Skip to main content

Full text of "Aquila"

See other formats 


? 4-4 = = pme 
a s 31 2 ET Te a ta ee 
7 woe x Ha - : en alas einen re paras Pan oon 
pease mE > a 7; = nn MZ I gr aun posse a vs 
= Se lS RY OS li en A a pig è 


LA Ph 2 met 

- er Eee Der 2 Pb CRÈTE koca fatten eee SR nt TN en a Sek M 
: . va. 2 RE uate a > a - spanne: PITTI LA LT ELLA : 3 N = = 

nn en Im ia 


= x ww ~ me — en 
d = ve ~ y più - er 
=» = 
— - 
e = An u nn > 
_ + ro ? — un 2 ee ra 
| > = o et _ TTT ip A nn nt. ezés 
= nt - ns u ee a a= mi ce ce me ga as late Re MESSE es 
lg anda sor ui = > —_ nu Fé en nt En ee nn ng Lig Sirino tye een i DIA nn ne -- sei 
nn ag nn te at e de RT I A rc il quete ei Lil Ue Sn nn A rn e r 
e va cit m nn nn das u > ur ee ne nem - e. PF A BEER > = 


5 lit d'a 
ETS se 


AQUILA 


A MADARTANI INTEZET 
(AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI OSZTALYA) 
EVKONYVE 


ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 
: 1964—65 


MEGINDITOTTA: SZERKESZTI: 
HERMAN OTTÓ DR. VERTSE ALBERT 


FUNDAVIT: EDITOR: 
OTTO HERMAN DR. A. VERTSE 


34 äbräval 


LXXI-LXXII. ÉVFOLYAM TOM: 71-72 VOLUME: 71-72 


AQUILA 
. A MADÁRTANI INTÉZET 


. (AZ ORSZÁGOS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL MADÁRTANI OSZTÁLYA) 


3 EVKÖNYVE | 
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 


MEGINDITOTTA 
HERMAN OTTO 


SZERKESZTI 
DR. VERTSE ALBERT 


FUNDAVIT . 
OTTO HERMAN 


EDITOR 
DR. A. VERTSE 


34 abraval 
LXXI-LXXII. ÉVFOLYAM TOM.: 71-72 VOLUME: 71-72 


1964—65 


BUDAPEST, 1966 


NES 
Kia 


úg 


> 


TARTALOMJEGYZÉK © 


Agárdi E.: Békaszo sas fészkelése a Mecsekben ...................... re: 230 
Barthos Gy.: Madärällomäny-vältozäs Del-Zalaban ......................... 229 
Drberend.1.: Golyavonulas.a Tätra felebthe sc... 236 
Bécsy L.: Gyurgyalagok fürdése a Dunaban!. ii: os Zum... ee eles 232 
BEN NMadartanı hirek-Brdelyböl a zn Fr er Nena 238 
CsabarJe-=sReznek:etotordul&sa. Körmenden ...... 2...) Len 227 
Csaba I.: Daru és feketegölya előfordulása Vas megyében .................... 228 
Combe 7 Apaealüd: 3;Szigetközben.. ici tle ale Se hoe vie ek Sees 227 
Dr. Dementiev G. P.: Solymäszati äbräzoläsok közepkori ermeken ........... 219 
Dr. Fabian Gy. — Dr. Sterbetz I.: Fekete kisköcsagok [Egretta g. garzetta L.] 
RO CaN RER 97 
Ferenc M. Fenyves- és büboscinege-ällomäny Barcs környékén .......... N) 
Filipascu A.: Nehäny erdelyi madär näszjatekan vegzett megfigyelesek ....... 237 
Fodor T.: Fekete hattyú (Chenopsis atrata) ismételt előfordulása a Dunántúlon 237 
Gausz J.— Molnár Gy.: Csigaforgat6 Csongrád megyében ................... 230 
engere Netbest varjak pusztulasan en Bes ee ee piece at 233 
E 904185, Madärbanıchirek BErdelyböl: + ci ra as san 238 
Dr. Győry J.: Kormos- és dolmanyos-varjü koresai ...,..................... 230 
Dr. Győry J.: Sarkantyus sarmäny újabb előfordulása on ee 231 
Dr. Györy J:— Dr. Reichart G.: Madärtäplälkozäs- vizsgälatok jelentösebb erdö- es 
mezőgazdasági kártevők tömeges megjelenése idején ...................... 67 
Dr. Győry J.— Stollmann A.— Weisz T.: Balkáni gerle (Streptopelia decaocto 
Hrevpfszokablanelofordulasaroli o 0 aie en nie fetes iw lone Grape sós nos Nan 236 
Bama. Madartani adatok Izraelbél:. reale RON. plan Ren 239 
Élerelend Ga Hajmalmadar Badacsonyban a n..... i Te. 230 
usin. Adatok a gólya táplálkozásához ili... 231 
Became se ee Sei iil Colla es,gerlefeszkelesinn. a Pon ihe el raten. 233 
Dr. Keve A.: Variacios tanulmányok házi verében  ...........20... 0002s 39 
Dr. Keve A.: Külföldi gyűrűs madarak kézrekeriilése (1960 — 63). XXIV gyürü- 
ze (een eee ee BER tl wear ae Sat en 149 
Dr. Keve A.: Ritk4bb madärvendegek a Balatonon és környékén 1962 őszén és 
OSARE NE ION N EN N RER 229 
Király M.: Osigaforgatö Lengyeltóti határában ...... RIEN SR A .. 229 
Koffan K.: Orvösrigö Budapest hatarabanasr era reellen ner 230 
Dr. Korompai V.: Költő madärpärok száma Gyula város belterületén ......... 191 
ones WöckeselyurBelmeoyerene. iis anna nn men ae: 227 
Roues Pasztormadar;Belmegyeren: i gu, st ii nenti 227 
Lakò K.: Madártani megfigyelések Passos ( Brazília) környékén .............. 239 
Dr. Mannsberg 4.: Chernel István, az ember. ( Előadás az 1962. évi Ch.-emlék- 
kiállítás megnyitó ünnepségén Köszegen) RI SE SP tee 17 
Mikuska J.: Madártani hírek a jugoszláviai Vojvodinaböl .................. 236 
Molnar Gy.: Näszruhäs sarki partfutò a Fehértavon ....................... 230 
Molnar Gy. :A haläsztelki és labodari gémtelepek állománya 1963-ban ......... - 230 
Aloe COLE ae CES a. se EE SO Ow cin 0 ORO ES cane 230 
Murvay A.: Kiszinezett csüllö Orosháza határában ....................... 230 


Miiller G.: Vörös ásólúd Bélmesyeren ess SUCH RESO 228 


Nagy I. Apacalud a Szigetközben > rue as RO ee ‘226 
Nagy T.2Kıskarokatona a SzisetkOZben Re ER PE NE EEE 226 
Nagy I.: 1962 — 63 telének hatása a Szigetköz és környéke madarvilagara ...... 228 
Nagy I.: Loxia curvirostra fészkelése Györ megyében ........... Sear et oe "233 
Nagy Le Näszruhäs;sarkinbuvär összels O 229 
Nagy 122.G6lya-hörcsög-pusziitasar = kl 231 
Palko IL. Gyikokra vadászó vere belo. 2... 22.2 ORRORE 231 
Dr. Patkai I.: A nagy halfarkas, új faja magyar faunäban .................. 225 
Dr. Ratkar Tf Oryösrıgo aKisbalatonon... 22... SE 230 
Dr. Patkai I.: Adatok a csonttollu taplalkozasahoz ......... o en tae! 232 
Reezehysle:, Szurke zsezse VORO SE RURALE RR 231 
-Radvänyi O.: Gyurgyalag fészkelése a Duna—Tisza közén ................... 230 
Dr. BReichart:@G. vide Gyory STEREO Se 67 
Dr. Sasvari-Schäfer L.: Ket ij Mallophaga-faj a chilei faunatartomäny területe- 

18) a ee ee AM En OL Re a 211 
Dr. Saghy A.: Kivonatok Dr. Vasvári Miklös leveleiböl ..................... 235 
‚Samuel N.: A csonttollü madár előfordulása a Kärpät-medeneeben .......... 195 
‚Schmidt E.: Madärcönolögiai vizsgálatok a Budai hegyekben III. Nagykovácsi 113 
Schmidt His Alkalmazkodo szekieserek LORO 232 
Dr. Solymossy L.: A feketenyaku vöcsök alkalmazkodäsa a modern gazdälkodäs- 

Oz Re Re e ORA MSHS er ORCAS ARE AP à © 0 I 230 
Dr..800490; M..: Hortobag yi levelek (1963 6A) Re 179 
Stein-Spiess S.: Beteg sarki búvár Nagyszeben környékén .................. 235 
Dr Sterbet2. Tes vide Dr Kablan Gy... an oo hos ee ee EI 97 
Dr. Sterbetz I.: A havasi lile [Charadrius morinellus (L.)] vonulása Európában ... 165 
Dr. Sterbetz I.: A kärökatona [Phalacrocorax carbo (L.)] saséri fészkelése ...... 233 
Dr. Sterbetz I.: A bibie burgonyabogärral is täplälkozik .................... 231 
Dr2Sterbei2 1... A tiszayırag mint madartaplalek RR RO 232 
Stollmanni Als wide-GyOry Ji ELOS RIE 236 
‚Szlivka L.: Megfigyelések Eszak Jugoszläviaböl i... OI 

Vasiliu G. D.: Adatok a balkáni gerle viselkedéséről ................. re re 238 
Vásárhelyi I.: Hajnalmadär | Tichodroma m. muraria (L.)] a Bükkben ....... 187 
Dr. Vertse A.: Chernel-innepségek Készegen. A Chernel-emlékkiallitàs meg- 

nyıtorbeszede sti a Nee ee ee 11 
Dr. Vertse A.: Madarvédelmi beszámoló (1958 — 64) .............0...2-5-- 27 
Dr. Vertse A.: Kiskärékatona (Phalacrocorax pygmaeus) fészkelése Magyar- 

OESZAG OW is SCIE RIOLO ne 228 
Drs Vertse A. Orvöslüd:a Balatonnaly =... 3... ven ee EE 226 
Meisz SP. Vide Gy Gry Jil LORRAINE 236 
Apro kozlemén yoke occ so en an ee ES 225 
In memorlaml ER Sas Bact DIO VERO RR INR 249 
Könyvismertetesek: cc NOM Ne Pe Oe E 251 
Index alphabeticus avium re ER NE RENTE RR 259 


CONTENTS 


Agardi, E.: Lesser Spotted Eagle nesting on the Mecsek Mountains............ 
Barthos, Gy.: Changes in the population of birds in the- southern part of County 
VARIA RR se Sgt Ssh Welw ee EN 
Dr. Berend, I.: Storks passage above the Tatra Mountains ................... 
Bécsy, L.: Bee-eaters bathing in the Danube’ «2.2 ei dee we eee oe 
Béldi, M.: Ornithological reports from Transsylvania .............. a 
Csaba, J.: Little Bustard’s occurrence at Körmend ......:................... 
Csaba, J.: Occurrence of Crane and Black Stork in dn Vaste ia 
Csiba, E.: Barnacle Goose on the Szigetköz 45..." ti 
Dr. Dementiev, G. P.: Uber einige Darstellungen von Beizvégeln auf Miinzen des 
Mittelalters Coe en 
Dr. Fabian, Gy.— Dr. Sterbetz, I.: Black Little Egrets (Egretta g. garzetta L.) in 
IDONEO. e TIRRENI ORARIA O IERI OTO 
Ferenc, M.: The population of Coal Tit and Crested Tit in County Bares ....... 
Filipascu, A.: Observations sur la parade nuptiale chez certains oiseaux de Trans- 
surreale à 2 Re RER RI aa ae 
Fodor, T.: Black Swans’ (Chenopsis atrata) repeated occurrence in Transdanubia 
Gausz, J.— Molnar, Gy.: Oyster Catcher in County Csongrád ................. 
Gergye, WEAR 
Györfi, S.: Ornithological reports from Transsylvania ....................... 
Dr. Győry, J.: Hybrids of Carrion Crow and Hooded Crow ............ RS RARE Le 
Dr. Győry, J.: More recent occurrence of Lapland Bunting at Ürb6 . ... . . . . . . . . . 
Dr. Győry, J.— Dr. Reichart, G.: Vogelernährungs-Untersuchungen beim massenhaf- 
ten Auftreten von bedeutenderen Schadlingen der Fórst- und Landwirtschaft . 
Dr. Györy, J. — Stollmann, A.— Weisz, T.: Indian Ring-Dove’s (Streptopelia deca- 
COIN SUIS al OCCUTLEINCE sii tesa een ari ere en rer 
Haim, = Ornithological reports from Israel i... as 
Hertelendy, Gea alli@reeperyat Bad2Cs0 ny A IDR 
iene Data on the feeding, OF StOrkS- siii ns: 
Jakab, A.: Belated breeding of “Pheasant and Turtle Dove ................... 
Dr. Keve, A.: Notes on the different population of the House-Sparrow ........ 
Dr. Keve, A.: Records of Birds ringed abroad (1960 — 63) XXIV. Report on Bird- 
Banding EI Shey Bg Ses SM ane NE ZO IS NA sechs 
Dr. Keve, A.: Rarer visitors in the avifauna of the Balaton and its countryside | 
m. ra Amelie SO ARE A ie 
Király, M.: Oyster Catcher at Lengyeltóti i. sce n > NET 
Koffan, K.: Ring Ousel in the outskirts of Budapest ........................ 
Dr. Korompai, V.: The number of the Breeding Bird-Pairs on the Inner Territory 
OM es own Gyulain:Sprino 96220 ne seats alerts neuen 
Kovács, P.: Egyptian Vulture at Bélmegyer i. ne Sosa eee ee es ene 
Kovács, P.: Rose-coloured Pastor at Bélmegyer ...............:............ 
Lakó, Ke: Ornithological observations in Brasil ............................. 
Dr. Mannsberg, A.: Stefan Chernel, der Mensch ............................ 
Mikuska, J.: Ornithological reports from the part of Jugoslavia north of the 
DATE o sa EZ N ee Dealer dern held lee ed nen 


Molnar, Gy.: Nuptial dressed Knot on the Fehertö lake ..................... 243 
Molnár, Gy.: The population of the heronries at Halásztelek and Labodär in 1963 243 


MolnanGy2 SORE RIA Ier E 243 
Murvay, A.: Full dressed Kittiwake at Orosháza. ........................... 243 
Miller She Buddy Sheld-Duck at Bélmes verti. =. CE RP eee ee 241 
Nagy, T.: Barnacle Goose on the Dzigetkör ee MAE NA 240 
Nagy) ke Bysmy. Cormorant on the Szigetkozn. ea... E ee 240 
: Nagy, I.: The effect of the winter of 1962—63 on the avifauna of Szigetköz and 
its countryside .... 6.66... eee ee eee eee eee 241 
Nagy, I.: Loxia curvirostra’s nesting in County Győr ..:.................... 245 
Nagy, I.: Nuptial dressed Black-throated Diver in autumn .......... III 229 
Nagy sDataronetie tee dime Of Storks u 2 A ORI RI 243 
Palko, House Sparrows chasing lizards tO O 243 
Dr. Pathan I.: Great Skua, a new species in the Hungarian avifauna.......... 239 
Dr Pátkan, T.: Ring Ousel at the Kus-balatons. en eee E : 242 
Dr. Patkav, T.: Data on the feeding of WaxwingsS ...........s............... 242 
Peczely Py; FATGLICEREAPollLatGy0 Eroe. ORO 243 
Radvanyi, O.: Bee-eater nesting between the Danube and the Tisza ........... 243 
Dr. Sasvari-Schäfer, L.: Two new Mallophaga species from, the territory of the 
Fauna ın Chile niin sed Oe e RARO NE 216 
Dr. Saghy, A.: Excerpts from the letters of dr. M--Vasvarl. RESSE ERRE 246 


Samuel, N.: The Occurrences of Waxwings in the Carpathian Basin (1950 —1958) 202 
Schmidt, E.: Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda. III. 


Nagykoväcsi SIE ITA EN NE RS RIS ARRE ARA à aló 113 
Schmidt, E.: Collared Pratincoles accomodating themselves to novel cireum- 
Stances ie ee NE sigs has ae wl aah alge a ofa So SUNOS Sg aR eae eee ae 244 
Dr. Solymossy, L.: Black-necked Grebes accomodating themselves to modern agri- 
(AIRES SEEPS as ce cara ae abana EW o, 242 
Dr. Sovago, M.: Briefe aus der Hortobágy 1963—64 ........................ 183 
.Stein-Spiess, S.: Ein kranker Polartaucher in der Gegend von Hermannstadt- 
SII O E I een So AARON 245 
Dr. Sterbet2, 1... vide Dr. Fabian: Gy. 2 2... nn ketes Re SZENES ST EE ÉTS 97 
Dr. Sterbetz, I.: Der Zug des Mornellregenpfeifers [Charadrius morinellus (L.)].. 174 
Dr. Sterbetz, I.: Cormorant’s (Phalacrocorax carbo) nesting at Sasér .......... 245 
Dr. Sterbet2, I.: Lapwing destructing Colorado beetles. .. 2... ee 243 
Dr Sterbet2, 7. >The ephemeral day-tly-as bird food ERRO 244. 
Stollmann, A = Wide] GY OL yi) aos ke Soe SLR RR ERO 246 
Szlivka, L.: Ornithological reports from the part of Jugoslavia north of the Danube 247 
Vasiliu, G. D.: Data on the behaviour of the Collared Turtle Dove ............ 248 
Vasar. helyi, 1.: Über das Vorkommen des Mauerläufers (Tichodroma m. muraria) 
im. Bukk-er Gebieti. ech 2 2 was aa as ed PEE N ee NEO 
Dr. Vertse, A.: Chernel-Feierlichkeiten in Köszeg. Eröffnungsrede der Chernel- 
Gedenksausstellung iu ur... ee ae ee ee 11 
Dr. Vertse, A.: Vogelschutz-Bericht (1958—1964)............................ 27 
Dr. Ver ise, A.: Pygmy Cormorant (Phalacrocorax pygmaeus) nesting in Hungary 239 
Dr. Wertse, A. »Brent\Gooserat the Balatone 2... ck. me tenner 240 
Weiss TE: Wade Gy Or yd out an Be eee A RARI ROSEE 246 
Short: Nobes....u....0. case esas een O I cee EEE 239 
In IME MOPS sasha dee ess ee le ISEE en ÉS 249 
BOOKS ES nn NE ee N anne 0 à 00 251 
Index alphabetieus avium: cea ERRE ce RE 259 


CO SS oa On 


ABRAK JEGYZEKE — LIST OF ILLUSTRATIONS 


. Seregély (Sturnus vulgaris) araszolöhernyökkal — Star mit Obstbaum Frost- 


spanner (Cheimatobia brumata)-Raupen, Matrahaza 1962 ................. 


. Szencinke (Parus major) araszolöhernyövaletet — Kohlmeise füttert mit Obst- 


baum Frostspanner (Cheimatobia brumata)-Raupen, Mätrahäza 1962 ...... 


. Hazi vereb (Passer domesticus) araszolöhernyöval (?) — SES mit 


Raupen von Obstbaum Frostspanner (Cheimatobia brumata) (?), Mätrafüred 
HOO Mm Nee RE N A Core SSIS SE ARE RES 


. Széncinke (Parus maior) gyomorbél származó nagy araszoló lepkepeték (zém- 


mel) és kaszäspök maradvanyai — Reste von Erannis defoliaria-Eiern (haupt- 
sächlich) und Weberknecht aus dem Magen der Kohlmeise ................ 


. Kakukk (Cuculus canorus) gyomor Chloridea maritima herny6kkal tele — Kuk- 


kuck-Mageninhalt mit Chloridea maritima-Raupen ...................... 


. Hyphantria-hernyök aranymalink6 (Oriolus oriolus) gyomrából — Hyphantria- 


uae Maras dem Magen-des'Pjrolsnn. cent cere ee een heat 


. Aranymalink6 (Oriolus oriolus) gyomrából preparált Hyphantria mandibuläk 


— Preparierte Mandibulas von Hyphantria aus dem Magen des Piroles ..... 


. Kis orgébics gyomrából somköröbagolypille — (Chloridea maritima Grasl.) 


félig emésztett hernyói ~Halb-verdaute Chloridea sa Raupen aus 
dem Magen von Schwarzstirnwurger En BUCO cE BING Eee 


. A Biharugran, 1964. augusztus 5-én lőtt fekete kis kócsag — The black little 


egret. shot at. Biharusra on August oth 1964... 8. 002 cpl see se s. 


. A Coburg-Muzeum 1876 (?) május 31-1, bulgáriai példánya — Specimen of the 


Coburg Museum, labelled May 31st 1876. (?) Bulgaria .................... 


. A spanyol Coto Donana-ban 1956. június 26-án gyűjtött példány — Specimen, 


collected on June 26th 1956 at Coto Donana in Spain (Drawn by Dr. A. Vertse 
alpeniSarzigioyucla-Valverde:s photo)! or ce een choke nee 


. Vuilleumier rajza a franciaorszägi Camargue-ban 1957. julius 22-én altala meg- 


figyelt madarrol — Vuilleumier’s drawing of the bird observed by him on July 
22nd 1957 at Camargue in France (Reproduction of an illustration in Vuilleu- 
ORSONO LE DU ol NCH Boy ay IO I Se e eer Oe a see 


. A Coto Donana-ban 1960. május 26-án színesen fényképezett fekete kis kócsag 


— The black little egret colour-photographed on May 26th 1960 at Coto Dona- 
a, TODI Sa ER IE EL A 


. „Fekete’” E. garzetta bőr melanophorjai kétszazszoros nagyításban — The mel- 


anophore cells in the skin of the “Black” E. garzetta enlarged twohundredfold 


. , Fehér" E. garzetta bőr melanophorjai kétszazszoros nagyításban — The me- 


anophore cells in the skin of the "White" E. garzetta enlarged twohundredfold 


. , Fekete" E. garzetta pihetoll százszoros nagyításban — Downy feather of the 


"Black"? E. garzetta enlarged onehundredfold ...........s............ s... 


. , Fehér" E. garzetta pihetoll százszoros nagyításban — Downy fether of the 


“White” E. garzetta enlarged onehundredfold ........................... 


. A széncinege [Parus maior (L.)] és a zöldike [Chloris chloris (L.)] mennyiségi vi- 


szonyai a vizsgált árokszakaszon. Parus major : 1962 : 1963 — — — — 

Chbloris echloris: 1962 ........ — Die quantitativen Verhältnisse der Kohl. 
meise [Parus maior (L.)] und des Grünlings [Chloris chloris (L.)] im untersuchten 
Corie tin sc lata Hz ora ee wie lees ne 


73 
73 


74 


74 
78 
79 
80 


81 
102 
103 


103 


103 


104 


105 
106 


319) 


20 


21. 
22. 


23. 
24. 
25. 
26. 
Dil: 
28. 


29. 


30. 
31. 


32. 
33. 


34. 


10 


A. fekete rigó [Turdus merula (L. L.)] es az énekes rigó ( Turdus philomelos Brehm) 
mennyiségi viszonyai a SE arokszakaszon. Turdus merula: 1962 


; 


1963 — — — —; Turdus philomelos: 1962 ...... ; 1963 — —.— — Die 
quantitativen Verhältnisse der Amsel [Turdus merula (L.)] und der Singdrossel 
(Turdus philomelos Brehm) im untersuchten Grabenabschnitt ............. 123 


. A hazi veréb [Passer domesticus (L.)] kvantitativ viszonyai az 1962-es évben 


a vizsgált ärokszakaszon az egyes felvételek során — Die Quantitätsverhält- 
nisse des Haussperlings [ Passer domesticus (L.)] in 1962 im, untersuchten Gra- 
benabschnitt während der einzelnen Aufnahmen ........................ 128 
Havasi lilék rendszeres állomáshelye a kardoskúti Fehértavon — Regelmä- 
ssiger Standort des Mornells [Charadrius morinellus (L.)] bei Kardoskút .... 168 
Jellegzetes havasi lile [Charadrius morinellus (L.)] habitat Kardoskúton — Cha- 


rakteristisches Habitat des Mornells bei Kardoskút ..................... 168 
Ricinus capensis spsmova abdomen: ci es ee ee 212 
Ricinus) capensis:sp. nova capub eb thorax nr... u... ee 212 
Menocanthus Kevei sp. nova caput et-ihorax 22... ..... en. 213 
Menocanthus Keyei sp. nova abdomen ii ROS 213 
Menocanthus Kevei sp. nova sOoe vole aac. a be ieee RR 214 
Bicmus’capensis/sp. MOVE’ Ov IIC RR ee 214 
Habicht und Hase. Freskomalerei der Heiligen Sophia Kathedrale in Kiew, 

RT Jahrhundert nn wa ee E 220 


Habicht und Hase. Aus ‚De Arte venandi cum avibus‘“ XIV. Jahrhundert .. 220 


Nagy halfarkas (Stercorarius scua). Elejtve 1963. IX. 29-én Nagykanizsa mel- 
lett ay moriezhelyi halastavakon?.. oro See le SE E 226 
Örvöslud (Branta bernicla L.) fiatal him. Elejtve 1963. X. 25-en a fonyödi 
halastavakon:: sir reines see a III DERE 226 
Apäcalüd (Branta leucopsis). Elejtve Dunakilitinel 1962. XII. 29-en ...... 227 
A gyurgyalag (Merops apiaster) hazai települesei, 100 — 200 m tengerszint feletti 


magasságban. (Irodalmi adatok és saját gyüjtesei alapján összeállította Rad- 
ványi Ottó) — Die Siedlungen vom Bienenfresser in Ungarn zwischen 100 — 200 
m. Meereshöhe nach der Literatur und eigener Forschung .................. 234 


CHERNEL-UNNEPSEGEK KOSZEGEN 


A kőszegi Jurisich Miklós Múzeum, 1962. októberében a Köszegi Múzeumi Het 
alkalmából emlekkiällitäst rendezett a város nagy szülötte, CHERNEL ISTVÁN, a leg- 
nagyobb magyar madártudós halálának 40. évfordulója alkalmából. SZÖVÉNYI ISTVÁN 
múzeumigazgató irányításával, a körültekintő gondossággal és hozzáértéssel létre- 
. hozott kiállítás személyes és családi emléktárgyakkal, korabeli fényképekkel és egyéb 
dokumentumokkal ismertette CHERNEL ISTVÁN életének és tudományos pályafutásá- 
nak kiemelkedő eseményeit, kőszegi vonatkozásait. 

. Az ünnepség október 14-én délelőtt a Chernel-emlékmű megkoszorúzásával kezdő- 
dött, ahol Papp PÁL DÉNES, a Városi Tanács VB. művelődésügyi osztályának vezetője 
mondott ünnepi beszédet. Ezután került sor az emlékkiállítás megnyitására. A meg- 
nyitó beszédet VERTSE ALBERT, a Madártani Intézet vezetője mondotta. Utána 
MANNSBERG ARVÉD, a Madártani Intézet munkatársa, a Chernel-rokonság képvisele- 
tében, személyes emlékei alapján emlékezett meg CHERNEL IstvÄnröl. 

A. Múzeumi Hét keretében még egy előadás hangzott el: október 18-án SZÖVÉNYI 
IstvAN múzeumigazgató ‚A Chernel-család szerepe városunk életében" címmel méltatta 
a Chernel-család sokoldalú kulturális munkásságát. 


A CHERNEL-EMLÉKKIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ BESZÉDE 


Dr. Vertse Albert 


Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! 


Egy tudós emlékének a megünneplésére gyültünk most össze, a magyar 
madártani tudományt megalapozó egyik kiváló tudósegyéniség emlékére, 
aki innen, Kőszegről indult el, itt született, itt élt, és a Madártani Intézet 
igazgatójaként fejezte be pályafutását, mint korának legnagyobb tudású 
és mind a mai napig legnagyobb hatású magyar madártudósa. 

A kor, amelyben élt, ma már a múlté, a történelemé, lassan már az egyre 
távolodó idő mértékével is mérve. Hiszen mi, akik ezen az emlékünnepé- 
lyen a Madártani Intézetet képviseljük, már nem ismertük őt személyesen. 
Igaz, főleg azért, mert aránylag fiatalon, élete delén hagyott itt bennünket, 
mérhetetlen kárára Intézetünknek, a magyar madártannak és joggal. állít- 
hatjuk, hogy az egyetemes madártani tudomány kárára is. Mert az élet 
második szakasza, a tudósok számára általában még mindig értékes és 
gyakran igen termékeny öregkor, amit a sors megtagadott tőle, bizonyára 
az ő munkás egyéniségéből is további, maradandó alkotások egész sorát 


11 


vältotta volna ki. Meg többet adhatott volna at utödainak, tanitvanyainak, 
akik utana a madärtan teren munkalkodnak. ; 

De legyünk hálásak a sorsnak, hogy CHERNEL IstvANt adta nekünk, aki 
zseniális képességei birtokában, a fiatalság lendületével, munkabírásával, 
örökbecsű művekkel ajándékozta meg nemzetét. Hangsúlyozni kell, hogy 
nemzetét, az egész magyarságot, mert főműve, a Magyarország madarai c. 
összefoglaló munkája, amely tárgya szerint a magyar madárvilágot, a ma- 
darak és életük részletes leírását tartalmazza, nemcsak ma is a legkereset- 
tebb madártani szakkönyvünk, amelyhez még ma is sűrűn fordulunk ta- 
nácsért, útbaigazításért, hanem, mint a természet madarakkal kapcsolatos 
jelenségeit megkapó szemléletességgel, a természettudományos ismereteket 
szakszerűsége mellett is élvezetes irodalmi köntösben, a legszélesebb réte- 
gek számára is vonzó érdekességgel ismertető írásmű is remekbe készült, 
az egész magyar néphez szól, s közművelődésünk egészére gyakorolt mara- 
dandó hatást. 

Művelődésünk, . elsősorban természettudomanyos müvelödesünk abban 
az időben, a múlt század végén igyekszik pótolni, behozni az elmaradottság 
hiányait. Ekkor kezd önállósulni, most már nemcsak nyelvében, hanem 
szellemében is magyarrá lenni. Es ezen a téren éppen a Madártani Intézet 
nagynevű szellemi alapítói, HERMAN OTTÓ és CHERNEL ISTVÁN járnak elöl. 
CHERNEL ISTVÁN is mestere a tollnak, az írásművészetnek, amivel mondani- 
valóit vonzóvá, olvasmányossá tudta tenni, biztosítva ezzel a szakemberek 
szűk táborának elismerése mellett a , közönségsikert" is, az olvasók széles 
táborát, mely művészi élményen keresztül részesült az akkor még annyira 
hiányos természettudományos oktatásban. CHERNEL műve tehát nemcsak 
tudományos esemény volt, hanem nagyszerű kultúrtett is akkor, amikor 
természettudományos irodalmunk még rendkívül hiányos, hézagos. Ami 
van, az is nagyobbrészt jól-rosszul idegenből vett fordítások, főleg azonban 
száraz szakszerűségükben tobzódva, a nagyközönség számára alig meg- 
emészthető, ezért ellenszenves, végeredményben közművelődésünkre csak- 
nem hatástalan. CHERNEL magyarul, magyar szellemben szólt a magvarok- 
hoz, s a nép rögtön felfigyelt rá. Műve nyomán nemcsak a madárismeret, 
-szeretet, -védelem stb. gondolata terjedt, hanem egyben a természet és a 
természettudományok iránti érdeklődés is, amely a mélyen gyökerező mű- 
veltség legbiztosabb alapja. 

A maradandó siker és hatás titka azonban nem csupán a művészi toll 
mesteri forgatása. Szerencsés adottság ez, amely a természettudományos 
műveltség terjesztésében csak akkor válik igazán nagyhatásúvá, ha egyben 
párosul egy kiváló tudósegyéniség adatgyűjtő hangyaszorgalmával, a rész- 
kérdések precíz boncolgatásának hajlandóságával. Ha ez a két, ellentétes- 
nek ismert tulajdonság nagyon ritkán egy emberben találkozik, akkor szü- 
letik tartalmában is és formájában is olyan általános hatású remekmű, 
mint CHERNEL ISTVÁN madárkönyve, amilyennel a nagy kultúrnemzetek is 
csak egynéhány hasonlóval rendelkeznek, s amelynek hatása, értéke száza- 
dokra nyúlik. | 

CHERNEL ISTVÁN is elsősorban tudós volt, kora madártani tudomanya- 
nak teljes birtokosa, aki a magyar madártani tudomány legfőbb hianyos- 
ságait pótolva, azt korszerű szintre emelte. De nemcsak korszerűvé, hanem 


12 


= 


magyarrá is tette. Mert nemcsak a madarakat és életmegnyilvanulasuk 
adatait gyűjtötte hangyaszorgalommal egész életén at, hanem gyűjtötte 
azokat az adatokat, ismeretanyagot is, amelyeket az addigi magyar iroda- 
lomban s az országot járva, a nép ajkán, szólás-mondásaiban, elnevezései- 
ben, közmondásaiban a madarakkal kapcsolatban talált. Ilyenformán össze- 
gyűjtötte mindazt a szellemi kincset, amely a magyarság lelkivilágában a 
madarakat és életmegnyilvanulasait a maga sajátos szemléletével tükrözi. 
Ezt a szellemi kincset, hagyatékot használta fel a szakmai ismeretek biztos 
tudásával és a művész alkotó zsenijének ösztönös biztonságával a magyar 
madártudomány megalapozására. Ez teszi működését, tudományos mun- 
kásságát a magyarság számára elsősorban halhatatlanná, művét örök- 
becsűvé, számunkra pedig példamutatóvá. 

Es, hogy mennyire biztos és szükséges úton haladt akkor, amikor tudo- 
mányával a nép felé is fordult, mutatja a siker, amely írásait kíséri. Népünk 
szeretetébe fogadta, és ma is változatlanul érdeklődéssel olvassa, tanulmá- 
nyozza írásait, köztük a legmaradandóbbat, a Magyarország madarai-t, 
népszerű nevén „a (hernel’”’-t, amely biblia, alapvető forrásmunka mind- 
azok számára, akik a magyar madarakról ismereteket akarnak szerezni 
vagy pedig a madarak életmegnyilvánulásaiban, a művészettel írott könyv 
varázsán keresztül gyönyörködni. 

Ha személyesen nem is ismerhettük őt, annál inkább ismerjük művein 
keresztül, amelyek hatásaként ma is köztünk él és útmutatást ad. Elet- 
művének legfőbb útmutatása pedig az, hogy a tudós, kutató, bármilyen 
szűk, elhatárolt tudományszak területén is búvárkodjék, a kultúra, a mű- 
veltség terjesztésének is katonája. Es akkor válik munkássága maradandó 
hatásúvá, ha eredményeit okulásul átadja a köznek, annak szellemében. 
Nem szakad el a néptől, annak jogos kultúrigényétől, amelynek kielégítése 
legszebb, leghálásabb kötelességünk. : 


Chernel-Feierlichkeiten in Kőszeg 


von dr. Albert Vertse 


Im Rahmen der Köszeg-er Museumswoche wurde anlässlich der 40. Jahreswende des 
Hinscheidens STEFAN CHERNEL’s, des in Kőszeg geborenen bedeutendsten ungarischen 
Ornithologen, im, Jurisich Miklös-Museum zu Köszeg unter der Leitung des Museum- 
direktors ISTVÁN SZÖVÉNYI in Oktober 1962. eine Gedenksausstellung eröffnet. Die, mit 
Sorgfalt und Verständnis arranzierte Ausstellung machte uns mit Hilfe von persön- 
lichen und Familien-Andenken, Tagebüchern, zeitgenössischen Fotografien, Druck- 
sachen und Dokumenten verschiedentlicher Art mit den bedeutenderen Ereignissen 
im Leben CHERNEL’s, seiner wissenschaftlichen Laufbahn und seinen Beziehungen zu 
seiner Vaterstadt bekannt. 

Die Feierlichkeiten nahmen am 14. Oktober Vm. beim Chernel-Denkmal in den sog. 
Weingarten, knapp am Rande der Stadt ihren Anfang, wo PAL DÉNES PAPP, Leiter 
der Kulturabteilung des städtischen Rates am Denkmal im Namen der Stadtgemeinde 
einen Kranz niederlegte, und eine Festrede hielt. Hierauf erfolgte im neu restaurierten 
Burggebäude die Eröffnung der Ausstellung mit einer Rede des Leiters des Ungarischen 
Institutes für Vogelkunde, ALBERT VERTSE, wonach ARVED MANNSBERG auf Grund 
seiner persönlichen Rückerinnerungen iin Namen der Verwandtschaft CHERNEL’s, des 
Menschen gedachte. 


13 


Während der Zeit der Museumswoche verklang noch eine Rede: am 18. Oktober 
wurdigte Museumsdirektor IstvAN SZOVENYI unter dem Titel ,,Die Rolle der Familie 
Chernel im Leben unserer Stadt“ die vielseitige kulturelle Tatigkeit der Familie. 


Eröffnungsrede der Chernel-Gedenksausstellung 
von dr. Albert Vertse 


Sehr verehrte Hörerschaft! 


Wir haben uns hier zur Gedenkfeier eines Gelehrten eingefunden, eines hervorragen- 
den Mitbegründers der ornithologischen Wissenschaft in Ungarn, dessen Lebensweg 
hier, in Köszeg seinen Anfang nahm, der hier geboren wurde, hier lebte und seine Lauf- 
bahn als Direktor des Ungarischen Institutes für Vogelkunde beendigte. Er war der 
bedeutendste und bis zum heutigen Tage der, die grösste Wirkung ausübende ungari- 
sche Ornithologe seines Zeitalters. 

Das Zeitalter, in dem er lebte, gehört heute der Vergangenheit, am Masstabe der 
schwindenden Zeit gemessen schon der Geschichte an; haben ja wir, die wir an dieser 
Gedenkfeier das Ungarische Institut für Vogelkunde repräsentieren, ihn persönlich 
nicht einmal gekannt. Allerdings hauptsächlich aus dem Grunde, weil er in verhältnis- 
mässig jungen Jahren, am. Zenith seines Lebens von uns schied, zum Verlust des Insti- 
tutes, der Vogelkunde in Ungarn, und wie wir wohl mit Recht behaupten können, zum 
Verlust auch der gesamten ornithologischen Wissenschaft. Denn der zweite Abschnitt 
des Lebens, das für die Gelehrten in allgemeinen immer noch wertvolle und oft sehr 
produktive Alter, welches zu erleben ihm leider nicht vergönnt war, hätte sehr wahr- 
scheinlich auch seinem arbeitsfreudigen und regen Geiste noch eine ganze Reihe her- 
vorragender Schöpfungen bleibenden Wertes entlockt. Er hätte seinen Nachfahren, 
seinen Schülern, die ihm, folgend, auf dem Gebiete der Vogelkunde zu arbeiten berufen 
waren, noch vieles schenken können. Sit 

Seien wir aber dem Geschicke dankbar, dass es uns STEFAN CHERNEL gegeben hat, 
der im Besitze genialer Fähigkeiten, mit seinem jugendlichen Schwung, mit einer gren- 
zenlosen Begeisterung, seiner Arbeitsfreude seinem, Vaterlande, der ungarischen Nation 
Werke ewig dauernden Wertes hinterliess. Das Vaterland, das Ungarntum. sei hier 
betont, denn CHERNEL’s Hauptwerk, ‚Die Vögel Ungarns“, welches seinem Gegen- 
stande nach die Vogelwelt Ungarns, die Beschreibung der Vogelarten und ihrer Lebens- 
äusserungen umfasst, ist nicht nur auch heute noch das meistgelesene Buch der unga- 
rischen Fachliteratur, welches immer wieder zu Rate gezogen wird, sondern es ist durch 
die eindrucksvolle Anschaulichkeit, mit welcher es nebst der Fachlichkeit wissenschaft- 
licher Kenntnisse das Vogelleben im Rahmen der Natur in einer ergötzlichen Form 
schildert und das Interesse auch weitester Kreise wachruft, ein literarisches Meister- 
werk, welches sich mit seiner Sprache an das ganze ungarische Volk wendet und auf 
unsere Gemeinkultur eine immerwährende Wirkung ausübt. ; 

Zu jener Zeit, Ende des vergangenen Jahrhundertes war man bestrebt, auf dem 
Gebiete der allgemeinen, besonders der naturwissenschaftlichen Bildung das Versäumte 
nachzuholen. Eine Kulturströmung setzte ein, die sich selbständig zu machen und jetzt 
nicht nur mehr in der Sprache, sondern auch im Geiste ungarisch zu werden trachtete. 
Und eben auf diesem Gebiete waren es die eminenten Gründer des Ungarischen Or- 
nithologischen Institutes, OTTO HERMAN und STEFAN CHERNEL, die voranschritten. 
Auch CHERNEL war ein Meister der Feder, des Stiles, mit welchem er seinen Stoff an- 
ziehend und genussreich zu gestalten vermochte, sich hiemit nebst der Anerkennung 
des engen Kreises der Fachleute auch den ,,Publikumserfolg“, den Erfolg der breiten 
Schicht der Leser sichernd, denen mitsamt dem, Kunsterlebnis die damals noch so 
mangelhafte, so notwendige naturwissenschaftliche Bildung zuteil wurde. CHERNEL’s 
Werk war daher damals, als unsere naturwissenschaftliche Literatur äusserst armselig 
war, nicht nur ein wissenschaftliches Ereignis, sondern auch eine wichtige Kulturtat. 
Was zu jener Zeit vorhanden war, war nichts anderes, als schlecht und recht übersetzte 
aussländische Literatursprodukte, die mit ihrer trockenen Fachlichkeit dem Publikum 
nicht zusagten, von ihm als uninteressant empfunden wurden, zur Hebung der Gemein- . 


14 


kultur aber kaum etwas beitrugen. CHERNEL sprach in ungarischer Sprache, im. unga- 
rischen Geiste zu den Ungarn und das Volk horchte auf. Durch sein Werk verbreiteten 
sich nicht nur die Vogelkenntnis und die Liebe zu den Vögeln, sowie die Idee des Vogel- 
schutzes, sondern auch das Interesse fiir die Natur und die Naturwissenschaften, das 
sicherste Fundament tief wurzelnder Kultur. Das Geheimnis des bleibenden Erfolges, 
der nachhaltigen Wirkung besteht aber nicht nur im meisterlichen Handhaben der 
Feder; dies ist eine glückliche Gegebenheit, die aber dem Fördern der naturwissen- 
schaftlichen Bildung nur dann wirklich Erfolge sichern kann, wenn sich zu ihr der 
datensammelnde Bienenfleiss und die Neigung eines hervorragenden Gelehrten gesellen, 
Teilfragen mit grösstmöglicher Genauigkeit zu klären. Wenn seltenen Falles diese bei- 
den, als gegensätzlich bekannten Eigenschaften sich in einer und derselben Person 
treffen, dann entsteht dem Inhalt und der Form nach ein solches Meisterwerk von all- 
gemeiner Wirkung und bleibendem Wert, wie es CHERNEL’s Vogelbuch ist, mit welchem 
sich solche ähnlichen Inhaltes auch grosser Kulturvölker nur wenige messen können. 

Auch CHERNEL war in erster Linie Gelehrter, ein gediegenster Kenner der ornitholo- 
gischen Wissenschaft seines Zeitalters, der die größten Unzulänglichkeiten der unga- 
rischen Vogelkunde beseitigte, diese Fachwissenschaft auf zeitgenössische Höhe brachte 
und ihr dann auf diesem erhöhten Niveau in ungarischer Sprache Ausdruck verlieh. 
Denn CHERNEL sammelte sein ganzes Leben lang mit grösstem Fleiss nicht nur Vögel 
und nicht nur Daten über ihre Lebensäusserungen, sondern auch solche Daten und 
Kenntnis-bereichernde Beiträge, die er in der ungarischen Literatur fand und welche 
er während seiner Wanderungen dem Volksmunde an Sprüchen, Ausdrücken, Lokal- 
namen und Sprichwörtern ablauschte. Auf diese Art sammelte er den gesamten, auf 
den Vogel und sein Leben bezüglichen geistigen Schatz, welcher sich in dem. Seelen- 
leben des ungarischen Volkes auf so eigene Art widerspiegelt. Diesen geistigen Schatz, 
diese Nachlassenschaft benützte er sodann mit dem klaren Blick des Kenners und des 
instinktiven künstlerisch-schöpferischen Genies zum, Aufbau der ungarischen Ornitholo- 
gischen Wissenschaft. Dies sichert seinem Werke, seiner gelehrten Tätigkeit beim 
Ungartum die Unsterblichkeit, seinem Werke den bleibenden Wert, während es für 
uns beispielgebend ist. - | 

Und wie sehr es notwendig und richtig von ihm war, sich mit seinen Kenntnissen 
auch an das Volk zu wenden, bezeugt der Erfolg, der seinem Werke beschieden war. 
Unser Volk schloss CHERNEL ins Herz und esliest auch heute noch mit unvermindertem 
Interesse seine Bücher, in erster Linie das bleibendste, ,,Die Vögel Ungarns“, oder volks- 
tümlichen Namens , den Chernel“, welches zur Bibel, zum grundliegenden Quellen- 
werke für all diejenigen wurde, die sich über die Vogelwelt Kenntnisse erwerben, oder 
an ihren, in kuntsvollem Stil dargestellten Lebensäusserungen erfreuen wollen. 

Wenn wir ihn persönlich auch nicht kannten, umsomehr kennen wir ihn durch seine 
Schriften, durch welche er auch heute noch unter uns lebt und uns Anregung gibt. 
Die an erster Stelle stehende Lehre, die wir als sein vornehmstes Vermächtnis hüten, 
besteht darin, dass der Gelehrte und Forscher, mag er auf einem. noch so eng begrenzten 
Gebiete seiner Fachwissenschaft arbeiten, sich stets auch als Vorkämpfer der Kultur 
zu betrachten hat, dessen Tätigkeit nur dann von bleibender Wirkung sein wird, wenn 
er seine Erfolge der Allgemeinheit zugute kommen lässt und wenn er die Kultur-Er- 
fordernisse des Volkeszuerfüllen trachtet, wiees auch unser Aller schönste und dank- 
barste Aufgabe ist, dieselben zu erfüllen. 


15 


a, 


ede 
RES 


CHERNEL ISTVAN, AZ EMBER 


Dr. Mannsberg Arvéd 


Melyen tisztelt ünneplö Közönseg! 


Most, amikor CHERNEL ISTVÁN, a tudós érdemeinek meltatäsa már el- 
hangzott, engedjék meg, hogy CHERNEL ISTVÁN, az ember arcképének meg- 
rajzolásához járuljak hozzá néhány vonással. 

Ha CHERNEL ISTVÁN életrajzát nagyjában ismertnek tételezhetem is fel 
a mélyen tisztelt ünneplő közönség előtt, mégis legyen szabad életének 
alakulására, ennek nevezetesebb állomásaira rávilágítanom, éspedig első- 
sorban arra, miért lett azzá, amivé lett. 

Van úgy, hogy az átlagon felüli tehetségek hirtelen ugranak ki a sorból, 
de ennél talán gyakoribb az a jelenség, hogy nemzedékek során át munkálja 
ki őket a természet. CHERNEL IstvAnnäl az utóbbi eset áll fenn. Már nagy- 
apja, Ferenc, természetszeretetében egy bizonyos szerep jutott az ornitho- 
lógiának, s ha nem volt is alkotó elme, a tudományok iránt érzett általános 
érdeklődése mellett a madárhoz való vonzódás megmutatkozott nála. Fo- 
kozottabb mértékben nyilvánult ez meg fiában, István édesapjában, Kál- 
mánban; miként ő maga mondja naplójában: ,, . . tanulmányaim között 
az állattan, főleg az ornithológia gyakorolta reám a legnagyobb vonzerőt . . .’’ 
Az 1877. évi naplójának tanúsága szerint kb. 40 különféle madárból álló 
gyűjteményét ápolta, szaporította és — szó szerint idézem — : , e dalosok 
zenéje nagy élvezetet okozott," Figyelte a madarak vonulását és erre vo- 
natkozó észleleteit esztendőkön át gondosan feljegyezte. A városi erdőmes- 
tertől elsajátította a madarak tömésének mesterségét. ,,A társas szórako- 
zásokat kerülve" — olvassuk más helyen naplójában — , csak a természet 
bajaiban, kertem mivelésében, tanulmányaim ápolásában és citeräzäsom- 
ban találtam igazi élvezetet." i 

Akiröl ma megemlékeziink, Istvan, ilyenforman mar mintegy a bölcsöböl 
hozta magaval a természetszeretetet és a tudomanyok iranti lelkesedést. 
‘ Arról pedig, hogy ez a hajlam megerősödjék és terebélyesedjék, gondosko- 
dott a fia fejlödeset finom pedagögiai érzékkel iränyitö, szeretö apa. Az 6 
naplójából tudjuk, hogy fiával 1880. augusztus 24-én Szombathelyre uta- 
zott, a Magyar Orvosok és Természetbúvárok nagygyűlésére. „Fiamat leg- 
inkább az okból vittem magammal — írja — , hogy tapasztalatainak látó- 
körét szélesbíthesse és hogy a tudományos mozgalmak iránti érdeklődését 
tápláljam." A IV. gimnáziumi osztálytól kezdve már Sopronban tanuló 
Istvánt az apja 1881 június elején szünidőre hazahozza, és ez alkalommal 
felkeresi FAszL természetrajztanárt, kinek köszönetét fejezi ki számos szi- 


2 Aquila 1964 —65 17 


vességéért, melyeket fia, Pista irant ornitholögiai tanulmányaiban tanüsi- . 
tott, valamint azért, hogy a madarak tömésére oktatta. 

De az a serkentő, szerető apai kéz, melyet tradíciók kötnek, még nem 
elég erös ahhoz, hogy fiat, tarsadalmi kötöttsegekkel szakítva, a konvenció 
ellenére tudományos pályára adja. Jogasznak szánja. A fiú engedelmeske- 
dik, hajlama ellenére, merőben fiúi tiszteletből és kötelességtudásból, és 
— nem különös sikerrel — végigjárja az egyetemi éveket. De közben pezseg 
és forr már benne az igazi hajlam és követelődző szava egyre erősödik : 
amikor csak teheti, kiszabadítja magát a nem neki való tanulmányok bék- 
lyóiból, utazik, kutat, figyel, jegyez; sűrűn ellátogat a Velencei-tóhoz, a 
Fertőhöz, a Hanságra, a Kiskárpátokba, 1887. nyarán pedig beutazza 
Erdélyt. 

1888 decemberében Sopron megye közigazgatási gyakornokává nevezik 
ki. „Hajlamommal homlokegyenest ellenkező pályára lépni, lemondani 
arról, amit évek óta lelkesedéssel tápláltam magamban, igen nehezemre 
esett" írja naplójában. Szerencsétlennek érzi magát a , poros akták" között. 
Mint valami édes bűvölet, úgy hivja-vonzza ellenállhatatlanul a szabad ter- 
mészet, a madárvilág. Már megismerkedett HERMAN Orrôval, aki azonnal 
felismerte a lelkes fiatalemberben a tehetséget ; tervei vannak vele, melyek 
hamarosan megvalósulnak. Istvánból most már elemi erőveltör elő a rá- 
termettség tudatának gátat nem ismerő szenvedélye: 1889 őszén Sopron- 
ban beadja lemondását, , börtönből szabadult sasnak" érzi magát. Kutat, 
jegyez, múzeumban dolgozik, madárképeket rajzol és fest, utazik, meg- 
figyel, gyűjt, madarakat töm ; utazásaisorán a néppel, különösen a vadász-, 
halász- és pákász-emberrel való érintkezése közben mindenütt buzgón fel- 
jegyzi a madarakra, a vadászatra, halászatra és általában az ősfoglalko- 
zásokra vonatkozó szöläsokat, mondäsokat. Elérkezik a nagy esély, a sorsát, 
életútját, működési területét véglegesen és megmásíthatatlanul megszabó 
mozzanat : az 1891. évi II. Nemzetközi Budapesti Ornithológiai Kongresz- 
szus előmunkálatai során HERMAN OrTo 1890 elején megszervezi az orszá- 
gos madárvonulási megfigyelő hálózatot, és CHERNEL IstvANnak a Velen- 
cei-t6 végében levő Dinnyés jut osztályrészül mint megfigyelő állomás. 
A vonulási időszak teljes három tavaszi hónapja alatt gyűjtött gazdag meg- 
figyelési anyagról külön naplója számol be. Most már végleg eljegyezte 
magát az ornithológiának. Dinnyés után azt írja menyasszonyának Po- 
zsonyba: ,, . . most, amikor felnézek szobám falára és dinnyési trófeáimat 
látom, hívogató szózatot vélek belőlük hallani, mely megint hív ki a termé- 
szetbe, a megfigyeléshez, a mocsarak rejtélyes világának felderítéséhez. 
Ilyenkor mindég átlelkesülök és célom szent feladatként áll előttem, mely- 
nek teljesítése kötelesség, melyben gátolni nem tud senki. Mindég úgy va- 
gyok az ornithológiával, mintha a gondviselés adta volna a lelkembe a 
hozzá való kedvet, és egy egész nemzet előtt felelős lennék érette, mely 
megró, ha nem járok el benne lelkiismeretesen. " 

És melyik volt az a cél, mely feladatként állt előtte? Maga mondja el 
az itt, Kőszegen 1910. februárjában tartott vetítettképes előadásában: 
„A feladat így festett: előtted van egy vaskos könyv merő üres lappal, 
csak címe van megírva: , Magyarország madarai". Hogyne bántott volna 
ez az üresség, amikor minden porcikámmal éreztem, hogy betöltése egye- 


18 


nesen halaszthatatlan kötelesseg. Hiszen a müveltsegben vezetö nemzetek 
mar regen elvégezték az e teren megteendő alapvető munkálatokat, és für- 
gen haladnak a művelődés létrajan előbbre. Hát mi se maradhatunk el! 
Es vitt rohanvast a lelkesedés. Lazasan dolgoztam 22 évig és hej! mennyi 
remek, felejthetetlen órát élveztem a természet műhelyében, melynek be- 
rendezése az avatatlant annyi gyönyörűségtől zárja el, a beléje mélyedôt 
ellenben nap-nap után mind több kinccsel ajándékozza meg. Bejártam ha- 
zánk madaras helyeit tervszerűen, barangoltam Kárpátjainkban, szelíd kö- 
zéphegységeinkben, bejártam a Hanság ingoványait, a Sárrét iszaposait, 
berkeinket, ligeteinket. Hajókáztam Dunánkon, Tiszánkon, Balatonunkon, 
Fertőnkön, tanyáztam Al-Dunank szigetségein, kódorogtam pusztáinkon, 
a Hortobágy és a Deliblát sívó homoktengerén. De legtovábbra állapodtam 
meg a Fehér megyei kies Velencei-tónál. A madáréletnek oly hatalmas ki- 
bontakozására találtam ott, mely ritkítja párját, kivált a tavaszi és őszi 
vonulás szakában. . ." 

Es az eredmény?! 1898. március 2-án, tehát 33 éves korában fejezte be 
az 1300. félívre terjedő kéziratát. Az annak idején boldogult szüleimnek 
dedikált példányba ezeket a sorokat írta: , Amit az örökké szép és mindég 
igaz Természet templomában annyi sok helyen, annyi sok felejthetetlen 
órában egy fél-életidőn át tapasztaltam, megfigyeltem és most áhítatos 
pillanatokban összefoglalva leírtam : íme itt nyújtom át Nektek. Olvassá- 
tok és találjatok benne annyi élvezetet és tanulságot, mint amennyit a 
könyv alkotása szerzett.” _ 

Valóban: boldog lehetett. És boldog az, aki azután, élete további során 
is azzal foglalkozhat, ami szívéhez nőtt, amire rátermettséget érez magá- 
ban. A , Magyarország madarai? révén CHERNEL ISTVÁN neve egyre szé- 
lesebb körökben válik ismertté. Es a siker nem csábítja pihenésre, hanem 
csak fokozza lendületét ; irodalmi tevékenységet fejt ki, cikkez és levelez, 
kutat, gyűjt továbbra is, előadásokat tart és belekapcsolódik az állatvéde- 
lem munkájába, és ezen belül is különösen a madárvédelem az, melynek 
országos jelentőségű kezdeményező munkáját, mint az elsők egyike innen, 
Köszegről indítja el. És jellemző erre a munkálkodásra is, mint mindenre, 
amihez hozzáfogott, hogy, mint maga mondja: ,,...nem nagy hanggal, 
hanyatt-homlok törtetve iparkodunk céljainkat elérni, hanem inkább a zaj- 
talan, de mélyreható munkával." Ez a zajtalan, mélyreható munka, jellemzi 
CHERNEL ISTVÁN egész kutatói, természettudósi magatartását. Kutatni, 
egyre mélyebben belehatolni a tudományág rejtekeibe és a kutatás ered- 
ményeit azután a köz javára fordítani: ezt látta a cél felé vezető helyes 
útnak. Hadd idézzük megint valamelyik felolvasásából: ,,...barmely tu- 
dományág csak akkor nem téveszt célt, és tanai csak akkor fognak elter- 
jedni, csak akkor számíthatnak elismerésre, ha látszólagosan az egyoldalú- 
ság eszközeivel egyetemes hatásra törekszenek. Ez a hatás: a tudomány- 
. ágaknak egy pontban való egyesülése. S ez a pont az emberiség legfőbb 
érdeke, az egyetemes közművelődés. Csakis ily értelemben válik a szak- 
tudomány azzá, amivé tulajdonképpen lennie kell: népszerűvé." 

Hogy mennyire népszerűvé válhatott a tudományág, látjuk főművénél, 
a , Magyarország madarai”’-näl. Nem. mintha CHERNEL ISTVÁN céltudato- 
san népszerűségre törekedett volna; népszerűvé lett ez a mű egyszerűen 


2% 19 


azért, mert írója a szigorúan tudományos szemlélet mellett szivének-lelké- 
nek egész melegségével írta meg. A madarak iránt érzett szeretet csendül ki 
minden sorából. S nemcsak az a szeretet, melyet maga érzett, hanem az is, 
mellyel a költők, mellyel a nép gyermekei fordulnak a madár felé. Bármely 
ismertebb madarunkröl szóló fejezetet olvassuk is el, nemcsak igazát érez- 
zük, hanem élvezetet és gyönyörűséget találunk benne. 

A szabad természetben mozgó madár megfigyelése: ez volt CHERNEL 
IsrvANnak mint ornithológusnak igazi területe ; mint ember is azokban az 
órákban érezte magát maradéktalanul, kívánságmentesen boldognak, ami- 
kor hajlamának ezt az irányát követhette. Es ha a madártudomány számos 
részletkérdésének felderítésével és tisztázásával örök érdemeket szerzett is 
magának itthon és külföldön egyaránt, és ha hézagpótló nagy művének 
megírásával a magyar közművelődésnek elévülhetetlen szolgálatot tett is 
CHERNEL ISTVÁN, tekintete szívének egész melegével elsősorban az élőlény 
felé fordult. A fa sudarában éneklő rigó több és előbbrevaló, mint a mú- 
zeum fiókosszekrényében fekvő madárbőr. 

A tudás és a szeretet kettőssége világlott tiszta tekintetében. A megfigye- 
léstől éles szeme az emberi lélek mély rejtekeibe is be tudott pillantani és 
ez a képessége megértővé és megbocsátóvá tette az emberi gyarlóságokkal 
szemben. 

Egyszer, az első világháború idejében, egy késő tavaszi délutánon ott 
ültünk szölöjeben; kis cumulus-felhök úsztak a kék égen, pinty trillázott 
a diófán. És Pista bátyám maga elé nézve, elgondolkozva, mintha magának 
beszélne, azt mondta: , Milyen szép is lehetne a világ, ha mindég és min- 
denütt a józan tisztesség érvényesülne, és az emberek megbecsülnék egy- 
mást! Mindinkább látom, hogy a legteljesebb boldogság az, ha az ember 
csendesen üldögélve a magatelepítette kertben gyönyörködhetik a maga- 
ültette fák és bokrok, a virágágyások szépségében és hallgathatja a mada- 
rak énekét, melyeknek kezemunkájával megfelelő fészkelési lehetőségeket 
biztosított." A mondat végén felemelte fejét, felém fordította acélkék sze- 
mének tekintetét, melyből jóságos melegség és derű sugárzott, pedig a mon- 
dat nem derűs, hanem inkább keserű alaphangulatból fakadt. Es ez megint 
rendkívül jellemző volt CHERNEL IstvAnra: ez a szemérmes férfi-lélek ma- 
gába zárta a gondot, a bánatot, tépelődéseibe alig láthatott bele más, és 
mintha szégyellné — s ebben az esetben is — mintha szégyellte volna, hogy 
csak egy pillanatra is elgyengülést mutatott, mosoly ült ki nemes vonású 
arcára és lelki életének megbízható, hű segítőtársa, a derűs kedély adta 
humor már ott lapult a szeme szögletéből kiinduló apró ráncocskákban. 
A. derűs bölcs szemével nézte a világot. Ismerte a rosszat, elítélte az erő- 
szakot, tudta, hogy az élők világában, az emberi társadalomban mindunta- 
lan egyenetlenkedések feszülnek, de hitte, hogy az ember csakis tiszta lelki- 
ismerettel, a becsületesen elvégzett munka tudatában, s a tiszta erkölcsök 
útján haladva érheti el a megnyugvást, a megbékéltséget. A harctéren tar- 
tózkodó fiának, Miklósnak azt írta egy alkalommal : ,, . . . a fődolog mindég 
az, hogy úgy teljesítse az ember a kötelességét, hogy lelkiismerete meg- 
nyugvást találjon és tiszta tudatában legyen annak, hogy mindent meg- 
tett, amit tehetett; a jutalom előbb-utóbb el nem marad. Akarnokok és 
kapaszkodók, akik értenek a reklámdob veréséhez, ne zavarjanak, többet 


20 


er az 6 gyors sikerüknel a szilard öntudat. Soha el nem csüggedni, szivösan 
elöretörni a cél felé, külsö csillogassal nem törödni,ezlegyen vezetö gondo- 
latod....” 

Érzékeny lelkületét az emberi durvasag, a békétlenkedés, a diszharmé- 
nia nagyon bántotta, de bánkódásán felülemelkedett kiegyensúlyozott vi- 
lagszemlélete. Bamulatosan kemény önfegyelemmel tudta féken tartani 
magät. Amikor a nem mindennapi tehetségekkel megäldott egyetlen fia 
húsz éves korában az első világháború forgatagában eltűnt, az apa száját 
. zokszó soha el nem hagyta, csak a háború, az emberi oktalanság elleni fel- 
háborodás tört ki belőle olykor-olykor. Csak ilyenkor láthattuk, mennyit 
szenvedhetett az apai szív, s ugyanakkor a humanista lélek is! 

Harmóniaszeretete CHERNEL ISTVÁN jellemének egy másik vonására is 
rávilágít: művészlélek volt. Ennek a lelki beállítottságának elsődleges jelei 
már kora ifjúságában megmutatkoztak. Abban a korban, amikor a feszülő 
lelket az alkotás láza hevíti, az irodalom az, melyben szárnyait próbálgatja : 
lírai hangulatait versbe foglalja. Ugyanakkor már, és később is egyre in- 
kább a lírai, a költői hang csendül meg tudományos célokat szolgáló írásai- 
ban is. Művészi hajlamainak egy másik megjelenési formája ugyanakkor 
a rajz és a festészet is; napló-mellékletei, menyasszonyához írott levelei 
nem egy ügyes és találó madárképet őriztek meg. Mindezeknél a kísérlete- 
zéseknél azonban becsesebbek, — mert a művészi hajlamnak olyan hajtá- 
sai, melyeket már joggal nevezhetünk alkotásoknak — zeneszerzeményei. 
CHERNEL ISTVÁN mesterien citerázott. Erre a nálunk alig, de a szomszédos 
Ausztriában annál inkább elterjedt hangszerre komponálta dalait, melyek- 
ben egy osztrák költőnek, WARMUND PreysiINGnek meleghangú lírai ver- 
seit zenésítette meg. 

Sokoldalú érdeklődéssel megáldott, tehetségekben gazdag, testben-lélek- 
ben egészséges embertípus képét nyújtja CHERNEL ISTVÁN. Es ha ehhez 
hozzávesszük egyéni szeretetreméltóságát, értékének tudatában levő, de 
azért mindig szerény, sohasem hangoskodó lényét, a magatartásában, be- 
szédében megnyilvánuló műveltséget és pompás humorát, akkor magától 
értetődővé válik, hogy rokonszenv kísérte minden útján, hogy bárhol jelent 
is meg, hamarosan ő volt — erre irányuló törekvése nélkül — az együttes 
középpontja, társaságban éppúgy, mint tudományos körben, egyszerű em- 
berek és a maga társadalmi osztályához tartozók körében egyaránt. Kül- 
földi ornithológusokkal folytatott levelezéséből, szerepléseiből nemzetközi 
összejöveteleken mindig azt látjuk, hogy a tudományág gondos és eredmé- 
nyes ápolásának elismertsége mellett lényének bizalmat keltő nyíltsága, 
jellemének feddhetetlensége, és az értelem s kedély harmóniája volt az, 
ami a szakemberekből tiszteletet és megbecsülést váltott ki. Helyesen meg- 
érezték benne nemcsak a kitűnő tudóst, hanem a kiváló embert is. 

Álljanak itt befejezésül az akkori földművelésügyi miniszternek CHER- 
NEL ISTVÁN halálakor az özvegyhez intézett sorai: ,,... a mai áldatlan idő- 
ben az emberek gyorsan felejtenek, de az ő emlékére és HERMAN OTTÓ 
emlékére valóban ráillenek és valókra válnak a költő szavai: Nőttön nő 
tiszta fénye, mint időben, térben távozik." 


Stefan Chernel, der Mensch 
von Dr. Arvéd Mannsberg 


Sehr verehrte Hörerschaft! 

Da anlässlich unserer jetzigen Erinnerung an STEPHAN CHERNEL die Verdienste des 
Gelehrten bereits gewürdigt wurden, sei es mir nun gestattet, einige Züge zum Portrait 
STEPHAN CHERNEL’s, des Menschen hinzuzufügen. 

Wenn ich den Lebenslauf CHERNEL’s bei der verehrten Hörerschaft im allgemeinen 
als bekannt voraussetzen darf, lassen wir uns doch einen Blick auf den Werdegang, sowie 
die bedeutungsvolleren Abschnitte dieses Lebens werfen und die Frage erörtern, wie 
es dazu kam, dass CHERNEL sich zu dem entwickelte, was aus ihm eben wurde. 

Obwohl es vorkommt, dass ein überdurchschnittliches Talent plötzlich aus der Ent- 
wicklungsreihe hervortritt, so mag es doch häufiger der Fall sein, dass es sich Genera- 
tionen hindurch vorbereiten lässt. Bei CHERNEL haben wir es mit letzterem, Fall zu tun. 
Es hat die Ornithologie bereits in der Naturliebe des Grossvaters, FRANZ CHERNEL, 
eine gewisse Rolle gespielt, und wenn Franz auch nicht schöpferischen Geistes war, so 
hat sich bei ihm, doch ein Hang zu den Naturwissenschaften und ein spezielles Interesse 
für die Vozelwelt gezeigt. In gesteigertem Masse tritt dies bei seinem Sohne Koloman, 
Stephan’s Vater hervor; in seinem Tagebuch heisst es: ,,...unter meinen Studien hat 
die Zoolozie, insbesonders die Ornithologie die grösste Anziehungskraft auf mich aus- 
geübt“ [Obwohler sich — was hier erwähnt sein mag — als Geschichtsschreiber gewisse 
Verdienste erworben hat, indem er eine aufschlussreiche Monografie über die Stadt 
Köszeg (Güns) schrieb.] Laut einer Aufzeichnung aus dem Jahre 1877 hatte er damals 
40 verschiedene Vogelarten in seiner Sammlung und — um seine Worte zu zitieren — 
„das Musizieren dieser Sänger hat mir viel Freude bereitet.“ Jahr für Jahr beobachtete 
er den Vozelzug und machte sich darüber sorgfältig Notizen. Vom Stadtsforstmeister 
erlernte er das Ausstopfen und Präparieren von Vögeln. ,,Gesselschaftlichen Unter- 
haltungen fernbleibend“ — können wir an anderer Stelle seines Tagebuches lesen — 
„habe ich meine wahre Freude nur an den Liebreizen der Natur, in gärtnerischer Be- 
tätigung, in meinen Studien und im Zitherspiel gefunden.“ 

Stephan, dessen wir uns heute erinneren, ward auf diese Weise die Liebe zur Natur 
und die Begeisterung für die Wissenschaften bereits in die Wiege gelegt und dass sich 
diese Begabung entfalte und kräftige, dafür sorgte der, die Entwicklung seines Sohnes 
mit feinem, pädagogischen Sinne leitende Vater. Aus seinem Tagebuch erfahren wir, 
dass er im August des Jahres 1880 mit seinem Sohne zur Tagung der Ungarischen 
Arzte und Naturforscher nach Szombathely (Steinamanger) reiste. ‚Ich habe meinen 
Sohn“ — lesen wir in seinen Aufzeichnungen — „mitgenommen, um seinen Gesichts- 
kreis zu erweitern und sein Interesse für wissenschaftliche Bestrebungen zu fördern.“ 
Den, seit der IV. Gymnasialklasse bereits in Sopron (Oedenburg) studierenden Sohn 
holt der Vater im Jahre 1881 für die Sommerferien ab und besucht bei dieser Gelegen- 
heit dessen Naturgeschichtslehrer, dankt ihm für die Anregungen, die dieser seinem 
Sohne zuteil werden liess, sowie für sein freundliches Bestreben, ihn im Ausstopfen 
von Vögeln zu unterweisen. 

Die leitende väterliche Hand, durch Traditionen gebunden, ist jedoch noch nicht 
genügend stark und entschlossen dazu, den Sohn, gesellschaftliche Bande sprengend, 
gegen alle Überlieferung und Gepflogenheit einen wissenschaftlichen Beruf ergreifen 
zu lassen. Er soll Jura studieren. Der Sohn folgt und absolviert gegen seine Veranlagung, 
gegen sein besseres Wissen und Können, bloss aus Pflichtgefühl und Ehrerbietigkeit 
dem väterlichen Willen gegenüber — ohne besonderen Erfolg — die Universitätsjahre. 
Doch inzwischen drängt der innere Trieb.der wahren Neigung immer heftiger, seine 
Stimme wird immer lauter und gebieterischer: wann und wo immer sich nur Gelegen- 
heit bietet, befreit sich der junge Mann aus den Fesseln der ihm nicht zusagenden 
Studien und unternimmt lehrreiche Forschungsfahrten in die vogelreichen Gegenden 
des ganzen Landes. 

Im Dezember d. J: 1880 wird STEPHAN CHERNEL zum Verwaltungspraktikanten des 
Komitates Sopron ernannt. „Einen, meiner Begabung vollkommen entgegengesetzten 
Beruf zu ergreifen, all dem zu entsagen, was ich in mir seit Jahren mit Begeisterung 
gepflegt und gehütet habe: es fiel mir wahrlich schwer“ ist in seinem Tagebuche zu 
lesen. „Inmitten der verstaubten Akten und Schriftstücken“ ist er unglücklich. Un- 


22 


widerstehlich fühlt er sich von der freien Natur, von der Vogelwelt angezogen. Er hat 
schon die Bekanntschaft Orro HERMAN’s gemacht, der in dem begeisterten jungen 
Manne sofort das Talent erkennt. HERMAN hat seine Plane mit ihm, deren Verwirkli- 
chung nicht lange auf sich warten lässt. Aus Stephan bricht nunmehr die zur Erkennt- 
nis sich emporgerungene Leidenschaft mit elementarer Gewalt hervor. Im Herbst 1889 
tritt er aus dem Staatsdienst und fühlt sich nun frei, wie ein „dem, Käfig entflogener 
Adler“. Er forscht, beobachtet, das Beobachtete stets gewissenhaft zu Papier bringend, 
arbeitet in Museen, zeichnet und malt Vogelskizzen, präpariert Vögel; in steter Be- 
rührung mit dem Volke, insbesonders Hirten, Jägern, Fischern und ihresgleichen, no- 
tiert er sich fleissig alles, was er in Bezug auf die Vogelwelt, das Jagen, Fischen und 
im allgemeinen die Urbeschäftigungen zu hören bekommt. Bald folgt die grosse Chance, 
das, sein Arbeitsgebiet, seinen Lebensgang, sein Schicksal endgültig bestimmende 
Ereignis: im Rahmen der Vorbereitungsarbeiten des Budapester II. Internationalen 
Ornithologen-Kongresses des Jahres 1892 organisiert OTTO HERMAN das, sich auf das 
ganze Land erstreckende Vogelzug-Beobachtungsnetz; CHERNEL bekommt als Beo- 
bachtungs-Station Dinnyés, an der SW-Spitze des Velence-er Sees zugewiesen. Uber 
das, während der drei Monate des Frühjahrszuges gesammelte umfangreiche Beobach- 
tungsmaterial gibt uns ein separat geführtes Tagebuch Aufschluss. Nunmehr ist CHER- 
NEL schon vollkommen im Banne der Vogelkunde. Von Dinnyés heimgekehrt schreibt 
er in einem, an seine Braut gerichteten Briefe folgendes: ,,... wenn ich jetzt vom 
Schreiben meinen Blick den in Dinnyés erbeuteten Trophäen der Zimmerwand zuwen- 
de, so wähne ich ihren verführerischen Ruf zu hören, mit dem sie mich wieder zum 
weiteren Erforschen der wundersamen Sumpfwildnis, zum Beobachten in freier Natur 
fortlocken wollen. Ein Schauer durchrieselt mich, vor meinen Augen steht das Ziel als 
heilige Aufgabe, deren Erfüllung mir zur Pflicht geworden ist und in deren Vollbringung 
mich niemand mehr hindern kann. Mit der Ornithologie ist es mir so zumute, als hätte 
ich von der Vorsehung die Lust und die Freude an ihr auf meinen Lebensweg mitbe- 
kommen und wäre meinem Vaterlande gegenüber verpflichtet, welches mich tadeln 
würde, wollte ich mich nicht mit vollstem Pflichtbewusstsein dieser Aufgabe zuwenden.“ 

Welches war nun das Ziel, das er sich gesteckt hat? Er beantwortet uns diese Frage 
in seinem, hier in Kőszeg im Februar 1910 gehaltenen, von Lichtbildern begleiteten Vor- 
trage: ,,... Die Aufgabe lautete: vor dir liegt ein Buch, ein umfangreicher Band, 
welcher ausser dem Titel ,,Die Vögel Ungarns“ nur lauter leere Blätter enthält. Wie 
hätte mir diese Leere nicht einen Kummer bereitet, wo ich doch mit allen Fasern mei- 
nes Seins spürte, dass das Beschreiben dieser Blätter eine unbedingte Pflicht sei, deren 
Erfüllung nunmehr keinen Aufschub mehr duldet. Die kulturell fortgeschrittenen 
Völker sind ja auf diesem, Gebiete in ihrer Arbeit bereits weit über das Anfangsstadium 
hinausgeraten und steigen eifrig auf der Leiter der Erkenntnis empor. Wir können und 
wollen nicht zurückbleiben. Die Begeisterung riss mich fort. Zweiundzwanzig Jahre 
arbeitete ich ununterbrochen, unvergessliche Stunden in der Werkstatt der Natur ver- 
bringend, deren Einrichtungen dem Uneingeweihten so vieles vorenthalten, denjenigen 
aber, der sich in sie vertieft, mit den reichsten Schätzen beschenken. Die vogelreichen 
Gebiete unseres Vaterlandes planmässig besuchend machte ich Wanderungen in den 
Karpathen, in den Hügelgegenden, trieb mich in den Mooren der Hansäg, den Sümpfen 
der Sarrét, in Auen und Hainen, in Feld und Wald herum, bereiste unsere Flüsse, un- 
ternahm Exkursionen an unsere Seen und Teiche, in die Puszta Hortobägy, die Sand- 
wüste Deliblät. Am liebsten hielt ich mich aber bei unserem lieblichen Velence-er See 
auf; dort bot sich mir immer — besonders während des Frühjars- und Herbstzuges — 
ein so mannigfaltiges Vogelleben dar, wie es wohl seinesgleichen suchte ...“ i 

Und der Erfolg? Im Monate März d.J. 1888, in seinem 33. Lebensjahr beendigte 
CHERNEL das 1300 Halbseiten umfassende Manuskript. In das, meinen seeligen Eltern 
im darauffolgenden Jahr gewidmete Exemplar seines Werkes schrieb er folgende Worte ; 
„Was ich in der ewig-schönen, ewig-wahren Natur während eines halben Menschen- 
alters erfahren, an so vielen Stellen, in so vielen unvergesslichen Stunden beobachtet 
und nun zusammenfassend andachtsvoll niedergeschrieben habe: ich überreiche es 
Euch hiemit. Möget Ihre während des Lesens darin soviel Freude und Belehrung finden, 
als das Schaffen dieses Buches mir bereitet hat.“ 

Wir können wohl sagen, dass CHERNEL ein glücklicher Mensch war. Denn als glück- 
lich ist derjenige zu preisen, der sich im Laufe seines Lebens auch weiterhin vollkommen 
dem widmen kann, was seinem Herzen nahe liegt. Durch das Werk ‚Die Vögel Ungarns’ 


23 


verbreitete sich CHERNEL’s Ruf in immer weiteren Kreisen. Doch der Erfolg liess ihn 
nicht ruhen, im Gegenteil, er spornte ihn an. Auch weiterhin sehen wir CHERNEL sich 
literarisch betätigen, seine Korrespondenz wächst an, jede Gelegenheit zum Beobach- 
ten, Sammeln, Notieren wird ausgenützt; er hält Vorträge, immer bestrebt, Kenntnisse 
zu verbreiten, auf die, aller Wissenschaft zugrunde liegende Ethik hinzuweisen; dem 
Tierschutze sich zuwendend ist es speziell der Vogelschutz, dem er sich widmet und 
dessen erste Schritte, dank CHERNEL’s Regsamkeit eben von hier, von Köszeg aus getan 
werden. Bezeichnend für sein Wirken auch auf diesem, Gebiete ist, wie für alles, was 
er in Angriff nimmt, was er folgendermassen zum Ausdruck bringt: ,,...nicht Hals 
über Kopf, streberisch, mit grossen Worten wollen wir unser Ziel erreichen, sondern 
mit ruhiger, ausdauernder Arbeit.“ Diese Ausdauer, diese hastlose Arbeitsweise ist für 
CHERNEL’s gesamtes forscherisches und naturwissenschaftliches Verhalten bezeichnend. 
Forschen, immer tiefer in die Geheimnisse der Natur, in die Fragen des behandelten 
Stoffes eindringen und das Enträtselte sodann zum Nutzen der Allgemeinheit verwen- 
den: dies erachtete er als den richtigen, zum Ziele führenden Weg. Wie er es in einer 
seiner Vorlesungen selbst zum Ausdruck bringt: ‚Jeder Wissenschaftszweig wird nur 
dann nicht sein Ziel verfehlen, seine Lehren werden sich nur dann verbreiten und nur 
in dem Falle werden sie auf Erfolg rechnen können, wenn sie mit scheinbar einseitigen 
Mitteln der allgemeinen Wirkung zustreken. Diese Wirkung besteht in der Versamm- 
lung aller Wissenschaftszweige an einem einzigen Punkt. Dieser Punkt aber ist eines 
der hervorragendsten Interessen der Menschheit, er ist nichts anderes, als die allge- 
meine Bildung. Nur hiedurch wird die Fachwissenschaft zu dem. gelangen, zu dem sie 
schliesslich gelangen soll, zur Volkstümlichkeit.“ 

Zu welcher Volkstümlichkeit es der Wissenschaftszweig gebracht hat, das erfahren 
wir an dem Werke ‚Die Vögel Ungarns’. Nicht als wäre es CHERNEL’s Bestreben ge- 
wesen, volkstümlich zu werden; sein Werk ist es einfach dadurch geworden, dass er es 
bei streng wissenschaftlicher Betrachtung mit der ganzen Wärme seines Herzens, seiner 
empfindsamen Seele geschaffen hat. Aus jeder Zeile tönt uns die Liebe zur Vogelwelt 
entgegen; und nicht nur die Liebe, die er selbst empfindet, sondern auch die, mit der 
sich die Dichter und die Kinder des Volkes der gefiederten Welt zuwenden. Möge es 
die Beschreibung welches bekaunteren Vogels immer sein, die wir lesen: nicht nur 
empfinden wir die Wahrheit des Gelesenen, wir haben auch unsere helle Freude daran. 

Das Beobachten des in der freien Natur sich frei bewegenden Vogels: dieses war 
CHERNEL’s, des Ornithologen wahres Gebiet. Auch als Mensch fühlte er sich dann 
wunschlos glücklich, wenn er dieser Richtung seines Wesens folgen konnte. Und wenn 
er auch der Ornithologie als Wissenschaft durch die Klärung vieler Einzelfragen grosse 
Dienste geleistet und sich mit dem Schaffen des langentbehrten Standardwerkes um 
die Kultur seines Vaterlandes ausserordentlich verdient gemacht hat: sein Blick war 
stets auf das Lebewesen, auf denlebenden Vogel gerichtet. Die im Baumwipfel singende 
Amsel ist bei ihm dem Vogelbalg in der Schublade stets zuvorgekommen. 

Geistesbildung und liebevolles Verständnis leuchteten aus seinem Blick. Sein durch 
das Beobachten geübtes Auge konnte in die Tiefen der menschlichen Seele eindringen 
und diese Fähigkeit machte ihn den Schwächen seiner Mitmenschen gegenüber ver- 
ständnisvoll und versöhnlich. 

Wir sassen einmal — es war zur Zeit des ersten Weltkrieges — an einem. Frühjahrs- 
tag in seinem Weingarten; weisse Cumulus-Wolken zogen am Himmel, ein Buchfink 
trillerte am Nussbaume. Mein Onkel, in Gedanken versunken vor sich hinblickend, 
sagte, als wie im Selbstgepräch: ‚Wie schön könnte doch die Welt sein, wenn überall 
immer Vernunft und Anstàndigkeit obwalten und die Menschen miteinander in gutem 
Eivernehmen leben würden. Ich komme immer mehr zu der Erkenntnis, dass es kaum 
ein grösseres Glück gibt, als in seinem selbst-angelegten Garten zu sitzen, sich der 
selbst-gepflanzten Bäume und Sträucher, der Blumenbeete und dem Gesange jener 
Vögel zu erfreuen, denen man durch seiner eigenen Hände Arbeit Nistgelegenheiten 
geschaffen hat...“ Am Ende dieses Satzes hob er sein Haupt, richtete den warmen 
‚Blick seiner stahlblauen Augen auf mich, aus denen Frohmut leuchtete, obzwar ja das 
eben Gesagte nicht einer frohen, vielmehr eher einer trüben Stimmung entsprang. 
Und dies war wiederum für STEPHAN CHERNEL äusserst bezeichnend: diese keusche 
Männerseele verschloss ihre Sorgen, ihre Schmerzen; seine Grübeleien waren auch dem 
Nächststehenden kaum zugänglich und, wie es auch in diesem Falle geschah: als hätte 
er sich geschämt, auch nur für eine Sekunde seine Schwäche gezeigt zu haben — ein 


24 


Lächeln erhellte seine Züge und schon spielte der stets sprungbereite Kobold, der Hu- 
mor in den Krähenfüsschen der Augenwinkeln. Er sah die Welt mit dem Blick des: 
heiteren Weisen. Er kannte das Übel, verabscheute die Gewalttätigkeit, er war sich 
dessen bewusst, dass es in der menschlichen Gesellschaft, wie in der Gemeinschaft von 
Lebewesen überhaupt, oft zu Uneinigkeiten kommen muss, doch war es auch seine 
Überzeugung, dass der Mensch nur durch redliche Arbeit und sittlichen Lebenswandel 
zu innerem, Frieden gelangen kann. Seinem. Sohne Miklós schrieb er einst: ‚Es ist das 
erste Gebot seine Pflicht immer so zu erfüllen, dass maneinruhiges Gewissen habe und 
sich dessen bewusst sei, alles getan zu haben, was man tun konnte; der Lohn dafür 
kann nicht ausbleiben. Streber und Ellenbogenmenschen, die sich auf das Schlagen der 
Reklametrommel verstehen, mögen Dich nicht irreführen, das ruhige Gewissen ist 
mehr Wert, als ihr allzu rascher Erfolg. Nie verzagen, beharrlich dem Ziele zustreben, 
sich nicht um äusseren Tand kümmern, dies sei Dein leitender Gedanke.“ 

Menschliche Roheit, Unfriede, Disharmonie kränkten sein empfindsames Gemüt, 
doch durch die Ausgeglichenheit seines Wesens gelang es ihm immer, sich über solche 
Störungen hinwegzusetzen. Er konnte sich mit einer bewunderungswürdig straffen 
Disziplen im Zaune halten. Kein einziges Klagewort verliess seine Lippen, als sein 
hochbegabter, einziger Sohn während des ersten Weltkrieges in seinem 20. Lebensjahr 
vermisst wurde. Nur die Entrüstung über den Krieg selbst, über die menschliche Un- 
vernunft brach mitunter aus ihm hervor. Bloss bei solchen Gelegenheiten konnte man 
sich ein Bild davon machen, wie sehr sein väterliches Herz, sein Humanitätsgefühl 
leiden mussten. Man hätte vielleicht denken können — und es wurde diesbezüglich 
einmal auch eine Stimme laut — dass die Kränkung, die ihm der Krieg zuführte, ein 
weitgehendes Entfremden von jenen Mächten, die uns damals gegenüber standen, zur 
Folge gehabt hätte, ja das dies bei ihm soweit gegangen wäre, auch wissenschaftliche 
Strömungen und rationelle Neuerungen, die von dort kamen, zu verwerfen. (Ich denke 
hier an die Häufung gleichlautender Namen von Art und Unterart in der Nomen- 
klatur). Davon konnte bei STEPHAN CHERNEL aber auf keinen Fall die Rede sein, denn 
sein Rechtssinn, sein heikles Gewissen in wissenschaftlichen Fragen hätten solche Ge- 
danken überhaupt nicht aufkommen lassen. 

Zur Charakteristik STEPHAN CHERNEL’s gehört weiterhin, dass er etwas von einer 
Künstlernatur in sich hatte. In seiner frühen Jugend ist es die Literaturgewesen, der er 
sich zuwandte; die lyrischen Stimmungen, die sein Jünglingsherz bewegten, fasste er 
in Reime. Auch weiterhin schwingt selbst in seinen wissenschaftlichen Arbeiten oft 
ein lyrischer Unterton mit. Auch im Zeichnen und Malen versuchte er sich, seine Tage- 
bücher, die an seine Braut gerichteten Briefe haben uns mehrere recht gut gelungene 
Vogelbilder bewahrt. Wenn aber diese Erscheinungen bloss als Erstlingsversuche einer 
künstlerischen Veranlagung zu betrachten sind, so müssten seine Musikkompositionen 
schon als schöpferische Betätigung angesprochen werden. Er war ein hervorragender 
Zitherspieler. Seine für dieses Instrument auf die Verse eines oesterreichischen Dichters 
komponierten Lieder sind von erhabener Schönheit. 

