemein  reiches  und  wert- 
volles Versuchsmateriale  an,  welches  noch  um  ein  bedeutendes  größer 
gewesen  wäre,  hätte  uns  der  inzwischen  ausgebrocheiie  \\  eltkrieg  einen 
beträchtlichen  Teil  der  zu  erwartenden  Resultate,  welche  die  bedeutende 
Menge  der  Markierungen  des  Jahres  1914  liefern  hätte  sollen,  nicht 
vorenthalten.  Bisher  machten  wir  nämlich  die  Erfahrung,  daß  der  größte 
Prozentsatz  unserer  Versuchsvögcl  immer  aus  der  ersten  1  lerbstzugs- 
periode  und  aus  der  ersten  Oberwinterungszeit   zurückgemeldet   wurde, 


DIE    VOGELMAF^KIERUNGEN    DER    KON.    UNO.   ORNITH.   CENTRALE  271 

was  audi  ganz  mit  der  alten  Erfahrung  übereinstimmt,  daß  immer  die 
junge  Generation  die  größte  V'ernichtungsziffer  der  Art  beistellt. 

Infolge  des  Weltkrieges  verschloß  sich  uns  Südafrika,  Nigerien, 
Tunis,  Algier,  Frankreich  und  während  des  Jahres  1915  gesellte  sich 
auch  unser  jahrzehntelanger  Verbündeter,  Italien  unseren  Feinden  bei,  wo- 
durch die  Haupt-Zugs-  und  Sammelstraße  unserer  Zugvögel  ebenfalls 
in  Feindesland  verlief  und  die  Zusendung  der  weiteren  Daten  unter- 
blieb. Und  gerade  im  Jahre  1914  gelang  es  uns,  eine  größere  Anzahl 
Vögel  als  gewöhnlich  —  mehr  als  5000  —  zu  markieren,  so  daß  die 
Verluste  an  Rückmeldungen  als  ganz  bedeutend  zu  betrachten  sind.  Zur 
Erhöhung  dieser  Verluste  trug  auch  noch  der  Umstand  bei,  daß  man 
uns  in  Italien  schon  seit  Beginn  des  Krieges  feindlich  gesinnt  war  und 
deshalb  in  unseren  Versuchsvögeln  iiSpione»  erblickte,  welche  infolge- 
dessen höchstwahrscheinlich  in  geringerer  Anzahl  zurückgemeldet  wur- 
den, als  sonst. 

Es  ist  daher  keine  unbegründete  Befürchtung,  daß  die  feindliche 
Gesinnung,  welche  den  Krieg  überdauern  wird,  den  Rückmeldungs- 
Prozentsatz  der  Markierungsresultate  in  sehr  ungünstiger  Weise  beeinflussen 
wird.  Diese  Befürchtung  ist  umso  begründeter,  als  70  bis  80  Prozent 
unserer  Versuchsvögel  über  Feindesland  hinwegzieht  oder  in  Feindes- 
land sein  Winterquartier  nimmt. 

Aber  nicht  nur  von  diesem  Standpunkte  aus  sind  die  schädlichen 
Folgen  des  Weltkrieges  für  die  Vogelmarkierungen  ungemein  bedauer- 
lich, sondern  auch  deshalb,  weil  er  die  frühere  Harmonie  und  die 
früheren  herzlichen  Beziehungen  zwischen  den  internationalen  wissen- 
schaftlichen Kreisen  ernstlich  gefährdet,  wenn  nicht  zerstört,  während 
doch  dieselben  eine  wesentliche  Bedingung  der  erfolgreichen  Förderung 
der  Wissenschaft  bilden,  ganz  besonders  aber  in  unserem  speziellen 
Gebiete.  Der  Weltkrieg  berührte  uns  auch  in  dieser  Beziehung  sehr 
empfindlich,  indem  dadurch,  wenn  auch  vielleicht  nur  bis  auf  weiteres, 
unsere  Verbindungen  mit  der  englischen  Markierungs-Centrale,  welche 
sich  gerade  im  Kriegsjahre  inniger  und  vielverheißend  gestalteten,  unter- 
bunden wurden.  Zur  Festigung  dieser  Verbindungen  wäre  der  Besuch 
Ungarns  seitens  des  ebenso  hervorragenden,  wie  sympathischen  Leiters 
der  englischen    Markierungsarbeiten  H.  F.   Witherby   berufen   gewesen. 

WiTHERBY  besuchte  uns  im  Frühjahre  1914,  gerade  während  der 
Markierungsperiode,  begleitete  mich  auf  einigen  Markierungstouren  und 
konnte  dadurch  unsere  diesbezüglichen  Arbeiten  durch  unmittelbare 
Erfahrung  kennen  lernen.  Diese  Erfahrungen  veröffentlichte  er  unter 
dem  Titel  (.(Ringing  birds  in  Hungary.  A  new  and  valuable  Metliod>^  im 
Augustheft  1914,  p.  63—66,  von  ((British  Birdsy>,  u.  zw.  mit  der  aus- 
gesprochenen Absicht  diese  «neue  und  wertvolle»  ungarische    Methode 


272  JAKOB  SCHF.NK 

auch  in  England  in  Anwendung  zu  bringen.  An  der  Hand  der  ungari- 
sciien  Resultate  gibt  er  den  Beweis,  daß  die  einseitige  Beringung  nur 
der  Nestlinge  ungenügend  ist  und  daß  nur  dann  eine  ausreichende 
Lösung  des  Zugproblems  und  des  mit  diesem  zusammenhängenden 
Fragenkomplexes  erhofft  werden  kann,  wenn  zugleich  die  sicheren  Brut- 
vögel, also  die  unmittelbar  von  ihrem  Neste  abgefangenen  Vögel  beringt 
werden.  Nur  durch  die  Beringung  der  Nestlinge  allein  können  nur  die 
migrato  lische  n  Elemente  teilweise  geklärt  werden,  doch  ergeben  dieselben 
keine  Daten  über  die  Dislokation,  d.  h.  über  die  Art  und  Weise,  wie  die 
Brutvögel  sich  auf  dem  zur  Verfügung  stehenden  Brutraume  der  Art 
verteilen. 

Es  kann  nicht  bezweifelt  werden,  daß  die  Durchfülirung  einer  ein- 
heitlichen Markierungsmethode  in  Ungarn  und  England  ungemein 
wertwolle  Versuchsergebnisse  gezeitigt  hätte,  besonders,  wenn  in  Be- 
tracht gezogen  wird,  daß  die  eifrigen  Vogelmarkierer  Englands  im 
Jahre  1914  fast  13.000,  im  Zeiträume  1909—1914  rund  60.000  Jungvögel 
beringten.  Möchte  es  doch  gelingen,  die  zerrissenen  Bande  nach  dem 
Kriege  neu  zu  binden  ;  es  ist  dazu  auch  die  Hoffnung  vorhanden,  da 
WiTHERBY  zu  Unseren  edeldenkenden  Gegnern  gehört,  der  wegen  des 
bedauerlichen  Krieges  nicht  die  Vergangenheit  verläugnet  und  nicht 
die  Zukunft  verneint.  Einen  Beweis  dafür  dürfte  der  Umstand  liefern» 
daß  er  in  einem  späteren  Artikel  (British  Birds,  Dezemberheft  1914, 
p.  162)  im  Gesamtberichte  über  die  englischen  Markierungen  im 
Jahre  1914,  trotz  des  vollwütenden  Krieges  neuerdings  die  ungarische 
Methode  seinen  Mitarbeitern  anempfiehlt.  Ein  Erfolg  steht  jedoch  bisher 
noch  aus. 

Auf  die  seit  unserem  zuletzt  herausgegebenen  Berichte  eingelaufe- 
nen Daten  übergehend,  gebe  ich  zuerst  eine  statistisciie  Zusammen- 
stellung der  zurückgemeldeten  Arten,  namentlich  welche  und  wie  viele 
zurückgemeldet  wurden. 


1.  Weißer  Storch  ... 

17 

10.  Trauerseeschwalbe 

1 

2.  Lachmöve      

60 

1 1 .   Wasserhuhn 

4 

3.  Kiebitz      ... ,. 

17 

12.  Silberreiher 

1 

4.  Rotschenkeliger     Wasser- 

13. Sc  hopfrei  her     . 

5 

läufer...      

8 

14.  Nacht  rei  her  ...     .  .     ... 

9 

5.  Kampfläufer        .        ... 

1 

15.  Purpurreiher    

2 

6.  Schwarzschwänzige    Ufer- 

16. Zwerg-Scharbe 

schnepfe 

3 

17.  Rebhuhn 

7.  See  regenpfeif  er 

1 

18.  Auerhuhn 

8.  Moorschnepfe 

2 

19.  Schleiereule 

9.   Waldschnepfe 

1 

20.  Turmfalke     ... 

2 

dip:  vooelmarkikrungen  der  kon.  uno.  ornith.  centrale       273 


21.  Rotfnßfalke      

31.  Rohrammer 

1 

22.  Rohrweihe     

32.  Wachholderdrossel 

1 

23.  Elster        

33.  Kleiber      ... 

1 

24.  Eichelhäher 

1 

34.  Sumpf  me  ise 

1 

25.  Star  ... 

...       10 

35.  Blaumeise 

Ò 

26.  Pirol 

3ö.  Kohlmeise     

23 

27.  Feldlerche.. 

37.  Rauchschwalbe     

28 

28.  Haussperling 

38.  Mehlschwalbe 

10 

2Q.  Gimpel 

Zusammen 

..     228 

30.  Goldammer 

Als  mit  den  Vogelberingungsversuchen  begonnen  wurde,  konnte 
man  kaum  die  Hoffnung  liegen,  daß  es  eine  Zeit  geben  wird,  wo  uns 
die  Daten  von  Hunderten  zurückgemeldeten  Ringvögeln  zur  Verfügung 
stehen  werden.  Den  Wert  dieses  Versuchsmateriales  kann  der  Umstand 
durchaus  nicht  herabdrücken,  daß  ein  Bruchteil  der  Daten  für  die  För- 
derung unserer  Kenntnis  des  Zuges  und  auch  zugstheoretisch  vorwiegend 
nur  negative  Feststellungen  ergibt  und  ein  anderer,  nicht  unbeträcht- 
licher Teil  derselben  eine  Wiederholung  und  Befestigung  schon  durch 
die  vorangehenden  Beringungsresultate  bekannter  Tatsachen  ist.  Der 
absolute  Wert  einer  wissenschaftlich  festgestellten  Tatsache  wird 
dadurch,  daß  dieselbe  die  früheren  diesbezüglichen  Daten  ergänzt  und 
bekräftigt,  durchaus  nicht  berührt.  Wir  erhalten  jedoch  auch  fortwäh- 
rend neue  Daten  und  ist  jedes  neuere  Resultat  ein  neuer  bedeutender 
Schritt  auf  dem  Wege,  welcher  zur  je  vollkommeneren  Kenntnis  und 
.Klärung  des  Vogelzuges  führt. 

Auch  unsere  heurigen  Resultate  können  in  zwei  Hauptgruppen 
geteilt  werden.  Zur  ersten  gehören  die  auf  den  Zug  (Migration),  zur 
zweiten  d'e  auf  Besiedelung  (Dislokation)  bezüglichen  Daten. 

Die  Migrationsdaten  beziehen  sich  auf  die  Durchzugsgebiete  und 
Winterquartiere  der  Arten.  Schon  auf  Grund  der  früheren  Ergebnisse 
war  die  südwestliche  Flucht  eines  großen  Teiles  unserer  Zugvögel  be- 
kannt geworden.  Aus  den  heurigen  Daten  kann  dieselbe  mit  vollster 
Bestimmtheit  festgestellt  werden.  Die  zu  dieser  Gruppe  gehörigen  Zug- 
vogelarten ziehen  entlang  der 

via  adriatica-italica,  sicilica,  tunisica 

in  ihre  Winterquartiere,  falls  sie  nicht  schon  an  gewissen  Abschnitten 
derselben  gelegene  Winterquartiere  beziehen.  In  Italien,  auf  der  Insel 
Sizilien,  in  Tunis  und  Algier  und  noch  weiter  nach  Südwesten,  in 
Nigerien  überwintern  die  folgenden  Arten: 

Aquila. 


274  JAKOB  SCHENK 

1.  Lachmövc. 

2.  Gambett  Wasserläufer. 

3.  Kampfläufer. 

4.  Schwarzschwänzige  Uferschnepfe. 

5.  Moorschnepfe. 

6.  Wasserhuhn. 

7.  Silberreiher. 

8.  Schopfreiher. 

9.  Purpurreiher. 

10.  Nachtreiher. 

11.  5/ar. 

12.  A>ö/. 

13.  Feldlerche. 

1 4.  Wachholderdrossel. 

Derselbe  Weg  \x'ird  vom  Kiebitz  und  von  der  Trauersee  schwalbe 
eino^eschlagen,  doch  gehen  diese  nur  bis  zum  Poflusse,  von  wo  sie 
nach  Westen  abzweigen  und  nur  der  einzige  Storch  ist  und  blieb  es, 
der  uns  in  südöstlicher  Richtung  verläßt.  Es  ist  hieraus  zu  ersehen, 
daß  die  Anzahl  derjenigen  Arten,  welche  die  erwähnte  südwestliche 
Zugsstraße  nicht  benützen,  im  Vergleiche  verschwindend  gering  ist. 
Es  muß  dabei  bemerkt  werden,  daß  diese  Gesetzmäßigkeit  in  großen 
Zügen  und  für  den  größten  Teil  der  angeführten  Arten  auch  aus  der 
Bearbeitung  der  ungarischen  Zugsdaten  nachgewiesen  werden  konnte. 
Was  der  Grund  und  die  Bedeutung  dieser  Oesetzmäßigiteit  ist,  darüber 
kann  ich  mich  im  Rahmen  dieser  Bearbeitung  nicht  näher  einlassen,  da 
in  dieser  Frage  ohne  Einbeziehung  der  diesbezüglichen  ausländischen 
Daten  eine  annähernde  Abschließung  doch  nicht  erreicht  werden  kann. 

Aus  den  auf  die  Dislokation  bezüglichen  Daten  ergibt  sich  immer 
klarer  die  Gesetzmäßigkeit,  welche  ich  vorläufig  in  Ermangelung  einer 
besseren  Benennung 

das  Gesetz  der  optimalen  Ausnützung  des  Brutgebietes 

benennen  möchte. 

Laut  diesem  Gesetze  brütet  jedes  Individuum  in  dem  Räume  oder 
wenigstens  in  der  näheren  Umgebung  des  Raumes,  wo  es  zum  ersten- 
niale  brütete;  die  junge  Generation  kehrt  in  den  Brutraum  der  Eltern 
zurück,  um  hier  zu  brüten,  doch  schließt  sie  sich  auch  aus  entfernteren 
Gegenden  stanunenden  Individuen  als  Ehegenosse  an,  besonders  geschieht 
dies  lu'i  den  kolonieweise  brütenden  Arten,  welche  ja  auch  des  öfteren 
gezwungen  sind,  ihre  Brutplätze  zu  ändern.  Indem  jedoch  die  Regel  das 
womögliche    Eesthaltcn    an    dem    von    altersher   besiedelten    Brutraume 


DIE    VOGELMARKIERUNGEN    DER   KON.    UNO.   ORNITH.  CENTRALE         275 

ist,  könnte  man  diese  Gesetzmäßigkeit  auch  nach  diesem  Momente  als 
das  Beharren  im  Brufraiime  oder  im  Lebensraume  bezeichnen.  Die  Frage 
ist  noch  nicht  reif  genug  zur  eingehenderen  Behandlung,  doch  kann  ich 
mich  nicht  davor  verschließen,  einige  Relationen  desselben  zu  berühren. 

Es  ist  unschwer  einzusehen,  daß  die  nach  dieser  Gesetzmäßigkeit 
vor  sich  gehende  Besiedelung  des  Brutgebietes  in  vollkommenem  Ein- 
klänge mit  dem  Prinzipe  der  Erhaltung  der  Art  steht.  Es  könnte  kaum 
eine  geeignetere  Einrichtung  gefunden  werden,  mittels  welcher  sämt- 
liche Bruträume  des  Brutgebietes  der  Art  in  jedem  Frühjahre  gleich- 
mäßig und  ohne  sich  bei  jeder  Gelegenheit  erneuernder  Kämpfe,  welche 
das  Brüten  vieler  Individuen  zum  mindesten  stark  verspäten,  wenn  nicht 
unmöglich  machen,  bevölkert  werden  könnte.  Durch  diese  Besiedelungs- 
weise  ist  das  Brutgebiet  in  optimaler  Weise  ausgenützt,  weil  dadurch 
der  maximale  Nachwuchs  erzielt  wird,  und  zwar  schon  auch  deshalb, 
weil  erfahrungsgemäß  der  an  seinem  gewöhnlichen  bekannten  Stand- 
orte nistende  Vogel  immer  eher  zur  Brut  schreiten,  mehrere  Brüten 
machen  und  auch  seine  Nachkommenschaft  sicherer  großziehen  kann, 
als  der  neue  Ansiedler. 

Es  kann  nicht  bestritten  werden,  daß  der  erste  Teil  dieser  Gesetz- 
mäßigkeit, nämlich  die  Rückkehr  in  den  einmal  besetzten  Brutraum  — 
in  die  ^.(MeimaU  —  schon  längst  als  Faktum  betrachtet  wurde,  doch 
fehlte  bisher  der  vollgültige  Beweis.  So  konnte  z.  B.  seinerzeit  auch  ich 
den  Frühjahrszug  der  Rauchschwalbe  in  Ungarn  —  ohne  positive  Kennt- 
nis dieses  Gesetzes  —  nur  mit  der  Annahme  erklären,  daß  die  Rauch- 
schwalben an  ihre  alten  Nester,  also  in  den  schon  einmal  innegehabten 
Brutraum  zurückkehren.  Auf  welche  Weise  jedoch  das  Brutgebiet  durch 
die  Jungvögel  besiedelt  wird,  war  früher  noch  total  unbekannt  und  fand 
auch  durch  die  Vogelberingungen  bisher  noch  sehr  ungenügende  Klä- 
rung. Dieser  Teil  der  Frage  bedarf  noch  der  intensivsten  Beleuchtung 
durch  die  Versuchsdaten. 

Ganz  unbekannt  war  jedoch  die  merkwürdige  Tatsache,  daß 
parallel  mit  dem  Beharren  an  dem  einmal  innegehabten  Brutraume 
auch  ein  Beharren  an  den  gewohnten  Diirchzugsgebieten  und  Winter- 
quartieren besteht. 

Ausnahmen  kommen  zwar  gar  nicht  selten  vor,  doch  ist  die  Norm, 
das  Beharren  an  den  betreffenden  Gebieten  unverkennbar. 

Vereint  ergeben  obige  Gesetzmäßigkeiten  das  neue  Gesetz,  daß 
bestimmten  Bruizonen  ganz  bestimmte  Zugszonen  ent- 
sprechen. 

Laut  dieser  Gesetzmäßigkeit  läßt  sich  das  Brutgebiet  jeder  Zug- 
vogelart in  mehrere  größere  oder  kleinere  Brutzonen  aufteilen,  innerhalb 
welcher  sich  die  Zugsverhältnisse   annähernd  gleichmäßig  gestalten.   So 

18* 


276  JAKOB    SCHKNK 

gehören  z.  B.  die  Lachinöveii  von  Velencze  und  Bodrogszerdahely  ein 
und  derselben  Brut-  und  Zugszone  an,  während  die  Lachmöven  der 
Hirnsener  Kolonie  in  Nordböhmen  einer  ganz  anderen  Brut-  und  Zugs- 
zone angehören.  Die  Störche  diesseits  des  Rheins  gehören  annähernd- 
Details  nicht  berücksichtigend  —  einer  selbständigen  Brut-  und  Zugs- 
zone an,  d'e  jenseitigen  einer  ganz  anderen  u.  s.  w. 

Übergänge  aus  einer  Brutzone  in  die  andere,  ebenso  aus  einer 
Zugszone  in  die  andere  scheinen  vorzukommen,  es  kann  für  diese 
vielleicht  der  alte  Name  <s.Irrgästey>  beibehalten  werden.  Natürlich 
müssen  solche  aus  ihren  gewöhnlichen  Zonen  verschlagene  Individuen 
nicht  unbedingt  seltene  üäste  in  den  neuen  Gebieten  sein,  da  ja  z.  B,  eine 
ungarische  Lachmöve  in  Böhmen  schon  ein  Irrgast  ist,  trotzdem  die  Art 
selbst  dort  Brutvogel  ist. 

Inwiefern  solche  Irrgäste  zur  Behebung  der  idnzuclity>  beitragen, 
ist  derzeit  noch  nicht  einzusehen.  Ob  überhaupt  der  Inzucht  bei  solchen 
Arten,  bei  welchen  s'ch  eine  sehr  große  Anzahl  der  Jungvögel  in  der 
Heimat  ansiedelt,  durch  solche  sporadische  Übergänger  vorgebeugt 
werden  kann,  ist  sehr  fraglich.  Vielleicht  dürfte  dazu  vielmehr  der 
ungemein  rasche  Austausch  der  Ehegenossen  beitragen.  Dauerehen  sind 
bei  solchen  Arten  —  in  erster  Lin'e  gehören  hieher  die  Schwalben  — 
ziemlich  selten,  während  es  anderseits  sehr  häufig  vorkommt,  daß  sich 
die  Ehegenossen  schon  nach  der  ersten  Brut  von  einander  trennen  und 
schon  die  zweite  Brut  desselben  Jahres  mit  einem  neuen  üespons  ver- 
richten. 

Ebensowenig  läßt  sich  einsehen  und  ermitteln,  welche  Einrich- 
tung die  bisher  noch  nicht  genügend  gewürdigte  Erscheinung  ermög- 
licht, daß  der  überwiegende  Teil  der  Zugvögel  verhältnismäßig  riesige 
Verbreitungsgebiete  besitzt,  innerhalb  welcher  nur  in  seltenen  Fällen 
geographische  Varietäten  gezüchtet  werden,  im  Gegensätze  zu  den  typi- 
schen Standvögeln,  deren  Verbreitungsgebiete  im  allgemeinen  bedeutend 
geringere  Ausdehnung  haben,  innerhalb  welcher  sich  jedoch  sicher 
erkennbare  geographische  Varietäten  auszubilden  pflegen.  Wenigstens 
einen  plausiblen  Grund  dieser  merkwürdigen  Ersciieinung  wähnte  ich 
in  der  Möglichkeit  zu  finden,  daß  sich  die  Individuen  auch  der 
extremsten  Teile  des  Brutgebictes  innerhalb  des  kurzen  Zeitraumes  von 
einem  Jahre  im  gemeinsamen  Winterquartiere  antreffen  können,  wo  dann 
die  Möglichkeit  geboten  ist,  daß  diejenige  junge  Generation,  welche 
in  der  nächsten  Brutperiode  fortpflanzungsfähig  wird,  sich  den  aus  den 
verschiedensten  Bruträumen  entstammenden  Witwern  als  Ehegciiosse 
anschließen  kann. 

Um  diese  Auffassung  leichter  verständlich  zu  machen,  möchte  ich 
dieselbe  durch  ein   Beispiel    illustrieren.    Im   gemeinsamen    Winterquar- 


DIE    VOGEI  MARKIERUNGEN    DER    KÖN.    UNO.   ORNITH.  CENTRAI  E  277 

tiere  in  Südafrika  überwintern  scluvedisclie,  dänisclie,  niederländische, 
deutsche,  polnische,  ungarische,  rumänische,  türkische  und  russische 
Störche.  Dadurch  ist  nun  die  Möglichkeit  vorhanden,  daß  sich  z.  B.  ein 
in  der  Türkei  geborener  Storch  einem  schwedischen  beigeselle,  ein 
polnischer  einem  dänischen  u.  s.  w.  Der  auf  diese  Weise  erreichbare 
ausgiebige  und  ständige  Austausch  der  Individuen  verhindert  dann 
anatomisch,  dal5  sich  im  sonnigen  Kleinasien  eine  andere  Storchenabart 
entwickelte,  als  unter  dem  ganz  anders  gearteten  dänischen  oder  schwe- 
dischen Klima. 

Die  bisherigen  Resultate  ergaben  noch  keine  Bestätigung  der  oben 
ausgeführten  Annahme.  Die  junge  Generation  kehrt  zum  weitaus  über- 
wiegenden Teile  in  den  elterlichen  Brutraum  zurück,  um  dort  auch  zu 
nisten  und  nur  ein  Bruchteil  derselben  läßt  sich  in  neuen  Bruträumen 
nieder.  Bei  der  Beurteilung  dieser  Versuchsergebnisse  darf  jedoch  der 
wichtige  Umstand  nicht  unberücksichtigt  bleiben,  daß  während  die  in 
die  Heimat  zurückkehrenden  Individuen  durch  den  Markierer  selbst 
systematisch  und  mit  Aufwand  vieler  Mühe  aufgesucht  werden,  diejeni- 
gen Individuen,  welche  sich  anderswo  niederlassen,  in  der  Masse  un- 
beringter Artgenossen  vollkommen  verloren  gehen  und  nur  in  den  aller- 
seltensten  Fällen  konstatiert  werden. 

Dieser  Teil  der  Ringexperiment-Ergebnisse  entbehrt  bislang  noch 
der  genügenden  Beleuchtung  durch  die  Tatsachen  und  muß  augenschein- 
lich noch  durch  parallele  Versuchsdaten  über  Stand-  und  Strichvögel 
ergänzt  werden. 

Eine  außerordentlich  interessante  Frage  ist  dabei  auch  noch  die, 
welche  ähnliche  diesbezügliche  Einrichtungen  bei  der  übrigen  Tierwelt 
bestehen  ? 

Wie  ersichtlich,  führen  diese  Ergebnisse  des  Ringexperimentes  ziem- 
lich weit  ab  vom  Zugsprobleme,  doch  in  nicht  minder  interessante 
Forschungsgebiete,  welche  bisher  noch  in  keinem  Zweige  der  Natur- 
wissenschaften einer  eingehenderen    Untersuchung    unterzogen    wurden^ 

Nach  dieser  kurzen  Erörterung  der  heurigen  Resultate  übergehe  ich 
zur  Besprechung  der  Markierungsarbeiten  in  den  Jahren  1914  und  1915, 

Wie  schon  erwähnt,  wurde  im  Jahre  1914  eine  sehr  große  Anzahl 
Vögel  beringt  -  über  5000.  Die  Arten,  welche  zum  Versuche  bei- 
gezogen wurden,  blieben  fast  durchgehends  dieselben,  nur  die  Arbeiten 
auf  der  Puszta  Orbo  wurden  in  intensivster  Weise  betrieben,  einerseits 
um  die  in  den  vorangehenden  zwei  Jahren  gezeichneten  Brut-  und 
Jungvögel  in  je  größerer  Anzahl  als  Brutvögel  nachweisen  zu  können, 
anderseits  aber  um  für  die  auch  weiterhin  beabsichtigten  Arbeiten  ein 
je  umfangreicheres  Material  zu  sichern.  Das  Beringen  der  Brutvögel, 
dessen  möglichst  weite  Ausbreitung   auf   Zug-,    Stand-  und  Strichvögel 


278  JAKOB  SCHENK 

das  Zukunftsprogramm  bildet,  wurde  außer  den  bisherigen  Arbeiten  in 
Orbo  auf  die  Lachmöven  des  Velenczeer  Sees  ausgedehnt,  jedocht  zuerst 
nur  versuchsweise  und  daher  mit  geringem  numerischem  Erfolge. 

Bei  den  von  mir;  persönlich  durchgeführten  Arbeiten  wurde  ich  von 
folgenden  Herren  auf  das  liebenswürdigste  und  ausgiebigste  unterstützt, 
wofür  ich  auch  an  dieser  Stelle  meinen  verbindlichsten  Dank  ausspreche, 
u.  zw.  den  Herrn  Paul  v.  Meszleny,  Gabriel  Éles,  Béla  v.  Hauer, 
Viktor  Schuh,  Anton  v.  Szalay,  Dr.  Kornél  v.  SzlAvy,  Árpád  v. 
Platthy,  Stephan  v.  Németh,  Josef  v.  Horváth,  Gustav  v.  Szomjas 
und  Alexander  v.  Fogassy.  Es  ist  eben  nicht  so  einfach,  irgendwo  hin- 
gehen und  dort  gleich  Vögel  in  Menge  zu  beringen.  Dazu  bedarf  es 
gründlicher  Vorarbeiten,  damit  bei  der  Ankunft  gleich  alles  bereitstehe, 
denn  sonst  wäre  es  unmöglich,  die  allzu  kurze  Brutzeit  ausgiebig 
auszunützen. 

Die  praktische  Durchführung  der  Beringung  ist  nicht  so  leicht, 
erfordert  einen  nicht  unbedeutenden  Aufwand  von  Mühe  und  Zeit 
und  kann  ich  es  mir  daher  nicht  versagen,  unseren  geehrten  Mit- 
arbeitern, welchen  mehr  als  die  Hälfte  unserer  Beringungen  zu  ver- 
danken ist,  herzlichsten  Dank  und  vollste  Anerkennung  auch  hier  vor  der 
Öffentlichkeit  zu  zollen.  An  erster  Stelle  muß  Herr  Béla  v,  Szeöts  in 
rui^az-z/ßgenannt  werden,  dessen  systematischen  und  gründlichen  Arbeiten 
wir  schon  so  manchen  Erfolg  zu  danken  haben.  Das  Verzeichnis  unserer 
übrigen  Mitarbeiter  findet  sich  nachstehend  und  ist  bei  jedem  zugleich 
auch  die  Anzahl  der  gezeichneten  Vögel  angegeben. 

Im  Laufe  des  Jahres  1Q14  haben  wir  auch  einen  Verlust  zu  ver- 
zeichnen, zum  Glück  jedoch  nur  einen  solchen  Verlust,  welcher  nur  uns 
trifft  und  nicht  zugleich  auch  die  Wissenschaft.  Unser  hochgeschätzter 
bisheriger  Mitarbeiter  Kurt  Loos  leitet  jetzt  die  Beringungsarbeiten  in 
Böhmen  selbständig  unter  der  Ägide  des  Prager  Naturwissenschaftlichen 
Vereines  "Lotosa).  Die  mit  den  Ringen  der  K.  U.  Ornith.  Centrale  durch- 
geführten Beringungen  in  Böhmen  ergaben  sehr  wertvolle  Resultate  und 
hegen  wir  den  herzlichen  Wunsch,  daß  denselben  eine  würdige  Fort- 
setzung zu  Teil  werde. 

Im  Jahre  1Q15  ruhten  die  Beringungsarbeiten  seitens  des  Institutes 
vollständig,  einerseits  weil  der  Führer  dieser  Arbeiten  in  militärischem 
Dienste  stand,  anderseits  weil  die  nicht  unbeträchtlichen  Kosten  dieser 
Arbeiten  infolge  der  großen  Kriegsauslagen  nicht  genehmigt  wurden. 
Unsere  hinter  der  Front  gebliebenen  Mitarbeiter  jedoch  taten  auch  trotz 
des  Krieges  ihr  Möglichstes.  Der  als  Militärarzt  dienende  Dr.  Karl  Mauks 
nahm  die  Markierungsringe  sogar  mit  an  die  Front  und  beringte 
während  unserer  großen  galizischen  Offensive  Storchenjunge  am 
Dnyester  und  an  der  Strypa.  Hier  zu  Hause  wurde  die  mühevolle    und 


DIE    VOGíil.MARKIF.RUNOEN    DER   KON.    UNO.   ORNITH.  CENTRALE 


279 


umständliche  Arbeit  der  Storchmarkierungen  mit  gewohnter  Zuvorkom- 
menheit und  Opferwilligkeit  von  Frau  Viktor  Schuh  und  von  den 
Herren  Anton  v.  Szalay,  Árpád  v.  Platthy,  Gustav  v.  Szomjas  jun. 
und  Koloman  Tompa  durchgeführt.  Als  Resultat  dieser  Arbeiten  konnte 
die  Kontinuität  unserer  bisher  so  wichtige  Ergebnisse  liefernden  Statistik 
über  die  Fortpflanzungsziffer  des  Storches  wenigstens  für  einen  Teil 
unserer  bisherigen  Stationen  bewahrt  werden. 

Eine  jede  Arbeit  lobt  sich  selbst,  die  Beringungstätigkeit  unserer 
Mitarbeiter  im  Kriegsjahre  aber  ist  über  jedes  Lob  erhaben. 

Nach  dieser  Skizze  der  Markierungsarbeiten  der  beiden  Jahre 
folgen  nun  die  statistischen  Daten,  u.  zw.:  Namensverzeichnis  der  Mit- 
arbeiter, Verzeichnis  der  beringten  Arten,  beide  Verzeichnisse  mit  der 
Anzahl  der  Beringungen  versehen,  dann  die  Fortpflanzungsstatistik  des 
weißen  Storches.  Die  beiden  Jahrgänge  werden  nach  dem  bisherigen 
Usus  separat  behandelt. 


Verzeichnis  der  Mitarbeiter  im  Jahre  1914. 


Agárdi  E.,  Berkesd    

.     126 

Baky   N.,  Kúnszentmiklós     ... 

10 

Bognermayer  M.,  Redltal 

1 

Bohrandt  L.,  Eperjes ... 

228 

Fazekas  L,  Ürbő       ...     ... .. 

7 

Frau    K.   Fernbach,    Baba-puszta     ...     ... 

154 

Horváth  A,  Solt 

.     181 

Horváth  J.,  Tikos...     ... 

2 

Kasparek  K.,  Majsamiklósvár    

1 

Kerekes  J.,  Kecskemét  ... 

15 

Király  I.,  Bogyoszló         ... 

.       18 

Lengyel  E.,  Arad 

26 

Majerszky  St.,  Tökös 

77 

Molnár  J.,  Hódság       ...     ... ... 

51 

MUHA  M.,  Homok 

71 

Müller  P.,  Kevevára     

166 

Pawlas  J.,  Eperjes 

54 

RÁcz  B.,  Szerep      

118 

Radetzky  D.,  Tárnok 

27 

RODER  E.,  Cservenka 

3 

Schenk  H.,  Óverbász 

.       56 

Schenk  J.,  an  vielen  Stationen 

2442 

SCHIEBEL  G.,  Freistadt      ... 

9 

Seifert  L,  Nándorhegy       ... 

1 

280  JAKOB  SCHENK 

Sipos  A.,  Könnend 8 

Spiess  a.  v.  Braccioforte,  Nagyszeben       ...  11 

SzEÖTS  B.,  Tavarna    817 

Thóbiás  J.,  Felsőláncz 31Q 

Tompa  K.,  Brassó        ... ...    ...  84 

TÓTH  K.,  Kúnszentmiklós      ... 113 

VisoNTAY  J.,  Kercza     21 

WAHL  I.,  Apatin 44 

Zusammen     ...  5251 


Verzeichnis  der  Mitarbeiter  im  Jahre  1915. 

Agárdi  E.,  Berkesd  ...     ...     114 

BoHRANDT  L.,  Eperjes    .     ...     ..        .     ...  182 

Frau  K.  Fernbach,  Babapuszta      85 

Forg/cs  J.,  Budapest   ... 8 

Horváth  A.,  Solt ô8 

Dr.  K.  Mauks,  Dnyestergegend       21 

Mauks  W.,  Tátraháza 3 

Platthy  Á.,  Tiszatarján       141 

Frau  V.  Schuh,  Dunai     ... 98 

SzEÖTS  B.,  Tavarna      491 

Szomjas  Cj.  jun.,  Kisfástanya ...  31 

Thóbiás  J.,  Felsőláncz 35 

Tompa  K.,  Brassó     88 

Zusammen     .  13ö5 

Verzeichnis  der  im  Jahre  1914  beringten  Arten. 

Acroccplialus  anindinaceus ...  5 

Alauda  arvcnsis       93 

Alauda  cri  s  tat  a  3 

Alcedo  ispida    1 

Anas  boschas       3 

Aquila  maculata      1 

Arde  a  cinerea  11 

Arde  a  ralla  ide  s  2 

Asia  otus  1 

Bufeo  buteo                        ,  \ 

Cannabina  cannabina  .  1 Ü 

Cerchneis  vespertinus  2 

Cerchneis  tinnunculus ..      ...  1 


Charadrius     alexandrinus 

13 

Chelidonana  urbiea 

407 

C  li  lo  ris  eh  loris •    — 

7 

Chrysomìtris  spi  nus     

1 

Ciconia  ciconia 

775 

Ci  co  ni  a  ni^ra        

11 

Clivieola  riparia      

1 

Coccotlìraustes  coccotliraustes 

1 

Col  amba  oenas ... 

2 

Colymbus  nigricollis 

8 

Cot u mix  cot ur nix     ... 

2 

Dendrocopus  maior     

5 

Eni  be  ri  za  calandra  ...     ... 

15 

DIF,    VO(ìf;i  MARKIERUNGEN    DER    KON.    L'Niî.   ORNITH.  CENTRALE 


281 


Emberiza  citrinella      

1 

Parus  ater. 

27 

Emberiza  schoe nidus 

8 

Parus  eoe  rule  us    

41 

Eringi  II  a  montifringilla 

10 

Parus  ni  a  io  r     ...      ..     ... 

366 

Eiilica  atra       

53 

Parus  palustris 

62 

F  üli  gala  ferina    

2 

Passer  domesticus    ... 

1 

Qallinago  gallinago 

6 

Per  dix  perdi  x 

71 

Halia'i'tiis  alb  ici  Ila       

10 

Pica  pica      

2 

Hirundo  rustica        ...     ... 

1186 

Pratincola  r  ubicala      ...      . 

4 

Hydrochelidon  liy brida...     ... 

1 

Pyrrhula  pyrrhula    ...     ... 

20 

fiydroclielidon     leucoptera 

8 

Ruticilla  phoenicura    

1 

Hydrochelidon  nigra    .  _        . 

88 

Rut  ici  Ila  tithys.. 

8 

lynx  torq ailla 

30 

Siti  a  europaea 

2 

Lanius  collurio 

7 

Stern  a  flu  via  til  is     

1 

Lanius  minor   ... 

1 

St  rix  flammea      

1 

Larus  ridibus        

10Ó8 

S  turnus  vulgaris      ...     ... 

184 

Limosa  limosa ._ 

45 

Sylvia  simplex      ...     ...     .. 

4 

Luscinia  luscinia ... 

4 

Totanus  totanus      ...     ... 

142 

Motacilla  alba...     ...     ... 

2 

Troglodytes  troglodytes 

1 

Muscicapa  gr  isola       

7 

Turd  us  menila 

1 

Nycticorax  nycticorax 

32 

Tardus  musicus   ... 

1 

Oriolus  oriolus    .  .     ...     ... 

8 

Turdus  pilaris  ...     

2 

Ortygometra  parva 

3 

Turtur  tunur 

2 

Pavoncella  pugnax      ...     ... 

33 

Vancllus  vanellus     ...     ... 

312 

Zusammen 

5251 

Verzeichnis  der  im  Jahre  1915  beringten  Vogelarten. 


Chelidonaria  urbica     ...     ... 

48 

Oriolus  oriolus...    ...     ... 

7 

Ciconia  ciconla...     ...     ... 

389 

Parus  ater ... 

17 

Coccothraustes  coccothraustes 

1 

Parus  coeruleus       ...     ... 

32 

Coracias  garrula     ...     ... 

5 

Parus  maior ...     ...     ...     ... 

162 

Emberiza  citrinella     

1 

Parus  palustris        

24 

T ringilla  coelebs      ...     ... 

1 

Passer  domesticus       

56 

Olaucidium  noctuum  ...     ... 

1 

Pratincola  rubetra 

1 

Hirundo  rustica    ...     ...     ... 

389 

Ruticilla  tithys     

32 

lynx  torquilla 

16 

S  tu  mus  vulgaris      

122 

Motacilla  alba      ... 

6 

Turdus  menila 

2 

Muscicapa  coliaris  ...     ... 

6 

1 

Turdus  musicus       ...     ... 

1 

Muscicapa  gr  isola       

Zusammen     ... 

1365 

282  JAKOB  SCHENK 

Storch  nach  wuchs-Statistik  des  Jahres  1914. 


Station 

l-er  j  2-er 

3-er 

4-er 

5-er 

6-er 

Besetzte             Leere 
Horste      „      Horste 

11 

■ 
Gelege 

1914  1  1913'   1914  1  1913 

Ágoston  falva 

Apácza 

Apatin      

Ásvány       

Ballony 

Bellye 

Berkesd    

Bokros 

Bölön 

BŐŐS     

Cservenka       

Dtmaszeg    

Eilend       

Földvár 

Fülöpszállás   

Qyőrzámoly       

Harta 

Hidvcg 

Hódság    

Jánoshida    

Kopács     

Körmend     

Kunszentmiklós    

Ladomér      ...    ...     ... 

Lipót 

Mártonháza 

Medve       

Méntelek      

Mezőcsát _    _. 

Militics 

Mondorlak       

Nagyajta     

Nyarad     

Öthalom      

Patkányos       

Rakamaz      

Sárás 

Solt       

Szabadi     

Szap     

Szikra       

Szunyogháza      

Tiszakeszi       ...     _     ... 

Tiszapalkonya     

Tiszaeszlár      

Tiszasas       ._     

Tiszatarján       

Tiszaug 

Tölös..    _ 

ürmös 

Váinos       

Várdarócz    

- 
2 

2 
1 

1 
1 

1 
5 

5 

1 

1 

4 

1 

2 

1 

2 

1 

1 

1 
5 

2 

8 

8 
1 

1 
5 

1 
1 

1 

3 

— 
1 

~5 

1 
5 

1 

8 
4 

1 

1 
2 

3 

1 

1 

1 
4 

2 

5 

2 

2 

12 

1 
7 

1 
2 

1 
1 
2 

7 
2 

1 
1 
4 

6 

1 
15 
7 

2 

1 
1 

7 

1 

1 

4 

5 

1 

2 

1 
4 

1 

4 

1 

1 
2 

1 

2 

4 

3 

2 

1 
1 

2 
1 

— 

1 
— 

1 
1 

2 
6 

1 

1 

3 

8 

1 

2 
7 
I 
16 
5 
2 

12 

14 

1 

30 
12 

2 
2 

13 

1 
2 

1 

12 

2 

1 

12 

1 

15 

2 

6 

24 

1 
20 

2 

7 

1 

2 

1 

13 
3 

16 

1 

16 
14 

2 

12 

1 

1 

1 
11 

10 

~2 

1 
11 

1 

2 

2 

1 
1 

2 

4 
2 

4 

1 
4 

2 

1 
8 

1 

1 

6 
1 

4 

5 
11 

1 
6 

2 
2 

7 
5 

1 

11 

1 

Ì 

1 
8 

1 
u 

Zusammen  ... 

7 

31 

78 

105 

1     29 

1      4 

- 

— 

— 

— 

DIE    VOGRl.MARKIERUKGEN    DVU    KÖN.    UNO.   ORNITH.  CENTRALE  283 

Storch  nach  wuchs-Statistik  des  Jahres  1915. 


2-er       3-er 


Station 


5-er 


Gelege 


Besetzte  Leere 

Horste  Horste 


1915      1914 


191 


5       191 


Agostonfalva 

Apácza     

Berkesd       

Bölön       

Eilend  ...     , 

Földvár    

Hidvég 

Kopács    

Mezőcsát     

Nag}'ajta 

Rakamaz     ...    ... 

Solt 

Szebény       

Szederkény 

Tiszakeszi    

Tiszatarján 

Ürmös 

Várdarócz 


—  1 


10 


Zusammen    ...         2         10         38     |     57         29 
Laut  der  Aufnahme  vom  Jahre  1014  hatten 

254  Storchpaare  892  Jungen 

wonach  die  Vermehrungsziffer  des  Jahres  1Q14  3*51   beträgt. 
Laut  der  Aufnahme  vom  Jahre  1915  hatten 

136  Storchpaare  509  Jungen 

die  Vermehrungsziffer  des  Jahres  1Q15  beträgt  daher  3*74. 

Laut  den  bisherigen  Aufnahmen  ergaben  sich  für  die  vorangehen- 
den Jahre  folgende  Vermehrungsziffer 

...     ...     ...  2-87. 

..     ..      ...  2-96. 

2-85. 

3-27. 

2-71. 

..     ...     ...  3-51. 

3-74. 

Aus  dieser  Zusammenstellung  ist  ersichtlich,  daß  die  Vermehrungs- 
ziffer noch  nie  so  hoch  war,  wie  in  den  beiden  letzten  Jahren.  Es  muß  je- 


m 

Jahre 

1909 

« 

« 

1910 

« 

(( 

1911 

« 

« 

1912 

« 

« 

1913 

« 

« 

1914 

« 

« 

1915 

284  JAKOB  SCHENK 

doch  bemerkt  werden,  daß  die  V'ermehrungsziffer  des  Jahres  1915  nicht  als 
vollgiltig  betrachtet  werden  kann,  indem  vorwiegend  nur  die  Stationen 
der  Tiszagegend  vertreten  sind,  wo  sich  im  Laufe  des  Frühjahres  1915 
infolge  der  großen  Überschwemmung  viele  uud  lang  andauernde  Binnen- 
gewässer bildeten,  welche  ihrerseits  laut  den  bisherigen  Erfahrungen  die 
Fortpflanzung  des  Storches  in  der  günstigsten  Weise  beeinflussen.  Diese 
ungemein  günstigen  Verhältnisse  kamen  denn  auch  in  der  auffallenden 
Erscheinung  zum  Ausdruck,  daß  von  65  Gelegen  in  52  die  für  gewöhn- 
lich maximale  Jungenanzahl  vorgefunden  wurde,  u.  zw,  in  26  Nestern 
je  4,  in  abermals  26  Nestern  je  5  Junge. 

Im  Jahre  1914  jedoch  war  die  Vermehrung  des  Storches  augen- 
scheinlich im  ganzen  Lande  auffallend  günstig,  was  besonders  auch  in 
den  6-er  Gelegen  zum  Ausdrucke  kam.  Eine  derartig  hohe  Jungenanzahl 
war  bisher  nicht  nur  unbekannt,  sondern  laut  den  bisherigen  Erfahrun- 
gen auch  unwahrscheinlich.  Im  Jahrgange  1914  der  nAquilay»  veröffent- 
lichte ich  eine  photographische  Aufnahme  eines  solchen  6-er  Geleges. 
Es  muß  als  sehr  bezeichnend  für  die  Vermehrungsverhältnisse  des 
Storches  im  Jahre  1914  betrachtet  werden,  daß  es  sogar  vier  6-er  Gelege 
gab,  u.  zw.  drei  in  der  Tiszagegend,  das  vierte  in  der  kleinen  Tief- 
ebene. Alle  sechs  Jungen  waren  annähernd  gleichmäßig  entwickelt,  so 
daß  man  das  Nesthöckchen  kaum  erkennen  konnte. 

Die  Jahre  1914  und  1915  gehörten  zu  den  sogenannten  i<~Wasser- 
jahrenn,  weshalb  ausgiebige  reichliche  Fleischnahrung  in  Menge  vor- 
handen war,  und  die  Störche  nicht  auf  die  magere  Insektennahrung  der 
Trockenjahre  angewiesen  waren.  In  einem  dieser  Berichte  habe  ich  es 
schon  ausgeführt,  daß  die  primäre  Nahrung  des  Storches  das  Fleisch 
ist  (hauptsächlich  das  der  Frösche),  während  die  Insekten,  namentlich  die 
Heuschrecken,  nur  die  sekundäre  Surrogatnahrung  der  trockenen  Jahre 
bilden.  In  der  Fortpflanzung  kommen  beide  Ernährungsweisen  scharf 
zum  Ausdrucke:  in  den  Wasserjahren  ist  dieselbe  viel  günstiger,  als  in 
den  trockenen  Jahren. 

In  Verbindung  mit  der  Ernährung  des  Storches  möchte  ich  nocii 
erwähnen,  daß  ein  Storchenjunges  in  Rakamaz  ungefähr  20  St.  S— 10 
Zentimeter  lange  Welsbrut,  ein  Junges  in  Bőős  4  ausgewachsene  Triton 
cristatus,  7  St.  6  Zentimeter  lange  Kaulquappen  und  2  St.  12  Zenti- 
meter lange  Cobitis  fossilis  im  Schlünde  hatte. 

Von  meinen  anderen  ornithologischen  Beobachtungen,  welche  ich 
während  der  Beringungsarbeiten  des  Jahres  1914  zu  machen  Gelegen- 
heit hatte,  referiere  ich  in  den  iiaciifolgenden  kurzen  Notizen. 

Am  Velenczeer  See  war  die  Lach  move  n-KoXomt  fast  noch  größer 
als  gewöhnlich.  Trauersecscliwalbe  hatte  eine  Kolonie  von  ungefähr 
100    Paaren.    Flußsecscliwalbc    brütete    heuer    nicht.    Graugänse    waren 


Difi   VOGFI.MARKIF.RUNOKN    DHFv^    KON.    UN(i.   ORNITI  I.  ŒNTRAI.K  285 

heuer  augenscheinlich  in  (größerer  Anzalil  vertreten.  Nacliti^allcnrolir- 
sänger  ist  vollstäncÜLi,  Tamariskcnrohrsängcr  fast  i^^änzlich  verschwunden. 

Die  Laciimöven-\\Q\Q)\\\t  in  Bodrogszerdahely  hat  sich  etwas 
vergrößert;  auch  heuer  brüteten  einige  T rane rsec schwalben  in  der 
Kolonie. 

Von  den  Reiherkolonien  komite  ich  heuer  mir  die  in  Újvidék 
und  diejenige  von  Tiszakisfalud  besiciitigen;  in  ersterer  horsteten 
Schopf-  und  Nachtreiher  in  gewöhnlicher,  Purpurreiher  in  geringerer 
Anzahl;  in  der  letzteren  horsteten  etwas  inelir  Nachtreiher  und  einige 
Graureiher. 

Die  Vogelwelt  der  Puszta  Orbo  stand  im  Jahre  1Q14  ebenfalls  im 
Zeichen  des  «Wasserjahres».  Wasserhuhn  und  Haubentaucher  waren 
viel  häufiger,  auch  brütete  als  neue  Art  die  Graugans  in  vier  Paaren. 
Trauersee  schwalbe  war  häufiger,  weißflügelige  Seeschwalbe  rarer  als  ge- 
wöhnlich. Vielleicht  seit  Dezennien  brüteten  heuer  wieder  zum  erstenmale  : 
weißbärtige  Seeschwalbe,  Flußseeschwalbe  und  Lachniöve,  sämtliche 
jedoch  nur  in  geringerer  Anzahl.  Ansonsten  war  hier  die  gewöhnliche 
Vogelwelt,  vielleicht  in  etwas  geringerer  Zahl,  vertreten.  Der  griin- 
schenkelige  Wasserläufer  wurde  gar  nicht  beobachtet,  der  Stelzenläufer 
nistete  in  einem  Paare,  Giarol  war  in  ein-zwei  Exemplaren  vorhanden  j 
Moorschnepfe  brütete  häufiger. 

Kalendarische  Daten  notierte  ich  folgende: 

18.  April.  Volles  Gelege  der  Spießente  ;  zw t\  Tage  dAi^  Fcldlerchcn- 
lungt-,  Kiebitz\\.\\\gf,  einige  weißäugige  Enten;  viele  Kampfläufer  in 
Flügen.    Die   Männchen    haben    vollentwickelten    Kragen    und  kämpfen. 

25.  April.  Volles  Gelege  der  Löffelente. 

27.  April.  Ankunft  der  Trauer-  und  Weißflügel-See  schwalben  und 
des  Pirols. 

1.  Mai.  Ankunft  des  Halsband-Giarols  ;  volle  Gelege  der  Moor- 
schnepfe und  Knacke nte. 

Q.  Mai.  Junge  des  Seeregenpfeifers  ;  Junge  des  Kiebitz  und 
Gambettwasserläufers  massenhaft;  Junge  der  Moorschnepfe,  schwarz- 
schwänzigen  Uferschnepfe  und  des  Rohrammers. 

16.  Mai.  Gelege  des  Zwergsumpf hühnchens. 

25.  Mai.  Dun  en  junge  des  Kampfläufers. 

6.  Juni.  Gelege  der  Trauerseeschwalbe. 

13.  Juni.  Gelege  der  weißbärtigen  und  der  Flußseeschwalbe  ; 
Dunenjunge  der  w  eißf lüge  lige  n  Seeschwalbe. 

Nach  dieser  Skizze  der  Beringungsresultate,  sowie  der  Beringungs- 
arbeiten übergehe  ich  nun  auf  die  Veröffentlichung  der  einzelnen 
Versuchsdaten,  u.  zw.  in  der  Reihenfolge  der  einzelnen  Arten. 


286  JAKOB  SCHENK 

1.  Weisser  Storch. 

Ciconia  ciconia.  (L.). 

Das  heurige,  wieder  ziemlich  bedeutende  Versuchsmateriale  ergibt 
keine  nennenswerte  Erweiterung  unserer  Kenntniss  über  den  Storchzug. 
Dasselbe  leidet  noch  immer  an  dem  alten  Mangel,  es  fehlen  noch 
immer  sichere  Daten  über  das  Brüten  der  Ringstörche.  Bezüglich  der 
Durchzugsgebiete  und  Winterquartiere  tauchten  auch  keine  neueren 
Momente  auf.  Hoffentlich  werden  uns  Zeit  und  Zufall  die  erwarteten 
Daten  doch  einmal  in  die  Hand  spielen.  Warten  können  wir  jedenfalls 
ganz  beruhigt,  da  ja  eine  nicht  unbedeutende  Anzahl  von  Ringstörchen 
zur  Verfügung  steht  und  gerade  heuer  ein  Exemplar  des  ersten  Berin- 
gungsjahres zur  Strecke  gelangte. 

Die  eingehendere  Besprechung  der  Versuchsergebnisse  geschieht 
bei  den  einzelnen  Gruppen. 

Die  Daten  wurden  in  drei  Gruppen  eingeteilt  und  innerhalb 
dieser  Gruppen  in  der  Reihenfolge  der  Beringungsjahrgänge  ein- 
gereiht. 

Sämtliche  hier  angeführten  Exemplare  wurden  als  Nestlinge  ge- 
zeichnet. 

Erste  Gruppe.  Rückkehr  in  die  elterliche  Brutzone. 

1.  Beringt  am  8-teii  Juli  in  Batiz  (Komitat  Szatmár)  mit  F^ing 
No.  165. 

Tot  aufgefunden  von  J.  Korosi  am  27-ten  Juli  1915  in  Szamostelek 
(Komitat  Szatmár). 

Alter:  7  Jahre.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  20  Km. 

Bezüglich  des  eventuellen  Brütens  konnten  keine  näheren  Daten 
ermittelt  werden. 

2.  Gezeichnet  am  24-ten  Juni  1909  in  Szentfülöp  (Komitat  Bdcs- 
Bodrog),  mit  Ring  No.  1779. 

Tot  aufgefunden  am  23-ten  Juli  bei  Pos.  Podga/ci  (Komitat  Szerem). 
Bericht  von  Dr.  E.  Rössler  und  E.  v.  Eerenczf-fv. 

Älter:  4  Jahre.  Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung:  ÖO  Km. 
Genaue  Daten  über  das  eventuelle  Brüten  fehlen. 

3.  Beringt  von  I.  Wähl  in  Apatin  (Komitat  Bács-Bodrog),  am  14-ten 
Juli  1909,  mit  Ring  No.  2644. 

Erlegt  von  L.  P()RGÁ^^■I  am  26-ten  Juli  in  Karapancsa  (Komitat 
Baranya). 

Alter:  5  Jahre.  Richtung:  Nordwest.  Entfernung:  35  Km. 
Bezüglich  des  Brütens  fehlen  sichere  Daten. 

4.  Beringt  am  27-tcn  Juni  1011  in  Bellye  (Koniitat  Baranya),  mit 
Ring  No.  4001. 


DIE   VOGHI.MARKIERUNOEN    DFiR   KON.   UNO.   ORNITH.  CENTRALE  287 

Erlegt  am  7-ten  Aufrust  1914  von  L.  Porcán Yi  in  Mohács. 

Alter:  3  Jahre.  Richtung:  Nord.  Entfernung:  40  Km. 

Aus  gewissen  Umständen  glaubt  der  Berichterstatter  auf  even- 
tuelles Brüten  dieses  Exemplares  schließen  zu  können,  positive  Daten 
fehlen  jedoch. 

5.  Gezeichnet  am  28-ten  Juni  IQll  in  Kopács  bei  Bellye  (Komitat 
Baranya)  mit  Ring  No.  4087. 

Tot  aufgefunden  von  O.  Bc^rbélv  in  Hajdoszoboszló  am  2-ten 
Mai  1914. 

Alter:  3  Jahre.  Richtung:  Nordost.  Entfernung:  280  Km. 

6.  Gezeichnet  am  11-ten  Juli  1911  in  Szabadi  (Komitat  Győr),  mit 
Ring  No.  1384. 

Erlegt  von  L.  Fazekas  am  15-ten  Juni  1914  auf  der  Puszta  Ürbő. 
Alter:  3  Jahre.  Richtung:  Ost-Südost.  Entfernung:  140  Km. 

7.  Gezeichnet  von  A.  Leber  im  Sommer  1912  in  Aniacz  (Komitat 
Szatmár),  mit  Ring  No.  4584. 

Erlegt  im  Jahre  1914  in  Borosjenő  (Komitat  Arad).  Bericht  von 
L.  DiószEGHY.  Genaue  Daten  über  den  Zeitpunkt  und  nähere  Umstände 
der  Erlegung  konnten  nicht  eingezogen  werden. 

Alter:  2  Jahre.  Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung:  170  Km. 

8.  Gezeichnet  von  A.  Leber  im  Sommer  1912,  in  Batiz  (Komitat 
Szatmár),  in  nächster  Umgebung  des  vorangehenden  Beringungsortes, 
mit  Ring  No.  4513. 

Im  September  1913  aus  einer  aus  300  Stück  bestehenden  durch- 
ziehenden Schar  herabgefallen  in  Szász  ivánfalva  (Komitat  Nagy-Küküllő). 
Bericht  von  K.  Mihály  zu  Árkos. 

Dieses  Datum  dürfte  vielleicht  besser  in  die  nächste  Gruppe 
passen,  indem  jedoch  der  Ausgangspunkt  der  Reise  unbekannt  ist,  der 
Fundort  aber  in  Ungarn  liegt,  glaubte  ich  auch  dieses  Exemplar  unter 
den  in  die  elterliche  Brutzone  zurückgekehrten  anführen  zu  müssen. 

Alter:  2  Jahre.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  240  Km. 

9.  Gezeichnet  am  4-ten  Juli  1913  in  Tiszakeszi  (Komitat  Borsod), 
mit  Ring  No.  5891. 

Erlegt  am  15-ten  Juni  in  Balmazújváros  (Komitat  Hajdu).  Bericht 
von  L.  V.  BÉKÉSSY. 

Alter:  1  Jahr.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  35  Km. 

Es  ist  dies  ein  recht  bedeutendes  Materiale,  jedoch  noch  immer 
mit  dem  vielbeklagten  Mangel  behaftet,  daß  es  keine  sichere  Angabe 
über  das  Brüten  von  Ringstörchen  enthält.  Es  ist  ja  unzweifelhaft  sehr 
wahrscheinlich,  daß  das  7-jährige  Exemplar  Brutvogel  war,  doch  ließen 
sich  darüber  jeden  Zweifel  ausschließende  Daten  nicht  ermitteln.  Das- 
selbe gilt  auch  für  das  5-  und  4-jährige  Exemplar.  Auf  Grund  des   zur 


288  JAKOB  SCHENK 

Verfügung  stehenden  Materiales  kann  nur  so  viel  mit  einiger  Gewißheit 
ausgesprochen  werden,  daß  die  in  Ungarn  geborenen  Jungstörche,  ob 
sie  nun  fortpflanzungsfähig  sind  oder  nicht,  auf  Ungarns  Gebiet,  oder 
besser  gesagt,  in  die  elterliche  Brutzone  zurückkehren.  Aber  auch  diese 
Gesetzmäßigkeit  bewegt  sich  in  etwas  allzu  weiten  Grenzen.  So  wurde 
z.  B.  das  eine  in  Bellye  im  Jahre  1911  gezeichnete  Exemplar  im  Jahre 
1914  in  Mohács  angetroffen,  während  das  im  selben  Jahre  in  dem  be- 
nachbarten Dorfe  gezeichnete  Exemplar  ebenfalls  im  Jahre  1914  aber 
260  Kilometer  weit  in  nordöstlicher  Richtung  in  Hajdúszoboszló  erlegt 
wurde. 

Diese  Datengruppe  ergibt  noch  kein  genügend  klares  Bild  über 
die  Dislokation  der  jungen  Generation  auf  dem  Brutgebiete  der  Art, 
es  müssen  noch  weitere  Daten  abgewartet  werden,  was  wir  mit  umso 
größerer  Beruhigung  tun  können,  da  ja  jedes  Jahr  auch  aus  den  ältesten 
Markierungsjahrgängen  stammende  Exemplare  zurückgemeldet  werden, 
und  deshalb  Hoffnung  vorhanden  ist,  daß  uns  diese  Daten  nich  vor- 
enthalten bleiben  können.  Natürlich  müssen  dabei  auch  diejenigen 
Daten  in  Betracht  gezogen  werden,  welche  von  den  Forschern  des  Aus- 
landes, so  vor  allen  Dr.  Thienemann  in  Deutschland  und  Mortensen 
in  Dänemark  erreicht  wurden. 

Zweite  Gruppe.  Das  Durchzu^sgebiet. 

10.  Beringt  am  24-ten  Juni  1910  in  Várdarócz  (Komitat  Baranya), 
mit  Ring  No.  3583. 

Den  Ring  übergab  man  am  14-ten  Juni  1914  E.  C.  Moodlev,  der 
seinerseits  dann  das  Institut  davon  verständigte,  daß  der  Ring  in  dei 
Oase  Bazárjuk,  in  der  Asiatischen  Türkei  unter  37°  22'  nördliche  Breite 
und  37°  5'  östlicher  Länge,  südlich  der  Stadt  Marash  aufgefunden 
wurde.  Aus  dem  Berichte  scheint  hervorzugehen,  daß  der  Ring  bald 
nach  seiner  Abnahme  vom  Storchbeine  übermittelt  wurde.  Nimmt  man 
jedoch  auch  eine  andere  Erlegungszeit  an,  so  ergibt  sich  uns  aus  diesem 
Datum  dennoch  keine  neue  Tatsache,  indem  es  ja  auch  schon  bisher 
zur  Genüge  bekannt  war,  daß  Kleinasien  zum  Durchzugsgebiete  des 
Storches  gehört  und  daß  sich  in  demselben  auch  während  des  Sommers 
zurückgebliebene  herumstrolchende  Störche  aufhalten. 

Alter:  4  Jahre.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  1800  Km. 

11.  Beringt  am  10-ten  Juli  1911  in  Rakamaz  (Komitat  Szabolcs), 
mit  Ring  No.  4257. 

Wurde  am  12-en  Mai  von  einem  ixAdlen^  geschlagen  und  fiel 
lebend  in  den  Garten  des  Eftmym  Oreopoui.os  in  Mihailitsch  bei 
Konstantinopel.  Auch  dieser  Fall  ergibt  den  Beweis,  daß  die  Störche 
manchmal  bedeutend  langen  Aufenthalt  auf  den  Durchzugsgebieten 
nehmen. 


DIE   VOGEl.MARKIERUNGEN    DER   KOK.   UNO.   ORNITH.  CENTRALE         289 

Alter:  1  Jahr.  Riclifiing:  Südost.  Entfcrniiiiír:  1000  Km. 

12.  Oezeichnet  am  8-teii  Juli  1012  ebenfalls  in  Rakaniaz,  mit  Ring 
No.  5562. 

Erlegt  am  18-ten  August  1913  in  Zavale  bei  Kamieniecz-Podolsk, 
aus  einem  Fluge,  welcher  von  Ost  nach  West  zog.  Bericht  des 
J.  Alexandrowitsch  Swirski. 

Alter:  1  Jahr.  Richtung:  Ost.  Entfernung:  400  Km. 

13.  Gezeichnet  von  I.  Wähl  im  Juni  1914  in  Apatin  (Komitat 
Bács-Bodrog),  mit  Ring  No.  6859. 

Am  11-ten  Oktober  1915  von  aAdlerny)  zerrissen  aufgefunden  in  der 
Nähe  des  kleinasiatischen  Städtchens  Sivrilüssar.  Nähere  Daten  wurden 
einveriangt,  jedoch  bis  dato  nicht  eingesendet.  Bericht  von  EíMil  Winter. 

Alter:  1  V2  Jahre.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  1200  Km. 

14.  Oezeichnet  von  Á.  v.  Platthy  im  Juli  1915  in  Tiszatarján 
(Komitat  Borsod),  mit  Ring  No.  8584. 

Flog  am  13-ten  September  1915  in  Szabadhel^  (Komitat  Arad), 
gegen  den  Telegraphendraht  und  fiel  herunter.  Bericht  der  Oemeinde- 
vorstehung. 

Alter:  3  Monate.  Richtung:  Süd-Südost.  Entfernung:  190  Km. 

Wie  schon  erwähnt,  wurden  das  kleinasiatische  und  das  Konstan- 
tinopler  Exemplar  auf  dem  schon  bekannten  Durchzugsgebiete  des 
Storches  angetroffen,  wahrscheinlich  während  selbe  in  der  Richtung 
gegen  die  elterliche  Brutzone  hin  vagabundierten.  Das  in  Rußland  auf- 
gefundene Exemplar  schlug  eine  ganz  neue  Richtung  ein,  es  handelt 
sich  hier  augenscheinlich  um  ein  von  der  gewohnten  Zugsrichtung 
verschlagenes  Exemplar,  um  einen  sogenannten  ulrrgasti).  Das  Arader 
Exemplar  wurde  auf  dem  gewöhnlichen  Herbstdurchzugsgebiete  unserer 
Störche  aus  der  Theißgegend  angetroffen. 

Dritte  Gruppe.  Im  Winterquartiere  angetroffene  Exemplare. 

15.  Beringt  am  7-ten  Juli  1911  in  Tiszakeszi  (Komitat  Bor- 
sod), mit  Ring  No.  4225. 

Tot  aufgefunden  Anfang  Jänner  1914  in  Elliot,  Südafrika,  Tembu- 
land,  Cape  Colony.  Bericht  von  Claude  Duller,  Chef  der  Sektion  für 
Insektenkunde  im  Ackerbauministerium  der  südafrikanischen  Union. 

Alter:  2V2  Jahre.  Richtung:  Süd.  Entfernung:  9800  Km. 

16.  Oezeichnet  am  7-ten  Juli  1911  in  Mezó'csát  (Komitat  Borsod), 
in  der  nächsten  Umgebung  des  vorangehenden  Markierungsortes,  zur 
selben  Zeit  wie  das  vorige,  mit  Ring  No.  4170. 

Auch  dieses  Exemplar  wurde  tot  aufgefunden,  ebenfalls  im  Jahre 
1914  und  gleichfalls  in  Südafrika,  in  der  Nähe  des  obenangeführten 
Fundortes,  in  Steyesbury,  nur  etwas  später,  nämlich  im  Monate  März. 
Bericht  von  H.  J.  du  Plessis. 

Aquila.  19 


290  JAKOB  SCHhNK 

Alter:  21 '2  Jahre.  Richtung:  Süd.  Entfernung:  9800  Km. 

17.  Oezeichnet  am  26-ten  Juni  1Q13  in  Kopács  (Komitat  Baranya), 
mit  Ring  No.  3415. 

Erlegt  am  4-ten  Jänner  1Q14  in  Peddie  (Südafrika,  Cape  Colony). 
Bericht  von  L.  J.  Taylor. 

Alter:  i  2  Jahr.  Richtung:  Süd.  Entfernung:  10.000  Km. 

Die  eingelangten  Daten  bezeichnen  das  bisherige  Gebiet,  näm- 
lich Südafrika  als  das  Winterquartier  des  Storches,  mit  dem  Unter- 
schiede, daß  die  Störche  im  Winter  1913/1914  bedeutend  weiter  nach 
Süden  vordrangen,  als  in  den  anderen  Jahren.  Sämtliche  Daten  ent- 
stammen der  Kapkolonie  und  Peddie  kann  als  südlichster  Punkt  der 
Storchverbreitung  gelten. 

2.  Lachmöve. 

Laras  ridibundus  L. 

Rund  Ó0  zurückgemeldete  Exemplare  umfaßt  der  heurige  Bericht. 
Es  ist  daher  ein  bedeutendes  Versuchsmateriale,  welches  sich  während 
der  beiden  Jahre  ansammelte.  Es  gibt  darunter  auch  eine  nicht  un- 
beträchtliche Anzahl  neuer  Daten,  welche .  den  Beweis  ergeben,  daß 
durch  die  Markierungsarbe'ten  einiger  Jahre  die  gewärtigten  Resultate 
noch  keinesfalls  erschöpft  werden  können.  Die  Durchzugsgebiete  und 
Winterquartiere  können  zwar  in  großen  Zügen  schon  durch  die  Resul- 
tate einer  einzigen  Beringungskampagne  geklärt  werden,  aber  die 
genaueren  Details,  die  Gesetzmäßigkeiten,  xx'elche  in  der  Rückkehr  und 
Dislokation  auf  dem  Brutgebiete  herrschen,  können  nur  durch  längere 
Zeit  hindurch  fortgesetzte  Versuche  mit  genügender  Genauigkeit  fest- 
gestellt werden. 

Einen  eklatanten  Beweis  liefern  diesbezüglich  die  heurigen  Daten  ; 
ein  Teil  derselben  ist  zur  weiteren  und  sukzessiven  Klärung  der  Zugs- 
verhältnisse der  Lachmöve  von  entscheidender  Bedeutung.  Im  Rahmen 
dieses  Berichtes  kann  ich  mich  nicht  näher  auf  die  zugstheoretische 
Bedeutung  dieser  neuen  Daten  einlassen  und  begnüge  mich  daher  nvt 
dem  Hinweise  auf  das  Vorkommen  unserer  Lachmöven  in  der  Schweiz, 
weiters  auf  die  Tatsache,  daß  die  Bewohner  der  beiden  ungarischen 
Kolonien  die  nämlichen  Winterquartiere  aufsuchen,  die  Bewohner  der 
Hinsener  Kolonie  (Nordböhinen)  jedoch,  welche  bedeutend  nördlicher 
gelegen  ist,  in  einer  ganz  anderen  Richtung  gelegenes  Winterquartier 
beziehen. 

Es  kann  hieraus  der  Schluß  gezogen  werden,  daß  die  ferneren 
Mövenberingungen  noch  inmier  Erfolge  versprechen,  besonders  weini  es 
gelingen  sollte,  außer   den    Nestlingen    auch    Brutvögel    zu    markieren. 


DIE   VOGELMARKIKRUNCjEN    DER   KON.    UN(i.   ORNITH.  CENTRALE  291 

u.  ZW.  iliclit  nur  bei  uns  in  Ungarn,  sondern  auch  im  Auslande,  wozu 
auch  volle  Aussichten  vorhanden  waren.  Infolge  des  Krieges  mußte  die 
Durchführung  unterbleiben. 

Die  heurigen  Daten  veröffentliche  ich  in  der  Reihenfolge  der  ein- 
zelnen Kolonien;  es  sind  dies 

/.  Die  Kolonie  im  See  von  Velencze. 

II.  Die  Kolonie  des  Tajba- Sumpfe  s  in  Bodrogszerdahely  im  nord- 
östlichen Ungarn. 

III.  Die  Kolonie  auf  dem  Hirnsen-Teichc  in  Nordböhmen  bei 
Böhmisch-Leipa. 

Innerhalb  dieser  Gruppen  werden  zuerst  diejenigen  Exemplare 
erledigt,  welche  in  die  elterliche  Brutzone  zurückkehrten,  die  übrigen 
werden  in  der  Reihenfolge  der  Beringungsjahrgänge  angeführt. 

Sämtliche  Exemplare  wurden  als  Nestlinge  beringt. 

I.  Die  Lachmöven  der  Kolonie  des  Velenczeer  Sees. 

1.  Gezeichnet  von  T.  Csörgey  am  6-ten  Juni  1912,  mit  Ring 
No.  2434;  erlegt  von  F.  Nagy  am  14-ten  Juni  in  Lovasbere'ny,  in  der 
nächsten  Umgebung  der  Brutkolonie. 

Alfer:  3  Jahre.  Entfernung  :  12  Km. 

Es  kann  als  sicher  angenommen  werden,  daß  dieses  Exemplar  in 
der  elterlichen  Brutkolonie  nistete.  Der  Erlegungsort  gehört  mit  zum 
Ernährungsgebiete  der  Velenczeer  Möven.  Es  ist  eine  längst  bekannte 
Tatsache,  daß  die  hier  ansässigen  Möven  zum  größten  Teile  auf  den 
Äckern  und  Feldern  der  Seeumgebung  ihre  Nahrung  suchen. 

Es  ist  dies  unser  erstes  Datum  über  die  Rückkehr  eines  Exem- 
plares  in  die  elterliche  Kolonie. 

2.  Gezeichnet  am  3-ten  Juni  1913,  mit  Ring  No.  3395;  vom  Blitz 
erschlagen  am  18-ten  Mai  1914  in  Pázmánd,  in  nächster  Umgebung 
der  Kolonie. 

Alter:  1  Jahr.  Entfernung:  6  Km. 

Auch  dieses  Exemplar  kehrte  in  die  elterliche  Brutkolonie  zurück, 
ob  es  dort  auch  brütete,  bleibt  unentschieden,  da  es  nicht  wahrscheinlich 
ist,  dass  die  einjährigen  Exemplare  schon  fortpflanzungsfähig  sind. 

3.  Gezeichnet  am  3-ten  Juni  1913,  mit  Ring  No.  3390;  wurde  im 
Juni  1914  in  f  ászszentlászló  auf  einer  Reuße  gefangen,  in  deren  Maschen 
es  sich  verstrickt  hatte.  Bericht  von  F.  RÁcz. 

Alter:  1  Jahr.  Richtung:  Nordost.  Entfernung:  120  Km. 

Auf  Grund  dieses  Datums  dürfte  es  als  sicher  zu  betrachten  sein, 
daß  die  einjährigen  Exemplare  noch  nicht  fortpflanzungsfähig  sind,  son- 
dern teils  in  der  näheren,  teils  in  der  weiteren  Umgebung  der  elterlichen 
Kolonie  herumvagabundieren.  Es  läßt  sich    hier  jedenfalls  auch   feststel- 

19* 


292  JAKOB  SCHENK 

len,  daß  auch  dieses  Exemplar  in  die  elterliche  Brutzoiie  zurückkehrte, 
da  wie  erwähnt,  die  noch  weiter  nordöstlich  gelegene  Bodrogszerda- 
helyer  Kolonie  zur  nämlichen  Brut  und  Zugszone  gehört,  wie  die  des 
Velenczeer  Sees. 

Auf  dem  Striche  vor  dem  Wegzuge,  in  dem  Durchzugsgebiete 
oder  im  Winterquartiere  wurden  folgende  Exemplare  angetroffen: 

a)  Am  6-ten  Juni  1912  beringte  Exemplare. 

4.  No  2130  wurde  am  29-ten  Jänner  1914  in  Mostar  lebendig 
gefangen  und  der  Polizei  übergeben,  welche  den  Vogel  dann  freiließ. 
Bericht  von  Mustafa  Cemalovic,  sowie  vom  Polizeiamte  der  Stadt 
Mostar. 

Alter:  1 1/2  Jahre.  Richtung:  Süd.  Entfernung:  450  Km. 

Diese  Lachmöve  wurde  auf  der  minder  frequentierten  Herbszugs- 
straße  angetroffen  und  kann  man  auch  nicht  wissen,  oder  schlußfol- 
gern, von  wo  dieselbe  sich  auf  den  Weg  machte. 

5.  No.  2927  wurde  am  15-ten  Dezember  1913  in  Ravenna  erlegt. 
Auf  Grund  einer  Notiz  der  Rivista  Italiana  di  Ornitologia  IH,  p.  85  von 
A.  Ghidini  eingesandt. 

Alter:  1 1/2  Jahre.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  600  Km. 

6.  No.  2853  wurde  am  19-ten  November  1913  in  Palestra  am 
Zusammenflusse  des  Po  und  Sesia  erlegt.  Notiz  in  der  No.  vom  25.  Jän- 
ner 1914  der  Tribuna-Sport  in  Neapel,  und  in  der  Rivista  Italiana  di 
Ornitologia  III,  p.  85. 

Alter:  1 1/2  Jahre.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  800  Km. 

7.  No.  2583  wurde  um  den  20-ten  Dezember  bei  Torino  erlegt. 
Bericht  von  Salvadori  in    einem  an    Dr.  Madarász   gerichteten    Briefe. 

Alter:  1 1/2  Jahre.  Riclitung:  Südwest.  Entfernung:  880  Km. 

b)  Am  3-ten  Juni  1913  beringte  Exemplare. 

8.  No.  449  wurde  am  7-ten  Oktober  1913  am  Weißen  See  bei 
Lukácsfalva  erlegt.  Bericiit  der  Herrschaft  von  Écska. 

Alter:  4  Monate.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  250  Km. 

9.  No.  1335  wurde  am  19-ten  Oktober  1913  in  Eckartsau,  in 
Niederösterreich  von  F.  Steinacher  erlegt. 

Alter:  4  Monate.  Richtung:  Nordwest.  Entfernung:  200  Km. 
10.  No.  3393  wurde   am    25-ten    Jänner    1914    von    V.    Reder    bei 
Dunaharaszti  lebendig  gefangen. 

