Aquila

aed ee te em nye nae mai en nn anna

D nt Re ans tam mortaio a pte hf tler tn ant

nta tte eri rep pire una
rito noti A nn

ent eee
x rain
oe ian Aprea

rina her Re vati

ea mea TÉT SE
im

Po
aor

Pt meena e
eet eS

ne re on en D
PIT IT

rene

Tara

ZANTHSON Ig
FEB 7- 1952
LIBRARY a

AQUILA

MAGYAR MADARTANI INTEZET

A NOVENYVEDELMI KUTATOINTEZET
MADARTANI OSZTALYA EVKONYVE

EUR ETOAHUR BEHTEPCKROTO OPHHTOAO-
THAECKOTO MHCTUTYTA
SZERKESZTO — EDITOR
DR. VERTSE ALBERT
PEXAKTOP :

A-r AAbBEPT BEPYE
ET Liv BUDAPEST 1944 — 4

LI

DI 4 L

| a i
gl
È hy

MI

Mi LUI

L iu ur DI
LI

TN |

1 Mn
Lin + i
ted Ue |

x si ‘AN

N N
wef
ui

N
AKUTA

oP a
14 We

Do

à 1 (A
In 1
ob at di tli

AN

Me
» i a du,
wade PART
| | : ae mF
vi in ¢
Wi

4 N
R è
È
of
Ni
hi
új
4
‘
LA
\
À
di
i
WF f

MAGYAR MADARTANI INTEZET

ANOVENYVEDELMI KUTATÓINTÉZET MADÁRTANI OSZTÁLYA
ÉVKÖNYVE

ERETOJHHK OPHATOAOTHYECKOLO OTAEAA
HUCCAEAOBATEABCKOTO HHCTHTYTA AAA OXPAHD PACTEHHÄ

YEARBOOK OF THE HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY

Szerkeszti:
Dr. VERTSE ALBERT

- Meginditotta:
HERMAN OTTO

Pezakrop:
A-p AABBEPT BEPYE

OcHoBHBAI:
OTTO TE PMAH

Editor
Dr. -ANVER ESF

Founded by
OTTO HERMAN

1944-1947.

14 tablaval és 4 szövegäbräval
C 14 raö.ınmann H 4 pucyHKaMH K TeKCTY
With 14 Plates and with 4 Figures

LI-LIV. évfolyam Tom: DI — 54. Volume 51—54

A MAGYAR MADARTANI INTEZET KIADVANYA
H3AAHHE BEHTEPCKOTO OPHUTOAOTHYECKOTO HHCTUTYTA
‚EDITION OF THE HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY

Kiadatott 1950 november havaban.
U34anH0 B HOAOpe 1950 roja.
Edited in November 1950.

» Megjelenik 600 példányban.
B 600 5x3emnaapax.
Issued in 600 Exemplares.

Angolra és oroszra forditotta Szemere Zoltàn.
Pyceruä u AHTAHÁCKHŰ mepesoist or Soirana Cemepe.

English and russian translation by Z. Szemere.

Helyesbítés: — Ilonupaska:
Az Aquila L. (1943) evfolyama 1944. december havaban jelent. meg.
50-rom , Aguila" neyaraaca B aeka6pe 1944 roja.
The Volume 50. (1943) of the Aquila is issued in december 1944.

Ay
vA f

a

roe : Berymareasnas pe Sara ae neg CUTE.
ne, A, 'AMHHrO B ro 0e 12921"
Vi SR Mepexér aypazieii B KOMHTATE “Si c ocenn 1946 toda AO BECHBE aoe

rena RARE: COC ERE IDO SORA E ASO TR HAM e nL ae

CIACOK TABAUN | LEE

4

J. Xogysounmk noBopaunpaer CBOH Alla.

ie IllmroKKHOBKA UPH 3ATOILIEHHOM THe3Je .......... CE: VERE e ; Ra
— Il Mopcrofi syex upuvorosaserca K cujenmo Ha AŰNAX.
Hecxozxo cyrownit nrenex syeka HATHŐAETCA B IOMOYRE NOUBH ..... 14-15,
Yuouc upHrOTOBIACTCA Kk CHICHHIO Ha AÜNAX. 27
Tpasunk JHHHT marep cROero THE3JA . a Sofa EEE I ER ON NE EPA }
IV. O6nxnosenuas vaîira 3AlIHMAeT CBOË THE3XO. We
| Uepra4 KPAIKA Ha CHOeM ruesqe- .... .........,. RS Nal UE :26—29

- V. Magaa Kpauka nonpaBiaer CBOÂ ANA. i
. THWÙesx0 0o6HNKHOReHHOÎt KPaukH Ha BepxyKe ocrasIennoti Satan cr. a.) hn ieee

| fi VI. Boaswoîi BeperTeHHHE na cRoém rHesKe, RE

Rot KamnueBax OBCAHKA SAMHINAET CBOHX NTCHUeB OT bástapa cosmmua ... 48—49 Dì
ABXOTKM NPH cBoem rHesze. ‘ | SIR
IlozxeBoli ÆABOPOHOK KOpMHT NTEHHEB* .....:..................... 54—55 1

No OOuKHOBeHHad Maxaa BH pu CBOËM rHesKe, i |

sa _ . Crpourca rHesgo O6BIEHOBEHHOTO FEES EMA TARN ER Chile PRE 56—57

IX. Tnesgo copoñ yrku.

oe lima O0HKHOBAHHOÎ KDAKBH u gepnoro TypıaHa ch1a14BaHHHe BNECTE, 64-65

4 : X. l'aesxo nopydeinuka. È

_ ". Tuesxo Gexomerofi EPAURH ............. MANCA I I à Lo S ee TO Cased

Spas Scr Bommaa beraavnanıa 00.000) Ba Rrra te iar. À IR OR a

È XII. Bop6a 1Byx TenmeR kyEyWMrH BO Bpema „BEHOMCHHA“ ......... 100107

. XIIL. Orgsuxammas craa mypasaei ........ RE a ET ER me 124—125

| XIV. Camey Garo6ana uepex rHe310M ............ RS BRAS TS toate IA 164—165

s ú = CHACOR KAPTHH 3 art

À 1. Cummxa osepa ABELE TO CH CAMOMETI, ST mean EERO gs ocho. oS ae RE 52

1822 Aepero c 6axsanamn B „Kumbanarone® .......... LEAL de A TR ARS LE . 160

4 3. Mamie őexHe nanan Haq Rosonnei HUE Purr aes Pe VANTA as Or La ws 17163

_ 4. Tuesxa BODOHÓB ..............:................ I RE ee 170

TARTALOM

AGARDI EDE: Feketegölya előfordulása a Mee Eben A 5

— — Kerecsensdlyom fészkelése a Mecsekhegységben . . . N RER. 0S

sa sm A torpesas’ fészkelése’ "a. Mecsekben'... Met i NT

— — Vörösbegy fészkében 12 tojás . . N N TERRA I

BARTHOS GYULA: Daru-vonuläs a Dunäntülon m a

BARTHOS TIBOR: Hollök ujabb megjelenése Somogy megyében En Fir

BEKE ÖDÖN: A magyar madärnevekröl . . . A i Haven, 3 NC ote te tna

BENSON LAJOS: Kekvercse-vonuläs Szekelyföldön 3 En. ;

BERETZK PETER: A szegedi Fehertö ee

— — Albino vadlüd . ,

— — Kislilikek tömeges megjelenése 1945 őszén a szegedi Fehertavon 5 en}

— — Hajnalmadar Szegeden és környékén . . pet Te dee, ie RZ.

BETHLENFALVY ERNO: Madartani adatok a Szepességbél AN AS COS

BODNAR BERTALAN: Adatok Hödmezöväsärhely a Et =

BREUER GYÖRGY: Darvak őszi pihendje a Fertő paren 5 RETTE

— — A csüllö a Fertö mellett . . . 5 TR ae ase Gaul a SHALL

— — Gyurgyalagok sopronmegyei fészkelése Rtas ST AUTRE ENT OT sa 15

CSABA JÓZSEF: Nagypirök előfordulása Magyarországon Hag ÉRÉS ic

— — Päsztormadär Zala megyében . . 5 De N SC

CSORNAI RICHARD: A halvanygeze terjeszkedése

— — Madártani hírek a Bäcskäböl 5

CSORGEY TITUS: V6n6czky-Schenk Jakab È

DANDL JOZSEF: A delihantmadär elöforduläsa Budapest környeken .

— — A bajszosarmany elöforduläsa Budapest kornyékén

DARNAY (DORNYAY) BELA: Nehäny régi madärtani adat a Balatonrol . È

— — — Balatonszentgyòrgy halaszcéhének 1826. évi kötelezettsége a „kötyag-
madarakra"? nézve . . IERI ee

DORNING HENRIK: A balkäni fakopénes feszkelese Budapesten

ERDŐS LASZLO: A kalandrapacsirta új faj a magyar faunäban.. . . . 5 : È 2

FESTETICS ANTAL: Közeli madärfeszkek . È
FINKERNAGEL KARL: A havasicsökäböl kultürmadär lesz re
GEREBY GYORGY: Madärtani megfigyelések Pécs környeken 5
GYÖKÉR JÓZSEF: A kekcsörü réce fészkelése Kiskőrös határában .
GYORFFY ISTVÁN: A szirtisas a Kárpátokban és a Mátrában .
HACHLER, E.: Császármadár a Kárpátok medencéjében
HEGYMEGHY DEZSŐ: Háborús madárfészkek Ae
HOFFMANN SÁNDOR: Az erdei szalonka fiahordása .
KELLER OSZKÁR: Csigaforgató a Balatonnál
KEVE ANDRÁS: Vasvári Miklós
KEVE ANDRÁSZLÉVAY FERENC: Bevezető szó Molnár "Béla „A kakuk a magyar
Alföldön" című dolgozatahoz . .
KEVE ANDRAS: A balkänigerle újabb térfoglalasa és újabb | adatok. . ökológiájához
— — Flamingo Magyarorszagon È 3 c : RL
— — Az 1946. évi baromfipusztulas madartani tanulságai tke
— — Vékonycsérü viztapos6, löcser és pence a kisbalatoni " rezervátum
területén 5 des d >
— — Ujabb feszkelöfajok a ‘Kisbalatonban
— — Golya-megfigyelések 3 ar le Cer eRe ro We es È
— — Balkänifakopäncs a Dunántúlon RIONI SEI E NI oe
— — Bubos pacsirta és a háború . . NIRO PREISE Ta TO Sen
— A fenyörigö gyakori fészkelése Galiciaban PINA RE ed Nes AUS
KOHL ISTVANEMRISKOCSaS MErdélyben rt RESO TO STI BE LR
— Fakökeselyü Biharban . . EN Ora ENTREE TE A PR Ea a
— — Szaszrégen vidékének bagoly- faunaja ns warte. ou MRI SE Ue MA AI
— — Adatok a Kelemen-havasokböl . . POP sg Tint aah
KOENIG OTTO: Az osztrák Fertő-tó a mäsodik világháború után È :
LÉVAY FERENC: lásd KEVE . . 2 a
LINTIA DÉNES: Madártani hírek "a Bánátból È 5
LITTAHORSKY ANTAL: Locsérek a Dunan Fehértemplomtél "délre È
— — Kerecsensölymok a Fehertemplomtöl délkeletre fekvő Dunaszigeteken
MANNSBERG, A.: A Streptopelia d.decaocto Friv. elöforduläsa a ger 3
MERAN FERENC: Madártani megfigyelések a Vértesben . 3 -
MÉSZÁROS G. LASZLO: Hattyük Ozora határában
MOLNAR BELA: A kakuk a magyar Alföldön A Maid’ tat Lite toll ser LOU tS
— — A balkänifakopäncs Szarvason ... A MSI AN BA
MOLNAR LAJOS: A gyurgyalag Kòrmend határában .
MURAY ROBERT: Halvanygeze Ujpesten B
— — Balkänifakopäncs fészkelése Budapest hatäräban à
MULLER GÉZA: Daruvonuläs Biharban, 1946 őszétől 1948 tavaszáig
— — Olyvek pusztulása Biharban 1946/47. ev telen
NAGY GYULA: Delihantmadär a Mäträban
— — Erdeipinty földön feszkel Gut
— A szarvasbogár mint facantaplalék 8
NAGY LÁSZLÓ: Ujabb madártani megfigyelések a Hortobágyon
PATKAI IMRE:. Háromujjúcsüllő Budapesten
— — > Vékonycsőrű víztaposó a Velencei-tavon
— — A Magyar Madártani Intézet márványosrécéje
— — Az üstökösrece lazacos színezete Dre
— — Hajnalmadär Budapesten 3
— Havasiszürkebegy Budapesten 3 a
PETERFAY JOZSEF: Természetes elszaporitas ‘a jövő En A

n . . . ate

163

164.

165
174-175
157

170
152—155
164165
51

159
160—161
168
171—172
173—174
157

158

167

168

183

157

173
42—44
156

168

177

177—178
113
155—156
175

169

174

161
165—166
81

174

175
156—157
45—48

99—190
116—121
127—128
149—151

158
159—160
163
166—167
167—168

+ 168—169

163

166

166

172
95—96
99—100
172—173
158

164

159
163—164
159

99

\ 166
167

157

166
122—125
176

156

175
175—176
87—90
158

158

161

161

168

169
132—141

f
a

Rn

VAZSAY LASZLO: A mezeipacsirta feszekaljszämänak i at ST
RADVANYI OTTO: Madártani jegyzetek Hegyaljavidekeröl . 199
SAGHY ANTAL: Fehérfarkúölyv a Gerecse-hegységben . . . 3
SASSI MORIZ: Megällja-e Touit purpurata viridiceps Chapman a " helyét? ő
. SCHENK HENRIK: Vándormadarak elszerencsétlenülése . . . SA
SOVAGO MIHALY: A gyöngybagoly elszaporodäsa Hajdüböszörmenyben DE
SOREGI JANOS: Örvöslüd a Hortobágyon . . .

. STERBETZ ISTVÁN: Adatok a kisköcsag és üstökösgem. algyői : fészkelésérél N

STUDINKA LASZLO: Ustòkòsrécék Győr megyében
— — Gatyäsölyv nyári előfordulása .... N
. SZEMERE LASZLO: A nyärilüd költese Bezdännäl
|— — Kisköcsagok a Bácskában
— — Zombor város madarai
— — Rétisas kigyözsakmänya . . È
. SZEMERE ZOLTÁN: Orosz könyvismertetés RE
SZIGETI KALMAN: Szélesfarkü halfarkas az Alföldön . .
SZOMJAS LASZLO: Szokatlan feszkelök a Közep-Tiszänäl . À
SZOCS JOZSEF: Idöszakos madarvendégek a budapesti Martonhegyen À
— — Rendellenes tojások nyaktekercs-fészkekben È 4
TAPFER DEZSO: A fiileskuvik fészkelése Bodajkon .
TILL GERGELY: Gatyäskuvik Budapest környeken
-TOMASZ JENŐ: A nagyfakopäncs feszekrabläsäröl
TOTH JOZSEF: Rözsäsgödeny Baranyaban Er
TURCEK FRANTISEK: Madärtani hirek Nyugat- -Szlovenszköbol
VASVARI MIKLÖS: A patkänyfejü pocok mint NER
VERTSE ALBERT: Beköszöntö : 5
— — Szarkäk tömeges éjtszakazasa nädasban
VIDA ISTVAN: Hollö fészkelése Csanädban
WEISZ TIBOR: Héja mint dögevő madár ay te
ZSEBOK ZOLTAN: Jegessiräly a Sen mocsär vidékén
À Kisebb Fe Re 5

In memoriam a

Personalia é

Index Alphabeticus — Avium

TABLAK JEGYZEKE

I. Gölyatöcs tojasforgatas közben
Gulipän elöntött fészeknél . . .
II. Széki lile kotläshoz keszülödik
Talajmélyedésbe meglapuló parnapos széki lile" fióka .
III. Bibic költéshez készülődik :
Piroslabu canko feszek-säträt igazítja . .
IV. Dankasiräly a fészkét vedi
PUSS ACT KO. AMESZREN Mc ap oie ls) a dede er eo nta
V. Kiscsér tojàsait igazgatja à
Küszvägöcser fészke elhagyott leshely tetején . . .
VI. Nagy goda a fészkén
A nap tüzö heve ellen fiait vedö nadisarmany .
VII. Ugartyükok feszküknel
PECL ACSI TEN e I ARE ER EA RE Wet et, Mirah tae ká
VIII. Pocgém fészkénél
Függöcinege készülő fészke . .
IX, Kendermagos réce fészke

TOkés es Cigany réce ésszetojt fészekalja . © . s" or 1.3 se à + »
X. Tavi cankö fészke
Fattyuszerk6 fészke . . . . . .
XI. Nagykocsag... . sb Ss Met ee
XII. Két kakukfiöka kiedcime DÉhordse közben echt of rah ord? ALES È
XIII. Pihen6 darucsapat. . . . 7 eat rein toned totes eka

XIV. Kerecsensölyom himje a feszke előtt

KÉPEK JEGYZÉKE

1. A Fehértó légi felvétele . or
2. Kärökatonäs fa a Kisbalatonban .

3. Kisköcsagok a fészektelep felett .

4. Hollöfeszek a

À 174
; 171
PART
A 155
. 176—177
; 166
; 161
162

161

165

159

| 163
5 173
176
202—207
158

170
129—132
174

166

166

175

159

171

85

9—29

169

170

176

158

. 155—178
, 207—213
213—214

, 216—221

8—9
. 14—15
20—21
. 28—29
42—43
48—49
54—55
e 56—57
= 64—65

70—71
96—97
. 100—101
. 124—125
: 164—165

CONTENTS
AGARDI, E., Black-stork’s occurence in the Mountain-Mecsek . . . . ..
| — — The Saker-Falcon breeding in the Mountain-Mecsek . . . . . . .
— — Booted-Eagle breeding in the Mountain-Mecsek . . 5 ude hey N
— — Twelwe eggs in a robin-nest . . . CU ii SN RSA a AA BS DES ty 0 "1
BARTHOS, J., Crane- -migration on Trans-Danubia Ba oh ts ee váz ahead An
BARTHOS, T., Ravens seen again in the county Somogy . ... . . . .
BEKE, E., On some hungarian vernacular Bird-Names . . Bh ake UN:
BENSON, L., Migration Red-footed Falcon on the Széklerland ape Site
BERETZK, pi The Avifauna of the Fehertö near the town Szeged . . .
— — Wild-goose albino NE RA A CORO,
— — DEE white-fronted goose in ‘great number on ‘the Lake “Fehérto” near
Szege selber nn RAR LT
— — Wall-creeper in the town Szeged and its ‘environs ő SAP ORDA oy Be a
BETHLENFALVY E., Ornithological data from Szepes . . . ARA
BODNAR B., Data to the avifauna of the town Hódmezővásárhely : 4
BREUER, ry Cranes taking an autumne-rest on the shore of the Lake Fertö È
— — Kittiwake at the Lake Fertő . . BL NI ROMAE VIII Lat STD RI Se RES
" — — Bee-eater breeding in the county Sopron tie 5 Si ths SA Ve MERS
CSABA, J., The occurence of the Pine-Grosbeak in Hungary % TR Ve
IN Rosen coloured Starling in the county Zala : i
CSORNAI, R., The extension of the Pale-Warbler . PR ANR OL ASSI ROC ATO
— — Ornithological mews. from. the Bácska iL ne N
" CSORGEY, T., James Vönöczky-Schenk i
DANDL, J., The occurence of the eastern black- eared ‘wheater ‘in the environs
of Budapest 3 or
— — The occurence of the "Rock- bunting in the environs of Budapest 4 &
DARNAY (DORNYAI), B., Some old ornithological data from the Balaton .
— — — The obligation of the fishing-corporation of sie eae aaa RE AR e ac-
cording the "Egret-birds" from the year 1826 . . a
DORNING, H., Das weitere Vorriicken des Blutspechtes in Ungarn SORT
ERDOS, en Calander-Lark a new species in the esse Fauna . ss) VAE
FESTETICS, A., Bird-nests near each-other . . . Mal Soka reer
FINKERNAGEL, K., Die Alpendohle wird Kulturvogel que es APN SA Petr, II
GEREBY, G., Ornithological observations in the environs of Pécs Fe
GYOKER, J.; Ruddy-duck nesting in the environs of Kiskőrös . . -
GYORFY, ST., The Golden-eagle in the Carpathes and in the Mountain-Mätra 5
HACHLER, E.: A new local race of the Hazel-Grouse . 4 A
HEGYMEGHY, D., Wartime: nests a 5 MARNE RP pee et oe unis sic
HOFFMANN, A: Woodcock carrying its chickens BEL EU NME) PO PRI Fee pi To
KELLER, O., Oyster-catcher atithe Lake Balaton); Meet a a ee ee
KEVE, A., Dr. Nicholas Vasvari s INTE LS AUS NU u i =)
KEVE, A.-LEVAY, F., Introduction to B. “Molnar, The Cuckoo in the Hungarian
Plain
Keve, A., Further ‘notes ‘on the range- increasing and decology of the Indian
ring-dove 4 MES etext de ar haters Ses RR SMISE 5 Me ÜLÉS CN ES Phan ESS
— — Flamingos in Hungary Ò A
— — Ornithological Results on the Poultry- “Pest in Hungary ‘in the Year 1946 È
— — Red-necked Roe en tern and Common eider on the reservate
of Kisbalaton Bovo AURORA el SMS Ehe ees
— — New nesting species on the "Lake Kisbalaton È 5:77 TR ees
— — Observations on Storks . . RDA ARL ty plese ae Soya a i MER EG
— — Syrian woodpecker in Trans-Danubia SAUTE ice IPO LOI an yh bar a a
— — The crested-lark and the war . EDS SN NE CINQ
The Fieldfare a common breeding-bird in Galicia n Se PARE e LAST USARE
KOHL, ST., Little egrets TINO VTRANSVIVADIA en kt ate ls TER EI ISIS
— — Griffon- vulture in the county Bihar aA RITES BINS BRONI LINEE
— — The owl-fauna of the environs of Szäszregen A
— — Data from the Kelemen-Alps b .
KOENIG, O., Ornitologische Nachkriegsbeobachtungen am: Neusiedlersee 3 :
Tet VA "vide KEVE, A. at ike PN O TRO See eh
LINTIA, D., Ornithological news "from the Bánát EN“
LITTAHORSKY, A., Raubseeschwalben an der Donau südlich von Fehértemplom
— — Würgfalken an den Donauinseln südôstlich von Fehértemplom Sah
MANNSBERG, A., Occurence of the Streptopelia d. decaocto Friv. in Transylvania
MERAN, F., Bird- observations in the Mountain-Vertes . RAS EC 1 pe La
MÉSZAROS, G. L., Swans near Ozora . . PEN FRERES
MOLNAR B., The ‘Cuckoo in the Hungarian Plain (Alföld) 5 s bse
— — The Syrian woodpecker in Szarvas . . AS ez eye ice) NOIA BILI
MOLNAR, L., The bee-eater in the environs of Kérmend A SEI sun
MURAY, R., "Pale- Warbler in the town Ujpest . . RASO ER
_ Syrian woodpecker breeding in the neighbourhoud of Budapest È:
MULLER, G., Crane migrating in the ‘county Bihar from autumne 1946 till
autumne 1948 RR AREA RP AR tre Ua ERS NE
— — Buzzard perished in the ‘county Bihar 3 EL EN
NAGY, JULES, Eastern black--eared wheatear in the Mountain Mätra E
— — Chaffinch breeding on the earth , . . NRE ött DA an
— — Stag-beetle as food of the pheasants .. "OLA
NAGY, LADISLAS, New ornithological Observations on the Hortobágy
PÁTKAI, Ei, Kittiwake at Budapest . . A Ber ei
— — Red- necked phalarope on the Lake Velence = FR es
— — The specimen of Anas angustirostris of the Hungarian Institute of
Ornithology RU rac SR TE I tet AS TR FA GIOVA TINA LI me NG DT a TONO

LIE We Sate
.
.

193—194

152—155

187

51—80
183

183—184
191

195.
196197.

180

181
190—191
192

193

180

196
44-45

179
192
201

201—202
113—115
178—179
198

193

197
184—185
188
82—84
197
198—199
179
48—51

99—100

: 121—122

128
152

181—182
182—183
185—186
190
191

192,

185

189

189
195—196
96—98
196

181

187

182

186

183
100—112
189—190
190
179—180
190

125—126
200

179

198

199
90—94
181

pit

184

. — Wall-creeper at Fal r of the Reduerested porehard . >» >. : |

| — — Alpine-accentor at Budapest . i
PÉTERFAY, J., The propagate on a natural way ‘in the game keeping of the

À future le

| POVAZSAY, L., The regularity of ‘the ‘set-number of the sky-lark efile) Mes thal ara Te

A RADVANYI, O., Ornithological records from the environs of SIAT DI AE i

.
°

| SAGHY, A., Buteo r. rufinus Gretzschm. in the Mountain Gerecse .

SASSI, M., Touit purpurata viridiceps Chapman
SCHENK, Er. Leitungsdräte und Zugvögel . . új

| SOVAGO, M., Barn-owl increasing at Hajduböszörmeny RSs
. SOREGI, J., Dark-brested Brent-goose on the Hortobágy . .

Algyő
STUDINKA, L., Red- crested "porchard in the county Győr . >
— — Sommer-occurence of the Rough-legged buzzard È
SZEMERE, L., The Grey lag-goose ree, breeder in Bäcska 3
— — Little egrets in the Bacska 3
— — The town Zombor
— — Snake as pray of the Sea-eagle i 6
SZEMERE, Z., Recent Ornithological Literature ‘of "Soviet NY e
SZIGETI, K., ‘Pomatorchine skua on the Great Hungarian Plain .
. SZOMJAS, Li, Unusual breeders on the Middle-Tisza A
SZOGS, J. Winter-visitors at Budapest on the eee between 1932 and 1946
— — ‘Abnormal eggs in wryneck-nests . . .
| TAPFER, D., Scops-owl breeding at Bodajk . .
TILL, G., Tengmalm’s owl in the environs of Budapest .
TOMASZ, E., Great spotted-woodpecker robbing nest . le
TOTH, J., Roseate pelican in the Hungarian county Baranya .
TURCEK, F., Ornithological news from West-Slovakia .
| VASVARI N.: Microtus ratticeps as food of birds .
VERTSE, A., For welcome . 5
_— — Magpies nighting in large ‘number in a reedbank 3
VIDA, ST., Raven breeding in the county Csanád .
WEISZ, T., Goshawk feeding on carrion . . :
ZSEBOK, Zn, Glaucous a on le environs of "the marsh “Szernye” ;
Short Notes £
In Memoriam
Personalia
Index Alphabeticus Avium

u . ’

Be Be ee in Kran, a à, ON: cet ig dosti tel ss

. . . . . . .

LIST OF PLATES

I. Stilt turns its eggs
The Avocet by its flooded nest . . . R
II. The Kentish Plover is going to br eed
The young of the Kentish Plover lurks hidden deep in the ground .
III. The Lapwing is going to breed

DINI ee te cw ey series) is

The Redshenk “arranges the roof of. its nest... 2 e le ie Ne Le ee
IV. The Black-headed Gull defends its nest
The Black-Tern on its nest. . Lu Se PEUR UN SUO ern Cette Le else LE a

V. The Little-Tern arranges its clutch
The nest of the Common Tern on the top of a desolated hide .
VI. The Godwit on its nest
The Reed-Bunting defends its youngs AÉAITSE the sun- -shine ER te ALTARE sete
VII. The Stone-Curlews by their nest: À
Thevsicy-lark feeds ats YOUNES). ar... N et e Se To lie Cerda Lo
VIII. The Little-Bittern by its nest
The Nest of Penduline-tit during preparation AMEN PEA, SR TE
IX. The Nest of the Gadwall ;
A common cluth of the Mallard and of the White-eyed Duck .
X. The Nest of the Marsh-Sandpiper
The Nest of the Whiskered-Tern . . . . . . . Bi, St aaa
XI. Silberreiher . .
XII. The struggle of two Cuckoo- Nestlings in "the "Nest of a Great- Reedwarbler
XIII. Staying troop of cranes. . AUS Le aire
XIV. Das Mänchen von Würgfalke | vor "seinem Horst à DATE REX VO PR RES

LIST OF FIGURES

1. The view of Fehér-Lake from the Air. . AS Me UT (2
2. The Colony of Cormorants in the Marsh of Kisbalaton. i

3. The Little-Egrets over their Colony KARA E Ne UAT CI
4. The Nest of the Raven AE ES att ert We aa et A ANE

| STERBETZ, ST., Data to the breeding of the Little SERRE and Squacco heron. at

" 184
191—192
193

141—148
198
194
188
178
200
189
184

185
184
188
183
185
196
199
202—207
181
194
132
198

181
178—202
207—213
214—215
216—221

8—9
14—15
20—21

.28—29
42—43
48—49
54—55
56—57
64—65
70—71

96—97

100—101

124—125
164—165

BCOTYHMUTEJbHAS PEUb

AP. AAbBEPT BEPYE

Mn Bunyckaem renepp 51—54 rom (1944—1947 rr.) namero eixeroAHuka
Aquila, Kak JOKAZATEABCTBO Bospomszenna Benrepcxoro OPHHTOAOTHgECKOTO
Wucruryra, Koropnű B 1945 roay npu ocage Bynanemra 651 coBepmenxo
YHAYTORKEH. ,

Taméaa1 3agaya MepezaTb ucropuyeckne COÖHTNA TeX KPHTNYeCKHX JT,
KOTOPHIE IPOMAMH © TOMO BpemMeHU, KOTA& OIA BHAAH Ham ToCAeAHna wonAe:-
HB Tom , Aquila“ (1943 r.). Tem 60.1ee BAOXHOBHTEABHO IIPH TIeyA.AbHBIX BOCHO-
MUHAHHAX MHe MATH NO A0pore BO3spOHKACHHA H BHOBb CTPONTeALCTBA, OT Öe3-
HAA6KHOTO IOA0KeHHA, KOTOPOE CAeA0BA10 HenocpeAcTBeHHO NOCAE NOAHOTO
PASOPEHNA — 0 TOH CTeneHt TPYAOCHOCOÖHOCTH, KOTOPUNH cBUAeTeABCTByeT

Bi Aaga storo toma ,,Aquila‘. [pomeaivue roab NOAH! CBUACTCALCTB YBAkeHun.

H HOMOrATEABHOÏ BOAN. 38 KOTOPHE MH OOA3AHH ObITh ŐJATOZADHEI HAITETO
BhMecToAmemy yipexjennw: Munucrepersy SeMAeAeAnA, MHOTOINCACHHEIM PYKO-
BOZAMAHM Mecram Halleli OŐIMECTBEHHOŐ Ku3Hn, ny61MKe HETepecnpyDomelica KHZHA
HTH, TAK B Meppoli OyepeAm A00POBOABHEIM COTpyAHNEAM BEHTEpPCKOŰ NTN4HOH
HAYEH, APYÆCCKOMY Kpyry Haämero [ÍHCTHTYTa H MHOCTpaHEHIM NOXOKHM HHETH-
TyTaM. OTH ONBITHI OAM HAMM BaxxHelimne HCTOUHUEU CHAN B TPYAHHX lOAAX
H Ta NOMOTATeABHAA TOTOBHOCTB. 401212 BO3MOSKHEIM, ITO MH YeTHpe Toga H0CAe
NOAHOFO YHHYTOKEHHA Yike MOMEeM BbIJATb HOBBI TOM Aquila”, rae MH OTUH-
THBA@MCA HOB@HMHX COONTHAX BEHTEPCKOTO HTHYbAIO MHpa MH UTHIbeM HayKu.
Aa oyaex aror rom , Aguila" Tome CHM6010M ŐJATOZAPHOCTH BCeM TeM, KOTOPHIE
NpoABnradn ero OCyINeCTBOBAeHne.

0 = klar PR xt à
ee at it: PRO

Ets se. os. |

AQUILA TOM. LI—LIV. TABL

Gölyatöcs tojasforgatas közben. — Stilt turns its eggs. Photo Dr. P. Beretzk, 4. VI. 1938.
NONYJOUHHK NOBODA HBA ET CBOH ana.

a mgr ETE . = - È > me
foo È E Li
a nn ©

Photo Dr. P. Beretzk, 30. V. 1939.

Gulipan elöntött feszkenel. — The Avocet by its flooded nest.
Ilmıorıweka Hp 3ATONIEHHON rHeszge.

BEKOSZONTO

Irta: Dr. Vertse Albert

Aquila evkönyvünk 51—54. (1944—47.) évfolyamát bocsátjuk útjára,
tanujeléil az 1945-ben Budapest ostromakor teljesen elpusztult Madártani
. Intézet újjáéledésének.

Jubileumi (1943-as) Aquila-kötetünk megjelenése óta eltelt válságos
évek történetéről beszámolni súlyos kötelesség, amikor a pusztulás emlé-
keit kell felidézni. Annál lelkesítőbb azonban az emlékek során az újjá-
épülés útját végigjárnom, a teljes pusztulást közvetlenül követő remény-
telen állapottól a munkaképességnek addig a fokáig, amit e lapokon meg-
jelenő Aguila-kötetünk képvisel. Ezek az évek telve vannak fölöttes ható-
sagunk, a demokratikus földművelésügyi kormány és közeletünk számos
vezető helyéről, nem kevésbbé a madárvilág iránt érdeklődő nagyközönség,
elsősorban a magyar madártan önkéntes munkásai, az Intézet baráti köre
részéről és a külföldi társintézetektől felénk áramló megbecsülés és segítő
akarat tettekben is kifejezésre juttatott megnyilvánulásaival. Ezek a tapasz-
talatok voltak a küzdelmes évek alatt legfőbb erőforrásaink és ez a segítő
készség tette lehetővé, hogy a teljes megsemmisülést követő ötödik évben
egy új kötetben számolhatunk be a magyar madárvilág és a madártan leg-
újabb eseményeiről. Legyen ez az Aquila-kötet a köszönet jelképe is mind-
azok felé, akik létrehozását elősegítették.

:k Ne

A Madártani Intézet 1943-ban ünnepelte fennállásának 50 éves jubileu-
mát, a háborúra való tekintettel csendben, a nagvobb nyilvánosság teljes
kizárásával. A külső megnyilatkozások tekintetében csupán azzal ünnepel-
tünk, hogy munkatársainkat az évforduló alkalmával körlevélben üdvözöl-
tük; az ünnepet jelképezte továbbá az Aguila jubiláris 50. kölete is, amely
ugyanolyan terjedelemben jelent meg, mint más esztendőkben négy évfolyam
együttvéve. Ennek ellenére az első jubiláris dátumra, . 1943. május 20-ra
(ezen a napon kapott 1893-ban Herman Ottó megbízást az Intézet terveze-
tének elkészítésére) tömegesen érkeztek hazulról és külföldről a szerencse-
kívánatok. Ezek közül ma már csak emlékezetből emelhetünk ki néhányat:
így az Inlézet két legidősebb tiszteletbeli tagja dr. Lovassy Sándor akadémiai
tanár (Keszthely) és Prof. dr. R. Ludwig Lorenz v. Liburnau (Wien) keresték
fel meleg soraikkal igazgatónkat. Mindketten alapítás óta tagjai voltak Inté-
zetünknek. Az üdvözletek sorából kiemelkedő volt a finn madártani társulat
gratulációja: magyar és német nyelven nyomtatott díszoklevélen küldte

10

Su Le
i

üdvözlö sorait. A horvät iärsintezet magyar nyelvü üdvözlö iratäban kiemelte,
hogy az ő alapitäsukat is Herman Ottó vívta ki és az eredményes együtt-
müködes reményében köszöntenek. Üdvözletet tolmácsolta továbbá a bajor, .

cseh, finn, francia, holland, német, svájci madártani társaságok, a finn
Zoolögus—Botanikus társaság, a finn Tudományos Akadémia, a wieni Natur-
historisches Museum stb. Magánszemélyektől, kartársaktól is kb. ötven
üdvözlő távirat és levél érkezett Ausztriából, Belgiumból, Bulgáriából, Cseh-
országból, Dániából, Finnországból, Franciaországból, Hollandiából, Lett-
országból, Lengyelországból, Luxemburgból, Németországból, Svájcból,
Svédországból stb. és kb. mégegyszerannyi a hazai munkatársaktól és kollé-
gáktól. A szaksajtó javarészben megemlékezett a jubileumról; a Természet-
tudományi Társulat Állattani szakosztálya 1943. december havi szakülésén
pedig dr. Dudich Endre professzor köszöntötte az Intézetet és méltatta fél
évszázados munkásságát.

Váratlan meglepetés ért bennünket 1943. december 5-én (annak a napnak.
az évfordulóján, amely napon az Intézet szervezetének miniszteri jóváhagyá-"

sát beiktatták), amikor a társintézetek vezetőiből, valamint vidéki és buda-

pesti munkatársainkból álló küldöttség kereste fel Intézetünket. A küldött- .

ség vezetője, Csiki Ernő meleg szavakkal méltatta az elmult ötven év munkás-
ságát és eredményeit, majd dr. Beretzk Péter a szegedi Fehér-tónál készített
madártani tárgyú remekszép filmfelvételeit és színes, valamint fekete-fehér
diapozitív-felvételeit mutatta be a jelenlévők osztatlan tetszésnyilvánítása
mellett. Ezzel mintegy kis házi ünnepséget rendeztek számunkra.

E szerény ünnepségekről és azok dokumentumairól az Aquila 51. köte- .

tében eredetileg részletesebben, facsimile mellékletekkel kívántunk beszá-
‘ molni, egyenként mondva köszönetet az üdvözletekért. Ennek a kedves
kötelességünknek az iratok pusztulása miatt sajnos ma már nem tudunk
eleget tenni.

Az 1944. esztendő baljéslatüan kezdődött. Főnökünkön, Vönöczky-
Schenk Jakab főigazgatón erőt vett régi szivbaja, mely később annyira
súlyosbodott, hogy hosszú ideig szanatóriumba volt kénytelen vonulni;
utána Balatonfüredre, később fiához Köszegre ment betegszabadságra.
Az Intézet iránt érzett mindenek felett álló szeretetére és munkakedvére
jellemző, hogy betegsége alatt egy pillanatra sem engedte ki kezéből az
Intézet irányítását, különösen az akkor sajtó alatt álló jubiláris Aquila-
kötet szerkesztését és még a korrigálást is sajátkezűleg végezte el. Betegágya
és Intézetünk között posta útján tartottuk a legszorosabb kapcsolatot 1944.
december haváig, amikor a postaforgalom végleg elakadt.

A német megszállás után rövidesen érkezlek az Intézet tisztviselői

részére a katonai behivök. Április elején távozik Keve András, majd Udvardy
Miklós, végül Pátkai Imre. 1944. május elején Vasvári Miklóst kényszer- .

nyugdíjazzák és rövidesen munkaszolgálatra elhurcolják.

A légibombazasok kiterjedése és sűrűsödése mindjobban erősíti ben-
nünk az intézeti értékek biztonságbahelyezésének gondolatát. A megmen-
tésre vonatkozó különböző elgondolásaink, terveink azonban a felsőbb
intéző körök érzéketlenségén, látható zavarodottságán, de főleg a megfelelő
költségek hiányában eleve megbuktak, így csupán arra szorítkoztunk, hogy
könyvtárunk és gyüjteménytárgyaink legértékesebb darabjait a főépület
második emeletén lévő intézeti helyiségekből az alagsorban lévő . egyik

|

VETTA ! x dai à ds
UN i i 2% | / Hy fl

. raktärhelyisegünkben összezsufoltuk. Sajnos mar arra sem volt mód, hogy
ennek a raktärhelyisegnek a szabadba nyilö nagyméretü ablakait befalaz-
tassuk. Jellemző, hogy még 1944 decemberében is az intézeti" épület-
. csoportot, de általában Budát, az akkor mar elkerülhetetlen ostrom kilata-
. saival szemben annyira biztosnak ítélik, hogy még december 23-án is teher-
. autôszämra hordják fel Pestről az értékesebb minisztériumi irattári és fel-
| szerelési anyagot. Pedig ezen a szombati napon mondanak az intézeti tiszt-
viselők utoljára búcsút ezeknek a falaknak. Másnap az orosz előőrsök
elérik az Intézet vonalát és karácsony ünnepén előtte áll meg a front.
A német SS-kötelékek megszállják az épületcsoportot és védelemre rendez-
kednek be. Az épületcsoportot eredetileg központi fűtéssel fűtötték, ennek
. maradványaként jól megépített földalatti folyosók kapcsolják össze az egyes
pavillonokat, kiváló erődrendszert nyujtva s az épületek védelme mögött
megkezdődik a három hétig tartó harc.

A három héten át dúló, szinte szakadatlan tűzharc folyamán az inté-
zeti &pületesoporlot számtalan belövés érte, elsősorban az épületcsopori
homlokterében lévő, Intézetünket is magában foglaló főépületet, mely végül
is a belövések és (szemtanúk állítása szerint) német. katonák szándékos gyuj-
togalása következtében Szilveszter estéjén -kigyulladt és kb. 4—5 napig égett.

. A második emelet, ahol Intézetünk munkahelyiségei és gyüjteményei is vol-
tak, teljesen elpusztult. Az első emelet és a földszint épségben maradt, kivéve
azokat a helyiségeket, ahol értékes intézeti anyag volt felhalmozva, így az
első emeleten lévő raktárhelyiségünk, ahol nyomtatványainkat tároltuk és
a már említett alagsori helyiség, ahová könyvtárunk és gyüjteményünk
érlékes darabjait mentettük. Az a feltűnő jelenség, hogy a földszinten és az
első emeleten kizárólag az a két helyiség égett ki, ahol muzeális értékeink,
könyveink stb. voltak felhalmozva, már magában véve tánújelei a barba
gyujtogatás szándékosságának.

Intézetünk sorsa ezzel beteljesedett. Fél évszázad lelkes mink UE
eredményei, a nagyhírű madártani szakkönyvtár, a feljegyzések, fényképek,
eredeti rajzok, festmények, feldolgozásra váró ei anyagok tömege,
a mult tudományos törekvéseit reprezentáló émlékek, a teljes magyar madár-
faunát felölelő muzeális gyüjtemény teljesen i ade AOE

* *

Buda felszabaduläsa utän, ahogy a polgäri közlekedes szabadda lett,
azonnal felvettük hivatalos kapcsolatainkat és nekiláttunk a romeltakari-
tással kezdődő újjáépítő munkának. Intézetünk ekkor vezetés nélkül állott.
Vönöczky-Schenk Jakab főigazgatónkat, mint arról később értesültünk,
Kőszegen több ízben szív roham támadta meg és 1945. február 22-én, szívós
természete felmondva a szolgálatot, csendesen elhúnyt. Vasvári Miklós
főadjunktusról először csak annyit sikerült megtudnunk, hogy a nyilasok
lakásáról 1944. november havában elhurcolták s csak később sikerült tra-
gikus sorsát rekonstruálnunk. Minden valószínűség szerint a balfi internáló-
táborban kivégezték. Warga Kálmán igazgató Pest ostromakor aknaszilánk-
tól súlyosan megsebesült.

A teljes pusztulás következtében beállott hontalanságunkban, amelyet
elvesztett kollégáink feletti gyászunk még inkább súlyosbított, nehéz gondot
okoztak Intézetünk jövőjének biztosílására irányuló erőfeszítéseink. 1945.
április 4-én kelt felterjesztésünkben vettük kezünkbe az Intézet ügyeinek

A . e . 2A © à = \ NT à Er À Tat >. Pat SUA mae NR

vezelését. Első beadvanyunkban leszögeztük szervezetünk és eddigi mun-
kassagunk történetét és újjáépítési tervezetünket. Fölöttes hatösägunk,
a földművelésügyi kormány kifejezésre juttatta, hogy az Intézet folyamatos
működését biztosítja. Mint mezőgazdasági kísérletügyi intézménynek fel-
adatul írta elő, hogy az Intézet munkásságának és ügyvitelének hozzá kell
idomulnia az ország mezőgazdaságának demokratikus átalakulásához és
ahhoz a nemzetgazdaságunk minden munkaterületén jelentkező természetes
törekvéshez, hogy megmaradt értékeinkkel az általános jólét érdekében
helyesen és minél eredményesebben gazdálkodjunk. Ezzel az újjáépülés
: lehetősége megadatott.

Legsiirgetiébb feladat volt hontalanna vált Intézetünk elhelyezése, amely-
lyel kapcsolatban több jószándékú terv, javaslat merült fel.

Elsősorban az Erdőközpont, Szeged városa, a tihanyi Biológiai Kutató-
intézet és a Nemzeti Múzeum Intézetünk elhelvezésére, illetve befogadására
irányuló terveiről, konkrét javaslatairól emlékezünk meg különös hálával.
Sok terv született és bukott meg ez idő alatt, míg végül Iniézetiink a Mező-
gazdasági Múzeumban nyert ideiglenes elhelyezést azon jogainak fenntartá-
sával, hogy a kísérletügyi telep felépülése esetén ismét a régi székhelyünkre
költözhetünk vissza.

@

Ebben az első időszakban, az állami apparátus kényszerű redukcidjara
vonatkozó tervekkel kapcsolatban, mint minden kísérletügyi intézmény, úgy
bírálat alá került a Madártani Intézet gyakorlati irányú munkássága, annak
gazdasági jelentősége, ilyen értelemben létjogosultsága is. Ez a kérdés köny-
nyen vállhatott Intézetünk létének vagy nemlétének sarokpontjává, mert
Intézetünk pusztulásával most hiányzott a madárvilág nemzetgazdasági érté-
két, mezőgazdasági jelentőségét, az azzal kapcsolatban felmerülő feladatok
sokrétűségét oly meggyőzően bizonyító munkaeredmények és gyűjtemények,
Intézetünk mezögazdasägi irányú munkássága pedig, 50 évre visszanyúló
működésében, felületes szemléletre könnyen elmosódik a tudományos szak-
dolgozatok látszólag elvont témái között.

Minden alkalmat megragadtunk, hogy Intézetünk tudományos és gya-
korlati eredményeinek az ország határain is túlterjedő megbecsüléséről ille-
tékeseketi megfelelően tájékoztassuk. Ennek során hivatkoztuuk arra, hogy
a rovarirtó madarak hasznosítását célzó gyakorlati madärvedelmünk meg-
alapozása, országos elterjedtsége, a mezőgazdaság érdekeit közvetlenül
érdeklő, nemzetközi viszonylatban is forrásmunkául számító táplálkozás-
vizsgálatok nagy száma, amelyek a rovarirtó madarak gazdasági hasznát,
vad- és halgazdasági szempontból jelentős madárfajaink \egfontosabb bioló-
giai sajátságait tárják fel s így a vadászati tilalmi idők alapjául is szolgálnak ;
a nemzetközi madárvédelem alapját képező madárvonulási vizsgálatainak
eredményei, a népszerűsítő könyvek, cikkek könyvtárat kitevő sokasága
alapozták meg hazánkban a madárismeret, madárszeretet és a természet-
védelmi törekvések örvendetes elterjedtségét, egyben igazolják a jól végzett
munka sikerét.

Ilyen értelmű sorozatos ismertetések kapcsán szükségessé vált az Inté-
zet feladatának alapszabályszerű megszövegezése, mert. Intézetünknek alap-
szabálya, vagy szervezeti szabályzata nincs. ha volt, megsemmisült, annak
eredeli szövegével ma már nem rendelkezünk. E hiány kiküszöbölésére az

Intézet létesitésének celjät és feladatänak fejlödeset a következökben szöve-

geztük meg: AMV
: A Madártani Intézet a M. Nemzeti Múzeum keretében létesült. 1893-ban
M. Ornithologiai Központ néven és kezdetben az ornithographia szolgála-
tában elsősorban a madárvonulás kérdését tanulmányozta. Ahogy a rend-
szeres vizsgálatok a madárvilág rohamos pusztulását, ezzel kapcsolatban a
rovarkárok elhatalmasodását bizonyították; majd a hasznos madarak gaz-
dasági jelentőségének felismerése, azok mesterséges megtelepítésével elért
gazdasági sikerek az Intézet munkásságának irányát szükségszerűen a mező-
gazdaságot közvellenül érdeklő oekologiai, táplálkozástani kérdések felé
terelte. Magyarország kifejezett agrárjellegéből s madárvilágának gazdagsá-
gából folyólag a madárvilág és a gyakorlati mezőgazdaság egymásrautalt-
sága különösen szembeszökő. Az egymásrautaltság sokrétű biológiai kér-
. dések sorozatában jelentkezik, amelyek megoldása a mezőgazdaság gyakor-
lati érdeke és a pusztuló madárvilág okszerű védelme szempontjából egy-
aránt fontosnak mutatkozik. Ezek a megfontolások indokolták az Intézetnek
a Földművelésügyi Minisztérium kísérletügyi osztályába való átvételét 1901-
ben. Az azóta kialakult gyakorlat szerint az Intézet feladata: a magyar föld
élővilágában birtokolt, jelentős nemzeti vagyont képviselő természeti kincsünk
a magyar madárvilág fenntartása és gazdasági hasznosítása érdekében a
madárvilág életjelenségeinek elsősorban gazdasági vonatkozású vizsgálata,
majd a vizsgálatok eredményeinek tudományos és népszerű formában való
ismertetése. A vizsgálatok eredményei alapján a fölöttes kormányzat részére
véleményező és tanácsadó szervként, a gazdatársadalom részére pedig min-
den madártani vonatkozású kérdésben mint tanácsadó, ismeretterjesztő s a
madárvilág gazdasági hasznosítása érdekében propaganda-levékenységet
kifejtő intézmény működik.

LT

Ahogy a normälis élet elrendezödese megindult, ügy olyan mértékben
jelentkeztek az Intézet tevékenységét megkívánó feladatok, mégpedig a jövőt
illetőleg széleskörű munkakör. perspektívájával, különösen a vadgazdasag
területén, amit a vadgazdálkodás állami kézbe való központosítása tett szá-
munkra lehetővé. Az első feladat is itt kínálkozott, mint a madárvédelmi
szempontból létesített természetvédelmi területek kijelölésénél szükséges
tanácsadás. Eredményként könyveljük el, hogy a természetvédelmi terüle-
tekre vonatkozó indítványaink legjelentősebbjei valóra válltak. Intézetünk
is ez alkalommal, a vadászati ügyek rendezése folyamán kapott az ostrom
után első ízben szilárd talajt a lába alá a Velence-tavi és kisbalatoni állami
védterületeken való kutatási és gyüjtési szabadság rendeleti úton való bizto-
sításával. Intézetünk ezzel vízi madárvilágunk két legjelentősebb tenyésző
helyén nyert szabadkezet s mintegy birtokon belül, intencióinak legmegfele-
lőbb módon végezheti kutatásait.

Az állami kézben k6zpontositot! vadgazdaságnak a madárvilág és
madártani kérdések iránt tanúsított fokozott érdeklődése hangsúlyozza a
vadgazdasági vonatkozású madártani vizsgálatok művelésének szükséges-
ségét. Ez a törekvés ugyan nem újkeletű, hiszen Intézetünk munkakörébe
tartozik, de rendszeresítése, széleskörű kiterjesztése sohasem volt aktuáli-
sabb, mint napjainkban, ezért a gazdasági madártan keretében való jelen-
tőségét részletesebben is meg kell indokolnunk :

14

Kan Rh
RE ‘

è, 7 Lu x st

Közvetlen tapasztalatunk, hogy a mezőgazdasági élet színterén a kultür-
tájakon a madárvilág, egyes fajok kipusztulása, ritkulása, majd más fajok
elszaporodása következtében fokozatos átalakuláson megy keresztül, amely-
nek legfontosabb okai:

1. A mezőgazdaság térhódítása, amely: a természeti viszonyokat alap-
vetően megváltoztatja (erdőirtás, vízszabályozás, földmiveles, stb.) és a
folyamatos mezőgazdasági termelés, amely csak azokat a madárfajokat és
ott hajlandó megtűrni, . amelyek és ahol azok érdekeit nem veszélyeztetik.
Az érdekellentét és érdekazonosság magva a madarak (táplálkozásukkal
okozott) hasznos vagy káros tevékenysége.

2. A vadgázdálkodás és a vadászat gyakorlatával kapcsolatos részben
céltudatos szelekció (hasznos vad tenyésztése, óvása, ragadozók és egyéb
kártevő madarak irtása).

A gazdasági madártan főbb feladatai a fentiek szerint:

1. A mezőgazdaság térhódításának madárpusztító hatását csökkenteni,
ha lehet meggátolni és a mezőgazdasági termeléssel való érdekellentét vagy
érdekazonosság magvául szolgáló táplálkozás kérdéseit gazdasági jelentő-

sége szempontjából vizsgálva, azok eredményei alapján a madárvilág indo-

kolt; védelmét men is) elösegiteni.

2. A vadgazdasägnak a szärnyasvad gazdasági kiaknázására való oe
véseit a madärviläg egyetemes érdekeinek szemmeltartasa mellett elösegi-
teni, biológiailag helyes irányba terelni.

E részleteiben egymástól alig elválasztható, egymásba folyó feladat-
körök jelentőségét mérlegelve, a mezőgazdaság térhódításának tájalakító és
faunaalakító hatását olyan, a mezőgazdasági kultúra terjedésével párhuza-
mosan fellépő, valójában törvényszerű fejlődésnek kell tekintenünk, amely-
nek gátat vetni nem, vagy igen erélyes eszközökkel (legtöbb esetben a gaz-
dasági érdekek teljes kikapesoläsäval), tehät csak elvetve lehet, leghatäso-
sabban természetvédelmi területek létesítésével. |

Sokkal fontosabb és módszeres gazdasági madártani vizsgálatokat meg-
kívánó gyakorlati feladai, hogy a mezőgazdasági kultúrától túlságosan nem
veszélyeztetett, abba többé-kevésbbé beilleszkedni tudó, különösen a mező-
gazdaságra hasznot hajtó, vagy annak érdekeit érzékenyen nem érintő
madárfajok életlehetőségét és elszaporodását a mezőgazdasági élet fennálló
keretein belül biztosítani tudjuk. Ezt a törekvést pedig döntő módon
befolyásolja a vadgazdálkodás és vadászat célkitűzései és gyakorlata. Hiszen
a vadgazdasági szempontból értékes madárfajok elszaporítására való törek-
vése és az ezzel kapcsolatos általános vadgazdasági rendtartás madárvilá-

gunk jelentős részének (ha közvetve is) az elérhető legnagyobb védelmet

nyujtja. Bizonyos, hogy madárvédelmi és természetvédelmi törekvéseink
tulajdonképeni végrehajtója, őre, azok sikerének legfőbb letéteményese az
előírásos vadgazdálkodás éppen ezért törvényesen . előírt kötelessége is.
A vadgazdálkodásnak és a vadászatnak a kultúrtájak madárvilágára való
ez a döntő jelentőségűnek mondható befolyása indokolja az Intézet mun-
kásságának a vadgazdasági madártani vizsgálatokra való fokozott kiterjesz-
tését és a vele való legszorosabb együttműködést.

Az eredményes vadgazdálkodás megköveteli a folyamatos kutatómunka
által nyujtott megbízható alapokat. Ez a felismerés adta az impulzust vad-
gazdaságunk irányító szervének, az Erdőközpont Vadászati Osztályának
vadgazdasági madártani vizsgálatok rendszeresítésére is, amelynek ered-

ményeképen, részben saját hatáskörében, részben megbízásából, anyagi és

VATI, öntés PT

pes COTTO |

k

vita A Lt ad a

AQUILA TOM. LI—LIV. TAB. II.

Photo Dr. P. Beretzk, 10. VI. 1940.
Széki lile kotlashoz készülődik. — The Kentish Plover is going to breed.
Mopckoii 3yek IPHTOTOBAdeTCH K CHIEHHIO Ha alinax.

"PA a

Talajmelyedesbe meglapuló pärnapos széki lile fióka. — Photo Dr. P. Beretzk, 29. VI. 1939.
The young of the Kentish Plover lurks hidden deep in the ground.

Hecko.1pko EYTOYHBIH ITEHEN Syeka HATHOAETCH B JOMOUKe MOUBBI.

: Pry ree f

oe
LA DE

Er
A

. erkölcsi támogatásával megindult a fogoly, fácán, fürj, fehér gólya elterje-
désére, az erdei szalonka vonulására vonatkozó páratlanul nagyszabású
adatgyüjtés és az adatok folyamatos feldolgozása, a vadrécék táplálkozás-
vizsgálata, a pusztuló ragadozó madarak fészkelőhelyeinek természetvédelmi
szempontból való kataszteri felvétele, a vadásztársaságok által lelövésre
került ragadozók lábainak Intézetünkbe való beküldése és természetvédelmi
érdekből való felülvizsgálata, a vadvédelmi szempontból is jelentősséggel
bíró állami madártani védterületek létesítése, valamint a vadászati felügye-
lők és vadőrök madárismeret terén való kiképzése, stb. Ennek az utóbbi
fontos, célnak az érdekében tervbe vett könyvsorozat első köteteként a
Nimród Kiskönyvtár kiadásában, a MÁLLERD anyagi támogatásával, 1948-
ban jelent meg dr, Pátkai Imre föadjunktus könyve , Ragadozó madaraink"
címen. A teljes ragadozó faunát tárgyaló határozó könyv a tudományos
alaposság és a népszerű előadás szerencsés egyesítésével bizonyára jelen-
tésen elősegíti ragadozó madaraink ismeretét és védelmük népszerűsítését.

A Kaposváron 1947-ben rendezett Országos Vadászati : Kiállításon,
a kiállítás rendezősége felkérésére Intézetünk is részt vett, illetve a követ-
kező, az Intézet táplálkozásvizsgálatai alapján készült szemléltető képeket,
színes grafikonokat bocsátotta a kiállítás rendelkezésére: 1. Magyarországi
madarak vándorútjai c., az Intézet vizsgálatainak eredményei alapján készült
vonulási térkép. 2. A vetési varjú taplalkozasa és mezőgazdasági jelentősége
Magyarországon. 3. A fácán mezőgazdasági jeléntésése Magyarországon.
4. Gémfajaink táplálkozása.

A pusztuló vízi madárvilág legjelentősebb fészkelőhelyeinek megmen-
tése érdekében a Madártani Intézetnek mintegy harminc éve folytatott. küz-
delme valósult meg 1945-ben, a madárvédelmi állami védterületek kijelölé-
sével. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a védterületek madárvilágának
a nyugalmát és a fészkelőhelyek érintetlenségét ezzel még nem sikerült
kifogástalanul biztosítanunk, elsősorban a felügyeleti kérdések rendezetlen-
sége, hiányos volta és a gazdasági igénybevétel kíméletlensége miatt. Minden
reményünk megvan azonban arra, hogy ezt a kérdést-is rövidesen sikerül
véglegesen rendeznünk.

A Földmívelésügyi Miniszter 1946. szeptember 12-én kelt 160.700/1946
V. 3. sz. rendelete a Madártani Intézetnek a védterületekre vonatkozó fel-
. ügyeleti jogát a következőképen szabályozza: ,,Az állami, ú. n. rezervátumok
közül, amelyekben tudományos kutatást szolgáló lehetőség van madártani
szempontból, a rezervátumokat két részre osztjuk. Az egyik rész egy vadá-
szatilag teljesen tilalmazott, amely a Madártani Intézet felügyelete alatt áll
és azok zavartalan megóvása érdekében saját költségvetésük terhére külön
őrző személyzetet alkalmaznak. A F. M. vadászati osztálya kiköti, hogy a
személy" alkalmazásához a földmívelésügyi miniszter hozzájárulása szük-
séges. Az egyes rezervátumok madártani szempontból való szétosztása tekin-
tetében az ú. n. Dinnyési és Kisbalatoni rezervátumra vonatkozólag a Madár-
tani Intézet előterjesztését figyelembe fogjuk venni. Az ú. n. Fehértói rezer-
vátumon, mindaddig, amíg dr. Beretzk Péter főorvos a rezervátum kezelését
saját személyében garantálja és vállalja, külön intézkedést erre vonatkozó-
lag nem teszünk. A Madártani Intézet tisztviselői tudományos szempontból
az egész rezervátum területén gyüjtéseket eszközölhetnek stb."

\ i AA x s
; ‘ : LEA ;
16 A PME ae
¢ 3 £ | 1 fo Lula ys
- c Clee AA

A kisbalatoni védterület végleges rendezésére vonatkozó, 1946. október. :

2— 6. között megtartott helyszíni szemlén, a Madártani Intézet, valamint az
érdekelt résztvevők javaslata alapján hozott elvi megállapodás rövid tartalma
a következő: , A Madártani Intézet a védterület határain belül egy lehetőleg
minden emberi beavatkozástól mentes, a fészektelepeket magában foglaló
területet, ú. n. szanktuáriumot jelöl ki. Ezt a területet egy kb. 5 m széles

nádvágással kell körülkeriteni, hogy nádégéskor a tűz oda át ne terjedhes-

sen. À szanktuárium területén belül a nádvágás, sás-, gyékény- és füzvesszö-
szedés, nádégetés, kaszálás, vadászat, halászat és járás-kelés minden időben
tilos. Egész kivételesen, a fenti rendelet alapján a Madártani Intézet, végez-
het benne gyüjtéseket. A szanktuárium az Orsz. Természetvédelmi Tanács
által már kijelölt, mintegy 2435 kat. hold kiterjedésű természetvédelmi terü-
letnek a közepén fekszik. A természetvédelmi területet körülöleli az ú. n.
vadászati rezervátum, amelynek kiterjedése kb. 8500 kat. hold. Tehát a
természetvédelem ügye, kívülről kezdve, az állami tulajdonban lévô vadá-
szati rezervátum, majd a természetvédelmi terület és legbelül a Madártani
Intézet felügyelete alatt álló szanktuárium kijelölése által mind fokozatába
mértékben van biztosítva."

Kisbalatoni kócsagőrünket, Gulyás József volt Laion lialisaneniati
ki 1924 óta állott Intezetünk alkalmazásában, súlyos rokkantsagara való
tekintettel a F. M. 1947-ben nyugállományba helyezte. Pótlása egyelőre nem
sikerült. A rezervátum terülelének őrzését, így a szanktuáriumét is jelenleg
Hoffmann Sándor erdőtanácsos áldozatkész irányításával a keszthelyi erdő-
gondnokság őrszemélyzete látja el. A legapróbb részletekig menő gondos
felügyelet alatt jövője aggodalomra nem ad okot. A madárállomány a háború
okozta visszaesést kiheverte, sőt évről-évre örvendetes gyarapodást mutat.
Állomány 1949-ben: nagykócsag 30 fészek, kiskócsag 25 fészek, üstökös gém
15 fészek, kanalas gém kb. 60 fészek, batla 16—17 fészek. Az 1947-ben
mintegy 20 párban megtelepedett kormoránok fészkeinek száma azonban
ez évben a fészkes fa kiszáradása és a fészektartó ágak letöredezése miatt
már hétre csökkent le.

A Dinnyés-Pákozdi (Velence-tavi), mintegy 3600 kat. hold kiterjedésű
védterületre teljes egészében Intézetünk vadőre felügyel. A terület madár-
tani szempontból legértékesebb része a Velencei-tó déli végét borító, több-
száz hold kilerjedésű összefüggő nádrengeteg, amelynek kb. geometriai
középpontjában fekszik a gémtelep. A védterület délkeleti fele a tó hajdani
medrének maradványa, az ú. n. Dinnyési Kis-Fertő és ennek folytatása,
a sikotai turjány. Ennek a részben lecsapolt területnek a hosszanti közép-
vonalán húzódik végig a Velencei-ló vízfölöslegének levezetésére szolgáló
csatorna.

A Kisfertő és a sikotai turjány normális vízállás idején, sekély víz-
mélységével vízi madaraink számára ideális tartózkodó- és táplálkozóhely,
így a Velence-tavi gémtelep lakóinak is csaknem kizärölagos táplálkozó-
helye volt. A Nádor-csatorna töltésein azonban, harci cselekmények kövei-
kezlében többhelyen szakadás történt, aminek következtében a tavaszi hó-
olvadás vize egy-kettőre leszalad s a nyári száraz hónapokra nem marad
víztartalék. Az utóbbi évek szárazsága ezt a kedvezőtlen állapotot még inkább
fokozta, úgyannyira, hogy ez az annyira értékes vízivadterület 1949-ben
már a tavaszi hónapokban teljesen kiszáradt volt. A táplálkozóhely kiszára-
dásával már amúgy is érzékenyen érintett gémtelep ezévi sorsát aztán vég-
legesen megpecsételte a gémtelepet magában foglaló náderdőnek április

17

hóban történt leégése, aminek. kòvetkeztében a gémtelep lakói az égéstol
megkímélt iöparti nad szegélyében telepedtek meg. A most mar száraz
lábbal elérhető fészektelepet aztán ismeretlen tettesek (az összes tojást
elhurcolva) kifosztották.

Amíg 1948-ban 10 pár nagykócsag, 60—80 pár kanalasgém fészkelt a
védterületen, 1949-ben, bár a szokásos mennyiségben jelentkeztek, az emlí-
telt katasztrófák után javarészben szétszéledtek, állítólag a közeli halas- :
tavakra, ahol fészkelésre megtelepedtek. Ennek ellenére június elején vörös-
gém igen szép számban mulatkozott. Nagykócsag 2—3 párban, kanalasgém
10—12 párban költött 1949-ben a védterületen. Feltűnő jelenség a tó fész-
kelő réce-, szárcsa- és vöcsökállományának az utolsó két esztendőben való
katasztrófális megfogyatkozása, minden valószínűség szerint a szárazság
és a tó vizének megfogyatkozása következtében.

A védterületek nyugalmát, biztonságát a fentieken kívül a megszaporo-
dott vízisportokkal és a szünetnélküli halászattal kapcsolatos járás-kelés is
erősen veszélyezteti. Ez utóbbi tekintetben némi könnyebbséget jelent, hogy
mindkét védterületen a halászati tilalmi időt a költési főidénnyel való össze-
hangolás érdekében sikerült módosítanunk olykép, hogy a védterületeken
az általános halászati tilalmi idő nem május 1-től június 1-ig, hanem április
15-től június 15-ig tart. |

A védterületek kijelölésénél iranyelvként szôgeztük le azt a fontos köve-
telményt, hogy a védteriiletekbe lehetôleg a védett fajok f6 taplalkozasi terü-
lete is beleessen. Ezen az alapon bövitettük ki a kisbalatoni vedterületet a
szomszédos balatonparti nädszegelyre. További követelmény, hogy a véd-
területeken a mérsékelt vadászat megengedhető -legyen, természetesen a
védett fajok teljes kíméletével. Tapasztalatunk ugyanis az, hogy a teljesen
háborítatlan környezetben felnövő vad túlságosan bizalmassá válik, ami a
védett területről való elvonulása alkalmával számára a legnagyobb gen esze-.
delmel! jelenti.

A szikesek madarvilaganak védelme érdekében létesített Szeged-Fehértói
védterület jövője aggodalomra ad okot a Fehértó eredeti medencéjének
halastóvá való fokozatos kiépítése miatt. A szikes területek fogyásával a
Fehértó jellegzetes sziki madárfaunája rövidesen talaját veszti. A még meg-
maradt ősi szikes terület biztosítására azonban erőleljes intézkedések tör-
téntek.

oe) ore ase

A háborús évek pusztulást hoztak gyakorlati madärvedelmünkre is,
amennyiben azok tárgyi berendezései, felszerelései az ország egész területén
csaknem teljesen megsemmisültek. Miután gyakorlati madärvedelmünket
nemzetgazdasági jelentőségének megfelelően általánossá igyekszünk fejlesz-
teni, a nagyszabású terv kivitelére csak egy eredményesnek ígérkező mód
. kínálkozik, nevezetesen ha a közvetlenül érdekelt állami szerveink az Intézet
intencióit magukévá téve a gyakorlati madárvédelmet. saját hatáskörükön
belül megvalósítani igyekeznek. A gyakorlati madárvédelemből származó
gazdasági előnyök kötelező kiaknázásán felül az állami szervek péidaadó
tevékenysége a leghatásosabb propaganda a nagyközönség felé is. Ebben az
értelemben indította meg Intézetünk madárvédelmi újjáépítő munkáját s a
kezdeti eredmények kilátásai biztatóak.

Hasonlóan nagyjelentőségű az iskolai madárvédelmi oktatás kérdése is.
A Madártani Intézet az elmúlt évtizedek során az iskolák madárvédelmi

2 Aguila

PR INIT RP ee gn IRE NORE BE CILE Se LC REE dép a
| ‘ À MAR EAU E à TETEL ADYT TNS RE a JE
ree | EN EA ER Oy IO

oktatását, munkáját tevékenyen támogatta. Népszeriisit6, ismeretterjeszt6
,kiadványaival, színes faliképekkel, díjtalanul adományozott madárvédelmi "
eszközökkel nyujtott segítséget a madárvédelem eszméjének minél sike-
resebb terjesztéséhez és gyakorlati megvalósításához. ;

A háborús évek alatt a madárvédelmi oktatásnak ezek a tárgyi felszere-
lései kifogytak, majd elpusztult az Intézet is teljes felszerelésével egyetem-
ben s így a madárvédelmi propaganda bénulása miatt a madárvédelem esz-
méje az újonnan felnövő generációk előtt csaknem ismeretlenné válik,
népünk tudatában fokozatosan halványodik és félő, hogy a madárvilággal
szemben tanúsított eddigi kedvező magatartása megváltozik. Erről, sajnos,
riasztó példák sorozatai tanúskodnak. Ezúttal is beigazolódott az az igazság,
hogy a madárvédelemre nevelni kell az embereket s a nevelésnek már az
iskolában kell elkezdődnie. Jellemző, hogy a madárvédelmi oktatás hiánvá-
ból származó erkölcsi és gazdasági károkra éppen a pedagógusok, főleg.
vidéki tanilök, tanárok hívják fel figyelmünket, amikor az ilyen irányú
neveléshez szükséges nyomtatványok. színes faliképek és madárvédelmi
eszközök adományozását kérik Intézetünktől.

Ez égető hiányok mielőbbi pótlására 1948-ban megjelentettük Csörgev:
Madár védelem a kertben c. útmutatófüzetünk soron lévő X. kiadását, költség-
kímélés érdekében csökkentett terjedelemben: majd az iskolák és a nagy-
közönség felé irányuló madárvédelmi propaganda céljára szemléltető fali-
táblát és plakátot készítettünk, azzal a szándékkal, hogy azokat elsősorban
az iskolák körében díjtalanul terjesztjük. A plakátok kinyomtatása azon-
ban, az előállítási költség hiánya miatt, egyelőre nem áll módunkban. Az
ugyancsak 1948-ban megindított és 1949 tavaszán programmszerűen foly-
latott, főként vidéki gazdasági iskolákban tartott madárvédelmi vándor-
előadások alkalmával nyert tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a madár-
védelem iránt a fogékonyság, gazdasági irányú érdeklődés nem csökkent,
hanem a felvilágosítás és a propaganda szünetelése a visszaesés legfőbb oka.
Éppen ezért a megindított és folyamatosságában biztosított madarvédelmi
propaganda-hadjáratunk eredményességében bizakodunk. Annál is inkább,
miután az Első Magyar Fészekodúgyár-nak több mint négvévi szünet után
sikerült ismét megindulnia s így a madárvédelmi oktatás és propaganda
nyomán jelentkező eszköz-igényléseket most már ki tudja elégíteni.

1947. június 17—19. közt, a háború befejezése óta első ízben ült össze

Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság (ICBP) Londonban. Az értekezleten
Intézetünket Keve András főadjunktus képviselte. A konferencia tájékoz-
tató jellegű volt a madárvédelem jelenlegi állásáról. Az európai államok
kiküldôttei a félévvel előbb megkapott kérdőpontok alapján névsor szerinl
számoltak be a madárvilágban tapasztalt, háború-okozta változásokról és
az 1938 óta életbeléptetelt madarvédelmi rendszabályokról, hogy ezen az —
alapon a konferencia albizottságot küldhessen ki a nemzetközi madár- |
védelmi egyezmény tervezetének korszerű megszövegezesere. Június 20—23. #
közt az Angol Madártani Únió (BOU) tartotta nemzetközi ülését Edinbourgh- |
ban, melyen a korszerű szakkérdéseket tárgyalták meg . (madárvonulás
physiobiológiai kutatása stb.), ezt követően ötnapos kirándulást vezetett
Skóciába. Június 28. és július 3. közt alakult meg Brunnenben a Nemzetközi
Természetvédelmi Únió. A konferencia csupán adminisztratív kérdések tár-
gyalására szorítkozott az Únió megalakulásával kapcsolatban, lefektetve
annak alapszabályait, majd a konferencia résztvevői egyhetes kirándulás
során megtekintették az engadini Nemzeti Parkot. |

19

Az 1948-ban megtartott folytatólagos konferenciákon Intézetünk, anyagi
nehézségek miatt csak írásban tett javaslataival tudott résztvenni, amelyeket
Intézetünk levelező tagja, Miss I. Ph. Barclay-Smith, az ICBP főtitkára ter-
jesztett elő a július 19—20. közt Párizsban tartott ICBP konferencián, mely
a nemzetközi madárvédelmi egyezményt tárgyalta. Szeptember 30. és októ-
ber 7. közt Fontainebleauban az UNESCO keretén belül végleg megalakult
a Nemzetközi Természetvédelmi Únió (IUPN), melynek végleges székhelyét
Báselből Bruxellesbe helyezte át.

Nehéz feladat volt az intézeti belső munkalehetőség biztosítása, külö-
nösen a megfelelő szakkönyvek hiányában. 1947-ben, elhúnyt főnökünk
400 kötetre terjedő könyvtárhagyatékának megvásárlásával alapoztuk meg
szakkönyvtärunkat. amelv azóta is, főleg külföldi folyóiratcserénk megindu-
lásával, rohamosan gyarapszik s ma már a könyvállomány kb. 2500 kötetre
tehető. Hálás szívvel emlékezünk meg itt azokról a külföldi és belföldi inté-
zetekről és magánosokról, akik könyvadományaikkal Intézetünk segítségére
voltak, cím és név szerint a következők: Amszterdami Tud. Akadémia,
Bataviai Term. Tud. Társaság, Buenos Aires-i Múzeum, Cincinnatii Lloydia
Társaság, Párizsi Múzeum, Philadelphiai Akadémia, Prágai Állattani Tár-
saság, Római : Egyetem, Senkenberg Társaság, St. Gallen, Bern, Baseli,
Toscanai Term. Tud. Társaság, Svéd Madártani Társaság, Unesco; British
Book Centre, BOU, Holland Meteorológiai Intézet, Boros Adám, Éhik Gyula,
Dandl Józset, Fába László, Mezőgazdasági Múzeum, Halélettani Intézet,
Nemzeti Múzeum Állattára, Orsz. Természettudományi Könyvtár, Gerencsér
Béla, Lévay Ferenc, Szendv-Moldován László, Péterfay József, Szőcs Józset,
Gál Geláz, Dudich Endre, Nádler Herbert Kolosváry Gábor, Magyari László,
Müller Géza, Darnay Béla, Warsói Nemzeti Múzeum, Sofiai Nemzeti Múzeum,
American Book Centre, Madártani Intézet pártoló tagjai, Dán Madártani
Társaság, Schenk Henrik, Molcsányi Gabor, U. S. Departement of Agri-
cultur könyvtár, British Council, Station Ornithologigue de Versailles,
Szemere Zoltan, Eid. Forstinspektion Bern, M. M. Nice, Hikkel István,
Lintia Dénes, Loeppenthin B., Kittenberger Kálmán, Debreceni Állattani
Intézet, Naturhistorisches Museum Wien, Patkai Imre, M. Sassi, C. Stemmler,
J. Ph. Barclay-Smith, A. Mastrovic, Természettudományi Társulat, Méray
Laszlo, F. Gudmundson, Szijj József, W. Vogt, J. Büttikofer, O. Ferianc,
J. Turcek, O. Kadlec, A. Wolfson, A. Wetmore, Bezsilla László, Hegymeghy
Dezsö, W. L. Mc Atee, C. C. B. Ten Kate, Radetzky Jenö, Horvath Lajos,
E. Moltoni, A. H. Miller, L. A. Jägerskiöld, J. Jirsik, Fr. Haverschmidt,
J. Huber, P. L. Erryngton, Dorning Henrik, A. Chappellier, E. V. Baxter.

Madargyiijteményiink újjászervezése a dinnyési gyüjtö-vadäszterület
birtokában és az Erdöközpont Vadászati . Osztálya előzékeny segítségével
rohamléptekkel .halad előre. Madárgyüjteményünk, saját gyüjtésünk kere-
tében, ma már több mint 500 preparátumból áll s igy jelenlegi gyüjtemény-
allomanyunk, a Pátkai Imrétől rendelkezésre bocsátott mintegy 1500 madár-
bőrrel és a Gaál Gaszton-féle bőrgyüjteménynek (94 darab) 1948-ban tör-
tént megvásárlásával együtt kb. 2100 darabra tehető. Gyomortartalom-
gyüjteményünk a madárgyüjtemény szaporodasaval és a folyamatban lévő
vadréce- és ragadozómadár-táplálkozásvizsgálattal párhuzamosan gyarapodik.
Madárgyüjteményünk legértékesebb darabjai: üstökös réce-pár (Studinka
László gyüjtése és ajándéka) , deli hantmadar (Dandl József gyüjtése és aján-

ek

<

REMO tO CON Be TE.

ay Cedi

20

déka, első magyarországi példány), kalandra. pacsirta (Erdős László gyiij-
tése és ajándéka, első magyarországi példány), reznek-tuzok tyúk (Orosz
Követség ajándéka), vékonycsőrű póling (Mihályfi Ernő ajándéka), kisgoda
(Erdőközpont Vadászati Osztálya ajándéka), kőforgató (Beretzk Péter gyiij-
tése és ajándéka), terekcankó (Nagy László gyüjtése és ajándéka). Mada-
rakat ajándékoztak még: Antall Béla, Állami Erdészet, Barthos Gyula,
Bástyai Loránt, Bencze Lajos, Berecz József, Beretzk Péter, Bernáth György,
Bertkó Tibor, Bezsilla László, Borbély Károly, Borsay Ferenc, Breuer
György, Bulla Gusztáv, Csaba József, Csathó Lajos, Csepi Sándor, Csák
Zoltán, Csekonics Endre, Dandl József, Dolgozók Vadásztársasága, Erdős
László, Farkas István, Fábián Gyula, Fülöp Lőrinc, Hajdú Imre, Hrozenszky
Robert, Ilka Lajos, Kiss Gábor, Kocsán Géza, Kovács Miklós, :Kökényessy
Pál, Krizsánszky M., Krisztiáni I., Magyary László, Major Zoltan, Méray
László, Mihályfi Ernő, Molnár Antal, Muray Róbert, Müller Géza, Nagy
Gyula, Nagy László, Nánay József, Práger Albert, Radványi János, Ramsay
Győző, Rácz Lőrinc, Rácz Sándor, Sárközy Mihály, Stamperger István,
Sterbetz Istvan, Studinka László, Szederjei Akos, Szeghő László, Szenes
Jenő, Széchenyi Zsigmond, Szijj József, Szijj László, Szlávy Tiborné, Teszéri
Lajos, ifj. Tildy Zoltán, Toborffy Irén, Torda M. György, Török Sándor,
Tuskó Ferenc, Udvardy Miklós, Vigh Istvan, Vogl István, Zsolt László.
Az értékes ajándékokért nevezetteknek ezúton is hálás köszönetünket nyil-
vánítjuk. Hálás köszönettel tartozunk továbbá Sebeházi István s. hiv. főigaz-
gató, preparátornak azért az Intézetünk és a madártan iránti szeretettől
áthatott áldozatos munkavállalásért, amellyel gyüjteményünk elkészítésénél
segítségünkre volt s művészi munkájával annak értékét megsokszorozta.
Az Erdőközpont vezetőségének pedig ismételten köszönetünket kell nyilvá-
nitanunk az 1947-ben Intézetünknek juttatott másfél köbméter deszka-
anyagért, amelyből gyüjteménytárgyaink ideiglenes polcait és a prepará-
tumok talapzatait elkészíthettük. i

Intézetünk pusztulásával gyűrűzési eredményeink jelentős része is meg-
semmisült, törzskönyveink hiányában pedig az ostrom óta befutott kézre-
kerilési adatok túlnyomó részét nem használhatjuk. Ez érzékeny veszteség
csökkentésére gyűrűző munkatársainktól bekértük a saját feljegyzéseikben
megmaradt gyűrűzési adataikat, ilymódon sikerült a legfrissebb kézrekerü-
lési adatokat kielégítően pótolnunk, Saját gyűrűkészlet hiányában először
a svájci madártani társaság, majd a Prágai Múzeum nyujtott kérésünkre
segítséget több száz darab gyűrű rendelkezésre bocsátásával s így a gyűrű-
zési munkálatokat is, szerény keretek között, megindíthattuk. A segítségért
ezülon is köszönetünket nyilvánítjuk.

Intézeti életünk megindulásának első jeleként aktuális madártani pro-
blémákról cikkek jelentek meg és rádióelőadások hangzottak el az Intézet
tisztviselőitől, így Keve: A kárókatona halászati jelentőségéről, Vertse:
A vetési varjú mezőgazdasági jelentőségéről tartott 1945-ben rádióelőadást.
Ez utóbbi előadás hivatalos elismerést kapott. A közvélemény érdeklődését
tolmácsolta a Rádió 1948 márciusában az Intézet újjáépítő munkásságáról
tartott helyszíni közvetítésével.

Ahogy megindult a rendszeres intézeti gyüjtö- és kutatómunka és fel-
vettük nemzetközi kapcsolatainkat, megindult a belföldi munkatársaink
útján való adatgyüjtés is. Egymásután jelentkeztek az Intézet budapesti és
pestkornyéki munkatársai, barátai, felajánlva szolgálataikat és segítségüket,
amely megfigyelések közlésében, vizsgálati anyag gyiijtésében, értékes könyv-

x

TAB. IL

AQUILA LI—LIV.

n
U.

k, 20. IV, 1940

Photo Dr. P. Beret

— The Lapwing is going to breed.

Bibic költeshez keszülödik.

Upöne

AHNAX.

a

TCA K CHIJCHHW H

{e

4

IPHLOTOB.

Ky 90 721201938;

Piroslabu canko fészek-satrat igazitja. — The Redshenk arranges the roof of its nest.

TpaBHuk UHHHT marep cBoero rHezıa.

P. Beret

Photo Dr.

ia

era? et DIL AR
A # Ae ee J n) N

Sl ADR aad 3 Fa 21

adomanyokban, Intézetiinkben elpusztult értékes feljegyzések, adatok rekon-
struäläsäban stb. nyilvánult meg. Munkatärsaink érdeklődésének gazdaságos
kielégitésére és az intézeti munka minél hatékonyabb propagalasara 1946-
ban (első ízben 1946. december 4-én) munkatársi megbeszéléseket rend-
szeresitettünk (a nyári hónapok kivételével minden hó első szerdáján), ahol
megbeszéltük az eddigi eredményeket s a jövő terveit. A munkatársi meg-
beszélésekre, ha azokon érdekesebb témák vetődtek fel, meghívtuk a
kísérletügyi osztály és a vadászati osztály vezetőségét is, akik azokon meg
is jelentek, ill. képviseltették magukat. Munkatársi összejöveteleink főbb
tárgyai időrendi sorrendben a következők voltak: 1. Keve András: Külföldi
irodalmi szemle és hírek; Pátkai Imre: A Madártani Intézét megfigyelő-
hálózatának újjászervezése, eddigi eredmények; 2. Vertse Albert: A Madár-
tani Intézet multja és jövője; néhai Molnár Béla: A kis kakuk (film,
bemutatta Lévay Ferenc); Beretzk Péter: A szegedi Fehértó képekben;
3. Beke Ödön: Népies madárnevek gyüjtése; 4. Boroviczény Aladár: A ma-
gyar fogoly kérdése; 5. Péterfay József: A magyar fácán és jövője;
6. Aujeszky László: A madárvonulás geofizikai magyarázata; Stohl Gábor:
Belsőszekréciós mirigyek működése és a madárvonulás kapcsolata; 7. Pátkai
Imre: A megfigyelésről és az új feladatokról; 8. Udvardy Miklós: Adatgyüjtés
a terepkutató madártanhoz; 9. Beretzk Péter: Az 1947. évi szeged-fehértói
madárfényképezés eredményei (bemutatás); Stucker Lajos bemutatja a
Rétisas c. kultúrfilmet; Erdős László: Új faj a magyar madárfaunában
(Melanocorypha calandra) ; 10. Stucker Lajos bemutatja a következő kultúr-
filmeket: Az utolsó pelikánok, A madarak mint fészeképítő mesterek;
Dorning Henrik: Budapest madárvilága; 11. Stucker Lajos bemutatja a
következő kultúrfilmeket: A madarak mint albérlők, Dél-Amerika mocsa-
raiban; Nagy Jenő: Megfigyelések a kecskefejő érdi településén; Dorning
Henrik: Kívánatos vizsgálatok Budapest környékén; 12. Sebehäzi Istvan:
Kairói tapasztalatok; Kolosváry Gáborné bemutatja madárverseit; 13. Nagy
Gyula: Madárvédelem Gyöngyössólymoson; Stohl Gábor: Öregek-e a mada-
rak?; 14. Kretzöy Miklós: Magyar madárőslénytani kutatások Lambrecht
6ta; 15. Vertse Albert: A Madártani Intézet jövő elhelyezése; Keve Andras:
Beszámoló a Kis-Balaton 1945—48-as állapotáról; Pátkai Imre: Beszámoló
a dinnyési rezervátumról és az intézeti gyüjtemény fejlődéséről; 16. Nagy
Jenő: Tájképi változások a Hortobágyon; Vida: Holló fészkelése a Maros
mentén; 17. Mannsberg Arvéd: Madarhanglemezek, madártájszólások ;
Beretzk Péter: Madárfényképek; 18. Dandl József: A budaőrsi csíki-hegyek
madárvilága; Farkas Tibor: Madártani tapasztalatok Észak-Kaukázusban;
Muray Róbert: Új madárfaj Budapest határában (Hippolais pallida);
19. Pátkai Imre: Madártani gyüjtőúton Kis-Ázsiában; 20. Keve András:
Az 1947. és 1948. évi nemzetközi madár- és természetvédelmi konferenciák
eredményei és az új madárvédelmi körrendelet tervezete; 21. Székessy
Vilmos: A madárfészkek parazitái és azok gyüjtése.

Rá kell itt mutatnom arra, hogy az Intézet munkatársi tábora Intéze-
tünk eredményes munkásságának egyik fő erőssége. Az országban szétszórt
nagyszámú munkatársunkkal való állandó kapcsolataink útján tudjuk a
madárvilág eseményeit, mozgalmait szemmeltartani; azokról idejében érte-
sülünk és megbízható adatokat és vizsgálati anyagot kapunk, és ez a titka,
hogy inlézeti munkásságunk mindenkor aktuális problémákkal, események-
kel van telítve. i

22

x

A lelkes intézeti munka külső, látható jele, hogy miként a multban,
ma is alig múlik el nap, hogy az Intézetet egy-két madártani érdeklődő,
iátogató fel ne keresné. Az élet tehát, ha szerény keretek között is, de meg-
indult s ma már ott tartunk, hogy a most már hét helviségre bővült Intézet
is lassan szűknek bizonyul az ugyancsak hét főre szaporodott személyzet
s a napról-napra gyarapodó könyvtár és múzeumi anyag elhelyezésére.
Eredményes munkánkat fölöttes hatóságunk is méltányolta és az Intézet
jövőjét az újjáépítési terv kerelébe besorolva, megszilárdította.

Aquila évkönyvünk megjelenése újjáépítő munkánk sikeres befejezé-
sét, elsősorban azonban a jövő eredményes munkásságának a legfőbb biz-
: tosítékát jelenti. Aquilankkal tartjuk fenn nélkülözhetetlen nemzetközi kap-
csolatainkat (folvöirat-csere), amelyet már-már veszélyeztetett a túlságosan
elhúzódó megjeienés. A legjobb reményekkel vagyunk, hogy felsőbb haté-
ságunk, a Mezőgazdasági Tudományos Központ, amely a tudományos
munkaerők anyagi ellátottságát oly sikeresen biztosította és a tudományos
munkásságot a legmesszebbmenően támogatja, évkönyvünk jövőbeni folya-
matos megjelenésétis elő fogja segíteni s ezzel az annyira hátrányos, a munka |

1
+

ék

sea Po och

AL 2

eredményességét gätlö multbeli rendszertelenséget végleg megszünteli. j
Amikor munkatärsainknak, e kötet íróinak és Keve Andras kollégam- |
nak, ki a szerkesztői munka javarészét vállalta, faradozäsaikért kôszône- #

temet nyilvanitom, külön kell megemlékeznem Szeged varosa nagylelkü i
segitsegeröl, a még 1947-ben Intézetiinknek juttatott 2000 Ft adomanyrol, |.
amellyel evkönyvünk megjelentetését, a fényképmellékletek javarészének |
előállításával, elősegítette. ;

ok

E rövid ättekintés keretében igyekeztem vázlatosan számot adni az
elmúlt négy év fontosabb eseményeiről, munkájáról. A háború sujtotta,
romokból újjáépülő ország tengernyi gondja-baja között minden lépésért,
amit az újjáépítés útján megtettünk, kemény harcot kellett vívnunk s így
minden előre megtett lépés egyben eredményt is jelent. A nehezén túl
vagyunk s ha az okvetlen szükséges személyi bővülés is lehetővé válik,
Intézetiink rövidesen el fogja érni háború előtti munkaképességét. Remél-
jük, hogy a megindult és mindjobban megerősödő békés fejlődés kilátásai «
ezeket a jogos reményeinket valóra váltják.

A MADÁRTANI INTÉZET
szervezete és tagjainak névsora 1948-ban.
Organisation and fellows of the Hungarian Institute of Ornithology in 1948.
dr. Vertse Albert mb. igazgató, kiserletügyi f6adjunktus
director, chief-assistant in agricultural sciences

dr. Keve Andras föadjunktus, a Pázmány Péter Tudományegyetem m.-tanära,
chief-assistant, assistant-professor of the University P. Pázmány in

Budapest
dr. Patkai Imre föadjunktus — chief-assistant
Bancsö Lajos irodatiszt, illusztrátor — illustrator

Re Se

me 23
.

Nyugalomban — In Pension. |

dr. Csérgey Titus főigazgató — chief-director
Abrahamhegy, Zala m.

Warga Kalman kiserletügyi igazgaté — director in agricultural sciences
Budapest, VII., Izabella-u. 35.

1945.

1935.
1935.
1935.

1923.
1935.

1935.
1939.
1898.
1928.
1926. c

POEL:
1939.

1939.

1935

1909.

1935. c
11939.
1920.

1935.
1939.
1928.

41911: r,
1906. r.
1939.
1908.
1926.
1935.

Tiszteletbeli tagok — Honorary Fellows.
(h. f.)
Chapin James Peter dr., American Museum Natural History,

Central Park West at 79th. Street, New York, 24, N. Y.
Chigi Francesco, Castel Fusano, Roma

"Csíki Ernő, Budapest, II., Bogär-u. 3.

Delacour Jean, American Museum of Natural History.

Qentral Park West at 79th. Street, New York, 24, N. Y.

c. m., 1924. h. f. Drijver J., Santpoort, Netherland

Ghigi Alessandro prof. dott., Bologna, Istituto di Zoologia Applicata,
S. Giacomo 9. |

Groebbels Franz, prof. dr., Hamburg, Krankenhaus, Eppendorf
Heim de Balsac Henry prof. dr., 34 rue Hamelin, Paris 16.

c. m., 1935. h. f. Kleinschmidt Otto dr., Wittenberg, Schloss

Kuroda Nagamichi, Fukuyoshi-cho, Akasaka, Tokyo

m., 1935. h. f. Laubmann Alfred, prof. dr., Miinchen H. 9.,
Karolingerstr. 18/2.

Loudon Harald, Berlin-Lichterfelde Ost, Herwarthstr. 4

Lowe, Percy Roycroft, British Museum Natural History,

Cromwell Road, London SW. 7.

Murphy Robert Cushman dr., American Museum of Natural History,

‘Central Park West at 79th. Street, New York, 24, N. Y.
. c. m., 1945. h. f. Nice Margaret Morse, 5723 Harper Avenue,

Chicago 37 |

Oberholser ‘Harry C. dr., Clevéland Mahi of Natural History,
2717 Euclid Avenue, Cleveland, Ohio

. m., 1945. h. f. Sassi Moriz dr., Wien I. Burgring 7.
Schoenichen Waiter prof. dr., Goslar, Frankenberg Platz 6.

c. m., 1924. h. f. Stresemann Erwin, m de; Berlin N. 4.,
Inyalıdenstr. 43.

Taka-Tsukasa, N., 1732 Kamimeguro, Meguro, Tokyo
Tienhoven van P. G., 540 Heerengracht, Amsterdam

c. m., 1939. h. f. Wetmore Alexander dr., Smithsonian Institution,
Washington 25, W. C.

Rendkivüli tagok — Extraordinary Fellows,

r. m., 1945. Agárdi Ede, Pécsvárad, Baranya m.

r. m., 1928. Barthos Gyula, Nagykanizsa, Zala m.

r. m., 1945. Beretzk Péter dr., Szeged, Széchenyi-tér 9.

r. m., 1923. Bodnar Bertalan, Hédmez6vasarhely, Csongrad m.
r. m., 1945. Breuer György, Sopron, Kossuth Lajos-u. 26.

r. m., 1945. Csornai Rihard, Cantavir, Yugoslavia.

bo
i

1920.

1906

1924.
1939.
1901.
1916.
1920.
1905.

1909.
1935.
1942.
1905.
1923.
1935.
1903.
1926.
1896.
1916.

1942.

1935.

1945.
1939.

1928.
1927.
1945.
1935.

1939.
1928.

1945.
1935.
1928.
1928.
1939.
1935.
1945.
1945.

1918.

1939.

r. m., 1939. Greschik Jenő dr., Budapest, IX., Ferenc-körüt 39.

r. m., 1928. Dorning Henrik dr., Budapest, X., Simor-u. 13.

Györffy Istvan prof. dr., Matrahaza, Szanatörium.

Hankó Béla prof. dr., Debrecen, Egyetem, Állattani Intézet.

r. m., 1935. Hegymeghy Dezső +, Budapest, IL, Alvinci-üt 35.

r. m., 1923. Keller Oszkär prof. dr., Keszthely, Zala m.

r. m., 1945. Kiraly Ivan, Csorna, Sopron m.

r. m., 1918. Lintia Dionisius prof., Timisoara, Muzeul Regional al

Banatului, Sectia Ornitologica, Strada Alba-Iulia 2. Romania.

. m., 1945. Mannsberg Arvéd dr., Budapest, XI., Budafoki-üt 14.

. m., 1945. Maté Läszlö, Székesfehérvar, Simor-u. 18. à

. m., 1945. Nagy Gyula, Gyöngyössölymos, Heves m.

. m., 1918. Nagy Jeno dr., Budafok, Jegenye-u. 12.

. m., 1945. Nagy Läszlö, Egyek, Hajdü m.

m., 1945. Péterfay Jözsef, Kisvaszar, Baranya m.

m., 1928. Schenk Henrik, Göttingen, Nonnenstieg 9,

m., 1939. Sölymosy Läszlö dr., Ujkér, Sopron m.

m., 1945. Szalay Lajos Elemér dr., Fonyöd, Somogy m.

. m., 1939. Thöbiäs Gyula dr., Alsöfügöd, u. p. Forr6encs, Abaúj m.

m., 1945. Turéek Frantisek, uradnik vedeckej sluzby, Bankskä
Stiavnica, CSR.

HHHHHHHHHHH

Levelező tagok — Corresponding Members.

Barclay-Smith Ida Phyllis, c/o. British Museum — Natural History,
Cromwell Road, London SW. 7.

Bede Paul, Museum, Sphax, Tunis

Berlioz Jaques, Muséum National d’Histoire Naturelle,

rue de Buffon 55, Paris V.

Bretscher Carl, Zürich

Bureseh Iwan, Sophia

Cerny Walter dr., Praha XII, Przemyslovskä ul. 25.

Chappellier Albert, Station Ornithologique, Etoile de Choisy,

Route de Saint-Cyr, Versailles, Seine-el-Oise

Charteris, Guy Lawrance, Hon., Travellers Club, Pall Mall,

London SW. 1.

Congereve, William Maitland, Houndwood, Farley nr. Salisbury,
Wiltshire

Corti Ulrich A. dr., Zürich, Waldschulweg 6.

Dementiew George, 6 rue de Herzen, Moscow 9.

Domaniewski Janusz prof., Lublin, University

Drost Rudolf dr., Wilhelmshaven, Vogelwarte ,,Helgoland“

Dupond Charles, Square Prince Charles 21., Bruxelles-Laeken

Duse Antonio Dott., Observatorio di Garda, Salo, Italia

Errington Paul L., Insecetary, Iowa State College, Ames, Iowa
Etchécopar Robert Daniel, Muséum National d’Histoire Naturelle,
rue de Buffon 55, Paris V.

Geyr von Schweppenburg, Hans Baron prof. dr., Eicks i. Mecher-
muhl, Eifel

Gilbert Humphry Adam, Bishopstone nr. Hereford

ET TR 13 Ne } e fa mé Me \

25

. Hamerstrom Frederick, Edwin George Refurge, Pinckney, Michigan
. Harrison James M. dr., Bowerwood House, St. Botolph’s Road,

Sevenoaks, Kent

. Jirsik Josef dr., Lovosice, Stalinova 28, CSR.
. Jordans Adolf dr., Bonn, Zoologisches Forschungsinstitut und Museum

A. Koenig.

. Junge G. C. A., dr., Tiboel Siegenbeekstraat 22, Leiden

. Kadlec, Otto ing., Praha VII, Kamenicka 33.

. Kashkarow, D. N., Tashkent, Zoological Institut, University

. Kendeigh Alexander Charles, Vivarium Bldg., Wright & Healey Sts.,

University of Illinois, Champaign, Ill

. Klengel A., Meissen

. Knopfli Walter dr., Ziirich, Staufacherstr. 9.

. Kummerlöwe Hans dr., Osnabrück, Museum, Hegertorwall

. Lack David, Grey Institute, 91 Bamburg Road, Oxford

. Mac Atee W. L., c/o. University of Chicago Press, 5750 Ellis Avenue,

Chicago 37, Ill.

. Mansfeld Karl, Vogelschutzwarte, Seebach, Kreis Langensalza
. Mayaud Noel, 36 rue Hoche, Saumur, Maine-et-Loire
. Mayr Ernst dr., New-York, American Mus. Nat. Hist., Central Park,

West at 79 Street

. Meise Wilhelm dr., Dresden, Museum fiir Tierkunde, Ostra-Allee 15.
. Moltoni Edgardo dott., Musco Civico di Storia Naturale,

Corso Venezia, Milano

} Morbach Johan, rue Zenon Bernard 34, Esch sur Alzette, Luxembourg
. Niethammer Günther dr., Bonn, Zoologisches Forschungsinstitut und

Museum A. Koenig.

. Noll Hans dr., Basel, Paradieshofstr. 103.
. Olivier Georges, 6 rue Charles Flavigny, Elbeuf, Seine-Inférieure
. Palmer T. S. dr., Departement of Agriculture, Biological Surwey,

Washington D. C.

. Palmgren Pontus prof., Museum of Natural History of University,

Helsinki

. Pateff Pavel, Sophia, Rakovska 163.
. Peters James Lee dr., Museum of Comparativ Zoology, Cambridge,

Maas

. Pfeifer Sebastian, Frankfurt a. M., Steinauerstr. 33.

. Plantié Josef prof., Zavod za Primjenjenu Zoologiju, ul. Kacic, Zagreb
. Rapine J., 11 rue de Montparnasse, Paris VI.

. Régnier Robert, 16 rue Dufay, Rouen, Seine-Inférieure

. Rendahl Hjalmar, Naturhistorisk Riksmuseum, Stockholm

. Rensch Bernhard dr., Westfälisches Provinzialmuseum für Natur-

kunde, Münster/W estf.

. Salomonsen Finn, d, ph. Zoologisk Museum, Krystalgade 23,

Köbenhavn K.

. Schüz Ernst dr., Ludwigsburg/Württ., Paulinenstr. 39.
. Skovgaard P., Viborg, Danmark
. Stegmann Boris, Zoological Museum of the Academy of Sciences

URSS, Leningrad

. Sunkel Werner dr., Rotenburg a. Fulda, Braacherstr.

28. Wachs Horst dr. prof., Dresden-Loschwitz, Schillerstr. 41.
. Weigold Hugo prof. dr., Hannover S., Rudolf v. Bennigsenstr. 1.,

5. Transehe Nikolaj doz.-dr., Tomaszewo, Pan Fr. Glyzewski, Poezka |

. Tratz E. P., Salzburg, Haus der Natur
. Thomson A. Landsborough, 16 Tregunter Road, London, SW 10.
. Välikangas Ilmart prof., Museum of Natural History of University,

. Wodzcki Kasimierz Count prof., Museum, Wellington, New-Zealand
. Zervas P., Ministére d’Agriculture, Athenes

. Blatter Fritz dr., Bern, Miislinweg 26.

. Haverschmidt Fr., Waterkant 14, Paramaribo, Dutch-Guiana
. Huber Jakob, Oberkirch a. Sursee, Kt. Luzern, Suisse 4
. Stemmler Carl, Schaffhausen, Suisse §

By abe ane ARCS 3
È WR Mito i
0 nee \ I KUN |

Bialosliwa, Pon. Wyrzsk, Polska

Helsinki | N

Landesmuseum Ta

Partoiò tagok — Patronising Members.

Rendes megfigyelők — Ordinary Observers.

. Andrassy Erno dr., Valea lui Mihai, Romania

. Annök-Szabö F. Janos, Kiskunmajsa

. Bärdiö Adolf, Budapest, II., Kunfi° Zsigmond-u. 38—40. Mällerd
. Barsony Gyorgy, Gelej, Borsod m.

. Bästyai Lóránd, Gödöllő, Mallerd Vagéomadartelep

. Bernrieder Katinka, Rätöt, Vas m.

. Bethlenfalvy Ernő, Hunkoyce, CSR. ui

. Bezsilla László, Pestujhely, József Attila-u. 4.

. Csaba József, Csákánydoroszló, Vas m.

. Csikai Pal, Nagykörös, Pest m.

. Dandl Jozsef, Budapest, VII., Kazinezy-u. 8.

. Darnay Béla dr., Keszthely, Szent Istvän-u. 1.

. Erdélyi Ágost, Jaszladany

. Farkas Tibor, Budapest, VI., Zichy-u. 5.

. Gajdäcs Matyas, P. Box. 555., Addis-Abeba, Etiöpia

. Geréby György, Pécs, Damjanich-u. 20.

. Gunda Mihaly, Martonvasar, Szent Läszlö-puszta

. Hajdan Kalman, Sopron, Galagonya-k6z 6.

. Hanké Mihaly, Békéscsaba, Szent Laszlo-u. 5.

. Hernai Béla, Véménd, Baranya m.

. Hoffmann Sandor, Keszthely, Erd6gondnoksag

. Hrabär Sandor, Uzhorod, Museum, URSS.

5. Ivanszky László, Nyiregyhaza, Szabolcs m.

. Kada Istvan, Mozsgö, Somogy m.

. Kalmar Zoltan dr., Budafok, Péter Pal-u. 61.

. Kälöczy Lajos, Dunaszeg, Gy6r m.

. Kereső Ferenc, Mako, Kigyö-u. 41.

. Koffan Karoly, Budapest, XII., Vörös Hadsereg-u. 30.
. Kohl Istvan, Focsani, str. Gokscu No. 11. Jud. Putna, Romania
. Komiäthy Oszkar, Jaszberény, Kossuth-u. 35.

1939. Korompai Viktor dr., Gyula, Béke-sugardt 41.
1904. Kühnel Marton, Käräsz, Baranya m.

1939. Littahorsky Antal, Wien, VII., Schlösselgasse 11.
1939. Markov Vuja, Backo Gradiste, Yugoslavia

1939. Mészáros György, Kecskemét, Kaszap-u. 3.
1928. Mikolas Kalman, Pécs, Kaptalan-u. 6.

1942. Miiller Géza, Geszt, Bihar m.

1928. Nagy Jozsef, Gönyü, Györ m. i

1935. Németh Sandor, Hortobagy-Halast6, Hajdú m.
1930. Paldi Géza, Pécs, Damjanich-u. 13.

1916. Péter Imre, Szada, Pest m.

1948. Pethő Andor, Keszthely, Erd6feliigyeléség
1935. Porgänyi Läszlö, Mohacs, Baranya m.

1935. Povazsay Läszlö, Békéscsaba, Evang. Egyhaz

. 1942. Radványi Ottó, Karcag, Állami Általános Iskola
1942. Sághy Antal dr., Süttő, Esztergom m.

12

SE

1928. Salmen Hans, Linz/D., Wohnlager d. Osterreichischen Stickstoffwerke,

St. Peter 224, Austria
1939. Satori Jözsef dr., Debrecen, Egvetem
. 1942. Smuk Antal, Nagycenk, Sopron m.
1942. Sóvágó Mihaly, Hajdúböszörmény, Hajdú m.
1948. Sterbetz Istvan, Kisszenäs, Csongràd m.
1935. Studinka László dr., Lébény, Moson m.
1942. Szabolcs József, Szálka, Tolna m.

1942. Szederjei Akos, Budapest, IL, Kunfi Zsigmond-u. 38—40. Mállerd

1907. Szemere László, Pamuk, Somogy m.

1909. Szemere Zoltán, Budapest, XIV., Kassai-u. 83.
1939. Szenes Jenő, Szeged, Hétvezér-u. 29.

1924. Szeöts Béla, Kistokaj, u. p. Szirma, Br m.
1948. Szijj Jözsef, Lakytelek, Pest m.

1923. Szomjas Gusztäv,. Tiszalök, Szaboles m.

1923. Szomjas László, Tiszalök, Szabolcs m.

1935. Szőcs József, Budapest, XII., Martonhegyi-u. 18.
1942. Szy Ferenc, Kistarcsa

1899. Teleki Jenő, Capalnas Romania

1916. Ujváry Jenő, Rétszilas, u. p. Sáregres, Tolna m.
1930. Vásárhelyi István, Lillafüred, Borsod m.

. 1948. Weisz Tibor, Bardejov, CSR.

1942. Zsindely Endre dr., Baj, Komárom m.

Önkéntes munkatársak — Volontaires.
Aumüller Stefan, Eisenstadt, Esterházystr. 8., Austria

Barthos Tibor, Zsitfapuszta, u. p. Vizvar, Somogy m.
Béldi Gergely, Tárnáveni, Romania

Bernáth György, Felsőhídvégpuszta, u. p. Kölesd, Tolna m.

Bernáth Zsigmond, Mezőkövesd, Borsod m.
. Biró Lajos, Pétervására, Heves m.

Borbély Károly, Mezőtúr, Szolnok m.
Buda György, Brennbergbánya, Sopron m.

28 age pp ARI ORO TER ába
Csáki Sandor, Szikszó, Abaúj m.

Csányi Sándor, Kisoroszi, Pest m.

Csiba Lajos, Rajka, Moson m. %

Dudich Läszlö, Tarkäny, Komärom m.

Fäba László, Budapest, IL, Szilagyi Dezsö-ter 1.

Festetics Antal, Budapest, XII., Völgy-u. 10.

Fischer Walter, Wien, XVII/107., Nachreihengasse 23.

Gäl Geläz, Pannonhalma, Györ m.

Hajdú Imre, Papa, Veszprém m.

Hopp Ferenc, Dorog, Esztergom m.

Horvath József, Kajaszészentpéter, Fejér m.

Horväth Lajos dr., Sopron, Templom-u.

Ika Lajos, Kistapé, u. p. Vajta, Tolna m.

Janisch Miklös, Sz6ny, Komärom m.

Jänosy Dénes, Budapest, VIII., Müzeum-körüt 12.

Kocsán Géza, Százhalombatta, Fejér m.

Konok István, Budapest, II., Batthyány-u. 46.

Kornis Károly, Dej, Romania ;

Kovács Miklós, Budapest, XII., Hieronimy-u. AS ,
Köntzei Gerö, Cetatea-de- Balta, Romania |

Körmendy Laszlo, Tata, Komärom m.

Läszay Gäspär, Barcs, Somogy m.

Lazar Istvan, Särospatak, Zemplen m.

Magyari László, Budapest, VIII, Müzeum-körüt 12. i
Marschall Gyula, Sopron, Kert-u. 8. 3
Mokäny Dezsö, Räkosszentmihäly, Ida-u. 40. j
Molnar Lajos, Kérmend, Vas m. 1
Muray Robert, Ujpest, Ady Endre-u. 11. :
Nagy Imre, Kunszentmarton, Szolnok m.
Nemestéthy-Szab6 György, Balatonberény, Somogy m.
Nemestóthy-Szabó István, Mátészalka, Szatmár m.
Oltványi István, Baja, Bács m.

Pintér István, Budapest, XI., Kruspér-u. 6—8. n° à
Povazsay Läszlö, ifj., Békéscsaba, Békés m. x
Preisinger Ferenc, Mosonmagyarövär, Moson m. |
Radetzky Jenö, Székesfehérvar, Sarlé-u. 1.

Rado Andras dr., Hajdúböszörmény, Hajdú m.

Rainiss Lajos dr., Mohäcs, Baranya m.

Sark6zy Mihaly, Sarbogard, Fejér m.

Séregi Janos dr., Debrecen, Dery-Müzeum

Szabo Vilmos, Baja, Bacs m.

Széchenyi Frigyes, Somogytarnéca, Somogy m

Szeghö László, Karapanesa, Bacs m.

Szijj Laszlo, Lakytelek, Pest m.

Szombath László, Budapest, XIV., Állatkert

Szunyoghy Janos dr., Kecskemet, Pest m.

Szűcs Dezső dr. , Budapest, XI., Szent Imre herceg-útja 79.
Tabakovics Gusztäv. Pantevo, Jove Een ut 57.

Tapfer Dezsö, Bodajk, Fejer m.

Till Gergely, Budapest, III., Timär-u. 26.

Tomasz Jenő, Budapest, ily, Nagyboldogasszony-utja 11—13.

a m nn un an

AQUILA LI—LIV. TAB. IV.

Photo Dr. P. Beretzk, 16. VI. 1940.
Dankasiraly a fészkét védi. — The Black-headed Gull defends its nest.

OOHKHOBCHHAaAA Yalka Balllumaer CBOË THEZIO,

Photo Dr. P. Beretzk, 3. VII. 1939.

Kormos szerk6 a feszken. — The Black-Tern on its nest.
UepHaA kpauka Ha cBoeM rHesie.

Ree i ee EN ; 4
RN / | | 29

Tölgyesi Janos, Györ, Vagongyar

Trischler Aladär dr., Novi Sad, Stratiminonica-üt 10.
Tuskó Ferenc, Szokolya, Hont m

Varga János, Pécs, Baranya m.

Velencei Ambrus, Bácsalmás, Bács m.

Zacskó István, Babócsa, Somogy m.

Zilahi-Sebes Géza dr., Szeged, Egyetem, Állattani Intézet

FOR WELCOME.
By dr. Adalbert Vertse.

We let go on its way the 51th (1944-1947) annuary of our yearbook
“Aquila”, as a bargin of the revive of the Hungarian Institute of Ornithology,
which was totally ruined at the siege of Budapest.

It is a difficult duty to report about the history of the critical years
sone away since the appearance of our jubilee-tome Aquila in the year 1943,
when we must remember the destruction. But it is the more animating,
when by remembering I can go on a way of the revive. This way leads us
from ithe hopeless position, inmediately after the total ruin, till the high
degree of the working energy, which is represented by our Aquila tome
appearing on these pages. These years are full of manifestations, showing
a helping mind and appearing also in facts, coming from our superimposed
agricultural cabinet, from several high places of our public life, and from
the public being interested in the bird-lore, at first from the voluntary
collaborators of the Hungarian Ornithology, from the friends of the Institute,
from the foreign ornithological Institutes. These experiences were our
greatest sources of strength during the hard years, and this helping will
made it possible, that in the fourth year after the total ruin we are able
to report in a new tome about the latest occurrences of the Hungarian
bird-world and bird-lore. May be this Aquila tome also a symbol of the
thanks toward all, who helped its appearance.

*

The Hungarian Institute of Ornithology commemorated in the year
1943 the half-century jubily of its existence — considering the war — only
privatly, in silence without all publicity. As to see the outward revealing
we commemorated only by welcoming our collaborators on the occasion
of the jubily. The jubily was also symbolized by the 50th jubily-tome ot
the Aquila, appearing in the same extent, as in other years four yearbooks
. together. Nevertheless arrived to the first jubily date, the 20th May 1943
(this day in the year 1893 got Otto Herman the commission to arrange the
plan of the Institute) in great number congratulations from Hungary and
also from abroad. From these we can name some only by remembering:
so the two oldest honorary members of the Institute: Prof. dr. Alexander
Lovassy (from Keszthely): and Prof. dr. R. Ludwig Lorenz of Liburnau
(Vienna) sent their warm letters to our director. They were both members
of our Institute since its foundation. It was prominent from the sery of
the greetings the congratulation of the Ornothological Society of Finnland:
it sent the welcoming text printed in Hungarian and German language on

30.

an ornamental diploma. The Croatian Ornithological-Institute emphasised in
its welcome, written in Hungarian, that it thanks its existence also to Otto

Herman, and they welcome us in a hope of an successful collaboration.
We were welcomed also by the Bavarian, Bohemian, Finnish, French,
Duch, German and Swiss Ornithological Societies, by the Finnish Zoological-
Botanical Society, by the Academy of Science of Finnland, by the Nature-

Historical Museum of Vienna, and so on. From private persons and

collaborators arrived also at about fifty telegramms and letters from Austria,
Belgium, Bulgaria, Bohemia, Denmark, Finnland, Frances Holland,
Lettonia, Poland, Luxembourg, Germany, Switzerland, Sweden, and so on,
and about. hundred from the Hungarian collaborators. The scientific-press
remembered also mostly this jubily. On the December session of the
Zoological Branch of the Hungarian Society of Natural Science welcomed
dr. Prof. Andrew Dudich our Institute and rewieved its half-century work.

We had and unexpected surprise the 5th December 1943 (the day, | 1

on which was registered in the vear 1893 the ratification of the organization
of the Institute) when a deputation containing from the leaders of colleage-
institutes and collaborators from Budapest and from the country called
on our Institute. The leader of the deputation, dr. Ernest Csiki remembered
with warm words the activity and successes of the past fifty vears, then
did dr. Peter Beretzk show his wonderful coloric and black diapositive
photographs, made on the birdlife in the Fehertö (White-Lake) near the

town Szeged, at the unanimous interest of the appeared people. This was

for us, as a little home-holiday.

We wanted to report about these modest feasts and about its documenta
more detailed in our 518! Aquila tome by showing also facsimiles according
it, by thanking one by one for the welcomes. Alas — we can’t make this
our friendly duty becouse of the perish of the papers.

*

The year 1944 begun with a bad-luck. Our chief, Director James
Vonoezky-Schenk was overcame by his old heart-disease, which became
later so heavy, that he was obliged to go in a sanatorium, than to the bath
Balatonfüred, and afterwards he was gone to his son in the town Kôszeg,
for desease-leave. It is caracteristical to his affection and ambition, that
he did not let the lead of the Institute, also not during his disease. especially
the redaction of the Jubily Aquila-tome, being this time under press.
He made though all the correctures himself. We held the close connection
between his sickbed and our Institute by post till December 1944, when the
post-traffic was finally interrupted.

After the occupation by the germans got the officers of the Institute
soon their military callings up. At the begin of April was gone Andrew
Keve, then Nicholas Udvardy, at last Emerich Pätkai. At the begin of May
was Nicholas Vasvari force-pensioned and soon dragged away for hard-
labour.

The extention of the air-bombardment and their getting more frequent
made us to think more and more to save the valuable collection, library.
furniture and so on of the Institute. But all our planes remained without
success, becouse of the indifference and perceptible perplexity of the super-
imposed offices, and becouse of the lack of expenses. So we could make
only, that we took the most valuable books of our library, and the most

ra

oe. a | |

valuable pieces of our collection from the second-floor rooms of our Institute
in a basement room. Alas, it was no more possible to wall in the grea!
windows of this room. It is caracteristical, that yet in December 1944 were
the buildings of the Institulie, and at all the part Buda of the capital believed
so sure though it was no doubth, that it must come to a siege that it
were brought here from Pest vet the 23rd December all the more valuable
archive-parts and equipments of ministries. And the official clerks told this
day a-last good-bye to these Walls. The russian out-posts reach the next
day the line of the Institute, and at Christmas day stays the front close
before it. The german SS-troops occupied the buildings-groop and established
to defend it. This groop of buildings was heated originally by a centrai
heating-system, and the remainders of it, the goodbuilt underground-corri-
dors connect the separated buildings, giving on this way a good possibilitv
to the defence, and behind the defence of the buildings begins the fight,
which endured three weeks.

During these three weeks, at the nearly unceasing firefight the buildings
got more hits, in first range the front building, where our Institute was
also situated, which at last becouse of the hits and (as it was told by
eyewitnesses) and becouse.of incendiarism by german soldiers caught fire
on the night Silvester and burnt! 4—5 days long. The second floor, where
were also the collections, library and offices of our Institute, is totally burnt.
The first floor and the ground floor remained without harm, just except
the rooms, where were accumulated the values of the Institute, so also the
store, where we had our printed matters, and also the underground room,
to where we took the most valuable pieces of the library and collection.
This surprising event, that on the ground-floor and first floor were burnt
only the two rooms, occupied by our valuable things, is an evident prove,
,that it was a willingly-made barbarisme.

So was made the bad fate of our Institute completely. The successes
of a half-century enthusiastic work, the famous ornithological library, the
ornithological data, photographes, original pictures, a great mass of research-
material, waiting for elaboration, the rememberences, representing the
scientific efforts of the past, the collection, containing the whole Hungarian
bird-fauna, all, all was totally ruined.

After the getting free of Buda, as the public traffic got also free, we
got at once our official connections, and begun the work of. the new-
building, at first the removing of the ruins. Our Institute stood than without
lead. Our director, as we got later to know, was at Köszeg moretimes over-
come by heart-disease, and the 22nd February 1945, his gritty organism
did also not held longer, and he passed slowly away. About Nicholas Vasvari
we got to know at first only, that he was dragged away from his lodging
by the nazis in the month November 1944. and we could only laier
reconstruct his tragical fate. He was evidently executed in the interning-
camp of Balf. The director, Coloman Warga was havy wounded by a
splinter at the seige of Pest.

In our homelessness, caused by the total ruin, which was aggravated
also by the mourning felt on the lost of our colleagues, gave us much
trouble our strugglings in order to assure the future of the Institute.
We took in our hands the matters of the Institute the 4th April, 1945.

% . WW 1” MN OUR hr x . +
32 é x c h Kr
=

On this day we submitted about it to the Ministry of Agriculture, and we
remembered our organisation, our activity and our plane on the rebuilding.
We got the answer, that the Ministry will assure the continuity of its
activity. It was prescribed for the Institute, as for an agricultural experi-
mental institute, that it must accomode in his work and administration to
the democratical change of the agriculture of the country. It must accomode
to the natural efforts, appearing on the whole working-territory of our poli-
tical economy, that we might right economize with our few remained
values, and the more successful for the interests of the public welfare.
By this was given the possibility of the rebuilding.

It was the most urgent to find a place for our got! homeless Institute,
in the connection with which came over more good-meant plans and
proposals.

We remember at first with a great thankfulness the plans and proposals
for the placing, i. e. for the taking in our Institute by the “Mallerd”
(Hungarian-State-Forestry), by the town Szeged, by the Institute of the
Biological Research in Tihany, and by the National Museum of Budapest,
There were born and fallen many plans during this time, till our Institute
got a temporary location in the Agricultural Museum with the reservation
of the rights, that when the buildings of the experimental research-establish-
ment will be rebuilt, our Institute gets back its old placement.

In this first period in conneclion with the plans, according to the
unwilling reduction of the state-budget, being our Institute also one of
the agricultural experiental Institutes, it was controlled its practical work,
its economical importance, and so also its right of existence. This question
‚was a hard menacing one for the Institute, becouse at the ruin of our
material perished all the documents, papers, and so on, which were all of
great proving value, proving the economical value of the birds, their agri-
cultural importance, in this connection the many-fold of the tasks. And the
agricultural activity of the Institute looking back on the five decades, at a
superficial sight can easy get blurred, dim, among the seemingly abstract
themata of the scientific works, papers, essays.

We used all opportunities, to give the due informations for the com-
petent places about the practical and scientific successes, and about the
appreciation and acknowledgements, coming also from abroad according it.
In connection with this we referred to it, that the establishment of the
practical bird-protection in order to propagate the usefulness of the insect-
ivora birds, ils spreading in the whole country, tuch directly on the interests
of the agriculture. The numerous examinations, researches about the food
of the birds, which were always used also in international accordance,
prove the economical use of the insectivora birds, and show the most pesant
biological peculiarity of the bird species, being important according to the
game keeping and fishing, so our experiences became also the base of the
game prohibition law. The successes of our bird-migration researches.
which became partly the base of the international bird-protection, the great
number of the popularizing books, articles and so on, made possible in our
home the acknowledge and the love of the birds, and the pleasing accept-
ation of the nature protecting intentions. All these prove the succes of a
good made work.

33

According several acGuaintings in this mind it became necessary the
regular composition of our Institute’s tasks, becouse our Institute has no
foundamental rules. If one was, it perished, and we have no original text
of it. To eliminate this wanl, we composed the purpose of the foundation
of the Institute, and the development of its tasks, as follows: :

The Hungarian Institute of the Ornithology was founded in the year
1893 in the frame of the Hungarian Natural Museum under the name
“Hungarian Ornithological Central”, and it researched at begin most parts
the bird-migration in the service of the ornithographia.

As the sistematical researches proved the rapid decay of the bird-world,
and in connection with it the great overcoming of the damages made by
insects, than the acquaintence of the economical improtance of the useful
birds, the got economical successes by the artificial settlement of the useful
birds — directed the activity of the Institute to the ecological and food quest-
ions, which have a directly great importance for the agriculture. As Hungary
is an expressed agricultural state, and it has a great richess of birds, it is
striking the connection between the birds and the practical agriculture.
This remittence on one another appeares in many-fold serial questions,
the solve of which is important so for the practical interests of the agri-
culture, as for the racional protection of the birds too. These considerations
made motived to take the Institute among the experimental Institutes of
the Ministry of agriculture in the year 1901. According the practice formed
since that time is the purpose and task of the Institute:

Having in the bird-fauna of the Hungarian earth a great nacional
wealth and a natural treasure, we must it save and make useful, and for
that purpose we must make different economical ans biological examin-
alions, researches then to publicate their successes in scientifical and
popular form. The Institute has ils function, by giving opinion and advises

. for the superposed cabinet, and for the farmers in all questions in general

and according the use or harm of the birds as adviser, and it has a propa-
gand@ activity for the purpose of the economical use of the birds, i. e. most
parts by the propagation of the bird-protection.

As the normal life was going on, in that measure appeared also the
tasks where the activity of our Institute became necessary, and, as to see
the future, on a quite broad base. This was evident especially in connection
with the game-keeping, which was made possible for us by getting the
game farming (game-economy) in the hands of the state. The first task
came also here, by giving the necessary advises according the foundation
of the bird- and Nature-protecting reservations. We can regard as our
success, that our most important proposals and advises were accepted.
At this opportunity got our. Institute at first a firm base at the arranging
of the game-circumstances by receiving a free right of researching and
collecting on the two reservations, on the lake Velence and on the lake
Kisbalaton. Our Institute got on this way a free hand on the two most
important nesting and migrating places of the water-fowl, and on these
two places, as to say at home it can make its researches according ils
intentions on the best way.

The game-keeping and farming, being now in state-hands showed an
increased interesi against the bird-world and against the bird-lore quest-
icns, and this made necessary also to extend the ornithological researches
in connection with. the game-keeping and game-farming. Though this

3 Aquila

di ii 1 ET a ly PN eb
OR CU LACET A ro Ay aa) sei
F4 Ten a ab =

í

endeavour is not new, why it belongs just among our tasks, but its extension —
and organisations was never so actually as now. Therefore we must motive
more in details its importance in the frames of the economical bird-lore.

We experienced directly, that in the bird-world goes on a slow gradually
performance on the territory of the agricultural life, as some species disap-
pear, i. e. become more rare, and on the other hand other species become
more common. The mainly causes of this are: i :

1. The expansion of the agriculture, which brings an important change
‘of the Nature (the rooling out of woods, regulation of the water-ways,
agriculture, and so on) and the continuous agricultural production, which
tolerates only those birds and only there, where and which does not menace
ils interests. The contrary, or the coincidence of the interests is explained
by the useful or harmful activity of the birds. _

2. The game-keeping and in the connection with the hunt the conscious.
selection (farming- and saving of the useful birds, the destruction of the
birds of prey and the other harmful birds). It is nevertheless remarkable,
that the game-keeping is the sole “economical brench”, which sees in the
utilisation of the bird-world (game-fowl) a direct economical purpose.

Regarding, as told above, the most important tasks of the economical
bird-lore are:

1. To diminùish the bird-destructing influence by the expansion of the
agriculture. By researching the food-questions of the birds, as to see their
agricultural importance as harm or use, to eliminate the divergency of the
interests between the birds and the agriculture and on this way to assure
the due protection of the birds, if necessary, also on an artificial way.

2. To help the endevours of the game-keeping in the utilisation of the
game-fowl, but by holding in glance the general interests of the universal
bird-world, and to lead its utilization in a biologically right direction.

By considering the significance of these task-complexes, which can
scarcely separate from each other — we regard the expansion and fauna-
changing influence of the agricullure, as a real lawful development. ®vhich
goes parallel with the expansion of the agriculture. We must say, that we
can’t stop it, or at most, only by very hard matters (most of the times only
by the total elimination of the economical interests), therefore it is to made
only seldom, here and there — the most effectively and with the best
success by the foundation of reservations.

It is a more important economical task, which needs methodical,
economically-ornithological researches — that we shall sure the life-possi-
bilities and increase in the frame of the agriculture of those birds, which
are only scarcely menaced by the agriculture, which can less or more fit
themselves into it, especially of those, which are useful for the agriculture,
or which do scarcely touch its interests. And this endevour is influenced
in a decisive matter, by the game-keeping, the purposes and the practice .
of the hunt. We know, that the intention, to increase the birds, which are
more valuable from a game point of wiew — have the most important
protection (though perhaps indirectly). It is sure, that on this way the game-
keeping (game-fowl. keeping) is the right executor of our Bird- and Nature-
protecting endevours, it is their sentinel; from it depends their success, and
therefore it is also its duty prescribed by the law. As to see above. the
game-keeping and hunt has a great influence to the bird fauna of the
cultural territories. This does motive, that our Institute extended its

LION ER Aw ey RITI fi
pre L'ETAT 4 Kir “
eue ANS

AT

4 4

35

researches and alien also to the game-fowl, and that our Institute
does close, tight - -collaborate with the game-economy. The successful game-
keeping needs reliable bases given to it by the permanent research-work.
This acquaintance gave the impulse to the head organ of our game-keeping
to the game-section of the Mallerd (Hungarian State Forestry), to arrange
also economical game-fowl researche. The success was, that partly in its
own work, partly in commission, but with its help were begin the enour-
mous researches about the spreading of the partridge, pheasant, quail and
white-stork, and about the migration of the woodcock, — and of course
also the elaboration of the got data. There were made also researches about

- the food of the wild-ducks. The nesting-places of the rare, i. e. decaying

birds of prey will be registrated as for the purpose of the Nature-protection.
The legs of the birds of prey killed by the hunters are sent to our Institute
for an examination as to see the Nature-protection. There are founded state
bird-reservations, which have an importance also for game-protection, than
the teaching of game inspectors and game-keepers in bird-lore and so on.
For the intents, of this last important purpose was made the edition in the
year 1948 in the series of the “Nimrod little library” (by the material help
of the Mallerd) as the first tome the book of the head-adjunct of the
Institute Emerich Patkai, entitled: “Our birds of prey’. The book, speaking
about the whole prey-bird fauna with the lucky connection of the scientific
profoundness with the popular description will surely facilitate the acknow-
leggement of the birds of prey and the popularising their protection.

On the national game-exhibition, arranged in the year 1947 in Kapos-
var, asked for it by the arranging committee took also the Institute part,
id esti we exhibited there the following illustrative pictures, colered gra-
phicons,*made on the ground of the bird-food-researches of the Institute:
1. A migration map entitled “The migrating ways of the Hungarian birds”,
made on the basis of the bird-banding researches of the Institute. 2. “The
food of the rook and its agricultural importance in Hungarv.” 3. “The agri-
cultural importance of the pheasant in Hungary.” 4. “The food of our
heron-species.’

The efforts, made by fae Institute since about 30 years for the purpose
to save the most importante nesting territories of the hard diminuished
water fowl, were realized in the year 1945 by the appointing of the state
reservations. But we must fix, that with this alone is not yet assured never
the quiet of the birds of the reservations, nore the intactness of the nesting-
places. Becouse, at first the surveillance was not yet organized and imper-
fect, and therefore also because of the unkindness of the economical setting
up a claim. Nevertheless, we have all hopes, that we will arrange soon
also this question.

The Ministry of agriculture regulates in its order from the 12th
September 1946, registered under the number 160.700/1946. V. 3. the rights
of the Institute, according the superintendance of the reservations, as
follows: “Those of the state reservations, in which there are possibilities
for scientifical bird-lore researches, we separate on two parts. In the one
part is a full hunt-prohibition, which stays under the superintendance of
the Institute of Ornithology, and the Institute has there at the own budget
a surveilling personal to assure the territory to be untroubled. The minister
of agriculture made the condition, that for the employment of the sentinel
there is necessary his consent. As to see the separation of the reservations

3%

‘ - sál PAS ;
o / ase x
36 x Ze Wed
; - È
x

of Dinnyés and Kisbalaton from an ornithological point of wiew, we shall

accept the proposal of the Institute. According the reservation of the Fehértò
till the time, till dr. Peter Beretzk chief-physician does guarrant and accept
the menagement of it in his own person, we make no separate orders
according it. The official clerks of the Institute have the right to the
scientific collection of the whole reservate-territory, ...and so on.” The
short content of the principal agreements, got according the final
arrangement of the reservation of the “Kisbalaton”, accepted there at the
occasion of a local inspection, according the proposals of the Institute of
Ornithology and those of the local interested, taking part in it — is:

The Institute of Ornithology fixes within the limmits of the reservation a ‘

territory, which must be free of all human troubling and which contains
the nesting colonies, so-called sanctuary: This territory must be surrounded
by a streak about 5 m broad, where the reed is cuti off, for the purpose,
that at case of reed-burn the sanctuary could be assured from the fire.
In the sanctuary there are all times forbidden: the cutting of reed, the
gathering of rush, sedge, willow-rods; the burnings of the reed, the mow,
the hunt, fishing, and passing by. Exceptionally, according the overnamed
order only the Institute of Ornithology has the right to collect there.
The sanctuary is situated in the middle of the 2435 acre great reservation,
fixed already by the Nature-Protection-Council. The reservation is
surrounded by the so-called “hunt-reservation”, which has an extension
about 8500 acres. As to see, the matter of the Nature-Protection is assured
enough, becouse the sanctuary, staying under the superintendence of the
Institute of Ornithology, is surrounded by the Nature-protected reservation
and outwards also by the stale-game reservation.

‘The egret-guarder on the Kisbalaton, Joseph Gulyas, a formerly fisher-

man, who stood in the service of the Institute since the the year 1924, was
pansioned by the Ministry of Agriculture, becouse of his infirmity in the
vear 1947. Till this time it was not possible, to supply him. The guarding
of the reservation, and also of the “sanctuary is now furnished by the
gard-personel of the forest-curatorship at Keszthely under the generous
direction of Alexander Hoffmann forest-councillor. Being under a cautious
gard in all details its future is totally assured.

The stock of the birds is recovered from the relapse, caused by the
war, though it shows year by year a pleasing increase. The stock in the
year 1949: great white herons 30 nests, little egrets 25 nests, squacco herons
15 nests, spoonbills ca 60 nests, glossy ibisses 16—17 nests. But the 20 pairs
of cormorants, settled in the year. 1947, diminuished this year, becouse the
tree got dry and the branches were broken off to a number 7 of the nests.

The whole reservation of Dinnyés—Pakozd (on the lake Velence),
which has an extension about 3600 acres, is garded by the game-keeper
of our Institute. The most valuable part of the reservation — from an
ornithological. point of wiew the more hundred acres great territory on
the South end of the lake Velence, covered with dense reed. The heron-
colony is just in the middle of this territory. The South-East half of the
reservation is the remainder of the formerly lake-bed, the so-called
“Dinnyési Kisfert6” and ils continuation, the “Turjany of Sikota”. In the
middle-line of this, partly drained territory goes away the channel "Nádor",
taking away the water-surplus of the lake Velence.

BLAS Bel Od | RE RE DS aaa hasty Mel me; x |
TES Mar i | S 3
vn vw A x .

a

L

The “Kisfert6” and the “Turjäny of Sikota” at the time of the normal
water level with its shallow water is for our water-fowl an: excellent
residence-, and feeding place, so it was nearly exclusively the feeding-place
also of the inhabitants of the heron-colony. But the dykes of the "Nádor"
channel got, becouse of the war-events on more places breaks, therefore
the water of the melting snow, runs soon off, and there remaine no water-
reserves for the dry sommer-months. The last drv years did yet graduate
this state so much, that this so important water-fowl territory was in the
year 1949 already ati the spring-months totally dry. The fate in this year
of the heron-colony, which was already hardly touched by the getting dry
of its feeding territory, was seald by the burning off of its home, of the
reed-forest in the month April. The inhabitants of the colony settled on the
reedy edge of the lake, where the reed was saved; but here — the colony
staying on a dry place, was totally plundered by unknown persons, who
robbed all the eggs.

In the year 1948 were here nesting 10 pairs of the great white-heron,
60—80 pairs of spoonbill, and 10—15 pairs of grey-lag-goose. In the year
1949 Great white herons 2—3 pairs, spoonbills in 10—12 pairs, and grey-
lag-geese 12—15 pairs did breed on the reservation. It is surprising the
catastrophal diminution in the last two years of the ducks, coots, grebes,
breeding on the lake. Of course, caused by the weather and the diminution
of the water.

The peace and safety of the reservation is — beside the overnamed
circumstances also hardly menaced by the increased water sportings, and
by the permanently going to and fro in connection with the fishing. As to
see the later, we got some help by that, we succeeded to bring in coincidence
the breeding time on both reservations with the fishing prohibilion-time,
so, that instead of the time from the 1st May till the 15t June, the fishing
on the reservations in forbidden from the 15th April till the 15th June.

At the fixing of the reservations was our important demand, that the
most frequented feeding places of the saved bird species’s must be also got
in, in the reservalie. We did on this way enlarged the reservate of the Kis-
balaton also on the reed-edge of the neighbouring shore. Our further demand
was to allow a moderate hunt also on the reservats, but of course, except
the saved species. We had namely the experience, that the birds growing
up not at all troubled become too familiar, which is then, after getting out
of the reservation, a great danger for their life.

The future of the reservation on the lake “Fehért6” near the town
Szeged, which was arranged to save the bird-fauna of the sodaic territories,
makes us anxious, becouse the original bed of the Fehért6 was begun to
build out as fishpond and there are taken nearly all years new territories
for it. By the diminuishion of the sodaic territories will the caracteristical
‘sodaic” bird fauna of the Fehérté soon loose its ground. But there are
made energetic measures to save the till now remained ancestral sodaic
territories. So we hope, that we can assure the future also of this reservation,
which has a special ornithological value.

sk

The war-years brought also the ruin of our practical bird-protection,
becouse its arrangement-objects, equipments perished nearly on the whole
territory of the country. As we want generally develop our bird-protection

38 | | RES

according its economical importance, it seems only one way to the succesful
performance of the mighty plan: if the directly interested state-organs

. accept the intentions of the Institute, and if they make also efforts to realise _

the bird-protection in their own sphere. Beside the economical advantages,
which would come from the realising of the practical bird-protection, the
exemplary activity of the state-organs would be also. the most effective
propaganda against the public.

Our Institute begun the new-building of the bird- protection in this
manner. The prospects of the beginning-successes are encouraging.

The teaching of the bird-protection in the schools has also a great
importance. The Institute of Ornithology helped in the past the teaching
of the bird-protection in the schools with great activity. With its popular
editions, coloric wall-pictures, with gratis-given bird-protecting instruments
it did much help to develop the more the ideas of the bird-protiection, and
to its practical realisation.

During the war time were these instruments and gigia of the
bird-protection teaching going out, then was ruined also the Institute with
its whole furniture and so on. So, becouse of the lameness of the propaganda,
the idea of the bird-protection becomes for the new grown generations
nearly unknown, it becomes more pale in the consciousness of the people,
and it is perhaps not impossible, that its pleasing behavoir against the bird-
fauna becomes changed. About it, alas, we have many startling examples.

It was proved now too the old justice, that" people must be educated
for the bird-protection, and that this education must be begun already at
the school. It is caracteristic, that on the damages — moral and material —
caused by the want of the bird-protection teaching, was called our attention
even by school teachers, by asking from us papers, wall-pictures and other
matters, which are necessary for the bird-protecting education.

To supplement these wants we published in the year 1948 the Xth
edition of the bird-protection guide, written by T. Csörgey, entitled: “Bird-
protection in the garden”, but, to save expenses, in a reduced extension.
Than we made wall-pictures and placards for propaganda purposes at the
schools and publics. We wanted them at first to extend free of charges in

the schools. But the copying of the placards — becouse of want of
expenses — for the present is not yeti possible. The lectures, begun also

in the year 1948, and followed at the spring 1949 about bird-protection,
mainly at the agricultural schools of the country, brought for us also the
proots, that the predisposition, the economical interesting is not decreased,
but the relapse is caused mainly by the pausing of the propaganda and of
the informations. Even therefore, and becouse the continuation of the begun
bird-protection propaganda is assured, we are convinced, that we will reach
our purpose. This is also helped by that, that the “First Hungarian Nesting-
hole Establishment” after a more then four vears pause begun now again
its activity, and so it is possible to supply the demands on the matters for
the bird-protection, arisen by the propaganda.

The “International Committee for Bird Protection” had its meeting at
London — the first time since the end of the war — beliween the 17th and
19th June 1947. Our Institute was represented there by the chief-adjunct
dr. Andrew Keve. The conference had an informing character about the
present situation of the bird-protection. The delegates of the european states
reported according the questions got half a year before — about the

N oF Tn ms E N
RR tae à FRS tee 9 A Hf ite A
E oy N: 2 * be xe sé!" Uh

-

39

found changes in the avifauna, caused by the war and about the bird-

protecting measures, introduced since the year 1938, —- in order to make
| possible the conference to send out subcommittees, for the up-to-date

composition of the International Bird-Protection Agreement plan. After-
wards, between the 20th and 23rd June held the British Ornithological Union

its international meeting at Edinbourgh, where were discussed the up-to-

date ornithological questions (the physiobiological researches of the migra-
tion a. s. o.). This meeting was followed by an five-day excursion to Scot-

‘land. It was founded between the 28th June and 314 July the International-

Nature-Protection-Union in Brunnen. The conference discussed only about
administrative questions according the foundation of the Union by compos-

. ing its fundamental rules, then the participators of the meeting in a week-

long excursion looked at the National-Park of Engadin.

In the continuous confererices held in the year 1948 could our Institute
participate, becouse of material difficulties only by its written proposals,
which were submitted by the corresponding member of our Institute, Miss
1. Ph. Barclay-Smith, chief-secretary of the I. C. B. P. at the I. C. B. P.
conference held in Paris the 19th and 20th July, where was discussed the
International Bird-Protection agreement. Between the 30th September and
the 7th October was finally founded in Fontaiebleau, in the frames of the
U. N. E. S.C. O. the International Union for the Protection of the Nature
(I. U. P. N.), and its definitive residence was transferred from Basel to
Brussels.

It was a very difficult task to sure the interior working possibility of
the Institute, especially becouse of want of ornithological books. We founded
our special library in the year 1947, by the purchasing the about 400 tomes
great library of our defunct director. Since that our library was increased
mainly by the beginning of our periodical-change from abroad, and increases
permanently, so, that we have now about 2500 tomes. We remember
here with great thanks those foreigner and Hungarian Institutes and privat
persons, who helped us with their book-presents, namely: Academy of
Science of Amsterdam, Society of the Natural Science Batavia, Museum
of Buenos-Aires, Lloyd Society Cincinnati, Museum of Paris, Academy of
Philadelphia, Zoological Society of Prague, University of Rome, the Society
Senckenberg, Society of the Natural Science of St.-Gallen, Bern, Basel and
Toscana, the Swedish Ornithological Societies U. N. E. S. C. O., British-

. Book-Centre, British Ornithological Union, Dutch Meteorological Institute,

National Museum of Warsaw, National Museum of Sofia, American Book
Centre, Ornithological Society of Denmark, The Library U.S. Dep. of Agri-
culture, British Council, Station Ornithologique de Versailles, Forest-
inspection of Bern, M. M. Nice, Naturhistorisches Museum in Wien, Miss
I. Ph. Barclay-Smith, F. Gudmunson, W. Vogt, I. Biittikofer, O. Ferianc,
A. Wolfson, A. Wetmore, N. L. Mc-Atee, G. G. B. Ten-Kate, E. Moltoni,
A. H. Miller, L. A. Jägerskiöld, Fr. Haverschmidt, J. Huber, P. L. Erryngton,
A. Chappellier, E. V. Baxter, Beside these also six Hungarian Institutes and
51 private persons.

The reorganisation of our collection — having the possibility to collect
on the game and collecting reservation at Dinnyés, and by the courteous
help of the Game-Section of the Mallerd — goes forward at full speed.

So our collection has now about 500 self-collected preparates, then with
the about 1500 skin-preparates given for our disposal by dr. Emerich Pätkai,

Tor ar 4 . ENT ET MER EDER da | DEL
40 LE j N “Wie ra VER SERIA

and with the 94 skin-preparates purchased in the year 1948 from G. Gaal. |
altogether about 2100 pieces. The bird stomach collection goes forward of
course in connection with the bird-collecting — parallel, and also according
the continuous researches of the food of the wild-ducks, and birds-of prey.

The most valuable pieces of our collection are: a pair of red-crested
porchard, the collection and present of L. Studinka; eastern black-eared
wheatear present of J. Dandl, (the first Hungarian specimen); little bustard,
present of the russian legation, Calandra lark, the first Hungarian specimen,
presented and collected by L. Erdös; slender-billed curlew, presented by
E. Mihalyfi; bar-tailed godwit, present of the game-section of the Mallerd;
turnstone, collected and presented by dr. P. Beretzk; Terek sandpiper,
collected and presented by L. Nagy. Beside these there were birds presented
by 71 privat persons, whom we thank also by this way for their friendly
presents. We must say a sincerly thank also to the preparator Stephen
Sebehazy for his generous work made in full love to our Institute and to
the bird-lore by helping us by preparing our collections and by multiplying
its value with his artistic work. We must thank also the leaders of the
Mallerd for the friendly present of the wood-material for the furniture of
our Institute. :

By the ruin of our Institute perished also the most part of our bird-
handing records, and at the want of our state-books we can’t use the finding
data, which we received after the war. To suppose this great lost, we asked
from our banding-collaborators their own data, and so we could sufficiently
suppose the more new banding-data. Becouse we had no own rings, we
received more hundred rings at first from the Switzer Ornithological
Society, than from the Museum of Prague. So, if yet in modest dimension,
we could also begin the bird-banding. We thank also on this way these two
institutes for their friendly help.

The first signs of the beginning life of our Institute there were
publicated articles, and held radio-lectures by the official-clerks of the
Institute, so held radio lectures: dr. Keve: About the fishery significance
of the cormorant, dr. Vertse: About the agricultural significance of the rook
(1945). This later lecture got an official appreciation. In March 1948
publicated the radio the interest of the public by making un the Institute
a local communication.

As the regular collecting and researching work of the Institute begun,
and as we took our connections with the abroad, started the collection of
the data also by our inland collaborators. They and the friends of the.
Institute from Budapest and its surrounding presented themselves one after
the other offering their services and help, which was shown by communica-
tion of valuable observations, collecting of researche-material, valuable book-
presents, and by the reconstruction of data and reports, which were
destructed by the ruin of the Institute and so on.

In order to satisfy economically the interesting of our collaborators,
and for more real propagate the work of the Institute, we organized (at first
the 4th Decembre 1946) collaborator-meetings (except the sommermonths,
the first wednesday of the months), where we discussed the new
events and the plans of the future. For the meetings, when were more
interesting themata, discussed, we invited also the directorate of the
experimental and of the game section, who did also come or did represent
themselves. There were the mainly themata of these meetings (in chrono-

AT

logical order): 1. Dr. Andrew Keve: The foreign litterature and rewiew.
Dr. Emerich Patkai: The neworganisation of the observers-network of the
Institute of Ornithology, and ‘the till to-day successes. 2. Dr. Adalbert Vertse:
The past and the future of the Institute of Ornithology. Defunct Béla Molnar:
The young cuckoo (film, shown by Fr. Lévay), dr. Peter Beretzk: The lake
Fehérté at Szeged in pictures. 3. Edmund Beke: Collection of the popular
bird-names. 4. Aladar Boroviczény: The question of the Hungarian partridge.
5. Joseph Peterfay: The Hungarian pheasant and its future. 6. Ladislas
Aujeszky: The geophysical explication of the bird-migration. Gabriel Stohl:
The function of the interior secretion-glands and the construction of the
bird-migration. 7. Dr. Emerich Patkai: About the observations and about
the new tasks. 8. Nicholas Udvardy: Collecting data to the terrain-search
ornithology. 9. Dr. Peter Beretzk: The successes of the photographing on
the Fehérto near Szeged in the year 1947 (Show); Louis Stucker: Shows
the see-eagle culture-film. Ladislas Erd6s: A new species in the Hungarian
avifauna: Melanocorypha calandra. 10. Louis Stucker shows the following
culture-fiims: The last pelicans, The birds as nest-building masters; dr. Henry
Dorning: The avifauna of Budapest. 11. Louis Stucker shows the following
culture-films: The birds as undertenants; In the marches of South-America.
Dr. Eugen Nagy: Observations of the nightjahr settlements near Erd.
Dr. Henry Dorning: Desirable researches in the surrounding of Budapest.
12. Stephen Sebehazy: Experiences of Cairo. Mrs. Gábor Kolozsvary shows
her bird-poems. 13. Julius Nagy: Bird-Protection at Gyöngyössölymos;
Gabriel Stohl: Are the birds old? 14. Nicholas Kretzöy: The Hungarian pre-
historical bird-researches since Lambrecht. 15. Dr. Adalbert Vertse: The
future placement of the Institute of Ornithology. Dr. Andrew Keve: Report
about the state of the Kisbalaton in the years 1945—1948. Emerich Patkai:
Report about the reservation of Dinnyés and about the development of the
collection of the Institute. 16. Eugen Nagy: Landscape-changes on the
Hortobagy. Vida: Raven nesting along the river Maros. 17. Arved Mannsberg:
Bird-voice plates, bird-dialects. Dr. Peter Beretzk: Birdphotographes.
18. Joseph Dandl: The avifauna of the Csiki-mountain near Budaörs; Tibor
Farkas: Ornithological experiences in the North-Caucasus; Robert Murray:
A new species in the surrounding of Budapest (Hypolais pallida).
19. Dr. Emerich Patkai: On an ornithological collecting trip in Asia-Minor.
20. Dr. Andrew Keve: The successes of the International Bird- and Nature-
Protection conferences in the vears 1947—1948, and the project of ihe
Bird-Protecting generalorder. 21. William Székessy: The parasites of the
bird-nests and their collection.

I must appoint here, that the successful work of the Institute has the
mainly powerty in its collaborators. We can by their help and by the
permanent connection with our collaborators, spread in great number in
the whole country observe the events and movements of the avifauna.
We receive their data at right time and so we get reliable data and researche-
material. This is the secret of it, that our Institut-work is always full of
acluel problems, events and successes.

It is a visible sign of our Institute’s work, that — as it was in the past —
there passes scarcely one day without one-two visitors, who are interested
in the bird-lore. Thus, the life of the Institute, started though in modest
measures, now we came so far, that our contors, having already seven
localities, soon will become also too narrow for the personal — already

CASE ET A

42 VET x AR ZIO

seven on number — and for the library and collection, which grow day
by day. Our successful work was appreciated also by our superposed
Ministry and the Agricultural Scientific Centre, and it consolidated the
position of the Institute by enranging it in the frames of the rebuilding plan.

The edition of our yearbook ‘Aquila’’ proves the successful accomplish-
ment of our rebuilding work, but at the first range the mainly guarantee
of the successful future work. We maintain with our “Aquila” our
indispensable international connections (change of the editions), which
was already menaced by the far protracted appearance. We have the best
hopes, that our superposed Agricultural Scientific Centre, which assured
so successful the materially dotation of the scientifical working powers,
and which helps so fargoing the scientifical work — will assure the
continuous appearance of our yearbook also in the’future, and on this way
it will finally remove the irregularity, which did in the past in great measure
hinder the successfulness of the work.

When I say our collaborators, the autors of this tome, and my colleage
dr. Andrew Keve — who took the most part of the redaction-work — for
their laborious working the sincerly thanks, I must also separately remember
the generouos help of the town Szeged, which spent for our Institute still
in the year 1947 2000 forints, by which it helped us the edition of our
yearbook, by the production of one part of the photosupplements.

+ $5 *

I wanted to report in this short pass in rewiew about the more
important events, works of the last four years. In this country, hit by the
war and being in rebuilt from the ruins, among the many cares-troubles,
we must hard struggle for each step done of the way of the rebuilt. And so
of course, each step presents also — though only a little — success. We did
already pass the most hard work, and if the in any case necessary personal
growing will become possible, our Institute will reach its working
possibility, as it was before the war. We will hope, that the started, and
day by day becoming stronger prospects.of the peaceful development will
realise these our just hopes.

VONOCZKY-SCHENK JAKAB

kiserletügyi főigazgató, a Madártani Intézet igazgatója.
1876—1945.

Írta: dr. Csörgey Titus.

Utolsó előttiként húnyt el ama férfiak közül, akik már bölcsőjénél
állottak annak a Madártani Intézetnek, amelynek virulását elősegíteni élete
iegfőbb célja és tartalma volt.

Éles ész, biztos ítélet, a Természet jelenségei iránt való rajongó érdek-
lődés, fejlett szervezőképesség, törhetetlen szorgalom és kötelességérzet:
ily kiváló felkészültséggel avatta őt oly értékes, nélkülözhetetlen munka-
társsá, majd vezetővé, aki nélkül az 50 éves jubileumát ünneplő Intézet nem
jutott volna arra a magaslatra, amelyről méltán tekinthetett vissza büszke-
séggel. Született 1876. június 2-án. |

AQUILA LI—LIV. TAB. Vs

Photo Dr. P. Beretzk, 25. VI. 1938

Kiscsér tojasait igazgatja. — The Littie-Tern arranges its clutch.
Ma.aa kpayka MONPDABIAET cBon sila.

x a
ek \

Kiiszvagocsér fészke elhagyott leshely tetején. — Photo Dr, P. Beretzk, 2. VII. 1940.

The nest of the Common Tern on the top of a desolated hide.

l'ue310 OÖBIKHOBEHHON KpaUKH Ha BEDXYIIIKE OCTABJEeHHON 3a caJH

LITI N ra ry om one A 7 a VT DB Ve y a e ( n N
A A ) une ae am x Vike ; im N per:

Pei na he - x ki Fe 43

A vérbeli természetbùvar mar gyermekkorában megnyilvánult szüle-
tése helyén, a bácskai Overbäszon, a nädasokkal köritett családi birtokon,
majd Szarvason, hol középiskoláit végezte, folytatva Kolozsvárott, hol
főiskolai tanulmányait fejezte be, Beható faunisztikai és nidológiai elő-
tanulmányai után a természetvédelem propagálása mellett főfeladataként
a madárvonulás kutatását tekintette.

Mint kortársának különösen az intézetben vele együllt töltött első tíz
esztendőre esik jól visszagondolni, amikor a napestig tartó szakadatlan
munka után még újból összeülve sokszor késő éjjelig fűztük tovább a nap-
közben felmerült gondolatokat. A több mint négy évtizedig, holtáig tartó
munkásságának javáról e folyóirat kötetei tanúskodnak. E hosszú soro-
zatból itt csak részleteket emlithetek fel, kiegészítve azzal a rengeleg mun-
kával, amit mint szerkesztő és fordító végzett s amellyel gyakran segítette
ki az intézetet nehéz helyzetéből.

Fáradhatatlan volt a hazai dead fejlesztésében, valamint a
külföldi kapcsolatok kiépítésében is. Utóbbi teren egyebeken kívül a Holland
Madárvédő Egyesület támogatását is sikerült megszereznie a magyar kócsag-
állomány megmentésére s ezzel együtti a kisbalatoni védterület biztosítá-
sára. Sajtó alá rendezte a Zeyk-hagvyatékot, elkészité a Természetvédelmi
Emlékiratot, majd a kócsag hajdani és jelenlegi elterjedéséről szóló tanul-
mányát, majd mint a M. Földrajzi Társaság Alföldi Bizottisiganak tagja az
Aguila 1911-iki kötetében megjelent jelentést. 1918-ban a magyar fauna-
katalógus madártani részét ő írja. Ebben a munkájában jegyzékét adja az
addig megjelent magyar madártani irodalomnak. Ide sorolom egyik leg-
nagyobb hatást keltett művét is, amelyben a magyarság jelképes madarának,
a Turulnak faji hovátartozását sikerült terjedelmes bizonyító anyag alapján
kétséget kizáró módon megállapítania.

Szívügye azonban mindezek mellett mindenkor a madárvonulás vonzó
problémáinak kutatása volt. Rajongó lelkesedéssel merült! bele az 1908-ban
kezdődő. madärjelölesi akcióba. A most már pozitív alapra került kutatás
tanulságainak hasznosítása terén a külföldnek is például szolgáló, úttörő
munkát végzetl: az alföldi szikesek madárvilágának települési viszonyainak
hekapesoläsäval, majd a maga nemében egyetlen, illusztralt vonulasi térkép
megszerkesztésével és nagysikerű propagäläsäval. Értékes elöadäsokkal
tevékenyen részt vett szämos külföldi kongresszuson is: Berlinben, Kopen-
hagaban, Genfben, Amsterdamban, Bécsben, valamint Rouenban. Utóbbi
helyen érle őt 1938-ban az a megérdemelt magas kitüntetés, amikor
a Nemzelközi Madárvédelmi Bizottság (ICBP) európai alelnökévé válasz-
tották.

Szakírói munkásságának nemcsak az Aguilában maradt nyoma. Hat
kötetre rúg ama értekezéseinek sorozata, amelyek folyóiratokban, napi-
lapokban és egyebütt jelentek meg. Nagy és nehéz munkába fogott akkor is,
amikor az új Magyar Brehm madártani részének szerkesztését elvállalta, a
hevezető részt nagyon értékes fejezetekkel gazdagítva s a tárgyalást magyar
vonatkozásokkal kiegészítve (1929). Végül a , Kincsestár" sorozatát is igen
értékes kis művel gazdagította: A Madarak cimü kötettel. A népszerűsítő
ismeretterjesztés egyik remeke ez, az élvezetesen oktatás követendő példája.

Mint hazájáért aggódó magyar embernek, neki is kijutott a szomorú-
ságból. A legnagyobbtól, az annyiurik lelkét égető fájdalomtól mégis meg-
kímélle őt a sors. Meghalt, mielőtt megtudhatta volna, hogy az általa :s
aggódó szerelettel körülvett Madártani Intézet a tudományoknak és művé-

da: Ad tt ny

szeteknek ez a kedves, meleg fészke a háború folyamán porraégve meg-
semmisult.
Lelkes munkalkodasban telt hasznos élete a madartan fenykorära,
világszerte való csodálatos felviragzasanak idejére esett. Ebből a felvirägo-
zásból ő is hathatósan vette ki részét. Meghalt Kőszegen, 1945. március 22-én,
kiújult régi szívbajában. i
Abrahamhegy, 1948. okt6ber 17-én.

JAMES VONOCZKY-SCHENK.

Chief-Direetor of the Agricultural Sciences, Director of the Hungarian
Institute of Ornithology.

1876-1945.
By Titus Csôrgey.

He died as the forlast of the men, who stood already at the cradle of
that Hungarian Institute of Ornithology, of which’ bloom to help was the
chiefly purpose and contents of his life.

A sharp wit, a sure judgement, an enthusiast interest for the phenomen-
ons of the Nature, a developed possibility to organize, an indomitable
diligence and sense of duty: such eminent readyness made him to such
a valuable, indispensable collaborator, and later leader, without whom our
Institute, commemorating its 50 years existence, would not got to that
highness, from which it could look back justly wiht pride. He was born on
znd. June 1876.

The real and right naturalist showed itself in him already in his child-
hood at his birthplace, at Ö-Verbäsz in the Bácska, on the family estate,
surrounded with reeds, then at Szarvas, where he made and finished his
secondary schools, following at Kolozsvär, where he ended his University-
studies.

After his profound faunistical and nidological forestudies he looked
as his head-purpose beside the propagation of the Nature-Protection, the
researches of the bird-migration.

As for his contemporary, it gives me a pleasure to remember especially
for the first ten years, spent together with him in the Institute, when after
the unceasing work, sitting together again, followed most of the times till
late in the night our ideas arisen during the day.

The volumes of the yearbook “Aquila” give evidencé of the most part
of his work enduring four decades till his death. I can mention only parcels
from this long serie supplementing it with the immense work, which he
made as redactor and translater, and with which he often helped our
Institute out of its difficult position. i

He was also unflagging in the developing of the Hungarian “observer-
gard” and in the building of the foreign connections too. In the last a
matter it succeded for him — besides other results — to get the protection
and help of the Dutch Bird-protection Society for saving the stock of the
great white egret in Hungary and by this way also to assure the ‘ Kisbalaton
Bird-Reservation”. He arranged for press the remains of Zeyk, elaborated
the Memorandum for Nature-Protection, then his. essay about the spreading

45

of the egret once and now.; afterwards his report in the Aquila volume
1911 as the member of the Great Hungarian Plain Commission of the
Hungarian Geografical Society. He writs 1918 the ornithological part of
the check-list of the Hungarian fauna. In this work he gives also the list
of the Hungarian ornithological Litterature. I remember of his work having
the most effect, in which he established on the basis of an extensing
assuring material the species, to which belongs the Hungarian symbol-bird
“Turul’.

But nevertheless he was always the most interested by the researche
of the attractive problems of the bird-migration. He was deep absorbed
with enthusiasm in the bird-marking activilies beginning in the year 1908.
He made a pioneer work, with which he showed an example also for the
foreigne countries, on the territory of the utilisation of the research
evidences made now already on a positive basis: by connecting the settle-
ment-circumstances of the avifauna of the Hungarian sodaic grounds on
the great Hungarian Plain, and afterwards with the elaboration and
successful propagation of the illustrated migration-map.

He participated with valuable lectures on numerous foreign congresses:
at Berlin, Copenhague, Geneva, Amsterdam, Vienna and Rouen. He received
here 1938 the well-deserved high distinction: he was elected for European
vicepresident of the International Bird-Protection Committee.

His special litterature works appeared not only in Aquila. It makes
six volumes the series of his essays, articles, and so on, which appeared
in rewiews, periodicals, dayly newspapers and on other places. He begun
also than a difficult and hard work, when he undertook the redaction of
the ornithological part of the new edited Hungarian Brehm. He made rich
the preface with very interesting chapters and he completed the describing
part with Hungarian relations (1929). He had, as a hungarian worrying for
his country, much sorrow. But from the greatest grief, paining our so
much’s soul he was spared by the fate. He died earlyer, as that he could
know, that our Institute of Ornithologie, which he liked also with a worrying
love, this dear and warm nest of the knowledge and art was burnt to ashes
and was totally destroyd during the war. He has died on 22nd. February
1945 in Köszeg.

His useful] life full with animated working got to the prime age of the
Bird-Lore, to the time of its wonderful prosperity on the whole world.
He took from this prosperity also energelic his part.

Abrahamhegy, october the 17. 1948.

DR. VASVARI MIKLOS.
1898—-1945

Írta: dr. Keve András

A Madártani Intézet hagyományainak a szerénység szelleme felelt meg
mindig, és ha valaki ebben a szellemben töltött el munkás életet, az dr. Vas-
vári Miklós volt. Tudása, képzettsége sokkal-sokkal magasabb pozícióra
predesztinálta, ha szerénysége nem tillotta volna, sokkal közismertebb lett
volna neve, többet foglalkozott volna vele a napi sajtó, de ő ettől vissza-
húzódott. A nemzetközi tudományos körök és szoros baráti köre annál job-

46

ban becsülte érte. Tudäsänak gazdag tarhazabél sohasem fukarkodott: szä-
mos tanítványt nevelt, mondhatjuk a mai magyar ornithológus gárda az ő
szervezésének eredménye, és számos kitűnő témát adott át még egyenrangú,
sőt idősebb kartársainak is.

Vasvári Miklós 1898. május 7-én született Szegeden. Itt és Temesvárott
végezle iskoláit, és már gyermekkorában is igen komoly és elmélyülő
diák voltáról tett tanúságot. Az iskola igen mély behatást tett rá, különösen
dr. Balanyi György nevelése. i

Egyetemi éveit Budapesten kezdi meg, de Szegeden fejezi be. Jellemzi
egyéniségét, hogy Prof. dr. Méhely Lajos közismert felfogása ellenére is
tehetsége, tudäsa és szerénysége. miatt pártfogásába veszi, támogatja" fel-
vételét a Madártani Intézethez.

Rendkívül sokat olvas és látogatja a múzeumokat. Így kerül Prof. dr.
Fejérváry Gézához is, aki felismervén nagy formaérzékét, herpetológiai
doktori értekezésre biztatja, melyben a rómakörnyéki zoldgyikot Lacerta
viridis fejerväryi néven irja le. Ekkor különbözik össze Méhely és Fejérvary,
és ezert kénytelen Szegedre menni doktoralni Farkas professzorhoz.

Az első háború alati mint önkéntes munkatárs működött a Madártani
Intézetnél. 1921-ben rendes megfigyelő, 1922-ben pedig mint díjnok kerül
az Intézethez, ahol Chernel Istvánt tekinti mintaképének, és az általa meg-
indított faunisztikai kutatásti tűzi ki életcéljának. 1918 Erdélyben éri, bár"
gyenge szervezete miatt, gyakori betegeskedése folytán katonai szolgálat
alól felmentették, Marosväsärhelyt mint nemzetőr vesz részt a rend fenn-
tartásában. Kedves epizódot mesélt ebből a szolgálatából. A kistermetű, vézna
ember mellé egy hatalmas szál román nemzetőrt osztanak be, és éjjeli
őrjáratukon karabéllyal a hátán együtt gyüjtögették a Saga serrata nevezetű
sáskát.

1923-ban Somogyba, Ormándra kerül nevelőnek. Itt is nősül. Ekkor
kezdi meg Somogy megye faunisztikai kutatását és értékes állatföldrajzi
felfedezést tesz: megtalálja a Vipera berus var. prester-t, ezt az alpesi állalot
a dunántúli síkságon.

Intézeti szolgálata alatt állandóan járja az országot. Különösen a raga-
dozök elterjedése érdekelte, elsősorban a kerecsensélyomé (Falco cherrug
Gray) és a parlagi sasé (Aquila heliaca Savi). Ezért is Erdély nagyon szi-
véhez nőtt. Gyakran keresi fel, 1940 után is szalad Erdélybe. De kutatja
továbbra is Somogy állatföldrajzi rejtelmeit, jár a Bácskában, az Alföldön
pedig fő problémája a szikes területek és a halastavak szerepe a fauna és
a madárvonulás kialakulásában. Számos jelentős madárföldrajzi felfedezést
tesz, sajnos, ennek nagyrésze tollban maradt — 1937-ben betegágyán össze-
írja le nem közölt problémáit és több mint 120 ilyen címet jegyez fel. —
Alaktani éleslátására jellemző, hogy amikor együtt bontottuk ki azt a cso-
magot, melyben Schenk Henrik egy rendellenes színezetű (flavisztikus)
, tarkaharkályt" küldött, azonnal észreveszi még csomagolás közben, hogy
íme az első Dryobates syriacus az Alföldről. Chernel gyüjteményében meg-
, találja az Accipiter gentilis buteoides-t, Fába-preparatoriumában sorra

ravkad a Larus hyperbor: us, Aquila clanga var. fulvescens els6 hazai pél-
danyira, Kökaynäl és Örynel pedig a Falco cherrug saceroides és Aquila
nipalensis orientalis-ra, a beérkez6 anyagban pedig azonnal észreveszi a
Larus leucopterus-t és Anser fabalis brachyrhynchus-t. Retszilason valö-
színűvé teszi, hogy a Larus melanocephalus még az utóbbi években is Köl-
tött olt, és rendellenes színezetű nagy sirályok közt is szerencsés kézzel dol-

4 A A me eee ts ME DES PSP ENS a a
he RE aS | | AT.
AREA eee 47

gozik. De se szeri, se száma azoknak a tényeknek, melyekre kutatásai során
rámutatott, nemcsak a madártanban, hanem hazai fauna egyéb területein is.

Hazánkban kevés zoológus rendelkezett akkora alakismerettel, mint
Vasvári. Ezt a képességét kitűnően használja fel a táplálkozástani vizsgá-
latoknál, melyeknek ő a mestere, és világszerte elismert tekintélye. A tudo-
mányágnak Madon. által adott bromatológia nevét Vasvári viszi át a köz-
használatba, és így az irodalom néki tulajdonítja ezt az elkeresztelést. Külö-
nösen a gémfélék vizsgálatában ért el eredményeket, és a ragadozómada-
raknál. Sajnos, ezen munkáinak jórésze is tollban maradt. Így főként a
Tyto alba-ra vonatkozó óriási gyüjtése nem került feldolgozás alá, és elpusz-
tult az ostrom alatt, pedig már az egész világról rendelkezett anyaggal —
ugyanez a sors érte a tervezett Oxyura monographiáját is. Igen gazdaz
madár súly- és hosszméret-gyüjteménnyel rendelkezett.

Egész élete örökös küzködés volt anyagi gondokkal és betegeskedéssel.
Pályáján is nehezen haladt előre óriási tudása és nemzetközi tekintélye
ellenére: 1927-ben szaknapidíjas, még ebben az évben asszisztens, 1933-ban
adjunktus, 1935-ben főadjunktus. Ennek ellenére töretlenül dolgozik tovább.
a tudományban.

1936. év döntő fordulat pályafutásában. A Magyar Tudományos" Aka-
démia pártfogásával megvalósul régi terve: Kis-Ázsia. 1936. július 16-án
száll Budapesten hajóra. Hajón teszi meg az utat Konstantinápolyig, innen
Ankarába utazik, majd északkeletnek fordul és Samsum, Tokat és Bafra
gyüjtési állomásai, utána pedig hosszabb időt tölt Brussanál, ahol bejárja
az Abulion-tavat és megmássza a bythiniai Olympust. Gyüjtögetett Rodosto
környékén is. Útján hathatós pártfogója a gyüjtésben Radomszky Árpád
mérnök. Igen gazdag anyaggal tért haza 1936 októberében, melynek madár-
tani részét Intézetünknek, a többit pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak
ajándékozta, nem fogadva el egy fillért sem érte, pedig már akkor elhata-
rozta, hogy útját megismétli és kibővíti. 1937-ben valóban nekilát a szó
szoros értelemben vett koldulásnak útja költségeire. Tudományos intéze-
teink a gazdag ajándék ellenére is elzárkóznak, egyedül a Magyar Tudo-
mányos Akadémia, és Dudich prof. támogatása volt ismét számottevő. Így is
koldustarisznyával vág neki a nagy útnak kísérőjével, dr. Pátkai Imrével
1937. május 7-én. Most délkelet felé igyekszik. Gyüjtöget Ankara, Adana,
Diarbekir környékén és eljutnak az iráni határig, Mardinig. Ismét rendkívül

. gazdag anyaggal tértek haza 1937. szeptember 10-én. Közben két hatalmas
csapás éri Vasvárit: hat gyermeke közül legkedveltebb fiacskája, Szaniszló
meghal, ami valóságos kedélybeteggé teszi, visszatérve pedig kiderült, hogy
a Kis-Ázsiában használt chinin adagolása nem felelt meg a jelzettnek, és
így mindketten Pátkaival a legsúlyosabb maláriafertőzéssel tértek haza, és
hónapokig tartott teljes felgyógyulásuk: Útjának eredményeiről egy rövid
vázlatot adott a IX. Ornithologia Congresszusnak, gvüilését Balogh (pókok) ,
Kaszab (bogarak), Wagner (csigák), Szunyoghy (földikutyäk) fel is dol.
gozták, legnagyobb része az anyagnak azonban még ma is feldolgozatlanul
hever, a madártani rész pedig elpusztult az Intézet. égése alkalmával, ugyan-
erre a sorsra jutott rendkívül becses biológiai adatokkal telt jegyzőkönyve
is. Nagy munkája pedig a sok többivel együtt tollban maradt.

A háború végzetes. esztendei azután Vasvárira is végzetesekké váltak.
Az amúgy is szerény és nem minden ok nélkül bizalmatlan ember a ráhárult
csapások és hátrányok miatt egyre jobban visszahúzódik és magába zár-
kózik. Szomorú szombati dél volt, amikor 1944. április 1-én utoljára búcsút

de INC

48 , 5 ae x \ N M Va

mondtunk egymäsnak. Ekkor engem elszölitott a katonai szolgälat, és az
események rohamosan követték egymást. 1944 áprilisában munkaszolgä-
latra hívják, és súlyos testi munkát végez, az Intézet helyiségeiből is kitilt-
ják. Csak lopva; fer a tudományhoz és a saját irataihoz. A tél folyamán
enyhül a szolgálata, de testi kondíciója egyre romlik. December elején viszik
el Budapestről, és Balf mellett táborba zárják, ahol egész súlyos a helyzetük.
Segítséget még az igyekvöknek sem sikerült eljuttatni hozzá. 1945 februär-
jában 33 kilóra fogyott, és ekkor a betegeket a német SS összeszedi és feb-
ruár 27-ike körül Balf és Nagycenk közt kivégezték őket.

Mártír volt életében, úgy is halt meg fiatalon az egész al tudo-
mänya nagy kärära. Mi, baratai és tanitvänyai, akik k6zé sorolom magam,
tudjuk csak, ki volt ő, mint ember és tudós. A mély megrendültsegünkböl
az 6 energiaja kell, hogy felrazzon minket, hogy azzal a lelkesedéssel és
färadtsägot nem ismeréssel lassunk hozza a romok eltakaritasanak, az Inté-
zetünk újjáépítésének, abba az irányba, melyet két elhúnyt főnökünk,
Vasvári Miklós és Vönöczky-Schenk Jakab jelöltek ki szántunkra.

Dr. NICHOLAS VASVÁRI.
1898—1945.
By Andrew Keve.

For the tradition of the Hungarian Institute of the Ornithology was
always suitable the spirit of the modesty, and if somebody spent a life full
activity in this spirit, so it was Nicholas Vasvári. He was prédestinate by
his knowledge, gualification for a much more high position. If he were
not so modest, his name were much more known, the dayly press had more
wrilten about him, but he retired from this. He was all the more esteemed
for this by the international official scientific ranges and by his close
friends. He was never stingy to give from the richness of his knowledge;
he educated numerous disciples; we can say, that the Hungarian ornitholo-
cists of to-day are the result of his organisation, and he gave much excellent
ideas still to persons of the same rank, moreover also to older collegaues.

Nicholas Vasvari is born in Szeged, May the 7. 1898. He vent to school
here and in Temesvar, and he desplayd also in his childhood of his very
serious and preoccupied nature. The school had on him a too deep influence,
especially the education of dr. George Balanyi.

He begins his university-studies at Budapest, but he ends them at
Szeged. It is caracteristic to his personality, that professor dr. Luis Méhelij
against his all-known comprehension patronises him and helps him to be
engaged by the Hungarian Institute of Ornithology, becouse of his talent,
knowledge and modesty.

He reeds exceedingly much and visits the museums. He gets on this
way to professor dr. Géza Fejérváry, who — by realising Vasväris great
form-sense stimulates him to write a herpetological dissertation, in which
he describes the green lizard from the environ of Rome under the name:
Lacerta viridis fejervaryi. This time it came to a disagreement between
Méhelij and Fejérváry, and therefore he is compelled to go to Szeged for
making his doctor-examination at professor Farkas.

AQUILA LI—LIV. TAB. VI.

Nagy goda a fészkén. — The Godwit on its nest. Photo Dr. P. Beretzk, 2. VI. 1940.
Bo1bWoit BepereHHHK Ha CBOËM l'HESJe.

A nap tüzö heve ellen fiait vedö nadisarmany. — Photo Dr. P. Beretzk, 25. VI. 1941.
The Reed-Bunting defends its youngs against the sun-shine.
Kansımesaa ORCAHKA 3AILHIACET CBOHX ITEeHILEB OT pasrapa COAHIA,

À [ :

49

During the first war he worked at the Hungarian Institute of
Ornithology as a volunteer collaborator. He became 1921 orderly observer
and 1922 clerk of the Institute, where he takes as a paragon Stephen
Chernel, and he gets for his object in life the faunistical researche begun
by himself. The year 1918 he was in Transylvania. Though becouse of his
weak organisme and his frequent diseases he was relieved of the military
service, he participates at Marosväsärhely in the maintenance of the order
as a National-Gardist. He told a lovely eventi from this his service. It was
appointed to him, to the small gaunt man a mighty tall rumanian National-
gardist, and they collected at their night-patrol with carabine on their back
the locusts named Saga serrata. .

In the year 1923 he vent as pedagogue to Ormand in county Somogy.
He begins at this time his faunistical researches of the county Somogy.
He got also here married. He makes in Ormand an interesting z60-geo-
grafical discovery: he finds there the Vipera berus var. prester, this animal
of the Alps on the Transdanubian plain. —

During his service at our Institute he wanders permanently over the
whole country. He was interested especially by the spread of the birds of
prey, at the first that-one of the Saker falcon (Falco cherrug Gray.),
and of the Imperial eagle (Aquila heliaca Sav.). Transylvania interested
him also on account of. these two birds. He goes often there, after the vear
1940 too. But he researches farther also the zoo-geografical misteries of
the county Somogy. Wejsee him also in the Bacska, and according the
Great Hungarian Plain is his principal problem the role of the sodaic terri-
tories and that-one of the fishponds in the formation of the avifauna and
of the migration. He makes several significant avi-geografical discoveries,
only alas — they remained most-part unpublished. The year 1937 he
makes a list of his unpublished problems and he notes more as 120 such
titles. It is caracteristic of his sharp sight according the morphology, when
we opened a packet, in which Henry Schenk sent us a spotted woodpecker
of unnormal (flavistical) colour, he perceived at once, still at the outpacking,
that the bird was the first Dryobates syriacus from the Great Plain. He finds
in the collection of Stephen Chernel the Accipiter gentilis buteoides, in the
laboratory of the taxidermist Faba he discovers one after the other the first
Hungarian specimens of the Larus hyperboreus, Aquila clanga, var. fulves-
cens. At the taxidermists Kökay and Ory he discovers the first Hungarian
Falco cherrug saceroides and Aquila nipalensis orientalis, and in the
material sent for our Institute he discovers at once the Larus leucopterus
and Anser fabalis brachyrchynchus. According his observations at Rétszilas
it became probable, that the Larus melanocephalus bred there also în the
last years, and he works with luck among the great sea-gulls. Besides these
there are numerous facts, which he appointed at his researches, not only in
the avifauna, but also on other territories of the Hungarian fauna.

There were few zoologists in our country with such a great knowledge
in the morphology, as Vasvari. He uses this talent excellantly at the broma-
tology. He is a master in this knowledge and an autority acknowledged by
the whole world. The name ‘“bromatology”’ given to this branch of the
knowledge by Madon carries Vasvari in the general use, and so the litte-
rature speaks him, as about the owner of this denomination.

He got results especially at the researches of the different kinds of
the herons and of the birds of prey. It is a pity, that the most parts of his

4 Aquila

she à. Bi ae Br

these works remained also unpublished. So especially his enormous collec- —
tion about the Tyto alba came not to elaboration and perished during the
siege of Budapest, and he had namely material from the whole world.
To the same fate got also the planned monography of the Oxyura. He had
a very rich collection of length-measures and weights of the birds.

His whole life was a perpetual struggle becouse of financial situation
and diseases. He came forwards also on his profession quite slowly never-
theless of his knowledge and his international authority: he is-in the year
1927 at the Institute as temporary clerk, still in this year assistent, 1933
adjunct, 1935 chief-adjunct. Nevertheless he works in the science with the
same energy.

The year 1936 brings for him a decisive turn in his carrier: with the
protection and help of the Hungarian Academy of Science it was realised
his old plan: Asia Minor. He embarked at Budapest July the 16. 1936. —
Goes by ship till Constantinople, from here he travels to Ancara, than he
turns to North-East and there are Samsun, Tokat and Bafra his collecting
places. Afterwards he is for a longer time at Brussa, where he wandered
over the lake Abulion, and climbs the Olymp of Bythinia. He collected also.
in the environ of Rodosto. On the way protects him efficaciously in the
collecting the engineer Arpdd Radomszky. He got home in October 1936
with a very rich material, from which he presented the ornithological part
to our Institute, and the other to the Hungarian National Museum. He took
no one penny for it, although he resolved already at this time, that he will
repeat and extend his journey. In the year 1937 he begins to get together
the expenses to his journey. Our Scientifical Institutes did not help him in
spite of the rich present; it was considerable again only the protection of.
the Hungarian Academy of Science and that-one of professor Dudich.
In spite of these he begins his long journey may the 7. 1937, as to say with
a bagger’s wallet in the society of dr. Emerich Patkai. Now he goes to
South-East. He collects in the environ of Ancara, Adana, Diarbekir and
they get till to the frontier of Irak, to Mardin. They got home again with
a very rich material September the 10. 1937. During this time befell him
two great misfortunes: from his six children died his most loved little son
Stanislas, which made him a whole melancoly; and, it was discovered as
they got home back, that the dosing of the chinin used in Asia Minor suited
not for the marked quantity, and so they both with Emerich Pdtkai came
home with the greatest infection of malaria, and it endured more months,
till they became healthy. He gave about the results of his journey a short
sketch to the IX. Ornithologica] Congress. His collections were also elabo-
rated by Balogh (spiders), by Kaszab (Coleoptera), by Wagner. (snails),
by Szunyoghy (Spalax-kinds), but the most part of the material is also
to-day unelaborated, and the ornithological part was ruined at the fire of
our Institute. It got to the same fate also his notebook full with extremely
valuable biological data. And his great work remained unelaborated too.

The fatal years of the war became also for Vasvári tragic. The man,
in any case modest and mistrustful not without cause, becouse of the blows
and disadvantages, retired more and more, and became more and more
secluded. It was a sorrowful Saturday noon, when we took leave of each
other at last April the 1. 1944. I was than summoned by the military-service,
and the events followed each other quickly. He was called up to labour-
service, he makes a hard physical work and he was also banished from

ert

br ‘

| the Institute. He can get to the science only furtively and also to his own
papers. During the winter became his service some easier, but his condition
became day by day worse. The begin of the December he was carried from
3udapest and was closed) at Balf in a camp, where their position was
entirely bad. To help was not at all possible also not by the most made
efforts. His weight is in February 1945 only 33 kgr. This time were the
invalids by the german SS gathered and about February the 27 between
Balf and Nagycenk executed.

He was a martyr his whole life.and so he died young too, for the great
damage of the zoological science. We, his friends and disciples — to whom
1 row also myself‘ — only we do know, who was he as man and scientist.
We must be shaked up from our deep horror by his energy in order to
begin to get away the ruins with the same enthusiasm and indefatigability,
and to the new-building of our Institute in that direction, which was
_assigned for us by our deceised chiefs Nicholas Vasvári and James
Vonoczky-Schenk.

A SZEGEDI FEHERTO MADARVILAGA.
Irta: dr. Beretzk Peter.
Magyar szöveg läsd Aquila L. kötet (1943) 317—344-ik oldalain.

THE AVIFAUNA OF THE FEHERTO NEAR THE TOWN SZEGED.
-By Peter Beretzk.

I want to give as far as possible a united picture shortened as in a
‘sketch about this sodaic territory, which is the most valuable in Hungary
among the other similar ones. The lake Fehertö at Szeged is now a
geographical unity and is 3000 acres of size. It is the gathering place of the
wild waters, which flow to the deepest place of the Hungarian Plain. There
came over different ideas to use economically the territory already many
years before, but it could made only in the year 1932 a fishpond, 1000 acres
of size. This is grown till to-day to an extension nearly 1800 acres. The
fishpond broke the unity of the territory. Till there were filled only 1000
acres with the water of the river Tisza and from the very water-rich deep-
fountains — the avifauna of the terrilory became more rich. The deep
fishponds got after a time the character of the sweet-waters. To reach
earlier this purpose were used artificial methods (chalking, dunging etc.).
The edge-plants of the sweet-waters (willowtrees and bushes etc.) gave a
good possibility for the increasing of the avifauna. At about 2000 acres of
the ancestral territory remained together with the ancestral bird-life.
Becouse of the growing of the fishponds gets the ancestral territory year
after year smaller, and in dry years, when the water is used for the fish-
ponds, it is menaced to become dry too.

Before the fishponds were made, there was gone away only the super-
fluous water, in natural rivulet. The lake got dry only in hot Summers
_ with a very little rainfall. When it was fallen in Winter more rain i. e.
snow, than at rainy Springtimes and more wet Summers the water remains

4*

1. kép.

A Fehértó légifelvétele. — The wiew of Fehér-Lake from the Air.

on the more deep places for several vears. In vears with great rainfall or
at inundation stored the lake an enormous quantity of water till the time,
when the level of the river Tisza stood more high, as that of the lake. Bv the
establishment of the fishpond changed the situation. The fishpond is con-
nected with the river Tisza by a channel 9 km long through it is possible
to get out the water at a low level till the last drop. the pasturing concerns
used out this possibility in a full manner.

The total transformation of the territory, and the enormous destruction
of birds by the dry-making was prevent by the declaration of one part of

i je j 53
È ‘

. the territory — 350 acres as Nature-protecting reservation, in the year
1939. This territory got in the year 1946 in the property of the State. This
made possible that the territory is now garded by a keeper. After the
enormous inundation in the year 1940—1942 by storing in the lake Fehértò
about 20 million cubic-meter water it was made a real sea. This caused
that the boundary-marks disappeared. After getting off the water was the
ancestral sodaic territory cut in two halfes by a great channel-without
asking the men of profession. So it became necessary to mark the boundary
.of the reservation again.

By the fishpond was grown the surface of the deep waters, and so was

menaced the remained little, only 350 acres great ancestral sodaic territory,
which was between the economical railway of the fishpond, the frontier
of the village Sändorfalva and the highroad to Csongrad.

The environs of the Fehérté is not only the breeding place of the
caracteristical species of the Great Hungarian Plain, but also an essential
restingplace of the stepp-territories going along the river Tisza. Although
the quickly extension of the culture the birds remained at their migrating
ways, which they used already perhaps several thousands of years.
To research these ways — we can say — was nearly nothing done. Only
Zsöter and Lakatos gave in this matter some interesting data. For a siste-
matical examination of the question was the work begun only in the
year 1932.

I came on this territory in the year 1932, when already was going on
the building of the 1000 acres wide fishpond. Although there were several
troubling matters, and although my ornithological knowledge was also not
yet deep enough, I must nevertheless soon perceive the enormous ornitholo-
gical value of the territory. I begun my sistematical notices according the
observations on the Fehérté since the year 1934. Since the vear 1938 I made
also the difficult works of the bird-photographic with success. At the
migrating time I strived to observe this also the hours early in the morning
and the evenigg hours. But this of course was only possible, as I by building
at the lake a little simple house could remain there also for the nights. The
practical using of the time made possible the photographing of the carac-
leristical nesting species of the territory, which’s youngs most-parts abandon
their nest after hatched, and also to make photographs of the migrating
bird masses at their moving and: resting too. The bird-observing camp was
by the evens of the war totally ruined, but since that time was built a house
giving place for several persons, to which — by the help of the forest-
establishement, which was angaged also for keeping the reservation —
I planned also to build a laboratory, where there will be possible to make
the first conservating works.

The number of the species observed on the territory of the Fehertö is
232, from which it was possible to collect 204. From the birds I gave nearly
800 prepared specimens to the town-museum of Szeged. Beside these I sent
many birds to the Hungarian Instilute of Ornithology. This part of my
collection was ruined by the war-events together with the collection of the
Institute. For the Hungarian National Museum at Budapest I did give also
many preparated birds. I proved from the Fehérté the breeding of 58
species. The proving sets were given also to the town-museum of Szeged.
According my observations I must hold as possible the breeding vet of
6 species beside of the over-named 58.

54

Summary of the specics-records.

Corvus c. corax L. Observed only two-times: November the 7, 1934
two specimens and October the 27, 1934 one alone.

Corvus c. cornix L. It eats after the fishing in the late Autumne and
at the time of the ice-melting in the spring the fish-carrions, or the game
found perished. The spring 1948 bred a pair on a willow-tree about 5—6 m.
high.
Corvus |. frugilegus L. Migrating troops of more thousands touch the
lake Fehertö. On snowy winters they look after food around the fishing
settlement.

Coloeus monedula L. Is to be find among the crows or rooks. :

Pica p. pica L. In winter-time they gather in troops 15—20 on number.
During the traffic-pause of the fisher-establishement in the years 1944—
1946 they were increased. They made their nests on low willow-trees and
in reeds too. For the night they went in winter in the dense reeds.

Sturnus v, vulgaris L. It migrales in the month October in great troops.
Sometimes cover masses of more thousands the reed for the night.
If was to be seen sometimes also in winter. The first ones arrive often mixed
wilh lapwing troops on the end of February. 6—8 pairs breed all years in
the holes between the beams of the fisher-pub, demolished by the war
events.

Oriolus o. oriolus L. Their number increases with the growing of the
trees. They bred in the years 1944 and 1946 on a young platan tree. 3 m
high and on a canadian poplar. From the later I collected the eggs, and
afterwards did a sparrow-pair built its nest on it in the size of a man’s head.

Coccothraustes c. coccothraustes L. I observed one bird of this species
January the 31. 1941, in the park of the fisher-menagement.

Chloris ch. chloris L. Their little troops are to be seen coming in the
reed for the night during Autumne-end and winter. I found them in troops
also on warm Summer-end days, but we see them generally alone or in pairs.

Carduelis c. carduelis L. They feed generally on the thistle on the
pond-bank al their autumne-migrating time in liltle troops. In Summer we
can them see often alone or in pairs, and during the winter in troops.

Carduelis spinus L. I killed one January the 5, 1942. One or two are
io be seen in October—November, but only seldom.

Carduelis c. cannabina L. A winter guest, which arrives in the second
half of October sometimes in troop of more thousands. On mild winters
they remain at us; if the snow is high, they go away. Till the trees have
their leaves, they go for the night in the near forest, but in the winter they
go after sunset in the reeds. They feed the seed of the weed on the dams.
The merlin is attracted by their arrival.

Carduelis f. flavirostris L. They arrive some winters in great troops,
so January the 9, 1937, March the 7, 1937, December the 22, 1946, when
I collected more ‘of them, I observed in January 1948 in a troop about
80—100 birds. They night in the reeds.

Pyrrhula p. pyrrhula.L. It arrives in November on the willow-trees,
planted for dam-protecting purposes, alone or two by two, seldom three
birds. I collected it on a December-morning 1947 from reed. I observed till
now only males. On snowy winter we can see one or two of them on the
privet bushes of the fisher-menagement.

AQUILA LI—LIV. TAB. VII.

Photo Dr. P. Beretzk, 7. VI. 1938.
Ugartyükok feszküknel. — The Stone-Curlews by their nest.

ABZXOTRH PH CBOEM THES Le.

Etetö mezei pacsirta. — The Sky-lark feeds its youngs. Photo Dr. P. Beretzk, 20. V. 1941.
IloxeBoii #ABOPOHOK KOPMHT ITERILEB.

Fringilla c. coelebs L. I observed it in early spring alone; sometimes
also in late-autumne and in winter too, but always alone.

Fringilla montifringilla L. Some winters I saw it in more hundreds
"on the dry fish-pond groung. They night in the reeds. Then we see more
winters no one of them. 1

Passer d. domesticus L. They breed on the buildings of the fishing
menagement and also on trees in great number. In autumne-time they go
for the night in great troops in the reeds.

Passer m. montanus L. Nearly common as the house-sparrow. It breeds
in wall-holes on the buildings. In winter they eat the weed-seeds, on the
dams, in troops of more hundreds. They night in the reeds.

Emberiza c. calandra L. It comes often from the neighbouring agri-
cultural fields — where it breeds — to the Fehért6, and we can hear its
caracteristical voice. We can it see sometimes also in winter in little troops.
In the autumne 1948 I saw a great troop of it. i

Emberiza c. citrinella L. Quite seldom to see in winters some specimens
of it. They live on the bushy dam-edges and feed weed-seeds.

Emberiza schoeniclus ssp. A very caracteristical species, which we
find all months of the year. In wintier they are more great on number, and
the bill of these birds is more thin. They migrate early in spring in loose
troops. By feeding they do not go. far away from the reeds. They eat the
.seeds of the little weed-plants on the fishpond-ground. According the
circumstances, 15—20 pairs of them build their nests in high dry grass, in
old muddled sedge or in the dam-protecting wicker-work.

Plectrophenax n. nivalis L. We can not at all imagine the Fehérté in
November without this bird. The first troops arrive about the Elisabeth day
(November the 19th). On soft winter without snow they remain quite long.
Their troops have sometimes several hundreds on number. They disappear
again in the middle of January. They look only for waste territories. A speci-
men, hold in captivity begun its wonderful song in the night at 2 o’clock,
and it sang till 10—11 o’clock.

Galerida c. cristata L. 30—40 pairs of them bred in the high dam-sides
of the wintering fish-ponds in little ground holes. In the hard winter
1939—40 perished many of them. In the year 1945 they had already nerly
the same number.

Alauda arvensis ssp. Breeds in great number on the grassy meadows
of the old sodaic territories. There migrate many larks over the wet terri-
tory at springtime at the end of February, begin of March, at autumne in
the: second half of September and in October. We can see them also in
Winter not seldom in quite great troops.

Eremophila alpestris flava Gm. A little troop of about 16—20 birds
was seen for more days on the territory. I killed of them December the 26,
1942 and March the 15, 1943.

Anthus c. campestris L. Migrates in September, but is not to be obser-
ved all years. Does not breed on the sodaic territory.

Anthus t. trivialis L. I found it at April-migration ad early in autumne
in little loose troops.

Anthus pratensis L. Is the most common migrating pipit-species on the
territory, also on the old sodaic parts and along the channels. The first come
already in September, but we can see the most on the Fehérté in October

55

56 Ayes NEN eer aa
and November. On some mild winters I observed often some lonely birds
on the warm-water (deep-fountain) channels. At springtime we can them
see in little number also already in the first half of March, but in great
number only on the end of the same month and at the begin of April.

Anthus rufogularis Brehm. A regular migrator at springtime at the
monts April and May in changing quantity. They look in September and
October in great troops for the mewed sedgy wet islands.

Anthus s. spinoletta L. Is a common and caracteristical species; they
fly off in little flocks — 3—4 birds — on the end of October and in Novem-
ber, at springtime already at the end of February; at the begin of March
from the water-edge, from the swampy-weedy territories. It is also in
. winter common, of course along the water-diches, which did not get frozen.

Motacilla f. flava L. Breeds in quite great number on the meadows,
where the grass is more high. We find its nest in old grass-bushes good
covered. At the time of the inondation I found its nest also in heaps of
corn-stalk. I! migrates in great masses at the end of August, at the begin
of September, and end of March, begin of April.

Motacilla c. cinerea Tunst. Appeares more seldom. We see it some-
times several years long not. Shows itself alone in the month September
(1939, 1945, 1947). It arrived a troop, about 80—100 birds September the
26, 1948, late afternoon in the reed for the night.

Motacilla a. alba L. Breeds regularlv. It nests in great number in the
holes of the shore, under strow-roofs, in shore-protecting wickerworks, in
bevins and in the holes of the sluices and buildings. Some specimens remain
also for the winter. I observed one-times a troop of 60—70 birds in a cold
snowless December. . The young birds gather together in troops already in
the second half of August. I saw at the autumne-migration 1939 a totally

white one.
Parus m. maior L. Is to be seen year after vear in more great number.
Some pairs breed in the park of the fisher-menagement. In the year 1949
we laid out nesting boxes for them. ;

Parus c. caeruleus L. It belongs to the world of the reeds in late
autumne winter and spring. We can find its little troops everywhere on the
egde of the reeds. I observed several birds July the 4, 1948 in the park of
the bird-observing camp.

Aegithalos caudatus europaeus Herm. I saw only one-times in
November 1941 a little migrating troop. |

Remiz p. pendulinus L. Since the shore-protecting willow-trees became
more great, it is not only common, but since 1945 it does also regularly
breed, though not more as 6—8 pairs. Before this time it was also as
migrator seldom to see. In the winters 1947 and 1948/49 it could be observed
all times in little flocks of 10—12 birds. A pair of it fed its youngs in a nest,
which was teared from a tree by the storm, laid one day on the earth, and
was by us attached on an other place on a tree.

Regulus r. regulus L. It hides away in the months:October, November
and March in Tamariscus bushes, more seldom also in reed-edges. It is gene-
rally quite rare. I observed the earlyest a specimen September the 26.

Panurus biarmicus russicus Brehm. We can it not find all years in
the late autumne and winter. I saw it in greatest number in the winters
1936/37 and 1948/49, more troops each at about 50—60 birds. They eat the

AQUILA LI—LIV. TAB. VIII.

1

=
£
ak

È

;
ti

Pocgém feszkenel. — The Little-Bittern by its nest.

Photo Dr. P. Beretzk, 22. VI. 1941.
OGHKHOBEHHAA MAJAM BB PH cBoem rHesxe

Photo Dr, P. Beretzk, 20. V. 1946.
Függöcinege keszülö fészke. — The Nest of Penduline-tit during preparation.
Iloxepoñ KABOPOHOK KOpMHT ITCeHILEB,

57

seeds of the reed. As they see a danger, the whole always moving troop gets.
suddenly totally quieti and unmovable in the dense underpart of the reed.
In the autumne 1948 it appeared already in October. In the breeding time
I did not yet see it.

Lanius minor Gm. They breed on the acacias, poplars and moulberry-
trees of the shipcamps around the Fehérté. Three pairs settled in the year
1948 on the willow-trees around the bird-observing camp, and they did
also grow up their youngs. |

Lanius e. excubitor L. I observed and collected it most parts alone or
two by two in the end of December, then in January and February, for the
most part young birds, with the welled brest. It feeds mice and shrews,
and it purchased often wintering wagtails, reed-buntings and other birds
without success. It attacked also a wounded waxwing, which was set on
the earth.

Lanius c. collurio L. The first nesting birds bred in the park-bushes
of the fisher-menagement. They got from there in the dense willow-bushes.
along the diches and shores. I found one-times in its nest laying on a willow-
bush in the réedbank 5 eggs, which were damaged by some sharp thing:
This is possible caused by the great reed-warbler nesting near it, in order
to get free from the desagreable vicinity. It is very probable, that in the
Summer 1948 bred 2—3 pairs also in the dense reeds. I found rose-
colouredeggs and also grey ones too.

Bombycilla g. garrulus L. At the invasion-time got several specimens
also to the privet-bushes and olive-willows of the fisher-menagement, where
they fed the berries of these trees. I collected it February the 1, and 9, 1942,
and December the 21, 1946.

Muscicapa s. striata Pall. I observed one by one specimen on sum-
merend in the park of the fisher-menagement <

Muscicapa h. hypoleuca Pall. It can be id in several specimens.
on the bushes of the camp at the end of April, at the begin of May, but not
all years.

Muscicapa a. albicollis T em m. I observed it the same time, as its
parent, named before and also alone.

Phylloscopus c. collybita Vieill. Migrates in great number in March——
April, then in September and at the begin of October. I collected one bird
on. a cold December-day (Dec, 26, 1948). which was hiding itself in dens.
old sedge.

Phylloscopus trochilus fitis Bechst. Migrates in April and October
in great number, but not so numerous as the formerly.

Phylloscopus s. sibilatrix Bechst. Migrates in April and May in the
least number.

Lusciniola m. melanopogon T e m m. Regularly migrator in March and
October. I could not prove its breeding.

Locustella J. luscinioides Savi. It was perceived the first time April
the 21, 1946 with its caracteristical voice. In the year 1948 it was to be
heard the whole May and June. It breeds in the most dense reeds. I found
one nest, but from this flew the youngs already off. We must search the
cause of its temporary breeding in that, that in these two dry years it was
impossible to fill the fishpond with water, and so the reededge stood dry
or only in very few water.

NO CIA TE TERMICO it) rand Sa
4 =

LI | Be |

(OUT € P

Acrocephalus a. arundinaceus L. Appears in April, goes away in
September and October. As the reededge gets more and more wide, so
increases also their number. There breed about 250—300 pairs. At the time
of the spring-swarming of the hawthorn-butterfly these are its food. This
time we see everywhere the cut white butterfly-wings, which the great reed-
warbler do not eat.

Acrocephalus s. scripaceus Herm. It is a common species migrating
in great masses in April and September. The number of the breeding paires
is quite inconstant. I estime the breeder’s number about 100.

Acrocephalus palustris Be chst. A caracteristic migrator. The proving
specimens are collected May the 11, and August the 20.

Acrocephalus schoenobenus L. Is the most caracteristical species, which
is the most common and also the regularly breeder in the greatest number.
During the Autumne-migration at the end of September and in October it
is so abundant, that we see it in all bushes, high dense grass and reed in
great number.

Sylvia n. nisoria.B e c h st. Breeds one by one pair in the dense bushes
of the fisher-directory garden, cut as a gate. I found one né@st pillaged by
red-backed shrike. We hear its agreable song June and July.

Sylvia c. communis Lath. Its nesting is proved by two cases: May the
24, 1941, on the earth-wall of a house, and in the year 1945 among the
dense underbranches of a lombardy-poplar. i

Sylvia c. curruca L. I observed it on its migration in ARA and at the
end of September.

Turdus pilaris L. On snowy winters it is a common winter-guest in the
garden of the fisher-menagement. It feeds the fruits of the bushes, olive-
willows and privets, but it likes also the sides of the dams and the wet
territories with old grass. I observed it generally in little troops of
15—20—30 birds each, but we can see iti also alone or in little flocks.

. Turdus ericetorum philomelos Brehm. It shows itself at the springmig-
ralion in March alone rare on the growing reedy and bushy banks of the
fish. pond.

Turdus m. merula L. It looks for food in October—November on the
bushy reedbanks. Sometimes to see also in winter in the park of the fisher-
menagement.

Oenanthe oe. oenanthe L. It breeds regularly in the water-holloved
holes of the dams, in the clefts of the ancestral sodaic territory, between
stones, in wicker-works, under wood- and stone-heaps and in holes under
rcofs, generally 10—12 pairs a year.

Saxicola r. rubetra L. It is to be observed at the autumne and spring
migration for several days in a quite great number. Its breeding. is probable,
becouse it was seen sometimes also in Summer.

Saxicola torquata rubicola L. I observed its arrival in the first days of
March at a snowy, cold, winter-like weather. It touches in autumne most
curing October the territory of the Fehérto. %

Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gm. Common migrator in April
and September.

Luscinia m. megarchyncha Brehm. I heard more-times its voice in
the dense bushes of the camp.

Luscinia svecica cyanecula W olf. It shows itself alone in the second
half of April and at the begin of May. I collected its autumne-migrating

59

specimens in September ond October. It breds in some pairs in the dry
years between 1946 and 1948 in the reedy edge of the fishpond. I found
one nest in the year 1947, already abandoned by the full-grown youngs.

Erithacus r. rubecula L. It is most common in November along the
reed-edge and the bushes, where it looks for insects on the ground. It arrives
early in spring and I saw it also in mild winters. |

Prunella m. modularis L. I could observe one specimen from a very
short distance November the 20, 1948. I did not succeed to collect it, becouse
the wounded bird disappeared on the other side of a deep water in the
dense reed. I have no other data of it.

Troglodytes t. troglodytes L. In autumne and snowless winters it hides
away the dense reeds and sedges till springtime.

Hirundo r. rustica L. It is a common breeding bird of the fisher mena-
gement and of the farms in the vicinity. Some years were very few to be se
en (1947—1948). It nights the end of July and in August in great masses
in the reed. At the long enduring rainy cold weather dead the migrating
swallows to more hundreds: the boats, window-banks, building-holes were
full of stiffed swallows.

Delichon u. urbica. L. It is a common migrator, but not in great masses.
] know nothing about a nest near to the Fehérto.

Riparia r. riparia L. It gathers sometimes to tenthousands from the
breeding-colonies, which are in the steep shores of the rivers Maros and
Tisza. There breed 30—40 pairs also in the wall of the sandmine of Othalom
3 km from Fehérté. They overspread in great masses to more thousands
the dams and the ancestral sodaic territories already at the end of June,
but mainly in July. They go for the night in the reed. At cool rainy weather
we see them also in summer in great number above the water. I saw more-
limes totally white-ones, which were hardly purchased by the others. One
albino was collected July the 19, 1942.

Micropus a. apus L. Its appearance is not at all regular. There are years
without it. But nevertheless it appears nearly all years sometimes for more
days in lesser or greater number. It was a case, when it Was to be seen
The whole June. I observed more times, that they moved from early in the
morning till late evening. It was sometimes, that the air was more km long
and in more hundred m. high full of them. We can generally say, that the
windy, rainy more cool weather brings them to us.

Upupa e. epops L. It breeds in more paires in the reed-roofholes on
some buildings of the fisher-directory and since some vears also under the
tile-roof of the bird-observing camp-building (we made artificial going-in-
holes for that purpose). We found often sets with 8 eggs. During the
migration it is very common in March in August.

Coracias g. garrulus L. It looks to the agricultural fields in the vicinity
cf the Fehér-Lake from the near-laying wood, most in the month August.
It feeds at this time locusts and grasshoppers. It was collected a female
May the 27, 1948.

Alcedo atthis ispida L. It is common from the second half of August,
but not all years and not much on number. (I did never see more as five.)

Picus v. viridis L. I saw it sometimes during its autumne-strolling in
the park of the fisher-menagement and in the last time also around the

bird-observing camp on the great willow trees.

60

Dryobates maior pinetorum Brehm. Although (hero) grow the lowe
trees on the dams, but in the dry summers 1945, 1946, 1947 died many of
them and beside these are only on the fishercamp some poplars, willows
and sophoras, which grow on the sodaic ground, also quite slowly. I did
here collect the first specimen February the 5, 1949.

Dryobates syriacus balcanicus Gen gl. et Stres. I collected the first
specimen January the 18, 1942. Since that time it is seen year after year,
but only in winter. (December the 6, 26, etc.) The middle- and lesser spotted-
woodpecker was not seen here. On the territory of the Fehér-Lake is the
Dryobates syriacus balcanicus the head species.

Jynx t. torquilla L. I observed some specimens during its arrival at
April-end and May on the woody part of the camp.

Cuculus c. canorus L. It lurks after its arrivel in April and May around
the nests of the great reed-warblers. I did never see more as four-five
birds. The great reed-warbler purchases it hardly from the vicinity of its
nests. In the month August we can it everywhere observe and easy to
acknowledge the young cuckoos flown out of the nest by their sharp
chirping voice. :

Asio o. otus L. I did it observe only one-times, February the 25, 1940,
and it succeeded also to collect that female bird.

Asio f. flammeus Pont. We find it some years in great number in the
autumne- and winter-months on the reedy dam-edges. Some other years
they are not to be seen.

Athene n. Noctua Scop. It breeds on the lofts of the neighbouring
furms, and it gets from here in the vicinity of the fisher-menagement at the
evening hours.

Tyto alba guttata Brehm. Was unknown here. It breds on the loft of
the keeper’s clerk’s house of the camp in the year 1946, which house was
abandoned during the war.

Falco p. peregrinus Tunst. We see already at the first half of July
the first young specimens. Since this time it is oflen to see except the
breeding time. It follows mainly the migrating bird-masses. There hunt at
spring- and autumne-time over the territory sometimes three-four of them
and they purchase most of the times the garganeis and the teals. It attacked
a wounded mallard, but I did not see ill to attacke a healthy one. It can
catch also the wigeon in the air. I saw it to attacke on lapwing, redshank
and one times also on a common heron. It can easy catch the coot. The
avocet saves ilself from it by getling under the water.

Falco ch. cherrug Gravy. I mean to have it seen several times. Its
occurrance near Szeged is proved by the specimen in the municipal-museum,
collected in the year 1900.

Falco s. subbuteo L. It is a caracteristical bird of prey in the months
August and September. It purchases the swallows, gathering in the late
‘aflernoon in great masses in the reed for the night. It likes to purchase also
ihe sandpipers and plovers.

Falco columbarius aesalon Tunst. The first-ones appear in October.
It hunts on the little birds of the reeds and on larks. It attacks with success
the troops of the dunlins, than in winter the troops of the snow-bunting and
lhat one of the linnets and crested larks. I saw it also to purchase a
partridge.

EM , sr ‘

x

PARLI

61

Falco v. vespertinus L. I could observe its migration several years long.
It flows low in loose flocks.

Falco t. tinnunculus L. It hunts above the dryed and grassy territories
on mice and locusts. Remains not seldom also for winter.

Aquilia h. heliaca S av. Observed two-times on summer-end alone.

Aquila p. pomarina Brehm. I could it observe from a little distance
June the 4, 1943, but I saw often birds to circle near sea-eagles, in which
I thought to perceive the spottied eagles.

Buteo r. rufinus Cretzschm. Seldom to be seen over the Fehér-
Leke. I collected one specimen October the 18, 1947. Beside this I saw it
two times May the 16, 1943, and in the second half of August 1940.

Buteo b. buteo L. Its youngs begin to arrive alone in August and
September. It is also in winter often to see. It goes away at the begin of
March. a
Buteo l. lagopus B r ü n n. It is to be seen between December and March.
Some years grea®in number, sometimes very few.

Circus ae. aeruginosus L. It is the most caracteristical bird of prey of
the Fehér-Lake and it is to be seen exept the wintermonths always,
sometimes also in quite great number. Breeds noti regulary. On the great reed-
island of the fishpond nr. 1. breed nearly all years 1—2 pairs. It was
surprising the more numerous breeding in the year 1948, when begun about
8--10 pairs to breed in the reed-edges of the dams. Becouse these birds are
harmful, people ruined their sets. Near to its one day old youngs I found
mice in the nest. The same time bred a coot- and a duck-pair in the next
vicinity. Becouse of the arranging of my photographic-tent, the old birds
were afraid to go to their one day old youngs for the night, so the youngs
remained without cover in the cold summer-night, perished and the old
birds did eat them. At the end of July and in August are most the young
birds there and this time we can see also 8—10 specimens of them. In the
crop and stomach of a bird killed in June were found two handful of
eggmaterial. Old birds are more seldom to see. Il eats in autumne most-part
wounded and dead-found birds. If it finds a wounded wild-goose swimming
on the water, it stands on its back and does it so beat. There are killed on
the Fehér-Lake yearly about 40—50 from this bird.

Circus c. cyaneus L, It is a caracteristical winter-bird of the Fehér-Lake.
The first-ones arrive at the end of September. at the begin of October, and
the last go away on the begin of April. On the late winter-afternoons there go
for the night sometimes 8—10 birds at the same time in the reed. The birds
are mainly young ones and females, but we see often also full-coloured
males.

Circus macrousus GM. We can observe some of them also at the end
of March but most-times in August and September. It belongs generally
to the more rare species. We collected March the 30, 1947 a nearly totally
white old bird.

Circus pygargus L. It belongs to the most seldom seen birds of the
Fehér-Lake. I observed only one times two birds of it, September the 14,
1947. The two birds migrated together, the one of them was wounded, bul
in the dens reed noti to be find..

Accipiter g. gentilis L. Comes very seldom to the plain territory of the
lake. There go away more years, till we see one of it. The one bird
— a male — was seen November the 18, 1941.

Accipiter n. nisus L. It is always a common bird of prey beside the
breeding time. It purchases the little birds along the reed-edgs, most-parts
the reed-buntings.

Milvus m. milvus L. Observed only. one- mutes April 21, 1945, when
circled two birds low over the water.

Milvus m. migrans Bodd. It is most part seen in the month April
alone, but I observed it also in summer several times. I saw iti only by
flying through over the territory. It breeds on some places near the river
Tisza (so for instance in the Old-Tisza of Sasér). 3

Hatiaetus albicilla L. It is common in all seasons of the year, most-
parts young birds, but there are in summer also old birds to be seen. It shows
itself mainly in October and November, when becouse of the fishing is the
water left down and so it gets easy to the fishes. It causes this time a quile
great damage. Single pairs do breed near the river Tisza, one on the part
under Änyäs (Sasér, Atkasziget), the other at the Old-branch of Körtvelyes.
From there come the old birds to the Fehér-Lake about %—10 km far. One
eagle took away a summer more full-grown geese of the sheep-keeper.
During the winter it feeds on carrion (geese, ducks, fishes frozen in the
ice etc.). There are most-parts 2—3 specimens to be seen the same time.
One times I saw five of it. i

Circaetus g. gallicus GM. I met it during my 16 years long observation
only one-times: August the 19, 1948. It fluttered low in the great wind
and had a snake in its claws.

Pandion h. haliaetus L. It migrates in April, at the begin of May, in
autumne in September and October alone, or two birds together. It stays
here some days, seldom also for some weeks. The June and July 1947
looked an osprey permanently to the lake — till it was not killed — ant it
took in its claws fishes or water-fowl (mainly young coots) flying in the
direction NW. It is possible that it bred in a near-laying wood, probably
on a more quiet place of the flood-area of the river Tisza.

Gyps f. fulvus Hab]. It was observed in the year 1939 a lonely bird
during the time of the poultry-pest. It fed the carrions of the mallards.

Ciconia c. ciconia L. There breed about 6—7 pairs on the farms near
to the Fehér-Lake. It comes seldom to feed to the sodaic water-territory.
On the ancestral drying part there are to’ be seen at the time of the sedge-
cut 60—70 storks too. They eat here mainly locusts. I observed also in
summer the gathering of many storks for the night in the shallow-water
(July 24, 25, 1948) about 45— 50 storks.

Ciconia nigra L. Not all years to be seen. Sometimes in springtime
alone, but it is seen more in autumne in ihe middle of September also
alone, or at the most some of them together. I counted August the 6, 1946
8-, and August! the 3, 1947 31 specimens.

Platalea I. leucorodia L. It is regularly to be find in lesser or greater
troops — sometimes of more hundreds — also in the breeding time.
It arrives already in March (March the 15, 1949 ten of them) and its
number does increase at favourable circumstances. The June 1946 they
stayed in a number about 200 for more weeks. A speciman was killed May
13, 1943, which bird was ringed June the 14, 1940 in Dinnyés on the Lake
of Velence.

= Plegadis j. falcinellus L. It is a quite common, but not regularly migra-
ling species. I observed it in spring — May — most-parts alone, or 1—2

Git: Shee tae 63

birds, but in aulumne there are not rare troops with 25---30 birds. There
. were killed June the 24, 1937 some young birds, which were banded. (ringed) .
ihe same year at the lake Kisbalaton.
i Ardea c. cinerea L. The Common-Heron visits in great number to the.
Fehér-Lake. The next breeding colony is about 15—20 km. In autumne
there gather more hundreds of them. They make quite great damage to the
pisciculture. The first arrive at the begin of March, the last ones go away
in November, but some of them, or little troops too do also remain for
winter. (In the winter 1946—47 6 specimens, 1947—48 5, and 1948—49 2.)
There are killed yearly more hundreds of them.

Ardea p. purpurea L. Some years, at favourable sedge- and water-
circumstances there breed 5—6 pairs on the fishponds. I found its nest
June the 13, 1948 just over the water-level with two eggs in il, which
were just to be hatched. We can see also at the migrating-time not more
of them at the same time as 8—10 birds. February ihe 2, 1937 was killed
a bird, which remained for winter.

Egretta a. alba L. Is to be seen alone or in little flocks of 3—4 birds
most-partq in the months May and June, and then in September and
October. One to one was observed also in March and November. (Nov. the
5, 1946.)

Egretta g. garzetta L. Migrates in the months May and June, appears
again only the second half of August. Some autumnes were observed more
hundreds of them (August the 20, 1946 about 200). In the June 1936 stayed
18—20 birds permanently on’ the territory. In the spring 1947 and 1948
there breed about 25—30 pairs on the branches Körtvelyes and Saser of
the river Tisza.

Ardea ralloides Scop. It is a regular migrator ati the end of April and
at the begin of May. They flew at the springtime two by two or three by
three, at the most 5—6. At aulumne are also more great troops not rare.
I saw August the 20, 1941 70—80 birds the same time. Some pairs breed
on several parts of the Tisza river flooded-area.

Nycticorax n. nycticorax L. It comes from the breeding places not far ‘
from here at the river Tisza regularly to the Fehér-Lake. At the evenings
of the end of July and of August they fly in in great troops. I observed
them at the fishing also 60—70 on number. Some young specimens remain
till November.

Ixobrychus m. minutus L. Breeds in great number. By the growing
of the reededges does also their number increase.

Botaurus s. stellaris L. In more wet years was its voice to be heard
on more summers from the reed, but I found its nest the first time only
June 14, 1947. I found the same time no more as 8—10 specimens.
The remain for winter of some specimens in not rare.

Cygnus cygnus L. Very rare on the Fehér-Lake. I observed a young
bird at the begin of the 30-er years in March, then also a young
one May the 3, 1946. February the 19, and 20. 1949 were 8 to be seen
(two old and 6 young ones). From these were collected an old female and
a young male. I made a film about the troop with success.

Cygnus olor GM. There nighted 3 specimens on the Fehér-Lake
November the 19, 1939.

The geese are in great number to be find in this territory at the
auiumne and spring migration time.

Anser anser L. Bred here in some pairs regularly before the fishpond
was made. On the Fehér-Lake.it was generally to be seen only in little
troops, most parts in Augusti, in springtime more seldom. In the last years
did their number increase. In the year 1946 remained 150 geese for the
summer. In the spring 1947 stayed 70—80 of them longtimes on the lake.
In the year 1948 begun from 28—30 geese 3—4 pairs to nest and 1—2 pairs
did breed with success. Its breed was made possible by the calm, caused
by the circumstance, that becouse lack of water two great fishponds were
not to be filled and remained unpractized.

Anser |. fabalis Lath. Gather the end of September and at the begin
of October. This time they mixt with the first troops of the white-fronted
geese, Anser a. albifrons Scop. From the begin of October are the later
more on number. I estime their number at the culmination-time of their
movement. on the 3000 acres great territory at about 25—30.000. The
breeding of a pair of the Anser a. albifrons Scop. in the summer 1948 is
acceptably proved. More persons did see the goose “with the white forehead”
with its dunlings. As the nest was found the breeding was already off.
lt was not possible to collect from the dunlings. August the 29, and
September the 5, 1948 was killed one bird. I observed May 1948 more
times white-front geese swimming in pairs. We find often the specimens
with more heavy bodies of the bean-goose (“arvensis”). The bean-geese go
at the begin of November most of the times away. The troops of

Anser erythropus L. show themselves in a quite little number. The data
of the specimens with very little body: December the 5, 1935, March the
26, 1939. There are often to find transitory forms.

Branta ruficollis Pall Known only two occurrences: April 1937 two
birds and it was killed November the 8, 1946 one from a troop of 7 birds.

Tadorna tadorna L. To be seen only sporadic and few on number most
parts in the late autumne months. I observed December the 18, 1934 a troop
of 17 birds, which stayed here 14 days. Further observations: November
the 24, 1937 (one bird), December the 8, 1938 (1), November the 28, 1941
(1), November the 29, 1942 (2), November the 5, 1943 (2), November the
12, 1943 (2), May the 1, 1946 (1), November the 28, 1946 (2). In the
collection got a young male and a young female. The single specimens
mixed with ducks, but the pairs go separate.

Anas p. platyrchyncha L. It is a breeder, which is to be find in all
seasons of the year. Their masses arrive and go at the autumne-migration
in great waves. Their number increases sometimes to more thousands.
The mallard, killed January the 16, 1937 was banded July the 19, 1936
at the Volga-delta. In the year 1939 diminuished a great pest their number.
I found October the 1, 1939 among the perished mallards that one, which
I did band the same year June the 29. In the autumne 1946 was also a pest
among the ducks, but this-one made not so much damage, as that of the
vear 1939.

Anas c. crecca L. Arrives early in the spring, and is to be observed in
March in more hundreds-great troops. I saw lonely birds June too, so it
remains also for winter in lesser number, at the not frozen waters.

Anas querquedula L. Arrives most parts at the second halt of March
and some years it is the most common duck (f. e. 1949). Breeds only
sporadic and in little number. 3

AQUILA LI—LIV. TABS Ee

Photo Dr. P. Beretzk, 30. V. 1940.
Kendermagos réce feszke. — The Nest of the Gadwall.
l'Hes10 cepon yTEH.

Tőkés és cigány réce Gsszetojt fészekalja. — Photo Dr. P. Beretzk, 30. V. 1940.
A common clutch of the Mallard and of the White-eyed Duck.

ia OÖBIKHOBEHHON KDAKBH H YepHOro TYDINAHA CKIABBIBAHHHE BMCCTE

ar PPP PRISON TOR % AR;
Pu vél Dr, Fin ae ezt 4
ER Fe en 65

Anas strepera L. After the mallard it is the most common breeding
duck, which breeds some years in 80—90 pairs. I observed it at all seasons
of the year. At the migrating it is the most numerous in April and
September.

Anas penelope L. It is a caracteristical migrating duck-species, of which
the first arrive already at the first half of March. They gather in September
and October to more thousands. They migrate in April in separated troops
in great number. Quite sporadic it is also in winter to be seen. (The last
time February the 6, 1949.)

Anas a. acuta L. They belong to the at first arriving duck-species. They
come already at the second half of February. The head migrating time is
the second half of March. From the beginning of the second half of August
gather great troops. I observed some of them also in November and
December. It breeds sporadic and in little number. It flys in the most
regularly form of all ducks in a bent line or in V form.

Spatula clypeata L. It is a common duck-species, but I did observe its
breeding only in very few cases. The first arrive at the end of February,

at the begin of March. At the autumne-migration they are to be observed

in October and November in troops in more thousands. Il is also in winter
not rare.

Nyroca f. ferina L. Arrives quite early. Its separated troops arrive at
the first half of March in great number. Its masses gather in September.
It is to be observed the whole year. Some years I saw it in a little number
also in winter. Breeds sporadic, but some years it nested also in a quite
great number. The troops fly in a regular V from.

Nyroca n. nyroca Gi ld. On parts with a high grass breeds in quite
few number. It is a common duck-species, of which the first ones arrive
at the begin of March. It does not gather in masses, at most in flocks of
10-—15 birds. The most are to be seen in October and in November, sporadic
1—2 birds also in winter.

Nyroca fuligula L. It is a regularly migrator in little troops. At spring-
time it is to be seen from the second half of March till May. At autumne
from the middle of October. There are also wintering specimens to be find
among them.

Nyroca m. marila L. I observed it only in a few number and not all
vears at the end of October and in November. The data of the two collected
birds: November the 15, 1942, and November the 7, 1948.

Bucephala c. clangula L. It is a species, which arrives regularly at the
end of November. Arrives again in February. I observed its late little troops
alse at the end of April. I saw never more as 30—40 of them. Several do
remain also for winter.

Clangula hyemalis L. I observed it only two times, when it was also

collected: December the 5, 1935, and November the 8, 1943.

Oidemia f. fusca L. Observed one times: December the 21, 1947.

Oxyura leucocephala Scop. A male was collected in the year 1926.
From this time I saw and collected a female on Jan. 15, 1948. It} was in
the year 1948 a probable breeder. There were observed June the 8, 1948
on the fishpond nr. 1 beside the male ruddy-ducks also female ones.
A female was collected June the 13, 1948.

Mergus m..merganser L. It is not a regular winter-guest. It arrives two
by two or three by three most parts in January and February at the more

5 Aquila

66 o

idle fishponds, which recieve the water from deep-fountains, so becouse
of the warm water get these ponds only at the greatest cold and only partly
frozen. The females are more common.

Mergus serrator L. Il is a regular autumne-migrator. It shows itself
alone or two by two. It is rare in winter. Birds were collected: November
the 10, 1934, November the 17, 1936, December the 22, 1936.

. Mergus albellus L. It is a regular winter-guest. To be seen more often
two by two or three by three. I saw more as 8—10 birds only two times
{12, 15 birds). Arrives in November, most-parts females and youngs. Some
males are also in April to be seen.

Phalacrocorax carbo sinensis Shaw et Nodd. Is to be observed two
by two or three by three nearly all years. I saw it in the months March,
April and in the second half of August.

Pelecanus o. onocrotalus L. I wounded one August the 20, 1936. The old
female wounded only light lived 8 years at the Zoological-Garden of Buda-
pest, where it perished becouse of a hurt. The master of the fishpond
reported May the 11, 1945 about two specimens.

Podiceps c. cristatus L. It is a regular breeder, purchased without.
indulgence, by the fisher-menagement. There are killed yearly about
80—100 of it. The first troops arrive already at the second half of March.
Migrates in September and October in little flocks of 8—10 birds.

Podiceps g. griseigena B o d d. It is quite seldom to see. It was collected:
May the 16, 1938, September the 23, 1943. I could it observe more times
also in June, therefore in some years its breeding is probable. |

Podiceps n. nigricollis Brehm. The most common grebe, and breeds
on the fishponds. At mild winters do some of them remain. _

Podiceps r. ruficollis Pall. It is all years to be seen, and does also
breed in some ‘pairs. Some remain often also for winter.

Colymbus a. arcticus L. It is a common migrator. The most are to be |
observed in November. It moves most parts alone, or two by two, but
I observed also a troop of 17 birds. _ +

Colymbus stellatus Ponto pp. Arrives quite seldom. I have only two
data of it: One times I found at the end of October a specimen, which was
mutilated by the fish-keeper. An other one I" collected November the 12,
1946.

Columba oe. oenas L. I observed its migrating troops in October and
November. For drinking they settle on the sodaic banks. I collected one
October the 10, 1943, and saw one also March the 15, 1949.

Columba p. palumbus L. It tuches by its migrating time in September
and October the air-territory of the Fehér-Lake. I observed December the
19, 1948 at a snowy weather and —9° C cold a quite tame specimen.

Streptopelia t. turtur L. It is year after year more common breeder.
Their number increases by the increasing of the bushy territories. It nests
most parts on the oleasters, but also on willow-trees, bushes, sometimes quite
near to the waler-level. I estime the number of the breeder pairs of 12—15.
They pick in the months May and June — till harvest-time — on the dry
sodaic territories in masses of more hundred birds the seeds of the weeds.
I found its fresh set also on the end of July.

Streptopelia d. decaocto F riv. During the time of its wandering about
the end of November it does tuch the Fehér-Lake, but quite seldom.

(og tel iM ght) ite i AZ N Me UT BE PL
Ay M Le

In the year 1946 it was to be observed a more great troop; they rested on

the more high willow-trees. (The end of November.)

Burhinus oe. oedicnemus L. A single specimen is observed once end
of October.

Glareola p. pratincola L. It is most in August ‘and September to be
observed, which time do not seldom also 20—25 migrate. They rest by
lying on their sides scattered on the bare sodaic shores. We can see some
specimens also in June and July nearly all years. At the spring-migration
we see only few birds together, but in Autumne {hey migrate sometimes
in loose troops to more hundreds. I could prove its breeding only in the
summer 1947, when there did nest and breed 5—6 pairs. It does yet more
play the fool near its nest and youngs — in order to lead off. the danger —-
as the avocet and black-winged stilt does.

Charadrius h. hiaticula L. It is a regular migrator. Its head-time is May
and September. I observed some specimens also at March the 20, 1949, and
at frozen waters also in December. The youngs do appear at the second
half of August.

Charadrius dubius curonicus GM. It does not come all years and aids
only in lesser number, most parts in April. The young-ones show them-
selves at the second half of July. I observed it most- -parts two by two or
three by three, especially in August. I collected one specimen F ebruary the
9, 1936.

Charadrius a. alexandrinus L. It is a caracteristical, regular breeder;
and migrator. The first troops arrive at the middle of March: In October
and November there are not seldom the troops of 60—80 birds. All a.good
waterleve] the number of the breeder is more as hundred paires. We find
often sets also in July. At the end of June get the old and young birds in
troops together. On more mild winters I did observe them also till Christmas.
I saw one January the 24, 1937, too. It does bury its eggs very often
— probably in order to save them against the too hot sunshine, — with
sodaic rubbish and some-times il does them nearly totally cover.

Charadrius morinellus L. Its. first occurrence is known from September
1941, when I observed it in a troop of about 30—40 birds. ‘They laid
scattered on the bare pastures at the water shore. I observed March the 18,
1948, 18 specimens and collected a single one September the 2, 1947.

Charadrius a. apricarius L. It appears at its migrating in September
and October in great troops. On snowless mild winters I saw its troop also
about Christmas-time. The most early arrival is March the 24, and the

| latest December the 31. I saw single birds at the second half of August.

Squatarola squatarola L. Migrates regularly. At springtime is noti all

years to be observed. Sometimes endures its migration at the end of April

and in May more days long. At autumne it appears regularly in lesser or
greater troops from the middle of September till the middle of October.
Generally are the troops of 8—10—15 birds common. I did observe
sometimes also more, the most 45—50 specimens, and several birds also at
ihe end month November. I saw June the 9, 1946 a single fullcoloured bird.
At the second half of August we can see one by one or two by two old
moultung birds.

Vanellus vanellus L. It is a species migrating and breeding regularly,
in great number. The first little troops arrive already at the second half
of February, but I observed lonely birds sometimes also at snow-storm on

5*

nyt) MAN) D Ù | à epee

68 ie CPE N ae ee
UE

the first days of February. I saw January the 1, a single one. On some .
mild winters they remain till December. I observed two specimens December
the 23, 1943. In the mild February of the year 1948 arrived on the 1 (Febr.)
two lapwings and they were at the 8 of February already 52 on number.
At the middle of June there gather the young birds together with the old
ones in troops to more hundreds. In September and October we see more
thousands of them. At a favourable water-level could be the number of the
breeder pairs about 40—50.

Arenaria i. interpres L. It appears nearly all years one by one or two
by two at the end of May and in September. It was killed: May the 26,
1935; July the 27, 1935; August the 28, 1935; September the 15, 1937; May
the 22, 1938; August the 27, 1939; May the 26, 1942; September the 1, 1946;
and September the 6, 1948. The latest spring-observing time is June
the 2, 1938.

Terekia cinerea Güld. It is known only one occurrence: It was killed
September the 15, 1936, which specimen got in the museum of the town
Szentes.

Calidris testacea Pall. Arrives at the end of April and at the begin
of May in great troops. At the second half of August they are again to be
observed; their head-masses arrive in September. The number of the
migrators does year bv year remarkably vary. It is a regular migrator.

Calidris a. alpina L. I observed it all times of the year, except January,
February and July. Their head-masses migrate in March, April and at
aulumne in October. I observed in June in lesser-number troops fullcoloured
birds: very often. On mild winters I did it observe also in January. At the
autumne-migration we can see troops also of more hundreds. The hard
frost forces them to go away. It is the liked prey of the merlin and hobby.

Calidris minuta Leisl. We can find in May and June troops of the
red, full-coloured birds. The number of the birds in the troops is quite
variable. Are most common the troops of 15—20 birds, but that-ones
of 50—60 birds are also not rare. It arives again in September and at the
begin of October. It can be seen as a regular migrator.

Calidris temminckii Leisl. It arrives in May in a quite variable
number. It is generally to be find in great number in the sedgy undeep
waters. They get off spread with loud shrill voice, then gather the. birds
soon together in the air, which were flying off alone. The troops of about
15 birds are the mosti common. Their number on some spring-migration
day is to be estimate on more hundreds. I observed it also in the month
June. At a favourable water-level they ‘arrive again at second half of July
in great masses. The last-ones were observed the first half of September.

Calidris c. canutus L. Observed only at the autumne-migration one by
one. Birds were collected: July the 20, 1934; September the 4, 1935;
September the 3, 1936; September the 1, 1948. Beside these I did it also
observe at the end of August and of the begin of September, but always
single ones.

Philomachus pugnax L. Is the most common sandpiper species on the
lake Fehérté. Although I did it meet all months of the year, I could not
prove its breeding here. The first troops arrive at the second half of
February. They go in the months March and April in great masses through.
I did observe at the begin of June masses of more thousands. Their head-

69

+

masses go away at September and October. The specimens with a nice
collar in May do already at the end of June begin to lose their feathers.

Crocethia alba P all. I observed it one by one or two by two — the
most 4 birds the same time — on the first days of September. We must
estimate it as a bird, which appears regularlv,.but only in a few number.
It is confidential, lets come the man always on a shoot-distance.

Limicola f. falcinellus Pont. It is in the autumne at favourable water-
circumstances a regular migrator. I observed in the spring only one times
ils more great troop, (May the 19, 1935, about 70—80 birds), from which
I killed one. It migrates regularly in the second half of August and at the
begin of September, in little troops 10—15 birds each. It is easy to be
distinguished from the Dunlin by its more dark colour, by the stripes on
ils head and, that it is more confidential to the man. From the collected
8 birds were killed 6 in August, one in September and one in May.

Tringa erythropus Pall. This species is missing only in the early-
spring and winter-months. I observed it often also in June. The first! birds
are already here at the second half of March. Their troops get in May to
masses of more thousands. In September and October we can see them in
troops to more hundreds, most parts their young-ones. I saw at mild
winters also in the wintermonths, November, December and January single
birds or little troops.

Tringa t. totanus L. It arrives in the first half of March one by one,
two by two or in little flocks. Il is a breeder here, of which do breed some
spring more as 100 pairs. In August and September migrate some years
very many of them but, only in more little troops, about 15—20 birds each.
By the imitation of its voice it is easy to get it to a near shoot-distance.

Tringa stagnatilis Bechst. A regular migrator. Its migration is to be

observed more weeks long in April and May. In August and September

begin to gather their white-got fat specimens in little troops of 15—20 birds
and then get their number to more hundreds. In a lesser number it is to
be seen also in summer. I found only one set May the 31, 1942. Becouse
ol its summer-occurrence we can it esteeme also as a breeder bird here.

Tringa nebularia Gunn. It is a common migrator, but never in great
masses. Though some years it is also missed, or there are only wery few
to be seen of it. I did iti observe in the second half of April and in May in a
lesser number, and in August and September in more great number. It does
not form great troops. The troops of 8—15 birds each are the most com-
mon. In a very few number was it also in summer to be seen.

Tringa ochropus L. I observed it one by one or two by two — at most
4—5 — nearly in all seasons of the year, becouse I saw some also in winter.
It flys off from the dense-sedge edges of the deeper rills and channels. From
the month April it is shure to be find.

Tringa glareola L. At the end of April and in May, but most parts in
June it covers sometimes to more thousands the lake Fehérté. I observed
it also during the breeding time in great numbers. It goes away at August
and at the begin of September.

Tringa hypoleucos L. Arrives in April and disappeares already at the
second half of May. But at the second half of July it is again to be seen
in little flocks of 5—6 birds. (More seldom 8—10.) It likes the edges of the
channels and the more bare shores of the fishponds, generally the edges of
the deep waters. I saw it in the greatest number at the end of July and in

CÀ FER PA a Eee ar
70 3 ip TORN RTLA
August, in September only few. It is an excellant swimmer, from the falcon —
it gets under water.

Phalaropus f. fulicarius L. There are known three occurrences: In all
cases was the collected bird alone. It lets men to itself on a shoot-distance.
Data of the collections: May the 10, 1936; April 1937; and March 20, 1938.

Phalaropus lobatus L. It is a rare guest on the lake Fehérto. I observed
it only two-times: September the 15, 1946, when I collected a lonely
specimen; then in autumne 1948, September the 10 and 12, observed also
single birds. They are confident, birds, let men close to themselves. :

Himantopus h. himantopus L. It is a species occurring all years on the
lake Fehért6, which does also breed in changing number. There breed
generally 7—8 pairs, but in the year 1946 there were 18—20 pairs of them.
Some years begin only 4—5 pairs the nesting. They arrive at the first half
of May, and begin soon to breed. They go away in October, but I did
observe migrating troops also at the end of November. It sells its eggs on
the islands of the ancestral sodaic territories, which are covered with thin
scathy sedge. At a low waterlevel it bred also on the weedy islands of the
fishpond. The bird having youngs is a funny and comic sight with its dis-
semblance. It squats or does mount, does sometimes wallow, lets men to a
distance of 8—10. m.

Recurvirostra a. avosetta L. Is one of the most caracteristical breeding
birds of the lake Fehért6, which was till now in no year missed. Since the
arrangement of the reservation does the number of the breeders increase.
In the years 1932—1939 there were only 8—12 breeder pairs, in 1945
approximatively 45, and in 1946 already ca. 100 pairs. The first troops
arrive already at the middle of March, the,greater part in April and at the
begin of May. Goes away at the end of September. I observed late migrators
also in October. By gathering in Autumne they get sometimes in great troops
together. I observed troops in the second half of June with over hundred
birds. I counted at the end of April 1946 275 birds. It breeds on the more
bare parts of the dams and on the barer islands, sometimes 25—30 pairs on
one island. There perish much from its sets becouse of the pasturing, egg-
gathering and capricious water-circumstances, (by inundations coused by
showers). At the time of its breeding the bird does loud cry and makes
comic movements on the ground. I observed a bird in a more deep water,
which got under water, as if perceived a peregrine falcon.