CHERNEL war ein vielseitig begabter, an allem. regen Anteil nehmender, geistig und 

körperlich gesunder Mensch. Durch seine Liebenswürdigkeit, seinen Sinn für Humor, 

seine in Haltung und Sprache zum Ausdruck kommende Kultur, sein, des inneren 
Wertes wohl bewusstes, jedoch immer bescheidenes, ruhiges Wesen erwarken ihm. Mit- 
gefühl und herzliche Sympathie der Menschen. Wo immer er erschein, in Gesellschaft, 
in wissenschaftlichen Kreisen, unter einfachen Leuten, oder Menschen seines Standes: 
immer wurde er, ohne es anzustreben, der Mittelpunkt des Ganzen. 

Aus der, mit ausländischen Ornithologen gepflogenen Korrespondenz, aus der Rolle, 
die er bei internationalen Zusammenkünften spielte, gewinnen wir immer wieder die 
Überzeugung, dass die Offenheit seines Wesens, die Tadellosigkeit seines Charakters, 
die Harmonie zwischen Geist und Gemüt es waren, die nebst seinen wissenschaftlichen 
Erfolgen bei den Fachgenossen Anerkennung und Achtung fanden, weil sie in CHERNEL 
nicht nur den ausgezeichneten Wissenschaftler, sondern auch den hervorragenden Men- 
schen erkannten. 

Wollen wir zum Schluss die Beileidsworte des damaligen ungarischen Ackerbaumi- 
nisters zitieren, die derselbe beim, Ableben CHERNEL’s an die Wittwe des Verblichenen 
richtete: „In unserer leidigen Zeit vergessen die Menschen rasch ; doch auf Ihn, wie auch 
auf Otto Herman passen wohl und werden zur Wahrheit die Worte des Dichters: Sich 
von unsin Raum und Zeit entfernend, erstahlt sein reines Licht heller und immer heller.” 


25 


ie r 
Sere 
Fr Mes 
Zaren 
vi beta 
tai 


MADARVEDELMI BESZÁMOLÓ (19 58—64) 


Dr. Vertse Albert 


Az elmult het ev folyaman madärvilägunk életét közvetlenül érinté leg- 
nagyobb esemény a mezőgazdaság nagyizemesitésével kapcsolatos gépi 
művelés, de mindenek fölött a szántóföldi vegyszeres védekezés széles körű 
elterjedése, amelynek a madárvilágra kedvezőtlen hatása világszerte köz- 
ismert. Csökkentése, megszüntetése közös gondja a kultúrállamoknak. 
Minden jel arra mutat, hogy ha a mezőgazdasági kémia belátható időn 
belül nem állít elő a melegvérűekre ártalmatlan növényvédőszereket, úgy a 
mezőgazdasági területeken élő, már egyébként sem túlságosan gazdag 
madárvilág olyan további csökkenésével számolhatunk, mint amilyen egy 
évszázad előtt érte a vízi madárvilágot az ármentesítések, vízlecsapolások 
nyomán. 

Az Alföld madárvilágára hátrányosnak ígérkezik az alföldi folyók ártéri 
öreg füzeseinek, nyarfasainak tervbe vett kiirtása is, hogy helyükbe a cel- 
luléz-ipar nyersanyagszükségletét biztosító fiatal nyárasokat telepítsenek, 
tízéves vágásfordulóval. Ez annyit jelent, hogy ezekben az erdőkben soha- 
sem lesz 10 évesnél idősebb nyárfa, s az odúlakók nem tudnak megtele- 
pedni. Tehát az erdőkben, öreg fákban szegény Alföldünkön egyébként is 
gyérszámú odúlakók további rohamos megfogyatkozásával is rövidesen 
számolnunk kell. 

Mező- és erdőgazdaságunk korszerűsítésével kapcsolatos átalakulások- 
nak ezeket a madárvilágra kedvezőtlen hatásokat ellensúlyozni nehéz, de 
gazdasági szempontból is fontos feladat. Eppen ezért az illetékes kormány- 
szervek méltányolták Intézetünknek azt az évekkel ezelőtt kidolgozott 
javaslatát, amely szerint a növénytermelés szempontjából fontos hasznos 
fajok pusztulását csak úgy. ellensúlyozhatjuk, ha a közvetlenül érdekelt 
termelő szerveket a gyakorlati madárvédelem érdekében aktivizáljuk! 

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1964. évi 17. sz. törvényerejű 
rendelete a növényvédelemről, valamint a 8/1964./VII. 25./F. M. sz., a 
növényvédelmi munkák végrehajtásáról szóló rendelet, a mesterséges ma- 
dártelepítést (fészekodúk kihelyezését, téli etetők állítását és üzemben 
tartását) kötelezően elrendeli mindén kertben, parkban, gyümölcsösben 
és erdőben. 

A növényvédelmi munkák végrehajtásáról szóló 8/1964./VII. 25./F. M. 
sz. rendelet idevonatkozó részeit a következőkben ismertetem : 


27 


58. $. 


„A hasznos madarak védelme érdekében kötelezö rendelkezéseket, a 
madärvedelemröl szóló 59/1954 (IX. 9.) M. T. számú rendelet tartalmazza. 
A hasznos madarak elterjedésének elösegitese érdekében, a hivatkozott 
rendeletben foglaltakon kiviil, a terület hasznälöja köteles a 23. sz. mellék- 
let szerint odükat, továbbá etetöket és ülöfakat kihelyezni." 


„23. számú melléklet a 8/1964 (VII.25.) F. M. számú rendelethez." 
„A hasznos madarak elterjedésének elősegítése" . 


„A termelő által 


a) kihelyezendő odúk száma: 


— parkban, arboretumban, ahol a felügyelet biztosítható, kat. holdan- 
ként 1 db; 

— egyéb, erdővel borított területen, az egyes kerületvezetői erdészlaká- 
sok körzetében 50 db; 

— azokban az erdőkben, amelyekben az Erdészeti Tudományos Intézet 
kísérleti állomásai rovarfertőzést állapítanak meg, vagy rovarfertőzési 
veszély fellépését jelzik, 50 db ; 

— kertben legalább 1 db; 

— gyümölcsösben 10 kat. holdig kat. holdanként 2, de legalább 2 db; 

— gyümölcsösben 10—50 kat. holdig kat. holdanként 1, de legalább 
20 db; 

— gyümölcsösben 50—100 kat. holdig 2 kat. holdanként 1, de legalább 
30 db; 

— gyümölcsösben 100 kat. holdon felül 2 kat. holdanként 1, de legalább 
50 db; ; i 


b) az odükon kívül kihelyezend6 etetök száma : 


— gyümölcsösökben 2 kat. holdig 1 ablaketetö, 2 kat. holdon felül 
legalabb 1 téli nagyetetö; 

— a kerületvezetöi erdeszlakäsok körzeteben 1 téli nagyetetö; 

— 10 évesnél idősebb mezövedö erdösävokban 10 kat. holdanként 1 téli 
nagyeteto. 


Az etetöket december 1. napjätöl februar végéig folyamatosan madär- 
eleséggel kell ellatni. 

Otnél több odú kihelyezésének kötelezettsége esetén a cinegeodübôl 50, 
seregélyodúból 30, légykapóodúból 2094-os aránynak megfelelő számú 
odút kell kihelyezni. 

A növényvédelmi hírszolgálat által jelzett erős és igen erős mezei pocok- 
és ürgefertőzés esetén az ölyvek, vércsék és baglyok által végzett rágcsáló- 
irtás elősegítésére — az erdővel borított területek kivételével — a terület 
kezelője köteles a fertőzött területen kat. holdanként 1 db, 2 méter magas 
T alakú ülöfät kihelyezni. 


28 


A mtianyagodu tipusai: 

a) cinegeodü: kb. 30 cm hosszú, 12 cm belvilägü, 32 mm röpnyiläsü; 
cinkék, elsösorban széncinke megtelepitésére, de alkalmas a csüszka és a 
nyaktekercs megtelepitésére is; 


b) seregélyodu: kb. 30 cm hosszú, 12 cm belvilägü, 46 mm röpnyiläsü; 
az a) pontban felsoroltakon kivül seregély, bubosbanka, harkälyok stb. 
megtelepitésére ; 

c) légykapéodü: kb. 15 cm hosszú, 12 cm belvilägü, 510 cm röpnyi- 
läsü; a szürke légykapó, a rozsdafarkü és baräzdabillegetö megtelepitésére. 


Ezzel a rendelettel a mesterseges madärtelepites mint növenyvedelmi 
. biológiai módszer elismertetett és a termelés gyakorlatában kötelezővé 
vált. Megnyílt a lehetőség, hogy a mind belterjesebbé váló mező- és erdő- 
gazdaság kényszerű madárpusztításait, legalább részben, mesterségesen 
pótoljuk. 

Az Intézetünkre háruló további fontos feladat, hogy az aktivizált ter- 
melő szervek részére a célnak legjobban megfelelő eszközökről gondoskod- 
junk. Ez lényegében meg is történt az elmúlt évtized folyamán az eternit 
odúk kikísérletezésével és gyakorlati bevezetésével. 

A nagyüzemi madártelepítésre leginkább alkalmas, kevés gondozást 
igénylő odútípus most már rendelkezésre áll. A kitűnően bevált eternit 
kisodúval pedig a verebek fészekkonkurrenciáját, a kistermetű cinkefajok 
javára teljes mértékben visszaszoríthatjuk. Miután azonban az eternit 
igen fontos építkezési anyag, az erdőgazdaságok pedig saját üzemükben is 
előállíthatnak faodúkat, természetesen nem zárkózhatunk el a fából 
készült odúk használatátólsem azzal a megszorítással, hogy a 25 mm-es 
röpnyílású kisodúk, miután azok fából készítve nem váltak be, csak eter- 
nitből készíthetők. 

A lehetőséghez mérten azonban ragaszkodnunk kell az eternit odúk 
használatához. Abból a megfontolásból, hogy nem drágább a faodúnál, 
ezzel szemben szilárdsága folytán rendkívül időálló, nem romlékony, tehát 
javítási gondok nincsenek vagy minimálisak, repedésmentes felületei ki- 
zárják a rovarok megtelepedését, kapaszkodásra alkalmatlan sima külső 
felületei pedig a konkurrens vagy fészekrabló kisemlősök ellen jelentős 
védelmet nyújt. Normális igénybevétel mellett tehát élettartama korlát- 
lan, s miután másra nem használható, előírt feladatát a kellő gondosság 
hiányában is nagyrészt betölti. Mindez a mesterséges madártelepítés ered- 
ményességére, és ami szintén igen fontos: jövőbeni folyamatosságára döntő 
jelentőségű! 

A mesterséges madártelepítés országos elterjesztésének tehát technikai- 
gazdaságossági problémái kevésbé vannak. Annál inkább szervezési prob- 
lémái, amelyek kidolgozása most van folyamatban. ; 

Legnagyobb várakozással az erdők mesterséges madártelepítése elé 
tekintünk. Megvalósultával jelentős lépést teszünk az odúlakó madárállo- 
mány regenerálása felé. Az alföldi kisebb-nagyobb erdők, parkok mester- 
ségesen felszaporított madárbősége azután a környező erdősávok, kertek 
mesterséges madártelepítésének az eredményességét is elősegíti. 


29 


Különösen fontos az emlitett artéri erdök kiirtasa nyomän telepitett 
fiatal nyarfasok mesterséges madartelepitésének a megszervezése. Azonban 
már itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelentős eredményre csak. akkor 
számíthatunk, ha a kiirtásra ítélt öreg füzesekből, nyárfásokból helyen- 
ként, lehetőleg a gátőrházak szomszédságában egy-egy erdőrészletet ere- 
deti állapotában érintetlenül meghagyunk! Ezeket a természetvédelmi 
célokat is szolgáló öreg füzes-nyáras erdőrészleteket mint legmegfelelőbb 
természetes környezetet kellene elsősorban felhasználni mesterséges madär- 
telepítésre, ahol még egyéb, szabadon fészkelő hasznos fajok továbbra is 
zavartalanul fészkelhetnének. De az öreg fák és sűrű aljnövényzet védel- 
mében a téli etetés eredményessége, a cinkefélék legjobb áttelelésének a 
valószínűsége is megnövekednék. A gátőrházak közelsége pedig a fészek- 
odúk, etetők zavartalanságának a biztosítása érdekében volna fontos. 

Bár a fészekodúk kihelyezése a legfontosabb odúlakó fajok megtelepí- 
téséhez — megfelelő környezeti adottságok mellett — alapvető jelentő- 
ségű, a mesterséges madártelepítés eredményességét igen jelentősen befo- 
lyásolhatjuk az Alföldön a nem nagy befektetést igénylő kisebb fásítások- 
kal is. Elsősorban hasznos madaraink téli védelme érdekében. Nevezetesen : 
tölgy- és akacfakkal tarkított, sűrű fenyőcsoportok, ligetek létesítésével. 
A tölgy makktermése a fácánnak, az akácmag pedig a fogolynak kitűnő 
téli táplálékok, a sűrű fenyőligetek pedig biztonságos, szélmentes búvó- 
helyek. Nemcsak a szántóföldek rovarkártevőit eredményesen pusztító 
fogolynak, fácánnak, hanem a pocokirtó baglyoknak és a legtöbb áttelelő, 
apróbb rovarirtó madárnak is. 

Ilyen céltudatos, madár- és szárnyasvad téli menedékeül szolgáló ültet- 
vényeket, ligeteket igen ritkán találunk Alföldünkön. Ahol azonban vannak, 
ott a legbővebb a hasznos madárállomány. Pedig létesítésük nem olyan 
nagy feladat, ami elől ki kellene térni! És amellett, hogy idővel értékes fa- 
anyag termelhető ki belőlük, a még értékesebb rovarirtó énekes madár- és 
szárnyas apróvadállományunkat védjük és szaporítjuk velük, tehát a kör- 
nyék részére a biológiai védettséget biztosítjuk! 

Folyómenti holtágak ma már árvízmentes szélei, hullámterei és egyéb, 
mezőgazdasági célokra nem, vagy kevésbé alkalmas területek, továbbá na- 
gyobb gyümölcsösök egyik-másik, erre a célra kiszakított sarka, sőt a félre- 
eső gazdasági épületek környéke is igen alkalmasak volnának ilyen örök- 
zöld fenyőligetek létesítésére. Mesterséges madártelepítésünk eredményes- 
ségét növelnénk velük, egyben szebbé, hangulatosabbá is tehetnők ezzel 
alföldi tájainkat! i 

Hogy mennyire fontos a madaraknak a jó éjszakäzé hely, különösen 
télen, mutatja az, hogy ezeket a helyeket rendszeresen felkeresik még akkor 
is, ha a táplálékért napközben messzire el kell kóborolniuk. 

A kertek is akkor lesznek alkalmasak a madarak téli védelmére, ha egyik 
sarkukban fenyőcsoportot nevelünk s azt bogyótermő bokrokkal vesszük 
körül. A fenyő egyébként is a legszebb, télen pedig különösen mutatós 
dísznövény. A madáretető elhelyezésére pedig szélárnyékos közelségük a 
legmegfelelőbb. 

Fejlődő mezőgazdaságunknak azonban nemcsak kedvezőtlen alkotásai 
vannak, hanem olyanok is , amelyek előnyösek a madárvilágra. A mindjob- 


30 


ban szaporodó, gyakran óriási méretű halastavaink a vizi madárvilág szä- 
mara biztosítanak állandó életteret és fészkelési lehetőséget, a nád és gyé- 
kény intenziv aratäsa ellenére is. A vonulö vizimadär-csapatoknak pedig a 
halastavak nagy vizfelületei kedveznek. Egyes fajok szämära azonban még 
nagyobb jelentösegüeknek ígérkeznek a tervezett óriási méretű víztárolók. 

Az utolsó évtizedekben elterjedt rizstermelés is előnyös madárvilá- 
gunkra. A Tisza és Körös mentén azóta létesült gémtelepek (kiskócsag, 
üstökösgém, bakcsó) a rizsföldeknek mint legfőbb táplálékforrás vonzó- 
hatásának tulajdoníthatók. : 

Kedvezők a mezővédő erdősávok, szélfogó erdőpászták létesítése is. 
Helyenként ma már szépen fejlett állományaival találkozhatunk. Sajnos a 
. közvetlen szomszédság révén erősen ki vannak téve a szántóföldi vegysze- 
res védekezés kedvezőtlen hatásának, ezért a madárvilág elszaporítása 
szempontjából jelentőségük erősen csökkent. 

. Fejlődő mezőgazdaságunkkal kapcsolatban tehát vannak a madärvilägra 
előnytelen és előnyös változások. Feladatunk a pusztító hatások intenzi- 
tásának csökkentése és az előnyös változások segítése. A pusztító hatások 
közül a vegyszeres védekezéssel szemben nem sokat tehetünk. Annál töb- 
bet kell tennünk a társadalom pusztításainak megfékezésére, mert a népes- 
ségszaporodással párhuzamosan a társadalom közvetlen vagy közvetett 
pusztító hatása is állandóan növekszik. Nem utolsósorban a közlekedés 
meggyorsulása, a magánjárművek terjedése miatt. Számos nagy tavunk, 
folyóágak sportcélokra, üdülésre való nagyméretű, rendszeres igénybe- 
vétele következtében ott a madárvilág mennyisége jelentősen visszaesett, 
egyes fajok el is tűntek. De a népességszaporodás folytán megszaporodott a 
madárvilágot passzióból pusztítók, azokkal üzletszerűen kereskedő ma- 
dárfogók, madárlövők, tojásgyűjtők, zugpreparátorok, solymászok stb. 
száma is. Megrendszabályozásukat célozza a 23/1962. (VI. 7.) sz. kormány- 
rendelet (a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. törvényerejű rende- 
let végrehajtásáról), amelynek 17. -§a módosítja az 59/1954. (IX. 9.) M. T. 
sz. madárvédelmi rendelet büntető szankcióját, amennyiben ha a cselek- 
mény nem bűntett, 3000 Ft-ig terjedhető bírsággal sújtható a szabálysértő. 

A madárvédelmi rendeletnek kezdetben úgy szereztünk érvényt, ill. úgy 
tudatosítottuk, hogy a rendelet teljes szövegét leközöltük a madárvédelmi 
útmutató füzetünkben. Ezek díjtalan szétküldésével terjesztettük a rende- 
let ismeretét, igen jó eredménnyel. Ma már számos esetben kapunk hírt a 
hatóság által tetten ért és megbírságolt madárvédelmi szabálysértőkről, 
elsősorban madárfogókról, piaci árusokról. Ennek kapcsán rendeződött a 
légpuska-használat is. A Belügyminisztérium Igazgatásrendészeti Osztálya 
légfegyver beszerzését általában csak közületeknek, sportegyesületeknek 
engedélyezi, és esetenként, megszabott keretben adnak légfegyvertöltény 
vásárlási engedélyt is. Magánszemély töltényt sem vásárolhat. A Pest 
megyei Vadászati Felügyelőség állásfoglalása szerint pedig a lakott terüle- 
teken kívüli helyek vadászterületnek számítanak, ahol légfegyvert még az 
egyébként bérleményükként vadászatra jogosultak sem használhatnak. 
Vadorzásnak minősíti, és eljárást indíttat a , zöldövezetben" (kertekben, 
gyümölcsösökben) tettenért légpuskások ellen is. A városi parkokban el- 
követett légfegyveres kihágásokat pedig a Fővárosi Tanács 6/1957. sz. re- 


31 


deletének 17. $. 1. bekezdés e) pontja alapján 500 Ft-ig terjedő bírsággal 
mint parkrongäläst büntetik. 

A pusztulö fajok vedelmet uj természetvédelmi területek létesitésére 
tett javaslatainkkal is igyekszünk biztosítani. A Velencei-tó pákozdi sarka- 
nál levő 420 hektár kiterjedésű nádrengeteget 1958-ban nyilvánította vé- 
detté az Országos Természetvédelmi Hivatal. Azóta a nagykócsag, kanalas- 
gém és nyári lúd fészkelő állománya állandósult és fokozatosan erősödik. 
A természetvédelmi rendelkezések hatásaként azonban nemcsak a véd- 
területeken, hanem a Hortobágyi Halastón is megtelepedett és állandósult 
a nagykócsag, kanalasgém és nyári lúd fészkelése, az utóbbiak igen jelentős 
állományokkal. 

A madárvédelmi ismeretterjesztés érdekében könyvek, brosúrák meg- 
jelentetésével; továbbá rádióelőadásokkal, kiállításokon való szerepléssel, 
cikkekkel, közvetlen szaktanácsadásokkal is tevékenykedtünk. Megjelent 
VERTSE — TıLpy: Erdö-mezö madarai harmadik (1959), negyedik (1962) és 
ötödik (1964) átdolgozott és bővített kiadásai; VERTSE ALBERT szerkesz- 
tésében HERMAN OTTÖ: A madarak hasznáról és káráról ötödik (1963) ki- 
adása; VERTSE ALBERT: Madárvédelem, mesterséges madártelepítés c. út- 
mutató füzetünk második (1961) kiadása; VERTSE ALBERT: Madárvédelem 
c. könyvének második (1961) kiadása. Az 1958-ban megjelent Mezőgazda- 
sági Lexikon, valamint az 1963-ban megjelent Kertészeti Lexikon madár- 
tani és madárvédelmi címeinek jelentős részét VERTSE ALBERT, az 1964- 
ben megjelent Erdészeti Lexikon madártani címszavainak nagyrészét pedig 
PATKAI IMRE dolgozta fel. 

A madárvédelmi propaganda érdekében is jelentős létesítmény a , Csör- 
gey Titusz Madárvédelmi Emlékmúzeum"a Balaton partján, Abrahámhe- 
gyen. A gyakorlati madárvédelem magyarországi megalapítójának és or- 
szágos elterjesztőjének elhunyta után ábrahámhegyi lakóházát, Intézetünk 
kérésére a községi tanács a múzeum céljaira rendelkezésre bocsátotta. 
A gondolatot a Veszprém megyei Múzeumi Főigazgatóság a magáévá tette, 
s a keszthelyi Balatoni Múzeum filiáléjaként, Intézetünk szakmai irányí- 
tása mellett, kitűnő érzékkel megvalósította. Az Emlékmuzeumot 1964. 
augusztus 8-án nyitotta meg DR. VERTSE ALBERT. A kis múzeum CSÖRGEY 
Trrusz és VÖNÖCZKY JAKAB — akik mindketten ábrahámhegyi lakosok is 
voltak — madärvedelmi és természetvédelmi münkásságát, valamint a 
gyakorlati madárvédelem eszközeit és módszereit ismerteti. A Balaton kör- 
nyékén nyaraló tömegek, turisták körében bizonyára rövidesen népszerű 
lesz. i | 


Vogelschutz-Bericht (1958—64) 
von Dr. Albert V ertse 


Das Leben unserer Vogelwelt wurde in den letzvergangenen sieben Jahren von den 
folgenden wichtigen Ereignissen beeinflusst: von der duch das Uberhandnehmen des 
landwirtschaftlichen Grossbetriebssystem sich immer mehr behauptenden maschinel- 
len Kultivierung, vor allem aber von der weitgehenden Verbreitung der chemischen 
Schutzbehandlung unserer Äcker, deren ungünstige Wirkung auf die Vogelwelt all- 
bekannt ist. Ihre Einschränkung, bzw. Abschaffung ist eine gemeinsame Sorge aller 


32 


Kulturvölker. Falls die Ackerbauchemie binnen kurzem keine für die Warmbliiter un- 
schädlichen Pflanzenschutzmittel hervorbringt, so müssen wir allen Anzeichen nach 
mit einem weiteren Rückgang der bereits ohnehin nicht allzureichen Vogelwelt der 
landwirtschaftlichen Gebiete rechnen, wie das vor einem Jahrhundert durch die Fluss- 
regulierungen und die Trockenlegungen der Sümpfe und Rohrdickichte mit dem Was- 
serwild der Fall war. 

Als nachteilig für die Ornis der Tiefebene dürfte sich auch die geplante Ausrottung 
der alten Weiden- und Espenhaine in den Flusszebieten der Tiefebene erweisen, um 
dann dort die, den Rohstoffbedarf der Zellstoffindustrie deckende Jungpappeln mit 
einer jeweiligen Fällungszeit von zehn Jahren anzusiedeln. Die Folge hievon wäre, dass 
sich dort nie das Alter von zehn Jahren überschreitende Bäume befänden, womit den 
Höhlenbrütern die Ansiedelungsbedingungen genommen wären. Wir müssen daher mit 
einer weiteren rapiden Verminderung der sowieso nicht häufigen Höhlenbrüter in der 
ungarischen Tiefebene rechnen. 

Den, für die Vozelwelt ungünstigen Wirkungen dieser, durch die Modernisierung 
unserer Land- und Forstwirtschaft hervorgerufenen Veränderungen entgegenzuwirken, 
ist eine schwere, doch vom Standpunkte der Landwirtschaft betrachtet wichtige Auf- 
gabe. Eben deshalb wurde der vor Jahren ausgearbeitete Vorschlag unseres Institutes 
von den zuständigen Regierungsorganen angenommen, nämlich dass sich die Abnahme 
der für den Pflanzenbau wichtigen Vogelgattungen nur dadurch ausgleichen lässt, dass 
wir die unmittelbar interessierten Produktionstellen in den Dienst des praktischen 
Vozelschutzes stellen. 

Die Gesetzesverordnnug betreffend Pflanzenschutz No. 17/1964 des Präsidial- 
rates der Ungarichen Volksrepublik, sowie die Verordnung No. 8/1964, 25.VII./F.M. 
über die Durchführung der Pflanzenschutzarbeiten ordnet die künstliche Vogel- 
ansiedelung (Anwendung künstlicher Nisthöhlen, Inbetriebsetzung sowie Instand- 
haltung von Winterfütterungsplätzen) in allen Gärten, Parks, Obstanlagen und 
Wäldern an. 

Die bezüglichen Abschnitte der oben angeführten Verordnung 8/1964 teile ich hier 
in folgendem mit: 


§ 58 


„Die Bestimmungen über den Schutz der nützlichen Vogelarten sind in der Ver- 
ordnung No. 59/1954)9. IX.) M. T. enthalten. Im, Interesse der Förderung der Ver- 
breitung nützlichen Vogelarten hat der Besitzer des Gebietes ausser den, in der be- 
züglichen Verordnung enthaltenen, im Sinne der Beilage No. 23 Nisthöhlen, Futter- 
plätze und Sitzbàume anzubringen, bzw. einzurichten.“ 


„Beilage No. 23 zur Verordnung No. 8/1964 (25. VII.) F.M.“ 
„Förderung der Verbreitung nützlicher Vogelarten.“ 


„Die Anzahl der vom Produzenten 

a) anzubringenden Nisthöhlen: 

in Parks, Arboreten, wo die Aufsicht gesichert werden kann, je Katastraljoch 
1 Stück; 

in anderen, mit Wald bedeckten Gebieten, im Umkreis der einzelnen bezirksführen- 
den Forststationen 50 Stück; 

in den Wäldern, wo die Versuchsstationen des Forstwissenschaftlichen Institutes 
die Verseuchung durch Insekten feststellen, oder die nahende Gefahr einer solchen Ver- 
seuchung avisieren, 50 Stück; 

in Gärten mindestens 1 Stück; 

in Obstanlagen bis zu 10 k. Joch 2, jedoch wenigstens 2 Stück; 

in Obstanlagen von 10 — 50 k.Joch pro Joch I, jedoch mindestens 20 Stück; 

in Obstanlagen von 50 — 100 k.Joch für jedes zweite k.Joch 1, aber wenigstens 
30 Stück; 

. in Obstanlagen über 100 k.Joch für jedes zweite k.Joch 1, aber mindestens 50 Stück; 

b) ausser den Nisthöhlen sind Futterplätze anzubringen, und zwar 

in Obstanlagen bis zu 2 k.Joch 1 Fenster-Futterhäuschen, über 2 k.Joch wenigstens 
ein grosses Winterfutter-Haus; 


3 Aquila 1964 —65 i 33 


im Umkreis der bezirksführenden Forststationen 1 grosses Winterfutter-Haus; 

in Feldschutz-Waldstreifen von über 10 Jahren für jedes zehnte Katastraljoch 
1 grosses Winterfutter-Haus. 

Die Futterplätze sind vom 1. Dezember bis Ende Februar fortdauernd mit Vogel- 
futter zu beschicken. 

Im Falle wo die Verpflichtung zur Anbringung von mehr als. fünf Nisthöhlen be- 
steht, sind folgende Verhältniszahlen einzuhalten: 50% Nisthöhlen für Meisen, 30% 
solche für Stare und 20% für Fliegenschnäpper. 

Wenn die Pflanzenschutz-Nachrichtenstationen eine starke, oder überaus starke 
Verseuchung durch Feldmäuse und Ziesel avisieren, so hat der Verwalter des Gebietes 
zwecks Förderung der Nagetier-Vertilgung durch die Bussarde, Turm- und Rötelfal- 
ken, sowie Eulen für diese Vogelarten im verseuchten Gebiet — mit Ausnahme der 
bewaldeten Strecken — pro k.Joch einen zwei m hohen T-förmigen Sitzbaum anzu- 
bringen. 

Die Typen der künstlichen Nisthöhlen: 

a) Meisenhöhle: ca. 30 cm lang, 12 cm Innendurchmesser, 32 mm Flugloch-Durch- 
messer; zum Ansiedeln von Meisen, in erster Linie Kohlmeisen, wird aber auch von 
Kleiber und Wendehals angenommen; 

b) Starenhöhle: Länge und Innendurchmesser wie bei a), Fluglochgrösse aber 
46 mm; ausser den oben angeführten Arten auch für Star, Wiedehopf, Spechte etc. 

eeignet; 
> c) Fliegenschnäpperhöhle: Länge ca. 15 cm, Innendurchmesser 12 cm; mit einer 
fünfmal zehn cm breiten Offnung versehen; zum Ansiedeln von grauem Fliegenschnäp- 
per, Rostschwanz und Bachstelze.” 

Mit dieser Verordnung wurde die künstliche Vogelansiedelung als biologische Pflan- 
zenschutz-Methode anerkannt und ist hiemit in der Produktionspraxis verpflichtend 
geworden. Es ist nunmehr die Möglichkeit gegeben, die, durch die immer intensiever 
werdende Land- und Forstwirtschaft der Vogelwelt unfreiwillig zugefügte Schäden 
wenigstens teilweise gutzumachen. . 

Es wird nun zur wichtigsten Aufgabe unseres Institutes, fiir die aktivierten Pro- 
duktionsorgane die zweckentsprechendsten Geräte sicherzustellen. Dies ist im Verlaufe 
des vergangenen Jahrzehntes mit dem. Ausprobieren und der praktischen Einführung 
der Asbestzement-Nisthöhlen wesentlich bereits geschehen. 

Die für die künstliche Vozelansiedlungin grossem Stil am besten geeignete, wenig 
Wartung erfordernde Höhlentype steht nunmehr zur Verfügung; mit den sich ausge- 
zeichnet bewährten Asbestzement-Kleinhöhlen kann die Nistkonkurrenz der Sperlinge 
zugunsten der Kleinmeisen vollkommen ausgeschaltet werden. Da jedoch der Asbest- 
zement ein wichtiger Baustoff ist, die Forstwirtschaft aber imstande ist Holznisthöhlen 
auch im eigenen Betrieb herzustellen, so können wir uns selbstverständlich nicht vor. 
dem Gebrauch der aus Holz verfertigten Höhlen verschliessen, mit der Einschränkung 
aber, dass die Höhlen mit dem kleineren, 20 mm Flugloch-Durchmesser, da sich diese, 
aus Holz angefertigt, in der Praxis nicht bewährten, nur aus Asbestzement herzustel- 
len sind. 

Nach Möglichkeit aber müssen wir an dem Gebrauch von Asbestzement-Höhlen 
festhalten; bedenken wir nur, dass diese nicht teuerer sind als die Holzhöhlen, dem- 
gegenüber ihrer Festigkeit halber eine bei weitem längere Lebensdauer haben, sie sind 
nicht verderblich, daher gibt es keine, oder bloss minimale Reparatursorgen, die riss- 
freie Oberfläche schliesst das Ansiedeln von Insekten aus, die zum Klettern ungeeigne- 
ten glatten Aussenflächen bieten Schutz gegen die konkurrenzierenden oder nestplün- 
derischen Kleinsäuger. Beinormaler Inanspruchnahme ist ihre Lebensdauer unbegrenzt 
und da sie für andere Zwecke nicht verwendbar sind, so tun sie ihre Pflicht schlecht 
und recht auch dann, wenn ihnen die gebührende Sorgfalt nicht zuteil wird. Alldies ist 
für die Wirksamkeit der künstlichen Vogelansiedelung und was ebenso wichtig ist: für 

ihre zukünftige Ständigkeit von entscheidender Bedeutung! 

Technische Wirtschaftlichkeits-Probleme hat die Landesverbreitung der künstlichen 
Vogelansiedelung daher kaumwelche ; umsomehr Organisationsprobleme, deren Lösung 
jetzt im. Gange ist. 

Mit grösster Erwartungsehen wir der künstlichen Vogelansiedelung in den Wäldern 
entgegen. Mit ihrer Verwirklichung tun wir einen bedeutenden Schritt zur Regenerie- 
rung des Höhlenbrüter-Bestandes. Der künstlich vermehrte Vogelreichtum der ver- 


34 


schiedenen Wälder, Waldchen und Parks in der Tiefebene wird sodann auch die Wirk- 
samkeit der künstlichen Vogelansiedelungen in den benachbarten Waldstreifen und 
Gärten erhöhen. 

Von besonderer Wichtigkeit ist das Organisieren der künstlichen Vogelansiedelung 
in den Pappelgehölzen, die — wie weiter oben erwähnt — den gerodeten Althainen der 
Überschwemmungsgebiete folgen. Wir wollen die Aufmerksamkeit aker schon hier 
darauflenken, dass wir uns nur dann einen wesentlichen Erfolg sichern werden können, 
wenn wir von den alten Weiden- und Pappel-Beständen hie und da, womöglich in der 
Nachbarschaft der Dammschutz-Wächterhäuschen, einzelne Parzellen in ihrem Urzu- 
stande belassen! Diese, auch zu Naturschutz-Zwecken dienenden Altgehölze müssten 
als entsprechendste natürliche Umgebung in erster Linie zur künstlichen Vogelansie- 
delung verwendet werden; hier können weiterhin auch andere, freibrütende nützliche 
Vogelarten unbekümmert nisten. Im Schutze der Altkäume und des dichten Unter- 
wuchses würde sich auch die Wirksamkeit der Winterfütterung, die Wahrscheinlich- - 
keit einer günstigen Überwinterung der Meisenarten vergrössern. Die Nähe der Damm- 
wächterhäuse wäre wegen der Ungestörtheit der Nisthöhlen und der Futterplätze von 
Wichtigkeit. 

Wenn auch das Anbringen von Nisthöhlen — bei entsprechender Gegebenheit der 
Umgebung — zum Ansiedeln der wichtigsten Höhlenbrüter von grundlegender Bedeu- 
tung ist, so können wir die Wirksamkeit der künstlichen Vogelansiedelungin der Tief- 
ebene auch mit kleinen Aufforstungen, die keine besondere Investition erfordern, we- 
sentlich beeinflussen. Dies in erster Linie im Interesse des Winterschutzes unserer 
nützlichen Arten; zumal mit dem Schaffen von dichten, mit Eichen und Akazienbäu- 
men gemischten Nadelholzgruppen. Die Eichel bietet dem Fasan, der Samen der Akazie 
aber dem Rebhuhn ein ausgezeichnetes Winterfutter, und die dichten Nadelholz-Re- 
misen sind ein günstiger, windgeschützter Unterschlupf; nicht nur für die Ackerschäd- 
linge vertilgenden Fasanen und Rebhühner, sondern auch für die Mäuse fressenden 
Eulen und die meisten überwinternden nützlichen Kleinvögel. 

Solche zielbewusst angelegte, Vögeln und Flugwild als Winterschutz dienende An- 
lagen sind in unserer Tiefebene sehr selten zu finden. Wo es aber welche gibt, dort ist 
der Bestand an Nutzvögeln der reichlichste. Und es ist ja doch ihre Errichtung keine 
so grosse Aufgabe, vor der wir unssträuben sollten! Nicht nur können wir mit der Zeit 
wertvolles Holzmaterial aus ihnen gewinnen, wir schützen und veımehren auch den 
Bestand der noch wertvolleren Insekten fressenden Singvögel, des Flugwildes und si- 
chern somit der Umgebung den biologischen Schutz! 

Zum Anlegen solcher immergriinen Nadelholzhaine wären auch die heute schon 
überschwemmungsfreien Ränder, sowie das Vorland von toten Flussarmen, wie auch 
andere zu landwirtschaftlichen Zwecken nicht, oder kaum geeignete Gebiete, ferner 
dieser oder jener zu diesem Zwecke ausgesparte Winkel von grösseren Obstanlagen, ja 
sogar die Umgebung von abgelegenen wirtschaftlichen Gekäuden sehr geeignet. Wir 
würden damit die Wirksamkeit unserer künstlichen Vogelansiedelung steigern und 
gleichzeitig das Landschaftsbild unserer Tiefebene schöner und stimmungsvoller ge- 
stalten. 

Von welcher Wichtigkeit für die Vögel der gute Übernachtungsplatz ist, das beweist 
die Tatsache, dass sie solche Plätze auch dann regelmässig aufsuchen, wenn sie während 
des Tages zwecks Futtersuche gezwungen sind, weit umherzustreifen. 

Auch die Gärten werden dann zum Winterschutz geeignet sein, wenn wir in einer 
Ecke eine Nadelholzgruppe anlegen und dieselbe mit beerentragendem Buschwerk um- 
geben. Überdies ist der Nadelbaum das schönste und besonders zur Winterzeit das an- 
sprechendste Ziergewächs. Für den Futterplatz ist seine, gegen den Wind Schutz bie- 
tende Nähe erwünscht. 

Unsere aufstrebende Landwirtschaft hat aber nicht nur ungünstige, sondern auch 
solche Einrichtungen, die für die Vogelwelt von Nutzen sind. Die an Zahl stets zuneh- 
menden Fischteiche, mitunter solche grösster Ausmasse, sichern trotz intensiver Schilf- 
Gewinnung dem Wasserwild Lebensraum und Nistgelegenheit und die weiten Wasser- 
flächen locken ihre Zugscharen heran. Für einige Arten werden aber die geplanten 
Wasserspeicher mit ihrer ausserordentlichen Ausdehnung von noch grösserer Bedeu- 
tung sein. 

Für unsere Vogelwelt ist auch der in den letzten Jahrzehnten emporgekommene 
Reisanbau günstig. Die an den Flüssen Tisza und Körös seither entstandenen Reiher- 


DE i 35 


kolonien (Seiden-, Rallen- und Nachtreiher) sind der Anziehungskraft der Reisfelder, 
diesen Nahrungsquellen ersten Ranges, zuzuschreiben. 

Günstig sind auch die Feldschutz-Waldstreifen und die, den Wind abschwächenden 
Waldstrecken; die Errichtung solcher ist erwiinscht. Heute kénnen wir stellenweise 
bereits gut gediehene Bestände solcher Art vorfinden. Zwar sind diese infolge der un- : 
mittelbaren Nachbarschaft der verheerenden Wirkung der chemischen Insektenbe- 
kämpfung auf den Ackern ausgesetzt und infolgedessen als Vogelasyle von minderer 
Bedeutung. 

Unsere emporstrebende Landwirtschaft hat also für die Vogelwelt sowohl ungün- 
stige, wie auch günstige Veränderungen aufzuweisen. Unsere Aufgabe ist es, die Inten- 
sität der unvorteilhaften Wirkungen abzuschwächen, den günstigen Erscheinungen 
hingegen zu Hilfe zu kommen. Unter den ungünstigen Wirkungen können wir gegen 
die chemische Insektenabwehr wohl wenig tun; umsomehr müssen wir aber auf dem 
Gebiete der Bezähmung schadebringender menschlicher Leidenschaften tätig sein, denn 
paralell mit der Bevölkerungszunahme wächst beständig auch die mittelbare oder un- 
mittelbare zerstörende Wirkung der menschlichen Gesellschaft. Nicht zuletzt we- 
gen der Beschleunigung des Verkehrs und der Zunahme der Fahrzeuge. Infolge der re- 
gelmässigen Inanspruchnahme mehrerer unserer Seen und Flussarme für Sportzwecke 
ist der Bestand an Wasserwild dort stark zurückgegangen, ja einzelne Vogelarten ver- 
schwanden gänzlich. Durch den Bevölkerungszuwachs haben sich aber auch die, die 
Vogelwelt aus Passion dezimierenden Elemente, wie die erwerbsmässig handeltrei- 
benden Voselsteller, Vogelschützen, Eiersammler, Winkelpräparatoren, Falkner usw. 
vermehrt. Ihre Massregelung beabsichtigt die Regierungsverordnung No. 23/1962 
(7. VI.) von der Durchführung der Gesetzesverordnung No. 18/1961 über den Natur- 
schutz, deren $ 17 die Strafsanktion der Vogelschutzverordnung No. 59/1954 (9. IX.) 
M. T. modifiziert uzw. auf die Weise, dass insoferne die Handlung nicht als Verbrechen 
gilt, der Täter mit einer Geldstrafe bis zu 3000 Ft belegt werden kann. 

. Anfangs haben wir der Vogelschutzverordnung in der Weise Geltung verschafft, 
bzw. dieselbe auf die Weise bewusst gemacht, dass wir den ganzen Text in unserer 
Vozelschutzanleitung-Broschüre veröffentlichten. Mit der Gratis-Versendung dieser 
Heftchen haben wir die Kenntnis der Verordnung verbreitet und zwar mit recht gutem 
Erfolg. Es sind uns schon etliche Fälle bekannt, wo Zuwiderhandelnde, hauptsächlich 
Vozelsteller, Markthändler, von der Behörde auf frischer Tat ertappt und mit einer 
Geldbusse bestraft wurden. Auch die Frage des Luftgewehr-Gebrauches wurde ge- 
regelt. Die Polizeiverwaltungs-Abteilung des Innenministeriums erteilt die Erlaubnis 
zum Ankauf von Luftgewehren nur Körperschaften und Sportvereinen; der Kauf 
von Luftgewehr-Munition wird nur fallweise und für eine bestimmte Menge zugelassen. 
Laut Stellungsnahme des Jagd-Inspektorates für das Komitat Pest sind ausserhalb der 
bewohnten Gebiete liegende Strecken als Jagdrevier zu betrachten, wo selbst die, ihrem 
Pachtgut nach zur Jagd berechtigten, nicht befugt sind von einem Luftgewehr Ge- 
brauch zu machen. Privatpersonen sind vom Kauf von Luftgewehrmunition ausge- 
schloss n. Gegen Leute, die mit einem Luftgewehr in der sogenannten „Grünen Zone“ 
(in Gärten, Obstanlagen) angetroffen werden, wird, da dies als Wilddieberei gilt, das 
Verfahren engeleitet. Die in den städtischen Parks mit dem Luftgewehr begangene 
Vergehen werden auf Grund der Verordnung No. 6/1957, Paragraph 17, Punkt l des 
Hauptstädtischen Rates als Parkbeschädigung betrachtet und mit einer Geldstrafe 
bis zu 500 Ft geahndet. 

Wir trachten den Schutz der im Rückgang befindlichen Vogelarten auch dadurch 
zu heben, dass wir das Anlegen neuer Naturschutzparks in Vorschlag bringen. Die in 
der soz. Päkozder Ecke des Velence-er Sees sich in einer Flächengrösse von 420 Ha 
geschlossen erstreckende Schilfwildnis wurde vom Landesnaturschutzamt im Jahre 
1958 zum Schutzgebiet deklariert. Seither hat sich der Bestand an nistenden Paaren 
des Silberreihers, Löfflers und der Graugans befestigt und ist in dauerndem Zuwachs. 
Den Naturschutzverordnungen zufolge haben sich aber die obgenannten Arten nicht 
nur in den Schutzgebieten, sondern auch an den Fischteichen der Hortobägy ange- 
siedelt und vermehrt. Besonders bedeutend ist der Bestand an Graugänsen. 

Im Interesse der Verbreitung von Kentnissen über.den Vogelschutz haben wir uns 
auch mit dem Herausgeben von Büchern und Broschüren, ferner mit Rundfunkvor- 
trägen, Teilnahme an Ausstellungen, mit Aufsätzen und unmittelbaren Sachberatun- 
gen betätigt. Es erschienen die III. (1959), IV. (1962 und V. (1964) umgearbeitete und 


36 


erweiterte Ausgabe von VERTSE — Tirpy’s Werk: Die Vögel von Wald und Flur; in der 
Redaktion ADALBERT VERTSE’s die V. Auflage (1963), von OTTO HERMAN’s ‚Vom 
Nutzen und Schaden der Vögel” ; die II. Auflage unseres Heftes Anleitung für den Vogel- 
schutz und die künstliche Ansiedelung von Vögeln (1961, VERTSE); die II. Auflage des 
Buchvs (1961) von A. VERTSE: Vogelschutz. Der Grossteil der Absätze über Vogelkunde 
. und Vogelschutz des in 1958 erschienenen Landwirtschafts-, sowie Gärtnerei-Lexikons 
(1963) ist von A. VERTSE, der, der Benennungsworte des Forstlexikons (1964) aber von 
IMRE PATKAY bearbeitet worden. È 

Ein bedeutender Schritt zur Verbreitung der Vogelschutzkenntnisse ist die Errich- 
tung des „Titus Csérgey Vogelschutz-Gedenkmuseum“-s in Ábrahámhegy, am Ufer des 
Balator.-Sees. Auf Ansuchen unseres Institutes hat der Gemeinderat das Abraham- 
hegy-er Wohnhaus des Gründers und Verbreiters des praktischen Vogelschutzes in 
Ungarn nach dem Tode Csörsey’s für Museums-Zwecke zur Verfügung gestellt. Die 
Idee wurde von der Museums-Oberdirektion Veszprem aufgegriffen und unter der fach- 
lichen Leitung unseres Institutes als Filiale des Keszthely-er Balaton-Museums mit 
auszezeichnetem Sinn durchgeführt. Das Museum wurde am 8. VIII. 1964 durch ALBERT 
VERTSE eröffnet. Dieses bescheidene Museum macht uns mit der Tätigkeit CSORGEY’s 
und J. VON6czKy’s — die beide in Ábrahámhegy ansässig waren — auf dem Gebiete 
des Vogel- und Naturschutzes, ferner mit den Mitteln und Methoden des praktischen 
Vogelschutzes bekannt. Es wird im Kreise der den Balaton in breiten Massen auf- 
en Sommerfrischler und Touristen vermutlich bald zur Volkstümlichkeit ge- 
angen. 


37 


VARIACIOS TANULMANYOK A HAZI VEREBEN 


dr. Keve Andras 


2 


Az 1958. évi helsinki XII. Nemzetközi Madártani Kongresszuson már — írásban — 
beszámoltam. a házi verében (Passer d. domesticus L.) végzett variációs vizsgálatom 
akkori állásáról, melyet lezárni nem tudtam, mivel több beígért vizsgálati anyag a 
kéziratzárásig nem, érkezett be — ahogyan még jelenleg is Mexikóból részben, és Új- 
Kaledóniából a jelzett anyagok nem érkeztek meg. Ebben a tanulmányomban meg- 
adtam. a részletes veréb-irodalmat és ismertettem, hogy milyen irányú kutatások foly- 
tak eddig a verébbel. Ezekre a részletekre tehát nem. kell még egyszer kitérnem. 

Célkittizésem hármas volt: 1. Hogyan befolyásolják a városok másodlagos színhatás- 
sal, a szennyeződéssel a veréb-populációkat? 2. Találunk-e különbséget a síksági és 
magashegységi populációk között? 3. A nem. őshonos, hanem. betelepített verebek a 
meghonosodásuk óta változásokon estek-e át? 

Az első két kérdést megválaszoltam. Az újabban gyűjtött anyagok ezen véleménye- 
met nem, módosították. Nem. tértem ki tanulmányomban arra a természetszerűleg fel- 
vetődő kérdésre, vajon egyenértékű anyagokat hasonlítottam-e össze, és a vedlés, he- 
lyesebben a színezet-változás, mivel a nászruhát a verebek a tollazat kopása folytán 
nyerik, hogyan befolyásolják az összevetést. NIETHAMMER (1937) és még részletesebben 
WITHERBY (1948) foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és arra az eredményre jutottak, hogy 
a színek nászruhában élénkebbek, kontrasztosabbak lesznek, a torok és begy feketesége 

edig egyöntetűbb fekete. Vizsgálati anyagom. azt mutatja, hogy ez alól az általános 
tétel alól sok kivétel adódik, és mivel a színváltozás a kopás következménye, így rend- 
kívül variál. Az új anyagomban különös súlyt helyeztem. arra, hogy a nászruhás pél- 
dányokat összevessem, ugyanazon terület nyugalmi ruhás példányaival, és arra az ered- 
ményre jutottam, hogy az alábbi eredményeim megállnak ilyen viszonylatban is, és 
ezzel külön foglalkoznom, nem. érdemes. A példányoknál legfontosabb a csőr szineze- 
téből kiindulni, mely a nászruhában fekete, nyugalmi ruhában szaruszínű, és így meg- 
itelhetni a példányok egyenértékűségét, amit vizsgalatom folyamán következetesen 
keresztül is vittem.. 

Az első kérdésemre, hogy találunk-e a városi és vidéki veréb-populációk közt kü- 
lönbséget, a méretek tekintetében nemleges választ kaptam. A. szinezetben természe - . 
tesen a szennyeződés folytán a városiak lényegesen sötétebbek, de ha a kormot, piszkot 
el is távolítjuk, úgy látszik, hogy a színezetük a vidékiekkel szemben valamivel tom- 
pább, kiváltképpen az alföldi példányokkal szemben. Inkább a középhegységiekével 
egyező. 

ae második kérdésünk, hogy a siksagi és magashegységi ver&b-populäciök különböz- 
nek-e egymástól? Ha alföldi, lehetőség szerint tanyai példányokat hegyvidéki falvak 
verebeivel összevetjük, a különbség annyira szembeötlő, hogy ha nem ismernénk az 
ökológiai adottságokat, és a példányok egymástól távolabbi területekről kerülnének 
kezünkbe, bizonyára külön alfajoknak tekintenénk. Tehát a nagy ökológiai különbségek 
erősebben nyomják rá bélyegüket az egyes populációkra, mint az alfajilag differenciá- 
lódott populációk eltérései némely esetben — kivéve a tojókat. — Amíg a síkvidékiek 
hátszínezete élénk rókavöröses-barna, és testaljuk élénk fehéres, addig a hegyvidékiek 
általában tompább színezetűek, a testalj szürkésebben lehelt. A hegyvidékiek közt is 
vannak helyi különbségek, mert mig az Alpokból és az Eszaki-Kärpätokböl a verebek 
tompábbak, addig a Keleti-Kárpátokból származó példányok hátszínezete az előbbiek- 
kel — de nem a síkvidékiekkel — szemben rőtebb-barna. Ugyanez áll az alföldi városok 


39 


peremterületeire is, melyek inkabb a sikvidéki jelleget, mint a varosi jelleget veszik 
fel, bar nem mindenütt, mert pl. Szeged és Cegléd környékén all, hogy a verebek sik- 
videki jellegüek, ellenben a Debrecen környekiek mar inkäbb värosi jellegtiek. 

Méreteikben a különbségek elenyésznek, talán csak ha a magashegyieket együtt 
számítjuk a közephegysegiekkel, akkor mutatkozik némi kis eltolódás, amennyiben az 
utóbbiak átlagértéke magasabb. A hímekre vonatkozólag a következő táblázatot kap- 
tam az általam vizsgált anyagban : 


Ala Yo mm 16. 2277-1852 19) 80 Sil 82 RSS RS ee SG 
Alföld 1 1 9 13 13 8 6 4 — = = 
Közepmagas hegység 1 3 15 14219714 7 3 —  — 1 
Magashegység land 6 6 9 4 4 lo ee 


A házi veréb vertikális elterjedésére vonatkozólag, mint azt az előző dolgozatomban 
is említettem, aránylag kevés adat van. Most csak a közép-európai adatokat állítottam 
össze : BURG (1922) szerint Svájcban 1500 m-ig, néha 1800 m-ig hatol fel az alpesi fal- 
vakban. DESFAYES (1951) vonuló verebeket még 1530 m, sőt 2200 m-en is talált a há- 
gókon. SCHÖLL (1959) a Brenner-hágón (Tirol) 1370 m. magasan költési időben (1959. 
VI. 17.) 10 darabot észlelt az osztrák vámépületek körül. Mosansxy (in litt., 1958) 
az Eszaki-Kärpätokban 500 m-en felül nem talált verebet a falvakban. STOLLMANN 
(in litt.) Lipto- Teplickán megtalálta 1000 m-en februárban. STRAUTMAN (1954) szerint 
az Eszakkeleti-Kárpátokban 900 m elterjedésének felső határa. KoHL (in litt., 1957) 
a Keleti-Kärpätokban 600 m-en felül fekvő falvakban nem találta meg, ellenben 
GYŐRFI SÁNDOR (in litt., 1958) 1200 m-en is gyűjtött a Déli-Kárpátokban. Így a veréb 
vertikális elterjedése Európában nem. ér el túl nagy magasságot. 


Az egyéni és lokális variációkról az előző tanulmányomban bőven szól- 
tam, így ratérhetek a harmadik kérdésre, mely jelen dolgozatom tulajdon- 
képpeni tárgya. Előre kell bocsátanom, hogy azt hangsúlyozom, miszerint 
kizárólag a törzsalakkal, a Passer domesticus domesticus L-vel óhajtok csak 
foglalkozni, alfaji vagy még magasabb rendszertani kérdéseket vizsgálni 
nem akarok, az őshonos populációk természetes terjeszkedése kérdésével sem 
kívánok foglalkozni. Problémám kizárólag az, hogy átestek-e vagy sem a 
tengerentúlra telepített házi verebek változáson? És mennyi idő alatt ? 


Észak-Amerika 


A házi verebeket 1850 őszén hozták be először Észak-Amerikába, a 
Brooklyn Intézet (New York) hozatta Angliából. Először kalitkában tartot- 
ták és csak 1851 tavaszán bocsátották szabadon őket, de a betelepítés nem 
sikerült. 1852-ben megismételték a kísérletet, és az már eredményes lett. 
A következő 30 éven át azután újabb és újabb szállítmányok érkeztek Ame- 
rika földjére New- Englandtól Utahig. Ezen szállítmányok java része már 
az európai kontinensről származott, így 1886-ig a házi veréb az Egyesült 
Államoknak csaknem egész területén elterjedt (FERGUS, 1884; BARROWS, 
1889; KALMBACH, 1940). 

Kanadát 1870 — 75 közt érte el terjeszkedése, bar lehetséges, hogy Kanada- 
ban is törtentek euröpai betelepitések. Tiz év alatt Ontario egész deli terü- 
letén megtalálható volt. Kanada legnagyobb részének zord éghajlata lehe- 
tetlenné tette a veréb tartós megtelepedését, és fokozott mértékben az em- 
berre utalja őket. Így észak-kelet felé alig tudott terjeszkedni, pl. New- 
Brunswicknak csak legdélibb részét szállotta meg. Quebec környékén is él. 


40 


Ontariöban az erdős területek kivételével megtalálható, sőt alkalmilag fel- 
hatol a Hudson-öbölig is, de a szigorú teleken itt kipusztul. 1920 óta — a 
lovas járművek használatának csökkenésével — megfogyatkozott. Sas- 
 katchewannak csak déli részét éri el elterjedése. Albertában felhatol Edmond- 
tonig és a Jasper Parkig. British Columbiában ellenben csak délen, főleg 
Vancouver környékén él. Ettől a vonaltól északra csak alkalmi előfordulá- 
sai vannak, így Mackenzie-ben Fort Simpson (62°) a házi veréb legészakibb 
előfordulása Amerikában (WEAWER, 1939; SNYDER, 1951). 

A déli irányú terjeszkedése csak lassabb ütemben folyt le. WAGNER (1959) 
részletesen fejtegeti ezt, és bar 1933-ban kisebb mesterseges betelepites is 
történt Hollandiából, ez azonban nem számottevő az Egyesült Államok fe- 
lől előretörő népességgel szemben (WAGNER). A házi veréb WAGNER szerint 
1916-ban a Mexikói-öböl partjai mentén Texasból (ALBUQUERQUE, New- 
Mexico, 1918) tört be Mexikóba, de Monterreynél és Toreonnál a hegyek 
megállították az ország belsejében, a tengerparton pedig Tampicónál ál- 
lott meg. A másik betörés a Csendes-óceán mentén történt és Mazatlan- 
ban figyelték meg először. Az irodalom itt ellentmondó, hogy mikor : 
WAGNER térképe szerint 1916, a szöveg szerint 1920: mig HEILFURTH 
(1931) szerint 1929. Megjegyzésem, hogy UDVARDY (in litt., 1960) szíves 
közlése szerint itt az 1960-as vancouveri egyetemi expedíció külön kere- 
sett számomra verebeket, de nem talált. 1961 augusztusban azonban 
begyűjtött a Puerto Vallarta völgyében Talisconál továbbá UDVARDY 
1962. júl. 29-én megtalálta a házi verebet Maria Madre szigetén is, és hogy 
WAGNER szerint már 1908-ban San Diegóban, tehát közvetlen a mexikói 
határon honos a veréb. Tény azonban, hogy a nyugati terjeszkedés gyors 
ütemben haladt dél felé a tenger partja mentén, sőt a Lerma, majd a 
Balsac folyók völgyein keresztül kelet felé is fordult és így ismét elérte a 
Mexikói-öböl partját, Veracruznál 1942-ben, LOETSCHER (1953) szerint ké- 
sőbb az Oxacai fennsíkot. 1933-ban már a fővárosban is ismert (WAGNER) . 
Toro (1950) és BLAKE (1953) szerint a déli tartományokban, mint Guer- 
rero és Chiapas tartományokban is megtalálható, bár települése szórvá- 
nyos. WAGNER szerint az isthmusban 1947-ben jelent meg a Tehuantepec- 
nél, 1948-ban Tuxtla Gutierreznél és San Cristobal környékén. Az első 
helységnél délebbre a tengerpart mentén valamint közelebb a guatemalai 
határhoz még nem találták meg (WAGNER). Ugyancsak ő fejti ki, hogy élet- 
módjában különbözik más populációktól a mexikói, mivel Mexikóban a 
veréb fákon keresi eleségét, és nem a földön. 

Nyugaton szintén terjeszkedett a veréb a szigeteken. A Bermudákra 1875- 
ben telepítették be a verebet (WINGATE, in litt. 1958), ahol meglehetősen 
elszaporodott (BOURNE, 1957). 

A Nyugat-indiai-szigetekre 1875 körül került első ízben a házi veréb, és- 
pedig a New-Providence szigetre, ahonnét azonban kipusztult, Kubára a. 
XIX sz. végén jutott el a veréb, ahol legkeletibb részeket kivéve elszaporo- 
dott, bár az utóbbi területen is szórványosan előfordul. 1903-4 közt kerül 
Jamaikara, ahol szintén elszaporodott. R.P. BENGRY (in litt., 1960) közlése 
szerint az északi parton igen szórványosan fordul elő, és végül egy kisebb 
település volt 1953-ban St. Thomas szigetén is ( BOND, in litt. , 1958). 


JP 7? 


Az Eszak-amerikai populäciöt, mint az elözö tanulmänyomban ismer- 


41 


tettem, sok szempontböl megvizsgältäk, ezen a helyen csak két tanulmä- 
nyomra utalok: Lack (1940) és CALHOUN (1947). LACK igen nagy anyagon 
kimutatta, hogy méreteiben az amerikai populáció nem ter el az euröpaitöl. 
A kérdést azonban nem láthatjuk tisztán anélkül, hogy meg ne említsük az 
angol populáció rendszertani problémáját. Mar STRESEMANN (1913) utalt 
némi különbségre. KLEINSCHMIDT (1915) P.d. hostilis néven írta le, majd 
HARTERT (1921) 150 y" angol példány méretét 72—81 (76,2) mm-ben, 
90 db kontinentálisét pedig 74,5—82 (78,9) mm-ben állapította meg, de csak 
1994-ban kisebb az angol példányoké 75 mm-nél, és csak 6% -ban nagyobb 
a kontinentálisoké 81 mm-nél, és így az elválasztást nem találta jogosult- 
nak. Ezt a véleményét a későbbi angol kutatók is osztották. Kis sorozat 
alapján, mint amilyen az enyém is volt (6 db) a kis méret és a melegebb, rő- 
tesebb színek alapján jól elkülöníthető alfajnak tűnnék, bár színezetben 
igen közel áll a magyar dombvidéki sorozathoz. 


Lack (1940) méretei a következők : 


Németország (37) 74— 81 (77,8) 
Anglia (100) 71-80 (75,7) 
USA keleti államai (107) 73-81 (77,2) 
USA, közep-nyugat (77) 74 — 82 (77,0) 
Berkeley, Kalifornia (77) 74 — 80 (76,7) 
Dél-Kalifornia (67) 74—81 (77,2) 


Vegeredmenyben szerinte csak a kaliforniai különbözik egy keveset a 
többi populäciôtél mivel csőre valamivel hosszabb. 

CALHOUN (1947) arra mutat ra, hogy bár BARROwsnak (1889) 80 feljegy- 
zése van a verebek betelepítéséről, azonban megfeledkeztek annak a leszö- 
gezéséről, hogy vajon Angliából, vagy milyen más országból történtek-e 
azok. Ma már ez meg nem állapítható, pedig a különböző populációk keve- 
redése folytán estek át az amerikai veréb-populációk változáson. CALHOUN 
(1947) Washington és New York közötti területről 58 g7g'-et vizsgált, me- 
lyeket 1886 előtt gyűjtöttek, és a szárnyméretek középértékét 76,51 +1,42 
mm-ben állapította meg, míg az 1908-1945 között gyűjtött példányok kö- 
zépértéke 77,60 mm, tehát a szárnyméretekben nagyobbodás állott be. 
A keveredésen kívül ennek közelebbi okát keresi, és nézi a meteorológiai fak- 
torok hatását az életképes öröklődésre. Idézi Bumpus (1898) dolgozatát, aki 
1898. II. 1-én Providence (Rhode Island) határából egy igen kemény hó- 
zivatar után 136 verebet kapott. Az elhullott verebeket alapos morfológiai 
vizsgálat alá vetette, beleértve a csontvázukat is, és arra a következtetésre 
jutott, hogy a szélsőséges méretű példányok mortalitása nagyobb. Towns- 
END és HARDY (1909) már megállapították, hogy New- Englandban élő ve- 
rebek méretei nagyobbak, mint az angol példányoké, vagy mint az eredeti- 
leg meghonosítottaké. CALHOUN vizsgálati anyaga 1614 példány. Vizsgá- 
lata főleg arra terjed ki, hogy a fagyokat és a különböző klímákat hogyan 
állják ki a verebek. Eredménye, hogy a nagyobb méretű példányok a hide- 
get, a kisebbek a meleget jobban állják. Így a veréb-populációk kialakulása 
a természetes kiválasztódás közbejátszásával örökletes alapon nyugszik. 

Természetesen ilyen nagyarányú vizsgálatok után alig lehet hozzászólá- 
som az amerikai verebek variációjának kérdéséhez, hiszen ezekhez mérten 


42 


az anyagom csekély: Jasper Park 1 (2), Vancouver 26, East-Chicago 32, 
Buena Park (Kalifornia) 4, Gainsville (Florida) 4, Bermuda 33, Mexiké 2. 
Saját anyagomhoz csak annyit jegyezhetek meg, hogy egybehangzóan az 
előttem végzett vizsgálatokkal megállapíthatom, az egyes populációk kö- 
zött alig akad különbség. Az amerikai verebek általában a magyar domb- 
| vidéki populációknak felelnek meg, és a színezetük tompäbb a magyar al- 
földi példányokénál. Szemben a kanadaiakéval a floridaiak valamivel rőte- 
sebbek, hasonlóképpen a kaliforniaiak és a mexikói is a rőtes hátú és fehéres 
hasú csoporthoz tartoznak, de a rókavörös színük sötétebb a magyar alföl- 
dieknél. A bermudaiak is a sötét rókavörös típushoz tartoznak. Rőtebbek- 
mint a magyar dombvidékiek, de sötétebb rőtek a magyar alföldieknél. 
Meglehetősen egyeznek a finn, angol és kanadai példányokkal, de közelebb 
állanak a kaliforniaiakhoz, mint a floridaiakhoz. Az eredmény tehát egye- 
zik HEILFURTHEvel (1931), aki szerint a mexikói verebek is rőtesebbek. 


A testaljon a kaliforniaiak és a bermudaiak különösen egyeznek fehéres 
színükkel a magyar alföldiekkel, ellentétben az angol és finn példányok 
szürkés árnyalatával. 


A tojók nem mutatnak semmiféle különbséget. 
Vedlési és átszíneződési idejük egyezik az európai állományéval. 
A hím példányok szárnyméretei alapján a következő táblázatot nyertem : 


PE nn oa 78. 79 80, 81.782 83 


Vancouver = 2 2 5 1 = 2 = 
East-Chicagé — 3 5 3 OR ae ee TRE 
Kalifornia == = = 1 = 1 = == 
Florida 1 = 1 = = = = 
Bermuda 1 2 7 6 7 3 1 
Mexiké = - = = = = 1 = 


Gyér adataim úgy látszik, alátámasztják CALHOUN eredményeit, ha az 
északi területekről kiindulva a szubtrópusi tengerpart felé haladunk. Ezek- 
ből azonban következtetést levonni az anyag kicsi volta miatt merészség 
lenne. Viszont a Bermudák északibb fekvésénél fogva az ott élő verebek 
méreteikben az átlagos kontinentális populációkkal egyeznek, csak a színe- 
zetükben mutatkozik némi tengerközelségi hatás, mint ahogyan a vancou- 
veriek is egy árnyalattal világosabbak a chicagóiaknál. UDvARDY (in litt., 
1963) volt szíves értesíteni, hogy R. F. JOHNSTEN és R. K. SELANDER elö- 
adást tartottak (Science, 144 (1964) p. 548—550). Eredményeink egybe- 
vágóak. A madarak szennyeződése sem olyan nagy fokú, aminek magyará- 
zata, hogy UDVARDY szíves közlése szerint (in litt., 1958) Vancouverben a 
veréb nem képes megélni a város belsejében, csak a városszéli farmokon, 
gazdasági udvarok közelében tanyáznak. 


A. veréb vertikális elterjedésére vonatkozóan egy adatunk van Ameriká- 
ból, hogy Jaspers Parknál 1100 m-en él még veréb. 


43 


Del-Amerika 


Észak-Amerikába mint FERGUS (1884) fejtegeti, a rovarkärtevök ellen 
hoztäk be a verebeket, ugyanigy Dél-Amerikaban is az elsö betelepites 1872- 
ben történt Buenos Aires környékén az Oiketicus platensis nevű kártevő 
elleni védekezés céljából (WETMORE, 1924, GEBHARDT, 1926, 1944; SICK, 
1957, 1959.) Ezt azután több uj betelepítés követte, főleg Németországból. 
1890-ig számuk erősen megnövekedett, és 1898-ig kb. 50 mérföldes körzet- 
ben terjedt el, s ezek után rohamos módon terjedt a veréb a Centralis Pro- 
vinciák felé. 1917-ben elértea Chaco területet (WETMORE, 1924), 1920-ban 
a Rio Negro tartományba is behatolt, és Kovács ANDOR szerint (in litt. 
1958) még El Bolson határában is gyakori az argentin-chilei határ közelé- 
ben. 1957-ben egész Patagoniában elterjedt, sőt a Tűzföldre is benyomult 
a veréb (GEBHARDT, in litt. 1958). 

1888-ban jelenik meg Uruguayban, ahol 1913-ig elszaporodott. 1920-ban 
Asuncion (Paraguay) környékén közönséges (GEBHARDT, 1944), 1917-ben 
lépi át Brazília határát észak felé, ahol 1957-ig az összes déli kerületekben 
megvetette lábát, de a 10. déli szélességi fokot nem lépte át, csupán LAKÓ 
KAROLY találkozott 1927—-29. években Parában (Belem) verébbel. Terjesz- 
kedésében még ma is nagy szerepe jut az emberi mesterséges továbbhurco- 
lásnak (SICK, 1957). SICK (1959) kiegészítette adatait, melyek szerint nem- 
csak Argentína felől terjeszkedett a veréb, hanem 1903-ban állapítható meg 
az esztendő, amikor Rio de Janeiróban telepítették be Portugáliából. Rész- 
letes térképet ad mai elterjedéséről, mely északra a déli szélességig 15 fokig, 
nyugatra Bolíviáig, majd 1910-ben Minas Geraiesba terjed, de rámutat to- 
vábbi terjeszkedési lehetőségre is. Bolíviában először KRIEG találta 1926- 
ban a felső Pilcomayönäl, majd 1936-ban BonD és MEYER De SCHAUEN- 
SEE is megtalálták Villa Montesnél (1942). 

Ebből a telepítésből származnak a Falkland-szigetek verebei is, HAMIL- 
TON (1944) 1919. októberében Montevideóból hajón utazott Port Stanleybe 
és a hajóján 20 verebet vett észre, melyek Port Stanley előtt a partra repül- 
tek, s azóta a veréb elterjedt a Falkland-szigeteken (BENNET, 1926). R. W. 
Woops volt szíves közölni velem (in litt., 1959), hogy “... a friend of mine 
who recently (1959. V. 26.) came to Stanley from Grytviken, South Geor- 
gia, informed me, that there was only House Sparrow there. He thought it 
almost certain that it had arrived by means of an "assisted passage" on a 
whaling transport vessel from Argentina . . . " . 

Chilébe közvetlen Európából telepítették be a verebet, még pedig 1917- 
ben Concepcion környékére. Ezt azután több más betelepítés is követte, 
főleg Franciaországból. 1933-ig elérte Valdivia és Correl környékét (SCHNEI- 
DER, 1938). További terjeszkedésére vonatkozólag GEBHARDT (in litt., 
1958) a következő adatokat volt szíves rendelkezésemre bocsátani: A. W. 
JOHNSON 1958-ban gyakorinak találta a verebet Chiloe szigetén, Dr. 
KUSCHELL 1955-ben megfigyelte a Juan Fernandez-szigeten (Robinson- 
sziget). A. W. JOHNSON szives közlese szerint (in. litt., 1960): “Unkown in 
this country at the turn of the century, it is now found through the country 
from Arica to Magallanes and Tierra del Fuego excepting only the high 
Cordillera (above 3000 metres)“. Chile felől terjedt be Peruba is. KOEPCKE 


+ 


(1952) szerint Lima és Callao környeken gyakori. Szives értesitése szerint 
(in litt., 1960) a perui Andok nyugati oldalán azóta újabb megjelenéseit is 
ismerik. GOODWALL, JOHNSON és PHILIPPI (1915) szerint elérte a Hüsvet- 
szigeteket is, Saley Gomez szigeténél (GEBHARDT). 

A dél-amerikai házi verebek variaciöjaröl eddig csak LAUBMANN (1930) 
írt, aki szerint 9 db St. Fé-tartományból (Argentína) származó példány nem 
üt el az európaiaktól. Magamnak is aránylag csak kis vizsgálati anyag 
állott rendelkezésemre. 

Rio de Janeiro 7, Buenos Aires 1, El Bolson és Quinto (Rio Negro, Arg.) 
21, Santiago 2, Montevideo 5, Port Stanley (Falkland Isl.) 4. 

A braziliai, uruguayi és buenosi példanyok erösen rökavörösek, erdseb- 
ben, mint a magyar alföldiek, a testalj pedig fehéres. Ezzel szemben az An- 
dokböl es Chiléből származó példányok színezete tompabb, a montevi- 
deöiak pedig a kettő között állanak, de közelebb a brazilokhoz. A näszruhäs 
braziliai példany tollazata erösen kopott, vörössege egyezik a magyar al- 
földiekkel. A testalj valamennyinel feheres. Ebben az auszträliaiakkal is 
egyeznek, de nem olyan fehér, mint az afrikaiaké, nem is sziirkésen, hanem 
kremszinüen árnyalt. Egyezönek mondható a magyar alföldiekevel, bar 
az utöbbiak jobban variälnak. A kelet és nyugati dél-amerikai verebeket 
összevetve, az utöbbiak tompabb szinezetével jar a testalj szürkesebb 
volta is. 

A falklandiak a nyugatiakkal egyeznek — és nem akeletiekkel, mely 
populäciöböl származnak voltaképpen, tehát kettős átalakulásról van itt 
. szó — egyeznek továbbá a magyar dombvidéki példányokkal mind a hát, 
mind. a testalj színezetében, hasonlatosság fedezhető fel a kanadaiakkal 
összevetve is. 

A szárny méreteikre nézve a következő táblázatot kaptam : 


O0 
© 
O0 
an 
O0 
bo 
[0 ©) 
DI 


Ala gg mm 75 76 77 78 79 
Rio de Janeiro = = the = 1 
Montevideo = = _ 1 = 
Buenos Aires = = = = = 
El Bolson 2 = 3 = 1 
Santiago — — — — 
Port Stanley — — 1 1 


Pi EVE | 
| 
| 
fd 


1 


Ra kell ternünk a vedlés kerdesere, mely elterest mutat az eurdpai és 
észak-amerikai populációk színezete változásának időpontjával. WAGNER 
(1959) már rámutatott, hogy Mexikóban nem a tél, hanem a nagy hőségek 
idején költ a veréb, nyilván tehát ez érinti a színezetük változását is, a fió- 
kák kirepülésére vonatkozólag a következő adatokat közli: Veracruzban 
IV — VIII, Tuxtla Gutierrezben pedig II— VII között nem látott kirepült 
fiatalokat. Különben a veréb Mexikóban költ bármely időben. 

A. dél-amerikai példányok közül soknak feje tetejének szürkeségében min- 
dig marad egy kevés olív fuvallat a tollak csúcsán — magyar példányokon 
ez csak egészen elvétve fordul elő, bár volt májusi nyugalmi ruhás példány 
is. — A brazíliai példányok között akadt olyan is, melynek tollazata erős 


45 


kopottsäga ellenere is megmaradt ez a nyom. Az uruguayi mäjusi ida 
nyok nyugalmi ruhaban vannak. Az argentinaiak közülaIX — XI-iesI-ihim 
feje mondható sziirkének, de még az X-i példány feje teteje is olivan lehelt. 
A braziliai és uruguayi V — VI-i példanyok szinezete megfelelt a magyar teli 
peldänyokenak. A VIII-i es II-i csöre ellenben fekete, tollazata igen kopott, 
s ugyanebből az időből egész fiatal példányokat is kaptam Laxotdl. — Az 
Andokból származó argentin példányok közül a VI-i nyugalmi ruhás, a V-i 
átmeneti ruhás, a IX és X-i fekete csőrű nászruhás. I és II-ben Kovács 
6 fiókát is gyűjtött. A chilei VII-i példány csőre csaknem fekete, ellenben 
a torokfolt nem egyenletesen fekete, feje teteje szürke. 

A falklandiak IV-ben nyugalmi ruhában vannak, a VII-iak is még csak- 
nem ide sorolhatók, bár az egy napon lőttek közül egyik csőre már csaknem 
fekete, szóval kezd kiszíneződni, az VIII. példány csőre csaknem tiszta 
fekete. 

Ez tehát azt mutatja, hogy a dél-amerikai populáció alkalmazkodott a 
helyi klimatikus viszonyok hoz, és nemi funkciójuk ideje megfordult. 

Az elterjedésük klimatik us körülményeire Sick (1957) és WAGNER (1959) 
bőven mutattak rá, hogy a tropikus klíma állja útját az előretörésnek. 
SCHNEIDER (1938) a chilei déli irányú terjeszkedés és viszonylag lassú üte- 
mének okát az emberi települések elszórtságában keresi. 


Ausztrália és Óceánia 


Ausztráliában a házi veréb első betelepítésének idejét PEscorr (1943) 
szerint nem ismerjük pontosan, de az 1850-es évek elején kellett történnie 
éspedig Melbourne területén, mivel arra már van adat, hogy 1856-ban ju- 
talmat tűztek ki a verébtojás szedésére. Ezt azután több más betelepítés is 
követte, úgy hogy az 1870-es években a veréb Melbourne környékén igen 
elszaporodott (CAMPBELL, 1943). SAGE (1957) szerint 1863-ban történt egy 
nagyobb arányú telepítés (120 db) a melbourne-i Botanikus Kert területére, 
de 1864— 1872 között is történt több betelepítés. A vasút építésével kap- 
csolatos emberi települések megkönnyítették és meggyorsították a veréb 
terjeszkedését. New South Walesben ettől függetlenül 1864-ben telepítették 
be először a verebet (SAGE). Sydney környékén például 1920 körül gyakori 
volt, de SAGE ismerteti részletesen is, hogy az állam területén széltében el- 
terjedt. Queenslandben szórványos az elterjedése. 1920-ban elérte Dalby-t 
(Bunya Mt.), s 1948-ban Milest valamint Rockhamptont, de annál észa- 
kabbra nem nyomult (SAGE, 1957) South Australiában a terjeszkedési góc 
kétségtelenül Adelaide. Elterjedése azonban csak a Spencer-öböl környé- 
kére és a vasútvonal mentére szorítkozik, legnyugatabbra Tarcooláig ha- 
tolt. Nyugaton ugyan 1927-ben Freemantle kikötőjében is láttak egy párt, 
mely nyilván valamelyik hajón érkezett (SAGE, 1957). Tehát az ausztráliai 
elterjedés inkább a déli és keleti partok közelségére szorítkozik, se a konti- 
nens belsejében, sem északon, sem nyugaton nem honosodott meg. Pedig 
a hajóforgalom a meghonosodását még ma is elősegíti. Így SZENT-IVÁNYI 
(1960) megfigyelte, hogy 1950-ben hajójukon szintén voltak verebek, amely. 


46 


hajö Bremenböl indult és Szueztöl megälläs nelkül futott Sydneyig. A ve- 
rebeket 6 csak Szuez utan vette észre, igy nem biztos, vajon a P. d. domesti- 
cusröl van szó, melyek talán Bremenben telepedtek a hajóra, vagy P. d. 
nilotrcus-r6l, melyek csak Szuezben csatlakoztak volna hozzájuk? Minden- 
esetre óvatosságra int az eset és a tengerpartok közelében számításba kell 
vennünk a jövőben más alfajok keveredését is. 

Az ausztráliai terjeszkedés folytatódott az óceániai szigeteken is — a 
Húsvét szigeteken külön tárgyalom ezeket, mivel onnan nyilván Chiléből 
kerültek a verebek oda. Az első állomás Tasmania, ahova W. BRYDEN 
szerint (in litt., 1958) 1862-ben jutott el Hobartba — LE SovEr (1958) 
szerint 1867-ben Melbourne-ből telepítették be — SAGE (1957) szerint 1861- 
1871 között Adelaide-ből Launcestonba is telepítettek verebeket, vala- 
mint azóta a King és Flinders-szigeteken is megtelepült. 

SARASIN (1913) megtalálta a verebet Új-Kaledónia szigetén is. Szerinte 
La Foában gyakori volt (GEBHARDT és SzIJJ JÓZSEF in litt.). F. Contc sze- 
rint (in litt., 1960): ,,L’espéce semble assez commune dans la région de 
Nouméa et dans la plupart des centres de la Côte Ouest, La Foa, Bourail, 
Poya, Pouembout, Koné, Gomen, Koumac. Sur la Cote Est, l’espèce existe 
a Houailou, mais je ne saurais affirmer si elle existe dans les autres centres. 
C’est une espèce quis’ éloigne rarement des villages car on ne l’observe 
jamais dans les zones inhabitées.”’ 

F. C. KinsKy (in litt., 1959) szíves értesítése szerint a veréb új-zélandi 
behurcolására vonatkozólag a következő irodalmi adatokat találjuk : G. M. 
THOMSON (1925, 1926) szerint az első behurcolás ideje bizonytalan, de 1862 
előtt nem volt veréb New Zealandon. 1864-ben a Nelson Society hozatott 
verebeket, de csak egy ért élve oda. 1865-ben a ,, Viola" nevű hajó 36 párt 
hozott Glasgowból Aucklandbe, de csak 2 madár érkezett meg élve. 1867- 
ben 5 veréb jutott Canterburgba, 47 pedig Aucklandbe. 1868-ban az Otago 
Society 3 példányt, 1869-ben 11-et bocsátott szabadon. 1871-ben Stoke-nál 
6 példányt eresztettek ki, és ettől fogva a házi veréb rohamosan terjeszke- 
dett New Zealandban. Az 1953-as madárjegyzék szerint már nemcsak mind 
a két főszigeten, hanem a környező kisebb szigeteken, mint Chatham, 
Auckland, Snares és Campbell szigeteken is megtelepedett a veréb (GEB- 
HARDT in litt.). 

New Zealandból indult ki a további térhódítás. G. Harcx (in litt., 1957) 
szerint innen telepítették 1871-ben a verebet Oahura szigetére a Hawaiiok- 
ra, ahol azután gyakori madár lett. Innen eljutott a többi szigetre is, de 
azokon nem tudott elszaporodni. 

Az ausztráliai verebekről egy kisebb sorozatot vizsgält SAGE (1957), aki 
megallapitja, hogy szinezetében nem ter el az euröpaiaktöl, ellenben a 
szarnymeretek közeperteke csak 72 mm, szévai igen alacsony. Nekem is 
csupán 27 go és 10 99 példányt sikerült megvizsgalnom Melbourne és 
Sydney vidékéről, további 15°-t Tasmaniäböl, New-Zealandböl 7 cc" és 6 
O ?-t és a Hawaii szigetekről 6 dd és 2 29-t. 

Szinezetre az auszträliai és tasmaniai verebeket a magyar dombvidekiek- 
kel összevetve azt találtam, hogy a hätszinezetük világosabb azokénäl, de 
sötétebb az alföldieknel, eléggé egyezik az angolokéval. A testalj is vilägo- 
sabb a dombvidékieknél, csak valamivel szürkésebb az alfüldieknél. 


47 


Az új-zélandi populáció (Wellington) élesen elüt az auszträliaktél és tas- 
maniaitöl. Feltűnő szinezetük élénk rökavörössege, az erős és határozott 
hati fekete csíkozás — szóval nem egybefoly6 a szinezetük. — A testalj 
szinezete elenk feher. Ez a szinezet még az euröpai alföldi példanyoknal 
is feltiinöbben élénk. Valamennyi példány XII-i naszruhäs. Különösen az 
egyik him fehér pofája feltűnő, mely élesen elválik a tarkó rökabarna sziné- 
től és a torok élénk feketeségétől. i 

A Hawaii szigetekröl (Oahu) szarmazö példanyok természetszertileg igen 
hasonlitanak az üjzelandiakhoz, azonban mar mintha egy lehelettel tom- 
pabb lenne az egész szinezetük, és megközelitik a kaliforniaiak szinezetét. 
Nagyjäaböl-egeszeböl azonban a hawaii és új-zélandi populációk egyforma 
élénk szinezetti jelleget hordanak. 

A vedlési idöt illetöleg az ausztraliak és a tasmaniai is — csöre fekete, 
a fejtető szürke, a fekete torokfolt kiterjedtebb: a XII. 15-i példány csőre 
szaruszinu, a fejtető oliv színű: VI— VII. hónapokban a csőr szaruszinü — 
közöttük a VI. 19-i és 21-i példányok csőre átmeneti színezetű —, a fejtető 
olívos, a fekete torokfolt kisebb terjedelmű — bár meg kell jegyeznem, 
hogy a torokfoltban igen változó az egyes tollak fehéres szegélyezettsége. 

Külön ki kell emelnem egy pédányt (Sydney Museum, 0. 12789, Sarana, 
NSW. 1902.—): Teljes nyugalmi ruhában, igen világos, de tompa színű, 
a hátán kevés a fekete: a vállfedők nem fehérek, hanem sárgásak. A színe- 
zete egészben véve tompa szürkéssárga. 

Méretei kicsinyek : sz. 71: csőr 10 mm. 

Az új-zélandi példányok — köztük 1 db. IX-ból és 6 do XII-ből — mind 
nászruhások. 

A hawaiiak költési ideje ismét alkalmazkodott az északi félteke költési 
idejéhez, mert a V(1) és VI(2) példányok nászruhásak, bár a V-i példány 
csőre átszíneződő, főleg az alsó káva, ellenben az VIII-i régi példányok kö- 
zül egy már nyugalmi ruhás, kettő tollazata erős vedlésben van. Nyugalmi 
ruhában ezek sokkal tompább színűek lesznek. 

A hímek szárnyméretének táblázata : 


Alar er e mm. 2.1475. 16, TT 718 719 80 81 


Ausztrália : Bie eo) ON CUS — | 
Tasmania — = 1 c ac ac —- =. 
New Zealand — 1 — NES lh — 
Hawaii 1 1 2 — 1 Lione 


Ezek alapjan teljesen egyetértek SAGE (1957) véleményével, amikor 6 az 
ausztraliai madarak méreteit, szemben az euröpai kontinentalis példanyo- 
kéval, kisebbeknek tartja, mig az angol veréb fent ismertetett problémajat 
figyelembe véve, azokkal egyezöknek tünnek. LACK (1940) a honolului vere- 
bekre szintén elég kis méreteket kapott (14 db): 76—81 (78,1 + 1,60) 
mm. 

A tojók nem ütnek el az euröpaiaktöl. 


48 


Dél-Afrika 


Dél-Afrika egyetlen pontjára, East-London környékére telepítették be 
Angliából a házi verebet. Félreértések elkerülése végett megemlíthetem, 
hogy Eszak-Afrikaban őshonos alfajok élnek (P. d. tingitanus, P. d. niloticus 
és az indicus-csoportokhoz tartozó P. d. rufodorsalis), valamint hogy Indiá- 
ból is telepítettek át Afrikába P. d. indicus-t, így a Réunion, Mauritius, 
Rodrigez, Komoro és Zanzibar szigetekre, továbbá Mombassa és Durban 
városok környékére. Az utóbbi pontról terjed lassan tovább a kontinens 
belsejébe Natal, Transvaal, Oranje és Swaziland egyes részein. Valószínű, 
hogy CoLE, POWER, RAWDON és LONG (1958, 1959) adatai erre az alfajra 
vonatkoznak. 

Angliából a házi verebet 1914-ben hozták be East-London környékére, 
ahonnan kb. 100 km-re terjeszkedett a vasútvonal mentén északi irányba 
és a kontinens belseje felé. 1940-ben lépte át a Nahaon folyót, 1951-ben 
pedig Mount Ayliffet (East Gregualand) is elérte (M. COURTENEY-LATIMER, 
in litt., 1959). 

A himek szärnymerete: 


NEN eier MATT 71 78 
East-London l = 1 1 


Az általam vizsgált naszruhas him példányok színezete igen világos, rő- 
tes, világosabb a magyar dombvidékinél, hasonló az alföldiekéhez, de nem 
olyan élénk, hanem valamivel tompább. A testalj feltűnően fehér, két pél- 
dányon némi szürkés árnyalattal. Az egész színezet szemben áll az ausztrá- 
liai példányok színezetével, melyek hátszínezete tompább. Az afrikai vilá- 
gosabb azokénál, kevesebb fekete csikozassal. 

Feltűnő továbbá az is, hogy úgy a I-i, mint az V-i, valamint az VIII-i 
példány is nászruhát visel. A csőrük fekete, csak az VIII-i példány fejszí- 
nezetébe vegyül némi oliv árnyalat. ROBERTS (1957) szerint a veréb költési 
ideje Dél-Afrikában (incl. P. d. indicus) IX —TIT. terjed és 2— 3 költése van. 