Alter:  8  Monate.  Richtung:  Ost.  Entfernung:  25  Km. 

Dieses  Exemplar  ergibt  den  Beweis,  daß  es  auch  unter  den  ein- 
jährigen hier  überwinternde  gibt,  obzwar  bei  der  Beurteilung  dieses 
Falles  in  Betracht  gezogen  werden  muß,  daß  es  sich  um  ein  lebend 
gefangenes,  daher  eventuell  krankes  oder  verwundetes  Exeiiiplar  ha'i- 
delte,  dessen  Zug  naturgemäß  nicht  normal  sein  kann. 


DIE    VOGELMAÍÍKIERUNOEN    DER    KON.    UNO.    ORNITH.  CENTRALE  293 

11.  No.  3227  erlegte  am  23-ten  Feber  1Q14  NuK  Toni  am  S^í' von 
Skutari  in  Albanien. 

Alter:  9  Monate.  Richtung:  Süd.  Entfernung:  600  Km. 

12.  No.  482  wurde  am  22-ten  November  1913  bei  Aguscello,  Pro- 
vinz Ferrara  in  italien  an  der  Commacchio  Laguna  erlegt.  Bericht  von 
Devolato  Caselli. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  600  Km. 

13.  No.  3060  wurde  am  1-ten  Jänner  1914  bei  Cervia,  Provinz 
Ravenna  in  Italien  unmittelbar  an  der  Adriaküste  erlegt.  Bericht  von 
FoRLivissE  Aldo. 

Alter:  7  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  600  Km. 

14.  No.  3212  wurde  am  17-ten  Dezember  1913  im  Fusina-Kanale 
in  Venedig  erlegt.  Bericht  von  Giacinto  Tassán  und  Dr.  F.  Zanotto. 
Auf  Grund  der  Notiz  p.  85  in  der  Rivista  Italiana  di  Ornitologia  Jg.  Ill, 
p.  85.  auch  von  A.  Ghidini  gemeldet. 

Alter:  7  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  530  Km. 

15.  No.  3393  wurde  am  17-ten  Feber  1914  bei  Sparanise,  Provinz 
Caserta  in  Italien,  erlegt.  \'on  der  Bitterwasser-Exportfirma  Saxlehner 
übermittelter  Bericht  des  Teodosio  Lepore. 

Alter:  9  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  7Ó0  Km. 

16.  Der  Ring  No.  3236  wurde  am  6-ten  November  1915  bei  Pos- 
sedaria,  in  der  Nähe  von  Zara  aufgefunden.  Was  mit  dem  Vogel  ge- 
schehen ist,  konnte  die  Meldung  erstattende  K.  u.  K.  Marinestation 
nicht  ermitteln.  Es  muß  als  wahrscheinlich  betrachtet  werden,  daß  der 
Vogel  selbst  seinen  Ring  hieher  brachte  und  hier  verunglückte  —  ent- 
weder erlegt  oder  von  einem  Raubvogel  geschlagen  wurde.  Der  Zeit- 
punkt bleibt  natürlich  unbestimmt. 

Richtung:  Südwest.  Entfernung:  440  Km. 

17.  No.  3240  wurde  am  10-ten  Jänner  bei  Siracusa  erlegt.  Bericht 
A.  DE  Gregorio. 

Alter:  I1/2  Jahre.  Richtung:   Süd-Südwest.   Entfernung:   1200    Km. 

18.  No.  3402  wurde  am  5-ten  Jänner  1915  in  der  Schweiz  am 
Zuger  See  tot  aufgefunden.  Bericht  von  G.  Kaiser. 

Alter:  1 1/2  Jahre.  Richtung:  West.  Entfernung:  760  Km. 

Das  letztere  Exemplar  ist  in  einem  ganz  anderen  Durchzugsgebiete, 
respektive  Winterquartiere  angetroffen  worden,  als  welche  durch  die  bishe- 
rigen Versuchsergebnisse  für  die  Velenczeer  Lachmöven  festgestellt  wurden. 
Es  können  diesbezüglich  zwei  Möglichkeiten  in  Betracht  gezogen  wer- 
den. Laut  der  ersteren  wäre  dieser  Vogel  donauaufwärts  wandernd  an 
den  späteren  Fundort  angelangt,  laut  der  zweiten  aber  mußte  er  sich 
aus  einer  solchen  Kolonie  auf  die  Wanderschaft  begeben  haben,  aus 
welcher  die  Herbstzugsstraße  entlang   des    Rheinflusses  führt.  Die   erste 


294  JAKOB  SCHF.NK 

Möglichkeit  wird  einigermassen  dadurch  unterstützt,  daß  V'elenczeer 
Lachmöven  schon  mehrfach  bei  Wien  angetroffen  wurden;  auch  das 
heurige  Materiale  enthält  einige  diesbezügliche  Daten.  Darüber  hinaus 
wurden  sie  jedoch  donauaufwärts  noch  niemals  nachgewiesen.  Dabei  ist 
auch  noch  als  wesentlicher  Umstand  zu  beachten,  daß  alle  donauauf-- 
wärts  angetroffenen  Exemplare  eben  erst  flügge  gewordene  Jungvögel 
waren,  während  der  obige  Vogel  schon  zum  zweitenmale  sein  Winter- 
quartier bezogen  hat. 

Meiner  Ansicht  nach  hat  die  zweite  Möglichkeit  viel  mehr  für 
sich.  Laut  dieser  wäre  also  diese  Lachmöve  nicht  in  die  elterliche  Brut- 
zone zurückgekehrt,  sondern  hätte  sich  in  einer  solchen  Brutzone 
angesiedelt,  zu  deren  Zugszone  auch  das  Rheingebiet  gehört.  Laut  den 
Ergebnissen  der  ausländischen  Lachmövenberingungen  werden  nord- 
deutsche Lachmöven  ebenso  wie  süddeutsche  am  Rhein  und  in  der 
Schweiz  angetroffen  und  ist  deshalb  die  genauere  Bestimmung  der 
Ausgangsbrutzone  nicht  möglich.  Auf  Orund  dieses  X'orkommens  halte 
ich  es  jedoch  als  äusserst  wahrscheinlich  daß  Velenczeer  Lachmöven  in 
Deutschland  brüten,  weshalb  es  auch  gerade  bei  dieser  Art  ungemein 
wichtig  wäre,  neben  den  Nestlingen  auch  alte  Brutvögel  systematisch  zu 
beringen. 

Die  Sache  ist  auch  gar  nicht  so  schwierig.  Meine  Fangversuche, 
welche  ich  im  Frühjahre  1914  mit  den  schon  mehrfach  erwähnten  und 
auch  beschriebenen  Roßhaarschlingen  ins  Werk  setzte,  ergaben  das  Resultat^ 
daß  sich  die  Lachmöven  sozusagen  ohne  Besinnung,  ohne  die  geringste 
Vorsicht  auf  das  mit  Schlingen  belegte  Netz  herablassen,  sich  dort  sehr 
leicht  fangen  und  wieder  freigelassen  ohne  Zögern  auf  ihr  Nest  zurück- 
kehren. Auch  von  unseren  diesbezüglichen  Versuchen,  welche  ich  nach 
dem  Kriege  in  möglichst  großem  Maßstabe  fortzusetzen  gedenke,  er- 
warte ich  ebenfalls  sehr  wichtige  Ergebnisse,  nur  wäre  es  natürlich 
sehr  erwünscht,  ergänzende  Versuchsdaten  auch  aus  anderen  Gebieten  zu 
erhalten. 

cj  In  den  Monaten  Mai  und  Juni  1914  beringte  Exemplare. 

19.  No.  4772  wurde  am  14-tenJuli  1914  bei  Székesfehérvár,  in  nächster 
Umgebung  der  Kolonie  tot  aufgefunden. 

20.  No.  4928  wurde  am  22-ten  August  1914  in  Hajdudorog  erlegt. 
Alter:  3  Monate.  Riclitung:  Nordost.  Entfernung:  225  Km. 

21.  No.  5Ò76  wurde  am  26-ten  August  in  Szarx-as  (Komitat  Békés) 
erlegt.  Bericht  von  Dr.  A.  Wiei^nd. 

Alter:  3  Monate.  Richtung:  Ost-Südost.  Entfernung:  150  Km. 

22.  No.  5885  wurde  am  8-ten  Oktober  1914  in  Wien  angetroffen. 
Bericht  von  M.  Wenninger. 

Alter:  4  Monate.  Richtumr:  Nordwest.  Entfernung:  200  Km. 


DIE    VOOKI.WARKIHRUNíHiN    DKR    KON.   UNfì.   ORNITM.    Cf  NTRAI.H  295 

23.  Ebenfalls  bei  Wien  wurde  auch  das  mit  No.  487Ó  beringte 
Exemplar  angetroffen,  jedoch  fast  um  ein  Jahr  später,  nämlich  am  1-ten 
September  1915.  Bericht  von  Dr.  O.  Schlesinger,  Konservator  des 
niederösterreichischen  Landesmuseums. 

Alter:  15  Monate.  Riclihincr:  Nordwest.  Entfernung:  200  Km. 

24.  No.  1338  wurde  am  22-ten  Jänner  von  F.  Nies  auf  der  zwischen 
Rhein  und  Neckar  gelegenen  Insel  bei  Mannheim  erlegt. 

Alter:  l^h  Jahre.  Richtung:  West-Nordwest.  Entfernung:   800  Km. 

Die  obigen  an  das  Vorkommen  in  der  Schweiz  geknüpften  Aus- 
führungen glaube  ich  trotz  dieses  Vorkommens  aufrecht  erhalten  zu 
müssen,  wenigsten  so  lange  spätere  Daten  keine  entschiedene  Vernei- 
nung derselben  ergeben. 

25.  No.  5115  wurde  um  den  10-ten  Dezember  1Q14  in  Italien  an 
der  Commacchio- Lagune,  dem  Sammelplatze  fast  aller  Laciimöven 
des  Kontinents  erlegt.  Bericht  von  Aldo  Samaritano. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  ÔOO  Km. 

26.  No.  5588  wurde  am  8-ten  Dezember  1914  in  der  italienischen 
Provinz  Forli  bei  Ricdone  erlegt.  Bericht  von  R.  Zanatta. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  600  Km. 

27.  No.  5698  wurde  am  20-ten  November  1914  bei  Venedig  er- 
legt; von  hier  wurden  ebenfalls  schon  ziemlich  viele  unserer  Lachmöven 
zurückgemeldet,  Bericht  von  Ritter  E.  von  Blaas. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  530  Km. 

28.  No.  10.184  wurde  am  14-ten  Jänner  1915  bei  Palermo  erlegt. 
Bericht  von  A.  de  Gregorio. 

Alter:  8  Monate.  Richtung:   Süd-Südwest.   Entfernung:    1100    Km. 

29.  No.  5354  wurde  am  10-ten  Feber  1915  bei  Zarj/z/ö  erlegt.  Bericht 
von  Mario  Cambi. 

Alter:  9  Monate.  Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung  110  Km. 

30.  Ebenfalls  in  Taranto  wurde  auch  No.  10.196  angetroffen, 
u.zw.  am  31-ten  März  1915.  Bericht  von  H.  von  Podmaniczkv  und 
G.  von  Burg. 

Alter:  10  Monate.  Richtung:   Süd-Südwest.   Entfernung:   110    Km. 

31.  No.  4952  wurde  am  24-ten  Jänner  1915  bei  Brindisi  erlegt. 
Bericht  von  H.  v.  Podmaniczkv,  Sektionschef  im  Internationalen  Land- 
wirtschaftlichen Institute  zu  Rom. 

Alter:  8  Monate.  Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung:  730  Km. 

32.  No.  5206  wurde  am  13-ten  März  1915  zwischen  Torre  und 
Castellamare  di  Stabia  an  der  Küste  erlegt.  Notiz  im  Aprilhefte  1915 
der  in  Firenze  erscheinenden  vDianu'). 

Alter:  10  Monate.  Richtung:  Nordwest.  Entfernung:  800  Km. 

33.  No.  5928  wurde  am  20-ten  Oktober  1914  in  Böhmen  auf  dem 


296  JAKOB  SCHHNK 

Gebiete    der     Freiherrlich     NADHERNVschen     Herrschaft    bei    Chofovin 
erlegt. 

Alter:  4  Monate.  Richtung:  Nordwest.  Entfernung  :  400  Km. 

34.  No.  58Q3  wurde  am  6-ten  November  1Q14  laut  dem  Berichte 
von  KiRiL  Lagiloff  bei  Tatar- Paz ardjik  in  Bulgarien  erlegt. 

Alter:  4  Monate.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  720  Km. 

Auch  in  dieser  Serie  befinden  sich  neue  Daten.  Das  nach  Böhmen 
verschlagene  Exemplar  zog  anfangs  wahrscheinlich  den  Weg  nach 
Wien,  wurde  jedoch  später  von  der  March  abgeleitet  und  so  nach  dem 
Erbeutungsorte  verschlagen.  Das  bulgarische  Exemplar  dürfte  durch  die 
Morava  aus  der  elterlichen  Zugszone  abgeleitet  worden  sein.  Es  ist 
dies  der  erste  Fall,  daß  eine  Velenczeer  Lachmöve  so  weit  nach  Süd- 
osten verschlagen  wurde.  Wie  es  scheint,  gibt  es  tatsächlich  verirrte 
Vögel,  sogenannte  alrrgäste-a. 

II.  Die  Lachmöven  von  Bodrogszerdahely. 

a)  Am  23 -ten  funi  1913  beringte  Exemplare. 

35.  Die  Leiche  des  mit  Ring  No.  4593  gezeichneten  Exemplares 
wurde  in  ziemlich  verwestem  Zustande  an  der  Sajó-Tisza-K\\x\\áw\\g 
aufgefunden,  u.  zw.  am  20-ten  März  1914.  Bericht  von  L.  Tiszka. 

Alter:  10  Monate.  Richtung:  Süd\xest.  Entfernung:  75  Km. 

Auch  dieses  Exemplar  ist  in  die  elterliche  Brutzone  zurück- 
gekehrt, es  ist  daher  die  Analogie  zwischen  den  Velenczeer  und  Bodrog- 
szerdahelyer  Lachmöven  festgestellt. 

36.  No.  4572  wurde  am  28-ten  Dezember  1913  auf  der  Insel  Korfu 
erlegt.  Bericht  von  T.  Mavroudi. 

Alter:  1  Monate.  Richtung:  Süd.  Entfernung:  1000  Km. 

37.  No.  4565  wurde  am  22-ten  Feber  1914  bei  Monfalcone  an- 
getroffen. Bericht  von  G.  Macorin. 

Alter:  9  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  680  Km. 

38.  No.  4701  wurde  am  30-ten  März  1914  bei  Bologna  erlegt. 
Bericht  von  M.  Valerio. 

Alter:  10  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:   930    Km. 

39.  No.  4516  wurde  am  30-ten  Jänner  1915  bei  Taranto  erlegt. 
Notiz  im  Feberheft  vom  Jahre  1915  der  vDiana^K 

Alter:  20  Monate.  Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung:  900  Km. 

b)  Am  22-ten  funi  1914  gezeichnete  Exemplare. 

40.  No.  10.304  wurde  von  J.  I^avlik,  Reserve-Steuermann  auf  Sr.  M. 
Schiff  ^^Orjem->  am  ó-ten  Feber  1915  in  Sebenico  lebendig  gefangen, 
nachher  aber  wieder  freigelassen. 

Alter:  9  Monate.  Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung:  450  Km. 
Obige  Daten  ergeben  den  vollen  Beweis  dafür,  daß  die  im  nord- 


DIE   VOGEI.MARKIErWNCjEN    DER    KON.    UNO.   ORNITH.   CENTRALE         297 

Östlichen  Teile  Ungarns  heimischen  Lachmöven  auf  denselben  Zugs- 
straí5en  dieselben  Winterquartiere  besuchen,  wie  die  Velenczeer  Möven, 
daß  also   die  beiden  Kolonien  in  dieselben  Brut-  und  Zugszonen  gehören. 

III.  Die  Lachmöven  der  Hirnsener  Kolonie  in  Nord- 
böhmen, oder  die  «Elbmöven». 

a)   Von  Kurt  Loos  ////  Mai  und  Juni  1912  beringte  Exemplare. 

41.No.  2ÓÓ5  wurde  im  Frühjahre  1914  bei  Böliniisch-Leipa,  in  der 
nächsten  Umgebung  der  Kolonie  tot  aufgefunden.  Der  Berichterstatter 
H.  Schubert  erwähnt  zugleich,  daß  in  Drum,  ebenfalls  in  der  nächsten 
Umgebung  der  Kolonie,  unter  den  Möven,  welche  sich  während  des 
Ackerns  hinter  dem  Pfluge  scharten,  drei  beringte  Exemplare  beobachtet 
wurden.  Aus  dem  ersten  konkreten  Falle  ergibt  sich  die  Tatsache,  daß 
ein  zweijähriger  Ringvogel  in  die  elterliche  Brutzone  zurückkehrte, 
weshalb  es  auch  für  die  anderen  drei  Exemplare  wahrscheinlich  ist, 
daß  sie  aus  der  Hirnsener  Mövenbrut  stammen. 

42.  No.  2200  wurde  auf  dem  Hirnsener  Teiche  tot  aufgefunden 
am  13-ten  Juli  1913.  Bezüglich  des  Alters  dieses  Exemplares  haben  sich 
Zweifel  ergeben.  Nach  dem  Berichterstatter  O.  Hegenbarth  war  der 
Vogel  seinem  Gefieder  nach  ein  Exemplar  der  1913-er  Brut,  während 
nach  unseren  Vormerkungen  der  Vogel  von  Kurt  Loos  noch  im  Jahre 
1912  gezeichnet  wurde.  Der  Zweifel  gründete  in  dem  Umstände,  daß 
bei  uns  No.  2200  überhaupt  nicht  eingeführt  war,  weshalb  es  nur  als 
wahrscheinlich  gelten  kann,  daß  dieses  No.  mit  der  2100-er  Serie  zu- 
gleich, also  am  3-ten  Juni  1912  verbraucht  wurde.  Allem  Anscheine 
nach  handelt  es  sich  um  ein  Exemplar,  welches  aus  irgendeiner  Ursache 
nicht  gemausert  hatte,  was  ja  mitunter  vorkommt. 

43.  No.  2Ó13  wurde  im  Juni  1915  in  Königswald  bei  Bodenbach 
in  Nordböhmen  erlegt.  Bericht  von  F.  Paul. 

Alter:  3  Jahre.  Richtung:  Nordwest.  Entfernung:  40  Km. 

Dieses  Exemplar  muss  unbedingt  als  Brutvogel  betrach- 
tet werden,  welches  jedoch  nicht  in  der  elterlichen  Brutkolonie,  son- 
dern in  einer  jener  kleineren  Kolonien,  welche  sich  nach  J.  Michel  in 
i^Ai/uila»  Jahrgang  XVII.  p.  275  in  der  Umgebung  von  Bodenbach  be- 
finden, gebrütet  haben  dürfte. 

Es  ist  ein  sehr  wichtiges  Versuchsergebnis,  daß  alle  diese  Exemplare 
ebenfalls  in  die  elterliche  Brutzone  zurückkehrten. 

44.  No.  2617  wurde  am  5-ten  Dezember  1913  bei  Floirac,  im  Dep. 
Charente  Inférieure  Frankreich,  in  der  Gironde-Mündung  erlegt.  Nach 
einer  Notiz  auf  p.  12  des  «Le  Chasseur  Français»  Jahrg.  1914  von 
Matthev  Dupraz  gemeldet. 

Alter:  19  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung  :  1290  Km. 


298  JAKOB  SCHENK 

45.  No.  2175  wurde  am  20-ten  Juli  1914  au  der  Weserniändung 
tot  aufgefunden.  Bericht  von  K.  Tiedemann. 

Alter:  2  Jahre.  Richtung:  Nordwest.  Entfernung:  530  Km. 

46.  No.  2607  wurde  am  15-ten  Jänner  1914  bei  Rotterdam  erlegt. 
Bericht  von  A.  Meudt. 

Alter:  20  Monate.  Richtung:  West.  Entfernung:  720  Km. 

Von  den  drei  letzteren  Exemplaren  wurden  zwei  im  Winterquartiere 
der  Eibmöven  angetroffen,  während  sich  das  dritte  Datum  auf  ein  V^or- 
kommen  im  Sommer  bezieht.  Auf  Grund  des  Zeitpunktes  und  des  Ortes 
ist  es  jedoch  im  höchsten  ürade  wahrscheinHch,  daß  auch  dieses  Exem- 
plar sich  aus  der  elterlichen  Brutkolonie  auf  den  Herbstzug  begab  und 
kann  auch  in  diesem  Falle  das  Beharren  in  der  elterlichen  Brutzone 
angenommen  werden. 

b)  Von  Kurt  Loos  ////  Mai  und  funi  1913  beringte  Exemplare. 

AI.  No.  3528  wurde  Ende  September  1913  bei  Boulogne  erlegt. 
Bericht  von  Dr.  Bommier,  außerdem  in  einer  Notiz  des  «St.  Hubert 
Club  Illustrée»,  Jännerheft  1914.  enthalten. 

Alter:  4  Monate.  Richtung:  West.  Entfernung:  920  Km. 

48.  No.  177  wurde  am  18-ten  Oktober  1913  bei  Schiedam  in 
Holland  erlegt.  Bericht  von  W.  Wetsteijn. 

Alter:  5  Monate.  Richtung:  West.  Entfernung:  740  Km. 

49.  No.  3562  wurde  am  15-ten  Oktober  1913  an  der  englischen 
Küste  bei  King's  Lynn  erlegt.  Bericht  von  Dr.  Jackson. 

Alter:  5  Monate.  Richtung:  West.  Entfernung  :  1030  Km. 
Das  erste  in  England  gefundene  Exemplar. 

50.  No.  3506  wurde  am  24-ten  November  1913  bei  Dunkirchen 
erlegt.  Bericht  von  J.  Cabeling. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  West.  Entfernung:  870  Km. 

51.  No.  3592  wurde  am  1-ten  November  1913  bei  Antwerpen 
erlegt.  Bericht  von  Francììis  van  de  Wyngaert. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  West.  Entfernung:  720  Km. 

52.  No.  245  wurde  am  30-ten  Dezember  1913  bei  Dieppe  erlegt. 
Bericht  von  H.  Oodefrov. 

Alter:  7  Monate.  Richtung:  West.  Entfernung:  980  Km. 

53.  No.  3592  wurde  am  23-ten  Jänner  1914  bei  Ile  Saint  Denis, 
im  Dep.  Seine  in  Frankreich  erlegt.  Bericht  von  H.  Germaine. 

Alter:  8  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:  920  Km. 

54.  No.  3600  wurde  am  20-ten  )änner  1914  bei  Bordeaux  erlegt. 
Bericht  von  V.  DiEz,  II.  Kehrig  und  Mavley  Bendali. 

Alfer:  8  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:    1320    Kui. 

55.  No.  3545  wurde  am  26-ten  Jänner  1914  am  Phare  de  la 
Coubre  in  der  Girondcmündung  erlegt.  Bericht  von  Mad.  Cantin. 


DIF.   VOGEI  MARKIKRÜNOKX    DER    KON.   UNO.   ORNITH.   CENTRALE  299 

Alter:  8  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:    1300    Km. 

56.  No.  248  wurde  am  26-ten  Jänner  1Q14  bei  La  Roclielle  an  der 
Atlantischen  Küste  in  den  Maschen  eines  Netzes  gefangen.  Bericht  von 
G.  PORTÈRES  im  «Le  Chasseur  Français»  1914,  p.  159. 

Alter:  8  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:    1280    Km. 

57.  No.  3504  wurde  am  24-ten  Jänner  1914  bei  Redon  im  fran- 
zösischen Dep.  Ile  et  Vilaine  erlegt.  Bericht  von  Vicomte  Jean  de 
Chanterac. 

Alter:  8  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung  :   1270    Km. 

58.  No.  3595  wurde  am  19-ten  März  bei  ingrandes  sur  Loire  in 
Frankreich  im  Dep.  Maine  et  Loire  erlegt.  Bericht  von  P.  Agoulon. 

Alfer:  10  Monate.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:  1170.  Km. 

59.  No.  3550  wurde  Anfang  März  1914  in  der  Gegend  von  Mar- 
seille, bei  Salin  le  Girand  am  Taraniant-Ltwchiurmt  erlegt.  Bericht  von 
Merle  Louis. 

Alter:  10  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  1080  Km. 

60.  No.  3571  wurde  beiläufig  am  25-ten  Juni  1914  in  Spanien  bei 
Valencia  lebendig  gefangen.  Bericht  von  E.  Mifsud. 

Alter:  1  Jahr.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  1720  Km. 

Mit  Ausnahme  des  mit  No.  60  bezeichneten  Exemplares  wurden 
sämtliche  Elbmöven  in  den  bekannten  Durchzugsgebieten  und  Winter- 
quartieren angetroffen  und  kann  aus  dieser  Tatsache  festgestellt  werden, 
daß  die  aus  der  entsprechenden  Brutzone  sich  auf  den  Zug  begebenden 
Vögel  womöglich  auch  in  der  zuständigen  Zugszone  verbleiben.  Das 
Vorkommen  in  England  bedeutet  nur  eine  kleine  Erweiterung  des 
Winterquartieres,  nicht  aber  das  Verlassen  der  zuständigen  Zugszone. 
Eine  ganz  andere  Beurteilung  beansprucht  die  in  Valencia  angetroffene 
Elbmöve,  u.  zw.  nicht  so  sehr  wegen  dem  örtlichen  als  vielmehr  wegen 
dem  zeitlichen  Vorkommen.  Dieser  Vogel  dürfte  sich  vielleicht  nicht 
aus  der  elterlichen  Brutzone  auf  den  Zug  begeben  haben.  Weitere 
Schlußfolgerungen  können  jedoch  aus  diesem  Vorkommen  nicht  gezogen 
werden,  da  es  sich  allenfalls  um  einen  verirrten  Vogel  handeln  kann. 
Es  müssen  diesbezüglich  noch  weitere  Daten  erwartet  werden. 

3.  Kiebitz. 

Vanellus  vanellus  (L.), 

Der  Kiebitz  ist  bisher  die  einzige  Vogeiart,  durch  deren  Berin- 
gung voller  Erfolg  erwartet  werden  kann,  indem  wir  nicht  nur  Jung- 
vögel, sondern  auch  Brutvögel  in  genügender  Anzahl  beringen  können. 
Nur  einem  iMangel  wäre  noch  abzuhelfen,  es  sollten  nämlich  die  Be- 
ringungen nicht  nur  in  der  Ürbö  Puszta  vorgenommen  werden,  sondern 


300  JAKOB  SCHENK 

auch  an  anderen  geeigneten  Örtlichkeiten  des  Landes,  was  auch  nach 
Kriegsende,  wenn  nur  irgendwie  möglich,  geschehen  wird. 

Das  Winterquartier  ist  auf  Grund  der  bisherigen  Daten  noch  nicht 
mit  genügender  Sicherheit  und  Genauigkeit  bestimmbar;  anscheinend 
ist  dasselbe  auch  von  den  jeweiligen  klimatischen  Verhältnissen  ab- 
hängig. Ist  der  Winter  milder,  so  überwintert  der  Kiebitz  schon  in  der 
Po-Ebene,  ist  er  strenger,  so  geht  er  nach  Frankreich  und  noch  weiter 
bis  Spanien. 

Sehr  auffallend  ist  die  Tatsache,  daß  es  bisher  noch  nicht  gelang, 
das  Durchzugsgebiet  des  Kiebitz  festzustellen.  Auf  dem  nach  Italien 
führenden  Wege  wurde  bisher  noch  kein  einziges  Exemplar  aufgefun- 
den, weshalb  die  Annahme  nicht  gänzlich  unbegründet  erscheint,  daß 
unsere  Kiebitze  den  600  Kilometer  betragenden  Weg  von  Ürbő  nach 
Italien  in  einer  Tour  zurücklegen. 

Zu  bemerken  ist  bei  dieser  Art  auch  noch  der  Umstand,  daß  im 
Winterquartiere  viel  mehr  alte  Vögel  vorgefunden,  respektive  erlegt 
werden,  als  Jungvögel,  trotzdem  die  letzteren  in  größerer  Anzahl  beringt 
werden.  Bisher  wurde  allgemein  angenommen,  daß  die  Vernichtungs- 
ziffer der  Jungvögel  die  größere  sei. 

Bezüglich  des  Bratens  der  Jungvögel  ergaben  leider  auch  die  heu- 
rigen Daten  keine  über  jeden  Zweifel  erhabene  Resultate.  Die  Zurück- 
kehr  der  Brutvögel  an  die  alte  Brutstelle  ist  durch  die  nunmehr  drei 
Jahre  hindurch  fortgesetzten  Arbeiten  unbezweifelbar  festgestellt,  ein  als 
Nestling  beringter  Kiebitz  konnte  jedoch  bisher  als  Brutvogel  nicht 
nachgewiesen  werden,  trotzdem  es  doch  sehr  wahrscheinlich  ist,  daß 
diese  sich  ebenfalls  in  der  elterlichen  Brutzone  behufs  Nistens  nieder- 
lassen. Einen  Beweis  hiefür  liefert  der  vier  Jahre  alte  Kiebitz,  welcher 
an  dem  Beringungsplatze  zu  einem  solchen  Zeitpunkte  erlegt  wurde, 
daß  man  das  Nisten  desselben  für  unbedingt  sicher  betrachten  muß. 
Vielleicht  bringt  uns  schon  die  nächstfolgende  Beringungskampagne  die 
erhoffte  Entscheidung. 

Die  eingelangten  Daten  teile  ich  in  zwei  Gruppen  ;  in  die  erste 
gehören  diejenigen  Daten,  welche  sich  auf  die  Rückkehr  in  die  Brut- 
zone beziehen,  in  der  zweiten  werden  die  Überwinterungsdaten  an- 
geführt. Durchzugsdaten  gibt  es  nämlich  bei  dieser  Art  keine,  wie  dies 
schon  erwähnt  wurde. 

Außer  dem  einzigen  Exemplare,  welches  am  Eertö-Sce  gezeichnet 
wurde,  stammen  sämtliche  andere  Versuchsvögel  von    der  Puszta  Orbo. 

Erste  Gruppe.  Rückkehr  in  die  Brutzone. 

1.  Nestling;  gezeichnet  am  25-ten  Juni  1011  mit  Ring  No.  2001  in 
lllmicz    am     Eertő-(Neusiedler)-See.     Erlegt    am    3-ten    Juni    1Q15    von 


DIE    VOriF.I.MARKIhRUNGEN    DHU    KON.    UNG.   ORNITH.   CENTRAI  F,  301 

M.  Kii.LiAN  ebendaselbst.  Dieser  Vogel  war  daher  4  Jahre  alt  und  muß 
auf  Grund  dessen  als  sicher  ancienommen  werden,  daß  er  am  Geburts- 
orte, das  ist  in  der  elterlichen  Brutzone  brütete. 

2 — 5.  Vom  Neste  gefangene  Brutvögel;  gezeichnet  wurden  diesel- 
ben am  18-ten  Mai,  am.  21-ten  April,  am  26-ten  April  und  am  4-ten  Mai 
1912,  mit  den  Ringen  No.  2062,  2309,  2333  und  2353.  Alle  viere  wurden 
wieder  vom  Neste  abgefangen  am  18-ten  April,  26-ten  Mai  und  am 
19-ten  April  1914  am  früheren  Brutplatze,  oder  wenigstens  in  einem 
Rayone,  desselben,  welcher  400  Quadratmeter  nicht  überschreitet. 

Zweite  Gruppe.  Im  Winterquartiere  angetroffene  Exem- 
plare. 

6.  Vom  Neste  gefangen  am  26-ten  April  1912;  Ring  No.  2338; 
nach  «Le  St.  Hubert  Club  Illustrée»  1914  p.  20  erlegt  am  15-ten  Dezem- 
ber 1913  in  Clialon  sur  Sao  ne. 

Das  Datum  verdanken  wir  den  Bemühungen  der  Herrn  G.  v.  Burg 
und  A.  Ghidini. 

Richtung:  West.  Entfernung:  1050  Km. 

7.  No.  2382  wurde  am  18-ten  Mai  1912  vom  Neste  gefangen, 
erlegt  am  23-ten  Feber  1914  in  Serracapriola,  in  der  italienischen 
Provinz  Foggia.  Bericht  von  Fratelli  de  Marzio.  Das  mit  Ring  No. 
2382  versehene  Exemplar  wurde  in  der  «Aquila»,  Jahrgang  XX.,  p.  445, 
schon  einmal  als  zurückgemeldet  angeführt.  Diesmal  wurde  jedoch  der 
Ring  selbst  eingesendet,  weshalb  es  sehr  wahrscheinlich  ist,  daß  im 
ersteren  Falle  infolge  der  Ähnlichkeit  der  Zahlenziffer  No.  2332  zurück- 
gemeldet wurde.  Dieses  No.  muß  daher  am  genannten  Orte  dement- 
sprechend korrigiert  werden.  Die  Beringungsdaten  der  beiden  Exem- 
plare sind  die  nämlichen. 

Richtung:  Südwest.  Entfernung  :  680  Km. 

Anscheinend  zweigt  sich  beim  Beginne  der  Po-Ebene  von  der 
Hauptzugsstraße  eine  weniger  frequentierte  Nebenzugsstraße  nach  dem 
südlichen  Italien  ab  und  wurde  dieses  Exemplar  ebenfalls  dieser  entlang 
angetroffen. 

8.  No.  2345  wurde  am  4-ten  Mai  1912  vom  Neste  gefangen  und 
am  21-ten  November  1914  mit  19  unberingten  Exemplaren  zusammen  in 
Monteux,  im  französichen  Departement  Vaucluse  von  J.  Milhe  im  Netze 
gefangen. 

Richtung:  West-Südwest.  Entfernung  :  1170  Km. 

9.  No.  2093  wurde  am  25-ten  Mai  1912  vom  Neste  gefangen  und 
am  20-ten  Dezember  1913  bei  Crema,  in  der  italienischen  Provinz 
Cremona,  von  Luigi  Mannati  erlegt. 

Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:  780  Km. 


302  JAKOB  SCHENK 

10.  No.  2311  wurde  am  21-teii  April  1Q12  vom  Neste  gefangen  und 
am  11-ten  Oktober  1Q14  bei  Almenara,  an  der  Osti<üste  Spaniens  in 
der  Provinz  Castellon,  von  E.  Schillings  erlegt. 

Richtung:  Südwest.  Entfernung  :  1800  Km. 

11.  No.  2416  wurde  am  1-ten  Juni  1912  vom  Neste  gefangen  und 
in  der  ersten  Jännerhälfte  1915  bei  Marsiliana  in  der  italienischen 
Provinz  Toscana  an  der  Maremme-Kxxsit  erlegt.  Bericht  von  Conte 
Pelli  Fabroni. 

Richtung:  Südwest.  Entfernung:  800  Km. 

12.  No.  2510  wurde  am  15-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen 
und  am  20-ten  Feber  bei  Gazza  in  der  italienischen  Provinz  Verona 
in  der  Nähe  von  Sanguinoletto  von  Giuseppe  Castione  erlegt. 

Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:  Ó80  Km. 

13.  No.  3004  wurde  am  15-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen  und 
von  Giudice  Delfino  am  14-ten  Dezember  1913  bei  Cavatigozzi  \n  dt^r 
italienischen  Provinz  Cremona  erlegt. 

Richtung:  West-Südwest.  Entfernung  :  770  Km. 

14.  No.  2507  wurde  am  13-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen  ;  er- 
legt von  Guido  Nolli  am  23-ten  Dezember  1913  in  der  italienischen 
Provinz  Cremona  bei  O  Imene  ta. 

Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:  780  Km. 

15.  No.  3074  wurde  als  Nestling  am  5-ten  Juni  1913  gezeichnet 
und  von  Paolo  Ginori  Conti  am  28-ten  November  1913  in  der 
italienischen  Provinz  Pisa  bei  Vada  erlegt. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:   West-Südwest.    Entfernung:   720    Km. 

16.  Gezeichnet  als  Nestling  am  13-ten  Juni  1913  mit  Ring  No.  3079; 
erlegt  von  Dr.  Antonio  Barbera.  Ende  Dezember  in  der  italienischen 
Provinz  Cremona  bei  Gabionetta. 

Alter:  7  Monate.  Richtung:   West-Südwest.   Entfernung:   720    Km. 

17.  No.  5760  wurde  am  9-ten  Mai  1914  vom  Neste  gefangen  und 
am  28-ten  Dezember  1914  bei  Serrvalo  a.  Po  30  Km.  von  Mantova  ent- 
fernt erlegt.  Bericht  von  Silvio  Tassán. 

Richtung:  West-Südwest.  Entfernung:  700  Km. 

4.  Gambettwasserläufer. 

Totanus  totanus  (L.). 

Heuer  erhielten  wir  über  diese  Art  zum  erstenmale  ein  größeres 
Versuchsmateriale  und  werden  dadurch  auch  sogleich  wichtige  Momente 
des  Zuges  geklärt.  In  erster  Reihe  kommt  auch  hier  die  Feststellung  der 
Rückkehr  an  die  friilier  innegehabte  Brutstelle,  das  ist  in  die  Heimat. 
Durchzugsgebiete  sind  beide  Küstenstriche  der  Adria,  als  sicheres  Winter- 


DIE   VOGfíI..\\ARKIHRUNGEN    DhR    KON.    UNG.  ORNITH.   CENTRALE 


303 


quartier  kann  vorläufig  nur  Tunis  betrachtet  werden,  obwohl  das  Vor- 
kommen auf  der  Insel  Kreta  darauf  schließen  läßt,  das  aucii  Egypten 
und  Tripolis  zum  Winterquartiere  dieser  Art  ^L^ehören.  Ebenso  wie  beim 
Kiebitz  fält  es  auch  hier  auf,  daß  die  alten  Brutvögel  eine  viel  größere 
Vernichtungsziffer  aufweisen,  als  die  Jungvögel. 

Bezüglich  der  untenfolgenden  Daten  möge  bemerkt  werden,  daß 
sämtliche  Exemplare  auf  der  Puszta  Ürbö  gezeichnet  wurden.  Die  Daten 
werden  ebenso  wie  beim  Kiebitz  in  zwei  Gruppen  angeführt. 

I.  Gruppe.  Rückkehr  in  die  Brutzone. 

1.  No.  78  wurde  am  26-ten  Mai  1912  vom  Neste,  und  am  2-ten 
Mai  1914  wieder  vom  Neste  gefangen,  ungefähr  10  Km.  von  der  frü- 
heren Brutstelle  entfernt. 

2.  No.  159  am  15-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen  und  am 
26-ten  iWai  1914  in  der  unmittelbaren  Umgebung  der  alten  Brutstelle 
wieder  vom  Neste  gefangen. 

3.  No.  199  wurde  am  15-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen  und 
am  27-ten  Mai  1914  von  A.  Thélaz  in  Vecsés,  ungefähr  35  Km.  vom 
Beringungsorte  entfernt,  erlegt.  Laut  dem  Berichterstatter  brütet  diese 
Art  am  Erlegungsorte  nicht.  Es  ist  recht  wahrscheinlich,  daß  dieser 
Vogel  ebenfalls  in  den  früheren  Brutraum  zurückkehrte  und  sich  aus 
diesem  nur  für  kurze  Zeit  entfernte. 

II.  Gruppe.  Im  Durchzugsgebiete  im  Winterquartiere  an- 
getroffene Exemplare. 

4.  No.  66  wurde  am  11-ten  Mai  1912  vom  Neste  gefangen  und 
Anfang  Feber  1914  von  J.  Mehemedbasic  bei  Stolac,  in  der  Nähe  des 
berühmten  Sees  LJttovo  Blato  in  der  Herzegovina,  erlegt.  Bericht  von 
Oberleutenant  Foramitti,  der  uns  auch  den  Vogel  erwarb  und  ein- 
sendete. 

Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung:  500  Km. 

Indem  diese  Art  auch  bei  uns  nicht  selten  überwintert,  ist  es 
durchaus  nicht  unwahrscheinlich,  daß  dieses  Exemplar  schon  an  der 
Narentamündung  den  Winter  verbrachte. 

5.  No  196  wurde  am  15-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen  und 
am  9-ten  März  1914  in  Venedig  von  Oi\'achino  Velluti  erlegt. 

Richtung:  Südwest.  Entfernung:  580  Km. 

Dieses  Exemplar  wurde  wahrscheinlich  schon  auf  dem  Rückzuge 
erlegt. 

6.  No.  136  wurde  am  15-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen  und 
am  26-ten  Feber  1914  von  Ali  Ben  Rahouma  bei  Rades  in  nächster 
Umgebung  von   Tunis  erlegt.    Bericht    vom    k.    u.    k.    Oberkonsulat    in 


304  JAKOB  SCHENK 

Tunis,  welches  sich  jedoch  nicht  mit  der  einfachen  Berichterstattung 
begnügte,  sondern  auch  den  Vogel  erwarb  und  als  Dokument  dem 
Institute  übersandte.  Es  wäre  ein  Versäumnis  unsererseits,  wenn  wir  für 
diese  weitgehende  Zuvorkommenheit  und  Fürsorge  unseres  Oberkonsu- 
lates auch  an  dieser  Stelle  nicht  gebührenden  und  herzlichsten  Dank 
sagen  würden.  Das  Datum  selbst  wurde  uns  auch  von  unserem  ständi- 
gen Berichterstatter  aus  Sfax,  Herrn  P.  Bédé  gemeldet. 

Richtung:  Südwest.  Entfernung  :  1400  Km. 

Auf  Grund  des  Zeitpunktes  des  Vorkommens  dürfte  sich  dieses 
Exemplar  im  Winterquartiere  aufgehalten  haben. 

7.  Nestling;  beringt  am  22-ten  Mai  mit  Ring  No.  184;  erlegt  am 
11-ten  Dezember  1913  in  den  nächst  Sfax  gelegenen  Sümpfen  im  süd- 
lichen Tunis.  Bericht  von  P.  Bi'ìdé  und  Matthev  Dupraz. 

Alter:  7  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  1570.  Km. 

8.  Nestling;  gezeichnet  am  25-ten  Mai  1914  mit  Ring  No.  218.  Er- 
legt am  15-ten  November  1914  bei  Canea  auf  der  Insel  Kreta.  Diese 
äußerst  wertvolle  Datum  verdanken  wir  unserem  Konsulate  in  Canea. 

Alter:  ó  Monate.  Richtung:  Süd-Südost.  Entfernung:  1360  Km. 

Es  bleibt  die  Frage,  ob  sich  dieses  Exemplar  noch  im  Durchzuge, 
oder  aber  schon  im  Winterquartiere  aufhielt?  Dem  Zeitpunkte  nach  kann 
auf  das  Durchzugsgebiet  geschlossen  werden,  da  diese  Art  ziemlich  spät 
von  uns  wegzieht.  Weitere  Daten  aus  dieser  üegend  wären  natürlich 
vom  größten  Interesse  und  Werte. 

5.  Kampfläufer. 

Pavoncella  pugnax  (L.). 

Von  dieser  Art  wurde  bisher  nur  dieses  einzige  Exemplar  zurück- 
gemeldet, u.  zw,  vom  Durchzugsgebiete  während  des  Rückzuges  wahr- 
scheinlich in  die  elterliche  Brutzone.  Ich  beringte  diesen  Kampfläufer 
als  Nestling  am  25-ten  Mai  1914  in  Orbo  mit  Ring  No.  6268,  erlegt 
wurde  derselbe  am  31 -ten  März  1915  von  Gaetano  Carlo  bei  Bondeno 
in  der  italienischen  Provinz  Ferrara. 

Alter:  10  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung  :  650  Km. 

6.  Schwarzschwänzige  Uferschnepfe. 

Limosa  limosa  (L.). 

Auch  von  dieser  Art  können  wir  alte  Brutvögel,  ebenso  wie  Nest- 
linge  beringen,  bisher  jedoch  gelang  es  uns  nur  die  Rückkehr  in  die 
iitieimat^i  in  zwei  Fällen  festzustellen,  was  durch  zwei  neuere  diesjährige 
Fälle  noch  erhärtet  wird,   außerdem   erhielten   wir   dieses   Jahr    endlich 


DIE    VOGELMARKIIiRUNGKN    DER    KON.   UNO.   ORNITH.   CENTRATE  305 

auch  ein  Datum  aus  Nordairika.  Dieses  längst  erwartete  Datum  ist 
jedoch  zum  Ableiten  weiterer  Schlußfolgerungen  nicht  geeignet,  da  es 
sich  um  einen  sogenannten  alten  Brutvogel  handelt,  welcher  am  23-ten 
April,  das  ist  zu  einem  solchen  Zeitpunkte  in  Afrika  angetroffen  wurde, 
wo  seine  Altersgenossen  schon  längst  am  alten  Brutplatze  angekommen 
waren  und  daselbst  auch  schon  nisteten.  Es  war  vielleicht  ein  irgendwie 
erkranktes  oder  verwundetes  Exemplar,  welches  sich  nicht  auf  den  Weg 
über  das  Meer  getraute.  Von  allen  diesen  Umständen  abgesehen,  bleibt 
es  für  uns  dennoch  ein  wertvolles  Datum,  und  zwar  hauptsächlich  des- 
halb, weil  es  den  schon  längst  ersehnten  Fingerzeig  gibt,  wo  die  Durch- 
zugsgebiete und  Winterquartiere  der  bei  uns  heimischen  schwarz- 
schwänzigen  Uferschnepfen  zu  suchen  sind. 

Bemerkt  werde,  daß  sämtliche  hier  angeführte  Exemplare  in  der 
Puszta  Ürbő  gezeichnet  wurden. 

1.  No.  2526  wurde  am  15-ten  Mai  1913  vom  Neste  gefangen  und 
am  2ó-ten  April  wieder  vom  alten  Neste,  fast  genau  an  derselben  Stelle 
abgefangen. 

2.  No.  3003  wurde  am  15-ten  Mai  1Q13  vom  Neste  gefangen  und 
am  16-ten  Mai  1914  wieder  vom  Neste  abgefangen,  welches  sich  in  der 
näheren  Umgebung  des  früheren  Nestes  befand. 

3.  No.  2348  wurde  am  4-ten  Mai  1912  vom  Neste  gefangen;  tot 
aufgefunden  —  infolge  Anfliegens  an  eine  Telegraphenleitung  —  am 
20-ten  April  1914  am  Fezzara-See  in  Algerien,  Provinz  Constantine. 
Notiz  im  Le  Chasseur  Français  1914,  p.  372. 

Richtung:  Südwest.  Entfernung:  1500  Km. 

7.  Seeregenpfeifer. 

Charadrius  alexandrinus  L. 

Unser  erstes,  auf  diese  Art  bezügliches  Datum  liefert  den  Beweis^ 
daß  auch  der  See  regenpfeif  er  an  seine  früher  innegehabte  Brutsielle,  in 
die  (.iHeimaty>  zurückkehrt.  Das  am  9-ten  Mai  1914  in  der  Nachbarschaft 
von  Orbo  auf  der  Puszta  Szúnyog  vom  Neste  abgefangene  Exemplar 
wurde  am  6-ten  Juni  1915  ebendaselbst  von  Aladár  Nattán  erlegt. 
Auf  ürund  des  Zeitpunktes  und  der  Örtlichkeit  des  Vorkommens  kann 
es  nicht  dem  mindesten  Zweifel  unterliegen,  daß  der  Vogel  an  seine 
frühere  Brutstelle  zurückkehrte. 


Aquila.  20 


306  JAKOB  SCHENK 

8.  Moorschnepfe. 

Gallinago  gallinago  (L.). 

Die  Zugsverhältnisse  der  Moorschnepfe  dürften  vielleicht  in  erster 
Linie  unsere  Jäger  interessieren,  doch  beanspruchen  sie  auch  das  Inter- 
esse der  Ornithologie  in  nicht  geringerem  Masse,  besonders  mit  Hin- 
sicht auf  den  Umstand,  daß  Ungarn  in  die  südlichst  gelegene  Brutzone 
dieser  Art  gehört.  Indem  uns  auch  bei  der  Moorschnepfe  die  Möglich- 
keit geboten  ist,  nicht  nur  Nestlinge,  sondern  auch  alte  Brutvögel  zu 
beringen,  können  auch  hier  vollständigere  Resultate  erwartet  werden. 

Die  Resultate  des  ersten  Beringungsjahres  entsprechen  auch  den 
Erwartungen,  indem  von  den  5  beringten  Exemplaren  zwei  schon  in 
demselben  Jahre  zurückgemeldet  wurden,  und  zwar  ein  alter  Brutvogel 
und  dessen  Junges.  Dem  Zeitpunkte  nach  wurden  beide  Vögel  im 
Winterquartiere  angetroffen,  und  zwar  in  ziemlich  überraschender  Weise 
war  der  alte  Brutvogel  viel  eher,  und  in  einem  bedeutend  südlicher 
gelegenen  Winterquartiere,  als  sein  Junges,  welches  sich  diesmal  zum 
erstenmale  in  das  Winterquartier  begeben  hatte.  Die  Entfernung  der 
beiden  Winterquartiere  beträgt  in  Luftlinie  gemessen  ungefähr  700  Km. 
in  fast  genau  nord-südlicher  Richtung.  Diese  beiden  zusammen  betrach- 
tet ungemein  interessanten  Daten  scheinen  den  Beweis  zu  ergeben,  daß 
bei  der  Moorschnepfe  das  Zusammenhalten  der  Familienmitglieder  zur 
Zeit  des  Wegzuges-  vielleicht  auch  schon  früher — aufgehört  hat.  Ein 
«Anlernen»  der  Jungvögel  seitens  der  Eltern  zum  Ziehen  scheint  daher 
nicht  stattzufinden. 

Es  muß  zugegeben  werden,  daß  die  Moorschnepfe  für  die  Ring- 
versuche eine  ungemein  dankbare  Art  ist,  welche  wir  infolgedessen 
auch,  wenn  die  Zeit  wieder  da  sein  wird,  auf  keinen  Fall  vernachlässi- 
gen werden. 

1.  No.  106  \xurde  am  29-ten  Mai  1Q13  auf  der  Puszfa  Ürbö  vom 
Neste  gefangen  und  am  2-ten  Dezember  desselben  Jahres  im  südlichsten 
Teile  Italiens,  in  Pizzo  di  Calabria  erlegt.  Die  Meldung,  welche  an 
die  Budapester  Jagdgesellschaft  gerichtet  war,  wurde  uns  von  Herrn 
Sekretär  Andor  Pálmai  übermittelt. 

Richtung:  Süd- Südwest.  Entfernung:  1000  Km. 

2.  Das  Junge  des  obenangeführten  Brutvogels,  welches  am  5-ten 
Juni  luit  Ring  No.  3611  versehen  wurde.  Erlegt  wurde  dasselbe  im 
Beringungsjahre  1013  bei  Pvrsiccto  in  der  Nälie  von  Bologna  von 
F.  Alzani.  Nach  der  Rivista  Italiana  di  Ornitologia  VII.,  p.  86,  auch 
von  A.  Ohidini  gemeldet. 

Alfer:  7  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  700  Km. 


DIE   VOGELMARKIERUNGEN    DER   KON.   UNG.   ORNITH.    CENTRALE  307 

9.  Waldschnepfe. 

Scolopax  rusticola  L. 

Welch  große  Erfolge  eine  im  größeren  Maßstabe  durchgeführte 
Beringung  der  Waldschnepfe  zur  Folge  haben  könnte,  darüber  gibt 
die  Tatsache,  daß  H.  Schoupa  in  Mileschau  im  nördlichen  Böhmen  im 
Jahre  1Q13  insgesamt  nur  drei  Exemplare  beringte,  von  welchen  gleich 
im  ersten  Jahre  zwei  zurückgemeldet  wurden,  ein  recht  beredtes  Zeug- 
nis. Das  eine  Exemplar  wurde  vom  Beringungsorte  in  geringer  Entfer- 
nung (siehe  den  vorjäiirigeif  Bericht)  erlegt,  das  andere  jedoch,  welches 
am  11-ten  Juni  1Q13  mit  Ring  No.  1489  gezeichnet  wurde,  erlegte 
Felix  Finidori  wahrscheinlich  im  Winterquartiere  in  Bicchisano  auf  der 
Insel  Korsika  am  4-ten  Jänner  1Q14. 

Alter:  9  Monate.  Richtung:   Süd-Südwest.   Entfernung:   1000   Km. 

Dieses  schöne  und  wertvolle  Resultat  könnte  sehr  darnach  angetan 
-sein  unsere  Mitarbeiter  zu  je  intensiverem  Waldschnepfenberingen  an- 
zueifern. 

10.  Trauerseeschwalbe. 
Hydrochelidon  nigra  L. 

Gehört  zu  den  Arten,  welche  verhältnismäßig  sehr  magere  Resul- 
tate ergeben,  trotzdem  wir  in  der  Lage  sind,  fast  jedes  Jahr  nicht  nur 
Nestlinge  in  größerer  Anzahl,  sondern  auch  alte  Brutvögel  zu  beringen. 
Bisher  wurde  uns  nur  ein  Exemplar  zurückgemeldet,  und  zwar  aus  dem 
südlichen  Frankreich.  Das  andere  Exemplar,  welches  ich  als  Nestling 
im  Juni  1912  im  See  von  Velencze  mit  Ring  No.  914  beringte,  wurde 
am  29-ten  Juni  1914  von  Stanojevics  Bozsó  in  Kúnszentmiklós  im 
«Lapos  rét»-Riede,  wo  nach  meinen  Beobachtungen  diese  Art  ständiger 
Brutvogel  ist,  erlegt. 

Alter:  2  Jahre.  Richtung:  Ost-Südost.  Entfernung:  45  Km. 

Es  muß  als  sicher  angenommen  werden,  daß  dieser  Vogel  am 
Erlegungsorte  brütete  und  erhalten  wir  infolgedessen  das  bedeutsame 
Resultat,  daß  der  Nachwuchs  einer  Brutkolonie  sich  in  einer  anderen 
Kolonie  behufs  Brütens  niederläßt.  Bezüglich  der  Lachmöve  und  des 
Schopfreihers  war  diese  Tatsache  schon  früher  bekannt.  Indem  es  mir 
wahrscheinlich  möglich  sein  wird,  auch  in  der  Zukunft  an  verschiedenen 
Brutkolonien  Brutvögel  und  Nestlinge  zu  beringen,  hoffe  ich  noch 
manche  wertvolle  Tatsache  über  die  Zugsverhältnisse  der  kolonieweise 
brütenden  Arten  feststellen  zu  können,  nur  müßten  auch  korrespondie- 
rende Arbeiten  des  Auslandes  unsere  Beringungen  ergänzen.  Es  möge 
diesbezüglich  bemerkt  xx'erden,  daß  sich  die  Brutvögel  in  den  Roßhaar- 

20* 


308  ■  JAKOB  SCHENK 

schlingen  sehr  leicht  fangen  lassen,  und  zwar  innerhalb  einer  Stunde 
das  Weibchen  und  das  Männchen  zusammen  und  verlassen  sie  das  Nest 
trotz  mehrfacher  Beunruhigung  nicht. 

11.  Wasserhuhn. 

Fulica  atra  L. 

Das  Wasserhuhn  gehört  zu  den  dankbaren  Arten,  bei  welchen 
der  Prozentsatz  der  zurückgemeldeten  Exemplare  ein  ziemlich  hoher  ist. 
Von  den  34  Exemplaren,  welche  im  Jahre  1913  gezeichnet  wurden, 
sind  bisher  7  zurückgemeldet  worden,  und  zwar  4  am  Beringungsorte, 
im  See  von  Velencze  (3  am  28-ten  September  1913,  das  vierte  am  1-ten 
Dezember  1913),  die  übrigen  drei  wurden  in  Italien,  auf  dem  Durch- 
zuge, respektive  im  Winterquartiere  angetroffen.  Ein  Teil  der  Daten 
wurde  schon  im  vorjährigen  Berichte  veröffentlicht.  Unsere  heurigen 
Daten,  bezüglich  deren  zu  bemerken  ist,  daß  sämtliche  Exemplare  am 
3-ten  und  4-ten  Juni  1913  im  See  von  Velencze  als  Nestlinge  beringt 
wurden,  sind  die  folgenden: 

1.  No.  3294  wurde  am  1-ten  Dezember  1913  am  Markierungsorte 
erlegt,  also  zu  einer  Zeit,  als  seine  Genossen  gleichen  Alters  schon  die 
Gewässer  Italiens  bevölkerten.  Bericht  von  G.  Nagy. 

2.  No.  3049  wurde  am  15-ten  November  1913  in  den  Stagna- 
Sümpfen  bei  Livorno  erlegt.  Bericht  des  k.  u.  k.  Österreich-ungarischen 
Konsulates  in  Livorno. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  770  Km. 

3.  No.  3298  wurde  am  8-ten  Feber  1914  in  der  Nähe  von  Livorno 
bei  San  Vicenzo  von  Umberto  Benvenuto  erlegt. 

Alfer:  9  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  770  Km. 

4.  No.  304Ò  wurde  am  24-ten  November  bei  Lesina  in  der 
italienischen  Provinz  Foggia  erlegt.  Bericht  von  Michele  Colozzi. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Süd-Südwest.  Entfernung:  640  Km. 

Die  Verteilung  der  Erlegungsorte  scheint  darauf  hinzuweisen,  daß 
das  Wasserhuhn  eine  Art  Mittelstelle  zwischen  der  südwestlichen  und 
westlichen  Gruppe  einhält,  mit  dem  bedeutsamen  Unterschiede  jedoch, 
daß  das  Wasserhuhn  Italien  überhaupt  nicht  verläßt,  sondern  in  den 
Küsten-Lagunen  und  Sümpfen  den  Winter  verbringt.  Wesentlich  dürfte 
der  Zug  des  Wasserhuhnes  jedoch  zweifellos  der  südwestlichen  Haupt- 
gruppe angeliedert  werden  müssen. 


DIE    VOGEL iMARKIEf^UN(if:N    DER    KON.   UNO.   ORNITH.   CENTRALE  309 

12.  Silberreiher. 

Ar  dea  garzetta  L. 

Heuer  erhalten  wir  unser  erstes  Datum  über  den  Zug  dieser  dem 
endgültigen  Verderben  geweihten  Art  und  darf  es  wahrlich  als  Glück 
betrachtet  werden,  daß  es  trotz  der  geringen  Anzahl  der  beringten 
Exemplare  gelang,  das  Winterquartier  unserer  Silberreiher  festzustellen. 

Von  den  13  Nestlingen,  welche  am  lö-ten  Juni  1912  in  der  welt- 
berühmten Kolonie  der  Obedska-Bara  beringt  wurden,  erlegte  M.  Simon 
laut  einer  Notiz  im  «Le  Chasseur  Français»  1Q14,  p.  515,  das  mit  No.  486 
gezeichnete  Exemplar  in  der  zweiten  Hälfte  des  Monates  Jänner  1Q14 
am  Dhebo-See  im  mittleren  Nigerien. 

Alier:  13/4  Jahre,  Richtung:  Südwest,  Entfernung:  3800  Km. 

Laut  diesem  Datum  bezieht  unser  Silberreiher  ein  Winterquartier, 
welches  über  der  Sahara  in  den  Sümpfen  Nigériens  gelegen  ist.  Es  ist 
hiezu  derzeit  nur  so  viel  zu  bemerken,  daß  auch  unsere  Nacht-  und 
Schopfreiher  in  diesen  Gegenden  überwintern. 

13.  Schopfreiher. 

Ar  dea  ralloides  Scop. 

Über  die  Zugsverhältnisse  des  Schopf  rei  hers  ergibt  auch  das 
heurige  Materiale  sehr  wertvolle  Beiträge.  Auch  bei  dieser  Art  bewahr- 
heitete sich  die  bei  den  anderen  kolonieweise  brütenden  Arten  gemachte 
Erfahrung,  daß  sich  die  in  der  Kolonie  erbrüteten  Vögel  nicht  nur  in 
der  elterlichen  Brutkolonie  niederlassen,  sondern  manchmal  von  diesen 
in  weiter  Entfernung  befindliche  Kolonien  zum  Brutplatze  wählen.  Es 
wurde  schon  im  Jahresberichte  1911  ein  diesbezüglicher  Fall  angeführt, 
als  ein  in  der  Obedska-Bara  gezeichneter  Schopfreiher  in  seinem 
dritten  Lebensjahre  in  Lompalanka  in  Bulgarien  während  der  Brutzeit 
angetroffen  wurde.  (Aquila  XVIII.,  p.  348.)  Heuer  wurde  ein  fünfjähri- 
^^s  Exemplar  während  der  Brutzeit  in  einem  solchen  Gebiete  angetroffen, 
wo  das  Brüten  dieses  Vogels  im  höchsten  Grade  wahrscheinlich  ist. 

Die  Durchzugsgebiete  und  das  Winterquartier  des  Schopfreihers 
sind  auf  Grund  der  bisherigen  Resultate  in  großen  Zügen  als  geklärt 
zu  betrachten.  Es  ist  wirklich  überraschend,  in  welch  hohem  Grade  die 
Zugsverhältnisse  des  Schopfreihers  durch  die  bisherigen  Ergebnisse  des 
Ringversuches  geklärt  werden  konnten  und  scheitert  die  Aussicht  auf 
die  endgültige  Klärung  derselben  an  der  Unmöglichkeit,  alte  Brutvögel 
in  genügender  Anzahl  vom  Neste  zu  fangen,  einige  Jahre  hindurch  in 
Evidenz  zu  halten  und  auf  diese  Weise  die  Frage  in  allen  Einzelheiten 
untersuchen  zu   können.    Von    diesem    Mangel   abgesehen    können    wir 


310  JAKOB  SCHENK 

aber  mit  den  tatsächlich  erreichten  Resultaten  hochbefriedigt  sein,  da  es 
ja  allgemein  bekannt  ist,  daß  die  Reiherarten  auf  der  Vernichtungsliste 
stehen,  von  unserem  üebiete  immer  mehr  verdrängt  werden,  was  zur 
Folge  haben  wird,  daß  sich  ihre  Zugsverhältnisse  mit  der  Zeit  voll- 
ständig ändern  werden.  Bezüglich  des  Schopfreihers  dürfte  es  uns  ge- 
lungen sein,  dessen  Zugsverhältnisse  noch  im  Urzustände  festzusellen 
und  für  die  künftige  Forschung  zu  bewahren. 
Heuer  erhielten  wir  folgende  Daten  : 

1.  Nestling;  beringt  am  15-ten  Juni  1909  mit  Ring  No.  844  in  der 
Reiherkolonie  des  Kisbalaton;  erlegt  wurde  dieser  Vogel  Anfang  Mai 
1915  im  Donau-lnundationsgebiete  bei  Dunabökény  im  Komitate  Bács- 
Bodrog.  Bericht  unseres  Beobachters  St.  v.  Majerszky. 

Das  Inundationsgebiet  bei  Dunabökény  befindet  sich  in  der  Nähe 
derjenigen  Donauinseln,  auf  welchen  sich  laut  den  Beobachtungen  des 
Freiherrn  Gevr  v.  Schweppenburg  (Journal  f.  Ornith.  Jahrg.  1915,  p.  86) 
kleinere  Kolonien  des  Schopf-  und  Nachtreihers  befinden.  Es  ist  daher 
auch  mit  Berücksichtigung  des  Zeitpunktes  durchaus  nicht  unwahrschein- 
lich, daß  dieses  Exemplar  in  der  Umgebung  des  Erlegungsortes  Brut- 
vogel war.  Die  Hauptzugszeit  des  Schopfreihers  fällt  bei  uns  in  den 
Monat  April,  im  Mai  sammeln  sie  sich  schon  an  den  Brutkolonien. 
Besonders  gilt  dies  für  die  alten  fortpflanzungsfähigen  Exemplare. 

Alter:  5  Jahre.  Richtung:  Südost.  Entfernung:  210  Km. 

2.  Nestling;  beringt  am  11-ten  Juli  1911  mit  Ring  No.  188  in  der 
Reiherkolonie  in  Újvidék;  erlegt  im  August  1913  bei  Bologna.  Bericht 
von  A.  Borgogna  in  der  aDianar»  in  Neapel. 

Alter:  2  Jahre.  Richtung:  West.  Entfernung:  ö80  Km. 

Es  kann  bei  diesem  Exemplare  natürlich  nicht  mehr  angegeben 
werden,  von  wo  aus  sich  dasselbe  auf  den  Zug  begeben  hat,  so  viel 
kann  jedoch  festgestellt  werden,  daß  der  Erlegungsort  sich  auf  der 
Herbstzugsstraße  der  aus  Ungarn    wegziehenden    Schopfreiher   befindet. 

3.  Nestling;  gezeichnet  am  17-ten  Juni  1912  mit  Ring  No.  702  in 
der  Reiherkolonie  der  Obedska-Bara.  Erlegt  in  der  ersten  Hälfte  des 
Jahres  1914  zwischen  Soliman  und  Kerbous  an  der  Küste  in  der  Nähe 
von  Tunis.  Notiz  im  «Le  Chasseur  Francais»  1914  p.  515. 

Alter:  2  Jahre.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  1200  Km. 

Das  genaue  Erlegungsdatum  ist  unbekannt,  indem  jedoch  der  Er- 
legungsort auf  der  Zugsstraße  des  Schopfreihers  gelegen  ist,  kann  es 
als  wahrscheinlich  angenommen  werden,  daß  dieser  Vogel  während  der 
Rückkehr  im  Frühjahr  erlegt  wurde. 

4.  Nestling;  gezeichnet  am  lö-ten  Juni  1912  nnt  Ring  No.  548 
ebenfalls  in  der  Obedska-Bara;  erlegt  am  20-ten  April  1914  von 
Filippo  la  ürassa  an  der  Mündung  des  Bcliceflusses  bei  Selinunte  auf 


dip;    VOGFJ.MARKIKRUNGEN    DKR    kon.  UNO.   ORNITH.   CF-:NTRALE  311 

der  Insel  Sizilien  in  der  Provinz  Trapani.  Bericht  von  Francesco 
Venezia. 

Alter:  Va  Jahre.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  900  Km. 

5.  Nestling;  gezeichnet  am  11-ten  Juli  1912  mit  Ring  No.  61  in 
der  Kolonie  bei  Újvidék;  erlegt  von  E.  A.  Brackenburv  im  März  1914 
hei  Argungu  in  Nigerien.  Laut  dem  Berichterstatter  ist  der  Schopfreiher 
am  firlegungsorte  ziemlich  gemein. 

Alfer:  13  4  Jahre.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  38Ô0  Km. 

Dieses  Exemplar  wurde  ohne  Zweifel  im  Winterquartiere  angetrof- 
fen und  ist  somit  der  zweite  ungarische  Ring-Schopfreiher,  welcher  in 
Nigerien  überwinterte.  Ebenfalls  hier  überwintern  der  Silber-  und  Nacht- 
reiher, mit  welchen  sie  auch  dieselbe  Brutstelle  teilen.  Wir  haben  es 
liier  also  mit  einem  Gebiete  zu  tun,  wohin  eine  Exkursion  zur  Erbeutung 
unserer  Ringvögel  nicht  unbedeutende  Erfolge  verspricht. 

14.  Nachtreiher. 

Nycticorax  nycticorax  (L.  ). 

Gehört  ebenfalls  zu  denjenigen  Arten,  welche  einen  ziemlich  hohen 
Prozentsatz  an  zurückgemeldeten  Exemplaren  liefern.  Die  Zugsverhält- 
nisse sind  demnach  auch  schon  ziemlich  bekannt.  Auch  das  heurige 
Materiale  ergibt  uns  bedeutsame  Bereicherungen  unserer  Kenntnis  des 
Nachtreiherzuges,  besonders  das  Winterquartier  betreffend.  Bisher  war 
die  Insel  Malta  der  südlichste  Punkt  des  Vorkommens,  laut  den  heuri- 
gen Resultaten  geht  auch  der  Nachtreiher  bis  nach  Nigerien  und  ist 
dort  zur  Zeit  des  europäischen  Winters   ein   ziemlich   gemeiner   Vogel. 

Die  aus  den  verschiedenen  Nachtreiherkolonien  stammenden 
Exemplare  benützen  im  allgemeinen  die  nämlichen  Durchzugsgebiete 
und  beziehen  auch  die  gleichen  Winterquartiere,  was  den  Beweis  zu 
liefern  scheint,  daß  Ungarns  ganzes  Gebiet  mit  Bezug  auf  die  Zugs- 
verhältnisse des  Nachtreihers  einer  und  derselben  Brutzone  angehört,  in 
welche  sich  auch  die  junge  Generation  nach  der  Rückkehr  aus  dem 
Winterquartiere  niederläßt.  Nach  den  bisherigen  einschlägigen  Daten 
kehrt  die  junge  Generation  nicht  nur  in  die  elterliche  Brutzone  zurück, 
sondern  womöglich  in  die  nächste  Umgebung  der  Brutkolonie,  in 
mehreren  Fällen  sogar  in  die  elterliche  Brutkolonie  selbst,  wo  sie  auch 
sehr  wahrscheinlich  brüten  dürfte.  Mit  Hinsicht  auf  die  bisherigen 
schönen  Resultate,  ist  es  umsomehr  zu  bedauern,  daß  auch  bei  dieser 
Art  das  Abfangen  der  alten  Brutvögel  von  den  Nestern  nicht  in  An- 
wendung genommen  werden  kann,  indem  dadurch  die  gründliche  und 
erschöpfende  Klarlegung  des  Nachtreiherzuges  vereitelt  wird. 

Sämtliche  hier  angeführten  Exemplare  wurden  als  Nestlinge  beringt. 


312  JAKOB  SCHENK 

1.  No.  3Q6  wurde  am  2-ten  Juli  auf  der  Donauinsel  Háros,  einige 
Kilometer  südlich  Budapest  gelegen,  beringt  und  am  23-ten  Mai  1915 
von  J.  Vizvbei  /4/7í7/';^a,  von  der  Markierungsstelle  nicht  allzuweit  entfernt, 
erlegt. 

Alter:  3  Jahre.  Richtung:  Süd.  Entfernung:  15  Km. 

Mit  Hinsicht  auf  die  Örtlichkeit  und  den  Zeitpunkt  der  Erbeutung 
muß  es  als  ganz  sicher  gelten,  daß  sich  dieses  Exemplar  behufs  Nistens 
entweder  in  der  elterlichen  Brutkolonie  selbst  oder  aber  in  deren 
nächsten  Umgebung  niedergelassen  hat. 

2.  No.  2072  wurde  am  29-ten  Juni  1913  in  Újvidék  beringt;  im 
Frühjahre  1914  wurde  dasselbe  in  erschöpftem  Zustande  lebendig  ge- 
fangen in  einem  Walde  nächst  Dunacséb.  Bericht  von  J.  Trai'kr. 

Alter:  1  Jahr.  Richtung:  West.  Entfernung:  30  Km. 

3.  No.  2402  wurde  am  4-ten  Juni  1914  in  Tiszakisfalud  beringt 
und  Anfang  Juni  1915  auf  der  Puszta  Bagola  erlegt.  Bericht  von  Béla 
Hunyor. 

Alfer:  1  Jaiir.  Richtung:  Ost.  Entfernung:  15  Km. 

Die  beiden  letzteren  Exemplare  kehrten  ebenfalls  in  die  nächste 
Umgebung  der  elterlichen  Brutkolonie,  mithin  in  die  elterliche  Brut- 
zone zurück.  Ob  sie  nisteten,  ist  wohl  sehr  fraglich,  da  ja  die  einjährigen 
Nachtreiher  wohl  kaum  schon  fortpflanzungsfähig  sein  dürften,  doch 
kann  aus  der  Tatsache  der  ersten  Rückkehr  auf  Grund  bestehender 
Analogien  darauf  geschlossen  werden,  daß  diese  Vögel  auch  im  Laufe 
ihrer  ferneren  Lebenszeit  in  die  elterliche  Brutkolonie  zurückgekehrt 
wären,  jedenfalls  um  dort  zu  brüten. 

4.  No.  353  wurde  von  D.  Radetczkv  am  ö-ten  Juli  1911  auf  der 
Donauinsel  Háros  bei  Budapest  beringt  und  am  29-ten  Mai  1914  von 
Charles  Perrot  bei  E^echessa  in  der  algerischen  Provinz  Constantine 
erlegt. 

Alter:  3  Jahre.  Richtung:  Südwest.  Entfernung  :  lóOO  Km. 

Der  Zeit  nach  müßte  dieser  Vogel  schon  längst  in  der  Brutkolonie 
gewesen  sein  und  läßt  sich  daher  dieser  Fall  schwierig  deuten.  Berück- 
sichtigt man  den  Umstand,  daß  der  Vogel  auf  der  Zugsstraße  der  Art 
angetroffen  wurde,  daß  es  sich  also  nicht  um  einen  sogenannten  ver- 
irrten Vogel  handeln  kann,  so  bleibt  nur  die  Annahme  möglich,  daß 
dieser  Nachtreiher  ein  verwundetes  oder  krankes  Exemplar  war,  dessen 
Zug  naturgemäß  nicht  normal  verlaufen  kann. 

5.  No.  711  wurde  am  17-ten  Juni  1912  in  der  Obedska-Bara  be- 
ringt und  am  29-ten  April  1914  in  Phaleron  bei  Athen  erlegt.  Bericht 
von  Th.  Krüi'IR. 

Alter:  2  Jahre.  Richtung:  Süd-Südost.  Entfernung:  800  Km. 

Der  Fundort  liegt   außerhalb   der   bisher    festgestellten    Zugsstraße 


DIE   VOGKI  MARKIKRUNGHN    DtR   KON.    UNO.    ORNITH.    CENTRAHE  313 

des  Nachtreihers,  dürfte  daher  ein  «verirrter»  Vogel  sein,  der  eben  des- 
halb nicht  bei  Zeiten  in  der  Brutkolonie  anlangen  konnte. 

6.  No.  149  wurde  mit  vorigem  zugleich  gezeichnet;  erlegt  wurde 
derselbe  am  10-ten  April  1914  von  Lorenzo  Girardi  bei  Spalato. 

Alter:  ungefähr  2  Jahre.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung: 
300  Km. 

7.  No.  1944  wurde  am  11-ten  Juli  1912  in  Újvidék  beringt;  erlegt 
wurde  dasselbe  ebenfalls  von  Lorenzo  Girardi  bei  Spalato,  jedoch  am 
1-ten  Mai  1914. 

Alter:  ungefähr  2  Jahre.  Richtung:  West-Südwest.  Entfernung: 
320  Km. 

In  Verbindung  mit  anderen  einschlägigen  Daten  ergeben  auch 
diese  beiden  Fälle  Beiträge  zur  Fixierung  der  Zugsstraße  des  Nacht- 
reihers. Wie  es  scheint,  geht  der  Zug  nicht  über  das  Festland  nach 
Italien,  sondern  es  wird  der  Seeweg  gewählt.  Die  Zugsstraße  führt  ent- 
lang der  Ostküste  der  Adria,  annähernd  bis  zur  Straße  von  Otranto, 
einzelne  Exemplare  verfliegen  sich  bis  nach  Korfu.  An  diesen  Stellen 
dürfte  der  Weg  über  die  See  genommen  werden.  Im  Frühjahre  beim 
Rückzuge  wird  in  großen  Zügen  der  nämliche  Weg  genommen.  Zu 
bemerken  ist  noch,  daß  von  den  beiden  obigen  Daten  das  zweite  eben- 
falls außerordentlich  spät  ist.  Möglicherweise  hat  dieses  noch  nicht  fort- 
pflanzugsfähige  Exemplar  auf  der  Zugsstraße  der  Art  herumgebummelt, 
wofür  auch  bei  anderen  Arten  häufig  Beispiele  vorkommen. 

8.  No.  2464  wurde  am  29-ten  Juni  1913  in  Újvidék  beringt;  erlegt 
wurde  dasselbe  am  7-ten  September  1913  in  Felsőaradi  im  Komitate 
Torontál  von  Anton  Bielek. 

Alter:  3  Monate.  Richtung:  Ost-Nordost.  Entfernung:  40  Km. 

Bezieht  sich  auf  den  Strich  vor  dem  Wegzuge,  welcher  sich,  wie 
ersichtlich,  nicht  nur  in  der  Richtung  des  Winterquartieres,  sondern 
auch  in  der  gerade  entgegengesetzten  Richtung  vollziehen  kann. 

9.  No.  2099  wurde  mit  dem  vorangehenden  zu  gleicher  Zeit  ge- 
zeichnet und  laut  E.  A.  Brackenbury  am  11-ten  Oktober  1913  in 
Argungu,  in  der  Provinz  Sokoto  von  Nord-Nigerien,  erlegt.  Laut  dem 
Berichterstatter  ist  der  Nachtreiher  in  den  dortigen  Sümpfen  ein  ziem- 
lich häufiger  Vogel.  Den  Bericht  vermittelte  H.  F.  Witherby  der  K.  U. 
Ornith.  Zentrale. 

Alter:  4  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  3860  Km. 


314  JAKOB   SCHKKK 

15.  Purpurreiher. 

Ardea  purpurea  L. 