Limosa I. limosa L. Migtates in great number, and in lesser number it
does also breed, but not regularly, only sporadic. The first troops arrive at
the middle of March; at the end of this month there are already masses to -
more thousands. The masse migrates in April. It is quite remarkable, that
at favourable water-circumstances there are also at the end of June and
at the begin of July sometimes masses of more thousands, but breeders are
scarcely some pairs. We can generally say, that a colony-breeding is at this
bird not to be observed. The most were 8—10 pairs. It belongs also not
to the regularly breeders. There go more years without its breeding. In the
month March we see from this species the most birds ön the lake Fehérto.
It goes away at August and September. It is also in October often to be
find, though I met late migrators in November too.

Limosa I. lapponica L. It is nearly all years to be seen, alone or two
by two, but only at the autumne-migration. At spring-time I did not yet met
it. It uses to appear alt the first half of September. Data of the collected

dp | A 147
birds: September the 1, 1935; September the 20, 1935; September the 8,
1939; September the 12, 1943, (This time I observed two birds, as they set
down ‘among the enticing birds before the lurking place.) and August the
22, 1948. We must it astimate as a regular migrator at favourably water-
. circumstances.

Numenius a. arquatus L. The first troops arrive already ati the end of
February, at the begin of March, the masse at the end of March. They
come in ordered V form to the water from the agricultural fields in troops
of about 15—20 birds each. Their number increases to the end of Septem-
ber, begin of October to more thousands. In little number it is to be seen
some years the whole sumner, and becouse of their moving in pairs, their
breeding is probable, although I did not find a nest. It moves in great
troops sometimes already at the end of June and so also in the whole July.
They come together this time 200—300 birds. I observed its division to
troops in the months March, September and October. In the other months
they move in one great masse. At the unfrozen puddles it is also in
November and December common. Their number waries at this time
between 100 and 200. In the mild January 1948 were 5 specimens the
whole month to be seen. They disappeare at hart frost, and snowy weather.

Numenius ph. phaeopus L. At the avocet and the black-tailed godwit
it is the most caracteristical bird of the lake Fehérté at springtime. The
first ones arrive in March. In the second half of April gather great masses,
sometimes till 10.000 on number. After the nighting on the lake the birds
get off about 6 o'clock in thé morning in troops in a line or in V form (but
not regularly formed) in the direction to NO, in a hight about 200 m. In a
troop there are generally 20—30 birds. They come back to the water in the
late afternoon still before sunset in the same formations. I could not estab-
lish their daytime-staying. I mean, that they can be during the day in the
marshes of the flood-areas of the river Tisza. They do not go to the
agricultural fields, not so, as the N. arquatus do. Their number diminuishes
in May quite quickly and at the end of this month there are only some
troops to be observed. Some troops wander also in the middle of the summer
in June and July. At August and at the begin of September we can hear
the loud ,,dlii-dlii voices of the birds migrating in a great highness. At
their autumne-migration they do not tuch the lake Fehért6. This species
makes separate troops, it does not mix among the troops of the common
curlew. On warm April-days the troops come drink to the water between
11—12 o'clock forenoon.

Numenius tenuirostris Vieill. It is at favourable water-circum-
stances nearly all years to be seen, in little number in the months September
and October. At springtime it was not yet observed, but iti is probable, that
in the troops of the whimbrel it does also occurre. At the autumne-migra-
tion they go regularly with the curlew, but to the „bait“-birds they come
very often and alone. I observed one times its separate troop — of 8 birds —
in the month September. At the hunt in September with the “bait-bird”
occurre some generally also from this species. The hunters do them seldom
acquaint, and therefore get many of them lost. In the mild January 1948.
was a single bird in the company of some curlews the whole month to see.
The data of collected birds: September 1, 1935; September 25, 1943;
October 13, 1943; November the 15, 1947; November the 16. 1947; and
December the 5, 1947.

-1
bo

Scolopax r. rusticola L, Observed only one-times in the park of the
fishery and this one was also killed October the 4, 1942.

Capella g. gallinago L. It is a common migrator, which occurres at the
begin of March, but in masses it is only in August to be seen. On the
mowed sedge-islands we can get off sometimes also 50—60 of them. The
hirds flying off so alone gather in little troops of 10—12 birds each. It is
common also in the months September and October. Near the water-diches
got not frozen I observed also wintering specimens. One-two times I saw
it also in June, but its breeding is quite impossible.

Capella media Lath. Its presence on the lake Fehéri6 was longtimes
uncertain. I got the first specimen off from sedge May the 18, 1948. The
single bird flew off quite near before me. From the time, and that the
bird wag alone, we can consequence for the €. media. The one ‘collected
bird was killed September the 20, 1948. #

- Lymnocriples minimus Br ii n n. It appears at March and at this time
we can it get off from ils liked places, where reed was cut. At the autumne
it is more rare. I observed also wintering birds, quite often. The same time I
never saw more as 25—30 of them. — Data from winter: January 28, 1937;
January the 19, 1944.

Haematopus ostralegus longipes But. A very rare bird on the lake
Fehérté. I saw it only two-times, always lonely-ones in the second half of the
month Augusti. We have a specimen, collected on the lake Fehértò already
longtimes before in the month March. The keeper of our bird reservation
— who knows the birds — saw a bird December the 8, 1948 at snowy
weather.

Chlidonias n. nigra L. Appears in April. Its number gets till May and
June to more hundreds. They fly the whole day above the reedy and sedgy
islands by purchasing insects. It is a breeder. It breeds on the more dry
bogy places but sometimes also on the plant-covers of the deep-waters. We
have 40—50 breeding pairs of them. but not all years. In August they come
for the night in great troops in the reeds. Goes away in August and
September.

Chlidonias leucoptera Temm. It is to be seen most times mixed
among the Ch. n. nigra, but I did also observe its separate troop, about
25—30 birds. I observed some loudly crying birds on the breeding colonies
of the Black-Tern which occurrence makes probable also its breeding.

Chlidonias hybrida Pall. Till the year 1946 it was observed only
sporadically, alone or two by two in June and July. I observed sometimes
lroops of 10—12 birds also in May. It occurred in May 1946 in greater

number and at the end of June in the same year I found also its breeding

colony. This time begun the eggs already to hatch. There bred about 18—20
pairs on the bogs of a thin sedge territory. Goes away in August.
Gelochelidon n. nilotica GM. It appears usually in June and July in a
little number. It purchases the dragon-flies above the water-surface of the
sodaic lake. I observed in summer 1935. 5—6 of them. It was sure a breeder
on the ancestral sodaic territory, before the fishpond was established.
Birds collected: June the 23, 1935; July the 20, 1935; and June 16, 1937.
Hydroprogne t. tschegrava Lep. It is nearly all years to be seen,
sometimes also moretimes a year. It appears most parts at the end of May
and the month June. Comes alone or two by two, but I observed also 3,
one times though 6 of them. They remain on the territory only for some

AQUILA LI—LIV. TAB. X.

Photo Dr. P. Beretzk, 31. V. 1939.
Tavi cankò feszke. — The Nest of the Marsh-Sandpiper.

THesxo mnopyveitHuKa.

na TE È 77

or Va:
7 weet
+ Li

*

Photo Dr. P. Beretzk, 2. VI. 1946.
Fattyuszerk6 fészke. — The Nest of the Whiskered-Tern.

lHe310 Gerouekon KDAUKH.

13

days, fish over the fishponds and rest on the shores of the ancestral sodaic
territory. Data of the occurrences: June the 19, 1937 (6 birds); June the 1,
1938 (1); May the 29, 1939 (2); May the 29, 1942 (3); June the 3, 1943 (1);
May the 13, 1945 (2); June the 5, 1947 (1); September the 6, 1947 (2);
July the 4, 1948 (3); September the 4, 1948 (3); September the 12, 1948 (1):
From the observed birds were collected four.

Sterna h. hirundo L. It is a common species, which does at favourable
water-circumstances also in ‘a great number to breed. The fishpond does
attract much of them, allthough there are all years over 100 birds killed.
It arrives in April and May. There breed generally 30—40 pairs, but in the
last years their number increased over 100. They must often breed on the
same territory with the black-headed gulls (Larus ridibundus L.), where it
isa perpetual querrel between them. They come at the end of July and in
August in great masses in the reeds of the Fehérté for the night — already
mixed also with the young birds.

Sterna a. albifrons P all. In the last years at favourable water-circum-
stances 3—4— 5 breeder pairs. Arrives at the second half of April, or ati the
begin of May, and goes away at the end of August, or at the begin Of Sep-
tember. It breeds at the second half of June, at the begin of July, on the
bare islands. The bird banded by the Hungarian Institute of Ornithology
on the lake Harka July the 25, 1935, was killed on the Fehért6 June the 5,
1938. Becouse of their close nature were many killed of them more years
long. Now they are protected.

Larus argentatus cachinans Pall. The young birds come already in
August to sight. Full colored old birds are more at springtime, in April and
May to be seen, but I saw such-one also in June, and observed some birds
in October and November too. They move in little troops, at most 6—-8
birds each.

Larus f. fuscus L. The young-ones appear already at the end of July,
but the most! do it in August. Old birds are at springtime to be seen in
April and May. I saw them often over the maisfields near the lake Fehértò,
where they purchased insects, mainly may-bugs. There are many transitious
from the thin-billed Larus fuscus to the Larus cachinans, which have
sometimes a very thick bill. And becouse the size is also not carracteristical,
it is quite difficult to determine the young birds. There are killed from the
great sea-gulls yearly 10—12 birds.

Larus c. canus L. It appears at first at the end of November. On mild
winters it remains also till December and January. Sporadic it is also at
springtime to be seen in March. Most in little troops, 10—12 birds, and
mainly young-ones do tuch the lake Fehértò.

Larus hyperboreus Gunn. The single bird collected on the lake
Fehertö was killed January the 15, 1941. It is a young male.

Larus minutus Pall. It is a regular migrator. Passes in little troops.
I observed at the second half of June a bird, which carried nest-material
im its bill, therefore its nesting is sometimes probable. The voung-ones are
to be seen at summerend or early in autumne. I saw in August and Sep-
tember already troops of 30—40 birds. In November I saw one-times two
specimens. One was killed January the 11, 1948.

Larus r. ridibundus L. Nearly all times a regular occurrence and a breed-
ing species. At favourable water-circumstances there breed about 80—100
paires, but we find some years more-times so much. At its autumne-

1 MT: a On fear NORCO UNI A
NEN an AR CN EUR
tt Tatil mid 7 A 2e)

CRE | He, SO re

migration it increses to masses of more thousands. After the letting off of È
the water of the fishpond they gather in October from the shallow water
the little fishes remained there. They come on the evenings in September
and in October in little troops — about 10—15 birds each — for the night:
to the banks of the lake Fehértò. I saw in an ordered troop never more as
25—30 birds. During the summer, at the breeding time and afterwards |
at the autumne-begin it looks for food to the agricultural fields and it
destroys there locusts, mice, larvas etc. I found often mice in the throat
of the killed birds. It swallows down the mice whole as it does the fishes
too. I observed that on summerevenings at the swarming-time of the
Polyphylla fullo L. it catches the insects by flying around the trees, as the
flittermice do. At the time of its evening-come to the lake it makes really
islands on the water. In mild winters, especially at the unfrozen channels,
which get their water from deep-fountains, it remains also for the winter.
More years long there were got several ringed birds, marked .in Germany
and in Bohemia.
Rissa t. tridactyla L. I acknowledged it with a certainity only two-times
when there came one by one birds also to be killed. The first one November
the 22, 1935. During the time between November the 6—12, 1948 I observed
4—5 specimens of il. It moves mainly among the black-headed gulls, it is
more vivacious, it separates itself moretimes and gets more familiar.
Stercorarius p. parasiticus L. I observed it during summer and
autumne. In the spring I did not yet see it. The most are to be seen in July
- and August. The latest occurrence is from September the 25. I observed
often two birds together, one time I saw also four of them. They stay
about 8—10 days on the territory, especially, when there are gull- and
tern-colonies. It is generally not a rare bird. The data of the collected birds
are: August the 11, 1936; July the 16, 1937; August the 4, 1939; July the
20, 1941; June the 21, 1942; June the 21, 1942; and September the 5, 1943.
Stercorarius longicaudus Vieill. I collected 3 specimens: a yellow-
young one August the 29, 1935 and two old birds with long pin-feathers
on September the 25, 1936 and July the 6, 1941; the pin-feather of this

later was 18 cm. In summer and Autumne — if it is an abundant gull
breeding — we can say as regularly its occurrence. It is surprizing, that

all collected birds are females.

Otis t. tarda L. At the time of constant snow-fall, when the snow
covers its food, I observed more-times a little troop of 3—6 birds. Early
in spring in March and at autumne in October I saw them also to fly alone
or 2-3 specimens over the lake.

Otis tetrax orientalis Hart. We have two data about it: One-times
I found in November a dead, already rotten one. An other time I observed
one October the 15, 1946, when it was stired up, it joined always to more
little troops of ducks, and it went with them to -the parts of the lake with
shallow waters. Although it was moretimes stired up and troubled by
shoots, it did not went off from the territory.

Grus g. grus L. It is a regular migrator in lesser or greater troops.
It is to be observed in March, then in September and October. The first
migrators arrive already at the end of July and at August. They stay here
only some days and tithe the mais-fields and search their food on the
stubblefields. The end of March 1938 stayd here 93 birds. From August
the 27 till November 19, 1946 I observed masses, as I never did before. .

75.

The troops did permanently change each other; the daily gathering — becouse
of the dry weather and the permanent troubling — was not quite numerous.
The most were seen the same time 47 specimens. July the 24, 1948 arrived
already a troop of birds. March the 12, 1949 arrived 10 of them. I did
observe seldom also in June some single birds.

Rallus a. aquaticus L. A species, which could be seen all times, but
becouse of its hidden life is not very often observed. It is surely a breeder,
but I could not yet find its nest. Some birds, by thinking themselves to be
quite hidden, were so motionless, that they were to be catched by hand.
There remain some specimens at the not got frozen channels, which get
their water from deep-fountains — all winters.

Porzana porzana L. A common breeder, which is ati favourable water-
conditions in great number to be observed. The most are to be seen at the
end of.March and in September.

Porzana parva Scop. It is a common migrator in March. I found
also youngs, which could not yet fly and therefore it is sure, that! in the
for it favourable years it does also breed.

Crex crex L. On the territory not yet observed and so is also its
breeding not quite probable. In the year 1942 — with great inundations —
I did hear on several places its caracteristical voice.

Gallinula ch. chloropus L. A permanent breeder bird, from which
could be the nesting pairs at favourable watler-conditions more hundred,
on number. It breeds in the dense sedge and reeed. of the fish-pond edge.
On the ancestral sodaic territory I did not find it as a breeder. I saw it
nearly in all seasons of the year. It remains often also for winter at the
ponds not got frozen and at the cannels with deep-fountain water. In the ©
last yéars it does increase on number.

Fulica a. atra L. It is a regular breeder, and a migrator in masses to
thousands on number. It arrives at the end of February and in March,
| goes away in September and October, but nevertheless we find it in lesser
or greater number at all months of the year. It breeds as to say exclusively
only in the reedy edge of the fishponds, on the ancestral sodaic territory
only quite seldom. Becouse of its hard destroying did its number in last.
years diminuish. As average breed about 60—80 pairs. At the migration
in November 1943 they could not fly off becouse of the thin ice from the
little pools, and so were from their great masses many birds knocked down
by sticks from boats. y

Perdix p. perdix L. At autumne, but especially in winter it does find
its food in the weed-seeds on the fishpond dams and the reed gives for it
a good shelter. It breeds on the farm-fields in the surrounding. I found
one nest in May 1948 on the corner-island of one fishpond. This. nest was
destroyed by a hedgehog. .

Coturnix c. coturnix L. It is a common breeder on the agricultural
fields around the lake Fehérló, although its number was in the last years
hardly diminuished. On the territory of the lake Fehérté I stired it two
times off in October from dense sedge. |

Phasianus colchicus L. In autumne and winter are some specimens
to be seen. In the last years it became probable a breeder, becouse a part
of the fishponds remained without water and the dry reed gave a good
shelter to it. At autumne we find mainly the hens, 5—6 on number.

Summary.

The territory is becouse of the economical exploatation fallen to more
different parts.

We can superficially divide the ancestral 3000 acre great sodaic
territory on the following parts:

I. The ancestral sodaic territory, which remained in the original form.

Il. Reeds, sedges.

III. The deep-water surfaces of the fishponds without water-plants.

IV. Cultural parts: gardens, bushy parts, buildings;. the touching
agricultural territories.

I group the birds as they belong to the over-named iero parts,
and I recapitulate them as follows to get a more easy oversight.

I. The birds of the territory-part, remained in the ancestral sodaic state.

A) Breeder birds: Emberiza schoeniclus, Alauda arvensis, Motacilla f.
flava, Motacilla a. alba, Acrocephalus s. Scripaceus, Acrocephalus
schoenobaenus, Oenanthe oe. oenanthe, Botaurus s. stellaris, Anas p.
platyrchyncha, Anas querquedula, Anas s.repera, Anas acuta, Spatula
clypeata, Nyroca f. ferina, Nyroca n. nyroca, Podiceps n. nigricollis,
Glareola p. pratincola, Charadrius a. alexandrinus, Vanellus vanellus, Tringa
t. ‘totanus, Tringa stagnatilis, Himantopus h. himantopus, Recurvirostra a.
avosetta, Limosa I. limosa, Chlidonias n. nigra, Chlidonias h. hybrida, Sterna
h. hirundo, Sterna a. albifrons, Larus r. ridibundus, Porzana porzana,
Fulica a. atra.

Altogether 31 species.

B) Migrators. Sturnus v. vulgaris, Alauda arvensis, Anthus c. campestris".
Anthus t. trivialis, Anthus pratensis, Anthus rufogularis, Anthus spinoletta,
Motacilla flava, Motacilla c. cinerea, Motacilla a. alba, Acrocephalus s.
scirpaceus, Acrocephalus palustris, Acrocephalus schoenobaenus, Oenanthe
oe. oenanthe, Hirundo r. rustica, Delichon u. urbica, Riparia r. riparia,
Micropus a. apus, Asio f. flammeus, Falco peregrinus, Falco ch. cherrug,
Falco s. subbuteo, Falco columbarius aesalon, Falco vespertinus, Falco
tinnunculus, Aquila heliaca, Aquila clanga, Buteo r. rufinus, Buteo b. buteo,
Buteo I. lagopus, Circus aeruginosus, Circus c. cyaneus, Circus macrurus,
Circus pygargus (seldom), Accipiter gentilis (seldom), Accipiter n. nisus.
Milvus m. milvus (rare), Milvus m. migrans, Haliaetus albicilla, Circaetus
ig. gallicus (rare), Gyps f. fulvus (rare), Ciconia c. ciconia, Ciconio nigra,
Platelea leucorodia, Plegadis falcinellus, Ardea c. cinerea, Ardea p. purpurea,
Egretta a. alba, Egretta g. garzetta, Ardea ralloides, Nycticorax n. nycticorac,
Botaurus s. stellaris, Anser anser, Anser a. albifrons, Anser erythropus,
Anser f. fabalis, Branta ruficollis, Tadorna tadorna, Anas platyrhyncha,
Anas crecca, Anas querquedula, Anas strepera, Anas penelope, Anas a. acuta,
Spatula clypeata, Nyroca f. ferina, Nyroca n. nyroca, Podiceps r. ruficollis,
Glareola p. pratincola, Charadrius hiaticula hiaticula, Charadrius dubius
curonicus, Charadrius a. alexandrinus, Charadrius morinellus, Charadrius
a. apricarius, Squatarola squatarola, Vanellus vanellus, Arenaria i. interpres,
Calidris testacea, Calidris a. alpina, Calidris minuta, Calidris temminckii,
Calidris c. canutus, Terekia cinerea, Philomachus pugnax, Crocethia alba,

LARA wae he ws

Limicola falcinellus, Tringa erythropus, Tringa t. totanus, Trigna stagnatilis,
Tringa ochropus, Tringa glareola, Tringa nebularia, Tringa hypoleucos,
Phalaropus f. fulicarius, Phalaropus lobatus, Himantopus h. himantopus,
Recurvirostra a. avosetta, Limosa |. limosa, Limosa L. lapponica, Numenius
a. arquatus, Numenius ph. phaeopus, Capella q. gallinago, Capella media,
Lymnocryptes minimus, Haematopus ostralegus (rare), Chlidonias n.
nigra, Chlidonias leucoptera, Chlidonias h. hybrida, Gelochelidon n. nilotica,
Sterna h. hirundo, Sterna a. albifrons, Larus m. minutus, Larus r.
ridibundus, Stercorarius p. parasiticus, Stercorarius longicaudus, Otis t.
tarda, Otis tetrax orientalis, Grus g. grus, Rallus a. aquaticus, Porzana
porzana, Crex crex, Fulica a. atra.

Altogether 122 species.

C) Winter-guests, wanderings: Corvus c. corax, Corvus corone corni.,
Corvus f. frugilegus, Coleus monedula, Pica p. pica, Carduelis c. cannabina,
Carduelis f. flavirostris, Fringilla montifringilla, Plectrophenax n. nivalis,
Eremophila alpestris flava.

Altogether 10 species.

II. Reeds, sedgy parts.

A) Breeder birds: Emberiza schoeniclus, Lanius c. collurio, Locustella
I. luscinioides, Acrocephalus a. arundinaceus, Acrocephalus s. scirpaceus,
Acrocephalus schoenobenus, Luscinia svecica cyanecula, Cuculus c. canorus
(in the nests of reedwarblers), Ardea p. purpurea, Ixobrychus minutus,
Botaurus s. stellaris, Anas p. platyrchyncha, Anas strepera, Anas querque-
dula, Anas a. acuta, Spatula clypeata, Nyroca f. ferina, Nyroca n. nyroca,
Oxyura leucocephala?, Anser a. albifrons?, Podiceps c. cristatus, Podiceps
n. nigricollis, Podiceps r. ruficollis, Rallus a. aquaticus, Porzana porzana,
Gallinula c. chloropus, Fulica a. atra.

Altogether 27 species.

B) Migrators and winter-guests. Emberiza schoeniclus, Remiz p.
pendulinus, Panurus biarmicus russicus, Lusciniola, m. melanopogon,
Locustella 1. luscinioides, Acrocephalus a. arundinaceus, Acrocephalus s.
scirpaceus, Acrocephalus palustris, Acrocephalus schoenobenus, Saxicola r.
rubetra, Saxicola torquata rubicola, Luscinia «svecica cyanecula, Prunella
m. modularis, Troglodytes t. troglodytes, Asio f. flammeus, Circus a.
aeruginosus, Circus c. cyaneus, Rallus a. aquaticus, Porzana porzana,
Porzana pusilla intermedia, Crex crex, Gallinula ch. chloropus, Coturnix c.
coturnix, Perdix p. perdix, Phasianus colchicus.

Altogether 26 species.

C) According my observations are the reeds and dense sedges used for
the night by following species:

1. At the migration: Sturnus v. vulgaris, Pyrrhula p. pyrrhula (one by
one or two by two), Passer d. domesticus, Passer m. montanus, Emberiza
schoeniclus, Motacilla f. flava, Motacilla c. cinerea, Motacilla a. alba, Parus
m. maior, Parus c. caeruleus, Saxicola r. rubetra, Hirundo r. rustica, Riparia
r. riparia, Circus ae. aeruginosus, Circus c. cyaneus, Circus macrurus.

Altogether 16 species.

2. In winter: Pica p. pica, Chloris chloris, Carduelis spinus (rare),
Carduelis c. cannabina, Carduelis f. flavirostris, Fringilla montifringilla,

78

l

Emberiza schoeniclus, Parus m. maior, Parus c. coeruleus, Remiz p.

pendulinus, Panurus biarmicus russicus, Troglodytes t. troglodytes, Circus

c. cyaneus, Phasianus colchicus. î
Altogether 14 species.

III. Fishponds, deep-waters without water-plants:

Pandion h. haliaetus, Cygnus cygnus, Anser anser, Anser a. albifrons,
Anser erythropus, Anser f. fabalis, Branta ruficollis, Tadorna tadorna, Anas
platyrhyncha, Anas c. crecca, Anas querguedula, Anas strepera, Anas
penelope, Anas a. acuta, Spatula clypeata, Nyroca f. ferina, Nyroca n.
nyroca, Nyroca fuligula, Nyroca m. marila, Bucephala c. clangula, Clangula
hyemalis, Oidemia f. fusca, Oxyura leucocephala, Mergus m. merganser,
Mergus serrator, Mergus albellus, Phalacrocorax carbo sinensis, Pelecanus
o. onocrotalus, Podiceps c. cristatus, Podiceps g. griseigina, Podiceps n.
nigricollis, Podiceps r. ruficollis, Colymbus a. arcticus, Colymbus stellatus,
Sterna h. hirundo, Hydroprogne t. tschegrava, Larus argentatus cachinans,
Larus f. fuscus, Larus c. canus, Larus hyperboreus, Larus r. ridibundus,
Rissa t. tridactyla, Fulica a. atra.

Altogether 43 species.

V. Cultural territories.
(Gardens, bushy parts, buildings, the touching agricultural territories.)

Corvus corone cornix, Corvus f. frugilegus, Coloeus monedula, Pica p.
pica, Sturnus v. vulgaris, Oriolus o. oriolus, Coccothraustes c. coccothraustes,
Chloris chloris, Carduelis c. carduelis, Carduelis spinus, Pyrrhula p. pyrrhula,
Fringilla c. coelebs, Passer d. domesticus, Passer m. montanus, Emberiza
c. calandra, Emberiza c. citrinella, Galerida c. cristata, Lullula a. arborea,
Aluda arvensis, Parus m. maior, Parus c. caeruleus, Regulus r. regulus,
Lanius minor, Lanius e. excubitor, Lanius c. collurio, Bombycilla 9.
garrulus, Muscicapa s. striata, Muscicapa h. hypoleuca, Muscicapa a.
albicollis, Phylloscopus c. collybita, Phylloscopus trochilus fitis, Phyllo-
scopus s. sibilatrix, Hipolais i. icterina, Sylvia n. nisoria, Sylvia a. atricapilla,
Sylvia c. communis, Sylvia ‘ce. curruca, Turdus pilaris, Turdus ericetorum
philomelos, Turdus m. merula, Phoenicurus ochruros: gibraltariensis,
Erithacus rubecula, Prunella m. modularis, Troglodytes t. troglodytes,
Hirundo r. rustica, Upupa e. epops, Coracias g. garrulus, Dryobates maior
pinetorum, Dryobates syriacus balcanicus, Jynx t. torquilla, Cuculus c.
canorus, Asio o. otus, Athene n. noctua, Tyto alba guttata, Accipiter n.
nisus, Columba p. palumbus, Streptopelia t. turtur, Scolopax r. rusticola,
Perdix p. perdix, Coturnix c. coturnix.

Altogether 60 species.

*

There are to wait further changes in the life of the territory, by growing
of the part used for fishponds. And therefore il is also probable, that the
rare birds of the ancestral sodiac territory will disappeare. But on the other
hand by the growning of the cultural territories, by the growning of the
watersurfaces and of the tree-planting will be made possible the ARP tus
and settlement of some new bird-groops.

79.

NTHUDH MUP PATIOHA OBEPA PEXEPTO
MPH TOPO,IE CELE]

Aorrop HËTP BEPETIK

Ilrmypn MUp BEHTepCRHX CTemeä HMEET MHOTO CXBOACTBA C PYCCKUMH CTENAMH.
Camylo xapakTepncTuyecky MH CAMO HAN.AyyIme H3CACAOBAHHYIO TAEYIO OEPECTL-
HOCTh MH HAXOAHM upu Üerere Ha osepe „Pexepro“. Ira MAOCKOCTR 6HL1A
KOTAa — TO COOpHad AOAMHA JHEHX BOA Oxpecraocrn Cerega, no c 1932 roja
HataJ0Cb 3KOHOMHYECKOE HCITOAb30BAHM® STO IAOCKOCTH YCTPOÂCTBOM pHOHHX
upyfos. B 1939 roy oAHa vacrb sToli MAOCKOeTH Oa OObABAeHA TOCYAap-
CTBeHHOH pe3epBanHeŐ, Ha APYTHX JACTAX Ke pacmpocrpazaerca Bce Ooaee N
60.1ee ycrpolicrBo pHOHHX IpyAoB. IIporpecc TakOro HaïpaBAeHNA EYAbTYpH
3HAJNŸTCABHO N3MeHHeT MEPBOÖLTHOE COCTOAHNME UTHYBATO Mupa, BBHAY TOPO, UTO
KAE pas ICO XapakTepucTnyeckuX BUAOB YMeHbMAeTes, HANPOTHB TODO BC1e4-
CTBHH OOCAKUBAHNA AepeBbAMU, ApyrMe BHAH MOTYT HOCEAATRCH, II NOCTOAHHAA
NOB@pxHOCTb BOAH PBIÖHLX IPYyAOB H HegocraroR BOJH B 1947/1948 rozax
cOCPEAOTOYHAH CHAA urn C Oo3epoB mem Ay Aysaem n Tuco. B pañone osepa
„Pexepro“ Gram HadAIOAeHH 232 BHAH M 13 Hux OHAn 204 game cobpannt,
58 BHJOB fake u rHesza c afinam JL CAMOJHUHO Hayal Mom HAÖAMACHHA
B 1932 roay- Ha sro naockocrn, a c 1938 rola A Toe pOTOTPaHPOBAN
KHZHH ITY.

il pasAeAsi0 9TY MAOCKROCTL Ha YeTHpe yacım: 1. pes COAOBAA 3e@MAA:
2. KAMbIIIEBAA HM TPOCTHNKOBAA actu; 3. 0esKaMpIméBad TOBEPXHOCTL BOH
PHÔHHX NPpyAOB, 4. KYAPTYPHHX TePATOPHN (CAAH, JAM, NOCTpoÄkH, NAIHH).
Xaparrepuctuyeckue BHAH 9THX ILAOCKOCTER:

1. Nyroca ferina, N. nyroca, Podiceps nigricollis, Charadrius alexandrinus,
Tringa totanus, Himantopus himantopus, Recurvirostra avosetta, Limosa limosa,
Chlidonias nigra, Sterna hirundo, St. albifrons, Larus ridibundus, Porzana
porzana; Kak CAVIAËHO rHesAyouma: Glareola pratincola, Tringa stagnatilis,
Chlidonias hybrida. IIpo1érana: Ciconia ciconia, C. nigra, Platalea leucorodia,
Plegadis falcinellus, Egretta alba, E. garzetta, Ardeola ralloides; Ilanan, ryen,
yrru. Charadrius hiaticula, Ch. apricarius, Squatarola squatarola, Vanellus
vanellus, Arenaria interpres, Calidris testacea, C. alpina, C. minuta, C. tem-
mincki, C. canutus, Terekia cinerea, Philomachus pugnax, Crocethia alba,
Limicola falcinellus, Tringa erythropus, T. nebularia, T. ochropus, T. glaerola,
T. hypoleucos, Phalaropus fulicarius, Ph. lobatus, Limosa lapponica, Nume-
nius arquatus, N. tenuirostris, N. phacopus, Capella media, Haematopus ostrale-
gus, Chlidonias leucoptera, Gelochelidon nilotica, Larus minutus, Stercorarius
parasiticus. St. longicaudus, Otis tarda, O. tetrax, Grus grus, Carduelis flaviros-
tris, Plectrophenax nivalis, Eremophyla alpestris.

2. Ramumesna: Locustella luscinioides, Luscinia svecica, Cuculus canorus ;
( Acrocephalus — B mx THes1ax), Ardea purpurea, Ixobrychus minutus,
Botaurus stellaris, Anas strepera, A. querquedula, A. acuta, Spatula clypeata,
Nyroca ferina, N. nyroca, Podiceps cristatus, P. nigricollis, P. ruficollis, Ral-
lus aquaticus, Porzana porzana — kak rHesayomna. Cayyaäuo THe3Aaylomaa
Bepoarxo : Oxyura leucocephala rome. Ilpu mepeaérax m 3nmoñ: CKBOpIH,
AACTOYEH, BUA BAÓJHKOB, AYHM (AyHb) H Tak Aalee HOUYIOT B EaMBIME.

5. 43 BHAH ynorpeOlaloT BOAY 03epa, KAK MeCTO OTAHXA, MeKAY HIM:
Cygnus cygnus, Anser anser, A. albifrons, A. erythropus, A. fabalis, Branta
ruficollis, Tadorna tadorna, MHOTOYNCAeHHLIe BEAM yToK, Pelecanus onocrota-

ki AR eee

\ ®

lus, Phalacrocorax carbo, n MHOrOUNCACHHHIe BHABI MOTAHOK, rarapoB, yafer
Kpauek.

4. l'He3AAT Ha KYAPTYPHHIX Teparoprax: Pica pica, Sturnus vulgaris, Orio-
lus oriolus, Chloris chloris, Carduelis carduelis, sopo6sa, Galerida cristata, cu-
nuns, Lanius minor, L. collurio, caaskn. Tyto alba, Strepetopelia turtur n rar
Aadee. [opasnreasnr mom HoBehume ycraHoBlenna: Carduelis flavirostris He-
KOTOPHA 31M B 0o1pmmux cragax; Plectrophenax nivalis peryaapHo mporeraer
B Hoaöpe mecane. Dryobates syriacus — B sape 1942 rola coOmpad A B nep-
BBIÙ pas, C Tex Op OH MOABAAeTCA KAKAYIO 31my. B verpana 1939 rola a CHH-
Mal DHABM c CTAH Cygnus cygnus, COCTOAIMIYIO H3 BOCeMb MITYE. C Anser
alvifrons IepBoe cpe4zHe - eBponefickoe THEe3AeHHe 4 CAelal BEPOSAHHLIM
BecHom B 1948 rogy. XoTA 4 3HAA MeCTO THe31a, U BHACA BOAMMYHO MATE, HO
AOKA3ATeABCTBO OAHAKO He YAAAOCE IOMYINTh, BBHAY CAYUAHHOTO HeCUACTHA.
SI ma6amıaan peryAApHbIÄa TepeAeT MHOTUX BH/0B OePeXHHX ITH, HEKOTOPHX
BUAOB H Jake B MHOTOUNCACHHOCTH, EPOME TOTO cAeAVIOMME BHAH, KOTOPHIE |
Onan 0 CHK Wop npnHATH peaxnmu: Charadrius hiaticula, Ch. apricarius,
Caladris testacea, C. minuta, C. temmincki, C. canutus, Crocethia alba. Limicola
falcinellus, Tringa stagnatilis, Limosa lapponica, Numenius phaepus, N. tenui-
rostris.

CpenHnbiii rponmHen CAMBIŰ XapakTepncTHyeckuf BUA BECEHHAIO Tepelera,
kak Iepereramumä. Becnoîi oH mnpoaeraer B 00AbBMHX Maccax, HAUPOTHB TOTO
OCeHIO OOALIMOH KPOHLIHEN IepereTaeT B IOXOMHX MACCAX; MeKAY 3TBIMH IIO-
CACAHUMU CTAAMH TOAMeMIMBAeTCA MAAHË KpoHMHel.

PeryıapHo xoTA U B MeHBIIeM KOJHYECTBE, Nepe1eramr Toxe ene: Geloche-
lidon nilotica, Hydroprogne tschegrada, Larus minutus. Bo Bpema moux accae10-
BAHHŰ, IONAJACE MHe B PYyEN y Pexepro, Kak BTopoñ oksemnaap B Bexrpnu
Terekia cinerea u Larus hyperboreus.

CSASZARMADAR A KARPATOK MEDENCEJEBEN
Írta: Dr. Hachler Emil (Brno)

A Kárpátok medencéjének egyik igen jelentős vadászati vada a
császármadár. Mivel ennek szerepe a vadgazdálkodásban igen jelentős,
ezért Vertse (1939) ismertette magyarországi elterjedését. Vadgazdasági
szempontból azonban az sem közömbös, hogy vajjon a Kárpátokban és azok
övezetén belül élő állomány azonos-e mindenütt, és azonos-e a Kárpátokon
kívül 616 állományokkal. A kérdés főként Jordans (1944) tanulmánya után
vált időszerűvé. Ezért Keve (1948) egy előzetes tanulmányában már
rámutatolt, hogy a kárpáti császármadarak némi különbséget mutatnak,
és ezért , carpathicus" névvel jelölte, azonban vizsgálati anyaga szűkös
volta miatt még mint endemikus alfajt leírni nem merte. Most mivel
részemre nagyobb anyag állott rendelkezésemre, eredményeimet a követ-
kezőkben foglalhatom össze: 1. A Keve által leírt populáció, mint önálló
alfaj, megállja a helyét. Elterjedése az Északi Kárpátok és a Magyar
Középhegység. 2. A keleti és déli Kárpátokban, valamint az erdélyi hegyek-
ben élő császármadarak szürkébbek, és főleg a fejen, nyakon és háton
kevésbbé kormos árnyalatúak. A nagy szárnyfedőtollak a vállon szürkék,
szürkésfehérek, ha szűk területen is. Az elsőrendű evezők és a középső
kormánytollak külső szegélyei szintén igen világosak. A testalj is vilá-
gosabb azáltal, hogy a begyet és a hasi részt nagy fehér foltok diszítik.
Ezek alapján ezt a populációt T. b. horicei Hachler néven írtam le, emlé-
kezetül a nagy cseh ornithológusra. Vadbiológiai kérdések tárgyalásánál
tehát ezen körülményekre okvetlen figyelemmel kell lennünk.

PABUHK B BACCEŰHE KAPIIATOB

OT AP. EMI XAXAEP (BPHO)

B Gacceñäne Kapıaros oAzu n3 6o1ee 3HaunTeAbHHX Andel paönne. Beuay
TOTO, UTO polb PAÓUHKAa SHAYNTeABHA TOKE B AMYHOM xo3slicrBe, Bepne ny6an-
KoBal (B 1939 roay) ero pacnpocrpanenne B Benrpun. Ho c roukn 3penna
OXOTH He 0espa31HUHo, YTO HAJHUHEIŰ COCTAB padunkos B Kapnarax H BHYTPH
OEPY:KHOCTH KapuaToB TO:KJECTBEH-AM Be3Ae, H TORAeCTBeH-AM CO COCTABAMN
BHe Rapuaros. Bonpoc cTad akTyaAbHBIM r1aBHHM OÓDPAZOM NOCAE BEIXOAA HAYYHOË
erarpu Épaazca (B 1944 roay). Hosromy Rese B 1948 rogy ye B ozHof npeJ-
BapHTeAbHOH CTATbe YEKA3AA, UTO KADNATCKHE PAOYNEN HOKASHIBANT HEKOTODJIO
pa3HAIy, H WOsTOMY Ha3Bal 2THX pAOWKOB HueHeM „carpathicus“. Ho BBuay
TOPO, YTO IpoBepouHbiii Marepuad OA CAMMIKOM CEYAHHH, OH He OCMeAMACA 9TH
ONNCHIBATb Kak 9HACMMYECKYO DAZHOBHAHOCTb IOPOAH. Tenepb, BBHAY TOTO, UTO
B MOeM paCHOPAKeHUH HAXOAUACH OOALMOM MaTepual, A MOTY BCAeAyOULeM
pa3HOMMpoBaTb MOH OLBITH:

1. Ora nonyaanna, KOTOpyio lese onncHBaa, MOsKeT CylecrBOBaTb, Kak
CAMOCTOATe1BHAA PA3HOBHAHOCTB HOPOAH. Ero pacnpocrpaHeHne: Cesepanie
KapnarH n Benrepckne Cpeaane l'opH.

2. B BOCTOUHHIX H IOKHHX Kapnarax, Takxe B ropax Tpaucnapsaann mpo-
xnBanomie PAOYHEN 601ee CepHe 1 l'AABHHM 06pa30M Ha TO.10Be, Ha Mee H CHUEE
MeHee AHMUaTHe. BoAbMHe nOKPHBATEABHHE HEPLA KPHAeB Ha TAeyax cepo-
parne, cepo-6eable, XOTA H Ha y3komM mecre. Buemuue kKaliMbl nepBOKAACCHHX

6 Aquila

vi
BECAEBEIX II CPEAHIX py1eBHX NepbeB TORE OyeHb CBeTAble. HHAHAA GACT TY.10-
BRAMA TO-Ke CBeTACE, TAK Kak 700 n Opwxa ykpamamr 601pmne Seine HATEA.
Ha cux OCHOBAHHAX, A ONACHBAA PTY NONYAANHIO 104 nMexem ,,T. b. horicei
Hachler B MaMATB BeANKOTO uexckoro OPHHTOJOra. Mrak, Ham HY:KHO 0643a-
TeAbHO IPHHATb BO BHHMAHHE 9TH OÖCTOATEABCTBA Ip Pa3CMATPUBAENN THX
BOMpocoB ANTHOÎ ÖHO.AOTHN.

A NEW LOCAL RACE OF THE HAZEL-GROUSE (TETRASTES
BONASIA [L]) FROM THE EAST-CARPATHIAN MOUNTAINS

By RN. Dr. Emil M. Hachler, Brno, CSR.

Dr. A. Keve from Budapest announced to the scientific public in the
year 1948, that in the East Alps, Lower Austria and West Carpathian
Mountains there lives a race of Hazel-Grouse, differing by a more gray
coloration from the Middle European race Tetrastes bonasia rupestris
Brehm, and designated preliminary this form as carpathicus. He found
out, that this race of Hazel-Grouse reaches in Upper Austria till Linz
and lives probably in the North Hungarian mountains of Pilis, Börzsöny,
Matra and Bükk.

Stimulated by his results and his wish to review his results in the
West Carpathian Mountains I reviewed all available specimens of Hazel-
Grouse from Moravia and Slovakia.

As a results of my investigations, I confirm the justified existence
of the race Tetrastes bonasia carpathicus Keve and I complete its geographi-
cal distribution by East Moravia (Bezkydy Mountains, Vizovice Hills). West
Moravia (Bohemio-Moravian Highlands) is peopled already by a mixed
race T. b. carpaithicus x rupestris, while pure specimens of the race rupestris
Brehm are to be found only in West Bohemia and in the Giants Mountains
(Krkonose). It seems that the western distribution-frontier of ‘the race
carpathicus Keve goes through the valley of the Vltava — river from the
South to North, just the same as with the Dipper (Cinclus cinclus [L.]) of
the race orientalis Stres.

At this occasion I compared the specimens from Moravia and Slovakia
with those from Carpatho-Russia, Central Russia (volgensis But.) and
North Europe (bonasia L., griseonotus Salo m). By this comparison I was
able to ascertain even the eastern frontier of the distribution of the race
carpavhicus: it is situated in the valley of the Ondava-river. In the Polonins
(East Carpathian Mountains, Jasina, Hoverla), to the East of the Ondava-
river in Slovakia, we have to do with.a considerably lighter and grayer
race than the carpathicus, but which is still more rusty than the central-
russian volgensis or the baltic race grassmanni Zed).

All six specimens from. Jasina and from the near mountains (Hoverla,
Pop Ivan) have en equal characteristic coloration, distinctly more gray
than that of the Hazel-Grouse from the High Tatra, shot in the same
season of the year. We have here to do with members of another new
local race, wich, to the honour of my late friend and outstanding ezech

SPS FS we VE Po SI RE TUE 3 7 a Par OR
Os | ra \

83

ornithologue MUDr. A. Hoïice, I name Tetrastes bonasia horicei
Hachler.

The Hazel-Grouses of this race, are, in comparison with the race
carpathicus more gray, t. i. of aless intensive rusty coloration, especially
on the head, neck and back. The borders of feathers of the big wing-covers
in the shoulder-blade region are grayish till gray-white, of on some spots
only. The external borders of the primaries are also very light, also the
middle stearing feathers (rectrices) of the tail. The chest and the ventral
region are decorated by big white spots, so that the entire lower part
of the body appears to be much clearer.

A typical locality of the race hoficei is Jasina (the Polonins). One
may suppose, that even the Hazel-Grouses of the neighbouring Sibin and
Transsylvania will belong to this race. As a type of Tetrastes bonasia
hoficei I designate a specimen of an adult male from Jsina, shot Septem-
ber 24, 1930 with the dimensions: ala= 185 mm, culmen=21 mm
(from the narins 10,5 mm). Total measures of wings (alae): 4 dd =
= 176—185 mm, 2 ? 2 —180—182 mm. Type specimen in the Moravian
Museum (Brno), No. 8182.

x

With the great variability of Hazel-Grouse, it is to be supposed, that
the Hazel-Grouse from the Balkan by their different coloration form
perhaps another local race. In this respect the study of the Hazel-Grouse
. from Rhodope Mountains and the buigarian Balkan would be of interest.
In the Palaearctic region we may thus discern:
1. in the northern geographical serie with the overhelming gray
till graywhite shade in coloration: IA,
Tetrastes bonasia griseonotus Salo m. — (Lapland) — middle wing-
lenght ma= 165 mm.
A T. b. bonasia (L.) — (Scandinavia, Finland, North Russia, Ural) —
ma= 168 mm.
T. b. sibiricus But. — (Sibiria to Baikal Sea, Altaj) — ma = 172 mm.
T. b. kolymensis But. — (Yakutsk region) — ma—173 mm (?).

T. b. grassmanni Ze dl. — (The Baltics from South Estonia to East
Aa Prussia, Northwestern Russia to the Pripet-moors) — ma ="?

T. b. volgensis But. — (Central Russia, Volga-river) — ma = 172 mm.

From West to East the particular races are of lighter shade, more
gray and in the average also taller.
2. In the Southwestern european serie with a governing rusty
shade in the coloration:
T. b. rhenanus Kleinschm. — (Rhineland, West Germany, NW
France) — ma= 175 mm.

T. b. rupestris Brehm — (Central Germany, Bohemia, West Alps) —
B ma = 176 mm.

T. b. carpathicus Keve — (Lower Austria, Moravia, West Carpathian
Mts, Hungary) — ma= 178 mm.

T. b. hoficei Hachler — (East Carpathian Mts, Sibin (?), Trans-
sylvania (?) — ma=181 mm.

6*

à ss ue N Kahn.
T. b. styriacus Jord. et: Schieb = (Kärnten, Steiermark in
Bh Austria) — ma — 183 mm.
T. b. schiebeli Kleinschm. — (Krain) — ma= 185 mm.

T. b. balcanicus prog. hyp. — (Balkan, Rhodope) — ma — ?

From West to East the races are again of lighter, grayer shade and
taller.
3. Outspokenly rusty colored Southeastern asiatic group:

C T. b. vicinitas Ril. — (Japan) — ma—175 mm (very rusty).
T. b. yamashimai M om. — (Sachalin) — ma — 163 mm.
T. b. gilacorum But. — (= amurensis But.) -— (Amuria, Sichot
Ce alin, Buria-Mts.) — ma=171 mm.
T. b. ussuriensis But. (— koreensis Kur. et Mori, = orientalis
Mad. ?) — (Ussuria, Mongolia, Korea) — ma — ? (a — 175 mm).

From East to West the races are little grayer and perhaps taller.

The existence and the evolution of these geographical series (geogra-
phische Reihen) on the European continent was rightly pointed out by
Mr Dr. A. Keve (1948), who applied the experiences, made in this respect
with large groups (series) of other birds especially by Prof. H. Johansen
(1944) in his great work on birds of West Sibiria.

Material exemined: 1 ex. griseonotus; 2 bonasia; 3 volgensis; 1 grass-
manni; 4 rupestris; 3 carpathicus; 6 hoficei.

& Literature.

Buturlin A, S. et Dementiev G, P. 1935: Polnyj opredelitel ptic SSSR, Tom, II, Moskva.
Ferianc O, 1941: Avifauna Slovenska. — Techn, Obzor, II, Bratislava.

Hachler E. 1949: Nové rasy karpatskych jetAbkù (Tetrastes bonasia [L.]-pfedb. sdeleni).
Csì, Ornitholog, XVI, Pferov-

Hartert E. 1917: Die Vögel der paläarktischen Fauna, Bd III, Berlin.

Johansen H. 1944: Die Vogelfauna Westsibiriens, 1I, Teil, — Journ, f, Ornithologie Bd 92,

Berlin,
Keve A, 1948: Preliminary Note on the Geographical Variation of the Hazel—Grouse
(Tetrastes bonasia [L.]). — Dansk Ornithologisk For. Tidsskr., 42, Kjébenhaven.

Niethammer G, 1942: Handbuch der deutschen Vogelkunde, Bd III. Leipzig,
Steinbacher F. 1938: Die Vögel der paläarktischen Fauna, Ergänzungsbd, Berlin.
Vertse 1935—1938: Die Verbreitung des Haselhuhns in Rumpf-Ungarn. — Aquila,

Budapest,

85

A PATKANYFEJÙ POCOK MINT MADARTAPLALEK
Írta: dr. Vasvári Miklós +

A patkányfejű vagy fehérhasú pocok (Microtus ratticeps Keys £
Blas.) Magyarországon eddig még csak a Csalló- és Szigetközből volt
ismert néhány helységből, különben északeurópai és szibériai emlős. Meg-
találták ugyan az alsóausztriai Fischamend vidékén is a Duna mellett, de
rendszeres legközelebbi előfordulási helye Szilézia, az Oderától keletre,
valamint innen északra Eszak-Németorszag (Pomerania, Mecklenburg,
Brandenburg, Schleswig-Holstein, stb.). 1942/43 telén Hoffmann Sándor.

rendszeresen beküldte Intézetiinkbe a Kisbalaton környékén elejtett raga-

dozó madarakat, amelyek vizsgálata azzal a meglepő eredménnyel járt,
hogy 77 gatyásölyv (Buteo I. lagopus Brünn.) közül 11 gyomrában
patkányfejű pockot találtam, ugyanígy 20 barnarétihéja (Circus ae.
aeruginosus L.) közül kettőben. A madarak gyomrai, begyei, néha fel a
nyeiőcsőig telve voltak ezzel a hazánkban eddig ritkának tartott kis
emlőssel. A vizsgálat eredménye annál jelentősebb, mert a madarak,
melyekből patkányfejű pocok került elő, mind 1943 márciusából származ-
nak, tehát minden lehetőséget kizár, hogy a ragadozók északabbi kóbor-
lási területükről hozták volna begyükben ezt az északi állatot, ami külön-
ben sem lett volna valószínű, ismerve a ragadozók gyors emésztését.
1943/44 telén megismételtük a vizsgálatot, mely hasonló eredménnyel vég-
ződött. Felkérésemre Hoffmann megindította a kutatást a Kisbalaton terü-
letén a patkányfejű pocok után, de ennek eredménye nem volt. A mada-
rak tehát tömegesen gyüjötték be azt az állatot. melyet ember, annak
ellenére, hogy elsőrendű gyüjtök járták a vidéket, megfogni nem tudtak.
A Kisbalaton északnyugati sarka, Hévíz és Sármellék határa felé, képviseli
azt a , glaciális reliktum-területet", mint amilyen országunkban több felé
található (Lébény, Ocsa, Bátorliget), feltételezhető tehát, hogy a ragado-
zók ezeken a réteken vadászgatva, jutottak ehhez az érdekes zsákmányhoz.

MICROTUS RATTICEPS RAR IMMA ITUL
AP. HUKOAAM BAIIBAPN+

Ifo uccleqonannam 70 cnx mop cesepoesponeticenii Microtus ratticeps
Oba Haufen B BeHTPHH TOABKO pu BepxoBHoM yuacıke Jynaa. Tem Goaee O10
HEO:SKHAAHHO, ITO A Hameı ux sumo 1942—43 Tr. B OOAPIOM KOJNYECTBE B
KCAYAKAX MOXHOHOTHX KAHIOKOB, NO3iKe H B KeAYAKAX OOAOTHEIX AyHeli, KOTOpHe
65.10 OPHCAAHHN 13 OKDECTHOCTH 03epa Humoaaatou. Ilocaanne, koropoe
Aaexcanap Xooman Oni. 110003eH HAM IOC1aATb, COAepKano 77 KEAYAKH MOXHO-
Hororo KAHIOKA n 20 “eAYAEN 60A0THOTO AyHA, a 13 9TNX A Haméa 11 KeAyAKU
MOXHOHOTOTO KAHWKA U 2 KeAYAKH OOAOTHOLO AyHA noanne c Microtus ratticeps.

; PO E IN NO item TI PORN RAP CURA PAGO FIA ea TÁRS ÉLAGTTTTBÉK EGNNKÉTÉRAS
86 Ò + f N la 2 di ea Ù TOD

Paccaeaosanne, mogropéanoe 3umon 1943—44 T,. NOKA3LIBAAO AHAAOTHYHEIE
PesyAbTaT, HO K COMAAEHHM MOAPOÖHLE AAHNEIA BCACACTBNC BOCHHEIX JelicrBuit
npouaan. B OKDECHOCTH 030pa Kum6araToH HI panpme, HM IIO3KE He YAAAOCh
HAÄTH ATOMO MAACHLEOTO CeBepHOrO MACKONNHTAMIIETO.

MICROTUS RATTICEPS AS FOOD OF BIRDS
By dr. Nicolas Vasvari 7

The Microtus ratticeps of Northern Europe is found in Hungary
according the researches till now only at the upper section of the Danube.
It was the more surprising, that I found them in the winter 1942—43 in
sreat number at first in the stomacs of rough-legged buzzards, then also
in ihe stomacs of the marsh harrier, sent in from the surrounding of the
lake Kisbalaton. The parcel, sent friendly by Alexander Hoffmann,
contained 77 stomacs of rough-legged buzzards and 20 ones of the marsh
harrier; from these were 11 stomacs of rough-legged buzzards and 2 of
marsh harriers full of Microtus ratticeps. The research repested in the winter
1943—44 showed the same result, but the detailed elaborations — alas —
perished becouse of the war events. In the surrounding of the lake Kisbalaton
succeded to find this little northern mammal neither before the over-named
cases, nore since that time.

ss anh ae ff tie lie Soh DEIN VS TE ANT A MEN,

SLA VA RI a h 9 is ZIE Sal : 87,

UJABB MADARTANI MEGFIGYELESEK A HORTOBAGYON.
Írta: Nagy László.

Mint vadászati felügyelő, 1945 októberében kerültem a Hortobágyra,
erre a roppant fontos madártani gyülekező és átvonuló helyre. Ezen idő óta
folyó legfontosabb észleteimet az alábbiakban adhatom.

Jelentésemből nem hagyhatom ki azt, hogy a Tisza, Tiszacsegétől Egyek
község vadászterületén is átfolyva, az ott levő ösfüzétetel erdorészletiek-
kel — a Tisza és Egyek között elterülő régi Tisza-medrekkel, ü. n. Holt
Tisza, Döglött Tisza, Herep, Morotva, Kis Tisza, Csegei Morotva, stb. stb.
kiváló és változatos vizi madár életlehet6ségeket nyujt.

Beszámolómat legelőször a gémekkel fogom megkezdeni, annál is
inkább, mivel egyik legszebb madárfajunk a kis-kócsag (Egretta g. garzetta
L.) fészektelepére sikerült itt rábukkannom.

Egyek község (Hajdú m.) határában, a községtől mintegy 5 km. távol-
ságra folyik a Tisza. Partját ősfüzesek s különböző fákból létesült keske-
nyebb-szélesebb erdősávok szegélyezik. Ezen erdőrészek egyikében, amit
, Maráz"-nak neveznek, s ami úgyszólván kizárólag kőrisfákból áll, fedez-
tem fel a nagy gémtelepet. A kb. 30 m magas fák csaknem legtetején faágacs-
kákból összerakott férfikalapnagyságú — itt-ott nagyobbakat is — fészke-
ket találunk. Ez a település nem más, mint a bakcsó, szürkegém, vörösgém,
üstökösgém és a kis-kócsag települése, kb. 300 párban.

A bakcsó (Nycticorax n. nycticorax L.) képviselte itt a főszerepet.
A fészkelők közül számszerűleg az üstökösgém (Ardeola r. ralloides Sco p.)
foglalja el a második helyet. Harmadiknak jön a kis-kócsag (Egretta g. gar-
zetta L.), amely az 1946. évben, megállapításom szerint, kb. 12 párban fész-
kelt. A fészkelők közt sorrendben a negyedik helyet a sziirkegém (Ardea c.
cinerea L.) foglalja el, mivel ebböl a fajból a fészkelő párok száma csak
nyolc volt, s végül az ötödik helyen a vörösgém (Ardea p.. purpurea L.) áll,
amiből csupán csak egyetlenegy pár fészkelt.

Leghamarabb a szürkegém érkezett, s 1946. március 16-án már itt volt.
Utána jött a bakcsó április 8-án kb. 60 drb. egyszerre; majd a kis-kócsag
április 10-én, vörösgém április 14-én s utoljára az üstökösgém érkezett.
A gémfajok egyike sem kereste fel fészektelepét az ideig, míg a párzási ösz-
tön, fészekrakás vagy tatarozás s a letojás ideje kezdetét nem vette. A bak-
csók a fészekteleptől kb. 1 km.-re lévő Göbe erdejében, a Döglött Tisza
nagy nyárfáin üldögéltek, s volt olyan fa, ahol 100-nál több bakcsó is gub-
basztott. Napszállta előtt aztán fel-felrebbentek, s elindultak kisebb felhők
alakjában éjiszakai táplálkozási helyük felkeresésére. Nappal, hogyha nincs
nyugvóhelyén semmiféle zavaró körülmény, képes egy és ugyanazon fáról
el nem mozdulni. Noha a fészektelepe közvetlen közelében is megtalálná
a megfelelő táplálkozási anyagát, mégsem halászgat ott soha, hanem elmegy
a kb. 6—8 km-re messzebb fekvő Csegei Morotvára, vagy nem egyszer az"
onnan kb. 20 km-re lévő Hortobágyi-halastóra is: Eddigi tapasztalataim és .
megfigyeléseim szerint nem is annyira hal-, mint inkább vízi bogárság-
pusztító. Igazolja ezt úgy az általam lőtt, mint másoktól praeparálásra hoz-
zám került madarak gyomortartalom vizsgálata. A költés időszakában min-
den gémfaj , fülemülének" érzi magát, azért tőlük ebben az időben csodá-
latraméltó hangokat lehet hallani.

Legtöbbet kell beszámolóm keretében a bakcsóval foglalkozni. Olyan
ügyesen mászik a fák ágain, akár a majom. Ha az ember meglövi, s csak

88

egv szikra élet is van benne, estében szärnnyal, labbal kapaszkodik, s ha
akár szárnyával, akár lábával, illetve ujjaival el tud kapni egy ágat,
elbúcsúzhatunk tőle, mivel azt annyira görcsösen átfogja, hogy ott mered
meg, s bizony, ha nincs velünk ügyes famászó, ott is marad.

A kis-kócsagok fészkei nincsenek egymás mellett. Keveredve vannak
a bakcsók és üstökösgémek fészkeivel. Az egyébként roppant óvatos madár.
fészke körül megzavarva, nem hagyja azt ott s ha már tojása vagy főleg
már fiókái vannak, a lövés hangja sem riasztja el. Ott köröz a fészke
táján, s rövid körözés után le is száll. A költés időszakában csaknem kizá-
rólag hímeket látunk halászgatni, úgylátszik ők látják el a tojókat is élelem-
mel. Egyetlenegy esetben fordult elő az, hogy a hímet és tojót együtt láttam
halászni, de ez még a tojások lerakási ideje előtti időszakban volt. Megérke-
zésük után esténként többször láttam őket 10—12-es főből álló csapatokban
V-betű formájában repülni, illetve táplálkozási helyükre kihúzni, amiből
az következik, hogy talán ők is szeretik a koraesti és késő hajnali táplál-
kozást. Ezt magam részéről arra vezethetem vissza, hogy nyugalmuk zavar-
lalansagaval lehet ez csupán összefüggésben. Az itteni emberektől szerzett
értesülés szerint a kis-kócsag ezelőtt pontosan hat évvel telepedett meg,
azelőtt a , fehér gémet" — mint ahogyan itt hívják — nem ismerték.

A szürke- és vörösgémmel, mint hazánkban tényleg közönséges fajok-
kal, behatóbban nem foglalkozom. A vörösgémből van bőven a Tisza ősi
medrének mocsaraiban, éppen ezért kiemelem az egyetlen pár fészkelését
a vegyes erdei telepen!

Az üstökösgém, mint fészkelő, a legutolsó. Amikor a bakcsónak, szürke-
semnek már régen fiókái vannak, akkor jelenik meg 6 a fészektelepen.
Jelenlétét éles hangjával rögtön elárulja.

Feltűnt végezetül, hogy a bölömbika a hortobágyi nyugati nádasokból
teljesen hiányzik. Itllétem óta egyetlenegy bölömbikät (Botaurus s. stellaris
L.) láttam 1947. január 20-án a Kis-Tiszán, amint a nádas meghajtásából
felrepült. i

Az 1946/47. évi télvégen ezt a remek erdöreszletet kivagtak, és igy 1947
tavaszán a gémek és köcsagok áttelepültek a Tiszának általam eddig isme-
retlen ligeteibe. Bástyai Lóránt jelentése szerint ekkor települtek meg Szol-
nok közelében, majd 1948 tavaszán Sterbetz István szerint Hódmezővásár-
hely közelében is.

Mint érdekességet jelentem még e beszámolómban, hogy 1946. április
18-án egy nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis Shaw et N od d.)
repült át a V-alakban húzó 12-es kis-kócsag-csapat felett.

*

Barnakanyakat (Milvus m. migrans B o dd.) gyakran láttam, különö-
sen vonuläskor, csapatba verödve keringeni, mint pl. Nagyürögd (Bihar)
erdeje felett 1943-ban, ahol 18 drb.-ot olvastam meg egyszerre, de olyan
tömegben, mint amilyent 1946-ban láttam, még nem volt alkalmam gyö-
nyörködni.

1946. július 4-én vonaton utaztam a Hortobágyon keresztül. Ahogv
elhagytuk Kónya vasúti megállót, s mentünk Balmazújváros felé, a vasúti
sín baloldalán, de a sínekhez egészen közel, 60—80 lépés távolságra, már
mesziröl figyelni kezdtem egy madárcsapatot. Ahogy melléjük értünk, akkor
repült fel belőlük itt-ott egy-egy, de rövid távolság után ismét leszállt. Ekkor
láttam, hogy barnakányák. Kb. 60 drb. gyűlt egybe. Hogy a költés időszak-
ban mit keresett itt annyi barnakánya egy csapatban, még csak elgondolni

89

sem tudom. Egérjaras 1946-ban nem volt. Hörcsög sem volt, ürge sem, ami-
nek tömeges megjelenésével összefüggesbe lehetett volna hozni a barna-
känyäk szokatlan csoportosulasat. Hogy elaggott vagy ivaréretlen példa-
nyok lettek volna, azt is kizártnak tartom. Viszont feszkelök sem lehettek,
mivel ugyanekkor az ohati erdőben fészkelt ugyan a barnakánya, de csak
egy párban, s akkor már fiókái voltak, s az öregek az etetéssel voltak elfog-
lalva. Körzetem összes erdőjét bejártam, de sehol máshol barnakányát fész-
kelni 1946. évben az ohati erdőn kívül nem találtam.

*

Miként ezt az évek hosszú során beigazolt megfigyelések igazolják, a
daru (Grus g. grus L.) hozzánk március végén, április elején érkezik. Rövid
ittartózkodás után tovább vonul északra. Vannak egyes csapatok, amelyek
még május első felében is láthatók, de a zöme április végén már itthagyja
hazánkat. Ősszel, október elején, nem ritkán szeptember végén mar meg-
jelenik, s itt marad november végéig, esetleg december elejéig, amíg a hó
vagy a fagy életleheti6ségét meg nem vonja.

1946. március 26-án már megjelent a daru a Hortobágy szélén, s a leg-
első csapat a tiszacsegei szántókon volt található. Majd számuk napról-
napra növekedett, s elfoglalták a Hortobágyot környező községek szántó-
földjeit, ú. m. Egyek, Tiszapolgár, Szentmargita, Balmazújváros, Nádudvar,
Kúnmadaras, Püspökladány, Karcag, Ohat, Pusztakócs szántóföldjeit, s ott
a földbe vetett magvakat, árpát, borsót, kukoricát szedegették fel nagy
előszeretettel, pontosan betartva a vetőgépek sorait, túrták ki a földből az
elvetett magot. Majd megjött az elvonulás ideje, az április vége, május eleje,
de számuk nem apadt. Jött a június, július, augusztus, s a daru itt volt.
Miután ebben a három hónapban magot már sehol sem talált! — kivéve a
tarlókat aratás után — így más növényi táplálékhoz folyamodott. Leginkább
a kukorica zsenge hajtását csipegette. Az 1946-os rendkívül száraz időjárás
következtében, ami nemcsak a Hortobágy összes vizét, de amire még példa
nem volt, a hortobágyi halastó vizét is annyira kiszárította, hogy csak a 6-os
és 7-es tóban volt némi víz, a többi 11 tó szószoros értelemben véve porzott,
— az összes hortobágyi daru kénytelen volt az ivóvíz miatt a Halastóra
bejönni.

Az éjtszakát a darvak mind a 6-os tó porondján töltötték, ahonnan pir-
kadáskor húztak ki, de már délelőtt 10 óra tájban ismét bejöttek inni, és
szomjuk oltása után ott tartózkodtak — feltéve, ha nem zavarták őket —-
délután 2 óra tájig, amikor újból kihúztak a földekre, s csak jóval nap-
szálta után jöttek be ismét éjtszakázni. Miután ezen viselkedésük napiren-
den lévő volt, így igen sok megfigyelési alkalmam és lehetőségem kínál-
kozott arra, hogy pihenöhelyükön való magatartásukat megfigyelhessem,
illetve hogy számukat távcsövön keresztül csaknem teljes pontossággal meg-
állapíthassam. Így számukat 320 darabra tettem. Költéséről nincs tudo-
másom.

Pihenőhelyén békességben vannak egymás közt a madarak. A legtöbb
behúzott nyakkal gubbaszt, akár a gém. Figyelő alig van közöttük. Kihúzá-
suk nem egyszerre történik, hanem részletekben. Úgylátszik, a csapatok
összetartanak, mivel csapatosan szállanak fel, majd utána varjuszerűen,
köralakban mind magasabbra és magasabbra kavarognak, s úgy hagyják el
a tavat. Ellenben beérkezésük a tóra mindenkor szabályos ékalakban tör-

an Ba :

ténik. Ezzel szemben egyetlen egyszer sem észleltem, hogy ékalakban hagy-

tak volna el a tavat.

1946-ban augusztus elejére mar beérett a kukorica. Ennek köszönhetö,
hogy a kukoricatäbläkat meglepték s abban olyan pusztítást végeztek,
hogy a gazdának már a töréssel nem sok munkája akadt. Például a Halastó
30. kat. holdas kukoricatábláját kb. egy hét alatt annyira elpusztították,
hogy úgyszólván egy cső sem maradt.

Októberben megjöttek északról a vonuló darvak. Számuk ekkor több-
ezerre rúgott. 1946. október 16-án esti húzáson bejött a Halastóra, meg-

állapításom szerint, kb. 100—120 ésapat daru. Volt olyan ék, amiben 300-on .

felüli mennyiséget sikerült megolvasnom. Az őszi vetésekkel létfenntartása
ennek az óriási tömegnek mindenhol biztosítva volt. Itt is maradtak novem-
ber közepéig, s csak november második felében kezdett fogyni a számuk.
A legutolsót 1946. december 10-én láttam, amikor már erős fagy és elég
magas hó borította a határt. Ez elkésett, talán sérült vagy beteg példány
lehetett. Ezt megelőzőleg az utolsó csapat darut november 28-án láttam.
Hasonló daruhúzásban Nagyváradtól délre, az inándi halastón volt
részem 1943. október 1-én, amikor a tó felett áthúzott kb. 100 csapat daru.

de ott meg nem szállt. Az 1946—48-as bihari daruvonulásról Müller Géza

számol be, a dunántúliról pedig Barthos Gyula.

*

1947. szeptember 8-án a hortobágyi Halastönäl egy terekcank6é (Terekia
cinerea Güld.) himet löttem. Ez immäron a negyedik elöforduläsi adat
Magyarországról (Bicske, Szeged-Fehért6, Zamárdi). Feltűnő az őszi dätu-

mok egyezése.
i *

Kaduka Imre 1947. október 17-én Tiszadorogma és Egyek között a
Tiszán egy apäcalüd (Branta leucopsis Bechst.) tojöt lőtt.

NEW ORNITOLOGICAL OBSERVATIONS ON THE HORTOBAGY.
By Ladislas Nagy.

I came in October 1945 as game-inspector on the Hortobagy, on the
terrilory, which is very important gathering and migrating place of the
birds. Since this time are my most important observations, as they follow:

I must remember in ‘my report, that the river Tisza, by flowing from
the village Tiszacsege also through the hunting-ground of Egyek with its
willowgroves, forests there, and the old Tisza-beds, named also ,,Holt
Tisza‘, ,Dôglôtt Tisza“, ‚Herep“, ,„Morotva“, ,,Kis Tisza“, „Csegei

Morotva“ ete — lends such living possibilities for the water-fowl and in

such a diversity, that one must wonder, how can be there together so many
species of the water-fowl.

I begin my report with the herons all the more, becouse I found here
a breeding colony of the little egret, (Egretta g. garzetta L.), which is one
of our most beutiful birds.

The river Tisza flows at about five km from the village Egyek, (co-
unty Hajdu). Its bank is covered with old willow-groves and narrow or
more broad woods consisting from many kinds of trees. I discovered in

yeaa a er i ele APRES AE MI DRE EL TOR ST A de,
oe A Sea ae "n r : pad * + 4 d 4 1
ER Ver Nena ; è 3
Ou a Sal | \ y N 9
ae ; y
: a i
"AA

such a wood, named , Maráz" and consisting as to say exelusively from
ash-trees the great heron colony. The nests made of little branches and
having the size of a hat are nearly on the top of the trees, about 30 m in
height. In this colony there breed the night heron, the common heron, the
purple heron, the little egret alltogether about 300 pairs. The most
numerous were the nests of the nightheron, (Nycticorax n. nycticorax L.)
and on the second place the nests of the squacco heron (Ardeola r. ralloides
Scop.). As the third comes the little egret (Egretta g. garzetta L.), which
bred — ‘according my observations in the year 1946 in 12 pairs. After it
comes the common heron (Ardea c. cinerea L.) and at last on the fifth place
the purple heron (Ardea p. purpurea L.), of which bred only one pair.

There arrived at first the common heron; it was march the 16. 1946
already here. It is followed by the night heron, at about 60 specimens at
the same time, april the 8. Afterwards came april.the 10. the little egret,
april the 14. the purple heron and at last the squacco heron. No one of the
heron-species came to the breeding colony till the time, when begun the
coupling, nest building or repairing and the laying of the eggs. The night
herons were found together about one km from the colony in a wood named
“Gébe” in the old bed of the river Tisza, where I saw on some great poplar-
trees over 100 of them. Before sunset they got off and were going to their
night feeding places. The daytime, if ‘they are not troubled they remain
sometimes the whole day on the same tree. Although they could find their
food also close to their breeding colony, they are never found fishing there,
but they go to the “Csegei Morotva” at a distance 6—8 km, sometimes
moreover to the fishpond Hortobagy, about 20 km from there. According
my observations the night heron destroys not so much fishes, as more
water-insects. This is proved by the controll of the stomachs of the specimens
killed by myself and also of those, which I got from others to prepare. In the
breeding period feels itself each heron species as a “nightingale”, becouse
we can wonder on the sounds and voices, heard at this time.

I have the most to say about the night heron. It clambers so cleverly
on the branches of the trees, as a monkey. If we kill one, and itt is not
totally dead, it climbs by falling with its wings or feet, and if it succeeds
to get a branch only though with one toe, we get it never, becouse it helds
itself so convulsively, that it becomes stiff there. If we cannot bring it
ourselves from the tree, it remains there.

The nests of the little egret are not all together. They are mixed with
those of the night herons and squacco herons. This bird, which is for the
rest so cautious, goes not away if it is troubled near the nest. Moreover
if it has already eggs or youngs, we can get it away also not with a gun-
shot. It flows off, circles over its nest and it sets after a short time again.
During the breeding period we see nearly exclusively only the males fishing.
It seems, that they carry the food also for the females. I saw only one times
fishing both sexes, but it was still before the egg-laying time. After their
arrival I saw them often in the evening to fly in lesser troops — 10-12 of
them — in size V, i. e. to go their feding place. Therefore we can conclude,
that it likes also to feed in the early evening or late day-break. It is surely
therefore, becouse they are this time the least troubled. I heared from the
people, that the little egret is settled here before 6 years. Formerly they
did not know the “white heron”, as it is named here.

About the common heron and the purple heron, as they are very
common birds in Hungary, I have not much to say. There are many purple
herons in the marshes of the Old-Tisza bed, therefore I must emphasize
the only one pair breeding in the mixed colony in the wood.

At last breeds the squacco heron and when the night heron has already
longtimes youngs, il arrives only than in the colony. It betrays its presence
at once with its shrill voice.

It surprised me, that the bittern is totally wanting from the marshes
on the west part of the Hortobagy. Since I am here, I saw only a sole
bittern (Botaurus s. stellaris L.) the 20. january on the “Kis Tisza’’, as it
flew off from the reed during a chase.

At the end of the winter 1946/1947 was this beautiful foresti cut off,
and therefore the herons removed in the spring 1947 in the — by myself
till now unknown — groves of the river Tisza.

According to the report of Roland Bastyai they were settled in this time
near the town Szolnok, than, in the spring 1948 according to the report of
Stephen Sterbetz, also near the town Hödmezöväsärhely.

I remember still in my report an interesting observation. I saw april
the 18. 1946 a sauthern cormorant (Phalacrocorax carbo sinensis Shaw
et Nodd.) flying above a little troop of 12 little egrets, which flew in
a V form.

ES

I saw often kites (Milvus m. migrans Bodd.), especially during the
migration, as they made their circles in little troops, as for instance the
vear 1943 above the forest! of the village Nagyürögd, when I counted 18
specimens in the same time. But in a quantity, as I saw them in the year
1946, I had never the opportunity to take pleasure. I travelled July the 4.
on a train across the Hortobagy. We passed the station Könya and were
going towards the town Balmazújváros, when I saw already from far a
troop of birds the left hand only about 60—80 steps from the railway.
As we came close to them, there flew off some of them, but aftler a short
distance they set down again. Then I saw, that they were black kites,
gathered about 60 on number. I can not at all imagine, while got here so
many kites together in a troop in the breeding time. The year 1946 was not
a “mouse’’-year. Never hamsters, nore sousliks were numerous, with which
we could explain the strange gathering of the kites. That they could be too
old or still immature birds, I held this also out of the question. In the
neighbourhoud there was though breeding the kite, but only one sole pair,
and at this time had they already youngs, and the parent birds were busy
with the feeding. I was going in every woods in the vicinily, but I found the
kite breeding only in the over-named Ohat-forest.

a

As it is proved by the observations of many years, the common crane,
(Grus g. grus L.) arrives to us at the end of march or the begin of April.
After a short sejour at us it goes farther to North. We can see some troops
also in the first half of May, but the most let! our country already at the
end of April. It appears in autumne at the begin of October, but not seldom
also at the end of September and remains here till the end of November,
probably till the begin of December, till the snow or the frost does not
hinder it to get its food.

93
In the year 1946 appeared the crane at the border of the Hortobagy

already march the 26. and the first troop was found on the ploughing-
fields of Tiszacsege. Afterwards their number was grown day by day and

they occupied the fields of the villages and towns round the Hortobágy,

namely: Egyek, , Tiszapolgär, Szentmargita, Balmazújváros, Nádudvar,
Kúnmadaras, Püspökladány, Karcag, Óhát, and Pusztakócs. There they
picked up with predilection the grains sown in the earth, as barley, pea,
maize etc. They held exactly the rows of the sowing-machine and grubbed
from the soil the grains. Than came the time of their depart, the end of
April, begin of May, but their number was not diminishing. It came the
June, July, August, and the cranes were still here. Becouse in these, three
months they found nowhere kernels, except the stubblefields after the
harvest, so they took other plant-food, by picking mainly the tender shoots
of the maize. Becouse of the extremely dry weather of the year 1946, which
did not only dry all waters on the Hortobagy, but also the fishponds so
much — it was till now never observed — that ill was only in the ponds 6.
and 7. some water to find, the other 11 ponds were literally full of dust.
So were all the cranes on the Hortobagy obliged tio come in the fishpond
to could drink somewhere.

During the night they were all on the fishpond Nr. 6., from where they
flew off at daybreak, but at about 10 o’clock forenoon they came all back
to drink and they remained there — if they were not troubled — at ‘about
till 2 o’clock afternoon. Than they vent to the fields again and came back
for the night only quite late after sundown. Becouse this their behaviour
was day by day the same, I had good opportunities to could observe them
on their resting place, i. e. to could them count nearly exactly through the

telescope. So I appraised their number on 320. About their breeding here
I know nothing.

The birds are on their resting place peacely with each other. The most
are perched with their necks dragged as the herons do. There are scarcely
observes among them. They go to their feeding place not all the same time
but in particulars. It seems, that the troops hold together, becouse they fly
up in troops, than they get more and more higher, by flying in circles and
whirling as the rooks do — than they go away from the lake. But their
arival is always in a regular V form. On the contrary I could never observe,
that they would leave the pond in this form.

In the year 1946 got the maize at the begun of August already to ripe.
Therefore, when they went on a maize-field, they made there so a ravage,
that the farmer had already not much to do with the harvest. For example
they ruined during a week a maize-field of the fishpond about 30 acres
wide so far, that tere remained, as to say, no one corn-cob.

In October arrived from North the migrating cranes. They were in
number several thousands. The October 16. came al the evening glight
according my astablishement at about 100—120 troups of cranes. It was a

. wedge, in which I could count over 300 cranes, The autumne-sowed corn

gave food enough for this enormous number of cranes. They staid also
till middle of November, and their number begun to diminish only in the
second half of November. I saw the last-one December the 10., when was
already a hard frost and quite high snow. It is possible, that this was a late-

si ME MOMS PR CARE it IRON
94 RENTE Nr SRE
| hy I { N y 9 Di vw

one, or perhaps was it invalid or wounded. The last troop I saw November
the ‘28. | |
‘1 had the pleasure to see. a similar crane-migration October the 1.
1943 on the fish-pond at Inänd to South from the town Nagyvárad, when.
were flying at about 100 troops, but they did not fly down there. About the
crane-migration in the years 1946—1948 in the county Bihar reported Géza
Miiller, and about that-one of Trans-Danubia Julius Barthos. |
+ ES +

I killed 1947 the 8. September at the fishpond of Hortobágy a male
Terek sandpiper (Terekia cinerea Giild.). This is its fourth appearance
in Hungary. (Bicske, Szeged-Fehérté, Zamárdi.) It is of interest the
coincidence of the appearing time. :

Emerich Kaduka killed 1947 October the 17. between Tiszadorogma
and Egyek on the river Tisza a female barnacle-goos (Branta leucopsis
Bechst.).

HOBEUNIME OPHHTOJIOTHYECKUE HABJIOIEHUS
HA XOPTOBAJE

AAAUCAAB HAAb

Y

A maoamıam c ogra6pa 1945 rola ITHIbO H3Hb CeBepo-3a1aAH0Î yacrı
Xopro6azs, 0COÖeHHO B OEPECTHOCTH AepeBan Aber, rye Mex1y Oeperamn Tuer
H NpeA0XxpaunTeibHhIMN ILIOTUHAMH NMemTcaA Tome Aeca. Becaoï 1946 roja
BOSHUBAA 3AeCh KpaCHBaA KOAOHHA WalMb, MEXAY KOTOPEIMH ObL1a B HAHÖO.ABITEM
yncıe Nycticorax nycticorax, norom Ardeola ralloides, aaree Egretta garzetta |
(12 nap), Ardea cinerea (8 map) u eanuergenHaa Ardea purpurea. Beero moran
ŐHTB 0K0A0 300 rHe3a. l'He34a yenypa — HY:KAB CMEMIMBAJOTCA MERAY rHe3 Jama
APYTUX IAN, He HMEIOT CBOM COOCTBEHHBIA Tpyuns. Bo Bpewa rHes10BaHHA
yenypa — HYXAH TPYAHO NporHaTb us OKPECTHOCTH ko10nnI. À comalenmo 3u-
moro B 1946—1947 rogax 8TOT 160 OHA BHpyOAeH, H TAKUM O06pasom alan
sepeceanAuch B Apyrie 1eca uo Öeperam pera Tuchr.

4-70 moat 1946 roja a na6410421 Soabnmoit c6op (60) mryk Milvus migrans
upu Aepesne Kona, XOTA A aromy O6CTOATEABCTBy HMHKAKOÎ HNHDHUHHH He MOT
HaaÄTN.

C mapra mecama 1946 roja coOupaetca Toxe Grus grus B 60.1BIIHX yNC1axX
H C OJHHAKOBOŰ BHACP#KEOÏ NPOBOZHT 3HMY H Aero Ha XOPTO6AZE, YANHAA 001b-
Ine yulepOH B MOCeBe H OCOÖeHHO B KYKYPY3e.

B oxra6pe mecane umc1o Nepe1eTamımux #ÆypaBaeñ COCTABAKeT HECKOAbKO
THICAI,

B 1947 roay 8-10 cenra6pa yAaıoc MHe B Benrpun y PHIÓHAKa"Ha Xop-
rodage yOnrb versépruii sk3semuaap Terekia cinerea. H B 1947 rogy 170
OKTAÓPA y AepesHH Yaber crpeasan Branta leucopsis.

95
AZ OSZTRAK FERTO-TO A MASODIK VILAGHABORU UTAN.
Írta: Koenig Ottó (Wien).

A háború alatt a Fertő-tó osztrák szakasza sok esztendőn At védelem
nélkül maradt, mert senkinek sem volt ideje és lehetősége, hogy a ter-
mészetvédelmi határozatokkal törődjék, és a védterület őrzéséről gondos-
kodjék. Mosonbánfalva (Apetlon) melletti sziken (, Seewinkel"), ahol az
egykor híres gulipán fészkelő helyek voltak, baraktábor keletkezett, a nyu-
gati parton több tüzérségi és légvédelmi gyakorlóhelyet rendeztek be.
Továbbá a tavat a délkeleti , falba" vonták be a németek erődítésekkel.
A háború itt is átviharzott és végül ráadásnak jöttek a tojasgyiijt6k,. koca-
vadászok és olyanok, akik puszta kedvtelésből felgyujtották a nádast.

Ezek után a madártani igényeket igen le kellett szállítani. A keleti

| parton az 1946 júniusában végzett megfigyelő utak eredményei valóban
szomorúak voltak. Mosonbánfalva mellett a Hosszú-tavon még sok küszvágó-
csér (Sterna h. hirundo L.) és dankasirály (Larus r. ridibundus L.) kerge-
tődzött, de telepeiket kifosztották. 37 csérfészek közül csak egyben találtam
egyetlen tojást, annál több emberi lábnyomot, és széttört tojáshéjat az
iszapban. De gulipánt (Recurvirostra a. avosetta L.) sem itt, sem az Ilmic
melletti tóban nem találtam. Az egyedüli örvendetes jelenség volt, hogy a tó
partján, Pátfalu (Podersdorf) és Ilmic közt, több nagy-kócsag (Egretta a.
alba L.) halászgatott. Valószínűleg a nyugati parton lévő telepükről jöttek
ide, ahol valóban megtaláltam mindhárom nagy gémünk által lakott telepet.
Leggyakoribb természetesen a vörösgém (Ardea p. purpurea L.) volt, mely-
nek 30—40 fészkét állapíthattam meg, míg a nagy-kócsag 7 és a szürke-
gém 3—4 párban fészkelt. A telep megközelíthetetlenségének köszönhette,
hogy zavartalan maradt. Égetett nyomok mutatták, hogy már a letojás után
mintegy 100 m-re ezeket is megközelítette a tűzhalál veszedelme. Állatlélek-
tani szempontból érdekes, hogy ezek az annyira félénk madarak fészkeiket
nem hagyläk el ennek ellenére sem véglegesen. Ahol a nád leégett, min-
denütt elszenesedett guvat (Rallus a. aguaticus L.) fészkeket és itt-ott
pézsmapatkány-dögöket találtam. A bölömbika (Botaurus s. stellaris L.)
és a pocgém (Ixobrychus m. minutus L.) állománya a rendesnek mutat-
kozott. A Vulka-patak környékén a bölömbika fészkét négy tojással talál-
tam. Kanalasgémeket (Platalea T. leucorodia L.) sehol se lehetett látni. A kis-
madárélet az előző évekhez viszonyítva változatlanul a régi maradt, még
az 1939/40-es és 1940/41-es rendkívül szigorú telek folyamán teljesen
kipusztult barkóscinege (Panurus biarmicus) állomány is újra rendbe jött.
A Vulka-patak, mely azelőtt a tó nyílt vizébe ömlött, most, mert teljesen
eliszaposodott és a növényzet torkolatát mindenütt benőtte, egyenest a
nádasba folyik, ami természetesen az élettér megváltozását jelenti. Poc-
gémek és guvatok most a partmenti nádban találhatók inkább, míg a valódi
tóvízhez közelebbi nádas ma kiszáradt, és ezért kevés énekesmadár tele-
pedett meg benne.

Tehát az 1946-os megfigyelések a pusztai madarak katasztrófális hely-
zetét mutatták, míg a nádi madarak, eltekintve egyes élettér-változásoktól,
változatlan állományban megmaradtak, sőti a kócsagok, úgylátszik, meg is
szaporodtak. Feltevésemet 1947-ben sikerült tökéletesen bebizonyítanom.
A tavasz és nyár folyamán a wilhelminenbergi Biológiai Állomás munka-
társaival négy nagy gémtelepet fedeztünk fel, melyeknek közelebbi helyzetét

: természetvédelmi érdekből nem akarom megadni. Egyiket kizárólag szürke-

gémek és nagy-köcsagok lakjäk. A legnagyobb telep annyira a nad szélén
Allott, hogy mindjárt a költési idő elején két külföldi suhanc csönakröl
elpusztította. Két vasárnap folyamán csaknem minden tojást kiraboltak,
de a tojások már annyira kotlottak voltak, hogy azokat meg nem ehették.
A halászoktól megtudtam, hogy a lakosok a faluban el is dobálták a tojá-
sokat. A kár óriási volt. A telepet közvetlen a kifosztás előtt, és közvetlen
mindkét kifosztás után meglátogattam. A telepen kb. 100 vörösgém, 40 nagy-
kócsag és 1--2 szürkegém költött. Míg a köcsagok valamivel keletebbre
húzódtak, a vörösgémek nyugatabbra létesítettek újabb telepet. Itt több
mint száz vörösgém és 4—5 nagy-kócsag pár fészkelt. A fiókák későn repül-
tek ki, egyesek csak szeptember. végén. Az elpusztított telepen csak négy
vörösgém-fészek maradt épségben.

A negyedik telep, amely nem messze a késői nagy teleptől feküdt,
kb. 15—20 vörösgém-, négy szürkegém- és egy nagykócsag-fészekből állott.
Alig 50 m-re tőle a barnarétihéja (Circus ae. aeruginosus L.) nevelte fel
fiait. Ebben a térségben valódi érintetlen madárparadicsomra akadtam.
A dús táplálékmennyiség által olyan tömege él itt a madaraknak, amilyet
csak a trópusok alatt lehet elképzelni. Szárcsák (Fulica a. atra L.), búbos-
és feketenyakú vöcskök (Podiceps cristatus, P. nigricollis), nyárilúd (Anser
anser L.) és tőkésréce (Anas p. platyrhyncha L.) nagy számban fészkelt.
A nádban ezenkívül sok a. kisvízicsibe (Porzana parva Scop), pocgém
(Ixobrychus minutus), nádirigó, cserregő és foltos nádiposzáta (Acroce-
phalus a. arundinaceus L., A. s. scirpaceus H e r m., A. schoenobaenus L.).
A näditücsökmadär (Locustella I. luscinioides Sa vi) is gyakorinak bizo-
nyult, sőt legnagyobb örömömre különösen nagy volt a költő barkéscinkék
és fülemilesitkék (Luscinola m. melanopogon Tem m.) párok száma.

Sajnos, csak nyár végén, amikor a fiatalok már repültek, sikerült a
kanalasgémek 15—20 fészekből álló telepére reá bukkanni. Bakcsók (Nycti-
corax n. nycticorax L.) is valahol a közelben fészkelhettick, mert egész nya-
ron at hallottuk a hangjukat, és a Nezsider melletti tocsogékban szeptem-
berben sok fiatal mutatkozott. Telepük hollétét mar sejtem, de be is kell
bizonyitanom. j

Befejezésül csak annyit, hogy a Fertőtó madárvilága korántsem tekint-
hető elpusztultnak, hiszen legbecsesebb tagja, a nemes kócsag még növe-
kedő számban is költ. Szeptemberben Nezsider előtt egyízben 17 darabot
láttam együtt halászgatni. Ha újabb zaklatások nem érik, sikerül Európa
ezt a legnyugatibb sztyepp-tavät becses orniszaval együtt megőriznünk.

1948-ban hatalmas kanalasgém-telépre bukkantam legalább 100 fészek-
kel. Nagy kócsagokat látok, de fészküket még nem sikerült megtalálnom.
Vörös és szürke gém a régi mennyiségben. Igen szép vegyes gém-telepet is
találtam.

ORNITHOLOGISCHE NACHKRIEGSBEOBACHTUNGEN
AM NEUSIEDLERSEE

von Otto Koenig (Wien)

Lange Jahre hindurch war der Neusiedlersee während des Krieges ohne
Schutz, denn niemand hatte Zeit und Möglichkeit, sich um die Schutz-
bestimmungen zu kümmern oder gar die wenigen Naturschutzgebiete zu
überwachen. Im Seewinkel bei Apetlon waren unweit der wertvollsten

TAB. XI.

AQUILA TOM. LI—LIV.

9bóI
"d1U2037

‘gasla[prasnayy —
*O :90Yd

‘OFGL ‘erdop odaeQ — "010

119

"adag [IS

"BUCI BUIO

BLITTIOC

| — ‘sesooyAseyy

97
Säbelschnäblerbrutplätze Barackenlager entstanden, am Westufer hatte
man mehrere Artillerie- und Flakschiessplätze errichtet. Dann wurde der
See noch in die Befestigungsanlagen des Südostwalles einbezogen. der Krieg
brauste darüber hin und zu guter Letzt kamen noch Eiersammler, Aasjäger
und Menschen, die aus reinem Spass die riesigen Rohrwälder in Brand
stecktien.

Nach all diesen Geschehnissen musste man seine ornithologischen Hoff-
nungen eigentlich recht niedrig schrauben. Am Ostufer waren die Ergebnisse
einiger Beobachtungsfahrten im Juni 1946 auch triibe genug. Auf der
Langen Lacke bei Apetlon trieben sich wohl sehr viele Flußseeschwalben
(Sterna hirundo) und Lachmöwen (Larus ridibundus) herum, die Brut-
kolonien waren durchwegs ausgeplündert. In 37 Seeschwalbennestern fand
ich nur ein einziges Ei, dafür aber im nahen Schlamm sehr viele mensch-
liche Fussabdrücke und da und dort einige Schalenreste. Säbelschnäbler
(Recurvirostra avosetta) bekam ich weder hier noch am Illmitzer Zicksee
zu sehen.

Das einzig Erfreuliche waren am Seeufer zwischen Podersdorf und
Illmitz nicht selten fischende Silberreiher (Egretta alba). Sie stammten
wahrscheinlich aus Brutkolonien am Westufer. Tatsächlich fand ich hier
auch eine von allen drei grossen Reiherarten besiedelte Kolonie. Die Majorität-
hatten natürlich die Purpurreiher (Ardea purpurea). Es waren etwa 30 bis
40 Horste dieser Art festzustellen, während nur 7 Silberreiher- und 3 oder
4 Graureiherpaare horstelen. Die Kolonie entwickelte sich dank ihrer
unzugänglichen Lage völlig ungestört. Allerdings zeigten Brandflachen,
dass zu einer Zeit, wo schon Eier in den Horsten gelegen hatten, die Gefahr
des Flammentodes bis auf kanpp 100 m herangerückt war. Vom tierpsycho-
logisehen Standpunkt aus ist sehr interessant, dass die sonst so scheuen
Vögel ihre Horste nicht endgültig verlassen hatten.

Wo das Rohr abgebrannt war, fand ich überall verkohlte Nester der
Wasserralle (Rallus aquaticus) und da und dort auch Leichen von Bisam-
ratten (Fiber zibethicus). Die Bestände an Grossen- unl kleinen Rohr-
dommeln schienen normal. Ich fand auch im Gebiet der Wulka einen Horst
von Botaurus stellaris mit 4 Eiern. Löffler (Platalea leucorodia) waren
nirgends zu sehen. Die Kleinvogelwelt war im Verhältnis zu früheren
Jahren unverändert zahlreich, ja, die durch die überaus strengen Winter
von 1939/40 und 1940/41 restlos verschwundenen Bartmeisenbestände
hatten sich etwas erholt.

Durch die völlige Verschlammung und Verwucherung des früher in
den offenen See mündenen Wulkakanals floss das Wulkawasser jetzt
schon landseitig in die Rohrwälder, was eine Biotopänderung bewirkte.
Wasserrallen und Zwergrohrdommeln waren eher in den hinteren, land-
seitigen Schilfgebieten zu finden, während der eigentliche Rohrwald see-
wärts trocken lag und daher nur von wenigen Singvögeln besiedelt war.

So zeigten dann die Beobachtungen des Jahres 1946 eine katastrophale
Lage der Heidevögel am Ostufer, während die Schilfbewohner abgesehen
von einigen Biotopänderungen nicht gelitten hatten, ja die Silberreiher
schienen sich sogar vermehrt zu haben. Diese erste Annahme fand 1947
volle Bestätigung. Während des Frühlings und Sommers stellte ich mil
einigen Mitarbeitern der Biologischen Station Wilhelminenberg insgesaml
4 grosse Reiherkolonien fest, deren genaue Lage ich allerdings aus natur-
schützlerischen Gründen nicht angeben möchte. Eine davon war ausschliess-

7 Aquila

98 TE ti ANTE VEB

lich von Graureihern und zwei Silberreiherpaaren besiedelt. Die grösste
der gefundenen Kolonien lag so unmittelbar an der Schilfwand, dass sie
gleich ‘zu Beginn der Brutzeit von zwei jungen Ausländern vom Boot aus
zerstört wurde. An zwei Sonntagen nahmen sie fast alle Eier ab. Diese
waren aber schon so stark bebrütet, dass sie völl’g ungeniessbar waren.
Fischer berichteten mir dann auch, dass die Leute die Eier im Dorf weg-
geworfen hatten. Der Schaden war enorm. Ich besuchte die Kolonie
unmittelbar vor und unmittelbar nach der ersten und dann auch nach der
zweiten Plünderung. Neben etwa 100 Purpurreiherpaaren halten in der
Kolonie an die 40 Silberreiherpaare und ein- oder zwei Graureiherpaare
(Ardea cinerea) gebrütet. Während die Silberreiher grossteils in etwas
östlichere Gebiete abzogen, schlossen sich die Purpurreiher einer west-
licheren Kolonie an. In dieser haben dann über 100 Purpurreiher- und vier
oder fünf Silberreiherpaare gebrütel. Die Jungen wurden natürlich erst spat
flügge, manche sogar erst Ende September. In der zerstörten Kolonie blieben
nur 4 Purpurreiherhorste erhalten. _

Eine vierte, kleinere Kolonie, die nicht weit von der grossen Spat-
kolonie lag, bestand aus elwa 15 bis 20 Purpurreiherhorsten, 4 Graureiher-.
horsten und einem Silberreiherhorst. Kaum 50 m daneben zog eine Rohr-
weihe (Circus aegruginosus) ihre Jungen gross. In diesem Raum fand ich ein
richtiges, ursprünglich unberührtes Paradies vor. Hier gab es, durch reich-
liche Nahrung begünstigt, eine Fülle von Vögeln, wie man sie sich ‘sonst
nur mehr in tropischen Sumpfdschungeln vorstellen kann. Blässhühner,
(Fulica aira), Hauben- und Schwarzhalstaucher (Podiceps cristatus, nigri-
collis), Graugänse (Anser anser) und Stockenten (Anas platyrhynchos)
brüteten in grossen Zahl. Dazu lebten im Schilf sehr viele Mottsumpfhühner
(Porzana parva), Zwergrohrdommeln (/xobrychus minutus), Drossel-, Teich-
und Schilfrohrsänger (Acrocephalus arundinaceus, scirpaceus, schoenobae-
nus). Auch der Nachtigallschwirl (Locustella luscinoides) war häuftig und,
was mich besonders freute, die Zahl der brütenden Bartmeisen (Panurus
biarmicus) und Tamariskenrohrsänger (Lusciniola melanopogon) war beson-
ders hoch.

Leider erst im Spätsommer, als die Jungen schon flügge waren, glückte
mir auch noch die Feststellung, dass eine mittelgrosse Löfflerkolonie von
etwa 15 bis 20 Horsten in diesem Gebiet bestanden hatte. Auch Nachtreiher
(Nycticorax griseus) mussten irgendwo gebrütet haben, denn ihre Rufe
waren den ganzen Sommer über zu hören und im September tauchten viele
Jungvögel an den Tümpeln bei Neusiedl auf. Was den Brutplatz betrifft,
habe ich ganz bestimmte Vermutungen, möchte aber erst genaue Beobach-
tungen an Ort und Stelle durchführen, ehe ich darüber berichte.

Abschliessend kann jedenfalls gesagt werden, dass die Vogelwelt des
Neusiedlersees durchaus nicht als zerstört angesehen werden kann, ja dass
sich sogar die wertvollste Art, der Silberreiher, durchaus günstig entwickelt.
Im September sah ich einmal vor Neusiedl 17 Silberreiher zu gleicher Zeit
fischen. Wenn keine Störungen eintreten, werden wir die wertvolle Ornis
dieses westlichsten Steppensees Europas erhalten können.

Im Jahre 1948 fand ich eine riesige Löfflerkolonie mit mindestens
100 Horsten. Silberreiher sind zwar da, doch konnte ich noch keinen Horst
finden. Purpur- und Grau-Reiher sind in alter Zahl vorhanden. Ich fand
eine schöne gemischte Kolonie mit Ardea und Platalea.

En ba | | 99

A KAKUK A MAGYAR ALFÖLDÖN.
Írta: Molnár Bela Y.

Bevezető szó.

Írták: Dr. Keve András és Lévay Ferenc.

Az utóbbi esztendőkben megjelent összefoglaló kakukmunkákban saj-
nálattal kellett tapasztalnunk, hogy a magyar adatok hiányoznak. A Kárpát-
medence viszonyairól még a legkimerítőbb adatokat Dobay közölte (C. R.
X. Congr. Int. Zool., Part I., 1929, p. 839—856), ugyancsak ő szolgáltatott
adatokat Makatsch munkájához is, de ezek csak Erdély területére vonat-
koznak. Agárdi adatai a Mecsekből ugyancsak nem jellemzik a magyar
kakukállomány zömét. Ugyanezt mondhatjuk Vásárhelyi bükkhegységi vizs-
gálalaira, pedig ő még a hegyek közt is megtalálta a nádirigó fészkében is
a kakuk tojását. Sejthető volt egyes elszórt adatokból, hogy a főkakuk-
gazda hazánk területén a nádirigó (Acrocephalus a. arundinaceus L.), de
erre pozitív bizonyítékok hiányoztak. Ezt a jelentős hézagot pötolla néhai
Molnár Béla fáradságot nem ismerő munkássága.

Molnár Béla 1888. április 13-án született Szarvason. Iskoláit itt végezte,
majd a budapesti Zeneakadémiára iratkozott. , Szívem szerint muzsikusnak
indultam, amíg éppen szívem kalimpálni nem kezdett a zenére" — írja
maga (1944). Tanított Pöstvénben, Nyitrán, Nagyváradon, Szarvason és
Orosházán, de sohasem természetrajzot. Már kis gimnazista korában bete- —
geskedett, 1910-ben szívbaja súlyosbodása miatt orvosai eltiltották a zongo-
rázástól, bár több kiváló tanítványt nevelt. 1935-ben gégebaj miatt kény-
telen nyugalomba vonulni, és ekkor veti rá magát a kakuk élete rejtelmei-
nek kutatására. Igen zárkózott természetű ember volt, aki kevesekkel barát-
kozott össze. Ezt idegbaja is elősegítette, amire hozzánk intézett leveleiben
panaszkodott. A szakemberek ismeretségét különösen kerülte, mért félt,
hogy gondolatait, kutatásainak eredményeit ellesik. Így került ellentétbe
Vönöczky-Schenk Jukabbal is, de rövidesen rá szokatlan meleghangú levél-
ben köszönte meg, hogy Intézetünk rendes megfigyelő kinevézésében (1942)

"ugy látja, hogy sikerült ezt az ellentétet kisimítani közöttük, Félelme nem

is volt teljesen indokolatlan, amit mutat az Oktatófilm Kirendeltség veze-
tőjével folytatott szívós küzdelme. Munkáját a legnehezebb anyagi körül-
mények között végezte. A nélkülözés nem akadályozta a nagy türelmet
igénylő megfigyelő munkájában. Ilyen mostoha körülmények közt 1939 óta
nyolc magyarnyelvű írása jelenik meg, melyekhez szerzőtársunk (L. F.)
támogatását is csak a tudomány érdekeire való hivatkozással lehetett räerö-
szakolni. A szaksajtöban csak két ízben hallatta hangját. 1940-ben az Oktató-
film Kirendeltség leküldi Molnarhoz Karbán József filmoperatőrt, aki
Molnár vezetése mellett elkészítette a remek filmet a kakukfióka életéről,
ami csak Molnár gondos előkészítése által volt lehetséges. Ez a kutatás
jelenti Molnár munkásságának csúcspontját. Ekkor bosszúlta meg magát
zárkózottsága, mert a helyett, hogy kapcsolatot keresett volna szakembe-
rekkel, hogy tőlük gondolatokat nyerhessen a további kutatáshoz, félbe-
hagyja a kakukvizsgálatot, hogy , alapvető felfedezéseket" végezzen, Mona-
kow írásai, jutnak kezébe, és ezek alapján végez kísérleteket. Így a kakuk-
kutatásban sok kérdést nyitva hagyott, amivel pedig sokkal jobban előbbre
vihette volna a tudományt, és melyek kivizsgálására hivatott lett volna.

r 4 d why) ay à Wd TO DI ee

100

1944-ben még kiadja utolsó művét, de a háborús cselekmények rögtön
utána elérik Szarvast. Molnár egyedül marad, még mostohább körülmények
közé kerül. Aláásott idegzete nem bírja tovább az izgalmakat. 1944. október
15-én elment kedves tartózkodási helyére, a Kőrös hídjára. Onnan hazatérve,
méreggel vetett véget munkásságteli életének. Feljegyzései is mind elpusz-
tultak. :
Molnár munkásságának legfőbb jelentőségét tehát a következőkben
kell látnunk: 1. Bebizonyította, hogy a magyar Alföld legfőbb, csaknem
kizárólagos kakukgazdája a nádirigó. 2. Bebizonyította, milyen tömegben
képes a kakuk egy területet megszállni. 3. Megfigyeléseivel, és az általa
vezetett filmfelvételekkel rengeteg részletét tisztázta, hogy hogyan hordja
ki a kakuk mostohatestvéreit, hány tojást rak a kakuk egy gazdamadár
fészkébe, hogyan oszlanak el ezek százalékosan. 4. Adatokat szolgáltatott,
miként viselkedik mesterséges áttelepítésekkel szemben. 5. Végül megtalálta
azt a terepet, amelyet legtömegesebben keresnek fel hazánkban a kakukok.
Molnár érdeme tehát, hogy olyan hézagot töltött be a magyar ornithologiai
kutatás terén, mely már rég várt megoldásra és tisztázását a nemzetközi
tudományos élet is sürgette. Munkáit a magyar ornithologusok még annak-
idején megkapták, azonban nem akarjuk, hogy veszendőbe menjen az ere-
deti kutatás, ezért Molnár dolgozatainak maradandó értékű részeit a bioló-
giai folyamatok lezajläsanak sorrendjében iparkodtunk ésszeállítani, és
angolnyelvű fordításra előkészíteni, melyre még Molnár életében ígéretet is
tettünk. §

THE CUCKOO IN THE HUNGARIAN PLAIN.
By Béla Molnár.

The reeds going along the Old-Körös about ten to fifteen km wide
near Szarvas are most frequented as nesting territory by the great (reed
warbler (Acrocephalus a. arundinaceus L.). In the nests of this lays the
cuckoo (Cuculus c. canorus L.) his eggs sometimes in a very great percent.

The plenty of cuckoos in the environs near Szarvas and Békésszent-
andras in the last years allowed me the following observations.

We see between the great reed-warbler and the cuckoo some rythm.
The cuckoo arrives each year earlier as the great reed-warbler. After his
first arrival he is nearly ten days silent (the 8 april 1940, 27 april 1942).
Therefore observers often do not perceive its arrival. When it will be heard,
it varies according its arrival. Generally I heard the cuckoo first some after
the middle of april (20. April 1939., 18. April 1940., 16 April 1941., 6. may
1942.).

The nurse of its eggs, the great-warbler arrives only quite a time
after it, sometimes 2—3 weeks later. We hear the great read-warbler in the
reeds of the Old-Körös generally at the beginning of may (2. may 1939,
28. April 1940, 2. may 1941, 10. may 1942). At this time use the cuckoos
already to coupl. They come now together in little groups, so I saw the
3. June 1939 five cuckoos together at the coupling.

The femal cuckoo has at the coupling period not the whole time the
same male.

TAB. XII.

AQUILA TOM. LI_LIV.

* FHHOMOHHA""

*IajqieMmpaaY-109I9) e JO ISAN BY} ur SBuTPISayy-COYOND OM} Jo a[ssns 2UL

swoda oa numiyfîy

*W11/0201%0 "WA *UPQIONH *[ :010Yq

qomHoLii XÂaT voidog

‘uaqzoy „sepzoyiy“ awpapzny eyorpynyes 12H

101

I observed a red female cuckoo at the end of may to couple
with a dark male, and she was in the second half of june in an other
garden in the company of a more light male, and after some days she had
a third male.!

I saw on the same place one times six, and other limes eight cuckoos
to fight and couple. All this was made in a hight of 4—5 meters on willows.
Two female cuckoos got this time their males. I could observe also the
peculiar coupling movements of the male cuckoo. It placed itself some
higher as the female cuckoo did, its body forewards and down inclining
and letting its wings some downwards, moved its unopened tail slowly to
left and to right. I saw the cuckoos couple from the early morning till
night, but most of the times at the break of the day. I heard some males
also after sundawn, already at.darkness. The female cuckoo can be heard
in the couple time just before coupling. The night from 5—6 may 1941 I
heard cuckoos from more directions ati 22, 23, 24 and 2 o’clocks. It seems,
that it has more pleasure to yell, when the nights get warmer and the moon
shines, I made similar observations also the 14, 18, 29 may and the 1. June.

The male cuckoo persues its female with persistence sometimes more
hours. They shoot above the reeds, among the willows and fruit-trees.
At times gets the one or other male nearer to the female. The males beat
each other only with the wings; with theyr bodies ihey knock only seldom.
During the persue the male can be heard all the times, and it varies the
two syllables of its name in its excitement, getting also sometimes more
high its voice. The female begins also more to "laugh" and she does iti after-
wards also in a higher sound, when she loughs long ‘and tinkling. She stays
on the tree, opens some its wings and inclines the tail to one side. The male
gets on her back, and repeats two or three times the coupling. After the
coupling during some seconds go both sexes its own way. One times I saw
them coupling on a high current electrical vire. (At 8 o'clock, the 19.
June 1942.)

I made my observations referring the occupied territory by the femal
the most part according the colour, form and size, as to say according the
type of the eggs. From these I could ascertain, thati the female cuckoo gets
for herself a territory, in which she returns year by year. I found clean
territories, occupied only by one female. (About 1,5—2 km along the shore
of the river.) On the greater part of the Old-Körös — about 20 km long —
I found for instance in the nesting period 1935 only two such clean terry-
tories, in the year 1938 only one.?

The male chooses for itself a territory too and he seems to hold il, till
it has a possibility for couple.?

1 It would be cf interest, to know, whether it was always the same female?:
The Redactor.

2 Molnar names the places, where he found different types of eggs, „miscellaneous
territories“, He means, that such territories are occupied the same time by more females,
But the observations of other species showed, that all birds have their own territories,
only these can reach in each other. Molndr did not think to examine such a possi-

bility. The Redactor.
3 Molnár thinks to acknowledge the male cuckoos according their voice, So he
thought to could ascertain the return of a male cuckoo w.th a ,.faltering voice“ irom

1936 till 1944, i, e. nine years! We know, that at other species the return of such
birds could not be always ascertained, only by the ringing, colouring or by using
coloured rings. Molndr failed such experiments, The Redactor.

LA 7 ő md * f Fr MT) EP ARE Ann ae ESTER HATT Tee A FIN RBB UL why K
Rat ARI N BSR rei RNA EN Bie Nhs SOGN VENE
102 SIINO TA ee oe NINNA
Ibi % a. u?

I could not observe, whether there exist under the .cuckoos, which are
territory holders and which are vagabonds (Chance). Becouse a territory
holder cuckoo can become a vagabond, when she has no more possibility.
to lay her eggs. And on the other hand a vagabond cuckoo can become on
an other place a territory holder. | |

In the environ of Szarvas the cuckoo became in the last 40 years more
and more common, and also the goldfinch, the redstart and wryneck, too.
We did not know here formerly the wood-pigeon and the syrian wood-
pecker, now we see them very often. But there became more rare the
greenfinch, the red-backed shrike, the corn-bunting and the long-eared owl.

The very hard winter 1939—40 destroyd the most crested-larks. Since
more years we see here no pratincole more. The year 1941 (15. june) I did
also only hear about it. The blackredstart and the linnet seem to be
desappeared. The number of the great reed-warblers became till 1937 higher,
but the year 1941, becouse of the bad nesting opportunities they diminuished
till on one quart. In such an area, where I saw in 1935 27 nesting pairs,
would found 1959 only six. I appreciated the number of the nesting great .
reed-warbler-pairs in the year 1939 on 130, 1940: 231, 1941: 89, and 1942: 54.

When the great reed-warbler breeds in old, dry reed, he uses for ils
nest always fresh green stems. I found its nest six-times on young willow-
trees among the reeds, but it used also in this case as to hold the nes#
reedstems too. We find only exceptionally dry reedstems built in in its nest.
it uses’ for its nest-building 3—7 stems. It nests in sedge only, when it
founds there also some reed-stems and builds its nest of course on them.
Ii is possible, that we found in its nest built in also the climbing stems of
Solanum dulcamara (4 cases) and Calistegia sepium (one times). I observed
threee-times also Lycopus exaltatus stems as holders of its nest. It happened
also, that the great reed-warbler let a nest half built (18. may 1940) and
20 cm above it begun an other nest to build on the same stems (27. may).

It uses as nesting material beside of plant-parts also feathers. So I
found its own feathers, than that-ones of cuckoo. The 22. may 1940 I saw a
nest already from a great distance quite white: there were much hen
feathers built in. The great reed-warbler used beside of the nesting
material, caracteristic to its species, in quite a plenty wool (one times),
dungstraw (one times), hen-feathers (two-times), cuckoo-feathers (one
limes), oiled dirty rag in the neighbourhoud of a raylway-station. (In the
year 1901 one times.)

According the size of the nests are my particulars, as follows (date;
height over the water-level; measurements of the nest):

1939.
25. V. 100,22 X 95, 62, 6:0 3. VI. 87,15 X 90, 7-0, 60
28. V. 53,12. 970, 0°0, 6:0 3.) VI. 6412.X 9:0) 675, 60
30.. V. 62,11 X 9°8, 80, 5-8 5, VI. 45,18 X 100): 7°53.5'8
1. VI. 41, 9 C0 90, 7:5, 60 5. VI. 64.13 X 90, 74% 6-0
IVI ALE XxX 90) TORSO 5. VI. 68,10 X 90, 80, 6-0
1. VI. 73,16 X 9:0, 7:0, 600 Go VIL) 3710 R90 SO ETŐ
1. VI. 42,11X 95 7:0, 6:0 15. VI. 8210 X 90, 7:0, 7:6
2, VI. 155,16 X 90, 7:5, 6-0 23. VI. 62,12 X 11°0, 8:5, 60
4 Chance’s meaning of it — as we think — does not oppose that of Molnar.

The Redactor,

103

UR NI ae he ee RN

1940.
16. V. 30,10°0 X 10:0, 770, 7:0 5. VI, 100,140 X 10:0, 7-0, 6-0
16. V. 63,145 X 85, 65, 60 5. VI. 89.13°0X 90, 7°0, 60
16. V. 62100 X 90, 770, 65 5. VI. 54,130 X 10:0, 7-0, 6-0
25. V. 62,150 X 10°0, 8°0, 60 lt, VI. 82120 X 90, 7-0, 5°0
27. V. 36.160 X 85, 65, 60 20. VI. 72,120 X 90, 70, 45
27. V. 84120 X 90, 60, 60 21, VI. 66,140 X 80, 60, 60
27. V. 72220 X 90, 6-0, 55 21, VI, 106,120 X 85, 60, 5°5
27. V. 65.150 X 100, 7-0, 6:5 21. VI. 50,140 10°0, 770, 6-0
3. VI. 65,130 X 8-0, 6-0, 60 21. VI. 110,160 X 10°0, 7-5, 5-5
3. VI. 61180 X 90, 65, 7-0 21, VI. 55,130 X 90, 6-0, 5-5
5) Viz 80400 > 8°0, 7°5, 5:0": : 21. VI. 71,160 X 10°0, 7:0, 7:0
5. VI. «87,150 X 90, 65, 6:0 21. VI. 67,180 X 90, 7°0, 6:0

1941,
94, VI. 2913 X 9-0, 65, 50 eer 9. VI. 44,14 X 9-5, 6-5, 60
3. VI. 33,14 X 755, 6°0, 5°5 16. VI. 78,11 X 9-0, 6-5, 6:0
28. VI. 38,15 X 10°0, 770, 6:0 16, VI. 65,09 X 8-0, 6-0, 5°0
24. V. 3416 X 90, 65, 60 16. VI. 90,12 X 8-0, 60, 5-5

+ 9, VI. 37,14 X 90, 65 70 24, VI. 13,08 X 8:5, 70, 6°0
MON 5216 X 7:90, 70, 55 26. V. 55,12 X 9:0, 6°0, 5°0
26. V. 7214X 95, 65,55 | 98 V. 4216X 90, 60, 5-5
28. V. 43,13 X 10°0, 8-0, 6:0 28. V. 45,19 X 90, 70, 60
- 3. VI. 42,15 X 90, 6:0. 6°0 20. V. 5418 X 90, 65, 60

21, VS 63,16 XK 90.70, 565

1942,
30. V. 56,12 X 9-0, 770, 6-0 8. VI. 82,14 X 100, 65, 65
10. VI. 87,14 X, 90, 770, 50 11. VI. 70,18 X 9-0, 7-0, 60
29. V. 40,13 X 80, 6-0, 60 5. VI. 29,12 X 100, 70, 60

The growing reed-leaves can incline the nest, or some reed-slems
groowing too fast and becoming weak can’t hold it and incline under its
weight. In the year 1940 became nests reared by the uneven growed reed-
stem in 12 cases, and 5-limes got nests under water becouse of the fast
raise of the walier-surface. ÿ

As the great reed-warbler begins to build its nest, the cuckoo appears
also, and therefore we can often find cuckoo-eggs built in with nesting
material in the nest, In the year 1940 I found 5-times cuckoo-eggs in half-
built great reed-warbler nests, and 9-times were the cuckoo-eggs built in
among the nesting material. These data justify, how it was urgent for the
cuckoo to lay its eggs. 1941 I found 5-times in-built cuckoo-eggs and 1942
also 5-times. But I could observe cases, when the great) reed-warbler did
built in its own eggs (26. May 1941, 9. June 1942). The 25. June I found
a nest, in which were built in two cucko0-eggs‘ above each-other with quite
much nesting material between them.

According the building of the nests I noticed 3 years exact data:

1940 :
16.—18. V. 21-27. Vi 28. V.—5. VI. 10. VI.—18. VI.
Begin of the building
of the nests 3 Dire 24 16 1
Nestbuilding ceased : = a o ==
Building in work 13:25 23 26 3
Ready empty nests 13 17 13 2
Ready -nests ceased = sz = ae
Nests with eggs È. 24 29 20

104 CRE ONG EB PIERRE RR

20.24. V. 26. V.—3. VI. 49, Ya 10.—16. VI.

Begin of the nestbuilding
Nestbuilding ceased
Building in work
Ready empty nests
Ready nests ceased

Nests with eggs

| no

Ca _
ES RCE CAR
CO = bed bel pd !

28.—30. V. 5.—9. VI. 16. VI.—21. VII.

»

Begin of the nestbuilding
Nestbuilding ceased
Building in work

Ready empty nests
Ready nests ceased
Nests with eggs

salle

I found the first’ great reed-warbler’s eggs in the year 1939 the 25.
May, the year 1940 the 18. May, 1941: 21. May, 1942: 28. May, and the
first cuckoo eggs in the year 1939 the 5. June, 1940: the 17. May, 1941: the
20. May, 1942: the 28. May, 1944: the 30. May.

The female cuckoo lays her eggs sometimes also in the forenoon
houres, but most of the times afternoon or in the evening hours. Not very
seldom between 19 and 20 o’clock. The laying of the egg according my
observations endures 8 seconds. The cuckoo lays her egg of course by
sitting on the nest of the great reed-warbler, but nevertheless I could not
ascertain about it, although I searched this to make year after year. I saw
one times a cuckoo sitting on a half-built great reed-warbler nest (ihe 31. V.
1939.) but it did perceive me and flew off. It happened also, that cuckoo
which were purchased by the great reed-warblers and knocked down on
ihe water — by warming themselves layd their eggs. Therefore it must be
sure, that cuckoos lay the eggs directly in the nests. The cuckoo lays its egg
not only in absence of the nurse-bird, but also in its presence too.

When we trouble the nest of the great reed-warbler, it receives it most
of the limes with a great noise, by ruffling the feathers on its neck. But
sometimes quite without clamour, nevertheless excited it makes only with
the bill a crackling sound.

By this way happens sometimes, that the great reed-warblers defending
vehemently the nest knock down the invading cuckoo in the water. The 23.
May 1939 I saved near each-other two such wet cuckoos from the water
of the Old-Körös river. (At 19 o’clock afternoon.) I took the two birds in
a very grave condition home and by holding them during the night under
a warm cloth let them the next morning in good healthy free. The night
laid both birds their eggs. I found the 30. May 1942 a dead female cuckoo.
just drowned, in the oviduct of which was an egg ready to lay.

The many feathers on the water were the witnesses of the fight between
the great reed-warbler and the cuckoo. The 2. june 1942 I found in the
water of the Old-Körös a drowned cuckoo too. It was already rotten.

aps AR) CAS ES
(Rte i 105
drowned perhaps before a week, but had a spotted eggs in. In just the same
condition was found a cuckoo also the 6. June 1944. I noticed also a case,
when a great reed-warbler, just getting off from its nest, saw — seeming
not to be troubled — as I took its eggs.

The cuckoo Jays in the nests of the great reed-warbler only one egg.
This is proved by the nests with more eggs, where all the eggs are of an
other type. Along the Old-Körös I found often two eggs in a great reed-
warbler nest, seldom three, exceptionally four. (The 8. June 1938., 10. June
1940.) Moreover in one case also five cuckoo eggs in one nest. (16. June
1941.) In this last case remained no great reed-warbler’s eggs in the nest.
We can find in the nests of the great reed-warbler cuckoo eggs with the
type of the great reed-warblers eggs, as, for instance cuckoo eggs similar
to the eggs of the wagtail, or corn-bunting.

The records are, as they follow:

1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943* 1944*

5 cuckoo eggs — — — Le = ca a 1 sr iS: E
4 ER) > =; = == — 1 — 1 ER a pres Er
Sy 98 1 3 = == 1 4 6 7 4 Ill [1]
ARRE 5 — 10 8 11 — 15 25 15 10 131 Til
1 = ? ? ? ? ? 79 23 18 [21] 132]

* Only two third of the territory was controlled.

The cuckoo is always inklined to lay its eggs in a great reed-warbler
nest. As we saw, there were cases, where it laid its egg in a halfbuilt nest.
But it changes the eggs most of the times from the full, or nearly full sets.
It happens sometimes, that it takes instead one of the great reed-warbler’s
eggs an other cuckoo egg from the nest. So I found in a nest, the 3. June
1939 on the place of a grey cuckoo egg a reddish one. The 28. May 1940
was in a nest a brown spotted white egg, and the 4. June was found on its
place a dark grey-brown one with full wreath. In an other nest the 6. June
1940 was seen a greenish egg, and on its place was there the 26. June a
srey-white. In a nest was found the 3. June 1941 a wagtail-egg-type cuckoo
egg, and il was changed the 16. June on a blue-green one. An other time
on the place of a grey-white spotted egg a brown-white wreathed egg,
simlar to the eggs of the red-backed shrike. The 10. June 1942 was in a
nest a dark, little spotted egg and it was changed the 23. June on a wrethed
blue-grey one. The cuckoo lays eggs also in plundered, abandoned nests.
(5. VI., 15. VI., 20. VI. 1939., 20. VI. 1941.) One times in an abandoned
nest wilh two cuckoo eggs was laid a third one. The 7. June 1942 at six
o’elock in the morning struggled an at about two days old cuckoo nestling
with a great reed-warblers nestling and close to it was a fresh laid cuckoo
egg, which 24 houres before was not till there. Under the nest lay on the
earth two great reed-warblers eggs and one of a cuckoo. So in this case
was laid an egg in a nest, in which the young cuckoo partly ended the
delivery. It must be noticed, that the eggs chucked out can inmediately
disappeare, becouse I could observe, that the falling egg was at once
snatched by an Amiurus nebulosus. (28. VI. 1944.)

In the neighbourhoud of Szarvas I found cuckoo eggs besides the nests
of the great reed-warbler only one times, the 12. July 1933 in a nest of the

a

106

marsh-warbler (Acrocephalus palustris Bechst.). There were four eggs
longtimes brooded and the one egg of the cuckoo. I found neither before,
nore afterwards this species nesting here. It was also found a cuckoo-egg
in the nest of a black-cap (Sylvia a. atricapilla L.) close four eggs of the .
species. I did noti observe myself, only heard, a case with the lesser white-
throat (Sylvia c. curruca L.). The bird fed a young cuckoo nearly full
grown. (The 4. July 1941.) Otherwise I never heard, that somebody did
find in the neighbourhoud of Szarvas or in the reeds of the Old-Körös
cuckoo eggs in other nests, as in those of the great reed-warbler. I pull
experimentally a cuckoo egg in the nest of a red- backed shrike (Lanius c.
collurio L.), but it was not accepted.

I observed in 19 cases, that the great reed- ei pushed out the
cuckoo egg laid in its nest, but it happened also, that it pushed out instead
the egg of the cuckoo one of its own eggs. This observed eighi-times. The
removing of the cuckoo eggs is made sometimes only after more days.
So for instence according my observations on the 1. June 1940 at least after
six days, as to see the notice from the 14. June 1940 at leasti after eight days,
according the observation on the 17. June at least ten days afterwards. .
The 6. July 1935 I found, that the great reed-warbler removed a cuckoo egg,
which was already picked up to be hatched, when I put in a great reed-
warbler nest on the place of the cuckoo egg already removed’ an other one,
the nurse-bird removed it too. This observed more-times. It happened also,
that a cuckoo egg built in among the nest-material was later taken out and
removed. (20. June 1940.)

The cuckoo-nestling is hatched in the nest of its nurse- parents after
11—-13 days, so generaliy it is hatched earlier, as its step-brothers. I saw
ihe first cuckoo-nestlings the 5. June 1939, 4. June 1940, 6. June 1941, 6. June
1942, 10. June 1943, 12. June 1944. On the other hand the first young great
reed-warblers were found (the hatching time is according my experience
14 days.) 9. June 1939. (just hatching), 10. June 1940, 11. June 1941, 16. June
1942, 12. f the watier in the
vear 1943 destroyed many nests, so for example on a nearly 4 km long
territory from the 18 great reed-warbler nests were 12 inundated.

At the cuckoo-nestling begins the instinct of the chucking out the
others, when it is about 8—10 hours old. At the begin it smoots only gently
the eggs or the other nestlings and gets itself under them. After the beginning
io lift them the cuckoo-nestling opens its little wings, puts its back against
the other nestling or egg, and by pressing it to the wall of the nest, being itself
towards the nest-middle with its head — begins to climb backwards by
using its feet and wings too. It inclines so its neck, that the head touches
often its belly. By working with the back, shoulders, neck — as it comes —
it pushes, holds with the wings the egg or the nestling, taking care that it
should not slide or fall back. ,,As it reches the brim, clutches iti with the
wings, with a pushing movement throws it out from the nest the egg or
other nestling, whether it is such one of the great reed-warbler, or one of
an other cuckoo. Afterwards falls itself back to the nest-ground. It happens
somelimes, that a three hours old cuckoo-nestling tiries this to make.
I observed the 12. June 1942, that a cuckoo-nestling, scarcelly three houres
old in a position half sitting, half lying by inclining itself back wards leant!
ils back and shoulders against a great reed-warbler egg and by holding it
with its already some swollen wings tries it to lift.

a ee | 107°

The out-throwing of eggs or nestling is not always easy. The instinct
to it comes not suddenly with full energy, but it ripens during a short or
longer time according to the individuality of the cuckoo-nestling, or
depending from the situation. Becouse a cuckoo-nestling, which had done
ils work more easy, becomes quiet, and it gets never in an angry or wild
state, as an other one, which has for instance much to do with it. It is also
still more caracleristic, if tere are two cuckoo-nestlings in the nest.

During the out-throwing we can see on the body of the cuckoo-nestling
tremors, which can incrise so much, that it throws itself on the back against:
the nestwall. Its wings, which stand apart till its hatching, become now
already some swelled, muscular: its body becomes quite stiff. Its movements
are clumsies. It inclines its head and neck spasmodic forwards. This
movement is caracteristic to the out-throwing cuckoo-nestling. Its whole
body seems to be swollen, more full, as it would became greater from the
influence of the outthrowing instinct, in the full time of it. Afterwards its
body becomes for a time smaller. Its hide seems during the full time of
the out-throwing instinct to be translucent, some moist, dewy. It struggles
more angry (if there are two cuckoo-nestlings in the nest), it becomes red,
the veins of the neck and armpits become swollen and also more red. I saw
most angry the cuckoo-nestlings two or three days old, if they could not
get out till this time the eggs, i. e. the other nestlings. The out-throwing
instinel can also be awaked by touching if with a finger.

As this instinet does not come suddenly, so it is also not permanent.
Ti reposes meanwhile some time. Also in that case, when there are two
cuckoo-nestlings in the nest. Their instinct comes also not in the same time.
They can be active by turns. During the effort the cuckoo-nestling collapses
suddenly to begin afterwards with new power the “work”. In the nests,
where hatched two cuckoo-nestlings and if it begins at boths the instinct

‘in the same time, is fought a wild struggle for life and death, till one falls
from the nest — or both.

Examples for such struggles:

1. The 16. June 1939 5 o'clock in the morning. There are two cuckoo-
nestlings and three great reed-warbler eggs in the nest. 13 o’clock: there
are twitchings to see on the cuckoo-nestlings, they thouch each other and
they lean with their nape against each other. 14 o’clock: they are separated,
but the twitchings became more frequently. 15h 30 min.: Twitchings. The
one cuckoo-nestling gets the other one on its nape, presses it with the back
against the wall of the nest, little by little lifting it, towards the brim.
It climbs with its wings, but the same is made by the other nestling too. This
climbs in boths: in the nest, and in the first nestling lifting it. The lifted cucko
climbs in boths: in the nest, and in the first nestling lifting it. The lifted
cuckoo-nestling falls back, after some seconds falls also the lifter, then they
became quiet and repose inclined on each other. 16 o’clock: Twitchings. The
one cuckoo-nestling begins to work, lifts an egg, climbs with its wings, lifts it
with its hack, whilst it makes little steps upwards. But the brim is too high
and inclines a little inwards, the egg falls back. The nestling by holding itself
remains a moment up there, than falls back too. On this day till 19 o’clock
they removed nothing. Next day, the 17. june 4) 30 min. in the morning:
Cuckoo-nestlings and great reed-warbler eggs as before. The great reed-
warbler is sitting on the nest, is restless. 8h 40: The great reed-warbler is
always restless, troubled: the cuckoo-nestlings surely work under it. 9h 12:

108

The one nestling lifts an egg till the lower part of the nest-brim, but it falls
back. Meanwhile the other nestling lifts slowly an egg towards the higher place
of the brim. Reaching scarcely the half height, slides back. 9533 min.:
The great reed-warbler comes home and sits down; is quite restless, it
seems to be pushed from below. 9h 41 min.: one egg is pushed out. The
great reed-warbler jumps on the brim of the nest, inclining itself outwards
and its head on the side looks on the egg swimming on the water. The
parent great reed-warbler change themselves, some time they flow both
off. I can easily controll the nest. 10h 35 min.: The female great reed-warbler
is sitting, but is always pushed from below. 11h 26 min.: Tremblings on
the whole body of the one cuckoo-nestling. 12h: The two cuckoo-nestlings :
lay close each other with its heads in contrary direction, hold themselves
embraced with their wings, but they fall back from the nest-wall. On the
nest-bottom they struggle wich each other. 12h 10 min.: They lay already
quietly. 12h 18 min.: The one cuckoo-nestling gives a sound as: “ci”.
12h 58 min.: The one cuckoolifts an egg again. The other cucko-nestling
climbs in it, but first makes itself free and by standing nearly on the nest-
brim pushes out the egg. 12h 59 min.: Works the other cuckoo with the
third egg; although the egg falls back, the cuckoo makes pushing movements
on. After two minutes they struggle already with each other, meanwhile
they repose and ask for food. 13h 21 min.: Are again twined in each other.
13h 25 min.: They separate themselves and after a minute, at 13h 26 min,
the one cuckoo throws out also the third egg. I stands nearly to the nest
brim, holds itself with its feet, gesticulates with its wings, makes pushing
movements than falls slowly back. The other cuckoo-nestling remained
quietly. 12h18 min.: The one cuckoo-nestling gives a sound as: “ci”.
one till the nest-brim (13537). The both breath heawily. Meanwhile the
great reed-warbler feeds it with a great locust, which remaines in its (in the
cuckoo’s) bill. Still during the struggle it wants to free itself with one foot
from the desagreable obstacle — at last I did it help. 13h 45 min.: They
seem both very tired. 15h 2 min.: Reposings more often and for longer time.
15h 28 min.: It is to see on the movements of the great reed-warbler that
beneath it struggle the cuckoo-nestlings. 16h 8 min.: The pouses become
longer. 16h 32 min.: I hear again the voice of the nestlings from the nest.
The greather cuckoo pushes the lesser one to the nest-wall, The later climbs
in the first and in the nest-wall. It reaches the brim of the nest only after
reposing itself 2—3 times, than it pushes the cuckoo nestling wilh an
energetic movement out from the nest. The victor holding its head upstairs
remains some seconds on the brim, than falls back in the nest. The later
one lutches with it left wing and foot at the nest, but at 165 35 min. falls off.

2. An other example for the struggle. The 22. may 1940 the great reed-
warbler pair builds its nest. 27. may 7 o’clock morning two eggs of the
great reed-warbler and one cuckoo egg. The same day 18 o’clock: two great
reed-warbler and two cuckoo eggs. The 28. may: three eggs of the great
reed-warbler and two of the cuckoo. 10. june: three cuckoo-nestlings in the
nest and one great reed-warbler egg on the water. The one cuckoo is in its
second day, they tuch, grasp each other. The two great reed-warblers beat
five-limes against my head, during I was inclined over the nest. The greater
cuckoo bores itself under the one day old nestling (14 o’clock). At 18 o’clock.
the two days old cuckoo lifts the youngest one, reaches with iti nearly the
brim, but it grasps and they fall both back. The old birds beat now six-

109

limes against my head, one times both in the same time. The 11. june:
5 o'clock there are still all cuckoo-nestlings in the nest. Great movements
in it: At 10 o’clock is one cuckoo wanting. The 14. june the nest is empty.
In the ardour of their struggle they fall all from the nest.

It happens sometimes, that the great reed-warbler nestlings grasp so
hardly in each other, that the cuckoo can make nothing with them. In such
cases struggles-suffers it so long, till ils instinct becomes quiet or — grows
so weak, that it perishes. I observed such cases 10 times. For instance the
23. june 1939. At 8 o’clock hatched two great reed-warblers and at 20 o’clock
hatched the third too. The 24. june 4h 30 hatched also the cuckoo egg,
which was put in the nest by myself. I mean, this nestling hatched some
hours earlyer, as the last great reed-warbler’s, which hatched at 9 o’clock
on the same day. At 17 o'clock the five nestlings grasping in each other,
the cuckoo begins to work. At 19 o’clock the young cuckoo is to tally covered
by the great reed-warbler nestlings. It tries to lift them from below, but
at this time the two elder great reed-warbler nestlings have the size each
double, as the cuckoo has. 25. june, 4 o’clock: The great’ reed-warblers
grasped in a bundle, the cuckoo moves on them. 16 o’clock: the cuckoo
begins to lift the greatest! one, but they fall back. 17 o'clock: The cuckoo
gets under the bundle, all is moving. The cuckoo*pushes again the greatest
one, this slides from it, gesticulates with wings and feet. The cuckoo begins
newly to work, lifts two in the same time. Without success. At 18h 45 min.
the cuckoo tries to tear the great reed-warbler bundle from below, than it
gets under one of the great reed-warblers and lifts it. Both get up on the
brim, but the great reed-warbler slides from the cuckoo. This makes still
some pushing movements, than falls back in the nest too. The restless the
great reed-warblers are, the more they move and tuch the cuckoo’s back
— the more energetic begins the cuckoo to be. It moves again all the four
great reed-warbler nestlings, but they grasp at each other. It begins to lift
upwards one of them, buti the troubled others fall upon it. It begins to lift
an other one, but this grasps with its wings in its brothers and with its
feet in the nest. Meanwhile the cuckoo nestling must from time to time to
repose itself, asks food. The 26. june 4 o’clock in the morning: The great
reed-warblers in a bundle the cuckoo reposing on them. 6 o’clock: The
cuckoo moves the others, than lying on its side and by leaning its foot
against the wall of the nest and its back against the great reed-warbler
bundle begins to push them. It can no one to teare off from them. At 11
o’clock: At the great reed-warblers begin the feathers to grow. 14 o’clock:
The great reed-warblers push the heavy breathing cuckoo against the nest
wall. 19 o’clock: The cuckoo has no more. an pushing instinct, it is very
weak. The 27. june 7 o’clock it can hardly move, is pressed among the
great reed-warblers. 28. june o’clock: I tiake it from under the great reed-
warblers, and, although it is five days old, it is totally naked, its body is
cold and stiff. The 29. june: There are three great reed-warbler nestlings,
the fourth and the cuckoo desappeared.

During the pushing-lifting work the young cuckoo often does not
notice, that the egg or other nestling lifted upwards is fallen back, but it goes
on till more high, pushes in the air, makes pushing movements on the
nest-brim without holding something. More often makes it such movements,
if it has already thrown out from the nest the egg or nestling. This pushing
movements makes it also in that case, when it has lost already in the nest,

110 EROI MN

perhaps in half a way to the brim, what it begun to lift and push. That is,
it could not notice, that its burden is lost, or it makes perhaps these unne-
cessary pushing movements in its very strong instinet. It seems often, as it
would seek also with its wings, what it has lost.

It succeeded us to take on a film the struggles of the cuckoo-nestlings
and the out-throwing of the eggs i. e. of the other nestlings.

I made an experiment, whether an egg, laid on the nest-brim would
interest the cuckoo nestling. I must say, that the young cuckoo did not
care about it. When the cuckoo had itself lifted on the brim, the egg or
nestling, in this case makes it movements also for the outchocking, or than
too, if the egg by mere chance remained on the brim. This egg, remained
there does not already care the young cuckoo. Therefore it did not care
also for the egg, which I laid on the brim.

The outchocking of a set succeeds sometimes already in 3—4 hours,
but il can endure more days too.

The young cuckoo is generally ready with its work, when it is 1-3
days old. As its eyes become open — normally on the fifth day — it is most
of the times already alone in the nest. Its instinct desappeares. Nevertheless
the young stepbrothers — if there exist such in the nest at all — have soon
-no more place in the nest, becouse of the quick growing of the cuckoo.
The outthrowing instinct of the young cuckoo becomes on the fifth day
weak, and soon it desappears. too.

Now we will look, how behave themselves during this time the nurse-
birds, the great reed-warblers against the intruder and against the
molestation. |

The following numbers show, how many times the great reed-warblers
abandoned its nest. In the year 1940: 77, in 1941: 44, 1942: 11, On the
20 km long section in 1943: 6-, in 1944 11-times. The cuckoo egg is by the
great reed-warbler generally accepted without suspicion and also hatched.
Nevertheless I know cases, when it threw out the cuckoo eggs. So in the
year 1939 10 times, 1940: 16-, 1941: 6-, 1942: one times. In such cases did
it sometimes happen, that the great reed-warbler by mistake threw out
from the nest one of its own eggs, or perhaps two. Such was it 1940: 7-,
1941: 5-, and 1942 one times. ;

The fidgeting of the cuckoo nestling does not more truble the nurse-
bird. It tolerates indifferently, only at the most looks after it, when the
cuckoo-nestling pushes out its eggs or nestlings. About this we made also a
film. I made experiments since 1943, in which a measure influenced
the great reed-warbler by the trouble of its nest. The succes: what is not
on the bottom of the nest, it does not exist for the great reed-warbler and
also not for the cuckoo.

I made so my experiments, that I took one or two eggs from the set,
and laid them on the some stretched brim. An other time I laid foreigne
great reed-warbler or cuckoo egg on the similar preparated brim.

Twelve experiments showed, that no" one great reed-warbler abandoned
ifs nest, when I laid one or two eggs from the set on the brim. But when
I laid the half of the eggs on the brim (two cases), two thirds (one times),
or three-fourths, the nest was abandoned. When I laid a some hours old
nestling (one times), one day old (one times) or some days old (one times)
nestling on the brim, the great reed-warbler did not abandoned the nesi, but

ILE

it did this with the nestling laid on the brim: it did not care about it, it grave
him no food more. But when the nestlings were already elder (more as
thres days), they were fed also in that case, if I laid the whole nest on an
other place (two times). I made also experiments with the divide of the set:
I laid a part of it in an other nest in a distance at about 5 m. The parent-
birds fed its youngs in both nests in the same time.

In further details I had new successes in the year 1944: The great
reed-warblers remained indifferent against its eggs laid on the brim, it is:
it did not care about them; at first: when I laid the first egg on the brim
(one times), and the second: if I laid a foreigne egg on the brim, when the
great reed-warbler had still no one (one times). The third: If I laid a
foreigne egg on the brim, when the great reed-warbler had its first egg in
the nest (one times). The fourth: If I laid from the half full set one egg

- on the brim (3 times). The fifth: If I laid one egg on the brim from a full

set (6 times), The sixth and seventh: I laid to the full set on great reed-
warbler, or one cuckoo egg on the brim (1—1 times). The 8th I laid from
the full set one after the other two or three eggs on the brim (5 times).
The 9th; I laid two eggs in the same time on the brim (2 times).

The great reed-warbler abandoned its nest: first: when from the full
set were 2—3 eggs laid one after the other on the brim (3 times). The 24:
if there were laid in the same time two eggs from the set on the brim
(one times).

The great reed-warbler nestlings laid on the brim, were abandoned and
perished (two experiments). The 5 days old great réed-warbler nestling
taken tor control lived wifhontt care 34 hours, and a half day old cuckoo
nestling 50 hours and 20 minutes.

The 19. june 1944 I changed a great reed-warbler set of 4 eggs with
3 elder great reed-warbler eggs and one cuckoo egg. It was accepted and
the great reed-warbler was the 28. june still sitting on the nest, but I found
it the 7. july abandoned and one great reed-warbler. egg desappeared. When
I laid the whole nest with the set on an other place, the birds cared further
about the eggs or nestlings, but only in that case, if I laid the nest on a lesser
distance as 5 m (3 times), or I laid them in an other nest — also not farther
as 5 m. But if I carried the nest with the eggs or mites on a distance of
6 m or more (2 times), the set was abandoned. But near to the old nest the
great reed-warbler begun a new nest to build (1 times).

The divide of the sets was not accepted by the parent birds. The
nestling carried experimentally in an other nest, perished, but which were
ca carried back in 24 hours, were brought up. I carried The 3. july 1943
from a great reed-warbler set of three nestlings — at about 3—4 days old —-
two in an other experimental nest on a distance of 65 cm. The 5. july
6 o’clock seems the experimental nest to be abandoned. I cut the original
nest off and at a distance of 4 m fastened iti on other reed stems. The 6. july
the two nestlings in the experimental nest are fed by the parents; it seems
now the original nest — carried on 4 m with one nestling — to be abandoned
and from the two nestlings — in the experimental nest — one is des-
appeared. At 17h 40 min. the parent birds feed their two remained nestlings
peared. At 17h 40 min. the parent birds feed their two remained nestlings
in the two separated nests. The 13. july the young great reed-warbler, grown
up in the experimental nest, as we approached to it, flew from the nest.

172

The other young in the original nest — laid on an other place — is no more
alive. Its wing-feathers just begun to develope, as it perished.

The nestlings, 1—2 days old and laid on the nest-brim got to the same
fate, as the eggs.

The eggs laid on the nest brim, roll often back in the nest, or they
fall out, or perhaps they get in in the material of the nest. It is easy to-
understand, becouse the old bird by its coming and going can couse it.

It seems, that the great reed-warbler likes to feed with Orthoptera.
So we saw, that it feed the two cuckoo nestlings, struggling with each other
with green grasshoppers. The 19. june 1942 gathered the great reed-warbler
the grasshoppers for the cuckoo nestling on the drying hay.

The feathers of the wing and tail begin to grow generally on the third
day. At the one week old cuckoo nestling begin to develope the “flags” of the
feathers. So the 21. june 1943 is the cuckoo nestling still blind, but the
feathers of the wing and tail begin already to grow.

The year 1940 flew the first young cuckoo on the 21. june from the
nest, — as 19 days old. In the year 1941 on the 24. june — 21 days old.
In 1942 the last young cuckoo flew out from the nest on the 7—8. august,
— 23 and 24 days old.

I heard the cuckoo in the year last the 10. july. After the second third
of july we see already seldom old cuckoos. The year 1940 it was heard at
last the 20. july. Generally we can hear last the cuckoo year for year

between the 6. and 10. july.

I saw a cuckoo the last the 22. octobre 1938.

I made according the cuckoo alltogether 277 observation-series between
1939 and 1944, which I brought in all details in my hungarian papers.

Litterature:

1 Drosselrohrsänger und Kuckuck, Aquila, 1935—1938. p. 251—264.

? The great reed-warbler and the cuckoo, Szarvas, 1939. pp. 16. (in Hungarian).

3 About the cuckoo, About the outthrowing instinct of the cuckoo nestling.
(Szarvas, 1939. pp. 24. In Hungarian.)

4 Further observations and experiments about the great reed-warbler and the
cuckoo; about the outthrowing instinct of the cuckoo nestling. (Szarvas, 1940. pp. 39.
In Hungarian.)

5 Supplementary to the .,Further observations etc.
Hungarian.)

§ About the probleme of the cuckoo, (V. K. M. A school film. Offic. Paper
1941. p. 281-289, in Hungarian.)

7 The settle of the great reed-warbler and the cuckoo on the Old-Körös, and other
cuckoo essays, (Szarvas, 1942. pp. 35. in Hungarian.)

8 The cuckoo on the biennal at Venice and at home, (Szarvas, 1943. pp. 13.
in Hungarian.)

° Sketches about the appearance of the increase instinct of the hird, (Szarvas,
1943. pp. 40. in Hungarian.)

“ (Szarvas, 1942. pp. 39. in

10 Further sketches about the appearance of the increase instinct of the bird,
(Szarvas, 1944, pp. 44. in Hungarian.)

11 Über den Instinkt des Hinaustragens beim jungen Kuckuck. (Kócsag, 1939—
1942, p. 1-9.)

113
A BALKANI FAKOPANCS FESZKELESE BUDAPESTEN.

Irta: Dr. Dorning Henrik.

Megfigyelésem szerint a balkäni fakopäncs 1942, söt a legnagyobb valö-
szinüség szerint mar 1941 óta költ a fővároshoz egészen közelesö Csömör
községben. A legjobban 1944-ben sikerült költésüket megfigyelnem, csak
ekkor oszlott el minden kételyem és állapítottam meg teljes bizonyossággal,
hogy az egyik „Öreghegy“-i ház udvarában, egy olyan diófa odvában, amely
közvetlenül a lakóház előtt áll, csakugyan balkáni fakopáncsok fészkelnek.
Ugyanebben az évben Greschik a balkáni fakopáncs fiatalkori ruhájának
leírásával kapcsolatban közölte, hogy a balkáni fakopáncs Dunaharasztin is
megkerült. Ezek szerint a jövevény Budapestet mind kelet, mind dél felől
már egészen megközelítette. Várható volt tehát, hogy rövidesen a főváros-
ban is megjelenik. Bár ezen idő óta minden fakopáncsot fokozott figye-
lemre méltattam, ha Budapest területén valahol elém került, elsőízben csak
1946. január 24-én, majd 28-án láttam olyan fakopáncsot, a Népligetben,
amit balkáni fakopáncsnak néztem, a nélkül azonban, hogy egészen bizo-
nyos lettem volna a dolgomban. Nyáron nem vettem itt észre őket. Csak
december 2-án láttam megint egy gyanús példányt, e hó 15-én pedig olyan
közel jutottam egy tojóhoz, hogy benne a balkáni fakopáncsot minden
kétséget kizáróan felismerhettem. Ezt követően Pátkaitól azt hallottam,
hogy november 14-én ő is látott egy példányt a Városligetben. Az új jöve-
vény tehát bevonult 1946-ban Budapestre, legalább is őszi-téli kóbor-
lásában.

A balkáni fakopáncs budapesti költéséről csak 1947-ben sikerült meg-
bizonyosodnom. Mikor április 30-án még mindig láttam egy tojót a Nép-
ligetben, már nagyon valószínűnek találtam, hogy fészkelésre itt maradt
példánnyal van dolgom. Nem tudtam ugyan megfigyelni, hogy melyik fában
fészkelhettek, de a sikerült költést bizonyítotla a június 22-én ugyancsak a
Népligetben elém került vörössapkás idei fiatal. Ugyanezt, vagy egyik test-
vérét később is láttam itt. A balkáni fakopáncs tehát Budapestre is bevonult"
fészkelő madárnak legkésőbben 1947-ben, éppúgy, mint 1939-ben a bal-
káni gerle. Valószínű, hogy ez utóbbihoz hasonlóan - tovább is fog terjesz-
kedni északnyugati irányban.

Már Schenk H. észrevette Óverbászon, hogy a balkáni jövevény inkább
kerti madár, mint a nagy fakopäncs. Klein ugyanezt állapította meg Bul-
gáriában (1925). Csömörön is ez a látszat, mert a lakóházak közvetlen köze-
lében is fészkel, amit a nagy fakopáncs ott alig tesz meg. Budapesten más
a helyzet, mert a fővárosban a nagy fakopáncs eléggé hozzászokott az embe-
rekhez. Most ilt mind a két faj költ és egyelőre még semmi jele annak,
hogy a jövevény a nagy fakopáncsot kiszorítaná.

Das weitere Vorriicken des Blutspechtes ín Ungarn.
Von Dr. Heinrich Dorning.
Zwischen der Donau und der Theiss wurde der Blutspecht (Dryobates

syriacus balcanicus Gengl. et Stres.) zuerst von H. Schenk am 10.
November 1928 in Overbäsz beobachtet (Vasvari). Hier wurde später auch

8 Aquila

DE ar ar DAS PANNE

hae |
vi È; A
a

” 5 ‘4

ne berg ;
sein Brüten festgestellt. Am 13. Dezember 1937 erlegte Dr. St. Homoki- " —

ida | dh } | m he sy x 4 je È que

~

_ Nagy ein Männchen in Kiskunfélegyháza, etwa 120 Km nördlich von
Överbäsz. Aller Wahrscheinlichkeit nach hatte dieser Specht bereits im
Jahre 1938 in der Umgebung von Kiskunfélegyháza gebriitiet. Im. selben
Jahre konnte das Brüten dieses Annkömmlings von Bela Molnar in einem
alten Friedhofe in Szarvas — nahezu 60 Km nordöstlich von Kiskunfélegy-
haza — einwandfrei festgestellt werden. Wieso es kommt, dass in der Stadt
Szeged, die viel südlicher liegt, das Nisten dieses Spechtes erst im Jahre
1941 beobachtet werden konnte, als Dr. Peter Beretzk ein Paar in einer
Höhle einer Promenade-Platane in der Mitte der Stadt brütend entdeckte,
ist schwer zu beantworten. Neben dem reinen Zufall, der bestimmt seine
Rolle spielt, muss man auch in Betracht ziehen, dass die, neue Wohnorte
erobernden Vögel anfangs ziemlich misstrauisch sind, dem Menschen
womöglich ausweichen und dass der Blutspecht bei den geringen Merk-
malen, die ihn vom grossen Buntspecht unterscheiden, leicht übersehen
werden kann. Inzwischen wurden im Jahre 1939 durch Dr. St. Homoki-
Nagy nicht nur in Kiskunfélegyháza, sondern auch in Hódmezővásárhely
dort erbrütete Jungvögel eingesammelt und nach einer Mitteilung von
Dr. Eugen Greschik waren zu dieser Zeit durch Belege gesicherte Angaben
über das Vorkommen in Ungarn auch aus Orosháza (Komitat Békés),
Kecskemét, Monor und Dunaharaszti vorhanden. Kecskemét liegt von Buda-
pest noch etwa 80 Km weit, Monor hat weniger als die Hälfte dieser Ent-
fernung und Dunaharaszti kann schon zur weiteren Nachbarschaft der
Haupistadt gerechnet werden.

-

i

Nach dem Gesagten kann man annehmen, dass der Blutspecht sich

aus der Gegend von Overbasz in nördlicher Richtung fächerartig ausbreitete
. und von Kiskunfélegyháza an, einer mehr nordwestlichen Richtung fol-
gend, die Nähe der Hauptstadt ziemlich rasch erreicht hat. Meine eigenen
Beobachtungen gehen auf das Jahr 1941 zurück, in welchem Jahre ich in
der Gemeinde Csömör, die etwa 15 Km östlich von Budapest liegt, in einem
Nussbaume das Brüten eines Blutspechtpaares bemerkte. Der Baum stand
ganz nahe zu einem Wohnhause, war aber dicht belaubt, so dass man von
den sehr vorsichtig an- und abfliegenden Spechten kaum. etwas erspähen
konnte. Auch dachte ich damals noch keineswegs, dass der Blutspecht als
Brutvogel schon so weit! nordwestlich vorgerückt sei. Im folgenden Jahre
brüteten die Spechte wieder in demselben Nussbaume und da ich mehr-
mals in das Haus kam, glückte es mir einmal doch, das Männchen gut

beleuchtet zu erblicken. Ich merkte sofort, dass dieser Vogel nicht unser |

Buntspecht sei, sondern dass es sich nur um den Blutspecht handeln könne.
Um mir vollkommene Gewissheit zu verschaffen, hätte ich gerne
beobachtei, dies war mir aber damals leider nicht möglich. Im Jahre
1943 kamen die Spechte nicht zu diesem Hause, in 1944 erschienen sie
aber wieder und brüteten auch diesmal im Nussbaume. Jetzt konnte ich
sie eingehend beobachten, was auch dadurch erleichtert wurde, dass sie
weniger argwöhnisch waren. Bald kam ich zu der einwandfreien Fest-
stellung, dass es der Blutspecht sei, der hier brütete, wie er ebenso in 1942
und aller Wahrscheinlichkeit nach schon in 1941 gebrütet hatte.

Von diesem Zeitpunkte an widmete ich auch in Budapest allen Spech-
len, die ich zu Gesicht bekam, meine besondere Aufmerksamkeit, aber erst
im Jänner 1946 sah ich „verdächtige‘“ Buntspechte in dem grossen Volks-
park , Népliget" und kam nur am 15. Dezember desselben Jahres zur

115

‚Gewissheit, dass auch schon hier Blutspechte herumstreichen. Dr. I. Pätkai
teilte mir mit, er hätte am 14. November ein Stück auch im Stadtwäldchen
(„Värosliget“) gesehen. Nun war es sicher, dass die Blutspechte auch Buda-
pest erreicht haben, zumindest als Wintergäste. Im Jahre 1947 gelang es
mir endlich, ein Weibchen dieser Art noch am 30. April im oben erwähnten
Volkspark vorzufinden, wo ich nachher am 22. Juni und später auch ein
neuausgeflogenes, rolscheiteliges Junge beobachten konnte. Hiemit ist fest-
gestellt, dass der Ankömmling ebenso, wie die gleichfalls vom Balkan
zugekommene Lachtaube, auch nach Budapest eingezogen ist und sich
wahrscheinlich — gleich der Letzteren — auch weiter nach Westen aus-
breiten wird.

Wie schon Klein und H. Schenk bemerkten, scheint der Neuling eher
ein Gartenvogel zu sein, als es der grosse Buntspecht ist und dies mag auch
für Csömör zutreffen, da der Neuling mit dem Nisten auch dort näher an
die Häuser herankommt. In Budapest ist das noch nicht so ersichtlich, weil
sich hier auch der grosse Buntspecht ziemlich an. die Menschen gewöhnt
hat. Derzeit brüten hier beide Arten und von einem Verdrängen konnte bis
jetzt noch nichts bemerkt werden.

Literatur:

Vasvári, M.: Uj harkály a magyar faunäban. — Ein neuer Specht in der ungarischen
Fauna. (Allattani Kozlemények, 1930, p. 93—97.)
Dorning, H.: A balkäni fakopancs Csömörön. (Természet, 1944, p. 68.)

Klein, E.: Zur Verbreitung von Dryobates maior und Dryobates syriacus in Bulgarien,
(Orn. Monber., 1925, p. 141-143.)

Dorning, H.: Változások Budapest madärvilägäban. (Természettudomany, 1947, p. 316—

318.)
Greschik, E.: A Dryobates syriacus balcanicus Gengl. et Stres, elöforduläsa és fészke-
lese a Magyar Alföldön. — Vorkommen und Brüten von Dryobates s. b. in der

ungarischen Tiefebene, (Kócsag, Jg.9—11, 1936-38.) Mit einem Literaturverzeichnis,
auf welches hier verwiesen wird,

— — A Dryobates syriacus balcanicus Gengl, et Stres, fiatalkori ruhája. — Das Jugend.
kleid von Dryobates s. b. (Kócsag, Jg. 12-16, 1939—43.)

Schenk, H.: Dryobates syriacus balcanicus Geng], et Stres, als Brutvogel in Överbäsz.
(Aquila, Jg. 42—45, 1935—38.)

— — Dryobates syriacus balcanicus terjeszkedése Közep-Bäcskäban, — Ausbreitung
von Dryobates s. b. in der mittleren Bácska. (Aquila, Jg. 46-49, 1939— 42.)

Beretzk, P.: A baikani fakopäncs Szegeden is fészkel. — Dryobates s. b. als Brutvogel
in Szeged, (Aquila, Jg. 46-49, 1939-42.)

Homoki-Nagy, St.: A balkäni fakopànes odujäröl, — Nisthöhle von Dryvbates s, b.
(Kócsag, Jg: 12—16, 1939—43.)

— — Dryobates maior és syriacus civödäsa. — Streitende Dryobates maior und syriacus.
(Ibidem.) <

Molnár, B.: "További vázlatok a madár szaporodási ösztönének megnyilvánulásairól.
(Szarvas, 1944, pp. 44.)

Schenk, H.: Délbácskai madártani jegyzelek. — Ornithologische Notizen aus der süd-
lichen Bácska. (Aquila, 50. Jg. 1943, p. 352—356.)

ar

ye ae es PIATTI Ca a EPL tani

116

A BALKÁNI GERLE ÚJABB TERFOGLALASA
ES UJABB ADATOK OKOLOGIAJAHOZ.

Írta: Dr. Keve András.

A balkáni gerle térfoglalását 1944 januárjában ismertettem (Aquila,
1943, p. 264—298). Azóta az adatok munkatársaink közreműködése folytán
megsokasodtak, és a kérdés irodalma is megnövekedett. Különösen ki kell
emelnem Roonwal (1940) — ez a munka csak most kerülhetett kezembe —,
Ferianc (1946 és Moltoni (1947) munkáit. ER,

Roonwal az indiai populäciökat rendszertani szempontböl vette vizs-
sälat alá és teljes részletességgel kifejtette az indiai alfajok bélyegeit és
elterjedését. Összefoglalásommal összevetve, különösen ki kell hangsúlyoz-
nom, hogy az ebből hiányzó irodalomról ad tökéletes képet, nemkülönben
részletezi a madarak méreteit is.

A hazai újabb adatokból azokra kell rámutatnom, melyek madarunk-
nak az északi hegyek közé való benyomulására velnek fényt, amit Ferianc
igen instruktív térképe egészíti ki tökéletesen Szlovákiára nézve. De érdekes
a balkáni gerle térfoglalása Budapesttől északra, a Duna mentén, megjele-
nése a város szívében, valamint benyomulása a budai hegyek közé is.

A másik fontos terjeszkedés nyugat felé történt: Adametz (1948) szerint
elérte már Karintiát, Steyermarkot és Felső-Ausztriát is; Moltoni (1947)
közli, hogy Ausztrián és Szlovénián át benyomult Olaszországba és Velence
környékén telepedett meg; Turëek és Kadlec (1948) szerint már prágai és
egyéb csehországi adatok is vannak. Kux (1948) morvaországi terjedését
1945 óta; Stresemann (1948) és Steinbacher (1948) bajorországi, Schüz
(1948) württenbergi előfordulásait ismerteti, Bruns (1948) szerint pedig
elérte Hannovert is.

Az újabb megfigyelések fontos biológiai adatokkal egészítik ki ismere-
teinket a balkáni gerle fészkelését, , kacagását", területtartását, viselkedését
más gerlefajokkal szemben, valamint világos színváltozatát illetőleg.

Újabb települései a Duna— Tisza-közén: Újszivác (Csornai, 1948), Kis-
kúnmajsa (Annók— Szabó, 1946), Nagykőrös (Csikai, 1947), Abonyban
1943—1947 közt az állomány 70—80 párra szaporodott (Temesközy), Nagy-
káta (Vásárhelyi, 1947), Alag, Göd. (Keve, 1946), Fót, Gödöllő (Dorning,
1945), Vác (Keve, 1944; Zselló, 1948).

Csornai (1948) szerint Újszivácon és Szeghegyen télen nagy csapatok
gyülekeznek össze, és a környező falvak populációit is magukhoz vonják.
Igy Csantavéren eltűnik a balkáni gerle télen, és csak február végén jelenik
meg újra. Ilyenkor a hímek heves párviadalokat vívnak: „a tetőn 3—4 him
egymással szemben féloldalazva állva felborzongatja tollazatát, támadja
egymást; felugranak a levegőbe s egymásra szárnyukkal hatalmas pofono-
kat mérnek" (Csornai).

Budapesttől. északra a terjeszkedés robbanásszerű volt: előbb a távo-
labb eső helységben telepedett meg a Duna vonala mentén. Erre később
még visszatérek. 1944 áprilisában Vácott a püspöki parkban figyeltem meg
egy part. Zselló szerint azóta (1948) a városban elszaporodott, és csapatosan
ott telel. A Budapest és Vác közötti községeket ez idő közben szállotta meg,
és ott is meglehetősen elszaporodott.

\

117

Budapesten a Tisztviselötelepen már rendkívül gyakori (Dorning,
Hegymeghy, 1948). A pesti oldalon újabb előfordulásai: Kerepesi-temető
(Dorning, Keve, 1945); Városliget (Kalmár, Udvardy, 1946), Múzeum-kert
(Keve, Magyari, 1946) és a környező kertek (Dorning, Keve, 1945), Kálvin-
tér (Keve, 1945); Belváros—Veres Pálné Leányiskola kertje, voltaképen
magas bérházak közé beékelt kis fás udvar (Keve, Bornemissza, 1947). Ezzel
elérte a város szívét. A Múzeum-kertben valószínűleg nem költ, itt Magyari
mindennapos megfigyelése alapján csak ősszel és télen jelenik meg egy-
kettő, de költés idején csak a közönséges gerle mutatkozik, mely fészkel.
Dorning valószínűnek tartja, hog sy a környezö palotak kertjeiben kôlt. Azok
a példányok, melyeket én 1945 júniusa óta a Baross-utcai Fővárosi Könyv-
tar felett gyakorta, és az a par, melyet 1945. oktöber 22-én riadtan repülve
. magasan a Kälvin-templom felett láttam, valószínűleg szintén innen kiszällö
példányok voltak. 1948 tavaszán, amikor a Veres Pálné Leányiskola udvarán
figyeltem meg őket Bornemissza Jánossal, aki egész télen látta őket, két
mult esztendei fészkét is megtaláltam magasan a fákon.

A budai oldalon Kalmár szerint a Gellérthegy déli lejtőjének kertjeibe
1945 óta telepedett be. Ettől délre az Ulászló-u. környékén ma már gyakori
(Dorning, Marschall, 1947). Az eddig bizonytalan települést a Kelenföldön
1946. május 12-én sikerült megerősítenem. A Gellérthegy északi oldalán, a
Krisztinavarosban (Mészáros-u.) 1947 tavaszán láttam először. A Várban
a Toldi-gimnázium környékén rendszeres jelenség (Dorning, Fába, 1947)
és a Mátyás-templom környékén is láttam átrepülő példányokat (1948).
A Rózsadombon és a Pasarét vidékén is elszaporodott (Hegymeghy, 1947),
és innen húzódott be a budai hegyek közé. Itt is előbb távolabb lépett fel a
terjeszkedés kiindulópontjától: Hűvösvölgy—Szentföld-múzeum (Dorning,
1945), Lipótmező (Keve, 1946. tavasz); Katonai főiskola (Keve, 1946. ősz).
Erről a vidékről húzódott át a Zugliget felé is: Szarvas-vendéglő és Manréza
környékére (Keve, 1947). A rózsadombi központból megindult a terjesz-
kedés Óbuda felé is, ahol igen elterjedt (Prof. Mödlinger, 1946), Ujlak—
Pálvölgy (Keve, 1948).

Óbuda felől szintén a Duna AE terjedt tovabb, igy Budakalaszon
és Pomäzon figyelte meg Szöcs (1946), Esztergomban pedig Zboray (1943).
Kelenföldröl is a hegyek k6zé nyomult: Törökbälint (Szöcs, 1946).

A Dunántúlon: Dinnyés (Keve, 1947), Csäkbereny (Meran, 1947),
Szabadbattyan (Keve, 1946), ahonnan Lajostelep-pusztàra is kitelepült
(Keve, 1948); Balatonfékajar (Sas, 1947); Bogyiszl6 (Weisz, 1943); Balaton-
berény (Keve, Udvardy, 1948). Nemestöthy-Szabö Gyorgy szerint 20—30
darab telelt 1948/49 telén — ezzel szemben Patkai szerint Balatonlellén még
1948-ban hiányzott —; Somogycsurgó (Pethő, 1943); Csákány (Bereczk,
1947); Sásd (Füzes, 1947); Szigetvár (Agárdi, 1945); Siklós (Szarvas, 1947);
Barcs (Agárdi, 1945); Pécsvárad (Agárdi, 1947); Muraszombat (Tarján,
1944); Rátót (Bernrieder, 1945); Ujkéren csak átvonulásban (Sólymosy,
1947); Celdömölk (Dömölki, 1943); Rábatamási, Beled, Csorna (Király,
1947); Petőháza, Fertőboz (Breuer, 1948); Lébény (Studinka, 1947); Gönyü
(Nagy József, 1947).

A Dunától északra a sík vidéken és messze fel a Vág völgyében észlel-
ték terjeszkedését Pöstyéntől északra is: Pozsony (Thuróczy, 1944); Szu-
nyogdi (Pénzes, 1945); Sopornya (Thuróczy, 1944); Vágújhely (Jany, 1944);
Kocsóc-nál már 1944-ben megközelítette a morva határt (Thuróczy); Érsek-

118

ujvar (Sovagö, 1944). Tovabbiakrol Feriaric ad szemléltető térképet. Ujab-
ban mar Turöcszentmärtonban is megtelepedett (Turcek, 1948).

A Nagy-Alföldön: Makó (Kereső, 1947); Szarvas (Molnár, 1942); Höd-
mezöväsärhelyen az éls 1945. április 15-én, 1948 őszén 40—50-es csapat
(Bodnar); Kunszentmarton (Nagy Imre, 1946); Fegyvernek (Lelovich,
1946); Karcag, Künmadaras (Radvanyi, 1948); Jäszärokszälläs (Nagy,
1947); Vämosgyörk (Nagy, Vertse, 1947); Gyöngyöshaläszi, Karäcsond
(Nagy, 1947); Sárospatak (Marschall, 1947); Szikszó, Szerencs, Sätoralja-
ujhely (Vásárhelyi); Hajdúböszörmény ee 1947); Ermihälyfalva
(Andrässy, 1942).

Igen érdekes behüzödäsa az északi hegyek völgyeibe: Lux szerint
TE 1947-re rendkívül elszaporodott, és úgylátszik ez a város új ter-
jeszkedesi göcpont lett: 1944. oktöber 24-én talalkoztam egy magasan
repülő példánnyal Banréve felett; további terjeszkedését Ferianc ismerteti.
A Bükkben Vásárhelyi szerint 1947-ben megjelent Diósgyőrött, Lillafüreden
és Putnokon. Ugyancsak Vásárhelyi és Nagy Gyula közölték terjeszkedésél
a Mátrában (1947), mely szerint megtelepült a következő helyeken: Nagy-
rede, Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi, Gyöngyös, Gyöngyössölymos,
Mátrafüred, Eger. Gyöngyössólymoson 1948-ban Nagy szerint 20—25 pár
volt az állomány.

A Cserháttól északra. Balassagyarmaton települt meg (Vági, 1947).

Beretzk 1938-ban Bukarestben is megfigyelte.

A balkáni gerle terjeszkedésére vonatkozó újabb megfigyelések első
tanulsága az, hogy a terjedés robbanásszerűen zajlik le; így pl. a Duna
vonalánál — mint már előbb említettük — előbb a távolabbeső pontokat
foglalta el, és csak azután töltötte be a keletkezett űrt. A másik tanulság,
hogy középhegységeink nem akadályozták a balkáni gérle terjeszkedését,
hanem a völgyeken át tovább szivárgott, lásd budai hegyek, Cserhát, Mátra,
Bükk, sőt tovább haladva még a magasabb hegyek közé is települt, pl. a
Vág völgyén keresztül, vagy az osztrák Alpokban, ahol meghonosodása
sugáralakban terjed. A mesterséges terjesztés gondolatát most már végleg
el kell vetnünk, mert az csak a felületes megfigyelés eredménye, amint ezt
előző dolgozatomban részletesen kifejtettem.

Biológiájára vonatkozólag — mint fentiekben láttuk — ismét több
példa van arra, hogy a gyérebben települt vidékeken télen egyes falvakba
csoportosul. Az ilyen mozgalmak következménye azután az, hogy a követ-
kező tavasszal esetleg nem keresi fel előző fészkelési helyét. Az újabb meg-
figyelések szerint is, sohasem fészkel a szabadban, hanem mindig a köz-
ségek, kivételesen tanyák belterületein. Roonwal szerint helyi mozgalmai
Indiában is vannak a mienkéhez hasonlóan. Szerinte Turkesztánban kizá-
rólag emberi lakok közt él, míg Hátsó-Indiában, bár szintén főleg a házak
környékét keresi, a nyílt terep madara. Indiában még homoksivatagban is
előfordul. A hőséget jól bírja. Harington azonban — és csak ő — a volta-
képeni dzsungel lakójának tartja.

Az 1947/48. évi igen enyhe tél újabb tanulsággal szolgált. Marschall
Gyula a Gellérthegytől délre, a XI. kerületben, 1948 januárjában a meleg,
tavaszias időjárás mellett rendszeresen megfigyelte udvarlásukat, nász-
röpülésüket és fészekanyag-hordásukat, sőt megfigyelése szerint január
26-án már ült is a fészkén, de tojásrakásra a megint téliesre fordult időjárás
miatt nem kerüli sor.

la

cd A TN 4. Évi
Dr viet ATE
mr { si x

4 119

A gerle (Streptopelia turtur) és a balkäni gerle (Str. decaocto) telepiilési
közösségekre vonatkozólag a tanulság az, hogy a két faj megosztja egymás
közt a terepet; míg az első a szabadabb területet kedveli (községhatár,
nagyobb parkok), addig a balkáni gerle kimondottan az udvarok madara.
Így a Múzeum-kertben csak télen mutatkozik; amint a közönséges gerle

. tavasszal megérkezik, a balkáni gerle visszahúzódik a kisebb kertekbe, és

a parkban csak a közönséges gerle fészkel és táplálkozik. Sok helyen a két
faj közvetlen egymás mellett fészkel, és civódások általában nem tapasztal-
hatók köztük. Pethő Andor azonban 1943 nyarán Somogycsurgón meg-
figyelte, hogy a közönséges gerlék elzavarták az. evőhelyükről a balkáni
gerléket. Magam is azt észleltem 1948 júniusában Keszthelyen, hogy az
udvaron egyideig egymás mellett szedegeltek, de amint egészen közel értek
egymáshoz, a balkáni gerle civódás nélkül átengedte a helyet és elszállt.
Viszont Szabadbattyán-Lajostelepen a pihenő ágról ugyancsak civódás nél-
kül a gerle szállt el a balkáni gerle elől. Tarján 1944 őszén a balkáni gerle
és a házi gerle (Str. ,,risoria“) heves harcát figyelte meg Muraszombaton.
A szekérúton verekedtek: , hol düllesztett begyükkel rontottak egymásnak,
hol szärnycsapäsokkal...“, a járókélőkre ügyet sem vetettek, annyira heves
volt a harcuk; végül is a balkáni gerle meghátrált.

Szegeden Beretzk szerint a rendkívül elszaporodott csókák a városi
park sűrű fenyőiben fészkelő balkáni gerlék fészekanyagát, tojásait és
fiókáit rendszeresen elrabolják. 1947 májusában megfigyelhettem itt, amint
a halkáni gerlék elzavarták a csókát.

Tomasz Jenő megfigyelése szerint 1947 júniusában a Gellérthegyen a
balkáni gerle egy fekete rigó fészkét foglalta el, melyből a rigófiókák már
kirepültek. A rigópár még sokáig védte a fészkét, heves harcok folytak a
rigók és a balkáni gerlék közt, végül azonban a gerlék elverték a rigókat
és sikeresen költöttek is a rigófészekben. 1948 márciusában ugyanitt a bal-
káni gerle kb. 20 cm-re a talajtól egy farakás tetejére fészkelt, azonban ezt
a költést megzavarták. Tomasz megfigyelése szerint mindig a hím hord és
a tojó épít. 1948. szeptember elején egy fenyőfán épült fészeknél ,,a hím
először a földről szedte a gallyakat, később azonban a fenyőről is tördelte
le a tűleveleket és hordta fészekhez a tojónak, amely ide-oda dugdálta az
ágacskákat nagy gonddal. Mihelyt a hím megérkezett újabb ággal, a tojó
azonnal felkelt, a hím pedig az épülő fészek mellé ugrott és rádobta a
gallvat, melyet aztán a tojó elrendezett". A kotlásban (1948. május—június)
a tojót a hím reggel 10 és délután 4 óra körül váltotta fel. , Mihelyt a fiókák-

nak kinyílik a szemük és kitollasodnak,a tojó többet nem ül rájuk, legfel-

jebb nagy viharban." Hím és tojó egyaránt etet. Télen is párosodnak enyhe

. napokon (Tomasz).

Sokat vitatott kérdés, kacag-e a balkáni gerle vagy sem? A kérdést már
Harington (1908) és Stadler (1939) eldöntötte, hogy igen. Ez a kacagás
azonban más, mint a házi gerléé (Str. ,,risoria“): mélyebb, tompább, rövi-
debb tartamú; ritkábban is hallani, mint a házi gerléét. Itt-ott magam is
hallottam volt már, míg azután 1948 áprilisában, a gerlék nászrepülése köz-
ben, Keszthelyen több napon át állandóan és rendszeresen fülembe ért
mindenfelé a városban kacagásuk.

Erdős László Budapest—Ferencvarosban gyüjtötte és figyelte meg a
balkáni gerlét, és azt észlelte, hogy a sötétebb példányok közt hébe-hóba
egész világosszínűek is akadnak. Vass szerint Mátyásföldön is előfordulnak
majdnem fehér példányok. Erdős ilyeneket a Madártani Intézet gyüjte-

LTL RAR et UR re GRA SANTI VIRA er a
120 n Lee] È ‘ 7 i 1% Va Na CHA)
EMTEC

ménye részére hozott is. Felmerül a kérdés, vajjon ezek a példanyok nem
a balkáni gerle és a félvadon élő kacagögerle keresztezödesei-e? (Lásd
Dorning észleletét, Aquila, 1943, p. 276.)

Mint látjuk tehát, a balkáni gerle újabb és újabb problémák megoldása
elé állít: további terjeszkedése Magyarországról a szomszédos országok felé
várható; megerősítésre szorul sok kétes ausztriai adat. Kelétről Erdélyből
és Lengyelországból várjuk a híradást. Nyomatékosan kérjük tehát munka-
társainkat, főleg az elterjedés mai határvidékén lakókat, hogy a balkáni
gerle gyűrűzését szorgalmazzák, hogy így a terjeszkedés felől minél bizto-
sabb adatokkal rendelkezzünk; hiszen ilyen vizsgálatra nem egyhamar
ismétlődő alkalom nyílott most, aminek elszalasztása súlyos mulasztást

jelentene.

IRODALOM — LITERATURA

1. Adametz, E.: Eine weitere Beobachtung der Türkentaube in Wien. (Natur u. Land,
XXXIV, 1947, p. 99—101)
2. Adametz, E.: Eine für Österreich neue Wildtaubenart. (St. Hubertus. XXXIV. 1948,
p. 30) 3
3. Adametz, E.—Stresemann, E.: Rasche Ausbreitung der Türkentaube in Mitteleuropa.
(Biol. Zentralblat, 67, 1948, p. 361—366)
4, Bruns, H.: Türkentaube, (Orn, Mitteil., 1948, p. 15)
5 Csikat P,: Madártani megyfigyelések Nagykőrös környékén. (Nimród, XXXIV, 1947, p. 143)
6. Dömölki J.: ... (Nimród, 1944, p, 124)
7. Ferianc O.: Quelques Remarques a propos de la Tourterelle Turque, Streptopelia
decaocto (Friv.), (Sylvia, VIII, 1946, p. 53—63)
8. Füzes F.: Balkani gerlék Säsdon. (Nimréd, XXXV, 1948, p. 95)
9. Jany, E.: Vordringen der Tiirkentaube, Streptopelia d. decaocto, im Waag-Tal (Slova-
kei). (Orn, Ber., 1948, p. 146)
10. Kangyal J.: Csonttollü madarak, (Nimröd, 1944, p. 189)
11. Kovács G.: Csonttolli madarak és balkáni kacagögerlek. (Nimród, XXXII, 1944,
p. 220—221)
12, Kovacs G.: A balkáni kacagögerlek. (Nimród, XXXIV, 1947, p. 166)
13. Kuz, Z.: Streptopelia decaocto decaocto (Friv.) en Moravie, (Cesk, Ornith, XV,
1948, p. 1—2)
14, Meran F.: Madártani megfigyelések. (Nimród, XXXIV, 1947, p. 163)
15, Molnár B.: További vázlatok a madár szaporodási ösztönenek megnyilvänuläsäröl,
(Szarvas, 1944, pp. 44)
16. Moltoni, E.: Uccisione di una Tortora dal collare orientale, Streptopelia cecaocto
decaocto Frivaldszky in quel di Caorle (Venezia). (Riv, Ital. Ornit, XVII, 1947,
p. 64-67)
17. Nagy Jözsef: Madärtani megfigyelések Gönyün. (Nimröd, XXXIV, 1947, p. 109—110)
18. Nemeskéri-Kiss S.: A balkáni gerleröl. (Nimrod, XXXIV, 1947, p. 239)
19, Nemestöthy-Szabö I.: Balkáni gerlék Matészaikan, (Nimród, XXXIV, 1947, p. 222—223)
20, Nemestöthy-Szabö I,: Mad4rtani megfigyeléseim Mátészalkán a balkáni gerlére vonat-
kozölag. (Nimród, XXXIV, 1947, p. 367)
21. Roonwal, M. L.: On the Subspecies of the Ring-Dove, Slreptopelia decaocto (Fri.
valdszky), (Records Indian Mus., XLII, 1940, p. 437—452)
. Sas G.: Balkáni gerlék Balatonfökajäron. (Nimród, XXXIV, 1947, p. 78)
. Schüz, E.: Zum Vordringen der Türkentaube. (Vogelwarte, 1948, p. 41—42)
. Steinbacher, G.: Noch einmal die Tiirkentaube, (Orion, 1948/49, p. 28)
. Stresemann, E.: Die Tiirkentaube in Bayern, (Orion, 1948, p. 152)

GI N

tS NI ND NI
IZ

or

me A 1] És PIEVI ox ‘ " “ I

32. Turcek, F.: Szlovenszk6 vadallomanya, (Nimröd, XXXV, 1948, p. 174—

{ 121

26. Stresemann, E.: Vordringen der Türkentaube nach Deutschland, (Ornith. Ber., 1948,
.p. 223—227)

27, Szarvas, B.: Balkäni gerlék Siklöson, (Nimröd, XXXIV, 1947, p. 223)

28. Tarjan, T.: Häzi- és balkáni gerle näborüsäga. (Nimród, XXXII, 1944, p. 455)

29, Temesközy, I.: Madártani megfigyelések Abony környékén. (Nimród, XXXIV, 1947,
p. 142—143)

30. Thuróczy, T.: A balkáni gerle Szlovákiában, (Nimród, XXXIV, 1944, p. 290—391)

31. Tótfalusi, R.: Balkáni gerlék Győrött. (Nimród, XXXIV, 1947, p. 239)

1

33. Vági, J.: Balkáni gerlék Balassagyarmaton. (Nimród, XXXIV, 1947, p. 223)

34. Vásárhelyi, I.: Adatok a balkáni gerle előfordulásához, (Nimród, XXXV, 1948, p. 47)

35. Vass, F.: Madárvonulási hírek. (Nimród, XXXII, 9144, p. 76—77) i

36. Weisz, T.: Hogyan került a Streptopelia decaocto Bogyiszl6ra, — Wie Streptopelia.
decaocto nach Bogyiszl6 kam, (Köcsag, XII—XV, 1939—42, p. 87 & 93)

37. Zboray, B.: Gerlék decemberben. (Nimröd, XXXII, 1944, p. 30)

75) -
9
J

Further notes on the range-increasing and oecology of the indian ring-dove.
By Andrew Keve.

I summed up the extending of the Indian Ring-Dove (Streptopelia
decaocto F riv.) in January 1944 (Aquila 1943, p. 264—298).* We received

since this time many new reports from Hungary and also from Slovakia.

So for instance from the territory between Danube-Tisza 8, from Trans-
danubia and the plain North from it 32. From the Great Hungarian Plain
17. From the North-Mountainland from 12 villages. This bird — according
Thuröczy — approached the moravian frontier in North-West Slovakia
already in the Spring of the year 1944. It reached on the territory of Buda-
pest the real centre of the city and got also in the mountains of the environ.
According the foreign litterature it extends in the direction of West-Europe
and reached already the line Caorle (Venetia), Klagenfurt, the vally of the
river Mura, Graz, Wels, Krems, Orth, the East-Moravian Plain and Prague.
(Moltoni, Adametz, Turéek, Kuz.) W settled also in Germany till Hannover.
(Bruns, Schiiz, Steinbacher, Stresemann.) Northwards it got in the Carpat-
valleys (Ferianc, Thuröczy, Turéek), about which gave Ferianc a very good
map. Beretzk observed it at Bucarest already the year 1938.

It is caracteristic for its range-increasing, that it settled also the new
occupied territories suddenly, and it settled earlier in the more far vil-
lages, the intermediate-ones only later. For instance on the plain left
bank of the Danube Northwards from Budapest. The middle-mountains were
also not obstacles for its extension, the mountains Westly from Budapest
and the south-foremountains of the Carpats.

As to see its oecology we have more examples, that on some territories,
especially there, where the settlements are more scarce, it comes together
for winter in some villages. For instance, Csornai observed similar occurences
also in the Bacska, which is comparatively more dense settled. Roonwal
reports, it has also in India similar movements. It is the consequence of
their winterwanderings, that the spread pairs do not always come back in
spring ti their original nesting places. According Roonwal is the bird also
in India the exclusively inhabitant of the domicils, especially of courts

* The correctly date of the issuing is Dec, 1944,

Me” a YA PRAIA % u... N nee, A ASE 14%

y

with trees. There are only very few exceptions for instance in East-Indias |

and West-Indias, where it settles also on desert.and jungly territories. The
reports about the artificial settlements are the results of superficial
observations, as I wrote it also in my formerly work (1943).

Marschall observed, that in the very mild Winter 1947/48 was its
“wedding Flight” and gathering of nesting material also in January regular.

Its behavior against the Streptopelia turtur during its settlement is
generally indifferent. Pethô and myself observed that the Indian Ring-
Doves gave voluntairly place in some courts to the turtle-doves. According
the chservations of Magyari it comes in the Museum-park of Budapest only
in winter. As it appears, it draws back in the little gardens of the neighbour-
ing places. The Indian Ring-Dove looks for food mere in the courts, and

the turtle-dove does it on the fields and in the greater parks, Tarjan

observed:its fight with the “risoria”, in which was the later the winner.
I observed, that the Indian Ring-Doves chased off the jackdows plundering
their nests. Tomasz reports, that the Indian Ring-Doves chased off black-
birds from their nest, and although they protected their nest for a longer
time, the ring-dove did breed in it. In an other case it made its nest 20 cm
above the earth. According Tomasz ports the nesting material the male, the
femal does only build. The male throws only the twiggs on the nest, and
the female does put it right. Both sexes breed, and they changed each other
in spring at 10 and 16 o’clock. When the young became feathered, the
female sits on them only at stormy weather. Both parents do feed the
young. They coupl in mild days also in winter. They hold their breeding
territory also against others of their own species (Csornai, Nemestothy).

During the coupling time it has also some laughing voice, which is
deeper and of a shorter tact as that one of the “risoria”, and it can be heard
more seldom.

As Erdös and Vass report, there are among the ring-doves in Buda-
pesi and environ also quite light specimens. It is a question, wheather they
are not hybrids with the “risoria”.

So we can wait the Indian Ring- Dove soon in West-Europe, and
therefore it would be important, to ring intensively on the frontiers of its
till now occupied territories.

We find the important supplement of the litterature of my works
at Roonwal.

DARUVONULÄS BIHARBAN 1946 ÖSZETÖL 1948 TAVASZÄIG.
Irta: Müller Géza.

A daru (Grus g. grus L.) a mult század közepe óta — amikor még
elszórtan költött az Ecsedi-lapon és a fonyódi Nagy-Berekben, ahol az
utolsó hazai fészkelésér6l a század elejéről adott hírt Berzsenyi — mar csak
átvonulóként jelenik meg hazánkban tavasszal és ősszel. Nyáron is elő-
fordul egy-egy kóborló csapat, különösen a Hortobágyon.

Vönöczky-Schenk (1938) összefoglalásából látjuk, hogy ma a darvak
nagyobb. tömegekben csak Erdély keleti részein vonulnak át, és az Alföld
keleti szélét csak kis részük érinti. Rendszeres daruvonulásról csak a Tisza

123

vonaláig lehet beszélni, a Dunántúlon csak ritkán jelenik meg egy-egy
csapat. ;

A bihari Geszt és szomszédos községek határaiban meglehetősen nagy
halastavakkal tarkított szikes legelők vannak, melyek az óvatos természetű
darunak nyugodt pihenőhelyet biztosítanak, ha azok útjokban itt meg-
szállnak. Itt a daru rendes vonuló. 1934. óta figyelemmel kísérem vonulá-
sukat és azóta minden ősszel és tavasszal észleltem vonuló darut. Számszerű
adatokat tartalmazó feljegyzéseim, sajnos, nincsenek az elmult évekről.
Az átlagosan megfigyelt darvak száma az őszi és tavaszi vonulás idején
nem haladta meg becslésem szerint az ezret. Minden évben megszálltak itt
a darvak pihenni, azonban csak 1—200-as csapatról lehetett szó, nagyobb
tömegek nem verődtek össze.

A daruvonulásban 1946 és 1947-ben feltűnő változás Allt be, amennyi-
ben mindkét esztendő őszén eddig nem látott mennyiségben jelentek meg
Geszt határában. Itteni öreg emberek szerint ilyen nagy tömegben nem ész-
leltek itt darut az elmult évtizedek során sem. Sajnos, másirányú elfoglalt-
ságom miatt nem volt alkalmam a vonulásról naponta számszerű adatokat
gyüjténi, így nem áll módomban a vonulás grafikonját megrajzolni és csak
esetenként Forolhätok fel adatokat. Azti hiszem azonban, hogy ezeknek birto-
kában némileg áttekinthető a vonulás lezajlása. ;

1946. nyár és ősz: július 17. 11 daru érkezik a Geszt melletti halas-
tóhoz; július 25. szemtanúk állítása szerint a halastönäl ,.sok* a daru;
augusztus 2. kb. 100 daru vonul a Geszttől Ny.-ra levő Vátyon-puszta felett
D—É irányban; augusztus 20. Mintegy 200 daru jár néhány nap óta a
vátyoni tarlókra minden reggel. A darvak a korai érésben levő tengeriket
eszik; szeptember 14. A darvak száma állandóan szaporodik. A halastónál
a déli órákban É és ÉK felől érkező cca. 500 darut számoltam. Szeptember
25.- Rohamosan emelkedik az itt megtelepedett darvak száma. A gazdák
panaszkodnak, hogy sok kárt tesznek a tengeriben. Október 2. A halas-
lavon ma este mintegy kétezer darut számoltam, amint oda éjtszakázni
beszállottak; október folyamán állandóan tartott a vonulás. Napközben a
földeken mindenfelé lehet legelésző darut látni, ahol nem volt a hely túl-
ságosan forgalmas. Számszerint csak este lehetett őket a halastóhoz való,
beszállásuk alkalmával úgy ahogy számbavenni. Ez a szám október 20-ig
kétezer körül, inkább azon felül mozgott.. Napközben állandóan mozgásban
voltak. Érkeztek és indultak tovább a csapatok, sőt bizonyára voltak
olyanok is, amelyek megszállás nélkül vonultak itt át. November elején
számuk szemmel láthatóan kezdett apadni. A november 11-i havazás után
a még itt lévők tömegesen indultak dél felé: november 12. 25 drb.-ot láttam;
november 13. 4 drb.-ot; november 19. 14 drb.-ot; november 23. este hal-
lottam az utolsót.

1947. tavasz: A tavaszi vonulás a költőhely felé való sietés jegyében
zajlott le. Csak egy-egy csapat! szállt néha a legelőkre, legtöbb azonban meg-
szállás nélkül vonult át. Ezen a tavaszon aránylag több daru mutatkozott,
mint a normális években, azonban az ősszel átvonultaknak csak egy részét
telte ki a megfigyelt darvak száma. Hárman figyeltük őket, így a vonuló
csapatoknak nagy része szem elé került. A megfigyelés helye a Geszttől
Ny-ra levő Vátyon-puszta.

Február 18. 2 drb.; február 19. 59 drb.: február 22. 203 drb.; február
24. 57 drb.; február 25. 131 drb.; február 26. 41 drb.; február28. 39 drb.;
március 2. 9 drb.; március 5. 17 drb.; március 7. 5 drb.; március 9. 46 drb. ;

BE eee

124

március 15. 6 drb.; március 17. 4 drb.; március 21. 23 drb.; március 25.
18 drb.; aprilis 17. 23 drb.; mäjus 13. 2 drb.

1947. nyár és ősz: A nyár jóformán eső nélkül mult el. A vadvizek
messze környéken kiszáradtak és csak a halastavak, valamint a halastó mel-
letti legelőkön átfolyó csatorna és annak kiöntései jelentették az Alföldnek
ezen a táján az egyedüli nyilt vizet. Az előző évhez hasonlóan már a nyár
folyamán kezdtek a darvak beszivárogni, és őszre kelvén a vonulás az
1946-osnál is nagyobb mértékben bontakozott ki:

Június 14. 32 drb.; július 28. 32 drb.; július 29. 43 drb. augusztus: 1.
64 drb.; augusztus 3. 80 drb.; augusztus 27. 280 drb.; augusztus 28. 270
drb.; szeptember 6. 437 drb.; — nagyobb arányú beözönlés veszi kezdetét;
szeptember 12. reggel a halastó felől, ahol éjlszakáztak, Vátyon-pusztán át
1137 daru szállt le a környező tengeriföldekre; szeptember 17. a halas-
tónál mintegy 1500 darut olvastam, amint a déli órákban a tó mel-
letti csatorna kiöntései mellé leszálltak inni és pihenni; a továbbiak
folyamán szeptemberben már annyira megszaporodott a számuk, hogy meg-

számlálni sem lehetett őket. Kora reggeltől — amikor élelem után indul-
tak — késő estig állandóan darukrugatástól volt hangos a határ. Becslés

szerint Geszt határában 3—4000 daru tartózkodott állandóan szeptember
második felében. Ejjelre a halastó helyett. ahol közben zaklatni kezdték
őket, inkább a Toprongyos-csatorna kiöntesei mentén pihentek meg; szep-
tember 26-án észrevehetően megcsappant számuk, majd 27-én szinte egyik
napról a másikra eltűntek, és csak egy-kétszáz daru csellengett itt. Ennek
okát megállapílani nem tudtam, csak feltételeztem, hogy a tőlünk keletre eső
tiszaradványi halastavak vizét ebben az időben kezdték leengedni, és az
oláhszentmiklósi legelők egy része, melyet a halastó tápláló csatornája
ilyenkor el szokott árasztani, víz alá került, és ott ütöttek tanyát. Ugy látszik,
azonban itt nem volt nyugtuk sokáig, mert október 1-én újra megjelen-
tek. Ekkor d. u. 3 óra tájon kimentem a vátyoni legelőre, ahol már sok
daru volt. K. felől nagy magasságban szüntelenül érkeztek a daru-csapatok
— volt úgy, hogy 8—10 csapat is jött egyszerre —— és valamennyi leszállt
a legelőre. Október első felében a nagy tömegek kilartottak. A csapatok
állandó mozgásban voltak. Reggel, amint virradt, éjjelező helyükről a szél-
rózsa minden irányában húztak, és a tengeriket lepték el, főleg ahol a
kora reggeli órákban háborítatlanul dézsmálhatták azt. A szárazság miatt
amúgy is gyenge tengeritermést alaposan megdézsmálták; október 18-án
hideg északi szél támadt, lehűlt a levegő és ez a hidegbetörés a darvak zömét
továbbvonulásra késztette; október 28-án napközben csak néhány vonuló-
ban levő csapatot lehetett látni; november 1-én a halastó őre szerint még
mintegy 400 daru éjjelezett a halastónál; november 7. este 8 drb.; november
15. esle hallotta az utolsót.

1948. tavasz: Amilyen meglepő volt az elmult őszi darubőség, éppen
olyan meglepetés volt az, hogy ezen a tavaszon alig lehetett darut látni.
Hárman figyeltük ezen a tavaszon is őket Vátyon-pusztán, így a napnak
csaknem minden órájában kinn tartózkodott valaki:

Március 20. 3 drb.; március 30. 109 drb.; március 31. 45 drb.; április 1.
22 drb.; április 2. 14 drb.; április 5. 113 drb.; äprilis14. 80 drb.; április 20.
25 drb.; április 22. 13 drb.; május 20. 16 drb.; május 27. 25 drb.

Összegezve a két év tanulságait, megállapítható, hogy az utóbbi évtize-
dek során soha nem látott tömegben jelentek meg a darvak Geszt környékén

Jon ‘D 10104 J ‘OPGL wa] — 9Y6I 92539 ‘Sautio Jo door Surfers — ‘noravdim suo semorxiti() — jedesoniep ouayıd

III VE ru TE WO, Valo V

+

vi Lg. AR e ad nt ie . 2 tn Mu
me), he VE) a 1 4 , ’ ,
À 2 fe 3

125

6szi vonuläs idején. Az is megallapithat6, hogy tavasszal nagy részük nem
itt vonult vissza. 1946. és 1947. szäraz esztend6k voltak. Az Alföldön a viz-
állások, mocsarak olyan helyeken is kiszáradtak, ahol más években egész
nyáron át lehetett vizet találni, így a geszti halastavak és a Toprongyos-
csatorna kiöntései messze környéken az egyedüli ivö- és pihenőhelyekel
biztosították a vonuló darvaknak — a szomszédos biharugrai és tisza-
radványi halastavak mély vizük és belterjesebb jellegüknél fogva a daru
számára nem jöhetnek számításba. Ez a tény még azonban nem teljes
magyarázat a daru iíteni tömeges megjelenésére, mert régebben is voltak
száraz esztendők; mégsem volt ennyi daru. Két év jelenségeiből nem lehet
általános következtetést levonni, de nincs kizárva, hogy a darvak vonulási
útjának némi nyugatra tolódását jelenti ez a tömeges mutatkozas.

Őszi vonulás idején a daru fő tápláléka a tengeri volt. Az éjtszakázó
helyeken összegyüjtött sok ürülék mindegyikében meg lehetett találni a
tengeril. Azokra a földekre, amelyekre nem vigyáztak, úgy odakaptak, hogy
mire a gazda észrevette a kártételt, már esetleg csak üres csutkát talált a
tengeriszárakon. 2—300 daru is beszállt egy egyholdas táblába, és könnyű
elképzelni, hogy olyan sok nagy madár egy alkalommal is mennyi tengerit
megevett.

Megszokott éjjelező helyükre este rendszeresen húztak, és csak több-
szöri zaklatás után kerestek más helyet. Táplálék után napközben meg-
lehetős messze, 30—40 km-re is eljártak, amint a szomszédos községek
lakóinak elbeszéléséből és az esti húzás idején a mindenfelől éjjeli pihenőre
érkező sok daruból megállapítható volt. Este hangosan krugatva húztak
pihenőhelyükre, és nem némán, mint egyes írásokban olvasni lehet. Kisebb
daru-vonuläst ezen időben tőlünk Ny.-ra is — mint Makó (Keresö) és Szeged
(Beretzk) határában is — egyidejűleg észleltek.

E sorok írásakor (1948. június eleje) már kezdenek feltünedezni, mint
a mult években, az előhirnökei a nagyobb őszi tömegnek. Ezektől a meg-
figyelésektől várom a vonulás eltolódásának bizonyosságát.

Crane migrating in the county Bihar from autumne 1946 till autumne 1948.

By G. Müller.

The crane (Grus g. grus L.) appears in our country since the middie
of ihe last century — when it-bred sporadicaly in the moorland “Ecsedi
lap” on the East part of the Great Hungarian Plain (Lovassy) and in the
“Nagy Berek” near Fonyéd at the lake ‘Balaton, from where was reported
the last Hungarian breeder crane by Berzsenyi ali the begin of this century
only as migrator bird in spring and autumne. There are to see also in
Summer some wandering troops, especially on the Hortobagy.

We see from the summary of Vönöczky-Schenk, that the cranes mig-
rate to-day in more great numbers only through the East parts of Transyl-
vania and only a little part goes through the East edge of the Great
Hungarian Plain. We can speak about a regularly crane-migration only
till the Tisza-line. On Transdanubia appears only seldom one troop.

AE PRO ARIA Tere, A a
o Ÿ Mr; GQ Ly east Pays ots
126 { Vi" 1 ARTE OR

L 27

There are on the environ of the village Geszt and of those in the
environ (East Hungary) great sodaic pastures variegated with fishponds,
which give for the cautious cranes untroubled resting places, if they stop
here during their migrating way. The crane is here a regular migrator.
I observe their migration still the year 1934. The number of the migrating
cranes during the autumne and spring migration according my estimation
did not pass over 1000, and thai one of the resting troops over 100—200.
The year 1946 brought in the crane migration a surprising change, becouse
in the autumne of 1946 and 1947 appeared the cranes im such a number,
which was not seen still more decades in the environ of ‘Geszt.

In the year 1946 appeared the first more little troop July the 17. At the
end of the month they were already quite numerous and at the end of
August they were nearly 200 on number, which did also during September
always increase. It culminated in October. At the begin of November they
begun to diminish and I saw the last one on the evening of November the 23.

In the spring 1947 appeared the first two cranes on March the 18.
The next day I saw already 59. Their number increased during April and
May, but-it did not reach by far the quantity of the autumne. The most
were seen on March the 29 — 90 on number — which did nevertheless pass
over the average of the last years. We saw here cranes sporadical during
the whole Summer. I saw July the 28 again 32 of them. The greater invasion
begun September the 6. At the middle of September there were already
more cranes as the last year (3000—4000). With the suddenly cold weather
October the 18. were gone also the mosti cranes. I heard the last one
November the 15.

In the spring 1948 generally we saw scarcely some cranes. Nevertheless
there were seen on April the 5 113 of them. i

According to the evidences of the years 1946 and 1947 I hold it as a
possibility, that the migration of the cranes got a direction some more to
the West. These two years were dry, and the fishponds of Geszt were on a
great territory the only drink- and resting places of the cranes. Of course
this does not still explain it, becouse in the past there were also dry years,
when the waters were everywhere dried and we did not see here more
cranes.

During the time of the aulumne migration it was the main food of the
cranes the maize, which is also proved by the examination of the
excrements. The maize-fields were sometimes nearly totally devasted by
the cranes in early morning-hours, and the farmers found only the empty
ears. In a one-acre maize-field got sometimes 200—300 cranes. They were
going for food in a circle with a rail of 30—40 km from the fishponds too.
At the evening they came again by letting hear their loudly voice “Krue-
Krue”, to their resting place. Their coming and going was regularly.

At the end of June 1948 begun tio appeare the first forerunners of the
autumnal crane-masses, and I wait from the observations of the future
years, wheather the migrating-direction of the cranes is really displaced
or nol.

TIEPEJÉT SRYPABJIEŰ. B KOMHTATE BUXAP C OCEHH
1946 TOJA AO BECHbI 1948 TOJA

TESA MIOANEP

C 1934 roga a Ha6amaam B oKpectsocrn Aepesan l'ect (xomnrar Buxap
B BocrounHoi Bexrpun) mepeaér xypasAeñ, M ycraHOBHA, STO CAO Tepene-
TAJONTHX ÆKYPHaBAeñ He OHAO 601bMe YeM THCAYA A YACAO CIIYCKAJOMUXCA €
cra 40 AByxcor. C 1946 rola Npom3omAo nOPasNTeALHOE U3MeHeHHe; C OCeHT
1946 roaa mo ocean 1947 ro1a ABAACTCAH :KYPABAB B THCAYHHX Maccax. Mx
IepeléT yxe HaunHaeTca BO BTOPOÄ IOAOBUHE MIOAA, IO BCE «e, TAABHOE
BpeMA Mepeléra OKTAÖpb, KOrAa unc10 ÆKYPABACË, upuseTawuux Ha pHOHOe
03epo HOTeBaTb, A ONCHNA AO ABYX THCAY B OAMH Beyep. OceHHnË nepeaër
IIPOHCXOAUT Aake AO KOHUa HOAOpa. Becuo OHH WOABAAIOTCA OKOAO CePeAUHH
MapTa, B KOHIe MapTa KYAbMMHAeT DepeAöt HM K KOHIY aANpelA MOXKHO CANTATE
OROHYEHHEIM, XOTA B MOCACAHHX TOAAX B Cerga OAM HEKOTOPHIA TPYNIEI, KOTO-
. pHA OCTAANCE y Hac I Jerom. OcenuHi nepeaër B 1947 roay 6HA eme 3HayH-
TeıbHee, TeM B MpOM.AOM TOAy, HANPOTHB TOro, BeceHHHÄ nepeaër B 1948 ToAy
yike okasaica CAa0HM. [prunxa cOopnma BO3MO:KHO ObLAa 3acyxa, UTO Ha OAHOM
MecTe COCpeA0TOYHBAAUCh HePEAËTHHA MaCCH jnran. IpexzeBpeMeHHO npunerar-
Mie YPABAH NPHUHHAIOT ÖOABIIMe ymepon B KyKypy3e.

FLAMINGO MAGYARORSZÁGON. :
Irta: Dr. Keve Andras.

Az elmult idök madartani irodalmaban több izben kisértett a közle-
mény, hogy a fiamingé (Phoenicopterus ruber antiquorum Temm.) elö-
fordult Magyarorszag teriiletén is.

Az elsö adat ügy szolt, hogy ällitölag 1860-ban Nagykanizsa egyik kül-
városa (Kiskanizsa) határában lőtték. Második adat, hogy 1887. október 4-én
F. Pollich szerint a Fiuméhoz tartozó Porto Ré kikötő világítótornyánál
látták (Vönöczky-Schenk, 1929, p. 290).

Ezután elhallgattak azok a közlések. melyek legalább valószínűvé
tették volna a flamingó újabb megjelenését. Végre először Demeter Lajos
(Aguila, 1943, p. 403 et 412), majd adatait pontosabban kiegészítve Lintia
Dénes (Aguila, 1943, p. 403 et 412) jelentette, hogy a bánáti területen fekvő
Garabos (Grabac) község határában 1943. október 20-án lőttek egy fiatal tojó
példányt, mely a temesvári múzeum gyüjteményét díszíti ma.

Az így felvetődött kérdés azután régebbi adatok felkutatására hívta fel
a figyelmet. Prof. dr. Dudich Endre volt szíves figyelmeztetni, hogy az első
háború után Tolna megyében járva, ott egy kitömött flamingöt látott.
Prof. dr. Éhik Gyula szíves közvetítése folytán sikerült is a madár pontos
adatait megszerezni. Szdszi Lajos szíves közlése szerint a madarat 1922
augusztusában a Dunaföldvár közelében fekvő Barota-puszta halastavainál
lőtték. Teljesen kiszínezett öreg példány volt, sajnos azonban moly került
bele, és így a tulajdonában lévő preparátumot kénytelen volt megsemmisí-
teni. Akkoriban sem Dudich, sem Éhik, sem Szászi nem tulajdonítottak
nagyobb jelentőséget neki, mivel fogságból szabadult példánynak tartották,
bár teljesen ép tollazata nem a mellett szöllott.

1 lo

128 A eae.” i ay î AZ : a mo is

Ezzel kapcsolatban ra kell mutatnunk, hogy Szilddy a Természettudo-
mänyi Közlöny LXII., 1931. evfolyamanak 267. oldalan közölte, hogy
lanitvanyai 1923. augusztus 13-án a nögrädmegyei Bank és Felsö-Peteny
községek közt fekvő tavacskänäl két példányt figyeltek meg. Érdekes a duna-
földväri és a bánki adatok dátumának egyezése, és szinte azt a gondolatot
keltheti, vajjon a később előkerült adatok folytán vagy Szászi, vagy Szilády h
nem tévedett-e az évszamban? Vajjon nem ug yanazokrol az elvetődött mada-
rakról van-e szó?

Dr. Pátkai Imre volt szíves ugyancsak közölni velem, hogy 1944 nyarán
az Intézetünket látogató gazda-képviselő csoporttal Montenuovo Nándor
járt gyüjteményünkben, és kalapja mellett flamingó-tollat hordott. Pátkai
kérdésére azt válaszolta, hogy a madarat előző év nyarán Németboly
(Baranya megye) határában fekvő halastavainál lőtték, kisebb csapatból. |
Az időpont meglehetösen egyezik a bänätival. 3

Dr. Beretzk Péternek szintén tudomasa volt, hogy az 1910-es években i
Hódmezővásárhely határában esett egy példány, mely nag ybaty ja, Beretzk
Péter gyógyszerész tulajdonába került, de a preparätum további sorsa nem
ismeretes.

Vessük most mar össze a környező területek flamingö-elöforduläsaival
a mi adatainkat. A legnevezetesebb inváziószerű flamingé-fellépés: 1935.
őszén Szileziaban, majd Elöpomeräniäban és Borkum szigetén történt.
(Hahn, Ber. Schles, Orn., 1936; Banzhaf, Orn. Mb., 1936.) Lengyelorszagban
1914. VIII. 20-án lőttek Varsötöl nyugatra Walewice (Lowicz) mellett egy
példányt (Stolcman, Ann. Zool. Mus. Pol., II, 1924, p. 41—42). A keleti elö-
forduläsok tehát mind nyár végére vagy őszre esnek. Kelet felé legközelebbi
költőterületük a Káspi-tenger és a Perzsa-öböl.

Niethammer szerint (1938, p. 353) Németországban cc. 50 esetben for-
dult elő flamingó, mely esetek közül csak néhányról mutatható ki a tolla-
zat alapján, hogy fogságból szabadult példányokról volt szó. Legnagyobb
fiamingó-inváziók nyugaton a Raina vidékén voltak, és ezek egyrésze pl.
1933-ban szintén tavasszal zajlott le. Valószínű, hogy a még ivaréretlen
flamingók mozgalmairól van szó. A nyugati előfordulást kézenfekvővé
teszi a flamingók rendszeres előfordulása a Camargue-ban (Rhone-delta).

Ezekből azt a következtetést szűrhetjük le, hogy a mi vendégeink alkal-
masint egy keleti mozgolódás elszórt előörsei. A flamingók valószínűleg a
Dobrudzsa felől vetődnek fel a Duna medencéjébe is, és előfordulásuk
gyakoribb, mint eddig hiltük. A különös balszerencse kíséri a megfigyelé-
seket, hogy ennyi bizonytalanság uralkodik még mindig az adatok közt,
holott éppen a flamingót tarthatnánk könnyen megfigyelhető fajnak.

Flamingos in Hungary.
By Andrew Keve.

After Demeter’s and Lintia’s communication on the first prooved
occurence of flamingo in the Hungarian Plain (Aquila, 1943, p. 412), the
H. Institute of Ornitology has recieved different older dates of observations,
so from the Hungarian Plains: Hödmezöväsärhely (Beretzk); from Trans-
danubia Dunaföldvár (Szaszy); Németboly (Montenuovo) and from
North-Hungary Bank (Szilddy). All the dates are from August or from
Autumn, which correspound with the dates from the other central-european
countries.

ee: AR tee DAT Eee 129
5 | DIAMUHTO B BEHTPHH

IIPHBAT-AONEHT A-p AHAPEÏ KEBE

Buepgrie cooömwan Aemerep 11 Iuxrna 0 A0KkA3aTeALCTBEHHOM caygae
PAAMHHTO HA Beurepckoï pasane (A10911) B 1943-em rogoBom BHMycKe
- , Aguila" erpauuma 412. C rex nop Benrepexnii Opanroacrnueckuëñ Hucraryr
NOAYUNA TOKe HECKOABKO GOodee PAHHNe HAÖAMAEHHLIe AAHUbIe: TAK C PeBHUHHI
(A10947) 13 ropo~a Xo7mezazamapxeab (or AoKTopa [lérp Beperuk); u3 Tpanc-
Aauyöum us ropoaa /yuawsaasap (or Cacn); 13 aeperta Hemeröoas (or Mou-
TeHyoBo) HM H3 ceBepHoli sacra Benrpna us Baux (or Cuaagm). Bce jaune
C aBryera Mecama HAH OCeHHNe, M TAKHM OŐDPAZOM OHM COTAAMAMTCH € CUPAB-
KANN HOAYUEHHBIX H3 Apyrax rocy4aper8 Cpeaxeñ Eppoi.

IDŐSZAKOS MADARVENDEGEK A BUDAPESTI MARTONHEGYEN
(1932—1946)

Irta: Szöcs Jozsef.

Néhány időszakos madarvendég megjelenéséről és itt tartózkodásáról
több éven át részletes följegyzéseket készítettem. Így a keresztesörüröl 11,
a süvöltőről 6, a fenyőrigóról 7 és a csonttollúról 13 év, illetőleg idény fel-
jegyzései állnak . rendelkezésemre. A megfigyelések kivételes eseteket kivéve
(betegség, távollét) napról-napra történtek és az a megfigyelt madarak
mennyiségére is kiterjedt. Mártonhegy a budai hegyek délkeleti lejtőjén
fekszik. Kelet felől a város. dél felől a sasadi szőlő- és őszibarackvidék,
nyugat és észak felől pedig erdős villanegyed határolja. Märtonhegv
átmenetet képez az erdős villanegyed és a szőlő-őszibarackvidék közt.

A keresztesörüröl (Loxia c. curvirostra L.) 1935-től vannak feljegyzé-
seim; sajnos azonban az 1936-ból származók elvesztek. A megmaradt 11 év
adataiból kitűnik, hogy a keresztesörü évről-évre megjelenő rendes nyári
vendég. Az elsők rendszerint június közepetáján mutatkoznak. Ritkán, így
1939-ben (május 4.) és 1943-ban (május 1.) már május elején. Még ritkább
az az eset, mikor júniusnál későbbre esik az érkezés dátuma. Ilyen a 11 év
közül csak egy, az 1937. év volt, amikor augusztus 18-án érkeztek meg az
elsők. Mennyiségük és itt tartózkodásuk ideje nagyon változik. Nálunk legin-
kább csak átvonulóban vannak. Ritkán pihennek meg, még ritkábban táplál-
koznak. Táplálékuk lucfeny6mag és Thuya termés, továbbá a nyári hóna-
pokban a jegenyenyár levéltetvei (Aguila, 1943, p. 408). Az alábbi táblázat
első sora azt mutatja, hogy a megfelelő évben hány napon lett megfigyelve
a keresztesörü, a második sorban pedig az van feltüntetve, hogy hány
hónapig tartózkodtak nálunk.

1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946
85 ? Teas HAN 49 6 LATE TA ES AT 1 9
7 ? 2 6 38% 3% 2 4% 8 3 0 6

g Aquila

130 SATA ACTA

A második táblázatban a hónapok szerinti előfordulást tüntettem föl. .
Az első sor azt mutatja, hogy a megfigyelt évek alatt a megfelelő hónapban
hány napon át mulatkozott keresztesörü; a második pedig azt, hogy a meg-
felelő hónapban hány évben volt előfordulási adat.

e

maj. — jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan
9 51 62 33 50 25 22 11 1

4 10 9 9 5 5 4 3 1

ı Ha az első táblázatot: nézzük, láthatjuk, hogy a keresztesőrű minden
évben ellátogat hozzánk, nagyobb mennyiségben azonban csak ritkán jelent-
kezik. A második táblázatból kitűnik, hogy leggyakoribb június és július-
ban. Augusztusban is majdnem minden évben mutatkozik. de jóval kisebb
számban. Szeptemberben már sokkal ritkábban fordul elő. A táblázat első
sorában szeptemberben mutatkozó magas szám úgy keletkezett, hogy a
három leglátogatottabb évben (1935, 1938 és 1943) éppen ebben a hónap-
bari mutatkozott sok. A következő hónapokban fokozatosan ritkább lesz.
A januári előfordulás kivételesnek mondható.

A süvöltőről (Pyrrhula p. pyrrhula L.) 1937—38-tól kezdődőleg vannak
följeg yzéseim, melyből azonban az 1941—42. évi följegyzések elkallódtak,
1944—45 és 1945—46-ban pedig nem végeztem rendszeres megfigyelést.
A rendelkezésemre álló adatok így csak hat télről szólnak. A süvöltő a leg-
rendszeresebben meg gjelenő téli vendégünk, mely október második felében
érkezik hozzánk és március végén, április elején távozik. Legkorábbi meg-
jelenése október 7. (1937), legkésőbbi távozása április 11. (1944). Tápláléka
nálunk főleg a juharfák magtermése. Előfordul azonban, hogy a gyümölcs-
fák rügyeit is lecsipdesik. Ez azonban csak igen ritka esetben olyan mér-
tékű, hogy érezhető kárt okoznának. Az alábbi táblázatokat a keresztcsőrű-
nél ismertetett módon készítettem el:

1937-38. 1938-39. 1939-40. 1940-41. 1941-42. 1942-43. 1945-44. 1944-45. 1945-46.

88 43 22 51 ne SV Neos ? Li?
5% 5 5 5 ? 4 5% ? ?
okt. nov. dec. jan. febr. mare. apr.

18 61 42 51 53 37 5
5 6 5 5 6 5 2

Külön ki kell emelnem az 1942—43-as telet, mely a többihöz viszonyitva
abnormálisnak mondható. Ebben az évben ugyanis az elsők a rendes időnél
valamivel későbben, november 1-én jelentkeztek. November 20-ig hét napon
át voltak láthatók, azután eltűntek és abban az idényben már csak egy
alkalommal, február 25-én láttam 12 darabot. Ezzel szemben a normális az
(lásd a második táblázatot), hogy októbertől februárig meglehetős egyen-
letesen fordul elő. Mindazonáltal novemberben és februárban mutatkozik
a legtöbb, mely az őszi le-, illetve a tavaszi visszavonulást hűen tükrözi"
vissza.

A fenyőrigó (Turdus pilaris L.) téli mozgalmáról 1936—37-ben kezd-

lem részletes följegyzéseket készíteni. Itt ugyanúgy, mint a süvöltőnél, az
1941-42. évi följegyzések elkallódtak. 1944—45 és 1945—46-b6] pedig a

| A Gi AE EN LTE Oe PNP Gg | | AM 4 Ai “à DR Nie IA EEG 3 Fin Ip
; a BR.

4 i revde hiänya miatt nines foljegyzésem. Marad tehät het tél adata,
. melyről a táblázatok adnak áttekintést:

" 1936-37. 1937-38. 1938-39. 1939-40. 1940-41. 1941-42. 1942-43. 1943-44. 1944-45. 1945-46.

18 25 26 10 15 ? 9 15 ? ?
5 5% 51% 5 5 ? 4 3 AIR: ?
x okt. nov. dec. jan. febr. mare. apr.
4 51 10 20 9 13 6
2 7 5 6 3 5 3

A fenyörigö szintén minden évben megjelenő téli vendégünk. Moz-
galma sokban hasonlít a süvöltőéhez, de míg a süvöltő nálunk igazi téli
vendég, addig a fenyőrigó inkább csak az őszi levonuláskor. (november)
mutatkozik nagyobb mennyiségben. Téli kóborlásai közben és tavaszi vissza-
vonuláskor kisebb számban látható. Mártonhegyen csak igen ritkán láttam
őket táplálkozni, mely nálunk csipke- és galagonyabogyóból áll. Egy alka-
lommal a lehullott és már erősen erjedésnek indult körtét ette. Legkorábbi
megjelenése október 20. (1937), legkésőbbi távozása április 12. (1937).
Jellemző, hogy majdnem minden évben egy, sőt két hónapra is teljesen
eltűnik. Februárban van a legkevesebb. ng

A csonttollüröl (Bombycilla g. garullus L.) sta van föl-
jegyzésem, melyből az 1934—35-ös elkallódott. Összesen tehát 13 telröl
vannak adataim, melyeket az alábbi táblázatokban foglaltam össze:

CA xi 15 © n a e = n ci cs + 18 CS)
A AA i e A BPR a of
N cs bead pte) o La ao for) o it a 09 AH 10
09 Dal 09 09 09 n 09 be] sh =) bl sh be ti
o o o Le] a o a a a o oO [ep] a a
mi ri i ri ri Lan | re ri rei mi re ri ri ri
55 — ? 3 6 15 — — — 10 2 56 — 1
AIDA BE N ne BR Ada 71,
nov. dec. jan. febr. mare. apr.
5 23 34 DAI STRO 28 10
2 + 5 6 5 2

A csonttollu, ellentétben a mäsik härommal, nem jön el hozzänk min-
den évben. A täbläzat adatai szerint 2—3 évig egymäsutän megjelenik,
azutan 2—3 évig megint nem mulatkozik. Erdekes az is, hogy a leglatoga-
tottabb évek után következtek a teljesen meddő évek. Ami a hónapok sze-
rinti megoszlást illeti, január, február és március a leglátogatottabb. Decem-
berben is még elég gyakori, novemberben és áprilisban már csak ritkän
látható. Legkorábbi megjelenése november 16. (1941), legkésőbbi távozása
pedig április 16. (1944). Inváziós években igen érdekes húzásszerű mozgal-
mat lehet nálunk megfigyelni. Reggel az erdőből a város felé húznak, ahol
a parkokban és fasorokban lévő Celtis- és Sophora-fàk gyümölesein csilla-
pítják éhségüket, estefelé viszont a városból az erdő felé húznak, hogy ott
a város zajától távol nyugodtan töllhessék az éjtszakát. Pihenés céljából
gyakran megtelepednek Mártonhegyen is, táplálkozni azonban csak ritkán
láttam őket. Ilyenkor galagonya- és csipkebogyót ettek.

Ha azt vizsgáljuk, van-e valami hasonlatosság a tárgyalt madár-
vendégek mozgalma közt, azt látjuk, hogy (mint már föntebb is említettem) .
a süvöltő és, fenyörigö mozgalma SO but egyezik egymással. Körülbelül

egyidőben érkeznek, távozásuk ideje is nagyjából megegyezik. Minden
Sii rendszeresen megjelennek, továbbá mindkettőből ONCE RER jelent-

9"

132

kezik a legtöbb. A csonttollu és keresztesörü mozgalma között is lehet némi

pärhuzamot vonni. Megegyeznek abban, hogy némely évben nagy mennyi-
‚segben özönlik el vidékünket, azután 8—10 évig megint csak kevés, vagy
egyáltalán semmi sem mutatkozik. Mozgalmukban némi ritmus vehető
észre, amely különösen a csonttollúnál szembeötlő. Természetesen a meg-
figyelt idő rövid ahhoz, hogy végérvényes megállapításokat tehessünk. Föl-
jegyzéseim ismertetésével nem is az volt a célom.

Wintervisitors at Budapest on the Mártonhegy between 1932 and 1946.
By Joseph Szőcs.

I observed between 1932 and 1946 regularly the movements of the
common crossbill (Loxia c. curvirostra L.), the bullfinch (Pyrrhula p.
pyrrhula L.), the fieldfare (Turdus pilaris L.), and of the waxwing (Bomby-
cilla g. garrulus L.) and I gave in the Hungarian text a detiled description,
in which months, or how-many days did I them see. Close around my
observing place, which is in the residential guarter of Budapest, the
crosbills fed with the seeds of Picea excelsa, Thuya and with the leaf-lice
found on the poplars. The bullfinches eate the seeds of the Acer, only in a
very little part buds. The fieldfare does only pass by, it stays seldom for
feeding, in this cases it picks the crops of Rosa and Crategus. One times
it ale a fallen, already fermenting pear. The waxwings fly in the morning
from the woods to the town and at the evening in the contrary direction
back. They set seldom on the Martonhegy, and then they eat ioe and
Crategus.

If we examine, whether it exists a similarity betveen the movements
of the named bird-guests, we see, that the movement of the bullfinch and
that one of the fieldfare are each other in some matter similar. They
appear about the same time and so they do go away too. They come both
all years regularly and we can see from both in November the most on
number. It is an agreement between the movement of the waxwing and
the crossbill in such a matter, that some years they appear at us in great
numbers, and afterwards 8—10 years we see very few or no one of them.
We can find in their movement some rythm, especially at the waxwing.
Of course the time is too short to make final consequences. My reports of
some years are defective, becouse a part of my notices perished at the siege
of Budapest.

TERMESZETES ELSZAPORITAS A JOVO VADGAZDASAGABAN.
Irta: Péterfay Jözsef.

A legutóbbi évtizedek vadászati tapasztalatai alapján megállapítható,
hogy a fácán a magyar vadászterületek jövendő szárnyas vadja. Mennyi-
ségileg nem éri el a fogoly számát, értékben és közgazdasági jövedelmező-
ség szempontjából azonban messze túlhaladja. Mindezeket felismerve, fel
kell készülnünk a fácánban rejlő nemzeti tőke okszerű kihasználására és
a jövő munkáját, a mult tajasztalataiból okulva, tervszerűen kell vezetni,

133

hogy az elérendő eredmény a rea fordított gonddal, költséggel és munkával

; arányban is legyen.

Tudjuk, hogy a fácán szaporításának két módja van: a mesterséges
tenyésztés és a természetes elszaporítás. Az elsőről a legkiválóbb vadászati
szakírók köteteket írtak, ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Végrehajtásá-
nak feltételei legfeljebb állami rezervátumokban vannak meg, így a jövő
vadászatának a természetes elszaporítás lehet a módja, mire többé-kevésbbé
mindenütt van lehetőség.

A költséges nevelési rendszerrel szemben a természetes elszaporítás
feltételezi a meglévő törzsanyagot. Nagyobb költségei nincsenek, berendezés
nem kell hozzá, azonban feltétlenül megköveteli a biztosítható legnagyobb
nyugalmat, legalább a fészkelési időszak alatt. Hálránya, hogy az elszapo-
rítás a terület alkalmassága szerint többé-kevésbbé hosszabb időt kíván,
az elszaporodás lassúbb ütemű, de biztosabb a mesterséges tenyésztésnél.
Jobb állományt, szebb vadászatot, egészséges, ellenállóbb szervezetű egye-
deket biztosít aránytalanul kevesebb kiadással.

A természetes elszaporítás feltétele az alkalmas terület. A fácán első-
sorban rovarevő, tehát a terüleinek rovarban gazdagnak kell lenni. Rovar-
világ miatt szereti a nedves területeket, különösen a nádasokat. Megkívánja
a vizet, lehetőleg állandó vízfolyások formájában, azonban az elszaporodás-
hoz feltétlenül szükséges a szárazabb, lehetőleg csenderesekkel, búvóhelyek-
kel tarkított magasabb fekvésű terület is. Különösen a homoktalajokon érzi
magát otthon, hol a mélyebb részeken állandóan talál vizet, illetve a víz

10
5
He ty SVI EUREN, IX XC XI X, ho I M IV V VI VIT VIN IX X XI Xl I hd
] ] imzó területekket 7 % À ENTER RTE
ee ey Ka Enr es US Az évi elszaporitas lehetösegei és evkozi hullamzasa.
Stock change in connection with the neighbouring The possibilities of the year increase and the chang
territories. during the year

mellett rovart, nadas, zsombékos részeket. Ha az el6bbi feltételeket meg-
találja, akkor aránylag kis védelemmel is, elszaporodása feltétlenül . bizto-
sítva van.

Önként vetődik fel az a kérdés, hogy a természetes elszaporítással
elérhető-e a mesterséges nevelés eredménye? Igen, de hosszabb idő kell az
elszaporodáshoz. Álljon előttünk a volt kistápéi uradalom fácánállománya,
mi természetes úlon szaporodott el és óvatos becsléssel a következőként
emelkedett:

1928. évben volt törzsállomány. .... 450— 500 drb.
1929-ben becstilt mennyiség ...... a 950— 1.000 ,,
1930-ban 5 i; DRA Ree EE 3.000— 3.200 ,,
1931-ben 58 a ARA 1.300 86-000");
1932-ben N, Dì ss... 13.000—14.000 ,,

1933-ban NAT TE PS Roving Bie À Re 20.000—21.000 ,,

134

Az évi szaporodást tehát kezdeti időben haromszorosra, később kétszeresére
tehetjük. Telitettségi állapotban a vándorlás megindul és az állomány meg-
tartása — különösen télen — már nehezebb feladat, mégis aránylag kis
költséggel megoldható. Tájékoztató adatokként a következő mennyiséget
vehetjük: kat. ol da Len 2—3 drb., közepes viszonyok mellett 1—1 5 drb.
Még aránylag kedvezőtlen, de kis ad szaporodására alkalmas területen is
átlagos viszonyok között elérhető 5 kat. holdanként 1 drb. Helyi viszo-
nyoktól függően ezek az ätlagök emelkedhetnek, de a felére is csökken-
hetnek. ú

Az elszaporodásra igen sok, legnagyobb részben tőlünk független
tényező van kihatással. :

Legfontosabb a terület alkalmassága. Ha a facan elszaporodasara ked-
vezö feltételek állanak fent, különösebb beavatkozás nélkül az évi harom-
szoros szaporodás feltétlenül megvan. Közepes alkalmasság esetében az
évi kétszeres elszaporodással is megelégedhetünk. Kevésbbé alkalmas terü-
lelről a legtöbb esetben elvonul a vadunk, ha a közelben kedvezőbb, élet-
feltételeket -talál.

Minden vadfajta más terepet kedvel. A fácán szereti az erdőkkel tar-
kitott, búvóhelyekkel, nádasokkal rendelkező területeket. Ugyanakkor a
fogoly inkább a nyílt, mezőgazdasági kultúrterületek vadja. Mondhatnánk
azt, hogy a mezőgazdasági művelésre való alkalmassággal egyenes arány-
ban no a vadelszaporitàsi alkalmassag is, ha a terület egyébként lakott
helyekkel, tanyakkal nines beépítve.

Az elszaporodasra legnagyobb kihatassal, a termeszet tenyezöi közül
az időjárás bir. Nyolc évig állandó adatgyüjtessel, pontos feljegyzéssel figye-
lemmel kísértem az időjárással kapcsolatos szaporodasi viszonyokat és
összevontan a következőket állapítottam meg 1931-1938. évi átlagban:

Április hó 1-től július hó 31-ig az évi átlagos csapadékmennyiség
2037 mm volt. Száraz évet jellemez 1935. év 677 mm-rel; nedves időjárás
volt 1932. évben 3162 mm-rel, 1933. év 2728 mm csapadékkal. A fészke-
lésre legfontosabb május hónapi csapadék átlaga 594 mm. Legtöbb 1933.
évben 1067 mm, legkevesebb 1934. évben 65 mm-rel. Június hó átlaga
621 mm volt. |

A nyole év alatt megfigyelésre került 4075 facanfészek 35.022 drb.
tojassal. Megällapitott feszekpusztuläs 1931—1937. években fészekben ätla-
gosan 324%, tojásban 40199 volt. 1938. évben fészekben 28899, illetve
tojásban 28699 pusztult el. I

Részletes adatok ismertetése igen messze vezetne. Nézziik inkabb, hogy
a feszek-, illetve tojaspusztuläs okait miben találhatjuk meg:

Legtöbb pusztulást a sok csapadékkal bíró évek talajvizei és nagy esők
elmosásai okozták. Legjellemzőbb az 1933. év, mikor 467% fészek és
49599 fácántojás. pusztult el a nedves, talajvizet, vizmosast okozó időjárás-:
sal kapcsolatban.

Ne higyjük azonban, hogy a másik véglet lényegesen jobb. Az 1935. év
rendkívül száraz volt — egész évben alig kaptunk esőt —, a pusztulás mégis
fészekben 33299, tojásban 40°3%-ra emelkedett fel.

A fácán fészke mindenütt megtalálható. Magasabb fekvésű területeken
a korábbi fejlődésű növényzet adja az első takarást és a fácán válogatás
nélkül készíti fészkét az első, alkalmasnak talált helyen. Elcsodálkozunk
néha, ha az emberek, állatok által sűrűn látogatott helyen, sőt házak mel-
lett is találjuk nem egyszer a fácánfészket. ; ;

135

Latjuk, hogy az idöjäräsi viszonyok: csapadék, illetve talajviz, vala-
mint a tartós hőség súlyos kihatással vannak az évi vadszaporodäsra.
‘Csapadék, hűvös időjárás, talajvíz tojásáthűlést okoz, nagy hőségben vagy
tartós szárazságban a fácántyúk sokszor véglegesen elhagyja a fészkét, mert
a meleget nem bírja tartósan a fészken. Talán kellő érdeklődésre tarthat
számot az is, hogy hol találhatók a fészkek egyes növényneinenként.
Az adatfelvétel 1935—1937. évből, háromévi vizsgálati adatot ölel fel.

1930 megvizsgált fácánfészekből tavaszi vetésű takarmányfélékben és
lucernában 201 fészket, réteken 1082 fészket és gabonanemtiekben 647 fész-
ket találtunk. Vadszaporodási szempontból tehát elsősorban a nem zavart,
és aránylag korán fejlődő rétek, másodsorban a gabonafélék, különösen az
őszi kalászosok fontosak a mezőgazdasági területek közül. A fészkek leg-
nagyobb része réten található, mert a növényzet a fészkelési időben már
kellő takarást és rendeltetésszerűen kellő védelmet nyujt. j

Igen érdekes a fészekpuszlulás kialakulása a növénycsoportonként:
takarmányokban 36499, réteken 28199, gabonaneműekben 28999 ment

tönkre.
Kistápéi adatgyüjtés a fácán fészkeléséről 1938. évben:
Összesen Kikelt Költés alatt Elhagyott
Fészekalj 9 fa. 44 fia. 14 fave

Brooben!.t..,%..... 191 294 85: 4450 OSZ 35/6 38 726072
Takarmänyokban ... 37 56 ge 728881283. 022 DISTESO
etere... dei on 0 59 90 22% À NS RE TRE Le 14 238
_Gabonäban ........ 369: 1156072271; 16272 7 19 ESÉST ZO

BAR fészekpusztulas ‘Kistapén 1938. évben:

Fészek Tojas
Clases Ee Oa ce ARR 652 5640
RN er loko kele ALE: 188 : 1616
a fészekpusztulas Kistapén 1931—38. években %-ban:
Feszek Tojas
DR MEN ARE 28'8 28°6
ROSIE FAO 36 6
1931 Se ne: 324 401
Az aratásnál talált fészkek megoszlása Kistápén 1938. évben kalászo-
sokban:
Gabona neve Vetés terület — Összes Kikelt Költés alatt Elhagyott
FG Si Izé eet SI
Por) Ya 14 74
Ruüzas ii, 74 37 101 29 79 24050 6 155
15 FOR evet ető 281 270 13:9. 21005439 3 08/0104 2 orks
Arpal) 31 16 44 10 27 N) A UE
CT 59 42 111 28 77 — — 14 40

Összesen .. 445 365 100 OEE GDD 7 Ra a

; Holdankénti feszekätlag 6szi kaläszosokban Kistäpen 1938. évben:

búzában 0°5; rozsban 0°96; ärpäban 0°51; zabban 0°71 fészek. Az egy fészekre

fs területnagyság: búzában 200 kat. hold; rozsban 104; árpában 196;
. zabban 140; gabonäban átlagban 1°22 kat. hold.

136 | da pi:

A feszekällagok Kistapén 1938-ban: fészek: erdőben 191 fészek 1827
tojással (átlag 95); takarmányban 37 fészek 346 tojással (átlag 9°3); rétie-
ken 59 fészek 480 tojással (átlag 81); gabonákban 365 fészek 2987 tojással
(átlag 872 tojás). Összesen 652 fészek 5640 tojással (átlag 8°65 tojás).

Ezek az adatok egy régi, kellően meg nem indokolt meggyőződést"

döntenek meg, mert igazolják, hogy a tavaszi takarmányfélékbe rakott
fészkekben okozott veszteség messze mögötte marad a vélt veszteségnek.
Azelőtt a veszteség nagy részét a takarmánykaszálásokra vezették vissza.

DE

I IV V VI VII ho

Átlagos fészek elhagyás,
Average abandon of the nests.

Ragadozók ~- 34
Betegség — 17
Sebzes — 05

Hott IV VO VE VI VI IX X XI XII | ho
Elhulläsok természetes szaporodasnal.
Perish at natural increase.

Az adatgyüjtés bebizonyította, hogy az összes facanfészeknek 3°1%-a, illetve
a lerakott összes tojásnak 47%-a pusztul el a takarmänyfelekben. Egészen
kis mennyiseg, mit a facan igen könnyen ki tud heverni. i

Erdekes, hogy a fészkeknek t6bb, mint a fele rétekre esik. Rendkivüli
fontossága van vadszaporodasi szempontból ennek a" ténynek, mert a vad-
szaporodás mennyisége elsősorban a rétektől függ. Nedves időjárás alkal-
mával — különösen ha talajvíz vagy erős áthűlés lép fel az elfagyás,
tojásromlás a legnagyobb mértékű lehet május hónapban.

Nézzük még az 1938. év megfigyelési adatait:

A tavasz hűvös, április hó 18-án havazás, éjjeli fagy, majd ezt követően
hideg, hűvös időjárás, május 3—5-6n éjtszakai fagyok voltak. A rendellenes
időjárás a mezőgazdasági növényekben is fejlődési eltolódást okozott. Rétiek,
tavaszi kalászosok későn fejlődtek, ennek következtében a fészkelés és a
szaporodás súlypontja a normálistól eltérően a gabonákba került, hol a vad

elég korán kapolt takarást és védelmet. 1938. évben megfigyeléseim körébe .

vontam az erdei fészkeléseket is. Természetesen ezek mindig csak a tényle-
ges fészkelés kis hányadára terjedhettek ki, de mégis elég adatot szolgáltat-
tak a valóságot megközelítő körülményekre. Megállapítást nyert, hogy a fész-
kek legnagyobb része olyan fiatalosokra esett, hol ugyancsak kellő takarást
kapott a vad. Igen meglepő volt a fogolyfészkelés eloszlása. Normális idő-
járás esetén fogolyfészek igen ritkán található erdőben s ha van is, legfel-
jebb 4—5%-ra tehető csak a mennyisége. Az 1938. év bebizonyította, hogy
a természet az eltolódásokat kiegyensúlyozza és a fagynak, áthűlésnek kitett
területekről áthúzódott a fogoly az erdőbe, a megosztott ligetes területeken.
A fogolyfeszkeknek 51°5%-a erdőből került elő.

Természetesen nem összefüggő erdőterületről van szó, hanem olyan
ligetes elosztású erdőkről, hol a különböző mezőgazdasági művelés alatt álló
területek erdőkkel váltakoznak.

A megfigyelt 652 fácánfészekből erdőben 294%, takarmanyfélékben
66%, réteken 999, őszi kalászosokban 56% került elhelyezésre. Ugyanakkor

a”
>

.
gi

ATI LIAN a lee Li

ra | 137

.. a fogolyfészkek .51°5%-a erdökböl, 1°5%-a takarmänyokbél, 91%-a rétekrôl

és 37°9%-a őszi kaläszosokbél került elő, mindkettő az 1935—1937. évi meg-
figyelési átlaggal szemben.