Legfeltűnőbb jelenség azonban az, hogy a tojók színezete is különbözik 
az európaiakétól (II—III-i példányok). A fentebbi betelepített populációk- 
: nál alig szólottam valamit a tojókról, és pedig azért, mivel éppen úgy, mint 
a magyar állomány ökológiai változatainál, az őshonos és a telepített popu- 
lációk tojói úgyszólván semmit sem térnek el egymástól. Ezen általános 
megállapítással élesen szemben áll a dél-afrikai veréb-populáció, melynek 
tojói igen elütőek. A kis méret aránylag nem olyan nagy különbség, de a 
színezet annál feltűnőbb. A dél-afrikai verebek nőstényei rendkívül világos 
színezetükkel ütnek el az európai és a többi betelepített populációk tojóié- 
tól. Már közel járnak az indicus-csoport tojóinak színezetéhez, és össze- 
vetve egy P. d. biblicus tojóval, azzal meglehetősen egyeznek. Az ember 
önkéntelenül arra gondol, nem keveredett-e valami indicus-vér is ebbe a 
populációba, bár erre nézve semmiféle bizonyíték sincs, és COURTENEY- 
Latimer kétli, hogy hajók visznek-e ide-oda verebeket. East-London ki- 
kötőjében ilyen megfigyelés nem történt. Az east-londoni verebet (hímeket 
és tojókat) összevetve durbani és indiai példányokkal, kétségtelen, hogy 
azok még a domesticus-csoportba tartoznak. 


4 Aquila 1964 —65 49 


Összefoglaläs 


A házi veréb Európából 1850 óta — főleg Angliából, de részben Német- 
országból stb. is sokfelé elkerült a tengerentúlra, és legtöbb helyen meg is 
honosodott, elszaporodott. Az ilyen állományok csaknem mindenfelé a he- 
lyi ökológiai körülményeknek megfelelően változásokon estek át. Ez külö- 
nösen olyan esetekben figyelemre méltó a fajfejlődés szempontjából, amely 
esetekben csak 1910 után került ez a madár új hazájába, tehát egy önálló 
populáció (cline) gyors változáson esett át. 

A hajók szerepére a széthurcolásban igen nagy gondot kell fordítanunk, 
bár legtöbb esetben nehezen állapítható meg, hogy az illető hajó hol vette 
fel a madarat. Az ilyen passzív terjeszkedés nagyarányú keveredést is 
okozhat. Közvetlen bizonyítékunk azonban erre vonatkozólag még nincs. 

A veréb telepítésének oka igen különböző lehetett. Elsősorban rovar- 
kártevők miatt telepítették be, pl. Észak és Dél-Amerika, de betelepítették 
kedvtelés céljára, pl. Dél-Afrika, vagy egyszerűen mások bosszantására is, 
pl. Brazília egyes pontjain. Legtöbb helyen mai gazdasági szerepe ugyanaz, 
mint Európában. 

Az észak-amerikai populáció eredetileg kisebb átlagos szárnymérettel 
rendelkezett, megegyezett az angliai átlaggal. A századforduló óta azonban 
az átlagméret megnövekedett és ma az európai kontinentális átlagot éri el. 
Színezetében nem tér el az átlagos európai populáció színezetétől, főleg a 
kontinentális dombvidékiétől — a tengerparti populációk vizsgálatára nem 
nyílott alkalmam, ennek a kérdésnek vizsgálatát azoknak az ornithológu- 
soknak kell átengednem, akik tengerpart közelében nagyobb sorozatot 
tudnak gyűjteni. 

Már a szubtrópusok felé közeledve kezd a hátszínezet rőtesebbé, a has- 
színezet fehéressé válni, hasonlóan a magyar síkvidéki populáció szineze- 
téhez. Ez tapasztalható a kaliforniai, floridai és bermudai — az irodalom 
alapján a mexikói — populációk hímjeinél, noha az eltérés nem nagy. A to- 
jók egyáltalán nem mutatnak különbséget. 

Még erősebben tapasztalható ez a jelenség a brazíliai és uruguayi verebe- 
ken, de az Andokban és a Falkland-szigeteken élő verebeken nem, ahol 
már részben a magashegységi, részben pedig az antarktikus klíma behatá- 
sának tudhatjuk ezt be. Ez az utóbbi tény különösen figyelmet érdemel, 
hiszen a Falklandokra a veréb a montevideói rőtes populációból csak 1919- 
ben került. 

Az ausztráliai verebek színezetben alig térnek el az európaiaktól, de fel- 
tűnő méreteik kicsinysége. 

Az újzélandi és hawaii verebek színezete ismét a szubtropikus állomá- 
nyok színezetének felel meg. 

Végül a dél-afrikai populáció — ahová csak 1914-ben került a veréb 
Angliából — üt el legélesebben az európaiakétól, méretei kicsinyek és színe- 
zetben az indicust közelíti meg. 

A tojók sehol sem estek át változáson, kivéve Dél-Afrikában, ahol a tojó 
verebek színezete a P. d. biblicus-éhoz áll a legközelebb. 

A kimondott trópusi vagy az arktikus területeken a veréb nem tud tar- 
tósan honosodni. 


50 


Lenyeges különbseg az is, hogy a Fold deli féltekéjére került populäciök 
megváltoztatták az iddjarasnak megfelelően a vedlési és párzási idejüket, 
kivéve főleg a dél-afrikai populációt, mely úgy látszik függetlenítette ma- 
gát az évszaktól. 

A szubtrópusra került verebek színezete rőtesebb, a testalj világosabb 
lett. Megfelel tehát a GLOGER-szabály egyik pontjának, hogy a száraz és 
melegebb vidékeken élő alakok színezetében a sárga és vörös-barna pig- 
ment, míg a hidegebb vidékeken a feketés-barna melanin uralkodik. A mi 
esetünk ilyen szempontból annál érdekesebb, mivel a változásnak aránylag 
igen rövid időn belül kellett bekövetkeznie. 

Vizsgáljuk meg a BERGMANN-szabály értelmében is az anyagunkat, bár 
itt sokféle tényező zavarja a tisztánlátást, és nem csak a helyi ökológiai 
faktorokra kell figyelemmel lenni, hanem arra a tényre is, hogy a Föld déli 
féltekéjén északról dél felé kell a szabálynak érvényesülnie. 


Ala cc" mm 
Europa 
Anglia 


74 


= 
do OL 


76 


17 


3 ll 


78 
32 


79 
35 


80 
44 


81 
22 


82 
12 


83 
+ 


84 


85 


86 
1 


Eszak-Amerika (USA, 
Kanada, Bermuda) 
Brazilia, Uruguay, 
Buenos Aires 

W. Argentina, Chile 
Falkland 

Ausztrália, Tasmania 
Uj-Zéland 

Hawaii 1 


Del-Afrika 


| bo © = We 


Ala © © mm 

Euröpa 
Eszak-Amerika (USA, 
Kanada, Bermuda) 
Brazilia, Uruguay 1 
W. Argentina, Chile 
Auszträlia 
Uj-Zeland 

Hawaii 

Del-Afrika 1 


| 
me N N NN 


m I 


Ha ezeket az eredményeket összevetjük Lack (1940) és CALHOUN (1947) 
méréseinek eredményeivel, akkor meglehetősen egybehangzó képet nye- 
rünk, hogy az amerikai állomány nem mutat lényeges eltérést az európai- 
tól. Sajnos az anyag még így is túl kevés ahhoz, hogy azon a GLOGER-sza- 
bályt érdemlegesen tárgyalhassuk. A szubtropikus körülmények között élő 
dél-amerikai és ausztráliai, valamint új-zélandi, hawaii és dél-afrikai állo- 
mányok úgy látszik már kisebb méretűek, még az Andok magashegyi hatá- 
sa is kevéssé befolyásolja ezt, s ugyanezt mondhatjuk a Falkland-szigete- 


4: 51 


ken élő verebekröl is, hangsúlyozva, hogy az anyag túl kevés ahhoz, hogy 
következtetés levonható lenne. 

A tojók az extrém csoportoknál szintén ugyanezt a képet nyújtják, 
azonban Dél-Afrikát kivéve, semmi elváltozás sincs a színezetükben. 

A dél-afrikai populáció kérdése elgondolkoztató. Már CALHOUN (1947) 
utalt rá, hogy a változatoknál nemcsak egyszerű ökológiai fenotipikus ha- 
tásokról van szó, hanem örökletes tulajdonságokról, tekintve, hogy Dél- 
Afrikában a tojó is alkalmazkodik, míg másutt csak a hím. Hogy most már 
valóban az X-kromosoma felelős-e ezekért a változásokért, azt a genetiku- 
sok hivatottak eldönteni. Sajnos madártani téren ilyen eredmények egy- 
általán nincsenek, de a kis emlősöknél Dice (1932 ete.), BLAIR (1943) és 
MATTHEY (1953) tanulmányai eléggé rávilágítottak, hogy a rendszertani 
problémákat ilyen oldalról! is meg lehet fogni. A házi veréb esetében annál 
is érdekesebb lenne ez a kérdés, mivel évszám szerint követhetjük elterje- 
désének útját. Így a lehető változások időbeli ütemére is caparra va- 
laszt. 


Köszönetnyilväanitäs 


Jelen vizsgalatomat csak igen sok kedves kolléga szíves közreműködésével sikerült 
végrehajtanom. Ezeknek ezúton is legmelegebb köszönetemet nyilvánítom.. 

A vizsgálatra kölcsön kaptam anyagokat a következő müzeumoktöl: Természet- 
tudományi Múzeum, Budapest (Dr. HoRvárH Lagos), National Museum, of Victoria, 
Melbourne (©. W. BRAZENOR & A. R. Mcevey), The Australian Museum, Sydney 
(J. W. Evans), University of British Columbia, Dep. Zoology, Vancouver (Dr. M. 
UDVARDY). 

Külföldről vizsgálati anyagokat küldtek ajándékba: (lásd angol szöveg). 

A hazai anyag " begyűjtését a következőknek köszönhetem: Dr. BERETZK Baron. 
(Szeged), Bopa KÁROLY ( Paloznak), CSABA JÓZSEF (Närai), CsIBA Lagos (Tejfalusziget), 
CSIZMAZIA GYÖRGY (Szeged), CSÓKA Lagos (Budapest), CZEBE GYULA (Pusztavám), 
FODOR JÓZSEF ( Pilisvörösvár), FRANKE JENŐ ( Budakeszi), GÁRDONYI GÁBOR (Diósjenő) 
GERGYE IMRE (Nárai), GYÉRESSY ANTAL (Újpest), Dr. HOMONNAY NÁNDOR (Tata, 
Cegléd), Prof. Dr. KoLosvARy GÁBOR (Szeged), MAGYAR BÉLA (Mátraháza), NAGY 
LASzLO ( Telekgerendás), PETERFAY JÓZSEF (Kárász), RADETZKY JENŐ (Székesfehérvár), 
SCHMIDT EGON (Budapest), SIMON GYÖRGY (Debrecen), SMUK ANTAL (Nagylözs), Dr. 
SóvÁGÓ MIHÁLY (Hajdúböszörmény), . Dr. STERBETZ ISTVÁN (Budapest), Dr. SzABÓ 
ÁRPÁD (Hévíz), SzepesvArr LÁSZLÓ (Üllő), Szı.asy ZOLTÁN (Budapest), TANDARY 
LÁSZLó (Szeged), ZIEGNER ANTAL (Békásmegyer). fű 


Magyarország (Hungary) 162; Finnország (Finland 6.) 
Lengyelország (Poland) 10;  ; 

Romania 22; Carpatho- Ukraina ie 

Slovakia 27; "Ausztria 3: Liechtenstein 5; Anglia (England) 6 

Europa (összesen — total): 242. : 

Kanada 27; USA 40; Bermuda 33; Mexico 2. 

Eszak és Közep- Amerika (North and Central America, òsszesen — total): 102. 
Brazilia 7, Uruguay 5, Buenos Aires 1, W. Argentina 21. 

Chile 2, Falkland Isl. 4. 

Del- Amerika (South America, összesen — total): 40. 

Auszträlia: 37, Tasmania 1, New Zealand 13, Hawaii 8. 


52 


Osszesen — total 59. 

Del- Afrika (South Afrika): 6. 

P. d. indicus: Bombay: 4, Durban: 3. 

P. d. niloticus 1, P. d. biblicus 3, P. d. bactrianus 2. 
Osszesen — total: 554 darab-specimens. 


Notes on the different population of the House-Sparrow 


By Dr. A. Keve 
Hungarian Institute of Ornithology 


At the International Ornithological Congress in Helsinki, 1958, I had alreday ac- 
| counted forthe state of myresearch on the different populations of the House-Sparrow 
[Passer d. domesticus (L.) 7, that I could not finish, because some promised material 
had not arrived by the close of my manuscpript, as some of the announced material 
has not even now arrived from Mexico (partly) and New Caledonia. In that paper I 
detailed the literature pertaining to the House-Sparrow and what specificresearches 
had been carried on on the Sparrow so far. Thus I need no digress on those details 
once more. 

My purpose was threefold: 1. How do the towns affect the sparrow-populations by 
secondary colour-effect, soiling? 2. Do we find any differences between the popula- 
tions of the plains and those of the high mountains? 3. Have the introduced sparrows 
undergone any alteration since their acclimatization? 

I had already answered the two former questions. The more recently collected 
material has not altered my respective opinion. In my former paper I did not deviate 
to that obviously arising questions: whether I had compared equivalent materials 
and how the comparison was influenced by the moulting, more correctly by the change 
of colouring, hence sparrows obtain the nuptial-dress by way of the abrasion of the 
plumage. I can add to the results of NIETHAMMER (1937) and WITHERBY (1948), that 
my research-material shows, that there are many exceptions from, this general rule 
and the changing of the colour varies extremely, being the consequence of abrasion. 
In my new material I have made a particular point of comparing the nuptialdressed 
specimens with the winter-dressed ones of the same area and I have come to the con- 
clusion that my resultsare valid in that respect too and so it is not worth while to 
deal with this in details. The most important is to make a start from the colour of 
the bill, that is black in nuptialplumage and horn-coloured in the winter one and to 
evaluate the equivalence of the specimens by way of this. 

To my first question: whether we find any differences between the sparrow-popu- 
lations of the towns and those of the country respecting their measurements—I got 
a negative answer. In colouring, of course, they are considerably darker in conse- 
quence of the soiling, but even if we remove the soot and other dirt, the colouring of the 
townsparrows seems to be somewhat duller compared with the country-sparrows, 
especially with the specimens of the plains and it rather equals the colouring of the 
specimens from middle-high mountains. 

Our second question is: whether the sparrow-populations of the plains and those 
of the high-mountains differ? Compared the specimens of the plains, especially those 
from, farms, with the sparrows of villages in the mountains, the difference is so strik- 
ing, that if we did not know the given ecological factors and the specimens would 
be collected in places, that are geographically situated far from each other, we certainly 
would consider them, different sub-species, but excepting the females. The colouring 
of the males of the lowland-sparrows is bright foxreddish-brown, the underpart of 
the body bright whitish, while the specimens of the highlands are generally duller 
coloured and the belly more greyish tinged. Among the sparrows of the highlands 
there are also local differences, for the specimens from the Alps and the northern 
Carpathians are duller, while those from the eastern Carpathians have a more rufous 
colour on the back, compared with the former ones, but not with the sparrows of the 
lowlands. The same is valid also in the suburban areas of the towns of the Hungarian 


53 


Plain, where the sparrows assume rather the characteristics of the lowlands than 
those of the towns, though not everywhere, for e.g. it is true that the sparrows in the 
countryside of Szeged and Cegléd (Central and South Hungary) have the characteris- 
tics of the lowland, but in the area of Debrecen (NE Hungary) they are more of a 
town-character. 

The differences in measurements are negligible; perhaps only if we compare the 
specimens of the high-mountains with those of the middle mountains, do we see some 
little deviation, as the average value of the latter ones is higher. Respecting the males 
I got the following table in my examined material: i 


Ala oo mm 276 I 18." 79) “80: (8) 282,783, 8542 508286 
Plainland LI: 8138) - 13° 8° 6 ans ee 
Hills 17.282215: 716 19 1a ae s] 
High Mountains =) 270,06 6 TO A Ce 


Considering the vertical spread of the House-Sparrow there are rather few data 
Here I have summed up only the data from Central Europe: According the BURG 
(1922) it occurs up to 1500 m, sometimes even 1800 m in the villages of Switzerland. 
DESFAYES (1951) found migrating sparrows above the passes as high as 1530 m, even 
at 2200 m. ScHöLL (1959) observed 10 specimens on the Brenner-Pass (Tirol) about 
the Austrian custom-house as high as 1370 m, in breeding season (June 17th). 
Mosansky (in litt., 1957) did not find any sperrows in the villages of the northern 
Carpathian Mountains that are located higher than 500 m. A. STOLLMANN (in litt) 
has found the House-Sparrow in Lipto-Teplicke on 1000 m in February. STRAUTMAN 
(1954) professes that the highest limit of its spreading is 900 m, in the north-eastern 
Carpathians. Kout (in litt.) did not find it in the villages of the eastern Carpathians 
higher as 600 m, but S. GYŐRFI collected some even as high as 1200 m in the souther 
Carpathians. 

Having amply dealt with the individual and local variations in my previous paper, 
now I can turn to the third question, which is the proper subject of my present study. 
To begin with I am accentuating, that I want to deal with the nominate form of the 
House-Sparrow, i.e. {Passer domesticus domesticus (L.)] exclusively, I do not want to 
examine the questions of subspecies or even those of higher taxons, nor to deal with 
the questions of natural spreading. My problem solely is: whether the sparrows, after 
having got over the seas, did undergo any alterations and to which extent? 


North America 


The House-Sparrow was first introduced to North America in autumn 1851; the 
Brooklyn Institute imported some from England. At first they were kept in cages 
and set free only in spring 1852, but the experiment proved a failure. In 1852 the 
importation was repeated and this time successfully. In the course of the following 
30 years more and more shipments landed on American soil from New England till 
Utah. The bulk of these shipments, however, came from the continent of Europe and 
by 1886 the House-Sparrow had spread nearly all over the territory of the United 
States (FERGUS, 1884; BARRows, 1889; KALMBACH, 1940). 

The spread of the sparrow reached Canada between 1870 — 75, though it is possible 
that there were importations to Canada from, Europe too. After ten years it was 
found all over the southern area of Ontario. Because of the rigid climate of most part 
of Canada the country is not suitable for the sparrow’s lasting settlement and makes 
the bird increasingly depedent on man. Thus it could hardly spread towards the 
north-east, e.g. it invaded only the southernmost part of Brunswick. It can be found 
in the countryside of Quebec, and in Ontario except its forest areas; it even penetrates 
as far as the Hudson Bay, but there it perishes in severe winters. Since 1920 parallel 
with the reduction of the horse-drawn vehicles it decreased in number. Its spread 
reaches only the southern areas of Saskatchewan. It penetrates into Alberta as far as 
Edmonton and the Jasper Park. In British Columbia, however, it lives only in the 
scuthern part, mainly in the countryside of Vancouver. Northward from this line its 


54 


occurrences are only occasional ones, so Fort Simpson (62°) in Mackenzie is the north- 
ernmost occurrence of the House-Sparrow in America (WEAWER, 1939; SNYDER, 
1951). | 

Its spread in southern direction progressed more slowly. WAGNER (1959) analyses 
it in details. Though there were lesser importations from Holland too, they, however, 
were not considerable compared to the populations coming from the United States. 
According to WAGNER the House-Sparrow invaded Mexico from Texas (Albuquerque, 
New Mexico, 1918) along the shore of the Mexican Bay, but the mountains stopped 
it at Monterrey and Torreon in the inland, while on the seashore it made a halt at 
Tampico. Another invasion took place along the shore of the Pacific. According to 
WAGNER the sparrow had already been acclimatized at San Diego, i.e. immediately 
on the Mexican frontier in 1908. The first sparrow was observed at Mazatlan on the 
western shore. Literature is contradictory in fixing the exact date of that event: 
WAGNER’s map records 1916, his text 1920, while according to HEILFURTH (1931) the 
date was 1929, but Upvarpy (in litt.) has kindly informed me, that the expedition 
of the University of Vancouver should like to collect some sparrows here for me. He 
did not find the bird in 1960, only next year in August 1961 in the Lowlands north 
of Puerto Vallerta near Talisco. On July 29th 1962 Upvarpy has found it on the 
Island Maria Madre. The fact is, however, that the western spread also rapidly pro- 
ceeded southward along the seashore, it even again turned to the east along the 
valleys of the rivers Lerma and Balsas, reaching—by that route—the shore of the 
Mexican Bay again at Veracruz in 1942, according to LOFTSCHER (1953) as well 
as later the Oaxaca Plateau. In 1933 it was also familiar in the capital (WAGNER). 
According to Toro (1950) and BLAKE (1953) it could be found also in the southern 
provinces, as in Guerrero and Chiapas, though its colonies were sporadical. According 
to WAGNER it appeared in the isthmus in 1947, at Tehuantepec and in 1948 at Tuxtla 
Gutérrez and in the countryside of San Cristobal. More southward from. the firstly 
mentioned locality along the seashore and nearer to the Guatemalan border it has 
not been found yet (WAGNER and in litt. WETMORE). WAGNER gives the information 
that the Mexican sparrow differs in his habits from other populations, since the 
sparrows in Mexico seek their food on the trees and not on the ground. 

The sparrow also appeared on the islands of the East. It was imported to the Ber- 
mudas in 1875 (WINGATE, in litt., 1958) where it became fairly numerous (BOURNE, 
1957). 

The House-Sparrow got to the West-Indians at about 1875 for the first time, 
namely to the New Providence Island, where, however, it became extinct. To Cuba 
it got towards the end of the past century, where it became numerous except in the 
easternmost parts, though it sporadically also occurs there. Between 1903 — 4 it got 
to Jamaica, where it greatly increased. 

R.P. BENGRY (in litt., 1960) informs us that on the northern shore it occurs very 
sporadically — and finally there was a lesser colony in 1953 on St. Thomas Island too 
(Bonn in litt., 1958). 

The North-American population has already been examined from many points of 
view, so here I only refer to two papers: that of Lack (1940) and that of CALHOUN 
(1947). LACK demonstrated by a very large material, that respecting measurements, 
the American sparrow-population does not differ from the European one. According 
to his final result only the Californian sparrow differs a little from the other populati- 
ons by its bill being somewhat longer. — Naturally it must be with regard to the 
problem of English Sparrow ("hostilis") which was discussed by many authors, e.g. 
STRESEMANN (1913), KLEINSCHMIDT (1915), HARTERT (1921), WITHERBY (1948) etc. 
Based upon such a small series as mine was (6 specimens) the English population 
could seem a well separable subspecies considering the smaller measurements and the 
warmer, more reddish colours, though in colouring it stands very close to the series 
of the Hungarian hill-country. 

CATHOUN (1947) points out that though Barrows (1889) had 80 records on impor- 
tations of sparrow, it has not been stated whether those shipments had come from 
England or from what other countries. CALHOUN examined 58 gg that had been 
collected from the area between Washington and New York before 1886. The middle 
value of wing-measurements is smaller (76, 51), as of those collected between 1908 — 
1945 (77, 60). Townsenp & Harpy (1909) had already stated that the sparrows of 


55 


New England have longer wing-measurements that the English specimens or those of 
the originally introduced ones. Bumrus (1898) came to the conclusion that the mor- 
tality of the specimens with extreme measurements was greater in a hard winter. 
CaLHoun's result based on 1614 specimens was, that the larger sized sparrows endure 
the cold and the smaller ones the heat better. 

Compared to researches on such a scale I can, of course, have hardly anything to say 
to the question of the variation of the American sparrows, for my material is very 
scant: Jasper Park 1 9, Vancouver 26, East Chicago 32, Buena Park (Calif.) 4, Gains- 
ville (Florida) 4, Bermuda 33, Mexico 2. 

Upon my own material I can just remark, in accordance with the examinations 
accomplished before me, that there is hardly any difference between the various popu- 
lations. On the general the American sparrows correspond with the populations of the 
Hungarian hill-land, and their colouring is duller than that of the specimens of the Hun- 
garian low-land. Compared to the Canadian ones the sparrows of Florida are somewhat 
more rufous; the Californian and Mexican sparrows similarly belong to the rufous- 
backed, whitish-bellied group, but their fox-red colouris darker than that of the speci- 
mens of the Hungarian plains. The sparrows of the Bermudas also belong to the dark 
fox-reddish type. They are more rufous than the sparrows of the Hungarian hill-land, 
but darker rufous than the specimens of the Hungarian plain-land. They fairly well cor- 
respond with the Finnish, English and Canadian specimens, but they stand nearer to 
the Californian ones than to the sparrows of Florida. Thus the result equals that of 
HEILFURTH (1931), according to whom the Mexican sparrows are also more rufous. 

On the underpart of the body, the sparrows of the Bermudas and California parti- 
cularly equal the specimens of the Hungarian low-land in their whitish colour contrary 
to the greyish shade of the English and Finnish specimens. 

The females do not display any difference. 

x The moulting and colour-changing period correspond to that of the European popu- 
ations. 

Based on the wing-measurements of the males I have obtained the following table : 


Ala oo mm 76 77 78 79 80 81 82 83 
Vancouver = 2 2 5 1 = 2 = 
East-Chicago = 3 5 3 4 a — 
California - = = = 1 = 1 — = 
Florida 1 = 1 = = = = — 
Bermudas 1 2 7 6 7 2 3 1 
Mexico — = = — = = 1 = 


My scant data seem to support CALHOUN’s results if starting from the northern 
areas we proceed toward the subtropical seashore. It would, however, be bold to come 
to conclusions of that, considering the smallness of the material. On the other hand, the 
Bermudas being located more in the north, the sparrows living there equal the average 
continental populations in measurements, and only their colouring indicates some 
effect of the vicinity of the sea, just as the sparrows of Vancouver are a shade lighter 
than those of Chicago. According to Upvarpy in Vancouver the House-Sparrow lives 
only in the gardens etc. and so a secondary dirtying is without importance. Prof. 
Upvarpy has kindly informed me (1963) about a performance of R. F. JOHNSTON and 
SELANDER, whose results agree with mine.* 

As to the vertical spread of the House-Sparrow we have only one data from, America, 
i. e. : sparrows living in Jasper Park even at the altitude of 1100 m. 


South America 


To North America—as FERGUS (1884) discusses it—the sparrow had been intro- 
duced as a means of protection against harmfulinsects; in the same way in South America 
its first importation took place in 1872 in the area of Buenos Aires also to get control 
over a harmful insect called Oiketicus platensis WETMORE, 1924; GEBHARDT, 1926, 


* (Science, 144 (1964), p. 548 — 550.) 


56 


1944; SIcK, 1957, 1959). This was followed by several later importations, mostly from. 
Germany. By 1890 it had greatly increased in number, and by 1898 already spread 
within a circle of about 50 miles, and after that it rapidly proceeded towards the central 
provinces. In 1917 it reached the Chaco area (WETMORE, 1924), in 1920 it invaded also 
the Rio Negro province, and according to A. KovAcs (in litt., 1958) it was frequent also 
in the countryside of El Bolson (Bariloche) near the Argentine-Chilean border. By 1957 
it spread all over Patagonia and invaded even the Fireland (GEBHARDT, in litt., 1958). 

It appeared in Uruguay in 1888 and became numerous there by 1913 (GEBHARDT, 
1944). Towards north it crossed the frontier of Brazil in 1917, where it became resident. 
in all of the southern districts, but did not transgress the 10th southparallel, and only 
K. LAKÓ met with sparrows in Para (Belem) in the years of 1927 — 29. The assistance of 
man has a great role even nowadays in its spread (SICK, 1957).S1cK completed (1959) his 
data. The dispersion arrived not only from, Argentine, but was also introduced from 
Portugal to Rio de Janeiro in 1903, and to Minas Geraies in 1910. SICK gives a very 
exact map of the distribution of the House-Sparrow in Brazil. This area reaches in the 
north tillthe 15°S and in the west till Bolivia, but there exists opportunity for further 
distribution. In Bolivia KRIEG was the first to find it in 1926 at the upper Pilcomayo, 
then it was also found at Villa Montes by BOND and MEYER DE SCHAUENSEE (1942). 

The sparrows of the Falkland Islands also descend from this importation. HAMILTON 
(1944) was sailing from. Montevideo to Port Stanley and observed 20 sparrows on his 
ship that flew ashore off Port Stanley and since then the sparrow has spread on the Falk- 
land Islands (BENNETT, 1926), R. W. Woops was so kind as to inform, me (in litt., 1959) 
as follows: “... a friend of mine who recently (May 26th, 1959) came to Stanley from 
Grytviken, South Georgia, informed me, that there was only one House-Sparrow there. 
He thought it almost certain that it had arrived by means of an “assisted passage’’ on a 
whaling transport vessel from Argentina...” 

The sparrow was introduced to Chile directly from Europe in 1917 in the area of 
Conception. This was followed by several other importations, mostly from. France. By 
1933 it reached the countryside of Valdivia and Correl (SCHNEIDER, 1938). Respecting 
its further spreading GEBHARDT (in litt., 1958) was so kind as to place the following data 
at my disposal: A. W. JoHNSON found the sparrow frequent on Chiloe Island in 1958; 
KUSCHEL observed it on Juan Fernandez Island (Robinson Island) in 1955. According to 
A. W. JOHNSON S kind information (in litt., 1960): “Unknown in the country at the 
turn of the century, it is now found throughout the country from Arica to Magallanes 
and Tierra del Fuego excepting only the high Cordillera (above 3000 metres). From 
Chile itinceded to Peru too. According to KOEPCKE (1952) itisfrequent in the country- 
side of Lima and Callao. She has kindlyinformed me (in litt., 1960) that since then its 
more recent occurrences are known onthe western side of the Peruvian Andes. Accord- 
ing to GOODWALL, JOHNSON and PHILIPPI (1951) it reached the Easter Islands at Sale y 
Gomez Island too (GEBHARDT). 

So far only LAUBMANN (1930) has discussed the alterations of the South American 
House-Sparrow saying that the 9 specimens from St. Fé Province (Argentina) do not 
differ from the European ones. I myself also only had a small research material at my 
‘disposal: Rio de Janeiro 7; Buenos Aires 1; El Bolson and Quinto (Rio Negro, Arg.) 21; 
Santiago 2; Montevideo 5; Falkland Islands 4. 

The Brazilian specimens—also those from Uruguay and Buenos Aires — are 
very fox-reddish, more than those from the Hungarian low-land; and the underpart 
of the body is whitish, while the specimens originating from the Andes and Chile have 
a duller colouring; those from Montevideo stand between the two, but nearer to the 
Brazilian ones. The plumage of the nuptial dressed Brazilian specimens is very much 
abrased, its redness is equal to those from the Hungarian plains. The underpart of the 
body of all of them is whitish. In that respect they equal the Australian ones, but it is 
not so white as that of the African ones, and it is not tinged greyish, but cream-coloured. 
It could be said to be equal to the specimens of the Hungarian plains, though the latter 
ones do vary more. Comparing the sparrows of the west andeast of South America, the 
duller colouring of the latter ones is accompanied by the more greyish underpart of the 
body. 

The sparrows of the Falklands equal the western specimens and not the eastern 
ones, of which population they do originate, thus in point of fact there is a twofold alter- 
ation — further they equal the Hungarian sparrows in the colouring of both the back 


57 


and the underpart of the body, and a resemblance can also be discovered comparing 
them, to the Canadian ones. 
Respecting the wing-measurements I have got the following table : 


Ala gg mm 75 76 77 78 79 80 81 82 83 
Rio de Janeiro i — — 1 = I = — = = 
Montevideo = = = ] = 2 = = = 
Buenos Aires 1 — = = 
El Bolson 2 = 3 = 1 2 = = 1 
Santiago = = — — — 1 — — — 
Port Stanley — — 1 1 1 l - — = 


We must also deal with the question of the moult, that shows a deviation from the 
time of colour-changing of the European and Nort-American populations. WAGNER 
(1959) has already pointed out that in Mexico the sparrow does not breed in winter, but 
during the great heat-period, so apparently that is what affects the changing of their 
colouring; as to the fledging of the young, he gives the following data: No fully-fledged 
young were to be seen in Veracruz in April— August, nor in Tuxtla Gutiérrez in Feb- 
ruary — July. Except these months the sparrow in Mexico breeds at any season. 

Many of the South American specimens have a little olive tinge stillleft at the tip of 
the feathers in the greyness of the crown — with the Hungarian specimens this occurs 
only quite sporadically, though I had also a winter-dressed specimen from May in my 
material. One of the Brazilian specimens has this olive tinge left in spite of the very 
much abrased plumage. The Uruguayan specimens from. May are in post-nuptial 
plumage. Among the specimens from Argentina, the head of the male from September, 
November and January may be called grey, but the crown of even the specimens from 
October is olive tinged. The colouring of the specimens of Brazil and Uruguay equals 
that of the Hungarian winter specimens, The bill of the one from August and February, 
however, is black, its plumage very much abrased, and from the same period I got also 
quite young specimens from LAK6. Among the specimens from W. Rio Negro one is 
in winter plumage in June, one transitory dressed in May and the black-billed nuptial- 
dressed ones are from September and October. KovAcs collected 6 young also in Janu- 
ary and February. The bill of the Chilean specimens from July is nearly black, but the 
throatpatch isevenly black and its crown is grey. à 

The specimens of the Falklands from April are in post-nuptial plumage, those from 
July might be classified alike, though the bill of one of those shot on the same day is 
nearly black, i.e. getting coloured and the bill of the specimen from, August is almost 
pure black. 

_ All this shows, that the South American population adapted itself to the local clima- 
tical conditions and the period of their sexual functions reversed. Considering the elimati- 
cal factors in the spread of the House-Sparrow, Sick (1957) and WAGNER (1959) have 
amply pointed out that the tropical climate hinders its advance. SCHNEIDER (1938) 
ae the scarcity of human settlements is the cause of its slow advance southwards in 

hile. 


Australia and Oceania 


According to Prescott (1943) we do not know the exact date of the first introduc- 
tion of the House-Sparrow to Australia, but it must have taken place at the beginning 
of the decade of 1850 namely in the area of Melbourne, for there are data that in 1856 
the collecting of sparrow’s eggshad been rewarded. That was followed by several other 
importations, so that in 1870 it was very numerous in the countryside of Melbourne 
(CAMPBELL, 1945). According to SAGE (1957) the introduction of 120 specimens took 
place to the Botanical Garden.of Melbourne in 1863, but there were several importa- 
tions between 1864 and 1872 too. The human settlements connected with the building 
of the railways encouraged and accelerated the spread of the sparrow. Independently 
from the previous introductions it was brought to New South Wales in 1860 for the 
first time (SAGE). For instance it was frequent in the countryside of Sydney about 1920, 


58 


but SAGE gives detailed information of its spreading all over the state. In Queensland its 
spread is sporadical. In 1920 itreached Dalby (Bunya Mt.), and in 1948 Miles, as well as 
Rockhampton, but it did not penetrate farther north. No doubt the centre of its expan- 
sion in Southern Australia is Adelaide. Its occurrence, however, is limited to the area of 
the Spencer Bay and along the railway lines; farthest west it proceeded as far as Tar- 
coola. In the west a pair was observed at the port of Fremantle in 1927 too, which must 
have arrived by a boat (SAGE, 1957). Thus its occurrence in Australia is rather limited 
to the vicinity of the southern and eastern sea-shores, as they do not inhabit the inland 
of the continent, neither in the north, nor in the west, though the traffic of the ships 
would promote its colonisation even in the present time. Thus SZENT-IVANYI (1960) ob- 
served that in 1950 there were sparrows on his ship too, that having left Bremen sailed 
for Suez. It is questionable though whether they were P.d. domesticus having embarked 
in Bremen or P.d. niloticus having joined the boat only at Suez? At any rate the case 
warns to caution and near seashores the crossbreeding of various subspecies must also 
be taken into consideration. 

The sparrow’s spreading also continued to the islands of Oceania. — I deal with the 
Easter Islands separately as it is obvious that the sparrow got there from Chile. — The 
first station of the House-Sparrow was from, Tasmania, Australia, where according to 
W. BRYDEN (in litt., 1958) it got to Hobart in 1862, but according to LE SOUEF (1957) it 
was imported from, Melbourne in 1867. SAGE (1957) says the sparrow was introduced to 
Launceston from Adelaide between 1861 and 1871, and that since then it settled also 
on the King and Fliders Islands. 3 

SARASIN (1913) also found sparrows in New Caledonia. According to him it was 
frequent in La Foa (GEBHARDT and Sz1yy in litt.). F. Comic (in litt. 1960) writes: 
“L’espèce semble assez commune dans la région de Nouméa et dans la plupart des 
centres de la Côte Ouest, La Foa, Bourail, Poya, Pouembout, Koné, Gomen, Koumac. 
Sur la côte Est l’espèce existe a Houailou, mais je ne saurais affirmer si elle existe 
dans les autres centres. C’est une espèce qui s’eloigne rarement des villages car on ne 
l’observe jamais dans les zones, inhabitées.” 

Concerning the introduction of the sparrow to New Zealand we can find the follow- 
ing data in the kind information of F.C. Krinsky (in litt. 1959): According to G. M. 
THOMSON it is uncertain when it was introduced for the first time, but before 1862 
there were no sparrows in New Zealand. In 1864 the Nelson Society imported sparrows, 
but only one arrived alive. In 1865 the boat “Viola” brought 36 pairs from Glasgow 
to Auckland, but only two specimens survived the voyage. In 1867 five sparrows got 
to Canterburg, and further 47 to Auckland. In 1868 the Otago Society set free three 
and in 1869 eleven specimens. Six specimens were released at Stoke in 1871, and from 
then on the House-Sparrow spread rapidly in New Zealand. According to the Bird- 
list of 1953 it had acclimatized not only on the two main islands, but also on the sur- 
rounding smaller islands as Chatham, Auckland, Snares Islands (GEBHARDT in litt.). 
— The occurrence of the House-Sparrow on Campbell Island was a mistake according 
to WESTERSKOV (1960). 

The conquest of further territories started from New Zealand. According to G. 
Harcx (in litt. 1957): . .. nine sparrows were introduced from New Zealand in 1871, 
and liberated in Honolulu. They are now found on all islands, but are not very common 
except on Oahu, where they were first released. Here they are common in the low- 
lands, in residential districts, but are never found elsewhere...” 

Having examined a smaller series of Australian sparrows SAGE (1957) states that 
they do not differ from the European ones in colouring, but the middle-value of the 
wing-measurements is very small. I myself had the chance of examining only 27 go 
and 10 © © specimens from the area of Melbourne and Sydney, 1 c" from Tasmania, 
7 dd and 6 2 9 from New Zealand, and 6 gg’ and 2 9 © from the Hawaii Islands. 

Comparing the Australian and Tasmanian sparrows, with specimens from the 
Hungarian hill-land, I have found, that the colouring of their back is lighter than 
that of the latter ones, but darker that that of the specimens from the Hungarian 
plains, and it fairly equals to that of the English sparrows. The underpart of their 
body is also lighter than that of the specimens from the Hungarian hill-country, but 
somewhat more greyish than that of the specimens of the Hungarian plains. 

The population of New Zealand (Wellington) sharply differs from the Australian 
an Tasmanian ones. The bright fox-reddishness of the back is striking, i.e. their 


59 


colour is not washed. The colour of the underpart of their body is bright white. This 
colouring is even more conspicuously bright than that of the specimens of the European 
lowlands. All of these specimens were in nuptial plumage from December. The white 
cheek of a male was particularly remarkable, sharply contrasting with the fox-brown 
colour of the nape and the brigth black of the throat. 

The specimens originating from the Hawaii Islands are, naturally, very like those 
of New Zealand, but as if their whole colouring were a touch duller, approaching to 
the Californian sparrows. On the whole it may be said, that the population of the 
Hawaii Islands and New Zealand have both the same bright character of colouring. 

Considering the moulting-season, the Australian and Tasmanian specimens from 
August to November—even one from December 2nd —have black bills, their crowns 
are grey and the black throatpatch is extensive, the skin from, 15th December has a 
horn-coloured bill, the crown is olive-grey; similar are the specimens from June and 
July. Their black throat-patch is also less extensive — only the bill of two skins from : 
19th and 21st June are in transitory colouring. It must be remarked that the white 
brim, of the single feathers in the throat-patch varies considerably. 

I must call special attention to one specimen (Sydney Museum, 0.12789, Sarana, 
NSW., —.—. 1902.): It is in perfect winter-plumage, very light, but dull coloured, 
with little black on its back; the scapulars are not white, but yellowish. On the whole 
its colouring-effect is dull greyish yellow. Its measurements are small: Wing 71; 
Bill 10 mm. 

The specimens of New Zealand—one from September and 6 from December — are 
in nuptial plumage. 

The breeding season of the Hawaiian sparrows adjusted itself to that of the northern 
hemisphere again, for the specimens from May Ist and June 2nd are in nuptial plumage, 
though the bill of the specimen from May is in transitory state, its lower mandible 
particularly, while one of the specimens from the end of August is already in winter- 
plumage, and the plumage of two is in full moulting. In winter-plumage they will 
become much duller coloured. 

Table of the wing-measurements of the males: 


Ala gg mm 74 75 76 77 78 79 80 81 
Australia _ 3 3 6 7 3 — 1 
Tasmania = = 1 = = = = = 
New Zealand = 1 — 2 3 1 = = 
Hawaii — 1 TESS — 1 1 — — 


Based on this I guite agree with the opinion of SAGE (1957) who considers the mea- 
surements of the Australian sparrows smaller than those of the specimens from. the 
European Continent, while regarding the above mentioned problem. of the English 
Sparrow, they seem, to be equal. Lack (1940) also got fairly small measurements 
respecting the sparrow of Honolulu (14 specimens): 76—81 (78,1+1,6) mm. 

The females do not differ from the European ones. 


South Africa 


House-Sparrows were imported from England to only one point of South Africa, 
namely to the countryside of East-London. — To avoid misunderstandings I may 
remark that in North Africa there are indigenous subspecies living, as well that P.d. 
indicus were imported also from India to Africa, so to the Reunion, Mauritius, Rodri- 
gez, Komoro and Zanzibar Islands, further to the countryside of the towns Mombassa 
and Durban. From the latter point it is spreading slowly towards the inland of the 
continent in some parts of Natal, Oranje and Swaziland. It is probable that the data 
of CoLe, POwER, RAWDON and Lone (1958, 1959) refer to thus subspecies. 

From England the House-Sparrow was imported for the first time in 1914 to the 
countryside of East-London, from where it spread about 100 km along the railway- 
line to the north and the inland of the continent. In 1940 it crossed: the Nahoon river, 


60 


and in 1951 it also reached Mount Ayliff (east Grequaland) (M. COURTENEY-LATIMER, 
in litt., 1959). 
The wing-measurements of the males: 


Ala oo mm 75 TO Ay 78 
East-London ea 1 1 


The colouring of the nuptial plumage of the males — examined by me — is very 
light, rufous, lighter than that of the sparrows of the Hungarian hill-country, it is 
similar to that of the sparrows of the plains, yet not so bright, but somewhat duller. 
The underpart of the body is strikingly white, with some greyish shade on two speci- 
mens. Their whole colouring is in contrast to that of the Australian specimens, whose 
colour on the back is duller. That of the African specimens is lighter with less black 
striation. 

It is also remarkable that the specimens from January, May and August are all 
in nuptial plumage. Their bills are black, only the colouring of the head of the spe- 
cimen of August has some olive tinge. According to RoBERTS (1957) in South Africa 
the breeding season of the Sparrow (incl. P.d. indicus) extends from, September to 
March, rearing 2— 3 broods. 

The most remarkable phenomenon, however, is that the colouring of the females 
also differs from that of the European ones (specimens from February-March). 
Dealing with the other colonized populations I have hardly said anything about the 
females, because —just as with the ecological variations of the Hungarian popula- 
tion—there is scarcely any difference between the females of the indigenous and of 
the colonized populations. In sharp contrast with this general statement the females 
of the South-African sparrow-population are quite different. Their smaller size is not 
such a great difference proportionally, but the colour of their plumage is all the most 
remarkable. The females of the South-African sparrows differ from, the females of the 
European and the other introduced populations by their extremely light colour. They 
‚are rather near to the colouring of the females of the indicus-group, and compared 
to the females of the P.d. biblicus (Haifa) they fairly equal them. It may be supposed 
that some indicus blood got into this population, though there is no evidence in that 
‚respect, and COURTENEY-LATIMER doubts that ships give the sparrows assisted 
passage to and fro. In the port of East-London there were no such observations. 
Comparing the sparrows (both males and females) of East-London to the specimens 
of Durban and of Bombay it is beyond doubt, that they belong to the domesticus- 
group after all. 


Summary 


Since 1850 the House-Sparrow has got from Europe — mostly from England, but 
partly also from the Continent—to many a place overseas, and at most of them it 
has settled and multiplied. Almost everywhere such colonies have undergone altera- 
tions according to the ecological circumstances. From the standpoint of the species’ 
development that deserves particular attention in such cases when the bird got its 
new homeland after 1910, thus an independent population (cline) has undergone 
rapid alteration. 

Great attention must be paid to the role of the ships in the involuntary straying 
of the sparrows, though in most cases it is very difficult to find out where they got 
on board. Such passive expansion may also cause interbreeding on a large scale. 
However, we have no direct evidence in that respect yet. 

The motive of colonizing sparrows may have been very various. They were mostly 
imported as a remedy against harmful insects, e.g. to North and South America, but 
they were introduced also to take pleasure in them e.g. South Africa, or simply to 
annoy other peoples e.g. at some point of Brazil. Its present economical role at most 
places is the same as in Europe. 

Originally the North American population had smaller average wing-measurements, 
equalling the English average. Since the turn of the century, however, the average 
measurement have increased, and now they have reached the average of the Euro- 


61 


pean Continent. Its colouring does not differ from the colour of the average European 
population, mainly from that of the hill-land. I had no opportunity to study the 
populations of the sea-shores, so I am obliged to leave this problem to those ornitholo- 
gists, who can collect larger series near the sea. 

Proceeding towards the subtropical regions, the colour of the back is getting more 
rufous, and that of the belly more whitish, similar to the colouring of the population 
of the Hungarian plains. The same can be seen in the males of the populations of 
California, Florida, the Bermudas—and according to literature — of Mexico, though 
the difference is not great. The females do not display any difference at all. 

This phenomenon can be seen even more clearly on the Brazilian and Uruguayan 
sparrows, but not on those living near the Andes and on the Falkland Islands, what 
may be caused by the effect of the vicinity of the high mountains and the antarctical 
climate respectively. This latter fact deserves particular attention, since the sparrow 
got from the rufous population of Montevideo to the Falklands only in 1919. 

The colouring of the Australian sparrows hardly differs from that of the European 
ones, but their small measurements are remarkable. 

The sparrows of New Zealand and Hawaii correspond to the subtropical popula- 
tions in colouring. 

Finally the population of South Africa — where the sparrow was introduced in 
1914 from, England — differs most sharply from the European one: its measurements 
are small and as for colour it approaches the indicus. 

The females have not undergone any changes anywhere, except. in South Africa, 
where the colouring of the females stands nearest to that of the P.d. biblicus. 

In definitely tropical or arctical regions the sparrow cannot colonize permanently, 
so between the two 20th paralleles of latitudes. Central America is somewhat an 
exception, but the 25° was not transgressed here either. 

Another essential difference is, that the populations having got to the southern 
hemisphere have altered the season of their moulting and breeding in accordance with 
the climate, except the South African population, that seems to have made itself in- 
dependent from the reversed seasons. 

The colouring of the sparrows introduced to subtropical regions has become more 
rufous, and the underpart of their body lighter. Thus it corresponds with one point of 
the GLOGER-rule, namely that in the colouring of the characters living in dryer and 
warmer regions the yellow and red-brown pigment prevails, while in colder regions the 
blackish-brown melanin is prevalent. From such a point of view our case is all the more 
interesting, as the alteration must have taken place within a comparatively very short 
time. 

Let us examine our material also in the sense of the BERGMANN-rule, though clear 
vision is blurred by many a factor here, and not only to local ecological circumstances 
must be paid attention, but also to the fact, that on the southern hemisphere the rule 
has to assert itself proceeding from south to north. 


Ala gg mm 74 75 76 011: 78 79 80. 81 82 83 84£ 85. 86 
Europe _ I.e. 2332 35 744222, MIN An 1 
England RB te pees oS = ea 
North America (U.S.A., 
Canada, Bermudas) - = 22741615 Ried 
Brazil, Uruguay, Buenos 
Aires - - = il V2 So eee 
W. Argentina, Chile — 2 — 3 — 1 2 — = l - - = 
Falklands — — = 1 1 1 lo — = SSeS eS 
Australia, Tasmania — 3 4 6 7 D = + = 
New Zealand — l - 20 2364) NERO 
Hawaii Dele ER EE ll == e 
South Africa — 1 - Ed =. =, = dae 
Ala © © mm 70 7 72> 13: 149 75 ERE SO 
Europe = Qo) 3: ODL Gres es 
North America (U.S.A., 
Canada, Bermudas) - - = 2. ee eee 


62 


Brazil, Uruguay yoo = 


2 2 ll = _ = = 1 
W. Argentina, Chile Spe eases | DT hee tees ea late Pees 
Australia — = 1 2 1 3 1 1 1 > — 
New Zealand = = = 1 1 3 INTE B eS io 
Hawaii = = = 1 ee ee 
South Africa li = nee 1 Be ee a eee 


Comparing these data with the measurements of Lack (1940) and CALHOUN (1947) 
we get rather equivalent results, i.e. that the American population does not display 
essential deviations from the European one. Unfortunately even this material is a too 
small basis for the discussion of the clime-rules in merito. The sparrows living under 
subtropical circumstances in South America, Australia, New Zealand, Hawaii and 
South Africa seem to be smaller sized; even the effect of the high mountains of the 
Andes influences the size less, and the same can be said of the sparrows living on the 
Falklands, emphasizing that the material has been too little to allow the drawing of 
any conclusion. 

The females in the extreme groups are showing the same picture, but their colour 
does not display any alteration except in South Africa. 

The problem of the South African population gives some cause for meditation. 
CALHOUN (1947) has already pointed out, that the variation do not raise the question 
of ecological phaenotypical effects alone, but also that of heredity properties, consider- 
ing that in South Africa also the females submit, while elsewhere only the males. 
Unfortunately in the field of ornithology there are not yet any such results, but the 
researches of Dice (1932, etc.), BLAIR (1943) and MATTHEY (1953) accomplished on 
small mammals have well illustrated that taxanomical problems can be approached 
from, that side as well. It would be all the more interesting to deal with this question 
in the case of the House-Sparrow, as we can follow the course of its spreading from 
year to year. | 

Regarded the indigenous European population my conclusions are: The colouring 
of the sparrows grows more and more rufous towards the plains with continental cli- 
mate, the underpart of their body gets whiter, and the average of their measurements 
somewhat smaller; while towards the mountains their colour is darker, duller, the 
underpart of their body more greyish, and the average of their measurements is some- 
what larger. 

The town-sparrows equal the specimens of the hill-country in measurements and 
colouring with the additional secondary dirtiness. In the towns of the lowland the 
characteristics may develop differently even under nearly identical circumstances. 


Acknowledgements 


My present paper could only be accomplished with the kind collaboration of very 
many colleagues, to whom I am offering herewith my warmest thanks. 

I was lent material by courtesy of the following museums: Hungarian National 
Museum, Budapest (Dr. L. HorvAtH); National Museum of Victoria, Melbourne 
(C. W. BRAZENOR & A.R. Mc Every); The Australian Museum, Sydney (J.W. Evens); 
University of British Columbia, Dep. Zoology, Vancouver (Prof. M.D.F. Upvarpy). 

Research material was donated from abroad by Prof. S. Ari (Bombay), O. L. 
AUSTIN jr. (Gainsville, Florida), M. Batis (Tatranska Lomnica, CSR), T. BRANDER 
(Forssa, Finnland), W. BRYDEN (Hobart, Tasmania); V. CocHIA (Jasi, Roumania); 
P. A. CLANCEY (Durban, S. Africa); M. CouRTENEy-LATIMER (East-London, 8. 
Africa); A.F. DEAK (Montevideo); J. DELACOUR (Los Angeles); A. FESTETICS (Wien); 
S. GYöRFI (Cluj, Roumania); Dr. J.M. HARRISON (Sevenoaks, Engl.); H. Hoven 
(Haifa); A.W. JOHNSON (Santiago, Chile); F.C. Kinsky (Wellington, New Zealand); 
I. Koxz (Reghin, Roumania); J. KoRODI-GAL (Cluj, Roumania); A. Kovács (el Bolson, 
Arg.); K. LAKÒ (Rio de Janeiro); H. LICHTENSTEIN (Vaduz, Licht.); V. MARKOV 
(East-Chicago); A. MosansKy (Kosice, CSR); Dr. J. PinowSKI (Warszawa); Dr. G. 
ROKITANSKY (Wien); J. SLADEK (Zvolen, CSR); A. STOLLMANN (Zilina); Fr. J. TURCEK 
(Banska Stiavnica, CSR); Prof. M.D.F. Upvarpy (Vancouver & Honolulu); D.B. 
WINGATE (Hamilton, Bermuda); R. W. Woops (Port Stanley, Falkland Isl.). 


63 


Useful advice was given, literature was set at my disposal or I was assisted in the 
organization of the collection by Prof Dr. A. ABRAHAM (Szeged); R.P. BENGRY (King- 
ston, Jamaica); J. Bonp (Philadelphia); W.R.P. Bourne (Nicosia, Cyprus); R.M. 
Det Campo (Mexico); J.B. CALHOUN (Bethesda, Maryland); P.A. CLANCEY (Durban); 
F. Coxic (Noumea, N. Caledonie); M. COURTENEY-LATIMER (East London, S.A.); 
J. DE LA Cuapra (Santiago); E.A. Davis (Los Angeles); R.W. DEXTER (Kent, 
Ohio); R. D. ETCHECOPAR (Paris); Dr. G. FABIAN (Gödöllő); A. FESTETICS (Wien); 
E. GEBHARDT (Nürnberg); G. HArcH (Honolulu); Prof. G.P. HIGAREDA (Mexico); 
Dr. G. ©. JUNGE (Leiden); E.R. KALMBACH (Boulder, Colo.); Dr. A.C. KENDEIGH 
(Chanpaign, Ill.); F.C. Kınsky (Wellington, N.Z.); Dr. M. KoEPcKÉ (Lima); Dr. M. 
KRETZKOI (Budapest); D. Lack (Oxford); A.R. Mc Every (Melbourne); G. MAUERS- 
BERGER (Berlin); G. MOUNTFORT (London); Prof. Dr. G. NIETHAMMER (Bonn); Prof. 
G.A. Novikov (Leningrad); Dr. W. PrzyGoppA (Essen— Bredeney); B.L. SAGE 
(Middlessex, Engl.); Dr. J. STEINBACHER (Frankfurt a. M.); A.M. SUDILOWSKAJA 
(Moscow); Dr. J. SZENT-IVÁNYI (Port Moresby, N. Guinea); Dr. J. SziJJ (Stuttgart); 
L. Sz1JJ (Toronto); M.A. Toro (Chiapas, Mexico); Fr. J. TURCEK (Banska Stiavnica, 
CSR); Prof. M.D.F. Upvarpy (Vancouver); CH. VAURIE (New York); Dr. H.O. 
WAGNER (Bremen); Dr. A. WETMORE (Washington); D.B. WINGATE (Hamilton, Ber- 
muda); J.M. WINTERBOTTOM (Cape Town); Prof. Dr. K. Wonzıckı (Wellington, 
N.Z.); R.W. Woops (Port Stanley, Falkland Isl.). 


Literature 


vide in Proc. XII. Int. Orn. Congr. Helsinki, p. 391 — 395, and further: 


Barrows, W.B. (1889) The English Sparrow (Passer domesticus) in North America. 
U.S. Dep. Agr. Dic. Econ. Orn. Bull. nr. 1. p. 405. 

Blair, W.F. (1943) Criteria for Species and their Subdivisions from the Point of View 
of Genetics. Annal. N. Y. Acad. Cs. XLIV. Art. 2. p. 179 — 188. 

Blair, W.F. (1956) The Species as a Dynamic System. SW. Nat. I. 1. p. 1-5. 

Bond, J. (1947) Field Guide of Birds of the West Indies. New York. 

Bond, J. (1956) Check List of the Birds of the West Indies. Philadelphia. 

Bösenberg, K. (1957) Sperlinge und ihre Bekämpfung. Biol. Zentrst. Flugbl. Nr. 24. 

Bosenberg, K. (1958) Geschlechtsverhältnis und Sterblichkeit der Nestjungen beim 
Haussperling. Orn. Mitteil. X. 86 — 88. 

Cole, D.T. (1958) House-Sparrow in Mafeking, C.P. Ostrich, XXIX. 87. 

Creutz, G. (1958) Wo fehlt der Haussperling als Brutvogel? Falke, V. p. 98— 101.; 
116-119. 

Dice, L.R. (1932) Variation in geographic race of the deer-mouse, Peromyscus mani- 
culatus bairdii. Occas. Pap. Univ. Mich. Mus. Zool. nr. 239. p. 1 — 26. 
Fallet, M. (1958) Der Jahresrhythmus eines grosstädtischen Bestandes des Haussper- 
lings [Passer domesticus (L.)]. Schr. Natw. Ver. Schl.-Holst. XXIX. p. 39 — 46. 
So M. (1958) Zum Sozialverhalten des Haussperlings. Zool. Anz. CLXI. p. 178. 
187. 

Fergus, M.S. (1884) The Emigrant Sparrow. Zeitschr. f. ges. Orn. I. p. 48 — 49. 

Greve, K. (1958) Zum Freibriten der Haussperlinge. Orn. Mitteil. X. p. 176. 

Il yenko, A.I.(1958) Factors determining the reproduction in the populations of spar- 
rows [ Passer domesticus (L.)]in Moscow, Zool. Journ. XXXVII. p. 1867 — 1873. 

Keve, A. (1960) Variations-Studien über die Populationen des Haussperlings, Passer 
domesticus domesticus L. Proc. XII. Int. Orn. Congr. Helsinki, 1958. p. 376 — 395. 

Koepcke, M. ((1958) El gorrion europea en el Peru. Mar del Sud. XXII. p. 63 — 74. 

ee R. (1958) Ortstetigkeit und Wanderung beim Haussperling... Vogelwarte, 
CIX. p. 216. : 

Ee Soe, J.C. (1958) The introduction of sparrows into Victoria. Emu. LVII. p. 264 — 
266. 

Long, R.Ch. (1958) The European Sparrow, Passer domesticus, in Swaziland Ostrich, 
XXX. p. 44. 

Lund, H.M.K. (1956) The House-Sparrow (Passer domesticus L.) in Norway. 
Dansk Orn For. Tidsskr. L. p. 67.— 76. 


64 


Matthey, R. (1953) Les Chromosomes des Muridae. Rev. Suiss. Zool. LX. p. 225 — 283. 

Pescott recte Prescott. | 

Phillips, J.C. (1915) Notes on American and Old Wordes English Sparrow. Auk. XXXII. 
p. 51-59. / , 

Power, J.H. (1958) House-Sparrows in the Northern Cape. Ostrich, X XIX. p. 87. 

Przygodda, W. (1960) Beringung von Haussperlingen in Bonn. Orn. Mitteil. XII. p. 
21 — 25. 

Rawdom, B.B. (1958) House-Sparrow. Ostrich, X XIX. p. 87. 

Roberts, A.—Mc. Lachlam, G.R. — Liversidge, E. (1957) Birds of South Africa. Cape 
Town, pp. 504. — 

Sage, B.L. (1957) Remarks on the Taxonomy, History and Distribution of the House- 
Sparrow introduced into Australia. Emu, LVII. p. 349 — 352. 

Sarasin, Fr. (1913) Die Vögel Caledoniens und der Loyality Inseln. Wiesbaden, pp. 78. 

Schneider, C.O. (1938) Notas sobre la aclimatacion de algunas aves extransiros en Chile. 
Act. Soc. Sc. Chili, LXIII- LXV, P. 135 — 138. 

Scholl, W. (1959) Uber das Vorkommen von Sperlingen am Brenner-Pass (Tirol). Journ. 
f. Orn. C. p. 439 — 440. : 

Snyder, L.L. (1951) Ontario Birds. Toronto, pp. 248. 

Stresemann, E. (1913) Remarks on the British House-Sparrow. Bull. BOC. XXXIII. p. 
47 — 49. 

Summer-Smith, D. (1958) Nest-site selection, pairformation and territory in the House- 
Sparrow, Passer domesticus. Ibis, C. p. 190 — 203. 

Szent-Iványi, J. (1960) The House-Sparrow being shipped to Australia. Aquila, LVI 
(1959) p. 300 & 324. 

Thomson, G.M. (1922) The Naturalisation of Animals and Plants in New Zealand.. 
Cambridge.. 

Thomson, G.M. (1926) Wild Life in New Zealand. Wellington. 

Threadgold, L.T. (1958) Photoperiodic reponse of the House-Sparrow, Passer domesti- 

# cus. Naturalist, London, CLXX XII. p. 407 — 408. 

Threadgold, L.T. (1960) A Study of the Annual Cycle of the House-Sparrow at various 
Latitudes. Condor, LXII. p. 190 — 201. 

Wagner, H.O. (1959) Die Einwanderung des Haussperlings in Mexiko. Zeitschr. f. 
Tierpsych. XVI. p. 584— 592. 

Weaver, R.L. (1939) The northern Distribution and Status of the English Sparrow in 
Canada. Canad. Field Nat. LILI. p. 95 — 99. 

Westerskow, K. (1960) Birds of Champbell Island. Wellington, p. 83. 

Wodzicki, K. (1956) Breeding of the House-Sparrow away from man in New Zealand. 
Stray Feathers, LVI. p. 146 — 147. 


Appendix 


Bouchner, M.- Sedivy, J. (1959) Versuche über das Orientierungsvermögen des Haus- 
und Feldsperlings . .. Sylvia, XVI. p. 185 — 202. 

Dexter, R.W. (1959) Two 13-years old age records for the House-Sparrow. Bird-Band- 
ing, XXX. p. 182. =. 

Dybowski, B. (1916) Une variation colorée du moineau domestigue, Passer domesticus 
L. var. Scheffneri Dybowski. Pam. . Fiz. XXIII. p. 127 — 129. 

Jenkins, C.F.H. (1959) Introduced Bird in Western Australia. Emu, LIX. p. 201 — 207. 

Koepcke, M. (1961) Birds of the Western Slope of the Andes of Peru. Am. Mus. Nov. 
nr. 2028. pp. 31. 

Sick, H. (1959) A Invasao da América Latina Pelo Pardal, Passer domesticus Linnaeus 
1758, Com Referéncia Especial ao Brasil. Bol. Mus. Nac. Rio de Janeiro, NS. 
Zool. no. 207, pp. 31. 

Novotny, I. (1963) Unregelmässiges Wachstum und Entwicklung der rechten und lin- 
ken Körperhälfte beim Haussperling . . . Zpravy Slezsk. Ust. CSAV, Opava, 127-B. 
P. 4-8. 


5 Aquila 1964 —65 65 


MAD ARTAPLALKOZAS-VIZSGALATOK JELENTŐSEBB 
ERDÖ- ES MEZŐGAZDASÁGI KÁRTEVŐK TÖMEGES 
MEGJELENÉSE IDEJÉN 


Dr. Gyory Jenő és Dr. Reichart Gábor 


A kártevők elleni biológiai védekezési módszerek kutatása és kidolgozása 
közismerten aktuális problémája a növényvédelemnek. A kemizálás nagy . 
költségigénye, valamint a vele járó komoly hátrányok és veszélyek egyre 
sürgetőbbé teszik az ezirányú kutatásokat. E vizsgálatoknak egyik fontos 
feladata a kártevőket hatékonyan pusztító állatfajok felkutatása, valamint 
azok állományának védelme a veszélyeztetett területeken, a kártétel meg- 
előzése vagy csökkentése céljából. 


A biológiai védekező módok között komoly jelentősége van az aktív 
madárvédelemnek, a mesterséges madártelepítésnek is. E módszerek alkal- 
mazásának azonban fontos előfeltétele az egyes madárfajok gazdasági je- 
lentőségének ismerete, amelynek reális értékelése viszont csak táplálkozás- 
vizsgálatok útján lehetséges. 

Madártáplálkozás-vizsgálatokat többféle szempontból lehet végezni. Leg- 
ismertebb módja, amikor egy madárfaj többféle területtípusról és többféle 
vegetációs időszakból származó táplálékának összetételét vizsgáljuk, és eb- 
ből általános következtetést vonunk le az illető madárfaj gazdasági szere- 
pére vonatkozóan. 3 


Mélyebbre tekintünk azokkal a táplálkozásvizsgálatokkal, amikor a vizs- 
gálati anyag egy vegetációs időszakból és egy területről vagy területtípus- 
. ról származik, amikor is a vizsgálatokból egy bizonyos madárfajnak vala- 
mely életközösségben vagy életközösségtípusban betöltött szerepét is mér- 
legelhetjük . 

Gazdasági szempontból azonban legjelentősebbek azok a táplálkozás- 
vizsgálatok, amikor nem valamely madárfajból, hanem bizonyos állati 
vagy növényi kártevőből indulunk ki, és azt vizsgáljuk, hogy az szerepel-e 
az ott élő madarak táplálékában s ha igen, milyen mennyiségben! Vagyis 
milyen szerepet játszanak a madarak a kérdéses állat- vagy növényfaj kor- 
latozasaban ? 

Az egyes kärtevök korlätozäsäban szereplö madarak jelentöseget azon- 
ban nemesak täplälkozäsuk dönti el, hanem az is, hogy ällandö tagjai-e 
az eletközössegnek vagy csak alkalmi fogyasztök, tovabba milyen egyed- 
számban élnek (vagy jelennek meg mint alkalmi fogyasztók) az eletközös- 
segben? Ertékelésiik tehát három szempontból történhet: 1. állandó tag- 
jai-e az életközösségnek, tehát a kártevők elszaporodásának kezdetén is 
jelen vannak-e vagy csak a gradáció kifejlődése vonzza őket oda? 2. milyen 


5* 67 


mértékben szerepel a károsító taplalékukban, 3. milyen egyedszammal vesz- 
nek részt a kártevők fogyasztäsäban ? 

Al&bbi vizsgälatainknäl tehat az a cél vezérelt bennünket, hogy egyes 
kärtevö rovarok tömeges elszaporodasa idején és helyein megällapitsuk, 
milyen madärfajok, milyen egyedszamban vettek részt a kärtevök korla- 
tozäsäban, továbbá, hogy a kärtevövel élő madárfajok taplalékaban a ker- 
déses kártevő milyen mértékben szerepel ! 


Vizsgálati módszerek 


Az 1960 — 62. évi kutatások madártani vonatkozású munkáit az első he- 
lyen szereplő szerző, a rovartani vonatkozású vizsgálatokat pedig a máso- 
dik szerző végezte. A vizsgált kártevők tömeges előfordulási területein rög- 
. zitettük a biotöp jellegét, a károsító jelenlétét, tevékenységét, továbbá az 
itt előforduló madárfajokat. Távcsöves megfigyeléssel igyekeztünk megál- 
lapítani, hogy közülük mely fajok pusztítják a kártevőt, és azt egyes ese- 
tekben fényképfelvételekkel is dokumentáltuk. Pontos adatok érdekében 
a megfigyelt madarak közül néhány példányt begyűjtöttünk begy- és gyo- 
morelemzés céljára. Ezenkívül a legtöbb esetben begyűjtöttük a kalamitást 
okozó kártevőt is. A helyszínen kiboncolt madárgyomrokat 4%-0s forma- 
linban, illetve 70%-os alkoholban konzerváltuk, akárcsak a párhuzamosan 
begyűjtött károsítókat. Egy esetben a fiókáknak hordott táplálék össze- 
tételét nyakelkötéses módszerrel is vizsgáltuk. A. gyomortartalmak mik- 
roszkópiai elemzése során az anyag megtartásától függően, sokszor csak 
magasabb rendszertani kategóriákig lehetett meghatározni a maradványo- 
kat, máskor viszont fajig. De egyes, a madárgyomrokban szétroncsolódott 
és ezért csak nehezen meghatározható hernyókártevők pontos identifiká- 
lása érdekében a gyűjtött hernyók rágóinak (mandibulák) kiboncolásával és . 
összehasonlításával még a rossz megtartású anyagot is sikerült fajig deter- 
minálni. Ilyenkor a talált mandibulákat nagyság szerint párosítottuk a pél- 
dányszám megállapításához, és csak a nyilvánváló fejlődési különbséget 
(nagyságbeli eltérés) eláruló rágók esetében számítottunk külön példányt. 
Ezzel a túlzott eredményeket kerültük el. 

A vizsgált kártevőket rendszertani sorrendben tárgyaljuk. A gyomor- 
elemzések adatainak felsorolásakor is rendszertani csoportosításban állí- 
tottuk össze a táplálékelemeket. 

Itt kívánunk köszönetet mondani Dr. ZsAk ZoLtANnak a madárgyom- 
. rokban előforduló magtáplálék, és SCHMIDT Econnak a kisemlősök pontos 
meghatározásáért. 


A vizsgált kártevők és az azokkal kapcsolatos madármegfigyelések, 
madártáplálkozás-vizsgálatok adatai 


a) Májusi cserebogár [Melolontha melolontha (L.)] 


A VI. sz. cserebogártörzs erős rajzását figyelhettük meg 1960-ban Ostffy- 
asszonyfan (Vas m.) V. 18-án. A rajzó bogarak a fiatal tölgytelepítésekben 
szinte füzérekben lógtak a hajtásokon, s tömegeik valósággal ellepték az 


68 


1—1,5 m magas fäcskäkat. A területen főleg parcelläsan ültetett tölgy és 
erdeifenyö telepitesek valtakoztak. 

A rovarevő fajok közül a tövisszurö gébics (Lanius collurio) fordult elő 
Da legnagyobb mennyisegben; kb. 100—150 méterenként lehetett egy-egy 

part megfigyelni. A begyüjtött 3 peldäny közül az egyikben csak csere- 
bogarat találtunk, de a másik kettőben szintén szerepelt e kártevő egyéb 
táplálék mellett (I, 2, 3. sz. elemzések). A tövisszúró gébics jelentős csere- 
bogár fogyasztása már CSIKI (1904, 1911). gyomortartalom vizsgálataiból 
is ismeretes. 
A tövisszúró gébicsen kívül még 13 fajt észleltünk, melyek közül a leg- 

több a fenyőtelepítésekben mozgott. Begyűjtésre még a Chloris chloris és 
a Carduelis cannabina egy-egy példánya került (4., 5. sz. elemzések). Madár- 
csoportosulást, melyet a nagy tömegű cserebogárral lehetett volna össze- 
függésbe hozni, nem tapasztaltunk. 

A néhány kilométerre levő kb. 60 éves tölgyes szélén is erős rágást lehe- 
tett észlelni (V. 19). A délelőtt folyamáni is tömegesen röpködő cserebogarak 
. helyenként a fák csúcshajtásait már nagyrészt lerágták. Itt a seregélyek 
(Sturnus vulgaris) voltak nagy mozgásban. Leginkább az erdőben, úton és 
a szomszédos szántásban lehetett tapasztalni sürgés-forgásukat. Több al- 
kalommal figyeltünk meg a csőrében cserebogárral repülő, vagy földön a 
kártevőt aprító seregélyt. Mintegy 20— 30 példány mozgott a területen és 
etette a csaknem anyányi fiókáit. Az egyik megfigyelt odúhoz 5 alkalom- 
mal cserebogárral, s egyszer pedig hernyóval érkeztek az etető madarak. 
Ha tehát, napi 80— 90 etetéssel (Sz1Js, 1957) és tovabbi 10 — 15 fészekaljjal 
számolunk, továbbá feltételezzük, hogy a többi seregélypár által hordott 
táplálék összetétele is a fentihez hasonló volt, a seregélyek fiókáikkal ezen 
a napon kb 800 — 900 cserebogarat etettek fel. De az öreg madarak is ették 
a cserebogarakat, amint a begyűjtött példányok gyomortartalma is mu- 
tatta (6., 7. sz. elemzések). Így az egyikben kizárólag csak e kártevő marad- 
ványait találtuk, a másikban pedig egy példányban szerepelt a cserebogár. 

A. seregélyek cserebogár-pusztító tevékenységét mutatta e Posarnale a 
szantason talalt sok szärnyfedömaradvänya i is. : 

Ugyancsak ez ev májusában Sopronnäl is megfigyeltiink csőrében csere-. 
bogärral repülö seregelyt. 

Az említett ostffyasszonyfai második területen és a faállomány ee 
ben még 16 madarfajt észleltiink. A mintegy 15—20 mezei veréb (Passer 
montanus) leginkább a széleken, a legcserebogarasabb helyeken mozgott, 
azonban a begyűjtött 2 példányban májusi cserebogár nem volt (8., 9. sz. 
. elemzés). A területen a seregélyek erős mozgásán kívül más madárcsopor- 
tosulást nem tapasztaltunk. 

Figyelemre méltó faj a cserebogár korlátozása szempontjából a házi ve-, 
réb (Passer domesticus) is, melyet 4— 5 alkalommal figyeltünk meg (Sopron, 
Sarvar), amint a földön a bogarat apritotta. Hasonlö megfigyelést tett dr. 
KEvE ANDRÁS. Szóbeli közlése szerint Mosonmagyaröväron 1932. majusa- 
ban az ereszeken ülö Hel areas az üt felett repülő cserebogarakat fog- 
dosták. ; : 

Érdemes megemlíteni még. azt. is; hogy. 5—6 alkalommal repülő csere- 
bogarat fogó denevért is megfigyeltünk. | 


69: 


A begy- és gyomorelemzesek adatai: 


sz. — Ostffyasszonyfa, 1960. V. 18. Lanius collurio: 1. Melolontha melolontha L. 

sz. — Lanius collurio: 1 Melolontha melolontha L. 1 Curculionidae sp. 

sz. — Lanius collurio: 1 Carabidae sp., 2 Buprestis sp. 1 Anthaxia sp., 1 Aphodius sp. 
2 Melolontha melolontha L. 5, 9, 1 Epicometis hirta Poda, 1 Curculionidae 
sp., 1 Araneidea sp., 1 Coleoptera sp. | 

sz. — Chloris chloris: felismerhetetlen táplálék. : 

. — Carduelis cannabina: Chenopodium album L. magvak, | Stellaria media L. mag, 

1 Amaranthus albus L. mag. 

sz. — 1964. V. 19. — Sturnus vulgaris: 7 Melolontha melolontha L., (3 9, 2 Q, 2 ?). 

sz. — Sturnus vulgaris: 2 Carabidae sp., 2 Athous niger L., 1 Elateridae sp., 1 Melo- 
lontha melolontha L., 4 Curculionidae sp., 1 Hymenoptera sp., 2 Noctuidae sp. 
larva, 1 Tortricidae sp. larva, | Araneidea sp. 

sz. — Passer montanus: 1 Phyllobius sp., magtörmelek, sok apró kavics. 

. — Passer montanus: 2 Phyllobius oblongus L., 1 Polydrosus sp., sok apró kavics. 


go No ma 


ag ce 
un 
N 


Se 
n 
N 


b) Burgonyabogar (Leptinotarsa decemlineata Say.) 


Erösen karositott, bogaraktöl és larvaktol ellepett tablakat vizsealtunk 
meg 1960-ben 10—12 helyen. E területeken azonban sohasem tapasztal- 
tunk olyan erősebb madarmozgast, amely a nagy számban előforduló kar- 
tevővel állt volna kapcsolatban. Sőt, ahol a burgonyán kívül más növény- 
zet (gyom) nem fejlődött, ott a legtöbbször nem, vagy csak alig mutatko- 
zott madár. Begy- és gyomortartalom vizsgálatot két területen végeztünk. 

. Kiskunhalas (Bács-Kiskun m.) közelében 1960. VI. 10-én nagy kiterje- 
désű burgonyatablan erős kártételt tapasztaltunk. Előző nap poroztak, de 
még szép számmal akadt lárva és bogár is. A táblán 3 Galerida cristata-n 
és 3 Alauda arvensis-en kívül még 8— 9 házigalambot (Columba livia domes- 
tica Gm.) figyeltünk meg. Két nappal később 12—15 a galambok száma, 
melyek főleg ezen a táblán mozogtak. Egy példány begyűjtésre került, 
azonban benne túlnyomóan csak gyommagvakat találtunk (10. sz. elemzés) . 

Seregélyes (Fejér m.) közelében, 1960. IX. 9—10-én erősen elgazosodott 
nagy kiterjedésű burgonyatáblában annyi volt a bogár és lárva, hogy egyik 
helyen négyzetméterenként átlagosan 22 bogarat lehetett találni, de akadt 
olyan hely is, ahol 40— 50, sőt 70—80 volt a bogarak és lárvák száma 
(atábla egyik szélén). A területen elég sok madár mozgott, melyeknek leg- 
alábbis a nagyobb része valószínűleg a gyomok, valamint a dús, sűrű nö- 
vényzettel járó jó táplálkozási lehetőségek miatt tartózkodott e területen. 
Ezt igazolja a táblán, vagy közvetlen közelében gyűjtött madarak (7 faj, 
9 példány) gyomor- és begyelemzése is. (11— 18. sz. elemzések). A vizsgá- 
lati objektumokból sem a burgonyabogarat, sem a lárváját nem lehetett 
kimutatni. Nem szerepelt e kártevő a begyűjtött fácánban (Phasianus col- 
chicus) sem (csaknem teljesen kifejlett, fiatal példány), mely egy 10 — 12-es 
csapattal együtt szállt fel egyik erősen elgazosodott helyről, ahol igen sok 
volt e kártevő. Ebben a példányban egy vadméh maradványai mellett 
csak gyommagvak szerepeltek tömegesen. A fácánokon kívül a táblán, 
vagy annak közvetlen közelében előfordult még: 15—20 Perdix perdix, 
6—8 Galerida cristata, 6— 7 Saxicola rubetra, 5—6 Anthus trivialis, 40 — 50 
Passer montanus, 2 Lanius collurio, 1 Cuculus canorus, 1 Fringilla coelebs, 
s ezeken kívül még néhány más átrepülő faj is. 


70 


Jelen vizsgälataink tehät a burgonyabogärra vonatkozöan negativ ered- 
ménnyel vegzödtek. Ezzel szemben szämos hazai és külföldi adatot isme- 
rink, melyek azt bizonyítják, hogy egyes madárfajok megeszik a burgonya- 
bogarat (KEVE, 1954, JERMY-SARINGER, 1955, SCSEPSK1J, 1960). Ezek azon- 
ban inkabb csak alkalmi eseteknek tekinthetök és nem ältalänos, tömeges 
jelenségnek. 


Elemzések : 


10. sz. — Kiskunhalas, 1960. VI. 12. — Columba livia domestica: 2 Diptera sp. pupa, 
tömegesen Vicia spp. magvak, néhány Setaria glauca (1.) Beauv., és Sorghum sp. 
(árpa) mag, számos Polygonum convulvulus L. stb. mag. 

11. sz. — Seregelyes, 1960. IX. 10. — Phasianus colchicus: 1 Apidae sp., tömegesen, 
Setaria glauca (L.) Beauv. magvak, kevés Setaria viridis (L.) Beauv., sok 
Cannabis sativa (L.), kevés Polygonum convulvulus L. mag. 

12. sz. — 1960. IX. 9. — Galerida cristata: 1 Formica sp., 1 Diptera sp., valamint mag- 
vak és aprö kövek. 

13. sz. — 1960. IX. 10. — Saxicola rubetra: 2 Carabidae sp., 1 Hister sp., 1 Galeruca 
tanaceti L., 1 Sitona sp., 1 Formica sp., 1 Hymenoptera sp., 1 Lepidoptera 
larva, | Eurygaster sp., | Homoptera sp. 

14. sz. — Saxicola rubetra: 1 Orthoptera sp., 3 Carabidae sp., 1 Sitona sp., 2 Coleoptera 
sp., 3 Lepidoptera larva, 1 Eurygaster maura L. és 18 Solanum nigrum L. mag. 

15. sz. — Anthus trivialis: 1 Orthoptera sp., 6 Sitona sp., 1 Coleoptera sp., 2 Formicidae 
sp., 1 Hymenoptera cocon, | Neuroptera sp., | Lepidoptera larva, 1 Hemi- 
ptera sp., 2 Hemiptera larva, 1 Gastropoda sp., 1 mag és kavicsok. 

16. sz. — Lanius collurio: 3—4 Acridiidae sp., 10 Carabidae sp., 2—4 Scarabaeidae sp., 
3 Sitona sp., 4 Apidae sp., 1 Formicidae sp., 3 Hymenoptera sp., 1 Diptera sp., 
4 Kurygaster maura L. 

17. sz. — 1960. IX. 9. — Passer montanus: | Elateridae sp., 1 Sitona sp., 2 Hymenoptera 
cocon és magtörmelekek, homokszemek. 

18. sz. — Passer montanus: Sok Setaria viridis (L.) Beauv., mag, Setaria glauca (L.) 
Beauv., Raphanus sp., Panicum miliaceum mag és teglatörmelek, kavicsok 


e) Csipkezöbogarak (Sitona spp.) 


E kis ormanyos bogarak a pillangös viragu termesztett növenyeink egyik 
legeyakoribb kärtevö-csoportjäba tartoznak (MANNINGER, 1960). Szamos 
madárfaj gyomrában fordultak elő, így : mezei pacsirtaban, füsti fecskében, 
széncinkében, kékcinkében, rozsdás csukban, házi rozsdafarkúban, kispo- 
szátában, szürke légykapóban, erdei pityerben, sárgabillegetőben, tövis- 
szúró gébicsben, mezei verébben (13., 14., 15., 16., 17., 39., 42., 43., 47., 58., 
59., 60., 61., 63., sz. elemzések). 


d) Fésűs fenyődarazsak ( Diprion spp.) 


A fésűs fenyődarazsak közül a leggyakoribb és legismertebb erdőgazda- 
sági kártevőnk a Diprion pini L. és Diprion sertifer Geoffr. Gazdanövényük 
az erdei és feketefenyő, melyeknek egy éves és annál idősebb tűit rágják 
a 2—2,5 em hosszú, csupasz lárvák, az álhernyók. 

A fésűs fenyődarázs álhernyók rágása Kunfehértón (Bács-Kiskun m.) 
1960. VI. 9-én általában már végetért, és csak elvétve lehetett egy-egy lár- 
vat találni. Károsításukat jellemezte; hogy a 2,5—3 m magas erdei fenyő 


(al 


telepitésekben sok helyen a fák tüit — az azévi hajtäsoktöl eltekintve — 
teljesen lerägtäk. A fenyötelepiteseken kivül még kisebb nyärligetek és 
nagyobb borökäs-kopärosok jellemeztek a területet. Itt csak keves mada- 
rat lehetett megfigyelni, ezek: Phasianus colchicus, Upupa epops, Lullula 
arborea, Parus maior, Sylvia sp., Anthus trivialis, Emberiza citrinella és 
Passer montanus (aránylag ebből volt a legtöbb). A begyűjtött madarakban 
2 faj 2—2 példányában a kärtevöt nem lehetett megtalálni. 

Szentmärtonkätän (Pest m.) 1961. IV. 27—29-én a kiválasztott pröba- 
területen 10 fara mintegy 13 larvacsomö jutott, de szabadallasban és a szé- 
leken 3— 4 csomót lehetett egy-egy fan találni. Az egyes csomókban az äl- 
hernyók száma változó, általában 50—70 volt. E területen olyan madár- 
csoportosulást nem tapasztaltunk, melyet a tömegesen fellépő kártevővel 
lehetett volna kapcsolatba hozni. A huzamos megfigyelés ellenére sem lát- 
tuk, hogy valamely madár hozzányúlt volna a könnyen megtalálható lár- 
vacsoportokhoz. A károsítót sem ezen a területen, sem a közvetlen közelé- 
ben begyűjtött madarakból nem lehetett kimutatni. (1 Parus maior, 1 Syl- 
via communis, 1 Fringilla coelebs, 1 Emberiza citrinella). Egyébként a ma- 
dárállomány is meglehetősen szegényes volt. A mintegy 7,5 ha kiterjedésű 
fenyőtelepítésben mindössze 1 Caprimulgus europeus, 83 éneklő Sylvia com- 
munis, 1—2 Fringilla coelebs és 2 pár Emberiza citrinella volt észlelhető. 
A területet szegélyező akácosban pedig 2 Pica pica és 1 Phylloscopus colly- 
bita mutatkozott. 

Erős Diprion-rágás volt 1961-ben Hevesen. A megfigyelés napján, V. 23- 
án már csak igen kevés lárvát lehetett látni. Néhány kisebb álhernyó-cso- 
mótól eltekintve, többnyire már szétszóródtak. Madárcsoportosulást ezen 
a területen sem tapasztaltunk. A fiatal fenyves egy részén vegyi védekezést 
hajtottak végre. 


e) Araszolólepkék (Geometridae spp.) 


Az araszolólepkék közül a téli araszolókat vizsgáltuk. 

Az araszolóhernyókra vonatkozó madártáplálkozás-vizsgálatokat Jár- 
dánháza (B- Abaúj-Z. m.) közelében levő erdőkben 1961. V. 24-én kezd- 
tük meg. Ekkor lényegében már befejeződött a hernyódúlás, néhány her- 
nyót azonban sikerült még gyűjteni az Erannis defoliaria Cl., Erannis 
aurantiaria Esp., Colotois pennaria L., és Phigalia pedaria F. fajokból. 
A hernyók főként a gyertyánt károsították és a fák leveleit karéjosra, 
lyukacsosra rágták. A területen élénk madármozgást észleltünk, feltehető- 
leg a még kisebb számban található hernyók miatt. Gyakori volt a Frin- 
gilla coelebs, Phylloscopus sibilatrix és Cuculus canorus; ez utóbbi csak vi- 
szonylagosan, hangját szinte állandóan lehetett haliani ; többször előkerült : 
Parus maior, Phylloscopus collybita, Erithacus rubecula. Előfordultak még: 
Parus caeruleus, Parus palustris, Oriolus oriolus, Coccothraustes coccothraus- 
tes, Certhia sp., Sitta europea, Turdus merula és Scolopax rusticola. 

Az itt begyűjtött négy madärban megtaláltuk az araszolöhernyök ma- 
radvanyait. A meggyvägöban (C. coccothraustes) 5 hernyót, kék cinkében 
(P. caeruleus) 4 hernyót, baräteinkeben (P. palustris) 2—3 hernyót és 
siseg6 füzikeben (Ph. sibilatrix) 1 hernyót. 


72 


1. ábra. Seregély (Sturnus 
vulgaris) araszolo- 
hernyokkal 


Abb. 1. Star mit Obstbaum 
Frostspanner (Cheima- 
tobia brumata )-Raupen, 
Matrahaza 1962 


(Photo: E. Györy) 


Matrahaza és Mätra- 
füred közöttierdökben 
istömegesen kärositot- 
tak 1961—62-ben a 
különfele téli araszolö 
hernyök, elsösorban a 
tölgyesekben. 