Die  beiden  heurigen  Daten  ergeben  eine  Bestätigung  unserer  bis- 
herigen Feststellungen  über  die  Zugsverhältnisse  des  Purpurreihers.  Es 
sind  dies  namentlich  : 

a)  Ein  ausgesprochenes  Win  terc  u  artier  des  Purpiirreiliers  bildet  die 
Insel  Sizilien. 

b)  Der  übe nv legende  Teil  der  jungen  Generation  kehrt  in  die  elter- 
liche Brutkolonie,  respektive  in  die  elterliche  Brutzone  zurück. 

1.  Nestling.  Beringt  am  24-ten  Juni  IQIO  in  der  Brutkolonie  am 
Sarokerdő  der  Herrschaft  Bellye  mit  Ring  No.  798.  Erlegt  von  Dr.  Luigi 
Genovese  am  1-ten  April  1Q14  bei  Contessa  Enteilina,  in  der  Provinz 
Palermo  auf  der  Insel  Sizilien. 

Alter:  ungefähr  4  Jahre.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  970  Km. 

Auffallend  spätes  Erbeutungsdatum,  besonders  mit  Rücksicht  darauf, 
daß  es  sich  um  ein  fortpflanzungsfähiges  Individuum  handelt.  Anfang 
April  pflegen  sich  unsere  Purpurreiher  schon  in  der  Brutkolonie  auf- 
zuhalten. 

2.  Nestling.  Beringt  am  11-ten  Juni  1913  in  der  Kolonie  im  Weißen 
See  be  Lukácsfalva,  mit  Ring  No.  224.  Erlegt  im  Juni  1915  von 
E.  LowiESER  ebendaselbst. 

Alter:  2  Jahre. 

Mit  Hinsicht  auf  den  Ort  und  Zeitpunkt  des  Vorkommens  ist  es 
nicht  unwahrscheinlich,  daß  dieser  Vogel  in  der  elterlichen  Brutkolonie 
brütete.  Das  Gesetz  der  Rückkehr  in  die  elterliche  Brutzone  kommt  auch 
in  diesem  Falle  zur  Geltung. 

16.  Zwergscharbe. 

Phalacrocorax  pygmaeus  Pall. 

Wider  Erwarten  eine  ziemlich  undankbare  Art,  von  welcher  ich 
mit  nicht  geringer  Mühe  ziemlich  viele  Exemplare  beringte;  bisher 
wurden  erst  zwei  Exemplare  zurückgemeldet  und  auch  diese  ergeben 
sich  widersprechende  Resultate.  Das  eine  Exemplar  beringte  ich  in  Új- 
vidék, erlegt  wurde  dasselbe  in  Rumänien,  also  von  der  Beringungs- 
stelle in  östlicher  Richtung,  das  andere  beringte  ich  in  der  Obedska 
Bara,  erlegt  wurde  dasselbe  auf  dem  Skutari-See,  also  westlich  der 
Beringungsstelle,  auf  jener  Zugsstraße,  auf  welcher  unsere  südwestlich 
abziehenden  Arten  vorzukommen  pflegen.  Der  Vogel  befand  sich  hier 
wahrscheinlich  im  Winterquartiere. 

Dieses  zweite  Exemplar  wurde  am  lö-ten  Juni    1912   als    Nestling 


DIE   VOíiELMARKIhí^UNOEN    DER    KON.    UN(j.   ORNITM.    CENTRAI  E  315 

in  der  Obedska  Bara  beringt.  Die  Zwergscharbe  nistet  hier  in  großer 
Anzahl.  Erlegt  wurde  dasselbe  am  22-ten  Dezember  1912  von  E.  Kozzi 
am  Skiitari-See. 

Alter:  7  Monate.  Riclifung:  Süd.  Entfernung:  300  Km. 

17.  Rebhuhn. 

Perdix  perdix  (L.). 

Alter  Vogel,  welchen  L.  Bohrandt  behufs  Blutauffrischung  am 
18-ten  Februar  1914  in  Eperjes  aussetzte,  wo  derselbe  noch  in  dem- 
selben Jahre  am  22-ten  Oktober  erlegt  wurde.  —  Der  Fall  dürfte  in 
erster  Reihe  die  Jagdkreise  interessieren. 

18.  Auerhuhn. 

Tetrao  urogallus  L. 

Nestling;  beringt  von  Kurt  Loos  am  13-ten  Juli  1913  in  Liboch 
in  Böhmen;  tot  aufgefunden  am  5-ten  Oktober  1913  am  Markierungsorte. 

19.  Schleiereule. 

Strix  flammea  L. 

Alter  Vogel  oder  erwachsener  Jungvogel;  beringt  von  H.  Schenk 
am  27-ten  Juli  1914  in  Óverbász  mit  Ring  No.  2524;  lebendig  gefangen 
am  14-ten  Oktober  ebendaselbst.  Bericht  von  F.  Sauer, 

20.  Turmfalke. 

Cerchneis  tinnunculus  (L). 

1.  NestFng;  beringt  von  Kurt  Loos  am  19-ten  Juni  ì^ì'òxnDrunt 
in  Nordböhmen  mit  Ring  No.  103;  erlegt  von  J.  Püschner  am  5-ten 
Oktober  1913  bei  Stolpen  in  Sachsen. 

Alter:  3  Monate.  Richtung:  Nord-Nordwest.   Entfernung  :   75    Km» 

2.  Nestling;  beringt  von  Kurt  Loos  am  24-ten  Juni  1913  in 
Liboch  im  nördlichen  Böhmen,  mit  Ring  No.  1410;  laut  einer  von 
R.  C.  Hennicke  eingesandten  Notiz  wurde  dieser  Vogel  im  Jahre  1914 
ebenfalls  in  Sachsen  erlegt.  Der  Originalbericht  geriet  irgendwie  in  Ver- 
lust und  fehlen  daher  die  genaueren  Daten.  Von  besonderer  Wichtig- 
keit scheint  hier  die  Tatsache  zu  sein,  daß  beide  Exemplare  in  Sachsen 
während  des  Herbststriches  angetroffen  wurden  vom  Geburtsorte  in  nörd- 
licher, respektive  nordwestlicher  Richtung.  Diese  Erscheinung  läßt  gewisse. 
Analogien  mit  dem  Zuge  der  Lachmöven  ahnen,  weshalb  es  sehr  wün- 
schenswert wäre,  diese  Art  in  Böhmen  in  je  größerer  Anzahl  zu  markieren 


316  JAKOB   SCHtNK 

21.  Rotfussfalke. 

Cerchneis  vespertinus  (L.). 

Durchzugsgebiet  und  Winterquartier  des  Rotfußfalken  waren  aucli 
auf  Grund  der  heurigen  Daten  nicht  bestimmbar.  Wir  erhielten  nur 
einen  neuen  Beitrag  dafür,  daß  die  junge  Generation  des  Rotfußfalken 
ebenfalls  ///  die  elterliche  Bnitzone  zurückkehrt. 

Der  in  Frage  stehende  Vogel  wurde  als  Nestling  von  Frau  Karl 
V.  Fernbach  am  22-ten  Juli  1913  mit  Ring  No.  831  in  Baba  Puszta 
{Komitat  Bács-Bodrog)  beringt.  Erlegt  wurde  derselbe  am  3ü-ten  Mai 
1915    auf    der  Puszta  Alsőroo-latica  (Komitat    Bács-Bodrog)  von    Dr.  J. 

VOJNICH. 

Alter:  ungefähr  2  Jahre.  Richtung:  Ost.  Entfernung  :  35  Km. 

Indem  zweijährige  Rotfußfalken  schon  fortpflanzungsfähig  sind,  er- 
scheint es  nicht  ausgeschlossen,  daß  dieses  Exemplar  am  Erlegungsorte 
gebrütet  hat  oder  wenigstens  dort  gebrütet  hätte. 

22.  Rohrweihe. 

Circus  aeruginosus  L. 

Das  erste  Ringexemplar,  welches  bisher  zurückgemeldet  wurde, 
beringte  ich  als  Nestling  am  18-ten  Juni  1912  in  Újvidék  mit  Ring- 
No.  1254;  erlegt  wurde  dasselbe  am  20-ten  Juli  1915  auf  dem  Weissen 
5^^  bei  Lukácsfalva.  Bericht  der  Herrschaft  Markgraf  Arthur  v.  Palla- 
vicini in  Écska. 

Alter:  3  Jahre.  Richtung:  Ost.  Entfernung:  40  Km. 

Bei  der  Beurteilung  dieses  Datums  ist  das  entscheidende  Moment, 
ob  dieser  Vogel  am  Erlegungsorte  Brutvogel  war  oder  nicht?  Auf 
Grund  der  Ökologie  der  Rohrweihe  ist  es  sehr  wahrscheinlich,  daß  der 
Vogel  am  Erlegungsorte  tatsächlich  brütete.  Die  Rohrweihe  pflegt  an 
ihrem  gewohnten  Jagdgebiete  ziemlich  zähe  festzuhalten,  insbesonders 
wenn  dieses  Jagdgebiet  ein  so  vorzügliches  ist,  wie  der  Weiße  See  und 
dessen  Umgebung.  Aber  auch  in  dem  Falle,  daß  diese  Rohrweihe  hier 
nicht  gebrütet  hätte,  würde  dieses  Datum  dennoch  den  wichtigen 
Beweis  ergeben,  daß  die  Nachkommenschaft  der  Rohrweihen  ebenfalls 
in  die  Heimat,  in  die  elterliche  Brutzone  zurückkehrt. 

23.  Elster. 

Pica  pica  (L.). 

Nestling;  gezeichnet  von  L.  Bohrandt  am  6-ten  Juni  1913  mit 
Ring  No.  3482  in  Eperjes;  erlegt  am  28-ten  Oktober  1913  ebendaselbst. 


DIE   VOGELMARK1F.RUNOF.N    DER   KÖN.   UNO.   ORNITH.   CENTRALE  317 

24.  Eichelhäher. 

Garrulus  glandarius  L. 

Nestling;  gezeichnet  von  Kurt  Logs  am  2-ten  Juli  1913  mit  Ring- 
No.  3880  in  Liboch  in  Norbölimen  ;  erlegt  wurde  derselbe  am  11-ten 
November  1Q13  vom  Fürsten  Karl  v.  Trautmannsdorpf  mjicin,  eben- 
falls in  Nordböhmen. 

Alier:  4  Monate.  Richtung:  Ost.  Entfernung  :  80  Km. 

Dieses  Exemplar  hat  sich  auf  dem  Herbsstriche  ziemlich  weit  vom 
Geburtsorte  entfernt  und  bleibt  es  wirklich  fraglich,  ob  es  noch  ein- 
mal dorthin  zurückgekehrt  wäre.  Es  wäre  der  Mühe  wert  von  d'eser 
Art  möglichst  viele  Exemplare  zu  beringen,  um  dadurch  je  mehr  posi- 
tive Daten  über  den  Herbststrich  unserer  Strichvögel  zu  erzielen. 

25.  Star. 

Sturnus  vulgaris  L. 

Der  Star  gehört  zu  den  dankbarsten  Ringvögeln,  welcher  nicht  nur 
bei  uns,  sondern  auch  in  Dänemark,  in  Rußland  und  in  England  sehr 
wertvolle  Daten  für  die  Zugsforschung  lieferte.  Die  Beringungsversuche 
in  Ungarn  —  besser  gesagt  diejenigen  in  Tavarna,  da  nur  an  dieser 
Station  systematische  und  erfolgreiche  Markierungen  geschahen  —  er- 
gaben fast  eine  vollständige  Klärung  der  Zugsverhältnisse  des  Stares 
in  Ungarn.  Durchzugsgebiet  ist  Italien,  Winterquartier  die  westliche 
Hälfte  von  Nordafrika  (Tunis  und  Algir),  die  junge  Generation  kehrt 
—  wenigstens  zum  Teile  —  ///  die  elferliche  Brutzone  zurück,  nistet  auch 
hier,  und  zwar  sind  auch  schon  die  ein  Jahr  alten  Jungvögel  fortpflan- 
zungsfähig. 

Es  soll  hier  noch  besonders  hervorgehoben  werden,  daß  diese 
Beringungsresultate  vollkommen  mit  jenen  übereinstimmen,  welche  auf 
Grund  der  ungarischen  Zugsdaten  erzielt  wurden,  laut  welchen  der  Zug; 
des  Stares  in  Ungarn  in  südwest-nordöstlicher  Richtung  verläuft. 

Wie  erwähnt  sind  die  Zugsverhältnisse  des  Stares  nicht  nur  in 
Ungarn,  sondern  auch  aus  anderen  Gebieten  Europas  ziemlich  gut 
bekannt.  So  wissen  wir,  daß  die  Stare  der  russischen  Ostseeprovinzen 
in  England  überwintern,  daß  die  dänischen  Stare  zum  Teile  in  eben- 
falls in  England,  zum  Teile  an  den  Küsten  des  Atlantischen  Ozeans  in 
Frankreich  den  Winter  verbringen,  nach  unseren  heurigen  Resultaten 
überwintern  die  böhmischen  Stare  in  Südfrankreich,  während  unsere 
Stare  laut  den  Resultaten  von  mehreren  Jahren  im  südwestlichen  Küsten- 
gebiete des  Mittelländischen  Meeres  und  in  dessen  Hinterlande  ihre 
Winterquartiere  haben.  Es  ist  hieraus  ersichtlich,  daß    sich  die    Winter- 


318  JAKOB  SCHENK 

quartiere  in  westlicher  und  südwestlicher  Richtung  von  den  Brutgebieten 
befinden  und  schichtweise  in  derselben  Reihenfolge  aufeinander  folgen,  wie 
die  Brutgebiete. 

Bei  dieser  Art  ist  der  Herbstzug,  ebenso  wie  bei  der  Lachmöve, 
gegen  das  in  westlicher,  respei<tive  in  südwestlicher  Richtung  gelegene 
maritime  Klima  gerichtet. 

Wie  schon  in  so  manchen  Fällen,  ergeben  auch  die  Markierungs- 
resultate des  Stares  fast  handgreifliche  Beweise  dafür,  ein  wie  willkürli- 
ches und  unbegründetes  Verfahren  es  war,  unsere  Zugvögel  nur  so  ohne 
weiteres  von  Nord  nach  Süd,  und  umgekehrt  ziehen  zu  lassen,  aus  dieser 
Annahme  mehr  oder  minder  wahre  und  wahrscheinliche  Schlußfolgerun- 
gen zu  ziehen  und  diese  dann  im  Laufe  der  Zeit  als  unumstößliche 
Wahrheiten  nicht  nur  in  die  allgemeine  Auffassung  des  großen  Publi- 
kums, sondern  auch  in  die  geheiligten  Haine  der  Wissenschaft  hinein- 
zuschmuggeln. 

Indem  durch  Markierung  des  Stares  augenscheinlich  sehr  wichtige 
zugstheoretische  Resultate  erzielt  werden  können,  ist  eine  im  größten 
Maßstabe  durchgeführte  Markierung  desselben  vollkommen  begründet, 
besonders  müßte  dieselbe  auch  auf  das  Einfangen  und  Markieren  der 
alten  Brutvögel  ausgedehnt  werden,  was  bisher  nur  von  dem  dänischen 
Forscher  H.  Mortensen  in  beschränktem  Maße  versucht  wurde.  Die 
König),  Ung.  Ornith.  Centrale  möchte  das  Programm  des  Beringens  der 
Brutvögel  im  womöglich  großen  Maßstabe  verwirklichen  und  zählt  in 
diesem  Bestreben  auf  die  Mitwirkung  unserer  bisherigen  Mitarbeiter, 
besonders  auf  Béla  v.  Szeöts,  der  auch  schon  bisher  eine  nicht  genü- 
gend anerkennbare  Tätigkeit  zur  Erforschung  der  ungarländischen  Zugs- 
verhältnisse des  Stares  ausübte.  Unsere  bisherigen  Resultate  haben  wir 
sämtliche  ihm  zu  verdanken.  Seine  untenfolgenden  heurigen  Daten  ver- 
öffentlichen wir  mit  der  Bemerkung,  daß  sämtliche  Stare  als  Nestlinge, 
und  zwar  No.  1—4  Ende  Mai  1Q13,  No.  5—8  Ende  Mai  1914,  in 
Tavarna  beringt  wurden. 

1.  Das  mit  den  Ringen  No.  685  und  3901  an  beiden  Läufen  be- 
ringte Exemplar  wurde  am  28.  Jänner  1914  am  Djebel  /skeul-See  in  der 
Nähe  der  tunesichen  Stadt  Biserte  erlegt,  also  dort,  wo  schon  früher 
einmal  ein  Star  von  Tavarna  angetroffen  wurde.  Der  Bericht  des  Kaiser- 
lich Deutschen  Konsulates  in  Tunis  wurde  uns  von  Dr.  Thienemann 
übermittelt;  gemeldet  wurde  uns  der  Fall  auch  von  unserem  Bericht- 
erstatter P.  BÉDÉ  in  Sfax  und  erschien  darüber  auch  eine  Notiz  im  «Le 
Chasseur  Français»  1914,  p.  158. 

Alter:  9  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  lö50  Km. 

2.  Wurde  ebenfalls  an  beiden  Läufen,  und  zwar  mit  den  Ringen 
No.  301  und  302  beringt;  erlegt  am  8.  Nov.    1913   bei    El  Arrouch,    in 


DIE   VOGELMARKIERUNGhN    DER   KON.   UNG.   ORNITH.   CENTRALE  319 

der  algerischen  Provinz  Constantine,  27    Km.   von    Philippville   entfernt. 
Bericht  von  A.  Buscait. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  1860  Km. 

3.  Das  mit  den  Ringen  390Ő  und  3Q07  gezeichnete  Exemplar  wurde 
am  25.  Dezember  1913  bei  El  Biar,  in  der  Nähe  von  Algier  erlegt. 
Bericht  von  Paul  Rochas;  auf  Grund  einer  Notiz  im  «Le  Chasseur 
Français»  1Q14,  p.  84,  auch  von  Matthey  Dupraz  gemeldet. 

Alter:  8  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  2100  Km. 

4.  Wurde  ebenfalls  an  beiden  Läufen  mit  den  Ringen  No.  345  und 
346  beringt;  im  Netze  gefangen  am  23-ten  Jänner  1914  in  Sakaniody 
bei  Algier.  Bericht  von  E.  Racot. 

Alter:  10  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  2100  Km. 

5.  No.  6058  wurde  Anfang  November  1914  bei  Senigallia,  10  Km. 
von  Ancona  entfernt,  an  der  Adriaküste  erlegt.  Nach  einer  Notiz  in  der 
«Tribuna  Sport»  1914,  p.  46,  von  A.  Ghidini  gemeldet. 

Alter:  5  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  890  Km. 

6.  No.  6015  wurde  am  2-ten  Oktober  1914  bei  San  Arcangelo  di 
Romagna,  15  Kilometer  von  Rimini  entfernt,  erlegt.  Bericht  von  Poggi 
Berni. 

Alter:  6  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung  :  930  Km. 

7.  No.  6004  wurde  am  24-ten  März  1915  am  Markierungsorte  in 
Tavarna  von  Ladislaus  Kandó  erlegt.  Bericht  von  Béla  v.  Szeöts. 

Alter:  10  Monate. 

8.  No.  6132  wurde  am  26-ten  Mai  vom  Beringer  Béla  v.  Szeöts 
selbst  nistend  am  Markierungsorte  in  Tavarna,  angetroffen. 

Alter:  1  Jahr. 

9.  Nestling;  gezeichnet  von  Kurt  Loos  am  29-ten  Mai  1913  mit 
Ring  No.  289  in  Liboch  in  Böhmen;  erlegt  am  5-ten  März  1914  von 
Arnoux  Augustin  bei  Orange  in  Frankreich,  70  Km.  nördlich  von  der 
Rhone-Mündung. 

Alter:  10  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  1000  Km. 

Das  erste  Datum  aus  Böhmen,  welches  sehr  dazu  geignet  erscheint, 
unseren  geehrten  gewesenen  Mitarbeiter  zu  weiteren  Starenmarkierungen 
anzuspornen. 

10.  Vom  Neste  gefangener  Brutvogel  ;  beringt  mit  Ring  No.  2557 
am  9-ten  Mai  1913  von  Walsinger  in  Lambach  in  Oberösterreich.  Das 
Brutpaar  wurde  nach  der  Beringung  von  Seglern  aus  ihrer  Nisthöhle 
vertrieben.  Der  Vogel  wurde  am  6.  Juli  1914  in  Untergaumberg  bei 
Linz  tot  aufgefunden.  Bericht  von  Hermann  Haas. 

Wie  es  scheint,  hat  sich  dieser  von  seiner  ursprünglichen  Brutstelle 
vertriebene  Vogel  im  nächsten  Jahre  40  Km.  weiter  nördlich  angesiedelt. 
Im  Wesentlichen  muß  jedoch  dieser  Fall    so    beurteilt    werden,   daß  der 


320  JAKOB  SCHKNK 

Vogel  in  den  früheren  Brutraum  zurückkehrte,  daher  in  seiner  Brutzone 
verblieb. 

26.  Pirol. 

Oriolus  oriolus  (L.). 

Nestling;  beringt  von  Eduard  Agárdi  am  15.  Juni  1913  mit  Ring 
No.  3853  in  Pécsvárad ;  erlegt  von  M.  Oalia  Jules  am  5-ten  Mai  1Q14 
in  Bardo  bei  Tunis.  Das  k.  u.  k.  österr.-ungarische  Hauptkonsulat  von 
Tunis  übermittelte  uns  nicht  nur  dieses  hochinteressante  Datum,  sondern 
erwarb  auch  als  Dokument  den  Ring  für  unsere  diesbezügliche  Samm- 
lung. Außerdem  berichtetete  unser  Beobachter  P.  Bédé  über  den  Fall 
und  brachte  auch  «Le  Chasseur  Français»  eine  Notiz  im  Jahrg.  1914, 
p.  443. 

Alter:  ungefähr  1  Jahr.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  12Ó0    Km. 

Unser  erstes  Datum  über  den  Pirolzug.  Dem  Zeitpunkte  nach 
wurde  der  Vogel  schon  auf  dem  Rückzuge  von  seinem  Schicksale  er- 
eilt, woraus  ersichtlich  ist,  daß  auch  der  Pirol  jene  Zugsstraße  wandelt, 
welche  aus  Ungarn  über  Italien  und  Sizilien  nach  Tunis  führt  und 
welche  als  spezielle  Zugsstraße  der  Vögel  Ungarns  gelten  kann. 

Es  möge  hier  noch  bemerkt  werden,  daß  hier  auch  der  erste  Fall 
eintritt,  wo  das  Beringungsresultat  nicht  mit  unseren  bisherigen  Ergeb- 
nissen der  Zugsbeobachtungen  übereinstimmt.  Laut  dieser  Ergebnisse 
erscheint  der  Pirol  in  den  östlichen  Teilen  Ungarns  unverhältnismäßig 
früh  und  steht  diese  Tatsache  wenigstens  vorläufig  noch  in  unüber- 
brückbarem Gegensätze  zur  südwestlich  verlaufenden  Zugsstraße.  Dieser 
Umstand  muß  bei  der  Bearbeitung  des  auf  den  Pirol  bezüglichen  Zugs- 
materiales  enstprechend  berücksichtigt  werden. 

Es  ist  jedoch  durchaus  nicht  unmöglich,  dass  die  im  Osten 
Ungarns  heimische  Pirole  einer  anderen  Brut  und  Zugszone  angehören, 
weshalb  man  nicht  schon  im  Vorhinein  auf  die  Unzuverlässigkeit  der 
Zugsdaten  schliessen  darf.  Man  müsste  zuerst  einmal  je  mehr  Pirole  iiii 
Osten  Ungarns  markieren,  um  damit  der  Frage  im  experimentellen 
Wege  beizukommen. 

Gartenrotschwanz. 

Ruticilla  phoenicura  L. 

Im  XX.  Jahrgange  der  Aquila  vom  Jahre  1913,  p.  463,  beziehen 
sich  die  unter  Hausrotschwanz  (Ruticilla  tithys  L.)  angeführten  Daten 
auf  den  Gartenrotschwanz  und  ist  diese  Stelle  daher  in  diesem  Sinne 
zu  berichtigen. 


DIE    VOGELMARKIERUNÜEN    DER   KON.    UNO.   ORNITH.   CENTRALE         321 

27.  Feldlerche. 

Alauda  arvensis  L. 

Nestling;  gezeichnet  am  9.  Mai  1Q13  in  Orbo  mit  Ring  No.  1738; 
erlegt  von  E.  G.  Busetto  in  der  italienischen  Provinz  Padova  bei 
üiarabassa  dì  Sangiorgio. 

Alter:  Ö  Monate.  Richtung:  Südwest.  Entfernung:  ÓOO  Km. 

Das  erste  Datum  über  den  Lerchenzug,  trotzdem  schon  seit  3  Jahren 
eine  nicht  unbedeutende  Anzahl  derselben  beringt  wurde.  Wie  es  scheint, 
zieht  auch  die  Feldlerche  auf  der  großen  südwestlichen  Heerstraße  der 
ungarischen  Zugvögel.  Das  Winterquartier  dürfte  sich  in  Tunis,  Algier 
oder  Marokko  befinden,  wo  die  Feldlerche  massenhaft  zu  überwintern 
pflegt. 

28.  Haussperling. 

Passer  domesticus  L. 

Nestling;  gezeichnet  von  Ludwig  Bohrandt  Anfangs  Juni  1915  in 
Eperjes  mit  Ring  No.  5142;  erbeutet  ebendaselbst  Ende  Juni  desselben 
Jahres. 

29.  Gimpel. 

Pyrrhula  pyrrhula  (L.). 

Alter  Vogel,  welcher  seinem  Eigentümer  als  Lockvogel  diente, 
beringt  von  Ludwig  Bohrandt  Anfang  Juni  1913  in  Eperjes  mit  Ring 
No.  4086;  eingefangen  von  Julian  Pawlas  am  8-ten  Jänner  1914. 

30.  Goldammer. 

Emheriza  citrinella  L. 

Alter  Vogel;  beringt  am  8-ten  Jänner  1912  von  Dr.  Karl  Mauks 
in  Algyógy  mit  Ring  No.  505;  eingefangen  ebendaselbst  am  22-ten 
Dezember  1913.  Bericht  von  Dr.  Johann  Margit. 

Positives  Datum,  daß  der  Goldammer  tatsächlich   (^Standvogel»  ist. 

31.  Rohrammer. 

Emberiza  schoeniclus  L. 

Alter  Vogel;  beringt  am  29-ten  Jänner  1914  von  Peter  Müller 
mit  Ring  No.  275  in  Kevevára;  eingefangen  ebendaselbst  am  13-ten 
Feber  1914. 

Aquila.  21 


322  JAKOB  SCHENK 

32.  Wachholderdrossel. 

Tardus  pilaris  L. 

Nestling;  beringt  am  27.  Mai  1913  von  Gustav  Schiebel  in  5r///í7/? 
Rosenhof  bei  Sandl  in  Oberösterreich  mit  Ring  No.  3886;  erlegt  im 
Jänner  oder  Feber  1915  bei  Clusoiw  im  Bergamaskischen  in  Italien. 
Notiz  der  «Diana»  in  Neapel  im  Feberhefte  vom  Jahre  1915. 

Alter:  ungefähr  1 1  2  Jahre.  Riclitun<r:  Südwest.  Entfernung:  480  Km. 

Hochinteressantes  Datum  schon  auch  in  der  Beziehung,  daß  die 
unter  unseren  geographischen  Breiten  —  den  Winterquartieren  der 
nördlicheren  Wachholderdrosseln  —  geborenen  Wachholderdrosseln 
wegziehen.  Das  Winterquartier  ist  ebenfalls  in  südwestlicher  Flucht  von 
der  Brutzone  gelegen. 

33.  Kleiber. 

Sitta  europaea  L. 

Alter  Vogel;  beringt  im  Dezember  1912  von  Julian  Pawlas  in 
Eperjes  an  seinem  Winterfutterapparate  mit  Ring  No.  1856;  ebendaselbst 
eingefangen  im  Dezember   1913. 

Positives  Datum,  daß  der  Kleiber  ^Standvog-e/»  ist. 

34.  Sumpfmeise. 

Parus  palustris  L. 

Alter  Vogel;  gezeichnet  von  Julian  Pawlas  am  Futterapparate  in 
Eperjes  im  Jänner  1913  mit  Ring  No.  1873;  eingefangen  am  nämlichen 
Futterapparate  im  Jänner  1914. 

Auch  die  alten  Exemplare  der  Sumpfmeise  sind  '^Sfandvöfreh^. 

35.  Blaumeise. 

Parus  coeruleus  L. 

1  —  3.  Alte  Vögel,  gezeichnet  von  Julian  Pawlas  am  Futterplatze 
seines  Gartens  zu  Eperjes  im  Feber  1913  mit  den  Ringen  No.  1890, 
1898  und  740;  eingefangen  am  nämlichen  Futterplatz  im  Jänner  und 
Feber  1914. 

4.  Alter  Vogel,  gezeichnet  von  Peter  Müller  am  25-ten  Dezember 

1913  zu  Kevevüra  mit    Ring    No.    4583;    cingefangen    ebendaselbst    am 
1-ten  Feber  1914. 

5.  Alter  Vogel,  gezeichnet  von  Béla  v.  S/eöts   am    27-ten    Jänner 

1914  in  Tavarna  mit  Ring  No.  3063;  tot  aufgefunden  ebendaselbst    am 
20-ten  März  1914. 


DIE    VOGELMARKIKRUNOEN    DER    KON.   UNO.   ORNITH.   CENTRALE  323 

ó.  Alter  Vogel,  g:ezeichiiet  von  Heinrich  Schenk  am  10-ten  Okto- 
ber 1913  in  Óverbász  mit  Rintr  No  30ö3;  tot  aufoefunden  am  5-ten  Mai 
1914  ebendaselbst. 

Obige  Daten  enthalten  die  Bestätigung,  dal5  auch  die  Blaumeise 
<iStandvogely>  ist,  welcher  nicht  nur  während  der  Winterszeit,  sondern 
auch  später  schon  in  der  Brutzeit  am  Beringungsorte  angetroffen  wurde. 

36.  Kohlmeise. 

Parus  maior  L. 

Als  Ergebnis  mehrjähriger  Markierungsarbeiten  erhielten  wir  heuer 
endlich  die  sehnsüchtig  erwarteten  wertvollen  Daten  über  die  Disloka- 
tion der  Jungvögel.  Bisher  mußte  angenommen  werden,  daß  die  Jung- 
vögel beim  Eintreten  der  kälteren  Jahreszeit  wegziehen,  da  die  gründ- 
lichen und  sorgfältigen  einschlägigen  Versuche  und  Beobachtungen  von 
BÉLA  v.  SzEÖTS  und  Julian  Pawlas  ergaben,  daß  von  den  vielen  Nest- 
lingen,  welche  den  Sommer  hindurch  beringt  wurden,  nur  ein  ver- 
schwindend kleiner  Bruchteil  im  Winter  an  den  Futterplätzen  angetrof- 
fen wird.  So  beringte  Julian  Pawlas  im  Sommer  1913  etwa  100  Meisen- 
nestlinge,  von  welchen  er  jedoch  im  folgenden  Winter  auch  nicht  ein 
einziges  an  der  Futterstelle  beobachten  konnte,  an  welche  er  seit  Jahren 
eine  große  Anzahl  alter  Vögel  mehrere  Jahre  hindurch  zu  wiederholten- 
malen  einfangen  konnte.  Dieselben  Erfahrungen  machten  auch  andere 
Beobachter,  so  auch  Julius  Thóbiás  in  Alsólánc. 

Das  heurige  Jahr  brachte  endlich  ein  positives  Datum  über  den 
Herbstzug  oder  Herbststrich  der  Kohlmeise.  Eine  von  Béla  v.  Szeöts  in 
Tavarna  als  Nestling  gezeichnete  Kohlmeise  kam  durch  glücklichen 
Zufall  in  Budapest  zu  Händen  des  Mitgliedes  der  Königl.  Ung.  Ornith. 
Centrale  Julius  Bittera.  Ein  Teil  der  Jungvögel  scheint  aber  in  der 
Heimat  zu  verbleiben,  wie  das  ein  von  L.  Bohrandt  festgestelltes  Er- 
gebnis beweist,  bei  welchen  jedoch  in  Betracht  gezogen  werden  muß, 
daß  die  Jungvögel  trotz  eifrigster  und  systematischer  Nachsuche  nur  in 
ungemein  geringer  Anzahl  an  den  Winterfütterungsapparaten  angetroffen 
wurden. 

Wo  sich  diese  Zugvögel  behufs  Nistens  ansiedeln,  darüber  ergibt 
uns  ebenfalls  ein  heuriges  Datum  den  ersten  Aufschluß.  Dieser  Zug- 
vogel brütete  in  dem  elterlichen  Brutraiune.  Man  darf  hieraus  natürlich 
nicht  folgern,  daß  sich  alle  Jungvögel  in  der  Heimat  ansiedeln,  da  das 
in  Budapest  angetroffene  Exemplar  der  Möglichkeit  Raum  läßt,  daß  sich 
ein  Teil  der  Jungvögel  eventuell  auch  anderwärts  und  nicht  im  elterlichen 
Brutraume  ansiedelt.  Diese  sind  nur  äußerst  schwer  aufzufinden  und  zu 
konstatieren,  denn  wer  sollte  sie  aufsuchen  und  wo  sind  sie  aufzusuchen. 

21* 


324  JAKOB   SCHENK 

Hier  spielt  der  Zufall  die  entscheidende  Rolle,  nicht  so  vcie  bei  den 
Exemplaren,  welche  sich  in  der  Heimat  ansiedeln,  wo  sie  der  Beringer 
durch  ständige  Beobachtung  und  systematische  Nachforschung  aufzufin- 
den trachtet. 

Wie  bei  der  Rauchschwalbe  und  dem  Stare,  so  wird  auch  hier 
der  Beweis  geliefert,  daß  die  Jungvögel  schon  in  ihrem  ersten  Lebens- 
jahre fortpflanzungsfähig  sind. 

Bezüglich  der  alten  Brutvögel  erhielten  wir  auch  heuer  die  Be- 
stätigung, daß  dieselben  an  der  alten  Brutstelle  brüten. 

Aus  dem  Obengesagten  ist  es  ersichtlich,  daß  die  Kohlmeise  — 
obwohl  kein  Zugvogel  —  ein  sehr  dankbares  Markierungsobjekt  dar- 
stellt, dessen  in  je  größerem  Maße  durchgeführte  Beringung  wichtige 
Resultate  verheißt,  besonders  dann,  wenn  nicht  nur  die  Jungvögel  und 
Futtergäste,  sondern  auch  die  alten  Brutvögel  und  womöglich  die  ganze 
junge  Generation  eines  gewissen  kleineren  Bezirkes  beringt  wird.  Durch 
solch  systematisches  Vorgehen  würden  die  Strich-  und  Dislokationsver- 
hältnisse der  Kohlmeise  in  kurzer  Zeit  in  hohem  Maße  geklärt  werden. 

Es  folgen  nun  die  heurigen  Daten. 

1.  Vom  Neste  gefangener  Brutvogel;  beringt  am  IS-ten  Juli  1914 
von  Eduard  Agárdi  in  Berkesd  mit  Ring  No.  8536;  nistete  am  24-ten 
Juni  1915  in  der  nämlichen  Nisthöhle. 

2.  Nestling;  gezeichnet  am  20-ten  Mai  1914  von  Ludwig  Boh- 
RANDT  in  Eperjes  mit  Ring  No.  1150;  nistete  ebendaselbst  im  Som- 
mer 1915. 

3.  Nestling;  gezeichnet  von  Béla  v.  Szeots  am  11-ten  Mai  1913 
in  Tavarna  mit  Ring  No.  2655;  eingefangen  ebendaselbst  am  27-ten 
Jänner  1914. 

4.  Nestling;  gezeichnet  von  Béla  v.  Szeots  am  7-ten  Mai  1914  in 
Tavarna  mit  Ring  No.  6673;  eingefangen  am  11-ten  jWärz  1915  in 
Gesellschaft  zweier  Kohlmeisen  und  einer  Blaumeise  in  Budapest.  Be- 
richt von  Julius  Bittera,  der  auch  den  Vogel  präparierte  und  der 
Sammlung  der  K.  Ung.  Ornith.  Centrale  einverleibte. 

Alier:  10  Monate.  Ricliiiiiifr:  Südwest.  Enf/emuncr:  250  Km. 

5.  Alter  Vogel;  gezeichnet  von  Heinrich  Schenk  am  29-ten 
Oktober  1913  in  Óverbász  mit  Ring  No.  3061  ;  ebendaselbst  eingefangen 
im  Jänner  1914. 

6—8.  Alte  Vögel;  gezeichnet  von  Peter  Müller  am  29-ten 
Dezember  1912,  am  27-ten  November  1913  und  am  11-ten  Dezember 
1913  in  Kevevära  mit  den  Ringen  No.  1395,  4574  und  4580;  eingefangen 
ebendaselbst  am  21-tcn,  9-ten  und  1-ten  Jänner  1914. 

9—23.  Alte  Vögel;  gezeichnet  von  Julian  Pa>x^las  in  Eperjes. 
Sämtliche  wurden  an  dem  Winterfütterungsapparate   in   seinem    Garten 


dip:   VOOKIMARKIERUNQKN    DF,R   KON.    UNO.   ORNITH.  CENTRALE  325 

eingefangen,  woselbst  sie  dann  wieder  eingefangen  wurden,  manche 
Exemplare  in  drei  aufeinander  folgenden  Wintern.  Sehr  interessant  wird 
sich  die  Fortsetzung  der  Versuche  nach  dem  Kriege  gestalten,  ob  noch 
welche  Exemplare  der  ersten  Markierungsjahrgänge  vorhanden  sein 
werden?  Die  ältesten  von  den  hier  angefiïhrten  sind  zumindest 
5  Jahre  alt  und  sind  dies  die  ersten  positiven  Daten  über  die  Alters- 
grenze der  freilebenden  Kohlmeisen. 

Die  genaueren  Daten  über  jedes  Exemplar  sind  folgende: 

9.  Erhielt  im  Jänner  IQIO  Ring  No.  1242;  wieder  eingefangen  im 
Feber  1911,  Jänner  1913  und  Feber  1914. 

10.  Beringt  im  Jänner  1910  mit  Ring  No.  1284;  wieder  eingefan- 
gen im  Feber  1911,  1913  und  1914. 

11.  Oezeichnet  im  Feber  1911  mit  Ring  No.  1290;  wieder  ein- 
gefangen im  Feber  1913  und  1914. 

12.  Beringt  im  Feber  1911  mit  Ring  No  1926;  wieder  eingefangen 
im  Feber  1914. 

13.  Beringt  im  Feber  1912  mit  Ring  No.  1946;  wieder  eingefangen 
im  Feber  1914. 

14—20.  Beringt  im  Dezember  1912  mit  den  Ringen  No.  1851, 
1854,  1855,  1860,  1862,  1864  und  1868;  wieder  eingefangen  im  Novem- 
ber und  Dezember  1913. 

21—23.  Beringt  im  Jänner  1913  mit  den  Ringen  No.  1872,  1875 
und  1888;  xxieder  eingefangen  im  Jänner  und  Feber  1914. 

37.  Rauchschwalbe. 

Hirundo  rustica  L. 

Unsere  heurigen  Daten  ergeben  im  Wesentlichen  keine  neuen 
Resultate,  sondern  nur  die  Bestätigung  und  einige  Erweiterung  der  bis- 
herigen Ergebnisse.  Die  Ehegenossen  leben  zum  geringen  Teile  in 
Dauerehe,  der  größere  Teil  jedoch  löst  die  Ehe  gewöhnlich  sehr  bald 
auf,  so  daß  sie  häufig  schon  die  zweite  Brut  desselben  Jahres  mit  einem 
neuen  Ehegesponste  verrichten.  Die  Brutvögel  sowie  die  junge  Gene- 
ration kehren  in  die  elterliche  Brutzone  zurück  und  dislozieren  sich 
dort  auf  einem  Gebiete,  das  laut  den  bisherigen  Daten  15— 20  Kilometer 
Durchmesser  besitzt.  Ob  einzelne  Exemplare  der  jungen  Generation 
auch  über  dieses  Gebiet  hinausgehen  und  sich  verwitweten  Individuen 
entfernter  liegender  Gegenden  als  Ehegenossen  anschliessen  und  dort 
brüten,  bleibt  vorläufig  noch  ungewiß  bis  der  glückliche  Zufall  uns 
eine  diesbezügliche  positive  Angabe  in  die  Hand  spielen  dürfte. 

Durchzugsgebiet  und  Winterquartier  sind  noch  immer  unbekannt, 
trotzdem  wir  schon  viele  tausende  Rauchschwalben  in  Ungarn  beringten. 


326  JAKOB  SCHENK 

Unser  korrespondierendes  Mitglied  Béla  v.  Szeöts,  der  das  Beringen 
der  Rauchschwalben  mit  wahrer  Begeisterung,  Hingabe,  Sorgfalt  und 
Sachverständnis  schon  seit  Jahren  betreibt,  beringte  allein  schon  iïber 
2000  Exemplare.  Das  Resultat  ist  bisher  >  gleich  Null  und  müßte  man 
auch  schon  die  Hoffnung  aufgeben,  wenn  die  Rauchschwalbenmarkie- 
rungen in  England  nicht  mit  Erfolg  gekrönt  wären.  Es  wurden  nämlich 
bisher  schon  zwei  englische  Rauchschwalben  in  Südafrika  in  der  Kap- 
kolonie im  Winterquartiere  angetroffen.  Vielleicht  wird  uns  der  Zufall 
auch  einmal  günstig  sein. 

Den  größten  Teil  unserer  heurigen  Resultate  verdanken  wir  auch 
diesmal  Béla  v.  Szeöts,  der  die  unter  No.  1—22  angeführten  Exemplare 
beringte,  und  zwar,  wo  nicht  anders  angegeben,  in  dem  Orte  Tavarna 
im  Komitate  Zemplén;  die  übrigen  Örtlichkeiten,  an  welchen  er  Berin- 
gungen vornahm  und  an  welchen  seine  beringten  Schwalben  wieder 
angetroffen  werden,  liegen  in  der  nächsten  Umgebung  von  Tavarna. 

1.  Nestling;  beringt  am  23-ten  Juni  190Q  mit  Ring  No.  2429;  brütete 
am  24-ten  Juni  1914  im  Meierhofe  Csicsvaalja,  in  der  nächsten  Um- 
gebung vom  Markierungsorte.  Alter:  5  Jahre. 

2.  Nestling;  beringt  am  2-ten  August  1911  mit  Ring  No.  398; 
brütete  am  28-ten  Juni  1914  am  Geburtsorte.  Alter  3  Jahre. 

3.  Nestling;  beringt  am  14-ten  Juni  1912  mit  Ring  No.  óó7;  brütete 
am  Geburtsorte  am  5-ten  Juni  1914.  Alter  2  Jahre. 

4.  Brutvogel;  beringt  am  13-tenJuni  1912  mit  Ring  No.  Ô40;  brütete 
am  1 5-ten  Juni  1914  am  Markierungsorte. 

5.  Brutvogel;  beringt  am  16-ten  Juni  1912  mit  Ring  No.  1202; 
brütete  am  Markierungsorte  am  15-ten  Juni  1914. 

6.  Brutvogel;  beringt  am  15-ten  Juni  1912  in  Tavarnamczö  mit 
Ring  No.  1039;  brütete  am  Markierungsorte  am  16-ten  Juni  1914. 

7.  Brutvogel;  beringt  am  15-ten  Juni  1914 in  Tavamamezö xnxiKxwg 
No.  1284;  nistete  ebendaselbst  am  lò-len  Juni  191-!. 

8.  Nestling;  beringt  am  ò-ten  August  1912  mit  Ring  No.  2014  in 
Tavarnamczö  ;  nistete  ebendaselbst  am  ló-ten  Juni   1914. 

9.  Nestling;  beringt  am  14-ten  Juni  1912  mit  Ring  No.  1003  in 
Tavarnamezö;  nistete  am  16-ten  Juni  1914  im  Meierhofe  Csicsvaalja  in 
nächster  Umgebung  des  Geburtsortes. 

10.  Brutvogel,  welcher  zuerst  am  17-ten  Juni  1912,  dann  nacii 
seiner  Rückkehr  an  die  frühere  Brutstclle  am  18-tcn  Juni  1913  abermals 
mit  Ring  No.  3112  gezeichnet  wurde;  der  Vogel  nistete  am  6-ten  Juli 
1914  im  Meierhofe  Varannó  in  der  näheren  Umgebung  des  Markierungs- 
ortes. 

11.  Brutvogcl;  beringt  am  13-tcn  Juni  U)13  mit  Ring  Xo.  3035; 
brütete  am  Markierungsortc  am  5-ten  Juni   1914. 


Dlf:    VOGELMARKIERUNGKN    Dtí?    KÖN.   UN(1.   ORNITH.   CENTRALE         327 

12.  Brutvogel;  beringt  am  13-ten  Juni  1913  mit  Ring  No.  3047; 
tot  aufgefunden  am  Markierungsorte  am  31 -ten  Mai  IQ  14. 

13.  Brutvogel;  gezeichnet  am  4-ten  Juli  1913  mit  Ring  No.  31Q8; 
nistete  ebendaselbst  am  ô-ten  Juni  1914. 

14.  Nestling;  gezeichnet  am  14-ten  Juni  1912  mit  Ring  No.  öOó; 
nistete  ebendaselbst  am  13-ten  Juni  1913  und  erhielt  Ring  No.  3033; 
nistete  wieder  ebendaselbst  am  5-ten  Juni  1914.  Alter:  2  Jahre. 

15.  Brutvogel;  gezeichnet  am  13-ten  Juni  1913  mit  Ring  No.3030; 
nistete  ebendaselbst  am  5-ten  Juni  1914. 

1Ò.  Brutvogel;  gezeichnet  am  13-ten  Juni  1913  mit  Ring  No.  3038; 
nistete  ebendaselbst  am  15-ten  Juni   1914. 

17.  Brutvogel;  gezeichnet  zuerst  am  12-ten  Juni  1912;  nistete  am 
14-ten  August  1913  ebendaselbst  und  erhielt  den  Ring  No.  3209;  brü- 
tete wieder  ebendaselbst  am  5-ten  Juni  1914. 

18.  Nestling;  gezeichnet  am  8-ten  Juli  1913  mit  Ring  No.  3318; 
nistete  am  24-ten  Juni  1914  im  Meierhofe  Csicsvaalja  in  der  näheren 
Umgebung  der  Markierungsortes. 

19.  Brutvogel;  gezeichnet  am  14-ten  Juni  1913  in  Tavarnamezö 
mit  Ring  No.  3099;  nistete  ebendaselbst  am  16-ten  Juni  1914. 

20.  Brutvogel;  gezeichnet  am  14-ten  Juni  1913  in  Tavarnamezö  mW 
Ring  No.  3100;  nistete  ebendaselbst  am  16-ten  Juni  1914, 

21.  Nestling  gezeichnet  im  Sommer  1913  in  Telekháza  mit  Ring 
No.  2121  ;  nistete  am  24-ten  Juni  1914  im  Meierhofe  Csicsvaalja  in  der 
Umgebung  des  Geburtsortes. 

22.  Brutvogel;  gezeichnet  am  1 8-ten  Juni  1913  mit  Ring  No.  3107; 
nistete  am  ô-ten  Juli  1914  im  Meierhofe  Varannó'm  nächster  Umgebung 
des  Markierungsortes. 

23.  Brutvogel;  gezeichnet  im  Frühjahre  1914  von  DiONVSius  Lintia 
in  Temesvár  mit  Ring  No.  4599;  auch  der  Ehegenosse  wurde  diesmal 
beringt.  Im  Frühjahre  1915  nistete  dieser  Vogel  mit  einen  unberingten 
Ehegenossen  in  einem  Neste,  welches  am  Nachbarhause  des  früheren 
nesttragenden  Hauses  angebracht  war. 

24.  25.  Ein  Ehepaar;  gezeichnet  von  Eduard  Agárdi  am  16.  Juli 
1914  in  Berkesd  mit  Ring  No.  8532  und  8533;  nistete  wieder  zusammen 
im  alten  Neste  am  16-ten  Juli  1915. 

26.  Nestling;  gezeichnet  von  Peter  Müller  am  22-tenJuni  1914  in 
Kevevára  mit  Ring  No.  6932;  eingefangen  am  27-ten  Mai  1915  ebendort. 

27.  Nestling;  gezeichnet  von  Béla  Rácz  am  23-ten  Juni  1913  mit 
Ring  No.  2412  in  Szerep;  brütete  ebendaselbst  am  7-ten  Juni  1914. 

28.  Nestling;  gezeichnet  vom  Kurt  Loos  am  28-ten  Juni  mit  Ring 
No  1711  in  Böhmisch-Leipa  ;  tot  aufgefunden  am  19-ten  Mai  1914  in 
Hermsdorf  15  Km.  vom  Geburtsorte  entfernt. 


328  JAKOB  SCHhNK 

38.  Mehlschwalbe. 

Chelidonaria  urbica  (L.). 

Das  bei  der  Rauchschwalbe  Gesagte  paßt  fast  Wort  für  Wort  auch 
auf  die  Mehlschwalbe.  Über  Durchzugsgebiet  und  Winterquartier  ist 
bisher  nicht  ein  einziges  Datum  eingelangt,  die  Dislokationsverhältnisse 
sind  jedoch  ziemlich  bekannt  und  hat  sich  in  der  Klärung  derselben 
unser  Beobachter  Julius   Thóbiás   unbestreitbare    Verdienste    erxxorben. 

Heuer  langten  folgende  Daten  ein. 

No.  1— Q  wurden  von  Julius  Thóbiás  mit  einer  Ausnahme  m  Alsó- 
lánc, Komitat  Abauj-Torna  gezeichnet. 

1.  Brutvogel;  mit  Ring  No.  3840  am  24-ten  Juni  1913  gezeichnet; 
nistete  am  24-ten  Juni  1Q14  in  einem  Neste  des  Nachbarhauses. 

2 — 4.  Brutvögel;  das  erste  Exemplar  erhielt  den  Ring  No.  383Ò 
am  24-ten  Juni  1913  und  war  damals  Ehegenosse  des  Exemplares 
No.  3837,  das  dritte  wurde  am  27-ten  Juli  1913  mit  Ring  No.  481  ge- 
zeichnet und  nistete  mit  einem  unberingten  Ehepaare  einige  Häuser 
vom  ersten  Ehepaare  entfernt.  Am  24-ten  Juni  1914  nisteten  No.  383Ò  und 
481  als  Ehepaar,  aber  weder  im  früheren  Neste  von  No.  481,  noch  von 
No.  3836,  sondern  im  vorjährigen  Neste  von  No.  383Ò.  No.  3837,  welches 
im  vorangehenden  Jahre  Ehegesponst  von  3836  war,  nistete  am  25-ten  Juni 
1914  ebenfalls  in  Alsólánc,  aber  mit  einem   unberingten    Ehegesponste. 

5.  Brutvogel;  beringt  am  27-ten  Juni  1913  mit  Ring  Nr.  3794;  nistete 
am  24-ten  Juni  1914  zwar  nicht  im  alten  Neste,  aber  in  einem  Neste 
an  demselben  Gebäude. 

6.  Nestling;  gezeichnet  am  23-ten  Juni  1913  mit  Ring  No.  3823; 
nistete  am  29-ten  Juli  1914  in  einem  Neste  an  demselben  Gebäude,  wo 
auch  das  elterliche  Nest  angebracht  war. 

7.  Nestling;  gezeichnet  am  12-ten  Juli  1913  mit  Ring  No.  3747  ;  nistete 
am  3-tenJuli  1914  im  Meierhofe  Koplaló  1/2  Km.  vom  Geburtsorte  entfernt. 

8.  Brutvogel;  gezeichnet  am  19-ten  Juni  1913  in  Felsölänc  mit 
Ring  No.  3942;  zugleich  wurde  auch  der  andere  Ehegatte  beringt.  Tot 
aufgefunden  am  15-ten  Mai  1914  von  Anton  Herkl  in  Ab  auj szeme  re, 
vom  Brutorte  7  Km.  entfernt.  Laut  dem  Berichte  von  Thóbiás  verließ 
diese  Mehlschwalbe  nach  der  Beringung  den  Ehegenossen,  suchte  sich 
einen  neuen  und  nistete  mit  demselben  in  einem  neuerbauten  Neste  am 
Gebäude  vis-à-vis  des  alten  Nestes. 

9.  Brutvogel;  gezeichnet  am  24-ten  Juni  1914  mit  Ring  No.  6067; 
nistete  noch  im  nämlichen  Jahre  am  28-ten  Juli  in  Frisala nr.  einen  Km. 
vom  früheren  Neste  entfernt. 

10.  Nestling;  gezeichnet  von  Eduard  Agárdi  am  26-ten  Juni  1914 
in  Berkesei  mit  Ring  No.  8142;  nistete  ebendort  am  1-ten  Juli  1915. 


Adatok  Szerbia  madárfaunájához. 

Irta  :  Lintia  Dénes. 

1912.  év  tavaszán  egy  hosszabb  gyűjtő  és  kutató  expedíciót  tervez- 
tem nagyrabecsült  és  Igen  tehetséges  helgolandi  hivatásos  természet- 
búvár barátommal  :  dr.  Weigold  HuGÓ-val  Szerblába  amely  tervünk  azon- 
ban az  akkoriban  uralkodó  balkáni  háborús  hangulat  miatt  —  sajnos  — 
nem  volt  a  kívánt  eredménnyel  végrehajtható.  (Lásd:  Dr.  Weiqold  H. 
Egy  mediterrán  oázis  délkeleti  Magyarország  madárvilágában.  Aquila, 
XX.  köt.  179.  old.  1913.)  Ez  a  túlzott  háborús  félelem  —  uti  figura 
docet  —  be  is  bizonyosodott  és  most  világos  lett  előttem  az  ok,  hogy 
nemcsak  a  szerb  kormány,  hanem  eleinte  —  sajnos  —  még  a  szerb  állami 
múzeum  szakemberei  is,  miért  látszottak  még  a  zoológiai  tudományból 
is  politikát  kovácsolni.  Mindez  pedig  az  én  magyar  állampolgárságom 
miatt  történt. 

A  fáradságot  sajnáltam  csak,  mely  ezen  út  előmunkálatainak  elvég- 
zésével volt  kapcsolatban,  ami  több  hetet,  sőt  hónapot  vett  igénybe  az 
egyes  szerb  nyelven  megjelent  ornithologiai  közlemények  fordításával 
hogy  azokat  Weigold  barátomnak  hozzáférhetővé  tegyem.  Ezen  kutató 
útra  én  egy  majdnem  teljesen  kidolgozott  systematikus  jegyzékkel  indul- 
tam, melyet  részint  a  természetben  magában,  részint  pedig  az  országban 
levő  fontosabb  gyűjtemények  alapján  lett  volna  ellenőrizendő  és  helyes- 
bítendő és  végül  egyes  gyűjtött  példányokból  kiegészítendő.  Főleg  ez 
utóbbi  célunk  azonban  nem  volt  elérhető.  Mindamellett  reméltem  to- 
vábbra is,  hogy  még  a  jövő  esztendőben  vagy  esetleg  később  sikerül 
majd  tervemet  teljesen  keresztülvinni;  de  hiába.  A  háború  furiája  min- 
dig hatalmasabb  lett  és  most  a  közeli  belátható  időre  szándékomról  — 
sajnos  —  le  kell  tennem.  Ez  szolgáljon  magyarázatul  arra,  hogy  e  mun- 
kám közlését  miért  tartottam  eddig  függőben.  Midőn  ezt  most  közölni 
szándékozom,  két  célt  vélek  szolgálni  az  ornithologiának,  és  pedig:  azok- 
nak, kik  a  szerb  nyelvet  nem  birják,  hozzáférhetővé  tenni  az  eddig  kö- 
zölt fontosabb  ornithologiai  közleményeket,  másodsorban  pedig  azok- 
nak, kik  Szerbia  madárfaunájának  kutatását  tűzik  ki  célul  a  jövőben,  meg- 
felelő alapot  nyújtani. 

Szerbiában  az  ornithologiai  tudomány  művelése  csak  az  utolsó  két 


330  LINTIA   DENtS 

évtizedben  kezdődött  intensivebben  meg,  addig  igen  kevés,  vagy  épenséggel 
nem  volt  szakember,  ki  a  madártant  művelte  volna,  de  főleg  nem  vol- 
tak praeparátorok,  akik  azt  a  madáranyagot,  mely  az  egyes  magánsze- 
mélyek vagy  vadásztársaságok  által  az  ország  különféle  részeiben  gyűj- 
tetett, valamely  gyűjtemény  számára  feldolgozták  és  megfelelően  ren- 
dezték volna. 

Majdnem  teljes  bizonyossággal  meg  lehet  az  ornithologiai  tudomány- 
nak Szerbiában  való  megindulását  állapítani. 

Alapját  dr.  Pancic  József  vetette  meg  az  1867-ben  kiadott  «Szer- 
bia madarai»  cimű  munkájával;  sajnos,  ez  csak  szerb  nyelven  jelent  meg. 
Pancic  főleg  botanikus  volt  és  így  ő  tulajdonképen  csak  az  általa  jobban 
ismert  madárfajokat  írta  össze,  ezáltal  mintegy  impulsust  kívánva  adni 
a  további  munkálkodásra.  Komolyabban,  azaz  tudományos  irányban  az 
ornithologia  művelése  csak  1879-ben  kezdődik,  midőn  Mihajlo  Mihaj- 
LOVic  számvevőségi  hivatalnok  mint  praeparátor  feltűnik.  Mihajlovic 
hivatalos  küldetéseiből  kifolyólag  eljutott  az  ország  különböző  vidé- 
keire, miáltal  alkalma  nyílott  különfélét  gyűjteni.  A  gyűjtött  anyag  a 
«Zooloskom  Kabinetu  Veliki  Skole»,  az  Egyetem  állattani  szertárába  he- 
lyeztetett el.  Később,  18Q8-ban,  Oyuritv  Péter  belgrádi  tanító  Stutt- 
gartba és  Bécsbe,  Arsinov  Pája  tanár  pedig  Zágrábba  küldettek  ki, 
hogy  a  praeparálás  mesterségét  elsajátítsák.  Tőlük  aztán  még  Raskovitv 
Mihály  tanító  is  eltanulta.  Miután  a  múzeum  a  «Stevicini  Dom»-ban  több 
helyiséget  kapott,  Qvüritv  tanítót  felmentették  hivatalától,  hogy  teljesen 
új  hivatásának  szentelhesse  idejét.  Ez  évben  Ovuritv  307  új  és  140 
újra  átdolgozott  madárpraeparátummal  gazdagította  a  gyűjteményt.  Nem- 
sokára más  műkedvelő  barátok  is  csatlakoztak  még  az  országból,  köztűk 
Brzakovity  Vladimír  raska-i  erdész,  Dragicevity  Bozidár  nis-i  állat- 
orvos, dr.  Senkijevity  és  mások,  kik  igen  szép  és  ritka  tárgyakat  küld- 
tek a  múzeumnak. 

18Ç>Q-ben  dr.  üeorojevity  Zivoin  egyetemi  tanár  Kochán  praepará- 
torral  a  mindnyájunk  által  jól  ismert  RusER-hez  csatlakozik,  kinek  tár- 
saságában Szerbia  különböző  vidékeit  kutatják. 

Mind  több  és  több  gondot  fordítottak  arra  is,  hogy  a  madarak  népies 
elnevezése  kifűrkésztessék. 

Reiser  Otmár  bosnyák  nyelven  megjelent  munkája,  az  18Q9.  és 
1900.  évi  szerbiai  gyűjtő  és  kutat()  útjáról,  melyet  az  ország  különböző 
vidékein,  különböző  évszakokban  tett  meg,  magában  foglalja  legnagyobb 
részét  a  Szerbiára  nézve  eddig  ismert  madárfajoknak.  Reisí  r  202  fajt 
sorol  elő;  az  általa  gyűjtött  605  példány  185  fajt  tartalmaz. 

Brusina  Spiridion  Szerbiába  1890-ben  Nis,  Kursumlje  és  Kopaonik 
vidékére  kiküldött  gyűjtőitől  91  madarat  52  fajban  kapott,  azonkívül  31 
fajtól  tojást.  Az  ő  jegyzéke  eszerint  83  fajt  tartalmaz. 


ADATOK    SZERBIA    MADARFAUNAJAHOZ  331 

Midőn  e  sorokat  iroiii,  mai^anuton  arról  értesülök,  hogy  a  szerb 
állam  fő  és  legmértékadóbb  gyűjteménye,  a  belgrádi  szerb  állammúzeum 
gyűjteménye,  a  város  ismételt  bombázása  folytán  igen  nagy  mérvben 
megrongálódott  és  sok  zoológiai  anyag  megsemmisült,  tehát  mint  alap 
nem  igen  jöhet  már  számításba. 

Dolgozatom  legfőbb  célja,  amaz  ornithologiai  anyag  ismertetése 
(összefoglalása),  mely  a  szerbiai  vonatkozású  és  általam  egybegyűjtött 
különféle  ornithologiai  közleményekben  foglaltatik,  kiegészítve  a  belgrádi 
állammúzeumban  tett  tanulmányom  eredményével  és  az  idevonatkozó 
anyag  elősorolásával.  Ezek  a  közlemények  a  következők  : 

1.  Dr.  Pancic  József:  «Ptice  u  Srbije».  Beograd,  1867. 

2.  DoMBROSWKi  E.  :  «Die  Grundlage  der  Ornithologie  Nordwest- 
Serbiens».  (GlasnikZemaljskogMuzeja  u  Bosni  i  Herzegovini.  Bd.  VII.  1895.) 

3.  Brusina  S.  :  «Motriocem  pticijega  svijeta.  (Glasnik  hrv.  nat.  dru- 
stva.  God.  V.  i  Ptice  Hrvatsko-Srpske.  Spomenik  Xll.  Srp.  Kraly  Aka- 
demije.  Beograd.) 

4.  Brusina  S.:  Zur  Ornis  Serbiens.  Aquila.  IX.  1Q02.  Bpest. 

5.  H.  P.  :  Puzgavac  (Tichodroma  muraria  L)  Muzeji  Srpske  Zemlye 
Beograd  1903. 

6.  Muzeji  Srpske  Zemlye:  Spisak  Ptica  u  Muzeji  Srpske  Zemlye. 
Beograd,  1904. 

7.  Reiser  Otmár:  Izvestaj  o  Uspjehu  Ornitholoskih  putovanya  u 
Srbiji,  Godine  1899  i  1900.  Glasnik  Zemaljskog  Muzeja  u  Bosni  i  Herze- 
govini.  Sarajevo,  1904. 

8.  Muzeji  Srpske  Zemlye  :  Dodatak  ptica  u  muzeju  srpske  zemlye. 
Beograd  1905. 

9.  Muzeji  Srpske  Zemlye:  Gradja  za  faunu  Stare  Srbije  i  Macedo- 
nije.  Prestampana  iz  «Prosvetnog  Glasnika»  u  Beograd  1907. 

10.  Muzeji  Srpske  Zemlye:  Ornitoloske  Beleske  iz  Muzeja  Srpske 
Zemlye.  Beograd  1910. 

11.  Reiser  O.  :  Ornis  Balcanica. 

12.  Kleinere  Notizen  aus  Serbien. 

A  systematikai  elősorolást  illetőleg  dr.  Martert  «Die  Vögel  der 
paläarktischen  Fauna»  cimü  Berlinben  megjelenő  müvének  1 — IX.  füzetében 
foglalt  nomenclaturáját  követtem,  mint  legtökéletesebbet.  Az  1912-ig 
gyűjtött  anyag  egyenkint,  a  közelebbi  adatokkal,  időbeli  sorrendben  van 
elősorolva.  A  latin  név  előtti  «B»  betű  azt  jelenti,  hogy  a  madár  bőr- 
praeparatumként  van  kikészítve  és  megőrizve;  a  szerb  állammúzeum 
egyes  példányainak  dátumai  régi  naptár  szerint  értendők.  A  *-gal  meg- 
megjelölt példányok  a  zágrábi  múzeumban  találhatók.  A  Reiser  O.  által 
gyűjtött  és  a  boszniai  múzeumban  őrzött  madarak  adatait,  az  idő  rövid- 
sége miatt,  már  nem  tudtam  megállapítani. 


332  LINTIA  DENES 

Végül  legyen  szabad  itt  még  mindazon  uraknak  köszönetet  mon- 
dani, kik  tettel  vagy  tanáccsal  segítségemre  voltak;  különösen  hálás 
köszönetet  mondok  azonban  Joanovich  Sándor  miniszt.  tanácsos,  fő- 
ispán úr  Őméltóságának,  mint  a  Dél  magyarországi  Természettudományi 
Társulat  elnökének,  ki  személyes  közbenjárásával  ezen  kutató  utamat 
egyáltalában  lehetővé  tette,  továbbá  fentnevezett  társulat  választmányi 
tagjainak  az  irántam  tanúsított  jóindulatukért. 


Materialien  zur  Avifauna  Serbiens. 

Von  DioNYSius  Lintia. 

Für  das  Frühjahr  1912  projektierte  ich  mit  meinem  hochverehrten 
Freunde  und  tüchtigen  Berufsnaturforscher  Dr.  Hugo  Weigold  aus 
Helgoland  eine  längere  Sammel-  und  Forschungsreise  nach  Serbien, 
die  aber  leider  wegen  der  damals  herrschenden  Balkan-Kriegsgesinnung 
resultatsvoll  nicht  ausgeführt  werden  konnte.  (Siehe  Dr.  H.  Weigold 
«Eine  mediterrane  Oase  in  der  Vogelwelt  Südostungarns».  Aquila  Tom. 
XX.  1Q13.  Pag.  17Q.)  Diese  übertriebene  Kriegsfurcht  hat  sich  —  uti 
figura  docet  —  auch  bewahrheitet;  und  nun  ^ocird  es  mir  klar,  weßhalb 
nicht  nur  die  serbische  Regierung,  sondern  —  leider  —  im  ersten  Mo- 
mente auch  die  Fachleute  des  Serbischen  Landesmuseums,  sogar  aus 
der  zoologischen  Wissenschaft  eine  politische  Frage  zu  machen  schienen. 

Und  alldies  geschah  allein  wegen  meiner  ungarischen  Staats- 
angehörigkeit. 

Ich  bedauerte  nur  die  Mühe  der  mit  dieser  Reise  verbundenen  Vor- 
arbeiten, welche  mir  mehrere  Wochen,  ja  Monate  in  Anspruch  nahmen, 
in  Folge  Übersetzung  der  einzelnen,  in  serbischer  Sprache  erschienenen 
ornithologischen  Mitteilungen,  damit  sie  meinem  Freunde  Weigold 
zugänglich  werden.  Ich  ging  ja  dieser  Forschungsreise  mit  einer  fast 
fertig  ausgearbeiteten  systematischen  Enumeration  entgegen,  die  einesteils 
in  der  Natur  selbst,  anderenteils  aber  in  den  einzelnen  Landes-Kollektionen 
nachkontrolliert,  respektive  ergänzt  und  schließlich  möglichst  mit  Beleg- 
exemplaren hätte  bewiesen  werden  sollen.  Hauptsächlich  letzteres 
wurde  aber  unerreichbar.  Ich  pflegte  trotzdem  die  Hoffnung  weiter, 
daß  es  mir  im  nächsten  Jahre  oder  eventuell  noch  später  gelingen  wird, 
meinen  Plan  vollständig  durchzuführen,  doch  vergebens.  Die  Kriegs- 
furie wuchs  immer  größer  und  nun  muß  ich  leider  für  die  nahe 
Zukunft  davon  gänzlich  abstehen.  Dies  soll  nun  als  Erklärung  dienen, 
weßhalb  ich  die  Veröffentlichung  dieser  Arbeit  bis  jetzt  in  Sus- 
penso hielt. 


MATERIAI.IfíN    /UR   AVIFAUNA    SERBIENS  333 

Indem  ich  dies  nun  beabsichtige,  glaube  ich  der  Ornithologie  zwei 
Dienste  zu  leisten,  u.  zw.:  denen,  die  der  serbischen  Sprache  nicht  mäch- 
tig sind,  die  bisherigen  wichtigeren  ornithologischen  Publikationen  zu- 
gänglich zu  machen;  zweitens,  eine  Grundlage  zubieten  denjenigen,  die 
sich  die  Erforschung  der  Avifauna  Serbiens  in  der  Zukunft  zur  Aufgabe 
machen. 

Die  ornithologische  Wissenschaft  hat  in  Serbien  erst  in  den  letzten 
2  Jahrzehnten  intensiver  begonnen;  bis  dahin  waren  sehr  wenige,  oder 
gar  keine  Fachleute,  die  die  Vogelkunde  kultiviert  hätten  und  haupt- 
sächlich waren  keine  Präparatoren,  die  das  ornithologische  Material, 
welches  von  Privatpersonen  oder  Jagdgesellschaften  in  verschiedenen 
Teilen  des  Landes  gesammelt  wurde,  für  eine  Sammlung  aufzuarbeiten 
und  es  gehörig  zu  ordnen  berufen  gewesen  wären. 

Fast  mit  Gewißheit  kann  man  den  Geburtstag  der  ornithologischen 
Wissenschaft  in  Serbien  bestimmen. 

Den  Grundstein  legte  Dr.  Josef  Pancic  mit  seinem  im  Jahre  1867 
herausgegebenen  Werke  «Die  Vögel  Serbiens»;  leider  erschien  dies  nur 
in  serbischer  Sprache.  Pancic  war  hauptsächlich  Botaniker,  und  so  hatte 
er  eigentlich  nur  die  ihm  bekannteren  Vogelgattungen  zusammenge- 
schrieben, um  dadurch  quasi  den  Impuls  zur  weiteren  Arbeit  zu  geben. 
Ernstlicher,  das  lieißt  in  wissenschaftlicher  Richtung  beginnt  die  orni- 
thologische Tätigkeit  erst  im  Jahre  1879,  als  der  Rechnungsbeamte 
MiHAjLO  MiHAjLOViTV  als  Präparator  auftaucht.  Mihajlovity  kam  in 
seiner  amtlichen  Mission  in  verschiedene  Teile  des  Landes  und  so 
hatte  er  Gelegenheit,  verschiedenes  zu  sammeln.  Das  gesammelte  Material 
wurde  in  dem  «Zooloskom  Kabinetu  Veliki  Skole»  (Zoolog.  Kabinet  der 
Universität)  aufbewahrt. 

Später  —  1898  —  wurde  der  Lehrer  von  Belgrad,  Pera  Gyurity 
nach  Stuttgart  und  Wien  entsendet,  und  Prof.  Paja  Arsinov  nach 
Zagreb,  damit  sie  sich  die  Präparierkunst  aneignen.  Von  ihnen  hatte 
es  auch  der  Lehrer  Mihail  Raskovity  erlernt.  Als  dann  das  Museum 
mehrere  Räumlichkeiten  im  ffStevicini  Dom»  bekam,  wurde  Lehrer 
Gyurity  von  seinem  Amte  enthoben,  damit  er  sich  nur  seinem  neuen 
Berufe  widmen  könne.  Gyurity  hatte  dieses  Jahr  mit  307  neuen  und  140 
umgearbeiteten  Vogelpräparaten  die  Sammlung  bereichert.  Bald  haben 
sich  auch  andere  Liebhaber  aus  dem  Lande  angeschlossen,  wie:  Wladi- 
mir Brzakovity,  Förster  aus  Raska,  Bozidar  Dragicevity  Tierarzt  aus 
Nis,  Dr.  Senkijevity  u.  m.  a.,  die  sehr  schöne  und  seltene  Objekte  dem 
Museum  zusandten. 

1899  schließt  sich  Univ.  Prof.  Dr.  Zivojin  Georgjevity  mit  Prä- 
parator KocHAN  an,  dem  uns  allen  wohlbekannten  Reiser,  in  dessen 
Gesellschaft  die  verschiedenen  Gegenden  Serbiens  durchforscht  wurden. 


334  DIONVSIL'S   LINTIA 

Mehr  und  mehr  wird  auch  darauf  geachtet,  daß  man  auch  den 
volkstümlichen  Namen  der  Vögel  ermittelt. 

0.  Ri-;iSh:RS  Arbeit  nach  der  serbischen  Forschungsreise  18Q9  und 
1900,  in  den  verschiedenen  Jahreszeiten  und  Teilen  des  Landes  (in  bosni- 
scher Sprache)  umfaßt  den  größten  Teil  der  für  Serbien  bis  dahin  be- 
kannten Vögel.  R.  führt  202  Spezies  an  ;  605  von  ihm  gesammelte  Exem- 
plare enthalten  185  Spezies. 

Spiridion  Brusina  erhielt  auch  —  durch  ihn  nach  Serbien  18Q0  (bei 
Nis,  Kursumlje,  Kopaonik)  entsendete  Sammler  —  Ql  Vögel  in  52  Spe- 
zies, ferner  31  Spezies  Eier;  seine  Enumeration  enthält  somit  83  Spezies. 

Während  ich  diese  Zeilen  niederschreibe,  erfahre  ich  nach  Privatinfor- 
mationen, daß  die  Haupt-  und  maßgebendste  Sammlung  des  serbischen 
Staates,  die  Sammlung  des  Museums  in  Belgrad  in  Folge  der  wieder- 
holten Bombardierung  der  Stadt,  sehr  arg  beschädigt  und  so  manches 
zoologische  Material  vernichtet  wurde,  also  als  Basis  wahrscheinlich  nicht 
mehr  gelten  kann. 

Meine  Arbeit  bezweckt  hauptsächlich  die  Zusammenfassung  jenes 
ornithologischen  Materials,  das  in  den  verschiedenen,  auf  Serbien  bezüg- 
lichen, und  mir  zugegangenen  Publikationen  enthalten  ist,  ergänzt  durch 
mein  Studium  im  Belgrader  Landesmuseum  und  Aufzählung  des  dort 
bezughabenden  Materials. 

Diese  Publikationen  sind  folgende: 

1.  Dr.  JosiF  Pancic:  Ptice  u  Srbiji,  Beograd  1867. 

2.  E.  DoMBROWSKi:  Die  Grundlage  der  Ornithologie  Nordwest- 
Serbiens.  (Glasnik  Zemaljskog  Muzeja  u  Bosni  i  Herzégovine  Bd. 
VII.  1895.) 

3.  S.  Brusina:  Motriocem  pticijega  svijeta.  (Glasnik  hrv.  nat. 
drustva  god.  V.  i  Ptice  Hrvatsko-Srpske.  Spomenik  Xll.  Srp.  Kraly. 
Akademije.  Beograd.) 

4.  S.  Brusina:  Zur  Ornis  Serbiens.  (Aquila.  Jaiirg.  IX.  1912. 
Budapest.) 

5.  H.  P.:  Puzgavac.  (Tichodroma  muraria  L.)  Muzeji  Srpke  Zemlje. 
Beograd  1903. 

6.  Muzeji  Srpske  Zemlje.  Spisak  Ptica  u  Muzeji  Srpske  Zemlje. 
Beograd  1904. 

7.  O.  Reishr:  Izvestaj  o  Uspjehu  Oniitholoskih  putovanja  u  Srbiji. 
Godine  1899  i  1900.  Glasnik  Zemalskog  Muzeja  u  Bosni  i  Hercegovini. 
Sarajevo  1904. 

8.  Muzeji  Srpske  Zemlje.  Dodatak  ptica  u  Muzeju  Srpske  Zemlje. 
Beograd  1905. 

9.  Muzeji  Srpske  Zemlje:  Gradja  za  Faunu  Stare  Srbije  i  Mace- 
donije.  Prestampana  iz  «I^rosvetnog  Glasnika»  u  Beograd  1907. 


MATfiíílAI.IfíN    ZUR   AVIFAUNA   SERBIENS  335 

10.  Muzeji  Srpke  Zemlje.  Ornitholoske  Beleske  iz  Muzeja  Srpske 
Zemlje.  Beograd  IQIO. 

11.  O.  Reiser:  Omis  Balcanica. 

12.  Kleinere  Notizen  aus  Serbien. 

Bezüglich  der  systematischen  Aufzählung  befolge  ich  die  Nomenkla- 
tur E.  Harterts  («Die  Vögel  der  Paläarktischen  Fauna»,  Berlin,  bisher 
erschienen  1 — IX),  als  die  heute  vollkommenste.  Das  bis  1Q12  gesammelte 
Material  wird  einzeln,  mit  den  näheren  Daten  in  der  chronologischen 
Reihenfolge  angeführt,  B.  vor  den  lateinischen  Namen  bedeutet,  daß  der 
Vogel  als  Balg  präpariert  aufbewahrt  wird;  die  Daten  der  Beleg- 
exemplare des  Serbischen  Landesmuseums  sind  nach  dem  alten  Styl  zu 
verstehen.  Die  mit  *^  bezeichneten  Exemplare  befinden  sich  in;  Museum  zu 
Zagreb.  Die  im  Bosnischen  Landesmuseum  befindlichen,  von  O.  Reiser 
gesammelten  Vögel  konnte  ich  wegen  Zeitmangel  nicht  mehr  ermitteln. 

Zum  Schluß  sei  mir  erlaubt,  hier  all  jenen  Herren,  die  mir  mit  Rat 
und  Tat  an  der  Seite  standen,  bestens  zu  danken  ;  insbesonders  aber  sei 
herzlichst  gedankt  Sr.  Hochgeboren  dem  Ministerialrat,  Obergespan  und 
Vorsitzenden  der  Südungarischen  Naturwissenschaftlichen  Gesellschaft, 
Herrn  Alexander  v.  Joanovich,  der  mit  seiner  persönlichen  Intervention 
diese  meine  Forschungsreise  überhaupt  möglich  machte;  ferner  auch  den 
Ausschußmitgliedern  obgenannter  Gesellschaft  für  Ihre  Gewogenheit. 