A fácánnál az eltolódás magya-
rázata egyszerű. A réteken takarást
nem találva, az őszi kalászosokba
és az erdőkbe húzódtak le fészke-
lésre. Fácánnál az eltolódás kevés,
mindössze 1699, Más a helyzet a
fogolynál. Mezőgazdasági területek
közötti eltolódás itt is kis száza-
lékú: mindössze 2499, azonban

1234 56 78ev

er = x 2 Viszonylagos- _ , Tényleges -
meglepő az erdőbe került 51°5%-nyi állomány szaporodás
fészek. Az eltolódás az erdő javára Relalive- Effective-

Sl 5 à increase of the stock.
tortént, igazolva azt, hogy a termé-

szet kilengéseihez okvetleniil alkal-
mazkodik a vad a természetes elszaporodas soran.

Igen érdekes az erdö és a mezögazdasägi területek között vont szaza-
lékos pusztuläsi megfigyelés is: fäcänfeszekböl erdőben 199%, mezögazda-
sági területen 32599 ment tönkre, tehát mezőgazdasági földeken a fészek-
púsztulás mintegy 60%-kal nagyobb, mint az erdőben. Tapasztalataim sze-
rint a fácánfészkeknek 4099-a kerül mindig erdőbe és 60%-a mezőgazda-
sági földekre. Vadszaporodási szempontból általánosságban 50—50%-ra
értékelhetjük úgy az erdőt, mint a mezőgazdasági területeket. A természet
a fészekpusztulást a fészekmennyiség elhelyezésével kívánja ellensúlyozni.

A különböző kaläszosokban talált fészkek terület- és tojashozam-atlaga:
egy fácánfészekre 1938. évben Kistápén esett:

búzából 200 kat. hold, rozsból 104 kat. hold, árpából 196 kat. hold,
zabból 140 kat. hold, kalászosban átlag 122 kat. hold. Az előbbi adatokból
megállapítható, hogy a korai vetésű és korán fejlődő rozs, majd búza a leg-
fontosabb a vad szaporodása szempontjából. Tavaszi kalászosok ugyancsak
fontos szerepet játszanak a fészkelésben.

A megfigyelésekből levezettem a tojásátlagot is. Érdekesen alakul ki:
erdőben a fészekátlag fácánnál: 95 drb., takarmányokban 93 drb., réteken
81 drb., gabonákban 82 drb., összátlagban: 865 drb. A fácán szaporodá-
sára az erdő bír legnagyobb befolyással, mint az elmondottakból is meg-

. állapítható.

A keltési veszteség az elhagyott, tönkrement fészkek és kikelt fészkek-
ben maradt, ki nem kelt tojásokból tevődik össze. Az eddigiekben a fészek-
veszteségeket ismertettem, a kelési arány részletes adatok alapján a követ-
kező a fácánnál: egy fészekre ki nem kelt tojásból esik átlag 072 drb., úgy
az erdei, mint a mezei fészkelésnél. Végeredményben tehát a fészekátlagot
fácánnál 8 drb.-ra tehetjük. Ezek az adatok természetesen egy vidék, egy
vadászterület fészkelési és szaporodási viszonyait mutatják be.

A szaporodási kérdések vizsgálatánál érdekes megfigyelésre jöttem rá.
A fácán elszaporodásával egyenes arányban csökken a fogolyállomány.
Ez a körülmény azt látszik bizonyítani, hogy bizonyos elszaporodási mér-
téken túl azonos területen együtt nem szaporítható el a fácán és a fogoly.
_Kistapén ez a jelenség akkor vált szembetűnővé, mikor a fácán kat. holdan-
ként elérte a két darabot. Ekkor megindult a fogolyállomány csökkenése
és az addigi kat. holdankénti két darab fogoly három év alatt lecsökkent

ZT HUN; Toyo o RR RE RANA A, LUNE
138 : | | f uk IN
öt kat. holdanként egy darabra, sőt egészen húsz kat, holdankénti egy
darabra a tovabbi harom év alatt.

Igen nagy befolyäsa van az ällomäny AS N dee az
ivararanynak. Fäcännäl a szabadon szaporodó állománynál 1:4 — 1 : 45
arányban látom a legkedvezőbb ivararányt, mert ezzel a természetes kiválo-

gatódást nagyban elősegítjük és a nagyobb testű, erős szervezetű kakasokat
Mate a tyúkokhoz. A jövő magyar vadgazdaságának az eredménye nagy-
részben attól függ, hogy az ivararanyt helyesen, a természetes elszaporodás
feltételeinek megfelelően állítjuk-e be és lehetővé tesszük a Sasa rece)
kivälogatödäst a párzás idején.

Nagyobb mennyiségű fäcänällomänynäl számolnunk kell a meddöseg-
gel is. Oka részben a vérfrissités elmaradäsäban, a vadaszati sebzésekben,
téli Athiilésekben keresendő. Nagy állománynál több, kisebb állománynál
kevesebb százalékú meddő fordul elő. Normális elszaporodás esetében átla-
gosan 599-ra tehető: a meddő, mi az állomány nagyságától függően egészen
1099-ig emelkedhetik. i

Az időjárási viszonyok mellett nagy kihatással bir az állományban elö-
forduló elhullás. Oka többirányú lehet: ragadozók munkája, betegségek,
vadászati sebzések, orvvadászok stb. ;

A ragadozók elszaporodása mellett vadszaporodásra nem «7A miti iaia
Ha nagyobb szärnyas ragadozök altal okozott kärokat figyelmen kivül
hagyjuk is, a róka, menyét, görény stb., a kóbor kutya és macska, de külö-
nösen a most rendkívül elszaporodott varju-, szarkafélék igen súlyos käro-
kat okoznak nemcsak a szaporulatban, hanem a törzsallomänyban is. 1946.
évben a szaporulatnak legnagyobb része a ragadozók áldozata lett.

A legtöbb vadász azt hiszi, hogy állománya egészséges és csak ha valami .
veszedelmes, tovaterjedő megbetegedés, lépett fel, akkor kap fűhöz-fához.
Tapasztaltuk a közelmult fertőző szárnyas megbetegedés és ennek követ-
keztében előfordult tömeges fácánpusztulás alkalmával, hogy milyen
kihatással lehet egyetlen megbetegedési és fertőzési forma az állományra.
Belső élősködők, baktériumok, bőrélősködők annyiféle megbetegedésnek
lehetnek indítóokai, hogy ugyancsak ki kell nyitni a szemünket, ha az állo-

5 many unk nagvobb pusztulasat meg akarjuk
10 elözni.

A vadaszatok alkalmäval törtenö sebzesek
sok, későbbi elhullást okoznak. Jó puskasok-
nál, vadászias lövésnél aránylag kevesebb for-
dul elő. A szeles puskás, aki minden vadra

PI. lehetetlen .tavolsagokr6l lövöldöz, mérhetetlen

N e rece caer károkat okozhat a j6v6évi szaporodásban.
MEddaseg- A. sebzett egyedek rendszerint . elpusztulnak,

Stop vagy ha meggvogyulnak is, következő évi sza-
porilas szempontjabol rendszerint elvesztek.

Az elhulläs oka sokféle lehet. Vigasztalö, hogy csak egészen rendkivüli

körülmények között haladja meg az állománynak megfelelő 10%-ot. Nor-

mális körülmények között átlagban 4—599-ra vehető az ilyen irányú vesz-
teség.

Természetes elszaporodásnál egyik legfontosabb tényező a vadászat,

valamint a vele kapcsolatos elvonulás. Ez főként a fácánt érinti, miután

kóborló természetű egyébként is. Az öregek jobban kóborolnak, mint a

fiatalok, ismét a kakasok elöbb hag gy jak ott a régi Területek mint a tyúkok.
j Mondhatham azt, hogy a facan köborläsa, elvandorlasa a vadäszterület vad-
tenyésztésre való alkalmasságával, az évközi zavarassal és az őszi vada-
szatok módjával áll egyenes arányban. Ha ősszel ugyanazon a területen
sokat vadászunk, zavarjuk a vadat, úgy meglepetéssel vesszük észre, hogy
a lelőtt mennyiség nem áll arányban a vadállomány csökkenésével, hanem
sokkal több hiányzik az élő vadból, mint amennyit a teríték bizonyít. Erős
zavarással, sokszori vadászattal az elvonulás felmehet 35—40%-ig, mert
teljesen normális viszonyok mellett is mindig számolhatunk legalább 15—-
20% veszteséggel. Az elvonulás időszaka a párzás és a keltés ideje, mikor
sok fácánt veszít a tenyésztő, valamint az őszi vadászatok időpontja, mikor
a vadászat módjától függően az állomány egyharmada, majdnem fele keres
nyugalmasabb területet, különösen ha a közelben neki megfelelő adottságú
területek vannak.

Nézzük, hogy milyen eredmények érhetők el rendszeres gondozással, .
vadóvással és az állományunk lehetséges védelmével kapcsolatosan? Meddig
mehet a természetes elszaporitas? i

Minden teriiletnek a természeti viszonyai hatärozzäk meg a telitettsegi
fokot, melyet beavatkozás nélkül til nem léphetiink. A telitettségi fok emel-
kedik, ha ősszel kevés ocsüval, III. o. tengerivel lekötjük a vadat a vadä-
szatok előtt. A vadászatok ideje alatt és később a téli időben rendkívül
olcsón beszerezhető a nyers, vagy kifőzött törköly, mivel bőségesen ellát-
hatjuk a fácánt. . Nagy fäcänällomänyt, hosszú éveken keresztül. takar-
manyoztam és teleltettem át átlag évi 600—700 pengő kiadással és biztosí-
"tottam ugyanakkor 12—15.000 pengő évi jövödelmet.

A természetes táplálékot, különösen rovarokat nyár folyamán mes-
talälja a fäcän. Ilyenkor nem szorul gondozäsra, a nyugalom lehetséges
biztosításán kívül. Ősszel segit6kézzel kell a fácánt kezelnünk és a kevés
munkát, kis áldozatot sokszorosan meghálálja a következő évi szaporo-
"dással. A természetes telitettségi fokot a segítő eljárással három-négyszere-
sére emelhetjük és alkalmas arra, hogy kat. holdanként — rendkívül ked-
vező viszonyok közölt — 6—7 drb. fácánt nevelhessünk és fenntarthassunk.

Nézzük végig a volt Wenckheim Antalné-féle kistápéi vadászterület
eredményeit, hol mesterséges tenyésztés nélkül, természetes elszaporitassai
az ismertetett módszerrel nagymennyiségű fácánt sikerült elszaporítani.

1928. évben a fäcänällomänyt 450—500 darabra becsültük. 1938. évben

elértük. a 4000 kat. holdas erdőkkel, legelőkkel megosztott, szántóföldekkel
tarkított területen a 20.000 darabot becslés szerint. Ugyanazon idő alatt a
800 darab fogoly 1932. évben elérte a tízszeresét: 8000 darabot, de azonnal
vissza is esett, hogy három év mulva a nagymennyiségű fácán mellett mind-
össze 300—400 darab fogoly völt található: A nyúlállomány a kedvező terep-
viszonyok mellett a 450 darabra becsült kezdő állományról 1933. évre 2200—
2500 darabra emelkedelt, mit majdnem változatlanul meg is tartott.

A vadgazdaság megindulásakor 1928. évben 555 darab ragadozót, 1929.
évben 2135 darab, 1930. évben 2313 darab, 1931. évben 1147 darab, 1932.
évben 775 darabot ejtettünk el. Legnagyobb mennyiségben szarka-varju-
félék, majd kóbor kutva-macska- és menyétfélék szerepeltek. A róka évi
23 darabon sohasem emelkedett felül, de előfordult 3 darab teríték is.

Elhullás 1932. évben: 5. darab őz, 301 darab nyúl (métely), 115 darab
fácánkakas, 141 darab fácántyúk, 127 darab fogoly, 1933. évben 15 darab

266 darab nyúl, 53 darab fácánkakas, 109 darab fácántyúk, 55 darab

140 AI: È

fogoly. Legnagyobb részben a nedves időjárással, valamint a beltenyész-

téssel kapcsolatos megbetegedésből, sebzésből származtak, minek részlete-
zése nagyon messze vezetne.

Mint említettem már, a természetes elszaporodás egyik fontos tényezője |

a vadäszat és a lelévésre kerülö vad mennyisege. Ha sokszor zavarjuk vada- i

|

szatlal a fácánt, akkor messze területekre elzavarjuk őket. Természetes
elszaporodásnál igen óvatosan kell kezelni a vadászatot és nem szabad a
belső területeken évi háromszori vadászatnál többször zavarni. Igen meg-
hálálja a fácán ezt a kis gondosságot, mert a következő évben a szaporodás
mértéke feltétlenül biztositja a nagyobb teritéket. Természetesen senki sem
kívánhatja, hogy a vadászterület bérlője ne vadásszon ezeken a nagyobb
méretű vadászatokon kívül, azonban ezeket a kisebb vadászatokat korlá-
tozza a vadászterület széleire, mert ezzel kettős célt ér el: először biztosítja
a vad nyugalmát a terület belső részein, másodszor a külső zavarással, a

külső területek levadászásával meggátolja azt, hogy a fácán — és vele más
vadfajták is — idegen területekre vándoroljanak. Ezzel a rendszerrel feltét-

lenül biztosítja a terület bérlője a következő évi vadászatát. Megjegyzem, a
belső területek harmadik vadászata legfeljebb ivararány-beállításra korlá-
tozódhatik, mert két vadászattal közepes puskások is annyi vadat lőhetnek
ki, mivel busásan megtérül minden költségük, kiadásuk és mégis a leg-
nemesebb szórakozás a részük a szépen gondozott, jól kezelt területen.

rr

A kistapéi vadgazdasag feladata angol rendszerti vadaszatok rendezése
és külföldi, fizet6vendégekkel történő értékesítése voli. Néhány adatot közöl-
hetek: 1930. évben egy amerikai társaság három hétig fogolyvadaszatra
bérelte a területet, mihez csatlakozott egyik községi területnek fogolyban
vaddús része is. A háromheti fogolyvadászat 27.000 dollár kiadást ered-
ményezetti összkiadásban, illetve ennyit hagytak a vendégek Magyarorsza-
son. A fácánvadászatnál lelövési díj egy dollár, illetve öt:pengő volt, így
a vad értékével együtt átlagban 7°30 pengővel értékesült a fácán darabon-
ként. Egy-kétnapos fácánvadászat eredményeként 2200—2800 darab fácán
került terítékre.

Volt szórakoztató része is a vadászatnak, a nvulhajtàs, mit pásztás-
hajtás formájában oldottunk meg 6—7 puskással. Napi teríték 1050 darab
nyúl volt.

Kérdezhetjük, hogy érdemes volt-e a vadászatra gondot fordítani, érde-
mes volt-e idegenforgalmi szempontból megszervezni és milyen jelentősége
volt valutáris szempontból a vadászatnak! Nyugodtan állíthatjuk, hogy a
vadászat, az okszerű vadgazdaság az ország pénzügyi, kereskedelmi mér-
legében olyan jelentős tényező, minek kiaknázatlansága bűn volna a nem-
zeltel szemben.

Természetesen a nagytömegű vad elszaporításának nem mindenütt van
lehetősége. Nem is lehet ez az általános cél. Sőt! Nem szervezhetjük az
egész országot egy nagy vadgazdaság keretébe, ellenben módot, lehetőséget
nyujt arra, hogy a kellő gondossággal, észszerű vadgazdasággal annyi vadat
neveljünk és szaporítsunk el, hogy a heti megfeszített munkában elfáradt
vadásztársaink legalább hetenként egyszer, mértékkel szórakozhassanak és
amikor eljön a nagy aratásnak az ideje, büszkén állhassanak a napi teríték
mögé.

A vadászterületnek 10.000 kat. hold körüli részekre tagoltsága rend-
kívül kedvező a természetes elszaporításra. Ilyen kiterjedésű területen a
legtöbb esetben többjellegű rész található, mi igen jól beilleszthető a rend-

CO Ee Dy a ai oa a nah De | FR Fe,

szeres vadgazdálkodás keretébe. Természetesen az egyik terület nyúlra, a
másik fogolyra, a harmadik fácánra alkalmasabb. Keressük meg minden
területnek alkalmasságszerinti vadféleségét és annak az elszaporítását tűz-
zük ki célul, feltétlenül eredményt tudunk elérni, ha az elmondottakat szem-
előtt tartjuk.

Mielőtt a tárgyalt kérdésekkel országos viszonylatban foglalkoznánk,
sok kérdést kell megoldani. A jövő vadászatának egyik legsúlyosabb kér-
dése a ragadozók, különösen a kóborkutyák és macskák kiirtásának fel-
adata; a legveszedelmesebb hurkozó és tojásszedő tevékenység megszün-
letése és kifejezetten húspuskásoknak meggyőzése a vadászat nemes cél-
jairól és gyakorlásáról. Meg kell oldani a vadőrkérdést és a vadászati
kihágások minősítését. A meggyőzés eszközeivel kell elsősorban hatni és
csak ha ez nem vezetne a kellő eredményre, szabad a megtorláshoz nyúlni.
Minden vadásztársaság átérzi elsősorban a saját zsebjén keresztül, a kér-
dések fontosságát és rájön arra, hogy a. vadat nemcsak lőni, hanem azt
védeni, azért áldozatot is kell hozni. A

IRODALOM — LITERATURA

Péterfay, J.: Mesterséges tenyésztés vagy természeles elszaporitäs. (Vadászati
Közlöny, 1934, II. 15)

Péterfay, J.: Egy régi vadgazdasäg. (Vadászati Útmutató, 1939, p. 259)

Peterfay, J.: Az időjárás vadszaporodäsi kihatásai, (Erdészeti Lapok, 1935, p. 376)

Peterfay, J.: A tápanyagok befolyása a vadállomány fejlődésére. (Vadászati Útmutató,
1935, XII, 5)

Peterfay, J.: A fäcänszaporodäs biolögiäja. (Erdészeti Lapok, 1936, V, 417)

Péterfay, J.: Hozzászólás az idei vadszaporodashoz. (Nimrod Vadäszujsäg, 1937,
IX, 20, 428)

Péterfay, J.: Időjárás és vadszaporodäs, (Erdészeti Lapok, 1938, IV, 15, 33)

Peterfay, J.: A facan täplälkozäsa. (Természet, 1938, IX, 15)

Péterfay, J.: Időjárás és vadszaporodas 1938, évben. — Witterung und Wildzuwachs
in 1938. —. Les conditions météorologiques et l’aceroissement du gibier en 1938, —
Weather and increase of game in 1938. (Erdészeti Lapok, 1938, XII, 15)

Péterfay, J.: Vadällomäny mennyiségi becslése, (Erdészeti Lapok, 1940, VI, 311)

Peterjay, J.: A magyar vadászat jövője. (Vadászati Útmutató, 1941-42, 18)

The propagate on a natural way in the game keeping of ihe future.

By Joseph Peterjay.

According to the experiments of the last dekades it can be ascertained
that the Pheasant is the fulure game fowl of the Hungarian hunting
grounds. Though it is not so numerous, as the Partridge, but considering
its value and general-economical productivity il is high over it. By realising
this we must use reasonably the national fund given us by the pheasant,
and we must conduct methodically the work and keeping in the future
— learned by the experiences of the past, in order that the result reached
should be in proportion with the care, expenses and work.

We know, that there exist! two methods at the increasing of the
pheasant: the artificial and the natural one. About the first were already
wrilten many books by the best game-specialists, therefore I do neglect

this question. The conditions of its performance exist only at the most in
the State-reservales. Therefore generally we can use only the natural
method at the increasing of the pheasant. And this, more or less, is every-
where possible.

On the contrary of the artificial method the sera] one supposes a
‘certain present stock-number. I needs no expenses, no arrangements, but
it demands the most possible quiet, at least at the breeding time. It has the
‘disadvantage, that the increasing needs according the suitability of_the
lerritory quite a long time. The increasing is not so fast, but more sure,
“as at the artificial method. It ensures a better stock, a more beautiful hunt,
healthy and against the distempers more resistible birds by incomparably
lesser expenses.

The condition of the natural MI is a suitable territory. The
food of the pheasant are in the first row insects, therefore the territory
must be rich with them. It likes becouse of the insectis the wet territories,
especially the reeds. It needs also water, if possible in a permanently
running form, but for the increasing is absolutely necessary also a dry,
more high laying territory, if possible with shrubs and good hiding places.
it likes especially the sandy. ground, where it finds on the more deep places
always water, at the water also insects, and reedy pealy places.

If the pheasant finds the over-told conditions, then its increasing at
a quite little protection is sure.

‘It is now the question, wheather we can reach by the natural method
the records of the artificial one? Yes, but in a some longer time. We bring
as an example the pheasant-slock of the hunting ground at Kistapé, where
they increased year by year at a natural way — by a quite cautious valua-
tion — as follows:

The stock’s number was in the year 1928 about 450—500 birds. In the
year 1929 was the estimated quantity 950—1000 birds. In the year 1930:
3000—3200. 1931: 7500—8000. 1932: 13.000—14.000, and in the year 1933:
20.000—21.000. So we can estime the yearly increasing at the begin as a
iriple one, later as the double. If a territory is “full” the pheasants begin
to wander, and it is quite difficult to held all the birds — especially in
winter. But by some quite littie expenses we can it make. There can be
given as directions, that we can have on a hunting ground by good condi-
tions 2—3 pheasants per acre, in average 1—1 5. At the territories with not
so good conditions, but for the game-fowl nevertheless suitable places we
can have per 5 acres one pheasant. These averages, depending from the
local relations can be higher, but also diminish to the half.

There are here many influencing factors, which are most parts
independent from us.

The most important is the suitablity of the territory. If we have good
conditions for the increasing of the pheasant, the triple-increasing is sure
without a special interference. By average conditions we can be satisfied
by a double-increase. If a territory is not suitable for the pheasant, it will
be most of the times abandoned by it, if it finds in the neighbourhoud better
conditions for itself.

Each wild likes another kind of territory. The pheasant likes it mixed
with wood- and brush parcels, hiding places, reeds, and so on. The partridge
is in the contrary the fowl of the more open agricultural territories. We

it det os ee, a,
ROVER Re ae

143

| can say, the more a territory becomes suitable for the agriculture, the more

is it suitable also for game-fowl increasing — supposed, that there are not
farms built on it.

The increasing is the more influenced — besides the factors of the
Nature — by the weather. I observed eight years long the correlations

between the weather and the increasing and according my notices, and the
data, collected in this matter, I can report, as an average of the years 1931
till 1938 the following:

The average rainfall was between April the 1..and July the 31. 2037
mm. The year 1935 was very dry with only 677 mm rainfall in this time.
On the contrary were the years 1932 with 3162 mm and 1953 with
272'8 mm wet ones.

The average of the most important month May-rainfall — for the
breeding — was 594 mm. The most was in the year 1933: 1067 mm, the
least in 1934: 6/5 mm. The June average was 621 mm.

During the eight years were observed 4075 pheasant nests with 35.022
eggs. The established average perish of nests was between 1931—1937 was
324% and that one of the eggs 401%. Yearly perished 28894 nests i. e.
286% of the eggs.

The acquaintence of the details would lead too far. We will rather
see, what caused the perish of the sets i. e. of the eggs.

The most destruction was caused by the high-standing ground-water
‚and by the erosion of the great rains in the years with much rainfall. In this
matter is most caracteristic the year 1933, when 467% of the sets and

. 495% of the eggs was ruined on this way.

But we must not believe, that the contrary extremity would be much
better. The year 1935 was too dry, — though we had the whole year scarcely
some rain — the damage was nevertheless in sets 332% and in eggs 40399.

We can find the nests of the pheasant everywhere. On the places lying
more high give the earlier-grown plants the cover for the nests, and the
pheasant makes its nest without choose on the first appearantly suitable
place. We must wonder, that we find sometimes pheasant nests on places,
where people go often to and fro, and also close at buildings.

We see, that the weather: rainfall i. e groundwater and the constant
heat have heavy consequences on the yearly game-fowl-increasing. By much
raintall, cool weather, groundwater get the eggs cold, and at e great heat
or in a constantly dry weather abandons the female pheasant often its nest,
becouse it cannot bear permanently the heat by sitting on the eggs. It will
be perhaps of interest too, where can we find nests, according to the different
kinds of the plants. This report shows the noticed data of three ye ars, from
1935 till 1937.

We found from the 1930 observed nests in spring-sown fodder-plants
and lucerne 201, on meadows 1082, and in corn 647. So for the game-fowl-
increasing have from the agricultural territories the most importance the
untroubled early-grown meadows, in second row come the corn-plants,
especially the autumne-sown ones. The most nests were on meadows, becouse
its grass gives at the time of the breeding already sufficient cover and so
of course also the most protection.

It is very interesting to see the damage in nests according the different

_. kinds of the plants. In fodder-plants perished 36°4%, on the meadows 281%,
and in cornfields 289%.

Kits

Met

N hs ve TTI SPERO NAS OA Li
- COMIT E + Be

144

Da

Detailed report! from the year 1938 about the nesting-data collected —

at Kistapé.
together hatched Just breeding abandined i
sets % sets % sets % sets %
In wood OL 29-4 LANGE N do 68:4 356 36 199
In fodderplants 37 ‘DOF ws 9 23°3 23 62:2 5 135
On meadows 59 9-0 22 31:3 23 389 14 23°8
In Cornplats 365° 560° . 227 62:2 7 1:9 131 359

Perished nests at Kistapé in the year 1938:
Nests Eggs
Together 652 5640
Bad 188 1616
Perished nests at Kistapé in the years 1931—1938 in %:

Nests Eggs

1938 28°8 28°6
1935 — 1937 277 366
1931 — 1937 324 40-1

The distribution of the nests found at the harwest at Kistapé in the

year 1938: a

all hatched Just breeding Abandoned
nests

Kind of the Sown terri- Number % Number % Number % Number %

corn tory, acres

Wheat 74 37 10:1 29 79 2 0:6 6 15

Rye 281 270 7369 160 43°9 3 0:8 107 29-3

Barley 31 16 4-4 10 2-7 2 0-5 4. 1:1

Oats 59 42 IT 28 TT — — 14 40

Togother 445 365 100 227 52.0 7) 1-9 131 35.9

Average nests in the autumne-sown corn per acre at Kistapé in the
year 1938: in wheat 0°5, in rye 0°96, in barley 0°51 and in oats 0°71 nests.
The territory in acres got to one nest, in wheat: 2°00, in rye: 1°04, in barley
1°96, in oats: 1°40. Average in corn 1°22 acres.

Nest averages at Kistapé in the year 1938: in wood 191 nests with 1827
eggs (average 95 eggs per nest); in fodder-plants 37 nests with 346 eggs
(average 9°3); on meadows 59 nests with 480 eggs (average 81); in corn
365 nests with 2987 eggs (average 8'2). Together 652 nests with 5640 eggs,
average 865 eggs per nest.

These reports refute an old conviction not justified enough, becouse
they prove, that the damage in the nests laid in spring-sown fodder-plants
is by far not so high, as it was generally beliewed. One beliewed formerly,

E eee AK i Ge Ty GP TA
Bee. | 145

that the most nests are ruined by the mowing. These reports prove, that
there are ruined in fodder-plants only 31% of the nests, and 47% of the
eggs. It is a very little quantity, from which the pheasant does easily
recover.

It is interesting, that more as the half of the nests are on meadows.
This fact has a great importance according the increasing of the game-fowl,
becouse the quantily depends the most part from the meadows. In a weather
too wet, especially when it is with high groundwater or cold, the abandoned
nests and the perish of eggs can be of great measure in the month may.

Now we will look the observations of the year 1938.

The spring is cool, April the 18. snowfall and frost during the night.
After that a cold, cool weather. There were also night-frosts from may the
3—5. Caused by the unusual weather was also the growing of the agri-
cultural planis postponed. The meadows, spring-corns grew late, therefore
came the game-fowl to breed — in contrast to the normal — more in the
cornfields, where they got quite soon cover and protection. The year 1938
I observed the breed also in the forests. Of course, these could extend only
on a little part of the real breeding, but nevertheless they gave data enough

_for the circumstances approaching the real facts. It got proved, that the
most nests were in more bushy young forest-parts, where the pheasants got
also a good cover. It was very surprising, the distribulion of the partridge-
“nests. At a normal weather is a partridge-nest seldom to find in the forest,
and at the most in 4—5%. The year 1938 proved, that.the nature equalizes
the differences, and the partridge went to nest from the places exposed to
the frost in the forest to the grovy divided parts. 51% of the partridge nests
was got from woods!

Of course it is not the matter about a coherent wood-territory, but
about such ones, where grovy wood parcels alternate with different agri-
cultural fields.

From the observed 652 pheasant-nests were got from forest 29499,
from fodder-plants 5699, from meadows 9%, and from autumn-corn-fields
56%. The same time from the partridge-nests were found 51599 in wood,
15% in fodder-plants, 91% on meadows and 379% in autumn-corn-fields.
Both on the contrary to the average of the years 1935-1937.

At the pheasant is very simple the explication of the matter. They
found no cover on the meadows, therefore they went to breed in the forests
and in the corn-fields. The difference is at the pheasant only 16%. We see
at the partridge an other situation. The difference between the agricultural
territories is here also a little one, only 2499, but it is surprising, that 51°5%
of the nests got in the wood. The difference is for the benefit of the wood.
11 proves, that the game-fowl] at the natural increasing accomodates surely
to the differences of the nature.

It is of great interest to observe the % of the perished sets in the wood
and in the agricultural territories. From the pheasant-nests perished in
wood 199%, and on the agricultural territories 32599. It is: the destruction
on the later places is about 60% higher. According my experiences 40%
of all pheasant-nests are always in wood and 60% on agricultural fields.
We say at the game-fowl increasing generally, that at both parts are
50—50%. The nature trys to counterbalance the lost of the nests with the
placing of its quantity on a suitable surrounding.

10 Aquila

Pi 4 > 4 à A. tn è LL
, a x NA PEN

146

The average of the territory and eggs of the nests found in the different
kind of the corn-fields: There got to a pheasant-nest at Kistapé in the
vear 1948:

Wheat-fields 2°00 acres, rye-field 1°04 a., barley: 196 a., oats: 1°40.
‘ Average in cornfields: 1°22 acres. It is to see from these data, that the rye,
sown the earliest and grown the best — and than the wheat — have the
most importance according the increasing of the game-fowl. The spring-
sown corn plays also an important part in the nesting.

From these observations I controlled also the egg-averages. At the
pheasant in woods 95 eggs per nest; in fodder-plants: 93, on meadows
81, in corn-fields 82; generally average: 865 eggs in each nest. As to see,
for the increasing of the pheasant is the wood of the most importance.

The loss at hatching is given by the eggs remained in the abandoned,
desiructed nests, and by the unhatched eggs of the hatched sets. Till now
I reported the loss of the nests. The hatching proportion is at the pheasant
according the data in details, as follows: To one nest comes from the lost
eggs in average 0°72, as at the wood, so at these in the fields too. So in result
we can take the average per nest at the pheasant 8 eggs. These data show
of course only the relations of the breading and increasing at one hunting-
ground. |

Investigating the questions of the increasing it struck me an interesting
observation. As for the pheasant increases, as far diminishes the stock of |
_the partridge. This fact seems to prove, that over a certain measure We can
not gell increase on the same territory the pheasant and the partridge too.
This was at Kistapé to see, when the pheasant reched per acre two pieces.
At this time begun the partridge to diminish, and from the average 2 per
acre ili diminished in three years to an average of one bird per 5 acres
and after the following three years we had only per 20 acres one partridge!

The proportion of the sexes has also a very great influence of the
natural increasing. I see at the pheasant by natural increasing the best pro-
portion as 1 :4—1 : 45. So we facilitate the natural selection, and so get
the stronger, greater cocks to the hens. The result of the futural Hungarian
game-keeping depends mostly from the matter, wheter we can set correctly
the proportion of the sexes according the conditions for the best natural
increasing, and wheather we make possible the natural selection during
the time of the coupling.

At a more great pheasant-stock we must not forget also the sterility.
This can be coused by the neglected blood refreshment, by the wounds got
at the hunt and by catched cold. At a great stock is the % of the sterility
always higher as at a little one. It is at a normal stock at about 5%, but it
can rise depending from the size of the stock till 10%.

Besides of the influence of the weather it is of great importance also
the dieing. This can be coused by the beasts of prey, by diseases ‚by wounds
got at the hunt, by poachers and so on.

If the beasts of prey are increased, we will never have a desirabled
fowl-increasing. If we do not remember the damages coused by the great
birds of prey, the fox, the weasel, the polecat, elc. the stray dogs and cats,
but especially the now very increased crows and magpies make grave
damages not only in the increasing, but also in the stock-fowl. In the
year 1946 fell victim the most part of the increase to the beasts of prey.

; ELA | 147

The most hunter beliewe, that their game-fowl is healthy. And only
than, when they see a dangerous, contagious disease, only then do they
snatch to all matters. We established in the last time at a contagious fowl-
disease, and at the enormous dieing of the pheasants, what a damage can
be caused by one sole disease in our game-fowl. Internal parasites, bacteries,
skin-parasites can couse so much kinds of diseases, that we must pay much
altention, if we want prevent a more great destruction of our fowl-stock.

By the wounds at the hunting is coused at much pheasants a later die.
At good rifle-men at shooting — as it must done by a real hunter — will be
few wounded pheasants. The rash rifle-men, who" shoot on all game at an
impossible distance, make enormous damages in the future increase. The
wounded game perishes most of the times, and if they perhaps get well
again, they are usually lost as to see the increase of the next year.

The couse of the dieing can be of many kinds. It is consoling, that it
passes only by extraordinary circumstances over the tolerable 10%.

At normal conditions will be the loss on this way in average at about
4—5%. |

One of the most importanti factors at the natural increase is the hunt, -
and in connection with it the depart. It is especially the matter at the
pheasant, becouse it as for the rest likes to wander. The old bird wander
more as the young-ones, and the cocks more as the hens. I can assure, that
the wandering, the departure of the pheasants is in a tight connection with
the suitablity of the territory for the game-fowl-keeping, with the troubling
during the year, and with the metods of the autumne-hunt. If we hunt
much at autumne on the same territory, we trouble our game, and we shall
be surprised, that the killed quantity does not coincide with the loss. There
are much more lost, as it were killed. With much troubling, often hunt
the departure can rise till 35—40%, becouse it can become also at normal
conditions 15—20% loss. The pheasants depart especially at the time of the
coupling and breeding. At the autumn-hunts, depending from the method
of the hunt loses a third part, sometimes nearly the half our game-fowl for
a less troubled territory, especially if there are in the neighbourhoud
suitable ones for it.

We will now look, what results can be reached by a sistematic care,
game-keeping and by the most-possible protection of our game-fowl. How
far can get the natural increase?

The stage of the fullness of each territory is determined by the natural
conditions. We cannot pass over this fullness without intervention. This
degree of the fullness will be higher, if we get the game-fowl before the
autumne-hunts to stay by using i. e. offering some light-corn, and third-
class maize. During the hunt-time and also later in winter we can get wery
cheap uncooked, or boiled rape, which we can give in plenty to the
pheasants. I fed for long years a great pheasant-stock during the whole
winter at expenses of 600—700°— hung. Pengö a year, and I ensured the
same time a yearly income of 12.000—15.000°— Pengo.

The natural food, especially the insects, will be found by the pheasants
during the summer. At such times we must not care of them, — besides,
that they should not be troubled. In autumne we must help our pheasant,

Fo?

148

and they will reward multiplied the some labour and expenses by their
increase in the next! year. We can lift the degree of the fullness by sistematic

help and keeping on the triple or the fourfold, and we can get — and
permanently have — at extremely suitable conditions 6—7 pheasants
per acre.

We will look the results of the hunting-ground at Kistapé (formerly
owner Mrs. Anthony Wenckheim), where without artificial breeding, only .
by natural method succeeded to increase the pheasant in a quite great
quantity.

We estimated the stock in the vear 1928 for 450—500 pieces. In the
year 1933, that is after five years we reached a stock — on a 4000 acres
territory — where were mixed woods with agricultural fields, meadows
and pastures — ati about 20.000 on number. During the same time reched
the partridges in the year 1932 (formerly ca 800) the tenfold stock, 8000
pieces. But they fell also at once back, so, that after three years we saw at
the numerous pheasants only 300—400 partridges. The hares rose on the
suitable territory from the 450 starting number till the year 1933 to
2200—2500. This number was afterwards nearly invariably held.

We killed at the beginnig of the game-keeping in the year 1928: 555
beasts of prey, the year 1929: 2135, 1930: 2313, 1931: 1147, and in 1932:
775. These were most parts crows, magpies, stray-dogs and cats, and kinds
of weasels. The number of the killed foxes passed in no year 23, but we
had a year with only 3 killed foxes.

Dieing: The year 1932: 5 roes (fellow-deers), 301 hares (flute) 115
pheasant-cocks, 141 pheasant-hens, 127 partridges. The year 1933: 15 roes,
266 hares, 53 pheasant-cocks, 109 pheasant-hens, 55 partridges. This was
caused partly by the wet weather, diseases because of in-breeding, by
wounds. The report of the details would lead too far.

As I remembered, one of the most important factors of the natural
increase is the hunt, and the quantity of the game got for killing. If the
pheasant is often troubled by the hunt, it becomes purchased to very far
territories. At a natural increase we must be very cautious with the hunt,
and in the interior of the territory we should not more trouble with hunt,
as three times a year. The pheasant will be thankful for this little care,
becouse in the next year the increase will certainly ensure a more high
hunting-result. Of course, nobody can demand, that the lessee of the hunt-
ground should not be hunt besides these great huntings. But these little
hunts must be limited to the edges of the hunting-ground. So it reaches a
double purpose: firstly it ensures the peace of the game on the interior
part, secondly: by the hunt and troubling on the outline territories it
privents, that the pheasants and also other kinds of game should go to
foreign territories. On this way the hunt-lessee ensures certainly for itself
the wanted result of the next-year hunt. I will remember, that at the third
hunt on the inside part we must only regulate the proportion of the sexes.
Average rifle-men can kill also on two hunts so much game, which will
give them much more income, as their expences were and besides they
had the most noble amusement on the good-kept hunting ground.

149

AZ 1946. EVI BAROMFIPUSZTULAS MADÁRTANI TANULSÁGAI.

Írta: Dr. Keve András.

A multban elhangzott panaszok arra indították Intézetünket is, hogy
munkatársainktól az 1946. évben szinte katasztrófális mértékben fellépett
baromfibelegségekre vonatkozó adatokat bekérjük. Ezek az adatok bennün-
ket abból a szempontból érdekeltek, hogy vajjon mit mondanak a gyakor-
laii tapasztalatok. Atterjednek-e az ilyen betegségek a szabadon élő szárnyas
vadra is vagy sem? Nem hivatásunk, és nem is vagyunk szakszempontból.
arra felkészülve, hogy e betegségek pathologiai vizsgálatával behatóan fog-
lalkozzunk, csupán az adatgyiijtéssel kívánjuk szolgálni a magyar baromfi
és szárnyas vad tenyésztése ügyét, hogy a pathologusok, állatgyógyászok
ezen adatokból is merítve, mint illetékesek, több adathoz jussanak.

Házilyúkra (Gallus domesticus L.) vonatkozó tapasztalatok:

Nagy József (Gönyü) szerint legérzékenyebbek voltak mindenféle beteg-
séggel szemben a leghornok, ezek után pedig a rhode-islandiek, illetve ezek
keresztezései. Legellenállóbbak a magyar parlagi tyúkok. Széchenyi Frigyes
(Somogytarnóca) szerint szintén a magyar parlagi fajta mutatta a leg-
nagyobb ellenállóképességet a baromfipestissel szemben. Özv. Töthfaludy
Aladarné (Sárszentmihály) szerint vegyes kereszteződésű tyükjai csaknem
mind elhullottak. Volt azonban néhány borzas tyúkja (G. d. ,,crispus“),
melyek megkapták a pestist, de néhány napi gubbasztás után csak sántaság
állott elő náluk, melvet később szintén kihevertek. A községben a parlagi
tyúkok mutatták a legnagyobb ellenállóképességet, míg a fajtyúkok pusz-
tultak a leggyorsabban (rhode-island, leghorn, ete.). Péterfay József (Bikács-
Kistápé) szerint: ,, . . legnagyobb ellenállást a házityúkfélék közül tapasz-
talatom szerint a kopasznyakú erdélyi fajta mutatja (fehér). Igen kényesek
a kitenyésztett... fajták: plymouth, rhode-island-, leghornfélék. ,, Teljesen
immunisnak találta Péterfay ellenben a japáni vagy török törpetyúkot, és
annak keresztezéseit, mely a beteg állománnyal együtt tartva. esztendőkön
át semmi megbetegedést sem mutatott. Lelovich György (Fegyvernek)
tapasztalata szerint a parlagi fajták kevésbbé fogékonyak, mint a rhode-
island vagy más belterjesebb tenvészetű fajták. Nagy László (Egyek) szerint
a legellenállóbbnak a parlagi tyúkok mutatkoztak, de ezekben is óriási az
elhullás mértéke. Nemestóthy-Szabó István (Mátészalka) szerint fajbaromfi
a vidéken nem akad — főleg rhode-island-keresztezésből áll az állomány —,
így az egyes fajták ellenállóképességére vonatkozó adata nincs. Szerinte az
az évi szaporulatoti pusztítja legerősebben a már két éve egyfolytában
dühöngő baromfivész.

A betegség okozóját a leglôbben megállapítani nem tudták felszerelés
hiányában. Általában azonban ,.pestisrôl‘ volt szó. Ercsi vidékén Zerkovitz
Ferenc szerint kolera is pusztított, Széchenyi viszont Somogytarnóca vidé-
kén csak , pestisről" tud,

. Egyéb baromfira is átterjed a betegség. Így Gönyü vidékén a ludak
mutatták a legnagyobb ellenállóképességet, (Nagy). Péterfay szerint:
„A baromfivész 1946. évben háromszor sepertie végig Kistápét és az egész
környékét (baromfipestis). Leginkább a tyúkfélék érezték meg, azután a
kacsák és legszívósabbnak mutatkoztak a libák". Pulykákra vonatkozólag
hiányoznak adatai. Dr. Szalay Lajos Elemér (Fonyód) szerint: , A baromfi-
vész itt is pusztít, még a kacsákat is irtja, bár kevésbbé, mint a tyúkfélét".

150 A NT ea tees

Ercsi vidékén Zerkovitz szerint: „... a pestis csak a tyükfelet pusztította;
libát, kacsát nem. Koleräban minden elpusztult". Pulykära neki sincs adata.
Pásztón Szabó Vilmos erős baromfipestist észlelt. Liba, kacsäröl nem igen
hallott. Nagyon jól bírták a pulykák, s a gyöngytyúkok, melyek ha meg is
kapták, 40—5099-ban kigyógyultak. Nemestóthy tapasztalata szerint pulyka,
liba, kacsa szívósabb clenallasi tanúsított (Mátészalka).

A vadállományra vonatkozólag legtapasztaltabb ‘vadb
| Peterfay véleménye: „A baromfipestisnek az ätterjedeset nem tapasztaltam
a szärnyasvadnäl. Elhulläst nem találtam ... Olvastam, hogy egyes helyeken
nagy elhullást okozott a baromfivész, azonban kérdés, milyen állományban,
mi okozta az elhullást? . . . Döglik a baromfi, pusztul a fácán vagy a fogoly,
azonban mi okozza a tulajdonképpeni elhullást, nem állapíthatják .megf.
Tulkán János (Ásványráró) szerint a nagy baromfivészes esztendők után
úgy a fogoly-, mint a fácánállomány erősen megcsappan .Valószínűnek
tartja, hogy a trágyával az elhullott baromfi is kikerül a földekre, és igy
fertözödik a vadállomány. '

1946-böl az orszag egész területeröl a vadhulläsra vonatkozölag nem-
leges jelentést kaptunk. Széchenyi Frigyes szerint a kevés vad miatt ilyet
ez évben nem észleltek, de az elmult időkben igen.

Az Aguila 1935—38. évi kötetének 686. oldalán Németh Sándor már
beszámolt tömeges tőkésréce (Anas p. platyrhyncha L.) pusztulásáról a
Hortobágyon, melyet bakteriológiai vizsgálat szerint a baromfikolera idé-
zett elő. 1935-ben a járvány a vadludakra nem terjedt át, de 1930-ban azokai
is tizedelte. Vásárhelyi István (Nimród, 1947, p. 15.) ugyanebben az évben
a Hortobágyról elevenen kapott beteg, repképtelen rétisast (Haliaetus a.
albicilla L.), mely nyilván a beteg r&cektöl fertőzött példány volt. Ertesiilése
szerint ez idöben a Hortobägyon több beteg sast latitak, és kett6t elhulva
talaltak

Még érdekesebb megfigyelést végzett Vásárhelyi a barnakänyän (Milvus
m. migrans Bodd.) 1917-ben, amikor fészkében döglött fiait találta.
A bakterológiai vizsgálati megállapította, hogy baromfivészben pusztultak
el, és a fészekben Vásárhelyi meg is találta a házityúk maradványait. Rövi-
desen utána fácán (Phasianus colchicus L.) pusztulást is tapasztalt a fészek
közvetlen környékén. A bajt ugyanaz a fertőzött lyük okozta, melynek
szétmarcangolásakor begyéből a kukoricaszemek a talajra kerültek, és ezeket
szedték fel az elhullott fácánok Vásárhelyi szerint.

Vásárhelyi tapasztalatai szerint a fogságban tartott ragadozó "madarak
beteg baromfival etetve szintén elhullottak, így a buhu (Bubo b. bubo SR
macskabagoly (Strix a. aluco L.), kuvik (Afhene n. noctua S c o p.), vandor-
sólyom (Falco p. peregrinus Tunst.), kerecsensólyom (Falco ch. cherrug
Gray), kabasölyom (Falco s. subbuteo L.), barnakänya (Milvus m. migrans
B a d d.), vöröskänya (Milvus m. milvus L.), héja (Accipiter g. gentilis L.),
karvaly (Accipter n. nisus<L.). Lelovich Györgynek (Nimröd,. 1946,
95—96) fegyverneki sölymäsztelepen két vándorsólyom (Falco p. peregrinus
Tunst) pusztult el beteg baromfitöl. Egyik 24 órán belül, másik nyolc
nap alatt. : ;

Nagyobbarányú vadpusztulást csak Beretzk Péter (Szeged) jelent 1946-
ból (Nimród, 1946, p. 62—63). A szűk víztükörre összetömörült tőkésrécék-
ből (Anas p. platyrhyncha L.) , százával földelnek el", azonkívül távolabb
eső helyeken a ragadozómadar ui mint a barna rétihéja (Circus ae. aerugi-

151

Ft =
3
:
4 A
[A
Sè
“
Dr:

nosus L.) segitenek az eltakaritàsukban. Mas récefajt azonban 1946-ban
alig talalt elhulva, csupan egy nyilasrécét (Anas a. acuta L.), egy kanalas-
-récét (Spatula clypeata L.) és megfigyelése szerint a csorgôréce (A. c. crecca
L.) nehäny nehezen repülö peldänyät is latta.

Mint lätjuk, tehat a fertözes alaposabb kutatasara kellene are sulyt
fektetni. A paraziták legnagyobbrészt t. i. specifikusak, azaz más fajra csak
kivételesen terjednek át. Bunyea szerint (p. 993) a récék parathyphus-bacil-
lusa a Salmonella anatum, míg a tyúkféléké a S. aertrycke. Barger és Card
28 Salmonella-fajt sorolnak fel, melyek szerintük mind specifikusak. Csák
a S. enteriditis támadja meg egyaránt a récéket és tyúkféléket, ez azonban
Amerikában még csak ritkán lép fel. Manninger szerint a pestis avium a
tyúkon kívül megtámadja a gyöngytyúkot, pulykát, és elvétve ludakat, sőt
papagályokat, galambokat és verebeket is. Az irodalomban zavarólag hat,
hogy még a betegségek sincsenek egyöntetűen tárgyalva, lásd Düringen
(1927), Balás és Winkler (1929), Báldy (1940). A pestis kérdését legbehatób-
ban Manninger targyalja. A kórokozót virusféleségek közt, keresi, és mint
önálló betegséggel foglalkozik vele. Nyiredy szerint is ultravirusos betegség.
| Ezek a nehézségek mutatjäk, mennyire kivanatos, hogy a Madartani
Intézet munkatársai is bekapcsolódjanak a vizsgálatokba, hogy a kórokozó
megállapítására mindig gondot fordítsanak, a betegség fellépését szintén
jelentsék. Az 1946-os vész esetében sem tudunk tiszta képet nyerni sem a
kórokozókról, sem a járványok kiindulási gócairól, sem időtartamáról,
pedig a szárnyasvad és háziszárnyas óvása napról-napra fokozódó -nemzeti
érdek, melynek óvásában a Madártani Intézet munkatársai is kivehetik
részüket, hogy így a nemzeti vagyon növelésében közreműködjenek...

Dr. Schneider Lajos és Prof. Dr. Anghy-Csaba Geyza szíves útbaigazí-
tásait hálásan köszönöm.

IRODALOM — LITERATURA

. Balás, K—Winkler, J.: Baromfibetegségek. (Budapest, 1929, pp. 187)

. Báldy, B.: Baromfitenyésztés. (Budapest, 1940, pp. 399)

. Barger, E. H.—Card, L, E.: Diseases and Parasites of Poultry, (Washington, 1943,

p. 399) ; |

4, Bunyea, H.: Miscellaneous Diseases of Poultry, (Keeping Livestock Healthy, Year-
book of Agriculture, 1942, p. 993—1006)

5. Beretzk, P.: Baromfivész a vadrécék között. (Nimród, 1946, p. 62—63)

6. Düringen, B.: Die Geflügelzucht, II. (Berlin, 1927, pp. 636)

ia Hutyra—Marek—Manninger —Môcsy: Spezielle Pathologie und Therapie der Haus-
tiere. (1943)

8. Lelovich, Gy.: Hozzászólás dr, Beretzk Péter ,,Baromfivész a vadrécék kôzôtt”* c,
cikkéhez. (Nimród, 1946, p, 95—96)

9. Manninger, R.—Kottlan, S.: Szárnyas baromfi nasa és parazitàs betegségei. (Buda-
pest, 1931, pp. 372)

10. Németh, S.: Baromfikolera pusztítása a hortobágyi halastavakon, — Geflügelcholera
bei den Hortobágyer Fischteichen, (Aquila, 1935—38, p. 686 & 705)

11. Nyiredy, I.: Ällategeszsegtan. (Monosmagyarövär, 1940, pp, 456)

C2 NI hd

12. Vásárhelyi, I.: Baronifivész a ragadozó madarak közt, (Nimród, 1947, p. 15)

ORNITHOLOGICAL RESULTS ON THE POULTRY-PEST
IN HUNGARY IN THE YEAR 1946.

By Andrew Keve.

In the year 1946 did infections poultry-diseases sweep over Hungary.
lt was mosi of the times the poultry-pest. From the different kinds of the
hens were against the disease more resistibles the Hungarian, the untidy
and the pigmy one, as dispersed experiences showed, but the rhode-islands,
plymuths and leghorns, i. e. their hybirds had a lesser resistibilily. From
the other poultry were gees, turkeys, guinea-fowl and ducks also strong
enough against the diseases, perhaps the last the least. The infection of the
game-fowl is not proved. There were found in the year 1946 only in the
environ of Szeged died game-fowl-ducks, but there were not made parasito-
logical examinations to detect the cause. More experiences showed, that
birds of prey, fed with infected poultry died too. For the interest of a more
intensive game-fowl and poultry protection our Institute will collect in the
future the data connected with the question.

A MAGYAR MADARNEVEKROL.
irta: Dr. Beke Ödön.

On some hungarian vernacular Bird-Names by O. Beke.

A Madártani Intézet, megalapítójának, Herman Ottónak követi a
nyomait, amikor a népies madárnevek gyüjtését újra megkezdi. Herman.
volt az, aki megindította népies állatnevek, elsősorban a hal- és madárnevek
gyüjtését, és ennek folytatását az Intézet kötelességének érezte, amikor
Pungur Gyulát éppen ennek a feladatnak elvégzésére alkalmazta. Pungur
hatalmas gyüjtése a tudomány pótolhatatlan kárára az ostrom alatt teljesen
elpusztult. És itt őszintén meg kell mondanom, hogy ezért az Intézetet méltán
érheti szemrehányás. Félszázadon át húzódott ennek a nagyértékű anyagnak
kiadása, nem készült belőle másolat, sőt másoknak bele sem engedtek
tekinteni, föl sem engedték használni.

Én magam a rokon népek körében gyüjtöttem nagy tudományos anya-
got még az első világháború idején. Akkor nem volt kedvező a tudomány
helyzete, akkor nem tudtam dolgozataimat kiadni, de ez nem kedvetlenített
el. Pedig a népies madárnevek gyüjtésének rendkívül nagy fontossága van
több tudomány szempontjäböl. Természetrajzi szempontból elsősorban a
terminológia követeli ezt a gyüjtést. Fontos azután a településtörténet szá-
mára, mert a nevek földrajzi ismerete fölvilágosítást adhat olyan esetek-
ben, amikor a településre vonatkozólag történeti adatok nem állanak rendel-
kezésre. Utoljára említem a nyelvtudományt, mely a nyelv szókészletét
minél teljesebbé akarja tenni, s így nem hiányozhatik belőle a szökinesnek
ez a része, másrészt a szókincs eredetének kutatásában nem nélkülözheti
ugyanannak a madárnak az ország különböző helyein használt neveit, mert
sok esetben egyik a másikat magyarázza. S itt kell megemlítenem az őstör-
ténelet is, mert abból, hogy melyik madárnév eredeti finn-ugor honfoglalás
előtti török vagy szláv és német, abból megint következtetni lehet arra,

sae We Moria SENT. 3 | 153

hogy mikor az a név megjelenik nyelvünk sz6készletében, hol lehetett
népünk hazäja, mert az ällatföldrajz pontosan meg tudja mondani, hogy a
földnek melyik részén él az illetö allat. Ha annak az allatnak a neve nyel-
vinkb6l kimutatható, akkor a magyarság is csak azon a területen lakhatott.

Ezek után bemutatok néhány részletet tanulmányaimból. Először is rá
akarok mutatni arra, hogy településtörténeti szempontból mily nagy jelen-
t6ségi a madárnevek gyüjtése. A történettudománynak még ma is megfejt-
hetetlen kérdése a székelyek és az északmoldvai csángók eredete. Mármost
több madárnevet találtam, melyek egyeznek Székelyföldön és Dunántúl
nyugati részén, ami kétségtelen kapcsolatra mutat. A hegyibillegető (Mota-
cilla cinerea) neve a székelyeknél „leanymadär“, Gyergyóban , lánycsóka"
is. Ez- a név először Calepinus szótárában fordul elő (1595), tőle vette át .
Molnár Albert és Pápai-Páriz. A nyelvtudomány kutatásai szerint Calepinus
szótárának magyar értelmezői erdélyi magyarok voltak, s így került bele a
név. Ugyanennek a madárnak Nyugat-Magyarországon vannak olyan nevei,
melyek első tagja szintén a , leány" szó. Így Örségben (Vas m.) „leän-ficuka“;
Szentgyörgyvölgyeben (Zala m.) , lányi-ficuka". Göcsejben , liánpintyüke".

A mezei pacsirta (Alauda arvensis) , szántóka" neve már a Besztercei
Szójegyzékben előfordul (XIV—XV. sz.), bár eltorzítva. Meg van azután
Apáczai-Cseri János Magyar Encyclopaedia-jában (1655), s Pápai-Páriz
latin szótárában (1708). Csík megyében is , szántóka" a mezei pacsirta, de
Gyimesben a búbos pacsirta (Galerida cristata) is; Háromszékben pedig
, zántókamadár" a búbospacsirta. A moldvai csángóknál is hasz-
nálatos mind a két változat. A Dunántúlon, Molnaszecsődön (Vas m.) a
mezei pacsirta , szántópityer", Szentgyörgyvölgyében (Zala m.) ,,szantu-
pitver“. Mikor a magyar ember tavasszal először hallja a pacsirtát énekelni,
azt mondja: , Szánt a pacsirta" (Szamoshát, Szatmár m.); ,.szánt a pityer,
elvesztette az esztekéjit* (Bakonyalja, Veszprém m.); „a szántókamadár
béfogta a jószágot" (Moldva).

A csuszka (Sitta europea) neve Udvarhely megyében „szotly“, a
Székelyföldön még „szatty“ is; Maros-Torda megyében , kéreszotty". Ezzel
kétségkívül összefügg a somogyi „szutya“, „szutyoka“, , kéregszutyóka".
Nagykanizsán (Zala m.) „keregszücs“-nek hívják. A fakusz (Certhia
familiaris) a Székelyföldön és a Kemenesaljan „fatetü“, de Szlavéniäban és
Bajan is.

Most bemutatok néhány madärnév magyarázatot: A szärcsa-nevvel mar
korábbi dolgozatomban foglalkoztam. Rámutattam, hogy a ,.csa, cse" szö-
tagok kicsinyítő képzők. Ezért a szärcsa neve kopaszkat jelent tulajdon-
képen. Ugyanígy a vércse is kicsinyített kifejezés.

A régi Tájszótár (1838) közölte a sárgarigó , szőrrigó" nevét. Sajnos, a
följegyzés helyét a gyüjtő nem adta meg, s így nem lehet utánajárni az
adat hitelességének. Vasason (Baranya m.) a , szőrrigó" a Turdus ericetorum.
Diósjenőn ez „szökerigö“, Szilágy és Udvarhely megyében azonban ez a
Turdus viscivorus.

Ugyancsak Vasason az őszapó (Aegithalos caudatus) neve , ösztönfarkú
cinege". A latin neve is mutatja. hogy hosszúfarkú madárka, s ezért a
Dunántúl ,dorongfarkü cinke", Drävafokon ,rudas cinke" a neve.
Az , ösztön" szó eredeti jelentése ösztöke volt.

A hangutánzó madárneveket három csoportba lehet osztani. Az elsőben
a madár hangja a névadás alapja. A másikban a madár hangjának emberi
értelmet tulajdonít a nép, vagy tárgyak hangjához hasonlítja és azt adja a

154 LC RSE NN NES

madár nevéül. Harmadikban a madár hangját emberi hanggal azonosítja,
és ebből alakul a madár neve. Katádfán (Baranya m.) a széncinege (Parus
maior) neve , kimpics", Irtàson (Bihar m.) , kimpicskó". Katádfán a madár
tavasz előtt megszólal és ezt mondja: ,,Kimpics, kikelet, Fontál-e már
öleget". Szamosháton (Szatmár m.) a „cinköü“ tavasszal azt kiáltozza:
, Még hideg az idő, Csü, csü, bé, csücsü bé!" De ha eljönnek a meleg napok
ezt: ,,Kimpics. kimpics!" Ormänysägban az Öszapönak a neve „kinpies“,
mely ezt mondja: ,,Kikelet — kimpics —, ha fontá, nincs is!" Bodán (Bara-
nya megye) a pintyőke (Fringilla coelebs) neve , nincsőke", mert mikor

Krisztus bújdosott, a pinty azti kiabálta: , Nincs, nincs!" Hosszúhetényben is

iss

azt kiabálta: , Nincs, nines, nincs!

Herman Ottó szerint széncinkének ,.küncsics" neve is van, sajnos nem
mondja meg hol. Göcseji hagyomány szerint a cinege, mikor Krisztust keres-
ték, azt mondta: , Csincserere, csincserere . . . nincs itthon . . . nincs itthon!"

Hangutánzó a haris (Crex crex) neve: Ipolyvecén (Nógrád m.) „hars“
Tiszamellékén , hors" neve van, s a , hars" már Molnár Albert szótárában is
megvan (XVII. sz. eleje). Győr megyében ,,harizs“-nak ejtik, s a Szamos-
háton is, Nagyszalontán pedig a sokatbeszélőt mondják „harisnak“. A Barkó-

sagban a haris nyekeg6 füzfatrombita, a „harsol‘ ige pedig azt jelenti, hogy

harissal trombitäl, de a madär is harsol, mikor szöl. Az Ormänysägban azt
mondják: , Ej, csak ne beszéjjon ked olyan harissan!“ — mérgesen, patto-
góan. A haris hangját sok szólásban emlegetik. Már Molnár Albert idézi:
„Az harisi az ő maga szaván fogják meg". Dugonicsnal: „Kiält, mint a
" haris, Szäjas mint a haris. Kialt éjjel-nappal, mint a sovány haris“. Zala
megyében: , Éles a nyelve mint a harisnak". Népdalban is gyakran szerepel:
, Árokparton szól a harismadar‘. Petőfi is megénekelte: , Nem szól a harsogó
haris a fű közül". Nevezetes a harisnak egy másik népies neve, mert két
egymástól távoleső vidéken használatos: Munkácson, Beregrakos. vidékén
és Pécsett s az Ormänysägban a , kétkés" név. A madár nevét onnan kapta.
hogy a nép szerint a haris olyan, mint mikor két evőkést egymáson élükkel
keresztben gyors ütemben végighúzunk. Göcsejben , kösmes" a haris neve.
Ez bizonyára annyi, mint: „Köss, mess!" Győr megyében a nép szerint a
haris a gabona közt azt mondja az aratóknak: Mezsd! Mezsd! :

Göcsejben a héja (Accipiter gentilis ) neve „siukänya‘“, „siöokänya“
Gôcsejben , sió-rió vagy siu-riu kánya" (azaz sirö-rivö kanya) nevet jegyez-
lék fel, de ez lehet az egerészölyv (Buteo buteo), a barnakanya (Milvus
migrans) vagy a kékesrétihéja (Circus cyaneus) elnevezése is. A zalamegyei
Szepezden a folyton síró gyermekre is azt mondják, ridkanya. Vas megyében
sírókánya. A barnakánya (Milvus migrans) ,kurhéja" neve általában a
Dunántúlon és egy adat szerint a pestmegyei Prónayfalván is használatos.
Egy másik közlő szerint a bacsmegyei Jánoshalmán a , kurhéja" a varjú.
Ez minden bizonnyal névcsere, mert sok helyen a varjút is , kányának"
hívják. A szó első tagja eredetileg kergető szó volt, mint a következő
versikék bizonyítják: „Kur héjja, vasvella! Men az erdőre, hozz fát jöven-
dőre! Bé tollas, bé farkas! Te vagy a hatalmas" (Némedi, Tolna m.). „Kurr!
Héjja! Nincs a csibénk taréja. Paradicsom a héja!" — mondják a gyermekek
a fejérmegyei Előszálláson, ha ragadozót látnak. A torontálmegyei Szőregen
is feljegyeztek ilyen héja-kergető versikét: , Héja, héja, lakatos. Tarka
gunár hivatos. Elmönt Pestre, Haza gyütt Budáru, Kilenc fija beleégött.
Sijes héja, kur héja!"

NL ET, Ti re Lex ft i ‘ey PALE a TG RU 91 ri Fa 4
VE RO PI EE 155,

Hangutänzö név a kecskefejö (Caprimulgus europaeus) Farkasfan
(Vas m.) feljegyzett „perepolya“ neve. Räbagyarmaton és Farkasfän „fekü-
mál" és .fekümár" neve is van; Zilah vidékén pedig .„mälonfekvö“
Ez nagyon régi név, azonban régen egy bagolynak, Pungur szerint a füles-
bagolynak (Asio otus) volt a neve. Megvan mar a Murmelius sz6jegvzékében
(1533) és a Jordanszky-k6dexben, esonkän a Gyöngyösi Szötärban és a
Besztercei Sz6jegyzékben. Kozmadombjän (Zala megye) a kecskefejöt
„rötfabaszu-känya“-nak nevezik.

Jókai említi, hogy a székelyek a harkälyt , tarka Jezus“-nak nevezik.
Eddigi feljegyzéseik szerint azonban a székelyek nem a harkályt, hanem
a szarkát hívják annak, így Oláhfaluban (Udvarhely m.) és a moldvai csán-
góknál. Berze-Nagy János szerint Pettenden (Somogy m.) a tarkaharkályt
, tarka Jézus"-nak hívják. Hasonló nevek még a tarkaharkályra: ,,tarka-
isten" (Bodrogköz), , tarkaküllő" (Zilah), ,,cifraharkaly“ (Molnaszecsőd,
Vas m.).

Amint a mondottakböl kitűnik, a madärnevek gyiijtésénél nemcsak
nev gyüjtese fontos, hanem mindazon adatoknak, ami a madärhoz, illetve
annak nevéhez füzölik, tehát a hozzá kapcsolódó néphit, és a névnek
a nép által adott magyarázata is. A helységnév megadását pedig sohase
mulasszuk el."

KISEBB KÖZLEMÉNYEK.

Megállja-e Touit purpurata viridiceps Chapman a helyét? Chapman
1929 ben nyolc példány összevetése alapján írta le ezt az alfajt, sőt felvetette
annak a valószínűségét is, hogy még egy harmadik köztes alfaj is leírható —
lesz. A bécsi múzeum anyaga alapján, mely szintén nyolc példányból áll,
kétségbe vonom, hogy helyes-e az alfaj elválasztása, és vajjon nemcsak
egyéni változatról van-e szó? Harmadik alfaj leírását pedig kizártnak
tartom. È Dr. M. Sassi (Wien).

A kalandrapaesirta új faj a magyar faunäban. Húsz éve lakom Albert-
falvan, és azóta azt tapasztaltam, hogy határának adottságai rendkívül ked-
vezőek a madarak alkalmi tartózkodási helyének. Budapest, Budafok és
Csepel beépített tengerében a határ összefüggő 200 hold szántóföldje zavar-
talan szigetként áll. A madarakra nézve kedvező helyzet fokozódik télen,
a nagy fagyok beálltával. Ilyenkor a hőforrások a partmenti jeget felolvaszt-
jak, a víz szennyezettsége következtében az apró hal is sok, s ezért hatalmas
iti: csoportok nagy vältozatosäggal verödnek itt Ossze.

1947. november 29-én a határban lévő bolgarkertészetben egy pacsirta
riaszt6 hangot adva rebbent fel mellettem. A hang a szokottnal egy arnya-
lattal erösebb színeződésű volt. A felrebbent madár tökéletesen mezei
pacsirta színét mutatta, de nagyságban eltért. A madár minden felrebbenés
után egy darabig a föld felett cikázó repüléssel alacsonyan menekült, majd
meredeken emelkedve, gyorsan nagyobb magasságot ért el. Fent libegő
repüléssel, irányát állandóan változtatva a, körözve vissza-visszatert az

* Intézetünk az elpusztult Pungur-féle gyüjtemény pótlására a népies madárnevek
gyüjtését újra megindítja, és felkéri az összes munkatársát, hogy ebben a gyüjtésben
résztvegyen, és a gyüjtött neveket mielőbb küldje be Beke munkatársunk fenti útmutatása
szerint az Intézetbe,

156 | Ne ABA EU

elhagyott terepszakaszra, ahol zuhanó repüléssel levagodott. Első megriasz-
tása után mindig csak friss szántásra, vagy csupasz tarlóra szállt, és kerülte
a gazosokat. Minden takarást nagyon jól kihasznált a földön. Mivel első
pillanatban felismertem, hogy egy szokatlan fajjal van dolgom, órák hosszat
cserkészlem rá. Többször már-már úgy látszott, hogy elvesztettem a mada-
rat. 12 órakor pillantottam meg és délután 124 volt, amikor végre sikeres
lövésemet leadhattam rá.

A madarat kalandrapacsirtának (Melanocorypha c. calandra L.) hatá-
roziam meg. A boncolás alapján J-nek bizonyult. Súlya 65 gr., teljes hossza
199 mm, szárnya 129 mm.

Chernel és Frivaldszky a kalandrapacsirtát a kérdéses fajok jegyzékébe
vetlék fel, mivel Lázár (1859) és Mojsisovics (1883) is ellenőrizhetetlen meg-
figyelés alapján említik a hazai orniszban. Mint a Dobrudzsában fészkelő
madárra, számítani is lehetett, hogy hozzánk el fog velődni, de bizonyító
példány mindezideig hiányzott. Mint unikumot, a Magyar Madártani Inté-
zeinek ajándékoztam. Erdős László.

A déli hantmadár előfordulása Budapest környékén. 1947 májusában
a budaőrsi Farkashegyen egy rőzsecsomón a déli hantmadarat (Oenanthe
hispanica melanoleuca Güld) ag példányát pillantottam meg. A faj eddig
ismert legészakibb költési területe az Alduna vidéke, illetve az Adria part-
vidéke volt. Viselkedése nagyban különbözik a hantmadárétól (Oenanthe oe.
oenanthe L.), amennyiben sokkal nyugodtabb; hívó hangja és éneke élén-
kebb. Kiemelkedő sziklacsúcsokon szívesen tartózkodott, ahonnan felrepülve
hallatta énekét. Szorgalmasan énekelt és a közönséges hantmadár + -kat
hajtotta. 1947. május 26-án megfigyeltem, amint az egyik hantmadár-család
fészkében lévő fiatalokat etette. A madár egész nyár folyamán jelen volt
s magánosan kóborolt. 1948. május 6-án újra megjelent. Kiégett apró fenyők
csúcsán énekelgelett, ekkor sikerült a példányt a Madártani Intézet gyüjte-
ménye részére megszereznem. Dandl József.

Déli hantmadár a Mátrában. 1947. július 14-én a Gyöngyössölymos
községhez tartozó Lilabánya elhagyott részében egy déli hantmadarat
(Oenanthe hispanica melanoleuca Güld) észleltem. Nagy Gyula.

Csigaforgató a Balatonnál. A csigaforgató (Haematopus ostralegus L.)
törzsfajtája leginkább a tengerparton tartózkodik és a szárazföld belsejében
csak ritkán mutatkozik a vonuláson. A H. o. longipes Buturlin azonban
kifejezelten szárazföldi madár és Niethammer (Aquila, 1943, p. 299) köz-
lése alapján előfordulása a Fekete-tengertől Kievig és az Altai-ig terjed.
Szerinte Magyarországon eddig a különböző gyüjteményekben található
példányok mind ehhez az alfajhoz tartoznak, és kételkedik benne, hogy a
törzsfajta hazánkban és a Duna-medencében egyáltalában előfordulhat-e?
A hozzám kerüli szépen fejlett példányt 1933. szeptember 20-án lőtték
Fenékpuszta határában (Term. Tud. Közl., 66, 1934, p. 32—33), s kitömve
jelenleg is megvan az Agráregyetem Állattani Tanszékének gyüjteményé-
ben. Ennek a kitömött példánynak a szárnyhossza 242 mm, csőrhossza 63,
csüdhossza 53 mm. Ha összevetjük Hartert adataival, a szárny mérete mind-
két alfajra 245—274 mm, tehát az általam nyert érték igen alacsony. A csőr
az ostralegusnál 70—85, mig longipesnél 72—90 mm. Példányom csőr-
mértéke tehát még az ostralegus legalacsonvabb méretét sem éri el. A csüd
az ostralegusnál 52—56, a longipesnél 52--60 mm. Így a legalacsonyabb

Bre LU A TER 157

értékhatäron mozog a csüd mérete is. Mivel a esörbaräzda sem nyúlik

csőr felénél túl, így peldänyomat H. o. ostralequs L.-nek tartom, s ezzel
egy alfajjal gazdagitom a magyar madarak jegyzékét. f
Prof. dr. Keller Oszkar.
A halványgeze terjeszkedése. Néhány éve lakásom közelében megtele-
pedett egypár halványgeze (Hippolais pallida elaeica Lind.) Csantavéren.
Már hajnali 3 órakor lehet hallani. 1947. június 20-án a szabadkai vasút-
állomással szemben lévő parkban este 3/48 órakor nem kevesebb, mint három
helyen fedeztem fel csicsergő halványgezéket. Zentán és Újverbászon is
fészkelnek. Csornai Richárd.
Halvanygeze Újpesten, 1948. május 2-án egy hím halványgezét (Hippo-
lais pallida elaeica Lind.) lőttem az újpesti Dunapart fűzesének nádasos
részén. A példányt a Madártani Intézetnek ajándékoztam.

Muray Róbert.
Daruvonulás a Dunántúlon. Vönöczky-Schenk összefoglalása (Journ.
f. Orn., 1938, p. 54—58) kimutatta, hogy a daru (Grus grus L.) viszonylag
ritkán keresi fel a Dunántúlt. Az 1946. év őszén észlelt nagy daruvonulás
a Dunántúlra is éreztette hatását, amennyiben itt is, ott is mutatkoztak
darvak a Dunántúl déli részén. 1946. október 4-én Hoffmann Sándor és
Keve András a Kisbalaton felett négyes csapatot észleltek. A darvak a ködös
időben meglehetősen alacsonvan szálltak a Zala mentén a Balaton felé.
Ugyanebben a hónapban Valkó István Barcs határában 20-a és 30-a között
25—30-as, majd 12-es csapatot észlelt, melyek a napos időben magasan
keringtek, majd északnyugati irányban eltűntek. Mindhárom esetben a
darvak állandóan krugattak. Studinka László 1948. április 1—6-a közt
nyolc darut figyelt meg Dunaszeg határában. Usvlätszik, az utóbbi időben
a daru gyakrabban látogatja meg a Dunántúlt is. Xeller szerint 1937 augusz-
iusában és októberében a Kisbalaton környékén 4-es, illetve 20-as csapa-
tokat észleltek: 1939 áprilisában a Komárom alatti Dad határában lőttek
egy. magános példányt. 1941 áprilisában Pátkai Tihanyban, Sikó pedig
Somog gyszentpál határában 8-as, 2-es, illetve 11-es csapatokat figyeltek meg.
Mindezen helyektől nyu ugatabbra esnek sajat észleleteim: igy 1926 november
19-én 18 darabból álló csapat szállt meg a Nagykanizsától nyugatra. elterülő
kiskanizsai réteken, majd alkonyati időben — a legkisebb megzavarás nél-
kül — a magasba emelkedve, élénk krugatással dél felé elvonult. Ugyancsak
Nagykanizsától nyugatra fekvő szepetneki Gvötapusztän 1927. év őszén
nég gy darab daru szállt meg a nagy kiterjedésű repcetáblákon, és napokon át
ott is tartózkodott. Egy magános példány pedig 1928. és 1929. évek őszén
következetes pontossággal heteken át egész november végéig tartott pihenőt
ugyanitt, amely fennsík az átvonuló ugartyüknak is rendszeres megszálló-
helye. Barthos Gyula.
A darvak őszi pihenője a Fertő partján. Míg 50 év előtt még költöttek
a darvak (Grus g. grus EL.) a Fertő melletti Hanyságban, addig ma már
nagy ritkaság az is, ha némely évben nagy magasságban kisebb csapatok-
ban elhúznak a vonuló darvak. 1925-ben megfigyeltem átvonuló darvakat,
1929-ben Studinka a Hanyságban figyelt meg néhány darabot. Az utolsó
öt évben a fert6bozi erdész minden évben lát őszt vonuláson, november
elején kisebb, tizes csapatokat. 1948. október 23—31. közt tartózkodott egv-
egy csapat, 8—10 darab, a Fertőrákos és a Fertő partján fekvő Virägmajor
közti réten és a Fertőboz és a nádas közötti réten. Breuer György.

158

Jegessiräly a Szernye-mocsär vidékén. 1943. január elején Bätyu hat4-
räban nagy ködben jegessirälyt (Larus hyperboreus Gunn.) lőttem, melyet
a Madärtani Intézetnek küldtem be. Ez a példany harmadik a Tisza vonala-
ban (Tiszabura, 1925. december 20.; Szeged-Fehért6, 1941. január 15.).

Dr. Zsebék Zoltan.

Szelesfarku halfarkas az Alföldön. Jaszapati határában 1947. szepliem-
ber 29-én vadászat közben betegen egy szélesfarkù halfarkast (Stercorarius
pomarinus T em m., a) fogtunk, melyet a székesfővárosi Allatkertbe küld-
tünk be. A madár néhány nap után kimult, és így a Madártani Intézet gyüj-
teményébe került. Szigeti Kálmán. .

Csüllő a Fertő mellett. A fertői első bizonyító példányt 1941. december
20-án lőttem a fertőrákosi határban és küldtem be a Madártani Intézetnek.
A háborús események folytán ez is elpusztult. Az említett napon óriási
vihar dühöngött, mely felkorbácsolta a vizet. A csónakházaktól végeztem"
megfigyeléseimet, hogy nyolc sirály hol úszva, hol repülve halászik a nyílt
vizen. Az egyik, a vihar által közelembe sodort példányról megállapíthattam,
hogy az egy általam nem látott sirály, s így lelőttem, és megállapítottam,
hogy az egy háromujjú csüllő (Rissa t. tridactyla L.). Feltűnő volt, hogy a
csüllők egész idő alatt, amíg figyeltük, teljesen hangtalanul halásztak.
A kézrekerült példány fiatal. Hartert leírásától eltérően a külső pár kor-
mánytoll nem egészen fehér színű, hanem a belső zászlaja hegyén sötét,
szürkésbarnás, lencsenagyságú folt látható, a többi tollakon mutatkozó
szalag befejezéseként. Csőrének színe tiszta fekete, csüdje sárgás-hússzínű.
Szárnyhossza csak 300 mm, farka 124, csüdje és csőre 32 mm. Súlya 404 gr.
Begye csak apró halakat tartalmazott. Breuer György.

Háromujjú csüllő Budapesten. 1949. február 4-én a Margithídnál két
öreg példány háromujjú csüllőt (Rissa t. trydactyla L.) figyeltem meg.
Dr. Pátkai Imre.

Léesérek a Dunán, Fehértemplomnal. 1943. április havában Feher-
templomtöl délre a sekély parti fövenven nyole löcsert (Hydroprogne t.
ischegrava L ep.) figyeltem meg közvetlen közelből. Littahorsky Antal.

Vekonyesörü viztaposö, léesér és pehelyréce a kisbalatoni rezervátum
területén. 1946. október 3-An délután Sármellék község szélén fekvő kubik-
gödörben egy vekonyesörü viztapos6 (Phalaropus lobatus L.) szedegetett.
A madarat Hoffmann Sándor és Pethő Andor társaságában hosszabb ideig
figyelhettük, és riasztásunkra csak néhány méterre szállt tovább és foly-
tatta táplálékkeresgélését. 1948. április 14-én ugyancsak Hoffmann Sándor
és dr. Udvardy Miklós társaságában a kisbalatoni tó nagy vize felett hosz-
szabb ideig láttunk egy lócsért (Hydroprogne t. tschegrava L e p.) halász-
gatni. 1948. november 13-án pedig dr. Mannsberg Arvéddel a Fenékpuszta
állomás előtti Balaton-szakaszon egy fiatal pehelyrécét (Somateria m. mol-
lissima L.) észleltünk, amint a nádas szélén a szabad vizen úszkált s igen
óvatosan viselkedett. Dr. Keve András.

zer

Vékonycsőrű viztaposé a Velencei-tavon. Chernel István 1890 és 1907
közt 21 példányt gyüjtött a vékonycsőrű víztaposóból (Phalaropus lobatus
L.), valamennyit szeptember hónapban Dinnyés határában. 1948. augusztus
15-én két peldänvt figyeltem meg ugyanitt, melyből az egyiket Intézetünk
részére begyüjtöttem. Dr. Pátkai Imre.

A Streptopelia decaocto decaocto Friv. elöforduläsa Erdélyben.* Beldi
Gergely, Intézetiink régi munkatársának értesítése szerint legújabban
Erdélyben is előfordul már a balkáni gerle. Béldi 1949. április ji-én figvelt
meg egy part Marosvasarhelyt, a ref. temet6ben; fia, Beldi Miklös pedig
május 1-én Kolozsvárt, a város DK-i perifériáján látott egy part. Mindkét

helyen — a kapott közlések szerint — a megfigyeléseket közvetlenül meg.
előző hetekben tűnt fel először az új jövevény. Dr. Mannsberg Arvéd.

Rözsäsgödeny Baranyában. A rózsásgödény (Pelecanus onocrotalus L.)
hazánk területén egyre gyérebben fordul elő. 1936 tavaszán a sumonyi
nagy tavon láttam egy pelikánt, de nem tudiam megállapítani, hogy melyik
rajhoz tartozott. Ujra 1947. május 26-án sikerült becserkelnem a madarat
es elejteni. A madár fiatal rózsásgödény (Pelecanus onocrotalus L.) volt,
amelyet kitömeitem és a Madártani Intézetnek adományoztam. A pelikán
torokzacskójában több 50—60 dkg-os halat találtam. Tóth József.

Hattyúk Ozora határában. 1947. február hó első felében Ozoránál a
Sió-csatornában és a mellette lévő vadvizeken öt" darab énekeshattvút
(Cygnus cygnus L.) láttunk. Mészáros G. László.

Nyári lúd költése Bezdánnál. 1941---1944 közötti észlelésem szerint a
nyári lúd (Anser anser L.) rendszeresen szokott költeni a Bezdan—Monos-
torszeg közötti erdei mocsarakbán. Szemere László.

Albinó vadlúd. 1946. január elején a szegedi Fehértóval határos ú. n.
szegedi Fertőn a vízparton 17 vadlúd között egy teljesen fehér ludat figyel-
tem meg. Az albinó madárnak a nyaka, az áll alatti részen tenyérnyi széles-
ségben halvány rozsdaszínű elszíneződést mutatott. Távoli lövésre a csapat
felriadt. Repülés közben a hát középvonalában látszott a fentihez hasonló
elszíneződés és a nagy evezők szürkének látszottak. A ludakat Anser albi-
frons-nak tartottam. Dr. Beretzk Péter.

Újabb fészkelő fajok a Kisbalatonban. Nem várt fészkelő faja lett a
Kisbalatonnak a nagykárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis Shaw et
Nodd.). A nádrengeteg közepén álló kiszáradt fűzfára telepedtek, mely
fészkelési mód a kárókatonánál ilyen kitett és elszigetelt helyzetben teljesen
szokatlan. 1947. május 25-én találtuk meg Pátkai Imrével a telepet, akkor
még csak két fészek állott készen, melyben az anyamadarak ültek, de már
kb. 25-ös csapat tartózkodott állandóan a fán. Következő látogatásom alkal-
mával, 1948. április 14-én a fészkek száma 8—10 lehetett. A vadőrök bemon-
dása szerint a tavalyi telep nagyobb volt, de részben az időjárás, részben
emberek több fészket elpusztítottak. Az 1948-as állomány később, bemon-
dás szerint, 30-at is túlhaladta, de ebből Agárdi Ede május 24-én csak 25-6t |
talált, én június 17-én már csak 17-et. Őszre ez a szám tartotta magát és
a madarak a fészek körül kilartottak.

1947. május 25-én Pátkai Imre és Hoffmann Sándor társaságában meg-
talältuk a hamvasréti-héja (Circus pygargus L.) fészkét a Fels6-Diasszigeten,
a fészekben még csak egy tojás volt, és az öreg madarak nyugtalanul kering-
tek felettünk. Pátkai ugyanekkor megállapította a réti és a berki-tücsök-

* A balkánigerle erdélyi terjeszkedése, úgy látszik, nem áll a magyar alföldivel
összefüggésben, s így az adat. fontosságára való tekintettel az általános összefoglalästöl
szétvalasztottuk ezt a cikket. (Szerk.) .

160 i

madár (Locustella n. naevia B o d d., L. fluviatilis W olf) jelenlétét és valo-
színű koltését a Diässziget rétein, illetve berkeiben. Kiegészítésül megemli-
tem, hogy 1948. április 14-én Hoffmann Sándorral egy kb. 50-es nyärilüd
(Anser anser L.) csapatban egy fehérfejü példányt figyeltünk meg. A madár

Kärökatonäs fa a Kisbalatonon
The Colony of Cormorants in the Marsh of Kisbalaton
Kisbalaton, 1948. Photo : Prof. G. A. Manninger

feja és nyaka fehér volt, csak a nyakhäton futott végig egy szürkés csík.
A fej és csőr alkata valamivel karcsúbbnak látszott, mint a rendesen fejlett
példányoké. Dr. Keve András.

Kislilikek tömeges megjelenése 1945 őszén a szegedi Fehértavon. Eddigi
megfigyelések azt bizonyítják, hogy a kislilik (Anser erythropus L.) szám-
szerű megjelenése Magyarországon nagymértékben változó. Vannak évek,
amidőn úgyszólván csak elvétve kerül elő, más években meg mintha a nagy-
lilikkel (Anser a. albifrons Scop.) szemben túlsúlyba kerülne. Az ország

_——

161

nyugati felében mindenesetre gyérebb a megjelenése, mint keleten. Tíz évre
visszamenő megfigyelésem alapján a kisliliket a Fehértó ritkán jelentkező
madarai közé kell sorolnom. A , törpelúd" már a régi fehértavi vadászok
között is ritkaságszámba menő trófeát jelentett. Nyolc év alatt mindössze
két példányt sikerült elejtenem. 1943 őszén egy népes csapatból három
példány esett. Azóta újabb hír nem érkezett róluk. 1945 őszén átlagos
mennyiségű libatömegek gyülekeztek, bár a terület eléggé zavart volt.
Magam csak november végén kerültem ki a területre, tehát akkor, amidőn
már csak mindössze 10—15 ezernyi liba maradt vissza. Ez alkalomból né«v
elejtett libából három bizonyult kisliliknek, míg máskor két elejtett lúdból
az egyik volt sárga szemgyűrűs kistestű lúd. Nem szabad teljes biztonságú
következtetést a fentiekből leszűrni, de mégis a számarány azt mutatja,
hogy a Fehértavon 1945. november elején és december végén a kislilik volt
túlsúlyban. Dr. Beretzk Péter.

Örvöslúd a Hortobágyon. A Hortobágy ,,Kondas-fenék“ nevezetű részén
1943. április 12-én egy 7 örvösludat (Branta b. bernicla L.) ejtettek el,
mely példány a debreceni múzeumba került. Előtte 1931-ben Ludas határá-
ban lőtték ezt a fajt. Dr. Sőregi János.

A Magyar Madártani Intézet márványos récéje. A márványos réce
(Anas angustirostris Ménétr.) magyarországi előfordulásáról egyetlen
adatunk Chernel Istvántól származik, aki a Velencei-tavon 1893—1896.
években négy éven át figyelte meg augusztus—szeptember hónapokban.
Egy példányt el is ejtett 1894. szeptember 15-én. Ez a madár az Intézetünk
gyüjteményébe került. Az irodalom úgy emlékezik meg erről a bizonyító
példányról, hogy fejletlen tollazata a Velencei-tavon való kikelésére enged
következtetni. A madarat tüzetes vizsgálat alá véve, megállapítottuk dr. Vas-
vári Miklóssal, hogy nem fiatal madár, hanem erősen kopott tollazatú és
vedlésében elmaradt tojó. Hásonló vedlési zavarok más vadrécéknél is elő-
fordulnak és ismertek. Különösen tőkésrécénél (Anas p. platyrhyncha L.)
találunk ilyen"ú. n. „‚esöködt“ példányokat. A példány az Intézet gyüjte-
ményével elpusztult. Dr. Pátkai Imre.

Üstökösrécék Győr megyében. 1946. december 16-án Börcs határában
a részben befagyott Holt-Rábcán egy d és egy ? üstökösrécét (Netta rufina
Pallas) ejtettem el, amelyek a Madártani Intézet gyüjteményébe kerültek.
1948. november 3-án ismét megfigyeltem egy d-et Kúnsziget és Dunaszent-
pál között a Kisdunán. Dr. Studinka László.

Az üstökösréce lazacos szinezete. Az irodalom szerint az üstökösréce
(Netta rufina Pall.) gácsérjának színleírásában a lágyéktáj színe fehér.
A Studinka által beküldött üstökösréce gácsérjának lágyéka lazacos rózsa-
szín árnyalatú, hasonló a nagybukó gácsérjának hasszínezetéhez.

Dr. Pátkai Imre.

A kékes6rfi réce fészkelése Kiskőrös határában. Kiskőrös határában
fekvő Büdös-tavon 1942. június 18-án két kékcsőrű réce (Oxyura I. leuco-
cephala Scop.) családot figyeltem meg. Egyik anya öt, másik két fidkal
vezetett. A fiókák 6—7 naposak lehettek, tehát az itteni költésük bizonyí-
totinak tekinthető. Gyökér József.

Adatok a kiskócsag és üstökösgém algyői fészkeléséről. Az Algyő köz-
ségtől mintegy 6 km-re fekvő Saséri-szigeten a szürkegém (Ardea c. cinerea

II Aquila

etic: Ee RE

L.) és a bakesö (Nycticorax n. nycticorax L.) lakta Rigen és vare o
45—50 par kisköcsag (Egretta g. garzetta L.) költött 1948 tavaszán. A fész-
kek részben bakesö-feszkekkel vegyesen, részben tiszta állományban a hatal-
mas nyárfák legvékonyabb, legmagasabb gallyai közé voltak épitvé. A fiókák
zöme június legutolsó napjaiban kelt ki, de még augusztus 6-án is találtam
alig repülős fiatalt. Augusztus elején már nagyrészt lakatlanná vált a telep;

Kiskócságok a fészektelep felett
The little-Egrets voer their Colony
Algyő, 1948. Photo : I. Sterbetz

7-én mindössze 10 darab kiskócsagot tudtam megszámlálni a szigeten.
A repülős fiatalok napról-napra kevesebben tértek vissza esténként a fészek-
telepre. A hónap közepétől kezdve azután lassan megindult a környékben
kóborló madarak délre vonulása. Szeptember első napjaiban láttam az
ulolsó darabot. A költési idő alatt az öreg madarak 8—10 km-es körzetben
barangolták be a környékbeli Tisza- és Maros-ártereket. Fiókáikat főkép
apró hallal és vízibogársággal etették. Szürkegémnél gyakran láttam, hogy
pelyhes madárfiókát zsákmányolt. Kiskócsagnál azonban ezt csak egyetlen-
egy esetben észleltem. Egy május 30-án elejtelt öreg ? gvomraban apró
halat, piócát és egy mezei egeret találtam. Ugyancsak költött a szigeten
öt pár üstökösgém (Ardeola ralloides S c o p.). Fészküket alacsonyan, ember-
magasságban, fűzfák gallyai tövébe építve találtam. A gémtelep lakói közül
az üstökösgémek kezdtek legkésőbben a költéshez és hagyták el legkoráb-
ban, már július utolján a telepet. Augusztus 7-én láttam üstökösgémből az
utolsót. Szürkegémből 30—40. bakcsóból mintegy 400 pár költött a szigeten.

; Sterbetz István.

ee or

La

ky

v

Kisköcsagok a Bácskában. 1941—1944 közt a bácskai Duna-szigeteken,
továbbá a Bezdan—Monostorszeg közötti erdei mocsarakban, de egyszer a
monostorszegi vasútállomás közvetlen közelében is láltam kiskócsagokat
(Egretta g. garzetta L.). Költési időben is találkoztam velük, de fészkelési
helyüket nem tudtam megállapítani. Szemere László.

Kiskócsag Erdélyben. 1947. június 29-én Petelén lőttek egy ? kis-
kócsagot (Egretta g. garzetta L.). A tojásvezetője fehéresre meg volt duz-
zadva és fennebb 12 mm vastagságú sárga, képződő tojást találtam benne.

Kohl István.

Gólya-megfigyelések. 1941. május első napjaiban Bajaszentistvánon
alkalmam volt megfigyelni, amint a hazaszálló gólya (Ciconia c. ciconia L.),
melyet párja hangos kelepeléssel fogadott, még mielőtt leszállt volna a
fészekre, fejét teljesen hátravetette, s még reptében kelepelt, úgyhogy ami-
aa ra a fészekre érkezett, mar be is fejezte a kelepelést (v. 6. Schtiz, Zeitschr.

Tierpsych., V, p. 8.). 1944. szeptember elején egyik délután pedig arról
ee alkalmam meggyőződni, hogy a gólyák (Ciconia c. ciconia L.) nem
kerülik ki a Kárpátokat. Egy kb. 80—100 tagú csapat magasan körözve
követte a Nagyág folyását Herincse határában, s miután csaknem egy fél-
órát egyhelyben magasan köröztek, hirtelen eltűntek a folyó folyása mentén.

A feketegölyän (Ciconia nigra L.) ugyancsak volt néhány észlelésre
alkalmam. Kálóczy Lajos (Dunaszeg) már 1940-ben jelentette, hogy érte-
sülése szerint környékén fészkel a feketególya. 1942. július elején a Mosoni-
Duna torkolatával szemben az egyik liget előt! fekvő zátonyon napokon át
figyelhettem meg egy-egy feketegölyät. mely a Duna folyásával szembe fel-
felé távozott és mindig onnan érkezett (Kolozsnéma). Ez is valószínűvé teszi
a feketególya csallóközi fészkelését. Magam 1925-től állandóan látogattam
madártani megfigyelések végett ezt a vidéket, de költési időben fekete-
gólyát ebben az évben láttam először, így a Csallóköz madárvilágáról szóló
összefoglalásomban (Folia Zool. et Hydrob., 1940, p. 464) is csak feltéte-
lesen vehetlem fel fészkelését. 1943-ban azután Homonnay állította fel
Magyarország feketególya-kataszterét (Fragm. Faun. Hung., 1943, p. 9—19).
Ebben a munkában a következő helységeket találjuk a feketegdlya csallö-
és szigetközi fészkelése helyének megjelölve: Cikola-sziget 1 par, Vének
2 par, Bés 1 par, Szap 1 par, Apalyi-sziget 1 par. Ugyancsak kiegészithetem
adatait a Nagyäg-völgyet illetőleg, ahonnan előfordulási helynek csak Maj-
dánkát említi, fészkelését pedig csak feltételezi. Én 1944. július 24-én
Toronya és Vízköz között három helyen riasztottam fel feketególyát a
Nagyág partjáról, valamint július 24—augusztus 6. közt Ökörmező felett
a lozsanszkai hídnál a Nagyág medrében a korareggeli órákban rendszere-
sen megjelent egy feketególya-pár. Dr. Keve András.

A feketególya előfordulása a Mecsek-hegységben. 1948. június 10-én
láttam egy feketególyát (Ciconia nigra L.) Püspöknádasd határában fekvő
berekaljai erdő szélén elhúzódó Rákos-patak fölött repülni, illetve onnan
kiszállni. Az elmúlt évben is láttam a fészkelés ideje alatt a Mecsek-hegység-
ben két példányt. Agárdi Ede.

Madártani " megfigyelések a Vértesben. 1947. március 22-én a csák-
berényi területünkön fészkelő parlagi sas (Aguila h. heliaca S a v.) meg-
érkezett. A már több mint egy évtizede meglelt fészek sértetlen, és május
13-án már ült is a tojó. 1948 tavaszán fészkelését megzavarták, és a pár

11*

164

ismeretlen helyre ättelepült. A kerecsensólyom (Falco ch. cherrug Gray)
szinten fészkel a közelben, bar még a fészkét megtalälnom nem sikeriilt.
1947. május elején megjöttek a gyurgyalagok (Merops a. apiaster L.), amely
faj minden évben 2—4 parban egy homokbanyaban fészkel itt. 1947-ben
megjelent az ill fészkelő feketegölya (Ciconia nigra L.) párunk is. Ezek a
gólyák eddig jól bent a Vértesben, zárt erdőben, egy nagy tölgvfän fész-
keltek, 15 km-re a legközelebbi vízhez. 1945 óta, valöszinüleg a háborúval
kapcsolatban, elhagyták ezt a fészküket és azóta nem tudtuk megtalálni az
új fészket, bár gyakran látjuk őket. Merán Ferenc.

Kereesensélyom fészkelése a Meesek-hegységben. Közel négy évtizede
foglalkozom behatóan a Mecsek-hegység madarai fészkelésének megfigye-
lésével, és bár a ragadozók fészkelése iránt fokozottabb érdeklődést tanú-
sitok (lásd Aquila, 1939—42, p. 269—284) sólyomfészket sohasem tudtam
a Mecsekben fellelni. 1944. május 7-én rátaláltam Bátaszék közelében a
kerecsensólyom (Falco ch. cherrug Gray) fészkére. A fészek tölgyfán,
16 m magasságban volt rakva, alulról öregnek látszott, minta két egymásba
épített fészekből állott volna. 100 lépésre e fától ugyancsak egy elhagyott
nagy ragadozó fészek állott. A sólyom fészkében három tojás! találtam
A tojásokban fejlett embrio, már lágy csontrészekkel. Tojások friss súlya:
455, 435, 425 gr. Mérete: 52 X 42, 51 X 42, 51 X 41 mm. A tojások közül
kettő rozsdasárga alapon sűrűn, ugyanolyan színű sötétebb foltozással tar-
kítva, a harmadik apró pontokkal, és nem foltokkal behintve. Az erdő, ahol
a fészek állott, ugyanolyan jellegű, mint a Mecsek-hegység erdei, a terep is
erősen hegyes. Össze is függ a Mecsek erdeivel. 1946. április 18-án újból fel

akartam keresni a fészket, de a fészkes fa már nem állott, kivágás alá került"

a télen. A kerecsensélyom-par ott repült az erdő felett. Agárdi Ede.

Kereesensölymok a Fehértemplomtól délkeletre fekvő Duna-szigeteken.
A kerecsensólyom (Falco ch. cherrug Gr a y) előszeretettel keresi fel a dús-
növényzetű, öreg, magas fákból álló, erdőkkel borított kisebb-nagyobb Duna-
szigeteket Palánka és Temeskubin között. Évente két-három pár fészkel
azokon, ahogyan megállapíthattam. Legkorábban március végén érkezik, de
csak április közepétől mutatkozott rendszeresen minden évben. Ezidőtájt a
nap minden szakában látni őket, egyszerre néha négy példányt is. Ezek a
sólymok nyilván még vonultak. Erős szélben egész alacsonyan, közvetlen
mellettem szállottak. Az uhura dühösen vágtak. 1939. tavaszán valószínűleg
ugyanaz a példány négy napon át vágott ugyanazon időpontban hevesen,
hangos rikoltásokkal. Vörösvércse módjára függögetett, majd eltűnt, hogy
a következő nap újra megjelenjék. Az általam. megfigyelt fészkek 4—6 km
távolságra feküdtek egymástól, valamennyi elhagyott rétisas-fészek volt.
A kirepült fiókák száma 4— 5. Főtápláléka úgy látszik az ürge, mivel
táplálékszerző útjain mindig a Duna melletiti legelők felett tartózkodik, ahol
az ürgék nagyszámban élnek. Ezt bizonyítja az általam kitömött négy
kerecsensólyom gyomortartalom-vizsgálata is. A kerecsensólyom áttelelését
vidékünkön még nem észleltem. Littahorszky Antal.

Kékvérese-vonulas Székelyföldön. Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy
közti műút mentén 1942. április 27-én nagyarányú kékvércse (Falco V. ves-
pertinus L.) vonulását észleltem. A kékvércsék a távbeszélőhuzalokon fecske
módjára ültek. Kézdivásárhely és Csernáton közt kb. 15 km-es útszakaszon
több ezerre volt tehető számuk. Az úttól távolabb fekvő ligetekből is láltam

AQUILA TOM. LI—LIV. TAB. XIV.

Photo; A. Boroviczény.

Kerecsensölyom hímje a fészek előtt. — Caven 6a.105ana nepex ruesjom. — Das Männ-
chen vom Wiirgfalke vor seinem Horst. Piesting, 1934.

165

felröppenni. Csernaton és Sepsiszentgyörgy közt mar csak szörvänvosan
figyeltem meg őket, de itt is elég sokat. Benson Lajos.

Térpesas fészkelése a Mecsekben. Fészkes fa a Mecsek-hegység esticsa-
nak, a Zengönek, közelében, attól mintegy 1 km távolságra, északnyugatra
vegyesällomänyü szälerdöben van. Fészek öreg, görbe harsfan 18 m-re a talaj-
töl épiilt. Benne 1948. majus 9-én két egyszinü fehér, friss tojast talaltam.
-Tojasmeretek: 53 X 43, 58,5 X 46,5 mm. Sulyuk: 51,3 és 66 gr. Tehát nagy-
sagukban lényeges az eltérés. A tojások tompa végét, főként a nagyobbét,
apró, vörös-rozsdás kisebb-nagyobb pontok díszítik. A szemcsézetük igen
durva. Amikor a fészek alatt álltunk, a törpesas (Hieraaétus p. penn'itus Gm.)
felett repült hangos ,,ti-ti-ti-ti" szóval, és egy egerészölyvvel (Buteo b.
buteo L.) zavarták egymást. 1939 májusában lö!tek egy törpesast a Mecsek-
ben, közel ehhez a ponthoz, de akkor a fészkét még ném tudtam felfedezni.

Agárdi Ede.

Fehérfarkú ölyv a Gereese-hegységben. Ficza Ferenc all. főerdőőr 1944.
szeptember 13-án Lábatlan határában, a Gerecse-hegységben fehérfarkú
ölyvet (Buteo r. rufinus Cretzschm.) lőtt. Méretei: hossz 590, szárny
455, csőr 25, csüd 93 mm. Dr. Sághy Antal.

Gatyäsölyv nyári előfordulása. 1948. július 17-én Dunaszeg melletti Holt-
Duna felett a déli órákban egy gatydsélyy (Buteo I. lagopus Brünn.)
körözött. dr. Studinka László.

A szirtisas a Kärpätokban és a Mäträban. A Magas-Tatraban 1905. majus
9-én gyönyörködtem a szirlisasban (Aquila c. chrysaétos L.), amint az a
Durl-cstics alatt, egy lefutó meredek lejtőt borító firn-hömezön egy zerge
testén ült és tépte az oldalát, meg-megbillentve egv-egy lépés után. Sehol a
közelben zergenyom nem volt. A levágott zerge hátsó combja és belei már
hiányoztak. A zerge fejét levágtam és kifőzés után megállapítottam, hogy
orra hegyétől kezdve fel a kampóig három nyílegyenes hasítás volt rajta.
A Javorinai és Bélai Mészhavasokban sajnos sok szirtisas esett a csapóvas
áldozatául. Egyik évben a Zerge-csúcs Ny-i letörése gránit sziklafalai alatt
kapott egy sas szárnyra előttem. A Késmárki-csúcs egyik megmászásánál
kora reggel egy törmeléklejtő felett egész alacsonyan körözött egy sas, és
nem riadt meg zajunktól. Valószínű, hogy a feljebb talált öt eltévedt juhot
tartotta szemmel.. 1939—42. közt a Bélai Mészhavasok Sucha Dolina völgye
vad, szakadékos muranmészből álló sziklafal letörései közi fészkelt a szirti-
sas. 42 évi tálrai tapasztalatom alapján mondom, hogy a Javorinai, Bélai
és Zsdjári mészhavasokban a szirtisas gyakoribb, mint a Gránit-Tátrában.

1940 körül a Fekete-Tisza forrásánál az Okula-havason is távcsövez-
tem a szirlisast (lásd Hrabar). 1943. szeptember végén a Békás-szorosban a
súgóvölgy bejáratánál levő menházban a határőrök fogságban tartottak egy
jólfejlett példányt.

1947. október 17-én a Kékes oldalán a nagy szélben mozdulatlan szárny-
nyal felfelé körözve találkoztam a szirtisassal újra. Állítólag ezen a vidéken
költ is. Dr. Gyòrjfy Boldizsár többször megfigyelte, így a Csatorna-volgyben
1939. nyarán három példány pihent a sziklákon; 1939. szeptemberében a
Nagy-Galya déli lejtőjén négy példányt látott; 1947 tavaszán a Ménescsapás
ieleit viharbán figyeltem meg őket; 1948. március 13-án és május 8-án
egyet-egyet a Csatorna-völgyben.

Bit Se VER ae

Engem a szirtisas nemcsak mint a ,.lég nemes ura" ejtett mindig esodä- |

latba, hanem a ragadozómadarak fészkei alatt található kilúgozott köpeteken
és ételmaradékokon a mohák igen értékes saprophyticus tagjai, a Splach-
naceae különböző nemzetségei és fajai telepednek meg és bunda-módján .
lepik el azokat, melyeket rendszeresen gyüjtöttem. Ezen gyüjtésem a
kolozsvári egyetemen maradt, mely mammalógiai szempontból is érdekes
lenne feldolgozásra. Prof. dr. Győrffy István.

Fakókeselyű Biharban. 1948. július havában a Margitta és Biharszéplak
környékén elterülő i. n. „Feketeerdö“-nel elfogtak egy fakökeselyüt (Gyps
f. falvus Habl.). Két keselyű ment rá a juhokra és az egyik valami sűrű-
ségbe került bele és úgy fogták el. Kohl István.

Szászrégen vidékének bagoly-faunaja. Meg "részben pelyhes hosszú-
farkú baglyot (Strix uralensis liturata Te mm.) kaptam Palotailváról 1948.
július 12-én. Ugyancsak ebből az időből egy hasonló korú uhut (Bubo b.
bubo L.) is Szászrégen vidékéről. A füleskuvik (Otus s. scops L.) biztos
fészkelési helyei: Petele, Alsó-Idecs, Bátos. Ezeken kívül Szászrégen vidéké-
ről preparatóriumomba kerültek a következő baglyok: erdei fülesbagoly
(Asio o. otus L.), réti fülesbagoly (Asio f. flammeus P o n t.), gyöngybagoly
(Tyto alba guttata Brehm). ; Kohl István.

A füleskuvik fészkelése Bodajkon. Bodajkon (Fejér m.) a kastélykert-
széli nagy diófákból álló ritkásabb ligetben 1948. május vége óta megjelent
egy pár füleskuvik (Otus s. scops L.). Minden valószínűség szerinti költenek .
is az odvasabb öreg diófák valamelyikében. Késő alkonyatkor láthatók. .

Tapfer Dezső.

Gatyáskuvik Budapest környékén. Fót határában 1929. március 18-án
esti szalonkázás alkalmával egy gatyáskuvikot (Aegolius f. funereus L.) lőttem
melyet a Madártani Intézetnek adományoztam. . Till Gergely.

A gyöngybagoly elszaporodása Hajdúböszörményben. Egy évtizedre
visszanyúló madarlani feljegyzéseimben a gyöngybagoly (Tyto alba guttata
Brehm) igen ritkán szerepel. Annál feltűnőbb volt, hogy 1946., de külö-
nösen 1947. évben a gyöngybagoly sürrögő-hürrögő hangját szinte minden
este hallotlam valamennyi templom környékén. Ebből természetesen nem
akarok következtetni a gyöngybagoly elszaporodására, mert a gyakori
mutatkozás összefügghet az egérjárásos esztendőkkel is.

dr. Sóvágó Mihály.

A balkáni fakopanes Szarvason. Magyar nyelven megjelent Molnár

1944-es különkiadásában. Molnár Béla.

Balkani fakopáncs fészkelése Budapest határában. 1948. január 2-án a
rákospalotai leanyjavit6 intézet parkjábanegy — balkáni fakopáncsot (Dryo-
bates syriacus balcanicus Gengl. et Stres.) lőttem. Ugyanezen év május
2-tól kezdődően a Dózsa Gimnázium parkjában kőrisfában, 13 m magasan
és május 7-től a templomkert platánjában 3 m magasan figyeltük meg a
balkáni fakopáncsot fészkelve. Mindkét fészekalj szerencsésen kirepült.

Muray Róbert.

Balkáni fakopáncs a Dunántúlon. 1948. október 31-én Szabadbattyán
község szélén álló gyümölcsfákon egy ag balkáni fakopáncsot (Dryobates
syriacus balcanicus Gengl. et Str e s.) figyeltem meg. Valószínű, hogy az
útszéli fasort követve ugyanez a példány húzódott be délutánra,

RARO | 167

óra leforgása alatt, a nevezett ponttól 3 km-re fekvő Lajostelep-puszta fa-
csoportozatába is. dr. Keve András.

A gyurgyalag Körmend határában, 1947. június 14-én 12—15 darabból
álló gyurgyalag (Merops apiaster L.) csapatot láttam körmendi házunk felett
keringeni. Augusztus 4-én végre a fészkelő telepükre találtam a Rába balpart-
ján, a várostól 3 km-re. Előtte csak boldogult Atyám egyszer bukkant egy
erre kóborló kisebb csapatra 1908—1910 közt, de fészkelésüket évtizedes
kutatása ellenére sem sikerült megállapítania. A meredek partba vályt lyukak
közül még három lakott volt. A szépen fejlett fiókák az oduk nyílásán kandi-
káltak ki, majdnem szüntelen hallatva pelyhes liba pittyegésre emlékeztető
hangjukat. Az öregek szinte percenként hoztak eleséget. Ezeken kívül 18—20
darab fiatal példány röpködött, melyek napokkal előbb szállhattak ki.
augusztus 17—18-án a három odu lakói is kirepültek. A gyurgyalagok szep-
tember 18-án távoztak el. Összesen 23 lakott odut számoltam meg 1947-ben.
Az alattuk talált köpetekben részben a kékszitak6t6 maradványait allapit-
hattam meg. 1948-ban mäjus 26-än jelentkeztek hazunk felett az elsök.

Molnár Lajos.

Gyurgyalagok sopronmegyei fészkelése. Közel negyven év óta figyelem
Sopron környékének madárvilágát, de csak 10 év előtt értesültem róla, hogy
Sopron város határában az egyik téglagyár agyagfalában egy pár a fészkelő-
lyuk kivágásához látott, amit azonban az emberek meghiúsítottak. Azóta
közel 10 év telt el, míg 1947-ben egy kisebb csapat, mely nyolc darabból
állott, megjelent Fertőbozon, és az Újboz felé vezető , mélyút" melletti
magas agyagos-homokos falba akart két pár megtelepedni, ahol mezei
verebek is tanyáznak, de ismét sikertelenül. 1948. májusában felkerestem az
elhagyott telepet, de ott nem találtam őket, holott értesíteltek, hogy megint
egy csapat érkezett, mely az egyik udvaron levő fára naponta visszatér
(cca. 50 db.). A telepüket a községnek Balf felé eső határában egy megszűnt
téglagyár agyagfalában sikerült megtalálnom. A költés sikerült. A gyurgyala-
gok kedvenc tartózkodási helye a Fertő felé vivő nyárfasor volt. Onnan
vadászgattak függögetve a rétek fölött röpködő rovarokra. Megfigyeltem,
hogy nagy szitakötőket tartottak csőrükben. A vasúti megálló méhesgazdái
rem panaszkodtak, hogy a gyurgyalagok a méhek között nagyobb kárt tet-
tek volna. A gyurgyalagok megszaporodva szeptember 10-e táján vonultak el.

Breuer György.

Búbospacsirta és a háború. Az első világháború folyamán munkatár-
saink többször hírt adtak arról, hogy a háborús cselekmények mennyire
befolyásolták, illetve mennyire nem befolyásolták a madarak viselkedését.
1945. február végén és március első napjaiban ilyenirányú megfigyeléseket
végezhettem a búbospacsirtán (Galerida c. cristata L.) Vid községben, a
Somlóhegy lábánál. A búbospacsirták ekkor készültek letelepedni és erre
alkalmas helynek az országúlmenti kavicsgödröt találták, melyet a katona-
ság lőtérnek használt. Bár napokon keresztül 4—5 golyószóró és géppuska
is ontotta tüzét, a madarakat nem lehetett elriasztani onnan.

Ugyancsak több közlemény emeli ki az Aguila-ban — legutóbb Agárdi
is észlelte —, hogy a búbospacsirta olykor felszáll az útmenti eperfára, és
azon is énekel. Ezt Viden egy-két esetben én is láttam.

Az 1944/45-ös háborús cselekmények budapesti pusztításai szintén
kedveztek a búbospacsirta megtelepülésének. 1945. és 1946. évek folyamán

168 FE NN PP

több alkalommal megfigyeltem, hogy a nagy károkat szenvedett és részben
lakatlanná vált dunaparti négy-ötemeletes palotasor legfelsőbb részeiben

mozogtak úgy költés idején, mint ősszel. Költésükről bizonyítékot szerez- 4
nem nem sikerült. Dr. Keve Andras.

Hajnalmadär Szegeden és környékén. Szegeden a klinger-téglabòl épült
hatalmas dóm, valamint az ezt övező árkádos egyetemi épületeken 1945 1
szeptemberében több napon keresztül lättäk a hajnalmadarat (Tichodroma ;
“m. muraria L.). A másik felbukkanását ugyancsak a Dómtéren 1946. már- i
cius 9—12-e között észlelték. 1946. szeplember első hetében a marosparti À
Deszk közsegböl kapott egy peldänyt az Allattani Intézet preparatora. 4
Dr. Beretzk Péter. #
Hajnalmadär Budapesten. 1947. november 8-án a Mezőgazdasági
Múzeum épületén rovarok ulán kutató hajnalmadarat -(Tichodroma m. i
muraria L.) figyeltem meg és azt Intézetiink részére elejtettem. 1948. januar
közepén a Gellérthegy szikláin Janossy Dénes látott egy példányt, ugyanez
év február 15-én a Gellértheggyel szemben, a pesti dunaparton, házfalán
keresgélő példányt észlelt Keve. 1948. november 14-én a kissvábhegyi
köfejtöböl kaptunk jelentést, vele egyidőben Szijj László a Belvárosban
(Realtanoda-u.) találkozott hajnalmadärral. Végül 1948. december 3-ám «
Keve látott egy repülő példányt a Petőfi-híd felett és 1949. január 21—22-én i
a varosligeti Vajdahunyad falan. “ Dr. Patkai Imre. |
A bajszossarmany előfordulása Budapest környékén. 1946. december
25-&n Budaörs felett elterülö Farkashegy deli lejtöjen kb. 10—12 darab
bajszossarmanyt (Emberiza c. cia L.) lättam a földön szedegetni. A mada-
rak igen évatosan viselkedtek. Himek, tojök vegyesen voltak. Hangjuk
rövid, ismétlődő ci-ci. Első észlelésemtél kezdve 1946/47, 1947/48 és 1948/49
telén kisebb csapatokban állandóan láttam őket november elejétől február
végéig. A ZZ nyugodt időben halkan énekelnek. Jellegzetes vonásukként
megemlítem, hogy ha bokron megülnek, farktollaikat gyors egymásután-
ben legyezőszerűen szétterpesztik. A bizonyító példányt 1949. január 8-an
gyüjtötte be Pátkai egy 5—6-os csapatból vezetésem alapján. 7, súlya
42 gr, szárnyhossza 86 mm. A bajszossármányt Budapest környékén
1860. augusztus 1-én gyüjtötte Dréher (Frivaldszky), 1930. november 23-án
pedig a fenti lelőhely közelében Keve figyelte meg. Dandl Jözse}.

A nagypirök előfordulása Magyarországon. A nagypirök (Pinicola e.
enucleafor L.) magyarországi előfordulását hosszú időn all az a két ??
bizonyította, melyek a szepesmegyei Magurában még 1837-ben kerültek
kézre, s jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók. 1928-ban azulan
a vasmegyei Molnaszecsődön is lőtt egy d-t néhai Molnár Lajos (Csaba,
Vasi Szemle, 1938, p. 350—353). a begyüjtött madárról, melyeti a szombat-
helyi múzeumnak ajándékozott, levelében a következőket közölte: „1928.
január 17-én estefelé a molnaszecsődi erdőben magas fenyőfáról valami
hulladékot láttam leesni. Megnéztem, fenyőtoboz volt... Ki tudtam venni
még az alkonyatban, hogy valami madárféle mászkál a tobozokon. Lelöttem
s mikor vizsgálgattam, akkor láttam, hogy nagypirók. Hogy hány darab
lehetett, megállapítani nem tudtam, mert elrebbentek s a sötétség miatt
nem követhettem őket. A madár felbontott begyében fenyőmagvakat
találtam". Csaba József.

A fenyőrigó gyakori fészkelése Galíciában. 1944. április 29-én kerültem
a Kalus melleti Holyn községbe. Elszórt kis fenyőrigó (Turdus pilaris L.)

ja if ati uy, ko Ni © Wai di 9 . . 4
META, Sue. 169

csapatok mar ekkor jelentkeztek. Május közepén lombosodtak csak ki a
fák, ekkor már párban mozogtak a fenyőrigók és etettek. Az ukrán templom
körüli elszigetelt lomberdéparcellaban 2—3 pár fészkelhetett és a falu más
pontján is, ahol facsoport akadt, mindig találkoztam fenyőrigóval. Fel-
tehető volt fészkelése ezeken a helyeken, valamint a környező falvakban,
mint Podhorkiban és Tuzsilowban is, ahol megfordultam. Az első fiókákat
június elején láttam és ettől kezdve a vezető és etető párok átlagosan három
fiókával mindenfelé a földek közt láthatók voltak. Mivel facsoportok olykor
csak a kertekben állanak, ezért a fenyőrigó gyakorisága folytán kerti fész-
kelésre kényszerül Galíciában. Dr. Keve András.

Havasi szürkebegy Budapesten. 1944. március első napjaiban Dorning
Henrik jelentette Intézetünknek, hogy a X. ker., Rezső-téri templom falán
és annak parkjában többízben figyelt meg egy havasi szürkebegyet (Pru-
nella c. collaris Scop.). Intézetünknek tisztviselői több alkalommal fel-
keresték ezt a helyet az érdekes vendég kedvéért és valamennyi alkalommai
ott találták. Március 10-én megpróbálkoztam befogásával, azonban ez nem
sikerült, Végül kénytelen voltam a bizonyítás érdekében március 19-én
elejteni. A lelőtt példányt rendszertani szempontból is felülvizsgáltuk és az
a törzsfajtának bizonyult. A 4 madár heréi még nem indultak fejlődésnek.
Súlya 65 gr volt. Dr. Pátkai Imre.

Pásztormadár Zala megyében. A zalamegyei Bagonya községben 1945.
június 13-án útmenti diófa tetején két seregély (Sturnus v. vulgaris L.)

társaságában egy pásztormadarat (Pastor roséus L.) figyeltem meg.
Csaba József.

A havasi esökäböl kultúrmadár lesz. A havasi csókát (Pyrrhocorax g.
graculus L.) senki sem vadássza, hiszen mint rovarevő, mint a hollóval és
a sasokkal együtt a dögök eltakarítója, igen sok hasznot hajt. A tél beállta
előtt nagy csapatokba gyűl össze és hangos szavukkal a völgyek tarlóira
és trágyadombjaira húzódnak, ahol megtalálják a szükséges táplálékot.
1937 óta a havasi csókát nagyobb emberi települések közelében is meg-
figyelhettem, így még Innsbruck városában is. 1943 telén még csak a város
szélén jelent meg, 1944-ben a városi kórház területén, 1945-ben magában
a város szívében, 1946-ban pedig csaknem az egész városban elterjedt. Alig
tavaszodott ki, hirtelen eltűntek, mint amilyen váratlanul megjelentek.
A lakosság mindenfelé ételmaradékokkal eteti őket. Bizalmasan fogadják
az etetést és evés közben nem annyira civódnak, mint a többi varjufélék.
Főleg terméskőből épült házakon, telőkön, tűzfalakon, erkélyeken láthatók
és nagy számban a város szemétlerakodó helyein. Mint sziklán élő madár,
sohasem száll azonban fára. K. Finkernagel (Innsbruck).

Szarkäk tömezes éjszakázása nádasban. 1948. február 6-án alkonyat-
tájban a dinnyési Kis-Fertő (Velencei-tó) nádasába, viharerős széllel küz-
ködve, egy kb. 100—120 darabból álló szarkacsapat (Pica p. pica L.) szállt
be éjtszakázásra. Bár a Velencei-tó környékén is, mint szerte az ország-
ban, az ulóbbi években rendkívül elszaporodtak a szarkäk, ilyen népes
csapatot még nem volt alkalmam látni, de nem látott vadőrünk sem. Való-
színűleg a hosszantartó enyhe időjárás hirtelen változása (erős szél kísé-
relében betört szokatlan hideg) készlette a környék szarkacsapatait, hogy
egy bandába összeverődve, a védelmet nyujtó náderdőt felkeressék.

Dr. Vertse Albert.

170

Holló fészkelése Csanädban, Mezöhegyes határában 1948 äprilisäban —

sikerült a holl6 (Corvus c. corax L.) fészkét megtalälnom és fényképezni is.
A fészket, sajnos, későbben szétdultàk, de, úgylátszik, a fidkaknak sikerült

icine zel a iis

Ki

>:

Hollöfeszek — The Nest of the Raven
Mezöhegyes, 1948. Photo : I. Vida

még idejében kirepülni. Egyik fióka még sokáig a fészek közelében tartôz-
kodott. Vida István.

A hollók újabb megjelenése Somogy megyében. Kiegészítésül az Aguila
1939—42. évi kötetében (p. 463) közölt somogytarnócai adathoz, beszámol-
hatok, hogy egy hollópár (Corvus c. corax L.) 1948. május 9-én tűnt fel
a zsitfapusztai erdőség területén. A következő három hét folyamán további
négy esetben kerültek szem elé, sőt május 29-én öt példányt észleltünk
pontosan azon a rendszeresen betartott húzási vonalon, amely a ; hollósfai"
erdőséget Zsitfapusztán és Vízváron át a drávántúli erdőségekkel köti össze.
Legutóbb augusztus 31-én az esti órákban húzott át felettünk az összetartó
hollöpär, mindig hallatva jellegzetes hangjukat. Feszkelesi adathoz nem
sikerült jutnunk, megszállóhelyük a drávántúli ártéri erdőkre esik. A régi
elnevezésű , hollósfai" erdő név arra mulat, hogy a holló valamikor Somogy
megye ezen részén is költő madár lehetett. Az utóbbi 20 esztendő folyamán
a feljegyzések szerint két esetben Iharos somogymegyei község környékén
is észlelték. Barthos Tibor.

Szokatlan fészkelők a Közép-Tiszánál. A guthi erdőben minden évben
fészkel a héja (Accipiter g. gentilis L.), egy pár holló (Corvus c. corax L.)
és 1948-ban az erdei szalonka (Scolopax r. rusticola L.) fészkét is megtalál-
ták a vadőrök. Szomjas László.

171

Madártani jegyzetek a Hegyalja vidékéről. A Hernád és Bodrog vidé-
kének gólya (Ciconia c. ciconia L.) települései azt bizonyítják, hogy a gólya
azon községekben fészkel, amelyekből a vizes területeket elérheti a nélkül,
hogy 100 m-en felüli hegyekei át kellene repülnie. Így kétesztendei meg-
figyelésem alapján pontosan térképezhettem a településeket: így a fészkeket
megtaláltam végig a Hernád, Bodrog és Tisza mentén, azonkívül a követ-
kező községekben: Gönc, Abaújszántó, Tálya, Mad, Tarcal, Tokaj, Rakamaz,
Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Pál-
háza, Radvány. Szóval a hegyek pereme körül. Ezt onnan magyarázom,
hogy az etető madarak a vadvizes rétekről megrakodva egészen alacsony
repüléssel szállítják a táplálékot a fészekhez. Az 1947-es aszályos esztendő
ellenére a gólyaszaporulat fészekalj-átlaga három fiókára tehető. Az 1946-os
atlagos 3,5—4-hez viszonyítva, ez kedvezőnek mondható.

1947-ben Magyarország egyik legnagyobb gyurgyalag (Merops apiaster
L.) telepére bukkantam a Hegyalján. Az első ilyen telep Tokaj mellett a
Kopasz-hegy és a Szöllő-hegy közti Hubertus-bánya tájékán feküdt, míg a
második a Kis-Tokaj feletti dűlőben volt. E két helyen közel 80 lákott
fészket számoltunk meg, de ebből csak 37-et szögezhettünk le teljes bizton-
sággal. Tokaj északi városrészében a kőbánya feletti agyagos talajban is
megfigyelhető több sorban a gyurgyalag-fészek partifecskék társaságában.
Ezek azonban a kéfejtés újbóli megindulása miatt elhagyottak. Sokkal több
fészek van a Bodrog kanyargós partján levő szöllőhegyeken. Itt közel 20
lakott fészek volt. A legtöbb fészekre Bodrogkeresztúr határában bukkan-
tunk, egész alacsony, 3—4 m-es dombvájatban, a téglagyár közelében. Ezen
az aránylag kis területen 92 drb. olyan fészket számoltunk, melyekben élet
volt. A népszámlálás alapján feltételezhető, hogy az elszórt kisebb települé-
sekkel együtt, ha csak évente két fiókát költenek ki sikeresen a párok, az
állomány. őszre megközelíti az ezer példányt is. Radványi Ottó.

Madártani hírek Nyugat-Szlovenszköböl. A balkáni gerlét (Streptopelia
d. decaocto Friv.) 1948. május 23-án Turciansky Sv. Martinban (Turóc-
szentmärton) láttam. Léváról 1948-ban eltűnt az eddigi népes állomány. Egy
vörösfejü gébicset (Lanius s. senator L.) -löttem Verebély mellett 1948.
májusában, ahol még négyet láttam. A lakatlan kastély bejárata felett Vere-
bélyen az üvegnélküli világítótestben június 4-én barázdabillegető (Motacilla
d. alba L.) fészket találtam, melyben 5 fióka és 1 tojás volt. Mindkét szülő
etetett, a toió azonban másként is el volt foglalva. A fészek körül a falon
mindenütt Liparis dispar hernyók mászkáltak. Amely hernyó 10—20 cm
közelbe mászott a fészekhez, azt a tojó megfogta, elszállott vele és vagy
5— 7 m-re letetie a földre. A földön viszont keresett kisebb hernyókat,,
szintén Liparis-t, és ezekkel etetett. Ugyanott lőttem egy darázsölyvet
(Pernis a. apivorus L.) június 3-án. Gyomrában 8 hernyót, 1 Lacerta viridis
lábát, míg begyében két vadgalamb embryot találtam, melyeket héjastul
fogyasztott el. Az itten lőtt héja (Accipiter g. gentilis L.) gyomrában ürge
és vadgalamb maradványok voltak. Fr. Turcek (Banska Stiavnica).

Madártani adatok a Szepességből, A fehérgólya (Ciconia c. ciconia L.)
csak mint tavaszi és őszi átvonuló volt ezelőtt ismeretes a Szepességben,
főleg a Poprád völgyében. 1934-ben egy gólyapár Maldur községben próbált
fészkelni egy régi harangtornyon. A falu lakossága és a szomszéd falvak
lakói e szokatlan látványt annyira háborgatták, hogy a gólyák fiókákat
nem nevelheltek. 1946-ban több faluban, 1947-ben már igen sokban van
sölvaföszek. Régi, összedüledező kastélyok széles kéményei és főleg tizem-

+ à EL. | MEET UST Led CRAC" Lv a) : AL atl

172 ay

ben nem levö, elpusztitott mezögazdasägi szeszgyarak 20 m magas kémé-
nyein. Az utóbbi évek igen száraz jellege, melynek következtében szäm-
talan mocsár kiszáradt, lehet az oka, hogy a gólyák közelebb húzódtak a
hegyi patakok és azok réteinek közelébe.

A vetési varjú (Corvus f. frugilegus L.) eddig a Szepességben mindig
téli vendég volt. 1946-ban már egész nyáron át feltűnt nekem több példány. —.
de még fészkelési helyet nem figyeltem meg. 1947-ben Nagylomnic k6zség- |
pen a Sponer-parkban, öreg jegenyefákon volt az első, vagy 25 fészekből —
álló telep. i

A bubospacsirlia (Galerida c. cristata L.) 1946 őszén teljesen eltűnt vidé-
künkröl. A fuvarozäsok megszűntek és így nincs télen löträgya, melyben
keresgélni szokott. 1

A törpekuvik (Glaucidium p. passerinum L.) iställökba bejär, ahonnan
a füstifecske (Hirundo r. rustica L.) fiókáit szedi a fészkekbôl. Azt is láttam,
hogy verebfiökäkat szed, a verebek által elfoglalt fecskefészekbôl.

Bethlenfalvy Ernő (Huncovce).

Adatok a Kelemen-havasekbol. 1947. június 1—2-An fönt jártam a Kele-
men-havasokban az ‚„Istenszek“-en, s több havasi madarat figyelhettem meg:
örvösrigö (Turdus torquatus alpestris Brehm), feketeharkäly (Dryocopus #
m. martius L.), kormosfejü baräteinege (Parus atricapillus ss p.), bubos- —
cinege (Parus cristatus mitratus Brehm), fenyvescinege (Parus a. ater L.), —
holló (Corvus c. corax L.), vòrosvérese (Falco t. tinnunculus L.), fenyö-
szajkö (Nucifraga c. caryocatactes L.). Valöszinünek tartom, hogy a kerti
rozsdafarkü (Phoenicurus ph. phoenicurus L.) 1380 m magasságban költ,
mivel többször láttam itt egy száraz fenyöre visszatérni. Julius 26—28 közt
a legmagasabb csúcsoi másztuk meg, de 2000 m-en felül ez a csúcs szegény
madarakban — a fenyőöv felső határa 1800 m —: hollókat, egerészölyvet
(Buteo b. buteo L.), fenyvescinegéket, vízirigókat (Cinclus cinclus ssp.) és
hegyibillegetőket (Motacilla c. cinerea T u ns t.) észleltem, de inkább csak a
fenyőhatárig. Az 1947. évi tavaszi dürgés idején 16 siketfajd (Tetrao uro-
gailus ssp.) kakas és egy tyúk került hozzám preparálás végett. Egy kivéte-
lével mind a Kelemen-havasokból. Begyükben és gyomrukban fenyőtűt és
bükkmagot találtam. A bükkmagot valószínűleg a földről szedték fel, mert
ki volt csírázva. Kohl István.

Madártani hírek a Banätböl. 1947. november 16-án elhullva találtak két
gyöngybaglyot (Tyto alba guitata Brehm) Doclisa (Doklény, Krassó) köz-
ség határában, melyek közül az egyik a svájci Vogelwarte-Sempach 956802
számú gyűrűjét viselte. A madarat 4 testvérfiókkal együtt Langenwiesen
(Kanton Zürich) helységben - gyűrűzték. A másik példány, mely állítólag
szintén gyűrűt viselt, sajnos elkallódott. Szokatlan, hogy a gyöngybagoly,
mely nem igen hagyja el messzire szülőföldjét, ilyen messze kelet felé elkó-
borolt. Egy általam Temesvárott öreg korában befogott gyöngybaglyot 1945.
május 14-én meggyűrűztem és ugyanezt a madarat újból megfogták 1947.
február 8-án a város más külterületi gazdasági épületében.

1948. február 20-án ismét 2 77 Tadorna tadorna L. került hozzám a
múzeumba Rudna község határából, a Temes-folyóról. 1948. június folya-
mán rendszeresen észlelték a Carduelis spinus L.-t a Muntele Mic-havason
(1500 m), Borlova község közelében és még június 30-án asszisztensem látott
hatos és nyolcas csíz-csapatokat. Ugyanitt 1948. március 18-án fészküket elha-
gyott Loxia curvirostra L. fiókákat gyüjtött.

JR LUE

173

| A kisköcsag (Egretta g. garzetta L.) is fészkelt 1948-ban néhany par-
ban Knéz (Satchinez) község nädasaiban bakcsö, üstökös és vörösgemek
társaságában. A Podiceps cristatus, valamint P. griseigena par év óta ritkább
lesz Knézen.

Saroltavaron és Maslakon (Temesvär—lippai vonalon) Hieraaétus penna-
tust-t és tojásait gyüjtöttük 1936 április 18-án. Müzeumunkban van vagy 10
peldäny, nagyobbrészt a yilägos fäzis. Prof. Lintia Denes.

Madártani hírek a Bäeskäböl. 1947. július elején 2 Gyps fulvus-t foglak
Zenta mellett, 1948. június elején a fakökeselyük újra jelentkeztek Keresztúr
község határában nyolcas csapatban. A kiskócsag (Egretta g. garzetta L.)
1947-ben egy párban költött a Kelebiai tavon. 1947. június 18-án a Ludas-
tavon (Szabadka) 8 darab kékcsőrű récét (Oxyura leucocephala Scop.)
figyeltünk meg. Az öregek vezették a fiatalokat, tehát ezek ott keltek. 1947.
november 22-én 11-es csapat daru (Grus g. grus L.) mutatkozott a Palicsi-tó
mellett. Csornai Rihárd.

Zombor madarai. A város eldorádója a bogyóevő madaraknak. A város
utcái ugyanis ostorménfával (Celtis) vannak végigültetve. Ezekre a helyi
madarakon kívül az itt telelők is seregesen gyülekeznek, mint pl. az 1941-—42.
év telén is, amikor csaknem áprilisig tanyáztak ott a fenyőrigók (Turdus
pilaris L.) és a csonttollú madarak (Bombycilla g. garrulus L.). A házi-
salambok is szeretik az ostorménfa bogvóját, és mivoltukat meghazudtoló
ügyességgel egyensúlyozzák magukat a bogyószedés közben az ágvégeken.
A városban néhány pár sarlósfecske (Micropus a. apus L.) is szokott köl-
teni. Mikor oda kerültem (1941), már bőségesen volt ott balkáni gerle
(Streptopelia d. decaocto Friv.). Szemere László.

Adatok Hódmezővásárhely madárvilágához. Hódmezővásárhely jól
ismert madarai közül a terjedelmes mocsarak és az ősi vízfolyások lecsapo-
lása után sok eltűnt vagy fogyatkozóban van. Így a fehérgólya (Ciconia c.
ciconia L.) a szabályozás előtt majdnem minden réti tanyaházon, szalma-
boglyán fészkelt, ma már csak néhány városszéli házkéményen és a nép-
kerti lecsonkolt fán, csalogató fészekkosárban költ néhány pár. Az össze-
gyűlt tollakat ellepi a sokféle élősködő (Dermanyssus, Acanthia, Argas, stb.) ,
"melyek főképen a fiókákat kínozzák, míg az anyamadarak szarnytollain
csomóson lehet találni a Pterolichus és Freyana atka-fajokat.

Gyakori fészkelő volt régen határunkban az énekeshattyú (Cygnus
cygnus L.). 1929. február 20-a után a Szarazér egy erősen kiszélesedett
mederszakaszäban heteken át tartózkodott öt példány. A négy 7 7 állan-
dóan bajvívásban volt az egyetlen tojóért. Veszekedés közben is igen óva-
tosak voltak, ha közeledni próbáltam, azonnal eltűntek a vízparti citeresben,
sőt tova is szálltak, de pár óra mulva megint csak ott láttam mint az ötöt.
A Kakasszék és Szárazér menti tanyabeliek szerint még az 1890-es években
is minden télen tartózkodott néhány énekeshattyú itt, ahol a tanyák beömlő
langyos ártézi vize nem. engedte befagyni a legszigorúbb télen sem a
Szárazért.

A hódmezővásárhelyi határból utoljára a következő fajok fészekaljait
hozták be a gyüjteménybe: Cygnus olor 1875; Ciconia nigra 1895; Himan-
topus himantopus 1896; Phalacrocorax carbo 1901; Recurvirostra avosetta
1901; Egretta alba 1904; Charadrius alexandrinus 1908; Platelea leucorodia
1927.

174 RA NA La:

Atvonulé fajok: Stercorarius parasiticus a porganyi zsilipnél novemberi
vonuläs idején; Oidemia fusca, évente rendesen megfigyelik néhany példa-
nyat; Egretta garzetta, rendszeresen átvonul; Plectrophenax nivalis, a tavaszi
vonulason többször előfordul. Bodnár Bertalan.

. Madártani megfigyelések Pécs környékén. 1948 nyarán feltűnően sok
volti a kanalasgém (Platalea l. leucorodia L.) a sumonyi halastónál, kb.
50—70 példány. Ugyanitt állandóan tartózkodott 2—8 darab nagykócsag
(Egretta a. alba L.) is. Feltűnően megszaporodott egész Baranyában a gyúr-
gyalag (Merops apiaster L.). Még Pécsre is bejöttek a városba. 50—60 dara-
bot figyeltem meg egyszerre a Belváros felett szeptember elején. A pellérdi j
halastavon 1948. október 25-én kékcsőrű réce (Oxyura I. leucocephala |
Scop.) mutatkozott. Pécsett 1948. november 16-án hajnalmadár (Ticho-
droma m. muraria L.). Kölesden az utolsó feketególya (Ciconia nigra L.)
1948. szeptember 22-én, míg az utolsó fehérgólya (Ciconia c. ciconia L.) i
Berzencén október 26-án még látható volt. Geréby György.

Háborús madárfészkek. 1944 tavaszán a Madártani Intézetbe behoztak
egy feketerigó (Turdus m. merula L.) fészket, melynek anyagába bőven volt
beépítve a repülőgépek által leszórt 1—2 mm széles és 10—15 cm hosszú
staniol-szalagocska. A mi rózsadombi kertünkben is volt feketerigó-fészek,
melybe a madár szintén ilyen staniol-szalagocskákat épített be. Az Intézet
kapott továbbá ebben az időben egy aranymálinkó (Oriolus o. oriolus L.)
fészket is, melynek anyaga szintén részben a légvédelem zavarására szol-
salé staniol-csíkokból állott. Hegymeghy Dezső.

Rendellenes tojások nyaklekeresfészkekben. Megfigyelésem szerint az
Agárdi által (Aquila, 1943, p. 385—389) említett rendellenes tojások a nyak-
tekercs (Jynx t. torquilla L.) fészkében elég gyakoriak. Feljegyzéseim közt
erre vonatkozólag az alábbi adatokat találtam: 1937. június 12-én három
tojás közül az egyik jóval kisebb (második költés). 1943-ban egy anya-
madárnak, mely abban az évben kétszer költött, mindkét fészekaljában
egy-egy tojás volt, mely nagyságban a normálisnak csak kb. a felét tette.
1945. június 15-én egy tojás, mely a normálisnál kisebb. A később letojt
tojások mind rendes nagyságúak voltak. Följegyzéseimből az is kitűnik,
hogy a nyaktekercs mindig először tojja a kis tójást és ezek sohasem fiasak.

Szőcs József.

A mezei pacsirta fészekaliszámának rendszeressége. Több éven át tartó
tojasgyüjtesem folyamán többízben feltűnt, hogy a mezei pacsirta (Alauda
arvensis) első fészekalja általában négy tojást tartalmaz. Jegyzeteim szerint
március 29-én találtam Békéscsaba környékén legkorábban teljes aljat.
Az egyes párok lefészkelése, megfigyelésem szerint, 2—3 hétig eltart. 1936
tavaszán, április 24-én három teljesen friss tojást tartalmazó fészekaljat
találtam, melyek 26-án is 4—4 tojást tartalmaztak. Bizonyosra vehelö, hogy
ezek az aljak is az első költésből származtak. Május derekán a korán érke-
zőknek, helyesebben a korán költőknek már megvan a második fészek-
aljuk. Május második felében és június legelején ezideig 11 mezei pacsirta
fészekaljára bukkantam, melyek közül kilenc tartalmazott 5—5 tojást.

‘ Povazsay Laszlo.

Vörösbegy fészkében 12 tojás. Fazekasboda községhez tartozó kis erd6-

ben 1945. mäjus 27-én egy vörösbegy (Erithacus r. rubecula L.) fészkelt
12 tojással. A fészek egy gödör oldalában, a gödör fenekétôl 70 cm magas-

175

sagban volt. A kotlö madár ült a fészekben. A tojások közül nyolc tisztának
látszott, de tartalmuk kezdett már beszáradni. Négy tojás az előbbi nyolctól
megkülönböztethető volt. Ezekből kettőben nagy embrio, kettő pedig telje-
sen romlott állapotban volt. Nyilvánvaló, hogy a nyolc és négy tojás két
külön fészekaljat képezett. Első esetben észleltem két fészekalj tojást az
általam megfigyelt és gyüjtött sok vörösbegy-fészekben. Agárdi Ede.

Közeli madárfészkek. 1947 májusában egy juharfán mesterséges odu-
ban széncinege (Parus m. maior L.), a fölötte lévő ágon pedig gerle (Sterpto-
pelia t. turtur L.) fészkelt. 1947 júniusában egy öregebb tölgyfán egymás-
hoz alig 20—20 cm távolságra három természetes ódu közül kettőben szén-
, cinege lakott, a harmadik üres volt. Festetics Antal.

Erdei pinty földön fészkel. Mátrafüred felett a Mátrának egyik ritkás.
köves erdő részletében 1948. máricus 15-én egy mult évről származó erdei
pinty (Fringilla c. coelebs L.) fészket találtam. A fészek egy mohával benőtt
kövön épült. Igen művészies munka volt, főleg mohából és az oldala zúz-
mókkal gondosan körülépítve. A ritkás köves mezőn álló öregfákon bősé-
ges alkalma lett volna a madárnak fészkét a fára rakni, mégis ezt a talajjal
egyszinten fekvő, aránylag kis követ választotta. A fészket beküldtem a
Madártani Intézetbe. 4 Nagy Gyula.

Az erdei szalonka fiahordása. 1948. április 29-én a keszthelyi Tüskés-
tólap erdőben voltam többedmagammal helyszíni szemlén. A déli órákban
erdei szalonka (Scolopax r. rusticola L.) röppent fel, és magával vitte két
lába közé fogva fiókáját. A szalonka nehezen és bizonytalanul repült, mert
farkát maga alá húzta, hogy azzal is támogassa fiókáját. Egy kődobásnyira
leszállt, magasra kinyujtózott, a szárnyaival verdesett és rendes hangjától
eltérő kerregő hangot adott. A lábam előtt megpillantottuk az avar kis haj-
lásába húzódva, merev mozdulatlanságban másik három fiát, amelyek korát
hét napra becsültük. A szalonka rövidesen közelebb szállt, ott megismételte
a szárnyverdesést és kerregést. Ezalatt hátrább húzódva vártuk, hogy eset-
leg visszajön a többi fiáért is. Talán negyedóra mulva a szalonka eltűnt,
ekkor láttuk, hogy a fiai észrevétlenül anyjuk után futottak.

Hoffmann Sándor.

A nagy fakopáncs fészekrablása. Lakäsunk felelt egy lyukban már évek
óta költ egy Passer domesticus-család. Néhányszor megfigyeltem, hogy egy
Dryobates maior odarepült a lyuk mellé és a falat kezdte kopácsolni,
annyira, hogy lehullt a vakolat. Már elég nagy fiókái voltak a verebeknek,
amikor ismét megjelent a fakopáncs. Bedugta fejét a lyukba és egy vagy
két fiókát kivett, majd elrepült velük. Másnap megismételte ezt a műveletet,
mire a verebek elhagyták fészküket. : Tomasz Jeno.

A szarvasbogár, mint facantaplalék. 1948 júniusában Gyöngyössölymo-
son az Irtvany nevü szällerdö szélében üldögeltem, özbakra lesve. Az idö
délután 5—6 óra között volt. A szällerdö szélét övező cserkészúton tőlem
mintegy 100 lépésnyire egy fácánkakast (Phasianus colchicus) pillantottam
meg, amely a cserkészút mellett álló egyik tölgyfa tövénél megállt, azt
körüljárta, majd mintegy métermagasra felugrott, s utána a földön 1—2
percig falatozolt valamit. Evés közben hátra-hátra ugrott, mintha csak
attól félt volna, hogy tápláléka esetleg támad. A kakas dolgavégeztiéve?
felém tartott, s meg-megállt a cserkészút melletti fäknäl, az előbbihez
hasonló módon ismélelte furcsa mozdulatait. Hosszas figyelés után meg-

176 ART ER ee Neg ÁR HR

láttam, hogy a fa törzsén lévő szarvasbogárért (Lucanus cervus) ugrott fel,
s azt eszegette. A nyolcadik jelenet után azonban a kakas, valamitől meg-

Le eltűnt. Végigmentem a cserkészuton a megfigyelt fák alatt. Ott.

megtaláltam a szarvasbogarak fejét és torat, összesen hat darab még mozgó

bogärmaradvänyt, azonkívül régi bogartetemeket, összesen 80 darabot. Ue

látszik, hogy a cserkészut mellett, a vágás szélében álló tölgy- és cserfäk
derekän rendesen tartézkodé szarvasbogarak mindennapi taplalékat képez-
ték az ott sétálgató kakasnak. A bogàrmaradvanyok mindegyikéről hiäny-
zott a potroh, ellenben a tor és a fej az agancesal épségben megvolt. Meg
jegyzem, hogy az aznap összeszedett szarvasbogárfej-torok még negyedik
nap is mozogtak, s egy közülök még az ötödik nap reggelén is reflexiókat
váltott ki érintésre. Egy hét mulva az említett cserkészúton, ami öreg tölgy-
erdő 5—6 esztendős vágása és a szállerdő közt vezet, még mintegy 100 darab
hasonlóan megcsonkított szarvasbogár-tetemet találtam, amik között mind-

össze 3—4 darab ? ? szarvasbogár volt. ; Nagy Gyula:

Rétisas kígyózsákmánya. 1944 tavaszán a bácsmegyei Kazuk-szigetről
megfigyeltem, hogy egy rétisas (Haliaétus aibicilla L.) a víz színére eresz-
kedve, e egy hatalmas siklót emelt ki. Szemere László.

Héja, mint dögevő madár. 1947. február elején Bártfa határában meg-
figyeltem, amint egy kutya maradványán gatyásölyv (Buteo I. lagopus
Brünn) lakmározott a földön. Tőle alig 3 m-re egy fiatal héja (Accipiter
g. gentilis L.) várt türelmesen a lakomára. Elriasztva a gatyásölyvet, a héja
rögvest a dögre ugrott és falatozni kezdett. Megkíséreltem elejteni, de az
első lövésre a héja csak felugrott, de azután nyugodtan újra visszaült,
és tovább lakmározott, míg a második lövéssel sikerült begyüjtenem.

Weisz Tibor.

Ölyvek pusztulása Biharban 1946/47. év telén. A hó elolvadásával sok
elhullott ölyv (Buteo b. buteo L., Buteo I. lagopus Brünn.) maradványait
lehetett Geszt környékén találni. Hasmenés nyomai látszottak mindegyiken.
Petegen vagy frissen elhullva nem került ölyv a kezembe, s így a pusztulás
ckát nem sikerült megállapítani. Müller Géza.

Vándormadarak elszerencsétlenülése. Közismert tény, hogy vándor-
madaraink gyakran elszerencsétlenülnek villany- stb. huzalokon. Az aláb-
biakban szeretnék képet nyujtani, hogy tapasztalataim szerint milyen fajok
mehetnek így tönkre. Ilyen tapasztalatok szerzésére alkalmam nyílott az
óverbászi házam mellett folyó Ferenc-csatorna mentén, ahol naponta kora
reggeli sétámat végeztem. A csatorna partján lefejezett cigányréce fekszik.
Kutatva, nem messze megtalálom a fejét is. A réce nyilván sebes repüléssel
, keresztezte a csatornát és az annak partján futó huzalokon önmagát fejezte
le. Hasonló eseteket többízben is tapasztaltam verebeknél és fecskéknél is.
A partifecskék, amikor beszállanak éjtszakázni a nádasba, gyakran szeren-
csétlenülnek el, ami a füsti- és molnárfecskénél ritkábban esik meg. Más
esetben szürkegém a viharban alacsony repülésre kényszerült. A villany-
vezetékbe úgy belegabalyodott, hogy.csak nagy nehézséggel lehetett onnan
leszedni. Ilyen módon fogott tőkésrécét és fütyülőrécét gyakran kaptam.
Ludat csak egy ízben és pedig a ritka Anser neglectus-t. Gyakrabban kerül-
nek így kézre ősszel fiatal kakukok, míg tavasszal az öregek valamivel
rilkábban. Aranymálinkók még nappal is nekirepülnek a huzaloknak.
Hosszú gyakorlatom alatt egyízben szemtanúja voltam, amikor két arany-

q

— ts ee ee Tá

sa. se,

RT. N
\ € PA 177 ;

mälinké a levegőben összecsapott és mindkettő holtan zuhant le. A huza-
lokon elszerencsétleniilt madarakból leggyakrabban kaptam a következő
fajokat: seregély, poszáták, énekes- és feketerigó, pocgém, sárszalonkák,
erdei szalonka, haris, guvat, vízicsibe, fogoly és fürj. Ritkábban: fitisz- és
sisegő-füzike, szöllőrigó, bibic, réticankó, kecskefejő; kétízben: ugartvük;
egy-egy izben: erdei pacsirta, Locustella sp., kövirigö, kékbegy, sarlösfecske,
szalaköta, kabasölyom, kissölyom, karvaly, bübos- és kisvöcsök, gerle,
fácán, egy-egy ízben megtörtént, hogy fakusz és fürj épület falának repülve
szerencsétlenült el. Schenk Henrik.

. Néhány régi madártani adat a Balatonról. A Balaton régi — a mainál
is kétségtelenül jóval gazdagabb — madárvilágáról igen keveset tudunk.
Éppen ezért minden legcsekélyebb adat is, amely annak ismeretéhez vezet-
het, értékes az ornithológus előtt. Eissl osztrák gazdasági tanácsos (1776—
1821) Festetics László , Phoenix" nevű nagy vitorláshajóján járta be a
Balatont 1808-ban. Érdekesen írja le Keszthelytől Keneséig tett megfigye-
léseit, amelyek közül bennünket most néhány madártani adat érdekel,
Eissl a , Szalának" a Balatonba való befolyásánál — akkor még nem
volt ú. n. , Kisbalaton" — említ föl ilyeneket: , Ez egy i széles
mocsár, amelyen keresztül ez a kis folyócska a tónak tartályába önti magát.
„Gödenyek“ (a , Nimmersatte" mellett magyarul is kiírja), parti fecskék -
(hirundo riparia), ludak (Anser veni), Tadorna Badony (talán a bütykösásó
lad?), Pluviales cinerae (mik voltak ezek?) mellett egy serege a lepkéknek
(Papilionibus Anelytris) és szöcskéknek (guadrupennis locustis), poloskák-
nak (Cimicibus) és legyeknek (Muscis) valának az élő teremtmények,
amelyek itt maguknak, amint látszik, kényelmes létet választottak". Máshol
ezeket írja: , Parti fecskék (Arundo riparia) surrantak el melletlem és
siettek gondoskodni a fiókáikról, amelyek a márgafalban ezrével fészkeltek.
Magasan ezek felett tűnik el a kissólyom (der kleine Geier — Falco Milvus),
a tó fölött csap le a szürke halász (gem — Ardea maior) az ő zsákmányára.
A gödényt még a foki (siófoki) nádasból is említi. Ezt a balationi nádasok-
ban akkor még nem ritka madarat különben több régi író is fölemlíti, amint
kitűnik Sziklay János balatoni bibliogáfiájából is, nevezetesen: 1. Almanach
von Ungarn 1778-böl (ez azonban Sziklay szerint helyesen: dobosgém!) ;
2. G. Windisch 1780-ban azt írja, hogy a Balaton nádasaiban pelikán is él,
melynek vastag, tollas bőre jó prémnek, begyzacskója pedig dohányzacskó-
nak. A köveskáli Karnyéta (Kornyi)-ban sok hal és vadmadár él. I. M. Kora-
binszky 1786, I. de Luca 1791, a magyar Lassu István 1829 és 1. C. Seiz
1829-ből sorolják még fel a Balaton pelikánját.

Dr. Darnay (Dornyay) Béla.

Balatonszentgyörgy halászcéhének 1826. évi kötelezettsége a ,.kótyag-
madarakra" nézve. A keszthelyi Festetics-uradalom 1826-ban Contractust
(szerzodési) kötött a balatonszentgyörgyi halászcéhhel a határukban való
nyári halászat iránt. Ennek 14. pontja így szól: ,,14-er Kötelessegekben "fog
az árendás halászoknak állani, tavasszal a Balaton környékén repdeső
Kótyag-madarakra vigyázattal lenni, s ha ollyanokat foghatnak,
vagy a tollait megtalálnák, az Uradalomnak ätaladni, minden egyes darab
másnak adoti kótyagról fizetendő 50 fl. büntetés alatt köteleztetnek, több-
nyire ezen kótyagoknál arra vigyázzanak a halászok, hogy a hosszu vékony.
bokrétának való tollak tisztán és épségben megmaradjanak."

12 Aquila

178

Mint láthatjuk, a köcsagokra, sajnos, azért kellett „vigyäzattal lenni"
a halászoknak, hogy ezek mindig értékes szép madarak más tulajdonába :
ne mehessenek, csakis az uradaloméba. Érdemesnek tartom még ezzel kap-
csolatban megemlíteni, hogy a Phoenix nevű vitorlást, mely 1796—1830
közt volt forgalomban, a fenéki Balaton-partról ábrázoló szép olajfestmény
előterébe, a hullámzó Balaton partjára is a kócsag jellegzetes alakját fes-

tetle az egykori ismeretlen művész. Dr. Darnay (Dornyay) Béla.
Helyesbítés. Az Aguila L. (1943) kötetének 411. oldala 12. sorában

Cicadella viris L. helyett Locusta virdissima L. értendő. zerk.

SHORT NOTES.

Touit purpurata viridiceps Chapman. (Amer. Mus. Nov. 1929. Nr. 380.
p. 10.) Nach Chapman soll sich obige Subspecies von der Nominatform
durch gänzlich grünen Oberkopf und Nacken unterscheiden, welche Körper-
leile bei der Nominatform olivenbraun sein sollen. Als intermediar bezeich-
net Chapman ein Stück von Merumé-Gebirge an der Grenze zwischen
Venezuela und Brit. Guyana. Chapman sagt hiezu, dass, falls die Merkmale
der Zwischenform (grüner Kopf mit deutlichem braunem Anflug) als
constant sich erweisen sollten, dies eine dritte Subspecies darstellen würde.
Ihm lagen 5 Männchen von den Duida-Bergen (viridiceps) und drei Stück
der Nominatform (1 Weibchen Franz. Guyana, 1 Männchen Merumé. eben
das intermediäre Stück, 1 Männchen ohne Fundort) vor, von der Nominat-
form also eigentlich nur ein allen Anforderungen entsprechendes Weibchen.
Mir liegen nun ebenfalls 8 Stücke vor u. z. 7 aus der Natterer-Collection
(St. Barbara am Oberlauf des Rio negro, Rio Vaupé, Marabitanas, Barra
de Rio negro, Para und 2 ohne genauen Fundort) und ausserdem ein Stück
von 1806 ohne Fundort. Die drei Stücke ohne Fundort will ich gleich aus-
‚scheiden, so bleiben also 5 gut datierte Exemplare übrig. Von diesen ist
das Stück vom Rio Vaupé offenbar T. p. viridiceps, ebenso wie das von
Para die Nominatform ist. Die beiden Stücke von St. Barbara und Marabita-
nas haben einen grünen Kopf mit starkem bräunlichem Ton (also inter-
mediär) und das Stück von Barra de Rio negro (Manaos) hat wieder
einen rein grünen Kopf (viridiceps). Die.zwei intermediären Stücke von
Natterer lassen sich als aus dem von Chapman angenommenen Grenzgebiel
zwischen T. p. purpurata und T. p. viridiceps (oberer Rio negro) erklären,
sehr auffallend aber und nicht ohne weiteres erklärlich ist das grünköpfige
Stück von Manaos. Von den fundortlosen drei Stücken ist ein Natterer-
3alg und jener von 1806 typische T. p. purpurata, der zweite Natterer-
Balg intermediär. Ich glaube daher, dass man besser daran tut vorläufig
mangels grösseren Materials eine Untertheilung der Art Touit purpurata zu
unterlassen und schon gar nicht eine dritte Form aufzustellen.
Moriz Sassi, Wien.

Calander-Lark a new species in the Hungarian fauna. I succeeded
November the 29 1947 after much trouble to get the first provable specimen.
of the Calander-Lark (Melanocorypha c. calandra L.) in Hungary on the
fields near the village Albertfalva in the neighbourhoud of Budapest. The
bird is a male. Its weight is 65 gr. The full length is 199 mm; length of the
wing 129 mm. Although this species is named as belonging to the Hungarian

fauna by Lázár (1859) and Mojsisovics (1883), but their data were not to
be controlled and therefore they were to be blot from the check-list.
I offered it as the first proving specimen for the collection of the Hungarian
‘Institute of Ornithology. L. Erdés.

The occurrence of the easiern black-eared wheatear in the environ of
Budapest. I got to sight in May 1947 on the “Farkashegy” near Budaörs
a male eastern black-eared wheatear (Oenanthe hispanica melanoleuca
Güld.) sitting on a brush-wood-heap. The most northwards: lying breeding
territory of this species till now known was the Lower-Danube, i. e. the
shore of the Adria Sea. Its behaviour does quite differ from that of the
wheatear (Oenanthe oe. oenanthe L.), becouse this-one is more quiet as the
later, its calling-voice and song is more bright. It liked to stay on outstanding
peaks of cliffs, from where flying up does it sing. It sang steady and
purchased the females of the common wheatear. I observed May the
26 as it fed the youngs in the nest of a wheatear. The bird was the whole
Summer present. It appeared May the 6. 1948 too. Iti song on the top of burnt
little pine-trees. Than I got it for the collection of the Hungarian Institute
of Ornithology. | Joseph Dandl.

Eastern black-eared wheatear in the Mountain Matra. I observed july
the 14. 1947 in the abandoned part of the mine “Lila” near the village
Gyöngyössölymos a black-eared wheatear (Oenanthe hispanica melanoleuca
Güld.). Julius Nagy.

Oyster-cateher at the Lake Balaton. The nominat form of the ovster-
catcher (Haematopus o. ostralegus L.) stays in most cases at the seashore,
and it shows itself seldom, only at the migration in the inside of the
continent. But the Haematopus o. longipes Buturlin is an expressly
continental bird and its occurrence gets according Niethammer’s publication
(Aquila, 1943. p. 299.) from the Black-sea till Kiew and the mountain Altai.
According to his opinion the specimens of this bird.to be find in different
cillections in Hungary belong all to this subspecies, and he is sceptical about
the occurrence of the nominat form in Hungary and at all in the Danube-
basin. The beautiful grown specimen got to my hands is killed September
the 20. 1933 at the environ of “Fenékpuszta” (Természettudomanyi Köz-
lény vol. 66. 1934. p. 32—33). This bird, stuffed, is also still now in the
collection of the zoological branche of the Agricultural University. The
measures of this bird are: wing: 242 mm, bill: 63, leg: 53. If we compare
this measures with the data of Hartert, who gives as wing-measure for both
species 245—274 mm, so we see, that the measure got by me is very low.
The bill of the ostralegus is 70—85, and of the longipes 72—90. So the bill-
measure of my bird does not reach also the lowest measure of the ostralegus.
The leg of the ostralegus is 52—56 mm long, and that-one of the longipes
52—60. As we see, also the measure of the leg is nearly the same, as the
lowest measure given by Hartert for both species. As the furrow of the bill
also does not reach more far, as the half of the bill-length, so I mean, that
this bird must only be Haematopus o. ostralequs L., and so I can enrich

with one species the check-list of the Hungarian avifauna.
Prof. dr. Oscar Keller.

Pale warbler in the town Ujpesi. I killed May 2. 1948 a male of pale
warbler (Hipolais pallida elaeica Lind.) in the reédy part of the willow-

ror

PR eT Ny Te EP EN ET ee
180 | FAC RR eee a

trees-bushes covered Danube-bank at Ujpest. I offered it to the acli
Institute of Ornithology. Robert Muray.

The extension of the pale warbler. Since some years settled near my
lodging a pair of the pale warbler (Hipolais pallida elaeica Lind.) at
Csantavér. They can be heard already at 3 o’clock in the morning. I disco-
vered June the 20. 1947 in the park opposite to the station Szabadka
7 hours 45 in the evening on three places twittering pale warblers. They
bred also at Zenta and Ujverbäsz. Richard Csornai.

Crane migration on Trans-Danubia. The summary of Vönöczky-
Schenk, (Journal fiir Ornithology 1938 p. 54—58) showed, that the crane
(Grus grus L.) comes rarely on Trans-Danubia. The great crane-migration
of the year 1946 was to feel also on Trans-Danubia (look: Müller, Nagy),
becouse there were seen cranes here and there on the South part of Trans-
Danubia. October the 4. 1946 have seen Alexander Hoffmann and Andrew
Keve over the Kisbalaton four of them. The cranes flow in the foggy
weather quite low along the river Zala in the direction to the lake Balaton.
The same month saw Stephen Valkö in the environ of the town Barcs
between the 20th and 30th at first a troup of about 25—30, some later one
of 12 cranes, which wheeled very high at the sunny weather, then they
disappeared in the direction North-West. In all the three cases was
permanently heard their voice. Studinka observed between April the 1—6
1948 8 cranes at Dunaszeg. It seems, that the later time comes the crane
also to Trans-Danubia more often. As Keller says, in August! and October
1937 there were seen in the environ of the lake Kisbalaton troops of four
i. e. 20 cranes. In the April 1939 was killed at the village Dad near the
town Komarom a single crane. In April 1941 saw Patkai at Tihany on the
lake Balaton, and Szilard Sikö at the village Somogyszentpal troops of 8,
2, i. e. 11 cranes. My own observations are more to the West from these
places. So November the 19. 1926 stopped 18 cranes on the medows-of the
village Kiskanizsa, some westly from the town Nagykanizsa. Afterwards,
at Sunset — they were not at all troubled — they all goti off very high and
flew against South gaving brightly their voice. The autumne 1927 were
stopped 4 cranes also westly from Nagykanizsa on the rapefields, and they
remained there more days. A lonely crane reposed himself on the same
place consequently on both autumnes 1928 and 1929 and remained there
more weeks long, till the end of November. This plateau is otherwise also
the constant stopping-place of the stone-curlew. Julius Barthos.

Cranes (Grus g. grus L.) taking an autumne-rest on the shore of the
Lake Fertö. Before fifty years the cranes did still breed in the Hansag near
the Lake Fertő, but today it is also a rarity, if we see some years little
migrating crane troops coming from far and flying high. I observed here
in the year 1925 migrating cranes, and 1929 saw Ladislas Studinka in the
Hansag several of them, In the last five years the forester of Fert6boz saw
at the begin of November all years little migrating troops of about 10 birds.
It staid one troop from October the 23 till 31 on the wet meadow between
Fert6rakos and Virägmajor (on the lake-shore) and besides this an other
troop on the meadow between Fertöboz and the reeds.. The troops were of
about 8—10 birds each. George Breuer.

2 181
Glaucous gull on the environ of the marsh “Szernye”. I killed in
January 1943 not far from Batyu in a great fog a glaucous gull,
(Larus hyperboreus Gunn.), which I sent to the Hungarian Institute of

Ornithology. This specimen is the third, found along the river Tisza.
(Tiszabura, XII. 20. 1925, Szeged-Fehérté I. 15. 1941.) Dr. Zoltan Zsebök.

Pomatorchine skua on the Great Hungarian Plain. We catched by
hunting September the 29. 1947 near Jaszapati an ill pomatorchine skua
(Stercorarius pomarinus T em m.), which we sent for the Zoological
Garden to Budapest. The bird perished after some days and so it got in the
collection of the Hungarian Institute of Ornithology. Coloman Szigeti.

Kittiwake (Rissa tridactyla tridactyla L.) at the Lake Fertö. I killed the
first proving specimen from here December the 20. 1941 near Fertöräkos
and than I sent it with my report to the Hungarian Institute of Ornithology.
The Institute was during the war destroied. On the over-told day was on the
lake Fertő a great storm, which caused meter-high waves on the water
and made the rowing impossible. I made my observations from the boat-
houses and I saw through my field-glass, that 8 gull-like birds fish on the
open water towards North, observing the waving water sometimes
swimming, sometimes flying. Becouse I perceived, that one of them
-— purchased towards me by the sorm — is a gull species never seen by
myself, I killed it, and it was very easy to extablish, that I had a kittiwake
in my hands. It was strucking me, that they fished the whole time — whilst
we them observed — without a voice. The killed bird is a young one. Differing
from the description of Hartert the outlying pair of the driving-feathers
is not totally white, becouse on the end of their inward-flag is to see a dark
dot in size of a lense and of grey-brown colour, as the end of the stripe going
on the other feathers. The colour of its bill differs also from Hartert’s
description, becouse it is at all black, and not green-black or grey-black
as Hartert says. Its leg has a yellowish meat-colour. The length of the
wing is only 300 mm, the tail 124, leg and bill 32—32. I mean, the measure
of the bill given by Hartert in his great work: 32—38 mm must be a
mispoint. Its weight was 404 gr. In its crop were only little fishes.

George Breuer.

Kittiwake at Budapest. I observed February the 4. 1949 at the
Margaret-bridge two old specimens of the kittiwake (Rissa tridactyla
tridactyla L.). Dr. Emerich Pätkai.

Raubseeschwalben an der Donau südlich von Fehértemplom. Im April
des Jahres 1943 sah ich im seichten Ufersand der Donau 8 Stück Raubsee-
schwalben (Hydroprogne t. tschegrava Lep.); scheinbar befanden sich
dieselben am Zuge. Ein Irrtum ist ausgeschlossen, da ich dieselben lange
Zeit beobachtete aus geringer Entfernung. Es war das erste mal, dass ich
diese seltene Seeschwalbe hier beobachtete. Anton Littahorsky.

Red-necked phalarope, Caspian tern and Common eider on the reservate
territory of Kisbalaton. It looked for food October the 3rd 1946 afternoon in
pil on the edge of the village Sármellék a red-necked phalarope (Phalaropus
lobatus L.). We could it observe for longer time in the company of
Alexander Hoffmann and Andrew Peth6. After some troubling by us it

182"

flew only some meters farther and followed its foodsearch. We saw April
the 14 1948 also in the company of Alexander Hoffmann and dr. Nicolas
Udvardy above the great water of the lake Kisbalaton for longer time a

Caspian tern (Hydroprogne t. tschegrava Lep.) by fishing. It was seen

November the 13th 1948 by dr. Arved Mannsberg and myself on the Balaton
section before the station Fenékpuszta a young Common eider (Somateria
m. mollissima L.), as it was swimming on the fry water near the reed edge.
It was quite cautious. Dr. Andrew Keve.

Red-necked phalarope on the Lake Velence. Stephen Chernel collected
between 1890 and 1907 21 specimens of the red-necked phalarope (Phalaro-
pus lobatus L.), all in the month September in the neighbourhoud of
Dinnyés (lake Velence). I observed August the 15, 1948-two: of iti on the
same place, and I collected one for our Institute. Dr. Emerich Patkai.

Occurrence of the Streptopelia d. decaocto Friv. in Transylvania.
According the communication of my brother-in-law Gregory Béldi, who is
already longtimes the collaborator of our Institute, the Indian ring-dove
was the last time found also in Transylvania. Béldi observed one pair April
the 7. 1949. in the cemetery of the town Marosvásárhely and his son,
Nicolas Béldi saw a pair on the SW edge of the town Kolozsvar. The birds

appeared on both places — according the got communications — in the

weeks just before the named observations. Arved Mannsberg.

Roseate pelican in the Hungarian county Baranya. The roseate pelican
(Pelecanus onocrotalus L.) becomes in Hungary more and more seldom.
T saw in the springtime 1936 on the great lake at Sumony, but I could not
fix, which species il! was. The keeper at this lake reported me again may

the 24, 1947, that a “swan” is there on the lake. May the 26 I succeeded to

kill the bird. It was a young roseate pelican, which I let to prepare and
1 presented it to the Hungarian Institute of Ornithology. I found in its
throat-bag more fishes, weighing each at about 500—600 gramms.

Joseph Toth.

New nesting species on the Lake Kisbalaton. It became as an unexpected
breeder on the Kisbalaton the Cormorant (Phalacrocorax carbo sinensis
Shaw etNodder.). They settled in the middle of the reeds on a parched
great willow-tree. The nesting in this manner on a such exponed place is
at all unusuall at the Cormorant. We found the colony with dr. Emerich
Patkai May the 25 1947. At this time were only two nests ready, in which
were silting the mother-birds, but it staid there permanently already at
about 25 birds on the tree. When I visited the colony the next time, April
the 14 1948 there were about 8—10 nests. As the game-keeper told, the
last-year colony was larger, but partly the weather, partly people destructed
more nests. According a report some later the stock in the year passed
over 30, but Edward Agardi saw from this number May the 24 only 25,

and myself June the 17 only 17. This number was also found in the

autumne, and the birds staid around the nests. We found in the society
of Emerich Patkai and Alexander Hoffmann May the 25 1947 the nest of
the Montagu’s Harrier (Circus pygargus L.) on the "Felső Diâssziget”. It was
still only one egg in the nest and the old birds wheeld restless above us.
Patkai estblished the same time the presence and probable breeding on
the meadows, i. e. in the groves of the “Diassziget” of the Grasshopper-
warbler (Locustella n. naevia Bodd.) and of the River-warbler (Locustella

ar iw ec

Ga ee A | ; | 183
fluviatilis W o1f.). — I observed in the society of Alexander Hoffmann
April the 14 1948 in a troop about 50 Grey lag-geese (Anser anser L.), one
of them with a white head. The head änd the neck of this bird was white,
only on the backpart of the neck was a grey stripe. The size of the head
and bill was some thinner as at the specimens coloured normally.

Dr. Andrew Keve.

Swans near Ozora. We saw in the firsti half of February 1947 near

Ozora in the canal Sió and on the waters around five Whooper swans,

(Cygnus cygnus L.). Ladislas G. Mészaros.

The Grey lag-goose (Anser anser. L.) regularly breeder in Bäcska.

I observed this goose breeding in the forest-marshes between Bezdan and
Monostorszeg (county Bacs- Bodrog) from the year 1941 till 1944.

Ladislas Szemere.

Wild gosse albino, I observed January the 1, 1946 in the noon hours

on the shore of the lake named “Fert6’’in the vicinity of the "Fehértó"

near the town Szeged among 17 wild geese a totally white one. I could

field-glass. The neck of the albino bird was under the chin about 10 em of
pale rust colour, otherwise il seemed totally white. After a far shoot flew
the geese off. During the flight seemed also on the back-middle-line the
same rusty colour, and the great rowing-feathers did seem grey. I mean
the geese were white-fronted geese, but I did not hear their voice. The people,
said, that they have seen the white goos already since more days on the
environ. The troop settled about 600—700 m far on the edge of the water.
| Dr. Peter Beretzk.

Lesser white-fronted goose in great number on the Lake “Fehért6” near
Szeged. It is proved by the observations till now, that the number of the
lesser white-fronted goose, arrived in Hungary is quite inconstant. There
are years, when we see them only sporadical, and in other years there are
perhaps more of them, as of their bigger parent, of the white-fronted goose.
Nevertheless they are to be find on the West-half of Hungary more seldom,
as on East. According to my tlen-years observations I must say, that they
come seldom to our lake “Fehért6”. The “dwarf” goose was told also by the
old hunters as a seldom-found trophy. I could kill in 8 years only two
specimens, and I never heard, that somebody would kill one of them.
In autumne 1933 there were killed 3 from a great troop. Since that no news
about it. In autumne gathered the geese, as they did in other years. Becouse
they were always troubled and hunted with the armyguns, the killed
specimens got not in my hands. I myself came with a gun on the territory
only on the end of November; in a time, when there were remained only
10—15 thousand geese. One time were from 4 geese 3 lesser white-fronted
geese, and an other time between two was only one, the lesser, with a
yellow eye-ring. Although from the few killed geese we can’t sure conclude
according the masses, the proportion shows, that at the begin of November
- there were the lesser white-fronted geese more numerous, as the greater
one. We must say, that it is a rare occurrence the migration of the lesser
white-fronted goose in , such a great number over the "Fehértó" al Szeged.

Dr. Peter Beretzk.

184

Dark-breasted Brent goose on the “Hortobägy”. On the part named
“Kondas-Fenék” of the Hortobagy (the plain between the river Tisza and
the town Debrecen) was killed April the 12 1943 a Dark — breasted Brent
goose (Branta b. bernicla L.), which got in the collection of the town Debre-
cen. Formerly was one killed the year 1931 in the part "Ludas".

Dr. John Söregi.

The specimen of Anas angustirostris of the Hungarian Institute of
Ornithology. Our sole date about the occurrance of the Anas angustirostris
derives from Stephen Chernel, who observed it on the lake Velence four
years long from 1893 till 1896 in the nionths August and September. He did
also kill one of them September the 15 1894, and this proving bird got
in the collection of the Institute. The litterature says about this bird, that
becouse its feathers were still not full developed, it must had hatched on the |
lake Velence, As we the bird together with dr. Vasvari exactly controlled,
we established, that it was not a young bird, but an old one, its feathers
were hardly shabby ‘and it was a female hardly away in the moulting.
Similar moulting troubles occur also at other ducks. We found especially at
the mallard (Anas p. platyrhyncha L.) such rudimentary (infirm) birds.
This specimen is during the war destroyed together with the whole
collection of the Institute. Dr. Emerich Patkai.

Red-crested pochards in the county Gyòr. I killed December the 16 1946
on the partly frozen Old-Rabca river near the village Börcs a male and a
female red-crested pochard (Netta rufina Pallas) which got in the collec-
tion of the Hungarian Institute of Ornithology. I observed November the
3 again a male on the Lesser-Danube between the villages Kunsziget and
Dunaszentpal. Dr. Ladislas Studinka.

The salmon-like colour of the Red-crested pochard. According the
description in the litterature of the colour of the male red-crested pochard
(Netta rufina Pallas) on its abdomen is white. But the abdomen-colour
of the male red-crested pochard sent us by Ladislas Studinka is reddish,
salmon-like, similar to the abdomen-colour of the male Goosander (Mergus
merganser L.). Dr. Emerich Patkai.

Ruddy duck (Oxyura I. leucocephala Scop.) nesting in the environs
of Kiskőrös. I observed on the lake named "Büdöstó" in the environs of the
town Kiskőrös June the 18 1942 two families of the ruddy duck. The one
mother-bird led five, the other two chickens. The chickens might be about

6—7 days old, therefore it is sure, that they were hatched here.
Joseph Gyòkér.

Data to the breeding of the Little egret and Sqacco heron at Algy6.
There were breeding in the spring 1948 on the island “Sasér” at about
6 km from Algyő in a poplar and willow-forest among many common
herons (Ardea cinerea L.) ‘and night herons (Nycticorax nycticorax L.)
about 45—50 pairs of the little egret (Egretta garzetta L.). Its nests were
partly mixed among the night heron nests, partly separated, built on the
highes and thinnest branches of the mighty poplars. The most voungs
hatched the last days of June, nevertheless I found also August the 6 youngs,

À 3 185

which could scarcely fly. At the begin of August is the colony mostly
deserted. August the 10 I saw only 10 little egrets on the island. The grown-
up youngs came day after day in lesser number back in the evening to the
nests. From the middle of August begins slowly the migration of the birds
strolling in this environ. The last was gone in the first days of September.
During the breeding time the old birds strolled in a circle at about 8—10 km
wide in the environ over the flood areas of the rivers Maros and Tisza.
They fed their youngs mostly with little fishes and water-insects. I saw
often, that Common herons prayed downy bird-nestlings, but little egret
only one time to do the same. I found in the stomach of an old female killed
May the 30 little fishes, leech, and one field-mouse. Of the squacco heron
were here five breeding pairs. The nests were built low — in a hight of a
man — on the stems — at the truncs — of willow-trees. From the inhabitants.
of the colony begun the squacco herons the latest to breed, and they
abandoned it ati first, already at the end of July. I saw the last squacco heron
August the 7. There were breeding on this island: about 30—40 pairs of the
common heron ‚and about 400 pairs of the night heron. Stephen Sterbetz.

Little egrets in the Baeska, I saw between 1941—1944 on the Danube-
islands in the woodmarshes between Bezdän and Monostorszeg, and one
times also in the immediately neighbourhoud of the station Monostorszeg
little egrets (Egretta g. garzetta L.). I met them also in the breeding time,
but I could not find their nesting places. Ladislas Szemere.

Little egrets in Transylvania. It was killed June the 29 1947 a female
‘little egret (Egretta g. garzetta L.) at Petele. Its oviduct was some white
swollen and I found in it a developing egg 12 mm thick. Stephen Kohl.

Observations on Storks. In the first days of May 1941 I could observe
in Bajaszentistvan (S. Hungary) a white-stork (Ciconia c. ciconia L.)
coming to its nest. Both sex, also the breeding female, have greeted each-
other with great clappering. The male began the clapper in his flight, and
put his neck and head entirely on his back, so when he reached its nest, he
had already finished his clapper and the head and neck were again in
normal position. (Schüz, Zeitschr. f. Tierpsych., V. p. 8.)

The migration of the white-storks through the North-Carpathes is til]
to-day contested. I can complete this question with a date. In the beginning
of September 1944 — quite late for white-stork migration — an afternoon
I observed a flock with ca. 80—100 storks, which were circulating about
half an hour high over the Nagyäg-river near to Herincse. As rapidly as
they were coming, so quickly they disappeared in the direction along the
river.

L. Kalöczy has announced in 1940 breeds of the black stork (Ciconia
nigra L.) near Dunaszeg (W. Hungary at the Danube), but their nest was
noli yet found. In the first days of July 1942 I could observe a black-stork
on a sand-bank in the Danube, opposite to the mouth of the Branch of
Moson in the Great-Danube (Kolozsnéma). The bird was coming always
from west, and was flying away in the same direction. I often made
observations in this country since 1925, but I have never seen black-storks
in their breeding time before. So I must suppone in my study (Folia Zool.

A > Le ira UM er ATEN
1 86 + \ a À eC 7 4 ) d ni n ug (x nie i
y Lo Est = Y x
1 , = * ‘ety ead “

et Hydrobiol., 1940, p. 464), that the black-stork is only probably breeding-
bird in the socalled Csallököz-Island-Group. The cataster of black-stork-
nests made in Hungary N. Homonnay (Fragment. Faun. Hung., 1943,
p. 9-19). In this study we find the following dates from this island-groups:
Island-Cikola 1 pair, Vének 2, Bös 1, Szap 1, Island-Apalyi 1 pair. I may
complete also with a few ones his dates, made in NE. Carpathes, in the
valley of the river Nagyäg, where Homonnay remarked only Majdanka, as
occurrence-place. The number of the breeding-pairs was unknown. I allar-
med them from the bed of the Nagyag July on 24, 1944 between Toronya
and Vizköz three times, 1—1 specimen. Between July 25. and August 6 I met
them regularly in the early morning-hours at the North side of the village
Ökörmezö, where a pair was fishing in the bed of Nagyäg near the little
bridge of Lozsanszka. Dr. Andrew Keve.

Black-stork’s occurrence in the mountain Meesek. I saw June the 10
1948 a black-stork (Ciconia nigra L.) near the village Püspöknädasd flying
over the rivulet “Krebsbach” (“Crab-brook”), which runs along the edge
of the State-wood named “Berekalja”. It flew off from the rivulet. I saw
last year also in the breeding period black-storks in the mountain Mecsek.

Edward Agardi.

Bird-observations in the mountain Vértes. March the 22, 1947 arrived
ihe imperial eagle (Aquila h. heliaca Sav) in our game territory at Csak-
berény. The nest, found over 10 years ago is intact and May the 13 is the
female eagle already breeding. The Saker-Folcon (Falco ch. cherrug Gray)
is also breeding here, although till now I could. not find its nest. At the
begin of May came back the bee-eater (Merops a. apiaster L.), of which we
have all years in a sand-pit 2—4 breeding pairs. The year 1947 appeared
also our breeding black-stork pair (Ciconia nigra L.). These storks bred
here always in the middle of a greati closed forest on a great oak 15 km
far from the next water. Since 1945, evidently in connection with the war,
they abandoned this nest, and although we see them very often, the new
nest was not yet found. Francis Meran.

The Saker-Falcon (Falco ch. cherrug Gray.) breeding on the mountain
Mecsek. I observe already four decades the breeding of the birds on the
mountain Mecsek and although I had the most interest to the birds of prey
(see Aquila 1939—1942 p. 260—284), I could never find a falcon nest here.
May the 7, 1944 is found the first one, near Bätäszek, a nest of the Saker.
The nest was on an oak, in 16 m height from the earth. It seemed from
underneeth to be an old nest and as to built together from two nests. On a
distance of 100 passes stood an other great abandoned prey-bird nest.
I found in the falconnest three eggs. There were in them developed embryos
already with soft bones. The fresh weight of the eggs: 45°5, 43°5, 42°5 gr.
The measures: 52X42, 51X42, 51x41 mm. Two of the eggs were on a
rust-yellow ground with dense darker, more great spots. The third had the
spots very little. The forest, where the nest was, is similar to the other
Mecsek-woods and the terrain is very mountainous. It is also connected
wire the other woods. April the 18 I vanted to look the nest again, but

ei oe ean | 187

the tree was already not slanding, it was cut during the winter. The falcon-
pair was flying over the forest. Edward Agardi.

Würgfalken (Falco ch. cherrug Gray.) an den Donauinseln südöstlich
von Fehértemplom. Die mit tippiger Vegetation und uraltem Hochwald
befindlichen grossen und kleinen Inseln der unteren Donau zwischen
Palanka und Temeskubin sind ein Lieblingsplatz des Wiirgfalken. Er briitet
dortselbst regelmässig jedes Jahr in 2—3 Paaren, soweit ich selbst fest-
stellen konnte. Seine Ankunft im Frühjahr beobachtete ich frühestens Ende
März, aber erst Mitte April konnte ich denselben regelmässig jedes Jahr
beobachten. Um diese Zeit kann man ihn um jede Tageszeit beobachten,
einmal sogar in 4 Exemplaren zugleich; dieselben waren scheinbar auf
dem Zuge, es herrschte starker Wind; und sie flogen ganz niedrig und in
meiner unmittelbaren Nähe. Den Uhu hasst er heftig; im Frühjahr 1939
kam ein Würgfalke, scheinbar immer derselbe vier Tage hintereinander um
dieselbe Zeit heftig hassend und mit lautem -Geschrei angeflogen, er rüttelte
wie ein Turmfalke kurze Zeit und empfahl sich, den nächsten Tag wieder-
zukommen. Die von mir beobachteten besetzten Horste waren 4—6 km
von einander entfernt und alle verlassene Seeadlerhorste. Die Zahl der aus-
geflogenen Jungen war vier bis fünf. Seine Hauptnahrung scheinen Ziesel
zu sein, da er sich während der Nahrungssuche fast immer auf den Vieh-
weiden entlang der Donau aufhält, woselbst die Ziesel sich in grosser
Menge befinden, was auch die Mageninhalte der von mir präparierten Würg-
falken bezeugen. Das Überwintern dieses Falken in hiesiger Gegend konnte
ich nicht beobachten. Antony Littahorsky.

Migrating red-footed falcon on the Szeklerland. I observed April the,
27, 1942 between the towns Kezdiväsärhely and Sepsiszentgyörgy along the
highroad a very great migrating flock of the red-footed falcon (Falco v.
vespertinus L.). They were sitting on the telegraph-wires as the swallows do.
I could esteem their number on the at about 15 km long section of the way
between Kézdivasarhely and Csernaton for more thousands. I saw them
fly off also from the groves some farther from the way. Between Csernaton
and Sepsiszentgyörgy there were seen already more sporadic, but
nevertheless also in a quite great number. . Louis Benson.

Booted eagle (Hieraaétus pennatus G m.) breedind on the mountain
Meesek. The tree with the nest stays at about one km NW from the summit
of the mountain Mecsek named "Zengő" in a mixed timber-forest. The nest
is on an old bent limetree 18 m from the ground. In the nest there were
May the 9 1948 two, at the first sight one-coloured white fresh eggs.
Measures of the eggs: 53X43 and 585X465 mm their weight: 513 and
66 grammes. As we see, it is an essential difference of the size between the
two eggs. Their colour was not pure white, becouse, mainly on the greater
one, on the thicker end there were tiny reddish-rusty lesser and greater
dots. The structure of the eggs is very rough. When we were under the
nest, the eägle was flying above it and gave a strange: “Ti-ti-ti-ti’” voice.
They played i. e. purchased each other with a Buteo. I know the first time
the nesting of this species in the mountain Mecsek, although it must had
here its nest already some years before, namely in the year 1939, becouse

188
this year in the breeding period, in May was killed one not far from this
place, where now the nest was found. In the year 1939 I could not find
its nest. Edward Agardi.

Buteo r. rufinus Cretzschm. in the mountain “Gereese”. It was
killed September the 13 1944 in the environs of Lábatlan — at about 80 km

to West from Budapest — on the mountain "Gerecse" by the head- (wood)
keeper. The measures of this long-legged buzzard’s are: length: 590 mm,
wing 455, bill 25, leg 93. Dr. Anthony Saghy.

Sommer-oceurrence of the Rough-legged buzzard. July the 17 1948
midday time flew in circ!es above the Old Danube near Dunaszeg a rough-
iegged buzzard (Buteo I. lagopus B r ii n n.). Dr. Ladislas Studinka.

The Golden eagle in the Carpates and in the mountain Matra. I enjoied
the sight of the golden eagle (Aquila ch. chrysaétus L.) in the High-Tatra
May the 9, 1905, as it was sitting on the body of a chamois at a steep
incline under the summit Durl, covered with fresh snow. As it tore the side
of the chamois, it swaid itself time by time after a tearing. [ was around
nowhere a track of the chamois to be seen. A leg and the intestines lacked
already. I cut off the head of the chamois, and after it was boiled, I ascer-
tained, that' there were from the nose till the hook three straight splittings
on it. Alas, in the Chalk-Alps of Javorina and Béla fell victim many golden-
eagles to the traps. One times I saw a golden-eagle flying off under the
granit rock-walls at the West-side of the Zerge summit. As we climbed one
times the Késmark summit, we saw early in the morning an eagle to make
cirkles quite low above an incline covered with debris and it was not
troubled by our noise. It was probable, that it kept an eye on the five got
lost sheeps, which we saw some later higher. The golden-eagle bred between
1939 and 1942 in the “Sucha Dolina” valley of the Bélai Chalk-Alps among
savage chalk-rocks with many precipices and breaks. After my 42 years
long experience in the High-Tatra mountain I can say, that the golden-
eagle is more often to see in the Chalk-Alps of Javorina, Béla and Zsdjar,
as in the Granit-Tatra. About the year 1940 I observed the golden-eagle
also at the source of the Fekete-Tisza on the Ocula-Alps through my field-
glass. (See: Hrabar.) The end of September 1943 held the frontier-guard-
men a good-grown golden eagle in captivity in the pass Békas at the entrance
of the “Sugö”-valley. I saw a golden eagle October the 17 1947 in the side
of the summit "Kékes" in the mountain Matra, as it got upwards in a strong
wind by making circles without moving its wings. It is said also to breed
here. Dr. Balthazar Győrffy observed it several time, so the Sommer 1939
were reposing three golden-eagles on the rocks, in the Csatorna valley.
In September 1939 he saw on the South incline of the “Nagy-Galya”
4 specimens, and the spring 1947 observed them in a great storm, above
the “Ménescsapas”.

I am interested by the golden-eagle not only as by the “noble king of
the air”, but also therefore, becouse I found on the food-rests and on the
pellets under the nests of the prey-birds very valuable saprophytical
members of the mosses and the different species of the Splachnaceae, which
cover the nests as furs. I did always collect these; my collection, which
would be of interest to elaborate also from a mammalogical view, remained
on the University of Kolozsvar. Prof. dr. Stephen Győrffy.

c

|

Sn

N tt

veg
“J

arn

189
Griffon-vulture in the county» Bihar. It was catched the month July
1948 near the “Feketeerd6” in the vicinity of the villages Margitta and
Biharszéplak a griffon-vulture (Gyps f. fulvus Habl.). Two of them
attacked the sheeps and the one got by chance in a dens bush and so it
could be catched. Stephen Kohl.

The owl-fauna of the environs of the Transylvanian town Szäszregen.
I received June the 12, 1948 a young, partly still downy Long-tailed owl
(Strix uralensis liturata Tem.) from Palotailva, and the same time an
eagle-owl of similar age from the environs of Szaszrégen. The proved
breeding-places of the Scops-owl (Otus s. scops L.) are Petele, Als6-Idecs
and Batos. Beside these got to my preparatory from the environ of Szasz-
regen: Longeared Owl (Asio o. otus L.), Short-eared owl (Asio f. flammeus -
Pont.), Barn-owl (Tyto alba guttata Brehm.). Stephen Kohl.

Scops-owl breeding at Bodajk. It was seen since the end of May 1948 at
Bodajk (county. Fejér) in the park consisting from old walnut-trees on the
edge of the castle-garden a pair of the scops-owl (Otus s. scops L.). It is
sure, that they bred in one of the old hollow walnut-trees. They were to
be seen in the late twilight. Desiderius Tapfer.

Tengmalm’s owl in the environs of Budapest. I killed March the 18,
1929 at the evening woodcock-hunt near the village Föth a Tengmalm’s owl
(Aegolius f. funereus L.), which I offered to the Hungarian Institute of
Ornithology. Gregory Till.

Barn-owl increasing at Hajduböszörmeny. In my records, gathered

already since a decade, figures the barn-owl (Tyto alba guttata Brehm.)

very seldom. It was therefore the more appearing, that I heard in the year
1946, and especially 1947 its caracteristic voice nearly all evenings at all
churches. Of course, I will not already conclude, that the dark-breasted
barn-owl was directly increased, becouse its frequent occurrence can be in
connection with the years, in which the mice are enormous increased.

Dr. Michael Sovago.

The Syrian woodpecker in Szarvas. Since the year 1926 visit often the
syrian woodpeckers (Dryobates syriacus balcanicus Gen g1.) my park and

garden. In the trunk of the mulbery tree — which is prominent among the
lilas, plum-trees and cornels — it begun to make a hole in a hight of 4 m,

already in aulumne 1943. In March 1944 it made more wide the begun
hole. The first days in May begun treé-sparrows to carry nesting-material
in it, but the woodpecker threw it out. May the 12, “drums” the male
woodpecker on the dry stump of the old walnut-tiree the whole day, nearly
permanently, a good deel also after sunset. The female does already breed.
May the 28, are to hear from the hole weak whistling sounds. June the 1,
the sound became stronger, the woodpecker bring food diligently. June the
5, brought the parents for the youngs being in the second week of age, also
cherrys without kernels. They feed within the hole, meanwhile they carry
out excrements. June the 9, the male turns with food 5—6 times. but the
female does it the same time only one times. June the 15, grasp the youngs
— nearly three weeks old — till to the entrence of the hole. The patents
feed there. They go in the hole more seldom, and bring out excrements.
The voungs have already the one-syllable voice of the old birds, and are to

‘hear very often. June the 21, appear the youngs in the entrance of the hole

O ter 3 REIN TREE ANTANT AR SEEN Sal:
\ NE Me Pr DNA OT ENT A:
} è s 7 CURA “PONI
190 A re k Nr wer = e
4 53

"7 A

one after the other, look around. The nrullberrys falling down near the hole

interested evidently the young birds, they looked after it. The youngs |
appeared in the entrance begun to “frame” there the rind of the tree and _

the wall of the entrance. June the 24, is someone young always in the
entrance. They are very loud. June the 25, three youngs abandoned the nest .
in the forenoon, they flew out. The evening, and yet the evening June the
29 (19 o’clock) vent the old birds sometimes in the hole. Tt Béla Molnár.

Syrian woodpecker in Trans-Danubia. I observed October the 31, 1948

a male syrian woodpecker (Dryobates syriacus bdlcanicus Gengl. et

Stres.) on the fruit-trees staying on the edge of the town Szabadbattyán.

It is probable, that it was the same specimen, which was gone along the

avenue at the way for the afternoon, i. e. after 4—5 hours, at about 3 km
from the named place in the tree-group of the farm “Lajostelep”. —

Dr. Andrew Keve.

Syrian woodpecker breeding in the neighbourhoud of Budapest.
I killed January the 2, 1948 in the park of the Maid Reformating Institute
at Rakospalota a male Syrian woodpecker (Dryobates syriacus balcanicus
Gengl. et Stres.). We observed it as breeder the same year beginning
from May the 2, in the park of the Dözsa-school in an ashtree (13 m high)
and from May the 7, in the church-garden in a platan-tree (three m high).
The youngs of both nests were lucky hatched and flew off. Robert Muray.

The Bee-eater in the environs of Körmend. I saw June the 14, 1947
. at about 12—15 bee-eaters (Merops apiaster L.) to fly in circles above our
house in Körmend. At last August the 4, I found their breeding-Colony on
the left bank of the river Raba 3 km from the town. Formerly found here
only one-times my deceised father a little troop between 1908-1910, but
he could not find their breeding-place, although he searched after it several
vears long. From the holes made in the steep bank were 3 still inhabited. :
The nicely grown youngs looked out of the holes by giving nearly per-
manently their voice, similar to the tiny voice of the goose-chickens. The
parent-birds brought food at about all minutes. Beside the parent-birds
there flew to and fro also 18—20 voung-ones, which flew evidently before
some days off from their nests. August 17, and 18, flew off the young
also from the three holes. The bee-eaters were gone September the 18.
I counted in the vear 1947 23 inhabited holes. I could identify in their
pellets found under the holes partly the rests of the blue dragon-fly. The
year 1948 were seen the first-ones above our house May the 26.

Louis Molnar.

Bee-eater (Merops apiaster L.) breeding in the county Sopron. I observe
since near 40 years the avifauna of Sopron’s environs, but I heard only ten
years ago, that a bee-eater pair begun to make its nesting hole in the clay-
earth wall of an brick-works near Sopron. It was frustrated by people, as
the one bird was catched by limetwig, and the other one was killed. There
passed since that again nearly ten years, as in the year 1947 appeared a
little troop of 8 birds at Fert6boz. They wanted to settle in the high and
steep clay-sandy walls along the way between Fertöboz and Ujboz. In that
walls are many holes, but there live tree-sparrows. The bee-eaters made two
holes, but the one so low — 2°5 m high — that they were there always

191

troubled by the children, and at last they laid stones in the hole-entrence,
so that the birds could not breed. The other hole was about 5—-6 m high,
but this was also abandoned. The birds were sitting on the telegraph-wires
and on the columns, and they purchased from there flying off the insects,
as the flycatcher do. The bee-eaters appeared 1947 also in the environs of
Körmend. At the begin of May 1948 I looked to the abandoned colony near
Boz, but I found there no bee-eaters, although people told, that it arrived a
great troop again. Later on a great tree in a court I saw a troop of about
50 birds, which returned there each day, and I could observe that they had
great dragon-flyes in their bills. At last I found the new colony near Fert6-
boz in the direction towards Balf in the clay-wall of an far ago ceased
brickworks. That they bred. with successe, it is proved by their remaining
there the whole Summer and their favorite place was on the top of the great |
poplars standing on the shoreside of the village, and they purchased from
there floating in the air the insects flying above the meadovs. There are
bee-hives at the railway station, but the staff did not perceive, that the birds
would make sensible damage in the bees. The bee-eaters went away
increased in number about September the 10. George Breuer.

The crested lark and the war. Our collaborators gave us often news
during the first world-war, how far was influenced the behavior of the
birds by the war actions or how far not influenced. I made such observations
the end of February and the begin of March 1945 on the crested lark
. (Galerida c. cristata L.) in the village Vid on the bottom of the mountain
Somló. The crested larks begun to settle this time and for that purpose they
found the best a gravelpit at the mainroad, which was used by the army
as a firespace. Although were more days long firing 4—5 machine-guns.
The birds were not to be drive away. I observed permanenily the effect of
the firing, and I could not see, that only one of them would be gol woun-
ded. They avoided cleverly the bullets. In the Aquila report more articles
about it, ati last observed it also Edward Agárdi, that the crested’ lark some-
‘ times flows on the mulberry-trees at the ways and sings also there. I saw
the same in the village Vid for several time too.

The destructions at Budapest of the war-events in the years 194445
were also favourable for the settling of the crested lark. I observed during
the years 1945 and 1946 several time, that also on the upper parts of the
damaged, partly uninhabited, great, 4—5 floor high buildings on the
Danube-bank were they going to and fro during the breeding time, and also
in the autumne. Alas, I could not get proves about its breeding on building-
roofs._ Dr. Andrew Keve.

Wall-creeper in the Town Szeged and its environs. IU was seen in the
town Szeged in September 1945 on the mighty church built of klinker-
bricks, and around it on the University-buildings — which have great
arcades — more days long the wall-creeper (Tichodroma m. muraria L.).
Its second appearance was observed on the same place between March the
9—12, 1946. The taxidermist! of the Zoological Institute got a specimen in
the first week of September from the village Deszk, situated on the bank
of the river Maros. Dr. Peter Beretzk.

Wall-creeper at Budapest. I observed. November the 8, 1947 a wall
creeper (Tichodroma m. muraria L.) on the building of the Agricultural
Museum searching for insects on the wall, and I killed it for the collection

192

of the Hungarian Institute of Ornithology. In January 1948 was seen one on.
the rocks of the Gellért-mountain by Denis Jänossy, and the same year
February the 15, opposit to the Gellért-mountain on the left bank of the
Danube on a building wall by dr. Andrew Keve. It appeared November
the 14 in the stonepit on the Kis-Svab-mountain, and the same time it was
observed by Ladislas Szijj on the wall of a school in the city (Realtanoda
street). At last saw dr. Andrew Keve one December the 3, 1948 flying above
the Petöfi-bridge (Danube), and January the 21 and 22, 1949 on the wall
of the Agricultural Museum. Dr. Emerich Patkai.

The occurrence of the Rock-bunting in the environs of Budapest.
I saw December the 25, 1946 on the South incline of the Farkashegy above
the village Budaörs at about 10—12 rock-buntings (Emberiza c. cia L.)
picking on the earth. The birds were very cautious and there were males
and females too. Their voice was repeated short ci-ci. As I saw them the first
time, near the end of the year 1946, I could observe little troops of them
also in the winter 1947—48 and 1948—49. They were nearly the whole
winter here. By nice weather does the males slowly sing. I can remember
as their caracteristic, that when they are sitting on a bush, they opened in
succession often their tail-feathers as a fan. The proof-bird was collected
January the 8, 1949 by dr. Patkay from a little troop of 5—6 birds (male).
The rock-bunting in the environs of Budapesti was still collected by Dréher
(Frivaldszky) August the 1, 1860, and was also observed November the 23,
1930 by dr. Keve near the overtold place. | Joseph Dandl.

The occurrence of the Pine-Grosbeak in iu Hungary. The occur-
rence of the pine-grosbeak (Pinicola e. enucleator L.) in Hungary was
proved only by the two female specimens, which got from the Magura
mountain (county Szepes) still in the year 1837, and which are now in the
birds was this species enregistlered in the check-list of the birds of Hungary.
The deceised Louis Molnär killed one male also in Molnaszecsöd, caunty
Vas. He wrote about the collected bird, which he offered to the town
Museum of Szombathely in his letter as follows: I saw January the 17,
1928 late afternoon in the forest of Molnaszecsöd litters to fall from a
high pine. I looked at it, if was a pinecone. I searched on the pinetop,
what could thrown off the cone perhaps a squirrel or something else.
I could still see, that it is a bird, which moves itself on the cones. I killed
it and saw, that it was a pine-grosbeak. I could not fix, how many birds
were there, becouse after the shooting they flew off and became just dark.
In the crop of the bird were found pine seeds. Joseph Csaba.

The Fieldfare a common breeding-bird in Galicia. I have arrived to
Holyn, near Kalus (Galicia) on April 29th, 1944. Little flocks of the field
fare (Turdus pilaris L.) were feeding on the ground. At the beginning of
May, immediately after the trees got their leaves, they moved in pairs.
In the little oasis of oaks — with birks and akacias, next with apple-trees —
round the ukrain church one could find 2—3 pairs breeding. At similar
places of the village I often met with field-fares. and possibly in other
villages as in Podhorki and Tooshilow were also bred every-where in little
tree-groups. The first youngs, I have seen June 3, and from this time I often
met feeding families on the grounds. Each family had ‘about three youngs.
In consequence the fieldfare is in Galicia a very common breeding-bird,
also near the human settlements. Dr. Andrew Keve.

ee a gi O, | 193:

Alpine accentor at Budapest. It was reported in the first days of March
1944 to our Inslitute by Henry Dorning, that he observed in the X. district
on the wall of the church “Rezs6tér” and in its park more-times an alpine-
accentor (Prunella c. collaris S co p.). The official clerks of the Institute
looked several times at the place to see the intieresting guest, and they found
iti always there. I tryed to catsh it. but without success. Therefore as for the
prove I was obliged to kill it on the March 19, We examined the killed bird
also according the sistematie and it was the nominatform. It was a male one.
Its testicles were still undeveloped. Weight 65 gr. Dr. Emerich Patkai.

Rose-coloured Starling in the county Zala. I observed June the 13, 1945
in the village Bagonya (county Zala) on the top of a valnut-tree at a way
two starlings and one Rose-starling (Pastor roseus L.). _ Joseph Csaba.

Die Alpendohle wird Kulturvogel. Die Alpendohle, oder wie sie in den
Tiroler Bergen heisst, „Jochdohle“ wird wohl von niemanden verfolgt, auch
keinem Jäger würde es einfallen, seine Büchse auf sie zu heben, macht
sie sich doch durch grosse Insektenvertilgung nützlich; ausserdem kröpfen
sie zusammen mit Kolkrabe und Adler das Aas des Fallwildes, das im

© Frühjahr aus den Lavinen ausapert. Kurz vor Einbruch des Winters

sammeln sich die Alpendohlen zu grossen Schaaren und kreisen laut und
hell rufend über den Tälern, in denen sie dann auch einfallen und sich auf
den brachliegenden Äckern und Düngerstätten nach Nahrung umsehen. Seit
1937 kann ich nun die Alpendohle (Pyrrhocorax g. graculus L.) auch in der
Nähe grösserer menschlicher Siedlungen beobachten, so auch in Innsbruck
(Tirol). Im Winter 1943 war sie am Stadtrand, 1944 bereits im Gebiet des
städtischen Krankenhauses, 1945 im Stadtzentrum, 1946 bereits in der
ganzen Stadi zu sehen. Kam der Frühlingswind, verschwanden sie so plötz-
lich, wie sie gekommen. Die Bewohner der Stadt füttern sie mit allen
möglichen Speiseresten, zutraulich nehmen sie das Fulter, beim Fressen sind
sie verträglicher als die anderen Rabenvögel. Man kann sie besonders auf
aus Naturslein gebauten Häusern, auf Dächern, Feuermauern, Balkonen
und in grossen Scharen auf den Schutt- und Mullablagerungsstätten der
Stadt beobachten. Niemals sieht man sie aber auf Bäumen, wie zum Bei-
spiel die Krähen (Felsvogel). Karl Finkernagel (Innsbruck).

Magpies nighting in large number in a reedbank. There flew February
the 6, 1948 about sunset time at about 100—120 magpies in the reedbank of
the “Kis-Fert6” at Dinnyés (lake Velence) for the night. They struggled with
a storm-like wind. Although on the environs of the lake Velence — as also in
other parts of Hungary — became the magpies the last years very numerous,
I saw never so a great number together, and our keeper did not too. It was
caused evidently by the suddenly change after the long nice-weather period
— an unusual cold with hard wind. This forced the little bands of the
magpies to gather themselves in a sole great troop and to go in the reedbank
gaving them a good shelter against the wina. Dr. Adalbert Vertse.

Raven breeding in the county Csanád. lt succeeded me to find the nest
of the raven (Corvus c. corax L.) in the neighbourhoud of Mezéhegyes in
the April 1948 and also to photograph it. The nest was later destroid, but
as it seems, the youngs could yet fly off by time. The one young was longe-
times to see near the place of the nest. Stephen Vida.

Ravens (Corvus c. corax L.) seen again in the county Somogy. As to
supplement the occurrence near Somogytarnéca (Aquila tome 1939—1942,

13 Aquila

u A mp } 4 a 4 rendi
: \ DA N NET Be N f
] 94 y But‘ (ie Ra TA it PONY
is x
4 új di Y ri J

p. 463.), I do repart the interesting case, that a pair of raven was now seen — k
the first time on May the 9, 1948 in the forest “Zsilvapuszta”. The following |
three weeks they were seen yet four times. Moreover on May the 29 we |

have seen already five of them just on the same flight-way, which they
regularly held: from the forest “Hollösfai”, “Zsitvapuszta” and “Vizvär”
to the forests on the other bank of the river Drava. They were always to
recognize without etror from their voice. At last flew the well-known raven-
pair over us August the 31 in the evening hours towards South. About the
breeding we could nothing to find, their stopping-place is in the forest
beyond the river Dráva. The new appearance in the wood named “Hollösfa”
— which means “raventree’” — is a proof that the raven could be once

a regularly nesting bird also in this part of the county Somogy. During the

last 20 years it was seen two times in the environs of the village Iharos,
also in this county. Tibor Barthos.

Unusual breeders on the Middle-Tisza. In the forest’ of Guth breeds
all years the goshawk (Accipiter gentilis L.), one pair of the raven (Corvus
corax L.) and the year 1948 was found by the game-keepers also the nest
of the woodcock (Scolopax r. rusticola L.). Ladislas Szomjas.

Ornithological records from the environs of Hegyalja. The stork-settle-
ments on the environs of the rivers Hernád and Bodrog prove, tfiat the
white stork (Ciconia ciconia L.) breeds in such villages, from which it can
reach so the water territories, that it is not obliged to fly over mountains,
i. e. hills higher as 100 m. During my two years observations I could make
exact maps of the settlements. So I found nests along the rivers Bodrog,
Hernád and Tisza, and in the villages (towns) Gönc, Abaújszántó, Tállya,
Mad, Tarcal, Tokaj, Rakamaz, Bodrogkeresztir, Erd6bénye, Olaszliszka,
Sarospatak, Sätoraljaujhely, Palhaza, and Radvany. It is to say: on the
edge of the mountains. I can this so explain, that the storks, feeding their
youngs, come from the waterplaces, meadows with heawy food, and there-

fore they fly low to their nests. In the dry year 1947 was the average

increase per nest 3 youngs. In the year 1946 it was 3°5—4. |

I found the year 1947 on the "Hegyalja"? one of the greatest bee-eater
colony in Hungary. The one colony at the Hubertus-mine near Tokaj,
between the Kopaszhegy and Szöllöhegy, and the other in the field above
Kistokaj. We counted in these two colonies nearly 80 inhabited nests, but
with a sure certainty only 37. There are bee-eater nests also in the North
part of the town Tokaj in the loamy earth above the stone-mine in several
rows in the company of sand-martins, but these are abandoned, becouse
the stone-quarrying was newly begun. There are much more nests on the
vineyard-hills along the winding bank of the river Bodrog. Here were 20
inhabitad nests. We found the most nests at Bodrogkeresztur, quite low
in a pil cut at about 3—4 m deep in a hill, near to the brick-works. On this,
comparatively little territory we found 92 inhabited nests. According the
count of the nests we can say, that with all the little dispersed settlements
also in that case, when all pairs grow only two youngs up a year, their
number can become in autumne nearly 1000. Otho Radvanyi.

Ornithological news from West-Slovakia. I saw the Indian-ring-dove
(Streptopelia d. decaocto F riv.) May the 23, 1948 in Turcansky Sv. Martin
(Türécszentmärton). From the town Léva disappeared this year the till
now populous colony. The May 1948 I killed a woodchat-shrike (Lanius
s. senator L.) in Verebély, where I saw still four of it. In the town Verebély

Léa cuis zi

on the now uninhabited castle over the entrance in the lighting body (now
without glass) I found a nest June the 5 of a white wagtail (Motacilla a.
alba L.), in which were three youngs and one egg. Both parents fed, but
the female had also somthing other to do. Around the nest on the wall
there walked everywhere the caterpillars of the Liparis dispar. When one
of them came 10—20 cm near to the nest, the femal catched it, flew off with
it on the earth. There it searched more little caterpillars also of Liparis
and it fed with them its youngs. On the same place I killed June the 3 a
Honey buzzard (Pernis a. apivorus L.). I found in its stomach 8 caterpillars,
one leg of a Lacerta viridis and in its crop.two wild-pigeon embryos, which
ii had eaten together with the egg-shells. In the stomach of a Goshawk
(Accipiter g. gentilis L.) killed on the same place we found rests of ground
squirrel and of wild pigeons. Francis Turéek.

Ornithological data from Szepes. The white stork (Ciconia c.
eiconia "L.) was known here formerly only as spring- and autumne-
migrator, especially in the vally of the Popräd river. The year 1934 tried
a pair to make its nest in the village Maldur on an old bell-tower. The
inhabitants of the same and neighbouring villages troubled so this unusually
sight, that the storks couldn’t grow youngs. We see in 1946 in more-, in the
year 1947 already in many villages stork-nests. The nesting places are most
parts the thick chimneis of old castles, or the 20 m high chimneis of
abandoned or demolished agricultural distilleries. That the stork came
nearer to the mountain-rivulets and to the meadows around them, is evidently
coused by the too dry last years, in consequence of which many marshes
became dry.

The rook (Corvus f. frugilegus L.) was till now always only a winter
guest. In the year 1946 I saw already the whole summer several of them,
but a nesting-colony I did not yet find. The first colony — 25 nests — was
in the year 1947 at Nagylomnic in the Sponer-park on old poplar trees.

The crested lark (Galerida c. cristata L.) disappeared the autumne 1946
totally from our environs. The carriages exist no more so it is also no
horsedung in winter, in which it used to tumble its ‘food.

The Glaucidium p. passerinum L. comes often to the stall. where it
takes the youngs from the nests of the chimney-swallows (Hirundo r.
rustica L.). I saw it also to take sparrows, but from the .swallow-nests
occupied by the sparrows. Ernest Bethlenfalvy.

Data from the Kelemen Alps. I made an excursion June the 1 and 2,
1947 on the Kelemen-Alps and on its part “Istenszéke”. I could observe some
alpine species: Alpine ring-ousel (Turdus torquatus alpestris Brehm.),
Black woodpecker (Dryocopus m. martius L.), Willow-tit (Parus atricapillus
ssp.), central-european crested-tit (Parus cristatus mitratus Breh m.),
coal-tit (Parus a. ater L.), raven (Corvus c. corax L.), Kestrel (Falco £.
tinnunculus L.), thick-billed nuteracker (Nucifraga c. caryocatactes. L.).
1 hold it for probable, that the redstart (Phoenicurus ph. phoenicurus L.)
is a breeding bird at a hight of 1380 m, becouse I saw il often to return
‚on a dry pine. We get between July the 26—28 on the highest summit, but
over 2000 m there are very few birds. The over limit of the pines is al
1800 m. I saw also ravens (Corvus c. corax L.), buzzards (Buteo b. buteo L.),
continental coal-tits (Parus a ater L.), dippers (Cinclus cinclus ssp.) and
grey wagtail (Motacilla c. cinerea Tunst.), but only more under the pine-

127

195

196 ; ú ; i RER He

limit. I got to my preparatory in the Spring-season 16 male and one female
Capercaillie-s (Tetrao urogallus ssp.), beside one all from the Kelemen Alps.
I found in their crops and stomachs pine-needles and beech-kernels. They
gathered the laters evidently from the ground, becouse they begun already
to germinate. Stephen Kohl.

Ornithological news from the Banat. There were found November the
16 1947 at Doclisa (Krassó) two dead darkbreasted barn-owls
(Tyto alba guttata Brehm.). One of them had a ring of the Switzerland
Vogelwarte-Sempach number 956802 on. The bird was ringed with ils four
brothers at Langenwiesen (Kanton Zürich). The other one, which had
reputedly also a ring, got lost. It is strange, that the dark-breasted barn-owl,
which generally does not go far from its native place, was gone so far to
East. A bird, which I catched as an old-one ali Temesvar and ringed it May
the 14 1945, was catched again February the 8 1947 in the same town in an
other periferial farm building, February the 20 1948. — I got again two
male sheld-ducks (Tadorna tadorna L.) in the Museum from the village
Rudna at the river Temes. During the month June 1948 was seen regularly
the siskin (Carduelis spinus L.) on the “Muntele-Mic” Alp (1500 m) near
the village Borlova, and my assistent saw June the 30 also a little troop
of them, about 6—8 birds. He collected on the same place March the 18
1948 youngs of crossbill (Loria curvirostra L.) just flown off from the nest.
Some pairs of the little egret (Egretta g. garzetta L.) were also breeding the
year 1948 in the reeds at the village Knéz (Satchinez) in the company of
nightherons, squacco-herons and purple-herons. Since some years became
the Podiceps cristatus and Podiceps griseigena more rare at Knéz. We col-
lected April the 18 1936 from Saroltavär and Maslak (the way Temesvar
Lippa) Hieraaétus pennatus and its eggs. We have in aur Museum 10
specimens, most-parts the light ones. Prof. Denis Lintia.

Ornithological news from the Bácska. There were catched at the begin
of July 1947 two Griffon-vultures (Gyps fulvus L.) near the town Zenta.
At the begin of June 1948 were the vultures again to be seen at the village
Keresztür 8 on number. One pair of the little egret (Egretta g. garzetta L.)
was breeding 1947 on the lake near Kelebia. We observed June the 18 1947
on the lake “Ludas” near Szabadka 8 ruddy ducks (Oxyura leucocephala
Sco p.). The parent birds led their youngs, so they must be hatched here.
At November the 22, 1947 were seen 11 cranes (Grus grus L.) at the lake
Palics. Richard Csornat.

The town Zombor is a very home of the berry-eating birds. The streets
of the town are edged along with Celtis-trees. On these trees gather not only
the local birds, but also the winter-guests in’ great number. For instance
also in the winter 1941—42, when the fieldfare and Waxwing remained

there nearly till April. — The house-pigeon likes also the berries of the
Celtis-trees and it balances itself by eating the berries with a cleverness on
the thin branches, which is very unusual from it. — There use to breed
also some pairs of the swift (Micropus a. apus L.) in the town. — When
I came to this town (1941), there were already in a planty there the indian
ring-doves. Ladislas Szemere.

Data to the avifauna of the town Hódmezővásárhely. From the well
known birds of this town were many disappeared after the draining of the
extensive marshes or they are in a hard diminution. As for instance the

PRES,

: 197

white stork, (Ciconia c. ciconia L.) had its nest before the draining nearly
on all meadowfarmhouses or straw-ricks, but we find now only on some
chimneis on the townedge and in the town-park on mutilated trees in great
baskets laid out for it sóme nesting pairs. The accumulated feathers are
covered by the different parasites (Dermanissus, Acanthia, Argas etc.) which
forture mainly the voung birds, whilst on the wingfeathers of the old birds
we found in heaps Pferolichus and Freyana. — Formerly was in our environs
a common breeder the swan (Cygnus cygnus L.). After February the 20
1929 were to be seen for more weeks long five of them in the more wide part
of the marshplace named “Szarazér”. The four males fought permanently
for the lonely female. They were also during their fights very cautious
When I wanted to get nearer to them, they disappeared at once in the
density near the water, moreover they flew also off, but after some hours
I saw them all five again on the same place. The farmpeople near the
“Szarazér” and the other place named “Kakasszék” told, that there were
also yet in the years 1890 all winter several swans on this place, becouse
here was prevented the “Szarazér” to be frozen also the hardest winter by
the luke-warm deep-fountain water of the farms.

From the environs of Hódmezővásárhely were brought last in the
collection the sets of the following species: Cygnus olor 1875, Ciconia nigra
1895, Himantopus himantopus 1896, Phalacrocorax carbo 1901, Recurvirosira
avosetta 1901, Egretta alba 1904, Charadrius alexandrinus 1908, Platalea
leucorodia 1927.

During the migration-time were found as passed through: At the sluice
near “Porgany” in November Stercorarius parasiticus. Oidemia fusca is all
years observed in some specimens. Egretta garzetia is here a regular migrator.
Plectrophenax nivalis is often seen at the spring-migration period.

Bartholom Bodnar.

Ornithological observations in the environs of Pées. There were at the
Summer 1948 evidently many spoonbills (Platalea I. leucorodia L.) at the
fishlake Sumony, at about 50—70 specimens. On the same place staid
permanently also 2—8 great egrets (Egretta a. alba L.). There is very
increased in the whole county Baranya the bee-eater (Merops apiaster L.).
They came in also in the town Pécs. I observed one-times at the begin of
September over the ciliy at the same time 50—60 specimens. There was
seen October the 25 1948 a ruddy-duck (Oxyura I. leucocephala Scop.)
on the fishlake at Pellérd. November the 16 1948 appeared in the town Pécs
the wall-creeper (Tichodroma m. muraria L.). It was seen in the village
Kölesd the last black stork (Ciconia nigra L.) September the 22 1948, and
the last white stork (Ciconia c. ciconia L.) at Berzence October the 26. (!).

George Geréby.

Wartime nests. There was brought in the spring 1944 a blackbird-nest
(Turdus merula L.) in the. Hungarian Institute of Ornithology, in the
material of which were quite much built in these 1—2 mm narrow stanniol
ribbons, 10—15 cm in length, which were thrown down by the aeroplanes.
We had in our garden on Rözsadomb (a hill of Budapest) also a blackbird-
nest, in which the bird built in these stanniol-ribbons too. Some later got
the Institute of Ornithology also a golden-oriol nest (Oriolus oriolus L.),
which was built partly also from the stanniol-stripes, thrown down for the
troubling of the air raid precaution. Desiderius Hegymeghy.

Si

Mic N PA Ne i NI ARR MR
=) ahh Ant Lik 4° > FES fy

4 à

198 TRENT a

Abnormal eggs in wryneck-nests. Edward Agardy says in his article
(Aquila 1943) “Abnormal bird-nestings” among others on a Wryneck sei

(Jyna t. torquilla L.), where one egg of the 6 was of wery little size. Accord-
ing my observations such is to be find at the wryneck quite often. My records
on the abnormal wryneck-eggs are as ihey follow: June the 12 1937 one
egg of 3 is very little (second brood). In the year 1945 had a mother-bird
— which bred two-times the year — in both sets one egg only about the
half in size, as the others. I found June the 15 in a nest only one little egg;
the eggs laid afterwards were all normal. According my records it is also
proved, that the wryneck lays always at first the little egg, and from these
hatiches never a bird. Joseph Szöcs.

The regularity of the set-number of the sky-lark. It struck me during
my several year long egg-collection more times, that the first set! of the
skylark (Alauda arvensis L.) has generally 4 eggs. According my records I
found the first full set in the neighbourhoud of Békéscsaba March the 29.
The laying of the full seti endures of the paires sometimes also 2—3 weeks.
I found in the Spring 1936 April the 24 a set of 3 fresh eggs, in which were
April the 26 four eggs. It is sure, that this set is also a first one. In the
middle of May have the earlier arrived i. e. those, which begun earlier to
breed, already the second set. The second half of May and at the begin of
June I found till now 11 sky-lark nests, from which had 9 nests five
eggs each. Ladislas Povazsay.

Twelve eggs in a robin-nest. I found in a little wood belonging to the
village “Fazekasboda” May the 27 1945 a robin-nest (Erithacus r. rubecula
L.) with 12 eggs in it. The nest was in the side of a pit 70 cm high from
the pit-ground. The mother-bird was sitting on the nest. Eight of the eggs
seemed to be clean, but their contents begun to drv. Four eggs could be
distinguished from the others. In two of them were great embryos, and two
were rotten. It is evidently, that the 8, and the 4 eggs were separate sets.
I found now the first time two sets in a robin nest, although I observed
and collected many of them. i Edward Agardy.

Bird-nests near each-other. It bred on a maple-tree in an artificial nest
hole in the May 1947 a great tit (Parus m. major L.), and on the branch
above it a turtledove (Streptopelia t. turtur L.). The June 1947 were on an
old oak scarcely 20 cm from each other three natural hols. In two of them

bred great-tits and the third was empty. Anton Festetich.

Chaffineh breeding on the earth. I found March the 15 1948 on the
Matra-mountain over Matrafiired in a not quite dense stony -wood a
chaffinch nest (Fringilla c. coelebs L.). It was from the formerly year. The
nest was on the earth, on a stone, which was covered with moss. It was a
very nice work made especially of moss and on the side built around with
lichens. Although there were more old trees, where the bird could very
easy to find a good place for its nest, this nest was built on a stone on the
earth, I sent the nest to the Hungarian Institute of Ornithology.

Julius Nagy.

Woodeock carrying its chickens, I was with some other persons April
the 29 in 1948 in the forest named “Tiiskéstélap” near the town Keszthely on
a local inspection. About at the midday hours at a nice sunny weather in a
pole-oak forest flew a woodcock as from under my feet and carried between

4
A

11515)

its feet its chicken. The woodcock flew with guite a difficulty And uncertain,
_becousé it pulled its tail under itself in order to could better hold its chicken.
On a distance about 50 m it flew down, stretched out itself very high, beat

quickly with its wings and gave a voice quite different from his normal one, -

as to imitata with the sillables: "barr-barr". We catched in sight in a little
sinking on the earth among the old dry grass and leaves the other three
chickens, totally motionless. We taxed their age on a week. The woodcock
flew after short a time nearer, it repeated there its quickly beatings with
its wings, and its funny voice. By going some back we waited, that the
woodcock perhaps would come back to carry also the other chickens. After
at about 15 minutes the woodcock disappeared and we saw then, that its
chickens were running inperceptible after their mother.

Alexander Hoffmann.

Great spotted-woodpecker robbing nest. In a hole above .our lodging
breeds since several years a pair of the house-sparrow (Passer d. domesticus
L.). I observed sometimes, that a great spotted woodpecker (Dryobates
major pinetorum Brehm.) was flowing there to the hole and it begun to
hammer on the wall so much, that the plaster fell down. The sparrows had
already quite great youngs, as the woodpecker appeared again. It put in its
head in the hole, took out one or two sparrow-nestlings and flew off with
them. The next day the woodpecker came back, repeated its robbery, there-
‘fore the sparrows abandoned their nest. Eugen Tomasz.

Stag-beetle as food of the pheasants. I was sitting in June 1948 near
Gyöngyös-Sölymos on the border of the forest named “Irtvany” in wait for
roebuck. It was at about 5—6 o’clock afternoon. I catched sight on the
scouthpath along the wood-edge of a pheasant-cock in a distance about 75 m.
It stopped at the trunk of an oak near the path, it was going around the
oak, then jumped about a m high; afterwards it has eaten 1—2 minutes
long on the earth. By eating it sprung sometimes backwards as it would be
afraid, that its food, which it was on to eat, wanted it to attack. Its work
done the cock came towards me, it stopped at more oaks near the path and
it repeated its funny movements as it did at first I saw after long obser-
vation, that it was jumping on the oaks for the stag-beatles and it had
eaten them. But after the 8th scene the cock was by something frightened
and disappeared, Afterwards I was going on the path under the observed
oaks. I found there the head and neck of stag-beetles, summary 6 yet
living insect-rests and beside old insect-rests at about 80 pieces. It seems,
that the stag-beetles being on the oaks at the scout-path along the wood-
edge formed the dayly food of the pheasant-cock. From all the rests was
failing the belly, but the head, neck and the antlers were not tuched. I must
say as for interest, thati the heads and the necks of the stag-beetles gathered
at the oaks were living also on the 4th day and one of them touched made
reflexes also on the morning of the 5th day. After a week I found on the
named scoul-path, which goes along between the 5—6 years old clearing
of an old oak wood and a timber-forest yet about 100 rests of stag-beetles,
among which there were only 3—4 female ones. Julius Nagy.

Snake as prey of the Sea-eagle. I observed in the spring 1944 in the
county Bacs-Bodrog on the Island named “Kazuk” a sea-eagle to descend to
the water and get its prey — a mighty viperine snake. :
Ladislas Szemere.

200 | pags | NEE

Goshawk feeding on carrion, I saw at the begin of February 1947 near
Bärtfa a roughlegged-buzzard (Buteo l. lagopus B r ii n n.) to feed on a dead
dog on the earth. On a distance of 3 m from it waited with patience a young
goshawk (Accipiter g. gentilis L.) for the feast. When I drove away the
buzzard, the goshawk jumped at once on the carrion and begun to eat.
I wanted to kill it, but after the first shoot it did only jump off. Afterwards
it sat quietly back and begun to eat on. With the second shoot it was killed
and collected. Tibor Weisz.

Buzzards perished in the county Bihar. After the melting of the snow
we found in the environs of the village Geszt many perished buzzards
(Buteo b. buteo L.) and rough-legged buzzards (Buteo I. lagopus Briinn.).
By examining them we saw, that they suffered all on diarrhoea. I got no
ill or just perished buzzards to my hands, so I could not ascertain the cause
of the distemper. Géza Müller.

Leitungsdräte und Zugvögel. Es ist bekannt, dass unsere Zugvögel
grosse Verluste durch anfliegen an Leitungsdräte erleiden. Ich will hier
eine Liste aufstellen: Allmorgens mache ich meine Streife in Överbäsz am
Franzenskanal, der nahe bei meinem Hause vorbeifliesst. Während des
Frühjahrs- und Herbstzuges finde ich oft Belege für diese Verluste. .
Am Rande des Kanals liegt eine geköpfte- Moorente. Da finde ich beim
Absuchen des Terrains den etwas weiter abliegenden Kopf. Ich glaube mit
meiner Ansicht nicht fehlzugehen, dass die Ente im rasenden Flug sich
selbst köpfte, als sie den den Kanal begleitenden Telegrafendraht anflog.
Ich habe das bei Sperlingen und Schwalben sehr oft beobachtet. Ein anderer
Fall: Ein grauer Fischreiher war durch Sturm und Regen gezwungen,
niedrig zu fliegen und hatte sich dadurch in der elektrischen Leitung ver-
fangen. Er verwickelte sich derart in die Leitung, dass er nur mit Mühe
herausgenommen werden konnte. Stockenten erhielt ich auf diese Art schon
öfters, ebenso eine Pfeifente. Gans dagegen nur einmäl, und zwar die
seltene Anser neglectus. Haubentaucher und Zwergtaucher sind mir einmal
vorgekommen. Gesprenkeltes Sumpfhuhn, Rotblässchen, Wasserralle,
schwarzes Sumpfhuhn oft. Im Frühjahr und Herbst Bekassinen, Wald-
schnepfen, Wachtel und Wachtelk6nig. Rebhühner erhalte ich auf diese
Weise ebensoviele. Junge Kuckucke im Herbst, alte im Frühjahr seltener.
Ebenso Nachtschwalben. Pirole öfter am Tage. Einmal in meiner langen
Praxis erlebte ich, dass zwei Pirole in der Luft zusammenprallten und tot
herunterfielen. Besonders häufig erhielt ich Stare und Singdrosseln. Rot-
drosseln, Fitislaubsänger, Waldlaubsänger seltener, häufig wiederum alle
Grasmückenarten. Bei Blaukehlchen und Steinröteln erlebte ich es einmal,
ebenso bei Fluss-, Teichrohr- und Heuschreckensänger. Ein Baumläufer flog
einmal gegen eine Hauswand und verletzte sich dabei zu Tode. Auch eine
Wachtel beobachtete ich, wie sie im Fluge gegen eine Hauswand anrannte
und zu Boden fiel. Einmal sind mir vorgekommen Lerchenfalk, Zwergfalk
und Sperber. Zwergrohrdommeln wurden mir zahlreich gebracht. Triel
wurde mir zweimal gebracht, Fasan bekam ich nur einmal. Kiebitz und
gesprenkelter Uferlaufer selten. Blauracke, Turmsegler, Turteltaube und
Heidelerche ebenfalls einmal, Schwarzamsel dagegen öfter. Uferschwalben
geraten oft an die Leitungsdräte, wenn sie abends in Schwärmen im Rohr
zum Übernachten einfallen, Rauch- und Hausschwalben weniger.

Heinrich Schenk.

te id * PA. 4

Some old ornithological Data from the Balaton. We know very few

. about the old avifauna of the lake Balaton, which was evidently more rich,
. . as that one of to-day. Just therefore are also the least particulars, which
lead to its knowledge are of interest for the ornithologists. Eissel, an
Austrian economical councillor (1776—1821) vent 1808 on the lake Balaton
to and fro on a sailing boat named “Phoenix”, and belonging to
count Ladislas Festetich. He described interesting his observations made
from Keszthely till Kenesse, from which interests us now his ornithological
data, remembered by him on the place, where the river "Szala"? (Zala) runs
in the lake Balaton, (Then did not yet exist the name “Kisbalaton”), as
follows: “This is a marsh about 500800 fathom wide, through which this
little river pours itself in the receptacle of the lake”. “Pelicans” (Hungarian:
g6dények; near the german name “Nimmersatte” he wrote it also
Hungarian), sand-martins (Hirundia riparia), gees (Anser veni), Tadorna
Baelony (perhaps the sheld-duck, Tadorna tadorna L., which is now at us
quite a rarity, buti perhaps in the year 1808 was it not); there were near
"Pluviales cinerae”, (what were these, I can not ascertain it) a multitude
of butterflies (Papilionibus anelitris) and grasshoppers (Quadrupemis
locustis), of bugs (Cimicibus), and flies (Muscis), the living creations, which
elected here for themselves, as it seems, a convenient existence”. — He writes
on an other place: “There were flying fast near me sand-martins (Hirundo
riparia), and they made hast to care about its youngs, which were nesting
in the marl-wall more thousands. It disappears high over those the “merlin”
(perhaps the hobby; he wrote: “der kleine Geier” = Falco milvus). It dashes
over the lake to his prey the “grey fisher” (perhaps: heron “Ardea major") "
He remembers the Pelican yet also from the reeds of “Fok” (= Cap:
Siöfok). About this bird, at that time still not rare in the reed$ of the
Balaton, report more authors, as it is to see also from the “Bibliography
‘of the lake Balaton”, by John Sziklay, namely: 1. Almanac from Hungary
(Almanach von Ungarn) from the year 1778. (But this is according Sziklay
correctly: dobosgém! 2. G. Windisch writes in the year 1780, that there are
in the reeds of the lake Balaton also Pelicans, the thick-feathered skin of
which is good as fur, and its crop-bag for pouch. There live in the pond
“Karnyéta” (Kornyita) of Köveskál many fishes and wild birds too. There
report still Korabinszky from the year 1786, J. de Luca 1791, the Hungarian
Stephen Lassu 1829, and I. C. Seiz 1829 the pelicans of the lake Balaton.
; Dr. Béla Darnay (Dornyay).

The obligation of the fishing-corporation Balatonszentgyörgy accord-
ing the “Egret-birds” from the year 1826. The estate Festetich at Keszthely
made 1826 a contract with the fishing-corporation of Balatonszentgyörgy,
according the summer-fishing in the environs of the village. Its 14th
paragraph says as follows: “It will be the duty of the lessees to take care
to the egret-birds, and if they could catch such-ones, or find their feathers,
to give them to the estate; for each egret-bird given to sombody else, they
have to pay a penalty of 50 florins. The fishermen must take care generally
at these egret-birds, especially to keep in good repair the long thin feathers
suitables for pompons”. As we see, the fishermen did must take care
for the egrets only for the purpose, that the always valuable beautiful birds |
could not get in others property, only in that one of the estate. So in this
case, alas, we can not understand at the “care” of the egret their inspection
or protection and also not at all a bird- or Nature-protection. These were

at that time of course unknown, and are also to-day difficult to realise.
I look it worth to remember, that in the formerly castle Festetich at Keszt-
hely was left till to-day the oil-painting, representing the sailing-boat
“Phoenix”, seen from the Balaton-shore at Fenék. The boat was used from
1796 till about 1830. It interests us at this beautiful picture getting from
the first quarter of the XIX century, that in the foreground is painted by :
the unknown painter the caracteristical figure of an egret. Our coutious bird
did not still perceive the booming of the shipgun at the moment of the
perpetuating. Dr. Béla Darnay (Dornyay).

KONYVISMERTETES.

Ällatföldrajz. A „Szovjet Tudomány" (Szovjetszkäjä Nauka) moszkvai
állami könyvkiadó 1946-ban adta ki a „Geografija zsivotnih“ {Allatféldrajz)
című kimerítő, terjedelmes művet. A mű szerzői: Bobinszki N. A., Zenkevics
L. A. és Birstein Ja. A. A Szovjetúnió főiskoláinak az egész birodalomra "-
kiterjedő hatáskörű bizottsága az összes egyetemek és pedagógiai intézetek
biológiai és földrajzi fakultásai részére elfogadta a könvvet, mint tanköny-
vet, illelve tansegédletet. A 450 oldalas könyv négy főrészre van osztva:
Az I. rész az állatok előfordulási helyei és az állatvilág közötti kapcsola-
tokra vonatkozó általános adatokat, irányelveket, útmutatásokat tartial-
mazza. A II. rész a tengerek állatvilágával foglalkozik, a III. a belvizek
allatvilagaval, majd a IV. rész a szárazföld állatvilágáról szól.

I. Az 1. fejezet, mini bevezetés, az állatföldrajz történelmére pillant
vissza, majd tárgyalja az állatok elterjedését befolyásoló természetes adott-
ságokat, az ember befolyását, az állatföldrajz célját, a földrajz és állat-
földrajz kapcsolatát, az allalif6ldrajz és rendszertan összefüggését, az allat- .
világ evolucióját, rátérve a darvinizmusra is. Foglalkozik a földrajzzal,
mint az állatfajokat kialakító tényezővel, s ezzel összefüggésben a legfonto-
sabb földrajzi-morfológiai törvényszerűségekkel. (Erre nézve több faj igen
szemléltető rajzait mutatja be.) A fejezet végén az állatföldrajz mai irány-
zatairól szól. A 2. fejezetben a környezetnek a szerepét ecseteli a fajok
kialakításában s ezzel összefüggésben foglalkozik egyes fajok gyakoribb,
illetve ritkább előfordulásával és e körülmények \ingadozäsäval. (Szemlél-
tető térképmellékletek.) Itt is felemlíti az ember befolyásoló szerepét.
A 3. fejezet a bioszféráról és annak alosztályairól szól. A 4. fejezet a külön-
böző állatosztályokhoz tartozó állatfajok számát tünteti fel täbläzatosan.

II. A tengerek állatvilágát a következő tagozásban tárgyalja: 1. A Csen.
des-óceán állatvilága; 2. A sarkvidéki tengermedencék; 3. A Balti-tenger;
4. Délorosz tengerek és 5. A távolkeleti tengerek állatvilága, mint olyan
tengereké, melyek Szovjetoroszországot határolják, illetve ahhoz tartoznak.
Megjegyzendő, hogy a tengerek állatvilága keretében természetszerűleg az
egész ezzel kapcsolatos állatvilágot felemlíti, a legalsóbbrendűektől az emlő-
sokig.

III. A belvizek állatvilágát az az előbbi részhéz hasonlóan tárgyalja,
éspedig nemcsak az oroszorszägiakat, hanem az egész földön élőket.
Az állatföldrajzi szempontból különösebb helyet elfoglaló belvizekről rész-
letesebben ír, mint pl. a Bajkál-tóról, s másokról.

IV. A szárazföld állatvilágának a taglalásánál előbb az egész Föld állat-
világáról emlékszik meg, a következő csoportosítás szerint: Újzéland.

a ae of ‘ . | L / 203

Polynézia, Amerika, tröpikus Ujvilag, Madagaszkär, Etiöpia, Indo-Maläji
terület, O- és Uj-Arktikus vidék. Ezután a földkéreg vältozatossägänak és
az allatvilag különböző fajai kialakulásának elméleti összefüggéséről szól.