Az 1962-ben az itt 
gyűjtött hernyöanyas- 
ban a legnagyobb 
mennyisegben a tollas 
csápú téli araszoló [Co- 
lotois pennaria (L.)], 
a nagy teli araszolö 

(Erannis  defoliaria 
CL), kis teliaraszolö 
[Operophthera bruma- 
ta (L.)], és a szegélyes 
teliaraszolö (Erannis 
marginaria F.) szere- 
pelt, de előfordult még 
az aranyos teliaraszolö 
(Erannis aurantiaria 
Esp.),valamint a négy- 
pettyes  téliaraszolò 
(Alsophila quadripunc- 
taria Esp.) is. A karo- 
sitast jellemezte, hogy 


2. abra. Szencinke (Parus 
maiar) araszolohernyoval 
etet 


Abb. 2. Kohlmeise füttert 
mit Obstbaum Frostspan- 
ner (Cheimatobia brumata) 
Raupen, 
Matrahaza 1962 


(Photo: E. Györy) 


3. ábra. Házi veréb ( Passer 
domesticus) araszoló 
hernyóval ( ? ) 


Abb. 3. Haussperling mit 
Raupen von Obstbaum 
Frostspanner (Cheima- 

tobia brumata) ( ? ), 
Mátrafüred 1962 
(Photo: E. Győry) 


4. ábra. Széncinke (Parus maior) gyomorból származó nagy araszoló 
lepkepeték (zömmel) és kaszáspók maradványai 


Abb. 4. Reste von Erannis defoliaria-Eiern (hauptsächlich) und Weberknecht 
aus dem Magen der Kohlmeise 


(Photo: Dr. G. Reichart) 


74 


mar a vizsgálat idején (1962. V. 22—26) jelentős területeken alig volt 
lomb a fákon. A hernyók nemcsak a koronaban mutatkoztak tömegesen, 
hanem. rengeteg mászkált a fatörzseken is. Így egy mesterséges fészekodú- 
telepen, két ätlagfän kijelölt 50 cm-es részen 42, ill. 26 hernyót számoltunk. 
A hernyók ekkor már főleg közepes, vagy teljes fejlettségűek voltak, de 
még sok kis hernyót is lehetett látni. 

A madárvilágban élénk mozgás volt. A területen végzett megfigyelések 
és gyomortartalom-vizsgálatok szerint a madarak túlnyomó többsége 
pusztította az araszolóhernyókat. Így a begyűjtött 10 madárfaj 12 példá- 
nyából a legnagyobb mennyiségben (10-nél magasabb példányszámmal) 
szerepeltek araszolóhernyók a kakukk (Cuculuscanorus), a szajkó (Garrulus 
glandarius), széncinke (Parus maior), erdei pityer ( Anthus trivialis) , erdei 
pinty ( Fringilla coelehs) és a citromsärmäny (Emberiza citrinella) gyomrá- 
ban (19., 20., 22., 34., 35., 36., 37. sz. elemzések). De előfordultak az örvös 
légykapóban (Muscicapa albicollis), esilp-esalp füzikeben (Phylloscopus 
collybita), sisegő fiizikében (Phylloscopus sibilatrix) és fekete rigéban (Tur- 
dus merula) is. (Az utóbbi fajban talált hernyó eredete kétséges.) (33., 32. 
31., 30. sz. elemzések.) Csupán az egyik szajkóban nem volt araszolóhernyó 
(21. sz. elemzés). 

A mesterséges fészekodútelepen széncinkefiókákon végzett nyakelkötés, 
és a fészekbe került együttes anyag elemzésének eredménye: 12 Colotois 
pennaria és 4 Erannis defoliaria hernyó az egyéb táplálék mellett (23. sz. 
elemzés). 1 

A madarak araszolöhernyö-pusztitäsäval kapcsolatos egyéb megfigyelé- 
sek: odtijukhoz hernyöfüzerrel érkező seregélvek (Sturnus vulgaris), az 
énekes rigó ( Turdus philomelos) ugyancsak füzerrel érkezett a fészkéhez, ez 
minden valószínűség szerint szintén araszolöhernyökböl állott, e kärtevövel 
etető széncinke (Parus maior) és házi veréb (Passer domesticus). 

Ugyancsak Mátraházán (1962. XII. 15.) néhány madárfaj petepusztító 
tevékenységére vonatkozóan is végeztünk vizsgálatot. A legtöbb begyűj- 
tött madárban, így széncinkében (Parus maior ) , egyik kékcinkében (Parus 
caeruleus), két csuszkában (Sitta europea) az araszolólepkék petéi tették ki 
a gyomortartalom túlnyomó részét. (24., 25., 27., 28. sz. elemzés.) Egy má- 
sik kékcinkében csak néhány (26. sz. elemzés), míg egy fakuszban (Certhia 
sp.) egyáltalán nem volt araszolópete (29. sz. elemzés). 

Feltűnő az egyes gyomortartalmakban talált araszolópeték mennyisége 
is, így: a szén- és kékcinke egy-egy példányában 759 (!) és 129 (24., 25. sz. 
elemzés), míg a két csuszkában 419, ill. 250 araszolópetét találtunk (27. és 
28. sz. elemzés). 


Elemzések : 


19. sz. — Mátraháza. 1962. V. 22. — Cuculus canorus: 3 Xylodrepa guadripunctata 
Schreber, 1 Noctuidae, 49 Colotois pennaria (L.), 21 Erannis defoliaria Cl., 
8 Erannis marginaria F., 1 Erannis aurantiaria Esp. larva. 

20. sz. — 1962. V. 25. — Garrulus glandarius: 7 Carabidae spp., 1 Calosoma sp., 2 His- 
teridae sp., 2 Noctuidae spp. larva, 27 Colotois pennaria L. larva és 1 Opero- 
phthera brumata L. larva, 5 Araneidea sp., és 5 kôszemese. 

21. sz. — Garrulus glandarius: 6 Carabidae spp., 3 Histeridae sp., 24 Diptera spp., | 
Noctuidae sp. larva, 10 Araneidea spp., és 18 készemese. 


75 


22. 


23. 


24. 


25. 


bo 
=] 


28. 


29° 


30. 
31. 


32. 


33. 


34. 


39. 


36. 


76 


sz. — 1962. V. 22. — Parus maior: Coleoptera törmelék, továbbá 4 Noctuidae spp. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


. SZ. 


. SZ. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


SZ. 


larva, 5 Operophthera brumata (L.) larva, és 6 Erannis defoliaria Cl. larva,, 
2 Araneidea sp. = 

1962. V. 26. — Parus maior: (fiékäknak hordott taplalék): 2 Diptera spp., 
1 Noctuidae sp. larva, 12 Colotois pennaria (L.) larva, 3 Erannis defoliaria Cl. 
larva, | Araneidea sp. 

Mätrahäza. 1962. XII. 15. — Parus major: 1 Coleoptera sp., 2 Lepidoptera 
spp. larva. Toväbbä 39 Colotois pennaria (L.) ovum, 33 Operophthera brumata 
L., ovum, 681 Erannis defoliaria Cl., ovum, 6 Alsophila quadripunctaria Esp., 
ovum, 1 Homoptera sp. ovum, 1 Psyllina sp., 1 Aphidina sp., 5 Araneidea 
spp., 3 mag és kisebb mennyiségű magtérmelék és 209 kristályos kavics- 
szemcse. 

Parus caeruleus: 5 Silphidae spp., 2 Criocerismerdigera (L.), 15 Coleoptera spp., 
1 Hymenoptera sp., azutan 30 Colotois pennaria (L.), ovum, 78 Erannis defo- 
liaria Cl., ovum, 21 Operophthera brumata L. ovum, és 1 Tortricidae sp. larva, 
3 Lepidoptera sp. larva, | Hemiptera sp., 16 Hemiptera sp. ovum, 1 Homo- 
ptera sp., 4 Homoptera sp. ovum, 11 Araneidea spp. és magmaradvänyok. 
Parus caeruleus: 17 Locustidae spp. ovum, 1 Carabidae sp., 1 Curculionidae 
sp., 2 Coleoptera spp., 1 Formicidae sp., | Crysopa sp. cocon, 1 Erannis defoli- 
aria Cl. ovum, és 5 Operophthera brumata L. ovum, | Lepidoptera sp. larva, 6 
Hemiptera sp. ovum, 1 Hemiptera sp., 8 Homoptera sp. ovum; 6 Araneidea 
spp. és olajos-magmaradvanyok. 

Sitta europea: 2 Coleoptera sp., 4 Hymenoptera sp., 1 Diptera sp. Azutan 98 
Colotois pennaria (L.) ovum, 137 Erannisdefoliaria Cl. ovum, 139 Opero- 
phthera brumata (L.) ovum és 45 Alsophila quadripunctaria Esp. ovum, tovab- 
ba 1 Lepidoptera sp. larva, 2 Hemipterasp., 1 Hemipterasp. ovum, 2 Homo- 
ptera sp., | Psyllina sp.,2 Coccina sp. (scutum solum), 3 Araneidea spp., 13 
mag és 49 különféle kő, meg 38 fadarabka. 

Sitta europea: 5 Coleoptera spp., 1 Hymenoptera sp. Továbbá 29 Colotois 
pennaria (L.) ovum, 55 Operophthera brumata (L.) ovum, 165 Erannis defo- 


- liaria Cl. ovum, 1 Alsophila quadripunctaria Esp. ovum, 2 Lepidopthera sp. 


larva, 3— 4 Hemiptera sp., 2 Araneidea sp., 1 mag, 124 apró kövecske és 38 
fadarabka. (Erösen emésztett gyomortartalom; a peték szama eredetileg 
valöszinüleg jöval több volt.) 

Certhia sp.: 2 Coleoptera sp., 1 Hymenoptera sp., 1 Lepidoptera sp. ovum, 
1 Lepidoptera sp. larva, 1 Hemiptera sp., 13 Araneidea spp., 17 Galeopsis sp. 
mag. 

o ebay 1962. V. 22. — Turdus merula: 3 Calosoma sp., 1 Carabidae sp., 
1 Noctuidae sp. larva, 1 Colotois pennaria (L.) larva, 10 aprö ködarabka. 
Phylloscopus sibilatriz: 1 Curculionidae sp., 6 Diptera spp., 1 Trichoptera 
sp., | Noctuidae sp. larva, 4 Operophthera brumata (L.) larva, 1 Tortricidae 
sp. larva. 

Phylloscopus collybita: 1 Nematocera sp., 4 Diptera sp., 1 Erannis defoliaria 
Cl., larva, 1 Erannis marginaria F. larva, 2 Erannis aurantiaria Esp. larva, 
1 Tortricidae sp. larva, 1 Hemiptera sp., 3 Araneidea sp. 

Muscicapa albicollis: 2 Carabidae sp., 1 Elateridae sp., 1 Curculionidae sp., 
2 Coleoptera sp., 1 Hymenoptera sp., 1 Crysopa perla (L.), 1 Neuroptera sp., 
1 Noctuidae sp. larva, 2 Operophthera brumata (L.) larva, 1 Tortrix viridana: 
L. larva, 1 Tortricidae sp. larva, 2 Hemiptera sp., 1 Araneidea sp. 

Anthus trivialis: 1 Phyllobius oblongus L., 3 Colotois pennaria L. larva, 
6 Operophthera brumata L. larva, 1 Erannis defoliaria Cl. larva, 7 Erannis 
marginaria F. larva, 1 Pentatomidae sp. nympha. 

Fringilla coelebs: 7 Otiorrhynchus sp., 4 Phyllobius sp., 11 Polydrosus sp., 
1 Coleoptera sp., 1 Lasius sp.,1 Trichoptera sp., 12 Colotois pennaria (L.), larva, 
1 Erannis defoliaria Cl. larva, 3 Erannis marginaria F. larva, 4 Erannis sp. 
larva, 5 Lepidoptera sp. ovum és 21 aprö ködarabka. = 
Fringilla coelebs: 1 Staphylinoidea sp., 1 Phyllobius oblongus L., 5 Ichneu- 
monoidea sp., 1 Diptera sp., 1 Colotois pennaria (L.) larva, 3 Operophthera 
brumata L.larva, 10 Erannis defoliaria Cl. larva, 1 Lepidoptera sp. ovum és 
29 db aprö ködarabka. 


37. sz. — Emberiza citrinella: 2 Thysanura sp., 1 Elateridae sp., 2 Ichneumonoidea sp., 
1 Bibio sp., 1 Noctuidae sp. larva, 32 Operophthera brumata (L.) larva, 2 Eran- 
nis defoliaria Cl. larva, 1 Tortricidae sp. larva, 1 Araneidea sp. es 19 apró kö- © 
darab. 


f) Vetési bagolypille (Agrotis segetis Hb.) 


E kärtevöre vonatkozóan csupán két madárfaj egy-egy példányán vég- 
zett gyomor- és begyvizsgálat eredményét kívánjuk ismertetni. Az egyik 
madár 1960. decemberében ismeretlen helyről beküldött egerész ölyv 
( Buteo: buteo) volt, melynek begyében és gyomrában 247 (!) vetési bagoly- 
pille hernyót találtunk, mint egyedüli táplálékot. A másik egy nagy póling 
(Numenius arguatus) volt, melyet 1960. X. 23-án gyűjtött DR. BERETZK 
PETER a szegedi Fehertönäl, ahol mimtegy másfélezres tömegben jelent 
meg ez a faj. À madárban 16 vetési bagolypille hernyó és 10 lótücsök /Gryl- 
lotalpa vulgaris (L.)] maradványa volt: Ezek meliett más táplálék is szere- 
pelt. Ha a másfélezer madárból pl. a fele hasonió mértékben apasztotta e 
kártevőket, még ha a madárban talált kártevők mennyiségét egész napra 
vonatkoztatjuk is, ebben az esetben a nagy pólingok 12 000 vetési bagoly- 
pille-hernyót és 7500 lótücsköt pusztítottak el a fenti napon. 


g) Káposztabagolylepke [Barathra brassicae (L.)] 


Kifejlett csupasz hernyói 40— 50 mm hosszúak. 

Nagykovácsi közelében, 1962. X. 16-án károsított káposztaföldeken az 
alábbi madármozgást figyeltük meg SCHMIDT EGonnal: 6—7 széncinke 
(Parus maior), 2 házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), 3 kerti rozsda- 
farkú (Phoenicurus phoenicurus), 1—2 vörösbegy (Erithucus rubecula), 
minimum 30 citromsármány (Emberiza citrinellu), s ezeken kívül még vere- 
bek is bejártak a területre. A káposztaföldek bokros és elszórtan kisebb 
fákkal benőtt árok mellett terültek el. A madarak innen jártak ki a káposz- 
tára. A begyűjtött három madár közül (széncinke, házi rozsdafarkú, eit- 
romsàrmany) a szeneinkeben találtunk káposztabagolylepke-hernyókat 
(38., 39., 40. sz. elemzések). 


Elemzések : 


38. sz. — Nagykovácsi, 1962. X. 16. — Parus maior: 1 Curculionidae sp., 1 Coleoptera 
sp., 4 Formicidae sp., 18 Syrphus sp. larva, 3 Pierisrapae (L.) larva, 1 Pieris 
brassicae L. larva, 4 Barathra brassicae L. larva, 1 Lepidoptera sp. ovium, 
1 Aphidina sp. ovum, 2 Brevicoryne brassicae (L.), 2 Araneidea sp. és csiga- 
héjmaradvanyok. 

39. sz. — Phoenicurus ochruros: 2 Chilopoda sp., 1 Dermatoptera sp., 2 Carabidae sp., 
2 Histeridae sp., 4 Sitona sp., 1 Curculionidae sp., 2 Coleoptera sp., 1 For- 
micidae sp., 1 Hymenoptera sp., 1 Neuroptera sp., 2 Diptera sp., 2 Pieris 
rapae L. larva, 1 Homoptera sp., 1 Araneidea sp. 

40. sz. — Emberiza citrinella: 17 Triticum L. és 113 egyéb mag és még 49 aprö kösze- 
mecske. 


17 


h) Somkéré bagolylepke (Chloridea maritima Grasl.) 


Somkörö bagolylepke-hernyöktöl károsított magtermő lucernäsokban 
1960-ban folytattunk madartaplalkozas-vizsgalatokat. Apajpusztän (Pest 
m.) VIII. 3-an 40 holdas táblán annyi volt e kärtevöböl, hogy csaknem a 
terület minden pontján keresés nélkül, csak állva körültekintve is lehetett 
hernyót látni. A lucernatáblán, különösen annak kukoricással határos 
"részében erős madármozgást észleltünk. A megfigyelt madárfajok : 20 — 25 
sárgabillegető (Motacilla flava) — hernyóhordásukat jól lehetett látni és a 
begyűjtött 3 példány mindegyikében megtaláltuk a somkóró bagolylepke- 
hernyá több példányát (45., 46., 47. sz. elemzés). Továbbá 15—20 házi ve- 
réb (Passer domesticus) hernyóhordását szintén jól megfigyelhettük. A be- 
gyűjtött példányban szintén volt somkóró bagolylepke-hernyó (54. sz. 


78 


5. ábra. Kakukk (Cuculus canorus) gyomor 
Chloridea maritima hernyókkal tele 


Abb. 5. Kuckuck-Mageninhalt mit Ohloridea 
maritima-Raupen 


(Photo: Dr. G. Reichart) 


elemzés). Azutan 5—6 
mezei pacsirtat ( Alau- 
da arvensis) — ket- 
harom alkalommal fi- 
gveltiink meg hernyö- 
val a csőrében. Gyüj- 
tes nem történt. A 
3— 4 kis örgebies (La- 
nius minor) közül két 
példányt gyűjtöttünk 
be, melyek közül az 
egyikben, az egyéb 
taplalékkomponensek- 
hez viszonyitva a leg- 
nagyobb szammal sze- 
repelt ez a kärtevö, a 
masikban viszont nem 
volt egy sem (48., 49. 
sz. elemzés). Tovabba 
2 rozsdás esaläncsücs 
(Saxicola rubetra) kö- 
zül a begyűjtött pel- 
danyban szinten több 
Chloridea-hernyö volt 
(44. sz. elemzés). Az- 
után 1 sordély (Embe- 
riza calandra), melv- 
ben a növenyi törme- 
leken kivül csak som- 
köröbagolvlepke-her- 
nyökat talältunk (55. 
sz. elemzes). Valamint 
1 tövisszüro gébics 
(Lanius collurio), 
melyben szinten több 


6. ábra. Hyphantria-hernyok aranymdlinké (Oriolus oriolus) gyomrából 
Abb. 6. Hyphantria-Raupen aus dem Magen des Pirols 
(Photo: Dr. G. Reichart) 


példányban szerepelt e kártevő (50. sz. elemzés). Ezeken kívül még 
8—10 fácán (Phasianus colchicus) (tyúk a csibéivel), 5—6 fürj (Coturnia 
coturnix), 1-2 baräzdabillegetö (Motacilla alba) és 1—2 nádi särmäny 
(Emberiza schoeniclus) is tevékenykedett. Az utóbbi négy fajból vizsgálati 
anyaggal nem rendelkeztünk, de a nádi sármány és barázdabillegető visel- 
kedéséből is valószínű hernyópusztításukra lehetett következtetni. Meg- 
figyelhettük a madarak egy részének állandó sürgés-forgását, amint her- 
nyóval a csőrükben szálltak a kukoricás védelmébe, majd ismét vissza her- 
. nyóért. 

Tehát összesen mintegy 65 — 70 madarat számíthatunk a táblának erre a 
kisebb részére (kb. 4 ha). Az itt táplálkozó madarak tevékenységének je- 
lentőségét abban lehetett lemérni, hogy addig, amíg a tábla többi részein 
aránylag könnyen lehetett hernyót találni, itt szemmel láthatóan kevesebb 
volt, sőt alig mutatkozott hernyó. A lucernäs más helvein ilyen nagyarányú 

csoportosulást nem lehetett megfigyelni mint itt, ami minden valószínűség 
szerint a kukoricás — mint védőnövényzet — közelségével magyarázható. 
A madarak nagyobb része ugyanis ide szállt zsákmányával, s innen tért 
vissza a lucernásba. 

Valamivel kisebb méretű madárcsoportosulást lehetett észlelni Albert- 
irsan (Pest m.), ahol az előző napokban történt porozás után már jovai 


79 


7. ábra. Aranymalinko (Oriolus oriolus) gyomrából preparált 
Hyphantria mandibulak 


Abb. 7. Präparierte Mandibulas von Hyphantria aus dem Magen des Piroles 
(Photo: Dr. G. Reichart) 


kevesebb volt a hernyó is. Itt a 32 holdas magtermő lucernäsban mintegy 
35 —40 madarat észleltünk, melyek vagy a táblán tartózkodtak, vagy oda 
jártak táplálkozni. A tényleges mennyiség azonban valószínűleg ennél na- 
gyobb volt; ugyanis az állománybecslést a terület nagy kiterjedése és a 
mintegy 60 cm magas növényzet erősen megnehezítette. A megfigyelt ma- 
dárfajok: 15—20 Passer domesticus, mindkét besyüjtött verébben e kär- 
tevőt több példányban megtaláltuk (52., 53. sz. elemzés). Továbbá 6—7 
Lanius collurio (az akácsor közelében erősebb szárú növényeken ültek les- 
ben) közül a begyűjtött tövisszúró gébicsben a kártevő szintén több pél- 
dányban fordult elő (51. sz. elemzés). Azután 5—6 Alauda arvensist két- 
három alkalommal figyeltünk meg csőrében hernyóval, amint aggodalma- 
san kiabálva repültek, valószínűleg még etettek. A gyűjtött példányban 
több somkóró bagolylepke-hernyó maradványát találtuk meg egyéb táplá- 
lék mellett (42. sz. elemzés). Ugyancsak a táblán gyűjtött kakukkból ( Cucu- 
lus canorus) pedig e kártevő 77 (!) példányát lehetett kimutatni (41. sz. 
elemzés). Előfordult még 3 Cie coturnix, a tábla közelében pedig 1 
Saxicola rubetra és 3 Galerida cristata. Utóbbi 3 fajból azonban vizsgálati 
anyaggal nem rendelkeztiink. A terület felett még 20— 25 Hirundo rustica 
es néhany Delichon urbica is röpködött; az elöbbiek közül 1 példany került 
begyüjtesre (43. sz. elemzés). 


80 


8. ábra. Kis örgebies gyomrából somkôrébagolypille (Chloridea maritima 
Grasl.) félig emesztett hernyoi 


Abb. 8. Halb-verdaute Chloridea maritima Raupen aus dem Magen von 


Schwarzstimwürger 
(Photo: Dr. Reichart) 


Érdemes kiemelni, hogy a legszamosabban előforduló fajokat az el6z6 vizs- 
gälati területen is megfigyeltük mint kärtevö-pusztitökat, tovabba, hogy 
a madarak egy része szintén a tabla szélén húzódó magasabb növényzet 
védelmébe (jelen esetben akácfasor) szállt zsákmányával. 


41. sz. 


42. sz. 


43. sz. 
44. sz. 
45. sz. 


46. sz. 


Elemzések : 


Albertirsa, 1960. VIII. 4. — Cuculus canorus: 77 Chloridea maritima Grasl. 
larva, 4 mag. 

Alauda arvensis: 3 Carabidae spp. 18 Sitona spp., 16 Formicidae sp., 2 Ich- 
neumonoidea sp., | Diptera sp., 6 Chloridea maritima Grasl. larva, 5 Lepi- 
dopthera sp. larva, 106 mag közül a legtöbb a Reseda lutea L., előfordult még 
Setaria galauca (L.) Beauv., Setaria viridis (L.) Beauv. magvak és 11 kö- 
szemcse. 

Hirundo rustica: 10 Sitona sp., 1 Apion sp., 1 Ichneumonoidea sp., 2 Apidae 
spp-, 4 Hymenoptera sp., 1 Diptera sp. 

Apajpuszta, 1960. VIII. 3. — Saxicola rubetra: 1 Curculionidae sp., 1 Ichneu- 
monoidea sp., | Formicidae sp., 2 Chloridea maritima Grasl. larva. 
Motacilla flava: 1 Coleoptera sp., 5 Ichneumonoidea sp., 1 Apidae sp., 2 Neu- 
roptera sp., 1 Tachinidae sp., 1 Diptera sp., 5 Chloridea maritima Grasl. 
larva, 1 Noctuidae sp. larva, 1 Hemiptera sp., 1 Araneidea sp. 

Motacilla flava: 1 Harpalussp., 1 Amara sp., 1 Apidae sp., 2 Nematocera spp., 
3 Chloridea maritima Grasl. larva, 8 Aethus nigritus Fabr. nympha, 1 Ara- 
neidea sp. 


6 Aquila 1964 —65 81 


47. sz. — Motacilla flava: 6 Sitona sp., 1 Ichneumonoidea sp., 1 Braconidae sp., 1 Api- 
dae sp., | Tachinidae sp., 3 Chloridea maritima Grasl. larva, 3 Lepidoptera 
sp. ovum, | Aethus nigritus Fabr., 9 Aethus nigritus Fabr. larva, 1 Lygus sp. 

48. sz. — Lanius minor: 7 Carabidae spp., 1 Phyllobius sp., 2 Curculionidae sp., 1 Ich- 
neumonodea sp., 1 Sphegidae sp., 9 Chloridea maritima Grassl. larva. 

49. sz. — Lanius minor: 1 Onthophagus taurus Schreber, 1 Cassida nebulosa (L.), 1 Cur- 
culionidae sp., | Ichneumonoidea sp., 1 Xylocopa valga Gerst., 1 Formicidae 


sp. 

50. sz. — Lanius collurio: 3 Carabidae sp., 1 Elateridae sp., 1 Scarabaeidae sp., 2 Cas- 
sida sp., 2 Curculionidae sp., 1 Ichneumonoidea sp., 4 Apidae sp., 7 Formi- 
cidae sp., 4 Chloridea maritima Grasl. larva, 1 Lepidoptera sp. larva, 1 He- 
miptera sp. 

51. sz. — Albertirsa, 1960. VILI. 4. — Lanius collurio: több Acrididae sp., 1 Carabidae 
sp., | Buprestidae sp., 2 Scarabaeidae sp., 1 Coleoptera sp., 5 Chloridea mari- 
tima Grasl. larva. 

52. sz. — Passer domesticus: 5 Chloridea maritima Grasl. larva, sok Gramineae sp. mag, 
5 Cannabis sativa L., 1 Triticum sp. mag, több Polygonum convolvulus (L.), 
mag és 13 köszem.cse. 


53. sz. — Passer domesticus: 3 Chloridea maritima Grasl. larva, 1 Lepidoptera sp. 
larva, 8 Triticum sp. és több Setaria glauca (L.) Beauv. mag, tovabba 33 
kôszemese. 


54. sz. — Apajpuszta, 1960. VIII. 3. — Passer domesticus: 1 Coleoptera sp., 1 Chloridea 
maritima Grasl. larva, néhány Solanum dulcamara (L.) mag és 110 köszemcse. 

55. sz. — Emberiza calandra: 5 Chloridea maritima Grasl. larva, növényi törmelékek és 
19 ködarabka. 


i) Amerikai fehér szövölepke (Hyphantria cunea Drury). 


Nälunk évente két nemzedeke fejlödik ki. Az elsö hernyönemzedek az 
időjárástól függően április második felétől július elejéig, a második pedig 
július végétől novemberig, ill. a fagyok beálltáig fejlődik. A kifejlett szőrös 
hernyója 20—30 mm hosszúságú ( REICHART, 1960). 

Paks, Fácánkert, Szedres (Tolna m.) környékén 1960. IX. 19— 21. között, 
három napig figyeltük a szórvány gyümölcsösökben, útmenti eperfasorok- 
ban tömegesen fellépő szövőlepkehernyók közelében zajló madármozgást. 
A már csaknem teljesen kifejlett hernyók helyenként nagy tömegben, 
szinte ellepve az egész koronát, rágták az eper- és gyümölcsfákat. (A vizs- 
gált eperfasorokban, kísérleti okokból, vegyszeres védekezés nem történt). 
Ennek ellenére a fentemlített idő alatt sehol sem tapasztaltunk említésre 
méltó madárcsoportosulást. 

A megfigyelt fajok közül a verebek fordultak elő a legnagyobb számmal; 
de mozgásuk tüzetes megfigyelése közben egyszer sem tapasztaltuk, hogy a 
szövőlepke-hernyókhoz nyúltak volna. Pedig többször figyeltünk meg ve- 
rébcsapatot, amint „hernyösfäkra” telepedtek pihenés céljából. A begyűj- 
tött 4 mezei veréb (Passer montanus) (68., 69., 70., 71. sz. elemzés) és 1 házi 
veréb (Passer domesticus) gyomortartalmaiban sem lehetett e kärtevöt 
megtalálni (65. sz. elemzés). Ugyanakkor irodalmi adatok arról tanúskod- 
nak, hogy mind a mezei, mind pedig a házi veréb szeptemberben is meg- 
eszi a szövőlepkehernyót (KEvE, 1954; REICHART, 1957; KEVE— REICHART, 
1960). 

A verebeken kívül még begyűjtésre kerültek : 1 kakukk (Cuculus canorus), 
melyben csak Hyphantria hernyókat találtunk jelentős mennyiségben (56. 
sz. elemzés). A 3 széncinkében (Parus maior) és 1 kékcinkében (Parus 


82 


caeruleus) is több példányban szerepelt ez a kártevő (57., 58., 59., 60. sz. 
elemzés). A két szürke légykapó (Musicapa striata) közül azonban csak az 
egyikben volt Hyphantria hernyó (63., 64. sz. elemzés). Végül a begyűjtött 
kis poszátában (Sylvia curruca) e kártevő nem szerepelt (61. sz. elemzés). 

Seregélyes (Fejér m.) közelében, ugyancsak károsított helyen 1960. IX. 
10-én gyűjtött kis poszátából sem lehetett biztosan kimutatni a Hyphan- 
triát, az ugyaninnen származó 2 házi verébben pedig e károsító nem fordult 
elő (62., 66., 67. sz. elemzés). 

Fácánkert közelében 1961. V. 16.-án és 19.-én etetési kísérleteket végez- 
tünk szövőlepke imágókkal. Mintegy 8 esetben tettünk ki egy vagy több 
lepkét eperfákra, különböző helyekre, de csak egy esetben figyelhettük 
meg biztosan, hogy a mezei veréb (Passer montanus) az egyik lepkével le- 
repült a földre, ott megette, és csak a szárnyakat hagyta meg. Ezen és még 
egy bizonytalan eseten kívül madár nem nyúlt a kihelyezett lepkékhez, 
amiben valószínűleg a zavarásnak és talán a kihelyezés módjának is szerepe 
volt. 


Elemzések : 


56. sz. — Paks, 1960. IX. 21. — Cuculus canorus: 31 Hyphantria cunea Drury. larva. 

57. sz. — Facankert, 1960. IX. 20. — Parus maior: | Sitona sp., 3 Hyphantria cunea 
larva, 1 Noctuidae sp. larva, 3 Tortricidae sp. larva. 

58. sz. — Parus maior: 2 Sitona sp., 1 Apidae sp., 5 Hyphantria cunea Drury. larva, 
1 Tortricidae sp. larva, 1 Gatropoda sp., kövecskék. 

59. sz. — Parus maior: 4 Sitona sp., 11 Hyphantria cunea Drury. larva, 57 Lymantria 
dispar L. ovum, 1 Lepidoptera sp. larva. 

60. sz. — Parus caeruleus: 2 Sitona sp., 3 Anthonomus sp., 1 Pimpla sp., 3 Hyphantria 
cunea Drury larva, 2 Tortricidae sp. pupa. 

61. sz. — Fäcänkert, 1960. IX. 21. — Sylvia curruca: 1 Phyllotreta sp., 2 Sitona sp., 
3—4 Hymenoptera sp., 4 Neuroptera sp., 1 Diptera sp., 3 Noctuidae sp. 
larva, 1 Coccina sp., 1 Pseudoscorpionidea sp. 

62. sz. — Seregelyes, 1960. IX. 10. — Sylvia curruca: 1 Curculionidae sp., | Formicidae 
sp., | Diptera sp., 1 Hyphantria cunea Drury larva?, 1 Hemiptera sp., 1 Ara- 
neidea sp., 14 Sambucus nigra L. mag. 

63. sz. — Facankert, 1960. IX. 20. — Muscicapa striata: 1 Sitona sp., 3 Hymenoptera 
sp., 1 Diptera sp., 1 Hyphantria cunea Drury, larva és 1 mag. 

64. sz. — Muscicapa striata: 1 Vespa vulgaris L., 8 Hymenoptera sp., 1 Diptera sp. 

65. sz. — Passer domesticus: Polygonum aviculare (L.) (legtöbb), Setaria viridis (L.) R. 
et Sch., Hordeum L., magvak és kavicsok. 

66. sz. — Seregélyes, 1960. IX. 10. — Passer domesticus: 1 Hemiptera sp. (tòrmelék- 
magvak), tovabba: 5 Triticum sp., 3 Polygonum sp. mag és kis kavicsok. 


67. sz. — Passer domesticus: 9 Polygonum, aviculare (L.) magvak és kavicsok. 

68. sz. — Passer montanus: 1 — 2 Curculionidae sp. és néhány Setaria glauca (L.) Beauv. 
mag. 

69. sz. — Passer montanus: 1 Curculionidae sp. 1 Diptera sp., Gastropoda (csigaház 


maradväny) sok Gramineae sp., 13 Setaria glauca (L.) Beauv., 5 Setaria 
italica (L.) Beauv. magvak és sok kavics. 

70. sz. — Passer montanus: magtörmelek halmaz és több kavics. 

71. sz. — Passer montanus: Paks, 1960. IX. 21. sok apró mag. 


j) Gyapjaslepke (Limantria dispar L.) 


Taplöszinü, nemezszerü szörreteggel védett, ättelelö tojascsomoit gyak- 
ran kikezdik kis termetü, rovarevö madaraink. Föleg gradäciöi alkalmäval 
— mint 1956 — 1958-as években a Börzsönyben — igen jelentékeny gyapjas- 


6* 83 


lepke tojaspusztitäst okoztak a széncinkék, kékcinkék és fakuszok (REI- 
CHART, 1960). 

Fäcänkert közeleben, 1960. IX. 21-én syüjtött széncinkében (Parus 
major) a gyomor elemzésekor 57 gyapjaslepke-petét talaltunk. Ez megerö- 
siti az eddigi megfigyeléseket is (59. sz. elemzés). 


k) Käposztapillangé (Pieris brassicae L.) és répapillangé [Pieris rapae (L.)] 


A kaposztabagolylepke esetében mar emlitett Nagykovacsi kaposztas 
területeken begyűjtött széncinkében (Parus maior) a käposztapillangé és 
répapillangé hernyói — amelyek tömeges fellépésük esetén a kaposzta- 
félékben jelentős károkat okoznak (REICHART, 1958; 1961) — is előfordul- 
tak ; így a káposztapillangó hernyójából I, míg a répapillangó hernyókból 
több példány szerepelt a gyomortartalomban (38. sz. elemzés). De ugyan- 
csak voltak répapillangó-hernyók az ott begyűjtött házi rozsdafarkúban 
(Phoenicurus ochruros) is (39. sz. elemzés), míg egy citromsármányban 
(Emberiza citrinella), mint ahogy már említettük, csak magtáplálékot ta- 
láltunk (40. sz. elemzés). A területen megfigyelt egyéb madárfajokat a 
káposztabagolylepkére vonatkozó részben már felsoroltuk. Megjegyezzük, 
hogy ugyanezen a területen már IX. 21-én begyűjtésre került 5 széncinke 
(SCHMIDT EGON), melyek közül legalább kettőben szerepelt répapillangó- 
hernyó és négyben káposztalevéltetű [ Brevicoryne brassicae (L.)] is, csekély 
mennyiségben. 


1) Mezei pocok (Microtus arvalis Pall.) 


Hatalmas tömegben jelent meg helyenként ez a károsító 1961-ben, ez 
viszont egyes madárfajok csapatos megjelenését eredményezte. Jelentős 
mennyiségben mutatkoztak a szürkegémek ( Ardea cinerea), Tolna közelé- 
ben, az egyik erősen károsított lucernatáblán és az azzal határos szántáson 
29-et számoltunk meg (IX. 8.). A begyűjtött példányban csak e kártevő 
maradványait találtuk. Más táblákon is figyeltünk meg szürkegémeket 
2—5 és vörösgémeket ( Ardea purpurea) is 1—2 példányban. A ragadozó- 
madarak közül 1—2 egerészölyv ( Butea buteo), 2—4 vörösvércse ( Falco 
tinnunculus), s egy másik területen IX. 7.-én mintegy 10 kék vércse (Falco 
vespertinus) mutatkozott. Az utóbbi faj egyik elhullva talált példányában 
egy kisemlős maradványán kívül 39 mezei tücsök [Grillus campestris (L.)]is 
volt (72. sz. elemzés). Szedres (Tolna m.) közelében a vetési varjak (Corvus 
frugilegus) és a csókák (Coloeus monedula) nagy közös csapatát figyeltük 
meg. A begyűjtött vetési varjúban a nagyobb részt kitevő magtáplálék mel- 
lett 3 mezei pocok csontmaradványát találtuk (73. sz. elemzés). 

Veszkény (Győr-Sopron m.) közelében, ahol szintén nagy mértékben el- 
szaporodott a mezei pocok, a vetési varjak állandó sürgés-forgását figyel- 
hettük meg. A begyűjtött példányban két mezei pocok maradványát talál- 
tuk meg egyéb táplálék mellett. 

Rábatamási (Győr-Sopron m.) közelében egy répaföld felszántásakor a 
vetési varjak a kiszántott mezei pockokat ügyesen elfogták. Érdekes lát- 
ványt nyújtott a csőrében pocokkal repülő vetési varjú. A három szántó 


84 


traktor körül 30, később pedig mintegy 50 varjú tevékenykedett. Az ismert 
pocokpusztító madárfajok Kapuvár közelében (IX. 30) kisebb példány- 
számban fordultak elő. Így 2—3 vörösvércse, 2 egerészölyv, mintegy 6 — 8 
szürkevarjú (Corvus cornix) és 1—2 szarka (Pica pica) mozgott a terüle- 
ten. Veszkény közelében (X. 2.) 2— 4 vörösvércse, 1 — 2 egerészölyv, 1 réti- 
héja (Circus sp.) és 7—8 szürkevarjú, míg Veszkény-Rábatamási mellett 
(IX. 29): 2—3 vörösvércse, 1 — 2 egerészölyv, 1 gatyásölyv ( Buteo lagopus) 
(2), 4 vöröskänya ( Milvus milvus), 2 —3 szürkevarjú és 2 szarka tevékeny- 
kedett. Ilyen ,,pocokinvaziés” helyeken a ragadozó madárfajoknak arány- 
lag kis száma nyilvánvalóan összefüggésben van a sok helyen folyó váloga- 
tás nélküli ragadozómadár-irtással. 


Elemzések : 


72. sz. — Tolna, 1961. IX. 8. — Falco vespertinus: 39 Gryllus campestris L., kisemlös- 
maradványok és csekély mennyiségű toll. 

73. sz. — Szedres, 1961. IX. 7. — Corvus frugilegus. 1 Coleoptera sp., 3 Microtus arvalis 
Pall., 30 — 40 Zea mays L. mag., 25 — 30 Helianthus annus L. mag, 5 — 6 Vitis 
vinifera L. bogyö. 


Összefoglaläs 


Az 1960 — 62. években végzett vizsgálataink során arra kívántunk adato- 
kat nyerni, hogy egy-egy erdő- és mezőgazdasági kártevő gradációjakor 
mely madárfajok, milyen mértékben pusztítják a kérdéses kártevőket. 
Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a madaraknak egyes kártevők kor- 
látozásában jelentős szerepet kell tulajdonítanunk, míg más károsítók 
lényegesen kisebb mértékben, illetve egyáltalán nem szerepeltek táplálé- 
kukban. 

A megfigyelt cserebogaras területeken begyűjtött 5 madárfaj 9 példányá- 
ból ötben találtuk meg a károsítót. A vizsgált fajok közül a seregélyt kell 
az első helyen említenünk. Ennek a fajnak a falánksága igen nagy, s nyil- 
ván ezzel magyarázható, hogy mozgási területén szívesen veti rá magát a 
tömegesen fellépő, táplálkozási formájának megfelelő kártevőre és mint 
termetes, többnyire csoportosan fészkelő madár, jelentős pusztítást vihet 
közöttük végbe. Jelentőségét fokozza az is, hogy e faj fészkelő területe 
vagy annak-szomszedsäga sokszor a cserebogárnak is kedvelt rajzási helye, 
az első költés fiókanevelésének időszaka pedig általában a rajzás idején 
zajlik le. 

De számottevő jelentőséget kell tulajdonítanunk a házi veréb és tövis- 
szúró gébics cserebogárpusztító tevékenységének is. 

A fentieken kívül még több olyan madárfajt ismerünk, melyek kitűnnek 
cserebogárpusztításukkal. E kártevő tehát kedvelt tápláléka e madárfajok- 
nak. Tevékenységük talán nem annyira a lombrágó bogarak gyérítése 
miatt, mint inkább a peterakás előtt álló nőstények pusztítása folytán ér- 
demel komoly figyelmet. 

Jelen vizsgálataink a madarak burgonyabogár fogyasztására vonatkozóan 
negatív eredménnyel végződtek (7 faj 9 példányából egyben sem szerepelt 
a károsító). Ezzel szemben számos hazai és külföldi adatot ismerünk, me- 


85 


lvek azt bizonyitjak, hogy egyes madärfajok megeszik a burgonyabogarat 
(KEVE, 1954; JERMY —SARINGER, 1955; ScsEPSKIs, 1960). Ezek azonban 
inkabb csak alkalmi eseteknek tekinthetök, s nem altalanos tömeges jelen- 
segnek. 

a csipkezöbogarak 12 madárfaj 14 példányának gyomrából kerültek elő. 
A mezei pacsirta, füsti fecske, erdei pityer, sárga billegető, széncinke és házi 
rozsdafarkú fogyasztotta a legtöbbet. Csipkézőbogarak rajzási időszakok- 
ban a madaraknak kedvelt tápláléka. 

A fésűs fenyődarázs álhernyókra vonatkozó táplálkozási vizsgálataink a 
madarak negatív szerepét tükrözik. (A begyűjtött 5 faj 8 példánya közül 
egyben sem találtuk meg a károsítót, és a megfigyelések során sem tapasz- 
taltuk, hogy a madarak e kártevőt pusztították volna.) Ez azért is feltűnő, 
mivel a lárvák csupaszok, az álcacsomók könnyen megtalálhatók, s e tulaj- 
donságaik alapján bő táplálkozási lehetőséget kínálnak a madarak számára. 
Erre vonatkozóan TINBERGEN (1960) a következőket írja: ,,A különböző 
Diprion-fajok álcái, főleg azok, amelyek csoportosan jelennek meg, mente- 
sülnek a madarak okozta pusztulástól, aminek elsősorban az álhernyók 
kellemetlen, erős, gyantás íze lehet az oka. Emellett szól az is, hogy amint 
gubóikat elkészítették, az előbáb és bábállapotban a gyantás íz eltűnik, a 
cinkék a gubókat nagy számban felnyitják, és belőlük kieszik az állatot." 
Szerinte ez is igazolja a lárvák rossz ízét, ami védőhatású. 

A téli araszoló hernyók tömeges megjelenési helyein végzett vizsgálataink 
azt mutatták, hogy a madarak intenzív pusztítói ezeknek a kártevőknek. 
A téli araszolókat két időszakban pusztítják. Először a lárvafejlődés alatt, 
amikor a tömegszaporodás csúcspontján, az egyik vizsgálati helyen a be- 
gyűjtött 10 madárfaj 12 példányának gyomrában minden esetben meg- 
találtuk a hernyókat, 3 további fajnál pedig megfigyeléssel állapíthattuk 
meg, hogy csőrükben araszolóhernyókat vittek. Ez időszakban, a kakukk, 
citromsármány, széncinke, erdei pityer, és erdei pinty bizonyult a legjelen- 
tősebb hernyófogyasztónak. A vizsgálatok másik része a tojásállapot idő- 
szakában, télen történt. Ekkor a szén- és kékcinke, valamint a csuszka volt 
az araszolók tojásainak fogyasztója. Tehát ez időszakokban a madarak is 
jelentős korlátozó tényezőként hozzájárulnak ahhoz, hogy e kártevők 
nagyarányú gradációja csak hosszabb, mintegy évtizedes időszakokban 
bontakozhat ki. 

A vetési bagolypillével kapcsolatosan csak szórványos vizsgálataink van- 
nak, de már ezekből is kitűnik az egerészölyv e téren eddig alig ismert 
hasznos tevékenysége, valamint a nagy póling jelentős kártevőkorlátozó 
szerepe. 

A káposzta bagolylepke, a káposzta- és répapillangó kártételi helyein vég- 
zett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a széncinke nemcsak erdővédelmi és 
gyümôülestermesztési szempontból játszik kiemelkedő szerepet, hanem a 
zöldségtermesztés területén is hasznos tevékenységet fejt ki. 

Az amerikai szövőlepke madarak általtörténő, pusztítására számos adat- 
tal rendelkezünk. Vizsgálataink is hozzájárultak az eddigi adatokhoz, de a 
7 faj 16 egyedéből csak 5 faj 7 példányában találtuk meg a szövőlepke két- 
ségtelen maradványait. Ebből arra következtethetünk, hogy a madarak 
- korlátozó szerepe leginkább az első hernyónemzedék idején (májustól — 


86 


jülius közepeig) mutatkozik és az 6szi nemzedék szamanak csökkenteseben 
mar kisebb a jelentösegük. 

A mezei pocok gyéritésében közismert a madarak fontos szerepe. Itt a 
ragadozömadarakon kivül egyes gémféléknek, és a vetési varjiknak kar- 
tevöpusztitö tevékenységét kívánjuk kihangsúlyozni, melyet a sorozatos 
megfigyelések és gyomortartalom-vizsgálatok is alátámasztottak. 

Vizsgálataink eredményeit összefoglalva kitűnik, hogy a madarak igen 
jelentős szerepet játszanak a tömegszaporodásban levő rovarok pusztításá- 
val, de magát a gradációt a többi természetes ellenséggel együttesen sem 
tudják idő előtt megszüntetni. Az igazi jelentőségük abban áll, hogy a kár- 
tevők egyedsűrűségét a gradációk előtti időszakban jelentősen korlátoz- 


ZA LCA fd 


zák, és ha megfelelő a madáregyedsűrűség valamely területen, akkor a 
nagyarányú rovarpusztítás révén a gradációk kifejlődését a többi tényező- 
vel együtt megakadályozhatják, vagy késleltethetik. 


Irodalom — Literatura 


Csiki E. (1904) Biztos adatok madaraink táplálkozásáról. 3. Lanius collurio (L.) [ Posi- 
tive Daten über die Nahrung unserer Vögel. 3. Lanius collurio. (L.)] — Aguila, 11. 
p. 280 — 288. Budapest. 

Csiki E. (1911) Újabb adatok a tövisszúró gébics [Lanius collurio (L.) táplálkozásáról. 
(Neuere Daten über die Nahrung des Dorndrehers [Lanius collurio (L.)] — Aquila 18. 
p. 179 —187. Budapest. 

Győrfi J. (1957) Erdészeti Rovartan. Akadémiai Kiadó : pp. 670. Budapest. 

Homonnay F. (1964) Adatok a Melolontha melolontha L. magyarországi elöforduläsä- 
hoz és kartételéhez. [Angaben über Vorkommen und Schádigung von Melolontha 
melolontha (L.) in Ungarn.] — Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. IX. (1961 — 1962), 
p. 153— 165. Budapest. 

Jermy T. (1952) Magyarországi megfigyelések kártevő bagolypilléken az 1948 — 1950. 
években. (Beobachtungen über die in Ungarn in den Jahren 1948 — 1950 schädlichen 
Erdraupen.) — Ann. Inst. Prot. Plant V. (1950), p. 105— 122. Budapest. 

Jermy T. — Sáringer Gy. (1955) A burgonyabogär. Mezőgazdasági Kiadó, pp. 188. Buda- 

est. 

ene A. (1954) A madarak szerepe az új kártevők elleni védekezésben. — A Növeny- 
védelem, időszerű kérdései. 1954. Nr. 4., p. 22— 30. Budapest. 

Keve A.— Reichart, G. (1960) Die Rolle der Vögel bei der Abwehr des amerikanischen 
Bärenspinners. — Der Falke. VII. Nr. I. p. 20 — 26. Leipzig/Jena. 

Manninger G. A. (1960) Szántóföldi Növények Állati Kärtevöi. Mezőgazdasági Kiadó. 
pp- 375. Budapest. 

Nagy B. (1957) Gradobiolögiai megfigyelések a Chloridea maritima Grasl. (Lepid. 
Noctuidae) magyarországi kártétele alkalmával. (Observations on the biology and 
gradology of Chloridea maritima Grasl. (Lepid. Noctuidae) during its outbreak in 
Hungary.) — Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. VII. (1952 — 1956). p. 233 — 252. Buda- 

est. 

chart G. (1957) Amerikai fehér szôvôlepkét fogyasztó madarak. (Birds consuming 
Hyphantria cune Druy) — Aquila. 63 — 64 (1956 — 1957), p. 323 — 325 et. 367 — 368. 
Budapest. à 

Reichart G. (1958) Hare a bagolypillék ellen. Araszolö hernyök gyümölcsöseinkben. 
Keresztesviragt konyhakerti növények kärtevöi. In: Ubrizsy, G.— Reichart, G. — 
Termesztett Növenyeink Védelme. Mezőgazdasági Kiadó. p. 28—39., 138 — 143., 
280 — 287. Budapest. : x 

Reichart G. (1960) Gyapjaspille [Lymantria dispar (L.)] tojásait pusztító madarak. [Birds 
destroying the eggs of Lymantria dispar (L.)]— Aquila. p. 66., 283 — 287. et 315 — 317. 
Budapest. 


87 


Reichart G. (1960) Az amerikai fehér szövölepke elleni védekezés Magyarorszägon. — 
Nemzetközi Mezögazdasägi Szemle. (Die Bekämpfung des Weissen Bärenspinners in 
Ungarn. — Internationale Zeitschrift der Landwirtschaft.) No. 2. p. 69 — 79. Szofia — 
Budapest, Berlin, Praha Warszawa, Moszkva, Bucuresti, Tirana. 

Reichart G. (1961) Vedekezes a fejeskaposzta rovarkärtevöi ellen. — Magyar Mezö- 
gazdasag. XVI. No. 43. p. 12—13. Budapest. 

Reichart G. (1962) A vetési bagolypille-invazié és a védekezés. — Magyar Mezögazda- 
sag. XVII. No. 32. p. 12—13. Budapest. 

Sesepskij, J. B. (1960) Rol ptie u unicstozzsenii koloradszkogo zsuka (Leptinotarsa 
decemlineata Say.) u Polse. — Trudi problemnihi tematicseszkih szovescsanij. IX. 
p- 342 — 350. Leningrad. 

2077 J. (1957) A seregély täplälkozäsbiolögiäja és mezőgazdasági jelentősége. (The 
food-biology of the Starling and its agricultural importance.) — Aquila 63 —64., 
p- 71-101. Budapest. 

Tinbergen, L. (1960) The Natural control of insects in Pinewoods. I. Factors influenc- 
ing the intensity of predation by songbirds. — Arch. Neerl. Zool. XIII. 3e Livr. 
p- 265 — 336. Groningen. 


Vogelernährungs-Untersuehungen beim massenhaften Auftreten von 
bedeutenderen Sehädlingen der Forst- und Landwirtschaft 


von Jenö Györy und Dr. Gabor Reichart 


Das Erforschen und Ausarbeiten biologischer Schutzmethoden gegen Schädlinge ist 
ein allbekannt aktuelles Problem des Pflanzenschutzes. Durch die Kostspieligkeit der 
chemischen Verfahren, wie auch die damit verbundenen Nachteile und Gefahren wer- 
den diese Untersuchungen von Tag zu Tag dringender. Wichtige Aufgaben dieser 
Forschungen sind das Ausfindigmachen solcher Tierarten, welche die Schädlinge wirk- 
sam, bekämpfen, sowie der Schutz des Bestandes dieser Arten in den bedrohten Gebie- 
ten zwecks Vorbeugen bzw. Verhindern der Schädlingstätigkeit. 

Von ernster Bedeutung unter den biologischen Schutzmitteln sind der aktive Vogel- 
schutz und die künstliche Vogel-Ansiedelung. Eine wichtige Vorbedingung zur An- 
wendung dieser Methoden aber ist die genaue Kenntnis der wirtschaftlichen Wirksam- 
keit dereinzelnen Vozelarten, deren reelle Bewertung wiederum. nur durch Ernährungs- 
Untersuchungen möglich wird. 

Vogelernàhrungs-Untersuchungen können von verschiedenen Gesichtspunkten aus 
vorgenommen werden. Als die bekannteste Methode gilt das Prüfen einer von verschie- 
dentlichen Regionen und mehreren Vegetationsperioden stammender Futterliste einer 
Vogelart, um hieraus dann die Folgerung auf die wirtschaftliche Rolle der betreffenden 
Vogelart zu ziehen. - 

Einentieferen Einblick gewinnen wir jedoch durch jene Ernährungs-Untersuchungen, 
bei welchen die zu prüfende Materie aus nur einer Vegetationsperiode und von einem 
Gebiet oder einer Gebietstype herstammt, wo wir dann auch die einer gewissen Voge- 
lart in einer Lebensgemeinschaft oder Gemeinschaftstype zugefallene Rolle in Erwa- 
gung ziehen können. 

Von wirtschaftlichem Standpunkt aus betrachtet sind aber jene Ernährungs-Unter- 
suchungen die wirksamsten, bei welchen wir nicht von einer Vogelart, sondern von ei- 
nem, bestimmten tierischen oder pflanzlichen Schädling ausgehen und untersuchen, ob 
dieser in der Nahrung der dort lebenden Vögel vorkommt und wenn ja, in welcher 
Menge, d.h. welche Rolle fällt den Vögeln in der Einschränkung der betreffenden Tier- 
oder Pflanzenart zu? 

Die Bedeutsamkeit der bei der Bekämpfung der einzelnen Schädlinge mitwirkenden 
Vögel wird aber nicht nur durch die Nahrung, sondern auch dadurch bestimmt, ob diese 
Vögel ständige Mitglieder der Lebensgemeinschaft, oder bloss gelegentliche Verbraucher 
sind, weitersin welcher Individuenzahl sie in der Lebensgemeinschaft vorkommen, bzw. 
als gelegentliche Durchzügler dort erscheinen? Ihre Bewertung kann daher von drei 
Gesichtspunkten aus geschehen: 1. sind sie ständige Mitglieder der Gemeinschaft, 


88 


waren sie also bereits zu Beginn der Vermehrung der Schädlinge zugegen, oder wurden 
sie erst durch das Fortschreiten der Gradation herangelockt? 2.in welcher Menge kommt 
der Schädling in ihrer Nahrung vor, 3. in welcher Individuenzahlnehmensieander Vertil- 
gung der Schädlinge teil? 

Bei den weiter unten anzuführenden Untersuchungen haben wir also getrachtet, zur 
Zeit und am Orte eines massenhaften Auftretens von Insektenschädlingen festzustel- 
len, welche Vogelarten in welcher Menge an der Bekämpfung der Schädlinge teilgenom- 
men haben, ferner in welcher Quantität die betreffenden Schädlinge von der sich mit: 
diesen nährenden Vogelart angenommen wurden. 


Forschungsmethoden 


Die auf den ornithologischen Teil bezughabenden Arbeiten der Untersuchungsperiode- 
1960 —62 wurden von dem an erster Stelle angeführten, jene aber die sich auf die 
Insekten beziehen, von dem an zweiter Stelle stehenden Autor vorgenommen. In den 
von den Schädlingen heimgesuchten Gebieten stellten wir vorerst den Charakter des 
Biotops, das Vorkommen und die Tätigkeit der Schädlinge, sowie die dort anzutreffen- 
den Vogelarten fest. Durch Beobachten mit dem Fernglas trachteten wir auszumachen, 
welche von diesen Arten an der Vertilgung der Schädlinge teilnehmen, was wir in eini- 
gen Fällen auch durch Lichtbildaufnahmen dokumentierten. Um zumöglichst genauen 
Daten zu gelangen haben wir mehrere Vogelexemplare zwecks Kropf- und Magen- 
Untersuchung eingesammelt; ausserdem sammelten wir in den meisten Fällen auch 
einige von den die Kalamität verursachenden Insekten. Die an Ort und Stelle sezierten 
Vogelmagen haben wir in 4%, -igen Formalin, bzw. in 70% -igem Alkohol konserviert, 
ebenso auch die gleichzeitig eingesammelten Insekten. In einem Falle haben wir auch 
die den Jungen gebrachte Nahrung durch Abschnüren des Halses geprüft. Beim mikros- 
kopischen Analysieren des Mageninhaltes konnten wir die Überreste — von der Erhal- 
tung der Materie abhängend — oft nur bis zu höheren systematischen Kategorien, in 
anderen Fällen aber bis zur Art bestimmen. Bei der Bestimmung einzelner im. Vogel- 
magen zertrümmerten und daher schwer bestimm.baren Raupenschädlinge ist uns durch 
das Herauspräparieren und gegenseitige Vergleichen der Mandibulae selbst die Determi- 
nation der schlecht erhaltenen Materie bis zur Art herab gelungen. In solchen Fällen 
haben wir zur Bestimmung derIndividuenzahl die vorgefundenen Mandibulae der Grösse 
nach gepaart und nur im Falle eminenter Unterschiede in Grösse resp. Entwicklung- 
stufe ein weiteres Exemplar hinzugerechnet. Hiermit haben wir übertriebene Resultate 
vermieden. 

Wir behandeln die untersuchten Schädlinge in systematischer Reihenfolge. Auch 
beim Anführen der Magen-Analysen haben wir die Nahrungselemente in systematischer 
Gruppierung zusammengestellt. 

Wir wollen hier DR. ZOLTAN ZSAK für die Bestimmung der in den Vogelmagen vorge- 
kommenen Samenarten, sowie EGon SCHMIDT für das Identifizieren der Kleinsäugetiere 
unseren Dank aussprechen. 


Die untersuchten Schädlinge und die hierbei getätigten ornithologischen 
Beobachtungen 
Angaben über Vogelnahrungs-Proben 


a) Maikäfer [Melolontha melolontha (L.)] 


Am 18. Mai 1960 konnten wir in Ostffyasszonyfa (Komitat Vas) ein ausserordent- 
lich reges Schwärmen des Maikäferstammes VI. beobachten. In den jungen Eichen- 
Anpflanzungen hingen die Käfer fast in Schnüren an den Sprossen, ihre Massen deck- 
ten sozusagen die 1—11/, m hohen Bäumchen ein. An dem Orte gab es wechselweise 
Eichen- und Föhrenparzellen. Von den Insekten-fressenden Vogelarten war der Neun- 
tôter (Lanius collurio (L.)) der häufigste; auf je 100 — 150 m war ein Paar zu sehen. In 


89 


einem der drei einzesammelten Exemplare waren ausschliesslich Maikäfer, in den bei- 
den anderen ebenfalls diese Käferart nebst anderen Nahrungselementen zu finden 
(Analysen Nr. 1, 2, 3). Das Neuntöters bedeutendes Vertilgen von Maikäfern ist bereits 
aus den Mageninhalts-Untersuchungen Osiki’s (1904, 1911) bekannt. 

Ausser dem Neuntöter haben wir weitere 13 Arten beobachtet, von denen die meisten 
sich in den Föhrenparzellen herumtrieben. Es wurden noch eingesammelt je ein Exem- 
plar Chloris chloris und Carduelis cannabina (Analysen Nr. 4, 5). Eine den Maikäfer- 
massen geltende Zusammenrottung von Vögeln haben wird nicht beobachtet. 

Am, Rande des in einer Entfernung von einigen Km liegenden, ungefähr 60-jährigen 
Eichenwaldes war auch arger Schaden angerichtet worden (19. V.). Die auch während 
des Vormittags herumschwirrenden Maikäfer hatten stellenweise auch schon die 
Spitzentriebe kahlgefressen. Hier waren die Stare (Sturnus vulgaris) in ständiger Bewe- 
gung; sie flozen hauptsächlich im Walde, am Weg und auf dem benachbarten Acker- 
land herum. Wir beobachteten des öfteren Stare, die mit einem Maikäfer im Schnabel 
voriiberflozen, oder solche, die den Käfer am Boden zerstückelten. Es hielten sich an 
die 20-30 Exemplare in diesem Gebietsteil auf und sie nährten ihre fast schon ausge- 
wachsenen Junzen. Zu einer der bsobachteten Bruthöhlen kamen die fütternden Alten 
in fünf Fällen mit einem Maikäfer und einmal miteiner Raupe im Schnabel angeflogen. 
Rechnen wir mit 80 — 90 Fütterungen pro Tag (Sz1J5, 1957) und 10 — 15 Gelegen, setzen 
weiters voraus, dass die Zusammensetzung der von den übrigen Starenpaaren zuge- 
führten Nahrung mit der obigen identisch war, so haben die Stare an diesem Tage ihre 
Junzen 800 — 900 Maikäfer fressen lassen. Es frassen aber auch die Alten von diesen 
Schädlingen, wie dies aus den Mageninhalts-Untersuchungen hervorging (Analysen 
Nr. 6, 7). So fanden wir in einem Magen ausschliesslich Maikäfer, in einem, anderen 
ein Exemplar dieser Käferart vor. 

Die vielen Flügeldecken-Überrestezeugten ebenfalls von der Vertilgungstätigkeit 
der Stare. 

Im Monate Mai haben wir auch bei Sopron Stare mit Maikäfern im Schnabel be- 
obachtet. 

Auf dem erwähnten zweiten Gebiet von Ostffyasszonyfa und in dem dichten Holz- 
bestande haben wir weitere 16 verschiedene Vogelarten beobachten können. Die Feld- 
sperlinge (Passer montanus), bei 15—20 an der Zahl, bewegten sich vorwiegend am 
Waldrande an den meist-durchseuchten Stellen, doch waren in den Magen der einge- 
sammelten 2 Exemplare keine Maikäfer zu finden (Analysen Nr. 8, 9). Ausser der 
regen Staren-Bewegung haben wir in dem Gebiete keine Zusammenrottungen von 
Vögeln wahrgenommen. 

Für die Vernichtung der Maikäfer ist auch die Tätigkeit des Haussperlinges (Passer 
domesticus) von Wichtigkeit; bei 4—5 Gelegenheiten beobachteten wir Haussperlinge 
(Sopron, Särvär), als sie am Boden Maikäfer zerstückelten. Dasselbe beobachtete auch 
DR. ANDRAS KEVE: laut mündlicher Mitteilung haben in Mosonmagyaróvár (Mai 1932) 
die Spsrlinge von der Dachtraufe aus den über dem Weg herumfliegenden Maikäfern 
nachgestellt. 

Erwähnenswert wire noch, dass wir bei 5-6 Gelegenheiten Fledermäuse beim 
Maikäferfang beobachteten. 

Die Daten der Kopf- und Magen-Analysen: 


b) Koloradokäfer (Leptinotarsa decemlineata Say.) 


Wir haben im Jahre 1960 an 10 — 12 Stellen arg beschädigte, von Käfern wie auch 
ihren Larven befallene Flächen untersucht; nie haben wir aber Vogelbewegungen 
wahrgenon.nen, die mit dem haufenweisen Vorkommen dieser Schädlinge in Zusam- 
mesnhanz gestanden hätten, ja wo es ausser den Kartoffeln keine anderen Pflanzen, 
Unkräuter gab, dort zeigten sich meistenfalls keine, oder kaum einige Vögel. Kropf- 
und Mazeninhalts-Untersuchungen haben wir in zwei Gebieten vorgenommen. 

In der Nähe von Kiskunhalas, Komitat Bäcs-Kiskun, haben wir am 10. Juni 1960 
auf einem weit auszedehnten Kartoffelacker argen Schaden angefunden. Einen Tag 
vorher wurde dort gestäubt, trotzdem gab es aber noch viele Käfer und Larven. Auf 
diesem Felde konnten wir ausser drei Galerida cristata und drei Alauda arvensis 
8-9 Haustauben beobachten. Zwei Tage später war die Zahl der auf dieser Fläche 


90 


sich bewegenden Tauben auf 15 — 20 angewachsen. Ein Exemplar sammelten wir ein, 
die Untersuchung von Kropf und Magen ergab nur Unkrautsamen (Analyse 

10). 

Am 9. — 10. September 1960 gab es auf einem weiten, arg verunkrauteten Kartoffel- 
acker bei Seregölyes (Komitat Fejer) so eine Menge von Käfern und Larven, dass 
wir an einer Stelle pro m: durchschnittlich 22 Käfer zählen konnten, doch gab es 
auch Stellen, wo sich die Anzahl der Käfer und Larven auf 40 — 50, ja — am Rande 
des Ackers — auf 70 — 80 belief. Es waren dort ziemlich viele Vögel anzutreffen, die 
sich vermutlich wegen der günstigen Nahrungsmöglichkeiten im Unkraut und dich- 
ten Pflanzenbestand aufhielten. Dies bezeugt auch die Kropf- und Magenanalyse der 
auf diesem Platze eingesammelten 9 Vögeln von 7 verschiedenen Arten (Analysen 
Nr. 11 | 18). In den Untersuchungsobjekten war weder der Käfer noch seine Larve 
nachweisbar. Dasselbe war auch der Fall bei einem eingesammelten Fasan (Phasianus 
colchicus), der mit 10 — 12 seineszleichen in einer arg verunkrauteten und stark ver- 
seuchten Parzelle hoch wurde; in diesem Exemplar waren ausser den Uberbleibseln 
einer Waldbiene nur eine Menge von Unkrautsamen zu finden. Auf dieser Fläche oder 
in unmittelbarer Nähe derselben konnten wir ausser den Fasanen 15 — 20 Perdix perdix, 
6-8 Galerida cristata, 6—7 Saxicola rubetra, 5-6 Anthus trivialis, 40-50 Passer 
montanus, 2 Lanius collurio, 1 Cuculus canorus, 1 Fringilla coelebs, ausserdem noch 
einige vorüberfliegende Vögel anderer Arten beobachten. 

Unsere gegenwärtigen Untersuchungen sind also bezüglich des Koloradokäfers 
resultatslos verlaufen. Demgegenüber sind uns mehrere in-und ausländische Angaben 
bekannt, nach denen einzelnen Vogelarten dieser Schädling als Nahrung dient (KEVE, 
1954; JERMY-SARINGER, 1955; ScsEPSKIJ, 1960). Diese sind aber eher als Gelegen- 
heitsfälle und nicht als allgemeine Vorkommnisse zu betrachten. 


e) Blattrandkäfer (Sitona spp.) 


Diese kleinen Riisselkàfer gehören zu jener Gruppe, die unseren Schmetterlings- 
blütler-Kulturen den meisten Schaden zufügen (MANNINGER, 1960). Wir fanden ihre 
Überreste in den Magen folgender Vögel vor: Feldlerche, Rauchschwalbe, Kohlmeise, 
Blaumeise, Braunkehlchen, Hausrotschwanz, Klappergrasmücke, Grauschnäpper, 
Waldpieper, Schafstelze, Neuntöter, Feldsperling (Analysen Nr. 13, 14, 15, 16, 17, 39, 
42, 43, 47, 58, 59, 60, 61, 63). 


d) Fichtenblattwespen (Diprion spp.) 


. Die häufigsten und verbreitetesten Schädlinge unserer Forstwirtschaft unter den 
Fichtenblattwespen sind Diprion pini L. und Diprion sertifer Geoffr. Ihre Wirte sind 
die Kiefer und die Schwarzkiefer, an deren einjährigen und jüngeren Nadeln ihre 
2—21/, cm langen, kahlen Larven, die Afterraupen nagen. 

Das Nazen der Fichtenblattwespen-Afterraupen ging am 9. Juni 1960 in Kun- 
fehért6 (Komitat Bäcs-Kiskun) am allgemeinen schon seinem Ende zu, nur mehr hie 
und da war eine Larve zu finden. Bezeichnend war für ihre Schadenanstiftung, dass 
in den 2!/,—3 m hohen Kieferbeständen die Nadeln der Bäume — von den dies- 
jährigen Trieben abgesehen — vollständig abgenagt waren. Ausser den Kieferplan- 
tagen wies das Gebiet kleine Espenhaine und grössere, hie und da mit Wacholder 
bewachsene öde Kahlflachen auf. Die wenigen hier beobachteten Vögel waren folgende: 
Phasianus colchicus, Upupa epops, Lullula arborea, Parus major, Sylvia sp., Anthus 
trivialis, Emberiza citrinella und Passer montanus (von letztgenannter Art waren 
verhältnismässig die meisten). In den eingesammelten Vögeln — je 2 Exemplare 
zweier Arten — waren diese Schädlinge nicht nachweisbar. 

Im erwihlten Probegebiet zu Szentmärtonkäta (Komitat Pest) fielen in der Zeit 
vom, 27. bis 29. April 1961 auf je 10 Biume etwa 13 Raupennester, doch bei freistehen- 
‘den Bäumen und solchen der Ränder waren auf einem Baum auch 3—4 Nester zu 
finden. Die Zahl der Raupen in einem Nest schwankte zwischen 50 und 70. Wir fanden 
in diesem Gebiete keine solche Vogelansammlungen vor, die mit den massenhaft 
auftretenden Schädlingen hätten in Zusammenhang gebracht werden können. Trotz 


91 


langwahrender Beobachtungen bemerkten wir nicht ein einzigesmal, dass ein Vogel 
eines der leicht zu findenden Raupennester angerührt hätte. Der Schädling war in 
keinem der hier und in der unmittelbaren Nachbarschaft eingesammelten Vögel 
(1 Parus maior, 1 Sylvia communis, 1 Fringilla coelebs, 1 Emberiza citrinella) nachzu- 
weisen. Übrigens war der Vogelbestand hier ziemlich schwach: in der ca. 71/, Ha. 
grossen Kiefersiedelung zeigten sich insgesamt 1 Caprimulgus europaeus, 3 singende 
Sylvia communis, 1— 2 Fringilla coelebs und zwei Paar Emberiza citrinella. In der am 
Rande sich dahinziehenden Akazienbaumreihe trafen wir 2 Pica pica und 1 Phyllo- 
scopus collybita an. 

Argen Diprion-Schaden gab es 1961 in Heves. Am 23. Mai, dem Beobachtungstage, 
waren nur mehr wenige Larven zu sehen, von kleinen Afterraupen-Häufchen abgese- 
hen hatten sie sich schon zerstreut. Vogelansammlungen sahen wir keine. In einem 
Teil des jungen Kieferbestandes wurde chemisches Schutzverfahren durchgeführt. 


e) Spanner (Geomertidae spp.) 


Mit unseren die Spannerraupen betreffenden Vogelnahrungs-Untersuschungen fin- 
gen wir in den bei Jardanhaza (Komitat Borsod-Abauj-Zemplén) gelegenen Waldungen 
am, 24. Mai 1961 an. Zu dieser Zeit ging die Raupennot schon ihrem Ende zu, wir 
konnten jedoch noch einige Exemplare von Erannis defoliaria Cl., Erannis aurantiaria 
Esp., Colotois pennaria L., und Phigalia pedaria F. einsammeln. Die Raupen verur- 
sachten hauptsächlich den Weissbuchen Schaden, indem. sie deren Blätter auf die Art 
benagten, dass sich diese sodann in gelapptem oder durchlöcherten Zustand befanden. 
In diesem Gebiete war — vermutlich dank der noch verbliebenen Raupen — ein reges 
Vogelleben bemerkbar; Fringilla coelebs, Philloscopus sibilatrix und Cuculus canorus 
waren häufig; letzterer bloss verhältnismässig; sein Ruf war fast ständig zu hören. 
Ofters wurden beobachtet: Parus maior, Phylloscopus collybita, Erithacus rubecula. 
Weiters kamen noch vor: Parus caeruleus, Parus palustris, Oriolus oriolus, Coccothraus- 
tes coccothraustes, Certhia sp., Sitta europea, Turdus merula und Scolopax rusticola. 

In den hier eingesammelten 4 Vögeln fanden wir die Überreste von Spannerraupen, 
u. zw. im Kernbeisser 5, in der Blaumeise 4, in der Sumpfmeise 2—3 Raupen und im 
Waldlaubsänger 1 Raupe. 

Auch in den zwischen Mätrahäza und Mätrafüred gelegenen Wäldern verursachten 
die verschiedenen Spannerraupen in den Jahren 1961 und 1962 grossen Schaden, 
besonders in den Eichenwäldern. 

Unter dem in 1962 hier eingesammelten Raupenmaterial waren am. häufigsten 
folgende Arten festzustellen: Colotois pennaria L., Erannis defoliaria Cl., Operophtera 
brumata L., Erannis marginaria F., aber es kamen auch Erannis aurantiaria Esp. und 
Alsophila quadripunctaria Esp. vor. Bezeichnend für den Schaden war, dass zur Zeit 
der Untersuchung (22. — 26. Mai 1962) an vielen Orten die Baume kaum mehr Blätter 
trugen. Die Raupen hielten sich nicht nur in den Baumkronen auf, massenhaft kro- 
chen sie auch auf den Baumstämmen herum. So haben wir z. B. auf einer je 50 cm 
langen Partie zweier beliebiger Bäume in einer künstlichen Nisthöhlenanlage 42 resp. 
26 Raupen gezählt. Die Raupen waren grösstenteils voll ausgewachsen, aber auch 
viele unentwickelte waren zu sehen. 

Hier herrschte reges Vogelleben. Aus den Beobachtungen und Mageninhalt-Unter- 
suchungen ging hervor, dass sich die Mehrzahl der Vögel von diesen Raupen nährte; 
so befanden sich in den 12 Exemplaren der hier eingesammelten 10 Vogelarten gröss- 
tenteils diese Schädlinge u. zw. zu mehr als 10 Stück in den Magen folgender Arten: 
Cuculus canorus, Garrulus glandarius, Parus maior, Anthus trivialis, Fringilla coelebs 
und Emberiza citrinella (Analysen Nr 19, 20, 22, 34, 35, 36 und 37). Es kamen aber 
die Raupen auch in den Magen von Muscicapa albicollis, Phylloscopus collybita, 
Phylloscopus sibilatrix und Turdus merula vor (die Art der im letztgenannten Vogel 
gefundenen Raupe ist zweifelhaft). (Analysen Nr 33, 32, 31 und 30). Nur in einem 
Eichelhäher war keine Spannerraupe zu finden. 

Das Resultat einer Analyse des Materials welches sich in einer künstlichen Nist- 
höhlenanlage teils aus dem Halsabschnüren der jungen Kohlmeisen, teils aus dem ins 
Nest gelangten gesamten Futter ergab, war das folgende: 12 Colotois pennaria- und 
4 Erannis defoliaria-Raupen nebst übriger Nahrung (Analyse Nr 23). 


92 


Weitere Beobachtungen über die Raupenvernichtungs-Tätigkeit der Vögel: Stare, 
die mit Raupenketten im Schnabel zu ihrer Bruthöhle zurückkehrten; Turdus philo- 
melos kam, bei ihrem Nistplatz ebenfalls mit einer Raupen-Guirlande an, die vermut- 
lich auch aus Spannerraupen bestand; Parus maior und Passer domesticus fütterten 
ihre Jungen mit den Schädlingen dieser Art. 

In Mätrahäza stellten wir fermer am 15. XII. 1962 Beobachtungen bezüglich der 
Eiervernichtung einger Vogelarten an. In den meisten eingesammelten Vögeln, wie 
in Parus maior, in einer Parus caeruleus, in 2 Sitta europea machten die Spanner- 
raupen-Eier den Grossteil des Mageninhaltes aus (Analysen Nr 24, 25, 27, 28). In einer 
anderen Blaumeise waren nur einige Spannerraupen-Eier (Analyse Nr 26), in einem 
Baumläufer (Certhia sp.) hingegen keine feststellbar (Analyse Nr 29). 

Auffalend ist auch die in den einzelnen Mageninhalten vorgefundene Menge der 
Raupeneier, so z. B.: in je einem Exemplar der Kohl- und Blaumeise 759 (!) resp. 
129 (Analysen Nr 24, 25), in zwei Kleibern 419 resp. 250 Stück (Analysen Nr 27, 28.) 


f) Eule (Agrotis segetis Hb.) 


Bezüglich dieser Schädlinge wollen wir nur die Resultate der an je einem, Exemplar 
zweier Vozelarten gemachten Magen- und Kropf-Untersuchungen erwähnen. Der eine 
Vogel war ein von unbekanntem Orte stammender Mäusebussard (Buteo buteo), 
(Dezember 1960), in welchem wir 247 Eulen-Raupen als einziges Futter vorfanden. 
Der andere war ein von Dr. Péter Beretzk am Fehérté bei Szeged am 23. X. 1960 
eingesammelter Grosser Brachvogel (Numenius arquata), von welcher Vogelart es 
damals dort an die ein und einhalbtausend gab; in diesem Vogel fanden wir die Über- 
reste von 16 Eulen-Raupen und 10 Maulwurfsgrillen (Grillotalpa vulgaris L.), sowie 
auch einige andere Nahrung. Wenn wir nun annehmen, dass z. B. die Hälfte der 
tausendfünfhundert Vögel im selben Masse die Zahl der Schädlinge verringerte, so 
würden in diesem Falle die Brachvögel — auch wenn wir die im Vogel gefundene 
Menge der Schädlinge auf einen vollen Tag beziehen — 12 000 Eulen-Raupen und 
7500 Maulwurfszrillen an diesem Tage verzehrt haben. 


g) Kohleule (Barathra brassicae B.) 


Am 16. X. 1962 haben wir mit Econ SCHMIDT auf dem von Kohleulen heimgesuch- 
ten Krautäckern in der Umgebung von Nagykoväcsi folgende Vogelarten beobachtet: 
6-7 Parus maior, 2 Phoenicurus ochruros, 3 Phoenicurus phoenicurus, 1-2 Erithacus 
rubecula und mindestens 30 Emberiza citrinella; ausser diesen besuchten auch Sper- 
linge das Gebiet. Diese Krautäcker waren neben einem mit Sträuchern und einigen 
Bäumen bewachsenen Graben gelegen. Die Vögel zogen aus diesem Graben in die 
Krautäcker hinaus. Von den drei eingesammelten Vogelarten (Kohlmeise, Haus- 
rotschwanz, Goldammer) haben wir in der Kohlmeise Kohleule-Raupen gefunden 
(Analysen Nr 38, 39, 40). 


h) Chloridea maritima Crasl. 


Im. Jahre 1960 haben wir in von Chl. maritima-Raupen beschädigten Luzernen- 
feldern Vogelnahrungs-Untersuchungen vorgenommen. Am 3. VIII. waren auf einem 
ca. 40 Ha grossen Felde dermassen viele, dass man von einem beliebigen Punkte aus 
sich umblickend, ohne Suchen oder näheres Hinschauen welche bemerken konnte. 
-Es herrschte auf diesem Luzernenfeld, besonders in deren mit Mais benachbarten 
Teilen ein reges Vozelleben; wir beobachteten folgende Vogelarten: 20 — 25 Motacilla 
flava; ihren Raupenfang konnten wir gut ausmachen und in allen drei eingesammelten 
Exemplaren fanden wir mehrere Raupen der Chl. maritima (Analysen Nr 45, 46, 47). 
Ebenso war auch der Raupenfang von 15 — 20 Passer domesticus einwandfrei festzu- 
stellen; in einem eingesammelten Exemplar befanden sich ebenfalls Raupen dieser Art 
(Analyse Nr 54). Weiters 5-6 Alauda arvensis — in 2—3 Fällen waren solche mit 
Raupen in ihrem Schnabel zu beobachten; eingesammelt wurden keine. Von den 3—4 


93 


Lanius minor haben wir 2 eingesammelt; in einem derselben waren im Vergleich mit. 
den anderen Nahrungskomponenten in bedeutender Menge Chl. maritima zu finden, 
während es im anderen nicht eine einzige gab (Analysen Nr 48, 49). Ferner 2 Saxicola 
rubetra, in einem der beiden eingesammelten Exemplare auch mehrere Chl. maritima- 
Raupen (Analyse Nr 44). 1 Emberiza calandra, in welcher wir ausser pflanzlichen 
Resten nur Raupen der behandelten Art fanden (Analyse Nr 55); 1 Lanius collurio, 
ebenfalls mit mehreren dieser Schädlinge im Magen (Analyse Nr 50). Ausser allen 
diesen machten sich noch 8—10 Phasianus colchicus (Henne mit ihren Kücken), 
5—6 Coturnix coturnix, 1-2 Motacilla alba und 1—2 Emberiza schoeniclus dort zu 
schaffen. Von den letztgenannten vier Arten verfügen wir über kein Material, doch 
aus der Art ihres Gehabens war darauf zu schliessen, dass diese ebenfalls den Raupen 
nachstellten. Wir konnten das geschäftige Hin und Her mehrerer dieser Vögel be- 
obachten, wie sie sich immer wieder mit einer Raupe im Schnabel in den Schutz des 
Maisfeldes begaben, um dann wieder um neue Beute zurückzukommen. 

Wir können daher mit 65—70 Vogel-Individuen auf diesem, kleineren, ca. 4 Ha 
betragenden Teil des Luzernenfeldes rechnen. Die Wirksamkeit der Vogeltätigkeit 
lässt sich klar aus dem Umstand ermessen, dass während im, anderen Teil des Feldes 
Raupen verhältnismässig leicht zu finden waren, sich hier offenkundig viel wenigere, 
ja fast gar keine mehr zeigten. An keiner anderen Stelle des Luzernenfeldes war eine 
dermassen bedeutende Vogelansammlung wahrzunehmen, als eben hier, was vermut- 
lich der Nähe des schützendes Maisfeldes zuzuschreiken ist. Die Mehrzahl der Vögel, 
wie bereits erwähnt, zog sich mit der Beute hierher zurück, um sodann wieder das 
Luzernenfeld aufzusuchen. 

Eine etwas geringere Vogelansammlung gewahrten wir in Alkertirsa (Komitat Pest), 
wo es nach dem Bestäuben vorheriger Tage bereits viel weniger Raupen gab; wir 
zählten hier auf einem samentragenden Luzernenfeld ungefär 35—40 Vögel, welche 
sich entweder auf dem Felde aufhielten, oder zur Futteraufnahme dorthin kamen. 
Tatsächlich mochten es aber mehr gewesen sein: die beträchtliche Ausdehnung der 
Fläche, sowie der ca. 60 em hohe Pflanzenwuchs erschwerten die Bestandsaufnahme. 
Die beobachteten Vogelarten: 15—20 Passer domesticus — in zwei eingesammelten 
Exemplaren fanden wir mehrere der in Rede stehenden Schädlinge (Analyse Nr 52, 
53); 6-7 Lanius collurio, welche in der Nähe der Akazien-Baumreihe auf festeren, 
höheren Pflanzenstengeln auf der Lauer sassen — in einem eingesammelten Exemplar 
fanden wir mehrere der Schädlinge (Analyse Nr 51); wir sahen des weiteren 5—6 
Alauda arvensis, welche mit Raupen im Schnabel hin- und herflogen, vermutlich 
fütterten sie noch — in dem eingesammelten Exemplar konnten wir nebst anderen 
Nahrungsresten mehrere der Chl. maritima-Raupen nachweisen (Analyse Nr 42); in 
einem ebenfalls auf diesem Felde eingesammelten Cuculus canorus fanden wir 77 (!) 
Exemplare des Schädlings (Analyse Nr 41); es kamen hier noch vor: 3 Coturnix 
coturnix, und in der Nähe des Feldes 1 Saxicola rubetra und 3 Galerida cristata. Von 
den drei letztgenannten Arten verfügen wir aber über kein Untersuchungsmaterial. 
Uber dem Felde flogen weiters etwa 20-25 Hirundo rustica, sowie einige Delichon 
De von der erstgenannten Art wurde ein Exemplar eingesammelt (Analyse 

r 43). 

Es sei noch erwähnt, dass die hierin der Meistzahl vorgekommenen Vögelauch in dem 
vorherigen Prüfgebiet als Schädlingsvernichter anzufinden waren, ferner dass ein Teil 
der Vögel sich mit der Beute auch hier stets in den Schutz des am Rande gelegenen 
höheren Pflanzengürtels begab (im gegebenen Falle war es eine Akazienreihe). 


i) Amerikanischer weisser Bärenspinner (Hyphantria eunea Drury) 


Bei uns wachsen pro Jahr gewöhnlich zwei Generationen auf. Die erste Raupengenera- 
tion entwickelt sich, von der Witterung bedingt, von der zweiten Hälfte des Monates 
April bis Anfang Juli, die zweite hingegen von Ende Juli bis November, bzw. bis zum. 
Eintritt des Frostes. Die Länge der ausgewachsenen, behaarten Raupe beträgt 20 — 30 
mm (REICHART, 1960). 

Zwischen dem 19. und 21. September 1960 beobachteten wir drei Tage hindurch in 
der Umgebung von Paks, Fäcänkert und Szedres (Komitat Tolna) das Vogelleben in 
den verstreut liegender Obstgärten und den Maulbeerbaumreihen am Wegrande, die 


94 


von Barenspinnerraupen verseucht waren. Die bereits fast ganz ausgewachsenen Rau- 
pen bedeckten stellenweise in Massen die Baumkronen und nagten an den Blättern 
der Obst- und Maulbeerbäume. (In den untersuchten Maulbeerbaumreihen wurde zu 
Versuchszwecken kein chemisches Schutzverfahren vorgenommen.) Trotzdem, gab es 
dort in der oben angeführten Zeit keine erwähnenswerte Vogelansammlung. 

Unter den beobachteten Vogelarten waren die Sperlinge die häufigsten; trotz ge- 
spanntester Aufmerksamkeit liess sich aber nicht ein einzigesmal feststellen, dass sie 
die Raupen angerührt hätten, obwohl es öfters vorkam, dass sich Sperlingsscharen 
auf „Raupenbäumen” zum Ausruhen niederliessen. Auch in den Magen der eingesam- 
melten 4 Feldsperlinge (Passer montanus) (Analysen Nr 68, 69, 70, 71) und des einen 
Haussperlings (Analyse Nr 65) war nichts von den Schädlingen zu finden. Es sei aber 
erwähnt, dass es in der einschlägigen Literatur Angaben gibt, nacht welchen beide 
Sperlingsarten im September diese Raupen verzehren (KEVE, 1954; REICHART, 1957; 
KEvE— REICHART, 1960). 

Ausser den Sperlingen wurden noch eingesammelt: 1 Cuculus canorus, in welchem 
wir bloss Hyphantria-Raupen in nennenswerte Menge fanden (Analyse Nr 56); auch 
in 3 Parus maior und | Parus caeruleus waren diese Schädlinge in einigen Exemplaren 
nachzuweisen (Analysen Nr 57, 58, 59, 60); von zwei Grauschnäppern (Muscicapa 
striata) hatte nur einer Hyphantria-Raupen im Magen (Analyse Nr 63, 64). In der 
eingesammelten Klappergrasmücke (Sylvia curruca) fanden wir keinen Schädling 
(Analyse Nr 61). 

Auch in der an einer verseuchten Stelle bei Seregelyes (Komitat Fehér) am. 10. IX. 
1960 eingesammelten Klappergrasmücke war der Bärenspinner nicht einwandfrei nach- 
weisbar und in den von hier stammenden zwei Haussperlingen kam, dieser Schädling 
überhaupt nicht vor (Analysen Nr 62, 66, 67). 