A   Szerbiában    megfigyelt   és    gyűjtött    madarak    systematikai 

jegyzéke. 

Systematisches  Verzeichnis  der  in  Serbien    beobachteten  und 
gesammelten  Vögel. 

Passeres. 
Familia  Corvidea. 

/.  Corvus  corax  corax  (L). 

Szerb:  Gavran,  Grobar  (Krotova-nál  Ó-Szerbiában). 

A  holló  majdnem  egész  Szerbiában  el  van  terjedve  és  állandó  költő 
madár. 

Der  europäische  Kolkrabe  ist  fast  in  ganz  Serbien  verbreitet  als 
ständiger  Brutvogel. 

D.  Truava  22.  III.  1903.  Reiser  2  Exempl. 

2.  Corvus  comix  cornix  (L). 

Szerb:  Vrana  siva. 

Mindenütt  közönséges;  az  egész  országban  állandó  költő  madár. 

Überall  gemein;  im  ganzen  Lande  ständiger  Brutvogel. 

B.   d-  Kursumlje  9.  X.  1890.* 


336  LINTIA  DENES 

a    Kursumlje  9.  X.  1890* 
Reiser  3  Exempl.  (1  Albino). 

3.  Corviis  frugilegus  fragile gus  (L). 

Szerb:  Vrana  kopac,  Gal  (Morava  kerület),  Oak  (Prokupljénél). 

A  vetési  varjú  kolóniákban  fészkel  Szerbia  igen  sok  részében.  Bel- 
grád közvetlen  közelében  is  fészkelt  egy  nagy  társaság  ottlétem  idejében. 

Die  Saatkrähe  brütet  kolonienweise  in  sehr  vielen  Teilen  Serbiens. 
In  der  unmittelbaren  Nähe  von  Belgrad  brütete  während  meines  Dort- 
seins auch  eine  große  Gesellschaft. 

B.   ^  juv.  Nis  28.  X.  1890.* 

?    Belgrad  7.  XII.  1904. 

çT  Vranja  15.  XII.  1904. 

?    Belgrad  23.  XII.  1904. 

j  Belgrad  23.  XII.  1904. 

A  boszniai  tartományi  múzeumban  van  1  pár.  —  Im  bosnischen 
Landesmuseum  1  Paar. 

4.  Coloeus  nionediila  coUaris.  (Drumm.) 
Szerb:  Cavka. 

A  keleti  csóka  igen  gyakori  állandó  madara  az  országnak,  főleg  a 
nagyobb  folyók  mentén  és  a  Duna  mellett.  Hogy  a  C.  monedula  colia- 
ris Szerbiának  specialis  faja,  Reiser  nem  akarja  elismerni. 

Die  osteuropäische  Dohle  ist  ein  sehr  häufiger,  ständiger  Bewohner 
des  Landes,  insbesondere  längs  der  großen  Flüsse  und  der  Donaugegend. 
Daß  C.  m.  collaris  die  spezielle  Form  von  Serbien  wäre,  will  Reiser 
nicht  anerkennen. 

Prokuplje  III.  1886. 

B.   c^  Kursumlje  9.  X.  1890.* 

B.  —  Musak  12.  X.  1890.* 

B.  —  Jelasnica  (Nis  mellett)  1899. 

B.    ?   Skoplje  2.  VI.  1905. 

B.   </  Bitolj  11.  VL  1905. 

5.  Pica  pica  pica.  (L). 
Szerb:  Svraka. 

Mindenütt  közönséges  állandó   madár. 

Reiser  3  drb-ot  gyűjtött. 

Überall  gemeiner  Standvogel.  Reisir  sammelte  3  St. 

B.  —  Zajecar.  —  1887. 

B.   ^  juv.  Kursumlje  9.  X.  1890.* 

6.  Naufraga  caryocatactes  caryocatactvs  (L). 
Szerb:  Lesljikara,  Kreja  planinska. 

A  szerbiai  havasokon  nem  nagyon  ritka.  Kopaonik,  Stara  és  Suva- 
planina,  ahol  fészkel  is. 


ADATOK    SZKRBIA    MADARFAUNÁJÁIIO/  337 

In  den  serbischen  Hochgebirgen  nicht  zu  selten.  Kopaonik,  Stara 
u.  Suvaplanina,  wo  sie  auch  brütet.  Reiser  sammelte  3  St.  bei  Zboriste 
(Kopaonik). 

Kopaonik  10.  Vili.  1887. 

B.    ?   Stara  Planina  V.  1899. 

B.  —  Kopaonik  IV.  1903. 

B.  —  Kopaonik  3.  VI.  1903. 

Reiser  3  Exempl.  Zboriste  (Kopaonik). 

7.  Garrulus  glandarius  glandarius  (L). 
Szerb:  Kreja,  Sojka. 

Mindenütt  el  van  a  szajkó  terjedve,  különösen  erdős  vidékeken, 
ahol  egyúttal  költ  is. 

Ri;iSER  5  typikusan  színezett  példányt  gyűjtött. 

Überall  ist  der  Eichelhecher  verbreitet,  besonders  in  bewaldeten 
Gegenden,  wo  er  auch  brütet.  Reiser  sammelte  5  typisch  gefärbte 
Exemplare. 

B.   c^  Surdulica  30.  V.  1899. 

B.  —  Raska  III.  1903. 

—  ?    Skoplje  16.  Xll.  1903. 
B.   o^  Skoplje  16.  XII.  1903. 

—  ?  Nerezi  15.  IX.  1904. 
B.  c^  Vratnica  24.  I.  1905. 
B.    ?   Vratnica  4.  V.  1905. 

B.   ^  juv.  Bai  Tepe  21.  VI.  1905. 
B.   o^  Bai  Tepe  21.  VI.  1905. 
B.   c^  Sv.  llija   22.  IX.  1906. 
B.    ?   Sv.  Arangel  23.  IX.   1906. 

8.  Pyrrhocorax  pyrrhocorax  (L). 
Szerb:  Oalic,  Cavka  planinska. 

A  havasi  csókát  már  Dr.  Pancic  említi  a  Kopaonik  hegységről.  Reiser 
azt  mondja  az  ő  szerbiai  útleírásában,  hogy  Pancic  állítása  nem  állhat 
meg,  mivel  a  Kopaonik  hegység  a  havasi  csóka  tartózkodására  sziklás 
helyek  hiányában  nem  alkalmas.  Ö  csak  a  Stara-  és  Suva-Planinán 
figyelte  és  gyűjtötte.  (Babin  Zub  3  drb.)  Circa  20  pár.  A  dolog  azonban 
mégis  máskép  áll.  Pancic  megfigyelését  újból  és  pontosabban  igazolja 
Brzakovity  Vladimír  erdész.  1903.  év  tavaszán  Brzakovity  hosszabb  ideig 
volt  hivatalosan  elfoglalva  a  Kopaonik  hegységben;  mint  buzgó  munka- 
társa a  múzeumnak,  azt  a  megbízatást  nyerte,  hogy  a  Pancic  említette 
ritkaságokat  figyelje  meg  és  gyűjtse;  feladatának  igen  szorgalmasan  utána 
is  járt.  Elsősorban  is  sikerült  neki  pontosan  megállapítani  a  Pyrrhocorax 
tartózkodási  és  fészkelő  helyét.  Ez  a  madár  a  Kopaonikon  gyakori,  még 
pedig  fészkelve  a  «Kozji    Krs»-en.   Suvo    Rudistében  szintén  található,  a 

Aquila.  22 


338  I  INTIA   DHNES 

hol  az  elhagyatott  kűtszerü  bányabejáratokban  fészkel;  itt  nagyon  nehe- 
zen lehet  megkeríteni,  mivel  semmi  áron  sem  mozdulnak  ki,  ha  veszélyt 
sejtenek.  Aratás  idejében  csapatosan  csatangolnak  eleséget  keresve,  mely 
többnyire  kedvenc  eledeléből  :  sáskákból  áll. 

Igen  gyakori  a  havasi  csóka  a  «Periski  Planinán»  (Periske  hegylánc) 
és  főleg  a  «Jelov  Vrh»,  «Ulanac»,  «Vrtace»  és  «Sedlarw-nevű  csúcsokon, 
mindannyi  1000  m.-nél  magasabb.  A  c Jelov  Vrh))-en  az  úgynevezett 
«Prapost»  szakadékban,  melynek  több  oldalbejárata  van,  kb.  30  drb  él 
vagy  20  galamb  társaságában  ;  kevesen  vannak  itt,  mert  a  közönséges 
varjú  is  megtelepedett.  «Suezni  Vrh»  («Suezna  Propurina)))-nél,  Jelov 
Vrh-tól  kb.  3/4  órányira,  egy  könnyebben  hozzáférhető  szakadék  van,  ahol 
egy  kb.  150  főnyi  társaság  van  galambok  társaságában.  Innen  V4  órá- 
nyira távolabb  a  «Vrtace»-n  hasonlóan  az  előbbihez  egy  közel  300  drb.- 
ból  álló  csapat  él  ;  itt  van  a  legtöbb,  mivel  e  hely  messze  van  a  község- 
től és  így  nincsenek  üldözésnek  kitéve;  innen  kb.  20  percnyire  van  az 
úgynevezett  cPerisko  Padina»,  a  hol  egy  200  drb-ot  számláló  társaság  él. 
A  «Suezni  Vrh»-től  nyugatra  kb.  i/4 — ^  2  órányira  van  «Sedlar»  és«  L'la- 
nac»;  előbbin  kb,  200  drb,  utóbbin  pedig  kb.  300  drb  él.  Az  egyes 
csapatok  a  délelőtti  órákban  mind  a  «Kladancu»  nevezetű  fensíkon  levő 
forráshoz  jönnek  inni.  Nyáron,  midőn  a  gyümölcs,  különösen  az  eper 
érik,  egészen  a  falvakba  jönnek.  Föntemlített  helyeken  a  Pyrrhocoraxok 
rendesen  áprilisban  vagy  május  elején  költenek. 

A  belgrádi  múzeumban  9  drb  van,  melyek  mind  a  «Periske  Pla- 
niná))-n  1914.  július  5— 11-ke  között  lövettek. 

o^  Suva  Planina  (Nistől  délkeletre)  24.  V,  1899, 

1  drb  a  «Belgrádi  Vadásztársaság»  helyiségében  Tupiznicából  (Timoki 
ker.)  való,  1904-ből,  ahova  újabban  telepedett  meg. 

Die  Alpenkrähe  (Steinkrähe) erwähnt  schon  Dr.  Pancic  vom  Kopao- 
niker  Gebirge.  Rkiskf^  sagt  in  seinem  Bericht  über  seine  serbische  Reise: 
«Die  Behauptung  Pancic's  könne  nicht  bestehen,  da  das  Kopaoniker  Ge- 
birge für  den  Aufenthalt  der  Alpenkrähe  nicht  geeignet  ist,  weil  keine 
felsigen  Partien  vorhanden».  Er  habe  sie  nur  in  der  Stara  u.  Suva  Pla- 
nina beobachtet  u.  gesammelt.  (Babin  Zub  3  St.)  Circa  20  Paare. 

Dennach  steht  die  Sache  anders.  Pancic's  Behauptung  bestätigte 
von  neuem  und  genauer  Förster  Vladimir  Brzakovh  v.  Er  war  im  Früh- 
jahre 1903  am  Kopaonik-Gebirge  längere  Zeit  ämtlich  beschäftigt  und 
als  eifriger  Mitarbeiter  des  Museums  wurde  er  beauftragt,  während 
seiner  Tätigkeit,  die  von  Pancic  erwähnten  Specialitäten  zu  beobachten 
und  zu  sammeln.  Dieser  seiner  Aufgabe  ist  er  auch  sehr  eifrig  nach- 
gegangen, in  erster  Linie  gelang  es  ihm,  den  Aufenthaltsort  und  die 
Brutstätte  der  Pyrrhocorax  genau  festzustellen.  Dieser  Vogel  kommt  am 
Kopaonik  häufig   vor,    u.  zw.  brütend    in  «Kozji-Krs».    In  Suvo    Rudiste 


ADATOK   SZERBIA    MADÁRFAUNÁJÁHOZ  339 

sind  sie  ebenfalls  zu  finden,  wo  sie  in  den  verlassenen  brunnenartigen 
Schachteingängen  nisten.  Hier  sind  sie  sehr  schwer  zu  erreichen,  da  sie 
sich  in  keinem  Fall  herausrühren,  wenn  sie  üefahr  wahrnehmen.  Zur 
Erntezeit  streichen  sie  schaarenweise  umher  Nahrung  suchend,  die  meist 
aus  Heuschrecken  —  als  Lieblingsnahrung  —  besteht. 

Sehr  zahlreich  ist  die  Alpenkrähe  an  der  «Periski  Planina»  (Periske 
Gebirgskette)  und  hauptsächlich  auf  den  ojelov  Vrh»,  «Ulanaco,  «Vrtace» 
und  «Sedlar»  genannten  üipfeln.  (Alle  ijber  1000  M.  bedeutend  höher.) 
Am  «Jelov  V'rii»  in  der  sogenannten  «Propastw-Schlucht  (Abgrund),  die 
mehrere  Seitengänge  hat,  leben  circa  30  St.  in  üesellschaft  von  circa 
20  Tauben;  hier  sind  wenige,  da  sich  die  gewöhnliche  Krähe  auch  ange- 
siedelt hat.  Bei  «Snezni  Vrh»  (Snezna  Propurina),  von  «Jelov  Vrh»  circa 
3^4  Stunden  entfernt,  ist  eine  leichter  zugängliche  Schlucht,  wo  eine  unge- 
fähr 150  St.  zählende  Gesellschaft  lebt,  der  sich  einige  Tauben  an- 
schliessen.  Von  hier  eine  V4  Stunde  entfernter,  am  «Vrtace»  gleich  den 
vorigen  lebt  eine  Schaar  von  ungefähr  300  St.  Hier  sind  sie  am  zahl- 
reichsten, da  die  Stelle  weit  vom  Orte  entfernt  ist  und  so  werden  sie 
nicht  verfolgt.  Von  hier  aus  circa  20  Minuten  ist  die  sogenannte  «Periske 
Podina»,  wo  eine  circa  200  St.  zählende  Gesellschaft  lebt.  Von  «Snezni 
Vrh»  westlich  ungefähr  eine  I4 — V2  Stunde  ist  «Sedlar»  und«Ulanac»; 
auf  ersterem  leben  circa  200,  auf  letzterem  300  St.  Die  einzelnen  Schaaren 
kommen  in  den  Vormittagsstunden  alle  zur  Tränke  zu  den  auf  der 
«Kladancu»  genannten  Hochebene  befindlichen  Quellen.  Im  Sommer, 
wenn  das  Obst  reift,  besonders  die  Maulbeeren,  da  kommen  sie  bis  in 
die  Ortschaften.  Die  Pyrrhocoraxe  brüten  auf  den  obgenannten  Stellen 
im  April  oder  Anfang  Mai. 

Im  Belgrader  Museum  befinden  sich  9  St.,  alle  am  «Periska  Pla- 
nina» von  5—11  Vii.  1904.  erlegt. 

o^  Suva  Planina  (Südöstlich  von  Nis)  24.  V.  1899. 

1  St.  im  Belgrader  Jägerklub  aus  Tupiznica  (Timoker  Bezirk)  1904, 
wo  sie  sich  neuerlich  ansiedelte. 


Família  Sturnidae. 

9.  Stunius  vulgaris  vulgaris  L. 

Szerb  :  Cvorak,  Brljak. 

A  Szerbia  északi  határán  áttelelő  seregélypéldányok  valószinűleg 
mindé  fajhoz  tartoznak;  télen  át  a  «Széchenyi-utunkon»,  a  Duna  mentén 
többször  találkoztam  e  madarakkal,  sőt  gyűjtöttem  is.  Talán  északról 
érkezett,  itt  telelő  példányok.  Hogy  a  múzeum  egyes  példányai  ide  tar- 
toznak-e, sajnos,  nem  tudtam  pontosan  megállapítani. 

22* 


340  LINTIA  DÉNES 

Die  in  Serbien  an  der  nördlichen  Grenze  überwinternden  Individuen 
dürften  meist  dieser  Form  angehören,  ich  habe  während  der  Winters- 
zeit auf  unserer  «Szechenyi-Straße»  längs  der  Donau  einigemale  diese 
Vögel  begegnet  und  auch  gesammelt.  Vielleicht  aus  dem  Norden  an- 
gekommen und  hier  überwinternd.  Ob  einzelne  Exemplare  des  Museums 
dieser  Form  angehören,  konnte  ich  leider  nicht  genau  feststellen. 

10.  Sturnus  vulgaris  poltaratsk^i  Finsch. 

Szerb:  Cvorak,  Boljak. 

A  szibériai  seregély  Szerbiában  különösen  a  nagyobb  folyók  menti 
lapályos  vidékeken  közönséges  költő  madár.  Hegyes  vidéken  pl.  Vladi- 
cini  Han,  Vlasina,  Prokuplye,  Skoplje  stb.  szintén  elég  gyakori.  Dr.  Har- 
TERt  a  purpurascens  fajt  tartja  a  tulajdonképeni  balkáni  formának,  azon- 
ban a  poltaratskyi  faj  leírása  a  szerbiai  seregélyekre  jobban  illik  rá. 
Délkeleti  Magyarországon  ez  a  faj  is  előfordul;  ugyanez  áll  Romániára 
nézve  is.  (Lásd:  R.  Dombrowski  :  (^Ornis  Rumaeniae».) 

Der  Star  ist  in  Serbien  besonders  im  Flachlande  längs  der  größe- 
ren Flüsse  ein  sehr  gemeiner  Brutvogel.  In  gebirgigen  Gegenden,  z.  B. 
Vladicini  Han,  Vlasina,  Prokuplye,  Skoplje,  etc.  auch  ziemlich  häufig. 
Dr.  Harter  hält  die  Form  purpurascens  für  die  eigentliche  der  Balkan- 
halbinsel, jedoch  paßt  die  Beschreibung  der  Form  poltaratskyi  auf  den 
serbischen  Star  genauer.  In  Südost-Ungarn  ist  auch  diese  Form  zu  Hause. 
Auch  für  Rumänien  gilt  dasselbe.  (Siehe  R.  Dombrowski:  «Omis 
Rumaeniae».) 

Prokuplye  IX.  1886. 

Prokuplye  IX.  1886. 

Negotin  III.  1896. 

Negotin  III.  1896. 

B.   ^  juv.  Vlasina  30.  V.  1899. 

B.  —  Skoplje  9.  IX.  1904. 

B.  —  Tetovo  3.  IV.  1905. 

B.   o^  Tetovo  21.  IV.  1905. 

B.  —  Bitoly  11.  VI.  1906. 

B.  2   c^  1    ?,  Nis  26.  X.  1890.-^ 

Reiser  7  Exempl. 

U.  Pastor  rose  US  (L.) 

Szerb:  Skrly. 

Reiser  azt  írja  a  rózsaseregélyről,  hogy  habár  teljes  bizonyossággal 


*  Itt  Brusina  a  következőt  jegyzi  meg:  etria  specimina,  omnia  ad    typicam    for- 
mám pertinentia«.  Valószinűleg  azok  csak  e  2  fajhoz  tartoznak. 

*  Hiezu  bemerkt  Brusina  :  «tria  specimina,  omnia  ad  typicam  formám  pertinentia». 
Wahrscheinlich  gehören  diese  nur  zu  diesen  2  Formen. 


ADATOK    SZHRBIA    MADÁRFAUNÁJÁHO/  341 

nincs  beigazolva,  mégis  biztos  e  madarak  fészi<elése  18Q9-ben  az  ország 
délkeleti  részében.  Knjazevacban  több  ízben  lettek  megfigyelve.  San- 
TARius  praeparátor  Dolnja-Kamenica  közelében  V.  23-án  néhány  darabot 
ejtett  el;  nyár  közepén  a  nisi  kertekben  csapatosan  voltak. 

Rkiskr  schreibt  über  den  Rosenstar,  daß  wenn  es  auch  nicht  mit 
Bestimmtheit  bewiesen,  so  ist  dennoch  bestimmt  das  Brüten  dieser 
Vögel  im  Jahre  189Q  im  südöstlichen  Teile  des  Landes.  In  Knjazevac 
wurde  es  öfters  beobachtet.  Präparator  Santarius  erlegte  am  23.  V.  in 
der  Nähe  von  Dolnja-Kamenica  einige  Stücke.  Mitten  im  Sommer  waren 
sie  in  den  Gärten  von  Nis  scharenweise  gewesen. 

—  Nis  —  1894. 

B.    ?    Knjazevac  11.  V.  1899. 

Familia  Oriolidae. 

12.  Oriolus  oriolus  oriolus  (L.) 

Szerb:  Vuga,  Zuja,  Zulja.  (Ezt  a  nevet  igen  sokszor  a  függő- 
cinege nevével  cserélik  fel.) 

A  sárgarigó,  a  legmagasabb  hegyi  régiókat  kivéve,  mindenütt  el 
van  terjedve. 

Der  serbische  Name  (s.  o.)  wird  sehr  oft  mit  dem  der  Beutel- 
meise: Aegitlialus  pendulinus,  verwechselt. 

Der    Pirol    ist,   ausgenommen    die  höchsten  Bergregionen,   überall 


/erbreitet. 

<f 

Negotin  - 

-  1895. 

? 

Negotin  - 

-  1895. 

B. 

? 

Zajecar  6. 

V. 

1899. 

B. 

d"  Knjazevac 

6. 

V.  1899. 

B. 

c^ 

Prokuplje 

27. 

,  VI.  1899. 

Família  Fríngillidae. 

13.  Coccothraustes  coccothraiistes  co  eco  í kraus  te  s  (L.) 

Szerb  :  Botokljun  (bunkóscsőrű,  Knüppelschnabel),  Debelkljuna 
(Vranja),  Debelokljuna  (Zvezdan  et  Timok),  Topokljuna  (Krusevac). 

A  magtörőpinty,  ha  nem  is  közönséges,  mégis  elég  gyakran  talál- 
ható áttelelve. 

Reiser  5  Exempl. 

Der  Kirschenbeißer  is  überall,  wenn  auch  nicht  gemein,  so  doch 
ziemlich  häufig  anzutreffen,  meist  überwinternd. 

B.   o^  Suvodolski  manastir  8.  V.  1899. 

B.  —  Nis  17.  I.  1903. 


342  LINTIA  DENKS 

14.  eil  lori  s  chlor  is  chloris  (L.) 
Szerb:  Zelendur,  Zelentarka. 

A  zöldike  mindenfelé  ismeretes  költőmadár;  át  is  telel. 

Der  Grünling  ist  ein  überall  bekannter  Brutvogel  ;  überwintert  auch. 

à'  Negotin 1895. 

B.    ?    Raska  16.  111.  1903. 

o^  Nis  20.  III.  1903. 
B.   o^  Kursumlje  16.  X.   1890. 
B.    ?    Kursumlje  16.  X.   1890. 

15.  Acanfliis  carduelis  carduelis  (L.) 

Szerb:  Popadica  (Poljin  u.  Levcu,  Skoplje),  Cesljugarka  (Golubac), 
Cigancica  (Smederevo),  Lepotica,  Crvenpercica  (Valjevo),  Sarengizda. 
Úgy  mint  az  előbbi,  a  tengelic  is  igen  ism'eretes. 
Wie  die  vorige  Art  ist  der  Stieglitz  (Distelfink)  auch  bekannt. 

Negotin 1895. 

B.  —  Raska  16.  111.  1903. 

B.   </  Kostur  16.  111.  1903. 

B.    ?    Kostur  16.  III.  1903. 

B.   o^  Skoplje  2.  VI.  1905. 

B.   c^  Cucer  20.  IX.  1906. 

B.   c^    ?    Kursumlje  15.  X.  1890. 

16.  Acanthis  spinn  s  (L.) 
Szerb:  Zelencica. 

Ismeretes  költőmadár.  Ősszel  a  csízek  száma  az  északról  leszoruló 
társaik  által  valószínűleg  gyarapodik.  Reisfí^  a  Kopaonik-hegységben 
egész  az  erdő  felső  határövéig  megtalálta. 

Bekannter  Brutvogel,  lm  Herbst  dürfte  die  Zahl  der  Zeisige  durch 
nördlichere  Genossen  zunehmen.  Reiser  traf  ihn  bis  ans  Ende  der  Baum- 
region auf  dem  Kopaonik-Gebirge. 

B.   ^  Kopaonik  —  IV.  1903. 

B.    ?    Kopaonik  -  IV.  1903. 

B.   o^  Studenica  30.  IV.  1903. 

Reiser:  2  Exempl. 

17.  Acanthis  cannabina  cannabina  (L..) 
Szerb:  Juricica. 

A  közönséges  kenderike,  a  magas  erdőségektől  eltekintve,  egész 
Szerbiában  elterjedt  állandó  madár. 

Der  Hänfling  ist  ein  in  ganz  Serbien  verbreiteter  Brut-  und  Stand- 
vogel außerhalb  der  Hochwälder. 

Zajecar  —  VI.  1890. 

B.  —  Negotin 1895. 

B.  —  Negotin 1895. 


ADATOK    SZERBIA    MADÁRFAUNÁJÁHOZ  343 

—   c^  Sicevo  22.  V.  1899. 
B.   c/  Raska  5.  III.  1903. 
B.  —  Raska  8.  III.  1903. 
B.  —  Raska  8.  III.  1903. 
B.  —  Raska  11.  III.  1903. 
B.    ?    Prokuplje  6.  IV.  1903. 
B.   ^  Prokuplje  7.  IV.  1903. 
B.    ?    Prokuplje  7.  IV.  1903. 
B.  juv.  Bitoly  11.  VI.  1906. 
B.    ?   Sv.  Ilija  23.  IX.  1906. 
B.    ?   Sv.  Arangel  24.  IX.  1906. 

18.  Serinus  canaria  se  rimi  s  (L.) 
Szerb:  Zutarica. 

Reiser  a  csicsörkét  a  Kopaonik-hegység  Raska  és  Ivanica  közötti 
fenyveseiben  fészkelve  találta;  ősszel  egész  Szerbiában  található.  Való- 
szinúleg  a  többi  magasabb  fekvésű  erdőségben  is  költhet. 

Hogy  a  belgrádi  állami  múzeumban  ez  a  madár  képviselve  van-e, 
nem  tudom. 

Reiser  4  Exempl. 

O.  Reiser  fand  den  Girlitz  in  den  Nadelholz-Waldungen  des 
Kopaonik-Gebirges  zwischen  Raska  und  Ivanica  brütend;  im  Herbste  in 
ganz  Serbien.  In  den  übrigen  Hochwaldlagen  dürfte  er  wohl  auch  brüten. 

Dal:')  im  Belgrader  Landesniuseum  dieser  Vogel  repräsentiert  wäre, 
ist  mir  nicht  bekannt. 

19.  Pyrrliula  pyrrhula  pyrrhiila  (L.) 
Szerb  :  Zimnica  velka. 

Miután  én  a  közönséges  pirókot  délkeleti  Magyarországon,  tehát  a 
szerb  határon,  télen  már  többször  találtam  és  gyűjtöttem,  biztosra  veszem, 
hogy  ezen  madár  télen  Szerbiában  is  előfordul.  Reiser  munkájában  csak 
a  nyugati  pirókot  említi. 

Da  ich  den  großen  Gimpel  (Dompfaff)  in  Südost-Ungarn,  also  an 
der  serbischen  Grenze,  im  Winter  schon  öfter  angetroffen  und  gesam- 
melt habe,  nehme  ich  mit  Bestimmtheit  an,  daß  dieser  Vogel  auch  in 
Serbien  im  Winter  vorkommt.  Reiser  erwähnt  in  seiner  Arbeit  nur  den 
kleinen  Gimpel. 

20.  Pyrrhiila  pyrrhiila  eiiropaea  Vieill. 
Szerb  :  Zimnica  mala. 

Szerbia  erdöborította  hegyeiben  igen  elterjedt  a  nyugoti  (kis- 
pirók,  ahol  többnyire  fészkel  is.  Reiser  nagy  számban  találta  a  Kopaoni- 
kon  és  Zlatiboron.  Télen  a  kertekben  is  megfigyelhetők. 

Reiser  7  darabot  vitt  magával  Serajevoba. 

In  den  baumreichen  Gebirgen  Serbiens  ist  der  kleine  Gimpel  sehr 


344  LINTIA  DENES 

verbreitet,  wo  er  meist  auch  brütet.  Reiser  hatte  ihn  am  Kopaonik  und 
Zlatibor  sehr  zahlreich  angetroffen.  Im  Winter  auch  in  den  Gärten  zu 
beobachten. 

—  o^  Kopaonik  (Jelak)  13.  Vi.  1899. 

—  ?   Kopaonik  (Jelak)  13.  VI.-  1899. 
B.   o^  Kopaonik  4.  VI.  1903. 

—  ?   Zvezdan  20.  IX.  1903. 

—  ?   Zvezdan  20.  IX.  1903. 
B.  o^  Skoplje  2.  XII.  1904. 
B.  d"  Banja  7.  X.  1890.* 

Reiser  brachte  7  St.  mit  nach  Serajevo. 

21.  Loxia  ciirvirostra  curvirosfra  L. 
Szerb:  Krstoklyun. 

A  közönséges  keresztcsőrűek  Szerbia  magas  hegységeinek  fenyves- 
régióit lakják,  ahol  minden  valószinüség  szerint  költenek  is.  Reiser  igen 
gyakran  találkozott  vele  a  Kopaonikon  és  Zlatiboron,  ahol  10  példányt 
gyűjtött.  {Gavran-vrhu  Milosevacnál  és  Zboriste.) 

Der  gemeine  Kreuzschnabel  bewohnt  die  Nadelholzregionen  des 
serbischen  Hochgebirges,  wo  er  aller  Wahrscheinlichkeit  nach  auch 
brütet.  Reiser  traf  ihn  sehr  häufig  am  Kopaonik  und  Zlatibor,  wo  er 
10  Exemplare  sammelte.  (Gavran-vrhu  bei  Milosevac  und  Zboriste.) 

B.   o^  juv.  Studenica  30.  IV.  1903. 

B.   o^  Studenica  30.  IV.  1903. 

B.   o^  Studenica  30.  IV.  1903. 

22.  Fringilla  coelebs  coelebs  L. 
Szerb:  Zeba. 

Szerbia  egyik  legközönségesebb  éncklőmadara  az  erdei  pinty, 
mely  elkezdve  a  magas  hegységtől  le  a  fás  kertekig  mindenütt  meg- 
telepszik. 

Einer  der  gewöhnlichsten  Singvögel  Serbiens  ist  der  Buchfink,  der 
seinen  Aufenthalt  vom  Hochgebirge  bis  in  die  baumreichen  Gärten 
wählt. 

—  o^  Negotin 1895. 

B.    ?   Negotin  3.  V.  1899. 

—  o^  Avala  19.  II.  1903. 
B.    ?   Kostur  21.  III.  1903. 

B.  ?    Kopaonik  18.  IV.  1903. 

B.  ?   Kopaonik  18.  IV.   1903. 

B.  cT  Kopaonik  18.  IV.  1903. 

B.  ^  Kopaonik  18.  IV.  1903. 

B.  o^  Kopaonik  18.  IV.  1903. 

B.  o^  Kopaonik  13.  V.  1903. 


ADATOK   SZERBIA    MADARFAUNAJAHOZ  345 

B.   </  Kopaonik  13.  V.  1903. 
B.    ?    Kopaonik  13.  V.  1903. 
B.   o^  Bal  Tepe  25.  VI.  1905. 
B.   o^  Sv.  liija  23.  IX.  1905. 
B.    ?   Kursumlje  11.  X.  1890.* 

23.  Fringilla  inontifringilla  L. 
Szerb:  Njegovic,  Ikavcc. 

Szigorú  teleken  kétségkívül  a  fenyőpinty  is  felkeresi  Szerbia  északi 
határvidékét  a  Duna  mentén;  magatn  többször  láttam  hideg  havas  tele- 
ken Báziás  és  Drenkova  között  a  «Széchenyi-úton»  téli  pintycsapatokat 
a  Dunán  át  Szerbia  felé  vonulni  ;  ugyancsak  ott  gyűjtöttem  is  olya- 
nokat. 

Zweifellos  besucht  in  strengen  Wintern  der  Bergfink  auch  die  nörd- 
licheren Grenzgegenden  Serbiens  (längs  der  unteren  Donau)  ;  ich  habe 
des  öfteren  in  kalten  schneereichen  Wintern  zwischen  Báziás  und  Dren- 
kova an  der  Szechenyi-Straße  Bergfinkflüge  beobachtet,  die  über  die 
Donau  nach  Serbien  dahinstrichen  ;  auch  habe  ich  dortselbst  solche 
gesammelt. 

—  o^  Beograd  ö.  II.  1900. 

—  ?   Beograd  6.  II.  1900. 

—  o^  Bot.  Basta  (Beograd)  13.  I.  1903. 

24.  Passer  domestica  domestica  (L.) 
Szerb:  Domaci  vrabac,  V'rabac  pokucar. 

Az  egész  országban  közönséges  és  igen  ismeretes  állandó  madár  a 
háziveréb. 

Egy  1906-ban  Belgrád  mellett  gyűjtött  példány  albino.  (Vájjon  nem-e 
fordul  elő  a  Passer  hispaniolensis   hispaniolensis  Temm.    Szerbiában  !  ?) 

lm  ganzen  Lande  ist  der  Haussperling  ein  gemeiner  und  sehr 
bekannter  Standvogel. 

Das  bei  Belgrad  1896  gesammelte  Exemplar  ist  ein  Albino.  (Ob 
der  Weidensperling:  Passer  hispaniolensis  hispaniolensis  Temm.  in  Ser- 
bien wohl  auch  vorkommt?!) 

Beograd 1896. 

B.  —  Kopaonik  —  IV.  1903. 

B.    ?   Tetovo  28.  IV.  1905. 

B.   o^  Bitolj  11.  VI.  1905. 

B.   o^  Cucer  20.  IX.  1906. 

B.   çT  Kursumlje  5.  X.  1890.* 

2  B.   c/  Kosmaca  12.  X.  1890.* 

B.    ?   Kosmaca  12.  X.  1890.* 

25.  Passer  montana  montana  (L.) 
Szerb:  Poljski  vrabac,  Vrabac  poljski. 


346  LINTIA  DENES 

Mint  előbbi  rokona,  a  mezei  veréb  is  mindenütt  el  van  terjedve, 
azonban  a  lakott  házak  közelében  gyérebb.  Állandó  madár. 

Ebenso  wie  sein  V'etter,  ist  auch  der  Feldsperling  überall  ver- 
breitet, doch  seltener  in  der  unmittelbaren  Nähe  der  bewohnten  Häuser. 
Standvogel. 

B.   c^  Smederevo  17.  IV.  1899. 

B.   o^  Kostur  21.  111.  1903. 

2.  B.   ^  Raska  2.  IV.  1903. 

B.   c^  Tekija  I.  VI.  1905. 

B.  —  Bitolj  11.  VI.  1906. 

26.  Emberiza  calandra  calandra  L. 
Szerb:  Strselj  pocvrkas.  Travajka. 

Az  ország  sík  vidékén  (Moravavölgy  és  Dunamente)  mindenütt  gya- 
kori fészkelő  madár. 

In  den  ebenen  Teilen  des  Landes  (Moravatal  und  Donaugegend) 
überall  zahlreicher  Brutvogel. 

Negotin  —  —  1895. 

B.   c^  Smederevo  19.  IV.  1899. 

B.   d"  Beograd  okol  5.  XII.  1903. 

2  B.   c^  Skoplje  2.  VI.  1906. 

2  B.   cf^?   Nis  26.  X.  1900.->' 

27.  Emberiza  citrinella  citrinella  L. 
Szerb:  Strnadica  zutovoljka. 

A  citromsármány  egész  Szerbiában  el  van  terjedve  és  télen-nyáron 
át  közönséges.  Télen  az  előbbi  társaságában  nagy  csapatokban  barangol. 

Die  Goldammer  sind  über  ganz  Serbien  verbreitet  und  Sommer- 
Winter  über  sehr  gemein.  Im  Winter  scharenweise  herumstreifend  in 
Gesellschaft  der  vorigen  Art. 

—   ^  Kladovo  23.  IV.  1899. 

B.   o^  Smederevo  17.  IV.  1899. 

2  B.    -  Kopaonik  16.  IV.  1903. 

B.    ?   Tetovo  7.  V.  1905. 

2  B.   o^  juv.  Kursumlje  18.  X.  1890.* 

B.   c^  Kosmaca  12.  X.  1890.* 

28.  Emberiza  melanocephala  Scop. 
Szerb:  Strnadica  crnoglava. 

A  belgrádi  állami  múzeumban  2  feketefejű  sármányt  őriznek, 
melyek  Szerbiában  való  előfordulását  bizonyítják.  Nagyon  kívánatos 
volna  e  madár  elterjedésének  további  kutatása  Szerbiában. 

lm  Belgrader  Museum  sind  2  Kappenammer  aufbewahrt,  als  Bew  eis 
für  ihr  Vorkommen  in  Serbien.  Jedenfals  wären  weitere  Untersuchun- 
gen über  die  Verbreitung  dieses  Vogels  in  Serbien  sehr  wünschensw  ert. 


ADATOK    SZERBIA    MADARFAUNAJAHOZ  347 

B.   —   Nis 1894. 

B.   o^  Skoplje  6.  V.  1906. 

29.  Emberiza  ciríiis  L. 
Szerb  :  Strnadica  brkasica. 

Reiser  ritkának  és  korlátolt  számúnak  tartja  az  örvössármányt 
Szerbiában;  Prokupljében,  Dolinában  és  Toplicában  csak  elszórva  és  el- 
szigetelten találta.  5  példányt  gyűjtött.  Ezzel  a  fajjal  én  az  Aldunán 
Berzászkától  (szerbiai  oldalon  Dobra)  egész  Orsováig  (illetve  Tekija) 
találkoztam  a  Duna  közvetlen  közelében  fekvő  hegylejtőkön,  úgy  nyáron, 
mint  télen  is  (Herkulesfürdőnél)  ;  annál  valószínűbb,  liogy  a  szerb  parton 
és  így  beljebb  az  országban  is  elő  fog  fordulni.  Ezt  igazolja  a  Brzako- 
viTY  erdész  által  1903.  év  tavaszán  gyűjtött  szép  E.  cirliis  sorozat. 

Reiser  nennt  die  Zaunammer  für  spärlich  und  beschränkt  an  der 
Zahl  in  Serbien;  in  Prokuplje,  Dolina  und  Toplica  traf  er  sie  sehr  zer- 
streut und  isoliert.  Er  sammelte  5  Exemplare.  Ich  begegnete  dieser  Art 
längst  der  unteren  Donau  von  Berzászka  (serbische  Seite  Dobra)  bis 
Orsova  (resp.  Tekija)  unmittelbar  an  der  Donau  nahe  liegenden  Ab- 
hängen, sowohl  im  Sommer,  als  auch  im  Winter  (bei  Herkulesbad). 
Umso  wahrscheinlicher  wird  sie  also  auch  auf  dem  serbischen  Ufer  und 
somit  auch  im  Inlande  vorkommen.  Dies  bestätigt  die  vom  Förster 
Brzakovity  im  Frühjahre  1903  gesammelte  schöne    Serie   von   E.  cirlus. 

B.    %   Kursumlje  9.  VI.  1899. 

3   ^  Raska  kraj  Ibra  3.  111.  1903. 

5  B.  —  Raska  8.  111.  1903. 

-  Raska  11.  111.  1903. 

B.  —  Raska  16.  III.  1903. 

B.   ^  Kostur  21.  III.  1903. 

B.    ?   Kostur  21.  III.  1^03. 

B.    ?    Raska  30.  III.  1903. 

B.    ?    Prokuplje  9.  IV.  1903. 

B.   d"  Kopaonik  17.  IV.  1903. 

B.    ?    Kursumlje  10.  X.  1890.* 

30.  Emberiza  horiiilana  L. 
Szerb:  Strnadica  vrtna. 

A  kerti  sármány  úgy  látszik  valamivel  ritkábban  van  elterjedve, 
mint  az  előbbi  faj.  Reiser  Smederevo  és  Kladovónál  figyelte  meg. 

Érdekes  volna  kikutatni,  hogy  ennek  közeli  rokona,  a  rozsdás  sár- 
mány (Emberiza  caesia  Cretzsum.)  az  ország  déli  részében  nem  for- 
dul-e elő? 

Die  Gartenammer  scheinen  etwas  seltener  verbreitet  zu  sein,  als  die 
vorige  Gattung.  Reiser  beobachtete  sie  bei  Smederovo  und  Kladovo. 

Interessant  wäre  zu  erforschen,  ob  die    nahe    verwandte    Art:    der 


348  LINTIA  DENES 

Graue    Ortolan    (Emberìza  caesia  Cretzschm.)    im    südlichen    Teil    des 
Landes  vorkommt. 

—  o^  Sicevo  22.  V.  1899. 
B.   o^  Bitolj  11.  IV.  1906. 

31.  Eniberiza  eia  eia  L. 
Szerb:  Strnadica  cikavica. 

A  bajszos  sármánnyal  találkoztam  Báziás  és  Orsova  között,  a  Duna 
balpartján  húzódó  előhegyek  köves,  bokros  területein,  úgy  nyáron,  mint 
télen;  és  miután  a  Duna  jobb  (szerb)  partja  parallel  teljesen  hasonló, 
biztosra  veszem,  hogy  ott  is  állandó.  A  golubaci  várrom  közelében 
már  néhányszor  megfigyeltem.  Reiser  kisebb  számban  említi  Toplidolnál 
a  St.  Planinán  és  Dusniknál,  a  Suva-Planinán,  ahol  4  darabot  ejtett  el. 
Leginkább  a  napos  oldalakat  kedveli,  azért  mindig  olyan  helyeken  található. 

Ich  habe  die  Zip-^^mmer  von  Báziás  bis  Orsova  im  Vorgebirge 
des  linken  Donauufers,  besonders  in  gestrüppigen,  steinigen  Gegenden 
im  Sommer  und  Winter  sehr  oft  begegnet,  und  da  d-as  rechte  (ser- 
bische) Donauufer  parallel  genau  so  ist,  so  nehme  ich  mit  Bestimmtheit 
an,  daß  sie  auch  dort  ständig  ist.  In  der  Nähe  der  Burgruine  von  Golubac 
beobachtete  ich  sie  einigemal.  Reiser  erwähnt  sie  in  kleiner  Anzahl  bei 
Toplidol  auf  St.  Planina  und  Dusnik  in  Suv.  Planina,  wo  er  4  Stück 
erlegte.  Die  Zip-Ammer  bevorzugt  die  Sonnenseite,  ist  daher  immer  an 
solchen  Stellen  zu  treffen. 

B.  —  Sv.  Nikola  13.  V.  1899. 

B.    ?    Ban  ja  7.  X.  1890.->' 

32.  Eniberiza  selioenielus  selioenielus  (L.). 
Szerb:  Strnadica  mocvarica. 

Reiser  a  nádi  sármánnyal  csak  egyszer  találkozott  Ljubovijánál, 
ahol  1  darabot  lőtt  (1900.  október  10-én),  t^z  is  valószínűleg  már  vonu- 
lóban volt,  mint  ő  maga  is  mondja.  Talán  egy  része  az  Emb.  selioenielus 
se/ioe/iie/usimk  már  át  is  telel  Szerbiában. 

A  belgrádi  múzeumban  van  egy  példány  pontosabb  adatok  nélkül  : 

—  Negotin  —  189ó-ból. 

Reiser  begegnete  den  Rohrammer  nur  einmal  bei  Ljubovija,  wo 
er  1  St  erlegte  (10.  Okt.  1900);  wie  er  meint,  wahrscheinlich  schon  ein 
Zugvogel.  Vielleiciit  überwintert  ein  Teil  der'f.  selioenielus  selioenielus  in 
Serbien.  Im  Belgrader  Museum  ist  ein  Stück  ohne  genauere  Daten  aus: 

Negotin 1906. 

33.  Eniberiza  selioenielus  eanneti  (Briii.w.) 
Szerb:  Strnadica  srednja. 

Ez  a  vastagcsőrű  (i-)ir()kcsőrű)  sármány  Szerbia  mocsaras  vidékein 
mindenfelé  el  van  terjedve;  itt  állandó  madár.  Hogy  Szerbiában  más 
subspeciesek  is  előfordulnak-e,  eddig  még  nem  volt  megállapítható. 


ADATOK    SZERBIA    MADARFAUNAJAHOZ  349 

A  szerb  állami  múzeumban  nem  láttam,  azonban  Reiskr  7  példányt 
gyűjtött. 

Diese  Dicksclinäblige  Ammer  ist  in  den  sumpfigen  Gegenden 
Serbiens  allseits  verbreitet;  hier  ist  sie  Standvogel.  Ob  andere  Subspecies 
in  Serbien  auch  vorkommen,  konnte  nicht  festgestellt  werden. 

Im  Serbischen  Landesmuseum  habe  ich  keine  gesehen;  hingegen 
sammelte  Reiser  7  Exemplare. 


Família  Alaudidae. 

34.  Melanocorypha  calandra  calandra  (L.) 
Szerb:  Seva?  (velica!)  (vei.  calandra!) 

A  belgrádi  állami  múzeumban  van  egy  kalandra-pacsirta,  bár  pon- 
tosabb adatok  nélkijl,  melyet  Kochan  praeparátor  állítólag  Belgrádnál 
ejtett  el.  Szerbiában  való  előfordulásának  kikutatása  nagyon  kívánatos 
volna,  annál  is  inkább,  miután  Montenegróban,  Bulgáriában,  Török- 
országban, Görögországban  és  a  Dobrudzsában  szintén  előfordul. 

lm  Belgrader  Landesmuseum  ist  ein  Balg  von  der  Kalanderlerche 
ohne  genauere  Daten,  welches  Präparator  Kochan  angeblich  bei  Belgrad 
erlegte.  Genaueres  Nachforschen  über  ihr  Vorkommen  in  Serbien  wäre 
sehr  erwünscht,  zumal  sie  in  Montenegro,  Bulgarien,  in  der  Türkei, 
Griechenland  und  in  der  Dobrudscha  auch  vorkommt. 

35.  Calandrella  bracliydacfyla  brachydacfyla  (Leisler). 
Szerb:  Seva  kratkoprsti. 

Habár  közelebbi  adataim  a  rövidujjú  pacsirtának  Szerbiában  való 
előfordulására  nézve  nem  állanak  rendelkezésemre,  mégis  meg  vagyok 
róla  teljesen  győződve,  hogy  vonulása  idejében  Szerbia  területét  is 
érinti.  Megtalálták  már  a  Dobrudzsában,  Bulgáriában,  Görögországban  és 
Boszniában;  én  pedig  Dr.  WEiooLodal  1912.  április  21 — 29.  között 
Ó-Moldován  és  a  Golubaccal  szemben  fekvő  Moldovai-szigeten  (tehát 
Szerbia  közvetlen  északi  határán)  gyűjtöttem  több  példányban.  Utób- 
biaknak bizonyára  Szerbián  keresztül  kellett  tovavonulniok.  (Talán  a 
Morava-völgyén  át.)  Bizonyos,  hogy  alaposan  kell  utánuk  kutatni,  mivel 
igen  nehezen  fedezhetők  fel,  különösen,  ha  nem  ügyelünk  hívogató 
hangjukra. 

Obwohl  mir  keine  genaueren  Daten  über  das  Vorkommen  der 
Kurzzehigen  Lerche  in  Serbien  vorliegen,  bin  ich  doch  vollkommen 
überzeugt,  daß  sie  auch  das  Gebiet  Serbiens  bei  Zugzeiten  berührt.  Sie 
wurde  in  der  Dobrudscha,  Bulgarien,  Griechenland,  Bosnien  angetrof- 
fen, und  ich  hatte  mit  Dr.  Weigold  am  21—29.  April  1912  in  Alt- 
Moldova  und  auf  der  gegenüber  Golubac  liegenden  Moldovaer  Insel 
(also    an    der    unmittelbaren     nördlichen     Grenze     Serbiens)    mehrere 


350  LINTIA  DENES 

Exemj^lare  gesammelt.  Die  letzteren  mußten  wohl  über  Serbien  dahin 
ziehen.  (Vielleicht  durch  das  Moravatal.)  Entschieden  muß  man  sehr 
genau  nachsuchen,  da  sie  sehr  schwer  zu  entdecken  ist,  besonders 
wenn  man  ihren  Lockruf  nicht  beachtet. 

36.  Oalerida  cnstata  crisfata  (L). 
Szerb:  Seva  kukuljava. 

A  búbos  pacsirta  mindenütt  el  van  terjedve  Szerbia  nyilt  térségein, 
azonban  teljesen  hiányzik  a  hegyes  vidékeken.  Állandó  madár,  mely 
télen  a  lakóhelyiségek  közelébe  jön. 

A  későbben  itt  kutató  ornithologusok  feladata  lesz  majd  megálla- 
]-)ítani,  hogy  a  búbos  pacsirtának  tulajdonképeni  balkáni  formája,  a 
G  ale  rida  crisi  afa  meridionalis  Breh.w,  Szerbiában  előfordul-e? 

Reiser  5  Exempl. 

Die  Haubenlerche  ist  auf  den  offenen  Geländen  Serbiens  überall 
verbreitet,  jedoch  fehlt  sie  vollkommen  in  den  Gebirgslagen.  Sie  ist 
Standvogel,  die  im  Winter  die  Nähe  der  Wohnhäuser  sucht. 

Aufgabe  der  später  hier  forschenden  Ornithologen  bleibt  es,  fest- 
zustellen, ob  die  eigentliche  Balkanform  der  Schopflerche  (Galerida 
cristata  meridionalis  Brehm)  in  Serbien  auch  vorhanden  ist. 

—    ?  Jelasnica  (bei  Nis)  21.  V.  1899. 

B.    %   Skoplje  18.  IX.  1904. 

B.   ^  Bitolj  11.  VI.  1906. 

B.   d"  Kursumlje  9.  X.  1890.* 

B.    ?    Kursumlje  8.  X.  1890.* 

37.  Lull  III  a  arborea  (L). 
Szerb:  Seva  krunica. 

Reiser  szerint  az  erdei  pacsirta  az  országban  mindenfelé  költ,  de 
csak  csekély  számban.  Összesen  5  darabot  ejtett  el.  Ennél  a  fajnál  is 
megemlítendőnek  tartom,  hogy  a  subsp.  flavescens  Ehmke  is  fontos  tár- 
gya a  későbbi  kutatásoknak. 

Nach  Reiser  brütet  die  Heidelerche  im  Lande  überall,  aber  nur  in 
geringer  Zahl.  Erlegte  zusammen  5  St.  Auch  bei  dieser  Art  sei  erwähnt, 
daß  die  subsp.  flavescens  Emmke  auch  ein  w  ichtiger  Gegenstand  der 
späteren  Forschung  wäre. 

Praovo  okr.  Krajin.  21.  IX.  1904. 

B.   o^  Bai  Tepe  28.  VI.  1905. 

B.   d"  Dugi  dol.  6.  X.  1890.-^ 

38.  Alauda  arvensis  arvensis  L. 
Szerb  :  Seva,  Seva  poljska. 

Összehasonlító  anyag  hiányában  nem  tudtam  megállapítani,  hogy 
a  Szerbiában  előforduló  mezei  pacsirták  melyik  fajtához  tartoznak,  az 
arvensis  arvensis,  avagy   a   tulajdonképeni  balkáni  formához,  az  arvensis 


ADATOK   SZKRBIA    iMADARFAUNAJAHOZ  351 

cantarella  \w.  formához.  Lehetséges  azonban,  hogy  mind  a  két  faj  elő- 
fordul, előbbi  mint  átvonuló,  illetve  áttelelő,  utóbbi  mint  költő  madár. 
A  neki  megfelelő  részein  az  országnak  mindenütt  el  van  terjedve. 

Reiser  4  Exempl. 

Daß  die  in  Serbien  vorkommenden  Feldlerchen  zu  der  Form 
arvensis  arvensis,  oder  aber  zu  der  eigentlichen  Balkanform  arvensis 
cantarella  Bf.  gehören,  konnte  ich  wegen  Mangel  an  Vergleichsmaterial 
nicht  feststellen.  Möglicherveeise  kommen  beide  Formen  vor,  die  erstere 
als  Durchzugsvogel,  respektive  überwinternd,  letztere  aber  als  Brutvogel. 
In  den  ihr  passenden  Teilen  des  Landes  überall  verbreitet. 

Negotin 1896. 

B.   o^  Kladovo  25.  V.  1899. 

c^  Beograd  10.  I.  1903. 

c/  Beograd  10.  I.  1903. 

B.   o^  Nis  26.  X.  1890. 

B.    ?   Nis  31.  X.  1890. 

39.  Eremophila  alpestris  balcanica  (Rchw.) 

Szerb:  Seva  balkanska. 

Szerbia  havasainak  legelőin  a  balkáni  havasi  pacsirta  elég  gyakori, 
ahol  egyúttal  költ  is,  nevezetesen:  a  Babin-Zub,  Sv.  Nikola,  Orlov- 
Kamen,  Midjor,  Jarkova-Cuka  (Stara  Planinán),  Cemernik  és  Jelak-on 
(Kopaonik). 

Reiser  12  darabból  álló  szép  sorozatot  szerzett. 

Auf  den  Hochgebirgen  Serbiens  ist  die  Ohrenlerche  ziemlich 
häufig  und  brütet  auf  den  Alpenwiesen  dortselbst;  namentlich:  Babin- 
Zub,  Sv.  Nikola,  Orlov-Kamen,  Midjor,  Jarkova-Cuka  (am  Stara  Planina), 
Cemernik,  Jelak  (Kopaonik). 

Reiser  brachte  eine  schöne  Suite  von  12  St.  zusammen. 

B.   o^  Midjor  13.  V.  1899. 

B.    ?   Suva  Planina  24.  V.  1899. 

B.   c^  Suva  Planina  24.  V.  1892. 

B.  —  Cemernik  31.  V.  1899. 

c^  juv.  Jelak  (Kopaonik)  4.  VI.  1899. 

(Folyt.  köv.  —  Fortsetzung  folgt.) 


Petényi  J.  Salamon  levelei  Naumann  J.  Frigyeshez. 

1834-1840. 
1  szövegképpel. 

A  minden  idők  egyil<  legszebben  megírt  életrajzából,  melyet  néhai 
Herman  Ottó  adott  közre  18Ql-ben,  ismeretes,  hogy  Petényi  J.  Salamon- 
nak,  a  magyar  tudományos  madártan  megalapítójának  kéziratban  maradt 
hagyatéka,  csekély  töredék  kivételével,  elveszett.  Ami  a  kézirat  madártani 
részéből  HeRíMan  Ottó  érdeméből  1904-ig  megkeríjlt  és  kiadást  ért,i 
sejtetni  engedi  ugyan  a  tudomány  veszteségének  nagyságát,  de  annak 
teljes  értékeléséhez  még  mindig  nem  elegendő.  A  kézirattal  egyidejűleg 
nyoma  veszett  u.  i.  annak  a  tömérdek  madárképnek  is,  melyek  számát 
Baldamus  E.  1853-ban  kelt  levelében  3—400  táblára  becsülte.  Fájdal- 
masan nélkülöztük  továbbá  PETÉNvmek  nagy  kortársával,  Naumann  J. 
pRiGYESsel  folytatott  levelezését  is,  amely  pedig  életének  bizonyára  számos 
jelentős  mozzanatát  volt  hivatott  megörökíteni. 

Annál  nagyobb  hálára  kötelez  bennünket  Dr,  Schalow  Hermann 
professornak  szívessége,  mellyel  a  cötheni  NAUMANN-Müzeumban  leg- 
újabban megkerült  négy  levélnek  másolatát,  a  Múzeumnak  a  közlésre 
vonatkozó  engedélyével  együtt,  sietett  intézetünknek  átengedni.  Ez  iratok- 
nak reánk  való  becsét  csak  növeli  az  a  körülmény,  hogy  köztük  van 
PETÉNvmek  NAUMANNhoz  1834-ben  intézett  legelső  levele,  melyben  barát- 
ságát felajánlja,  őt  Magyarország  felkeresésére  kéri  s  a  melyben  rövid 
önéletrajz  keretében  addigi  küzdelmeit  is  vázolja. 

A  második  levél  már  NAUMANNnak  ama  1835-iki  magyarországi 
útja  után  kelt,  melynek  leírása  hazánk  akkori  csodás  madárbőségének 
képét  örökítette  meg  az  irodalomban.  E  levél  különben  beszédesen  tanús- 
kodik arról  a  szeretetről  és  nagyrabecsülésről,  amelyet  Naumann  kiváló 
egyénisége  úgy  Petén viben,  mint  számos  honfitársában  felébresztett.  Hasonló 
érzésről  tanúskodik  a  1836-iki  harmadik  levél  is,  melyben  a  többi  közt 
a  vaskapunál  fogott  fakőkfS('(yü-í\ókamLk  kalandos  történetét  vezeti  be. 

De  mindezeknél  becsesebb  reánk  nézve  az  1840-ben  íródott  negye- 
dik levél,  mert  rávilágít  ama  nehézségek  egyikére,  melyek  a  kincset  érő 

>  Madártani  töredékek  Petényi  J.  Sa lamofi  ìraiaihóì.  F e\do\g.  Csörüey  TiTUS.  1904. 


PETÉNYI  J.   SALAMON    I  EVEI. EI  353 

kézirat  kiadását  már  Petényi  életében  hátráltatták  s  azok  tragikus  sorsát 
előkészítették. 

Fájdalmas  megdöbbenéssel  olvassuk  belőle,  hogy  már  183Q-ben, 
tehát  16  évvel  szerzőjük  halála  előtt,  készen  volt  hét  oly  madárfaj  mono- 
graphiája,  melyek  némelyike,  mint  a  Totanus  stagnatUis  Bechst.  és  a 
Hj^'d  rodivi  id  on  l{vbiida  (Pall.)  időközben  már  nálunk  is  oly  ritkasággá 
vált,  hogy  az  akkori  madárböségben  végzett  gondos  észleletek  ma  már 
semmi  áldozat  árán  sem  volnának  megismételhetők. 

És  készültek  a  szinezésre  szánt  kőnyomatú  rajzok,  a  tojások,  a 
pelyhes-  és  fiókatollazatok  sorozatai,  bizonyára  azzal  az  aprólékos  gond- 
dal, mely  Petényi  minden  munkáját  jellemezte. 

S  ime,  ebben  van  a  szomorú  vég  csirája!  Petényi,  bár  a  legfonto- 
sabb feltétel,  a  kiváló  formaérzék  megvolt  benne,  nem  volt  rajzoló 
tehetség.  Mások  kezére  szorul  s  ha  a  rajzokat  sikerült  is  megelégedésére 
elkészíttetnie,  a  sokszorosítást  súlyos  akadályok  hátráltatták.  A  küzködésbe 
belefáradva,  elejti  a  hét  monographia  egységes  kiadásának  tervét.  Az 
ábrák  további  sorsa  ismeretlen,  mert  NAUMANNnak  e  levelekre  adott 
válaszai,  pótolhatlan  kárunkra,  mind  elvesztek.  A  kéziratok  sorsát  már 
annál  inkább  ismerjük.  Petényi,  bár  időközben  súlyos  betegség  gyötörte 
s  nyilván  munkaerejében  is  bénította,  törhetlenül  ragaszkodott  ahhoz, 
hogy  munkájának  gyümölcse  a  magyar  kultúrának  váljék  kincsévé. 
Hallani  sem  akart  BALDAMUSnak  1853-ban  felajánlott  segítségéről,  arról 
a  tervről,  mely  szerint  azok  a  Németországban  oly  magasra  értékelt 
észleletek  a  «Naumannia»  lapjain  kerültek  volna  köztudatba.  Két  év 
múlva  pedig  elragadta  őt  a  korai  halál. 

így  történt,  hogy  abból  a  hét  monographiából  csupán  egyetlen 
egynek  tisztázott  kézirata  maradt  fenn,  a  pásztormadáré  (Pastor  roseus  L.), 
mely  a  hagyaték  töredékének  feldolgozásánál  mintául  szolgált.  Az  ábrák 
közül  pedig  szintén  csak  a  gólyatöcs  (Himantopus  riifipes  Bechst.)  itt 
bemutatott  egyetlen  képe  került  elő  újabban.  Ez  sem  eredetiben,  hanem 
sérült  levonat  alakjában,  a  denevérekről  szóló  kézirat  egyik  lapjára  ragasz- 
tottan.  Szerzőjét  sem  ismerjük,  mert  a  sérülés  is  épen  a  kép  alsó  szélén 
van,  hol  a  rajzoló  névaláírását  találhattuk  volna.  Csupán  annak  az  említett 
unokaöcsnek  a  nevét  sikerült  kikutatnom,  aki  az  ábrák  színezésében 
segédkezett  egy  ideig.  Petényi  életben  lévő  unokaöccsének,  Dr.  Tauscher 
BÉLA  udvari  tanácsosnak  közlése  szerint  az  illető  Hahn  Antal  volt,  aki 
utóbb  mint  festőművész  Olaszországba  került  és  ott  is  halt  meg. 

Minden  egyebet  homály  borít.  Azt  is,  minő  lelki  vagy  anyagi 
akadályokon  múlott,  hogy  Petényi  a  már  1839-ben  elkészült  monogra- 
phiákat  16 hosszú  esztendő  alatt  sem  volt  képes  kiadni?  —  és  sok  hasonló 
kérdést,  melyet  a  veszteség  fájdalma  vettet  föl  velünk. 

A  négy  levél,  mely  a  nem  közérdekű  részek   csekély   kihagyásával 

Aquila.  23 


354  CSORGEV   TITUS 

a  német  nyelvű  eredetiben  következik,  ránk  magyarokra  korrajz  értékű 
adatokkal  van  tele.  A  szegénység  bilincsei  közül  is  előretörő  lelkesedés, 
rajongásig  menő  baráti  szeretet  és  oly  szívjóság  sugárzik  felénk  e  sorok- 
ból, a  minő  csak  a  nagy,    nemes   lélek   sajátja.    Mert  Pkténvi  nem  csak 

mint  tudós,  hanem  mint  ember  is  nagy  volt.  ^  ..  _ 

^  CsoRGKY  Titus. 


J.  Salamon  v.   Petényis  Briefe  an  J.  Friedrich 
Naumann. 

1834—1840. 
Mit  1  Abbildung  im  Text. 

Aus  einem  der  schönsten  Lebensbilder  aller  Zeiten,  welches  vcieland 
Otto  Herman  im  Jahre  1891  herausgab,  ist  es  wohlbekannt,  daß  der 
handschriftliche  Nachlaß  J.  Salamon  v.  Pktényis,  des  Begründers  der 
wissenschaftlichen  Ornithologie  in  Ungarn,  mit  Ausnahme  einiger  Bruch- 
stücke verloren  gegangen  ist.  Der  ornithologische  Teil  des  handschrift- 
lichen Nachlasses,  welcher  bis  1904  dank  der  Bemühungen  Otto  Hermans 
zum  Vorschein  kam  und  veröffentlicht!  werden  konnte,  läßt  zwar  die 
Größe  des  Verlustes  schon  ahnen,  aber  noch  nicht  in  seiner  ganzen 
Größe  ermessen.  Mit  den  Manuskripten  waren  auch  die  vielen  Vogel- 
abbildungen, deren  Anzahl  E.  Baldamus  in  einem  Briefe  vom  Jahre  1853 
auf  300—400  Tafeln  schätzte,  spurlos  verschwunden.  Schmerzlich  vermißt 
wurde  auch  der  Briefwechsel  Petényis  mit  seinem  großen  Zeitgenossen 
J.  Friedrich  Naumann,  welcher  jedenfalls  bedeutende  Momente  seines 
Lebenslaufes  enthalten  mußte. 

Umso  größeren  Dank  schulden  wir  Herrn  Professor  Dr.  Herman 
ScHALOW,  daß  er  uns  die  Kopien  der  in  neuester  Zeit  im  Cöthener 
Naumann-Museum  zum  Vorschein  gekommenen  Briefe  Petényis  mit  der 
Genehmigung  der  Veröffentliciiung  übermittelte.  Den  hohen  Wert  dieser 
Briefe  erhöht  noch  der  Umstand,  daß  darin  auch  der  vom  Jahre  1834 
datierte  erste  an  Naumann  gerichtete  Brief  Petényis  enthalten  ist,  in 
welchem  er  ihm  seine  Freundschaft  anbietet,  ihn  zum  Besuche  Ungarns 
einladet  und  im  Rahmen  eines  kurzen  curriculum  vitae  seine  bisherige 
Kämpfe  schildert. 

Der  zweite  Brief  datiert  nacii  jener  Reise  Naumanns  nach  Ungarn, 
deren  Beschreibung  den  damaligen  wunderbaren  V^ogelreichtum  Ungarns 
in  der  Literatur  verewigt.  Dieser  Brief  gibt  ein  sprechendes  Zeugnis 
für  die  Liebe  und  Hochachtung,  welche  die  hervorragende    Persönlich- 

'  Ornithologische  Fragmente  aus  dem  handschriftlichen  NacM^sse  J.  S.v.  PeUnyis. 
earbeitet  von  TiTUS  CsÖROEY.  1905. 


J.   SALAMON    V.  PF-:ThN\IS  BF^IKFF  355 

keit  Naumanns  in  Pitényi  und  vielen  anderen  Ungarn  erweckte.  Von 
gleichen  Gefühlen  zeugt  der  dritte  aus  dem  Jahre  1836  datierte  Brief,  in 
welchem  unter  anderen  auch  die  abenteuerliche  Geschichte  der  im 
Eisernen  Tor  eingefangenen   jungen  Gänsegeier  beschrieben  wird. 

Am  wertvollsten  ist  jedoch  der  vierte,  im  Jaiire  1840  geschriebene 
Brief,  in  dem  er  auf  einen  Teil  der  Schwierigkeiten  hinleuchtet,  welche 
schon  zu  Peténvis  Lebenszeit  die  Herausgabe  seiner  wissenschaftliche 
Schätze  darstellenden  Handschriften  verhinderten  und  deren  tragisches 
Los  vorbereiteten. 

Schmerzlich  berührt  vernehmen  wir  daraus,  daß  schon  im  Jahre 
183Q,  also  noch  16  Jahren  vor  seinem  Tode,  die  Monographien  sieben 
solcher  V^ogelarten  fertig  standen,  von  welchen  einige,  wie  Tofanus  siag- 
natilis  (BhXHST.)  und  Hydrocfwlidon  ii^brida  (Pai.l.)  unterdessen  auch 
schon  bei  uns  so  selten  wurden,  daß  die  bei  dem  damaligen  V'ogel- 
reichtum  gemachten  Beobachtungen  heute  auch  trotz  schwerster  Opfer 
nicht  mehr  wiederholt  werden  könnten. 

Dabei  wurde  auch  stetig  an  ganzen  Serien-Abbildungen  von  Eiern, 
Dunenjungen,  Jugendgefiedern  gearbeitet,  Weichezuerstlauf  Stein  gezeichnet 
wurden,  um  nachträglich  koloriert  zu  werden.  Auch  dies  geschah  jedenfalls 
mit  der  minutiösen  Sorgfalt,  \xelche  jede  Arbeit  Pf-:TÉNYis  kennzeichnet. 

Und  hier  befindet  sich  der  Keim  des  späteren  tragischen  Endes, 
Petényi,  obwohl  er  das  wichtigste  Element,  den  ausgezeichneten  Formen- 
sinn in  hohem  Grade  besaß,  war  kein  Zeichnertalent.  Er  mußte  eine 
fremde  Hand  heranziehen,  und  wenn  dann  die  Zeichnungen  auch  zu- 
friedenstellend ausfielen,  so  standen  der  Vervielfältigung  noch  immer 
große  Schwierigkeiten  entgegen.  Im  Kampfe  ermüdet  läßt  er  den  Plan 
der  einheitlichen  Veröffentlichung  der  sieben  Monographien  fallen.  Das 
weitere  Los  der  Abbildungen  ist  unbekannt,  weil  die  Antworten  Nau- 
manns auf  seine  Briefe  zu  unserem  unersetzlichen  Schaden  in  Verlust 
geraten  sind.  Das  fernere  Schicksal  der  Handschriften  ist  uns  schon 
besser  bekannt.  Petényi,  obwohl  von  einer  schweren  Krankheit  gepei- 
nigt und  jedenfalls  auch  in  seiner  Arbeitskraft  erlahmt,  hielt  unerschütter- 
lich daran  fest,  daß  die  Früchte  seiner  Arbeiten  der  ungarischen  Kultur 
zum  Wohle  und  zur  Ehre  gereichen  sollten.  Der  Plan,  mit  welchem  ihm 
Baldamus  behilflich  sein  wollte,  seine  in  Deutschland  so  hochgeschätzten 
Beobachtungen  in  den  Spalten  der  «Naumannia»  zu  veröffentlichen, 
schlug  er  rundw  eg  ab.  Zwei  Jahre  später  ereilte  ihn  der  allzufrühe  Tod. 

So  kam  es,  daß  von  den  sieben  Monographien  nur  die  Reinschrift 
einer  einzigen,  derjenigen  des  Rosenstares  (Pastor  roseus)  zum  Vor- 
schein kam.  Dieselbe  wurde  bei  der  Bearbeitung  der  Handschrift-Bruch- 
stücke als  Muster  genommen.  Von  den  Abbildungen  kam  neuerdings 
ebenfalls  nur  eine  einzige,  die  nebenstehend  veröffentlichte  des  Stelzen- 

23* 


356  TITUS   CSORGEY 

läufers  (Himantopus  himantopus)  zum  Vorschein,  auch  diese  jedoch 
nicht  im  Originale,  sondern  in  einem  beschädigten  Abdrucke,  welcher 
auf  ein  Blatt  des  Fledermaus-Manuscriptes  geklebt  war.  Der  Künstler 
ist  unbekannt,  weil  gerade  der  Teil  der  Abbildung  fehlt,  wo  das  Namens- 
zeichen zu  sein  pflegt.  Nur  den  Namen  des  erwähnten  Neffens  gelang 
es  ausfindig  zu  machen,  der  ihm  in  der  Kolorierung  der  Abbildungen 
zeitweise  behilflich  war.  Laut  Aussage  des  heute  noch  lebenden  Neffens 
von  Petényi,  Hofrat  Dr.  Béla  Tauscher  war  der  Betreffende  der  Maler 
Anton  Hahn,  welcher  später  nach  Italien  ging  und  dort  auch  gestor- 
ben ist. 

Alles  übrige  ist  in  Dunkel  gehüllt.  Auch  das,  welche  geistige  und 
materielle  Hindernisse  es  bewirkten,  daß  Petényi  die  schon  im  Jahre 
183Q  fertiggestellten  Monographien  in  16  langen  Jahren  nicht  heraus- 
zugeben vermochte  und  viele  andere  Fragen,  welche  uns  der  Schmerz 
über  den  Verlust  stellen  läßt. 

Die  vier  Briefe,  welche  hier  mit  Ausnahme  einiger  weniger  Stellen 
welche  kein  allgemeines  Interesse  beanspruchen,  im  originalen  deutschen 
Wortlaut  veröffentlicht  werden,  ergeben  für  uns  ein  eventuelles  be- 
zeichnendes Zeitbild.  Es  strahlt  uns  daraus  eine  der  Armut  trotzende 
hehre  Begeisterung,  eine  an  Schwärmerei  grenzende  Freundesliebe 
und  eine  solche  Herzensgüte  entgegen,  welche  nur  großen  und  edlen 
Seelen  eigen  ist.  Petényi  war  eben  nicht  nur  als  Fachmann,  sondern 
auch  als  Mensch  groß. 

Titus  Csörgey. 

I. 

Pesth,  vom  3-ten  Sept.  834. 

Wohlgeborener  Herr! 

Ihres  Freundes,  des  Herrn  Apothekers  Neubert  Ankunft  nach 
Ungarn,  gewährte  unter  vielen  Andern  auch  mir  große  Freude.  Ich 
lernte  an  ihm  einen  vortrefflichen  Mann  in  unsern  anverwandten  Sachsen 
kennen,  ja  den  braven  Mann  auch  zu  meinem  schätzbarsten  Freunde  zu 
bekommen;  gewann  aber  nebstbei  Gelegenheit,  Sie  wohlgeborener  Herr! 
den  ich  schon  seit  Jahren  liebte  und  schätzte,  näher  kennen  zu  lernen 
und  an  Sie  durch  ihn  zu  schreiben.  Schon  in  den  Jahren  1823—24—25, 
wo  ich  in  Wien  nebst  der  Theologie  die  Naturwissenschaften  studierte 
und  am  dortigen  k.  k.  Hofnaturalien-Kabinette  praktisierte,  hatte  ich  die 
Freude,  die  Ornithologie  auch  aus  Ihres  guten  seligen  Vaters  «Beschrei- 
bung und  Vorstellung  der  Anhaltischen  Vögel»,  aber  auch  schon  aus 
den  ersten  2  Bänden  Ihres  herrlichen  Werkes  «Naturgeschichte  der 
Vögel  Deutschlands  etc.»  zu  lernen  und  fühlte  im  Innern  meines  Herzens 
stets  innige  Liebe  und  schuldigen  Dank  gegen  die  unermüdeten  Ver- 
fasser und  meine  unbekannte  Lehrer. 


J.    SALAMON    V.    PKTKNVIS    FiRIKFE  357 

Als  ich  1825  im  Oktober  von  Wien  zurückkam,  wollte  ich  sogleich 
mein  Vaterland  in  zoologischer,  aber  vorzüglich  ornithologischer  Hin- 
sicht bereisen:  jedoch  bald  zwang  mich  eigener  Mittelmangel  und  in 
unserem  Vaterlande  die  traurige  Erfahrung,  für  derlei  Unternehmungen 
keine  Beschützer  und  Unterstützungen  zu  bekommen,  ein  von  Pesth  zwei 
Stunden  entlegenes  Pfarramt,  nämlich  in  Czinkota,  anzunehmen,  wo  ich 
durch  71/2  Jahre  meist  nur  meinen  geistlichen  Funktionen  und  der 
Ökonomie  gewidmet,  gehindert  war,  für  mein  Lieblingsstudium  mehreres 
zu  tun,  sintemal  die  Gegend  eine  Sandwüste,  bäum-  und  wasserlos 
gewesen.  Ich  hatte  die  Freude  gleich  im  ersten  Jahre  meines  Czinkotaer 
Lebens  nebst  einigen  andern,  auch  den  Herrn  von  Földváry,  vorhin 
meinen  Schulfreund,  dann  meinen  Senior-Inspektor  für  die  Ornithologie 
zu  gewinnen,  legte  ihm  anfangs  selbst  eine  kleine  Sammlung  an,  die 
dann  sein  durch  mich  dazu  unterrichteter  Haussekretär,  Herr  Johann 
Stetinav  fortsetzte  und  auf  einige  100  Stücke  brachte.  Als  ich  aber 
sah,  meinem  Ziele  nicht  näher  kommen  zu  können,  entschloß  ich  mich 
endlich  im  Frühjahre  1833,  wider  den  Rat  aller  Freunde  und  Amts- 
brüder, mein  recht  gutes  Pfarramt  aufzugeben  und  mit  Beibehaltung 
meines  geistlichen  Charakters,  solange  mein  sauer  erspartes  Geld  reichen 
würde,  mit  eigenen  Unkosten  meine  begonnenen  Forschungen  in  ver- 
schiedenen Gegenden  Ungarns  fortzusetzen.  Den  18.  Mai  1833  nahm 
ich  den  Abschied  von  Czinkota  und  siedelte  nach  Pesth  herüber,  wo 
mir  Se.  K.  K.  Hoheit  der  Erzherzog  Reichspalatinus  im  National-Museum 
ein  Absteigquartierchen  und  ein  kleines  Lokal  für  meine  Sammlung 
einräumen  ließ. 

Seit  einem  Jahre  beschäftige  ich  mich  nun  mit  der  Forschung, 
dann  Beschreiben  und  Sammeln  ungarischer  Vögel  und  Säugetiere; 
allein,  obgleich  ich  schon  viele  Hefte  dann  und  wieder  auch  recht 
interessanten  Bemerkungen  vollgeschrieben,  so  gibt  dem  Anfänger  stets 
noch  jede  Gegend,  ja  jeder  Vogel  viele  und  ganze  Monate  zu  tun, 
wenn  man  gehörige  Erfahrungen  einstens  kund  machen  will. 

Dies  ist  die  kurze  Schilderung  meiner  nächsten  Jahre  und  Lebens- 
veränderungen :  ich  wollte  sie  nicht  auslassen,  denn  ich  glaubte,  daß  es 
für  andere  ebenso  interessant  sein  müsse,  die  (zumal  Ausländer,  welche 
man  nicht  so  leicht  sehen  und  genauer  kennen  lernen  kann)  zu  kennen, 
mit  welchen  man  in  nähere  Berührung  kommt,  —  wenn  auch  ich  mir 
mit  dieser  Hoffnung  schmeicheln  darf  —  als  es  mir  sehr  erwünscht 
war,  Sie,  durch  Herrn  Neubert  mehr  zu  erkennen. 