A második alrészben Szovjetoroszország szärazföldjenek- állatvilágát
tárgyalja a következő csoportosítással: A szovjetoroszországi állatvilág tanul-
mányozásának története. Az óceáni partvidék állatvilága. Tundrák, őserdők
állatvilága. Szovjetoroszország európai része lombos és vegyes erdeinek
állatvilága. Európai Kazahsztan szteppéi és erdős szteppéi. Baikálontúli
szteppék. Aral- és Kaspi-tengeri pusztaság. Közép-Ázsia hegyvidéke.
Kaukázus. Krím. Az Amur- és Usszuri-folyó vidéke.

A könyv értékét nagymértékben emeli a szövegközötti sok szemléltető
rajz, a százonfelüli térkép, mintegy 30 grafikon és 40, egész oldalra terjedő
rajzon 200-nal több emlős- és 100-nál több madárkép, azonkívül igen sok
más mindenféle állat képe is. Szemere Zoltán.

Szovietoroszorszäg madarainak meghatározója. Ezt a kitűnő kézi-
könyvet, melvet Dementyev G. P., Gladkov N. A., Ptusenkó E. Sz. és Szudi-
lovszkája A. M. a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel írtak meg,

a „Szovjeiszkäja Nauka“ (Szovjet Tudomány) állami kiadó adta ki 1948- .

ban. A Szovjetúnió legfelsőbb szakoktatásának minisztériuma a művet az
összes egyetemek és pedagógiai intézetek részére engedélyezte tansegédletül.

A bevezetés a madár testrészeinek elnevezését közli és szemléltetve
mutatja be a szárny, farok, csűd és csőr mértékvételének módját. Majd egy
tájékoztató táblázatban 54 csoportot, illetve ismertető jegyet sorol fel,
melyeknél a következő tényezők szerepelnek, mint a meghatározásnál irány-
adók: az úszóhártya kiterjedése (3, ill. 4 ujj közölt), úszóhártyás lábnál
a hátsó ujj hossza, lábak állása a test súlypontjához képest (előbbre, hát-
rább), egyéb úszólábak (karélyos, lapátos), az orrlyukak helyzete, a csőr
fogazatossága, a hátsó ujj hiánva, a csűd csupasz, félig tollas, vagy tollas
volta, a szem körül (felette, alatta) van-e csupasz rész, az I. rendű evező-
tollak hosszának egymáshoz való viszonya, az orrlyukak viaszhártyán van-
nak-e vagy a csőrön, körmök, karmok különböző alakja, fésüssége, hossza,
a szemek nagysága, színe, a tekintet iránva, a kormánytollak száma: 10, 12
vagy több, a 12 kormánytoll közül a két szélső egészen kicsi, vésőcsőr,
kúszóláb, a 12 farktoll kb. egyforma hosszú, bóbitás fej, mind a négy ujj
előre néz, merev farktollak, egyes farktollak igen hosszúk stb.

Az egyes családokon belül hasonló jegyek alapján vannak a fajok
. elkülönítve, azonkívül a szárny vagy farok hossza szerint. Az egyes fajok-
nál aztán részletesebb leírás van méretekkel együtt. Legtöbbször csak a
szárnyméret és a súly van megadva.

A könyvben benne van a szovjetoroszországi 679 madárfaj csopor-
tosított névjegyzéke (nomenclatura) az alfajok külön feltüntelésével és meg-
nevezésével. Az oroszországi madaraknak azonkívül úgy az orosz, mint a
tudományos elnevezéséről is közöl betűrendes névjegyzéket. Felemlíti az
oroszországi madárfaunára vonatkozó bel- és külföldi irodalmat, előbb
16 általános vonatkozású művet, majd a többiti a következő vidékek szerint
csoportosítva: Arktika, Szovjetúnió európai részének északi, délnyugati,
. központi és délkeleti vidéke. Krím, Kaukázus, Észak-Ázsia, Nyugat-Szibéria,
Közép-Szibéria, Kelet-Szibéria, Kamcsatka és a Komandori szigetek, Amur
és Usszuri környék. Egyes külön vidékekre és a telelőhelyekre vonatkozó
irodalom. Összesen 389 mű van felsorolva. Szemere Zoltán.

204 oe ~

Izvesztija Akademii Nauk, Sz. Sz. Sz. KR. Szerija biologieseszkaja.
1. szám. januär—februär, 1949. , A Szovjetúnió Tudományos Akadémiàja-
nak Jelentesei‘“ keretében a , Biológiai sorozat" 1949. januar—februari
1. száma teljes egészében madártani tárgyú.

A bevezető cikkben (2— 5. oldal) a Szovjetúnió Tudományos Akadé-
miájának Állattani Intézete Tugarinov. Arkadij Jakovlevicsről emlékszik
meg. Meltatja közel felszäzados madártani és állatföldrajzi kutató és iro-
dalmi munkásságát s arra is rámutat, hogy Tugarinow a krasznojárszki
múzeumot — ahol munkásságát kezdte — Szibéria egyik legnagyobb tudo-
mányos intézetévé fejlesztette, újabb szakgeneráció nevelésével is sok érde-
met szerzett, majd 1926-tól a Leningrádi Tudományos Akadémia tagja lett.
Mintegy 80 műve után 1947-ben egy összefüggő nagy madárvonulási mű
megírásába kezdett, melyet azonban nem tudott már befejezni.

A 107 oldal terjedelmű füzetben a következő cikkek jelentek meg:

Tugarinov A. Ja. (7—29. oldal): , A madarak évszakos költözéséről
szóló tan mai állása" című cikkében főleg a palearktikus fajok költözésének
tanulmányozását látja szükségesnek, hiszen azoknak legnagyobb része köl-
töző. Rámutat a költöző madarak által naponta megtett út igen különböző
hosszára, mely 40 és 500 km között ingadozik s az egész vándorút nagyon
eltérő hosszára is, amely 500 és 12.000 km közölt váltakozik. Megemlékezik 4
arról az eléggé feltűnő jelenségről, hogy egyes madarak széles tengereket,
sivatagokat is átrepülnek s hogy FECE madárfaj (fecske) vándorútján
alig használ el több energiát naponta, mint a fészkelés idején fiai neve-
" lésekor.

Promptov A. N. (30—39. oldal): „A madarak évszakos költözése, mint
biofiziológiai probléma" című tanulmányában a vonulás eredményes kuta-
tása érdekében azzal parallel az állatföldrajz, fejlődéstan, ökológia és gya-
korlati biológia tanulmányozását is szükségesnek látja.

Larinov V. F. (40—47. oldal) , A madarak időszakos jelenségeinek
kutatása és azok jelentősége a madárvonulás kérdésében" című cikkében
arra az összefüggésre mutat rá, amely a madárvonulás, a madarak szerve-
zeti elváltozásai (hormónbefolyások) és idegrendszer-működése között van.

Dementyev G. P. (48—53. oldal) „A Központi Gyűrűzési Hivatalnak a
háború alatt végzett munkája . áttekintése". A háború előtt kb. 15.000
madarat gyűrűztek évente. A háború alatt főleg a gyűrűzés statisztikai fel-
dolgozásával foglalkoztak, majd a gyűrűzést több fajra terjesztették ki és
egységesítették. A gyűrűzött madarak száma: 1941: 15.425, 1944— 1945:
3000—3500, 1946: kb. 15.000. .

Iszakov Ju. A. (54—70. oldal) , A madarak elemi népesedésének kér-
déséhez". Nemcsak a fészkelőhelyek, hanem a telelőhelyek és utvonalak is
állandók. Vándorcsoportok kialakulása, melyek a telelőhelyen is együtt
maradnak. Fészkelőhelyen gyűrűzött madarak többszáz km-re elvíve, oda
tértek vissza s hasonlóan a telelőhelyen fogottak a telelöhelyre. A gyűrűzési
helyre való visszatérést 29 példát feltüntető táblázattal szemlélteti, főleg
kacsafajokról (18 tőkésréce). A vándorcsoportokra nézve 18 példát hoz fel
(13 tőkésréce), melyeknél 2—8 madár volt együtt.

Dolgusin I. A. (71—82. oldal) „A madarak költözése Kazahsztanban“
Kazahsztán folyók, tavak által átszeldelt, főleg sík területe igen freguentált
madárvonulási terület, mely körülmény igen sok bel- és külföldi megfigyelőt
vonzott oda. Eltérés a síkság és hegyvidék költözői között. Észak-Kazahsztan
hegyvidékén vertikális vonulás is észlelhető.

‘

Gladkov N. A. (83—98. oldal) , Repülés, Atrepilés és a madarak föld-
rajzi elterjedtsége". Ramutat arra az érdekes körülményre, hogy a költöző
madarak szárnyai általában alkalmasabbak a repülésre, mint az állandóké,
s a vonulóknak a tájékozódó képessége is fejlettebb.

Dogely V. A. (99—107. oldal) , A vonuló madarak parazitafaunájának
biológiai sajátossága". Különösen a tavaszi vonulás tanulmányozása fontos
parazitológiai szempontból, mert ez gyorsabb lefolyású, s utána a madarak
fiatalokat nevelnek, melyek róluk fertőződhetnek. A paraziták származhat-
nak a fészkelő-, vagy telelőhelyről. A délről hozott paraziták útközben
elpusztulhatnak, de életben is maradhatnak és újra délre kerülhetnek (új
nemzedék). A paraziták alkalmazkodása, kapaszkodó alkalmatosságai.
Egyes paraziták közvetlenül a gazdák útrakelése előtt petéznek le azok

tollazatara. Szemere Zoltan.
Akademija Nauk SzSzSzR. — Zoologieseszkij Zsurnal. tom. XXVII.

1948. 1. p. 47. Dementijev G. P. „Kutatäsok a gerinces ällatok szinezödese
teren“ című cikkében rámutat színeződés tekintetében a csoportok kialaku-
lása és az ökológiai (zoogeografikai) meg helyi külső körülmények közötti
összefüggésre; viszont ez úgyszólván csak az emlősöknél és madaraknál
tapasztalható.

Külföldi szerzőkre is hivatkozva említi, hogy a melanizmus erősödik
a melegebb vidékek felé. Vörös és sárga szín a szárazabb vidékek jellem-
zője. Kevésbbé sötétszínű madarakat a Földközi-tenger mentén, a Hima-
láján és Kína nyugati részén találunk; sötétebbeket Nyugat-Európa egyes
részein, Mandzsuriában, Japánban, a legsötétebb, legélénkebb színűeket
pedig némely erdős-tundrás vidéken élőknél.

A fakó, tompa színek a pusztaságok állatvilágát jellemzik.

A gyengén oxidálódott propigment a mérsékelt égöv puszlasägain élő
állatvilágra jellemző, míg az erős a tundrák ällatvilägära, különösen Kelet-
Szibériában. 3

Ugyanott, a 3. szám 241. oldalán: Stegman B. K.: A nádi ues

(Emberiza schoeniclus L.) alfaji jegveinek funkeionälis jelentőségéről.
A nádi sármánynak igen nagy kiterjedésű előfordulási területén 24 alfaja
van, amelyek között határozott különbséget tenni meglehetősen nehéz.
A szélső alfajok között viszont oly nagy az eltérés, hogy egyesek azokat
külön genusba akarták sorolni, de Portenko L. A. bebizonyította azok faj-
azonosságát. A déli subsp. Emberiza schoeniclus pyrrhuloides Pall. feltűnő
jegye a vastag csőr, az északi E. sch. passerina Pall. vékony csőrével szem-
ben. Ennek okaként szerző arra gondolt, hogy talán valamely, a déli vidé-
ken előforduló , nehezen feltörhető" mag miatt van szüksége a pyrrhu-
loides-nek a vastag csőrre. Ennek azonban ellentmondott a téli, szinte
kizárólagos rovar-(báb)-táplálék. A madarak megfigyelése megoldotta a
kérdést: a déli sármánvok téli táplálékkeresésüknél töben , leharapjákő a
száraz nádleveleket, hogy a „leveltasak“-ban lévő bábot kiszedhessék. Ez az
életmód vezetett a vastag csőrhöz.

Ugyanott, 3. füzet, 262. oldal. Schwarz Sz. Sz.: Az erdei pinty (Frin-
gilla coelebs coelebs L.) táplálkozásának és magatartásának némely különb-
ségéről. Kurszk-környéki erdőben végzett megfigyelés. Júliusban, augusz-
tusban a földön keresgélik rovartáplálékukat, mely főleg bogarakból áll.
Ternyókat csak augusztus végén kezdenek szedni (ezeket már fákról, bok-
rokról is), viszont augusztus közepén már a növényi táplálék is megkez-

206 PWN ALAN 22) PR ar.
a 2 \ ig

dödik. Szeptemberben kimondottan növényevő. Ősszel e ayes (az ‚össz-
ällomänynak kb. 10%-a) az erdöben maradnak és tipikus rovarevők — akär-
csak a cinegék —, mig a többiek csapatokba verödve, a mezöket jarjak és
határozottan növényevők (9599-ban), a rovarok közül csak a feltűnő élénk
színűeket veszik fel.

Ugyanott, 4. füzet, 379. oldal: Podkovirkij B. A.: Megjegyzések a fecs-
kék őszi vonulásához. A megfigyelések Riparia riparia L., Delichon urbica
L. és Hirundo rustica L. fajokra vonatkoznak, Sztara Konsztantinováról. a
Kamenecpodolszki kerületből (1946—1947). A helybeliek augusztus 18—25
között indulnak el. Ezután jönnek az északiak, szeptember 10—12 között,
a későbbiek esetleg október 4—5-én is. A fecskék hullámokban vonulnak
s mindenik kb. 3/4 napot marad itt, de esős, borús időben több napig is,
mert megvárják a jó időt. Délelőtt táplálék után néznek, 11—12 óra között
már nyugtalanok. 12—1 óra között felszállanak, ide-oda repdesnek, vissza-
jönnek; ezt többször ismételve , 1—2 óra között elindulnak. Egyébkén!
rendesen szürkületkor érkeznek, de akkor rögtön aludni mennek a nádasba.

Ugyanott, 3. füzet, 265—303. oldalakon az 1946-ban megjelent orosz
állattani irodalmat ismerteti; ezek között a 296., 297. oldalon a madártani
tanulmányokat sorolja fel, számszerint 72-t.

Ugyanott, 6. füzet, az 535—545. oldalakon Rolynik V. V. cikkét találjuk
„A hőszabályozás fejlődése néhány északi madárnál" cím alatt. — A világ-
irodalomban erre nézve, sajnos, alig van valami. Kutataésaink során az
alábbi kérdésekre kerestünk választ: 1. A hőszabályozás fiziológiai kelet-
kezésének és fejlődésének törvényszerűsége néhány madárnál, átváltoztatva
azokat poikilotermasokb6l homoiotermásokká. 2. A hőmérséklet és más
külső tényezők befolyása a fiókák hőszabályozó képességére. Az össze-
függésre nézve egyrészt a madarak hőváltozása, és a fiókák höszabälyozö-
képessége létesülésének időszaka között, másrészt a madarak terjeszkedése,
illetve , helybenmaradása" (fészeklakó?) között. — A külső környezet
hőmérsékletének a fiókák testhöfokära gyakorolt befolyására és az azoknál
kifejlesztett hőszabályozóképességre vonatkozó tapasztalatainkat a Bárenci-
lengeri , Hét sziget" védterületen gyüjtöttük 1939 és 1940 nyarán. Északi
madarakról lévén szó, mi csak hűtöttük a fiókákat kb. olyan hőfokra, mint
amilyenen azok az öregek elszállása után lehettek.

A fészekből kivett fiókákat plus 10—12 fokos hűtőbe tettük, 10—12
percenként hőmérőztük, az érverést, lélekzést is mértük, valamint a test-
súlyt is, úgy a kísérlet előtt, mint azután. A kísérlet után a madarakat vissza-
tettük a fészekbe. Különböző élelkorú madarakat vizsgáltunk.

A végzett kísérleteket a következőkben foglalhatjuk össze:

1. Az általunk vizsgált kilenc északi faj hőszabályozóképességének
megállapítását a postembrionális fejlődés bizonyos meghatározott napján
végeztük.

2. Kísérletileg beigazolódott, hogy van egy csoport , félig fészekhagyó"
madár, amelyek közé tartoznak a sirályok is.

3. A hőszabályozóképesség megállapításának ideje egy , fészeklakó" és
más családok közötti , határ"-ban összefügg a fészek helyzetével és az öreg
madaraknak a fiatalok kikelése utáni magatartásával.

4. A hőszabályozóképesség fejlődése átmegy a dialektikai törvény értel-
mében a mennyiségből a minőségbe. A környezet alacsony hőmérsékletével

,

szemben való ellenállóképesség fokozatos erősödése a hőszabályozóképes-
ség megállapításáig. A hőszabályozóképesség vizsgálatainál az ugrásszerűen
valtozik, illetve , minőségileg" képződik a fióka homoitermás voltának foka
szerint.

5. A hőszabályozóképesség csak a környezet hőmérsékletének teljes
ingadozása mellett alakul ki és működik, rendszerint a fészeklakó fajoknál.
Következésképen a hőszabályozóképesség kialakuldása csak viszonylagosan
jelentkezik, és a környezet hőfoka, amely mellett a hőszabályozóképesség
megállapításának ideje megfelel az egész életciklusnak és a fiókák maga-
tartásának, szemmelläthatölag megnyilvánul, mint az illető faj elterjedésé-
nek tényleges határa.

6. A hőszabályozóképesség megállapítása céljából , lehűtött" fiókák
jelentékenyen gyorsabban veszítettek súlyukból s ennek következtében
erősebben fokozták hőtermelésüket, mint szobahőmérséklet mellett. A fiókák
súlyának emelkedésével és a hőszabályozóképesség kialakulásával csökken
az óránkénti súlyveszteség százaléka, ami összefüggésben van a testfelület
viszonylagos csökkenésével. A hőszabályozóképességre nézve nem vizsgált
fiókák hőtermelése kisebb és ezért jelentékenyen kevesebbet veszítenek
súlyukból, mint a hűtőben vagy szobahőmérséklet mellett.

7. A hőszabályozóképesség megállapításának ideje, a súly gyarapodása
és a fiókák pelyhesedése másodrendű szerepet játszik, de fontosat — a lég-
zacskók bekapcsolódása. A hőszabályozóképesség vizsgálatának pillanatá-
ban a hőtermelés 25—4-szeresére emelkedik. Az összefüggés a hőtermelés
emelkedésének egyidejűsége és a légzacskók bekapcsolódása kialakult a
természetes. kiválasztódás befolyása által; de ez szemmelläthatölag ered-
ményezi az idegrendszer bekapcsolódását is. |

8. A feln6tt madarak testhôfoka magasabb és kevésbbé van alavetve
ingadozäsoknak. A legzacskök, amelyek mint höszigetelök is szerepet jat-
szanak, a madärtest fontos részei körül vannak és megvedik a madarat az
erős lehülestöl. A madarak hôszabälyozéképessége tökéletesebb, mint az
emlösöke. Szemere Zoltan.

IN MEMORIAM!

Prof. dr. Antonius O., a béesi ällatkert igazgatöja, különösen az
Equida-k szärmazäsänak és öröklestanänak jeles kutatöja, akinek a mada-
rak etholögiai vizsgálata teren is sok érdeme van, 1945 márciusában 6ngvil-
kossägot követett el. — Bachofen von Echt, Adolf született 1864. január
17-én, meghalt 1947. szeptember 25-én Wienben; különösen a madár palae-
onthológia és madárvédelem terén fejtett ki munkásságot. Specialistája volt
a borostyánkő-tollzárványoknak. — Dr. Baum Jiri, a cseh ornithológia
mecénása. Beutazta úgyszólván az egész világot, és mindenfelől gazdag ado-
mányokat hozott a prágai múzeum részére. Készséges segítőtársa volt min-
den hozzáforduló kartársnak. Született 1900-ban Prágában, 1944-ben a
németek Varsóban kivégezték. — Besserer-Thalfinger, L. született 1857.
január 28-án. A bajor Madártani Társaság alapítója, és annak hosszú időn
Al elnöke. Főként a ragadozómadarak kutatásával foglalkozott. Beutazta
Egyiptomot, Bosznia-Hercegovinát, és utazásai eredményéről számos dol-

/ hi Ne I dás ats 207

208 ee I QC VAIO Vie RR

gozata szól. Kutatta Bajorország madärvilägät. Meghalt 1948. április 26-án

a Starenbergi-tó mellett fekvő Seeshaupt-ban. — Bohrandt Lajos a szlová-
kiai madárvédelmi mozgalmak lelke. 1883. május 23-án Eperjesen született,
meghalt ugyanott 1945. február 24-én. 1912 óta szakadatlanul tanulmányozta
szülővárosa és környéke madárvilágát; résztvett a gyűrűzésben; vadászati
és madárvédelmi egyesületekben és mozgalmakban vezetőszerepet vitt. —
Brindley (Haviland) Maud D.; született 1891-ben, tanulmányai befejeztével
egyik orosz kartársnője meghívására Észak-Szibériába utazik, ahol több
tundrai madár költésén végez tanulmányokat. Az első világháború során
katonai szolgálatot teljesít, és így nyílik alkalma Besszarábia madárvilágá-
nak kutatására. Ezután női tiszteleti tagja lesz BOU-nak. A harmadik távo-
labbi útja British-Guinea-ba vezeti. Mint ornithológus és enthomológus egy-
aránt dolgozik. A három útjának összehasonlító eredményét könyvalakban
is közölte: Forest, Steppe & Tundra (1926). 1934-ben felkereste hazánkat is,
és végigjárta az összes madártanilag jelentősebb pontjait. Öngyilkos lett
1941. április 3-án Cambridgeben, ahol élete legnagyobb részét töltötte. —
Brooks Allen egyike minden idők legkiválóbb madárkép-festőinek. Született
1869-ben Indiában: Angliában nevelkedett. 1881-ben költözik át Ontarioba
(Canada). Főleg az amerikai madarak életét lanulmänvozta és festegette
őket életének mondhatjuk utolsó DDR az Okanagan-t6 partjan fekvö
otthonában. Meghalt 1946. január 3-an. Chapman, F. M., a newyorki
múzeum madártani osztályának vezetője. ee Englewood-ban (New
Yersey) 1864. junius 12-&n; meghalt New York-ban 1945. november 15-én.
Elöször szülei kivänsägära bankhivatalnok lett, de csakhamar otthagyja ezt
a pälyät, hogy szive szerint ornitholögus lehessen. Rövidesen a newyorki
mizeum kutatója. Számos expedíciót vezelett nagy eredménnyel a trópikus
Amerikába. Résztvett a madárvédelmi mozgalmakban is, de neve elsősorban
mint szisztematikus és faunista marad halhatatlan. — Dr. Dabasy (Fromm)
Géza törvényszéki tanácselnök, a madárvédelem kitűnő harcosa. A , Madár-
védelem" (Ráckeve, 1907) c. könyvével lett Intézetünk levelezőtagja. Műkö-
dése javarészét Szombathelyen végezte, ahol a madárvédelem terén szép
eredményeket ért el. Nyugalombavonulása után Budapestre költözött, és itt
is halt meg hosszas szenvedés után 1946. június 11-én. — Derscheid, J. M. E.
a nemzetközi természetvédelmi hivatal vezetője hosszú időn át. Született
1901-ben. Különösen Congo állatvilágát tanulmányozta, 1944. március 13-án
a németek hosszas bebörtönzés után Brandenburgban agyonlőlték. —
Dr. Dunajewski Andrezij, a varsói Állattani Múzeum madártani osztályának
vezetője. Született 1909-ben. 1944 júliusában a varsói felkelés során a néme-

tek családjával együtt felkoncolták, és házukat rájuk gyujlották. A madär-

rendszertanban és Lengyelország orniszának feltárásában kiváló eredmé-
nyeket ért el. Munkásság ga nagy általános áttekintésről tett tanúságot.
A varsói múzeum madártani gy üjteményének korszerűsítése az ő érdeme.
— Földváry Miksa, az Országos Természetvédelmi Tanács ü. v. alelnöke, a
magyar természetvédelem legbuzgóbb harcosa. Született 1877. augusztus
24-én Siklóson. Mint kaposvári erdőigazgató, sorra járta a dunántúli hegye-
ket és mocsarakat, s felkutatta a természeti emlékeket, azokról fényképfelté-
teleket készített. A Tanács megalakulása után ezen érdemdús működése
alapján lett az ü. v. alelnöke. Most már hivatalból még nagyobb lelkese-
déssel járja az egész országot és 1944-ig már meghaladja a 100-at a rende-
lettel természeti emlékké nyilvánított tárgyak és területek száma az ő kuta-
tásai alapján. 1945. január 6-án Balatonfenyvesen gyilkosság áldozata lett.

ren ; ‘209

— Heinroth Oscar dr., a berlini Aquarium igazgatója, 1945. május 31-én
tüdőgyulladásban meghalt. Született 1871. március 1-én. Élete nagy alkotása
a berlini Aguarium magas színvonala. Különösen a madarak fejlődése és
ethológiája képezte tanulmányai tárgyát. Főműve: Die Vögel Mitteleuropas.
Négy hatalmas kötetben, melyben tenyésztési és nevelési eredményeiről
számol be. Ezt számos dolgozata egészíti ki. — Hellmayr Carl Eduard, szü-
letett 1878. január 29-én Wienben. Tanulmányait Bécsben és Berlinben
végezte, melyek végeztével Münchenbe kerül az ottani madártani gyüjte-
ményhez. 1921—1931 közt a chicagoi múzeumban dolgozik, majd Zürich-
ben és Genfben működik. Főként rendszertani tanulmányokat végzett. Leg-
főbb műve az amerikai madarak katalógusa, melynek javarészét Cory
halála ulán ő készítette el, de már befejezni nem tudta. Meghalt 1944. feb-
ruár 24-én Orselina-ban (Svájc). — Prof. dr. Hirtz Miroslav zágrábi egye-
temi tanár, született 1878. június 27-én Bakar-ban. Horvátország és Dalmácia
faunisztikajaval foglalkozott, és ebben a tárgykörben számos műve jelent
meg. Még a morphológiai iskolát képviselte. Meghalt 1944 novemberben
Zágrábban. — Dr. Horice Alfréd egyike a legkiválóbb cseh faunistáknak,
aki különösen lakhelye környékének madaréletét tanulmányozta. Született
Cilina-ban 1865. április 9-én meghalt Mnichovo Hradiste-ben 1945-ben.
Gazdag madárgyüjteményt hagyott hátra. — Hortling Ivar, a finn madártan
vezető egyénisége, született 1876. március 19-én. A finn madártani egyesület
alapítója, az ,,Ornis Fennica" megindítója. Számos dolgozatán kívül vaskos
kötetet írt Finnország madarairól, Meghalt 1946. február 13-án Helsinkiben.
—. Howard H. E., a korszerű madár-biocoenotika megalapítója született
1873-ban, meghalt 1940-ben. — Prof. dr. Jacobi Arnold, a drezdai természet-
tudományi múzeum igazgatója, meghalt 1948. június 16-án Drezdában
79 éves korában. Főként a trópikus madarak rendszertanával foglalkozott
madártanból. Intézetünk egyik legrégibb levelézőtagja (1898). — Jägerskiöld
L. A., a götenborgi múzeum intendánsa, született Helsingforsban 1868.
november 12-én; meghalt 1945. szeptember 4-én Göteborg mellett vadász-
szerencsétlenség következtében. Élete munkásságát a göteborgi múzeum.
föleg annak madártani része fejleszlesenek szentelte. Különösen a madarak
gyűrűzése terén ért el kimagasló eredményeket. — Kabáczy Ernő, Tarpa
vidékének kulatója, aki főleg a madárvédelem és a gólyák gyűrűzése terén
végzett hosszú időn át eredményes vizsgálatokat. Hosszas betegeskedés
után magas életkorban húnyt el Tarpán 1944. december 6-án. — Dr. med.
Korb Ernst főorvos született 1873. május 10-én Prágában; meghalt Wien-
ben 1945. február 21-én bombatámadás következtében. A madártanban
mint oológus dolgozott. Mestere Reiser volt, legszorosabb kapcsolatot rajta
kívül Cerva Frigyessel és a magyar ornithológusokkal tartotta. A tojás-
gyujlést 1888-ban: kezdte meg Leitmeritz vidékén, majd főleg Schlosshof
a/March mellett gyüjtött, de utazásokat tett! Dalmáciába, Gravosa vidékére,
a muramenti Marburg környékére és Ausztria különböző pontjaira. Magyar-
országot három ízben látogatta meg. Gazdag gyüjteményét és jegyzeteit a
bécsi Naturhistorisches Museum őrzi. — Dr. Kormos Tivadar palaeontho-
lógus. Született Győrött 1881. november 10-én: Pályája elején ornithológus-
nak indult. Ő fordította Erlanger tuniszi útleírását is magyarra (1901).
Később mint palaenthológus vált neve ismertté, és ezen a téren is a magyar
madarak őslénytanának ismeretéhez sok adattal járult hozzá, de azért az élő
madarak megfigyelését sem hagyta teljesen fel. Meghalt 1946. IV. 12., Buda-
pesten. — Pastor Linder Carl 1946 őszén Naumburgban 80 éves korában

14 Aquila

210

gyilkosság áldozata lett. Mint lakhelye környékének faunistàja jeleskedett.

— Prof. dr. Lovassy Sándor, a magyar madártannak hosszú időn át nesz- —

tora, a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára, született a pestmegyei Abony-
ban 1855. október 28-án. Középiskolai tanulmányait Baján, Debrecenben
és Székesfehérvárott végezte, 1874-ben a debreceni felsőbb gazdasági tan-
intézetben szerzett oklevelet, utána pedig a budapesti tudomány- és műegye-
temeken is végez tanulmányokat. 1878-ban tanári oklevelet, 1884-ben pedig
bölcsészdoktori diplomát szerez. 1876-ban Nagyrécére (Gömör m.) kerül,
mint polgári iskolai tanár. Az igazi ornithológus már kora ifjúságában meg-
nyilvánult benne, de első nagyobb művei a gömöri madárvilágról szólottak.
1889-ben került át Keszthelyre, és ettől kezdve Lovassy neve összeforrott
a Balaton madártani kutatásával. A nagy balatoni monographia madártani
részét már ő irla (1897), majd mint gazdaság-akadémiai tanár és igazgató
a Balatoni Múzeum természettudományi részét megszervezi. Az előbbi állá-
sától 1921-ben, a múzeum vezetésétől ellenben csak 1940-ben vált meg.
Lovassy széles ismeretkörrel rendelkezett, elsősorban az állattan terén, amit
a , Magyarország Gerinces Állatai" c. műve legfőképen bizonyít (1927),

mégis saját magát elsősorban ornithológusnak vallotta, és nagyszámú dol-

gozatai is javarészt a madártan tárgykörből kerültek ki. Testi frisseségét
magas kora ellenére élete végéig megőrizte, és csaknem az utolsó életévéig
járta a természetet és végezte kutatásait. 1946. július 8-án Keszthelyen
fejezle be érdemekben rendkívül gazdag életét 92 éves korában. — Lucanus
Friedrich, a madárvonulás kiváló kutatója, 1947 májusában Buschowban
(Westhavelland) elhúnyt. , Rátsel des Vogelzuges" c. több kiadást megért
műve egyike a madárvonulástan legkimerítőbb kézikönyveinek. — Lynes
Hubert ellentengernagy, született 1874. november 27-én. Különösen a

tröpikus madarakkal, elsősorban Afrika madaraival foglalkozott. Számos .;

expedícióban is résztvett. Cisticola-monographiaja mintaként szolgál a kor-
szerű kutatásra. Meghalt 1942. november 10-én a walesi tengerészeti kór-
házban. — Mastrovic Antun, a zágrábi Madártani Intézet igazgatója, szüle-
tett 1900. január 8-án a dalmáciai Ninben, meghalt Zágrábban 1947. novem-
ber 20-án gyüjtőmunkája közben szerzett trombózisban. Az Adria madarai-
nak tanulmanyozasaban és a madarak gyűrűzésében szerzett halhatatlan
érdemeket. Nagy munkájának, melyben az Adria madáréletét kívánta fel-
dolgozni, csak az első kötetét tudta befejezni (1942). — Mauks Vilmos,
Késmárk és vidéke madárvilágának kutatója, született 1875-ben Veresközön
(Gömör m.); erdészeti tanulmányait a selmeci főiskolán végezte, majd tíz
évre Boszniába került erdészeti szolgálatra, utána Késmárkra, majd nyuga-
lombavonulása után Leibicbe költözött. Magas kora ellenére utolsó élet-
évéig fáradhatatlan kutató volt. 1944 őszén a háborús cselekmények elől
Lengyelországba menekült, ahol 1946 tavaszán valahol Sziléziában eltűnt.
— Merriam, C. H., Intézetünknek 35 éven át liszteleti tagja, egyike Cali-
_fornia legidősebb ornithológusainak, a Departement of Agriculture madär-
tani osztályának megszervezője, majd vezetője 1910-ig. Amerika állatföld :
rajzával foglalkozott, majd a madarakkal kapcsolatos ethnológiával. Szüle-
telt 1335-ben New Yorkban, meghalt 1942. március 19-én Berekeleyben. —
Meylan Olivier, Svájc egyik legkiválóbb ornithológusa és oológusa, több
svájci madártani folyóirat francianyelvű szerkesztője. Kiváló faunista.
A váratlan és hirtelen halál kerti munkaja közben érte élete teljében. Meg-
halt Miesben (Vaud) 1946. május 1-én. Pearson Thomas Gilbert, a Nem-
zetközi Madárvédelmi Bizottság (ICBP) megalapítója, akinek a Kisbalaton

Ref,’ eee ; i 211

. megőrzésében is bokros érdemei vannak, amennyiben az Oriztetés anyagi
fedezetének javarészét Pearson teremtette elő. A madárvédelem harcosa
volt. mindig, és a madárvilág megkedveltetését szolgálta dolgozataiban és
Bird-Lore c. folyóiratában. Hazánkat két ízben látogatta meg. Született.
1874-ben Tuscolaban (Illinois), meghalt 1943 szeptemberében New York-
ban. — Radetzky Dezső tanító született 1879-ben Magyarkanizsán, meghalt
1944 májusában Nádasladányban. Tagja volt a hermanottói ornithológus
gárdának. Különösen mint oológus vált ki. Működése főként Székesfehér-
vár és Tárnok környékére terjedt. Eredményes kutatásának beszédes bizo-
nyítéka számos dolgozata. Kiváló tojásgyüjteménnyel is rendelkezett, mely
azonban 6094-ban a háborús cselekmények következtében elpusztult. —
Sclater, W. L., az angol madártan egyik vezető egyénisége, 1944. július 4-én
légitámadás áldozata lett. Születelt 1863. szeptember 23-án. Oxfordban,
Londonban és Cambridgeben végezte tanulmányait. Munkásságát főként a
British Museum-ban fejtetle ki. Az angol madártani egyesületek vezetésé-
ben és a madártani folyóiratok szerkesztésében nagy szerepet vitt. Nevéhez
fűződik a Zoological Record számos kötetének összeállítása, a Systema
Avium Aethiopicarum megírása, stb. — Dr. Steinfatt Oitö, aki a Kisbalaton,
Hortobágy, stb. végzett kutatásai alapján is ismertté tette nevét a magyar
ornithológia körében. 1947. május 1-én Wittenförden határában gyilkosság
áldozata lett. Steinfatt gyalog és kerékpáron bejárta Európa legnagyobb
részét. Még a katonai szolgálata idején is fáradhatatlan madártani kutató-
nak bizonyult, melyről számos dolgozata tanúskodik. Különösen .kitűnt a
madarak fényképezése és ökológiai vizsgálata terén. Bécsben doktorált
Versluys professzornál a Boszporus felett zajló ragadozómadár-vonulásról
szóló dolgozatával (1932). Munkássága csúcspontját, mint a rominteni erdé-
szet vezetője érte el. — Stejneger Leonhard 1851 októberében született Ber-
genben, 1881-ben kivándorol Amerikába, s mint a washingtoni múzeum
ornithológusa folytatja működését. Különösen az arktikus madarakkal fog-
lalkozott. Meghalt 1943. február 28-án. — Stuart-Baker, E. Ch., született
1864-ben Indiában. Indiában él 1925-ig, s így alkalma nyílott India mada-
rainak ökológiáját és oolögiäjät alaposan tanulmányozni, mely munkäs-
ságáról számtalan dolgozata és két sokkötetes nagy műve számol be.
A kakukkutatásban is jelentős részt vett. Meghalt 1944. április 16-án Upper-
Norwoodban. — Dr. Szlávi Kornél, a magyar madárfényképezés atyja, az
Obedszka-Bara és alsó Duna Cool mocsarak és ligetek madarvilagaànak
fáradhatatlan kutatója. Született Újvidéken 1879. október 25-én; madártani
tanulmányait 1895-ben kezdte meg, mégis jogot végez a budapesti egyete-
men, és a közjegyzői pályára lép 1895—1919, majd 1941-1944 közt
Újvidéken él, 1925—1941, majd 1944—1948 közt pedig Mohácson. Lak-
helyei értékes megfigyelésekre nyujtanak neki alkalmat. A vidékét nyitott
szemmel járja, mint ornithológus és mint vadász, melyről számos dolgozata
tanúskodik. A madárfényképezést 1907-ben kezdle meg, különösen a kis-
kárókatona-felvételei érdemelnek megemlítést. Ezzel megindította hazánk-
ban a madarak kutatásának ezen korszerű irányát. 1947-ben kezd beteges-
kedni, és 1948. június 20-án befejezte munkáséletét a magyar madártan
nagy veszteségére. — Dr. Szlávy Tibor, szülelett Újvidéken 1886. február
1-én. Közigazgatási szolgálatba lépett, majd gazdálkodik, de közben mindig
időt szakít madártani kutatásokra. Így Csíkszereda környékének madár-
világát tanulmányozta, majd Vágbányán a madárvédelem terén jeleskedik.
A madarak fényképezését csaknem egyidőben kezdi meg névrokonával,

14*

212

ea .
s így ennek a kutatásnak hazánkban ők az első pionirjai. Később Magyar-
óvárra, majd Kisbodakra, onnan Rajkára kerül, és főleg a vadász-ornitholó-
giának él. A Szigetköz madártani kutatásában jelentős szerepet vitt. Meg-
halt hosszas betegeskedés után 1949. február 1-én Rajkán. — Prof.
dr. Swaen, A. E. H., az amsterdami egyetem tanára, magas életkorban,
1947. október 28-án húnyt el Amsterdamban. A madárvédelem és a ter-
mészetvédelem ismert harcosa volt. — Dr. Tarján Tibor ügyvéd, született
1879. november 10-én Békéscsabán, elhúnyt 1945. február 8-án Budapesten
bombasérülés következtében. Tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten
végezte. Az előbbi helyen ismerkedett meg Vönöczky-Schenk Jakabbal, és
így a madárvilág rajongója lett, mely családi hagyomány volt, hiszen nagy-
atyja is Petényi munkatársa volt. A békéscsabai múzeum természetrajzi
osztályát ő alapitotta. Egész életén át Békéscsaba és környéke madárvilágát
tanulmányozta, melyről könyvben és sok érdekes dolgozatában számolt be.
— Thibaut de Maisieres Claude, a belga ornithológia nagy reménysége,
született 1912. január 1-én Liégeben. Először jogot, majd természettudo-
mányi tanulmányokat végzett, és a bruxellesi múzeumban kellett volna
alkalmaztatást kapnia, ha közbe nem jön a német megszállás. Madártani
működését főként Magyarországon fejtette ki, éspedig a Bükk-hegyseg
madaraival volt alkalma behatóan foglalkozni. Csoport szerint főként a
harkályok etholögiäja érdekelle, és az európai harkályokról teljes tanul-
mánysorozatot írt. 1942-ben belga állami ösztöndíjon az osztrák Alpokban
kutatja a hőcsik fészkeit, utána Magyarországra jön ismét, aho! szeptem-
berben végzetes baleset éri, amennyiben a tihanyi Biológiai Kutatóintézet-
ben dolgozva, gyermekparalízist kap, és ebben mindkét lába béna marad.
Hosszú ideig betegeskedik Tatán és Budapesten, majd egy gyermekvonattal
1943-ban sikerült haza utaznia. Lelkesedése, tárgyszeretete és jókedélye
ekkor sem hagyja cserben egész 1946. január 21-én Bruxellesben bekövel-
kezett haláláig. — Tomek Rudolf, az osztrák ornithológia nagy reménysége,
született Wienben, 1913. március 23-án. Elsősorban faunista volt. A Fertő
kutatásán is dolgozott. A bécsi Landesmuseumba nyert beosztást, de csak-
hamar katonai szolgálatra hívták be. Ertékes madártani gyüjtést végzett
a Don mellett is. 1943. . július 13-án Beresowez mellett hősi halált halt. —
Weidholz Alfred, bécsi születésű bankár, akit a madártan iránti vágyódása
ösztökélt, hogy a trópusok alá költözzön. Így hosszabb ideig élt Tunisban,
majd három expedíciót vezetett Szudánba is. Útjainak gazdag gyüjtésével
a bécsi múzeumot, illetve az állatkertet gyarapította, 1942-ben végleg vissza-
vonult a kereskedelmi élettől, és a schönbrunni állatkert madárházához
nyert beosztást. 1945 februárjában hosszabb kínoztatás után a német SS
áldozatául esett. — Whistler H., született Mablethorpeban (Anglia) 1889.
szeptember 28-án. Mint szisztematikus és utazó dolgozott a madártanban,
elsősorban Eszak-India és Kashmir madarait tanulmányozta, járt a Balká-
non is. Számos alfaj leírása fűződik nevéhez. Meghali 1942. július 7-én. —
Witherby Harry Forbes, az európai madarak legkorszerűbb kézikönyvének,
a , Practical Handbook of British Birds" szerzője, született Croydonban
1873. október 7-én. A korszerű madár-ökológia és rendszertan egyik kiépí-
tője, aki tudásának és kutatásainak gazdag tárházát számos dolgozatában
ontotta a szakköröknek. Fenti kézikönyve több munkatárs közreműködé-
sével, bőségesen kibővítve, 1938-ban újra megjelent, és 1948-ig öt kiadást
ért el. Nemcsak mint kiváló tudós, természetvizsgáló és utazó tűnt ki
Witherby, hanem mint szerkesztő és kiadó is nagyban hozzájárult a madár-

i

nA a IPA + É = Ke ie xo > N i
er RER | 213

. tan fejlődéséhez. Meghalt 1943. december 11-én Chobham (Surrey) melletti
. otthonában.

+ Forgács János, Intezetünk hosszú időn át hűséges, szorgalmas és sok-
oldalú tehetségű altisztje volt, aki még Herman Oit6 idején tanulta meg a
madarak tomését és a laboránsi teendőket. 1944. november 6-án golyó áldo-
zata lett.

SZEMÉLYI ÜGYEK.

A Foldmiveléstigyi Miniszter 1945. június 13-án kelt 5988/Eln. XI. 1.
sz. rendeletével dr. Pátkai Imre tud. szakmunkaerôt a VIII. f. o. 3. fokoza-
tába kísérletügyi II. o. főadjunktussá kinevezte.

A F. M. 1945. július 29-én kelt 61.061/XI. 1. sz. rendeletével dr. Udvardy
Miklós kiserletügyi asszisztenst, saját kérelmére, a V. K. M. tud. tisztviselöi-'
nek létszámába átengedte.

A F. M. 1945. október 11-én kelt 61.518/XI. 1. sz. rendeletével dr. Keve
András II. o. főadjunktust 1946. december 31-ig az Orsz. M. Természet-
tudományi Múzeumhoz szolgálattételre átengedte.

A F. M. 1946. február 4-én kelt 210.003/XI. 1. sz. rendeletével dr. Vertse
Albert II. o. főadjunktust a Madártani Intézet igazgatói teendőinek ideig-
lenes ellátásával megbízta. :

A V. K. M. 1946. július 27-én kelt 78.923/VI. sz. rendeletével dr. Keve
András főadjunktusnak a P. P. Tudományegyetemen madártan (orni- :
thológia) c. tárgykörből való habilitációját megerősítette.

Dr. Keve András f6adjunktus 1946. szeptember 10-én a Madártani
Intézetnél szolgálattételre jelentkezett. Mad. Int. 212—1946. ikt. szám.

A F. M. 1946. október 17-én kelt! 214.748/XI. 1. sz. rendeletével Warga
Kálmán kisérletiigyi igazgatót, érdemes munkásságának elismerése mellett
nyugállományba helyezte.

A F. M. 1946. november 13-án kelt 216.362/XI. 1. sz. rendeletével
Csincsa Jenőné havibéres altisztet a Mezőgazdasági Múzeumból a Madár-
tani Intézethez áthelyezte.

A F. M. 1946. december 20-án kelt 216.449/XI. 1. sz. rendeletével Müller
István dinnyési lakos napszámbéres vadőrként való alkalmazását a XV/3.
f. o.-nak megfelelő javadalmazás mellett engedélyezte.

A F. M. 1947. március 5-én kelt 217.339/XI. 1. sz. rendeletével Gulyás
József kisbalatoni kócsagőrt nyugállományba helyezte.

A F. M. 1948. február 10-én kelt 81.500/XI. 1. sz. rendeletével dr. Vertse
Albert II. o. főadjunktust a VIII. f. o. 1. fokozatába besorolta.

A F. M. 1948. február 10-én kelt 81.500/XI. 1. sz. rendeletével dr. Keve
András II. o. főadjunktust a VIII. f. o. 1. fokozatába besorolta.

A F. M. 1948. február 10-én. kelt 81.500/XI. 1. sz. rendeletével dr. Pátkai
Imre II. o. főadjunktust a VIII. f. o. 2. fokozatába besorolta.

A F. M. 1948. június 25-én kelt 87.626/XI. 1. sz. rendeletével Csincsa
Jenòné havibéres altisztet 1948. január 1-i hatállyal a XII. f. o. 1. fokoza-
tába besorolta. |

À F. M. 1948. június 25-én kelt 87.626/XI. 1. sz. rendeletével Müller
Istvan napszämbéres vadört 1948. januär 1-i hatällyal a XIV. f. o. 2. foko-
zataba besorolta.

214077 | | RON

A F. M. 1948. december 4-én kelt 313.006/Terv. 2. sz. rendeletével |
dr. Keve Andras föadjunktust a Mezőgazdasági Múzeum ideiglenes veze- |
tésével megbizta.

A F. M. 1949. január 17-én kelt 2914/eln. 2. sz. rendeletével Bancsö
Lajos I. o. irodatiszt iparmüvészt azonnali hatällyal a Mezögazdasägi
Muzeumbol a Madártani Intézethez áthelyezte.

A F. M. 1949. január 27-én kelt 95.262/Terv. 2. sz. rendeletével Dobos
József napszámbéres altisztet azonnali hatállyal a Mezőgazdasági Múzeum-
ból a Madártani Intézethez re

A F. M. 1949. januär 22-én kelt 3345/eln. 2. sz. rendeletével dr. Vertse
Albert II. o. föadjunktust I. o. f6adjunktusként a VII. f. o. 3. fokozataba
besorolta.

A F. M. 1949. január 22-én kelt 3345/eln. 2. sz. rendeletével dr. Keve
Andras II. o. f6adjunktust a VII. f. o. 3. fokozatäba I. o. föadjunktuskent
besorolta.

A F. M. 1949. február 16-án kelt 95.749/Terv. 2. sz. rendeletével
dr. Keve András I. o. főadjunktust a Mezőgazdasági Múzeum ideiglenes
vezetése alól saját! kérelmére fölmentette.

A F. M. 1949. február 16-án kelt 95.749/Terv. 2. sz. rendeletével
dr. Vertse Albert I. o. főadjunktust a Mezőgazdasági Múzeum ideiglenes
vezetésével megbízta. i

*

A V. K. M. Dr. Beretzk Péter Allamvasuti főtanácsos, főorvos, a Madar-
tani Intézet rendkiviili tagjinak a szegedi tudomanyegyetem mathematikai
és természettudomanyi karán „A szikesek madärelete‘ c. tárgykörből egye-
temi magántanárrá történt képesítését 199.529/1948. VI. 1. sz. rendeletével
jovahagyéan tudomásul vette s őt ebben a minőségében megerősítette.

PERSONALIA.

1945, June, the 13th: Dr. Emerich Pátkai named for chiefadjunct.
"1945, October, the 11th: Dr. Andrew Keve, chiefadjunct let for service
till December the 31st 1946 to the Hungarian National Museum.

1946, February the 4th: Dr. Adalbert Vertse, chiefadjunct charged to
directe ad interim the Hungarian Institute of Ornithology

1946, July, the 27th: Dr. Andrew Keve, chiefadjunct ae in subject

of “Ornithology” assistant-professor of the University Péter Pazmany at
Budapest.

1946, September the 10th: Dr. Andrew Keve presents himself for serv-
ice at the Hungarian Institute of Ornithology

1946, October the 17th: Coloman Varga gets in pension.

1948, February the 10th: Avancement of dr. Adalbert Vertse, dr. Andrew
Keve and of dr. Emerich Patkai.

1948, July: Dr. Peter Bereczk became the assistant-professor of the
University of the town Szeged, in the subject: “The bird life of the sodaic-
territories".

1948, December the 4th: Dr. Andrew Keve charged to lead ad interim
the Hungarian Agricultural Museum.

ue

1949, January the 17th: The applied-artist Louis Bancsö transferred to

the Hungarian Institute of Ornithology.

. 1949, January the 22nd: The avancement of dr. Adalbert Verte
dr. Hire Keve.
1949, February the 16th: Dr. Andrew Keve released according to the
own ask from the directing of the Hungarian Agricultural Museum, and
dr. Adalbert Vertse charged of it.

A X. Nemzetközi Madártani Kongresszus rendezöbizottsäga közli, hogy
a kongresszust 1951. június 10 és 17 közt tartják meg Uppsaläban. Az ülé-
seken általános összefogó előadások fognak főleg elhangzani, azonkívül
több kisebb kirándulás lesz. A kongresszust az ICBP ülése előzi meg, és
utána több nagyobb kirándulás készül Svédország különböző pontjaira.
Jelentkezési határidő 1951. február 15. Jelentkezni lehet Intézetünknél, és
mi azt a bizottságnak továbbítjuk. :

INDEX ALPHABETICUS AVIUM

Accipiter gentilis buteoides 46, (49)
Accipiter gentilis gentilis (61), (76), 150,
154, 170, 171, 176, (194), (195), (200)
Accipiter nisus nisus (62), (76), (78), 150,

| 177. (200)
Acrocephalidae (79)

Acrocephalus arundinaceus arundina-

ceus (58), (60), (77), 96, (98), 99, 100,.

(100—112)
Acrocephalus palustris (58), (76), (77),
(106)
Acrocephalus
(77), 96, (93)
Acrocephalus scirpaceus scirpaceus (58),
(76), (77), 96, (98)
Aegithalos caudatus europaeus (56), 153
Aegolius funereus funereus 166, (189)
Alauda arvensis (55), (76), (78), 153, 155,
174, (198) -
Alaudidae (60)
Alcedo atthis ispida (59)
Anas acuta (65), (76), (77), (78), (79), 151
Anas angustirostris 161, (184)

schoenobaenus (58), (76),

Anas crecca crecca (60), (64), (76), (78),
151

Anas domestica 149, 150, (152)

Anas penelope (60), (65), (76), 78, 176,
(200)

Anas platyrhyncha platyrhyncha (60),

(62), (64), (65), (76), (77), (78), 96, (98),
150, 161, 176. (184), (200)
Anas querquedula (60), (64),

(78), (79)
Anas strepera (65), (76), (77), (78), (79)
Anatidae 17, 19, (35), (37), (61), (62), (64),

(65). 150.151, (152) ALOL (184)

Anser albifrons albifrons (64), (76), (77),

(78), (79), 159, 160, (183)

Anser anser 17, (37), (64), (76), (78), (79),

G6, (98), 159, 160, (183)
Anser domesticus (62), 149, (152)
Anser erythropus (64), (76), (78),

160—161, (183—184)

Anser fabalis „arvensis“ (64)
Anser fabalis brachyrhynchus 46, (49)
Anser fabalis fabalis (64), (76), (78), (79)

(76), (77),

(79),

Er ee
oh Le a
i 2

Lan LE CM IRA PAR OR A MEET
RE RE
oe ra "A bi

on

Anser neglectus 176, (200)

Anseridae (61), (62), (63), 150, 161, 177,
(184), (201)

Anthus campestris campestris (55), (76)

Anthus pratensis (55—56), (76)

Anthus rufogularis (56), (76)

Anthus spinoletta spinoletta (56}, (76)

Anthus trivialis trivialis (55), (76)

Aquila chrysaetus chrysaetus 165—166,
169, (188), (193)

Aquila clanga (61), (76)

Aquila clanga ,fulvescens 46, (49)

Aquila heliaca heliaca 46, (49), (61), (76).

‘ (86), 163—164, (186)

Aquila nipalensis orientalis 46, (49)

Aquila pomarina pomarina (61)

Ardea cinerea cinerea (50), (63), (76), 87,
88, (91), (92), (94), 95, (97), (98), 162,
176, 177, (185), (200), (201)

Ardea purpurea purpurea 17, (63), (76),
(77), (79), 87, 88, (91), (92), (94), 95, 96,
(97), (98), 173, (196)

Ardeidae 15, 16, 17, (35), (36), (37), 4% |
(49), 87, 88, 89, (90), (91), (92), (93), (94),
§5—96, (97—98), 162

Ardeola ralloides 16, (36), (63), (76), (79),

87, 88, (91—92), (94), 162, 173, (185),
(196)
Arenaria interpres interpres 20, (40),

(68), (76), (79), (86)

Asio flammeus flammeus (60), (76), (77),
166, (189)

Asio otus otus (60), (78), (102), 155, 166,
(189)

Athene noctura noctura (60), (78), 150

Bombycilla garrulus garrulus (57), (78),
129, 131—132, (132), 173, (196)

Botaurus stellaris stellaris (63), (76), (77).
(79), 88, (92), 95, (97)

Branta bernicla bernicla 161, (184)

Branta leucopsis 90, (94)

Branta ruficollis (64), (76), (78), (79)

Bubo bubo bubo 150, 164, 166, (187), (189)

Bucephala clangula clangula (65), (78)

LENS

ft
+

vad Fr a”

‘Burhinus oedicnemus oedicnemus (67),
157, 177, (180), (200) i

Buteo buteo buteo (61), (76), 154, 165,
172, 176, (187), (195), (200)

Euteo lagopus lagopus (61), (76), 85, (86),
165, 176, (188), (200)

Buteo rufinus rufinus (61), (76), 165, (183)

Calidris alpina alpina (60), (68), (69), (76),
(79)

Calidris canutus canutus (68), (76), (79),
(80)

Calidris minuta (68), (76), (79), (80)

Calidris temminckii (68), (76), (80)

Calidris testacea (68), (76), (79), (20)

Capella gallinago gallinago (72), (77)

Capella; media (72), (77), (79)

Capellidae 177, (200)

Caprimulgus europaeus 21, (41), 83, (86),
155, 177, (200)

Carduelis cannabina cannabina (54), (77),
(102)

Carduelis carduelis carduelis (54), (78),
(80), (102)

Carduelis flavirostris
(60), (77), (79), (80)

Carduelis spinus (54), (77), (78), 172, (196)

Certhia familiaris familiaris 153

Certhidae 177, (200)

Charadrius alexandrinus
(67), (76), (79), 173, (197)

Charadrius apricarius apricarius (67),
(76), (79), (80)

Charadrius dubius curonicus (67), (76)

Charadrius hiaticula hiaticula (67), (76),
(79), (80)

Charadrius morinellus (67), (76)

Charadridae (60)

flavirostris (54),

alexandrinus

Chlidonias hybrida hybrida (72), (76),
(77), (79)

Chlidonias leucoptera leucoptera (72),
(77), (79)

Chlidonias nigra nigra (72), (76), (77), (79)

Chloris chloris (54), (77), (78), (80), (102)

Ciconia ciconia ciconia 15, (35), (52), (76),
(79), 163, 171, 171—172, 173, 174, (185),
(194), (195), (197), 209

Ciconia nigra (62), (76), (79), 163, 164, 173,
174, (186), (197)

Cinclus cinclus (82), 172, (195)

Cinclus cinclus orientalis (82)

Circaétus gallicus gallicus (62), (76)

Circus aeruginosus aeruginosus (61), (76),
(77), 85, (86), 96, (98), 150—151

Circus cyaneus cyaneus (61), (76), (77),
(78), 154

2ET
Circus macrourus (61), (76), (77)
Circus pygargus (61), (76), 159, (183)
Cisticola 210
Clangula hyemalis (65), (78)
Coccothraustes coccothraustes cocco-

thraustes (54), (78)

Coloeus monedula (54), (77), (78), 119,
(122)

Columba domestica 173

Columba oenas oenas (66)

Columba palumbus palumbus (66), (78).
(102), 171, (195)

Colymbus arcticus arcticus (66), (78)

Colymbus stellatus (66), (78)

Coracias garrulus garrulus (59), (78), 177,
(200)

Corvidae 139, (146), 154
Corvus corax corax 21, (41), (54), (77),
169, 170, 172, (193), (193—194), (195)

Corvus cornix cornix (54), (77), (78)

Corvus frugilegus frugilegus 15, 20, (35),
(40), (54), (77), (78), 89, (93), 172, (195)

Coturnix coturnix coturnix 15, (35), (75),
(77), (78), 177, (200)

CGrexacrex (ts) (7) Lode (200)

Crocethia alba (69), (76), (79),- (80)

Cuculus canorus canorus 21, (41), (60),

(77), (78), (79), 99—100, (100—112),
176, (200)

Cygnus cygnus (63), (78), (79), (80), 159,
se. (197)

Cygnus olor (63), 173, (197)

Delichon urbica urbica (59), (76), 176,
(200), 206

Dryobates maior pinetorum (60), (78),
(114), (115), 155, 175, (199)

Dryobates medius medius (60)

Dryobates minor hortorum (60)

Dryobates syriacus balcanicus 46, (49),
(60), (78), (80), (102), 113, (113—115),
166—167, (189—190)

Dryocopus martius martius 172, (195)

Egretta alba alba 16, 17, (36), (37), 43,
(44), (45), (63), (76), (79), 95, 96, (97),
(98), 173, 174, 177—178, (197), (201—202)

Egretta garzetta garzetta 16, (36), (63),
(76). (79), 87, 88, (90—91), (92), (94),
162, 163, 173, 174, (185), (196)

Emberiza calandra calandra (55), (78),
(102)

Emberiza cia cia 168, (192)

Emberiza citrinella citrinella (55), (78)

Emberiza schoeniclus (55), (62), (76). (77),
(78), 205

218

Emberiza schoeniclus passerina 205

Emberiza schoeniclus pyrrhuloides 205

Eremophila alpestris flava (55), (77), (79)

Erithacus rubecula rubecula (59), (78),
174—175, (198)

Falco cherrug cherrug 46, (49), (60), (76),
150, 164, (186—187)

Falco cherrug saceroides 46, (49)

Falco columbarius aesalon (60), (68), (76),
177, (200)

Falco peregrinus peregrinus (60),
(76), 150

Falco subbuteo subbuteo (60), (68), (76),
150, 177, (200), (201)

Falco tinnunculus tinnunculus (61), (76),
1531640072) (109)

Falco vespertinus vespertinus (61), (76),
164—i65, (187)

Falconidae 19, 47, (49), (69), 139, (146),
164, 166, (186), 188

Fringilla coelebs coelebs (55), (78), 154,
175, (198), 205—206

Fringilla montifringilla (55)

Fulica atra atra 17, (37), (61), (62), (75),
(76), (77), (78), 96, (98), 153, 154

(70),

Galerida cristata cristata (55), (60), (78),
(80), (102), 153, 167—168, 172, \(191),
(195)

Gallinula chloropus chloropus (75), (77),
177, (200)

Gallus domesticus 149—151, (152)

Gelochelidon nilotica nilotica (72),
(79)

Glareola pratincola pratincola (67), (76),
(79), (102)

Glaucidium passerinum passerinum 172,
(195)

Grus grus grus (75), (77), (79), 89—90,
(92—94), (94), 122—125, (125—127), 157,
173, (180), (196)

(77),

Gyps fulvus fuivus (62), (76), 166, 175,
(189), (196)
Haematopus ostralegus longipes (72),

(77), (79), 156, (179)

Haematopus ostralegus ostralegus 156—
157, (179)

Haliaétus albicilla albicilla 21, (41), (61),
(62), (76), 150, 176, (199)

Hieraétus pennatus pennatus 165,
(187), (197)

Himantopus himantopus himantopus
(70), (76), (77), (79), 173, (197)

173,

Hippolais icterina icterina (78)

Hippolais pallida elaeica 21, (41), 157,
© (179—180) se
Hirundo rustica rustica (59), (76), (77),
(78), 172, 176, (195), (200), 206
Hirundinidae (60), 176, (200), 204
Hydroprogne tschegrava tschegrava
(72—73), (78), (80), 158, (181), (182) :

Ixobrychus minutus minutus (63), (77),
(79), 95, 96, (97), (98), 177, (200)

Jynx torquilla torquilla (60), (78), (102), .

174, (198)

Laniidae 46, (49), (73)

Lanius collurio collurio (57), (77), (78),
(80), (102), (106)

Lanius excubitor excubitor (57), (78)

Lanius minor (57), (78), (80)

Lanius senator senator 171, (194—195)

Larus argentatus cachinans (73), (78)

Larus canus canus (73), (78)

Larus fuscus fuscus (73), (78)

Larus hyperboreus 46). (73),
158, (181) |

Larus leucopterus 46, (49)

Larus melanocephalus 46, (49)

Larus minutus (73), (77), (79), (80)

Larus ridibundus ridibundus (73),
74; (76), (77), (78), (79), 95, (97)

Limicola falcinellus falcinellus (69), (77),
(79), (80)

Limosa lapponica lapponica 20, (40),
(70—71), (77), (79), (80)

Limosa limosa limosa (67), (70), (71), (76),
(77), (79) |

Locustella fluviatilis 160, (183)

Locustella luscinioides luscinioides (57),
(77), (79), 96, (98)

Locustella naevia naevia 160, (183)

Locustellidae 177, (200)

Loxia curvirostra curvirostra 129—130,
132, (132), 172, (196)

Lullula arborea arborea (78), 177, (200)

Luscinia megarhyncha megarhyncha (58)

Luscinia svecica cyanecula (58—59), (77),
(79),.177, (200)

Lusciniola melanopogon melanopogon
(57), (77), 96, (98)

Lymnocryptes minimus minimus (72),
(77)

(78), (80),

13—

cal en attirare

u in

Melanocorypha calandra calandra 20, 21.
(40), (41), 155—156, (178—179)

Meleagris domestica 150, (152)

Mergus albellus (66), (78)

Mergus merganser merganser (65—66),
(78), 161, (184)

- Mergus serrator (66), (78)

Merops apiaster 164, 167, 171, 174, (186),
(190—191), (194), (197)

Micropus apus apus (59), (76), 173, 177,
(196), (200)

Milvus migrans migrans (61), (76),
88—89, (92), (94), 150

Milvus milvus milvus (61), (76), 150

Monticola saxatilis 177, (200)

Motacilla alba alba (56), (76), (77), 171,
(195) ;

Motacilla cinerea cinerea (56), (76), (77),
153, 172, (195)

Motacilla flava flava (56), (76), (77)

Muscicapa albicollis albicollis (57), (78)

Muscicapa hypoleuca hypoleuca (57), (78)

Muscicapa striata striata (57), (78)

Netta rufina 19, (40), 161, (184)

Nucifraga caryocatactes caryocatactes
172, (195)

Numenius arquatus arquatus (71), (77),
(79)

Numenius phaeopus phaeopus (71), (77),
(79), (80)

Numenius tenuirostris 20, (40), (71), (79),
(80)

Numida domestica 150, (152)

‘Nycticorax nycticorax nycticorax (63),
(76), 87—88, (91), 96, (98), 162, 173,
(185), (196)

Nyroca ferina ferina (65), (76), (77), (73),
(79)

Nyroca fuligula (65), (78)

Nyroca marila marila (65), (78)

Nyroca nyroca nyroca (65), (76), (77),
(78), (79), 176, (200)

Oenanthe hispanica melanoleuca 19,
(40), 156, (179)

Oenanthe oenanthe oenanthe (58), (76),
156, (179)

Oidemia fusca fusca (65), (78), 174, (197)

Oriolus oriolus oriolus (54), (78), (80),
153, 174, 176—177, (197), (200)

Otis tarda tarda (74), (77), (79)

Otis tetrax orientalis 20, (40), (74), (77),
(79)

" Panurus biarmicus russicus

219

Otus scops scops 166, (189)

Oxyura leucocephala leucocephala 47,
(49), (65), (77), (78), (79), 161, 173,
174, (184—185), (196), (197)

Pandion haliaétus haliaétus (62), (78)

(56—57),
(77), (78), 95, 96, (97), (98)

Parus ater ater 172, (195)

Parus atricapillus 172, (195)

Parus caeruleus caeruleus (56), (77), (78)

Parus cristatus mitratus 172, (195)

Parus maior maior (56), (77), (78), 154,
175, (198) ;

Passer domesticus domesticus (55), (77),
(78), 172, 175, (195), (199)

Passer montanus montanus (54), (55),
(77), (78), (189)

Passeridae 176, (200)

Pastor roseus 169, (193)

Pelecanus crispus 21, (41)

Pelecanus onocrotalus onocrotalus (66),
(78), (79—80), 159, (182)

Pelecanidae 177, (201)

Perdix perdix perdix 15, 21, (35), (41),
(60), (75), (77), (78), 132, 137, 138, 139,
140, (141), (142), (145), (146), (148), 150,
177, (200)

Pernis apivorus apivorus 171, (195)

Phalacrocorax carbo sinensis 16, 20, (36), .

(40), (66), (78), (80), 88, (92), 159, 173,
(182—183), (197) —

Phalaropus fulicarius fulicarius (70),
(77), (79)

Phalaropus lobatus (70), (77), (79), 83,
(85), (86), 158, (181—182)

Phasianus colchicus 15, 21, (35), (41),

(75), (77), (78), 132-141, (141148),
150, 175—176, 177, (199), (200)

Philomachus pugnax (68), (76), (79)

Phoenicopterus ruber antiquorum 127—
128, (128—129)

Phoenicurus ochruros gibraltariensis
(58), (78), (102)

Phoenicurus phoenicurus phoenicurus
(102), 172, (195)

Phylloscopus collybita collybita (57), (78)

Phylloscopus sibilatrix sibilatrix (57),
(78), 177, (200)

Phylloscopus trochilus fitis (57), (78),
177, (200)

Pica pica pica (54), (77), (78), (80), 139,
(146), 155, 169, (193)

Picus viridis viridis (59)

220

Pinicola enucleator enucleator 168, (192)

, Platalea leucorodia leucorodia 16, 17,
(36), (37); (76), (79), -81, (84), 95, 96,
(97), (98), 173, 174, (197)

Plectrophenax nivalis nivalis (55), (60),
(62), (77), (79); (80), 174, (197)

Plegadis falcinellus falcinellus 16, (36),
(62—63), (76), (79) 3

Pluviales cinerae 177, (201)

Podiceps cristatus cristatus (66), (77),
(MO) (29), 82, 195s) (98) TS AI EI);
(200)

Podiceps griseigena griseigena (66), (78),
173, (196)

Podiceps nigricollis nigricollis (66), (76),
(77), (78), (79), 96, (98)

Podiceps ruficollis ruficollis (66), (76),
(77), (78), (79), 177, (200)

Podicipidae 17, (37)

Porzana parva (75), 96, (98)

Porzana porzana (75), (76), (77), (79)

Porzana pusilla intermedia (77)

Prunella collaris collaris 169, (193)

Prunella modularis modularis (59), (77),
(78)

Pyrrhocorax graculus graculus 169, (193)

Pyrrhula pyrrhula pyrrhula (54), (77),
(78), 129, 130, 131, (132)

Rallus aquaticus aquaticus (75), (77),
(79), 95, (97), 177, (200)

Recurvirostra avosetta avosetta (60),
CG) CO) SCs CUO} a Ce iD) er 99
(97), 173, (197)

Regulus regulus regulus (56), (78)

Remiz pendulinus pendulinus (56), (77),
(78)

Riparia riparia riparia (59), (76), (77),
171, 176, 177, (200), (201), 206

Rissa tridactyla tridactyla (74), (78), 158,
(181)

Saxicola rubetra rubetra (58), (77)

Saxicola torquata rubicola (58), (77)

Scolopax rusticola rusticola 15, (35), 71,
(78), 170, 175, 177, (194),. (198—199),
(200)

Sitta europaea caesia 153

Somateria mollissima mollissima 158,
(182)

Spatula clypeata (65), (76), (77), (78), (79),

151
Sguatarola
(76), (79)
Stercorarius longicaudus (74), (77), (79)
Stercorarius parasiticus parasiticus (74),
(77), (79), 174, (197)

squatarola squatarola (67),

Stercorarius pomarinus 158, (181)

Sterna albifrons albifrons (73), (76), (77),

(79)
Sterna hirundo hirundo (73), (76), (77),
(78), (79), 95, (96)

_Streptopelia decaocto decaocto (66— 67),

(115), 1i6—121, (121—122), 159, 171,
173, (182), (194), (196)

Streptopelia ,risoria“ 119, 120, (122)
Streptopelia turtur turtur (66), (78), (80),
LE ALON C22) 75 Vi, OB 200)

Strix aluco aluco 150
Strix uralensis liturata 166, (189)
Sturnus vulgaris vulgaris (54), (76), (77),
(78), (80), 169, 177, (193), (200)
Sylvia atricapilla atricapilla (78), (106)
Sylvia communis communis (58), (78)
Sylvia curruca curruca (58), (78), (106)
Sylvia nisoria nisoria (58), (78)
Sylvidae 177, (200)

Tadorna tadorna (64), (76), (78), (79),
172, 177, (196), (201)

Terekia cinerea 20, (40), (68), (76), (79),
(80), 90, (94)

Tetrao urogallus urogallus 172, (196)

Tetrastes bonasia amurensis (84)

Tetrastes bonasia balcanicus (83)

Tetrastes bonasia bonasia (82), (83), (84)

Tetrastes bonasia carpathicus 81, (81),
(82), (83), (84)

Tetrastes konasia gilacorum (84)

Tetrastes bonasia grassmanni (82), (83),
(84)

Tetrastes bonasia griseonotus (82), (83),
(84)

Tetrastes bonasia horicei 81,
(82—83), (84)

Tetrastes bonasia kolymensis (83)

Tetrastes bonasia koreensis (84)

Tetrastes bonasia orientalis (84)

Tetrastes bonasia rhenanus (83)

Tetrastes bonasia rupestris (82), (83), (84)

Tetrastes bcnasia schiebeli (83)

Tetrastes bonasia sibiricus (83)

Tetrastes bonasia styriacus (84)

Tetrastes bonasia ussuriensis (84)

Tetrastes bonasia vicinitas (84)

(81—82),

Tetrastes bonasia volgensis (82), (83), (84) :

Tetrastes bonasia yamashimai (84)

Tichodroma muraria muraria 168, 174,
(191—192), (197)

Touit purpurata purpurata (178)

Touit purpurata viridiceps 155, (178)

Tringa erythropus (69), (77), (79)

Tringa glareola (69), (77), (79), 177, (200)

a ET

+"

à

Tringa hypoleucos (69), (77), (79)
Tringa nebularia (69), (77), (79)
Tringa ochropus (69), (77), (79)

Tringa stagnatilis (69), (76), (77), (79),
(80)

Tringa totanus totanus (60), (69), (76),
77), (79)

Tringidae (60), (68)

Troglodytes troglodytes troglodytes (59),
(77), (78) :
Turdus ericetorum philomelos (58), (78),

177, (200)

221

Turdus merula merula (58),
174, 177, (197), (200)

Turdus musicus (iliacus) 177, (200)

Turdus pilaris (58), (78), 129, 130—131,
(132), 168—169, 173, (192), (196)

Turdus torguatus alpestris 172, (195)

Turdus viscivorus viscivorus 153

Tyto alba guttata 47, (49), (60), (78), (80),
166, 172, (189), (196)

Upupa epops epops (59), (78)

Vanellus vanellus (54), (60), (67—68), (76),
(79), 177, (200)

(28), 119,

py! Kiadäsert felel: Magyar Madärtani Intézet (vezetö: Dr. Vertse Albert)

RER 51654 — Egyetemi Nyomda, Budapest. (F.: Mező Sandor) |

A MAGYAR MADARTANI INTEZET FELUGYELETE ALATT ALLO
MADARVEDELMI ESZKOZOKET KESZITO UZEM

Vasutallomas: Käräsz-Köbleny - Cégtulajdonos: Kühnel Marton - Sürgönycim: Kühnel, Kárász

Telefon: 4 KARASZ (Baranya m.) mara

Postatakarékpénztari csekksz.: 50.123 — Több kiállításon kitüntetve — Alapitäsi ev: 1904

Az ältalam elöällitott madarvédelmi eszközök alabb feltüntetett arat az
Iparügyi Minisztérium a 703.772/1949. XV. számú rendeletével állapította meg.

Az árak forint értékben csomagolással együtt, Käräsz-Köbleny vasúti
állomás, illetve POS értend6k, azonnali ae © illetve utanvét
mellett *

deszkateto horgany-

FESZEKODUK lemezzel fedve

forint

a. I.190 mm 130-150 mm atm. fából, kb. súlya 2-3 kg
BIT 190" 1522190 ee ee
AE: 290. „„RERO-130: ,, 95 Ak ESS 2-3 ,,
A. 1.290 ,, 131-150 ,, + Pe szó gp 1 e lee
A. JIE; 290 ,, 151-165 ,, 3 Pte TR 3-4 ,„
BET 360. lage e a
B. TL 260,1 16e, 7
B. III. 360 ,, 176-200 ,, 55 HA se, A250 „,
C.,1:1905%,.,45021850°;,, a 5; + 5 2-3 ,,
COs DIDO E90 ter 44, 2 x ee uns
D. 500 „ 210-260 „ DE) 29 COR DE) 8-10 ”
ETETOK 3
Ablaketető : i
1914-es I. nagyság tetömeret 25/15 cm... 1.10kg.
i: LIS pe Sl EA ada
1929-es I. _,, K 30/18 1/00 1108
ALES Wee .. ie 40/21 ,, 2.20 ,,
Függőetető : 50/20, 370%,
Szekrenyetetö:
75/35 cm tölgyfa ablakkerettel, ver&bmentes
kivitelben, kb.) sûlya RN 10-12 kg
Dücetetök:

75/75 cm tölgyfa ablakkerettel, ver&bmentes
kivitelben, tölgyfa földbeäsandö lábbal,
összekötő csavarokkal, kb. stlya...... 2-30 kg | 17550] 17990

MADARKALACS faggyú és Fun kevereke er E: -08
darabokban, kg-ként .

VEREBFOGO KESZULEK horganyzott ME]
sülya kb. 4 kilogramm An MENT

Ezeket az arakat terheli még — a szamlailletékkel egyesitett — minden-
kori törvényes forgalmiadó, ezidészerint 20.5%.

Az alaparhoz 30 forintot meg nem haladó rendelésnél 5%, 60 forintot
meg nem haladó rendelésnél pedig 3% felárat számítok fel.

ERSTER

Di viss
"Sion op B

AGUA .

A MADARTANI INTEZET

A NOVENYVEDELMI KUTATO INTEZET MADARTANI OSZTALYANAK

EVKONYVE
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI
1948—1951

MEGINDÍTOTTA : SZERKESZTI:
HERMAN OTTO Dr. VERTSE ALBERT

FUNDAVIT: FDITOR:
OTTO HERMAN Dr. A. VERTSE

25 Szövegäbräval

LV—LVIII. EVFOLYAM TOM: 55—58. VOLUME 55—58.

MEZOGAZDASAGI KIADO

AQUILA

A MADARTANI INTEZET

A NOVENYVEDELMI KUTATO INTEZET MADARTANI OSZTALYANAK

EVKONYVE

ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

SZERKESZTI:
Dr VERTSE ALBERT

MEGINDÍTOTTA :
HERMAN OTTÓ

| EDITOR:
J Dr Aw VIERBET SIE

FUNDAVIT:
OTTO HERMAN

ROLE OST

25 szövegábrával

LV -LVIH. ÉVFOLYAM TOM: 55 —58. VOLUME: 55—58.

MEZÖGAZDASÄGI KIADO
BUDAPEST 1954

a
ewe i

aj aan) )

TARTALOMJEGYZEK

Agárdi Ede: A kisbékaszosas fészkelése a Mecsek-hegységben ................. 238
Agärdi Ede: Érdekes fészkelési módok a Mecsekben ......................... 255
San Gyorgy: Hajnalmadar Uj-Diosgyorott ‘durate ese Cee öle 250
eins Arya = BulykOSasolud: SOMOSY DAI dario nuotata ae creme 233
BennostGyuula:-Hejak kulonos-viselkedesen..... ai a sis Gree 5,0 teen ole coats 238 — 239
mamnas Guia: ,.Uj} adat ar tuleskuyik Teszkelesehez i l.l. eius Meno 242
Bell Miklos: Madarvonulasi adatok Biharbol +... oi 264 —265
eresseadozsep: A. balkaniygerle: Maramarosszigeten,, c.c sac. « a de ates dine 231
Zero Peler: A: halkanmgerle (teli mMozgasa o a. les nca 230—231
ererale Peler' = "A -sarlöosteeske teszkelese Szegeden ii. 242 — 243
Beretzk Péter: A barköscinege tömeges megjelenése 1950 őszén ........... 250 —251
Berezk Péter > Feszkelb nadirigok halálos balesete 5.0.4 222 ner 2 2e stona 256
eM Gyorgy = Szalakota Teszek épuletben itinere So CIC 248
Bognár Sándor: Répa-aknazémoly larva mint mezeiveréb és bübospacsirta-

alette en lei i eo ORI 266
Berembortor-cadellemessiszimezeti CSIZ |. trie see ee oie ole ene eae 254
Breuer Gyorgy : Adatok a fehergölya biolögiajahoz ...................... 235 — 236
GsanasJozse;- ERendellents | szimezeul. DUDOSpacsitta. „u... u. net 248
Bern sendor: Bühu feszkelese- Fuzeren ns. de uns: ee 240
Gsornar. Rihard: Adatok’a halvanygeze vonulasahoz. |<... ine 258
Csörgey Titus: Széljegyzetek Rudolf Zimmermann, ,,Beitrage zur Kenntniss

der Vogelwelt des Neusiedler Seegebeites’” c. művéhez .............. 159 —162
Gsorgey, Vitus > Szürkekullo feszkel a Balaton mellett... 05... venite 245
Dandl Jozsef: Mezeipacsirta és eredeipityer éjszakai vonuläsa varos felett ..... 250
Dandl Jozsef: Kertisarmany fészkelése a Budaörsi Farkashegyen ............. 252
Wenlletazsej=--Bajszossarmany Budaorson collante ces ela E 252
anal Jazser:! A’ havasipinty Budäpesten.. 2... 141. us: tata I 253
BIT OSE), 2, Barnazsezser el6forduläsa. ii. Gis se arava’ vies dite oise ee 253
WendWdozsef: Szuharbujo Nagykovácsi határában; . „u. s/s. bc eden 255
Dandl Jozsef : Havasiszürkebegy a budaörsi Farkashegyen ................... 260
Dorning Henrik: A fenyöszajkö Magyarorszagon 1947—51 kòzt .......... 121—123
bo zsa@be:s0:Saencinegéretpusziito. erdelsillo n... Lou seria ee lien 267
Dudich Läszlö : Enekeshattyü Komärom megyében .......................... 232
BidradnoScho: Balkanıfakopancs’ Biharban iti nà III aa 247
Farkas Tibor: Madärfaunisztikai és coenologiai vizsgálatok a Sélymari tónál 133-148
Markos) ior: beketeharkaby..a budai hegyekben Jola dava 244 -- 245
Farkas Tibor: A nagyfülemüle Budapesten és környeken .................... 259
Farkas Tibor: Kislegykapö és léprigo fészkelése a pilisi hegyekben ............. 260
Hekeie Isivan > Hollok anyugäti Mecsek vidékén; . lille ele cracls’ rana dl
WEFketevisivanz: A. hóbagoly é Baranyában i... ostenta aie lerne se aa) eféle 240
iestetresu Jozsef A datoksvarju-teleink fészkeléséhez. do. at acid a aie 261
birankeHans: Mezeipacsirta, mint alpesi madAr,:.:212..4 04. dii előle e 249
Gajdacs Mátyás : Madártani megfigyelések Abessziniäban ................ 262 — 263
Honko Mikain: A vorosnyakd lid OkIgyosonic...; 0. die ani onesto ele 233
Hanké Mihdly : Ujabb kishéja elöforduläsok Okigyéson ...................... 238
Hoffmann Sandor: Enekeshattyu Hévíz kornyékén acs der ciente 232
Hoffmann Sándor : A mogyorésszajké-és a buboscinege Keszthely vidékén ...... 261
Homonnay Ferenc: Seregélyek és rigók mint pajor-irtö madarak ............... 266

Horvath Lajos: Avifaunisztikai és oekologiai megfigyelések a Hargitaban 195—203

18 — 4-7 3

Horvath Lajos:: A törpesas fészkelése a Hanysagban ...:............. AL,

Horvath Lajos: A kékesrétihéja ujabb fészkelése Magyarorszagon ........ Deke jc eae
Horvath Lajos: Kertisarmany dunantuli feszkelése 22, aoe one de te ZO
Horvath Lajos : A csikosfejti nádiposzáta honi fészkelését bizonyító első fészekalj 255-256
Janisch Miklós : A kekesörürece Nagyigmandon ....... RIA È DSS
Janisch Miklos: Nádirigó és kakuk harca ......... Cr arse Hie Cen ars 247 — 248
JanischMikilos.: Tomeges'tärsassfteszkeles 7.2.2.0. teeta N 1208
Janossy Dénes : Az istall6sk6i barlang fosszilis madarfaunaja .............. AZIO
Kada Istvdn: Kacagöcser Dél-Dunäntülon ............... - PRR AAD TARE kar, > 228
Keller Oszkar: Apacalud Keszthely környeken .....:..... MAME AO 4 SZ
Kereső Ferenc: Daru-vonulasi megfigyelések Békésben ..................... . 225
Keresö Ferenc: A kerecsensölyom fészkelése Békésben .............. ... 239-240
Keve Andras: A Magyar Madártani Intézet 1933 —1950 évi "madárjelölései 89 — 107
Reno Andras so Magy arorszag partial ST AA see ee ES CCR SRE 127—131
Keve Andras: A szerecsensiräly ismét megjelent a Balatonnäl ................. 227
Keve András : Különösebb vendégek a kisbalatoni rezervaciò területén 1949 — 1951.
EVEICHEN?» ret Mer NO EEE N BR 228 + 230
Keve Andras: A feketegölya költese és vonulasa 1949-ben Somogyban ........ 17236
Keve Andras: A kerecsensólyom különös fészkelése a Kisbalatonban .......... . 240
Keve Andras: A balkanifakopancs terjeszkedése a Dunántúlon ............... . 246
Keve Andras—Szijj Jozsef: A dalmatnadisarmany Magyarországon ........... 254
Keve András : Fecske-katasztröfa 1949-ben a Balaton mellett ............ 254—255
Koran .KAroly': Kakuk az, erdeipaesirtafeszkeben ERO a tee cect ioe 247
Koffdn Károly : Előzetes jelentés az erdeipacsirtan folytatott vizsgälataimrél 248 — 249
Koffan Karoly: A tövisszürögebics ragadoz6 hajlamairöl ................ 251—252
Kohl Istvan: A balkani fakopanes és a balkani gerle terjeszkedese Romäniäban .. 231
Konok Istvan’: Buhurfeszkelese Budapest. környeken er... 2. eee ern ee 241
Konok Jdstodn - Kakule szarka-tészekben i coe eae nn PANES Ane YS ACE 247
Konok Istvan: A häzatlancsigak mint madärpusztitök ....... RN len 267
Kover Balazs ; Madartani-hirek adtortobasyrol EEE O 264
Lintia. Dénes : Vordsnyakw lida Banatban1. He e side eee cine oe enema 233
Lintia Dénes : Saskeselyü a Déli-Kärpétokban :...:....................: 236 --237
Lintia Dénes : A parlagi Sas teszkelese)a Bánátban serie sence. RR ay 2 ER 238
Enoitseh Rudolf: Fattyuszerk6.a Bajta mentém Se N eee 228
Lugitsch Rudolf: A balkäni fakopancs Burgenlandban ................. 246 — 247
Lugitsch Rudolf: A bajszos, és sovenysarmany-: telelése 201. i os RE 293
Lugitsch Rudolf: Adatok a bonelli-füzike oekologiajahoz ................ 257 — 258
Machay Laszlo :--Szirtisas®elöfordulasok MRC ER Re ORNE RE 237
Magyar Jenő : Feketegölya fészkelése a Balaton-vidékén ..................... 236
Manninger Gusztav Adolf: Bromatolögia a rovarprognözis szolgalataban ... 39 — 45
Manninger Gusztav Adolf: A koloradébogar és a madarak hice aes oo. ote hee 265
Mannsberg Arvéd : Hakökeselyü elöfordulasa ‘a Pilisben .....2...0-....-s-o22 08 237
Monnsberg -Arvéd <Szirtisas a Borzsony bem RIE 237
Mannsberg Arved: A buhu fészkelése Visegrad DATA az RER 241 —249
Mannsberg Arvéd: A bajszossarmany újabb előfordulása Budapest környékén ... 253
Mannsberg Arvéd: Néhány szó a kisposzáta fészkeléséről ............ sh 7256 257
Máté László : A gölyatöcs fészkelése Székesfehérvár vidékén .................. 228
Mate Laszlo: Darazsélyv fészkelésésa Bakonyban "A Le een ot SII 238
Maté Ldszlo: Kékveércse: fészkelése odtiban Me ERP RER VI in a 240
Meszaros Gyorgy: Jegesrece a ‘kecskemeéti Holt-Liszamy >. 2 ee O ce ee = 234
Mészáros György : A feketeharkäly előfordulása és fészkelése Kecskeméten 243-244
Mikolas Kalman: A daru megjelenése a Velencei-tönäl : .................. 225
Miikolas :Kalman: A’ kekesörürece Del-Dunantulon 72. "US ee e SSA 233
Mikolas Kálmán: A marvanyosréce megjelenése a Velencei-tavon ....... 233 —234
Muray Robert: Vörösfarkuölyv Budapest határában ........................ 239
Muray Robert : Helyreigazitas a halvanygezének vélt enekesnädiposzätaröl 258 —259
Müller. :Geza.: , Enekeshattyu- Biharbanı MUNIE En 232
Nagy Imre: Av sarkibuvarnyaritollazatb ani En cere ee PER 225
Nagy: Imre: Ac molnarfeeske ‘temjeszkedésesGyOrottes.s aoe. ie one RO 255
Nagy mre: Csorgoréce: 1300 eyesisirbanı eee weer ces eee EEE E 267 — 268
Nagy: Jozsef; Havasifilespacsirta Györ kormyékén: EE MEN CR oe eee 250
Nagy László: Tíz év a Velencei-tó mellett .....:... MA ache RIINA) PERRY 189-193
Wemet Laszlo > A-feketesolya Teszkelese Zalaban ar ORRORI 236
Pateff Pavel: A) borzascodény Buleariabany..ess. oe oe ss ORRORE 231—232

+

Pätkai Imre: Ragadozömadär kutatások 1949 és 1950 években ........... 75—78
Pätkai Imre : Az erdeiszalonka vonulása Magyarországon 1948 és 1949 tavaszán 109—111

Patio Imre : A szeretsensiraly a Duna nrellett 0. ses DE 227-228
Pälkai Imre : Csigaforgatò Balatonberénynél. .:... és ele ereje ds erre ee nennen 228
Pätkai Imre: Gödenyek Kalocsa mellett n... cei ent 232
Enikonoimre: Szirtısas Budapest Tele LE RER sees fede Se ere are ae Alain ee, Male 237
ae Imre > Gsaszarmadar megligyeles yc ae eae M te eh anne 242
Pdtkai Imre: Balkanifakopancs a Mäträban ................................ 245
Pdtkai Imre: Hajnalmadär újabb elöforduläsai ...........2................. 250
Patient Imre: Kertisarmany-Bekesben D. 222208. ce ví eme van es seis eo 0 we nee 252
Pead T.C.: A fehérgolya Del-Rhodesiaban (2.0.02... lele ses te 235
Bordas Zolian- > Enekeshatyé Rata. e sie + ayes ee wi owe! en et 232
ude Andras > Kisheja adHajdusagbant. 5... Mn a we vies er oie ote se oe 238
Radványi Ottó : Kisköcsag-telep Abadszal6k határában ....................... 234
Reichart Gábor : Erranisdefoliaria Cl., téliaraszolópille nőstényét pusztító foglyok 266-267
Schmidt Egon: Balkáni fakopáncs a Mátra északi oldalán .................... 246
Smuk Antal: Darvak a Hanysägban ....... SIENA REATI AA AI 226 — 227
Solymosy'Laszlo:: À kuviktelikölteser tt obec ed 242
Sopronyi József: Hogyan eteti a meggyvägö tojöjät ......................... 254
Sdévdgé Mihály: A zöldküllö tavaszi näsztänca .............................. 245
Sierbelz Istvan : A sasérugemntelep)— 1949 TS en ee ET RR 234
Szederjey Akos: Phaenologiai adatok a Talabor völgyéből .................... 265
Szemere Laszio.: Hollok*feszkelése Galostan ris 2.2... Weed 261
Szemere László: Madartani adatok à Börzsönyböl ...............0...:%» 263-264
Szijj Jozsef: Gémtelepek Magyarországon 1951-ben ....................... 81—87
Szijj József: Az 1947 —1951 évek keresztcsör adatai és a külföldi irodalom 115— 119
salozsei vide KeverAndras 7.2) a atte ©) oles wile eee
Szijj Jözsef: Havasi szürkebegy a Börzsönyben ........................... 268
Ba SZIG > Viziri so LESZICK in ER AT fee er 259
Szijj Laszlò : Havasiszürkebegy a Gellerthegyen'. ....:.2.. „nur te ee ences 260
Szombath Ldszlé : Enekeshattyü 1950 öszen Biharban ..................,...... 232
Szöcs Jozsef: Balkáni fakopancs a: Budai hegyekben ......... 0a 246
Szécs Jozsef: Havasi varjü Budapest határában ....................... 261—262
Ibis Guula = A, dam Abatujban na en ne nio I IR 225
Tobias Gyula: A kuyik baromfi-pusztitasa 2.2 3... s siii oem 242
hua Zoltan.; Lunda arszegedi Feherlavon.. . sic. is oom 2.5... Ar 225
Trischler Aladár : A keleti halvanygeze kätyi elöforduläsähoz ................. 258
Turéek, F.J.: Adatok az erdő madárpopulációjának funkciójához a biocoenologia

esr erdegazdasar szempontjabol % RE A ee Je wee cg sál 51—53
dure NE Madarpusztulas. Szloyaklaban 2, 2. 1.0, era data RIA 267
Vasvári Miklós : A szürkegem, nagy- és kisköcsag táplálkozási oekologiaja .. 23-32
Vertse Albert: Madärtelepitési kísérletek 1950-51 .........00 0000000100 13-21
Verise Albert: Énekeshattyü a Velemcei-tavon ... 0.0... Deceit ee cen et we de 232
Midasbecla- Madarak Kkulonos pusztulasat as Sal ne 251
Warga Kálmán : Előzetes jelentés a Kisbalaton madärvilägänak kutatäsäröl. 169-185
Weise fpr) Madartanıchirek Sarasbol. SEA Inn 264
Raise itp alc ZIT VC keg sere Sn De ti Or or ee ATE Aa 225 — 268
Index Alphabetieus AVIO REI cere nme OT ANI 312 316

ABRAK JEGYZEKE

A Szekicser Teszken e Ire ie enne see arte WARTETE eis eee 11
2. Szekieser par felvaltja esymastarkotlasban EEE Cere OR ie = ke it
3. Madärgyomrokban talált gabonapoloskak száma 1897—1932 .............. 40
4. Madärgyomrokban talält poloskak szama, 1900—1932 ...:.............. 41
5. Gabonapoloska-taplalék ingadozása kéthetes időközökben ................ 42
6. Madärgyomrokban talált poloskák száma havonként ..................... 43
7. Gabonapoloskat tartalmazó madargyomrok száma, 10 naponként összegezve 44
8. Makkok, melyekből a szajkök a Balaninus-larvakat kiették ............... 57
9. Fenyves belseje, mélyet a szajkök tölggyel aläültettek .................... 58
10. Nagyfakopäncs által , gyűrűzött" fenyő. A fenyőfa lomberdöben allott ..... 67
Mr Rasadozölmadarainkrieszkelese, 1949 300 rm RE e ORE 76
12. Gemtelepek Magyvarorszagon 11951 bent ix ne au ee. Seh ee 82
13. Az erdeiszalonka tavaszi felvonulása Magyarországon, 1947 —48-ban ....... 110
147 A solymari to es.környekenek terkepyazlatag: „22 „ner ee ele Er CEE 134
15. Bal metacarpus distalis resze a medialis oldalröl. A) Nucifraga caryocatactes
(ls); 2) Garrulussglandariusall)rrecensern.e ner pe eee 208
16. Humerus merese a Corvidaknäl. Magyarazat a szövegben ................ 210
17. Kisebb Corvidak bal humerusanak lateralis oldala. A) Coloeus monedula (L.),
recens ; B) Pyrrhocorax graculus (L.) fossilis Iställösköröl ; C) Pyrrhocorax
graculus (L.) fossilis Pilisszantöröl ; D) Pica pica (L.) recens ; E) Garrulus
glandarius (L.) recens ; F) Nueifraga caryocatactes (L.) recens ............ 212
18. A jobb humerus proximalis epiphysise a medialis oldalröl. A) Lanius minor
(Gm.) recens ; B) Alauda arvensis (L.) recens; C) Emberiza calandra (L.)
recens. f.p.a.=fossa pneuma-anconaea ; f.s.=,,fosse soustrochanterienne’’ ;
d.t.=,,dépression tricipitale”’ ; f.a.=fossa anconaea ,,tricipital fossa" ; t.m. —
tuberculum mediale Eee RELITTO ONE 214
19. A jobb tarsometatarsus distalis epiphysise az alsó oldalról. A) Dryobates
maior (L.) recens ; B) D. maior (L.) fossilis Iställösköröl ; C) Picus canus (L.)
FECEDNS: or RAR LAI en Oo LENIRE 216
20. A bal tarsometatarsus a proximalis epiphysis felöl. A) Falco tinnunculus (L.)
recens ; B) Falco subbuteo (L.) recens ; C) Falco columbarius aesalon (Tunst.)
recens; D) Falco subbuteo (L.) seu F.c. aesalon (Tunst.) fossilis Istallôs-
GTO] «(ob Sree ee ES TS SOIA I IE 218
21. A Tetraonidäk egyedszamänak aránya a késő jégkorszak üledekeiben. Lelö-
helyek : 4A.) -Istallösk6;; B)) Pesk6.C)PuUskaporos oto. oc A sane 221
DI WReketeharkaly.feszkeénel.Bugac: CEA ee A e 244
D *Bosgancesba TAgadl: OSZAPO. Los sta IT 251
24>*Nonulo-selyak Abessziniaban 0 2.2... RR CC CEE 262
25. Szövöpinty-feszkek tavirédvezetéken, Abessziniaban ...................... 263

CONTENS

Agárdi, Ede: Lesser Spotted Eagle nesting in Mecsek-Mountains ............. 281
Agárdi, Ede: Curious ways of nesting in Mecsek-Mountains .................. 299
Bursong Gyorgy : Wallereeper inv jGiGseyOr sf... ls oe acc akg sh ce ira 294
Borthos Gyula: Common Sheld Duck in ‘county of Somogy~ 2.2... EUR. we 276
iBariios: Guula: Unusnal- behaviour Of Goshawk... iena ae ocd ne cere 282
Barinos, Gyula > Notesonsthe ‘breeding of Scops Owl: 1... nia OO 286
Bel. Miklos: Migration, Notes from the county of Bihar 2.1.2... ani 308
Beress: Jozsel : Indian Rimg-Dove in Maramarossziget. c.ca ote eee ys 274
iBereizk. Péter :; Winter, movement.of Indian Rins-Dove "lie «<< aco. 273—274
Pre Per Swift, bacedms in’ Szeged 7. oie cis one sus mat I AR 286 — 287
Beretzk, Péter: Abundance of Bearded Titmouse in the autumn of 1950 ....... 295
Beretzk, Péter: Fatal accident of breeding Great Reed-Warbler ............... 300
erie YOLgy > Roller, nestine ın buildings... eo aaa eme 291— 292
Bognár, Sándor : Phthorimmaea ocellatella-larvae, food of the Tree-Sparrow and
CEST I ar kot ee ash fae RA eee 266
WokeBator:CAbnormally:colouredo Siskin Re e al ate E che 298
Breuer, Gyorgy: Lo the Biology of the White-Stork, 2.2... ass sauro en 279
Cuba Josef Abnormally coloured: «Crested-hark ©. "100 0eme eno yore wince 292
SIR Sandor = Hagle-Owl) breeding I Rüzer. 1... os Sa 0 mci once oo a 284
Csornai, Richard : Particulars on Migration of Olivaceous Warbler ............. 303
Csörgey, Titus: Randbemerkungen zu den ‚Beiträge zur Kenntnis der Vogelwelt
des Neusiedler Seegebietes” von R.- Zimmermann... . =. 4... ter 161-167
Csòrgey, Titus: Grey-headed Woodpecker nesting near Lake-Balaton .......... 289
Dandl, Jözsef : Night passage of Skylark over the city of Budapest ............. 294
Handle Jozsef:: Ortolan*tBunting breeding near BudaGrs ..... 0. 0.000 can 296
Bandol, Joseph: Rock-Bunting observed in'Budaors ui... 296 — 297
Monat Jozse; 7 prambling, in the outskirts of Budapest: .. .... 2.2 2m 0 drangen 297
Mundi Jose Occurence or Lesser Bedpoll ML ee 297
Dandl lose. "ERutous Warbler in the district of Budapest. 299
Dandl, Jözsef : Alpine Accentor on Farkashegy, near Budaôrs ................. 305
Dorning, Henrik: Der Tannenhäher in Ungarn in den Jahren 1947—1951 . 123—125
Dozsa, Dezs6 : Snake (Coluber longissimus), destroying Graet Titmouse ....... 310
Dudich, Laszlö: Whooper Swan in the county of Komarom ........ „rn 0.0.20. 275
Eindrody, Sebo.. Syrian) Woodpecker in the county of Bihar ....... „ne... anne. 290
Farkas, Tibor: Bird-Faunistical and Coenological Researches at the Lake of
OLN TIRE ss cy «RE eh aes ee ol Card share kane feketek pp 148 — 158
Harkas oor: Black-Woodpecker mn Bad ls 2.2. 2... 22.0202. Sucre age mie alano 285
Farkas, Tibor : Thrush Nightingale in Budapest and environment ........ 303 — 304
Farkas, Tibor: Red-breasted Flycatcher and Mistle-Thrush breeding in Pilis-
MAT RE dl NRE REN] ARE RATE PWS or nine (iene PR RSA 304 -- 305
Fekete, Istvan : Raven in Western Mecsek-Mountains ......................... 306
Mekeie, sion snowy. ©wl;;ip the county of Baranya fe 02 lee es ete 0 cle c'e 284
Festetics, Jézsef : Notes on the nesting of Corvidae in Hungary .............,:... 305
Branke, Eans=Freldierche 3ls.alpiner Vogel !.... cokes sole ele sie en 292 — 294
Gajddcs, Matyds : Ornithological Notes from Abyssinia .................. 306 — 307
Hank6, Mihdly : Red-breasted Goose in Okigy6s ....................... TPN corte 276
Hankó, Mihály : Another occurance of Accipiter badius brevipes Sev. in Okigyös 282
Hoffmann, Sándor : Whooper Swan in Kisbalaton district .................... 276
Hoffmann, Sándor : Nutcracker and Crested Titmouse near Keszthely .......... 306

=]

Homonnay, Ferenc: Starlings and Thrushes destroying larvae of May-Bug 309-310
Horvath, Lajos: Bird- Faunistical and Ecological Observations in the Hargita-

Mountains (Franssylyamayıze.. ROME I OR PR e rie 195 - 203
Horvath, Lajos : Booted Eagle breeding in the „Hanysäg’’ NE ee 282-283
Horvath, Lajos : Hen- Harrier breeding | in Hungary again ...................... 283
Horvdth, Lajos : Ortolan Bunting, nesting in Trans- Danubid tm eee 296
Horváth, Lajos : First brood of Aguatic "Warbler obtained in Hungary ..... 299 — 300
Janisch,-Mikt0s::-Ruddy*Duck:in Nagsigmand vii... ae eier cece ees 276
Janisch, Miklos: Fight between Cuckoo "and Great Eeed-Warbler . 32.2... eee 291
Janisch.* Miklos :. Bird nesting in Company... Eros «nies. ws cere eaters lel eee eae 307
Jdnossy, Dénes : Fossile Ornis aus der Höhle von Istall6kG ............... 205 —223
Kada; Istvan: Gull-billed Tern in’ Southern Trans-Banubiar. te. ee 271
Keller, Oszkar : Barnacle Goose near Reszthely o MIL, a east eect 276
Kerese, Ferenc; Migrating Cranes in the county: of Béekest.. she. ne 268
Keresö, Ferenc: Saker Falcon breeding in the county OL IBÉKÉS EI teen 283
Keve, András: XV. Report on the Bird- Banding in Hungary (1933—1950) 89—107
Keve, András : The races of Charadrius hiaticula L. occuring in Hungary ... 131—132

Keve, András : Mediterranean Black-headed Gull, on Lake-Balaton again . 270-271
Keve, András : Unusual visitors on the Bird-Reservation ,,Kisbalaton”’ in the years

OM VGA HL RR PR a TA SIE E Fe dio 272-273
Keve, András : Breeding and Migration of Black Stork in the county of Somogy 280
Keve, András : Peculiar nesting of Saker Falcon on MISSA RON en 283 — 284
Keve, András : Increase of Syrian Woodpecker in Trans-Danubia ........ 289 — 290
Keve, Andrds—Szijj, József: Dalmatian Reed-Bunting in Hungary ...... 297 —298
Keve, Andras: Disaster of Swallows on Lake-Balaton, in 1949 ........... 298 —299
Kojjan, Karoly: Cuckoouniwwood-Larks? Nest. o rete a 290-291
Koffan, Karoly : Preliminary report on my studies of the Wood-Lark .......... 292
Korfan, Karoly. Preyimelinstinet of pxed-backed! SETE, A ee 295
Kohl, Istvan : Expansion of Syrian Woodpecker and Indian Ring-Dove in Roumania 274
Konok, Istvan : Eagle-Owl, breeding in the district of Budapest .......... 284 — 285
Konok, Istvan > Guckoo mn Magpies meste an. RP ER CREO E 290
Konok, Istvan : Birds, being destroyed by Slugs! 22. en... RR oe ete
Kovér, Balazs > Ornithological News from HortobAgSy}% 2.2. 5. 2.0 EEE 308
Eınfia, Dénes: Wed-breasted Goose int, Banat A PME marci are CREME Er 276
Lintia, Dénes: Bearded Vulture in the Southern Carpathians 2.2... 0a. 280
Lintia, Dénes : Imperial Eagle, breeding in ,,Banat” ......................... 281
Lugitsch, Rudolf: Weissbartige Seeschwalbe im Leitha-Gebiet ................. 271
Lugitsch, Rudolf: Blutspecht IN SES TIES Cra ANT OE IS 290
Lugitsch, Rudolf : Uberwinternde Zippammer und Zaunammerie E I 297
Lugitsch, Rudolf: Zur Ökologie des Berglaubsängers .................... 301-302
Machay, Laszlo : Occurences “of Golden Eagle RS ee an EVI DIARIO TT 281
Magyar, Jenő : Black Stork, nesting near Lake-Balaton TRA ve EWS ane aa 279
Manninger, Gusztáv : Adolf, Bromatology in the service of the insect-prognosis 45 — 50
Manninger, Gusztáv: Adolf? Birds and ‘Colorado-Beetles 7... © ate we 309
Mannsberg, Arvéd: Griffon Vulture visiting Pilis-Mountains ............. 280 — 281
Mannsberg, Arved : Golden; Eagle in Bôrzsony-Woods „nun steve te te ae 281
Mannsberg, Arvéd: Eagle Owl breeding around Wisestad o. 285 — 286

Mannsberg, Arvéd : Recent occurence of Rock-Buntingin the district of Budapest 296 — 297
Mannsberg, Arvéd: A few words about the nesting of Lesser White-Throat 300—301

Mate, László : Black-winged Stilt breeding near Székesfehérvar fe Se TANTA 271-272
Maté, Laszlo : Honey-Buzzard breeding in Bakony=Mountains RE 282
Maté, Läszlö : Red-footed Falcon breeding in treehole ....................... 284
Mészáros, György : Long-tailed Duck on Tisza-backwaters, near Kecskemét .... 277
Mészáros, György: Black Woodpecker breeding near Kecskemét ......... 287 — 288
Witkolas, Kálmán: Crane, ashore, Lake-Velencene I 268
Mikolas, Kalman: Ruddy Duck in Southern Trans-Danubia ............ 276 — 21
Mikolas, Kálmán: Anas angustirostris on Lake-Velence ..................... 277
Muray, Robert: Buteo b. vulpinus, in the district of Budapest rien 283
Muray, Robert : Rectification of Marsh Warbler, having been erroneously taken for
Olkvaceous Warbler .:.. hl dig Rie SIRO eee 303
Muller, Geza:NNhooper Swan in the county of Bihan 0e cae re ss 275
Nagy, Imre " Black-throated Diver in;summer plumage"... SE eens 268
Nagy, Imre: Increase of House-Martinin the city: Of (GiyiOr con tte etc 299
Nagy, Imre + TLeal-in1300: year-old-gravete ni 2 80 TOTI 311

8

Nagy doze) Shore ark An-the outskirts:0f Gym civ NU as Vs Ss Sie 294

Nagy, Laszlo: Ten:yearsattheLake=Velertice: 0! 2.22... ren 189—193
Németh, Laszlö: Black Stork breeding in the county of Zala .................. 280
Poesy, Pavel: Dalmatian. Pelican: in Bulgania Gola bin Olas ete dies 219
Pätkai, Imre: Bird of prey researches in the years 1949 and 1950 ........... 78-79
Pätkai, Imre : Migration of the Woodcock in the spring of the years 1947 and 1948 111
Patkai, Imre: Mediterranean Black-headed Gull on the Danube ............... DT
Patkai, Inga: Oyster-catcher in-Balatonberény woe: ee SoS ee ou nee ue ee 271
Patkar, Imre: Dalmatian: Pelicat NeaRalcalocsaien ne NL er een 275
pula Dre Golden Eagle over Budapest A... dit ae Tuner ela sre 281
Balkone ElAzel- HeNNoObSER Ve e ee Sere RR e nol 286
Patkai, Imre sSyrian Woodpecker.in Matra-Mountains'. sc. ira nane 289
Poor. Imraogkatest OCCUrANCeS of Wallcreepem Ae oo. ad) Sin ta init 294
Patka, are: Ortolan Bunting in thescounty Of BÉKÉS 35. un. a 296
Reda ACN 1 Ce-S Orns SOUCH ENN OG STATE et A 278 — 279
Parga, Zot, Whooper Swann Tata a... 2 acd ii Brake ve sans 275
Rado, Andras: Accipiter badius brevipes Sev. in „Hajdusag” ............ 281— 282
Radvany4, Geo: Colony.of Little Egret: near- Abadszalök' .. i. Li. a eee ee DIRT,
Reichart, Gabor : Partridges destroying -Erannisidefoliaria «....2......22. 020000»: 310
Schmidt, Egon: Syrian Woodpecker on northern slopes of Mätra-Mountains ..... 289
Bl EEL Grane nine ANS a ei enne NE 269 — 270
salgmossg.\Easzio: Little OM LECCE in Winter.) Li Mia. Rue MR es 286
Nopraty]tcsJozser:SHawtMgh-:feedistit:s:broodmg mate 2. oS os RER. 298
Sanago, Mihaly: Green, Wooupecker’s mating display... run 288 — 289
Mere Isivan. “ENG: Sese ELeronry La JADE N ee ne SD 277-278
Szederjey, Akos: Phaenological Notes from Talabor-Valley ................... 309
baemerecbaszlo Raven preceding in GAlos fans ie einen hier aa eave ke 305 — 306
szemere, Laszio: Ornithological Notes. from BOrzs0ony)... oloni 307
Samedozsef:--Eferonries'inethe year. 1951: 1nHUNBary «so. Were, «fos er pena 81- 87
Szijj, Jozsef : Five years observations on Crossbill in Hungary 1947-1951. 119-120
DEEL OSE RE SEE E EVE AM LITTLE NIE TRA ee —
Pane LOZse pc Alpine Accentor in. BOTZSONy-WOQ4S miao seta Leo a eres 305
PRE USD EE NESS: OMT DET „ee TI IONI ATI 304
Szijj, Läszlö: Alpine Accentor on Mount-Gellért, Budapest .................. 305
Szombath, Laszlo : Whooper Swan in the, county of Bihar. ...:......:,..:..... 276
Seau Joel Svrian Woodpecker in. Buda-FHls. pro ote; nach one se ae nern nn 289
2068, 10258] “CHONG, mete distriet OR Budapest.: „0. Sue. a sip eo. ae see 306
rois Gyula Granesimsthe county of Abaul ta sere ne en ee 268
Phobrds Guia: Eittle/Oxulndestroyine DOULERVE ie 280 a TE te 286
Bla PAO: Putin on eEehérto near Szeged 212 Re RCE NAN 268
Trischler, Aladar: Nachtragsbericht zum Vorkommen des Balkan Blass-Spötter’s

BEAR RE ONTO Ae SILLA CEE ON 302— 303
Turéek, F.J.: A Contribution to the Function of Forest Bird-Population from the

Point-of-View of Biocoenology and Forest Managements .............. 53-73
Dureel > Re): Birds pensnime din Slovakia o lori re Ra 310-311
Vasvári, Miklos : Food-Ecology of the Common Heron, the Great White Egret and

PSM MEL er STE QE ls cnc emery II AO E AZ LIO ee te bo re 32—38
Vertse, Albert: Bird-Protection in the years 1950—51 in Hungary .......... 13-21
Verses Alberi \NhoopersgSwanson-THake-Velenees) th to Serio 276
ide. Gea Pecwiar deabthtofEonge-tailed: Pitmouse rn... aac IO 295
Warga, Kdlmdn: Voranzeige über die Erforschung der Vogelwelt des Kisbalaton 186
Weisz, Tibor : Ornithological News from the county of Saros ............. 307 — 308
SES MINES RS aM cet eRe E, een A Mi ieee RE NN tears aetna me 268-311
PEACE phi KS CUS A ARR sze I RU ORI en TRI ee 312-316

9

10

LIST OF ILLUSTRATIONS

«'Pratincole: on “mest oor ices MESE MIE TO NIE 11
. Breeding pair of Pratincolethanging0Yy RC AMENER RR ee See DL
. Number of Corn-Bugs found in stomach of Birds, 1897 —1932 ............. 40
. Number of Corn-Bugs found in stomach of Birds, 1900—1932 ............. 41
- Fortnightly fluctuation-of Com-Bugs-diet 37.7 er O RT ER nee ee 42
. Number of Corn-Bugs found in stomach of Birds per Month .............. 43
. Bird-stomachs, containing Corn-Bugs, summarized per 10-days ............ 44
. Atcorns;»cleaned -of -Balaninus-larvae by, Jayse-)- a = eee O 57
. Pine-forest, having been underplanted‘by Jays with Oak et. m... 58
"Eir-tree, ; rinsed’ iby -Greae spotted Woodpecker RER eee meee 67
„ Nesting Birdstof-Prey.inyERungaryz 1949 SPORE RER II REI 76
Hungarian: Fiero nr esta t95 re Re RE 82
+ Spring passage of Woodcock in Hungary, 1947-48 ee eae eee ee 110
. oketch-map of lake ,,Solymar? and-enyvironments ra Sees 134
. Distal part of left metacarpus, seen from medial side. A) Nucifraga caryocatac-
Les LB) Garrulus slandarius "recent IR RO EN 208
© Measuring, humerus on Corvidae (SeesTexL) ELL ERP RER TT 210
. Lateral side of left humerus of the smaller Corvidae. A) Coloeus monedula L.,
recent ; B) Pyrrhocorax graculus L., fossile from Istall6sk6 ; C) Pyrrhocorax
graculus L. fossile from Pilisszantö ; D) Pica pica L., recent; E) Garrulus
slandarius’ L:, recent; -F)Nucifraga caryocatactes.L., recent ROUTE 212
. Proximal epiphysis of right humerus, seen from medial side. A) Lanius minor
Gm., recent ; B) Alauda arvensis L., recent ; C) Emberiza calandra L. recent 214
. Distal epiphysis of right tarsometatarsus, seen from below. A) Dryobates
maior L., recent; B) Dryobates maior L., fossile from Istallöskö ; C) Picus
Cams. TC ne ec te eee Re re et OR EP EEE 216
. Left tarsometatarsus, as seen from proximal epiphysis. A) Falco tinnuncu-
lus L., recent; B) Falco subbuteo L., recent ; C) Falco columbarius aesalon
Tunst., recent ; D) Falco subbuteo L. seu Falco columbarius aesalon Tunst.,
fossile: from: ..Istalléskéo» 2... ee RE oe eee oe ear 218
. Proportional number of Tetraonidae in late glacial deposits. A) Istallöskö ;
B]. Peské: €) Puskaporose. Str ARR aes la RER ee 224
. Black. Woodpecker. at mesta RR ORE BREE 244
. Long-tailed ‘Titmouse, caught insthistle 2.2. ee RETRACE ae 251
. Migrating White !Storks imSAtbyssimiargs oc: teat ee EE RE TERRE 262
.. Weaver-Birds nesting on | telegraph-wires: in Abyssimian "PRE loess ss oe eee 263

1. ábra. Székicsér fészkén
Photo: Dr. Beretzk Péter Szeged — Fehért6, 1947
Pratincole on nest

. dbra. Székicsér par felvaltja egymást a kotläsban
Photo: Dr. Beretzk Péter Szeged — Fehérto, 1947
Breeding pair of Pratincole changing over

11

roe

ite
EU
RARE

D Pet Lo N
eve os 4

li ©

MADARTELEPITESI KISERLETEK 1950—1951

Írta: Dr. Vertse Albert

A Madartani Intézet 1950 januar 1-töl kezdödöen a Növenyvedelmi
Kutató Intézet osztalyaként működik. Előírt feladata a biológiai növeny-
védelem témakörébe tartozó gyakorlati madártani kérdések megoldása:
, meg kell állapítani a rovarirtó madarak szántóföldön, erdősávokban és
gyümölcsösökben való hasznosításának és megtelepitésének gyakorlati
módját".

A gyakorlati módszertani vizsgálatokon felül, a feladat lényegében
ökológiai, főleg táplálkozástani kérdések sorozatának tekintendő, amelyek
tisztázása az elkövetkező évek munkatervét teljesen kitölti. Ezekkel a kér-
désekkel, illetve feladatokkal kapcsolatos irányelveket, mint munkatervet
szándékozom főbb vonalaiban ismertetni.

A madarak növényvédelmi jelentősége a fajok táplálkozástípusától és
a populációsűrűségtől függ, amelynek maximuma a biocönózis telítettsége.
Az optimális populációsűrűség azonban (gazdasági érdekek miatt) csak a
kizárólag hasznos fajoknál érheti el a maximumot, egyes növényevő, minden-
evő, valamint húsevő (ragadozó) fajoknál általában a maximum alatt van,
fajonként más és más értékű, amelyet gyakorlati tapasztalatok alapján
szabályoznunk kell. A növényvédelmi érdekű madártelepítés lényege tehát,
hogy a rovarevő és pocokirtó, tehát a hasznos madárfajok megtelepedését
és elszaporodását mesterséges és természetes úton elősegítjük, a gazdasági
szempontból kevésbbé kívánatos vagy kártevő fajok számát pedig gyérítés-
sel, vagy fészkelési lehetőségük megakadályozásával az optimális mértékig
korlátozzuk.

A madaraknak a biológiai növényvédelemben való széleskörű kihasz-
nálására a Szovjetunióban történtek az első tervszerű intézkedések, első-
sorban a nagyméretű mezővédő erdősávok telepítésénél. Az ültetett fiatal
csemeték védelmére a rovarirtó madarak megtelepedését mesterséges úton
is igyekeznek elősegíteni s ezzel a biocönózis egyensúlyát biztosítani.

Szovjet tapasztalatok szerint ugyanis az újonnan telepített erdősávok-
ban, természetes viszonyok között előbb a rovarok jelennek meg, főleg a
károsak s csak azután lassan, fokozatosan a madarak (Dementiev). A lassú
megtelepedés oka a fészekkonzervativizmus, a szülőföldhöz való ragaszkodás.
Azért az erdőtől távoleső styepterületek erdösitesenel, ahol természetes úton
való betelepülésre csak igen lassú tempóban lehet számítani, összefogott
madaraknak az erdősített területeken való szabadonengedésével is értek el
eredményt (több madárfajt, főleg pintyfélét honosítottak így meg) és tojások
átültetésével is próbálkoznak (Uszpenszkij). Legáltalánosabb azonban az a
törekvés, hogy a biotópot, kielégítő táplálkozási lehetőség jelenléte mellett,
mesterséges és természetes fészkelőhelyek, vízszegény vidéken állandóvizű

13

itatok létesítésével, bogyötermö ták és bokrok ültetésével stb. a madarak
megtelepedésére alkalmassa tegyék. De igen nagy jelentöseget tulajdoni-
tanak a telepitett madarak védelmének, nyugalmanak is, amelynek bizto-
sitasa döntö lehet a telepités sikerére. Megfelelö vedettseg, nyugalom esetén
ugyanis számos madárfaj hajlandó a szokásostól eltérő, kevesebb biztonságot
nyújtó körülmények között is fészkelni, ami a telepítés gyorsítása szem-
pontjából bír jelentőséggel.

A mezővédő erdősáv madárfaunájának fejlődésében (Spangenberg sze-
rint) az erdősáv teljes felnövekedéséig három főperiódust különböztethetünk
meg. Az első a kezdeti állapot, az első évek faunája, amikor még csak az
eredeti pusztai faunát észleljük, amelyek a frissen ültetett bokrok, facsemeték
védelmét szívesen felkeresik költés alkalmával is. Az erdősáv növekedésével
a pusztai fajok lassan kiszorulnak és helyüket fokozatosan az erdei fauna
egy-két jellemző tagja foglalja el, de van olyan pusztai faj, amely továbbra
is bentmarad, pl. a fogoly.

Amikor az ültetés közepes korú erdővé növekedett, a madárfauna már
sokkal népesebb lesz, mert a kiszorult pusztai fajok helyébe már jóval
több madárfaj telepedett meg. Az ültetés utáni első 4-5 években még ke-
vés madár telepszik meg. Csak amikor a telepítés már 7-9 éves, amikor a
fák koronái már összeborulnak, akkor kezdenek az igazi erdei és az erdő-
szegélyen élő madarak jelentkezni, de csak a szabadon fészkelők, miután az
odúlakók megtelepedésére alkalmas öreg fák még nincsenek. Ezeknek a ma-
daraknak jórésze már nemcsak az erdőben táplálkozik, hanem az erdő kö-
zelében lévő mezőkön, tehát már a mezőgazdaságnak is hasznot hajtanak.

Amint megváltozik a madárvilág a fiatal ültetvény korosodásával,
éppen úgy megváltozik akkor, amikor a középkorú erdő ,,éregerd6” lesz.
Ez a változás abban nyilvánul, hogy sok új faj jön a középkorú erdő madár-
világához, amely továbbra is megmarad, tehát az öregerdő lesz a legnépesebb.
Az öregerdőre jellemző, hogy benne már otthont találnak az odúlakók, és
megjelennek a nagyobb ragadozók is.

A teljes erdei fauna kifejlődésére 30—40 évig kell várni, amíg a fák
megnőnek és megodvasodnak. 10—15 éves telepítésekbe azonban mester-
séges fészekodúval már igen sok odúlakót megtelepíthetünk, ha pedig bőven
van gyorsan növő fa, elég hozzá 7—8 év is. De néhány odúlakót már a mező-
védő erdősávok ültetése. utáni első években is megtelepíthetünk.

Ezeket a tapasztalatokat a mi viszonyainkra vonatkoztatva, a követ-
kező tanulságokat szűrhetjük le. A szántóföldek és gyümölcsösök biológiai
védelme szempontjából legfontosabb rovarirtó (erdőlakó, vagy erdőben
fészkelő, de mezőgazdasági területeken táplálkozó) madárfajok Alföldünkön
való elterjedése, erdők hiányában jelenleg rendkívül hézagos. Ez az oka,
hogy alföldi szántóföldjeink jelentős része nélkülözi a rovar- és pocokirtó
madarak hasznos munkáját és hogy alföldi gyümölcsöseink túlnyomó részébe
a legfontosabb erdei fajok csak szórványosan települnek, betelepítésük
mindig problematikus, az optimális populációsűrűség pedig csak kivételesen
(lomberdő, de nem akácos szomszédságában) érhető el.

Az erdősávok madárfaunájának természetes betelepülése a mi viszo-
nyaink között sokkal gyorsabb üteműnek igérkezik, miután nálunk túl-
nyomóan kultúrsztyep-területek erdősítéséről van szó, a távolságok pedig
csekélyek s így a fészekkonzervativizmus kevésbbé érezteti hatását ; vonulás
alkalmával pedig, ugyancsak a jelentéktelen távolságok miatt, jóformán

14

minden számottevő faj előfordulása várható. Erd6savjaink mennyiségi
benépesedése tehát, a fészkelési lehetőségektől függően természetes úton is
kielégítő lehet, ha a terület ökológiai ellátottsága egyébként is kedvező.
Erdősávjaink létesítésénél tehát ezekre a szempontokra nálunk is fokozott
figyelmet kell fordítani (fészkelésre alkalmas bokrok, bogyótermő fák és
cserjék ültetése, vízszegény vidéken madáritatók létesítése stb.) annál is
inkább, miután olyan madárfaunát kell biztosítanunk, amely nemcsupán
a mezővédő erdősáv, de a környező mezőgazdasági területek, gyümölcsösök
biológiai védelmének ellátására is alkalmas.

Ennek érdekében pedig erdősávjaink minőségi benépesedését is meg
kell gyorsítanunk. Ezt úgy érhetjük el, ha már a fiatal és középkorú erdő-
sávokba mesterséges fészekodúk kihelyezésével az odúlakó madarakat is
megtelepítjük, amelyek egyébként természetes úton csak az öregerdő-
stádiumban települhetnének meg.

A létesítés alatt álló, vagy létesítendő mezővédő erdősávok tehát mind
a szántóföldek, mind a gyümölcsösök biológiai: védelme szempontjából is
nagyjelentőségűeknek ígérkeznek, mert létrehozzák az Alföldön a jelenleg
nagyrészben hiányzó madárfaunát, illetve annak elterjedését egyenletessé
teszik. Így a gyümölcsösök mesterséges benépesítése és optimális populáció-
sűrűségre való feltöltése is lehetővé válik.

Vizsgálati szempontok a fentiek alapján: kutatni kell elsősorban azt;.
hogy az újonnan létesített erdőtelepítések hogyan népesülnek be madarakkal,
milyen a betelepülés üteme mennyiségi és minőségi értelemben, az erdősáv
korára, méreteire, a vegetációtípusra, a talaj és növényzet rovarfaunájára,
a terület vízellátottságára, fészkelési lehetőségekre, tehát a legfontosabb
ökológiai tényezőkre való tekintettel. Későbbi feladat lesz, hogy miként
tudjuk újabb béavatkozással, természetes és mesterséges telepítéssel a
betelepülés folyamatát meggyorsítani.

Az erdőtelepítések nálunk alkalmazásra kerülő típusai közül bennünket.
elsősorban a különböző méretű mezővédő (legelővédő) erdősáv-telepítések
érdekelnek, miután ezek méreteiket tekintve is, mint új erdőtelepítések,
az erdőkben legjobban szűkölködő Alföld faunaképének megváltoztatásában
a legnagyobb jelentőségűeknek igérkeznek. Kérdés, hogy egy alföldi erdősáv-
típus teljes kifejlődésekor milyen madárfaunát produkál természetes körül-
mények között, milyen az egyes fajok populációsűrűsége, táplálkozási terü-
lete stb., hogy ennek alapján a létesítendő mezővédő erdősávok faunaképé-
nek kialakulásához, illetve a mezőgazdaság érdekeinek megfelelő kialakít-
hatóságához támpontokat kapjunk. Ezeknek a kérdéseknek vizsgálatát
megkezdettük egyrészt az újonnan létesült erdősávtelepítésekben, másrészt
a már meglévő, erdősáv-jellegű sáverdeinkben.

A fentieket röviden összefoglalva: miután a mezővédő erdősávok
madárvilágának nemcsupán az erdősáv, de a környező mezőgazdasági terü-
letek biológiai védelmének ellátása is feladata, ennek érdekében mennyiségi
és minőségi értelemben is optimális faunabőségre kell törekednünk, tehát a
mezővédő erdősávot fel kell töltenünk hasznos madarakkal. Ezt a fauna-
bőséget, a legfontosabb hasznos fajokra vonatkozóan megvalósíthatjuk
1. az erdősávot alkotó növényzet struktúrájának madarak megtelepedésére
(fészkelésére) alkalmas tervszerű alakításával és az ősszel bogyóevő fajok
táplálkozásának kielégítésére alkalmas bogyótermő cserjék ültetésével,
2. vízszegény vidéken állandó vizű itatók létesítésével és 3. mesterséges.
fészekodúk kihelyezésével.

15

Az erdösävot alkotó növényzet sűrűségét és bizonyos mértékig a minö-
ségi összetételét is, a tervek szerint elsősorban a széler6 leküzdését meg-
szabó mechanikus feladatok, továbbá a talajféleség, bizonyos erdőgazdasági
szempontok stb., meglehetős korlátok közé szorítják, illetve azt előírják,
erre vonatkozóan különösebb igényekkel nem léphetünk fel, de nem is
szükséges. Mert a 3—4 koronaszintes, két szélén bokorsorokkal határos
vegyesállományú sáverdők mind a fákon, mind a bokrokban fészkelő
hasznos madárfajok fészkelési lehetőségeit többé-kevésbbé már eleve bizto-
sítják. A bokorlakó rovarevő madarak minél nagyobb számú megtelepítése,
elszaporítása érdekében azonban a Berlepsch-féle madárvédelmi ültetvény-
rendszer, illetve az azt meghatározó főbb irányelvek szemelőtt tartása azért
fontos, mert ennek bevezetése lényeges változást sem az erdősávok szerke-
zetében, sem az alkotó bokorféleségek alkalmazásában különösebb igényt
nem támaszt, amennyiben elsősorban csak az erdősávok szélmentes, nap-
sütötte oldalát szegélyező bokorszegély tömöttebhé, tehát fészkelésre alkal-
masabbá tételéről (évenkénti nyeséssel) van szó.

Állandó vizű itatók létesítése a száraz, vízszegény, főleg a homokos
talajú vidékeken lép föl, mint a madarak megtelepítésére fontos tényező.
Megoldása a helyi adottságok kiaknázásán alapul.

Legfontosabb kérdés a mesterséges fészekodúval való madártelepítés
kérdése, miután az újonnan létesített mezővédő erdősávok még hosszú
évtizedekig alkalmatlanok lesznek az odúlakó rovarirtó madárfajok termé-
szetes úton való megtelepedésére, tebát az erdősávok fiatal faállománya
éppen a legfontosabb rovarirtókat kénytelen a leghosszabb időn át nélkü-
lözni. De a szomszédos mezőgazdasági területek növényvédelmének érdeké-
ben is meg kell telepítenünk azokat a hasznos odúlakókat, amelyek erdő-
szegélyen vagy erdőkben fészkelnek, de mezőgazdasági területeken táplál-
koznak és már az első 4—5 évben is sikerrel telepíthetők.

A mesterséges fészekodúval való madártelepítést tehát erősen indo-
kolja, hogy amíg természetes úton, madárvédelmi ültetvények létesítésével
a madártelepítés hosszú évekig tartó lassú, regenerációs folyamat s ezen a
módon elsősorban csak a rovarirtás szempontjából kevésbbé jelentős szaba-
donfészkelőket telepíthetünk, addig a fészekodúk kihelyezésével, kedvező
körülmények között, már az első évben is számottevő eredmény érhető el.
A mesterséges fészekodú alkalmazását tehát, könnyű gyakorlati kivihető-
sége, a gyors eredmény, a megtelepíthető fajok kielégítő változatossága és
bizonyos mértékig való szabályozhatósága, vitathatatlanul a madártele-
pítés legfontosabb módszerévé avatják. A mesterséges fészekodúval való
madártelepítést tehát szorgalmaznunk kell, mind a mezővédő erdősávok,
mind a szomszédos mezőgazdasági területek biológiai védelme érdekében,
továbbá azért is, mert az alföldi gyümölcsösök hasznos rovarirtó madár-
faunáját csak úgy biztosíthatjuk, ha előbb azokat a mezővédő erdősávok
természetes környezetében elszaporítjuk.

A mesterséges madártelepítés módszereit, az Intézet eddigi munkás-
sága alapján is kielégítően ismerjük, a technikai kérdések tehát csak másod-
sorban jönnek számításba. Sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen madár-
fajokat telepítsünk s az egyes fajoknál milyen populációsűrűségre töre-
kedjünk. Az egyes madárfajok telepítésre alkalmas voltát ugyanis nem-
csupán a hasznosság-károsság kérdését eldöntő taplalkozasvizsgalat hatá-
rozza meg, hanem az illető madárfaj lokális vagy tényleges gazdasági jelen-
tősége, amelynek kivizsgálása a tápli ilékféleségek aranvositasaval még

16

nem fejezödik be. Az egyes madarak taplalkozasvizsgalatanak eredmenyet
kifejező évi grafikonnak általában jellemzé sajátsága ugyanis, hogy valto-
zásnak van alávetve. Egyszer a hasznos, másszor a káros tevékenység oldalán
mutatkozik többé-kevésbbé erőteljes eltolódás, nemcsak időszakonként,
vagy az időjárás szélsőségeinek hatására, de ez az eltolódás állandósulhat
is egyes vidékek, pontosabban talajféleségek, vegetációtípusok, illetve az
egyes vidékek gazdasági profiljaiban mutatkozó különbségek szerint is,
különösen vegyestáplálékkal élő, vagy a nyár végén táplálékváltó madarak-
nál. A vetési varjúval kapcsolatos intézeti vizsgálatok (Csörgey) pl. kimu-
tatták, hogy homokos talajon, amelynék rovarfaunája szegényebb, hamarabb
lesz a varjú kártevő, mint a dúsabb rovarvilágú kötött talajokon. A homokos
talaj tehát kevesebb varjút bír el. A hasznosság-károsság mértékét tehát a
talajféleség, táplálékbőség, végső soron a populációsűrűség is befolyásolhatja.

De a csaknem kizárólag rovarevő hasznos madaraink gazdasági jelen-
tőségének elbírálásánál is számításba kell vennünk a populációsűrűséget ;
ez a mérlegelés azonban nem a táplálkozásgörbe módosulásán alapul. Neve-
zetesen, valamely igen hasznos, de ritkán előforduló madárfaj gazdasági
jelentőségét tekintve sokkal kevésbbé értékes mint az, amely kevésbbé
hasznos ugyan, de nagyobb számánál fogva, rovarirtó munkásságát a gazda-
sági életben már érdemes számításba venni. Ez az értékelés különösen az
egyforma hasznosság esetén válik szembetűnővé, pl. a gyümölcstermelésre
annyira fontos cinegék esetében. Az erősen erdőlakó, kertekbe csak ritkán
telepíthető és jóval kisebb számú kék- és barátcinke gazdasági jelentősége
a nagyobb számú, könnyen megtelepíthető és elszaporítható széncinke alatt
marad, annak ellenére, hogy táplálkozásuk évi grafikonja szerint az előbbiek
egy fokkal még hasznosabbak is mint a széncinke. A megtelepítés és elszapo-
rítás lehetősége tehát szintén növeli a gazdasági jelentőséget.

A populációsűrűség mint számadat, természetesen fajonként változó
értékű, mert a gazdasági jelentőség a testnagysággal, tehát az elfogyasztott
táplálékmennyiséggel is szoros korrelációban van. Nagyobbtestű ragadozó
madaraink, pl. az egerész ölyv néhány példánya már jelentős tényező lehet
a pocokirtás terén, ugyanígy a baglyok is. 4

De merlegeles targyat képezhetik az illet6 madarfaj vonulasaban mutat-
kozò faji sajatsagok, els6sorban, hogy az illet6 madärfaj vonulö-e vagy sem.
Vannak madarak, amelyek bar hasznos rovarirtök, alig töltenek nalunk
néhány hónapot. A rövid ittartözkodäs tehát csökkenti gazdasági jelento-
ségüket azokkal a rovarirtó madarakkal szemben, amelyek az év legnagyobb
részét nálunk töltik, esetleg egész éven át nálunk maradnak stb.

Amikor tehát arról van szó, hogy valamely madárfajról, gazdasági
jelentőségét tekintve ítéletet mondjunk, nyilvánvaló, hogy azt csak az
illető madárfaj biográfiájának, főleg ökológiájának teljes ismeretében tehet-
jük. Nem elégséges csupán azt tudnunk, hogy mivel táplálkozik, a táplál-
kozásával okozott hasznos vagy káros tevékenység hogyan aránylik egy-
máshoz, de tudnunk kell azt is, hogy a táplálkozás évszakok, talajféleségek
vagy vegetációtípusok szerint hogyan módosulhat, milyen tényezők befo-
lyásolhatják ; ismernünk kell fészkelési biológiáját, vonulási sajátosságait,
populációsűrűségét.

Most, amikor a mezővédő erdősávok és az állami gyümölcsgazdaságok
rovarirtó madarakkal való benépesítését vettük tervbe, nyilvánvalóvá
vált, hogy a mesterséges madártelepítés eddigi gyakorlatát még szélesebb
alapokra kell helyezni, egyben a megadott céloknak megfelelően terv-

2 Aquila 4-4 17

szerübbe. De nyilvánvalóvá vált az is, hogy a megtelepitésnél számításba
jövő madárfajok gazdasági jelentőségének elbírálása részletesebb vizsga-
latokat és ezek alapján alaposabb megfontolást igényel.

Bizonyos, hogy minden tájtípus valamely madárfaj részére, relatíve
a legoptimálisabb életfeltételeket nyújtja. Kézenfekvő és a legeredmé-
nyesebb módja a madártelepítésnek, ha ezeknek a madárfajoknak elszapo-
rodását szorgalmazzuk elsősorban, kiaknázva ezzel a lehető legnagyobb
mértékben a természet-nyújtotta lehetőségeket. Kérdés azonban, hogy ezek
között lesz-e olyan madárfaj, amelyet céljaink, helyesebben az illető terület
gazdasági szükségletei megkívánnak ? Az elv, amint az a fentebbiekből
világosan kitűnt, mindenesetre az legyen, hogy olyan madárfaj vagy madár-
fajok elszaporodását szorgalmazzuk, amelyek a leghasznosabbak. És ennél
a pontnál jutottunk el annak a nehéz kérdésnek végső elbírálásához, hogy
melyik az a madárfaj, amelyik bizonyos terület szempontjából a leghasz-
nosabb ?

Erre a kérdésre az eddig felhozott értékelési kategóriák alapján külön-
külön nem lehet elfogadható választ adni. A válasz ugyanis az, hogy az a
madárfaj a leghasznosabb, amely a fennálló természeti adottságok mellett,
az illető terület gazdasági érdekeinek, gazdasági szükségleteinek legjobban
megfelel ! Tehát az a madárfaj, amely talán táplálkozását tekintve kevésbbé
hasznos ugyan, de biztosan meg tudom telepíteni s ami még fontosabb :
olyan számban elszaporítani, hogy munkájának gazdasági jelentőségére már
számítani lehet !

er er

A mesterséges madärtelepitestöl azonban a gazdasagi élet megköveteli,
hogy olyan madarfajokat telepitsünk, amelyek gazdasagi céljainak meg-
felelnek. A madärtelepitest tehát szabályoznunk kell ! Es itt, a szabályozás,
a tervszerüsites, a gazdasági élethez való kényszerű hozzäidomuläs teren

fe 7

Lássuk most a fontosabb kérdéseket részletesebb megvilágításban.
A mesterséges fészekodúval való madártelepítés erdőkben a legsikeresebb,
mert odúlakóink főleg erdei madarak. Legfontosabb faj ezek között a szén-
cinke, nemcsak számarányánál (9330 erdei fészekodú több mint 50°%-aban
széncinke költött) és hasznosságánál fogva, hanem azért is, mert az erdei
odúlakó fajok között gyümölcsöskertekben is a legkönnyebben megtelepít-
hető. A széncinegét tehát, sokoldalú rovarirtó képességén alapuló nagy hasz-
nossága, gyakorisága, továbbá, hogy állandó madár (rovarirtó tevékenysége
egész éven át érvényesül), végül könnyű megtelepíthetősége, gyümölcsöseink
leghasznosabb madarává avatja. Megtelepítése azonban, annak aránylagos

18

könnyűsége ellenére is csak ott lehetséges, ahol közeli erdő jelenléte a
megfelelő törzsállományt biztosítja.

Erdők hiányában Alföldünk jelentős részén a széncinegét vagy egy-
általán nem, vagy nem kielégítő mértékben lehet csak megtelepíteni. Ennek
jellemzéséül közlöm a Madártani Intézet 1951 évi dunántúli (mecsekalji)
és alföldi madártelepítési kísérleteinek eredményét:

Dunántúlon : 61 odúban Alföldön : 111 odúban
(erdő közelében, egy gyümölcsös) (erdőtől távol, három gyümölcsös)

mezei veréb ....... 42 költes mezeiverebr. ono 70 költes
SZEHOIMEBE. N „ns 33 költés SZENCINESE” Pie à 12 költes
SETEBEIN Szet E triste 22 koltés nyaktekercs' ot. 1 költes
nvalstekeres une. 10 költes barazdabillegetö ... 1 költés
hazisvereb) =o. m 2 költes

Összesen i... ae 105 költes Osszesen MITA 84 költes

A dunántúli telepítés eredménye kitűnő, mert optimális madarlétszamot
eredményezett (20 kat. hold almásban 105 madárcsalád) s a fontos fajok
száma nagyobb, mint a kevésbbé kívánatos verebeké. Annál rosszabb az
arány az alföldi telepítéseknél, ahol az odúk felerészét sem foglalták el a
madarak (összesen kb. 130 kat. hold, főleg almás) és az elfoglalt odúknak
is mindössze 11%-aban költött széncinke.

Bár a dunántúli telepítés kétségtelen előnye, hogy ott a madártelepítés
mintegy 10 éves múltra tekint vissza és a lehető legjobb gondozásban részesül,
míg az alföldiek csak 1950 évi telepítések, a szembeszökő különbség csak
a telepített populációk mennyiségi struktúráját indokolja, a minőségi különb-
séget nem. A minőségi különbségnek (a települt fajok változatossága, a
mezei veréb és széncinke aránya) mélyrehatóbb okai között első helyen.
szerepel az alföldi telepítéseknél az erdő, tehát az erdei fauna jelenlétének,
illetve közelségének hiánya, de nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a
két területtípus közvetlen ökológiai ellátottságában mutatkozó különb-
ségeknek is, amelyek között szerepelnek : a dunántúli terület rovarfaunájá-
nak gazdagsága az alföldi, túlnyomóan fátlan homokterületekkel szem-
ben, a dunántúli telepítés tőszomszédságában folyó patak, amely az ivóvíz
állandó jelenlétét biztosítja, továbbá a gyümölcsössel közvetlen szomszédos
vízmosások (völgyek) sűrű bokros ligeterdei, ahol a cinkék áttelelése (az
állomány megtartása) annál is biztosabb, mert a bokrosok szélvédett helyein
rendszeres téli etetésről gondoskodnak.

Ezzel szemben az alföldi telepítések egyrészt vízszegény, madáritatót
nélkülöző homokterületek, téli etetés (egy kivételével) nincs, de ha volna
is, a gyümölcsösök környékének, bokros, fás részletek hiánya folytán szembe-
tűnő kultúrsivatag jellege miatt a madár nem keresi fel. Az alföldi telepí-
téseknél, méregtartalmú permetezőszerek következtében gyanítható elhul-
lások oka is az utóbbi területek vízszegénységének tulajdonítható. A dunán-
túli telepítésnél, a bővebb madárlétszám ellenére, ilyen elhullás nem volt
tapasztalható.

Az bizonyos, hogy ezeknek az alföldi, homokra telepített gyümölcsö-
söknek hasznos madárpopulációját madárvédelmi sövények, bokrosok,
állandóvizű itatók létesítésével és a téli etetés rendszeresítésével mind mennyi-
ségi, mind minőségi értelemben idővel fel lehet javítani, az alföldi madár-
telepítések általános feljavulása azonban csak a mezővédő erdősávok fel-
növekedésével várható.

2# — 4-7 19

-

Gyitiméleséseinkben, de főleg az alföldi gyümölcsösökben rendszeresi-
tendö mesterseges madartelepitéseknek tehat, mint lättuk, fontos proble-
mäja a mär sokat vitatott mezei verebek kerdese. Miutän a szencinkevel
kb. azonos testnagysagu, a széncinkének szant oduk jelentös részét elfog-
lalja, sőt a széncinke fészkelését teljesen meg is hiusithatja. A fészekodutol
való tavoltartasara irányuló eddigi kísérletek (verébharitò elötetek) még
nem vezettek kielégit6 gyakorlati eredményre.

Regen felvetödött az a gondolat, hogy a széncinke helyett a näla egy
fokkal még hasznosabb, de jóval kisebb testű kékcinegék megtelepitését
kellene inkább szorgalmazni, miután a kékcinkének megfelelő odú szűk
röplyukán a mezei veréb nem képes behatolni. Bár a kékcinke az erdőkbe
kihelyezett odúkba szívesen telepszik (az elfoglalt odúk arányszámában
a második helyen áll) kifejezett erdőlakó lévén, kertekbe, pláne gyümöl-
csösökbe csak kivételesen telepíthető s így a széncinke helyettesítésére irá-
nyuló kísérletek nem vezettek eredményre. Remény van rá, hogy egyes
alföldi erdeinkben bőséges számban élő kékcinege, a megfelelő odútípus
folyamatban lévő kikísérletezésével annyira elszaporítható lesz, hogy a
fölösleg kivándorlásra kényszerülve a szomszédos gyümölcsösökben fész-
kelésre csábítható.

Miután valamely madárfaj gazdasági jelentőségét a táplálkozás mellett
a gyakoriság (populációsűrűség) és a könnyű megtelepíthetőség döntő súllyal
befolyásolja, azért a mezei veréb-kérdést az alföldi madártelepítés egyik
legfontosabb madártani problémájaként kell kiemelnünk. A mezővédő erdő-
sávok felnövekedéséig az alföldi madártelepítés alapvető hiányosságaiban
javulás előreláthatólag nem fog bekövetkezni, azért a kérdéssel kapcsolatos
gyakorlati tapasztalataink azt az elvi állásfoglalást tették szükségessé, hogy
a mezei verebek megtelepedésével szemben még elnézőbbnek kell lennünk
azokon az alföldi helyeken, ahol más, hasznosabb odúlakók megtelepítésében
nem érhetünk el számottevő eredményt. (A mezei veréb kivételes megtűrését
eddig is konkréten javasoltuk. A széncinke megtelepítésének erőszakolása
érdekében azonban a verébnek — általánosságban — olyan rossz híre kelt,
hogy a mezei veréb fészekodúban való költése a madártelepítő szemében
a telepítés csődjét jelentette s ezért a madártelepítők, sok esetben indokolat-
lanul is, irtották azokat.)

A mezei veréb táplálkozására vonatkozó eddigi adatok és megfigyelé-
seink megfontolása alapján arra az eredményre jutottunk, hogy komoly
kártétele csaknem kizárólag az érő gabonára szorítkozik. A tehát csak
néhány hétre terjedő kártételével szemben a költési időben főleg rovarokkal
él és fiait is rovarokkal eteti s miután évente 2—3-szor költ, a fiókanevelés,
tehát a rovarpusztítás időszaka nyár derekáig is elhúzódik. Megfigyelések
azt bizonyítják, hogy a most országos csapásként jelentkező amerikai szövő-
lepke hernyóit (amelynek kevés madárellensége van) a mezei verebek (és
a házi verebek is) pusztítják. Ismeretes a mezei verebek szőlőben való hasz-
nossága stb.

Miután a mezei veréb könnyű megtelepíthetősége, nagy szaporasága
folytán az alföldi vidékek legszámottevőbb odúlakó madara, telepíthető-
ségével szembeni eddigi álláspontunkat feltételesen revideálnunk kell, annál
is inkább, mert táplálkozását nem ismerjük még olyan részletesen, hogy
gazdasági jelentőségével szemben elutasító álláspontra helyezkedjünk és
kívánatos, hogy táplálkozásbiológiájával mielőbb teljes részletességgel meg-
ismerkedjünk, amelynek érdekében a vizsgálati anyaggyüjtest megindítottuk.

20

A mezei veréb-kérdéssel kapcsolatos bizonyos mértékig a seregely-
kérdés. A seregely megtelepitésére eddig nalunk nem forditottak különös
gondot, holott taplalkozasanak eddigi ismeretei alapjan is egyik leghasz-
nosabb odülaké madarunk. Nemcsak azért, mert kiváló rovarpusztitö, hanem
azért is, mert könnyen megtelepíthető s mivel társasan költ, az optimális
populációsűrűség aránylag hamar elérhető. Hasznosságának mérlegelésénél
erősen latba esik, hogy márciustól októberig nálunk tartózkodik, enyhébb
teleken át is telel. Nagy hasznossága és könnyű megtelepíthetősége ellenére
nálunk aránylag csekély számban költ s így gazdasági jelentősége alig
számottevő.

Magyarországon a seregély a létesítés alatt álló mezővédő erdősávok
egyik legértékesebb madarának kínálkozik, különösen a Hortobágyon,
ahol a tervezett öntözéses rétgazdálkodás nyomán elszaporodó rovarvilág
fékentartásában nagy jelentőségű lehet.

A seregélytelepítés azért fontos a verébkérdéssel kapcsolatban, mert
fészkelését illetőleg a mezei verebekkel kb. azonos igényű s miután erősebb
termetű, azokat a fészekodúból kiszorítja. Megtelepítésével tehát a mezei
verebek túlságosan egyoldalú elszaporodása korlátozható volna.

A szántóföldi növénytermelés, rét- és legelőgazdálkodás érdekeit szol-
gáló hasznos madarak elszaporításának, egyenletes elterjedésének is tehát
a mezővédő erdősávok az alapvető feltételei. De még a középkorú mezővédő
erdősávokból is hiányoznak a környező mezőgazdasági területek biológiai
védelme szempontjából jelentőséggel bíró erdei fajok, mert a középkorú
mezővédő erdősávba — természetes úton — még csak a szabadon fészkelő
apróbb madárfajok települhettek, amelyeknek rovarirtó munkája csak az
erdősávban és az erdősáv közvetlen szomszédságában érezteti hatását, de ha
messzebb is terjed az, a legfontosabb mezőgazdasági kártevőknek, külö-
nösen a terricol-fajoknak és apró emlősöknek még nincs közöttük hatékony
pusztítója (vetési varjú, kéx-és vörösvércse, baglyok, seregély, bubosbanka,
szalakóta), amelyek megtelepedése csak a mezővédő erdősáv teljes kifej-
lődésekor várható ; és a középkorú erdősáv növényzete is még mindig nél-
külözi a fák biológiai védelme szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró
odúlakó apró madárfajokat. Kétszeres ok teszi tehát szükségessé, hogy a
középkorú mezővédő erdősávban már mesterséges fészkodúkkal a hiányzó
fontos fajok megtelepítését és elszaporítását szorgalmazzuk.

A középkorú mezővédő erdősáv a mezőgazdaság szempontjából jelen-
tőséggel bíró fajok közül csak a fogoly- és fácánállomány természetes tele-
pülésére jótékony hatású, amennyiben azok elterjedését egyenletesebbé,
illetve megtelepedésüket lehetővé teszi, főleg azáltal, hogy az állományt
megvédi az időjárás mostohasága, különösen a zord telek katasztrofális
pusztításaitól. A kifejlett mezővédő erdősáv pedig a varjúfélék természetes
elterjedésére mutatkozik jótékony hatásúnak, amennyiben a jelenlegi túl-
népes kolóniák egyenletes szétoszlását teszi lehetővé s ezzel a túlnépesedés
folytán előálló érzékenyebb kártevéseket megszűntetik.

21

en È

be o mT PS NAM (pp, BAN

A SZÜRKEGEM. A NAGY- ES KISKOCSAG
TAPLALKOZASI OKOLOGIAJA.

Irta: dr. Vasvari Miklos +

Vasvari jelen dolgozatät posthumus, igen töredekes
jegyzeteiböl allitottuk össze. Iparkodtunk az elözö dolgo-
zataiböl szavait átvenni, és így szövegbe önteni elgondola-
sait, amiket életében szóval közölt velünk. Szerk.

Jelen dolgozatomban a fenti három gémfajt tervszerűen állítottam

“ree

zataimban (Aquila, 1927—28, p. 342—374; 1929—30, p. 231—293 ; 1935—
38, p. 556—613; C. R. IX. Congr. Int. Orn., Rouen, 1938, p. 415 —422)
ismertetett fajok közül legszorosabban kapcsolódik a vörösgemehez, részben
pedig a bakcsóhoz, így a rendszeresség és a fenti elgondolások indítottak
arra, hogy éppen ezt a legközérdekűbb fajt hagyjam utóljára.

Szürkegem (Ardea c. cinerea L.) a leggyakoribb gémiink, és annak
ellenére, hogy a halászok és a tógazdák ahol érik, irtják, számuk nincs
fogyatkozóban. Chernel is kifejtette, hogy a szürkegém elsősorban a ligetes
folvamparti erdők madara (Csalló- és Szigetköz. Paks-Mohácsi erdők, Tiszai
ligetek stb.), ahol magas fákon fészkel, de fészkel szép számmal a nádasok-
ban is, ahol lehetőleg a rekettyebokrokra rakja fészkét, de szükségből az
, avas" nádra is ráépít (Kisbalaton, Velencei-tó stb.) s így még halastavaink
nádszegélyében is költ. A Balaton mellett ismert telepe volt Tihanyban,
ahol egy parti hegyoldalban akácosban települt. 1941-ben azonban minden
különösebb indok nélkül ez a telep egy nagyobb környéki nádasba, a Bozsai-
öbölbe húzódott át. A szürkegém hatol fel gémfajaink közül legmagasabban
a hegyek közé. Halászgató példányok hegyi patakok mellett a Kárpátok
legmagasabb erdő-régióiban is előfordultak; magános párok fészkeltek is
a fenyvesekben Bártfa mellett (Weisz).

A szürkegém alkalmazkodott legjobban a kultúrához is. Az építmények
nem túlságosan zavarják, a forgalom se, a halastavak létesítése egyenesen
kedvez neki. A szürkegém a legkevésbbé kötött a vízhez, mert a réteken
éppen úgy elvadászgat, mint a mocsaras, nedves földeken, tavak és folyók
partján elhalászgat. Különösen áll ez az egérjárásos esztendőkre, amikor

>
23

a sziirkegém éppen úgy, mint a gólya, csapatosan szállja meg a fertőzött
földeket. Ugyanígy a sáskajárás idején is ( Vönöczky— Schenk). Valamennyi
kutatás azonban azt mutatja, hogy elsősorban a tiszta átlátszó vízben szeret
halászni. A szürkegém merev mozdulatlanságban lesi zsákmányát, amit
azután gyors csapással, erős, egyenes csőrével megszigonyoz. Ezért halas-
tavakban kártétele jelentős, mert nemcsak kisebb halakat szigonyoz meg,
hanem akkorákat is, melyeket már lenyelni nem tud, csak csőrvágással
súlyosan, sok esetben halálosan megsebez. Ez a kártétel azonban kizárólag
halastavaknál jöhet számba, ahol a vízállás sekély.

A szürkegém jelenlegi állománya hazánkban fel nem becsülhető, mert
elszórva sok telepe van. Fontosabb települések: Gönyü (Dunasziget) ; Egyek,
Algyő (Tisza-ártéri erdő); Kisbalaton, Aszófő (nádas, Balaton-vidék) ;
Dinnyés (nádas, Velencei-tó); Fertőrákos (nádas, Fertő-tó); Sátoralja-
újhely (Bodrog- ártéri erdő) stb. Halastavaink közül jelentősebb települései
vannak a Hortobágyon, Rétszilason stb. Hangsúlyoznom kell, hogy mind-
ezek az adatok csak kiragadott példák.

A szürkegém termetre a legnagyobb gémünk. Witherby és Niethemmer
szerint szárnya : d 430—470; 3 425—460 mm. Súlya Niethammer szerint
1766, 1762 g; Heinroth szerint: 1990 g. Saját méréseimből (megmaradt
adatok) : 1310, 1437, 1584 g ; szárnyméret : 432, 435, 450 mm. Pátkai mérései.
alapjan: od 1500, 1536, 1630, 1690.g; 2:7 1380, 1410 8; mv. 12409
INC OLD)

A megvizsgált 200 gyomortartalomban a következőket találtam :

A szazalékszamok azért nem egyeznek teljesen a népszerűsítő tabla szazalek-ada-
taival, mivel itt az elöforduläsi esetek szazalékat adjuk. Marpedig egy gyomorban nem-
csak egyféle taplalék talalhatò, hanem többfele, tehat ha az igy nyert szazalékszamokat
összegezzük, akkor 100-on jóval felüli alapösszeget kapunk. Hogy a taplalék-eloszlast
ezekből a számokból körkörös ábrán bemutathassuk, azért a nyert értékeket ismét
100-as alapegység számra kell átszámítanunk és ebből adódik az eltérés.

Hal összesen

Fishes: generally @ vs son inni 100 esetben — példany 50%
Bueloperear sn. RI E 2 a 3 5 Or
Perla ee RIOT E 2 ar 2 AR 10%
LEUCAaSpIUs lend igure choke ore hosters ee 1 A 1 8 059%
ADITO oro Heads ctr oo ie 8 SRCCaN 063 55 ASE
L'ÉUCISENS IE MR en SA SR A I 2 na 16 > 100

S CALAIS TIE RS 3 55 COB 2D) N Wald) Ye
Squalius cephalus) aka cee ER 2 Becca 6 33 196
Squalius Tedciscus 77 ae 1 BA 2 > 05993
GYPENUSS.H ee ANS el 9 ea. Wd SI 4,5%
Idusamelanotuse er ESE 2 sa 3 "n 19%
APDGRAMISE TIE 2 Aa 3 Me oe
SOK eke bore ke ee ER Feo 3 Dì 13 a 15595
INGCELINONCETLNT A NRA NE 2 x 14 D 106
CARASSO o 5 acca. 149 ss PRIS Ye
EUPOmMOtiS: „ee 3 SEGA 22 5 10590
CODIBISE E II IRR SIR 1 4 1 > 03%
INS TTUUS Se Bic ta N aoe hae Ge nee il 55 al SA 055196
ETA MET SHICSa uke ts ee are elek: 6 MICCA MOSS 5 DIVA
Emlös 6sszesen

Mammals generally? tt ea... 9 3 — of 19,5%
ING OMS Ry el: rene 2 r 2+? ae 1597
SOFeEXTARAMEUS ic cents. iena 1 En 1 es 05503
NIEROLUSS N ee ? a 31+? ER —
ANSICHT. 2 3, 2 5 1293
RDA RR NO oi 1 N 3 AA O95

24

wEmlos?.—.,,Mammalia” :::..... 7 „ több (many) ,, =

MoN Rleather® nr. werner... 1 Re ? SI 053295
CNE ALIZAr A TR Bees te 4 55 — St, DO
Kígyó? Snake nee bal 2 5 — 4 19
Béka összesen — Frogs generally. 36 > -— A PO

| FEIN Sb eda N à 8 Sea O0 aA 49
FEO AES EEE TERRE RSR EE 1 n DS
Beat Pros” Re ok ses Du Li — = —
RER re: RE ten ER a 2 Fe > + Job

Nagyvizibogar összesen —

Greater Waterbeetles generally 22 = Ap (NA
Vizibogar larva — Larvae of

greater Waterbeetles :....... 47 > — = PBL Oe
Vizibogar larva — Larvae of
NaAterbeeties, o enon 1 sa 1 = Oa,
WIV ISCUS-1MAGO Lee sie cee chev et i 1 da 15 <A ODI
Patiscus-1a Eva go ee een ore 1 >: EGAHLNG En 040198
GYHISLET-MTASOZÁKAK a ts. case e sua 3 SE 14 3 ESCO
vDISter-12GVae see e ine 4 5 102,11 RA 2%
EVANS MACON ne 2 * 12 55 195
BINFOUS HAT AM ME ee cle ae D ae 106 > DI
Hydrophilus caraboides ........ 2 Rs — > DICA
Kisebb vizibogar —

Smalls wWaterbeetle: vi... 32 À -— 5 16%
JANCTIMUSEIEN LRO RE 3 n = - 1,30%
Boranı Beetle. en: en: DE > 128 o 26.95
VIOLANO cos doce eet ake er 14 39 = 5 1096
Mdenata-larvacp a ua 14 sa — D %
Aesehra-lanvae mers te csc hia eas ore 3 5 DS a 1502
ERÉDÉRODECTA ale ia 1 5 — 55 02503
ANDRETE ae ee STORES 3 x 6 as JR
MES DAS A ARE EEE 1 a 2 33 055802
DIprerd eee tee 1 Sh — de 0.55
Stralyomys-1arvar a2... a's ts ee 2 “A — be ing
Gryllotalpa = eee i none 13 PE — 55 0,00
Szocske — Grasshopper ........ 10 > 23 30 DOO
SASlRate=stto COSIO enge 21 o GEL Gil pe 105905
TS oc a APE 11 RE 108 > 2,006
INOPONECHAL een ee ere — MICCA, 38 —
INA COLISS rn: — = 34 > =
Gorpadaer I ee Maas ten il ss il Da DS
Vizipoloska — Waterburg ...... 36 35 -- 53 18%
Pentatenmidae Bene: 1 5 = nn 0,5%
Pók = Spider denise ico BAG ua 1 ‘9 TE ” 0,5 %
Haier A I ian I il n AUDE 0,5%
wepker—— Butterhlys Senne 1 = — 5 0,5%
PROVA MICCA n TOTO DOGO ess 3.905
SE N PE ae clr du à a 4 n 6 5 2%
| S070: Ce OE MENT OR eee en 1 5 1 98 0,5%
Poramebilis sia, 1 3 1 95 0,5%
CSS AR Small: fa sta do ia 4 = 53 > DIE
Növeny — Vegetable .......... 6 35 — > SOG
Homok, kavics, sar — Sand,

eravel and mul ccs tele sc) es 2 99 = 9 1%

Mint a fenti összeállításból kitűnik, a sziirkegém étlapjan a halak állanak
els6 és legföbb helyen. Amint az el6bbi dolgozatomban kifejtettem (Aquila,
1935—38. p. 566) a nappali halászó életmódot folytató nagyobb, egyenes,
hegyescsőrű gémfajok alkati adottságuknál fogva elsősorban hallal élnek.
A szürkegém esetében a hal messze felülmúlja az összes többi táplálék elő-
fordulási esetének százalékát.

A német kutatäsok eredményeit összefoglalva Niethammer megalla-
pitja, hogy a sziirkegém tápláléka elsősorban hal. A fiókákat szerinte ugy-
szólván kizárólag hallal eteti, néha bekäval. Niethammer szerint a tápláléka
ezenkívül kétéltűekből, hüllőkből, vízipocokból, mezei pocokból, kisebb
emlősökből, néha sok rovarból ; másodsorban rákokból, csigákból, kagylók-
ból, férgekből, madárfiókákból és kisebb beteg madarakból áll. Collinge
csak 5 gyomortartalmat vizsgált, melyekben 6194-ban talált halat, 9,5%-
ban kisemlőst (vízi- és mezeipocok, vándorpatkány, mezei egér, vakond,
fiatal ürge, nyúl, közönséges és vízicickány, denevér) ; volt továbbá fekete-
rigó, guvat, szárcsafióka, vízityúk, piroslábú cankó, tőkésréce-pihék, fácán-
csirke, házikacsa-fióka). Jourdain szerint megtámadta a havasi partfutöt,
sárszalonkát és fecskét is. A gyomrokban sok a béka, pete és poronty, gőte,
férgek, csigák. A halak sorából a következő fajokat emeli ki Jourdain az
angol kutatók vizsgálatai alapján : Cottus, Pleuronectes, Gasterosteus, Esox,
Cyprinus, Leuciscus, Salmo, Thymallus, Anguilla, Pteromyzon. Az angol
kutatók a következő állatokat találták meg a szürkegém gyomrában:
kagylók (Unio, Anodonta), vízicsigák, rákok, sáskák, fülbemászók, Noto-
necta, Corixa, Trichoptera, Carabidae, Harpalus, Pterostichus, Dytiscus,
Agabus, Colymbetes, Coccinella, Hydrophilus, Aphodius, Geotrupes, Melo-
lontha, Sitona, Hymenoptera, Diptera, Annelida és növényi maradványokat.
Moltoni 24 gyomortartalom közül 11 esetben talált halat (Anguilla, Esox,
Cyprinus, Cobitis és ismeretlen) ; apróemlőst (Arvicola, Neomys, ismeretlen
szőr) 4 esetben ; békát (Rana esculenta) 6 esetben ; madarat 1 esetben (beteg
Motacilla alba); rovart 10 esetben (Notonecta, Gryllotalpa, Hydrous) ;
kígyót (Tropodinotus) 1 esetben.

Eredményeim tehát Moltoni eredményeivel jól vágnak, de ha akár
az angol, akár a német kutatók eredményeivel vetjük össze, akkor is ugyan-
azon halfajok fordulnak elő a szürkegém gyomrában — természetesen a
helyi adottságokat figyelembevéve, pl. lazac és angolna Angliában. Ugyan-
csak egyezik az emlősök és hüllők faji összetétele és arányszáma is. Vizsgá-
lataimból kiemelkedő az ásóbéka előfordulása, mint mirigyes bőrű békáé,
holott a többi vizsgálat eddig csak simabőrű békát talált. A vízibogarak
és vízipoloskák szintén egyenlő arányban fordulnak elő valamennyi vizsgá-
lati anyagban.

Ami a táplálékmennyiséget illeti, a szürkegém a bakcsónál is igénye-
sebb, bár korántsem fogyaszt annyit, mint ahogyan ezt a kézikönyvek
eddig írták. Heinroth fogsági megfigyelései szerint a szürkegém 6 napos
fiókájának napi szükséglete 56 g, 11 naposé 185 g, 17 naposé 330 g, amely
mennyiség azután állandósul. Összevetve a madár súlyával, Heinroth meg-
állapítja, hogy ezen táplálék !/,-ät használja fel a szürkegém testi gyara-
podásához.

Ami a szürkegémet, mint halkártevőt illeti, mint a többi gém a vad
vizekben, tehát a rendes viszonyok közt, egyáltalán nem okozhat érdemle-
gesebbb kárt. A halastavaknál ellenben nem tagadható le kártétele, termé-
szetvédelmi szempontból azonban mindannyiunk számára sürgető parancs,
hogy ezt a díszes madarat a lehetőség szerint kíméljük.

A nagykócsag (Egretta a. alba L.) a vörösgémnél is kisebb,
de nagy és karcsú termetű, hosszú nyakú, hosszú egyenes csőrű gém, mely
alakja folytán szintén a nappali halászathoz alkalmazkodott.

A nagykócsag ma már természeti ritkaság, melyet a 16946/1912. F. M
sz. 1912 április 26-án kelt rendelet helyezett — mint ilyet — teljes védelem

26

ala. Fokozatos fogyatkozasarol 1918-ig Vönöczky-Schenk számolt be. Az
első világháború után hazánkban mar csak a Kisbalatonban fészkelt.
Vönöczky-Schenk szerint 1921-ben 10 pár volt, mely az őrzés folytán 1924-ig
26 párra szaporodott fel ; 1931-ben azonban ismét 4 párra csökkent számuk,
1934-ben ismét 16 fészket talált Warga, az 1940-es magas vízállásos esztendő
sok lecsapolt területre, így a híres fonyódi Nagy-Berekbe is újra visszahozta
a vizet, ami lehetőséget nyújtott a kócsagok szétszóródására. Így 1945
tavaszán már bizonytalan volt, hogy fészkelt-e egyáltalán a kócsag a Kis-
balatonban ; 1946-ban is csak 1—2 pár költött, de a számuk lassan szaporo-
dott és 1949-ben újra rekordot ért el, kb. 30 pár költött (Keve).

1936-ban Jourdain megtalálta a nagykócsag fészkét a Velencei-tavon,
és az állomány 1947-ben valószínűleg 5—6 párra is felszaporodott itt, de
átlag csak 2 pár költött évente.

A Fertő-tó magyar oldalán szintén kis számban költött állandóan a
kócsag (Breuer), mely 1949-ben valószínűleg 15—20 párra szaporodott
fel (Patkai).

Másutt azonban a nagykócsag költéséről 1920 óta nem tudunk. Kada
szerint ugyan valószínű, hogy a fonyódi Nagy-Berekben 1940 után rend-
szeresen fészkelt ; továbbá Nagy László szerint 1949-ben 2 pár a Hortopá-
gyon is megtelepedett.

A nagykócsag kizárólag a nagy nádsűrűségek óvatos madara, csak
halászgatni jár ki a nyílt vizek, nagy tavak szegélyére. Táplálékmennyisége
testsúlyához viszonyítva valószínűleg egyezik a szürkegémével. A súly-
mérésem szerint egy fiatal lesoványodott és elhullva talált példány súlya
608 g volt. Magnan szerint © 1178 g; Pátkai mérése alapján d iuv. 1680 g

A megvizsgált gyomortartalmakban* a következő táplálékmaradvá-
nyokat találtam :

Haller Eishes. Br fen ei cree she ys 10 esetben — példany
(CAIREISSITIN Se essen 1 53 1 RS
DSCALIDITLSE EN CRE en 1 5 1 3
AVIRA ST Soc ARR e Sie ne ee — > 2(?)
GRINS 5 ea en RE — 55 (CAS | Me T
TR OS RE OO ae _ CCAS ss
INEHNGISEUSITUL USE ee -- 2 33
Leuciscus ? és meghatarozhatatlan

hal — Undeterminable fishes ... — 5 9 oe
Dytiscus et Hydrophilus ........: 3 ig - 5
Nagyvizibogar-larva — Larvae

of sreater Waterbeetles ...... 3 5 — En
WON EISCHIS LAN A Een ten ie — af 3 a
Cybisterlarva weyers cic cia siete ele — BF 6 aS
Ébydrophilus caraboïdes ...,.-. i... os 37 1 DA
EIyemous-lacvasma ie n — 5 1 BR
Kisebb vizibogar — Smaller

Wiäterheetlesumrn.. cera © sales — ss 12 ;
(OXGICITEN IE REA eisen Il x 1 Sa
Odonafa-larva Ses is sini: ereje 2 > _ as
ESC LAN A San... eee — esetben 5 példany
Gryllobalpa az een ona one ölelte ő 1 > il PE
Vizipoloska — Waterbugs ....... 2 > 7 39
INAGIGORISIA wise SORIA ee. se ARR = 4 ix

* Szamuk mar meg nem ällapithatö, de kb. 20 darab lehetett.

27

Vizirovar — Waterinsects ....... 1 7 =

Range s NNSeCrs 4 os RAT 3 DO _ Me
Gilisztaq7 Barthworm (2). „202 He = ae
Novény — Vegetable ........... 3 5 — da
Lotragyaszerti anyag — Matter

GNT SE a aro oo ÉD o co 0 1 e — os

Amint az adatokból kitűnik, a nagyköcsag a legnagyobb halevő.
Főként a lassú és álló vizek halait fogja, többi tápláléka pedig gerinctelen
vízi állatok sorából kerül ki. Tehát jelen eredményem se Jourdain-nel, se
Niethammer-rel nem áll teljesen összhangban. Amerikai fajtársa Bent szerint
a mocsarakban és rizsföldeken vadászik, ahol halakat, békákat, gyíkokat
kis kígyókat, egereket, vakondot, csigákat, szöcskéket, rovarokat és növényi
anyagokat szed össze. Baynard fiókák öklendésében halakat (étkezésre
nem alkalmasakat), kis békákat, kis kígyókat (vízivipera), tengeri rákokat
és rovarokat talált. Wetmore egy kócsag gyomrában 9694-ban állati (tücsök,
szöcske, szitakötő, Orthoptera, kis hal, kis békák) és 4%-ban növényi marad-
ványokat talált. Moltoni két gyomortartalomban csaknem kizárólag halat
(Eupomotis, Cyprinus, Tinca) és elenyészően kevés szőrt mutatott ki.

Ha tehát a nagykócsagot a fenti vizsgálat alapján kellene megítélni,
károsnak kellene tartani. Ezzel szemben a valóság, hogy a nagykócsag már
kis egyedszáma alapján, valamint azon körülmény folytán, hogy kerüli a
kultúrát, valamint kecses alkata folytán sem okozhat kárt, mivel alkata
miatt nagyobb halat zsákmányolni nem tud. A nyílt, szabad vizeken fogott
halak mennyisége számba sem jöhet, és mint a fenti táblázat mutatja, csak
a kisebb fajokat fogdossa, melyeknek semmiféle halgazdasági jelentősége
sincs. A nagykócsag ugyan költési idő után szerte kóborol, és a halastavak
mellett is megjelenik, hosszabb-rövidebb időt ott tölt, de egyes példányok
olyan kárt nem tehetnek, hogy a kócsagok irtása akár halastavak mellett
is engedélyezhető lenne.

A kiskócsag (Egretta g. garzetta L.) életmódban lényegesen
eltér nagyobb rokonától. Elsősorban nem olyan állandó faj. Fészkelőhelyére
nem tér rendszeresen vissza, így például a Kisbalatonban is csak alkalmi
költő, sőt alkalmi átvonuló faj. Warga szerint 1891—1934 közt csak 6 ízben
fészkelt 1—2 pár. 1935—1944 közötti időről biztos adataink nincsenek.
1945—47 közt nem költött ; 1948-ban 4 pár, 1949-ben egyszerre kb. 25 pár
telepedett meg a Kisbalatonban (Keve). A kiskócsag emellett nem a nád-
ban fészkel, mint a nagykócsag, hanem rekettyéken. Ezért nem is olyan
nádasokban szeret fészkelni mint a nagykócsag, hanem jobban kedveli a
ligeterdőket, mint amilyeneket a Tisza mentén talál. 1941-ben Homoki-
Nagy a Koháryszentlőrinc melletti akácosban kb. 10—15 párra becsülte a
fészkelő állományt ; 1946-ban szép telepet talált Nagy László Egyek kör-
nvékén a tiszai füzesekben ; 1947-ben Bdstyai Szolnok mellett ugyancsak
ártéri erdőben találta ; 1948-ban Sferbetz Szeged vidékén, Radványi pedig
Abádszalók közelében bukkant telepeire. 1949 tavasza különösen gazdag
volt kiskócsagban, amikor számos helyről jelentették fészkelését. A kis-
kócsag emellett kóborabb természetű mint a nagykócsag, és így a költési
idő után még több helyre szóródik szét. Halászati módja azonban meglehe-
tősen egyezik a nagykócsagéval, amennyiben szintén az álló vizek szélén
halaszgat. Termete is éppen olyan karcsú. Súlya -Patkai szerint: dd 496,
517, 540, 542, 580, 614 g; £2 490, 505, 5308 dio 1uv. 47054957877 1uy250
8; Heinroth szerint 500 g.

28

A megvizsgált gyomortartalmakban* a következő taplalékmaradva-
nyokat talaltam :

Bat — Risbies eni LE A er: 23 esetben — peldany
Alburnustlumeilduserse sense 9 ae CCANLO >
COINS ET eee RE PR RNA 1 a 1 Ae
WARASSIU SEE 35 PRA teary acy hoes 4 an (ACES BS) x
ENBEIRUSY Ezék Ri A cai 4 5. Cca. 98 so
Beueaspius delineatus iv... È) er AL) iA
AGERIMA:Cernua, Sse see era oe te 1 ap CE, 249) SÒ
Acérinarschraetzeri nente 1 DE 1 5
Hlalee Risch, asse eo S GCA Il Rs
BOSS = anima SR 1 55 3—4 35
Bekasr ETOU SRE Et Aia 12 >, = a
Rama tesculenta mrt eee il: =}. GCATZE es
Nagy vizibogar lärva — Larvae

of greater Waterbeetles......... 13 35 -- da
Vizibogar larva — Larvae of

\Waterbeetlless Ret ott. ote ER oe 4 i — er
Kis vizibogar — Lesser Water-

beeeles:t.:+3> Brunner ates as 15 58 = 3a
Eybister-larvae, eolico 9 35 24 35
IDWiHISCURSIFRIRYEIS os en 3 E 6 DE
Eiydroustarvae RES... 2. 3 a 4 os
Vizibogar-larva — Larvae of

Waterbeetlestat. eo tee À à 38 35
Kis vizibogar — Lesser Water-

DECESSO ee 112 5 41 35
Boca Beetlesern e 10 » Gear 92075
OMA ALE IE ue 6 MICCA 8 =
Odonata-larvae (Aeschna) ....... 12 Gre 0 Ir
SPIA SR Aya en land 1 = 1 >
StrasLyomys-laryae u. AS 2 98 16 53
Saskar=Eoclusbstk. 2. tern: 1 Ke 2 33
Vizi poloska — Waterbugs ....... 15 5 =: 39
NOncerisp: SRE ST 12 55 58 2
NOÉ CL AN LE RE ON ora 9 5% 29 Le
ETON eyes A FERN 2 3 2 >
MANAGEO ER an et fe fete 2 35 4 >
Rovar—sInsects us hu ie ee 17 55 — 1;
STAR AS AMIS PR rene 1 a 1 a
Növény: — "Megetable .. ...2..... 2 > — DD
bilomok = Sand nn 3 ha — 55

A kiskócsag táplálkozásában igen hasonló a nagyobb rokonához, szin-
tén legfőképpen halevő, azonban a madár termete, finomabb alkata folytán
is halgazdaságilag jelentős halfajok nem fordulnak elő étlapján. A hal-
gazdaságban tett alkalmi látogatásai puszta riasztással is elháríthatók.
Csekély száma folytán szintén nem engedhető meg a halgazdaságokban sem
az elejtése. A jelen vizsgálat azt mutatja, hogy a kiskócsag sokkal nagyobb
békaevő, mint a nagykócsag, ami azzal állhat összefüggésben, hogy a kis-
kócsag jobban járja a mocsarakat, jobban látogatja a kisebb ereket, mint
a nagykócsag. 1947 őszén Prof. Manninger G. Adolf például megfigyelte,
hogy a Kisbalaton egyik rekettyecsoportját csaknem 100 kiskócsag szál-
lotta meg napokig, mert a rekettyék közt kiszáradó félben lévő tócsában
igen nagy számmal szorult be apró hal, és ezeket fogdosták a kócsagok
folytonos le-leröppenéssel.

* Számuk ma már meg nem állapítható, de kb. 40 db. lehetett.

Jourdain szerint a kisköcsag elsősorban apró halakkal él (Tinca, Cypri-
nus, Cobitis, Eupomotis), kis kigyökkal, kecskebékaval, gyikokkal, fergek-
kel, alacsonyabbrendű rákokkal (Apos), viziesigäkkal, Odonata-larvakkal,
vizipoloskäkkal és vizibogarak larvaival. Ugyanezt mondja Niethammer is.
Moltoni 8 gyomortartalmat vizsgalt, melyben 3 izben talalt halat (Amiurus),
egyszer békát, 4 ízben Notonectida-t, 1 ízben rákot (Palaemonetes) ; egyszer
Gammarust (nagy mennyiségben), 1 ízben Odonata-lárvát, 1 ízben bogár-
és 1 ízben rovar-maradványokat. Bent összeállításában amerikai fajrokona
táplálkozásában feltűnő, hogy csak Audubon említi, hogy félsósvizekben
halászik apró halakat. A többi szerző, mint Wilson, Wetmore azonban nem
talált gyomrában halat, hanem elsősorban rovarokat, főként szöcskéket,
azután kis békákat, kis kígyókat és gyikokat, továbbá félsósvízi rákokat.
Wetmore megemlíti, hogy többízben a száraz legelőket is meglátogatja.
Ugyanez a helyzet a kiskócsag délfranciaországi telepein is, amint ezt sok
szerző már megemlítette, és többek közt Keve is megfigyelhette a Camargue-
ben, hogy a víztől távoleső homoki szőlők közt fekvő fenyvesben fészkeltek
a kiskócsagok, melyek a lagunák szélére jártak táplálék után, vagy a lege-
lésző szarvasmarhákat követték és a marhák hátára is szállottak, amint
ezt a kiskócsag közeli rokona a päsztorgem (Bubulcusi. ibis L.)
teszi, amitől ez a faj nevét is nyerte.

Összefoglalva tehát nyolc gémfajunkon végzett vizsgálatom eredmé-
nyét, először is utalnom kell a roueni Madártani Kongresszus jelentésében
közölt ábrámra (p. 417), melyen aszerint csoportosítottam az addig vizsgált
öt fajt, hogy táplálkozásuk szerint hogyan állanak egymáshoz legközelebb,
és amint ott bemutattam, egy érdekes kört kaptam : kiindulásom a vörös-
gém táplálkozása volt, most beleillesztve a szürkegém, a nagy- és kiskócsag
táplálkozását is, azt kell látnunk, hogy a négy nagy nappali életmódot foly-
tató gém táplálkozása meglehetősen egyezik. A legnagyobb halevők a
kócsagok, melyek leginkább a vízhez kötöttek. A halgazdaság szempontjá-
ból ezek a fajok ritkaságuk folytán nem jönnek számba, továbbá azon
körülmény folytán sem, hogy a kócsagok finom termetük miatt nem képe-
sek nagyobb halak fogására. A kiskócsag némileg kiesik a negyesböl,
amennyiben mint kisebb vizeinknél halászó gém, béka- és rovarfogyasztó
is, és így az éjjel halászgató bakcsóval és a teljesen mocsári életet élő, ugyan-
csak főleg éjjel vadászó bölömbika táplálkozásához közeledik. A felületes
szemlélet alapján azt kellene várnunk, hogy a szürkegém a legnagyobb
halász. Ezzel szemben a szürkegém (200 gyomortartalom) 100%-ra atszami-
tott értékű 40,1% halzsákmánya mellett a vörösgem haltápláléka (113
gyomortartalom) 56,3%. Ez annak a következménye, hogy a vörösgém
sokkal inkább a vízhez, a mocsárhoz kötött, mint a szürkegém, amely a
rétekre is rendszeresen kijár egerészni, és ezért a vörösgém viszonylagos
6,3%-0s apróemlős tápláléka mellett a szürkegémé 14,5%. Mivel a szürke-
gém nedves réteken szeret vadászgatni mint a gólya, a béka-tápláléka is
20,3%, szemben a vörösgém 10,8%-Aval. Viszont a vörösgém mocsári faj
lévén, a vizibogarak és lárváik százaléka táplálkozásában 26,6%, mig a
nagyobb falatra vadászó szürkegémé 25,1%. A továbbiakban még az lenne
várható, hogy termete és életmódja folytán is a bakcsó nem olyan elenyésző
mennyiségben fogjon egeret, hanem a szürkegémhez hasonlítson jobban a
táplálkozási görbéje. Lehetséges, hogy a vizsgált 114 gyomortartalom csak
véletlen folytán nem mutatja ezt a képet, de ha okát kell adnunk, talán
abban kell keresnünk, hogy a bakcsó főleg éjjeli vadászatot folytat, de

30

akkor a vízparton jar. Éjszaka nem húzhat ki a földekre a gólyák és szürke-
gemek köze, mint ahogyan nappal gyakorta megfigyelhetö, mivel ezek a
fajok ilyenkor alszanak, és tömegük nem gyakorol vonzö hatast a vadaszatra
szálló bakcsökra. Tehát ezzel magyarázható, hogy a bakcsö több békát
fog, mint emlőst. A következő három faj, sorrendben a bölömbika, pocgém
és üstökösgem kimondottan mocsári fajok és mint nagyobb termetű állatoké
táplálékuk zöme: a bölömbikáé a béka, míg a másik kettőé a vízi rovar-
világból kerül ki.

Tanulmány-sorozatomat azzal a gondolattal kell befejeznem, hogy
rámutassak, mekkora a gémek jelentősége a biológiai egyensúly fenntartá-
sában; rá kell mutatnom, hogy mezőgazdasági szempontból, főleg egér-
járásos években, a gémek szerepe is jelentős a károk leküzdésében ; hang-
súlyoznom kell, hogy mint természeti emlékek a kócsag és üstökösgém tör-
vényesen védett fajok, de valamennyi gém dísze a tájnak. Ami az érem
másik oldalát illeti, kártételről csakis a szürke- és vörösgémnél, valamint a
bakcsónál lehet szó, azonban ezeknek is csak a halastavaknál, tehát a vadá-
szati rendelet módot nyújt az ellenük való védekezésre, amivel reméljük, a
halgazdák nem fognak visszaélni.

Irodalom — Literatura

1. Bent, A.C.: Life Histories of North American Marsh Birds. (Smiths. Inst. Bull.
135, Washington, 1926, pp. 490).

2. Haller, L.: A szürkegem (Ardea c. cinerea L.) tihanyi teleperöl. (M. Biol. Kut.
Munk. X, 1938, p. 45—51).

3. Heinroth, O.: Die Vögel Mitteleuropas. II. (Berlin-Lichterfelde, pp. 160).

4. Homoki-Nagy, I.: A kis kócsag fészkelése Koharyszentl6rincen. — Nisten von
Egretta g. garzetta L. in Koharyszentlorine. (Aquila XLVI— XLIX, 1939 —42,
p. 452 —453 £483 — 484).

5. Moltoni, E.: L’alimentazione degli Ardeidae (Aironi) in Italia. (Riv. Ital. Orn.,

XVIII, 1948, p. 87—93).

6. Niethammer, G.: Handbuch der Deutschen Vogelkunde. II. (Leipzig, 1938, pp.
545).

7. Vasvári, M.: Adalékok a bölömbika és pocgém táplálkozási oekologiàjahoz. —
Beitrage zür Ernahrungoekologie von Botaurus stellaris L. und Ardetta minuta L.
(Aquila, X X XIV— XX XV. 1927 —28, p. 342 — 374).

8. Vasvári, M.: Tanulmányok a vörögem (Ardea purpurea L.) täplälkozäsaröl. —

Studien über Ernährung des Purpurreihers (Ardea purpurea L.). (Aquila, X X XVI-

XXXVII, 1929 —30, p. 231 —293).

Vasvári, M.: A bakeso és üstökösgem táplálkozási oekologiaja. — Die Ernäh-

rungsoekologie des Nachtreihers und Rallenreihers (Aquila, XLII— XLV, 1935 —

38, p. 996 — 613).

10. Vasvari, M.: Die wichtigsten Ergebnisse meiner Untersuchungen über die Ernah-
rungsoekologie der Reihervögel (Ardeidae). (C. R. IX. Congr. Orn. Int., Rouen,
1938, p. 415 —422).

11. Vasvari, M.: Fakon feszkelö kis köcsagok. — Auf Baum mistende Seidenreiher.
(Aquila, XLVI— XLIX, 1939-42, p. 453—454, & 484 —485).

12. Vönöczky— Schenk, J.: A köcsag hajdani es jelenlegi feszkelötelepei Magyarorsza-
gon. (Budapest, 1918, pp. 73).

13. Vénéczky—Schenk, J.: Die Einstigen und Gegenwartigen Brutkolonien der
Edelreiher in Ungarn. (Budapest. 1918, pp. 69).

14. Vönöezky— Schenk, J.: A kisbalatoni köcsagtelep jövőjéről. (Aquila, X X XIV —
XX XV. 1927—28, p. 11-15).

15. Vönöczky Schenk, J.: Egrets of Kisbalaton Marsh, Hungary. (II. Bull. I.C.B.P.,
New York, 1929, p. 33—36).

16. Vénéezky—Schenk, J.: Ké6csagvédelem — Termeszetvedelem. — Edelreiher-
schutz — Naturschutz. (Aquila, XX XVI— XXXVII, 1929—30, p. 357 —363).

=

31

17. Vönöczky— Schenk, J.: Nagy köcsag fészkelése a Velencei-tavon. — Nisten von
Egretta alba alba L. auf dem See von Velence (Aquila, XLIII— XLV, 1935—38,
I. 678 & 700).

18. Vendeeky — Schenk, J.: A nagy köcsag fészkelése Dinnyésen. — Nisten des Sil-
berreihers (Egretta alba alba L.) in Dinnyés. (Aquila, XLVI— XLI X, 1939 —42,
p. 451—452, & 482—483).

19. Warga, K.: A sátoraljaújhelyi erdei gemtelep. — Die Reiherkolonie des Sätor-
aljaujhelyer Waldes. (Aquila, X XXVI— XXXVII, 1929—30, p. 135 —137).

20. Warga, K.: Phaenologiai és nidobiolögiai adatok a kisbalatoni nagy köcsag telep-
rol. (Aquila, X X XVITI— XLI, 1931—34, p. 164—173).

21. Warga, K.: A kis kócsag (Egretta garzetta L.) újabb fészkelései a Kisbalatonon.
(Aquila, XX XVIII— XLI, 1931—34, p. 174—178).

22. Warga, K.: Neueres NistenvonEgretta g. garzetta (L.) in dem Kisbalaton, Ungarn
(Proc. VIII. Int. Orn. Congr:, Oxford; 1938 p, 514=518).

23. Warga, K.: Phaenologische und nidobiologische Daten aus der Kolonie von
Egretta a. alba (L.) am Kisbalaton. (Proc. VIII. Int. Orn. Congr., Oxford, 1938, p.
655 — 663).

24. Witherby, H.F. — Joudain, F.C.R. — Ticehurst, N.F. — Tucker, B.W., The Hand-
book of British Birds. III. (London, 1948, pp. 387).

FOOD-ECOLOGY OF THE COMMON HERON, THE GREAT WHITE EGRET
AND THE LITTLE-EGRET*

By Dr. Miklos Vasväri f

In this paper I have placed the above three species of Herons methodic-
ally beside each other. When I started to work on the food-ecology of the
Heron species in 1928, it became clear to me at the material’s first super-
vision, that from the scientific ecological point of view the food of the
Bittern, the Little Bittern, the Purple Heron, the Night Heron and the
Squacco Heron varies to a far greater extent and thus their ecology may
be better valued. Being a rare bird, the Great White Egret has not much
importance neither from ecological, nor from economical point of view and
its food is most similar to that of the Common Heron, which in turn has
ecologically the most monotonous diet. As this latter species is of greatest
economic importance of all Herons, it has been mostly dealt with in world-
literature (Collinge, Madon, Moltoni, Rörig, Verwey etc.). In life-habits
and feeding the Common Heron stands closest to the Purple Heron and
partly to the Night-Heron among all species dealt with in my former papers
(Aquila, 1927—28, p. 342—374; 1929—30, p. 231—293; 1935—38, p.
996—613 ; C. R. IX. Congr. Int. Orn., Rouen, 1938, p. 415—422) and thus
because of systemacy and the above conceptions just this species of greatest
common concern is treated last.

The Common Heron (Ardea c. cinerea L.) is our most common
Heron and though pursued by fishermen and especially near fishponds, its
number does not decrease. Chernel already pointed out that the Common
Heron is a nesting bird primarily typical to woodlands near great rivers
(Csallóköz and Szigetköz, forests between Paks and Mohács, woods along
the Tisza), where it nests on high trees. But it also nests in numbers in reed-

* This paper has been compiled from Vasväri’s very fragmentary posthumus notes.
It has been tried to take over the words he had used in his former papers and thus
to draw up his conceptions he had told us during his life.

2

beds, where it builds its nest on willow-bushes, if possible, but if no other
nestingsite is available, also on broken reed left from previous years (Kis-
balaton, Lake-Velence, etc.). Thus it is even found breeding in the reed
bordering our fish-ponds. At Lake Balaton there was a colony at Tihany
in a wood of acacia-trees on a hill-slope near the shore. In 1941 this colony
moved to a greater reed-bed in the vicinity (bay of Bozsa) without any
particular cause. From all our Herons the Great Heron penetrates up
highest into the mountains. Fishing specimen have occurred near mountain-
streams in the highest forest-regions of the Carpathians ; single pairs have
even nested in pine-forests near Bartfa (Weisz).

The present number of breeding pairs cannot be accurately estimated
as many colonies are scattered all over the country. There are bigger colo-
nies, e. g.: Gönyü (Danube-island) ; Egyek,; Algyő (forest in inundation-
area of the Tisza); Kisbalaton, Aszötö (reed-beds, Lake Balaton area);
Dinnyés (reed-bed, Lake Velence); Fertőrákos (reed-bed, Lake Fertő) ;
Satoraljaujhely (forest in inundation-area near the Bodrog). It also breeds
in larger colonies at the fish-ponds at Hortobagy, Retszilas, etc. It must
be emphazised that all these records are but chosen examples.

The Common Heron has the largest size of all our Herons. According
to Witherby and Niethammer the wing measures : a 430—470; © 425—460
mm. Weight according to Niethammer 1766, 1762 g; according to Heinroth
1990 gr. From my own weighings and measurings (records left) : 1310, 1437,
1584 g lenght of wing: 432, 435, 450 mm. Pätkai’s weighings: 27 1500,
15361630, 1690 g ;. 92 13380; 1410; o iuv. 1240 8; 2’muv. 1156) gr.

I found in 200 stomach-contents* : See list in the Hungarian text.

As may be seen, my results do well correspond with Moltoni’s, but if
compared with those of either British or German scientist, the same species
of fish occur in stomachs of Common Herons — the local circumstances have
to be borne in mind of course, e. g. salmon and eel in Britain. The propor-
tional number and composition of species also matches in case of mammals
and reptiles. A valuable result of my researches is the occurrence of Pelo-
bates fuscus, a frog with glandular skin, whereas other research has only
found smooth-skinned frogs so far. Water-beetles and water-bugs also occur
in even proportions in all research-material.

Concerning the amount of food, the Common Heron requires more
than even the Night-Heron, though it consumes far less than has been
stated by handbooks up till now. According to Heinroth’s records from birds
in captivity the young Common Heron at an age of 6 days required 56 gr,
at 11 days 185 gr, at 17 days 330 gr. This quantity then remains constant.
Compared with the weight of the bird, Heinroth stated that 1/3 of this food
is used to increase weight.

The Great White Egret (Egretta a. alba L.) is still smaller than
the Purple Heron, but has a tall and slender figure, long neck and a long,
straight bill, which because of its shape is adapted to fishing in daylight.

* These percentage figures do not quite match with the percentage shown on
the plate demonstrating the diet of this bird, as here the percents of occurrences
are given. As in one stomach not only one kind of food is found, but different kinds,
thus if the percentage-figures thus completed are summed up, the total will be far
higher than 100. To be able to sow in sectors of a circle the percentage of various
ingredients of food calculated from these figures, they must again be reduced to the
1C0-unit. Hence the difference betwen the percentage figures.

3 Aquila — 8-16 33

The Great White Egret has nowadays become a rarity and therefore
has been placed under perfect protection by decree No. 16946/1912. F. M.,
dated 26th April 1912. Vönöczky-Schenk has given an account of its gradual
decrease till 1918. After World War I. Kisbalaton was its only nesting
place in this country. According to Vönöczky-Schenk 10 pairs nested there
in 1921, which number increased to 26 in 1924 as a result of protection ;
their number again decreased to 4 pairs in 1931, but in 1934 Warga found
again 16 nests ; the very wet year 1940 brought back water to many drained
areas, thus to the famous Nagy Berek near Fonyéd, so that the Great White
Herons could scatter. Thus by spring 1945 it became uncertain, whether
the bird did nest at Kisbalaton at all; also in 1946 only 1—2 pairs bred,
but their number slowly increased until it reached a record in 1949, when
as many as about 30 pairs nested (Keve).

In 1936 Jourdain found its nest at Lake Velence and their number
presumably increased to 5—6 pairs by 1947, but on the average only 2
pairs nested annually.

In the Hungarian side of Lake Fert6 the bird also regularly nested in
mall numbers (Breuer) and increased in 1949 to probably 15—20 pairs
( Patkai).:

There are no records, though, of its nesting in other places since 1920.
According to Kada it is probable that it regularly nested in the Nagy Berek
near Fonyöd ; Nagy Laszlo states that 2 pairs came to breed to Hortobagy
in 1949.

The Great White Heron is a cautious bird of large reedbeds only, and
only leaves them to go fishing to open waters and shores of great lakes.
The amount of food taken compared to its weight probably equals to that
ot the Common Heron. A young, thin specimen found dead weighed accor-
ding to my notes 608 gr. According to Magnan a 7 weighed 1178 gr; Patkai
weighed a d iuv 1680 gr.

I found in examined stomach-contents the following remainders
of food :*

See table in Hungarian text.

As might be seen from the records, the Great White Egret is the
greatest fish-eater. It mostly catches fish from slow or standing waters»
and its prey other than fish mostly consists of invertebrates living in water.
Thus my above result does not quite correspond with those of Jourdain
and Niethammer. According to Bent, its American relative hunts in swamps
and rice-fields, where it gathers fishes, frogs, lizzards, small snakes, mice,
moles, snails, grasshoppers, insects and vegetable matter. Baynard found
in heavings of young birds: fishes (non edible species), small frogs, small
snakes (water-viper), sea-crabs and insects. Wetmore found in the stomach
of one bird 96 percent animal (locust, grasshopper, dragon-fly, Orthoptera,
small fish, small frogs) and 4 percent vegetable remainders. Moltoni records
almost exclusively fishes (Eupomotis, Cyprinus, Tinca) and insignificantly
little hair in two stomach-contents.

The Little Egrets (Egretta g.+sgarzettar iy) ifenabitsade
essentially differ from those of its larger relative. Firstly it is not so faithful
to its breeding-grounds, whereto it does not regularly return. Thus it is

*Their exact number cannot be determined any more but it might have been
about 20.

34

only an irregular nesting bird at Kisbalaton, even first migrating through.
According to W arga 1 or 2 pairs only nested in 6 years between 1891 and
1934. We have no reliable records from 1934 till 1944 from there. It did
not nest from 1945 till 1948, when 4 pairs nested, then in 1949 as many as
about 25 pairs established a colony at Kisbalaton. Besides, the Little Egret
does not nest in reed as does the Great White Egret, but on low willow-
bushes (osier). Therefore it does not prefer these wast reed-beds, as the
latter, but rather copsy woodlands as those found along the Tisza. In 1941
Homoki-Nagy estimated 10—15 pairs breeding in an acacia-wood near
Koharyszentl6rine, in 1946 Laszlo Nagy found a numerous colony in the
willow-woods near the Tisza close to Egyek ; in 1947 Bastyai found it nesting
in the vicinity of Szolnok in a wood in inundation-area too, in 1948 colonies
were discovered by Sferbetz near Szeged and by Radványi near Abadszalok.
In spring of the year 1949 extremely numerous breeding pairs were reported
from many places. Moreover the Little Egret strays far more than the Great
White Egret and therefore scatters to more places after the breeding-season.
But its fishing method rather resembles to that of the Great White Egret,
as it prefers tishing along shores of standing waters. Its figure is just as
slender. Weight according to Patkat => 0496; 517,340) 522 5802614757;
?? 490, 505, 530; FF iuv. 470, 495 gr; ? iuv. 450 gr; according to Hein-
roth 500 gr.

I found the following food-remainders in examined stomach-contents :*
See table in Hungarian text.

The food of the Little Egret is very similar to the one of its larger rela-
tive, feeding mostly on fish too, although, because of this bird’s figure,
more slender body structure, fish which are important to fish-pound manag-
ement do no occur in its diet. Their occasional visits to fish-ponds may
easily be averted just by disquieting them. Because of its scarcity, shooting
may not be allowed even at fish-ponds. This research shows that this bird
feeds far more on frogs than the Great White Egret, which might be connected
with its preference for swamps and streamlets. Prof Adolf G. Manninger
e. g. reports to have watched about 100 birds to haunt a little patch of
osiers in Kisbalaton, because near by there was a drying pool swarming
with small fish that were caught by the birds again and again settling there.
Summing up the result of my investigations on our eight species of Herons,
I must at first refer to my diagram published in the Proceedings of the
Ornithological Congress at Rouen (p. 417) on which the up till then inves-
tigated five species were grouped according to their proximity regarding
their food. As it is shown there, the result was an interesting circle : I started
with the food of the Purple Heron, and now that after this food-investigat-
ion of the Common Heron, the Great White Egret and the Little Egret
have been adjusted into this circle, it is obvious that the food of the four
Heron species of daylight-habits is rather similar. The Egrets, which are
mostly bound to water, eat the most fish. From the point of fishpond-
management, these species may be neglected because of their scarcity and
also as because of their slender figure they are not able to catch bigger fish.
The little Egret slightly differs from the other three species though, as
it prefers to fish in smaller waters and thus feeds on frogs and insects too.
Therefore its diet comes nearer to the one of the Night Heron, fishing mostly

*Their exact number cannot be stated any more, but it might have been about 40.

3* 8-3 35

at night-time and to the Bittern’s, which always lives in swamps and also
fishes mostly at night. On a superficial survey the Common Heron would
seem to feed most fish. But compared to the 40.1 per cent — converted
into 100 percent — fish in its diet (200 stomach-contents), the Purple Heron’s
diet consists of 56.3 per cent fish (113 stomach contents). This follows from
the Purple Heron’s preference for water and swamp, whereas the Common
Heron regularly feeds on mice in meadows. Thus the Purple Heron’s food
consists of 6.3 per cent and the Common Heron’s of 14.5 per cent small
mammals. As to the Common Heron — just like the stork — likes to feed
in wet meadows, its diet shows 20,3 per cent frogs whereas the one of the
Purple Heron only 10,8 per cent frogs. But as the Purple Heron is a species
living in swamps, the percentage of water-beetles and their larvae consumed
amounts to 26,6, contrary to the Common Heron’s diet with 25,1 per cent,
as this bird likes to feed on larger animals. Going further, it could be pre-
sumed, that because of its similar figure and life-habits, the Night-Heron
would feed on mice more than the extremely little it really does, and that
its food would be more alike to the Common Heron’s. It is possible though,
that only by chance does the research on 114 stomach-contents not show
this picture, but the cause of this may possibly be searched in the circum-
stance, that the Night-Heron mortly feeds at night, but then near the edge
of waters. At night it cannot go out to the fields to join the Storks and
Common Herons, as it often may be seen doing in day-time, as these species
sleep at night and their flocks do not attract the Night Herons flying to
feeding grounds. It might thus be explained that the Night Heron feeds
more on frogs than on mammals. The next three species, in succession the
Bittern, the Little Bittern and Squacco Heron are pronounced swamp-
species and thus the greatest part of their food consists in case of the
Bittern, a larger bird, of frogs, whereas of water insects in case of the other
two species.

I have to finish the series of my researches pointing out what a great
importance the Herons have in preserving the biological balance; I must
point out too, that from agricultural point of view the Herons are of great
importance in reducing damage especially in years when mice are abundant.
It must be stressed that the Egrets and Squacco Heron are legally protected
because of their rarity and that all the Herons are ornaments to the
country side. Looking at the other side of the picture, of their being harmful
may be only spoken of the Common Heron, Purple Heron and Night Heron,
but even these may only cause damage near fishponds, where shooting-laws
allow defence against them. It is hoped though, that fishpond-managers
will take no advantage thereof.

IKONOTHA MHTAHHA cepOH Wann, 6OnbuUOK Oenow Wallan
H Mazod GenoM Wallan

ABTOp : Bausapu Mukaout

B nacTosımei CTaTbe aBTOp IIJIAHOBO CONOCTAaBHII TPH Buia Yan. Korna B 1928 roay
OH NPHCTYIIMII K U3yYEeHNMIO IKOJOTHUM NHTAHHA BUAOB Hani, TO TIPM NepBOM OCMOTPE MATE-
plana OH 3aMeTHII, UTO OONDIMAA BbINb, MAJAA BbINb, pblKas yerypa, KBaKBa H XEJITAA
yenypa C TOUKH 3pennsI HayuHol 3KOJOTHH YNOTPEŐJISIOT OOee pasHOpo1HyJo Muy,
nooTOMy H JIerue UX OUCHHTB. TIO mMTanmm Hanbosee CXOAHBI cepası Hang H ABa BHJA
Gexoï Wann. C Apyroiîi cTOpoHbi, NHTaHMe cepoli Manzi MOBOJIbHO yoke H3BeCTHO H3

36

MHOCTpaHHOH JMTepaTypbi, Gena Narıılsı MMeeT no cpoeli UHCIIEHHOCTH C 9KoHOMHUECKOÎT
TOUKH 8peHHs MeHbllee 3HaYeHHe. IlooToMy aBTOp OOcy»xAeHHe 3KOJOTHH 2TUX BH/OB
OCTaBHJI Ha TOCIIEAHWIO Oyepelb.

Cepaa yanan (Ardea cinerea L.) — OÖbIKHOBeHHefmmÄ Bug uan B Bexrpun
U, HECMOTPS Ha TO, UTO PbIÖaKM HX HCTPEŐJIAIOT, UMCIIEHHOCTB HX He yMeHbllaeTcsA. l'IABHPIM
00pa30M OHa THE3AHTCA KOJIOHHAMH B NO} MeHHbix JIecax TIpHAYHAËIMUHE m TlpnTucchsi, HO
THE3AHTCH TOXKE H B TAKHX ŐOJIBINHX TPOCTHHKAX Halle CTpanbl, kak B Majom BaraTone,
Ha O3epax ®epté u Berenuen,a TakxKe B TPOCTHHKAX HEKOTODBIX PbIOOBOAHLIX TIPYAOB.
Ona BCTpeyaeTCA ONHHAKOBO Ha HM3M@HHOCTSX H B TODHBIX paloHax, XOTA B FIIOCIIENHEÉM
MecTe TOJIbKO CNHODpaJYUHO. MMEIOTCA n Jecuble KOJOHUN. Kak nanna HaAHŐOJIDINIHX pasMepos,
ABIAeTCA TakoKe H HANMÖONBIIMM NOTpeOuTesemM pbI6. B BeHrepcKoM TeKCTe NPHBOAATCA
pa3Mepbl cepoñ Wann. B TaOnuue NpuBeseHbl JaHHble NO aHaJIH3y COHePKAHHA JKeliyAka,
conocTaBJIeHHble C pesyJIbTaTAMH MHOCTPAHHBIX Hccse1oBaHul.

Ilo craHy k cepoñ uanzie 6ruxe Bcero Gonpuasa Oenad uannsa (E gretta alba L.).
ABIAWMAACA B HACTOAIMEE BPEMA ECTECTBEHHOÄ peaKocTbo H B Beurpun. Bce Xe B 10BOJIbHO
NOpAMOUHOM uycCJIe rHes1naTea B Majom BaxaToHe, HMeeT KOJIOHHIO Ha O3epe MepTé, a 1-2
napbl BbIBOAAT H Ha O8epe BezeHnnen. UucneHHOCTb NOrosOBbA H3MeHAeTC4, a c 1949 rona
OTMeyaeTcsı PafOCTHOe YBEJIHYEHNME NOFOJOBbA. DKOPOMMYeCKOe ee 3HAYEHNE HEÖONBINOE,
BBUAy HeOONbWOM YHCHEHHOCTH, NPH TOM ABIAeTCA nTHUel, n30eraomeli Ky-IbTypbl. B
BEHTEPCKOM TeKCTe, B CpaBHeHHH C JAAHHBIMM HHOCTpaHHbiX HCCJICHOBAHHÜ, TIPMBOAATCH
AaAHHbIe pa3MepOB H pesyJIbTaTbI MO auasınay NATAHHA.

H3 Tpex BHJOB Manzi, 10 CTaHy MeHblle Bcex Manan Őejlag Narııa, TAK Ha3bIBae Mas
»Uenypa-Hyx1a (E gretta garzetta L.). Cnoco6 3KHZ3HH OBONbHO CXOAHLIH CO
cnoco6om XKHZHH 601BMOË Gero uannu. Ho, H Tak Kak vane mnocemaeT MeJIKHE BONDI,
yeM 00.1bIası 0e7añ Wan, OHA ABIAeTCH 00JIbINIHM JIAPYWIKOAOM. B BeHrpun TOXe ABIA-
eTCA NAMATHHKOM NO OxpaHe Npuponbi U HAXOANTCA NON oxpaHoj. Ilo cnoco6y XKH3HH 0Ha
pas3rnuaeTCs OT Gonbioli Geol Nani B TOM, UTO BO BpeMA HHKyOaunn OHa TIocemae
noli MeHHble JIeCa, NOITOMy HAMÖOJIBIINE KOJOHNN OHA BCTpeyawTcA B NOÙMeHHbIX Jecax
Ilpuruccps. C 1949 rogna noronoBbe Maioli Gero nanna yBernunBaeTCs. ]laxe B MaJom
Banatone, oHa rye He KaoK Ab TON BbiBonuzia, c 1949 rona Manav Oenan Huannis CTala Cuc-
TeMATHYECKH BLIBOAHTb. Tak, Hanpumep, B 1949 rongy HHKYŐHpyIJOMIHX NTH HACUYMTBIBAJIOCh
Ha 25 nap. Bo Bpema oceHHeli K0ueBKH OHA HHOrKa NOABIIAeTCH CTAAMM MO CTO TOJIOB. OAHAKO
noxvBIeHHe H HHKYÖAaUMA 9TOTO BHAA M0BOJIbHO paricoanyeckne. MaHHble no pa3Mmepy n
pesyJIbTaTbI NO aHaın3y COAeP’KAHNSI >KEIIyAKA, B CONOCTABJIeHHH C JAHHbIMH HHOCTPAHHPIX
HCCJIeNOBAHHH, npuBeleHbl B BEHTEPCKOM TeKCTe.

CJeJOBATeJIBHO, NPH CBOAKe pe3yJIbTATOB HCcsie1oBaHnii, npoBegeHHbix Ha 8 BHJax
ann B BeHrpun, aBTOp B MNepBylo Oyepenb CCbIIaeTCH Ha PHCyHOK, ONYOIHKOBAHHPIA
B Tpyaax Konrpecca OpauTorornn B Py3He (cTp. 417). Ha pucyHKe aBTop crpynnupoBal
uccuefOBaHHble AO cux nop 5 BHJOB. B ocHoBy FpPYyNNHPOBKH BxognJa 0JM30CTb BUAOB
no nutannw. H3 aTol TpynnupoBku, Kak 9TO HOKA3AHO Ha PHCYHKE, MOJIYUMIJICA MHTepec, -
HbIH Kpyr. MCXOAHBIM NyHKTOM ABIAIOCb NUTAHHe pbnreli uenyph (Ardea purpurea
L.). Bk1aKbiBaa B 9TOT Kpyr nuTanne cepoñ nanni, 601BIMO Seno nanna n Mazioli Oenol
Wand, MbI HAXOHUM, UTO NHTAHHE YeTbIpex BUAOB Wann, NPOBOAAMUX AHEBHOÏ OŐpa3 KH3HH,
MOBOJIbHO CXOAHO. Berbie Narıım, BBHAY UX PeAKOCTN, C TOUKH 3peHHA PbIÖHOTO XO3AÄCTBA
He YUuHTBIBaJOTCA. Kpome Toro, He y4HTbIBAIOTCA OHM M BCJIeACTBNE TOHKOÏ KOHCTHTYUMH,
nenamımei ux HECTIOCOÖHLIMH ANA NOBIM ŐOJBINHX pbIŐ. Manan Gexañ Wana HECKOJIbKO
BbINAJAeT H3 YETBEPKU, MOCKOJIbKy OHA JIOBUT HA MeJIKHX BOAAX H NOITOMY ABIAETCH JIS-
TYIIIKO- H HAC@eKOMOAKIOM. CJeHO0BATENLHO, OHA CŐJIHJKAeETCA K MMTAHHO KBAKBBI, BeAyueli,
MOJIHOCTBIO OONOTHHI OOpas KHSHH, H K nuTaHHI OoNb_UO BbINH, TJIABHLIM 00pa30M OXOTH-
melica HOUbIO. Ha ocHoBaHHH NOBeEPXHOCTHOFO OCMOTPA OJKHAAJIOCB Obl, UTO cepası Hans
— 3T0 camblii Gonpuioi priOonos. Ho, B TO Bpema Kak AO0ÖLIya pbiobi cepoi nana (npu
colepxgaHnnn Kenyaka B 200) coctapnsetT 40,1%, To numa pbiykeli yenypbi ppiOamu (npu
coxepxgaHun >Kenyaka B 113) cocrapuser 56,3%. ITO ABIAeTCH MOCJEACTBHEM TOMO, UTO
pbbKas yerıypa ropazgo Oonbule npuBazaHa K Bone n OonOTy. B TO Xe BpeMA cepası Hans
nocemaeT u Jyra AIA TOBIN Mbuue. Ipn 14,5% num cepoli Nani MAJIPBIMH MIIEKONNMTAIO-
IMMH, 3TOT BUA NUM y pbpKeli uenypbi COCTABJIAET Bcero numb 6,3%. IHlono6HbiMm 06pa30m,
numa cepoli uan JAryUkaMmy cocraBuseT 20,3%, a y pblxeli Uenypbi OHA AOXOAHT JIMIIB
no 10,8%. BBuay Toro, UTO pbIykası uenypa ABIAeTCH OONOTHOKH nTHIHEeli, TO H COOTHOMeHHe
BOAHbIX HACEKOMBIX H HX JIHUHHOK B Mule ee cocTaBuser 26,6%, a B nume cepol Han,
oxoramedica Ha Gonbinywo 106b514y, mb 25,1%. B aarıpnefileM MOXHO ŐBIJIO Obl OKUAATE,
UTO MO CTAHY H HO CIIOCOÖy IKHZHH K BaKBa JOBUT GOT Mbmeli u KpuBasa ee rınTannsı Oosee
NPHŐJIHIKEHHAA KO KPHBOÏ NHTAHHH cepoli warm. PacxoxneHHe MexK Ay HHMH TIPOHC-
XONHT OT TOPO, UTO KBaKBa, XOTA U AHEeM BbllIeTaeT CpeJAH Cepbix MarneJib H AHCTOB OXO-
THTbCA Ha JIyra, Bce xe OHA XOAHT Goxbuleli YacTtbio HOUbW 3a Numetli, KOTAa Ha NyFax

37

HET Wanesib H AHCTOB, T. €. He NPMBIEKAIOT ee H OHA CBOOOAHO JeTHT K BOJAM, rae OOAL-
weit YacTbiO JOBUT JIArywek. TMocneqywuue Tp Bsa: BbINb, Malad Bbillb H KeıTası
yerıypa ABHO ABJIAIOTCH ŐOJOTHEIMH NTAUAMH. Atak, GOHbIHAH YacTb MMM y BbINM, Kak
Oonbmei no CTaHy NTHUbI, COCTOHT 3 JIAryulek, y APyruX AByX BHAOB 13 BOAHbIX
HACEKOMbIX.

Cepnio cTyanù aBTOp 3aKaHUHBaAeT C TOM MbICIbW, UTO HO yKa3biBaeT Ha pOJIb Wanelib
B COXpaHeHHH ŐHOJOTHUECKOTO PABHOBECHSI. HVIXKHO OTMETHTb, UTO CeJIbCKOXO3AMCTBEHHOE
3HayeHHe HX ÖOJIBILOE, OCOHeEHHO B TOAbI MACCOBOTO NOABJEHHA MB H CAPAHUH, B Mpea-
oTBpaueHnuH NoBpexkAenuit. MoguepkuBaeT ele aBTOp, UTO Oesble Narıım H XKeJITAH yerypa
ABJISIOTCA ECTECTBEHHLIM TIAMSITHHKOM H HAXOAATCA NOK OXPAHOÏ, kpome Toro, Wand
ABIAWTCH VKpalleHHeM Bcero JaHnKmapra. O Bpeaax MO)KHO TOBOPHTb TOMbKO y cepoii
arm H pboKeit Yenypbl, paBHO Kak H y KBaKBbl. Ho OHH MOryT BbI3BATb BpeA TOJIbKO B
PbIOOAOBHLIX TIPYAAX ; NOITOMY 3AKOH H JACT BOSMOYKHOCTB ŐOPOTBCA C UX BPeAOHOLIEHIIEM.

09
D

BROMATOLOGIA A ROVARPROGNOZIS
SZOLGALATABAN

Írta: Prof. Dr. Manninger Gusztáv Adolf

A növenyegeszsegügyi ötéves terv a rovarkärtevök nagyarányú csök-
kenteset is célul tüzte ki. A kärtevök csökkentese a gazdasagossag szemmel-
tartásával csakis tervszerű növenyvedelemmel képzelhető el. A tervszerű
növényvédelem pedig csak úgy sikerülhet, ha előre tudjuk, hogy az ország
különböző részein milyen kártevőkre számíthatunk.

Rovarkártevőink rendkívül nagy szaporasága és halandósága a magya-
rázata annak, hogy a kártevők aránylag gyorsan váltják egymást. Egy
vagy néhány évi kártétel után évekig alig látunk egy-egy kártevőt, hogy
azután ismét felbukkanjon és tönkretegye a termést. Kétségtelen, hogy
számszerű adatok gyüjtésével évről évre meg tudjuk állapítani egyes kár-
tevők számának emelkedését és ezzel a gyakorlat részére útmutatást adha-
tunk. Igen nagy segítség a növényegészségügynek, ha meg tudjuk mondani,
hogy melyik kártevő ellen kell komoly védekezést foganatosítani, vagy
melyik kártevő az, amelyik ellen a számszerű adatok figyelembevétele alap-
ján egyelőre védekezni nem kell. Országos adatgyüjtés esetén arra a kérdésre
is feleletet kapunk, hogy a védekezést az ország mely részén kell a legerélye-
sebben szorgalmazni, illetve hol lehet a védekezést elhagyni, és így költsé-
geket megtakarítani.

Számszerű adataink vannak eddig az 1949-es évről m?-es ásások alap-
ján a répabarkó, csimaz, drótféreg, mocskospajor, lucernabogár számáról,
10 m*-es hálózás alapján a lucernapoloska, lucernabarkö elterjedéséről, 100 —
100 károsított növény leszámolásával a kukoricamoly fertőzésről és végül
20-szor 1 m?-nyi területen járt pocoklyuk leolvasásával a pocokfertőzésről.

Eddigi munkánk alapján a múlt évre már tudtunk a cukorrépatermelők-
nek egy-két kártevőről prognózist adni. Prognózisunk bevált. Az ilyen
prognózis készítés azonban, elég hosszadalmas és körülményes. Ezért nagyon
hasznos volna a különböző tudományos intézetek munkáival a rovar-felvéte-
lezési adatokat kiegészíteni. Ilyen szempontból a Meteorológiai Intézet, a
Vetőmagvizsgáló Intézet és nem utolsó sorban a Madártani Intézet jöhet
szóba. A Madártani Intézet a madárgyomortartalom vizsgálatokkal (broma-
tológia) szolgáltathat adatokat. Hogy a madárgyomortartalmak mennyire
használhatók a rovarok számszerű elszaporodásának tanulmányozásánál,
azt egy konkrét példán mutatom be.

1932—34-ben a gabonapoloskákkal foglalkoztam behatóan, tekintettel
arra, hogy abban az időben a gabonapoloskák igen nagy minőségi és mennyi-
ségi kárt okoztak a búzatermésben. Különösen Heves, Borsod megyében
és az Alföld északi felében volt nagy kártétel. A Madártani Intézettől, neve-
zetesen dr. Csörgey Titus igazgatótól megkaptam az 1896-tól 1932-ig feldolgo-
zott madárgyomortartalmak vizsgálatának eredményeit a gabonapolos-

39

> — L6 spuig Jo yopurojs ur punoj sfng-u105 fo JoqumN -
eee = er Haines ypysojodnuognh 19701 ungyoauohbmpppr ‘DID “E

YO SNVDISDYY UD) 77 o

pad pied fygbOy =

1211 X81) SLOW Y

Snoungo 0107 MRNSOMUDIT +
wos Duo). Bob Sala} ©
smuropund sang gyoz =
Daun 5920107” DYOSQ =

N Jalsen CYL SELON YoY 7
SIIOUDI NN)" YOY ©
Snynas06 5010107 OyD/DZG 2
DUBIN DONDE NET EDISZOY ©
QMO] SUPT ENNRICNNZESIALI ©
sm unis Mabasag ©

20 D re o

sota, LI MIDAISIA ©
MUD 904207 LION STI "

Go, tel ba

40)

kakra vonatkozóan. Csörgey 25,000 gyomorbol álló gyűjteményből vette
az adatokat.

A Madártani Intézet bromatolögiai gyűjteményének adatai szerint 16
madárfaj gyomrában volt gabonapoloska, éspedig a következőkében :
Corvus c. cornix L., Corvus f. frugilegus L., Coloeus monedula ssp., Pica p.
ged ge Gatrrulus g@aglan danas L., Sturnus vi. vu l-
ese i. anus een, Saxicola'r. rubetra
Poster Cras ol. Sears wa Caner us cUcarnorws L.,
Bignan vespertin Sue. Cie gia ce. CLESnIaL,. Larus
Brdimourine usi La PCremeereax, by Rerdix.p. perdix Li,
Phastanus Colehiece us.

Csorgey 1934-es idevonatkozó cikkében ezeken kívül még a következő
fajolsateesaliti : Lanius munor GM. Pastor roseus-L, Embe-
Bizzuosssalandrark, Merops apliaster LL.

250
200.

150

50

eae 456 7/8 Of IT 12/43, 4" 15716 17 6 090 21 2223 24 25 281272829) sila
1900 1910 1920 1930

4. ábra. Madargyomrokban talált poloskák száma 1900—1932
Number of Corn-Bugs found in stomach of birds 1900 — 1932

Ezeknek a madárfajoknak lelőhelyét, évét és a gyomrokban talált
gabonapoloska mennyiségét számszerűen feltérképeztük (a térképet Mohó
József készítette). Amint a térképen látjuk, a lelőhelyek nincsenek egyenle-
tesen elosztva az ország egész területén és a 37 évhez viszonyítva arány-
lag kevés az adat. Mégis, ha a gyomrokban talált gabonapoloskák számát
évről évre felmérjük, akkor az 1. sz. grafikon szerint láthatjuk, hogy az
1900-as évek elején, 1915—17 és végül 1929—31-ben volt nagyobb mennyi-
ségű gabonapoloska.

Ez egyezik a gyakorlati tapasztalatokkal is. A gabonapoloskák főleg
meleg júniusokban tudnak elszaporodni. Ezt bizonyítják a meteorológiai
adatok is, mert csak a felsorolt években érte el, vagy haladta meg a 21"-ot
a júniusi átlaghőmérséklet. A legnagyobb gabonapoloska kártétel 1931-ben
volt, amikor egymásután két évben volt a júniusi hőmérséklet átlaga 21"
fölött és mint a grafikonból láthatjuk, ebben az évben találtak legnagyobb
mennyiségű poloskát a madárgyomortartalmakban is. Ezzel a példával
igazoltnak látjuk, hogy nem tervszerű vizsgálattal is lehet összefüggést
kimutatni a madárgyomrokban talált poloskák és az évi elszaporodäs
között.

41

De nézzük meg az előbbi adatokat a gabonapoloska biologiajaval par-
huzamosan. A Madartani Intézet kimutatasa szerint a gabonapoloska mar-
ciustöl decemberig szerepel az egyes madarak taplalékaban. Nagyobb meny-
nyiségben csak áprilistól augusztusig fordulnak elő a madarak gyomrában,
mert a poloska csak ebben az 5 hónapban aktív. Nézzük az adatokat
havonként :

Adatszám
Márciusban: még dermedten alszanak a gabonapoloskak ... 1
Aprilisban megindul a telelöheiyek elhagyäsa es a gabona-
vetések keresese ts 1. fp A ER ee a ee 21
Majusban a vandorlas befejez6dik, megindul a szaporodas .. Sl

Júniusban van a legtöbb gabona poloska, mert az öregek még
élnek, de a fiatal generáció is kifejlődik már. A magas

gabonaban menedeket. talalnake Te na sna eee 16
Júliusban a fiatal nemzedék utrakel, a gabona nem nyújt

tovabb- Védelmet tf af ERA key: AA EEE 34
Aususztusban alkalmas-telelohely keresese er re ee 11
Szeptemberben elhelyezkedés a telelöhelyen ............... 2
OKteberben’telelés re... ec i ee ea ee 1
Novembérben-télélés Im: an Spoke RR ee 1
DecemberbenteleléSt s rc. o AT 1

Ha az adatokat tovább bontem 15 napos idöközökre márciustól szep-
temberig, akkor még szebben szemiéItethetem az előbb mondottakat.

VATÈTS

IV 16-30

VIII 1-15

VIII. 16 31

5. ábra. Gabonapoloska-taplalék ingadozása kéthetes időközökben
Fortnightly fluctuation of Corn-Bugs diet

Március 31-161 május közepéig fokozatosan több és több poloska jut
a madárgyomrokba, azért, mert ekkor hagyják el a telelőhelyeket (április
utolsó napjaiban van a legerélyesebb vándorlás) és e fokozatos levándorlás
idején sokszor kerülnek a madár szeme elé. Május 15-re a gabona szárba
indul és így olyan védelmet biztosít a poloskáknak, hogy aratásig kevés
kerül belőlük a madarak gyomrába. Aratás után, tehát ‘Julius 1 és 15-ike
k6z6tt a gabona vedöhatäsa ismet megszünik es akkor hirtelen felugrik a
gabonapoloskas madärgyomrok szama, hogy azutan szeptemberig fokoza-

42

tosan ismét lecsökkenjen a gabonapoloskak telelesre vonulasaval parhuza-
mosan. Hogy ez a jüniusi felugras milyen meretü, azt a 3. sz. grafikonon
szemléltetem, amikor nem a poloskäs madargyomrok szamat tüntetem fel,
hanem a gyomrokban talált poloskák számát abrazolom.

Amint látjuk, júliusban igen negyot ugrik a vonal. Ez azzal magyaráz-
ható, hogy az összes tömegrekord júliusra és augusztusra esik. A tömeg-
rekordok valószínűvé teszik azt is, hogy a gabonapoloskák tavasszal egyen-
ként vonulnak le a telelőhelyekről a gabonaföldekre, viszont nyáron a
gabonaföldeket csapatosan hagyják el. A tömegrekordokat a szalakótánál
és dankasirálynál találjuk (maximálisan 124 egy gyomorban). Ily nagy
mennyiségű gabonapoloska csak csapatos gyülekezés és vonulás eselén kerül-
hetett egy-egy madár gyomrába. Őszi és téli adatok a fácánok és szajkók
gyomrából származnak, amikor a gabonapoloska főleg tölgy-, cser- és fenyő-
fák avarjában telel.

600
500
40
300

20

—,

I, Il. (7 IV V Vi vil Vill IX X XI XII

6. ábra. Madargyomrokban talált poloskák száma havonként
Number of Corn- Bugs found in stomach of birds per month

Ezek a grafikonok azonban nemcsak a gabonapoloska biolégiajat tär-
jak fel, hanem utmutatäst adnak arra nézve is, hogy ha a madargyomor-
tartalmak alapjan kivanunk prognozist adni, mikor kell a madärgyomrokat
elsösorban gyüjteni. Erre a kerdesre akkor kapunk feleletet, ha dekadokra,
vegyis 10 napos adatokra bontjuk fe! a fenti anyagot. A 4. sz. grafikon a
10 napos felbontást szemlélteti és egyúttal feleletet ad a kérdésre.

Amint látjuk, a legtöbb gabonapoloskás gyomrot április 21 és május
10 között, valamint június 30 és július 19-ike között sikerült elejteni.
Ebből pedig az következik, hogy az április 21-től május 10-ig gyüjtött gyom-
rok az azévi kártételre, a június 30-tól július 19-ig gyűjtött gyomrok pedig
a következő évi gabonapoloskák várható kártételére adnak elvilágosítást.

A további kérdés, hogy a 16 madárfaj közül melyek azok, melyeknek
gyomrából e két időszakban került elő gabonapoloska.

Április 21-től május 10-ig a következő fajok szerepeltek : vetésivarjú
18 gyomorral; szarka 5 gyomorral; kékvércse 4 gyomorral , szalakóta 3

43

gyomorral ; sziirkevarju 2 gyomorral ; rozsdascsuk 1 gyomorral. Ezek közül
prognoziskészités szempontjából figyelmen kivü kell hagyni a kékvéresét,
szalakotat és a rozsdascsukot, mint hasznos madarakat.

Junius 30-tól július 19-ig a következő fajok szerepeltek : vetésivarjù
13 gyomorral ; seregély 10 gyomorral ; dankasirály 2 gyomorral; szarka 1
gyomorral ; szalakóta 1 gyomorral ; kékvércse 1 gyomorral.

Ezek közül a szalakóta, a dankasirály és a kékvércse nem számít a mi
szempontunkból. Marad tehát a két időszakban prognózis-készítéshez a
vetési- és szürkevarjú, a szarka és a seregély. Véleményem szerint ezek a
madárfajok egyéb rovarkártevők szempontjából is legjobban felhasználhatók
adatgyűjtésre.

20 Poloskát
tartalmazó
gyomrok
száma

W PhO D J D ©

1-10, 120 21-30 110 M-20 2130 31-9 10-19 20-29 30-9 1019 20-29 30-8 9-18 19-28
Aprilis Majus Junius Julius Augusztus

7. ábra. Gabonapoloskdt tartalmazó maddrgyomrok száma tíz naponként összegezve
Bird-stomachs, containing Corn- Bugs, summarized per 10 days

A szürkevarjú és a szarka lelövését prognózis céljaira azt hiszem, senki
sem ellenzi. Különösen napjainkban, amikor kelleténél jobban elszaporod-
tak. Amikor a csimasz, drótféreg, cserebogár, gabonapoloska, szöcskék,
sáskák képezik élelmének javát, felhasználhatók adatszolgáltatásra.

A vetésivarji rendszeres lelövése prognózis-készítés szempontjából
vitatható. Mindenesetre nagyon sok hasznot is hajt a varjú a gazdának.
Kétségtelen azonban, hogy ha nincs elég rovar akár tavasz elején vagy ősz
végén, akár hűvös esős periódusban, akkor komoly károkat is okozhat
a varjú.

Csörgey és Vertse adatai alapján a varjak gyomra meleg periódusban
tartalmaz legtöbb rovart. Napszak szerint pedig a kora délelőtti és az alko-

44

nvati órák a legalkalmasabbak a gyomrok gyüjtesere. A vetesivarjü gyo-
mortartalma a cserebogarak, szipolyok, ormanyos és pattanöbogarak, säs-
kak, lötetvek, gabonapoloskäk, bagolypillék és még sok kártevő számszerű
elterjedeseröl adna felvilägositäst.

A seregelyek a vetesi varjakhoz hasonlöan nagyon hasznosak is lehet-
nek elsősorban mezőgazdasági szempontból, de káruk is jelentékeny éven-
ként kertekben és szőlőkben. A seregélyek bekapcsolását rendszeres gyomor-
tartalom-vizsgálatok céljára szeretném vita tárgyává tenni.

A tövisszúrégébics szintén vitatható. Azok a számadatok, melyek az
A quilaban a gébics gyomorvizsgálatokat tárgyalják, mind a gébics javára
billentik a mérleget. Fészekrablása állítólag a hűvös, csapadékos rovar-
nélküli napokra korlátozódik. A gébicsgyomrokat is fel lehetne használni a
prognózis szolgálatában.

A vadászatok alkalmával lelőtt fácán, fogoly és fürjgyomrok egy része
is használható adatokat szolgáltatna.

Bromatology in the service of the insect-prognosis
by Prof. Gustav Adolf Manninger

The five-year plan of plantsanitation is endeavouring to attain also a considerable
decrease of the harmful insects. The diminution of these insects, taking into considera-
tion the profitableness, is only imaginable with a methodical plant-protection. This,
on the other hand can only be successful if we know in advance with which harmful
insects we might expect in the different parts of the country.

The great multiplication and mortality of these insects gives the explanation for
their relatively guick interchange. After the damage of one or several years, we hardly
see for years any kind of them, and then they energe again and distroy the harvest.
It is doubtless that by the collecting of numeric data we can fix Írom year to year
the increase of the number of some harmful insects and so we are in a position to
give directions for the practice. It is a very great help to the plant-sanitation, if we
can tell, against which enemy serious defence must be effectuated or — taking in con-
sideration the numeric data — against which kind defence is unnecessary for the mo-
ment. In case of public data collecting we get also an answer to the guestion, in
which part of the country the defence to must be urged, respectively, where can the
defence be left out and so the expenses saved.

Up to the present we have numeric data from the year 1949, on ground of sguare-
meter diggings, of the number of the beet-rootweevils, larva of cockchafers, wire-
worms, larva of cutworms, striped peas ; on ground of 10 m? neting : of the spreading
of the cornbugs and striped peas ; with the counting of 100—100 damaged plants:
of wrattige-maisborderriafection and finally by counting up the field-mouse-holes
on a territory of 20 x im? of the field-mouse-infection.

On base of our work this far, for the last year we already have been able to give
a prognosis to the best producers, referring to a few harmful insects. Our prognosis
succeeded. But it means a rather wearysome and complicated work to prepare such
a prognosis. For that reason it would be very useful to complete the insect-control-
data with works of the different scientific institutes. From this point of view the
Meteorological Institute, the Seedsearching Insiitute and, last but not least, the Ornitho-
logical Institute can be taken into consideration. The Ornithological Institute would
supply data with bird-stomach-contents examinations (bromatology). How useful
the birdstomach-contents can be at the study of the numeric increase of the insects,
I will show on a concrete example.

In 1932—34 I occupied myself intensely with the cornbugs, considering that at
the time the corn-bugs caused a very great qualitative and quantitative damage in
the wheatcrop. Especially in the counties of Heves and Borsod (N. Hungary) and in
the northern part of the great Hungarian Plain (Alföld) the damage was serious. From
the Ornithological Institute, namely from director T. Csörgey, I got the result of the

45

investigations of bird-stomachs, worked up from 1896 to 1932 referring to the corn-
bugs. Csürgey took the data from a collection consisting of 25,090 stomach-contents,

According to the data of the bromatological collection of the Ornithological Ins-
titute there were corn-bugs in the stomach of 16 bird-species and namely in those of
the following: Corvus cornix,Corvusfrugilegus, Coloeusmone-
al (wl Wei. Pica pacha, Gare) ws glandarius, Sturnus vou gar ise
Mas Coll ur io.) Saxmco ar ubetra, Gor 2-cCrasys ar rulus, Cu-
cukus canorus, Fal&o vespertinws, Cle onmmase ne ami a Larus
Townend ues, Cire x erex, Per dik. pre dina ARLES colchicus,
Besides these species Csòrgey mentions in his reffering article also the following ones:
Lanius minor, Pastor roseus, Emberiza calandra, Merops apiaster.

We numerically surveyed the finding places, the year and the quantity of the
corn-bugs found in the stomach of these bird-species. As we can see on the map, the
finding places are not regularly distributed on the entire territory of the the country,
and compared with the 37 years, there are relatively few data. But if we measure from
vear to year the number of the corn-bugs found in the stomachs, we shall see after
all, according to the graphicon No 1. that at the beginning of the first decennium of our
century, then in the years 1915 —1917 and finally between 1929 and 1931 the corn-
bugs were to be found in greater quantities.

This also agrees with the practical experiences. The corn-bugs especially increase
when the June is warm. This is proved likewise by the meteorological data, because
only in the enumerated years did the June average temperature reach or surpass the
21 degrees.

The greatest corn-bug damage was in 1931, when in two succeding years the
average of the June temperature was above 21 degrees and, as it is to be seen on the
graphicon, in this year the greatest quantity of bugs was found in the bird-stomach-
contents. With this example we see proved that even by an unsystematic investigation
there can be demonstrated a coherence between the bugs found in the bird-stomachs.
and their yearly increase.

But let us look at the former data paralelly with the biology of the corn-bug.
According to the report of the Ornithological Institute, the corn-bugs figure from
March till December in the food of certain birds. But in greater quantities they occur
in the bird-stomachs from April till August, because the bug is only active during
these five months. Let us have a look at ‘the contribution monthly :

March : the bugs, are still stiftly asleep me. cir Os ee 1 stomach-content
April : they begin to leave the hibernatingplaces and

looks Out HOMaCOrNCrops Lee stre ech 21 5
May: the wandering ends, the multiplication begins ... 31 =
June: the are the most corn-bugs, as the old ones are

still alive, and the new generation is also develo-

ping. They find refuge in the high corn, ........ 16 55
July : the new generation sets out: the corn does not

providessheltertanymMoret.- 4 RO esl einen 34 >
August: Looking for a suitable hibernating place ....... átal 5
September: Settling down on the hibernating place: ........ 2 »
October: Hibernating Gots. fo a Me site ae OE ECTS ne 1 La
November’: ElibDernating® OI 1 =
December: > Hibernatng hi RR eee ICE 1 =:

If I divide the data to further 15 days-intervals from March to September, then
I can illustrate even more neatly the above mentioned facts.

From the 31>t March till the middle of May gradually more and more bugs come
into the bird-stomachs, as they leave at that time the hibernating places (the vigorous
wandering takes place in the last days of April) and during the time of their wandering
downwards the often strike the bird’s eye. On the 15th of May the corn begins to
come into stalk and so it provides the bug with such refuge, that till the harvest only
few of them get into the stomachs of the birds. After the harvest between the Ist and
15th, the protective influence of the corn ceases and then suddenly the number of
the bird’ s stomachs inflicted on bugsjumps upwards, then till September it decreases
gradually, parallel with the hibernating migration of the corn-bugs. Of what
dimension this upward bouncing of June is, I illustrate on graphicon Nr 3., when,
instead of specifying the number of the bugy birdstomachs, I state the number of
the bugs found in the stomachs.