Am, 16. und 19. Mai haben wir in der Nähe einer Fasanerie Fütterungsversuche mit 
Bärenspinner-Imagos angestellt. Etwa in 8 Fällen haben wir einen oder mehrere 
Schmetterlinge dieser Art an verschiedenen Stellen der Maulbeerbaumreihe ausgesetzt, 
aber nur in einem, Falle konnten wir es beobachten, dass ein Feldsperling (Passer mon- 
tanus ) mit einem Schmetterling zum. Erdboden flog und denselben dort — die Flügel 
ausgenommen — verzehrte. Ausser diesem und einem nicht bestimmbaren Falle kam 
es nicht vor, dass ein Vogel den ausgesetzten Schmetterling angerührt hätte, wobei 
die Störungen und vielleicht auch die Art des Aussetzens wohl eine Rolle gespielt haben 
dürften. 


j) Schwammspinner (Lymantria dispar L.) 


Seine durch eine feuerschwammfarbige, filzartige Haarschicht geschützten, über- 
winternden Eierballen werden von unseren Insekten-fressenden Kleinvögeln oft ver- 
zehrt. Hauptsächlich während der Gradation — wie in den Jahren 1956 — 1958 in den 
Bergwäldern des Börzsöny — haben die Kohlmeisen, Blaumeisen und Baumläufer 
bedeutende Mengen dieser Schädlinge vertilgt. (REICHART, 1960). 

Im Magen einer bei einer Fasanerie am 21. IX. 1960 eingesammelten Kohlmeise haben 
wir 57 Schwammspinner-Eier gefunden (Analyse Nr 59). Dies bestätigt die bisherigen 
Beobachtungen. 


k) Kohweissling [Pieris brassicae (L.)] 
Rübenweissling [Pieris rapae (L.)] 


In dem Magen jener Kohlmeise (Parus maior), die wir — wie bei der Behandlung der 
Kohleule bereits erwähnt — am Krautacker bei Nagykoväcsi einsammelten, haben 
wir auch Raupen von Kohlweissling und Rübenweissling gefunden, jener Arten, die 
bei massenhaftem Auftreten in den verschiedenen Krautarten bedeutenden Schaden 
anrichten (Reichart, 1958; 1961); es waren diese: 1 Raupe des Kohlweisslings und meh- 
rere des Rübenweisslings (Analyse Nr 38). Die Raupen der letzteren Art konnten wir 
auch in dem dort eingesammelten Hausrotschwanz (Phoenicurus ochruros) feststellen 
(Analyse Nr 39), in einer Goldammer (Emberiza citrinella) aber, wie schon erwähnt, 
gab es nur Samenfutter (Analyse Nr 40.) Die übrigen auf diesem Gebiete beobachteten 


95 


Vögel haben wir bereits bei der Behandlung der Kohleule angeführt. Wir wollen hier 
bemerken, dass von den in demselben Gebiet schon am 21. IX. eingesammelten fünf 
Kohlmeisen (Econ SCHMIDT) zumindest in zweien Raupen des Rübenweisslings und 
in vieren auch Krautblattläuse (Brevicoryne brassicae L.) in geringen Mengen zu finden 
waren. 


1) Feldmaus (Microtus arvallis Pall.) 


Im Jahre 1961 erschien dieser Schädling stellenweise in grossen Mengen, was das 
Heranziehen vieler Vogelarten zur Folge hatte. In der Nähe von Tolna erschienen eine 
Menge Graureiher ( Ardea cinerea ); auf einem arg geschädigten Luzernenfeld und dem 
anstossenden Acker zählten wir am 8. September deren 29. In dem eingesammelten 
Exemplar konnten wir nur die Uberreste des Schädlings feststellen. Auch auf einigen 
anderen Feldern beobachteten wir Grau- (2-5) und Purpurreiher (1 — 2). Von Raub- 
vögeln zeigten sich 1—2 Mäusebussarde ( Buteo buteo), 2—4 Turmfalken (Falco tin- 
nunculus) und auf einem anderen Felde am 7. IX. ungefähr 10 Rotfussfalken ( Falco 
vespertinus ). In einem verendet aufgefundenen Exemplar letzterer Art fanden wir aus- 
serden Überresten eines Kleinsäugetieres 39 Feldgrillen (Grylluscampestris L.) (Analyse 
Nr 72). In der Nähe von Szedres (Komitat Tolna) beobachteten wir eine grosse Schar 
von Saatkrähen (Corvus frugilegus j und Dohlen (Coloeus monedula). Der Mageninhalt 
einer eingesammelten Saatkrähe bestand hauptsächlich aus Samennahrung und aus den 
Knochenresten dreier Feldmäuse (Analyse Nr 73). 

In der Umgebung von Veszkeny (Komitat Györ- -Sopron), wosich die Feldmäuse auch 
stark vermehrt hatten, waren die Saatkrähen in ständiger Bewegung; in dem einge- 
sammelten Exemplar fanden wir die Überreste von zwei Feldmäusen. 

Beim Aufackern eines Rübenfeldes in der Umgebung von Räbatamäsi (Komitat 
Györ-Sopron) haben die Saatkrähen die ausgeackerten Feldmäuse mit Geschick abge- 
fangen. Die mit einer Feldmaus im Schnabel dahinfliegende Saatkrähe bot einen nicht 
uninteressanten Anblick. Um den drei pflügenden Traktoren machten sich 30, später 
sogar etwa 50 Saatkrähen zu schaffen. Die als Feldmäuse-Vertilger bekantenn Vogel- 
arten kamen bei Kapuvär (30. IX.) in geringeren Mengen vor, es bewegten siceh 
bloss 2-3 Turmfalken (Falco tinnunculus), 2 Mäusebussarde (Buteo buteo) 6-8 
Nebelkrähen (Corvus cornix) und 1—2 Elstern (Pica pica) in diesem Gebiet. In der 
Nähe von Veszkény (2. X.) bewegten sich 2 — 4 Turmfalken ( Falco tinnunculus ), 2 Mäu- 
sebussarde ( Buteo buteo), 1 Weihe (Circus sp.), und 7— 8 Nebelkrähen (Corvus corniz ) 
wogegen bei Veszkény — Rabatamasi (29. IX.) 2-3 Turmfalken (Falco tinnunculus), 
1-2 Mäusebussarde (Buteo buteo) 1 Rauhfussbussard ( Buteo lagopus) (?), 4 Rote 
Milane (Milvus milvus), 2— 3 Nebelkrähen und zwei Elstern zu sehen waren. Die ver- 
hältnismässig geringe Anzahl der Raubvögel in solch’ einem „Invasionsgebiet” der 
Feldmaus ist offenbar mit dem wahllosen Abschuss der Raubvögel in Zusammenhang 
zu bringen. 


Zusammenfassung 


Mit unseren in den Jahren 1960 — 62 getätigten Untersuchungen trachteten wir auf 
folgende zwei Fragen Antwort zu erhalten: welche Vogelarten kommen bei der Ver- 
nichtung bestimmter forst- und landwirtschaftlicher Schädlinge während der Grada- 
tionszeit in Betracht und welche Quantität von Schädlingen können sie vertilgen? 
Auf Grund unserer Studien haben wir feststellen können, dass den Vögeln bei der 
Einschränkung gewisser Schädlinge eine bedeutende Rolle zufällt, wogegen andere 
Schädlinge auf ihrer Nahrungsliste in weit geringerer Anzahl, oder überhaupt nicht 
figurieren. 

Von den neun Exemplaren der fünf Vogelarten, die wir im Maikäfergebiet einsammel- 
ten, haben wir den Schädling in fünf Exemplaren vorgefunden. An erster Stelle sei hier 
der Star erwähnt. Da dieser Vogel sehr gefrässig ist, fällt er gern über die massenhaft 
auftretende, seiner Nahrungsform entsprechenden Schädlinge her und ist infolge seiner 
Körpergrösse und seines meistens scharenweisen Brütens imstande, viele von ihnen zu 
vertilgen. Die Wirksamkeit seiner Rolle wird durch den Umstand erhöht, dass das Nist- 


96 


areal dieser Vogelart, oder dessen Umgebung oft ein bevorzugter Schwarmplatz der 
Maikäfer ist und das Grossziehen der Jungen aus erster Brut im allgemeinen mit der 
Zeit des Schwärmens zusammenfällt. 

Als bedeutend müssen wir aber auch die Maikäfer dezimierende Tätigkeit des Hauss- 
lings und Neuntöters bezeichnen. 

Ausser den Erwähnten gibt es noch mehrere solcher Vogelarten, die sich durch das 
Dezimieren der Maikäfer hervortun. Dieser Schädling ist alsoeine bevorzugte Nahrung 
dieser Vozelarten. Ihre Tätigkeit verdient unsere Aufmerksamkeit nicht so sehr wegen 
der Verminderung der laubfressenden Käfer, sondern in erster Linie wegen des Vernich- 
tens der Weibchen vor dem Eierlegen. 

Unsere diesmaligen Versuche bezüglich des Vertilgens der Koloradokäfer durch die 
Vögel sind negativ verlaufen (in den 9 Exemplaren der 7 Arten, die wir untersuchten, 
fanden wir keinen einzigen dieser Schädlinge). Wir kennen aber mehrere in- und aus- 
ländische Angaben, die das Gegenteil bezeugen. (KEVE, 1954; JERMY —SARINGER, 1955; 
SCSEPSKIJ, 1960). Diese aber mögen eher als gelegentliche Vorkommen bezeichnet wer- 
den, und sind keine allgemeine Erscheinungen. 

Die Blattrandkäfer sind in 14 Exemplaren 12 verschiedener Vogelarten nachgewiesen 
worden. Ihre Meistvertilger waren: Feldlerche, Rauchschwalbe, Waldpieper, Schaf- 
stelze, Kohlmeise und Hausrotschwanz. Diese Insekten sind in ihrer Schwärmezeit eine 
Lieblingsnahrung der angeführten Vogelarten. 

Negativen Erfolges waren die Nahrungs-Untersuchungen bezüglich der Afterraupen 
der Fichtenblattwespe. Wir fanden diesen Schädling in keinem der 8 Exemplare der 
eingesammelten fünf Arten vor, auch haben wir es nicht beobachtet, dass irgendein 
Vozel einen Schädling dieser Art ergriffen und aufgezehrt hätte. Dieses ist auch schon 
deshalb auffallend, weil die Larven nackt und die Puppen leicht zu finden sind, demzu- 
folse den Vözeln eine reiche Nahrungsquelle bieten könnten. Diesbezüglich meint 
TINBERGEN (1960): Das besonders die haufenweise erscheinenden Larven der diversen 
Diprion-Arten der Verheerung durch die Vögel entgehen, mag daran liegen, dass sie 
einen unangenehmen scharfen Harzgeschmack haben. Dies bezeugt auch der Umstand, 
dass nachdem sie ihren Kokon fertiggestellt haben, der Harzgeschmack verschwindet, 
die Meisen öffnen die Kokons und verzehren den Inhalt. Auch das bekräftigt nach 
Tinbergen die Annahme, dass der scharfe Geschmack der Larven als Schutzmittel dient. 

Die an den Hauptverkehrsstellen der Spannerraupen vorgenommenen Untersuchun- 
gen haben erwiesen, dass die Vögel diesen Schädlingen intensiv nachstellen u. zw. ver- 
tilgten sie diese in zwei Abschnitten: erstens während der Entwicklung der Larven, zu 
welcher Zeit wir am Höhepunkt der Massenvermehrung an einer Stelle in allen 12 
Exemplaren der eingesammelten 10 Arten die Raupen vorgefunden und bei drei wei- 
teren Arten beobachtet haben, dass die Vögel in ihrem Schnabel Spannerraupen hielten. 
In diesem. Zsitabschnitt bewiesen sich der Kuckuck, die Goldammer, die Kohlmeise, 
der Waldpieper und der Buchfink als die eifrigsten Verfolger der Raupen. Der zweite 
Teil der Untersuchungen fand zur Winterszeit, im Zeitabschnitt des Hierstadiums 
statt. In dieser Periode waren Kohl- und Blaumeise, wie auch der Kleiber die Haupt- 
konsumsnten der Spannereier. Es steuern also in diesen Perioden als bedeutende Re- 
striktionsfaktoren auch die Vögel dazu bei, dass die Gradation dieser Schädlinge sich 
nur langsam, im, Zeitabschnitt eines Jahrzehntes entfalten kann. 

Bezüglich der Eule stellten wir nur vereinzelte Untersuchungen an, jedoch gingen 
schon aus diesen die bisher kaum bekannte Nutzbringung des Mäusebussardes und die 
wichtige Rolle des Grossen Brachvozels als Vertilger dieser Schädlinge hervor. 

Unsere an den Schadenorten der Kohleule, des Kohlweissling und Rübenweissling 
gemachten Erfahrungen belehrten uns davon, dass die Kohlmeise nicht nur in Bezug 
auf Waldschutz und Obstbau eine eminente Rolle spielt, sondern auch eine für den 
Gemüsebau nützliche Tätigkeit entfalten kann. 

Viele Angaben bestätigen uns das Dezimieren der Bärenspinner durch die Vögel. 
Auch unsere Erfahrunzen bekräftigen dies, wenn wir auch von den 16 Exemplaren der 
7 untersuchten Arten bloss in 7 Individuen von 5 Arten Bärenspinner-Überreste zwei- 
fellos feststellen konnten. Aus unseren Untersuchungen können wir darauf schliessen, 
dass die einschränkende Tätigkeit der Vögel hauptsächlich zur Zeit der ersten Raupen- 
generation (vom Monate Mai bis Mitte Juli) zur Geltung kommt, später aber, bei der 
Herbst-Generation an Intensität abnimmt. 3 

Wohlbekannt ist die Wichtigkeit der Rolle, welche die Vògel bei der Dezimierung der 


7 Aquila 1964 —65 97 


Feldmäuse spielen. Wir wollen hier ausser der nützlichen Tätigkeit der Raubvögel jene 
der Reiher und Saatkrähen hervorheben, welche uns durch unsere Beobachtungen und 
Mageninhalts-Untersuchungen bestätigt wurde. 

Die Resultate unserer Beobachtungen zusammenfassend wird es klar, dass die Vogel- 
welt in dem Vertilgen der in Massenvermehrung befindlichen Insekten immer eine sehr 
bedeutende Rolle spielt, die Gradation selbst aber aufzuhalten nicht einmal mit den 
übrigen natürlichen Feinden zusammen imstande ist. Ihr wahres Wirktum besteht da- 
rin, dass sie die Individuenzahl der Schädlinge in dem der Gradation vorangehenden 
Zeitabschnitt wesentlich vermindert und dasssie bei genügender Vogeldichte des Gebie- 
tes durch die grosszügige Insektenvertilgung fähig ist, die Entfaltung der Gradation 
in Gemeinschaft mit den übrigen Faktoren zu verhindern, oder zu hemmen. 


98 


FEKETE KIS KOCSAGOK [EGRETTA G. GARZETTA (L.)] 
EURÓPÁBAN 


Prof. Dr. Fábián Gyula és Dr. Sterbetz István 


1964. augusztus 5-én egy fekete kis kócsagot lőttek a kelet-magyaror- 
szagi Biharugrai Tógazdaságban. A madarat Nacy LÁSZLÓ preparálta, és 
ő hozta nyilvánosságra a Magyarországon első alkalommal kézrekerülő 
ritkaságot. A preparátumot Kozma Lagos, a Tógazdaság igazgatója a Ma- 
dártani Intézetnek ajándékozta. 

A madár nászruhás tojó. Méretei: szárny 262, farok 93, csőr 95, csüd 92 
mm. Színe a fehér torokfolt kivételével egyöntetűen fekete, a szárnyak alsó 
oldala szürkébe hajlöan világosabb tónusú. Csőre fekete, de az alsó káva a 
felsőnél világosabb. Lábak feketék, sárga lábfejjel és ujjakkal. 

Az Európában rendkívül ritkának számító, de az utóbbi évtizedben is- 
mételten megjelenő sötét színű kis kócsagok származása és szisztematikája 
kérdésében már több feltevés hangzott el. Egyesek a kelet-afrikai Demi- 
gretta schystacea, vagy nyugat-afrikai D. gularis sötét példányainak felván- 
musában kerestek magyarázatot. A begyűjtött, illetve színesen fényképe- 
zett példányok a trópusi populációknál már régebben ismert, sötét fázisú 
Egretta g. garzetta L.-nek bizonyultak. 

Tanulmányunkban összefoglaljuk az irodalomban szétszórtan szereplő, 
vagy levélközlésekből tudomásunkra jutott európai előfordulások adatait 
(STERBETZ) és a magyarországi példány előkerülésekor fölmerült elgondo- 
lást, a sötét fázis genetikai magyarázatára (FABIAN). 

Az Európában első ízben kézrekerült fekete példány 4311 katalógus szám- 
mal, , Ungarn" lelöhely-jelzessel a Coburg Múzeum gyűjteményében talál- 
ható. E madarat BOETTICHER (in BERLIOZ 1949) múzeumi feliratának 
megfelelően publikálta, majd cikkét REISER (1894) és HODEK sen. (In REI- 
SER 1894) munkáira hivatkozva korrigálja, amikor is évszám nélkül, május 
31-i dátummal Bulgáriából írja le a kézrekerülését (BoETTICHER 1952). Az 
idézett szövegszemelvények értelmében HODEK sen. 1876-ban, vagy köz- 
vetlen az ezt megelőző években gyűjthette a LUDWIG ÁUGUST VON SACH- 
SEN-COBURG herceg gyűjteményének ajándékozott madarat. REISER fen- 
tebb idézett művében 1888. évből egy további, Bulgáriában, Tatar Pazar- 
dzik-nál megfigyelt sötét példányról tesz említést. WITHERBY (1948) 
1869-es dátummal emlékezik meg egy nem preparált, sötét színű bulgáriai 
példányról. Feltűnő, hogy ezt az évszámot sem REISER, sem BOETTICHER 
nem említi. 

Több, mint fél évszázados szünet után a dél-franciaországi Camargue- 


7 99 


ban 1952. november 2-án VALVERDE (1956) figyelt meg egy fehér madarak 
esoportjaban levö szürke kis köcsagot. 1956. jünius 26-an a del-spanyol- 
orszägi Coto Donana-ban több sötét színű példány közül egyet besyüjtöt- 
tek (BERNIS 1956, SAEZ-ROYUELA, VALVERDE 1956). Nagy LÁSZLÓ level - 
közlése szerint CSERNUS FERENC 1957. szeptember első napjaiban a 
kelet-magyarországi újkígyósi réten kanalas gémek között 6 db teljesen 
fekete kis kócsagot látott. Valamennyi példánynak még megvolt a 
kontytolla, így kétségtelenül adult. egyedekről lehet szó. Ugyanebben 
az évben VUILLEUMIER (1958) több camargue-i megfigyelésről számol 
be. Tour de Valat-ban július 22-én egy teljesen sötét színű, fehér torok- 
foltos példányt látott, melyről rajzot készített. Salin de Badonban 
augusztus 9-én láttak egy fekete kis kócsagot. Ugyanezt I. PENOT és 
A. FESTETICS is megfigyelte. Augusztus 18-án Tour de Valat-ban M. MÜL- 
LER 150 főnyi fehér kócsag csapatban egy szürkét látott. Ugyanezzel a pél- 
dánnyal augusztus 20 — 21 —24-én Frsrerics is találkozott. FESTETICS le- 
vélközlése szerint 1958. évben a Camargue-ban újra megjelent egy fekete 
kis kócsag, mely a Rhone deltájában fehér példánnyal lefészkelt, fidkai 
közül kettő fekete volt. MERTENS (1961) a Coto Donana gémtelepén 1960. 
május 26-án fészkelve talált és színesen fényképezett fekete kis kócsagot, 
de ugyanazon a napon, ugyanott egy másik, sötéten foltozott, nyugalmi 
ruhás példányt is megfigyelt. E. F. REMUND levélben közölte, hogy 1962-ben 
a Coto Donana gémtelepén egy fehér példánnyal párban járó fekete kis 
kócsagot látott. Az eddig tudomásunkra jutott európai fekete kis kócsagok 
sorát a fentebb említett magyarországi példány zárja be. 

A begyűjtött, illetve szabadban fényképezett madarak képeit a Coburg 
Múzeum, és R. MERTENS rendelkezésünkre bocsátott felvételei, VUILLEU- 
MIER és SAEZ-ROYUELA — VALVERDE idézett munkáinak illusztrációiról ké- 
szült reprodukciók alapján közöljük. Képeik átengedéséért R. MERTENS- 
nek Dr. F. BeRNisnek és a Coburg Múzeumnak ezúton mondunk köszö- 
netet. 

Az Európában megkerülő, sötét példányok származását kétféleképpen 
magyarázhatjuk. Vagy az itteni populációkban jelennek meg a pigmentált 
egyedek, vagy — ami sokkal valószínűbb — egy Afrika felől történő, lassú 
felnyomulásnak vagyunk tanúi. Több tényező támasztja alá az utóbbi el- 
gondolást. 

Feltűnő, hogy a múlt század végén gyors egymásutánban megjelenő 
bulgáriai madarak után hatvanéves szünet következik, majd 1952 óta so- 
rozatossá válnak az újabb adatok. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, 
hogy nem csupán egy populáció tágabb körzetében, hanem rövid időközök- 
ben egymástól nagy távolságokkal izolált területeken jelennek meg a fekete 
kis kócsagok. Dél- és Közép-Európa kócsagtelepei mondhatni kivétel 
nélkül állandó ellenőrzés alatt állnak, bizonyára nem kerülte volna el a ku- 
tatók figyelmét egy helyi pigmentált populáció kialakulása. 

Az utóbbi évtizedekben Közép-Európában jelentősen terjeszkedett és 
általánosíthatóan gyarapodott kontinensünk kis kócsag állománya (STER- 
BETZ 1961). E folyamat annyira gyors volt és olyan populációs felduzzadá- 
sokra vezetett, amelyet egyedül az európai telepek dinamizmusával nehe- 
zen magyarázhatunk. Magyar viszonylatban az üstökös gém (Ardeola ral- 


100 


loides Scop.) esetében is hasonlö megällapitäsra jutottunk (STERBETZ 
1960 —61). Ugyanekkor rendkivüli méretekben megy vegbe az afrikai päsz- 
torgém ( Ardeola ibis (L.)) populációk vilagrészekre átterjedő kisugárzása, 
melynek közép-európai tendenciáját 1959 óta Dél-Magyarorszagon évente 
átnyaraló példányok rendszeres észleléséből is tapasztalhatjuk (STERBETZ 
1962— 63). 

Mindezeket tekintetbe véve igen valószínűnek látszik, hogy az európai 
kis kócsag állomány felszaporodásában az afrikai populációknak is szerepe 
van és a trópusokról felnyomuló fehér madarakkal kerülnek el hozzánk az 
ott többfelé megtalálható sötét fázisok. 

A fenti tények birtokában a továbbiakban kísérletet tehetünk a sötét 
szinvaltozatot mutató E. g. garzetta példányok genotípusának megällapi- 
tására. 

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy itt nem lehet szó olyan gene- 
tikai vizsgálatról, mely az experimentális genetikai kísérletezés alapfeltéte- 
leivel összhangban, teljes biztonsággal eldöntené a kérdést. Ehhez tisztán 
tenyésztett fehér és fekete családokból származó egyedeket kellene keresz- 
tezési partnerként összehozni és jelentős számú utódot megvizsgálni. 

Meg lehet tenni azonban azt, hogy a madarak színörökléséből eddig is- 
mert és biztonsággal megállapított öröklésmeneteket hasonlítjuk össze a 
tárgyalt esetünkkel. Annál is inkább meg lehet tenni ezt azért, mert ma 
már ismert az, hogy a nagyobb rendszertani egységek genetikai informá- 
ciös apparátusa jelentős „izomorfizmust” mutathat, ahogy azt a mai gene- 
tikai információs elmélet nyelvén kifejezik. Ez azt jelenti, hogy pl. a bunda 
színének öröklődése az emlősök világában (rágcsálók, ragadozók stb.) alap- 
jaiban azonos módon megy végbe. — A madarak esetében nincs okunk fel- 
tételezni, hogy a házi szárnyasok tollazat-színének öröklődésére kidolgozott 
genctikai szabályszerűségektől alapvetően eltérnének a vad madárnál ész- 
lelhető jelenségek. | 

A házi szárnyasok szinöröklesere vonatkozó alapvető munkák, elsösor- 
ban Hurr (1949) alapján vizsgáljuk meg, milyen lehetőségekkel számolha- 
tunk az egyenletes eloszlású , fehér" és , fekete" színöröklés esetén. 

Az autoszomális (a/a) és a nemhez kötött (al/al) albino színöröklést 
azonnal kizárhatjuk a , normális" fehér E. g. garzelta esetében. Genetikailag 
valódi albinóknak azok a fehér állatok tekinthetők, amelyeknek az irisz 
pigmentje a szemből teljesen hiányzik, és ehhez bizonyos élettani gyenge- 
ség is társul. 

Két öröklődő , fehér színváltozat" jöhet szóba, mint legvalószínűbb. Az 
egyik a domináns fehér (ii) a másik a recesszív fehér (c/c). — Mindkét eset- 
ben a tollak színtelenségének az a fiziológiai alapja, hogy a génhatás követ- 
keztében a tollpapillák fekete pigmentet képező csillag alakú melanofor 
sejtjei a tollpapillák magasabb szintjeiben elsorvadnak és emiatt a tollak- 
ban elmarad a festékképzés. 

Ennek demonstrálására az említett biharugrai példány és egy normális 
fehér példány hónaljtájékáról egy kis bőrdarabot némi pihetollal együtt 
kivágtunk. Megfelelő újrapuhítás, majd emelkedő százalékos alkoholsoroza- 
ton átvive, cédrusolajos derítés után kanadabalzsammal lefedett prepará- 
tumot készítettünk. Így, metszetkészítés nélkül is, mindkét bőrben elő- 


10} 


9. ábra. A Biharugran, 1964. augusztus 5-én lőtt fekete kis kócsag 


Fig. 9. The black little egret shot at Biharugra on August 5th 1964 
(Photo: Dr. I. Sterbetz) 


tüntek a csillag alakü, fekete pigmentet tartalmazö melanofor sejtek, de a 
fehér allat eseteben a tollpapilläban és a tollban semmi festék mar nem volt 
látható, mig a fekete változatban végig követni lehetett a festékszemcsék 
lerakódását. Ez a helyzet tehát megfelelt a domináns fehér és recesszív fe- 
hér jellegek külső megjelenési formájának. Az irodalmi adatok szerint 
(Hurr 1949) a melanofor sejtek alakjából és sűrűségéből bizonyos mértékig 
következtetni lehet arra, melyik genotípusról van szó, de itt a mi esetünk- 
ben a kiszáradt bőrökből már sem szövettenyészetet, sem finomabb techni- 
kával készült metszetet nem lehetett készíteni. 


102 


10. ábra. A Coburg-Museum 1876 
(2) május 31-i, bulgáriai példánya 
Fig. 10. Specimen of the Coburg 
Museum, labelled May 31st 
1876. (?) Bulgaria 

(Photo: D. Hildebrand) 


11. dbra. A spanyol Coto Donana-ban 
1956. június 26-án gyűjtött példány 


Fig. 11. Specimen, collected on June 26th 
1956 at Coto Donana in Spain 


= a era (Drawn by Dr. A. Vertse after Saez 
Royuela-Valverde’s photo) 


12. abra. Vuilleumier rajza a 

franciaországi Camargue-ban 

1957. július 22-én általa meg- 
figyelt madárról 


Fig. 12. Vuilleumier’s draw- 
ing of the bird observed by 
him on July 22nd 1957 at 
Camargue in France 
(Reproduction of an illustration 


in Vuillemuier’s quoted publi- 
cation) 


13. ábra. A Coto Donana-ban 1960. május 26-án színesen fényképezett fekete kis kócsag 


Fig. 13. The black little egret colour-photographed on May 26th 1960 at Coto Donana in Spain 
(Photo: R. Mertens) 


14. ábra. ,, Fekete” E. garzetta bőr melanophorjai ketszazszoros nagyításban 
Fig. 14. The melanophore cells in the skin of the " Black” E. garzetta enlarged twohundredfold 
(Photo: Dr. Gy. Molnar) 


104 


15. ábra. ,, Fehér" E. garzetta bőr melanophorjai ketszazszoros nagyításban 
Fig. 15. The melanophore cells in the skin of the "White" E. garzetta enlarged twohundredfold 
(Photo: Dr. Gy. Molnär) 


16. ábra. ,,Fekete” E. garzetta pihetoll százszoros nagyításban 


Fig. 16. Downy feather of the " Black’ E. garzetta enlarged onehundredfold 
(Photo: Dr. Gy. Molnar): 


105 


17. ábra. ,, Fehér" E. garzetta pihetoll százszoros nagyításban 
Fig. 17. Downy feather of the “White” E. garzetta enlarged onehundredfold 
(Photo: Dr. Gy. Molnär) 


Ismeretes tovabba az, hogy a dominäns fehérséget feltetelezö gen mint 
inhibitor faktor müködik. A dominäns feher vältozatokban megvan a szin 
lehetőségét feltételező C/C „color” allelpär, továbbá az egyenletes szin- 
eloszlás E/E allélje, azonban az említett phaenogenetikai okoknál fogva 
a tollazat fehér marad, szem és egyéb pigment létrejön. Ezek szerint egyik 
lehetőségünk az, hogy a fehér E. g. garzetta genotipusa: 


Da 
u 1. homozigöta formaban 


2. heterozigöta formaban. 


5 Jee 
o | ty & 
= [ao 


Ha a recessziv fehér genotipusra gondolunk mint masik lehetösegre, 
akkor ebben is fel kell tételezni az egyenletes szineloszläs allelpärjät, vi- 
szont a „color” allélpar recessziv homozigöta kell legyen. 


A másik genotípus tehát, amely a fehér E. g. garzetta populációkban elö- 
fordulhat : 


3. homozigóta formában, 


4. heterozigóta formában. 


© |© @.|@ 
ob S| & 
rate | mele 


106 


A fekete vältozat az elsö képlet alapjan tehat ügy jöhet létre, hogy a do- 
minäns inhibitor allelpär mutáció útján heterozigöta (hemizigöta) I /i lesz. 
Egy kisebb telepen, ami a gémféléknél egyébként jellemző is, könnyen meg- 
van a lehetőség arra, hogy a heterozigötäk egymásra találása esetén I [ix I fü 
az addig gátolt colorfaktor érvényre jut, C/C E/E I/i összetétel szerint. 

A mäsodik esetben (3. es 4. keplet) az eredetileg recessziv colorfaktor do- 
minänssä mutälödäsät kellene feltételezni. Ez genetikailag a kevésbé valé- 
szinü. 


Az eddig elmondottakon kivül még két tényt érdemes megemliteni. A fe- 
kete vältozat leiräsaiban lättuk, emlités törtenik arröl, hogy a toroktajék 
fehér színű marad. Ez létrejöhet másodlagos hormonális hatásokra is, vagy 
ami még valószínűbb, hogy a vad kis kócsagokban sem a colorfaktor, sem 
a színeloszlás faktora nem volt homozigóta. Minthogy a legritkább eset az 
, abszolút?" dominancia, bizonyos testtájakon az ellenlábas tényező is kissé 
manifesztálódik, vagyis a recesszív color allél, a fehérségre indítékú tényező 
hatása is látszik. i 

Másik meggondolásra késztető tény az, hogy a fehér leghorn példája ese- 
tén megfigyelték az ezzel együttjáró, betegségekkel szembeni ellenállóké- 
pesség emelkedését. Talán a fehér szín az Egretta genusban szelekciós előnyt 
hozott ? 

Mindezeket egybevetve a , fekete" kis kócsag feltételezett genotípusa : 

> a À 5. homozigéta formäban, 
i 


C 
Cc E 25 6. heterozigöta formában, mint a legvalöszi- 
c e i ntbb a vad populációkban. 


Az a teny, hogy 1958-ban Camargue-ban egy fekete kis köcsag feher 
példánnyal fészkelve két fekete fiókát költött, a fenti levezetésekkel 6ssz- 
hangba hozható. Amennyiben a 2. sz. képlet és a 6. sz. képlet szerinti geno- 
típusok összekerülését vesszük figyelembe, a négy legvalószínűbb kombi- 
nációból már várható újra a fekete változat megjelenése, vagyis a fekete 
utódok rekombinációja. 


CEI cei „fekete” garzetta gamétai (4) képlet 
13 
om CAMS 
CID IT OI at 
IO 197 Lis 6-6 a 
ei e 
cei c 
, fehér" 
garzetta 
gamétái 
(2) kép- 
let 


*A második kombináció , fekete" 


107 


Ténylegesen elvégzett kiserlet nelkül, ahogy emlitettük is, ezeket a fej- 
tegetéseket céltalan lenne tovább folytatni. Mindenesetre látható, hogy a 
fekete változat megjelenésének genetikai magyarázata, alapul véve a házi- 
szárnyasok hasonló változatait, nem különösen komplikált. 

Ami előttünk lezajlik, mint mar cikkünk elején említettük, egyrészt a 
populációs mozgalmak, másrészt a populációs genetikai változások egybe- 
esésével magyarázható. Igen távolra visszavetítve talán nem túlságosan 
merész az olyan elképzelés sem, hogy a kis kócsag lehetett eredetileg színe- 
zett madár is. Majd élettanilag nem hátrányos kihatású domináns , fehér" 
faktor jutott túlsúlyra a populációkban. Most egy spontán visszamutálási 
fázist figyelünk meg, amely egybeesik egy ettől teljesen független tényezők 
által kiváltott populációs dinamikai változással. 

Fenti elgondolásunkat jelentősen alátámasztva látjuk STRESEMANN 
(1962) alábbi megjegyzésével (p. 384): ,, Es ist offenbar nicht die Selektion, 
welche dazu führt, der Mutante den völligen Sieg über die Ausgangphase zu 
sichern, sondern der Umstand, dass nach und nach alle Individuen der Po- 
pulation den Mutationssprung ausführen, zygotem Zustande ererbt hatten 
(Entwicklurgstendenz.)” — mely megállapítását az Egretta genusra vonat- 
kozóan tette. 

Hogy a jövőben mi lesz — nem tudhatjuk. Igyekeztünk az eddigi megfi- 
gyelésnek legvalószínűbb értelmezését adni. 


Irodalom — Literatura 


Berlioz, J. (1949) L’albinisme du plumage chez les Ardéides. L’oiseau et la R. F. O. 
No. 1. Vol. XIX. p. 11-30. 

Bernis, F. (1956) Sobre la Caretta (Egretta) de color negruzco aparecida en Donana. 
Ardeola Vol. III. No. 1. IX. p. 93— 116. 

Boetticher, H. v. (1952) Ein schiefergrauer Seidenreiher. Egretta g. garzetta (L). Orn. 
Mitt. p. 269. 

Hutt, F. B.(1949) Genetics of the fowl. Mc. Graw — Hill Book Comp. Inc. New York: To- 
ronto: London. pp. 590. 

Mertens, R. (1961) Ein schwarzer Seidenreiher. Orn. Mitt. XI. p. 203 — 205. 

Reiser, O. (1894) Materialien zu einer Ornis Balcanica. Wien. pp. 144 — 145. 

Saez-Royuela, R.— Valverde, J. (1956) Sobre una captura de Egretta (Demigretta) gula- 
ris en Espana. Ardeola Vol. III. No. 1. p. 91 — 92. 

Sterbetz, I. (1960-61) The Squacco Heron in the ,,Sasér” Bird Sanctuary. Aquila 
LXI.-LXVII. p. 39—70. 

Sterbetz, q. (1961) Der Seidenreiher. (Die Neue Brehm Bücherei) Wittenberg — Luther- 
stadt. pp. 16 — 34. 

Strebetz, q. (1962 — 63) Buff-backed Heron’s regular appearance in the Sasér Sanctuary. 
Aquila LXLX —LXX. p. 246. 

Stresemann, E. (1926) Uebersicht über die Mutationsstudien. Journal f. Orn. p. 384 — 
385. 

Valverde, J. (1956) Essai sur L’aigrette garzette (Egretta g. garzetta) en France. Alauda 
RTV Nos Wipe 32, 

Vuilleumier, FP. (1958) Observations et Remarques sur deux Aigrettées Pigmentées ap- 
parues en Camergue 1957. L’Oiseau et R. F. O. V. XXVIII. 1. p. 53—58. 

Witherby, H. F.—Jourdain, F. C. R.—Ticehurst, N. F.—Tucker, W. C. (1948) The 
Handbook of British Birds. London. III. pp. 387. 


108 


Black Little Egrets [Egretta g. garzetta (L.)] in Europe 


By Prof. Dr. Gyula Fabian — Dr. Istvan Sterbetz 


On August Sth 1964 a black little egret was shot on the fishponds of Biharugra 
(E. Hungary). LAszLò NAGY reported on and preserved this rarity collected in Hungary 
for the first time. The bird was donated to the Ornithological Institute Budapest by 
Lagos Kozma, the manager of the fishponds. 

The bird is a female in nuptial dress. Measurements: wing 262, tail 93, bill 95, tarsus 92 
mm. Her colour is solid black with the exception of the white throat patch; the under- 
wings are of a lighter tone hued grayish. The bill is black but the lower mandible is 
lighter than the upper one. The legs are black with yellow feet and toes. 

Several suppositions have arisen concerning the origin and systematism of the dark 
coloured little egrets, which are considered exceptionally rare in Europe, but have re- 
peatedly appeared here in the latter decade. Some have thought of the northward mig- 
ration of the dark specimens of the East-African Demigretta schystacea or the West- 
African D. gularis, others have sought for an explanation in the mutation, melanism, of 
the Egretta g. garzetta. The collected, respectively colour-photographed specimens prov- 
ed to be dark phased Egretta g. garzetta L., already known in the tropical populations. 

In our paper we are summing up the data of occurrences is Europe scattered in 
literature or learned from our correspondence (STERBETZ) and imparting the concep- 
tion arisen at the occurrence of the first specimen in Hungary in order to explain the 
dark phase genetically (FABIAN). 

The black specimen collected for the first time in Europe is in the collection of the 
Coburg Museum labelled Cat. Nr. 4311, collected in “Hungary”. The bird was reported 
on by BOETTICHER (in BERLIOZ 1949) in accordance withits label in the museum, then 
he corrected his article referring to the works of REISER (1894) and HODEK sen. (in 
REISER 1894) giving as data of its having been collected: Bulgaria, May 3lst, but 
without the date of the year (BoETTICHER 1952). According to the quoted text-ex. 
cerpts HODEK sen. may have collected the bird in 1876 or in the immediately preced- 
ing years, which was donated to the collection of the Prince LUDWIG AUGUST von 
SACHSEN-COBURG. REISER in his work above quoted mentions a further black speci- 
men observed in Bulgaria at Tatar-Pazardzik in 1888. WITHERBY (1848) refers to a 
non preserved, dark coloured Bulgarian specimen with the date 1869. It is remarkable 
that this date is leftunmentioned both by REISER and BoETTICHER. 

After an interval of more than half a century VALVERDE (1956) observed a gray little 
egret in a group of white birds at Camargue (S. France) on November 2nd 1952. On 
June 26th 1956 at Coto Donana (S. Spain) of several dark coloured specimens one was 
collected (BERNIS 1956, SAEZ-ROYUELA, VALVERDE 1956). In a letter LAszLö NAGY 
writed saying that FERENC CSERNUS saw 6 completely black little egrets among spoon- 
bills on the meadow of Ujkigyés (E. Hungary) in the first days of September 1957. 
All the specimens had crests, so they must have been adults; VUILLEUMIER (1958) 
reports upon several observations at Camargue in the same year: On July 22nd at Tour 
de Valat he saw a completely dark coloured, white throat-spotted specimen of which 
he drew a picture. On August 9th at Salin de Badon a black little egret was seen. 
The same was also observed by I. PENET and A. FESTETICH. On August 20 — 21 — 24th 
FESTETICH also came across the same specimen. According to a letter of FESTETICH 
a black little egret appeared again at Camargue in 1958 which nested at the delta of the 
Rhône together with the white specimen having two black ones among their young. 
On May 26th 1960 in the heronry of Coto Donana MERTENS (1961) found and colour- 
photographed a black little egret nesting, but on the same day and spot he also observ- 
ed another dark-pied, normal dressed specimen. E. F. REMUND writes in a letter that 
in 1962 in the heronry of Coto Donana he saw a black little egret in pair with a white 
specimen. The list of the black little egrets in Europe, which we have been so far in- 
formed of, ends with the above mentioned Hungarian specimen. 

The pictures of the birds, photographed in the field or collected, are presented in 
reproductions made after the illustrations of the quoted works of VUILLEUMIER and 
Sanz — ROYUELA — VALVERDE or after the photocopies placed at our disposal by R. 
MERTENS and the Coburg Museum, for which we offer our thanks to them. 


109 


The origin or descent of the dark specimens occurring in Europe can be explained 
in two different ways. Either pigmented specimens appear in the local populations of 
Europe, or— what is more probable — we are witnessing a slow northward invasion 
from Africa. This latter conception is supported by several facts. 

It is striking that the appearance of the birds in rapid succession at the end of the 
last century in Bulgaria was followed by a break of sixty years, than since 1952 the 
newer data have become serial again. Nor can it be left unobserved that the black 
egrets appear not only within the wider sphere of one population, but in short intervals 
on territories isolated by long distances from one another. The colonies of egrets in 
South- and Middle-Europe are —so to say under permanent control and the evolve- 
ment of a local, pigmented population would certainly not have escaped the attention 
of the ornithologists. 

In the latter decades the European stock of little egrets has considerably extended 
and on the whole increased in Central-Europe (STERBETZ 1961). This process was so 
fast and led to such increase in the populations as can hardly be explained by the dynam- 
ism of the European colonies alone. In Hungarian relation we have come to similar 
conclusion in the case of the Squacco Heron ( Ardeola ralloides Scop.) too. (STERBETZ 
1960—61). At the same time the irradation of the populations of the African Buff- 
backed Heron ( Ardeola ibis (L.)) isin progress on an extraordinary scale embracing con- 
tinents; its Central-European tendency can also be seen from, the regular observations 
of summerresident specimens in the south of Hungary yearly since 1959. (STERBETZ 
1962 — 63.) 

On taking all this into consideration it seems very probable that the African popula- 
tions also have a role in the increase of the European stock of the little egret and that 
the dark phases, which can be found in several parts of the tropies, get to Europe 
together with the white birds migrating northward from, there. 

In possession of the above facts we can make an attempt to establish the genotype 
of the E. g. garzetta specimens displaying a dark colourvariation, in the followings. 

To begin with, it must be emphasised, that such a genetic examination as in concord 
with the primary conditions of an experimental, genetic test, which would decide the 
problem, in all certainty, is out of question. For that purpose specimens descending 
from, black and from, white families of pure breed ought to be crossbred and a consider- 
able number of descendants examined. 

Our case can, however, be compared with the phases of heredity understood so far 
and established in all certainty from the colour-heredity of birds. The comparison can 
be done all the more since it is already understood that the apparatus of genetical 
information of the larger taxonomical units may show considerable ‘izomorfism,’, as 
it is termed by the modern genetic information theory. This means e.g. that the heredi- 
ty of fur colouration is fundamentally the same process in the world of mammals 
(rodents, carnivorae, etc.) In the case of birds there is no cause to suppose that the 
phenomena observed in wild birds would fundamentally deviate from the genetic 
regularities found out concerning the heredity of plumage colour in domestic fowl. 

Let us examine, besed on the fundamental works, primarily Hurr’s (1949), dealing 
with the colour heredity of domestic fowl, what possibilities can be taken into account 
in the case of solid "white"? and “black” colour heredity. 

The (al/al) albino colour heredity attached to sex and the autosomal one (a/a) can 
at once be excluded in the case of the "normal" white Æ.g. garzetta. Those animals 
can be regarded genetically genuine albinos, which lack the iris pigment in the eye 
completely and this condition is accompanied by a certain physiological weakness. 

Two hereditary “whitecolour-variations’ can be spoken of as most probable ones. 
The one is the dominant white (J/J), the other is the recessive white (c/c). In both 
cases the physiological cause of the colourlessness of the plumage is, that in consequence 
of gene-effect the black pigment producing branched melanophore cells of the feather- 
papillae degenerate at the higher levels of the feather papillae and therefore the pigment 
production does not function in the feathers. 

In order to demonstrate that we have cut out a little piece of skin together with 
some down from under the axillas of the specimen of Biharugra and of a normal white 
specimen. After proper resoftening, then processing in a series of alcohol with rising % 
and clarifying with cedaroil we made a preparatum covered with Canada balsam. 
Thus, without even making a section, the branched, melanophore cells containing black 


110 


pigment appeared, but in the case of the white animal no pigment could any more be 
seen in the feather papillae and the feather, while in the black variation the deposit 
of the pigment granules could be followed all along. So this situation corresponded to 
the external appearance form of the dominant white and recessive white characteris- 
tics. According to the data in Literature (HUTT 1949) from the form and abundance 
of the melanophore cells it can be concluded to a certain degree, what genotype is in 
question but in our case neither tissue cultures nor cuttings elaborated with a finer 
technique could be made from the desiccated skins any more. 

It is further known that the gene carrying the dominant whiteness works as an in- 
hibitor. The C/C colour allel carrying the possibility of colour as well as the E/E allel 
of the solid colour are present in the dominant white variations but in consequence of 
the above mentioned phaenogenetic causes the plumage remains white, but the eye 
and other pigments develop. 

Accordingly one of our possibilities is, that the genotype of the white E. g. garzetta is: 


1. in homozygote form, 


ca ala 
Ole tti 
He] HH Hi = 


2. in heterozygote form. 


Considering the recessive white genotype as the other possibility, the allel of the 
solid colour must be supposed in it too, while the colour-allel must be recessive homo- 
zygote. 

Thus the other genotype which can occur in the populations of the white E. g. gar- 
zetta is: 


me 


3. in homozygote form 


= 4. in heterozygote form. 


oltd Ele 


ale ole 


Based on the first formula the black variation can evolve so, that the dominant. 
inhibitor allel become heterozygote (hemizygote) J/i by way of mutation. In smaller 
colonies, which is characteristic of the Ardeidae, there is an easy possibility that in the 
case of the heterozygotes’ finding each other the so far inhibited J /i x I/t- colour factor 
asserts itself, according to the C/C E/E i/i composition. 

In the second case (formules 3. and 4.) the originally recessive colour factor’s muta- 
tion into a dominant one ought to be supposed. This is less probable genetically. 

Besides the discussed ones two more facts are worth mentioning. In the descriptions 
it could be seen mentioned that the throat region remains white. This may come about 
in consequence of secondary hormonal effects too or what is still more probable that 
neither the colour factor nor the solid colour factor were homozygote in the wild little 
egrets. Since the absolute dominatia is the rarest case, the antagonist factor also 
manifests itself somewhat on certain parts of the body, i.e. the effect of the recessive 
colour allel, the factor carrying whiteness also shows. 

The other facto to be taken into consideration is, that in the case of the example 
of the White Leghorn the increased power of resistance against inceidental diseases 
has been observed. May the white colour have brought about a selectional advantage 
in the Egretta genus? 

On relating all these the supposed genotype of the “black” little egret is: 


5. in homozygote form, 


ele ae 
olf io 


6. in heterozygote form, 


Hel ino | He 


as the most probable in wild populations. 


111 


The fact that in 1958 at Camergue a black little egret nesting together with a white 
specimen bred two black young, can be brought in accordance with the above deduc- 
tions. On considering the meeting of the genotype of the formula Nr. 2. and that of 
the formula Nr. 6. the appearance of the black variation can again be expected from 
the four most probable combinations i.e. the re-combination of the black descendants. 


Cube c) eri the gametes of the “black” garzetta (4) 
formula* 
c & 1211 c e i 
De wD ae (Ch Tn 
(CID al CRETA 
c e i = = = — — + 
cute hi CNE a 


*The second combination is "black". 


the gametes of the "white" garzetta (2) formula. 

Without actually performed experiments, as mentioned before, it would be aimless 
to pursue this argumentation. At any raze it can be seen that the genetic explanation 
of the appearance of the black variation is not particularly complicated considering 
the similar variations of the domestic fowl. 

What is in prozress at present as mentioned at beginning of the article can be 
explained with the coincidence of the activities of the populations on the one hand and 
of the genetic changes in the populations on the other hand. Reflected very far back, 
perhaps it is not a too bold conception that the little egret may originally also have 
been a coloured bird. Then a dominant "white" factor of physiologically not disadvan- 
tageous effect became preponderant in the populations. Now we are witnessing a phase 
of spontaneous re-mutation, which coincides with a dynamic in the populations caused 
by factors entirely independent of that re-mutation. 

The above conception seems to be considerably supported by STRESEMANN’s (1926) 
following remark (p. 384): „Es ist offenbar nicht die Selektion, welche dazu führt, 
der Mutante den völligen Sieg über die Ausgangsphase zu sichern, sondern der Umstand 
dass nach und nach alle Individuen der Population den Mutationssprung ausführen, 
zygotem Zustande ererbt hatten (Entwicklungstendenz.)” — which statement was 
made referring to the Egretta genus. 

We cannot know what will come about in the future. We have tried to give the most 
probable interpretation of our observations done so far. 


112 


MADARCONOLOGIAI VIZSGALATOK A BUDAI HEGYEKBEN 
III. NAGYKOVACSI 


Schmidt Egon 


Bevezetés | 


Hazai madártani irodalmunk kevés kivétellel nélkülözi az ällomänyfelvetelekkel 
(mennyiségi és minőségi) kapcsolatos munkákat. HORvÁTH (1945), FARKAS (1948 — 
1951), Győgy (1956 — 1957) és SCHMIDT (1963, 1964) dolgoztak ezen a vonalon, de egy 
általános fejlődés e téren sajnálatos módon még nem. tapasztalható. A gyakran és kü- 
lönböző területekről közölt faunisztikai munkákat nem. számíthatjuk ide, hiszen ott 
a mennyiségi viszonyok többnyire csak általánosságban vannak említve. A kvantita- 
tív célú vizsgálatok viszont elsősorban egyazon kijelölt területen történő egzakt és 
sorozatos, folyamatos állományfelvételeken alapulnak. 

Elsősorban a mezőgazdaságilag művelt területeken levő biotópok azok, melyek ma- 
napság nagy átalakuláson mennek át, így ezek vizsgálata különösen sürgős. Ezért 
választottam, munkám, alanyául a mezőgazdasági területeken található árokpartokat, 
mely témát a későbbiek folyamán comparative egyéb természetű bokrosokban végzett 
hasonló módszerű vizsgálatokkal szeretném. kiegészíteni. Munkám. során nagy súlyt 
helyeztem. a felvett árokszakasz madárállományának kvalitatív értékelésére, ami az 
árok jellegének kidomborításánál döntően esik latba. Nagyon kívánatos lenne, hogy 
minél több speciálbiotópban történjenek hasonló jellegű állományfelvételek, s ezáltal 
óvatos általánosításokkal éppen legfontosabb tömegfajainkról országos viszonylatban 
is jól áttekinthető képet nyerhetnénk. 

A mezőgazdasági területeken húzódó árokparti bokrosok madártani jelentősége 
sokoldalú, és rendkívül jelentős lehet. Egyrészt fészkelőlehetőségeket nyújtanak 
számos madárfajnak, másrészt mint vonulási útvonalak, búvóhelyek, valamint itató 
és táplálkozóhelyek nyernek komoly jelentőséget. A madártanilag szintén számottevő 
erdőszélekkel strukturális és funkcionális hasonlóságot mutatva mezőgazdaságilag is 
jelentőséget nyernek (TURCSEK 1958). 

Az árok és kísérő növényzete szervesen összetartozó egység, mely egy adott kultúr- 
területen húzódik végig. Hatása a környező biotópra sokrétű lehet, környezetével 
állandó kölcsönhatásban áll. Így többek között hatást gyakorol egyes madárfajokra 
fészkelő, táplálkozó, ivó, fürdő és védelmi lehetőségek nyújtásával, ugyanakkor a ma- 
darak endozoochor úton fejlesztik az árok növényzetét, sőt egyes elemeit új területeken 
is megtelepíthetik (MÜLLER —SCHNEIDER 1949). A madarak az árok bokrosainak és a 
kísérő gazvegetációnak elsősorban őszi-téli tisztogatásával az ott telelő mezőgazdasági 
rovarkartevoket likvidálják (TURCSEK 1958). 


A vizsgált terület. Metodika 


A terület, ahol a vizsgálatot végeztem, Budapesttől ÉNY-ra, Nagyko- 
vácsi (47° 34" 18° 55’) közelében fekszik. Hosszan elnyúló völgy közepén 
K— NY-i irányban húzódik az árok, mely mellett 2300 m hosszú szakaszon 
a felvételsorozatot végeztem. Kétoldalt mezőgazdasági jellegű területek, 
majd változó távolságban, de általában nem messze, a Budai hegyek erdei 
helyezkednek el. Az árok bal oldalán a Remetehegy (tölgyállomány) egy 
szakaszon alig száz méterre közelíti meg a medret, miáltal a madarak ki- 


8 Aquila 1964-65 - 113 


és beszallasa, elsősorban ivás céljából, még egyes, az erdőt nehezebben el- 
hagyó fajok részére is egyszerűbbé válik. A jobb oldali erdőt egy ponton 
(hizlalda mellett) csak az országút választja el az ároktól, a közvetlen kap- 
csolat tehát gyakorlatilag megvolt. Ezt 1963-ban egy, ezen a ponton álló 
arokparti öreg füzfaban fészkelni kezdő csuszkapar is dokumentálta. Bal- 
oldalt, az ároktól kissé távolabb húzódik a Budapest — Nagykovácsi autóút. 
Ez út mellett elhelyezkedő sertéshizlaldát mint ökológiai objektumot kell 
tekinteni, mely, elsősorban télen, egyes fajokat magához vonzott. Az árok 
maga változó mélységű, átlagosan mintegy 1,5 m. A kísérő vegetáció jel- 
lemző, és a madarak részére jelentős elemei közül néhányat megemlítek. 
Meder: Clematis vitalba L., Conium maculatum L., Galium palustre L., 
Sambucus nigra L., Rumex patientia L., Calystegia sepium R. Br., Cheno- 
podium album L., Polygonum lapathifolium L., Urtica dioica L., Salix sp. 
Ärokpart: Rhamnus catharticus L., Pastinaca sativa L., Daucus carota L., 
Galium cruciata Scop., Sambucus nigra L., Convolvulus arvensis L., Sym- 
phytum officinale L., Ballota nigra L., Salvia verticillata L., Verbascum 
blattaria L., Artemisia vulgaris L., Cirsium arvense (L.) Scop., Carduus 
acanthoides L., Cichorium intybus L., Artiplex sp., Humulus lupulus L., 
Urtica dioica L., Salix sp., Arrhenatherum elatius (L.) Presl., Dactylis glo- 
merata L., Agropyron repens Beauv.* Növenycönolögiai egység sajnos nem 
volt megadható. 

Madártani szempontból kétségkívül a bodza (Sambucus nigra) a legjelen- 
tösebb, bar termése a vizsgált arokszakaszon elég gyengének nevezhető, 
ami elsősorban valészínűleg az árok rossz vízellátásával magyarázható. 
Állandó vizű árkok mellett messzemenően nagyobb termésproduktumú bok- 
rokat találtam (SCHMIDT, 1964). A bokrok nagy része iszalaggal (Clematis 
vitalba) és komlóval (Humulus lupulus) borított, mely körülmény egyes 
fajok részére elsőrendű fészkelőlehetőségeket biztosított. A talált fészkeket 
és fészekkezdeményeket külön táblázaton adom (Tab. 1.). A fészek magas- 
ságát mindig a fenékrész alá képzelt függőleges mentén a talajig mértem 
függetlenül attól, hogy az a meder vagy a partvonal fölé esett. 

A kísérő gazflöra meglehetősen gazdag és az árok egyes részein, elsősor- 
ban ott, ahol a cserjevegetáció hiányzik, nagy egyedsűrűségű, buja foltokat 
képez. A fűz és bodzasor nem egységes, helyenként hosszabb-rövidebb üres 
részek vannak, s e helyeken az összeköttetést és a folyamatosságot éppen 
a viszonylag magas gazílóra biztosítja. 

Az árok vízellátása a nyári hónapokra nagyon meggyengül, olyannyira, 
hogy június — szeptemberre általában csak a felvételi szakasz Nagykovácsi 
felé eső harmadában maradt, valószínűleg rejtett forrásokból táplálkozó 
valamelyes víz. Ezek a kis vízfelületek ez időszakban mint sűrűn látoga- 
tott állandó ivó- és fürdőhelyek szerepeltek. Ezt egy példaképpen kiraga- 
dott felvétel adataival szemléltetem (Tab. 2.), ahol a vízhezkötöttség (cit- 
romsármány, erdei pinty stb.), ill. a bodza miatti vonzalom (poszáták) jól 
érzékelhető. 


*A növényfajok meghatározásáért Dr. HORÁNSZKY ANDRASnak (ELTE Növény- 
rendszertani Intézet) mondok e helyt is hálás köszönetet. 


114 


1. tablazat 


Streptopelia Turdus merula Sylvia nisoria L:anius collurio Chloris chloris 
turtur 40% 40% 20% — — 100% 75% 20% 5% | 32% 44% 24% 
50% — 50% 
age 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3) 4m 
a 
an 
SE 
=F + 
ale 3m 
+ + 
+ 
21 Ir Sn 
3 
+ + 
da 
EG 
+ 
+ + + 2m 
=F SF + 
+ + 
— + +. 
+ — 
- - 
+ + + + 
as = 
+ 
- + + + Im 
- - 
+ . 
aL 


Magyarázat. A vizsgált ärokszakaszon, bokrokon és fákon szabadon talált fészkek (fészekkezdeme- 
nyek) minőségi és magassági elhelyezkedése. A jelzések magyarázata: 1. Bodzán (Sambucus nigra); 
2. komlöval (Humulus lupulus) vagy iszalaggal (Clematis vitalba) befutott bodzán ill. az indák között; 
3. egyéb fán vagy cserjén, esetleg tiszta iszalagsűrűben. h 3 

Tab. 1 Die qualitative Placierung und Höhenlage der im untersuchten Grabenabschnitt auf Bäumen 
und Sträuchern frei vorgefundenen fertigen und im Bau befindlichen Nester. Erklärung der Zeichen: 
1. auf Holunder (Sambueus nigra); 2. auf mit Hopfen (Humulus lupulus) oder Waldrebe (Clematis 
vitalba) umrankten Holunder, bzw. zwischen Ranken; 3. auf anderen Bäumen oder Sträuchern, even- 
tuell in reinem Waldrebengestrüpp. : 


8* 115 


2. tablazal 


Faj a B 
db % | db ™ 

Streptopelia turtur — — 5 100,0 
Garrulus glandarius 2 25,0 6 75,0 
Parus caeruleus —- — 5 100,0 
Turdus philomelos 14 87,5 2 12,5 
Turdus merula 22 66,7 11 33,3 
Erithacus rubecula 1 33,3 2 66,7 
Sylvia communis 17 Tee 5 22,1 
Sylvia curruca 10 83,3 2 16,7 
Coceothraustes 

coceothraustes — — fl 100,0 
Chloris chloris 9 29,0 22 71,0 
Fringilla coelebs = = 6 100,0 
Emberiza citrinella 6 11,5 46 88,5 


Magyarázat. Egyes fajok ökológiailag történő megoszlása egyetlen felvétel 
(1962. IX. 4.) során a vizsgált árokszakaszon. A — kiszáradt rész, sok bodza 
(a terület kb. kétharmad része), B — foltokban víz állandó jelleggel, mini- 
mális bodza (a terület kb. egyharmad része). 

Tab 2.. Ökologische Gliederung einiger Arten während einer einzigen 
Aufnahme (4. IX. 1962) im untersuchten Grabenabschnitt. A = ausgetrock- 
neter Teil, viel Holunder (ca. 2/3 des Gebietes) B = stellenweise stets 

" vorhandenes Wasser, Holunder nur minimal (ca. 1/3 des Gebietes). 


Mint mar emlitettem, az ärok ket oldalan mezögazdasägi földek hüzöd- 
nak. A vizsgálat két évében ezekben zömmel káposztát termesztettek, csak 
az egyik szakaszon volt kukorica, valamelyes zab, búza és lucerna. Az első 
vizsgálati év folyamán a Remetehegy alatti szakasz nagy része parlagon 
feküdt. A különböző termesztett növények és az árokmedret lakó vagy lá- 
togató madárfajok ökológiai kapcsolata szépen kidomborodott a felvételek 
során, erről majd az egyes fajok tárgyalásánál lesz szó. 

A felvételeket az általam korábban is alkalmazott, lényegében savmöd- 
szerrel (Linientaxierung) végeztem (SCHMIDT 1963, 1964), itt tehát csak 
röviden utalok r4**. Mindig a reggeli órákban dolgoztam, amikor a madarak 
vagilitása a legerősebb, és a zavartságra való kilátás a legkisebb volt. Las- 
san mentem végig az árok mellett, és minden ott észlelt madarat feljesyez- 
tem, hozzávéve esetleges ténykedését (kotlott, vadászott, fürdött stb.) is. 
A sűrűbb részekről a madarakat apró kövek, rögök segítségével riasztottam 
fel. Itt jegyzem meg, hogy az árok területén kelt fiókákat csak akkor vet- 
tem számbelileg is figyelembe a felvétel során, amikor azok a fészket már 
elhagyták, tehát képesek voltak tartózkodóhelyük önálló megválasztására. 
Minden alkalommal feljegyeztem a műszerek nélkül érzékelhető meteoro- 


**Hasonlö célú vizsgálatokat végeztem a Budakeszi (SCHMIDT 1963) és a Solymäri 
(ScHMIDT 1964) ároknál. Miután az eredmények felsorolásánál ezeket sűrűn kell idéz- 
nem, a hivatkozást minden esetben alkalmazni felesleges lett volna. Így ettől a tovab- 
biakban eltekintek. 


116 


lögiai adatokat is, de csak akkor utalok rajuk a kés6bbiek folyaman, ha 
közvetlen hatasuk a madarakra (vagy egyes fajokra) eszrevehetö volt. A fel- 
vételek során nem a naptári hónapok szerint osztottam fel az egyes aszpek- 
tusokat, hanem a hazai klímaviszonyoknak sokkal inkább megfelelő fel- 
osztást alkalmaztam (lásd a táblázatokat). A felvételi területhez számítot- 
tam a medren kívül a kísérő, nem termesztett vegetációsávot is, így azután 
a felvételeket egy átlagosan 6 m széles sávban végeztem. Korábbi munká- 
imhoz hasonlóan itt is eltértem a szabványul alkalmazott meghatározott 
hosszúságú (100, 1000 m) próbasávtól, mert véleményem szerint megbíz- 
hatóbb eredményt nyújt egy, a teljes árokszakaszról, mint annak egy ki- 
ragadott részletéről nyert felvételsorozat. Az eredmények azután a kívánt 
szabványra könnyen átszámíthatók. Ez a módszer természetesen éssze- 
rűen csak bizonyos határokig alkalmazható, és optimálisan 1000 — 3000 mé- 
terig terjed. Gyűrűzéseket csak alkalmilag, és mind a fészkenülő, mind az 
öreg madarak esetében elsősorban csak kontrollképpen végeztem. Így egy- 
séges eredményt nem is kaptam, és csak akkor utalok rá a későbbiekben, 
ha ez szükségesnek látszott. Az adult példányok gyűrűzéshez történő fogá- 
sát a bokrok közé feszített függönyhálókkal (Japannetz) végeztem. 

A. felvételeket 1962 áprilisától 1964 márciusáig folyamatosan végeztem, 
havonta általában két-három alkalommal. Rajtam kívül álló okok miatt 
1962 márciusában felvételeket nem végezhettem, ugyanez év áprilisában 
is csak egy alkalommal jártam le a vizsgált területet. A +-tel jelölt fajok 
(Tab. 4.) az olyan észleléseket jelzik, melyek a felvételi idő után történtek, 
tehát a vizsgálati szakasz lejárását követőleg visszafelémenet láttam őket. 
Itt csak azokat a fajokat adom meg, melyek a felvételt tekintve újat jelen- 
tettek. A. végső eredményekbe a leszámolások során ezek természetesen 
nem kerültek bele, de feltüntetésük a vizsgált ároktípus minél alaposabb 
megismerése miatt célszerűnek látszott. A budakeszi és solymári árkok 
feldolgozásánál alkalmazott módszert követve az egyes kategóriák : 

Konstansdominans faj: Az év folyamán külön-külön mind a négy aszpek- 
tusban a felvételek 80%-äban jelen van. Mennyisége (0) legalább két asz- 
pektusban az összmennyiség 4%-ât eléri. Költő faj az árokban. 

Aszpektust jellemző domináns faj: Az aszpektusban végzett felvételek leg- 
alább 8099-ában előfordul. Száma az aszpektuson belüli összmennyiség (0) 
legalább 494-át eléri. 

Aszpektust jellemző faj: Az aszpektusban végzett felvételek legalább 
80%-ahan előfordul egyedszámtól függetlenül. 

Kísérő fajok: Fajok , melyek egyes aszpektusok során, vagy esetleg az egész 
év folyamán több-kevesebb rendszerességgel előfordulnak, de megjelenési 
gyakoriságuk, ill. mennyiségük fenti kategóriák kritériumait nem éri el. 

Akcesszorikus fajok: Melyek csak ritkán, alkalmilag regisztrálhatók. 


Speciális rész 
Konstansdomináns faj egyik vizsgálati évben sem volt. A kapott ered- 
mények megerősítik a solymári ároknál nyert hasonló tapasztalatokat, s 


valószínűvé teszik, hogy az e kategória részére felállított követelmények 


117 


tul magasak, és csak nagyon ritkan kapunk a felvetelek soran olyan fajt, 


mely ezeknek százszázalékosan megfelel. A Budakeszi közelében húzódó. 


árok feldolgozásakor a feketerigó konstansdomináns fajnak bizonyult 
ugyan, de a további évek során végzett ellenőrző felvételek szerint e meg- 
állapítás ott sem tekinthető. általános érvényűnek, illetve minden évre ér- 
vényesnek. Szükséges tehát, hogy egy általános következtetés levonásakor 
e kategória feltételeit némileg módosítsuk. 


Aszpektust jellemző domináns fajok 


. Parus maior L. (ITI., ill. III., IV.) " Mint a korábbi, budakeszi és solymári 
ároknál végzett hasonló vizsgálatok során a széncinegék itt is június végén, 


ill. július elején kezdtek feltünedezni az árokban (18. ábra). Ezen elsősorban : 


db (St) 


M IV V V/ Vi. VU. W. x XI. XII / Il 


18. ábra. A széncinege (Parus maior L.) és azöldike [Chloris chloris (L.)] mennyiségi 
viszonyai a vizsgalt drokszakaszokon. Parus maior: 1962 ; 1963 — — —; Chloris 
chloris: 1962 ...... 


Abb. 18. Die quantitativen Verhältnisse der Kohlmeise (Parus maior L.) und des Grünlings 
[Chloris chloris (L.)] im untersuchten Grabenabschnitt 


fiatal madarak részére az ärok bokrosai mar nemcsak mint vonulasi (köbor- 
läsi) közeg, hanem mint täplälkozöterület is szolgáltak. Többször láttam 
fürdő példányokat is. Hasonlóképpen egyes pintyfélékhez a széncinegék is 
megbízható védelmi pontnak tekintették az árok bokorsorát a szomszédos 
mezőgazdasági területeken történt táplálékszerzéseik közben. Mint már 
említettem, az árok mellett mindkét vizsgálati évben nagy területen folyt 
káposztatermesztés. 1963 július közepétől november közepéig minden alka- 
lommal tapasztaltam azt, hogy aszéncinegék rendszeresen kijártak a káposz- 
taföldekre, ahol a fejeken és köztük a talajon is keresgéltek, s valamitől meg- 


* A római számok 1962 ill. 1963-ban az egyes aszpektusokat jelentik. 


118 


riadva mindig az arok bokrai között kerestek menedéket. Az 1963. szep- 
tember 21-én az árokban függönyhalöval fogott 6 példány gyomrában hasz- 
nos és käros rovarok egyaränt elöfordultak (3. tabl.).** 

Turdus philomelos Brehm (— ill. IT). Tavaszi felvonulasuk során mär- 
cius-aprilisban láthatók az árok mentén és annak medrében, mint ezt ha- 
sonló vizsgálatok során Budakeszin és Solymáron is tapasztaltam. Ilyenkor 
a bokrosok táplálkozási, rejtőzködési, valamint vonulási szempontból egy- 


3. tátlázat 
\ 
È Faj db | Faj "db 
1962. IX. 17. 1962. IX. 21. 
Coleoptera 1 Curculionidae 6 
Curculionidae 1 Hymenoptera (kisebb daràzs) 1 
Heterogyna 4 Brachycolus brassicae 1 
hus lárvák 18 
ev 1962. IX. 21. 
Pieris rapae 3 
Pieris brassicae juv. hernyö 1 Hymenoptera (kisebb daräzs) 1 
Baratra brassicae 4 Hymenoptera Sie’ 
Lepidoptera peték több Diptera (legy) 1 
Aphidina sp. 1 | Pieris rapae 1 
Brachycolus brassicae 2 Hemiptera 1 
Arachnoidea 2 Brachycolus brassieae 2 
Gastropoda törmelek 
2 
Növényi maradványok törmelék elie IDE, All 
Syrphus sp. bábok 6 
INR 216 Pieris rapae 1 
Hymenoptera 4 Noctuiformes juv. hernyök 3 
Brachycolus brassicae 10 Brachycolus brassicae 1 
Lárvák (fai? több 
1962. IX. 21. ee (Ga) bb 
Psalidium maxillosum 1 
Curculio sp. 
Hymenoptera 1 


Magyarázat. A Nagykovácsi ároknál gyűjtött széncinegék (Parus maior L.) gyomortartalomvizsgá- 
latának eredményei (6 pd.). 
Tab. 3. Die Resultate der Mageninhalt-Untersuchungen der im Nagykovácser Graben gesammelten 
Kohlmeisen (Parus maior L.), 6 Exempl. 
Syrphus Larven 
Pieris brassicae juv. Raupe 
Lepidoptera Eier mehrere 
Pflanzliche Reste in Bruchteilen 
Hymenoptera (kleinere Wespe) 
Diptera (Fliege) 
Syrphus sp. Puppen 
Noctuiformes juv. Raupen 
Larven (Art?) mehrere 


**A rovarmeghatärozäsokat Dr. REICHART GABOR és Dr. SZALAI MARzSO LÁSZLÓ (Nö- 
vényvédelmi Kutató Intézet) vegeztek kiknek e helyről is hálás köszönetet mondok. 


119 


== = ei | 999] ee) oi TO | SI (0) I aa = snanorueoyd 
snimormecyd 
ciale or To | TIT (70) T ana = = | — — BIJOQNLI Bfooıxeg 
aries Eu = To | ‘Tl (FO) I ea — — | — = eyenb10} B[oorxeg 
ela = LO | ezt (6‘0) & i LE = SI[IJEXES B[O0IqUO] 
ata == L‘g | 888 | (o‘or) 6 9F | 0‘001) (487) 99 FL | 0001) (Ze) ZI emiIoui snpan J, 
ale FE Or | TIT (vo) I zen =: — | — = SNORI]I Snpan J, 
Dai a = ve | rH | (OLI) 6€ TT | 0‘og | (297) 69 90 | ees | WO) i sopwojryd snpany, 
eat oe = TO | wii (70) I ST = — | — — SNIOATOSTA SNPANL, 

=) = = 60. || Ses (LT) 7 ee =o el | S88 | (60 e seyAposo.r4 
SOYÄPOTSOLL, 

= | = = To | TTT (0) I sl = Seas = e[Aqoep 
-AqoeIq eTqqIog 
ua = To | TIL (0) I LO | ai (FO) I rte = godono 84419 
= ye gna = O | MEI (FO) I === fori — snulnpued zıwoygy 
a = vO | Mi (9°2) 9 = | = — snqepneo sojeyyisey 
67 (ETT) GOL 9°T | 888 | (ETT) 97 To | SI (60) & he = sne[nievso snied 
véc | £'ee| (eh) OL |60OL| 0001) (992) 9LT | 16 | 9°29 | (1°61) #7 © | eeg | G70) 11 JOIBUI SNIBA 
gez |g'og| (ee) 8 GT | Lakh (8008 To | ezt (70) I ei | E88) (GO) snigepuels SNINIIBO 
= | — = le = DO |) Sat (v0) I 9"0 | Ss | C70) i SN[OLIO SNIOHOQ) 
— | — — — | — = == ] — = O | eee | (P0)T vorsnd OPUNIEH 
I a na To | 22% (6°0) G — | = = — | — — :ds sodooorpueq 
rs SE WO | TA (P"0) T E = — | — = rourur sodosorpueq, 
di alsin 2 — | — — ro | SZ (vo) I — | — —  |snrpow sodosorpueq 
an ae Pe or ra = To | SI Fo) I — | — _ roreur sodosorpueq 
ZEN a a zo FH (RT) iP To | SI (Fo) I ala eae SIPLITA SNOIO 
Se = VO | Bee (6"0) 7 20 | SLE (eme OT | FOO | (De eqmbio9q xuk 
= | = == TO! TTI (7°0) I — — - — 0700809p vijedoyde14g 
aa = SO | Ii (ZZ) e LT | 0001) (6°01) ez 90 | ees | (POT inqiny vrjedoydoryg 
Se == To | TTI (Fo) I tO | Gel (6‘0) & le == SNOTOJOO SNUBISBUF 
ee “= ro | LIL (oe) L == er = — | — — xıpıod XIPI84 
Rees Zr TO | Ti (0) I sia - = | — = oognq 093ng 
ol = io | ETI (#0) I Selen == snsru 1071d1997 

oO | a i ö br L Öö dI | i Öö a i 


(18n1q{9J-19qU1999p) 


AI 


(xoquioAou-19qui97 4978) 


III 


((snjzsn3ne-sntunt) 


TI 


(sn(eur-sirtade) 


II 


lex 


102P10P? 7 


P62 Jeee (e‘por | T°FT| 8°88 | (166) sza | 8st) 0001) (9°62) est | 0‘88 | 0‘00L (L°ST) 98 SNUBJUOUI ISSU 
A — |8FL| 8°88 | (c'aor) seg 1998] 00001) (F'Lzz) eze | 84 | 0001| (oe) L SNOIJSOUIOP Iesseq 
né ra == GT | Fire) (GO) ez ep | G28 | (817) 79 90 | 9°99 | (FOI STIBSMA snuinyg 
a “ta = T'O | SEI (FO)T ea = TOUTUI SOTUET 
sai ar a Fo | wu (6"0) 7 T6 | 0007 (OLE) TET |9'or | 9°99 | (HL) LT OTIN]]O9 SNTU@T 
Sees = ee er di = I + ge VT[IOV {OW 
er = To | TTI (v0) I eier == 90 | see | FOL ST[RIATI} SNUJUY 
“dl a vi RSS (8°L) 81 i = — | — — sizemmpour erjlounig 
re > TO | 1 (FO) I — | = — — | — — sT]joorqye edeorosnyy 
= # Fo [ei Fo I = = eyes EAEITOSNIN 
“aa == I = == SE = = —  |-+snqideorastsninseyy 
Tree = to | TT] GPO) “I — — — | — = sn[nSer sn{n Sexy 
cu = vo | ete (08) L To | ezt (0) I e =u ‘ds sndoosoy[Aqq 

er a = Tor Feat (70) I nl A = XII] 
za is =D -Iqrs sndoosoT AA 

ET | 999 (1°6) 12 SE = — | — — eng 
- -Ajfoo sndoosoffAyq 

ch Ver = 9°0 | E° (6°€) 6 ca — sn] 
San 2% 90 | 888 (6°8) 6 -Ty0014 sndooso]]A4Àd 
sla = SO | Cw (aa) © 20 | 097 (ET) € Ns = ‘ds BTATAS 
vo e er DIL || 888 (9°6) za spalla = — | = — VONIIND BIATÄS 
Ser a 6T | ##7 | (OST) 08 eo | 0°SZ (LT) Pp = = STUNWUIOD BIATAG 
ehr i TO | TTT (6°0) 7 LO | Gal (6°0) 7 Er ee = UTIOQ BIATÄS 
EC + LO | TTI (Fo) I ET | 928 (68) 61 Te | 9°99 | (2's) ¢ BLIOSTU BIATÄS 
lee =F noi | D | 41) Lie eo | 097 (LT) 7 RA Fe eyidvorsye BTATÁS 
1G | LLL | (871) TE eee =: Je | eee ! (19) FT emoegni SNL 

Eee = SION Feige (ENDE ro | 0°09 (9'2) 9 er = SOTO 
-UATICSOUT BIUTOSNT 
CREA a ney eV | Sse (ED e So oT = SOINITOO SNINITUOOYT 

0 [a L Öö | a | i, O | a 5 ö Ad m 
I@NIGIj-19qulsdap AOAWIAOU-AIAQUIIFAIZS snIzsnane-snıunf (snfew-sıprade) tea 
AI III II I 


DSOJDJÁJO[ 10201907 "B 


121 


%O°T 
Augp19d (8471) FE 


"II LS “LI € ‘896% “I ‘9% “#4 “SG ‘IIX VE GR “HP ‘IX ‘8% “84 ‘7 SX 88 “94 LXI “VS "GI “7 ILIA 67 
or SITA ‘6% “67 2 SIA “HS “Hy Go SA "97 LG ‘AI ‘8 :u9UWUYUEUJNV UIU[IZuIo IIP a4und)197Z "(L) :9I1IMSIENJUENO u9J9UU92919SUIN w 0007 Jne 9Ip UIQUI 
-we[4 UT 'uywyeujnesoapuelsag UIFYIE WAS 696) dIUYE( WI ISORAONASEN UOA UIIEIH WI UI 008% UOA JFHUUISAVY Wouls Jne Jop vJeyNsvyY Iq 7 "QDL 
: RAT Er A EGE POSE, : "LE LV 6 II: 9% ‘YF G ‘I ‘8961 ‘TE ‘CS ‘FI ‘IX ‘8% BI 7 IXB899T 
L°X 18 ‘GI ‘7 XI ‘60 IIIA ‘68 67 ‘G IIA ‘9% ‘VF ‘8 “IA: 97 GA ‘8 "AI :1e(Quodopi Ho[9I9A[9] SOASA ZV — ‘HOx9JI9 (L) IS9SIAUUOU 77087878 
9119479W 0007 ZE usalaloaez ‘HAUIUPOI9 H91999AT9JAUPUOIIE 9992394 Udd-%9G} UOZSEYEZS $91939UI 008% FIOI{QUI 404% ISOPAOHASEN V *10ZDUDABDIN 


%6‘67 


Auspyed (¢‘f0L) OZ9T 


o |a] 


I 


‘SP 
£ugp[9d (7779) TETI 


909 


Aueprod (0‘0L) T9T 


:UOSOZSS() 


£ 
801 


— Pa LL | (e POT) OPZ 
= To, 82% (6‘0) 7 
(ESTONE 09 | 0/7007! (z'se) 18 
= GT ie pee) (e‘8) 61 

= To | TIT (70) I 
= gp | A (Or) oz 
Sio re | 9499 | (E‘gE) 88 
(6‘0) a 60 | PPP (1°9) FI 
L d | a it 


(aPnaqoj-19qu1999p) 


AI 


(daquieAou-1aquieydazs) 
III 


(snyzsnsne-sniunt) 


II 


(snfew-siiidy ) 
I 


‘o | 0°09 (ZS) 9 oz | 999 | (LI) 7 BIPUB]BO BZIIOQUIH 
0001| (r‘29) cet | BT | 999 | (eme BTOUII}IO BZIIO QUI 

Sa Ez == = = eB] ISULIy 
-IJUOUI BI[LSULLA 
"0 ROULE (39) GI 89 | eee | (8) IT S49[009 BITLSULLT 
Sn = = Ve | eee | (77) 9 SNULIOS SNULIOS 
= == — = = = snurds stponpieg 
‘I | 979 (HL) LT = | — — sıpfonpıwo SIONPIES 
‘a | 0‘00r (ze) zs | HZT | 0"00TJ (z‘ZT) 87 SIIOTUO STIOTTO 

‘o | «Le (9°8) 8 Te | 0001 (77) 9 SOISNBIUF09009 
SOISNBIUF09909) 

Öö | dI m o) | a | m 
[ex 


ospgnghjof 10201003 ‘y 


arant fontosak, elsősorban folyamatos és különböző területeket összekötő 
jellegük miatt. Egyébként marcius-aprilisban a vonuló énekesrigék min- 
den fás, bokros, vagy akár nádas helyen megtalálhatók, jelenlétük az árok- 
partokon tehát egyáltalán nem kizárólagos. N yáron június végén kezdenek 
mutatkozni az első példányok az árok mentén és a vonulás augusztus köze- 
pe után csúcsosodik ki (19. ábra). Az utolsók általában október folyamán 
tűnnek el. A felvételeim során megfigyelt példányok előszeretettel időztek 
a legsűrűbb helyeken, elsősorban a gazos részeken és a terjedelmesebb bod- 
zabokrok alján, de meglehetősen gyakran szálltak ki a káposztafejek közé 
is. Mozogtak az ellentétes oldalon kísérő kukoricásban, és állandó volt kap- 
csolatuk a közel fekvő remetehegyi erdővel. Több alkalommal megfigyel- 
tem, amint az említett erdő alatti parlagon fekete rigók társaságában keres- 
géltek példanyaik. Augusztus folyamán több izben láttam nemrég kirepült 
rövidfarkú fiatalokat, melyeket nyilván az öregek vezettek le a meder bok- 
rai közé. 1963. július 27-én egy ilyen fióka kérő hangját hallatta az árok- 
menti káposztásból, tehát a szülők még etették, és kísérték őket. Ezek a 
példányok minden bizonnyal a remetehegyi populációból származtak, a fia- 
talok gyenge repképességét tekintve messzebbről nem jöhettek. Az énekes- 
rigók esetében az árok vize nem játszik döntő szerepet (lásd. 2. tábl). 1962. 
augusztus 19-én pl. a legtöbb példányt a meder teljesen száraz szakaszán 
találtam, ott, ahol a legtöbb bodzabokor állt, és a gazflöra a legsűrűbb volt. 
Reszükre az ároknak elsősorban vonulási és táplálkozási szempontból. van 
jelentősége. 

Turdus merula L. (I., II., IIT., ill. —). Az első vizsgálati évben a IV. asz- 


£0 dh (St) 


Ul. IV. La VI VI VI. IX. x Al 20/2 / N. 


19. abra. A fekete rigó ( Turdus merula L.) és az énekes rigó ( Turdus philomelos Brehm) 
een en a vizsgalt arokszakaszon. Turdus merula: 1962 
— —.— —.; Turdus philomelos: 1962 ........ ; 1963 —. —. —.— 


Abb. 19. Die quantitativen Verhältnisse der Amsel ( Turdus merula L. 5 und der Sing- 
drossel (Turdus philomelos Brehm) im untersuchten Grabenabschnitt 


. 
> 


123 


pektust leszamitva majd mindig megtalälhatök voltak az arokban. 1963- 
ban számuk kevesebb volt. Az ärokszakasz jellegzetes fészkelő faja, de köl- 
tését itt éppen az arokparti vegetáció sajátosságai miatt általában kés6b- 
ben kezdi meg, mint az erdőszélek, kertek vagy parkok populációi. A bod- 
zák és tüzek lombosodása csak április folyamán indul meg, s hiányoznak 
az örökzöld fák vagy bokrok, melyek a fészkek részére a kora tavaszi perió- 
dusban is megfelelő védelmet biztosítanának. A vizsgálati évek szokatlanul 
kemény telei és a késői kitavaszodás is hátráltatták a költéseket. 1963. 
március 10-én a környéket 40 cm-es hó borította. Két példány a közeli 
erdőszél legkiolvadtabb részén tartózkodott. Március 15-én a hó már csak 
foltokban feküdt, de az árok peremén sok helyen még vastagon állt. Egy 
hím példányt a mederben az elmúlt év legfrekventáltabb fészkelőrészének 
közelében figyeltem meg. A fészkek elhelyezésmódja is ezt a kényszerhely- 
zetet tükrözi vissza. 1962. május 5-én komlóval erősen befutott bodzabok- 
ron találtam fészkét öt, még nem is tokos fiókával, kb. 20 cm-rel az árok 
pereme alatt. A fészek részben a komlóindák közé volt építve. 1963-ban, 
ugyancsak május 5-én a meder belső oldalában egy fűzfa tövi részén épült 
fészek még üres volt. | 

Költes utän az öregek a rigöfelek szokäsa szerint hamar kiugrält fiatalo- 
kat egy ideig még a mederben vezetgettek. Többször volt alkalmam ott 
eleséget kolduló fiókákat meefigyelnem. Később az önállósult fiatalok valé- 
színűleg szertekóborolnak a környéken, legalábbis egyetlen alkalommal sem 
sikerült a fészken gyűrűzött fiókákból a későbbiek folyamán az árok terü- 
letén akár egyet is visszafognom. Ellentétben az énekesrigókkal, a kaposz- 
tában aránylag ritkán észleltem őket, de gyakran ugráltak az árokpart 
rövidfüvű, vagy előzőleg kaszált részein, és állandó volt a kapcsolatuk a 
Remetehegy oldalát borító tölgyessel. Valószínűnek látszik, hogy az árok- 
ban költő párok tulajdonképpen az erdei populáció területhatárainak ki- 
szélesítését dokumentálták, költőterületüket kiterjesztik egy olyan bio- 
tópra is, mellyel egyéb okokból (víz) amúgy is szoros kapcsolatot tartanak 
fenn. Ezt találtam Budakeszin is, míg Solymáron, ahol a vizsgált ároksza- 
kasz az erdőtől távolabb esett, csupán alkalmilag megjelenő példányokkal 
találkoztam. i 

A bodza elég későn, csak augusztus elején kezdett érni, s a fekete rigók 
száma ettől kezdve észrevehetően megemelkedett. A kulminációs időszak 
augusztus közepétől szeptember elejéig tartott (19. ábra), ugyanekkor Buda- 
keszin, ahol a bodza érése pl. 1961-ben már július közepén megkezdődött, 
augusztus 6-án találtam a maximális mennyiséget. A késő őszi időszakban 
a meder legsűrűbb, komlós és iszalagos részein voltak találhatók. A fekete 
rigó kb. a középutat képviseli a víz, ill. a bodzatermés miatt érkező, és ott 
időző fajok között. 