An  Gelegenheit,  genauere  Beobachtungen  zu  machen  und  an  bessere 
Ausbeuten  wird  es  mir  nun  wohl  in  Ungarn  nicht  fehlen:  allein  an 
genauer  geschriebenen  ornithologischen  Subsidien  und  besseren  Ab- 
bildungen fehlt  es  mir  ungemein,  sie  sind  für  mich,  der  ich  auf  eigene 


358  TITUS   CSORÜEY 

Unkosten  Reisen  unternehmen  und  in  Pesth  leben  muß,  zu  teuer,  in  Ungarn 
aber  in  keiner  Bibliothek  zu  bekommen.  Ohne  sie  aber  wie  schwer  und 
zeitverschwenderisch  Vergleichungen  zumal  der  Vögel  verschiedener 
Gegende,  wie  unmöglich  richtige  Schlüsse  über  vieler  Sommer-  und 
Winterkleider,  Aufenthalt,  Lebensart  und  Zug  zu  machen?! 

Meyers  und  Wolfs  Taschenbuch  sammt  Zusätzen  und  Berichtigungen 
excerpierte  ich  noch  im  Wiener  Natur.  Kabinette  ganz;  Brf,hm,  mit  dem 
ich  schon  bereits  10  Jahre  correspondiere,  beschenkte  mich,  um  mein 
Studium  anzueifern  und  zu  erleichtern,  mit  allen  seinen  bis  jetzt  er- 
schienenen Werken,  wofür  ich  ihm  mit  erwünschten  ungarischen  Vögeln 
nach  und  nach  zurück  diene.  Ihr  Werk  mußte  ich  bis  jetzt  mit  tiefen 
Schmerzen  vermissen,  seines  für  mich  zu  hohen  Preises  halber.  Auf 
meine  dringende  Bitte  ließ  sich  dasselbe  Herr  von  Földváry  wohl  ver- 
schreiben: jedoch  die  süße  Hoffnung,  daß  ich  es  von  seiner  Güte  be- 
nützen werde  können,  hat  mich  sehr  getäuscht,  denn  er  wollte  es  mir 
auf  keine  Stunde  borgen. 

Indem  ich  nun  von  Herrn  Nfubf.rt  gehört,  daß  Sie  eine  neue 
Sammlung  anlegten,  bin  ich  frei,  Ihnen  für  die  Werke  sowohl  Ihres 
seligen  Vaters  als  die  Ihrigen  einen  Tausch  von  ungarischen  Vögeln, 
wenn  Sie  solche  brauchten,  anzutragen  und  so  nach  und  nach  durch 
Ihre  Desiderate  den  mir  bekannten  Preis  dieser  Werke  auszuzahlen. 
Indem  meine  Freude  allein  im  Studio  der  Ornithologie,  und,  wahren 
Freunden  und  Kollegen  des  Auslandes  Vergnügen  schaffen  zu  können, 
und  nicht  im  Geldgewinste  besteht,  so  verkaufe  ich  ums  Geld  von 
meinen  Doubletten  gar  Niemanden  etwas.  Ist  Ihnen  nun  mein  freund- 
schaftlicher Antrag  willkommen  und  anständig,  belieben  Sie  mir  je  eher 
Ihre  werte  Freundschaft  brieflich  zuzusichern  und  Ihre  Desiderate  aus 
der  Ornithologie  oder  Zoologie  Ungarns  überhaupt  anzugeben;  ich 
werde  meinerseits  bemüht  sein,  allen  Fleiß  anzuw^enden,  daß  Sie  das 
meiste  und  beste  bekommen  und  vollkommen  zufrieden  gestellt  werden. 
Ich  nahm  mir  die  Freiheit,  denen,  von  Herrn  v.  Földn'Árv  eingelegten 
(und  meist  von  mir  ihm  einst  geschenkten  Stücken,  wie  Sie  an  meiner 
Schrift  bei  den  beiden  Glareolas  und  an  den  Zettelchen  bei  Plectro- 
phanes  und  Phileremos,  welche  von  Czinkota  und  Rákos,  seinem  nächsten 
Nachbarorte  sind,  sehen  können)  sieben  Stücken,  noch  ein  Pärchen 
Picus  leuconotus^  wovon  ich  in  meiner  Heimat  (Neograder  Komitat  in 
der  Mitte  Ungarns),  und  zwar  das  è  den  3.  März  1834  in  Abelova 
(meinem  Geburtsorte),  das  ?  aber  in  Turojiolya  den  1.  April  1834,  zwei 
Meilen  weiter  nördlich  von  Abelova  erlegt  hatte,  als  ein  kleines  Geschenk 


'   Ez    a    kt't  Picas    Icnconotus    ma    is  megvan    még  a    NAUMANN-Mú/.eumban. 
Die  beiden  Picus  Icnconotus  befinden  sicli  noch  im  NAUMANN-Museum. 


J.   SALAMON    V.   PF.TENVIS   BRIhFf-:  359 

an  Sie  beizulef{en  und  werde  sehr  erfreut,  wenn  sie  Ihnen  Vergnütien 
machen  werden.  Ich  traf  diesen,  sonst  noch  nir^^ends  in  Ungarn  außer 
den  genannten  Orten  angetroffenen,  aber  auch  dort  nur  vom  Spätherbst 
bis  zum  April  hie  und  da  in  großen  Buchenwäldern  streichenden,  sehr 
seltsamen  und  schwer  zu  erhaltenden  Gast,  nur  in  sehr  geringer  Anzahl, 
schoß  und  präparierte  8  Stücke,  wovon  das  hiesige  National-Museum  2, 
das  Wiener  Kabinett  auch  2  Stück  erhielten;  zwei  schickte  ich  an  Freund 
Brfhm  und  die  letzten  nahm  ich  aus  meiner  Sammlung  für  Sie,  in  der 
Hoffnung  sie  noch  zu  bekommen. 

Im  Falle  Sie  meinen  Antrag  annehmen  und  benützen  könnten, 
dann  bitte  ich  mich  umständlich  zu  belehren:  wie  Sie  Vögel  und  Säuge- 
tiere, ob  in  Bälgen  oder  vollkommen  ausgestopft,  oder  manches,  vor- 
züglich von  den  Letzteren  oder  Amphibien,  Fische  etc.  auch  in  Wein- 
geiste und  durch  welche  Wege  zugeschickt  haben  \xollen?  Aufs  Jahr 
kommt  unser  vielgeliebter  Npubíírt,  wie  er  mich  versichert,  wieder 
nach  Ungarn  und  will  sammt  seinem  Freunde  Vogt  mehrere  Wochen 
uns  beglücken.  O,  kommen  auch  Sie  mit  Ihm,  viele  Ungarn  würden 
sich  dann  bemühen,  Ihren  Aufenthalt  auf  das  Möglichste  angenehm  zu 
machen,  und  sind  es  wir  nicht  im  Stande,  dann  wird  das  Angenehme 
Ihre  Freundschaft  uns  gewiß  gewähren;  und  ich  sehe  schon  diesen 
glücklichen  Augenblicken  mit  Freude  entgegen,  die  ich  in  Ihrer  Gesell- 
schaft zu  genießen  mir  verspreche. 

Herr  Neubí-rt  machte  mit  mir  eine  kleine  Excursion  nach  Klein- 
Kumanien,  namentlich  auf  die  Kerekegyhazaer-Pußta  zum  Kondorsee, 
wo  ich  kurz  vorhin  Schwärme  von  unzähligen  Schwimm-  und  Sumpf- 
vögeln antraf,  die  aber  durch  fortwährend  auf  sie  gerichtete  Jagden 
teils  vermindert  aber  größtenteils  verjagt  und  vertrieben  wurden.  Die 
Unterhaltung  fiel  nicht  nach  meinem  Wunsche  für  ihn  aus.  Er  wird 
Ihnen  sie  umständlicher  selbst  erzählen.  Wenn  Sie  mir  versprechen, 
künftigen  Sommer  nach  Ungarn  zu  kommen,  so  will  ich  die  Aquila 
minuta  Brehmii,  die  wir  im  Museum  lebendig  erhalten,  bis  dorthin 
leben  lassen,  damit  Sie  den  auch  in  Ungarn  ungemein  seltenen  Vogel — 
denn  bis  jetzt  ist  nur  dies  eine  Exemplar  bekannt  —  im  Leben  sehen 
und  betrachten  können. 

Wenn  Sie  mir  vielleicht  mit  der  Zeit  etwas  von  Ihren  Schriften 
schicken  wollten,  haben  Sie  die  Güte  entweder  gelegenheitlich  an  das 
K.  K.  Wiener  Naturalien-Kabinett,  welches  mir  schon  das  Packetchen 
zuschicken  würde,  oder  gerade  durch  die  leipziger  Buchhandlung  Otto 
WiEGANDS  zu  seinem  hiesigen  Schwager,  dem  Buchhändler  Heckenast 
unter  dieser  Adresse  «a/?  Jon.  Salamon  Petényi  Mitglied  mehrerer 
Naturf.  Gesellschaften,  abzugeben  im  National  Museo  zu  Pest  h ,  in  Ab- 
wesenheit Peténvis  beim  Herrn  Direktor  Hazsliszkv»  zu  senden. 


360  TITUS  CSORGEY 

Nun  wohloeborener  Herr!  leben  Sie  recht  wohl,  empfehlen  Sie 
Ihren  unbekannten  Verehrer  ihrer  theuersten  Frau  Gemahlin  und  Kindern, 
Ihrem  lieben  Herrn  Bruder,  Förster  Naumann,  schenken  Sie  mir  Ihre 
mir  vcertgeschätzte  Freundschaft  und  (Jewot^enheit,  und  seien  Sie  ver- 
sichert, daß  für  Sie  auch  mitten  in  Un(,^arn  manch  Herz  recht  warm 
schlägt,  vorzüglich  aber  jenes  Ihres  aufrichtigen  Verehrers 

JOH.  Salamon  Petényi. 

IL 

Pesth,  den  18.  Dezember  835. 

Kedves  Drága  Bátyám  Uram  ! 

Schätzbarster,  innigstgeliebter  Freund  ! 

Ihr  lieber,  vom  5.  November  datierter  und  am  24.  November  mir 
eingehändigter  Brief  hat  mir  eine  unaussprechliche  Freude  gemacht 
und  sein  herzlichzutraulicher,  reinfreundschaftlicher  Geist,  welcher  einen 
jeden  Buchstaben  desselben  belebt,  hat  auch  das  Mißvergnügen  bei  mir 
in  Vergessenheit  gebracht,  welches  der  gute  Freund  Neubert  durch 
sein  Schreiben  in  mir  dadurch  erschaffen  hatte,  daß  er  mich  bloß  auf 
das  unangenehme  unserer  Reise,  welches  er  mir  geradezu  zuschreibt, 
erinnerte.  Ich  bin  ihm  aber  stets  wie  vor  gut,  denn  ich  mache  mir  zum 
Grundsatze,  den  Mann  nach  den  Hauptzügen  seines  Charakters,  die  bei 
ihm  so  vortrefflich  sind,  zu  lieben  und  zu  schätzen. 

Ich  danke  Ihnen  recht  herzlich  für  die  Mitteilung  der  umständlichen 
Schilderung  sowohl  Ihrer  Hinreise  von  dannen  als  auch  ihrer  erwünscht  — 
glücklichen  Ankunft  unter  Ihren  Theuersten:  sie  hat  mir  wahrhaftig  schon 
tausend  Freude  gemacht  und  gewährt  sie  mir  forthin  so  häufig  ich  sie  auch 
lese,  denn  ich  kann  es  mir.gar  nicht  anders  vorstellen,  als,dies  Alles  gehöre  zu 
dem  Ganzen  unserer  gemeinschaftlich  fortgesetzten  und  zugleich  be- 
endigten Reise,  ich  sah  ihnen  nämlich,  als  Sie  mir  Ihre  liebe  Ankunft 
zu  uns  gemeldet  hatten,  mit  der  lebhaften  Freude  entgegen,  die  mich 
auch  ihre  Herkunft  und  Annäherung  zu  I^esth  fortwährend  sehe  und 
schon  zum  Voraus,  wenn  nicht  leiblich,  im  Geiste  und  Herzen  aber 
ganz  mit  ihnen  sein  und  umgeben  ließ;  drauf  hatte  ich  das  Glück 
beinah  sieben  Wochen  in  Ihrer  mir  unvergeßlichen  Gesellschaft  zu  ver- 
weilen: wie  wäre  es  dann  möglich  gewesen,  nicht  mit  Ihnen  auch  weiter, 
bis  nach  Leipzig  und  Ziebigk,  bis  in  die  Arner  Tauer,  die  Sie  so  sehnlich 
und  freudevoll  erwartet  und  empfangen  haben,  als  Begleiter  gegangen 
zu  sein?  Sowohl  also  die  Leiden  als  auch  die  Freuden  ihrer  Reise 
habe  ich  mitgelitten,  mitempfunden,  mitgenussen.  Sehr  hat  mich  erfreut 
vorzüglich  auch  jene  Ihre  Versicherung,  daß  Sie  mit  unseren,  freilich 
in  meister  Hinsicht   samt   uns  Allen  in  sehr  zurückgebliebenen  Ungarn, 


J.   SAIAMON    V.   PF.TF.NYIS   BRIhFíí  361 

dort  noch  zufriedener  sich  steilen  als  hier.  Wie  sehr  meine  Landsleute 
ihren  Besuch  geschätzt  haben,  möge  Ihnen  außer  den  geringen  Beweisen, 
die  ihnen  einer  oder  der  andere  von  jenen,  die  so  glücklich  waren  in 
nähere  Berührung  zu  kommen,  an  den  Tag  gelegt  hatte,  nicht  bloß  die 
allgemeine  Freude  darüber,  weiche  alle  Zeitungen  frohlockend  kündeten, 
sondern  vorzüglich  auch  der  Beweis  bezeugen,  daß  selbst  Se  k.  k.  Hoheit 
der  Erzherzog  Rfichs-Palatin  ausdrücklich  von  mir  einen  umständ- 
lichen Ikricht  darüber  verlangt  hatte:  «Wie  sich  Naumann  in  Ungarn 
unterhalten  habe?»  welchen  ich  ganz  schlicht  wahrhaft  mitgeteilt  habe. 
Seit  der  ganzen  Zeit,  als  wir  uns  getrennt,  war  ich  keinen  Schritt  vom 
Hause  weg,  sondern,  um  die  Leiden  der  Trennung  leichter  zu  tragen 
und  die  aus  ihrer  Gesellschaft  eingeernteten  Vorteiie  gleich  in  Nutz- 
anwendung zu  bringen,  legte  ich  sogleich  Hand  ans  Werk,  räumte  alle 
Landvögei  unseres  ornithologischen  Museums  aus,  ließ  die  Kästen  alle 
ausbessern,  neu  anstreichen,  die  V^ögel  ausstauben  und  da  sie  durch  die 
fiinverleibung  meiner  Sammlung,  die  ich  dem  Museum  ganz  hinschenkte, 
beinah  um  1/3  —  nämlich  der  Landvögel  —  nicht  nur  an  Zahl,  sondern 
auch  an  Arten  und  Seltenheiten  zugewachsen,  ließ  ich  noch  außer  meinen 
hineingestellten,  zwei  neuen  Kästen  dorthin,  wo  die  Insektenschranken 
dazwischen  standen,  machen. 

Es  versteht  sich,  daß  ich  in  der  systematischen  Aufstellung  meist 
Hirer  Einsicht  und  Ihrem  mir  viele  Freude,  wofür  ich  ihnen  ewig  ver- 
bunden bleiben  werde,  schaffenden  theuerem  Werke  gefolgt  bin.  Da  ich 
künftiges  Frühjahr,  sobald  es  die  abnehmende  Kälte  erlauben  wird  und 
Gott  Gesundheit  schenkt,  sogleich  auch  mit  den  Sumpf-  und  Schwimm- 
vögeln dasselbe  zu  unternehmen  gesonnen  bin,  so  bitte  ich  Sie,  Schätz- 
barster Freund  und  Lehrer  höflichst,  mir  noch  diesen  Winter,  also  im 
nächsten  Briefe,  womit  Sie  mich  zu  erfreuen  gedenken,  die  systematische 
Folgenreihe  aller  Vögel  gütigst  mitteilen  zu  wollen,  die  außer  den  mir 
geschenkten  sieben  Bänden  beschrieben  werden  sollen,  damit  das  Systema 
Naiimannianiim  im  ungarischen  Museum  ihnen  zur  Ehre  vorherrsche. 
Ich  hoffe,  Sie  werden,  wenn  Sie  uns,  wie  \yir  ganz  zuversichtlich  hoffen 
und  auf  ihr  gütiges  Versprechen  sicher  bauen,  wenn  Sie  uns  wieder 
besuchen,  daß  Sie  mehr  Wohlgefallen  an  Minserer  ornithologischen 
Sammlung  finden  und  haben  werden.  Freilich  hat  mich  die  Arbeit  in 
dem  kalten,  nicht  zu  heizenden  Museum,  im  ganzen  November  und 
Dezember  einen  gräßlichen  Catharr  gekostet:  allein,  da  es  wohlsclimeckte, 
den  schönen  Sommer  und  warmen  Herbst  auf  Lustreisen  zuzubringen, 
mußte  man  sich  gefallen  lassen,  im  kalten  Winter  in  die  Finger  hustend 
einzublasen.  Hfckel  meint,  unser  kleine,  bei  Szentgyörgy  erlegte  Schiif- 
sänger  müsse  entweder  Sylvia  Rüppellu  Temm.,  wohnhaft  auf  der  Insel 
Cypern  und  in  Griechenland  überhaupt,  also  ein  armer,   verirrter,  oder 


362  TITUS   CSÖRCjP:Y 

aber  eine  j^^anz   neue   Sylvia   sein?   Sylvia  melanopogon   Tf.mm.  soll  sie 
nach  meiner  Beschreibung  gar  nicht  gewesen  seinli 

Auf  meine  Bitte  hat  Karl  Hinke  über  die  Taube  vom  Balkan  recht 
umständlichen  Bericht  und  eine  interessante  Volkssage  an  Kollegen 
Friwaldszky  geschickt.  Ich  habe  sie  schon  oftmal  dringend  für  Sie  von 
ihm  verlangt  und  er  diesem  schreiben,  welches  dadurch  sehr  verschoben 
und  verspätet  xxurde,  beizulegen  versprochen,  —  tat  es  aber  bis  heute 
nicht,  wahrscheinlich  aus  Zutrauensmangel,  er  wird  befürchten,  daß  ich 
so  was  unter  meinem  Namen  der  Welt  mitteilen  könnte,  was  seine  Ver- 
dienste lohnen  soll.  Er  irrt  sich  jedoch  groß!  da  diese  Taube  ein  ganz 
anderes  Girren  und  gar  kein  Lachen  haben  soll,  also  von  Risona  ab- 
weicht, da  sie  zwischen  ihrem  Girren  häufig  und  sehr  deutlich  den 
Laut  <iOktdekay>,  worauf  sich  die  Volkssage  gründet,  von  sich  hören  läßt, 
möchte  ich  sie  Columba  oktdeca  (Octdeca)  Fri\x'aldszkv  nennen. 

Nun  verzeihen  Sie  meine  so  viele,  lästige  Bitten.  Leben  Sie  samt 
allen  ihren  Teuersten,  mir  schätzbarsten  Angehörigen  recht  wohl!  in  dem 
neu  kommenden  Jahre  recht  gesund,  heiter,  glücklich!  Behalten  Sie  im 
Ihrem  Herzen  nebst  so  vielen  Freunden,  welche  sich  darinne  zu  sein 
wünschen,  auch  Ihren,  der  erprobten  Gewogenheit  achtungsvoll  an- 
empfohlenen, Sie  wahr  und  innig  liebenden  Verehrer 

J.  S.  Petényi. 

P.  ser. 

FöLDVÁRY,  welcher  noch  stets  schwach  ist  und  eine  Tochter  mehr 
aber  gestern  eben  Ihren  Brief  auch  erhalten  hat,  Schnell,  Stetin.w, 
ScHEDius,  Tauscher,  Szádler,  Rottenbiller,  Nofe,  Steinacker,  Kollár 
und  Frau,  die  sehr,  sehr  bedauern  Sie  nicht  gesehen  zu  haben  und  sehr 
beglückt  leben,  Füredy  der  heiratslustige,  Podmaniczky  Johann,  zu 
dem  ich  nächstens  auf  die  Feiertage  hinausgehen  werde,  Meyerffy  von 
Szentlőrinc,  den  vor  kurzem  der  Schlag  beinahe  tötlich  traf,  alles  mit 
einem  Wort,  was  Sie  in  Ungarn  kennen  gelernt  hat,  sogar  die  Sem- 
liner,  Treschczik  und  schöne  Frau,  ja  selbst  der  süßküssende  Solar 
und  die  besoffene  Susic  erinnert  sich  mit  Freude  an  Sie  und  läßt  sich 
innigst  empfehlen! 

Diesen  Augenblick  kam  mir  ein  Brief  von  Brehm.  Über  unseren 
kleinen  Schilfsänger  schreibt  er:  Es  wäre  sonst  nichts,  als  ein  etwas 
veränderter   Calamolierpe  phragmitis   und   durchaus  kein    Cal.  mdano- 

'  Utólag  mégis  C.  mdanopogonnak  bizonyult.  E  madár  azóta  Magyarország  több 
más  helyén  is  előkerült.  L.  Wieqmanns  Archiv  f.  Naturg.  1837.  103-104.  I.  Okens 
«Isis»  1843.  34.  1.  Chernkl  J.  :  Magyarország  madarai.  1899.  721.  1. 

Derselbe  hat  sich  dennoch  als  C.  melanopogon  erwiesen  ;  er  wurde  seither  an 
mehreren  anderen  Stellen  Ungarns  erlegt.  S.  Wieo.manns  Archiv  f.  Naturg.  1837.  103—104. 
Okens  «Isis»  1843,  p.  34.  v.  Cmernel:  Magyarország  madarai.  1899,  p.  721. 


J.    SALAMON    V.    PETÉNYIS    BRIEFE 


363 


pogon,    welcher   keine   schwarze    Wangen,    Seiten  und    Schienbeine  ha- 
ben soll. 


^i^^l 


Petényi  hagyatékának  egyetlen  ezideig  előkerült  ábrája.  A  ////wa/í/£>/;üs-monographiaIlI.  táblája. 

Die  einzige    bisher  aufgefundene  Illustration  aus  dem  Nachlasse  J.  S.  Petényis.    III.    Tafel 

der  ////wart/o/;KS-Monographie. 


Die  wieder  von  mir  erhaltenen  Picas  roseiventris  haben  ihm  große 
Freude  gemacht;  die  aus  Sibirien  und  Pic.  Cirris,  die  aus  Kärnten, 
Schlesien  etc.  sind  nur  echte  Pic.  leuconotus  Bechsteinii. 


364  TITUS  CSORGEV 


Pesth,  am  26.  November  836. 

Hochgeehrter,  Geliebtester  Freund! 

Ich  hoffte  Sie  den  verflossenen  Sommer  in  Persona  zu  überraschen. 
Ich  stellte  Sr.  k.  k.  Hoheit,  dem  Erzherzog  Palatin  meinen  Entschluß 
vor,  «in  Jena  der  Versammlung  deutscher  Naturforscher  beiwohnen  und 
auf  der  Hin-  und  Rückreise  einige  Museen  und  ausgezeichnete  Natur- 
forscher Deutschlands  besuchen  zu  wollen»  und  hatte  wirklich  die 
Erlaubniß  schon  in  Hcänden  und  fühlte  zum  V^oraus  schon  die  Freude, 
Sie  umarmen  und  die  Ihrigen  Teuersten  kennen  lernen  zu  können,  als 
ein  unverhoffter  Choleraanfall  zu  Anfang  Juli  und  in  drei  Wochen  drauf, 
wo  ich  nach  dem  ersten  kaum  halb  mich  erholt  hatte,  ein  solch  hefti- 
ger, zweiter  mich  ergriffen,  daß  man  an  Rettung  schon  ganz  gezweifelt 
hatte.  Ich  blieb  allerdings  beim  Leben,  jedoch  so  geschwächt,  so  zer- 
rüttet, daß  die  Ärzte  mir  eine  längere  Hauspflege  vorgeschrieben  und 
alle  Reiseunternehmungen  als  lebensgefährlichst,  untersagt  haben. 

So  wurde  ich  dann  aus  dem  Paradiese  meiner  schönsten  Wünsche, 
Hoffnungen,  Träume,  ehe  ich  es  gesehen,  grausam  ausgestoßen.  Sed 
quod  differtur  non  aufertur  !  Aufs  Jahr  gehen  wir  halt  zusammen 
zurück.  Sie  halten  recht  hübsch  Ihr  uns  gegebenes  Versprechen,  kom- 
men mit  dem  Herrn  Baron  von  Busch  schon  Ende  Aprils  nach  Ungarn  ; 
Ende  Juni  gehen  wir  dann  langsam  über  Ostreich,  Salzburg,  München 
u.  s.  w.  zu  Ihnen  und  von  dort  über  Leipzig  nach  Prag  zu  der  XV-ten 
Versammlung. 

Heuer  machte  ich  wenig  Excursionen  von  Bedeutung;  denn  die 
Dürre  war  den  ganzen  Sommer  unbeschreiblich,  die  Hitze  unerträglich, 
beide  trieben  alles  Wasserwild  aus  Ungarn  weg.  Ein  Paar  Muscicapa 
parva,  eine  Aquila  impcrialis  %  juv.,  eine  schöne  Strix  pygmca  d", 
einige  weiße  und  weißgraue  Sperlinge  (domestica  und  montana)  —  diese 
Varietäten  waren  heuer  in  Ungarn  sehr  häufig  —  Pastor  roseus  a\ 
2  Picus  leuconotus   ?  ?  ist  alles  bessere,  was  ich  bekommen  habe. 

Zum  Bau  unseres  Neuen  Museums,  wozu  man  schon  den  künfti- 
gen Februar  greifen  will,  sind  schon  um  30.000  CMze  Flor.  Materialien 
herbeigeführt  worden. 

Für  Sie  füttere  ich  schon  seit  ungefähr  8  Wochen  einen  schönen, 
zweijährigen  Vultur  fulvus.  Er  ist  derselbe,  welchen  üraf  Széchenyi 
in  Alt-Orsova  erzogen,  dann  auf  viele  Bitten  Herrn  RottpnbillkR 
für  unser  Museum  verehrt  hatte.  Allein,  da  wir  2  Exemplare  haben 
und  mit  der  Zeit  nocii  künftighin  zu  mehreren  gelangen  können,  habe 
ich  mit  Freund  Roi hnhili.irs  Einwilligung  diesen  Kerl  für  Sie  be- 
stimmt; und  da  er  eben,  als  man  ihn  von  der  Grenze  Serbiens  brachte, 
in  der  Mauser  begriffen    war    und    auf    der  Herreise  viele   Hauptfedern 


J.  SALAMON  V.  p^:T^;^■^■lS  brihfp:  363 

zerbrochen  hatte,  nahm  ich  mir  vor,  ihn  solange  bis  er  sich  besser  aus- 
wächst, bei  mir  zu  füttern. 

Belieben  Sie  nur,  hochgeschätzter  hYeund  !  zu  bestimmen  und  mir 
unverzüglich  zu  berichten:  ob  Sie  den  jungen,  noch  nicht  völlig  aus- 
gewachsenen, munteren  Räuber  lebendig  oder  todt,  oder  Balg  und 
Fleisch  extra,  damit  Herr  Prof.  Nit/sch  am  Cadaver  noch  etwas  unter- 
suchen könne,  haben  wollen  ? 

Von  Ihrem  herrlichen  Werk,  worauf  Herr  Anton  Kiss  von  Itebe 
zu  Szentgyörgy  bei  Nagybecskerek,  dem  mir  bei  sich  gegebenen  Worte 
treu,  173  fl.  15  xf  opferte  und  uns  auch  die  folgenden  Lieferungen  zu 
kaufen  versprach,  habe  ich  soeben  die  3  letzten  Hefte  des  8-ten  Ban- 
des erhalten,  worinnen  Sie  die  Lotyó !  — nicht  Lodjó! —  Uferschnepfen 
beschreiben. 

Außer  den  RoTTENBiLLERischen,  Müller,  Szadler,  Friwaldszky,  Rei- 
singer,  lassen  sich  Ihnen  und  Neubertcu  höflichst  empfehlen:  meine 
gute  Mutter,  Schwester  und  Schwager  von  Ercsi,  Baron  Jon.  Podma- 
NiczKY,  mein  ewiger  Gönner,  Dr.  Eckstein,  mit  einem  Worte  alles,  was 
glücklich  war,  Sie  hier  gesehen  und  kennen  gelernt  zu  haben.  Alles 
fragt  allemal:  Was  macht  Naumann,  Neubert?  Warum  kommen  sie 
nicht  diesen  Sommer?  Wann  kommen  Sie  uns  wieder?  Ja,  eine  Dame, 
so  oft  ich  dorthin  komme  oder  bei  ihr  esse,  nennt  mich  nie  bei  mei- 
nem Namen,  sondern  stets  entweder  «Herr  Neubert,  oder  Herr  Nau- 
mann !»  so  tief  haben  sich  diese  Namen  in  ihr  Herz  eingewurzelt. 

Nun  leben  Sie  recht  gesund,  glücklich,  zufrieden  nebst  allen 
Ihnen  und  teuersten  Ihrigen!  Schreiben  Sie  recht  bald  und  viel!  Ver- 
gessen Sie  nicht  Ihres  Versprechens  nach  Ungarn  zu  kommen  und 
auch  Ihren  Sohn  mitzubringen,  sondern  behalten  Sie  in  Ihrer  gütigen 
Erinnerung  alle  Ihre  Verehrer  und  Freunde  in  Ungarn,  unter  ihnen 
aber  auch  jenen,  der  sich  mit  vorzüglichem  Stolz  nennen  darf,  Ihren 

Freund  J.  Salam.  Petényi. 

IV. 

Pesth,  1 8-ten  November  840. 

Hochgeehrter  Herr,  Vielgeliebter  Freund! 

Sie  werden  wohl  schon  den  um  die  Mitte  Septembers  1.  J.  von 
dannen  nach  Leipzig  zum  Freund  Neubert  expedierten  grauen  Oeier, 
2jähriges  ?-chen  endlich  erhalten  haben?  Ich  sandte  ihn  nebst  etlichen 
Vögeln  und  einem  offenen  Schreiben  an  Brehm,  mit  der  Bitte  an  Neu- 
bert, daß  er  den  Geier  Ihnen,  die  Kleinigkeiten  aber  nebst  Brief  unse- 
rem Brehm  je  eher  expedieren  und  sich  für  Porto-Speesen  von  beiden 
Ihnen  nach  Verhältnis  gerecht  befriedigen  lassen  möge. 

Die  kurze,  aber  merkwürdige  Biographie  des  Geiers  war  folgende: 
Im  Jahre  1835,   in    den    furchtbaren,    die    Donau  oberhalb  Orsova   ein- 


366  TITUS  CSORGEY 

engenden  Felsen  der  Clyssur,  namentlich  auf  der  serbischen  Seite,  auf 
dem  höchsten  Felsen  Schterbetz  (was  Schartenfelsen  serbisch  heißt)  aus- 
gebrütet und  halb  flügge  geworden,  fiel  er  bei  dem  ersten  Versuch 
zum  Fliegen  in  die  Donaufluten,  wurde  von  dannen,  auf  der  gegenüber 
am  Kasan  am  Treppelweg  des  Eisernen-Tores  arbeitenden  Ingenieurs 
bemerkt,  herausgeholt  und  dem  Leiter  der  Riesenarbeit  der  Sprengung 
des  Eisentores  Grafen  Steph.  Széchenyi  zum  Present  gemacht.  Der 
Graf  erhielt  ihn  in  Alt-Orsova  über  ein  Jahr;  dort  besuchte  ich  den 
Vogel  im  Juni  835,  bat  ihn  für  unser  Museum  zu  wiederholten 
Malen  vergebens  und  der  Graf  schickte  mir  ihn  durch  Herrn  Peter 
RoTTENBiLLER  crst  im  7-ber  1836  nach  Pesth  zu,  als  er  Ihm  schon  gegen 
300  Fl.  gekostet  hatte,  denn  er  ließ  ihm  alletage  3  Pfd.  des  schönsten 
Rindfleisches  geben,  was  in  der  Militärgrenze  sowie  in  Pesth  teuer  ist 
und  zahlte  noch  für  seine  Pflege  generös. 

Sowie  man  mir  ihn  brachte,  wurde  er  von  mir  und  Rottenbiller 
für  Sie  bestimmt.  Ich  erhielt  ihn  dann  bis  Ende  Juni  837,  bis  er  statt 
der  abgebrochenen  neue  Federn  erhalten,  wo  ich  mittlerweile  an  ihm 
recht  interessante  Beobachtungen  anzustellen,  Gelegenheit  hatte.  Kaum 
kehrte  ich  im  Feber  838  von  meiner  Karpatischen  Reise,  wegen  wel- 
cher ich  im  Juni  837  fast  sterben  mußte,  zurück,  hoffend,  daß  ich  von 
meiner  kleinen  Ausbeute  mit  dem  Geier  auch  andere  desiderate,  unter 
anderen  auch  die  dort  in  allen  Kleidern  sammt  Eiern  erhaltenen 
Muscicapa  parva,  Strix  uralensis,  pygmaea,  Menda  rosea  u.  s.  w.  schicken 
werde  können:  da  Übergossen  uns  unverhofft  die  Donau  Wasserfluten 
und  mein  unteres  Quartier  im  Garten,  wo  ich  alle  die  mitgebrachten 
Schätze  niedergelegt  hatte,  stürzte  indessen,  bis  ich  im  Kabinette  mit 
dem  Retten  der  aufgestellten  Sammlungen  beschäftigt  war,  ganz  zusam- 
men, begrub  außer  dem  Geier  noch  über  300  Stück  Vogelbälge,  Säuge- 
tiere, auch  2  Gemsen,  die  ich  mitgebracht  hatte  und  eine  Menge  ande- 
rer für  die  Sammlungen  mitgebrachter  Gegenstände. 

Ihr  Geier  schwamm  also  in  den  Fluten  der  Pester  Überschwem- 
mung über  4  Tage  und  lag  unter  dem  Schutt  meines  unteren  Hauses 
über  3  Wochen  naß,  worauf  ich  ihn  dann  ausgraben  ließ  und  sowie 
er  ist,  zu  retten  trachtete:  aber  die  kleinen  Vögel  gingen  beinahe  alle 
zugrunde  ! 

In  dieser  Überschwemmung  ertrank  auch  der  große,  schöne  Vul- 
tiir  cincreus  des  Großhändlers  Hanbauer,  den  wir  besucht  und  für  Sie 
gebeten  haben:  und  als  ich  nach  derzeit,  als  man  schon  in  den  Ruinen 
der  Stadt  wieder  gangbare  Wege  gebahnt  hatte,  darnach  frug,  erhielt 
ich  zur  Antwort,  daß  man  keine  Spur  von  ihm  hätte. 

Ihr  nun  geschickter  Geier  ist  demnach  gewiß  ein  interessanter 
Vogel  ;   das   Schicksal    bestimmte    ihn   zum    Untergang    in  den  Fluten, 


J.   SALAMON    V.    PKTEWIS    ERU.PF.  367 

als  er  kaum  zu  fliegen  anfing,  aber  er  wurde  dort  gerettet;  er  ließ  ihn 
auch  nach  dem  Tode  schwimmen  und  begraben  sein  und  dennoch 
mußte  er  wieder  gerettet  werden  um  seine  Bestimmung  zu  erreichen 
und  in  Ihre  Sammlung  zu  kommen.  Es  ist  auch  deshalb  merkwürdig, 
daß  er  den  hier  abgestorbenen,  ungeheuren  Löwen  des  Menageristen 
Polito  rein  aufgefressen  und  sein  Cadaver,  den  4  Soldaten  kaum  in 
seine  Wohnung  —  eine  große  Salzkammer,  in  welcher  er  frei  herum- 
ging und  flog  —  bringen  konnten,  alle  Augenblicke  von  Ort  zu  Ort 
schleppte.  Und  diesen  feigen  Riesen  hat  doch  die  kleine  Aquila  naevia, 
die  Sie  bei  mir  malten,  i  so  oft  ich  sie  beide  zusammenbrachte,  aufs 
Haupt  geschlagen  und  beinahe  in  Todesängsten,  in  welchem  der  Pol- 
tron atemlos  lechzte,  gejagt,  —  Nun  wissen  Sie,  warum  der  Ihnen  be- 
stimmte Geier  solange  nicht  nach  Ziebigk  ankam  ? 

Ich  brauche  einen  Rat  und  da  ich  solchen  von  Ihnen  bitte,  be- 
weise ich  mein  Zutrauen,  meine  Anhänglichkeit  an  Sie. 

Da  ich  im  Jahre  1838  so  glücklich  war,  die  Vögel:  Glareola  tor- 
qiiata,  Totanus  stagnaülis,  Hypsibates  himantopus,  Sterna  lencopareja 
und  leucoptera  und  vorhin  1837  die  Merula  rosea,  Muscicapa  parva 
auf  ihren  Brutplätzen  zu  beobachten,  Nester,  Eier,  Nestjungens,  Som- 
mer-Herbstkleider (ja  von  Glareola  selbst  Winterkleid)  in  allen  Über- 
gängen von  ihnen  zu  bekommen:  so  machte  ich  schon  im  Winter  1838 
Vorbereitungen  zu  einer  monographischen  Herausgabe  mit  Abbildungen 
der  Eier  und  verschiedenen  Kleider  derselben.  Mit  dem  an  interessanten 
Beobachtungen  nicht  armen  Texte  war  ich  schon  vor  einem  Jahre  fer- 
tig, den  in  magyarischer  Sprache  die  hiesige  ungarische  Akademie 
herausgibt:  aber  mit  den  Abbildungen  habe  ich  eine  höllische,  mein 
Leben  seit  2  Jahren  teuflisch  peinigende,  erbitternde  Not.  Schon  der 
Litograph  verpfuschte  dieselben:  aber  noch  mehr  Not  schaffen  die 
Illuminatoren,  die  hier  keine  zu  bekommen  sind.  Ich  mußte  nun,  nach 
1000  Verdrießlichkeiten  und  großen  Schaden  und  Schmerz,  welchen  ich 
über  die  verdorbenen,  unakkurate  Illumination  hatte,  mir  vor  V4  Jahr 
meinen  Neffen  auf  der  Schemnitzer  Bergakademie,  indem  er  ein  pas- 
sionierter Maler  ist,  herbringen  lassen;  dieser  illuminiert  nun  so  gut 
er  auf  den  schlechten  Litographien  vermag,  oder  malt  lieber  nach, 
was  aber  sehr  saumselig  vorwärts  geht.  Ebendarum  habe  ich  den  Ge- 
danken aufgegeben,  alle  diese  Monographien  auf  einmal  in  einem 
Bande  herauszugeben,  sondern  muß  sie  nun  aus  besagter  Ursache,  nur 
Heftweise  mit  3  Tafeln  jede,  herausgeben  und  so  hoffe  ich  schon 
nächstens  die  erste  Lieferung  mit  2  Tafeln  der  Olareola  torquata,  wo 
Foetus   und    Nidus   und    12    verschieden    geformte    und    gefärbte  Eier, 

1  Aquila,  Tom.  XVIL  1910.  Tab.  A. 


368  TITUS   CSÖRGEY 

auch  das  Winterkleid  und  Totanus  stagnatilis,  wo  Nest  und  zartes 
Jugendkleid  und  Nestkleid  nebst  verschiedenen  Eiern  dargestellt  wer- 
den, dem  Publikum  in  Hände  geben  zu  können.  Ich  bitte  nun  um  den 
freundschaftlichen  Rat,  auf  welchem  Wege  ich  dieses  am  zweckmäßig- 
sten und  auch  für  mich,  der  ich  auf  den  deshalb  angestellten  Excursio- 
nen  und  Beobachtungen  sehr  große  Auslagen  und  Bemühungen  hatte, 
am  vorteilhaftesten  tun  soll  und  kann? 

Ob  durch  annoncierte  Pränumerationen  ?  was  aber  wahrscheinlich 
lange  dauern  und  mit  vielen  Beschwerlichkeiten  verbunden  sein  würde, 
da  man  jetzt  gewohnt  ist,  früher  Prospekte  den  annoncierten  Werken 
vorauszuschicken  und  darüber  noch  Pränumeranten-Sammler  sich  ver- 
schaffen muß.  Oder  wäre  es  vielleicht  besser,  irgend  einen  Buchhänd- 
ler zum  Verleger  auffordern,  der  mit  den  Wegen  des  Buchhandels  be- 
kannt, die  Absetzung  am  besten  besorgen  könnte? 

Ich  gedenke  nämlich  jetzt  fort  und  fort  die  Monographien  der 
merkwürdigen,  noch  wenig  oder  unvollkommen  und  irrig  beschriebe- 
nen Vögel,  ja  auch  Säugetiere,  wenn  diese  erste  Herausgabe  Anklang 
findet,  nebst  Abbildungen  herauszugeben. 

Wäre  es  nicht  besser,  hier  nur  genaue  Zeichnungen  machen  und 
dann  die  Abbildungen  selbst,  die  hier  soviel  Fatalitäten  kosten,  in 
Deutschland  und  wo  und  durch  wen  drucken  und  illuminieren  zu  las- 
sen? Ich  bitte  um  freundschaftliche  Mitteilungen  darüber! 

Sowie  diese  Monographien  erschienen  sind,  daini  erhalten  Sie  von 
allen  den  Vögeln  Eier  gratis. 

Die  ganze  FÖLDVÁRVsche  Sammlung  erhielt  ich  für  unser  Museum 
von  der  Wittwe,  die  es  für  Pflicht  hielt,  den  Zweck  ihres  Mannes  auch 
im  Tode  dadurch  zu  achten,  daß  sie  dieselbe  dem  Vaterlande,  dessen 
Ausbildung  sie  bestimmt  Nxar,  verehrt  hat.  Die  Doubletten  davon  erhielt 
unseres  Erzherzog  Palatínus  ältester  Sohn,  Prinz  Stephan,  der  sich 
auch  eine  Vogelsammlung  anlegt. 

Übrigens,  haben  Sie  noch  Ihre,  für  Fí'jldváry  bestimmten  Strix 
nyctaea  so  gut  und  schön,  als  sie  gepriesen  \x  urde,  so  mögen  Sie  dafür 
Strix  pygmaea  und  Uralensis  oder  sonst  was  von  Ihren  desideraten 
haben  ? 

Ich  zweifle  sehr  daran,  daß  Aquila  imperialis  und  fulva  verschie- 
den sind;  wenigstens  sind  die  bis  jetzt  auch  in  ihrem  Werke  angegebe- 
nen Merkmale  von  beiden  nicht  genau  untercheidend. 

Ich  verglich  oft,  auch  mit  Baron  Löisenstein  und...  Tobias  aus 
Görlitz,  5  vorhandene,  vernuitete  Stücke  von  Imperialis  und  6  Stücke 
von  Fulva;  doch  weder  Schnabelbildung  und  dessen  Spaltung,  noch 
das  Verhältnis  der  Flügel  zu  dem  Schwänze,  was  bei  beiden  sehr  variiert, 
noch  die  Färbung  führten  uns  zu  den  gewünschten  Resultaten,  so,   daß 


J.    SALAMON    V.    PKTLNVIS   HRIHFF.  369 

wir  stecken  geblieben  sind  und  die  beiden  Arten  undeterminiert  lassen 
mußten.  Ich  bitte  darüber  Aufklärung,  sonst  muß  ich  zweifeln  und  pro- 
testieren. Auch  Landbeck,  durch  mich  hierauf  aufmerksam  gemacht, 
blieb  im  Labyrinthe,  wenngleich  er  an  so  vielen  vorhandenen  Stücken 
den  besten  Faden  zum  Ausgange  hatte. 

Unser  kolossalisches  neue  Museumsgebäude  wird  noch  heuer  un- 
term Dach  stehen  und  künftigen  Herbst  (1841)  so  Gott  will  !  bezogen 
werden.  Wir  sorgen  über  eine  zweckmäßige,  instruktive  Aufstellung 
der  Tiere  :  sagen  Sie  uns  doch  gütigst,  welches  Museum  Europas  oder 
welche  Museen-Aufstellungen  in  den  verschiedenen  Fächern  sollten 
uns  zum  Muster  dabei  dienen? 

Von  lebenden  Vögeln  erhalte  und  beobachte  ich  bloß:  Falco  cae- 
sius,  Strix  uralensis,  Menda  rosea,  Alauda  alpestrís;  ein  unweit  Pesth 
gefangener  Plectrophanes  calcaratus  starb  mir  zu  früh  ab. 

Wenn  jemand  Spalax  typhlus  in  Spiritus  brauchte,  könnte  ich 
einige  Stücke,  das  Stück  zu  3  fl.  cediren.  Hermann  Nathusius  zu 
Hundisburg  todt?  Ich  sandte  ihm  noch  1838  auf  sein  dringendes  Ver- 
langen Spirituosen,  unter  anderen  etxxa  12  Stück  Spalax  von  verschie- 
denem Alter  und  Geschlecht,  Menda  rosea,  Olareola  torc/uata,  viele  hie- 
sige und  türkische  Amphibien,  etwa  um  50  Fl.,  aber  bin  heute  noch 
ohne  Antwort!  Ebenso  von  Rosenhauer  von  Erlangen,  der  6  Stück 
Spalax  bekam  :   weder  Geld  noch  Antwort.   Also    Geld   voraus  künftig. 

Ich  erhielt  soeben  aus  der  Türkei  ein  Paar  recht  schöne  alte  ?  ? 
von  Otis  tetrax  und  ein  %  von  Anas  rutila  Pall.,  machte  sogleich  Be- 
stellung auf  mehrere  Stücke  von  beiden,  um  damit  uns  zu  versehen  und 
den  .Museen  der  gelehrten  Gesellschaften,  die  mich  eines  Diploms  ge- 
würdigt haben  —  der  osterländischen  und  Mainzer  —  aufwarten  zu  kön- 
nen. Wenn  Sie  auch  davon  etwas  participieren  wollen,  so  bitte  ich's 
mir  bei  Zeiten  zu  melden. 

Herzliche  Empfehlungen  und  Grüße  von  Baron  Podmaniczky,  von 
der  schönen  Wittwe  von  Földváry  und  ihren  ebenso  schönen  heirats- 
mäßigen Töchtern;  von  Prof.  SzAdler  und  Reisinger,  von  Dr.  Eckstein 
und  Friwaldszky,  von  Pastor  Schnell,  von  Stetinay. 

Von  meinen  ornithologischen  Zöglingen,  Dr.  Gerenday,  Hermann, 
Waldbereiter  Wagner  und  Stierba,  Kaufmann  Aebly,  Badarendator 
Reiner,  Schullehrer  Kuchta,  die  Sie  alle  lieben  und  hochachten. 

Leben  Sie  recht  wohl,  gesund,  glücklich,  lange,  sammt  allen  Ihren 
Teuersten,  die  ich  im  Gefühle  echter  Liebe  und  Achtung  umarmend, 
grüße  und  küsse,  nehmen  nicht  übel  meine  Aufrichtigkeit,  sondern 
erfreuen  mit  baldigster  Antwort,  Ihren  der  hochverehrten  Freundschaft 
anempfohlenen  Verehrer 

JoH.  Salamon  Petényl 

Aquila.  24 


Lydekker  Richard. 

1849—1915. 
Irta  :  Dr.  Lam  brecht  Kálmán, 

Az  élettudományok"  mai  állása  szerint  valamely  szervezet  annál  töké- 
letesebb, minél  differentiáltabb.  Oeoenbaur  e  klasszikus  tétele  mindig 
munkafelosztással  jár  karöltve.  A  szervezetek  szöveti  elemei,  szervei  és 
szervrendszerei  más  és  más  funktio  elvégzésére  különbözőképen  differen- 
tiálódnak  s  a  különböző  funktiók  specializált  végrehajtása  harmonikus 
egységbe  olvad. 

Az  élők  világában  talán  a  legideálisabb  munkafelosztást  a  Sipliono- 
/7AöA'ű-telepben  látjuk  megvalósulva,  amelyben  csaknem  minden  egyén 
más  és  más  feladatot  végez  el.  Az  izmos,  vastag  törzs  (cönosarc)  vonalá- 
ban elhelyezkedett  egyének  emésztenek,  mellső  vége  pneumatophorrá 
tágulva  lélegzik,  a  legfelső  sorban  elhelyezkedett  egyének  védenek, 
mások  tapogatnak,  ismét  mások  helyváltoztató  mozgást  végeznek  és 
szaporodnak. 

Az  emberi  társadalomnak  az  a  hatalmas  szervrendszere,  amely  a 
megismerés  szolgálatába  szegődött:  a  tudósok  tábora  ma  már  szintén 
megközelítette  a  tökéletességet,  amennyiben  rengeteg  specialistára  diffe- 
rentiálódott. 

A  munkafelosztás  és  differentiatio  nagy  előnye,  hogy  ismereteinket 
mindjobban  elmélyíti,  de  viszont  hátránya,  hogy  mindinkább  megaka- 
dályozza az  áttekintést. 

Mi,  a  részletmunka  jegyében  dolgozó  korunk  szülöttei,  csodálattal 
hódolunk  azok  előtt  a  nagyok  előtt,  akiknek  a  munkafelosztás  elleiiére 
is  megadatott,  hogy  az  ismeret  széles  mezejének  számos  dűlőjét  szánthat- 
ták föl  munkás  ekéjük  mélyenjáró  barázdáival  —  alapvető  úttörőkként. 

A  részletmunka  rengeteg  anyagával  terhelten  el  sem  tudjuk  kép- 
zelni, hogyan  ért  rá  Ali'Honse  Milne-Edwakds  négy  vaskos  kötetre 
rúgó  alapvető  palaeo-ornithologiai  müve  anyagának  feldolgozásán  kívül 
a  fossilis  rákok  tanulmányozására,  chemiai,  physiologiai,  botanikai  vizs- 
gálatokra és  Alfred  GRANDinii-R-vel  karöltve  Madagascar  hatalmas  mono- 
gráfiájának megírására. 

Thíí.mas    Menrv    IluxiEV,  a   geologia,  palaeontologia    és    zoologia 


I.^'DhKK^-:R  richard  371 

lángelméjú  búvára  és  Charles  Darwin,  az  élettudományok  reformáló 
szellemóriása  mellett  eszünkbe  jut  két  nagy  amerikai  kortársuk,  E.  D. 
CopF:,  a  gerincesek  munkás  palaeontologusa  és  Othniíí.  Charli;s  Marsh, 
a  fogascsőrű  madarak  (Odontoniithcs)  és  Dinosaiinisok  alapvető  taiml- 
mányozója.  És  előttünk  állanak  a  sokoldalú  Gr.ORGi-  Cuvikr  és  Richard 
OwhN  alakjai  és  oldalukon  az,  aki  csak  az  imént  szállott  soraink  éléről 
a  föld  rétegeibe:  Richard  Lydekker. 

Lydekker  pompás  formaérzéke,  átfogó  elméje,  hatalmas  morpliologiai 
tudása  a  halak  kivételével  az  összes  többi  gerincesekkel  behatóan  fog- 
lalkozott és  paleontológiájukat  alapvetőként  művelte  meg.  Ö  fakasztotta 
meg  —  mindössze  hat  esztendő  megfeszített  munkájával  —  az  ismeretek 
kincsestárát:  a  British  Museum  páratlan  ősgerinces  gyűjteményét  a 
bu\árok  számára. 

Napjaink  rettenetes  világkataklizmája,  amely  nemcsak  a  politikai 
határokat,  de  —  hegyormokat  lekaszálva  és  gránátvölgyeket  vájva  — 
a  föld  rétegeit  is  megbolygatja,  csak  kerülő  utón,  a  semleges  Hollandia 
szaksajtóján  áti  engedte  hozzánk  a  szomorú  hírt,  hogy  Lydekker  1Q15 
április  16-án  66  éves  korában  elhunyt. 

Lydekker  Richard,  a  Royal  és  Geological  Society  tagja,  «Bachelor 
of  Arts»,  hollandi  eredetű  családból  született  1849-ben  és  a  cambridgei 
Trinity  Collegeben  nevelkedett.  1874 — 82  között  résztvett  India  geológiai 
felvételében.  Kashmir  geológiai  leírásán  kívül  ennek  az  útjának  köszön- 
hetjük a  siwaliki  dombok  gazdag  pliocenkorú  gerincesmaradványainak 
ismeretét,  amelyeket  számos  monográfiában,  majd  összefoglalva  is  kiadott. 

Indiai  útjáról  visszatérve,  harpendeni  (Hertfordshire)  villájában  tele- 
pedett le,  ahonnan  önkéntes  munkatársként  járt  be  a  British  Museumba, 
hogy  óriási  ősgerinces  gyűjteményének  catalogusát  megírja.  A  fossilis 
emlősöket  öt  kötetben,  1485  oldalon  (1885—1887),  a  Reptiliákat  és 
Amphibiákat  négy  kötetben,  1242  oldalon  (1888),  a  madarakat  egy  kötet- 
ben (1891),  összesen  tehát  3095  oldalon  dolgozta  fel.  Mindenki,  aki  e 
tíz  hatalmas  kötet  bármelyikét  használta,  jól  tudja,  hogy  jóval  több  az 
mint  catalogus.  Az  összes  fossilis  alakok  tömör,  határozott  jellemzése, 
rengeteg  új  alak  leírása,  széleskörű  irodalmi  tájékozottsága  nélkülöz- 
hetetlenné teszi  ezeket  a  megbecsülhetetlen  értékű  forrásmunkákat  minden 
idők  palaeontologusa  számára. 

Közben  Nicholson  társaságában  megírta  kétkötetes  palaeontologiai 
kézikönyvét,  1891-ben  pedig  kiadta  FLOWER-al  együtt  írt,  világszerte 
elterjedt  kézikönyvét:  «An  introduction  to  the  Study  of  Mammalia, 
living  and  extinct»  és  megírta  a  dublini  Museum  ősgerinceseinek  cata- 
logusát (a  halak  kivételével). 

'  Club  van  Nederlandsche  Vogelkundigen.  Jaarber.  No.  5.  1915,  p.  129—130. 

24* 


372  I.AMBRFXHT   KÁLMÁN 

Alig  készült  el  élete  főművével,  a  British  Aluseum  palaeontologiai 
catalogusával,  1894-ben  a  Royal  Society  Donation  Fund-ja  támogatásával 
bejárta  Argentina  és  Patagonia  fossilis  lelőhelyeit,  főfigyelmét  az  Ameghino 
testvérek  Dinosaurus,  Sícrcorniflies  stb.  leleteire  fordítva. 

Délamerikai  tanulmányútja  után  az  emlősök  egyes  nagy  csoportjait 
dolgozta  fel  anatómiai,  históriai  és  palaeontologiai  szempontból  (The 
Great  and  Small  Game  etc.;  Horse,  Sheep,  Ox,  Cervidae  etc.),  azután 
Patagonia  és  Argentina  Dinosaurusait,  Cetjeit,  Ungulatáit  és  Edentaíáit 
két  hatalmas  folio  kötetben.  Majd  megírta  ismert  művét  az  emlősök 
zoogeografiájáról,  amely  csakhamar  két  német  kiadásban  is  megjelent, 
legújabban  pedig  (1908)  «The  Sportsman's  British  Bird  Book»  cimű 
művét.  Nemcsak  ezt,  de  több  más  művét  is  önzetlen  pártfogójának  és 
maecenásának:  a  bedfordi  hercegnőnek  ajánlott,  aki  lényegesen  meg- 
könnyítette minden  kutatását. 

Lvdp:kker  sokoldalú  elfoglaltságával,  rengeteg  alkotásával  tipusa 
volt  a  brit  búvárnak:  a  tudományt  önzetlenül,  inkább  sportszerűleg  mű- 
velte és  bár  életének  javaerejét  ennek  áldozta,  ment  volt  minden  elfogult- 
ságtól, egyoldalúságtól. 

Dr.  báró  Nopcsa  Ferenc  hazánkfiától  tudom,  akinek  jó  barátja 
volt,  hogy  egész  élete  irigylésreméltó  harmóniában  folyt  le.  Rengeteg 
alkotása  mellett  ambíciója  volt,  hogy  a  vasárnap  délutáni  istentiszteleteken 
ő  olvasta  fel  az  evangéliumot.  «Justice  of  peace»,  azaz  békebiró  is  volt 
birtokán,  Harpendenben,  minthogy  a  brit  állam  III.  Edward  óta  (1360) 
a  magasabb  társadalmi  osztályok  önkéntes  közreműködését  állandóan 
igénybe  veszi  a  személy  és  vagyon  védelmére. 

A  világ  palaeontologusai  —  bár  nagy  részüket  az  ellentétek  mér- 
hetetlen tengere  választja  el  szigethazájától  —  osztatlan  részvéttel  őrzik 
meg  emlékezetükben  Lydekker  soha  nem  hervadó  érdemeit. 


Richard  Lydekker. 

1849—1915. 
Von  Dr.  Koi.OMAN  Lambrecht. 

Nach  dem  heutigen  Stand  der  biologischen  Wissenschaften  ist  ein 
Organismus  umso  vollständiger,  je  differenzierter  es  ist.  Dieses  klassische 
Gesetz  Oeoenbaurs  steht  stets  mit  der  Arbeitsteilung  in  Verbindung. 
Die  Gewebe-Elemente,  Organe  und  Organ-Gruppen  der  Organismen 
wurden  nach  der  Art  ihrer  Funktionen  verschiedenerweise  differenziert 
und  die  spezialisierte  Ausübung  der  verschiedenen  Funktionen  ging  in 
eine  harmonische  Einheit  über. 

In    der  Welt    der    lebenden    Organismen    sehen  wir  vielleicht    die 


RICHARD    LVDKKKER  373 

idealistischeste  Arbeitsteilung;  in  einer  Si/)/ionophore/i-Ko\ome,  in  welcher 
sozusagen  jedes  Individuum  eine  selbständige  Rolle  spielt.  Die  Individuen 
des  Cönosarcs  verdauen,  die  vorderen  werden  zu  Pneuniafoplioreii  um- 
gewandelt, die  oberen  verteidigen  die  Kolonie,  andere  tasten  umher  und 
wieder  andere  dienen  zur  Ortsbewegung  und  Vermehrung. 

Jene  gewaltige  Organgruppe  der  Menschheit,  welche  sich  der 
Wissenschaft  widmete:  die  Welt  der  Gelehrten  nähert  sich  nun  schon 
auch  der  Vollständigkeit,  indem  sie  in  der  neueren  Zeit  zu  zahlreichen 
Spezialisten  differenziert  wurde. 

Ein  grolkr  Vorteil  der  Arbeitsteilung  und  der  Differentiation  ist 
es,  daß  sie  unsere  Kenntnisse  stets  vertiefen,  im  Gegensatz  bedeutet  es 
aber  auch  ein  großes  Hindernis:  sie  verhindert  die  Generalisierung  und 
das  Beherrschen  des  Wissens. 

Wir,  Kinder  des  spezialisierenden  Zeitalters,  huldigen  verwundert 
denjenigen  Großen,  denen  es  vorbehalten  war,  auf  verschiedenen  Gebieten 
des  Wissens  tiefe  Furchen  zu  ziehen. 

Von  dem  Riesenmaterial  der  spezialisierten  Arbeit  belastet,  ist  es 
uns  kaum  begreiflich,  wie  Alphonse  Milne-Edwards  neben  seinen  ein- 
gehenden, grundlegenden  paläo-ornithologischen  Forschungen  noch 
Zeit  fand  zum  Studium  der  fossilen  Krebse  und  zu  zahlreichen  anderen 
chemischen, physiologischen  und  botanischen  Studien,  und  im  Verein  mit 
Alfred  Grandidier  zur  Verfassung  der  prachtvollen  Monographie  der 
Insel  Madagaskar. 

Neben  dem  begabten  Geologen,  Paläontologen  und  Zoologen 
Thomas  ííenry  Huxley  und  dem  genialen  Reformator  der  biologischen 
Wissenschaften  Charles  Darwin  gedenken  wir  ihrer  beiden  großen 
amerikanischen  Zeitgenossen:  der  verdienstvollen  Paläontologen  der 
Wirbeltiere  E.  D.  Cope  und  Othniel  Charles  Marsh,  der  grund- 
legenden Forscher  der  Odontornithes  und  Dinosaurier.  An  dieser  Stelle 
seien  noch  der  vielseitige  George  Cuvier  und  verdienstvolle  Richard 
Owen  und  neben  ihnen  auch  der  vor  kurzer  Zeit  verstorbene  Richard 
LvDEKKER  erwähnt. 

Lydekkers  allumfassender  Geist,  gepaart  mit  einem  scharfen 
morphologischen  Sinn  und  Wissen,  beherrschte  das  ganze  Gebiet  der 
Vertebraten  —  ausgenommen  die  Fische  —  und  bearbeitete  ihre  Palä- 
ontologie als  Bahnbrecher,  indem  er  das  unvergleichlich  reiche  Material 
des  Britischen  Museums  veröffentlichte. 

Das  Toben  des  Weltkrieges  ließ  es  uns  erst  spät  erfahren,  i 
daß  R.  Lydekker  in  seinem  6ó.  Lebensjahre  am  ló.  April  1915  zu  Har- 
penden  verschied. 

1  Club  van  Nederlandsche  Vogelkundigen.  Jaarber.  No.  5.  1915,  p.  129—130. 


374  KOLOMAN    LAMBRECHT 

Richard  Lydfkkf.r  F.  R.  S.,  F.  G.  S.,  «Bachelor  of  Arts»,  stammte 
aus  einer  Familie  holländischen  Ursprunges,  wurde  184Q  geboren  und 
im  Trinity  College  zu  Cambridge  erzogen.  1874 — 1882  nahm  er  teil  an 
der  geologischen  Aufnahme  Indiens.  Außer  der  geologischen  Beschrei- 
bung von  Kashmir  bearbeitete  er  \x  ährend  dieser  Reise  das  reiche  plio- 
cäne  Vertebraten-Matcrial  der  Siwalick-Hügel  in  zahlreichen  Mono- 
graphien, später  auch  zusammengefaßt. 

Zurückgekehrt  aus  Indien  ließ  er  sich  in  Harpenden  (Hertfordshire) 
nieder  und  besuchte  als  Volontär  das  Britische  Museum,  an  dem  Katalog 
der  fossilen  Wirbeltierreste  arbeitend.  Den  Katalog  der  fossilen  Säuge- 
tiere veröffentlichte  Lydkkkkr  1885—1887  in  5  Bänden  (auf  1485  Seiten), 
den  der  Reptilien  und  Amphibien  in  4  Bänden  (1242  pp,  1888),  endlich 
den  der  Vögel  im  Jahre  1891,  also  zusammen  in  10  Bänden,  auf  3095 
Seiten.  Jedermann,  der  einen  dieser  Bände  benützt,  fühlt  es,  daß  jeder 
einzelne  mehr  bedeutet,  als  ein  Katalog.  Die  kurze,  sich  auf  die  wesentlichen 
Merkmale  beschränkende  Charakterisierung  sämtlicher  fossilen  Funde, 
eine  große  Menge  von  neuen  Formen,  reiche  Literaturangaben  sind 
für  diese  Bände  bezeichnend;  kein  Paläontolog  kann  sie  entbehren. 

Inzw ischen  bearbeitete  Lydekker  mit  Nicholson  sein  zweibändiges 
paläontologisches  Handbuch  und  verfaßte  mit  Flower  das  weltberühmte 
Prachtwerk:  «An  introduction  to  the  Study  of  Mammalia,  living  and 
extinct»,  auch  schrieb  er  den  Katalog  der  fossilen  Wirbeltiere  des  Museums 
zu  Dublin. 

Kaum  daß  er  sein  Hauptwerk,  den  Katalog  des  Britischen  Museums 
vollendete,  unternahm  er  mit  der  Unterstützung  des  Donation  Fund 
der  Royal  Society  1894  eine  Reise  nach  den  berühmten  paläontologi- 
schen Fundorten  der  Republik  Argentinien  und  nach  Patagonien;  daß 
Hauptgewicht  legte  er  auf  die  Dinosaurier  und  Stcreornithes-f  wnát  der 
Gebrüder  Ameghino. 

Nach  seiner  südamerikanischen  Reise  bearbeite  Lydekker  einzelne 
größere  Gruppen  der  Säugetiere,  u.  zw.  sowohl  vom  anatomischen,  wie 
auch  vom  historischen  und  paläontologischen  Standpunkte  (The  Great 
and  Small  Game  etc.;  Horse,  Sheep,  Ox,  Cervidae  etc.),  dann  die  Dino- 
saurier und  Cetaceen  von  Südamerika  und  verfaßte  sein  weitbekanntes 
zoogeographisches  Werk,  welches  kurz  nachher  in  deutscher  Übersetzung 
zwei  Auflagen  erlebte.  Das  letzte  größere  Werk  Lydekkers  ist  «The  Sports- 
man's British  Bird  Book»,  welches  er  mit  mehreren  anderen  seiner  Gön- 
nerin, der  «Duchess  of  Bedford»  widmete. 

Lydekker  war  mit  seiner  Vielseitigkeit  und  mit  seiner  Massen- 
leistung ein  Typus  der  englischen  Gelehrten  :  er  opferte  sich  uneigen- 
nützig der  Wissenschaft,  betrieb  diese  als  einen  Sport.  Obzwar  sein 
ganzes  Leben  in  reger  Arbeit  verfloß,  war  er  nie  einseitig.   Sein  ganzes 


RICHARD    LYDEKKER  375 

Leben  war  eine  reine  Harmonie.  So  las  er  bei  den  Gottesdiensten  am 
Sonnabend  das  Evangelium  vor.  Lvdi-kkkr  war  auch  im  öffentliclien 
Leben  tätig:  er  war  auch  «Justice  of  peace»,  vor  allem  aber  ein  Mann 
der  Wissenschaft. 

Die    gesamte     Paläontologie     bleibt    dem     Andenken    Lvdkkkkrs 
ewiL^  treu. 


LYDEKKER  palaeo-ornithologiai  dolgozatai: 
LYDEKKERs  paläo-ornithologische  Werke: 

187Q.  Notes  on  some  Siwalik  Birds.  —  Ree.  Geol.  Surv.  of  India.  XII. 
1879—80,  p.  52. 

1884.  Siwalik  Birds.  —  Mem.  Geol.  Surv.  of  India.  Palaeontologia 
Indica.  Ser.  X.  Vol  III.  Part  4.  Calcutta  1884,  p.  135—147,  pi. 
14—15. 

1885.  Note  on  some  siwalik  bones  erroneously  referred  to  a  Struthioid. — 
Geol.  Mag.  1885,  p.  237—238. 

1886.  Catalogue  of  the  Remains  of  Siwalik  Vertebrata  in  the  Geological 
Department  of  the  Indian  Museum.  —  Calcutta  1886,  p.  1—4. 

1890.  On  the  Remains  of  some  large  Extinct  Birds  from  the  Cavern 
Deposits  of  Malta. —  Proc.Zool.Soc.  London  1890,  p.  403-411,  pi. 
35—36. 

—  Note  on  some  fossil  Indian  Bird  Bones.  —  Ree.  of  the  Geol.  Surv. 
of  India.  XXllI.  1890,  p.  235. 

1891.  Catalogue  of  the  fossil  Birds  in  the  British  Museum.  London 
1891,  p.  XXVII +  368.  Figgs.  75. 

—  On  Pleistocene  Bird-remains  from  the  Sardinian  and  Corsican 
Islands.  —  Proc.  Zool.  Soc.  London  1891,  p.  467—476,  pi.  37. 

—  On  Remains  of  a  Large  Stork  from  the  Allier  Miocene.  —  Ibid., 
p.  476—479. 

—  On  a  new  Species  of  Moa.  —  Ibid.,  p.  479—482,  pi.  38. 

—  On  British  Fossil  Birds.  —  The  Ibis  1891,  p.  381—410. 

—  Catalogue  of  Fossil  Mammals,  Birds,  Reptiles  and  Amphibians  in 
the  Science  and  Art  Museum  —  Dublin.  1891. 

—  Recent  Researches  in  Fossil  Birds.  —  Nat.  Sci.  I.,  p.  266—271. 

—  &  HUTTON,  W.  The  History  of  Moas.  —  Ibid.,  p.  588—595. 

—  Fossil  Birds.  A  nemzetközi  ornithologiai  kongresszus  kiadványa. 
Budapest,  1891.  pp.  15.  (Etiam  «Dictionnary  of  Birds»  1893.  Part 
I.,  p.  277—289.) 

1892.  Remarks  on  some  recently  described  Extinct  Birds  of  Queens- 
land. —  The  Ibis,  1892,  p.  530—533. 


376  KOLOMAN    LAMBRhCHT 

18Q3.  On  some  Birds  bones  from  the  miocene  of  Grive-Saint-Alban. — 
Proc.  Zool.  Soc.  London  1893,  p.  417—422,  pi.  41. 

—  On  the  extinct  Giant  birds  of  Argentina. —  The  Ibis  1893,  p.  40  —  47. 
1894.  Los  Pajaros  misteriosos  de  hi  Patagonia.  —  Revist.  Mus.  La  Plata. 

VI.  1894,  p.  103—107. 

—  The  La  Plata  Museum.  —  Nat.  Sci.  iV.  1894,  p.  12Ó. 


Egyéb  főművei  : 
Übrige  Hauptwerke: 

1885.  Catalogue  of  the  Fossil  Mammalia  in  the  British  Museum.  (Natural 
History.)  Part  I.  (Primates,  Ciiiroptera,  Insectivora,  Carnivora, 
Rodentia),  p.  30  ^-  268.  33  Woodc. 

—  Part  II.  (Ungulata:  Artyodactyla),  p.  22  +  324.  39  Woodc. 
188Ó.  —  Part  111.  (Ungulata:    Perissodactyla,  Toxodontia,   Condylarthra, 

Amblypoda),  p.  16 -|- 186.  30  Woodc. 

1887.  —  Part  IV.  (Ungulata:  Proboscidea),  p.  24  +  233.  32  Woodc. 

—  Part  V.  (Tillodontia,    Sirenia,   Cetacea,    Edentata,    Marsupialia, 
Monotremata  and  Supplement),  p.  35  +  345.  55  Woodc. 

1886.  Catalogue  of  the  Remains  of  pleistocene  and  prehistoric  V^erte- 
brata  contained  in  the  Geological  Department  of  the  Indian 
Museum.  —  Calcutta. 

1888.  Catalogue  of  the  Fossil  Reptilia  and  Amphibia  in  the  British 
Museum.  (N.  H.)  Part  I.  (Ornithosauria,  Crocodilia,  Dinosauria, 
Squamata,  Rhynchocephalia,  Proterosauria),  p.  28  +  309.  69  Woodc. 

—  Part  II.  (Ichthyopterygia,  Sauropterygia),  p.  21  -i-  307.  85  Woodc. 

—  Part  III.  (Chelonia),  p.  18  +  239.  53  Woodc. 

—  Part     I\^    (Anomodontia,     Ecaudata,     Caudata,    Labyrinthodontia, 
and  Supplement),  p.  23  +  295.  66  Woodc. 

1889.  R.  LvDEKKhR  and  Nicholson:  Manual  of  Palaeontology. 

1891.  Flower  W.  H.  and  Lydf.kkfr  R.:  An  introduction  to  the  Study 
of  Mammals,  living  and  extinct.  London,  p.  763.,  figs.  357. 

1894.  Contribution  to  a  Knowledge  of  Fossil  Vertebrates  of  Argentina. 
I.  Dinosaurs  and  Cetacea  from  Patagonia.  Extinct  Ungulates  of 
Argentina.  La  Plata.  Fol.  pl.  32. 

1894.  The  same.  II.  Edentates  of  Argentina.  La  Plata.  loi.  pl.  66. 

1895.  A  Handbook  to  the  Carnivora,  pi.  31.  (Allen  Nat.  Hist.  Libr.) 

—  The    Royal    Natural    History.    Edited   by  R.  Lydlkkkr.  Vol  I     I\'. 
Mammals  and  Birds. 

—  A  Handbook  to  the  Alarsupialia  and  iWonotremata.    pi.  38.  (Allen 
Nat.  Hist.  Libr.) 


RICHARD    LYDEKKKR  377 

—  A  Geographical  History  of  Alammals.  Cambridge,  p.  400. 

18Q7.  Die  geographische  Verbreitung  und  geologische  Entwickelung 
der  Säugetiere.  Übersetzt  von  G.  Sif-;bert.  Jena,  p.  532.  Figgs.  82. 
Mit  1.  Karte.  —  II.  Aufl.  Ibid.,  1901. 

1898.  The  Deer  of  all  Lands;  a  History  of  the  Family  Cervidae  living 
and  extinct. 

—  Wild   Oxen;    Sheep  and    Goats   of  all    Lands,  living  and  extinct. 
1908.  The  Sportsman's  British  Bird  Book,  p.  18  +  Ó20. 


Irodalmi  ismertetések. 

Conrad,  R.,  U nie rsuchun freu  über  den  unteren  Kehlkopf  der  Vögel. 
I.  Zur  Kenntnis  der  Inneiyierung.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Zool.  B.  114,  1915. 

Ismereteink  a  madarak  syrinxének  beidegzéséről  homályosak,  az 
adatok  egymásnak  gyakran  ellentmondanak.  Ez  indította  a  szerzőt  arra, 
hogy  a  madarak  meglehetős  változatos  alakban  előforduló  syrinxét,  az 
idegekre  való  tekintettel  megvizsgálja.  Még  arra  a  kérdésre  is  akart 
megfelelni,  hogy  az  egyes  idegelemek  miképen  vesznek  részt  az  egyes 
énekizmok  beidegzésében.  Eredményeiről  röviden  a  következőket  óhaj- 
tanám kiemelni.  Egymástól  távolálló  madárcsoportok,  például  Passeres 
egyrészt,  másrészt  búvárok  és  viharmadarak  syrinxének  beidegzése  messze- 
menő megegyezést  mutat.  A  syrinxizomzat  fejlettségi  foka  nem  függ  a 
madarak  szervezetének  fejlettségétől.  Két  'deg  vesz  általánosságban  a 
syrinx  beidegzésében  részt:  a  r.  cervicalis  descendens  superior  és  a 
r.  recurrens  n.  vagi.  A  r.  cervicalis  descendens  inferior  nem  szorítkozik 
pusztán  a  corvidákra,  előfordul  más  verébalkatúaknái  is,  ezenkívül  oly 
változatos  syrinxizomzatú  madaraknál,  mint  sólymoknál,  vöcsköknél  ; 
ennek  az  idegnek  előfordulása  vagy  hiánya  nem  lehet  tehát  nagy  élet- 
tani fontosságú.  A  corvidákra  nézve  megállapítja,  hogy  a  //.  hypoglosso- 
cervicalis-nàk  a  //.  vagus-szai  való  kereszteződésénél  sokszoros  rostkicseré- 
iődés  áll  fenn.  Ezen  oknál  fogva  nem  lehet  biztosan  megállapítani,  hogy 
mely  idegelemek  vesznek  részt  az  egyes  syrinxizmok  beidegzésében. 
Egyes  alacsony  formáknál  a  r.  cervicalis  descendens  superior  a  glosso- 
pliaringeus  dorsális  vagy  ventrális,  oesophageális  ágával  többszörös, 
sokszor  metameres  kapcsolatba  lép.  A  jobb  és  baloldal  gyakran  különb- 
ségeket mutat,  melynek  oka  a  nyaktopografiában  rendszeresen  előforduló 
asymetria.  Az  idegeknek  egyébként  hasonló  lefutása  a  nyak  egyforma 
felépítésében  leli  magyarázatát.  A  szerző  arra  a  következtetésre  jut,  hogy 
az  egész  osztályban  a  syrinx  beidegzése  messzemenő  állandóságot  mutat. 
A  mutatkozó  csekély  különbségek  olyan  kicsinyek,  hogy  nem  használ- 
hatók fel  élettani  és  phylogenetikai-rendszertani  kérdéseknél.  Dolgo- 
zata végén  még  becses  fejtegetéseket  közöl  a  koponya  ganglionjairól  és 
a  plexus  cer\'ieales-vC)\. 

Dr.  Orescliik  Jenő. 


IRODALMI    ISMERTETÉSEK  379 

Kuklenskí,  J.,  Über  das  Vorkommen  und  die  Verteilung  des  Pig- 
mentes  in  den  Organen  und  Geweben  bei  japanisclien  Seidenhiilinern.  — 
Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  87,  1915. 