46

As we can see, in July the curve jumps considerably. Explanation is given by the
fact that all the mass-records are in July and in August. The mass-records make also
plausible that in spring the corn-bugs march down, one by one, from the hibernating
places to the corn-fields, in summer, on the contrary they leave the corn-fields in bands.
We find the mass-record at the Roller and the Blackheaded-Gull (max. 124 bugs in
one stomach). Such a quantity of corn-bugs could get into the birdstomach only in
case of crowded gathering and migration. The autumn and winter-data come
from the stomach of the Pheasant and of the Jay, when the corn-bug mainly hibernates
in the dead leaves of the oak, tan-oak, pine-trees.

These graphicons not only reveal the biology of the corn bug but also give us
directions, at what moment must, first of all, the birdstomach be collected, if we
wish to give a prognosis based on the contents of the stomachs. To this question we
get an answer if we divide the above given material into decades that is, into 10 days
data. The graphicon Nr 4. demonstrates the 10 day division and at the same time gives
an answer to the question.

We see that the most birds, whose stomachs contained bugs, were not between

the 21st of April and the 10th of May, just as between June the 30th and July the 19th,
Conclusion is obvious that the stomachs collected from the 21st of April till the 10th,
of May give enlightment of the damage of the same year, and the stomachs collected
from the 30th of June till the 19th July the probable damage to be caused by the corn-
bugs in the following year. The further question : which are the birds-species among
the 16 mentioned above, in whose stomachs corn-bugs were to be found in these two
Jeriods ?
; From the the 21st of April to the 10th of May the following species figured : Rook
with 18 stomachs; Magpie with 5 stomachs; Red-footed-Falcon with 4 stomachs.
Roller with 3 stomachs ; Hooded-Crow with 2 stomachs ; Winchat with 1 stomach.
Among these we can not take into consideration the Red-footed-Falcon, the Roller
and the Winchat, as they are protected birds.

From the 30th June to the 19th July the following species figured : Rook 13 sto-
machs; Starling 10 stomachs; Black-headed-Gull 2 stomachs; Magpie 1 stomach ;
Roller 1 stomach ; Red-footed-Falcon 1 stomach. Out of these the Roller, the Blach-
headed-Gull and the Red-footed-Falcon do not count from our point of view. Thus.
remain in the two periods for prepairing a prognosis the Rook, the Hooded-Crow,
the Magpie and the Starling. In my opinion these bird-species are the most useful for
data collecting from the point of view of other harmful insects too.

After the contributions of Csörgey and Vertse, the stomach of the Rook contains
the most insects in the warm period. The best hour of the day for stomach-collecting
is at the early forenoon and at nightfall. The stomachcontent of the Rook would give
numeric enlightenment of the spreading of the cockchafer, Anisoplia, Curculionidae,
Elateridae, locusts, Gryllotalpa, Eurygaster, Aelia, Agrotis and of many other harmful
insects.

The Starling similar to the Rook, can be also very useful, primarily from agri-
cultural point of view.

At shooting-occasions the stomachs of the shot Pheasants, Partridges and Quails.
could also furnish useful data.

Ponb 6POMMTOJOTHH B COCTABJIEHHH MporH030B HACeKOMbIX
Astop: IIpoß. T. A. Mannuneep

IIATHJIETHHM MIaHoM 3AllIMTbI pacTeHHH NpegyCMaTPHBAIJOTCA MexkKAy TIPOUMM H 3Ha-
UNTEeJIbHOe COKpaleHHe UHCIIEHHOCTH HaCeKOMBIX-BpeznTezeñ. CokpammeHMe YuCJIeHHOCTH
BpelmTeneli — HMeA B BUHAY TpeOOBaHHA 3KOHOMHOCTH — BO3MO)KHO TOJIbKO NyTeM TIJIAHO-
MepHoli SAIHTHI pacTeHnii. SANTA pacTeHnli B CBOW OUepelb MOKET ObiTb ycrelIHoH
TOJIbKO TOrfa, CCH HAM 3apaHee H3BecTHO, C KAKHMH Bpe/HTeJisMH MbI JOJIKHbI CUHTATbCA
B pa3/IMUHbIX UACTAX CTPAHHI.

OTHOCHTENBHO ŐbICTPAA CMeHa OAHMX BpeAHbIX HACeKOMbIX APYTHMM OÖPSICHAETCH
HCKJHOUNTeIbHO ŐOJIBINHOŰ MHT@HCHBHOCTbO HX pa3MHO%KeHHA H CMepTHOCTH. Bcnen 3a
nepHOJOM BpeANTeIbCTBA, NPOAOMKAWWNMCA Web TOA, HI HeCKOJIbKO JIeT, HHOrKa Ha
NpOTAKeHHNH pala WeT ee BCTpeyalo TCA e€AMHHYHbIe IKZEMIMIAPbl BpeANTIIA, Mocse vero
OH ONATb NOABIAeTCH, YHHYTOKAA VPOXKAH KyJIbTypHbix pacTeHnii. He nonnexHT COMHE-
HM}, UTO NyTeM COOpa AAHHLIX YUHC/IEHHOCTH MbI B COCTOAHMH H3 rosa B TON yCTAHaBJIMBaTb

47

TIOBbIIIEHME UHCIIEHHOCTH OTJeJIbHbIX BpeanTeseli, MpefOcTaBsIAA OAHOBPEMEHHO CBeJeHHA
H mpaktTuke. Samuta pactenuli BecbMa OÖJeryaeTca, ECM MbI B COCTOSHHH yKa3aTb Ha TO,
C KaKHM BpeAnTelieM Hy)KHO BecTH CepbesHylo ÖOPbÖy, HIM CKAKHM BPENHTEJIEM MOJKHO
Moka He CYMTATBCA HA OCHOBAHHH AAHHBIX ero UHCJIeHHOCTH. B cryuae cOopa naHHbiX B
TOCyAapCTBEHHOM MaculTaOe, MbI NOJy4aeM OTBeT H Ha BOTIPOC O TOM, B KaKoli YacTH CTpaHbl
NPHXONHTCA BECTH OoppOy HanOonee IHePFNYHO, HIM TAe MoxHo oboliTHcb Oe3 COOTBET-
CTBYIOWMX MeponpusTHii, 9KOHOMA TM CaMbIM 3aTpaTbl.

Ha OCHOBAHHH pacKoriok, npon3BegeHHbix B 1949 rogy Ha TIPOÖHLIX TIJIOINAAKAX BEeJIH-
UunHOM B 1M2, Mbi pacnosaraem CBeJeHHSMH 0 YHCJICHHOCTH CBeKJIOBHUHOTO AONTOHOCHKA,
NMUMHOK Xpyueù, INEJIIKYHOB H O2HMOÏ COBKH, a TaKXe Phytodecta fornicata. B TOM xe
roy KOWeHHeM CAyKOM Ha TIIOINAAKAX pasmepom B 10 M? onpexereHo pacnpocTpaHenne
N}OuepHOBOro KJIOTIA H KJ1y6eHbKOBbIX HOJITOHOCHKOB, NnyTem nogcuera no 100 n0BpexAeHHbIX
pacTeHHÜ yCTAHOBJIEH BpeA, BbI3BAHHbll CTEŐJIEBBIM (KyKyPy3HbIM) MOTbIJIKOM U, HAKOHEL,
pH NOMONMM yyeTa HOP TOJIEBKU Ha NJIOHAJKAX pasmepom B 1 M?, npoBegeHHoro 20 pas
Ha TePPHTOPHH, 3apaxkeHHOH 9THM BpeanTeJeM, yCTAHOBJIeH H BpeA, TIPMYMHEHHLIN TIOJIEB-
KOH.

Ha ocHoBaHun npoBegeHHoli AO CHX Op PAŐOTBI MbI yxKe OblIM B COCTOAHUH Ha MpoOUl-
JIblÙ TON AATb CBEKJIOBOJAM MpOrHo3s 110 HEKOTOPbIM BENHTEJIAM caxapHoli cBekJIbI. TIPOTHO3
Hall OKagaJICA NPABHJIHBIM. OAHAKO TaKoli TIOAXOA K COCTABIIE€HHW MpOrHo3sa BeCbMa pacTA-
HYT H CIOK€eH. HmeHHo NOITOMy TIOTIOJIHEHNE AAHHbIX MO YHCJIEHHOCTH BpeAnTeref AAHHBIMH
HeKOTOPbIX HAyYHO-UCCJIEAOBATEJIBCKUX HHCTHTYTOB ŐBbIJIO Obl OUeHB TIOJIESHLIM. IIPH 9TOM
A uMew B Bugy MeTeoponornueckunit MHcTuTyT, KoHTponbHo-CemeHHol MuctutyT u OpHH-
Tonornueckuit MuctutytT. Opnutonoruyeckuit MHCTHTyT MOJKET TIPeAOCTABIATb MAHHble,
noyuaeMble pH OÖCHEAOBAHNSIX COMEPIKAHHSI JKEIIYyAKOB NTHU (ÖpoMmaTonorus). Isa Toro,
yTOÖbI NOKASATb IOJIB3y COHePHKAHHA *KeJyAKOB NTH MPH H3YYCHHH YHCIEHHOCTH HaCeKO-
MbIX, A TIPMBeAy KOHKPETHLIÄ npuMep.

B 1932— 1934 roaax 4 OYeHb OÖCTOATEIBHO 3AHHMAJICH H3yUeHHem yeperlallieK, TAK KAK
B TO BpeMA yeperlalUKM MPHHOCHIIH CeppesHblii KayecTBeHHbIM H KOJIHUECTBEHHPIÏ BpeA TIIIe-
Huue. B oőnacrax XeBem nm Bopmon, a TakoxKe B ceBepHol yactu Bonbiuoii BenrepcKor
PaBHHHBI NOBperxKAeHHA OBIJIH OCOÖEHHO MHHTEHCHBHLI. OT Ap-a Turtyca Uépren, AnupeKTopa
OpuHutonornueckoro HHCTHTYTA, 4 NONyYHJ AAHHBIE NO YepenaliKaM, TIOJIYYEHHbIE B pe3yJIb-
TaTe pa3pa0oTKH MaTepHasia no CONeP>KAHNM XKeJIYAKOB IITUU c 1896 r. no 1932 r. MaHHble,
npezoCTaBJeHHbie Uépren TOJIyUYeHbI H3 KOJNJeKHHH, HACYNTbIBAWINeH KelyAku 25 000
TITUU.

To naHHbim 6pomatonornyeckoli KONNEeKUMNM OpHutTonornueckoro HHCTHTyTa, uepe-
nawku HalifqeHbl B MKeiiyakax csegyromnx 16 BugoB ntuu: Corvus c. cornix L,
Corvus tf. frugilegus Li, Coloeuls ssp, Pica p. pica Le Gamat
g glhandarius -L. Sturnus v: vulgaris LU.) Lanıus cielo
Saxicola r rubetra L., Coracias g. garrulus L.,Cuculus c canor
rus L., Falco vi vespertinus L, Ciconia c. eiconriagl. Larus cide.
bundus L., Crex erex L., Perdix p. perdix L, Phasianus eolechz-
cus L.

B cBoeli cTaTbe, OTHOCAMEÄCH K AAHHOMy Bonpocy, OnyOIAKOBAHHOË B 1934 rogy,
Uépren nepeuncaseT eme ceaymwume Buabl :Lanius minor GM. Pastor roseus
L, Emberiza ©. calandra L. Merops apiaster L.

O mecTax HI rofax Hax0}K{JeHHS 9THX BUAOB NTHI, a TakoKe 0 KOJMUecTBe Hali{jeHHbIX
BUX )KelIyAKax yepenamer, Âoxebem Mopuom cocraBuena KapTa. Ha kapTe BUAHO, UTO MecTa
HAXOJKÄECHNSI HEPABHOMEPHO PACNPEJeTIHIOTCH TO TePPHTOPHH CTpaHbl, H CyAA NO TOMY,
UTO 38ecb MbI UMeeM /JeJIO C HAHHBIMH 37 NET, YHCJIO NAHHBIX MOXKET CUMTATbCA OTHOCHTEJIbHO
HU3KUM. OAHAKO, YUNTBIBAA KOJIHUECTBO YepenalleK NO OTAeJIbHbIM rogam, TO Ha 1. rpatbuKke
BHO, uTo B Hayate 1900-bix rogoB, B 1915—1917 rogax, u HaKoHeu, B 1929— 1931 rogax
BCTpeuasocb 3HAUHTEeJIbHOe KOJIMUeCTBO UeperaleK.

ITO COOTBETCTByET H ONbITy, HAKONI€HHOMy B mpagtTnueckoli pabore. HepenamKH
MOryT HHT@HCHBHO pa3MHOXKaTbcs OCOOeHHO TOTJHA, KOTAA B HIOHe Mecsile CTOHT Tenia
noroga. OO 9TOM CBUAeTeENbCTBYIOT H METEOPONOTHYEeCKHE AaHHble, TAK KAK CPEAHAA TeMmne-
paTypa B HloHe Mecsiue nocrurasa 219 no Ilenpcnw, HM Ke npeBbilIaJia ero JIMWb B Nepe-
UHNCJIEHHLIE Bbille TOAbI. IIOBpexX1eHHA, MpuUMHeHHble YepenalikaMu, AOCTHUFJIM HAHBPIC-
mero npenena B 1931 rogy, KOTHA HOHbCKas Cpe1Has TeMIIepaTypa ABa Tona NOApPA MpeBbi-
maa 219 no Henpenio. Ha rpaduke BuAHO, UTO HanOonmee KOJIHUECTBO yepenalleK B COAEP-
JKAHHM JKEIIYAKOB NTHU OOHAPYXKEHO TAKXKE B ITOM TOAy. Ha OCHOBAHAH npuBeKeHHoro Bbillle
npumepa NOATBepxKAaeTCA NPeJJIOKEHHE, 10 KOTOpoMy MeX/Iy KOJIMUecTBOM Yeperalllek,
OGHAPYXKEHHEIX B JKEJIYAKAX NTHII, H TOAOBBIM PA3MHOJKEHMEM yepenalleK MOJKHO yCTAHOBHTb
B3aHMHy]0 OÖYCJIOBJIEHHOCTL axke PH TIOMOIUM eAHHMYHLIX OÖCIEAOBAHHN.

48

OcTaHOBHMCA Tenepb Ha HM3y4eHHH TIeEPeYHCHIEHHLbIX Bbille HAHHPIX MapaJIJeJIbHO C
Ononorneli uepenamku. To cBexennsm Opnutonoruyeckoro MHHcTuTyTa k0n-yepenamKa
BCTpeyaecTA B MAU OTACIbHbIX BUAOB NTU C MapTa 10 AeKkaOps. B 3HAUHTEJIBHOM KOJIH-
UecTBe yepenalıka BCTpeyaeTcsi B Ke yAKaX MTHI TOJbKO C arıpe.isi AO ABTYCTA, TAK Kak Bpe-
AUTEJ Beet aKTUBHLIH 06pa3 X*KH3HH TOJIbKO B Teyenne 9TUX 5 MecaueB. TlepecmoTpuM
Terlepb AAHHbIE MO OTAEIBHLIM MeCALAM :

UHCIIO
HAXOJIOK
B MapTe ueperalukH ele HAXOASITCH B OUeMeHeHHH U MpOBOAAT CHAUKY ...... 1
B anpeze KuOMbI-YepenalikKH HAUYMHAWT HOKHJATE MeCTa TIepesuMOBKN H HINYT
MOGEBBISSÉDHOBBEX TKYSIBIEYIDE oes dic à etre rs ste einem mis ais nn bracts ter sch RAI

B mae MH pauHs yeperllalleK OKAHYNBAeCTCH H HAUHHACTCH PA3MHOJKEHNE ...... 31
Hanboxnbllee KOJIHUECTBO yepenalleK BCTpeyaeTCH B HIOHE Mecsle, Korga cTapble
KJIOTIbI elle JKUBYT H MOJIOAOE TIOKOJIEHHE yKe HAUHHACT pasBHBaTbCA. B BbICO-

KOM TpaBOCTOe 3epHOBbI ONOCeBOB KJONbI HAXOAAT cede yOexime ....... 16
B une Mecsiue MOJIOJO€ NOKXeHHe KJIONOB OTIpaBJIAeTCA B NyTb. TpaBocToeM

3ePHOBLIX yoKe He OOecneunBaeTCAH yOexKHuMe WIA KIONOB .............. 34
B aprycTe Mecsiue KJIOMbI HINYT MeCTO, TIPHTOAHOE MIA 3HMOBKH ......... aa |
B'ceHTAOpe MecAlle OHH YCTPOATCH Ha MeCTe SHMOBKH .....l.......5.0.-600% 2
Erano PE EMECHTE=BMMOBRA! N ES ee Rn ceases SI
BENOS0O e MECHlIe-3HMOBKA (20 e nia me SERRE ant 1
BererdoOpe MECAIIC-SUMOBKA Wo sec. ees cs ese sees ARRONE 1

Iipu pasfzenenun nepuoga c Mapta no ceHTAOpA Ha 15-1HeBHble OTPE3KH, NpuBeKeHHble
BbIIe MaHHble CTAHOBATCA elle HATJISIAHee.

C 31-ro MapTa HO cepeAnHbl Masa B KeNyAKM MTU nonaaer Bce Gorbiie n Gone
yeperlalieK, TAK KAK OHH MOKHAAWT MecTa NepesHMOBKH HMEHHO B 9TO BpeMa (Hanbosee
UHT@HCHBHas MUrpauns HAŐJIONAeTCA B TIOCHEAHNE AHH anpellA), BCJIeACTBHE Uero OHH UacTO
nonana»rT nTulaM Ha rJaga. K 15-0my Masa xneOHble 31aKH BbIXOAAT B TpyOKy, mpe-
MAOCTABJIASI KJIOTIAM xopollee yO0exnne, OJATOHAPA UeMy BINIOTb AO YOOPKH YPOXAH B
KEJIYAKM NTHU NonagaeT Mano konoB. Besen 3a yOopKoii, TO ectb oT 1 go 15 HIona
3alıMTHOE MelicTBHe NOCeBa BHOBb MpekpallaeTcA, B pesyJbTaTe Uero KOJIHUeCTBO KellyAKOB
THU, COAEPYKalıMmX Yepenalllek, peskO BOZgpaCTaeT, NOCTeleHHO CHU KAACh ONATb AO CeHTAOPA,
MapaJIJIeJIDHO C YXOAOM KJIOTIOB Ha 3HMOBKy. Pa3MepHi pe3KOTO YBEJIHUEHHA UHCIIEHHOCTH
KJOMOB B Mecaue HoHe H3800paxKaeTcH Ha rpafuke 3, Ha KOTOPOM BMeCTO KOJIHUECTBA
*KeNyAKOB TITUU, COAEP>KalımX yepenalleK, NPMBOAMTCH UNCIO KJIONOB, OOHAPyXeHHbIx
B JKEJIYyAKAX.

Kak BHAHO, B Hise JIMNHHA peskO NOBbIMaeTcH. OOLACHAeTCH ITO TEM, UTO. peKOpAbi
COAEPYKAHUSI KJIOTIOB B KelIyAKax Őe3 HCKIIIOUHEHHA NPHXONATCA Ha HIOJIb H aBryCT. CyfA
MO pekoOpfaM COAEPJKAHNSI KIONOB B XKCJIYAKAX, OKA3bIBAeTCH BEPOATHLIM H TO, UTO BecHOl
KIONbI-YepenalikH NepeXOAAT C MeCT 3HMOBKH Ha MOJA XJIEÖHLIX 3JIAKOB eAMHUUHO, a JIETOM
OHH TIOKUAAWT NOMA Maccamu. Pexopabi colepxaHHUAa KJONoB-UepenalleK B YKEIIyAKAX
perucTpupywTcA y CHZOBODOHKH 06bIKHoBeHHol H uañkn 06biKHoBeHHoli (Han0onblnee
KOJINYECTBO KJIONOB B OAHOM XeJlyAKe paBHaeTca 124). Takoe 6071BIOE KOJIHUECTBO KJIONOB-
yepenaliek MOXET NONAJATE B OTAEIILHLIE JKEJIYAKH TOJIbKO PH MaCCOBOM CKONJeHHH H
CNIOMHOH MurTpaumn BpeanTe;s. OcenHue H 3HMHHe AaHHble OTHOCHTCA K CONEPYKAHNM
*KeNyAKOB Pa3aHOB H COeK, TAK KaK YepenallkKU B ITO BpeMa 3HMYIOT TIPeHMyINeCTBEHHO
B NOgAcTHIKe AyOa Win XBOMHbIX NOpOL.

OAHako 9TH rpaÿnkn He TOMbKO packpbiBaoT ŐHOJIOTMIO KJIOIIa-UeperalIKH, HO OAHO-
BpeMeHHO yKa3blBAWT H Ha TO, KOTAA NDHXONHTCSA TIPe>KAe BCero COŐHpaTb XKEJIYAKH NTHY
ANA MCIOJIb30BAHHM UX B HeJISX COCTABJICHHA TIPOTHO3a. Ha 9TOT BONpoc MbI NOXNyUMHM
OTBET TOTAA, CCIM yKa3aHHblli Bbille MarTepHaJI ÖyAeT pasgezieH Ha JeKa{HBle AaHHBIe. eKan-
HOE pasgeseHne 1306paxaeTca Ha rpaduke 1, rie MOKHO HATH TAKKe OTBET Ha 3afaHHblli
BOTIPOC.

Kak BHAHO, ŐOJIBIHHHCTBO JKEIyAKOB, COJepXABIIHX KJIOTIOB-yeperlalieK, HAUAEHO C
21-ro anpersa no 10-0e Mas, a Takxe c 30-ro HoHsa no 19-0e HHoHA. H3 aToro Ke BbITeKAeT,
UTO Ha OCHOBAHHH UHCJIA KIONOB, coonpaembix HaunHas c 21-ro anpers ao 10-ro Mas, MOYKHO
CAENATb BbIBOA OO OxXHJaeMOM pa3Mepe Bpella B TeKyIIeM roy, IIpuyeM UHCIIO yepenallieK,
coÖnpaeMbIX HaunHas c 30-ro HIOHA Jo 19-r0 HA, JaeT OCHOBAHHE AIA CyKAeHHA 0 pa3-
Mepe Bpena B c JIeAylolleM rogy.

B navbpHeMmMeM HYXKHO BbISCHUTb TO OÖCTOATENLCTBO, KOTOpbie 13 16 BHAOB Obinna Te,
B XKeJlyAKaX KO; TOPbIX B ITH ABa nepuola 00Hapy}XKeHbl KJIOIBI.

Haynnası c 21-ro anpers ao 10-ro Masa saperucTpupoBasincb cJeagy0mHe BHAbI : rpay
c 18 xxenyAkaMH, copora c 5 KeJyAKAMH, KOOUNK C À »keliyAKaMN, CH30BOPOHKA 00bIKHO-

4 Aquila — 8-16 i 49

BeHHas C 3 KXEIVAKAMIH, BOPOHA cepas C 2 *KeYAKAMH, 11 HAKOHEL, YeKaH JyroBoli c 1 yKeiiyA-
KOM. Tak Kak KOOUNK, CH30BOPOHKA OÖbIKHOBEHHAA H YeKaH „IYTOBON ABJIAWTCH MN0/1€3Hb MII
BUQAaMH, OHH HE AOMKHbI UCHOADSOBATbCH B UeIAX COCTABNEHMA TIPOTHO3OB.

Haunnas c 30-ro nous 10 19-r0 HIOHA 34aperHCTPHPOBaJIHCb CIENyYIOMIHEe BHAbI : rpay
c 13 xXezyakamn, ckBopeu OODIKHOBeHHDI c 10 xKeryakamn, Yalika 00bIKHOBeHHaa c 2
KEJIVAKAMH, copoka € 1 KelIyAKOM, KOGUHK C 1 HKEIVAKOM, CH30BOPOHKA 00biKHOBeHHasK
c 1 xenynkoM.

M3 95Tux BHHOB KoÖyık, Yalika OÖbIKHOBEHHAA II CH30BOPOHKA OObIKHOBeHHAA He
NPHHHMAIOTCA BO BHMMAHHE JIA HAUHX exe. CH1eAOBATENLHO, ByKa3aHHble ABa nepnona
B IIeJIAX COCTABJICHHA MporHO30B MOTYT MNpiMeHATbCs Tpay, BOpoHa cepasl, COPOKA H CKBO-
peu OŐBIKHOBeHHag. TO MoeMy MHEHH STI BUAbI NTHI MOryT JyUulIIe BCeX TIPHMEHATBCA AS
cOopa AAHHbIX H MO OCTAJIbHbIM BpeANTeIAM.

No gannpim Yepren m Bepriue Han6oxIblee YIIC!IO HACEKOMbIX COAEPIKUTCH B KE] YIKAX
BOpoH B Tenzibili repnox. KacatebHo uacteli CyTk, HanO0nee TIOAXOASIUNM BpeMeH{M
ans cOopa oKeYAKOB NTHI 0Ka3bIBa 0 TCA paHHHe 01006eneHHble H CyMepeuHbie yacbı. Ha
OCHOBAHHH COAEPIKAHUS HKEJIVAKA Tpaya MOXHO ŐbIJIO Obl NOXyYaTb CBeAeHHA 0 YMCIIEHHO-
CTH Xpymeli, XTeOHbIX XyKOB, AOITOHOCHKOB, CapaHUeBbix, Me/lBe/leK, K.1ONOB-Yepenallek,
COBOK H elle pala Apyrux BpeanTeeli.

Tlogo6no rpayam CKBOPUBI MOTYT HPHHOCHTB H NO1b3Y, B NepBylo OyepeAb 1.15 CebCKOrO
xosslictBa. JKeiyAK COPOKONYTOB MOT.IN Obl TAKXKE NpuMeHATbCA AIH COCTABIIEHHA TIPO-
THO3OB.

>Keryakn dazaHoB, KyponaTokK H nepere:10B, AOÔbIBA@MBIX Ha OXOTAX, MOTJIM Obi
TOKE TIPeNOCTABAATb COOTBETCTBYWINNE CBEeAEHNN.

ADATOK AZ ERDO MADARPOPULACIOJANAK
FUNKCIOJAHOZ A BIOCONOLOGIA ES ERDOGAZDASAG
SZEMPONTJÁBÓL

Írta: F. J. Turéek (Banská Stiavnica)

ÖSSZEFOGLALÁS

1. Minden erdőtípust egy sajátságos madárpopuláció, ennek a típus-
nak madártársulása jellemez. E madárpopuláció kvantitatív és kvalitatív
összetétele az erdőtípus közvetlen kifejezése, illetve ezen erdőtípuson belül
uralkodó életkörülmények kifejezése.

2. Az erdő (típus) madárpopulációja nem osztódik el egyenletesen a
területen és térben, hanem mind a madár, mind az egyéb állat- és növény-
populációk szétszórtan, foltokban, csoportokban fordulnak elő. Ennek
következtében a használatos kifejezés, mely a populációk (fajok, egyedek)
sűrűségét 100 hektár, acre stb. területen adja meg, általánosításnak tekint-
hető, mely relatív értékkel bír. A szerző véleménye szerint kisebb és kis

területek tanulmányozása lesz fontos — tekintettel a csoportokban való
előfordulásra — egy erdőtípus mindennemű populáció-sűrűségének kifeje-
zéséhez.

3. A szlovákiai lomblevelű erdőtípusok madárpopulációjának sűrűsége
0,5 és 30 madár közt váltakozik hektáronként. A szerző indítványozza mind
a sűrűséget, mind a dominanciát biomasszában kifejezni (súlyegység).

4. Egy erdőtípus madárpopulációja több szempontból osztályozható,
úgymint táplálék, vertikális és horizontális csztódás (stratigrafia), sziszte-
matikai affinitás stb. szerint. Biocönológiai szempontból a madárpopuláció
funkciók szerinti osztályozása célhoz vezető, természetes és dinamikus.
Ezért az ilyen osztályozásnál nem a madarat mint egyedet, fajt, tehát nem
a madarat magát, hanem a funkcióját — melyet az életközösségen belül
tölt be — vesszük figyelembe. Így történik azután, hogy egy és ugyanazon
madár (egyed, rassz, faj stb.) többféle funkcióban ténykedhetik.

A madárpopuláció mint egész, valamint a madárpopuláció tagjainak
funkciója a következő: konstruktív funkció (pl. a magvak terjesztése,
a talaj kultiválása, megmunkálása, a növénykártevők pusztítása stb.) és
destruktív funkció (pl. a magvak fogyasztása, a beteg, nem vitális,
nem ellenálló állati és növényi egyedek — mint a közösség tagjai — elhalásá-
nak gyorsítása, lehetővé tétele és mineralizációja, a társulás — idegen állati
és növényi egyedek, csoportok kiszorítása, a növényi test mineralizációjának
meggyorsítása, az ú. n. hasznos formák fogyasztása stb.). E két funkció-
csoport mint két antitézis szerepel a társuláson belül, melynek szintézise a
biocönozis (életközösség) fenntartásában nyilvánul meg, illetve a madár-
populáció részleges hozzájárulásában az életközösség fenntartásához.

5. Egy erdőtípus (Szukachew koncepciója szerint), tekintve a madár-
populáció funkcióját, az erdőben két szempontból vizsgálhatjuk : biocönoló-
giai és erdőgazdasági, vagy ökonomikai szempontból. Ha helyes képet akarunk

alkotni a madarpopulaciò szerepéről ökonomikai szempontból, akkor a bio-
cönolögiai szempont tanulmányozása, kivizsgálása kell, hogy alapul szolgáljon.

6. Az erdő életközösségében nincsen hasznos, káros vagy éppen közömbös
madár, hanem van hasznos és káros tevékenység, melyet — térben és időben
határolva — egy és ugyanazon madár gyakorolhat. Az összes funkció hozzá-
járul az erdő (ennek életközösségének) fenntartásához, valamint dinamikus,
váltakozó guasi egyensúlyi állapot fenntartásához. A madárpopuláció ilyen
meglátását csak a metafizikai élettelen koncepció teljes elvonása teszi lehetővé.

7. Erdőgazdasági szempontból az erdő madárpopulációja (melybe az
összes, az erdőben táplálkozó madár sorolandó) nagy fontossággal bír. Ilyen
főbb szempontok: terjeszti a magvakat; a társulás sok tagjának léte,
terjedése éppen a madárpopulációtól függ, amint ezt a tölgy és sok cserje
esetében kimutatom a jelen munkámban; pusztítja a növények kártevőit,
ellenben nem képes egy már kitört kártevő-túlszaporodást (pl. rovarjárás)
likvidálni, amennyiben a túlszaporodott kártevő mint táplálék a madár-
populáció kapacitásán felül, míg a madárpopuláció szaporodási potenciája
a kártevőén alul marad; a madárpopuláció a növényi és állati testek (anya-
gok) fontos konvektora hozzájárul ezek mineralizációjához ; a talaj felületét
a . lehullott lombreteg megbontäsaval előkészíti a magvak befo-
gadására; a madárpopuláció pusztítja a kisemlősöket, főleg a rágcsálókat,
melyek az erdő megújulásának gyakori akadályát képezhetik; a madár-
populáció állandóan fékentartja a nem fluktuáló és nem tömegesen fellépő
kártevők (ízeltlábúak) populációját, és ezzel csökkenti a komplex-kártevést ;
a madárpopuláció meghosszabbítja az egyes rovarjárások közti időszakot
azzal, hogy fékezi a populáció felépülését, mint ezt a gyapjaspille esetében lehet
tapasztalni. Végül a madárpopuláció különös szerepe a társulás (esetünkben
az erdőtípus) fenntartása minőségi és mennyiségi összetétel szempontjából —
idegen elemek kiszorítása, legyen az állati vagy növényi komponens.

8. A másodlagos, gazdaságilag kezelt erdők az ökonomikai madártan
szempontjából a következő rendszabályokat kívánnák meg :

áttérni az elegyes erdőtípusokhoz az eddigi gyakori monokultúrák
helyett, mely utóbbiak nem telített társulások, madárpopulációjuk alacsony
és ellenállóképességük mind a kártevőkkel, mind az elemi csapásokkal szemben
elégtelen; az erdőhasználatban elhagyni a tarvágást és hasonló módszereket,
melyek drasztikus és mély beavatkozást jelentenek az életközösségbe ;

az erdővédelmet az erdőnevelésre építeni az említett elegyes állományok
tekintetbevételével ;

az állomány összetétele, keverése. Ennek módjának és fokának kiválasz-
tását alapos biocönológiai kutatás előzze meg, melyben a madárpopuláció
fontos útmutatást nyújthat az állomány összetételére, keverésére, az elemek
társulásbeli hovatartozandósága tekintetében ;

a már létező és kártevők által fenyegetett monokultúrákban, elegyetlen
állományú erdőtípusokban a madárpopuláció mesterséges úton gyarapítható,
mégpedig védelem, téli etetés, odvak és fészkelési lehetőségek, táplálék-
növények termelése, mesterséges fészekodvak kihelyezése útján. Az ilyen
telepítések populáció gyarapításokról tanúskodnak a Szovjetunióban és
Lengyelországban eszközölt rendszabályok és kísérletek eredményei alapján,
melyek sok esetben a fellépett rovarjárást egészen 70%-kal tudták lecsökken-
teni ;

hogy a madárpopuláció funkcióját az erdő életközösségében megért-
hessük, helyesen értékeljük, további alapos és széleskörű ökológiai és biocöno-

52

“reer

lögiai kutatásokra, az egyes fajok ékologiajanak megvilágítására, valamint a
madárpopulációk kutatására kell törekednünk a természetes társulásukban
és életközösségükben. — Itt nyer fontosságot a rezervációk létesítése és az
ezekben folyó kutatás! — Egy esetleges madárkártevés esetében a kártevés
okát kell felderítenünk, a madár (populáció) egyéb vonatkozásai után kell
kutatnunk annak szemmeltartásával, hogy ez a madár, avagy az érintett
populáció egyik és nem egyetlen tevékenysége. Az erdésznövendékek oktatásá-
nál súlyt kell helyezni a madarak funkciójának megértésére, valamint arra,
hogy az erdőt mint életközösséget, mint az állatok és növények társulását —
még tipelögiai vonatkozásokban is — igyekezzék meglátni mindenki, aki
az erdő életébe valamikor is beavatkozik.

A CONTRIBUTION TO THE FUNCTION OF FOREST BIRD-POPULATION
FROM THE POINT-OF-VIEW OF BIOCOENOLOGY AND FOREST
MANAGEMENTS

Frantisek J. Turéek

In respect to the production biology to the forest-bird-population
(community lato sensu) belong all the birds which are feeding in the forest ;
thus f. e. treesparrows, which come in during an insect outbreak ; while
the hoded crow, which nests in forests, but is feeding chiefly in the fields
or outside the forest community, is of minor importance to the forest as
sparrow mentioned.

The function of a forest bird-population is quite different if judged from
various points-of-view. To a foresterf. i. the birds are an aid in his insect control
(considered among the foresters either as an important or as a negligable
factor of the resistance of the environment), some are — as f. i. the seed-eating
and rapacious birds — assumed as ,,injurious’’. On the other hand, the funct-
ion of birds in forests is not only insect control, there are no ,,injurious”
birds: there is a bird community in a forest with a function as a whole and,
further, the members of the community with functions which may change
from one day to another, from one season to another. Therefore we connot
speak of them as ,,beneficial” or ,,injurious” or even ,,indifferent’’ birds or
groups if we see the bird community as a whole and if we see the birds in
their natural environment and, finally, if we consider the function of any bird,
any population, community — and not separately the bird, regardless of its
relations and correlations.

I made studies from the year 1940 in bird ecology, bioecology with
special reference to the forest communities, chiefly in the broad-leaved and
mixed forests in South- and Middle-Slovakia.

The methods used during the study were: population censuses (strip-
census, plot-census with own method ,,birds per hectare per hour”, nest
counting), study of the food habits of birds: stomach, crop and pellet
analyses, direct observation, stored food, distribution of seeds, plus accidental
observations during the study of insects, small mammals and game.

The forest bird-population (community) is correlated with the forest,
thus the forest-type of vegetation: trees, lower stratum of shrubs and the
undergrowth. In this correlation the chief role plays rather the type of forest

53

such as deciduous, mixed, evergreen, further oak-hornbeam, oak-beech,
beech-fir, oak-pine, beech-fir-spruce, fir-spruce, pine-spruce, spruce, seedling
forest, a. s. o., thus the segragation of the bird community, grouping cf popu-
lations, birds is dependent more on the type of forest than the particular
plant-species (Kendeigh 22, Siivonen 37). The type of the forest, is here
considered in the sense of KarpinskÜs (21) conception which corresponds
with Kendeigh’s (22) communities such as beech-maple, pine-aspen, oak-
MICKOFY,. avis. 0.

The present studies were carried out in the oak-hornbean, pine-oak,
oak-beech, fir-beech, fir-spruce and spruce communities (types). Regarding to
the bird population or community of various types there are various aspects
according the seasons (spring, fall, summer, winter) and various groupings
of birds according to the age of the forest (type) and, finally, changes due to
the activity of man in the cultivated forests.

The bird community of a particular forest-type is so far correlated with
this type that these types can be recognized from their own bird communities
and Kendeigh (22) does distinguish such a ‘‘biocies” and “biociations’” (terms
introduced by Kendeigh), thus communities as f. i. Vireo-Seiurus
broad-leaved forest, Dendroica-Regulus neddle-leaved forest bioci-
ation a. s. o. It means, that the composition of the bird community of a type
of forest is specific and the forest types can be named from either the characte-
ristic plant or the characteristic (praeferent and specific forms according to
Friederichs, 10) birds or — naturaly —other animals. If we would name f. 1.
our oak-hornbeam community from the characteristic birds, we would call
it aequally “Oriolus-Parus (caeruleus) broad-leaved” type. Our
knowledges but about the correlations of birds, their communities in the
particular forest types are not satisfactory to such a classification and I
mentioned it only for demonstrating the correlation of birds with forest
communities.

Not only the qualitative, but also the quantitative composition of bird popu-
lation is in a way an expression of the forest type. The density of bird popu-
lation of a particular forest type is dependent on this type through food, nesting
sites, song sites (ecological niches). According to these niches, the groupings
of both animal and plant minor-communities, the patterness of communities,
the bird population is not evenly distributed in a forest. This interspersion
of populations was emphasized by Elton (5) and it means in our case that birds
are not evenly distributed in a 1000 acre forest of a particular type, therefore
the density could not be expressed in birds per 100 acres (or 100 hectares),
but minor areas should be studied. Similar expressions of our population
studies are of a relative comparative value. I studied bird populations on
small areas of one hectare in size and found the following bird populations :
oak-hornbeam, summer, insect outbreak: 27—30 birds; oak-hornbeam,
summer: 16—22 birds ; oak-hornbeam, autumn: 9—12 birds and in winter :
0,5—1 birds. In the oak-beech as well as beech-fir other communities above
mentioned the pro hectare populations were much lower. In a forest edge
shrub-community on the border of oak-hornbeam community the bird popu-
jation was 37 birds per kilometer of edge.

The composition of oak-hornbeam bird community is approximately
always the same and the both , characteristic" and ”dominant’ species are:
jay, golden oriol, hawfinch, chaffinch, yellow bunting, tree pipit, nuthatch,
blue tit, nightingale, warblers, black trush, cuckoo, pied woodpecker, a. s. 0.,

54

while on the edge there are : red-backed shrike, nightingale, warblers, a. s. o.
The biomass of the bird population in forests increases or decreases with
the population density but not in a direct proportion to it. Therefore it might
be nore exact and — from the viewpoint of production biology and bio-
coenology, too — the only acceptable manner to express to dominance in
terms of biomass (weight in grams, kilograms) per unit area, and to express
the bird population in terms of biomass instead of terms in numbers.

We are coming to the function of bird population (community) in the
forests. The population may be — according to various points-of-view —
divided into different groups such as: according to the taxonomic affinity,
according to various strata of forest community (crown-, shrub-, trunk-,
undergrowth-, earth-stratum), according to horisontal stratification : forest
edge-, interior-birds, according to the food consummed : insectivorous,
herbivorous birds a. s. o. With reference to the bioecology and forest manage-
ment, too, the only admittable grouping of bird population (and other animal
populations, then the whole animal population too) of forests is the grouping
to function (cf. Karpinski's “functional groups’, op. cit.) in the plant-animal
community. It seems to me that such a grouping as constructed by Karpinski,
(21), his zootonic (and florotonic) lists, respectively would be hardly the best
solution, because the same bird (species) could have various functions in time
and space, thus it occurs on various zootonic lists, in various ‘functional
groups’. We cannot, however, divide the birds of a community into various
furctional groups (statically), but we can recognize various functions of bird
population (community) and the birds belong to the one or another, or to
mcre or all the functions dynamically.

The bird population (community) of the forest in regard to its function
can be divided as follows :

Bird community of forest biocoenosis

IE II:
Constructive function Destructive function
a) distribution of seeds

2 : È a) feeding on seeds
b) preparation and cultivation of / ©

b) making possible and haste tre

the soil SO ae ;
nà Sd OR EH liquidation (recuction) of sick,
c) rol of the damagers of the not resistant and not viable plant
plants and animal individuals or groups
a À La cer £ s
d) Sa the damagers oi c) to push out the plants and ani-
animals a k mals foreign to the community
e) regulation of the crops 0: seeds d) to haste the mineralisation of
a.S.0o.

plants or their parts

e) feeding on so called bene icial
animals

ASIE

a:

E

= —

Maintenance of forest community
(of the biocenosis) 2

Qt
Qt

There are in a forest biocenosis much more functions, relations, corre-
lations and interrelations, but, unfortunately, we do not know them. Therefore
in the above table are exhausted the known functions only. In addition there
are identical and similar functions regarding to the other groups of animal
life than birds, too.

The trend of all — both constructive and destructive — functions of
birds is the maintenance of the biocenosis of the forest, so far any function is
performed by birds (groups of them) belonging to the biocoenosis in mention,
say, to the own biocoenosis. The function of any other birds (group of them)
foreign to the biocoenosis, equal either apparently constructive or destructive,
is or my be (alternatively) disturbing and not in harmony with the events
and life inside the biocoenosis.

It is a question of further investigation how far or if at all is the picture
of own community, own biocenosis impressed or generally fixed in birds of
any community (f. i. the jay and the oak-community) and how rapidly can
change this fixation under environmental influences and changed conditions.

Now we shall analyse the particular functions, activity of birds in parti-
cular functions, respectively.

I/a. Distribution of seeds.

Almost all seeds — and fruit — eating birds do potentially distribute
seeds of plants. The seeds (lato sensu as reproductive parts of plants) are
distributed in three ways : by external adhesion (epizoochore dissemination),
through alimentation (endozoochore dissemination) and in transport for
forage (Mc Atee 29, Mueller—Schneider 32). This activity of birds is well
known to bird-ecologists, bioecologists as well as foresters. Upon the matter
exists an extensive literature over the world and for Europe it would be
desirable such a compilation of literature regarding to the matter as we find
in Mc. Atee’s (29) excellent paper, where he collected the literature upon the
matter from the whole North America.

The value of the distribution of seeds by birds is underestimated often
by foresters, because they refer chiefly to the feeding on seeds (our function
II/a) taken by birds sometimes simultaneously. The foresters in the High
Tatra mountains, f. i., do control every fall the nutrackers and jays, who are
— according to them — feeding on nuts of the cembran pine and are destroying
the whole crops of cones, nuts, respectively. The foresters have some com-
mercial interests: they want cembran pine nuts for nurseries. On the other
hand there are experiences that the artificial stocking, planting of the cembran
pine has miscarried too often, it is expensive also, while the natural planting,
made by birds as nutracker and jay (sometimes by small mammals, too)
do maintain the cembran pine in its natural environment, say, stand on the
transient zone between the upper edge of spruce and the lower edge of
mountain pine. In fact the nutracker do maintain, plant up-hill and preserve
the cembran pine in Alps and Carpathians. It is true that besides the dissemi-
nation (burrying the seeds under moss, lichens, stones and roots for storage)
the nutrackers do eat seeds also and they do leave often no cones on the trees ;
the question would be, if at all, what is more valuable: the maintenance,
planting of the cembran pine over centuries, or the commercial effects from
seedlings bred in nurseries or from seeds for commercial purposes.

The nutracker disseminates the hazelnuts, too. I shot in autumn nutrac-
kers which had in their crops up to 6 nuts. In the vicinity of Banska Stiavnica
in a sparse fir-beech forest, where are groups of hazel on small patches on the

56

edge, around the fallen trees a. s. o., I observed from August during the
winter a concentration of nutrackers, they feed on hazelnuts. In early April
I found under the moss, almost on the mineral substratum stored nuts either
singly or in groups of 2—4. The nuts were fresh and germinationable. The
function of hazel in these forests would be to cover the soil and to protect
the young fir seedlings, sown naturally, against the light. It is evident that
a great «many of stored, burried seeds (nuts) was not found by the birds.

8. ábra. Makkok, melyekből a szajkok a Balaninus-lärvakat kiették
Photo: Er J. Turéelr
Acorns, cleaned of Balaninus-larvae by Jays

The most important and valuable planter among birds is the jay, both
the palaearctic and the nearctic forms. On the planting habits of the nearctic
jay wrote Mc. Atee (29), Grinnell (13, 14) and other, while on the similar
habits of the palaearctic jay, Garrulus there are some data in works
of Keve (24), Feucht (6), Formozov (6—a), Koehler (25), Karpinski (21),
Schwerdtfeger (40), Morozow (31), Mueller—Schneider (32), Turéek (46, 51)
and others. The correlation of the jay and the oak is evident from the dis-
tribution of both over the palaearcticum. The distribution of both shows
almost identical boundaries, as I demonstrated on a map (Turéek, 51). The
interrelation jay-oak may be outlined in followings: the acorns are the
main food of the jay; a lack of acorn crops causes large movements of
jay, movements often of a character of migration (Keve, 24), while a good
crops attrackt and concentrate the jays in autumn; until the acorns are

“I

not mature they are eaten after a previous peeling and are not stored (until
late september in Slovakia); then the jays are feeding on larvae of insects
inhabiting the acorns (Balaninus and Carpocapsa larvae); from late Sep-
tember on the acorns are eaten either on the there where found or carried
off in two ways: singly in the bill or collectively in the crops of jays. This
is the time of storing acorns under the debris, moss, stones, fallen leaves.
The jays do regurgitate the acorns from their crops either singly or in groups
of 2—4 (judged from the groups of seedlings of oak found) and with the
bill do put them under moss a. s. o. (direct observation). Accidentally some
acorns fall down from the bill of jays and (direct observation) the acorns

9. abra. Fenyves belseje, melyet a szajkok tolggyel aldiiltettek
Photo: F. J. Turéek
° Pine-forest, having been underplanted by jays with oak

are regurgitated by jays also in surprise and affects (a jay regurgitated
9 acorns after a mishandled shot) and some of these acorns do germinate,
too. Besides the more or less sporadic, dispersed planting of oak (all our
kinds) in the forests there are known whole areas planted, undersown by
jays. Feucht (6) calls them «Hahersaat” and Morozow (31) do mention such
planting from the forest-steppe region of USSR, During a study of the pine
bark-beetle outbreak in the pine forests of western Slovakia I found exten-
sive areas of pine with a lower level (etage) of oak. I searched upon the
origin of these oak-plantings and found that there are wide areas planted
by jay only. The pine stands in the area mentioned are second-growth,
originally there were mixed oak-pine and oak-hornbeam and oak types
of forest. The forests there are on sandy sites, at an elevation of about 200 m,
in the semi-arid zone. About 100 years ago the oak begun here to disappear
due to the extensive grazing and browse of sheep herds. The oak was arti-
ficially oppressed, too, by man and was successively replaced by pine. There

58

survided some sedd-bearer oaks, now over 100 years old, dispersed in the
pine stand in a stocking grade about 0,2. These old oaks were true source
of food and of planting-materials to the reforestation activity of jays. The
planting of acorns, oak, respectively, was begun by jays about 20—30 years
ago, judged from the age of the lower canopy, level of the oak beyond the
pine. The oak plantations are up to 25 years of age. In total there are plant-
ed oaks by jay solely on an area of 2277 hectares in the following degree:
up to 20% (per cent from the full-planting) an area of 678 ha., up to 40%,
727 ha., to 60% 472 ha., to 80% 77 ha and to 100% (full planting) 323 hec-
tares. The foresters do help to these activity of jays (which are protected
here) and the nature pine is succesively cut down, remowed in winter cut-
tings and pines are leaved in a sparse stocking grade. Thus, the monospecific,
artificial pine stand are changed into the oak-pine type, therefore we can
consider it as a renewal of the biocenosis, reconstruction of the type. It is.
however, evident, that this new type ”in statu nascendi’ will be not identical
with the previous oak-pine type and, further is evident that without dyna-
mics of the soil (which became able to carry a new, or renewed, oak-pine
community) any change to oak-pine type could not be possible (Turcek 51).

A further important aspect of the planting habits of the jay is the so
called ”up-hill planting” of oak, noted by Grinell (13). The acorns are heavy
seeds and cannot move (except the gravitation-power downhill). Acorns
are carried by jays up-hill, too, and the maintenance on slopes or the
moving of oaks up-hill is possible only through the activity of jays (wood-
peckers, nuthatches, small mammals also).

Besides the acorns, beech-nuts and hazel-nuts the jay do disseminate
the yew Turcek 44, Kapuszcinski 19), the mountain-ash (Kapuszcinski, 18),
thorns and berries.

The magpie does distribute various seeds eaten with berries or acciden-
tally. In the pellets of the magpie I found amongst others many seeds ot
the dogrose, hawthorn and black locust (Turcek, 47).

The chaffinch does disperse beeach-nuts in fall and winter, also seeds
of maples.

An important seed-distributor is the nuthatch with its storing habits.
Seeds of oak, beech, hazelnut, yew, maples, basswood, hornbeam, Rhamus,
Prunus spinosa, P. domestica, P. serotina, then common fir, Douglas fir,
Pinus peuce, P. P. coraensis, P. flexilis, P. cembra ara stored, deposited
into the cervices of bark and walls (Mueller—Schneider, 32). Many of them
are forgotten, not found, others fall down and germinate. The tits, especially
the Parus maior, P. ‘ater, P. palustris are seasonally seed-
eaters and do disseminate the seeds of conifers, of oak, beech and maple.
In the similar way as the nuthatch does.

In the dispersal of seeds, especially those of berries and fleshy fruits,
an important bird is the waxwing, in our country a winter visitor. Warga (53)
collected data upon food habits of the waxwing during an invasion to Hun-
gary. I observed the feeding of waxwings on dog-rose, mountain-ash, mistletoe,
barberry, hawthorn, blackthorn, dogwood and the seeds of black locust,
but I cannot tell, were these hard seeds digested by them.

Blackcap ate the fruits of Sambucus nigra in ‘ate summer, and yew. The
dissemination of various seeds by thrushes is well known over the holarctic
region. Our thrushes, namely Turdus pilaris, T. viscivorus,
Péerivetorum, Brsvorquatus and I merula do eat chiefly

99

fleshy fruits, as mistletoe, junipers, blackthorn, hawthorn, dog-rose, berries
of the genus Rubus, of the genus Sorbus, less Viburnum, fruits of the yew,
Symphoricarpus, Liguster, dogwood, Sambucus. Regardless of the rapid
digestion of food, the thrushes disseminate some seeds — in their drop-
pings — over wide areas. An interesting, say, neutralisation of such a disse-
mination I observed in a mixed coniferous forest. On the edge of the forest
were black-thorns (Prunus spinosa) with a rich of fruits. During the December
there were feeding flocks of Turdus pilaris, T. viscivorus
and T. merula. Many of them roosted some hundred meters inside the
forest on spruces, pines and larchs. The snow under these roosting trees
was covered with blackthorn and other seeds. This place visited often a
yellow-throated mouse (Apodemus flavicollis) and gnawed out the kernels
of blackthorn. The blackthorn had no place in the interior of the forest,
thus its seeds were destroyed, as intruders, or community-foreign elements.

In the Harmanec-valley in Slovakia there are on limestone-substratum
well preserved mixed forest of the beech-maple-ash and beech-fire type,
in the second level (etage) with many yew. It is probable that the majority
of these forests is not of artificial origin, at least regarding to the beech-
fire (maple) and yew. The yew is here maintained and distributed by bird
alone, chiefly by thrushes, then by jays, nuthatches, blackcaps and robins
over hundreds of years so that today the locality mentioned is the largest
yew-habitat in Europe.

Black redstart ate during some weeks the fruits of Sambucus nigra in
the fall and defended the shrubs against chaffinch, serin and chiffchaff
(food-territory). Similary the robin ate the fruits of Sambucus nigra during
August and Sept. It is known that the seeds of Sambucus-fruits are not
digested and are disseminated in feces.

The woodpeckers, especially the pied- or spotted woodpeckers do play
an important role in the seed distribution. Among these birds the great
spotted woodpecker is the most seed-eater. It consumes seeds of both coni-
ferous and deciduous trees, as Pinus silvestris, P. nigra, P. peuce, P. excelsa,
P. montana, P. coraensis, P. cembra and others, all species of Picea, Pseudo-
suga, Abies (less), Larix, Tsuga, Cedrus, Chamaecyparis, Sequoya, acorns,
beech-nuts, hazel-nuts, seeds of hornbeam, walnuts, the hard nuts of Carya,
seeds of maple a. s. o. Cones and seeds are carried in the bill long distances,
they often fall down, are lost or leaved uneaten on the work tree or else-
where.

Birds of prey can distribute seeds indirectly if seed-carrying birds are
taken, eaten, respectively and the seeds from gizzards, crops, stomaches
of the prey are then — often at great distances — regurgitated in pellets.

Seeds, berries and cherries eaten by gallinaceous birds are regulary
digested, thus these birds we cannot consider as important planters.

3irds functioning as platers are of large importance to the biocenosis
and outside it in the geographical distribution of seeds, in succession of
plant communities. There are still further items, do be considered.

The one is the fluctuation of plainting. After a heavy invasion of wax-
wings and northern thrushes, f. i. in the years following the invasion there
is a rapid wide spread of various plants, the seeds of which distributed the
birds in mention. Thus, the invasion of some birds causes an oscillation
in plant-growth, in the qualititative and quantitative composition of various

60

associations together with all animal life linked with them. Similary the
fluctuation of bird populations — so far these are seed-distributors — causes
some irregularities in plant life: the fluctuations of bird populations can
coincide, overlap or cross with the fluctuations of seedbearing, the seed-
vears.

The other is the distance of distribution. Regarding to the forest tree-
seeds I observed distribution of acorns by jays over 400 m over a valley
(up-hill), the distribution of yew-seeds by nuthatch to 700 m from seed-
bearer, distribution of seeds of mountain-ash, Elaeagnus edulis and Amelan-
chier canadensis by thrushes over 300 m distance (all observations in the
forestry arboretum in Banska Stiavnica (= Selmecbanya) (and carrying
hazel-nuts and hornbeam seed (in knots) by pied woodpecker over 200 meters.

Formozow et coauct. (6—a) states that jays do transport acorns on dis-
tances of 2—3 kilometers or more in Kaukasus and that nutrackers do trans-
port cembran nuts over areas 7—9 kilometers wide in Siberia.

In these ways birds also contribute to the patterness of plant and animal
communities noted by Elton (5).

I/b. Preparation of soil.

Although in the preparation and formation of soil in the forest the
worms, arthropods and small mammals are more engaged, the function
of some birds in this way will be mentioned.

The thrushes, jays, nutrackers do rake in the fallen leaves, debris with
their bills especially late summer, fall and winter. The gallinaceous birds
of the forest do rake besides the leaves, debris in the soil (mineral soil) too,
seeking for food and making their dust-bath. All the activity mentioned
contributes toward the preparation of soil for an acceptance of seeds and
their germination even there, where the canopy of debris and fallen leaves
is deep so that fallen seed — especially the small ones — do not connect
the mineral soil.

I/c. Control of damagers of the plants.

An extensive literature refers to the relation of forest birds to the inju-
rious insects (plague), but a few only is based on quantitative data (Tur-
cek, 50). The control of insects, injurious to plants, trees, shrubs respectively
in the forest community by birds is a further contribution of bird populat-
ions toward the maintenance of the biocenosis. This control activity of .
birds is in general considered as the chief, or even the sole role of birds of
the forest communities. In fact this activity is only one role, although pro-
bably the most important economicaly.

A shortage of the investigation of the relation of birds to the injurious
insects (injurious from the standpoint of forest management) is that this
relation was in a majority of items studied during insect outbreaks, popu-
lation-maxima of them, thus in the moment when the control capacity of
birds against the insect population is the least one. Nothing or a few only
is known on the pressure of birds upon the insects if their populations in-
crease, decrease or at the low of the oscillation-curve or onthe pressure of
birds upon the insects which show no marked population fluctuations.

Quantitative data on the relation birds-insects are procured by works
of Franz (7, 8, 9), George—Mitchell (11), Kendeigh (23), Kuenkele (28),
Kapuscinski (20), Formozow et coauct. (6—a), Osmolowskaja (33), Melni-
cenko (30), Sokolowski (39), Sweetman (40—a), Tinbergen (42), Turcek (50)
and show that birds can consume up to about 70% of an insect population

61

in eruption (larvae), if artificially bred (titmice and starlings in nest-boxes),
but a natural population of birds is able Lo consume 1—5%, sometimes more,
of the insect population in outbreak. Not only the so called insectivorous
birds do control the insects. The granivorous, fructivorous birds — in their
seasonal change of food — contribute to the insect control, as is known
on the hawfinch, chaffinch, crossbill and others.

All the types of damaging insects do have more or less specific bird-
enemies, predators. Similary the different developmental stages of insects do
have different, more or less specific bird enemies, as well as the insects living
on the edge or in the interior of the forest. Thus, there is a distribution
(stratifaction) of insects according to vertical and horizontal strata in the
forest : in the soil, in the litter, on the trunk, lodge, inside the bark or wood,
on the twings, leaves (leaf), in the buds, on the bark, then on the forest
edge and interior. A similar stratigraphy show the birds according to their
food habits and specialisation of food, food-requirements.

From the soil and leaf-muld are taken larvae and pupae of various
insects by thrushes, pheasants, hazelgrouse, hoopoe, jay, woodcock ; on the
soil feeds the shrike, gallinaceous birds, buntings, sometimes the thrushes
and woopeckers, some birds of prey ; on the trunks are feeding the nuthat-
ches, creepers, from the wood and bark are taken the xylophangous forms
of insects by woodpeckers; on the twings and buds, from the galls are
taken aphids, larvae of Lepidoptera, Diptera an Coleoptera, as well as various
imaga by tits, finches, crossbills, warblers, woodpeckers, kinglets a. s. o. ;
on the leaves, generally in the crown are feeding tits, finches, starlings,
oriole, warblers a.s. o. ; in the space between and above the crowns of trees
are feeding flycathers, nightjars, shrikes, swallows; on the forest edge
controls the insects the shrike, magpie, some warblers, treesparrow and others.

It would be a too wide material to discuss here all the bird activity in
this function. Only some items should be mentioned here, for an illustration
of the control activity of birds.

The thruses do eat elaterid Jarvae, cocoons of some lepidoptera, the
hoopoe do eat cocoons and pupae of sawfly, of Uropus and of some beetles.
The nuthatch and creeper eat spiders, aphids and sucking homoptera.
The woodpeckers, especially the black, green, the lesser spotted-, the white-
backed, the three-toe-woodpeckers do control bark-beetles, wood-boring
lepiduptera larvae (Cossus, Zeuzera), larvae of wood-boring beetles (Ceram-
byx), wood-ants a.s.o. The nuthatch, tits and woodpeckers do eat larvae
of gall-producing insects (Cynips), the crossbils eat the gall-producing and
other aphids (Chermes), the kinglets eat aphids on twings, buds, needles,
small larvae in buds, the oriole, hawfinch, chaffinch, starling, sparrows,
jay, warblers eat lepidopteran larvae (Lymantria, Cacoecia, Panolis, Den-
drolimus, Tortrix, Hybernia), while the shrike (red backed and lesser grey
shrike) has an important role — together with magpie and a few other edge-
birds — to control the insects on the edge, which move in or move out of the
forest, thus these birds control the community-foreign insect forms and these,
which do have a part of their own life-cycle either in the forest or in the
fields (Melolontha, Rhizotrogus, Anisoplia, some leaf-and grasshoppers
a. s. 0.). The jay eat in large quantities larvae of Balaninus and Carpo-
capsa (Laspeyresia) inhabiting oak-acorns.

Some birds of prey, owls and crows, shrikes a. s. 0. do control the small
mammals, especially rodents such as wood-mice, red-backed voles, common

62

voles, vellow-throated mice and squirrels, thus herbivorous animals, belcn-
ging to such group of animals as the herbivorous insects belong in the forest
community.

I/d. Control of the damagers of animals.

To this function belongs the activity of birds in controlling the para-
sites, episites and predators of other animal life, such as parasitic flies
and their larvae (flycatcher, tachinid larvae eaten by wild pigeons on the
soil) eating of wesps, of rapacious beetles, of lice and ticks, of ants, eating
of parasitic hymenopters, some mouse-like rodents and shrews, the so called
cannibalism between owls and birds-of-prey, control of that animals which
are vectors of epizootics and finally feeding on carrion.

I/e. Regulation of crops of seeds.

During the winter of 1949/50 I observed an intensive feeding of squirels
and crossbills on the flower-buds of some firs (Abies alba, A. numidica
A. grandis). Under these trees lay thousands of little twings throwed down
by crossbills and squirrels and the buds were eaten out. In spite of these
loss the trees in such manner damaged have had a rich crops of cones. Simi-
lary some buds of both coniferous and deciduous trees are eaten by bull-
finch, crossbill, hawfinch, chaffinch, greenfinch and others in late winter
or early spring — I observed eating of flower-buds of the blackthorn in
late March by bullfinch — and some small fruits or flowers or buds of some
fruit-bearing trees (apple, plum) are eaten, too, by sparrows, finches a. s. o.
It might be assumed that the birds removed the surplus of crops (potential
crops), the surplus which might be of an unfavorable influence and effects
upon the future quality of crops as well as upon the viability and resistance
of the tree in mention.

I/f. Maintenace of undergrowth and forest edge.

The bio-ecological significance of the undergrowth (shrub-stratum)
and forest edge shrubs, rows is wide in the forest community. It is a cover
of soil and of lower plant-canopy, a regulator of the humidity, a source
of food for invertebrata and vertebrata, cover and nesting-sites; the shrub-
stratum and forest edge shrub-row do retard some pests, attacking the trees
(it isf.i. known that the losses due to gypsy-moth larvae are less in stands
with dense undergrowth) and the forest edges retain much of insect-influx,
retain the power of wind from outside a. s. o. Thus, these significant com-
ponents of the community — undergrowth and forest edge, are maintained
by birds almost alone: birds distribute the seeds of shrubs and low trees
belonging to this type of growth and do control the enemies of these plants.

II/a. Feeding of birds on seeds.

The feeding of birds on seeds — in this case on forest tree and shrub-
seeds — is either not noted by naturalists and foresters or overestimated
and considered as an injurious activity of birds in the forest community.
In fact the consumtion of seeds by birds is enormous, but this is link-
ed with the dissemination of seeds by birds (cf. the so called ornithochoryl
seeds) and — according to Formozow et coauct.’s (6—a) statement — seeds
make possible to birds to survive in hard winter months and seeds are the
reward and repay of the community to the bird population for its other
activity favorable to the seed-bearers round the year. Often the seed eating
of birds is linked with the function II/c, as will be showed later on.

63

Before giving some quantitative data on seed-eating of birds, some
qualitative data should be shown here according to my own observations

in Slovakia.

The seeds of:
oak (all kinds)

beech

hornbeam

maple (Acer campestris)

Acer pseudoplatanus

elm (Ulmus campestris, U.
montana)

birch

ash

alder

basswood

walnuts (Juglans regia, J. nigra
J. cinerea)

hickories (Carya alba, C. ovalis)
hazel nut

misteltoe (Loranthus, Viscum)
barberry

firethorn

hawthorn

mountain-ash

serviceberry (Amelanchier cana-

densis)
wild rose

cherries, plums :
Prunus padus
Prunus spinosa

Prunus serotina
Black locust — Robinia pseudo-
acacia

Hoptree — Ptelea trifoliata

Strawberrybush — Evonymus
europ.
Buckthorn
hartica
Silverberry — Elaeagnus edulis

Cydonia japonica

Dogwood : Cornus mas and C.
sanguinea

Spirea, Deutzia

— Rhamnus cat-

Syringa vulgaris
Snowberry — Symphoricarpus
Sp.

64

are eaten by :

jay, nutracker, hawfinch, chaffinch, green-finch,
nuthatch, great-tit, great spotted woodpecker,
middle and lesser spotted woodpecker, mallard,
wild pigeon, turtle-dove, ringnecked pheasant

nutracker, jay, chaffinch, nuthatch, great-tit, coal-
tit, marsh-tit, blue-tit, great spotted woodpecker,
wild, pigeon, pheasant.

nutracker, hawfinch, nuthatch, great spotted wood-
pecker, chaffinch

nutracker, hawfinch, greenfinch, bullfinch, nuthatch,

great-tit, marsh-tit, great spotted woodpecker,
Waxwing.
hawfinch, greenfinch, bullfinch, nuthatch, great

spotted woodpecker, tits.

greenfinch, chaffinch, goldfinch.

bullfinch, goldfinch, siskin, tits.

bullfinch, hawfinch.

bullfinch, siskin, goldfinch, greenfinch.

hawfinch, chaffinch, greenfinch, tits, nuthatch, phea-
sant.

great spotted woodpecker, nutracker, jay.

great spotted woodpecker
nutracker, jay, nuthatch,
thrushes, waxwing, robin,
thrushes, waxwing, robin,
thrushes, robin
thrushes, waxwing, chaffinch,
greenfinch, pheasant
thrushes, waxwing, hawfinch, chaffinch, robin, tits,
jay, magpie, pheasant, hazelgrouse

great spotted woodpecker
pheasant, hazelgrouse
nuthatch, chaffinch

bullfinch, magpie,

thrushes (black, song, mistle-thrush), robin, warblers
waxwing, thrushes, tits, bullfinch, magpie, gold-
finch, chaffinch, pheasant

blackbird, blackcap, hawfinch

thrushes, waxwing, tits, robin, nuthatch, jay, magpie,
bullfinch, hawfinch, pheasant

thrushes, hawfinch, warblers, robin

magpie, bullfinch, hawfinch, chaffinch, tits, nut-
hatch, greenfinch, pheasant

siskin, greenfinch, bullfinch, great-tit, marsh-tit,
coal-tit

magpie, nuthatch, pheasant

nuthatch, blackbird, robin, warblers, tits
blackbird, songthrush
tits (seeds from aples gnawed out by mice)

hawfinch, bullfinch, robin, hazelgrouse, blackbird
bullfinch
bullfinch

blackbird, bullfinch

Privet — Ligustrum vulgare
Elder — Sambucus sp.

Kir:

Abies alba

Abies numidica
Pseudotsuga douglasii
Pseudotsuga taxifolia
Spruce :

Picea excelsa

Picea orientalis

Picea mariana

archi:

Larix decidua, L. leptolepis

Cedrus libani
Pine:
Pinus silvestris

Pinus peuce
Pinus pugens
Pinus cembra

Pinus coraensis
Pinus flexilis
Pinus montana
Pinus palustris
Pinus strobus
Dwarf juniper

Yew (Taxus baccata)
Chamaecyparis pisifera

Thuya gigantea
Sequoia gigantea

blackbird, robin, waxwing, bullfinch, pheasant
blackbird, songthrush, mistlethrush, robin, blackcap,
redstart, serin, chiffchaff, pheasant

nuthatch, crossbill (immature cones)
crossbill

nuthatch, greenfinch, coal-tit, crossbill
crossbill, great spotted woodpecker

crossbill, greenfinch, great-tit, coal-tit, great spotted
woodpecker

great spotted woodpecker, crossbill

great spotted woodpecker (immature cones)

crossbill (immature cones), great spotted woodpecker,
greenfinch, tits
great spotted woodpecker

great spotted woodpecker,
coal-tit, marsh-tit, crossbill

great spotted woodpecker, nuthatch

great spotted woodpecker

great spotted woodpecker, nutracker, nuthatch, jay,
great-tit, crossbill

great spotted woodpecker, nuthatch, great-tit

great spotted woodpecker

great spotted woodpecker, crossbill

great spotted woodpecker

great spotted woodpecker, nuthatch, great-tit, coal-tit

blackbird, songthrush, mistelthrush, fieldfare, robin,
waxwing, great-tit

hawfinch, nuthatch, greenfinch, jay, robin, blackcap,
songthrush, blackbird, mistelthrush

siskin, bullfinch, greenfinch, hawfinch

hawfinch, bullfinch

great spotted woodpecker

greenfinch, great-tit,

There is a lack of quantitative data on seed-consummtion of birds and
if the economic importance of this activity of birds should be considered this
should be on a quantitative basis. In the literature there are seme valuable
quantitative data as Franz (9), Hartley (17), Smith & Aldous (38), Karpinski
(21), Formozow et coauct. (6—a), Turcek (51), but a systematic work is needed
on this matter.

I observed the seed consumtion of great woodpecker (which I assume as
a seed-eater round the year with a little participation of animal-food in its
diet) during the winter, fall, resp. of 1948. In the forestry arboretum near
Banska Stiavnica there are plots with various — about 300 kinds — native
and exotic trees. On a plot is Picea orientalis. In 1948 was a good seed-year
there and the whole crops of cones was destroyed by squirrel and great
spotted woodpecker. The crops was a total of 4475 cones (from 38 trees).
From these the great spotted woodpecker — one individuum — destroyed,
resp. ate the seeds of 1809 cones in the time from late August to March.
— On an other plot with cembran pine again one woodpecker (great spotted)
destroyed the whole crops of cones of cembran pine, total 238 cones from 27
trees. In the time from late June to late July, thus before the seeds became
mature. This habit of the woodpecker, i. e. consumming seeds from immature
cones (also immature hazel-nuts in August) I observed during more years
from June up. The great spotted woodpecker is the at least insectivorous
among all our woodpeckers. — During the winter of 1947 a small flock of

5 Aquila— 85 65

bullfinches destroyed the whole crops of a single ash (Fraxinus excelsior).
There were 5—8 birds and they fed day by day on the ash-seeds so that from
October to late December about 5—6 kg. of seeds was destroyed. Similary
the whole crops of seeds of American ash in the arboretun, from 43 trees on
a plot destroyed during the winter of 1948 — by bullfinches.

A single elm-tree (Ulmus montana) was under my observation in the
sping of 1950. The tree grows on the border of gardens where these join the
fields. The tree is about 100—120 years of age. The seed-crops was very good
in 1950, From 18th May some greenfinches visited the tree and ate the
immature seeds. The whole population of greenfinches of the vicinity, about
10—12 birds, fed on the seeds systematically. The wings of seeds eaten fell
down and the soil was covered with these wings. In last days of May the seeds
became mature and fell down. On a plot one meter square I found a total of
1430 seeds, from which 840 were uninjured, while 590 were eaten out by
greenfinches. The fallen seeds and wings covered an area of 320 meters
square, with a total of 457,600 seeds, from these 188,800 were injured, eaten
respectively (there were the wings of seeds only), thus about 41% from the
whole crops. The greenfinches not only ate the seeds but apparently they fed
youngs with them also.

The seeds of forest trees and shrubs, thus, are an important food of many
birds and the shortage of any seed-crops may cause deep both quantitative
and qualitative changes in the bird population during the winter especially.
Rudkovsky (36), all over, made an attempt to qualify some birds, bird commu-
nities of the forest on the basis of available seeds-resources in the various
forest types during the winter.

II/b. Liquidation of sick, non resistant and not viable plants and
animals.

Just as the printing bark-beetle attacks spruce, the viability and
resistance of which was lowered by drought, wouding a. s. o., the birds of a
forest community attack non resistant, sick and not viable enough trees,
shrubs and animals of own or other group. It seems probable to me that a
woodpecker seeking bark-beetles and simultaneously boring and digging
the tree functions as a liquidator, destroyer of these trees, which lost its
full value for the community. Similary the green-woodpecker, seeking wood-
ants in a standing tree does haste the liquidation — then mineralisation —
of that tree. It is known that on sick, not resistant and not viable enough
trees, shrubs there parasitize some fungi. But such trees as mentioned, are
often visited be woodpeckers also. It is evident that these woodpeckers are
vectors of spores of the fungi (Tur.ek, 48) from one tree, sick, not resistant
tree respectively, to another. Especially important are in this matter the wide
ranging species of woodpeckers, such as black and green woodpeckers, while
the spotted woodpeckers are more of local importance. I assume that the main
function of woodpeckers is as suggested above. In a previous paper (48) I noted
the consumtion of stones of monilious (the fungus Monilia cinerea) plums.
in winter by great spotted woodpecker and the probable distribution of these
fungus in such way. To this function belongs perhaps the distribution
of the mistletoe by thrushes, too. The second ”functional group” Karpinski's,
21). Here belongs f. i. the eating of pine needles on elected trees by caper-
callie noted by Lindroth & Lindgren (Matson hakomisen metsänkoidollisesta
merkitykksestà. Suomen Riista, 5, Helsinki, 1950), who studied the food
habits of capercallie in winter and state (p. 81): ”...It has rarely been

66

found that the capercallie would attack well formed pines. Also as to their
technical quality the trees from which the capercallie gets its food have mostly
been poor with crooked or twisted trunks or else decaying.”

The removal of not viable enough, sick or not resistant animals of the
community is the daily activity of birds of prey (and other predatory animals)
but also of other birds of the community. On 16. VI. having been studied
bird population of an oak forest I heard in an oak thicket the alarm note of
the magpie. If I came to the place, three young magpies flow off and the
parents alarmed further. On the earth under a shrub I saw something moving :
there a juvenile magpie was attacked by and old jay. I shot both of them.

10. ábra. Nagyfakopanes által ,,gytirtizott’’ fenyő. A fenyőfa lomberdöben állott
Photo: F. J. Turéek

Fir-tree, ”ringed’ by Great Spotted- Woodpecker

The juvenile magpie was well developed one, but its lower mandible was
about 10 mm longer as the upper. Thus the jay — which otherwise does not
attack fully fledged magpie — took a selective work in that case. — In the
same forest I observed the feeding of youngs by adult roller. In a half day
the adult bird twice brought in its bill lizard (Lacerta agilis) with apparently
previously broken tail.

II/c. The repression and pushing ot the plants and animals foreign to the

community.

In a previous chapter I mentioned that some seed-eating or destroying
of a great part of seeds, buds and other parts of plant-bodies does belong
to these function. The mentioned destroying of elm-seeds by greenfinches,
the destroying of cembran pine cones by woodpecker in the arboretum aims
to repress the community-foreign plants.

The ringing or drilling of trees made by woodpecker (especially and
chiefly by great spotted woodpecker — Turéek, 43) is well known in European

97 67

forests. Generally it is supposed that the woodpecker drills the trees in
order to obtain sap (the sapsuckers of the nearctic region). All authors agree
that shiefly the ’’mixed-in’’ trees are ringed (’’eingesprengt’’ of German
authors), It is true: in oak-hornbeam type of forest I found drilled pines,
in pine forests hornbeams (but also in oak type), in mixed broas leaved
forests basswoods, in beech-fir type I found drilled yews a. s. o. The drilled
trees are open to an attack of fungi and xylofaguous insects. What it is, if
not a repression of community-foreign plants? It is a similar, even identical
activity, as the antler-polishing of deer and roebuck made on ’’mixed-in”,
or even the overbrowsing of ‘’mixed-in’’ plant species (artificially mixed)
by deers and roes. Also the hare and rabbit attack, browse and gnaw chief-
ly the artificially planted seedlings.

In relation to animals it appears that even the community-foreign spe-
cies often become too abundant and are able to build up enormous popula-
tions. That might be explained, perhaps, by the lack of enemies, the specific
ones, by the low resistance of the environment. But also the opposite case
is known. The stocking of king-pheasant in some forests, the introducing
and stocking of Alectoris graeca in the High-Tatra a. s. o. was
unsuccessful besides that the climatic and — apparently — environmental
conditions were favorable. These birds were community-foreign and were
repressed, pushed out and disappeared.

II/d. Acceleration of the mineralisation processes of plants.

The microorganisms accelerate and make possible the mineralisation
of the litter, debris, fallen, leaves in the forest, thus contribute to the rotation
of materials in the community. Ina similar way birds contribute to the mine-
ralisation of plants or parts of them. All birds which build a nest, do use to
that building fresh or dead plant-parts, some animal-borne materials also.
The mass of the nest material in a forest is relatively large: if we assume
a population of 20 birds per hectare of forest, the nest-mass could be esti--
mated from 1,5 to 4 kg. per hectare. Making nest holes in dead or de-
caying trunk, destroyirg of dead trunks or stumps and branches (the
woodpeckers do work, dig and split mainly the lower parts of the stand-
ing dead trees, which causes a fall-down of the tree) all aims to a minera-
lisation of the plant bodies.

II/c. Feeding on so called beneficial animals.

The beneficial animals in the forest community are — from the stand-
point of the forester — the predacious and parasitic animals of the pest
organisms. They must be — similary as all the members of community do —
in a dynamic balance not only with the prey-species, but also with other
members of the community. In the previous years I have studied the
outbreaks of the gypsy moth in the oak-hornbeam community. The population
curve of the moth and those of the most important enemy among beetles —
Calosoma sycophanta is different: the population of Calosema culminates
usually after the eruptionphase of the moth. But in eruption of the moth
already the density of the Calosoma-predators too high. In that time the
Calosoma was decimated by rollers, megpies and shrieks (other birds not
studied regarding to this matter) and also by foxes and badgery, shrews
and hedgehogs. Thus the population density was lowered by these animals.
In the year following the gypsy moth outbreak there were far less Calosoma
and practically no moths. The Calosoma were decimated again, thus the
intraspecilic competition for food between them was in that way mitigated

68

due to the activity of birds (and other animals), which again resulted in a
better survival of the Calosoma population on its sinking edge of the curve or
in the minimum.

The item with the gypsy-moth and Calosoma was recorded here in order
to show that there exist circunstances if the so called beneficial animals
might be useless however, to the community and, further, to show that the
occurence of so called beneficial animals in the diet of other animals should
not result in a persecution of the laters, for always all the interrelation in
the community must be considered.

Conclusions

The biocenosis in general needs all the living organisms belonging to it, thus
the biocenosis knows no useful and harmful animals or plants as far as these belong
to the biocoenosis. The forest is — and must be — considered as biocenosis of a parti-
cular type. Recent trends in the forestry conceive the forest as a whole, thus plants,
animals, soil and climate (‘‘biogeocoenosis’’ Sukacew) and the science which studies
that whole, should be called hylology. Neither the plant-world or any component of it, nor
the animal world or any component of it, neither the soil nor the climate should be
studied separately in hylology. It means that birds should be studied not separately,
either. If the birds of the forest community will be studied in that way, thus in relation
to other organisms of the community it will be inpossible to discriminate birds in
artificial groups such as "useful" and "harmful" for not the birds as such, as a species but
their function, activity in the community should be the matter of the study in hylology,
biocenology respectively. To know the function of particular birds of the community,
their ecology must be studied, which again means to study their relations, interrelations
and correlations to both plant and animal members and climate of the community.
The trend of the study of bird populations of the forest community is therefore clear.
And what about the forestry of today? The relation of forestry to the birds here in Central
Europe is, however, well illustrated in the manuals of forest-protection and sylvicul-
ture: there we can find "useful" and “destructive’” birds. It is however, true that the
quantity of the "harmful" birds gradually sinks down. — Pavlovskij (34) in relat-
ion to forest knows no injurious birds and in relation to agriculture only one: the
sparrow ! — That provides that the knowledges on the function of birds multiply, but
provides also that the forestry was not set free from the old-fashioned conception
until now.

I have discussed on birds of the forest biocenosis. In Central Europe there
hardly exists any primeval forest, thus the forest biocenoses all carry the influence of man.
Man is, however, the most powerful factor among the biotic factors of environment
of the forest biocoenosis and its effects upon the biocenosis are equally powerful. But,
on the other hand, among all biocoenoses of the settled land the influence of man and
its civilisation is the least one in the forest — if we consider the relatively long grow-
ing-time of the trees, the not rapid rotation, and this all indicates that the habits,
the functions of birds of forest biocenoses are most naturally one. Therefore it
seems to me thatif the birds anywhere in the forest would cause damage to the forester
thus there the forester made some fault and the birds just indicate to him where the
fault might be.

If a damage caused by birds occurs in the forest — such as eating of seeds, damage
on nurseries, depredation of game animals a.s.o. — the cause of the damage must be
searched for and none-the-less the other functions of the bird in mention must be
considered before judged. For:

Nothing exists for itself, but only in relation to other organisms (Darwin).

Summary

1. Each type of forest is characterized by its own bird-population (community).
Both the qualitative and quantitative composition of the bird population of any type
are the direct expression of that type, and the conditions inside the type.

69

2. The bird population of any forest type is not evenly distributed, but there is
a patterness of both birds and other populations of living organisms. The usual ex-
pressions of the densities of bird populations in terms of birds per 100 hectares (100
acres) are generalisations of a comparative value. Author believes that small areas
should be studied according to patterness of the populations.

3. Densities of bird populations in the broad-leaved forests in Slovakia fluc-
tuate between 0,5 bird per hectare and 30 birds per hectare in winter, summer res-
pectively. It would be better to express bird densities as well as dominance of populat-
ions in terms of biomass (units of weight).

4. The bird population of any forest community can be classified from various
standpoints, such as food, vertical and horizontal stratigraphy, taxonomic affinity
a.s.o. For the purposes of the bioecological work a classification of bird community
(its members) according to the function in the community would be the most natural,
suitable and dynamical. Therefore not the birds as such, but their function should
be considered in the forest community. In this way it appears that the same bird acts
in various functions. The functions of the members of a bird population of any forest
type are both constructive and destructive (as two antitheses) which result in the
maintenance of the biocoenosis (synthesis), respectively in the contribution of bird
population — as a part of the whole — to the maintenance of the biocenosis. Some
constructive and destructive functions of the birds are mentioned, and in the parti-
cular functions some examples (items) are stated.

5. There are two main standpoints for evaluating bird activity (birds) in the
forest : the biocoenological and the economical one. The basis must be the biocoenolo-
gical standpoint, for deep and solid knowledge of the biocoenological functions of
birds only should be the basis for economic evaluation.

6. In the forest biocenosis there are no injurious and no beneficial and indifferent
birds. There are injurious and beneficial functions of the same bird (birds) limited

in time and space. All these functions contribute to maintain the biocenosis, the dyna-
mical balance inside it.

7. From the standpoint of forest management the birds in the forest are of large
significance as: distributors of seeds ; they control the insect pests but are not able to
liquidate any outbreak of insects, because the insects as food are far above the capacity
of the birds and the reproductive potencial of birds is far below the one of the insects ;
birds are important convectors of plant and animal matter in the community ; they
contribute to mineralisation of the plant and animal bodies and prepare the soil for
seeds ; birds control the small mammals, rodents especially, injurious to the reseed-
ing of the forest ; birds control constantly the not eruptive (oscillating) populations
of insects and diminish the damage caused by insects on trees and forest-plants, chiefly
the so called complex-damage ; birds prolong the intervals between particular insect-
cruptions.

8. For the forest management in cultivated lands (the second growth forests,
man made forests) the following measures could be suggested : in the sylviculture to
avoid the monocultures, which are unsaturated communities with a poor bird popula_
tion and low resistannce in relation to the insect pests and damage caused by elements,

in wood utilisation to avoid the clear-cutting and similar practices, which mean
a drastic interference into the life of forest ;

in the forest protection — which should be based on sylvicultural practices —
to rear mixed forests, which are more saturated communities with a rich bird popula-
tion and maior resistance ;

the mixture, respectively the grade and mode as well as the election of mixing
the trees and shrubs should be a result of biocenolegical study whereat the birds can
indicate whether the mixing is suitable to the existing community :

in existing monocultures threatened by insect pests bird populations should be
artificially raised by protection, winter feeding and artificial nestboxes and holes,
because such practices in USSR and Poland resulted in a well multiplication of birds
and in a control of insect pests up to 70%.

9. To study the birds as an integral part of the forest, at a damage by birds to
search for the causes of damage and for other relations of birds, because the eventual
damage is only one of the activities of the birds in mention and not the only activity.

10. In education to lay stress on the function of birds, on their ecology and to
teach to understand the forest as a community, as a whole and integrity.

70

Literature

1. Aldous S.E.: Some forest-wildlife problems in the Lake States. (Lake States
Forest Experiment. Station, Stat. Paper No. 6,1947.) — 2. Blagosklonov, K.N., Biologia
i selskochozjajstvennoje znacenie polevogo vorobja v polezascitnich lesonasazde niach
Ugo-vostoka. (Zool. Journ. X XIX, 3, 1950.) — 3. Campbell, B., Food of bullfinch.
(Brit. Birds, XX XIX, no. 11., 1946.) — 4. Chapman, R.N., Animal ecology. (McGraw-
Hill, New- York, 1931.) — 5. Elton, Ch., Population interspersion : an essay on animal
community patterns. (Journ. of Ecol., 37, no. 1., 1949.) — 6. Feucht, O., Der Wald als
Lebensgemeinschaft. (Rau, Oehringen, 1940.) — 6-a. Formozow-Osmolovskaja-Blagos-
klonow, Ptici i vrediteli lesa. (Moskovsk. Ispytat. Prirody, Moskwa, 1950. — 7. Franz, J.,
Nochmals : Borenkäfer and Vogelwelt. (Vögel der Heimat, 18, no. 9) — 8. Franz, J.,
Vogelwelt und Tannentriebwickler (Cacoecia murinana). (Allg. Forst. u. Jagdzeit.,
116, 10, 1940. — 9. Franz, J., Ueber Ernährung und Tagesrythmus einiger Vögel im
arktischen Winter. (Journ. f. Orn., 91, I, 1943.) — 10. Friederichs, K. : Die Grundtragen
und Gesätzmessigkeiten der land- und forstwirtschaftl. Zoologie, I, II (P. Parey
Berlin, 1930.) — 11. George-Mitchell, Calculations on the extent of spruce-budworm
control by insectivorous birds. (Journ. of Forestry, 46, 6, 1948.) — 12. Gerber, R.,
Welche Vogelarten verzehren Blatt-Blut-und Schildlause. (Anz. f. Schadlingskunde,
XXIII, 3, 1950. — 13. Grinnell, J., Up-hill planters. (The Condor, 38, 1936.) — 14.
Grinnell, J., Why we need wild birds and mammals. (Scient. Monthly, 41, 1931.) —
15. Györfi, J., A harkályfélék erdőgazdasági jelentősége. (Erdőgazdaság, II, 1948.) —
16. Györfi, J., Az ökologia mint alkalmazott természettudomany (Erdőgazdaság, II,
1948.) — 17. Hartley, P.H.T., The assesment of the food of birds. (The Ibis, 90, 1948.) —
18. Kapuscinski, St., Rola jarzebiny (Sorbus aucuparia L.) v biocenozie lesnei. (Inst.
Badawczy Lesnictwa, Ser. C., no. 16, Krakow, 1945.) — 19. Kapuscinski, St., Cis jako
roslina zywiecelska. (Wszechszwiat, 8, 1947.) — 20. Kapuscinski, St., Znacenie ochrony
ptakow dla ochrony lasu. (Chronmy przyrode ojezysta, V, 1—3, 1949.) — 21. Karpinski,
J.J., Materialy do bioekologii Puszezy Bialowieszkiej. (Inst. Badawczy Lesnictwa,
Ser. A, No. 56, Warszawa, 1949.) — 22. Kendeigh, S.C. Bird Population and the Biotic
Communities in Northern Lower Michigan. (Ecology, 29, no. 1. 1948.) — 23. Kendeigh,
S.C., Bird population studies in the confierous forest biome during a spruce budworm
outbreak. (Divis. of. Reserch, Biol. Bull. I., Ontario, 1947.) — 24. Keve, A., Rendszer-
tani tanulmanyok a Kärpätok medencéjének varjüfelein és azok földrajzi fajtakorén
II. Garrulus glandarius L. (Aquila, 1935—38.) — 25. Koehler, V., Rola ptactva v
gospodarce lesnej. (Inst. Badawczy Les. Ser. C., no. 21, Krakow, 1947.) — 26. Komarek,
J., Insektenmassenvermehrungen und der Vogelschutz. (Anz. f. Schadlingskunde, I,
1925.) — 27. Kuschew, B. L., Biometody v borbe s vrediteljami lesnych polos. Les i
step. (I, 1949.) — 28. Kiinkele, Th., Ist der forstliche Vogelschutz wirtschaftlich gerecht-
fertigt ? (Anz. f. Schädlingskunde, X XII, 1949.) — 29. McAtee, W.L., Distribution of
seeds by birds. (The American Midland Naturalist, 38, no. I., 1947.) — 30. Melnicenko,
A. N, Polezascitnie polosy i razmnozenje zivotnych poleznych i vrednych dla selskogo
chozjajstva. (Izdat. Moscov. Obscestva Ispyt. Prirody, Moskwa, 1949.) — 31. Morozow,
G.F., Die Lehre vom Walde. (Neumann, Neudamm, 1928.) — 32. Miiller-Scheider, P.,
Unsere Vögel als Samenverbreiter. (Orn. Beob., 4, 1949.) — 33. Osmolovskaja, V. I.,
Rol ptic v unictozenii nasekomych-vreditelej lesnych posadok Stalingradskoj oblasti.
(Zool, Journ., X XIX, 3, 1950.) — 34. Pavlovskij, E.N., Vrednie zivotnie Srednej
Azij. (Akad. Nauk, SSSR, Moskwa, 1949.) — 35. Promptow, A.N., Pticy v prirode.
(Ucpedgiz, Leningrad, 1949) — 36. Rudkovsky, Semena stromu a krovin jako potrava
ptàku v zime. (Sylvia, IX — X, 2, 1947—48.) — 37. Siivonen L., Zur Oekologie und
Verbreitung der Singdrossel (Turdus ericetorum philomelos Brehm). (Ann. Soc. Zool-
Bot. Fenn. Vanamo, VII, no. 1., Helsinki, 1939.) — 38. Smith, C.F. & Aldous, S.E.,
The influence of mammals and birds in retarding artificial and natural reseeding of
coniferous forests in the United States. (Journ. of. Forestry, 45, no. 5., 1947.) — 39.
Sokolowski, J., Plagi gasienic i ochrone szpaka. (Chronmy przyrode ojezysta, V, 1 —3,
1949.) — 40. Schwerdtfeger, F. Die Waldkrankheiten. (Parey, Berlin, 1944.) — 40-a.
Sweetman H.L., The biological control of insects. (Comstock Publ. Co., New York,
1936.) — 41. Steinberg, D.M., Massovie vidy nasekomych i gryzunov kak vozmoznie
vrediteli lesnych polezascitnych polos v Priuralie. (Zool. Jourm, X XIX, no. 1,. 1950.) —
42. Tinbergen, L., Bosvogels en Insecten. (Nederl. Boschbouw Tijdschr.,no. 4., 1949.) —
43. Turgek, F., Kruzkovanie stromov datlami. (Les. pràce, X XVIII, no. 6—7.) —
Dalsie kruzkovanie stromov datlami (Lesnicka pràce, X XVIII, 8—10, 1949.) — 44.
Turgek, F., K ekologii tisu Taxus baccata L. (Polona, V., 11—12. — 45. Turéek, F.,
Rozsirovanie semie vtäkmi a vyznam tohoto pres les. (Csl. haj, X XII, 3, 1948.) — 46.
Turgek, F., Crty z ochrany lesa (Csl. Les X XVII, 21—22, 1947.) — 47. Turéek, F., A

71

contribution to the food habits of the European Magpie (Pica p. pica) (The Auk,
65, 297, 1948.) — 48. Turgek, F., Rozsiruje alebo nici strakapud moniliozu ? (Ochrana
rostlin, X XIII, 2, 1950.) — 49. Turéek, F., Birds in an oak forest during a gypsy moth
outbreak in South Slovakia. (The Midland Naturalist, 40, no. 2., 1948.) — 50. Turgek,
F., O populacii v listnarych lesoch pri premnozeni bekyne velkohlavej. (Liparia dispar
L.) (Bull. of the Inst. f. Forest Res. Czechos. Rep., 1949.) — 51. Turéek, F., O vztahu
sojku (Garrulus glandarius L.) k obnove dubu (Quercus sp.). (Lesn. prace, 1950.) — 52.
Udvardy, M., Methods of bird sociological survey on the basis of seome Tihany com-
munities investigated. (Arch. Biol. Hung., Ser. II. Vol. 17, Tihany, 1947.) — 53. Warga,
K., A Bombycilla g. garrulus 1931/32 és 1932/33 évi inváziója s a gytirtizési kísérletek
eredményei. (Aquila, XLII— XLV, Budapest, 1939).

Ilocoöne K 03HaKOMyeHHlo c pyHKUHed HaceJEHHA JecFbl ITHU C TOUKH
3peHHsa ŐHOŐEHOJIOTHH H JIECOBOACTBA

b. H. Typuer

Kpamxoe code poe anue

Il Kayan JecHas mopofa XapakTepH3yeTCH CBOHM IITUYbHM HaceseHHeM. Kosnuect-

BeHHOe I KAYECTBEHHOE CIIOYKEHME ITOTO HacesteHIA ABIACTCH TIPAMBbIM HNOCJeJCTBHEM
JIECHOTO HACAXKACHHA T. e. YKH3HEHHBIX VCIOBHA ITOH JIeECHON TIOPOABI.

2. TIrmupı seca — onpegeneHHoli JeCHOÏ TOPOAbI — He pasJe]eHbl paBHOMepHO B
3TOM HaCaXXIeEHHH, B 3TOM JIECHOM OŐMEJXKHTHH: NTHIbI, KAK H pyre JKHBOTHLIE H PACTEHHA,
%KUByT No rpynnam. BesegcTBue 3TOrO O3HaueHHe — KOTOPOe B 3KOMOTUN ABIAeTCA
OObIUHBIM — TYCTOTbI NTHUBETO H Apyroro HacCeJeHHA no TOJOBaM (napam) Ha 100 ra

yueTHoH TJIOMaAM HAAO cunTaTb OŐOŐMEHHEM C OTHOCHTESbHbIM UHCIIOBBIM 3HAUeHHEM.
TpnanMañ BO BHHMaHHe 3TO rpynNnoBoe pacceJleHHe, ABTOP TIpeAaraeT HCCIEJOBATb MEHb-
Me NJIOIAAH BHYTPH JIECHOTO OOmexRUTHA.

3. TycToTa NTHUbero HacesIeHHA B JMCTBEHHbIX H CMEINAHHLIX JIeCaX WIKHOH CJIOBa-
KHH KONEÖNETCH — COTJIACHO HCCIIENOBAHHAM aBTOpa — Mexgy 0,5 n 30 nruu Ha 1 ra.
ABTOp npennaraeT 0603HayaTb TyCTOTy, Kak M NpeoÖnanamınylo NTHUbO TOPOAy, B
eaMHMHax Onomaccbl — Beca — BMECTO TerlepelllHero O3HAYEHNA YMCIaMN.

4. TItnybe HaceJleHHe OnpeJerleHHOrTO JEeCOHACAayKAEHNA MOMKHO pasfeIATb c pasHbix
TOUeK 3PeHIA, Harp. TIO KAyecTBy MMMM, NO CTpaTurpabun, 10 CHCTeMATHYECKOMY POACTBy
un T. A. Ias Hwxa Onouenororun Oonee Hereco06pa3HBIM H ECTECTBEHHBIM ABTIIETCH ANHAMN-
Ueckoe pasgelleHne NTHI JIECHON TIOPOABI no yueHHIO CykayeBa COTJIACHO pyHKUMH, KOTOPpy o
HCNOJIHAIOT NTHUbI WIM OTJCJIBHBIE YIEHBI NTHUBETO HaCeJIEHHA B XXHZHEHHOM 00MeXHTHH,
KAKHM ABIAeTCA Jec. TlooTOMy MbI He paccMmaTpuBaeMm NTHUY KaK HHAHBHANHYM HIM Kak
NTHYby TOPOAy, a paccMaTpuBaem ee C TOUKH 3peHHA PYHKUUH una PyHkunf. Takum
o6pa30M, OnpefenenHast NTHUa — HHAMBHAHYM UM NOPOJA, BUI — COBepHIaeT pa3,1Mu-
Hble DYHKUHH, TPMHMMaeT yuacTHe B pa3HbIX PyHKUNAX BHYTPH JIeCHOTO OOmexKUTHA.

PyHKUMA NTHUberO HACETIeHHH KAK BCeX, TAK H OTAEIIBHOTO WieHa B JIECHOM OŐIIJEXKH-
TUN ABIIIETCH COSNAATEIBHOH (Hanp. pacnpocTpaHenHne CeMAH, NOATOTOBKAa NOUBbI K MOCeByY,
VHHUTOJKEHHE PACTHTeJIbHbIX BpeAnTenei H T. A.) M COKPyWINTeIbHOH (Hanp. nor10menne
CeMAH, JIHKBNAAUNS H yCKOpeHHe YMHPAHHA ÖOJIBHbIX, He OYEHb JKUSHECIOCOÖHBIX H yCTOH-
yYMBbIX UMHAMBHAYYMOB pacTHTebHOrO H YKHBOTHOTO Mupa OŐMEJXKHTHA, H3THAHHE UYXKUX
AUS OÖIN2CTBA 3/IEMEHTOB H3 PACTUTENBHOTO H YKUBOTHOTO MUPA, yCKOpeHHe MUHepaM3aHHH
PaCTHTeJIbHbIX TeJIeC H T. A.). ITH ABe TpyTimbl KaK ABe AHTHTe3bI ABIAMWTCH B UTOre CHHTE-
30H, a HM@eHHO B COxpaHeHHH ŐHOHEHOZBI, TOUHee B AJIMKBOTHOM yUacTHH NTHUBETO HaCeJIEHHA
B cOXpaHeHHh ÖMOLEHOSLI. §

5. PyHKIHH NTHUBETO HaCeJIEHUS Jeca MOJKHO paccMaTpHBaTb C TOUKH 3peHHa 6n0-
MeHOJIOrAYecKo} H C TOUKH 3peHHA IKOHOMNYECKON, T. e. JIecOBOACTBa. Ecım MbI XOTHM
NpeACTABNTE ceOe TOUHYIO KapTHHy QPyHKUMM NTHYUbErO HaCeJIEHHA C 9KOHOMHUECKOÎT
TOUKH 3PeHHA, OCHOBAHHEM HAM JJOJDKHO Cy KUT ÖMONEHOJIOTNYECKOE HCCJIENOBAHNE.

6. B necHoM o6mexnTnn — Gnoueno03e — HET HH MOJIe2HbIX, BPeAHbIX, HH PABHOAYIIHLIX
nopog NTHI (HHAMBHAYyYMOB), HO €CTb TOJIbKO NONe3sHaH M BPeAHAH NesaTesbHOCTb — PyHk-
WHA — NTH, NpHHHMaeMas AUHAMHUECKH, OTDAHHUCHHAA BPEMEHEM H TIPOCTPAHCTBOM KOTO-
PVO MOKeT coBepiliaTb ONpeseTeHHad nopoza nTHU (HHAUBHAYYMOB). Bce PyHkumn NTHU
cnocoOcTByWT COXPAHEHHIO ÖHONEHOSLI, yepyaHHH6 KOJIEÖMMINETOCH paBHOBeCHA XHBOT-
HOTO OŐMEJXKHTHA. Takoe NOHHMAHHe DyHKUHH NTHUBETO HacesteHH sa BOZMOJXKHO JIMIIB TIOCIIE
HCKITOUHHA MeTaMusnyeckoro NOHHMAHHSi ABIeHHM B npupone-0OnoueHose.

72

7. C TOUKH 3peHNA JIeCOBOACTBA NTHUBE HaCeJIeHHe (B KOTOpoe MbI BK.IWUYAeM BCEX
NTU. HAXONAIUME CBO NHIY B J1eCy), HMeeT OON_UIOe 3HAUEHHE TJIABHLIM 00pa30M B CIely-
JOIIEM : OHO pacnpocTpaHsAeT cMeHa MHOTOUNCHEHHBIX JIECHbIX TIOPOA, 0 yeM ÖBIJIO HATHCAHO
B CTaTbe 0 AyOe H 0 HEKOTOPbIX KYCTAPHMKAX, JKUSHb KOTOPbIX 3ABHCHT OT 9TOH PyHK-
UMH THU, YHHUTOKAeT pacTHTeJIbHbIX BpeANTeeH, HMeHHO HACEKOMbIX, HO HE B COCTOSIHII
H TIPeOAONETB MaCCOBOE HX PA3MHOYKEHNE, ITY KATACTPOŸY, NOTOMy UTO UHCJIEHHOCTb Ha-
C@KOMbIX B 9TOT TIEPNOA HeyAep>KHMOTO — BY/IKAHNYECKOTO — pa3MHOXK€@eHHs Kak Tina
He MOJKET GbiTb BOCNPHHATA NTHUbHM HACEJIEHHEM, NOTOMy UTO IITUYbA CIIOCOÖHOCTB pa3-
MHOJKEHHST CJIAÖeE CNOCOOHOCTH PA3MHOHKEHHA HACEKOMBIX; TITHYbE HaACeJIeHHe CIIOCOÖCTBYET
usfenenuio H OÖMEHy BEINECTB BHYTPH 00MeXHTHA, CnocoOcTByeT MHHEpaJIH34úHH PACTH-
T@JIbHbIX HM JKHBOTHbIX B@lIecTB; pbiTbeM MH NOBpPexKAeHHEM TIIOAOPOAHOTO COA OHO
NPHTOTOBJIAET NOUBY K MpuHATHHO CEMAH; YHHUTOKAeT MEJIKHX MICKONUTAWUNX, TIIABHLIM
06pa30M FPbI3yHOB, KOTOPbIe ABIAIOTCH UACTO OONbUINM NpensATCTBHeM ECTECTBEHHOTO Il
HCKYCETBEHHOTO BO3pox4AeHHS seca; ITHUbe HaCeJIeHHe KOHTDPOJIHpyeT Hace.ieHHe Tex
HAC@KOMbIX, KOTOPble He MpPOABIAWT HHKAKHX KONeOaHHH B PA3MHOJKEHHH, 3HAUNT yMeHb-
uaer yObITKH, KOTOpble HAHOCATCH MaCCaMH HaCeKOMBIX (Harp. MHOTHMH BHAAMH TyCeHuu);
YAIMHAeT MPOMEXKYTKH MexKAy OTJeJIbHbIMH TPAJAUHAMN BPeAHbIX HACeKOMbIX ; OCOOeHHO!
pyHKumed NTHUBETO HaceseHHA ABIAETCH HZTHAHHEe M JMKBHAAUHSA UYIKHX AIA JIECHOTO
OÖINEJKUTUA 9JIEMCHTOB, UeM OHO cnocoOcTByeT COXPAHEHHI JIeECHON TIOPOABI, ero KOJIM-
YEeCTBEHHOTO MH KAYECTBEHHOTO CJOKeHHA.

8. Bo BTOpocTeneHHbIX XOZAÜCTBEHHLIX JIeCaX Obit Obl HeOOXOAUMbI CJIeAyloınNe
MepONpHATHA : NepeJMeJaTb OAHONeTHHE H OAHOPOAHLbIE JIECOHACayKAeHNsA HA pa3HOBekmWe
H pasHopOAHbIe Jeca, KOTOPbIe yaCTO HacesieHbi OŐIIECTBAMH C ŐOTATBIM NTHUbHM Hace-
JIeEHMEM H KOTOPbIe OONee YCTOÏUNBHI KAK MNpoTHB BpeANTeJe, TAK H NPDOTHB NPHPOHHPIX
KaTacTpo; B JIECHOÜ IKCHAI0ATalmNM OTKa3aTbCsA OT KOPHEBOÏ BbipyOkn Neca 1 NONOÖHLIX
METOAOB 9KcnaoaTauHli, KOTOPble ABIAIOTCH ŐOJIBINHM POKOBBIM NOCATATEIIBCTBOM Ha JIECHOE

OOMeKUTHE; 3alımTy JIeCOB OCHOBbIBATb Ha JIéCOpasBeJeHHH C TIOCTOAHHBIM BHIMAHNEM
Ha BO3pacT H TOPOAy AePeBbeB.
Hepez BbI6OPOM nopoz AepeBbeB H MOPOCHH, H BOOOMe MOPOABI NEAIOTO seca H cro

BO3pacTa, JOJDKHO COCTOATBCH ÖMOUCHOJIOTHYECKOE HCCJIe/0BAHHE, KOTOPOE PelHT, B KaKOÏ
CMEINAHHOÄ JIECOKY!IbTyPe U B KAKUX COÖCTBEHHLIX H YY)KHUX IIIEMEHTAX HYKAAETCH INTHUbE
HaCeJIeHHe B CyIMECTByWIINX OAHOPOAHBIX JIECOKYJIBTyPaX, KOTOPbIM yrpOxKawT BPeAHBIE
HACEKOMbIe, MOWHO JIM TyCTOTy NTHYbero HACeJIEHHA YBEIIMYNBATb HCKYCCTBEHHOÏ OXpPaHOÏ,
3HMHeË KOPMeXKOÏ, pazBegeHMeMm PaCTeHHÂ CIIYIKAINHX KOPMOM NTHUAMH, H yXOAOM 3a
HHMH, TIPUTOTOBJIEHNEM HCKYCCTBEHHBIX THE3A (Aynes n T. 4.). Takum 06pa30m, YBeJIHUEHHOE
IITHYbe HaceseHHe, KAK MNOKA3alım ONBITHI B Tecax CCCP n Tlospıun, npuBeso K YMEHbIIEHN
HaceJIeHHHH HACEKOMEIX B pasmepe NOUTH 70%; IA MOSIHOTO NOHUMAHHA PyHKUNMM NTHUbErO
HACEJIEHNSA B JIeECy Hy)KHbI OCHOBATeJIbHbIe H CHCTeMaTHYeCKHe OHOHEHOJHOTH4eCKHE NCCIIE-
HOBAHNSI H IKONIOTHYECKOE HCCIIENOBAHNSI OTIPEAENEHHLIX NOpOA NTHU (Fpyrın), a HMEHHO B UX
eCTeCTBeHHOË cpene. BOT, rae MposBuseTcA BAYKHOCTB H 3HAYEHNE JIECHbIX 3ATIOBEAHNKOB.

B cuyuae Bpena, HaHeceHHOro NTHIAMH B JIeCY, HEOOXOANMO HCCIeAOBATE TIPHYNHY
yÖbITKOB (Bce B3aHMHble OTHOIIEHNSI Bpe/lHblX HACEKOMPIX), MOTOMY UTO 3TO OAHa, HO He
eAHHCTBEHHAA ACATEIBHOCTB THY. Tipu BOCNHTAHHH, 06pa30BaHHH JIECHHKOB HYXHO
o6pamaTb WX BHIMaHHe Ha BAYKHOCTR MN03HAHHA, O3HAKOMIeCHHA C PYHKUHAMH MTMYbero
HaCeJeHHA ; 03HAKOMHTbCA C ITHUbHM HacelleHHeM Kak C HHTerpaJIbHoli YACTbP HeJIOTO,
KOTOpoe TIPeACTaBIAeT COOOW Bce JIECHOE JKHBOTHOE 00MecTBO H CMOTPeTb Ha vec H C TOUKII
3peHHA THMOJIONAH Kak Ha OÖMECTBO pacTeHHii H >KMBOTHbIX, KAK Ha ele.

Lae mags a

Arte

A
ú o's Ù :

RAGADOZOMADAR-KUTATASOK AZ 1949.
ES 1950. EVEKBEN

Írta: dr. Patkai Imre

Természetvédelmi törekvéseink célkitűzése: hazánk jellegzetes madar-
világának megőrzése. Ragadozómadaraink többségét bár védi a törvény
betűje, mégis sokat elpusztít közülük a vadvédelem ügyében buzgólkodó
tudatlanság. A ragadozómadarak nagy része pusztuló természeti kincsünk.
A védelmükre hozott intézkedések első, célratörő lépése volt az Állami
Erdőgazdasági Uzemek Igazgatóságának vadászati osztálya által 1949
tavaszán kiadott rendelete, melyben az állami kezelésben lévő erdőterületekre
kötelezően előírta a ragadozómadarak fészkeinek bejelentését.

Az erdőigazgatóságoktól beérkező jelentéseket Bastyai Lorant-tal,
a gödöllői Ragadozómadár Kísérleti Telep vezetőjével együttesen dolgoztuk
fel, és reméljük, hogy pár esztendő adatgyűjtése kielégítő áttekintést fog adni
hazánk fészkelő ragadozómadarainak elterjedési és sűrűségi viszonyairól.

A jelentések feldolgozása során a számtalan népies madárnév között
túlságos gyakran felbukkanó , sas" és , sólyom" okozta a legnagyobb nehéz-
séget, mert célunk egyelőre a sólymok és sasok — mint természetvédelmi
szempontból legfontosabb faunaelemek — fészkeinek felkutatása volt.
Az adatszolgáltatások a madárismeret hiányosságai miatt csak általánosság-
ban voltak felhasználhatók. A segítő szándék útjaink során mindenütt meg-
nyilvánult, azonban még így is sokszor lakatlan, előző évi ölyv-fészek volt
a valóságban, a jelentésben szereplő , lakott sas-fészek”.

Mielőtt az érdemleges eredményekről számot adnék, köszönetünket nyil-
vánítjuk a bejelentéseket tevő erdőőri karnak, amely sokrétű elfoglaltsága
között időt szakított a fészkek felkutatására és a jelentés megtételére.
Köszönetet nyilvánítunk az Erdőgazdasági Központ Igazgatóságának, hogy
a kutatást gépkocsi rendelkezésünkre bocsátásával lehetővé tette.

Az erdőigazgatóságoktól 79 jelentés érkezett be. Ezeket Bástyai
Lóránt-tal csoportosítottuk, és ezek alapján állapítottuk meg útvonalunkat ;
1949-ben két útvonalon, 1950-ben 3 útvonalon hajtottuk végre ellenőrzé-
sünket.

1949 május 25 és 27-e közt Budapest—Csákberény— Balatonfüred —
Balatongyörök — Keszthely— Budapest útvonalon kerestük fel a ragadozó
fészkeket. 2. 1949 V.—VI. 6. közt útirányunk volt: Budapest— Felsőtár-
kany —Lillafüred—Ómassa— Keked — Telkibánya — Pálháza — Kemencepatak
— Szerencs —Miskolc— Lillafüred — Felsőtárkány — Galgamácsa— Budapest.

1950 május 22. és 27-ike közt Budapest—Kalocsa—Karapanesa —
Mohacssziget — Gemenc —Csakberény — Visegräd— Budapest; 1950 V. 31.
és VI. 2. közt Budapest—Felsötärkäny —Lillafüred—Kemencepatak és
vissza. 1950 VI. 7-én Szentendre.

=

Qt

08— 6F6I Aımbung ul fiatg fo sag bunsan
06—6F6I asajayzsal Yumappnwozopnbpyy "DIgD "II

ajobogsajn{ ADDON m

AAJ02SDADIy N en
SDS I194 o 47900 NS
Pay ee En
DAUDY SOJOA v an eo 3 \
CRE 5 / i A N
D/341)9J SDAWDH ® CD iI, e x
> Co A) a {o N
sos'ad10, e m = Ne jo N
SDS 0ZSDy2Q Sly a 7 \ SS v N
{ VASI] 4
sos /60/:04 e ‘ \ À v Sun
a \
WOAJOS U252812Y v CN | | v of x
- } ,
wohos sopupa + LEN A \ Pen À
4 ce A GZ > FA v ae
en a o e ae S Kerl to,
v v LATE ad
var Ai “4
RE Yew 3
7 te,
7 = v ù
SEA /
v® e !
È }
” 5 m 272
La
"a e d
FR a:
vv 9 i ER Sei,
gra, S Caer = = NE sers
i SS I
& DI
N {
N 4

3SI31347537
MNIVUVOVW ozoayory

Kutatoutaink során számos ölyv és héjafészek fiókáit gyürüztük meg,
de ezek felsorolasat mellözöm. Ellenben a természetvédelmi szempontbol
fontos fajok adatait az alabbiakban közlöm :

1. Falco p. peregrinus Tunst. A vändorsölyomnak 1949-ben
7 lakott fészkénél jártunk. A fészkek valamennyien sziklán voltak. Fészkek
lelöhelyei : Felsőtárkány (2), Lillafüred (3), Kemencepatak (2); 1950-ben
4 fészeknél jártunk : Lillafüred (2) Kemencepatak (2). A lakott fészkek száma
valószínűleg a fenti számok kétszerese, mert néhány fészket az idő rövidsége
miatt nem kereshettünk fel, viszont a bejelentők szakismeretéről a múltban
már volt alkalmunk meggyőződni. Valamennyi fészekben kb. 3 hetes
fiókák voltak. ’

2. Falco ch. cherrug Gray. A kerecsensölyomnak 1949-ben
5 feszket kerestük fel. A feszkek közül 2 sziklan, 3 tölgyfan volt. Feszkek
lelöhelyei : Balatongyörök (1), Fels6tarkany (2), Kemencepatak (2). A biz-
tosan ismert kerecsen-fészkek szama 1949-ben 9 volt: Bajot (1), Visegrad
(1), Köspallag (1), Bicske (1);

1950-ben: Karapancsa (1), Csäkberény (1), Leänyfalu (2), Kemence-
patak (2), Gyula (1). A fészkek közül 1 nyarfan, 1 öreg bükkfán elhagyott
parlagisas fészekben ; 1 körisfan, 3 tölgyfan volt ; 1 fészek sziklán. Biztosan
tudott költöhelyei : Balatongyörök (1 sziklán); Vörs (1 nyarfan gölyafe-
szekben, melyből a gölyäakat kiverte); Bajot (1 sziklán); Visegrád (1);
Gödöllő (1 télgyfan); Lillafüred (2 sziklán) ;

3. Aquila ch. chrysaetos L. A szirtisas fészkelése a Sator-
hegységben még mindig nem nyert bizonyitast.

4. Aquila h. heliaca Sav. A parlagisas 2 fészkét latogattuk meg
1949-ben: Csakberény (biikkfan), Kéked (bükkfa). Egy elhagyott fészkét
Kemencepatakon is megtalaltuk. 1950-ben : Csakberény (harsfara telepiilt at,
multévi fészkét kerecsensólyom foglalta el); a kékedi fészket erd6kitermelés
miatt elhagyták. Bizonyitékunk van, hogy 1950-ben Telki és Paty között is
sikeresen költött. Vasarhelyi közlese szerint Répashuta hataraban is költött.

5. Aquila p. pomarina Brehm. A kisbékaszosas feszkeleseröl
csak 1950-ben szerzett adataink vannak : Mohacsiszigeten (1 füzfan), Kapuvár
(1), Köspallag (1).

6. Hieraaetus p. pennatus Gm. A törpesas fészkét 1950-ben
talaltuk a Pilishegysegben. Szavahihetö adatok szerint költött a Bükkben (1)
és a Mecsekben (1).

7. Circus pygargus L. A hamvasrétihéja feszkelöhelyei a Han-
sag megváltozott viszony ai, különösképpen az éger-iiltetések korosodasa
köv etkeztében megromlottak. A régi állomány csekély hányada, 5—6 par
költ, ahol a multban kb. 40 par költött. 1949-ben a Kisbalaton Diässzigeten
1 par fészkelt.

8. Milvus m. milvus L. A vöröskänya fészkeit a Bükk és Sator-
hegységben kerestük fel. 1949-ben 4 lakott fészeknél jártunk : Felsötarkany
(2 tö Igy fán), Kemencepatak (2 tölgyfán). Elfogadható jelentések voltak még :
Börzsöny (1), Vérteshegység (1), Bakony (3), Somogy megyéből. 3. 1950- ben
a már ismert fészkeket sem "kereshettük fel időhiány miatt. Adataink : Kis-
körös (1), Sarkad (1), Poroszló (1), Gyöngyös vidéke (2), Lengyel (1).

9. Haliaetus a. albicilla JL. 1950-ben Mohäesi- -szigeten
a rétisas 1 lakott fészkénél jartunk. Két lakott fészke van meg a szigeten.
Gemencen 2 lakott feszekröl szereztünk tudomast. Egyéb adataink: Algy6 (1),
Nagykanizsa (1), Rétszilas (1), Agostyan (1).

1
|

10. Circaetus g. gallicus Gm. A kigyäszölyvnek 1949-ben

5

1 fészkét találtuk télgyfan Felsötärkäny határában. Viszonylag kis fészkét a
fakin (Lorathus) csomojaba rejtette. Biztos költési adataink: Vallus (1), Szegi
(1), Börzsönyhegyseg (1). 1950-ben adataink kiegészülnek: Mecsek (1), Bükk-

hegység (1).

11. Bubo b. bubo L. — A buhu vagy nagyfilesbagoly 1949-ben
Galgamacsa és Pilisvörösvár határában költött, utóbbi fészkét kirepüles
előtt kiszedték. Költött még : Dunabogdány (1), Visegrád (1), Nagymaros (1),
a Bükk-hegységben 2 pár, a Sátorhegységben 1 pár.

Bird of prey researches in the years 1949 and 1950.

by Imre Patkay

The Hungarian State Forestries issued an order in the spring of 1949 to their
employees for the obligatory registration and protection of the birds of prey’s nests.
We controlled these registrations with Mr. Lóránt Bastyai, leader of the Experimental
Settlement for Birds of Prey in Gödöllö. For this routethe Management of the Forest-
ries’s Head-Office was so kind to place at our disposal its car, without which we
could not have accomplished our investigation.

In 1949 we carried out our control on two routes :

1. Mountains of Vértes — Mountains of the Balaton-region.

2. Mountains of the Matra — Mountains of Bükk — Mountains of Sátor and the
Hills of Gödöllő ;

in 1950 on three routes :

1. Woodland of the South-Danube inundation territory — Mountains of Vértes —
Mountains of Pilis.

2. Mountains of Matra — Mountains of Bukk — Mountains of Sator.

3. Mountains of Pilis.

In the series of our journeys we found in 1949 seven inhabited nests of the Falco
peregrinus — probably the number of the inhabited nests is the double of these :

Falco cherrug in 1949 five nests ; in 1950 seven + six, which we could
not look up, but we have positive acquirements about them ;

Aquila heliaca: in 1949 two, in 1950 four nests probable ;

Aquila pomarin a: in) 1950 three nests:;

Hieraetus pennatus: in 1950 one (+ two probable) ;

Circus pygargus: (5—6);

Milvus milvus: in 1949 four (+ 8 probable) ; in 1950 (7 probable) ;

Haliaetus albicilla: one (+ 8 probable);

Circaetus gallicus: in 1949 one nest (+ 3 probable); in 1950 (+ 2);

Bubo bubo: in 1949 two (+ 6 probable).

MecnenoBaHnuf no xHuuHbim NTHUaM B 1949 n 1950 rr.
ABTOp : IIamka H mpe

BecHoù 1949 rona YnpaBrenne Benrepckux TocyAapCcTBeHHbIX JIecx030B BbIHeczIo
nMOCTaHOBJeHHe CBOeMy NepcoHasiy 00 OÖSIZATEIIBHOM 3aABIIEHHH THE3A XHIHbIX NTHI M
ux OXpaHe. ABTOp, Bmecre c Bawmbau Joparmom, 3asenyomiMm HccsIeJnoBaTeJIBPCKHM.
IlyHKTOM Xnmmnbix Iruu B 7543123, npoBepHA 9TH 3asıBııenng. VnpaBrenne Jlecxo30B
AA BbINONHEHNA ITOM TIOEZAKM TIPeAOCTABUNO aBTOMaALIMHb., Ges uero mpoBepka He
Moria Obi OBITR ocyuecTBueHa. B 1949 rongy npoBepka npoBeleHa NO AByM MapuIpyTaM :
1. ropbi Beprem — ropbi BOKpyr 0. BanatTona; 2. ropbl Matpa — ropbl BlokK — TOpbI
IaTOp—xonmoroprt T3491113; B 1950 rogy npoBepka ocyuecTB.eHa NO TpeM MapupyTaM:
1. neca B noïmax IOxHoro Aynaa — ropbi Beprem — ropbi Musum ; 2. roppi MaTpa — ropbi
Biokk — ropbi Watop; 3. ropp Turn.

78

Tipu nposepke 1949 rona oőHapy3keHO 7 O6HITaeMbIX rHesa Falco peregrinus, HO BepoaT-
HOC yHCJ10 OObITAeMbIX THe3/ B Ba pasa Oonbule ;
Falco cherrug Gray : B 1949 r. 5 rHesa, B 1950 r. 7 rHesa (+ 6, KoTOpbie He MOTJIN ÖbITb
HaMH TIOCEINCHbI, HO HM@IOTCA O HHX BIIOJIH® AOCTOBepHble CBEJEHHA ;

FHesna Aquila chryasetus : He HalijeHbl, HO CyINeCTBOBAHHe 2-X THE3A COBEPIIEHHOE BEPHOE ;
Aquila heliaca : B 1949 r. 2 rHesna, (B 1950 r. 4 rHesga BePOATHEIX) ;

Aquila pomarina : (B 1950 r. 3 rnesna) ;

Hieraetus pennatus : B 1950 r. 1 rHesgo (+ 2 BepoATHbIx) ;

Circus pygargus : (5—6) ;

Milvus milvus : B 1949 r. 4 rne3x0 (+ 8 Bepositubix) ; B 1950 r. (7 BepOATHBIX) ;

Haliaetus albicilla : 1. (+ 8 BeposITHbIx) ;

Circaetus gallicus : B 1949 r. 1 rHe3Jno (+ 3 BeopatHbix); B 1950 r. (= 2);

Bubo bubo : B 1949 r. 2 (+ 6 BeposTHbix).

79

ve "2
on oly
ni Ch

le) RR 14
ne Ba ; rk, a Er

fi A 7
, NE vor)
LA pe “IR Ar Upi AN s ae ui
no win :

GEMTELEPEK MAGYARORSZAGON 1951-BEN

Irta: Szijj Jozsef

A Madartani Intézet az 1951. évi madarvédelmi kerdöiv egyik pontjaban
kérdést intezett a magyar nevelöi karhoz a hazai gémtelepek eloszlasanak
tisztázására. A kérdés felvetését gazdasági és természetvédelmi érdekek
tették indokolttá. Hogy a fokozottan fejlődő gazdasági élet és a természet-
védelmi érdekek közt összeütközés ne támadjon, szükséges ismernünk
gémfajaink elterjedési viszonyait. A befutó kérdőívek 82 helyről jelentettek
telepesen fészkelő gémfajokat. A kapott adatok elegendőnek bizonyultak
arra, hogy feldolgozás formájában napvilágot lássanak és az illetékes szervek
elé kerüljenek. Eredményként könyvelhetjük el, hogy több, eddig előttünk
ismeretlen nagyobb gémtelepről is kaptunk értesítést. A következő évek

tudományos kutatásainak feladata kell, hogy legyen ezeknek az újonnan

felfedezett telepeknek megvizsgálása és viszonyaik ismertetése. Éppen ezért
ez a dolgozat csak azt a célt óhajtja szolgálni, hogy felhívja a figyelmet
azokra a hely ekre, ahol megcsökkent állományú gémtelepeink megtalálhatók.
Ezúton is köszönetet mondok a magyar tanítói karnak az adatok össze-
gyűjtésében végzett önzetlen munkájáért.

A kérdőívek csak a telepesen fészkelő gémfajok száma iránt tartalmaztak
kérdéseket, a pocgém (Ixobrychus m. minutus L.) és a bölömbika
(botaurus s. stellaris L.) nem szerepeltek a fajok koézt.. Nem
mintha e két faj allomanya mar megfelelöen ismert lenne, de nagy elszortsaguk
és rejtett fészkelési viszonyaik miatt a kapott adatok a valóságtól igen
messze jártak volna. A feldolgozásban tehát a szürke gém (Ardea c.
enwenea i), a voros sem (A IP OL GEL JD purpurea I) a nagy kócsag
Seb ba a) alba) akıs köocsas(Esrettarg. sarzetta È.)
az ustokos sem (Ardeola ralloides Scop.) a bakes6 (NC Cu

ia eM My Cli co Trax L.), a kanalas gem (Platalea 1. leucoro-
disagio) es a batla (Plegadis £ talcrmelims 1) szerepeltek:
Az ezekröl nyert adatok szinten eleg messze vannak a valosagos allomanytol,
de nyertiink egy olvan szamot, mely biztos kiindulasi alap, egy minimum,
melynel a tenylegesen fészkelő párok száma minden valószínűség szerint
nagyobb. A jelentésekben ahol szélső értékeket kaptam, mindig az alacso-
nyabbikat vettem. Nincsenek beszámítva ezenkívül azok a jelentések,
melyeknél a fészkelő párok száma hiányzott. (A térképen ezek a helyek üres
jellel vannak feltüntetve.) Az így nyert számadatok fajonként a következők
voltak :

Seurkensem- (Atdear. cH crane Tera Lei vat ass 982 par
Dans gem (Nndeaıp: purpwmea Eire aio? gé
Bale Dyschttreorax il. CV LI co rar Lay as 6527 ;,
Üstökös gém (Ardeola ralloides SL ON)S 07) RE gar
Nagy köcsag (ee tra A OMe bea een dari;

6 Aquila — 4-1 81

tegI ul soi.luodop] upı.mbungf
uaq-[¢6. uohnzsıomhbnpy yadajapuigy ‘DIQD "ai

SnJ}8U/2/D/ S/DD68)4 ‘Dog I 7 s. preteen ur
DIPOJOINA) Da/D}Djq'wab SDIDUDy = SE ES) >
‘
Dy32106 0133467 "DDSI0y SIX a À ;
DGID D}18103 ‘bosd0y ADDN v CA « |
, e
saploDJ Djoapsy web SOYOISN = a: ED
XDJOINJIAU XDJOJIJJÁN ‘059NDI è ra
Dasndınd Dapyy wab son = 7: 2 28 =
D8J8U/2 DIPJy ‘wab ayınzs è 7 7 x 5
i 6... t
r e © /) es e Ay H
a ee e
Di ICAO 3
ya o20fe a 1
rà i D x x 3 09 \
o =
PS e ( È ==> ER S “5
el eV co e { ns
XLI e a?
| 5 D" Sant: A N os
Nas a ‘ EEE ?
Bl i
ER RES ES

82

SO ag (Eire hia! es ve ar vet ian les). a. MONNDAG
Isanalas, gem (Plata lea iz te ucorodia, L) .. 220..,,
baat (pens adi sete alic ruse bl tsp. i ia

Óvatos becsléssel az állomány szürke gemben, vörös gémben és bakcséban
körülbelül a duplája. Az üstökös gem és kis kócsag állománya valamivel több,
mint a fent megadott. Ugyanez áll valószínűleg a kanalas gémre is. A nagy-
kócsag és batla adatai minden bizonnyal fedik a valóságot.

Ha a telepek eloszlását akarjuk vizsgálni, a térképre nézve megállapít-
hatjuk azt a már ismert tényt, hogy gémtelepeink legnagyobb része álló-
vizeink körüli nádasokban és nagy folyóinkat kísérő szegélyerdőkben vannak.
A Kisbalaton és a Velencei-tó nádasaiban találhatók hazánk legnagyobb
telepei. A kisbalatoni telepen az idei fészkelők száma Steffel természetvédelmi
őr jelentése szerint 521 pár. Warga Kálmán júliusban viszont 583 párra
becsülte az összes fészkelő párok számát. A telepen valamennyi gémfajunk
megtalálható volt. A kisbalatoni gémtelep nagy párszámát éppen az biztosítja,
nagy kiterjedése mellett, hogy a kizárólag fán és kizárólag nádon fészkelő
fajok számára is alkalmas biotóp. Ezért vegyes típusú fészkelőterületnek mond-
juk. Második nagy telepünk a Velencei-tóban a tó közepén levő szigetszerű
nádfoltokban volt. Nem beszélhetünk egységes telepről, mert lényegében
három nádszigetben volt fészkelés. A fészkelő fajok mutatják, hogy tipikus
nádi telepről van szó. Kanalas gém alkotja a fészkelő fajok többségét.

Összállományát körülbelül 150 párra becsültük. Már eddig is ismert
telepeink közül az Erebe-szigetiről (Gönyű) is kaptunk jelentést, mely szürke
gém és bakcsó által lakott, tipikus erdei telep. Ugyanezt mondhatjuk a
makádi telepre is, a Csepel-sziget déli csúcsán. Ugyancsak erdei telep van a
Sasérben Szegedhez közel, de déli fekvése következtében kis kócsaggal és
üstökös gémmel is bővült a fajok száma. Ugyanez a jellege a szintén ismert (1)
koháriszentlőrinci telepnek, ahonnan sajnos az utóbbi években az üstökös
gém és a kis kócsag kimaradt. Szintén a már ismert telepek közé tartozik a
sárospataki (Long-erdő) erdei telep (6). A párok száma azonban ugyancsak
megfogyott. 1930-ban Warga 200 pár szürke gémet és bakcsót talált, most
pedig csak 40—50 párról érkezett jelentés.

A vizsgálat egyik eredménye az eddig ismeretlen vagy kellőkép nem
ismert telepek viszonyainak felkutatása. Ezek közül legnagyobb a hevesi
telep, illetőleg telepek. Ha a kapott jelentés a valóságnak megfelel, hazánk
második legnagyobb telepe van itt. Valószínűleg két telepről van szó Kisköre
és Abádszalók határában. Eddig ismeretlen volt a tiszaluci telep, mely a
jelentés szerint a Tisza és a Takta mentén terül el. Ugyancsak ismeretlen volt
eddig a kajdacsi telep vagy telepek, melyek valószínűleg a Sió árterén
vannak.

A térképre nézve a jelentések hiányosságai is kitűnnek. Az Alsó-Duna és a
Középső-Tisza vidékéről nem érkeztek megfelelő számban jelentések. Pedig
majdnem bizonyos, hogy nagyobb erdei telepek vannak mindkét helyen
bakcsóból és szürkegémből. A Tisza mentén valószínűleg üstökös gém és kis
kócsag is lakja őket. Nem tudtunk adatot kapni a híres adonyi szigetről sem.
Valószínű, hogy a Dél-Dunántúl is sűrűbben települt, de nagyobb telepek
bizonyára nincsenek. Nincs jelentés 1951-ből a Fertő-tó fészkelő állományá-
ról sem.

Fajok szerint véve a telepek lakóit, először a szürke gémmel kell foglal-
koznunk, mivel legtömegesebb fészkelő fajunk. Egyetlen gémfaj, mely lőhető,
de kizárólag halastavaknál. Ennek dacára állománya nem csökkent olyan

or 83

mértékben, mint a többi gémfajé. Eletben maradását nagy ökológiai plasztici-
tása biztosítja; mind nadban, mind fákon egyaránt fészkel. Ezenkívül nem
ragaszkodik nagy kolóniákhoz. magánosan vagy két-három párban is
fészkel alkalmas helyen. Elterjedése igen nagy, hazánk bármely alkalmas
pontján fészkelő madár lehet.

A vörös gem (Ardea p. purpurea L.) már erősebben megsínyli
a gazdasági térhódítást. Bár a szürke gémnél melegkedvelőbb faj, országunk
egész területe elterjedési körébe tartozik. Fészkelőhelye a nád és így erdei
telepeknek csak egészen kivételesen lakója. Eppen ezért nádas területek
pusztulása elveszi tőle a fészkelési lehetőséget. A faj viszonylagos nagy számát
ma is és a jövőben is az fogja biztosítani, hogy nem ragaszkodik a nagy tele-
pekhez. Kisebb nádasokban is megtelepszik, így például a halastavakat
szegélyező vékonyabb nádszegélyekben. Az ilyen helyeken való eredményes
fészkeléséhez azonban az szükséges, hogy ne vegyék a halőrök a szürke
gémmel azonos elbírálás alá. E gémfajunk táplálkozás-biológiáját Vasvári
dolgozatából ismerjük (5), tudjuk, hogy a vörös gém táplálékát bár nagyrészt
halak képezik, de ezek halgazdaságilag értéktelen keszegfélék és sügér.
Emellett a vörös gém kevésbbé ragadozó természetű, azaz kecsesebb alka-
tánál fogva nem kísérli meg olyan mértékben a nagyobb testű halak meg-
szigonyozását, mint a szürke gém, továbbá élete javarészét a mocsárban tölti,
és még a halastavakon is nád között halászik és nem ül ki az etető karókra
mint a szürke gém, tehát sokkal kisebb a lehetősége, hogy a halgazdasagnak
kárt okozzon. Azért is fontos ennek tudatosítása, mert könnyebben kerül
puskavégre, mint fajrokona. Nagyot emelne a fészkelő párok számán a nád-
vágás országos szabályozása is, olymódon, hogy tavaszi fészkelése zavartalan
legyen.

A bakeso. (Ny ctic¢orax n my eticorax® 1) letébentsamrem
a kevésbbé veszélyeztetett fajok köze tartozik, mivel fan fészkel6 faj és ha az
erd6kitermelés tertiletén figyelmet forditanak telepeire, allomanya meg-
örizhetö és felszaporithatò. Az artéri erdök, különösen a füzesek, fahozam
szempontjából különben is értéktelenebbek. A pillanatnyi helyzet szerint
főleg a Duna és a Tisza mentén húzódó erdőkben van az állomány zöme.
Ezenkívül a halastavakban vagy azok környékén emelkedő fákon is meg-
telepedett.

Üstökös gem (Ardeola ralloides Scop.) hazánk egyik leg-
érdekesebb madärfaja faunisztikai szempontból. Magyarország elterjedési
területének észak: határán fekszik. Erősen melegkedvelő mediterrán-trópusi
faj. Azok közé a formák közé tartozik, melyek nem igen terjednek túl a
mediterráneum határán, észak felé, ellenben keletre messze túllépik Perzsiáig
(7) és az Amu- és Szir-darjáig hatolnak el, találkozva a közép- és elő-ázsiai
formákkal (4). Európában elterjedése csak a déli mediterrán részekre szorít-
kozik, kelet felé haladva azonban egyre északabbra nyomul. Ennek magyará-
zata abban keresendő, hogy a kontinentális klímaterület nyara jóval melegebb,
mint az óceáni klímáé. A szárazföldi éghajlatú területek hideg tele pedig a késői
érkezés és a korai távozás miatt a madarat nem érinti. Hazánkban a beérkezett
jelentések szerint nem lépi túl a 47-es szélességi fokot. A Szovjetunióban Nyep-
ropetrovszk magasságáig hatol fel. Régebbről vannak adatok, hogy fészkelt
Tiszakisfaludon is (3). Tehát minden bizonnyal a 47-es szélességi fokot ma is
túllépi, de csak az ország keleti felében. Mint fán fészkelő fajnak, halastavaink
környéke és ártéri füzeseink nyújtanak kedvező biotópot, különösen az ország
déli felében.

84

A kis kócsag (Egretta g. garzetta L.) elterjedési és fészkelési
viszonyai nagy mertekben hasonlitanak az üstökös gemhez. Szintén tröpusi-
mediterrän madär, mely azonban messze keletre, egeszen Japänig is elhatol.
Eszakra is valamivel nagyobb a kiterjedese. Eszak fel& hatoläsa az üstökös
gémhez hasonlóan az atlanti partoktól kiindulva kelet felé emelkedik,
melynek oka szintén azonos lehet az előbbi fajjal. Hazánkban ennek meg-
felelően inkább a déli részeket lakja, de keleten magasabbra is felhatol.
A jelentések és megfigyelések alapján kiválóan alkalmas fészkelő területei
a Tisza menti és tisztántúli füzesek. A múltban is itt voit a legjelentősebb
fészkelés (2).

A nagy kócsag (Egretta a. alba L.) elterjedési viszonyaival és
hazai fészkelésével nem akarok bővebben foglalkozni. Erről már több kimerítő
tanulmány jelent meg. Csak arra a közismert tényre szeretnék rámutatni,
mely számcsökkenésének fő oka, hogy egyrészt kiterjedt nádban fészkel,
fán sohasem telepszik meg, másrészt ragaszkodik a (más fajokkal vegyes)
telepekhez. Nem látszik valószínűnek, hogy a kisbalatoni telep esetleges
pusztulásával egyesével kisebb nádasokban telepszenek meg. Ez évben
egyedül a kisbalatoni gémtelepen volt tudomásunk nagy kócsag fészkeléséről.

A kanalas gém (Platalea Il. leucorodia L.) fészkelési viszo-
nyai némileg hasonlítanak a nagy kócsagéihoz. Szintén nádban fészkel és meg-
lehetősen ragaszkodik a telepekhez. Az idei jelentésekből azonban az tűnik ki,
hogy egyesével is fészkel az ország néhány pontján. Itt említem meg, hogy
Karcag és Kunmadaras határában a Hortobágyon lévő kunkápolnási mocsa-
rakban is van kanalas gém telep, de a fészkelő párok számát nem sikerült
megtudni.

Batla (Plegadis f. falcinellus L.) csak egy helyen, a Kis-
balatonban feszkelt az iden. A parok szama igen csekély volt. Ugyancsak a
mediterrän fajaink köze tartozik, megtelepedési helyei, de különösen a feszkelö
párok száma az eddigi években annyira ingadozó volt, hogy merészség lenne
a faj jövőbeli létszámára és elterjedésére vonatkozólag jóslásokba bocsátkozni.

Befejezésül megemlékezünk azokról a helyekről, melyek alkalmasak
lesznek, a természetvédelmi érdekek szem előtt tartása mellett arra, hogy
gémállományunk ne csökkenjen, sőt felszaporodhasson. Először a meglévő,
illetőleg a jövőben létesítendő halastavaink jönnének számításba. Különösen
azok a legalkalmasabbak, melyek környékén fák vannak. Még alkalmasabbak
azok, ahol magukban a tavakban vannak fás szigetek. Ilyen ideális tavak
például a rétszilasi halastavak. A nádas részek a legtöbb esetben csekélyek.
Ezekben a tavakban szürke gém, vörös gém, bakcsó, a déli részeken üstökös
gém és inkább a déli és keleti részeken kis kócsag megtelepedésére lehet
számítani. Ehhez azonban szükséges, hogy a szürke gém kivételével a halőri
személyzet védelembe vegye a fajokat. A másik lehetőséget a mezővédő erdő-
sávok nyujtják. Különösen azok, melyek víz közelében vannak. Ambár
a koháriszentlőrinci telep példája azt bizonyítja, hogy a táplálkozó területtől
meglehetősen távol is keletkezhet gémkolónia. Itt elsősorban a szürke gém
és a bakcsó lesznek a megtelepedő fajok ; ezekhez társulnak inkább a déli
és keleti részeken az üstökös gém és a kis kócsag.

A nagy kócsag, a kanalas gém és valószínűleg a batla is azok közé a fajok
közé tartoznak, melyek csak nagy nádasainkban fészkelnek és nem valószínű,
hogy fészkelési biológiájuk ezek eltűnésével megváltozna. Tehát amennyiben.
ezeknek a fajoknak az alkalmas területeket nem tudjuk biztosítani, hazánk
területéről véglegesen el fognak tűnni.

85

Szam

© DIS OR & Dm

Megfigyeles
helye

|

Velencei-tö
Szentivan
Deg
Soponya
Retszilas
Kisbalaton
Bedapuszta
Süttö
Bana tr"...
Nagyigmand .
Kővágóörs ...
Csopak
Csabrendek ..
Balatonfenyves
Zamardi
Marcali
Szantod
Gy orszabadi
Bösarkäny
Asvanyrarò ..
Räbapatona
Tet
Acsalag
Barbacs
Bezenye
Ikervar
Ikervar
Körmend
Kemestarödfa
Komarvaros
Kajdacse acre
Keszohidegk ut
Bölesker u:
Nemetpalkonya
Dravacsehi
Erebe szig.
(Gönyü) ...
Szabadbattyan
Karapanesa ..
CSAC ah a
Vamosmikola
Kötelek .....
Tiszaderzs ...
Tiszabo
Tiszasüly
Cibakhaza ...
Kecel u...
Nagybaracska
Kunbaja
Püspökpuszta
Makadi,
Kohariszent-
lörine
Alattyan
Szeged-Fehértò

share ele

DINO DO

se eee

oO CdD

Balassagyarmat | 3—4

Heves

Tiszanana
Tiszaluc

2
io

10
40 — 50

(16 —18|
9

125 —30

Vörös ‚| Üstökös] Nagy Kis | Kanalas
gém | Bakcs6 | gem | kocsag| kócsag] gem |
50 150
6—8
30 40
95 | 109 44 aah SO 53
2 |
? |
8
|
| |
| |
| 1
| |
14 ?
?
90 |
|
60 | |
2 |
| 2
? ?
|
4—5 |
| ?
20—30)
8022
100 | | |
6
3-4 |
0—15|200 — 10-12
250 | |
| 3—4
60

Batla

Bejelentő
neve

Müller
Cserkuthy
Veszprémi
Tóth
Pátkai
Steffel
Janisch
Sághy
Czire
Ónodi
Genzer
László
Pordán
Kiss
Friesz
Ihász
Szondi
Nagy I.
Németh
Hrubacsek
Lappints

| Alt. Isk.

Horvath
Kovacs
Bangha
Remete
Horvath
Németh
Csaba
Droskovics
Szendröi
Timär
Mödos
Müller Gy.
Ält. Isk.

Nagy J.
Harmati
Horväth E.
Darazsi
Balogh
Horvath
Nemes

| Alt. Isk.

Pethes
Szelechi
Fürjes
Szabö M.
Schlarb
Treczy
Vertse

Meszäros
Kerékgyartò
Toth J.
Radvanyi
Agocs

Szabari
Bereczky

1
co dat iii a ee a | Most
58. Boldva sás ete. 1—2 Kamiszky
59. Gubarte 2. sc ? Lendvai
60. Sarospatak .. 15 5 Varhegyi
61. Sárospatak .. |30—40| 1—2 |10—15 Jankovics
62. Tiszavalk .... 5 Marosi
63. Baköcan. 2... 1 Kuzder
64. klarsany2..... 10—12| 8—10/10—15 Sös

Bas Onde: a 8 Takacs
66. LU FERMER 30 —40 Pap

67. Nadudvar ... |20—25 Toth

68. | Egyek .:.... ? 2 Alt. Isk.
69. CSASZI0 2 Baboss
70. Kemecse .... 8 Balogh
Tile Kemecse .... 2 Fabian
72. Orost catia 1-2 Pichler
ios Tiszaadony .. | 8—9 Arday
AR MOTE Oi 2 ? Nyiri

75. Kelebia ..... 2 Rudisch
76. Mezöbereny .. | 3—4 1-2 Joòs

ids Királyság .... | 4—5 6—7 Kugyela
78. GES sites 6 1 Nagy L.
79. Biharugra ... 20—25 Nagy L.
80. Zsadany ..... 18 —20 3 1 Nagy L.
81. D ASCT esse 25 —30 70—80| 8—10 18 —20 Beretzk
82. Besenyöszög .. ? | | Egyed

PATES n

Irodalom :

Homoki-Nagy: Nisten von Egretta g. garzetta L. in Kohäriszentlörinc. Aquila
1939-42 XLVI—IL p. 483 —484.

Schenk J: Die einstigen und gegenwertigen Brutkolonien der Edelreiher in Ungarn.
1918.
zomjas : Ornithologische Notizen von der Hortobagyer Heide aus den Jahren
1916 und 1917. Aquila 1917 XXIV p. 288.

Stegmann : Faune de ’USSR. Oiseaux Vol. I. No. 2.

Vasvári : Studien über Ernährung des Purpurreihers (Ardea p. purpurea L.) Aquila
1929-30 XXXVI—- XXXVII p. 267—293.

Warga K. : Reiherkolonie des Satoraljaujhelyer Waldes. Aquila 1929 — 30 XX XVI—
XXXVII p. 136 —137.

N. Zarudnoi : Les oiseaux de la Perse orientale. 1903.

87

f È BATTERIE fi fi) a

ci NÉ 9 Pei Te ' | BA ere
wae e Sor ei yee 25 ihe > ee hs ae
NO i Ag à 2 FE) ot 1 Vis UE à A - ¥ 5 i Us, dA ut ls, vba i fi
ba Vi i È Vila
3 aa D Eu dr 4h nat f A Zu ty ie úg 54) mn
i Fr i * UN ar 6 Di A
Ù e ala a A DI ii 4
a : 4 en)
. di i
i vai 1 14 6 0
P. e x
è
LA 5
= . Ì
.
a + 3
+
\
,
4 qi
£ Lì i 2 > ay
fa,» : 5 , = Pi A RAI À ‘
à Br úg | è Er e STIA
è 5 PR
$ (4 ‘
e si

A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET 1933-1950. EVI
MADARJELOLESEI

XV. JELENTES
XV. Report on the Bird-Banding in Hungary

irta: Keve András

Vönöczky-Schenk Jakab az 1931/1934. évi Aguila-kötetben 25 év gyűrű-
zési munkálatairól adott számot. Rámutatott, hogy Intézetünk 1908-ban
az elsők között látott hozzá az ő kezdeményezésére a madarak gyűrűzésé-
nek. 1932. év végére 84 625 darabra rúgott a gyűrűzött magyar madarak
száma, a kézrekerülteké pedig 2507-re. Munkálataiban különösen Warga
Kálmán volt segítségére.

Sajnálatos módon ezután elmaradtak a gyűrűzési jelentések, és az
Intézet 1945. évi pusztulásakor ez a nagy kéziratos anyag a gyűrűzési törzs-
könyvvel együtt elégett. A háború után hozzáláttunk, hogy a munkatársak-
tól ismételten bekérjük az adatokat, ami becslések szerint 40 %-ban sikerült is.
Különösen nagy hálával kell megemlékeznem Agárdi Ede, Bársony György,
Beretzk Péter, Bernáth György, Breuer György, Csaba József, Csornai Richárd,
Fischer Walter, Kemenes Károly, Király Iván, Lintia Dénes. Mészáros György,
Miller Géza, Nagy Gyula, Pintér István, Sólymosy László, Szőcs József,
Warga Kálmán és özv. Kabáczy Ernőné segítségéről.

Amikor ezeket a sorokat közöljük, ismételten kérjük munkatársainkat,
valamint a külföldi társintézeteket, hogy akinél az 1933—1945. évek közti
gyűrűzésekről, valamint kézrekerülésekről adataik lennének, legyenek szí-
vesek azokat beküldeni.

A munkatársak szíves fáradozása tette lehetővé, hogy megírjuk a
XV-ik jelentésünket, ha vannak is benne hiányosságok.

Az új gyűrűzések 1945—1950 közt igen nagy nehézségekbe ütköztek,
részben a munkatársak elfoglaltsága miatt, részben pedig amiatt, hogy
nem állott módunkban a gyűrű-készletünket pótolni, hanem meg kellett
elégednünk azzal a készlettel, amit innen-onnan visszakaptunk. Ismételten
hálás köszönetünk száll a Svájci Madártani Társaság sempachi Madárvártája
és a prágai Múzeum, névszerint pedig A. Schifferli és dr. 0. Kadlec kar-
társak felé, akik saját gyűrűikkel segítettek ki bennünket három éven át,
holott maguk is szűkében voltak a gyűrűknek. Ezzel a támogatással lendül-
hetett újra neki a madarak gyűrűzése Magyarországon, mely azonban 1945-
ben sem szünetelt. 1945—1950 közt a gyűrűzések következőképpen oszla-
nak meg :

1945. évben 2 madár 1947. évben 431 madár 1949. évben 1161 madár
1946. évben 36 madár 1948. évben 723 madár 1950. évben 901 madár

Ezekben a gyűrűzésekben különösen kitüntették magukat a következő
munkatársak: Bókai Bátor, Budai Géza, Dandl József, Farkas Tibor, Fes-
tetics Antal és József, Koffán Károly, Müller Géza, Nagy Gyula, Pátkai Imre,
Stammberger János, Sterbetz István, Szijj József és László.

89

1928 — 1944 közt az időközben megszűnt Magyar Ornithologusok Szovet-
sége is gyürüzte a madarakat, azonban összefoglaló jelentést nem adott
lapjában, az ugyancsak megszűnt Kócsag-ban, ezért a nem közölt adataik-
nak e helyt nyujtunk közlési lehetőséget.

Most, amikor az 5 éves terv keretében módunk nyílt gyűrűkészítő
gép, új stancák és madárfogó készülékek beszerzésére, ismét visszatérhetünk
a régi arányú gyűrűzésre, melyben a súlypont most azokra a fajokra helye-

ződik át, melyek eddig el voltak hanyagolva (pl. pinty-félék).
Felhívjuk a gyűrűzők figyelmét, hogy minden faj érdemes a gyűrű-
zésre, mert biztos adatokat a madarak mozgalmairól csak így szerezhetünk.
Jelentésünkből ez alkalommal mellőzzük az összefoglalásokat, csupán

az adatok táblázatos

1. Corvus cornix
126837

2. Corvus frugilegus
19636
113633
Moskwa D 29822
Warszawa D 25488
Praha Zoo D 18881

Versailles 513

Versailles 1757

3. Coloeus monedula

65227

65238

Warszawa E 30907
Warszawa D 27867
Warszawa D 28671
Warszawa D 201156

4. Sturnus vulgaris
16185

Warszawa F 124235
Helgoland 629707 A
Rossitten F 360567
Rossitten F 341636

5. Oriolus oriolus

448
89513

90

közlesere szoritkozunk :

Sopron 1949. VI. 23. Breuer

Fürged 1929. II. 15. Kemenes
Ercsi 1937. VI. Keve

Vinica, 1937. VI. 12. Wucze-
LOA ARI IIB kos” Poy"
Hrynki (Wolyn), 1937. V. 13.
49°52", 26°08" Rydzewski
Zehuby/Zleby, 1945. I. 22.
49°52’, 15°30’ Kadlec
Rang, Dombs, 1925. XI. 10.
47°26’, 6°04" Chappellier

Rang, Dombs, 1927. XI. 10.
47°26", 6704" Chappellier

Zenta 1937. V. 28. Csornai

Zenta 1937. V. 28. Csornai

Bohorodezany Stare,
1I32. NV. 29.

48°50’, 2432" Rydzewski

Turkowice, Lublin, 1938.VI. 8.
50°40’, 23°44’ Rydzewski
Sporysz, Krakow, 1939. V. 24.
49°41’, 19°13’ Rydzewski
Rzeczniow, Kielce, 1939. VI. 6.
51°07’, 21°26’ Rydzewski

Csákánydoroszló, 1934. VI. 15.
Csaba

Pinezyee, Kielce, 1939. V. 15.
50°32’, 19°14, Rydzewski

Dometzko-Hammer, Oppeln
50°374, 12.53: 1933511

Konstadt-Elbguth, 1938. V. 29.
51702518203:

Lossen, Brieg, 1938. IX. 23.
005456 17°35"

Temesvar, 1928. VI. 1. Lintia
Kecskemet, 1934. VI. 13.
Mészáros. 46°44’, 19°44’

Ilmic, 1949. XII. 22. V. Voss
18 km

Fürged, 1929. II. 17. Kemenes

Rackeve, 1950. IV. Boros K.
10 km

Csäszärtöltes, 1940. I. Toth L.
4622519408

Csorna, 1939. I. 3. Kiräly I.
419141207408

Petöhäza, 1947. II. 27. Sey-
werth 47°36’, 16°54’ 285 km

Monostorszeg, 1928. I. 24.
Plancic. 45°50", 18°55, 950
km

Enese, 1931. II. 11. Vasvari
472.39. 7207830

Szeged, 1938. I. 6. Beretzk
38 km

Magyarpadé, 1938. VII. 5.
Csornai 15 km

Nyim, 19353. 1.716
46°50’, 18°10’ 520 km

Zalaapáti, 1938. XII.
46°40’, 17°10’ 670 km

Torbagy, 1940. II. 1.
47°29’, 18°50’ 295 km

Nyitra, 1940. I. 17.
48°18’, 18°05 395 km

31.

U.o., 1938. VI. 22. Csaba

Vasarut, 1939. X. 19.
A725 807-407 305) kam:
Feketevaros, 1933. X.10.
47°55’, 16°42’ 300 km
Szombathely, 1940. II. 2.
Csaba 47°14’, 16°38’ 420 km
Csákánydoroszló, 1940. II. 27.
46°58", 16°30’ 450 km Csaba

U.o., 1928. VII. 28. Lintia
Sparta, 1934. IX. 2. Zervas
37°05 22°26" 1130km

116942 Zenta, 1936. VI. 29. Csornai

117997 Zenta, 1936.V II. 11. Csornai
45°57", 20°05’

139250 Gyongy össölymos, 1940. V1.20.

Nagy. 47°49’, 19°56.

6. Coccothraustes coccothraustes

118933 Budapest, 1938. III.18. Warga
416407, 19203
146135 Gyöngyössölymos, 1940.V. 26.

"47°49", 19°56" Nagy

Kapuvar 619 Brennbergbanya, 1933. XII. 28.

7. Chloris chloris

Graecia, 1936. IX. 14. Zervas

Athén, 1936. IX. 11. Zervas
37°58’, 23°45’ 920 km

Chalkis, Euboea, 1940. IX. 14
Zervas. 38°28’, 33°00’
1080 km

Inowroclaw, Poznan, 1938. IV.
23. 52°48’, 18°14’ Rydzewsk
520 km

Forli, 1941. X. 6. Leporati
44°13’, 12°03’ 740 km
Uto 1933. XII. 31. Breuer

8 km

Kapuvár 392 Brennbergbanya, 1935. I. 21. U.o., 1935. I. 23. Breuer
Kapuvar 462 DI 1931212. 9. + MOST, TETSZ 55
Kapuvár 1452 s 19332. 1.19. s. 1935. E 25: ss
Kapuvar 1453 55 193521. 21: 41099 1427. 5

5 1939, 1.28. 55

1 199010 2. as
Kapuvar 73720 si 1935. 1. 30. 1119807: Le 24 5

8. Carduelis carduelis
Zagreb 15062 Split (Dalmacia), 1939. X.
43°30’, 16°27’ Katunaric

26.

9. Carduelis spinus

135465 Budapest, 1949. X. 1. Stamm-
berger. 47°31", 16°59’

Warszawa G 80031 Zdolbunov, Wolyn, 1936. X. 24.

50°32’, 26°16’ Rydzewski

10. Serinus serinus
22089 Brennbergbanya, 1925.VI. 6.
11. Fringilla coelebs
Sopron 73811
Praha Z 31714

Brennbergbanya, 1933. XII. 18.
Budapest, 1949. VII. 9. Bökai

12. Fringilla montifringilla

91950 Szeged, 1941. II. 6. Annök —
Szabò

73705 Brennbergbanya, 1933. XII. 16.

73815 Brennbergbanya, 1933. XII. 19.

Kapuvar 458 Brennbergbanya, 1931. III. 7
13. Passer domesticus

50989 Tarpa; 1937. I. 25.

Kapuvar 1315 Brennbergbanya, 1936.VI. 17.

14. Fringillida ( Passer?)
(Belgrad ?)

15. Lullula arborea

Praha M 140176 Budapest, 1949 V. 21. Dandl

16. Sitta europaea

73718 Brennbergbanya, 1933. I. 30.
73803 Brennbergbanya, 1933. II. 27.
118357 Csákánydoroszló, 1937. I. 30.
Sopron 43 Brennbergbanya, 1930. XII. 23.

Nagykanizsa, 1948. I. 10.

Csonka. 46°27’, 17°00’ 330
km
Calalzo di Cadore, Belluno,

1949S 1946252125237
Frescura 550 km
Torda, 1937. I.

46°47’, 23°48’ 455 km

U.o., 1926. V. 5. Breuer

io
Ufo

1933. XII. 23. Breuer
1949. VII. 24. Koffan

U.o., 1941. II. 8. Beretzk

U.o., 1933 CAF Breuer
U'o 19332 Sch, 20 Breuer
Uro 19 Sie le ONBrener

U.o., 1937. V. 19. Kabaczy
U.o., 1936. VI. 23. Breuer

Ercsi, 1941. III. Zerkovitz

Nagykovacsi, 1950. III. 20.

Koffan 10 km

Uso 1933:
Uo, 1933:
U.o., 1938.
Wo 1931.

II. 25. Breuer
XII. 20. Breuer
IV. 2. Csaba
III. 28. Breuer

91

17. Parus maior

22228 Csákánydoroszló, 1926. I. 7. U.o., 1926. III. 20. Csaba
72967 Tarpa, 1934. XII: » 1934. XI. 24. Kabaczy
5a, 1985, IST 59
72974 ya 98D es 1937.01]: 13. Fs
72975 s. 1935. XII: 1956-01-13. ”
72978 193671. „A936. 17. >
1936. 1.20: 53
19372. IE 15. 5
72979 Tarpa, 1936. I. 11. U.0, 1936. 1 19. 5
72982 211030 Ie 11036. 1017. 35
72983 5019361913: 70 1980. 010107 5
72984 59 1990134 531098641: 20. si
72986 1936.71: > 1936. 4.719:
73714 Brennbergbänya, 1933. I. 29. 1933: 28: Breuer
Agfalva, 1933. VI. 3:7Breuer
7 km
73715 Brennbergbänya, 1933. I. 29. U.o., 1933. I. 30. Breuer
73179 55 1933. 1730. 33, S933. Aa 21: EN
73807 1933. 11.21. > 4933.01..27. > (201)
80559 Csákánydoroszló, 1934: V.:23. » 1935. I. 10. Csaba
118359 > 1937. 1.730. oo. N a
118368 Fr 1937. NV. 18. vn JOST. Wa O
123668 1937. X11.-30:.,, 1952.27803;
129639 Gyula, 1939. VASI. 55 ,.1940.V1.10: Re
135175 59 1939... 18: 19407 11123.
143441 Hajduböszörmeny, 1939.V 1.28. Debrecen, 1943. II. 2. ’ Satori
Sovago 18 km
151683 Pesthidegkut, 1949. VI. 30. Sölymär, 1949. VII. 31. Bökai

Sopron 45
Sopron 491

Kapuvar 461

Györik
Brennbergbänya, 1931. 11. 21.
Csorna, 1934. III. 26. Kiraly
47°36’, 17°14’

Brennbergbanya, 1931. III. 8.

5 km

UO. I Sa Brenner

Antoniowka, Lublin, 1935.1.7.
50°34’, 23°22’ Domaniewski
540 km

Sopron, 1931. VI. 18. Breuer
8 km

Kapuvar 611 55 1932. VI. U.o., 1932. VIII. 20. Simeghy
Kapuvar 617 1933. 11927. Eszterhaza, 933717272
Breuer (neh ny 6ra alatt; in
some hours) 36 km
Kapuvar 627 53 1934.VII.21. Ritzing, Austria, 1936. II. 8.
Breuer J. Rotter 3 km
Praha M 140108 Budapest, 1949. V. 20. Pesthidegkut, 1949. VIII. 7.
Festetics Bokai 5 km

18. Parus caeruleus

73805
Sopron 37
Sopron 47

19. Parus palustris

Brennbergbanya, 1933. II. 27.
Sopron, 1930. XII. 17. Breuer
Brennbergbanya, 1931 II. 28.

U.0., 1933: XE. 207 Breen
U.0., 1932. VH. 9. Csik sk:
U:0., 1931. Tile 117 Bretter

73817 Brennbergbänya, 1933. XII. 20. U.o., 1933. XII. 23. Breuer,
Breuer

118353 Csákánydoroszló, 1937. I. 29. » 1937. I. 30. Csaba

118355 PE 1987.4. 29; o SS) ol Pa a

118356 193701529. 5 01997. rai

Sopron 31 Brennbergbanya, 1930. XII. 1 » 1931401128 Breuer

Sopron 32 2 1930561 LT. 25 7193 EZ ma

Sopron 34 Bs 1930. X41. 17. "MOSS ME 5

Sopron 42 + 1930: UT. 22, ..53, 193127228: és

20. Lanius minor

Zenta, 1936. VII. 14.

U.o., 1937. V. 30. Csornai

21. Lanius excubitor

Riga 118968 Cenas Tirelis, Riga, 1941.VI.1. Dunamocs, 1942. II. 7. Zajos
57°00’, 23°30" Vilks 47°46’, 18°25’ 1100 km
22. Lanius collurio
47768 Sopron, 1933. VI. 5. Breuer U.o., 1933. I X. 4. Hauer Béla
Kapuvar 621 Brennbergbanya, 1933.VII. 5. » 1939.VII: 25. Breuer
Kapuvar 622 5 1933. VIE 5. ss LT N LS 25. =,
Helgoland 863732 Zedlitz, Schlesien, 1931.VIII.2. Cegléd, 1933. IX. 26.
; 51200: 2174177 47°10’, 19°48’ 480 km
Helgoland 738216 Barzdorf, Schlesien, 1933.VII. Udvard, 1933. IX. 10.
14507977; 16721 48°00’, 18°16’ 250 km
Helgoland 76864 Dessau, 1933. VIII. 8. Tapioszecs6, 1934. VIII. 10.
oe. 2014" 47°28, 19°36" 750 km
Rossitten 218167 Münsterberg, Schlesien, 1935. Mezőkövesd, 1935. IX. 14.
VI. 219036567503" 47°48’, 20°35. 360 km
Bruxelles 12 B 8118 Veerle, Anvers, 1939.VI. 18. Veszprém, 1939. IX. 7.
512.037 05200: 47°06:, 17°55) 1100) km
23. Bombycilla garrulus
167531 Budapest, 1944. I. Warga Borovo, Vukovar, 1944. II. 28.
TERY 5 AIO By 45°20’, 19°00’ Mastrovic
240 km
167711 Budapest, 1944. I. Warga Zagreb, 1944. II. 18. Mastrovic
Aq 30", 49°03; 45°50” 16°00" 300 km
24. Muscicapa striata
Rossitten G 659237 Windenburg, Memel, 1942. ? Peliföldszentkereszt, 1942. IX.
bor 1220312" ‚Schüz 10. 47°437, 18-352. Saghy
900 km

25. Muscicapa albicollis
Egervarott Solymosy által gyürüzött példány Belga-Congoban került kézre.
A közelebbi adatok elkallödtak.
A specimen, ringed by Sölymosy near Egervár (46°56’, 16°52’), is captured in
Belgian-Congo. The dates are lost.

26. Sylvia atricapilla

no. ? Csorna, 1931.VI. 13. Kiräly I. Brennbergbänya, 1932. V. 15:
Breuer. 50 km

27. Sylvia communis

Kapuvar 356 Brennbergbanya, 1932.VI. 18. U.o., 1932. VIII. 23. Buda E.
Breuer
Lotos H 1184 Osseg, Schlesien, 1925.VII. 12. Budapest, 1935.IX. 13.
48°57', 17°54’ 47°50", 19°06’ 240 km
28. Turdus ericetorum
126115 Egervar, 1942.I X.6. Sélymosy Padova, 1943. II. 22. Leporati
46°56’, 16°52’ 45°257, 112537 1420k%am:
130956 Egervár, 1938. ? Sölymosy Firenze, 1940. III.7. Leporati
46°56’, 16°52’ 43°42’, 11°15" 540 km
137239 (Sp. ?) Egervar, 1938. ? Sölymosy Pesaro, 1941.III.1. Leporati
46°56’, 16°52’ 43°557, 122557 480, km
29. Turdus merula
58136 Nagylözs, 1931. VII. 14. la, Giotat, S. Hrane 1933.
Sölymosy. 47°34", 16°46’ x112132432107,2.05735%

985 km
30. Monticola saxatilis
141401 Budaörs, 1948. IV. Dandl U.o., 1949. V. Koffan

31. Phoenicurus ochruros

73701
ho"?

32. Luscinia svecica
Sempach 260720

Brennbergbánya, 1932. VI.

Brennbergbánya, 1931. VI. 10.

Csepel, 1947.VI. 20. Dandl

33. Erithacus rubecula

15670

Csákánydoroszló, 1924. II. 9.

34. Troglodytes troglodytes

no ?

35. Hirundo rustica
34207
74284
96720
96845
96951
118407

129455
Sopron 371

Kapuvar 552
Kapuvar 1561

Helgoland 808026
Helgoland 805972
Helgoland 815764

Rossitten G 74355
Rossitten 115664

36. Delichon urbica
22022
62500
64177

116237

Kapuvar 648
Kapuvar 651
Kapuvar 655
Kapuvar 658
Kapuvar 662
Kapuvar 673

Warszawa G 410228
Rossitten 107519
37. Riparia riparia

32016
32017

94

Csákánydoroszló, 1937. I. 27.

Agfalva, 1926. VII. 23.

Nagylözs, 1931. VI. 22.

Fürged, 1936.VI.18. Kemenes
46°44’, 18°15’

Purged, 1937. VIS:

Zenta, 1936. V. 8.

Csákánydoroszló, 1937.VI. 23.

3 1938.V. 19.
Brennbergbanya, 1933.V1. 4.

Brennbergbanya, 1934. IX. 7.
Breuer
Sopron, 1935. Breuer

Göda, Bautzen, 1929. VI. 23.
See Ay:

A. Nippern, Schlesien,

SIMD 165467 Tost vas.

Neudorf, Reichenbach,
Schlesien. 50°44’, 16°38’
TOSI Vans 8:

Karzin, Bublitz, Pommern,
19302 VI. 221545057, 16730:

Woxhollander, Saratoga,
Warthe, 1932. VI. 11.
rot, 1457:

Brennbergbanya, 1924.VII. 9.
Csákánydoroszló, 1930. VI. 28.
55 LOSI V7;
55 1936. VII. 23.
Sopronkohida, 1931. VI. 23.
1931. VI. 23.
1931. VE 23:
LOST
55 193 WI 23:
19312 V 1323:

Zielkowo, Pomorze, 1939.
WATS 22537355, 192143

Ponssen, Grimma, Sachsen
ISIN. 2819171421254 Se

Kenyeri, 1926. VI. 27.
Kenyeri, 1926. VI. 27.

Sopron, 1932. VII. 16. Breuer
16 km
or II32ENVAT:

16. Breuer

U.0.,.1948. "V. 20:78Sz1j es

U.o.; 1924. IT: 27. Csaba

io 193719530 Csaba
1937. IE 2:

Yo, 19262 Vile sae Breuer
U.o., 1934. V. 2. Sölymosy
Teyateyaneng, Basutoland,
S. Afrika. 1937.1.4. Kemenes:
U.o., 1939.IV.28. Kemenes.
U.0., 1936. V. 222 Esornai
U.o., 1938. VII. 18. Csaba
U.0., 1938 VISTO: Y
Sopron, 1933. XI. 4. Breuer:
16 km
Kapuvär, Csikoséger, 1934.
IX. 16. Kiräly I., 36 km K.
Wasenbruck, Götzendorf,
1935. VIII. 5. J. Pfeiffer
60 km
Rababogyoszlò, 1931. IX. 24.
47157, 162557 480) km
Peremarton, 1931. IX. 25.
477°432.,1.2.357 550m
Szered, 1931. IX. 25.
48°18’, 17°45’ 300 km

Felsönyek, 1931. IX. 24.
46°54’, 18°22’ 830 km
Bogyiszlö, 1932. IX. 14.
46°22’, 18°51’ 750 km

29

U.o., 1924.VII.16. Breuer
1934. V. 15. Csaba

95

LE

. 11. Nagy J.

39

Nagykikinda, 1939. X. 11.
45°50", 20°25’ 900 km

Szekszard, 1931. IX. 25.
46°22’, 18°43 700 km

U.o., 1926. VI. 27. Breuer
U.o., 1926. VI. 27. Breuer

Mindkét példány néhány óra múlva toévisszurogébics által felszirva találtatott. —
Both specimen are found after some hours killed and picked by redbacked-shrike.

Praha M 160155

38. Upupa epops

92053

Chyne, Praha, 1949. VI. 9.
Kadlec. 50°04’, 14°14’

Kecskemet, 1934. V. 29.
Mészaros. 46°54’, 19°44’

39. Coracias garrulus

Kapuvar 383

40. Jynx torquilla

151301
151305

41. Asio otus

104003
104004
113252
114043
114532
Kapuvar 201

42. Athene noctua

120295

157091

43. Strix aluco

Kapuvar 201
Kapuvar 208

44. Tyto

alba

Sopron, 1931. VII. 6. Schwarz

Budapest, 1944.VI. 16. Szöcs
Budapest, 1946.VII. 7. Szöcs

Temesvar, 1933. print. Lintia
a 1933. print. Lintia
Zenta, 1935. VIII. 13.
5.1936. VE 2d:
eet 11936 Vie 9.
Sopron, 1932. VI. 17.

Csorna, 1933.I.26. Király I.
47 Shes 17.19:

Zenta, 1937.VII. 7. Csornai

Csorna, 1938. X. 29.

Gyöngyössölymos, 1948, ?

Sopron, 1932. III. Breuer

Brennbergbänya, ?

Csorna, 1933. 1..26.

Csorna, 1933. IV. 4.

Zenta, 1937. VII. 14.

Szeged, 1938. I. 31. Beretzk

Üllő, 1942. V. 5. Vasvári

45. Falco vespertinus

111463
120094

Zenta, 1937. VI. 29. Csornai
45-00), 20505:
Zenta, 1937. VII. 15 Csornai

46. Falco tinnunculus

28703
34206
58595

113884

Sopron, 1932. IX. 3. Breuer
Brennbergbanya, 1926. VII. 1.
Zenta, 1938. VII. 17.

Zenta, 1937. VII. 26. Csornai

Siöfok, 1949.VIII.14. Horvath
46°55’, 18°03’ 430 km

Lassithi, Candia, Creta, 1934.
IX7435202252102Zer:vas
1350 km

W.0.5 29S V HE 6.2 Molnär

V.0., 19460 Ve 17° Szesho. I
1—2 km
Uto., 1947. NT 15 "S20€s

Uro 1955 0705;
Ay HIRE Wo Ai
1090. 287 Csornai
ROTER: =
ELISE 35
» 1932. VIII. 9. Breuer

Annengrund, Gogalinland,
Ober-Hessen, 1938. I. 8.
700 km

Bacspéterréve, 1938. VII. 15.
Csornai 25 km

Ü.0, 1940 AP MOMIE

U.o., 1950. III. 10. Nagy Gy.

U.o., 1932. VIII. 9. Mayer Z.
3 km

U:0., 1932. III: 30. Breuer

U.o., 1933. print. Kiraly I.
33 1933. IV 30.2 Kiraly TE

Gyala, 1937. XII. 24. Csornai

..25 km

Urbö, 1938. XII. 30. Fazekas
125 km NW

Monor, 1948. VII. 10. Fönyad
D., 8 km

Kragujevac, 1938. IX. 11.
220 km. 44°03’, 20°55’
U.o,, 1937. VII. 31° Csornak

UR05.1932 78132 Rauner

WO 19265 Vil 207 Breuer

Mokrin, 1940. II. 2. Csornai
25 km

Szeged-Fehertö, 1942. -V. 7.
Beretzk 45 km

95

120211
Kapuvar 222

Kapuvar 297

47. Aguila heliaca

Zenta, 1937. VI. 10.
Sopronhorpacs, 1932. IX. 3.
Sopron, 1936. VII. 24. Hajdan

Szonta, 1939. I. 15. Csornai
85 km
0.0, 1932, IX, 20. Breuer

Wampersdorf, 1936. VII. 26.
Bruggruber 80 km

Egy Vasvári által Csakberény mellett gyürüzött parlagisas a következő télen a
Fruska-Goräban került kezre. Sajnos, a közelebbi adatok elkallödtak.
An Imperial Eagle ringed by Vasvári near Csakberény (47°21’, 17°19'), was killed

in the Fruska Gora-Mountains (45°10',

Dates are missed.

48. Buteo buteo
33326

104458

Kapuvar 57
Kapuvar 203

Warszawa C 1364 x
Riga 124660

Fiirged, 1927. XII. 29.
Kemenes
Foldsziget, 1933. VII. 16.
Studinka 47°40’, 17°20’
Brennbergbanya, 1930. VII. 6.
Brennbergbänya, 1931. VI. 3.
Breuer
Makoszka, Lublin,
UO STAMI RO Bil Het Aes)
Meirani, E. Lettland, 1941.
TEX 2a Walks

49. Circus macrourus

100539

50. Circus pygargus

108373
108489

51.
159715

Sempach 958414
Kapuvär 207

92.
19088

Accipiter nisus
et 74915

108683
157007

162778

Kapuvär 204
Kapuvar ?
Helsinki C 21587
Helsinki C 20889

Ra
II.

Göteborg E 1388

96

Kondoros, 1942. X. Rohony

Lebeny, 1933. VII. Studinka
Lebeny, 1933. VII. Studinka

Accipiter gentilis

Baj, 1949. XII. 6. Janisch
Valkö, 1947. VI. Bästyai

Brennbergbanya, 1931. VI.29.

Nagytétény, 1934. IV. 10.

AT? 22", 18°59"
Zenta 19352 Sue a:
Kondoros, 1945. print. Rohony

Kondoros, 1942. XII. 15.

Brennbergbanya, 1931. VII.4.
Sopron, © Breuer
Kankaanpää, Santaskyla,
1935. VLE. 1162200522303
Pieksämäki, Kaakinmaki
1938. VII. 4. 62°18", 27°09"

Pandion haliaetus

Sottern, Narke, 1936. VII. 5.
595025308

19°30’) in the next winter — cca. 250 km SE.

U.o., 1933. I. 19. Kemenes

Podhorce, Lublin, 1934. VIII.
29, 904727 2374712 Bal) asm

U.o., 1930. XT. 11. Breuer

Loipersbach, 1931. VII.
Haindl 8 km

Debrecen, 1940. III. 2.
472327, 218372 460) kim

Dunakömlöd, 1942. II. 10.
Kakonyi J. 46°40’, 18°53’,
1200 km

Kiskomlös,. 1942. X. 8.
Lintia 80 km

IV.
IV.

17. Patkai
17. Pätkai

0.0, 21937:
U20. 1937:

Albertfalva, 1950. I.
Szombath L. 60 km

Gödöllö, 1950. II. 26. Bastyai
127 km

Wo, 19317 Vil 21 Breuer

10.

Swarycewicze, Pinsk, 1934.
V.. 8. 51°427, 26.16 207:
U.o., 1936. III. 10. Csornai

Oroshaza, 1947. I. 4. Torda
M. Gy.
U.o., 1942. XII. 30. Rohony

U.o., 1943. I. 30. Rohony
Ulor 19325 Ve 317 Breuer
Wien, 1936. X. 1. 60 km W

Nagyszombat, 1938. XI. 25.
48°25’, 17°30’, Palffy 1725 km

Balatonszemes-Rad, 1936.
VIII. 26. 46°46", 17°46’
1280 km

Goteborg E 5731 Södermanland, Tasjön-Lake, Budakeszi, 1950. III. 24.
Stalboga, 1944. VI. 26. Kozma L. 47°31’, 18°88’
Fontaine 1220 km
Rossitten B 22877 Neuschwalge, Mohrungen, Kaptalanfa, ‘193300 LXX LI
1931. VII. 4. G. Hoffmann 47°04", 17°20’, Kiraly
950 km

54. Ciconia ciconia

41665 Bakta, 1929. VII. 13. Thöbias Belga-Congo, datum?
S. Meunig cca. 5600 km
106454 Komjati, 1932. VII. 6. Borken, Posewalk, Pommern,
Thobias 48°45’, 20746" 19336 Vis 1554-05" 22°10"
780 km
109858 ? Zuzowy, Kielce, 1937. X. 7.
Rydzewski 50°40’, 20°38’
112604 Gelej, 1934. VI. 24. Barsony Rimaszécs, 1934, VIII. 17.
475077 20°47 Barsony 48°18’, 20°15’
60 km NW
112606 Gelej, 1934. VI. 24. Barsony Romania, 4954, Vill. 17:
112869 ? Tarpa, 1934. VIII. 10.
* Rabaczy
115469 ie Tarpa, 198529 V IE IR:
Kabaczy
115597 Komjati 1935. VII. 9. Karamoja, Uganda, 1937.
Thobias 48°45’, 20°46’ XII. 29. 03°00’ 34°00’ W.
J. Eggeling 6100 km
148636 Felsöcece, 1940. VII. 16. Somali, datum ? cca. 6300 km
Thobias
159838 Kecskemét, 1947. VI. 15. Petrilova, 19 ZEV Lie EI
Mészáros 46°54’, 19°44’ Damian 45°00’, 21°37’
260 km
159841 ? Zahlé, Libanon, 1945. V. A.
El Hajd Chahire 35°53’,
33°50" cca. 2000 km
160748 Hercegszänt6, 1950. V. 24. Bäcsborsod, 1950. VIII. 8.
Szeshö L. Sölyom A. 25 km
171701 Kunszentmárton, 19/8. VI. 8. Butawayo, Bubi, S. Rhodesia
Nagy Imre 46°50’, 20°17’ 1949. TV. 5. S 19°10" 28°00"
cca. 8000 km R. G. Huckle
171984 ?, 1944 Chieti, Abruzzo, Italia, 1947.

Praha A 532

Alsékaraszlé, 1938. VII. 1.
48°38", 22°40

DR 0A niche zan AT
Toschi cca. 350 km.

Lake Borollouse, Egypte,
19392 71V22 31210775025:
2330 km

Warszawa B 2409 Lubaszewo, Polesie, 1933.
NIT: 253..52°46', 26°26"
Ziemaki, Warszawa, 1934.
VIT28253'007,. 23728

Ermihälyfalva, 1934. VI. 8.
AS Py EZIO Ba) Tern
Szentes, 1935: V. 28. 46°39’,

20°16’ 600 km

Warszawa B 3860
Warszawa B 5783

Rossitten B 53034

Viborg 036
Viborg 2253
Viborg 3456
Viborg 3719
Viborg 4236

7 Aquila —

4-4

Tryneza, Przeworsk, Rzeszow
502095225332. 193 3-2 122
Oberschlesien ?, 1934.

Vissing, Danmark, 1916. VII.

Yydstrup, Danmark, 1927.
DOU 2 SZOT

N. Onsild, Danmark, 1927

Veddun, Danmark, 1927

Gredstedbro, Danmark, 1928.
55°28’, 08°48’

Zalaszentläszlö, 1939. VIII. 11.
46°35’, 16°48’ 585 km
Lapispatak, 1934. VIII. 19.

Weisz 49°20’, 21°08’
Koroncö, 1928. V. 10. Kirälv,
I 47° 360192 ea DLOU
km
Poprad, 1928. III. 17. 49°04’,
20°16" cca 950 km
Banffyhunyad, 1927. IX.
46°50’, 22°50’ 950 km
Almosd, 1927. X. 16. 47°26’,
21°59’ 950 km
Gurahonz, 1928. IX. 14.
467207, 22°05" 1250 km

97

Leiden 55324

Leiden 176482
Leiden 117326
Rossitten BB 1636
B 46220
Germania R 51 — 34

55. Ciconia nigra
Riga 17215

Viborg 2554

Ruine, Holland, 1931. VII.
224. 92°457400723;

Gjaltema (Groningen Hol-
land), 1946. VIL. 13.
Ruinerwald b. Meppel,
1932. VI. 30:
Drenthe 52°42’, 05°15’

Karklienen Insterburg 1934.
NAT: 5. 54°38, 214s"
9

.

Windau 1928. VI. 29.
57231, 21°30"

Jyland 1925.

56. Platalea leucorodia

105604
105608

115254

122025

122478

132112
132492

132540

Ca
I

109376

10938 x
109400
109470
127322

98

Kisbalaton, 1947. V. 26.
Patkai 46°51’, 17°40’
Kisbalaton, 1947. V. 26.
Patkai 46°51’, 17°40’

Kisbalaton, 1937. VI. 1.
Warga 46°51’, 17°40’

Kisbalaton, 1942. VI. 10.
Warga 46°51’, 17°40’

Kisbalaton, 1939. V. 31.
Warga 46°51’, 17°40’

Dinnyés, 1939. Vönöczky —
Schenk 47°10’, 18°32’

Dinnyés, 1940. VI. 14.
Vönöczky —Schenk 47°10°,
18°32°

Dinnyes, 1940. VI. 14.
Vönöczky — Schenk 47°10’
18.32

. Plegadis falcinellus

Kisbalaton, datum?, Warga
46°51", 17°40’

Kisbalaton, 1937. VI. 5.
Warga 46°51’, 17°40’

Kisbalaton, 1937. V. 5. Warga

Kisbalaton, 1937. VI. 5.
Warga

Kisbalaton, 1937. VI. 5.
Warga

Kisbalaton, 1938. VI. 16.

Warga

Nyaradkaracsonyfalva, 1931.
TX. 2. 46°28" y= 24°38"
1350 km

Markusfalva 1946. VIII.

_ 48°59", 20°36". 1100 kms

Ontéspuszta, Kapuvar 1934.
V. 16. 47°30’, 17°00’ Breuer
1050 km

Készeg 1935. VI. 30. Breuer
AVS Pay, MOI 925 km

Eertorakos 19345 “Vili Ae
Breuer 47°437, 16239:

Székesfehérvar 1929. XI. 4.
Transehe 4/2 682257
1100 km

Gurahonz 1925. IX. 25.
46°20’, 22°05’ cca. 1000 km

Cairo, 1949. I. Kallés 30°10’
3141522200 km
Catanzaro — Zerria (Calabria),

1949: IV. 7382535. 162205
860 km, A. Jera
Pavlovo, Petervarad, 1939.

V. Mastrovic 45°07’, 19°48’
285 km

Caltanizetta, Sicilia, 1946. IV
24. 37°30’, 14°05’ 1050 km

Leporati

Lake Borollos, Lower Egypte,
1940. I. cea. 2200) km;
A. Faris

Osiek, 1939. VIII. 5. Mastro-
vic 45°33", 18°41? Ulzorkne

Szeged — Fehértò, 1943. V. 16.
Beretzk 46°10’, 29°03’
150 km

Catania, 1946. IV. 18. Lepo-
rati 37°30’, 15°05’ 1140 km

Balta Carna, Dolj, Romania,
2929. VIII 45°05", 28.10;
950 km Lintia

Szeged —Fehértò, 1937. VII.
Beretzk 46°10’, 20°03’
320 km

Szeged —Fehérto, 1937. VII.
Beretzk

Szeged —Fehérto, 1937. VII.
25. Beretzk

Szeged —Fehértò, 1937. VII.
25. Beretzk

Lake El-Borollos, 1936. V. H-
Faris cca. 2200 km

58. Ardea cinerea

45958 Kisbalaton, 1939. VI. 2.

Warga

114821 Kisbalaton, 1937. VI. 7.
Warga

121302 Kisbalaton, 1937. VI. 9.
Warga

128187 Kisbalaton, 1940. VI. 14.
Warga

150449 Kisbalaton, 1943. VI. 11.
Warga

159255 Kisbalaton, 1942. VI. 24.
Warga

159656 Geszt (Bihar), 1949. VI. 14.
Miiller G.

171152 7

Kapuvär 12 Mexico-puszta (Sopron),
1930. VI. 23. 472405, 16-47"
Breuer

Kapuvár 41 Mexico-puszta, Sopron, 1930.
Vis.

Kapuvar 42 Mexico-puszta, Sopron, 1930.
VI. 23:

Kapuvar 43 Mexico-puszta, Sopron, 1930.
VE 23.

Kapuvär 45 Mexico-puszta, Sopron, 1930.
VT. 23.

Kapuvar 72 Mexico-puszta, Sopron, 1930.
MEIL?5.47°40',.16°47°
Breuer

Moskwa 21002 B Lake Ribinski, 1949. VI. 22.
58°30’, 37°30’ V. Rjabow

Moskwa 24064 B Lake Ribinski, 1949. VI. 30.
38750". a7 30:

Rossitten B 25923 Rekowen (Ortelsburg), 1931.
V. 29. Schüz 53°34’, 21°00’

Rossitten 32283 Pagdanzig, Posen, 1932. V.28.
Frase.

Stockholm M 10209

59. Ardea purpurea
Kisbalaton, 1925. V. 25.
Vönöczky — Schenk
Kisbalaton, ? Warga

148311 Kisbalaton, 1940. VI. 11.
Warga 46°51’, 17°40’
148354 Kisbalaton, 1940. VI. 11.

Warga 46°51’, 17°40’

158981 Kisbalaton, 1942. VI. 23.
Warga 46°51’ 17°40’
158998 Kisbalaton, 1942. VI. 23.
Warga 46°51’ 17°40’
159000 Kisbalaton, 1942. VI. 23.
Warga 46°51’ 17°40’
Kapuvar 34 Mexico-puszta, Sopron, 1930.

VI. 23. 47°40’, 16°47’ Breuer

Lonjsko Polie, Baranyaban,
19390 TS Os A. Mastrovic
145 km

Hosszupereszteg, 1949. VI. 15.
Jaczkovics P. 49 km

Nagybajom, 1937. VIII. 4.
Sarkozy M. 38 km

Balatonlelle, 1950. V. 31.
Biró Janos 36 km

Varäszlö, 1950. autumn.
Sterbetz 27 km

Balatonmagyaröd, 1950. V.
25. Kocsis T.

Szeged — Fehérto, 1949. VIII.
13. Beretzk 125 km

Obecse, 1948. VIII. 1.
Vlahovic, M. I.

Kühndorf (Kärnthen), 1931.
x. 102 46407, 142407
225) aa JRE Silan

U:0:,11950 VE: 252 Breuer

U.o. 1930. VII. 5. Breuer
U.o., ‘1930. VIL, 5. Breuer
ro, 1930) Vills bs Breuer

Wittingau (CSR), 1930. IX.
8. 49°00", 14°46’ 233 km
E. R. Komarek

Pellérd, 1950. V. 29746303”,
18°10’. Szantödi P.

Szeged — Fehertö, 1950. II. 4.
Beretzk 46°20’, 20"03”

Csorna, 1931. X. 2. Kiraly I.
ATST ALT 150 | 790) kan

Németlad (Somogy), 1932.
IT. 1: 46097017540"
890 km

Sarkeresztur, 1931. XII. 29.

4120050 18232:

Kaptalanfa, 1931. VIII.
Kiraly 35 km
Kaptalanfa, 1931. VIII.
Kiraly
Avellino, 1947. VIII. 30.
40°55’, 14°48’ Leporati 750 km
Metkovic, Dalmacia, 1940.
VED. 731% 43503138 17°40'
Mastrovic 400 km
Bologna, 1944. IV. 17. Lepo-
rati 44°36’, 11°30’ 500 km
Salerno, 1948. III. 6. Moltoni
405375" 15°00" 710 km
Torino, 1944. V. 11. Leporati
45°05’, 07°40’ 750 km
Répcecsaford, 1930. VIII. 17.
47°40’, 17°30’ Simon 50 km

99

Kapuvar 35

Kapuvar 145
Kapuvar 214
Kapuvar 223

Kapuvar 237

Zagreb D 300
B 307
B 30331

B 30606

Zagreb
Zagreb
Zabreb

60. Egretta alba
107545

112766
112787

Mexico-puszta, Sopron, 1930. .
Wale 224 A0 SIG

Csorna, Barbacsi-t6, 1929.
VI. 25. Kiraly

Mexico-puszta, Sopron, 1931.
VII. 21. 47°40’, 16°47’ Breuer

Mexico-puszta, Sopron, 1931.
WIE De 47840 157
Breuer

Mexico-puszta, Sopron, 1931.
Willa Pails AAN, WGP"
Breuer

Budakovac, 1935. VI. 23.
Mastrovic 45°51’, 17°39’

Budakovac, 1935. VI. 23.
Mastrovic

Bäcsföldvär, 1937. VI. 18.
Markov

Bäcsföldvar, 1937. VI. 27.
Markov

Kisbalaton, 1934. VI. 8.

Warga

Kisbalaton, 1935. VI.
Warga

Kisbalaton, 1936. VI. 5.
Warga 46°51’, 17°40’

ea

61. Nycticorax nycticorax

109235

119912
159284
159285

170370

Sempach 958321

Kisbalaton, 1936. VI. 6.
Warga 46°51’, 17°40’

Geszt (Bihar), 1950. VII. 10.
Nagy L.

Kisbalaton, 1942. VI. 24.
Warga 46°51’, 17°40’

Kisbalaton, 1942. VI. 24.
Warga 46°51’, 17°40’

Kisbalaton, 1944; VI. 13.
Warga 46°51’, 17°40’

Geszt, 1947. VII. 9. Muller G.

62. Ixobrychus minutus

146770

Szeged, 1940. VIII. 18.
Beretzk

63. Botaurus stellaris

Kapuvar 36

64. Anser anser
9401

Kapuvar 89

Kapuvar 389

100

Mexico-puszta, Sopron, 1930.
VI. 23. 47°40’, 16°47

Brennbergbanya, 1930. VII.
3. Breuer

HegykG, 19355. VMS:
Fischer 47°39’, 16°48’

Fertő, 1931. VI. Breuer

Sopron, Fertò, 1930. IX. 4.
47°41’, 16°44’ Rothermann
Res km

Tatatövaros, 1929. VIII. 31.
90 km

Agripoli, Salerno, 1931. IX.
40°50’, 14°50’ 800 km

Detenica (CSR); 1931. VIII.

50823; 15°105 350 2km
Zavidovic, 1933. MINS 28
44°28", 18°10’ 370 km
Sumony, 19359, vu =
ADO 77250; 26 km
Geszti, Somogy, 1935. VIII. 5.
74 km
Karapancsa, 1937. VIII 8.
100 km

Mözs, Szekszard, 1937. IX. 10.
140 km

Fertöboz, 1934. VII. 26.
Breuer 175 km

Szeged — Fehertö, 1941. V. 4.
Beretzk 320 km

Janjina (Pejesac),
Mastrovic cca.

1938... DE
400 km

Stupnik, Zagreb, 1948. VII.
26. Mastrovie 45"10", 177-.5"
170 km

R02.02,,. 19502 EEE
Miklosik J. 45 km

Rovigo, 1942. IX. 20. Lepo-
rati 45°05’, 11°50’ 460 km

Komin (Neretva, Dalmacia),
1948. V..15. 432057, 172303
Kroneisl 410 km

Grado, Trieste, 1946. IV. 8.
Leporati 45°40’, 13°25’
315 km

Biharugra, 1948. V. Boor A.
10 km

Szeged, 1940. VIII. 20.
Beretzk.

Fano, Pezaro, 1930. VIII.
4323021132005 630 km

Sopron, 1930. X. Csik F.
km

Cholynja (Nowgorod), Ilmen-
to, 085204, 31. 30, 91.330:
VII. 12. Wuczeticz 1530 km

Sopron, 1931. X. Breuer
15 km

Berg 727

Berg 732

Berg 738

65. Anser albifrons
Moskwa 17893

66. Anser fabalis
115968

67.
108733
114012

114014
120354
121069
119635
149674
149679
14997x

149984

Moskwa D 17873
Moskwa D 17889
Moskwa D 39651

Moskwa D 45920

Moskwa D 29711
Leningrad D 484
Leningrad D 583
Leningrad D 2216
Leningrad D 2460

Warszawa

Märserum, Kalmar, Sverige,
1946. print. 56°40’, 16°35’
B. Berg

Märserum, Kalmar, Sverige,
1946. print. 56°40’, 16°35’
B. Berg

Märserum, Kalmar, 1946.

print. 56°40’, 16°35’ B. Berg

Jenissei (Mouth), 1941. VIII.
1. 70°40’, 84°00"

Csákánydoroszló, 1940. III.5.
Csaba 46°58’, 16°30’

Anas platyrhyncha

Zenta, 1935. VI. 24. Csornai
Szeged — Fehértò 1939. VI. 29.
46°20’, 20°03’ Beretzk

Szeged — Fehértò 1939. VI. 29.
Geszt 1942. VI. 16. Miiller G.

Szeged — Fehértò, 1939. VI.
29. 46°20’, 20°03’ Beretzk

Geszt, 1942. VII. 19. Müller
Gr 465537, 21°35"

Geszt, 1943. VII. 2.
Miiller G.

Geszt, 1943. VII. 22. Miiller
AG Oa. gol So:

Geszt, 1942. VII. Miiller
4020991021099;

Geszt, 1942. VII.Miiller

467531, 21.35
Brennbergbanya, 1934. IV.
Breuer
Trechizbinsky Utchastok,
1931. VII.27.-46°65",-48°30"
Trechizbinsky, Utchastok
46°05’, 48°30’ 1931. VII. 28.
Wolga-Delta, 1935 aetas
46°12’, 48°55’ Wuczeticz

Wolga-Delta, 1936. VII. 19.
46°12’, 48°55’ Wuczeticz

Galitsheski-tö, Kostromski
58°25’, 42°15’ Rjabov
Luberetzkoje, Ilraen-t6,
58 30°, 312307 1926. VII.25.
Luberetzkoje, Ilmen-tò
58°30’, 31°30’ 1928. VII.28.
Luberetzkoje, Ilmen-tö
58°30’, 31°30" 1929. VII.29.
Luberetzkoje, Ilmen-tö
58°30’, 31°30" 1928.VII. 28.
Wojslawice, Lwow, 1928.
MEI. 50:33: 024-02.
Domaniewski

Belvardgyula, Baranya, 1946.
XII. 22..46°00’, 18°30’
Király J. 1240 km

Mohacsi-sziget, Riha-t6, 1947.
I. 20. 46°00’, 18°45’ Vörös
Janos 1230 km

Mohacsi-sziget, Riha-t6, 1948.
I. 13. 46°00’, 18°45’ Vörös J.

Hortobágy — Kungyörgytava,
1941. 2720. 47°35", 21°04
Söregi J.

Christhophora, Bitoj, 1940.
De 244100220

Wor, 1940 11.2785 Gsornai
Kocane, Skoplje 1940. II. 9.
Mastrovié 41°55’, 22°25’

480 km
U.o., 1939. X. I. Beretzk

Sarkad, 1942. VIII. Miller
20 km

Sabac, 1940. III. 1. Mastrovic
44°45’, 19°40’ 175 km:

Tirana; 1943.17: 107417207
19°50° 650 km

Mezégyan, 1944. III. 24.
Müller 5 km

Juba, Albania, 1944. I. 18.
650 km 41°25’, 19°30’

Durazzo, 1945, Sebi. 17.28:
Delvina 41°20’, 19°28’
650 km

Salerno, 1943. I. 21. Leporati
40°40’, 14°40’ 880 km

Uro 055 J vile, Breuer

Vanga, ‘1933 IM. 9°7Embia
1850 km46°027, 21°13"
Zombor, 1932. VII. 16. 2000

km? 45°457, 195077
Soroksar, 19335, 0a dA:
Szalay Läszlö 47°24’, 19°08’
2200 km
Szeged — Fehértò, 1937. I. 16.
Beretzk 46°20’, 20°03’
2150 km
Szakaly, 1940. I. 28. Hanyi
Karoly 48°36’, 21°14’
Kecskemét, 1930. XI. 29.
465505; 194407 1500: “km
Marealto, 1930. 15: 475315,
17.2077 15507 km
Nagyivan, 1930. IX. 47°30’,
20°55’ Doppelmair
Budapest, 1929. I. 30. 47°30’,
19°00’ 1500 km
Kotoriba, 1932. I. 2. 46°20’,
16°40’ 680 km

101

Warszawa D 20208
Warszawa C 11501
Lotos A 56
Leiden 36849
Zagreb 315

Siostrzytow, Lublin, 1933.
WIT, 19.. 5 211522555
Poczapöw, Pinsk, 1934. VI.

29. 52°08", 26°12)
Lundenburg, Moravia, 1923.

XI. 1. 48°45’, 16°48" Legler

Doonrnspijk, Holland, 1929.

Di 19 522251055000
Zdala, 1935.VII.16. Mastrovic

68. Anas querquedula

Moskwa B 65054
Leiden 209714

Leiden 209932

69. Anas acuta
Moskwa D 9899

Moskwa D 143354
Moskwa D 143982
Viborg 6670

70. Spatula clypeata
139568

| 71. Nyroca ferina
149962

182.
Helsinki H 4957

Wolga-Delta, 1939. VIII. 6.
46°12’, 48°55’ Makarov
Piaam, Makkum, Friesland,

1947.VIII.16. 52°03’, 05°25"

Tillenberg

Piaam, Makkum, Friesland,
LOL AVANT 116i, BA 05%
05°25’ Cronis

Wolga-Delta, 1946. VIII. 6.
46°12’, 48°55’ Rjabov
Astrakhan, 1948. VII. 31.
46°12’, 48°55’ Makarov
Wolga-Delta, 1948. VII. 31.
46°12’, 48°55’ Rjabov
Fano, 1930. X.20. T.Donak

Geszt, 1941.VII.10. Miller
46-533 240.382

Mezégyan, 1941.VII.10. Müller

46°54’, 21°30’

Bucephala clangula

Suistamo, Alattu, 1936.VI.2.
6125277312035

73. Phalacrecorax carbo

Praha B 4137
Praha B 4202
Rossitten 30093
Rossitten 30160
Rossitten 32299
Rossitten 38739
Leiden 65927

Pozsonypüspöki, 1948.V.15.
Kadlec

Pozsonypüspöki, 1948. V. 15.

Kadlec
Rigen, 1932.VI.5. Stadie
SY ORIO MSA

Insel Pulitz, Riigen, 1933.VI.

Pagdanzig, Schlochau, 1933.
V.28. 53°48’, 17°16’ Stadie

Pagdanzig, Schlochau, 1933.
V.262.532487,,1721672Stadie

Lekkerkerk, Holland, 1928.
VI.30. 52°12’, 04°40’ Oort

74. Podiceps ruficollis

Fertőrákos, 1928. ?,
Leschitz Gy.

75. Columba palumbus

2362

102

Csákánydoroszló, 1936.V.23.

Agasegyhaza, 1934. VII.
46°54’, 19°22” 550 km
Sarmellék, 1939. I. 8. 46°43’,

17°107 700 km
Tiszafüred, 1928. X. 10.
47°37’ 20°46’ 320 km
Somogyszob, 1931. IV.
46°487, 17°17" 1150 Km
Babocsa, 1935. VIII. 10.
40 km

14.

Szentistvan (Borsod), 1940.
V.28. 47°46’, 20°40’ 2100 km

Pölöske, (Zala), 1948. III. 14.
46°45", 16°50’ Szederjei A.
1100 km

Kunmadaras, 1949. III. 27.
47°26', 16°50’ Berecz Gy.
1300 km

Vinar ( Veszprém), 1947.V 11.31
Horvath. 47719, 173172
Türkeve, 1949. VIII. 2. Török
L. 47°06’, 20°45’ 2150 km
Bihartorda, 1950. III. 15.
Szederjei.. 4713, 215207
Märokpapi (Bereg), 1934. V.
23. Kabaczy. 48°10’, 22°30’

Cullera, Valencia, 1946. I. 5.
I. Sala. 39:10’, W. 005125
2000 km

Malaga, 1942. I. 14.
36°45’, W. 04°25’ 2400 km

Szatmarnémeti, 1939. XI. 15.
47°45’, 22:30. 1660) km

Dunaszentpal, 1948. IX. 15.
Studinka, 45 km
Dunaalmas, 1948.
90 km
Pétervarad, 1933. IV. 15.
45°07’, 19°48’ | 1150 km
Györ, 1947.111.6. Radnöti L.
Aÿ°A1", 17°38"
Nagybecskerek, 1933. VIII.
26. 54°24’, 20°25’ 1000 km
Verbasz, 1933. XII. 18.
45°34’, 19°40’ 950 km
Kopacs, 1931. VIII. 4.
45°36’, 18°47’ 1300 km

Vibe

U.o., 1932. VIII. 26. Breuer

U.o., 1939. IV. 15. Csaba

76. Streptopelia turtur

113263 Zenta, 1935. V 17.15.

119553 Egervar, 1936. ? Sölymosy
46°56’, 16°51’

146469 Geszt, 1947. VI. 4. Miiller

46°53’, 21°35’

77. Vanellus vanellus
3356 Fertö, 1932. ?

156515 Ürbö, 1941. ?

78. Philomachus pugnax

Bologna 3667 Coltano Pisa, 1955211021:
Caterini. 43°30’, 10°30’

79. Recurvirostra avosetta
14075 Szeged —Fehértò, 1943. VII.
11. Beretzk

80. Limosa limosa |.
71999 Urbö, 1931. V. 5. Vönöczky —
Schenk

81. Scolopax rusticola
28942 Brennbergbanya, 1935. V. 24.
Breuer. 47°40’, 16°30’

.

53417 È

82. Capella gallinago |.
87158 ? Urbö, 1933. print.
Vönöczky — Schenk
AT 105, 19:10:

83. Lymnocryptes minimus

Bruxelles B 9331 Brug, Knocke-sur-Mer, 1935.
X.28. 51°22’, 03°15’ Lippens

84. Chlidonias nigra

Bologna 11918 Vecchiano, Pisa, 1940. V.30.
43°45’, 10°14’ Caterini

85. Hydroprogne tschegrava
Helsinki 7933 Kustavi, Tjusgrund, 1937.
Wall. 19: 6023575 21-20;
Valikangas
Helsinki 19300 Kirkkonummi, Helsinki, 1934.
VI. 26. 60°00’, 24°30’
Valikangas

86. Sterna hirundo
152972 Szeged — Fehértò, 1941.VI.22.
Beretzk

87. Sterna albifrons
95913 Harkatò, 1935. VII. 25.
Vasvari

88. Larus fuscus
Stockholm T A 7576 Avan, Skelleftea, Vasterbotten
1947. VII. 11.
64°40’, 21°00’

Zenta, 1938.VII.4. Csornai

Bolimes Ano, Zante, 1946.
IVEZ0R88 75228208408
1050 km. Th. Marinos

S. Lucia di Brindisi, 1948.
EAP 551
Moltoni 750 km

Sopron, 1932.VIII. 28. Breuer
5 km

Banhalma (Szolnok), 1950.
VES Denes RK. 1405.km

Matkopuszta, Kecskemét,
1938. IV. 19. 46°49’, 19°40’
1000 km

Palics, 1943. VIII. 19. 35 km

Csengele, 1937. VI. 13.
Sarhegyi K. 100 km

Soulac-sur-Mer, Gironde,
1935. X1.27.45°157,W 01°05’
1340 km

Brescia, 1932. XI.3. Leporati
45°30’, 10°10’

Figeac, Lot, S. Fr., 1949. XI.
13527442355 0220022M2. 3:
Bouthinon — Dumas
1400 km

Budafa, 1936. IV. Vermes
48:35", 1727, 1400) km

Nagykikinda, 1940. VII. 28.
45°50', 20°35' 470 km

Sarospolyanka, 1941 V. 4.
48°45’, 22°05° Wengerszky
1300 km

Hortobágy — Halastó, 1936.
VI. 22.47.4075 721°05°
Nemeth S. 1375 km

V®.o., 1941, VIT 2... Beretzk

Szeged — Fehertö, 1938. VI. 5.
Weisz 40 km

Zsambok, 1947. X. 8. Garam-
szegi. 47°33’, 19°35’
2000 km

103

‘9. Larus melanocephalus

Moskwa E 201932

Orlov — Island/Dnyeper, 1949.

VII. 2. 46°80", ‘32°00’
Makarov

90. Larus ridibundus

111837

139966

Dinnyés 868

Moskwa E 181127

Leningrad E 1453
Leningrad E 1462
Helsinki C 38
Helsinki C 461
Helsinki C 4415
Helsinki C 5866
Helsinki C 6235
Helsinki C 7210
Helsinki C 10047
Helsinki C 16074
Helsinki C 16348

Helsinki C 16431
Helsinki C 23417
Helsinki C 25062
Helsinki C 25802
Helsinki C 24612
Helsinki C 25442

Helsinki C 32391
Helsinki C 33389
Helsinki C 36794
Praha C 4520
Praha C 4705

104

Rétszilas ?, 1937. ?, Vasvari ?

46°50’, 18740"

Rétszilas, 1939. VI. Vasväri
46°50’, 18°40’

Dinnyés, 1932. V. 15.
Radetzky. 47°10’, 18°32’

Moskwa, 1949. VI. 18.
Makarov. 53°30’, 37°00’

Swir, Ladoga, 1931. VI. 27.
60°27’, 32°50’ Doppelmair

Swir, Ladoga, 1931. VI. 27.
60727", 32°50’ Doppelmair

Kimito, S. Finland, 1926. VI.

22.607137, 22°45:

Kimito, S. Finland, 1925. VI.

ANOOa Sao 0245)

Helsinki, Finland, 1928. VI.
1726020022440:

Vik. Helsinki, 1929. VI. 7.
60°00’, 24°40’

Vik, Helsinki, 1929 VI. 20.
60°00", 24°40’

Vik, Helsinki, 1929. VI. 29.
60°00", 24°40’

Vik, Helsinki, 1930. VI. 8.
60°00’, 24°40’

Vik, Helsinki, 1932. VI. 1.
60°00’, 24°40’

Vik, Helsinki, 1933. VI. 13.
60°00’, 24°40’

Vik, Helsinki, 1933. VI. 17.
60°00’. 24°40’

Vik, Helsinki, 1935. VI. 5.
60°00", 24°40’

Vik, Helsinki, 1936. V. 29.
60°00’, 24°40’

Vik, Helsinki, 1936. VI. 11.
60°00’, 24°40’

Borga, 1936. VI. 8.
600230258425

Vik, Helsinki, 1936. VI. 5.
60°00’, 24°40’

Rönnskär, Helsinki, 1938.
VII. 9.

Lauttasaari, Helsinki, 1939.
Wal ALA.

Vik, Helsinki, 1939. V. 31.

Chropyne na Morave, 1936.
VIA. 497215, 172227

Chropyn, Morava, 1936.V1.4.
AQT 2A 470227

Balatonszabadi, 1949. VIII.
19. 46°53’, 18°08’ Fekete I.,
1100 km

Split, Dalmacia, 1940. I. 13;
Mastrovic. 43°30’, 16°30
420 km

Reggio d’Emilia, 1943. V. 5.
Leporati. 45°40’, 10°27’
650 km

Wien, 1933. II. 18.
48°15’, 16°20’ 200 km

Soroksar, 1949. XI. 28. Nagy
Lajos. 47°24’, 19°07
1600 km
Kopacs, 1931.IX. 2. 1900 km
19218
Fertö, 1932. II.
47°50’, 16°42’ 1800 km
Budafok, 1927. II. 21.
47°25’, 19°03’ 1450 km
Ujpest, 1930. XII. 10.
47°30, 19°06" 1425 km
Budapest, 1929. II. 16.
47°29", 19°04’ 1470 km
Papoc, 1929. XII. 24.
47"25", 17708" 1500 km
Sárszentmiklós, 1931. XI. 16.
46"50", 18"42" 1530 km
Ógyalla, 1929. XII. 9.
47°52’, 18°11’ 1440 km
Visegrad, 1930. XII. 31.
47°47’, 18°58’ 1440 km
Doborgaz, 1934. XI. 30.
4850027, 1722127 14405 km
Hortobágy — Halastó, 1933.
XI: 200475401, 721209
1430 km
Csepel 19337 Dealing:
47:26, , 195047 1475 km
Balatonszemes, 1936. VIII.15.
4047", 17.472 15307km
Gyulafehervar, 1937. I. 2.
46°00’, 23°30’ 1800 km
Kopäcs; 1936. XII. 21.
455357, 1.930077 675 kana
Vukovar, 1936. XII. 2.
455257, 19°00" 17007 kim
Hortobágy --Halastö, 1937.
Mol AAO LTE
1450 km
Szemerle, 1939. I. 5.
46°10’, 18°58’ 1650 km
Dömötöri, 1940. I. 15.
47°08’, 16°48’ 1550 km
Holies, 19467 III. 10.
ASTA 1710:

Temeskenéz, 1936. VIII. 26.
45"55", 21705" 460 km
Nagysurány, 1936. VII. 10.
48°05’, 18°10’ 150 km

Praha C 4713
Praha C 4769
Praha C 4802
Praha C 5411
Praha C 7682
Praha € 10963
Praha C 13092
Praha C 13544
Praha C 13675
Praha E 35849
Praha E 37496

Praha E 59208

Praha E 64487
Praha E 74138

Praha E 74949

Praha E 81131
Praha E 90430

Praha E 94818

Lotos S 938
Lotos S 1121
Lotos S 1297
Lotos 21003

Lotos E 2962
Lotos E 3617

MOS — Presov 5692
Rossitten E 225065

91. Crex crex

67036

Chropvn, Morava, 1936.V1.4.
49°21’, 17722

Chropyn, Morava, 1936.V1.4.
49°21", 17722"

Vys. Myta, 1936. VI. 7.
49°59’, 16°06’

Vys. Myta; 1937. V. 3.
49°59’, 16°06’

Chropyne, Morava, 1940. V1.6.
49°21’, 17°22’

Jindr. Hradce, Krvavy, 1938.
VI. 7. 49°08’, 15°08’

Brodek, Detenic, 1939. V. 29.
3072128 15,142:

Opocna, 1939. V. 30.
S0215 1643

Chlumce, Zehun, 1939.VI.7.
50°08’, 14°59’

Litomysle, Netrebsky, 1940.
VT.16..49°55-, 16°15"

Cernikovic, 1940. VI. 12.
30:12, 16212:

Senov, Mor. Ostrava, 1946.
V1.9. 49°47’, 18°22’ Kadlec

Lednice, Mlynsky-Lake, 1948.
V. 24. 48°47’, 16°49’ Kadlec
Kojetin, Chropyne, 1947.
VI. 5. 49°21", 17°22’ Kadlec

Senov, Volynsky stv, 1948.

VI. 13. 49°47’, 18°22’ Kadlec

Chropyne, Kojetin, 1948. V.
28. 49°21’, 17°22" Kadlec

Lomnice/Luznici, Vely Tisy
49°04’, 14°43” 1949. VI. 5.
Kadlec

Stosikovice, Znojmo, 1949.
Wi 948755. £6, 14°

Lundenburg ?

Lundenburg ?

Lundenburg ?

Lundenburg, 1924. VI. 14.
48°45’, 16°55’

MiihIteich b.B. Leipa, 1937.
Wit 50° 40" 145307

Mühlsteich, Eisgrub, 1937.
VII. 1. 48746, 16°48"

Buchenau, Ratibor, 1936.
NR: KOST

Urbs, 1930. Vönöczky —
Schenk. 47°10’, 19°10’

Fehértemplom, 1936. VII. 26.
1455502125" “580 km
Polgar, 1936: IX. 10.
Af SOU 021100425 km
Kopacs, 1936. XII. 21.
15904016 47470 km
Budapest, 1938. III. 18.
47305, 19°02) 1560" km
Kunszentmiklös, 1940. X. 2.
47°10’, 18°55’ 290 km
Atyas (Bihar), 1938. XI. 14.
AT San. 24-40) €520 vm
Obecse, 1939. XII. 6.
45°39’, 20°01’ 630 km
Kopacs, 1940. VIII.
45°35’, 18°48’ 550 km
Szeged —Fehértò, 1940. III.
46°45), 20°09” 570 km
Ujmalomsok (Gvör), 1940. X.
19.247307, 17 2377275 kur
Mindszent (Csongrad), 1940.
IX. 216. 467316 20217:
510 km
Csór, 1946. XI. 19. Woyna-
rovich. 4712417245;
300 km
Sopron, 1948. X. 5. Marschall
41/415 165308 025 EE mM
Kunmadaras, 1947. VII. 20.
Kovacs. 47°26’, 20°48’
340 km
Szentgotthärd, 1948. VII. 6.
46°57’, 16716: Szij] Je
360 km
Tat, 1948. IX. 1. Sandor Imre
47°45", 18°40’ 200 km
Somogyudvarhely, 1949. VIII.
18. 46°10" 27 AZ Bustos. E.
370 km
Varpalota, 1949. VII. 18.
Bodo 17521810;
220 km
Dasztifalu (Sopron), 1927. IX.
7... 47728, 16546; AO
Nagyteteny, 1931. VIII. 2.
47°23’, 19°00- 220 km
Nögrädveröce, 1928. IX. 18.
47°49', 19°03’ 200 km
Adand, 1924. VIII. 14.
4651 161107 6250 km
Szeged —Fehérto, 1937. VII.
30: 462207,72020377630. km
Szeged — Fehertö, 1937. X. 17.
46520", 20°03" Beretzk

Szeged — Fehértò, 1937.
VARIO bois

Szeged — Fehértò, 1936.
XII. 2. 46°20",-20°03"
Beretzk 450 km

Ulcinju, Dalmacia, 1930. X.
31. Plancic. 41°55’, 19°22’
570 km

105

arszawa E 31819

Klucze, Kielce, 1935. X. 9.
50°20’, 19°34’ Rydzewski

92. Gallinula chloropus

120601

93. Fulica atra
149655

Kapuvar 205
94. Perdix perdix
43671
111692

120096
134814

Kapuvar 12
Kapuvar 229
Kapuvar 230
Kapuvar 231
Kapuvar 426

Kapuvar 493

Csákánydoroszló, 1937.I X.22.

Geszt, 1942. VIII. 1. Miller
46°53", 21°30"

Mexico-puszta, Sopron, 1931.
MIDI SEA SAUER

Hajduböszörmeny, 1940. III.
26. Bärsony

Fürged (Tolna), 1938. II. 11.
Kemenes

Fürged, 1937. II. 4. Kemenes

Ferencszallas, 1937. III.
Beretzk

Sopron, 1933. IV. 13. Breuer

Sopron, 1933. IV. 13. Breuer
Sopron, 1933. IV. 13. Breuer
IV.18.
IV:

TV2,13,

Sopron, 1933. Breuer

Sopron, 1933. Breuer

Sopron, 1933. Breuer

95. Coturnix coturnix

107638

108779
Bologna 6366

Bologna 110315
Bologna 154797

Bologna 186638

Bologna 221642

Bologna 228213

Bologna 240207
Bologna 250462

Bologna 269987
Bologna 290053

106

Zenta, 1935. V. 14. Csornai
45°55", 20°05’

Magyarpadé, 1935. VI. 12.
Csornai

Livorno, 1949. IV. 29. Toschi
43°32’, 10°20’

Roma, 1940. V. 20. Toschi

Aquila, 1942. V. 22. Toschi

Bologna, 1947. V. 2. Leporati
44°30’, 11°20’

Ferrara, 1949. V. 19. Toschi
44°50’, 11°40’

Vercelli, 1950. V. 13. Toschi

Firenze, 1950. IV. 30. Toschi
43°46", 11°15’

Roma, 1950. V. 2. Toschi

Grosseto, 1950. V. 24. Toschi

Ancona, 1950. VI. 19. Toschi

Csantavér, 1937. IV. 13.
Csornai 45°50’, 19°45’
505 km

U.o., 1939. VII.

30. Csaba

Sajkasgyörgye, 1942. X. 11.
45°20°, 20705" 200 km
Codevigo, 1932. X. 10.
45°26’, 12°06’ Breuer
450 km

U.o., 1940. III. 31. Barsony
Ufos 1938. IX. 25. Kemenes
U.o., 1937. II. Kemenes

Szeged, 1939. V. 21. Beretzk
24 km

Uo... 1933. XE 26. Breuer
3 km

Agfalva, 1933. V. 24. Breuer
5km

Ägfalva, 1933. X. 22. Breuer
7 km

Agfalva, 1933. IV. 30. Breuer
7 km

Sopron, 1933. XI. 26. Breuer
3 km

Sopron, 1933. V. 2. Brewer
3 km

Jawor Solecki, Kielce, 1935.
TXT 2055109782130

Rydzewski 500 km
Zenta, 1936. V. 1. Csornai
15 km

Bélmegyer (Békés), 1949. V.1.
Gajdacs. 46°51’, 21°10"
1000 km

Bakonyjako, 1940. VII.
4713, 17°36" 700 Vk

Zalacsany, 1942. NEIL SE
Halmos L. 46°48’, 17°06’
550 km

Felségalla, 1947. V. 29.
Pulay Gy. 472335 18027
650 km

Nick (Vas), 1949. VIII. 28.
Hartmann R. 47°24’, 17°02,
550 km

Mezölak (Veszprém), 1950.
WALT, 285 2472202, 2175235
650 km

Szaboles, 1950. VI. 1. Takacs
Géza. 48°10’, 21°30’ 950 km

Csepreg (Sopron), 1950.1 X.15.
Vertetics. 46°26’, 16°43’
700 km

Csanig (Veszprém), 1950. VIII
14. 47°26’, 17°02’ 600 km

Zsadany (Bihar), 1950. VII.27.
46°55", 22°30°

Róma 9131
Roma 9545
Paris 850

Castelfusano, 1932. V. 14.

17437, 12520"
Castelfusano, 1933. V. 19.
41°45", 12°20’
La Caragnade, Vaucluse
1935. V. 20. 44°05’, 04°50’

96. Phasianus colchicus

73782
103836

103839
103871

105720
105725
105726
105740
105762
105763
105787
105795
105800
108711

Kapuvar 417
Kapuvar 451

Sopron, 1933. ? Schwartz J.
Fürged, 1937. II. 1. Kemenes

Keszthely, 1932: Vi. 21.
46-46, 17.157 650 km
Bôdé (Veszprem), 1933. VI.26.
470 Nee Ze ga
Muraszombat, 1935. IX. 20.
46°40’, 16°10" 950 km

U.o., 1933. Breuer
Ozora, 1937. X. Kemenes
10 km

Fürged, 1938. II. 24. Kemenes U.o., 1938. XII. 5. Kemenes

Debrecen, 1932. III. 22.
Bärsony

Debrecen, 1934. III. 9.
Bärsony

Debrecen, 1934. III. 4
Bärsony

Debrecen, 1934. III. 4
Bärsony

Debrecen, 1934. III. 9
Barsony

Debrecen, 1934. III. 9.
Barsony

Debrecen, 1934. III. 9
Barsony

Debrecen, 1934. III. 9
Barsony

Debrecen, 1934. III. 9
Barsony

Debrecen, 1934. III. 9.
Barsony

Furged, 1937. II. 1. Kemenes

Brennbergbanya, 1933. IV. 5.

Brennbergbanya, 1933. IV. 5.

soi 1932. 0INe 2 QU Barsony

» 1934/35. hiem. Barsony
4 km

„ 1934/35. hiem. Bársony
5 km

», 1934/35. hiem. Bársony
4 km

3 1935. XII 1. Bársony
5km

7 1934. Vi 11. Barsony

» 1934/35. hiem. Barsony
sax 1934. XII. 122 Barsony:

8 km

» 1934/35. hiem. Barsony
4 km

57 (L984) X45) Barnsony
6 km

» 1939. KK 7. Kemenes

1933 VILL ös Breuer
5 19832 a 8: Breuer

107

a ák RE ne
RANA) >
ME ke ee

È RATE
e 4 la

1

2 i Ma La My
Min, Mir

ì

144

A se

1 i Ja È 1 ~ N
LU 7 a =
of, LR, 1. ré foi
FIRE AT Yh Mail

LUN

LI UNDER

ath
Y e PNR D Dora

AZ ERDEI SZALONKA VONULASA
1947. ES 1948. EVEK TAVASZAN

Irta: dr. Patkai Imre

A Magyar Állami Erdôgazdasagok Központi Igazgatóságának Vadászati
Osztálya 1947. és 1948. évek tavaszán kötelező adatgyűjtést rendelt el
az Erdőigazgatóságokon keresztül. 1947-ben 11 Erdőigazgatóság 148 meg-
figyelő helyről szolgáltatta be a szalonka-adatokat. A megfigyelést állami
kezelésben lévő erdők területén végezték.

Az adatgyűjtés elrendelésének indítéka a szalonka-vonulás vadászati
szempontból előnyös napok előrejelzésének megállapításához vezető mód-
szer megállapítása volt. A vizsgálat alapját Vönöczy— Schenk Jakab 1924-ben
megjelent tanulmánya szolgáltatta (Aquila, XX X— XXXI, 1923—24, p.
26—120.). Vönöczky— Schenk véleménye szerint a tavaszi vonulási hullámokat
északnyugati depressziók szokták kísérni, ha ezek a kedvező időjárási
helyzetek korábban köszöntenek be, akkor korábbi a vonulás is, ha későbben,
akkor ennek megfelelően a vonulás is késik. Hozzáfűzi azonban, hogy a
vonulás és időjárás közötti összefüggés bár kétségtelenül fennáll, de még-
sem lehet ezt az összefüggést azzal a precizitással megfogalmazni, ahogyan
azt a prognózis-szolgálat kívánná.

Vönöczky következtésében kizárólag az Anglia felett elhelyezkedő
depressziót vette figyelembe, szerinte ez a barometrikus minimum hozza
tavasszal az erdei szalonkát. Tanulmánya leszögezte, hogy az erdei szalonka
vonulása jellegzetesen az időjárás függvénye (,, Wettervogel"). A prognózis-
szolgálat pontosabbá tétele érdekében meteorológus kartársaimmal folytatott
megbeszélések alapján a kontinensre érkező meleg atlanti légtömegek figye-
lembevételére fektettem a fősúlyt.

1947. III. 2-án Kisvaszar (Baranya m.) jelentette az első szalonkát.
A hónap első felének időjárását a hideg és meleg légtömegek gyors váltako-
zása jellemezte. Ez az időjárási helyzet jól követhető a mellékelt grafikonon is,
melyen feltüntetem a napi középhőmérséklet ingadozásait, egybevetve a
szalonkák számával. Március 16-tól a grafikon görbéi egyaránt felfelé
indulnak. Ezen a napon a Meteorológiai Intézet jelentése szerint Nyugat-
Európába ismét meleg szubtrópusi levegő tör be, és délnyugati széllel
nagy erővel áramlik kelet felé. A hőmérséklet emelkedése 24-ig az atlanti
meleg légtömegek hatására fokozatosan +16 C"-ra emelkedett; 26-án a
hőmérséklet +10 C°-ra csökkent. Ezt a hőmérséklet csökkenést a szalonka-
grafikon is követi. Ezen a napon a nyugalomba jutott hideg légtömeg mele-
gedésnek indult, és Nyugat-Európát ismét szubtrópusi meleg árasztotta el:
27-én nyugat felől enyhe léghullamok nyomulnak a szárazföldre. Ennek
következtében sokfelé esik. A 28-i meleg hullám, amely délnyugati
széllel tör Európa középső része felé, hazánkban a szalonka-vonulás tető-

109

zését hozta. Április elsején volt az utovonulas tetözese. Ettől kezdve a grafikon

hanyatlò iranyzata a szalonka-vonulas befejezését mutatja.
1948-ban az Erdöigazgatösagok 169 megfigyel6 helyröl szolgältattak
adatokat. Az első szalonkát III. 3-an Vajszlö (Baranya m.) jelenti. A grafikon

hőmérsékleti gorbéjén láthatjuk, hogy 1947-hez viszonyítva sokkal nagyobb

I
TI 5TINBENWABBHBNISTING |

drb CREED AEREE ea eee

LA ENEA ARRE VARIO LORO

| 2200-14 {VABBE DONE ENEA NINO
ESSERE ASTRA

|
|
E
u
an
TETTEL E ZEN —
is Zum TRAVIAN LL

Q
A
>

Ri
a
A|
.
=
ea
mi
=

Pen

a DER

A SANA IN |
RZ PREPEG Face MIRE SENZA
PEER EEE EEE EEE EEE
a LE oo a
114200 NL ZANE MERS RARE” END Aes
IE EG IE TERT TATE KET RENEE LO LP REN EN LINAZA 4005395505

2 pa ETET Ed

—

FRE
BEI
HEHEHE!
Re
elle
ONES

|
Ss
BERE

|
a
u
u
E
u
[d
/

[ea]
be B BE Ed EB BE] (ELET Ed
=
EJ
=
=
> EI es EE a UE cate
A
an BOSS
BERDSOE
fess RI
{INI
[= _NI
Ed
B
[CS
Es

Bs
Ser
IN

Ed

Gi

BH

|

®

[|

En

NEE ge |
L008 A aber
EEE 2° |
NA ei

1719 PLIS LI EP CTI Sa, 5

Il IV |

13. ábra. Erdeiszalonka tavaszi felvonulása Magyarországon 1947 — 48-ban
Spring passage of Woodcock in Hungary, 1947 — 48
A szalonka vonulási erősségének összehasonlítása a napi hőmérséklet járásával.

IN
a
-

/
|
u
E
a
a
N

SKE
n
N
©
è
3

110

höingadozäsok voltak a szalonka-vonuläs ideje alatt. Ez a szalonka-grafikon-
vonalaban is tükrözödik, és egyben élesen kidomboritja, hogy a szalonka
vonulása mennyire az időjárás függvénye. Március 14-én Europa nyugati
részében, kivált Franciaországban nagy hőmérsékleti különbségek voltak
a nappalok és éjszakák között, amelyet 15-én a viharos széllel érkező
enyhe tengeri levegő követett, melynek iránya észak-keleti volt. Ezen a napon
indul meg a tömeges szalonka-vonulás. Az enyhe tengeri légtömegek beáram-
lása erősödik; 22-én a meleg légtömegek a Szovjetunió nyugati részéig
jutottak. Ezen a napon érte el szalonka-vonulásunk első tetőzését. Aprilis
2-áig a hőmérséklet erős ingadozásával a szalonkatömegek felvonulásá-
nak hullámzása járt. Április 3-ikán újabb tengeri légtömegek törnek a száraz-
földre, és ennek eredménye az évi szalonka-vonulásnak tetőzése volt. Követ-
kező napon a meleg légtömegek az Uralig jutottak. 11-én megszűnt a
tengeri eredetű légtömegek beáramlása. Ettől a naptól kezdve a grafikonon
egyetlen kiugró görbét sem látunk, bizonyítékául annak, hogy az atlanti
légtömegek ,,szallité” hullámai elcsendesedtek. i

A két év adatszolgáltatását összefoglalva, arra a kövétkeztetésre jutot-
tam, hogy a prognózis-kutatás legfontosabb tényezője az atlanti eredetű
párás meleg légtömegek. Ezeknek erőssége szabja meg a szalonka tömeges
érkezését tavasszal. Hazánkban a szalonka-zöm átvonulása azzal az idő-
ponttal esik egybe, amikor az atlanti meleg légtömegek az Uralig hatolnak.

A kétéves vizsgálat 18 777 megfigyelés 77 810 példány észlelésén alapult,
de amint már Vönöczky is megállapította, a biztos prognózis készítéséhez
két év adata még ha ilyen nagy számban is áll rendelkezésre, nem elegendő.
Ezért javasolnám a további adatok rendszeres küldését, amelyek figyelembe-
vennék az ökelögiai tényezőket is,

Migration of the Woodcock in the spring of the vears 1948 and 1949
by Imre Patkai

The Hunting Department of the Central Management of the Hungarian State
Forestries ordered, by way of the Forest manegements, the obligatory data-collecting
in spring of the years 1947 and 1948. In 1947, eleven Forest managements delivered
woodcock-data from 148 observing places. The observations were made on the terri-
tory of woods under state management.

The motive for this order of data-collecting was to establish a method of appointing
in advance the symptoms of the favourable days of the woodcock-migration from the
point of view of shooting. The bases of the research was taken from the study by
James Vönöczky— Schenk published in 1924 (Aquila, XX X— XX XI, 1923—24, p.
26 —120). In the opinion of Vönöczky — Schenk the spring-migrations are usually accom-
panied by North-Western depressions, if these favourable weather-circumstances
appear earlier, then the migration is also earlier, if later, then accordingly the migrat-
ion tarries, too. But he adds that although the connection of the migration and the
weather doubtlessly exists, still one can not conceive this coherence with such exactness.
as the prognosis-service would expect it.

Vénéczky in this conclusion took only into consideration the depression taking place
over England. In his opinion it is this barometrical minimum that brings the woodcock
in spring. His study pointed out that the migration of the woodcock depends charac-
teristically on the weather. (”Wettervogel’). In the interest of making more precise
the prognos's-service, on the ground of the discussions held with my meteorologist
collegues, I laid the main stress upon the consideration of the warm atlantic masses of
air coming to the continent.

On the 214 March 1947, Kisvaszar (Com. Baranya) reported the first woodcock.
The weather of the first half of the month was characterized by the quick alternation

111

of the cold and warm air-masses. The weather circumstances can be easily followed
on the enclosed graphicon, on which I show the oscillations of the daily medium tem-
perature, compared with the number of the woodcocks. From the 16th of March the
curves of the graphicon equally tend upwards. On this day, according to the report of
the Meteorological Institute, warm subtropical air again rushed into West- -Europe and
with a south-west wind vehementaly streams to the East. The rise of the temperature
till the 24th, influenced by the warm atlantic air-masses, reaches gradually + 16 C. ;
on the 26th the temperature fell to + 10 C. The woodcock-graphicon follows this de-
crease of the temperature. On that day the cold air-masses come to a standstill, begun
to warm up and West-Europe was again overflown by sub-tropical warmth ; on the
27th mild air-waves invade the continent from the West. In consequence of this it is
raining in many places. The warm wave of the 28th, which rushed with a south-west
wind into the central part of Europe, brought the culmination of the woodcock-mig-
ration in our country. At the 1st of April was the top of the post-migration. From this
on the deckining tendency of the graphicon indicates the end of the woodcock-migra-
tion.

In 1948 the Forest management delivered data from 169 different places. The
first woodcock is reported the 3rd March from Vajszlö (Com. Baranya). On the graphi-
‘con’s curve of temperature we can see that in comparison with the year 1947, there
were much stronger heat-oscillations during the time of the woodcock-migration. This
is also reflected in the woodcock-graphiconline and at the same time emphasizes how
far the woodcock-migrations depends on the weather. On the 14rd of March in the
western part of Europe, especially in France, there were great differences between
night’s and day’s temperature, which vaccilation was followed on the 15th by a mild
maritime air, arriving with a stormy wind of north-east direction. On this day begun
the abundant woodcock- migration. The irruption of the mild maritime airmasses
increases ; on the 22nd the warm airmasses reach the western part of the Soviet Union.
This day our woodcock-migration attained its first culmination. Till the 2nd of April
the considerable oscillation of temperature is connected with the wawering migration
of the woodcock-masses. On the 34 of April new sea- -airmasses invade the continent,
the result of which is the very culmination of this year’s woodcock-traveling. On the
following day the warm air-masses reached the Ural. On the 11th the streaming in of
the airmasses of maritime origin stopped. Since this day we can not see on the graphicon
a single protruding curve as a proof that the '’delivering’ waves of the atlantic air-
masses calmed down.

Summing up the two years data supply, I came to the conclusion that the main
factor of the prognosis research are the damp warm airmasses of atlantic origin. The
vigour of these determines the abundant arrival of the woodcock in spring. In our
country the main migration of the woodcock coincides with that moment when the
warm airmasses penetrate till the Ural.

The investigations of the two years was based on 18777 observations and on the
observation of 77810 specimens, but as already stated by Vönöczky, the data of two
years, even available in such great number, are not sufficient to make a reliable prog-
nosis. For that reason I would suggest the regular sending in of further data, which
‘should take also into consideration the ecological factors.

Ilponet BanbauuHeroB BecHod 1947 u 1948 rr.

ABTOp : Ilamkau Hmpe

Becuoti 1947 m 1948 rr. nxoTHuube OrTgenenne IenTpanpHoro —YnpaBJeHHA
Benrepckux FocyKaperBeHHbix Jlecx030B Bharo pacnopaxenne 00 oOs3aTeNbHOM
cOope AaHHbIx nyTem Jlecupix YnpaBuenni. B 1947 rogy 11 JlecHbix VnpaBueHni
CaM JaHHble 0 BarbquHenax, COÖpannbıe O co 148 HaOmwAaTesbHbIX NyHKTOB. Ha0mo-
HCHHA TIPON3BOANINCB B JIeCax, HAXOASIIUNXCSH B 3aBefbIBAHHH rocynaperpa. Ilpnynna
pacrıopsKeHNsI NO cOOpy AAHHBIX 3AKJIIUAJIACE B yCTaHOBJeHHH MEeTOAa, TNOAXOASINETO
ANA ONPeJeJeHHA TIPOTHO3A BbITOAHBIX [JI OXOTHI HAHEÏ B TIePMOA TIPOAETA BaJIbALIHENOB.
OcHoBaHHem HCCIENOBAHHA NOCAy KM TpyA BaHsuru—lllenka, onyOnuKoBaHHblii B 1924 r.
(Aquila, XXX—XXXI. 1923—24, p. 26—120). Mo MmHennio Banaurn—llleuka BONHbI
BeceHHero TIPOJIETA OÖBIUHO COTIPOBOJKAAWTCH CeBePO-3ANAHHPIMH Aenpeccnsimn. EC 3TO
ŐJATONPHATHOER TIOJIOJKEHHME TIOTOABI HaCTyNaeT paHblle, TO M MPOMeT HaynHaeTea OosIee

112

pa HO, a eci OHO ONaspbiIBaeT, TO NOSAHEe HacTymaeT TAKXE M mpozieT. OH YoOaBAeT ele, UTO
XOTA HECOMHEHHASI 3ABHCHMOCTb MMeeTCA Me’KAy MpoOseTOM H Moronoli, Bce Ke 9TA 3aBHCH-
MOCTb HE JaeTCH OMpe/lestiMTb C TOM TOYHOCTbIO, KOTOpasi TpeOyeTcA AIA Cy KObI MporHO30B,

BonsukH B OOOHX BbIBOMAX MCKJOUHTESbHO NPHHHMAJI BO BHHMaHHe AermpeccHp,
pacnosarawmywcs Hal Anrsneli. OH yTBep>KAaeT, UTO 9TOT bapomeTpuyecKH} MHHHMYM
BeCHOÏ NPHHOCHT BasipquHenog. TpyA Boneyku 3auKcupoBasl, UTO NpOeT BaIbAUIHeENOB
ABIAETCH XapakTepHoh MyHKUHeH norosbl (,, Wettervogel‘‘). UTOObI cneratp OoJee
TOUHOÙ CyKOY TIPOTHO30B, ABTOP HACTOHIME CTATbH, BCIIENCTBHE OOcyKAeHHH C COTPYA-
HHKAMH METEOPONOTHM, cTan OÖpamıaTb r/1aBHOe BHHMAHHE Ha Maccbi TOPAYETO BOSAYXA,
mpuxoK1AuMe Ha KOHTHHeHT c ÁTJAHTHUECKOTO OKeana.