Lanius collurio L. (II., ill. Iî.). A május első napjaiban érkező tövisszúró 
gébicsek eleinte még nem tartottak reviert, a felvételek alkalmával nagy 
távolságokat repültek előre az árok mentén, de láttam őket a hizlalda kör- 
nyéki kertekben, bokrosok mentén és villanydrótokról is vadászgatni. 
Különösen hűvös, szeles időben — mint pl. 1963. május 5-én — húzódtak 
szét a környék védettebb pontjaira. Viszont már 1962. május 16-án, amikor 
az idő ugyancsak hűvös és szeles volt (reggel + 4 C°) a költésben levő mada- 


124 


se | eee (ET) £ 
0°6 0‘09 (08) L 
eT |99L| Fo) I 
9% | eee) (6‘0) & 
9‘ | 8°88 | (28) 02 
et | 9°91 | (FOI 
eT 1991! (FO)I 
o) | a | L 


(aenı1q97— 19q{W999p) 
AI 


(IoquuoAo0u— I9QUI9YAIZS) 
III 


(snjzsnsne— snıunf) 


II 


> | — — co | 0°09 (2‘2) 8 — | — = 
— | — — ro. So (Fo) I — | — — 
iy | eee (ZZ) 9 ig Se = — | — = 
64 | 999 (9‘6) za ST | 8‘88 (1‘8) 02 ee | ez9 | (OP) 2 
OUT | ERRE (0‘£) L 87 | g'es | For) LT s‘o | SI | FOL 
ET | 999 (97) 9 ae == TT | eszt | (Go) R 
zo | 991 (FO) I HE eee = Seel ga | (die) 2 
20 | 99 (FO) I > — — | — = 
9‘T | 009 (0°£) L 80 | e‘ee (6°) 6 = = 
g‘eT | 0001) (008) 69 GT | 9°99 (0‘L) 9T PE era | BEL) 27e 
9‘T | 9°99 (08) L en | ege (22) e Kal gree | RO) z 
— | — — zo | ege (6‘0) 7 = =" 
ZO | 9°91 (F0) I T°0 | 9°9T (F0) I «Ria => 
zo | 991 (F°0) I 80 | 0°08 (eme 0, osz] SME 
ale => ee fy aren = g‘o | SI | (FO)T 
— | == = To | 9°91 (70) I — | — = 
20 | 991 (Fo) I £0 BEIGE (ENDE — | — == 
L‘o | eee | (eme 641 | ges (16) 12 | go | set | Fo)ı 
— | — = — | = = go | SEI | (FOI 
— | — ss = | == = co | SEI | (FO)I 
o) | a | L o) a L o) | a | ih 


(snfeur — snto1e uw) 


I 


sogduÄy.L 
-BIOUL BIUTOSN’T 
SOIN.IJOO SN.INOTUHOYA 
snınorusoyd 
SNINITUSOUT 
ejmzoui SNPINT, 
sojswofryd snpany, 
surepId snpın ], 
s94APO]201} 
S09Apo]301], 
vordoine eIug 
stIqgsn]ed snirg 
sne[nIeB9 snieg 
JOIBUI SNIBT 
SUTIPPUU[S sommes) 
SNJOLIO SNTOTIO 
"ds sodosorpusq 
snipeur sodosoIxIpuosdg 
einb109 xuAp 
sdode edndn 
snIougo snjnong 
0490899P 
erppdoydeng 
angıny erfodo4deng 
soone]odAq SIAIOY 
XOI9 X9I() 


[ex 


S02D]QPI "G 


125 


(IPNI49J-- 19{W999p) 


AT 


(J9qu9AOU— Joquiejdezs) 
III 


(snyzsnSne— sntunt) 


II 


(snle u— snloaeur) 


I 


se | eee) (eme 39 | 888 | (2st) 8% 16'297 0001 (a‘gzc) 819 ÍP9T] 99 | (OST) og SNOTFSOUIOP IOSSBA 
— | = = = 08 1008 | (PLE) 98 co || (0) T SLIBdnA snuingg 
— | — a oe (F0T 6°2 |0°00T | (0728) 98 get) 926 | (Z'ST) 87 OTIN][O9 Snru@] 
La == = |) = == To |9‘91 (FO) I “a = SITGIALIY snqquy 
— |— — L= = To 1991 (7°0) I kra ERE (a) eqTe BITIOBION 
— | — = VP | 88) (28) 02 — p= = SS = SLIBINPOW erfeunig 
STI wee Eis zo | 991 (#0) I = =e == — == cu eared edeorsnyi, 
— | — — — | — = ro |9‘91 (Ho) I = | — = srjoargfe vdeorosnyy 
— |— [ — oz | 991 | (6€) 6 TO 19917 Fo) I - = = ‘ds sndoosoy[Aqg 

— | — == 1‘ | 0°08 | (0"OT) £a to 19"9T Fo) I == = = eng 
-Ajjoa sndoosoffAyq 

— | — ae | SS | Ge) zit — — = == => sn] 
-1]9013 sndoosoffAyg 
— | — — — | — = L‘O |9°91 (LT) Pp a = ‘ds BIATÁS 
— |— = er | ee) (CR) 9 go Jeee (eT) e — == = BONLINO BIATÁS 
— | — = HO) WESER CD) 5 eo |9°9I (72) 9 go | fee | GAO) 1 STUNUIULOD BIATAS 
— | — = zo | 991 | (FOI 8‘O |9°9I (6‘£) 6 = | — = ULIOY BIATAS 
— | — — — | — eo Eee (eme ere | (tere | (AT) BLIOSII BIATAG 
— |— = ge ] geg ! (99) oz 90 Jeee (97) 9 s [ — =" eyidvorsye BTATÁS 
— |— = = | — — -ÍT0 1997 Fo) I == | — = BUTI9ZO1 srepoddrpf 

— | — == zo | 991 Fo) 1 | = > = = = srıgsnpud 
sn]eqdo0010y 

i = — | — = No (Ol (0) I re — == sneovurpunsre 
snjeydeoo10y 
= ke == JT | 009 (Ve = == = 97 ! ogz | (eme e[noognI SN} 

o) di L Öö L Mm o) a m ö | a | ü 


{e 


nsppoglijof WZPIgPI "6 


‘)99S Jıy epudsjorjeg sip o}yedsy WI [UPZUONPIAIPUIIUÉSON INZ STUNEUIOA 
tlajjonjueziad wala ur ‘Jaynapaq SIP = 9J19lımaly JAY 9PUIJJOAJOQ IP so}Wodsy Sop UIWUEUJNEFUESIN JOP ZESJUIZOId WOUI[IM Ul ‘Ue 19197 = 4 
‘99X9dsv WI Jay Uspudssjoljoq I9P ISUIUIJUIRSID O4191}[NSed 9Ip = FT 
:c pun 7 uolleqeL ME uayoloZ Jop SuNILIAIM “II ‘8% “6 (796) “I Vs “Sb STIX TE SL SIX “SB OL EX LZ #8 “XI VC “ST "IIIA LS "8 IIA LG "87 "TA 
LE CES LA CHS "ER GSAT GZ "4 III 08 “ST “OF :uawyeuny UsUezUTO Top 9INund9Z ‘AMOMSIEHJUENO UIjIUTOoLesUIN UI 000} IN? SIP UIQUWEIM 
UT ‘USWIYRUINeSapULIsog UIJUDRUIIS E9G] Aayef WI ISOPAOYASEN UOA uoqeio Wioeq UI 008% UOA JJUUOSAV WU IN? Jop oyeyınsay VIG ‘G “qeL 


‘TyU9TOl YEAUOZSIA SONITEZEZS OPA zoquigzsAuep[9adzsso 1[N[94 UOSNyyodzse ze xeulej 939III ZE = 0 
‘yaderezs ueqexorezezs Aueyy Youlopo}PA[aJzsso snyyodzse ze fey ojoitt ze ASoy ‘elyeqnul 3782 = 4 
‘9S9SIAUUSUIZSSO JJ0dex INjoq uosnyyadzse [ey oa ze = L 
; ; :eyezeaeägeu Yorol JJozeweye uojwezelqey ‘G SI ‘y V — ‘88 ‘6 ‘IL ‘6% ‘I I ‘7961 ‘18 ‘L IIX ‘68 L IX ‘1% 8 X ‘5% "EI XI 
‘LG ‘€ “DITA {1% BT “ITA ‘LS "EG “TA ‘93 "ET ‘GA 59% ‘LAT ‘08 ‘ST "OT ‘III :relyuodgpt Nolo}9A[9] S9ÂSO zy — 9999919 (‚L) 199SIAUU9UI 3303/UIPZSIR 
911999U 0007 Ze uagefoIgz “IoAUQUIPIIO YolaJPA[OJAUPUIOTIE 7992394 Uq-€96] UOZSENEZS SIIYW ONES IJOIIOUL HOIP ISORAONASEN V “pozpuvfibo yy 


“UP VG GG 9£ 09 %8 OL 

Augprod (6"eg) 82 Áugpi9d (T‘96T) ICH £ugp[9d (0‘OLF) T801 Augprod (9°6L) £8T : UOS9ZSS() 
97 1991] (6°0) c 90T 888 | (6°02) 8F gorTees | (9‘6r) PIT | 2/8 | 949 | (0) 917 BI[OULI}IO ZI QUE 

eT |991| (0) I ea — — |— — || — epptSurıg 
-TJUOUX BITLSULLA 
ro | 9°99] (Z's) 9 L‘9 | 04001) (OST) 08 T°0 19"9T (70) I go] ezt] (POT SqeTeoo BILSULLT 
Se | Stes | (eme Cala = = |= — |— | — — ginqaikd enyarkd 
= |= sa L‘O | 9°9I (60) & 10 |9‘91 (¥'0) I — | a SNULIOS SNULIOS 
97 |9°91| (60) me pie —= = | — |— | — —. | eurqeuuw srjonpxeg 
rs =; Te | 991 (1°9) PT eee — |— | — — snurds sıponpıeg 
g‘or | eee | (98) 8 ai = == | — |- | — — | smonpıeo stpenpieg 
97 |9°9T| (6‘0) & PG | 009 (84) TT 64 |0‘007 | (082) eg 6‘or | 094 | (28) 02 STIOTYO STIOTY 

=.= Se mule ca 9°0 |9°99 (9°) 9 TT | Get | (670) 7 SOFSNEIUF}00009 
i SOISNBIUF0990Y 
s‘1z | 0‘09 | (HL) LI BST | o‘oor (L‘98) 88 8% 0001 | (0.0%) 97 | 8‘6 | 99 | (8°) 8I - SNUBJUOU Josseg 

o) | dI | ui, o) a | L o) | a | ‘i D a m 
(I@NIG9j-19 (ULIDEp) (A9QWIAOU-AIAUIIFAIZS) (snjzsnsne-sniunt) ( snfeul-sni101e UL) ren 
AI III II I 


DSDIOJÁJO[ 102DI9DI "6 


127 


rak mar ragaszkodtak re- 
vierjeikhez, és inkabb maga- 
ban a védettebb arokme- 
derben kerestek zsakmänyt 
maguknak. A költes altala- 
ban mäjus közepevel indul 
meg, de eltolédäsok, nyil- 
van elsösorban a pillanat- 
nyi meteorolögiai viszonyok 
miatt elöfordultak. Igy 
1962. mäjus 16-an öt la- 
kott (4, 2,2, 1, 1 tojas), ket 
még tires és egy frissen ron- 
gält fészket talaltam az arok 
bokrain, ugyanekkor 1963. 
május 13-an csak két készülő 
fészket tudtam regisztrálni. 
A talált fészkek és a látott 
madarak alapján a felvételi 
szakaszon költő párok szá- 
mát kb. 8-ra becsülhettem. 
3 Pótköltések mindkét évben 
20 — előfordultak, elsősorban va- 
lószínűleg emberi rongálá- 
sok vagy vihar okozta pusz- 
tulások miatt. Így 1962. jú- 
lius 19-én pár napos kicsi- 
20. ábra. A házi veréb [Passer domesticus (L.)] nyeket, július 29-én 3 db 
kvantitatív viszonyai az 1962-es évben a vizsgált árok- ugyancsak alig egy-két na- 
szakaszon az egyes felvételek során fiókát találtam 
Abb. 20. Die Quantitätsverhältnisse des Haussperlings Lee Da b sa kk ; ült fió 
[Passer domesticus (L.)] in 1962 im untersuchten ea pi ARA pn Jr 
Grabenabschnitt während der einzelnen Aufnahmen a vegig | mozogta Be 
arok bokrain. Az össze- 
tartó családok egyelőre még ragaszkodtak a revier környekehez, a fiatalok 
és öregek kapcsolata a kirepüles után egyre ritkuló etetéssel párhuzamosan 
| fejlődő zsákmányolási készséggel fokozatosan lazul. Ugy tűnik, hogy a po- 
pulációkban bizonyos fokú, a vonulást megelőző mozgás és keveredés ész- 
lelhető. Az általam 1962. június 14— 24 között az árokban kontrollképpen 
gyűrűzött fészekaljak fiókái (4 fészekben összesen 18 pullus) közül pl. július 
19-én csak egyet tudtam a vizsgálati területen megfigyelni, az észlelt azévi 
kelésű madarak mind gyűrűzetlenek voltak. Valószínűnek tartom, hogy az 
erdőszélekről, vagy a hizlalda feletti bánya bokros környékéről váltottak 
át családok az árok mellé, ugyanekkor az eredeti populáció, legalábbis 
annak egy része, szintén más területrészeket keresett fel. 

Az árokpart gébicspopulációjának vadászterülete elsősorban nem ma- 
gára az árokra, vagy annak partjára, hanem a szomszédos mezőgazdasági 
területekre terjedt ki. Az árokban, mint már említettem, csak kényszer- 
helyzetben vadásztak, márcsak a bokorsor belső oldalán levő rossz kilátási 


VI, VI. VII HW. X. 


128 


viszonyok miatt is. Intenzitasuk valtoz6 volt a környezö területek adott- 
sagai szerint. Ahol az ärokpart mellett nem voltak kiemelkedö, leshelyiil 
alkalmas pontok (magänyos bokrok, villanydrot, körök), ott kizärölag az 
árok bokrait használták. Ilyen esetekben becslésem szerint átlagosan 1— 6 
m-ig csaptak le zsákmány után az árokparti bokorsortól kifelé terjedőleg. 
1963-ban kísérletképpen a káposztaföldre, a medertől mintegy 50 méter- 
nyire letűzött száraz ágakkal itt folytatott hasznos tevékenységük ható- 
távolságát meg lehetett növelni. 

Számuk a vonulás megindultával augusztusban kezdett fogyni, egyre 
több példányt láttam kukoricaföldeken, útmenti sövényeken, kertekben. 
Szeptember első felében az utolsó példányok is eltűntek az árok mellől. 

Sturnus vulgaris L. (II., ill. —). A seregély nem nevezhető az ärokparti 
bokrosok jellemző madárfajának, s hogy 1962-ben a vizsgált árokszakaszon 
június — augusztusban mégis aszpektust jellemző domináns fajnak bizo- 
nyult, az a környező terület jellegéből és részben az árok vegetációs típusá- 
ból következett. A hizlalda környéki fákban, részben az útmenti öregebb 
példányokban is, évről évre rendszeresen fészkelnek a seregélyek. A költési 
idő alatt csak elvétve szálltak meg az árok bokrain, énekhelyül az útmenti 
magasabb fákat választották. Május végétől kezdve azonban az első költés 
fiókái előszeretettel húzódtak le az árokhoz, s a bodzabokrok sűrűjében 
vagy a fűzfák lombjai között várták az eleséggel érkező öregeket. A töme- 
gesen heverő ürülék mellett több szétszedett cserebogár (Melolontha vul- 
garis) maradványait találtam. Erdekes, hogy a második költés fiataljait 
már nem láttam az árok bokrain. 1962. július végén — augusztus elején több 
alkalommal a közeli parlagon figyeltem meg nagy csapatokat, ahol első- 
sorban valószínűleg a tömegessé váló egyenesszárnyúakból (Orthoptera) 
táplálkoztak. Néhány példány rövid időre felszállt az árok fáira, elsősorban 
valószínűleg biztonsági (körülpillantás) okokból. Augusztus végén és szep- 
temberben kisebb csapatai a bodzát is fogyasztották. , 

Prunella modularis (L.) (—, ill. TIT.). A szürkebegy szeptember közepétől 
november végéig, de különösen oktöberben jellemzdje az ärokparti bokro- 
soknak. Ahol megfelel6en stirti részek, pl. licium ällnak rendelkezésére, egye- 
sével at is telelhet (SCHMIDT 1963). Tavaszi vonulásakor sokkal ritkábban, 
áprilisban került elő. Mindkét vizsgálati évben rendszeresen megfigyeltem 
a káposztaföldekre kijáró és ott mozgó példányokat. Az árokban elsősor- 
ban a legsűrűbb, főleg Artemisiával borított részeket kedvelték. A szürke- 
begy részére az árok bokrosai, mint rejtettséget kedvelő és a szabadban 
nem szívesen mozgó fajnak, tehát elsősorban mint vonulási útvonal jön 
számításba. Eleségét az árokparti vegetáció és a környező megfelelő mező- 
gazdasági földek szolgáltatják. 

Chloris chloris (L.) (I., IL. ill. II.). A bodzabokrokkal kísért árokpartok 
jellemző fészkelőfaja a zöldike és költésbeni mennyisége is az árok növény- 
struktúráját tükrözi vissza. Jelen vizsgálat során, azonkívül a bodzával 
bőven borított budakeszi árok mellett is mindig a II., tehát a költőaszpek- 
tusban bizonyult jellemző domináns fajnak. A solymári äroknäl talált négy 
fészkéből három szintén az ott csak elszórtan álló csenevész bodzákon volt. 
Feszkelöhelyiil különösen kedvelték a komlóval vagy iszalaggal befutott 
bokrokat (1. tábl.). Ezeknek különösen az első költés során van nagy jelen- 


9 Aquila 1964 —65 129 


tösege, mert aprilis vége felé a bodzak még legtöbb helyennem nyujtanak 
megfelelö védelmet, leveleik kicsinyek, a bokrok fészekrakasra alig alkal- 
masak. Mäjusban mar mindenütt kotlö madarak voltak, és 1963. jünius 
14-en kirepült, s az öregek vezette fiatal zöldikekkel talalkoztam az ärok 
vizénél. Júniustól kezdve számuk, elsősorban a szarnyrakelt új nemzedék- 
kel megnövekedett, s párhuzamosan az erősödő meleggel s a gyorsan szá- 
radó szabad vizekkel, egyre sűrűbben jelentek meg az itatónál. A kulminá- 
ciós időszak mindkét évben augusztus végére, ill. 1962-ben szeptemberre is 
esett (1. ábra), a felvételek során mindig megfigyelhettem inni érkező vagy 
fürdő példányokat. Az árok területén történt elhelyezkedésüket szemlélte- 
tően mutatják egy példaképpen kiragadott felvétel számadatai (2. tábl.). 
— Táplálkozóhelyük nem esik egybe a fészkelőterülettel, eleségüket távo- 
labbi, elsősorban kultúrterületek biztosítják. 1962. augusztus 19-én egy pél- 
dányt káposztafejen ültében figyeltem meg, miközben a levelekről valamit , 
feltehetőleg tetveket, hosszasabban csipegetett. 

Fringilla coelebs L. (III., ill. III.). Az árokmedret úgyszólván kizárólag 
az ott található víz miatt keresi fel. Így megjelenése súlypontilag mindig 
a III. aszpektusra, ott is elsősorban szeptember második felére és október 
elejére esik. Ez az időpont kb. egybeesik az őszi pintyvonulas időszakával, . 
amikor erdőszélek közelében , mezőgazdasági területeken, de mindenekelőtt 
vizek környékén nagyobb csapatai mozognak. Eddigi felvételeim során úgy 
tűnik, hogy erdővel határos területeken nagyobb számban található vonu- 
lás idején. Így jelen Nagykovácsi és a Budakeszi ároknál, ahol a mederhez 
közel fás bokros részek, ill. erdők helyezkedtek el, szeptember — november- 
ben aszpektust jellemző domináns fajnak bizonyult, ugyanekkor a solymári 
vizsgálat két évében a III. aszpektusban csak a felvételek 50,0, ill. 57,1%- 
ában szerepeltek, s mennyiségük sem volt nagynak nevezhető. Utóbbi he- 
lyen az árok mezőgazdasági területek között fut végig, s csak távolabb 
húzódnak a pilisborosjenéi tölgyerdők. 

Az 6szi—téli aszpektusokban az árokpart alkalmilag mint táplálkozó, ill. 
védelmi terület szerepelt. Többször megfigyeltem, amint egyes példányok 
a kísérő gazvegetáción vagy azok között a földön keresgéltek élelem után. 
1962. december 14-én, amikor a. környéket hótakaró borította, egy példány 
az árokpart kiolvadt részén próbált némi eleséghez jutni. 1962. január 
12-én már napok óta mindent vastag, megkeményedett zúzmara borított. 
A felvétel során nem sokkal a kivilägosodäs után (— 15 0°) egy magános 
példány érkezett az erdő felől, s egyenesen az egyik iszalaggal sűrűn benőtt 
bokorcsoportba szállt, ahol azután a földön keresgélni kezdett. Mozgása 
annyira otthonosnak látszott, hogy feltételezhetően már napok óta hasz- 
nálhatta ezt a zúzmarától és ragadozóktól egyaránt védett helyet. A. kör- 
nyező földeken ősszel mozgó kisebb-nagyobb csapatok felriasztva többször 
szálltak meg az árokmenti fákon, de sohasem viselkedtek úgy, mint az ilyen 
esetben nyomban a sűrűbe vágódó verebek, hanem inkább a csúcsokon ülve 
kémleltek körül, s ha a veszély nem múlt el, szapora hívások közepette re- 
pültek tova. 

Emberiza citrinella L. (IT., ill. II., IIT.). Mint fészkelőt csak egy alkalom - 
mal (1962) találtam a vizsgált árokszakaszon, amikoris fészke egy bokor- 
nélküli nyitott részen, az árok belső oldalán kis mélyedésben volt elhelyezve. 


130 


Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tovabbi költese nem fordulha- 
tott elö, de magam nem tartom valöszinünek. A tavaszi és nyäreleji idö- 
szakban csak alkalmilag és kis egyedszammal fordult elő. Leginkább inni 
érkező példányok ezek, de a közeli erdőszélen költő párok hímjei feltehető- 
leg szintén előretolt revierhatárként, éneklőhelyként használták az árok 
fáit vagy bokrait. Július közepével számuk emelkedni kezdett, elsősorban 
az árok vízzel rendelkező szakaszán. Gyakran láttam fürdő példányokat. 
A kulminációs időszak augusztusra esett, de az erős mozgás még október- 
ben is tartott. Hasonló eredményeket kaptam Solymáron és Budakeszin is. 
A fákon ültükben vagy lent a mederben többször zöldikékkel és erdei pin- 
tyekkel vegyültek. 

. Mindkét évben sokat és gyakran figyeltem meg citromsármányokat a 
káposztaföldön, ahol azonban minden bizonnyal csak a gyomnövények 
magvait pusztították. Akár itt, akár a tarlókon megriasztva, többnyire az 
árok bokrai között kerestek menedéket. Mint a budakeszi és a solymári 
ároknál, itt is gyakran időztek lent a mederben, a sűrű fű között. Október- 
től kezdve számuk apadni kezdett, sokszor kerültek olyan példányok a fel- 
vétel anyagába, melyek éppen csak megültek rövidebb-hosszabb ideig egy 
egy magasabb fa csúcsán. A téli hónapokra gyakorlatilag el is tűntek, 
ugyanekkor megjelentek a faluszéleken, tanyák udvarain vagy trágyadom- 
bokon. Így a felvételi terület szomszédságában levő sertéshizlaldánál egész 
télen nagy csapatok tartózkodtak. Szűkre szabott táplálkozóterületüket 
annyira tartották, hogy ez időben még elvétve sem fordult elő egy példány 
sem az árok területén. i 

Passer domesticus (L.) (I.,IT., ITT., ill. II., IIT.). A házi verebek mennyiségi 
viszonyai az ärokparti bokrosok mentén mindenkor a környező területek 
függvényei. A Nagykovácsi-árok esetében három olyan körülmény is volt, 
melyeknek következtében a faj a két év alatt összesen öt aszpektuson át 
magas százalékú értékkel szerepelt. A disznóhizlalda a hozzátartozó épü- 
letekkel és öreg fákkal elsőrendű verébtanya volt, s hatásukat szemlélte- 
tően bizonyították a melletük húzódó árokszakaszon majd mindig meg- 
található verébegyedek. Részükre a bokrosok ez időszakban csak mint 
pihenő-, tollászkodó- vagy napozó helyek szerepeltek. A hizlalda feletti 
szakaszon egy, az árok mellett álló öreg odvas fűzfa viszont már egyenesen 
a vizsgálati területre vitte be a fészkelési lehetőségeket. A harmadik faktor 
az árok mellett közvetlen közelségben elhelyezkedő búza- és zabtáblák vol- 
tak, melyekre éréskor, majd ezt követőleg aratás után a tarlóra a verebek 
csapatostól jártak (20.ábra). Kiindulópontjuk mindig az árok bokrosai 
voltak. 1963-ban részletesebben vizsgáltam károsításukat a búzaföldön. 
Július 27-én a már keresztberakott kévékre jártak. A keresztek közül leg- 
inkább károsítottak voltak azok, melyek az árok közelében (7—10 m) he- 
lyezkedtek el. A károsítások főleg a középső részeken voltak nagymérté- 
. kűek, ahol, szemben a kévék végén levegőben lógó kalászokkal, könnyű 
kapaszkodäsi lehetőségük volt. Ezeken a stabilabb pontokon néhol 80 — 
100%-os károsítást találtam. A büzaföld szélén sem volt minden rész egy- 
formán látogatott, bizonyos szakaszokat határozott előnyben részesítettek. 
Ez azzal magyarázható, hogy reggeli beszállásuk legtöbbször az árok egy- 
azon pontjára, néhány általuk kedvezőnek ítélt bokorra történt, s így te- 


9 131 


vékenységiik elsösorban szintén erre a részre koncenträlödott. Augusztus 
folyamán a tarlökat és a kaposztafoldeket is járták. A bokrokon kirepült 
fiókák etetését figyelhettem meg, a családok tehát még összetartottak. 
1962. augusztus 19-én egy csapatuk a bodza érett termését is fogyasztotta. 
Az őszi aszpektusban par alkalommal az arokpart gazos részén figyeltem 
meg néhany darabot. 

Passer montanus (L.) (I., IT., ITT., ill.IT., III.). A felvételek során rendszere- 
sen előkerülő faj. A fentebb mar említett öreg füzfän kívül az árkon ät- 
vezető fahíd alatt, a gerendák között is fészkelt több párja. Házi verebek 
közé általában nem vegyültek, csak a gabonaérés idején láttam néhányat 
azok nagy csapataiba keveredve. Ha nem is rendszeresen, de kijártak a 
káposztába is, elsősorban annak az árok felé eső szélébe. Többször láttam, 
amint távolabbról érkező példányok az árok bokorsorát követve, közvet- 
lenül a lombok felett repültek a tarlóig, nyilván védelmi szempontból. Ezt 
a jelenséget már korábban is megfigyeltem (SCHMIDT 1965). 


Aszpektust jellemző fajok 


Streptopelia turtur (L.) (IT., ill. IT.). Korábbi vizsgälataimhoz hasonlóan a 
Nagykovácsi-ároknál is a költőaszpektusban találtam legrendszeresebben. 
Bár fészkelt a vizsgált árokszakaszon, rendszeres megjelenése elsősorban 
mégis a víz jelenlétének tudható be (2. tábl.). A nyári felvételek során majd 
mindig a még vizet tartó árokszakaszon találtam őket. Szomjuk oltása után 
általában nem repültek el azonnal, gyakran ültek le a füzfak ágai közé 
anélkül is, hogy ittak volna. Megjelenésük kulminációja augusztusra és 
szeptember elejére esett, ami kb. egybevág a táplálkozási lehetőségek op- 
timumával és a vonulási idővel is. E pihenő madarak nyilván mind jólla- 
kott példányok voltak, s táplálkozásuk befejeztével ültek be az árok fűz- 
fáira, de ugyanígy láttam őket egyesével vagy kisszámú csoportokban a 
közelben húzódó elektromos vezetéken is. Funkcionálisan tették azonossá 
ezt a két merőben ellentétes objektumot, s egyben szép példát szolgáltattak 
a technika adta ökológiai körülmények jó kihasználására. 

Parus caeruleus L. (III., ill. —) Tipikusan erdőlakó faj, hazánkban első- 
sorban a tölgyesek jellemző madara. Őszi-téli kóborlásai során viszont 
gyakran felkeresi az árokparti és egyéb bokrosokat, különösen ha azok 
ökológiai igényeinek megfelelnek. A késő őszi és téli periódusban a nádas 
részekhez való vonzódása közismert (TISCHLER 1943). Ezzel a megállapí- 
tással megegyezően, leggyakoribbnak találtam a solymári ároknál, mely 
erősen nádas jellegű, mérsékeltebb számban Budakeszin, ahol a vizsgált 
árokban csak kevés nádas rész volt, és a legkevesebb került elő jélen vizs- 
gálat során, ahol nád egyáltalán nem volt. Itt elsősorban ivó és fürdő pél- 
dányokat tudtam megfigyelni, de mozogtak a fűzfákon és késő ősszel a 
magzó csalánon is. 

Turdus merula L. (—, ill. II.). A fekete rigóról már az előző kategória 
tárgyalásakor volt szó. 

Sylvia nisoria (Bechst.) (IT. ill. —). A karvalyposzáta a bokros ärokpartok 
egyik legjellemzőbb fészkelője. Budakeszin, Solymáron és Nagykovácsiban 


132 


egyaránt megtaláltam. Meglehetősen rejtett.életmodja azonban a pontos 
számadatok rögzítését nagyon megnehezíti. A tavasszal és a kotlási idő alatt 
erősen éneklő hímeket véve alapul, az első vizsgálati évben kétségkívül két 
pár költött a területen, sikerült megfigyelnem kirepült fiatalokat is. 1963 
tavaszán szintén két párt észleltem az előző évi fészkelőhelyek közelében. 
Költésük azonban valószínűleg tönkrement. Az egyik pár hímje szokatla- 
nul nagy reviert tartva, gyakran kirepült az útmenti fákra és ott énekelt. 
Táplálékszerzésre néha kiváltottak az árok közvetlen közelébe, de zömmel 
a mederben, ill. a bokorsorban és a kísérő egyéb (gaz) vegetációban táplál- 
koztak. 

Coccothraustes coccothraustes (L.) (I. , ill. —). A budakeszi árok feldolgozá- 
sánál megállapíthattam, hogy ez volt az egyedüli faj, mely az árkot abszo- 
lút kizárólagossággal a víz miatt kereste fel. A Nagykovácsi árok elemzésé- 
nél ugyanez volt a helyzet. A madarak mind tavasszal, mind. nyáron inni 
és fürödni jártak az árok vizére, s ezt elvégezve azonnal az erdőbe tértek 
vissza. Példányszámuk a budakeszi adatokhoz viszonyítva elég alacsony 
volt. Itt még emlékeztetnem kell arra, hogy 1962-ben az első aszpektus 
csonka (március hiányzik), s így a meggyvágó szereplése, mint aszpektust 
jellemző faj. csak fenntartással fogadható el. 


Kísérő fajok 


E fejezetben mellőztem azokat a fajokat, melyek valamilyen formában 
korábban már szerepeltek, még akkor is, hogy ha az-érintett aszpektuson 
vagy aszpektusokon kívül máshol is bizonyosfokú rendszerességgel jelentek 
meg. Elsősorban azokat a fajokat említem itt meg, melyek mindkét vizs- 
gálati év során kimutathatóan és számokban jelentkezően kapcsolatban 
állottak valamelyik időszakkal. 

I. aszpektus. Egyedül a vörösbegyet (- Erithacus rubecula (Li )) érdemes 
megemliteni, mint a bokros arokpartok marcius végi, aprilis eleji rendszeres 
látogatóját. Vonulasi ideje nem terjed ki az egész aszpektusra,igy szazalé- 
kosan kimutathatö nagyobb értékkel nem is szerepelhet. A bokros ärok- 
partok a rejtetten mozgó vörösbegyeknek nemcsak kedvező vonulási felté- 
teleket, de a víz mellett és a hamar átmelegedő délnek kitett belső meder- 
oldalakon korán ébredő rovarvilággal bőséges táplálékot is nyújtanak. 

IT. aszpektus. A fülemüle ( Luscinia megarhynchos Brehm) július-augusz- 
tusban rendszeres látogatója volt a vizsgált árokszakasznak, számában 
azonban messze elmaradt a bővizű budakeszi árok adataitól. Valószínűleg 
közrejátszott ebben a Budakeszinél lényegesen gyengébb minőségű és 
mennyiségű bodzatermés is. Az érő bodzások igazi jellemzői, aposzáták itt 
sem hiányoztak, bár mennyiségileg a fentieknek megfelelően (gyengébb 
bodzatermés) itt is csak alacsony számok szerepeltek. Mind a barátka (Syl- 
via atricapilla (L.)), mind a kerti (Sylvia borin (Bodd.)), a mezei (Sylvia com- 
munis (Lath.)) és a kis poszáta (Sylvia curruca (L.)) csak augusztusban jelent 
meg a területen, s ez megfelel az itteni, elég kései bodzatermésnek ; 1962. 
augusztus 7.: csak pár érett szem elszórtan, egyébként zöld ; 1963. augusz- 
tus 3.: kezd érni, tömegében még zöld. A bogyók termésfokához kötöttség 


133 


okozta azután, hogy a poszätäk (Sylvia) egyik kategóriában sem szerepel- 
tek. A kerti és a kis poszáta korábbi, Budakeszin végzett megfigyeléseim 
szerint, az érésfoktól függetlenül is későbben kezd mutatkozni a bodzások- 
ban, mint a másik három faj. 3 

III. aszpektus. A szajkök (Garullus glandarius (L.)) főleg szeptember-ok- 
töberben rendszeresen järtak le az erdöböl ivas, fürdes celjaböl. Megjelenési 
gyakoriságuk 1962-ben majdnem elérte az aszpektust jellemző faj krite- 
riumát (77,7%). A budakeszi, de különösen a solymári ároknál a megfelelő 
időszakban szintén gyakorinak találtam. Utóbbi árok környéke a réten el- 
szórt fűzfákkal e faj rendszeres őszi tartózkodóhelye volt. — Az ökörszem 
(Troglodytes troglodytes (L.) a késő őszi hónapokban szintén jellemző volt 
az árokpart gazosaira, ugyanezt találtam egyéb hasonló vizsgálataim so- 
rán is. Itt elfoglalt helyzete kb. megegyezik a vörösbegyével, amennyiben 
ez is megfelelő rejtettséget kíván, és a meder oldalában, a gyökerek között, 
valamint a parti gazszintben táplálékát is könnyen meg tudja szerezni. 
— A kerti rozsdafarkok (Phoenicurus phoenicurus (L.)) őszi vonulásuk során, 
elsősorban szeptemberben jelentek meg a területen. Az árok bokrain kívül 
vártaként használták a nagyobb káposztafejeket — is. A vörösbegy ( Eritha- 
cus rubecula (L.)) részére őszi — szeptember-oktöberben lezajló — fővonulása 
során az árokmeder, akárcsak tavasszal, vonuló és táplálkozóhelyet nyújt. 
A négy, a második aszpektus tárgyalása során már említett poszátafaj szep- : 
temberben, elsősorban a bővebb termésproduktumú bodzabokrok környé- 
kén mindenütt látható volt az árok mentén. A mezei poszáták sűrűn jártak 
ki az árok mellől a káposztaföldre is, és ott a fejek között bujkálva kutat- 
tak zsákmány után. — A. kis füzike (Phylloscopus collybita (Vieiil.)) vonulása 
során szeptember-októberben mindkét évben gyakori jelenség volt a vizs- 
gált árokszakaszon. A fák és bokrok, azonkívül nagymértékben a gazflóra 
is (Artemisia vulgaris), mint táplálkozóterület szerepeltek. Többször megfi- 
gyeltem fürdő példányokat is. — 1963-ban fitisz füzikék ( Phylloscopus trochi- 
lus (L.)) vonulását figyeltem meg az árok mentén. A csicsôrke — ( Serinus seri- 
nus (L.)) részére elsősorban a gazosok jelentettek vonzerőt. 1962 szeptem- 
berében többször láttam néhány darabból álló kis csapatukat az Artemisia 
vulgaris alkotta nagy gazfoltokon, amint láthatóan a termést szedegették. 


Összefoglalás (egyéb megjegyzések) 


Szerző 1962 és 1963-ban állományfelvételek segítségével vizsgálta a Nagy- 
kovácsi határában húzódó, dominánsan fűzzel (Salix sp.) és bodzával (Sam- 
bucus nigra L.) kísért árokpart madárállományát. Összesen 71 fajt sikerült 
innét kimutatnia (1962: 59 faj; 1963: 51 faj), ebből a két év alatt 9 költött 
a vizsgált árokszakaszon. Az egyes aszpektusokban előforduló példányszá- 
mok (2300 méteren) egymáshoz viszonyított százalékos megoszlása : 1962: 
I: 5097 ; II: 44,102 ; III: 49,9% ; IV: 1099; — 1963: I:10,294 ; II: 60,399 ; 
IOUS CA OAC A : 

Szerző a kapott részeredményeket összehasonlította az általa Budakeszi 
és Solymár határában végzett hasonló célú vizsgálatokkal, és az összehason- 
lítás eredményeit, ahol ez szükségesnek látszott, az egyes fajok tárgyalá- 


134 


sánál említi meg. Szoros kapcsolat van az arokparti bokrosok madärällo- 
mänya és a környező, mezőgazdaságilag művelt vagy egyéb jellegű terü- 
letek között. Vannak olyan fajok, melyek amellett, hogy szaporodasi cik- 
. lusuk az árok bokrosaiban zajlik le, taplalékszerzés céljából közelebbi vagy 
távolabbi területekre járnak ki (Streptopelia turtur, Lanius collurio, Passer 
domesticus, Passer montanus, Chloris chloris, Emberiza citrinella). Vannak 
viszont olyan költö fajok is, melyeknek taplalékat nagyrészt az arokpart 
bokrosai, fai és gazosai nyújtják. Ilyen faj jelen esetben a Sylvia nisoria 


elo. Erdei fajok jönnek és a bodzaérés időszakában zömmel e bogyökböl 
taplalkoznak. Ilyenek elsösorban a különbözö poszatafajok. Egyesek közü- 
lik, pl. a baratka vagy a kerti poszata egyébként legfeljebb rövid idöre és 
véletlenül fordul elő hasonló biotöpban. — Egész évben használják viszont 
az árok vizét a legkülönbözőbb madárfajok. Rendszerint ott váltanak át, 
ahol az erdő a legközelebb van, vagy pedig a köztes területeken közvetítő- 
ként bokrok vagy fák helyezkednek el. Erdő közötti mozgás esetén is sze- 
repet kapnak az árokpart fái, mint körülpillantóhelyek (Garrulus glanda- 
rius, Turdus viscivorus). 

Külön kell említeni a vonulásnak az árokparti bokrosokban betöltött 
szerepét. A különböző fajok egész sora fordul meg ott hosszabb-rövidebb 
ideig. Párhuzamot lehet vonni köztük és az ott költő fajok között, amennyi- 
ben ezek között is akadnak olyanok, melyek egyúttal táplálékukat is ott 
szerzik meg, ilyenek pl. a kis füzike, ökörszem és vörösbegy. Mások viszont, 
mint pl. a kerti rozsdafarkú, a tövisszúró gébicshez hasonlóan csak várta- 
ként használja az árok bokrait, és táplálékát a szomszédos földekről szerzi 
meg. A tavaszi olvadás során napnak kitett és így a hótól hamarabb meg- 
tisztuló árokpart a vonuló fajok részére táplálkozásökológiai szempontból 
jelentős 

Egész éven át kidomborodik az árokparti bokrosoknak a madarak szem- 
pontjából való védelmi jellege Megmutatkozik ez az ott élőkön kívül olyan 
fajok esetében is, melyek a területet csak alkalmilag keresik fel (veréb- 
csapat aratás idején, erdei pinty télen). 

Mindkét vizsgálati évben rendkívül kemény tél volt. Azonban a téli fel- 
vételek során több ízben előfordult abszolút madárhiány csak részben tud- 
ható be ennek a körülménynek, részben az árokpart lombtalanná válása 
utáni erősen kiritkult jellegére mutat. 1963. január 26-án pl., amikor a fel- 
vétel során a vizsgált árokszakaszról egyetlen madár sem került elő, a szom- 
szédos erdőszélen 5 Parus maior, 1 Parus caeruleus, 1 Dendrocopos medius, 
1 Sitta europaea és 1 Certhia brachydactyla mozgott. — A hiányzó téli apró- 
madárvilággal párhuzamosan karvalyt ( Accipiter nisus (L.)) sem láttam 
sűrűn a vizsgált területen. A hizlalda környékén viszont megfigyelhettem 
vadászatát, amikor is az ott tanyázó házi veréb es citromsärmäny csapatok 
közé vágott. Az árokparton néhány esetben talált galambtépés héja ( Acci- 
:piter gentilis (L.)) alkalmi előfordulására enged következtetni. 


135 


Irodalom — Literatura 


Farkas T. (1948-51) Madärfaunisztikai és coenologiai vizsgálatok a solymári tonal. 
Aquila 55 — 58, pp. 133 — 158. 

Györy J. (1956 — 57) Madartarsulas- és környezettani vizsgalatok 1954 — 55 telen a Sop- 
roni hegységben. Aquila 63—64, pp. 41—49. 

Horvath L. (1945) A pellerdi halastavak madärfaunäja. Pécs. p. 20. 

Müller — Schneider, P. (1949) Unsere Vögel als Samenverbreiter. Orn. Beob. 4, pp- 
120 — 123. 

Schmidt, E. (1963) Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda (I. Buda- 
keszi). Acta Zool. Budapest, 9, 3— 4, pp. 373 — 390. 

Schmidt, E. (1964) Untersuchungen an einigen Holunder fressenden Singvögeln in 
Ungarn. Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden 27, 2, pp. 11 — 28. 

Schmidt, E. (1964) Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda (II. 
Solymàr). Ekol. Polska. Seria A, 12, 32. pp. 597— 614. 

Tischler, F. (1943) Schilfrohr als Nahrungsquelle für insektenfressende Vögel im Win- 
ter. Vogelzug 14, pp. 69— 71. 

Turcek, F. J. (1958) Gehölze, Vögel und Säugetiere in einigen Strauch- und Busch- 
werkstreifen in Feldern. Biol. prace SAV IV, 8, pp. 47 — 67. 

Turcek, F. J. (1961) Ökologische Beziehungen der Vögel und Gehölze. Bratislava. 
p- 329. 


Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda 
III. Nagykovaesi 


von Egon Schmidt 


Einleitung 


Unsere heimische ornithologische Literatur entbehrt mit wenig Ausnahmen Auf- 
sätze über Bestandesaufnahmen (in quantitativer und qualitativer Hinsicht). Es gibt 
wohl Arbeiten über dieses Thema (HorvArH, 1945, FARKAS- 1948-1951, Gydry 
1956 — 57 und SCHMIDT 1963, 1964), jedoch ist ein Fortschritt im allgemeinen leider 
noch nicht bemerkbar. Die oft und über verschiedene Gebiete berichtenden faunisti- 
schen Mitteilungen können hier nicht mitzählen, da ja dort die quantitativen Verhält- 
nisse meistens nur im allgemeinen behandelt sind. Die auf das Quantitative gerichteten 
Untersuchungen dagegen müssen in erster Linie auf Bestandesaufnahmen beruhen, 
welche in ein und demselben Gebiete in exakter Weise ununterbrochen fortlaufend 
vorgenommen werden. 

Hauptsächlich sind es die Biotope der landwirtschaftlich kultivierten Gebiete, die 
heutzutage nennenswerte Änderungen erfahren, deshalb ist das Prüfen derselben be- 
sonders wichtig. Aus diesem, Grunde wählte ich zum. Gegenstand meiner Arbeit die auf 
bewirtschaftetem Boden zu findenden Grabenränder; weiterhin möchte ich dann dieses 
Thema comparative mit solchen Untersuchungen ergänzen, welche der gleichen Metho- 
de nach in einem anderswie gearteten buschigen Gelände vorzunehmen sein werden. 
In meiner Arbeit habe ich grosses Gewicht auf die qualitative Bewertung der Ornis 
des betreffenden Grabenabschnittes gelegt, was bei der Hervorhebung des Gepräges 
des Grabens von entscheidender Wichtigkeit ist. Es wäre sehr erwünscht gleichgeartete 
Bestandesaufnahmen in möglichst vielen Spezial-Biotopen vorzunehmen, wodurch wir 
mit einer vorsichtigen Verallgemeinerung eben von unseren wichtigsten Massenarten 
a einer, das ganze Land betreffenden Beziehung ein übersichtliches Bild gewinnen 
würden. 

Die Bedeutsamkeit der, landwirtschaftliche Gebiete durchziehenden buschigen Gra- 
benränder kann in ornithologischer Hinsicht vielartig und äusserst wichtig sein. Eines- 
teils bieten sie vielen Vogelarten Nistgelegenheiten, anderseits kommen sie als Zug- 
strassen, Verstecke, oder auch als Tränken und Futterungsplätze in Betracht. Mit den 
ornithologisch ebenfalls beachtungswerten Waldrändern eine beschaffenheitliche und 


136 


funktionelle Ahnlichkeit aufweisend, gewinnen sie auch in landwirtschaftlicher Bezie- 
hung an Wichtigkeit (TURCEK 1958). 

Der Graben und seine Vegetation bilden eine organische Einheit, welche sich durch 
ein gegebenes Kulturgebiet fortzieht. Seine auf das umgebende Biotop ausgeübte Wir- 
kung kann vielartig sein, mit seiner Umgebung befindet er sich in steter Wechsel- 
wirkung. So wirkt er auf einzelne Vogelarten unter anderem. durch das Bieten von 
Nist- und Badegelegenheiten, durch Tränken und die Möglichkeit zur Futtersuche und 
zum, Schutz, gleichzeitig aber entwickeln die Vögel endozoochor die Vegetation des 
Grabens, ja sie können einzelne ihrer Elemente auch anderwärtig ansiedeln (MÜLLER — 
SCHNEIDER 1949). Mit dem. herbstlichen und frühjährlichen Säubern des Grabenbusch- 
werkes und der begleitenden Unkrautvegetation liquidieren die Vögel die dort über- 
winternden landwirtschaftlichen Insektenschädlinge (TURCEK 1958). 


Das untersuchte Gebiet. Methodik 


Das untersuchte Gebiet ist NW von Budapestin der Nähe von Nagy koväcsi (47° 34” 
18° 55°) gelegen. Der Graben, an welchem ich auf einem Abschnitt von 2300 m meine Auf- 
nahmeserie machte, zieht sich in der Mitte eines langgestreckten Tales in O-W-licher 
Richtung dahin. Zu beiden Seiten befinden sich Flächen landwirtschaftlichen Charak- 
ters, danach folgen auf verschiedentliche Entfernungen, aber im allgemeinen unweit. 
des Grabens die Wälder der Berge um Buda. An der linken Seite des Grabens kommt. 
der Remete-Berg mit seinem Eichenwald an einer Stelle bis auf kaum 100 man den 
Graben heran, wodurch sich — hauptsächlich zwecks Trinken — das Hin- und Zurück- 
fliegen auch für solche Vogelarten einfacher gestaltet, die den Wald nur ungern ver- 
. lassen. Der rechterhand liegende Wald wird an einer Stelle (neben der Mastanstalt) 
nur durch die Landstrasse vom Graben getrennt, die Verbindung ist also praktisch eine 
unmittelbare. Dies bestätigt sich auch durch den Nistversuch eines Kleiberpaares (1963), 
in einem an diesem Punkte des Grabenrandes stehenden alten Weidenbaum. Linker- 
hand, etwas weiter vom Graben entfernt, zieht sich die Autostrasse Budapest — Nagy- 
kovaesi dahin. Die daneben liegende Schweinemastanstalt muss als ökologisches Objekt: 
betrachtet werden, welches, hauptsächlich während der. Winterszeit, einzelne Arten 
heranlockte. Der Graben selbst ist von verschiedener Tiefe, im Durchschnitt beträgt. 
dieselbe 1,5 m. Von den Elementen der charakteristischen und für die Vögel wichtigen 
Vegetation will ich hier einige erwähnen: im Grabenbecken Clematis vitalba L., Conium. 
maculatum L., Galium palustre L., Sambucus nigra L., Rumex patientia L., Calystegia 
sepium, R.Br., Chenopodium, album L., Polygonum lapathifolium L., Urtica dioica L., 
Salix sp. — Am Grabenrande Rhamnus catharticus L., Pastinaca sativa L., Daucus 
carota L., Galium cruciata Scop., Sambucus nigra L., Convolvulus arvensis L., Sym- 
phytum officinale L., Ballota nigra L., Salvia verticillata L., Verbascum blattaria L., 
Artemisia vulgaris L., Cirsium, arvense (L.) Scop., Carduus acanthoides L., Cichorium 
intybus L., Artiplex sp., Humulus lupulus L., Urtica dioica L., Salix sp., Arrhenathe- 
rum elatius (L.) Presl., Dactylis glomerata L., Agropyron repens Beauy.! Eine pflan- 
zenzönologische Einheit war leider nicht anzugeben. 

Vom, ornithologischen Standpunkt aus gesehen ist zweifellos der Holunder (Sam- 
bucus nigra) der wichtigste, obzwar sein Ertrag in dem. untersuchten Abschnitt ziem- 
lich dürftig ist, wahrscheinlich infolge der schwachen Wasserversorgung des Grabens. 
Bei ständig bewässerten Gräben habe ich Holundersträuche mit einem. weit ausgiebi- 
geren Ertrag vorgefunden (SCHMIDT 1964). Die Gesträuche sind grösstenteils mit Wald- 
rebe- und Hopfenranken umsponnen und dieser Umstand bietet für einzelne Vogel- 
arten ausgezeichnete Nistgelegenheiten. Die gefundenen Nester, inklusive jener, die 
nicht vollendet wurden, gebe ich in der Tabelle 1. an. Die Höhe der Nester habe ich 
stets an der gedachten Vertikale zwischen Nestboden und Erdboden gemessen, einerlei 
ob sich das Nest über dem Grabengrund, oder dem Grabenrand befand. 


* Für die Bestimmung der Pflanzenarten bin ich Herrn Dr. ANDRAS HORÁNSZKY 
(ELTE Botanisch-systemat. Institut), zu Dank verpflichtet. 


137 


Die begleitende Unkrautflora ist ziemlich reichhaltig und bildet an einzelnen Punk- 
ten des Grabens, namentlich dort, wo die Buschvegetation fehlt, tippig wuchernde 
Partien. Die Reihe der Weiden und Holunder ist nicht geschlossen, stellenweise sind 
bald kürzere bald längere Teile ausgespart und an diesen Stellen ist es eben die ver- 
hältnismässig hochgewachsene Unkrautflora, die die Verbindung herstellt. 

Die Wasserversorgung desGrabensist während der Sommermonate äusserstschwach ; 
so sehr, dass inden Monaten Juni — September nur in dem, von Nagykoväcsi gerechnet 
ersten Drittel des untersuchten Abschnittes einiges Wasser, vermutlich durch unterir- 
dische Quellen gespeist, verblieb. Zu dieser Zeit waren diese Tümpelchen stets stark 
besuchte Bade- und Trinkplätze. Dies veranschauliche ich durch die Daten einer bei- 
spielweise herausgegriffenen Aufnahme (Tabelle 2.), woraus die Gebundenheit an das 
Wasser (Goldammer, Buchfink etc.) bzw. die Anziehungskraft des Holunders (Gras- 
mücken) klar ersichtlich ist. 

Wie bereits erwähnt, zieht sich entlang des Grabens beiderseitig Ackerland dahin. In 
den beiden Forschungsjahren wurde dorthauptsächlich Kraut, blossin einem Abschnitt 
Mais, etwas Hafer, Weizen und Luzerne angebaut. Während des ersten Jahres der 
Untersuchung lag ein grosser Teil des, unter dem Remete-Berg gelegenen Abschnittes 
brach. Im Laufe der Aufnahmen hat sich der ökologische Zusammenhang zwischen den 
verschiedenen Nutzpflanzen einerseits und den im Graben wohnenden, oder denselben 
besuchenden Vogelarten klar hervorgehoben, wovon ich später, bei der Behandlung der 
einzelnen Arten noch berichten werde. 

Die Aufnahmen machte ich wesentlich nach meinem, bereits in den früheren Jahren 
angewandten System u. zw. der Linientaxierung (SCHMIDT 1963, 1964), daher willich hier 
nur kurz darauf hinweisen.* Ich habe immer in den Morgenstunden gearbeitet, wenn die 
Vögel am muntersten sind, die Aussicht, gestört zu werden, hingegen die geringste ist. 
Ich ging langsam, den Graben entlang und notierte mir jeden einzelnen beobachteten 
Vogel, wie auch seine etwaige Tätigkeit (Brüten, Jagen, Baden etc.). Aus den dicht 
bewachsenen Partien scheuchte ich die Vögel vermittels kleiner Steine, oder Erdklum- 
pen auf. Ich möchte hier bemerken, das ich die, im Gebiete des Grabens ausgebrüteten 
Jungen im Laufe der Aufnahme nur dann zahlenweise in Erwägung gezogen habe, wenn 
sie das Nest bereits verlassen hatten, d.h. wenn sie bereits fähig waren, sich ihren 
Aufenthaltsort selbst zu wählen. In jedem Fall habe ich auch die, ohne Instrumente 
feststellbaren meteorologischen Daten registriert, werde mich aber in weiterem nur 
dann auf dieselben beziehen, wenn ihre unmittelbare Wirkung auf die Vögel (oder auf 
einzelne Arten) bemerkbar war. Im Laufe der Aufnahmen habe ich die einzelnen Aspek- 
te nicht im Sinne der Kalendermonate aufgeteilt, sondern ich habe mich der, den hei- 
mischen klimatischen Verhältnissen viel entsprechenderen Aufteilung bedient (Siehe 
die Tabellen). Zum Aufnahmegebiet habe ich auch den ausserhalb des Grabenbeckens 
sich entlangziehenden, nicht angebauten Vegetationsstreifen herangezogen, womit ich 
dann die Aufnahmen in einem durchschnittlich 6 m, breiten Streifen vornahm. Wie 
in meinen früheren Arbeiten, so bin ich auch hier von dem als Standard betrachteten 
Probestreifen für vorbestimmte Längen (100, 1000 m) abgewichen, denn meines Erach- 
tens nach gibt eine, vom, ganzen Grabenabschnitt gemachte Aufnahmeserie ein ver- 
lässlicheres Resultat, als eine von bloss einem Abschnittsteil gewonnene. Die Resultate 
können sodann mit Leichtigkeitin Standard umgerechnet werden. Diese Methode kann 
sinngemäss freilich nur innerhalb gewisser Grenzen angewendet werden und reicht im 
besten Falle auf 1000 — 3000 m. Beringungen habe ich nur gelegentlich und wie bei 
Nesthockern, so auch bei alten Vögeln in erster Linie bloss kontrollweise vorgenommen. 
Auf diese Art gelangte ich auch zu keinem einheitlichen Resultat und ich weise des 
weiteren nur dann darauf hin, wenn dies notwendig erscheint. Den Fang der zu berin- 
genden Altvögel bewerkstelligte ich mit zwischen den Sträuchern ausgespannten 
Netzen (Japannetz). ; 

Die Aufnahmen wurden von April 1962 bis Marz 1964 fortlaufend vollzogen, durch- 
schnittlich 2—3 Mal des Monates. Unpersönliche Gründe hielten mich im März 1962 


* Analoge Forschungen habe ich schon an dem Budakeszi-er (SCHMIDT 1963) und 
dem Solymär-er Graben (ScHMIDT 1964) angestellt. Da ich bei der Aufzählung der Resul- 
tate diese häufig zitieren muss, so wäre die Berufung in jedem einzelnen Falle über- 
flüssig, folglich nehme ich im weiteren davon Abstand. Be: 


138 


von der Arbeit ab und in dem darauf folgenden Monat desselben Jahres war ich auch 
nur ein einziges Mal im Untersuchungsgebiet. Die mit einem Sternchen bezeichneten 
Arten (Tabelle 4) zeugen von solchen Beobachtungen, welche nach der Aufnahmezeit 
. gemacht wurden, das heisst, diese Arten sind nach dem, Abschreiten des Untersuchungs- 
abschnittes, wahrend des Riickganges gesehen worden. In solchen Fallen habe ich 
nur jene Arten erwahnt, welche vom Standpunkte der Aufnahme aus betrachtet etwas 
neues bedeuteten. Ins Endresultat wurden diese dann selbstredend nicht einbezogen, 
aber die Angabe derselben schien zwecks bestmöglicher Kenntnis der untersuchten 
Grabentype erwünscht. Die bei der Bearbeitung der Budakeszi-er und Solymärer Grä- 
ben verfolgte Methode auch hier anwendend, ergeben sich folgende Kategorien: 

Konstantdominierende Art: sie ist während des Jahres einzelweise in allen vier Aspek- 
ten in 80% der Aufnahmen zugegen. Ihre Menge (Q) erreicht in mindestens 2 Aspekten 
4%, der Gesamtmenge. Brütet im Graben. 

Aspekt charakterisierende dominante Arten: kommt in mindestens 80%, der im As- 
pekt getätigten Aufnahmen vor. Ihre Anzahl erreicht zumindest 4% der Gesamtmenge 
(Q) im Aspekt. 

Aspekt charakterisierende Arten: kommt mindestens in 80% der im Aspekt getätig- 
ten Aufnahmen, unabhängig von der Individuenzahl, vor. 

Begleitende Arten: es sind solche, welche im Laufe der einzelnen Aspekte, oder even- 
tuell während des ganzen Jahres mehr oder minder regelmässig vorkommen, aber die 
Häufigkeit ihres Erscheinens, bzw. ihre Menge erreicht nicht die Kriterien obiger Kate- 

orien. 
4 Akzessorische Arten: die nur selten, fallweise vorkommen. 


Spezieller Teil 


Eine konstantdominierende Art gab es in keinem Untersuchungsjahr. Die erhaltenen 
Resultate bekraftigen die, an dem Graben von Solymär gemachten Erfahrungen und 
machen es wahrscheinlich, dass die, für diese Kategorie gestellten Anforderungen zu 
hoch sind; wir treffen im Laufe der Aufnahmen nur in äusserst seltenen Fällen Arten 
an, die diesen Postulat hundertprozentig entsprechen. Bei der Prüfung des Budakeszi-er 
Grabens hat sich die Amsel zwar als konstantdominierende Art erwiesen, doch die in 
späteren Jahren durchgeführten Kontrollaufnahmen zeigten, dass diese Feststellung 
auch dort nicht für jedes Jahr als allgemein geltend betrachtet werden kann. Es ist 
daher anzezeigt, dass wir bei einer allgemeinen Schlussfolgerung di Bedingungen die- 
ser Kategorie einigermassen abändern. 


Aspekt charakterisierende dominante Arten 


Parus maior L. (IIL., resp. III., IV.)* Wie bei den, an den Gräben in Budakeszi resp. 
Solymär durchgeführten Untersuchungen, so sind die ersten Kohlmeisen auch hier 
Ende Juni, bzw. Anfang Juli im Graben erschienen (Abb. 18). Für diese, meistens junge 
Vögel galten die buschigen Partien des Grabens schon nicht mehr nur als Zugs-, bzw. 
Streifzugs-Medium, sondern auch als Nahrungsaufnahme-Stationen. Es waren auch 
öfters badende Individuen zu sehen. Wie einige Finkenvögel, so haben auch die Kohl- 
meisen während ihrer Nahrungssuche auf den benachbarten Feldern das Buschwerk 
des Grabens als einen verlässlichen, schutzbietenden Wehrwall betrachtet. Wie weiter 
oben erwähnt, wurde neben dem Graben in den beiden Untersuchungsjahren auf wei- 
tem Raume Kraut angebaut. Von Mitte Juli bis Mitte November d.J. 1963 habe ich bei 
jeder Gelegenheit die Erfahrung gemacht, dass die Kohlmeisen den Krautacker regel- 
missig besuchten, sich dort auf den Krauthäupten und am Boden zu schaffen machten, 
sobald sie aber durch irgend etwas erschreckt wurden, sich immer wieder ins Gebüsch 
des Grabens flüchteten. In den Mägen der, am 21. September 1963 mit dem Japannetz 


*Die röm. Ziffern in 1962 bzw. 1963 bedeuten die einzelnen Aspekte. 


139 


im Graben gefangenen sechs Kohlmeisen waren sowohl nützliche, wie auch schädliche 
Insekten zu finden (Tabelle 3)** 

Turdus philomelos Brehm, ( — , resp. II). Während des Frühjahrszuges sind sie inden 
Monaten Marz-April sowohl in dem Graben, wie auch daneben zu sehen, wie dies in 
Budakeszi und Solymar der Fall war. Zu dieser Zeit ist das Buschwerk hinsichtlich fiir 
Nahrungssuche, Versteck und Zug gleicherweise wichtig, in erster Linie wegen seines 
fortlaufenden, und verschiedentliche Gebiete miteinander verbindenden Charakters. 
Übrigens sind die Singdrosseln während der Zugzeit überall vorzufinden, wo es Bäume, 
oder Gebüsch, ja Schilf gibt, ihre Gegenwart am Grabesrand ist daher keineswegs aus- 
schliesslich. Im Sommer erscheinen die ersten Exemplare Ende Juni am Graben, der 
Zug kulminiert nach Mitte August (Abb. 19.). Den letzten Singdrosseln begegnet man 
im allgemeinen Ende Oktober. Die im Laufe meiner Aufnahmen beobachteten Exem- 
plare hielten sich mit Vorliebe an den dichtesten Stellen auf, in erster Linie im hohen 
Unkraut, sowie unter umfangreichen Holunderbüschen, aber auch am Krautacker 
waren sie ziemlich oft zu sehen. Ebenso gab es auch welche auf der anderen Graben- 
seite, im Kukuruzfeld sich bewegten und ständig war ihre Verbindung mit dem. nahe 

gelegenen Wald des Remeteberges. Mehreremale konnte ich Singdrosseln auf dem 
" Brachfeld unterhalb deserwähnten Waldes in Gesellschaft von Amseln beobachten. Im 
Laufe des Monates August sah ich des öfteren unlängst flügge gewordene kurzschwän- 
zige Jungvögel, welche höchstwahrscheinlich aus dem. Walde von den Alten zum Graben 
heruntergeführt worden waren. Am 27. Juli 1963 hat ein Jungesseine bettelnde Stimme 
hören lassen, die Alten führten und fütterten es also noch. Diese Exemplare stammten 
wohl aus der Waldespopulation Remeteberg, aus der schwachen Flugfähigkeit der 
Jungen schliessend, konnten sie nicht von weiter her gekommen sein. Im, Falle der 
Singdrosseln spielt das Wasser des Grabens keine entscheidende Rolle (Tab. 2). Am 19. 
August 1962 z. B. habe ich die meisten Exemplare im vollkommen trockenen Ab- 
schnitt des Grabens, an einer Stelle vorgefunden, woeseine Menge von Holunderbüschen 
gab und das Unkraut am dichtesten war. Für diese Vogelart ist der Graben vorwiegend 
als Zugstrasse und Futter-Fundort von Bedeutung. 

Turdus merula L. (I., II., III., resp. — ). Im ersten Aufnahme-Jahr waren die Amseln, 
den IV. Aspekt ausgenommen, fast zu jeder Zeit im Graben anzufinden. In 1963 verrin- 
gerte sich ihre Zahl. Die Amsel ist der charakteristische Brutvogel des Grabenabschnit- - 
tes, infolge der Eigenheit der Grabenrand-Vegetation aber fängt sie später zu brüten 
an, als die Populationen der Waldrändern, Gärten, oder Parks. Die Belaubung der 
Weiden und des Holunders beginnt erst im Laufe des Monates April und es fehlen die 
immergrünen Bäume und Sträucher, welche den Nestern auch in der ersten Frühjahrs- 
periode den entsprechenden Schutz reichen könnten. Auch die ungewöhnlich harten 
Winter der Untersuchungsjahre, sowie der verspätete Frühlingsanfang hinderten das 
Brüten. Am 10. März 1963 lag der Schnee überall 40 em hoch. Zwei Exemplare hielten 
sich an den aperen Stellen der nahen Waldrand auf. Am. 15. März war der Schnee nur 
mehr in Flecken vorhanden am Grabenrand jedoch türmte er sich stellenweise noch 
hoch. Ein Männchen konnte ich im Grabenbecken, nahe zum, frequentiertesten Nist- 
platz des vergangenen Jahres beobachten. Auch die Placierung der Nester widerspie- 
gelt diese Zwanssituation. Am 5. Mai 1962 fand ich ein Nest auf einem mit Hopfen 
überwucherten Holunderstrauch ungefähr 20 em unter dem Grabenrand, mit fünf, 
noch nicht flaumigen Jungen. Das Nest war teilweise zwischen Hopfenranken einge- 
baut. Im. Jahre 1963, ebenfalls am 5. Mai, stand ein Nest im Grabenbecken am Fusse ei- 
nes Weidenstammes noch leer. 

Nach dem Ausbrüten haben die Altenihre, nach Drosselart rasch aus dem Nest her- 
ausgehüpften Jungen eine zeitlang noch im Graben geführt. Ich hatte öfters die Gele- 
genheit, dort um Futter bettelnde Jungvögel zu beobachten. Später streifen die selbst- 
ständig gewordenen Vögel wahrscheinlich in der Umgebung herum, wenigstens gelang 
es mir nicht ein einzigesmal im. Bereiche des Grabens auch nur einen von den am, Nest. 
beringten Vögeln wieder einzufangen. Im Krautacker habe ich sie, im Gegensatz: zu 
den Singdrosseln, verhältnismässig selten angetroffen, aber oft trieben sie sich auf 


**Die Bestimmung der Insekten wurde von Dr. GÁBOR REICHART und Dr. LÁSZLÓ 
SzaLay-Marzsò (Pflanzenschutz-Forschungsinstitut) vorgenommen, denen ich hier 
für ihre Bemühung besten Dank sage. 


140 


kurz begrasten oder gemähten Rasenpartien des Grabenrandes herum, ständig mit den 
Eichenwäldern des nahen Remete-Berges Kontakt haltend. Es kann angenommen 
werden, dass die, im Graben brütenden Paare eigentlich die Erweiterung der Gebiets- 
grenzen der Waldpopulation dokumentieren, ihr Brutrevier auch auf ein solches Biotop 
ausstreckend, mit welchem sie aus anderen Gründen (Wasser) sowieso in reger Verbin- 
dung stehen. Dasselbe habe ich auch in Budakeszi beobachtet, während mir in Soly- 
mär, wo der untersuchte Grabenabschnitt weiter vom Wald entfernt war, nur gelegent- 
lich erschienene Exemplare begegneten. 

Der Holunder fing ziemlich spät — Anfang August — an reife Früchte zu tragen, 
und von da an stieg auch die Zahl der Amseln in die Höhe. Der Kulminationszeitraum 
deuerte von Mitte August bis Anfang September (Abb. 19), in Budakeszi aber, wo das 
Reifen des Holunders, wie z. B. im Jahre 1961, schon mitte Juli seinen Anfang nahm, traf 
ich die maximale Menge am 6. August an. Im Spätherbst waren die Amseln in dem 
dichtesten, mit Hopfen und Waldrebe umsponnenen Buschwerk anzufinden. Die Amsel 
repräsentiert ungefähr den Mittelweg zwischen den, wegen des Wassers und jenen we- 
gen der Holunderreife eintreffenden und dort verbleibenden Arten. 

Lanius collurio L. (II., resp. II).. Die, in den ersten Tagen des Monates Mai eintref- 
fenden Vögel hielten vorerst nicht an ihrem, Revier fest, bei den Aufnahmen flogen sie 
weite Strecken entlang des Grabens voraus, ich sah aber welche auch in den, die Mast- 
anstalt umzebenden Gärten im Gebüsch und vom Telegrafendraht aus jagen. Beson- 
ders bei windigem, kühlen Wetter, wie z.B. am 5. Mai 1963, zogen sie sich in weite- 

‘rem Umkreis auf geschütztere Plätze des Gebietes. Hingegen hielten die, im Brüten 
begriffenen Vögel am 16. Mai, bei ebenfalls kühlem und windigen Wetter (am Morgen 
bloss plus 4° C !) schon an ihrem Revier fest und oblagen lieber im Grabenbecken der 
Nahrungssuche. Das Brüten nimmt im, allgemeinen Mitte Mai seinen Anfang, aber 
Verschiebungen, offenbar der momentanen meteorologischen Lage entsprechend, gab 
es wohl. So fand ich am 16. Mai 1962 fünf bewohnte (4, 2, 2, 1, 1 Eier), zwei noch leer- 
stehende und einebenerst beschädigtes Nest in den Büschen des Grabens, demgegenü- 
ber konnte ich am, 13. Mai 1963 bloss zwei entstehende Nesterregistrieren. Auf Grund 
der vorzefundenen Nester und der Anzahl der beobachteten Individuen kann ich die 
Zahl der, in dem Probeabschnitt brütenden Paare auf etwa 8 schätzen. Ein zweiter 
Nestbau wurde in beiden Jahren vorgenommen, wahrscheinlich infolge Beschädigun- 
gen, oder Wetterunbilden, die die erste Brut vereitelten. So fand ich am 19. Juli 1962 
einige, paar Tage alte, sowie am 29. Juli drei, kaum | — 2 alte Jungen. 

Im Juli waren auf dem Buschwerk des Grabens die Jungen in ständiger Bewegung. 
Die geschlossenen Familien hielten vorläufig noch am Revier fest, die Verbindung der 
Alt- und Jungvözel lockerte sich dann mit der Zeit in dem Masse, als die Fertigkeit 
der Jungen, sich die Nahrung selbst zu verschaffen, ihre Fütterung überflüssig machte. 
Es scheint, dass vor dem, Zuge unter den Populationen eine gewisse Bewegung und 
Vermischung stattfinde. Von den, durch mich in der Zeit vom 14. — 24. Juni im Graben 
kontrollweise beringten Jungvögeln (in 4 Nestern insgesamt 18 pull.) konnte ich z. B. 
am. 19. Juli bloss ein einziges Exemplar im Untersuchungsgebiet beobachten, die ge- 
sichteten, in diesem Jahre auszebrüteten Vögel waren alle unberingt. Ich halte es für 
wahrscheinlich, dass von den Waldgrenzen, oder der Busch-Zone Schottergrube ober- 
halb der Mastanstalt einzelne Familien in den Graben herunterwanderten, während die 
Original-Population, oder zumindest ein Teil derselben, anderswohinzog. 

Das Jazdrevier der Neuntöter-Population des Grabenrandes erstreckte sich ausser- 
halb des Grabsns auf die benachbarten landwirtschaftlichen Gebiete, und zwar in 
erster Linie auf diese. Im Graben selbst, wie bereits erwähnt, oblagen die Vögel der 
Jagd nur zwangsweise, schon wegen der ungünstigen Aussichts-Verhältnisse auf der 
Innenseite der Gebüschreihe. Die Intensität der Jagdtätigkeit war gemäss der Gegeben- 

heiten der Umgebung verschiedentlich. Dort, wo sich am Grabenrand nichts als Aus- 

sichtspunkt geeignetes befand (einzeln stehende Büsche, Telegrafendraht, Stangen 
etc.), wurden ausschliesslich die Büsche des Grabens benützt. In solchen Fällen stürtzte 
sich der Vogel, meiner Schätzung nach, auf 1 — 6m Entfernung, vom Buschwerk des 

Grabenrandes gerechnet, auf die Beute. Im Jahre 1963 konnte vermittels auf 50 m 
Entfernung ins Krautfeld gesteckten dürren Asten das Gebiet ihrer diesbezüglichen 

nützlichen Tätigkeit beträchtlich erweitert werden. , 

Die Zahl der Neuntöter verringerte sich allmählich zu Beginn des Zuges im Monate 

August; es waren immer mehr ihresgleichen ausserhalb des Grabens auf den Maisfel- 


141 


dern, in Hechen am Wegrand, oder Garten zu sehen. Anfang September verschwanden 
auch die letzten vom Graben. 
Sturnus vulgaris L. (II, resp. — ). Der Star kann nicht als eine charakteristische Vogel- 
art der Gebüschreihe des Grabens betrachtet werden; dass er sich in der Zeit Juni 
— August 1962 im untersuchten Grabenabschnitt doch als den Aspekt charakterisieren- 
de dominante Art erwiesen hat, folgt aus dem Gepräge der Umgebung und zum, Teil 
aus der Vegetationstype des Grabens. In den Bäumen um die Mastanstalt herum, wie 
auch in älteren Exemplaren am Wegrand nisten die Stare regelmässig von Jahr zu 
Jahr. Während der Brutzeit hielten sie sich nur vorübergehend auf den Sträuchern des 
Grabens auf, als Singplatz wählten sie sich höhere Bäume am Wegrand. Von Ende Mai 
angefangen kamen die Jungen der ersten Brut aber mit Vorliebe zum Graben, wo 
sie im. diehten Gebüsch, oder im Laub der Weidenbäume die, mit Futter ankommenden 
Alten erwarteten. Neben den, in Menge herumliegenden Exkrementen fand ich die 
Überreste mehrerer zerrissener Maikäfer (Melolontha vulgaris). Es ist nicht uninteres- 
sant, dass die Jungen der zweiten Brut Grabengebüsch schon nicht mehr anzutreffen 
waren. Ende Juli, Anfang August habe ich auf dem naheliegenden Brachfeld des öfteren 
grosse Flüge beobachtet, welche in erster Linie wahrscheinlich die massenhaft auftre- 
tenden Geradflügler (Orthoptera) verzehrten. Einige Exemplare flogen für kurze Zeit, 
wahrscheinlich aus Sicherungsgründen, (um Ausschau zu halten) auf die Bäume des 
Grabens. Ende August und im September nährten sich kleinere Scharen auch von Ho- 
lunderbeeren. | 
Prunella modularis (L.) ( — ‚resp. III.). Die Heckenbraunelle ist von Mitte September 
bis Ende November, besonders aber im Oktober ein charakteristischer Vogel der Gra- 
benrand-Gebüsche. An entsprechenden dicht bewachsenen Stellen, dort z. B. wo 
Licium, wächst, überwintern eventuell einzelne (SCHMIDT 1963). Während des Früh- 
jahrszuges kommt sie — im Monate April — viel seltener vor. In beiden Untersuchungs- 
jahren sah ich sie regelmässig auf den Krautacker hinausziehen. Im Graben liebten sie 
die dichtesten, hauptsächlich die, mit Artemisia überwucherten Teile. Die Gebüsche 
des Grabens kommen für diesen heimlichen, sich im Freien nicht gern bewegenden Vogel 
in erster Linie als Zugstrasse in Betracht. Ihre Nahrung findet die Heckenbraunelle in 
der Grabenvegetation und auf dem benachbarten landwirtschaftlichen Gebiet. 
Chloris chloris (L.) (I., II., resp. Il.). Charakteristische Brutart der, mit Holunder- 
büschen bewachsenen Grabenränder; auch ihr quantitative Brutbestand widerspiegelt 
die Pflanzenstruktur des Grabens. Wie hier, im Laufe der jetzigen Untersuchung, so 
auch in dem, mint Holunder reichlich bewachsenen Budakeszier Graben, hat sich der 
Grünling immer als charakteristische dominierende Art des II., also Brut-Aspektes 
bewiesen. Im Solymärer Graben waren drei, von den, im Graben vorgefundenen vier 
Nestern ebenfalls auf den dort nur spärlich wachsenden, verkümmerten Holunder- 
büschen. Als Brutplatz liebten sie vorzugsweise die, mit Hopfen und Waldrebe über- 
wachsenen Büsche (Tab. 1). Diese sind besonders bei der ersten Brut von Bedeutung, 
denn Ende April bietet der Holunder meistenorts noch keinen genügenden Schutz, das 
Laub ist noch schütter und die Büsche sind zum Nestbau kaum geeignet. Im Mai gab 
es schon überall brütende Vögel und am 14. Juni 1963 begegnete ich einigen, von den 
Alten geführten Jungvögeln beim, Wasser des Grabenbeckens. Von Juni angefangen 
vermehrte sich, hauptsächlich durch die flügge gewordene neue Generation, ihre Zahl 
und mit zunehmender Hitze, bei dem raschen Verdunsten der freien Gewässer, erschie- 
nen sie immer häufinger beim Grabenwasser. Die Kulminationsperiode fiel in beiden 
Jahren auf Ende August, bzw. im Jahre 1962 auch auf den September (Abb. 18); zu 
- dieser Zeit konnte ich stets trinkende oder badende Grünlinge beobachten. Ihre Vertei- 
lung auf dem Graben wird durch die Zahlangaben einer beispielsweise herausgegriffenen 
Aufnahme veranschaulicht (Tab. 2.). Ihr Futtersuchsgebiet fällt nicht mit ihrem Brut- — 
gebiet zusammen, ihre Nahrung sichern ihnen weitergelegene, vorwiegend kultivierte 
Gebiete. Am 19. August 1962 beobachtete ich einen Grünling, der auf einem Kohlkopf 
sitzend, dort eine geraume Zeit hindurch etwas, vermutlich Läuse, aufpickte. 
Fringilla coelebs L. (INI., resp III.). Der Buchfink besucht das Grabenbecken fast 
ausschliesslich wegen des Wassers, folglich fällt der Gewichtspunkt seines Erscheinens 
immer auf den III. Aspekt und innerhalb desselben in erster Linie auf die zweite Hälfte 
des Monates September und auf Anfang Oktober. Dieser Zeitpunkt fällt beiläufig mit 
dem Herbstzug dieser Art zusammen, wenn an Waldrändern, auf landwirtschaftlichen 
Gebieten, aber hauptsächlich bei Gewässern grössere Mengen zusammenkommen. Nach 


142 


meinen bisher vorgenommenen Aufnahmen scheint es mir, dass der Buchfink in der 
Zugzeit haufiger an solchen Stellen vorzufinden ist, die mit Waldern benachbart sind. 
In dem gegenwärtigen Fall Nagykovacsi, wie auch beim Budakeszier Graben, wo es 
in der Nahe Gebüsch, bzw. Wälder gab, hat sich der Buchfink in der Zeit September — 
November als eine für den Aspekt charakteristische dominierende Art erwiesen, wäh- 
rend er in den beiden Untersuchungsjahren von Solymär im. III. Aspekt nur in 50,0, 
bzw. 57,1% der Aufnahmen vorkam und auch seine Menge nicht als eine bedeutende 
zu nennen war. An letzterem, Orte streckt sich der Graben zwischen Feldern dahin, und 
nur weit entfernter liegen die Eichenwälder von Pilisborosjenő. : 

In den Frühjahrs- und Herbst-Aspekten figurierte der Graben gelegentlich als Nah- 
rungs- und Schutzgebiet. Ich habe es öfters beobachtet, dass einzelne Exemplare in der 
begleitenden Unkraut-Vegetation auf den Pflanzen, wie auch auf dem Boden nach 
Nahrung suchten. Am 14. Dezember 1962, als der Boden mit Schnee bedeckt war, 
suchte ein Exemplar an schneefreieren Stellen des Grabenrandes zu etwas Nahrung zu 
gelangen. Am 12. Januar 1962 war schon seit Tagen alles mit einer dicken, verhärteten 
Rauhreifschicht bedeckt. Bei der Aufnahme, als es hell wurde, (Temperatur — 15° C) 
erschien ein einsames Exemplar vom Walde kommend und liess sich in einem, dicht 
von der Waldrebe umrankten Gebüsch nieder, wo es alsbald am. Boden zu suchen an- 
fing. Sein Gehaben war derart vertraut, dass es zu vermuten war, der Vogel benütze 
diesen, vor Raubvögel und Rauhreif geschützten Ort schon seit Tagen. Die auf den 
umherliegenden Feldern zur Herbstzeit sich herumtreibenden kleineren Flüge liessen 
sich, aufgescheucht, öfters auf den Bäumen des Grabens nieder, aber sie benahmen 
sich hierbei nie so, wie die, in solchen Fällen sofort ins Gebüsch einfallenden Sperlinge, 
sondern hielten vorerst, auf der Baumspitze sitzend, Umschau, um dann wenn die 
Gefahr nicht vorüberging, unter eifrigem Rufen weiterzufliegen. 

Emberiza citrinella L. (II., resp. II., III.). Als Brutvogel stellte ich die Goldammer 
nur in einem Falle (1962) im, untersuchten Grabenabschnitt fest, wo das Nest in einem, 
offenen, strauchlosen Teil, an der Innenseite des Grabens, in einer kleinen Vertiefung 
placiert war. Dies will nicht bedeuten, dass ein weiteres Brüten nicht stattfand, ich 
halte es aber für unwahrscheinlich. Im. Frühling und Frühsommer war die Goldammer 
nur gelegentlich und in geringer Individuenzahl anzutreffen. Dies waren hauptsächlich 
zur Tränke ziehende Exemplare, doch haben auch die Männchen der, im nahen Waldes- 
rand brütenden Paare die Bäume und Sträucher des Grabens als Singplätze ihres, ver- 
mutlich in seinen Grenzen bis zum Graben erweiterten Revieres benützt. Von Mitte 
Juli an erhöhte sich ihre Zahl, besonders dort, wo Wasser im Graben stand. Ich konnte 
öfters badende Exemplare beobachten. Die Kulmination fiel in den Monat August, 
doch waren auch noch im Oktober starke Bewegungen wahrnehmbar. Gleiche Resul- 
tate erlangte ich in Budakeszi und Solymär. Sowohl auf den Bäumen, wie auch am 
Boden mischten sich oft Grünlinge und Buchfinken unter sie. 

In beiden Jahren beobachtete ich öfters viele Goldammern am Krautacker, wo sie 
aber aller Wahrscheinlichkeit nach nur nach Unkrautsamen suchten. Ob hier, oder auf 
den Brachfeldern aufgescheucht, suchten sie zumeist im Grabengebüsch Schutz. Wie in 
den Gräben von Budakeszi und Solymär, so hielten sie sich auch hier oft im dichten 
Gras des Grabenbeckens auf. Vom Monate Oktober angefangen verringerte sich ihre 
Zahl, und oft gelansten solche Exemplare in das Aufnahme-Material, welche sich eben 
nur für eine kurze Rast auf einer höheren Baumspitze niedergelassen hatten. Während 
der Wintermonate verschwanden sie hier sozusagen, um an Ortschaftsgrenzen, in Ge- 
höften und auf Misthaufen zu erscheinen. In der Nachbarschaft des Aufnahmegebietes, 
bei der Schweine-Mastanstalt hielten sich den ganzen Winter hindurch grosse Scharen 
auf. An ihrem eng-begrenzten Nahrungsfeld festhaltend, bekam man auch nicht ein 
einziges Exemplar im Graben zu sehen. 

Passer domesticus (L.) (I., IL., III., resp. II., III.). Die Quantitäsverhältnisse der Haus- 
sperlinge in den Grabenrand-Gebüschen sind stets Folge der umliegenden Gebiete. 
Beim Nagykoväcser Graben gab es drei Umstände, infolge derer diese Vogelart in den 
zwei Jahren insgesamt fünf Aspekte hindurch mit hochprozentigen Werten figurierte. 
Die Schweine-Mastanstalt war mit den dazugehörenden Gebäuden und ihren alten 
Bäumen ein hervorragendes Sperlingsheim, dessen Wirkung sich durch die, am daneben 
liegenden Grabenabschnitt stets vorhandenen Individuen anschaulicherweise hekräf- 
tigte. Fürsie war das Gebüsch in diesem Zeitabschnitt jener Ort, wo sie sich ausruhten, 
sonnten und ihre Feder putzten. Ein alter ausgehöhlter Weidenbaum aber, der unweit 


143 


der Mastanstalt am Grabenrand stand, brachte die Nistgelegenheiten schon mitten 
ins Untersuchungsgebiet hinein. Als dritter Faktor sind die, in unmittelbarer Nähe 
des Grabenrandes sich dahinziehenden Weizen- und Haferfelder zu betrachten, de- 
ren eifrigste Besucher, wie auch nach der Ernte auf den Stoppelfeldern, eben die Sper- 
linge waren (Abb. 20.). Ihr Ausgangspunkt war immer das Grabengelände mit seinen 
Sträuchern. In 1963 untersuchte ich eingehender ihre Schädigung am Weizenfeld. 
Am, 27. Juli gingen sie schon die kreuzweise gelagerten Garben an. Meistbeschädigt wa- 
ren jene Getreidepuppen, welche in der Nähe des Grabens (7-10 m) lagen. Der 
Schaden war besonders in den mittleren Teilen beträchtlich, dort, wo sich die Sperlinge, 
im Gegensatz zu den freistehenden Enden der Garben, besser anklammern konnten. 
An solchen stabilen Punkten fand ich bisweilen 80 — 100% -igen Schaden. Der Rand des 
Weizenfeldes war nicht überall gleichmässig besucht, einzelne Teile wurden offensicht- 
lich bevorzugt. Dies lässt sich damit erklären, dass der morgendliche Einflug der Sper- 
linge meistenfalls an ein und demselben Punkte des Grabens, auf einen, von ihnen für 
günstig gehaltenen Strauch erfolste, infolgedessen sich ihre Tätigkeit auch auf ein und 
denselben Fleck konzentrierte. Im Monate August besuchten sie die Stoppelfelder und 
auch die Krautäcker. Ich habe an den Gebüschen das Füttern der flüggen Jungen be- 
obachtet, die Familien hielten daher noch zusammen. Am 19. August 1962 hat sich eine 
Schar an den reifen Früchten des Holunders gütlich getan. Im Herbst-Aspekt habe ich 
mitunter einige an Unkrautstellen des Grabenrandes beobachtet. 

Passer montanus (L.) (I., II., III., resp. II., III.). Im Laufe der Aufnahmen ist der 
Feldsperling eine regelmässig erscheinende Art. Ausser in dem, weiter oben bereits 
erwähnten alten Weidenbaum nisteten einige Paare auch zwischen den Balken der, 
den Graben überspannenden Brücke. Unter die Haussperlinge mischten sie sich im, 
allgemeinen nicht, nur während der Reifezeit des Getreides sah ich hie und da welche 
in deren Gesellschaft. Sie begaben sich, obwohl nicht regelmässig, mitunter auch auf 
den Krautacker, besonders in die, dem Graben zugewandten Seitenränder desselben. 
Ich habe öfters beobachtet, dass von weitem ankommende Feldsperlinge der Richtung 
der Gebüschreihe folgend, offenbar Schutz suchend, dicht über den Baumkronen zum 
Stoppelacker flogen; eine Erscheinung, die ich schon früher einmal wahrgenommen 
habe (SCHMIDT 1964). 


Aspekt charakterisierende Arten 


Streptopelia turtur (L.) (II.; resp. II.). Wie bei meinen früheren Untersuchungen, habe 
ich diese Art auch beim Nagykoväcser Graben am regelmässigsten im Brut-Aspekt 
angetroffen. Obzwar sie im Grabenabschnitt brütete, war ihr Vorkommen hier in erster 
Linie doch dem Vorhandensein von Wasser zuzuschreiben (Tab. 2.). Während der 
Sommeraufnahmen begegnete ich ihr fast immer in den, noch einiges Wasser enthal- : 
tenden Teilen des Grabens. Nachdem sie ihren Durst gelöscht hatten, flogen sie nicht 
sogleich fort, oftmals ruhten sie in den Zweigen der Weidenbäume ohne getrunken zu 
haben. Die Kulmination ihres Erscheinens fiel auf die Monate August und Anfang 
September, was ungefähr mit dem Optimum der Nahrungsmöglichkeiten und mit der 
Zugzeit übereinstimmt. Diese ruhenden Vögel waren wahrscheinlich gesättigte Exem- 
plare, die sich nach der Futteraufnahme in den Weidenbäumen niederliessen. Ich be- 
obachtete aber gleicherweise auch solche, die einzeln oder in kleinen Scharen auf den 
Telegrafendràhten herumsassen. Funktionell identifizierten sie diese beiden, vollstän- 
dig verschiedenen Objekte und statuierten damit ein schönes Exempel zur Ausnützung 
auch der, durch die Technik geschaffenen ökologischen Möglichkeiten. 