Az  Európában  már  a  ló.  században  ismert  japán  selyemtyúkok 
pigmentezése  a  többi  madarakétól  merőben  különböző.  Nemcsak  fel- 
bőrük ibolyafekete,  lianem  tarajuk,  áll-,  füllebbenyeik  és  a  periost  is 
ilyen  szinű.  A  szerző  megvizsgálta  ezeket  az  állatokat,  hogy  eldöntse, 
vájjon  színüket  tipikus  chromatophoroknak  vagy  a  madarakban  egyéb- 
ként gyakori  zsír-  vagy  olajszerű  képleteknek  köszönik-e.  Vizsgálatai 
arra  az  eredményre  vezettek,  hogy  a  fekete  szint  tipikus  chromatophorok 
okozzák,  melyek  mindig  a  kötőszövetben  fekszenek.  A  hámban  sohasem 
talált  pigmentezést.  A  bőrben  gazdagon  fordul  elő  pigment,  még  pedig 
két  rétegben,  az  egyik  közvetetlenül  a  stratum  Malpighi  alatt,  a  másik 
a  corium  mélyén.  A  pigment  előszeretettel  a  véredények  és  tollgyöke- 
rek  körül  rakódik  le.  A  tarajban  és  a  toroklebbenyben  hasonlóak  a 
viszonyok.  A  szerző  azt  hiszi,  hogy  a  két  réteg  chromatophorjai  a  fel- 
szín felé  vándorolhatnak  és  vissza  is  húzódhatnak.  A  selyemtyúkoknál 
ennélfogva  a  színváltozást  nem  mint  a  pulykánál,  felingerülés,  hanem 
hőmérsékleti  viszonyok  okozzák.  A  perineuralis  burkok  igen  gazdagok 
chromatophorokban,  különösen  az  agy  dura  mater-je.  A  szemben  a 
chorioidea  és  a  szemgolyó  körüli  kötőszövet  erősen  pigmentezett.  Az 
orrnyálkahártya  kötőszövetében  a  chromatophorok  közvetetlenül  a  nyalka- 
mirigyek  alatt  fekszenek.  A  hallószervben  a  labyrinthus  kötőszövetén 
kívül  az  egész  belső  hallójárat  és  a  dobüreg  is  tartalmaz  pigmentet. 
Kiterjeszkedik  még:  a  koponya  pneumatikus  üregeinek  pigmentburko- 
latára, a  testüregre,  pericardra,  bélcsatornára,  lélekzőszervekre,  légzsá- 
kokra, a  perivascularis  pigmentburokra,  a  periost  és  perichondrium  pig- 
mentezésére,  az  izmokra  és  inakra,  mirigyekre,  a  pigmentsejtek  első  fel- 
lépésére, szerkezetére  és  elhelyezkedésére.  A  chromatophorok  szabálytalan 
csillagalakúak,  rövid  nyúlványokkal.  Találni  olyan  sejteket  is,  melyekben 
a  pigment  a  mag  köré  gyűlt  össze,  ezek  tojásdad  alakúak.  Minthogy  a 
szerző  nemcsak  a  bőr  és  perineuralis  burokban,  hanem  a  pericoelomás 
és  perivascularis  burokban  is  —  mint  ez  a  hidegvérű  állatokban  szokott 
előfordulni  —  talált  pigmentet,  ennélfogva  eredményei  ellentmondanak 
Weidenreich  theoriájának  a  melegraktározásról.  Él  tehát  egy  pigment- 
sejtekkel teljesen  átszőtt  melegvérű  állat  is.  A  szerző  úgy  véli,  hogy  a 
selyemtyúkok  valószínűleg  mesterséges  kiválás  folytán  melanotíkus  tyú- 
kokból származtak. 

Dr.  G  réseink  Jenő. 


380  IRODALMI    ISMERTETÉSEK 

Schumacher,  S.  v.,  Arte  rio -=  ve  nose  Anastomosen  in  den  Zehen  der 
Vögel.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  87,  1915. 

Artériák  és  vénák  közötti  összefüggéseket:  anastomotikus  edénye- 
ket, melyek  az  artériákiioz  hasonlítanak,  bőven  talált  a  szerző  a  mada- 
rak distalis  ujjában.  Csak  a  kisebb  verébfélékben  vannak  csekélyebb 
számmal.  Az  anastomosák  a  legjobban  a  karmot  viselő  ujjperc  edény- 
csatornájában vannak  kifejlődve.  Nagy  mennyiségben  a  talpgumók  coriu- 
mában  találhatók.  A  lúd  és  kacsa  úszóhártyájának  distalis  részében  szin- 
tén sok  anastomosa  van.  Felépítésük  azonos  az  emlősökéivel.  Az  arté- 
riákkal ellentétben  ezek  az  edények  teljesen  elzáródhatnak.  A  muscula- 
ris  sokkal  erősebb,  mint  hasonló  nagyságú  artériáknál,  az  egyes  izom- 
sejtek epitheloid  elváltozást  mutatnak.  Elváltozásának  legnagyobb  fokát 
a  muscularis  az  erdei  tyúkok  anastomosáló  edényeiben  éri  el.  Az  izom- 
sejtek itt  sokszögletűek  vagy  gömbölydedek  és  hámsejtekhez  hasonlíta- 
nak. Rugalmas  szövet  úgyszólván  teljesen  hiányzik.  Gyakran  lymphocy- 
ták  tömörüléseit  látni  a  madarak  lábujjában,  a  szerző  azt  hiszi,  hogy  ez 
inkább  véletlen.  A  lymphocytáknak  az  epidermisbe  való  olyan  hatolását, 
mind  Moser  nem  látta.  Azinfiltrátiókchronikus  gyulladási  tünetek,  melye- 
ket apró  tárgyak  okoznak.  Az  anastomosák  jelentőségét  abban  látja,  hogy 
valószínűleg  rythmikusan  összehúzódnak,  rythmusuk  a  szív  pulsusától 
eltér.  De  ha  nincs  is  rythmikus  összehuzódási  képességük,  mégis  szabá- 
lyozhatják a  vérkeringést  a  madarak  lábujjában.  Ha  nyitottak,  a  vér  az 
artériákból  az  anastomosákon  át  egyesen  a  vénákba  ömlik,  a  hajszál- 
edényrendszer tehát  többé-kevésbbé  teljesen  kikapcsolódik,  azonban  ha 
csukottak,  a  véráram  az  artériákból  a  hajszáledényeken  át  folyik  a 
vénákba.  Azt  hiszi  továbbá  HoYER-rel  és  GROSSER-rel,  hogy  az  anasto- 
mosák jó  hőszabályozásra  szolgáló  berendezések.  A  madarak  lábujjai  ki 
vannak  téve  a  megfagyásnak,  ennélfogva  az  anastomosák  gazdag  előfor- 
dulása a  lábujjakban  azt  a  theoriát  látszik  támogatni,  mely  szerint  ezek 
a  képződmények  meleg-  és  vérnyomásszabályozó  berendezések. 

Dr.  Qresíiiik  Jenő. 

Shufeldt,  R.  W.,  Contribution  to  the  study  of  the  aTree-Dueks»  of 
the  genus  Dendrog/gna.  —  Zoologische  Jahrbücher.  Abt.  für  Systema- 
tik, Geographie  u.  Biol.  Bd.  XXXVIll.  Heft  1—2.  1914,  p.  1—70,  ló.  Taf. 
figgs.   112. 

A    Dendrocygna    genus  vázrendszerének   tájak    szerinti     részletes 

leírása    után    a    Dendrocygna  genust    az    Anserinae    és    Chenonettinae 

alcsaládok    közé    állítja    és    a  lúdfélék    rendszerét    a    következőképpen 
fogja  fel: 


IRODALMI    IS.WKRThTKShK 


381 


Anseres 


Subordo        Familia  Subfaniilia 

1.  Cy^ninae. 

2.  Anseranatinae. 

3.  Plectropterinae. 

4.  Cereopsinae. 

5.  Anserinae. 
Anatidae          ô.  Dendrocygninae. 

7.  Chenonettinae. 

8.  Anatinae. 

9.  Fuligulinae. 

10.  Erismaturinae. 

11.  Merganettinae. 

12.  Merginae. 
Gastornithidae  (kihalt). 

Az  arboricol  Dendrocygna  genust  rendkívül  megnyúlt  hátsó  vég- 
tagjai jellemzik;  tibio-tarsusuk  distalis  vége  többé-kevésbbé  csupasz, 
középső  ujja  jóval  hosszabb  a  csüd  egyharmadánál,  a  tibia  és  csüd  paj- 
zsai hálózatosak,  felső  állkapcsa  hosszabb  a  koponyánál,  végén  horgosán 
görbült;  a  koponya  orbitusai  lekerekítettek;  a  nyakcsigolyák   száma    17. 

Dr.  Lambrecht  K 


Shufeldt,  R.  W.,  On  the  Comparative  Osteology  of  the  Limplwi 
(Aramiis  vociféras)  and  its  Place  in  the  System.  The  Anatomical  Record, 
Vol.  IX.  No.  8.  August  1915,  p  591—606.  Figgs.  16. 

Beható  osteologia!  leírását  adja  az  Aramus  vociféras  (A.  giganteus  Bp.)- 
nak  és  helyét  a  guvatok  külön  családjában  jelöli  meg.     Dr.  Lambrecht  K 

Shufeldt,  R.  W.,  Comparative  Osteology  of  Harris's  Flightless  Cor- 
morant. (Nannopteram  Narrisi.)  —  The  Emu.  Vol.  XV.  Part.  2.  October 
1915,  p.  86—114;  pi.  XV— XIX. 

A  csökevényes  szárnyai  következtében  repülni  nem  tudó  Harris- 
kárókatonájának  [Phalacrocorax  harrisi  Rotsch.;  Sharpé  óta  (1899)  külön 
genus:  Nannopteram J  vázrendszere  megegyezik  a  normális  kárókatonák 
vázrendszerével,  amelynek  genusbeli  különválasztása  teljesen  indokolt, 
bár  egyébként  tipikus  kárókatona.  Dr.  Lambrecht  K- 


Chandler,  Asa  C,  A  Study  of  the  Structure  of  Feathers,  with  Reference 
to  Their  Taxonomic  Significance.  —  Univ.  Calif.  Public,  in  Zoology.  Vol. 
XIII.  No  11.    p.  243—446.,  pi.  13—37,  textfigs  7.  Berkeley,  1916. 

Szerző  vaskos  kötetre  rugó  tanulmánya  az  első  systematikus  mono- 
grafia a  madártoll  morfológiájáról.  A  nem  nagyterjedelmű  irodalom 
gondos  figyelembevételével  elsősorban  a  madártoll  nomenclaturáját  adja 


382  IRODALMI    ISMERTETÉSEK 

meg  szerző.  Tanulmánya  első  részében  a  pehelytollak,  a  foszlott  tollak 
(filo pili mae)  és  a  fedőtollak  általános  morfológiáját  és  a  színeződés  kér- 
dését ismerteti. 

A  tanulmány  második  része  Knowi.ton  rendszere  szerint  az  egyes 
systematikai  egységek  toUainak  szerkezetét  tárgyalja  és  a  következő 
végkövetkeztetésre  jut:  a  hojszaalakúak  (Procellariif ormes)  közel  állanak 
a  fojtogatókhoz  (Cíconiif ormes),  ezeknek  legprimitívebb  alakjai  az  evező- 
lábüak  (Slegano pod  es),  legspecializáltabb  alakjai  a  gémek  (Ardeae). 
A  kigyónyakú  madarak  (Plotiis)  és  kárókatonák  (Phal acroco rax)  két 
külön  családba  sorolandók,  az  előbbiek  sokban  emlékeztetnek  a  ragado- 
zókra (Calhartae).  A  flamingók  tollazata  a  gólyák  és  ludak  között  áll. 
A  trópusi  madarak  (Phaetontldae)  közelebb  állnak  a  sirályokhoz,  mint 
az  evezőlábúakhoz.  Az  alkák  feltűnően  emlékeztetnek  a  vöcsökalakúakra 
(Colymbi formes),  de  ép  oly  közel  állnak  a  sirályokhoz  és  többé-kevésbbé 
k()zöttük  állóknak  tekinthetők.  A  daruszerűek  (Oriiiformes),  különösen 
a  guvatok  (Rallidae)  és  az  Aramídae  közelebb  állnak  a  lilealaküakhoz 
(Límicolae).  Cariama  és  különösen  a  guvatgémek  (Eurypyga)  feltűnő 
kócsagszerű  epiphyologiája  valószínűvé  teszi  a  gémektől  való  elkülöní- 
tésüket. A  futómadár  (Ciirsorius)  legközelebb  a  gémekhez  áll.  A  talpas- 
tyúkok és  galambok  (Pteroclo—Coliimbae)  csoportja  közelebbi  kapcso- 
latban áll  az  alectoropod  tyúkokkal,  mint  a  Laro — Limicolae  csoporttal 
A  tinamúk  a  tyúkok  rendjének  (Galliformes)  magasan  specializált  ágá- 
nak tekinthetők.  A  kakukszerűek  és  szalakóta-alakúak  (Coraciif ormes) 
többé-kevésbbé  átmenetet  képeznek  a  peristeropod  tyúkok  és  galambok 
között,  de  egymástól  nem  különböznek  annyira,  hogy  külön  rendekbe 
volnának  helyezendők. 

A  kolibri-félék  (Trochili)  és  a  jakamár-félék  (Galbulidae)  kivételé- 
vel a  harkályok,  alrendjének  összes  többi  alakjai  közelebb  állnak  a 
verébalkatúakhoz,  mint  a  szalakóta-alakúakhoz  (Coraciif ormes). 

Szerző  végül  Knowlton  és  Ridgwav  rendszere  és  a  tollak  morfo- 
lógiája alapján  megrajzolja  a  madarak  hypothetikus  törzsfáját.  A  tanul- 
mányt 24  jól  használható  tábla  díszíti.  Dr.  Lambrecht  K- 

Palaeonlologiai  közlemények. 

Heílmann,  Gerhard,  Fiiglenes  Afstamning,  med  Billeder  efter  Teg- 
ninger  af  Forfatteren  og  andre  samt  Fotografier.  Saertryk  af  Dansk 
Ornithologisk  Forenings  Tidsskrift.  Kjöbenhavn,  191Ô.  80,  pp.  X  -j-  398. 
Figgs  215. 

Hogy  a  madarak  fánlakó  (arboricol)  ősöktől  származtak  le,  az  a 
legújabb  időkig  általánosan  elfogadott  nézet  volt.  Cope,  Huxley,  Geoen- 
BAiJR,  Bahr  és  egyideig  Marsh  is  arboricol  Di nosauriusok-hó\  szirmai?,- 


IRODALMI    IS.\\KríTP;Tf-:SP:K  383 

tatták  a  madarakat.  Marsh  csakhamar  elvetette  első  felfogását  és  abból 
indulva  ki,  hogy  a  Dinosauri usok  quadratum-z.  nem  szabad,  a  tollazat 
pedig  hiányzik,  a  madarakat  ismeretlen,  de  régibb,  primitiv  Dinosaurius- 
typusból  vezette  le.  Seelev,  Vogt,  Doilo  és  Dames  a  Dinosaiiriusok 
lábának  és  medencéjének  madárjellegű  alkotását  a  bipedia  következmé- 
nyének tartották.  Mix'art  különálló  elmélete  a  madarak  két  főosztályát 
más-más  ősből  vezette  le.  Szerinte  a  Carinaták  a  Pterosauriusok-h6\, 
a  Ratiták  a  Dinosauriusok-hó\  származtak.  FürbriníjER  a  madarak  és 
Dinosauriusok  közös  vonásait  a  convergentia  következményének  tudja  be 
és  a  madarak  ősét  a  Dinosauriusok,  krokodilusok  és  gyíkok  között  keresi. 

Újabb  eredetű  Osborn  tétele,  aki  a  Permben  tételez  fel  egy  pri- 
mitiv Dinosauriust,  amelyből  a  későbbi  Dinosauriusok  és  madarak 
leszármaztak.  (Reconsideration  of  the  evidence  for  a  common  Dinosaur- 
Avian  stem  in  the  Permian.  Amer.  Naturalist  XXXVI.  1900,  p.  777—799.) 
Ez  a  hypothetikus  permkorbeli  primitiv  Dinosaurius  biped  állat  volt 
(a  későbbi  4  lábon  járó  Sfegosaurus-ok  és  Ceratopsidák  e  sajátsága 
DoLLO  szerint  secundär  szerzemény).  A  madárkoponya  szabad  quadra- 
tuma  Osborn  szerint  secundär  jelleg  (mint  egyes  gyíkoknál  és  kígyók- 
nál) és  az  egyik  cranialis  ív  elsatnyulásának  következménye.  A  quadru- 
ped járású  Proganosauriüsok  és  a  biped  Dinosaurius  törzs  átmeneti 
állapotában  alakult  ki  a  madarak  és  Dinosauriusok  legjellemzőbb  közös 
vonása  :  a  tibio-tarsus. 

A  madarak  eredetének  kérdésével  kilenc  év  előtt  dr.  báró  Nopcsa 
Ferenc  is  foglalkozott  (Ideas  on  the  Origin  of  Flight.  —  Proc.  Zool. 
Soc.  London,  1907,  p.  223—236)  és  arra  az  eddigiektől  lényegesen  eltérő 
eredményre  jutott,  hogy  a  madarak  futó  Dinosauriusok-bó\  származtak 
le.  Szerinte  «Birds  originated  from  bipedal  Dinosaur-like  running  forms 
in  which  the  anterior  extremities,  on  account  of  flapping  movements, 
gradually  turned  to  wings  without  thereby  affecting  terrestrial  locomo- 
tion». Csakhamar  J.  Versluvs  is  csatlakozott  Nopcsa  felfogásához  (Strep- 
tostylie  bei  Dinosauriern.  —  Zool.  Jahrb.  Abt.  f.  Anat.  u.  Ontog.  XXX. 
1910,  p.  244— 253.). 

O.  P.  Hav  (On  the  Manner  of  Locomotion  of  the  Dinosaurs, 
especially  Diplodocus,  •  with  Remarks  on  the  Origin  of  the  Birds.  — 
Proc.  Washington  Acad.  Sci.  XII.  1910,  p.  1—25.)  és  O.  Abei  (Die  Vor- 
fahren der  Vögel  etc.  —  Verh.  der  k.  k.  zool.-bot.  Ges.  Wien.  LXI.  1911. 
és  Orundzüge  der  Palaeobiologie  der  Wirbeltiere.  Stuttgart,  1912, 
p.  345—355.)  állást  foglaltak  Nopcsa  és  Versluvs  felfogásával  szemben. 
«Minthogy  —  Abel  szerint  —  a  madarak  arboricol  ugró  Reptiliákból 
vezetendők  le,  a  repülés  kétségkívül  az  arboricol  élet  szerzeménye  és 
a  madarak  tollruhájuk  kifejlődése  előtt  (valószínűleg)  a  bőr-szállóernyős 
stádiumon  is  átmentek.» 


384  IRODALMI    ISMERTETÉSEK 

A  címben  idézett  dolgozatában  Heh  mann  határozottan  Nopcsa 
felfogásához  közeledik. 

Szerző  a  madarak  leszármazásáról  szóló  és  a  «Dansk  Ornitholo- 
gisk  Forenings  Tidskrift»  1912  — 1916-iki  évfolyamaiban  megjelent  ter- 
jedelmes tanulmányát  (Vor  nuvaerende  viden  om  Fuglenes  Afstamning) 
külön  kötet  alakjában  is  kiadta.  A  215  rajzzal,  köztük  számos  eredeti 
reconstructióval  és  két  táblával  ékesített  szöveg,  sajnos,  nyelvi  nehézsé- 
gek miatt  egyelőre  nehezen  közelíthető  meg,  úgy  tudom  azonban,  hogy 
dr.  R.  W.  Shufei.dt  rövidesen  angol  nyelvre  is  le  fogja  fordítani. 

Az  egész  mű  öt  terjedelmes  fejezetre  oszlik.  Az  elsőben  a  neveze- 
tesebb fossilis  madárleletekkel  foglalkozik.  A  4.  rajzon  eredeti  Archaeop- 
/f/yjc-csontváz  reconstructiót  ad,  az  első  táblán  pedig  (Fig.  11.)  teljes 
reconstructiót  nyújt.  Az  Ichthyornis-aXzkok  tárgyalása  után  a  második 
táblán  (Fig.  39.)  új  Hcsperornis  reconstructiót  kapunk.  A  tertiär-madarak 
közül  szól  az  Argillonüs,  Odonfoptcryx,  Plwrorhacos,  Brontornis-ról,  a 
fejezet  végén  pedig  a  nwákról,  Aepyornis-tkxö\,  a  dodóról  és  az  újabb 
időkben  kihalt  madarakról. 

A  második  fejezet  a  Dinosaunusok-xó\,  Parasuchiák-ró\  és  Ptero- 
saunusok-YÓ\  szól,  új  reconstructiót  adva  az  Iguanodon-\6\,  C omp sognai lius- 
ról,  Hypsilophodon  Foxi-x6\  és  Stegosautus  ungulatus-TÓ\. 

A  harmadik  fejezet  fejlődéstani,  a  negyedik  anatómiai  és  biológiai 
vizsgálatokról  szól;  utóbbiban  rendkívül  értékesek  SiiUFEi.DT-nak  még 
nem  publikált  eredeti  fényképfelvételei  az  Opisthocomus  crisfatus  fiókájáról. 

Az  ötödik  fejezetben:  «Forfuglen  Proavis»  foglalja  össze  Hkilmann 
vizsgálatainak  végeredményeit.  A  vázrendszer  teljesen  újszerű,  mathema- 
tikai  és  graphikai  projectioi  után,  kitérve  báró  Nopcsa  Ferenc  dr.:  «Run- 
ning Proavis^)  reconstructiójára  (Proc.  Zool.  Soc.  London,  1907.)  a  215. 
képen  új  reconstructióját  adja  a  madarak  ősének. 

Hhii.MANN  a  madarakat  —  minden  eddigi  újabb  nézettel  szemben  — 
kihalt  triaskorú  krokodilusokból  származtatja.  Szerinte  bizonyos  Pseudo- 
síichiák  -  példának  a  Connecticut- völgyből  ismert  Síegomus  longipcs 
Lui  i.-féle  reconstructióját  hozza  fel  —  terpesztett  csúszómászó  végtag- 
tartása fokozatosan  akként  változott,  hogy  végtagjuk  mindinkább  a  test 
alá  húzódott  és  így  merőleges  testtartást  értek  el.  Ekként  a  test  mellső 
része  felemelkedett  és  a  helyváltoztatás  bipedalis  lett,  azaz  a  hátsó  vég- 
tagokra szorítkozott  (Orniíhosuclms,  rövid  mellső,  hosszú  hátsó  vég- 
tagokkal). Így  a  láb  a  középvonalba  jutott  és  a  középső  ujj  nyúlt  meg 
a  leghosszabbra. 

Az  így  módosult  alakok  fánlakókká  váltak  és  idővel  fáról-fára 
ugrottak.  Ugrás  közben  a  hátsó  végtagok  nincsenek  szétterpesztve,  mint 
a  többi  szálló-ernyős  állatnál,  hanem  szorosan  a  testhez  és  farkhoz  si- 
mulnak; ezért  nem  fejlődik  ki  a  mellső  és  hátsc)  végtag  között  patagium. 


IRODALMI    ISMF.RTETESHK  385 

Ehelyett  a  levegő-áram  hosszúkás  pikkelyekkel  fedett  ernyőt  fejleszt  az 
alsókar  hátsó  széle  és  a  hosszú  farok  oldalai  körül. 

A  levegőt  hasítva,  a  külső  pikkelyek  széle  szarúszálakra  bomlott 
fel,  mígnem  kialakultak  a  tollak.  A  végtagok  és  a  fark  tollazata  azután 
az  egész  testre  kiterjedt. 

Az  ekként  levezetett  Proavis  koponyáját  a  212.  képen  reconstruálta 
Heh  MANN,  az  egész  hypothetikus  csontvázat  a  213.  képen,  magát  a  ma- 
darat pedig  a  215.  képen  adja. 

Bizonyára  sokan  várják  nagy  érdeklődéssel  Hfii.mann  müvének 
angol  kiadását,  amely  a  nyelvi  nehézség  kiküszöbölésével  lehetővé  fogja 
tenni  a  kérdés  megvitatását.  Dr.  Lambrecht  Kálmán. 

Stellwaag,  F.,  Das  Flugvermögen  von  Arcliaeopteryx.  —  Naturwiss. 
Wochenschr.  Bd.  XV.  (N.  F.  XXXI.)  No.  3.,  1916,  p.  33-40.    Figgs  10. 

Szerző  a  legrégibb  eddig  ismert  madár  vázrendszerének  és  főleg 
mellső  végtagjának  és  farktájának  ismertetése  után  azokhoz  a  búvárok- 
hoz csatlakozik,  akik  az  Archaeopteryx-ti  rossz  repülőnek  tartják.  Repü- 
lési képességének  fokára  a  szárnyfelület  geometriai  elemzéséből  követ- 
keztet. De  Lucv-nak  (1865),  MÜLLENHOF-nak  (1885)  és  BARNiCKEL-nek 
(1Q14)  a  repülő  állatok  testsúlya  és  szárnyfelülete  közötti  viszonyt  kutató 
vizsgálatai  alapján  arra  az  eredményre  jut,  hogy  az  Arcliaeopteryx  «vitorlá- 
zási  képessége»  (Segelvermögen)  rendkívül  kicsiny  volt  és  leginkább  a 
kis  vöcsökéhez,  a  fogolyéhoz,  fácánéhoz  vagy  császármadáréhoz  hasonló. 

Repülés-fiziológiai  vizsgálatain  kívül  egyéb  méréseket  is  végzett 
a  szerző  és  azt  találta,  hogy  az  Archaeoptetyx  lábának  váza  méreteiben 
nagyon  hasonlít  különböző  recens  valódi  tyúkokéhoz  (Phasianidae), 
a  fajdokétól  azonban  lényegesen  különbözik.  Valószínűnek  tartja,  hogy 
az  Archaeopferyx,  úgy  mint  a  valódi  tyúkok,  inkább  a  szabad  mezőn 
vagy  bokrosokban  tartózkodott,  semmint  a  fák  koronái  között.  (A  recon- 
structiók  rendesen  utóbbi  módon  tüntetik  fel.)  Szerző  az  Archaeopteryx-t\ 
fogoly-  vagy  fácánnagyságúnak  és  hasonló  életmódot  folytató,  de  gyen- 
gébb repülőnek  tartja.  SiELLWAAG-nak  ez  a  nézete  lényegileg  megegye- 
zik Oerstäcker  (1887)  és  Abel  O.  (1911  és  1912)  felfogásával. 

Dr.  Lambrecht  Kálmán. 

Killermann,  S.,  Die  ausgestorbenen  Maskarenenvögel.  —  Naturwiss. 
Wochenschr.  Bd.  XIV.  (N.  F.  XXX.)  1915,  No  23,  p.  353-360,  No  24. 
p.  369—378.  15,  részben  újonnan  felfedezett  rajzzal. 

Szerző  a  Mauritius,  Bourbon  és  Rodriguez  szigetekről  a  történeti 
idők  folyamán  kihalt  hires  madarak  történetét  és  maradványait  írja  le 
érdekes  tanulmányában,  amelyet  becses  irodalmi  adatok  és  illusztrációk 
kisérnek.  Behatóan  szól  1.  a  dodóról  (Didus  ineptus  L)  és  pedig  úgy  az 


Aquila. 


25 


386  IRODALMI    ISMERTETÉSEK 

Útleírások,  mint  a  fenmaradt  képek  alapján.  Különösen  érdekes  az  a 
képe  (Abbild,  ó),  amelyet  1Q13.  húsvétján  fedezett  fel  a  florenzi  nem- 
zeti könyvtár  egy  gyönyörűen  festett  permagentkódexén  és  amely  két 
dodószerű  madarat  ábrázol.  (A  kép  a  XV'.  század  első  feléből  való.) 
Részletesen  ismerteti  szerző  a  dodo  csont-  és  egyéb  maradványait  is. 
2.  A  bourboni  dodo  (Did us  apterornis  Schleo.  =  D.  borbonicus) 
k  Írása  után  3.-nak  Rodriguez-sziget  solita rius-iró\  (Pezophaps  soli- 
taria Sricki..  &  Mkiv.)  szól,  amelynek  szintén  egy  eddig  ismeretlen 
képét  közli.  1912.  őszén  ugyanis  a  bécsi  hires  Albertina-rajzgyüjtemény- 
ben  szerző  egy  szép  aquarellt  fedezett  fel.  A  pálmákkal  és  madarakkal 
ékesített  trópusi  tájképen  kazuár,  daru,  paradicsommadár,  kakadu  és 
jukan  mellett  a  solitarius  is  meg  van  örökítve;  ez  az  első  kép,  amelye 
kihalt  madár  színéről  tájékoztat.  [A  rajz  az  úgynevezett  Ornifliologia 
Waltheríana  csoportból  való  (Part  I.  15.554.  sz.)  és  1657.  körül  készült 
az  osztrák  császári  ház  rendeletére.  Szerző  szerint  a  kép  kétségtelenül  a 
XVII.  században  készült.]  4.  és  5.-nek  az  Aphanapteryx  spec,  és  az  óriás 
guvatról  (Gallimila  gigantea  Schiegel)i  szól  szerző,  végül  a  kérdésts 
Porphyrio  spec.-t  és  néhány  kétes  alakot  említ  még  meg. 

Killermann  dolgozata  az  említett  érdekes,  kihalt  madárvilágról 
szóló,  újabb  időben  megjelent  összefoglalások  között  kétségtelenül  a  leg- 
értékesebb. Hasonlót  nyújtott  szerző  «Ausgestorbene  und  aussterbende 
Vögel»  cím  alatt  nemrégiben  megjelent  cikkében  is.  (Natur  u.  Kultur. 
Jahrg.  4.  Heft  8/9.  1906/07,  pp.  11;  Figgs  8.).      Dr.  Lamb  re  cht  Kálmán. 

Shufeldt,  R.  W.,  Fossil  birds  in  the  Marsh  Collection  of  Yale 
University.  Transact,  of  the  Connecticut  Acad,  of  Arts  and  Sciences. 
Vol.  XIX.,  p  1—110.  February  1915.,  pi.  5.  figgs.  154. 

Marsh,  O.  C,  az  amerikai  palaeontologia  egyik  legnagyobb  út- 
törője, az  általa  gyűjtött  ősgerincesek  maradványait  tudvalevőleg  a  new- 
haweni  (Connecticut)  Yale  Collegiumnak  ajándékozta.  A  közel  negyven 
év  előtt  egybegyűlt  gazdag  és  nagyértékü  anyagot  Shufeldt  R.  W.,  a 
jónevű  washingtoni  niadárpalaeontologus  ujabban  felülvizsgálta.  Shufeldt 
föntemlített  dolgozatában  geológiai,  tehát  chronologiai  sorrendben  közli 
a  revideált  anyagot,  jól  használható  fényképek  kíséretében. 

A  kréta  korú  maradványok  között  Marsh  Ichtkyornis  celer  alakját 
az  Apatornis  genushoz  csatolja,  a  Baptornis  advenus,  Ciniolopteryx  rara 
és  retusa,  Coniornis  altus  alakokat  megerősíti  ;  a  Oraculavus  genusba 
sorolt  alakokat  azonban  felbontja  és  pedig  a  Oraculavus  velox-o\  Limo- 
savis  genusnak  véve  a  lilékhez  sorolja,  a  O.  anceps  és  agilis  alakokat 
elveti,  O.  pumilusA  szalonka-félének  tartja,  O.  lentus-t  pedig  a  Pedioece- 

'  A.  Ne\xton  szerint  (Proc.  of  the  IV.  Internat,  ornith.  congr.  —  Omis  vol. 
XIV.  1907,  p.  70 — 71)  a  GalUnitla  (Lefriiatia)  gigantea  nem  guvat,  hanem  flamingó. 


IRODALMI    ISMF.RTF.TKSEK  387 

tes  phasianclliis  L  fajhoz  x'eszi.  A  Hesperomis  regalis,  Laornis  Edwurd- 
sianus,  Palacotriníra  litfomlis,  vagans  és  vetus  alakokat  Telmatornis 
prisais  és  affinis-^iX  fenntartja  és   fölállítja   a  Telmatoriiix  rex  n.  sp.-t. 

Az  eocaen-madarak  közül  fönntartja  a  MARSH-féle  Aletornis  bellus, 
gracilis,  nobilis,  peniix,  venustiis,  Bubo  leptosteus,  Barornis  regens,  Uin- 
tornis  lucaris,  továbbá  a  Diatrynia  giganfea,  Palacophasianiis  meleagroi- 
desS\\\]V.  alakokat,  a  Gallinuloides  wyoniingensis  Eastman  alakot  a  császár- 
madarakhoz sorolja;  új  alakokul  pedig  felállítja  a  Botauroides  parvus 
(n.  g.  et  sp.),  Eoceornis  ardetta  (n.  g.  et  sp.),  Falco  falconella  (n.  sp.), 
Grus  Marslii  (n.  sp.);  az  Aquila  antiqua  Shuf.  (Bull.  Amer.  Mus.  Nat. 
Hist.  XXXII.  1Q13  p  297)  alakot  pedig  az  éjjeli  ragadozókhoz  sorolja 
Minerva  antiqua  n.  g.  néven. 

Oligocaen  rétegekből  csupa  új  alakot  ir  \t,u.  m.  Columbus  oligo- 
caenus  {sp.  nov?),  Larus  pristinus  (n.  sp.),  Limicolavis  pluvianella  (n.  g. 
et.  sp.),  Plialacrocorax  niarinavis  (n.  sp.),  Pli.  nicditcrraneus  (n.  sp.),  Pha- 
sianus  americanus  (n.  sp.). 

A  miocaen-madarak  körül  fönntartja  Marsh  Aquila  Danana,  Puffinus 
Conradi,Uria  antiqua  alakjait, új  fajkéntpedig  leirja  a.Phasianus  mlocaenus-t. 

A  pleistocaen  leletek  között  megtartja  a  Marsh  által  leirt  Orus 
Hc^deni,  Plialacrocorax  idahensis,  Uria  (Cattaractes)  affinis  és  a  Cope 
által  leirt  Meleagris  s/z/íítZ^ö  alakokat,  meghatározza  a  ßri7/?/^ß  canadensis-^, 
új  fajokként  fölállítja  a  Meleagris  Riclunondi és  Tympanuchus  Lulli  alakokat. 
Ismeretlen  korú  rétegekből  leirja  a  köv.  új  alakokat:  Colinus  Eatoni, 
Gavia  pusilla,  Plias ian us  Alfliildae  és  cfr.  Haliaetus  leucoceplialus. 

Dr.  Lambrecht  K 

Shufeldt,  R.  W.,  A  critical  study  of  the  fossil  bird  Gallinuloides  wyoniin- 
gensis Eastman.  Journ.  of  Geol.  XXIII.  No.  7.  1915.  V.  619— ó34.  Figgs.  2. 

Szerző  felülvizsgálta  azt  az  ép  megtartású,  Wyoming  «Green  River» 
(középső  eocaen)  palájában  1900-ban  talált  madárlenyomatot,  a  melyet 
Eastman  Ch.  R.  a  Geological  Magazin-ban  (1900,  p.  54 — 58,  pl.  IV.) 
Gallinuloides  wyomingensis  néven  irt  le.  A  lelet  a  cambridgei  (Massa- 
chusetts) «Museum  of  Comparative  Zoology»  tulajdona. 

Bár  Eastman  dolgozatának  elején  úgy  beszél  a  leletről,  mint  «a 
nearly  perfect  sceleton  of  a  gallinaceous  bird»,  mégis  arra  a  konklúzióra 
jut,  hogy  a  kihaltnak  vett  genushoz  tartozó  alak  egy  «shortbilled,  stout 
legged  birds  attaining,  the  size  of  a  gallinule,  rail,  or  small  coot,  and 
resembling  there  form  in  general  character».  Lucas  a  wyomingi  eocaen 
lenyomatot  külön  család  (Gallinuloididae)  képviselőjének  tartotta  (Bull. 
Mus.  Comp.  Zool.  at  Harward  Coll.  XXXVl.  1900—1901,  p.  79—84), 
amelyet  rokonnak  tartott  az  Odontophorinae-VçX. 

Shuffldt  nagy  összehasonlító  anyaga   alapján  a  leletet  fajdfélének 

25* 


388  IRODALMI    ISMF.RTETESEK 

tartja  és  minthogy  legközelebb  áll  a  császármadarakhoz,  Eastman  genus- 
nevét  Palaeobanasa-r^  javítja.  Dr.  Lambrecht  K- 

Shufeldt,  R.  W.,  Fossil  remains  of  the  extinct  Cormorant  Phalacro- 
corax  macropus  found  in  Montana.  The  Auk.  XXXll.  No.  4.  1915.  pi.  XXX. 

Sternberg  H.  a  mult  század  hetvenes  éveiben  Oregon  pliocen  for- 
matiojában  egy  nagy,  kihalt  kárókatona  csontjait  találta  meg,  amelyet 
CoPE  Plialacrocorax  (Oraculus)  macropus  néven  irt  le.  (Bull.  ü.  S.  Geol. 
and  Geogr.  Surv.  of  Terr.  IV.  1878,  p386;  v.o.  Shufeldt, Journ.  Acad. 
Nat.  Sci.  Phila.  IX.  1892,  p.  389).  Bauer  CM.  Montana  délkeleti  részé- 
nek alsó  miocaenjéből  1914-ben  több  csontot  gyűjtött,  amelyek  között 
Shufeldt  meghatározta  a  Phalacrocorax  macropus-t     Dr.  Lambrecht  K 

Shufeldt,  R.  W.,  The  fossil  remains  of  a  species  of  Hesperornis  found 
in  Montana.  The  Auk.  Vol.  XXXII.  No.  3.  1915,  p.  290—294,  pi.  XVIII. 

Szerző  egy  Fergus  County  (Montana)  DogCreek-jében  talált  csigolyát 
ir  le  Hesperornis  montana  n.  sp.  néven.  Errôl  a  lelőhelyről  Hatcher  említ 
Coniornis  altus-i  is.  (Bull.  U.  S.  Geol.  Surv.  No.  257.  1905.)  A  Shufeldt 
leirta  csigolya  legközelebb  áll  a  Hesperornis  regalis  23-ik  csigolyájához. 

Dr.  Lambrecht  K 

Shufeldt,  R.  W.,  On  a  Restoration  of  the  Base  of  the  Cranium  of 
Hesperornis  regalis.  Bulletins  of  American  Paleontology.  Vol.  V.  No.  25 
1915.  p.  75-82,  pi.  XIII-XIV. 

Szerző  a  Marsh  által  leirt  Hesperornis  regalis  koponyáját  össze- 
hasonlította a  Gavia  immer  koponyájával.  Vizsgálatainak  végeredménye 
gyanánt  rekonstruálta   a   Hesperornis  koponyájának  alapját.  (Plate  XI II.) 

Dr.  Lambrecht  K 

Lambrecht,  K.,  A  Plot  us  genus  a  magyar  neogenben.  —  A  m.  kir. 
Földtani  Intézet  Évkönyve,  XXÌV.  köt,  1.  füzet.  Bpcst,  191  ü,  p.  1-25. 
10  szövegrajzzal. 

A  biharmegyei  Tataros  pannóniai  vagy  pontusi  (alsó  pliocaen)  agyag- 
rétegéből két  madárcsontot,  egy  nyakcsigolyát  és  egy  szárnyközépcson- 
tot írtam  le.  A  csigolya  egy  a  kigyónyakú  madarak  (Plotinae)  alakkörébe 
tartozó  kihalt  alak  nyakcsigolyájának  bizonyult,  amely  a  mai  alakoktól 
abban  különbözik,  hogy  a  háts()  izületi  nyujtványt  (hyperapophysis)  mély 
bemetszés  tagolja  ketté.  A  kihalt  alakot  a  lelőréteg  után  Plotus  panno- 
nicus  néven  írtam  le.  Valószinűleg  hozzátartozik  a  mellette  talált,  de  külö- 
nösebb jellegeket  nem  mutató  szárnyközépcsont  is.  A  lelettel  kapcsolat- 
ban áttekintettem  az  evezőlábú  madarak  alakkörébe  vonható  eddig  ismert 
fossilis  madármaradványokat.  A  legelső  eddig  ismert  evező-lábú  az  erdélyi 
Szcntpéterfalva  felső  krétájából  Andri;ws  által  leírt  Eloptcryx  Nopcsai. 


l.lTERATURBESPRtCHUNGEN  389 


Literaturbesprechungen. 

Conrad,    R.,    Uiitcrsuchunircn  über  den  unteren  Kahlkopf  der  Vö^el. 
l.  Zur  Kenntnis  der  Innervierunar.  —  Zeitschr.  f.  wiss.  Zool.   B.  114,  1915. 

Unsere  Kenntnisse  über  die  Innervierunti  des  Syrinx  der  Vögel 
sind  gering,  die  Angaben  widersprechen  niciit  selten  einander.  Dies 
beu'og  den  Verf.  den  in  ziemlich  variierender  Form  vorkommenden 
Syrinx  der  Vögel  in  Bezug  auf  die  Nerven  zu  untersuchen.  Er  wollte 
auch  darauf  antworten,  wie  die  einzelnen  Nervenelemente  an  der  In- 
nervierung der  einzelnen  Singmuskeln  beteiligt  sind.  Von  seinen  Ergeb- 
nissen sei  hier  folgendes  angeführt.  Die  Innervierung  von  einander 
weitstehenden  Vogelgruppen,  z.  B.  Passeres  einerseits,  Taucher-  und 
Sturmvögel  anderseits,  zeigt  weitgehende  Übereinstimmung.  Die  Ent- 
wickelungsstufe  der  Syrinxmuskulatur  hängt  nicht  von  der  Organisations- 
höhe der  Vögel  ab.  An  der  Innervierung  des  Syrinx  nehmen  im  allge- 
meinen zwei  Nerven  teil  :  R.  cervicalis  descendens  superior  und  R.  recur- 
rens N.  vagi.  Der  R.  cervicalis  descendens  inferior  beschränkt  sich  nicht 
nur  auf  die  Corviden,  er  kommt  auch  bei  anderen  Sperlingsvögel  vor, 
außerdem  auch  bei  mit  solch  wechselreicher  Syrinxmuskulatur  verse- 
henen Vögel,  wie  Falken,  Haubentaucher;  das  Vorhandensein  oder 
Fehlen  dieses  Nerves  kann  daher  nicht  von  großer  physiologischer  Be- 
deutung sein.  Er  stellt  für  die  Corviden  fest,  daß  an  der  Kreuzungs- 
stelle des  N.  hypoglosso-cervicalis  mit  dem  N.  vagus  ein  vielfacher 
Faseraustausch  stattfindet.  Aus  diesem  Grunde  ist  es  nicht  sicher  zu  kon- 
statieren, welche  Nervenelemente  an  der  Innervierung  der  einzelnen 
Syrinxmuskeln  teilnehmen.  Bei  einigen  niederen  Formen  tritt  der  R.  cer- 
vicalis descendens  superior  mit  dem  dorsalen  oder  ventralen,  oesopha- 
gealen  Aste  des  Glosso-pfiaringeus  in  mehrfache,  oft  in  metamere  Ver- 
bindung. Die  rechte  und  linke  Seite  zeigt  öfters  Verschiedenheiten, 
welche  durch  die  in  der  Halstopographie  regelmäßig  auftretende  Asy- 
métrie verursacht  werden.  Der  übrigens  gleichförmige  Verlauf  der  Ner- 
ven findet  in  dem  gleichen  Bau  des  Halses  seine  Erklärung.  Verf. 
kommt  zu  dem  Schlüsse,  daß  die  Innervierung  des  Syrinx  in  der  gan- 
zen Klasse  eine  weitgehende  Konstanz  zeigt.  Die  auftretenden  kleinen 
Unterschiede  sind  so  gering,  daß  sie  bei  physiologisch-  und  phylogene- 
tisch-systematischen  Fragen  nicht  verwertet  werden  können.  Die  Arbeit 
enthält  noch  wertvolle  Angaben  über  die  Ganglien  des  Schädels  und 
über  die  Plexus  cervicales. 

Dr.  Eugen  Oreschik. 


390  LITERATURBESPRECHUNGEN 


Kuklenski,  J.,  Über  das  Vorkommen  und  die  Verteilung  des  Pig- 
mentes in  den  Organen  und  Geweben  bei  Japanischen  Seiden /lühnern.  — 
Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  87,  1915. 

Die  schon  im  ló.  Jahrhundert  in  Europa  bekannten  japanischen 
Seidenhühner  nehmen  bezüglich  der  Pigmentierung  unter  den  Vögeln 
eine  Sonderstellung  ein.  Sie  besitzen  nämlich  eine  violettschwarze 
Oberhaut,  ja  sogar  Kamm-,  Kinn-,  Ohrlappen  und  Periost  sind  von  die- 
ser Farbe.  Verf.  untersuchte  diese  Tiere  darauf,  ob  es  sich  dabei  um 
typische  Chromatophoren  oder  um  bei  Vögeln  sonst  häufigen  Einlage- 
rungen fett-  oder  ölartiger  Gebilde  handle.  Seine  Untersuchungen  erga- 
ben, daß  die  Schwarzfärbung  durch  typische  Chromatophoren  verursacht 
wird,  und  zwar  liegen  diese  stets  im  Bindegewebe.  Im  Epithel  fand  er 
keine  Pigmentierung.  In  der  Haut  sind  reichliche  Pigmentansammlun- 
gen vorhanden,  und  zwar  in  2  Lagen,  die  eine  direkt  unter  dem  Stratum 
Malpighi,  die  andere  in  der  Tiefe  des  Coriums.  Das  Pigment  lagert 
sich  mit  Vorliebe  um  die  Blutgefäße  und  um  die  Federwurzeln  ab.  Im 
Kamm  und  in  den  Kehllappen  sind  die  Verhältnisse  ähnlich.  Verf.  ver- 
mutet, daß  die  Chromatophoren  der  beiden  Schichten  nach  der  Ober- 
fläche wandern  und  in  die  Tiefe  sich  zurückziehen  können.  Bei  den 
Seidenhühnern  wird  daher  der  Farbenwechsel  nicht  wie  beim  Truthahn 
durch  Erregungszustände,  sondern  durch  Temperaturverhältnisse  be- 
dingt. Die  perineuralen  Hüllen  sind  sehr  reich  an  Chromatophoren,  be- 
sonders die  Dura  mater  des  Gehirns.  Im  Auge  ist  die  Chorioidea  und 
das  Bindegewebe  um  den  Augapfel  stark  pigmentiert.  Im  Bindegewebe 
der  Nasenschleimhaut  liegen  die  Chromatophoren  direkt  unter  den 
Schleimdrüsen.  Im  Gehörorgan  besitzt  außer  dem  Bindegewebe  des  La- 
byrinthes auch  der  ganze  innere  Gehörgang  und  die  Paukenhöhle  Pig- 
ment. Es  werden  noch  berücksichtigt  :  die  Pigmentauskleidung  der 
pneumatischen  Hohlräume  im  Schädel,  Leibeshöhle,  Pericard,  Darm- 
tractus,  Respirationsorgane,  Luftsäcke,  die  perivaskuläre  Pigmenthülle, 
die  Pigmentierung  des  Periosts  und  Perichondriums,  Muskulatur  und 
Sehnen,  Drüsen,  erstes  Auftreten,  Struktur  und  Lagerung  der  Pigment- 
zellen. Die  Chromatophoren  besitzen  eine  unregelmäßige  Sternform  mit 
kurzen  Ausläufern,  man  findet  auch  Zellen,  in  welchen  das  Pigment 
um  den  Kern  gelagert  ist,  diese  erscheinen  oval.  Da  Verf.  Pigment  nicht 
nur  in  der  cutanen  und  perineuralen  Hülle,  sondern  auch  in  der  pcri- 
cölomatischen  und  perivaskulären  Hülle  fand,  wie  letzteres  bei  Kalt- 
blütern vorkonnnt,  so  spricht  das  gegen  die  Wärmespeicherungstheorie 
Weidenreichs.  Es  existiert  also  auch  ein  vollkommen  von  Pigment- 
zellen   durchsetzter    Warmblüter.    Verf.    meint,    daß    die    Seidenhühner 


LITF.RATURBKSPRF.CHUNGhN  391 

wahrscheinlich  durch  künstliche  Zuchtwahl  aus  nielanotischcn  Hühnern 
entstanden  sind. 

Dr.  Eiif^cn  Grcscliik. 

Schumacher,  S.  v.,  Artcrio ^venöse  Anastomosen  in  den  Zeiten  der 
Vögel.  —  Arch.  f.  mikroskop.  Anat.  Bd.  87,  1915. 

Verbindungen  zwischen  Arterien  und  Venen,  anastomotische  üe- 
fäße,  ähnlich  den  Arterien  fand  Verf.  im  distalen  Zehenabschnitte  der 
Vögel  weit  verbreitet.  Nur  bei  den  kleineren  Sperlingsvögeln  sind  sie 
spärlicher.  Die  Anastomosen  sind  am  besten  im  Gefäßkanal  des  Krallen- 
gliedes ausgebildet.  In  großer  Menge  kommen  sie  im  Corium  der  plan- 
taren Zehenballen  vor.  Auch  die  Schwimmhaut  der  Gans  und  Ente 
besitzt  in  ihrem  distalen  Abschnitte  zahlreiche  Anastomosen.  Sie  be- 
sitzen den  für  die  Säugetiere  charakteristischen  Bau.  Im  Gegensatz  zu 
den  Arterien  sind  diese  Gefäße  vollständig  verschlußfähig.  Die  Muscu- 
laris  ist  bedeutend  stärker  als  bei  gleich  großen  Arterien,  die  einzelnen 
Muskelzellen  zeigen  epiteloide  Umwandlung,  Den  höchsten  Qrad  der 
Umwandlung  erreicht  die  Muscularis  in  den  anastomotischen  Gefäßen 
der  Waldhühner.  Die  Muskelzellen  sind  hier  polygonal  oder  rundlich 
und  gleichen  Epithelzellen.  Elastisches  Gewebe  fehlt  vollständig  oder 
nahezu  vollständig.  Oft  sind  Lymphocytenanhäufungen  in  den  Zehen 
der  Vögel  zu  beobachten,  Verf.  scheint  dies  ein  mehr  zufälliges  zu  sein. 
Er  fand  kein  Vordrängen  der  Lymphocyten  in  die  Epidermis,  wie 
Moser.  Die  Infiltrationen  seien  chronische  Entzündungserscheinungen, 
durch  kleine  Fremdkörper  verursacht.  Die  Bedeutung  der  Anastomosen 
sieht  er  darin,  daß  sie  Kontraktionen  ausführen,  wahrscheinlich  ryth- 
misch,  deren  Rythmus  von  dem  des  Herzpulses  abweicht.  Aber  auch 
wenn  sie  keine  rythmische  Eigenpulsation  besitzen,  können  sie  doch 
für  die  Regulierung  des  Kreislaufes  in  den  Zehen  der  Vögel  von  Be- 
deutung sein.  Wenn  sie  geöffnet  sind,  fließt  das  Blut  von  den  Arterien 
durch  die  Anastomosen  direkt  in  die  Venen,  der  Kapillarkreislauf  wird 
also  mehr-weniger  vollständig  ausgeschlossen,  wenn  sie  aber  geschlossen 
sind,  nimmt  der  Blutstrom  seinen  Weg  von  den  Arterien  zu  den  Venen 
durch  die  Kapillaren.  Er  glaubt  ferner  mit  Hoyer  und  Grosser,  daß 
die  Anastomosen  Einrichtungen  für  eine  gute  Wärmeregulierung  sind. 
Die  Zehen  der  Vögel  sind  leicht  der  Erfrierung  ausgesetzt,  man  könne 
somit  das  reichliche  Vorkommen  der  Anastomosen  in  den  Zehen  als 
Stütze  für  die  Theorie,  daß  diese  Gebilde  wärme-  und  blutdruckregula- 
torische  Einrichtungen  seien,  ansehen. 

Dr.  Eugen  üreselUk. 


392 


LITF.RATURBKSPRHCHUNGEN 


Shufeldt,  R.  W.,  Contribution  to  the  study  of  the  ((Tree-Ducks  i>  of  the 
genus  Dendrocygna.  —  Zoologische  Jahrbücher.  Abt.  für  Systematik,  Geo- 
graphie u.  Biol.  Bd  XXXVIII.  Heft   i  2.  1914,  p  1—70,  ló  Taf.  Fig.  112. 

Nach  der  eingehenden  Beschreibung  des  Skelettes  der  Gattung 
Dendrocygna  stellt  Verfasser  diese  Gattung  zxxischen  die  Familien 
Anserinae  und  Chenonettinae  und  faßt  das  System  der  Anseres  fol- 
genderweise auf  : 

Subordo        Familia  Subfamilia 

1.  Cygninae. 

2.  Anseranatinae. 

3.  Plectropterinae. 

4.  Cereopsinae 

5.  Anserinae. 
Ó.  Dendrocygninae. 

7.  Chenonettinae. 

8.  Anatinae. 

9.  Fuligulinae. 

10.  Erismaturinac 

11.  Merganettinae. 

12.  Merginae. 
Gastornithidae  (ausgestorben). 

Für  die  arborikole  Gattung  Dendroqgna  ist  bezeichnend  die 
äußerst  gestreckte  hintere  Extremität;  das  distale  Ende  des  Tibiotarsus 
ist  kahl,  die  Mittelzehe  länger  als  i/3  des  Tarsometatarsus  ;  die  Podo- 
theken  der  Tibia  und  des  Tarsometatarsus  sind  netzartig;  der  Oberkiefer 
ist  länger  als  der  Schädel,  seine  Spitze  ist  nach  unten  gekrümmt,  die 
Orbita  des  Schädels  sind  abgerundet.  Die  Zahl  der  Halswirbeln  be- 
trägt 17.  Dr.  K-  Lambrecht. 


Anseres  , 


Anatidae 


Shufeldt,  R.  W.,  On  the  Comparative  Osteology  of  the  Linipkin 
(Aranius  vocLferus)  and  its  Place  in  the  System.  The  Anatomical  Record, 
Vol.  iX.  No.  8.  August  1915,  p.  591— öOö.  Figgs  ló. 

Nach  eingehender  Beschreibung  des  Skelettes  von  Aramus  Voci- 
ferus  (=  A.  giganteus  Bp)  zählt  Verfasser  diese  Art,  als  eine  selbstän- 
dige Familie  zu  den  Rallen.  Dr.  K  Lambrecht. 

Shufeldt,  R.  W.,  Comparative  Osteology  of  Harris^ s  Flightless 
Cormorant.  (Nannoptcrum  Narrisi.)  —  The  Emu.  \'o\.  XV.  Part  2.  Oc- 
tober 1915,  p.  80—114,  pi.  XV— XIX. 

Das  Skelett  der  in  Folge  der  verkümmerten  Flügelknochen  flug- 
unfähigen   Scharbe    Phalacrocorax  Narrisi  Rotscii.  (laut  Siiari'i;    [1899] 


LIThRATURBFSPRKCHUNGfìN  393 

Nannopterum  Harrisi)  stimmt  mit  dem  der  normalen  Scharben  überein. 
Obzwar  sie  eine  typische  Scharbe  ist,  ist  ihre  generische  Absonderung 
vollständig  begründet.  Dr.  K  Lambrecht. 

Chandler,  Asa  C,  A  Study  of  the  Structure  of  Feathers,  with 
Reference  to  Their  Taxonomic  Significance.  —  Univ.  Calif.  Public,  in 
Zoology.  Vol.  XII 1,  No.  11,  p.  243— 44Ò,  pi.  13-37.,  textfigs  7.  Ber- 
keley. 191Ó. 

Das  vorliegende  Werk  des  Verfassers  ist  die  erste  systematische 
Monographie  über  die  Morphologie  der  Vogelfeder.  Mit  gewissenhaf- 
ter Berücksichtigung  der  Literatur  bestimmt  Verfasser  in  erster  Reihe 
die  Nomenclatur  der  Vogelfeder.  Der  erste  Teil  des  Werkes  enthält  die 
allgemeine  Morphologie  der  Dunen,  der  Fadenfedern  und  Konturfedern 
und  behandelt  die  Frage  der  Färbung,  der  zweite  Teil  die  Struktur  der 
Federn  einzelner  systematischer  Gruppen  nach  Knowi.ton's  System  und 
kommt  zu  folgenden  Endresultaten  : 

Die  Procellariiformes  stehen  nahe  zu  den  Ciconiifornws,  die  primi- 
tivsten Vertreter  der  letzteren  Ordnung  sind  die  Steganopoden,  die  am 
meisten  spezialisierten  die  Ardeae.  Die  Phalacrocoracinae  und  Plotinae 
müssen  als  abgesonderte  Familien  betrachtet  werden,  letztere  erinnern 
vielfach  an  die  Cathartae.  Die  Phoenicopteri  stehen  zwischen  den  Cico- 
niae  und  Anseres,  die  Phaetontidae  stehen  näher  zu  den  Lari,  als  zu 
den  Steganopoden.  Die  Alcidae  erinnern  an  den  Colynib  if  ormes,  stehen 
aber  ebenso  nahe  zu  den  Lari  und  müssen  als  intermediäre  Formen 
betrachtet  werden.  Die  Gruijormes,  hauptsächlich  die  RalUdae  und 
Aramidae  stehen  nahe  zu  den  Liniicolae.  Die  auffallende  Epiphyologie 
der  Cariama  und  besonders  der  Eurypyga  scheint  darauf  hinzuweisen, 
daí5  sie  von  den  Ardeae  getrennt  werden  müßen.  Cursorius  steht  am 
nächsten  zu  den  Ardeae.  Die  Gruppe  Pteroclo—Columbae  erinnert  viel 
mehr  an  den  alectoropoden  Galli,  wie  an  die  Gruppe  Laro— Liniicolae. 
Die  Tinami  können  als  hochspezialisierte  Absprößlinge  der  Gallifornies 
betrachtet  werden.  Die  Cuculiformes  und  Coraciiformes  bilden  eine 
Übergangsstufe  zwischen  den  peristeropoden  Galli  und  Colunibae,  un- 
terscheiden sich  aber  nicht  in  so  hohem  Grad,  daß  sie  in  zwei  ver- 
schiedene Gruppen  zu  legen  wären.  Die  Trochili  und  ausgenommen 
die  Galbulidae  stehen  alle  übrige  Formen  der  Unterordnung  Pici  näher 
zu  den  Passeriformes  als  zu  den  Coraciiformes. 

Zum  Schluß  stellt  Verfasser  auf  Grund  der  KNOWi.TONschen  und 
RlDGWAv'schen  Systeme  und  seiner  Forschungen  einen  hypothetischen 
Stammbaum  der  Vögel  auf.  Das  Werk  wird  mit  24  gut  brauchbaren 
Tafeln  erläutert. 

Dr.  K  Lambrecht. 


394  LITERATURBESPRFCHUNGEN 

Paläontologische  Mitteilungen. 

Heilmann,  Gerhard,  Fuglenes  Afstamning,  med  BillederefterTegninger 
af  Forf alteren  og  andre  samt  Fotografier.  Saertryk  af  Dansk  Ornithologisk 
Forenings  Tidsskrift.  Kjöbenhavn,  1916.  80,  p.  X-r398,  Figgs  215. 

Daß  die  Vögel  von  arborikolen  Vorfahren  abstammen,  war  bis  zu 
den  neuesten  Zeiten  kaum  strittig.  Cope,  Huxley,  Gegenbaur,  dann 
Baur  und  eine  Zeit  lang  auch  Marsh  leiteten  die  Vögel  aus  arboriko- 
len Dinosauriern  ab.  Marsh  änderte  aber  seine  Auffassung  schon  früher, 
indem  er  den  Ursprung  der  Vögel  unter  älteren,  primitiven,  bisher 
aber  unbekannten,  demnach  hypothetischen  Dinosaurier-ly\)tx\  suchte, 
>x'eil  bei  den  bekannten,  schon  höher  entwickelten  Dinosauriern  kein 
freies  Os  quadraiuni  und  keine  Federbekleidung  zu  finden  waren.  Seelev, 
Vogt,  Doleo  und  Dames  betrachteten  die  vogelartigen  Füße  und  den 
Becken  der  Dinosaurier  als  Folge  der  Bipedie.  Nach  der  alleinstehen- 
den Auffassung  jMivarts  sollen  die  Carinaten  von  den  Pterosaurieni, 
die  Ratiten  von  den  Dinosauriern  entstanden  sein.  Fürbringer  betrachtete 
die  gemeinsamen  Charaktere  der  Vögel  und  Dinosaurier  als  Folge  der 
Konvergenz  und  suchte  die  Ahnen  der  Vögel  unter  den  Dinosauriern, 
Croco  dili  a  und  Lace  rt ilia. 

Nach  der  neuerdings  publizierten  Auffassung  Osborns  (Reconside- 
ration of  the  evidence  for  a  common  Dinosaur-Avian  stem  in  the 
Permian.  American  Naturalist  XXXVI.  1900,  p.  777—799)  sollte  in  der 
Perm-Formation  ein  primitiver  Dinosaurier-Typus  gelebt  haben,  aus 
welchem  die  späteren  Dinosaurier  und  die  V^ögel  abgeleitet  w  erden  kön- 
nen. Dieser  hypothetische  primitive  Perm-Dinosaurier  war  ein  bipèdes 
Tier  (die  Quadrupedie  der  jüngeren  Stegosaurier  und  Ceratopsiden  ist 
nach  Doi.ioein  sekundärer  Erwerb).  Das  freie  Os  quadratum  des  Vogel- 
schädels ist  nach  Osborn  ein  sekundärer  (Charakter  (wie  bei  gewissen 
Lacertilien  wwáOphidien)  und  entstand  aus  der  X'crkümmerung  eines  cra- 
nialen Bogens.  Während  der  Übergangsstufe  der  quadrupeden  P/-öo^a//í75ű//- 
rier  und  bipeden  Dinosaurier  entwickelte  sich  der  für  die  Dinosaurier 
ebenso  wie  für  die  Vögel  charakteristische  Tibiotarsus. 

Mit  der  Frage  der  Herkunft  der  Vögel  beschäftigte  sich  vor 
9  Jahren  auch  Dr.  Franz  Baron  Nopcsa,  der  bekannte  Saurier-Forscher 
und  kam  zu  dem  abweichenden  Ergebnisse,  daß  die  Vorfahren  der 
Vögel  laufende  Dinosaurier  waren.  (Ideas  on  the  Origin  of  Flight.  — 
Proc.  Zool.  Soc.  London,  1907.  p.  223— 23Ö.)  Laut  Nopcsa  «Birds  ori- 
ginated from  bipedal  Dinosaur-like  running  forms  in  which  the  anterior 
extremities,  on  account  of  flapping  movements,  gradually  turned  to 
wings  without  thereby  affecting  terrestrial  locomotion».  Kurz  nachher 
hat  sich  dieser  Hypothese  auch  J.  Versi.uvs  angeschlossen.  (Streptostylie 


I.ITERATL'RBESPRF.CHUNTxKN  3Q3 

bei  Dinosauriern.  —  Zool.  Jahrb.  Abt.  f.  Anat.  u.  Ontog.  XXX.  IQIO, 
p.  244—253.) 

O.  P.  Hav  (On  tlie  Manner  of  Locomotion  of  the  Dinosaurs, 
especially  Diplodocus,  with  Remarks  on  the  Origin  of  the  Birds.  — 
Proc.  Washington  Acad.  Sc.  XII.  1910.  p.  1—25)  und  O.  Abki.,  der 
Begründer  der  Paläobiologie  (Die  Vorfahren  der  Vögel  etc.  Verh.  der 
k.  k.  zool. -bot.  Ges.  Wien.  LXI.  IQll,  und  Grundzüge  der  Palaeobio- 
logie  der  Wirbeltiere,  Stuttgart,  1912.  p.  345 — 355)  äußerten  sich  gegen 
die  Auffassung  Nopcs.as  und  Versluys's.  Laut  Abel:  «Da  die  Vögel 
von  arborikolen  Hüpfreptilien  abzuleiten  sind,  so  ist  wohl  das  Flugvermö- 
gen zweifelsohne  während  des  arborikolen  Lebens  erworben  worden 
und  wahrscheinlich  haben  die  Vögel  vor  der  Ausbildung  ihres  Feder- 
kleides das  Stadium  eines  Hautfallschirmtiers  durchlaufen.» 

In  seinem  hier  besprochenen  Werke  stellt  sich  Gerhard  Heu.mann' 
entschieden  näher  an  die  Seite  Nopcsas,  demzufolge  auch  gegen 
HA^•  und  Abel.  Das  Werk  ist  als  Sonderabdruck  aus  den  Jahrgängen 
1912 — 1916  der  Zeitschrift  «Dansk  Ornithologisk  Forenings  Tidsskrift» 
reich  illustriert  erschienen.  Das  mit  zahlreichen  Original-Rekonstruktio- 
nen gezierte  Buch  ist  vorläufig  wegen  sprachlichen  Hindernissen  schwer 
zugänglich,  es  soll  aber  von  Dr.  R.  W.  Shufeldt  kürzlich  auch  in  das 
englische  übersetzt  werden. 

Im  ersten  Abschnitte  gibt  Heilmaxx  einen  Übersicht  der  wichtig- 
sten fossilen  Vögel.  Auf  Fig.  4  wird  das  Skelett  des  Arcliaeopferyx 
rekonstruiert,  auf  Taf.  I  (Fig.  11)  der  ganze  Vogel.  Nach  Besprechung  der 
Ichthyornithiden  finden  wir  auf  Taf.  II  (Fig.  39)  eine  neue  Hesperornis- 
Rekonstruktion.  Von  den  Tertiär- Vögeln  werden  Argillornis,  Odontop- 
teryx,  Phororhacos,  Brontornis,  dann  die  Dinornithiden,  die  Aepyorni- 
thes,  Didus  und  noch  mehrere  jüngst  ausgestorbene  Vögel  eingehend 
besprochen. 

Im  zweiten  Kapitel  werden  die  Dinosauria,  Parasucliia  und  Ptero- 
sauria  geschildert;  Original-Rekonstruktionen  werden  von  Iguanodon, 
Compsognathus,  Hypsilopliodon  Foxi  und  Stegosaurus  ungulaius  ge- 
geben. 

Kapitel  III  enthält  embryologische,  Kapitel  IV  anatomische  und 
biologische  Untersuchungen;  unter  den  letzteren  sind  äußerst  wertvoll 
die  Original-Photographien  Shufeldt's  über  das  Nestjunge  von  Opis- 
thocomus  cristatus. 

Verfasser  faßt  das  Resultat  seiner  Untersuchungen  im  Kapitel  V 
«Forfuglen  Proavis»  zusammen.  Nach  einer  originellen  und  wertvollen 
mathematischen  und  graphischen  Projektion  des  Skelettsystems  kommt 
Heilmann  zu  dem  abweichenden  Ergebnisse,  daß  die  Vögel  von  aus- 
gestorbenen  Jn3iS-Crocodi/ien  abzuleiten  sind.    Demnach    änderten    die 


396  LITERATURBfiSPRPXHUNGEN 

Hinttrextremitäteii  gewisser  Fscudosiichicr  —  zum  Beispiel  dient  Sti- 
gornus  aus  dem  Connecticut-Tale  —  nach  und  nach  die  gespreizte 
Kricchtierstellung  um  eine  mehr  und  mehr  unter  den  Leib  gezogene, 
mehr  senkrechte  Stellung  einzunehmen;  der  Vorderleib  wurde  gehoben 
und  die  Vorwärtsbewegung  biped  (Oniithosuchus  mit  kurzen  Vorder- 
und  langen  Hinterextremitäten).  Gleichzeitig  rückten  die  Beine  gegen 
die  Mittellinie  des  Körpers  und  die  dritte  Zehe  wurde  verlängert. 

Das  Tier  wurde  sonach  ein  Baumbewohner,  dann  ein  Hüpftier, 
\on  Baum  zu  Baum.  Während  des  Sprunges  werden  die  Hinterextremi- 
täten nicht  gespreizt  gehalten,  wie  dies  bei  andern  Fallschirmtieren  ge- 
schieht, sondern  dicht  an  den  Leib  und  Schwanz  gelegt.  Deshalb  wird 
kein  Patagium  zwischen  den  Vor-  und  Hinterextremitäten  entwickelt, 
das  Luftincitament  bringt  aber  eine  Fallschirmsfläche  von  länglichen 
Schuppen  hervor,  welche  teils  vom  Hinterrand  des  Unterarms,  teils 
von  den  Seitenkanten  des  langen  Schwanzes  hervorwachsen. 

Durch  das  Reilk'n  der  Luft  an  den  Kantschuppen  werden  ihre 
Ränder  in  Hornfäden  aufgelöst,  wodurch  die  Schuppen  immer  mehr 
federähnlicher  werden,  bis  die  vollständige  Feder  hervorgebracht  ist. 
Von  den  Schwingen  und  dem  Schwanz  verbreitet  sich  die  Federbeklei- 
dung  über  den  ganzen  Körper. 

Der  Schädel  des  so  abgeleiteten  o^Proavis^^  wird  auf  Fig.  212 
rekonstruiert,  das  ganze  Skelett  auf  Fig.  213,  der  hypothetische  Vogel 
selbst  auf  Fig.  215. 

Es  wäre  sehr  wünschenswert,  wenn  die  englische  Übersetzung 
des  Werkes  womöglich  je  eher  erscheinen  w  ürde,  damit  die  Erörterun- 
gen Heilmanns  von  mehreren  Autoren  einer  eingehenden  Diskussion 
unterzogen  werden  könnten.  Dr.  K-  Lambrecht. 

Stellwaag,  F.,  Das  Flugvermögen  von  Archacopteryx.  —  Naturw  iss. 
Wochenschr.  Band  XV.  (N.  F.  XXXI)  No.  3.  IQló,  p.  33-40.  Figgs    10. 

Nach  allgemeiner  Besprechung  des  Vogelskeletts  und  hauptsäch- 
lich der  Vorderextremität  und  Schwanzregion  von  Archacopteryx  schließt 
sich  Verf.  der  Meinung  an,  nach  welcher /1/'6'aűí'ö/;/<'/jjc  ein  sehr  schlech- 
ter Flieger  gewesen  sein  muß.  Über  den  Grad  des  Flugvermögens  des 
Archacopteryx  sucht  Verf.  in  der  Geometrie  der  Flügelfläche  einen  Auf- 
schluß. Auf  Grund  der  von  Dh  Lucy  (18Ò5),  Müi.i  inhof  (1885)  und 
Bai^nicki;!,  (1014)  bestimmten  Beziehungen  zwischen  dem  Gewicht 
eines  Flugtieres  und  seiner  Flugfläche,  kommt  Verf.  zu  dem  Resultat, 
daß  das  Segelvermögen  von  Archacopteryx  außerordentlich  niedrig  war 
und  kommt  höchstens  dem  des  Zwergsteißfußes,  Rebhuhns,  Fasans  oder 
Haselhuhnes  gleich. 

Außer  den  flugphysiologischen  Untersuchungen  führte  \'erf.  auch 


LITRRATURBESPRKCHUNGEN  3y7 

eine  Reihe  anderer  Messuiifíen  aus  und  fand,  daß  das  Fußskelett  von 
Archaeopteryx  in  seinen  Dimensionen  große  Ähnlichkeit  mit  verschie- 
denen rezenten  echten  Hühnern  (Phasianiden)  aufweist,  von  denen  der 
Tetraoniden  aber  wesentlich  abweicht.  Verf.  hält  es  für  wahrscheinlich 
«daß  Archaeopteryx  nach  Art  der  echten  Hühner  sich  mehr  auf  freiem 
Feld  oder  im  Gebüsch  aufgehalten  hat,  als  in  Baumkronen,  wie  gemein- 
hin angenommen  und  in  den  Rekonstruktionen  zum  Ausdruck  gebracht 
wird.  Wir  dürfen  uns  demnach  vorstellen,  daß  Archaeopteryx  ein  Vogel 
von  der  Oröße  und  Lebensweise  des  Rebhuhnes  oder  Fasans  war  mit 
ähnlichem,  aber  noch  geringerem  Flugvermögen  als  diese  beiden  Vögel». 
Diese  Auffassung  wurde  auch  im  wesentlichen  von  Gerstäckkr  (1887) 
und  O.  Ahf.i    (1911,  1Q12)  vertreten.  Dr  K  Lambrecht. 

Kiliermann,  S.,  Die  ausgestorbenen  Maskarenenvögel.  —  Naturwiss. 
Wochenschr.,  Band  XIV.  (N.  F.  XXX.)  1915,  No  23,  p.  353-360, 
No  24,  p.  369—378.  A\it  15,  davon  einigen  neu  aufgefundenen  Abbil- 
dungen. 

Verfasser  beschreibt  die  Geschichte  der  während  der  historischen 
Zeiten  ausgestorbenen  berühmten  Vögel  der  Maskarenen  (den  Inseln 
Mauritius,  Bourbon  und  Rodriguez),  samt  den  erhaltenen  Resten.  Der 
wertvolle  Aufsatz  wird  von  eiiier  sich  auf  alles  wesentliche  ausdehnen- 
den Literatur  und  von  äußerst  interessanten  Abbildungen  begleitet.  Ein- 
gehend wird  L  die  Dronte  (Didus  ineptiis  L.)  besprochen,  u.  zw.  auf 
Grund  aller  wichtigen  Reiseberichte  und  erhaltenen  Bilder.  Neu  wer- 
den abgebildet  zwei  drontenartige  Vögel,  die  Verf.  zu  Ostern  1913  «in 
einem  prächtig  ausgemalten  Pergamentkodex  der  Nationalbibliotek  in 
Florenz  entdeckte»;  das  Werk  entstand  in  der  ersten  Hälfte  des  X\'. 
Jahrhundertes.  Auch  die  Knochen  und  andere  Reste  der  Dronte  werden 
genau  aufgezählt.  2.  Nach  Beschreibung  der  «Dronte  von  Bourbon» 
(Didus  apterornis  Schleg.  =  D.  borbonicus)  finden  wir  3.  die  Reste 
des  Einsiedlers  (Pezophaps  solitaria  Stricke  &  Meev.)  besprochen.  Hier 
wird  auch  eine  Neuabbildung  mitgeteilt.  Verf.  entdeckte  nämlich  im  Herbst 
1912  in  der  berühmten  Handzeichnungen-Sammlung  Albertina  in  Wien 
«ein  schönes  (in  Aquarell)  gemaltes  Bild,  das  eine  tropische  Landschaft 
mit  Palmen  und  Vögeln  behandelt».  Da  ist  neben  Kasuar,  Kranich, 
Paradiesvogel,  Kakadu  und  Jukan  auch  der  Einsiedler  von  Rodriguez 
abgebildet;  das  erste  Gemälde,  daß  uns  auch  über  die  Farbe  dieses  be- 
rühmten Vogels  Aufschluß  gibt.  [Das  Blatt  gehört  zu  der  sogenannten 
Ornithologia  Waltheriana  (Part  I.  Blatt  15.554),  die  im  Auftrag  des  öster- 
reichischen Kaiserhauses  um  1657  geschaffen  wurde.  Das  Bild  gehört 
entschieden  noch  dem  XVII.  Jahrhundert  an.]  4.  u.  5.  werden  das  rote 
Huhn    (Aphanapteryx  spec.)    und  die    Riesenralle    (Gallinula   gigantea 


398  I.ITERATURBESPRECHUNOEN 

Schi. EGEI.)  besprochen.'    Endlich    werden    noch  das   blaue  Huhn  (Por- 
phyrio  sp.)  und  einige  zweifelhafte  Vögel  erwähnt. 

Kii.i.er.mann's  Aufsatz  ist  die  beste  Zusammenfassung  neuerer  Zeiten 
über  unsere  bisherigen  Kenntnisse  dieser  interessanten  untergegange- 
nen Vogelwelt.  (Ähnliches  leistete  Verf.  in  seinem  Artikel  :  «Ausgestor- 
bene und  aussterbende  Vögel»  in  «Natur  und  Kultur».  Jahrg.  4.  Heft  8/9. 
1906/67,  pp.  11.  Figgs  8.)  Dr.  K  Lambrecht. 

Shufeldt,  R.  W.,  Fossil  Birds  in  the  Marsh  Collection  of  Yale 
University.  Transact,  of  the  Connecticut  Acad,  of  Arts  and  Sciences. 
Vol.  XIX,  p.  1—110.  February  1915  pi.  5.  Figgs  154. 

O.  C.  Marsh,  einer  der  hervorragendsten  amerikanischen  Paläon- 
tologen übergab  bekanntlich  die  von  ihm  gesammelten  Überreste  der 
fossilen  Wirbeltiere  dem  Vale  College  der  Universität  zu  New-Haven 
(Connecticut).  Diese  vor  cca  40  Jahren  gesammelten  Reste  wurden 
neuerdings  von  dem  bekannten  Osteologen  und  Ornitho-Paläontologen 
R.  W.  Shufeldt  (Washington)  einer  Revision  unterzogen.  Shufeldt  teilt 
das  Resultat  seiner  Revision  in  geologischer,  d.  h.  chronologischer  Reihen- 
folge mit;  der  Aufsatz  wird  von  gut  brauchbaren  phbtographischen  Re- 
produktionen begleitet. 

Von  den  Kreide  vögeln  wird  Ichthyornis  celer  Marsh  zu  der 
Gattung  Apafornis  gereiht,  ßaptornis  advenus,  Cimolopteryx  rara  und 
C.  retusa  werden  festgestellt;  von  der  von  Marsh  aufgestellten  Gattung 
Graculavus  wird  nichts  erhalten.  Q.  velox  erhielt  einen  neuen  Gattungs- 
namen :  Limosavis  velox;  G.  anceps  u.  agilis  können  nicht  feststehen; 
G.  pumilus  =  «is  a  scolopacine  species»  ;  G.  lentus  erwies  sich  als 
Pedioecetes  phasianellus  L.  Hesperornis  regalis,  Laornis  edwardsianus, 
Palaeotringa  littoralis,  vagans  u.  vetus,  Telmatornis  priscus  u.  affinis 
bleiben  unverändert;  Telmatornix  rex  wird  als  neue  Art  beschrieben. 