2. III. 1947. r. npnôbiTHe BAJBJMUHENOB MepBbiM CHTHAsınanpoBa.nm H3 c. KmuBacap
(xom. Bapansı). Moroga nepBoïñ nooBHHLI Mecsua xapaKTepn30BaHa ObICTPbIMH H3MeHe-
HHSMH Macc TEerIJIOTO H XOJIOHHOTO BOZAyXa. Takoe n0710xXeHHe TIOTOABI XOPOWO BHAHO Ha
NPHIOYKEHHOM rpaduke. Ha rpaduke NPHBOJATCA NaHHble CPeHHeCYTOUHOÏ TeMNepaTyppi
NpH CIMUEHMH C UNCIOM BasibAuHeno8. Hayuması c 16 MapTa KpHBble rpaduka OAMNHAKOBO
cTpemsatcs KBepxy. To cooOuenuw Meteoponoruyeckoro HHCTUTyTa B 9TOT AeHb B Sanan-
HI010 EBpony BTopres Tenvbili CyOTponHuecKkHi BO3AyX H C HF0-3aNaHbIM BETPOM Cobol
CHJOÙ MpoaBurasicsa K BOCTOKy. IIOZ AelicTBHeM TeNJIBIX aTMAHTHYUeCKHX BO3AYIIHbIX MaCC,
mo 24-0e MapTa TemMnepaTypa nocTeneHHo noBbicHsracb AO 16° II ; 26-ro MapTa Temnepatypa
nonnznacb 10 10° II. ITO cHnxeHue TeMNepaTypbl OTMeYaeTCA TOxe u Ha rpapure. B aTOT
JeHb Macca XOJIOHHOTO BO3AyXa, MpuuleAuiasi B COCTOAHHE TIOKOA, Hayasia HATPEBATECA,
a 3anannsısı Espona CHOBa Gba OŐJIHTa TerIJIbBIM CYŐTPONHUECKHM BO3AyXOM. 27-r0 uncia
c ganaja BOJIHbI T@MIOro BOsAyXa HAUHHAIOT NepelBuraTbea Ha MaTepuk. Berenctsne
3TOFO BO MHOTHX MecTax HAeT JOB. BOJIHa Tennoro Boggyxa OT 28-TO MapTa, TIePeABHTAH-
uja1CA B UEHTP EBponbiI wro-3anafHbIM BETPOM, B Halle CTpaHe BbI3bIBAeT BEPIHOK TIPOJIETA
BaribAuHenoB. 1-ro anpens Obit BEpIHOK AOTOAIHHTENBHOFO poeta. € 3TOTO AHA, YOPIBAIO-
ee HarpaBllenne rpa@uka CBUseTeJIbCTByeT 0 34KOHUEHHH MpOJeTa BA/IbALIHEIOB.

B 1948 rogy Jlecnbe Ynpapsenusa mpenocrasum fanHble co 169 HaOs110 Ja TeJIbHbIX
NyHKTOB. O NPHŐBITHH nepBoro BabauHena 3. III. carHanm3npyeT C. Baiicno (Kom. BapaHsa).
C TemnepaTypHoä KpuBoli rpatbuka OTCUNTHIBAeTCA, UTO BO BpeMA MpOJeTa BaJIbAWHENOB,
no cpaBHeHHIo c 1947 room, KoneOaHHA TeMnepaTypbi Obi TOPAa3A0 CHIIbHEEe. ITO oTpa-
xaeTcs TOKe H Ha KpuBol rpapuka no YHe,y BasbAWIHeENOB MH OAHOBPEMEHHO PE3KO Noa-
yePKUBaeT, HaCKOJIbKO MpuJeT BasibAlIHenoB ABIAeTCA PyHKUHeM MOroKbi. 14-ro MapTa
B sanaınof vacTH EBponbi, TJIIABHBIM 06pa3om BO Mpanuun, Obi OONbUIMe Pacxo’KAeHMA
Me)yKAy AHeBHOl H HOUHOM TeMnepaTypoñ ; 15-ro MapTa BCJIeA 3a ITHM TellJIbld MOPCKOË
BO3AyX HaCTyIIHJ B BUAe WITOPMOBOrO BeTpa, HANPABJIEHHE KOTOPOTO O bIJIO CeBepo-BOCTOU-
Hoe. B 9TOT AeHb HaynuHaeTcs MaccoBbili TIPOJIeT BasibAuHenog. HacTynneHne Mace Tenzioro
MOPCKOTO BO3AyXa YCHIIHBAeTCA ; 22-ro MapTa Maccbi Tenzioro BO3AYXA AOULIH AO sanagHol
uacTu CoBeTcKkoro Comw3a. B 3TOT AeHb MPOJIET BasbAlIHenoB AOCTHTACT nepBoli BeplIMHbi
8 Benrpun. Mo 2-ro anpessi CHIbHOe KoJleŐaHHe TeMmnepaTypbi CONPOBOJKAAETCH CHITBHBIM
KOJIEŐAHHEM MaccoBOro MpOsIeTa Basib1MHenoB. 3-TO anpessi HA MATEPHK TIPHXOASIT HOBBIE
MACCbI MOPCKOTO BOsAyXa, B pesyJibTaTe uerO HacTyTınJıa BepuliHa TONHUHOTO nponeTa
BaJIbAWHenoB. Cnefywulero AHA MaCCbI Tenzioro BO3AYXA foun ao Vpara. 11-ro anpenaA
TIPEKPATHIOCR HACTYNJIEHME Ha MATePHK BO3AyWIHbIX MaCC MOPCKOTO TIPOHCXOJKACHHA.
HaunHas c 9TOrO AHA Ha rpapuke He HaOMMAeTCA HU OAHa BbICKOUKa KpmBoli, B HOKa3a-
TeNbCTBO TOPO, UTO ,,TPAHCHOPTHBIE‘* BOJIHbI ATIAHTHUECKHX BOSAYUIHbIX MACC NPHTHXIIH.

CyMMupys aHHble 3a Ba rola, ABTOP NPHXOAUT K BbIBONy, UTO HanOOJIee BAXKHBIMH
PaKkTOpaMH HCCIENOBAHHA MporH03a ABIAIOTCA BJIAYKHLIE, Terizible BO3AYIIHble Macchi aT.1aH-
THYeCKOrO MPOHCXOXKAJEHHA. PagMepaMH 9TUX ONpeseTHeTCA BeceHHnii MaccoBbili TIPOJIET
Balbatumerioß. BeplunHa MaccoBoro nporeTa Banbaumenoß B BeHrpHH coprafaeT c nepno-
OM, KOTAa aTaHTHYecKMe BO3AYIIHBIE Macchi JOXoAAT ao Vpara.

HByxueTHee nccsiegosanne cocrosazio u3 18777 Ha0nogeHnii, OXBATHBUINX 77 810
TOJOB BalibAuHenoB. Ho, Kak 9TO yxe noguepKHya H B3H3UKM, AaHHble ABYX JIET, XOTA
B ÖOJIBIIOM UUNCHe, ele HeAOCTATOUHDI JIA COCTABIIEHNSI TOYHbIX MporH030B. HOSTOMY ABTOP
mpelviaraeT CHCTeMATHYeCKH MPHCHLIATB Aanbnefilume AaHHble, YAHTPIBAIOIHE Mp ITOM
TAKXKe MH 9KOJOrHUecKHe PaKTopbI.

8 Aquila — 4-1 113

rs Di à ca hi
| a

as ‘a

Luni

AZ 1947-51. EVEK KERESZTCSOR-ADATAI
ES A KULFOLDI IRODALOM

frta: Szijj Jozsef

A keresztcsôrôk (Loxia c. curvirostra L.) magyarországi
mozgásáról az Aquila korábbi számaiban rendszeresen jelentek meg közle-
mények. A legrégebbi inváziót Zeyk Miklós (26) említi 1843-ból. Az 1909-es
inváziót Greschik ismertette (9). 1925-ben tömegesen jelent meg a Magas-
Tátrában és az ország más részein, melyet dr. Mauks Károly (13) és Radetzky
Dezső (20) ismertetett. Az 1927—30. évi vonulásukat Schenk Jakab írta
meg két közleményben (22), (23). 1935—46-ig Szöcs József ismertette elő-
fordulásukat a Budapest melletti Mártonhegyen, mely valószínűleg általá-
nosítható az ország területének nagy részén (24).

Most röviden ismertetni szeretném az azóta eltelt idő keresztcsőr-
megfigyeléseit, tehát az 1947—50-es évekből.

Az utolsó öt év keresztcsőr-adatait összefoglalva mindenesetre az
1947-es év volt a legjelentősebb. Ez évben igen nagy számmal jelentek meg
és viselkedésük is érdekes volt.

Szöcs József (24) 11 évi megfigyelései alapján az előfordulások zöme
június, július és augusztus hónapokra esik, a januári előfordulást már kivé-
telesnek tartja. Ezzel szemben az 1947. évben nyári előfordulási adatról csak
egyről tudok. Faa Lajos figyelte meg őket július 7-én a Veszprém és Zirc
közti fenyvesekben. A következő adat Szöcstöl származik a Mártonhegyről
szept. 4-én. Novemberben kezdtek tömegesen mutatkozni. E hó 29-től kezdve
8—10-es csapatokban mindenütt előfordultak a budai hegyekben, ahol
fenyő található. Különösen a Kecskehegy és Hármashatárhegy fenyveseiben
volt igen sok. Egy kirándulás alatt 100—150-et is össze lehetett számlálni.
Meglehetősen bizalmasan viselkedtek. Az előbbi évektől eltérően igen sokáig
maradtak. Az utolsó adatok : Keller Oszkár Keszthelyen febr. 24-én, én pedig
febr. 29-én láttam az utolsót a budai hegyekben. Ekkor már erősen énekeltek,
tűlevelet és fakérgeket hordtak, ez utóbbiakat csőrükkel feszítették le. Több
esetben megfigyeltük, hogy nyárfákról hosszú kéregcsíkokat húztak le.
Egy esetben párzásukat is láttuk. Állítólag fészkelést is megkíséreltek,
de a fészket valaki összelépezte és tönkretette. Ez utóbbi adat elfogadhatóan
nincs megerősítve.

Az 1948-as év gyenge keresztcsőr-mozgást hozott. Feltűnően korainak
tűnik Udvardy Miklós adata ápr. 15-én Keszthelyről. Ezenkívül csak Szöcs-
nek van egy észlelése Mártonhegyről, szept. 15-én.

Az 1949-es év a normális keresztcsőr-mozgást mutatta. Júniusból
vannak az első adatok, 15-én, 23-án és 30-án észlelték a Mártonhegyen
(Szöcs). Júliusban a legtömegesebb előfordulásra lehet következtetni az
adatok nagy számából. 13-án, 17-én és 18-án Mártonhegyen (Szöcs), 14-én
és 22-én Süttön ( Sághy ), 27-én Mozsgón (Kada) és 23-án Dobogókőn (Szijj

= 115

és Farkas) észleltek Loxiät. Augusztusböl mar csak egy adat van, Keszthely
aug. 10 (Loksa), ezenkívül okt. 10-én Szepvölgyben november 1-én Pomazon
(Dandl) és Sopronban került szem elé. Az utolsó adat Keszthelyröl van,
ahol dec. 3-án Keve látott 6 immaturus példányt. Több keszthelyi jelentés
kiemelte — hogy fenyőtobozon kívül a nyárfa gubacsával (Pemphigus)
is táplálkoztak.

Az 1950—51. év az eddig beérkezett adatok szerint előfordulás szem-
pontjából hasonló az 1947-es évhez. Az első adat Mártonhegyről van, szept.
13-án (Szöcs), azután Szépvölgyben észleltek, okt. 9-én (Farkas és Bókai).
Az érkezésben az ország többi részében sem volt nagy eltolódás. Vonyarc-
nál okt. 15-én (Keve), Sopronban okt. 22-én (Marschall) észlelték először.
November hónapban Pécsről (XI. 25-én Geréby), Gyöngyössolymosról
(XI..17. Nagy Gy.) és Gelséről (Zala m., Will H.) jelentettek Loxia-meg-
figyelést.

November 7-én a Budapest melletti Kecskehegyen tartózkodó allo-
mányt 20—30-ra becsültem. November 19-én újra ottjárva az állomány
láthatólag nem növekedett. A becslést megerősíti Keve megfigyelése, aki
a szomszéd Gugger-hegyen látott egy 30-as csapatot november 5-én. Decem-
ber hónap folyamán a budaőrsi és budakalászi fenyvesekben is láttak egy-két
darabot (Dandl— Sopronyi). E hónapban észlelték még Dömörkapunál is
őket, ahol egy nagyobb csapatból Kristófcsik kettőt kilőtt. Allomanyuk
általában ha növekedett is, igen lassan.

1951-ből eddig a következő adatok állnak rendelkezésre :

Január 13. Szeged, egy tojó volt a Széchenyi-tér fenyőin ( Szijj )
Január 26. Sopron (Marschall)
Január 29. Csillaghegy, 4—5 db. (Murat)

Február 5. Budaörs, erős éneklés, nászrepülés (Dandl)

Februar 5. Kecskehegy, 25—30 db. (Szijj L.) (novemberben is
ugyanennyi volt)

Februar Kecskehegy, 25—30 db. (Szijj J.)

Februar 11. Kecskehegy, 25—30 db. (Szijj J.)

Februar 19. Sopron (Marschall)

6
1
9
Március 4. Kecskehegy (Sopronyi)
Március" 4.. Csücshegy (Szijj L.)
Március 4. Budaôrs, Csíki hegyek, hangjukat hallottam (Szijj J.)
Marcius 11. Kecskehegy, 8 db., erös éneklés (Szijj J.)
Aprilis 9. Sopron (Marschall)

Ebben az évben tehát még tovább maradtak, mint 1947-ben. Ez évből
nyári adatok is voltak, valószínűleg költés utáni kóborló példányok. Márton-
hegyen június 13-án, 16-án, 25-én, 30-án és július 4-én észleltek magánosan
áthúzó példányokat (Szőcs). Július 8-án Jánoshegyen (Budapest) fogtak egy
tojót (Jenei). Oszi megfigyelési adat eddig esak Sopronból érkezett, szept.
20-ról.

A magyarországi állomány valószínűleg a szlovák hegyekből érkezett.
Turcek J. F. a következőket írja Banska Stiavnicáról, nov. 26-án kelt levele-
ben: ,,Keresztcsôrü itt is sok volt őszig. Már nyáron sok jelentkezett és
lucfenyömag termés híján nagy volt a mozgásuk, rávetették magukat
minden mas feny6magra, még a kertekben és parkokban is. Nem hinném,
hogy a sok keresztcsőrű itteni populációkból lenne, már tavaly sem volt

116

lucfenyő termés, pedig az itteni populációk nagysága főleg ettől függ. Most
alig látni ezt a madarat, igaz, hogy mar taplalékuk sincs erre." Valószínű-
nek látszik tehát, hogy a nyáron Szlovákiába érkezett példányok októberben
már nem találtak ott elegendő táplálékot és megindultak a síkvidéki feny-
vesek felé. Ekkor jutottak el az.elsők hozzánk. Megjegyzendő még, hogy leg-
alábbis Budapest környékén a Pinus-félék termése meglehetősen bő volt
az 1950—51-es télen. Ez a következtetés azonban nem általánosítható az
egész ország területére. A gyakori soproni megfigyelési adatok valószínűleg
Alpokból származó példányokra vonatkoznak. Ezt bizonyítja az is, hogy
1951 szept. 20-án már észleltek Sopronban keresztcsőröket, ugyanekkor
az ország többi részén még nem volt. Nem valószínű, hogy az ország más
pontjain ugyanakkor ne fordulna elő példány, ha Szlovákiából érkeztek
volna. A keresztcsőrű inváziós tömegeinek eredete a külföldi irodalomban is
felbukkanó kérdés. Egyesek szerint északeurópai eredetűek (6), mások sze-
rint az Alpokban lévő tobozhiány kényszeríti le őket a síkságra (11). Hazai
viszonylatban minden valószínűség szerint az a helyzet, hogy a Karpatokbol,
illetöleg az Alpokból és Eszak-Euröpäböl is kapunk példanyokat. A marcius —
áprilisig ittmaradó egyedek minden bizonnyal északi eredetűek, mert itt
a fészkelés jóval későbben kezdődik (2):

Mozgäsukröl általánosítható következtetést levonni nem igen lehet,
mint ahogy ezt más szerzők is megállapították. Általában legtöbben a toboz-
termés minőségével hozzák kapcsolatba megjelenésüket. A megjelenések,
illetve inváziók periódikusságáról sem lehet beszélni, azonban ha a magyar-
országi megfigyeléseket vizsgáljuk, azt vesszük észre, hogy általában két
keresztcsőrűs év követi egymást. A kettő közt egy-két éves hézag van.
Ez valószínűleg szintén a tobozérés kétéves periódusával van összefüggésben,
mivel egy rossz termés kétéves táplálékkiesést jelent nekik. Megjelenésük
úgylátszik két típusra osztható. Egyik a már Szöcs által is említett június-
ban kezdődő és decemberig tartó mozgás, a másikban a tömegesebb meg-
jelenés novemberben kezdődik és ilyenkor tovább is tarthat egészen februárig,
illetve márciusig (1951-ben még áprilisi adat is volt). Ilyenféle mozgásról
már Naumann (18) is tesz említést. Ezek az előfordulási adatok elég későiek
és beleesnek a keresztcsőrűek fészkelési idejébe, mint ezt Lintia Dénes adata is
bizonyítja, aki márc. 18-ról kirepült fiatalokról ad jelentést az erdélyi hava-
sokból (Muntle Miz havas). Ez az adat azonban csak a Kárpátokra vonat-
kozik. Az északi példányok jóval későbben fészkelnek. Lack szerint Észak-
Finnországban ápr. 1. és május 9. közt, Dél-Finnországban pedig március 1.
és április 19. közt volt a fészkelések többsége. Ezt a fenyőmag érése közti
különbséggel magyarázza.

A mozgás irányát EK — DNy-inak tartják , mint ezt Duse és Chigi gyürü-
zései is bizonyítják (5). Ők az 1930-as olaszországi invázió alkalmával
3799 példányt gyűrűztek meg, melyek közül 277 került meg, többségben
Ny és Dny-i irányban, így Franciaországban, Spanyolországban és Portu-
gáliában, az Atlanti-óceán partján is, egy hónapon belül.

A fentebb idézett Aquila-cikkek általánosságban ismertették az egy-
idejű külföldi irodalmat is 1935-ig. Most a rendelkezésre álló irodalom alapján
szeretnék képet adni az azóta eltelt idő európai keresztcsőr-mozgalmairól,
és az azokkal kapcsolatban felmerült problémákról.

Az 1935-ös év úgylátszik Európa nagy részén erős keresztcsőr-inváziókat
hozott. Csehországban június végén jelentek meg (19). Január 8-án pár-
zásukat figyelték meg, melynek alapján fészkelésüket gyanítják. Német-

117

orszagban szintén megfigyeltek (6) elöször a Kurische Nehrung-on mäjus 4-én
a csapatok DNy-i irányban húztak. Kesöbbi dátumokkal jelentéseket
kaptak Lengyelországból, Sziléziából, Pomerániából és a Schweiz-i Mittel-
land-ból. Ezt a beözönlést kétirányúnak tartják. Az egyik K-ről érkezett
volna, a másik Dánia felől. Haller (11) tagadja ezzel szemben azt, hogy a
Mittellandon megfigyelt madarak északi vagy keleti inváziós hullám tagjai
lennének. Szerinte az Alpokban fellépő tobozhiány és Schweiz alacsonyabb
részein található tobozbőség kényszerítette az alpesi keresztcsőrűeket a
Mittelland felkeresésére. Az inváziós hullám tehát szerinte nem érte el
Schweiz-et. Ebben az évben mint Szöcs (24) adataiból tudjuk, nálunk is
nagyméretű invázió volt. 1937—39-ben Olaszország több pontján figyeltek
meg keresztesörüeket (14). Az 1958 —39-es években nálunk is jelentős kereszt-
csőr-mozgás volt. 1942-ben igen erős invázió volt Németországban (7), (14).
Leningrád közelében, a wolchovi körzetben és a Valdaj-hátságon júliusban
és augusztusban vonultak át. Németországban messze Ny-ra (Hollandia)
és D-re terjedő volt az invázió. Schleswig—Holsteini jelentés szerint a
beözönlés több hullámban érkezett (8). Ez évben Magyarországon csak
mérsékelt számban figyelték meg őket. 1943 szintén egész Európára kiterjedő
inváziós év volt. Megjelentek Németországban, Olaszországban (14), Francia-
országban (1), Hollandiában (2). Orosz adatok ismeretében Grote (10) bebi-
zonyítottnak véli a németországi inváziós tömegek ÉK-i eredetét, de meg-
jegyzi, hogy ebben az esetben elő kellene fordulni a kisebb és vékonyabb
GSONUC LE OX LANCE V0 OS tara) TOMES ES He MUS Sea SC LUIS kő enr
marki Kosl.)-alaknak, mely Sfegmann szerint Szibériában él. Francia-
orszagban viselkedésük alapjan fészkelésüket gyanitottak az alacsonyabb
részeken (1). Olaszorszagban olyan nagy mértékü volt a megjelenés, hogy
egyes helyekről megszamlalhatatlan tömegeket jelentettek (14). Ez az ev
Magyarorszagon is nagy inväziöt hozott, Szöcs (24) mäjustöl decemberig
minden hönapban megfigyelte öket. 1944 nyaran és 6szén Olaszorszagbol
vannak keresztes6r-atvonulasi adatok (15). 1948-ban Németországban 1942
óta a legerősebb keresztcsőr-invázió zajlott le H. Bub szerint. A tömeges
fellépés az őszi hónapokban következett be. Más német szerzők is ugyanezt
mondják erről az évről (4), (21). Ez évből még Dalmáciából van adat jelentős
invázióról. A megjelenés itt későbbi, a kulmináció december és január hónapok-
ban volt, egyes példányok még áprilisban és májusban is megfigyelhetők
voltak. Érdekes, hogy ebben az évben nálunk alig volt látható keresztcsőrű,
míg 1947-ben nagy invázió volt. 1949 őszén és telén Olaszországban figyeltek
meg nagyobb tömegeket, melyek ősszel érkeztek és sokáig kitartottak.

Irodalom :

1. Allain : Le Bec Croise des sapins (Loxia c. curvirostra L.) dans la Foret du Hueigcat.
Oiseaux 1946 p 171 —173.

. Bos-Slijper-Taapken : De invasie van de Kruisbek (Loxia curvirostra) in Nederland
in 1942, 1943 en 1944. Deel II met een beschouwing over de invasie in Europa.
Limosa XVIII 1945 p 56.

3. Bub H.: Die Kreuzschnabel Invasion in Deutschland. Ornith. Mitt. 1948/49 p

4

iw)

41 — 44.
. Burns H.: Die Vogelwelt Niedersachsens. Orn. Abhandlungen 1949 Heft 3 p 1.

5. Chigi-Duse : Sul passaggio dei Crociero (Loxia curvirostra L.) nel Italia setten-
trionale e sui loro itinerari versa I! Europa occidentale nel 1930. Ricerche di Zoologia
Applicata alla Caccia IX 1931 V. p 1—36.

118

6. Drost-Schüz: Einfall von Kreuzschnabel und Buntspechten 1935. Vogelzug VI
1935 p 196—198.

7. Drost-Schüz : Von der Invasionen 1942 Fichtenkreuzschnabel. Vogelzug XIII 1942.
p. 140—142.

8. Emis: Uber die Kreuzschnabel Invasion 1942 in Schleswig-Holstein. Vogelzug
XIII 1942 p 157.

9. Greschik J.: Das massenhaftere Erscheinen der Kreuzschnabel in Ungarn im Som-
mer 1909. Aquila XVI 1909 p. 299.

10. Grote H.: Bemerkungen über Kreuzschnabel. Vogelzug XIV 1943. 23.

11. Haller W.: Einige Bemerkungen zur ,,Invasion’” 1935 -36 des Fichtenkreuz-
schnabels in der Schweiz. Vogelzug IX 1938 p 4—7.

12. Lack D.: The Breeding seasons of European Birds. Ibis 1950 No 2 p 288.

13. Mauks: Massenhaftes Erscheinen von Loxia curvirostra. Aquila XX XII—
XXXIII 1925—26. p 287 —288.

14. Moltoni : La ricomparsa del Crociere del 1943. Riv. Ital. Orn. XIV 1944 p 27 —42.

15. Moltoni : Il passo del Crociere in Italia nel 1944. Riv. Ital. Orn. XV 1945.

16. Moltoni: Alcune notizie sul passo della Cincia mora e del Crociere in Italia nel
1949. Riv. Ital. Orn. X XI 1951 p 163.

17. Morbach J.: Fauna avium luxemburgensis. Bull. de la ligue luxembourgeaise pour
l’etude et la protection des oiseaux. 1951 mai—juni p 1.

18. Naumann: Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. 1905 III p 266.

19. Necas: Bemerkungen zur letzteren Invasion des Fichtenkreuzschnabels (Loxia c.
curvirostra L.) und des nordischen Buntspechtes (Dryobates m. maior L.) bei
Brünn. Sylvia I 1936 p 40—42.

20. Radetzky D.: Loxia curvirostra in Tapiobicske. Aquila XX XII— XXXIII.
1925 —1926 p 288.

21. Raube H.: Die Vogel zwischen Niederelbe und Wesermiindung. Orn. Abhand-
lungen 1949 Heft 4. p 1.

22. Schenk J.: Die Invasion von Loxia curvirostra L. in Ungarn im Jahre 1927. Aquila
XX XIV— XX XV 1927—28 p 437—38.

23. Schenk J.: Kreutzschnabel Invasion in Ungarn in den Jahren 1928—30 Aquila
XXXVI- XXXVII 1929—30, p 167—170.

24. Szöcs J.: Winter-visitors at Budapest on the Martonhegy between 1932 and 1946
Aquila LI—LIV 1944—47 p 132.

25. Tutman J.: Notes on the Crossbill. Larus 1949 ITI p 281 — 285.

Five vears observation on Crossbill in Hungary
1947 —1951
by Joseph Szijj

Between 1947—1951 the year of 1949 produced the largest movement.
But is was only in the month of November of the year mentioned, that
the crossbills appeared in large numbers in the pinewoods of the surround-
ings of Budapest where they behaved confidentially. They stayed with
us till the end of February, by this time they already sang loudly and car-
ried pineneedles and barks of the poplar. We observed their pairing, but
could not find their nests. In 1948 there was but a very small movement, — the
migrations of the months of January and February excepted, which still
belonged to the invasion of the preceding year — it was observed only
at two occasions on the territory of the country. In 1949 they appeared
in June and remained till December. The most observations were made
in July. In 1950, similar to 1947, they arrived likewise at the end of October,
respectively at the beginning of November, in quite a considerable number,
from the mountains of Slovakia (Turcek), as there the cone-crop was not
sufficient for them. They stayed an extraordinary long time in the environs

119

of Budapest, March the 11' having been the latest date of their occurence,
in Sopron they were found even on the 9'" April. From the year 1951 there
were data besides of the above mentioned of their summer appearance too,
but in autumn they were not to be seen.

Their appearance in Hungary is appearantly divisible in two types.
At one of them the birds arrive in June and stay till December ; at the other
they appear in October— November and remain till February — March.
Their late staying seems to prove that the specimens are of northern origin,
as here the nesting begins later, asin the Carpathians. If we collate the appea-
rence of the crossbill in Hungary up to the present, it is evident that two
vears succeed each other in the crowded appearance. This is surely in con-
nection with the two years period of the cone ripening, as one year of bad
crop means a falling out of food for two years.

HaHHble KJecTa-eyxoBHKa B BeHrpun 3a IOCJEeAHHX 5 JeT

Aprop: Cut Homceß

H3 nocsenmHux 5 net HanOonpulee neépexBnxenye HAaÖ.IWAanOch B 1949 rogy. B sToM
rony MaccoBoe TIOSIBJIEHNME HACTYIINJIO JIMIIb B HOAOpe Mecaue. B eJIbHHKaX OKpeCTHOCTeÏ
r. Byflanewita 3anep>Kasınch ŐOJIBINMHe CTan H Mx TIOBeNenne ŐbIJIO apyxcecTBeHHoe. TITHUBL
OCTaBa.Inch y Hac NO KOHeU Peppa.ısı Mecsiua. B 9TO BpeMs OHH yoKE CHJIBHO Nesi, HOCHIIM
xBOP H KOpy Kena. HaOsmofanocb UX cnapuBaHHe, HO rHesa He 06Hapyxeno. B 1948 r.
ObIIO OUeHb MaJIO€ JABHXKeHHE, 3a HCKIIOUeHHeM AHBAPA H PeBpans MecaueB. Ho 9TH NTHUBI
OCTaJIHCb H3 HHBa3HH NpeAblAywero roga. Ha TEPPHTOPHH CTpaHbI HMEJIHCB Bcero ABA Ha ŐJII0-
genus. B 1949 rogy TITHUBI NOABHIMCb B HOHE Mecsile H OCTaBaJIHCb y Hac no AeKaOpb.
HanOonb Ha0xonueeH uncaoni uMeeTCA 3a Hob Mecau. B 1950 r., nogo6H0 1947 rony,
KIIeCTbIEJIOBUKN B JOBOJIbHO 3HAUNT@JIbHOM YUCHEe MOSABHJIMCb B KOHUe OKTAÖPSI-HAyale
Hosa6pa Top Cuopagni (Typuek), T. K. ypooKali wunek Obl AIS HHX HeHOCTATOUHHIÏ.
UpespplyalinoO NONTOE Bpemsi KIIECTDBI-EJIOBHKH OCTABAJIMCb B OKpeCTHOCTAX r. ByJanemra.
Tlocneanss nara — 11 Mapta, a Br. lllonpone OHH HaOmwAanucb eme n 9 anpers. 3a
1951 r., CBepx BbIMeyMNOMSHYTbIX, UMEWTCA AAHHbIe 0 HaJIHUHM B CTpaHe KecTa-eJJoBHKa
TOKe H JIETOM, HO OCE@HbO OH yoKEe He NOSBIISJICH.

Tlospienue KzeCTa-e10BHKa B BeHrpnn, NOBHANMOMy, MOJKHO PASJeJIUTE Ha ABa
Tuna. Ilpu nepBom Tune NTHIbI NpuobiBaoT B HEHE H OCTAHNTCA nO AekKaOpb, Np BTOPOM
Tune NPMÖbIBAWT B OKTHÔpe-H040pe H OCTawTCA NO bheBpaJIb-Mapr. IIO3AHHM npeOpbiBanneM,
BHAMMO, 10Ka3bIBaeTCA MakT, UTO ITH IK3EMNASAPBI NDOHCXONAT U3 CeBepa, T. K. TYT THE3-
1oBaHHe HaunHaeTcsa ropazzo NO3AHee YeM B Kapnatax. H3 conocTaBrenns AAHHLIX HAJIETOB
KIIECTOB-EJIOBHKOB, HAÖJTWÄECHHLIX JO CHX NOp B BeHrpun, BbIXOAUT, UTO B TIOABJIEHNN ÖOJIb-
IIMMM MaccaMH OÖbIyHO ABa TOAa CJIeAyWT NOAPAA, 3aTeM UMeeTCH OAHO- HIN ABYXNeTHUH
mepepbiB. ITO, NO Bceli BepOATHOCTH, CBA3AHO C ABYXJIETHUM TIEPHOAOM COZPEBAHHA LINIIEK,
T. e. OHH HeVPOXKAÜHPIH TOA 03HayaeT HEAOCTATOK NMUIM Ha ABa roga.

120

A FENYOSZAJKO MAGYARORSZAGON
1947—1951 KOZT

Irta: dr. Dorning Henrik

A magyar madarak 1940-es névjegyzékében a vastagcsőrű fenyészajko
(Neliraca c. caryocatectes L.) mint ,,rendes, de gyer szam-
ban fészkelő, állandó?" madár, a vékonvesérü fenyöszajkö (Nucifraga
CAanyocataches .maerorhyn.chos. Brehm), pedig mint „ritka
vendég" szerepel. Ma mar mindkét fajta csak alkalmi vendég határainkon
belül, legalábbis egyetlen hiteles adatunk sincs, hogy a vastagcsőrű fenyő-
szajkó költene hegységeinkben. Míg azonban a vékonycsőrű fenyőszajkó-
nak Szibériából kell megtenni vándorútját hazánkig, addig a vastagcsőrű
fenyőszajkónak csak éppen át kell repülnie a csehszlovák és magyar határt,
illetve az osztrák-magyar határt. A vastagcsőrűekről ellenben ismeretes,
hogy nemcsak kóborolnak, de bizonyos mértékben vándorolnak is, mert
többízben kézrekerültek Angliában. Az is lehetséges, hogy egyes vastag-
csőrűeket a területükön átrepülő vékonycsőrűek mintegy , magukkal visz-
nek". Niethammer azt mondja, hogy úgylátszik, hogy a vastagcsőrűek
északkeleti népessége időnként együtt vándorol az északnyugat felé fészkelő
vékonycsőrűekkel. Többen osztják azt a véleményt is, hogy a vándorló
szibériai fenyőszajkók egyes példányai néha az átrepült területen valahol
vissza is maradhatnak s azután az ottani vastagcsőrű népességbe be is olvad-
hatnak (Niethammer—Schiiz 1937), vagy Jordans véleménye a kárpáti
»relicta’-ra vonatkozólag (1923).

Ha figyelembe vesszük az elmondottakat, nagyon nehézzé válik a fenyő-
szajkóról beérkező jelentésekből kihámozni, hogy melyik alfajhoz tartoz-
hattak. Nincsenek olyan szembeszökő ismertetőjelek, melyek révén a szabad-
ban csupán meglátott fenyőszajkókat egymástól minden esetben jól lehetne
megkülönböztetni, sőt még az elejtett madárnál is akadhatnak nehézségek
a meghatározásban, ha nincs kéznél összehasonlító anyag. Csupán akkor
állapítható meg pontosan az alfaj, ha az elejtett madár eljut valamely inté-
zethez. Bár nem megtámadhatatlan az a következtetés, hogy az elejtettel
egyidejűleg látott többi fenyőszajkónak is ugyanahhoz az alfajhoz kellett
tartoznia, a legtöbb esetben mégis meg fog felelni a valóságnak.

A Madártani Intézet több jelentést kapott a fenyöszajköröl az 1947 —
1951. esztendőben. Ezeket fogom itt összefoglalni anélkül azonban, hogy
a fajta-kérdésben mindig állást akarnék foglalni.

1947. év :

X. 6. Sopron. Pintér István látott néhányat. Minthogy a város szorosan
az osztrák határon fekszik s megvizsgálható példány nem volt, a fajta-
kérdést nem érintem.

121

X. 19.— XII. 1. Budapest, Märtonhegy. Szöcs Jozsef ezen idötartamon
beliil tiz alkalommal 1—1 példanyt, egy esetben 2 példanyt latott. Kis sza-
mukra való tekintettel, azt hiszem, hogy ezek inkább Csehszlovákiából jött
vastagcsőrűek voltak. Greschik (Kócsag, VI, 1933, p. 55 £ 94) szerint
1932 őszén is több vastagcsőrűt figyeltek meg a budai hegyekben, s közülök
hármat el is ejtettek. 1933 őszén a Nemzeti Múzeum csak egy vékonycsőrű
példányt kapott Ujhutáról (Bükkszentkereszt), míg az év végén Pölöskén
(Zala m.) elejtett s beküldött példány megint vastagcsőrűnek bizonyult.
( X. 20. Iharosberény (Somogy m.): Barthos (Gyula látott 1 példányt.

X. 25. Nagykanizsa: Barthos Gyula beküld az intézetnek 1 példányt,
amit egy macska fogott meg. A példány N. c. caryocatactes-nek
bizonyult.

X. 28. Budapest, Mátyáshegy. Erdős László 3 db.-ot figyelt meg.
Ezek — részben legalább — valószínűleg azokhoz tartoztak, amelyeket
Szöcs a Mártonhegyen többször látott. i

1948. év:

II. 21. Gyöngyössölymos (Heves m.): Nagy Gyula elejtett 1 példanyt
és latott még tovabbi 3-at. Az elejtett N. c. caryocatactes volt.

IX. vege— X. eleje, Budapest: Fekete Istvan a Szajkö-üt és Hidegkuti-ut
sarkan magas szilfakon 8—10 példanyt latott; nem lévén megvizsgalhato
példany, a fajta hovatartozasat nem érintem.

XI. 29. Gyöngyössölymos : Nagy Gyula 4 db.-ot látott.

9 ÉVE

II. közepe, Vonyarcvashegy (Zala m.): Pontor József megfigyelt
néhányat.

1950. év:

VIII. első fele, Banská Stiavnica (— Selmecbánya), Csehszlovákia :
Fr. J. Turcek közli, hogy ezekben a napokban már megjelentek a fenyő-
szajkók a mezőkön, a város mellett, tehát &lacsonyabb fekvésű helyeken,
mogyoró után. Mivel itt a távolabbi környéken a vastagcsőrű rendes fészkelő
madár, csak a caryocatactes foroghat szóban.

IX. 22. Baj (Komárom m.): Dr. Zsindely Endre látott 1 példányt.

X. hó. Sopron környéke: Marschall Gyula figyelte meg őket.

X. hó. Süttő (Esztergom m.): Gunda Mihály látott néhányat. Baj és
Süttő is elég közel vannak a szlovák határhoz, s így itt a vastagcsőrűek
kerülhetnek szóba.

X. 25. Tiszalök (Szabolcs m.): Dely Mihályné beküldött egy fenyő-
szajkót, s a macrorchynchos-nak bizonyult.

XI.-ben, Budakeszi: Szabadkai Rudolf lőtt 1 caryocatactes-t.

XII. 16. Gyöngyössólymos: Nagy Gyula 3 db.-ot látott fenyőfákon.

1951-ben Marschall szerint Sopron mellett, IX. 14-én látták az elsőt.

Ezeket az adatokat az őszi-téli évszakok szerint rendezve, azt találjuk,
hogy 1947/48-ban Magyarországon fenyőszajkókat 5 helyen észleltek, éspedig
4 helyen a Dunántúlon és 1 helyen a Matra déli lábánál. 1948/49-ben 3 helv-

1 99

di ed

ről jött jelentés: 2 a Dunántúlról, 1 a Mäträböl; az 1949/50 őszi-téli
időszakban az Intézet egyáltalán nem kapott jelentést a fenyöszajkökröl ;
az 1950/51. telröl 6 helyről jött híradás Magyarország területéről: 2 a Gere-
esébél, 1 a budai hegyekből, 1 a nyugati határról; 1 a Mäträböl és 1 az or-
szag északkeleti részén fekvö Tiszalökröl.

A legtöbb megfigyelés októberben történt, kettő mar bizonyosan szep-
temberben, kevés november és december hónapokban. A január hó egyáltalán
nem szerepel, s csak február közepéről és végéről van megint 2 helyről meg-
figyelés. E hézag magyarázatánál nem szabad felednünk, hogy a legzordabb
téli hónapokban nem sok megfigyelőnek van módja a hegyeket és erdőket
átportyázni.

A legtöbb alkalommal csak magános fenyőszajkó került a megfigyelő
szeme elé vagy legfeljebb néhány (2—4) darab. Csupán Fekete István látott
1948 őszén Budapesten 8—10 példányt egy csapatban. |

DER TANNENHAHER IN UNGARN IN DEN JAHREN 1977-1951,
von Dr. Heinrich Dorning

Der letzte Namenverzeichnis der Vögel Ungarns (Aquila, XLII— XL
1935 —38/1940, p. 9— 79.) bezeichnet Nucifraga c.caryocatactes
L., den dickschnäbeligen Tannenhäher, als einen regelmässig, aber in
beschränkter Zahl brütenden Standvogel, während Nucifraga cary-
ocatactes macrorhynchos Brehm, der sibirische Dünnschnäbe-
liger als Irrgast aufgeführt ist. Ich muss bemerken, dass mir Keine verbürgte
Mitteilung zu Gesichte kam, wonach irgendwo, innerhalb der Grenzen des
heutigen Ungarns, beim Neste beschäftigte Tannenhäher beobachtet, oder
Eier beziehungsweise Nestjunge dieser gefunden worden wären. Es ist jedenfalls
mit der Möglichkeit zu rechnen, dass der Dickschnabel bei uns nunmehr
blos ausnahmsweise, oder überhaupt nicht zur Brut schreitet. Nimmt man
die Letztere an, dann ist ein jeder Tannenhäher, der im heutigen Ungarn
erscheint, ein Fremdling, kann aber entweder Brutvogel eines Nachbar-
landes, z. B. Tschechoslowakei oder Österreich, und somit ein Dickschnabel
sein, der garnicht weit herumstreichen braucht, um die ungarische Grenze
zu passieren, oder aber ebensogut zur dünnschäbeligen Rasse gehören und
aus Sibirien hergewandert sein. Dass Dickschnäbel nicht nur streichen,
sondern gewissermassen auch wandern, ist schon dadurch erweisen, dass
sie ab und zu auch England aufsuchen. Ausserdem können einzelne durch
ihr Brutgebiet überfliegende Dünnschnäbler ,,mitgenommen” werden.
Niethammer (Hb. d. Vk., I, p. 26.) sagt noch, dass die nordöstlichste Popu-
lation der dickschnäbligen Rasse anscheinend zeitweise gemeinsam mit
den nordwestlich brütenden Dünnschnäbeln wandere. Manche teilen auch
die Ansicht, dass einzelne Exemplare der wandernden sibirischen Tannen-
häher ab und zu auch irgendwo im durchwanderten Gebiete zurückbleiben
und dann in der dortigen Dickschnabelbevölkerung aufgehen können
(Niethammer, Schüz), cit. op. p. 28. oder Jordans’ Meinung über die carpa-
hHisene 2 elie ta‘ (1925).

Wenn wir das Gesagte beriicksichtigen, dann wird es sehr schwer, aus
den über Tannenhäher einlaufenden Berichten herausfinden zu wollen,

123

welcher Rasse sie angehörten. Praktisch verwendbare, feldornithologische
Unterscheidungsmerkmale fehlen und selbst beim erlegten Vogel kann die
sichere Bestimmung Schwierigkeiten bereiten, wenn Vergleichsmaterial
nicht gleich zur Hand ist. Nur wenn der erbeutete Vogel an ein Institut
eingesendet wird, kann die Rassenzugehörigkeit befriedigend festgestellt
werden. Die Folgerung, dass dann auch die übrigen, mit dem erlegten gleich-
zeitig gesehenen Tannenhäher ebenfalls zu derselben Rasse angehören muss-
ten, ist zwar keineswegs unanfechtbar, wird aber meistens zutreffen.

In den Jahren 1947—1951 erhielt das Ungarische Ornithologische
Institut mehrere Meldungen über Tannenhäher. Ich werde hier diese zusam-
menfassen, ohne jedoch die Rassenzugehörigkeit in allen Fällen entscheiden
zu wollen.

Jahr 1947.

6. X. Sopron: Stephan Pinter hat einige gesehen. Die Stadt liegt im
Westen, hart an der Österreichischen Grenze. Ohne Beleg bleibt die Rassen-
frage offen.

19. X. —. 1. XII. Budapest —Märtonhegy (Martinsberg) : Innerhalb
dieses Zeitraumes beobachtete Josef Szőcs bei zehn Anlässen 1—1 Stück,
in einem Falle 2 Stücke. Bei der geringen Zahl der Gäste kann angenommen
werden, dass diese eher Dickschnäbel waren, die aus der Tschechoslovakei
gekommen sind. — Nach Greschik (Kócsag, VI, 1933, p. 61 & 95) wurden
auch im Herbste 1932 in den Budaer-Bergen in Budapest mehrere Dick-
schnäbel beobachtet, 3 Stücke auch erlegt. Im Herbste 1933 erhielt das
Ungarische Nationalmuseum nur ein Exemplar des macrorhynchos aus.
Ujhuta (Bükkszentkereszt, Bügg-Gebirge, N. Ungarn), während ein am
Jahresende in Pölöske (W.Ungarn) erlegtes Stück sich wieder als caryoca-
tactes erwiesen hat.

20. X. Iharosbereny (S. Pannonien) : Durch Julius Barthos 1 Exemplar
beobachtet.

25. X. Nagykanizsa (S. Pannonien) : J. Barthos schickte 1 durch eine
Katze gefangenes Exemplar an das Institut. Es wareincaryocatactes.

28. X. Budapest—Mätyäshegy (Mathiasberg): Ladislaus Erdős be-
obachtete hier 3 Stücke die — wenigstens teilweise —, mit den durch Szőcs
auf den Martinberg beobachteten, indentisch sein konnten.

Jahr 1948.

21. II. Gyöngyössölymos (Mätra— Gebirge) : Julius Nagy hat 1 Exem-
plar erlegt, und weitere 3 beobachtet. Das Erlegte war ein caryoca-
Baches.

Ende IX. — Anfang X. Budapest : Stephan Fekete fand an einer Stelle
der westlichen Villenviertel 8—10 Stücke auf hohen Rüstern. Ohne Beleg,
muss die Frage der Rassenzugehörigkeit offen gelassen weden.

29. XI. Gyöngyössölymos : J. Nagy hat 4 Stück gesehen.

Jahr 1949.

Mitte II. Vonyarcvashegy (Balatonsee): Josef Pöntör beobachtete:
einige.

124

Jahr 1950.

(Erste Hälfte des VIII, Banska Stiavnica (= Selmecbánya) : Slovakei :
Fr. J. Turcek beobachtete Tannenhaher in der Umgebung der Stadt, die
aus den höheren Bergen herunterkommend den Haselniissen nachgingen.
Da dort in der weiteren Umgebung der Dickschnabel regelmässiger Brut-
vogel ist, kann hier nur von caryocatactes die Rede sein.)

99, IX. Baj (N. Pannonien, Gerecse—Geb.): Dr. Andreas Zsindely
beobachtete 1 Stiick.

Mitte X. Sopron (W. Pannonien) : Julius Marschall hat sie beobachtet.

Mitte X. Süttö (N. Pannonien, Gerecse—Geb.): Michael Gunda be-
obachtete einige.

Da sowohl Baj wie Süttö nicht sehr weit von der slovakischen Grenze,
von der Donau liegen, können hier auch Dickschnäbel in Frage kommen.

25. X. Tiszalök (NO. Ungarn) : Frau M. Dely sendete 1 erlegtes Stück
an das Institut. Diese gehörte zu der macrorhynchos- -Rasse.

XI., Budakeszi, unweit von Budapest (Budaer-Berge) : Rudolf Sza-
badkai schoss einen car oa ai b/s.

IH XII. Gy öngyössölymos (Matra—Geb., N. Ungarn): J. Nagy sah
3 Stücke auf Nadelhölzern.

Jahr 1951.

14. IX. Sopron (W. Pannonien) : nach J. Marschall sah man die ersten.

Wenn man diese Daten nach Herbst — Winter — Jahreszeit ordnet, dann
wurden in Ungarn im Winter 1947/48 Tannenhäher an 5 Orten, u. zw. in
West, Süd und Nordost Pannonien, und am Südfusse des Matra —Gebirges
(Nord-Ungarn) beobachtet. Im 1948/49 sind 3 Orte verzeichnet : Budaer-
Gebirge, Berge der Balaton-Gegend (Pannonien) und am Südfusse des Mätra-
Gebirges. Im Winter 1949/50 erhielt das Institut keinen Bericht über Tannen-
haher. Vom Winter 1950/51 kamen Berichte aus 6 Orten, von welchen
3 in NO. Pannonien (Budaer u. Gerecse-Geb.) liegen ; eines am Südfusse
des Mätra-Gebirges und eines im nordöstlichen Teile des Landes an der
Theiss.

Die meisstein Beobachtungen wurden im Öktober gemacht — zwei
schon gewiss im September — wenige in November und Dezember. Der

Januar fällt ganz leer aus und nur um die Mitte und das Ende des Februars
stellen sich wieder zwei Beobachtungen ein. Freilich kann die Lücke auch
dadurch erklärtwerden, dass in den strengsten Wintermonaten wenige
Beobachter dazu kommen Berge und Wälder durchzuwandern.

Bei den meissen Anlässen wurden nur einzelne TannhAher oder doch
wenige (2 bis 4) gesehen, allein St. Fekete traf S—10 Stücke (Herbst, 1948,
Budapest).

MAGYARORSZAG PARTI LILEI

Írta: dr. Keve András

A parti lile (Charadrius hiaticula L.) átvonuló madarunk.
Chernel (1940) szerint a ,,vizmenti szikes legelőinken, kopár tópartjainkon
elég gyakori... Május közepén s még nagyobb számban szeptemberben és
október első felében a Velencei-tónál közönséges. 1894-ben még november
13-án is lőttem itt. Kivételesen június közepén is találkoztam vele..."

Lovassy (1927) hozzáfűzi, hogy , néha más kisebb sárfutó... fajok társa-
ságában. . . ". Ezzel szemben Vönöczky — Schenk (1929) azt írja : ,, . . . Magyar-
országon ritka átvonulók közé tartozik... Az utóbbi időben feltűnően

megritkult, úgyhogy pl. 1910 óta egyetlen példányt sem lőttek... ". A parti
lile vonulására a legpontosabb adatokat azután Beretzk (1950) adta meg :
miszerint rendszeresen átvonul a szegedi Fehér-tó környékén. Vonulásának
fő időszaka V., illetve I X. 1949. III. 20-án is észlelte, de találkozott parti
lilékkel XII-ben befagyott vizek mellett is. A fiatalok Beretzk szerint őszi
vonuláson VIII. második felében megjelennek.

Vonulásának területi eloszlása a megfigyelések szerint a következő-
képpen oszlik meg : őszi vonuláson, ha a Dunán megfelelő zátonyok voltak,
mindig találkoztam vele Gönyünél szeptemberben. A Fertő-tónál előfor-
dulása meglehetősen különös (Zimmermann, 1944): Fászl szerint ritka,
egy pontos adata van 1860. V. 7. Az 1890-es mintamegfigyelés alkalmából
Madarász Hegykőnél 1890. III. 15-én találkozott vele. Ezután csak Stein-
fatt találkozik vele újra és pedig 1932. VII. 23.-án, majd Koenig 1936. X. 3. ;
Frommhold és Hemann VI. 8-án; Zimmermann és Niethammer 1940. V.
1-én (3 db.). 1942. VI. 4-én (kb. 32 db.) ; Lugitsch 1942. VI. 7-én (5 db.).
Ezekböl az adatokböl az tünik ki, hogy a parti lile a Fertö-tavat csak vagy
tulkorän, vagy az őszi és tavaszi vonulás végén keresi fel. A Balatonnál
Gaál 1896. IX. 7-én gyüjtötte Balatonlellénél ; magam a tavaszi vonulason
Tihanyban a Belsö-tönäl és Balatonberenynel IV. elsö felében talalkoztam
egyes peldänyokkal, ellenben IX-ben, mind Zamärdinäl, mind Balaton-
berenynel 10—12-es csapatait észleltem, rendszerint havasi partfutokkal
(Calidris alpina L.) vegyes csapatban, de pl. 1951 őszén egeszen
kiesett vonulása, amikor a többi parti madár is alig jelentkezett. A Sarréten
Sárszentágotánál Boros VI-ban és I X-ben gyűjtött. A Velencei-tó mellé-
kéről láttuk Chernel adatait.

Az Alföldön vonulásának lezajlásáról Beretzk adatai alapján van pontos
képünk. Udvardy (1941) hasonlóképpen azt írja, hogy a Hortobágyon I X-ben
rendszeresen átvonul.

Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy a parti lile a kései tavaszi
vonuló (V—VI.), míg őszi vonulása VIII— X. között van. Minél nyuga-
tabbra megyünk az országban, az adatok szórványosabbak lesznek, a vonulás

127

rendszertelenebb, egész kései vonulásról, részbeni telelesröl pedig csak a
parti madarak pihenőhelyének legfőbb eldorádójából, a szegedi Fehertöröl
van adatunk (Beretzk még XII-ben is találkozott néha vele, és magam is
megfigyeltem 10-es csapatát 1951. XI. 28 és 29-én).

Az utóbbi esztendőkben a parti lile átvonuló csapatainak rendszertani
hovátartozandósága Európa-szerte aktuális kérdéssé vált. Különösen Sala-
monsen (1930) és Laven (1940) tanulmányait kell megemlíteni, mely rész-
letes tanulmányokat azután a helyi példányok vizsgálatának sorozata
követett országonként : Angliában J. H. Harrison (1938), G. C. Low (1939)
és Clancey (1949) ; Hollandiában Voous és Van Marle (1949) ; Szászország-
ban Dathe (1939); Dalmáciában Mastrovié (1947).

A parti madarak rendszertani vizsgálatát hazánkban dr. Greschik Jenő
már régebben sürgette, azonban Niethammer (1944) és az ezt kiegészítő
Keller (1950) dolgozatokon kívül, melyek a csigaforgató (Haematopus
ostralegus L.) nálunk átvonuló példányainak rendszertani helyét tisz-
tázta, más tanulmány a szalonka-félékről még nem jelent meg. Amikor
tehát a parti lile átvonulását körülbelül tisztázottnak tekinthetjük, akkor
a rendszertani helyük vizsgálata is időszerűvé vált. A Vönöczky — Schenk-
féle (1939) nomenclator szerint Magyarországon és az egész Kárpát-medencén
ata Charadrius hiaticula hiaticula L. vonul. Ezzel szemben
Dathe (1939) ramutatott, hogy a vizsgalt szaszorszagi példany valamennyi
Ch. h. tundrae Lowe-nak bizonyult.

Ha a földrajzi fajtak elterjedeset tekintjik, akkor azt latjuk, hogy
a Gharadriushiaticula L. 5 alfajra tagolodik 1 Chi hy sem.
palmatus BP. (1825) költési területe Eszak-Amerika északkeleti part-
vidéke Nova Scotia-ig; 2. Ch. h. septentrionalis Brehm (1831)
(=psammodroma Salamonsen, 1930) elterjedése: Grönland, Izland
és Fàroer; 3. Ch. hh. harriso ni Clancey (1949) (= maior Seeb., 1885),
elterjedése : Anglia; 4. Ch. h. hiaticula L. (1758), elterjedése : Euröpa
partvidéke Kéòzép-Skandinaviatòl és a Baltikumtol Anglia keleti és deli
partjáig; 5. Ch. h. tundrae (Lowe) (1915), elterjedése Európa északi
partvidéke a Spitzbergaktöl és a Lappföldtöl keletre, valamint Szibéria
a Csukcs-félszigetig, tovabba Finnorszag. Az Anglia keleti partjain, illetve
a Balti-tengerparton élő állományok átmeneti populációk. Dementiew (1951)
nem ismeri el a tundrae alfajt, ez a véleménye azonban nem nyert
elfogadast.

A vonulásra vonatkozó gyürüzesi adatokat Niethammer (1942) állította
össze, eszerint a nyugati populáció Izlandtél kezdve a szokott nyugati
vonulási utat követi a tengerpart mentén a jelenlegi kézrekerülések tanú-
sága szerint Marokkóig. Ugyanígy a Keleti-tenger vidékén élő populációk
is. Bennünket Niethammer összeállításából két adat érdekel közelebbről,
éspedig Esztországban gyűrűzött példány Tuniszban került kézre a tavaszi
felvonuláson (március) és egy keletporoszországi, szintén Tuniszban, az őszi
vonulason (I X.). Rendkívül érdekesen végződött Mastrovié (1947) vizsgálata
is a mi szempontunkból, aki 5 dalmáciai példányt vizsgált (szárnyméretek :
127, 127, 128, 129, 130 mm) és szerinte a nagyobb törzsalakhoz tartozik
valamennyi (Ch. h. hiaticula L.). A példányok május közepén, illetve
október elején kerültek kézre. Mastrovié szerint a parti lile az Adria partján
rendszertelenül vonul, tavaszi vonulása IV. 11—V. 29. közt zajlik, mig az
őszi I X. 9— X. 19. közt, szerinte Bulgáriában a vonulás VIII-tól X. 26-ig.

,

128

Makatsch (1950) szerint a parti lile Macedöniäban telel, mivel mindkét
gyűjtött példányának szarnymérete igen alacsony (119, 124), szerintem
mindkettő Ch. h. tundrae, az utóbbi szerinte is az. Mastrovié vizsga-
latabol azt következtethetjük, hogy a Balkan keleti részén a mi vonula-
sunkkal egyidöben zajlik az ottani is, mig az Adria-menti szorosan kapcso-
lödik, a tavaszi megelözi, mig az 6szi nyomon követi a miénket, és a két
Keleti-tenger menti gyürüzesi adat is amellett szöl, hogy annak részben a
Karpat-medencén at kell lezajlania.

Ezen adatok tudataban iparkodtam a magyar gytijteményekben talal-
hato példanyokat vizsgalat ala venni. A Madartani Intézet és dr. Patkai
Imre gyűjteményében 16 példányt, a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteme-
nyében 16 példanyt, a Szegedi Muzeum és dr. Beretzk Péter gyüjtemenyeben
összesen 7 példanyt; a debreceni Tudomanyegyetem Allattani Intézete
gyüjtemenyeben 2 példanyt, a budapesti Tudomanyegyetem Allatrendszer-
tani gyüjtemenyeben 1 peldänyt; a soproni Erdömernöki Egyetem Allat-
tani Intézete gyűjteményében 1 példányt sikerült találni, tehát összesen
43 példányt vizsgáltam, amiből 8 példány külföldi, 1 pedig ismeretlen lelő-
helyű, valószínűleg német példány. Hálás köszönetemet kell nyilvánítanom
mindazoknak, akik a vizsgálat folyamán segítségemre voltak, elsősorban
hálával tartozom dr. Beretzk Péter-nek, aki vizsgálatom folyamán rend-
szeresen gyüjtötte részemre a parti liléket, továbbá köszönettel tartozom
a következőknek : dr. Greschik Jenő, dr. Haracsi Lajos, Marschall Gyula,
dr. Pátkai Imre, Smuk Antal, Somfai Edit, Szijj József és dr. Zilahi-Sebess
Géza kartársaknak. Vizsgálatom eredménye :

Charadrius hiaticulatundrae (Lowe)

Nyiregyhaza, 1930; Hortobágy — Halastó, 1936. IX. 22.; Mezöcsat —
Fehéregyhazapuszta, 1931. IV. 1.; Szeged—Fehértò, 1935. V. 12.; 1937.
Meg Ivo MLL. 16. » Mat VII. 31935. 1:12:45 195110164955:
219721938. EX... 24 AS ER. 30.5.1938. 7401938, 85 16s Dtel
1895. IX 147; Szentendre, 1929. X. 13.; Dinnyés, 1892. IX. 29. ; Sarszent-
AGG ta 1935, VI..; 1938. :1X..18.

Cyprus: Barnaca,1901%:L. 13.5.1901: 1X. 14.

Africa: Erithrea: Assab, 1907. I. 27.; Tanganyika: Shirati, 1910.
IV. 21. ; Bome-Gombe, 1903. V. 11.

Szärnyméretek : (ala)

Hungaria: o ad.. 128, 135 mm.

eis 120 1217721723, 124, 1265 4125 1540 amin
rad. 719225 123, 1257126, 728mm:

UV 124912471247 9247125 mm.

sexe, ad. 127. 125mm:

Sexi? Tv, 118: 122-1237 1244 125% 126180" mm.

Uyprusttto” 128 ce ‘inv. 126, 126 mm.

Erithrea: ? iuv. 124 mm.

Tanganyika: iuv. 125; ?. 124 mm.

Sulymeretek :

Han sana 0092: 99,61, 62; £ 50,.51,59,.60,.68,;. sex. ? 49, 90.8:

A fenti példanyok mind sötet szinezetüek és mint latjuk, méreteik
kicsinyek. Ezekből látjuk, hogy a Magyarországon átvonuló parti lilék

9 Aquila — 4-4 129

zömet északkelet felöl kapjuk és azok a Ch. h. tundrae alfajba tar-
toznak.

Ugyanigy a tölünk délkeletre Cypruson at vonulö példanyokat is mind
a Ch. h. tundrae alfajhoz kell sorolnunk; a Kelet-Afrikaban kézre-
kerülö peldanyok zöme is Ch. h. tundrae.

A vizsgálat folyamán 9 példány volt csak kiszinezett öreg, a többi
28 még fekete örv nélküli fiatal, főleg olyanok, melyek háttollai még vilá-
gosan szegélyezettek, de ezeken is jól felismerhető a sötétebb színezet. Még
az augusztusi kopott tollazatú példányok is sötétek.

Charadrius hiatieulaStundrae

Szeged— Fehértó, 1937. V. 16.5 71951. Vil iG 8193990212,
zarnymeretek: (ala): « ad. 125, 126; 2 ad. 125 mm.

Suly dod AG. 9:

A fenti példanyok közül a majusi és a szeptemberi mérete szerint
tundrae, azonban a vilägos szinezete alapjan hiaticula, mig a
júliusi mérete szerint hiaticula, ellenben színezete tülsötet. Ezért
valószínűnek tartom, hogy a balti populációból származnak, mely területen
az átmeneti populáció él.

A májusi példány a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében talál-
ható, a szeptemberi a Pátkai-gyűjteményben, míg a júliusi a Beretzk-gyűjte-
ményben.

Charadrius hiatieula hiatieula L.

Szeged —Fehértò, 1935. IX. 3.; s ala 128 mm, Coll. Beretzk, no. 439.

Szinezet és méret alapján ezt a példányt a tòrzsfajtàhoz kell sorolnunk.

A rendelkezésemre álló anyagban ezenkívül a soproni Erdömernöki
Egyetem gyűjteményében találtam egy jellegzetes hiaticula-t, azon-
ban a lelőhely nincs megadva. A preparatum arra mutat, hogy az való-
színűleg Németországból származik. Szárnya 129 mm. Ugyancsak hiati-
cula-nak bizonyult a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében 1 tojó,
amelyet Shirati-nal (Tanganyika) 1910. IV. 21.-én — szövalatundrae-
nél említett példánnyal egyidőben — Kittenberger Kálmán gyűjtött.

Tehát bebizonyult, hogy az északkeleti tömegekbe belevegyülve a tőlünk
északra fekvő tengerpart-vidékről is vonulnak át hazánkon parti-lilék, és
ugyanígy még Kelet-Afrikában megtalálhatók a tavaszi felvonuláson.
Grote szerint az afrikai telelő állományok rendszertana még tisztázatlan.
Moltoni (1944) szerint is mindkét alfaj átvonul Abesszínián. Atundrae
és hiaticula vonulása közt időrendben nem találtam különbséget.

Az eddig felsorolt anyagon kívül a Patkai-gyüjteményben 1 darab
Charadrius hiaticula harrisoni Clancey is talalhato. Adatai :
Pembrokshire, 1934. VIII. 6. ; sex. ? ad., leg. Sfudinka, ala 131 mm.

A parti lile vizsgálatával egyidejűleg a Charadrius apri-
cariusL. anyagot is átvizsgáltam, és bar 25 példányt vizsgáltam, melyből
23 a Karpat-medencében keriilt kézre, 2 pedig Norvégia északi részében,
mivel azonban naszruhas példany a magyar anyagban nem volt, nem sikerùlt
megállapítani, hogy nalunk a Ch. a apricarius L. vagy pedig a Ch. a.
altifrons Brehm fordul-e elő ?

130

SIG Ot Bw De

o 9

Literatura :

. Beretzk P.: A szegedi Fehértó madárvilága (Aquila, L. 1943, p. 317—344).
. Beretzk P.: The Avifauna of the Fehértó near the town Szeged. (Aquila, LI—LIV,

1944—47(1950), p. 51—80)

. Bird, C.G. & E. G. The Birds of north east Greenland. (The Ibis,1941,p. 118—116).
. Buturlin, S. A.: Birds of the Taz expedition. (Arch. Mus. Zool. Moscou. I. 1934,

p. 95—100).

. Buturlin, S. A.: Polnyi opredelitel ptic SSSR. Vol. I. (Moscou, 1934, pp. 254).
. Chernel, I.: Brehm, Allatok vilaga. VI. (Budapest, 1904, pp. 873).
. Clancey, P. A.: Some remarks on Charadrius hiaticula Linneusin Western Palearc-

tic Region. (Limosa, X XII, 1949, p. 318—319.)
Dathe, H.: Der Sandregenpfeifer, Charadrius hiaticula L. in Sachsen. (Mitteil.
Ver. Sachs. Orn. VI., 1939, p. 54—71.)

. Dementiew, G. P. — Gladkow, N.A. — Ptushenko, E.S. — Sudilovskaja, A.M.:

Opredelitely Ptici SSSR. (Moskwa, 1948. pp. 450.)

. Grote, H.: Wanderungen und Winterquartiere der palàarktischen Zugvogel in

Afrika. (Mitteil. Zool. Mus. Berlin, XVI. 1930, 1—116.)

. Harrison, J. M.: Remarks on Charadrius hiaticula major (Bull. BOC., 59, 1938,

mei? 18).

. Hartert, E.: Die Vögel der paläarktischen Fauna. II. (Berlin, 1915, p. 1532 —1534.)
. Hartert, E. — Steinbacher, G.: Die Vögel der palaärktischen Fauna Ergänzungs-

band (Berlin, 1935. p. 465 —466).

. Keve, A.: Die Bedeutung der Biotope in der Leitlinie des Vogelzuges. (Festschr.

Strand, V. Riga, 1938. p. 634 — 642.)

. Keve, A.: Mitteilungen über die Ornis der mittleren Donau. (Folia Zool. et Hydro-

biol. X. 1940. p. 450—479.)

. Keve, A.— Pdtkai, I.— Vertse, A.: Hauptmeldung der ornithologischen Balaton-

Forschung im Jahre 1941. (M. Biol. Kut. Munk. XV. 1934. p. 153—211.)

. Laven, H.: Beitrage zur Biologie des Sandregenpfeifers. (Journ. f. Orn. 88, 1940,

p. 184—287.)

. Lovassy, S. : Magyarország gerinces állatai. (Budapest, 1927. pp. 895.)
. Low, G. C.: The races of the Ringed Plover. (Brit, Birds. 28, 1934. p. 64—66.)
. Low, G.C.: Discussion of the races of Charadrius hiaticula. (Bull. BOC., 54, 1934.

pe 126127)

. Low, G.C.: Remarks on the races of Charadrius hiaticula. (Bull. BOC. 59. 1939.

p. 48—50.)

. Makatsch, W.: Die Vogelwelt Macedoniens. (Leipzig, 1950. pp. 452.)
. Mastrovié, A.: Prilog poznanju Charadriida F. N. R. Yugoslavije. (Larus, I.

1947. p. 36-56)

. Moltoni, E.— Ruscone G. G., Gliuccelli dell’Africa Orientale III. (Milano, 1944.

pp. 292.)

. Niethammer, G.: Handbuch der Deutschen Vogelkunde III. (Leipzig, 1942. pp.

568.)

. Peters, J. L.: Check-List of Birds of the World. II. (Cambrigde, Mass., 1934. pp.

247.)

. Salomonsen, F.: Bemerkungen ilber die geographische Variation von Charadrius

hiaticula L. (Journ. f. Orn. 78. 1930, p. 65—72.)

. Udvardy, M.: Die Vogelwelt der Puszta Hortobagy. (Tisia, V., 1941. p. 92—169)

Voous, K. H.—van Marle, J. G.: The races of Charadrius hiaticula L. occuring
in the Netherland. (Limosa, X XII. 1949. p. 319—320.)
Vönöczky —Schenk, J.: Brehm, Állatvilág, IX. (Budapest, 1929. pp. 422.)

. Zimmermann, R.: Beitràge zur Kenntnis der Vogelwelt des Neusiedler Seegebiets.

(Wien, 1944. pp. 272.)

The races of Charadrius hiatieula L. oceuring in Hungary
by A. Keve

The examination was made on 43 specimens, of which 34 were collected in Hun-

gary, 1 in England, 3 on Cyprus, 1 im Eritrea, 3 in Tanganjika, one of an unknown
locality, this was probably a German specimen. On the ground of the result of the in
vestigation it became evident, that it is mostly Charadrius hiaticula tundrae Lowe”

9%

4-1 131

which migrates through Hungary, whose precise particulars I communicate in the
Hungarian text, 30 were typical Ch. h. tundrae.

The migration happens mainly in the eastern part of the country although one
can count likewise on their regular traveling westwards of the Danube, but there,
however, its appearance is more sporadic. The main period of its spring-migration is
in May, but it is prolonged sometimes even till June. The out-posts are to be seen al-
ready in April, incidentally even in March and along the Tisza-River some specimens
remain even till July.

The fall-migration of the young-ones begins in August, the main season of the
migration is in September, but along the sodaic part of the Tisza it can last even till
the month of December’s frosty weather.

A specimen of September was characteristic Ch. h. hiaticula L., two specimens
tundrae in size, hiaticula of colouring, one hiaticula of size, but with darker colouring.
According to literature had partly to the ringing I suppose therefore, that these spe-
cimens derive from the Baltic transitional population. These do not migrate separately,
neither in chronological order, nor locally from the tundrae, but travel mixed in flocks
of the latter.

It was proved that the 3 specimens of Cyprus, the one of Eritrea and the two
of Tanganjika, to be found at the collection of the Hungarian National Museum,
were Ch. h. tundrae ; while the third of Tanganjika, which was shot at the same time
as one of the tundrae was proved tobe Ch. h. hiaticula. According to the above mention-
ed results the masses of the Hungarian Ringed Plovers are Ch. h. tundrae, and some-
times there are also Ch. h. hiaticula to be found, just as well as transitional specimens.

Tlopoası Charadrius hiaticu a L., Berpeyamıuneca B BeHrpun
ABTOp : Kese A.

MHccnenoBaHHA nponsBognzHicb Ha 43 9K3eMNJIApax, 13 HUX co6paHo B Benrpun 34,
B Annan 1, B Kunpe 3, B 9purpee 1, B TaHraHbHKe 3, 13 HEM3BECTHOTO MECTOHAXOXK/IEHHA
1, BepOATHO repMaHCKHH 9K3eMNJIAP. B pesyJIpTaTe HCCI€EJOBAHHÜŰ BbIABHJOCb, UTO Yepes
Benrpuio 6oxbueii uacTbio npozeTaeT Ch. h. tundrae LOWE. H3 34-x 5K3eMn14pP0B, TOYHBIE
WaHHble KOTOPbIX MpuBeleHbl B BEHTEPCKOM TekCTe, 30 6bimg Tunnuecra Ch. h. tundrae.
TlpoJeT, KaxkeTCAH, NDOHCXONHT B BOCTOYHOH NOJOBHHe CTpaHbl. XOTH H MOYKHO CUNTATbCSA
C CHCTEeMATHYUECKHM IIDOJIETOM Ha 3arıaı OT /JIyHas, Bce xe TyT OHM BCTpeuawTcA OoJee
cnopagnyunHo. OCHOBHOÏ nepuog BeceHHero NPOJIeTA NDHXONHTCA Ha Mali Mecsiul, HO NponosI-
KACTCH H B MIOHE ; aBaHrap/bl NOABIIAIOTCA yoKE B allpesie, HHOrKa awe B MapTe Mecalle.
MyHorKna BAOJIb NO peke Tucce HEKOTOPbIE IKZEMNIAIAPBI OCTAWTCH H Ha MIOJIB Mecsiu. OceHHni
mposeT MOJIOAN HAYHHACTCH B aBrycTe, OCHOBHOH NePHOJ npoxzeTa HPHXOAUTCH Ha CeHT-
AOpb. Ho, Ha 3acOJIeHHBIX rnouBax TIOTHCCbA, OH MOXKET NIPOANIMTBCH BNJIOTE AO FeKaOps, AO
HACTYTIJIEHHA MOPO3OB.

M3 ceHTAÖPBCKUX 3K3eMn14p08 1 Obi XapakTepa Ch. h. hiaticula L., 2 9k3emnnspa
ObIIH no pasMepaM tundrae, no oKpacke hiaticula, 1 no pagmepam Opi hiaticula,a no oKkpacke
Oonee TeMHbIM. T1O AaHHbIM JIMTepaTypbl, OTUACTH NO KONbUEBAHNW, ABTOP npennonaraeT,
UTO OTH IK3ZEMNJIAPb! nponcxogaT n3 OanpTulicKol nepexonHol© nony1sunn. OHH, Hu TO
BpeMeHH, HH MO MeCTy He JIETAWT OTACJIbHO OT tundrae, a CMEIINBAWTCSI CO CTASMH TIOCIIEA-
HX.

B konmekunn Benrepckoro HaponHoro Mys3es 3 sKk3emnaapa u3 Kunpa, 9putpelicknit
U 2 TaHraHbUuKCKUX IK3eMMIApa OKa3arnCcL Ch. h. tundrae, TpeTHH TAHTAHBHKCKHÜ 3K3eM-
MIAp, 3acTpeneHHbiii OMHOBpeMeHHO c OfHUM Ch. h. tundrae, orasanca Ch. h. hiaticula.

Ha OCHOBaHHH Bbilllene peYuCIEHHbIX pesyJIbTATOB, MACCbI BEHTePCKHX 3yÁKOB-TaJICTYIII-
HHKOB SiBIIAIOTCA Ch. h. tundrae, BCTPeUAHTCH MEJXKAY HHMH 9K3@MIJISpbl Ch. h. hiaticula,
a TaKXE IKZEMMIAPBI MepexogKHoro Tuna.

132

— tl

MADARFAUNISZTIKAI ES COENOLOGIAI
VIZSGALATOK A SOLYMARI TONAL

Irta: Farkas Tibor

Az alábbi dolgozat, mint címéből is kivehető, kettős célzattal készült.
Az első faunisztikai és Budapest környékének madárélet szempontjából
egyik legérdekesebb, leggazdagabb részét kívánja bemutatni, rendszeresen
végzett vizsgálatok tükrében. A második: kísérlet egy olyan coenológiai
keret megalapozására, amely lehetővé teszi az ilyenirányú rendszeres kuta-
tásokat. Akik járatosak a coenológia irodalmában, azoknak valószínűleg
ismert dolog, hogy az ornithológia még nem rendelkezik olyan önálló keret-
rendszerrel, mint pl. a botanika. A phytocoenológia már kidolgozta magá-
nak fejlődéstani, rendszertani és ökológiai alapon azt a társulási egységekre
felépített keretrendszert, amellyel operálhat. A produkciós biológia, a coeno-
lógia egyik ága, is ezt a keretrendszert veszi alapul vizsgálataihoz. Madár-
tani téren ugyancsak szép számmal találhatunk produkciós biológiai mun-
kákat, de itt fennáll az a különös helyzet, hogy van egy tudományág, amely
vizsgálataihoz egy másik tudománynak, a phytocoenológiának keretrend-
szerét, annak társulási egységeit kénytelen kölcsönvenni. Ilyenkor termé-
szetesen a terminológia is kölcsönöztetik és ez a zavart még csak növeli.
Egyes szerzők madártani produkciósbiológiai munkáikban önálló termino-
lógia alkalmazásával kísérleteztek, hogy ezt a hibát elkerüljék.

Az ornithocoenológia kikívánkozik a növénycoenológia Prokrustes-
ágyából. Földünk madárvilágára vonatkozó ökológiai és biológiai ismereteink
olyan stádiumba jutottak, amely már lehetővé teszi az eredmények rend-
szerbefoglalását.

Jelen munkámban egy olyan rendszert igyekeztem alkalmazni, amely-
nek alapegysége a család (költőpár és fiatalok) és amelynek magasabb egy-
ségeit a víz, a relatív légnedvesség, napfényigény vagy másjellegű igény
megnyilvánulása szerint állapíthatjuk meg. Így jött létre a dolgozatban
szereplő hydro-, meso- és xerophil-társulások megjelölése. Hogy ugyanilyen
jellegű növénytársulások is vannak, nem jelenti azt, hogy a madarak fész-
kelési és egyéb társulásai kizárólag vagy főleg a növényzettől függenének.

Mint említettem, munkám csak egy első kísérlet egy társulási rendszer
megalkotására. A további kutatások hosszas munkát és körültekintést
kívánnak. Eredményeiket egy később megjelenő közleményben remélem

közrebocsáthatni.
>*

A szövegben előforduló domináns és dominancia kifejezések nem azo-
nosak a produkciós biológia ilyen nevű karakterisztikäival. Itt do minans
egy faj a tipikus előfordulási helyének közösségében; ha mástípusú közös-
ségben is előfordul, ott már accessoricus. Más szóval a stenök

133

bajok (dominánsak, az euryökek viszont dominansak és

accessoricusak is lehetnek.
*

A solymári tó Budapest ENY táján, vörösväri töresben található.
Nagyjából beilleszthető a 289. 173. és 192. sz. magassági pontok között meg-
vonhatö häromszögbe. Legfontosabb a központi melyfekvesü resze, amely
eléggé szabályos Y-alakban húzódik ENY-—DK-i irányban kb. 1,5 km

SOLYMARI
VOLGY

A római számok az egyes élőhelyeket igtentik:

14. ábra. A solymári tó és környékének térképvázlata
Sketch-map of lake "? Solymár"? and environment

hosszúságban. Az Y két szárát egy-egy vízfolyás képezi. Ahol a két szár
találkozik, egy tó alakult ki. Ez azután DK-i irányban adja le vízfeleslegét
a dunai erózióbázisnak. Az Y két szárát képező vízér közül a déli a Pilis-
vörösvár ÉNY-on lévő 351. sz. m. p. körül ered, az északi pedig a Pilisszántói
É-i 320. sz. m. p. alatt indul ki. Mindkét vízfolyás a vörösvári törés óharmad-
korban keletkezett, a Pilishegység csapásirányára merőleges teknőjének
legmélyebb részén halad keresztül. Ma, amikor a karsztosodásra hajlamos
mészkőhegység vízszegénységét az utóbbi száraz esztendők erősen fokozták,
e két vízfolyás időszakos jellegűvé változott. Így pl. 1950 nyarán a két
vízfolyás és maga a tó is, egy kb. 400 négyzetméternyi mélyebb rész kivételé-
vel, teljesen kiszáradt. Hogy ez csak újabbkeletű jelenség, azt két tény is
bizonyítja. Egy a közvetlen múltból, amikor kb. 10—15 évvel ezelőtt a két
patakot és tavat kísérő árterületek állandóan víz alatt állottak, vagy leg-
alábbis mocsaras-zsombékos jellegűek voltak. A második bizonyíték, amely
a történelemelőtti holocén és pleistocénkori vízgazdagságra
enged következtetni, a Kormos Tivadar által feltárt pilisszántói kőfülkéből
előkerült madárfossziliák. A leleteket feldolgozó Lambrecht Kálmán 20,

134

kimondottan mocsar- és nadaslaké fajt sorol fel az alluviumböl és
diluviumböl. Ezek tehát a környék akkori orniszabòl származnak.

A két ag egyesiilésénél keletkezett tó erősen maturus állapotú. Területét
nagyrészt beborítja a nad (Phragmites). Csak déli partja közelében
van egy nagyobb, szabálytalan alakú víztükör, ez maximálisan 3 méter
mélységet ér el. Egyebütt a tó mélysége nem haladja meg az 1 m-t. A tavat
nemcsak a két vízfolyás táplálja, az oligocén kori agyagretegeken meg-
gyűlő talajvíz szintje itt elég magasan van.

Megemlítendő még a ,,Solymari fal" aljából lefutó vízmosás is, amely
a , Magaserdő" szélén jön le és csatlakozik a kifolyáshoz, közvetlenül a tó
alatt. Ma ez a meder teljesen száraz, a kevélynyergi túristaút vezet benne.
Hogy azonban régebben állandó jellegű pataknak volt a medre, mutatják
a helyenként felbukkanó mészkőrétegekbe vájt kapuk és medencék, mind
a víz hajdani eróziójának tanúi, valamint a torkolatnál elterített durva
hordalék is. Nagyobb záporok után a solymári fal és környéke kopárosairól
ma is komoly vízmennyiségek zúdulnak le ebben a mederben a völgyfenékre.

A tó kifolyása vízben mindig gazdagabb, mint a két tápláló ág, ez is
mutatja, hogy a tó vízgazdálkodásában a talajvíznek nagy szerepe van.
Benne még a száraz évszakban is akadnak kisebb-nagyobb vízmedencék,
amelyek a víz lakóinak nyújtanak lehetőséget a szárazság átvészelésére.

A tó szintén Y-alakú és két szárának csúcsán veszi fel a táplálóágakat.
Ezek a tóhoz közeledve egyre szélesedő — 20—100 m-ig — ártérrel szegé-
lyezettek. A partokon és az árterületeken a következő növénytársulások
találhatók : az északi vízfolyás árterületeinek szárazabb részein Arrhen a-
teretalia, a nedvesebbeken Molinietalia — főleg Molinion
caeruleae a patakparton Populion albae és ismét az ártéren a
Salicetum cinereae jellegzetes | isebb csoportjai. A déli vízfolyás
mentén Arrhenatarion és Caricetum elatae, a patakparton
Phragmition és Glycerio-sparganion, Populion albae.
A tavon Scirpeto-phragmitetum, a nyilt viztükrökben Pota-
metalia. A kifolyàs mentén keverten Populion albae és Pru-
neto-crataegetum. Ugy latszik, ez utöbbi rész gyakorol legnagyobb
vonzöeröt az aprobb énekesmadarakra, fökent a vonuläsi id6szakokban.
A solymári faltól jövő száraz meder és a , Magashegy" botanikai szempont-
ból vegyes képet mutat. A mederben a Pruneto-Crataegetum-
társulás uralkodik, a hegy lábánál ültetesben Robinieta,Pineta,a
hegy lejtöinFraxino-Carpinion, a hegy tetején kopároson Fes-
tucetalia.

Nagy vonalakban vazoltam a terület növenytärsuläsait, amelyek a
madarak számára mint tartózkodási, búvó és feszkelesi lehetőségeket nyújtó
közeg számításba jöhetnek. Szándékosan használom a közeg-kifejezést,
mert számos madárnak a növényzet lomb- vagy cserjeszintje valóságos
mozgási közeget képez a maga ágbogas rengetegével, amelyben ugyanolyan
ügyesen és otthonosan mozognak, mint pl. a halak a vízben, a vakondok a
földben és amelyből kikerülve, meg nem élhetnek. Ilyenek pl. a területünkön
éppen nagy számban található Sylvia-fajok.

Időjárástani viszonyokról csak keveset és nagy általánosságban szól-
hatok, mert nem állott módomban rendszeres mérések alapján adatokat
gyűjteni. Uralkodónak mondható a Ny-i és kisebb mértékben a K-i szél.
É és D felől a terület teljesen védett és ebből az irányból szelet csak kivé-
telesen kaphat. A hőmérsékleti átlagértékek valószínűleg a tavon és kör-

135

nyeken a legalacsonyabbak az erős párolgás következtében. Szelesendes
nyari reggeleken erös ködkepzödes gyakori jelenség. Itt egyszerü érzékeléssel
is jól megállapítható a hőmérsékleti értékek gyors csökkenése aránylag kis
tavolságokon belül.

A biotopok hydrophil, átmeneti és xerophil megjelölése nemcsak az
isotop növénytársulások ilyen tulajdonságának megjelölésére, hanem első-
sorban a madarak vízvonzalmára, illetőleg averziójára vonatkozik. Sokan
szeretik a madárállományt a növényasszociáció függvényének tekinteni
egy biotopon belül. Ugy látszik azonban, hogy bizonyosfokú egymásrautalt-
ságot leszámítva, mindkettő függvénye a geográfiai tényezőknek, elsősorban
a hidrográfiai helyzetnek. Ezen túlmenőleg, a madarak nagyfokú vagilitásuk-
nál fogva a legkevésbbé alkalmasak arra, hogy egy helyhezkötött társulás.
függvényei legyenek.
:k

A koratavaszi hetekben élénkebb madármozgás csak a kifolyás mentén
és a táplálóerek menti réteken tapasztalható. Az itt jelentkező fajok :

Turdus pilaris,

Sturnus vulgaris (II. 26. 1950).

Ellenségeik, akarvaly (Accipiter nisus)ésahéja (A. gentilis),
mindennapos jelenségek a területen. Tépéseiket gyakran találni a szekér-
utakon. A seregély területünkön nem költ, itt csak mint átvonuló és táplálék-
szerző jelenik meg. A vonulók III. 10.-ig eltűnnek és ezután már a környék-
ben maradt költőpárok jelennek meg. A fenyőrigó nálunk telel, szereti a
nedves réteket és nagyobb csapatokban jelenik meg nap mint nap. Itt tartóz-
kodása kb. IV. közepéig tart. A korai helyzetképhez még hozzátartozik a
Pica pica és Coloeus monedula is a szäntöföldeken. Corvus
corone cornix egyesével mindig megtalálható a szarkäk közelében
a mezőkön. Március első két hetében érkezik meg a baräzdabillegetö (M o t a -
cilla alba, 1950. III. 12.) és a sarga billegető (M. flava, 1950. III. 14.).

A mozgalmassagi súlypont a ho közepe táján kezd eltolödni a retekröl
a kifolvast szegelyezö bokrosokba. A folyamat marcius mäsodik felében

válik kifejezetté, a hó végén jut tetőpontjára és kb. — az időjárástól függö-
leg — äprilis kézepéig tart. Az ekkor megfordulö fajok kevés kivétellel

vonulok és IV. kézepére mar elfoglaljak mäsutt költö-revirjeiket.

Erithacus rubecula (1950. III. 10).
Phoenicurus phoenicurus (1950. IV. 4.).
Luscinia suecica cyanecula (1942. IV. 8.).
Luscinia megarhyncha (1951. IV. 1.).
Prunella modularis (1951. III. 19.).
Troglodytes troglodytes.

Saxicola torquata (1950. III. 10.).
Phylloscopus collybita (1951. III. 19.).
Fringilla coelebs.

Fringilla montifringilla.

Turdus ericetorum philomelos (1951. IIT. 2.).
Sylvia curruca (1950. PV..1.).

Sylvia communis (1950. IV. 12.).
Acrocephalus schoenobaenus (1951. IV. 10.).
Locustella luscinioides (1951. IV. 10.).
Chloris chloris.

Coccothraustes coccothraustes.

136

A felsorolt fajok jelentkeznek itt és benépesítik ezidőben a szegély-
bokrosokat. Megjegyzend6, hogy az ökörszem nem költözö, de mégis ebben
az idöben itteni aranylag nagyszamu megjelenése kisse vonulas jellegü.
Az ok: valószínűleg a patakmente gazdagabb rovarvilaga csalja őket ide.
Egy 1950. III. 19-én befogott, meggyürüzött és szabadonbocsatott ökör-
szemet egy hét múlva ismét befogtam ugyanazon a helyen. Aprilis közepére
eltűnnek ők is, ekkor már fészkelőhelyeiken találjuk őket a Pilis erdős, víz-
mosásos patakjai mentén. A felsorolt Fringillidák csak mint szálló-
vendégek jelentkeznek a bokrosokban, rendesen ivás és fürdés céljából és
dolguk végeztével rendesen el is hagyják a környéket. A felsorolásban nem
szereplő

Emberiza citrinella,

Emberiza schoeniclus stresemanni Steinb.

Passer montanus
a terület állandó lakói és igen gyakori jelenségei.

Ugyancsak március közepetáján népesedik be vonulókkal az erdőszél
is, a tómenti és a vízmosásbeli bokros. Itt a felsorolt fajok a hely jellegének
megfelelően mind megtalálhatók, de kisebb számban. Csatlakozik hozzájuk
még a réteken az Anthus pratensis, Vanellus vanellus
CDI 12.). Tringaochropus (1951 IV. 4:), Ardea cCimere a
MOSS 19.) a nadban Circus aerucinos us (1951... IM. #26),
amely mar 1950. IV. 2.-an näszrepülesst mutatta be és fészekanyagot hor-
dott a nadba. A magashegyi koparoson és a köfejtöben mar marcius utolsö
napjaiban megjelennek :

Oenanthe oenanthe (1949. III. 29.) és korabban joval a

Lullula arborea (1950. III. 10.).

A művelt területekre március első felében megérkezik a mezei pacsirta
Grand aary ensis. 1949. III: 2.)

Aprilis kézepével a vonulas mint tömegjelenseg, lezarult. A még ekkor
vagy ezután vonuló fajok mozgását a gazdagon kihajtott növényzet elta-
karja, de a vonulás zöme már szűnőben van. Egyes fajoknál a megérkezés
még egészen május elejéig lehetséges.

A költő-revirek elfoglalása és ezzel az egyes élőhelyek benépesedése
csak lassan indul meg. Kivétel itt is van: ezeknél a fajoknál viszont már
akkor megtörténik, amikor még a többi vonulása tetőpontján áll, vagy
ahhoz közeledik. A Saxicola torquata rubicola mar marcius
elején megjelenik és a ho végére pärbaällva, elfoglalja költö-revirjeit. Az
Alauda arvensis és Lullula arborea ugyancsak elsök a hely-
foglalök között, elhelyezkedesük ugyanarra az idöre esik, mint a Saxi-
colaé, A többi fajnál az élőhelyek benépesitése és a költöhelyek elfoglalása
április közepén indul meg. Erre az időpontra kevés kivétellel minden vonuló
madár megérkezett, legalábbis a hímek. A növényzet erőteljes kifejlődése
következtében a megfigyelések jeilege a látásiból áttolódik a hallás terü-
letére. Napról napra egyre élesebben rajzolódnak ki az egyes élőhelyek
határai. Lakóik már nem hagyják el területüket és megszűnik az ide-oda
kóborlás, amint az egy-két héttel azelőtt még általános volt. Azok a fajok,
amelyeket ezentúl az egész nyár folyamán vagiliseknek találunk, nem tar-
toznak a területhez, ide csak élelemszerző célzattal járnak át. Továbbiakban
rá kell térnem az egyes élőhelyekre.

Három nagy csoportot különböztethetünk meg : a hydrophil, az átmeneti
(mesophil) és a xerophil csoportot. Létrejöttük alapvető fontosságú feltétele

137

a viz, ezzel van kapcsolatban a bennük található növénytársulások minö-
sége is. A xerophil-csoportù madarpopulaciok tagjainál ugyan legtöbbször
nehéz kimutatni a viztöl valo függest, de kétségtelen, hogy valamilyen
formäban ezek is felveszik az eletmüködesük fenntartasahoz nelkülözhetetlen
vizet. Legjobban vizhezkötöttek a hydrophil-tarsulasok. Ezek a vizfolyäsok
partjain és a tavon helyezkednek el. Legjellegzetesebb tarsulasai a teriilet-
nek, mindenkinek azonnal szembetünnek élénk, tide sziniikkel és gazdagon
nyüzsgö madäreletükkel. Az ätmeneti tarsulasok a ,,Magashegy” oldalan
és a tó északi partján helyezkednek el, letrejöttükhöz bizonyos mennyiségű
víz jelenléte szükséges. A mellékelt térképen sraffozással jeleztem helyüket.

I. biotop

Gyakoriság Szint

Domináns

Eimberizarealandra eerie EE Ce
eMotaciilanhlaviae ery ves cra e a
SAXICOLINMUDELLA RIACE CEN een oe ae
| CMEX CLES Meee tto ee ee

Accessoricus :
PASS MONtADUS Eee LT Le |
IPHONE chdaadoctboocpooreseoodocdct | |
IMATAUdA ALVENSIS fcc nee ee +
SYIVIAMISOLI ARE a ala ró a orba go aa aaa a oo | |
ÉAmIUS CONUPIO RE RE CL EC. ele +
Jynx LOnquillawey rere EEE Te EC een s
CUCUIUSICANOEUS tt cote | +
PERTICARA III
GOLULNIKZCOLULDIR TEO RR

pen
++ +
++++

+

+
+ ++

+

au

+

A kakuk mint fészkelési parazita gyakori látogatója az I. biotopnak, aholvalöszinüleg S a x i-
cola rubetra és Sylvia nisoriaa fögazdäi.

LHNBHERSNE
++ + + ++

II. biotop
| Gyakorisag Szint
Dominans ;
| gy | kö. r t n-s cs td
13 Emberizarealandra te ee + SS
2. Motacilladlava mr re ain | ar
Be Acrocephalus palustris ........... | a | |
4. SAGICOLAMTUD ETTARO E N eta tp ee
De Gapellargallima go ee eee REA =F IF
6. CTERICTEX ESS NT SE © Cd + a
Fe Vanellussvanellus ea es: + | E Sr
Accessoricus : | | |
de PICADICAR EC ET ER une eee ent JE | | + |
DF assem montanuses Ve | JL | | +
Se eGalerida cristata ia. wecken | SA + |
4. Emberiza schoenielus 2 0... | + + |
5. Naudagauyensiserr A. sy. | =e |
6. Acrocephalus schoenobacnus ...... | | + | +
Fe Acrocephalus arundinaceus ....... | | + | | + |
8. Saxicola torquata rubicola ........ | de | + |
9. NILO la | el | Bu
ION LGUCUlUSSCAMOLUS: jo. eee I + | | + |
17.2 Streptopelia turtur 100. a | SS | ER
12. PETIA ELG UR Eh INTRA | | MESE
13. WEoturnix CObRINIX .. een [PEL AIRE

Az itt élő fajok száma majdnem eléri a 40-et, ezek nagyobbfoku hajlan-
dösägot mutatnak a hydrophil-, mint a xerophil-közössegek felé. A xerophil-
társulások két alcsoportra bonthatók : a hemixerophilekre és euxerophilekre.

a) Hydrophil tarsulasok

Közös jellemvonäsaik : állandó foly6- vagy állóvíz jelenléte, az egyes
élőhelyek aránylag nagy kiterjedéstiek, gazdag állomány, nagy faj- és egyed-
számmal.

Acrocephalus palustris rendesen azokat a helyeket kedveli,
ahol a nád, sás és fűz dúsan burjánzó sűrűségeket alkot. Jelenlétükről nem
könnyű megbizonyosodni, mert az aprótermetű, rejtetten élő madarat csak
hangjáról fedezhetjük fel. Eneke pedig — bár igen gazdag és kellemes —
az irodalomban szereplő megállapításokkal elientétben, halk és csak közelről
hallható meg. Amellett feltűnő az a tulajdonságuk is, hogy csak meleg,
napsütéses időben dalolnak. Ha véletlenül hűvösebb, vagy borultabb az idő,
napokon keresztül hiába keressük a madarat. A cserje és gazszintben fészkel
június második felében. A legkésőbben is érkezik a területre, május előtt
itt még nem hallottam énekelni.

III. biotop

Gyakoriság Szint
Domináns TESTET ara lara OC CCE ET
gy kö | r. t n-s cs 1 Vv

ie Luscinia s. cyanecula ....... +

2 Acrocephalus arundinaceus + =

a% Acrocephalus schoenobaenus + +

4. Acrocephalus scirpaceus .... = +

5. Lusciniola melanopogon .. ? ?

6. Locustella luscinioides ...... + +

He Emberiza schoeniclus ...... 4 +

8. Circus aeruginosus ........ = +

9. PAT. de AVCLIE Te Aimer cr + +
10. Ixobrychus minutus ....... + +
i} Anas platyrhyncha ........ sla 3
12. AMASISLTEPCT Ace cmc et + +
13. Anas querquedula ......... + "la
14. Rallus’aquaticus” tt + +
15. Porzanafparval 2. Sonne SF I, ir
16. Gallinula chloropus ........ + +
17 Bulicaratra tf seems + Sr
18 Podiceps griseigena ........ | + +

Accessoricus : |

1 ID ICARP ICA Mess mure + +

2 Acrocephalus palustris ..... ae | PF

3. | Saxicola rubetra ........... + | +

4. Sazicolaitorquatalit ot o + +

5 GUCUlusicAnorus tie sce + AF

6 INCCIPILELINSUSI Fars cen + Ae

A felsorolt récefélék költese, gyakoriságuk alapján, valószínű. L us -
ciniola melanopogon Term. Kétizben figyeltik meg, 1951
áprilisában, utána többször nem került elő. A további megfigyelések fogják
eldönteni, hogy megtelepedésről van-e szó, vagy csak egy-két eltévedt
példányról. Acrocephalus palustrisból csak a tó Ny-i szegélyén található
néhány pár.

139

IV. biotop

Gyaxorisag Szint

Dominans

| | | |
1 | Acrocephalus palustris ..... | | Sr | Sr |
2 PICUSICANUS er eRe CRT | SE | | Ar
SEMARETEX:CIEX er | | + | + | |
4 Panusspalustnispre eee | | | | | =
Accessoricus : | | | | |
OLIO IUS Tor] O US | + | ies | +
CTOMSICHIONIS we aie eaters | | + | | I +
SELINUSSSERIN USER saree ee | | =e | 4
IBPassermontanust eee Me | + | | | |
PARSE A) LR | + | | |
PEAS CAOMUIGIS, EEE EEE | | =F |
PAS MINOR E eve | | + |
ILEUS COMIN Se occoscacoe | |
|
|
|

+++

+ -|-

SY.VIAPN ISO ARRESE RIO
Silvia) COMM IS RR ee: | +

Jynx tonquilla joes. Re. | + | | | N
| |

mi mi
mi © 0 O0 -I1 © Or à © NN mi

A IV. élőhely kevert jellegű, mind növenytärsuläsi, mind madärällo-
manya szempontjabol, mert itt mar keverednek a vizkedvel6 és az atmeneti
elemek. A kifolyäs deli oldalat kiserö ärterület még tisztan hydrophil-jellegü,
a patakparti bokrosok és az északi oldalon húzódó rét mar erősen kevertnek
fogható fel. Picus canus canus L. Gyakran mutatkozik a hid körüli
nagy füz- és nyarfakon. Költeseröl eddig még nem bizonyosodtan meg, valö-
szinü azonban, hogy itt költ az odvakban.

Ezzel lezarult a vizkedvelö biotopok sora területünkön. Kiegészités
céljából közlöm még az itt nem költő, influens fajok jegyzékét :

Corvus corone cornix.

Sturnus vulgaris.

Coccothraustes coccothraustes.

Carduelis carduelis.

Carduelis cannabina Upupa epops
Fringilla coelebs Bubo bubo
Passer domesticus Athene noctua
Emberiza citrinella Strix aluco
Motacilla alba Tyto alba guttata
Aegithalos caudatus Falco subbuteo
Phylloscopus collybita Falco tinnunculus
Phylloscopus trochilus fitis Buteo buteo
Luscinia megarhyncha Accipiter gentilis
Erithacus rubecula Accipiter nisus
Hirundo rustica Falco peregrinus
Columba oenas Aquila pomarina
Columba palumbus Circaetus gallicus
Delichon urbica Ciconia nigra
Apus apus Phasianus colchicus

Az influens fajok közül megemlítendő a Motacilla alba helyzete,
mint ökológiai érdekesség. A madár ugyanis a xerophil feszkelöközössegek
tagja. Taplalékat ellenben majdnem mindig a hydrophil-területeken szerzi
meg. Ez nemcsak itt érvényes jelenség, az orszag sok mas pontjan ugyanezt
tapasztaltam, annyi mödosulässal, hogy sziklás területek hiányában mada-
runk megelégedett az azokat másodlagosan helyettesítő emberi építmények-

140

V. biotop

Gyakorisäg | Szint
Dominans
| gy. kö. | r. | Cs. t. du.
da ; | |
ile Gandirelisucanmn ab iia) zer See see: + | | + | |
DE ani LOUUTIO, . . 2 00. 0 nme te a. | Mer
DÌ SVINIAMISOLIA RO OR A | | IATA Mia]
4. SHANE! Co DIMMI SO NONE ISO cet | he Se | +
9. Syd hey Gib CAME OR sla (ARRESE |
Accessoricus : | |
IMRE DErIza citrinellat o not SE | SA
2: Turdus ericetorum philomelos .......... | ap Maar |
3% PHAGAMUS COLGH) CUSm sere ee ee: | Is Se | ate
Az énekesrigonak egyszeri feszkeleset tapasztaltam.
VI. biotop
Gyakorisa g Szint
Dominans | |
gv. Ko ri t. cs. I. tö.
| |
de LPC NOEL Robe bad nc oo + ! 2e
24 Garrulus clandanius e a nr a | —
a Coccothraustes coccothraustes ..... | + IL |
REMIGIO Chloris’: inte + + |
Bis Carduelis carduelis 2. oe: ele ET + ah Li
GER) E SELIMMGSCRINUS, 2 42 an... a re + LI | + |
TE Birmerllareoelebsar gen ers: ip | | sli
8. Emperzaleitrnelau rer er gr + | | +
O ERGERNSTETTVIAIS LAN ON DTA | + È
10. PARISI AION Eee et =F sta
ale BARUSLCAELWIEUSEH, nt | Sr : Hr
PIE BBALUSEDAIUSERISIEnT eo a aim ar
13- Wesithalos caudatus ne. sun. sia ate
A i Gerfbiasfamnbiarist Line | == "a ISTE
15 SiiPayeunopacay | Leona =p | se
16. Phylloscopus collybita .......... | + | + |
1578 Phylloscopus trochilus ........... NES li
18. Phylloscopus:sibilatrix ..........-- SE la
Or era Ora nnt | + | +
20. Swlwiacatricapilla «ttt. ara =
21 INmdus.merula ren nee | ose ar
22 Turdus ericetorum philomelos .... | ate |
23. Luseinia megarhynchar. -..2........ | | + Ar |
24. Eritkhaäcusrubeeula rene | + | + | |
25. | Caprimulgus europaeus .......... | de Se | |
Por Wlenzstorguilla KI Re | | + | |
27. CUCUlISICANOLI SARE EEE | he i REST ar |
28. SARS AU CO One doe oe ac dic | ur ki |
Foes VPhasıanus colchicus. ©. loro | D+ | +
30. INCCIPICETIMISUS ee eric == he ae
SieewipAccimiter gentile. 2 ile | = IN St
Accessoricus : | |
The SHyIMME) MICO. Se a@docoboudcagaopobe + Hr
2. Syibwe) Cousins Gonspnssscadedoe | ats | ar
SÌ SILVI ANCULEUGAME RI IO II eee | + | su

kel. Lehetségesnek vehető, hogy a madár ökolögiäjäban egy elváltozás
lépett fel, az eredetileg nedves jellegű területeket benépesítő fajt valamilyen
jelenség költőhelyének megváltoztatására kényszerítette anélkül, hogy

141

taplalékszerz6 területeit megváltoztatta volna. Érdekes lenne kikutatni,
melyik volt az újonnan szerzett költőterületek között az első, a sziklák-e,
vagy az emberi építmények. Kézenfekvőbbnek látszanék az a magyarázat,
hogy az emberi építmények megjelenése okozta a változást, én azonban
úgy gondolom, hogy a folyamat az emberi építmények megjelente előtt
mehetett végbe — valószínűleg az eljegesedés korában — mert a pale-
arktikumban honos rokonfajok között gyakoriapetrophili a-költéskor
még olyanoknál is, amelyek egyébként kerülik az ember közelségét.

Circaetus gallicus egy alkalommal (1950, VIII. 10.) jelent

meg a nádas felett.
*

Áttérve a meso phil-tàrsulasokra, a következő közös tulajdonságok
állapíthatók meg : mindenütt zárt cserje vagy erdő, amelyek csak a széleken,
ahol bizonyos átmenet mutatkozik a hemi- és euxerophil biotopok felé,
mutat nyíltabb szórt vagy parkos jelleget. Az itt élő fajok száma nem éri el
a hydrophilekét.

b) Mesophil társulások

A VI. élőhely több növénytársulást zár magába és ilyen alapon fel is
kellene bontani, azonban a madárállomány egységes jellegű és fel nem bont-
ható. A növénytársulások csaknem mind ültetésben, az eredeti egységes
jellegű társulás formáját csak a Magashegy egyes részein megmaradt (való-
színűleg újraültetett Fraxino-Carpinion őrizte meg. A fészkelő
fajok közül megemlítendő: Anthus trivialis nem a zárt erdőben
él itt, inkább a xerophilicum felé való átmenet övében, az elszórtan álló

enyves-bokros részeken fészkel. Ok : a zárt erdő sűrű aljnövényzete, amelyet

az Anthus mindenütt kerül. A fülemile legkorábbi megfigyelése (a száraz
mederben) 1951. IV. 1. A lappantyú fészkelését eddig nem figyelhettem
meg a területen, de fészkelési időben gyakran riasztottam fel nappal a bokros
területen, így ennek alapján felvettem a fészkelő fajok közé.

Az átmeneti területen megforduló influens fajok jegyzéke :

Corvus corone cornix. Tyto alba guttata.
Sturnus vulgaris. Falco subbuteo.
Upupa epops. Ciconia nigra.

c) Xerophil társulások

Két alcsoportra bonthatók : a hemixerophilekre és az euxerophilekre.
A hemixerophil-társulásokat jellemzi a heliophilia és bizonyosfokú averzió
a zárt erdőkkel és cserjésekkel szemben. Az idetartozó fajok a cserjék, fák
zárt csoportjainak belsejébe soha nem hatolnak be, azoknak legfeljebb ág-
csúcsait használják pihenő- és leshelyül vagy éneklőhelyként. Vízzel szemben
közömbösnek látszanak vagy annak igen kis mennyiségével is megelég-
szenek. A fajok száma legöbbször alacsony, bár az egyedszám sokszor
igen magas lehet. Idetartoznak az emberi művelés alatt álló nyílt területek ;
szántók, parlagok, ritkás gyümölcsösök stb.

Az euxerophil-tärsuläsok tagjaira jellemző a nagyfokú helio-, petro- és
xerophilia — amennyiben nappali fajok ! A vízzel szemben már megoszlik
magatartásuk. Egyrészük elsőlegesen xerophil fajnak tekinthető (Monti-
cola, Oenathe), másrészük csak másodlagosan lett azzá (Motacilla
alba, U p u p a), illetve csak mint a költési közösségek tagjai jelennek meg

142

a xerophilicumban. Általában azonban gyakran előfordul minden euxerophil-
fajnál, hogy táplálékszerzés céljából felkeresi a hemixerophil, sőt a nedvesebb
helyeket is.

VII. biotop (hemixerophil)

Gyakoriság Szint

Domináns > TA

1 1 By: kö. ie t. cs.
he Galenidarcristata’ eta crane a eres ei dla +
2. ATAUAAATVENSISN 0 si cis deln ee ete a are an ence Dime ő + ae
Se Sasıcolastorquatar ae come eects ers | + av
4. Bendistperdix- Se II n ee | cia Sr
D, ÜGYELETES GŐ ÉT A re sde reel ie ice a | sei | SF

Accessoricus : | |

ile RAT DOLE ee le one SI ona | | a +

Peet aniis collurio, 04... RM RUE. STIRO, | + | | +

AzAlaudaarvensisre 1950 juniusaban két alkalommal végeztem
ugyanazon a helyen linearis mödszerü allomanybecslést (a térképen jelzett
négyszög). Itt egy 100m hosszú és kb. 30 m széles teriiletsavon az ott tartöz-
kodo parok szamat az els6 esetben 5-nek, a masodik esetben 7-nek észleltem.
A masodik, nagyobb szamot véve alapul tehat

100 . 30 = 428,57, kereken 430 m?-re jut egy par pacsirta. Területünk

7

mas részein hozzávetőleges becslés alapján a kélt6parok száma nagyjából
azonosnak tekinthető, így az egyes helyi eltérések beszámításával a környéken
költő mezei pacsirták sűrűségét 450—500 m?/párnak vehetjük.

Az egyetlen euxerophil és egyben utolsó biotop területünkön :

VIII. biotop

| | Gyakorisag | Szint
| Dominans |
| | gy. | kö r t | du. | szi. cs.
ile | Coloeusimonedil i ee | - | | | | +
Pion Eimberiza hortulanar: li... | | i AE |
388 oelluls arborea... | dE | Wa |
KEL Anthus campestris M... | GE | [se | |
Se) Motacilla alba. ia eee SRI SI
6... 1uMonticola saxatilis . ii... | | le SE | hg
7 Oenanthe oenanthe senno | + | | | | + |
3 Phoenicurus ochruros ............ TAL Be | | + |
D AMP AlCco tinnuneulus .... 39... dica) | | +
Accessoricusak : | | |
ile Garduelistecannabmar ER EN baie eal | | ala
2 KEmberizacıtrmella’ ... 2.221... + | | + |
TE lamus,collurio’ cone» | | | | ate
4. SVIVIACOMIMUNIS A I an | ala
5. Bürdusmmerulars. ers ths wane ne a Aes a os | I | | | “ls
Oplmoaxicola torquatal wen see. | | + | 7 Sr |
72 | Gaprimiulgus europaeus! »:........ | + + |
8. WHUPMEPOPS. reader einen | | + | =
res E Eee es | = =
10. SURV AGAIN COM Re he de aes à | ae | +

143

Kiemelem a következőket : A feketerigó erdei madár létére itt is kitűnően
alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz és sok esetben valódi xero- és petrophil
madär módjára "viselkedik. Monticola saxatilis és Oenanthe
oenanthe a legtipikusabb euxerophil fajok. Jelenletük mindig eldönti
kérdéses esetekben egyes helyek hemi- vagy euxerophil jellegét. Ugyanilyen
faj a házi rozsdafark is. A Bubo bub o itteni fészkelésérôl Konok István
társaságában 1949 májusában gy6z6dtink meg. Első ízben megtekintve a
fészket, 3 párnapos fiatalt és egy tojást tartalmazott. Másodízben meg-
látogatva, a negyedik tojás is kikelt. A fészek egy sziklafülkében volt kb.
3 m magasan, alatta meredek törmeléklejtő. A fészekben egy süldőnyúl
hátsó felének maradványain kívül Perdix, Phasianus, de legnagyobb
tömegben Fulica maradványok díszlettek. A fiatalok kb. 3 hétig zavar-
talanul fejlődtek, akkor a társulati vadőr a fészket kifosztotta. A pár azóta
is a területen tartózkodik, de fészkét a következő években nem sikerült
megtalálni. — A kerti sármányt itt és a kb. 4 km távolságban levő Nagy-
kevély oldalán 1950 nyarán többször találtam énekelve, fészkeléséről biz-

tosat nem mondhatok.
FA

A biotopok részletes letargyalasa után rátérek a területen mutatkozó
őszi vonulási jelenségekre. Ennek lefolyása jóval lassúbb, mint a tavaszié és
először az itt élő fajok kóborlása vezeti be. Ez már augusztus első felében
megkezdődik. A kóborlás hamarosan bizonyos helyeken történő akkumuláció
képét ölti magára. A kiváltó ok a mezőkön és a bokrosokban beérő növényi
termések és az előbbiekben nagy számmal megjelenő, elszaporodott rovarok,
főleg Orthopterák. Az accumulatio egyre erősbödő tendenciát mutat
kb. augusztus végéig, szeptember elejéig. Ilyenkor már — főleg északibb
területekről — napról napra nagyobb tömegek csatlakoznak a meglevőkhöz.
Az összegyűlt tömegeket befogadó helyek — bokrosok, rétek, erdőszéli
csalitosok stb. — kapacitása hatalmasan megnövekszik. Ugyanaz a bokor-
csoport, amely nyáron pl. egy-két pár poszátának nyújtott elegendő táplálékot
és fészkelési lehetőséget, most csak úgy hemzseg ugyanezen madaraktól.
Természetesen a beérő bogyók, amelyek nevezett madaraknak ilyenkor fő-

táplálékát képezik, oly nagy mennyiségben állanak rendelkezésre, hogy a
befutó vendégek mind jóllaknak belőlük. Azonban ez csak egy bizonyos
határig lehetséges. Amint az egy- és hasonló táplálkozású fajok közötti kon-
kurrencia elér egy bizonyos küszöbértéket, a konkurrensek jóllakottabb
része kénytelen helyet adni az agresszívebben fellépő ,,éheseknek” és távozik.
A bizonyos küszöbérték az egyes növények terméshozamának függvénye.
Az állandó fogyasztás következtében a küszöbérték először csak lassan,
majd egyre fokozódó gyorsasággal zuhanni kezd. A folyamat a legpregnánsab-
ban a bodzásokban figyelhető meg. Amikor a küszöbérték elérése az egész
területen vagy annak nagy részén "bekövetkezik, válik ki egy-egy csoport az
ottlévő madarak közül és elvonul másfelé. Távoztával az egyensúly egyidőre
ismét helyreáll, hogy azután újból kezdődjék a játék elölről. Az egyes csoportok
kiválási pontjai (küszöbérték elérése) közötti időtartamok valószínűleg a
mértani sor arányában csökkennek. Nem a terület teljes kimerüléséig
hanem csak egy meghatározott minimumig, melynél még a terület egy bizo-
nyos létszámú csoportot el tud tartani. Kz az egyik bizonyítéka annak, hogy
a legtöbb fajnál ősszel a vonulás nem egyesével, hanem csoportosan, vagy
legalább is családok szerint történik. Vannak ugyan még a nagy csoportok
elvonulása után is késedelmeskedők, de ezek elvonulását nem a terület

144

ellatoképessége, hanem az időjárási viszonyok és az illető egyedek belső szerve-
zeti viszonyai szabják meg. Vaskos tévedés volna természetesen, ha csupán
a táplálkozási lehetőségek. csökkenésében keresnénk az elvonulás magyará-
zatát. Mivel jelen dolgozat elsősorban állatföldrajzi és coenológiai célzattal
készült, itt nem térhetek ki más okok magyarázatára — hormonok okozta
változások, környezeti behatások stb. — ha még oly fontosak is azok.
Az egyes fajok őszi vonulásának részletezésére "ugyancsak nem térek ki,
a csatolt Index tartalmazza azokat a fajokat is, amelyek csupán ősszel,
átvonulásban jelennek meg a területen.

Összefoglalás

Terü etünket 8 biotopra oszthatjuk fel. Ezek fajgazdaság tekintetében a követ-
kező fokozatba állíthatók :

SV (AMENER) REI 34 fai,
2. III-(hydropb:)? ia 23 faj,
IT (YA 20 faj,
PI VIII. (xeroph.)x esa 3 oi Biers 19 faj,
dr EVA UNI io 15 faj,
Gl (id wih. or 13.123;
ZA NS (ALICI a Revd ote are in, sine 8 faj és
8% VELACZELOPH.) 202. 7 fajjal.

A szamértékekben bennfoglaltatnak az egyes élőhelyeken előforduló fajok, tekintet
nélkül arra, hogy más élőhelyeken is szerepelnek-e vagy sem.

Az összes fészkelő fajok száma 78. Ezek megoszlása az összes biotopokban szintek
szerint a következő :

1 falagsziotbe mesto anta. 27 faj 340%
2a eserjeszantben? cr. ns 11 faj 14%
3. nadssas;szintben. ..... 12.7, 11 faj 440%
Ar TOLZS-SZINEDEeNn arena. 11 faj 14%
a. sziklasszintben ; 2.......: 9 faj 12,08
6+ lombszintben? messen: 6 faj 99
E ARVANA NOI 65 oe boo doo 2 faj 2%
8. dudva-szintbem ......... 1 faj OF

OSszesenie:\ Miers bes 78 faj 100%

Az egyes elöhelytipusok között a domináns fajok számát tekintve vezet a meso-
philicum 36 fajjal, utána következik a hydrophilicum 26 fajjal és végül a xerophilicum
14 fajjal. Ha összevetjük az egyes élőhelytípusok domináns és az összes fajainak szá-
mát, megkapjuk az ott előforduló accessoricus fajok számát :

dominans iu hydrophil 26, mesoph. 36 xeroph. 14
OSSZesen en. . hydrophil 46, mesoph. 36 xeroph. 23
accessoricus 20 = 43,5% —

Ha a jarulékos fajokat a dominansok szazalékaban fejezzik ki, tapasztaljuk, hogy

a hydrophilicumban a jarulékos fajok 76,1%-4t,
a mesophilicumban! }:.... dna 0° %-at és
a xerophilicumbaly I 64,3 %-at teszik ki

a dominans fajoknak. Mässzöval: a dominancia tekintetében legtelitettebb a meso-
philicum. Ez jol kivehet6 abböl a tenyböl is, hogy a hydrophil él6helyeken talalhatò
20 accessoricus faj k6ziil 14-et a mesophilicum és csak hatot ad le a xerophilicum.
A xerophilicumba ugyancsak a mesophilicum ad at kilenc fajt, tehát 36 mesophil-faj
közül 23-nak magas ökológiai, ill. coenotikai valenciaja van. Viszont a legnagyobb
felvevökepessegü területek a hydrophilek, nemcsak a nagy fajszam miatt, hanem mert
az accessoricus fajok itt vannak jelen a legnagyobb tömegben, így ezek a részek gyako-
rolják a legnagyobb vonzóerőt a magasabb valenciájú fajok felé. Ez a tény indokolja
meg azt a nagy fajszámot is, amely et kapunk, ha az egész területünkön az egész esz-

10 Aquila — 8-16 145

Hydrophil

Mesophil

hemi- |

xerophil

oe ass
vo

transit

Print.

Autumn
transit
Influent

Hibernans

CORVUSICOrONE CONNUE CP acne.
Corvussstrugile gusti en
Coloeus monedula spermologus Vieill.
PICARD DICAL, weise dear acne
Garrulússg: glandariús LEE PERTE Ce
SLULMUSHV VU aris I. ren ele ele kéret ele
OFIOIHSIONOTIOIUS IE EEE PRE eens
Coccothraustes c. coccothraustes L.
Chionistchs chlorisMay ee.
Carduelis c. carduelis L. ...........
Gardúciis SDIMUS Tés ee cei ete siecle
Carduelis cannabina c. L. .........
Carduelisiiytlammeat laa pies ee eer
Serinus canarius serinus L. ........
Pyrrhulaipspyrrhul RR OE
Krmeillare- BE. coelebs ne.
Fringilla montifringilla L. .........
Passer d. domesticus L.
Passer m. montanus L.
Emberiza e. calandna lee See
Emberizaics citrimella E: se. lesse
Emiberizathortulama eee
Emberiza schoeniclus stresemanni
SUSU FE ASE set ree ie A
Galerida c. cristata L.
Lullula a. arborea L.
Alaudatastarvensist EEE er
Anthus c. campestris L.
Anthus t. trivialis L.
ANTE ISIPLALCNSI SME RR tetette
Notai asti ava een were
Motacıllasawalban ger
Gezchiarftamilarıspea tec
Sitta europaea caesia Wolf.
PRIUS Tato ee oon one
Parus: e, cderüleüs le. seit tierce:
ParusipalustrisiSsp éle a ore ó eo
Aegithalos caudatus europaeus Herm.
Resulus re Tegütüs me er
Lanius minor Gm.
Lanius excubitor excubitor L.
ANUS IC ACONUTIONMPREE PAC RTE
Muscicapa p. parva Bechst. .......
Phylloscopus collybita c. Vieill. .....
Phylloscopus trochilus fitis Bechst.
Phylloscopus s. sibilatrix Bechst.
Lusciniola m. melanopogon Temm.
Locustella 1. luscinioides Savi. .....
Acrocephalus arundinaceus a. L. ....
Acrocephalus s. scirpaceus L.
Acrocephalus plaustris Bechst.
Acrocephalus schoenobaenus L.

Sylvia n.

Sylvia b.

Sylvia a.
Sylvia c.

146

DisonlauBechstr 2... a
borin Bodd.
atricapillo ti Feen
communis ath: 2... 1. en

++

++++++

+4

+++

++++++

++

Beta

STAVIALE CUNTUCA NL. 2. 52 comes
durdusplaris Ke, e
Hurduskv:sviscivorus: Li...
Werdusmamusicus li. nen
Turdus ericetorum philomelos Brehm.
MELOT ADAS memlal: ec ee
Monticolassı Sax AUS LE =.
Oenanthe oe. oenanthe L. .........
Samcolararubeta Il.) 0-0. 00h
Saxicola torquata rubicola L. ......
Phoenicurus ph. phoenicurus L. ....
Phoenicurus ochruros gibraltariensis
(GD) ROSE ARR chet RO
Luscinia m. megarhyncha Brehm.
Euscemiasusciniasbe cs. asse
Luscinia suecica cyanecula Wolf.
Emithacustr-rubecula"L 717
Prunellamm. modularisL. .........
Troglodytes t. troglodytes L. .......
ElinrundorusticA Lf. nno
Delichonwuyurbica bt. an
AVDUSIAZAPUS NAME Sinn
Caprimulgus europaeus meridionalis
REA e ee I CRA E SL
Meropssapjasterlies.. use.
WIDUDAENEPOPS ME e ce ee
Alcedolatthis iSpIida LM en e eles
BICUSKENCAN UST nno
Dryobates maior pinetorum Brehm. .
Dryobatesım-mediusiL. .........
Iynssttorgqmllaslı. 22.0...
Cuculus canorus canorus L. ........
Bibo DUO: ee. ee
AthenermnenmoctualScop. <=. ann
Staosgfalucogalueo Te. en
Tyto alba guttata Brehm. .........
Balco p:peregrinus ÆUunst ........
Balcoststınnuneulus Bar a. an:
Aquila p. pomarina Brehm. ........
TSODE DELEON.) ec ore ae ans
Circus aeruginosus ae.L. ..........
Alecipitertesgentilis L. 2.222...
FACEIPILOE MM sMISUS Eee ee toe
Cireaetus g. gallicus Gm. ..........
GICONTAICACICONIANES ee
CICONDI AMI SLAM anys ee che ee
Ixoprichussmmutusi. ato
Anas iplabyriyncha sp...
AnaSiquerquedula Tis) a) retain we tees
PNMASES URE DON AM ste nnt
Podiceps g. griseigena Bodd. .......
Columba oenas oenas L. ..........
Columba p. palumbus L. ..........
Stmepto pelataturturi We. eee
Wanelusivanelitissias tsa fs Er
ring AOCHTOPUS Ay estes ses eae

10% — 83

Hydroph.

+++++

+

xerophil
= Pali = Sa =
ROS AR
e ee)
+
fu
áj =
+
a
a
a
+
a
2 JE +
da
|
-
+
a
zs a
br ae
a
sa
+
nn
+
li =
+
a
+
+
os
+
si
+
+
a
+
+
+
se
—
+
x
—
a
2. af

Hibernans

+++

147

xerophil

= n
9 (ae TA tao ES 5 =
= .— ss 35 = u
3 2 5 5 | SEME € =
a = = er | = =
|
Fat ; | | | |
Capellavcecalllimacon lie saree eltel + | | | |
Rallusfafagnaticas Le AMC TE INSEE | |
| | | |

Porzana parva parva Scop. ........ + | |
CLESVEMCTEX ME. = oo e + | | | | |
Gallinula ch. chloropus L. ........ ode] | | | | | |
Pulieatasatr ak RR eae | | |
PELA PA Der di IL ME AR ANS | “le ail

Phasianus COIChICUS I PP PE EEE CCE | PET | | | | |
COSI COUNTER ee CE |

tendő folyamán megforduló, vagy eddig egyszer-kétszer előforduló fajok jegyzékét
összeállítjuk.

Befejezésül köszönetet mondok a Madártani Intézet kutatóinak, akiknek segítségét
és tanácsait gyakran hasznosíthattam munkám előbbrevitele érdekében.

Magyarázat: az egyes biotopok leírásánál a gyakoriság alrovatainak jelzése
sy=gyakori,kö=közepes,r=ritka;a szintrovat jelzéseinek röviditesei:

=P m-bis Zin LE es cs. er jeszint,,. duy—draid-wars:z dant, Re an

SEZIONI CM Lo = OZ S=S) ZAL E SZ E Suze) RNA SAMI VA Velez Sez olen AME SOS
nad-sas-szintnek felel meg.

BIRD-FAUNISTICAL AND COENOLOGICAL
RESEARCHES AT THE LAKE 0F SOLYMAR

by Tibor Farkas

As may be seen from its title, this paper was prepared on double purpose.
The first one is faunistical and wishes to describe the bird-life of one of the
most interesting and richest places in the surroundings of Budapest, based
on regular researches. Secondly : an attempt to establish such a coenological
frame, which makes further systematic researches possible. Those who are
acquainted with the literature of coenology certainly know that ornithology
has not yet got such an independent frame-system as e. g. botany. On a gene-
tical, systematical and ecological base phytocoenology has already worked
out that frame-system built up on association-units with which it can operate.
Productional biology, a branch of coenology, also bases its researches on this
frame-system. Great many production-biological works exist among orni-
thological ones, but there is a queer situation that this branch of science has
to borrow the frame-system and association-units form an other science, namely
from phytocoenology for its researches. Terminology is borrowed of course
too, thus increasing confusion. In order to avoid this mistake, some authors
have attempted to use independent terminology in their production-biological
works.

But ornithocoenology wishes to leave the Prokrustes-bed of plant-coeno-
logy. Our ecological and biological knowledge of our globe has arrived to
such a state, at which the results may be adjusted into a system.

I am endeavouring to use such a system in this work, the base-unit of
which is the family (breeding pair and young) and its higher units may be

148

determined by having claim to water, relative air-moisture, sunshine etc. This
is the origin of the specification of hydro-, meso- and xerophilous associations,
found in this paper. The fact that there are plant-associations or the same
type, does not indicate, however, that bird’s breeding- or other associations
should entirely or mainly depend on vegetation.

As already mentioned, this work is but a first attempt in building up an
association-system. Further researches require prolonged work and circum-
spection. I hope to publish their results in a following paper.

*

The terms: dominant and dominancy occurring in this text are
not identical with the similar expressions in production-biology. Here a
species is dominant in the community of its typical living-site. If it is found
in a community of an other type too, there it becomes accessoric. In other
words: the stenoec species are dominant, whereas euryoec species may be
dominant and accessoric as well.

*

The Lake of Solymar may be found to the north-west of Budapest in
the fracture of Pilisvörösvár. It might largely be fitted into the triangle
drawn between points of altitude 289, 173 and 192. Most important is its
central, deep-lying part, which runs from north-west to south-east for about
1% kilometer, shaped like a rather symmetrical letter Y. Both shanks of
the Y are marked by courses of water. Where the two shanks join, a lake is
formed. From here the water-surplus flows down in south-eastern direction
into the erosion-base of the Danube. The southern one of the streamlets
forming the shanks of the Y has its source near altitude point 351 to be found
nort-west of Pilisvérésvar, whereas the northern one originates from below
altitude point 320 north of Pilisszanté. Both courses traverse the deepest
parts of the valley in the fracture of Vörösvár. This valley takes its origin
from the Old-Tertiary Period and lies vertically to the direction of the Pilis-
mountain’s ridges. These water-currents have to-day changed to those of
periodical type as a result of several dry years, which increased this limestone
mountain’s poor supply with water all the more, because it is apt to barren-
ness. Thus in summer of 1950 e. g. both streamlets and the lake itself dried
out completely except the deepest part with an area of some 400 square
meters. Two facts prove this phenomenon to be of a latter date. One from
only the latest past, when about 10—15 years ago the inundation area of the
two rivers and the lake as well has been constantly flooded or at least changed
to swamps and hogs.

The second proof from which the abundance of water in praehistoric
holocen and pleistocen periods may be deduced are bird-fossiles found in
the rock-cave near Pilisszant6, which in turn was discovered by Tivadar
Kormos. Kalman Lambrecht, who studied these fossiles, lists 20 species from
the alluvium and dilluvium, all of which were exclusively swamps- and reed-
inhabiting. Thus they originate from the countryside’s Ornis, which was
living there at that time.

The lake which rose at the union of the two water-currents is in a very
maturous state. Its area is mostly covered by reed ( Phragmites.) There is
only one irregular-shaped part without reed-growth near the southern shore
and its maximal depth is 3 meters. Elsewhere its depth is not more than
1 meter. But the lake is not only nourished by two water-currents, but also by

149

subsoil-water, as it gathers here at a rather high level on the clay-stratum
from the oligocen-period.

The gully coming down from the bottom of the „Wall of Solymár"
must also be mentioned. It passes at the edge of ,,Magaserd6” and joins the
outflow just below the lake. To-day this gully is perfectly dry and a tourist s
path leeds along it up to the saddle of the Kevély. But gates and basins dug
into the limestone found in several places of the gully — witnesses of former
water-erosions — and the coarse deposits spread at its mouth, all show that
it once was the bed of a permanent river. Even to-day great quantities of
water run down this gully after heavy showers to the bottom of the valley
from the Wall of Solymar and the barren hillside surrounding it.

The outlet of the lake always carries more water than the two currents
nourishing it. This is also a proof of the subsoil’s great importance in the lake’s
water-supply. This there are water-basins of various size, even in dry periods
and here the inhabitants of the water fond possibility to survive the drought.

The lake itself is also shaped like a letter Y and meets the two nourishing
streamlets at the points of its shanks. These streamlets are bordered too by
continually broadening inundation-areas up to a width of 20—100 meters
near the lake. On their shores and flood-areas the following associations of
plants are found: Arrhenateretalia in dryer parts of the inundation-areas of
the northern courses. Molinietalia — mainly Molinion caeruleae — on wet
ones, near the banks Populion albae and again on flood-areas typical small
patches of Salicelum cinereae. Along the southern course Arrhenatarion and
Caricetum elatae, at the river-bank Phragmition and Glycerio-sparganion,
Populion albae. On the lake Scirpeto-phragmitetum, in open waters Potame-
talia. Along the outflow Populion albae and Pruneto-crataegetum in mixed
population. It seems, that the latter part is the most attractive to small
song-birds especially during migration. The dry gully coming down from the
wall of Solymár and the , Magashegy" shows a mixed botanical picture.
The Pruneto-Crategetum-association dominates in the gully, whereas Robinieta,
Pineta do in the plantation at the foot of the hill, on the slopes Fraxino-
Carpinios and Festucetalia on the barren hill-tops.

I have drawn a rough scetch of those plant-associations on this area,
which are of importance for birds as means for living-, hiding- and breeding-
possibility. I am using the expression , means" on purpose, as the thicket
of tree- brush-vegetation provides an actual moving-means for many birds
in thich these are moving with the same skill and familiarity, as e. g. fish in
water, moles in the earth, and cannot servive once having left it. Such are
e. g. the species of Sylvia, which are very abundant on our territory.

I can only say little and in general about this territory’s climatic condit-
ions as I have had no opportunity to collect records based on systematic
measuring. Western, and to a less extent eastern wind is usually prevailing.
The area is perfectly sheltered from the northern and southern side and is
only very exceptionally reached by wind from these directions. The average
temperature is possibly lowest at and near the lake as a consequence of strong
evaporation. On calm summer-mornings thick fog is a frequent phenomenon.
Here the diminuation of temperature-units between comparatively small
distances may be well stated even by simple perception.

The specifications: Hydrophilous, transitionary and xerophilous do not
only refer to such peculiarities of isotop plant-associations, but in the first line
to the preference, respectively aversion of the birds for water. Many people

150

like to look upon birdlife in the circle of a specified biotop as a function of
plantassociation. It seems though, that both are functions of geographical
factors firstly of hydrographic conditions, not counted a dependence from
each other to a certain degree. Moreover, birds are the least fitted to become
functions of a statinary association, because of their highy developed ability
for movement.

*

In early spring-weeks busy bird life can only be found on the meadows
along the outflow of the lake and the streamlets nourishing it. Species
abundant here are:

Turdus pilaris
Sturnus vulgaris (26th February 1950).

Their enemies, the Sparrow Hawk (Accipiter nisus) and Goshawk
(A. gentilis) are to be seen daily on the territory. Signs of their predation are
often found along the roads and paths. The Starling does not breed in our
territory, it only comes to feed here and on migration. The migrants disappear
till 10°" March and afterwards only those breeding pairs visit it, which are
nesting in the neighbourhood. The Fieldfare only winters in our country,
it prefers wet meadows and visits them daily in large flocks. It stays with us
till about the middle of April, In these early weeks of spring Pica pica and
Coloeus monedula are often visible species on arable fields. Single specimen
of Corvus cornix are always found in fields near the Magpies. Both White
wagtail (Motacilla alba, 12 III. 1950) and the Blue-headed wagtail (Mota-
cilla flava, 14% III. 1950) arrive during the first fortnight of March.

The main haunting place of bird-life begins to shift from the meadows to
the bushy patches bordering the outflowing river. This progress becomes
pronounced during the second part of March, reaches its peak about the end
of this month and lasts until about middle of April according to weather.
The species occurring now are migrants with few exceptions and occupy their
breeding-sites elsewhere until the middle of April.

Erithacus rubecula (10% III. 1950)
Phoenicurus phoenicurus (4 IV. 1950)
Luscinia suecica cyanecula (8% IV. 1942)
Luscinia megarhyncha (15 IV. 1951)
Prunella modularis (198 III. 1951)
Troglodytes troglodytes

Saxicola torquata (10!" III. 1950)
Phylloscopus collybita (19 III. 1951)
Fringilla coelebs

Fringilla montifringilla

Turdus ericetorum philomelos (2' III. 1951)
Sylvia curruca (15t IV. 1950)

Sylvia communis (12 IV. 1950)
Acrocephalus schoenobaenus (10!" IV. 1951)
Locustella luscinioides (10' IV. 1951)
Chloris chloris

Coccothraustes coccothraustes.

The ab ove listed species arrive here and inhabit the bushes near riversides
at this time. It must be mentioned that the Wren does not migrate, but its
comparativ ely frequent occurrence here at this time has somewhat the charac-

151

ter of migration. Its cause may be given by the rich variety of insects attract-
ing them to the riversides. One bird caught, ringed and released on 19
March 1950 has been caught again on the same spot a week later. They too
disappear about the middle of April and are afterwards to be found on their
nesting places along the woody and water-washed banks of rivers in the Pilis
mountains. The Fringillidae listed above are only visitors to these bushes,
come to drink and bathe and having done this usually leave the surroundings.

The species not listed, namely :
Emberiza citrinella
Emberiza schoeniculus stresemanni Steinb.
Passer montanus
are constant inhabitants of the territory and may be very often seen.

Edges of the woods, bushes along the shores of the lake and in the gully
become frequent haunts of migrants about the middle of March too. Here all
the species listed above are to be found too — these being of similar character
— but in smaller numbers. In addition Anthus pratensis, Vanellus vanellus
(12th IV. 1951), Tringa ochropus (4th IV. 1951), Ardea cinerea (19th III. 1951)
arrive to meadows and Circus aeruginosus (26 th III. 1951) to reed-beds.
The latter bird already displayed its courtship-flight on 2nd April 1950 and
carried nesting-material into the reed.

Oenanthe oenanthe (29th III. 1949) and musch earlier
Lullula arborea (10th III. 1950)

arrive to the barren hill tops and quarries usually during the last days of
March. To arable fields the Skylark ( Alauda arvensis. 2nd III. 1949 ) arrives
in the first half of March.

By the middle of April migration as a mass-phenomenon is finished.
The movements of species migrating then or thereafter are hidden by the
densely shot vegetation, but the bulk of migration is over already. It is
possible though, that some species arrive as late as early May.

The following diagram wants to show migration’s not perfectly even
character and is based on records of the 15 most important species which
occur in the bushes along the outflow of the lake. There are certain dates
when abrupt wave-like increase can be observed in migration. Here this date
is at about the 10th April at large.

The occupation of breeding territories and together with it the populat-
ion of living-habitants starts but slowly. There are exceptions here too,
however, but with these species it occurs already when migration of other
species has just reached its peak or is approaching it. Saxicola torquata already
appears at the beginning of March and joined to pairs by the end of this
month, occupies its nesting-grounds. Alauda arvensis and Lullula arborea
are among the first occupants and their settling occurs at the same time as
that of the Stonechat. With other species the population of habitats and
occupation of breeding-grounds begins at middle of April. At this date all the
migrants have arrived with few exceptions, at least the male birds. As the
result of vegetation’s strong development, birds can from now onwards be
better observed by hearing than by sight. Margins of various habitats are
becoming more marked day by day. Their inhabitants do not leave their
territories any more and straggling about, as has been general one or two
weeks ago, ceases. Those species, which are found straying about during the
whole summer, do not belong to the area and only come here to feed.

152

Further on I have to describe the various habitats. Three large groups
are distinguished : the hydrophilous, the transitionary (mesophilous) and the
xerophilous group. The basically important condition of their origin is water
and connected with it is the quality of plant-associations to be found in them
too. It is difficult though to demonstrate their dependence from water in
case of members of bird-populations belonging to the xerophilous group, but
these also certainly in one form or other do take up water which is essential
in maintaining their organism. The hydrophilous associations are most bound
to water. These are occupying the shores of the rivers and lake. They are the
most characteristic associations of the territory and catch everyone’s eye at
once with their bright colours and bustling birdlife. The transitionary associat-
ions find their place on the slope of the "Magashegy" and the northern shore
of the lake and for being formed, need the presence of a certain amount of
water. Their place is marked by dense lines on the adjoined map.

There are almost 40 species living here, all of which are more attracted
to hydrophilous, then to xerophilous communities. The xerophilous associat-
ions may again be devided into two sub-groups, named hemixérophilous and
euxerophilous ones.

a) Hydrophilous associations.

Their characteristics in common are: presence of permanent current or
standing water, habitats rather extensive, a rich bird-life with many species,
all of which in turn are present with many individuals.

Biotop I., see in Hungarian text.

The cookoo, as a nesting-parasite is a common visitor to biotop I., where
its hosts might mainly be Saxicola rubetra and Sylvia nisoria.

Biotop II., see in Hungarian text.

Acrocephalus palustris usually prefers places with thick undergrowth,
composed of reed, sedge and willows bushes. Its presence is not easily stated,
as the small bird with very much hidden life-habits may only be discovered
by its song. Its very rich and pleasant note is very low though, and might only
be heard from a close distance — contrary to many statements in literature.
Besides it has this remarkable habit only to sing in warm, bright weather.
If the weather is cooler or cloudy we may look for the bird in vain for days.
It nests in bush or undergrowth level in the second part of June. It is also the
bird to arrive latest to this territory and I never heard its song here before
May.

Biotop III., see in Hungarian text.

The breeding of duck-species listed is probable, as they are common
here. Lusciniola melanopogon has been observed twice in April 1951, but did
not occur any more. Further observations have to decide whether this meant
settling or just one or two straying specimen. Just a few pairs of Acrocepha-
lus palustris are found only along the western shore of the lake.

Biotop IV., see in Hungarian text.

Biotop IV. has a mixed character, both in plant-associations and bird-
life as water-loving and transitory elements are mixing up here already. The
inundation-area along the southern shore of the outflowing river has a hydro-
philous character yet, whereas the bush-patches and meadow on the northern
side may be looked upon as strongly mixed. Picus canus can be often seen on
the high willows and poplars near the bridge. I could not ascertain its nesting
there, but it probably breeds there in the hollows.

153

The specification of water-prefering biotops on our territory is finished
now. For completion I am listing the species too, which do not breed, but
commonly occur here:

Carduelis cannabina
Fringilla coelebs
Passer domesticus
Emberiza cintrinella
Motacilla alba
Aegithalos caudatus
Philloscopus collybita
Philloscopus trochilus fitis
Luscinia megarchyncha
Erithaeus rubecula
Hirundo rustica
Columba oenas
Columba palumbus
Delichon urbica

Upupa epops
Bubo bubo
Athene nostua
Strix aluco

Tyto alba guttata
Falco subbuteo
Falco tinnunculus
Buteo buteo
Accipiter gentilis
Accipiter nisus
Falco peregrinus
Aquila pomarina
Circaetus gallicus
Ciconia nigra

Apus apus Phaisanus colchicus

Among common, but not breeding birds, Motacilla alba needs to be
mentioned as an ecological peculiarity. This bird is a member of xerophilous
breeding-association. But it nearly always feeds in hydrophilous territories.
This phenomenon is not only valid here, but I have observed the same in
many other places in the country, but with the modification that in absence
of stony, rocky places, the bird contented itself with edifices built by men, as
secondary substitutes for them. It is possible that a change has taken place
in the ecology of the bird, namely that some phenomenon has forced the bird,
which originally inhabited territories with wet character, to change its nesting
site, without its changing feeding-territories. It would be interesting to trace,
which one of the newly acquired nesting-places was the first, the rocks or the
buildings. The explanation would seem closer, that the change has been
caused by the appearance of buildings, but I do think on the contrary, that
this progress must have been completed before the appearance of edifices
built by man’s hand, — probably during the glacial period — as among rela-
ted palearctic species petrophily is common during nesting season, even with
those species which otherwise avoid man’s proximity.

Circaetus gallicus only appeared once (10th VIII. 1950) above the reed-
beds.

*

Turning to mesophilous associations, the following common features may
be stated: everywhere dense thicket or forest, which only shows an open,
park-like character near the skirts, where a certain transition appears towards
hemi- and euxerophilous biotops. The member of species inhabiting it does
not amount to the one of the hydrophilous group.

b) Mesophilous associations.

Biotop V. see in Hungarian text.

I have only once found the Song-thrush breeding.

Biotop VI. see in Hungarian text.

Biotop VI. includes more plant-associations and on this basis ought to be
broken up, but this cannot be done, as birdlife there has a uniform character.
Almost all of the plant-associations are planted, the form of the association of

154

originally uniform character has only been preserved by the Fraxino-Carpi-
nion (perhaps replanted too) left standing on some part of the Magashegy.
Anthus trivialis is to be mentioned of breeding species, which inhabits open,
park-like forests in the belt of transition towards xerophilicum and breeds
in bushy parts growing under conifers. The cause of its breeding there is, that
the Tree-pipit always avoids the thick undergrowth of dense forests. The
earliest observation of the Nightingale was on Ist April 1951 (in a dry river-bed).
I could not state the breeding of the Nightjar on this territory yet, but I have
often flushed it in bushy places during the breeding period and thus I have
listed it among the nesting species.

List of not breeding, but commonly occurring species on the transitory
territory :

Corvus corone cornix Tyto alba guttata
Sturnus vulgaris Falco subbuteo
Upupa epops Ciconia nigra

c) Xerophilous associations.

These may be broken up into two sub-groups: to hemixerophilous and
euxerophilous ones. Characteristical for hemixerophilous associations are
heliophilia and an aversion of certain degree towards dense forests and thick
bushes. The species belonging to this group never penetrate far into patches
of dense woods and bushes, at the most they are sometimes perching on top
branches for outlook and resting-place or singing-spots. They seem to be
indifferent towards water or are contented with very little quantities of it.
There are mostly few species to be found here, but the number of their indi-
viduals may often be very high. Open stretches under human cultivation ;
agricultural fields, fallow-land and orchards e. g. belong to this group. € harac-
teristical for members of euxerophilous see iations is the higly developed
helio-, petro- and xerophilia — as far as they are daylight-species. Their
behaviour towards water is different though. Some of them may be looked
upon as primarily xerophilous species (Monticola saxatilis, Oenathe oenathe ),
whereas others only secondarily become it (Molacilla alba, Upapa epops),
better to say they only appear in the xerophilicum as members of breeding
associations. But generally it often occurs with euxerophilous species, that
they are coming to feed to hemixerophilous, even more wet places.

Biotop VII., see Hungarian text.

I have made counts of breeding pairs of Alauda arvensis twice in June
1950 on the same territory using the linear method (square area on the map).
Here I have found the number of pairs on a strip 100 meters long and 30
meters wide in the first case 5, the second one 7 pairs. If we reckon on the
basis of the second, higher number, it is found that

— — — 428 - 57, that is almost 430 square meters for a pair of

Skylarks for breeding-area. On other parts of our territory the number of
breeding pairs based on approximate estimate may be said to be roughly
equal, thus, local divergencies considered, the density of breeding Skylarks in
the surroundigs may be reckoned 450—500 square meters for a pair.

The only euxerophilous and at the same time the last biotop on our
territory is biotop VIII.

155

Biotop VIII., see in Hungarian text.

The following must be pointed out: The Blackbird, also a bird of the
forest, very well assimilates to local conditions here too and often behaves as
a real xero- and petrophilous bird. Monticola saxatilis and Oenanthe oenanthe
are the most typical euxerophilous species. The hemi- or euxerophilous
character of a place is in doubtful cases always decided by their presence.
The Black Redstard is such a species too. Breeding of Bubo bubo here was
proved by Istvan Konok and me in May 1949. When we first saw the nest,
it contained 3 young a few days old and one egg. On our second visit the
fourth egg was also hatched. The nesting-site was a recess in a rock about
3 meters high, below it was a slope of fragmented rocks. Besides the remain-
ders of the hind part of a young hare there were also remainders of Perdix
perdix and Phasianus colchicus, but in greatest numbers of Fulica atra. The
young developed undisturbed for three weeks, when they were taken by the
keeper of the shooting concern. The pair stays on the territory since, but the
nest was not found in following years any more. I bave found the Ortolan-
bunting here and on the slope of the Nagykevély — about 4 kilometers off
our territory singing several times, but I cannot prove its nesting.

le
Us

After having spoken about various biotops in detail, we are now coming
to phenomenons of autumnal migration. Its process is much slower than the
one of spring migration and is at first initiated by the straying about of the
species living here. This already begins during the first part of August. The
straying about soon shows the picture of accumulation to certain places.
This is caused by ripening fruits in fields and bushed and by the presence of
greatly increased insects there, chiefly Orthoplerae. This accumulation shows
a tendecy of growing stronger towards about the end of August, or beginning
of September. At this time already daily greater numbers of migrating birds
— coming mainly from northern territories — join those already there. The
capacity of the places sheltering these accumulated masses — _ shrubberies,
meadows and bush-patches along the edges of forests — increases very
greatly. The bush-patch which gave sufficient food and nesting possibility to
let us say one or two pairs of Warblers, is now full of these birds. It is only
natural that the ripening berries, which are mostly consumed by these birds
at that time, are so plentiful that the arriving visitors can eat as much as
they like. But this is only possible to a certain extent. When concurrency
between species with similar food reaches a certain limit-value, those which
have had plenty to feed on, must give way to the hungry, aggressive newco-
mers and leave the spot. This certain limit-value is the function of certain
plant’s crop. In consequence of continuous consumation the limit-value
begins to drop, slowly at first, but then with gradually increasing rapidity.
This progress can be observed most clearly on elder-bush-patches. When the
limit-value is reached on the whole area or on a part of it, some groups of
birds having stayed there, leaves to migrate elsewhere. With their departing
their balance is settled again for some time and then the whole process begins
again. The spaces of time between the leaving of various groups (reaching of
limit-value) presumably decrease in proportion of the geometrical progress-
ion. But they do not decrease until the total exhaustion of the area, but just
until a certain minimum is reached, at which the area still can keep up with
food a group of a limited number of individuals. This is one evidence that
with most species autumn migration is performed in groups or at least in

156

families and not just singly. After large groups having left, there are some
late individuals staying on though, but the staying of those is not determined
by the food available on the area, but by weather and by the inner constitut-
ion of those individuals. It would of course be a great error to seek the
explanation of migrating away only in diminuation of feeding-possibilities.
As this paper was written firstly with faunistical and coenological object,

other causes — as changes caused by hormons, influences by surroundings
etc. — cannot be explained here, may they be most important. I also do

not give details of automnal migration of various species, as the attached
index shows those species too, that only appear on the area in autumn, just
migrating through.

Summary

Our area can be devided into 8 biotops. These can be listed in the following grade
according to their richness in species.

ihe VIE (iran SO) hs Foose ie ee 34 species
ee TT (GR OPS) RRSSAA Pele acs 23 species
Dea CHV GEODED ie. tene 20 species
4 VALDES (RER DD) 2 stave ok n 19 species
HAN (VCO PIN) et 15 species
GNT) Fes.) ota (orcad wer ae ae 13 species
Pa VENLLLABSIEOLY)T ON enna 8 species
SIONI LETTORI) 7 species

These numbers include species occuring in the specified habitats without regard
to their being listed on other habitats or not. The total number of breeding species
is 78. Their grouping to various levels in all the biotops is as follows :

i Nesting inssoil-level’ ........: 27 species | 34%
2. Nesting im bush-level ......:.. 11 species 14%
3. Nesting in reed-sedge-level ... 11 species 14%
4. Nesting in stem-level ........ #31 species 11497
9..Nesting in’rocky-level:! ... ...... gispecies (1295
6. Nesting in crown-level ...... 6 species 9%
7: Nesting in water-level ....... 2 species 208
8. Nesting in undergrowth-level . 1 species 197

Ord Ia ayers RS a 78 species 100%

Among the various types of habitats- in view of dominant species — first is meso-
philicum with 36 species, hydrophilicum follows with 26 species and last xerophilicum
with 14 species. If we compare the dominant species and the total number of species
of various types of habitats, as a result we get the number of accessorical species
occurring there :

Dominant ~....:... hydroph. 26 mesoph. 36 xeroph. 14
Rota ssh Ae sont. hydroph. 46 mesoph. 36 xeroph. 23
ACECSSOLIGA A els +. 20 = 43,5% —

If accessorical species are expressed in percentage of dominants, the result is:

In hydrophilicum accessorical species are ..... 26:19

INSIDESOD I IE ee en o era. a —
PM MELO PU IGN zer nn dee ee ve. à 64,3%

of dominant species. That is to say : dominancy kept in sight, mesophilicum is most
impregnated. This is made clear by the fact that among 20 accessorical species formed
in hydrophilous habitats, 14 are given by mesophilicum and only 6 from xerophilicum.
From mesophilicum 9 species come to xerophilicum too, thus out of 36 mesophilious
species 23 have ecological, better to say coenological valency. Whereas areas with the

157

highest capacity are hydrophilous ones, not just because of the high number of species,
but also because accessorical species are present here in greatest numbers, thus these
places do mostly attract species with higher valency. This fact proves the high number
of species that results when a list of these species is compiled, which occur on all the
area during the whole year or have occurred just once or twice till now.

Before finishing I have to thank research-officers of the Ornithological Institute,
whose help and advice has often been used in improving this work.

Explanation: At the description of various biotops the abbreviations of sub-
groups of frequent occurence are :

gy — frequent
kò — not rare
r — rare

Abbreviations marking the columns for level :

] — crown-level

cs — bush-level

du — undergrowth-level
t — soil-level

tö — stem-level

sz — rocky-level

v — water-level

n-s — reed-sedge-level

SZELJEGYZETEK RUDOLF ZIMMERMANN,
'BEITRAGE ZUR KENNTNISS DER VOGELWELT
DES NEUSIEDLER SEEGEBIETES €. MŰVÉHEZ

Írta: dr. Csörgey Titus

1940-ben kapta Rudolf Zimmermann a megbizast a Fertöterület madär-
vilaganak összefoglalö ismertetésére, mint ilyen teren kiprobalt munkaerò,
és a szabadteri allatfényképezés mestere. A halal csak 3 évet engedélyezett
részére és mégis lelkes kutatomunkajaval, valamint a magyarhoni és német-
orszagi irodalom gondos felhasznalasaval e révid id6 alatt is oly terjedelmes
müben szamolt be (273 faj, 47 képtabla), amelynek visszamenö kiegészité-
sére alig van szükseg. Hogy erre mégis vallalkoztam, az batoritott, hogy bar
megszakitasokkal, de 35 ev alatt gyakran idöztem ebben a csodalatos vizi-
világban, melynek gazdag madarélete és 6stermészeti sajátossága, valamint
a sóstavak fölött lebegő szelíd melankólia vonzóereje is egész életemre rab-
jává tett.

Kutatásaim színhelye a tó délnyugati, soproni, valamint a déli fertőbozi
és hidegségi partvidéke volt. Első szemlémet néhai Faszl István soproni
tanáromnak, a Fertő madárvilága akkori legjobb ismerőjének vezetésével
1892 május 1-én végeztem a soproni parton. A víz akkorra már annyira meg-
apadt, hogy az az évi kegyetlenül hideg télen fenékig befagyott és halállo-
mányának maradéka is 10 évre elpusztult. Eltűntek a halevő madarak,
a gémek, vöcskök, csérek stb. A nyitott partokat és a kiemelkedő sárpadokat
helyettük a szalonka-félék, főleg cankók (T rin g a) seregei népesítették be a
soproni halásztanya környékén. A távolabbi, de csak 4 m mély víztükrön
szárcsák (Fulica) és récék, főleg Anas guerguedula tanyáz-
tak és a közelben évek óta fészkelő gólyatöcs (Himantopus) is több-
ször elénk került ezen a május elsején. A tömeget azonban a még vonulóban
lévő cankók adták, melyeknek mind az 5 fajával találkoztunk. Ezeknek a
vonzó röpképe és kedves hangja uralkodott: a vöröslábú (T. totanus)
tyütyüütyü szava és talüdl-lüdl nászéneke, a szürke (T. nebularia)
tiaa-tiaa hangja, az erdei cankó (T. ochropus) ezüstcsengésű elüidli
szólama, a kormos cankó (T. erythropus) kemény csui-csuhi kiáltása
s végüi a réti cankò (T. glareola) szapora giffgiffgiff riadója keltett feled-
hetetlen benyomást. Csak a 35 év alatt mindössze kétszer látott tavi cankó
(T. stagnatilis) hangja maradt előttem ismeretlen.

A víztükrön sűrűn elszórt apró sás- és nádcsoportok kínálkozó födözéke
a figyelést nagyon megkönnyítette, gyakran adva alkalmat intim jelenetek
meglesésére. Így láttam a többi között, hogy a féllábon pihenni készülő cankók
másik lábukról a sarat lerázva, azt megszáradásig hátra nyújtották. A tőlem
pár méternyire gubbasztó sárszalonka (Capella gallinago) pedig
kendermagnyi köpet kiadása után kezdett csak újból szurkálni.

A víznek gyalogosan járható sekély volta a legalkalmasabb lesőhelyek
korlátlanul való felkeresését tette lehetővé — bár oly fáradalmak árán, ame-

159

lyek legyőzéséhez rajongäsig menő lelkesedés kellett. A feneket arasznyira
borító szurokszerű iszapban kilométeres utakat megtenni szinte ember-
feletti feladat volt, a szélhajtotta víztől megszabadult kenyértésztasűrűségre
tömődött iszapban törtetés pedig már pár száz lépés után is megállásra kény-
szerítette a legedzettebb sárjárót is.

A tórészlet ábrázata évtizedek multán teljesen megváltozott. A harmadik
víztükörig már minden silány, de sűrű náddal van födve, elvesztek az apró
nád- és sásszigetek és az iszappadok, csak tükörvíz van és zárt nádfal. Eltűntek
a cankók és a gólyatöcsök, átrepültek a Fertőboz és Hegykő közötti déli
partterületre, amely azonban a vízvándorlás folytán fészkelésre kevésbbé
alkalmas. Erős északi szél ugyanis a vizet 2 kilométernyire is kilöki a partra,
úgyhogy a száraz parti legelőkön is 4% méteres hullámok hömpölyögnek, útköz-
ben felemelve és elsodorva bizonyára nem egy fészket is.

A kaszálókon álló szénaboglyák ilyenkor valósággal zengenek az úszva
odamenekült egerek seregétől, másutt meg a vándorpatkányok hadával
népesülnek be. Déli szélben meg északra vándorol a víz, terjedelmes iszap-
mezőket tárva a szalonka-félék elé. Egy-egy területrész madárállománya
tehát nemcsak évenként változik a vízállás szerint, de gyakran naponként is a
széljárástól függően. Vonulás idején pedig az éjszakák minősége is befolyás-
sal van a madárállományra. A vonulásra nem alkalmas sötét éjjelek során
néha hatalmas madártömegek torlódnak meg a déli parton, várva az első
csillagfényes éjjelt az útrakelésre. Ilyenkor az útra-toborzás érdekes látványá-
ban is részesültem. Egy kis cankócsapat alkonyatkor állandó fütyüléssel száll-
dosott a déli part mentén fel s alá, egyre újabb csatlakozókkal gyarapodva,
majd magasra emelkedve indult meg délnek. Ugyanitt volt hasonló toborzás
tanúja Vönöczky— Schenk Jakab is, de évekkel később, mikorra a tónak ez a
része is újból benépesült halakkal, vörösgémek útraindulását szemlélhette.

Élményeimből csak töredékeket nyújthatok, mert a Madártani Intézet-
nek tűzben pusztulásakor az irattárral együtt naplójegyzeteim javarésze is
elpusztult. Csupán egyetlen megmaradt, 1896-ban kezdődő naplómból
szemelgethetek. Tehát:

Kacagöeser (Gelochelidon nilotic a). Ezzelgaz emlitett tana
rom számára is ujdonsagul jelentkező fajjal 1897 július 19-én találkoztam
először, a déli Fertőparton. A mellig érő sás fölött tömérdek dankasirály
szálldosott, ivó fecske módjára csapkodva alá a szöcskék után. Ezekhez
csatlakozva bogarászott a kacagócsér néhány példánya is. Aug. 4-én, majd
11-én pedig a soproni tórészen láttam 8—10 főnyi társaságát. Vaskos fekete
csőréről és inkább a sirályokéhoz, semmit sem csérekéhez hasonló szárny-
állásáról könnyű felismernünk, mielőtt még jellegzetes , hehehehé" kiáltását
meghallhattuk volna. Tanárom 20 évi kutatása alatt sem észlelte itt eddig.
Hangsúlyozom, hogy e csér eme előfordulása arra az időré esik, amikor a
Fertő e részén nyoma sem volt halnak. Miként tehát a dankasirály, úgy ez a
csér sincs feltétlenül haltáplálékra szorulva, és talán csak a fiókaneveléskor
van halas vízhez kötve.

Függöcinege (Remiz pendulinus). Egy csapatával 1900 telén
a tó közepéig vivő korcsolyás kiránduláson találkoztam. Jelenlétét már
messziről elárulta az a recsegő hang, melyet a rovarok után kutatva a szár-
ölelő nádlevél tövének felhasításával keltett.

Barkós cinege (Panurus biarmicus) Kedves citerahangon
gőgicsélő társaságait mind nyáron, mind télen gyakran megtaláltam.

c

160

A Petényi-hagyatékhoz festett képem, a hólé-tócsából ivó cinegepär, 1900
telén latott jelenet emléke.

Füsti fecske (Hirundo rustica). Atvonulasan nagy tömegekben
keresi fel a nadasokat, amelyekben a vizszin közelébe lehajlitott nadszalakon
viztöl temperält hömersekletü hälöhelyet nyer, tovabba tavasszal legkorab-
ban talál mar, ősszel legkés6bben még elég táplálékot. Hajnali ütrakeleset
1900 oktöber 15-én lathattam. Meg csillagfeny mellett vagy 2 kilométer-
nyire gazoltam be a soproni patrol. Meg alig szürkült, amikor egy közeli
nadasbol nagy robajjal rebbent fel a megkésett fecskersapat és indult meg
délnek a napi útszakasz berepüléséhez.

Tőkésréce (Anas platyrhyncha). Telelő tömegeit a hirtelen
beálló fagy olykor a szárazulatra kényszeríti. 1900 dec. 3-án naplójegyzetem
szerint: ,,Az eddig csodálatosan enyhe időt hirtelen erős fagy és orkán-
szerű északi szél váltotta fel. A víz kijött a régi partig és meg is fagyott.
Estére a Vanellus-ok, Numenius-ok és Charadrius-ok sietve
menekültek délnyugat felé, követve a kacsák oly tömegeitöl, amilyenről
eddig fogalmam sem volt. Órákig száguldottak egymás nyomán és széles
fronton. Másnap reggelre a jég már megbírt, a kacsák pedig már újból a
Fertőn voltak. 3-án tehát csak egy éjjelre szálltak ki a szántásokra, hogy a
már jégkásás vízbe bele ne fagyjanak, miként ez vagy 20 év előtt meg is tör-
tént, amikor a parti lakosok zsákszámra szedték a befagyott kacsát." Ily
veszedelem csak szélcsendes éjjelen érheti a sima vizen gyanútlanul pihenő
kacsákat. A dec. 3-i orkánerejű szél a fenékig való hullámzással űzte ki és
mentette meg a madarakat. Ugyane hónap végén meg arról győződhettem
meg, hogy ez a réce nemcsak megél, de meg is hízik a Fertő jegén. A bozi
hajózócsatorna torkolatánál ugyanis 1900 decemberében esti lesen 12 tőkést
lőttem és valamennyi 2 kilós volt a szokott 115 kg helyett. Nyilván a csillag-
sásnak a jégen a szél által tömegesen összehordott magvaival táplálkoztak
ily jó eredménnyel.

A madártani részhez való hozzászólásom eme sovány anyagát egyetlen
megmaradt naplóm félnapi élményeivel egészíthetem ki. Példáját adom,
hogy az alakok, mozgások, színek, hangok és illatok eme csodálatos világa
mit képes nyújtani egyetlen nyári délutánon :

1900 aug. 10. Déli Fertőpart.

, Egyetlen napom, amelyet rövid szünidőmből egy évi vágyakozásom
kielégítésére, álmodozásaim megvalósítására fordíthatok. Rövid délutáni
kirándulás volt az egész, de elég arra, hogy feledhetetlen emlékekkel szolgál-
jon. Csaknem egy óra hosszat tartott a begázolás kaszálókon, nádasokon és
mellig érő, széltől összekuszált sásmezőn keresztül. Szinte tántorogtam, mire
a hegyoldalról kinézett vízfoltra bejutottam. Pár perc alatt felismertem a
madárjárás útjait: két sással tarkított víztükör összekötő erét. Ide ültem,
innen néztem azt az elém tárult, párját ritkító jelenetet. A tükörsimán elterülő
rónavíz fölött százával nyüzsgött a cankó, seregesen a sárszalonka, bibic és
dankasirály s a sok panaszkodó, ujjongó, pörölő hangba a szélkiáltó flótázó
szava is beleszólt.

Lövésre tömérdek alkalmam lett volna, de nem igen használtam ki,
csak néztem a sok kedves madáralakot, hallgattam azokat az álmaimban is
oly sokszor visszhangzó szólamokat.

A megfigyelt fajok jegyzéke: Tringa totanus százával, T.
glareola 15—20-as csapatokban; T. nebularia néhany; T.
cengia: Di TÉS sole 1 ochreopus esy hang: T. stagmatılas

11 Aquila— 8-5 161

egyet lattam nagyon közelröl; Philomachus pugnax több pär-
ban; Himantopus himantopus 5 darab;) Gapella) gar
linago 10—15-6s csapatokban sűrűn; Anas querquedula több
példány; Anas crecca néhany; Anas platyrhyncha gyak-
ran jon, de egyesével; Anser anser több száz; Vanellus vanel-
lus sok szaz; Porzana porzana hangja sürün hallik; Larus
ridibundus hatalmas seregekben; Numenius arquatus több
párban; Circus aeruginosus néhany; Panumus, Dyarnke

cus egy csapat."
Zimmermann Rudolf ezt a tanulmányát egy újabb kötettel készült kiegé-

is feldolgozta volna. Idöelötti halala mar ezért is nagy veszteség, mert a
tovidéknek a madarakon kívüli állatvilága is nagyon gazdag, tehát még sok
értékes tanulsággal szolgálhatna. Az egertöl a hermelinig, rökäig, nyülig és
szarvasig sok emlösällat menekült az emberi civilizáció zaja elől az 6stermé-
szeti állapotukat megőrzött nádasok csendjébe. Szamukrol a zuzmaras jégen
meg a havon látható tömérdek lábnyom tanúskodik. A nyulak az 44 méteres
vízben vígan szaladgálnak, a rókák meg oly mélyen is gázolnak, hogy iszap-
tól összeragadt bundájukkal siralmas látványt nyújtanak. Állandóan a vadá-
szok közelében bujkálnak, nyilván a sebzetten elhullott madárzsákmány
reményében. A már említett egerek és patkányok tömege pedig télire is oly
sok rókát tart együtt, hogy egyik télen a déli part mentén 41 darabot szerez-
tünk meg sztrihnines verébhullákkal.

A Fertőterület emlősfaunáját a denevérek is gazdagítják. Két legnagyobb
termetű és leggyakoribb fajukkal sokszor találkoztam. Ezek egyike a hosszú
hegyes szárnyával feltűnő korai denevér (Nyctalus noctula). Nevének meg-
felelően már napnyugta előtt szálldos a fecskék között, melyekkel mind
röptének sebessége, mind cikázásának fürgesége is vetekedik. A másik fajt, a
közönséges denevért (Nystactes murinus) egy ködös szeptemberi hajnalon
vonulásán találtam. Kb. 50 lépésnyi távolságban kôvetkezve, hosszú láncban
haladtak a soproni part mentén déli irányban. A Németországban végzett
gyűrűjelzések tanulsága szerint a denevérek is jelentékeny távolságokra jut-
nak el enyhébb környezetű téli szállást kereső útjukon. Ha pedig meggondol-
juk, hogy mindezt a madarakéhoz képest mily csekély kis mellizomzattal
érik el, azt látjuk bizonyítva, hogy a hajlékony bőrszárny sokkal jobb hatás-
fokkal működik, mint a madarak tollas szárnya.

RANDBEMERKUNGEN ZU DEN „BEITRÄGEN ZUR KENNTNIS DER
VOGELWELT DES NEUSIEDLER SEEGEBIETES” VON RUDOLF
ZIMMERMANN

Von Dr. Titus Csorgey

Im Jahre 1940 erhielt Rudolf Zimmermann, als bewahrte Arbeits-
kraft auf dem fraglichen Gebiete, und Meister der Tierphotographie in der
Natur, den Auftrag zur zusammenfassenden Beschreibung der Vogelwelt des
Fertö (Neusiedler) Gebietes. Vom frühzeitigen Tod wurden ihm hiezu
bloss drei Jahre gewährt, doch ermöglichten selbst in dieser kurzen Zeit-
spanne sein begeistertes Forschertum, sowie die sorgfältige Benutzung der

162

ungarländischen und deutschen Fachliteratur das Zustandekommen eines
umfangreichen Werkes (273 Arten, 47 Bildertafeln), welches einer nach-
träglichen Ergänzung kaum bedarf. Trotzdem fühle ich mich aber zu diesem
Unternehmen durch den Umstand ermuntert, dass ich, wenn auch mit
Unterbrechungen, während 35 Jahre oft in dieser wunderbaren Wasserwelt
verweilte, deren reiches Vogelleben und urnatürliche Eigenart, sowie die
Anziehungskraft der über den Salzlacken schwebenden milden Melancholie
mich fürs ganze Leben gefangennahmen.

. Als Schauplatz meiner Forschungen diente das südwestliche Soproner
(Odenburger), sowie das südliche Seeufergebiet nächst Fertöboz und Hideg-
seg (Holling und Klein-Andrä). Meinen ersten Besuch stattete ich am 1. Mai
1892 unter der Leitung meines Soproner Lehrers, des verstorbenen Profes-
sors Stefan Fäszl, welcher seinerzeit als der beste Kenner der Vogelwelt
des Fertö galt, dem Soproner Ufer ab. Der Wasserstand ging zu jener Zeit
bereits derart zurück, dass der See infolge der grausamen Kälte des voran-
gegangenen Winters bis zum Grund zufror, so dass auch der Rest des ver-
bliebenen Fischbestandes auf 10 Jahre hinaus zugrunde ging. Es verschwan-
den alle sich von den Fischen nährenden Vögel, wie Reiher, Taucher, See-
schwalben usw. An ihrer statt wurden die offenen Ufer und die aus dem
Wasser ragenden Schlammbänke rings um die Soproner Fischerhütten durch
Scharen von Schnepfenarten, vorwiegend von Wasserläufern (Tringa),
bevölkert. Auf dem entfernteren, jedoch nur 25 cm tiefen Wasserspiegel
tummelten sich Blässhühner (Fulica) und Enten, hauptsächlich Anas
querquedula, und auch der seit Jahren in der Nähe nistende Stelzen-
laufer (Himantopus) liess sich an jenem ersten Mai mehrmals sehen.
Die grosse Masse bestand jedoch aus den noch im Zuge begriffenen Wasser-
äufern, deren sämtlichen fünf Arten wir begegneten. Das Gesamtbild wurde
durch das anziehende Flugbild und die liebliche Stimme dieser Vögel bestimmt:
der ‚„tjütjütjü” Pfiff und ,,talüdl-lüdl” Balzgesang des Rotschenkels
(Tringatotanus), die „tiaa-tiaa” Stimme des Grünschenkels (Tringa
nebularia), die silberhelle Vokalpartie ‚‚elüdli”’” des Waldwasserläufers
(T. ochropus), der harte ,,tschui-tschui” Schrei des dunklen Wasser-
läufers (T. erythropus), und schliesslich der hurtige ‚‚giffgiffgiff’’
Alarmruf des Bruchwasserläufers (T. glareola) erweckten in mir -unver-
gessliche Eindrücke. Nur die Stimme des Teichwasserläufers (T. stagna-
tilis), den ich im Verlaufe von 35 Jahren bloss zweimal zu sehen bekam,
blieb mir unbekannt.

Durch die sich von selbst bietende Deckung der auf dem Wasserspiegel
verstreuten kleinen Schilf- und Rohrpartien wurce die Beobachtung wesentlich
erleichtert, und oft erboten sich erwünschte Gelegenheiten zum Belauschen
intimer Szenen. So sahich unter anderem, wie Wasserläufer, die sich anschick-
ten, auf dem einen Lauf stehend auszuruhen, von dem Anderen den Schlamm
abschüttelten, und ihn bis zum Trocknen nach rückwärts streckten. Die auf
eine Entfernung von einigen Metern vor mir kauernde Bekassine (Capella
gallinago) aber begann erst wieder zu stechen, nachdem sie einen Auswurf
von der Grösse eines Hanfsamens von sich gab.

Das seichte, zu Fuss immerhin zu durchwatende Wasser ermöglichte
das unbehinderte Aufsuchen der geeignetesten Ansitzte, wenn auch unter
Anstrengungen, zu deren Bewältigung es einer bis zur Schwärmerei gesteiger-
ten Begeisterung bedurfte. Die Zurücklegung von kilometerweiten Strecken
in dem den Boden in Spannentiefe bedeckenden pechartigen Morast bedeu-

ons 163

tete eine Aufgabe, die die Menschenkraft schier übertraf, und das Vor-
wärtsdringen in dem vom windgetriebenen Wasser freigelegten, brotteigartig
zusammengebackten Morast zwang selbst einen abgehärteten Schlammgän-
ger nach einigen Hundert Schritten zum Verweilen.

Das Gesicht der kartographierten Seepartie hat sich nach mehreren
Dezennien voilständig verändert. Bis zur dritten offenen Wasserblänke ist
bereits Alles mit minderwertigem, jedoch dichtem Rohr bedeckt; die klei-
nen Rohr- und Schilfinseln, wie auch die Schlammbänke sind verschwunden,
so dass es auf diesem Gebiete nur offene Wasserspiegel und geschlossenes
Röhricht gibt. Wasserläufer, sowie Stelzenläufer fehlen, diese Arten über-
siedelten auf das zwischen Fertöboz (Holling) und Hegyk6 (Heiligen-
stein) sich erstreckende südliche Ufergelände, welches jedoch infolge der
Wasserwanderung zum Nisten weniger geeignet ist. Der starke Nordwind
pflegt nämlich das Wasser oft bis auf eine Entfernung von 2 km über das
Ufer hinauszutreiben, so dass selbst auf den trockenen Uferweiden sich Wel-
len von der Höhe eines halben Meters dahinwälzen, welche unterwegs sicher-
lich mehr als ein Nest hochheben und verschwemmen.

Die auf den Wiesen stehenden Heuschober ertönen gleichsam bei solchen
Anlässen von der Schar der sich schwimmend hinübergeretteten Mäuse ;
anderen Ortes bevölkern sie sich wieder mit Truppen von Wanderratten. Bei
Südwind jedoch wandert das Wasser nach Norden, und legt für die Schnep-
fenarten weitläufige Schlammfelder frei. Der Vogelbestand je eines Teil-
gebietes wechselt daher nicht nur jährlich nach dem Wasserstand, sondern
oft täglich, je nach der Windrichtung. In der Zugperiode aber wird der
Vogelbestand auch durch die Beschaffenheit der Nächte beinflusst. Im Ver-
laufe der für den Zug nicht geeigneten dunklen Nächte stauen sich in Erwar-
tung der ersten sternenhellen Nacht zum Abziehen oft gewaltige Vogelmas-
sen an dem Südufer. Bei solchen Gelegenheiten wurde ich auch des interes-
santen Schauspiels der Werbung für die Fahrt teilhaftig. Eine kleine Schar
von Wasserläufern flog bei Sonnenuntergang mit unaufhörlichem Pfeifen
längs des Südufers auf undab, vergrösserte sich ständig mit sich neu An-
schliessenden, und machte sich schliesslich in beträchtlicher Höhe nach
Süden auf den Weg. An der selben Stelle war Jakob Vönöczky —
Schenk Zeuge einer ähnlichen Werbung, jedoch mehrere Jahre später, als
sich auch dieser Teil des Sees wieder mit Fischen bevölkerte. Er hat dieser
Art das Fortziehen von Purpurreihern beobachten können.

Ich vermag aus meinen Erlebnissen nur Bruchteile zu bieten, da bei der
Brandkatastrophe des Ornithologischen Instituts in Budapest mit dem
Archiv auch der grösste Teil meiner eigenen Tagebuch-Aufzeichnungen
zugrunde ging. So ist es mir leider nur vergönnt, einige Einzelheiten aus
meinem allein erhaltenen, mit dem Jahre 1896. beginnenden Tagebuch
anzuführen. Es heisst daselbst :

Lachseeschwalbe (Gelochelidon nilotica). Dieser Art, welche
sich auch für meinen bereits genannten Lehrer als Neuheit präsentierte,
begegnete ich zum ersten Male am 19. Juli 1897 am südlichen Fertöufer. Über
dem bis zur Brust reichenden Schilf kreisten Lachmöven in ungeheueren
Mengen, welche sich auf die Art von trinkenden Schwalben nach Grashüpfern
hinabstürzten. Diesen sich anschliessend lagen auch einige Exemplare von
Lachseeschwalben dem Insektenfang ob. Am 4., weiters am 11. August sah
ich eine Gesellschaft der letzgenannten Art auf dem Soproner Seegebiet
wieder. An ihrem schwarzen Schnabel und ihrer mehr an Möwen als an See-

164

schwalben erinnernden Flügelstellung sind dieselben leicht zu erkennen,
. auch bevor ihr charakteristischer ,,hehehehee” Schrei ertönt. Mein Lehrer
kam während seiner 20-jährigen Forschungszeit bis dahin nicht in die Lage
sie zu beobachten. Ich möchte betonen, dass dieses Vorkommen von See-
schwalben auf jene Zeitperiode fällt, in welcher es in diesem Teile des Sees
schon keine Spur mehr von Fischen gab. Somit scheint, ebenso wie es bei der
Lachmöve der Fall ist, auch diese Art der Seeschwalben nicht unbedingt auf
Fischkost angewiesen zu sein, und ist sie vielleicht nur bei der Erziehung ihrer
Jungen an fischhaltige Gewässer gebunden.

Beutelmeise (Remiz pendulinus). Mit einer Schar dieser Vögel
traf ich im Winter des Jahres 1900 auf einem Schlittschuhausflug zusammen,
welcher uns bis zur Seemitte brachte. Ihre Gegenwart wurde schon von
Weitem durch den leicht knarrenden Laut verraten, welchen sie, nach Insek-
ten suchend, mit dem Aufschlitzen der, den Rohrstengel umklammernden
Blätter erzeugt.

Bartmeise (Panurus biarmicus). Ihre, in anmutigen Zithertönen
lockenden, Gesellschaften traf ich sowohl im Sommer, wie auch im Winter
des Öfteren an. Das Bild, welches ich den ,,Ornithologischen Fragmenten
aus Petenyi’s Nachlass" beigab, das aus einer Schneewasserlache
trinkende Meisenpaar, ist die Erinnerung an eine im Winter 1900 beobachtete
Scene.

Rauchschwalbe (Hirundo rustica). Auf dem Durchzug sucht
sie in grossen Mengen die Schilfdichtungen auf, wo sie sich die, sich bis zur
Wasserfläche herabneigenden Rohrstengeln zum Schlafplatze wählt, weil
hier die Temparatur durch das Wasser gemildert wird. Auch findet sie hier
schon im frühesten Frühjahr, wie auch in Herbst noch genügend Nahrung.
Ihr Aufbrechen konnte ich am 15. Oktober 1900 bei Tagesanbruch beobach-
ten. Ich watete noch bei Sternenlicht vom Soproner Ufer ungefähr 2 Kilo-
meter weit in den See hinaus. Es dämmerte noch kaum, als aus einem nahen
Röhricht die verspätete Schwalbenschar sich mit grossem Gebraus erhob, und
zur Hinterlegung der Tagesstrecke gegen Süden aufbrach.

Stockente (Anas platyrhyncha). Ihre überwinternden Massen
werden durch den sich plötzlich einstellenden Frost manchmal ans Trockene
genötigt. In meinem Tagebuch heisst es vom 3. Dez. 1900: „Das bis jetzt
wunderbar milde Wetter wurde unvermutet von starkem Frost und orkan-
artigem Nordwind abgelöst. Das Wasser bracht bis zum alten Ufer vor, und
fror dort zu. Am Abend retteten sich die Vanellus, Numenius und Charadrius
in aller Eile gegen Südwesten, gefolgt von Enten in solchen Massen, wie ich
sie mir bis dahin nicht habe vorstellen können. Stundenlang sausten sie
hintereinander in breiter Front dahin. Nächsten Morgen war das Eis bereits
tragfähig, und die Enten waren wieder auf dem See. Am Dritten hatten die
sich also bloss für eine Nacht auf die Ackerfelder begeben, um nicht in dem
bereits eisbreiigen Wasser einzufrieren, wie es vor ungefähr 20 Jahren tatsäch-
lich geschah, als die Uferbewohner die eingefrorenen Enten sackweise sam-
melten”. In eine solche Gefahr können die, auf dem glatten Wasser arglos
ruhenden Enten nur in windstillen Nächten geraten. Der orkanmässige Wind
vom 3. Dezember trieb die Enten mit einem bis zum Grund reichenden Wellen-
gang hinaus, und rettete sie dadurch. Am Ende desselben Monates konnte
ich mich dann davon überzeugen, dass die Enten auf dem Eise des Fertösees
nicht nur am Leben bleiben, sondern sogar fett werden. Bei der Mündung des
Schiffahrtskanals von Fertöboz (Holling) schoss ich nämlich im Dezember

165

1900 auf abendlicher Lauer 12 Stiick Stockenten, von welchen jede 2 Kilo-
gramm wog, ihr durchschnittliches Körpergewicht um ein halbes Kg. über-
schreitend. Zu diesem guten Ergebnis hatte offenbar jener Umstand beige-
tragen, dass die Enten sich von dem, auf den Eisflächen vom Winde massen-
haft zusammengetriebenen Riedgrassamen nahrten.
Das magere Material meines Beitrages zum ornithologischen Teil will
ich mit den Erlebnissen eines halben Tages aus meinem einzig erhaltenen
Tagebuch ergänzen. Ich möchte auf diese Weise an Hand eines Beispieles
veranschaulichen, was diese wunderbare Welt von Formen, Bewegungen,
Tönen und Düften an einem einzigen Sommernachmittag zu bieten vermag:

10. August 1900. Südliches Fertöufer.

„Der einzige Tag, welchen ich aus meinen kurzen Ferien der Befriedi-
gung einer ganzjährigen Sehnsucht und der Erfüllung meiner Träumereien zu
widmen vermag. Ein kurzer Nachmittagsausflug, das war Alles; immerhin
genug, um unvergessliche Erinnerungen zurückzulassen. Das Durchwaten
der Mähwiesen, des Röhrichts und der weiten Flächen windzerzausten, bis zu
Brusth6he heranreichenden Riedes nahm fast eine Stunde in Anspruch. Ich
taumelte nahezu, als ich endlich zur Wasserblänke gelangte, die ich mir von
der Berglehne aus ausersehen hatte. In wenigen Minuten wurde mir die Ver-
kehrsstrasse der Vögel gewahr ; es war dies eine Verbindungsader zwischen
zweien, mit Schilf durchsetzten Wasserspiegeln. Da setzte ich mich an, um
von ihr aus die sich mir darbietende unvergleichliche Szene zu beobachten.
Uber dem sich spiegelglatt dahinbreitendem Wasser tummelten sich Hun-
derte von Wasserläufern, scharenweise Bekassinen, Kiebitze und Lachmöven,
und in den Chor der mannigfaltig klagenden, jubelnden, zankenden Tòne
stimmte auch der Flötenruf des Brachvogels ein.

Zum Schiessen bot sich reichlich Gelegenheit, welche ich aber so ziem-
lich unbenutzt vorbeigehen liess ; ich wollte mich nur an den vielen lieblichen
Vogelgestalten satt sehen, und den, auch in meinen Träumen so oft wieder-
kehrenden Stimmen lauschen.

Verzeichnis der ,beobachteten Arten: Tringa totanus zu
Hunderten; T.glareola in 15—20 köpfigen Scharen ; einige T. ne b u-
Varia; viele T.erythropiw's; em Rut von T'oCh ab pus: von
stagnatilis sah ich ein Exemplar aus nächster Nähe; Philoma-
chus pugnax in mehreren Paaren; Himantopus himanto-
pus 5 Stick; “Capella gsallinago wiederholt in, Trupps son
10—15 Stück ; mehrere Exemplare von Anas querquedula; einige
Anas Crecca; Anas platyrhyncha kam oft, jedoch einzeln;
Anser anser mehrere Hunderte; Vanellus vanellus mehrere
Hundert; Porzana porzana liess Ihre Stimme’ häufig hören
Larus ridibundus in mächtigen Scharen; Numenius arqua-
tus in mehreren Paaren; Circ us aerug gino sus: Einige; Panne
Pic anni cus: ein rupp:

Rudolf Zimmermann beabsichtigte diese seine Arbeit mit einem
weiteren Bande zu ergänzen, welche der Bearbeitung der gesamten Okologie,
sowie der hydrographischen Verhältnisse des Fertögebietes gewidmet gewe-
sen wäre. Sein frühzeitiger Tod ist schon deshalb als grosser Verlust zu bekla-
gen, de das Seegebiet auch ausser der Vögel eine sehr reiche Tierwelt besitzt,
folglich noch viel wertvolles wissentschaftsliches Material zu bieten hat. Von
der Maus bis zum Hermelin, zum Fuchs, zum Hasen und zum Hirsch flüchte-
ten sich vor dem Lärm der menschlichen Zivilisation viele Säugetiere in die

166

Abgeschiedenheit der Schilflickichte, die ihren Urzustand bewahrt haben.
Von ihrer Menge zeugt die ungeheure Anzahl der auf dem bereiften Eise,
sowie im Schnee sichtbaren Fährten. Die Hasen treiben sich in dem 25 Zenti-
meter tiefen Wasser fröhlich herum, und die Füchse waten sogar so tief darin,
dass sie mit ihrem mit Schlamm verklebten Fell einen kläglichen Anblick
bieten. Sie schleichen ständig in der’ Nähe der Jäger herum, offenbar in
Erwartung der als angeschossen verendenden Vogelbeute. Die Menge der
bereits erwähnten Mäuse und Ratten hält aber selbst im Winter eine solche
Anzahl von Füchsen beisammen, dass wir während eines einzigen Winters
mittels mit Strychnin bestrichenen Sperlingskadavern längs des Südufers
deren 41 Stück einbringen konnten.

Die Säugetierfauna des Fertögebietes wird auch durch die Fledermäuse
bereichert. Den beiden, ihrer am häufigsten vorkommenden und die grössten
Gliedmasse aufweisenden Arten bin ich öfters begegnet. Die eine ist Nyctalus
noctula, welche schon vor Sonnenuntergang zwischen den Schwalben kreist,
mit denen sie sich sowohl in Betreff der Fluggeschwindigkeit, wie auch der
Gawandtheit ihres Fluges wohl messen kann. Die zweite Art, die gewöhnliche
Fledermaus (Nystactes murinus) traf ich an einem nebeligen September —
Frühmorgen auf ihrem Zuge an. In einem Abstand von circa 50 Schritt
folgten die Fledermäuse einander in einer langen Kette in südlicher Richtung
längs des Soproner Ufers. Wie es durch die in Deutschland durchgeführten
Beringungen als bewiesen erscheint, bewältigen auf ihrer Suche nach Winter-
quartieren milderen Klimas auch die Fledermäuse grosse Entfernungen.
Wenn wir aber bedenken, dass sie dies mittels einer im Vergleiche zu den
Vögeln äusserst schwachen Brustmuskulatur zustande bringen, so erbringt
das uns den Beweis dafür, dass die biegsamen Lederflügel mit einem viel
besseren Nutzeffekt arbeiten, als die Federflügel der Vögel.

167

ee Eat
ae “ite
Wa 2 iy WR he vi ta
iz My at Lu ts
LE ì ar o
AE m A vi 4 ree Sv
= ald >. i AE |
+ Asa PESATA
sp di x Pam, Thi
| . petra

it Ait
TAN

ed N Zu BAUTEN
Dr Ye ka er Nana
i pat: À

JR ld

Mi

ELOZETES JELENTES A KISBALATON
MADARVILAGANAK KUTATASAROL

Írta : Warga Kálmán

Mikor 1923 június 15-én Cerva Frigyes és dr. Keller Oszkár társaságában
elsöizben kerestem fel a Kisbalaton gémtelepeit, hogy ott madárjelölési
munkálatokat végezzek, nem gondoltam arra, hogy ezen, a külföldön is jól-
ismert hírneves vízimadártelepen majd több mint két évtizeden keresztül
tervszerűen folytathatom megkezdett munkálataimat — annál kevésbbé,
mert hiszen a Kisbalaton, volt főnökömnek és az ornithológiában minta-
kepemnek : Vonoczky—Schenk Jakab-nak a munkaterülete volt.

Ugyan folytatólag 1924- és 1925-ben is felkerestem a Kisbalatont gyűrű-
zés céljából, azonban 1926-ban már Szemere László kollégám végezte el az
itteni madárjelölési munkálatokat, míg én másfelé működtem. Egy év tehát
kimaradt a későbbi sorozatból.

1927-től kezdődőleg azután évről évre fokozódó ambícióval végeztem a
Kisbalaton gémtelepein a madárjelölési munkálatokat, melyeket később
bromatológiai gyűjtésekkel, 1931-től kezdve pedig nidobiológiai tanulmányok-
kal kapcsoltam egybe.

Ezekben a munkálatokban kitűnő segítőtársaim voltak : Gulyás Jozsef
kócsagőr, és 1930-tól kezdve a kócsagőr fia: ifjabb Gulyás Jozsef is, kik
mindenkor és mindenben megértették intencióimat és lelkiismeretesen betar-
tották és követték útmutatásaimat.

A kócsagőrt mindjárt szolgálatbalépése esztendejében : 1922-ben, azzal
a feladattal bíztam meg, hogy székhelyéről, Vörsről, illetve a Kisbalatonról
ne tavaszi és őszi vonulási jelentéseket, hanem minden hónap végén havi
faunamozgalmi és ökológiai jelentéseket küldjön be a Madártani Intézet-
hez. Ezekben az előírt havi jelentésekben fel kellett tüntetni az észlelt
madárfajok mennyiségét, az érkezési és távozási időpontokat; a fészek-
építés megkezdését, az első tojás lerakását, a kotlás megkezdését, az első
fiókák kikelését, valamint a fészek és a költőtelep elhagyásának idejét.
A kócsagőr kötelessége volt továbbá az egyes fajok fészkelőtelepeinek
előzetes felkutatása és a költő-párok létszámának hozzávetőleges megálla-
pítása is; továbbá annak az időpontnak bejelentése, hogy mikor lehet a
gémfiókák gyűrűzését megkezdeni. A gyűrűzés megkezdésére legalkalma-
sabb az az időpont, mikor a felkutatott fészkek jórészében már egyhetesek
a fiókák.

A gyűrűzési munkálatokat többnyire június folyamán végeztem el két
turnusban olykép, hogy a két turnus közé egyheti szünetet iktattam, mely
idő alatt az előbb még nem gyűrűzhető fiókák megfelelően erősödhettek,
növekedhettek. Korai tavaszodás idején azonban már május második felé-
ben kellett megkezdeni a jelöléseket, ellenkező esetben azok befejezése
júliusra is kitolódott.

169

A fészkelő fajok pär-mennyiseget illetve allomanykimutatasat vegle-
gesen a jelölesi munkalatok végzése kézben allapithattam meg, mert az
elözetesen felkutatott fészkeket végigjarva, atkerestem a telep környeket
is, és így gyakran még igen sok új fészket fedeztem fel.

A kínálkozó alkalmakat felhasználva, a jelölési munkálatok mellett
később beható nidobiológiai tanulmányokat is végeztem. Hogy ezen a téren
is minél értékesebb eredményeket tudjak elérni, a kócsagőrt újabb fel-
adattal bíztam meg. Felfektettem részére egy telepkeresési jegyzőkönyvet,
melybe bevezette a keresési napok dátumát, az átkutatott nádparcella
helyi elnevezését, a feltalált fészkek fajok szerinti mennyiségét. Ha egy
nádparcellában több bokortelep volt, akkor ezeket a bokortelepeket kis
számozott jelzőtáblákkal meg kellett jelölni, pl. Felsőzalas, 1. bokor, 2.
bokor stb. A jegyzőkönyvben fel volt tüntetve a bokortelep körülbelüli
kiterjedése (pl. 4 x 8 m), és hogy mely fajokból hány pár fészkel a bokor-
telepen (pl. 8 pár szürkegém, 12 pár bakcsó, összesen 20 fészek).

Az utasítás legfontosabb pontja az volt, hogy mindazokat a fészkeket,
melyekben egy, vagyis első tojás, vagy aznap: kikelt vagy egynapos fióka
volt : külön-külön kis, sorszámozott kerek fémszegélyes vignettával kellett
ellátni, mely a fészek alatt virágdróttal volt gallyra erősítve.

Erre azért volt szükségem, hogy mikor munkálataimban egy ilyen
megszámozott fészekhez érek, akkor pontosan tudjam, hogy abban a
fészekben hánynapos fiókákkal van dolgom.

A fiókák korának napokban vagy hetekben való pontos ismerete lehető-
séget nyujtott arra nézve, hogy bizonyos fajú és korú fiókákról pontos szín-
leírásokat, méretezéseket és súlyméreteket vegyek fel.

Mértem a fidkakon: a csőr, csüd, középujj, hüvelykujj és a csupasz,
tokos vagy tollas szárny hosszát is. Miután rengeteg ilyen irányú mérést
eszközöltem, elértem azt, hogy az egyes itt fészkelő fajokból 1-től 7 napos,
illetve 2—3—4—5—6 hetes korú fiókákról voltak méret-és súlyméret-soro-
zataim, továbbá a test részleteire kiterjedő színleírásaim.

Hogy a fiókák fentemlített testrészeinek fejlődésmenetére nézve példá-
val, illetve egy kis mintával szolgálhassak, bemutatom itt a 15—45 napos,
illetve 3—6 hetes nagykócsag-fiókák korszerinti fejlődésére vonatkozó átlag-
méreteket. Ebből a kimutatásból láthatjuk, hogy például a csőr hosszának
10—10 mm-kénti növekedésével párhuzamosan milyen arányban növeked-
nek a feltüntetett egyéb fontos testrészek méretei. A kimutatásból kitűnik
az is, hogy a legfontosabb tényező : a szárny növekedése a leggyorsabb menet í
és a legnagyobb mértékű.

Egretta alba-fiókák korszerinti fejlődésének átlagos méretei.

Durchschnittliche Masse der Silberreiher-Jungen nach Alters-Stufen.

|
Szarny Kor

Kor Csör Csiid Közepujj* Hüvelykujj*

Alter in Tagen Culmen Tarsus Mittelzehe Hallux Flügel | Alter in
| mm mm mm mm | mm Wochen
|

15 — 20 51— 60 65— 90 65— 80 32—34 101 —160 3

21—25 61— 70 91—110 81—100 32 —40 161 —200 4

26 — 30 71— 80 111—120 81— 100 32 —40 201 — 260

31—35 | 81— 90 121 —150 81—100 34 —40 261—300

36 —40 91—100 151—170 91—100 34—40 301 —360 5

41—45 | 101—110 171-180 101-110 34 —40 361 —400 6
'

170

* Közep- és hüvelykujj, karom nélkül.

Mittel- und Hinterzehe, ohne Kralle.

A fiókák szinfejlödesenek menete is érdekes arnyalatokban alakul ki.
Például a bakcsò csüdjének epidermise a szinalakulas következő skáláját
futja be: kékesszürke, szürkészöld, világoszöld, sárgászöld, mikor is a csüd
felső vége, illetve a sarok már zöldessárga színt vesz fel.

A méréseket kiterjesztettem a fészkekre és tojásokra is. A fészkeknél
mértem a fészeknek a talajtól, illetve a vízszíntől való magasságát, a fészek
vastagságát és középátmérőjét. Feljegyeztem, hogy milyen anyagokból áll
a fészek. A tojásoknál mértem azok hosszúságát és vastagságát, továbbá
teljes súlyát ( Vollgewicht) és nemcsak friss, hanem kotolt, kötött, sőt
záptojások súlyát is mértem.

Mindezeken kívül jegyeztem az itt fészkelő madarak hangváltozatait,
oekológiai és biocoenetikai mozzanatokat, a fészkekben talált különféle
táplálékmaradványokat, az egyes fajok állományának évenkénti ingado-
zásait, és más egyéb felmerülő momentumokat.

Első tervem az volt, hogy 10 vizsgálati év anyagát fogom egybefog-
lalva feldolgozni és publikálni. Eppen ezért évről évre úgy jártam el, hogy
minden turnus, illetve szezon végeztével — mikor még teljesen frissek voltak
bennem az impressziók — a helyszínen eszközölt ceruzás feljegyzéseket és
rövidítve vázolt glosszákat megfelelően kiegészítve feldolgoztam, a méré-
sekre vonatkozó adatokat táblázatokba foglaltam, s azígy nyert anyag
úgyszólván nyomdakész kéziratot képezett. A következő évben nyert újabb
adatokat pótkimutatásokba foglalva, azokkal az egyes táblázatokat folytató-
lagosan kiegészítettem — az újabb tapasztalatokat pedig az előző éviekhez
hozzáfűztem.

Az első tíz év eltelte után azonban azt láttam, hogy az egyes táblá-
zatokból még sok minden hiányzik, és ha átfogó képet akarok a Kisbalaton
elérhető adatsorozatokra lenne szükségem. Ekkor elhatároztam, hogy kerek
negyedszázadot fogok erre a munkára áldozni. A második világháború
azonban keresztülhúzta számításaimat.

Az ostrom alatt nemcsakhogy súlyosan, életveszélyesen megsebesültem,
hanem maga az egész Madártani Intézet is minden anyagával, összes gyűjte-
ményeivel és könyvtárával együtt teljesen leégett — és ott égett az én kis-
balatoni kéziratom is, összes gyűrűzési feljegyzéseimmel, és az 1933—1945
évi madárjelölési jelentés általam már csaknem teljesen (kb. 9594-ban) fel-
dolgozott anyagával együtt. A pótolhatatlan és tudományos szempontból
végtelenül fájdalmas veszteség mellett számomra csak egyetlenegy vigasz-
taló momentum maradt: az, hogy a Kisbalatonon 1923—1944 években a
helyszínen eszközölt feljegyzések lakásomon teljes egészükben megmaradtak.
Azokat tehát fáradságos munkával újra fel tudom majd dolgozni.

Az ostrom után öt esztendő — (1945—1949) — kiesés következett be
kisbalatoni kutatásaimban, de öt évi szünet után folytattam munkálataimat
és 1950-ben 1034, 1951-ben 203 madarat gyűrűztem a Kisbalatonon. Meg
kell azonban itt jegyeznem, hogy 1951-ben rajtam kívül álló okok miatt
csak az utóköltés ideje alatt — júliusban — tudtam lejutni a Kisbalatonra,
mikor a Madártani Intézethez nyertem beosztást.

Eddigelé 23 éven át jártam a költési idényben a Kisbalaton gémtelepein ;
kisbalatoni munkám megírásának tervéhez tehát még 2 esztendő szükséges.
Addig is azonban az Intézet felhívására előzetes tájékoztatást nyujtok a

Pid

k6lt6-parok mennyiségének évenkénti ingadozasarol, az egyes években meg-
jelölt gémfidkak mennyiségéről, valamint 518 gyűrűs példány kézrekerülése
alapján a gémek mozgalmairól.

A Kisbalatonon meggyűrűzött gém-fiókák mennyisége a következő :
(zárójelben a kézrekerülések számát jelzem) Ardea ciner e a 1997 (115) ;
Ardea purpurea 2196 (81); Nycticonax ny Gtacorax 741007
(130); Ardeola ralloides 654 (7); E.gretta alba, 267 0:
Egretta garzetta 138 (2); Platalealeucorodia 1384 (52);
Plegadis falcinellus 5018, (90). Osszesen 15,661, (518). Ebhol
14 361 (434) a saját gyürüzésem, mig a többit Vönöczky— Schenk Jakab,
dr. Keller Oszkár, Szemere Laszlo, Zergényi Andras, Csörgey Titusz, (Gulyás József,
Horn Janos, dr. Patkai Imre és Steffel Gabor gytirtizték.

Ez az 518 példány azonban csak alig 50%-a a kézrekerülési eredmények-
nek, mivel az 1934—1944 közötti adatok az Intézet pusztulasakor elégtek.
Emlékezetem szerint valamivel ezren feliil volt a kisbalatoni gemfelekröl
szóló visszjelentések száma. 1932-ben dr. Steinfatt Otto és 1936-ban Breuer
Gyorgy is gyürüztek a Kisbalatonon, ezekröl azonban nincsenek adataim.

Hogy az alabb következö és az egyes gemfajok vonulasi utjat és teli
szállását megvilágító táblázatokat megfelelően tudjuk kiértékelni, néhány
szót kell előrebocsátanom a tavaszi felvonulás és az őszi elvonulás mód-
jarol is.

A gémfajok költötelepein azt lattam, hogy a felvonuläs is majdnem
ugyanolyan fokozatos hullamokban törtenik, mint az elvonuläs. Megfigye-
léseim arra a következtetésre vezettek, hogy a vegyes lakosságú ,,bokor’’-
telepeken az els6 hullamban érkez6k a bokorzat centrumat foglaljak el
fészkelésre, mig a következö és kés6bbi turnusokban érkez6k részére mar
csak a szélek felé jut fészkelési hely. Természetesen el6fordul az is, hogy
élelmes egyedek a kés6bb érkezés dacara mégis a bokros közepen verekszik
ki maguknak a fészekrakasra alkalmas pontot. Megfigyeleseim szerint
nemcsak májusban, de még júniusban is akadnak újabb és újabb érkező
csoportok, főleg bakcsók, üstökösgémek, ibiszek és kiskócsagok. Bekövet-
kezhet tehát az az eset, hogy a gém-kolóniára még akkor is érkeznek elké-
settek, amikor az ide korán érkezettek kirepült fiataljai már megkezdték
kóborlásukat. Utóbbi esetreegy példa: Ardea cinerea pull; jelöltem
1950. VI. 5-én a 8063-as Természettudományi Múzeumi gyűrűvel, és meg-
került 9 nap múlva 1950. VI. 14-én Szlavoniaban.

“A kisbalatoni gémtelepek két csoportra oszthatók : van bokortelep és
van nádi-telep. Kizárólag bokortelepeken fészkelnek : bakcsó, üstökösgém,
kiskócsag. Kizárólag nádi-telepeken fészkelnek : vörösgém és nagykócsag ;
néha bokron, néha nádban : szürkegém, kanalasgém és batla. A kanalas-
gém azonban csak szükségből, valamely kényszerítő körülmény — pl. késői
nádégetés, túlmagas vízállás — következtében fanyalodik a bokortelepekre,
de főleg a nádrengeteg közepén fekvő avas nádrészleteket kedveli. Az ilyen.
nagyobb kanalasgém nádi-telepekhez igen szívesen csatlakoznak a batlák,
éppen úgy, mint a nagykócsagok mellé a vörösgémek, vagy mint bokor-
telepeken a szürkegémek mellé bakcsók, illetve a bakcsók mellé az üstökös-
gémek és kiskócsagok, a telepre való megérkezés sorrendje szerint. 1943-ban
a késői nádégetés folytán szürkegémek, bakcsók és üstökösgémek magas
fűzfákon voltak kénytelenek költeni. Hasonló eset fordult elő 1949-ben is.

A Kisbalaton nádasaiban az említetteken kívül fészkel még két másik
gemfaj is: a bölömbika (Botaurus stellaris L.), és a törpegem
172

a

(Ixobrychus minutus L.) is. Az előbbi azonban sohasem, az utóbbi
pedig csak a legritkabb esetekben csatlakozik az egyébfaju gémek telepeihez.
A törpegemet 23 év alatt mindössze 3 ízben: 1935, 1942 és 1944-ben talal-
tam 1—1 parban egy-egy vegyes bokortelep szelen meghüzödva mint fész-
kelöt, és mindhárom esetben szerencsésen felnevelte fiókáit.

A gémfélék , őszi" elvonulása már nyáron kezdődik, és fokozatosan
3—4 turnusban megy végbe. Az állomány mennyisége úgyszólván hétről
hétre, fokról fokra csökken. A gémeknél a költési szezon. befejeztével, illetve
a fiatal nemzedék szárnyraszabadulásával megkezdődik az úgynevezett
, lokális" mozgalom, vagyis a tényleges vonulást megelőző , kóborlás",
mely a szélrózsa minden irányára kiterjed. A kóborlási szezon néha már
júniusban veszi kezdetét, szeptemberig tart — és sokszor meglepő, sőt meg-
döbbentő adatokkal szolgál. Íme néhány példa.

Magyar-gyűrűs szürkegém : már júniusban Szlavoniaban ; — vörösgém :
augusztusban Lengyelországban; — bakcsö : júliusban Lengyelországban ;
— üstokôsgém : júliusban Szlavóniában; — nagykôcsag: júliusban Szla-
vóniában és augusztusban Szlovenszkóban; — kanalasgem : júliusban
Szlavóniában és szeptemberben Szlovenszkóban; — batla: szeptemberben
Szovjetunióban, Hollandiában és Norvégiában került kézre. Valószínűnek
tartom, hogy az ilyen túlmesszire került példányok már nem jutnak el a
téli szállásba. Ezek eltévedt vendégek . . . (,,Irrgast'’-0k).

Ezeknek a látszólag céltalan kóborlásoknak indítóoka abban a körül-
menyben rejlik, hogy a már röpképessé és önállóvá lett fiatal nemzedék ösztö-
nösen igyekszik megismerkedni a fészkelőhely távolabbi környezetével és
megpróbálkozik attól minél messzebb kerülve újabb táplálkozási területeket
felkeresni. Ezek a minden irányra kiterjedő táplálkozási kóborlások azon-
ban csak a vonulási ösztön megindulásáig tartanak.

Amilyen fokozatosan történik a gémfélék tavaszi felvonulása és őszi
elvonulása: — ugyanolyan fokozatos a téli szállásba való megérkezésük is.
Egyes fajokból sokszor még október, sőt november—decemberben is lát-
hatunk itt késlekedő, sőt áttelelő példányokat — főleg szürkegémeket, de
sokszor nagykócsagokat is (lásd: Warga, Aguila 1931—34. p. 167.) —
ezzel szemben egészséges vonulási ösztönnel bíró példányok minden késle-
kedés nélkül, sőt talán a kóborlási próbálkozások mellőzésével aránylag
igen korán jutnak el téli szállásukba.

Lássunk idevágólag szintén egy-két példát. Szürkegém : már augusztus-
ban Itáliában, szeptemberben Sardiniában; — vörösgem: augusztusban
Itáliában, szeptemberben Szicíliában; — bakcsó: augusztusban Itáliában,
szeptemberben Görögországban és Egyiptomban, októberben Nigériában ;
— üstökösgém: augusztusban Itáliában, szeptemberben Málta szigetén,
novemberben Nigériában ; — kiskócsag : augusztusban Itáliában ; — kanalas-
gém: szeptemberben Itáliában; egy 1 éves példány augusztusban már
Tuniszban ; — batla : szeptemberben már Itáliában és Algírban került kézre.

A kézrekerült gyűrűs madarak adatainak kiértékelésénél a legbiztosabb
adatokat a jelölés évében, illetve az 1 éves korhatáron belül megkerült
madarak nyújtják — és ezekből adódik a visszjelenteseknek kb. 80%-a —
mert csak ezeknél tudjuk pozitíve, hogy honnan indultak téli szállásuk felé.

Az 1 évnél idősebb madaraknál sohasem tudhatjuk biztosan, hogy azok
honnan indultak, mert ezeknél közben már áttelepedések fordulhattak elő,
ezeknél tehát csak a kézrekerülési adat fix. Viszont ha a visszatérési úton

173

megkerült madarak életkorat nezzük, azt tapasztaljuk, hogy azoknak kb.
80%-a az 1 évnél idősebb példanyokbol kerül ki.

En magam a Kisbalatonon összesen csak két alkalommal találkoztam
gyűrűs madarakkal. Első ízben 1927 június 18-án egy, a fészektelep fölött
alacsonyan keringő batlacsapatban láttam Gulyás József kócsagőrrel együtt
4 gyűrűs példányt — (lásd: Schenk, Aguila 1927—28. p. 38.). Ebben az
esetben persze csak feltételeztük, hogy ezek a batlák a Kisbalatonon lettek
gyűrűzve, bár ezt valószínűnek lehetett elfogadni. A második eset azonban
már pozitívum volt. 1932 június 30-án a Kisbalaton egyik bakcsótelepén,
az úgynevezett „Kerekvetö’-ben jelöltem a fiókákat, mikor feltűnt nekem,
hogy egyik aránylag közeli fészekről felkelt ugyan az anyamadár, de nem
repült el, hanem csak a fészek melletti ágra ugrott, hol mozdulatlan maradt.
Mire odamentünk, már nem volt benne élet. Ez a madár a 3524-es számú
aluminium-bakesögyürüt viselte, mely szerint 1927 május 27 -en jelöltem,
mint fiókát a Kisbalaton ,,Fels6zalas” nevű részletében. Ez a bakcsó tehát
5 éves korában visszatért, esetleg már többször visszatért a Kisbalatonra
fészkelni. Most azonban nem a Zalától keletre fekvő vörsi Alsótóhoz tartozó
kolóniákra telepedett, hanem a Zalától nyugatra fekvő zalavári Felsőtóhoz
tartozó kolóniák egyikén végezte költését, kb. 5 km-nyire a kikelési hely
körzetetöl. Ezt az 5 éves bakcsót akkor rögtön. felküldtem a Madártani
Intézet gyűjteményébe.

A kisbalatoni jelölésekből származó eddigi összes ismert visszjelentések
fajok szerint így oszlanak meg :

Übersicht der Rückmeldungen aus Kisbalatoner Ringvögeln :

A ridealCiCINer CARRO 66 belföldi 49 külföldi össz. 115 adat
Inlandfund Ausland- Zusam-
fund men

Ardea:p. purpurea-L. 2... 36 a 45 Es kr 81 A
Nycticoraxinycticorar E... 51 55 79 sf = 130 55
Ardeola r. ralloides Scop. .... 10 55 7 55 5 167 N
greta Gen garzeltaslD ee 0 58 2, 5 Me 2 A
Egretta afalba LME NN ae ea 11 ő 20 3 Kő 31
Platalea Il. leucorodia L. ..... 7 55 45 u * 32 Bs
Plegadis j. jalcınellus 12.2.2. 31 dE 59 > on 90 da

Összesen ve ot. 212 È 306 Ms 8 518 hs

Ez az 518 visszjelentes a kezrekerült példányok életkora szerint

következőleg alakul: — a jelölés évében, vagyis 0 éves korban : 389, — 1
eves: 37, — 2 éves: 33, — 3 éves: 19, — 4 éves: 11, — 5 eves: 11, — 6
éves : 4, — 7 éves: 5, — 8 éves: 3, — 9 éves: 1, — 10 éves: 2, — 11 éves:
1, — 12 éves korban 2 példany került meg.

Ezek közül a fajszerinti legidősebb korhatár a következő : — szürke-
gem és bakcsö : egy-egy 12 éves, — batla: egy 10 éves, — vörösgem : kettő
7 éves, — üstökösgem és kanalasgém : egy-egy 6 éves, — nagykocsag : egy

5 éves peldäny.
Ezzel szemben a volt vagy jelenlegi egyéb gemtelepeken, tehat nem a
Kisbalatonon jelölt, es külföldön megkerült gyürüs gemfelek legidösebb

példányai a következők : — szürkegém : egy 1 éves, — vörösgem : egy 9
éves, — bakcsò : egy 8 éves, — üstökösgem : egy 8 éves, — kisköcsag : egy
2 éves. Legidösebb gémeink azonban hazai földön kerültek meg: — egy

vörösgem 13, egy masik vörösgem pedig 16 éves koraban került kézre, még
pedig mindkettö a Bellye-i (Baranya m.) gémtelepen, a gyürüzes helyén.

174

Ezek tehat a kikelesi körzetbe tertek vissza fészkelni, igen hosszu idö
mulva is.

Itt meg kell jegyeznem, hogy egyszerűsítés szempontjából — a fiatal
korban jelölt madaraknál — a jelölés évében megkerült madarat 0 évesnek,
a következő évben megkerültet 1 évesnek veszem, és így tovább.
tesebb és tisztább képet nyerjünk: mintegy összehasonlításképp fajok
szerint bemutatom saját rendszerű feldolgozásomban azt az 53 külföldi
megkerülési adatot is; melyek nem a Kisbalatonról, hanem a többi gém-
kolóniáról — (Obedszka Bara, Fertő, Ujvidék, Sátoraljaújhely, Kohari-
szentlőrinc) — származó magyargyűrűs gémekre vonatkoznak.

Ezek az adatok részben megerősítik a Kisbalatonról eredő adatokat,
részben azonban új és igen értékes eredményeket nyújtanak. Bár ezeknek
a fajszerinti kiértékeléseknek csoportosított adatai magukban is eleget
mondanak és azokhoz nem kell kommentárt fűzni — mégis, érdekesnek és
tanulságosnak tartom a kisbalatoni és nem kisbalatoni üstökösgémek vonu-
lási eredményeit egymással szembeállítani.

A kisbalatoni gyűrűs üstökösgémekről eddig 7 külföldi visszajelentésünk
van: — Dunavska—Jugoslavia (2 példány), Szlavónia, Croatia, Dalmácia
és Itália (2 példány). Ezzel szemben a nem kisbalatoniakról 15 külföldi
visszjelentésünk van, melyek sokkal távolabbról kezdődnek és sokkal távo-
labbra vezetnek, tehát vonuláselméleti szempontból sokkal értékesebbek.
Ime : Dalmácia (2 példány), Itália (3 példány), Korfu, Szicília, Algír, Nigéria,
Graecia (3 példány), Egyiptom, — és kóborlási adatként : Polonia (2 pél-
dány).

Az alább következő fajokszerinti feldolgozásokból láthatjuk, hogy
amíg a szürkegém, vörösgém, kiskócsag a konvencionális délnyugati útvona-
lakat követi vonulásában: — addig a bakcsó, üstökösgém, nagykócsag,
kanalasgém és batla kétfelé orientálódik, mert vannak közöttük mind dél-
nyugati, mind délkeleti vonulók. De már a vörösgémnél is akad egy májusi
adat Graeciából.

A fajszerinti feldolgozások első két tételében a belföldi és külföldi vissz-
jelentések külön-külön és életkor szerint sorakoznak. A következő tétel
a kóborlásokat szemlélteti irányok szerint. Ezután következnek a vonu-
lásokra és téli szállásokra vonatkozó adatok, végül a kóborlási és vonulási
adatoknak országrészek szerint való egybefoglaló áttekintése.

A vonulás irányában fekvő kóborlási adatokat az említett áttekin-
téseknél a vonulási csoportban sorolom fel. A kóborlási áttekintésben pedig
csak azokat az adatokat mutatom ki, melyek nem esnek a vonulás irányába.
Az adatokat nem földrajzi koordináták, hanem országrészek szerint sorolom
fel, mert így azok az olvasónak gyorsabb és könnyebb tájékoztatást nyujtanak.

A Kisbalatonon, ezen a külföldön is hírneves klasszikus gémtelepen
az 1909-től napjainkig végzett madárjelölési kísérleteknek és azok ered-
ményeinek, valamint az ott fészkelő gémfajok évenként változó mennyiségű
állományának vázlatát, mintegy keresztmetszetét és lehetőségig hű tükör-
képét nyujtja az ezen előzetes jelentésem befejező részletét képező össze-
foglaló kimutatás, melynek rovatai az érdeklődő szakemberek minden
idevágó kérdésére megfelelnek.

A kimutatásból megtudjuk többek között, hogy például a fentemlített
időközben hat olyan évem volt — 1928, 1929, 1930, 1931, 1937, 1950 —
mikor 1000-en felüli mennyiségben tudtam gémfiókákat jelölni: — hogy a

175

nagyköcsag, mely az 1941—1944 években teljesen kimaradt a Kisbalaton-
rol: 1946-ban ujra megjelent mint fészkel6, és 1949-ben mar 30 parban
fészkelt ; — hogy a Kisbalaton legszeszélyesebb feszkelöje a batla vagy
fekete ibisz, mely 1922, 1923 és 1926-ban 1000—1000 parban költött:
1935-ben teljesen kimaradt, és a legutóbbi években is csak néhány párban
fészkelt; — hogy az 1895 óta a Kisbalatonról teljesen kiveszett kiskócsag
1928-ban 1 várban, 1931-ben 2 párban újra megjelent mint fészkelő —
(lásd : Warga, Aguila 1931—34. p. 175.), — és 1948-tól kezdve ismét rendes
fészkelője a Kisbalatonnak, melyből 1950-ben 71 db., 1951-ben 52 fiókát
sikerült meggyűrűznöm ; — hogy az 1927—1932 évi gyűrűzési munkálatok
hozták a legjobb eredményeket, amennyiben az ezekben az években jelölt
madarakból 65, 95, 58, 51, 68 és 31 példányról kaptunk visszjelentéseket,
— és így tovább.

Az összesítő kimutatás a) rovatával, illetve a fészkelő párok évenkénti
állománykimutatásával kapcsolatban meg kell említenem, hogy az egyes
években bizonyos fajoknál kerekszámban kifejezett becslési mennyiséghez
a pontosan megolvasott fészkek száma lett hozzáadva, és így adódnak
például az olyan végösszegek, mint: 879 vagy 677.

Meg kell még emlékeznem a nagy karakatna vagy kormorán (P hal a -
crocorax carbo sinensis, Shaw et Nodd) most mar ügylatszik
állandó megtelepedeseröl a Kisbalatonon. 1947-ben 10, 1948-ban 30, 1949-
ben 7, 1950-ben 9, és 1951-ben 50 par fészkelt, minden alkalommal egy és
ugyanazon szaraz füzfan. 1951. VII. 5.-én 40 feszket olvastam meg a fan;
egyes feszkekben még fiókák voltak, de a fiak zöme repült. A kormoranok
egyrésze attelepedett egy másik, mintegy 500 m-nyire lévő füzfära is, hol
15 fészket olvastam meg, javarészt kotlö madarakkal. (Pötköltes ? vagy
II. kéltés ?). A kormoranok szeptember elején hagytak el a telepet ; akkor
96 volt a fészkek szama.

Befejezésül őszinte elismerésemet és a magyar ornitholögusok nevében
halas köszönetemet fejezem ki az Orszagos Termeszetvedelmi Tanacs részére
azokért a célravezető intézkedésekért, melyekkel a Kisbalatont mint termé-
szetvedelmi rezervatumot az utökor szamara megöriznie sikerült !

ca LOL ONDES
Ardea cinerea: 115 visszjelentés — Rückmeldung.
Ebből 66 belföldi megkerüles — Inlandfund.

A jelöles évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 58 pld.-Expl. — 1 éves kor-
ban — i Jahr alt: 1 pld.-Expl, — 4 éves : 1 pld. — 5 éves: 2 pld, — 7 éves: 1 pld.
— 8, éves: lpld:)—106éves 1 pld., — Preves: 1 pla:

49 külföldi megkerülés — Auslandfund.

A jelölés évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 31 pld.-Expl. — 1 éves korban
— 1 Jahr alt : 9 pld.-Expl. — 2 éves: 3 pld. — 3 éves:1pld. —4éves:2pld. —
5 éves: 1 pld., — 8 éves: 1 pld., — 9 éves: 1 pld.

1. Koborlas — Strich: —

SE irany — Richtung: — Slavonia: Juni (1 pld.-Expl.); — Juli (1 pld.) — Dunavska,

Jugoslavia : Szept. (1 pld.); — Okt. (1 pld.).

NNE irány — Richtung : — Slovensko : — Szept. (1 pld.) ; — Polonia : Juli (1 pld.) ; —
Aug. (1 pld.).

N irany — Richtung: — Schlesien : Juli (1 pld.).

NNW irdny — Richtung: — Moravia: Okt. (1 pld.).

NW irány — Richtung : — A-Austria : Aug. (2 pld.) ; — Szept. (1 pld.) ; — Bohemia:
Aug. (1 pld.); — Saxonia : Aug. (1 pld : 7 éwes; 1 J. alt).

WNW irány — Richtung : — Styria: Juli (2 pld.); — Aug. (1 pld.); — Nov. (1 pld.).

176

1 éves, 1 J. alt); — Bavaria: — Juni: (1 pld. 7 éves, 1 J. alt).
SW irdny — Richtung: — Krajna: Juli (1 pld.).
2. Vonulds — Wegzug: — SW, — SSW: —
Croatia : Aug. (3 pld.-Expl) ; — Szept. (1 pld.) ; — Okt. (1 pld).
Italia : Aug. (2 pld. : 0 éves, 0 J. alt; — 1 pld.: 7 éves); — Szept. (1 pld.); — Okt. (2
pid. : 0 éves ; 1 pld. 2 éves; 1 pld. 4 éves).
3. Ätteleles — Uberwinterung: —
Croatia: Januar (1 pld. : 1 éves, 1 J. alt.).
Dunavska, Jugoslavia : Januar (1 pld.: / éves).
Romania : Februar : (1. pld. : 3 éves).
4. Téli szallas — Wintertop: —
Italia : Dec. (1 pld.-Expl) ; — Februar (1 pld. - 1 éves, 1 J. alt).
Sicilia : Szept. (1 pld.); — Okt. (1 pld.: 0 éves; — 1 pld. 2 éves); — November (1 pld.).
Sardinia: Januar (1 pld.: 2 éves).
Tripolitania : Szept. (1 pld. : 9 éves).
Nigeria: Februar (1 pld.: I éves).
5. Visszatérés — Rückzug: —
Bosnia : Marc. (1 pld.-Expl: 1 éves, 1 J. alt.).
Italia : Marc. (3 pld.-Expl: 4, 5, 8 éves, 4, 5, 8 J. alt).
Kóborlási adatok áttekintése — Übersicht der Strich-Daten : —

1 pld.-Expl Slovensko, — 2 Polonia, — 1 Schlesien, — 1 Moravia, — 1 Bohemia, —
3 A-Austria, — 1 Saxonia, — 1 Bavaria, — 4 Styria, — 1 Krajna.

Vonuldsi adatok dttekintése — Übersicht der Zug-Daten: —

1 pld.-Expl Romania, — 3 Dunavska, Jugoslavia, — 2 Slavonia, — 6 Croatia, —
1 Bosnia, — 13 Italia, — 4 Sicilia, — 1 Sardinia, — 1 Tripolis, — 1 Nigéria.
Ardea purpurea: 81 visszjelentés — Riickmeldung.

Ebböl 36 belföldi megkerüles — Inlandfund.

A jelöles évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 31 pld.-Expl, — 2 éves korban —
2 Jahr alt: 3 pld.-Expl, — 4 éves korban — 4 Jahr alt: 2 pld.-Expl.
45 külföldi megkeritiés — Auslandfund.

A jelölés évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 28 pld.-Expl, — 1 éves korban —
1 Jahr alt : 2 pld., — 2 éves : 6 pld., — 3 éves : 2 pld., — 4 éves : 2 pld., — 5 éves:
2 pld., — 6 éves: 1 pld., — 7 éves: 2 pld.
1. Kôborläs — Strich: —

SE irdny — Richtung: — Dunavska, Jugoslavia : Aug. (3 pld.-Expl); — Slavonia:
Aug. (1 pld.).

NNE irány — Richtung: — Slovensko: Aug. (1 pld.) ; — Polonia: Aug. (1 pld.).

N irany — Richtung : — Preussisch Schlesien : Szept. (1 pld.).

NNW irány — Richtung: — Moravia: Juli (1 pld.).

NW irány — Richtung : — A-Austria : Juli (1 pld.) ; — Bohemia: Aug. (1 pld.).
WNW irány — Richtung: — Styria: Aug. (1 pld.).

2. Vonulds — Wegzug: — SSW, — SW, — W: —
Croatia : Juli (2 pld.-Expl); — Aug. ( 1 pld.).
Dalmatia : Aug. (2 pld.).

Italia: Aug..(2 pld.: 0 éves, 0 J. alt. ; = 1 pld. : 4 éves; — 1 pld. : 7 eves); =

Szept. (3 pld. : 0 éves ; — 1 pld.: I éves).
Sicilia : Szept. (1 pld.).

3. Téli szállás — Wintertop: —

Italia : Okt. (2 pld.-Expl).
Sicilia : Okt. (2 pld.).
Malta : Dec. (1 pld.-Expl: 2 éves, 2 J. alt).
France : Okt. (1 pld.).
Tunis : Szept. (1 pld.).
4. Visszateres — Rückzug: —
Dalmatia: Aprilis (1 pld.-Expl: 4 éves, 4 J. alt). _
Italia : Marc. (1 pld.: 7 éves; 1 pld.: — 6 éves); — April. (2 pld.: 2 éves; — 1 pld.:

5 éves); — Maj. ( 2 pld. : 2 éves).
Sicilia ; Mare. (1 pid. 5 éves).

5. Attelepedés — Ubersiedlung: —
France: Juli (2 pld.-Expl: 3 éves, 3 J. alt).
Slavonia : Juli (1 pld. : 7 éves).

6. Elmaradas — Wegbleiben: —

‘ Te == Ges
12 Aquila — 9: AT

Graecia : Maj. (1 pld.-Expl: 2 éves, 2 J. alt).
Kéborlasi adatok áttekintése — Übersicht der Strich-Daten: —

1 pld.-Expl Slovensko, — 1 Polonia, — 1 Moravia, — 1 Bohemia, — 1 Schlesien, —
1 A-Austria, — 1 Styria. Fe
Vonuläsi adatok áttekintése — Übersicht der Zug-Daten: —

3 pld-Expl. Dunavska, Jugoslavia, — 2 Slavonia, — 3 Croatia, — 3 Dalmatia, —
17 Italia, — 4 Sicilia, — 1 Malta, — 3 France, — 1 Tunis, — 1 Graecia.
Nycticorax nycticorax: 130 visszjelentés — Rückmeldung.

Ebből 51 belföldi megkerülés — Inlandfund.

A jelöles évében megkerült — in Beringungs-Jahr: 41 pld.-Expl, — 1 éves korban —
1 Jahr alt: 3 pld.-Expl, — 2 éves : 2 pld., — 3 éves: 4 pld., — 5 éves: 1 pld.
79 külföldi megkerülés — Auslandfund.

A jelölés évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 45 pld.-Expl, — 1 éves korban :
— 1 Jahr alt: 11 pld.-Expl, — 2 éves: 11 pld., — 3 éves: 7 pld., = 5 éves-
1 pld., — 6 éves: 1 pld., — 7 éves: 1 pld., — 11 éves: 1 pld., —12 éves: 1 pld.
le Koborlası — Strich, —

ENE irany — Richtung: — Russia: Szept. (1 pld.-Expl: 2 éves, 2 Jahr alt).

NNE irdny — Richtung: — Galicia: Juli (1 pld.); — Polonia: Juli (1 pld.).

NNW irdny — Richtung: Moravia: Juli (1 pld.); — Borussia: Juli (1 pld.).

NW irany — Richtung: —A-Austria-: Aug. (1 pld.); — Bohemia: Juli (3 pld.) ;
— Aug. (2 pld.).

WNW irány — Richtung: — Styria: Juli (1 pld.); — Aug. (1 pld.); — Salzburg :
Aug. (1 pld.).

A) Vonuldsi fővonal — SW, SSW, WSW — Haupt-Zugrichtung: —
2. Vonulas — Wegzug: —

Croatia: Juli (2 pld.-Expl: 0 éves, O Jahr alt; — 1 pld.: 12 eves); — Aug. (2 pld.:
O éves; — 1 pld:: 3 éves); — Szept. (1 pld.).

Dalmatia: Aug. (1 pld.); — Szept. (3 pld.: 0 éves; — 1 pld.: 3 éves).

Italia; Aug: (A pid: 0 éves; 1 pld: = 7éves).
3. Téli szállás — Wintertop: —

Krajna : Nov. (1 pld.-Expl).

Dalmatia : Nov. (1 pld.).

Italia : Szept. (3 pld.: 0 éves, 0 Jahr alt; 1. pld: 1 éves; — 1 pld.: 2 éves; 1 pld.:
11 éves).

Sicilia : Szept. (2 pld.); — Okt. (1 pld.).

Malta: Szept. (1 pld.); — Okt. (1 pld.); —? hö— ? Monat (1 pld.: 5 éves).
4. Visszatérés — Rückzug: —

Hispania : Marc. (1 pld.-Expl: 3 éves, 3 Jahr alt).

Sicilia: Marc. (1 pld.: 2 éves); — April. (1 pld.: 2 éves).

Italia: Marc. (1 pld.: 1 éves); — April. (1 pld.: 1 éves; — 2 pld.: 2 éves; — 1 pld.:
3 éves; — 1 pidia W'éves); — Maj. (1 pld.: 2° eyes).

Dalmatia: April (1 pld.: 3 éves); — Maj. (1 pld.: 6 éves).

Istria: Aprilis (Ppld.r27eyes).
5. Elmaradas — Verbleiben: —

Er. Sahara: Maj pld. 7 eves).

Fr. Guinée: Juni (1 pld.: Z éves).

B) Vonulasi mellekvonal — SE, SSE — Neben-Zugrichtung: —
6. Vonulds — Wegzug: —
Slavonia : Juli (1 pld.-Expl: 0 éves, 0 Jahr alt; — 1 pld.: 3 éves); — Aug. (1 pld.) ;
= Okt, (le pld:):
Dunavska, Jugoslavia: Juli (1 pld.: 0 éves; 1 pld.: 7 éves):
Romania: Aug. (1 pld.: 2 éves).
7. Téli szallas — Wintertop: —
Graecia: Szept. (2 pld.-Expl: 0 Jahr alt; — 1 pld.: 2 éves); — Okt. (2 pld.); —
Nov. (1 pld.); — ? hó — ? Monat (1 pld.: 2 éves).
Egyiptom : Szept. (1 pld.: J éves):
8. Visszatérés — Rückzug: —
Cyprus: Maj. (1 pld.-Expl: 1 éves, 1 Jahr alt).
Graecia : April (dEpld'-azeves):
Montenegro: Maj. (1 pld.: 7 éves).
Romania: Maj. (1 pld.: 3 éves).
Kôborläsi adatok áttekintése — Übersicht der Strich-Daten: —

718

1 pld.-Expl Russia, — 1 Polonia, — 1 Galicia, — 1 Moravia, — 5 Bohémia, —

1 Borussia, — 1 A-Austria, — 1 Salzburg, — 2 Styria.
Vonuldsi adatok dttekintése: — Übersicht der Zug-Daten: —

A) SW-vonal — SW-Linie: — 7 pld.-Expl Croatia, — 1 Krajna, — 1 Istria, — 8 Dal-
matia, — 18 Italia, — 5 Sicilia, — 3 Malta, — 1 Hispania, — 1 Fr. Sahara, —
1 Fr. Guinée.

B) SE-vonal — SE-Linie: 2 pld.-Expl. Dunavska, Jugoslavia, — 4 Slavonia, —
1 Montenegro, — 2 Romania, — 8 Graecia, — 1 Cyprus, — 1 Egyiptom.
Ardeola ralloides: 17 visszjelentés — Riickmeldung.

Ebböl 10 belföldi megkerüles — Inlandfund.

A jelölés évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 9 pld.-Expl, — 6 éves korban
— 6 Jahr alt: 1 pld.-Expl.

7 külföldi megkerüles — Auslandfund.
A jelöles eveben megkerült — in Beringungs-Jahr: 4 pld.-Expl, — 2 éves korban —

2 Jahr alt: 1 pld., — 3 éves: 2 pld.

1. Koborlds — Strich: —
SE irany — Richtung: — Slavonia: Juli (1 pld.).
2. Vonulds — Wegzug: —
Croatia: Aug. (1 pld.).
Dalmatia: Szept. (1 pld.).
Italia: Szept. (1 pld).
3. Visszateres — Rückzug: —
Italia: April (1 pld.: 2 éves, 2 Jahr alt).
Dunavska, Jugoslavia: Maj. (2 pld.: 3 éves, 3 Jahr alt).

Vonuldsi adatok dttekintése — Übersicht der Zug-Daten: —
2 pld.-Expl. Dunavska, Jugoslavia, — 1 Slavonia, — 1 Croatia, — 1 Dalmatia, —
2 Italia.
Egretta garzetta: 2 visszjelentés — Rückmeldung.
Ebböl 2 külföldi megkeriilés — Auslandfund.
A jelöles évében megkerült — in Beringungs-Jahr: 2 pld.-Expl.
Belföldi megkerüles : nines. — Inlandfund : keine.
1 Vonulds — Wegzug: —
Italia: Aug. (1 pld.-Expl.); — Szept. (1 pld.).
Egretta alba: 31 visszjelentés — Rückmeldung.
Ebből 11 belföldi megkerüles — Inlandfund.
A jelöles eveben megkerült — in Beringungs-Jahr : 10 pld.-Expl. — 5 éves korban
— 5 Jahr alt: 1 pld.-Expl. j
20 külföldi megkeriilés — Auslandfund.
A jelölés évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 14 pld.-Expl, — 1 éves korban

— 1 Jahr alt: 3 pld., — 2 éves: 3 péld.
1. Kôborläs — Strich: —

SE irany — Richtung: — Slavonia: Julius (1 pld.-Expl.).
NNE irany — Richtung: — Slovensko: Aug. (1 pld.).
NW irany — Richtung: :— A-Austria: Aug. (1 pld.).
A) SW-utvonal — SW-Zuglinie: —

2. Vonulas — Wegzug: —

Dalmatia: Szept. (1 pld.-Expl.: 2 éves, 2 Jahr alt).
3. Teli szallas — Wintertop: —
Dalmatia: Nov. (1 pld.-Expl.); — Okt. (1 pld.-Expl.: 2 éves, 2 Jahr alt).
Italia: Nov. (1 pld.); — Dec. (3 pld.: 0 éves, 0 Jahr alt; — 1.pld.: 1 éves, 1 Jahr
alt.)
Sardinia: Nov. (1 pld.).
B) SE-utvonal — SE-Zuglinie: —
4. Vonulds — Wegzug: —
Dunavska, Jugoslavia : Szept. (1 pld.-Expl).
Bosnia: Szept. (1 pld.).
5. Teli szállás — Wintertop: —
Slavonia: Dec. (1 pld.-Expl).
Bosnia = Dec. (1. pld.).

2 179

Graecia : Dec. (1 pld. : 0 éves, 0 Jahr alt; — 1 pld.: 7 éves); — Jan. (1 pld. : 2 éves).
6. Visszatérés — Rückzug: —

Albania: April. (1 pld.: / éves, 1 Jahr alt).
Kóborlási adatok áttekintése — Übersicht der Strich-Daten: —

1 pld.-Expl. Slovensko, — 1 A-Austria.

V onuldsi adatok áttekintése — Übersicht der Zug-Daten: —
A) SW-vonal — SW-Linie: — 2 pld.-Expl. Bosnia, — 3 Dalmatia, — 5 Italia, —
1 Sardinia.
onal — SE-Linie: — 1 pld.-Expl. Dunavska, Jugoslavia, — 2 Slavonia, —
1 Albania, — 3 Graecia. :
Platalea leucorodia: 52 visszjelentés — Rückmeldung.

Ebből 7 belföldi megkerülés — Inlandfund.

A jelölés évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 5 pld.-Expl, — 4 éves korban —
4 Jahr alt: 2 pld.-Expl.
45 külföldi megkerülés — Auslandfund.

A jelöles évében megkerült — in Beringungs-Jahr: 29 pld.-Expl, — 1 éves korban
— 1 Jahr alt: 8 pld., — 2 éves: 3 pld., — 3 éves: 1 pld., — 4 éves: 2 pld., —
5 éves: 1 pld., — 6 éves: 1 pld.
1. Kôborläs — Strich: —

SE-irany — Richtung: — Slavonia: Juli (4 pld.-Expl); — Szept. (1 pld.); —
Dunavska, Jugoslavia : Juli (2 pld.); — Aug. (3 pld.); — Serbia: Juli (1 pld.);
— Szept. (2 pld.).

ESE-iräny — Richtung: — Romania: Aug. (1 pld.).

NNE-irdny — Richtung: — Slovensko: Szept. (1 pld.).

A) SW, SSW, W-utvonal — SW, SSW, W-Zuglinie: —
2. Vonulds (Téli szállás) — Wegzug (Wintertop): —

Croatia: Dec. (1 pld.-Expl).

Dalmatia: Okt. (1 pld.-Expl).

Italia’: Szept. (1 pld.).

France : Okt. (1 pld.).

Tunis: Aug. (1 pld.: 1 éves, 1 Jahr alt); — Szept. (i 'pld.); = Okt (G pla:
3. Visszatérés — Rückzug: —

Italia: Marc. (1 pld.-Expl: 5 éves, 5 Jahr alt); — April (1 pld.: 4 éves, 4 Jahr
alt); — Maj. (1 pld.: 1 éves, 1 Jahr alt).

Croatia: Maj. (1 pld.: 4 éves, 4 Jahr alt).

B) SE, SSE-utvonal — SE, SSE-Zuglinie: —
4. Vonulas — Wegzug: —

Dunavska, Jugoslavia : Okt. (1 pld.-Expl).

Hercegovina : Aug. (1 pld.).
5. Téli szállás — Wintertop: —

Dunavska, Jugoslavia : Nov. (1 pld.); — Januar (1 pld.: 7 éves, 1 Jahr alt).

Murkye > Szept..(d spl):

Graecia: Nov. (1 pld.); — Dec. (1 pld.); — Februar (1 pld.: 7 éves, 1 Jahr alt):

Egyiptom : Dec. (1 pld.); — Marc. (1 pld.: 1 éves, 1 Jahr alt; — Januar (1 pld.:

1 éves, 1 Jahr alt; — 1-pld.: 2 éves, 2 Jahr alt).
Sudan : Nov. (1 pld.).
6. Visszatérés — Riickzug: —

Dunavska, Jugoslavia: Maj. (1 pld.-Expl: 3 éves, 3 Jahr alt).
Slavonia: Maj. (1 pld. : 2 éves, 2 Jahr alt).

Romania: Maj. (1 pld.: 6 éves, 6 Jahr alt).

Albania: Maj. (1 pld.: J éves, 1 Jahr alt).

Italia: April. (1 pld. : 2 éves, 2 Jahr alt).