Parus caeruleus L. (III., resp. —). Ein typischer Waldvogel, der hierzulande in erster 
Linie für die Eichenwälder charakteristisch ist. Während ihres herbstlichen, winter- 
lichen Herumstreifens besucht die Blaumeise aber auch die Gebüsche an den Gräben 
und anderswo, besonders dann, wenn diese ihren ökologischen Ansprüchen genügen. 
In der Herbst- und Winterszeit ist ihre Vorliebe für Röhrichte allbekannt (TISCHLER 
1943). Mit dieser Feststellung übereinstimmend habe ich diese Art am meisten in dem 
Solymärer Graben angetroffen, der reichlich schilfig ist, in geringerer Zahlin Budakeszi, 
wo esim untersuchten Graben nur wenige, mit Schilf bewachsene Stellen gab, hier aber, 
in Nagykovácsi, wo überhaupt kein Schilf ist, sind mir kaum einige begegnet; diese 
waren meist trinkende, oder badende Exemplare, aber auch solche, welche auf den 


144 


Weidenbäumen, oder den samentragenden Brennesseln herumturnten (letzteres habe 
ich im Spätherbst beobachtet). 

Turdus merula L. (—, resp. II.). Von dieser Art war bereits in der vorherigen Kate- 
gorie die Rede. 

Sylvia nisoria (Bechst.) (II., resp. — ). Die Sperbergrasmücke ist eine der charakteri- 
stischesten Brutarten der, mit Gebüsch bewachsenen Grabenränder. Ich fand sie in 
Budakeszi ebenso, wie in Solymär, oder Nagykoväcsi. Infolge ihrer ziemlich geheimen 
Lebensart aber ist ein zahlenmässiges Erfassen schwer durchführbar. Auf Grund der 
beobachteten, im Frühjahr und in der Brutperiode eifrig singenden Männchen habe 
ich im ersten Untersuchungsjahr zweifellos zwei brütende Paare im, Grabenabschnitt 
festgestellt; auch flügge Jungen konnte ich beobachten. Im Frühjahr 1963 waren es 
ebenfalls zwei Brutpaare u. zw. in der Nähe der Brutplätze des vergangenen Jahres. 
Ihre Brut scheint aber zugrundegegangen zu sein. Eines der beiden Männchen flog, ein 
ungewöhnlich umfangreiches Revier haltend, auf die Bäume am Wegrand und sang 
dort. Zur Nahrungssuche gingen sie mitunter knapp über den Grabesrand hinaus, 
gewöhnlich aber blieben sie zu diesem Zwecke im Gebüsch und der Unkrautregion des 
Grabens. 

Coccothraustes coccothraustes (L.) (I., resp. —). Bei der Bearbeitung des Budakeszier 
Grabens konnte ich feststellen, dass dies die einzige Art war, die den Graben mit ab- 
soluter Ausschliesslichkeit nur wegen des Wassers besuchte. In Nagykoväcsi war es 
derselbe Fall. Die Vögel kamen im Frühjahr, sowie im Sommer zwecks Trinken und 
Baden zum Wasser des Grabens, um dann sofort wieder den Wald aufzusuchen. Nume- 
risch waren die von Nagykoväcsi denen von Budakeszi unterlegen. Hier muss ich aber 
bemerken, dass im Jahre 1962 der erste Aspekt unvollendet war (Monat März fehlte), 
weshalb die Rolle des Kirschkernbeissers als eine, für den Aspekt charakteristische Art, 
nur mit Vorbehalt angenommen werden darf. 


Begleitende Arten 


In diesem Kapitel habe ich jene Arten ausser Acht gelassen, welche früherin irgend- 
einer Form bereits eine Rolle spielten, auch dann, wenn sie ausser dem bezüglichen 
Aspekt, bzw. den Aspekten auch anderswo mit einer gewissen Regelmässigkeit vor- 
kamen. Ich erwähne hier in erster Linie jene Arten, welche in beiden Untersuchungs- 
jahren ausweisbar und zahlenmässig feststellbar mit irgendeinem Zeitabschnitt in Ver- 
bindung standen. 

I. Aspekt. Es kann hier nur das Rotkehlchen ( Erithacus rubecula (L.)) erwähnt werden, 
als regelmässiger Besucher der buschigen Grabenränder, Ende März und Anfang April. 
Seine Zugzeit ersteckt sich nicht auf den ganzen Aspekt, folglich lässt sich sein Be- 
werten nicht perzentuell ausdrücken. Die buschigen Grabensränder haben dem Rot- 
kehlchen nicht nur günstige Zugverhältnisse, sondern mit der, in der Nähe des Wassers 
an den früh besonnten Grabesrändern rasch erwachenden Insektenwelt auch reichliche 
Nahrung zu bieten. 

II. Aspekt. Die Nachtigall (Luscinia megarhynchos Brehm) war in den Monaten 
Juli — August ein regelmässiger Gast des untersuchten Grabenabschnittes, zahlenmässig 
blieb sie aber weit hinter den betreffenden Daten des Wasserreichen Budakeszier Gra- 
bens zurück. Wahrscheinlich spielte hierbei auch die viel schwächere Holunderbeeren- 
Ernte eine Rolle. Das für den reifenden Holunder typisch charakteristische: die Gras- 
mücken fehlten auch hier nicht, obzwar eben der erwähnten schwachen Ernte wegen 
hier ebenfalls keine hohen Zahlen erscheinen. Die vier Arten: Mönch- (Sylvia atrica- 
pilla (L.)), Garten- (Sylvia borin (Bodd.)), Dorn- (Sylvia communis (Lath.)) und Klapper- 
Grasmücke (Sylvia curruca (L.)) meldeten sich alle erst im August, was der hiesigen, 
ziemlich späten Holunderreife entspricht, denn am 7. VIII. 1962 gab es bloss hie und 
da reife Beeren unter den grünen; am, 3. VIII. 1963 reifte er zwar schon, war aber im 
grossen und ganzen noch grün. Die Gebundenheit an den Reifegrad verursachte sodann, 
dass die Grasmücken in keinem Kategorie vorkamen. Meinen früher in Budakeszi 
gemachten Erfahrungen gemäss erschienen die Garten- und Klappergrasmücke auch 
abhängig vom, Reifegrad erst später in den Holunderbüschen, als die beiden anderen 

ten. 

III. Aspekt. Die Eichelhäher (Garrulus glandarius (L.)) kamen hauptsächlich in den 


10 Aquila 1964 —65 145 


Monaten September und Oktober regelmässig zwecks Trinken und Baden aus dem Wald 
in den Graben. Ihre Erscheinungsdichte erlangte in 1962 fast schon das Kriterium der, 
für den Aspekt charakteristischen Art (77,7%). Beim Budakeszier und noch mehr beim 
Solymärer Graben habe ich sie in der entsprechenden Zeitperiode ebenfalls häufig ange- 
troffen. Die Umgebung des letzteren Grabens war mit ihren, auf den Wiesen verstreut 
stehenden Weidenbäumen der ständige Herbstaufenthalt dieser Vogelart. 

Der Zaunkönig (Troglodytes troglodytes (L.)) war während der Herbstmonate ebenso 
ein Charaktervogel der dichten Grabenvegetation; dieselbe Erfahrung machte ich auch 
auf meinenanderen, ähnlichen Forschungswegen. Sein hier eingenommener Platz stimmt 
mit dem des Rotkehlchens überein, da auch der Zaunkönig die Verborgenheit liebt 
und sich auch seine Nahrung an den Grabenwänden, zwischen den Wurzeln und dem 
Unkrautgewirr des Grabenrandes leicht beschaffen kann. 

Der Gartenrotschwanz (Phoenicurus phoenicurus (L.)) erscheint während des Herbst- 
zuges, vorwiegend im Monate September im Gebiet. Als Aussichtspunkt benützt er 
ausser den Sträuchern auch grössere Krautköpfe. 

Dem Rotkehlchen (Erithacus rubecula (L.)) bietet das Grabenbecken in der herbst- 
lichen Haupt-Durchzugszeit September — Oktober, wie auch im Frühjahr Durchzugs- 
und Nahrungsaufnahme -Möglichkeiten. 

Die vier, im II. Aspekt besprochenen Grasmückenarten machten sich im, September 
hauptsächlich bei den Holundersträuchern reichlicheren Ertrages überall bemerkbar. 
Die Dorngrasmücken flogen auch oft auf den Krautacker hinaus, um dort zwischen 
den Krautköpfen nach Nahrung zu suchen. 

Der Weidenlaubvogel (Phylloscopus collybita (Vieill.)) war während seines Zuges in 
den Monaten September — Oktober in beiden Jahren eine häufige Erscheinung des 
untersuchten Grabenabschnittes. Bäume und Buschwerk, ausserdem auch in hohem 
Masse die Unkrautflora (Artemisia vulgaris) kamen für die Nahrungsaufnahme in 
Betracht. Ich beobachtete auch öfters badende Exemplare. — In 1963 konnte ich 
längst des Grabens Zeuge des Herbszuges von Fitislaubvögeln (Phylloscopus trochilus 
(L.) sein. — Auf die Girlitze ( Serinus serinus (L.)) übten in erster Linie die Unkrautfelder 
eine Anzehungskraft aus. Im September 1962 sah ich des öfteren kleine Scharen in den 
dichten Artemisia-Stauden nach Nahrung suchen. 


Zusammenfassung (weitere Bemerkungen) 


Verfasser untersuchte in den Jahren 1962 und 1963 mit Hilfe von Bestandesauf- 
nahmen den Vogelbestand der vorzüglich mit Weiden (Salix) und Holunder (Sambucus) 
gesäumten Grabenränder bei Nagykoväcsi. Es gelang ihm hier insgesamt 71 Arten 
(1962: 59, 1963: 51) festzustellen, von welchen in den zwei Jahren 9 Arten im unter- 
suchten Grabenabschnitt brüteten; die im Vergleich zueinander stehende perzentuelle 
Verteilung der, in den einzelnen Aspekten vorgekommenen Exemplaren (auf 2300 m) 
war: 1962: I: 5,09/ ; II: 44,1% ; III: 49,995; IV: 3,0%, — 1963: I: 10,297 2172260375 
III: 25,2% ; IV: 4,4%. 

Verfasser verglich die gewonnenen Teilresultate mit seinen im Gelände von Buda- 
keszi und Solymär getätigten Untersuchungen gleichen Inhaltes und erwähnt die Re- 
sultate des Vergleiches, wo notwendig, bei der Behandlung der betreffenden Arten. 
Zwischen dem Vogelbestand der, mit Gebüsch bedeckten Grabenpartien und den um- 
gebenden bebauten Feldern, sowie Gebieten anderen Charakters besteht eine enge 
Verbindung. Es gibt Vogelarten, die, obwohl sich ihr Fortpflanzungs-Zyklus im Gra- 
bengebüsch abspielt, sich zwecks Nahrungsaufnahme in näher oder weiterliegende Ge- 
biete begeben (Streptopelia turtur, Lanius collurio, Passer domesticus, Passer montanus, 
Chloris chloris, Emberiza citrinella). Anderseits sind brütende Arten da, deren Nahrung 
die Vegetation des Grabens liefert. In vorliegendem Falle sind eine solche Art Sylvia 
nisoria und in bescheiderem Masse Turdus merula. Im. Herbst ist es umgekehrt: es er- 
scheinen Waldbewohner und ernähren sich zurzeit der Holunderernte von den Beeren 
dieses Strauches. Hierher gehören in erster Linie die verschiedenen Grasmücken. Einige 
dieser Arten, z. Bp. die Mönch-, oder die Gartengrasmücke kommen ansonsten nur für 
kurze Zeit und zufällig in einem solchen Biotop vor. Das Wasser des Grabens wird aber 
während des ganzen Jahres von den verschiedentlichsten Arten benützt. Sie wechseln 
gewöhnlich dort herüber, wo der Graben dem Wald am nächsten ist, oder wo Bäume 


146 


und Sträucher als Distanzvermittler vorhanden sind. Bei Streifzügen zwischen den 
Wäldern spielen die Bäume des Grabens oft die Rolle von Aussichtspunkten (Garrulus 
glandarius, Turdus viscivorus). 

Besonders sei auf die Rolle hingewiesen, welche das Grabengebüsch in der Zugzeit 
spielt. Eine ganze Menge der verschiedenen Arten hält sich dann dort kürzere oder 
längere Zeit hindurch auf. Man kann einen Vergleich zwischen diesen Arten und jenen 
ziehen, die dort brüten, da es unter den letzteren auch solche gibt, die sich gleicher- 
weise auch ihre Nahrung dort verschaffen, wie z. B. Weidenlaubvogel, Zaunkönig und 
Rotkehlehen. Andere wiederum, wie Gartenrotschwanz und Neuntöter benützen die 
Gebüsche des Grabens nur als Warte, ihren Bedarf an Nahrung aber decken sie auf den 
benachbarten Feldern. Zurzeit der Schneeschmelze ist der, den Sonnenstrahlen aus- 
gesetzte und bald apere Grabenrand für die Zugvögel von Ernährungs-ökologischem 
Standpunkte aus von Bedeutung. 

Das ganze Jahr hindurch bezeugt sich das Schutzwehr-Gepräge der Grabenbüsche 
für die Vogelwelt. Dies manifestiert sich ausser den dort lebenden Arten auch bei sol- 
chen, die das Gebiet nur gelegentlich besuchen (Sperlingsscharen zur Erntezeit, Buch- 
finke im, Winter). 

In beiden Forschungsjahren gab es einen aussergewöhnlich harten Winter. Der, an- 
lässlich der Winteraufnahmen vorgekommene vollständige Ausfall kann aber nur zum 
Teil diesem Umstande zugeschrieben werden, zum Teil ist hiefür der nach Laubfall 
schüttere Buschbestand verantwortlich. Als z. B. am 26. Januar 1963, während der 
Aufnahme sich im ganzen Abschnitt kein einziger Vogel zeigte, waren am nachbarlichen 
Waldesrand 5 Parus maior, 1 Parus caeruleus, 1 Dendrocopus medius, 1 Sitta europaea 
und 1 Certhia brachydaciyla zu beobachten. — Parallel zu der im Winter fehlenden 
Kieinvogelfauna war im Untersuchungsgebiet auch der Sperber ( Accipiter nisus L.) 
ziemlich selten zu sehen. Bei der Schweinemastanstalt hingegen erschien er öfters, um 
sich aus den Sperlings- und Goldammer-Scharen seine Beute zu holen. Die am Graben- 
rand mitunter vorgefundenen Überreste von geschlagenen Tauben weisen auf ein gele- 
gentliches Vorkommen des Habichtes ( Aceipiter gentilis L.) hin. 


10* 147 


shan tag ta rae 
Pt prs <= IHRE ot 


i 


KÜLFÖLDI GYURUSMA DARAK KEZREKERULESE (1960—63) 


Records of Birds ringed abroad (1960—63) XXIV. Report on Bird-Banding 


Podiceps ruficollis 


Sempach O 
937128 

SL 
Podiceps griseigena 
Sempach * 
Z 0746 

AL 
Ardea cinerea 
Praha O 
B 5079 

Vv 
Praha O 
B 6384 

aL 
Radolfzell O 
B 57252 

js 
Radolfzell O 
B 57456 

au 
Moskwa O 
C 102080 

a 
Moskwa © 
B 35583 

St 
Praha O 
B 2065 

Au 


XXIV. GYURUZESI JELENTES 


Dr. Keve Andras 


Dr. A. Keve 


Noville (Vaud, Switzerland) 
46" 237", 06" 54" 

Adony 

47"077", 18952" 


Sempach, Switzerland 
47°08’ 08°11’ 
Hortobágy—Borsós 
47°38’ 21°07’ 


Pozsonypüspöki (= Biskupice) 
48°05’ 17°09’ Czecho-Slovakia 
Tejfalusziget 

47°58’ 17°19’ 

Lednice, Breclav, Czecho-Slovakia 
48°46’ 16°43’ 

Szarvas 

46°51’ 20°32’ 


Illmic(= Illmitz), Austria 
47°46’ 16°48’ 
Somogyhatvan 

46°07’ 17°43’ 


Illmie(= Illmitz), Austria 
47°46’ 16°48’ 

Dombövär 

46°22’ 18°08’ 


Razdolnoye, Crimea, USSR 
45°52’ 33°29’ 

Darvas 

47°08’ 21°20’ 


Vinnu, Tartu, Est. SR 
58°17’ 27°04’ 
Hortobagy—Halast6 
47937 21°06 

Lednice, Czecho-Slovakia 
48°48’ 16°49’ 

Kelebia 

46"11" 199377 


6. XII. 1959 

Dr. A. Schifferli 
31. VII. 1960. 

Dr. Janisch Miklós 


14. XII. 1960. 
Dr. A. Schifferli 
26. VI. 1961. 
Peimli István 


17. VI. 1950. 
Ing. O. Kadlec 
1. II. 1954. 
Csiba Lajos 


24. V. 1960. 
Ing. O. Kadlec 
8. VII. 1960. 
Klösz Ferenc 


26. VI. 1960. 

Dr. R. Kuhk 

10. VIII. 1960. 
Dr. Beretzk Peter 


14. VI. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
20. VIII. 1961. 
Varnai Janos 


30. V. 1961. 

T. P. Shevareva 
24. VI. 1962. 
Kandö Tibor 


3. VI. 1954. 

T. P. Shevareva 
30. VIII. 1962. 
Hartman Bálint 


24. V. 1963. 

Ing. O. Kadlec 
13. VIL. 1963. 

Dr. Beretzk Péter 


149 


Ardea purpurea 


Zagreb 
D 103197 


Zagreb 
D 106039 


Radolfzell 
B 57416 


Zagreb 
D 108432 


Zagreb 
D 108422 


Egretta alba 


Radolfzell 
B 57219 


Radolfzell 
B 57111 


O 


sie (Ces Re Oa OL O 


O 
+ 


Ardeola ralloides 


Zagreb 
C 219855 


Radolfzell 
B 57440 


Radolfzell 
B 57473 


Radolfzell 
B 57375 


Radolfzell 
B 58451 


150 


+ ©. +O © +0 + 


Okanj, Elemir, Jugoslavia 
45°26’ 20°18’ 
Szeged—Fehérté 

46°20’ 20°05’ 


Ludast6, Jugoslavia 
46°05’ 19°51’ 
Rétszilas 

46°50’ 18°35’ 


Illmie(= Dlmitz), Austria 
47°46’ 16°48’ 

Retszilas 

46°50’ 18°35’ 


Okanj, Elemir, Jugoslavia 
45°26’ 20°18’ 
Budapest—Szentendresziget 
47°36’ 19°05’ 


Okanj, Elemir, Jugoslavia 
45°26’ 20°18’ 

Sarkad 

46°48’ 21°23’ 


Illmie(= Illmitz), Austria 
47°46’ 16°48° 
Tapolca—Véndekhegy 
46°52’ 17°27’ 


Fertöszelesküt(= Breitenbrunn) Austria 


47°56’ 16°48’ 
Balf 
47°39’ 16°42’ 


Aradac, Zrenjanin, Jugoslavia 
45°25” 20°24" 
Géd6ll6—Halasté 

ASIA AMMOIII 


Illmie(= Illmitz), Austria 
47°46’ 16°48’ 

Adony 

47°07’ 18°52’ 


Illmic(= Illmitz), Austria 
47°46’ 16°48’ 

Fonyöd 

46°44’ 17°33’ 


Feketeväros(= Purbach), Austria 
47°56’ 16°42’ 

Barbacs 

4739" 17-18 


Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°45’ 

Zalaszentgyörgy 

46°52’ 16°42’ 


19. VI. 1960. 

R. Ruener—Kroneisl 
(—. I. 1962.) Skelet 
Dr. Beretzk Péter 


25. VI. 1961. 
Mikuska Jözsef 
18. VIII. 1961. 
Sárközy Mihály 


14. VI. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
24. V. 1963. 
Bertalan András 


13. VI. 1963. 

R. Rucner—Kroneisl 
5. VIII. 1963. 

R. Rucner—Kroneisl 


13. VI. 1963. 

R. Rucner—Kroneisl 
28. VIII. 1963. 
Molnár Imre 


23. VI. 1960. 
Dr. R. Kuhk 
25. VII. 1960. 
Csonka József 


21. VI. 1960. 
Dr. R. Kuhk 
18. IX. 1960. 
Gabnay Zoltán 


18. VI. 1963. 

R. Rucner—Kroneisl 
27. VILI. 1963. 
Liptay Ferenc 


2. VI. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
30. VI. 1961. 
Janisch Miklós 


2. VI. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
7. VIL. 1961. 
Horvath János 


2. VI. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
26. XI. 1961. 
Molnar Dezsöne 


21. VI. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
27. VII. 1962. 
Elekes Ferene 


Radolfzell 
B 56663 


Radolfzell 
B 56655 


Radolfzell 
B 57533 


Radolfzell 
B 56643 


Radolfzell 
B 57744 


Nycticorax nycticorax 


Zagreb 
© 220390 


Ciconia ciconia 


Praha 
B 3560 


Praha 
B 8806 


Helgoland 
230856 


Praha 
B 5866 


Radolfzell 
BB 6674 


Radolfzell 
BB 13445 


Praha 
B 5616 


OUT +0 FOO One © 


+ 


+ 


Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°45’ 

Regöly 

46°35’ 18°23’ 

Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°45’ 

Attala 

46°23? 18°04” 

Ruszt(= Rust), Austria 

47°48’ 16°40’ 

Süly(= Sulany) 

AN geri Wale ole 

Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°45’ 

Barbacs 

472397 17°18’ 

Ruszt(= Rust), Austria 

47°48’ 16°40’ 
Mosonszentjänos—Hansägtanya 
47°41’ 16°58’ 


Carska Bara, Ecka(= Ecska), 
45°20’ 20°26’ Jugoslavia 
Körösladäny 
46°58’ 21°05’ 


Medve, Czecho-Slovakia 

47°482 17°39" 

Mohács 

45°54’ 18°41’ 

Bohumilec, Pardubice, Czecho-Slovakia 
50°03’ 15°47’ 

Kapuvar 

47°36’ 17°02’ 

Ihlienworth, Westerende, Germany 
53°44’ 08°55’ 

Ujker 

A7°28’ 16°49’ 
Komarno(Komärom—-Patkänyosmajor), 
47°45’ 18°10’ Czecho-Slovakia 
Csengöd 

46°43’ 19°16’ 

Ruszt(= Rust), Austria 

47°48’ 16°40’ 

Fertőrákos 

47"44" 16°42’ 

Witzke, Rathenow, Brandenburg, 
52°42’ 12"25" Germany DR 
Barcánfalva (700 m.), Rumania 
47"40" 24°05’ 

Bős(— Gabcikovo), Czecho-Slovakia 
47°53” 17°35’ 

Györfehertö 

47°41’ 17°21’ 


21. VI. 1962. 
Rr. D. Kuhk 
5. VIII. 1962. 
Molnär Istvan 


21. VI. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
6. VII. 1962. 
Szűcs Sándor 


23. VII. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
25. VIII. 1962. 
Bödis Jözsef 


21. VI. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
29. VIII. 1963. 
Nagy Imre 


25. VI. 1963. 
Dr. R. Kuhk 
12. XI. 1963. 
Nagy Imre 


8. VI. 1963. 

R. Rucner—Kroneisl 
—. VIII. 1963. 
Dorogi Jözsef 


3. VII. 1952. 
Stollmann Andrés 
—. VII. 1959. 
Ing. O. Kadlec 


2. VII. 1959. 
Stollmann Andras 

1. VIII. 1959. 
Kiräly Ivan 

5. VII. 1951. 

Dr. F. Goethe 

2. V. 1960. 

Dr. Solymosy Läszlö 


12. VI. 1952. 
Stollmann Andräs 
20. V. 1960. 
Petränyi Gyula 
24. IV. 1957. 

St. Aumüller 

7. VIII. 1960. 
Gabnay Zoltan 


9. VIL. 1960. 
Dr. R. Kuhk 
4. IX. 1960. 

Beres Jözsef 


6. VII. 1951. 
Ing. O. Kadlec 
11. IX. 1960. 
Nagy Imre 


151 


Praha © 
B 6298 

Al 
Helgoland © 
H 2505 

m 
Praha O 
B 6293 

ate 
Praha O 
B 7136 

Vv 
Zagreb O 
D 102893 

DE 
Radolfzell ©) 
BB 1252 

SL 
Radolfzell O 
BB 11944 

a 
Radolfzell O 
BB 11935 

v 

Vv 
Radolfzell O 
BB 6581 

© 
Praha O 
B 7395 

ae 


Platalea leucorodia 


Radolfzell O 
B 57129 


+ 
Anser anser 
Praha O 
A 1939 

~ 


152 


Csilizuyarad(= Topolov), 

47°50’ 17°36’ Czecho-Slovakia 
Kony 

A382 17522" 

Alt Schlön, Kr. Waren/Müritz, Germany 
53°33’ 12°46’ 

Märamarossziget, Romania 

47°50’ 23°50’ 

Szap(= Palkovicovo), Czecho-Slovakia 
AT°AQ’ 17°37’ 

Besenyötelek 

47°43’ 20°26’ 

Szap(= Palkovicovo), Czecho-Slovakia 
47°49’ 17°37’ 

Mor 

47°23’ 18°12’ 

Privlaka, Slav., Jugoslavia 

45°12’ 18°51’ 

Old 

45°47’ 18°21’ 

Sarosszék(= Kotichen), Austria 
1012881602212 

Köszegszerdahely 

47°20’ 16°31’ 

Sopronnyek(= Neckenmarkt), Austria 
47°36’ 16°33’ 

Letenye 

46°26’ 16°43’ 

Nemetszentgröt(= Gerersdorf), Austria 
47°04’ 16°16’ 

Zalaujvar (= Novigrad-Podravski) 
46°24’ 16°29’ Jugoslavia 


Gyékényes 

46°14’ 17°01’ 

Ruszt(= Rust), Austria 

47°48’ 16°40’ 

Balf 

47°39’ 16°40’ 

Csiliznyàrad(= Topolov), 

47°51’ 17°36’ Czecho-Slovakia 
Gyor 

ATTRA? 172387 


Fertöfeheregyhäza(= Donnerskirchen), 
47°53’ 16°40’ Austria 

Köszeg 

47°24’ 16°33’ 


Vrkoc, Pohorelice, Czecho-Slovakia 
48°59’ 16°31’ 

Nagylözs 

47°34’ 16°47’ 


2. VIL. 1953. 
Stollmann Andras 
15. IX. 1960. 
Nagy Imre 


17. VI. 1960. 
Dr. F. Goethe 
Autumn. 1960. 
Beres Jözsef 


2. VII. 1953. 
Ing. O. Kadlec 
25. V. 1961. 
Ollei Mihály 
22. VI. 1955. 
Ing. O. Kadlec 
15. IV. 1962. 
Radetzky Jenő 


17. VI. 1956. 


R. Ruener—Kroneisì 


25. IV. 1962. 
Bognär N. 


2. VII. 1957. 
Aumüller Istvan 
15. VII. 1962. 
Bechtold Istvan 


5. VII. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
25. VIII. 1962. 
Töth Geza 


13. VII. 1962. 


Dr. R. Kuhk 
20. VIII. 1962 


Dr. R. Kuhk 
14. IX. 1962. 
Alt. Iskola 


25. VI. 1955. 
Dr. R. Kuhk 
27. VI. 1963. 
Ruzsovits Ernö 


24. VI. 1955. 
Stollmann Andräs 
1. IX. 1963. 
Nagy Imre 


22. VI. 1960. 
Dr. R. Kuhk 

6. X. 1960. 
Bechtold Istvan 


oO WAS Gie 
Ing. O. Kadlec 
—. XII. 1961. 
Smuk Antal 


Anser fabalis 


Leiden * 
309260 

a 
Anas platyrhynchos 
Bruxelles * 
2 H 7272 

Lu 
Moskwa O 
D 473099 

+ 
Paris * 
CB 1211 

— 
Sempach * 
814387 

+ 
Paris * 
CB 4494 

+ 
Anas querquedula 
Moskwa * 
E 288844 

+ 
Paris * 
EF 4515 

+ 
Paris * 
EF 4476 
Leiden * 
378475 

© 
Anas crecca 
Paris * 
EF 4116 

ar 
Paris * 
FG 7419 

+ 


Maren, N. Brabant, Holland 
51°46’ 05°23’ 

Tata 

47°39’ 18°18’ 


Meetkerke, Bruge, Belgium 
51°14’ 03°09’ 

Pusztaszer 

46°35’ 19°00’ 


Msta, Ilmen Lake, Novgorod, USSR 


58°25’ 31°30’ 
Szenyér 
46°28" 17°23’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Tokaj 

48°08’ 21°25’ 


Sempach, Luzern, Switzerland 
47°13’ 08°12” 
Fertöszentmiklös 

47°35’ 16°53’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Ercsi 

47°15’ 18°54’ 


Trehisbinka, Astrahansk, USSR 
46°00’ 38°33’ 

Hortobagy 

47°37 21°06’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Szikszó 

48°12’ 20°56’ 

Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Hortobagy 

47°30’ 21°00’ 

Culemborg, Gelderland, Holland 
51°57’ 05°13’ 

Békés 

46°46’ 21°08’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Helvécia 

46°50’ 19°37’ 

Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Rétszilas 

46°50’ 18°35’ 


19. II. 1961. 

Dr. A. C. Perdeck 
2. II. 1963. 

Porga Zoltän 


12. XII. 1958. 

R. Verheyen 

1. XII. 1959. 

Dr. Beretzk Péter 


3. VII. 1960. 

T. P. Shevareva 
28. VIII. 1960. 
Horvath Läszlö 


24. II. 1960. 
Lue Hoffmann 
18. IX. 1960. 
Venczel Kálmán 


28. I. 1959. 

Dr. A. Schifferli 
24. IX. 1962. 
Németh Jenő 


22. XII. 1961. 
Luc Hoffmann 
1. XII. 1962. 

Korodi Gábor 


30. VII. 1954. 
T. P. Shevareva 
—. VIII. 1957. 
Kincses Gyula 


23. IV. 1959. 

Luc Hoffmann 
14 . VIII. 1960. 
Gergely Sándor 


17. IV. 1959. 

Lue Hoffmann 
—. VIII. 1960. 
Dr. Radó Andras 


18. VIII. 1958. 
Dr. A. C. Perdeck 
28. V. 1962. 
Kupäs Imre 


11. III. 1959. 
Lue Hoffmann 
6. VIII. 1961. 
Horväth Jänos 


8. I. 1960. 
Lue Hoffmann 
27. VIII. 1961. 
Varadi Ferenc 


153 


Helsinki © 
C 85691 

+ 
Paris * 
EF 5554 

+ 
Moskwa * 
E 109758 

- 
Leiden * 
3027236 

=e 
Paris * 
EP 7932 

== 
London * 
2050551 

+ 
Anas penelope 
London * 
3007616 

a 
Spatula clypeata 
Leiden * 
3013452 

— 
Paris * 
DE 4989 

ar 
Leiden * 
4012863 
Aythya ferina 
Paris * 
DA 6338 

a 
Buteo buteo 
Moskwa O 
B 28850 

+ 


154 


Töysä, Tuuri, Finland 
62°36’ 23°44’ 
Hortobagy 

47°37’ 21°06’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Apajpuszta 

47°07’ 19°06’ 


Ilmen Lake, Staraia Russa Distr. 
58°10’ 31°17’ USSR 
Rétszilas 

46°50’ 18°35’ 


„De Sompen’’, Haarsteeg, N. Brabant, 
51°43’ 05°13’ Holland 
Patkanyos 

AT°47’ 17°38’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Szeged—Fehérto 

46°20’ 20°05’ 


Abberton, Colchester, Essex, England 
51°50’ 00°53’ 

Apaj 

47°05’ 19°10’ 


Peakirk, Peterborough, N. Hampton, 
52°38’ 00°17’ England 
Jobbagyi 

47"507 19"41" 


„De Sompen", Haarsteeg, Holland 
51°43’ 05°13’ 

Szeged—Fehérté 

46°20’ 20°05’ 

Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Oköritöfülpös 

47°50’ 22°30’ 

Haarsteeg, Holland 

512432052187 

Hungaria 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Biharugra 

ARONA, 


Strenci, Lett. S.R. 
57°50’ 25°40’ 
Cece— Hardpuszta 
46°45’ 18°46’ 


5. VI. 1960. 
G. Nordström 
18. X. 1960. 
Matyas Ferenc 


14. X. 1959. 
Luc Hoffmann 
3. X. 1960. 
Kalapäcs Sandor 


23. VII. 1961. 
T. P. Shevareva 
8. X. 1961. 
Sárközy Mihály 


16. IV. 1961 

Dr. A. C. Perdeck 
12. X. 1961. 
Nagy Imre 


8. I. 1962. 

Luc Hoffmann 

3. VILI. 1961. 

Dr. Beretzk Péter 


17. VII. 1960. 
Robert Hudson 
4. VIII. 1962. 
Major István 


27. IX. 1958. 
Robert Spencer 
17. X. 1962. 
Csiszár József 


16. IV. 1960. 

J. Taapken 

22. VIII. 1960. 
Dr. Beretzk Péter 


17. II. 1961. 
Luc Hoffmann 
6. VIII. 1961. 
Adorján Antal 


17. IV. 1962. 

Dr. A. C. Perdeck 
Print. 1963. 
Szücs Sándor 


7. III. 1956. 
Luc Hoffmann 
13. IV. 1960. 
Paliez Päl 


17. VIL. 1956. 
T. P. Shevareva 
Atumn 1957. 
Radetzky Jenö 


Stockholm O 
TG 3425 

ae 
Riga O 
48944 

+ 


Haliaaetus albicilla 


Moskwa O 
A 50501 

+ 
Pandion haiiaetus 
Helsinki O 
M 553 

+ 


Stockholm O 
9200114 


+ 
Falco peregrinus 
Sempach O 
815915 

+ 
Falco naumanni 
Radolfzell 
F 12702 


+ 


Radolfzell O 
F 22360 


Bi 
Falco tinnunculus 
Paris * 
FD 7793 

re 
Praha 
EE 171865 

u 


Coturnix coturnix 
Paris 


GB 4353 

O 
Bologna * 
Ana 702743 

d 


Kalix, Norrbotten, Sweden 
65°50’ 21"40" 

Szécsény 

48°05’ 19"32" 

Strenci, Riga, Lett. SR. 
57°50’ 25"40" 
Tejfalusziget 

470582 17"20" 


Velikii Island, Bay of Kamdalaksha 
66°32’ 33°25’ USSR 

Gerde 

45°59’ 18°01’ 


Pälkäne, Salmentaka, Finland 

61°24’ 24°25’ 

Kony 

A384 1710227 

Jällunden Lake, Jälluntofta, Smaland, 
77°05’ 13°30’ Sweden 
Köröstarcsa 

46°53’ 21°02’ 


Rovray, VD., Switzerland 
46°50’ 06°40’ 

Gyömöre 

47°34’ 17°30’ 


St. Veit, Spielfeld, Steiermark, Austria 
46°43’ 15°38” 

Gencsapati 

47°17’ 16°36’ 

Weinburg a. Sassbach b. Marech, 
46°42’ 15°47’ Austria 

Csesztreg 

46°43’ 16°31’ 


Cap Bon, Tunis 

37°05’ 11°02’ 

Kecskemét 

46°54’ 19°37’ 

Zatcany, Brno, Czecho-Slovakia 
49°05’ 16°43’ 

Selyeb 

48°20’ 20°58’ 


El Haouarie, Tunis 
37"05" 11"02" 
Kaposvár 

46°22’ 17°49’ 


Torino, Piemonte, Italy 


Ujkigyös 
46°35’ 21°00’ 


18. VII. 1958. 
Sten Osterlof 
Autumn. 1960. 
Dr. Ruzsik Mihály 


19. VI. 1948. 

Doc. Dr. E. Taurins 
20. I. 1963. 

Csiba Lajos 


8. VII. 1959. 

T. P. Shevareva 
3. II. 1961. 
Papp Käroly 


21. VII. 1960. 
G. Nordström 
27. XI. 1960. 
Nagy Imre 


17. VI. 1961. 
St. Osterlof 
19. IX. 1961. 
Kiss Antal 


7. V. 1961. 

Dr. A. Schifferli 
5. VIII. 1962. 
Szabó Gábor 


15. VI. 1958. 
Dr. R. Kuhk 
17. I. 1960. 
György Kálmán 


22. VI. 1959. 
Dr. R. Kuhk 

6. V. 1960. 
Fodröczy Ferenc 


25. III. 1963. 
M. Cantoni 

20. IV. 1963. 
Máté Ferenc 


6. VII. 1962. 
Ing. O. Kadlec 
25. VIII. 1963. 
Soltész Barna 


1. V. 1959. 
CRMMO 

—. VI. 1959. 
Dr. Pintér Janos 


1. V. 1959. 

Prof. Dott. A. Toschi 
16. V. 1960. 

Csicsely Mihály 


155 


Bologna * 


Ana 857809 

se 
Bologna * 
Ana 870384 

aE 
Bologna * 
Ana 879698 

Ie 
Bologna + 
Ana 881846 

at 


Porzana parva 
Radolfzell = 


G 115134 

sù 
Fulica atra 
Praha 
D 30562 

ails 
Paris * 
DC 5643 Vv 

V 

bi 
Paris * 
DE 3789 

at 


Tringa glareola 
Helsinki * 
A 126092 

+ 


Philomachus pugnax 


Helsinki * 
A 101958 

—- 
Praha * 
K 222991 

SE 


156 


Ravenna, Italy 


Zalalövö 
46°51’ 16°35’ 


Ragadozó áldozata — Raubvogelbeute 


Vercelli, Italy 


Doba 
47"10"7 17"23" 


Villafranca, Verona, Italy 


Kapolcs 
46°57’ 17°37’ 


Cerea, Verona, Italy 


Szentgotthard 
46°57’ 16°16’ 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51)’ 
Mosonszolnok 
ASN! ION 


Lednice, Breclav, Czecho-Slovakia 
48°48’ 16°49’ 

Esztergom 

47°47’ 18°45’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
Tour du Valat 

Tour du Valat 

43°30’ 04°40’ 

Fonyöd 

46°44’ 17°33’ 


Tour du Valat, Camargue, France 
43°30’ 04°40’ 

Tarcal 

48°09’ 21°20’ 


Pori, Yyteri, Finland 
61°32’ 21°35’ 
Pétfürdő 

47°10’ 18°08’ 


Pori, Ruutukuopat, Finland 
63°52’ 23°06’ 

Balastya 

46°25’ 20°00’ 


Lednice, Czecho-Slovakia 
48°46’ 16°43’ 
Szeged—Fehért6 

46°20’ 20°05’ 


12. V. 1961. 

Prof. Dott. A. Toschi 
30. V. 1961. 

Elekes Ferenc 


20. V. 1961. 

Prof. Dott. A. Toschi 
10. VIL. 1961. 

Fáncsi Géza 


1. V. 1962. 

Prof. Dott. A. Toschi 
29. VI. 1962. 

Tölli Magdolna 


5. V. 1962. 

Prof. Dott. A. Toschi 
9. VII. 1962. 

György Kálmán 


23. IX. 1956. 
Dr. R. Kuhk 
22. VII. 1962. 
Kovács János 


9. VI. 1957. 
Ing. O. Kadlec 
20. VIII. 1958. 
Schalla Ernő 


10. I. 1958. 

5. I. 1959. 

5. II. 1959. 
Luc Hoffmann 
—. IV. 1959. 
Kelemen Antal 


19. I. 1960. 
Luc Hoffmann 
25. IX. 1960. 
Hunkö Janos 


19. VII. 1961. 

Mag. G. Nordström 
10. VIII. 1961. 
Cser László 


16. V. 1959. 

Mag. G. Nordström 
4. VIII. 1961. 
Eperjesi György 


6. IX. 1961. 
Ing. O. Kadlec 
4. IX. 1962. 
Stanky Bedrjek 


Larus argentatus 
Zagreb 
C 216490 

+ 


Larus ridibundus 


Radolfzell © 
E 25019 


+ 


Praha 
E 135056 


Praha 
E 148518 


si COTE 20 


Moskwa 
D 219296 


Moskwa 
E 561865 


Moskwa 
M 62203 


Varsovia 
E 10 15906 


Radolfzell 
E 22827 


Praha 
E 155230 


Varsovia 
E 10 15691 


Praha 
E 145143 


On OC Mr OS OT One Ome Oma) © 


Mrkan, Bobara, Dalmacia, Jugoslavia 
42°35’ 18°11’ 

Sárospatak 

48°14’ 21°37’ 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Kapuvär, Tözeggyäri major 
47°36’ 17°02’ 


Ptacov, Trebu, Moravia, 
Czecho-Slovakia 

Kapuvar 

47°36’ 17°02’ 


Ratmirov, Czecho-Slovakia 

49°09’ 15°08’ 

Törökbecse(= Novi Becej), Jugoslavia 
45°35’ 20°10’ 


Matsalu Zapovednik, Est. SR 
58°44’ 23°46’ 

Budapest (Lägymänyos) 
47°29’ 19°04’ 


Engure Lake, Lett. SR 
579177 23-07" 
Budapest (Cinkota) 
47°31’ 19°14’ 


Kasari, Matsalu, Est. SR. 
58°45’ 23°43’ 
Nemesnädudvar 

46°20’ 19°03’ 


Warniki, Olsztyn, Poland 
54°10’ 21°15’ 

Budapest (Margitsziget) 
47°32’ 19°03” 


Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°45’ 

Fülöpszälläs 

46°49’ 19°14’ 


Zählinice, Holesov, Moravia, 

49°27’ 17°29’ Czecho-Slovakia 
Nagybajes 

47°46’ 17°42’ 


Warniki, Ketrzyn, Poland 

54°10’ 21°15’ 

Magyarkanizsa (Kanjiza), Jugoslavia 
46°04’ 20°07’ 


Staré Jezero, Chlum, Czecho-Slovakia 
48°59’ 14°54’ 

Bicske 

47°33’ 18°34’ 


23. VI. 1962. 

R. Rucner—Kroneisl 
20. VIII. 1962. 

Dr. Beretzk Péter 


12. VI. 1956. 
Dr. R. Kuhk 
14. V. 1959. 
Kiräly Ivan 


17. VI. 1957. 
Stollmann Andräs 
17. V. 1959. 
Kiräly Ivan 


2. IX. 1959. 
Ing. O. Kadlec 
—. VI. 1960. 
Antal Läszlö 


Datum ? 

T. P. Shevareva 
19. I. 1961. 
Petäk Sändor 


30. V. 1960. 
T. P. Shevareva 
20. I. 1961. 
Nagy Lajos 


11. VI. 1960. 

T. P. Shevareva 
23. I. 1961. 
Meszäros Jözsef 


10. VI. 1960. 
P. Kozlowski 
26. I. 1961. 
Molnar Istvan 


23. V. 1959. 
Dr. R. Kubk 
15. III. 1961. 
Kakonyi Jözsef 


9. VI. 1961. 
Ing. O. Kadlec 
3. VII. 1961. 
Nagy Imre 


9. VI. 1960. 

P. Kozlowski 
21. VII. 1961. 
Fernbach János 


15. V. 1959. 

Ing. O. Kadlec 

15. X. 1961. 

Dr. Homoki-Nagy 
István 


157 


Varsovia 
E 1019146 


ir © 


Moskwa 
E 465852 


Radolfzell 
E 5348 


sie Oa FO 


Radolfzell O 
E 52682 


Radolfzell * 
E 42171 


Vv 
Radolfzell O 
E 53685 

Ir 
Radolfzell ©) 
E 54455 

se 
Varsovia O 
E 1028993 

an 


Radolfzell O 
E 54106 


IL. 

Chlidonias niger 

Bologna 

Osserv. Pisa 
30647 


= 


Hydroprogne caspia 
Stockholm © 
7001413 


——- 
Moskwa O 
M 23800 

aid 


158 


Kruklin, Gizycko, Poland 
54202221557 

Gönyü 

47°44’ 17°50’ 


Vaikerahu, Matsalu, Est. SR 


Budapest 
47°32’ 19°03’ 


Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°46’ 

Kiskunhalas—Söstö 

46"28" 19"29" 


Illmic(= Illmitz), Austria 
47°46’ 16°48’ 
Dunaújváros 
46°59’ 18°56’ 


Miinchen, Germany 
48°07’ 11°33’ 
Budapest—Margitsziget 
47°32’ 19°03’ 


Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°45’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°50’ 


Mosonbänfalva(= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°46’ 

Koppänymonostor 

47°45’ 18°02’ 


Ruda Sulowska, Milicz, Poland 
51°32’ 17°07’ 

Magyarkanizsa (Stara Kanjiza), 
46°08’ 20°07’ Jugoslavia 


Mosonbänfalva(—= Apetlon), Austria 
47°45’ 16°45’ 

Tata 

47°39’ 18°18’ 


S. Rossore, Pisa, Toscana, Italy 


Agyagosszergény 
47°36’ 16°57’ 


Ledskar, Sweden 

60°31’ 17°40’ 

Barcafalva, Rumania 

47°40’ 24°05’ 

Portovoie, Razdolnie, Crimea, USSR 
45°52’ 33°29’ 

Gyöngyösfalu 

47"19" 16"36/ 


17. VI. 1960. 
P. Kozlowski 
TO 266 981 
Nagy József 


29. VI. 1957. 

T. P. Shevareva 
17. II. 1962. 
Farkas Gábor 


9. VI. 1962. 
Dr. G. Zink 
3. VIII. 1962. 
Ternyäk Jenő 


29. V. 1962. 

Dr. R. Kuhk 

3. II. 1963. 

T. P. Shevareva 


13. I. 1960. 
Dr. G. Zink 
18. III. 1963. 
Nagy Miklös 


19. V. 1963. 
Dr. R. Kuhk 
27. VI. 1963. 
Mikuska Jözsef 


1. VI. 1963. 

Dr. R. Kuhk 

1. VIII. 1963. 
Szemadam György 


10. VI. 1962. 

J. B. Szczepski 
12. VIII. 1963. 
Mikuska József 


26. V. 1963. 
Dr. R. Kuhk 
24. VIII. 1963. 
Porga Zoltán 


31. V. 1960. 


Prof. Dott. A. Toschi 


2. VI. 1960. 
Kar Alajos 


23. VI. 1960. 
Sten Osterlof 
3. IX. 1960. 

Beress Jözsef 


14. VI. 1958. 

T. P. Shevareva 
9. VI. 1961. 
Heiner Läszlö 


Helsinki 
H 38812 


Stockholm 
7019689 


Oo) 


Tyto alba 
Radolfzell 
C 35032 


OS © 


Praha 
C 25515 


< 


Radolfzell 
C 15967 


OF ai © 


Sempach 
813713 


Asio otus 


Radolfzell O 
C 3182 


ar 
Corvus frugilegus 
Moskwa O 
E 490877 

JE 
Moskwa © 
D 449716 

— 
Moskwa ©) 
E 487580 

AL 
Moskwa O 
E 560009 

a 
Praha * 
D 33457 

+ 


Eckerö, Midfjärsbadan, Finland 
60°12’ 19°25’ 

Tiszastily 

46523220225 


Gunnarstenarna, Osmo, Södermanland, 


58°47’ 18°02’ Sweden 
Möriczhely 


46°24’ 16°59’ 


Zeiselmauer, Austria 

48°20’ 16°11’ 

Nagylözs 

47934" 169477 

Bystre, Brno, Czecho-Slovakia 
47"497 17°37’ 

Val 

47°21’ 18°40’ 

Niederfrohna, Sachsen, Germany 
50°54’ 12°44’ 

Fityehaz 

46°23’ 16°54’ 

Niederhasli, Switzerland 
47°29’ 08°29’ 

Kocs 

47°36’ 18°13’ 

Kisbér 

47°30’ 18°02’ 


Mosontarcsa(= Andau), Austria 
47°47’ 17°03’ 

Kapuvar, Tözeggyärimajor 
47°41’ 16°58’ 


Shihlovo, Riazan, USSR 
54°20’ 40°50’ 

Felpec 

47°32’ 17°36’ 


Kursk, Centralno-Chiernozyomni Zap. 


51°40’ 36°10’ USSR 
Tüskevär 
47°07’ 17°19/ 


Shilovo, Riazan, USSR 
54°19’ 40°53’ 
Gy6r—Likées 
47°43’ 17°40’ 


Selesni, Tambov, USSR 
52°50’ 41°10’ 
Tiszaeszlar 

48°04’ 21°27’ 


Pardubice, Czecho-Slovakia 
50°03’ 15°49’ 

Adony 

47°07’ 18°52’ 


24. VI. 1962. 

G. Nordström 
29. VIII. 1962. 
Horväth Lajos 


29. VI. 1963. 

S. Osterlof 

3. IX. 1963. 
Peresztegi László 


24. VI. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
22. III. 1961. 
Smuk Antal 


20. VII. 1961. 
Ing. O. Kadlec 
27. IX. 1962. 
Községi Tanács 


3. VII. 1957. 
Dr. R. Kuhk 
5. I. 1963. 

Matus István 


4. VI. 1961. 

Dr. A. Schifferli 

19. II. 1963. 

Lantai Sandor 

10. III. 1963. 

Dr. Oltvanyi Zoltan 


24. V. 1958. 
Dr. R. Kuhk 
7. ÍV. 1959. 
Király Iván 


25. V. 1959. 

T. P. Shevareva 
10. I. 1960. 
Füzessy János 


11. VI. 1958. 

T. P. Shevareva 
7. III. 1960. 
Fáncsi Géza 


1. VI. 1958. 

T. P. Shevareva 
10. XII. 1960. 
Nagy Imre 


—. VI. 1959. 
T. P. Shevareva 
26. II. 1961. 
Juhäsz Dezsö 


22. II. 1960. 
Ing. O. Kadlec 
1. I. 1962. 
Thurzó Györgyi 


159 


Moskwa © 
K 13032 

a 
Moskwa O 
E 351440 

SI 
Parus maior 
Moskwa O 
X 762928 

ae 
Panurus biarmicus 
Radolfzell * 
H 298019 Vv 

Vv 

Vv 

Le 
Radolfzell * 
H 341783 

SE 
Radolfzell * 
H 611167 

Spe 
Radolfzell 
H 663158 

Vv 


Radolfzell * 
H 663049 


Radolfzell + 
H 499756 


Radolfzell * 
H 746997 


Radolfzell * 
H 499712 


Radolfzell * 
H 746511 


160 


Chilovo, Riazan, USSR 
54°19’ 40°53’ 
Miskole—Zsolca 
48°07’ 20°46’ 
Belgorod, USSR 
50352302352 

Szony 

47°44’ 18°10’ 


Serpuhov, Moskwa, USSR 


Kirälyhalma(= Backi Vinograd), 


46°12’ 19°47’ Jugoslavia 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
Nezsider(= Neusiedel) 
Nezsider(= Neusiedel) 
Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47"57" 16951" 

Szeged—Fehért6 

46°20’ 20°05’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Szeged—Fehért6 

46°20’ 20°05’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57 16°51’ 

Szeged—Fehértò 

46°20’ 20°05’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 


46°05’ 19°51’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 


30. V. 1958. 

T. P. Shevareva 
1. II. 1962. 
Petranyi László 


—. VI. 1960. 
T. P. Shevareva 
18. III. 1962. 
Szeki Läszlö 


30. V. 1959. 
T. P. Shevareva 
—. V. 1960. 
Mikuska Jözsef 


12. VIII. 1956. 

7. X. 1956. 

27. X. 1956. 

13. X. 1957. 

Dr. R. Kuhk 
7.II. 1960. 

Dr. Beretzk Péter 


9. XI. 1958. 

Dr. R. Kuhk 

10. II. 1960. 

Dr. Beretzk Péter 


24.IX. 1960. 

Dr. R. Kuhk 

8. I. 1961. 

Dr. Beretzk Péter 


30. IX. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
23. I. 1963. 
Mikuska Jézsef 


28. IX. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
24. I. 1963. 


Mikuska Jézsef 
1. XI. 1961. 
Dr. R. Kubk 
30. I. 1963. 
Mikuska Jözsef 


6. VIII. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
30. I. 1963. 
Mikuska Jézsef 


17. IX. 1961. 
Dr. R. Kuhk 
2. II. 1963. 
Mikuska Jözsef 


30. V. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
2. II. 1963. 
Mikuska Jözsef 


Radolfzell O 
H 749580 


Radolfzell © 
H 746581 


Radolfzell ©) 
H 746693 


Radolfzell O 
H 747032 
Vv 


Remiz pendulinus 


Radolfzell * 
H 610568 


Sylvia borin 


Stockholm * 
220123 


+ 
Muscicapa hypoleuca 
Moskwa . ©) 
Y 125606 

+ 
Bombyeilla garrulus 
Moskwa * 
F 807509 

V 
Helsinki : * 
A 155840 

+ 
Varsovia > 
F 259385 

Vv 
Varsovia * 
F 259387 

V 


Sturnus vulgaris 

Paris 

GC 2270 
+ 


11 Aquila 1964 —65 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 

Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 


Nezsider(= Neusiedel), Austria 
47°57’ 16°51’ 

Ludas, Jugoslavia 

46°05’ 19°51’ 


Capri, Italy 
40°33’ 14°15’ 
Fürged 
46°43’ 18°18’ 


Mordovsi Zapovednik, Mordovian 
54°42’ 43°10’ ASSR, USSR 
Budapest 

47°29’ 19°02’ 


Ventes Ragas, Lith. SR 
55°21’ 21°13’ 

Budapest (Varosliget) 
47°31’ 19°06’ 

Oulu, Tuira, Finland 

65°02’ 25°28’ 

Vác 

47°47’ 19°08’ 

Stary Sacz, Krakow, Poland 
49°33’ 20°36’ 

Budapest (Värosliget) 
47°31’ 19°06’ 

Stary Sacz, Krakow, Poland 
49°33’ 20°36’ 

Budapest (Városliget) 
47°31’ 19°06’ 


Enfidaville, Tunis 
36°03’ 10°27’ 


Nagybanya(= Baia Mare), Rumania 


47°38’ 23°35’ 


25. VI. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
2. II. 1963. 
Mikuska Jözsef 


25. VI. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
2. II. 1963. 
Mikuska Jözsef 


30. VII. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
2. II. 1963. 
Mikuska Jözsef 


21. VIII. 1962. 
Dr. R. Kuhk 
7. II. 1963. 
Mikuska Jözsef 


23. VII. 1960. 
Dr. R. Kubk 
28. I. 1961. 
Mikuska Jézsef 


13. V. 1960. 
Sten Osterlòf 
24. V. 1961. 


Dorfmeister Mätyäsne 


24. VI. 1961. 

T. P. Shevareva 
12. V. 1962. 
Karvaly Geza 


31. X. 1961. 

T. P. Shevareva 
22. XI. 1961. 
Csöka Lajos 


LEXI 1961. 
G. Norström 
18. II. 1962. 
Koväcs Andräs 


3. XII. 1961. 
J. B. Szezepski 
23. II. 1962. 
Csöka Lajos 


3. XII. 1961. 
J. B. Szezepski 
27. II. 1962. 
Rozsnyai Tibor 


26. II. 1957. 
R. D. Etchecopar 
26. V. 1958. 

I. I. Catuneanu 


Bologna * 
Ana G 52218 
52224 

an 
Bologna * 
F 35194 

ae 
Bologna * 
G 63942 

AB 
Bologna * 
Ana 691628 

ne 
Bologna * 
G 64282 

NE 
Bologna * 
Ana 691159 

2 
Varsovia O 
F 505755 

ae 


Passer montanus 


Praha © 
Z 253369 

+ 
Radolfzell x 
H 764704 

am 
Carduelis earduelis 
Praha * 
M 401136 

+ 
Praha * 
M 371263 

| 
Carduelis spinus 
Moskwa * 
Y 113789 

= 


162 


Numana, Ancona, Italy 


43°30’ 13°37’ 
Szegvar 
46°30’ 20°10’ 


Rimini, Forli, Italy 


Zalaegerszeg 

46°51’ 16°51’ 

Numana, Ancona, Italy 
43°30’ 13°37’ 
Somogyviszlé 

46°05’ 17°46’ 

Numana, Ancona, Italy 
43°30’ 23°37’ 

Kémpée 

46°28’ 19°52’ 

Marcelli di Numana, Ancona, Italy 


Csokonyavisonta 
46°04’ 17°27’ 


Marcelli di Numana, Ancona, Italy 


Dunafalva 
46°05’ 18°47’ 


Nowy Targ, Krakow, Poland 
49°28’ 20°00’ 

Magyarkeszi 

46°45’ 18°14’ 


Lednice, Breclav, Czecho-Slovakia 
48°48’ 16°49’ 

Albertirsa 

ALTO? USB 


Marchegg, N. Ostr., Austria 
48°17’ 16°55’ 
Alsönemesapäti 

46°51’ 16°56’ 


Ostrava, Czecho-Slovakia 
49°44’ 18°20’ 

Budapest 

47°30’ 19°08’ 


Poruba, Ostrava, Czecho-Slovakia 
49°50’ 18°10’ 

Budapest 

47°30’ 19°03’ 


Rybachii, Kalinin, USSR 
55°11’ 20°49’ 

Budapest (Szabadsäghegy) 
47°31’ 18°57’ 


16. XI. 1958. 


Prof. Dott. A. Toschi 
16. I. 1960. 

Bihari József 

27. III. 1959. 

Prof. Dott. A. Toschi 
9. IV. 1960. - 

Medve Anny 


31. III. 1960.- 

Prof. Dott. A. Toschi 
31. V. 1960. 

Peti Sandor 


8. X. 1959. 

Prof. Dott. A. Toschi 
2. X. 1960. 
A. Molnár Péter 


22. II. 1960. 

Prof. Dott. A. Toschi 
16. V. 1961. 

Mariän Jözsef 


24. III. 1959. 

Prof. Dott. A. Toschi 
24. VI. 1961. 

Dekäny Jözsef 


20..V. 1961. 

J. B. Szezepski 
17. III. 1962. 
Szalavári Árpád 


1. X21968. 
Ing. O. Kadlec 
3.%021961. 


Gyôrfy Hunor 


4. X. 1962. 

Dr. R. Kuhk 
27. XII. 1962. 
Benkovich Elek 


17. X. 1960. 
Ing. O. Kadlec 
30. X. 1960. 
Hegediis Pal 


4. XI. 1959. 
Ing. O. Kadlec 
28. X. 1962. 
Papp Vilmos 


24.IX. 1960. 

T. P. Shevareva 
26. XI. 1961. 
Grof Istvan 


Radolfzell * 


H 605351 

JE 
Carduelis cannabina 
Varsovia * 
H 25024 

+ 
Pyrrhula pyrrhula 
Helsinki * 
K 40697 

V 


Fringilla montifringilla 
* Pecky, Kolin, Czecho-Slovakia 


Praha 
M 354320 


Radolfzell * 
H 275595 


Hd 


Salzburg, Lehen, Austria 


Salgétarjän 
48°06’ 19°48’ 


Wieliczka, Krakow, Poland 
49°59’ 20°04’ 
Käposztäsmegyer 

47°33’ 19°05’ 


Espoo, Westerd, Finland 
60°10’ 24°50’ 

Pestimre 

47°24’ 19°12’ 


50°05’ 15°01’ 
Gyöngyös 
47°47’ 19°55’ 


Harthausen, Speyr, Rhein- Pfalz, 
Germany 


49°18’ 08°21’ 
Zagyvapalfalva 
48°04’ 19°47’ 


13. I. 1961. 

Dr. Kuhk 

28. XII. 1961. 

Dr. Ruzsik Mihäly 


3. X. 1961. 

P. Kozlowski 
26. XI. 1961. 
Papp Vilmos 


4. IV. 1959. 
G. Nordström 
15. XT, 1959. 
Baläzs Ferene 


20. III. 1960. 
Ing. O. Kadlec 
26. I. 1963. 
Mikéta Dénes 


16. II. 1956. 
Dr. R. Kuhk 
4. II. 1963. 
Fülöp Päl 


163 


A HAVASI LILE VONULASA EUROPABAN 


Dr. Sterbetz Istvan 


A havasi lile (Charadrius morinellus L.) elterjedésének és szaporodäs-biolögiäjänak 
kiterjedt irodalma van, ugyanakkor vonuläsäröl még szükösek az ismereteink. Altalä- 
ban ritkasagnak tartjak és a véletlennel magyarazzak alkalmi megkerüleseit. Okät az 
euröpai populäciök kis egyedszamaban, és a vonulök nehéz megfigyelhetösegeben ke- 
reshetjük. 

1959-ben megjelent tanulmänyomban kárpát-medencei viszonylatban foglaltam. ösz- 
sze e fajelöforduläsiadatait. Az itt felvetett kérdések azonban megkívánják. a kiterjed- 
tebb vizsgálatot. Az alant felsorolt forrásmunkák feldolgozásából kitűnt, hogy Európa 
természetes tájegységeiről ez ideig a Kárpát-medence szólgáltatta a legtöbb adatot, 
és Alföldünk sajátós biotóp viszonyai is indokolttá teszik, hogy Magyarország legyen 
kiindulópontja a kontinensünkön végbemenő vonulás vizsgálatának. 

Következtetéseimhez nemzetközi viszonylatban 526 adat áll rendelkezésemre, sze- 
mélyesen 42 alkalommal figyeltem. meg havasi lilét. Irodalmi felsorolásomból a Kárpát- 
medencére vonatkozó forrásmunkák részletezését helytakarékosság miatt mellőzöm, 
mivel azok idézett, 1959. évi munkámban összefoglalva szerepelnek. Köszönetetmondok 
még HÜTTLER BÉLA kollégámnak, ki megfigyeléseinek és gyomortartalom-anyagának 
átengedésével nagyban elősegítette munkám teljesebbé tételét. 


Az egybegyűlt adatok statisztikájából kitűnik, hogy a havasi lile vonu- 
lásában a keskeny útvonal és a széles front forma egyaránt megállapít- 
ható. TUGARINOV (1931) a Csukcs félszigetről és Dél-Szibéria alpi zónáiból 
mintegy 12 000 km-en at , Zugstrassén" írja le az. Afrika felé tartó vonu- 
lást. Rendszeres és viszonylag dinamikus forgalom képét látjuk: 1. Dániá- 
tól kezdődően a holland — belga litorális zónában, 2. a magyar Alföld — 
dalmát tengerpart klasszikus vonalán és 3. az ukrajnai— dobrudzsai 
steppe- régióban. Ezekben a sávokban magános egyedek mellett gyakran 
jelennek meg népes, nemritkán 50 — 80 db-ot számláló csapatok is. Ugyan- 
akkor a kontinens egész szélességében, Franciaország, Svájc, Németország 
és a Balkán belső térségében is folyamatosan kimutathatjuk a hol itt, 
hol ott megjelenő, néhány főnyi kis csapatokat vagy magános madarakat. 

A. szétszórt adatok mennyisége meghaladja a véletlen fogalmát, és a 
,Zugstrasse" mellett a széles front forma fennállását is igazolja. E kettős- 
ség okára a tengerparti mélyföldek, a kontinentális steppék, vagy fél- 
sivatagok vonzerejével szemben a havasi lile költőterületének elnyújtott- 
sága ad magyarázatot. 

Gyűrűzési eredmények alapján az alábbi útvonal ismereteink vannak : 
A. lappföldi Klipisjárvi környékén 1937. VII. 27-én jelölt madár XI. 21-én 
Dalmáciában, Kozlovacnál került kézre (FIEDLER, 1938). A Hardanger- 


Za 27 


öbölben 1952 nyarán gyűrűzött . fiatalokból egy szeptemberi példány 


165 


Hollandiäban, Limburg mellett, egy pedig X. 19-én az algériai Oranban 
került meg (KUHK, 1955). 1960. VII. 8-4n Finnországban, Kuikappää-nél 
jelölt havasi lile ütja oktöberben Szevasztopolnäl ért véget (NORDSTRÖM, 
1960). 

E néhány adat azonban még nem meríti ki az egyes populációk ütir4- 
nyänak kérdését. Anglia delkeleti partvonalän kis forgalmi ütvonalat 
rajzolnak meg az adatok, de az észlelt mennyiségek nem elegendök annak 
az eldöntésére, hogy itt kizárólag skóciai feszkelök vonulnak-e, vagy 
Skandinävia felöl is érkeznek csapatok. A belga—francia partok mentén 
és a gyér adatszolgältatäst nyújtó Spanyolországban a brit és lappfoldi 
madarak mar bizonyära keveredve haladnak toväbb. 

A gyürüzési eredmények szerencsésen kijelölik a skandinäviai havasi . 
lilek atlanti partvonalat követő, Közép-Európát átszelő és Lengyelorszä- 
gon—Ukrajnan ät vezetö härmas iränyät. Ugyanakkor semmi bizonyite- 
kunk nines még arról, hogy a Szovjetunió tundräi felől Közep-Euröpän 
at vezet-e vonulási ut. Az európai relictum költöhelyek néhány párra 
tehető kis populációinak útjai még szintén teljesen ismeretlenek. 

Megfigyeléseim során feltűnt, hogy az átvonulók milyen erősen ragasz- 
kodnak megszokott állomáshelyeikhez. A Duna — Tisza közi Ürbőn és a 
tiszántúli kardoskúti Fehértavon nagy kiterjedésű, látszólag homogén 
biotópot nyújtó Festucetum steppén alig néhány hektárnyi kis terület- 
foltokon évről évre ugyanazon a helyen következetesen megtalálom pihenő 
csapataikat. 

A vonulásidő alakulása egyrészt a rövidre szabott szaporodási periódus- 
nak, másrészt a közel eső telelőterületek csekély mélységi kiterjedésének 
a következménye. Eltekintve az egyetlen abesszíniai (SCLATER, 1924) és 
szórványos Canari-szigeti (POLATZEK, 1909, BANNERMAN, 1919) megkerü- 
lésektől, a havasi lilék telelése a Közel-Kelet északi szegélyén és Észak- 
Afrika partvidékén megy végbe. Alkalmi európai telelésére a Kercs- 
félsziget (FRANK, 1950) és Görögország (REISER, 1905, RAINES, 1962) szol- 
gáltatott adatot. JORDANS (1933) szórványos spanyolországi telelését nem 
tartja kizártnak. Malta és Ciprus ezzel szemben már az állandó telelő- 
zónába tartozik (DEspor, 1917, GIBB, 1951, BANNERMAN, 1958). Január 
végétől március végéig tart a telelőhelyek kiürítése, és a felvonulók május 
végétől június közepéig foglalják el a költőhelyeket. Az osztrák Alpok 
zirbitzkogeli költőhelyén már április közepén is megfigyeltek hazaérkezett 
madarat (FRANKE, 1952, GUICHARD, 1956, KozLowA, 1961, H. DE BALSAC- 
Mayaup, 1962). 

. A tanulmányomban felhasznált, dátummal is rendelkező adatok alapján 
az alábbiak szerint oszlik meg a vonulás kulminációja: Márciusban Dél- 
Oroszország és a Dalmát tengerpart a legforgalmasabb, de már a magyar 
Alföldön is több ízben megjelentek az első hírnökök. A tavaszi mozgalom 
áprilisban tetőzik. Ebben az időszakban a 40—50° északi szélesség kiter- 
jedt sávjában az adatok dinamikus vonulás képét tükrözik, majd május- 
ban a németelföldi és főképp dániai partokra tolódik át a zöm, de még 
Magyarországon is ismétlődve figyeltünk meg elkésett példányokat. Az 
augusztusi visszaindulás Hollandiában, Németországban és Magyarorszá- 
gon mutatkozott meg leginkább. Szeptemberben már Európa teljes széles- 


166 


ségében megjelennek a havasi lilék. Az előfordulási esetek számában és 
az észlelt mennyiségekben egyarant nemzetk6zi viszonylatban kiemelke- 
döen ez a honap adja a legmagasabb értékeket. Oktöber még szintén 
mozgalmas, de ekkor mar a nyugati ütvonal forgalma csökkenöben van 
és inkabb a keleti steppei biotöpok szerepe feltünö. Novemberben egyre 
jobban a délkeleti oldal jut előtérbe és a néhány decemberi németalföldi, 
svájci, magyarországi megkerülés már valószínűleg rendellenességnek 
tekinthető. 

Megfigyeléseim során a vonulások ritmusát is igyekeztem rögzíteni. 
A legkülönbözőbb biotópokon észlelt madarak tartózkodási ideje, visel- 
kedése, az egyes biotóptípusok évenkénti látogatottsága rámutatott arra, 
hogy a havasi lile általában gyors vonuló, és csak sajátos ökológiai igé- 
nyeinek megfelelő területen tart megszakításokat. A különböző mező- 
gazdasági kultúrbiotópok alkalmi megszálló helyeit mindig csak rövid 
pihenőre, gyors táplálékfelvételre használták, ezzel szemben a nagy kiter- 
jedésű, zavartalan szikes pusztákon, Festucetum és Camphorosmetum- 
félsivatagokon nem egyszer több heti időtartamra is elakadnak az őszi 
vonulók. Tavasszal természetesen mindegyik biotópon gyors ütemben zaj- 
lik le a vonulás. 

Több ízben figyeltem meg frissen érkező csapatokat. Gyakran rende- 
ződnek V, vagy félkör alakba, de nem tartják huzamosabb ideig a kötött 
formákat, és a sor ismétlődve kavargó tömeggé alakul. Éjjeli vonulást 
1963. X. 13-án a kardoskúti Fehértavon, és ugyanez év XII. 1-én Ürbőn 
tapasztaltam. Éjjel vonuló havasi lilére még WEIGOLD (1910) és HAGEN 
. (1910) közölnek adatokat. 

A magyar pusztákon június—júliusban kóborló példányokat még nász- 
ruhában találtam. Augusztus végén már az adult egyedek is átvedlettek. 
Tavasszal szintén nyugalmi tollazatban érkeznek hozzánk az elsők, és 
. csak későn, április végén jelennek meg a színesek. A kora őszi csapatok 
a kirepítés után is összetartó családok társulásai. Az ősszel látott magános 
. példányok többnyire fiatalok. 

Az egyéb madárfajokban is bővelkedő szikes pusztáinkon havasi lilét 
vonulás közben más madarakhoz csatlakozva soha nem láttam. A táplál- 
kozó területen leszállva, vagy felriasztottak kavargásában elvegyülve 
ellenben átmenetileg találtam más fajokkal. Ilyen körülmények között a 
Charadrius apricarius, Squatarola. squatarola, Vanellus vanellus, Philoma- 
chus pugnax, Numenius arquatus, Numenius phaeopus, Larus ridibundus, 
Corvus frugilegus, Alauda arvensis, Calandrella brachydactyla, Sturnus vul- 
garis és Plectrophaenax nivalis társaságában láttam. A felsoroltak közül 
nehänyat az irodalom is megemlit. Ezenkivül Kist (1955) a Tringites sub- 
ruficollist és WEIGOLD (1911) a Turdus pilarist is a csatlakozö fajokhoz 
sorolja. NAUMANN (1896) a Falco peregrinust, Falco subbuteot, Falco aesa- 
lont és Accipiter gentilist tartja a havasi lile ellensegenek. Két alkalommal 
figyeltem meg a Falco peregrinus eredményes vadaszatat. HUTTLER (sze- 
mélyes közlés) Urb6n májusi rékalyuk előtt találta egy näszruhäs havasi 
lile maradvänyait. 

Az irodalomban valamennyi szerzö kiemeli e faj sajatos biotöp igenyet, 
az alacsony, gyér növenyzetü szäraz rétet vagy elhanyagolt mezögazda- 


167 


21. ábra. Havasi lilék rendszeres állomáshelye a kardosküti Fehértavon 


Abb. 21. Regelmässiges Standort des Mornells (Charadrius morinellus L.) bei Kardoskut 
(Photo: Dr. I. Sterbetz) 


22. ábra. Jellegzetes havasi lile (Charadrius morinellus L.) habitat Kardoskuton 


Abb. 22. Charakteristisches Habitat des Mornells bei Kardoskut 
(Photo: Dr. I. Sterbetz) 


168 


sági kultúrák hasonló jellegű területeit. Megfigyeléseim során a következő 
helyeken találtam: Teljesen száraz vagy vízerekkel tarkázott Festucetum 
és Camphorosmetum steppe, szikes félsivatag, vízállásos, puha talajú, 
frissen felszántott rét, Íriss és régi traktorszántás, búza, kukorica, rizs- 
tarló, folyóártéri erdőirtás, aszfaltsimára hengerelt, frissen vetett cukor- 
repa-föld. Eszleléseim zöme a karakterbiotópoknak tekinthető ősrétek 
ritka, rövidfüvű vegetációjához fűződik, és valamennyi kultúrbiotópot 
ilyen természetű, ember nemjárta, zavartalan steppék közé ékelve, vagy 
azok közvetlen szomszédságában találtam. Kétségtelen, hogy a tágas, ter- 
mészetes élőhely csábítja az átvonuló csapatokat. 

A táplálékkeresést célzó, legtöbb megfigyelésem száraz rétekhez fűződik, 
de ismételten láttam a száraz és nedves területek közötti válogatás esélye 
mellett is sekély vízben keresgélő madarakat. Feltűnő volt azonban, hogy 
a havasi lile itt sem fúr le csőrével az iszapba, mint a többi parti madarak, 
hanem csak a víz és sár felszínéről szedeget. RITTINGHAUS (1962) svéd- 
országi költőhelyeken kialakult véleménye szerint a havasi lile nedves 
területen csak kényszerből táplálkozik. Tundrai költőhelyén fő tápláléká- 
nak mondja a szúnyogot. 

Magyar alföldi gyűjtőhelyekről 17 gyomor vizsgálatára volt lehetősé- 
gem (6. táblázat). A sorszám szerint táblázatba foglalt gyomrok adatai: 

1— 6. Ürbő, 1962. IX. 30. Festucetum steppe."7 — 10. Ürbő, 1962. X. 7. 
Festucetum steppével övezett, kiszáradt szántás. 11. Pálmatér, 1942. IV. 7. 
Cukorrépa vetés. Elhengerelt, növénymentes, sík terület. 12—13. Nagy- 
szénás, 1942. VIII. 19. Kiszáradt, homokos tófenék, mellette erősen gazos, 
ritkás kukoricás. A gyűjtött madarak egyike a kukoricásból, másik a 
tófenékről kelt. 14. Biharugra, 1951. IX. 7. Camphorosmetum. 15 — 17. 
Hortobágy, 1955. V. 9. Festucetum steppe. 

A felsorolt tápláléknemeken kívül még az Opatrum sabulosum, Psali- 
dium maxillosum, Harpalus, Staphilinus, Forficula, Aphodius, Bembidion, 
Silpha, Elater, Dorcadion, Timarcha, Otiorrchynchus, Cleonus, Tipulidae, 


6. tablazat 


120 2003054005926 7 7096852.9,7102.715122.195147157 162 417 

Bothynoderes 9 

Agriotes 2 

Zabrus 2 3 
Gryllus 1 1 
‘ Carabus 1 

Chitin törmelek a EXC O A x x 

Lithoglypus 1 

Csigahéj törmelek - x 
Lumbricus l 

Graminea pep x 

Növenyi pép : x 

Gyommag örlemeny RER 
Kavics re 3 

Homok SE ee 


16,97 


Othous niger, Cledeobia moldavia, Helix, Planorbis, Mytilus, Empetrum 
nigrum et rubrum termése, Geum montanum fiatal levelei és gabona- 
szemek, steppei fimagvak fogyasztasat sorolja fel az irodalom (NAUMANN, 
1896, JOURDAIN in WITHERBY, 1948, GLADKOW in DEMENTIEW, 1951, 
KISTJAKINSKIJ, 1957, KozLowA, 1961). 

A szikeseinken huzamosan elidözö csapatok rendszerint kiszäradt marha- 
nyomokban, fücsomök, zsombekok tövében éjjeleznek. Reggelenként egér- 
szerű, gyors futással, vagy kisebb-nagyobb távolságokra elrepülve indul- 
nak táplálék után. A rövid füvű, áttekinthető legelőkön egymástól messze 
szétszóródva keresgélnek. Szántó traktort közvetlen közelről követő, és 
gilisztát zsákmányoló madarat is sikerült megfigyelnem. Meleg őszi napo- 
kon jellegzetes szokásuk a napozás. Hasra fekve vagy oldalt fordulva 
szárnyukat széttárják, lábaikat messze elnyújtják és távolról csak nagy 
szemük csillogása árulja el ilyenkor a jó mimikrijű madarat. Meleg időben 
szívesen fürdenek a sekély vizek szélein. Néhány esetben porfürdőzését is 
tapasztaltam. Veszély közeledtére helyben meglapulnak, vagy szakaszos, 
gyors futással távolodnak az ember elől. Közismert szelídségüket nem 
mindig tapasztaltam. Volt olyan esetem, amikor órákat töltöttem a körü- 
löttem 8—10 m-re zavartalanul bogarászó csapat közelében, de gyakran 
találtam rendkívül vad, még lőtávolba sem közelíthető madarakat. Ellent- 
mondó viselkedésükre ném találtam magyarázatot. : 

A. szikeseinken átvonuló három nagy lile faj között a Charadrius apri- 
caria tűri legjobban az időjárás viszontagságait. E fajt még decemberben 
is gyakran figyeljük meg Magyarországon, ugyanakkor a Sguatarola sgua- 
tarola és Charadrius morinellus a, hirtelen hőmérsékletváltozások, tartós 
esőzések, északi szélfúvás kellemetlenkedésére hamarosan továbbvonul. 
Tavasszal is csak tartós felmelegedés esetén tapasztaltam e két utóbbi 
fajnál korai megjelenést. 

Fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a havasi lile Európa 
teljes szélességében rendszeresen átvonul. Kétségtelen, hogy sajátos bio- 
tópigénye miatt megfigyelésének esélye nagyon különböző. Általános 
ritkaságként való jellemzése azonban nem lehet helytálló, mivel ökológiá- 
jának ismeretében átmenő csapataikat rendszeresen megtalálhatjuk vonu- 
lásuk megszokott állomáshelyein. - 


Irodalom — Literature 


Alléon, A. (1886) Les oiseaux dans la Dobrodja et la Bulgarie. Ornis o. 416 — 417. 

Bannerman, D. H. Bannerman, M. (1958) Birds of Cyprus. London. pp. 317. 

Bannerman, D, H. (1919) Birds of the Canary Islands. The Ibis. p. 750 — 751. 

Batschi, Gy. (1908, 1909) Ankunft der Vögel in Braila in Rumänien. Aquila. p. 328. 313. 

Beress, J. (1960) Ornithological Observations in the Marmaros. Aquila. p. 262. 

Bernis, F. (1954) Prontuario de la avifauna Espanola. Ardeola dec. Vol. I. p. 35. 

Blaszyk, P. (1939) Zum Herbstzug des Goldregenpfeifers und Mornellregenpfeifer 
der östlichen Kurmark. Orn. Monatsbericht 47. Nr. 3. V/VI. p. 71 —73. 

Blume, A. C. (1959) Observations of rare Danish Birds. Dansk. Orn. For. Tidskr. p. 
20 — 30. 

Blume, A. C. (1946) Pomeransfugle in Flok paa Efteraarstraek. Dansk. Orn. For. 
Tidskr. p. 153. | 

Bournonville, D. (1953) Breves Communications korte Meddedlingen. Le Gerfaut Fasc. 
II — III. p. 287. 


170 


Boutinot, S. (1955) Faune Ornithologique de Vernandois. L’Oiseau et la Revue Fran- 
caise, d’Ornithologie No. 4. p. 284. 

Bonomi, A. (1896) Bemerkenswerte Vogelarten des Trentino 1890 — 1895. Orn. Jahrb. 
. 190. : 

ng A. (1950) Notes de Ornitologia Ravennate anni 1948 e 49. Riv, Ital. Orn. 
Nr. 2. p. 58 — 59. ; 

Carlo, E. (1947) Osservationi Ornithologiche sul Lago di Campostolo. Riv. Ital. di Orn. 
No. 2. p. 72. i 

Cerny, W. (1938) Vzacné Zastrely. Sylvia Nr. 4. p. 72. 

Cocu, G. (1933) Captures d’Oiseaux rien communs en Baie de Somme. L’oiseau et la 
Revue Frangaise. p. 91. 

Corainville, ©. (1931) Capture d" un Pluvier guignard. L’Oiseauet la Revue Française. 
No. 10 — 12. p. 723. 

Dalla Torre-Tschuschi, V. (1884, 1888, 1890, 1896) III, IV, VI, Jahresbericht Com. für. 
Orn. Beobachtungstationen in Oesterreich-Ungarn. Wien. p. 286, 245, 378, 305. 

Delmée, E.(1951, 1954) Brèves Communications Korte Mededlingen. Le Gerfaut, p.81, 68. 

Dementiew, P. G., Gladkov (1951) Ptici Sovjetskogo Sojuza III. Moskva, pp. 51 — 56. 

Despott, G. (1917) Ornithology of Malta. The Ibis. p. 505. 

Dombrowsky, R. (1912) Ornis Romaniae. Bukarest. pp. 732. _ 

Dombrowsky, B. (1913) Beiträge zur Kenntnis der Vögel von Kochlis. Travaux de la 
Soc. Orn. de Kief. Kiev. p. 48. 

Douaud, P. J. (1949 —50) Notes sur les oiseaux de l’estoare de la Loire. Alauda. No. 1. 
p. 27. 

Drost, R. (1934) Phaenologia. Vogelzug. Nr. 5. p. 99. 

Dupond, Ch. (1946) Observations particuliéres. Le Gerfaut Fasc. IV. p. 244 — 245. 

Eagle, W. (1899) Birds observed in Ushant. The Ibis. p. 265. 

Fiedler, H. (1938) Erster Fernfund eines beringten Mornell-Regenpfeifer. Der Vogelzug. 
9.1. p. 35. 

Floericke, K. (1925) Der Mornellregenpfeiferin Württemberg. Mitt. über die Vogelwelt. 
H.4.p. 137. | 

Fontaine, V. (1946) Ringmärkingar av Flyttoglar. Göteborgs Nat. Hist. Mus. ring- 
mark. p. 99. 

Frank, F. (1950) Die Vögel von Opuk. Bonner Zool. Beitr. H. 1—2. p. 145 — 214. 

Franke, H. (1952) Unser Mornellregenpfeifer. Vogelkundliche Nachrichten aus Oster- 
reich. 

Frieling, F. (1960) Besonderheiten am Stausee. Beitr. z. Vogelkunde Nr. 7. p. 22. 

Führer, L. (1901) Beiträge zur Ornis Montenegros etc. Orn. Jahrbuch. p. 75. 

Gätke, H. (1891) Die Vogelwarte Helgoland. Braunschweig. pp. 489. 

Gengler, J. (1925) Die Vogelwelt Mittelfrankens. Verh. der Orn. Gesellsch. in Bayern. 

Gerber, R. (1952) Bemerkenswerte Vogelarten in Nordwestsachsen. Die Vogelwelt. H. 1. 
p. 20 — 24. 

Gibb, J. (1951) The Birds of the Maltese Islands. The Ibis No. 1. p. 121. 

Glegg, W, E. (1932) Les Oiseaux de l’île de la Camargue. L’oiseau et la Revue Francaise. 
No. 2. p. 321. à 

Glegg, W. E. (1943) The Birds of l’Ile de la Camargue. The Ibis. p. 304. 

Glutz, W. (1963) Limicolenzug durch die Schweiz. Der Orn. Beobachter 3/3 p. 100 — 101. 

Grote, H. Uebersicht des Vogelzuges in Ascania Nova. Orn. Jahrbuch. N. 1 —2. p. 66. 

Guichard, K. (1956) Observation Wintering Birds near Tripoli, Libia. The Ibis. No. 2. 
p- 313. 

Hachler, E. (1958) Zajmavesi Pazorovani Z Lednicka. Sylvia. p. 218. 

Hagen, W. (1910) Der Vogelzug bei Lübeck. Journal f. Orn. H.1. p. 160. 171. 

Hagenfeldt, W. (1907) Zugdaten zur Vogelwelt der Insel Sylt. Journal f. Orn. p. 317. 

Hagerup, A. (1910—11, 1911 — 12) Meddeldser fra de Danske Orn. Stationer for 1910. 
Dansk Orn. Foren. Tidskr. p. 162, 167. 

Hansen, H. W. (1943) Sjaeldin danske Fugle i Privatsamlinger. Dansk. Orn. Foren. 
Tidskr. p. 185. 

H. de Li Mayand, W. (1962) Oiseaux du Nord Ouest de L’Afrique. Paris. pp. 120. 

en. P. (1951) Bijdrage tot de studie van de Vogels van oost Brabant. Le Gerfaut 

282 


Heyder, R. (1952) Die Vögel des Landes Sachsen. Leipzig. pp. 362, 363. 


171 


Heyder, R. (1962) Nachtrage zur sächsischen Vogelfauna. Beitr. zur Vogelk. Nr. 8. p. 89. 

Ingram, ©. (1962) Ouessant Ornithologye. The Ibis. p. 265. 

Jadot, P. (1939) Observations particulieres. Le Gerfaut. p. 174. 

Jenkis, D—Nisbet C. (1954) Fluzletraekket ved Blovandshuk september 1954. Dansk. 
Orn. Foren. Tidd. p. 149 — 181. 

Jordans, A. (1933) Ubereinige Vogelrassen der Nord-Pyrenäen. Anzeiger Ornith. Gesell- 
schaft Bayern. II. p. 265. 

Junge, G. (1954, 1955) Waarnemmingen van broedvogels en trekvogels. Ardea. p. 323, 
256. 

Kist, J. (1961) Verslag van de vergadering van de Afeleling Club van Nederlands vogel- 
kundigen gehanden in ”irtis, te Amsterdam op. 13 nov. 1960. Limosa. p. 283. 

Kist, J. (1955) De Blonde Ruiter Tringites subruficollis nieuve soort voor Nederland. 
Limosa. No. 3 — 4. p. 61. 

Kistjakinskij, O. B. (1957) Fauna Ukrajna. Kiev. pp. 163. 

Kjaer, Th. (1931 — 34) Pomeransfugel. Dansk. Orn. Foren. Tidsk. p. 146. 

Klinge, W. (1907 — 1908) Pomeransfugel. Dansk. Orn. Foren. Tidskr. p. 47. 

Knezourek, K. (1905) Notizen eines Feldornithologen aus Böhmen. Orn. Jahrb. p. 133. 

Knotek, J. (1894) Ornithologisches aus der Umgebung von Olmiitz. Ornithologisches 
Jahrbuch. V. p. 113. 

Kolombatovic, Gy. (1903) Faunistische Daten aus Dalmacia. Aquila. 

Kornis K. (1931) Madärtani tanulmänyutam a roman Dobrudzsäban. Köcsag IV. p. 
131. 

Krohn, H. (1903) Ein Mornellregenpfeifer in Mecklenburg erlegt. Orn. Monatschrift. 
p- 435. 

Krüger, C. (1939 — 42) Ekskursioner. Dansk. Orn. Foren. Tidskr. p. 245. 

Kuhk, Z. (1955) Beringungsergebnisse auswärtiger Stationen. Die Vogelwarte. Nr. l. p. 
51. i 

Kumari, E. (1954) Esti Nsv. Linnud. Tallin. 

Kux, R. (1951) The Passage Nesting of Limicolae in South Moravia. Acta Musei Mora- 
viae. Nr. 1. p. 136 — 137. 