Von  den  Eoe  an- Vögeln  bleiben  die  von  A\arsh  beschriebenen 
Arten  Aletornis  bei  lus,  gracilis,  nobilis,  pernix,  ven  us  tus.  Bubo  lep  toste  us, 
Barornis  regens,  Uintornis  lucaris,  dann  Diatr\'nia  gigantea  Copi;  und 
Palaeophasianus  meleagroides  Shuf.  un\'erändert.  Gallinuloides  wyomin- 
gensis  Eastm.  wird  zu  den  Haselhühnern  gezählt,  ferner  werden  auch 
neue  Formen  beschrieben  :  Botauroides  parvus  (n.  g.  et  n.  sp.),  Eoceor- 
iiis  ardetta  (n.  g.  et  n.  sp.),  Falco  falconella  (n.  sp.),  Grus  Marshi  (n. 
sp.),  endlich  wird  Aquila  antiqua  Shuf.  (Bull.  Amer.  Mus.  Nat.  Hist. 
XXXII.  1913,  p.  297)  zu  den  Nachtraubvögeln  gereiht  (Minerva  antiqua  ; 
n.   g.). 

'  Referent  möchte  nur  darauf  verweisen,  dass  Gallinitla  (Leguatia)  gigantea  laut 
A.  Newton  (Proc.  ofthelN'.  Internat,  ornith.  congr.  —  Ornis.  Vol.  XIV.  1907,  p.  70— 71) 
keine  Ralle,  sondern  ein  Flamingo  ist. 


I.ITERAïURMhSPRhCHUNOF.N  399 

Aus  den  O  1  i  íí  o  e  ä  ii  -  S  e  h  i  e  h  t  e  n  werden  mehrere  neue  Formen 
besclirieben:  Colymbiis  oligocaenus  (sp.  nov.?),  Larus  pristinus  (n.  sp.), 
Limicolavis  pluvianclla  (n.  ^^.  et  n.  sp.),  Phalacroconix  marinavis  (n.  sp.), 
Ph.  mediterrane II s  (n.  sp.),  Phasianus  americanus  (n.  sp.). 

Von  den  Vögeln  der  Miocänzeit  werden  Aquila  Danana, 
Puffinus  Conradi  und  Uria  antiqua  festgestellt,  dazu  kommt  eine  neue 
Art:  Phasianus  miocaenus  (n.  sp.). 

Aus  den  P 1  e  i  s  t  o  c  ä  n  -  S  eli  •  c  h  t  e  n  bleiben  Grus  Haydeni, 
Plialacrocorax  idahensis,  Uria  (Cattaraetes)  äff  ini  s  Marsh  und  Mcle- 
agris  superba  Cope  unverändert,  außerdem  wird  Branta  canadensis 
bestimmt,  endlich  Meleagris  Riclimondi  (n.  sp.)  und  Tympanuclius  Lulli 
(n.  sp.)  beschrieben. 

Aus  unbekannten  Sciiichten  werden  noch  Colinus  Eatoni,  Qavia 
pusilla  (n.  sp.),  Phasianus  Alfhildae  (n.  sp.)  beschrieben  und  cfr.  Haliae- 
tus  leucocephalus  bestimmt.  Dr.  K  Lambrecht. 

Shufeidt,  R.  W.,/4  critical  study  of  the  fossil  bird  Qallinuloides  wyoniin- 
gensis  Eastman.  Journ.  of  Geol.  XXlIl.  No.  7.  1915,  p.  619— Ó34.  Figgs  2. 

Verfasser  untersuchte  neuerdings  jenen  gut  erhaltenen  Vogelab- 
druck, welcher  1900  in  den  «Green  River»-Schiefern  (Mittel-Eocän) 
Wyomings  gefunden  und  von  Ch.  R.  Eastman  im  Geological  Magazine 
(1900,  p.  54 — 58.  pl.  IV.)  als  Gallinuloides  wyomingensis  beschrieben 
wurde.  Das  Exemplar  wird  im  Museum  of  Comparative  Zoology  zu 
Cambridge  (Massachusetts)  bewahrt. 

Obzwar  Eastman  in  seiner  zitierten  Abhandlung  über  «a  nearly 
perfect  skeleton  of  a  gallinaceous  bird»  spricht,  kommt  er  doch  zu 
dem  Resultat,  daß  diese  zu  einer  ausgestorbenen  Gattung  gehörende 
Form  «short-billed,  stout  legged  birds  attaining,  the  size  of  a  gallinule, 
rail,  or  small  coot,  and  resembling  there  forms  in  general  characters.» 
Lucas  hielt  den  Vogel  für  den  Repräsentanten  einer  selbständigen  Fa- 
milie (Gallinuloididae)  und  stellte  sie  zu  den  Odontophorinae.  (Bull.  Mus. 
Comp.  Zool.  at  Harward  Coli.  XXXVl.  1900—1901,  p.  79-84.) 

Shufeldt  unterzog  den  Fund  auf  Grund  eines  großen  Vergleichs- 
materiales  einer  Revision  und  stellte  fest,  daß  Gallinuloides  eine  Hasel- 
huhnart ist  und  demnach  als  Palaeobonasa  h{|^í7/7z//z^^/zs/5  bezeichnet  wer- 
den muß.  Dr.  K  Lambrecht. 

Shufeldt,  R.  W.,  Fossil  remains  of  the  extinct  Cormorant  Plialacro- 
corax macropus  found  in  Montana.  The  Auk.  XXXI I.  No.  4.  p.  485 — 
488,  1945,  pl.  XXX. 

H.  Sternberg  fand  in  den  siebziger  Jahren  des  vergangenen  Jahr- 
hunderts im  Pliocän   von    Oregon    die    Knochenüberreste    einer   ausge- 


400  LITKRATURBFSPRECHUNGEN 

storbeneii  großen  Scharbe  ;  Cope  beschrieb  diese  als  Phalacrocorax 
(Graculiis)  macropus  (Bull.  U.  S.  Oeol.  and  Geogr.  Survey  of.  Terr. 
IV.  1878,  p.  38Ó;  vgl.  Shufeldt,  Journ.  Acad.  Nat.  Sci.  Phila.  IX.  1892. 
p.  389.)  C.  M.  Bauer  sammelte  aus  dem  unteren  Miozän  des  SO  Teiles 
des  Montana  Gebirges  1914  mehrere  Knochen,  die  von  Shufeldt  zu 
Ph.  macropus  gezählt  werden.  Dr.  K  Lambrecht. 

Shufeldt,  R.  W.,  The  fossil  remains  of  a  species  of  Hesperornis, 
found  in  Monata.  The  Auk.  Vol.  XXXII.  No.  3.  1915,  p.  290—294, 
pi.  XVIIl. 

\'erfasser  beschreibt  einen  Wirbel  aus  dem  Dog  Creek  des  Fergus 
County  (Montana)  als  den  Rest  einer  neuen  Hesperornis-kxi  (H.  mon- 
tana n.  sp.)  Hatcher  sammelte  auf  demselben  Fundort  Coniornis  altus. 
(Bull.  ü.  S.  Geol.  Surv.  No  257.  1905).  Der  von  Shufeldt  beschriebene 
Wirbel  steht  nahe  zum  23.  Halswirbel  des  Hesperornis  regalis. 

Dr.  K  Lambrecht. 

Shufeldt,  R.  W.,  On  a  Restoration  of  the  Base  of  the  Cranium  of 
Hesperornis  regalis.  Bulletins  of  American  Paleontology.  Vol.  V.  No  25. 
1915,  p.  75—82,  pi.  XllI— XIV. 

Verfasser  verglich  den  Schädel  von  Hesperornis  regalis  Marsh 
mit  den  von  Gavia  immer  und  rekonstruierte  die  Schädelbasis  des  erst- 
genannten Kreidevogels.  (Plate  XIII.)  Dr.  K  Lambrecht. 

Lambrecht,  K.,  Dii'  Gattung  Plotus  im  ungarischen  Neogen.  —  Jahrb. 
d.  k.  ung.  Geol.  Reichsanst.  Bd.  XXIV.  Heft  I.Budapest,  191Ó,  p.  1—24. 
Mit  10  Textabbildungen.  (Autoreferat.) 

Aus  der  pannonischen  oder  pontischen  Stufe  (Plioc.  inf.)  von  Tataros 
(Kom.  Bihar)  beschrieb  ich  zwei  fossile  Vogelreste.  Das  erstere,  ein 
Wirbel,  repräsentiert  den  Ó.  Halswirbel  einer  zum  Formeiikreis  der 
Schlangenhaisvögel  (LHotinae)  gehörenden  ausgestorbenen  Art.  Dieser 
ist  von  den  heutigen  dadurch  unterschieden,  daß  seine  Hyperapophyse 
durch  eine  tiefe  Incisur  getrennt  ist.  Nach  der  Fundschicht  bezeichnete 
ich  diese  Form  als  Plotus  pannonicus  n.  sp.  Wahrscheinlich  gehört  zu  der- 
selben Art  der  neben  dem  Halswirbel  gefundene  Mittelhandknochen, 
der  aber  keine  bedeutendere  Charaktere  aufweist.  Nach  Beschreibung 
der  fossilen  Reste  faßte  ich  die  zum  Formenkreis  der  Steganopoden 
gehörende  bisher  bekannten  fossilen  Vogelreste  zusammen.  Der  älteste 
bisher  bekannte  Steganopode  ist  Elopteryx  Nopcsai  Andri  ws  aus  der 
oberen  Kreide  von  Szentpéterfalva  (Siebenbürgen). 


Kisebb  közlemények.  —  Kleinere  Mitteilungen. 

A  Szecsvan-expedîtio. 
Dr.  Weigold  Hugó  levele  Schenk  Jakabhoz. 

Peking,  1916.  január  hó  10-én. 

Szerencsésen  visszatérve  Kinába,  ahol  az  ember  megint  valameny- 
nyire  biztonságban  érezheti  magát,  rövid  híradást  adok  1Q15.  évi  tibeti 
utazásaimról  és  kutatási  eredményeimről.  Minthogy  ezek  a  területek  még 
csak  kevéssé  vannak  kikutatva,  azért  a  térképeken  aligha  lehet  mindig 
követni  az  utaimat.  Májusban  érkeztem  meg  FuNKE-val  Tatszienlu-bdi, 
ahol  ő  szeptember  végéig  meg  is  maradt,  míg  én  az  idő  legnagyobb 
részében  egyedül  kutattam  a  belső  területeken.  Júniusban  és  július  ele- 
jén a  Tátsz ienlu-\ó\  délnyugatra  eső  ismeretlen  területen,  ahol  előttem 
még  csak  egyetlen  egy  fehér  ember,  egy  misszionárius  járt,  21  napon 
át  utazgattam.  Már  ezt  az  utamat  is  titokban  kellett  megtennem  és  saját 
három  lovamat  kellett  teherhordásra  fölhasználnom,  minthogy  a  kinai 
hatóságok  európai  embert  egyáltalában  nem  akarnak  az  ország  belse- 
jébe engedni  s  ezért  ///a-ál latokat  (a  tibetiek  által  robotban  szolgálüitott 
háti  és  igás  állatok)  se  bocsátanak  rendelkezésre.  Ennek  a  határelzárás- 
nak az  oka  a  még  mindig  rendezetlen  és  veszélyes  helyzetben  gyökere- 
zik. Hiszen  1915.  február  havában  kinai  katonák  és  tibetiek  még  a  fő- 
várost is  bevették  és  kifosztották.  Habár  megverték  őket,  a  tibetiek  az 
ország  belsejében  tovább  is  garázdálkodtak  rabolva  és  gyilkolva  s  állandó 
veszedelmet  jelentettek.  S  különösen  ez  a  törzs  volt  hirhedt  a  kegyet- 
lenkedéseiről. A  dolgok  ezen  állása  mellett  úgyszólván  lehetetlenségnek 
látszott,  hogy  megvalósíthassam  tudományos  programmom  utolsó  és 
legfontosabb  részét:  délkeleti  Tibet  állatvilágának  fölkutatását  s  ezzel 
megszüntetni  azt  a  nagy  hézagot,  amelyet  eddigi  ismereteinkben  a  Hima- 
laya, Yunnan,  Szecsvan  vidék  és  a  Kukunor-Kanszu  terület  által  kö- 
rülzárt, ismeretlen  föld  alkotott.  Tibet  kinai  részének  helytartója  Tat- 
szienlu-ban  csakugyan  kategorikusan  megtiltotta  Dawo-n  túl  a  további 
utazást  az  ország  belsejébe  s  odáig  is  csak  egy  misszionárius,  Sörensen 
úr  kíséretében  engedett  el.  Ennek  dacára  is  titokban  tovább  mentem 
volna,  ha  lett  volna  elegendő  anyagi  erőm  ahhoz,    hogy  magam  szerel- 

Aquila.  26 


402  KISKBFí   KÓZI.F.MKNVEK 

jek  föl  egy  nagyobb  karavánt.  Szerencsémre  a  dolog  azonban  még's 
csak  sikerült.  Megkaptuk  az  ulákat  és  hivatalosan  Dawo-\g  utaztunk, 
ahova  7  nap  múlva  értijnk  el.  Itt  azután  kijelentettem  a  hivatalnoknak, 
hogy  én  minden  körülmények  között  tovább  utazom  Batang  felé,  akár 
ad  ulákat  és  kíséretet,  akár  nem,  mert  nincsen  semmi  joga  ahhoz,  hogy 
engem  föltartóztasson.  Van  jó  fegyveren]  és  három  lovam  a  legszüksé- 
gesebb podgyász  szállítására,  én  és  az  embereim  pedig  majd  gyalog- 
szerrel megyünk  tovább.  Sokkal  erősebb  eltökélést  mutattam,  mint  ameny- 
nyivel  tényleg  rendelkeztem,  mert  hiszen  hátaslovak  nélkül  csak  nem 
tehettem  volna  meg  az  óriási  utakat  ezekben  a  rettenetes  magasságok- 
ban. Ó  vele  azonban  el  tudtam  mindezt  hitetni  s  így  mégis  kaptam 
ulákat,  igaz,  hogy  nem  hivatalosan  s  ezért  kíséretet  már  nem  adott. 
Bizonyára  arra  gondolt,  hogy  még  sokkal  ferdébb  helyzetbe  juthatna, 
ha  fenyegetésemet  beváltva  csakugyan  gyalogszerrel  indulok  az  ország 
belsejébe,  ami  itt  nagy  kockázattal  jár.  Megadtam  neki  az  igazolványt 
arról,  hogy  ő  mindent  megtett  szándékom  megmásítására  s  hogy  ezért 
felelősség  őt  nem  terheli.  Ez  természetesen  nem  mentette  őt  meg  attól 
az  orrtól,  amit  a  főnökétől  kapott,  de  utóvégre  ezzel  én  már  nem  törőd- 
hettem, nálam  a  fődolog  a  tudomány  volt.  Ugyanilyen  módon  erősza- 
koltam ki  a  továbbutazást  Drangu  (Csang-gii) ,  Oanse  (Kanzego)  és 
Boei  városokban  és  30  napi  majdnem  szakadatlan  lovaglás  után  ezen  az 
úgynevezett  északi  országúton  elérkeztem  Batang-bsL,  mely  a  felső 
Yangcse  közelében  fekszik.  Útközben  alig  kaptunk  élelmet  s  nagyon 
nehéz  volt  szegény  agyonstrapáit  lovaim  számára  takarmányt  szerezni. 
Az  úgynevezett  déli  országút,  amely  Litang-ow  át  vezet  Bata/ig-ba,  rövi- 
debb ugyan,  de  a  hadiállapot  miatt  el  volt  zárva  s  ulákat  ott  még  sok- 
kal nehezebben  lehetett  volna  kapni. 

Ha  az  ember  egyszer  túl  van  a  Tatszienlu  környékén  lévő  hágó- 
kon, melyek  kivétel  nélkül  4000  méternél  magasabbak,  akkor  néi)rajzi, 
állattani  és  növénytani  szempontból  már  Tibet-ht  jutott  s  néhány  nap 
után  már  olyan  Tibet-be  ér,  amelynél  hamisítatlanabbat  még  Lhassa 
vagy  Sigacze  sem  nyújthat,  amint  azt  kérdésemre  mindenki  megerősí- 
tette, aki  Z.//ûssû-ban  járt,  így  többek  között  a  tolmácsom  is.  Augusztus 
27-én  tehát  elérkeztem  Batang-ba,  ahol  az  amerikai  misszió  orvosa, 
DR.  Shelton  és  a  misszió  többi  tagjai  rendkívül  kedvesen  fogadtak.  Ez 
a  legtávolabb  eső  helyek  egyike,  ahol  még  fehér  ember  található  s 
igazán  jól  esett  megint  egy  kis  civilizáció  az  utazás  sok  nélkülözései 
után,  amikor  iídzsumbay»  volt  a  főételünk  s  a  mosakodás  a  ritkább  fény- 
űzéshez tartozott. 

Amikor  már  egyszer  Batang-bim  voltam,  természetesen  még  foko- 
zódott az  étvágyam  s  a  közelebbi  környéken  végzett  kutatások  után 
újra    tovább   akartam    menni,    egészen  a  jelenleg  már  teljesen  független 


KISf-KFi   KOZLEMhNVHK  403 

Lhassa-Tibet  határáig,  aliol  fegyveres  kinai  és  dalai-lamai  katonák  néz- 
nek egymással  farkasszemet,  azután  déli  irányban  addig,  amíg  csak  meg 
nem  találtam  a  y///7/zu!//-faunával  való  kapcsolatot.  A  hatóságok  termé- 
szetesen ezúttal  is  mindent  megtettek,  hogy  ebben  megakadályozzanak, 
de  én  titokban  málhás  állatokat  béreltem  és  szeptember  15-én  megszök- 
tem délnyugati  irányban  a  hatalmas  Mí'kon(r-U)\y2L\\\  felé.  Minden  hiva- 
talos kiséret  nélkül  itt  is  bántódás  nélkül  tovább  jutottam,  habár  Ba- 
tang  közvetlen  környékén  is  történtek  fosztogatások.  Augusztus  19-én 
elérkeztem  Jiencsin-ht  (tibeti  nyelven  Zaka,  a  térképeken  pedig  elég 
íurcsán  Jerkalo  néven  szerepel)  a  Mekong  melett,  melynek  mentében 
azután  hihetetlenül  veszedelmes  utakon  délfelé  haladtam.  Már  Attense 
előtt  rábukkantam  az  első  K/z/z/zö/z-madarakra  s  ezért  szeptember  26-án 
visszatértem  Attense-\.ò\  Batang-hd.,  ahová  más  utakon  20  nap  múlva 
érkeztem  meg.  Gazdag  és  rendkívül  érdekes  tudományos  gyűjtemények- 
kel tértem  vissza  erről  az  útról  s  oly  tájképlátványok  emlékeivel,  ame- 
lyekhez fogható  csak  kevés  akad  a  földön.  Minthogy  a  Mekong-íoXyó 
a  határt  alkotja,  azért  elérkeztem  addig,  ameddig  csak  lehetett,  mert  a 
határ  most  hermetice  el  van  zárva  s  most  még  jobban,  mint  előzőleg 
bármikor  s  a  magamnak  kitűzött  föladatot  utolsó  pontig  megvalósítot- 
tam. Batang-m\  még  egyszer  fölmentem  a  havasok  közé,  hogy  wapiti- 
szarvasokra  vadásszak,  meg  is  közelítettem  egy  30  darabból  álló  falkát 
s  egy  erős  bikát  megsebesítettem,  de  nem  kaptam  meg,  ami  bántani 
fog,  amíg  csak  élek.  Nagyon  boldog  voltam  azonban,  hogy  egyébként 
oly  sok  eredményt  értem  el  s  33  nap  alatt,  félig-meddig  eltoloncoltatva 
ismét  az  északi  úton,  de  most  a  nagy  Lama-kolostoron  és  fejedelmi 
székhelyen,  Derge-n  át  visszamentem  Tatszienlu-hdi.  Útközben  elejtettem 
még  egy  kékjuli-gi&ki  s  átéltem  egy  rettenetes  hóvihart.  Tatszienlu-hó\ 
azonnal  lejöttem  Kinába  és  Hankau  érintésével  Peking-ht  mentem. 
Megemlítem  még,  hogy  az  odautazás  alkalmával  5  napig  olyan  úton 
haladtam  Rombacza-ió\  BoeiAg,  amelyen  előttem  még  csak  egy  misszio- 
nárius ment  végig  s  hogy  a  visszautazáskor  az  egyik  emberemre  lesből 
rálőttek,  de  csak  egy  golyó  talált  s  az  is  csak  a  kabátja  ujját  lyukasz- 
totta át.  Csak  véletlen  volt,  hogy  nem  én  haladtam  szokásom  szerint  a 
karaván  élén. 

Legjobban  érdekeltek  egyebek  között  a  Tibet  belsejében  lévő,  ma- 
gas fekvésű  puszták,  amelyeken  tömérdek  pocok  (Lagoni^s)  és  a  velük 
szimbiózisban  élő  havasi  pintyek  ( Mo ntif ringilla  mandelli  és  ruficollis) 
és  Podoces  liumilis  tanyáztak.  Ugyanitt  rábukkantam  a  tibeti  Acanthis 
Jlavirostns-X2i  és  —  ami  bizonyára  újdonság  lesz  —  a  Petronia-v2i. 
A  hinialayaholló,  fakó  keselyű  és  a  saskeselyű  közönségesek  voltak,  külö- 
nösen az  utóbbi.  Ugyancsak  gyakori  volt  5000  méteren  túl  a  Tetrao- 
pliasis  henrici    és   a  vadbirka  (nahur).    A    fekete   harkály    se   volt    ritka 

26* 


404  KISKBB   KÒZLFMENVEK 

S  lőttem  2  háromujjú  harkályt  is  (Tridadylus  funebris).  Vöröslábú  czan- 
kók  és  folyami  csérek  együtt  fészkeltek  a /'//Yf^ös  ásólúddal.  Havasi  csókák 
ritkábbak  a  szirti  var/ak/iál.  Őszi  átvonulok:  Phoenicopterus  erythrogastra 
grandis,  Pratincula  insignis,  sárga  billegetők,  nagy  őrgébics,  vadludak, 
vadrécék,  szárcsa,  bibic  és  gulipán  együtt  a  pusztai  ölyvvel  és  kerecsen 
sólyommal,  melyet,  sajnos,  nem  tudtam  elejteni.  A  belső  részeken  egy  buhút 
lőttem  s  egy  széki  csért,  úgyszintén  Antlius  campestris-\.  Hogyan  magya- 
rázod ezt?  A  4000-től  6000  méter  magasságban  lévő  területeken  Monti- 
f ringilla  brandii,  Ere  mop  Itila,  Prunella  rubecuoides,  fulve  see  ns  és  co  Ilari  s  y 
Carpodacus  rubicilla.  Az  emlős  fauna  azonban  nem  éppen  gazdag. 

Most  Pekingben  vagyunk  és  a  német  táborban  a  követségnél  kap- 
tunk szállást.  Ez  egész  más  ország,  mely  sokkal  inkább  mongolnak  lát- 
szik, mint  kínainak.  A  város  imponál  a  nagy  parkjaival,  de  óriási  kiter- 
jedése miatt  nagyon  egyhangú.  Az  időjárás  hideg,  minden  csupa  dér, 
míg  hó  kevés  van. 

Ha  nem  megy  másként,  akkor  a  tiencsini  némef  iskolában  a  háború 
végéig  valamilyen  tanítói  állást  vállalok,  de  okvetlenül  meg  szeretnék 
még  ismerkedni  Kina  északi  részének  állatvilágával,  mely  célból  a 
Shanszisz  hegyvidékre  vagy  az  északi  hegyrendszerbe  kellene  kirán- 
dulni. 

Die  Szetschwan-Expedition. 
Ein  Brief  von  Dr.  Hugo  Weigold  an  Jakob  Schenk. 

Peking,  10.  Jänner  1916. 

Glücklich  wieder  zurück  in  China,  wo  man  wieder  in  Sicherheit 
ist,  will  ich  eine  kleine  Schilderung  meiner  Reisen  in  Tibet  in  1915 
und  meiner  Arbeitsergebnisse  dort  geben.  Auf  den  Karten  wird  man 
diese  Fahrten  nur  teilweise  verfolgen  können,  da  diese  Gegenden  noch 
wenig  erforscht  sind.  Im  Mai  kamen  Funke  und  ich  in  Tatsienlu  an, 
wo  er  bis  Ende  September  blieb,  während  ich  den  größten  Teil  der 
Zeit  allein  im  Innern  war:  im  Juni  bis  Anfang  Juli  auf  einer  21-tägigen 
Reise  durch  unerforschtes  Gebiet  südwestlich  von  Tatsienlu,  wo  vor 
mir  nur  ein  Missionär  als  einziger  Weißer  gereist  war.  Schon  diese 
Reise  mußte  ich  heimlich  mit  meinen  eigenen  drei  Pferden  als  Lasttieren 
machen,  da  die  chinesischen  Behörden  keinen  Europäer  ins  Innere  las- 
sen, man  also  auch  keine  Ula-Ticre  (das  sind  von  den  Tibetern  in 
Frohndienst  gestellte  Reit-  und  Lasttiere)  bekommen  kann.  Der  Grund 
dieser  Absperrung  ist  die  noch  immer  ungeklärte  und  sehr  gefährliche 
Lage.  Hatten  doch  in  Februar  dieses  Jahres  chinesische  Soldaten  und 
Tibeter  sogar  die  Hauptstadt  eingenommen  und  geplündert.  Sie  waren 
zwar  geschlagen  worden,  aber  diese  Tibeter  trieben  sich  mordend  und 
plündernd  im  Innern  als  große  Gefahr  herum.  Und  gerade  dieser  Stamm 


KLEINKRK    MITTHILUNOfN  4O5 

war  als  besonders  grausam  bekannt.  Diese  Sachlage  schien  die  Aus- 
führung des  letzten  und  Hauptteils  meines  wissenschaftlichen  Program- 
mes, die  Erforschung  der  Fauna  Südost-Tibets,  die  Ausfüllung  der 
großen  Lücke  zwischen  Himalaya,  Yiinnan,  Szetschwan  und  Kukunor- 
Kansuh  in  unserer  Kenntnis  vollständig  unmöglich  zu  machen.  In  der 
Tat  verweigerte  mir  denn  auch  der  Statthalter  von  Chinesisch-Tibet  in 
Tatsienlu  ganz  kategorisch  jedes  Reisen  ins  Innere  weiter  als  bis  Dawo, 
und  bis  dahin  auch  nur  in  Begleitung  eines  Missionärs,  Herrn  Sören- 
SEN.  ich  wäre  trotzdem  heimlich  weiter  gegangen,  wenn  ich  die  Mit- 
tel gehabt  hätte,  eine  eigene  größere  Karawane  auszurüsten.  Zum  ülück 
sollte  es  aber  auch  so  gelingen.  Wir  reisten  offiziell  mit  Ulas  nach 
Dawo,  das  sind  7  Tage.  Dort  erklärte  ich  dem  Beamten,  ich  würde 
auf  jeden  Fall  allein,  auch  wenn  er  mir  keine  Ulas  und  Eskorte  geben 
würde,  nach  Batang  gehen,  da  er  mich  ja  auf  keine  Weise  aufhalten 
könne.  Gute  Waffen  und  drei  Pferde  zum  Tragen  des  Allernotwendigsten 
hätte  ich,  und  ich  und  meine  Leute  würden  laufen.  Ich  täuschte  ihm 
mehr  Energie  vor,  als  ich  hatte,  denn  ohne  Reittiere  hätte  ich  die  un- 
geheuren Strecken  in  diesen  kolossalen  Höhen  doch  nicht  zurücklegen 
können.  Doch  er  mußte  mir  glauben  und  gab  mir  schließlich  Ulas, 
allerdings  inoffiziell,  also  auch  ohne  Eskorte.  Er  sagte  sich  wohl,  daß 
er  in  noch  viel  schiefere  Lage  kommen  könne,  wenn  ich  meine  Drohung 
wahr  machen  und  zu  Fuß  gehen  würde,  was  in  jenem  Lande  ein  Wag- 
nis ist.  Ich  gab  ihm  die  Bescheinigung,  daß  er  alles  getan  habe,  mich 
aufzuhalten,  und  er  keine  Verantwortung  habe.  Das  konnte  ihn  aller- 
dings nicht  vor  einem  Rüffel  seitens  seines  Vergesetzten  bewahren,  aber 
für  mich  kam  selbstverständlich  zuerst  die  Wissenschaft.  In  gleicherweise 
nötigte  ich  die  Beamten  in  Drangii  (CItang-gu),  Ganse  (Kanzego)  und 
Boei  und  kam  so  in  30  Tagen  fast  ununterbrochenen  Rittes  auf  dieser 
sogenannten  Nordstraße  in  Batang  nahe  dem  oberen  Jangtse  an.  Un- 
terwegs war  es  schwer  Proviant,  und  sehr  fchwer  Futter  für  meine 
eigenen  armen,  böse  heruntergekommenen  Pferde  zu  bekommen.  Die 
sogenannte  Südstraße  über  Litang  nach  Batang  ist  kürzer,  aber  jetzt 
infolge  des  andauernden  Kriegszustandes  gesperrt  und  Tiere  sind  dort 
jetzt  kaum  zu  bekommen. 

Nachdem  man  einmal  die  Pässe  zunächst  Tatsienlu,  alle  etwa 
4000  Meter  hoch  überschritten  hat,  ist  man  landschaftlich,  ethnographisch, 
faunistisch  und  floristisch  in  Tibet  und  nach  einigen  Tagen  ist  es  ein 
Tibet,  wie  es  echter  auch  in  Lhassa  oder  Schigatse  nicht  gefunden 
werden  kann,  wie  mir  auf  Befragen  jeder  Besucher  Z./ia55fls,  zum  Beispiel 
mein  Dolmetschdiener  bestätigte.  Am  27.  August  kam  ich  also  in 
Batang  an,  wo  ich  von  dem  amerikanischen  Missionsarzt  Dr.  Shelton 
und  den  anderen    Missionären    äußerst    nett  aufgenommen    wurde.    Das 


'4*06  KISKBB    KÖZLEMÉNYEK 

ist  einer  der  weltentlegensten  Plätze,  wo  Weiße  sitzen,  und  es  tat  mir 
wohl,  wieder  einmal  Zixilisation  zu  fühlen  nach  dem  reichlich  wilden 
Leben  unterweges,  wo  «Ds///«^ß»  eine  Hauptrolle  im  Essen  spielte  und 
Waschen  ein  seltener  Luxus  war. 

Einmal  in  Batang,  schwoll  mir  natijrlich  der  Kamm  und  ich 
wollte,  nach  Untersuchung  der  näheren  Umgebung,  weiter  bis  zur 
Grenze  des  jetzt  ganz  unabhängigen  Lhassa-J ibet,  wo  sich  chinesische 
und  Dalai-Lama  Soldaten  gegenüberstehen,  und  soweit  nach  Süden,  bis 
ich  den  Anschluß  an  die  K/>////a//-Fauna  erreicht  haben  würde.  Natür- 
lich taten  die  Behörden  wieder  alles,  mich  zu  hindern,  so  daß  ich  heim- 
lich Tiere  mieten  und  am  15.  September  wieder  durchbrennen  mußte 
mit  der  Richtung  südwestlich  zum  gewaltigen  Mckong-Fluss.  Auch  hier 
wieder  kam  ich  ohne  Eskorte  ungeschoren  durch,  obgleich  es  Räube- 
reien selbst  dicht  bei  Batang  gab.  Am  19.  August  erreichte  ich  Jien- 
tscliin  (tibetisch  Zaka,  auf  den  Karten  merkwürdigerweise  Jerkalo  ge- 
nannt) am  Mekong,  den  ich  dann  auf  unglaublich  gefährliciien  We- 
gen südwärts  verfolgte.  Schon  vor  Attcnse  fand  ich  die  ersten  Yünnan- 
Vögel  und  kehrte  darum  am  26.  September  von  Attense  auf  anderen 
Wegen  nach  Batang  zurück,  wo  ich  nach  20  Tagen  wieder  eintraf  mit 
der  Erinnerung  an  Scenerien,  die  zu  den  größten  der  Welt  gehören^ 
und  bereichert  mit  einer  wissenschaftlich  sehr  interessanten  Ausbeute.  Da 
der  Mekong  die  Grenze  bildet,  war  ich  soweit  gekommen,  als  es  jetzt  über- 
haupt möglicii  ist,  sie  ist  hermetisch  verschlossen  schlimmer  wie  je  vor- 
her, und  hatte  mein  selbstgestelltes  Programm  bis  zum  letzten  Punkte 
erfüllt.  Bei  Batang  ging  ich  noch  einmal  in  die  Hochgebirge  auf  Wa- 
piti-Hirsche jagen,  kam  an  ein  Rudel  von  30  Stück  heran  und  schoß 
einen  starken  Hirsch,  leider  weidwund,  so  daß  er  mir  davonkam,  was 
mich  mein  Lebelang  noch  schmerzen  wird.  Trotzdem  glücklich  über  die 
übrigen  Erfolge  kehrte  ich  nun  in  33  Tagen,  halb  per  Scliub,  wieder 
auf  dem  Nordweg,  aber  diesmal  über  das  große  Lama-Kloster  und  die 
Fürstenresidenz  Derge  nach  Tatsienlii  zurück.  Unterwegs  schoß  ich  noch 
eine  Blausckafgeiß  und  erlebte  einen  bösen  Schneesturm.  Von  Tat- 
sienlii  kam  ich  sofort  herunter  nach  China  und  eilte  über  Hankau  nach 
Peking.  Auf  dem  Hinwege  hatte  ich  übrigens  5  Tage  einen  noch  nie 
aufgenommenen  Weg,  den  vor  mir  nur  ein  Missionär  gegangen,  von 
Rombatsa  nach  Boei,  auf  dem  Herweg  ward  einer  meiner  Leute  aus 
dem  Hinterhalt  beschossen,  aber  nur  .eine  Kugel  traf  und  auch  nur  sei- 
nen Aermel.  Nur  durch  Zufall  war  ich  gerade  nicht  der  Vorderste  der 
Karawane,  wie  sonst. 

Am  interessantesten  war  es  mir  unter  anderen,  die  innertibetischen 
Hochsteppen  kennen  zu  lernen  mit  ihren  unzähligen  Wühlmäusen  (La- 
gomvs)  und  den  mit  ihnen  symbiotisch  lebenden  Schneefinken   (Monti- 


KLEINERE    MITThll.UNGEN  407 

fringilla  mandelli  und  nificollis)  und  Podoces  hiimilis.  Auch  den  tibe- 
tischen Acanthis  flavirostris  und  —  das  ist  wohl  ganz  neu  —  einen 
Pctronia  fand  ich  hier.  Der  Himalaya-Kolkrabe,  Gänse-  und  Lämmer- 
geier, besonders  letztere,  waren  gemein,  ebenso  in  den  Hociigebirgen 
oberhalb  5000  Meter  Tetraopliasis  henrici  zusammen  mit  den  Wildscha- 
fen (nahur).  Scliwarzspeclite  nicht  selten,  auch  zwei  Tridactylus  fiincbris 
gescholten.  Rotschenkel  und  Flußscescliwalben  brütend  mit  Rostgänsen. 
Alpendohlen  seltener  als  Alpenkrähcn.  Im  Ht-rbst  ziehen  Phoenicopteriis 
erythrogastra  grandis,  Pratincula  insignis,  Schafstelzen,  Ran bw ärger, 
Wildgänse  und  Enten,  Bleßhiihner,  Kibitze  und  Säbelsclinäblcr  durch 
mit  Buteo  ferox  und  Würgfalken  (leider  niclit  erlegt).  Ein  Uhu,  im 
Innern  erlegt,  ebenso  eine  Brachschwalbe,  Antlius  campestris  geschossen. 
Was  ist  das?  In  den  Hochlagen  von  4000  bis  6000  Meter  Montifringilla 
brandii,  Eremophila,  Prunella  rubeculoides,  fulvescens  und  collaris,  Car- 
podacus  rubicilla.  Säugetierwelt  nicht  sehr  reich. 

Jetzt  sind  wir  in  Peking  eingetroffen,  wo  wir  im  deutschen  Lager 
bei  der  Gesandtschaft  wohnen.  Man  fühlt  sich  hier  wie  in  einem  ganz 
anderen  Lande,  das  mehr  mongolisch  als  chinesisch  anmutet.  Die  Stadt 
imponiert  durch  ihre  ungeheuren  Anlagen,  ist  aber  bei  ihrer  unglaub- 
lichen Ausdehnung  eintönig.  Umgebung  öde.  Wetter  kalt,  alles  in  Reif, 
Schnee  wenig. 

Wenn  es  nicht  anders  geht,  nehme  ich  eine  Lehrerstelle  an  der 
deutschen  Schule  Tientsin  an,  bis  zum  Ende  des  Krieges,  möchte  aber 
auf  jeden  Fall  noch  etwas  von  der  Tierwelt  Nordchinas  kennen  lernen, 
wozu  man  in  die  Berge  Shansis  oder  des  Nordens  gehen  muß. 

A  bölömbika  alakoskodása.  Hogy  az  alakaskodó  madarak  a  meg 
nem  felelő  környezetben  is  próbálnak  élni  ezzel  a  velükszületett  viselke- 
désükkel s  kisebb  mértékben  még  hasznát  is  vehetik,  arra  nézve  egy 
igen  érdekes  példát  láttam  a  bölömbikánál  (Botaurus  stellaris). 

1915.  ápr.  2-án  kora  reggel  a  mezőkövesdi  temető  egyik  magasabb 
akácfájának  a  tetején  már  messziről  észrevettem  egy  különös  sárgás- 
barna alakot,  melyet  először  nagyobb  távolságból  valami  szél  által  oda- 
hordott rongydarabnak  néztem,  de  2—300  lépésről  már  távcsövemmel 
felismertem,  hogy  az  egy  alakoskodó  bölömbika. 

8—10  m.  magas  akácfa  volt  ez.  Koronája,  azaz  most  a  száraz 
gallyai  fent  kissé  laposan  terjeszkedtek  szét  s  a  madár  egyik  ilyen  víz- 
szintes vastagabb  gallyon  ült,  csőrét  függőlegesen  az  ég  felé  tartva. 
Körülte  kopár  gallyak  voltak,  így  a  környezetbe  egyáltalán  nem  olvad- 
hatott bele,  de  a  mozdulatlan  madár  egyáltalán  nem  úgy  festett,  mint 
egy  madár  és  gyakorlatlan  szem  feltétlenül  egy  darab  sárga  rongynak 
tartotta  volna,  még  közvetlen  a  fa  alól  is.  Nem  látszott  a  feje,  hanem 
csak  egy  felfelé  álló  sárga  cövek  hegyesedő  véggel;  lábai    szintén    nem 


408  KISKBH   KOZLEMKNYEK 

látszottak,  mert  a  csüdjeit  lefektetve  egészen  ráfeküdt  az  egymás  mellett 
álló  gallyakra. 

A  madár  ezt  az  állást  már  akkor  felvehette,  amikor  én  tőle  még  3—400 
lépésre  voltam.  Közeledtem  hozzá  egész  20 — 30  lépésre  ;  meg  sem  moz- 
dult; a  hasi  oldalával  volt  felém  fordulva. 

Erre  a  fát  körüljártam,  hogy  a  madarat  más  oldalról  is  láthassam. 
Ámde  a  bölömbika,  mintha  egy  óramű  lenne,  egész  felső  testével,  nya- 
kával, hasával,  lassan,  szinte  mozdulatlanul,  észrevétlenül  fordult  arra,  a 
merre  én  mentem,  úgy  hogy  mindig  csak  a  hasi  oldala  volt  felém 
fordulva. 

Körülbelül  100°-nyi  elfordulásnál  azonban  már  nehezére  esett 
tovább  csavarni  a  testét  s  ekkor  már  csak  mellével  és  a  nyakával  fordult 
tovább.  Mikor  a  fa  túlsó  oldalára  értem  s  így  ő  már  180°-nyi  elfordu- 
lást végzett  jobbra,  tovább  nem  tudván  csavarodni,  lassan  visszafordult 
eredeti  helyzetébe,  majd  tovább  fordulva  balfelé,  ismét  elfordult  180°-ra 
s  mikor  már  újra  felém  volt  a  mellének  és  nyakának  hasi  oldala,  akkor 
tovább  fordult  velem  együtt,  míg  végre  én  egészen  körüljártam  a  fát,  ö 
pedig  megtette  az  egész  körfordulatot,  igaz,  hogy  két  részletben,  i 

Egész  a  fa  alá  mentem,  de  ő  meg  nem  mozdult,  se  el  nem  szállt 
s  ez  a  mozdulatlansága  feltétlenül  megtévesztő  hatású  volt. 

Hosszabb  ideig  járkáltam  a  fa  körül,  de  a  madár  nem  mozdult  s 
komikus  alakját  mindvégig  megtartotta. 

Ott  is  hagytam  Két,  három  óra  múlva  ismét  arrafelé  jöttem  s  a 
bölömbika  még  mindig  ott  volt  a  fa  tetejében  s  amint  a  látócsövemen 
tisztán  láttam,  rendes  ülőhelyzetben,  rendes  csőrtartással,  de  amint  köze- 
lebb jöttem,  ismét  felvette  előbbi  megtévesztő  alakját. 

A  temető  sík  földön  fekszik,  messze  mindenfelé  nádas  vagy  víztől, 
sőt  körülte  is  nagy  távolságra  hiányzik  mindenféle  facsoport. 

A  madár  vándorútján  volt  s  az  éjjeli  nagy  út  fáradalmait  kipihenni 
telepedett  le  a  temető  fájára.  Valószínű,  hogy  a  fáradtság  is  hozzájárult 
ahhoz,  hogy  oly  közel  bevárt  s  nem  engedte  magát  elzavartatni. 

Dr.  Nag}'  Jen ó\ 

Zum  Mimikry  der  Rohrdommel.  Dalj  mimikrysierende  Vögel  auch 
in  einer  solchen  Umgebung,  welche  ihrem  Mimikry  durchaus  nicht 
günstig  ist,  dennoch  ihr  angeborenes  Verhalten  zeigen,  und  davon  auch 
einigen  geringen  Nutzen  ziehen  können,  darüber  konnte  ich  eine  sehr 
interessante  Beobachtung  an  einer  Rohrdommel  (Botaurus  stellaris)  machen. 

Am  2-ten  April  1915  beobachtete  ich  im  Friedhofe  zu  Mezőkövesd 
in  den  frühen  iWorgenstunden  auf  dem  Wipfel  eines    höheren    Akazien- 

>  Ha  én  megálltain,  ô  is  niozdnlatlan  maradt,  ha  tovább  mentem,  ô  is  tovább 
fordult. 


KLEINERE    MITTEILUNGEN  409 

baumes  schon  von  Weitem  eine  sonderbare  gelblichbräunliche  Gestalt, 
welche  ich  aus  größerer  Entfernung  für  einen  vom  Winde  dorthin  ge- 
wehten Fetzen  hielt,  aber  mittels  des  Feldstechers  aus  200—300  Schrit- 
ten Entfernung  als  eine  mimikrisierende  Rohrdommel  erkannte. 

Der  Akazienbaum  war  8—10  Meter  hoch,  zu  dieser  Zeit  noch  un- 
belaubt, die  Zweige  im  Wipfel  hatten  sich  in  fast  wagerechter  Richtung 
ausgebreitet.  Der  Vogel  saß  auf  einem  solchen  wagerechten  Zweige,  den 
Schnabel  senkrecht  gegen  den  Himmel  erhoben,  f^ingsherum  war  er 
von  kahlen  Zweigen  umgeben,  so  daß  er  durchaus  nicht  mit  der  Um- 
gebung verschmelzen  konnte  und  trotzdem  zeigte  der  unbewegliche 
Vogel  keinesfalls  ein  Vogelbild  und  würde  ihn  ein  ungeübtes  Auge 
als  einen  gelben  Fetzen  angesehen  haben,  sogar  auch  dann  noch, 
wenn  der  Beobachtende  unmittelbar  unter  dem  Baume  gestanden  wäre. 
Sein  Kopf  war  nicht  bemerkbar,  sondern  nur  ein  aufrechtstehender 
zugespitzter  gelber  Stab;  auch  die  Ständer  waren  nicht  sichtbar,  da  er 
die  Läufe  auf  zwei  nebeneinander  befindliche  Zweige  gelegt  hatte. 

Der  Vogel  hatte  diese  Stellung  schon  damals  angenommen,  als  ich 
noch  etwa  3 — 400  Schritte  von  ihm  entfernt  war.  Ich  nahte  mich  ihm 
auf  20 — 30  Schritte  ohne  daß  er  sich  rührte,  immer  aber  mit  seiner 
Unterseite  gegen  mich  gerichtet. 

Jetzt  begann  ich  den  Baum  zu  umkreisen,  um  den  Vogel  auch  von 
der  anderen  Seite  zu  sehen.  Er  folgte  mir  jedoch  wie  ein  drehbares 
Uhrwerk,  indem  er  langsam  unbemerkbar  mir  immer  seine  Unterseite 
zuwandte. 

Bei  einer  Drehung  von  100°  wurde  es  ihm  jedoch  schon  be- 
schwerlich, seinen  ganzen  Körper  zu  drehen  und  folgte  er  mir  nunmehr 
nur  noch  mit  Hals  und  Brust.  Bei  einer  Drehung  von  180  Graden 
konnte  er  mir  nun  auch  auf  diese  Weise  nicht  mehr  folgen,  weshalb  er 
langsam  seine  ursprüngliche  Stellung  einnahm,  aus  dieser  wieder  eine 
Drehung  von  180  Graden,  jedoch  in  entgegengesetzter  Richtung  voll- 
brachte und  mir  nun  wieder  und  auch  weiter  seine  Unterseite  zuwandte, 
bis  ich  den  Baum  ganz  umgangen  hatte.  Er  beschrieb  also  ebenfalls 
einen  ganzen  Kreis,  jedoch  in  zwei  Teilhälften  und  jeden  Teil  zweimal. 
Blieb  ich  stehen,  so  blieb  er  ebenfalls  unbeweglich,  ging  ich  fort,  so 
folgte  er  mir. 

Ich  begab  mich  nun  ganz  unter  den  Baum,  er  flog  jedoch  nicht 
ab,  sondern  blieb  auch  weiter  unbeweglich  und  hätte  dadurch  so  man- 
chen täuschen  können.  Trotzdem  ich  mich  längere  Zeit  hindurch  unter 
dem  Baume  aufhielt,  bewegte  sich  der  Vogel  doch  nicht  und  behielt 
seine  komische  Stellung  unentwegt  bei. 

Schließlich  entfernte  ich  mich,  kam  jedoch  nach  2—3  Stunden 
wieder  zurück.    Die    Rohrdommel    befand   sich    noch    innuer    am    näm- 


410  KISEBB   KÖZLEMÉNYEK 

lichen  Platze  und  wie  ich  durch  den  Feldstecher  beobachten  konnte,  in 
der  gewöhnlichen  Sitzstellung  und  mit  normaler  Schnabelhaltung,  so 
wie  ich  mich  jedoch  näherte,  nahm  sie  wieder  ihre  Mimikryhaltung  ein. 

Der  Friedhof  ist  in  der  Ebene  gelegen,  fern  von  Rohr  und  Ge- 
wässern, selbst  Baumgruppen  sind  keine  in  der  Nähe.  Der  Vogel  befand 
sich  auf  dem  Zuge  und  ruhte  sich  wahrscheinlich  von  den  Mühen 
seiner  Reise  aus.  Möglich,  daß  auch  diese  Ermüdung  dazu  beitrug,  daß 
er  sich  durch  meine  Nähe  nicht  stören  und  vertreiben  ließ. 

Dr.  Eugen  Nagy 

Az  első  fossilis  talpastyúk-(Syrrhaptes  paradoxus  Pall.)  maradvány. 
Gadow  H.  tanár,  a  madár-anatómiának  egyik  legkiválóbb  élő  mes- 
tere, a  cambridgei  «Museum  of  Zoology»-ban  1913.  febr.  3-án  keltezett, 
hozzám  intézett,  a  magyarországi  pleistocaen-madárfaunákról  szóló  levelét 
a  következő  megjegyzéssel  végezte:  «Eigentümlich,  daß  Syrrhapfes  nicht 
gefunden  ist,  überhaupt  kein  echt  asiatischer  Vogel».  Ha  a  Középeurópá- 
ból eddig  ismert  pleistocaen  emlősfaunákra  gondolunk,  amelyekben 
ázsiai  alakok  szép  számban  szerepelnek,  ez  tényleg  feltűnő. 

Rövid  idő  előtt  Dr.  Kormos  TiVADARral  együtt  a  Budapest  közelé- 
ben fekvő  pilisszántói  kőfülke  postglaciális  faunáját  dolgoztam  fel; 
Dr.  Kormos  az  emlősöket,  e  sorok  írója  a  madarakat  tanulmányozta.  ^ 

Amikor  a  pilisszántói  kőfülke  felső  pleistocaen  agyagrétegének 
csüdjeit  vizsgáltam,  figyelmemet  elsősorban  egy  előttem  eddig  ismeretlen 
baloldali  csüd  kötötte  le.  Mellső  oldaláról  vizsgálva  a  csontot,  galambnak 
néztem  és  azok  között  kerestem  recens  képviselőjét.  Lateralis  nézetben 
azonban  lényeges  eltérést  mutatott  az  előttem  fekvő  galamb-csüdöktől  ; 
míg  ugyanis  a  galambok  csüdjének  hypotarsusa  a  csont  proximális  epi- 
physisére  szorítkozik,  addig  a  kérdéses  csüd  hypotarsusa  csaknem  a  csont 
distális  epiphysiséből  indul  ki.  Eszembe  jutott  GADOW-nak  a  talpas- 
tyúkokról  Írott  jellemzése.2  Syrrhaptes-zsoniwiz  azonban  a  legújabb 
időkig  hiányzott  az  Ornithologiai  Központ  comparativ  gyűjteményéből 
s  ezért  a  hallei  Schlüter  cégtől  rendeltem  még  1914  nyarán  egy  talpas- 
tyúk-börpraeparatumot,  hogy,  egyébnek  hiányában,  legalább  ebből|szed- 
hessem  ki  a  meglevő  csontokat.  Indokolt  érdeklődéssel  emeltem  ki  az 
épen  rothadás  alatt  álló  vázrészeket  a  maceratóriumból  és  legott  meg- 
győződtem róla,  hogy  helyes  nyomon  jártam:  a  kérdéses  csontban  csak- 
ugyan a  pusztai   talpastyúk   csüdjét    ismertem    föl.    Tudomásom    szerint 

'  A  pilisszánlói  kőfülke.  Tanulmányok  a  postglaciális  kor  geológiája,  ősipara  és 
faunája  köréből.  Lambrecht  Kálmán  dr.  közremíiködósével  írta  Kormos  Tivadar  dr., 
A  m.  k.  földtani  intézet  évkönyve  XXIH.  k.  6.  fiiz.  XXII— XXVIl.  táblával  és  67  szöveg- 
közti rajzzal.  Budapest  1915. 

2  Gadow,  H.,  in  Bronns  Klassen  und  Ordnungen  des  Thierreichs  etc.  Band  VI. 
Abt.  IV.  Vögel.  II.  System.  Teil.  Leipzig  1893,  p.  20S. 


KLEINERE    MITTEILUNGEN  411 

Európa  nagyszámban  ismert  pleistocacnkorú  faunái  közül  egyikben 
sincs  még  kimutatva  az  ázsiai  steppéknek  ez  a  tipusos  madara. 

A  pilisszántói  postgiaciális  baloldali  Sy/rhaptcs-csüá  hossza  22  mm.; 
a  rendelkezésemre  álló  recens  példányé  21  mm. 

A  madár,  mint  a  levegő  ura,  éltető  eleménél  és  élete  módjánál  fogva 
sokkal  kevésbbé  alkalmas  zoogeografiai  következtetésekre,  elterjedési 
határok  megvonására,  mint  bármely  más,  lassabban  mozgó,  a  röghöz 
kötött  gerinces. 

Gyors  helyváltoztatásának  köszönheti  a  madár,  hogy  elemi  csapások, 
árvíz,  jégverés,  vulkánikus  kitörések,  homokförgetegek  elől  legtöbbször 
elmenekülhet,  míg  a  földhöz  kötött  emlős,  hüllő  és  kétéltű  ott  pusztul. 
Innen  van  az  is,  hogy  a  pleistocaent  megelőző  időkből  oly  kevés  madár 
maradványait  őrizte  meg  a  föld  méhe.  L.  H.  Miller  kaliforniai  lelete,  aki 
Rancho  la  Brea  negyedkorú  aszfaltjában  egy  helyen  harminchárom  szirti 
sas  (Aquila  chrysaetiis)  maradványait  találta  meg,  nyilvánvalólag  katasz- 
trófa áldozatait,  a  palaeo-ornithologia  történetében  példátlanul  áll.i 

A  fossilis  madárleletek  nagy  zöme  éppen  a  madarak  csekélyebb 
zoogeografiai  jelentősége  miatt  sokáig  kevés  figyelemben  részesült. 
MiLLER-nek  Kalifornia  pleistocaen  aszfaltjából  publikált  páva-lelete  (Pavo 
califoniicus  Mill.) 2  azonban  egy  csapásra  fölkeltette  a  búvárok  figyel- 
mét a  fossilis  madármaradványok  iránt;  hogyne,  hiszen  eddig  úgy 
tudtuk,  hogy  a  pávák  kizárólag  az  óvilágra  szorítkoztak. 

Jelentőségében,  becsében  ezzel  egyenértékű  lelet  a  pilisszántói 
Syn'liaptes-QsM,  a  pusztai  jellegű  steppék  talpastyúkjának  első  fossilis  ma- 
radványa, nemcsak  mert  szélsőségesen  jellegzetes  steppe-lakó  —  amelyet 
már  sokan  és  régen  ^  vártunk  a  pleistocaenből  —  de  azért  is,  mert 
egy  újabb  és  jelentős  bizonyítéka  a  magyar  alföldi  pusztai  fauna  keleti 
származásának.  Dr.  Lanibreclit  Kálmán. 

Der  erste  fossile  Rest  des  Steppenhuhnes  (Syrrhaptes  paradoxus  Pall.) 
Prof.  Dr.  h.  Gadow,  einer  der  hervorragendsten  Anatomen  unserer  Zeit, 
schrieb  in  seinem  im  «Museum  of  Zoology»  zu  Cambridge  am  3.  Feber 
datierten  Brief  an  mich  folgenderweise:  «Eigentümlich,  daß  (in  den  pleisto- 
cänen  Faunen)  Syrrhaptes  nicht  gefunden  ist,  überhaupt  kein  echt 
asiatischer  Vogel.»  Wenn  wir  an  die  bisher  bekannten  Säugetierfaunen 
des  mitteleuropäischen  Pleistocäns  denken,  in  welchen  eine  große  Menge 
echter  asiatischer  Tiere  konstatiert  wurde,  so  ist  das  wirklich  eigentümlich. 

Vor  kurzer  Zeit  bearbeitete   ich    mit   Dr.    Theodor    Kormos    die 

'  Miller,  L.  H.  Teratornis,  a  new  avian  genus  from  Rancho  la  Brea.  Univ.  of 
California  Pubi.  Bull,  of  the  Dep.  of  Geology.  Vol  V.  No  21.  1909,  p.  306. 

2  Miller,  L.  H.  Pavo  californicus,  a  fossil  Peacock  from  the  Quaternary  Asphalt 
Beds  of  Rancho  la  Brea.  Ibid,  vol  V.  No  19.  1909,  p.  285-289.  V.  ö.  Abel,  O.,  Grund- 
züge der  Palaeobiologie  der  Wirbeltiere.  Stuttgart  1912,  p.  22. 


412  KISEBB   KÖZLEMÉNYEK 

postglaciale  Fauna  der  Felsnische  Pilisszántó  (in  der  Nähe  von  Buda- 
pest). Dr.  Kormos  bestimmte  die  Säugetierüberreste,  ich  selbst  die 
Reste  der  Vögel,  i 

Als  ich  die  Tarsometatarsi  der  oberen  pleistocänen  Höhlen- 
Lehmscliicht  unserer  Felsnische  untersuchte,  fiel  mir  ein  eigentümlich 
gestalteter  linker  Tarsometatarsus  auf.  Im  ersten  Moment  hielt  ich  es 
für  einen  Taubentarsus.  Eingehender  untersucht  zeigte  aber  der  vor- 
liegende Knochen  von  denen  der  Tauben  wesentliche  Unterschiede.  Der 
Hypotarsus  der  Tauben  ist  kurz  und  beschränkt  sich  auf  den  distalen 
Teil  des  Knochens,  der  Hypotarsus  des  fraglichen  Knochens  war  aber 
lang,  und  begann  an  der  distalen  Epiphyse  des  Knochens.  Da  dachte 
ich  an  die  von  Gadow  characterisierten  Tarsi  der  Steppenhühner.2 
Sy/r/iaptes-Ske\tii  fehlte  aber  bisher  aus  der  komparativ-osteologischen 
Sammlung  der  K.  Ung.  Ornithologischen  Centrale,  weshalb  ich  noch 
im  Sommer  1Q14  einen  Steppenhuhnbalg  von  der  Firma  Schlüter 
(Halle)  bestellte,  um  wenigstens  die  Extremitätenknochen  zu  gewinnen. 
Mit  begründetem  Interesse  suchte  ich  im  Mazeratorium  nach  den  eben 
unter  Präparation  stehenden  Knochen  und  das  Rätsel  war  gelöst,  die 
Lücke  war  ausgefüllt:  der  fragliche  Tarsus  stimmte  mit  dem  des  rezen- 
ten Steppenhuhnes  (Syrrliaptes  paradoxus  Pall.)  vollständig  überein. 
Meines  Wissens  nach  wurde  dieser  typische  asiatische  Steppenvogel  bis  lier 
aus  keiner  pleistocänen  Fauna  bestimmt. 

Die  Länge  des  linken  Syrrhaptes-Tarsus  von  Pilisszántó  beträgt 
22  Mm,  das  rezente  mií5t  21  Mm. 

Der  Vogel,  als  Herrscher  der  Luft,  ist  in  Folge  seiner  Lebensweise 
zu  zoogeographischen  Folgerungen  viel  weniger  geeignet,  als  die  an  die 
Scholle  gebundenen  übrigen  Wirbeltiere, 

Der  raschen  Ortsbewegung  ist  es  zu  verdanken,  daß  die  Vögel 
den  Gefahren  der  Elemente,  den  Überschwemmungen,  Hagelschlägen, 
vulkanischen  Eruptionen,  Stürmen  und  dergleichen  meistens  entfliehen 
könneiL  Deshalb  sind  auch  die  fossilen  Überreste  der  Vögel  relativ  so 
spärlich  erhalten.  L.  H.  Millers  Fund,  der  in  den  pleistocänen  Asphalt- 
schichten  von  Rancho  la  Brea  (Kalifornien)  auf  einem  Haufen  33  Skelette 
von  Aquila  c/ir^'saëtus  entdeckte  --  gewiß  Opfer  einer  Katastrophe  — 
steht  in  der  Geschichte  der  Paläo-Ornithologie  beispiellos.3 

'  Die  Felsnische  Pilisszántó.  Zur  Geologie,  Industrie  und  Fauna  der  PostglazialzeiL 
Unter  Mitwirkung  von  Dr.  Koloman  Lambrecht.  verfaßt  von  Dr.  Theodor  Kormos. 
Jahrb.  d.  k.  ung.  Geol.  Reichsanstalt,  Band  XXIII,  Heft  6.  Mit  Taf.  XXII— XXVII  und 
()7  Te.xtfig.  Budapest  1905. 

2  Gadow,  H.,  in  Bronns  Klassen  und  Ordnungen  des  Thierreichs  etc.  Band  VI. 
Abt.  IV.  Vögel  II.  System.  Teil.  Leipzig  1893,  p.  208. 

^  Miller,  L.  H.,  Teratornis,  a  new  avian  genus  from  Rancho  la  Brea.  Univ.  of 
California,  Pubi.  Bull  of  the  Dep.  of  Geology.  Vol.  V.  No  21.  1Q09.  p.  306. 


KLHINERf-    MITTFÍILUNGEN  413 

Die  fossilen  Vogelüberreste  waren  lanche  Zeit  hindurch  —  eben 
infolge  ihrer  geringeren  zoogeograpliischen  Bedeutung  —  kaum  in 
Betracht  gezogen.  Als  aber  Miller  im  Pleistocän  von  Kalifornien  eine 
Pfauart  bestimmte  (Pavo  californiens  Mill.),i  wurde  das  Interesse  der 
Paläontologen  sofort  erweckt,  da  ja  laut  unseren  bisherigen  Kenntnissen 
die  Pfauen  ausschließlich  das  alte  Kontinent  bewohnten. 

Der  Syrrhaptes-l2ir?<\\s  von  Pilisszántó  ist  ein  ebenso  wichtiger 
F;und,  nicht  nur  weil]  dieser  erste  fossile  Rest  dieses  typischen  Steppen- 
vogels eine  große  Lücke  in  unseren  Kenntnisen  ausfüllt,  sondern  auch 
weil  es  ein  neuerer  und  wichtiger  Beweis  für  die  orientalische  Her- 
kunft der  ungarischen  Tiefebenenfauna  ist.         Dr.  Koloman  Lambrecht. 

A  Branta  ruficollis  Pali,  elsö  előfordulása  Magyarországon.  DolmkJó- 
ZSLFnek  IQlö.  március  11-én  sikerült  végre  a  vörösnyakú  apácalúd  eddig 
egyetlen  hazai  példányát  a  Hortobágyon  elejteni.  Az  időközben  praeparált 
lúd  egyenlőre  elejtöjének  birtokában  van,  Debrecenben.  Április  l-iw 
újra  6 — 7  darabot  észlelt  a  Hortobágyon,  de  lövésre  egy  sem  került. 

Csörgey  Titus. 

Das  erste  Vorkommen  der  Branta  ruficollis  Pali,  in  Ungarn.  Herr  Joslf 
DoLNiK  erlegte  am  11-ten  März  IQlö.  das  bisher  erste  ungarische 
Exemplar  der  Rothalsgans  auf  der  Puszta  Hortobágy  bei  Debrecen.  Das 
Praeparatum  ist  vorderhand  im  Besitze  des  Erlegers  in  Debrecen.  Am 
3-ten  April  d.  J.  wurden  abermals  6—7  Exemplare  auf  der  Hortobágy 
beobachtet,  doch  keine  erlegt.  Titus   Csörgey, 

Keselyűk  és  sasok  az  Aldunán.  Lovag  Tscuusi  zu  Scha^dhoffkn 
úr  Herman  Ottó  életrajzának  megírásához  forrásul  szives  készséggel 
rendelkezésünkre  bocsátotta  Herman  OTTÓnak  hozzá  írott  összes  leveleit. 
Ezek  között  akadtunk  az  alábbi  érdekes  faunisztikai  adatra,  amelyet  Tschl'si 
úr  engedelmével  szó  szerint  közlünk.  A  levél  araneologiai  tanulmány- 
útja közben  Alsóhámorról  van  keltezve  1873  július  IQ-én  és  ornitho- 
logiai  érdekű  része  így  szól  : 

Alsóhámor,  1873.  július  10. 

Június  11-én  Báziásra  mentem.  Tizenkettedikén  bejártam  az  alföld 
felé  néző  utolsó  előhegységet  és  óriás,  vad  Scoliok  fogdosásával  bajlódtam, 
amikor  figyelmemet  fölöttem  ismételten  elvonuló  árnyék  keltette  föl.  Erről 
a  pillanatról  írtam  Rogenhofernak,  hogy  idekívántam  közös  barátunkat, 
TscMUSiT.  A  szerb  oldalon  egy  dögnek  utolsó  maradványai  hevertek,  az 
árnyékot  pedig  egy  teljes  i////^///'-gyüjtemény  okozta,  amely  még  egyszer 
meg  akart  győződni  arról,  vájjon  minden  el  van-e  fogyasztva.  Három 
dögkeselyű  (Caíhartes  percnopterus),  öt  fakókeselyű  (Vultur  fulvus)    és 

1  Miller,  L.  H.,  Pavo  californiens,  a  fossil  Peacock  from  the  Quaternary 
Asphalt  Beds  of  Rancho  la  Brea.  Ibid.  VoL  V.  No  19.  1909,  p.  285—289.  vgl. 
Abel,  O.,  Grundzüge  der  Palaeobiologie  der  Wirbeltiere.  Stuttgart  1912,  p.  22. 


414  KISfíBB    KOZI.EM^:^•^■EK 

mintegy  tizenegy  barátkeselyű  (Vnltur  cinereiis)  keringett  fejem  fölött, 
valamennyi  a  legjobb  lőtávolban,  úgy  hogy  kivehettem  mohón  szikrázó 
szemüket  !  Különösen  könnyedén  és  szépen  körözött  a  dögkeselyű,  úszásában 
nyoma  sincs  a  barát-  és  fakókeselyű  nehézkességének;  repülése  szép, 
könnyű,  lebegő  és  gyors.  A  körözés  órák  hosszat  tartott  és  nem  zavarta 
meg  egy  újabb  bajnok  érkezése  sem.  Röptéből,  alsó  teste  és  alsó 
szárnyfelülete  világos  színezetéből  legott  megismertem  a  kigyászölyvet 
(Circaetiis  gallicus).  Ez  a  nyereg  felé  tartott,  ahol  a  vágásokból  egy 
cserfaerdő  meredt  égnek;  rövidesen  fészkét  is  megpillantottam,  két  vértől 
duzzadó  tollakkal  borított  fiókával;  a  tollak  hegyén  kibújóban  voltak 
a  szürkésbarna  zászlók.  Alapjuk  hófehér  pehelytollazat;  lábuk  vaskos, 
nagy,  szürkésbarna,  pikkelyezett.  A  társaságot  nem  zavartam,  mert  orni- 
thologiai  zsákmányra  nem  terjeszkedhettem  ki.  f  Herman  Ottó. 

Geier  und  Adler  an  der  unteren  Donau.  Herr  Ritter  Viktor  v. 
TscHUSi  zu  Schmidhoffen  war  so  freundlich  und  stellte  uns  zur 
Biographie  Otto  Hef^mans  sämtliche  an  Ihn  gerichtete  Briefe 
zur  Verfügung.  In  diesen  Briefen  fanden  wir  vom  19.  Juli  1873  gele- 
gentlich seiner  araneologischen  Studienreise  datiert  die  nachfolgende 
hochinteressante  faunistische  Mitteilung,  die  wir  mit  der  Erlaubnis 
des  Herrn  v.  Tschusi  hier  veröffentlichen. 

Alsóhámor,  den   19.  Juli  1873. 

Am  11.  Juni  ging  ich  nach  Báziás.  Am  12.  bestieg  ich  den  Vorstoß 
des  Gebirges,  den  letzten  gegen  die  Ebene  und  plagte  mich  mit  dem 
Einfangen  von  riesigen  und  wilden  Scolien,  da  wurde  ich  wieder  durch 
einen  vorüberziehenden  Schatten  aufmerksam  gemacht  und  es  folgte  der 
Moment,  von  welchem  ich  an  Rogünhoff.r  schrieb,  daß  ich  unseren 
gemeinschaftlichen  Ereund  Tschusi  herbeigewünscht  habe.  Auf  der  ser- 
bischen Seite  lagen  die  letzten  Reste  eines  Aases,  die  ziehenden  Schatten 
gehörten  der  kompletten  Kw/////--Sammlung  an,  welche  sich  nochmals 
überzeugte,  daß  alles  verzehrt  sei.  Drei  Cathartes  percnoptenis,  fünf  Vultur 
fiilvus  und  an  eilf  dnereus  zogen  Kreise  über  meinem  hlaupte,  alle  in 
bester  Schußweite,  so  daß  ich  die  gierig  funkelnden  Augen  blicken 
konnte!  Besonders  leicht  und  schön  kreiste  Cathartes,  sein  Schwimmen 
hat  nichts  von  dem  Massigen  des  cinereus  oder  fulviis,  es  ist  ein  schöner, 
leichter,  schwebender  und  rascher  Flug.  Das  Kreisen  dauerte  stundenlang 
und  wurde  nicht  gestört,  als  mitten  hindurch  ein  anderer  Kämpe  ging.  Der 
Zug  des  Fluges,  die  helle  Färbung  des  Unterkörpers  und  der  Innenseite  der 
Mügel  ließen  sogleich  den  Schlancrenadlcr  erkennen!  Er  zog  gegen 
den  Sattel,  wo  ein  Stück  Eichenhochwald  aus  den  Schlägen  hervorragt, 
und  es  dauerte  garnicht  lange,  so  hatte  ich  auch  schon  den  Horst  entdeckt. 
Zwei  Junge  waren  darin,  mit  blutstrotzenden  Kielen  bespickt,  an  deren 
Spitzen  eben   die  graulichbraunen    Fahnen    hervorzubrechen   begannen; 


KLEINKRK    MlTTEILUN(ìr:N  415 

den  üntero^rund  bildete  schrieeweisser  [""lauiii,  die  ["ülje  plump,  ^rroij 
und  rauii  beschuppt  von  (^raubläulicher  Farbe.  Ich  ließ  die  (jesellschaft 
unbelästigt,  weil  ich  mich  auf  ornitliologische  Beute  nicht  einlassen  kann. 

f  Otto  Merman. 

Az  alsószombatfalvi  gémtelep.  Az  1914.  év  június  4-én  végzett  gém- 
jelölések idején  alkalmam  volt  az  alsószombatfalvi  kincstári  uradalom 
területén  levő  szíjrkegémtelepet  megtekinteni;  itt  szerzett  tapasztala- 
taimról röviden  a  következőkben  számolok  be. 

A  nevezett  gémtelep  kb.  150— 200  fészekből  áll,  melyek  felerészben 
fenyő-,  felerészben  éger,  kivétel  nélkül  csupa  magas  fán  vannak  elhelyezve. 

Az  egyik  égeren  pl.  8  fészek  van. 

Korai  kitavaszodás  esetén  az  első  szürkegémek  már  február  15-én 
jelennek  meg  a  telepen,  de  március  közepén  már  többnyire  itt  \an 
valamennyi. 

Az  első  fiókák  április  10 — 12-ike  táján  láthatók. 

Szept.  15-től  kezdve  okt.  15-ig  megint  elvonulnak,  a  távozás  idő- 
pontja mindig  függ  a  kedvezőtlen  időjárás  beállásától. 

A  fenyőfák,  amelyeken  a  fészkek  vannak,  egy  kerek  tó  körül  állanak, 
az  égerek  a  patak  mentén.  A  telep    1^2   klm-nyire   van   az   Oltfolyótól. 

Nagy  érdeke  volna  a  hazai  ornithologiának,  hogy  úgy  ez  a  telep, 
mint  az,  amelyik  a  feleki  kastély  parkjában  van,  ahol  a  fészkek  száma  kb. 
50,  a  pusztítások  ellen  meg  volnának  védve  s  csakis  múzeumok  vagy 
más  tudományos  intézetek  számára  volna  megengedve  a  gyűjtés. 

Az  a  kár,  amit  ezek  a  madarak  okoznak,  aránylag  igen  csekély,  mert 
az  Oltfolyóban  és  annak  mellékvizeiben  túlnyomóan  csak  csekély  értékű 
halfajok  élnek,  melyek  pusztítása  által  csak  lényegtelen  károkat  okozhatnak. 

Fölhívom  az  Ornithologiai  Központ  figyelmét  az  Olt  völgyének 
erre  a  két  természeti  emlékére,  egyben  reménylem,  hogy  a  tervezett 
évenkénti  gémjelölések  révén  fényt  deríthetünk  majd  ennek  a  fajnak  az 
érdekes  vonulási  viszonyaira.  Spü'ß  Ágoston. 

Notizen  über  die  Graureiherkoionie  in  Alsószombatfalva.  Am  4-ten  Juin 
1914,  bei  Gelegenheit  der  Reihermarkierungen,  konnte  ich  die  Grau- 
reiherkoionie der  Staatsdomäne  Alsószombatfalva  einer  Besichtigung 
unterziehen  und  kann  darüber  in  Kürze  folgendes  berichten. 

Die  genannte  Reiherkolonie  besteht  aus  etwa  150 — 200  Horsten, 
die  sich  zur  Hälfte  auf  Fichten,  zur  Hälfte  auf  Erlen  —  alles  besonders 
hohe  Bäume  —  befinden. 

Eine  Erle  z.  B.  trägt  8  Horste. 

In  milden  Frühjahren  erscheinen  die  ersten  Reiher  schon  am  15-ten 
Febr.  in  der  Kolonie.  Bis  15-ten  März  sind  in  der  Regel  alle  zurückgekehrt. 

Die  ersten  Jungen  sind  meistens  um  den  10  — 12-ten  April  herum 
zu  konstatieren. 


416  KISEBB    KÖZLEMÉNYEK 

Vom  15-teii  Sept.  bis  15-teii  Okt.  ziehen  die  Reiher  wieder  ab. 
Der  Zeitpunkt  wechselt  aber  je  nach  Eintritt,  der  ungünstigen  Witterung, 

Die  horsttragenden  Fichten  stehen  um  einen  runden  Teich  herum, 
die  Erlen  hingegen  längs  eines  Baches.  Die  ganze  Kolonie  ist  IV2  Kim. 
vom  Oltflusse  entfernt. 

Es  wäre  ein  besonderes  Interesse  heimischer  Ornithologie,  wenn 
sowohl  diese  Kolonie,  als  jene  im  Parke  des  Schlosses  von  Felek,  wo 
sich  etwa  rund  50  Horste  befinden,  gegen  Abschuß  (ausgenommen  für 
Museen  und  Anstalten)  geschützt  werden  würden. 

Der  Schaden,  welcher  durch  diese  Vögel  verursacht  wird,  ist.  ein 
verhältnismäßig  sehr  geringer,  da  die  angrenzenden  Gewässer  des  Fluß- 
gebietes des  Oltflusses  meist  minder  edle  Fische  führen,  die  ihres  gerin- 
gen Wertes  wegen  nicht  in  die  Wagschale  fallen. 

Indem  ich  das  Augenmerk  der  Ornithologischen  Centrale  auf  diese 
beiden  Naturdenkmäler  des  Olttales  lenke,  hoffe  ich,  das  durch  regel- 
mäßinge  Beringung  der  dort  ausgebrüteten  Jungen  mehr  Licht  über  das 
Leben  und  die  Zugsrichtungen  dieses  interessanten  Vogels  kommen  wird. 

August  \.  Spieß. 

Hogyan  fog  a  vándorsólyom  emlősállatot?  Az  Aquila  1Q06.  évi  köte- 
tében (207.  oldal)  számoltam  be  először  a  Simonkai-hegységben  levő  ranki 
sziklákon  fészkelő  vándorsólymok  fészkeinél  tett  megfigyeléseimről.  Az 
új  és  érdekes  itt  az  volt,  hogy  a  fészkeknél  levő  ^szemétdombon»  ürge 
azaz  emlős  maradványokat  találtam. 

Ez  volt  tehát  az  első  pozitiv  adat  arra  nézve,  hogy  a  vándorsólyom 
emlős  állatot  is  zsákmányol.  A  madártan  klasszikusainak  a  megfigyelései 
szerint  ugyanis  a  vándorsólyom  csak  repülő  állatot  képes  elfogni,  mert 
a  zsákmányra  való  lecsapása  oly  heves,  hogy  a  földön  összezúzná 
magát. 

1907-ben  és  a  rákövetkező  esztendőkben  is  mindig  találtam  a  fész- 
keknél ürgemaradványokat,  azaz  köpeteket  ürgcszőrből  és  koponyákat. 
Sokat  leskelődtem  utánuk,  hogy  megfigyelhessem  az  ürgefogásukat,  de 
sohase  sikerült.  Miután  azonban  azt  sokszor  láttam,  hogy  a  sólymok  az 
ürgelakta  terület  felett  alacsonyan  át-áthúznak,  már  akkor  valószinúnek 
tartottam  —  s  ezt  az  Aquila  1907.  évi  kötetében  (317.  oldal)  közöltem 
is  —  hogy  ily  csekély  magasságból,  1—2  m.-ről,  csapnak  le  a  meg- 
lepett ürgékre  s  így  zúzódást  sem  szenvedhetnek. 

Hogy  az  ürgelyukak  mellett  leselkedve,  «rövid  fclröppenéssel»  fog- 
nák el  a  kibújó  ürgét,  azt  teljesen  kizártnak  tartottam  mindenkor.  Az 
ürge  ugyanis  a  kibújáskor  először  csak  a  fejét  dugja  ki,  még  azt  is  csak 
nagyon  óvatosan  s  ha  valami  gyanúsat  lát,  rögtön  vissza  is  kapja  s  így 
akármilyen  gyors  legyen  a  sólyom  mozdulata,  mégis  csak  elkésik. 

Az  1914-iki    háborús   esztendőben    azután    alkalmam    nyílott   meg- 


KLEINERE    MITTEILUN(iEN  417 

figyelni  a  vándorsólymot  egérfo.í^ás  közben  s  eme  megfigyelésem  telje- 
sen igazolja  korábbi  feltevéseimet  is. 

A  háború  zűrzavarában  IQ14.  őszén,  mint  katona  Mezőkövesdre 
kerültem.  A  község  határában  levő  terjedelmes  legelőterületeken  nagyon 
elszaporodott  a  mezei  pocok.  Természetes,  hogy  terített  asztal  volt  ez  a 
különféle  ragadozó  madaraknak.  Megfigyeltem  itt  a  következő  fajokat: 
Archibuteo  lagopus,  Biiteo  biiteo,  Circus  pygarírus,  Ccnlincis  finniinculus 
Aquila  nielanaetus,  Falco  peregrinus  és  Falco  lanarius. 