7. Elmaradds — Verbleiben: —
Bulgaria: Juni. (1 pld.: 7 éves, 1 Jahr alt).
Koborlasi adatok "áttekintése — Übersicht der Strich-Daten: — 1 pld.-Expl.
Slovensko.
Vonuldsi adatok áttekintése — Übersicht der Zug-Daten: —
A) SW-vonal — SW-Linie: — 2 pld.-Expl. Croatia, — 1 Hercegovina, — 1 Dalmatia,
— 5 Italia, — 1 France, — 2 Tunis.
B) SE-vonal — SE-Linie: — 9 pld.-Expl. Dunavska, Jugoslavia, — 6 Slavonia,

— 3 Serbia, — 1 Albania, — 2 Romania, — 1 Bulgaria, — 1 Türkye, — 5 Graecia,

180

— 4 Egyiptom, — 1 Sudan.
Plegadis falcinellus: 90 visszajelentés — Rückmeldung.
Ebböl 31 belföldi megkeriilés — Inlandfund.
A jelöles évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 31 pld.-Expl.
" 59 külföldi megkeriilés — Auslandfund.
A jelöles évében megkeriilt — in Beringungs-Jahr: 51 pld.-Expl — 2 eves korban —
2 Jahr alt: 1 pld. — 3 éves: 2 péld. — 5 éves: 2 pld. — 7 éves: 1 pld. —
8 éves: 1 pld. — 10 éves: 1 pld.
1. Kôborläs — Strich: —

SE-irany — Richtung: — Dunavska, Jugoslavia: Juli (10 pld.-Expl); — Aug.
(11 pld.); — Slavonia: Juli (2 pld.); — Aug. (6 pld.); — Serbia: Juli (2
pld.); — Aug. (2 pld.); — Romania: Aug. (4 pld.).

ENE-irany — Richtung: — Russia: Szept. (1 pld.).

NW-irany — Richtung: — Hollandia: Szept. (2 pld).

NNW-irany — Richtung : — Norvégia: Szept. (1 pld.).

A) SW, SSW, W-utvonal — SW, SSW, W-Zuglinie: —
2. Vonulds (Téli szallas) — Wegzug (Wintertop): —
Dalmatie : Szept. (1 pld.-Expl).
Italia: Szept. (1 pld.).
France : Szept. (1 pld.).
Hispania: Nov. (1 pld.: 7 éves, 7 Jahr alt).
Algir : Szept. (2 pld.).
3. Visszateres — Rückzug: —
Sicilia : Marc. (1 pld.-Expl.: 3 éves, 3 Jahr alt; — 1 pld.: 5 éves, 5 Jahr alt).
Malta: Maj. (1 pld.: 10 eves, 10 Jahr alt).
B) SE, SSE-utvonal — SE, SSE-Zuglinie: —
4. Vonulas — Wegzug: —
Dunavska, Jugoslavia : Szept. (3 pld.-Expl).
Romania: Szept. (1 pld.).
5. Téli szállás — Wintertop: —
Graecia : Dec. (1 pld.-Expl: 2 éves,.2 Jahr alt).
Egyiptom : Nov. (1 pld.).
6. Visszatérés — Riickzug: —
Egyiptom : April. (1 pld.-Expl: 3 éves, 3 Jahr alt);. — Maj. (1 pld.: 8 éves,
8 Jahr alt). i
7. Elmaradas ( Attelepiilés) — Verbleiben ( Ubersiedlung): —
Romania: Juni (1 pld.-Expl: 5 éves, 5 Jahr alt).
Koborldsi adatok áttekintése — Übersicht der Strich-Daten: — 1 pld.-Expl. Russia,
— 2 Hollandia, — 1 Norvegia. x
Vonulasi adatok áttekintése — Übersicht der Zug-Daten: —

A) SW-vonal — SW-Linie: — 1 pld.-Expl. Dalmatia, — 1 Italia, — 2 Sicilia, —
1 Malta, — 1 France, — 1 Hispania, — 2 Algir.
B) SE-vonal — SE-Linie: — 24 pld.-Expl. Dunavska, Jugoslavia, 8 Slavonia, —
4 Serbia, — 6 Romania, — 1 Graecia, — 3 Egyiptom.
*
Külföldi visszjelentések nem kisbalatoni gyürüzesekböl — Auslandfunde von

nicht Kisbalatoner Ringvögeln — 53 pld. — 53 Expl. — (Obedska Bara, Fertö,
Ujvidek-NoviSad, Sátoraljaújhely, Kohäryszentlörinei gemtelepek: — Reiher-Kolonien).

A jelöles évében megkerült — in Beringungs-Jahr : 32 pld.-Expl. — 1 éves korban
— 1 Jahr alt: 3 pld.; — 2 éves : 9 pld., — 3 éves : 3 pld. — 4éves : 2 pld., — 5 éves:
1 pld., — 8 éves: 2 pld., — 9 éves: 1 pld.
Ardea cinerea: 6 pld.-Expl. —

Sardinia: Szept. (1 pld.).

Tripolis : Dec. (1 pld. : 1 éves, 1 Jahr alt).

Slovensko: Julius (1 pld.); — Aug. (1 pld.).

Galicia: Juli (1 pld.).

Polonia : Juli (1 pld.).
Ardea purpurea : 18 pld.-Expl. —

Slavonia: Aug. (3 pld.).

Italia : Szept. (3 pld.); — April. (1 pld.: 3 éves).

Elba: April. (1 pld.: 9 éves, 9 Jahr alt).

Sicilia: Szept. (1 pld.); — Okt. (3 pld.: 0 éves, 0 Jahr alt; — 1 pld.: 2 éves,

2 Jahr alt; — 1 pld.: 4 éves, 4 Jahr alt).
Slovensko: "Szept. (1 pld.).

181

Burgenland : Okt. (1 pld.).
Moravia: Aug. (1 pld.).
Schlesien : Szept. (1 pld.).
Nyeticorax nycticorax : 15 pld.-Expl. —
Dalmatia: April. (1 pld.: 2 éves, 2 Jahr alt); — Maj. (1 pld.: 2 éves, 2 Jahr alt).
Italia: Aug. (1 pld.); — Szept. (1 pld.); — April. (1 pld.: 8 éves, 8 Jahr alt).
Korfu : Okt. (1 pld.).
Sicilia: Maj. (1 pld.: 5 éves, 5 Jahr alt).
Algir: Maj. (1 pld.: 3 éves, 3 Jahr ait).
Nigéria: Okt. (1 pld.). x
Graecia : Szept. (1 pld.); — Okt. (1 pld.); — April. (1 pld. : 2 éves, 2 Jahr alt).
Egyiptom: Maj. (1 pld. : 1 éves, 1 Jahr alt).
Polonia: Szept. (2 pld.).
Ardeola ralloides: 11 pld.-Expl. —
* Slavonia: April. (1 pld.: 4 éves, 4 Jahr alt).
Bulgaria: Juni (1 pld.: 3 éves, 3 Jahr alt).
Dalmatia : Szept. (1 pld.).
Italia: Aug. (1 pld.: 1 éves, 1 Jahr alt); — April. (1 pld.: 2 éves, 2 Jahr alt).
— Maj. (1 p'd.: 8 éves, 8 Jahr alt).
Sicilia: April. (1 pld.: 2 éves, 2 Jahr alt).
Malta : Szept. (1 pld.).
Tunis: Marc. (1 pld.: 2 éves, 2 Jahr alt).
Nigeria: Nov. (1 pld:): — Mare. ‘(i pid... 2°éves, 22> Jahrigalee
Egretta garzetta: 1 pld.-Expl. —
Nigeria: Januar (1 pld.: 2 éves, 2 Jahr alt).
Platelea leucorodia: 1 pld.-Expl. —
Sicilia : Okt. (1 pld.).
Plegadis falcinellus : 1 pld.-Expl. —
Serbia : Julius (1 pld.).

*

Belföldi megkerülesekböl — Aus Inlandfunden: —
Ardea purpurea: Juni (1 pld.-Expl: 13 éves, 13 Jahr alt, — 1 pld.-Exp: 16 éves,
16 Jahr alt).

Összesitö kimutatás

(a) a Kisbalatonon fészkelő gemfajok évenkénti kélt6par-allomanyarol —
(b) az évenként megjelölt példányok számáról — és
(c) a felsorolt években gyűrűzött és később visszajelentett példányok mennyiségéről.

Megjegyzés : A (c) rovatban az első szám a megkerült példányok mennyiségét, mig a záró
jelben lévő első szám a belföldi. a második szám a külföldi kézrekerüléseket jelenti.

G eneral-Übersicht
(a) Jährlicher Brutpaar-Bestand der am Kisbalaton nistenden Reiherarten —
(b) Anzahl der jährlich beringten Exemplare —
(c) Anzahl der jáhrlich beringten und spáter rückgemeldeten Exemplare.

Bemerkung. — In cer Rubrik (c) bedeutet die erste Zahl die rückgemeldeten Exemplare,
während die eingeklaminerte erste Zahl die Inland{unde, die zweite Zahl die Auslandfunde angibt.

182

1 2 3 4 5 6 8 9 10
Ardea | Ardea oie Ardeola | Egretta Platalea| Plegadis Összesen
Ev — Jahr cinerea | Pur | nycti- | rallo alba leucor. UGS Zusammen
purea corax ides nellus
1909. (a) 16 ? 66 12 15 0 0 109 + ?
(b) 18 -- 68 15 6 — _ 107
(c) AKOS) — |6(3;3)[2(1;1)|1(1;0) = = 3 (5 ; 8)
1912. (a) 8 40 30 15 15 5 50 163
(b) 16 54 58 23 - — 95 246
(c) — |4(4; 0)8(4 ; 4)1(1 30) — — 11(0;1)| 14(9;5)
1913. (a) ? À ? 2 10 ? 300 310 +- ?
(b) | 12 — 25 = — 3 217 257
(c) eS 30) RENTE) zs d — ]10(9;51)I 12 (10; 2)
| = ESE
1921. (a) a 2 ? ? 10 ? È %
(b) 28 -- 57 _ == — — 85
DNS RE RER E
1922. (a) 40 50 80 10 16 40 | 1000 | 1236
(b) a — — — — 29 3 34
(c) — — — — — 3 (Ziel) 2 (D) eon este
1923. (a) 50 60 70 10 24 30 | 1000 | 1244
(b) 13 6 19 — 3 46 15 102
(ORIO) = = MASO) 3(0; 3), — 5 (1 ; 4)
1924. (a) 60 70 80 30 26 30 500 796
(b) 11 — 10 — — — — 21
EAN A Ope ee = a4) =
1925. (a) 80 60 80 TS 10 40 700 985
(b) 23 2 AG 20 10 55 8 164
(c) 2(2;0)) — |2(0;2)lA1;0)|1(0;1) 88 :5)11(0551)) 5) (G9)
1926. (a) 30 30 60 20 11 40 1000 1191
(b) 2 = 3 3 — — 47 | 55
(c) = = — — = — |4(054)) 4(0; 4)
1927. (a) 60 80 70 25 17 50 | 400 702
(b) 137 187 85 6 48 34 164 661
(c) 17 187 212(35,4) 0 — 18 4(0;4)|1(0 ;1)| 65 (27 ; 38)
(11 ; 6)\(6 ; 12) (STD)
1928. (a) | 10) 50 | 180 30 7 11 00 879
(b) 21 101 3.2 2 9 17 848 1641
(c) 2957713@232)1°29714(41223)13(05 3) 3(053) 24 95 (3 ; 56)
(17:12) (10319) (10;14)

183

1 2 3 4 | 5 6 int RR 9 10

Tr nen Nr TT TA ea ESEN Toe
É Ardea | Ardea | corax |Ardeola | Egretta | Egretta | Platalea) Plegadis Osszesen
v — Jahr cinerea | Purpu- | nycti- | ralloidesj alba |garzetta| leuco- | falci- Zusammen
rea Rann rodia nellus
1929. (a) 80 | 120 | 100 20 6 0 60 | 400 786
(b) 129 231 200 50 7 _ 116 615 1348
(c) 11(7:4)43(2756)| " 13) 332) = — .|7(0;7)| 11 58 (19 ; 39)
(3 ; 10) (10)
1930. (a) 80 140 100 20 4 0 60 300 704
(b) 176 241 195 43 7 — 125 283 1070
(c) 10(6;4)|5(3 ;2)' 18 |1(1;0)3(0;3)| — |8(2; 6) 7(4 ; 3)! 52 (26 ; 26)
(10 ; 8)
1931. (a) 50 150 130 30 2 2 50 300 714
(b) 85 394 374 58 3 8 100 537 1559
(c) 13(6;7)| 24 18 _ — |1(0;1)/1(0;1) 11 68 (24 ; 44)
(11;13) (6 ; 12) (1;10)
a
1932. (a) 50 | 100 | 150 10 4 0 43 | 320 677
(b) 64 52 136 19 9 — 88 369 737
(c) 7(1 ; 6)/1(1 ; 0)5(3 ;2) — — (0527) ST 31267725)
(1 ; 10)
1933. (a) 76 | 101 | 163 4 5 1 46 | 132 528
(b) 110 83 160 18 — = 35 127 533
(c) 5(3 ; 2)/5(1 ; 4)/5(2 5 3)} — = — |3(0;3)]2(0;2)| 20(6;14) + 2
1934. (a) 51 101 102 10 16 1 37 3 321
(b) 77 126 118 15 35 5 30 5 411
(c) ? 2 % Bel 09 ? B 2 1(1;0) +?
1935. (a) 37 46 87 6 12 0 25 0 213
(b) AO 27 62 15 18 _ 32 = 194
(c) % ? 9 9 9 9 9 9 9
1936. (a) 43 51 150 15 12 0 42 321
(b) 33 70 165 36 17 = 43 12 376
(c) % ZH (Oks #1) Be 12. (154) ? ? ? 3(1;2) +?
1937. (a) 54 28 130 15 9 1 85 224 546
(b) 126 49 244 9 11 — 146 617 1202
MCE Sn ? 2 | 2 11°05 DLA TO 7(6:1) +?
1938. (a) 57 35 117 8 9 2 85 144 457
(b) 124 24 242 5 14 = 83 248 740
(c) B (OI) 2 ? ? N (OR) DAVE ES
1939. (a) 27 48 114 À 2 0 51 à 247
(b) 68 108 202 _ 3 — 79 5 465
(c) 1(0 ; 1) ? ? ? 2210550) ? 2(0;2) + ?
1940. (a) 31 32 109 1 4 2 56 160 395
(b) 57 57 114 2 4 — 73 356 663
(c) 1(1 ; 0)12(0 ; 2) 2 ? ? ? ? ? 311172) tee

184

1 2 3 4 5 6 | Tad meas 9 10

Nycti- 3
É Ardea | Ardea | corax | Ardeola | Egretta | Egretta| Platalea| Plegadi Osszesen
v — Jahr cinerea | PUTPU- | nycti- | ralloides| alba | garzetta| leuco- | falci- Zusammen
rea corax rodia nellus
|
1941. (a) 41 14 112 9 0 0 14 131 321
21) | "8 oe 178 30 — u 36 316 664
(c) ? 2.120,52) % ? ? ? ? 2(0;2) + ?
1942. %a) 33 59 | 104 12 0 1 17 55 281
(b) 74 189 133 45 1 50 108 600
(c) 1(1 ; 0)13(0 ; 3)|2(0 ; 2) 7 — 2 (DES) N 7(1;6) + ?
| =
1943. (a) 66 9 | 176 13 0 Os 38 3 275
(b) 46 25 54 1 — —- — 5 131
(e) |1( ; 0) ? 2 ? = = = 3 a sore?
1944. (a) 53 30 | 103 5 0 0 0 2
(b) 102 15 117 13 = = — 7 254
(c) 1(0 51) 70 Hl 1) ? — — — ? 2(0;2) + ?
|
1945. (a) 40 50 80 5 ? 0 80 0 255
(b) - | - | - I - | - | -
(c) = | cso | ALA ge
1946. (a) 40 50 80 5 2 0 80 0 257
a RE ES O ee ee eae
@ | -|:- 1-1 -1-1|-|1-)- | -
| a:
1947. (a) 40 50 80 | 5 4 0 | 100 10 289
(b) — — — — — — 25 — 25
(c) — — — — — — J2(0;2) — 2 (052)
1948. (a) 40 30 80 5 12 4 120 8 319
Tie RER ES bee e
@ | — = he het) = | - | =
az Fe | | A
1949. (a) 40 60 70 15 30 25 60 | 16 316
(b) = = = = = =
(e) = pete
1950. (a) 46 56 | 197 55 10 27 Seta 454
(b) 94 117 438 146 24 | 71 119 10 1019
(c) |8(7 3 1)/3(2 ; 1)[9(6 ; 3),5(4:; 1)}100 ; 1)11(0 ;1)) — — 27 (49.58)
1951. (a) 80 | 120 | 250 30 25 | 20 50 8 583
(b) 27 16 122 20 39 52 20 1 297
(c) = = (20 DER "i = = = QI)
(b) és (c) rovat összesen : —
(b) und (c) Rubrik Zusammen : —
; | |
(b) 1997 2196 (4007 654 | 267 | 138 (1384 Lore 15 661
(c) 115 CLR RS 0 17 31 | D IE? 90 518 (212 ; 306)
(66;49) (36345) (51;79)|(10 s 7) (11;20)| CODE 45),(31:59)
| | | |
58 % 376 Vall S23 val, 270%! 19,695) 1A. 3,7%, 2,0% 3,4%

185

Voranzeige über die Erforschung der Vogelwelt des Kisbalaton

(Kleinen Balatonsees)
von Koloman Warga

Mit der Erforschung des Kisbalaton begann ich im Jahre 1923. Meine Forschungen
galten hauptsächlich der Beobachtung des Brütens und dem Beringen der Reiher-
arten. Im Verlaufe meiner Untersuchungen nahm ich an den Jungen genaue Messungen
vor, als deren Musterbeispiel ich im ungarischen Texte meine am Edelreiher durch-
führten Messungen anführe. Desgleichen machte ich genaue Aufzeichnungen über die
Entwicklung der Lauf- und Schnabelfarbe bei diesem Vogel usw. Meine Messungen
erstreckten sich auf die Längenmasse der Vogeleier und Vogelnester. Die Zusammen-
stellung dieser Untersuchungen war bereits vollendet, als sie bei der Brandkata-
strophe des Instituts vernichtet wurde ; dagegen blieben zum Glück meine an Ort und
Stelle geführten Tagebuch-Aufzeichnungen erhalten, und so hoffe ich die Ergebnisse
von rund 25 Jahren demnächst in einer Abhandlung in allen Einzelheiten veröffent-
lichen zu können. Bis dahin teile ich gemäss einer Aufforderung des Instituts jetzt
in der Form einer Voranzeige meine Aufzeichnungen über die Schwankungen des
Bestandes der Reiherkolonien am Kisbalaton, sowie die beim Beringen der Reicher
erzielten Ergebnisse in tabellarischer Zusammenfassung mit. Ich muss allerdings
bemerken, dass die Daten über die erfolgte Auffindung der von mir beringten Vögel
sich bloss zu ungefähr 50% mit der Wahrheit decken, da die auf die Zeitspanne von
1934 bis 1944 bezüglichen Daten zum Grossteil ebenfalls zugrunde gingen.

Zwischen den Jahren 1909 und 1951 wurden am Kisbalaton insgesamt 15,661
Vögel beringt — davon 14,361 Exemplare von mir selbst, — und von dieser Anzahl
konnten, soweit es uns heute bekannt ist, 518 Exemplare rückgemeldet werden. Meiner
Erinnerung nach war jedoch die Zahl der bis zum Jahre 1944 aufgefundenen Kis-
balatoner Vögel vielmehr grösser. Im ungarischen Text habe ich sowohl die Zahl der
beringten Reiher, nach Arten detailliert, wie auch die der aufgefundenen Exemplare
— die letzteren in Klammer — angeführt.

Während meiner Beobachtungen habe ich die Erfahrung gemacht, dass die Reiher
im Frühling in Wellen an den Siedlungen ankommen. Diese Bewegung hält sogar
noch im Juni an, es kommt daher vor, dass einzelne Reiherpaare erst dann brüten,
wenn bei ihren, im ersten Trupp angekommenen, Artgenossen die Jungen bereits flügge
geworden sind, ja sogar schon umherstreichen. Ein Beispiel hiefür bildet der von mir
am 5. VI. 1950. mit No. 8063. Zool. Mus. Budapest beringte Fischreiher, welcher bereits
nach 9 Tagen, am 15. VI. in Slavonien aufgefunden wurde.

Die Reiher des Kisbalaton nisten teils im Gebüsch bezw. auf Sahlweiden, teils
im Röhricht. Beispiele für das Ersten bilden Nachtreiher, Schopfreiher und Seiden-
reiher, fürs letzten Purpur- und Edelreiher. Teils im Gebüsch, teils im Röhricht nisten
Fischreiher und Sichler ; der Löffler lässt sich jedoch nur dann im Gebüsch nieder,
wenn er durch den hohen Wasserstand oder das verspätete Abbrennen des Schilfes
dazu gezwungen wird. Meinen Beobachtungen zufolge schliessen sich die später
ankommenden Sichler gern der Löfflerkolonie an, ebenso die Purpurreiher den Edel-
reihern ; zu den, im Gebüsch nistenden Fischreihern gesellen sich die Nachtreiher,
zu den Nachtreihern wiederum die Schopf- und Seidenreiher. Ausserhalb von Kolonien
brüten die grosse und die kleine Rohrdommel ; das Brüten der Letzteren konnte ich
jedoch am Kisbalaton innerhalb 23 Jahren nur dreimal beobachten. Die kleine Rohr-
dommel nistet bei solchen Gelegenheiten am Rand von gemischten Gebüschkolonien.

Ehenso wie die Ankunft im Frühjahr, erfolgt auch der herbstliche Fortzug der
Reiher nicht auf einmal, sondern nimmt schon im Sommer seinen Anfang und gelangt
in drei bis vier Wellen stufenweise zum Abschluss. Sofort nach Beendigung der Brut-
saison beginnt das Umherstreichen, welches von Juni bis in den September hinein
andauern mas.

Demzufolge wurden ungarischerseits beringte Fischreiher bereits im Juni in
Slavonien, Purpurreiher im August in Polen, Nachtreiher im Juli in Polen, Schopf-
reiher im Juli in Slavonien, Edelreiher im Juli in Slavonien, im August in der Slovakei,
Sichler im September in der Sowjetunion, in den Niederlanden und in Norwegen
aufgefunden.

Die besten Beispiele für den sich hinziehenden Fortzug bieten die Edel- und
Fischreiher, welche Arten sogar mehrmals hier überwinterten. Über den Rithmus
des Abzuges der sonstigen Reiher wird in den Tabellen berichtet.

Erfahrungsgemäss stammen die beim Herbstzug erbeuteten Vögel zu 80% aus
der Brut desselben Jahres, während beim Frühjahrszug zu 80% über ein Jahr alte

Exemplare rückgemeldet werden. Am Kisbalaton begegnete ich beringten Vögeln bloss
bei zwei Gelegenheiten : das erste Mal wurden von uns in einem aufgescheuchten
Sichlertrupp 4 beringte Exemplare gesichtet, welche vermutlich in früheren Jahren
hier beringt wurden, im zweiten Falle fand ich einen fünfjährigen Nachtreiher, welcher
unmittelbar vor mir aus unbekanntem Grunde umgekommen ist.

Im ungarischen Texte gab ich eine Zusammenstellung darüber, wie sich die
rückgemeldeten 518 Exemplare nach Alter verte lten : die noch im selben Jahre aufge-
fundenen Exemplare wurden hierbei mit der Jahreszahl 0 bezeichnet. Nach der Art
waren die Aeltesten : je ein zwölfjährıger Fischreiher und Nachtreiher ; 1 Sichler war
10 Jahre, 2 Purpurreiher 7 Jahre, je ein Schopfreiher und Löffler 6, ein Edelreiher
5 Jahre alt.

Zum Vergleich führe ich die mit den ausserhalb des Kisbalaton beringten und
wieder rückgemeldeten Vögeln erzielte Ergebnisse ebenfalls an.

Kurz erwähnen möchte ich noch den Kormoran (Phalacrocorax carbo
sinensis Shaw et Nodder), bezw. die nunmehr offenbar ständige Ansiedlung dieser
Vögel am Kisbalaton. Im Jahre 1947 nisteten 10, in 1948. 30, in 1949. 7, in 1950. 9,
und in 1951. 50 Paare, jedesmal auf einem und demselben verdorrten Weidenbaum.
Am 5. Juli 1951 zählte ich an diesem 40 Nester ; einige enthielten noch Jungen, in
den meisten derselben waren die Jungen jedoch schon flügge. Ein Teil der Kormorane
übersiedelte auf einen anderen, ungefähr 500 m entfernten Weidenbaum, an welchem
ich 15 Nester feststellte, grüssetenteils mit brütenden Vögeln. Die Kormorane ver-
liessen die Siedlung anfangs September; zu dieser Zeit waren 96 Nester zu zählen,

Detaillierten Ausweis enthält der ungarische Text.

187

r] ad vi 4 md

a? i Mh ete i hee (

Ar v jég | iv y M
GR ap ni ee

Tesio
UA),
ni D

TIZ EV A VELENCEI-TO MELLETT

Írta: Nagy László

Gyermekkori vágyam teljesedett be, amikor 1931 január havában
szolgálattételre Székesfehérvárra helyeztek át, közvetlen a Velencei-tó
szomszédságába. 1931 kora tavaszán meg is kezdtem bolyongásaimat a
tónál, s igen hamar megállapítottam, hogy a tó madárvilágának mennyisége
és minősége szempontjából lényeges elváltozások állottak be, mióta Chernel
kutatta azt. Egy-kettőre teljesen tiszta kép alakult ki előttem, hogy melyik
tórészlet mit ér, s így megállapítottam, hogy a legjobb a dinnyési rész.
Dinnyés és Pákozd között elterülő kb. 6 km széles és kb. 4 km hosszú
ősnádasban, ami évtizedek óta nem volt vágva, megtalálta fészkelési lehető-
ségét a kanalasgém, szürkegém, nyárilúd, vörösgém és az 1880-as évekig a
nagykócsag is. Ez a gyönyörű madár azonban a múlt század 80-as éveiben
évszázados fészkelőtelepét elhagyta, s még vonulási időben sem mutat-
kozott. Hogy a költőterületét elhagyta, ezt semmi mással nem tudom
indokolni, mint azzal, hogy a fentemlített időben igen nagy méretű vízi-
vadászatokat folytattak ott. 30—40 csónak is hajtotta Velencétől Dinnyésig
a kacsákat, szárcsákat, vöcsköket, s egy-egy ilyen vadászaton eldörrent
2500—3000, sőt ennél is több lövés, ami március és április hónapokban zajlott
le; ezt a zavarást a teljes nyugalomhoz szokott kócsag nem bírta, s elhagyta
fészkelőhelyét. Mivel ezek a megrendezett vízivadászatok igen nagy kiadá-
sokkal jártak, a változott viszonyok miatt az ilyen utolsó vízivadászatot
a tó bérlői 1931-ben még megtartották, s ezzel ezt be is szüntették. A nyu-
galom tehát 1932-ben már helyreállt, de a kócsag még nem jött vissza.
Vártam évről évre, hogy egyszer csak megjelenik, s várakozásomat
siker koronázta, mivel 1936-ban megjelent és meg is telepedett 2 párban.
Amíg azonban ide érkeznék, röviden felsorakoztatom azokat a megfigyelé-
seimet, melyeket ritkábban előforduló vagy teljes védelem alatt álló fajokon
végeztem, részben pedig a székesfehérvári Múzeum vagy a Madártani Intézet
gyüjteménye részére megszereztem néhány példányban.

1931.

Nyanlud (A nser ans er L.) mar II. végén, mig a kanalasgém (P 1 a -
talea lLleucorodia L.) csak III. 26-an jelent meg. Mindkét faj ren-
desen költ a dinnyés—pakozdi 6snadasban, aminek határozottan vannak
olyan részei is, amelyek méltan nevezhet6k feneketlen mocsarnak. Itt van
a gémtelep az avas nadban, melynek torzsäira és évről évre egymásra boruló
letört száraz nadszalaira rakja fészkét avörösgem (Ardea p. purpurea
L.),a szürkegem (Ardeac. cinerea L.) és a kanalasgém, s ezeken a
részeken fészkel a még csónakkal is igen nehezen megközelíthető helyen a

189

nyarilud is. Szép számmal költ a szakallascinege (Panurus biarmicus
russicus Brehm), a naditücsokmadar (Locuste le aus
oides Savi), akékbegy (Luscinia svecica cyanecula Wolf) és
a fülemülesitka (Lusciniolam. melanopogon Temm.) is. A récék
közül fészkel a t6kés (Anas p. platyrhyncha L.), nyilas (Anas a.
aeuta L.), kanalas (Spatuha elypeat ar), Miss (Wa rome
n. nyroca Güld.), böti (Anas querquedula L.), kendermasos
(Anas s.strepera L.)és baratréce (Nyrocaf. ferina I.) as:

IV. 27-en : törpevizicsibe (Porzana pusilla ‘inter mie data
HERM.) került puskam elé. V. 25-ikén egy kisbuko (Mergus albel-
lus L.) gacsért ejtettem el, amelyik parjaval jart. A gäcsernak igen erö-
sen duzzadt heréi voltak.

Függôcinege (Remiz p. pendulinus L.) bar sok volt, sőt allan-
déan volt, de fészkét sohasem sikerült megtalálnom. Üstökösgém (A r d e-
ola r. ralloides SCOP.) is állandóan mutatkozott tavasztól őszig, de
ennek sem sikerült fészkére akadnom.

VII. 13-án a Velencei-tó Fertő részletén a vizet gázolva 3 gémalakú
fehér madarat vettem észre, amelyek egyenesen felém tartottak. Messziről
üstökösgémnek néztem, s így nem sokat törődtem velük. Csak amikor már
elhaladtak felettem s lőtávolon kívül voltak, akkor ismertem fel bennük
a pasztorgémet (Bubulcusi. ibis L.). Reméltem hogy sikerül 6ket
becserkelnem újra, de többé nem kerültek szemem elé, elszálltak (v. 6.
Porgányi egyidejű megfigyelése Mohácson).

VII. 26-an'egy fatal kiskocsagot (EH gr e rangs Gam 7 est eee,
figyeltem meg. Ugyanezen az őszön V-alakban repülve, nem magasabban
mint 6 m-re a földtől, 8 kiskócsagot láttam még.

IX. 15-én a hegyibillegeté (Motacillac. cinerea Tunst.) fiatal
példanyat észleltem. X. 12-én megjelent a tavon a jégmadar (Alcedo
atthis ispida L.) is, és kisebb csapatokban a havasipityer (Anthus
SAS DL none

Az ev java részében látható volt a füstös- (Tringa erythropus
Pall. ); szürke (Tringa nebularia Gunn.), pajzsos(Philomachus
Degen a eo piroslabu (Crime at. tota n us, 7, erde (amano
ochro pus Loreti (Er ins a glareola L.) és billegetöcankö
(Tringa hypoleweos L.), a tkhishle (Charade SUR
curonicus GM.), a nagygoda (Limosa l.limosaL.), a nagypòling
(Numen i usa. arquatus L.), a közepsärszalonka (Capella g.
gallinago L.) — ezen négy utóbbi faj állandóan költ a környéken —
a kormos (C hlıdonıas n.-n re ra Lo) es feherszarnyu szerkö (Chli-
don? as le uc o p tema Temm.), dankasiraly (Larus r.ridibundus
L.) es evenkent egyszer-kétszer megjelenik a nagykärökatona (Phala-
Grocorax carbo sanensis Shaw et Nod).

1932.

A Velencei-tö jellegzetes madarait, melyeket mar 1931-böl ismertettem,
a továbbiakban nem sorolom fel, hiszen ezek t6rzslakoi a tónak, csupán
további szemelvényeket közlök megfigyelési naplombol.

V. 5. megérkezett a sárgabillegető (Motacilla f. flava L.). V.
22-én széki csért (Glareola p. pratincola L.) találtam. Megemli-
tem, hogy a székicsér 1890 óta, amikor Chernel megállapította fészkelésüket
Dinnyés határában, teljesen eltűnt erről a vidékről. Ezen a napon egy párt

190

láttam, de ezek sem voltak par nap mulva találhatók, és azóta sem láttam
székicséreket a Velencei-tónál.

1933.

Semmi uj fajt vagy megemlitésre meltöt nem talaltam ebben az évben.
Legfeljebb arról számolhatok be, hogy a nyarilud örvendetes módon szapo-
rodik. A költes utan egy csapatba verödöttek szama megközelitette a 400
darabot.

1934.

V. 6-an, 9-én és 15-én rozsdastorku pityerekre (Anthus rufogu-
laris Brehm) akadtam. V. 22-én a többszáz kormos és feherszärnyü
szerkö között feltünt egyetlen példany, amiröl bebizonyosodott, hogy
fattyuszerk6 (Chlidonias h. hybrida Pall.). VI. 10-én egy teljes
díszben lévő fütyülörecce (Anas penelope L.) gäcsert ejtettem el,
melynek heréi duzzadtak voltak.

1935.

WEE, en messelent vesy “codeny) (Peleécan ws 0: -omoeroeta kus
L.) s hol a Langi tisztäson, hol a Fert6 nyilt vizén tartozkodott. Kb. 2 heti
ott-tartözkodäs utan elttint. IN. 9-én hamvas réti héjat (Circus pygar-
gus L.) ejtettem el. Ezt a fajt sem lattam ott sem azelôtt, sem azöta.

Kanalasgém, üstökösgem, kisköcsag évről évre több és több mutat-
kozott. A fészkel6 kanalasgém-parok szamat 40-re tehetem, a masik két
faj azonban szerintem nem feszkelt le.

1936.

A gemällomäny szaporodasa es minden évben kevesebb és kevesebb
vadászati zavarás mellett jött el ez az esztendő. III. 15-i kintlétem alkal-
maval a dinnyesi Fertö felett egy nagyköcsagot (Egrettaa.alba L.)
figyeltem meg, mely egyenesen a gémtelep irányába tartott, s ott leeresz-
kedett. III. 19-én már párban láttam őket, s ugyanezen hó 29-én 4 darab
volt belőlük. Őrzésükre minden lehetőt megtettünk. Ennek meg is lett a
látszata, mivel áprilisban Jourdain meg is találta fészkét 3 tojással, később
megállapítottam, hogy 2 pár eredményesen költött, és 4 fiókát háborítat-
lanul fel is nevelt. Megfigyeléseimből arra következtetek, hogy egyik pár
hamarabb érkezett, és hamarabb is végezte be költését.

1937.

III. 5-én egy csapat téli kenderikét (Carduelis f. flavirostis
L.) talaltam, melyböl 3 példanyt begyüjtöttem.

III. 20-án jelentkeztek ebben az évben a nagyköcsagok. Újból 2 par
fészkelt le, s zavartalanul felnevelték fiaikat. III. 20- -an Vasvári Miklóssal
a dinnyési Fertőben egy előttünk ismeretlen madárhang ütötte meg fülünket,
mely hang hasonlított egy kevéssé a nádisármány hangjához. A madarat
sikerült lelőnöm : kézbevétel után tűnt fel rendkívül erős csőre, s így
sikerült megszerezni a dalmát nádisármány (Emberiza schoeniclus
intermedia Degl.) első bizonyító példányát Magyarországról.

191

1938.

Ebben az évben szokatlanul későn érkeztek meg a nagyköcsagok.
IV. 3-án jelent meg egyszerre 4 pár, és nyomban le is fészkelt. Az egyik
fészekalj ismeretlen módon elpusztult; 3 tojás összetört, 1 maradt csak
épen, de ezt elhagyta az anyamadar. Azonban a kócsagok úgy látszik, új
fészket raktak, mivel a nagyszámú kirepült fióka erre engedett következ-
tetni. VII. 25-én az előző napok igen kiadós esőzései következtében a
kiszáradt laposabb részek a Fertőben annyira nedvesek lettek, hogy több
helyen bokáig érő vizek is összegyűltek. Ezekre a részekre, mint terített
asztalra özönlött a rengeteg vízimadár. Egy kb. 1 magyar holdnyi területen
gágogott vagy 100 nyárilúd, hápogott vagy 300 réce, volt ott cankó, goda,
vagy 20 nagykócsag és vagy 100 kanalasgém. A gémek s a kócsagok elkülö-
nültek, s a kócsagok nem szívesen tűrtek meg társaságukban szürkegémeket
sem.

Megérkezett az ősz, s megindult a nagy madárvonulás. A dinnyési
kócsagok száma a vonulókkal nagyon megszaporodott. Így például örökké
emlékezetes lesz számomra az a gyönyörű látvány, amihez szerencsém volt
a Fertő részén IX. 13-án. Teljesen fe! tli, ragyogó napsütéses volt
ez a nap. A Fertőn akkor bokáig érő vízben mászkálva, egy kirepülő barna
rétihéját lőttem le, amint zsákmányáról, egy fiatal szárcsáról szállott fel.
A lövés dörejére megelevenedett a mocsár. Tőlem kb. 100 lépésnyire az egyik
tisztásról felszállott kb. 60 nagykócsag, kb. 20 kiskócsag és kb. 20 kanalasgém.

1939.

A nagyköcsagok ebben az évben III. 22-én jelentek meg a Velencei-tö
dinnyési részén. Szamszerint 8 par. Olyan nagy állomány volt ez, hogy abban
az évben a Kisbalaton folyton csökkenő állománya nagyon lemaradt mögötte.
Emlékezetem szerint 1939-ben a Kisbalatonban mindössze 3 pár jelent meg.
Az előző évekhez hasonlóan a nyugodt fiókanevelést ekkor is sikerült bizto-
sítani. Öszi vonuláson számuk a 100-at is meghaladta. IX. közepe táján
az öreg kócsagok kezdtek tünedezni és csak a fiatalok maradtak. A fiatalok
közül, ha enyhe volt az ősz, még október közepén is lehetett látni egyeseket,
egyébként a szeptember vége, október eleje elvitte őket is.

1940.

A nagykócsagok ebben az évben is elég későn, IV. 2-án érkeztek.
Megérkezésük napján mindjárt 8 pár jelentkezett, majd IV. 5-én újabb
7 par jött, sigy a költő-párok száma 15-re emelkedett. Miután folyton jöttek-
mentek, ritka perc volt az, hogy az ember a levegőben ne látott volna
kócsagot. Miután semmiféle üldözésben nem volt részük, a velük született
vadságukat levetkeztek annyira, hogy a dinnyési vasútállomás felett
20 — 30 lépés magasságban húztak át, nem törődve a mozgásban lévő vonattal
vagy az emberekkel. Az autót és kocsit éppen így megszokták. Azoktól sem
féltek, ellenben leszállásuk után a gyalogos embert még 300 lépésre sem
várták be. Oszi mozgalmukat már nem figyelhettem meg, mert IX. 1-én
áthelyeztek Székesfehérvárról.

Utólag említem meg egyik ritka csér-fajunkat, a kacagöcsert (Geloche-
lidon n. nilotica GM.), amiből egy példányt láttam 1935 vagy 1936
nyarán. Pontosabban nem tudom megjelölni a dátumot, mivel feljegyzéseim

192

Î

javarésze a háború alatt elpusztult, csak a vadäsznaplém maradt meg
egészben.

Meg kell még azt is említenem, hogy tíz év alatt retisast (Haliaetus
a. albicilla L.) csak egyetlenegyszer láttam Parlagi (Aquila h.
heliaca Sav.) és nagy békaszosast (Aquila clanga Pall.) ellenben
többször észleltem.

Most, hogy a Velencei-t6 egy része Allami Rezervatumma valt, megvan
minden remeny arra, hogy a to madarvilaga visszaällitödik az ösi allapotba,
mint amilyen 150—200 évvel ezelőtt lehetett.

13 Aquila — 8-5 193

AVIFAUNISZTIKAI OEKOLOGIAI MEGFIGYELESEK
A HARGITABAN

Írta: dr. Horvath Lajos

A szerző 1941 november 1-t61 1942 oktober 31-ig Székelyudvarhelyen
tartözkodott és ezen id6 alatt madartani megfigyeléseket és gyiijtéseket
végzett a Hargita északnyugati és északi felében. Megfigyelési területe
a következőképpen határolható körül. Madarasi Hargita(1801 m) — Homoród-
fürdő — Bögöz — Székelylengyelfalva — Székelyszentlélek — Székely-
varsag — Madarasi Hargita. A teriilet nevezetesebb patakjai: a Nagy-
Küküllő Székelyvarsagtol Bögözig, Sikaszo, Ivó, Desag, Filiö és Fehér-
Nyikö. Nevezetesebb helységek, amelyek hataraban a megfigyeleseket
vegezte: Szekelyudvarhely, Zetelaka, Zetavaralja, Küküllökemenyfalva,
Fenyed, Kadicsfalva, Bethlenfalva, Felsöboldogfalva, Bikafalva, Öcfalva,
Székelylengyelfalva.

A Hargitänak fent megjelölt részét kb. 1500 m magassagig többnyire
sűrű, helyenként kefesürüsegü fenyvesek borítják ; 1500—1550 m magas-
sagtol kezdve fokozatosan ritkulnak a fenyvesek s a gerinceken mar a boröka,
helyenkent törpeboröka (Juniperus nana Wild.) (16) és afonya az uralkodò
növeny. Egy-egy csenevész fenyöt azonban közvetlenül a Madarasi Hargita
csúcsa alatt (közel 1800 m magasságban) is lehet találni. Ritkas feny6erd6-
vel borított részeken nyáron gyönyörű virágos rétek vannak, ahol július
végétől temérdek Acridiida és Locustida volt látható. Felszínen lévő szik-
lákat csak a Hargita magas csúcsai körül találunk, de itt is kisebb kiter-
jedésben.

Corvus corax.— A sz. 1942 március 1-én találkozott vele először ;
a Madarasi Hargitáról lefutó Rakottyás-patak felett körözött kettő a magas-
ban. A megfigyelés helye kb. 1200 m-re volt a tenger színe felett. 1942 május
8-án megtalálta a fészkét Székelylengyelfalva határában. A fészek nem
nagy kiterjedésű, középkorú, tölgyes szálerdő egyik fáján volt kb. 6—7 m
magasan. Feltűnő volt, hogy ez az óvatos, ritka madár a Székelyudvarhely-
től Parajd felé vezető forgalmas országúttól mindössze 4—500 m-re fészkelt,
művelés alatt álló szántóföldek szomszédságában, emberi településektől
(Székelylengyelfalva, Székelyszentlélek) alig egy kilométerre. A fészekben
négy erősen tollasodó fióka volt. Amig a sz. a fészek körül időzött, az
öregek nagy köröket írtak le a levegőben. Holloval még egyizben talál-
kozott, mégpedig május 26-án a Székelyudvarhely melletti Szarkakő- -CSÚCS
közelében.

Corvus cornix. — A sz. a Nagy-Küküllő mentén Zeteváraljától
Bögözig mindenütt megfigyelte. Számos pár költ a folyót kísérő, vizenyős
kaszáló fűz- és égerfáin.

Curvy US fr ugilegus. — Csak telen fordul elö, de akkor sem
olyan tömegben, mint azt "sík vidéken láthatjuk.

13% — 8-3 195

Colaeus monedula. — A sz. meglehetösen kevés helyen figyelte
meg. Feszkeleseröl csak egy helyen tud. A Szekelyudvarhelytöl 2—4 km-re
emelkedö Szarkakö sziklaüregeiben (kb. 850 m t.sz.f.) költ néhany par.

Pica pica. — Nagyon gyakori madár. Jóval több van, mint dol-
mányos varjú. Legtöbb van a Nagy-Küküllő völgyében s a falvak körüli
k ertekben. Fészkelni a folyómenti fűz- és égerfakon és nagyobb bokrokon
szokott.

Nucifraga caryocatactes. — A Madarasi Hargitatol északra
eső hegyvidéken nagyon gyakori. Csaknem kizárólag fenyő- vagy nyírfákkal
vegyes fenyőerdőben tartózkodik : 800 m-nél alacsonyabban a tenger színe
felett a sz. nem találkozott vele. Az elsőt 1942 március 29-én látta 1300 m
magasságban nyírfával vegyes ősfenyvesben a Nagy-Küküllő és a Sikaszó-
patak felső folyása között, a Sikaszó-hegyháton. Ekkor mindössze négyet
figyelt meg egymástól távoleső helyeken. Másodszor 1942 április 26-án
figyelte meg a fenyőszajkót. Ekkor a Kecskevészkő szirt keleti, ritkás, öreg
feny6erd6ben kb. 1400 m magasságban 7 db-ot látott ; két part és egy hármas
csoportot. Az egyik rikácsoló párt figyelve a sz. megtalálta a fészküket
mintegy 4—5 m magasságban a földtől egy rendkívül sűrű fiatal fenyőfán.
A fészek külső burkolata vastagon rakott finom fenyőágakból készült, belül
pedig vastagon fűvel volt kibélelve. Tojások nem voltak benne. 1942
augusztus végén és szeptember elején a sz. két hétig tartózkodott a Madarasi
Hargitatol északra és nyugatra elterülö erdökben és patakvölgyekben. Ez
idő "alatt úgyszólván minden nap látott néhány fenyőszajkót. Egyízben
fenyvesektől távol patakmenti mogyoröbokrokon figyelt meg 10—12 darabot.
(Kb. 800 m t.sz.f.). A mogyoróérés vonzotta le őket a magasabb régiókból.

Nucifraga caryocatactes macrorhynchos Brehm. —
A sz. 1942 ugusztus 30-án az Ivö-patak völgyében kb. 900 m magasságban
egy szibériai fenyöszajköt lött, de feltételezi, hogy ebben az idöben meg-
figyelt sok fenyészajko között több is akadt ebből az alfajbol.

Garrulus glandarius. — A Hargita fenyveseiben ritka. A sz.
legmagasabban 1500 m t.sz.f. magasságban latta. Ebben a magasságban
csak egyet figyelt meg. A hegyek labanal, a falvakhoz közel igen sok él.
Sok fészkel a Székelyudvarhely t6szomszédsagaban lévő Nagyoldal erdei
fenyöböl (Pinus silvestris) álló sűrű szalerd6iben. Egyizben Székelylengyel-
falva határában, lombos erdőben fészkét is megtalálta.

StUTn SS vu lg aris, Vonuläskor nagy csapatokban lehet latni
a Nagy-Küküllő melletti din A megfigyelt területen a sz. fészkelésről
nem tud.

Oriolus oriolus. — Székelyudvarhelyen és a falvak kertjeiben
mindenütt gyakori. Egyizben találta fészkét emberi településtől távol,
nevezetesen a Szarkakő aljában folyó kisebb patak partján egy égerfán.

Coccothraustes coccothraustes..— A sz. többször meg-
figyelte különösen késő ősszel a Nagy-Küküllő mentén füves réteken.
Költési időben egyszer látta. Fészkét nem találta.

Chloris chloris. — Gyakori. Előszeretettel tartózkodik alacso-
nyabb hegyek erdőirtásos-borókás tetőin. Különösen sok van a Székely-
udvarnely közelében emelkedő Csicser-tető déli felén, ahol 1942 május
14-én egy délután 5 fészket talált sűrű bükksarj-bokrokban s egyet boró-
kában. A fiatal bükk-bokrokat azért kedveli, mert a tavalyról maradt sűrű,
száraz levélzet jó védelmet nyújt. Előfordul a Szejketetőn és a Szarkakőn is

196

Úgylátszik a Hargita középső szakaszában, a magasabban lévő fenyvesekben
is előfordul.

Carduelis carduelis. — Költési időben kevés van. Fészkét a
sz. nem találta. Télen annál gyakoribb.
Carduelis spinus — A sz. télen állandóan találkozott vele

a Nagy-Küküllö rétjein. Az égerfàkat néha nagy csapatokban lepik el (50 —
60 db.). Költési időszakban többször latta a Hargita ösfenyveseiben, külö-
nösen ritkäsabb, csoportosan álló fenyőerdő részletekben, leggyakrabban
1000 m t.sz.f. magasságban. A sz. a iészkét nem tudta megtalálni.

. Carduelis cannabina. — A sz. költési időszakban nem figyelte
meg. Télen sem gyakori.
Serinus serinus. — Biztos megfigyelési adat nincs. Előfordulá-

sáról csak hallomásból értesült a sz.

Pyrrhula pyrrhula. — Közel sem olyan gyakori, mint ahogy az
ember várná. Egy-két darabnál sohasem látott többet egy-egy hargitai
kiránduláson: sőt egy májusvégi ötnapos gyüjtőúton egyszer sem talál-
kozott vele. A Hargitaban költési időben 8—900 m magasságban tartóz-
kodik. A sz. magasabban nem találta. Télen Székelyudvarhelyen nagy
csapatokban tartózkodik, s előszeretettel fogyasztja a juharfák termését.
A városban annyira bizalmas, hogy egy-két méterre is bevárja az embert
az alacsony, fiatal fákon. A sz. különösen a piactéren látott sokat a legnagyobb
forgalom idején is. Télen más falvakban is megfigyelte. Székelylengyelfalván
gyümölcsösben látta.

Loxia curvirostra. — A sz. először 1942 március 1-én talál-
kozott vele a Zetelaka—Zetevaralja országúttól északra húzódó Szöllöhätja
nevű, kb. 900 m magasságban lévő fenyves hegyháton. Mindössze egy párt
figyelt meg egész nap, s ezeket gyüjteménye számára el is ejtette. Március
29-én a Sikaszóhátján (a Sikaszó-patak és a Nagy-Küküllő felső folyása
között) kb. 1300 m magasságban 30—40 darabot figyelt meg, aránylag kis
területen. Ezen a napon néhány szép hímet el is ejtett. Később hargitai
kirándulásain mindig nagy számban találkozott vele. Tapasztalat szerint
ez a madár a leggy akoribb az északnyugati Hargitában. 1942 április 26-án
jellegzetes, foltos, fiatal példányt is lőtt a sz., ami kétségtelen bizonyítéka
itteni költesenek. Nagyon gyakori volt augusztus végén és szeptember
elején is. Sajátságos, hogy 900 m t.sz.f. magasság alatt még télen sem volt
látható. 1942 március 29-én kiránduláson a Sikaszó hátján 1300 m t.sz.f.
magasságban egy hatalmas fenyő tetejéről egy ù. n. ,rubrifasciata”
színváltozatot is lőtt.

Fringilla coelebs. — Mindenütt előfordul, de nem nagyon
gyakori s nem is tömeges. Legmagasabban 1500 m t. sz. f. magasságban ész-
lelte, nevezetesen 1942 április 26-án.a Kecskevészkő szirt felett. Ezt
a hím példányt gyüjteménye számára el is ejtette.

F ringilla montifringilla. — A sz. télen a Nagy-Küküllő
rétjein többször látta kisebb-nagy obb csapatait.

Passer domesticus. — Csak emberi települések közelében fordul
elő. Gyakran fészkel fákon. Így Fenyéd község főútja mellett egyetlen
jegenyefán nyolc fészket talált.

Passer montanus. — Szamuk kisebb, mint azt mas vidéken
tapasztalta a sz. A Küküllö menten odvas füzfakban költ.
Emberiza calandra. — A:sz.-csak elvétve. talalkozott vele a

Nagy-Küküllö rétjein, f6ként Udvarhely alatt, rendszerint egyesével.

Emberiza citrinella. — A sordélynal gyakoribb, de fökent
csak az alacsonyabb, bokros lomboserdökben. A Hargita fenyveseiben
nagyon ritka.

Calerida cristata. — Gyakori a falvak körüli koparabb, ala-
csony dombokon és az utmenti ugarokon.

Alauda arvensis. — Közel sem olyan gyakori, mint sik vidéken.
A Hargitàban a sz. nem latta, valószínűleg a sűrű összefüggő, nagy erdö-
ségek miatt.

Anthus trivialis. — A sz. többször megfigyelte, de mindig csak
az alacsonyabb fekvesü lombos erdöreszekben. Nem gyakori madar ; feszket
nem talalta.

Motacilla flava. — Ritkán lehet vele találkozni. Leginkább a
Nagy-Küküllö völgyeben fordul elö. A sz. a hegyek között nem talalta.

Motacilla cinerea. — A hegyi patakok menten, ha nem is
gyakori, de mindenütt fellelhető. Az elsőt 1942 április 26-án latta a Desäg-
patak kövein Zetevaralja felett kb. 800 m t.sz.f. magasságban. Ezt a pel-
danyt gyüjtemenye szamara el is ejtette. 800—900 m magassagnal feljebb
egyszer sem találkozott vele. Különösen gyakori az Ivö-patak középső és
alsó folyása mentén. Itt néha 8—10 darabot is lehet látni 4—5 km-es sza-
kaszon. Itt találta meg a fészkét is 1942 május 8-an egy fűrészmalom
tőszomszédságában lévő vastag fűzfában kb. 1 m magasan a földtől, a fészek-
alj 6 db. tiszta tojásból állt. Május 24-én még egy fészket talált, szintén
az Ivó-patak mentén egy fűrészmalom 2—3 m magas gerendáján. Ebben a
fészekben öt tollasodó fióka volt.

Motacilla alba. — Nem gyakori, de azért jóval többet lehet
látni, mint a sárga billegetőt.

Certhia familiaris. — Az alacsonyabb részek lombos erdőiben
ritkán előkerül egy-egy. A sz. fészkelési időben nem találta.

Sitta europea. — Csak az alacsonyabb lombos erdőkben figyelte
meg kevés példányban, leginkább Szejke-fürdő körül.

Parus maior. — Télen sok van. Költési időben nem olyan gyakori,

mint azt más vidékeken tapasztalta, aminek okát a kevés odvas erdőrész-
ben látja.

Parus caeruleus. — A széncinegénél ritkább, de azért mindenütt
látható, különösen télen.

Parus ater. — Télen a települések körül néha előfordul. Tavasszal
költési időben is látta néhányszor a Hargitában egészen 1600 m magasságig.

Parus cristatus. — Ezzel a fajjal csak egyszer találkozott
1942 május 24-én a Madarasi Hargitán kb. 1700 m magasságban. Való-
színűleg itt is költhetett, mert hosszas háborgatás után sem hagyta el az
öreg, korhadt fenyőkből álló erdőrészt.

Parus palustris. — Télen gyakran lehet látni. A sz. költési
időben nem figyelte meg.
Aegithalus caudatus. — A sz. télen kisebb csapatait gyakran

látta a Nagy-Küküllő völgyében és a kertekben. Költésidőben is többször
látta, de sohasem 800—900 m t.sz.f. magasságon túl, 1942 május 28-án a
Szarkakő oldalában ritkás, öreg tölgyerdőben fészkét is megtalálta. A fészek
6—7 m magasan volt egy kinyúló ágon, 9 tojás volt benne.

Regulus re gulus. — Csak télenlátta a Nagy-Küküllő völgyében
Nem volt gyakori.

198

Lanius excubitor. — A sz. télen és költési időben többször meg-
figyelte. Elöször 1942 januar 18-an latta Székelyudvarhelyen közvetlenül a
hazak közeleben. Majd marcius 1-én ugyancsak Zetelaka fölött a Nagy-
Küküllö menten két-két példanyt észlelt. Fészkét haromizben talalta meg :

1. 1942majus5-én Székelyudvarhely mellett aCsicser nevű alacsony hegy-
háton (kb. 750 m t.sz.f.). A fészek ritkás, ven tölgyfäkkal benőtt legelőn,
egy hatalmas tölgyön fagyöngyben volt kb. 8—10 m magasan a földtöl.
Fészekalja 6 friss tojasbol allt.

2. 1942 majus 12-én ugyancsak Székelyudvarhely mellett egy kis patak
völgyeben talalt két fészket. Az egyik sürü vadkörtefän volt kb. 3 m maga-
san 6 db. friss tojassal.

3. A harmadik fészek a másodiktól alig 50 m-re volt egy égerfan 4—5 m
magasan. Ezen a fészken latszott, hogy megbolygattak s a madar otthagyta.
Harom kihült tojas volt benne.

Lanius senator. — A sz. 1942 május 8-ân Székelylengyelfalva
hataraban bokros arokparton egy példanyt latott. A megfigyelés id6pontja
alapjan arra is lehetne következtetni, hogy a vörösfejü gébics költ Udvarhely
megyében, bar valószínűbb, hogy kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt
valamelyest eltolódott ennek a hazánkban meglepő elterjedésű fajnak az
érkezése, költözése.

Lanius collurio. — A Nagy-Küküllő völgyében bokros helyeken
s az alacsonyabb részek lombos-bokros erdőiben mindenütt közönséges.
A sz. fészkét sokszor találta: 5—6 tojás volt benne.

Bombycilla garrulus. — 1941 november 26-án jelentek meg
Székelyudvarhely körül. Ettől az időtől kezdve állandóan lehetett látni őket
a Nagy-Küküllő völgyében, különösen Székelyudvarhely és Bögöz között.
Az itt tartózkodók száma 150—200 db.-ra tehető, és általában két-három
csapatban voltak. 1942 január 18-án a Székelyudvarhely melletti Csicser
nevű alacsony hegyháton 40—50 db.-ot figyelt meg, amint a borókát fogyasz-
tották. Székelyudvarhely környékét 1942 március 7-én hagyták el végleg.
A Hargitában még egyszer látta őket április 26-án 1200 m t.sz.f. magasság-
ban, ritkás, tisztásokkal körülvett fenyőfákon, számukat 20 —30-ra becsülte.

Muscicapa striata. — Nem nagyon gyakori. Leginkább a varos-
ban és a falvak kertjeiben fordul elő. Néha látta alacsony erdőszéleken is.

Phylloscopus collybita. — Elég gyakori volt.

Phylloscopus trochilus. — Gyakran látta költési időben is a
Szarkakő nyugati, fiatalos, nyárfás oldalában. Magasabb részeken nem
figyelte meg.

Phylloscopus sibilatrix. — Csak vonuláskor figyelte meg,
nevezetesen 1942 április 26-án Zetavaralja mellett.
Acrocephalus palustris. — Gyakori madár a Nagy-Küküllő

vizenyős rétjein Székelyudvarhelytől lefelé. Fészkét kétízben találta: 1942
június 1-én öt tojással és június 6-án szintén öt tojással. Az egyik fészek
bodzabokor aljában magas növényzet között a földtől 20—25 cm-re volt ;
a másik sűrű csalánban, mindkettő csaknem közvetlenül a folyó partján.

Sylvia atricapilla. — Nem nagyon gyakori. Legtöbbet az
alacsonyabb erdők szélein látott. Fenyőerdőben nem találkozott vele.
Sylvia communis. — A Nagy-Küküllő vizenyős rétjein gyakori

madár. 1942 június 1-én fészkét is megtalálta. A fészek csaknem a földön
volt sűrű gazban, közel a patak partjához. Hat friss tojás volt benne.

199

Sylvia curruca. — Ritkan fordul elö. A sz. csak egyszer-kétszer
figyelte meg. 1942 majus 14-én a fészkét is megtalalta öt tiszta tojässal.
A feszek Székelyudvarhelyen, rendkivül forgalmas helyen, a gimnaziumhoz
vezető ut élősövény keritésében volt másfél meter magasan. Naponta sok-
száz diák ment el közvetlenül mellette, a madár mégis kiköltött.

Turdus viscivorus. — Nagyon gyakori, különösen télen. Gyak-
ran figyelte meg borókával vegyes fiatalos bükkösökben a Csicseren és a
Szarkakőn; egyébként alacsonyabb fekvésű lombos erdőben mindenütt
közönséges. A Hargitában, úgy látszik, nem megy fel magasra a nagyobb
zárt fenyvesekben.

Turdus ericetorum. — Nagyon gyakori madár alacsonyabb,
lombos-bokros erdőkben. Több fészkét is találta, köztük egyet alacsony
bükkbokorban a Csicseren 1942 május 7-én öt tojással.

Turdus torguatus. — A sz. mindössze egyszer látott két dara-
bot a Madarasi Hargita északnyugati nyúlványán 1400 m magasságban.
(1942 IV. 26.) A madarak tisztásokkal vegyes középkorú és fiatalos fenyő-
erdőben voltak.

Turdus merula. — Nem olyan gyakori, mint az énekes rigó,
de azért mindenütt megtalálható. Gyakrabban találta bokorban fészkelve,
mint fán. Egyízben magas patakpartban, földilyukban költött (Szarkakő,
1942 V. 7.; fészekalj öt db.). Úgy látszik, a Hargita keleti oldalán elég
magasra felnyomul.

Oenanthe oenanthe. — Nem gyakori; leginkább a szélesebb
völgyek szántóföldjei mentén s bokros, köves heg gyoldalakon látta. Állandó
tanyája a Réz-hegy (Székelyudvarhely és Fenyéd között) déli, köves-bokros
oldala.

Saxicola rubetra. — Elég gyakori a Nagy-Küküllőt kísérő vize-
nyős réteken.
Phoenicurus phoenicurus. — Nem gyakori; csak emberi

települések közelében, nagyobb kertekben és gyümölcsösökben találkozott
vele a szerző.

Phoenicurus ochruros. — Az előbbieknél valamivel gyak-
rabban látta Székelyudvarhelyen és a környező falvakban is.

Luscinia luscinia. — Az alacsonyabb fekvésű, dús aljnövény-
zetű lombos erdőkben mindenütt megtalálható; gyakori a kisebb patako-
kat kisérő csalitos-bokros részekben is. Az elejtett példányok ehhez a fajhoz
tartoztak, bár valószínű, hogy a kis fülemüle is előfordul ezen a vidéken.

Erithacus rubecula. — Alacsony hegyek bokros erdőiben elég
gyakori, bár közel sincs annyi, mint egyes dunántúli hegyvidéki erdőkben.
Prunella modularis. — A sz. néhányszor találkozott vele meg-

figyelési területén. Vonuláskor Udvarhely magasságában is látta ; fészkelési
időben pedig a Madarasi Hargitában lőtt egyet 1942 április 26-án kb. 1300 m.
t.sz.f. magasságban sűrű feny vesen átvezető úton.

Troglodytes troglodytes. — A Hargita északi részében
gvakori madar. Különösen kedveli a szeldöntött fenyökben bövelkedö erdö-
ket. Fészkét ketizben találta a sz. Az egyik kidőlt fenyő gyökerei között,
a másik szénatároló kalyiba szalmafedelében volt, a tető belső oldalán.
Alacsonyabb fekvésű lomberdőkben költési idő alatt nem látta. Feny6-
erdőkben 1200 m t.sz.f. magasságig figyelte meg.

Cinclus cinclus. — A sz. sokszor megfigyelte. Télen a Nagy-
Küküllő mellett tartózkodtak egészen a víz beálltáig; kettőnél többet

200

egyszerre azonban sohasem latott. Költesi idö alatt az Ivö-patak mentén
találkozott velük, mégpedig a patak középső és alsó folyása mentén. Az emli-
tett szakaszon négy pár fészkelt; három pár fészkét meg is találta. Vala-
mennyi fűrészmalom gerendázatán épült, közel a zuhataghoz, vagy éppen
felette. Az elsőt 1942 április 26-án, a másodikat május 6-án fedezte fel,
négy-négy Íriss tojással. A harmadikra május 22-én bukkant. Ebben öt friss
tojás volt. A vízirigó-hegyi billegető madártársulás tehát az Ivó-patak mellé-
kének orniszára is jellemző.

Hirundo rustica. — Mindenfelé nagyon közönséges. A sz. leg-
mélyebben a Hargitában az Ivó-patak mentén találta egy favágó házán kb.
900 m :t.sz.f. magasságban 1942 május 23-án, öt friss tojással.

Dedichon urbica. — Gyakori, de az udvarhelyi falvakban keve-
sebb számban költ, mint a füsti fecske.

Upupa epops. — Nem nagyon gyakori. A Nagy-Küküllő szélesebb
alsó folyását kísérő rétek füzeseiben még a leggyakoribb. A sz. a hegyek
között nem látta.

Coracias garrulus. — A sz. 1942 július 8-án Székelyszentlélek-
ről kapott egy példányt.

Picus viridis. — Mindenütt gyakori az öregebb lombos erdőkben.
A sz. a magas hegyek fenyveseiben nem találkozott vele.

Dryobates maior. — Előfordulása mennyiségben és elterjedés-
ben is kb. megegyezik a zöld küllőével.

Dryocopus matrius. — A sz. hargitai kirándulásai alkalmával
minden alkalommal találkozott egy vagy két fekete harkállyal. A legalacso-
nyabban 800 m. t.sz.f. magasságban, legmagasabban 1580 m-en figyelte
meg, mindannyiszor szurkos fenyőerdőben.

Cuculus canorus. — Székelyudvarhely és az alacsonyabban
fekvő községek környékén, patakok partján, lombos erdőszéleken mindenütt
gyakori.

Bubo bubo. — Meglehetősen gyakran szem elé kerül, de a sz. való-
színűnek tartja, hogy mindig ugyanazt a két párt láthatta, amelyeknek a
fészkét meg is találta. Az egyik par Székelyudvarhelyt6] csupán 2 km-re lévő
Budvár nevű hegyrészlet sziklaodújában költött. A fészek kb. 20 m magas
sziklaodúban volt. 1942 április 9-én három pelyhes fiókát szedetett ki belőle
olymódon, hogy egy fiatal gyereket kötélen leengedett a sziklaodú bejáratá-
hoz. A fészkeléshez használt odú kb. fél-fél méter átmérőjű és egy méter
mélységű volt. A fiókák közül a sz.-nek kettőt sikerült felnevelnie. A másik
fészket a Fenyéd és Küküllőkeményfalva között emelkedő Láz nevű feny-
vesben találta: elhagyott ragadozó madár fészkében költött. A fészek május
22-én már üres volt, de a környéken tartózkodó buhukról és az erdőtjáró
székelyek elbeszéléséből biztosra vehető, hogy az elhagyott ragadozófészek-
ben költöttek. A sz. találkozott még vele január 20-án a székelyudvarhelyi
Nagyoldal sűrű fenyvesében, amikor is egy fiatal fenyő deréktáján gubbasz-
tott. Március 17-én pedig a Szarkakő oldalában magas fenyőfa hegyén ülve
látta, amint a kora délutáni órákban sütkérezett.

Athene noctua. — Meglehetősen gyakori. Székelyudvarhelyen a
református templom tornyán állandóan meg lehetett figyelni. Fészkét a
Nagyoldal fenyvese mellett álló régi, fazsindelyes templom tetőzetében
találta a sz. Székelyboldogfalván és a többi alacsonyabban fekvő faluban is
megfigyelte.

201

Strix uralensis. — A sz. mindössze egy par letezeseröl tud. Ez a
Fenyéd feletti Réz-hegy egyik sziklaodujaban fészkelt. Fészkét ugyan nem
tudta felfedezni, de a két madár itt minden időszakban fellelhető volt. Nyáron
az egyiket bizonyító példányul lelőtte. A szürkés változathoz tartozott.

Strix aluco. — Mindössze egy példány került a sz. kezébe, amelyet
Szarkakőn ejtettek el.

Falco subbuteo. — A sz. egyizben figyelt meg két darabot
1942 május 8-an Székelylengyelfalva és Székelyszentlélek között egy lomb-
erdőben.

Falco tinnunculus. — Igen gyakori madár. A sz. a legtöbbet a
Réz, Budvár, Szarkakő sziklás, szakadékos oldalai körül látta: az említett
helyeken fészkel is. A Hargitában a sz. 1300 m körül látott a legmagasab-
ban, mégpedig a Rakottyás-patakot két oldalról kísérő sziklás oldalakon.

Aguila chrysaetus. — A sz. 1942 március 1-én látta először
Zetelaka és Zeteváralja között: a mintegy 900 m t.sz.f.-i magasságú Szöllö-
hátja fölött keringett egészen alacsonyan. 1942 április 26-án a Madarasi
Hargitától északra az Ivó-patak forrásvidékén a sz. egyet látott.

Aquila clanga. — A sz. egyetlen példányról tud, amelyet május
végén élve kapott. Ezt az öreg hím példányt Kápolnásfalu környékén. fogták.

Aguila pomarina. — Meglehetősen gyakori. A sz. többszöri
észlelte a Fehér Nyikó-patak mentén és Székelyudvarhely tőszomszédságá-
ban is. Székelyudvarhely és Székelyboldogfalva között húzódó hátság hatal-
mas bükkösében két pár fészkeléséről tudott.

Buteo buteo. — Mint mindenütt az országban Udvarhely megyé-
ben is közönséges madár. A sz. télen sokat látta a Székelyudvarhellyel hatá-
ros erdei fenyőből álló kisebb erdőben. Fészkét 1942 április 20-án Szejke-
fürdő fölött az Ugron-síremlék körüli egyik nagy erdei fenyőn találta a föld-
től alig 5—6 m magasan. A fészekben három erősen kotlott tojás volt. Költési
időben gyakori volt a Szarkakő, Nagyoldal, Budvár és Csicser lombos erdei-
ben, a Hargita alacsonyabb fenyveseiben is.

Accipiter gentilis. — Télen gyakori az alacsonyabban fekvő
eee és erdei feny6 (Pinus sylvestris) erdökben. A sz. költesi idöben nem
atta.

Accipiter nisus. — A héjanal ritkabban kerül szem elé. A sz.
csak késő ősszel és télen latta.
Ciconia ciconia. — A sz. csak egy-két faluban látta a fészkét

kéményeken. Székelyboldogfalván a templom tetején fészkelt. Fán nem
találta a fészkét.

Ardea cinerea. — A sz. csak vonuláskor látott néhányat, neve-
zetesen Zetelaka fölött és Bögöz táján a Nagy-Küküllő partján.

Ixobrychus minutus. — A sz. kétízben látta tavaszi vonulás-
kor a Nagy-Küküllő gyér, nedves partján Székelyudvarhely és Székely-
boldogfalva között.

Anas platyrhyncha. — A sz. tavaszi vonuláskor látott néhá-
nyat párban vagy 3—4-es csapatban Székelyudvarhely alatt egészen Bögözig
a Nagy-Küküllő mentén.

Anas crecca. — A sz. vonuláskor kisebb (10—15 darabból álló)
csapatait többször látta Székelyudvarhely környékén a Nagy-Küküllő menti
vizenyős réteken.

Columba oenas. — A sz. találkozott vele megfigyelő területén.
A Hargitában felmegy egészen 1400 m magasságig, ahol hatalmas ősbükkök-

202

ben bövelkedö fiatal fenyvesekben latta a legtöbbet. Nyar végén nagyon
sok van Székelyudvarhely kérnyékén erd6kben és szäntöföldeken egyarant.

Columba palumbus. — A kék galambnal joval ritkabban keriil
szem elé. Leggyakoribb az alacsony fekvesü Pinus sylvestris erdökben.
Magasabb lucfenyő (Picea excelsa) erdőkben csak elvétve akad. A sz. havasi
erdőkben nem látta.

Streptopelia turtur. — Az Udvarhely megyei falvak körüli
dombok lomberdeiben gyakori költőmadár.

Scolopax rusticola. — A sz. 1942-ben csak április 7-én látott
először szalonkát a Szarkakő alatt. Ekkor esti húzáson hármat látott. Értesü-
lése szerint azonban már március végén is lőttek szalonkát, a bögözi Bonta
nevű erdőrész fiatal sarj-tölgyeseiben. Az első érkezésre vonatkozólag a
sz.-nek sajnos nincsenek pontos adatai. Április 7-től kezdve állandóan kijárt
esti húzásra és megfigyelte, hogy a szalonkák délnyugat felől nyomulnak fel
a Hargitára. Április 18-án Küküllőkeményfalva fölött a , Láz fenyeje" nevű
erdőrészben észlelte. A Hargitában egészen biztosan költ, amit egy augusztus
29-én megfigyelt példány bizonyít. Ezt a példányt a sz. a Madarasi Hargita
északnyugati oldalában 1700 m magasságban látta a kora délutáni órákban.

Tetrao urogallus. — Állandó tartózkodási helyük a Madarasi
Hargita északnyugati oldalán húzódó, ősbükkösökkel váltakozó fiatal,
ritkás fenyveserdő, amelyben nagyon sok a kék áfonya. Ez a terület 1400 és
1500 m t.sz.f.-i magasságban van. 1942 április 26-án egy kakast észlelt,
amely közepes magas fenyőfa hegyén dürgött. Az itt költő tyúkok számát a
vadőröktől nyert felvilágosítás alapján 10—15 párra becsüli a sz.

Tetrastes bonasia. — Gyakori madár, bár ritkán kerül szem
elé rejtett élete és óvatossága miatt. Legmagasabban 1300 m-en észlelte :
legtöbb van a Sikaszó hatjan a Nagy-Küküllé és a Sikaszó-patak felső folyása
közötti háton, kb. 1000—1300 m magasságban bükkel és különösen sok
nyírfával vegyes ritkás erdőben.

AZ ISTALLOSKOI BARLANG FOSSZILIS
MADARFAUNAJA

Írta: Jdnossy Dénes

Az 1950. és 1951. évek folyamán a bükkhegységi Istállóskői barlangban
pattintott kőeszközök és gazdag emlősmaradványok kíséretében 29 fajból
álló madárfauna került napvilágra (lásd a faunalistát a német szövegben).

A pattintott kőeszközök tanúsága szerint a fauna az ősember aurigna-
cien-kultúrájával egyidős. Ennek jelentősége abban áll, hogy az eddig magyar-
országi barlangokból és kőfülkékből leírt egyedülállóan gazdag madárfaunák
(Pilisszántó, Remetehegy, Puskaporos stb.) kivétel nélkül jóval későbbi
időszakból (a magdalénien-kultúra idejéből vagy az ú. n. postglaciálisból)
kerültek elő, az itt ismertetett faunával tehát képet kapunk egy eddig e
szempontból ismeretlen időszak madárvilágáról. A különbség az eddigiekkel
szemben főleg a fauna zömét alkotó hófajdok arányszámában mutatkozik.
Eppen a hófajdok számaránya az, amelyből rétegtani (jelen esetben éghajlat-
tal kapcsolatos) következtetéseket vonhatunk le, minthogy ezek helyhez-
kötött életmódot folytatnak, szemben a legtöbb madárfaj igen nagyfokú
mozgékonyságával, melyek éppen ezért ilyen megállapításokra nem adhat-
nak alapot.

A 7-ik ábra grafikonján jól megmutatkozik a sarki hófajdnak (L a g o-
pus lagopus (L.) a havasi hofajdhoz (L.mutus MONT.) viszonyi-
tott kis egyedszama az aurignacien-kultura idején (A); a hidegedö éghajlat-
tal parhuzamosan növekvö (B), majd az ujboli felmelegedéskor esökkenö (C)
mennyisége a magdalénien I.-, illetve magd. II.-kulturak megjelenésével
egyidöben.

A szerzö a fosszilis anyag ismertetése folyaman rendszertani, anatomiai és
esonttani problemäkra is kitér.

FOSSILE ORNIS AUS DER HOHLE VON ISTALLOSKO
Von Dénes Janossy

Die Höhle von Istallosk6 befindet sich im Bükk-Gebirge, in der Nähe
der Gemeinde Szilvasvarad (Komitat Heves), 550 m tiber dem Meeresspiegel.

Nach Angaben der Literatur wurden in der Hohle seit dem Jahre 1912
in elf Fällen Grabungen verschiedenen Umfanges durchgeführt, deren Ergeb-
nisse ausführlich Kadié (13; p. 95) veröffentlicht hatte. Daher unterlasse
ich diesfalls die nähere Besprechung dieser Veröffentlichungen. Derselben
Arbeit ist eine topographische Beschreibung der Höhle beigeschlossen.

205

In den Sommermonaten der Jahre 1950 und 1951 wurden Grabungen
unternommen, deren Ausmass die Vorherigen weit ibertraf. Die 3—3,5 m
dicke Auffüllung der Höhle wurde vom Eingange 15 m einwärts bis zum
Felsenboden ausgeräumt und durchforscht. Der Humus und die gelbe Lehm-
schicht wurde bereits während der vorherigen Grabungen grösstenteils ent-
fernt, und daher blieb nur der braune Höhlenlehm übrig. Alle in dieser Arbeit
behandelten Überreste stammen aus der braunen Lehmschicht.

Nach Mottl’s Feststellung (13; p. 98) ist die ganze Ablagerung — vom
paläontologischem Standpunkte an gesehen, — in grossen Zügen einheitlich,
und wir können dieselbe auf Grund des überaus reichen archäologischen
Materials in die Zeitspanne der Aurignacien-Kultur des Urmenschen ein-
reihen (Würm I-II. Interstadial).

Die Farbe der von dieser braunen Schicht stammenden Knochen ist
lichtbraun, dunkelbraun, grau oder metallig glänzendes Schwarz. Die Ursache
dieser Farben ist nach den chemischen Analysen Eisenoxyd (Fe,0;), im
letzten Falle aber hauptsächlich Manganoxyd (Mn0,). Aus der Höhle sind
bisher 35 Säugetierarten (22 Gross- und 13 Kleinsäuger) bekannt. In der
Makrofauna dominiert — der Zahl der Individuen nach — der Höhlenbär
(71,9%): wir stehen also einer typischen mitteleuropäischen Aurignacien-
fauna der Gebirgsgegenden gegenüber.

Nach der ersten Probegrabung berichtete Lambrecht über die folgendn
acht Vogelarten aus dem oberen gelben Höhlenlehm (17; p. 277 —78)

Am as, bio,sichrase.

Gere nrenis ba menu nc ayes ele

Rie tama: ür og al Kurs

es malig etree:

Lagopus albus Keys. et Blas.

Lagopus mutus Mont.

Nyctea ulwla ZL.

Nuciiraga caryocatactes macrorh y nic hay orenm

Diese Angaben sind offenkundig in Vergessenheit geraten, denn wir
finden bei Mottl in der zusammenfassenden Faunenliste (13; p. 50) nur
fünf Vogelarten aufgezählt, — von denen sogar drei von Lambrecht schon
früher bestimmte Formen fehlen :

Lagopus albus Keys. — Blas.

Lagopus mutus Mont.

Tetr ones

Tetra: uil Di

Gerchneis nenti ni enel UV el:

Wie ersichtlich, waren also die aus den früheren Grabungen stammenden

Vogelreste sehr sparlich. Ganz anders steht es aber mit den Resultaten der
jüngsten Grabungen. Als ich das reiche Material von Vertes, dem Leiter der
Grabungen zwecks Bestimmung übernahm, hatte ich vor Allem viele
Schwierigkeiten zu überwinden. Das von Lambrecht mit grossem Fleiss
gesammelte Komparativ-osteologische Material wurde nähmlich zur Zeit der
militärischen Operationen des Weltkrieges in Budapest im Gebäude der
Ungarischen Ornithologischen Centrale durch Brand vernichtet. Zum Glück
konnte ich aber die osteologische Sammlung der Ornithologischen Sektion
des Naturhistorischen Museums zu Budapest benützen. In jenen Fällen,

206

in welchen mir kein rezentes Vergleichsmateria Jzur Verfiigung stand, bediente
ich mich mit dem Vergleich des von Lambrecht bestimmten fossilen Materials
von Pilisszanto, Remetehegy u. s. w. Ausserdem waren viele, zerstreute
Literaturangaben (so verschiedene Veröffentlichungen von Kessler, Nehring,
Boule, Studer, Bate, Lambrecht, Stehlin u. a.), hauptsachlich aber die klas-
sische Monographie von Milne-Edwards (26) mir sehr zur Hilfe. So gelang es
mir den grösseren Teil des Knochenmaterials zu identifizieren.

Gelegentlich der Bearbeitung des Materials waren Greschik und Kretzoi
mir giitigst zur Hilfe. Diese bestand einerseits darin, dass sie mir das rezente
und fossile Material zur Verfiigung stellten, andererseits aber, erwiesen sie
mir die Zuvorkommenheit bei Bestimmung einzelner Belegstiicke Fach-
gutachten zu erteilen. An dieser Stelle méchte ich ihnen dafiir meinen auf-
richtigen Dank aussprechen.

Bei Beschreibung der einzelnen fossilen Uberreste folgte ich der Hartert’-
sthen systematischen Reihenfolge (11) welche auch Schenk in seinem Namens-
verzeichnis beniitzte (35).

Neben den gegenwärtig allgemein anerkannten wissenschaftlichen
Benennungen erwähne ich überall — zwecks leichterer Orientierung —
die in paläornithologischen Werken häufiger vorkommenden Synonymen.
Die Abbildungen wurden nach Originalaufnahmen mit möglichster Genauig-
keit verfertigt.

Es wurden also aus dem braunen Lehm der pleistozänen Auffüllung der
Höhle die folgenden Vogelarten bestimmt :

atorvus corone :L.

> Coloeus monedula’X(.).

Ser reaın lea (1)

EN Weitraoa wanryoca t ac tes):

See wer roc on awes rae wi us (0).

09.225 CULT I SUS.

fo, Goccothrawstes coccothraus tes. (L.).

Sar bPinicola emucleator:L.

Seo x ba ev revit osa Li

10. Alaudida.

SU FEU SIN LS CN Oo DS LL,

Dei runde rustrea, L.

pus a purs (Li):

Me yryobates major (La).

I5-Nyetea sive. Bubo sp.

16. Asio flammeus Pontopp.

1. Nesolius tunmereus (L.).

fae Slr oa luka):

189. Kaleo ‘swh:buteo L. sive columbarius- aesalon
Tunst.

a) Falco vespertinus Lg,

“oF alco tinnuneulus L.

22. Anas platyrhyncha (L.).

23. Gharadrııda

24 bP Orzana porzana (L.).

2), CrexJienex JL.

26. re tira.o ure gia.l ius. L.

207

Peo ley rr Mees. TSI
28. Lagopus mutus Montin.
295 Lagopus lagop ws, (2)

1. Corvus corone L. — Distales Bruchstiick des linken Tarsometa-
tarsus. Grösste Breite der Epiphyse 6,7 mm.

Die Benennung C. corone L. soll als Sammelname gelten. Nebel-
krähe und Rabenkrähe sind nämlich in modernen Handbiichern als ein
Formenkreis behandelt (siehe z. B. 29; I. p. 5), und die zwei Arten oder
Unterarten können auch osteologisch nicht von einander getrennt werden.
Diese Auffassung bestätigt übrigens die Tatsache, dass von der Kreuzung
der zwei Formen immer mehr Beweise geliefert werden. (25; 38; u. s. w.)

2. Coloeus monedula (L.). — Ein distales Fragment des linken
Tarsometatarsus mit + 5 mm Epiphysenbreite. Zwei Ulnae mit 58,0 und
57,9 mm Länge reihe ich wegen ihrer schlanken Gestalt eher zu Coloeus als zu
Pyrrhocorax ein.

3, Pica piea”E:.(Syzonym:-Picavrustrea Scop) — [im
vollständiger, rechter Tarsometatarsus mit 49 mm grösster Länge, 7 mm
Breite am Proximal-, 5 mm Breite am Distalende. Leider konnte ich die
Tarsometatarsi der kleineren Gorviden wegen Mangel an Vergleichsmaterial
von Pyrrhocorax und Nucifraga nicht einer ähnlichen Untersuchung unter-
werfen, wie es bei den Humeri möglich war (siehe unten), Studer’s dies-
bezügliche Beschreibung (32; p. 203—5) bedarf auch einer Ergänzung.

A Nucitraca caryocatactes
(L.). — Ein vollständiger linker Meta-
€arpus (grosste Länge: 27,5 mm) Emige
Fragmente von Tarsometatarsi gestatten
keine verlässliche Bestimmung.

Dem vorhandenen Material nach unter-
scheiden sich die morphologisch einander
sehr nahe stehenden Metacarpi von Gar-
rulu's ‘und "N weiTras aWadurch, dass
der Fornix metacarpi bei Garrulus
schmäler ausgebildet ist, als bei Nucifraga.
(Fig. 15.) Ob dieses Merkmal wahrhaft speci-
fisch ist, kann nur auf Grund einer grösseren
Anzahl von Vergleichs- material verlässlicher

entschieden werden. A B

5. Pyrrhocorax graculus (L.) 15. dbra. Bal metacarpus distalis
(ayne: (Py rrh oo, aaa.) My iG howe omarx része a medidlis oldalrol
(GE) falsch!, P. alpinus Vieulod — A. (Nucifraga caryocatactes

Bevor der Beschreibung der sehr spàrlichen 12 Eau Gites
des

Überreste aus der Höhle von Istallésk6, _Disial part of left metacarpus,

mochte ich auf einige — mit dieser Art seen from medial side
verknüpfte —, nomenklatorische Schwierig- A) Nucifraga caryocatactes
keiten hinweisen. Die Nomenklatur der L.; B) Garrulus glandarius

Alpendohle und Alpenkrähe ist in der L., recent

Literatur stellenweise, in der paläontologischen Literatur dagegen völlig
verwirrt. Das bezieht sich nicht nur auf die wissenschaftlichen, sondern
auch auf die deutschsprachigen Benennungen [so finden wir z. B. bei

208

Reichenow folgende Namen: Steinkrähe (, mit rotem Schnabel”) und
Alpenkrähe (,,mit gelbem Schnabel’) 31; II. p. 320.].

Nach Hartert (11; I. p. 36, auch Fussnote) beschrieb Linné die Alpen-
dohle (,,mit gelbem Schnabel”) in der Systema Naturae Ed. XII. 1766. p.
158 unter Corvus graculus, mit eindeutiger Diagnose. In derselben
Auflage (Ed. XII. 1766. p. 158) dagegen finden wir als Corvus pyrrho-
corax ein Gemisch beschrieben. Im Jahre 1816 wurde dann die Art von
Vieillot unter dem Namen Pyrrhocorax alpinus mitgeteilt. Die
Alpenkrähe (,,mit rotem Schnabel’) wurde dagegen von Linné (Sys. Nat. Ed.
X. 1758. p. 118) unter dem Namen Upupa pyrrhocorax beschrie-
ben, jedoch erwähnt Brehm (1866) die Art unter Anderen als Fregilus
smau us major: [Pregilus graculus: Cuvier, Règne Animal,
1817 p. 406, und Graculus graculus Sharpe Catalogue of Birds
Bag. Mus. Vol. III. p. 146: 1877. (23; <p. 4.)]. und Boule 2; p. 314.) als
Coracia gracula Gray (ohne Jahreszahl).

So geschah es, dass die Alpendohle und Alpenkrähe ebenso unter der
Benennung P. pyrrhocorax (L.) oder B. graculus (L.) erwähnt
werden, obgleich die Nomina valida nach den obigen Daten ganz klar sind :
für die Alpendohle P.graculus (L.) und für die AlpenkräheP.pyrrho-
corax (L.). Diese Namen werden heutzutage in der ornithologischen
Literatur allgemein anerkannt, trotzdem nehmen die Paläontologen meist
keine Kenntnis davon. In der ungarischen paläontologischen Literatur fin-
den wir die Alpendohle unter zwei Namen erwähnt:

Pyrrhocorax pyrrhocorax (L.) aus folgenden Fundorten:
Felsnische von Remetehegy (15 ; p. 399) Höhlen von Pällfy (8; p. 65, 18; p.
428), Pesk6 (17; p. 281), Bajöt, Oregk6 (= später Jankovich-Höhle) (18;
p- 425: 14; p. 106) und Balla (17; ;p:: 276).

Pyrrhocorax alpinus Vieillot aus der Felsnische von Pilis-
szántó (18; p. 429, 16; p. 505) und Puskaporos (20; p. 206), den Höhlen
von Hidegszamos (19; p. 193), und Kiskevely (19; p. 191) und von Püspök-
furd6(5';. p. 70).

Der Ursprung der fehlerhaften Benennungen mag wohl die Tatsache
sein, dass der erste Name in den gebrauchlichsten ungarischen Vogel-Mono-
graphien von Chernel (6; p. 572) und Madarasz (24; p. 11 und 462) auch
falsch aufgenommen wurde. Die Verwirrung wird noch dadurch grösser, dass
Lambrecht die aus den Höhlen von Kiskevély und Hidegszamos stammenden
Knochenreste in seiner ungarischen Publikation als Alpendohle (havasi
csöka), in deren deutschen Übersetzung dagegen als Alpenkrahe bezeichnete.
(19; p. 181, 184 und p. 191 ; 193.) Es mag wohl diesem Irrtum zugeschrieben
werden, dass Lambrecht in seinem Handbuch (22; p. 784) alle europäischen
Alpendohlenreste unter dem Namen P.pyrrhocorax (L.) als Alpen-
krähe, die spärlichen Alpenkrähenreste dagegen als Alpendohle, P. gra c u-
lus (L.) aufgezählt hatte.

In einigen europäischen fossilen Vogelfaunen, deren Beschreibung mir
zugänglich war, fand ich die Alpendohle unter dem Namen P. alpinus
Vieillot bei Milne— Edwards (26; I. p. 401, 594—5), Lydekker (23; p. 4),
Woldrich (40; p. 620), bei Boule (2; p. 313) nur als Synonym, Schlosser
(36 ; . p. 436), Studer (32; p: 201), Bate (1; p. 97, 105, P. alpinus (L.):sic. 1);
Lambrecht (21; p. 791, deutsch wiederum Alpenkrähe !). Stehlin (7; p. 168,
bei ihm die Alpenkrähe (franz: crave) Graculus graculus L.
genannt und Capek (4; p. 940).

14 Aquila — 8-16 209

Pyrrhocorax pyrrhocorax, (L:) bev Del Campana (33) P-
19), nicht sicher Dohle, Schaub (34; p. 632) und bei Anderen (vergl. Hohlen-
katalog in 41) wo man es zumeist nicht weiss, um welche Art es sich handeln
kann.

Nach dieser lückenhaften (wie erwähnt, waren mir viele Veröffent-
lichungen nicht zugänglich), jedoch vielleicht nicht ganz überflüssigen
Abweichung betrachten wir die Reste dieser Art von Istallosk6.

Ein vollständiger, linker Humerus und höchstwarscheinlich auch ein
proximales Bruchstiick eines Tarsometatarsus und ein Coracoid kann hierher
eingereiht werden.

Wegen mangelhaften Vergleichsmaterials (ich besitze bedauerlicher-
weise kein vollstàndiges Skelett der Alpendohle, sondern nur ein Sternum)
suchte ich in der Literatur Daten und Abbildungen über den Oberarmkno-
chen dieser Art. Ich fand einige gute Illustrationen(Milne-Edwards, Bate,
Boule, Stehlin, Studer etc.). Bei Bate (1; p. 97, fig. 24/4—5) und Boule
(2; PI. XXXIX) befinden sich die Humeri aller zwei Arten abgebildet.
Der Vergleich des ungarischen Materials mit diesen überzeugte mich davon,
dass in unseren pleistozänen Ablagerungen — den bisherigen Forschungen

gemäss — ausschliesslich die Alpendohle vorkam. Die
den Darstellungen beigefügten Beschreibungen waren
jedoch zur befriedigenden Bestimmung des Stückes von
Istallosk6 nicht genügend. Die von Boule erwähnte Milne-
Edwards’sche Abhandlung war mir nicht zugänglich (2
p- 313) und daher stand “mir die einzige — zwar nicht
genügend exakte — Beschreibung Studer’s zur Ver-
fügung (32; p. 202). Es sei aber erwähnt, dass eben
Studer das Bestimmen . eines Elster-Oberarmknochens
verlehlte, (es? ist “aut der Mate MX 19.729323
gut zu sehen), das später auch Stehlin berichtigte (33; p.
25 Fussnote).

Ebenso finden wir auch bei Boule die fehlerhafte
Bestimmung eines Corviden-Humerus. Auf seiner aus-
gezeichneten Abbildung ist es klar ersichtlich (2; Pl.
XXXIX. fig. 28), dass er einen Oberarmknochen mit
Dohlencharakter — als von der Elster stammend —
bestimmte. Boule war jedoch ein gewissenhafter Forscher
und schrieb im Texte darüber vorsichtig das Folgende s
(2; p. 315): ,,Aprés quelques hesitations, je me suis
décidé pour la Pie parce que mes échantillons sont
identiques à deux os de Lacombe-Tayac et de Gourdan 76 ábra. Humerus
déterminés comme tels par A. Milne- Edwards." mérése a Corviddk-

Der Ursprung des Fehlers bestand in beiden Fällen nál. Magyarázat a
darin — wie es im Folgenden erörtert wird — dass die „, Sôvegben

s 3 ; : Measuring humerus
Höhe des Processus supracondyloideus unbeachtet blieb. of Corvidae (See

Deshalb entschloss ich mich die Humeri der kleineren Text)
Corviden einer eingehenderen Analyse zu unterziehen.

Um dieser Untersuchung eine exakte Basis zu versichern, unternahm ich an
den mir zur Verfügung” stehenden rezenten und fossilen Humeri folgende
Messungen (Siehe Fig. 16.) :

1. Grösste Länge.
2. Grösste Breite der proximalen Epiphyse.

è

210

3. Grösste Breite der distalen Epiphyse.
4. Breite der Diaphyse in der Mitte des Knochens.
5. Höhe des Processus supracondyloideus.

Maasstabelle der Humeri

| 1 2 | 3 AR) a
|
Golneusmoneaula(lli)Tezentm te... nr it | 27,3, | ale 5 GL 4,4 6,4
Goloeusmonedquid (l)rezente ee ose aise intel wicca crete 1 48,3 | 19,4. 61151 4,6 6,2
Coloeus monedula (L.) rezent (Zwergform) .....!........ | 41,4 13,4 10,0 4,2 Dail,
Boldeussmoneaula (Iss) © eve Scie en Yl BOR ye | alle 4,2 6,2
Pyrrhocorax graculus (L.) ... HHH | |
FOSS LONIe VA ENCE. Vase Leurs IR A AD al 6 510 6,7
Pyrrhocorax graculus (L.) ... LR | | |
GSS PILE, AA 43,0 | +13 | 12,6 Boel 6,5
Pyrrhocorax graculus (L.) .. ** | | | |
LOSSUMEIISSZANEO Bee ete eevee oe ee ee re ei een te = | = 1259 5,2 6,4
Pyrrhocorax graculus (L.).. * | | |
ssi ea E VR RR ATA RETI. AGI male Aza 10031 Dh |, 62
Pyrrhocorax graculus (L.) . = | |
De III SE ed Say (44.6 | 13,2 7 1270 5,0 5,9
Pyrrhocorax graculus (L.) * |
TOSSHEIOHIESNSSISLAOSKOA bare, are RCA | 41,8 | #13 TORO) i LO 6,0
Pie2spicai()frezent 2a cai 44,7. | 13,07 14150 4,1 4,8
LEINSEMEKEBU ED) kA ee rn ua tn (4253 1208 21054 4,1 4,7
Eike Jane (EA) Re IT Lee e zea la a One 43:02 0512752 11052 3,9 az
Eire [Enger (Lo) ATROCI RN DNS PEN EEE CRUE 317610512742 211019 4,0 052
PATGABICAN is) Te ZEND nlite eten Snai RS Geta | 44,4 13,0 11,32) 4,2002 SE
GarrulusiglandariusxI.)\rezent vee. tees cineca ces 4009 220) 103 3,6 Bail
Garmmulusislandanris. (E-)rezent FAR eze ee Mn ce | 42,3 | 1887 10,0 AN 5.4.
Garzulusselandariusi(Bs)rtezent: er ga cr ects eee teas eer 40,7 1220 10,0 3,8 5,4
Niiciiraga caryocatactes (.) rezent toi re 40,2 | 12,8 9,8 3,8 4,9
Nuerragareanyocatactes(L.)Tezent ooo (NADIA. 12,6 | 10,0 3,8 5,0
Nucifraga carvocatactes (L.) #% | |
LOSSIPARIISSZADEO MA AR I I eaten | 40,4 1155| 1053 4,0 | 5,0
Nucifraga caryocatactes (L.) AT | | |
LOS SU EUI SSZAN O Meter rs IT RI TOA ADS elite Sma Ost 4,1 | SE)
| | |

* An den Abbildungen von Studer gemessen.
** Von Lambrecht bestimmt.
*** Von Mottl bestimmt.

Aus dieser Übersicht der Messungen ist es wohl erklärlich dass man die
Humeri in zwei Gruppen einteilen kann:

1. Processus supracondyloideus 5,7 mm, oder höher, Diaphyse breiter
as 42 mm: Coloeus undPyrrhocorax.

2. Proc. supracondvloideus niedriger als 5,5 mm, Diaphyse schmäler
ASIN Pica, Garruwlüus.und. Nwestrag.a.

Innerhalb der ersten Gruppe weichen Coloeus und Pyrrhoco-
rax der Breite der Diaphyse nach (jedesmal im Verhältnis zur grössten
Länge !) von einander.

Pica weicht von Garrulus und Nucifraga gut ab, nicht nur
in den Maassen, sondern auch morphologisch, hauptsächlich in der Gegend
der proximalen Epiphyse, das an der Abbildung gut zu sehen ist.

14* _s3 211

Nucifraga und Garrulus sind schon umstandlicher von einan-
der zu unterscheiden. Bei Nucifraga ist der Humerus meist etwas kür-
zer (siehe Maasstabelle), doch die Maasse gehen in die des Garrulus über
Von Nucifraga besitze ich nur zwei rezente Skelette: — es ware daher
bedenklich eine entscheidende Folgerung daraus zu ziehen, jedoch scheint es
mir, dass die Verschiedenheit in der proximalen Epiphyse zu suchen ist.

f Te
fa AUS
N
m

î I 5,
i

17. ábra. Kisebb Corvidak bal humerusdnak lateralis oldala
A) Coloeus monedula L., recens ; B) Pyrrhocorax graculus L., fossilis Istallos-
köröl; C) Pyrrhocorax graculus L., fossilis Pilisszantorol; D) Pica pica L.,
recens; E) Garrulus glandarius L., recens; F) Nucifraga caryocatactes L.,
recens

Lateral side of left humerus of the smaller Corvidae

A) Coloeus monedula L., recent; B) Pyrrhocorax graculus L. fossile from Istallos-
kő; C) Pyrrhocorax graculus L., fossile from Pilisszanto ; D) Pica pica L.,
recent; E) Garrulus glandarius L., recent F) Nucifraga caryocatactes L.,
recent

Auf Grund der Ergebnisse meiner Untersuchungen kann ich also den
Humerus von Iställöskö ungeachtet des Mangels an Vergleichsmaterial mit
grösster Warscheinlichkeit als Uberrest der Alpendohle bestimmen. Übrigens
könnte ich nur noch an eine Zwergform von Colo e u s denken (siehe Maas-
stabelle). Die kleineren Verschiedenheiten jedoch, die das Stück von dem
von Pilisszantò unterscheiden, dürften — nach meiner Beurteilung — nur
der individuellen Variation zuzuschreiben sein.

Es wäre interessant zu prüfen, ob die verschiedene Ausbildung des Proc.
supracondyloideus (lateralis Humeri) mit dem Flugvermögen der einzelnen
Species in unmittelbarem Zusammenhang steht, oder stehen wir nur einem
erblichen generischen Merkmal gegenüber, das bei den verschiedenen Anpas-
sungsprozessen in der Geschichte der einzelnen Arten unverändert blieb.
Der Proc. supracondyloideus ist nämlich der Insertionspunkt verschiede-
ner, beim Fliegen wichtiger Muskeln. (Nach Gadow , 10; p. 268 ff. : Musculus
ectepicondylo-ulnaris, M. ectepicondylo-radialis, M. extensor metacarpi
ulnaris, M. flexor metacarpi ulnaris, M. extensor digitorum.)

212

Die Bestimmung des Tarsometatarsus-Bruchstiickes und des Coracoides
ist unsicher.

6. ? Sturnus sp. — Distale Fragmente des linken und rechten
Tarsometatarsus können vielleicht hierher gerechnet werden.

Fringillidae: Wie das schon Milne-Edwards, Capek, Studer,
Lambrecht u. A. bemerkten, ist diese Vogelgruppe osteologisch viel zu homo-
gen, um specifische Merkmale zu finden, die die eine Art von der Anderen
trennen. In der Mehrzahl der Falle bleiben nur die Maasse iibrig, die als eine
rücksichtswürdige Vergleichsunterlage gelten können. Deswegen konnte ich
die hierher gehörigen Überreste entweder nur mit annähernder Sicherheit,
oder überhaupt nicht bestimmen.

BE oceot hranstes jco@;cothraust es (LI (Synge °C.
vulgaris Pall.). — Ein rechter, defekter Humerus ohne distale Epiphyse und
eine vollständige rechte Ulna. Die Letzte misst a) 28,0 mm Länge, b) 3,9 mm
Breite am Proximal, c) 3,2 mm Breite am Distalende. Dieselben Maasse sind
bei rezenten Pyrrhula pyrrhula L. (12 Exemplare) die Folgenden : a) 23,6 —
25,8 mm, b) 3,2—3,6 mm, c) 2,6—2,9 mm, bei rez. C. coccothraustes (L.)
(7 Exemplare): a) 27,4—29,0 mm, b) 4,1—4,4 mm, c) 3,2—3,4 mm, bei
Loxia curvirostra L. (4 Exemplare) a) 23,6—24,9 mm, b) 3,6—3,8 mm,
2028 2.9 mm “-Pinicola venwcleator L. .(iteraturangaben)

a) 27,5—28,5 mm, b) —, c) —. Es kann sich also auch um Pinicola
handeln.
8 2Pinicola enucleator L., — Zwei linke Humen und eme

rechte Ulna (27,1 mm lang, kraftiger gebaut als die des Coccothraus-
tes), deuten auf einen Hackengimpel oder auf eine andere Art von gleicher
Grösse hin.

Infolge Mangel an rezentem Vergleichsmaterial verglich ich die Humeri
mit drei aus der Felsnische von Pilisszantö gesammelten und von Lambrecht
bestimmten Oberarmknochen. — Die Maasse stimmen aber nicht ganz
überein, und am Distalende ist auch eine geringe morphologische Abweichung
zu beobachten.

Es wurden dieselben Maasse aufgenommen, welche bei den Corviden :
1. Grösste Lange; 2. Breite der proximalen Epiphyse; 3. der Diaphyse,
und 4. der distalen Epiphyse (Siehe Fig. 2, Nr. 1—4.):

1. 2. 3. 4.

Bilisszanto nd: Exemplar... dif ito. 23,0 755 DIO 5,8
Eilisszanto, 2: Exemplar ina. 22,6 736 253 SET
Balısszanto, 3: Exemplar i. 23,0 — 2,2 9,4
Istallosko MEN Exemplar 50 22,9 7,0 2,4 6,0
Estallgsks7 2, 2. Exemplari.c 23.2.0. DOM 73 2,4 6,4
9. Loxia curvirostra L. — Zwei vollständige linke und rechte

Coracoiden und ein beschädigter linker Tibiotarsus, der vielleicht auch zu
dieser Species gehört. Grösste Länge des Coracoides 20,3 und 19,6 mm, die-
selbe bei rezenten Kreuzschnäbeln (4 Exemplare) 20,0—22,7 mm beim Gim-
pel (13 Exemplare) 16,5—19,0 mm, bei Fringilla montifringilla (1 Exemplar)
17,0 mm, bei Fr. coelebs (2 Exempl.) 17,3—17,7 mm, bei C. coccothraustes
(7 Exemplare) 23,1—24,3 mm.

10. Alaudidarum gen. et sp. indet. — Ein vollständiger linker
Humerus, mit 24,8 mm grösster Länge.

213

Bevor ich den Versuch machte den Humerus zu bestimmen, bemühte
ich mich hinreichende Daten in der Literatur über die Humeri der kleineren
Passeres aufzufinden. So fand ich bei Siuder das Folgende (33; p. 205.):
„Wie Milne— Edwards gezeigt hat, besitzt das proximale Ende des Humerus
bei den Fringilliden, Sylviiden und Turdiden neben der Subtrochantengrube
noch eine tiefe Tricepsgrube, welche von dieser durch eine Scheidewand
getrennt wird." Da mir die topcgraphische Auswertung der Bezeichnungen
„Subtrochantergrube” und ,,Tricepsgrube” auf Grund der anatomischen
Werke von Gadow (10) und Fürbringer (9) in befriedigender Weise nicht
möglich war schlug ich in der Moncgraphie Milne— Edwards’ nach, dessen
diesbezügliche Daten wohl auch der Beschreibung Siuder’s zugrunde lagen.
Wir finden hier darüber die Folgenden (26; II. p. 348): , chez le Gros-Bec
[(Coccothraustes coccothraustes: (L.)] et le Bec-fin [Re oie
lus cristatus (L.)] on. ...remarque une très large et très profonde

A 7

18. dbra. A jobb humerus proximalis epiphysise a medialis oldalrol
A) Lanius minor Gm., recens ; B) Alauda arvensis L., recens ; C) Emberiza
calandra L., recens
.p.a. = fossa pneuma-anconaea ; f.s. = ’’fosse soustrochantérienne” ; d.t. =
‘dé pression iricupitale’: fas. — — fossa anconaea ’’tricipital fossa”; t.m. = tuber-
culum mediale
Proximal epiphysis of right humerus, seen from medial side

[dépréssion tricipital supérieur] qui est séparée de la fosse soustrochante-
rienne par une cloison peu élevée. Chez les Merles, cette dépression est moine
profonde que dans les genres préentes.”’

Nach gehöriger Prüfung der Milne— Edwards’ schen Abbildungen und des
diesbeziiglichen Knochenmaterials wurde mir die Sache schon klar.

So sind unter Anderen bei den von Studer und Milne-Edwards erwähnten
Vogelgruppen die beiden Gruben gut ausgebildet, sie sind jedoch durch das
Tuberculum mediale (bei Studer ,,Scheidewand”, bei Milne— Edwards in
zitiertem Falle ,,cloison” genannt, siehe Fig. 4; C, t. m.) nicht völlig von
eınander getrennt, und daher von den Anatomen allgemein als eine einheit-
liche Mulde betrachtet.

Fürbringer, der die Anatomie des Oberarmknochens mit grösster
Gewissenhaftigkeit studierte, nennt (9; p. 208) diese Mulde im Falle, wenn
ein Foramen‘pneumaticum vorhanden ist, Fossa pneumo-anconaea (od. F.
pneumo-tricipitalis), da die Insertionsflache des Musculus anconaeus (seu

214

triceps) sich teilweise hier befindet. Sie ist identisch mit der Fossa pneumatica,
Pneumatic fossa von Owen und Marsh. Die Bezeichnung ,,fosse trochan-
térienne’ von Milne— Edwards beschränkt sich aber auf einen engeren Raum,
da es sich hier nur um den unter dem Tuberculum mediale (bei ihm trochan-
ter interne od. nur einfach ,,cloison” genannt) liegenden Teil der Fossa
handelt. (Fig. 18; B) f. p. a. und C) f. s. — ,,Subtrochantergrube” bei Stu-
der.) — Der über dem Tuberculum mediale fallende Teil heisst in solcher
Erklärung ,,dépression tricipital’’ (M.—E.) oder deutsch ,,Tricepsgrube”
(ST.) (Fig. 18; C) d. t.). Diese Benennung scheint doch nicht genau zu sein,
denn die Insertionsfläche des M. triceps brachii beschränkt sich nicht nur
auf diese kleine Grube, sondern auch auf die ganze proximale Region der
medialen Oberfläche des Humerus. Deswegen wäre es richtiger von dem
oberen Teil der Grube zu sprechen. Falls diese Stelle in der mir nicht zugangli-
chen Literatur noch keine gehörige Benennung erhalten hätte, würde ich
die Bezeichnung Pars supertubercularis Fossae anconeae, nebst der Pars sub-
tubercularis desselben vorziehen.

Wenn es keinen Foramen pneumaticum gibt — wie es unter Anderen bei
den Fringilliden, Motacilliden, Sylviiden, Turdiden u. s. w. der Fall ist —
benennt Fürbringer (9; p. 209) die Grube ganz logisch Fossa anconaea.
(Unter Anderen identisch mit Watson’s Tricipital fossa! (9; p. 209, Fuss-
note).

Der topographische Wert der bei Lambrecht (22; p. 42) von einander
getrennt aufgezählten Fossa pneumo-anconaea (mit Synonymen) und Fossa
tricipitalis ist also mit der Beriicksichtigung des vorher Mitgeteilten annàhernd
identisch.

Kurz zusammengefasst : fosse soustrochanterienne (Milne— Edwards)
Subtrochantergrube (Studer), vorgeschlagen: Pars subtubercularis +
dépréssion tricipital (M.—E.), Tricepsgrube (ST.), vorgeschlagen : Pars
supertubercularis = Fossa anconaea ( Fürbringer).

Unter Anderen fehlt die Pars supertubercularis Fossae anconeae
(,, Tricepsgrube") bei den Laniiden, Alaudiden (Fig. 18; A und B) und
Ampeliden. Der Humerus aus der Höhle von Iställösk6 mit diesem Merk-
male ähnelt am ehensten dem der Alaudiden und ist der Grösse nach zwischen
Alauda und Galerida zu stellen. In der Veröffentlichung von Shufeldt, über
die Osteologie der Eremophila alpestris befinden sich keine
Maassangaben (37; p. 645) und die Abbildung allein könnte kaum mit
Nutzen zum Bestimmen benützt werden (37; Tab. IV.). Es wäre wohl
möglich an eine Melanocorypha-Art zu denken, doch würde ich es
nicht einmal wagen — infolge Mangel an Vergleichsmaterial — mit völliger
Sicherheit die Festellung aussprechen, dass es sich hier um einen Alaudiden
handelt.

11. Turdus viscivorus L. — Distale Fregmente einer rechten
und zweier linken Humeri, ein linkes Coracoid, distate Epiphysen zweier
rechten Ulnae und eine rechte proximale Epiphyse desselben. Die Turdiden-
reste ähnlicher Grösse wurden von Lambrecht ohne Ausnahme mit deren der -
Misteldrossel identifiziert. Capek (5; p. 71) und auch Nehring (28; p. 72)
machen jedoch darauf aufmerksam, dass die Skeletteile der einzelnen Turdi-
den-Arten schwer auseinander zu halten sind. Von der ungefähr gleich gros-
sen Ringamsel (Turdus torquatus L.) besass ich kein Vergleichs-
material. Falls der von Studer abgebildete linke Humerus (32; Taf. X X XII.
Fig. 9—12) in natürlicher Grösse reproduziert wurde, gehören die Ober-

215

armknochen mit grösster Wahrscheinlichkeit zur Misteldrossel und nicht zur
Ringamsel [distale Epiphysenbreiten 8,2—8,7 und 9,0 mm, bei rezenten
Exemplaren (4 Stiick) 8,1—8,5 mm]. Die distale Epiphyse ähnelt in Form
und Grösse auffallend dem des Oriolus. Allerdings ist die proximale
Epiphyse bedauerlicherweise bei keinem der Belegstücke vorhanden, des-
wegen konnte ich die Tiefe des oberen Teiles der Fossa anconaea (,,Triceps-
grube”) nicht feststellen, die nach Studer (32; p. 205) für die Ringamsel
charakteristisch ist. Das Coracoid und die Ulnae können auch zur letzteren
Species gehören.

/}

Po yy
ln

4 8 l D
19. ábra. A jobb tarsometatarsus distalis epiphysise az alsó oldalról — SICA
A) Dryobates maior L., recens; B) D. maior L., fossilis Istallösköröl ;
C) Picus canus L., recens

Distal epiphysis of right tarsometatarsus, seen from below a
A) Dryobates maior L. recent; B) Dyrobates maior L. fossile from Istalloskò ;
C) Picus canus L., recent

12. Hirundo rustica L. — Ein linker Humerus ohne proximale
Epiphyse, weiters ein linker und ein rechter Metacarpus; beide mit sehr
charakteristischer, nicht verfehlbarer Form. Der Metacarpus gleicht der
Grösse (Länge 15,0 und 16,3 mm) und der Konturen nach dem ungeübten
Auge u. a. dem des Coccothraustes.

19. Apus apus L. [Syn ‘Gypsel usa pius EJ Micropres
apus (L.)]. — Zwei rechte Ulnae (die eine, vollständige 18,5 mm lang) nach
den Abbildungen von Milne-Edwards identifiziert (26 ; PI. 173 fig. 22— 23).
Apus melba L. nach den Angaben Stehlin’s ausgeschlossen (7; p. 170, Tab.
Stig. ZI)

"Das Rae Vorkommen in Ungarn. Die Species wurde zu erst von Capek
und Lambrecht (20; p. 205) aus der ebenfalls im Bükk-Gebirge liegenden
Felsnische von Puskaporos bestimmt. Ich habe die Art übrigens während den
Grabungen in 1950 in der Umgebung der Héhle beobachtet.

14. Dryobates major 2) (Syn.: Dien droeopnms marer
(L.)). — Ein rechtes Fragment und zwei linke Bruchstiicke der Ulna, zwei
proximale und ein distales Fragment des rechten, und ein distales Bruchstiick
des linken Tarsometatarsus.

Die grössten Breiten der distalen Epiphysen der Tarsometatarsi überra-
gen die des — zwar sehr spärlichen — rezenten Vergleichsmaterials (ein
Exemplar !): fossil: 4,7 und 4,9 mm, rezent 4,2 mm. Sie stehen also dies-
bezüglich dem Grauspechte näher (4,9 mm), morphologisch zeigen sie jedoch
ausdrücklich die Dryobates-Merkmale (siehe Fig. 19.).

Eine bemerkenswerte Tatsache ist es, das heutzutage im Bükk-Gebirge
nach meinen Beobachtungen D. medius häufiger vorkommt, als D.
major; D.leucotus undD.minorsind dagegen viel seltener als die
Vorigen.

216

Demgegenüber wurde von ungarischen pleistozänen Fundorten haupt-
sächlich D. major bestimmt, D. medius in zwei Fällen, D. le u-
cotus aber, deren Vorkommen hauptsächlich zu erwarten ist, überhaupt
nicht angedeutet. Im besitz eines reicheren Vergleichsmaterials wäre es
wünschenswert, die diesbezüglichen Reste einer Revision zu unterziehen.

1. Nyctea seu Bubo sp. — Eine Kralle der hinteren Zehe einer
grossen Eule kann ich wegen Mangel an Vergleichsmaterial bezüglich der
Schneeeule nicht sicher bestimmen.

oe sto r7lammeus Poniopp. (Syn.: "Asioraceipitrinws
Pall., Brachyotus palustris Bp.) — Zwei distale Bruchstücke
der linken Tarsometatarsi sind der Form nach mit denen von Asio otus
undSyrnium aluco gleich etwas stärker gebaut als bei der Vorigen,
jedoch schlanker als bei der letzteren Species. Mit selektierender Bestim-
mungsmethode und auf Grund der Milne— Edward’schen Abbildungen
(26; Pl. 189. fig. 12—13) bestimmte ich die Stücke als die Überreste der
Sumpfohreule ; (distale Epiphysenbreite auf der Abbildung gemessen
10,2 mm, bei meinen Belegstücken 10,0 und 10,7 mm).

FaNegeolius tumereus Ll; (Syn.: Nyetala tengemalmi
Gm.) — Ein etwas defekter, rechter Tarsometatarsus stimmt in allen Ein-
zelheiten mit denen aus der Felsnische von Pilisszantò von Lambrecht bestimm-
ten Stücken überein. Grösste Länge bei dem von Iställöskö 23,0 mm, bei
den Exemplaren von Pilisszantö 22,3 mm und 22,5 mm, die Breite der
proximalen Epiphyse hier 6,3, dort 5,8 und 6,3 mm, die Diaphyse an der
engsten Stelle in allen drei Fällen 3,6 mm. (Distale Epiphyse meines Exem-
plares lädiert.) |

ION Sean otra (EI) (Syn: SE rx eu Pl a LS era
borealis Lesson, Strix nisoria Mayer et Wolf.) — Einen rechten,
vollständigen und einen linken beschädigten Tarsometatarsus konnte ich
auf Grund der Milne— Edwards’ -schen Abbildungen (26; PI. 189. fig.
14—17) und Maassangaben mit dieser Species ohne Zweifel identifizieren.
Das Ausschliessen anderer Arten war mit Hilfe der gut brauchbaren Neh-
ring schen Maastabelle (27; p. 102) möglich. Grösste Länge der Istallosk6er
Exemplare ist 24,8 und 25,9 mm, Breite der proximalen Epiphyse 9,8 und
9,6 mm, der distalen in beiden Fällen 10 mm.

Scheinbar war neben der Sumpfohreule die Sperbereule die häufigste
Eulenart im ungarischen Pleistozän. Die Sumpfohreule ist bis jetzt von 10,
die Sperbereule von 6 ungarischen Fundorten bekannt.

i haloo “sub bute o le seu) eoldumbari ust aes a lon
Tunst. — Ein linkes proximales Bruchstück eines kleinen Tagraubvogels
musste ich einer eingehenderen Untersuchungen unterziehen. In dem osteo-
logischen Werke Suschkin’s (39) befinden sich zwar die Beschreibungen der
Tarsometatarsi der einzelnen Falconiden, (p. 133 F. subbuteo, p. 140 F.
vespertinus, p. 144 F. aesalon etc.) er geht jedoch auf solche Einzelheiten
nicht ein, die bei der Bestimmung zur Hilfe wären. Um die Unterschiede
zwischen den einzelnen Arten an der proximalen Epiphyse des Tarsometatar-
sus zu veranschaulichen, lege ich die 6. Abbildung vor.

Man achte dabei hauptsächlich auf die Konturen im Ganzen, und auf
die Ausbildung der Bucht zwischen der Crista externa Hypotarsi und der
inneren, hinteren Spitze des Cavitas glenoidalis internae (Fig. 20. ,,a’’).

Leider lösten sich die Kanten meines Belegstückes bei der Fossilisation
auf, so dass dies von der Seite der proximalen Epiphyse dem F. aesalon

217

ahnelt, obwohl es von der plantaren Flache gesehen dem F. subbuteo
naher steht. Deswegen kann ich das Stick in keine der zwei Arten einreihen.

20. Falco! vespertinws tz) Syrah isso
(Ly tinnunmeuwlus ves p. (Ly) Eo ry tio parses (Lo —
Kin linker Tarsometatarsus. Der Knochen misst 27,7 mm Lange, 6 mm
Breite am Proximal, — 6 mm Breite am Distalende. Dieselben Maasse sind
an rezenten Exemplaren (4 Stück) zu treffen: 29,0—29,2, 5,9—6,1 und
5,8—6,1 mm. Bedauerlicherweise steht mir kein Skelett von F. naumanni
Fleischmann zur Verfiigung, mit dessen Tarsometatarsus ich den Uberrest
vergleichen könnte. Das Auftreten dieser Art während des Pleistozäns
wäre wohl zu erwarten.

21 Faleo tinnunculws, B nlsyas Cenone ino
nunculus (L.)] Distales Fragment des linken Tarsometatarsus (Breite
Tl aman):

20." dbra. A bal tarsometatarsus a proximalis epiphysis felől
A) Falco tinnunculus L., recens; B) Falco subbuteo L., recens ; C) Falco
columbarius aesalon ( Tunst),recens; D) Falco subbuteo L. seu Falco c. aesalon
(Tunst.), fossilis Istallösköröl

Left tarsometatarsus, as seen from proximal epiphysis

A) Falco tinnunculus L., recent; B) Falco subbuteo L., recent; C) Falco
columbarius aesalon Tunst, recent; D) Falco subbuteo L. seu Falco c. aesalon
Tunst, fossile from Istallosk6

22. Anas platy rh y nc ha.) (Synv: Anas’ boscate)
— Die Stockente ist durch einen linken juvenilen Tarsometatarsus repràsen-
tiert (Lange 38,6 mm).

23. Charadriidarum gen. et sp. indet. — Ein rechtes Bruch-
stück des Metacarpus, dem das Metacarpale III. fehlt, und dessen Kanten
der Epiphysen bei der Fossilisation teilweise aufgelöst wurden. Der Grösse
nach (28,2 mm Länge) stimmt der Knochen ungefähr demjenigen des Rot-
schenkels [Tringa totanus !L.=Totamus calıdrs ads
(oder der Mittelschnepfe (Capella gallinago (L.)=Gallinago
scolopacina Brehm — Gallinago: gallin'aso (3) uberem
kann aber mit keinem von diesen zwei Arten identifiziert werden.

24.xPorzana' porzana (Lah Syn OTrty qom etre spon
zana L.) — Ein linker Humerus, — in zwei Stücken gefunden, — gleicht
in allen Einzelheiten mit dem des Vergleichsmaterials.

29. Crex crex L.(Syn.: Crex pratensis Bechst.) — Distales
Fragment des linken Coracoides. Es wurde durch Vergleich mit dem Material
von Pilisszantö bestimmt. |

26. Tetrao urogallus JL. — Distaler Bruchteil eines linken
Tarsometatarsus. Von einigen Bruchstücken der Coracoide und Phalanagen

218

konnte ich wegen Mangel an Vergleichsmaterial nicht entscheiden, ob es
sich hier um das Auerhuhn oder aber um das Birkhuhn handelt.

degli te Like doo. Lyrugusotetrix (Je Acht
vollständige Tarsometatarsi (44,5—47,0 mm Länge) und 22 Fragmente
derselben konnten bestimmt werden.

28. Lagopus mutus Montin (Syn.: Lagopus alpinus
Vieill.) — Nach Nehring (28; p. 72), Hescheler (12; p. 119—24). Studer
(32; p. 173). Mandach (30; p. 34), u. A. ist es schwer die Skeletteile der
Moor- und Alpenschneehühner auseinander zu halten, nur die Tarsometa-
tarsi beider Arten sind den Maassen nach von einander trennbar. Dagegen
bestimmte Lambrecht die Schneehuhnreste mit völliger Entschiedenheit.
In dieser Frage kann ich keinen entscheidenden Standpunkt einnehmen,
denn rezentes Vergleichsmaterial war auch in diesem Falle nicht vorhanden.
Demzufolge war ich allerdings darauf angewiesen, dass ich nur die Tarso-
metatarsi bestimme, die aber zugleich die Mehrzahl des Untersuchungs-
materials bildeten.

So konnte ich auf Grund der Nehring’schen (28 ; p. 72) und Lambrecht’-
schen (17; p. 282) Maassangaben 167 Tarsometatarsi und deren Fragmente
zum Alpenschneehuhn (L.m ut us Mont.) einreihen. Die Länge der Knochen
variierte zwischen 30,0 und 35,5 mm, die Mehrzahl dieser war aber 33 —34
mm lang. Es befanden sich darunter nur zwei juvenile Exemplare.

242 9 0pusala so pus (Sy Lagopüs a lib ws? Gm.
od. L. albus Keys. et Blas.) — 40 Tarsometatarsi gehòren hierher, mit
36,0—41,0 mm Länge.

Ausserdem befinden sich im Material 44 Metacarpi, 55 Tibiotarsi (aus-
nahmlos die distalen Bruchstücke derselben), 25 Furculae, eine grosse Zahl
von Phalangen, 5 Ulnae, 2 Humeri u. s. w. die ich. mit ausscheidender
Bestimmungsmethode zu den Schneehiihnern stelle.

Die Bestimmung des fossilen Materials kann nicht als vollendet betrachtet
werden. Viele Stücke sind nur bei grösserem Vergleichsmaterial bestimmbar.

Die Vogelfauna aus der Höhle von Istallosk6 ist die erste, verhaltnis-
mässig reiche fossile Ornis aus der Zeit der Aurignac-Kultur des ungarischen
Spätpleistozäns. Das verleiht ihr einen überaus grossen stratigraphischen
Wert, denn reiche Vogelfaunen kannten wir bis jetzt aus Ungarn, und auch
aus ganz Europa hauptsächlich nur aus den Magdalénien-Stationen.

Den Charakter der Fauna gibt, — wie in der Mehrzahl der pleistozänen
Ablagerungen, — die Dominanz der Tetraoniden, hauptsächlich aber der
Moor- und Alpenschneehühner. Die Zusammensetzung der Begleitfauna ist
sehr mannigfaltig. Hochgebirgs-, Wald-, Wasser- und Steppenvögel kommen
gleicherweise vor. Das können wir nicht nur mit der grossen Befähigung
des Vogels zum Ortwechsel, sondern auch mit der Tatsache in Zusammenhang
bringen, dass die Höhle von Iställöskö am Rande des Bükk-Gebirges, —
d. h. an einer Faciesgrenze liegt. Wir stehen daher einer Gemischfauna
gegenüber (also einer Artenliste, die eigentlich die Zusammensetzung der
Nahrung der damals in der Höhle hausenden Eulen zurückspiegelt).

Eben deswegen, weil die pleistozänen Vogelfaunen im allgemeinen ein
solches Gemisch repräsentieren, — wird den fossilen Vogelfaunen kein
stratigraphischer Wert zugeschrieben. Oberflächliche Übersicht bestätigt
diese Auffassung : die Vogelfauna scheint uns microstratigraphische Daten
nicht zu liefern, die oben erwähnte Dominanz der Tetraoniden und das bunte
Bild der Begleitfauna ist fast allgemein in unseren spätpleistozänen Würm-

219

Ablagerungen. Nur die Fauna der interglazialen (auch ,,praglazial” gennan-
ten) Fundstellen zeigen einen ganz anderen Charakter, der hauptsächlich
mit dem völligen Fehlen der Tetraoniden gekennzeichnet werden kann
(siehe z. B. Püspökfürdö (5). Das ist aber schon eine macrostratigraphise
Frage.

Wenn jedoch z. B. das Verhältnis der Individuenzahl der, — immer in
srosser Zahl anwesenden, — Wald- und Schneehühner im Prozentsatz
angegeben wird, bekommen wir ein interessantes Bild. Diese Vogelgruppe
macht nicht nur die grosse Individuenzahl, sondern auch ihre ortgebundene
Lebensweise, für eine statistische Untersuchung geeignet. Die Methode ist
in der ungarischen Literatur nicht neu. Sie wurde schon von Lambrecht
(15; p. 402) und in weniger konkreten Form von Ehik (8; p. 102) ange-
wendet ; es waren aber damals noch keine befriedigenden Angaben vorhan-
den, denn dies geschah zu Beginn der Höhlenforschung in Ungarn. Heut-
zutage steht es ganz anders.

Ich wählte zwecks Vergleichnung aus der reichen Liste der ungarischen
Fundstellen drei Fundorte, die unseres heutigen Wissens nach zeitlich
nacheinander folgen, deren Material in befriedigender Weise ausgebeutet
wurde (das fossile Material der Probegruben kann ein falsches Bild dar-
stellen !) und die geographisch einander nahe liegen (damit Facies-Ver-
schiedenheiten die Ergebnisse nicht fälschen). Alle drei Fundorte befinden
sich im Bükk-Gebirge in 5—10 km Entfernung von einander:

A) Höhle von Iställöskö, rötlichbrauner Höhlenlehm. Paläolith-kultur :
Hochaurignacien bis Spätaurignacien (Würm I-II. Interstadial). Säuger-
fauna mit Dominanz des Höhlenbären, ohne die Schneemaus (Microtus
nivalis) und den Halsbandlemming (Dicrostonyx torquatus), mit Alpinen-
und Steppenelementen, die heutzutage in der Umgebung der Höhle nicht
vorkommen.

B) Höhle von Peskö, ziegelroter Höhlenlehm (13; p. 15—17). Palä-
olithkultur : Magdalenien I. (Würm III., Glazial). Überreste des Höhlen-
bären spärlich, die Schneemaus un der Halsbandlemming in grosser Zahl
vorhanden, mit den oben erwähnten übrigen Elementen.

C) Felsnische von Puskaporos. Gelber Höhlenlehm. (20). Paläolith-
kultur: Magdalenien II. (Ende des Würm III., Postglazial.). Der Höhlenbär
im Aussterben (ein einziger Zahn !), wiederum ohne die Schneemaus und
den Lemming, mit charakteristischen Steppenelementen, (Cricetulus, Sicista,
Alactaga).

Die Verschiedenheiten sind also in der Säugetierfauna gut ausgeprägt.

Die Individuenzahl der Tetraoniden in diesen Faunen ist annähernd
die Folgende:

A. B. G:
Tetrao'urogallus PR 4 See 2 4 4
yar bis) tetra (E) < buss le ee Ete 17 28 28
TKasopus.lasopus: (EM... Berne 24 130 176
Lasopusmutus Montini... SER. 90 188 333

Falls wir diese Zahlen in Prozentsätzen ausdrücken (siehe Fig. 7),
fällt uns auf den ersten Blick die Veränderung im Verhältnis des Alpen- und

Moorschneehuhnes auf. Es ist daraus nicht nur, — wie es schon Lambrecht
gezeigt hatte (17; p. 310—13), — das Zusammenleben des Moorschnee-

huhnes und der Lemminge ersichtlich, sondern auch der Umstand, dass
es schon vom Aurignacien an, bis zum Ende des Magdalénien II. (Postglazial)

220)

in Ungarn nicht selten war, obzwar die Blütezeit der, Art in unserem
Lande wahrhaft auf das Magdalénien I. fallt. Die Zahl der Alpenschnee-
hiihner nahm dagegen, — nur im Verhaltnis zur vorherigen Art, -- in der
Lemmingschicht etwas ab, die Species war aber im Spätpleistozän des Bükk-
Gebirges durchgehends recht häufig. Das Alpenschneehuhn gilt in diesem
Falle als ein Facies-Anzeiger, denn das Biikk-Gebirge stellt mit seinem
felsigen Karstboden das giinstigste Biotop des Lagopus mutus dar. Diese
Folgerung kann auch dadurch unterstützt werden, dass z. B. im fossilen
Material aus der Felsnische von Pilisszantò, die in der Nahe des breiten
Tales von Solymar liegt, auch heutzutage einen feuchten Boden besitzt
(das Moor von Solymar), eine grössere Anzahl von Moorschneehiihnern auf-

BR ;: 7740 vRoGALLUSs HHHHH LAGOPUS LAN OPUS

Ss LK RORUS TETRIX PERE = LAGOPUS MUTUS
21. ábra. A tetraoniddk egyedszamanak aránya a késő jégkorszak üledekeiben
Lelőhelyek: A) Istallosk6 ; B) Pesk6 ; C) Puskaporos
Proportional number of Tetraonidae in late glacial deposits.
Localities: A) Istdlloské ; B) Peské ; C) Puskaporos

weist, als die entsprechende Fundstelle im Bukk-Gebirge. So finden wir
z. B.in den annähernd gleichaltrigen Lemming-Schichten (Magdalénien I.)
zweier Fundstellen folgendes Verhältnis der Prozentsätze der zwei Arten
(Lagopuslagopus: L mutus): Peské (Bükkgebirge), 37% : 54% ;
Pilisszänté (Pilisgebirge), 48% : 50%. — Man muss also beim Vergleichen
der Faunen verschiedener Fundorte die Aufmerksamkeit auch auf die
unmittelbaren Umgebungsverhältnisse lenken.

Die Individuenzahl der Auer- und Birkhühner ist in dieser Hinsicht
von untergeordneter Bedeutung.

Die obige Zusammenstellung beweist es also klar, dass neben den
Säugerfaunen auch die Vogelfaunen, — wenn auch im beschränkterem
Maasse, — eine stratigraphische Bedeutung haben.

(Geologisch-Paläontologische Abteilung des Naturhistorischen Museums
zu Budapest.)

9:

Schrifttum :

. Bate, D. M.: Excavation of mousterian rock-shelter at Devil’s Tower, Gibraltar*

Animal remains. Journ. of the Roy. Anthrop. Inst. 58. 1928. p. 92—113.

. Boule, M.: Etude géologique et paléontologique des grottes de Grimaldi. in :

„Les grottes de Grimaldi”. Tome I. Fasc. II. Monaco. 1906. p. 73—362.

. Campana, del D.: Gli ucceli della Grotta di Parignana (Monte Pisano). Atti della

Soc. Tosc. di Sci. Nat. 34. 1925. p. 1—22.

. Capek, W.: Über Funde d’luv’aler Vogelknochen aus Mähren. Bericht über den

V. Intern. Ornith.-Kongress, Berlin. 1910. p. 936 —42.

. Capek, W.: Die präglaziale Vogelfauna von Püspökfürdö in Ungarn. Barlang-

kutatäs (Höhlenforschung). 5. 1917. p. 66 — 74.

. Chernel, J.: Magyarorszäg madarai (Die Vögel Ungarns), nur ungarisch. Buda-

pest, 1899.

. Dubois, A. et Stehlin, H. G.: La grotte de Cotencher, station mousterienne. Mém.

de la Soc. Paléont. Suisse. 52 —53. 1933. p. 1 —292.

. Ehik, J.: Die pleistozäne Fauna der Pälffy-Höhler im Pozsonyer Komitat.

Barlangkutatäs (Höhlenforschung). 1. 1913. p. 87—94. (Ungarischer Text: p.
57 —68.)

Fürbringer, M.: Untersuchungen zur Morphologie und Systematik der Vögel,
zugleich ein Beitrag zur Anatomie der Stütz- und Bewegungsorgane. I. Spezieller
Theil. Amsterdam-Jena. 1888.

. Gadow, H.: Vögel. in : „Bronn’s Klassen und Ordnungen des Thierreichs u. s. w.’”

Bd. 6: Abt. IV. 1891.

. Hartert, E.: Die Vögel der paläarktischen Fauna. Bd. I—IV. Berlin. 1903 — 22.
. Hescheler, K.: Die Tierreste im Kesserloch bei Thaingen. Neue Denkschr. d.

Schweiz. Naturforsch. Ges. 43. 1907. p. 61-154.

. Kadië, O. & Mottl, M.: Die Höhlen des nordwestlichen Bükkgebirges. Barlang-

kutatäs (Höhlenforschung). 17. 1944. p. 85— 111. (Ungarischer Text: p. 1-84.)

. Kormos, Th. & Lambrecht, K.: Die Fauna der Oreghöhöhle bei Bajôt. Ibid. 2.

1914. p. 103—6.

5. Kormos, Th. & Lambrecht, K.: Die Felsnische am Remetehegy und ihre post-

glaziale Fauna. Mitt. aus dem Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Reichsanst. 22. 1914.
p. 373 — 403.

. Kormos, Th. & Lambrecht, K.: Die Felsnische Pilisszänté u. s. w. Ibid. 23. 1916-

p. 333-524.

. Lambrecht, K.: Fossile Vögel des borsoder Bükk-Gebirges und die fossilen Vögel

Ungarns. Aquila. 19. 1912. p. 270—320.

. Derselbe: Die Vermehrung der fossilen Vogelfauna in Ungarn. Ibid. 20. 1913.

p. 423 —33.

. Ders.: Fossiler Uhu (Bubo maximus Flemm) und andere Vogelreste aus dem

ungarischen Pleistozän. Ibid. 22. 1915. p. 187—95. (ungarischer Text : p. 176—87).

. Ders.: Die fossile Vogelfauna der Felsnische Puspakporos bei Hamor. Barlang-

kutatás (Höhlenforschung). 4. 1916. p. 203 —8.

. Ders.: Die fossile Ornis (der Drachenhöhle bei Mixnitz). Speläologische Mono-

graphien. VII/VIII. Wien. 1931. p. 790—94.

. Ders.: Handbuch der Palaeornithologie. Berlin, 1933. :
. Lydekker, R.: Catalogue of the Fossil Birds in the British Museum (Nat. Hist.)

London. 1891.

. Madarász, Gy.: Die Vögel Ungarns. Budapest. 1899 —1903.
. Meise, W.: Die Verbreitung der Aaskrähe (Formenkreis Corvus corone L.).

J. f. Ornithologie. 76. 1928. p. 1—203.

. Milne—Edwards, A.: Recherches anatomiques et paléontologiques pour servir

a Vhistoire des oiseaux fossiles de la France. Paris. Tom. I. 1864—1869. Tom, II.
1869 — 1871.

. Nehring, A.: Über diluviale Reste von Schnee-Eule (Nyctea nivea Daud.) und

Schnepfe (Scolopax rusticola L.). Sitzungsber. d. Ges. naturforsch. Freunde zu
Berlin. 1884. p. 100 — 106.

. Ders. : Die kleineren Wirbelthiere vom Schweizersbild bei Schaffhausen. Neue

Denkschr. d. allg. schweiz. Ges. für die gesammten Naturwiss. 35. 1896. p. 41 — 77.

. Niethammer, G.: Handbuch der deutschen Vogelkunde. Bd. I— III. Leipzig. 1937.
. Peters, E. : Die altsteinzeitliche Kulturstátte Petersfels. in: ,,Monographien zur

Urgeschichte des..Menschen.? Augsburg. 1930. pp. 75. (Kleinsàuger- u. Vogel-
fauna von Mandach, E. bearbeitet.)

31. Reichenow, A.: Die Vögel. Handbuch der systematischen Ornithologie. Bd. I— II.
Stuttgart. 1913—14.

32. Sarasin, F.: Die Steinzeitlichen Stationen des Birstales und Delsberg. (Darin
Aves von Th. Studer bearbeitet). Neue Denkschr. d. Schweiz. Natforsch. Ges.
54. 1918. p. 79—300.

33. Sarasin, Fr. & Stehlin, H. G.: Die Magdalénien-Station bei Ettingen (Baselland)
u. s. w. Denkschr. d. Schweiz. Natforsch. Ges. 61. 1924. p. 1—26.

34. Schaub, S. & Jagher, A.: Zwei neue Fundstellen von Höhlenbär und Höhlen-
hyäne im unteren Birstal. Eclogae Geologicae Helvetiae. 38. 1945. p. 621—35.

35. Schenk, J.: Namensverzeichnis der Vögel des historischen Ungarns Aquila.
42—45. 1935—38. p. 9—79.

36. Schlosser, M.: Die Bären- oder Tischoferhöhle im Kaisertal bei Kufstein. Abh.
d. Kais. Bayer. Akad. d. Wiss. II. Kl. 24. II. Abt. 1909. p. 387—506.

37. Shufeldt, R. W.: Osteology of Eremophila alpestris. Bull. U. S. Georg.-Geol.
Survey. 6. 1881. p. 627—52.

38. Steiniger, F.: Uber eine Rückkreuzung Rabenkrähe (Corvus c. corone) x Misch-
lingskrähe aus Südtondern. Die Vogelwarte. 15. 1950. p. 226 —32.

39. Suschkin, P.: Zur Morphologie des Vogelskeletts. — Vergleichende Osteologie
der normalen Tagraubvögel (Accipitres) und die Fragen der Classification. Nouv.
Mém. de la Soc. Imp. des Naturalistes de Moscou. 16. 1905. p. 1—247.

40. Woldrich, J. N.: Reste diluvialer Faunen und des Menschen aus dem Wald-
viertel Niederösterreichs. Denkschr. d. Kais. Akad. d. Wiss. Math.-Natwiss.
CI. 60. 1893. p. 570 —78.

41. Wolf, B.: Fauna fossilis cavernarum I-III. in.: Fossilium Catalogus. I. Ani-
malia. Pars 82., 89. et 92. s’Gravenhage (Haag)-Neubrandenburg. 1 38 —1941.

@PoccusHaA OPHHTOayHa Hemepbi B HurannomKe.

ABTOP : HHouwuu leneu

Bo Bpema packonok, npoBezenHbiX B 1950 u 1951 rr., 13 NO3AHEIeAHNKOBLIX OCAXK/JIE-
HHH melmepbI B MinTtansomke, BMecTe C OoraTbIM apXeOJIOTHUECKHM MaTepHaJIOM, OOHAapy-
XKHJIACE PayHa MIIeKOTNTAWIUNX H OPHUTOPayna, cocToaması 13 29 ponoB nruu. B hoccHIIb-
HOM MaTepnalle, IPOHCXOAAIIEM 13 MeCTOHAXOXKMeHHA, UHCIIO POAOB (66 POAOB TITUU H MIIEKO-
NMTaWIINX) NPHÔAHKAETCH K UHesy POAOB (OKOJIO 73 POAOB) CHPEHCKOËÏ KaMeHHOH HHIIH
B KpbiMy, TOXE AyPHHLSAIKCKOTO TIPOUCXOKACHNSI. ITOT MarTepMaJI, BIIPOYeM, ABIAeTCH
nepBof B Benrpun payHoù MIeKONHTAHIMUX H OPHATOPAYHOÏ 13 BpeMeH ayPHHbAKCKOM
KyJIbTyYpbl, KPOMe MUKpOayHbl, HAHAEHHOH BMeCTe C IIDOMBICIIAMH, T!IABHbIM OŐpa30M Marga-
JIEHbEHCKUMN.

Tlpu o6cyxzennn OCCHIIBHOTO nTHYUbero MaTepnalla ABTOP PACHPOCTPAHACTCH Tak Ke
H Ha BONpocbi CHCTEMATHKH H aHaTOMHH.

CTaTHCTHUYeCKAH OUeHKa OTHOCHTETIBHOTO UNCJA KyponaToKk BO payHax pa3HbIX MeCTO-
HAXOMKAEHHÄ ocBeulaeTr CTpaTurpauyeckoe 3HaueHhe OPHMTOPayHbI. HMeHHo Ha BeHrep-
CKHX MeCTOHAXOKMeEHHAX MOXHO TIOKA3ATb, UTO NpONOPUNOHATbHOe UHCJIO KyponaTKH
(Lagopus lagopus L.), no cpaBHeHiiio C UHCIIOM TyHapsanoii KyponaTKH (Lagopus mutus
Montin), OT ayPUHbLSIKCKOTO YBeJIHUHBAeTCA AO Mar faseHbeHCKOLO, 3aTeM B MOCTIIALMaJIbHOM
yMeHbllaeTCH, a BO BpeMA HarpeBa Nocie JIEAHHKOBOTO TIEPHOAA MOJIHOCTBIO HCUe3aeT C
TePPHTOPHH Halle CTPAHEI.

KISEBB KÖZLEMENYEK

Colymbus a. areticus L. nyári tollazatban. A győri iparcsatornôn 1950
november 4-én, az egyik helybeli vadasz egy teljesen nvari tollazatban
levöColymbus arcticus-t lőtt. A madár hozzám került preparalasra
és így alkalmam volt alaposan megvizsgálni. A himmadar tökéletes nyári
tollruhában volt, csupán a torok átszíneződésének megindulása volt tapasz-
talható. Itt a bársonyfekete torok és a felső nyakrész tollazata között itt-ott
megjelentek a szürke téli tollak is. Ugy tudom, preparálás után a Győri
Múzeumba került. Nagy Imre

Lunda a szegedi Fehér-tavon. A szegedi Fehértó felett 1949 július 25.
körül másodmagammal kétséget kizáróan megfigyeltük, hogy egy lunda
(Fratercula arctica ssp.) huzott el a t6 felett. A madár küszvágós
csérek (Sterna hirundo) társaságában, kb. 60 m-re repült el előttünk.

Dr. Tildy Zoltan

A daru Abaüjban. Felsöfügöd községben, a Barsonyos- és a Bélus-patakok
közti ärpaföldeken mintegy 30 db.-böl álló daru- (Grus grus) csapatot
észlelt Szűcs István 1949 április 15-én reggel. A madarak az arpatarlon
legelésztek. Délután már csak lábnyomaikat, ürüléküket és a tollazat tisz-
togatásából visszamaradt apró tollakat találtuk ezen a helyen. A darvak
4—5 napig tartózkodtak itt. A községi mezőőr április 8-án 3 db.-ot látott.

Dr. Thóbiás Gyula

Daru-vonulási megfigyelések Békésben. 1948 szeptember 11-én egy

13 db.-böl álló daru- (Grus gr us) csapat magasan körözött Makó felett;

két nappal később egy magános daru, mely nyilván elvesztette a falkát,

nagy krugatással keringett a határ felett. 1949 őszén, október 5-én érkeztek

meg a darvak egy 75-ös csapatban. Október 29-én 24 db.-ot láttam. 1950

április 5-én dobozi lakásom felett körözött egy daru, majd északnak húzott.
Kereső Ferenc

A daru megjelenése a Velencei-tönäl. 1951 VI. 22-én a dinnyési Fertő
körül lévő szikes, puszta jellegű legelőkön 6 db. daru (Grus gr us) jelent
meg. Bár 1950 őszén is megfordult itt egy magános darukakas, és itt töltött
néhány napot, mégis igen feltűnő e madár itteni, júniusi megjelenése mert
habár a régebbi múltban az akkori dunántúli mocsarakban költött is a daru,
ma már ez a vidék nem esik a daruvonulás útjába. A 6 dinnyési daru álta-
lában együtt tartózkodott, nem voltak túl vadak, és többnyire bogarásztak
a homokban a szikes réteken. Mikolás Kálmán

15 Aduila — 4-4 225

Darvak a Hanysägban. A dunántúli daru (Grus grus)-vonulässal,
illetve észlelésekkel kapcsolatban (Aquila, LI—LIV, 1944—47 (1950), p.
157—180) mind gyakrabban hallunk hirt, amelyek inkabb a Dunantul
délibb reszeröl szarmaznak s kevesebb hirt hallunk a hanysagi reszekröl.
De ez nem jelentheti éppen azt, hogy valóban olyan ritka lenne a daru,
mint ahogyan azt véljük vagy tapasztaljuk. A Hanyságban, a Dunántúl
északnyugati sarkában még ezelőtt 50 évvel költött a daru is, a még ma is
itt költő sok borealis elem mellett, azonban a múlt század végén végre-
hajtott nagy vízszabályozási munkák, vízlecsapolások nagyban megvál-
toztatták a Hanyság felszíni képét. A nagykiterjedésű mocsarak eltűntek,
s ezzel tűnt el a darvak itteni világa is. Azóta még vonulásán is mind gyéreb-
ben mutatkoznak.

Hogy a Hanyságnak milyen gazdag volt a madárvilága és milyen volt
a daru-vonulás a Hanyon keresztül, azt némileg megismerhetjük Bérczi
Károly: Hazai és külföldi vadászrajzok c. 1863-ban megjelent könyvéből,
melyben Chernel Kálmán tudósítása alapján számol be a rábaközi (hany-
sági) vidékről (p. 355.), annak vadjairól és a darut, mint közönségeset
említi (p. 360). Ugyanitt Roth József híres vadásznak egy tavaszi hajnali
récézési napját írja le (p. 364): ,,...a hajó beszállási helyére érkezvén,
minden oldalról darvak krukolása üté meg füleit, mely hangok kíséretében
csónakba szállván s beljebb haladván... közben vadludak közeledtek
feléje, kettőzött lövéssel egyet leemele, egy daru, mintegy gúnyolva evezett
el feje fölött... Ezen kirándulás alkalmával látott túzokot, darut, sast,
vadludat, récét, rókát, vidrát, őzet, szarvast..." Jukovits szerint (1865)
a daru mindig nagy csapatokban fordult elő. Frivaldszky János, Aves Hun-
gariae c. munkájában (1891, p. 217) említi, hogy Rábapordány községnél
(a Hanyság déli pereme alatt) 1888 XII. 14-én egy fiatal példányt ejtett el
ifj. Wolff Lajos. Vönöczky-Schenk Jakab, Daruvonulás a történelmi Magyar-
országon (Természet, 1935 p. 130) írja, hogy Fischer szerint Pomogyon
(— Pamhagen, a Hanyság északnyugati oldala) még 1880-ban is tartott
egy gazda udvarában szelídített darut dísztollszedés céljára. Ismereteim
szerint nemcsak Pomogyon, hanem Acsalag községben is volt egy gazda,
aki ugyancsak szelídített darut tartott udvarában tollnyerés céljából a
múlt század végén. :

A darutollgyűjtés nagyon jó kereseti forrás volt a Hanyság-menti
lakosság számára. Azért mindent elkövettek, hogy darutollhoz jussanak.
Leginkább vadászattal tettek szert darura, de élve is fogták, vagy megelé-
gedtek azzal, hogy költési vagy tanyahelyükön hullatott tollakat gyűjtöttek
össze. Dombrowski említi (1889.), hogy a daru a kapuvári-égerben még költ.
A Hanyság északi peremén fekvő gazdag sváb községek lakói (Mosonszolnok,
Mosonszentjános, Mosonszentpéter stb.) a daru dísztolláért nagy összeget
fizettek. Egy-egy szép tollért 100 vagy 200 forintot is megadtak, ami abban
az időben egy kis vagyonnal ért fel. Lehet, hogy ez nagyban hozzájárult
ahhoz, hogy a darvakat a Hanyságból végleg kiűzzék. Ezelőtt kb. 45 évvel
(1905) találkoztam először a hanysági daruval, illetve annak tollaival.
Edesapám hozott hullatott darutollakat részemre nyár közepén, amit két-
ségtelen, hogy ott költő daruk hagytak hátra. Szavahihető emberek állítása
szerint a pomogyi részen az 1900-as évek elején még költöttek.

Ma már valóban ritkán kerül szem elé. 1929-ben észlelte dr. Studinka
László. R. Zimmermann (1944) szerint a harmincas években Schieb Eszter-
háza környékén egy dürgő daru-kakast filmezett. 1939-ben saját megfigye-

226

lesem hozott össze a daruval. Breuer Gyorgy 1925-ben és 1948-ban figyelte
meg a Fertő mellett (Aquila, LI—LIV, 1944—47 (1950), p. 157 & 180).
Ez a kevés szamu adat ugyan nem jelenti csupàn a gyér mozgalmat, mert
még a legpontosabb megfigyeléshez is nagy szerencse kell. Remélhet6, hogy
a darvak ismét meg-megjelennek a Hanyban is, mint ahogyan az 1947-es
nagy szarazsag nyoman kiégett tözeges terület helyén alig 1—2 ev mulva
athatolhatatlan sürüsegek keletkeztek, és itt 1950 V. 21-en dr. Horvath
Lajossal Mosonszentpéter határában közelről szemlélhettiink ismét egy
sakált. Berczi munkájában ez a faj is szerepelt, mint , nádi farkas", és az ott
említett Főző Ferenc által elejtett példány (p. 362) koponyáját édesapám
sokáig őrizte. Ez is akkor az utolsó példány emléke volt.
Smuk Antal

A szereesensiräly ismét megjelent a Balatonnál. A szerecsensiraly
(Larus melanocephalus Temm.) régebben többízben előfordult
a Balaton mellett. Utoljára Gaál Gaszton 1903 augusztus vége és szeptember
közepe közt gyűjtött három példányt a Balatonboglár előtti fövenyparton.
Azóta nem érkezett újabb híradás a szerecsensirályról, csak egy egészen
bizonytalan adat, mely szerint az 1941-es vízbő esztendőben, amikor a híres
fonyódi Nagyberek ismét víz alá került, állítólag olyan sirályok fészkeltek
ott, melyek a leírás után ítélve valószínűleg szerecsensirályok voltak (Kada,
Vasvári). 1949 augusztus 19-én Fekete István jelentette, hogy Balaton-
szabadinál a távíróhuzalokon egy Moskwa E 201932 jelzésű sirály elszeren-
csétlenült. W. Makarow szíves közlése szerint a sirály szerecsensirály volt,
melyet 1949 július 2-án a Dnyepr torkolatában fekvő Orlow-szigeten
gyűrűztek. A szerecsensiraly kárpátmedencei előfordulását Vönöczky — Schenk
foglalta össze (Aquila, X XIII., 1916, p. 358—60 és 559—61). Eszerint
18 előfordulása volt ismeretes 1916-ig. Ebből csak egyetlen adat szól a
költéséről; az adatok közül kettő a Balaton mellékéről — egyik június
közepéről, másik a fenti, Gadl-féle adat — egy pedig a Fertő-tó vidékéről
való; 1 májusi adat van a Velencei-tóról, 1 augusztusi a Csallóközből, 5
az alsó Duna vidékéről, a többi nyolc pedig Fiume környékéről. Baldamus
szerint 1847-ben a szerecsensirály költött az alsó Tisza vidékén, azonban
a bizonyító fészekalj elkallódott. 1940 tavaszán Vasvári Miklós a tolna-
megyei Rétszilason gyűrűzte a sirályokat és gyűrűzés közben egy kettős
fészekaljat talált. A fiókák még pelyhesek voltak, nagyságuk jóval nagyobb
volt a dankasirályokénál és a pelyhek színe nem barna, hanem szürkés volt.
Így Vasvári feltette, hogy a szerecsensirály fészkét találta meg. Az öregeket
sokáig figyelte, ezek azonban a fészekre nem jöttek és a kavargó nagy sirály-
tömegben mást, mint dankasirályt nem látott. Az egyik fiókát meggyűrűzte,
míg a másikat felnevelés céljából behozta, ez azonban elpusztult. Kitömve a.
Madártani Intézet gyűjteményébe került, de az Intézet pusztulásakor ez
is odaveszett. Zimmermann 1940 tavaszán kétízben vélt megfigyelni 1—1
példányt a kóborló dankasirálycsapatok közt a Fertő-tavon.

Dr. Keve András

A szerecsensirály a Duna mellett. 1935 augusztus 28-án Paks és Duna-
kömlőd közt az egyik Duna-zátonyon magános sirályt figyeltem meg,
melyet gyűjteményem számára elejtettem. Annak idején mint dankasirályt
vezettem be naplómba. A Gaál Gaszton-gyűjtemény intézetünkbe kerülése
. után összehasonlítottam példányomat a Gaál-gyüjtemény szerecsensirályai-

23° 227

val és az azonossagot utölag megallapitottam. Tévedésem onnan eredt,
hogy példányom őszi színezetű madár, mint amilyenek a Gadl-féle példa-
nyok is. A szerecsensiraly (Larus melanocephalus Temm.) 6szi
tollazatban alig ter el a dankasiraly szinezetétôl, egyedüli megkülönböztetöje
az első evezők külső zászlajának fehérsége, amely fehérség átterjed a belső
zászlók nagy részére is. Összevetve a Witherby által (Vol. V., p. 72 és 75)
megadott szárnyjegyekkel, meg kell állapítanom, hogy ábrái csak a fiatal
első éves példányok szárnybélyegeit mutatják be. A legfrissebb balatoni
adat (1949) is azt bizonyítja, hogy a szerecsensirályok augusztus és szep-
tember hónapokban hazánk nagyobb vizeit rendszeresen látogatják.
Dr. Pátkai Imre

Kacagócsér Dél-Dunántúlon. 1950 augusztus 13-án Mozsgón (Somogy
m.) a helybeli vadásztársaság egyik tagja egy kacagócsért(Gelochelidon
nilotic a) lőtt, melyet a Madártani Intézet gyűjteménye részére meg-
szereztem; a madár súlya 240 g. Kada Istvan

Fattyüszerk6 a Lajta mentén. Etető Chlidonias hybrid a-kat
figyeltem meg 1951 tavaszán Zurány (= Zurndorf) mellett.
Lugitsch Rudolf

Csigaforgatò Balatonberenynel. 1949 szeptember 20-án a balaton-
berényi homokzatonyon tanyázó ujjaslile- (Squatarola squatarola)
csapatot figyeltem, amikor Fonyöd fel6l a viz fölött élénk ki-vitt, ki-vitt
szólással egy csigaforgaté (Haematopus ostralegus) ereszkedett
a homokpartra. A csapattól külön álldogált s kerülte a közeledő ujjaslileket. ‘
Kb. ketöräs pihenés utan, mialatt nem szedegetett, Fenékpuszta iranya-
ba elszällt. Dr. Patkai Imre

A gölyatöes fészkelése Székesfehérvár vidékén. 1949 május 16-án a
Székesfehérvár deli szélén elterülő Sostò kiszaradoban lévő fenekén bibicek
es piroslábú cankók társaságában egy gólyatöcsöt (Himantopus
himantopus) fedeztem fel. Mivel ezt a fajt még sohasem észleltem ezen
a vidéken, afféle kóborló, ivaréretlen példánynak tartottam. Fészkelését
kizártnak véltem, annál is inkább, miután a tófenék sekély kis vize házi-
libák és kacsák állandó háborgatásának volt kitéve. Június 19-én újból
ott jártam és akkor már két pár jelenlétét sikerült megállapítanom, melyek
állandó siránkozással keringtek körülöttem. Rövid keresés után mindkét
pár fészkét sikerült is megtalálnom. A fészkek a kiszáradt tófenéken, közel
a nádas széléhez, a szikes sáson voltak, anyaguk apró, vékony nádszálakból
állott. Egyik már erősen kotlott, öt tojást tartalmazott, a másik pedig már
üres volt, csak a kikelt tojás héja feküdt a fészek mellett. Mindkét párnak
sikerült fiókáit szerencsésen fel is nevelnie. Maté László

Különösebb vendégek a Kisbalaton vedterületen az 1949—1951
esztendőkben. 1950 február 24. és március 21. között két pár énekes hattyú
(Cygnus cygnus L.) tartózkodott a Kisbalaton területén ; egyik pár
az ú. n. Vörsi-vizen, a másik pedig a Sávoly felé eső legelőn. Amikor először
láttam őket, a Nagyvíz még teljesen jég alatt állott, a Vörsi-víz azonban
már félig felszabadult volt a jég alól. A hattyúk a jég szélén ültek — későbbi
megfigyeléseim során többször láttam őket a vizen úszkálni — az egyik

228

par a tocsogös réten sétalgatott. 1949 szeptember 14. és 21. között a köfor-
gatot (Arenariainterpres) figyeltem meg elséizben a Balatonnál.
Chernel ugyan emliti munkäiban, hogy a köforgatöt Gadl Gaszton észlelte
a Balatonna!, de Gaal dolgozataiban ennek nyoma nincsen. Elsö alkalommal
a Balatonparton Fenékpuszta közelében láttam egy ötös csapat köforgatöt,
melyből egy példányt a Madártani Intézet gyűjteménye részére sikerült is
elejtenem. Másnap ugyanazon az iszapos, zátonyos parton egy négyes és
egy 2—3 főből álló csapatot láttam, szeptember 17-én pedig ismét egy ötös
csapatot. Szeptember 20-án a Balatonberény előtti fövenyparton láttam
esyver IP Squatarola squatarola,; 1 Crocethia alba, 9
Calidris alpina és 2 Charadrius hiaticula tärsasägäban,
valamint négyet 18 Squatarolasquatarola-val, 8 Crocethia
alba-val és 10-12 Calidris alpina-val vegyes csapatban. 21-én
mar csak egy magános példányt észleltem ugyanitt. A köforgatöval a
Balaton partján második alkalommal 1950 szeptember 16-án sikerült
újra találkoznom, ugyancsak a balatonberényi fövenyparton, amikor két
példány tartózkodott ott, azonban a beállott esős idő úgy látszik, elvitte
őket. A kis godát (Limosa laponica) a Balaton vidékén egyedül
Gaál Gaszton észlelte és gyűjtötte is 1895 szeptember 17-én a Balatonlelle
előtti fövenyparton. Most azután sikerült 1—1 példányban megfigyelnem
Keszthely és Fenékpuszta közt a Balatonparton 1949 augusztus 23-án
és 24-én, 1950 szeptember 18-án, majd 20-án is láttam 1—1 db.-ot, ezúttal
a balatonberényi fövenyparton. A kis goda mindig magánosan járt. A tavi-
cankó (Tringa stagnatilis) első balatonvidéki előfordulását 1951
IV. 6-án sikerült megállapítanom. Egy magános példány keresgetett a
Vörs határához tartozó kisbalatonszéli ú. n. Bocsmány turjános rét szélén.
A locsért (Hydroprogne tschegrava) a Balatonnal elöször
Udvardy Miklos vette észre 1948 aprilis 14-én majd együtt figyelhettük
meg halaszatat a Kisbalaton nyilt vizein (Aquila, LI—LIV., 1944—47
(1950), p. 158, 181—182). A rakövetkezö években is mindig talalkoztam
áprilisban a löcserrel a Balatonon: 1949 április 16-án Pethő Andorral
Fenekpuszta közeleben a Balaton fövenypartjan lättunk pihenni egyet;
április 18-án a Zala fölött halaszgatott egy; 1950 IV. 29-én a Balaton-
bereny előtt fekvő zatonyokon pihent kettő ; ugyanez év X. 1-én a Fenék-
puszta elötti fövenyparton pedig nyole; 1951 IV. 14-én 2 db. a Keszthely
előtti parton pihent, IV. 16-án 8 db. pihent a Vörs határához tartozó Bocs-
many nevezetű elöntött rét egyik füves szigetén. A madarakból egy-kettő
el-elszállt a Balaton felé, vagy az elöntött rész nyílt vizén halászgatott, de
mindig visszatértek az alvó csapathoz, mely csak időnként riadt fel, és
néhány kör leírása után ismét letelepedett a közelben. IV. 26-án 1—1 példány
Fenékpuszta előtt, majd a Keszthely felé eső Balatonparton ; V. 1-én 1 db.
az utóbbi helyen pihen ; I X. 5-én 5 db. a Balatonberény előtt fekvő záto-
nyon pihen ; IX. 11-én 1 db. ugyanitt, hasonlóképpen IX. 20-án 5 db. és
IX. 22-én 2 db. Ezekben a csapatokban fiatal példányok is voltak ; ezen
az őszön az utolsó megfigyelésem IX. 29-én volt, amikor a Keszthely felé
eső Balatonparton láttam 4 példányt. Ez a csapat elég nyugtalanul szállt
ide-oda a part mentén, hol itt, hol ott telepedett le. Még a vonatból is sikerült
látnom egyet.

Megemlékezhetem még végül a kis sirályról (Larus minutus) is,
mely úgylátszik gyakori jelenség a Balatonnál, amire már Gaál is rámutatott.
A Kisbalaton védterületén, vagy az azzal szomszédos Balaton-szakaszon

229

a következö alkalmakkor figyeltem meg: 1949 majus 24.: 1 fiatal a keszt-
helyi móló körül; 1949 augusztus 23.: 3 db. Fenékpuszta közelében a part
mentén; 1949 szeptember 18.: 3 db. a Kisbalatonban, az u. n. Nagyto
vize felett; 1949 november 5. : 5 db. Balatonberény előtt; 1949 november
20. : 1 db. a keszthelyi mólónál; 1950 április 15. : 1 db. Keszthelynel ; 1950
aprilis 29.: 2—3 db. Balatonberénynél; 1950 augusztus 25.: 1 db. a Kis-
balatonon ; 1951 szeptember 4.: 1 db. Fenékpuszta előtt a Balatonparton ;
december 24. és 25.: 1 db. mind a keszthelyi móló körül dankasiraly csapat-
ban. Mindezekböl a megfigyelésekb6l azt a következtetest szüröm le ismet,
hogy a parti és vizi madarak csak rendszeres megfigyelést kivannak és
mindjárt elvesztik a ,,ritka” jelzőt, aminek hajhaszata a régi madártani
megfigyelőknek olyan hőn kívánt óhaja volt. Dr. Keve András

A balkáni kacagógerlék téli mozgása. A költőterületén állandó madár-
nak ismert balkáni gerle gyors és ugrásszerű terjeszkedése azt mutatja,
hogy helyhezkötöttségéből nagy szaporasága folytán a felesleg időnként
elmozdul és távolabbi helyeket népesít be. A terjeszkedés nem mindig
contagiosus. Példának hozhatom fel Szeged környékét, hová a gerlék csak
évek múltával kerültek akkor, amikor már északon és délen nagy mennyi-
ségben voltak megfigyelhetők. Az első költés általában februárra esik, a
letojástól számított hat héten belül repít. Novemberi enyhe időben is hall-
ható szerelmes szólama. Költése alatt a madár (februártól —decemberig)
természetesen helyhezkötött. Az sem valószínű, hogy a fiatal madarak
a nyár folyamán távolabbi útra mennének. Az első költések február és
március hónapokban tönkremennek. A fészkek az időjárás mostohasága
és a kopár kiszolgáltatottság folytán (csókák, szürke varjak, macskák stb.)
elpusztulnak. Ennek ellenére a madár rohamosan szaporodik. A téli időre
visszamaradó gerlék száma nagyon megfogy. Az új madarak, avagy a
régiek indulnak-e el újabb térfoglalásra — ez még megállapításra vár.
A madarak mozgása december elején kezdődik. Leginkább a reggeli — ébre-
dés utáni — időben figyelhető meg a gerlék nyugtalan repkedése. Kettes —
ötös —tizes csapatokban vágnak neki az égnek és látszólag minden cél nélkül
vágtáznak össze-vissza a város feletti térségben. Egyszerre több különböző
irányban iramló csapatot is láthatunk. Ahhoz a mozgáshoz hasonlót azon-
ban, melynek csodálatában először 1949 november 27-én, majd a tél folya-
mán 1950 január 9-én és 10-én volt részem a város légi tere felett, .még
sohase láttam és ilyenről nem is hallottam. Első alkalommal csendes,
tiszta, őszi napon d. u. kevéssel 4 óra után kb. 4—500 gerle jelent meg a
város felett; pár percig össze-vissza kavarogtak, majd megültek. Hasonló,
de méreteiben sokkalta nagyobb volt az a mozgás, amelyet januárban ész-
leltem. Ekkor délután */,4 óra tájban, fagypont feletti csendes, szürkületbe
hajló időben a város feletti ég úgyszólván egyenletesen tele volt szórva
ide-oda haladó gerletömegekkel. A házak között, amennyire az egyenletes
utcák hosszában elláthattam, mindenfelé ugyanaz a kép nyűgözött le.
Első pillanatban fenyvesrigók inváziójára gondoltam, mert erdők felett
láttam néha fenyvesrigókból hatalmas tömegeket. A madarak számát még
csak hozzávetőlegesen sem tudom megmondani, számuk bizonyára sok
ezernyi volt. A mozgás csak percekig tartott, a madárseregek éjszakázásra
a ligetek, főleg az újszegedi és a tiszaparti sétányok fáit lepték el. A január
9-i jelenség megismétlődött kisebb mértékben másnap, 10-én ugyanabban
az időben. A gerletömeg bizonyára távolabbi tájak felől érkezhetett. E jelen-

230

ség nem lehet egyedülálló és másutt is előfordulhat. Nem érdektelen par
szóval kitérni arra, hogy a város lakossága a túlszaporodott gerléket étkez-
tetési célokra használja. A gerlék tömegesen látogatnak egyes udvarokat,
ahol baromfiólak vagy szemetesládák környékén élelmet találnak. Itt teknő-
vel fogdossák. Fjszakäzäsra védettebb helyeken, tűzfalaktól körülvett
udvarok fain, csapatosan pihennek meg; szívesen lepik el a fenyőket, a
száraz terméssel takart ecetfákat stb. E helyeken légpuskázzák őket. A zaj-
talan fegyverrel egymásután lövöldözik le az éjszakázni készülő madarakat.
Gyakori látvány légpuskás gyermekek kezében zsinegre kötött gerlefüzér.
Másfél forintért kínálják a madarak darabját. Dr. Beretzk Péter

A balkáni gerle Máramarosszigeten. 1948/49 telén jelent meg az első
par balkani gerle (Streptopelia decaocto) Maramarosszigeten,
1949/50 telen a madarbaratok mar több helyen felfigyeltek a gerlék tele-
lésére. A gerlék fenyöcsoportokban tanyáznak, és rendszeresen járnak a
majorság részére kiszórt eleségre. Béress József

A balkáni fakopáncs és a balkáni gerle terjeszkedése Romániában. Még
mikor Focsaniban dolgoztam (1949), ismerkedtem meg a balkáni fakopáncs-
csal (Dryobates syriacus balcanicus Gengl. et Stres.), amely
ott a kertekben elég gyakori és bizony barackérés idején eléggé szamottev6
kart okoz a barackban. Miutan visszajöttem Szaszrégenbe (= Regiu), min-
den egyes szem elé keril6 tarkaharkälyt megfigyeltem, de a fajt nem sikerült
itt két éven at megtalálnom. 1951 VI. 19-én a balkáni fakopancs első pel-
danyat kaptam kézhez, még hozzà egy még nem repülös him példanyt,
melyet a varosban egy utcai fan fogtak. A fiatal példany mellén gyenge
pirosas 6v volt lathato. Ez a példany tehat a balkani fakopäncs erdélyi
fészkelését bizonyítja.

Ugyszintén Focsani vidékéről ismerem a balkáni gerlét is (Stre pt 0-
pelia d. decaocto Friv.), 1951 márciusában láttam egy párt Szász-
régenben a román templom fenyőfáin. Majd IV. 26-án a gimnázium kertjé-
nek fenyőfáin is láttam egy párt. Később azután nagyon sokat láttam a
szomszéd kert akác- és gesztenyefáin, s minden reggel 4—5 órakor már
hallani lehetett turbékolásukat. Fészekanyagot még V. 25-én is láttam hor-
dani, majd VI. 4-én 2 tojást kaptam. A tojások mérete 31 x 24 mm, olyan
erősen kotlottak, hogy kb. 3—4 nap múlva kikeltek volna. A fészek egy
hársfán állott. Nem akarom azt erősíteni, hogy ez évben vannak itt először
a gerlék, de minden esetre nagyon kétséges, hogy 1950-ben már lettek volna
Szászrégenben, és hogy elkerülték volna a figyelmet. Ha voltak is esetleg,
nagyon kevés példány lehetett csak ; most ellenben a város minden részén
lehet őket hallani. Kohl István

A borzas gödény Bulgáriában. A borzas gödény (Pelecanus cris-
pus Bruch.) még mindig költ Bulgáriában, a Duna vidékén, bár már nem
annyi helyen, mint ahogyan azt egykor Hodek találta: biztosan ma már
csak a Sreberna-tavon. Az 1942., 1943. és 1944. években, amikor Petroff
barátom felkereste a tavat, több mint száz pár költött ott, de 1948-ban
már csak 14 fészket találtunk. Úgylátszik azonban, hogy a Duna román

oldalán nagyobb számban fészkel, mert többször láttunk 2—300 tagú
csapatokat is Románia felől jönni. A Sreberna-tavat most állami felügyelet
alá helyezték és így remélhető, hogy a fészkelő pelikán-párok száma meg-

231

növekszik. 1943-ban csavargók kiszedték a fészekaljak tojásait, de a peli-
kanok sikeresen költöttek mäsodszor. P. Pateff (Sofia) +

Gödenyek Kalocsa mellett. 1950 november 12-én Homokmégy hatara-
ban a helybeli vadásztársaság tagjai nyuläszat közben két gédényt (Pel e-
canus o. omocrotalus UL.) ejtettek el. A madarak, szokasuktol
elteröen, tarlon ültek. Mindkét példany fiatal, barnas tollazatu. A megseb-
zett példány a budapesti állatkertbe került, a másik pedig intezetünk gytij-
teményébe. Példányunk gyomrában egy darab folyamirákot találtunk.
A madár hím, súlya pedig 8600 g volt. Dr. Patkai Imre

Énekes hattyü Biharban. Kovács József erd66r 1949 április 13-án Geszt
hataraban, a begecspusztai tocsogös legelön 6t, majus 25-én pedig ugyanott
hét hattvut latott. Asztalos Imre 1950 februar 22-én d. u. Zsadany. hatara-
ban az Orosipuszta felett ket, keletnek szallò hattyut figyelt meg: köze-
lebbi meghatározás nem volt lehetséges, de tekintve az énekes hattyú
(Cygnus cygnus) gyakoribb megjelenését ezekben az években, fel-
tételezhető, hogy ezek is ehhez a fajhoz tartozó példányok voltak.

Müller Géza

Énekes hattyú Komárom megyében. 1950 február közepén 7 db. énekes
hattyut (Cygnus cygnus) figyeltem meg Tárkány község felett.
Dudich László

Énekes hattyú Tatán. 1950 november 7-én egy énekes hattyút (C y g -
nus cygn us) láttam a tatai Nagytavon. A tócsősz a madarat már három
nappal korábban is látta. November hónapban majdnem minden nap lehe-
tett észlelni. Fiatal példány volt, mert nem volt tiszta fehér.

Porga Zoltán

Enekes hattyú a Velencei-tavon. 1950 március 3-án a dinnyési Fertőről
nagyszámú récecsapattal együtt, egy énekes hattyüt (Cygnus cygnus)
riasztottam fel, mely a Velencei-tó felé elszállt. Dr. Vertse Albert

Énekes hattyú a Kisbalaton környékén. Az énekes hattyú (Cy gnus
cy gnus) a Balaton délnyugati sarkát elég gyakran keresi fel, azonban
az eddigi megfigyelések szerint nem a nagy Balatonon szokott mutatkozni,
hanem a környéki kisebb tavakon és vizeken. Így Keszthely közelében
1921 január 11-én (Keller); 1939 telén a vörsi temetőnél felgyülemlett
víztárolóban tartózkodott két példány (Warga Ferenc); 1943 februárjá-
ban a hévizi csatornában került kézre 2 példány (Darnay, Keller) : 1949
február közepén Ács András és Lancz József Keszthely határában, a Héviz-
csatorna kiöntésében láttak 6 példányt. Hoffmann Sándor

Énekes hattyú 1950 őszén Biharban. Matolcs községből állatkertünk
1950 novemberében egy sebzett fiatal énekes hattyut (Cygnus cygnus)
kapott. A madarat hosszabb ideig egy baromfiudvarban tartották volt.

zombath László

Apäcalüd Keszthely környékén. 1948 április 22-én az ü. n. Usztato-
majornal egy apacaludat (Branta leucopsis) figyeltek meg.
Prof. dr. Keller Oszkar

Vörösnyakü lid a Bánátban. 1949 március 8-an Kalacsan, Timisoaratol
mintegy 24 km-re északra, egy him vörösnyaku ludat (Branta rufi-
eolıis)löttek egy hatos csapatból, mely egy több százas nagylilik- (A nser
albifrons) csapathoz csatlakozott. A madár muzeumomba került.

Lintia Dénes

A vörösnyakü lúd Ókígyóson. A vörösnyakú lúd (Branta rufi-
collis) egy példányát, mely az ókígyósi réten 1943 november 13-án
került kézre, a Madártani Intézetnek ajándékoztam. Hankó Mihály

Bütykös ásólúd Somogyban. 1949 október 13-án Krachon Tivadar
Nagykanizsa határában általa ismeretlen , kacsát" lőtt. A meghatározás
végett hozzám küldött madárban a bütykösásólúd(Tadornatadorna)
fiatal hímjét ismertem fel és azt a Madártani Intézet gyűjteménye részére
megszereztem. A madár súlya 930 g. Barthos Gyula

A kekesörü réce Nagvigmandon. 1949 július végén a Nagyigmánd
határában fekvő halastavakon három kékcsőrű récét (Oxvuraleuco-
cephala) figyelhettem meg. A tóőrnek május vége felé tűntek fel ezek
a récék, későbben egyet el is ejtett közülök, mely Szederkényi Dénes tanító
tulajdonába került. A tavon tehát abban az évben négy példány tartóz-
kodott, melyből egy hím került terítékre. Költését beigazolni nem sikerült.

Janisch Miklós

A kékcsőrű réce Dél-Dunántúlon. 1949 V. 25-én Pellérd (Baranya m.)
község határában fekvő halastavon 3 kékcsőrű réce (Oxyura leuco-
cephala) jelent meg, éspedig 2 d és 1 ?. A gacsérok állandóan követték
a tojót, bár hevesebb összeütközést közöttük sohasem figyeltem meg. Igaz,
hogy a tojó mindig kikerülte, amikor a pár együtt volt és a harmadik madár
közeledett. Ilyenkor a tojó 15—20 m-t repült tovább, miáltal a nyugalom
helyreállt. A kékcsőrű récék mindig 4—12 főnyi szárcsa (Fulica atr a),
cigányréce (Nyroca nyroca) vagy vöcsök társaságában tartózkodtak,
de nagyobb csapatok közé, melyek a nyílt vizen úsztak, nem keveredtek.
VI. 22-én lelőttem az egyik gácsért, hogy a tojó ne legyen zaklatva költé-
sében, ami meg is történt. A tojó ettől az időponttól kezdve ritkábban
mutatkozott, néha jóformán hetekre is eltűnt, míg végre IX. elején került
szem elé a pár, 8 szépen fejlett, de még nem teljes tollazatú fiatallal.

Mikolás Kálmán

A márványos réce megjelenése a Velencei-tavon. 1951 január havában
4 db. márványos réce(Anas angustirostris) jelent meg a Velencei-
tavon, és mintegy két héten át tartózkodott ott. A négy réce — 29 2 2 —
állandóan együtt tartózkodott, és más kacsák közé nem keveredett. Két
hét múlva eltűntek és III. 13-án újból megjelent a márványos réce, de most
már egy pár. Ezek sem vegyültek a többi réce közé és kb. egy heti ittlét

233

utan vonultak el. A marvanyos récét Magyarorszagon még csak a Velencei-
tavon észlelték, éspedig Chernel 1893—1896 közt négy éven at. Közülök
egy lohos példányt 1894 IX. 15-én begyűjtött. Azóta márványos récét
nem észleltek. Mikolás Kálmán

Jegesréce a kecskeméti Holt-Tiszán. A Kecskemét határához tartozó
Szikrai Holt-Tiszán 1951 XII. 7-én egy fiatal tojó jegesrécét (Clangula
hyemalis) ejtettek el. A madár kb. egy hétig tartózkodott ezen a helyen.
Meglehetős bizalmasan viselkedett, és a sporthorgászok blinkerjeit akarta
mindig elkapni. A madarat a Madártani Intézetnek adományoztam.

Mészáros György

Kiskócsag-telep Abádszalók határában. 1949-ben a kisköcsag (E gretta
garzetta) költött Abádszalók határában. A vegyes gémtelep egyik holt
Tiszaág-menti erdőben 10 km hosszúságban húzódik el. 1949 június közepén.
az itt költő kiskócsag-párok számát 60—70-re becsültem.

Radványi Ottó

A saséri gémtelep — 1949. A kedvezőtlen vízviszonyok ellenére az
1948-as idénynél (Aquila, LI—LIV., p. 161—62 & 184—85.) tarkább, moz-
galmasabb madárélet alakult ki az algyői Sasér-sziget gémtelepén. A Tiszá-
nak az egész tavaszon át egyszer sem volt számottevő áradása és a kubikgödrök
négyötödrésze már április közepén szárazra került. Csupán a Saséri-holtág
és a gémteleptől 4 km-re kezdődő fehértavi főcsatorna folyamatosan száradó
vize nyújtott alkalmas halászterületet a szigeten fészkelő gémeknek. Az első
kiskócsagot (Egretta garzetta) március 29-én észleltem. Ezidőtől
kezdve napról napra gyarapodott számuk és április utoljára befejezettnek
volt mondható a vonulás. Május elején már 12 kiskócsag a fészkén ült, 19-ére
30-ra emelkedett a fészkelő párok száma. 26-án találtam az első fiókákat.
Június elsején fészekszámlálást tartva, 163 kiskócsag fészekaljat könyveltem
el madarásznaplómban. Június 25-re a fiókák nagyrésze kirepült. Az elvo-
nulás augusztus 20-a után kezdődött és szeptember első felében fejeződött
be. Üstökös gémből(Ardeola ralloides Scop.) 12 pár költött ebben
az esztendőben ; május 30-án találtam első fészekaljait és június elejére a
fiókák nagyrésze már a szigetet övező holtág sekély vizében halászgatott.
Július közepétől lassan, észrevehetően fogyott a számuk, szeptember már
csak 2 darabot talált belőlük a Saséren. A szürkegém(Ardeacinerea)
március második felében nagyrészt megérkezett ; április 5-én találtam az
első fészkén ülő gémet. Mintegy 150 pár költött 1949-ben. Vörös gémnek
(Ardea purpurea) mindössze három fészekalját sikerült kimutatnom.
Mint 1948-ban, 1949-ben is a bakcsöok (Nycticorax nycticorax)
képezték madártelepünk zömét. Hozzávetőlegesen 175—180 párra becsül-
tem számukat. 1948—49 telén fészekszámolás közben bukkantam ra a
lombtalan: erdőcskében a rétisas (Haliaethus albicilla) fészkére.
A saspár már február hó első napjaiban megjelent a fészek felett ; e hó 12-én
láttam az első nászrepülést. Ezidőtől kezdve szorgalmasan javítgatták a
viharoktól alaposan megtépett fészket, de költésre sajnos nem került sor,
mert az anyamadarat lelőtték. 1950 március 21-én ismét lakottnak talál-
tam a fészket és a Sasértől mintegy másfél km-re az ártéri nyárfásban építés
alatt lévő új rétisas-fészket fedeztem fel. Sterbetz István

234

A fehérgélva (Ciconia e. eiconia L.) Del-Rhodesiäban. A megfigyelés
időszaka 1948 októberétől 1949 áprilisáig terjedt. A vonulási idény elején
a gólyák rendszerint nem sokat időznek Dél-Rhodesiában; ezt talán az
ebben az időben ezen a vidéken szokásos szárazság okozza. Ilyenkor egy
éjszakára vagy hasonló időtartamra szoktak maradni töltéseken, vagy vízzel
borított rétségeken (,,vlei7). Ezzel szemben december végétől március
végéig rendszerint nagy számban táplálkoznak a gólyák a réteken, a völgyek-
ben és még az utak mentén is. Nagy csapatokban érkeznek dél felől és ren-
desen északi irányban mozognak. Táplálékuk rendszerint sáskafélékből és
nagyubb termitákból áll. Dél-Rhodesia, rendes körülmények között, a
december és március közti időszakban vízbő, a völgyekben vízállások, folyó-
vizek képződnek. 1948 őszén a gólyák, mint rendesen, október utolsó két
hetében jelentek meg délnek tartó útjukon; a csapatok száma november
végéig fokozatosan növekedett és a vonulás gyakran olyan magasan történt,
hogy puszta szemmel alig voltak láthatók a csapatok. Ez év decemberében
a gólyák, különös módon, kis, alig 6—12-es csapatokban jöttek, csak a
rákövetkező hónap vége felé időzött Shabani környékén néhány napig
nagy csapat, mely több mint 200 példányból állott. Az idő haladtával a
csapatok száma is növekedett, de még ekkor sem a szokott mennyiségben.
Az északnak tartó úton még áprilisban is akadtak kisebb kóborló csapatok.
Az első érkezők kimerülteknek látszottak, hosszabb ideig tartózkodtak a
folyók partján és folyton ittak, anélkül, hogy a táplálékkeresést megkísé-
relték volna, annak ellenére, hogy az bőven akadt. Egy ilyen kisebb, nyolc-
tagú csapat szokatlan viselkedését figyeltük meg feleségemmel április 15-én :
a madarak, melyek szintén szemmel láthatóan jobban érdeklődtek a víz,
semmint a táplálék iránt, leszálltak a folyó partjára, mintegy két óra hosszat
tartózkodtak ott és azután egyszerre repültek fel, de különböző irányokban,
az összetartozandóságnak legcsekélyebb jele nélkül. Vagy laza kötelékben
kóborló csapat volt, melyet egy megfelelő terület vonzott oda, vagy talán
később újból összeálltak, amit mi már nem tudtunk észlelni. Mindenesetre
nem láttuk, hogy miért kellett szétszóródniok. Nehéz véglegesen meg-
állapítani e madarak vonulási sietségének okát, de feltételezhető, hogy
nehezen bírják elviselni a Dél-Afrikának ebben a részében uralkodó rend-
kívüli hőséget és az aszályt. Bár 1948 októbere és 1949 áprilisa között
nem sokat utazgathattam Dél-Rhodesia más vidékein: bizonyos az, hogy
Shabani környékén a gólyák vonulása eltért a rendes évi mozgalmuktól.

T. C. Pead (Shabani, South-Rhodesia.)

erer

1944-ben 2 fidkat, 1945-ben 4, 1948-ban 2, 1950-ben pedig 3 fidkat neveltek.
1946-ban és 1947-ben nem voltak fiai, 1949-ben ugyan szintén ott tartoz-
kodtak a fészken, de fiókákat nem neveltek. 1949-ben nagy szárazság
volt, 1950-ben szintén; ez utóbbi évben a három kikelt fióka még csupasz
volt, amikor elpusztult. A nép mind a költés elmaradását, mind a fiatal
gólyák elpusztulását a szárazsággal magyarázta; ez azonban nem helytálló,
mert a község határában folyik a Zagyva, melyben elég halat, békát, kagylót
és kígyót találhattak a madarak. Vannak a közelben ezenkívül kisebb tavak
és tócsák is, melyeknek vize még aszály idején se apad ki, ezekben is elegendő
táplálékot találhattak. A fiókák elpusztulása talán azzal magyarázható,

235

hogy a gólyák csibéket is hordtak fiaiknak és mivel a baromfivész ott is
megtizedelte a majorsagot, a fertözött baromfi fogyasztasa is hozzajarul-
hatott a golyafidkak pusztulásához. De lehetett ok az is, hogy a kagylókban,
békakban és békaporontyokban, mint kéztesgazdakban, Trematoda larvaja
fejlődött ki és ez került a gélyafidkak belébe s okozta vesztüket. A fiókák
pusztuläsakor sajnos még nem tartözkodtam ott és igy nem küldhettem fel
tetemeiket az ällatorvosi egyetemre, hogy a vizsgalat fényt deritsen erre a
tisztäzatlan kérdésre. 1950-ben a fentemlitett fészket mar junius 20-an
elhagytäk az öregek és bar tovabbra is a környeken tartozkodtak, a fészekhez
tobbé nem tértek vissza. Breuer György

A fekete gólya fészkelése a Balaton vidékén. A fekete gólya (Ciconia
nigra) fészkelését az uzsai erdöben 1944-ben észleltem elöször. Ekkor egy
nem egészen , rejtett helyen" fészkelt. A fészek a földtől 5 m magasan volt
és ebben az esztendöben csupan egy fidka repült ki. A mäsik fidka egészen
satnya volt és kés6bb el is pusztult. 1945-ben is fészkeltek a fekete golyak,
de ekkor mar egy nagy kiterjedesü ös-bükkösben. Ezutan folytatölagosan
költöttek, mig az 1947. évi költesböl 3 db.-ot nagy nebézségekkel kiszed-
tiink és a budapesti allatkertnek küldtünk el. A fészek ekkor egy 28 m magas,
1 m vastagságú bükkfan állott. 1948-ban a gólyák ugyanezen a helyen
fészkeltek és a fiókák ki is repültek. A rákövetkező évben már nem köl-
töttek ezen a fán, de valószínűleg közelben volt a fészkük, melyet ugyan
nem találtunk meg, de a madarak az előző évekhez hasonlóan rendszeresen
jártak az itteni halastavakra. Magyar Jenő

A fekete gólya fészkelése Zalában. Tormafölde községhez tartozó Vétyem-
pusztán 1949-ben költött a fekete gólya (Ciconia nigra). A pár egy-
szerre érkezett meg a határba ; április 10-én és 19-én figyeltem meg először
fészkén, mely egy bükkfán állott. A fészek táját. erősen zavarták, így
költésük nem lett eredményes. Szeptember 24-én a madarak elvonultak.

Németh László

A fekete gólyák költése és vonulása 1949-ben Somogyban. Lantos György
jelenti, hogy 1949 nyarán a Somogyszob körüli erdőkben egy pár fekete
gólya (Ciconia nigra) költött. Az Alsójárás határában fekvő halas-
tónál és az átfolyó patak környékén Sajgó Gyula szerint egész nyáron át két
fekete gólya tartózkodott. Magam megfigyeltem a Vörs határába eső sekély-
vizű Kisbalaton taván 21 db. fekete gólyát szept. 12-én, 18-án pedig 9-et
ugyanott. Odor Sándor szept. 15-én észlelt egy példányt Balatonszemes
határában, Török Gábor ugyancsak egyet szept. 20-án a nem messze fekvő
Radpusztanal, Horvath Lajos pedig az őszi vonuláson Mesztegnyő határában
huszonnégyet. A fenti megfigyelések bizonyítják, hogy a fekete gólya ma
is fészkel Somogyban és valószínű, hogy a somogyszobi adaton kívül más
rejtett erdőrészben is költött 1949-ben. Dr. Keve András

Saskeselyü a Déli Kárpátokban. A saskeselyű (Gypaetus bar-
batus aureus Habl.) már nem fészkel a Déli-Kárpátokban, de 30—40
évi távollét után 1920 körül ismét megtelepedett a Retyezát hegységben és
2—3 évig rendesen költött is, ahogyan ezt Teleki Jenő is megfigyelte. A költő

236

parbol az egyik madarat — szerintem a tojöt — 1927 dec. 28-an Cainani
község határában a Sarul havas alján egy erdöör szerencsétlen lövése leteri-
tette, és ezzel az utolsó nálunk költő pár megsemmisült. Ez a példány a
Sibiu-i (nagyszebeni) múzeumba került. Elvétve azután még láttak egyes
példányokat, de nem sokszor, költeni azóta sohase költött többé (Kammner,
Verhand. Mitt. Siebenb. Ver. LX XVIII., 1928). Ez alkalommal egy téve-
dést is ki akarok küszöbölni az irodalomból. Több helyen is szerepel az
az adat, hogy 1910 nov. 24-én Paulis község határában lőttek egy szakállas-
keselyűt. Ezt a téves hírt, egy verseci vadász elhamarkodott közleményét,
a ,, Veidmannsheil" c. vadászújság X. évfolyamának 439. oldalán Tschusi
is átvette. A madár nem saskeselyű, hanem fakókeselyű (Gyps f. fulvus
Habl.) volt, melyet most a verseci városi múzeum őriz. Lintia Dénes

Fakókeselyű előfordulása a Pilisben. Nem mindennapi madártalál-
kozásom volt 1950 szeptember 15-én a 757 m magas Pilis tetején; az
északkeleti égbolton messze, magasan, egy kis pont, mely egyre nagyobbodik,
amint gyorsan közeledik felém. Már látom, hogy nagy-ragadozó, mely
mozdulatlan szárnnyal úszik a levegőben. Gyorsan hanyattfekszem, úgy
figyelem a Zeiss-szel: most már itt kering majdnem fölöttem és — bár
magas régiókban marad — jól látom deszkaszerűen egyenes, hatalmas szár-
nyait, végükön az ujjszerűen hegyesedő evezőkkel, látom kis, hegyes fejét,
tömpe, vastag, szélesedő, egyenesen elvágott farkát s amint rézsút fordul, a
napsugárban pontosan kirajzolódik az ég kék háttere előtt felsőtestének
agyagfakó színe, sötét szárnyavége. Nem sokáig tart a látomás: kettőt kering
és azután visszazuhan, ahonnan jött, az északkeleti ég végtelenjébe.

dr. Mannsberg Arvéd

Szirtisas előfordulások. 1948 november 28-án Szolnok határában lőttek
egy 2—3 éves hím szirtisast (Aquila chrysaetos). 1949 április
4-én a Börzsöny-hegység Diósjenő felé eső részén egy öreg tojó került kézre.
Ez költő-példány volt, kifejlett kotlófolttal, az oviductus-ban összetört,
teljesen fejlett tojással. Gyomra egészen üres volt. Ugyanez év november
27-én ugyancsak a Börzsönyben, Ersekvadkerten egy öreg hímet lőttek.

Dr. Machay László

Szirtisas a Börzsönyben. 1950 június 7-én d. u. a Nagyinóc (813 m)
környékén az ú. n. Fokhagymáserdő felett egy nem túlmagasan köröző
Aguila chrysaetos-t láttam, melyet általában fakóbb színezeténél
fogva fiatalabb példánynak néztem. Ugyanezen a helyen, de ezúttal köze-
lebbről másnap megint észleltem egy szirtisast, mely alkalmasint azonos
volt a 7-én látottal. Lojos Gyula vadőr szerint 1950-ben is, épúgy, mint
1949-ben, állandóan három ilyen sas — melyeket ő is szirtieknek néz —
szokott ezen a környéken tartózkodni, de fészekhelyüket, ha ugyan egy-
általán költő-példányokról van szó, megállapítani mindaddig nem sikerült.

Dr. Mannsberg Arvéd

Szirtisas Budapest felett. 1951 X. 28-án a budapesti Lánchídnál a Duna
felett keringő szirtisast (Aquila chrysaetus) figyeltem meg. Egy
héttel előtte ugyancsak észlelte Jakab. Endre a Margithídnál.

Dr. Patkai Imre

237

Aquila pomarina Brehm fészkelése a Meesek-hegységben. Most találtam
másodszor a kis bekäszö sas fészkét a Mecsekben, holott évenként alaposan
szoktam ellenőrizni körülfekvő erdeink nagy területén a ragadozó madarak
fészkeit. Először 1924-ben Pécsváradon akadtam ra (Aquila, XX XII—
XXXIII., p. 254), másodszor pedig 1950-ben az első fészek helyétől lég-
vonalban mintegy 6 km-re keleti irányban, a Zengővárkony község határá-
ban fekvő állami erdőben (az erdő főként tölgy és cser). A fészek a tölgyfán,
20 m magasan volt; fészekben május 15-én egy tojás, mely azonban már
egy héttel azelőtt, 8-án is ott volt, így nem is gyarapodhatott volna a fészek-
alj. Ugyanebben a fészekben az 1948. évben barna kánya költött.

Agárdi Ede

A parlagi sas fészkelése a Bánátban. 1950 tavaszán két pár parlagi
sas (Aquila heliaca) fészkelt Timisoara (Temesvar) környcken
éspedig az egyik par a Hidasligeti a masik pedig a Saroltavari erd6ben.

Prof. Lintia Dénes

Daräzsölyv fészkelése a Bakonyban. 1949 V. 22-én Fejérvarcsurgé:
közeleben a Gaja-patak völgyeben, a szikläs hegyoldalak fai felett egy
daräzsölyv (Pernis apivorus) part lattam näszrepülesben kerin-
geni. VI. 4-én sikerült a 2 tojásból álló fészekaljat is megtalálni.

Maté Laszlo

Kishéja a Hajdüsägban. 1949 VI. 6-an Hajdúböszörmény mellett öreg:
diófa hegyére zsakmänyäval leereszkedő ,,karvalyt” figyeltem meg. Kocsival
megközelítve elejtettem, s akkor tűnt ki, hogy kishéja (Accipiter
badius brevipes Sev.) öreg bím példányát sikerült begyűjtenem.
A madarat a Madártani Intézetnek adomanyoztam. A madár súlya 155 g
volt. Gyomrában pintyfélének maradványait találta Pátkai.

Dr. Radó András

Újabb kishéja előfordulások Ókígyóson. Az Aguila 50. kötete 403—404
(413) oldalain ismertettem az 1936—1942-ig terjedő időszakban észlelt
kishéja (Accipiter badius brevipes Sev.)-adatokat. 1946
VIII-ában egy fiatal tojó, ugyanezen év IX. 8-án egy öreg hím példány került.
kézre uhuzäson. A fiatal madarat a Madártani Intézet gyűjteményének
ajándékoztam. Hankó Mihály

Héják különös viselkedése. Zamárdi mellett a Balaton partján az egyik
különálló, csendes parti nyárfacsoport felől 1950 X. 15-én igen élénk, hosz-
szasan tartó vijjogás keltette fel figyelmemet. Az azidőben még lombosan.
álló, fakon két héját (Accipiter gentilis) sikerül egész kozelre
belopnom. Feltevésem alapján a héjaknak legalább is egyike északabbrol
érkezett. A szokatlanul hideg időjárás mellett megtett vándorútján egy
kivételesen meleg, derűs napszakban a nagy termetű tojó közelsége keltette
fel a hímben a nászidőre emlékeztető hívó hangokat. Megállapíthattam :
semmi esetre sem zsákmány feletti civódás váltotta ki a héjákból a hangos
lármát. A héják látszólag nyugodtan ültek a fák lombsűrűségében. Élénk
hangoskodásukhoz hozzájárult az alkalmi jól tápláltság is. A téres, gazdagon
fásított üdülőtelepen tartott baromfiállomány bőséges dézsmálása már hetek
óta biztosította a ragadozók kivételes testi kondícióját. Ugyanekkor a héják

238

felett alig néhány méternyi magasságban a fák koronäin egy csapat tengelic
(Carduelis carduelis), vegyesen kenderikékkel (Carduelis
cannabina) nyugodt biztonságban csicsergett, szinte versengve a
riaszto éles vijjogassal. Az apro madarak a héjakban nem ismertek ellenségre.
Barthos Gyula

A törpesas fészkelése a Hanysaghan. A törpesas (Hieraaetus p.
pennatus GM.) a legújabb honi madártani irodalom szerint legritkább
fészkelő sasfajunk. A Nemzeti Múzeum egyetlen, kettős fészekalja még a
múlt századból való, és lelőhelye a jelenlegi országterületen kívül esik.
1949 VI. 4-én a Hanysági Egererdőben fészkelve találtam. Az Égererdő
kapuvári részében, a zárt erdő egyik legszélső, alacsony égerfáján, a földtől
5 m magasságban volt a fészek, mely az egerészölyvétől semmiben sem tér
el, valószínű nem is maga készítette fészek. A fészek szélén teljesen friss,
lombos égerágak voltak. A fenti dátumon egy meglehetősen fias tojás volt
a fészekben. Az ölyvénél csak alig nagyobb tojás alapszíne halvány citrom-
sárgás-fehéres, foltozása sűrűn álló, apró, nagyon halvány szürkés-lila
pettyezés, amely a tompább végén egyetlen bevonattá egyesült. A fészek
megtekintése után elrejtőztem annak közelében. A madár 3 óra alatt ötször
tért vissza. Kétszer a fészekbe is beült. Egyízben a közeli fára telepedett
és sajátságos fütyülő hangot hallatott (pü-pü-pü-pi-pi-pi-pi-pi, az utóbbiakat
egyre gyorsabban ejtve). Fészkét mindig alacsonyan a fák között repülve
hagyta el, visszatérni is így szokott. Egyízben egy egerészőölyv (Buteo b.
buteo L.) pár, mely a közelben fészkelt, és már fejlett fiókái voltak,
üldözőbe vette. Meglehetősen gyáván viselkedett. A sas, amelyet tavcsévem-:
mel néha 20 m-ről is szemlélhettem, a sötétbarna változathoz tartozott,
vállain fehér folttal. Dr. Horváth Lajos

Vörösfarkú ölyv Budapest határában. 1948 III. 2-ikán Rákospalotán
egy beteges vörösfarkü ölyvet (Buteo buteo vulpinus Glog.)
sikerült elejtenem. A madar tojäsvezetekeböl a boncolasnal egy kifejlett
mészhéjú tojás került elő. A madarat a Madártani Intézetnek adomanyoztam.

Muray Róbert

A kékesrétihéja újabb fészkelése Magyarországon. A kékesrétihéja
(Circus cyaneus L.) hazai fészkeléséről egyetlen hiteles bizonyítékunk
van (Agárdi, Aguila 1939—42.). 1948 V. 16-ikán a dél-baranyai Tüskés-
pusztán szintén fészkelve találtam. A pusztától keletre és nyugatra hosszan
elnyúló rét közepén két-két halastó terül el. Az északkeleti tó északi fele
1948-ban lecsapolás folytán teljesen szárazra került. Magas, elszáradt sás
közt, a víztől kb. 100 m-re volt a fészek. A letört sáslevelek fölé, mintegy
keretnek, néhány fűzfagallyat helyezett a madár, a fészek belsejét pedig
némi kóccal bélelte ki. Az említett napon 4 tiszta tojás volt a fészekben.
Ezek a barna rétihéjáénál jóval kisebbek, hófehérek és finom héjuk van.
A madár, annak ellenére, hogy semmi takarás nem volt, újra-újra visszajött
és a fészek fölött alig 10 m-re helyben lebegett ; jellegzetesen színezett öreg:
tojó volt. A szintén öreg hímet napközben a tavak fölött többször meg-
figyeltem. Dr. Horváth Lajos

A kerecsensólyom fészkelése Békésben. 1950 májusában Gyula határá-
ban fekvő Sitka-erdőben dr. Korompai Viktor egy nagyobb ragadozó fészkét

239:

talalta, azonban idejének rövidsege nem engedte, hogy pontosabb meg-
hatarozast végezzen. VI. 4-én megvizsgaltam a fészket, melyben a kerecsen-
sölyom (Falco ch. cherrug Gray) 3 kitollasodott fidkajat talaltam.
A 80—90 cm átmérőjű fészek magas körisfa tetején állott. A fiókák ekkor
fácántyúk-nagyságúak voltak. Kereső Ferenc

A kerecsensólyom különös fészkelése a Kisbalatonban. Benedek Endre
védterületi vezetővel 1950 III. 7-ikén láttuk ez évben először a kerecsen-
sólymot (Falco ch. cherrug Gray) a Kisbalatonnak Vörs felé eső
szélében. Ugyanezen a részen, ahol a nyárfákon több gólyafészek áll, melyek
1949-ben csaknem mind lakatlanul maradtak, ez időben állandóan járt a
héja (Accipiter gentilis) is. A kärtekonyirtäs során egyik him
kézre is került, mely a Madártani Intézet gyűjteményében van. 1950 III.
30-ikán Futó Márton szerint megérkezett ugyancsak ide az első gólyapár
(Ciconia c. cicomia LL.) is. Rovidesen megjöttek a, Tobbiek nen >
valamennyi fészket elfoglaltak. Aprilis végén jelentették nekem a vadörök,
hogy a,,héja tojó" part szerzett, és a Bocsmany nevezetű rét felé eső magános
nyárfán álló gólyafészekről a gólyákat eiverték. A , héják" és gólyák közt még
hosszabb ideig folytak a harcok a fészekért, de végül is a , héják" kezdtek
költeni a fészekben. Már akkor felhívtam az őrszemélyzet figyelmét, hogy a
fészkelés érdekes, és ameddig időm lesz annak megtekintésére, gondosan
őrizzék a fészket, mert különös jelentősége van. Ennek ellenére május hó
folyamán a kártékonyok irtásával a , héja" "-tojót lelőtték, de az sajnos egyik
gyűjteménybe sem került. Ellenben a vadőrök jelentették levélben, hogy
a tojások kikeltek és a , hím" tovább neveli a fiakat. Amikor V. 26-án meg-
érkeztem a Kisbalatonba, az a hír fogadott, hogy a hím már nem etetett
napok óta, a fiókák a fészek szélén állottak, ezért onnan leszedték, és az
Erdőközpont Ragadozómadár-Telepére küldték fel őket. Annál nagyobb
volt a meglepetésem, amikor Bástyay Lóránt közölte az Intézettel, hogy a
Kisbalatonból 4 kerecsensólyom fióka épségben megérkezett. Sajnos, így
kellett tudomásul vennem, hogy kerecsensólyom fészkelt ilyen érdekes módon
a Kisbalatonban. Az őrszemélyzet, ezentúl különös gonddal lesz, hogy
hasonló tévedés a jövőben ne ismétlődjék. Dr. Keve András

Kékvércse fészkelése odúban. 1949 VI. 27-ikén a Székesfehérvár melletti
réteken járva, egyik öreg fűzfa alacsony odvából egy kékvércse (Falco v.
vespertinus L.) tojó röppent ki. A tág, egyik odalán teljesen nyitott
odú a földtől kb. fél m magasságban volt, így a benne lévő erősen kotlott
4 tojás feltűnően kilátszott. A hím a szomszédos fűzfa egyik száraz ágán
üldögélt. A kékvércse fészakaljait eddig mindig elhagyott varjú- és szarka-
fészkekben találtam. Valószínűleg ezek hiánya kényszerítette ilyen szokatlan
módú fészkelésre. Máté László

A hóbagoly Baranyában. 1928. I. hónapjában egy höbaglyot (Nyctea
scandiac a) észleltem Bakóca határában. Fekete István

Buhu fészkelése Füzéren. A füzéri vársziklán újból fészkel a buhu
(Bubo bubo) pár. A régi fészkelők közül a hímet 1947-ben csapóvassal
elfogták és elpusztították. Másfél évig a buhu itt nem volt tapasztalható,
Valószínűleg az elvándorolt tojó, új párt szerezve magának, tért vissza,

Csáky Sándor

Buhu fészkelése Budapest környeken. 1949 IV. 21-ikén a Solymari-to
közelében fekvő völgyben gyürüzeseket végeztem. A völgy oldalát határoló
sziklafal megmászása közben egy nagy madár árnyékára figyeltem fel.
Feltekintve, egy buhut (Bubo bu bo) pillantottam meg, amint eltűnt a
sziklák mögött. A fészek utáni nyomozásom eredménytelen maradt, jóllehet
az egész sziklafalat átkutattam. Visszatérve ciripelő hangra lettem figyelmes
és a kőgörgetegben egy fészekből kiesett kis baglyot találtam. Másodszori
nyomozasom sikerrel járt. A kis bagoly lelőhelye felett kb. 2 m magasságban
egy arasznál keskenyebb párkány végében, a sziklafal mélyedésében volt a
fészek. Átmérője 30 cm. A kiökrendezett szöresomökon két 1—2 napos
buhu-fiók ült és erősen kotlott tojás hevert. A fészekben ezenkívül egy félig
elfogyasztott és egy lefejezett mezeinyulat, valamint egy tőkésréce marad-
ványait találtam. A kiesett fióka visszahelyezése után felvételeket készí-
tettünk a fészekről. A tojó a délután folyamán nem tért vissza.

Konok István

Buhu fészkelése Visegrád táján ? 1948 XI. 6-ikán d. u. a Nagyvillám
mellől ereszkedtem le a Dunabogdány és Visegrád között a Duna jobb-
partjához, a Kisoroszi irányában lefutó völgyecskébe, melynek erdős-cserjés
oldalát régi kőfejtők meredeken alázuhanó, repedéses sziklafalai tarkítják.
Itt az ú. n. harmadik kőfejtő táján erős, mélyhangú, ütemes huhogást hal-
lottam, mely kétségtelenül buhutól (Bubo b u b 0) származott. A völgyecske
torkolata táján barátom meglepetésemre közölte, hogy ezt a hangot már évek
óta gyakran hallja az esti szürkületkor, sőt előfordult, hogy kora reggelen-
ként, amikor ember, állat még alig bolygatja meg a völgy nyugalmát, látta
is a kőfejtők irányába elrepülni a nagytestű. zömök madarat. A két további
napon csak a buhu hangját hallottam kétízben, de se a fészkelésének nem
sikerült nyomára akadnom, se a buhut nem sikerült megpillantanom. 1949
IV. 20-ikán újból ott jártam. Barátom újságolta ekkor, hogy kora tavasz
óta szinte állandóan hallotta szólni esténként a buhut, és a völgyet járó
pásztorok, erdőmunkások úgy tudják, hogy a 3. kőfejtőben fészkel. D. u.
18 órakor jó takarásban lesbeültem ennek a kőfejtőnek az alján; közvet-
lenül előttem tornyosult félkör-alakban a sziklafal. Háromnegyed hét óra
tájban jobbkézt, a nyugati ég világosságán megjelent a buhu és letelepedett
a kőfejtő jobb, felső szélén egy kiálló szirten. Lassan szemhez emeltem a
10-szeres távcsőt, a buhu mély fagott-hangján a kétvonásos b-gesz magas-
ságában háromszor egymásután elhuhogta magát, azután — meglepe-
tésemre — felém repült és leszállt fölöttem, alig 30 lépésre tőlem, a sziklafal
erdős peremére. Nyugodtan figyelhettem távcsövön 2—3 percig; fakó
színezeténél fogva tojónak néztem. Egy mozdulatomat, úgy látszik észre-
vehette, kissé ferdén tartott fejjel, figyelőállásban pislogott le reám, s miután
kellően megnézett, nesztelenül eltűnt az erdős perem mögött. Egy hónapra
rá ismét arra vitt az utam. V. 17-ikén este felé a mondott kőfejtőhöz érve,
különös krákogó hangot hallottam és máris megpillantottam a buhut, melyet
két csóka (Coloeus monedula) üldözött hangos zsivajjal; másod-
percek múlva eltűntek a civakodök a perem mögött. Másnap kora reggel
végigjártam valamennyi kőfejtőt, töviről-hegyire szemügyre vettem a Zeiss-
szel minden repedést, lestem-vártam de hiába, semmi észleletem sem volt.
Erdeklődtem völgyi embereknél; kecskepásztor újságolta, hogy úgy két
héttel ezelőtt az 1. számú kőfejtő alatt, a fal tövében, talált egy jókora
csibenagyságú döglődő buhu-fiókát, melyet odaadott egy kisoroszi ember-

16 Aquila 241

nek, akinél az azutan hamarosan kimult. Kerdesemre, nem tudja-e, vajjon
hogyan keriilhetett a fidka a fal aljaba, a földre, a pasztor ugy okoskodott,
hogy , biztosan a múltkori nagy felhőszakadás sodorta ki a fészekből".
A fészek pontos helyére vonatkozóan azonban mitsem tudott mondani.
V. 18—21-ig mindennap rendszeresen figyeltem sajnos minden eredmény
nélkül. 21-én egy Kisorosziban lakó erdőkerülő közölte, hogy esténként
Kisorosziba állandóan áthallatszik a huhogás, és úgy hiszi, hogy a ,,nagy-
bagoly" a többször említett völgyecskével párhuzamosan lefutó, Visegrádhoz
közelebb eső völgy torkolatánál derékszögben megtörő, hatalmas szikla-
falban fészkel. 1950 IV. 7-ikén ismét az ú. n. 1. sz. kőfejtő felett figyeltem
meg a madarat, de a helyben lakók jóformán egész éven át hallgatták a
huhogását. | Dr. Mannsberg Arvéd

A kuvik téli költese. Ujkéren (Sopron m.) 1949 november végén és
december elején a kuvikok (Athene noctua) állandóan hivogattak
egymást. December elején estefelé többször láttam őket párosodni. XII.
16-án egy régi jégverem szalmatetejének szétbontásakor a tetőgerinc
egyik gerendája alatt nagy csomó szalmában mintegy másfél arasz mély-
ségben már 3 tojását megleltem. Sajnos a fészekalj a bontás következtében
elpusztult. Dr. Solymosy László

A kuvik baromfipusztítása. Alsófügedi lakásommal összeépült és részben
lerombolt virágházak félig beomlott téglakályhájában költ egy pár kuvik
(Athene noctua) 1946 ota. 1947 nyaran 14 darab hönapos csirkét
hordott el világos nappal fidkainak etetésére, holott volt tápláléka a bogar-
ságból és a verebekből. Dr. Thóbiás Gyula

Új adat a füleskuvik fészkeléséhez. A balatonparti Zamárdi üdülő-
telepen 1951 június hóban hallottam a késő esti órákban több nap folyamán
jellegzetes hangját. A füles kuvik (Otus scops) kevés helyváltoztatással
a telep egy-egy kimagasló terebélyes nyárfájának koronájában tartózkodva
szinte megszakítás nélkül hallatta nászideji szólamát. 1941-ben a Balaton
szemben fekvő partján Tihany községnek a part felé eső gyümölcsöseiben
Pátkai találta meg ezt a fajt, szintén költési időben, valamint 1947-ben
Keszthelyen a Kastély-parkban. Barthos Gyula

Császármadár megfigyelés. 1950 V. 25-ikén a Sátorhegységben, Pálháza
község határában gyertyános szálerdőben csaszarmadar- (Tetrastes
bonasi a) családot rebbentettem fel. Az anyamadár vészjelére három fióka
az egyik fa alól pacsirtaszerű függőleges emelkedéssel a fa koronájába gallya-
zott fel, mintegy 4 m magasra. A fürj-nagyságú csibék repülésmódja és
teljesítménye említésreméltó. Dr. Pálkai Imre

Sarlôsiecske fészkelése Szegeden. Évtizedek óta figyelem a sarlósfecske
(Micropus apus) időszakos megjelenését a városban és a szegedi
Fehértavon. Rendszertelen megjelenése leggyakrabban a költési időben volt
észlelhető igen változó számban. Olykor csak néhány, máskor ezres tömegek
jelentek meg. Tavaszi tömeges vonulását a város felett május végén,

242

összel augusztus végén (legkesöbben IX. 2.) gyakran megfigyeltem. Nyari
megjelenése feljegyzett időjárási adataim szerint valóban a viharos, szeles
időjárással esik össze. Ilyenkor a Fehértó hatalmas víztükre felett naphosszat
tartózkodtak. Fészkelésének első biztos adatára a 30-as évek elején bukkan-
tam, amidőn a Tisza partján épült Pénzügyigazgatóságnak a folyóra néző
délkeleti oldalán leválófélben lévő eresztartó gipszfigurájában fészkelt egy
pár. A következő években ugyanitt volt ismét fészkelés, de a gipszdísz
levált s a madarak eltűntek. 1949 és 1950 nyarán — hosszú idő után —
ismét fészkelt néhány pár. Ugyancsak a Tisza-partjára épített múzeum
épületének a folyó felé tekintő oldalában. Háborús robbanások következté-
ben a fal több helyén a vakolat levált, az ablaktokok körül rések nyíltak
meg. E helyre surrantak be a fészkelők. 1949 június elején 3—5 madár volt
megfigyelhető, július végén 9 madarat számoltam. 1950-ben június elején
7 madarat számoltam, július folyamán egy napon 11 keringett a fészkelő-
hely körül. A sarlósfecske terjeszkedése városainkban másutt is megfigyel-
hető volt. 1949 évben Pécsett, Szombathelyen és Miskolcon is megfigyeltem
nyári időben egy épülettömb körül kitartóan repkedő kis csapatait. 1950
július elsején Budapesten a Szentistván-park egy házára órákon át kitartóan
csapongó hangos 7 sarlósfecskét figyeltem meg. Dr. Beretzk Péter

A fekete harkály előfordulása és fészkelése Kecskeméten. A fekete
harkály (Dryocopus martius) nem tartozik alföldi erdeink közön-
ségesebb madarai közé. Kedvelt tartózkodási helye — a zárt fenyvesek —
ugyanis Alföldünkről teljesen hiányzanak. Eppen ezért megjelenésük alföldi
erdeinkben feltűnő. Kecskemét környékén több évtizeden at. folytatott
madártani megfigyeléseim s jegyzeteim tanúsága szerint először 1930 telén
láttam egy párt a bugaci erdőben, majd később 1935. évben már nyáron
is észleltem a nagybugaci erdőben, azonban elfoglaltságom miatt nem tud-
tam fészkelését megállapítani. 1948 IV. 3-án a Kecskeméttől délre 32 km-re
fekvő Kerektói erdőben, mely Bugac területén fekszik, végeztem meg-
figyeléseket, amikor egyik erdőnyíladék közvetlen közelében a ritkáson
álló fák közül egy fehér nyár vonta magára figyelmem. A fa törzsén ugyanis
6 m magasságban harkály munkájára valló nyomokat észleltem. Lesbe
állva csakhamar megállapítottam, hogy a tettes tényleg harkály, mégpedig
a fekete harkály volt. Az odú kiácsolásán a hím és tojó felváltva dolgozott.
1948 IV. 27-ére már nemcsak az odú készült el, hanem már mind a 4 tojást
is letojta a madár. Miután felvételsorozatot akartam készíteni a harkály-pár
életéről, az odúval szemben, attól 5 m-re jól álcázott magaslest csináltattam,
hogy nyugodtan dolgozhassam a fotó-masinával. 1948 V. 10-én már 2 fióka
kikelt, a másik 2 tojás záp maradt. A fiókák ekkor még teljesen csupaszok
és vakok voltak. 1948 V. 16-án ismét a fészeknél voltam, s a fiókákról fel-
vételt készítettem. Ekkor már a szemük kinyílt s a csőrük is felvette a
harkálycsőr jellegzetes alakját. Az óvatos madárpár legtöbbször a magaslest
kerülgette, vagy az odút rejtő fa ellenkező oldalára szállva, onnan tekint-
getett gyanakvóan lesem felé. V. 24-én ismét kimentem további megfigye-
lésre és felvételkészítésre. Ekkor vettem észre, hogy egy szalaköta (Cor a-
cias garullus) -pár az odúnyílás közelében lévő száraz ágon ül, és
onnan hol az egyik, hol a másik az odúnyílásra röppen és beszélget a csipogó
fiókákkal. Sőt a kicsinyeit tápláló, érkező fekete harkályra az egyik való-
sággal rácsapott, mire a harkály — testi fölényét ki nem használva — meg-

ue 243

w rémülve elrepült. Ez a jele-
| net mégegyszer megismét-
| lédétt. Ezt latva; mind-
i járt az a benyomásom

= tàmadt, hogy a szalaköta-

par kinézte maganak a

harkaly-odut, mint kiva-

natos fészkelési helyet, és
probalja elzavarni a nala-
nal testesebb vetélytarsat.

V. 30-an ismét ott voltam

a feszeknel. A fidkak növe-

kedeset akartam megnézni,

s az odüböl legnagyobb

csodalkozasomra egy szala-

kota repült ki. Belenyulva
az odüba, melynek nyila-
san a kezem kényelmesen
befért, annak aljan 2 zap
harkaly-tojasra, 2 mumia-
va aszalödott megdöglött
harkalyfidkara, s a tete-
jükre rakott 1 db. szala-
kotatojasra akadtam. Ezzel
bebizonyosodott sejtésem,
hogy a szalakóták az odút
előkészítő, kicsinyeit táp-
láló, jóval nagyobb testű
fekete harkályt elűzték
fészkéről és azt maguknak
foglalták el. Kitűnő bizo-
nyíték ez arra, hogy a fajok
közötti harcban nem min-

dig az erősebb, hanem a

vakmerőbb, az ügyesebb

győz. A fekete harkály odú

22. ábra. Feketeharkály fészkénél még ma is ott áll a bugaci

Photo: Mészáros György Bugac, 1948 Kerektói erdőben, amely

Black Woodpecker at nest mintegy 350 kat. hold
területű kultúrerdő, fekete

fenyőből, akácból és nyárfából összetett vegyes állománnyal. Az egész bugaci
erdőségben ma mintegy 16—18 pár fekete harkály található. Ez a szám, vala-
mint az általam készített fény képfelvételek kétségtelenül bizonyítják, hogy

a fekete harkály az Alföldön fészkel és költ, ahogy an Sólymosy a Dunántúli

Dombvidéken, Egervárott 1939-ben bálványfában találta fészkét, szintén

egy vegyes, főleg akacos állományú, síkvidéki jellegű erdőben. Hiszem, hogy

ez a fészkelési adat nem kivételes és elszigetelt jelenség, hanem az Alföl-
dünkön másutt is előfordul, csak utána kellene nézni.

Mészáros György

NEN

Fekete harkälv a Budai-hegyekben. A fekete harkály (Dryocopus
mamtıus)ia Budai-hegyeknek ha nem is gyakori, de állandó lakója.

244

Legrégebbi ismert települése a Budakeszi és Telki között Fekete-hegyekb5l
ismert és 1935 körül a budakeszi Erzsébet-szanatórium melletti ősbükkös-
ben észlelték. Patkai ketizben gyűjtötte : egyszer 1935 XII. 16-án a Kakuk-
hegyről, majd 1936 II. 28-án a Csillagda körüli ősbükkösből. Itt akkor 1—2
pár költött is. Ettől fogva gyakran észlelték a Csillebérc és az Annakápolna
között. 1940 körül egyre gyakoribb jelenséggé vált a hűvösvölgyi Vadas-
kertben és a Kishárshegyen is. A háború után is gyakran mutatkozik a
budai hegyekben. Így 1950-ben egy pár állandóan a Szépvölgy fenyvesei-
ben volt észlelhető. Ennek a párnak meglehetősen nagy mozgási területe
van, majd az északi oldalon mozog, majd a Látóheggyel szomszédos fenyő-
részletben tartózkodik, sőt feltehető, hogy jelen esetben még egy párral
állunk szemben. A másik párt a csillebérci fenyves tájékán találtam, ezek
aránylag szűk körben mozogván, majdnem mindig megtalálhatók a fenyvesek
bizonyos pontján. A két páron kívül ősszel egy-egy magános példánnyal
találkoztam az ú. n. Szorrentú-i fenyvesben és a Petneházy-rét melletti
Pozsonyhegyi erdőben. Remélhetőleg ezek sem magános kéborlék, hanem
egy-egy költő-párhoz tartoznak. Farkas Tibor

A zöldküllő tavaszi nasztanea. 1949 III. 23-án reggel a debreceni Nagy-
erdőnek a város felé eső része a környék zöldküllőinek jellegzetes kiáltozá-
sától volt hangos. Egy elég forgalmas út szélén, tőlem mintegy 30 lépésre
egy vastag tölgy tövére röppent két zöldküllő (Picus viridis). Az egyik
nagyobb termetű, sötétebbzöld hátú, élénkebb piros fejű. Megkapaszkodtak
a fa tövén, egymástól egy jó arasznyira és mindkettő hajlongani kezdett.
Peckesen vetették magukat előre-hátra, olyan merev mozdulatokkal, mint
ahogyan a villamos óra mutatója ugrik. Minden 4—5 meghajlás után össze-
dugták a csőrük hegyét. Ugy vettem észre, hogy az egyik a másiknak a
csőre hegyét a saját csőrével megszorította. Azután szétváltak, és újból
hajbókolni kezdtek. Legalább egy negyedóráig folyt ez a furcsa, előttem
eddig nem ismert jelenet, akkor a nőstény elrebbent, a hím még néhány
percig a fa tövén ült, majd a nőstény után repült. Amíg a hajlongás tartott,
mindkét madár különös, magas, bugyborékoló — szinte gügyögő, gyöngéd —
hangon klü-klüzött. Ezt a jelenetet én násztáncnak, párzási játéknak tartottam.

Dr. Sóvágó Mihály

Szürkeküllő fészkel a Balaton mellett. Ábrahámhegyen a balatonparti
nyárfasorban 1947 óta megtelepedett a szürkeküllő (Picus can us), és
ezekben a fákban már 3 év óta rendszeresen költ is, táplálkozni pedig bejár
a környező kertekbe is. Keve megfigyelte 1949 áprilisában, hogy a keszt-
helyi Helikon-park egyik sétányának öreg nyárfájában ácsolta odúját,
azonban ezt a helyet elhagyta. Keve télen és tavasszal gyakorta találkozott
szürkeküllővel Keszthely és Fenékpuszta közt a nyár- és kőrisfákon. 1950
VIII. 26-án ugyanitt figyelte meg. Ez a korai kóborlás tehát közeli fészkelő-
helyekkel magyarázható, melyek gondosabb vizsgálatot kívánnak a Balaton
vidékén. Dr. Csörgey Titusz

Balkáni fakopáncs a Mátrában. 1950 VII. 18-án az abasári gyümöl-
csösökben egy hím balkáni fakopáncsot (Dryobates syriacus
balcanicus Gengl. & Stres.) gyüjtöttem. A fajnak ez a legészakibb
előfordulási helye. Dr. Pátkai Imre

245

Balkáni fakopänes a Matra északi oldalán. Tarnaleleszen udvar végén
álló gyümölcsfákon 1952 I. 9-én egy ? balkáni fakopancsot (Dryobates
Syraacus. balcanicus Gengl. & Sires.) észleltem:

Schmidt Egon

Balkáni fakopänes a Budai-hegyekben. 1950 I. 4-én egy par balkáni
fakopancsot (Dryobates syriacus balcanicus Gengl. & Stres.)
lattam. Ez az els6 eset, hogy ezt a madarat a budapesti Martonhegyen meg-
figyelhettem. Szöcs Jozsef

A balkáni fakopanes terjeszkedése a Dunántúlon. A balkáni fakopanes
(Dryobates syriacus baleanieus Gengl. (de Sires!) 1940-ban
lépte at nyugat felé elöször a Dunat, amikor 1948 X. 31-én Szabadbattyan-
ban figyeltem meg (Aquila, 51—54, 1944—47, p. 166 & 190). 1949 X.
17-én lattam elöször a Balaton vidékén is. Fenékpusztan, a balatonparti
öreg nyarfasban tartózkodott, később tobbizben észleltem ugyanitt, valamint
a Balaton és műút közötti gyümölcsfákon is. Az első észleletet azután soro-
zatos megfigyelés követte a Balaton délnyugati sarkában: Keszthelyen a
halásztelep körüli kőrisfákon láttam először 1949 XI. 25-én. Ezután már
gyakran találkoztam vele Keszthely több pontján, így a Helikon-parkban
is, ahol 1950 kora tavaszán egy rendkívül érdekes színezetű példány mutat-
kozott. A madár hát- és szárnyfedő-tollainak vége karéjosan albinisztikus
volt, és így a harkály háta gyöngyözött színezetet mutatott. Költés idején
ezzel a példánnyal nem sikerült találkoznom. 1950 II. 22-én Vörs község-
ben láttam balkáni fakopáncsot; 1950 II. 22-én Balatonszentgyörgyön a
vasútállomás fáin figyeltem meg 1 példányt; 1950 IV. 16-án Gyenesdiáson
a kertekben, ahol egy öreg diófában fészkelt : 1950 XI. 14-én pedig Balaton-
berényben észleltem ; 1951 III. 15-én Vonyarcon, IV. 25-én 3 példány kerge-
tődzött Fonyódon; IX. 19-én Révfülöpön a szőlők szélén láttam egyet;
dr. Csörgey Titusz szerint Abrahamhegyen az utóbbi években is elszaporo-
dott a „tarkaharkäly’ a kertekben, így valószínű, hogy Abrahamhegyre is
a balkáni fakopáncs telepedett be. Az eddigi megfigyelések szerint tehát
1949—1951 között a balkáni fakopáncs olyan félkaréjban telepedett meg
a Balaton vidékén, mely félkör Fonyódtól Révfülöpig terjed. Végül 1950
V. 7-én Szentendre fölött egy kerti diófán láttam egyet. Meg kell még jegyez-
nem, hogy a Magyarországon kézrekerült vagy megfigyelt példányok leg-
nagyobb része részlegesen flavisztikus színezetű. Az általam megfigyelt
balkáni fakopáncsok is 9599-ban részleges flavizmus nyomait viselték.
Ferianc szerint (Sylvia, XI— XII., 1949—50., p. 51—56) a balkáni fako-
páncs átlépte Szlovákia határát, és Kelet-Szlovákiában Ungszennan (— Senné)
gyűjtötték az elsőt 1949 V. 29-én. Dr. Keve András

A balkáni fakopáncs Burgenlandban. Most már pontos adatokat közöl-
hetek a balkáni fakopancs (Dryobates syriacus balcanicus
Gengl. & Stres.) előfordulásáról: A madarat 1951 IV. 1-én H. Wallner
(Niederésterreicheisches Landesmuseum, Wien) fedezte fel, és H. K. M.
Bauer biolögus, a Fertötavi Allomas jelenlegi vezetöje, köztes példanynak
határozta meg. Május 14-én 1 7 és 1 ? példányt figyeltünk meg Bauerrel
Védényben (= Weiden a. See) — valödi syriacus-ok voltak. VI. 30-an latta
H. Bauer az els6 fiatalt egy tavirooszlopon. VII. 1-én H. Bauer 2 fiatalt és

246

1 öreget latott Vedényben. Egyik fiatalt begyüjtötte a N. Ö. Landesmu-
seum részére. VII. 18.: jól láttam egy fiatalt Védény egyik kertjében.
VII. 26-án Gálos (— Gols) és Barátfalu (— Mönchhof) közt az országút
menti fákon láttam 1 fiatalt. Osszefoglalva az eddigi burgenlandi megfigye-
léseket : 4 pár Nezsiderben (= Neusidel, H. Bauer), 2 pár Vedenyben ;
további észleletek Okkaban (—Oggau) és Ruszton (= Rust). Meg kell
említenem, hogy a Fertő-tó vidékén mas tarkaharkälyt nem figyeltek meg.
Lugitsch Rudolf

Balkáni fakopanes Biharban. 1951 XI. 10-én Geszten Nagy László
egy balkani fakopancsot (Dryobates syriacus balcanicus
Gengl. & Stres.) ejtett el. Dr. Endrödy Sebö

Kakuk szarkafészekben. 1945 V. 7-én Freuendorfban (Niederbayern)
egészen alacsonyan, akacfan, fedetlen szarka (Pica pic a)-feszket taläl-
tam. A feszekben 3 negynapos szarka üldögelt es 1 friss kakuk (Cuculus
canorus) -tojas volt a fidkak közt. A kakuktojäs teljesen hasonlö volt
a citromsarmany tojasahoz, csak mindkét vége tompa volt, egyébként
nagyságra is megegyezett azzal. Konok István

Kakuk az erdeipacsirta fészkében. A budaörsi Csiki-hegyekben 1950
V. 6-ikán két erdeipacsirta (Lullula arborea) fészkét találtam kakuk-
tojással (Cuculus canorus). Az egyik fészekben egy erdeipacsirta-
és egy kakuktojás volt. A pacsirtapár még ott üldögélt a környező fenyő-
fácskákon, de a fészekre már nem szállt rá, elhagyta azt. A másik fészekben.
— mely kb. 300 m-re volt az elsőtől — 3 erdeipacsirta és 1 kakuktojást
találtam. Mindkét kakuktojás egyszínű kékeszöld volt. Az elhagyott fészek
ben az erdeipacsirta tojásnak mérete: 21,5x16 mm; a kakuktojásé
22,517 mm. A másik fészekbeli kakuktojas érzékenyebben elütött nagy-
ságával az erdeipacsirta tojásaitól. Ez a fészekalj pár nap múlva elpusztult,
méreteim hiányoznak. VI. 18-ikán a két fészek közötti területen, az első
fészektől kb. 120 m-re egy kb. kéthetes kakukfiókát találtam az erdeipacsirta-
fészekben. A fióka 5 nap múlva repképes volt. Fényképezésemtől zavartatva
a hím, melyet már az előbbi költési években meggyűrűztem, kivált a párból,
s egyáltalán nem etetett. A kakukfióka súlya 2 nappal kirepülése előtt(VI.
23.) 67,85 g, VII. 9-ikén még megfigyelhettem, ahogyan a tojó valamivel
távolabbi környéken etette fenyőfa ágain üldögélő nevelt fiát, mely most
már teljesen kifejlett s meglehetősen vad volt.

1951-ben 3 erdeipacsirtafészekben találtam az előző évihez teljesen
hasonlò szinü és meretü kakuktojast (21,617; 22x17,7; 22,2 17,3)
egyben pedig 4 napos fiókákat. A letojas idöpontjai: V. 1.; V.5.; V. 17. ;
V. 25. Az egyik tojast olyan fészekben talaltam, melyben mar kb. 10 napja
ult a tojó, amikor tojásai eltűntek. Másnap az üres fészekben találtam a
kakuktojást. Koffán Károly

Nádirigó és kakuk harca. Szőny közelében a Grébicsi-tó előtt egy kis
akácos szélén pár bombatölcsérnyi kis tószem bújik el a körülölelő nádas
közé. Ezeket a helyeket mindig szemmeltartottam, mert tapasztalatom szerint
a kakuk (Cuculus c. canorus L.) tojó ép ezeket keresi fel szívesen.
1949. V. 23-án már messziről feltűnt a szokottnál is hangosabban cserregő

247

nâdirigé- (Acrocephalus a. arundinaceus L.) par, melynek
fészkében V. 20-ikan 3 saját és 1 kakuk-tojäst találtam. Az izgatott nädirigö
szülök leverik a kalapomat, ahogyan megközelitettem a fészket. Meglepe-
tésemre a fészekalj nem valtozott. A szokatlan izgatottsagot csak ekkor
értem meg, amikor a fészek mögött a vizen egy döglött hanyattfekv6 kakukot
(Cuculus c.canorus UL.) pillantok meg. A vilagossziirke-tonusu
kakuk-toj6 egészen friss állapotban volt, alig par órája mulhatott ki. Ovatos
boncolás után a toj6cs6 felső részéből sikerült kihamoznom egy tökéletesen
ép, érett halványkék alapszínű, szürke pöttyözéssel díszített tojást. Ovariumá-
ban, ill. tojástartójában 8—5—2 mm-es és több apró, a fejlődés különböző
fokán álló tojást és petét találtam. A kakukot tehát tojásrakási kísérlete
közben verték agyon a nádirigók (lásd Molnár, Aguila, 51—54, p. 104).
Alig száz lépésre ettől a fészektől olyan nádirigó-fészekre akadtam, melybe a
kakuk előre tojott bele. A nádirigók elhagyták a fészket és két arasszal odább
újat építettek, melyben eredményesen költöttek. Janisch Miklós

Szalakéta-fészkek épületben. Vasvári Kisázsia délkeleti részében a
szalakötät (Coracias g. garrulus L.) épületekben találta feszkelve,
és hasonló esetet idéz Jerdon-tól, aki Indiában is épületekben találta fészkét.
Magam a tolnamegyei Kölesd-Felsőhidvégpusztán az 1773-ban épült három-
emeletes magtár keleti tűzfalában figyeltem meg fészkelését 1942—1948
években. A fészek az épület téglaréseiben kb. 9 m magasságban hozzáfér-
hetetlen helyen készült. Megfigyelésem szerint 3-nál több fióka sohasem
repült ki egy fészekaljból, és évente csak egyszer költött a madár. Környé-
künkön a szalakóta gyakori madár, nagyobbára faodvakban fészkel, a fiókák
száma 4—5 közt változik. A fenti épületben még a következő fajok is fész-
keltek: búbosbanka, vörösvércse, csóka, házi és mezei veréb, valamint
macskabagoly. Dr. Bernáth György

Rendellenes színű búbos pacsirta. A vasmegyei Csákánydoroszlóban
1950 X. 11-én az útmenti szántáson néhány búbos pacsirta (Galerid a
c. cristata L.) között egy rendellenes színűt figyeltem meg, melyet
társai nem tűrtek meg közelükben és állandóan üldöztek. A fiatal madár
tollazata egészen világos halványsárgás volt. Csaba József

Előzetes jelentés az erdeipacsirtán folytatott vizsgálatomról. Több esz-
tendeje tanulmányozom az erdeipacsirtát (Lullula arborea). Meg-
figyeléseim területe Budaörs közvetlen környéke, az ú. n. Csiki-hegyek.
92 családot (fészekaljat) tanulmányoztam eddig. Meggyűrűztem 257 példányt,
mégpedig 1946-ban 4 megfigyelt családból 5 db.-ot; 1947-ben 11 családból
13 db.-ot ; 1948-ban 11 családból 40 db.-ot ; 1949-ben 19 családból 96 db.-ot ;
1950-ben 18 családból 59 db.-ot és 1951-ben 16 családból 44 db.-ot (38 9 d
47 2?, 172 iuv.) 1948-ban láttam egy általam előző években gyürüzött
hímet, visszafogni nem tudtam. 1949-ben visszafogtam egy általam előző év-
ben gyűrűzött hímet. 1950-ben 3 hímet fogtam vissza, melyek közül egyet
1948-ban, kettőt pedig 1949-ben gyűrűztem. Ez évben visszafogtam még egy
általam fiatal korában, fészken gyűrűzött hímet, melyet visszafogási he-
lyétől kb. 4— 5 km-rel errebb gyürüztem (Csillebérc). 1951-ben vissza-
fogtam egy előző évben fészken gyűrűzött tojót (ez kb. 1 km-rel arrébb
kelt), s 2 gyűrűs hímet; mindkettőt 1949-es gyűrűvel.

248

A visszafogottakon kivül, melyek — egy fiatalon gyürüzött kivételével
— kizárólag hímek voltak s melyek mind előző költesterületükre tértek
vissza, még 2 hím jelenlétét állapítottam meg 1950-ben, 1951-ben pedig
4 példányét. Míg az 1950-ben látottak , személyazonosságát" nem tudtam
megállapítani, 1951-ben mind a 4 példányt azonosítani tudtam színes gyű-
rűikről. Közülük az egyik már negyedik éve viseli gyűrűjét.

1950-ben 3, 1951-ben 4 fészekben találtam kakuk-tojást, illetve fiókát.