Itt  figyelhettem  meg,  nem  is  egyszer,  hanem  több  izben  közelről  s 
látócsővel  egész  közelről,  hogy  hogyan  fogja  a  vándorsólyom  a  mezei 
pockot. 

Az  egeres  területen  igen  alacsonyan  cirkál  a  sólyom,  néha  csak 
i;2  m.  magasan,  néha  pedig  2 — 5  m.  magasan  a  föld  felett.  Amikor  úgy 
1/2 — 1  m.  magasságban  siklik  tova,  akkor  egyszerre  csak  egy  könnyed, 
alig  észrevehető  libbenéssel  leereszkedik  egészen,  két  kinyújtott  lábával 
felkap  egy  pockot  s  azzal  ismét  emelkedik  3—5  m.  magasra.  Emelkedé- 
sének a  tetőpontján  rendesen  mozdulatlan  szárnyakkal  úszik  tova,  míg 
eléri  az  egeres  terület  határát  s  ekkor  leereszkedik  a  földre,  ahol  zsákmá- 
nyát elfogyasztja. 

Az  egész  azonban  oly  finoman,  simán  s  oly  gyorsan  megy  végbe, 
hogy  azt  csak  avatott  szem  veszi  észre.  Nem  csap  tehát  le,  hanem 
igen  lapos  ívben  suhanva  el  a  föld  felett,  a  már  minden  bizonnyal 
messzebbről  észrevett  pocok  felé  érve,  azt  karmaival  felkapja  s  tovább 
suhan  vele  fokozatosan  emelkedve  3 — 5  m.  magasságra. 

Nov.  14 — 20.  között  ezt  naponként  megfigyeltem.  Sokszor  órahosszat 
cirkált  a  sólyom  a  vadászterülete  felett,  mindig  vissza-visszatérve.  Néha 
azonban  hosszú  ideig  nem  láttam,  hogy  fogott  volna  valamit  s  így  való- 
színű, hogy  az  egerek  már  óvatosak  lettek. 

Rendesen  egy  kicsi  hím  vándorsólymot  láttam  mindig  s  azután  két 
kerecsenysólymot.  Ezek  egyidejűleg  nem  vadásztak  ugyanazon  területen 
A  F.  lanariusok  ép  olyan  módon  fogták  a  pockot,  mint  a  vándor- 
sólyom. 

Nyolc  év  előtt,  tehát  csak  a  fészek  melletti  hulladékból  bár,  de  már 
akkor  is  kétségbevonhatlanul  bebizonyosodott,  hogy  a  vándorsólyom 
emlősöket  is  zsákmányol,  most  pedig  már  a  szerencsés  véletlen  folytán 
az  akkori  feltevésem  is  beigazolódott  s  ezzel  az  emlősök  fogásának  a 
módja  is  ismeretes  lett  előttünk.  Dr.  Nagy  Jcnó\ 

Wie  schlägt  die  Wanderfalke  Säugetiere?  Im  Jahrgange  190Ó  der  Aquila 
(p  207.)  berichtete  ich  zuerst  über  meine  Beobachtungen,  \xelche  ich  an 
den  Wanderfalkenhorsten  bei  Rank  im  Simonka-Gebirge  machen  konnte. 
Neu  und  interessant  war  hier,  daß  sich  in  den  unter  dem  Horste  be- 
findlichen Ge\xölleanhäufungen  auch  Säugetierreste  vorfanden. 


Aquila. 


27 


418  KISF,BB   KÖZLEMÉNYEK 

Es  war  also  dies  der  erste  positive  Beweis  dafür,  daß  der  Wander- 
falke auch  Säugetiere  schlägt,  während  sie  doch  laut  den  Klassikern  der 
Ornithologie  nur  fliegende  Tiere  erbeuten  sollte,  da  ja  die  Wucht  ihres 
Stoßes  so  groß  sei,  daß  sie  sich  am  Erdboden  zerschmettern  müsse. 

Auch  im  Jahre  1Q07  und  in  den  nächtsfolgenden  fand  icii  immer 
wieder  Zieselreste  —  Haare  und  Schädel  —  in  den  Gewöllen.  Lange 
Zeit  lauerte  ich  ihnen  ab,  um  ihren  Zieselfang  beobachten  zu  können, 
jedoch  vergebens.  Da  ich  jedoch  häufig  beobachten  konnte,  daß  die 
Wanderfalken  niedrig  über  das  zieselbewohnte  Gebiet  hinwegstrichen 
so  hielt  ich  es  schon  damals  für  wahrscheinlich  —  und  sprach  es  auch 
im  1907-ten  Jahrgange  der  Aquila  (p.  317.)  aus,  —  daß  sie  aus  solch  geringen 
Höhen  auf  die  überraschten  Ziesel  stoßen  und  deshalb  keinen  Schaden 
erleiden  können. 

Daß  sie  den  Zieseln  am  Höhleneingange  auflauerten  und  dieselbeh 
rasch  auffliegend  ergattern  könnten,  hielt  ich  schon  damals  für  aus- 
geschlossen. Das  Ziesel  steckt  nämlich  beim  Verlassen  der  Höhle  immer 
zuerst  den  Kopf  heraus  und  auch  diesen  nur  sehr  vorsichtig.  Sowie 
etwas  verdächtiges  wahrgenommen  ward,  schnellt  das  Tierchen  zurück 
und  die  Falke  kommt  zu  spät,  und  wenn  sie  auch  noch  so  behend  sein 
sollte. 

Im  Kriegsjahre  1914  hatte  ich  dann  Gelegenheit  die  Wanderfalke 
bei  der  Mäusejagd  zu  beobachten  und  dadurch  meine  früher  geäußerten 
Ansichten  voll  zu  rechtfertigen. 

In  den  Kriegswirren  des  Herbstes  1914  kam  ich  in  militärische 
Dienste  nach  Mezőkövesd.  Auf  den  Viehweiden,  welche  die  Gemeinde 
umgeben,  hatte;  sich  die  Feldmaus  sehr  stark  vermehrt  und  bildete 
daher  einen  gedeckten  Tisch  für  die  verschiedenen  Raubvögel.  Ich  be- 
obachtete nachstehende  Arten:  Arcinbuteo  lagopus,  Butco  buteo,  Circus 
pygdrgus,  Cerchneis  tinnunculus,  Aquila  melanaetus,  Falco  peregrinus  und 
Falco  lanarius. 

Hier  beobachtete  ich  die  Wanderfalke  oftmals  aus  nächster  Nähe 
mit  dem  Feldstecher,  wie  sie  der  Mäusejagd  oblag. 

Die  Falke  streicht  niedrig,  manchmal  nur  1/2  Meter,  manchmal 
2—5  Meter  erhoben  das  mäusebesetzte  Gebiet  ab.  Wenn  sie  in  einer 
Höhe  von  1/2— 1  Meter  hinwegfliegt,  dann  gleitet  er  plötzlich  mit 
einem  kaum  wahrnehmbaren  Stoße  herab,  ergreift  mit  beiden  aus- 
gestreckten Fängen  die  Feldmaus  und  erhebt  sich  in  3—5  Meter  Höhe. 
Von  dieser  Höhe  gleitet  sie  dann  ohne  Flügelschlag  bis  an  die 
Grenze  des  Mäusegebietes,  läßt  sich  auf  den  Erdboden  nieder  und  ver- 
zehrt ihre  Beute. 

Der  ganze  Prozeß  geht  so   glatt    und    schnell    fast    unbemerkt   vor 
sich,  daß  ein  geübtes  Auge  zur  Wahrnehmung  gehört.  Die   Falke   stößt 


KLEINERE    MITTEILUNGEN  419 

daher  nicht  mit  Wucht  auf  die  Maus  herab,  sondern  gleitet  in  einem 
flachen  Bogen  knapp  über  den  Boden  dahin,  ergreift  die  jedenfalls 
schon  von  Weitem  erspähte  Feldmaus  mit  den  Fängen  und  streicht 
dann  sich  bis  3 — 5  Meter  erhebend  ab. 

In  der  Zeit  vom  14—20.  November  1914  konnte  ich  diese  Mäuse- 
jagd der  Wanderfalken  tag-täglich  beobachten.  Manchmal  streicht  die 
Falke  stundenlang  über  das  Jagdgebiet  hin  und  her  fortwährend  zurück- 
kehrend. Manchmal  dauerte  es  recht  lange,  bis  sie  etwas  fangen  konnte; 
möglich  waren  die  Mäuse  schon  vorsichtiger  geworden. 

Für  gewöhnlich  beobachtete  ich  ein  kleines  Männchen  der  Wander- 
falke und  dann  zwei  Würgfalken.  Diese  jagten  gleichzeitig  niemals  auf 
demselben  Gebiete.  Die  Würgfalken  erbeuteten  die  Mäuse  in  derselben 
Weise  wie  der  Wanderfalke. 

Vor  acht  Jahren  konnte  die  Tatsache,  daß  der  Wanderfalke  auch 
Säugetiere  schlage,  nur  aus  den  Gewöllen  festgestellt  werden,  jetzt 
konnte  infolge  günstiger  Umstände  auch  die  Art  und  Weise  des  Fan- 
ges unmittelbar  beobachtet  werden.  Dr.  Eugen  Nagy. 

A  vetési  varjú  mint  egerész.  Egy  kirándulásom  alkalmával,  mely 
mezőkön  át  vezetett,  ahol  sok  vetési  varjú  is  tartózkodott,  bár  nem  csa- 
patokban, hanem  inkább  egyesével  és  kisebb  csoportokban,  a  friss  havon 
néhány  véres  foltot  vettem  észre.  Eleinte  nem  igen  figyeltem  rájuk,  de 
mikor  már  több  ízben  ismétlődtek,  mégis  közelebbről  megnéztem  őket  s 
úgy  találtam,  hogy  a  varjaktól  megfogott  és  fölkoncolt  egerektől  erednek. 
A  szőr-  és  zsigermaradványok  tanúsága  szerint  a  varjak,  mielőtt  lenyel- 
nék az  egereket,  teljesen  összeaprítják  azokat. 

Hogyan  és  miképen  fogja  meg  a  vetési  varjú  az  egeret,  azt  köz- 
vetlenül nem  figyelhettem  meg,  de  a  havon  látható  friss  nyomokról  meg- 
állapíthattam, hogy  az  egérjáratokon  és  egérlyukakon  csőrével  végigku- 
tatott. Valószínűnek  tartom,  hogy  finom  szaglásával  észrevette  itt  a  meg- 
lapult egeret  s  ha  nem  menekült  idejekorán,  úgy  kivágta  a  búvóhelyéből. 
De  az  sincs  kizárva,  hogy  röptében  veszi  észre  az  egeret  s  a  inagasból 
csap  le  rája.  Schenk  Henrik,  Óverbász. 

Die  Saatkrähe  als  Mäusejäger.  Während  eines  Ausfluges  über  Felder, 
wo  sich  besonders  viele  Saatkrähen  aufhielten,  aber  nicht  in  Scharen, 
sondern  meist  vereinzelt,  oder  doch  nur  in  kleinen  Gruppen,  bemerkte 
ich  einige  blutgetränkte  Stellen  auf  dem  über  Nacht  gefallenen  frischen 
Schnee.  Anfangs  schenkte  ich  denselben  weniger  Aufmerksamkeit,  als 
sie  sich  jedoch  mehrfach  wiederholten,  untersuchte  ich  dieselben  und  fand 
daß  sie  von  den  von  Krähen  gefangenen  und  getöteten  Mäusen  her- 
rühren. Wie  die  vorhandenen  Haare  und  Enigeweide  bewiesen,  werden  die 
Mäuse  vor  dem  Verschlucktwerden  gänzlich  zerhackt. 

Auf  welche  Art  und  Weise  die  Saatkrähe  die  Mäuse  fängt,  konnte 

27* 


420  KISFBfi   KOZLKMF.NVEK 

ich  direkt  nicht  beobaciiteii,  doch  konnte  ich  an  den  Siniren  im  frischen 
Schnee  sehen,  daß  sie  an  den  z\x'ischen  Schnee  und  Erde  hinlaufenden 
Mäuselöchern  herumstocherte  und  den  Nager  dort  durch  ihre  jedenfalls 
feine  Witterung  erhaschte,  wenn  er  sich  nicht  schnell  genug  in  ein  tieferes 
Loch  verkriechen  konnte.  Es  ist  auch  nicht  ausgeschlossen,  daß  sie  die- 
selben im  Fluge  erspäht,  und  sich  aus  der  Höhe  auf  dieselben  herunter- 
stürzt. Heinrich  Schenk,  Óverbász. 

A  nagy  őrgébics  mint  egerész.  A  nagy  őrgébics  Óverbászon  rendes 
téli  vendég,  amelyet  ennélfogva  gyakran  megfigyelhettem.  Tudtam  tehát, 
hogy  alkalomadtán  megfogja  az  egeret  is,  de  hogy  néha  kizárólag  csak 
egerekkel  táplálkozik,  azt  csak  egy  téli  egérjárás  idején  tapasztaltam. 
Egy  magasabb  pontról  lesi  az  egeret,  villámgyorsan  levág  arra,  amelyik 
előmerészkedik,  megragadja  a  karmaixal  s  valami  emelkedettebb  helyre 
hurcolja,  ahol  fölfalja.  A  legerősebb  példányokat  is  megfogja  ;  így  láttam 
egyszer  egy  példányt,  mely  akkora  pockot  fogott,  hogy  alig  tudta  elci- 
pelni. Az  ezidőtájt  elejtett  példányok  gyomrában  csupa  egérmaradékot 
találtam.  Természetes  dolog,  hogy  az  őrgébicset  ez  a  kivételes  tevékeny- 
sége nem  juttathatja  a  hasznos  madarak  sorába,  legföljebb  csak  a  kímé- 
lendők közé,  a  minthogy  tényleg  határozottan  kár  volna  kiirtani  ezt  a 
szép  vakmerő  madarat,  amely  különben  is  sehol  se  gyakori,  tehát  sehol 
se  tehet  számottevő  kárt  a  madárvilágban.        Schenk  Henrik,  Óverbász. 

Der  Raubwürger  als  Mäusejäger.  Der  Raubwürger  ist  ein  regel- 
mäßiger Wintergast  in  Óverbász,  den  zu  beobachten  ich  daher  vielfach 
Gelegenheit  habe.  Daß  er  gelegentlich  auch  Mäuse  fängt,  war  mir  daher 
nicht  unbekannt,  daß  er  sich  aber  zu  Zeiten  ausschließlich  von  Mäusen 
nährt,  konnte  ich  während  eines  Mäusejahres,  und  zwar  während  der  winter- 
lichen Jahreszeit  feststellen.  Auf  einem  Umschau  gewährenden  Platze 
sitzend  lauert  er  den  Mäusen  auf,  stürzt  sich  blitzschnell  auf  die  sich  her- 
vorwagende, faßt  sie  mit  den  Krallen  und  trägt  sie  einem  erhöhten 
Platze  zu,  wo  er  sie  verzehrt.  Er  fängt  auch  oft  ganz  kapitale  Exemplare; 
so  sah  ich  einen,  welcher  eine  große  Wühlmaus  ergatterte,  \xelche  er 
kaum  wegzuschleppen  vermochte.  Sämtliche  erlegte  Exemplare  hatten  zu 
dieser  Zeit  ausschließlich  Mäusereste  im  Magen.  Natürlich  kann  eine 
solche  ausnahmsweise  Tätigkeit  den  Raubwürger  nicht  in  die  Liste  der 
nützlichen  Vögel  bringen,  wohl  jedoch  in  die  Liste  der  zu  schonenden, 
da  er  überhaupt  nirgends  häufig  ist,  daher  nirgends  wesentlichen  Scha- 
den in  der  Vogelwelt  anrichten  kann  und  die  Ausrottung  des  ebenso 
kecken  wie  schönen  Vogels  luu-  zu  beklagen  wäre. 

Heinrich  Schenk,  ( )\erbász. 

Madárvonulási  megfigyelések  a  szerb-bosnyák  határról  az  1915  iki 
háború  alatt.  Schenk  Hknrm<  megfigyelései. 

A/   lölJ.  évi  ns7i  szerb  offenziváiikat  követő  visszavonulásunk  után 


KISElîFÎ    KOZI.hMKNVhK  421 

hosszú  szünet  állott  be  a  hadműveletekben,  mely  alatt  sok  alkalmam 
nyilott  madártani  megfigyelésekre.  Állandó  állomásom  kezdetben  Kozliik, 
később  7>s/rvolt.  Mindakettő  Bosznia  zvorniki  járásában  a  Drina  völgyében 
fekszik.  A  terület  tehát  főleg  niadárvonulási  megfigyelésekre  igen  alkal- 
masnak látszott.  Sok  reményem  volt  hozzá,  hogy  a  Drina  völgyében 
elsőrangú,  erősen  fréquentait  vonulási  utat  találok.  Csalódtam.  Mint  vo- 
nulási út  a  Drina  völgye  meglehetősen  jelentéktelennek  mutatkozott. 
Mindössze  egyszer  figyeltem  meg  nagyobbarányú  madármozgalmat  és 
pedig  az  1915.  év  október  elején,  amikor  gémek  nagy  tömegben  vonulnak 
át,  de  most  se  a  Drina  mentén,  hanem  azt  keresztezve.  Megfigyeléseimet 
azonban  épen  ezen  kedvező  fordulat  után  voltam  kénytelen  megszakítani^ 
mert  megindult  az  új  offenzíva  Szerbia  ellen,  melynek  folyamán  a  mi 
csapatunk  se  maradhatott  to\'ább  tétlenül.  Mi  is  belekerültünk  a  forga- 
tagba, amelyben  ezentúl  bizony  csak  kevés  szerepe  jutott  az  ornitholo- 
giának. 

Az  1Q15.  tavaszán  Kozlukon    végzett   tavaszi    megfigyeléseimet    — 
nagyjában  a  megfigyelés  időbeli  sorrendjében  —  a  következőkben  közlöm: 

1.  Alcedo  ispida,  januárban  néhány. 

2.  Motacilla  boarula,  január  30-ig  néhány. 

3.  Tardus  menila,  január  30-ig  néhány. 

4.  Tardus  viscivorus,  szintén. 

5.  Mergus  serrator,  február  ó-án  2  drb. 

ó.  Motacilla  alba,  február  18-án   már  több   példány    mutatkozott. 

7.  Buteo  buteo,  február  18-án  az  első  2  drb. 

8.  Antlius  pratensis,  február  18-án  az  elsők. 

Q.  Tardus  pilaris,  január  1-től  február  l-ig  egyesek. 

10.  Sturnus  vulgaris,  február  27-én  kis  csapat. 

11.  Alauda  arvensis,  március  l-jén  az  első. 

12.  Anas  penelope,  március  2-án  2  drb. 

13.  Anas  crecca,  március  2-án  1  drb. 

14.  Tardus  iliacus,  március  4-én  1  drb. 

15.  Col^'mbus  fluviatilis,  március  5-én  2  drb. 

16.  Vanellus    vanellus,    március    7-én    3-4    kis    csapat    a    Drina 
mentén.  D — É. 

17.  Fuligula  clangala,  március  9-én  1  drb. 

18.  Phylloscopus  acredula,  március  18-án  szól. 

19.  Larus  ridibundus,  március  20-án  kisebb  csapat. 

20.  Numenius  arcuatus,  március  20-án  kisebb  csapat. 

21.  Totanus  totanus,  március  20-án  1  drb. 

22.  Alauda  arborea,  március  25-én  több  példány. 

23.  Milvus  milvus,  március  2o-án  1  drb. 

24.  Ciconia  ciconia,  március  2ó-án  1   drb. 


422  KISEBB    KOZLF.MKNVEK 

25.  Clielidonaria  iirbica,  április  3-án  6  drb,  intravillán. 
2Ô.  Fulica  atra,  április  3-án  este  szórványos  átvonuló. 

27.  Circus  aeruginosas,  április  4-én  1  drb. 

28.  Ardea  purpurea,  április  4-én  1   drb. 

29.  Ardea  cinerea,  januán  1 — 30-it{  és  azután  is  néhány.  Április 
3—5  között  több  átvonuló  D— É. 

30.  Phylloscopus  trocliilus,  április  5-én  néhány. 

31.  Cuculus  canorus,   március  31-én   1  drb  szól. 

32.  Anas  querquedula,  április  ó-án  az  első  1   drb. 

33.  Motacilla  flava,  április  6-án  több  példány. 

34.  Totanus  hypoleucus,  április  6-án  1  drb. 

35.  Cliaradrius  dubius,  április  7-én  több  példány. 

36.  Hirundo  rustica,  április  7-én  2  drb.  Ettől  kezdve  állandóan  van, 
de  később  észrevehetően  fogyott,  jeléül  annak,  hogy  az  itt  megfordult 
példányok  egy  része  átvonuló  volt. 

37.  Clivicola  riparia,  április  7-én  2  drb. 

38.  Rallus  aquaticus,  április  6-án  este  hallottam  átvonulóban  «i^a-//"» 
szavát. 

3Q.  Oallinuía  chloropus,  április  7-én  1  drb. 

40.  Phylloscopus  sibilator,  április  11-én  elsők. 

41.  Ruticilla  tithys,  április  11-én  elsők. 

42.  Antlius  pratensis,  április  11-én  elsők. 

43.  Saxicola  oenanthe,  április  11-én  első  2  drb. 

44.  Cokimba  palumbus,  április  10-én  2  drb. 

45.  Upupa  epops,  április  16-án  több  példány. 

46.  Sylvia  curruca,  április  16-án  elsők. 

47.  Sterna  fluviatilis,  ápriUs  IQ-én  több  példány  nyugat  felől  vonult 
jó  magasan,  majd  leszállott  a  Drinára. 

48.  Pratincola  rubelra,  április  19-én  első. 

49.  Oriolus  oriolus,  április  19-én  az  első. 

50.  Anthus  triviális,  április  19-én  első. 

51.  Sylvia  sylvia,  április  19-én  első. 
'.2.  Ciconia  nigra,  április  19-én  1  drb. 
53.  Lantus  collar  io,  április  19-én  1  drb. 

-4.  Calaniodus  sclioenobaenus,  április  18-áii   1   drb. 

55.  Luscinia  luscinia,  április  20-án   1  drb. 

56.  Sylvia  atricapilla,  április  18-án  első. 

57.  Coturnix  coturnix,  április  21-én  szól  az  első. 
^:8.  Turtur  turtur,  április  24-én  elsők. 

59.  Crex  crex,  május  4-én  szól  az  első. 

60.  Lantus  minor,  május  7-én  1  drb. 

61.  Muscicapa  grisola,  május  6-án  néhány. 


KIShF^B   KOZI.FìMfiNYHK  423 

Ö2.  tiypolais  liypolais,  május  8-án  egyesek. 

Ô3.  Caprimulgus  europaeus,  május  2ó-án  több  példány. 

Az  1915.  évi  őszi  megfigyeléseim  csak  október  első  hetéig  terjed- 
nek s  így  csak  részletet  nyújthatnak  a  Drina  völgyében  lefolyó  őszi 
vonulásról.  Idevágó  Trsic-tn  végzett  megfigyeléseim  a  következők  : 

1.  Motacilla  boarula,  szept.  vegén  jelentkezik. 

2.  Anthiis  pratensis,  október  l-jén  több  példány  mutatkozik. 

3.  Totanus  ochropus,  néhány  példány  augusztus  és  szeptember  hó- 
napokban. 

4.  Nycticorax  nycticorax*,  augusztus  30-án  néhány  átvonuló,  szeptem- 
ber ó — 17-én  néhány,  október  4-én  éjjel  nagy  csapatok,  melyek  nagy 
lármával  ÉK-ről  DNy.  felé  vonulnak.  Október  5-én  éjjel  rendkívül  nagy 
vonulás,  melyben  egyúttal  sok  Ardea  cinerea  és  purpurea  úgyszintén 
néhány  Botaurus  stellaris  vett  részt.  Az  50—60  darabból  álló  csapatok 
nagyobb  intervallumokban  ÉK-ről  DNy.  felé  vonultak.  Sokan  leszállottak 
a  Drina  zátonyaira. 

5.  Ardea  purpurea,  szept.  1— 5-ig  egy-két  drb,  10— 22-ig  szintén. 
Október  5-én  éjjel  sok  átvonuló  ÉK-DNy. 

ó.  Ardea  cinerea,  szept.  14-én  8  drb.,  15— 30-ig  néhány,  okt.  4.,  5. 
éjjel  sok  átvonuló.  ÉK — DNy. 

7.  Botaurus  stellaris,  szept.  13-án  néhány  átvonuló,  okt.  5-én  éjjel 
sok  vonuló. 

8.  Sturnus  vulgaris,  szept.   25 — 30-ig   néhány,   okt.    1 — 3   csapatok. 

9.  Totanus  hypoleucus,  aug.  15-én  néhány  drb,  több  nem  mutatkozott. 

10.  Totanus  glareola,  aug.  17-én  egyesek,  aztán  nincs. 

11.  Chelidonaria  urbica,  àug.  14-én  többet  lehetett  látni,  aug  20-án 
már  csak  néhány,  szept.  5 — 6.  több,  13— 15-ig  igen  sok,  szept.  16-án 
már  kevés,  aztán  nem  láttam  többet. 

12.  Hirundo  rustica,  már  aug.  10-től  kezdve  sokkal  többet  lehetett 
látni,  csupa  fióka;  ekkor  volt  a  legtöbb.  Aug.  15-én  csak  egyesek,  szept. 
5 — 6-tól  több,  szept.  13 — 17-ig  sok  volt,  aztán  már  csak  egyesek,  okt. 
4-én  még  néhány  drb.  vonult  DK.  felé. 

13.  Hypolais  hypolais,  aug.  20-tól  szept.  15-ig  egyesek. 

*  A  gémek  tömegvonulására  vonatkozó  adatok  annyiban  rendkívül  érdekesek,  mert 
teljesen  korrespondeálnak  a  jelölési  kísérletek  eredményeível.  A  meghosszabbított  út- 
irányban az  első  állomásként  a  Narentatorkolat  mutatkozik,  ahol  már  több  ízben  lőttek 
magyarországi  jelölt  gémeket.  Innen  valószínűleg  az  Adria  partvidéke  mentén  haladnak 
tovább  körülbelül  Korfu  szigetéig,  ahol  szintén  találkozott  már  magyarországi  jelölt 
gém.  Valószínűleg  itt  kelnek  át  a  tengeren,  minthogy  jelölt  gémeinket  legnagyobbrészt 
Olaszország  déli  részében  találják  ;  Középítáliában  csak  ritkán,  Itália  északi  részében 
sohasem  fordulnak  elő.  Fenti  megfigyelések  tehát  igen  értékes  útmutatásokat  szolgáltat- 
nak jelölési  kísérleteink  eredményeinek  magyarázatához,  különösen  gémfajaink  őszi  ut- 
vonalaínak pontosabb  megállapításához.  Schenk  Jakab. 


424  KISEBfi   KÖZLEMÉNYEK 

14.  Phylloscopiis   sibilator,   aug.   20-tól    28-ig   sok,   aztán    egyesek, 
szept.  13 — 15-ig  sok,  szept.  18-án  utolsó. 

15.  Pkylloscopus   trochiliis,   vonulása   az   előbbivel  egyező  volt,  de 
az  utolsót  szept.  20-án  láttam. 

1Ò.  Micropus  apus,  aug.  20— 28-ig  egyesek,  29-én  az  utolsó. 

17.  Oriolus  oriolus,  aug.  1  —  15-ig  több  a  rendesnél,  aztán  fogyott, 
29-én  az  utolsó. 

18.  Upupa  epops,  aug.  25 — 30-ig  1  drb.  tartózkodott  itt. 

19.  Muscicapa  grisola,  aug.  28-án  sok  van,  aztán  fogyott;  szept. 
29-én  az  utolsó. 

20.  Muscicapa  parva,  aug.  20-án  jelentkezett,  ettőlfogva  rendesen 
volt  néhány,  okt.  3-án  az  utolsó. 

21.  Sylvia  sylvia,  okt.  2-án  az   utolsó. 

22.  Sylvia  eunuca,  szept.  25-én  az  utolsó. 

23.  Lanius  minor,  egy  pár  fészkelt,  aug.  27-én  az  utolsó. 

24.  Lanius  collurio,  okt.  2-án  még  1 — 2  drb. 

25.  Pratincola  rubicola,  1—2  pár  fészkelt,  szept.  30-án  még  1—2  drb. 

26.  Pratincola  rubelra,  még  okt.  7-én  is  láttam  egyeseket. 

27.  Anthus  triviális,  aug.  25-én  az  elsők,  sok  van  szept.  18-tól  30-ig, 
aztán  fogyott,  okt.  7-én  még  egyesek. 

28.  Calamodus  schoenobaenus,  aug.  20-án  mutatkozott  szór\ányo- 
san,  szept.  26-án  még  egy  drb. 

29.  Acrocephalus  streperus,  szept.  25-én  1  drb. 

30.  Sylvia  atricapilla,  szept.  20-án  az  utolsó. 

31.  lynx  torquilla,  szept.  18-án  még  egy  drb. 

32.  Clivicola  riparia,  aug.  15-től  néhány,  szept.  13 — 14-ig  sok,  20-án 
néhány,  valószínűleg  utolsók. 

33.  Falco  subbuteo,  aug.  31-én  és  okt.  5-én  egy-egy  drb. 

34.  Gallinula  cliloropus,  szept.  13-án  1  drb. 

35.  Anas  crecca,  szept.  18-án  1  drb.  lövetett,  több  nem  is  volt. 

36.  Motacilla  flava,  szept.  14-től  30-ig  néhány. 

37.  Buteo  buteo,  okt.  4-én  még  itt. 

38.  7 urtar  turtur,  okt.  4-én  még  1  drb. 

39.  Columba  palumbus,  okt.  4-én  még  5  drb. 

Vogelzugsbeobachtungen  an  der  serbisch-bosnischen  Grenze  im  Kriegs- 
jahre 1915.  Von  lliiNííicii  Schenk.  Nach  dem  Rück/ugc,  welcher  unserer 
serbischen  Herbstoffensive  im  Jahre  1914  folge,  entstand  in  den  Kriegs- 
operationen eine  lange  Pause,  während  welcher  ich  vielfach  Gelegenheit 
hatte,  Beobachtungen  über  der  Vogelzug  in  dieser  Gegend  zu  machen. 
Unsere  ständige  Station  war  anfangs  Kpzluk,  später  Jrsic,  beide  im  Bezirke 
Zvornik  in  Bosnien,  im  Orinatale  gelegen.  Das  Gebiet  schien  für  die 
Beobachtung  des  Vogelzuges  sehr  geeignet  und  hatte  ich  grot.e  Hoffnung, 


KLEINERE   MITTíJLUNOhN  423 

hier  im  Orinatale  eine  erstklassige,  hervorragend  frequentierte  Zugssiraßc 
zu  finden.  Ich  mußte  eine  starke  Täuschung  erleiden.  Als  Zugsstraße 
zeigte  sich  das  Drinatal  sehr  unbedeutend.  Nur  ein  einzigesmal  konnte 
ich  eine  größere  Vogelbewegung  beobachten,  und  zwar  den  Massenzug  der 
Reiher  in  den  ersten  Oktobertagen  des  Jahres  1915,  jedoch  auch  dieser 
kreuzte  das  Drinatal.  Leider  mußte  ich  jedoch  meine  Beobachtungen 
gerade  nach  dieser  güstingcn  Wendung  abbrechen,  da  unsere  neue 
Offensive  gegen  Serbien  begann  und  deshalb  auch  unsere  Abteilung 
nicht  länger  untätig  bleiben  konnte.  Auch  wir  kamen  in  den  Wirbel 
der  Ereignisse,  wo  dann  der  Ornithologie  keine  wesentliche  Rolle  mehr 
zufallen  konnte. 

Meine  Frühjahrsbeobachtungen  von  1915,  in  /Cöz///^  gemacht,  ver- 
öffentliche ich  nachfolgend  in  der  ungefähren  Reihenfolge  der  Ankunft 
der  einzelnen  Arten. 

1.  Alcedo  ispida.  Im  Jänner  einige. 

2.  Motacilla  boarula.  Bis  Ende  Jänner  einige. 

3.  Tiirdus  menda.  Bis  30-ten  Jänner  einige. 

4.  Tiirdus  viscivonis.  Bis  Ende  Jänner  einige. 

5.  Mergus  senator.  Am  6-ten  Feber  2  St. 

6.  Motacilla  alba.  Am  18-ten  Feber   zeigten    sich  schon  mehrere 
Exemplare. 

7.  Biiteo  buteo.  Am   18-ten  Feber  die  ersten  2  St. 

8.  Anthus  pratensis.  Am  18-ten  Feber  die  ersten. 

9.  Tardus  pilaris.  Die  letzte  am  13-ten  Feber. 

10.  Sturniis  vulgaris.  Kleiner  Flug  am  27-ten  Feber. 

11.  Alauda  arve/isis.  Am  1-ten  März  die  erste. 

12.  Anas  penelope.  Am  2-ten  März  2  St. 

13.  Anas  crecca.  Am  2-ten  März  1  St. 

14.  Tardus  iliacus.  Am  14-ten  März  1  St. 

15.  Colymbus  fluviatilis.  Am  5-ten  März  2  St. 

16.  Vanellus  vanellus.  Am  7-ten  März  3—4  kleine  Flüge  längs 
der  Drina  von  Süd  nach  West. 

17.  Fuligula  clangala.  Am  9-ten  März  1  St. 

18.  Pkylloscopus  acredula.  Rufend  am  18-ten  März. 

19.  Laras  ridibundus.  Am  20-ten  März  kleinerer  Flug. 

20.  Numenius  arcuatas.  Kleinerer  Flug  am  20-ten  März. 

21.  Totanus  totanus.  Am  20-ten  März  1  St. 

22.  Alauda  arborea.  Mehrere  Exemplare  am  25-ten  März. 

23.  Milvus  milvus.  Am  26-ten  März  1  St. 

24.  Ciconia  ciconia.  Am  26-ten  März  1  St. 

25.  Chelidonaria  urbica.  Am  6-ten  April  die  ersten  0  St.  intravillan. 

26.  Fulica  atra.  Abends  am  3-ten  April  einige  Durchzügler. 


426  KISEBB    KÖZLEMÉNYEK 

27.  Circus  aeniginosus.  Am  4-ten  April   1   St. 

28.  Ardea  purpurea.  Am  4-ten  April  1  St. 

29.  Ardea  cinerea.  Vom  1-ten  Jänner  angefangen  immer  einige 
Exemplare.  Vom  3-ten  bis  5-ten  April  mehrere  Durchzügler  S — N. 

30.  Pf^'lloscopus  trochilus.  Am  5-ten  April  einige. 

31.  Cuculus  canorus.  Erster  Ruf  am  31-ten  März. 

32.  Anas  querquedula.  Am  ò-ten  April  die  erste. 

33.  Motacilla  flava.  Am  6-ten  April  mehrere  Exemplare. 

34.  Totanus  iiypoleucus.  1  St.  am  6-ten  April. 

35.  Cliaradius  dubius.  Am  7-ten  April  mehrere  Exemplare. 

36.  Hirundo  rustica.  Am  7-ten  April  mehrere  Exemplare.  Seit  diesem 
Zeitpunkte  gibt  es  ständig  Schwalben,  nur  wird  ihre  Anzahl  später  merk- 
lich geringer,  zum  Beweise  dessen,  daß  ein  Teil  der  hier  vorgekom- 
menen Exemplare  sich  hier  auf  dem  Durchzuge  befand. 

37.  Clivicola  riparia.  Am  7-ten  April  2  St. 

38.  Rallus  aquaticus.  Am  6-ten  April  abends  hörte  ich  den  «vrij»- 
Ruf  von  Durchzüglern. 

39.  Oallinula  chloropus.  Am  7-ten  April  1  St. 

40.  Phylloscopus  sibilator.  Die  ersten  am  1 1-ten  April. 

41.  Ruticilla  tithys.  Am  1 1-ten  April  die  ersten. 

42.  Anthus  pratensis.  Die  ersten  am  1 1-ten  April. 

43.  Saxicola  oenanthe.  Am  1 1-ten  April  die  ersten. 

44.  Columba  palunibus.  Am  10-ten  April  2  St. 

45.  Upupa  epops.  Am  16-ten  April  mehrere  Exemplare. 

46.  Sylvia  curruca.  Die  ersten  am  16-ten  April. 

47.  Sterna  fluviatilis.  Am  19-ten  April  zogen  einige  Exemplare 
hoch  von  Westen  her,  ließen  sich  dann  auf  der  Drina  nieder. 

48.  Pratincola  rubetra.  Am  19-ten  April  das  erste. 

49.  Oriolus  oriolus.  Am   19-ten  April  der  erste. 

50.  Anthus  triviális.  Am  19-ten  April  der  erste. 

51.  Sylvia  sylvia.  Die  erste  am  19-ten  April. 

52.  Ciconia  nigra.  Am  19-ten  April   1  St. 

53.  Lanius  collurio.  Den  ersten  schon  am  19-ten  April  gesehen. 

54.  Calaniodus  schoenobaenus.  Am  18-ten  April  1  St. 

55.  Sylvia  atricapilla.  Die  erste  am  18-ten  April. 

56.  Luscinia  luscinia.  Am  20-ten  April  1  St. 

57.  Coturnix  coturnix.  Erster  Ruf  am  21-ten  April. 

58.  Turtur  furtur  24-tcn  April  die  ersten. 

59.  Crex  crex.  Erster  Ruf  am  4-ten  Mai. 

60.  Lanius  minor.  Am  7-ten  Mai  1  St. 

61.  Muscicapa  grisola.  Am  6-ten  Mai  einige. 

62.  Hypolais  hypolais.  Am  8-ten  Mai  einige. 


KISFBB    KO/l.hMKNVKK  427 

63.  Caprimulgus  europaeus.  Mehrere  Exemplare  am  2C)-tcn  Mai. 

Meine  Herbstbeobachtungendes  Jahres  1915  reichen  nur  bis  in  die 
erste  Oktoberwoche,  weshalb  dieselben  nur  Fragmente  des  im.  Orinatale 
sich  vollziehenden  Herbstzuges  darstellen  können.  Meine  bis  zu  diesem 
Zeitpunkte  in  Trsic  gemacliten  Beobachtungen  sind  die  folgenden: 

1.  Motadlla  boariila.  Erscheint  Ende  September. 

2.  Anthus  pratensis.  Am  1-ten  Oktober  mehrere  Exemplare. 

3.  Totanus  ochropus.  Im  August  und  September  einige  Exemplare. 

4.  Nycticorax  nycticorax.*  Am  30-ten  August  einige  Durchzügler  ; 
6 — 17-ten  Sept.  einige;  abends  den  4-ten  Oktober  große  Flüge,  wel- 
che stark  lärmend  von  NO.  nach  SW,  ziehen.  In  der  Nacht  des  5-ten  Ok- 
tober außerordentlich  starker  Zug,  an  welchem  auch  viele  Ardea  cinerea 
und  purpurea,  sowie  einige  Botaurus  stellaris  teilnehmen.  Die  aus 
50 — Ó0  Stück  bestehenden  Flüge  folgten  sich  in  größeren  Intervallen  ; 
alles  zog  in  der  Richtung  von  NO.  nach  SW.  Viele  ließen  sich  auch  auf 
die  Sandbänke  der  Drina  nieder. 

5.  Ardea  purpurea.  Vom.  1-ten  bis  5-ten  Sept.  1  —  2  St.,  vom  10-ten 
bis  22-ten  ebenfalls.  Am  5-ten  Okt.  nachts  viele  Durchzügler  von 
NO.  nach  SW. 

6.  Ardea  cinerea.  Am  14-ten  Sept.  8  St.,  vom  1 5-ten  bis  30-ten 
einige;  in  der  Nacht  des  4-ten  und  5-ten  Okt.  viele  Durchzügler  NO— SW. 

7.  Botaurus  stellaris.  Am  13-ten  Sept.  einige  Durchzügler;  in  der 
Nacht  des  5-ten  Okt.  mehrere  Durchzügler. 

8.  Sturnus  vulgaris.  Vom  25— 30-ten  Sept.  einige,  vom  1-ten  bis 
3-ten  Oktober  Flüge. 

9.  Totanus  hypoleucus.  Einige  am  1 5-ten  Aug.,  dann  keine  mehr. 

10.  Totanus  glareola.  Einzelne  am  17-ten  August,  dann  keine  mehr. 

11.  Chelidonaria  urbica.  Am  14-ten  August  vermehrte  sich  ihre 
Anzahl,  am  20-ten  nur  mehr  einzelne;  am  5.  und  6-ten  Sept.  mehr,  vom 
13  — 1 5-ten  sehr  viele,  am  16-ten  Sept.  wenige,  dann  keine  mehr. 

*  Die  auf  den  Massendurchzug  der  Reiher  bezüglichen  Beobachtungen  sind  insofern 
ungemein  interessant,  als  sie  vollkommen  mit  den  Resultaten  der  ungarischen  Markie- 
rungsversuche korrespondieren.  Allem  Anscheine  nach  sind  es  die  Reiher  von  Újvidék 
und  der  Obedska  bara,  welche  hier  durchziehen.  Verlängert  man  die  Richtung  des 
Zuges,  so  erscheint  als  vorläufiges  Reiseziel  die  Narentamündung,  vco  schon  mehrere 
unserer  markierten  Reiher  auf  dem  herbstlichen  Durchzuge  angetroffen  wurden.  Von 
hier  aus  geht  die  Reise  allem  Anscheine  nach  der  Adriaküste  entlang  bis  etwa  nach  Korfu, 
wo  ebenfalls  schon  markierte  ungarische  Reiher  vorgekommen  sind.  Wahrscheinlich  wird 
von  hier  aus  das  Adriatische  Meer  übersetzt,  da  unsere  Versuchsreiher  nuf  in  Süd- 
weniger aber  in  Mittel-  und  garnicht  in  Nord-Italien  angetroffen  worden  sind.  Obige 
Beobachtungen  geben  daher  einen  sehr  wertvollen  Fingerzeig  zur  Deutung  unserer 
Markierungsresultate,  speziell  zur  genaueren  Feststellung  der  Herbstzugsstral.ien  unserer 
Reiherarten.  /aÂ-o*  Schenk. 


428  KISF.BB   KOZLF.MhNYEK 

12.  Hirundo  rustica.  Sclion  vom  lO-ten  August  an  war  eine  grö- 
ßere Anzahl  als  gewöhnlich  zu  sehen,  alles  junge  Vögel;  zu  dieser  Zeit 
war  die  größte  Anzahl  hier.  Am  15-ten  August  nur  mehr  einzelne,  am 
5.  und  ò-ten  Sept.  mehrere,  vom  13-ten  bis  17-ten  Sept.  sehr  viele, 
nachher  nur  mehr  vereinzelte;  am  4-ten  Okt.  einige  nach  SO. 

13.  Hypolais  hypolais.  Vom  20-ten  August  bis  15-ten  Sept.  einzelne. 

14.  Pliylloscopus  sibilator.  Vom  20-ten  bis  28-ten  August  viele,  dann 
einzelne,  13  — 15-ten  Sept.  viele,  am  18-ten  Sept.  letzter. 

15.  Pliylloscopus  trochilus.  Der  Zug  verlief  parallel  mit  dem  der 
vorigen  Art,  den  letzten  sah  ich  jedoch  am  20-ten  Sept. 

16.  Micropus  apus.  20— 28-ten  Aug.  einige,  29-ten  der  letzte. 

17.  Oriolus  oriolus.  Vom  1-ten  August  mehr  als  gewöhnlicli,  dann 
weniger,  am  2Q-ten  der  letzte. 

18.  Upupa  epops.  Vom  25-ten  bis  30-ten  August  iiielt  sich  hier 
1  St.  auf. 

19.  Muscicapa  grisola.  Am  28-ten  August  viele,  dann  weniger,  am 
2Q-tcn  September  der  letzte. 

20.  Muscicapa  parva.  Erschien  am  20-ten  August,  von  diesem 
Zeitpunkte  an  immer  einige,  am  3-ten  Oktober  der  letzte. 

21.  Sylvia  sylvia.  Die  letzte  am  2-ten  Oktober. 

22.  Sylvia  curruca.  Die  letzte  am  25-ten  September 

23.  Lanius  minor.  Ein  Paar  nistete,   am  27-ten   August  der   letzte. 

24.  Lanius  collurio.  Am  2-ten  Oktober  noch   1 — 2  St. 

25.  Pratincola  rubicola.  Nistete  hier  in  1 — 2  Paaren,  am  30-ten 
Sejitember  noch   1 — 2  St. 

26.  Pratincola  rubetra.  Beobachtete  noch  am  7-ten.  Oktober  einige. 

27.  Anthus  triviális.  Am  25-ten  August  die  ersten;  vom  18-ten  bis 
30-ten  Sept  viele,  dann  weniger,  am  7-ten  Okt.  noch  einige. 

28.  Calamoäus  schoc  nob  ac  nus.  Sporadisch  \'om  20-ten  August  an,  am 
26-ten  Sept.  noch  ein  St. 

29.  Acrocephalus  strepcrus.  Am  25-ten  Sept.  1   St. 

30.  Sylvia  atricapilla.  Am  20-ten  Sept.  die  letzte. 

31.  lynx  iorquilla.  Am   18-ten  Sept.  noch  ein  St. 

32.  Clivicola  riparia.  Am  15-ten  Aug.  einige,  vom  13-ten  bis  14-ten 
Sc|")t.  viele,  am  20-ten  einige,  wahrscheinlich  die  letzten. 

33.  Falco  subbuteo.  Am  31-ten  Aug.  und  5-ten  Okt.  je  ein  St. 

34.  Galli  nula  cliloropus.  Aiìi  13-ten  Sept.  1  St. 

35.  Anas  crccca.  Am   18-ten  Sept.  ein  St.  erlegt,  daiui  keine   mehr. 

36.  Motacilla  flava.  Vom   14-ten  bis  30-ten  Sept.  einige. 

37.  Butco  but  CO.  Am  4-ten  Okt.  noch  hier. 

38.  Turtur  turtiir.  Am  4-ten  Okt.  noch   1   St. 

39.  Cokimba  pulii mbus.  Am  4-ten  Okt.  noch  5  St. 


KLEINERE    MITTEILUNGEN  429 

Az  1914.  évi  tavaszi  madárvonulás  Óverbászon.  Schenk  Henrik  meg- 
figyelései. 

Minthogy  az  1914.  évi  tavaszi  madárvonulási  megfigyeléseim  a  M. 
K.  Ornith.  Központ  1Q14.  évi  jelentéséből  kimaradtak,  eddigi  megfigyelési 
sorozataim  megszakítatlansága  érdekében  közlöm  idevágó  megfigyelései- 
met. Helykimélés  céljából  a  szükséges  megjegyzéseket  egyszerre  magyarul 
és  németül  egyesítem  az  alábbi  közös  szövegben. 

Der  Frühjahrszug  1914  in  Óverbász.  Beobachtet  von  Heinrich  Schenk. 

Indem  meine  Frühjahrsbeobachtungen  vom  Jahre  1914  dem  betref- 
fenden Jahresberichte  der  K.  U.  Ornith.  Centrale  nicht  einverleibt  wur- 
den, veröffentliche  ich  hier  im  Interesse  der  Stetigkeit  meiner  bisherigen 
Beobachtungsserien  nachträglich  meine  diesbezüglichten  Daten.  Behufs 
Raumersparnis  werden  die  Beobachtungen  untenfolgend  als  gemeinsamer 
Text  mit  den  ungarischen  und  deutschen  Bemerkungen  zusammen 
publiziert. 

Laras  ridibundus.  Jan.  1  — 10-ig  1  drb;  febr.  22-én  az  első  vonulók. 

Vom  1— 10-ten  Jänner  1  Stück;  am  22-ten  Feber  die  ersten  Zügler. 

Anas  boschas.  Jan.  1— 10-ig  1  drb;  febr.  22-én  az  első  vonulók. 

Vom  1  —  10-ten  Jänner  1  Stück;  am  22-ten  Feber  die  ersten  Zügler. 

Fatica  atra.  Jan.  1  —  13-ig  6  drb  volt  még  itt,  az  utolsó  megfagyott. 
Febr.  23-án  az  első.  Nálunk  évek  óta  rendes  jelenség,  hogy  a  szárcsa 
mindig  a  «következő»  esztendőben  vonul  el.  Néhány  példány  rendület- 
lenül kitart  addig,  amíg  a  Ferenc-csatorna  teljesen  be  nem  fagy,  ami 
rendesen  csak  január  első  vagy  második  hetében  szokott  bekövetkezni. 
Az  utolsók  már  többnyire  itt  pusztulnak. 

Vom  1 — 13-ten  Jänner  hielten  sich  hier  noch  6  Exemplare  auf,  das 
letzte  erfror.  Hier  ist  es  eine  jährlich  sich  wiederholende  Erscheinung, 
daß  die  Blesshühner  immer  erst  im  «nächsten»  Jahre  wegziehen.  Einige 
Exemplare  halten  immer  solange  aus,  bis  der  Franzenskanal  vollständig 
zufriert,  was  sich  gewöhnlich  in  der  ersten  oder  zweiten  Jännerwoche 
zu  vollziehen  pflegt.  Die  letzten  Exemplare  gehen  meistens  zugrunde. 

Colytnbus  ßuviatilis.  Jan.  5-én  távozott  ;  marc.  6-án  az  első. 

Wegzug  am  5-ten  Jänner;  am  6-ten  März  der  erste. 

Pratincola  rubicola.  Jan.  1-én  még  1  drb;  marc.  22-én  az  első. 

Am  1-ten  Jänner  noch  ein  Stück;  am  22-ten  März  das  erste. 

Rallus aquaticus.]2in.  1 — 15-ig  több  helyen;  később  mind  megfagytak. 
Marc.  8-án  az  első.  —  Vom  1-ten  bis  15-ten  Jänner  an  mehreren  Stellen; 
diese  erfroren  später.  Am  8-ten  März  die  ersten. 

Gallinula  chloropus.  Telelt.  Apr.  12.  első,  —  Überwinterte.  12.  Apr. 
das  erste. 

Colámba  oenas.  Jan.  9— 15-ig  4  drb,  febr.  22-én  első.  —  Vom  9-ten 
bis  15-ten  Jänner  4  St.,  am  22-ten  Feber  die  erste. 


430  KISEBÍ3   KÖZLEMÉNYEK 

Emberiza  calandra.  Telelt.  —  Überwinterte. 

Emberiza  sclioeniclus.  Telelt.  —  Überwinterte. 

Sturnus  vulgaris.  Jan.  9-én  1  drb,  15-én  6  drb.  —  ÉNyn.,  febr.  21-én 
vonulók.  —  Am  9-ten  Jänner  1  St.,  am  15-ten  ó  St.,  nach  NW.,  21-ten 
Feber  die  ersten  Zügler. 

Falco  merillus.  Marc.  2-án  utolsó.  —  2-ten  März  der  letzte. 

Arcliibuteo  lagopus.  Marc.  15-én  utolsó.  —  15-ten  März  letzter. 

Botaurus  stellaris.  Jan.  1  —  11-ig  néhány.  —  1 — 11-ten  Jänner  einige. 
Febr.  5.  Bácsföldvár.  15.  Bácsszenttamás.  15.  Újvidék. 

Alauda  arvcnsis.  Telelt;  febr.  20-án  első  vonulók.  —  Überwinterte; 
20-ten  Feber  Zügler. 

Circus  çyaneus.  Telelt.  —  Überwinterte. 

Anas  crecca.  Febr,  22. 

Motacilla  alba.  Febr.  20. 

Ampelis  garrula.  Febr.  8-án  üjverbász  és  Bácskula.  Febr.  21-én 
8  drb.  Emberemlékezet  óta  nem  látták  itt  ezt  a  fajt.  —  Am  8-ten  Feber 
in  Üjverbász  und  Bácskula;  am  21-ten  8  St.  Seit  Menschengedenken 
wurde  diese  Art  hier  nicht  beobachtet. 

Anser  fabalis.  Febr.  23-án  vonulás  ÉNy.  —  23-ten  Feber  Zug 
nach  NW. 

Antlius  pratensis.  Febr.  22 — Mart.  22. 

Nu  men  ins  arcuatus.  Febr.  27. 

Ardea  cinerea.  Febr.  28. 

Alauda  arborea.  Mart.  1. 

Anas  streperà.  Mart.  3. 

Fuligula  eristata.  Mart.  3. 

Gallinago  gallinago.  Mart.  4. 

Circus  aeruginosus.  Mart.  7. 

Vanellus  vanellus.  Mart.  2. 

Fuligula  ferina.  Mart.  6. 

Tardus  iliacus.  Mart.  8—10. 

Colymbus  cristatus.  Mart.  8. 

Fuligula  clangala.  Mart.  10. 

Fuligula  nyroca.  Mart.  10. 

Scolopax  rusticola.  Ritka  átvonuló;  március  11-én  az  első.  —  Sel- 
tener Durchzügler;  am  11-ten  März  die  erste. 

Colymbus  nigricollis.  Mart.  12. 

Anas  qucnjucdula.  Mart.  13. 

Pavoncella  pugnax.  Ritkább  átvonuló;  március  12-én  lövetett  Bács- 
kulán,  március  18-án  nálunk  kisebb  átvonuló  csapat.  —  Ziemlich  selte- 
ner Durchzügler;  1 2-ten  März  in  Bácskula  geschossen,  am  1 8-ten  bei 
uns  ein  kleinerer  Flug  durchziehend. 


KLF.INhRh    MlTTKlLUNílEN  431 

Limosa  limosa.  Szintén  ritkább  faj;  marc.  15-én  15  drb.  —  DK. — 
Ebenfalls  eine  seltenere  Art;  15-ten  März  15  St.  —  SO. 

Colymbus  griseigena.  Mart.  18. 

Ciconia  ciconia.  Mart.  18. 

Serinus  serinus.  Mart.  22. 

Totanus  totanus.  Mart   22. 

Ortygometra  parva.  Rendes  átvonuló;  marc.  22-én  első.  —  Regel- 
mäßiger Durchzügler;  am  22-ten  März  der  erste. 

Phylloscopas  acrcdula.  Mart.  21. 

Ardea  purpurea.  Mart.  21. 

Totanus  glareola.  Mart.  27. 

Cyanecula  leucocyanca.  Szórványos,  de  rendes  fészkelő  ;  marc.  29-én 
első.  —  Sporadischer,  aber  regelmäßiger  Brutvogel;  am  20-ten  März 
das  erste. 

Motacilla  flava.  Mart.  29. 

Hirundo  rustica.  Apr.  1. 

Totanus  nebularlus.  Apr.  6. 

Sylvia  curruca.  Apr.  7. 

Acrocephalus  arundinaceus.  Apr.  11. 

Calamodus  schoenobaenus.  Apr.  12. 

Anthus  triviális.  Apr.  12. 

Clivicola  riparia.  Apr.  12. 

Chelidonaria  urbica.  Apr.  13. 

Coturnix  coturnix.  Apr.  13. 

Totanus  hypoleucus.  Apr.  13. 

Sylvia  Sylvia.  Apr.  13. 

Falco  subbuteo.  Apr.  15. 

Locustella  naevia.  Apr.  17. 

Pratincola  rubetra.  Apr.  17, 

Charadrius  dubius.  Apr.  18. 

Phylloscopus  sibilator.  Apr.  21. 

Cerchneis  vespertina.  Apr.  22-én  lövetett  Újvidéken;  Apr.  25-én 
nálunk  1  drb.  —  Am  22-ten  Apr.  in  Újvidék  erlegt;  25-ten  bei  uns 
ein  Exemplar. 

Colymbus  nigricollis.  Apr.  17. 

Luscinia  luscinia.  Apr.  24. 

Cuculus  canorus.  Apr.  23. 

Lanius  collurio.  Apr.  23.  Az  első  példány,  és  pedig  nőstény.  -  Das 
erste  Exemplar  am  23-ten  April,  ein  Weibchen. 

Phylloscopus  trochilus.  Apr.  28. 

Muscicapa  coliaris.  Apr.  30. 

Lanius  minor.  Apr.  30. 


432  KISEBB   KÖZLEMÉNYEK 

Hydrochelidon  nigra.  Mai.  2. 

Acrocephíiliis  streperus.  Apr.  24. 

O dolus  0 dolus.  Mai,  3. 

Sylvia  nisoda.  Mai.  2. 

Musdcapa  gdsola.  Mai.  7. 

Tudur  turtur.  Mai.  7.  Bácskula. 

Ardetta  minuta.  Mai.  7. 

hy palais  hy palais.  Mai.  10. 

Micropus  apus.  Május  17-én  még  egy  csapat  átvonuló.  —  Am 
17-ten  Mai  noch  ein  Flug  Durchzügler. 

Madárvonulási  megfigyelések  Jaroslavból.  Pascsenko  Szergej  meg- 
figyelései. A  megfigyelési  itxxúti  juroslav,  Oroszország  jaroslavi  tarto- 
mányában. Az  itt-ott  szükséges  megjegyzések  egymás  mellett  párhuza- 
mosan magyarul  és  németül  adatnak. 

Vogelzugsbeobachtung  aus  Jaroslav.  Von  Sergej  Paschtschenko. 
Beobachtungsgebiet  ist  die  Stadt  Jaroslav  im  Gouvernement  Jaroslav  in 
Rußland.  Die  hie  und  da  notwendigen  Bemerkungen  werden  als  paral- 
leler Text   gleichzeitig  in  ungarischer   und  deutscher   Sprache   gemacht. 

I.  Az  1913.  évi  őszi  vonulás.  —  I.  Herbstzug  1913. 

Micrapus  apus.  Aug.  IO -én  a.  vonulás  kezdete,  aug.  16-án  az  utolsó. — 
Am  10-ten  Aug.  Beginn  des  Zuges,  am  16-ten  Aug.  der  letzte. 

Parus  ater.  Aug.  15-én  a  város  közelében  az  elsők,  21-én  már  erős 
vonulás,  27-én  csapatok  Ny.  felé,  szept.  9-én  a  vonulás  megszűnik.  — 
Am  15-ten  Aug.  die  ersten  in  der  Nähe  der  Stadt,  am  21-ten  wird  der 
Zug  stärker,  am  27-ten  Flüge  nach  West,  am  9-ten  Sept.  der  Zug  im 
Abnehmen. 

Pinicola  ciythnna.  A  vonulás  aug.  19-én  kezdődött,  31-én  az  utolsó. — 
Am  19-ten  Aug.  Beginn  des  Zuges,  am  31-ten  der  letzte. 

Sturnus  vulgaris.  Aug.  20-án  300— 400-as  csapat  a  város  fölött, 
21-én  újra  200-as  csapat,  okt.  20-án  az  utolsók.  —  Am  20-ten  August 
300—400  Stück  über  der  Stadt,  am  21-ten  wieder  200  Stück,  am  20-ten 
Okt.  die  letzten. 

Sylvia  atricapilla.  Aug.  21-én  az  elvonulás  megkezdődött.  —  Am 
21-ten  Aug.  Beginn  des  Zuges. 

Hirunda  rustica.  Szept.  1-én  az  utolsó  csapatok,  okt.  8-án  az  utolsó. — 
Am  1-ten  Sept.  die  letzten  Flüge,  am  8-ten  Okt.  die  letzte. 

Chclidonada  urbica.  Szept.  1-én  az  utolsó.  —  Die  letzte  am  1-ten 
September. 

Musdcapa  pa/ya.  Sept.  2. 

Totanus  hypohucus.  Sept.  2. 

Luscinia  philomela.  Sept.  4.  Utolsó.  —  Letzte. 


KLKINHRR    MlTThlLUNGEN  433 

Accentor  modularis.  Sept.  8.  Vonulás.  —  Zug. 

Ruticilla  phoenicura.  Sept.  9.  Vonulás.  —  Zug. 

Grus  gras.  Sept.  10.  Vonulás.  —  Zug. 

Regulas  regulus.  Sept.  11.  Vonulás.  —  Zug. 

Cannabina  linaria.  Sept.  12-én  az  első  vonulók  északról,  25-én 
nagy  csapatok.  —  Am  12-ten  Sept.  die  ersten  Durchzügler  aus  Norden, 
am  25-ten  große  Flüge. 

Eritliacus  rubecula.  Sept.  15.  Vonulás.  —  Zug. 

Antlius  triviális.  Sept.  16.  Vonulás.  —  Zug. 

Alauda  arvensis.  Szept.  18-án  tömeges  vonulás,  30-án  az  utolsó. — 
Am  18-ten  Sept.  Massenzug,  am  13-ten  die  letzte. 

Turdus  musicus.  Szept.  18-án  tömeges  vonulás. —  Am  18-ten  Sept. 
Massenzug. 

Fringilla  niontifringilla.  Szept.  25-én  nagy  csapatok  érkeznek  észak- 
ról. —  Am  25-ten  Sept.  große  Flüge  aus  Norden. 

Anser  anser.  Szept.  25-én  éjjel  nagy  csapatok  DNy.  felé,  27-én  és 
28-án  újból  csapatok.  —  Am  25-ten  Sept.  nachts  große  Flüge  nach  SW., 
am  27-ten  und  28-ten  wieder  Flüge. 

Ampelis  garrula.  Szept.  26-án  egy  csapat,  okt.  3-án  100-as  csapat. — 
Am  26-ten  Sept.  ein  Flug,  am  3-ten  Okt.  100  St. 

Turdus  pilaris.  Sept.  27.  Vonulás.  —  Zug. 

Corvus  frugilegus.  Szept.  30-án  kezdődik  a  vonulás,  okt.  10-én  az 
utolsók. —  Am  13-ten  Sept.  Beginn  des  Zuges,  am  10-ten  Okt.  die  letzten. 

Pinicola  enucleator.  Okt  21-én  északról  nagy  csapatok.  —  Am 
21-ten  Okt.  große  Flüge  aus  Norden. 

[I.  Frühjahrszug  1914. 

Phylloscopus  acredula. 
Ruticilla  phoenicura. 
Cyanecula  suecica  et 
leucocyanea. 
Phylloscopus  trochilus. 
Muscicapa  atricapilla. 
Hirundo  rustica. 
Cuculus  canorus. 
lynx  torquilla. 
Chelidonaria  urhica. 
Numenius  arcuatus. 
Dafila  acuta. 
Anas  penelope. 
Luscinia  philomela. 
13.  Micropus  apus. 

28 


II.   Az    1914.   évi  tavaszi    vonu 

las. 

— 

Mart.  18.  Corvus  frugilegus. 

Apr. 

27. 

«    19.  Sturnus  sophiae. 

« 

27. 

«    24.  Cannabina  cannabina. 

« 

28. 

Apr.     1.  Fringilla  coelebs. 

«      8.  Turdus  pilaris. 

« 

29. 

«      8.  Motacilla  alba. 

Mai 

2. 

«      9.  Larus  ridibundus. 

« 

5. 

«    13.  Anas  boschas. 

« 

5. 

«     14.  Anser  albifrons. 

« 

5. 

«    14.  Erithacus  rubecula. 

« 

6. 

«    16.  Accentor  modularis. 

« 

6. 

«     18.  Scolopax  rusticola. 

« 

6. 

«    20.  Anas  querquedula. 

(( 

6. 

«    24.  Saxicola  oenanthe. 

« 

8. 

«    24.  Grus  grus. 

« 

13. 

Aquila. 

434  KISP:fiB    KOZLEMtNVEK 

Mai    13.  Hypolais  hypolais.  Mai    16.  Pinicola  erythrina. 

«     14.  Sylvia  atricapilla.  «     18.  Acrocephalus  dumetorum. 

«     15.  Oriolus  oriolus. 

Madártani  jegyzetek  az  aldunai  rétről.  Schenk  Henrik  megfigyelései. 

Az  úgynevezett  aldunai  rét  a  Dunának  kb.  a  Tisza  torkolattól  a  Temes 
torkolatig  terjedő  árterülete  a  folyam  balpartján.  Ez  a  terület  még  nincs  ár- 
mentesítve  s  így  a  vizimadárvilágnak  kedvelt  tartózkodási  helye  az  évnek 
úgyszólván  minden  szakában.  A  területnek  azon  szakaszában  végeztem 
megfigyeléseimet,  mely  a  szerémmegyei  Ujbánovcivel  szemben  terül  el. 
Megfigyeléseimet  az  1913.  év  május  3-tóI  5-ig  terjedő  időben  végeztem. 

Ardea  purpurea.  Nagyon  gyakori  faj,  mely  egy  helyen  telepesen 
fészkel  ;  a  párok  száma  kb.  50-re  tehető. 

Circus  aeruginosas.  Gyakori. 

Milvus  migrans.  Elég  gyakori. 

Ardea  ralloides.  Csekély  számban  látható,  fészkelése  sem  valószínű. 

Ardea  cinerea.  Gyéren  van. 

Larus  ridibundus.  Gyakori,  de  fészekre  nem  akadtam. 

Larus  minutas.  Május  4-én  1  drb. 

Hydroclielidon  nigra.  Gyakori,  valószínűleg  fészkel  is. 

Sterna  fluviatilis.  Gyakori. 

Hydroclielidon  liy brida.  Május  3-án  1  —  2  drb,  4-én  10  -  12  drb. 

Plegadis  falcinellus.  Állandóan  körülbelül  200  darab,  fészkelésük 
bizonytalan. 

Anser  anser.  Néhány  fészkelő. 

Anas  boschas.  Gyakori  és  fészkel. 

Anas  streperà.  Gyéren  van,  de  lehet,  hogy  fészkel. 

Anas  querquedula.  Gyakori  és  fészkel. 

Anas  penelope.  Május  4-én  még  20—25  darab  együtt. 

Anas  crecca.  Május  4-én  még  néhány  darab. 

Spatula  cly peata.  1—2  pár. 

Dafila  acuta.  Több  izben  láttam. 

Fuligula  iv/roca.  Kis  csapatok. 

Fu  ligula  ferina.  Gyéren  van. 

Nyciicorax  nycticorax.  Kevés  van. 

Botaurus  stellaris.  Mindenütt  fészkelő. 

Calamodiis  schoenobaenus.  Gyakori  fészkelő. 

Acrocephalus  streperus  (horticolus?).  A  Bulák-szállás  füves  és  nádas 
részeiben  2—3  pár. 

Acrocephalus  arundinaceus.  Gyakori. 

ÍVmlacrocorax  pygmueus.  Egyesével  és  két  kis  csapatot  láttam,  lehet, 
hogy  fészkel. 

Hydrochelidon  leucoptera.  Csak  egy  példányt  láttam. 


KLEINERF:    MITTEILUNGEN  435 

Aquila  maculata.  Egy  darabot  láttam. 

Halia'itus  albicilla.  Egyszer  láttam. 

Pli  al  acroco  rax  carba .  1 — 2  darab. 

Platalea  leucorodla.  Egyszer  láttam  50—60  darabot;  a  halászok 
szerint  fészkelnek. 

Cucuíus  canorus.  Elég  gyakori. 

Vanellus  vanellus.  A  Bulák-szállásnál  fészkel  néhány  pár. 

Asio  accipitrinus.  Egy  példánnyal  találkoztam,  mely  úgy  viselke- 
dett, mintha  fia  lett  volna;  fészkét  azonban  nem  találtam. 

Colaeus  monedula.  Néhány  pár. 

Passer  domesticus.  Néhány  pár. 

Motacilla  flava.  Nem  ritka. 

Pica  pica.  Néhány  fészkelő. 

Corvus  comix.  Néhány  fészkelő. 

Colynibus  eristatus.  Több  helyen  fészkel. 

Colyrnbus  fluviatilis.  Eészkel. 

Fulica  atra.  Mindenütt  fészkel. 

Rallus  aquaticus.  Több  izben  észleltem. 

Antlius  cctyinus.  Május  4-én  1  darab. 

Sylvia  curruca.  Elég  gyakori. 

Colámba  oenas.  Többször  láttam. 

A  Duna  szerémi  magas  meredek  partján  fészkelve  észleltem  a  kö- 
vetkező fajokat: 

Olaucidium  noctuum. 

Cerchneis  tinnunculus. 

Micropus  apus. 

Ornithologische  Notizen  vom  unteren  Donauried.  Beobachtungen  von 
Heinrich  Schenk. 

Das  sogennante  untere  Donauried  ist  das  Inundationsgebiet  am  lin- 
ken Ufer  des  Donaustromes,  welches  beiläufig  von  der  Tiszamündung 
bis  zur  Temesmündung  reicht.  Dieses  Gebiet  ist  noch  nicht  entwässert 
und  deshalb  ein  Lieblingsaufenthaltsort  der  Wasservögel  in  fast  jeder 
Jahreszeit.  Meine  Beobachtungen  machte  ich  in  dem  Abschnitte  des 
Gebietes,  welcher  der  Ortschaft  Ujbánovci^  im  Komitate  Szerem  gegen- 
überliegt. Der  Zeitpunkt  meiner  Beobachtungen  war  der  3-te  bis  5-te 
Mai   1913. 

Ardea  purpurea.  Sehr  häufige  Art,  welche  an  einer  Stelle  kolonie- 
weise brütet;  die  Anzahl  der  hier  brütenden    Exemplare  beträgt  ca  50. 

Circus  aeruginosus.  Häufig. 

Milvus  migrans.  Ziemlich  häufig. 

Ardea  ralloides.  In  geringer  Anzahl;  nistet  wahrscheinlich  nicht. 

Ardca  cinerea.  Spärlich  vertreten. 

28* 


436  KISfìfiB    KOZLEMhNVEK 

Larus  ridibiindiis.  Häufig;  brütende  Vögel  jedoch  keine  angetroffen. 

Laras  miniitiis.  Am  4-ten  Mai  1  Stück. 

Hydrochelidon  nigra.  Häufige  Art,  welche  hier  wahrscheinlich  nistet. 

Sterna  fluviatilis.  Häufig. 

Hydrochelidon  liybrida.  Am  '3-ten  Mai  1—2  St.,  am  4-ten  10—12  St. 

Pleçradis  falcinellus.  Ständig   ca    200    St.    zu  sehen,  das  Brüten  ist 
jedoch  nicht  wahrscheinlich. 

An  ser  anser.  Einige  Brutvögel. 

Anas  bosclias.  Häufiger  Brutvogel. 

Anas  streperà.  Spärlich  vertreten;  dürfte  brüten. 

Anas  qiierquedula.  Häufiger  Brutvogel. 

Anas  penelope.  Am  4-ten  Mai   noch    20—25  St.  in  einem  Fluge. 

Anas  crecca:  Am  4-ten  Mai  noch  einige  Exemplare. 

Spaiala  cly peata.  1—2  I^aare. 

D afila  acata.  Wurde  mehrmals  beobachtet. 

Fuligula  nyroca.  Kleine  Elüge. 

Fuligula  ferina.  Spärlich  vertreten. 

Nycticorax  nydicorax.  Wenige. 

Botaaras  stellaris.  Überall  Brutvogel. 

Calaniodas  schoenobaenas.  Häufiger  Brutvogel. 

Acroceplialas  streperas   (horticolus?).    An    den  mit    Gras  und  Rohr 
bestandenen  Stellen  des  Bulákszállás  brüten  2 — 3  Paare. 

Acroceplialas  arandinaceus.  Häufig. 

Plialacrocorax  pygniaeas.Beoba.ch{ete  sie  einzelweise  und  zwei  kleine 
Flüge;  dürfte   brüten. 

Hydrochelidon  leacoptera.  Es  wurde    nur  ein  Exemplar  beobachtet. 

Aqaila  niacalata.  Ein  Stück  kam  zur  Beobachtung. 

Halial'tas  albicllla.  Einmal  gesehen. 

Phalacrocorax  carba.  1—2  St.  gesehen. 

Platalea  leucorodia.  Einmal  beobachtete  ich  50— ÓO  St.;  nach  Aus- 
sage der  Fischer  brütet  diese  Art  hier. 

Caculas  canoras.  Ziemlich  häufg. 

Vancllas  vanellas.  Beim    Bulákszállás    brüten  einige  Paare. 

Asio  accipitrinas.  Ein  Exemplar  beobachtet,  welches  sich  so  benahm, 
als  ob  es  Junge  hätte;  ein  Nest  war  jedoch  nicht  aufzufinden. 

Co  lac  a  s  moncdala.  Einige  Paare. 

Passer  donicsficas.  Einige  Paare. 

Motacilla  flava.   Nicht  selten. 

ÍHca  pica.  Einige  Paare. 

Corvas  comix.  Einige  Brutvögel. 

Colymbas  cristatas.  Nistet  an  mehreren  Stellen. 

Coiymbas  flaviutilis.  BrutNOiiel. 


KLEINERE    MITTEILUNGEN  437 

Fiilica  atra.  Überall  häufiger  Brutvogel. 

Ralliis  aqimticus.  Wurde  mehrmals  beobachtet. 

Antluis  cervinus.  Am  4-ten  Mai  ein  St. 

Sylvia  ciirnica.  Ziemlich  häufig. 

Columba  oenas.  Mehrmals  gesehen. 

An  den  hohen  Steilwänden  des  gegenüber  liegenden  Szerémischen 
lifers  wurden  folgende  Arten  als  Brutvögel  festgestellt: 

Glaiicidium  noctuutn. 

Cercfineis  tinniinciiliis. 

Micropiis  apus. 

Somateria  mollissima  újabb  előfordulása  hazánkban.  1915.  szeptem- 
ber 29-én  Háromházán  (Vasm.)  a  Rábán  egy  dunnaréce  lövetett,  mely 
a  malomgát  feletti  csendes  folyású  vizén  házi  récékhez  csatlakozott. 
A  ritka  vendég  egyedül  volt.  A  madár  —  öreg  tojó  —  kitömve  gyűj- 
teményemben van.  Nádassy  Kálmán. 

Neueres  Vorkommen  von  Somateria  mollissima  (L.)  in  Ungarn.  Am 
29.  September  1915  wurde  in  Háromháza  (Kom.  Vas)  auf  dem  Rába- 
fluße  eine  Eiderente  erlegt,  welche  sich  auf  dem  Stauwasser  oberhalb 
einer  Mühlenwehr  in  Gesellschaft  von  Hausenten  aufhielt.  Der  sel- 
tene Gast  —  ein  altes  Weibchen  —  war  allein.  Dasselbe  befindet  sich 
jetzt  ausgestopft  in  meiner  Sammlung. 

Koloman  v.  Nádassy. 


Intézeti   üi^yek. 

Gyomortartalom-gyűjtemény.         Ingliiviensammlung. 

I  II  (iN'Wi  (iih'  Di/sö:  W2^)  ilrb        Sluckc. 

A/  iiitr/c't  ^yoiiiort.irt.iloiii-j^'yujti'iiiriiyi'  l')13.  áve.  'U-c'ii  18.()53 
(I.m.iMm.I   .ill. 

hit'  liii'.lii\ii'iis;iiiiiiiliiiij;  tU's  liislituts  /.ililt  ;uii  .'H .  I  »tvcmhcr  l^tlS 
\S.i)W.\  Stiicki'. 


Csonttan]  gyűjtemény.         Osteologísche  Sammlung. 

(  ìy;iiap()il;is         /ii\v;iclis:  '>J  teljes  csontváz         k()ni|ikttc  Skelette. 


ii 


ift^  M 


To 


ELŐFIZETÉS- 

A    Magyar  JÇirJlyi  Ornithologiai  T^özpont 
folyóirata  az 

AQUILA 

Megindította:  HERMAN   OTTÓ. 
Szerkeszti:  CSÖRGEY  TITUSZ. 

Megjelenik  évente  egy  kötetben. 

A  folyóirat  előfizetési  ára  a  belföld  számára  16  kor.  (a  k.  m.  Termé- 
szettudományi Társulat  és  Országos  Erdészeti  Egyesület  tagjai  10  koronáért 
kapják)  ;  a  külföld  számára  25  frank.  Az  előfizetési  pénzek  a  nMagyar  J^irály{ 
Ornithologiai  J^özpont,  Budapest,   11.,   Debrői-út     15.»    címére    küldendők    be. 

A  folyóiratot  a  tiszteleti  és  levelezőtagok,  kik  közölni  való  kéziratokat, 
vagy  a  könyvtár  részére  nyomtatványokat  küldenek  be,  valamint  a  jelenté- 
seiket  rendesen   beszolgáltató   megfigyelők  tiszteletpéldányul   kapják. 

PRÄNUMERATION. 

Die  Zeitschrift  der  JCò'ni glich   Ungarischen 
Ornithologischen  Centrale 

AQUILA 

Gegründet  von:  OTTO  HERMAN 
Redakteur:  TITUS  CSÖRGEY 

Erscheint  im  Dezember. 

Der  Pränumerationspreis  für  einen  Jahrgang  beträgt  für  das  Inland 
16  Kronen,  für  das  Ausland  25  Francs.  Die  Pränumerationsgelder  sind  an 
die  viJ^öniglich  "Ungarische  Ornilhologische  Centrale,  Budapest,  11.,  Debrői-út  15.» 
einzusenden. 

Ehren-  und  korrespondierende  Mitglieder,  die  Manuskripte  für  die 
Zeitschrift  oder  Publikationen  für  die  Bibliothek  einsenden,  dann  die  stän- 
digen Beobachter,  die  ihre  Berichte  regelmässig  einsenden,  bekommen  die 
Zeitschrift  gratis. 


■|C^^ 


ijlfph 


nyomda 


BudapcM. 


UNH    LiBRAR> 


■^■■^m"^. 


illllllMilllllllrTF'r    I' . 


"rSitSr^W'-fij;-! 


Il  Ilii 


100099797