Meg kell még jegyeznem, hogy a visszafogott hímek párját is lefogtam,
de gyűrűset köztük sohasem találtam, nem is láttam. Megfigyeléseim anya-
gáról nagyobb ethológiai tanulmányt készítek. Koffan Károly

Mezei pacsirta mint alpesi madár. Amikor 1948 IV. 28-án 2400 m
magasságban Karintiában a Rosenoks-havas csúcsán énekelni hallottam,
amely csúcs akkor teljesen hó alatt állott, azt hittem, hogy valami szokatlan
jelenséget tapasztaltam. Mezei pacsirtával (Alauda a. arvensis L.)
addig az erdőhatár felett sohasem találkoztam. 1948-ban és 1949-ben,
amikor hónapokon át kutattam a havasi lie (Charadrius morinel-
lus L.) fészkelő helyeit 1900—2300 m közt mind a Nock-, mind a Seetali-
havasokon újra és újra hallottam a pacsirta énekét, de még akkor is csak
különleges előfordulási esetre gondoitam, a fészkelésüket nem is sejtettem,
mivel 3000 m-ig átvonuió füsti fecskékkel (Hirundo r. rustica L.)
és sarlósfecskékkel (Micropus a. apus L.) mindenfelé találkoztam
abban az időben. 1948 júliusában a Salzburg és Karintia tartományokat
elválasztó gerincen a Königstuhl-töl (2331 m) északnyugatra nagy számmal
találtam a pacsirtákat. Az üde kaszálókról mindenfelé éneklő pacsirták
emelkedtek a magasba. Kérdéses maradt előttem, hogy hogyan vészelték át
ezek a pacsirták a zord időjárást, hiszen érkezésük óta több mint húsz hóvihar
söpörte végig ezt a magasságot. Költéseik bizonyára nem lehettek ered-
ményesek. Egy újabb hóvihar lehetetlenné tette, hogy fészkeiket meg-
keressem. 1948 VII. 25-én sikerült végre fészkét 3 tojással megtalálnom
a Zirbitzkogelen, 2200 m magasságban. Nem messze a fészektől találta
meg egy nappal azelőtt a havasilile (Charadrius morinellus L.)
fészkét is. 1949-ben már április közepén vígan daloltak a pacsirták a Zir-
bitzkogelen és V. 6-án sikerült fészkét 4 tojással 2000 m magasságban meg-
találnom, melyet azonban néhány napra rá a hóvihar tönkretett. Ezek után
megállapíthatom, hogy a mezei pacsirta a Középső-Alpok délkeleti legelőin,
így Karintiában, Salzburgban és Steiermarkban rendszeresen fészkelő
madár. Miért kerülte vajjon ki a"mezei pacsirta az eddigi megfigyeléseket,
holott éppen a Zirbitzkogelt már 100 éve, kezdve B. Hanf-tól, annyi ornitho-
lógus tanulmányozta. Talán újabb időben kereste fel ezeket a részére alkal-
mas legelőket? — Ezt nem tartom valószínűnek, sőt nézetem szerint a
mezei pacsirta sokkal ősibb lakója ezeknek az alpesi réteknek, mint egyes
síkvidéki költési területeinek, ahol előbb az emberi kultúra beavatkozásának
kellett a terepet alkalmassá tenni, hogy ott pacsirtak költhessenek. A mezei
pacsirta az Osztrák-Alpokban éppen úgy él, mintahantmadär(Oenanthe
oe. oenanthe L.), mely szintén előfordul a sík vidéken és hegyvidéken.
egyaránt. Erdemes lenne azonban annak utánajárni, hogy milyen különb-
ségek mutatkoznak ezen fajok két populációjának vonulási viszonyai közt,
hiszen adottságaik teljesen eltérőek, még a közvetlen közelségben is.

Dr. H. Franke (Wien)

249

Mezei pacsirta és erdei pityer éjszakai vonulása város felett. 1950 IX.
38-án és 9-én este fél 10 és 10 óra között borult ég alatt, gyenge déli lég-
áramlás mellett erdei pityerek (Anthus trivialis) 1950 X. 18-án
este fél 10 és negyed 11 között pedig mezei pacsirtak (Alauda arvensis
vonultak hasonló meteorológiai feltételek mellett, széles arcvonalban a buda-
pesti Szabadság-tér felett. Dandl József

Havasi fülespacsirta Győr környékén. 1951 XI. 18-án Nagyszent-
jános vasútállomás közelében az országúton kaparászó havasi fülespacsirtát
(Eremophila alpestris flava GM.) figyeltem meg.

Nagy Jozsef

Hajnalmadar Ujdiésgy6rétt. 1951 X. 20-án reggel 5 h 30/-kor az Uj-
diösgyör feletti Kerekhegyen egy hajnalmadarat (Trichodroma mu-
raria) lattam. A madar egy barakk-épileten 4—5 percig keresgetett.
A tavolsag Lillafüredhez — ahol a hajnalmadar elég gyakori — 4 km.

Barsony Gyorgy

Hajnalmadar újabb előfordulásai. Az Aquila 51/54. kötetének 168 & 191—
192. oldalain foglaltam össze a hajnalmadar (Trichodroma muraria)
1947 —49. évek közti budapesti elöforduläsait. Azóta a következő adatokkal
egészíthetem ki megfigyeléseinket: 1949 november második felében a
budapesti Vajdahunyadvár falán Bancsó Lajos-sal figyeltünk meg egy
példányt több naponát; 1950 XI.6-án a vár egyik tornyán két példány
keresgélt, és 1951 I. 6-án 1 példány ugyanitt. Az utóbbi évek sorozatos
előfordulásai bizonyítják, hogy a vonuló hajnalmadarak a város kőtengerén
átrepülve, az életterükhöz hasonló kőfalakat rendszeresen felkeresik, és mint
egy szigeten, napokra megpihennek rajta. Kiegészítésül megemlítem, hogy
Keve a Balaton melletti Gyenesdiás egyik kis köfejtöjeben 1950 X. 8-an
találkozott hajnalmadárral, Szabó Vilmos pedig 1949 XII-ében a budapesti
Margitszigeten a romokon, 1950 X-ében pedig a Szarvaskői várromon figyelte
meg.

1951 őszén újra megjelentek a hajnalmadarak Budapesten. Az elsőt
Sziráczky Sándor figyelte meg a Mester-u. egyik házának falán. X. 29-én
láttuk először a Vajdahunyadvár falán, és ugyanezen a napon dr. Endrődy
Sebő 2 példányt figyelt meg a budai Orlay-utca egyik háza falán. XII. 18-
án az Ezeréves-emlékművön láttam-egyet. XII. 20. és 22. közt 1—1 pél-
dányt figyelt meg fiam a Krisztinavárosi templomon. az Alagút krisztina-
városi bejárata fölött, és a környéken még két épületen. 1952 I. 21-én a
Biotin kapott egy példányt, mely a Szent Imre herceg-úti gimnáziumba
berepült és elpusztult (Endrődy £ Lengyel). Dr. Pátkai Imre

A barkós cinege tömeges megjelenése 1940 őszén. A szegedi Fehértó
nadasaiban a barkós cinege (Panurus biarmicuws russi
Brehm) nem megszokott jelenség. Előfordul, hogy 2—3 egymásutáni esz-
tendöben teljesen elmarad. Ha fellelhető is, legfeljebb 2—3 kisebb csapata,
12—16 darabból álló, volt észlelhető. Rendesen X— XI. hónapokban mutat-
kozik, előfordul azonban, hogy 1—1 kisebb csapat át is telel. 1950 év őszén
a barkós cinege még eddig nem észlelt mennyiségben lepte el a halastó szegély-
nádasait. Első kisebb csapatait X. 15-én észleltem, számuk napról napra

250

növekedett. A halastonak
kb. 15 km hosszu nadsze-
gelyenek sürübb nadasai-
ban X. 22-én mar sok-
felé hallatta jellegzetes
hangját. X. 29-én számban
lényeges gyarapodás nem
volt, de XI. 7-ikén való-
sággal ellepték a szegély-
nádasokat még olyan he-
lyen is, hol az ritkas és
könnyen átlátható volt.
XI. 18-ára nagy mérték-
ben leapadt számuk, de
még mindig sok volt. XII.
3-án már csak 2 csapatát
figyeltem meg. 1951 I.
1—13. közt Pátkai, Szijj,
Vertse es magam szinten
eleg sokat lattunk belöle.
Erdemesnek talältam a
jelenség megemliteset azert
is, mert 1949 6szén és az
elkövetkezö télen teljesen
elmaradtak. 1948 ev őszén
is csak egy 12—15-6s csa-
patak jegyeztem fel, X.
21-én; viszont 1950 X—

— XI-ben usvanesak meg- 72: ábra. Bogäncsba ragadt őszapó i ;
figyelték mozgalmukat Hetero er Vida ee MEL en
len: > SE = z Long-tailed Titmouse, caught in thistle
Patkai Dunaszegen, Porga

Zoltan Tatàn, Csornai pedig Csantavér vidékén. Dr. Beretzk Péter

Madarak különös pusztulása. 1948-ban a fényképen ábrázolt különös
módon találtam egy őszapót (Aegithalos caudatus) elpusztulva.
A madár a bogáncson szedegetve tollazatával annak kamóiba akadt fenn,
és amikor szárnycsapásokat tett, hogy megszabaduljon, még jobban bele-
ragadt, akár csak egy lépvesszőbe és így pusztulhatott el. Vida Béla

A tövisszúró gébies ragadozó hailamairól. 1944 nyarán Mätrafüreden,
karmai között madárral egy tövisszúrógébics (Lanius collurio) repült
felém. Megijesztve, elejtette zsákmányát, egy fülemülét (Luscinia
megarhync ha). A madárnak csak a feje, melle és szárnyai voltak meg,
hasi része hiányzott. Ugyancsak itt láttam, amint egy madárcsapatból meg-
markolt egy fiatal pintyet (Fringilla coele bs), amit ijesztésemre
aztán elengedett. A madár még élt, de kezemben par perc múlva kimúlt.
1949 VI. 16-án, 19 óra tájban a budaörsi Csiki-hegyekben egy fiatal
erdeipityert (Anthus trivialis) etetett az anyja. A kicsit sikerült
megfognom. Meggyűrűzés után elengedtem. Még röptében rácsapott a gébics,
s elkapva, a földre szállott kétségbeesetten kiáltozó áldozatával. Odarohanva,

251

a gébics mar elengedte a madarat, és nézte, hogy hogyan vanszorog az.
A kis pityer fejéből és nyakából erősen folyt a ver, szeme alatt pedig egy
vérrel telt, borsönagysägü hólyag lógott. Visszatettem eredeti helyére, de
anyja többszöri etetési kísérletére nem reagált. Mintegy félóra múlva meg-
néztem, mozdulatlanul feküdt, sebeit ellepték a hangyák. Kezembe véve azon-
ban felélénkült, s rikoltozva el is repült. Koffán Károly

Kerti sármány Békésben. 1950 V. 5-én a dobozi vadvédelmi területen
jártam. Az egyik fiatalos tölgyerdő szélső fáin egy éneklő kerti sármány
(Emberiza hortulana L.) hangjara lettem figyelmes. Az ének
citromsärmäny-enekhez hasonlít, csak rövidebb. Olyannak tűnik, mintha
befejezetlen strófa lenne. Ez hívta fel figyelmemet a madárra. A madarat
sikerült gyűjteményünk számára megszerezni. Ugyanabban az erdőrészben,
a gyümölcsösök szélén egy másik példányt is megfigyeltem.

Dr. Patkai Imre

Kerti sármány dunántúli fészkelése. A kerti sármány (Emberiza
hortulana L.) hazánkban csak nagyon elszigetelten fordul elő. Eddig
csak Budapest környékén (Budaörs, Gödöllő vidéke) találták fészkelve.
1948 V. 21-én Pécs mellett a Szent Miklós-hegy 50 holdas szőlőtelepén
fészkelve találtam. A hegy a Mecsek déli lejtőjén fekszik Patacs község
szomszédságában. A köves talajú, lépcsősen kiépített nagy területű szőlőben
az egyik tőke alatt volt a fészek. A talajba kapart fészek külső burka kevés
száraz fűből állott, belseje meglehetősen sok, finom gyökérszállal és néhány
lószőrrel volt kibélelve. A fészekalja 6 tiszta tojásból állott, amelyek a kerti
sármány tojásainak tipikus színét mutatták. A madárpárt közvetlen közelről,
karó hegyén, hosszabb időn át megfigyeltem. Dr. Horváth Lajos

Kerti sármány a budaörsi Farkashegyen. A kerti sármány (Emberiz a
hortulana L.) költése Budaörs határában régebben közismert volt,
és főleg angol oológusok számos fészekaljat gyűjtöttek itt. Azonban csak-
nem 20 éve nem tudtunk semmit a budaörsi előfordulásáról. 1947 IV. 27-én
láttam az első példányt, amint hangtalanul tovaröppent. Májusban a hímet
és tojót egyaránt megfigyeltük Koffan Károllyal, s így sikerült fészkét egy
apró galagonyabokor tövében megtalálnom. Ez a fészekalj 5 tojásból állott,
melyből egyet bizonyítékként a Madártani Intézetnek bemutattam. A költé-
sük sikerült; a fiatalokat 1947 VI. 1-én, a hímet VI. 9-én meggyűrűztem.
1948, 1949 és 1950-ben IV—V. hónapokban 4—5 hímet hallottam énekelni,
tojót 2—3-at láttam. Fészküket azonban ezekben az években nem sikerült
megtalálnom. Megfigyelésem színhelyére IV. hó második felében érkeznek
a madarak és VIII—I X-ben már nem láttam őket heti egy napi megfigyelés
mellett. Dandl József

A bajszos sármány Budaörsön. 1950 XII. 17-én az Odvashegy északi
lábánál galagonyabokron 3 példány, XII. 24-én a Farkashegy déli lejtőjén
4 hím példány, XII. 31-én kissé lejjebb 6 példány bajszos sármányt (E m b e-
riga cena i.) lättam. Dandl József

259

A bajszos särmänv újabb előfordulása Budapest környékén. 1950 III.
26-án Solymár határában a Feherhegy délkeleti oldalán az erdőszéli bokrok-
kal és száraz gazzal szegett mélyútban haladtam, amikor egy eleven, rend-
kívül óvatosan viselkedő madárra lettem figyelmes, melyben hosszas cser-
készet után ráismertem a bajszos sármány (Emberi z a c. cia L.) hím
példányára. Megjegyzem ez alkalommal, hogy régebben, erdélyi éveim
során, bár magam a bajszos sármánnyal nem találkoztam, ottani előfordu-
lására vonatkozóan többízben is kaptam adatokat. Így pl. 1921 májusában
Szabó Sándor közölte velem, hogy ezt a fajt abban az évben, valamint a
korábbi években is költési idő alatt figyelte meg a Tordai-, valamint a
Turi-hasadékban. Béldi Miklós 1949 VIII. 28-án a Székelykőn megfigyelt
egy párt, de lehet, hogy többen is voltak. 1950 VII. végén pedig ugyanebből
a fajból 1 példányt a Nagyenyed környéki Pilis-hegyen észlelt.

Dr. Mannsberg Arvéd

A bajszos és sövénysármány telelése. Ausztriában a bajszos sármány
(Emberiza c. cia L.) Franke szerint igen ritka. Magamnak csak két
helyen sikerült 1—1 éneklő hímet észlelnem, éspedig 1938 V. 14-én Dürn-
steinnél a Wachauban és 1939 V. 21-én a Schneeberg megmászása közben
Puchbergnél.

A sövénysármány (E mberizacirlusL.) 1934—38 közt 2 párban
költött a Mödling melletti Frauenstein (300 m) egyik nyúlványán. Az utolsó
megfigyelést 1939 I. 1-én végeztem. Ezen a hideg téli napon legnagyobb
meglepetésemre Mödling déli szélén a pinty-csapatok közt 1 hím sövény-
sármányt is láttam. A madár egy sövényen ült, mely 2 km-re keletre és 80 m
szintkülönbséggel fekszik a költése helyétől. Reiser szerint a sövénysármány
Dalmáciában vertikális vonuló, itt azonban nem beszélhetünk számottevő
szintkülönbségről, inkább csak terepkülönbségről. Mivel a télen fészkelő-
helye körül hiába kutattam utána, feltételeztem, hogy X-ben a sövény-
sármány elvonult. A budapesti adatokkal (Dandl, Aquila, LI—LIV., p.
168 £ 192) összevetve ausztriai megfigyeléseimet, most már valószínűnek
tartom, hogy a sövénysármány ezekben az esztendőkben áttelelt Bécs kör-
nyékén, és a fentieket ezért tartottam szükségesnek közölni a magyar észle-
letekkel kapcsolatban. R. Lugitsch (Mödling b. Wien)

A havasipinty Budapesten. 1940 március 31-én d. u. 2—3 óra között a
budapesti Hármashatárhegyen közvetlen a tető közelében lévő köves terepen
szürkés madár a kövek közti gyér növényzetben szedegetett. Felrebbentve
rögtön feltűnt a fehér szárnytükör és a farktollak fehérsége. A madár kört
repülve visszatért a felszállási hely közelébe. Feltűnő bizalmassága 3—4
m-re megközelíthetővé tette, ezáltal vált lehetővé faji bélyegeinek meg-
figyelése. A madarat havasipintynek (Montifringilla n. nivalis
L.) határoztam meg. Dandl József

A barnazsezse előfordulása. 1944 őszén Kurucz József kalitkamadarai
közt egy feltűnő kis termetű zsezsét láttam. A madarat szerinte Eszter-
gomban fogta az év őszén zsezsékkel. A vizsgálatra átengedett madarat
barnazsezsének (Carduelis flammea cabaret P.L.S. Müller)
határoztam meg. Az élő példányt a Madártani Intézetnek adtam at.

Dandl József

253

A dalmát nädisarmany Magyarországon. A dalmát nädisarmänyt
(Emberiza schoeniclus intermedia Degl.=canneti Brehm)
Chernel felvette 1918-ban az akkori Magyarorszag faunajegyzékébe. Szerinte
Magyarorszäg deli részein ez az alfaj él. Vönöczky— Schenk felismerte, hogy a
magyar nadisarmanyok mind vaskosabb eséritek, a Fertö-töröl szóló tanul-
manyaban (1917) ezt le is szögezte, és a fenti alfajba sorolta a Magyar-
orszagon feszkelö nadisarmanyokat. 1930-ben Steinbacher külön alfajként
(E.sch.stresemanni) valasztotta el a Karpatmedence nadisarmanyait.
1940-ben Vönöczky— Schenk törölte tehát az E. sch. intermedia-t fauna-
jegyzékéből. 1943-ban Keve és Zimmermann a fert6tavi nadisarmanyokat
vizsgálva 3 E. sch intermedia-t találtak a bécsi múzeum gyüjteme-
nyében. A példányok adatai: Balf, 1923 XI. 11.; Feketevaros, 1939 I. 4.
és 1940 III. 30. (Fragm. Faun. Hung., VI. 1943, p. 133). Igy ez az alfaj
újra belekerült a magyar faunaba. 1937 III. 20-án Nagy László Dinnyés
hataraban ejtett el egy példanyt, melyet Vasvari-val E. sch. inter-
media-nak hataroztak meg, azonban ez az adat csak most keriilt lekòz-
lésre, a példány pedig az Intézet gyűjteményével elhamvadt. Az újabb
gyüjtések arra indítottak bennünket, hogy az Intézet anyagát, valamint az
itt letétben lévő Pátkai-téle gyüjteményt ebből a szempontból átnézzük.
Az anyagban további három példányt határoztunk meg Emberiza
schoeniclus intermedia Degl.-nek: Agard, 1943 IX. 30. sex. ?,
coll, Patkai ; Kisbalaton, 1950 III. 20., ©, coll. Keve ; Dinnyés, 1950 X. 18.,
d coll. Szijj J. Ezek az adatok tehát azt bizonyítják, hogy a dalmát nadi-
sarmany, melynek költési területe Steinbacher szerint a Balkán-félsziget
nyugati része, őszi, téli és koratavaszi kóborlásán felvetődik a Dunántúlon
a Duna vonaláig. A dalmát nádisármányt tehát azon fauna-elemek közé
kell sorolnunk, melyek észak felé is kóborolnak, és így keresik fel a Kárpát-
medencét, mint ahogyan megjelennek nálunk a Cettia cetti, Acci-
piter badius*brevipessPelecanus onocrotal ws, ha dogma
ta dior nia vasyvaeNve tt apr min ma.

Dr. Keve: András es Szijj Jozsef

Hogyan eteti a meggyvägé tojojat. 1950 IV. 30-án Kospallag határában
alkalmam nyílt megfigyelni, hogy hogyan eteti a meggyvago (Cocco -
thraustes coccothraustes) tojòjat a kotlas ideje alatt. A him
szorgalmasan hordja az eledelt. Amint a him megérkezik, a tojó nyomban
a fészek mellé egy kis ágra kiül és úgy rázza a szárnyait, mint általában a
fiatal madarak szokták. Sopronyi József

Rendellenes színezetű esiz. 1949 X. 27-én egy érdekes színezetű csízt
(Carduelis spinus) fogtam Budapesten a Härmashatärhegyen. A 9
csíznek a feje tetején egy szimmetrikus kb. 1 cm? nagyságú sárga folt van
a szokásos szürkés-zöld helyett. A madár színezete különben teljesen rendes.

Bókai Bátor

Feeske-katasztrofa a Balaton mellett 1949-ben. 1949 VIII. 13. és 15.
közt esős idő és hirtelen erős lehűlés következett be. Keszthelyen megfi-
gyeltem, hogy a fecskék (Hirundo rusticaés Delichon urbica)
teljesen hasonlóan viselkedtek, mint az 1931. évi őszi nagy fecske-katasztrófa
idején: egészen alacsonyan a talaj felett repkedtek, bágyadtan üldögéltek
a földeken, huzalokon, de főleg az épületek védettebb részén, szorosan egy-

mas mellé bújva tömörültek. Több elhuilott molnarfecskét találtam is.
Nagy Nándor szerint ugyanebben az időben Balatonfüreden is a Balaton
nagy számban dobott ki fecskehullákat. Horváth István Siófokról jelentette,
hogy Praha M. 160155 számú gyűrűvel jelölt fecskét találtak elhullva. Ing.
O. Kadlec szíves közlése alapján a madár parti fecske(Riparia riparia)
volt, melyet 1949 VI. 9-én Chyne község mellett Prága közelében (50° 04’,
14" 14) gyűrűztek. Ezek szerint az 1949. évi őszi fecske-katasztrófában nem-
csak a mi állományunk, hanem a csehországi állomány is megtizedelődött.
Dr. Keve András

A molnarfecske terjeszkedése Győrött. 1940 előtt csak két városrészben
fészkeltek a molnárfecskék Delichon urbic a) Győrben. E két város-
résznek inkább falujellege van. Magában a városban azonban sohasem fész-
keltek. 1949-ben, tíz év után visszakerülve Győrbe, örömmel láttam, hogy
a molnárfecske a városban is megtelepedett. A negyvenes évek elején a trans-
continentális út mentén egy hatalmas négyemeletes háztömb épült. A modern
stílusban épült épület tetőrésze alatt 9 db. fészek tapad a sarokban, az észak-
nyugati oldalon 2, a délnyugati oldalon 6, a délkeleti oldalon pedig 1 fészek.

Nagy Imre

Érdekes fészkelési módok a Mecsek alján. Pécsváradon egyik lakóház
eresze alatt a falra szegezett deszkalapra helyezett Tradescantia-cserepére
rakta fészkét a szürke légykapó (Muscicapa striata). A viragcserép
a talajtól 1,90 m magasságban állott és a haz népe állandóan járt alatta.
A madár tojását kikeltette és egyetlen fiókáját fel is nevelte. A növény
elszáradt a fészek alatt (1949). 1947-ben a füstifecske (Hirundorustica)
ugyancsak forgalmas helyre rakta fészkét, az adóhivatal üvegajtajának
díszes vasrácsára. 1947-ben egy fészek volt itt, 1948-ban 17 cm távolságra
egy masik fészek is épült melléje, és mindkettő lakott volt. Egy lakóházban
a házi kaput tartó 8,6 cm-es átmérőjű vascsőbe fészkelt be a széncinege
(Parus mai o r). A fészek kb.1 m magasságban állott. A fiókák szeren-
csésen kirepültek (1949). Agárdi Ede

Szuharbújó Budapest határában. 1949 I X. 26-ikán Nagykovácsi határá-
ban, az országúttal párhuzamosan húzódó száraz patakmederben bodzák
közé kifeszített bokorhálóval poszátákat gyűrűztem Farkas Tibor-ral. Egy
erőteljes hajtás után a hálótól négy m-re az árokparton kis bokor alsó ágain
barna, fülemile nagyságú madarat pillantottunk meg. Farkas a madár fej-
rajzát az éles szemsávval, magam pedig — amit a meghatározás szempontjá-
ból döntőnek tartok — a farktollak fehér végződését figyeltem meg. Néhány
másodperc múlva a madár a sűrű gazban eltűnt, s szorgos kutatásunk ellenére
sem került ismét szem elé. Szerintem a madár kétségtelenül szuharbújó
(ewibwbirxopygia galactotes ssp.) volt. Dandl József

A esikosfejü nádiposzáta fészkelése Baranyában. Lovassy (1927) a csikos-
fejű nádiposzátát (Acrocephalus paludicola Vieill.) költő-
fajként említi hazánkból, és 1891-ben Lovassy mutatott be egy 2 tojásból
álló fészekaljat a II. Nemzetközi Madártani Kongresszus alkalmából rende-
zett kiállításon, azonban ezt a fészekaljat sem a Nemzeti Múzeumban, sem a
Balaton-Múzeumban nem sikerült már megtalálnom. Koenig 1940-ben fény-
képezte fészkelését a Fertőtavon. 1948 VI. 1-én a baranyai Pellérden fész-

255

kelve találtam, amely területet mar 1943 óta látogattam volt, de eleddig ezt
a fajt még nem találtam itt. 1948-ban a fészek az erősen leapadt legkeletibb
tóban volt. Ennek a tónak délnyugati oldala kb. 50 m szélességben és 200 m
hosszúságban zsombékos, sásos, gyékényes sűrűség, kitűnő fészkelő helye a
nádiposzátának (foltos és cserregő), kis vízicsibének, nádi tücsökmadárnak,
mely fajokból több pár költött itt 1948-ban. A víz mélysége 10—30 cm volt.
A csikosfejü nádiposzáta fészke gyékénylevelek közé volt szőve és kb. fél m
magasan a víz színe fölött állott. A tojó elég szorgalmasan ülte a már kissé
kotlott tojásokat. 4 darabból álló fészekalja szürkészöldes alapon sötétebb,
de ugyanilyen színű apró pettyekkel, foltokkal borított. Nagyságra nézve
3 szabadszemmel láthatóan kisebb, 1 pedig csaknem akkora, mint a foltos
nádiposzáta tojása. Különben az itt és más vidéken más években talált foltos
nádiposzáta tojások földszínűek voltak és tompább végükön nagyon finom
fekete karcolatok látszottak. A fészek nem különbözött a foltos nádiposzáták
fészkétől. Dr. Horváth Lajos

Fészkelő nádirigók halálos balesete. Vonulásuk idején vándormadaraink
sok különféle balesetnek vannak kitéve (lásd Schenk, Aquila LI—LIV, p.
176—177 £ 200). Ezek közül a leggyakoribb az, amidőn a vonuló madarak
útjukon huzaloknak repülnek neki vagy fényforrásokon (világítótornyok,
égő földgáz-kutak stb.) zúzzák halálra magukat, illetve a lángokba repülnek.
Szeged város fölött éjszaka elszerencsétlenült fajokból a következőket jut-
tatták eddig el hozzám: pocgém, fürj, erdei szalonka, közép és kis sár-
szalonka, ugartyúk. A fajokat az esetek gyakorisága sorrendjében soroltam
el, és ezek azt mutatják, hogy a városok felett éjszaka vonuló madarak nem
tudják az akadályokat olyan könnyen elkerülni, mint mondjuk a nyílsebe-
sen száguldó balkáni gerlék, amelyek ügyesen siklanak a drótszövevények
között. A költés idejében eddig még megfejthetetlen jelenséget észleltem és
pedig csakis a nádirigónál (Acrocephalus arundinaceus).
A szegedi Fehértó egyik halastavának sarkában van a fűzfáktól ritkásan
körülvett fehérre meszelt madarászóház. A ház délnek néző napsütötte fala
mellett júniusban kétízben találtam elhullott nádirigót. Egyik esetben egyet,
míg második ízben kettőt. Mindkét esetet a kora reggeli órákban észleltem.
A tetemek teljesen frissek voltak. Kétségtelen, hogy a madarak a fehérre
meszelt vakító fehér falon zúzták halálra magukat. A második esetben a két
madár talán űzte egymást s így rohant a falnak. Feltételezhető, hogy ez a
baleset sokkal gyakoribb lehetett. A ház ugyanis lakatlan s a közvetlen
közelben fészkelő nádirigókkal történhetett hasonló baleset nem juthatott
tudomásomra. A sérült, vagy a fal tövébe hullott madarakat az éjszaka
folyamán az ott gyakori éjszakai ragadozók (görények, menyétek, sündisz-
nók stb.) eltüntethetik. Feltűnő, hogy hasonló balesetet más madaraknál
nem észleltem Dr. Beretzk Péter

Néhány szó a kisposzáta fészkeléséről. A kisposzáta (Sylvia cur-
r u c a) fészkelésének egyes fázisairól az irodalmi ismeretek igen hiányosak,
különösen hazai viszonylatban. Ez a megállapítás annál is inkább szeget
ütött a fejembe, mert már régen feltűnt, hogy ezzel a fajjal, mely régi kolozs-
vári éveimben jóformán hozzátartozott a mindennapi életemhez, viszonylag
milyen ritkán találkoztam mind Budapest környékén, mind a fejérmegyei
nagyobb parkokban, ahol mindig bőven volt alkalmam poszáta-félékkel
találkoznom. Niethammer-nek a fajra vonatkozó észleleteivel kapcsolatban

256

úgy látom nem lesz érdektelen, ha most a kisposzätära vonatkozó régi kolozs-
vari adataimat közlöm. F6 megfigyelési helyem akkoriban a kirälyutcai
hazunkhoz tartozö kertünk volt, mely terjedelmevel, j6 fekvésével a varos
csendes részében, mas kertekkel valö szomszédsaga révén, valamint fakban
és bokros sürükben b6velkedése folytan igen kedves tartözkodäsi és atvonu-
lasi terillete volt az énekesmadaraknak. Ennek a kertnek egyik legjellegzete-
sebb madara a kis poszata volt. Evröl évre ott fészkelt, volt ugy, hogy több
párban is. Adataim 1908-böl a következők: IV. 13-án az első; 20-án
egy par együtt; 29-én fészek epül a sürü diszbokrokban 1,36 m-re a föld
felszínétől; a fészek elég laza-szövesü (főleg a csésze alján), száraz növeny-
szárakból és apró hajszálgyökerecskékből készült. V. 3.: első, V. 4. máso-
dik, V. 5. harmadik, V. 7. reggel a negyedik, ugyanaznap estéjén az ötödik
tojás. V. 19.: kezdenek kikelni a tojások; V. 20. 4 fióka van a fészekben
— az ötödik tojás sorsa ismeretlen, talán nem kelt ki és az öregek eltávolítot-
ták. Nem találtam meg. V. 30. a fészek tires; VI. 4.: nagyocska fiókák egy
közeli bokor ágain. Második költés nem volt. Utolsó előfordulás: IX. 23.
1909: IV. 10—19 közt távol voltam Kolozsvártól, hazaérkezve a kisposzá-
tat már ott találtam; 20-án már együtt egy pár; V. 10-én fedeztem fel
a fészkét lucfenyőn, elég közel a törzshöz 1,60 m-re a föld felszínétől, ekkor
már 5 tojás volt benne; V. 18-án 4 fióka kikelt; V. 27-én a fészek üres ;
28-ikán 4 öreget és 2 fiókát észleltem; VI. 14-ikén egészen kinőtt fiókák ;
Vii ten 5 6 db. — 1910. : IV. 11-én elöször; IV. 15. a him es tojó
együtt; IV. 17. kész feszek Ribes aureum-bokorban masfél m-re a föld fel-
színétől; 21-én első IV. 22. második; 26-án 5 tojás; V. 3. fészek üres,
1 tojás a földön egészben, a többi sehol, pedig még 2-án együtt volt az 5.
A fészek teljesen ép. VI. 7. 3 nagyobbacska fióka vetődött valahonnan a ker-
tünkbe. 1911.: IV. 19.: első; IV. 23. készülő fészek ritkás ágú egres-fács-
kán másfél m magasságban. A fészket később feldúlták. 1912.: IV. 5. első ;
ez évben kertünkben nem fészkelt; IV. 25. többízben fészekanyagot hord
át a szomszéd kertbe; V. hó első felében alig látni, de V. 20-án egyszerre
3 part is észlelek. V. 28.: kirepült fiókák; VI. 6. 3 pár és sok fióka (, tele
vansarkert vewk 1): VIE 28. trillazik; [TX 19°: 6—8 db’: 100024;
5—6; X. 1. utoljára láttam. — 1913.: Kora tavasszal is, a költés ideje alatt
is huzamosabb idökön at tavol voltam Kolozsvärtöl, igy megfigyeléseim
hianyosak ebben az évben, de mintha gyérebben lett volna, mint tavaly ;
lehet, hogy nem is költött. — 1914-ben elkerültem Kolozsvárról, és később
nem volt már alkalmam ilyen részletes megfigyelésekre, de ahol csak meg-
fordultam Erdélyben 1918 —1922 között állandóan észleltem, énekét minden
tavasszal sűrűn hallottam. Dr. Mannsberg Arvéd

Adatok a Bonelli-füzike oekologiájához. A Bonelli-fűzike (Phyllos-
copus b. bonelli Vieill.) Bécs közvetlen környékének rendszeres
költőmadara, de soha V. 1. előtt. Különösen a város déli részén fekvő fekete-
fenyővel borított mészkőhegyeken fordul elő. Leggyakrabban találkozha-
tunk vele a Mödling melletti meredek oldalakon. Ez a szoros tökéletes pél-
dát nyújt, hogy milyen feltételekhez kötött a fűzike. Mert míg a kedvezőbb
fekvésű délre néző, fenyővel lazán benőtt oldalon sohasem fordul elő, addig
az ugyancsak fenyveses északnak forduló oldalon számos pár költ, holott
csak az út és a patak van a két fás terület közt. Az okot ott kell keresnünk,
hogy mig az észak felé forduló falon gazdag az aljnövényzet (Ulmus campes-
tris, Viburnum lantana, Amelanchia vulgaris etc.), addig a délnek irányuló

17 Aquila — 4-4 957

oldalon ez az aljnövenyzet hianyzik. A madar magasan szeret tartözkodni a
fakon, de megkivanja, hogy a talajon rakott fészke és a magas fak kòzt meg-
legyen a fedett mozgási lehetősége. Ez az oka, miért nem keresi fel sohasem a
melegebb és táji szempontból alig különböző északi oldalát a völgynek.

R. Lugitsch (Wien— Mödling)

A keleti halvány geze kátyi előfordulásához. Jelentettem, hogy Ujvidék
városával határos Káty községhez tartozó füzesben megfigyeltem a halvány
geze (Hippolais pallid a) fészkelését. (Aguila, L. p. 248—256). Bizo-
nyítóanyagként beszolgáltattam a Madártani Intézetnek egy a fészeknél
megfogott madarat és két négyes fészekaljat fészkestől. Sajnos ez a bizonyító-
anyag az Intézet pusztulásakor megsemmisült, de saját gyűjteményemben
épségben megvan még e geze-fajnak általam 1938 VI. 7-én ugyanezen tere-
pen elsőízben felfedezett fészekalja 3 geze- és 1 kakuktojással. Tanulmányom-
hoz Vönöczky— Schenk megjegyzéseket fűzött (p. 260—264), és ehhez pótló-
lag még kiegészíthetem az adatokat a birtokomban megmaradt kakukos
fészekaljra vonatkozólag. A tojások méretei: 17,313; 17x13; 16,8x13
es a kakuktojásé 21 X15,5 mm. A kakuktojás alapszíne halvány kékes-zöld
és körülbelül megegyezik a szürkelégykapó (Muscicapa s. striata Pall.)
tojásának kékes-zöldes alapszínével, de a kakuké kisebb szürkésbe játszó.
Az alsó rajzolatót igen apró, a tojás egész felületén meglehetősen egyenlete-
sen elhintett, elmosódó barnásszürke pontok adják, melyek némely helyen
felhős folttá tömörülnek. A fedőfoltok ugyanolyan színűek, de sötétebbek,
rendetlenül vannak szétszórva, némelyiknek sötétebb magja van, a többi
többé-kevésbbé felhős, elmosódott, a tompa végén némileg tömörülnek és
összefolynak, s itt néhány sötétebb pontocska válik ki a felhős rajzolatból.
A három gezetojas rajzolata megegyezik Vönöczky leírásával, de hozzá kell
tennem, hogy az alapszín egészen leheletszerűen, szinte csak sejtésszerűen a
meggyszinbe játszik. Megjegyzem még, hogy vannak geze-fészekaljak,
melyeknél ez a finom árnyalat jobban, másoknál kevésbbé tűnik szembe.
A kakuktojás héja gyengén fénylő, a három gezetojás ellenben fénytelen.

Dr. Trischler Aladár

Adatok a halványgeze vonulásához. Csantavérre 1949 V. 17-én érkezett
meg a halványgeze (Hippolais pallida elaeica Lind.). Még
kissé kopott a tollazata és a hangja is még igen kezdetleges. 1949 IX. 27-én
hallottam utoljára ebben az évben hangját szeghegyi udvarunkon. 1950-ben
I X. végén tűntek el a halványgezék Csantavérről. Csornai Richárd

Helyreigazítás a halványgezének vélt énekes nádiposzátáról. Az Aguila
51. évf. 157. és 179. oldalán hírt adtam a halvanygeze (Hippolais pal-
lida elaeica Lind.) Ujpesten való előfordulásáról. Ezt az adatot, mint
téves felismerést, most helyreigazítom, mert a begyűjtött madár az utóbbi
tüzetes vizsgálatnál énekes nádiposzátának (Acrocephalus palus-
tris Bechst.) bizonyult. Ez a faj az utóbbi években egyre nagyobb számban
fordul elő a területen. Felszaporodásukat állandóan figyelemmel kísérem.
A dunaparti füzesek dús aljnövényzetében két szakaszon, melyek hosszú-
sága kb. 800, illetve 500 m, 1948-ban 17-re becsültem az ott fészkelő párok
számát. 1949-ben betegségem megakadályozott a pontosabb számolásban,
ellenben 1950-ben 30-ra szaporodhatott a fészkelő párok száma. 1950 őszén

258

igen sokaig tartözkodtak itt ezek a madarak, mivel az énekes nadiposzata
videkünkröl rendszerint aug. végén szokott elvonulni, de 1950-ben még
IX. 27-én is megfigyeltem őket. Muray Róbert

A nagy fülemüle Budapesten és környékén. Az őszi vonulások alkalmával
a fővárosnak és környékének alkalmas helyein minden esztendőben — ha nem
is nagy számmal — rendszeresen megjelenő átvonuló vendégünk a nagy füle-
müle (Luscinia luscini a). Költéséről sem a környéken, sem a mai
Magyarország területén biztos adatunk nincs. Warga Kálmán (Aguila, 1929 —
30, p. 136) említi valószínű fészkelését Sátoraljaújhely környékéről, innen
májusi bizonyító példány is volt. Meg nem erősített megfigyelések szerint
egyes hím példányokat tavasszal is észleltek, ezek azonban a megfigyelők
egybehangzó állítása szerint 2—3 nap múlva eltűntek a megfigyelési helyről.
Ősszel pedig minden esztendőben megfigyeltem átvonulásukat. Különösen
esős, nedves időben, ami úgy látszik, vonulásukat meglassítja, találtam
néha többet is egymás közelében. Ugy tűnik, mintha nemcsak egyesével,
hanem kisebb, laza csapatokban vonulnának. Többször volt alkalmam példá-
nyokat kezrekeriteni, az ilyen , összetartó" madarak minden esetben fiata-
loknak bizonyultak. Feltehető, hogy az egy fészekaljból származó fiatalok
soká, még vedlés után a vonuláson is összetartanak. Természetesen ez az
összetartás sokkal lazább, mint pl. egy cinege-csapaté. Az elsők VIII. 15—20.
között jelennek meg. A vonulás — az átvonuló példányok számát véve
alapul — e hó végén és IX. első napjaiban éri el tetőpontját. Az utolsó
késlekedők IX. 20. körül tűnnek el. Előszeretettel keresik fel a vízparti
füzeseket, rekettyéseket, főleg ha azok bodzával, csalánnal, szederrel átnőt-
tek, valamint a sűrűn benőtt árkokat és a sűrű fiatal akácosokat is. Jelen-
létüket leghamarabb észrevehetjük a lármáról, amelyeket a kis fülemülével
(Lusciniamegarhyncha) való perpatvaraik idéznek elő. Ismeretes
u. i, hogy ez a két közeli rokon nem szivelheti egymást, és összetalálkozva
azonnal , hajbakapnak". Ez a jelenség különben fogságban tartott példá-
nyokon is könnyen megfigyelhető. Vonulásuk lefolyását illetően néhány
adatot mutatok be példaként: 1950 VIII. 15. 1 példány; VIII. 20. 1 db.;

VIII. 23. 2 példany. Farkas Tibor

Vizirigò fészkek. 1949 IV. 14-én és 15-én Nagymaros és Visegräd kör-
nyékén vegeztünk megfigyeléseket. A börzsönyi Malom-patak fels6 részén
talaltunk ra az els6 vizirigo(Cinclus cinclus) fészekre, mely egy
vizparton allo er6sen alamosott fa gyökerei k6zé volt rejtve. A fészek beja-
rata igen sztik volt, ugy hogy csak két ujjal lehetett benyulni. A fészekben
5 tojás volt. A patakban lévő köveken megtaláltuk a vizirigö-köpeteket is,
melyek jórészt halmaradvanyokat tartalmaztak. A másik fészket IV. 15-én
találtuk a visegrádi Malom-völgy patakjának medrében. Ez még csak épülő
fészek volt. Igen különös helyet választott magának ez a pár, mert fészkét
egy szikla oldalára, egy kisebb mélyedésbe rakta, szinte fecskefészek mód-
jára. Sajnos a helymegválasztás sem volt szerencsés, mert igen közel feküdt
az úthoz, jól látható és elérhető helyen. Aggodalmaink később beigazolód-
tak, mert mikor Szijj József V. 22-én újra megnézte a fészket, elhagyatott
volt. A vízirigók azonban még ott voltak, így nincs kizárva, hogy a patak
egy alkalmasabb helyén fészkeltek. Az itt talált köpetekben nem volt hal-
maradvány. Szijj László

IZE 4 259

Kislögykapo és léprigó fészkelése a Pilisi-hegyekben. 1949 nyarán a
Dobogókő környéki erdőkben Szijj Jozsef társaságában kirändulva alkal-
munk volt meggyőződni a kislegykapö (Muscicapa parva) ottani
fészkelésérél. VII. 24-én a Hoffmann-forràs melletti nagy bükkfák korona-
jaban pillantottam meg az els6 himet, amint szorgalmasan hivogatva és
énekelgetve tizte mindennapi foglalkozasat. Id6nként leereszkedett az ala-
csonyabb ágak régidjaba is, sőt a forrástól oldalt álló sűrű fiatalosban is mu-
tatkozott. Mikor közelebb akartam ferközni hozza, minden esetben azonnal
visszatért ismét a fakoronak lombjaiba. Lejjebb menve a patak mentén,
ahol az 1942-ben észlelt vizirigok (Cinclus cinclus) jelenlétéről sze-
rettem volna meggyözödni, még 4—5 helyen talaltuk meg az énekelget6 kis
legykapökat. Egy helyütt, a patakot szegelyezö sürü bokrosban egy mär
kirepült családot sikerült felfedezni. A fiatal lögykapök szinezetben és visel-
kedesükben sokban hasonlitottak a fiatal vörösbegyekhez, csak a hangjuk
tert el azokétol, amennyiben inkább a fiatal kerti rozsdafarkuak szertyeg6,
kerregö hivogatojahoz hasonlö halk hangokon kertek a taplalékot az öre-
gekt6l. A Dobogókő északi, Dunára néző oldalán fekvő nagy szalerd6kben
is két helyen hallottuk még a kislégykapó jajgató hívogatását. Ebben az
időben tehát — tekintettel a már megtalált kirepült fészekaljra — feltehető-
leg a kislégykapó rendesen költ a Pilisben. 1950 V.-ban, a hó vége felé, a
Kevélynyergi menedékház körüli erdőrészben, valamint a Dobogókő keleti
oldalán lévő tölgyesben ismételten hallottam a kislégykapó hívogatóját és
énekét, de költésről, mivel későbbi időpontban nem jártam ezeken a helye-
ken, nem sikerült meggyőződnöm. Megjegyzésem még, hogy a Madártani
Intézet régi gyűjteményében volt egy fészekalj a következő adatokkal:
Pilisszentkereszt, 1895 V. 26.

vi 1950 VI. 25-én Piliscsabán, a falu szélétől nem messze, egy útmenti aká-
cosban a léprigó (Turdus viscivorus) fészkére akadtam. A fészek
elég magasan kb 2 m-re a földtől a törzsnél volt elhelyezve egy kis ágelága-
zásban. Kívülről elég otrombán épült, hosszú szalmaszálak lógtak ki az alap-
ból akárcsak egy verébfészeknél. Nem is vetettem volna ügyet a fészekre, ha
az öreg tojó a fészek körül szálldosva és aggodalmasan kerregve nem hívja
fel a figyelmet reá. Felmászva meggyőződhettem, hogy tényleg léprigó fész-
kelésével van dolgom. 2 tojás és 1 éppen kikelt fiatal volt benne. VII. 3-án
a Zsíroshegy északi lejtőjén egy gyümölcsös szélén ugyancsak aggodalmasan
kerregő léprigó párra bukkantam, azonban ezek fészkét nem sikerült fel-
lelnem. Remélhetőleg a jövőben nekem is, másoknak is alkalmuk lesz még
többször találkoznunk a léprigóval, mint fészkelővel a főváros környékén.
Farkas Tibor

Havasi szürkebegy a budaörsi Farkashegyen. 1944 február második feié-
ben egy kőfejtőben lévő kőrakáson havasi szürkebegyet(Prunella col-
laris) láttam. Feltűnően bizalmas volt, így több felvételt készítettem
róla (v. 6. Patkai, Aquila, 51—54, p. 169 & 193). Dandl József

Havasi sziirkebegy a Gellérthegyen. 1951 II. 10-én a budapesti Gellérthegy
Duna felé esö, sziklas oldalan négy darab havasi sziirkebegyet (Prunella
collaris) lattam. A madarakat még többizben megfigyeltem egész 1951
III. 11-ig. Ragaszkodtak a sziklas részekhez, és gyommagokat szedegettek.
A szürkebegyek nem éjszakaztak a sziklákon, hanem 17 órakor, szóval egy
órával a sötétedés előtt északi irányba elhúztak, reggel pedig csak fél 10 ora
táján érkeztek táplálkozási helyükre. Szijj László

260

Havasi szürkebegy a Börzsönyben. Szokolya és Királyrét közt egy köfej-
töben 1951 XII. 7-én egy havasi sziirkebegyet (Prunella collaris)
figyeltem meg. zijj József

Adatok varjù-féléink fészkeléséhez. A szajkó (Garrulus glanda-
rius) 1949 májusában a Budapesthez tartozó Hűvösvölgy egyik nyaralója
ereszének kiszögellése mögött az ablaktól 1 m-re kísérelte meg a fészekrakást.
Ebben megzavarták, és erre megismételte kísérletét ugyanazon ház egy
másik ereszkiszögellésére, a fenti körülmények között, azonban ezt is megza-
varták. 1950 májusában egy szomszédos ház ereszkiszögellése mögé, az ab-
laktól kb. 50 cm-re fészkelt és 7 tojást eredményesen ki is költött. 1951 VI.-
ban eredményesen költött az első helyen.

Kiegészítésül Barthos Tibor közleményéhez (Aguila, 51—54, p. 170 et
193—194) beszámolhatok, hogy Festetics Kristóf 1916-ban Rinyabesnyő
községhez tartozó Sziágy-puszta erdejében 2 fészkelő holló-párt (Corvus
corax) észlelt, 1917-ben pedig 1 párat. 1946-ban és 1947-ben a fentemli-
tett helytől néhány km-re Hedrehely községhez tartozó Böcör-puszta erdejé-
ben Galosi István talált egy fészkelő párt. Közlése szerint 1946 novemberé-
ben jelent meg az utóbbi pár, és 1947 márciusában megállapította, hogy
költenek. Az eredményes költés után a hollók 1947 decemberéig a környéken
kóboroltak. Ezután azonban eltűntek. Festetics József

Hollók fészkelése Gálosfán. Gálosfa (Somogy m.) határában a Sasréti
erdőben évek óta költ a holló (Corvus cora x). Evekkel ezelőtt 1 pár
telepedett meg; kíméletben részesítették, s így pár év múlva 3 pár is fészkelt,
1951-ben csak egy pár. Hernesz erdészeti körzetvezető jelentése szerint csak
költ ott, utána rögtön elkóborol, főleg az utóbbi időkben történő zaklatás
miatt. zemere László

Hollók a Nyugati-Mecsek vidékén. 1928 IV.-ban figyeltem meg a holló-
kat (Corvus corax). Bakóca határában, a tőle kb. 20 km-re nyugatra
fekvő Bőszénfán pedig 1943 VIII-ban. Fekete István

A mogyoröszajkö és a búbos cinege Keszthely vidékén. A mogyorószajkót
(Nucifraga caryocatactes) a Balaton környékén ha nem is
rendszeresen és gyakran, de többizben észlelték. Keszthely környékéről
Lovassy is emlitette 1911-b6l. Magam 1943 XI. 20-an kiildtem egy példanyt
a Madártani Intézetnek Keszthely környékéről. 1949 II. közepén újra ész-
lelte őket Pöntör Jozsef Vonyarc határában néhány példányban. A Balaton
vidékének ugyancsak ritka vendége a búbos cinege (Parus cristatus)is.
Eddig mindössze 1933 II. 23-án a Tihanyi-félszigeten Sebestyén Olga figyelt
meg egy 10—12-es csapatot. 1950 I. 12-én nekem is sikerült egy kisebb
csapatot látnom a Vonyarcvashegy határába eső feketefenyvesben. 1950 X.
S-an pedig Keve észlelt egy kisebb csapatot a Gyenesdiás feletti feketefenyő —
erdőben. Hoffmann Sándor

Havasivarjú Budapest határában. 1949 V. 5-én Szőcs Béla és Szaller
Lipót társaságában a budapesti Mártonhegyen egy mátyásmadár nagyságú
fekete madár húzott el D—É. irányba csekély magasságban felettünk.
Repülése mátyásmadárszerű volt és igen jól lehetett látni a narancssárga

261

csört, melyre külön felhivtam tarsaim figyelmét A fentiek figyelembevé-
telével utólag megállapítottam, hogy a havasivarjü (Pyrrhocorax
pyrrhocorax) egy eltévedt példánya került szemem elé. Szőcs József

Madártani megfigyelések Abesszíniában. 1934 márciusában Djiboutiból
Addis-Abebába utazva megállapítottam, hogy míg Adenben éppen olyan
gyakoriak a kányák, mint Addis-Abebában, addig Djiboutiban egyet sem
láttam soha. Ott a sirályok helyettesítik és éppen olyan örömmel kapják el
a húsdarabokat, mint a halhulladékot.

24. ábra. Vonuló gólyák Abesszíniában
Photo: Gajdács Mátyás Addis- Abeba, 1934
Migrating White Storks in Abyssinia

A szövöpintyek is alkalmazkodnak a kultúrához és a täviröhuzalokat
hasznaljak feszekrakäshoz. Nagyon kedves, amiben az ember a vonatablak-
bol gyönyörködhet, amint ezek a madarak fülsiketítő zsibongassal, és
folytonos szárnycsapkodások közepette szövik fészkeiket. A fűszálakat a csőr
és láb segítségével kötik, a szárnycsapkodással egyensúlyozzák magukat.
A távíródrótokon leginkább szalakóták, gyurgyalagok és fecskék láthatók
az egész vonalon.

Addis-Abeba környékére szeptember közepe táján érkeznek a gólyák
(Ciconia ciconia), de csak kisebb számban, 5—10-es csapatokban.
A zöme a Danakil- és Szomáli-földön megy keresztül; ott többszáz darabból
álló csapatokat is láthatni. Egyízben Dirre-Daoua környékén január végén
a kiszáradt folyó medrében legalább ezer gólya tömörült össze a további
vonulásra. 1949 IV. végén Addis-Abeba környékén 2 bús gólyát láttam
szent-ibiszek (Threskiornis aethiopica) társaságában; amikor
lőtávolságra értem hozzájuk, szárnyrakeltek, és hamar elszálltak. Beteg
madarak benyomását keltették. Ha a gólyák pusztulnak, akkor ez, véle-
ményem szerint, annak a körülménynek tulajdonítható, hogy 1—2 év óta
az angolok a Danakil-, meg a Szomáli-földön méreggel pusztítják a sáskákat
és úgy látszik a mérgezett sáskáktól a gólyák is elpusztulnak.

262

Az esös évszak (1949) |
június vége óta tart mar S .
így a vízimadarak már nagy |
számban jelentkeznek. Most
fészkel (júl. 24.) a Rostra- . =
tulacbengalensis,
Gallinago nigripennis,
Gouurnicops ayresı

macmillaniésa legtöbb i a we % 68
pinty-féle, mely most ölti fel 44
a naszruhat. Augusztus elseje f

körül érkezik nagy szamban a WE ; 9

Gallinago media. 1949 1a

II. 20-an löttem Addis-Abeba
környeken egy Limnoc-
ryptes minimus-t. 1948
X. 20-án találtam egy Crex
crex-et. Coturnicops-ot
a British Museum gyüjteme-
nye részére be is gyűjtöttem.
1948 XII. 12-en Modjo,
közep-abessziniai közseg ha-
taraban egy Turnixsylva-
tica lepurana Smith
him példanyt löttem, melyet
a Madartani Intézetnek ado-
manyoztam. Irisze szalma-
sarga volt.
Gajdacs Mátyás
(Addis-Abeba)

25. ábra. Szövöpinty-feszkek tdvirovezetéken
Abesszinidban

Tömeges tärsas fészkelés.

1949 V. 23-án Acs határában Photo: Gajddes Mátyás

egy öreg tölgyesben akad- Djibouti- Addis- Abeba, 1934
tam egy közeperös feher- Weaver-Birds nesting on telegraph-wires
nyarfara, melynek tòrzsében in Abyssinia

2-4 m közötti magassagban
9 harkalyvajta odúban a
következö madarak fészkeltek: 2 par mezei veréb (Passer montanus),
il par csuszka (Sitta. europaea), 1 par. zoldkullo (Picus
viridis), 1 par szalakéta (Coracias garrulus). Eleinte nagy
hare volt a csuszkak és a verebek között, de kés6bb teljes joviszony

allott be. Janisch Miklos

Madártani adatok a Bôrzsünvh6l. Kiss Pal erdészeti körvzetvezetötöl
a következő adatokat szereztem a Köspallag határához tartozó Hideghegy
környékéről: A buhu (Bubo bubo) költ a Fokhagymási-kövek táján.
1951 X. 15-én egy kb. 20-as csapat csaszarmadarat (Tetrastes bon a-
sia) látott a Királyrét melletti Szenpataki völgyben. Feketeharkaly
(Dryocopus martius) hangját hallotta 1951 X. 16-án. Kigyaszòlyv

263

(Circaetus gallicus) törpesas (Hieranaetus (pen mats),
egerészölyv (Buteo buteo), a vörös- és barnakanya (Milvus mil-
vus, M. migrans) ugyancsak költenek, utöbbiak a Kirälyret körüli erd6k-
ben. Kerecsensölyom (Falco cherrug) a peröcsenyi sziklákon költött.
Vörösverese (Falco tinnunculus) több helyen költ.

Atvonulason előkerültek: Orvösrigö (Turdus torquatus) 1951
IV. közepe tajan löve a Hideghegyen; fenyöszajkö (Nucifraga cary o-
catactes). 1948 XII. 24-én; csonttollumadar (Bombe
garrulus) 1951 januarjaban. Kékvércse idönkent lathatò; gatyasélyv
(Buteo lagopus) észlelve 1951 X. 16-an. Szemere László

Madártani hírek Sárosból. 1951 tavaszán megtaláltam a Phyllos-
copus bonellii-t fészkelve, Bártfa környékén. Ugyanitt 8 feketególya-
párt (Ciconia nigra) tartok nyilván; harmadízben megtaláltam az
Anthus spinoletta fészkét. 1947 óta egész éven át vannak Corvus
Cora xaink. Weisz Tibor

Madártani hírek a Hortohägyröl. A Hortobágyon a _ ,,Pentezvg’-ban
1948 áprilisában egy Branta ruficolist gyűjtöttem, mely jelenleg
a helyi vadásztársaság gyűjteményében található. 1947 vagy 1948-ban Radó
András Hajdúböszörmény határában, a Pródon a Tisza-csatornabol lőtt
esy Oxyura leucocephalat. Szinten a‘tfenti evekben a Proden
a „Nagy Kajan” nevi toban egy par Recurvirostra avosetta
ütött tanyat. Tavasz leven, vartuk, hogy talan feszkelni fognak, de kb. 1
hónapi idözes után nyomtalanul eltűntek. 1947 tavaszán a Hortobégyon a
,sarkany’’-tanyan egy Gyps fulvus-nak a félszarnyat láttam. A gulyás
bemondása szerint 2 ilyen ,,csupasznyaku nagy madarat" többször is láttak
a földön üldögélni, és ezek közül lőtték ki az egyiket. 1948 nyarán feltűnő
sok Grus grus volt a Hortobágyon. A halastón és a víztárolón éjszakáztak.
Szeptemberben nagy károkat csináltak a kukoricásokban. Az Otis tarda
1945—1948 közt szépen szaporodott, de szétszóródtak a Hortobágyon. Így
míg az 1945 előtti térképen majdnem pontosan meg lehetett húzni a
túzokos részek határát, most egy látogatás alkalmából kevesebbet látni,
de viszont mindenféle akad belőlük, azok is nyugtalanul jönnek-mennek, de
azért mindig találni zavartalan területet is, ahol eredményesen költhetnek.
A Hortobágyon magam is megfigyeltem, hogy a Pica pica nagy viharos,
főként szeles időben a nádba szállt be éjszakára (v. ö. Vertse. Aguila, LI—LIV,
1944—47 (1950), p. 169 £ 193). De nemcsak éjszakára, hanem nappal! is a
nádban szélvédett helyekre ülnek be. Kövér Balázs

Madárvonulási adatok Biharból. Megfigyeléseimet Erdőgyarak (Gyiorac)
határában végeztem. A darvak (Grus grus) 1951 III. 17-én jelentek
meg (45 + 13 darab); III: 19. : 103; III. 25: : 15 4 3% 223 79711772729
III. 28:85; IV. 7.: 19 darab. 1951 IV. 1=én d. e. 10 ora 15'-t6l 10! ora 498
megszakitàs nelkül tart a gölyak (Ciconia ciconia) vonulasa, a jel-
zett időben percenként tűnnek fel, hol a Ny-i, hol a K-i, hol a D-i láthatár
felett az 5—40 tagú kóválygó, majd E-i irányba eltűnő csapatok. Az átvo-
nuló gólyák számát legkevesebb 300-ra becsültem. A gyurgyalagok Erdő-
gyarakra V. 15-én, Kisházára V. 20-án érkeztek. Sok volt az átvonuló, de
lehet, hogy költöttek is a Körös magas partjában. Kiskócsagokból (E gretta
garzetta). VI. 1-én estefelé egy 4-es, egy 6-os, majd egy 10-es csapat

264

érkezett Ny-i irányból, s a Bessenyei-erdö fai között tűnt el — 25 —30 holdas
kőris-, tölgy- és gyertyán-erdő, néhány 100 holdas rizstelep tőszomszédsá-
gában. VI. 5-én megtaláltam telepüket vegyesen vetésivarjakkal (Corvus
frugilegus) csókákkal (Coloeus monedula), szürkegémekkel
(Ardea cimere a)’ és’ bakesokkal (Ny cticorax nyctic'or ax).
VI. 8-an összesen 8 par költeset allapitottam meg. Beldi Miklós

Phaenolögiai adatok a Talabor völgyéből. Megfigyeléseimet Alsöszinever
környeken a Talabor vélgyében végeztem: 1943 111. 9. 1100 m-en, havazas
utáni derült idő örvös és léprigéok (Turdus torquatus, T. visci-
vorus) mozgasban, III. 12. a Nagyägvölgyeben a Gorgan-hegyen meg-
indult a siketfajd (Tetrao urogallus) dürgése; IIl. 16. elöjöttek a
békak, kigyök és lepkek. Ezutan egy het rossz idö következett be, amikor
minden allat-élet ujra eltiint, a madarak mozgalmai megszüntek, a dürges
felbemaradt, majd III. 24-én ismét minden megindul; III. 25. az Ozera
völgyeben az első barazdabilleget6 (Motacilla alba); III 27. a
Talabor vélgyében hegyibillegetö (Motacilla cinerea); III. 31. meger-
kezett a bubosbanka (Upupa epops) és a sargabilleget6 (Mot a-
cilla flava); IV. 1—4. közt hövihar. IV. 5-én 30 cm friss hò, ennek
ellenére megérkezett a Talabor völgyébe a feketegölya (Ciconia nigra):
IV. 6-an az Ozera völgyébe is megérkezett a feketegölya; IV. 10. rozsdafarok
(Phoenicurus sp.) a Talabor völgyében; IV. 11-én vörösbegy (E ri-
thacusrubecula)—csapata Talabor völgyében; IV. 14-én erős dürgés
a Gorgan-hegyen; ezen a napon beallott a napsiitéses enyhe id6; IV. 15-én
vorésvércse (Falco tinnunculus) a Talabor völgyében; IV. 16-án
szirtisas (Aquila chrysaäetus) ugyanitt; megérkezett az erdei-
waonka (Scolopax rusticola); IV. 17-£n az elsé? fusti fecskék
(Hirundo rustica); IV. 18-ân az Ozera völgyébe is megérkeztek a
fusti fecskék; IV. 20-án csérgérécék (Anas crecca)a Berezovce völ-
gyében; IV. 21-én Alsöszineveren, ahol sohasem szokott elöfordulni, egy hazi-
Ncecebebfi(Piaiss'er. d'omesticus) lattam. Szederjey Akos

A kolorädöhogär és a madarak. A Chrysomelida-hoz tartozó koloradé-
bogar kellemetlen szagu valadékot bocsat ki magabol, es valöszinüleg ezért
a madarak legtöbbje nem fogyasztja. Speyer V. szerint a seregelyek (Stur-
nus vulgaris) táplálkoznak koloradöbogärral. Ubrizsy (1951)
szerint franciaorszägi tapasztalatok alapján a fürj (Coturnix cotur-
nix) is tömegesen fogyasztotta a burgonyabogarat.

1947 nyarán etetesi kísérleteket végeztem különböző baromfival, ugy-
hogy egyenként dobtam számukra egy-egy koloradébogarat, illetve kolo-
rádóbogár lárvát. A szabadon járó baromfi közül a tyúk, a csirke, a gyöngy-
tyúk és a pulyka sem a bogarat, sem a lárvát nem fogyasztotta el. Megütötték,
de azután undorodva törölgették meg csőrüket és otthagyták. Ha egy bogarat
csőrükkel megvágtak, a következőre már többnyire rá se néztek. Csak
hosszú ideje bezárt baromfi volt hajlandó a bogarat elfogyasztani. Etetési
kísérletemmel meggyőződtem arról, hogy a baromfit nem lehet a kolorádó-
bogár ellen védekező harcban alkalmazni, ellenben a német vizsgálatok azt
mutatják, hogy több madárfajra igenis számíthatunk a biológiai védeke-
zésben. Prof. dr. Manninger Gusztáv Adolf

265

Repaaknäzömoly-lärva, mint mezei veréb és búbos pacsirta táplálék.
1950 októberében Mezőhegyesen a répaaknázómoly (Phthorimaea
ocellatella Boyd) lárvái ellen — prizmazott répán — védekezési kísér-
letet állítottam be. A kísérleti prizmák takarása a déli órákban készült
el. Délután 3—4 óra körül volt az idő, amikor ismét a prizmák közelében
járva, azok tetején és közvetlen környékén, nagy tömegben csiripelő mezei
verebek (Passer montanus) és bubos pacsirtak (Ga lerida
cristata) vontak magukra figyelmemet. Közelebb érve a prizmakhoz
azt tapasztaltam, hogy a földtakarön keresztil a nagy tömegben menekülö
Phthorimaea larvakat szedik 6ssze. Kézeledtemre a pacsirtàk és a verebek
szétrebbentek, de csak par méternyi tavolsagra. Amint annyira tavolodtam
tőlük, hogy biztonságban érezték magukat, újra ellepték a prizmakat és a
folytonosan menekülő hernyók között alapos és hasznos ritkítást végeztek.

Bognár Sándor

Seregélyek és rigók mint pajorirté madarak. 1950 évben a Növeny-
védelmi Kutató Intézet a Fertőendréd-i Erdőgondnokság vittnyédi csere-
sében (Schweitzer-tilosban) a cserebogarak (Melolontha melolon-
tha L.) pajorjai ellen nagyarányú védekezési kísérletet és biológiai megfigye-
léseket végzett. A kísérlet egy igen erősen fertőzött táblának északi oldalán
volt beállítva. 1950 évben a tábla többi része kenderrel volt bevetve, úgy-
hogy a kísérleti területet 3 oldalról kender vette körül. Megfigyelhető volt,
hogy már a tavaszi szántáskor a madarak, a csimaszok egy részét összeszed-
ték. A pajorok a fiatal csemeték és a kendernövények gyökereit rágták. A
rágás nyomai a növényeken azonnal mutatkoztak, ugyanis a csemeték hajtá-
sainak vége összehajlott. Szabó István erdész távcsővel megfigyelte, hogy a
seregélyek (Sturnus vulgaris) és arigók (Turdidae) a csúcsuk-
ban visszahajlott csemeték és kender-növények mellől a pajorokat kiszedték.
Aránylag kis területen a tövek mellett 40—50 lyukat is meg lehetett szám-
lálni, melyből a madarak a pajorokat kiemelték. A madarak igen nagy
jelentőségét bizonyítja az a vizsgálat, hogy május hó elején a kendertábla
talajában négyzetméterenként átlag 10—20 pajor volt igen változatos elosz-
lásban, míg ugyanezen a területen októberben az őszi szántás után, négyzet-
méterenként átlag 4—10 pajort vagy imágót lehetett találni. Természetesen
nemcsak a madarak, hanem egyéb biológiai tényezők is hozzájárultak ahhoz,
hogy a pajorok száma védekezés nélkül is ennyire lecsökkent.

Homonnay Ferenc

A téli nagy araszoló pille nőstényét pusztító foglyok. Pomázon 1950 telén
tömegesen rajzó téli nagy araszoló pille (Erannis defoliaria CL.) populáció
sorozatos vizsgálatakor figyelhettem meg két alkalommal a foglyok ( Perdix
perdix) e téren mutatkozó rovarpusztítását. Először 1950 XII. 1-én a leg-
erősebben fertőzött fasor mentén — ahol tavasszal tarrágás volt — végezve
vizsgálataimat az egyik fa tövét körülvevő fűcsomó mögül, közeledtemre
6—7 darabból álló fogolycsapat röppent fel. Megvizsgálva a helyet, ott
számos madárürüléken kívül egyetlen nősténypillét sem sikerült a fatörzs
körül felfedeznem, míg az eddigi fák környékén számos nősténypillét figyel-
hettem meg, amint a fa törzse felé igyekeztek. Tovább haladva a fasor men-
tén, a többi fa körül szintén csak ürüléket találtam a földön, de pillét nem.
Sőt a fatörzsek legalsó részén sem találtam nőstényeket. A második alkalom-
mal XII. 29-én figyeltem meg ugyanezen a helyen 5 darabból álló fogoly-

266

csapatot, amint a fak körül szedegettek a földröl valamit. Miutan messziröl
észrevettem a mozgö madarakat, "óvatosan közeledve, hosszabb ideig jobban
megfigyelhettem tevékeny ségüket. Egyik fától a másikig haladtak, minden
fa körül hosszabb időt töltöttek, míg a két fa közötti távolságot aránylag
rövid ideig tartó fürkészéssel kutatták végig. Közelükbe kerülve à észrevettek,
és ekkor riadtan menekültek. A fák környékét megvizsgálva, ott az első al-
kalomhoz hasonló viszonyokat találtam, bár most a lepkék száma lényegesen
kevesebb volt, tekintve, hogy a rajzás vége felé közeledett. A foglyok által
végig kutatott területen a fák alatt elhullott nősténypilléket sem találtam,
míg a közelemben lévő fák körül számos elpusztult nősténypillét figyelhettem
meg. Első alkalommal délelőtti órákban, másodiknál a kora délutáni órákban
észleltem a fentieket. Reichart Gábor

Széncinegéket pusztító erdeisikló. Pasaréten (Budapest) egyik ház kert-
jében lévő fészekodúnál panaszosan riasztott a széncinege- ( Parus maior )
pár. Odasietve a legnagyobb meglepetésemre az odúban összecsavarodva
egy erdeisikló (Coluber longissimus) pihent, mellette a négy közül két életben
maradt széncinege fióka csipogott. Az eltűnt két fióka az agyonütött sikló
boncolásánál előkerült. A tojó csak másnap reggel mert a fészekbe visszatérni.
A két életbenmaradt fióka kirepült. Dózsa Dezső

Házatlancsigák mint madárpusztítók. 1945 V. 21-én Freundorfban
(Niederbayern) hatalmas eső utáni reggelen, a föld felett két arasznyi távol-
ságban lévő, jól rejtett, ellenőrzött fészekben ülő kétnapos citromsármány-
(Emberizac. citrinella L.) fidkakat a nagy fekete hazatlan csiga
(Limax maximus) tamadta meg és pusztitotta el. Mikor a koradélelôtti órák-
ban felkerestem a fészket a négy fidkan 5 hatalmas, nyálkás csiga tapadt
és a négy közül már csak egy fióka élt. Ez utóbbit megvizsgáltam. Fél tes-
téről le volt nyúzva a bőr. A többi hármat a szó legszorosabb értelmében
falták a csigák. Konok István

Madárpusztulás Szlovákiában. Vadászoktól értesültem, hogy Vágsellye
környékén tömegesen pusztulnak 1950/51. "telén a varjak (Corvus f.
frugilegus L.). Egyik vadasz egy reggel valami 70 darabot talalt a
hälöhelyen, egy szigeten. Több környezö közsegben majd az egesz veréb
(Passerd. domesticus L.)-allomany kipusztult es szemtanuk älli-
tottak, hogy lattak varjakat a levegöböl lehullani. A jarasi allatorvos meg-
erösitette feltevésemet, hogy a baromfivész pusztit ottan, pl. az egyik gazda-
sagban egy éjjel kb. 300 pulyka pusztult el. Az allatorvos pestisre gyanak-
szik. F. J. Turcek

Csdrgoréce 1300 éves sírban. A győri városi múzeum Bagyog—Györhegvi
ásatásai során 80 db. VII— VIII. századbeli, avarkori sírt tártak fel. A sírok
csontanyagában egyéb állati csontokon kívül madárcsontokat is találtak.
Dr. Szőke Béla múzeumigazgató felkérésére az eddig feldolgozott anyag
madárcsontjait meghatároztam. Három sír anyaga került hozzám, amelyek-
ben madárcsont- jelei volt. Mind a háromban Anser(domesticus ?)-
csontokat találtam. Az egyikben azonban A nser csontokon kívül Anas-
csontok is voltak. Bar a sternum elég töredezett állapotban volt, mégis
rekonstruálás után és az épen maradt maxilla alapján azt állapítottam meg,

267

hogy Anas, c. crecca L.-csontok a lelet anyaga. Mindenesetre érdekes,
hogy 2, közel 1300 esztendös sirban ennyire is épen megmaradtak ezek a cson-
tok, és egyúttal biztos adattal is szolgálnak az avarok vadaszatarol.

Nagy Imre

SHORT NOTES

Colymbus a. artieus LL — Black-Throated Diver in summer
plumage. On the industrial canal near Györ, on 4 November, 1951, one of
the local wildfowlers shot a male Black-throated Diver in pure summer plu-
mage. This bird has been sat up by myself, so I was able to examine it
thoroughly. It still wore its flawless summer plumage; all that could be notic-
ed was a slight changing of coloration taking place on the throat, where
there appeared a pale sprinkle of greyish winter feathers. As far as I know,
the bird is now to be seen at the Gy6r Museum. Imre Nagy

Fratercula arctica ssp — Puffin — on ”’Fehértò”, near Szeged. On 25
July, 1950, a friend and myself observed a Puffin flying low over the lake.
There has been no doubt whatsoever as to the identity of this bird, having
passed at about sixty yards in front of us, in company of some ’’Sea-Swallows””
(Sterna hirundo). Dr. Zoltan Tildy

Grus grus — Crane — in the county of Abaüj. On the morning of 15
April, 1948, Istvan Sztics observed a gathering of about 30 Cranes, settled
on a barley-field, between brooks named "Bársonyos" and “Belus’. The birds
were quietly feeding on the barley stubble. By the afternoon however, no-
thing but their footprints, droppings, and a few small Crane-feathers were
left on the field. The Cranes stayed tor about 4—5 days. The local keeper saw
three of these birds on 8 April. Dr. Gyula Thobids

Migrating Cranes — Grus grus — in the county of Békés. On 11 Sep-
tember, 1949, a flock of 13 Crane was observed circling high above the town-
ship of Mako. Two days later a solitary Crane came over, having apparently
lost its mates. It strayed high above the countryside, sounding its loud blast
incessantly. In the fall of 1949, a large ”drove’ of 75 Crane arrived here on
5 October. Another flock of 24 was seen on 28 October. On 5 April, 1950, a
solitary specimen circled above my cottage in Doboz, and left in an east-
erly direction. Ferenc Keresö

Grus grus — Crane — ashore Lake-Velence. On 22 June, 1951, a flock
of six Crane appeared on the sodaic pastures of Dinnyés. Notwithstanding
the fact that last autumn we did enjoy the short visit of a lone cock Crane,
this noble bird has become a very unusual appearance in these parts, specially
in the summer months. Though many years ago a regular visitor, indeed, a
regular breeder of this district, its present line of migration seems to have
left us out entirely. The six specimen observed here in June 1951, did not
look shy at all. Keeping pretty close together, they appeared to be looking
for insects along the sandy shore. Kálmán Mikolds

268

Grus grus—Crane — in the "Hanyság . Records of migrating Crane
in Transdanubia (Western Hungary) usually come from the southern dist-
ricts, whereas from the upper parts, namely the ’’Hanysag” (northwestern
corner of Transdanubia), Cranes are rarely recorded. This does not
mean that this bird should have become such a rarity in the ”Hanysäg”,
as it appears to be. Some fifty years ago, this area (a large swamp at that
period) was still a well-known breeding haunt of Cranes. But the big
draining works, completed at about the end of the last century, changed
surface conditions entirely. The extensive swamps and marshlands have
more or less disappeared, and with them went most of our Cranes. Ever
since, their numbers have been rapidly decreasing, and indeed, even migrants
have ceased to be an everyday’s occurence.

To get an idea of the wonderfully rich birdlife and great numbers of
Crane in the erstwhile "Hanyság", one has but to consult Karoly Bérczy's :
„Hazai es külföldi vadaszrajzok’’, 1863. Based on informations obtained
from the wellknown ornithologist Kalman Chernel, Berczi gives an account
of the fauna of ”Hanysag’ (p. 355), mentioning the Crane as being quite
a common bird (p. 360). He also describes (p. 364) an early-morning flight,
where one Jozsef Roth (reputed wildfowler), stepping in his punt, "was
greeted by the call of innumerable Cranes and Wild Geese’. And pulling
down a couple of geese with a well-timed right-and-left, "a. big Crane
passed right over his head”. During that morning flight he saw — besides
Goose, Duck, and various other Waterfowl — Great Bustard, Crane,
Fox, Otter, Roedeer, and even Red-Deer ! — According to Jukovits (1856),
”Cranes are regularly seen in great numbers”. — Janos Frivaldszky, on
p. 217 of his work "Aves Hungariae", 1891, records a young Crane having
been shot on the southern fringe of ’ Hanysag’’, on 14 December, 1888, by
Lajos Wolff. — Jakab Vünüczky—Schenk, states in his article ’’ Migration
of Cranes. in Historical -Hungary’’ (’Természet’’, 1935, p. 130), that
according to Fischer's record, a village farmer from Pomogy (Pamhagen),
(northeastern corner of ’’Hanysag’’), in 1880 still kept tame Cranes in
his poultry-yard, with a view of selling the valuable crane-plumes. (We also
know of a peasant-farmer from the adjacent village Acsalag, who likewise
used to keep tame Cranes, for the only purpose of trading the ornamental
plumes).

Collecting these plumes of commerce, used to be a very rentable under-
taking of people around the ’’Hanysag”, so they did anything to get hold
of the much-sought-after feathers. Besides shooting as many Cranes
they could, they caught a good deal alive, or simply collected feathers cast
around the nesting sites. Dombrowski records Cranes still breeding in
the alderwoods near Kapuvar in 1889. The rich suabian peasants living on
the northern brim of ’’Hanysag” (Mosonszolnok, Mosonszentjanos, Moson-
szentpéter, etc) payed for a really good Crane-plume as much as 100—200
forints (10—15 pounds sterling), which for those people meant a small
fortune. This circumstance may also have to do with the wellnigh disappear-
ance of the ”’Hanysäg’ Crane. My earliest recollections of this bird — or
its feathers rather — is dating back to the summer of 1905, when my father
brought me some cast plumes, which, most likely, had been left by breeding
birds. According to reliable informations, Cranes still bred around
Pomogy in 1900.

Nowadays however, they are gradually becoming a rarity in these

269

parts. Dr. Laszlo Studinka observed them in 1929. According to R. Zimmer-
mann (1944), a man named Schieb took motion pictures of a cock Crane
doing its courtship display. This picture is alleged to have been taken near
Eszterhäza, in the thirties. — In 1939, I had the chance of meeting Cranes
myself, while Gyorgy Breuer saw some ashore Lake-Fertö in 1925, and again
in 1948. (’Aquila’, LI—LIV, 1944—47 (1950), p. 157 & 180). These com-
paratively few dates do not necessarily mean great scarceness of this bird,
as — as we all know — even most careful observations are partly a question
of luck. Anyway, it is to be hoped that Cranes will soon reappear in the
„Hanysäg’. Just like the reputedly extinct Jackal, which we could observe
at close range with dr. Lajos Horvath, on 25 May, 1950, in the neighbour-
hood of Mosonszentpéter, where, as a result of the big prairie-fire of 1947,
inpenetrable bush has sprung up from the peaty marsh. Karoly Berczi, on
p. 362. of his book mentioned above, also wrices about the Jackal, calling
it a”Reed-Wolf”. Accidentally, the scull of this particular specimen has
been in my father’s possession for years. It then too was considered to be
a relic of the last Hungarian Jackal. A. Smuk

Larus melanocephalus Temm. — Mediterranean Biack-
Headed Gull — on Lake-Balaton again. Some 50—60 years ago, the
Mediterranian Black-headed Gull has been a regular visitor of Lake-Balaton
district. Its last known occurence is recorded between August and September,
1903, when Gaston Gadl obtained three specimen in the lake shore near
Balatonboglar. We have not had any reliable news about this bird since,
just some rumours in 1941, when, owing to an exceptionally wet year, the
famous "Nagyberek" near Fonyód got flooded up again; that year some
unidentified Gulls were nesting there, which, according to description,
might have been Medit. Blackheaded Gull (Kada, Vasvari). — On 19
August, 1949, Istvan Fekete reported a strange-looking Gull, which got
entangled into telegraph wires near Balatonszabadi. This happened to be
a ringed bird, bearing the mark "Moscow, E. 201932”. Eventually, according
to W. Makarow’s information, this bird turned out to be a Medit. Black-
headed Gull, which had been marked on Orlow-Island, off the mouth of
river Dnyepr, on 2 July, 1949. — Occurrences of this bird within the Car-
pathian Basin were summarized by Vönöczky— Schenk on pages 358—60 &
999—61 of ”Aquila”, XXIII. 1916. Altogether we know of eighteen
occurrences up till 1916. Breeding, however, has been recorded only once.
The eighteen occurrences are divided as follows: two have been recorded
from Lake-Balaton (middle of June and late in August); one from Lake-
Fertő ; one from Lake-Velence (May); one from Csallóköz (August); five
from the Lower-Danube district; the remaining eight from the vicinity
of Fiume. — According to Baldamus, this bird has been breeding on the
Lower Tisza-river, but evidence to this has been lost. — In the spring of
1940, Miklos Vasvari, when marking Gulls at Rétszilas (county of Tolna),
happened to find a double brood ; the nestlings, still downy, were somewhat
bigger than youngs of the common Black-headed Gull of the same age;
their colour was different too, being of a greyish hue, instead of brown,
like in the case of our common Gull. So Vasvari believed them to be juvenile
Black-headed Gulls. He watched the adults for quite a while, but they would
not settle on the nest ; while, within the big flock of whirling birds, he could
not detect anything but common ”Larus ridibundus”. Having

270

ringed one of nestlings, he took home another, which however perished. It
has been set up for the Hungarian Institute of Ornithology, but has of course
been lost when our Collection was distroyed during the war. In the spring
of 1940, Zimmermann on two different occasions thought that he had recog-
nised a specimen of ”melanocephalus’” inbetween the gulls of

Lake-Fertö. Dr. Andras Keve
Larus melanocephalus Temm. — Mediterranean Black-
Headed Gull — on the Danube. On a sandbank between Paks and

Dunakömlöd, on 28 August, 1935, I observed a solitary Gull, which I obtained
for my collection. At the time I believed it to be the common black-headed
Gull. Later, when our Institute secured the Gaston-Gadl-Collection, which
enabled me to compare my specimen with the indentified-one of the afore-
said collection, I easily could pronounce mine to be a true ’melano-
cephalus’. My error has been due to the fact of my specimen being
in autumn plumage (similar to that of the Gaal-Collection’s); automn colour-
ation of ‘’melanocephalus’ hardly differs from that of the common
’ridibundus’, the only distinction of the former being its primaries,
which have a white outer edge. Consulting wing-formulas given by Wither-
by, (Vol. V., pp. 72 & 75), I was surprised to find his figures showing
particulars of young (one-year-old) specimens only. — Our latest new
from Lake-Balaton inform us of the district being visited by the Medi-
ferranean Black-headed Gull in August and September regularly.

Dr. Imre Patkai

Gelochelidon nilotica — Gull-Billed Tern — in Southern-Trans-
Danubia. In Mozsgö (county of Somogy), on 13 August, 1950, one of the
local sportsmen shot a Gull-billed Tern, which I secured for our Institute
of Ornithology. The bird weighed 240 g. Istvan Kada

Chlidonias hybrida — Weissbirtige Seesehwalbe — im
Leitha-Gebiet. Futtertragende Weissbartige Seeschwalbe bei Zurndorf (Leitha-
Au) im Friihling 1951 von mir beobachtet. Rudolf Lugitsch

Haematopus ostralegus ssp. — Ovyster-Cateher — in Balaton
berény. On 20 September, 1949, while watching a flock of Grey Plover
(Squatarola squatarola L.) settled on the sandbank in front of
Balaton-Berény, there suddenly appeared an Oyster-catcher, coming from the
Fonyód (northern) side of the Lake. Travelling quite low above the surface,
calling its merry ’’kee-witt, kee-witt’’, it settled on the sandbank. Standing
quite apart, it avoided mixing with the Grey Plovers. After resting there —

without taking any food though — for about two hours, it took off again,
towards Fenék-puszta. dr. Imre Pdtkai
Himantopus himantopus — Black - Winged Stilt — breeding

near Székesfehérvar. Just outside the township of Székesfehérvar,
there is a nearly dryed-out swamp: the "Sóstó . There, on 16 May,
1949, my attention was drawn by a solitary Black-winged Stilt, mixed within
a party of Redshank and Lapwing. Having never observed this bird here
before, I believed it to be a straggler and probably a young specimen. The
idea of its breeding in a smal] swamp infested with domestic geese and duck,

271

and nearly devoid of water never even occured to me. Returning there again
on 19 June, I was greatly surprised to find two pair of Black-winged Stilt,
circling incessantly over me and calling plaintively. It did not take me long
to find both nests. Placed on the dry, sodaic marsh, just outside the reed, they
consisted of nothing but thin reed-blades. One of them still contained a
clutch of five eggs, while the other was empty, broken shells being scattered
around it. Boths pairs succeded in rearing their brood. László Máté

Unusal visitors on the Bird-Reservation "Kisbalaton", in 1949—1951.
Between 24 February and 21 March, 1950, two pair of Whooper Swan
(Cygnus cygnus L.) visited "Kisbálaton". One pair haunted the
so called ’’Vorsi-viz’’, while the other seemed to favour the broad
pasturage on the ,,Savoly’’-side. When I first saw them, the main
lake was still under ice, while half of ”Vörsi-viz’” was already clear. The
Swans liked to stand about on the edge of the ice, or walk along the swampy
shore. Later they often could be seen swimming about the lake. — Between
14 and 21 September, I observed some Turnstone (Arenaria i inter-
pres L.), which was the first time I ever met this bird on ’’Kisbalaton”.
Although, according to Chernel, it has been observed here years ago by Gaston
Gaal, the latter does not refer to it in his own works. I first met the Turn-
stones — a small flock of five — ashore Lake-Balaton, opposite Fenék-puszta,
where I succeeded in collecting one specimen for the Institute of Ornithology.
Next day, at the same spot, again two small parties of four and five birds
respectively were met with, and on 17 September, another flock of five. On
20 September, on the lakeshore in front of Balatonberény, I saw one Turn-
stone in the company of eleven Grey Plover, one Sanderling, 9 Dunlin and two
Ringed Plover; (Squatarola squatarola, Crocethia alba
@alidris alpina “and Charadrius hraticwla)— anderen
again four Turnstone, in between 18 Squatarola squatarola, 8
Crocethia alba and 10-12 Calidris alpina. On 2) Sep
tember, at the same place, I could observe one lone Turnsfone only. My
second meeting with this bird along Lake-Balaton occurred on 16 September,
1950, when I saw two of them, at about the same spot as the year before.
But heavy rains came on, and the birds disappeared. — The Bar-Tailed-
Godwit (Limosa l. laponica L.) has yet been observed and collect-
ed on Lake-Balaton by Gaston Gaal only, as far back as September 1895.
So I was lucky to be able to see this bird again on 23 and 24 August, 1949,
and again on 18 and 20 September, 1950, between Keszthely and Fenék-
puszta, and near Balatonberény respectively. All these Bar-tailed Godwits seen
were single specimen. — First occurence in the region of Balaton of Marsh
Sandpiper (Tringa stagnatilis Bechst.), I was able to ascertain
on 6 April, 1951. It was a solitary specimen, seen on the marshy plains
”Bocsmany”, on the shore of ’’Kisbalaton”. — The Caspian Tern (Hy dr o-
pogne t. tschegrava LEP.) was first recorded on Lake-Balaton
by Miklós Udvardy, on 14 April, 1948. Later it frequently could be seen on
the open watersheet of ’’ Kisbalaton”, (’Aquila’, LI-LIV, 1944—47, 1950,
pp. 158 & 181-182). In recent years I met this bird on Lake-Balaton regu-
larly, every spring. On 16 April, 1949, Andor Peth6 and myself saw one speci-
men on the lakeshore, near Fenék-puszta; on 18 April, I again saw one, fish-
ing over the Zala-river; on 29 April 1950, two specimen rested on the bank
in front of Balatonberény; on 1 October of the same year, eight of them were

DA:

seen on the shore, near Fenék-puszta; on 14 April, 1951, two specimen on
the shore off Keszthely; on 16 April, eight again, near Vörs, on the flooded
plains of ’’Bocsmany”. These eight birds were settled on one of the small
grassy islands, left out by the flood. Now and again, one of them would
take off towards Lake-Balaton, or go fishing over the flooded parts, but
would soon return to the sleeping flock. On 26 April, I again saw one in front
of Fenék-puszta, and another, on the lakeshore towards Keszthely. On 1
May, one specimen was resting on the shore, near Keszthely; on 5 Septem-
ber, a small party of five, on the bank, opposite Balatonberény. On 11 Sep-
tember, one; on 20 September, five; and on 22 September, two specimen were
seen, at about the same spot. Some of these could be recognised as being
young birds. The last I saw that particular fall — a flock of four — was on
29 September: they looked rather unsettled, moving continuously up and
down the shore, in the vicinity of Keszthely. Upon leaving, I could even see
one from the train-window.

Finally, a few words about the Little Gull (Larus minutus Pall);
apparently a regular visitor, as it was frequently to be seen ashore the great
Lake, as well as on ”Kisbalaton’. Namely: On 24 May, 1949, one young
bird in Keszthely-harbour; 23 August, 1949, three, on the shore near Fenék-
puszta; 18 September, 1949, three, on ’’Kisbalaton”, above the so called
"Nagytó"; 5 November, 1949, five, on front of Balatonberény; 20 Novem-
ber, 1949, one, in Keszthely-harbour; 15 April, 1950, one, just outside Keszt-
hely; 29 April, 1950, two or three, near Balatonberény; 25 August, 1950, one;
on ”Kisbalaton’’; 4 November, 1951, one on the shore, off Fenék-puszta;
24 and 25 December, 1950, one in Keszthely-harbour, in company of some
common Blackheaded Gulls. These observations wish to show that all
kind of waterfowl and shorebirds should be watched regularly and with
special care. In so doing, a good many of so called "rare birds”, would pretty
soon lose their distinguished epithet. Dr. Andras Keve

Winter movements of Streptopelia d. decaocto F riv. The Indian-Ring-
Dove, not so long ago, was still thought to be a permanent resident of its
home. In recent years, however, it has been moving about a great deal. The
amazingly rapid expansion of this bird shows clearly that in cases of over-
fertility, surplus stock would sometimes move away, and populate some further
parts, hitherto unknown toit. These expansions do not need to be contagious. As
a good example, I have but to mention my home town Szeged, where these birds
arrived extremely late, as a matter of fact, years after reaching some of the
northernmost parts of Hungary. Their first brood is in February, as a rule.
Within six weeks of eggs having been laid, juveniles are fully fledged. In
case of mild wheather, cooing (mating call) can even be heard as late as No-
vember. While breeding time lasts (February to December), the birds of
course remain stationary. Neither does it seem likely that young birds
should be moving off in summer. Early broods (February—March) usually
perish. The slackly-built nests soon get ruined, partly from exposure, partly
by Jackdaws, Hooded Crows, even cats. In spite of all, doves are rapidly in-
creasing. Yet, the number of those staying for the winter, gets always reduc-
ed. Whether it is the old residents, or the later arrivals that are moving off,
could not be ascertained yet. The birds would start moving early in Decem-
ber, soon after break of day, when they would noticeably get restless. Small
flocks of 2—10 suddenly rocket skywards, careering to and fro, high above

18 Aquila — 4-4 273

the town, without any apparent reason. Then they would gradually disappear
in various directions. But the simply amazing sight I witnessed on 27 No-
vember, 1949, and again on 9—10 January, 1950, beats everything I have
seen or heard in this line before. On 27 November, 1949, on a quiet and clear
automn afternoon, at about 4 p. m., some 4—500 doves suddenly appeared
above the town. Whirling about a few minutes, they then settled all over
the place. Very similar, but on a much bigger scale, were the happenings
on 9 January, 1950, a rather cloudy, but very mild winter day, with a tempe-
rature well above freezing point. At about 3,45 m. p., the dusky sky seemed
literally strewn with whirling doves. And soon every tree in town, around
buildings and all along the streets, was simply packed with roosting birds.
At first sight I took it to be an invasion of Fieldfare, having noticed big
flights of this bird passing over the nearby woods, some days before. I don’t
even venture to guess the approximate number of those doves, but there
certainly must have been many thousands. Movement lasted but a few mi-
nutes. Then, having annexed every tree of the various town gardens, they all
sat quiet. This extraordinary performence has been repeated — though on
a smaller scale — next day, 10 January, at about the same time. The birds
must have travelled a considerable distance. This phenomenon can certainly
not be unique, and is sure to be happening elsewhere. It goes without saying,
that people all over the town were feeding on doves in those days. Birds
invaded the poultry-yards, where they hoped to pick up some food. That is
where people caught them with troughs.. Pine and Ailanthus—trees seemed to
be the favourite roosts. There too, a great number were shot with air guns. Those
mean little guns kill scores of travelling doves, settled for the night. Boys,
walking about with air guns, carrying a string of doves and trying to sell
them for a shilling each, has become quite a common sight with us.
Dr. Peter Beretzk

Streptopelia d. decaocto — Indian— Ring— Dove — in Märamarossziget.
The first pair of Indian-Ring-Dove arrived here in the winter of 1948-49.
The following winter (1949-50), people interested in birds, started noti-
ceing this new dove all over the country. The birds were found to roost
preferably on pine and fir trees. They are becoming a common sight in farm-
vards, picking up whatever they can find. Jozsef Béres

Expansion of Drvobates svriacus baleanicus Gengl. & Stres. Syrian —
Woodpecker —and Streptopelia d. deeaoeto Friv. — Indian—Ring—
Dove — in Roumania. I first met the Syrian-Woodpecker when still working
in Focsani (Roumania), where it seemed quite common in gardens, mainly
when apricots were getting ripe, when these birds seemed to damage or-
chards quite considerably. Having returned to live in Szaszrégen (Regiu), I
made a point of watching Woodpeckers with special care, without, however,
finding a single one, as belonging to the Balkan species. Two vears later
only, on 19 June, 1951, did I succeed in getting hold of the first specimen, a
young male, which had been caught in town, on one of the garden trees. The
young bird showed a pale redish band on the breast. Its being hardly fledg-
ed, proves the breeding of Syrian—Woodpecker in Transylvania.

_ It was in Focsani too, where I first met the Indian— Ring — Dove
(Streptopelia.rd.r dec:aocto). ’ Pwo years; later,.in Marchi Joie
I saw the first pair in Szaszrégen, on pine trees surrounding the Roumanian

274

church. And another pair on 26 April of the same year, on fir trees of the
high-school gardens. Later I could gradually observe more and more of them,
on fir, accacia, and chestnut trees, where every morning, between 4—5 a. m.,
their cooing was audible. Nesting-work was still going on on 25 May; the
first eggs I obtained on 4 June. They measured 31 x 24 mm, and wanted but
another 4—5 days to be hatched. This nest stood on a lime-tree. I of course
could not affirm whether this had been the birds’ first visit to Szaszrégen,
though it seems doubtful that any should have come last year, nobody hav-
ing noticed them. Supposing some did arrive last year, it must have been
very few, otherwise they hardly could have escaped attention. Today, how-
ever, you can hear them all over the town. István Kohl

Pelecanus crispus Brueh — Dalmatian Pelican — in Bul
garia. The Dalmatian Pelican still breeds on the Danube, of course not in
in many places, as Hodek has found it in old times. On Bulgarian territory
it breeds an Sreberna-Lake only. Some years before, when my friend Petroff
visited this Lake he found over a hundred breeding pairs. In 1948 how-
ever, we could only find 14 nests. Yet it seems to breed in great num-
bers on the Roumanian side of the Danube, as we saw many times big flocks
of about 2—300 and more, coming from Roumania, to fly over us. Sreberna—
Lake is now under state control, so it is to be hoped that the number of
Pelicans breeding there, will increase. A. Petroff has visited the Lake in the
years 1942, 1943 and 1944, and in every case found Pelicans breeding in
great quantities. In 1943, eggs were taken by some poachers, but Pelicans
produced a successful second brood. Pavel Pateff (Sofia)

Pelecanus o. onocrotalus L. — Pelikan — near Kalocsa. On 12 No-
vember, 1950, near the village of Homokmégy, a local party of gunners kill-
ed two Pelicans on a hare shoot. The great birds, contrary to their habits,

were settled on a stubble field. Both were young specimen, in brownish
. plumage. One of them got only winged, and was taken to the Budapest Zoo,
while the other is now to be seen in our collections. In this specimen’s sto-
mach, a common crawfish was found. The bird, a young male, weighed 8600 g.

Dr. Imre Patkai

Cygnus eygnus L. - Whooper Swan — in the county of Bihar.
On 13 April, 1949, on one of the swampy pastures near Geszt, gamekeeper
Jozsef Kovács observed 5, and on 25 May, again 7 Whooper Swans. Imre Asz-
talos saw two of these birds on 22 February, travelling eastward, over Orosi-
puszta, near Zsadany. Owing to great distance, they could not be determined
accurately, but Whoopers having been observed lately, it seemes presumable
that these two belonged to the same species. Géza Miiller

Cygnus eygnus L. - Whooper Swan — in the county of Komárom.
In mid-February, 1950, I saw seven Whooper Swan over the village of Tar-
kany. László Dudich

Cygnus eygnus L. — Whooper Swan — in Tata. On 7 November,
1950, I observed a Whooper Swan on the Lake of Tata. Three days previously,
it had already been seen by one of the keepers. Later in November, I saw
it practically every day. As it did not look pure white, it must have been a

voung bird. Zoltan Porga

LSP = 44 275

Cygnus eygnus L. — Whooper Swan — on Lake-Velence. On 3
March, 1950, near the swamps of Dinnyés, I put up a big flight of duck,
having one Whooper Swan in their company. The party left towards Lake
Velence. Dr. Albert Vertse

Cygnus eygnus L. — Whooper Swan — in ”Kishalaton” district.
The Whooper Swan has been visiting the southwestern corner of Lake-Bala-
ton quite frequently. But so far, it was never actually seen to settle on the
Lake, only on various smaller ones, surrounding Balaton proper. On 11
January, 1921, one was seen near Keszthely (Keller); in the winter of 1939,
on the big watertank near the Vörs-cemetery, two were observed, (Ferenc
Varga); in February 1943, two were shot on Héviz-canal; (Darnay, Keller);
in mid-February 1949, András Acs and Jozsef Lancz saw six of them near
Keszthely, on the floods of Héviz-canal. Sándor Hoffmann

Cygnus eygnus L. — Whooper Swan — in the county of Bihar.
In November 1950, the Budapest Zoo received from Matolcs a wounded
specimen of a young Whooper Swan. Previously, this bird has been kept in

a poultry-yard for a considerable time. László Szombath
Branta leucopsis — Barnacle Goose — near Keszthely. On 22

April, 1948, close to the so called ,,Usztatomajor”’, a Barnacle Goose has been

observed. Prof. dr. Oszkar Keller
Branta ruficollis Pall. — Red-Breasted Goose — in "Bánát".

On 8 March, 1949, in Kalacsa (about 15 miles north of Timisoara), a male
specimen of Red-breasted Goose was shot from a flock of White-Fronted-

Gese. Dénes Lintia

Branta ruficollis Pall. — Red-Breasted Goose — in 0-Kigyòs.
On 13 November, 1943, one specimen of Red-breasted Goose has been shot on
the pastures of Ö-Kigyös, and has afterwards been presented to the Insti-
tute of Ornithology. Mihály Hankó

Tadorna tadorna L. — Common Sheld Duck — in the county of
Somogy. On 13 October, 1949, Tivadar Krachun, shot a ”strange duck”, in
the vicinity of Nagykanizsa. The bird turned out to be a young male speci-
men of Common Sheld-Duck, which has been secured for the Institute of
Ornithology. The bird weighed 930 g. Gyula Barthos

Oxyura |. leucocephala — Ruddy Duck — in Nagyigmánd. In late
July, 1949, I observed three Ruddy Duck on the fishponds, near Nagyigmand.
They have already been noticed by the local keeper, as early as May. Later,
one of them, a drake, was shot and been aquired by schoolteacher Dénes
Szederkényi. According to reports, the fishponds have been visited by four
of these rare duck that year, out of which one male specimen could be se-
cured. Breeding could not be ascertained. Miklós Janisch

Oxyura 1. leucocephala — Ruddy Duek — in Southern Trans-
Danubia. On 25 May, 1949, three Ruddy Duck appeared on the fishponds
near Pellérd (county of Baranya). They were one male and two female specimen.

276

The duck was continually followed about by the two drakes, which, however,
were never seen fighting. The party either kept within a small flock of
Coot (Fulica atra)and White-eyed Pochard (Nyroca nyroca), or
in a small company of Divers, but was never seen to mix with the great
gatherings, out in the open water. On 22 June, I shot one of the two drakes,
so the duck schould not be harassed when starting to breed. From then on,
the duck was rarely seen, even seemed to disappear for weeks on end,
reappearing finally late in September, leading a nice brood of eight well-
developed, but not quite fully fledged ducklings. Kálmán Mikolds

Anas angustirostris — Marbled Duck — on the Lake Velenee. In January,
1951, four specimen of Marbled Duck showed up on Lake Velence, stopping
there for about fortnight. The birds — 2 drake and 2 duck — kept always
together, never seeming to mix with other species. After two weeks they
disappeared, but on 13 March, two of them (a pair), were back again. They
did not mix with other ducks either, and left after a week’s stay. In Hungary,
this duck has as yet been observed on Lake -Velence only, where it has been
recorded by Chernel, during the four years between 1893 and 1896; he,
however, succeeded to collect one moulting specimen only, on 15 September,
1894. Up till now, this duck has never been observed since.

Kálmán Mikolds

Clangula hyemalis LL. — Long-Tailed Duck — on Tisza-backwa-
ters, near Kecskemét. On 7 December, 1951, one young female specimen of
Long-tailed Duck was shot on one of the backwaters of the Tisza-river, just
outside the town of Kecskemét. The bird has been staying there for about
a week. It looked surprisingly tame, and indeed, repeatedly tried to snap up
blinkers of fishing sportsmen. The bird has been given to the Institute of

Ornithology. Gyorgy Mészáros

Egretta g. Garzetta L. — Little Egret — breeding near Abäd-
szalök. In 1949, a colony of Little Egret nested near Abadszalok. There is a
mixed heronry, about 6 miles long, alongside of one of the Tisza-backwaters.
The number of breeding Egret-pairs in June, 1949, I guessed to have been
about 60—70. Ottò Radvanyi

The ’’Sasér’’ heronry, in 1949. Despite conditions being anything but
favourable, the ,,Sasér” heronry has been very lively this year. During the
whole spring, we did not have any flood worth mentioning, so the slowly
drying up shallows between backwaters ’’Sasér’’ and main-canal of ’’Fehér-
tó" (about 3 miles off the heronry), were the only suitable fishing haunts
left for breeding Herons. The first Little Egret I saw on 29 March. From then
onwards, their numbers were increasing day by day, while by the end of
April, their passage could be said to be terminated. Early in May, twelve
pair of Little-Egrets were already breeding, while on 19th of this month, the
number of breeding pairs got up to thirty. On 26th, the first nestlings were
found. On 1 June, when engaged on a revision of the heronry, 163 Little Egret
broods were put down in my diary. By 25 June, most of the young birds
flew out. They started to leave on 20 August, and were all gone by mid-Sep-
tember. Of Squacco Heron (Ardeola ralloides Scop.) we had 12

277

nesting pair this year; their first brood was found on 30 May, and early June
saw the greater part of the youngsters fishing the surrounding shallows.
From mid-July onwards, their numbers slowly, but noticeably decreased,
and by September, nothing but two were left on ”’Sasér”. The Common or Grey
Herons (Ardea c. cinerea L.) were all here by the end of March,
while on 5 April, the first was found breeding. Altogether, about
150 breeding pair of Grey Heron were observed. As to the Purple Heron
(Ardea p. purpurea L.), nothing but 3 broods can be reported. The
bulk of the heronry — just like it did last year — consisted of Night Heron
(Nycticorax n. nycticorax L.) again. I should put their numbers
at about 170—180 pair. — In the winter of 1948— 1949, while counting nests
of the heronry, I happened to come across the eyrie of the great White-tailed
Eagle (Haliaetus a. albicillaL.), located in a nearby, scanty little
wood. The Eagle-pair appeared over their nest early in February; on the
12th this month, their first mating flight could be observed. From then on,
they diligently worked mending their very much dishevelled and tattered
eyrie; but unfortunately it never came to breeding, the female bird having
been killed in the meantime. On 21 March, however, I found the eyrie occu-
pied again, and indeed, could even find another, still under construction, in
the small poplar woods, at about a miles distance from ”’Sasér”.
Istvan Sterbetz

Ciconia ciconia — White Stork — in South-Rhodesia. The period
under consideration in this last season, October 1948 to April 1949. Normally
the Storks do not stay long in Southern Rhodesia early in the season; this
is probably due to the general dryness of the country at that time of the year;
and they only rest for a night or so beside some isolated dam or watered
”vlei”. However, during the latter part of December, and on until the end
of March, as a rule we have large numbers of Storks feeding in the fields and
valleys, and even along the sides of the roads. They arrive in large flocks from
the south, and move generally in a northerly direction. Their chief diet is
Orthoptera, and large species of termites. Incidentally, between December
and March South Rhodesia is well watered and all the valleys have pools of
fresh water of not running streams. During this last season flocks of
these birds appeared as usual, moving southwards during the last two weeks
in October, the size of the flocks increasing gradually until the end of November
and often flying so high, as to be almost indiscernable to the naked eye, but
always moving in a southerly direction. Last December (1948), we were
disappointed and our feathered friends arrived only in flocks of six to a dozen,
generally speaking, although on four occasions, flocks of more than two-
hundred birds stayed inthe Shabani Area for several days towards the end
of January. As the season progressed, the number of flocks gradually increas-
ed, but not in their usual numbers, and in April small flocks were still
struggling up from the South. When they first arrived, these birds appeared
exhausted and stood for long periods on the river banks, drinking continu-
ally, but without attempting to feed, in spite of the abundance of food wait-
ing to be taken. The behaviour of one small flock that both my wife and
I were fortunate to observe at close quarters, was very unusual. The day
was Sunday, 15 April, 1949, when a flock consisting of eight birds, landed
on the bank of a river, immediately opposite us, ata distance of approximately
fifty yards. These birds, like others we had previously seen, seemed more

278

interested in water than in food; and after resting for nearly two hours, they
flew off, one at a time, in various directions, without any apparent endeavour
to stay together. Whether they were weak stragglers looking for lovely gra-
ves, or whether they eventually joined forces again, we were unable to dis-
cern; but as yet, we have found no evidence to suggest they have perished.
It is difficult to state definitely the reason for the apparent weakness of
these birds, but in view of the universal drought conditions prevailing in the
Union of South Africa, it would appear probable that they could not with-
stand the exceptional heat and dryness in these parts of South Africa. I did
not have the opportunity of mox.rg round Southern Rhodesia much, be-
tween October 1948 and April 1949, but can assure you that there do not
appear to have been an abnormai number of casualties among the Storks in the

vicinity of Shabani. T. C. Pead, (Shabani, S. Rhodesia)

To the Biology of Ciconia e. ciconia — White Stork. — In one of
the village yards of Jäszfelsöszentgyörgy, on top of an old, broken accacia-
tree, there is a White Stork’s nest. Standing at a height of about 8 metres, it
has been built on a cart-wheel, having been put up for that purpose. Sum-
mer residents of this nest, an old pair of Storks, produced in 1944 two, in
1945 four, in 1948 two, and in 1950 three offsprings. 1946, 1947 and 1949,
they did not have any young at all. 1949 and 1950 have been exceptionally
dry years. The whole brood ‘of 1950 (3 nestlings) perished soon after being
hatched. The reason of three years’ brood falling out entirely, and the nest-
lings of 1950 having perished, was generally supposed to be the draught. This,
however, does not ‘stand to reason, as the village is situated on the river
Zagyva, which, in the way of fish, frog and snake, yields plenty of food for
the storks, as do some nearby swamps and small pools, which practically
never dry out. Perishing of the nestlings may rather be due to the ravages
of poultry plague. The White Stork, as we all know, will not hesitate to take
an occasional barnyard-chick to its young, so it may have been infected
food, which killed the young storks. Or it may also have been the harmful
larva of Trematoda, usually found in frogs, tadpoles and shells. At that period
I was not there yet, so could not send up the nestlings to be examined a!
the Veterinary Department. Parent birds of the perished youngs left their
nest on June 20, and though staying on in the vicinity, were never seen on

their nest again. Gyorgy Breuer

Ciconia nigra L. — Black Stork — nesting near Lake-Balaton.
It was in 1944 when I first noticed the nest of a Black Stork in the wood-
lands around Uzsa, near Lake-Balaton. The nest, hardly concealed, stood at
a height of 5 metres, being well visible. That particular year, one young was
reared only. There have “been two nestlings though, but one of them “quite
frail, which soon perished. 1945, this pair again nested with us, choosing
the quiet concealment of an old beech wood this time. In following years,
they returned there regularly. In 1947, amidst great difficulties — the nest
being on top of an old beech, 28 metres above the ground — we succeeded
in taking three nestlings for the Budapest Zoo. No harm had been done; the
following year the pair returned to the old nest and produced another
healthy brood. This year, however, the nest was unoccupied. The birds are
here though, visiting the fishponds regularly, as they did in former years.
But their new nest could not be traced as yet. Jenö Magyar

279

Ciconia nigra LL — Black Stork — breeding in the county of Zala.
In 1949, a pair of Black Stork nested at Vétyempuszta, a farm near the
village of Tormafölde. The birds arrived on 10 April. On the 19th, they
were first seen on their nest, situated on a tall beech. Owing to continuous
disturbance, however, breeding was not successful. The birds left on 24
September. László Németh

Breeding and Migration of Ciconia nigra LL — Black Stork — in
the county of Somogy. In the summer of 1949, Gyorgy Lantos recorded a pair
of Black Stork, nesting in the woods around Somogyszob. — According to
Gyula Sajgö, two specimen visited the fishponds near Alsöjäräs, regularly. —
In the shallows of ’’Kisbalaton”, near Vörs, I observed twenty-one Black
Stork on 12 September, and another nine, on 18 September, 1949. — Sandor
Odor saw one specimen on 15 September, near Balatonszemes, and Gabor
Torok another one, at Radpuszta, on 20 September. — Lajos Horvath observ-
ed twenty-four migrants, near Mesztegny6. — These data clearly prove the
Black Stork still being a regular breeder in the county of Somogy. There is
every reason to suppose that even more of this bird were breeding in the
district, besides the pair stated above. Dr. András Keve

Gypaetus barbatus aureus Habl. — Bearded Vulture — in
the Southern Carpathians. At about the end of last century, the Bearded
Vulture has stopped breeding in the Southern Carpathians, and for 30—40
years afterwards, has been but a casual visitor to that mountain range. In
1920, however, it settled there again, breeding successfully for a few years,
as observed and recorded by Jenő Teleki. Then, on 25 December, 1927, one
bird of the breeding pair — presumably the female — unfortunately was.
shot by a wretched keeper, near the village of Cainani, at the foot of Mount-
Sarul. This specimen is to be seen in the Sibiu (Nagyszeben) Museum. From
then onwards, one or another stray specimen has been seen only, without,
however, any attempt at nest-making having been observed. (Kammner,
Verhand. Mitt. Siebend. Ver. LX XVIII., 1928).

I want to take this opportunity to eliminate a slight error in literature.
I repeatedly came across a report, according to which a Bearded Vulture
has been shot near the village of Paulis, on 24 November, 1910. This erroneous
news has been started by a certain ’’sportsman” of Versec, and was later
taken up by Tschusi, who published it in the Austrian sporting periodical
”Waidmannsheil’”, (Vol. X. p. 439.). The bird in question happens to be an
old Griffon Vulture (Gyps fulvus fulvus Habl.), and never had anything in
common with a Bearded Vulture. It is to bee seen in the Versec Museum.

Lintia Dénes

Gyps fulvus fulvus Habl. — Griffon Vulture — visiting Pilis-
Mountains. On 15 September, 1950, on top of Mount-Pilis, I had a very un-
usual experience, being able to observe a Griffon Vulture. Far away and high
up on the northeastern sky, a tiny spot could be detected, growing in size
gradually, as it travelled towards me. It soon could be recognized to be an
unusually large bird of prey, sailing on motionless wings. Dropping quickly
and lying flat on my back, I could observe the great bird with my powerful

lasses at leisure. Though keeping at a considerable hight, but soaring right
above me, the great expanse of its board-like wings, with the primaries sticking

280

out like fingers, could be discerned clearly ; also the sınallish, pointed head,
and thick, shortish, strait-cut tail. As it circled, getting the sunlight side-
ways, its clay-coloured upper-parts and dark tips of its wings showed conspi-
cuously. The vision did not last for long. Two great circles only, then the
great bird turned and soon vanished in the mist of the northeastern sky,

whence it came. Dr. Arvéd Mannsberg

Occurences of Aquila ch. ehrysaetos L. — Golden Eagle. — On 28
November, 1948, a 2-3 year-old male Golden Eagle was shot near the town
of Szolnok, while on 4 April, 1949, an old female specimen was killed on the
Diösjenö-side of Börzsöny-Mountains. This latter showed all the signs of a
breeding bird, carrying a perfectly developed, though broken egg in its ovi-
duct. Its stomach was found to be quite empty. — On 27 November of this
same year, an old male bird has been secured in Börzsöny woods, near Ersek-

vadkert. Dr. Machay László

Aquila ch. ehrysaetos L. — Golden Eagle — in Börzsöny-woods.
On the afternoon of 7 June, 1950, in the vicinity of "Nagyinóc", (813 metres),
over the so called ”Fokhagymäs’, I observed a soaring Golden Eagle, which,
owing to its dull colouration, I took to be a young specimen. Next day, I
again could see a Golden Eagle, at about the same spot, but at a nearer distance.
It may have been the specimen observed the day before. According to the
local keeper Gyula Lojos, "three big Eagles”, similar to the one observed,
used to live in that district in 1949 and 1950, but whether they were breeding,
could not be ascertained, as the eyrie has never been found.

Dr. Arvéd Mannsberg

Aquila ch. ehrysaetos L. — GoldenEagle — over Budapest. Standing
on the Budapest Chain-Bridge, on 28 October, 1951, I observed a Golden
Eagle, soaring high over the Danube. The week before, a specimen was seen
by Endre Jakab, from Margaret-Bridge. Dr. Imre Patkai

Aquila pomarina Brehm — Lesser Spotted Eagle — in
Meesek-Mountains. It is the second time, I was able to find the nest of Lesser
Spotted Eagle. The first was found near Pécsvárad, in 1924, (’’ Aquila”,
XX XII— XX XIII, p. 254.), while the second, in 1950, at a distance of
about four miles east of the first one, in the oakwoods of Zengövärkony.
This was built on top of an oak, about 20 metres high, and contained — on
15 May — one egg, which, however, had been reported there a week before,
(8 May), so only this single egg must have been laid. In this same eyrie, a
pair of Black Kite (Milvus m. migrans) was breeding in 1948.

Ede Agardi

Aquila h. heliaca Sav. — Imperial Eagle — breeding in Banat.
In the spring of 1950, two pair of Imperial Eagle have been breeding in the
district of Timisoara (Temesvár). One pair in ’’Hidas-liget’’, the other in
”Saroltavar ’-woods. Prof. Dénes Lintia

Accipiter badius brevipes Sev. in ”Hajdusäg”’. On June 6, 1949, near
Hajduböszörmeny, I noticed a , Sparrow Hawk”, just about to settle with
its prey on top of a tall walnut-tree. Having secured it, however, it turned

281

out to be an old male specimen of Accipiter badius brevipes
eee which I presented to the Institute of Ornithology. The bird weighed
155 g. In its stomach, remains of some Finches were found by Patkai.

Dr. András Radó

Pernis a. apivorus L. — Honey Buzzard — breeding in Bakony-
Mountains. On 22 May, 1949, I watched a pair of Honey Buzzards, performing
their mating flight, over the rocky valley of the brook ’’Gaja’’, near Fehérvar-
csurgo. On 4 June, I was able to inspect their eyrie, containing two eggs.

Laszlo Mate

Another occurence of Bee badius brevipes Sev. In Vol. 50. of
Aquila”, on pp. 403, 404 (413), I summarized particulars on Accipiter
baduus, brewipes Sen, from 1936 till 1942. Here in Ö-Kig gyós, (county
of Békés), in August, 1946, a young female, and on 8 November of the same
year, an old male specimen of Accipiter badius brevipes has
been secured, over the tame Eagle Owl. The younger bird was given to the
Institute of Ornithology. Mihály Hankó

Unusual behaviour of (Accipiter g. gentilis L.) — Goshawk —.
On 15 October, 1950, at Zamárdi, on shore Lake-Balaton, my ear was caught
by continuous, shrill screaming. Discovering the offenders, a pair of Goshawks,
I succeeded in approaching them quite closely. They perched on some still
leafy poplars. I suppose one of these birds — presumably the male — must
have arrived lately, from some northern country ; it may have travelled
through unusually cold wheather, and getting in this milder climate on a
specially fine day, proximity of the female bird may have started the male’s
mating call. The birds’ noisy behaviour could certainly not be explained
by their quarelling over some food, as they seemed to be sitting quite peacefully,
well screened by the foliage. The fact of the birds being well fed, may have
added to their loud demeanour; nearby poultry-farms provided plenty of
food, keeping them in perfect condition. — At the same time I could observe
a bunch of Goldfinch (Carduelisc. carduelis L.) and some Linnet
(Gardwelisc. cammabina), gathered on the same’tree, justpasrey
metres above the Goshawks. The small birds were chirruping happily, well-
nigh competing with the great killers, and never seeming to recognize, or
fear their deadly enemies. Gyula Barthos

Hieraetus p. pennatus Gm. — Booted Eagle — breeding in the
*Hanvsag’. Booted Eagle has lately been considered the rarest of Eagles
breeding on Hungarian territory. The pair exhibited in our National Museum
has yet “been collected in the last century, and their former nesting site has
fallen outside our present bounderies. On 4 June, 1949, however, I have
found this bird breeding in the alder-woods of the "Hanyság". Their nest
stood at a height of 5 metres, on one of the outermost alders of the Kapuvar
woods. I could not see any difference whatsoever, between this nest and
those of the common Buzzard’s, and I very much doubt, if it has been built
by the Botted Eagles at all. On the edge of the nest, some quite fresh, leafy
alder-boughs were found. It then (4 June) contained one egg, very nearly
hatched. I found it to be hardly bigger than a Buzzard’s, and being of a dull,
yellowish-creamy ground colour, closely marked with very small, greyish-

282

mauve spots, joining to a uniform blotch on the thicker end. Having had
a good look at the nest, I concealed myself within its vicinity. Within three
hours, the breedingbird returned five times, even settling on the egg twice.
Once, perched on a nearby tree, it uttered a curious, whistling call. Leaving
the nest, it flew rather low between the stems, returning in the same way.
A pair of common Buzzards (Buteo b. bute 0), incidentally breeding on
a not-far-off tree and possessing already some nice offsprings, suddenly started
mobbing the Booted Eagle, which seemed to behave rather cowardly. Being
able to observe it with field glasses from a distance of twenty yards, I found
it belonging to the darkbrown variety, with a conspicuous white patch on

the shoulders. Dr. Lajos Horvath

Buteo buteo vulpinus G Lo g. in the vicinity of Budapest. On 2 March,
1949, I obtained a seedy-looking Buteo buteo vulpinus in Rákospalota,
a Budapest suburb. The bird had a perfectly well developed, hard-shelied
egg in its oviduct. It was given to the Institute of Ornithology.

Robert Muray

Cireus eyaneus L. — Hen-Harrier — breeding in Hungary again.
The only reliable news about the Hen-Harrier having bred in Hungary, are
recorded by Agárdi, in ’’ Aquila’, 1939—42. On 16 May, 1948, I found it
breeding again, near "Tüskés -farm, in the South of the county of Baranya.
The farm is situated between two fishponds. The eastern half of the northeast-
ern pond has dryed out completely, owing to irrigation works of 1948.
There, in some dry reed, the Hen-Harrier’s nest was found, at about a hundred
yards from the waters edge. Over broken reed-blades, the breeding bird
placed, frame-like, some willow boughs, while the inside was lined with oakum.
It held a clutch of four clean eggs, much smaller than a Marsh-Harrier’s,
snow-white, and thin-shelled. The mother bird, despite my lacking any
cover, kept coming back and ‘’’hovered’ hardly ten metres above me. I
found it to be a tipically coloured, old female. The male — an old bird too —
could be observed over the ponds occasionally. Dr. Lajos Horvath

Falco ch. cherrug Gray — Saker Fatieon — breeding in the county
of Békés. In May, 1950, Dr. Viktor Korompai found the nest of some uniden-
tified bird of prey, in ’’Sitka’’-wood, near the township of Gyula. Owing to
time shortage, it could not be inspected properly. On 4 June, I looked at the
nest myself, and found it to hold a brood of three young Falco ch.cher-
rug. The nest, with a diameter of about 35 inches, stood on top of an ash-
tree, in a height of some 30 yds approx. The fledlings were then about the

size of a hen pheasant. Ferenc Keresö
Peculiar nesting of Falco ch. cherrug Gray — Saker Falcon —
on ”’Kisbalaton”. It was on 7 March, 1950, when we — Gamewarden Endre

Benedek and myself--first observed Falco ch.cherrug, inthe’ Vors -
corner of ”Kisbalaton’. There stands a group of old poplars, holding some
White Storks’ nests, which, incidentally, were not occupied last year; the
poplars, in the meantime, became the favourite haunts of Goshawks (A c c i-
piter g. gentilis L.), out of which, one male specimen has been shot
and sent up to the Institute of Ornithology. On 30 March, 1950, Marton Futo

reported the first pair of White Stork (Ciconia c. ciconia L.) and,

283

within a few days the rest of the White Storks arrived, taking possession of
all the nests. Late in April, I received a report, stating that the "female
Goshawk” — whose male had been shot — acquired a new mate, and be-
tween them, they drove away a pair of the nesting Storks, taking possession
of the nest. Fight between Storks and Goshawks was going on for a few days,
but finally Hawks got the better of Storks, and started breeding in the
robbed nest. I immediately advised keepers to watch this particular nest
closely. This, however, was not carried out, on the contrary, during the month
of May, the female” Goshawk” has been shot as well. This bird unfortunately
got lost, without having been examined properly. But according to keepers’
reports, the brood has been hatched out nevertheless, as the "male Gos-
hawk went on feeding the nestlings’. Arriving there on 26 May, I was told
about the male bird having stopped feeding the young altogether, so they
had to be taken out to be saved, and had been sent up to the Falconry De-
partment. You can imagine my surprise when I got word from that Depart-
ment, acknowledging receipt of "four healthy Saker Falcon nestlings !"
This is how we got to know about this rare bird, having bred successfully
on ”Kisbalaton’. The keepers of course have been strictly advised to be
careful and avoid such a regrettable error recurring in the future.

Dr. Andras Keve

Faleo v. vespertinus L. — Red-Footed Faleon — breeding in holow
tree. On 27 June, 1949, walking the meadows outside of Székesfehérvar,
I noticed a female Red-footed Falcon flying out of a hollow tree. The tree,
a gnarled old willow, had a rather large, open cavity near its base, at just
about 20 inches over the ground. The hole held a clutch of four, well-hatched
eggs, which lay so exposed as to be clearly visible. The male bird could be
seen nearby, perched on another willow. As a rule, I have found this bird
to be nesting in deserted Crow-, or Magpie-nests. Lacking the latter, the
Falcons apparently had to content themselves with this peculiar nesting

site. Laszlo Maté

Nyetea seandiaca LL — Snowy Owl — in the county of Baranya. In
January 1928, I observed a Snowy Owl in the vicinity of Bakoca.

Istvan Fekete

Bubo b. bubo L. — Eagle Owl — breeding in Fiizér. In the side of the
rock, on which the old castle of Füzer is built, the great Eagle Owl is nesting
again. Out of the last breeding pair we had (1947), the male has been caught
in a trap, and after this, we never saw a sign of the Owles, for about a year
and a half. But now — the female having apparently secured another mate —
the old eyrie has been occupied again. Sándor Csáky

Bubo b. bubo L. — Eagle Owl — breeding in the district of Budapest.
On 21 April, 1949, I was ringing some birds in the valley near Solymar.
While climbing the stiff rock edging the valley, I perceived the whisking
shadow of a great bird. Looking up, I could just recognize an Eagle Owl,
disappearing behind some cliffs. I tried to look for the eyrie, but failed to
find it, though making a pretty thorough search. When just about to leave,
I noticed a thin, twittering sound, and soon found a young Eagle Owl, having
apparently fallen out of the nest, which I then discovered to be just about.

284

two metres above me, on a narrow ledge of some eight inches, at the outside,
overhung by a heavy rock. The base of the eyrie measured 30 square centi-
metres and was strewn with regurgitated ’’plugs’’. It contained two downy
”eyasses’, about 1—2 days-old, and one nearly-hatched egg. The bodies
of two hare — one of them half eaten, the other with its head missing — and
the remains of a mallardduck were also found. Having replaced the wretched
fledgeling into the eyrie, we took some pictures. The mother bird did not
show up during that afternoon. István Konok

Bubo b. bubo L. — Eagle Ow! — breeding around Visegrád ? On the
afternoon of 6 November, 1948, while walking down the small valley between
Dunabogdány and Visegrád, towards Kisoroszi, I was suddenly stopped by
a deep, impressive hooting call. It seemed to have come Írom the steep
hillside, a rockface, interspersed with thick clumps of bush. There could be
no doubt, it was the hooting of an Eagle Owl. To my great surprise, a friend,
living down at the end of the valley, informed me of hearing that same
hooting call since years. It used to be audible at dusk, as a rule, and indeed,
some of the early mornings, while the valley was yet quiet and undisturbed,
he even noticed a big heavy bird, flying off towards the rocky hill. I stayed
there for two days, heard the hooting twice again, but neither was I able
to find the bird, nor to locate its nest. So on 20 April, I went there again.
My friend received me with news of the big Owl calling practically every
night, and also that some herdsmen and woodcutters would be willing to
show me the nest. Accordingly, at 6 p.m. of the same day, I was sitting well
screened, near the rocky place indicated. The cliffs, building a sort of semi-
circle, towered right in front of me. At 6,45 p.m., in the fading light of the
western sky, the Eagle Owl suddenly appeared, alighting on a rock ledge,
at the upper right corner of the cliffs. And as I was cautiously raising my
fieldglasses, the big bird let out three of its deep, boo-booing hoots. Then —
to my surprise — taking off towards me, it alighted again, at a distance of
hardly thirty yards, on a projecting rock. There I could observe it deliberately,
for about 2—3 minutes. Owing to its rather dull colour, I took it to be a
female. Then I must have made a careless movement, as it suddenly turned
a slightly crooked head towards me, and, having had a good look, took off
noiselessly, disappearing, ghostlike, in the dark. — It was a month later, on
17 May, when I visited the place again. While walking up there late in the
afternoon, my attention was caught by a strange, crowing sound. I soon
percieved my friend the Eagle Owl, being noisilly mobbed and chased by a
couple of Jackdaws (Corvus monedula). But in a few moments, the whole
party vanished behind the brim of the hill. Next day I made an early morning
search, examining with my glasses every crack of those rocks thoroughly.
But despite another two day’s try, I could not see the Owl again. Seeking
information from people living at the bottom of the valley, a goatherd
stated that he had found — about a fortnight ago — a half-dead young
Eagle Owl, the size of a chicken, lying at the foot of the cliffs. He said to
have given it to a man from the nearby village Kisoroszi, where, however,
the bird perished. On being asked how he thought that young Owl could
have gotten to where he found it, he supposed, that "the other day’s big
cloudbirst must have thrown it out of the nest’. But of where that nest
could actually be found, he would not know a thing. From the 18th to the
21st of May, I watched the place regularly, without, however, seeing the Owl

285

again. On leaving on the 21st, one of the Kisoroszi gamekeepers informed me
of hearing the "big Owl’s” hoot every night from his village home. He thought
the bird must have changed its quarters, nesting now in the next valley, not
far off its former nesting site. — On 7 April, 1950, I saw the Owl again, at
about the same place as the year before. The valley people could hear its.
hooting throughout the year. Dr. Arvéd Mannsberg

Athene n. noctus — Little Owl — breeding in winter. In Ujkér,
(county of Sopron), in late November and early December, I repeatedly
noticed the Little Owls, calling each other conspicuously. On late December
afternoons, I even could observe them in the act of mating. On 16 December,
when pulling down an old ice-pit, I found a clutch of three eggs, hidden some
twelve inches deep in the thatched roof. The eggs, however, were broken.

Dr. Laszlo Solymosy

Athene n. noctus Scop. — Little Owl — distroving poultry.
Adjacent to my house in Alsöfüged, there is a partly ruined greenhouse,
whose broken stove happens to be the nesting site of a pair of Little Owl.
During the summer 1947, the pair took 14 chicken (about one month-old)
in plain daylight from my yard, despite being plenty of other suitable food

to be found, in the way of insects, sparrows, etc. Dr. Gyula Thébids
To the breeding of Otus scops — Seops Owl. — In June 1951, at
Zamardi — watering-place on Lake-Balaton — the typical notes of Scops

Owl were audible during late evening hours. Hardly ever changing its roost
(the top of some tall white-poplars), the bird sounded its mating call for
hours. — Imre Patkai, in 1941, has found it breeding on the opposite shore
of the Lake, in one of the Tihany orchards, and again in 1947, in the park-
grounds of Keszthely-castle. Gyula Barthos

Tetrastes bonasia — Hazel-Hen — observed. On 25 May, 1950,
in the beechwoods of ’Sator’’-hills, near Palhaza, I flushed a covey of Hazel-
Hen. At the warning call of the mother bird’s, three chicks got up from under
a tree, rising in a lark-like, nearly perpendicular way, to perch on top of a
small tree, about 4 metres high. The flight of those Hazel-chicks, about the
size of a quail, I found to be noteworthy. Dr. Imre Patkai

Micropus a. apus — Swift — breeding in Szeged. For many years I
have been making an intensive study of the Swifts’ periodical visits in the
town of Szeged, and on nearby Lake "Fehértó". These birds appeared —
though by no means regularly — at about breedingtime, as a rule. Their
numbers too, fluctuated a great deal. There were years when just a few
could be seen, and others, when they would arrive in many thousands. Their
passing over the town in large numbers could generally be observed late in
May, and again late in August ; their autumn passage’s latest date on record
being 2 September. Looking at my notes, I find visitations of these birds
frequently coinciding with heavy rain and thunderstorms, when you could
see scores of them sailing over the watersheet of Lake ’’Fehértò”. Their
breeding here, I first could ascertain in the early thirties, when I found a pair
nesting on one of the plaster figures, decorating a big official building on the
Tisza river. They returned the following year, but while they were breeding
that plaster figure fell off somehow, and the birds disappeared. Many years

286

after, in the summers of 1949 and 1950, a few pair have been breeding here
again; this time, however, our Museum building was chosen, which also is
situated on the riverside. Owing to former air raids, the Museum walls were
partly damaged, and some small breaches opened next to the window frames.
Into these cracks the Swifts built their nest. Early in June 1949, 3—5 birds
could be observed there, and by the end of July, they were 9. The same could
be observed in the following vear, 1950: at the beginning of June, 7 birds
were to be seen around the building, and late in July, they increased to 11.
In 1949, I was able to observe Swifts in some of the other Hungarian towns
as well, namely in Pécs, Szombathely and Miskole. There too, they could
be seen circling persistently around the same block of buildings, so I suppose,
they must have bred there. I even saw a party of seven of these birds, flying
noisily around a big building in Szent Istvan-park, Budapest.

Dr. Peter Beretzk

Occurrence and breeding of Drvocopus nartius — Black Wood-
peekerin Keeskemét. The Black Woodpecker could certainly not be called
common in the Hungarian Plains. Its favourite haunts — extensive pine
forests — are entirely missing in these parts. So the appearance of this bird
around Kecskemét, is very remarkable. Consulting my notes, which I tried
to keep carefully, I can see that it was in the winter of 1930 when I met
this bird, in the Bugac-woods, for the first time. The next time I saw it was
five years later, during the summer of 1935. Owing to various business work,
I was unable to ascertain breeding. Then came a long interval of 18 years,
during which none of these birds could be seen. On 3 April, 1948, however,
while doing some observation work in the wooded district of "Keréktó"
(some 20 miles south of Kecskemét), my eye was caught by a conspicuously
white-barked poplar, having some holes in its side. They were at a height
of about six metres, and looked to be the work of some Woodpecker’s. And a
Woodpecker it proved to be, for having watched the tree for a while, a Wood-
pecker, and what is more, a Black Woodpecker appeared ! It turned out to be
a nesting pair, which could be observed at leisure. Cutting their nesting
hole into the tree, the pair worked alternately. When inspecting them on
27 April, 1948, they not only finished building, but the hollow already held
a clutch of four eggs. Wanting to take some pictures, I had a well-screened
platform built, from where I could work comfortably, at a distance of about
five yards from the nesting hole. On 10 May, 1948, two young were hatched,
the remaining two eggs having grown addle. The nestlings were quite bare
and blind. On 16 May, they could be photographed first. Their eyes were
open by then, bills already showing the Woodpecker’s characteristics. The
parent birds were rather shy, did not like the sight of the platform, prefering
to alight on the opposite side of the trunk, peeping out suspiciously from
behind the tree. On 24 May, I was there again, hoping to get more pictures.
I was surprised to find a pair of Roller (Coracias garullus), perched
on a dry branch, next to the Wocdpeckers’ nesting hole. The Rollers now
and again flew up to the hole, and seemed to be talking to the young Wood-
peckers, chirupping from inside. Indeed, when one of the old Woodpeckers,
carrying some food, arrived on the scene, one of the Rollers flew straight at
it, mobbing it for all it was worth. The Woodpecker, despite its superior size,
retreated hastily. This performence was repeated twice, and showed without
doubt that Rollers were trying to appropriate the Woodpeckers’ nesting hole.

287

I returned on 30 May, wanting to see how the young Woodpeckers were
getting on. Great was my surprise, on seeing one of the Rollers emerge from
the treehole. Thrusting my hand inside, the followings were found: at the
bottom were two rotten eggs of Woodpeckers’; on top of them, dead bodies
of two mummy-like, young Woodpeckers ; while on top of all this mess, there
was a fresh-laid Rollers egg ! A clear proof of the Rollers having taken the
Woodperckers’ nest, attacking and beating off these much stronger and
heavier birds. This phenomenon also proves that fights between different
races of the animal world are not always decided by mere strength, but
sometimes by superiority of daring and cleverness. — The former home of the
Black Woodpeckers’ still stands in the Bugac-woods, which is but a smallish
forest of about 500 acres, timbered with a mixed stock of fir, accacia, and
poplar. At the present day, however, it is inhabited by some 16—18 pair of
Black Woodpecker, a clear proof of this bird breeding in the great Hungarian
Plains. There is every reason to suppose that it soon will be breeding in
other parts of our Plains as well. Further evidences should be collected. —
Solymosy has found it breeding in 1939, in the Transdanubian Hills, near
Egervar, within a small, mixed wood, right out in the plains.

Gyorgy Mészáros

Dryocopus martius — Black Woodpecker — in Buda-
Hills. This bird, though very scarce, can said to be a permanent resident
of Buda-Hills. Its earliest known nesting site had been the woods between
Budakeszi and Telki. In 1935 it has again been observed, in beech woods
surrounding Elisabeth-Nursinghome, at Budakeszi. Patkai has collected it
twice : one specimen he obtained on 16 December, 1935, on ”Rakukhegy”,
the other on 28 February, 1936, in the beechwood near the Observatory.
At that period, even two pair were breeding there. Later, it frequently has
been observed between Csillebére and Anna-chapel, and by 1940, it has
become quite a wellknown sight of "Hűvösvölgy" and ”Kishärshegy”.
After world-war II, it also could be seen regularly in the Buda-Hills : one pair
for instance, was always to be found in the pinewoods of Szépvélgy ; this
particular pair seemed to be frequenting a very large area, so it may have
been more than one pair. Another two were found in the pines of Csillebére ;
these do not wander about much, and can be found ’’at home”, most of the
time. Besides that two pair, I met two solitary specimen this last fall : one
in the so called ’’Sorrento’’-pinewood, the other on Pozsonyhegy, near Petne-
hazi-rét. It is to be hoped that these two belonged to breeding pairs, also.

Tibor Farkas

Mating display of Pieus viridis — Green Woodpecker. — On
the morning of 23 March, 1949, "Nagyerdő", the woods (near Debrecen),
resounded with loud calls of Green Woodpeckers. Walking along a more or
less frequented road, I noticed two Green Woodpeckers, alighting on the stem
of an old oak, at about a thirty yards distance. One of the birds looked some-
what bigger, with a very dark green back and conspicuously crimson head.
Clinging on the tree trunk, about ten inches apart, they both started into a
funny sort of bowing. Smartly bending backwards and forwards, they remain-
ed curiously stiff at the same time. Having performed some 4 —5 such ”sala-
ams”, they put the tips of their bills together. If I was not mistaken, one
even took the other’s bill into its own. Jumping apart, the bowing business

288

was started anew. I enjoyed this never-heard-of performence for nearly a
quarter of an hour, when female suddenly flew off. The male stayed for another
few minutes, before leaving after its mate. While bowing went on, both birds
uttered a strange, rather highly pitched ’’plue-plue-plue’’, which may be
described as having been affectionate. I think to be right in taking the
strange performence of these birds to have been their mating display.

Dr. Mihály Sóvágó

Picus canus — Grey-Headed Woodpecker — nesting near
Lake-Balaton. At Abrahamhegy, within the row of old poplars standing
along the lakeshore, a pair of Grey-headed Woodpeckers have been breeding
successfully, for the last there years, since 1947. Seeking food, they frequently
could be seen, visiting the small gardens of bungallows. Keve, in April 1949,
observed this bird in Keszthely’s ’ Helicon-Park’’, hammering at one of the
old poplars. However, it did not nest there. Keve, in later years, met it
frequently, both, in winter- and in spring-time, between Keszthely and
Fenékpuszta, on poplars and ashes along the road. This early wandering
seems to indicate nearby nesting sites, which, however, want yet to be inves-

tigated. Dr. Titus Csorgey

Dryobates syriacus baleanicus Gen gl. & Stres. —Syrian Woo d-
peeker — in Matra-Mountains. On 18 July, 1950, I secured in my Abasar
orchard, a male Syrian Woodpecker. This, so far, has been the northernmost
occurrence of this bird. Dr. Imre Patkai

Dryobates syriacus haleanicus Gengl. & Stres. — Syrian Woo d-
peeker-on northern slopes of Matra-Mountains. On 9 January, 1952,
I observed a female Syrian Woodpecker, on some fruit trees at Tarnalelesz.

Egon Schmidt

Dryobates svriacus baleanicus Gen gl. & Stres. — Svrian Woo d-
pecker — in the Buda-Hills. On 4 January, 1950, I saw a pair of Syrian
Woodpecker, on Martonhegy. This is the first instance of the bird being
recorded from the vicinity of Budapest. József Szőcs

Increase of Dryobates syriaeus balcanieusGengl.kStres.— Syrian
Woodpecker — in Trans-Danubia. The Syrian Woodpecker got on to
this side of the Danube in 1948; on 31 October of the same year, I could
observe it near Szabadbattyan. (’Aquila”, Vol. 51—54, 1944—1947, pp.
166 & 190.) On 17 October, 1949, I first met it in the district of Lake-Balaton.
It used to haunt the old poplars along the lake-shore near Fenékpuszta, as
well as the various fruit-trees between the lake and highroad. Later, it regularly
could bee seen around the southwestern corner of the lake. In Keszthely,
I first saw it on 25 November, 1949, and soon afterwards, in various parts
of the town. There, in Helikon-Park, I observed a peculiarly coloured specimen,
early in spring, 1950. This bird’s mantle and greater wing-coverts were partly
albinistic, giving the plumage a curious, pearly shine. At breeding time,
however, I failed to locate this bird. — On 22 February, 1950, I saw one
specimen near Vörs, and another, at Balatonszentgyörgy railway-station.

19 Aquila — 4-4 289

On 16 April, 1950, a breeding pair, nesting on a walnut tree, in Gyenesdias.
On 14 November, 1950, one in Balatonberény. On 15 March, 1951, one again
in Vonyarc, while on 25 April, I saw three of them, chasing each other near
Fonyöd. On 19 September, one, just outside the Revfülöp vineyards. —
According to Titus Csörgey, Spotted Woodpeckers” seem to increase rapidly
these last few years in Abrahamhegy. I am pretty certain that some of them
at least, must be Syrian Woodpeckers. Summing up reports, this bird seems
to settle around Lake-Balaton in a semi-circle, extending from about Fonyód,
as far as Revfülöp. The last specimen I saw on May 7, 1950, in a cottage:
garden, at Szentendre. It should be noted that most of these birds were
partly ”flavescent”, i. e. yellowish coloured. — According to Ferianc, ("Sylvia"
XI— XII, 1949—50, pp. 51—56.), Syrian Woodpeckers have crossed the
Tseco-Slovakian border, the first specimen having been secured on 29 May,

1949, at Ungszenna, Eastern-Slovakia. Dr. Andrds Keve
Dryobates syriacus baleanicus Gengl. & Stres. — Blut-
speeht — in Burgenland. Ich bin nun in der Lage, präzise Daten über

dem Blutspecht mitzuteilen: Entdeckt am 1. IV. 1951 von H. Wallner
(N. O. Landesmuseum, Wien), bestimmt vom Biologen H. Kurt M. Bauer
(dzt. Seewächter in Neusiedel) als intermediäres Stück. 14. V.: bei Weiden
a. See 1 d und ein ? reine syriacus beobachtet von H. Bauer und mir. 30. VI.:
H. Bauer sieht ersten iuv. auf Telegraphenstange. — 1. VII.: H. Bauer
zwei iuv. und ein ad. in Weiden. Ein iuv. dort gesammelt für das N. O. Landes-

museum. — 18. VII.: Von mir ein iuv. in einem Garten, in Weiden gut
gesehen. — 26. VII.: von mir auf den Strassenbäumen zwischen Gols und
Mönchdorf 1 iuv. gesehen. — Zusammenfassend : 4 Pärchen in Neusiedel

(H. Bauer), zwei in Weiden ; weitere Feststellungen in Oggau un Rust.
Ich bemerke, dass andere Buntspechte im Seegebiet nicht beobachtet wurden.
Rudolf Lugitsch

Dryobates syriacus baleanieus Gen gl. & Stres. —Svrian Woo d-
peeker — in the county of Bihar. On 10 June, 1951, a Syrian Woodpecker
was obtained near Geszt, by Laszlo Nagy. Dr. Sebö Endrödy

Cueulus e. eanorus L. — Cuekoo — in Magpie’s nest. On 7 May 1945,
at Frauendorf, (Lower Bavaria), I found the nest of a Magpie, (Pica p. pica L.),
standing quite visibly and rather low on an accacia tree. The nest contained a
brood of young Magpies, about three days old, and one new-laid Cuckoo
egg, which, as regards colour and size, could be readily confused with a
Yellow Bunting's egg, (Emberiza c.citrinellaL.), with the exception,
of its being more spherical. István Konok

Cueulus e. eanorus L. — Cuekoo — in Wood-Lark’s nest. On 6 May,
1950, on Csiki-hills, near Budaörs, I found two different nests of Wood-Lark’s,
both containing one Cuckoo egg. The two nests stood some three-hundred
yards apart. Nest Nr. 1. held a single Wood-Lark’s egg (besides that of the
Cuckoo’s), while in nest Nr. 2. were three Wood-Lark eggs in addition to the
Cuckoo’s. I found the Larkpair of nest Nr 1. sitting on a nearby young fir,
seemingly not daring to return to their nest. — Both Cuckoo-eggs were of a
uniform, bluish-green colour. Measurements of eggs in nest Nr. 1.: Wood-

290

Lark : 21,5 x 16 mm; Cuckoo: 22,5 x 17 mm. In nest Nr 2., the Cuckoo’s
egg seemed somewhat bigger in comparison with the Lark’s eggs. This
clutch was unfortunately distroyed before measurements could be taken.
On 18 June, I found a two-week-old juvenile Cuckoo in yet another Wood-
Lark’s nest, at about half the distance between nests Nr 1. und 2. The young
Cuckoo needed but 5 days to be fully fledged. I took some pictures, and this
seemed to have disturbed the Larks, as the male (which incidentally was an
old friend, having been ringed by me the previous year), went off, and did not
take part in the feeding of youngs at all. The young Cuckoo weighed, on 23
June (two days before leaving the nest), 67,85 g. On 9 July, I still could ob-
serve the female Lark, feeding her big foster-chick, on one of the fir trees,
not far from the nest. The young Cuckoo looked now quite developed, but
seemed to be rather shy.

In 1951, I again found three different Wood-Lark’s nests, containing
one Cuckoo-egg each. They were exactly the same size and colour as the ones
found the year before, i.e. 21,6 x 17; 22° 17,7: 22,2 .x 17,3. In a fourth
nest I again found a Cuckoo-fledgling, about 5 days old. Dates of eggs having
been deposited by Cuckoo: 1 May; 5 May; 17 May; one of these eggs was
found in a nest, in which the Lark has been brooding 10 days already, when
her own clutch of eggs suddenly disappeared. Next day, in the empty nest,
there was the Cuckoo’s egg. Karoly Koffan

Fight between Cuculus e. canorus L. — Cueko o — and Acrocephalus
a. arundinaceus L. — Great Reed-Warbler. — In the vicinity of
Sz6ny, near Grébics-lake, next to a small wood of accacias, there is a tiny
little pond, perfectly screened by surrounding rushes. Spots like that are
always worth watching, as they seem to be favoured by female Cuckoos,
depositing their eggs. Approaching abovesaid little pond on 23 May, 1949,
I was surprised to hear the Great Reed-Warbler kicking up a great row. I at
once guessed it to be the same bird in whose nest I had found a Cuckoo-egg
in addition to his own clutch of three, just a few days before. On getting
there, the excited birds hardly took any notice at all, very nearly pushing
my hat off. The nest, to my surprise, was quite unchanged. The birds’ unusual
excitement got only solved, when, right behind the nest, I percieved the dead
body of a Cuckoo, floating on the pond. The very light-grey coloured female-
Cuckoo could not have been dead for more than a few hours. By careful
dissection, I was able to remove from its oviduct a perfectly sound, pale-
blue egg, marked with grey dots. In its ovary, undeveloped eggs of 8, 5, and
2 mm respectively, were found, besides some smaller ones, in earlier states
of development. This female Cuckoo had undoubtedly been killed by the
Warblers, when she tried to deposite her egg into the Warblers’ nest. — See
Molnar, ”Aquila”, Vol. 51—54, p. 104. — A hundred yards further, another
nest of Great Reed-Warbler’s was found, containing one Cuckoo-egg only.
This nest has been abandoned by the Warblers, who built another one,
hardly a yard further, in which they bred successfully. Miklós Janisch

Coracias g. garrulus L. — Roller — nesting in buildings. Vasvári
found Rollers breeding in buildings in Asia Minor, and so did Jerdon, who
records this bird as nesting in Indian houses. I have found them in Kölesd —
Felsőhídvégpuszta (county of Tolna), where in the years 1942—1948 they
bred in the walls of an old granary. Their nest was located in a height of nine

19* >> 291

metres approximately, at a rather inaccessible spot. As far as I could make
out, they breed once in a year only, never rearing more than three juveniles
at a time. It is a very common bird in this district, breeding in treeholes as
a rule, the usual number of the brood being four-five. Within the building
of that old granary, lots of other birds have been nesting as well: Hoopoe,
Kestrel, Jackdaw, House- and Tree-Sparrow, and Tawny Owl.

Dr. Gyorgy Bernath

Galerida ¢. cristata — Crested Lark — abnormally coloured. On 11
October, 1950, I observed a strangely coloured Crested-Lark, on a ploughed
field near the road to Csákánydoroszló. The bird was of a quite light, redish
hew, and was continually mobbed by its fellows. Jozsef Csaba

Preliminary report on my studies of Lullula a. arborea — W o o d-L ar k. —
Studying life of Wood-Larks in the Csiki-Hills, near Budaörs, for several
years, I was able to watch and inspect 92 broods of this bird, so far. During
my work, I have ringed altogether 257 specimen, namely : 5 birds, out of
four broods, observed in 1946 ; 13 birds, out of eleven broods, observed in
1947 ; 40 birds, out of eleven broods, observed in 1948; 96 birds, out of
nineteen broods, observed in 1949 ; 59 birds, out of eighteen broods, observed
in 1950; and 44 birds, out of twenty six broods, observed in 1951. Altogether
they were 38 male, 47 female and 172 juvenile. — In 1948, I saw a male,
which I had ringed the previous year, but failed to take it again. In 1949,
I took one male, which I ringed the year before. In 1950, I succeeded in
taking three males, out of which I had ringed one in 1948, and two in 1949.
In the latter year, I took another ringed male, which had been marked by
me as a nestling, at about three miles from where I took it (Csillebérc). In
1951, I took a female, which I had ringed in its nest the year before (at
about 1 mile from where it had been taken), and two male, both wearing
rings marked 1949. Apart these — which I succeeded taking twice, and
which, but one, were all males, returning to their original breeding site —
I could observe another two ringed males in 1950, and yet another four, in
1951. While unable to place the former two, I easily could identify the latter
four, owing to their brightly coloured rings. One of them is wearing its
ring the fourth year now.

In 1950, I found 3 different Cuckoo-eggs in various Lark’s nests, and in
1951, 4 Cuckoo-eggs again.

I want to note, having taken most of the females of abovestated males
as well, that I never was able to find a ringed-one amongst theim, and indeed,
never even observed a ringed female. I propose to give a full ethological
account of my observations later. Károly Koffan

Alauda a. arvensis L. — Feldlerehe — als alpiner Vogel. Als ich
am 28. April, 1948, den Gesang einer Feldlerche in einer Seehöhe von 2400 m,
nahe dem damals fast noch véllig schneebedeckten Gipfel des Rosenocks
in Kärnten vernahm, erstaunte ich darüber derart, dass ich erst nach län-
gerem Zuhören wirklich überzeugt war, diese Vogelart vor mir zu haben.
Zunächst dachte ich an einen sehr seltsamen und seltenen Ausnahmsfall,
denn mir war bisher nirgends in den Alpen eine Feldlerche über der Baum-
grenze begegnet, und auch gelesen hatte ich darüber nichts. Während meiner
monatelangen Suche nach den Brutplätzen des Mornell-Regenpfeifers

292

(Charadrius morinellus L.), 1948 und 1949 in den Nockbergen
und in den Seetaleralpen, traf ich aber auf den Almen, in Höhen von 1900
bis 2300 m, immer wieder auf singende Feldlerchen, so dass ich allmahlich
die Uberzeugung gewann, einem eigenartigen Vorkommen auf die Spur
gekommen zu sein. Freilich dachte ich zuerst nicht an ein Briiten in solchen
Höhen, sondern daran, es könnte sich, so wie bei Rauchschwalben und Seglern,
die an schönen Tagen von den Tälern her bis 3000 m und höher fliegen,
auch bei den Feldlerchen nur um einen vorübergehenden Besuch handeln.
Mitte Juli 1948 jedoch, traf ich auf dem Höhenzug nordwestlich vom König-
stuhl (2331 m), der die Grenze zwischen Salzburg und Kärnten bildet, Feld-
lerchen in grosser Zahl an. Immer wieder stieg eine singend über die herr-
lichen Mähwiesen empor, so dass ich mich eher auf der Steppe am Neusied-*
lersee, als auf einer Alm wähnte. Wie es alle diese Vögel zustande gebracht
hatten, die ungemein harte Zeit zu überdauern, fragte ich voll Staunen,
gab es doch in dieser Höhe damals seit Anfang Juni über zwanzig schwere
Schneefälle. Brut, ist ganz bestimmt keine hochgekommen, während dieser
Zeit. Ein neuerlicher Schneefall vereitelte meine Suche nach einem Nest.
Erst am 25-ten Juli, 1948, fand ich auf dem Zirbitzkogel, in 2200 m Seehöhe,
ein Gelege von drei Eiern, nachdem ich tags zuvor den langgesuchten Mornell-
Regenpfeifer, unweit davon, zum erstenmal in meinem Leben gesichtet
hatte. Im Jahre 1949 sangen die Feldlerchen schon bei meiner Ankunft auf
dem Zirbitzkogel (Mitte April) eifrig, und am 6-ten Mai fand ich, in 2000 m
Seehöhe, ein Nest mit 4 Eiern, das leider einige Tage später, durch einen
sehr strengen Wintereinbruch vernichtet wurde. Auf Grund all dieser Beo-
bachtungen kann ich daher behaupten, dass ich ein ausgedehntes Brutvor-
kommen der Feldlerche auf den Almen der südöstlichen Zentralalpen in
Kärnten, Salzburg und Steiermark aufgefunden habe. Damit ist unsere
Feldlercke nun gaz zu einem alpinen Vogel geworden.

Die Frage, warum diese Vorkommen bisher allen Beobachtern völlig
entgangen sind, lässt sich kaum beantworten, zumal gerade die Vogelwelt
des Zirbitzkogels vor hundert Jahren, durch Blasius Hanf, den bekannten
steierischen Ornithologen, eingehend bearbeitet worden ist. Sollten die Feld-
lerchen gar erst in neuester Zeit einen Vorstoss von Südost her in die Alpen
unternommen, und die ihnen hier besonders zusagenden Almen besiedelt
haben ? Das scheint mir ganz unwahrscheinlich zu sein. Vielmehr glaube ich,
dass diese Brutplätze uralt sind, und viel weiter in die Vergangenheit zu-
rückreichen als manche in den Tälern oder im Flachland, die ja erst nach der
Schaffung der Kultursteppe durch den Menschen, von den Feldlerchen in
Besitz genommen werden konnten, während die Almen wohl seit eh und
jeh einen gewissen steppenartigen Charakter aufweisen. Solcherart sehe
ich das Vorkommen der Feldlerche auch nicht anders an, als das des Stein-
mdtzers (Oenanthe oenanthe) der in Österreich sovohl im
Flachland, als auch weit verbreitet im Hochgebirge, über der Baumgrenze
brütet. Über die Ankunft und den Fortzug von Feldlerche und Steinschmät-
zer in ihrem alpinen Wohngebiet, liegen kaum Beobachtungen vor, und die
wenigen, die ich machen konnte, reichen nicht hin, um Vergleiche ziehen
zu können, zwischen dem Verhalten der Gebirgs- und Tiefland-Population
derselben Vogelart. Dies würde sicher sehr interessant sein, denn die Verhält-
nisse, unter denen die Feldlerchen des Murtales auf Feldern und Wiesen leben,
unterscheiden sich nach Wetter, Nahrung, Feinde usw. grundlegend von
denen der gewissermassen in der Polarregion liegenden Almen, obgleich es

293

den Feldlerchen möglich wäre, durch einen Flug von kaum einer Viertel-
stunde Dauer, jederzeit von einem Gebiet in das Andere zu kommen. So
harren hier noch viele Fragen ihrer Lösung. Vorerst wäre es aber wohl nö-
tig zu erfahren, ob auch anderwärts in den Alpen, oder in anderen Gebirgen

Europas, Feldlerchen in alpinen Lagen brüten. Dr. Hans Franke
Night passage of Alauda a. arvensis — Skylark — and Anthus t.

trivialis — Tree Pipit — over the city of Budapest. On 8 and 9 September,
1950, between 9,30 and 10 p. m., under a rather overcast sky and with a
light southern breeze, a party of Tree Pipit, and on 18 October, between
9,30 and 10,15 a. m. — under similar meteorological conditions — a flock
of Skylark, passed in a broad wave over Szabadsag-tér, Budapest.

Jozsef Dandl

Eremophila alpestris flava Gm. — Shore Lark — in the outskirts
of Györ. On 18 November, 1951, on the highroad near Nagyszentjanos
railway-station, I observed a Shore Lark, looking for grit on the road.

Jozsef Nagy

Triehodroma m. muraria L. — Wallereeper — in Ujdidsgvor.
On 20 October, 1951, at 5,30 a. m., Isaw a Wallcreeper on hill ’’ Kerekhegy’’,
over Ujdiösgyör. The bird has been investigating an old barrackbuilding,
for about 4—5 minutes. The distance from Lillafüred — where this bird is
fairly common — is about 3 miles. Gyòrgy Barsony

Latest occurrences of Trichodroma m. muraria L. — Wallereeper. —
Late occurrencies of Wallcreeper (1947—1949), were summarized by me
on pp. 168/191—192 of ’ Aquila”, Vol. 51—54. To this I am now able to
add the following data: In late November, 1949, we have been observing
(Lajos Jancsó and myself), a specimen of this bird for several days on the
walls of Vajdahunyadvar, Budapest. On 6 November, 1950, two were seen
again, on one of the towers of the same building, and on 6 January, 1951,
one specimen again. These repeated occurrences prove that these birds,
when migrating over the town, will often stop for a few days’ rest, staying
on some suitable steeple or stonewall, considering it probably as a wellcome
island on the sea of buildings. — On 8 October 1950, Keve recorded this bird
from Gyenesdias (Lake-Balaton), where he observed it in a small stone quarry.
It also has been recorded, in December 1949, on the ruins of Margaret-
Island, Budapest, by Vilmos Szabo ; and also, in October 1950, on the ruins
of Szarvask6-castle.

In 1951, the Wallcreeper appeared in Budapest again. The first has been
observed by Sandor Sziraczky, on the wall of a house in Mester-Street. On
29 October, a specimen appeared again on the wall of Vajdahunyadvar,
while on the same day, Dr. Sebö Endrödy observed two, on a wall in Orlay-
Street. On 18 December, I saw one myself, on the Millennial Monument.
Between 20—22 December, my son reported having seen single specimens :
on the Krisztinavaros church-steeple, over the Buda-side entrance of the
Tunnel, and on two other nearby buildings, respectively. On 21 January,
1952, ,, Biotin” obtained a specimen, which lost its way into the building
of Szent-Imre-road Highschool, where, however, it perished. (Endrédy &
Lengyel.) Dr. Imre Pätkai

294

Abundance of Panurus biarmieus russicus Brehm — Bearded
Titmouse — in the autumn of 1950. On Lake-Fehértò, outside the city
of Szeged, Bearded Titmouse could certainly not be called an everyday’s
occurrence, as 2—3 years may go by, without a single specimen being seen.
Whenever I was able to observe it, it never has been more than an occasio-
nal small party of 12—16. Appearing in October—November as a rule, it
eveu happened now and then that a few of them wintered. Yet, in the autumn
of 1950, they arrived in numbers never heard of before, invading reedbeds
bordering the fishponds. First smalı parties could be observed on 15 October,
and from then onwards, their numbers increased daily and rapidly. By 22
October, their unmistakable note could be heard all along the reed around
the fishponds, in a length of 10 miles approximately. On 29 October, no
conspicuous increase could be noticed, but on 7 November, they literally
overcrowded the reeds, even those parts where it happens to be sparse and
transparent. By 18 November, their numbers showed a considerable decrease,
but still a good many could be seen. On 3 December, two smallish flocks
were left only. — Between 10—13 January, 1951, we (Patkai, Szijj, Vertse
and myself) again observed a fair amount. — This unusually high-numbered
appearance of these birds is the more remarkable, as in the previous fall
(1949), and indeed, throughout the last winter, not one of them could be seen.
My notes of 1948, record but one small party of 12—15, on 21 October.

Parts of the big invasion of 1950, have also been recorded from Dunaszeg,
{Patkai), Tata, (Z. Porga), and Csantavér, (Csornai). Dr. Peter Beretzk

Peculiar death of Aegithalos caudatus L. — Long-Tailed Tit-
mouse. — In 1948, a dead Long-tailed Titmouse has been found, as shown
on the enclosed photograph. The bird, while seeking food on a thistle, got
somehow stuck between the hooks ; trying to get free, it apparently got more
and more entangled, very much like being caught by birdlime. Béla Vida

Preving instinct of Lanius e. collurio L. — Red-BaekedShrike. —
At Mätrafüred, in the summer of 1944, a Red-backed Shrike came flying
towards me, carrying a small bird in its claws. On being scared, it dropped
its prey — a Nightingale (Lusciniam. megarhyncha Brehm) —
of which, head, breast and wings were left only. On another occasion, I
observed a Red-backed Shrike, seizing a young bird out of a flock of Finches
(Fringilla c.coelebs L.), but dropping it on being scared. The Finch
was still alive, dying however, within a few minutes in my hands. — In the
Csiki-hills of Budaörs, on 16 June, 1949, at about 7 p. m., I noticed a young
Tree Pipit(Anthus t.trivialisL.), being fed by its mother. I succeeded
in taking the juvenile, and, having ringed it, immediately let it go again.
Hardly did it launch itself into the air, when a Redbacked Shrike dashed
upon it, and gripping it, settled on the ground holding its desperately shrie-
king prey. However, on seeing me approach, he let it go. The small Pipit
was bleeding freely from head and neck, a blood-filled blister, the size of a
pea, hanging below one of its eyes. I replaced it to where it has been origi-
nally taken from, but despite its mother’s repeated attempts of trying to
feed it, it did not seem to react at all. Returning there an hour or so later,
I found the fledgeling lying prone, its wounds swarming with ants. Lifting
it up, however, it suddenly came to and flew off, screaming.

Károly Koffan

295

Emberiza hortulana L. — Ortolan Bunting — in the county of
Bekes. On 5 May, 1950, I visited the Game Reserve in Doboz, when the
familiar note of Ortolan Bunting caught my ear. Its song sounds very much
like a Yellow Bunting’s (Emberizac. citrinella L.), only being a
bit shorter. It spunds rather like an unfinished strophe of the latter bird,
which is exactly what made me listen. I secured the bird for my collection.
Later in the day, I saw yet another specimen, on the edge of an orchard.

Dr. Imre Patkai

Nesting of Emberiza hortulana L. — Ortolan Bunting —
in Trans-Danubia. Orlolan Bunting is a very unusual visitor of these parts.
So far, it has been recorded to breed once only, namely in the vicinity of
Budapest (Budaörs— Gödöllő). On 21 May, 1948, I found it nesting near
Pécs, within the 50-acre vineyards of Szentmiklös-hegy, one of the southern
foothills of Mecsek-Mountains, near the village of Patacs. The nest was
found under a vine, in that stony, terraced vineyard. Constructed entirely
of dry grass, lined with horsehair and root-fibres, it held a clutch of six
clean eggs, showing the typical colour of Ortolan-eggs. The breeding pair,
perched on top of the stakes, could be observed at quite a close range.

Dr. Lajos Horvath

Emberiza hortulana L. — Ortolan Bunting — on Farkashegy,
near Budaörs. In former times the Ortolan has been a well-known breeder
around Budaörs, and has been collected here frequently, even by Ornitholo-
gists of foreign countries, mainly by Englishmen. Since about twenty years,
however, the bird seemed to have disappeared for good. The first specimen
I saw again, was on 27 April, 1947 ; the bird, on catching sight of me, flew
off quite soundlessly. In May, Karoly Koffan and myself observed a pair,
and indeed, even found their nest, underneath a hawthorn bush ; it contained
a clutch of 5 eggs, one of which — to prove our find — we sent up to the
Institute of Ornithology. The brood has been successful; I ringed the ju-
veniles on 1 June, and the male on 9 June, 1947. During April and May of
1948, 1949 and 1950, the typical note of 4—5 males could be heard regularly,
and 2—3 females could be observed as well. Their nest, however, I failed to
find throughout those years. The birds used to arrive late in April, and by
August—September, were not to be seen anymore. (Observation being
carried out one day a week only.) Jozsef Dandl

Emberiza e. cia L. — Meadow or Rock-Bunting — at Budaörs.
On 17 July, 1950, at the northern foot of Odvashegy, I observed three
Rock-Bunting, sitting on a hawthorn bush. On 24 December, I again met
four male specimen on the southern slope of Farkashegy, and on 31 Decem-
ber six again, at about the same place. József Dandl

Recent occurrence of Emberiza e. cia LL. — Meadow or Rock-
Bunting — in the district of Budapest. On 27 March, 1950, while walking
up towards Fehérhegy, near Solymar, I was attracted by a very lively and
shy looking bird, moving about in the bushes, alongside the path. It took
me quite a while to identify it as being a male specimen of Meadow or Rock-
Bunting. I just want to mention that in earlier years, while still living in
Transylvania, I frequently heard about this bird, as having been observed

296

there occasionally, though I actually never came across it myself. So for
instance, Sándor Szabó told me having seen these birds in May, 1921, in the
crevices of Torda and Tur respectively. He also observed them there in earlier
years, during the breeding season. Miklos Beldi saw a pair on 28 August,
1949, on Szekelyfö. There may have been more, of course. He also observed
a pair in late July, 1950, on Pilis-hill, near Nagyenyed.

Dr. Arvéd Mannsberg

i . . . . .
Uberwinternde Emberiza €. cia LL — Zippammer — und Emberiza
cirlus L. — Zaunammer. — In Österreich is die Zippammer, nach

Franke, sehr selten. Ich selbst konnte hier nur an zwei Stellen, je ein singen-
des Mänchen verhören : am 14-ten Mai 1938, bei Dürnstein in der Wachau,
und am 21-ten Mai 1939, am Aufstieg zum Schneeberg, hinter Puchberg.
Die Zaunammer hat in den Jahren 1934—1938 in zwei Paaren, auf einem
Ausläufer des Anningers, dem cca 300 m hohen Frauenstein, bei Mödling
gebrütet. Meine letzte Beobachtung datiert vom 1-ten Jänner, 1939. An diesem
kalten Wintertag fand ich zu meiner grössten Überraschung, am südlichen
Ortsende von Mödling, unter anderen Finkenvögel, ein überwinterndes
Mänchen der Zaunammer. Der Platz, an dem sich der Vogel auf einem
Gartenzaun gezeigt hatte, liegt zwei Km. östlich seines Brutplatzes, etwa
70—80 m. tiefer als dieser. Der Höheunterschied ist so gering, dass die 80
m. allein keine ausschlagende Rolle spielen dürften, wahrscheinlich eher
der Unterschied der Gelände. Von der Zippammer schreibt Reiser (Orn,
Bale., I, p. 97): , Zur Brutzeit sucht sie die Höhenlagen auf, während sie
im Winter die Niederungen bevorzugt.’ Das Gleiche dürfte wohl auch für
die Zaunammer zutreffen. Mehrfache vergebliche Besuche des Brutplatzes
in den Wintermonaten liessen mich erst annehmen, der Vogel sei eben im
Oktober in sein ferneres Winterquartier nach Südosten abgezogen. Die
Feststellung der überwinternden Zippammer bei Budapest, und meine zwar
einmalige Winterbeobachtung der Zaunammer, lassen aber doch noch den
Schluss zu, dass auch die Zaunammer, wenigstens das Mänchen, im Wiener
Becken regelmässig überwintert hat. Rudolf Lugitsch
(Mödling, bei Wien)

Montifringilla n. nivalis LL — Brambling — in the outskirts of
Budapest. On 23 March, 1940, at about 2,30 p.m., I observed a greyish bird
within some shrub, on the stony top of Härmashatärhegy. As it flew off,
white wing-coverts and white tail showed conspicuously. Having described
a semi-circle, the bird came back again. It seemed remarkably tame, so J
was able to have a good look at it, from a distance of about 3—4 yards,
and could undoubtedly ascertain it to be a Brambling. Jozsef Dandl

Occurrence of Carduelis flammea cabaret P.L.S. Müller — Les-
ser Redpoll. — In the fall of 1944, in between the caged birds of Jozsef
Kurucz, my attention was caught by a peculiarly coloured Redpoll. The
man stated having caught it near Esztergom, in company of some other
Redpolls. Examining the bird, I found it to be the Lesser Redpoll. The live
specimen has been sent to the Institute of Ornithology. Jozsef Dandl

Emberiza sehoenielus intermedia De gl. — Dalmatian Reed-
Bunting in Hungary. Dalmatian Reed-Bunting has been established a

297

Hungarian resident in 1918, by Chernel. He believed this subspecies to be
typical for Southern Hungary. Vönöczky— Schenk on the other hand, came
to the conclusion (see his study on Lake-Fertö, 1917) that all Hungarian
Reed-Buntings (being rather thick-beaked) should belong to the above sub-
species. Steinbacher however, in 1930, made Reed-Butings of the Carpathian
Basin to be a special subspecies(E mberiza schoeniclus strese-
manni). So Vönöczky— Schenk, in 1940, eliminated Emberiza schoe-
niclus intermedia from his nomenclature. In 1943, Keve and Zimmer-
mann, while inspecting Reed-Buntings of Lake-Fertö in the Vienna Museum,
found three specimen of intermedia there. (For particulars see Balf, 1923,
il. November ; Feketevaros, 4 January, 1939 & 30 March, 1940.) (Fragm.
Faun. Hung. VI. 1943, p. 133.) So this subspecies has been reincluded into
the Fauna of Hungary. — On 20 March, 1937, Laszlö Nagy obtained one
specimen near Dinnyés, which they (Nagy and Vasvári) identified as
Emberizaschoeniclusintermedia. This, however, has been
published but recently, the specimen having been destroyed during the
bombardement. — Recently obtained material impelled us to examine our
Collections thoroughly on this matter. As a result, three specimen were found
and determined as Emberiza schoeniclus intermedia Degl.
Namely : September 30th, 1943, collected by Patkai in Agard ; March 20th,
1950, collected by Keve in ’’Kisbalaton” ; October 18th, 1950, collected by
Sziji in Dinnyés. — These particulars prove that Dalmatian Redd-Bunting,
whose breeding haunts were given by Steinbacher to be the Western parts
of Balkan Peninsula, will, during its autumn, winter and early spring move-
ments, straggle up into Trans-Danubia, as far as the Danube-line. Accordingly,
this Reed-Bunting belongs to the group of Irregular Visitors, which, on their
northerly wanderings, occasionally appear within the Carpathian Basin,
similarto Cettia.cetti, Accipiter badius brevipes, Pele
Canusonocrotalus Tadernatadorna or Netta ruine
(Cetti’s Warbler, Shikra, Dalmatian Pelican, Common Sheld Duck, Redcrested

Pochard.) Dr. András Keve & József Sziji

Coccothraustes €. coccothraustes L. — Hawfineh — feeding its
brooding mate. On 30 April, 1950, in the vicinity of Köspallag, I had the op-
portunity to observe a male Hawfinch, feeding its female in the breeding-
season. It was bringing food regularly. On its arrival, the mother bird would
immediately leave the nest, sit on a nearby bough, flapping her wings while
being fed, exactly, like she would be a juvenile. Jozsef Sopronyi

Carduelis spinus — Siskin — abnormally coloured. On 27 October,
1949, I obtained a peculiarly coloured Siskin, on Harmashatarhegy, near
Budapest. A male bird, it had a symmetrical yellow patch (of 1 square-cm
approx.) on its crown, instead of the usual greyish black. The rest of its
plumage, appeared to be normal. Bátor Bokai

Disaster of Swallows on Lake-Balaton. On 13—15 August, 1949,
we had unusually heavy rains and a sudden drop of temperature. Swallows
(Hirundo rustica& Delichon urbica), behaved exactly as
they did in the autumn of 1931, when so many of them perished, owing to
similar weather conditions. Some of them were cruising quite low over the

298

ground, while scores sat weary and shivering on the sodden earth, on tele-
graph wires and sheltered spots of buildings, trying to keep each other warm.
A good many were found dead. Sándor Nagy also reported a high number
of dead Swallows, having been washed out on the lakeshore, at Balaton-
fired. — Istvan Horvath reported from Siófok a dead Swallow, wearing a
ring marked "Praha M. 160155”, which through kindly information receiv-
ed from Ing. O. Kaldec, proved to be a Sand Martin (Riparia A. ri-
p aria), having been ringed on 9 June, 1949, at Cyhne (near Prague)
(50 04’, 14 14°). So the heavy disaster, which overtook our Swallows, in
1949, seems to have included some Tsecoslovakian victims too.
Dr. Andras Keve

Increase of Delichon u. urbiea LL. — House-Martin — in the city
of Győr. Previous to 1940, the House-Martin has been breeding in two
districts of this town only. Both are outlying, suburban districts, of a rather
village-like appearance. While in the city proper, we never noticed this
bird before. Having returned here after 10 years of absence in 1949, I was
glad to see the House Martin breeding right in the heart of the town. On one
of the big city blocks, I found as much as nine nests : two on the northwest-
ern, six on the southwestern, and one on the southeastern side.

Imre Nagy

Curious ways of nesting on the foothills of Meesek-Mountains. In one
of the houses of Pécsvárad, a Spotted Flycatcher (Muscicapas.striata
Pall.) built its nest on top ot a flowerpot, which stands on a small board,
over a low door, at a height of 1,90 metres. The brood consisted of a single
juvenile only, which, despite people passing continuously under the nest,
was successfully reared. The pot’s rightful owner, however, a plant named
Tradescantia, perished under the strain. (1949). — A Barn-Swallow (H i-
rundorustica), put its nest on top of the iron gate of the Revenue
Office — a rather restless nesting site to choose. (1947.) — At another house,
the Great Titmouse (Parus maior) selected the iron tube, supporting
the gate. The tube has a diameter of 3 inches, while the nest stood but 1
metre over the ground. Yet the brood was reared successfully.

Ede Agradi

Ervthropygia galactotes ssp. — Rufous Warbler — in the dist-
rict of Budapest. On 26 September, 1949, while ringing some Warblers,
taken with a net, in a scrubby, dry riverbed near Nagykovacsi, my attention
was caught by a small bird, the size of a Nightingale, sitting on a twig of a
small bush, just about 5 yards off the net. My friend Tibor Farkas at once
noticed the conspicuous bar on the bird’s head, while I kept looking at the
white tips of the tailfeathers. In a few moments the bird had disappeared
within the dense scrub, and though we did our best, we could not see it
again. But from what we did see, we made the conclusion of having observed
a Rufous Warbler. Jozsef Dandl

Acrocephalus paludieola Vieill. — Aquatie Warbler — nest-
ing in the county of Baranya. Aquatic Warbler breeding in Hungary was
first recorded by Lovassy, in 1927. He very much earlier, in 1891, at the
show given in honour of II. International Ornithological Congress, exhibit-

299

ed a brood of two eggs of Aquatic Warbler, which however could not be
traced either in the National Museum, or in the Balaton Museum. In
1940, Konig took pictures of this bird, nesting on Lake-Fert6. On 1 June,
1948, Ifound it breeding in Pellérd (city of Baranya), to where I kept coming
back since 1943, without ever having met the bird before. The nest was
found ashore the shallowest of several fishponds. This pond’s southwestern
corner is bordered with rather dense, reedy scrub, about fifty metres broad
and two-hundred long — an ideal nesting site for Reed- and Marsh- Warbler,
Cracke, Savi's Warbler, etc., whose nests could be found there regularly, too.
The water is but 4—12 inches deep. I found the Aquatic Warbler’s nest
woven inbetween the rushes, at about twenty inches above the surface ;
the female was busilly brooding on her clutch of 4 eggs, which are marked
with greyish-green dots, on a somewhat lighter base of the same colour.
As to their size, they rather looked dissimilar, three being visibly smaller,
while the fourth seemed nearly as big as a Sedge—Warbler’s. As regards eggs.
of this latter bird, we found them to be of an earthen hew, marked with very
delicate black scribbles on their thicker end.

The Aquatic-Warbler’s nest did not seem to differ from that of the
Sedge-Warbler’s. Dr. Lajos Horvath

Fatal accident of breeding Acrocephalus a. arundinaceus L. — Great.
Reed—Warbler. — Migrating birds are subjects to various accidents
"en route”. (See Schenk, "Adgduila" LI—LIV, pp. 176- 177 & 200.) Most
of them get killed flying against wires, or into blinding lights (lamps, light;
houses, flaring oil-wells, etc.) Of night migrants, having lost their life over
the township of Szeged, I examined: Bittern, Quail, Woodcock, Jack-Snipe
and Stone-Curlew. I enumerate them according number of occurrences, which
shows that night migrants can never avoid obstacles as easily, as can high-
speed day-travellers like for instance Doves, who would slip cleverly
through any tangle of wires.

During this year’s breeding season, I observed an occurrence of particular
interest, hitherto unsolved. At one of the big fishponds of ,,Fehértò” (near
Szeged), there stands a small white-washed building, a sort of primitive
shooting-box. Next to its southern, sunlit wall, during the month of June,
I twice found dead Reed-Warblers. First, one was found only, then after
a few days, two again. The bodies were quite recent ; they had been found
early in the morning, and night prowlers like polecats, stoats, weasles and
hedgehogs would have soon done away with any dead bird. So it seemed
more than probable that birds got killed by flying against that dazzling
white wall. The two birds found in the second instance, may have dashed
themselves against the wall, while chasing each other. I do not suppose
similar accidents to be as uncommon, as they may seem. What struck me
as being rather peculiar, was that of so many different kind of birds, Great
Reed—Warblers have been found only. Dr. Peter Beretzk

A few words about the nesting of Sylvia e. curruea L. — Lesser
Whitethroat —. Informations on the nesting of Lesser Whitethroat
appear to be rather incomplete,particularly as far as Hungary is concerned. This
fact set me thinking all the more, as, when moving here from Transylvania,
I hardly ever met this bird in the district of Budapest, whereas in my former
home it could be called an everyday’s occurrence. I could not even find

300

it on Lake-Velence, where I had plenty of opportunity to observe Warblers.
In connection to Nielhammer’s observations, it may not be without interest
to state some of my earlier, Transylvanian experiences. At that period,
my main observation-site has been the garden of our house in Kolozsvar’s
Kiraly-street, where, owing to space, quiet environment, manifold trees,
suitable bushes and other neighbouring gardens, birds could be studied
at leisure. Indeed, that garden has been the favourite haunt of a great many
singing birds, both resident and migrant. And incidentally, one of the most
typical bird of that garden has been the Lesser Whitethroat. Year by year
we had a few breeding pair. According to my notes from 1908: April 13th:

First Lesser Whitethroat appeared ; 790 April: a pair; 29 April: nest,
being built in dense bush, at a height of 1,36 m. above ground; consists
mainly of dry vegetable and root-fibres, rather losely woven; 3 May : the
first egg; 4 May: the second; 5 May: the third; 7 May: the fourth,
and at sunset of the same day, the fifth egg. May 19: eggs about to be
hatched; 20 May: four juveniles hatched; whereabouts of fifth egg
unknown, may have been removed by parent birds. Was never found. 30 May:
nest empty. 4 June: well developed juveniles on nearby bush. No second
brood. 23 September: last seen. — 1909.— 10—19 April: Have been
away during these days, found lesser Whitethroats already here. 20 April:
a mated pair. 10 May : found nest on pine, rather close to trunk, at a height
of 1,60 m, containing already clutch of five. 18 May : four youngsters hatched.
27 May: nest empty. 28 May : 4 adults and 2 juveniles observed. 14 June :
Young-ones fully developed. 14 July: 5—6 specimen seen. — 1910. —
11 April: First specimen seen. 15 April:.the first pair. 17 April: nest
about ready in ’’ Ribes aureum” bush, 1.50 m above ground. 21 April: the
first, 22 April: the second egg. 26 April: five eggs. 3 May: nest empty,
one unbroken egg on ground, the rest disappeared, though clutch of five
still there yesterday. Nest quite intact. 7 June : three well- developed young-
sters, seem to have come over from neighbour’s garden. — 1911. — 19 “April :

the first seen. 23 April: half-built nest on rather sparse gooseberrybush,
1,50 m above ground. Nest been destroyed later. — 1912. — 5 April: first
seen. Apparently does not breed in garden this year. 25 April: repeatedly
observed, as carrying nesting material into neighbour’s garden. Early May :
hardly to be seen. 20 May: 3 pairs observed at same time. 28 May: fully
fledged juveniles. 6 June: three adult pairs and many youngsters; garden
seems "full of them”. 28 August: happy warbling audible. 19 September:
6—8 specimen seen. 24 September: 4—5 again. 1 October: last seen. —
1915. — Have been away in early spring, as well, as during breeding time,
observations therefore incomplete. Lesser Whitethroat, however, seem to
have decreased this year; may not even have bred here. — In 1914 I had
to leave Kolozsvar, lacking opportunity of regular observation in the follow-
ing years. However, while revisiting Transylvania between 1918 and 1922,
I could observe this bird regularly, hearing its familiar note of call every
spring. Dr. Arvéd Mannsberg

Zur Ökologie des Phylloscopus b. bonelli Vieill. — Berglaub-
sanger. Der Berglaubsdnger, der bekanntermassen in trockenen Berg-
und Hiigelland briitet, wobei er Kieferbestand, oder solche Einschlàge
mindestens bevorzugt, wenn nicht verlangt, erscheint auch alljährlich —
nicht vor dem 1-ten Mai — als Brutvogel in der nächsten Umgebung Wiens,

301

insbesonders an den mit der Schwarzföhre (Pinus austriaca) bestandenen
Kalkbergen sidlich der Stadt. Am haufigsten trifft man ihn an einem Steil-
hang in der ,,Klausen”, bei Mödling. Diese Klamm zeigt förmlich klassisch,
welche Anforderungen der Berglaubsänger in erster Linie an seinem Brut-
bau stellt: Die Klausen, deren Wände etwa 80 m über die Talsohle (240 m)
aufsteigen, zieht als enger Einschnitt, in einer Länge von ungefähr 1 km
von Mödling nach der westlichen Brühl. Beide zu Tal fallenden Steilhänge
tragen lockeren Föhrenwuchs. Während nun der nach Süden schauende
Abfall, trotz der günstigeren Himmelsrichtung, nicht einen einzigen Berg-
laubsänger aufweist, beherbergt der nach Norden zeigende Hang, den nur
Strasse, Bach und Fussweg trennen, zahlreiche ,,bonelli’. So sehr die Art
— bei sonst gleichen Verhältnissen — die Süd- und Ostlage bevorzugen
mag, ist doch nicht dieser Faktor ausschlagend, sondern ist das primäre
Erfordernis zu seiner Ansiedlung, das Vorhandensein von Unterholz. Der so
bodenscheue Vogel kann die, durch Unterwuchs gebildeten Treppen nicht
entbehren, die von seinem Sing- und Lebensraum zu Bodennest führen.
Der Berglaubsänger nimmt hir lieber den nach Norden weisenden Abhang
mit Unterholz (Ulmus campestris, Viburnum lantana, Amelanchia vulgaris,
etc.), und meidet vollkommen den unterwuchslosen, sonnigen Gegenhang.

Rudolf Lugitsch

Nachtragsbericht zum Vorkommen des Hippolais pallida elaeica Lind.
— Balkan Blass-Spötter — bei Katy. In der Jubileumsnummer der ,, Aquila”
berichtete ich, dass ich den Balkan Blass-Spotter im Felberwalde der Gemeinde
Käty bei Neusatz, als Brutvogel beobachtete. Als Beweismaterial sandte
ich einen am Nest abgefangenen Vogel und zwei Gelege zu je vier Eiern,
samt Nestern an das Ungarische Ornithologische Institut. Diese Beweis-
material wurde leider bei der Zerstörung des Institutes vernichtet, in meiner
Sammlung befindet sich aber unversehrt ein Gelege des Blass-Spötters,
welches ich am 7-ten Juni 1938, im selben Gelände als erstes entdeckt habe,
mit drei Spöttereiern nebst einem Kuckucksei. Eine fachgemässe Beschrei-
bung des eingesandten Vogels, sowie der Eier und Nester, hat Vönöczky
in derselben Nummer der ,,Aquila” veröffentlicht. Als Nachtrag füge ich
hier die Daten über das sich in meinem Besitz befindliche Gelege mit dem
Kuckucksei hinzu. Masse der Eier sind: des Kuckuckseies 21 x 15.5;
der Spöttereier 17,3.x 13, 17 x 13, und 1658 < 13 mm. Grundfarbegdes
Kuckuckseies ist ein blasses Grünlich-Blau, welches beiläufig mit der grün-
lich-blauen Grundfarbe der Eier des grauen Fliegenfängers übereinstimmt,
nur zieht sich die Farbe des Kuckuckseies etwas ins Grauliche. Die untere
Schalenzeichnung besteht aus sehr kleinen, bräunlich-grauen, verwaschenen
Pünktchen, die auf der ganzen Oberfläche des Eies, ziemlich gleichmässig
verteilt sind, und sich hie und da zu wolkigen Flecken verdichten. Diese
untere Zeichnung ist mit unregelmässig verstreuten, auffallenderen Flecken
von derselben, aber dunklerer Farbe bedeckt. Einige dieser Flecken haben
einen dunkleren Kern, andere sind mehr oder weniger wolkig verwaschen,
verdichten sich und verfliessen ineinander am stumpfen Ende, und hier
heben sich einige dunklere Punkte aus der Wolkenzeichnung hervor. Die Zeich-
nung der drei Spöttereier stimmt mit der Beschreibung Vönöczky’s überein,
ich muss aber hinzufügen, dass deren Grundfarbe ganz zart und fast unmerk-
lich weichselfarbig angehaucht erscheint. Ich bemerke noch, dass es Spöt-
tereier gibt, bei denen diese leichte Nuancierung mehr, bei anderen weniger

302

bemerkbar ist. Die Schale des Kuckuckseies ist schwach glänzend, die Spöt-
tereier sind hingegen vollkommen glanzlos. Dr. A. Trischler

Particulars on migration of Hippolais pallida elaeica Lind. — Oli-
vaceous Warbler —. On May 17, 1949, Olivaceous Warblers arrived
at Csantavér. Their plumage still appears to be somewhat worn, their song
too, being rather primitive yet. It had been heard last on 27 September,
1949, at our home cottage, in Szeghegy. In 1950, these birds left us late

in September. Richard Csornai
Rectification of Acrocephalus palustris Bechst. — Marsh-
Warbler — having been erroneously taken for Hippolais pallida elaeica

Lind. — Olivaceous Warbler —. On pp. 157 & 179, Vol. 51.
of Aquila’ I recorded occurrence of Olivaceous Warbler at Ujpest. This
record, however, turned out to be erroneous, as the bird, on closer examinat-
ion, was proved to be a Marsh-Warbler. As regards this latter, its numbers
have been noticeably increasing in this district lately. Their favourite haunts
are two dense willow-groves, stretching alongside the Danube, in a length
of 500 and 800 metres respectively. In 1948, I found the number of pairs
nesting within those two groves, to be 17. In 1949, owing to indifferent
health, I could not keep an exact record, but in 1950, I put the breeding
pairs to be about as much as 30. That particular year they stayed very
late, being still here on 27 September, while in former years they were leaving
late in August, as a rule. Róbert Muray

Luseinia luscinia LL — Thrush Nightingale or Sposser
— in Budapest and surrounding country. In the district of Budapest, the
Thrush Nightingale is a regular passage migrant. Of its breeding in Hungary,
however, we have no reliable records. Kalman Warga mentions the proba-
bility of this bird having bred near Sátoraljaújhely and even states having
inspected a proving specimen. (’’ Aquila”, 1929—30, p. 136.) According
to unauthentic informations, solitary males have also been observed during
breeding time, but always seemed to disappear within a few days. Their
fall migration on the other hand, can be observed every year. Specially in
case of a cold spell and rain, which apparently slowes them down a bit,
as then even several may be seen together. They either travel singly, or
gathered into small flocks. Specimens obtained out of those flocks, however,
invariably proved to be young birds. I suppose that youngsters of the same
brood may keep together for a considerable time, that is, after the mault,
and even as long as fall migration. It goes without saying that unity in
those small flocks of travelling Sprossers, is always much looser than in a
party of Titmice for instance. — First migrating Sprossers would appear
at about 15—20 August. Migration — judging from numbers of passing
birds — will reach its height between late August and early September.
The birds preferably roost near water, in some broom-, or willow-grove,
specially, if these happen to be interwoven with elder, stinging nettle and
brambleberry. Shrubby ditches, or dense accacia thickets are liked as well.
The presence of these birds can be noticed at once by their quarrelling noisily
with their smaller relative, the common Nightingale (Luscinia m.
megarhyncha Brehm). It is a well-known fact that these two can't
stand the sight of each other, and start squabbling as soon as they meet.

303

This tendency to fight can also be observed in caged Nightingales. — As to

the dates of migration, they have been observed as follows: 15 August,

1950: 1 specimen; 20 August: 1 specimen; 23 August: 2 specimen.
Tibor Farkas

Nesting of Cinelus cinelus ssp. — Dipper —. While on observation
work between Nagymaros and Visegrad, on April 14—15, 1949, the first
Dipper nest was found along the Börzsöny millrace, well concealed between
some washed-out tree roots. Entrance to the nest was so narrow that two
fingers could hardly reach into it. It contained a clutch of 5 eggs. On nearby
stones, protruding from brook, Dipper’s pellets were found, mainly
containing remains of fish. The second nest we discovered on 15 April, in
the brook ’’Mill-valley’’, Visegrád. This nest was just being built, and at a
rather curious spot too. Into a small cavity of a wellnigh perpendicular
rock, Dippers stuck their nest, swallow fashion. It did not, however, appear
to be a lucky choice, being quite close to the road and rather conspicuous.
Our doubts proved to be justified, for when Jozsef Szijj inspected the place
again on 22 May, he found the nest had been abandoned. Dippers were
still there, however, and may have picked a better nesting site. Pellets,

found there, did not show remains of fish. László Szijj
Muscicapa p. parva Bechst. — Red-Breasted Flyeat-
cher — and Turdus viseivorus viscivorus LL — Mistle-Throush —

breeding in Pilis-Mountains. In the summer of 1949, when in company of
Jozsef Sziji, we were walking the woods around Dobogókő, the nesting of
Redbreasted Flycatcher could be ascertained. On 24 July, a male could be
observed, singing gaily on top of a tall beech, near ’’ Hoffmann-spring*‘.
The bird left its perch, coming lower down, even as far as the bushes
surrounding the spring; but as soon as I tried to get a closer view, it at
once receded to the topmost trees. Proceeding along the brook, looking for
Dippers observed there back in 1942, we met another four or five Red-breasted
Flycatchers, singing their lively little song. We also found, in some dense
bush bordering the brook, a fully fledged brood. The young Flycatchers
looked in many ways (colour, behaviour) like young Redbreasts, except
their note, which rather reminded me of the chatter of young Redstarts,
when being fed by their mother. Later we again twice could hear the call-
note of young Flycatchers, on the north slope of Dobogókő, in the tall forest
looking down towards the Danube. So there certainly can’t be any doubt
as to the Redbreasted-Flycatcher being a regular breeder in Pilis-Mountains.
In late May, 1950, I again repeatedly heard this bird’s call in the woods
around Dobogökö, as well, as in the forests near the tourist’s cabin on
Kevelynyereg. Of their breeding in 1950, however, having been unable to come
back later, I have no records. It shoulds be noted though, that a brood of,
this bird, to be seen in the postwar collection of our Institute of Ornithology,
bears the inscription: Pilisszentkereszt, 26 May, 1895.

On 25 June, 1950, in the accacia-groves just outside the village of Pilis-
csaba, I came upon the nest of the Mistle-Thrush (Turdus v. visci-
vorus L.). It had been built rather close to the trunk, at a height of about
two metres, into the bifurcation of a small branch. It seemed rather ineffi-
cient work, long blades of straw dangling out of it, like out of a Sparrow’s
nest. I probably would not even have noticed it, if the mother bird’s anxious

304

call and fluttering would not have caught my attention. Climbing up to
" have a look, I found two eggs and one newly-hatched juvenile. — On 3 July,
on the northern slope of Zsiroshegy, I again came across a pair of anxiously
calling Mistle—Thrush, but failed to discover their nest. I hope to be able
to record some more about this bird in the comming season.

Tibor Farkas

Prunella collaris Scop. — Alpine Aceentor — on Farkas-
hegy, near Budaörs. In late February, 1944, on a stone-heap in a quarry,
I observed an Alpine Accentor. The bird seemed curiously tame and enabled
me to take several pictures. (See Patkai, "Aguila", Vol. 51—54, pp. 169
& 193.) Jözsef Dandl

Frunella e. collaris Scop. — Alpine Aceentor — on Mount-
Gellert, Budapest. On 10 February, 1951, between rocks of the Danube-side
of Mount-Gellert, four specimen of Alpine Accentor could be observed.
They could be seen there any day, up to 11, March, 1951. In daytime they
used to keep between the rocks, apparently seeking seeds between the stones.
But they never seemed to spend the night. At about 5 p. m. — one hour
before dark — they regularly left in a northerly direction, to return at about

9,30 p. m. next morning. László Szijj
Prunella e. collaris Scop. — Alpine Accentor — in Börzsöny-

woods. On 7 December, 1951, I observed an Alpine Accentor, in a stone pit,

between Szokolya and Kiralyrét. József Szijj

Notes on the nesting of Corvidae in Hungary. In May, 1949, in the
Budapest suburb Hüvösvölgy, a Jay (Garrulus g. glandarius)
tried to build its nest under the eaves of a cottage, at about one yard from
one of the windows. In doing this, however, she had been disturbed, when
she had another similar try, quite close to another window of the same cot-
tage, but was not allowed to finish her work either. Next year, in May 1950,
she insisted trying the same trick again, finally succeeding in building her
nest under the eaves of the neighbouring bungallow, at about 20 inches from
one of the windows, where she successfully hatched her brood of seven.
In 1951, she returned to the first cottage, and succeeded rearing her brood
on the very spot, where she had failed doing so in 1949.

As a complement of Tibor Barthos’s record in ’’ Aquila’, (Vol. 51—54,
pp. 170 & 193—194), it should be noted that in 1916, Kristof Festetics,
in his Rinyabesny6-woods (Sziagy-puszta), observed two breeding pair of
Raven (Corvus c. corax L.), and in 1917, one pair again. In 1946
and 1947, at a few miles’ distance from aforesaid site, in the woods of Böcör-
" puszta (Hedrehely), István Galosi has found a nesting pair again. He states,
the birds having appeared in November 1946, started nesting in March,
1947. After rearing their brood, the Ravens could be seen within the district
as long as December, 1947. Then, however, they disappeared.

Jozsef Festetics

Corvus e. corax LL. — Raven — breeding in Gälosia. In the vicinity
of Galosfa (county of Somogy), in the so called ’’Sasrét’’-woods, the Raven
has been breeding since years. I can not exactly remember the year the
first pair arrived; not being disturbed, they increased within a few years

20 Aquila — 9-c 305

to three breeding pair. In 1951, however, one pair could be observed only.
According to Forest Officer Hernesz, the Raven-pair, owing to manifold

disturbances, left after breeding, as soon as it could. László Szemere
Corvus e. corax L. — Raven — in the West of Meesek-Mountains.

In April, 1928, I observed some Ravens near Bakóca, and then after a long
interval of 15 years, I again met a few near Bőszénfa, at about 13 miles

east Írom the place I saw them in 1928. István Fekete
Nucifraga ec. earyocatactes L. — Nuteraeker — and Parus cris-
status — Crested Titmouse — near Keszthely. The Nutcracker

is but an accidental winter visitor of Lake-Balaton district. It has been
recorded from near Keszthely in 1911, by Lovassy. Another specimen from
Keszthely was sent up by myself to the Institute of Ornithology, on 20 Novem-
ber, 1943. In late February 1949, it has been recorded by Jozsef Pöntör,
near Vonyarc. — The Crested Titmouse happens to be another rare wan-
derer of this district. Up till now, we had but a single record of this bird :
On February 23th, 1933, Olga Sebestyén observed a flock of 10—12, on
Tihany-Peninsula. Nothing was heard ever since, until on 12 January 1950,
when I was lucky to meet a small party, in the pine forest of Vonyare —
Vashegy. Latest occurrence of this bird has been recorded by Keve, who
observed a few specimen on 8 October, 1950, in the firwoods, above Gyenesdias.

Sandor Hoffmann

Pvrrhocorax p. pyrrhocorax — Chough — in the district of Budapest.
On May 5, 1949, on Martonhegy, outside Budapest, Béla Szöcs, Lipot Szaller
and myself, observed a strange black bird, the size of a Jay; it flew right
over us, travelling due north, at no considerable hight. Its flight too, seemed
rather like a Jay’s, while its orange bill was conspicuously noticeable.
Considering above statement, we believe to have seen a straggling speci-
men of Chough. Jozsef Szöcs

Ornithological notes from Abyssinia. In March 1934, when arriving
from Jibuti to Addis-Abeba, I was surprised to find Kites just as plentyful,
as in Aden (Arabia), while in Jibuti (Somaliland), not one of these birds
could be seen. There Gulls seem to take their place, snapping up offals
(including meat), just like any Kite would.

Weaver-Birds seem to adapt themselves to civilisation, suspending
their nests on telepgraph wires. It is a gladdening sight from the train-
window, to look at those busy birds, weaving their nests amongst earsplitting
chatter and a great deal of wingflapping. Grass-blades are tied with beak
and foot, flapping wings maintaining the balance. Besides Weavers, there
are Bee-eaters, Rollers, and Swallows sitting all along the wires.

White Storks (Ciconia c. ciconia L.) arrive in Addis-Abeba by
the middle of September, in small parties of 5—10, while the main body passes
over Danakil and Somaliland, where they can be seen in hundreds. Near
Dirre-Adowa, I remember having seen a big gathering of at least a thousand
migrant Storks, having a rest in a dry riverbed. — In late April, 1949, in the
vicinity of Addis-Abeba, I observed two seedy-looking Storks, in company
of some Sacred Ibis (Threskiornis aethiopica Latham); when
trying to get within range, they went off. These Storks decidedly seemed

306

to be sick. Quite a lot of Storks are perishing hereabouts, which, to my
mind, can be attributed to the poison employed by the British to distroy
locust in Danakil and Somaliland. Locust, as is well known, forms one of
the main diets of Storks in Africa.

This year (1949), the rainy season has set in late in June, so scores
of various waterbirds can be observed. On July 24th, the followings are
breeging::) Rostratula: bengalensis, Gallinagio :nigri-
pennis, Coturnicops ayresi macmillani, as well as most
of the Finches which are now doning their mating dress. In early August,
great numbers of Gallinago media arrive. On 20 February, 1949,
I obtained a Limnocryptes minimus. On 20 October, 1948,
I got a Corncrake or Land-Rail (Cre x crex). I also secured Coturnicops
for the British Museum.

On 12 December, 1948, at Modjo (Mid-Abyssinia), I obtained a male
specimen of Turnix sylvatica lepurana Smith, which I gave
to the Hungarian Institute of Ornithology. The bird had strawyellow irises.

Mátyás Gajdacs (Addis-Abeba)

Birds nesting in company. On 23 May, 1949, in the oak-woods near Acs,
I came upon an old solitary poplar, which had many holes in its trunk,
presumably all hewn by Woodpeckers. In five different holes, being all within
a height of 2—4 yards, I found the following breeding birds: 2 pairs of
Tree-Sparrow (Passer m. montanus L.) 1 pair of Nuthatch (Sitta
europaea caesia Wolf), 1 pair of Green Woodpecker (Picus v.
vacadhis CL.), and 1..pair of Roller :(Coracias s. garruluis: L.).
At the start, a lot of fighting was going on, specially between Sparrows and
Nuthatches, but disagreements soon got settled, good terms being re-esta-

blished. Miklos Janisch

Ornithological Notes from Börzsöny. Forest Official Pal Kiss, supplied
me with the following notes from Hideghegy, near Kôspallag ; in 1951.:
Eagle-Owl (Bubo b. bubo L.) breeding within the rocks of ”Fok-

hagymas”. — 15 October: a covey of Hazelhen (Tetrastes bonasia),
flushed in Szénpatak-valley, near Kiralyrét. 16 October: Call-note of Black
Woodpecker (Dryocopus martius) was heard. — Serpent Eagle

(Cireaetus gallicus), Booted Eagle (Hieräaetus penna-
tus), Buzzard (Buteo buteo), Kite, (both, Common and Black)
(Milvus m. milvus & Milvus m. migrans), all breeding in
the woodlands of Kiralyrét. Saker Falcon (Falco ch. cherrug Gray)
bred on the cliffs of Peröcseny. Kestrel (Falco t. tinnunculus),
breeding in various places.

Passing migrants observed: Ring-Ousel (Turdus t. torqua-
tus L.), mid-April, 1951. — Nutcracker (Nucifraga c. caryoca-
tactes L.), 24 December, 1948. — Waxwing (Bombycilla g. gar-
rulus L.), January, 1951. — Rough-legged Buzzard (Buteol. lago-
pus Brünn.), 16, October, 1951. — Red-footed Falcon (Falco v. ves-
pertinus L.) to be seen occasionally. László Szemere

Ornithological News from the county of Sáros. In the spring of 1951,
I found Phylloscopus bonellii, breeding near Bartfa. Six pair
of Black Stork (Ciconia c. nigra) are kept in evidence. Have again

a 307

found (third time) Rock-Pipil’s nest (Anthus spinoletta). Raven
(Corvus ec. corax) settled since 1947, as permanent resident.

Tibor Weisz

Ornithological News from the "Hortobágy". In April 1948, I obtained
a specimen of Red-breasted Goose (Branta ruficollis Pall.), which

has been set up for our local club. — A specimen of Ruddy Duck (Oyura
leucocephala) was shot by Andrds Rado in 1947 or 1948, on the
river Tisza, near Hajdúböszörmény. — At the same period, a pair of Avocet

(Recurvirostra avosetta EL.) appeared in Prod, on the small
lake ’’Nagykajan”. Being spring-time, it was hoped they would stay and
breed. However, they went on again, having stopped there for about a
month. — In early spring of 1947, on a Hortobagy-ranche named "Sárkány",
I was shown a wing of a Griffon Vulture (Gyps fulvus fulvus
Habl.); the local cowherd stated, having repeatedly seen "two of these big
barenecked birds sitting about on the ground’, so he shot one of them.
— During the summer of 1948, we had a great many Crane (Grus g.
grus L.) on the Hortobágy; they used to roost around the fishponds
and tanks, doing a lot of damage to the young maizefields. — The Great
Bustard (Otis t. tarda L.) has been incraesing nicely during 1945 —
1948. But owing to disturbances, they did not keep together, and scattered
all over the big plains. Previous to 1945, you easily could draw the boun-
daries of Bustard-haunts on your map. The big ‘’droves’’, being hardly ever
disturbed, kept and bred within a limited area. Now, looking for undisturbed
nesting sites, they have become widely distributed, so you can see lees of
them at a time. — The many Magpies (Pica p. pica L.) of this dis-
trict, in case of storm, will shelter in the big reed-beds, and indeed, will
even keep there night and day. (See Vertse, ’’ Aquila’? LI—LIV, 1944—47
(1950); pp. 169 & 193.) Baldzs Köver

Migration Notes from the county of Bihar. Observations recorded from
Erdögyarak (Gyiorac). Crane (Grus g. grus L.), first seen on 71 March,
1951; there were two flocks of 45 and 13 respectively; 19 March: 103;
25 March: 14 + 37 + 23 +9; 27 March: 6; 28 March: 85; 1 April: 22;
7 April: 19 birds were seen. — White-Stork (Ciconia c. ciconia L.):
On 1 April, 1951, from 10,15 till 10,45 a. m., there is a steady, but conti-
nual flow of migrants; every minute a new flock of 5—40 would appear
on the western, eastern or southern sky, concentrating over the plains at
a great hight; then having soared around for a few minutes, they all would
disappear in a northerly direction. Their numbers I guessed to have been
three-hundred, at the very least. — Bee-eaters (Merops apiaster L.)
arrived between 15—20 May; a good many could be seen on the passage,
though some of them may have stayed and bred in the high banks of the
Körös river. — In the late afternoon of 1 June, three parties of Little Egret
(E gretta g: garzetta L.) came over, consisting of 4, 6, audio
birds repectively ; arriving from the West, they disappeared behind a small
grove of mixed trees, near the ricefields. On 5 June their haunt was found,
and on 8 June, eight mated pair could be observed. They started breeding
in the company of some Heron (Ardea c. cinerea L.), Night-Heron
(Ny cticorax om: ny ctieorax LL.) Rook (Cor vous) ier
legus) and Jackdaw (Corvus monedula). - Miklos Béldi

308

Phaenologieal notes from Talabor-Valley. Observations recorded from
the valley of the Talabor, near Alsöszinever. 9 March, 1943, at an altitude
of 3300 ft: Weather having cleared out after a heavy snowfall, Ring-Ousel
(Turdus torquatus) and Mitles-Thursh (Turdus v. viscivo-
rus L.) moving about conspicuously. 12 March: In Nagyagvölgy
(Gorganhegy), mating-note (lek) of Capercaillie (Tetrao u. urogal-
lus L.) was first heard. 16 March: frogs, snakes and butterflies appeared.
17 March: Spell of bad wheather, set in, lasting a week, stopping every
movement; all animal life seemed to have ceased, hardly a bird can be
seen, mating display of Capercaillie interrupted. 24 March: Things get
going again. 25 March: First White Wagtail (Motacilla a. alba |.)
in Ozera-valley. March 27: First Gray Wagtail (Motaciliac. cinerea)
in Talabor-valley. 31 March: Hoopoe (Upupa e. epops L.) and
Yellov Wagtail (Motacilla flava seen. 1—4 April: snow-storm.
5 April: despite layer of snow 12 inches deep, Black-Stork (Ciconia
nigra L.) arrived in Talabor-valley. 6 April: Black-Stork (Ciconia
nigra L.) in Ozera-valley. 10 April: Redstart (Phoenicurus ph.
phoenicurus L.) in Talabor-valley. 11 May: Flock of Redbreast
(Erithacus rubecula) in Talabor-valley. 14 April: Lively mating
display ("lek") of Capercaillies on Gorganhegy. Weather turning mild
andisunny. 15 April: Kestrel (Falco t. tinnunculu.sL.) im Talabor-
valley. 16 April: Golden Eagle (Aquila ch. chrysaetus L.) in Talabor-
valley. First Woodcock (Scolopax r. rusticola L.) seen. 17 April:
Swallows (Hirundo r. rustica L.) arrived. 18 April: Swallows on
Ozera-valley. 20 April: Teal (Anas c. crecca L.) in the valley
of Berezovce. 21 April: House-Sparrow (Passer d. domesticus L.)
observed in Alsöszinever — a very unusual sight, have never seen one

there before. Akos Szederjey

Birds and Colorado-Beetle. Colorado-Beetle, belonging to the family
of Chrysomelida, discharges a smelly secretion, this being the likely reason
of most birds refusing to take it. According to V. Speyer, however, Starlings
(Sturnus vulgaris) will feed on Colorado-Beetle. Ubrizsy also records
fromebrance, where Qualls (Goturnix.c. cotur nix) were greedily
devouring the ‘’potato-beetle”.

During the summer of 1947, I made some experiments, by feeding
poultry with Colorado-Beetle and its larvae. Out of the poultry running
about freely, hens, chicks, guineafowls and turkeys refused to take either
beetle or larva. They picked at it though, but immediately left it, wiping
their beak disgustedly. Only, fowl having been penned up for a considerable
time, would take the beetles. This convinced me that poultry could not be
used successfully in the fight against Colorado-Beetle, though German
experiments showed, that various kinds of birds could be made into very
‘useful cooperators in biological defense work.

Prof. Dr. G. Adolf Manninger

Starlings and Thrushes destroving larvae of May-Bug. In 1950, Botanical
Research Institute was doing some experimental work in the Vittnyed-
woods of Fertöendred. They were trying to work out some scientific plan
against the ravages of caterpillars. We had already observed during spring
tillage that birds were picking up a fair amount of caterpillars; according

399

to forester Istvan Szabo, these birds were mainly Starlings (Sturnus
v. vulgaris L.) ans various Thrushes (Turdidae). Importance
of these birds was proved when in October the number of. caterpillars
per square yard was found to be about 50% less than it has been early
in May. The remarkable decrease of caterpillars probably can not be attri-
buted to the birds only, still, their useful work could certainly not be

denied. Ferenc Homonnay

Perdix p. perdix LL. — Partridge — destroying Erannis defoliaria.
In the winter of 1950, while engaged in some research work on Erannis
defoliaria, I could observe, how Partridges will destroy that harmful moth.
I first noticed this on 1 December, 1959, when, walking along a heavily
damaged row of trees, I flushed a covey of Partridge. Examining the foot
of the tree, from under which the covey got up, I found the grass being nearly
devoid of moth, while around stems examined before, the ground simply
swarmed with those insects. Going on, I found the foot of the next trees
cleaned as well. — The second instance happened on 29 December, when
I perceived a covey of Partridge, moving about between that very same
row of trees. This covey of five birds, I could observe at leisure. Steadily
moving from one tree to the other, they seemingly did a sistematical search
around each stem. Examining the ground afterwards, I again found con-
ditions as stated above. This time, however, the number of moths had very
much decreased, as they nearly had stopped swarming. These observations
have been done in the morning and early afternoon respectively.

Gabor Reichart

Coluber longissimus destroying Great Titmouse. Ina bungallow-
garden of Pasarét, Budapest, my ear was caught by the plaintive and anxious
call of a Great Tilmouse (Parus m. maior L.). Arriving at the spot,
I found a curled up snake (Coluber longissimus), while next
to it sat the two remaining young of a brood of four Tits. Killing and dis-
secting the snake, remains of the two missing fledgelings came to light.
The mother bird did not dare to come near her nest at all, that day. The two
remaining juveniles, however, were reared successfully. Dezsö Dozsa

Birds being destroyed by Slugs. On the morning of 21 May, 1945, in
Freundorf (Lower Bavaria), I found the two-days-old brood of a Yellow
Bunting (Emberiza c. citrinella EL.) having been attacked
and devoured by big slugs. Five of these slimy black monsters stuck within
the nest, while out of a brood of four, one nestling remained alive only;
even this had been half skinned already. The rest had been simply gorged

up by the slugs. Istvan Konok

Birds perishing in Slovakia. I was recently told by some friends that
Rooks (Corvus f. frugiiegus L.) have been perishing in great
numbers around Vagsellye (Slovakia), during the winter of 1950 —51. Under
one of their favourite roosts (the trees of a small island), bodies of some
70 dead Rooks were found one morning.

In some of the surrounding villages, House-Sparrows (Passer d.
domesticus L.) seem to be dying out wholesale. We also have re-
liable news of Rooks having dropped suddenly dead from the air. Our sus-

310

picions have been confirmed by the local vet: chicken-plague is ravaging
the district, three-hundred turkeys having perished on one of the farms,
in a single night. F. J. Turéek

Anas e. erecca L. — Teal — in 1300 year old grave. During excavat-
ion works undertaken by the Györ Museum, some eighty ancient graves,
dating from the VII and VIII Century, were laid open. Besides human
bones, various animal bones, even those of birds were also found. Having
inspected them, I can report the following :

Within remains of three different graves I was able to identify goose-
bones (Anser domesticus?). In one of them, however, between
Anser-bones, a few Anas-bones could be detected as well. On examining
these latter thoroughly, they were found to be remains of Anas c.
crecca. It certainly seems remarkable that these bones, — though
fragments of course — should have kept in such comparatively discernible
condition, during a span of thirteen Centuries. They also could be consid-
ered as a clue to our longtime predecessors — the Avar tribe’s — hunting

exploits. Imre Nagy

311

INDEX ALPHABETICUS AVIUM

Accipiter badius 238, 254, (281), (282),
(298)

Accipiter gentilis 77, 96, 136, 140, 141,

147, (151), (154), 202, 238, 239, 240,
(282), (283)
Accipiter misüs 965 156, 13957740, MAT

147, (151), (154), 202

Acrocephalidae 256

Acrocephalus arundinaceus 138, 139, 146,
247, 248, 256, (291), (300)

Acrocephalus paludicola 255,
(300)

Acrocephalus palustris 138, 139, 140, 146,
(55), 199, 258, 23977803)

Acrocephalus schoenobaenus 136, 138, 139,
146, (151), 256, (300)

Acrocephalus scirpaceus 139, 146, 256,
(300)

Aegithalos caudatus 140, 141, 146, (154),
198, 251, (295)

Aegolius funereus (207), (217)

Alauda arvensis 137, 138, 143, 146, (152),
(155), 198, 249, 250, (292), (293), (294)

Alaudidae (207), (213), (214), (215)

Alcedo atthis 147, 190

Alectoris graeca (68)

Anas acuta 102, 190

Anas angustirostris 233, 234, (277)

Anas crecca 162, (166), 202, 265, 267, 268,
(309), (311)

Anas domestica 26, 228, (271)

Anas penelope 191

Anas platyrhyncha 26, (64), 101, 102,
159 147, (453), 1605 21622:(165). (Gb)
190, 202, (206), (207), (218), 24%, (285)

Anas querquedula 102, 139, 147, (153),
159,162, (163), (166), 190

Anas strepera 139, 147, (153), 190

Anatidae 159, (163), 189, 192, 226, 232,
233, (269), (276)

Anser albifrons 101, 233, (276)

Anser anser 100, 101, 162, (166), 189,
190, 191, 192

Anser domesticus 228, 267, (271), (311)

Anser fabalis 101

Anseridae 226 (269)

Anthus campestris 143, 146

256, (299);

Anthus pratensis 137, 146, (152)

Anthus rufogularis 191

Anthus spinoletta 190, 264, (308)

Anthus trivialis (54), 141, 142, 146, (155),
198, ‘250, 251, ‘252; (294), 295)

Aquila chrysaetus 77, 202, 237, 265, (281),
(309)

‘Aquila clanga 193, 202

Aquila heliaca 77, 193, 238,
(281)

Aguila pomarina 77, (78), 140, 147, (154),
202, 238, (281)

Ardea cinerea 23—32, (32—38), 81, 83,
84, 86, 87, 99, 137, 139, (152) 1727722
174, 1775, 176,177, 181, 183, 1802180
(187), 189, 202; 234, 265, (275) 505E

Ardea purpurea 23, 30 (32), (35), (36),
81, 83, 84, 86, 87, 99, 100, 160, (164),
172, 173, 174, 175, 171 118, ASIE
(186), (187), 189, 234, (278)

Ardeidae 23, 30, 31, (32), (35), 86), =
87, 159, (163), 169-185, (186-187),
189, 191, 192, 234,

Ardeola ralloides 23, 31, (32), (36), 81,
83, 86, 87, 172,473, 174-170 7a 37
183, 184, 185, (186), (187), LODMIÈME
234, (277), (278)

Arenaria interpres 229, (27

Asio flammeus (207), (217)

Asio otus 95, (217)

Athene noctua 95, 140, 147,
242, (286)

(78), 936;

2)

2
7
(154), 201,

Bombycilla garrulus (59), (60), (64), (65),
93, 199, (215), 264, (307)

Botaurus stellaris 23, 30, 31, (32), (36)
Si 100% 172717322456)

Branta leucopsis 233, (276)

Branta ruficollis 233, 264, (276), (308)

Bubo bubo 77, (78), 140, 143, 144, 147,
(154), (156), 201, (207), (217), 240, 241,
242, 263, (284), (285), (286), (307)

Bubulcus ibis 30, 190

Bucephala clangula 102

Burhinus oedienemus 256, (300)

Buteo buteo 17, 77, 96, 140, 147,

202, 239, 264, (282), (283), (307)
Buteo buteo vulpinus 239, (283)
Buteo lagopus 264, (307)

(154),

Calidris alpina 26, 229, (272)
Capella gallinago 26, 103, 138, 148, 159,

161, 162, (163), (166), 190, (218), 256,
(300)

Capella media 263, (307)

Capella nigripennis 263, (307)

Caprimulgus europaeus (62), 141, 142, 143,
147, (155)

Carduelis cannabina 140, 141, 143, 146,
(154), 197, 239, (282)

Carduelis carduelis (64), 91, 140, 141, 146,

197, 239, (282)

Carduelis flammea 146

Carduelis flammea cabaret 253, (297)

Carduelis flavirostris 191

Carduelis spinus (64), (65), 91, 146, 197,
254, (298)

Certhia familiaris 141,

Certhiidae (62)

Cettia cetti 254, (298)

Charadrius apricarius 130

Charadrius apricarius altifrons 130

Charadrius apricarius apricarius 130

Charadrius dubius 190

Charadrius hiaticula 127—131, (131 —
132), 229, (272)

Charadrius hiaticula harrisoni 128, 130

Charadrius hiaticula hiaticula 128, 130,
(132)

Charadrius hiaticula maior 128

Charadrius hiaticula psammodroma 128

Charadrius hiaticula semipalmatus 128

Charadrius hiaticula septentrionalis 128

Charadrius hiaticula tundrae 128, 129,
1502. 431), (132)

Charadrius morinellus 249, (292), (293)

Charadriidae 161, (165), (207), (218)

Chjidonias hybrida 191, 228, (271)

Chlidonias leucoptera 190, 191

Chlidonias nigra 103, 190, 191

Chloris chloris (63), (64), (65), (66), (67),
Of, 136, 140, 141, 146, (151), 196, 197

Ciconia eiconia 51, 30, 30 (36), 41, (46),
372.982 142, 147, 202, 235, 236, 240,
262, 264, (278), (279), (283), (284), (306),
(307), (308)

Ciconia nigra 98, 140, 147, (154), (155),
236, 264, 265, (279), (280), (307), (309)

Cinclus cinclus 200, 201, 259, 260, (304)

Circaetus gallicus 77, (78), 140, 142, 147,
263, 264, (307)

Circus aeruginosus 137, 139, 147, (152),
(154), 162, (166), 192, 239, (283)

Circus cyaneus 239, (283)

Circus macrourus 96

Circus pygargus 77, (78), 96, 191

Clangula hyemalis 234, (277)

146, 198

Coccothraustes coccothraustes (54), (62),
(63), (64), (65),-01, 136, 1405141. 146%
(151), 196, (207), (213), (214), 254, (298)

Coloeus monedula 41, (46), 90, 136, 143,
146, (151), 196, (207), ( (208), (211), (212),
200; 2415 2487 265, (273), "(285 D), (292):
(308)

Columba oenas 140, 147, (154), 202, 203

Columba palumbus (64), 102, 140, 147,
(154), 203, |

Colymbus arcticus 225, (268)

Coracias garrulus 21, 41, 43, 44, (46), (47),
(67), (68), 95, 201, 243, 244. 248, 262,

263, (287), (288), 091), (292) (306)
(307)

Corvidae 21, (62), (208)
Corvus corax 195, 261, 264, (305), (306),

(308)
Corvus cornix 41, 44, (46), (47), (53), 90,
136, 140, 142, 146, (19155), 195;

196, (207), (208), 230, (273), (284)

Corvus corone (207), (208)

Corvus frugilegus 17, 21, 41, 43, 44, 45,
(46), (47), 90, 146, 195, 265, 267, (308).
(310)

Coturnicops ayresi 263, (307)

Coturnix coturnix 45 (47) 106, 107, 138:
143, 148, 256, 265, (300), (309)

Grex crex 41, (46), 105, 106, 138,. 140,
148, (207), (218), 263, (300), (307)

Crocethia alba 229, (272)

Cuculus canorus 41, (46), (54), 138, 139,
Más 477 (153), 201, 247, 248, 258, (290),
(291), (292), (302), (303)

Cygnus cygnus 228, 950, 232, (272), (275),
(276)

Delichon urbica 94, 140, 147,
254, 255, (298), (299)

Dendroica (54)

Dryobates leucotos (62), (216), (217)

Dryobates maior (54), (60), (61), (64),
(65), (66), (67), (68), 147, 201, (207),
(216), 217)

Dryobates medius (64), 147, (216), (217)

Dryobates minor (62), (64), (216)

Dryobates syriacus 231, 245, 246,
(274), (289), (290)

Dryobatidae (59), (60), (62), (65), (66),
(67),, 231, 247, (274), (290), (307)

Dryocopus martius (62), (66), 201, 243,
244, 245, 263, (287), (288), (307)

(154), 201,

247,

Egretta alba 23 — 32, (32 —38), 81, 83, 85,
86,08 1100, 1720417221173, 27 Al:
176, 179, 180, 183, 184, 185, (186), (187),
189, 191, 192

Egretta garzetta 23—32, (32-38), 81,
832.85, 86, 87, 172, 179, 174, 1.752346;
179, 182, 183, 184, 185, (186), 190, 191,
192, 234, 264, 265, (277), (308)

Emberiza calandra 41, (46), 138, 146, 197

Emberiza cia 252, 253, (296), (297)

Emberiza cirlus 253, (297)

313

Emberiza citrinella (54), 137, 140, 141,
1439146, (152), (154), 198, .252,7267,
(296), (310)

Emberiza hortulana 143, 144, 146, (156),
252, (296)

Emberiza schoeniclus 138, 139

Emberiza schoeniclus canneti 254

Emberiza schoeniclus intermedia 191, 254,
(297), (298)

Emberiza schoeniclus stresemanni
146, (152), 254, (299)

Emberizidae (62)

Eremophila alpestris (215), 250, (294)

Erithacus rubecula (60), (64), (65), 94,
1362 140,141, 147,6(151); (1454) 7200,
265, (309)

Erythropygia galactotes 255,

137,

(299)

Falco cherrug 77, (78), 239, 240, 264,
(283), (284), (307)

Falco columbarius (207), (217), (218)

Falco naumanni (218)

Falco peregrinus 77, (78), 140, 147, (154)

Falco subbuteo 140, 142, (154), 202, (207),
Cr) 218)

Falco tinnunculus 21, 95, 96, 140, 143,
14%, (54), 055) 2202/0206) (207),
(217), (218), 248, 264, 265, (292), (307),

(309)

Falco vespertinus 21, 41, 43, 44, (46),
(47), 95, (207), (217), (218), 240, 264,
(284), (307)

Falconidae (60), (62), (63), (67), 75 —78,
(78—79), (217), 226

Fratercula arctica 225, (268)

Fringilla coelebs (54), (59),
(63), (6 91, 136, 140, 141,
(154), 197, (213), 201 (295)

Fringilla montifringilla 91, 136, 146, (151),
197 (213)

Fringillidae (C2) (633291, 13754452),
213) ARA @15),.233, 263, (282), (297),
(307)

Fulica atra 26, 106, 139, 144, 148, (156),
159 (63), 189, 19271235, (277)

(60),
146,

(62),
(151)

Galerida cristata 138, 143, 146, 198, (215),
248, 266, (292)

Gallinula chloropus 26, 106,

Galliformes (60), (61), (62)

139, 148

Gallus domesticus 236, 242, 265, 267,
(279), (286), (309), (311)

Garrulus glandarius 41, 43, (46), (47),
GONE) ÉD ES) (59), (60), (610),
(62), :(64), (65), (67), 141, 146, 196,
CS ACID (212). 261 (305)

Gelochelidon nilotica 160, (164), (165),

192, 228, (271)

Glareola pratincola 190

Grus grus 225, 226, 227, 264, (268), (269),
(270), (308)

Gypaetus barbatus 236, 237, (280)

Gyps fulvus 237, 264, (280), (281), (308)

314

Haematopus ostralegus 128, 228, (271)

Haliaetus albicilla 77, (78), 193, 234, (278)

Hieraetus pennatus 77, (78), 239, 264,
(282), (283), (307)

Himantopus himantopus 159, 162, (163),
(166), 228, 7D), (72)

Hippolais pallida 258, (302), (303)

Hirundo rustica 26, 94, 140, 147, (154),
160, (165), 201, (207), (216), 24972527
255, 265, (293), (298), (299), .(309)

Hirundinidae (62), 162, (167), 262, (306)

Hydroprogne tschegrava 103, 229, (272),
273)

Ixobrychus minutus 23, 31, (32), (36), 81,
100... 139, 147, 172,, 173, (30) 0202:
256, (300)

Jynx torquilla 19, 95, 138, 140, 141, 147

Lagopus lagopus 205, (206), (208), (219),
220). 229)

Lagopus mutus 205, (206), (208), (219),
(220), 229

Laniidae (62), (68), (215)

Lanius collurio 41, 45, (46), (55), 93, 138,
140, 141, 143, 146, 199, 251, 295)

Lanius excubitor 93, 146, 199

Lanius minor 41, (46), 92, 140, 146

Lanius senator 199

Larus argentatus 262,

Larus fuscus 103

Larus melanocephalus 104, 227, 228, (270),
(271)

Larus minutus 229, 230, (273)

Larus ridibundus 41, 43, 44, (46), (47),
104, 105, 160, 161, 162, (64) 0655
(166), 190, 227, 228, 230, (270) 272

Limosa lapponica 229, (272)

Limosa limosa 103, 190, 192

Locustella luscinioides 136, 139, 146, (151),
190, 256, (300)

Loxia curvirostra (62), (63), (65), 115—
119, (1419—120), 197, (207), (213)

Loxia curvirostra ehrmaki 118

Loxia curvirostra minussensis 118

Loxia curvirostra ,,rubrifasciata” 197

Lullula arborea 91, 137, 143, 146, (152),
247, 248, 249, (290), (291), (292)

(306)

Luscinia luscinia 147, 200, 259, (303),
(304)
Luscinia megarhyncha (54), (55), 136,

140, 141, 142, 147,

(151), (154), (155),
251, 259, (295),

(303), (304)

Luscinia svecica 94, 136, 139, 147, (151),
190
Lusciniala melanopogon 139, 146, (153),

190
Lymnocryptes

(307)
Lyrurus tetrix (206), (208), (219), (220)

minimus 103, 256, 263,

Melanocorypha (215)

Meleagris gallopavo 265, 267, (309), (311)

Mergus albellus 190

Merops apiaster 41, (46), 147, 262, 264,
(306), (308)

Micropus apus 140, 147, (154), (207),
(216), 242, 243, 249, (286), (287), (293)

Milvus migrans 238, 262, 264, (281), (306),
307

Pe ty milvus 77, (78), 264, (307)

Monticola saxatilis 93, 142, 143, 144, 147,
(155), (156)

Montifringilla nivalis 253, (297)

Motacilla alba 19, 26, 136, 140, 141, 142,
143.146, (151), (154), (155), 198, 265,
(309)

Motacilla cinerea 190, 198, 265, (309)

Motacilla flava 136, 138, 146, (151), 190,
198, 265, (309)

Motacillidae (215)

Muscicapa albicollis 93

Muscicapa parva 146, 260, (304)

Muscicapa striata 93, 199, 255, 258, (299)

Muscicapidae (62)

Netta rufina 254, (298)

Nucifraga .caryocatactes (56), (57), (61),
(64), (65), 121—123, (123—125), 196,
202), (208), (211), (212), 261, 264,
(306), (307)

Nucifraga caryocatactes caryocatactes
ities, (23), (124), (125), 196

Nucifraga caryocatactes macrorhyncha
121212270123)... (124), (125), 196, (206)

Nucifraga caryocatactes ‚‚relicta’ 121,
(123)

Numenius arquatus 161, 162, (165), (166),
190

Numida meleagris 265, (309)

Nyctea scandiaca (207), (217), 240, (284)

Nycticorax nycticorax 23, 26, 30, 31,
(82), (35), (35); (36), 81, 83, 84, 86,
io ee 715 172, 173, 174,. 175, 178,
1798074181, 182, 183, 184, 185, (186),
(187), 234, 265, (278), (308)

Nyroca ferina 102, 190

Nyroca nyroca 190, 233, (277)

Oenanthe oenanthe 137, 142, 143, 144,
147, (152), (155), (156), 200, 249, (293)

Oriolus oriolus (54), (62), 90, 91, 140,
146, 196, (216)

‘ Otis tarda 226, 264, (269), (308)

Otus scops 242, (286)

Oxyura leucocephala 233, 264, (276), (277),
(308)

Pandion haliaetus 96, 97

Panurus biarmicus 160, 161, 162, (165),
(166), 190, 250, 251, (295)

Paridae 17, (59), (62), (64), (65)

Parus ater (59), (64), (65), 198

Parus caeruleus 17, 20, (54), (64), 92,
140, 141, 146, 198

Parus cristatus 198, 261, (306) :

Parus maior. 17, 18% 19, 20/2499), (64),
(65), 92, 140, 141, 146, 198, 255, 267,
(299), (310)

Parus palustris 17, (59), (64), (65), 92,
140, 141, 146, 198

Passer domesticus 19, 91, 140, 146, (154),
197, 242, 248, 265, 267, (286), (292),
(309), (310)

Passer montanus 19, 20, 21, (53), (62),
(63), 13835 140, 346, (152), 197,. 248;
263, 266, (292), (307)

Pastor roseus 41, (46)

Pelecanus crispus 231, 232, (275)

Pelecanus onocrotalus 191, 232, 254, (275),
(298)

Perdix perdix 14, 21, 41, 45, (46), (47),
106, 138, 143, 144, 148, (156), 266, 267,
(310)

Pernis apivorus 238, (282)

Phalacrocorax carbo 102, 176, (187), 190

Phasianus colchicus 21, 26, 41, 43, 45,
(46), (47), (62), (64), (65), 107, 140, 141,
144, 148, (154), (156)

Philomachus pugnax 103, 162, (166), 190

Phoenicurus ochruros (60), (65), 94, 143,
144, 147, (156), 200, 265, (309)

Phoenicurus phoenicurus 136, 147, (151),
200, 265, (309)

Phylloscopus bonelli 257, 258, 264, (301),
(302), (307)

Phylloscopus collybita (60), (65),
140, 141, 146, (151), (154), 199

Phylloscopus sibilatrix 141, 146, 199

Phylloscopus trochilus 140, 141, 146, (154),
199

Pica- pica. 41, 43,. 44,146), (47) ,069);
(62), (62), (68), 136, 138; 1395 12182146,
(151), 196, (207), (208), (211), 247, 264,
(284), (290), (308)

Picoides tridactylus (62)

BPieusr Camus MAD 147.53), 245,9.0289))

Picus viridis (62), (66), 201, 245, 263,
(288), (289), (307)

Pinicola enucleator (207), (213)

Platalea leucorodia 81, 83, 85, 86, 87,
98: 172, 173, 1742175, 12805 18251983:
184, 1855" (186); (187) TS 791,292

Plegadis falcinellus 81, 83, 85, 86, 87,
OR WSS rel 7 OMIS D MSIE
182, 183, 184, 185, (186), (137)

Ploceidae 262, (306)

Podiceps cristatus 233, (277)

Podiceps griseigena 139, 147

Podiceps ruficollis 102

Podicipidae 159, (163), 189, 233, (277)

Porzana parva 139, 148, 256

Porzana porzana 162, (166), (207), (218)

Porzana pusilla 190

Prunella collaris 260, 261, (305)

Prunella modularis 136, 147, (151), 200

Pyrrhocorax graculus (207), (208), (209),
(210), Ct), (212)

136,

315

Pyrrhocorax pyrrhocorax (208), (209),
(210), (211), 261, 262, (306)

Pyrrhula pyrrhula (63), (64), (65), 146,
197, (213)

Rallus aquaticus 26, 139, 148
Recurvirostra avosetta 103, 264, (308)
Regulus (54), (62)

Regulus regulus 146, 198, (214)

Remiz pendulinus 160, (165), 190
Riparia riparia 94, 95, 255, (299)
Rostratula bengalensis 263 (307)

Saxicola rubetra 41, 44, (46), (47), 138,
139, 147, (153), 200

Saxicola torquata 136, 137, 138, 139, 143,
147, (151), (152)

Scolopax rusticala (62), 103, 109—111,
(111—113), 203, 256, 265, (300), (309)

Seiurus (54)

Serinus serinus (60), (65), 91, 140, 141,
146, 197

Sitta europaea (54), (59), (60), (61), (62), -

(64), (65), 91, 141, 146, 198, 263, (307)

Spatula clypeata 102, 190

Squatarola squatarola 228, 229, (271),
(272)

Sterna albifrons 103

Sterna hirundo 103, 159, (163), 225, (268)

Streptopelia decaocto 230, 231, 256, (273),
(274), (275), (300)

Streptopelia turtur (64), 103, 138, 147.
203

Strigiformes 17, 21, (62), (63)

Strix aluco 95, 140, 141, 143, 147, (154),
202, (217), 248, (292)

Strix uralensis 202

Sturnus vulgaris 19, 21, 41, 44, 45, (46),
(47), (62), 90, 136, 140, 142, 146, (151),
a: 196, (207), (213), 265, 266, (309),
(310)

Surnia ulula (206), (207), (217)

Sylvia atricapilla (59), (60), (64), (65),
93, 141, 146, 199

Sylvia borin 141, 146

Sylvia communis 93, 136, 140, 141, 143,
146, (151), 199

Sylvia curruca 136, 141, 147, (151), 200,
256, 257, (300), (301)

Sylvia nisoria 138, 140, 141, 146, (153)

Sylvidae (54), (55), (62), (64), 135, 144,
(150), (156), (214), (215), 255, (299)

Tadorna tadorna 233, 254, (276), (298)
Tetrao urogallus (66), (67), 203, (206),
(207), (218), (219), (220), 265, (309)

Tetraonidae (219), (220

Tetrastes bonasia (62), (64), 203, 242, 263,
(286), (307)

Threskiornis aethiopica 262, (306)

Tichodroma muraria 250, (294)

Tringa erythropus 159, 161, (163), (166),
190

Tringa glareola 159, 161, (163), (166),
190

Tringa hypoleucos 190

Tringa nebularia 159, 161, (163),
190

Tringa ochropus 137, 147, (152), 159,
161, (163), (166), 190

Tringa stagnatilis 159, 161, 162, (163),
(166), 229, (272)

Tringa totanus 26, 159, 161, (163), (166),
190, (218), 228, (271)

Tringidae 159, 160, 161, (163), (164),
(166), 192

Troglodytes troglodytes 94, 136, 137, 147,
(151), (152), 200

Turdidae (59), (60), (61), (62), (64), (66),
(214), (215), 266, (310)

Turdus ericetorum (59), (64), (65), 93,
136, 141, 147, (151), (154), 200

Turdus merula 26, (54), (59), (60), (64),
(65), 93, 141, 143, 144, 147, (156), 200

Turdus musicus (iliacus) 147

Turdus pilaris (59), (60), (65), 136, 147,
(151), 230, (274)

Turdus torquatus (59), 200, (215), (216),
264, 265, (307), (309)

Turdus viscivorus (59), (60), (64), (65),
147, 200, (207), (215), (216), 260, 265,
(304), (305), (309)

Turnix sylvatica 263, (307)

Tyto alba 95, 140, 142, 147, (154), (155)

(166),

Upupa epops 21, (62), 95, 140, 142, 143,
147, (154), (155), 201, 248, 265, (292),
(309)

Vanellus vanellus 103, 137, 147, (152),
161, 162,. (165), (166), 228, (271)
Vireo (54)

Felelős kiadó: Lányi Otto. — Felelős szerkesztő: Vertse Albert. — Műszaki vezető: Gonda Pal

Kézirat nyomdába adva: 1953 XII. 10. Megjelent 700 példányban 272/, Á/5 ív terjedelemben, 25 ábrával .

— 540241 —

Készült a MNOSZ 5601—50 A és 5602—50 A szabványok szerint

12978 — Egyetemi Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Janka Gyula igazgató

“a1 yc? $ Ta,
bii I N

ZA

APR 1961 )

Pair
0

M IN

IV

0979 34

|

<
==
—
I
===
or
E
==

IM

|

ll

3

|