Kozlowa, V. (1961) Pticiin Fauna CCCP. Moskva. pp. 192 — 193. 

Linhard, H. Fugle po Lolland-Folster. Dansk. Orn. Foren. Tidskr. p. 149. 

Lintia D. (1917) Adatok Szerbia madarfaunajahoz. Aquila. p. 141. 

Lintia, D. (1944) Catalogul systematic al faunei Ornis Romanie. Timisoara. 

Lintia, D. (1955) Pasarile din RPR. III. Bukaresti. pp. 251-254. 

Lippens. L. (1941) Note sur les migrations tardives au printemps et sur le séjour en été 
des oiseaux d’eau non nicheurs. Le Gerfaut. p. 109.— 116. 

Lippens, L. (1954) Les oiseaux d’eau de Belgique. Bruges. pp. 161. 

Lippens, L. (1963) Les Oiseaux de Knokke sur Mer. Le Gerfaut. Fasc. 2. p. 155. 

Ludvig, B. (1960) Mornell bei Berlin Beitr. z. Vogelk. p. 137. 

Madsen, H.—Svendsen, A. (1944) Pomeransfugle paa Saltholm. Dansk. Orn. Foren. 
Tidskr. p. 259. 

Maesgaard, L. (1929) Fuglefamen paa 1924 til 1929. Danske fugle. Nr. 2. p. 282. 

Mayaud, ©. (1959) Liste des oiseaux de France. Alauda. p. 21. 

Matvejev, D. S. (1948) Birds of the Skoplje Region. Larus p. 91. 

Meinerzhagen, R. (1948) Birds of Ushant. The Ibis. p. 566. 

Moltoni, E. (1960) Escurzioni Ornithologiche al Parco Naz. Gran Paradiso. Riv. Ital. 
Orn. No. 2. p. 99. 

Musilek, J. (1938) Die Sumpfvògel der Umgebung von Pardubitze. Sylvia. No. 1. p. 7. 

Muton, C. D. T. (1960) Large Alock Dotterel in Norfolkland, Lincolnshire. British 
Birds. 53. p. 84 — 85. 

Nisbet, I. C. T. (1955) Migration of Sea and Shore Birds at Blavandshuk W Juttland. 
Dansk. Orn. Foren. p. 328. 

Nordstròm, (1962) Die Vogelberingungim Jahre 1960. Mem. Soc. Fauna et Flora Fenn. 
Helsinki. 

Overgaard, Chr. (1932 — 37) Hermingenens Fuglevivs. Danske Fugle. p. 140. 

Paatela, I. (1947) Laatakan iteramikan linnustosta. Orn. Fenn. No. 3—4. p. 103. 

Pateff, P. (1950) Ptici Blgarija. Sofia. pp. 272. 

Polatzek, G. (1909) Die Vögel Canaren. Orn. Jahrb. p. 128. 

Raines, J. R. (1962.) Birds in Northeast Greece in summer. The Ibis. No. 4. p. 496. 


172 


Raube, H. (1949) Die Vozelwelt zwischen Niederelbe und Wesermündung. Ornith. Ab- 
handlungen, H. 4. p. 31. 

Reiser, O. (1894, 1896, 1905, 1939) Materialien zu einer Ornis Balcanica. Wien. pp. 176, 
1131487, 351 — 52. 

Reiser, O. (1925) Die Vögel vom Marburg an der Drau. Mitt. des Naturwiss. Vereines für 
Steiermark. Graz. p. 126. 

Reiser, 0. — Knotek, (1901) Ergebnisse der ornithologischen Zugsbeobachtungen in Bos- 
nien- Herzegovina. Wiss. Mitt. aus Bosnien- -Herzegovina. Wien. p. 51. 

Rittinghaus, H. (1962) Untersuchung zur Biologie des Mornellregenpfeifers in Schwe- 
disch Lappland. Zeitschr. f. Tierpsych. B. 19. H. 5. p. 539 — 558. 

Rusca, S. M. (1957). El chorlito Carambolo en el Pireneo Catalan. Ardeola IX. No. 2. p. 
312 — 314. 

Schieler, L. E. (1906-1907) Om den Jare | fsi] mellem Kamene Pomeransfuglen. 
Dansk. Ornith. Foren. Tidskr. p- 49 — 58. 

Schlichtmann, W. (1952) Bemerkungen zur Ornis Niedersachsens. Beitr. zur Natur- 
kunde Niedersachsens H. 2. p. 38. 

Schmauckaret, V. S. (1902, 1911) Avifaunistische Beobachtungen in Holland. Aquila. p. 
176. 

Schongaard, S. W. (1922) Fuglene i Bryrupeguen fra 1900 til 1920. Danske Fugle Nr. 2. 
p- 145. 

Schüz, E. (1930, 1942) Kurzer Bericht vom ersten Beobachtungnetz der Vogelwarte 
Rossitten. Der Vogelzug 3/4. p. 30. p. 179. 

Sclater, W. L. (1924) Systema Avium Ethiopicarum. I. London. 

Sélys, R. (1956) Brèves Communications Korte Meddelingen. Le Gerfaut. Fasc. IV. p. 
329. 


Skoogaard, P. (1920) Vogle daten om. Dansk Fügle. i Chr. Reimers Samlung i Viborg. 
Danske Fugle. p. 20. Nr. 1 
Soler, F. (1963) Algunas capturas interessantes en Catalana Levante. Y Baleares. Ar- 
deola. Nr. 5. p. 242. 
ea L. (1903) Ein Pfingstausflug zu Otto Leege nach Inist. Orn. Monatsschrift. 
. 228. 
Stein: Spiess, S. (1959) Mornellregenpfeifer im Zibingebirge. Aquila. p. 309. 
Steiniger, F. (1953) Beiträge zur Brutbiologie des Mornellregenpfeifers. Die Vogel- 
welt, H. 3. p. 81 — 97. 
Sterbetz, I. (1959) Mornellregenpfeifer in Ungarn. Állattani Közlemények XLVI. 1 — 
PILE CNE 
San F. I. (1963) Ptici Zapadnich Oblasty USSSR. I. Lwow, pp. 43 — _ 44. 
Szczepsky, J. Kozlowsky, P. (1953) Pomocnicze Tabelle Ornitologiczne. Warszawa. pp. 
96. 


Ten Kate, C. G. B. (1949) Terngvondsten van in het Buitenland geringde vogels. Limosa 
Nr. 3. p. 325. 

Ten Kate, C. G. B. (1949, 1953, 1954, 1956, 1957, 1959, 1960, 1961, 1962, 1963) Ornitho- 
logie van Nederland. Limosa p. 390, 111, 154, 56, 110, 50, 30, 202, 59, 22. 

Tischler, F. (194) Die Vögel Ostpreussens. "Berlin. Pp. 98. 

Tschusi, V. (1906) Ornithologische Kollektaneen aus Osterreich- Ungarn. Orn. Mo- 
natschr. p. 447. 

. Tugarinov, A. (1931) Die Wanderungen der nordasiatischen Vögel. Der Vogelzug. 
April. Nr. 2. p. 55 — 66. 

Vrany, J. (1938) Z Kachnich lovu na Caslavsku. Sylvia. p. 72. 

Vous, K. H. (1962) Avifauna van Nederland. Ardea 1/2. p. 42. 

Weigold, H.(1910, 1911, 1925) I-II-III. Jahresbericht der Vogelschutzwarte Helgo- 
land. Journal fiir Orn. p. 76, 51, 563. 

Witherby, H. C., Jourdain F.C. R., Ticehurst, N., Tucker, W. B. (1948) The Handbook 
of British Birds. London pp. 384 — 388. 

Wüst, W. (1930) Ueber säkuläre Veränderungen in der Avifauna der Münchener Umge- 
bung. Verh. Orn. Gesellsch. Bayern. p. 273 — 274. 

Zelenka, G. (1963) Observations d’un Pluvier guignard en Crau. Nos Oiseaux, 289/290. 
okt. p. 140. 

Naumann, J. (1896) Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas Gera. 


173 


Der Zug des Mornellregenpfeifers in Europa 


con Dr. István Sterbetz 


Die Verbreitung und Brutbiologie des Mornellregenpfeifers (Charadrius morinellus 
L.) hat eine umfangreiche Literatur, jedoch vom Zuge dieses Vogels wissen wir ver- 
hältnismässig noch wenig. Er wird im allgemeinen für selten gehalten und sein gele- 
gentliches Vorkommen dem Zufall zugeschrieben. Der Grund wird wohl in der geringen 
Individuenzahl der europäischen Populationen und in den Beobachtungsschwierig- 
keiten während des Zuges zu suchen sein. 

In meiner, im Jahre 1959 erschienenen Studie habe ich die Erscheinungsdaten 
dieser Vogelart in Bezug auf das Karpatenbecken zusammengefasst. Die dort auf- 
geworfenen Fragen bedürfen aber einer eingehenderen Untersuchung. Aus dem. Stu- 
dium der unten angeführten Quellenwerke geht es klar hervor, dass von den natür- 
lichen Landschaftsregionen Europas das Karpatenbecken bislang die meisten Angaben 
geliefert hat; ausserdem ist es in den eigentümlichen Biotop-Verhältnissen der gro- 
ssen ungarischen Ebene, des Alföld begründet, dass Ungarn als der Ausgangspunkt 
der Untersuchungen betreffs des sich auf unserem Kontinent abspielenden Zuges 
betrachtet werde. 

Zu meinen Folgerungen stehen mir in internationaler Relation 526 Angaben zur 
Verfügung, persönlich habe ich den Mornellregenpfeifer in 42 Fällen beobachtet. In 
dem Literaturverzeichnis habe ich die, auf das Karpatenbecken bezughabenden 
Quellenwerke zwecks Raumersparnis ausgelassen, da dieselben in meiner oben ange- 
führten Studie bereits angegeben sind. Ich spreche hier meinen Dank meinem Kollegen 
BELA HÜTTLER aus, der mir mit seinen Beobachtungen und dem Mageninhalt-Material 
wertvolle Hilfe geleistet hat. 

Aus der Statistik der gesammelten Angaben geht hervor, dass beim Zuge des 
Mornellregenpfeifers sowohl die schmale Zugstrasse, wie auch die breite Front fest- 
zustellen sind. TUGARINOV (1931) beschreibt den, gegen Afrika gerichteten Zug von 
der Tschuktschen-Halbinsel und den südsibirischen Alpenzonen ausgehend auf einer 
ca. 12 000 km langen Zugstrasse. Einen systematischen und verhältnismässig dyna- 
mischen Zug können wir auf den folgenden Linien verfolgen: 1. Von Dänemark ange- 
fangen entlang der holländisch-belgischen Litoralzone, 2. Auf der klassischen Strasse 
Ungarische Tiefebene — Dalmatinische Küste, 3. In der Steppenregion Ukraine — Do- 
brudscha. Auf diesen Landstreifen erscheinen nebst einzelnen Individuen öfters auch 
grössere Flüge von 50-80 Stück. Gleichzeitig lassen sich aber auch in der ganzen 
Breite des Kontinentes, in Frankreich, in der Schweiz, in Deutschland und auf dem 
Innengebiete des Balkans bald hier bald dort kleine Flüge, oder einzelne Vögel kon- 
tinuierlich feststellen. 

Die Menge der verstreuten Angaben übersteigt den Begriff des Zufälligen und 
bezeugt gleichzeitig neben der ,,Zugstrasse‘“‘ auch das Bestehen der breiten Front. 
Der Grund dieser Zwiefachheit ist in der Ausdehnung des Brutgebietes unseres Vogels 
gegenüber der Anziehungskraft der tiefgelegenen Küstenstriche, der kontinentalen 
Steppen und Halbwüsten zu suchen. 

Auf Grund der Beringungsresultate haben wir von folgenden Zugstrassen Kennt- 
nis: der, in der Umgebung vom lappländischen Klipisjàrvi am 27. VII. 1937 beringte 
Vogel ist am 21. XI. bei Kozlovac in Dalmatien erlegt worden (FIEDLER, 1938). Von 
den, im Sommer 1952 im Hardangerfjord beringten Jungvögeln hat man ein Exemplar 
im Monate September bei Limburg in der Niederlande, ein anderes aber am 19. X. in 
Oran (Algerien) gefunden (KUHK, 1955). Die Fahrt des am 8. VII. 1960 bei Kuikappää 
in Finnland bezeichneten Mornellregenpfeifers endete im Oktoker kei Sebastopol. 
(NORDSTRÖM, 1960). 

Diese paar Angaben geben aber keineswegs Antwort auf die Frage der Zugrichtung 
der einzelnen Populationen. An der südöstlichen Küste Englands bezeichnen die 
Daten eine verkehrsarme Zugstrasse, jedoch können wir auf Grund der beobachteten 
Mengen nicht beurteilen, ob es sich hier ausschliesslich um schottische Brutvögel, 
oder auch aus Skandinavien hinzugekommene Vögel handelt. Entlang der belgisch- 
französischen Küste, wie auch in dem wenige Daten liefernden Spanien dürften die 
britischen und lappländischen Vögel schon vereint weiterziehen. 


174 


Erfreulicherweise bezeichnen die Beringungsresultate die dreifach sich spaltende 
undzwar die atlantische Kiiste verfolgende, die durch Mitteleuropa, ferner durch 
Polen und die Ukraine fiihrende Zugstrasse der skandinavischen Mornellregenpfeifer. 
Wir haben jedoch noch keinerlei Beweis dafür, ob ein Weg von den Tundren der 
Sowjetunion durch Mitteleuropa führt? Auch die Richtungsstrassen der auf wenige 
Paare zu schätzenden Populationen der europäischen Reliktum-Brutplätze sind noch 
vollkommen unaufgeklärt. 


Im Laufe meiner Beobachtungen ist es mir aufgefallen, wie sehr die Durchzügler 
an ihren gewohnten Standplätzen festhalten. In den ausgedehnten, scheinbar ein 
homogenes Biotop aufweisenden Festucetum-Steppen von Ürb6 (zwischen Donau und 
Theiss), resp. Kardosküt-Fehertö (östlich der Theiss) habe ich ihre rastenden Flüge 
von Jahr zu Jahr immer auf demselben kleinen Raum von einige Hektare betragenden 
Gebietsstrecken beobachten können. 


Die Gestaltung der Zugzeit findet ihre Erklärung einesteils in der kurzfristigen 
Brutperiode, andersteils in der geringen Tiefenausdehnung der unweit liegenden 
Uberwinterungsplàtze. Den einzigen abessinischen (SCLATER, 1924) und vereinzelte 
Fälle der Kanarischen Inseln (PoLATZEK, 1909, BANNERMAN, 1919) ausgenommen, 
spielt sıch das Überwintern des Mornells am Nordrand des Nahen Ostens und an den 
Küstenstriehen von Nordafrika ab. Das gelegentliche Uberwintern in Europa ist 
durch die Angaben Halbinsel Kertsch (FRANK, 1950) und Griechenland (REISER, 1905, 
RAINES, 1962) bewiesen. JORDANS (1933) findet das vereinzelte Uberwintern in Spanien 
nicht ausgeschlossen. Malta und Cyprus hingegen fallen schon in die ständige Über- 
winterungs-Zone (Drspor, 1917, GIBB, 1951, BANNERMAN, 1958). Das Räumen der 
Überwinterungsplätze dauert von Ende Januar bis Ende März, die Brutplätze werden 
zwischen Ende Mai und Mitte Juni besetzt. Auf dem Brutplatz am Zirbitzkogel in 
den oesterreichischen Alpen sind schon Mitte April heimgekehrte Vögel beobachtet 
worden (FRANKE, 1952, GUICHARD, 1956, KozLowA, 1961, H. Dr Batsac-Mayaun, 
1962). 


Auf Grund der, in meiner Studie angeführten, mit Zeitpunkt versehenen Angaben 
ist die Verteilung während der Kulmination des Zuges die folgende: im Monate März 
weisen Südrussland und die dalmatinische Küste den grössten Verkehr auf, doch sind 
zu dieser Zeit auch schon in der ungarischen Tiefebene die ersten Herolde beobachtet 
worden. Die Frühjahrs-Bewegung kulminiert im April. In dieser Epoche widerspiegeln 
die Angaben im ausgedehnten Raume der 40 —55° nördlicher Breite das Bild eines 
dynamischen Zuges, während später, im Monate Mai, sich der Grossteilgegen die hollän- 
dischen und vorwiegend die dänischen Küstenstriche verschiebt, doch sind wieder 
auch hier zu wiederholten Malen verspätete Exemplare in Ungarn gesichtet worden. 
Der Rückzug im Monate August konnte am besten in Holland, Deutschland und 
Ungarn verfolgt werden. Im September erscheint der Mornellregenpfeifer schon in 
allen Breiten Europas. Dieser Monat ist es, der in internationaler Relation sowohl 
bezüglich der Zahl der Beobachtungsfälle, wie auch der gesichteten Quantitäten die 
grössten Werte aufzuweisen hat. Auch im Oktober gibt es noch Verkehr, doch ist zu 
dieser Zeit die westliche Zugstrasse schon weniger besucht, der Durchzug spielt sich 
offensichtlicherweise eher in den östlichen Steppe-Biotopen ab. Im November tritt 
immer mehr die südöstliche Seite hervor; einige holländische, schweizerische, unga- 
rische Vorkommen des Monates Dezember sind schon als Unregelmässigkeiten zu 
betrachten. 


Im Laufe meiner Beobachtungen habe ich auch den Rhythmus des Zuges festzu- 
stellen getrachtet. Aufenthaltszeit und Verhalten der in den verschiedensten Biotopen 
beobachteten Vögel, wie auch die jährliche Frequentierung der einzelnen Biotop-Typen 
wiesen darauf hin, dass der Zug des Mornellregenpfeifersim allgemeinenein beschleu- 
nigter ist, und der Vogel seine Fahrt nur an solchen Stellen unterbricht, welche 
seinen speziellen oekologischen Ansprüchen genügen. Die gelegentlichen Rastplätze 
der verschiedentlichen landwirtschaftlichen Kultur-Biotopen werden immer nur für 
ein kurzes Ausruhen, eine rasche Nahrungsaufnahme benützt; auf den weiten, ver- 
kehrsarmen Natronflächen, auf den Festucetum- und Camphorosmetum-Halbwüsten 
aber halten sich die Herbstdurchzügler mitunter mehrere Wochen auf. Im Frühjahr 
geht der Zug auf allen Biotopen natürlicherweise in beschleunigtem Tempo von- 
statten. 


175 


Ich habe des öfteren auch neu angekommene Flüge beobachtet. Oft ordnen sich 
die Vögel in V- oder Halbkreis-Form, doch bleiben sie für längere Zeit nicht gebunden 
und die Reihe wird wiederholt zu einer wirbelnden Masse. Einem Durchzug zur Nacht- 
zeit wohnte ich am 13. X. 1963 am Kardosküt-Fehérté und am 1. XII. desselben 
Jahres in Urbò bei. Uber den Nachtzug gibt es auch Angaben von WEIGOLD (1910) 
und HAGEN (1910). 

Die auf den ungarischen Odfeldern in den Monaten Juni und Juli herumstreifenden 
Vögel habe ich noch im Brutkleid gesehen. Im August waren auch die Altvögel bereits 
vermausert. Im Frühjahr treffen die ersten ebenfalls im Ruhekleid bei uns ein und 
erst später, gegen Ende April erscheinen die Verfärbten. Die frühherbstlichen Züge 
sind Gemeinschaften von Familien, die auch nach dem Flüggewerden der Jungen 
zusammenhalten. Einsame Exemplare, die man im Herbst zu sehen bekommt, sind 
gewöhnlich Jungvögel. 

Mornellregenpfeifer, die auf dem Zuge sich zu anderen Vögeln gesellt hätten, habe 
ich auf unseren, auch an anderen Vogelarten reichhaltigen Soda-Flächen niemals 
beobachtet, doch kam es vor, dass sich welche zur Nahrungssuche niederlassend, oder 
aufgescheucht, vorübergehend unter andere Arten mischten. Unter solchen Umstän- 
den habe ich den Mornell in der Gesellschaft von Charadrius apricarius, Squatarola 
squatarola, Vanellus vanellus, Philomachus pugnax, Numenius arquatus, Numenius 
phaeopus, Larus ridibundus, Corvus frugilegus, Alauda arvensis, Calandrella brachy- 
dactyla, Sturnus vulgaris und Plectrophaenax nivalis gesehen. Von den hier erwähnten 
kommen einige auch in der Literatur vor. KIsT (1955) rechnet überdies auch Tryngites 
subruficollis, und WEIGOLD (1911) Turdus pilaris zu den Anschlussarten. Die Feinde 
des Mornells sind nach NAUMANN (1896) Falco peregrinus, Falco subbuteo, Falco aesalon 
und Accipiter gentilis. Ich habe das erfolgreiche Jagen des Wanderfalken in zwei 
Fällen beobachtet. HÜTTLER fand in Urbö, beim Eingang eines Fuchsbaues im Mai 
die Reste eines Mornells im Brautkleid. 

Alle Forscher heben in der Literatur die besonderen Biotop-Bedürfnisse dieses 
Vogels hervor, die trockenen Wiesen mit kurzem Gras und spärlichem Pflanzenwuchs, 
oder vernachlässigte landwirtschaftliche Gebiete gleichen Charakters. Auf meinen 
Forschungsgangen habe ich den Mornellregenpfeifer an folgenden Stellen vorgefunden: 
vollkommen trockene, oder auch mit Wasseradern durchsetzte Festucetum- und 
Camphorosmetum-Steppen, sodahältige Halbwüsten, frisch gepflügte Wiesen weicher 
Erde mit Wassertümpeln, alte und neue Traktoren- Aecker, abgeerntete Weizen-, 
Mais- und Reis-Felder, Waldrodungen in Fluss- -Überschwemmungsgebieten, frisch be- 
stellte, asphaltglatte Zuckerrüben-Kulturen. Der Grossteil meiner Beobachtungen ist 
mit den, als Charakter-Biotop zu betrachtenden unkultivierten, kurzgrasigen Wiesen 
verbunden, oder mit Kulturbiotopen jeder Art, die in solche ungestörte, menschen- 
leere Steppen eingekeilt sind oder in deren unmittelbarer Nachbarschaft liegen. Es 
kann nicht bezweifelt werden, dass ein weiter, natürlicher Lebensraum, die Durch- 
zügler heranlockt. 

Meine meisten Beobachtungen betreffs der Nahrungssuche knüpfen sich an trockene 
Wiesen, doch sah ich auch wiederholt Mornells, die bei bestehender Möglichkeit 
zwischen trockenen und feuchten Stellen wählen zu können, in seichtem Wasser 
herumsuchten. Es ist mir aufgefallen, dass der Vogel auch hier nicht seinen Stecher in 
den Schlamm bohrt, wie es die Watvögel zu tun pflegen, sondern nur die Oberfläche 
des Wassers, bzw. Schlammes absucht. Nach RITTINGHAUS (1962) gehen die Mornell- 
regenpfeifer in ihrer schwedischen Heimat nur dann an feuchten Stellen auf Nahrungs- 
suche, wenn sie dazu gezwungen sind; in dem Brutgebiet der Tundra bestehe die 
Nahrung hauptsächlich aus Mücken. 

Von Sammelplätzen aus der ungarischen Tiefebene habe ich 17 Mageninhalte unter- 
suchen können. Die Daten der, in der nachstehenden Tabelle angeführten Mägen sind 
der Reihe nach die folgenden: 

1.—6. Ürb6, 30. IX. 1962, Festucetum-Steppe. 7. — 10. Ürbö, 7. X. 1962, Von einer 
. Festucetum- Steppe umgebener trockener Acker. 11. Pälmater, 7. IV. 1942, Zucker- 
rübensaat, pflanzenwuchsfreie, gewalzte ebene Erde. /2.— 13. N agyszénas, 13. VII. 
1942, Sandiger, ausgetrockneter Teichgrund, daneben ein schütteres, von Unkraut 
überwuchertes Maisfeld. Einer der eingesammelten Vögel flog aus dem Teichgrund, 
der andere aus dem Maisfeld empor. 1 14. Biharugra, 7. Le 1951, Camphorosmetum. 
15.— 17. Hortobágy, 9. V. 1955, Festucetum-Steppe. 


176 


Tabelle 6. | 

We RS a By Bo OT BS IS AE E 
Bothynoderes 9 
Agriotes 2 
Zabrus i D 9 
Gryllus 1 1 
Carabus 1 
Chitin-Bruchteilchen x x x x x x x x xx x 
Lithoglypus 1 
Schneckenhausteilchen x 
Lumbricus oped | 
Graminea-Brei x 
Pflanzenbrei x 
Unkrautsamen Ax: 
Kieselsteine 6 3 
Sand MIAO A RIVA 


Die Literatur weist ausser den erwàhnten Futterarten auch Samen von Opatrum 
sabulosum, Psalidium maxillosum, Harpalus, Staphilinus, Forficula, Aphodius, Bem- 
bidion, Silpha, Elater, Dorcadion, Timarcha, Otiorrchynchus, Cleonus, Tipulidae, 
Othous niger, Cledeobia moldavia, Helix, Planorbis, Mytilus, Empetrum nigrum und 
rubrum, ferner die keimenden Blätter von Geum montanum, Getreidekörner und 
Steppengras-Samen auf (NAUMANN, 1896, JOURDAIN in WITHERBY, 1948, GLADKOW in 
DEMENTIEW, 1951, KISTJAKINSKIJ, 1957, KozLowa, 1961). 

Die in unseren natronhaltigen Niederungen verbleibenden Schwärme verbringen 
die Nacht meistens in ausgetrockneten Rindfährten, am Fusse von Grasbüscheln oder 
Bülten. Frühmorgens gehen sie mit mäuseartigem schnellen Lauf, oder auf kleinen 
Entfernungen fliegend der Nahrungssuche nach. Auf den, mit kurzem Gras bewachse- 
nen, übersichtlichen Wiesen suchen sie weit voneinander verstreut herum. Es ist mir 
auch gelungen, einen Morinellregenpfeifer zu beobachten, der unmittelbar hinter dem 
pflügenden Traktor sich Regenwürmer fing. An warmen Sommertagen ist es ihre 
bezeichnende Gewohnheit sich zu sonnen. Auf dem Bauche, oder seitlich liegend 
breiten sie ihre Flügel aus, spreizen die Beine, und in dieser Lage sind sie mit ihrem 
ausgezeichneten Mimikry von weitem nur durch das Glänzen ihrer grossen Augen zu 
erkennen. Bei warmem Wetter baden sie gerne an den Uferrändern seichten Wassers; 
in manchen Fällen konnte ich sie auch beim Staubbad beobachten. Ist Gefahr in 
Anzug, so bleiben sie auf dem Fleck flach liegen, oder sie entfernen sich mit einem, 
abschnittsweisen, schnellen Lauf vom Menschen. Ihre allbekannte Vertrautheit habe 
ich nicht immer beobachten können. Es gab wohl Fälle, wo ich mich stundenlang in 
8-10 m Nähe eines vertraut um mich herum Nahrung suchenden Schwarmes auf- 
hielt, andererseit fand ich aber öfters äusserst scheue, den Menschen nicht einmal auf 
Schussweite heranlassende Vögel. Für ihr widerspruchvolles Verhalten konnte ich 
keine Erklärung finden. 

Unter den, durch unsere Natronflächen ziehenden drei grossen Regenpfeifer-Arten 
ist es der Charadrius apricaria, der den Unbilden der Witterung am besten standhält. 
Diese Regenpfeifer-Art können wir in Ungarn bis in den Dezember hinein beobachten, 
doch suchen Squatarola squatarola und Charadrius marinellus bei raschem Tempera- 
turwechsel, andauerndem Regen oder Nordwind bald das Weite. Auch im Frühjahr 
konnte ich nur im Falle einer andauernden Erwärmung das frühe Erscheinen der zwei 
letztgenannten Arten feststellen. 

Obiges zusammenfassend lässt es sich behaupten, dass des Mornellregenpfeifers Zug 
stets durch ganz Europa in dessen voller Breite führt. Wegen der besonderen Biotop- 
Ansprüche dieser Vogelart sind die Möglichkeiten ihrer Beobachtung zweifellos recht 
verschieden. Aber sie zu einer allgemeinen Seltenheit zu stempeln ist unrichtig, da 
in Kenntnis ihrer Oekologie die wandernden Flüge an den gewohnten Plätzen stets 
anzufinden sind. 

Das Literaturverzeichnis siehe im ungarischen Text. 


12 Aquila 1964 —65 177 


HORTOBAGYI LEVELEK 1963—64 


Dr. Sovago Mihály 


A Hortobagyon 1963-ban tizenegy, 1964-ben tiz alkalommal jartam, 
föleg a költesi idöben, de voltama tavaszi és az 6szi vonuläs idejen is. 
Megfigyeléseim főleg a Hortobágyi Halastöra és környékére, ältalänossäg- 
ban pedig a puszta északi felére szorítkoznak. Sajnos még mindig számos 
olyan pontja van a pusztaságnak, amit nem tudtam kutatásaim körébe 
vonni. Arra azonban egyetlen ember nem is képes, hogy ezt az óriási 
területet mind feltárhassa. Ehhez több személynek jól megszervezett és 
egybehangolt, több évig tartó közös munkája szükséges. 

Az alábbiakban igyekszem megfigyeléseim minél rövidebb összefoglalá- 
sát adni a nevezetesebb fajokról: | 

Nagyköcsag (Egretta alba) 1963-ban 3 par költött a H. Halastö 4. sz. 
tomedencéjében. Mivel ezt a medencet abban az évben mezögazdasägi 
müvelesre jelöltek ki, felégették benne a nädat és a fészekaljak meg- 
semmisültek. A köcsagok nem költöttek újra, de ottmaradtak, a leghátsó, 
5. tavon. Szeptember 8-an két példányt, október 13-án pedig tíz példányt 
figyeltem meg ; utóbbi mind a lehalászott 8. tavon tartózkodott. 1964-ben 
állítólag a leghátsó tóban tartózkodtak a nagykócsagok, én nem találkoz- 
tam velük. I 
. Kiskôcsag ( Egretta garzetta). 1963. szeptember 8-án ugyanazon a lehala- 
szott tavon figyeltem meg 3 darabot, ahol a két nagykócsagot. 1964-ben 
az új polgári halastavon egy darabot, szeptember 13-án pedig a balmaz- 
újvárosi Virágoskúti halastavon 12— 15 darabot észleltem. Ugyanitt isme- 
retlen vadász szeptemberben megsebzett egy példányt, amely később 
elhullott, s lábait egy juhász levágta. Az egyik lábon jugoszláviai eredetű 
gyűrű volt, amiről külön beszámoltam. Ebben az időszakban a nagy hor- 
tobágyi tavakon is mutatkoztak kiskócsagok. Minden valószínűség szerint 
a Tisza ártéri erdeiben levő fészektelepekről származnak, a folyó Tisza- 
polgár és Tiszafüred közti szakaszáról. Hogy mennyire terjedőben vannak, 
mutatja, hogy harminc éves megfigyeléseim során 1963. július 28-án láttam 
Hajdúböszörmény határában az ún. pródi legelőn első ízben kiskócsago- 
kat, 10 darabot, majd ezután augusztus hóban egy ízben ugyanott, egy 
ízben pedig egy kis csapatot, amint az esti órákban a város felett átrepül- 
tek. A legelő mellett létesült kis, új halastónak lehet a főszerepe abban, 
hogy a kiskócsagok ide is ellátogatnak. 

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus). 1963-ban sokkal nagyobb számban 
észleltem, mint az előző évben. Április 21-én, csak az 1. sz. tavon legalább 


12: 179 


100 db tartözkodott. Valamennyi nädastavon költ, az elepi halastavon 
ugyanigy mint Ohaton vagy Gyökerküton. A H. Halastö 7. sz. meden- 
céjében 1964. június 2-ân, a kanalasgémek fészektelepén több fészket 
talaltam, egyikben 4 tojas volt letakarva. Egész évben 40—60-at jegyez- 
tem fel. 

Bakcsé (Nycticorax nycticorax) a puszta Nádudvar felé eső szélén 
elterülő vajdalaposi erdőben 30—40 párban költ, kékvércsékkel, macska- 
baglyokkal közösen, túlnyomóan szarkafészkekben. Az erdő új telepítésű, 
15 éves. Jórésze tölgy, de van sok szil, nyár, kőris, magasságuk 6 —8 
méter. 

Fekete gólyát (Ciconia nigra) 1963-ban csak egy ízben, június 1-én ész- 
leltem, amikor 7 db tartózkodott a H. Halastavak egyik száraz meden- 
céjében. 1964-ben többször került szem elé. Május 12-én az Agráregyetem 
halastaván, az egyik száraz medencében 10 db álldogált és később még 
4 db csatlakozott hozzájuk. Június 2-án a lehalászott 10. sz. tó meden- 
céjében (H. Halastó) 24 db tartózkodott. A vadőr szerint ezek rendszere- 
sen járnak ide. Június 7-én Bagota pusztán, a hajdúböszörményi és 
újszentmargitai hatärnäl is találkoztam egy kaszálón bogarászó fekete 
gólyával. Szeptember 13-án pedig a balmazújvárosi Virágoskúti halas- 
tavon 10 darabot észleltem. 

Kanalas gém (Platalea leucorodia) fészektelepe 1963-ban népesebb volt, 
mint az előző években, megtelepedése óta. Visszaköltöztek a 7. tó nagy 
nádasába, ahol 1961-ben is költöttek és három telepen rakták le tojásaikat. 
Az összes fészkelő párok számát 70 — 75-re becsültük. SZABÓ SÁNDOR vadőr 
tavasszal egy elhullott kanalas gémet talált, amelynek lábán a 120 041 sz. 
gyűrű volt. Ezt a madarat 1962. május 81-én gyűrűztem ugyancsak itt, 
a Halastón. A vadőr ugyanakkor messzelátóval több gyűrűs példányt is 
megfigyelt. Június 1-én 50 fiókát gyűrűztem, de ha több gyűrűm lett 
volna, úgy 100-at is tudok jelölni. Kb. 200 négyzetméteres terepet jártunk 
be mély iszapban és kotuban botladozva, és kb. 20 fészket találtunk. 
A fiókák sovány kacsa nagyságúak voltak, repülni még nem tudtak. Az 
erősebbek ellenben leugráltak a fészekről és ellábaltak a nádban, vagy a 
távolabbi fészkekbe kapaszkodtak fel. Általában 4-es fészekaljakat talál- 
tunk. Ezen a 200 négyzetméteres területen kb. 80 fióka és 40—50 öreg 
madár tartózkodott, az öregek alacsonyan keringéltek a nádas felett. 

1964-ben a fészkelő párok száma meghaladta a százat. A fészektelep 
ugyanott volt, ahol tavaly. Április 26-án, a tó partján állva olvastam meg 
a telepen fehérlő gémeket: 117-en voltak. Ugyanakkor a 3. sz. tó alacsony 
vizében bogarászott egy 60 főnyi csapat. Május 2-án a vadőr közölte, hogy 
113 fészküket számlálta meg a 7. tóban. Június 2-án 108 fiókát gyűrűztem 
meg, ezek kb. 40 fészekaljból származtak. Túlnyomó részben három madár 
álldogált egy fészekben, sokkal kevesebb volt a kettes és még kevesebb 
a négyes fészekalj. A költés azonban még javában tartott, sőt a tojás- 
rakás és fészeképítés is. 

Az északra levő nádszigetben egy nagy tisztáson találtunk kb. 30 olyan 
fészket, amelyekben egészen frissen kelt fiókák mellett még tojások is 
voltak, köztük olyan, amelynek a héját a kis gém már kezdte kivágni. 
Ezeknek a fészkeknek egy részében még csak 1—2 tojás volt, tehát a. 


180 


tojásrakás még tartott, s olyan fészkek is akadtak köztük, amikben 1—2 
hetes fiókák voltak. Ebben a társaságban egyetlen fiókán sem volt még 
fehér toll. Ugyanennek a nádszigetnek más részein pedig olyan fészkeket 
is leltünk, amikben már sovány kacsához hasonló nagyságú, fehértollú 
fiókák tartózkodtak. De láttunk legalább tíz olyan öreg madarat is, 
amelyek fészekanyagot hordtak a csőrükben, tehát építkeztek. 

A déli nádszigetben kizárólag fehértollú, jól fejlett példányokat talál- 
tunk, de ezek között is csak egyetlen volt olyan, amelynek sűrű, vakító 
fehér, tömött tollazata és fekete pikkelyekkel borított lába volt. Megíté- 
lésem szerint ez az egy példány egy hét múlva már tudott repülni, de a. 
többiek még hetekkel a kirepülés előtti állapotban voltak. Mindezekből 
azt a következtetést vontam le, hogy a fészekrakás folyamatos volt a 
gémeknél; némelyik család egész hónappal elkésett a többitől a tojások 
lerakásában. Nézetem szerint a fészkelő kanalasok száma 110—120 pár 
lehetett 1964-ben. Figyelemre méltó az is, hogy 1961-ben, amikor rend- 
kívül meleg volt a tavasz, március 23-án már tojásokat találtunk a kana- 
lasok fészkeiben. Tudomásom szerint ilyen korai tojásrakást ennél a fajnál 
az irodalom nem ismer. 1961-ben május 18-án már gyűrűztük a kanala- 
sokat, és akkor már sok fióka repülni is tudott. Az 1964. június 2-i gyű- 
rűzés alkalmával pedig még egy fióka sem tudott repülni. 


Nyári lúd ( Anser anser ) rendes fészkelő a Hortobágyi Halastón. A 7. sz. 
tó déli nádszegélyéből 1963. április 21-én öt párat vertem fel, egészen kis 
körzetből. Akkor egy délelőtt 39 db-ot figyeltem meg. Június 8-án, a 8. tó 
lehalászott medencéjében három családot is fedeztünk fel, amint fiókáikat 
vezetgették az öregek. 1964. április 26-án 14—16 db-ot láttam. SzaBo 
SÁNDOR vadőr szerint 1964-ben a H. Halastó nádasaiban 46 pár nyári 
lúd fészkelt, az ohati tavon, fényesi tavon és a víztárolón pedig még vagy 
8—10 pár összesen. 


Kékes rétihéja (Circus cyaneus). Nemcsak kora tavasszal figyeltem meg, 
hanem 1964. június 26-án is láttam egy hím példányt a malomréti erdő 
mellett. 


Kék vércse ( Falco vespertinus). Ohaton, a természetvédelmi terület vad- 
őrei szerint 1963-ban csak 50—60 pár költött. Igen sok kihúzódott a legelő 
fasoraiba, apró erdőfoltokba, ahol magam is találtam telepét. 1964. május 
12-én a vajdalaposi erdőben 20— 25 példányt olvastam meg. Június 26-án 
a víztárolótól délre fekvő malomréti akácos erdőben 70—90 példányt lát- 
tam. Augusztus 16-án a tiszafüredi határban, egy erdőfoltban 50— 60 pél- 
dány tartózkodott. A tiszacsegei országúttól északra fekvő Bagota kör- 
nyéki legeloteriilet, továbbá Ujszentmargita, Polgár és Görbeháza legelőin 
tenyésző kis erdőken is fészkelve találtam a kékvércsét. A hortobágyi állo- 
mány több száz fészkelő párra becsülhető, amely azonban nem koncentrá- 
lódik Ohatra, hanem innen déli, északi és keleti irányban egyaránt megta- 
lálható. | 

Halaszsas (Pandion haliaëtus). 1963-ban három ízben észleltem a tava- 
kon, minden alkalommal egy-egy példányt IV. 21., IX. 8 és X. 13-án. 
A balmazüjvärosi Virägosküti halastön mare. 24-én láttam egy halászó 
példanyt. 


18] 


Réti sas (Haliacetus albicilla). A balmasüjvarosi Virägosküti halastön 
lattam két példanyt, 1963. marcius 24-én. 

Tüzok (Otis tarda). A f6vadasz közlése szerint május 12-ig két kakas 
került terítékre 1964-ben a Hortobágyon. 

Kis póling (Numenius phaeopus). A Virágoskúti halastavon 1964. IX. 
13-án 10— 12 db-ot figyeltem meg. 

Nagy póling ( Numenius arquata) 1963. aug. 30-án Kónyánál 4—5, a ha- 
lastavakon 180—200 db-ot láttam. A. puszta peremétől nem messze levő 
balmazújvárosi és hajdúböszörményi legelőkön ennél lényegesen gyakoribb 
volt. 1964-ben egész tavasszal hiányzott, sem a Hortobágy, sem a hajdú- 
böszörményi határ pólingjárta részein nem láttam egyetlen darabot sem. 
Összel már láthatók voltak kisebb csapatai. 

_ Goda (Limosa limosa) szép számmal vonul át ősszel is, tavasszal is. 
Április 26-án a Halastón kb. 150 főnyi csapatát láttam. Május 12-én és 
ugyanott június 2-án költő párt figyeltünk meg. Július 26-án az Agrár- 
egyetem halastava és a fényesi tó közötti legelőn, egy kis vizenyősből 
140—160 főnyi csapatot riasztottunk fel s nem messze még kb. 40 db-ot 
láttunk. Ezeknél is nagyobb csapatát észleltem a hajdúböszörményi pródi 
legelőn, időszaki vízállásnál, április 12-én, kb. 200—250 főnyi csapatot. 

Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) 1964-ben, április 26-án a Halastón 
3— 400, május 2-án többfelé kb. 100 db-ot; május 12-én Kungyörgy tavá- 
nál 10— 15-öt láttam. 

Székicsér (Glareola pratincola) 1963-ban, május 16-án két helyen talál- - 
tam székicséreket, összesen 15—20 példányt. Június 8-án egy 50 holdas 
vakszikes legelőn 20—25 fészkelő párt találtunk. Ugyanezen a fészkelő- 
területen 1964. július 26-án 25 — 30 példány mutatkozott. 

Ezüstsirály (Larus argentatus) minden évben megjelenik. 1964. július 
26-án az ohati halastavon 15 példányt láttam. 

Dankasirály (Larus ridibundus). Fészkelési időben igen keveset látni. 
Májusban, június első felében naponta 15—20-nál többel nem találkoz- 
tam, július vége feléazonban már százával látható. Olyan tömegeket azon- 
ban az idén, 1964-ben sem észleltem a Hortobágyon, mint a balmazújvá- 
rosi Virágoskúti halastón, ahol szeptember 13-án kb. 4000 db tartózkodott 
egyetlen medencében. Nem tudok arról, hogy a Hortobágyon lenne telepe, 
bár valószínű, hogy kisebb telepe létezik valamelyik tavon. 

Kormos szerkő (Chlidonias niger) biztos fészkelő a Hortobágyon, s 1964 
tavaszán sok mutatkozott. Április 26-án a Halastón 15—20 db-ot, május 
12-én az elepi halastavon 3, az Agráregyetem taván 3—4 db-ot láttam. 
Június 26-án a Víztárolónál 8—10 pár fészkelését állapítottam meg. Polgár 
község határában létesült új halastón, valamint a szomszédos legelőn át- 
vezető csatorna fölött összesen kb. 300 darabot figyeltem meg, május 
26-án. Itt említem, hogy egy nappal előbb, május 25-én a Hortobágyon 
kívül, a hajdúböszörményi határban eredő Tócó-ér ártere fölött 90 — 100 
kormosszerkő vadászgatott. Miután a Tócó-ér a Köselybe, ez pedig a Hor- 
tobágy folyóba viszi a vizét, csak arra gondolhatok, hogy a vízfolyást kö- 
vetve kerültek ide ezek a szokatlan madarak. 

Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus). A balmazújvárosi Virá- 
goskúti halastón, 1963. május 26-án 4— 5 példányt figyeltem meg. 


182 


Macskabagoly (Strix aluco) fészkelését a vajdalaposi erdőben, szarka 
fészkekben észleltem 1964; majus 12-én. Sok pärnak kellett lennie, mert 
aránylag nem nagy úton hármat is felzavartunk. Az erdész mar látott ki- 
kelt fiatalokat is. 

Székipacsirta (Calandrella brachydactyla) az egyik szikes legelön mäjus 
2-an 1, június 26-án 1 — 2, július 26-án 3—5 db mutatkozott. 

Barköscinege (Panurus biarmicus) minden évben fészkel. Nem tul gya- 
kori, de az állomány állandó. 

Csikosfejü nádiposzáta ( Acrocephalus paludicola). Két példányát egé- 
szen közelről figyeltem meg 1963. október 13-án a Halastó középtöltésén. 


Briefe aus der Hortobágy 1963—64 
von Dr. Mihály Sóvágó 


Ich besuchte die Hortobágy im. Jahre 1963 elfmal, in 1964 zehnmal, undzwar haupt- 
sächlich in der Brutperiode, doch war ich auch während des Frühjahrs- und Herbst- 
zuges dort. Meine Beobachtungen beschránkten sich auf den Hortobágy-er Fischteich 
und seine Umgebung, im, allgemeinen auf den nördlichen Teil des Gebietes. Es gibt 
leider noch etliche Flecken dieser Landschaft, die ich zu untersuchen noch nicht Gele- 
genheit hatte. Eine einzelne Person ist aber auch nicht imstande dieses Riesengebiet 
in allen seinen Einzelheiten zu erschliessen. Dazu ist die gut organisierte, mehrere 
Jahre dauernde, gemeinsame und auf einander gut abgestimmte Arbeit mehrerer 
Personen notwendig. 

In nachstehendem will ich nun eine kurzgefasste Zusammenstellung meiner Be- 
obachtungen über die erwähnenswerteren Vogelarten geben. 

Silberreiher (Egretta alba). Im Jahre 1963 brüteten 3 Paare im Becken Nr. 4 des 
Hortobägy-er Fischteiches. Da dieses Becken in jenem. Jahre zur Feldbestellung be- 
stimmt wurde, musste das Schilf abgesengt werden und die Gelege gingen zugrunde. 
Die Reiher brüteten zwar nicht noch einmal, doch blieben sie dort, u. zw. auf dem 
hintersten Teichbecken Nr. 5. Am 8. September beobachtete ich zwei, am 13. Oktober 
aber zehn Exemplare. Die letzteren hielten sich alle an dem. schon durchgefischten 
Becken Nr. 8 auf. In 1964 sollen die Silberreiher alle im hintersten Becken gewesen 
sein, ich konnte ihnen aber nicht begegnen. 

Seidenreiher (Hgretta garzetta). Am 8. September 1963 beobachtete ich drei Exem- 
plare dieser Art auf jenem. abgefischten Teiche, wo ich auch die Silberreiher sah. In 1364 
gewahrte ich am neuen Fischteiche von Polgár ein Exemplar, am 13. September dessel- 
ben Jahres am Virägosküt-Teich bei Balmazújváros deren 12 — 14. An selbem Orte 
schoss ein unbekannter Jäger im Monate September einen Seidenreiher, traf ihn aber 
schlecht, der Vogel ging dann später ein und ein Fischer schnittihm die Läufe ab. An 
einem Laufe befand sich ein Ring jugoslavischen Ursprunges, von dem ich anderswo 
berichtete. Zu dieser Zeit kamen Seidenreiher auch an den grossen Hortobägy-er Teichen 
vor. Höchstwahrscheinlich stammen diese von den Reiherkolonien in den Waldungen 
des Uberschwemmungsgebietes der Tisza (Theiss), u. zw. aus dem Abschnitt Tiszapol- 
gar — Tiszafüred. Ihre fortschreitende Verbreitung möge auch durch die Tatsache 
bewiesen werden, dass ich Seidenreihern im Laufe meiner dreissigjährigen Tätigkeit 
als Beobachter das erstemal am 28. Juli 1963 in der Umgebung von Hajdúböszörmény 
auf der sogenannten Pröd-er Weide begegnete;es waren 10 Stück. Bald darauf, im 
Monate August sah ich sie wieder, und später einmal überflog eine kleine Schar in 
den späten Nachmittagsstunden die Stadt. Es ist wohl dem neu angelegten Fischteich 
in der Nähe obgenannter Weide zuzuschreiben, dass sich die Seidenreiher auch in 
dieser Gegend zeigten. 

Haubensteissfuss (Podiceps cristatus). Im. Jahre 1963 waren deren viel mehr zu 
sehen, als ein Jahr vorher; am. 21. April gab es auf dem, Teich Nr. 1 allein mindestens 
100 Stück. Er brütet an allen schilfigen Teichen, am Fischteich von Elepebenso, wie 


183 


in Ohat oder Gyökerküt. In dem Becken Nr. 7 des Hortobägy-er Fischteiches bin ich 
am 2. Juni 1964 im Gebiet der Löfflerkolonie auf mehrere Nester gestossen, ineinem 
derselben waren vier zugedeckte Eier. Während des ganzen Jahres habe ich 40 — 60 
Stück registriert. 

Nachtreiher (Nycticorax nycticorax). Brütet im Vajdalapos-er Wald (Nädudvar-er 
Teil der Hortobägy) gemeinsam mit Rotfussfalken und Waldkäuzen, vorwiegend in 
Elsternestern. Der Wald isteine fünfzehnjährige neue Aufforstung; Bestand meistens 
Eiche, mit zahlreichen Ulmen, Espen und Eschen. Höhe der Bäume 6 —8 m. 

Schwarzstorch (Ciconia nigra). Im Jahre 1963 beobachtete ich diese Art nur einmal 
u. zw. am 1. Juni, als sich 7 Exemplare in einem Trockenbecken des Hortobägy-er 
Fischteiches aufhielten. Im darauffolgenden Jahre begegnete ich dem. Schwarzstorch 
mehrere Male. Am 12. Mai standen in einem der trockenen Becken des Fischteiches 
der Agrarhochschule 10 St. dieser Art herum, zu denen sich später weitere 4 Stück 
gesellten. Am 2. Juni hielten sich im Becken des abgefischten Teiches Nr. 10 (Hor- 
tobagy) 24 St. auf. Laut Aussage des Wildhüters kommen diese regelmässig hierher. 
Am 7. Juni begegnete ich in der sogenannten Bagota-puszta, sowie in der Umgebung 
von Hajdúböszörmény und Ujszentmargita Schwarzstörchen, die auf den abgemähten 
Wiesen ihrer Nahrung nachgingen. Am 13. September beobachtete ich beim Virägos- 
küt-er Fischteich (Umgebung Balmazújváros) 10 Stück. 

Löffelreiher (Platalea leucorodia). Die Brutkolonie dieser Art war in 1963 grösser, 
als wann immer in den früheren Jahren seit ihrer hiesigen Ansiedelung. Die Vögel über- 
siedelten wieder in das grosse Röhricht des Teiches Nr. 7, wo sie auch in 1961 gebrütet 
hatten, und legten dort in drei Kolonien ihre Eier. Die Zahl der brütenden Paare kann 
insgesamt auf 70— 75 geschätzt werden. Wildhüter SÁNDOR SZAB6 fand im. Frühjahr 
1963 einen eingegangenen Löffelreiher, der ein Jahr früher von mir hier, im. Fischteich 
mit dem Ring Nr, 120 041 beringt worden war. Zur selben Zeit konnte der Wildhüter 
mit seinem Glas mehrere beringte Exemplare beobachten. Am. 1. Juni beringte ich 
50 Jungvögel, hätte ich aber mehr Ringe bei mir gehabt, so wären es auch hundert 
geworden. In tiefem Schlamm. watend fanden wir auf einem, Gebiet von ca. 200 m? 
ungefähr 20 Nester. Die noch flugunfähigen Jungen waren von der Grösse junger 
Enten; die entwickelteren hüpften von den Nestern herunter und suchten im dichten 
Schilf das Weite, oder sie trachteten ferner gelegene Nester zu erklimmen. Im. allge- 
meinen waren es Nestgelege mit vier Jungen, die wir fanden. In diesem. Gebiet von 
200 m? hielten sich ungefähr 80 junge und 40 — 50 alte Vögel auf. Die Alten kreisten 
niedrig über dem Schilf. 

In 1964 brüteten schon mehr als hundert Paare. Die Kolonie war auf derselben 
Stelle, wie im vergangenen Jahre. Am 26. April zählte ich vom Teichufer aus die 
weiss leuchtenden Löffler der Kolonie: es waren ihrer 117. Zur selben Zeit war eine 
herumsuchende sechzig-köpfige Schar im seichten Wasser des Teiches Nr. 3 zu be- 
obachten. Am 2. Maimeldete der Wildhüter, er habeim Teich Nr. 7 113 Nester gezählt. 
Am 2. Juni beringte ich 108 junge Vögel, die von ungefähr 40 Gelegen herstammen 
mochten. Meistens waren es drei Vögel, die man in einem Nest sah, viel seltener waren 
zwei und noch seltener vier in einem, Nest. Das Brüten dauerte in diesem, Zeitpunkt 
nee fort, ja es waren sogar frisch gelegte Eier und im Bau befindliche Nester zu 
sehen. 

In der Lichtung einer weiter nördlich gelegenen Schilfinsel fanden wir ungefähr 
dreissig solche Nester, in welchen nebst kurz vorher ausgebrüteten Jungen frische 
Eier vorhanden waren, darunter einige, aus denen das Junge eben im. Ausschlüpfen 
begriffen war. In manchen dieser Nester gab es bloss 1—2 Eier, das Eierlegen war 
daher noch im Gange, in anderen Nestern fanden wir ein-zwei Wochen alte Jung- 
vögel. Hier hatte noch kein einziges der Jungen weisse Federn. In einem anderen Teil 
dieser Schilfinsel waren Nester mit bereits weiss befiederten Jungen von der Grösse 
magerer Enten. Wir beobachteten aber auch mindestens 10 alte Vögel, die in ihrem. 
Schnabel Nestmaterial trugen, der Nestbau hielt daher noch an. 

Auf der südlichen Schilfinsel sahen wir ausschliesslich weisse, gut entwickelte 
Exemplare, aber auch unter diesen war nur ein einziges, welches das dichte, blendend 
weisse Kleid trug und dessen Beine mit schwarzen Schuppen bedeckt waren. Meines 
Erachtens nach mochte dieser Vogel — und nur dieser — ineiner Woche schon fliegen 
können, während die übrigen vielleicht noch wochenlang flugunfähig bleiken konnten. 
Aus all diesen beobachteten Umständen war zu schliessen, dass das Brüten kei den. 


184 


Löfflern fortlaufend war; einige Familien waren mit dem. Eierlegen einen vollen Monat: 
im Rückstand. Es ist bemerkenswert, dass wir im ausserordentlich warmen Frühling 
des Jahres 1961 schon am 23. März Eier in den Nestern der Löffler fanden. Meines 
Wissens ist in der Literatur noch kein derart frühes Datum verzeichnet. Als wir bereits 
am, 18. Mai genannten Jahres Beringungen vornahmen, konnte schon eine Menge von. 
Jungen fliegen; drei Jahre später war dies nicht einmal am. 2. Juni der Fall. 

Graugans ( Anser anser). Brütet regelmässig am grossen Fischteich der Hortobägy. 
In dem südlichen Schilfrand des Teiches Nr. 7 machte ich am 21. April 1963 in einem. 
ganz kleinen Bezirk fünf Paare hoch. Damals beobachtete ich an einem Vormittag 
30 Stück. In dem Becken des abgefischten Teiches Nr. 8 sahen wir am. 8. Juni drei 
Familien, bei denen die Alten ihre Jungen führten. Am 26. April 1964 sah ich 14 — 16; 
Stück. Wildhüter Sandor Szabö schätzte Zahl der im Jahre 1964 in den Röhrichten 
des Hortobägy-er Fischteiches brütenden Graugänse auf 46 Paare, an den Teichen 
von Fényes, Ohat und beim, Wasserspeicher noch weitere 8—10 Paare. 

Kornweihe (Circus cyaneus). Wurde nicht nur im Vorfrühling, sondern einmal 
auch zu Sommeranfang, am 26. Juni (1964), u. zw. ein g" beim Wald von Malomrét. 
beobachtet. 

Rotfussfalke (Falco vespertinus). Nach Meinung der Wächter des Naturschutz- 
gebietes haben im, Jahre 1963 in Ohat nur 50-60 Paare dieser Art gebrütet. Viele 
verzogen sich in die Baumreihen der Weiden, auf kleine Waldparzellen, wo auch ich 
ihre Brutkolonien verzeichnen konnte: Am 12. Mai 1964 zählte ich im Walde von 
Vajdalapos 20—25 und am 26. Juni im Robinienwald von Malomrét, südlich des: 
Wasserspeichers 70 —90 Stück. Am 16. August hielten sich in der Umgebung von 
Tiszafüred, in einem Wäldchen 50-60 Exemplare auf. Ich fand den Rotfussfalken 
brütend auch in den verstreut inmitten von Weiden liegenden Wäldchen tei Bagota. 
(nördlich der nach Tiszacsege führenden Landstrasse), Ujszentmargita, Polgàr und 
Görbehäza vor. Der Bestand dieser Vogelart in der Hortokägy lässt sich auf einige 
hundert Paare schätzen, die aker nicht nur im, Walde von Ohat, sondeın auch weiter, 
in südlicher, nördlicher und östlicher Richtung vorzufinden sind. 

Fischadler (Pandion haliaétus). Im Jahre 1963 beobachtete ich diese Vogelart drei- 
mal bei den Teichen, u. zw. am 21. April, 8. September und 13. Oktober je ein Stück. 
Ausserdem sah ich am 24. März beim Fischteich Virägosküt, in der Nähe von Balmaz- 
üjväros ein fischendes Exemplar. 

Seeadler (Haliaétus albicilla). Am. 24. März 1963 habe ich zwei Exemplare beim 
Fischteich Virägosküt gesichtet. 

Grosstrappe (Otis tarda). Laut Aussage des Jagdleiters sind auf der Hortobagy im 
Jahre 1964, bis zum 12. Mai dieses Jahres zwei Hahnen erlegt worden. 

Regenbrachvogel (Numenius phaeopus). Beim. Fischteich Virägosküt am 13. Sep- 
tember 1964 10—12 Stück beobachtet. 

Grosser Brachvogel (Numenius arquata). Am. 30. August 1963 beobachtete ich bei 
Konya 4-5, an den Fischteichen 180 — 200 Stück. Auf den am Rande der Hortobägy- 
puszta gelegenen Weiden bei Balmazújváros und Hajdúböszörmény war diese Artin 
noch viel grösserer Anzahl vertreten. Das ganze Frühjahr 1964 hindurch fehlte der 
Brachvogel im ganzen Gebiet an den sonst frequentiertesten Stellen vollständig; im 
Herbst waren dann kleine Scharen zu sehen. 

Uferschnepfe (Limosa limosa). Häufiger Zugvogel sowohl im Herkst, wie auch im 
Frühjahr. Am 26. April sah ich beim Fischteiche ungefähr 150 Stück. Am 12. Mai und 
2. Juni beobachteten wir ein brütendes Paar ekendort. Am 26. Juli stiessen wir an 
einem nassen Fleck der Weide zwischen dem Fischteich der Agıarhochschule und 
dem Fényes-er Teich auf eine Schar von ca. 140-160 Stück, und unweit entfernt 
sahen wir gleichzeitig weitere 40. Eine noch grössere Zusammenkunft konnte ich am 
12. April auf der Pröd-er Weide von Hajdúböszörmény bei einer periodischen Was- 
serstelle beobachten: 200 — 250 Stück. 

Kampfläufer (Philomachus pugnax). Am 26. April 1964 3—400, am 2. Mai an 
verschiedenen Stellen des Gebietes ca. 100, am 12. Mai beim Teich von Kungyòrgy 
10-15 Exemplare beobachtet. 

Brachschwalbe (Glareola pratincola). Am 16. Mai 1963 traf ich die Brachschwalbe 
an zwei Stellen an, es waren insgesamt 15 — 20 Stück. Am 8. Juni fanden wir auf einer 
etwa 50 Katastraljoch umfassenden kahlen Natronheide 20— 25 brütende Paare vor. 
Im selben Brutgebiet zeigten sich am 26. Juli 25— 30 Exemplare. | 


185 


Silberméwe (Larus argentatus). Erscheint jedes Jahr. Am 26. Juli 1964 sah ich 
beim Fischteich von Ohat 15 Stiick. 

Lachmöwe (Larus ridibundus). Während der Brutzeit selten; im Mai, sowie in der 
ersten Halfte des Monates Juni begegnete ich an einem Tage kaum mehr als 15 — 20 
Exemplaren, gegen Ende Juli sind sie aber zu hunderten da. Aber auch heuer, im 
Jahre 1964 habe ich auf der Hortobagy-er Puszta nicht eine solche Menge gesehen, als 
wie am Fischteiche Virägosküt bei Balmazújváros am 13. September, wo sich in ein 
und demselben Becken an die 4000 Lachmöven aufhielten. Es ist mir nicht bekannt, 
dass eine Brutkolonie dieser Vogelart auf der Hortobägy existiere, ich halte es aber 
für wahrscheinlich, dass es eine kleinere Kolonie auf irgendeinem der Teiche gibt. 

Trauerseeschwalbe (Chlidonias niger). Brütet bestimmt im Gebiete der Hortobágy ; 
kam im Frühjahr 1964 oft vor. Ich beobachtete am 26. April beim Fischteiche 15 — 20 
Stück, am 12. Mai beim Teiche von Elep drei, und beim Teiche der Agrarhochschule 
3 —4 Stück. Am 26. Juni konnte ich beim Wasserspeicher das Nisten von 8 — 10 Paaren 
feststellen. Am 26. Mai sichtete ich beim neuen Fischteich in der Umgebung von 
Polgár und an dem die anstossende Wiese durchziehenden Kanal insgesamt etwa 
300 Exemplare. Ich möchte hier erwähnen, dass einen Tag vorher, am 25. Mai über 
dem Vorland des ausserhalb der Hortobägy, in der Gegend von Hajdüböszörmeny 
entspringenden Rinnleins Tocö 90-100 Trauerseeschwalben herumjagten. Da der 
Tocö in die Kösely, diese aber in das Flüsslein Hortobagy mündet, so ist es anzuneh- 
men, dass diese Vögel dem Wasserlaufe folgend, in diese für sie eher ungewohnte 
Gegend vordrangen. 

Weissflügelseeschwalbe (Ohlidonias leucopterus). Am 26. Mai 1963 sah ich am 
Fischteich Virägosküt bei Balmazújváros 4-5 Exemplare. 

Waldkauz (Strix aluco). Am 12. Mai 1964 stellte ich das Nisten eines Paares im 
Walde von Vajdalapos, in einem Elsternest fest. Es muss dort mehrere Paare gegeben 
haben, denn auf eıner verhältnismässig kurzen Wegstrecke haben wir drei Waldkäuze 
aufgescheucht. Der Förster sah auch schon ausgebrütete Junge. 

Kurzzehenlerche (Calandrella brachydactyla). Es zeigten sich auf einer Natronweide 
am 2. Mai ein, am 26. Juni zwei und am 26. Juli 3-5 Stück. 

Bartmeise (Panurus biarmicus). Brütet jedes Jahr. Nicht übermässig häufig, doch 
stabilen Bestandes. 

Seggenrohrsänger ( Acrocephalus paludicola). Am 13. Oktober 1963 beobachtete ich 
am mittleren Deich des Fischteiches aus unmittelbarer Nähe zwei Exemplare. 


186 


HAJNALMADAR A BUKKBEN 


Vásárhelyi Istvan 


Ezt a gyönyörű színezetű, s igen ritkának tartott kis madarat 1929 — 62 között 
minden télen megfigyeltem. Nem panaszkodhatom, mert a mellékelt kimutatás szerint, 
1784 esetben figyeltem, meg, ami úgy hiszem, nem. sok ornithológusnak adatott meg. 
Hogy ezt elvégezhettem, annak köszönhetem, hogy kenyérkeresetem miatt majdnem 
állandóan a szabadban tartózkodtam. Különben is, bár a madár kis termetű, de főleg 
a fehér és szürke mészkő falon, piros és szürke színével, állandóan lepkeszerűen mozga- 
tott színes szárnyaival, igen feltűnő. E jellemző mozgása miatt népies neve ,,lepke- 
madár". Legkorábbi érkezését 1932. IX. 24-én, míg legkésőbbi itt tartózkodását 1930. 
V. 1-én figyeltem. meg. 


A megfigyelést úgy végeztem, hogy az egy helyen látott madarak számát 
följegyeztem. Természetesen előfordulhatott, hogy egyet-egyet egy nap 
több helyen is megfigyeltem. Ezért az 1784-es szám nem jelenti azt, hogy 
ennyi madarat láttam is, mert ez csupán az esetek számát jelenti. Hogy 
azonban nem minden esetben egy madárról volt szó, bizonyítja, hogy 1930. 
XII. 20-án, a Lilla szálló falán, egy időben és egy helyről 2 darabot, 1933. 
XII. 5-én, a Palota szálló falán 3 darabot, 1939. I. 14-én, a lillafüredi kő- 
bányában 2 darabot, 1943. XII. 8-án, a szomorúi kőbányában szintén 2 
darabot figyeltem meg. 1942. XII. 12-én, a lillafüredi kőbányában 1, a 
Palota szálló falán 1, és a vasúti felső alagút szájánál szintén 1 darabot 
láttam 10 percen belül. 1962. II. 10-én 8 órakor 1 db a Tógazdaságban tar- 
tózkodott, s 16 óráig állandóan ott volt. Viszont ugyanakkor, 10 órakor, 
Lillafüreden a Palota szálló falán is megfigyeltem egyet. Tehát ezek sem 
lehettek azonosak. 

A felvonulás szeptemberben, igen gyéren, csupán egyes években kezdő- 
dött meg. Október-novemberben a szám már szaporodott. Decemberben 
volt a legtöbb. Ettől kezdve apadt, s áprilisban már ismét gyéren volt lát- 
ható. Az egyetlen május 1-i előfordulásnál valami sérült vagy beteg madár- 
ról lehetett szó. 

Igen érdekes a Lillafüredi Tógazdaságban az 1960. és 1962. évi tömeges 
megjelenés. 1933—1960 között, huszonhét év alatt, csupán négy esetben, 
1933. II. 1, 1939.II. 1, 1949. I. 2 és 1958. XI. 1, míg 1960-ban I., II., III. 16, 
1962. I., IT., III. hónapokban szintén 16 esetben figyeltem meg. Erdekes az 
1961. évi kimaradás. Ebben az évben különben is kevesebb lehetett, mert 
Lillafüreden csupán négy esetben sikerült megfigyelnem. 

A Tógazdaságban való tömeges megjelenés oka az volt, hogy takarmá- 
nyozásra nagy mennyiségű romlott húst tároltak a szabadban, egészen 
késő őszig. Ebből rengeteg légy kelt ki. Ezek a hidegebb idő beálltával, a 


187 


7. tatlazat 


Hajnalmadar—T ichodrama. 


1 2 3 A| 5 61718 9 10 11 Be Be | SS ie | ee 
d a r 

LU De |) = SO Pag (SOS o e e ER ie eee a a VESSE 
na, lol lolo uo sl „a ame 
3 XI — 28 io. 5 | 8 | 17 14 10] 21 18 12/11 5 | ol 6 
a e == 48 37 = 19 15| 18 10 nel 20 DAT ‘21| 24| 22) 20| 18 
5 I. a 1 20 18 817118 18 9 | 19 20 CRON 
nee — — 8 lis el sl to an am 10 ul7l3l1lau 
‘lm — 19 23 ARGS 17 Sab | Al 
Se Vion Pe 3 1 py ee a a a es 3 RL Zi) Se 
esse, ese || 
Osszesen 1 102 100 76 42 59 74 64 71 851 121 72) 72 34 38 44 


környezö epületek fali réseibe hizédtak, s a telet ott, dermedten töltöttek. 
Ez a nagy mennyiségű táplálék vonzotta aztán ide madarunkat. Erről 
többször meggyőződtem, egészen közelről, amikor lakásom ablakára szállva. 
az ablaktokból egymás után szedte ki a dermedt legyeket. Ez még a huza- 
mosabb itttartózkodásra is késztette. Így 1962. II. I, 2, 3, 27, 28-án még 
itt is éjszakázott, az egyik épület eresze alatt levő dolomit fal egyik egye- 
netlenségén üldögélve. | | 

1962. december 31-ig még nem jelentkezett. Pedig az állapot itt nem val- 
tozott. Az is igaz, hogy az el6bbi években csak januarban kezdett mutat- 
kozni. A nagy mennyiségű légy elfogyasztasaval csak hasznot hajtott. 

Előfordulásáról igen korán találtam adatot. 1862-ben Bérczi KÁROLY 
említi a Bükkből, kőmászóharkály (Certhia muraria, Maur Specht) néven. 
Majd id. Szmőrs BELA közli, hogy 1850. táján gyakoribb volt, mint 1921- 
ben, amikor XII. 8-án, a Herman Ottó barlangnäl figyelte meg. Ezután 
MauKSs KÁROLY ad hírt a Szeleta barlangban 1927. X. 3, a Szinvaszorosban 
1921. XII. 8-ân, 1926. XI. 26, 1927. X. 3, 1927. XI. 1 és XII. 3—10-ig 
megfigyelt 1—1 peldänyröl. 1950. X. höban a Szarvaskön PATKAI IMRE, 
1951-ben X. 20-án pedig Ujdiösgyörben, a Kerekhegyen levő deszka barakk 


188 


m. muraria R. a Bükkben 


1929 —1962 

47118 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 347 32) 3334 5 
19 co E. X o o = mx cn i 10 © Te co > o = || È 
ut nti nt # ti 10 Te) 10 10 Ve} 10 10 10 Vo 10 co co co [751 
© 1819 ee est ea SE) Ke ee le © 

a b 
BS SO) eS erg en N SG PS A eS le et 6 
ANI LIS ee in TOM alle e 0 e e 144 
Sue, 870001265: 8 |.9|1210| LOS 359 
15124) 120 RR 1620208 IE Il 16) “Sle 9: Aa EN 488 
HO 8 RSI MI OA 9.10. 133 8 16! 5,4210 RE 2,3 334 
el ale a Taler TO A TS yb ah CANNES PSE iy 256 
Belt TAR O el ey TE RE RB i (na a 183 
ee I a LOR RAI ELSA) eae BES pe e Ei 13 
| i le ee e SO e E RSS) AS i ESS = 1 
47| 50| 59) 60) 32] 39] 65) 66] 44! 54] 28] 38] 38! 40] 33) 16] 4) 16| 1784 
| 


falán BArsony GYÖRGY látott 1—1 példányát. A Bükkön kívül meefi- 
gyeltem még 1927. XII. 6-än, a boldogkôväraljai var falán is egy darabot. . 

A bükki megfigyelő helyeim Lillafüred és környékén: a Palota szálló, a Lilla 
szálló, a Kerekhegyi rakodó, a Fehérk6, a felső közúti alagút, a tó melletti . 
elhagyott kőbánya, a vasúti felső- és alsó alagút be- és kijárati fala, a 
puskaporosi szikla, a Szeleta barlang, a mélyvölgyi híd lábazata, a papír- 
gyári kémény, a majláti emeletes épület, a mexikói kőbánya, a vasgyári 
kórház épülete, a vasgyári központi épület, a vasgyari ref. templom, a mis- 

: kolci ref. templom, a szentléleki zárdarom, a szomorúi kőbánya, a Demény- 
patak bejárati sziklája, a garadnavölgyi vasút melletti sziklafal, a savósi 
híd lábazata és a Tógazdaság épületei. 

Lott példányai kaptam: 1929. X. 12. Lillafüred, Palota szálló, 1931. XI. 
6. Lillafüred, Kőbánya, 1935. I. 25. szomorúi kőbánya, 1936. XII. 8. Lilla- 
füred, Puskaporos szoros, 1937. II. 2. Lillafüred, Lilla szálló, 1939. XI. 11. 
Lillafüred, tó melletti szikla, 1939. III. 4. Lillafüred, Szeleta barlang, 1939. 
III. 4. Lillafüred, kerekhegyi rakodó, 1942. XII. 24. diósgyőri Papírgyár, 
1943. IV. 5. Diósgyőr, 1944. X. 26. Lillafüred, tó melletti kőbánya, 1946. 
II. 10. Garadnavölgyből 1— 1 darabot. 


189 


Elhullottat találtak: Lillafüred 1931. I. 11, Szentlélek, 1933. III. 8 és 1954. 
I. 23. 1—1 darabot. 

Az abaúji és zempléni hegyekben is bizonyára előfordulna, csak nincs 
aki megfigyelje. 


Irodalom — Literatura 


Agárdi E.: A hajnalmadár Magyarországon. Aguila. 1952/55. p. 287. 

Bársony Gy.: Hajnalmadár Újdiósgyőrött. Aduila. 1948/51. p. 258. 

Bérczi K.: Hazai és külföldi vadászrajzok. 1862. 

Fauna Katalógus. 1918. 

Magyarország Állatvilága. 1958. 

Mauks K.: Hajnalmadár a borsodi Bükk Szeleta barlangjában. Aguila. 1927/28. p. 388. 
Pdtkai I.: Hajnalmadár újabb előfordulása. Aquila. 1948/51. p. 250. 

Szeöts B.: Tichodroma muraria. Aquila. 1922. p. 178. 
Vásárhelyi I.: Adatok a borsodi Bükk gerinces faunajahoz. Erdészeti Lapok. 1942. 
Vásárhelyi I.: Tichodroma muraria L. Lillafüreden. Kócsag. 1930. p. 62. 
Vásárhelyi I.: Hajnalmadár a Bükkben. Kócsag. 1936/38. p. 68. 


Über das Vorkommen des Mauerliufers (Tichodroma m. muraria) im 
Bükk-er Gebiet 


von Istvan Vásárhelyi 


Zusammenfassung 


Verfasser hat infolge seiner Beschäftigung im Freien während der Zeit von 1929 
bis 1962 die Gelegenheit gehabt, diesen schönen und eher für selten gehaltenen Vogel 
im Bükk-er Gebiete unzählige Male zu beobachten. Dieses, im Nordosten Ungarns 
gelegene, dicht bewaldete Mittelgebirge weist mehrere Höhlen, Steinbrüche, eine Teich- 
wirtschaft, sowie auch Gebäude verschiedener Art auf. Das früheste Erscheinen des 
Mauerläufers wurde am 24. IX., das alsletztes gesichtete Exemplar am 1. V. registriert. 
Im Monate September waren stets nur noch wenige zu sehen, im Oktober und Novem- 
ber vermehrte sich ihre Zahl, im Dezember gab es die meisten. Die Zahlen der, in den 
ungarischen Text eingeschalteten Tabelle sind selbstverständlich nicht so zu verstehen, 
. dass in den betreffenden Monaten so und so viel verschiedene Individuen der Art 
beobachtet wurden, aber wenn es sich auch oftmals um ein und denselben Vogel 
handeln konnte, so war es doch mehrfach der Fall, dass sich die Verschiedenheit der 
Individuen einwandfrei feststellen liess. 

In den Wintern der Jahre 1960 und 1962 sind aussergewöhnlich viele Mauerläufer 
bei der Teichwirtschaft zu sehen gewesen; es war dort zu jener Zeit eine Menge ver- 
dorbenen Fleisches zu Futterungszwecken aufgestapelt, welches die Brutstätte unzäh- 
liger Fliegen wurde, die sich dann beim Herannahen der kälteren Witterung in den 
Mauerritzen verkrochen. Diese Nahrungsfülle lockte die Vögel heran. Dass sich der 
Mauerläufer mit Vorliebe von Fliegen ernährt, konnte Verfasser übrigens auch am 
Fenster seiner Wohnung beobachten, wo der Vogel aus den Fensterrahmen die von 
Kälte erstarrten Fliegen herauspflückte. Diese Ernährungsmöglichkeit verleitete ihn 
sogar zu einem längeren Verweilen, zu mehrfachem Übernachten am selben Platze. 

Diese Vogelart ist übrigens im. Bükk-Gebiet auch in früheren Zeiten beobachtet 
worden, so in den Jahren 1850, 1862, sodann zu Anfang der zwanziger Jahre unseres 
Jahrhundertes. 


190 


KOLTO MADARPAROK SZAMA GYULA VAROS 
BELTERULETEN, 1962 TAVASZAN 


Dr. Korompai V iktor 


Ha a gyulai var tornyänak tetejeröl lenezünk, az az érzés tamad bennünk, hogy 
Gyula väros häzai erdöbe vannak beépitve. Gyönyörködünk a fak zöld tomegében és a 
zöld növényzet között sorakozó cserepes háztetők piros színe közti kellemes ellentét- 
ben. De a városban jártunkkor is meglep bennünket a fák nagy tömege, a bőséges fasi- 
tás következtében létesült sok lugasszerti utca. A növényzet szépségét a sok élősövény, 
növénycsoportozat és bokor még fokozza, amivel számos udvar dicsekedhet. 

Ebben a környezetben rengeteg madár otthont lelne, ha nem volna olyan nagy az 
utcák forgalma, s a macskák részéről nem fenyegetné őket állandó veszedelem. Ez a 
magyarázata, hogy a magasan költő fajok dominálnak, mig az alacsonyan költő, bokor- 
lakó fajok alig vannak képviselve. Azok a fajok dominálnak elsősorban, amelyeknek 
kívánatos az ember közelsége: házi és mezei veréb, fiisti- és molnárfecske, balkáni 
gerle. A gólya és nagyfakopáncs is nagyobb számban költene, ha elegendő és nyugodt 
környezetű fészkelő, illetve költőhely állana rendelkezésükre. 

A várost kisebb megszakításokkal az ún. körgát övezi. Több tiszántúli, folyóparti vá- 
rosban hasonló a helyzet. Ma már majdnem felesleges a körgát, mert az árvízveszedel- 
met jelentő Fehér Köröst végig gát szegélyezi. A város ezért a körgáton kívül is terjesz- 
kedik, így alakult ki a vasútvonaltól északra Szentpálfalva, Ajtósfalva és Máriafalva. 

A város belterülete 886,5 hektár, lakóinak száma 24 000, házainak száma 5731. A va- 
ros fáinak legnagyobb része gömbakác, kőris és vadgesztenye, a többi faféleségek 
kisebb számban szerepelnek. 

Növényzet tekintetében Gyula helyzete a többi tiszántúli város és község helyzeté- 

hez hasonló. Környéke mezőgazdasági terület. A Sitka- és Kőriserdő, noha Gyula hatá- 
rában van, a várostól távol esik. Debrecent ezért ki kell vennünk az összehasonlításból 
a Nagyerdő miatt, továbbá mert a sok emeletes épület miatt (amiből Gyulán lényege- 
sen kevesebb van) nem mutat olyan erősen fásított jelleget, mint Gyula. Egyébként el- 
mondhatjuk, hogy Gyula város belterületének faunaképe némi eltéréssel egyezik a 
Tiszántúl valamennyi községével. Ilyen eltérések pl., hogy Gyulán, a város belterületén 
sok az álló- és folyóvíz. Ezeknek madárvilága a vizeket nélkülöző községekből termé- 
szetesen hiányzik. A házak zöme kerttel, fás vagy bokros udvarral rendelkezik, a leg- 
több utcát két oldalon fasor szegélyezi, a nagyobb utakat és tereket több fasor is díszíti 
bokrosokkal, sövényekkel és növénycsoportokkal vegyesen. A legkisebb utcában is van 
legalább egyoldali fasor. 
A költő madárpárok felsorolását a legnagyobb létszámú házi verébbel kezdem és a 
legkisebb létszámú fehér barázdabillegetővel végzem. A. város belterületén 45 faj köl- 
tését sikerült megállapítanom. Ha az elöző évi tengeliclétszámot is idesorolom, akkor 
a költő madárpárok száma 2516. A tengelicpärokat ugyanis most nem számoltam, a 
tavalyi létszámot vettem alapul, miután semmi okom nincs feltételezni, hogy a költő 
párok számában lényeges eltolódás történt volna. 5 

1. Házi veréb költött 798 párban, 2. balkáni gerle 564 párban, 3. tengelic 379, 4. mezei 
veréb 104, 5. füsti fecske 102 (kevesen vannak, mert élelemhiány miatt sok éhenpusz- 
tult), 6. csóka 93, 7. seregély 92, 8. nádi rigó 89, 9. molnárfecske 57 (élelemhiány és a 
házi veréb fészekfoglalása miatt sok elpusztult, illetve nem, tudott költeni), 10. tövis- 
szúró gébics 28 (a város szélein), 11. gerle 22 (lakások közelében kevés költ), 12. sárga- 
rigó 20, 13. zöldike 20 (kastély környékén, népkertben, az Élővízcsatorna mentén, 
strandon, sporttelep facsoportjában, temetőben, Törökzugban és 1 — 2 pár többfás ud- 


191 


varban is), 14. nagyfakopanes 16 (szívesen jön a városba, de a gyerekek kellemetlenke- 
dései zavarjak; utcai gömbakäcfasorban több helyen alacsonyan odút vésett, azonban 
az emberek kíváncsiskodásai a költést meghiúsították), 15. kakukk 16 (a tavak és na- 
gyobb facsoportokban próbálkozott tojásbecsempészésre), 16. szürke légykapó 10 
(Népkertben, Törökzugban, Várkertben, vágóhídon, Élővízcsatorna mentén, falra fu- 
tott szőlőben), 17. vizityük 10 (nádszegélyes tavakban), 18. erdei pinty 9 (Elövizesa- 
torna mentén, temetőben, Népkertben és a szabadtéri színpad ligetében), 79. kisposzáta 
9 (zsidótemetőben, bokros, csendes udvarokban), 20. parti fecske (8 párat láttam, de 
ezek a város belterületén kívül költöttek), 21. mezei poszáta 7 (temetőkben és a vär- 
kertben), 22. fülemüle 6 (szabadtéri színpad ligete, temető), 23. barátkaposzáta 6 (sza- 
badtéri színpad ligetében, a strand ligetében, bokros udvarban), 24. fehér gólya 5 (ka- 
szärnya, óvoda, magánház kéményén) 25. kisőrgébics 5 (a város szélein), 26. pettyes 
vízicsibe 4 (a vágóhíd szennyvizét befogadó nádszegélyes Bika-tóban, amelynek szélén 
némi mocsaras rész is van), 27. guvat 4 (a Bika-tóban), 28. széncinege 3 (postaladaban, 
villámhárító föld feletti védő burkolatában, város szélén sűrű fás kert műodújában. 
Gyakoribb városi madár lenne, ha a verebek és a seregély nem szorítanák ki), 29. fekete- 
rigó 3 (a szabadtéri színpad ligetében), 30. vetési varjú 3 (a Népkert egymás mellett 
álló 3 platánfáján. A. külterülethez tartozó Bicere vasútállomás melletti kis akácosban 
50 pár fészkelt, azonban a fészkeket leverték), 31. cserregő nádiposzáta 3 (Bika-tóban), 
32. búbos pacsirta 2 (a város szélén, szántóföldön), 33. szárcsa 2 (a Bika-tóban), 34. 
énekes nádiposzáta 2 (a Bika-tóban), 35. búbos banka 2 (a város szélén háztető alatt), 
36. pocgém, 2 (a Hunyadi-tó nádasában), 37. zöldküllő 2 (a Népkertben, a város szélén, 
sűrű fás kertben), 38. erdei fülesbagoly 2 (a város szélén, sűrű fás kertben), 39. kerti 
poszáta | (a kastély kertjében), 40. szarka 1 (a törökzugi szölökben), 41. gyöngybagoly 
l (a Törvényszék épületében), 42. kékcinege 1 (a város szélén, sűrű fás kertben, müodü- 
ban), 43. nyaktekercs | (a törökzugi szőlőkben természetes odúban), 44. karvalyposzáta 
1 (a temetőben), 45. fehér billegető | (a vágóhíd tetője alatt). 


The Number of the Breeding Bird-Pairs on the Inner Territory of the Town 
Gyula in Spring 1962 
By dr Victor Korompai 


Looking down from the top of the castle-tower of Gyula (SE Hungary) one might 
fancy that the houses of the town are built in a forest. We take delight in the green 
mass of the trees and in the pleasant contrast between the rows of redtiled roofs and 
the green vegetation. But also walking about the town we are surprised by the great 
multitude of trees and by the amply timbered many grove-like streets. The beauty 
of the flora is even enhanced by the many hedgerows, shrubs and plant-groups, that 
most yards can boast with. 

In these surroundings an immense number of birds might find a home, if the traffic 
of the streets were not so heavy and the cats were not a continual danger. This is the 
explanation why the high-nesting species dominate, while the low-nesting, bush-dwell- 
ing species are hardly represented. Those species dominate primarily, to whom man’s 
proximity is advantageous: the house- and tree-sparrow, swallow, martin, Indian ring- 
dove. The stork and the great spotted wood-pecker would also breed in greater num- 
De: if ES were sufficient and peaceful nesting-, respectively breeding-sites at their 

isposal. 

With lesser interruptions the town is surrounded by the so-called circle dam. The 
situation is similar in several riverside towns beyond the Tisza. Nowadays the circular- 
dam is nearly out of date since the Fehér Körös river is confined between dams and 
the danger of a flood is no more probable. Therefore the town can also expand beyond 
the circular-dam and thus the settlements of Szentpälfalva, Ajtösfalva and Märiafalva 
have developed north of the railway-line. 

The inner territory of the town comprises 886,5 hectars, with a population of about 
24 000 in 5731 houses. The most part of the trees in the town are globe-acacias, ash 
and horse-chestnut trees; other species of trees are represented in lesser numbers. 

With regards to the flora the situation of Gyula is similar to that of other towns 
and villages beyond the Tisza. Its countryside is agricultural territory. The Sitka- and 


192 


Köris-Woods, though belonging to the territory of the town, are far away from it. 
The town Debrecen must be omitted from such a comparison because of the extensive 
Nagyerdo (=great forest), and because it has much more several-storied houses than 
Gyula and consequently it has not such a densely timbered character as Gyula. Other- 
wise we can say that the faunistical picture of the town Gyula is the same as that of all 
communities beyond the Tisza with a few differences. Such are e.g. that there are many 
fresh water-courses and pools on the inner territory of Gyula, the avifauna of which is 
naturally missing in those communities that are lacking such waters. In Gyula most 
of the houses have gardens, timbered or shrubby yards, most of the streets are lined 
by rows of trees on both sides and even several rows are standing in the wider streets 
and squares, mixed with shrubberies, hedge-rows and groups of plants. The narrowest 
streets also have one line of trees at least. 

On the inner territory of the town I succeeded inestablishing the breeding of 45 bird- 
species. If I add the previous year’s stock of goldfinches to it, the number of nesting 
pairs was 2516. Namely I did not count the goldfinches this time and took their last 
year’s number for my basis, since I had no reason to suppose that an essential change 
in the number of the breeding pairs could have taken place. The following check-list 
beginning with the most numerous house-sparrow and ending with the least numerous 
white wagtail presents the numbers of the breeding pairs of the various species. 

1. House-Sparrow 798, — 2. Indian Ring-Dove 564, —3. Goldfinch 379, — 4. Tree- 
Sparrow 104, —5. Swallow 102 (there were few, for many starved lacking food), — 
6. Jackdaw 93, — 7. Starling 92, — 8. Great Reed-Warbler 89, — 9. House Martin 57, 
(many perished, respectively could not breed lacking food and on account of their nests 
having been occupied by House Sparrows), — 10. Red-Backed Srike 28 (at the outskirts 
of the town), 11. Turtle-Dove 22 (few breed near human dwellings), — 12. Golden 
Oriole 20, — 13. Green Finch 20 (in the environs of the castle, in the Folkgarden, along 
the Elöviz channel, at the swimming pool, on the trees of the sport-grounds, in the 
cemetery, in the Törökzug section, and also in 1 —2 well timbered yards), 14. Great 
Spotted Woodpecker 16 (they readily come to the town and carved several hollows 
into globe-acacias, but children harrassed them and people’s curiosity prevented them 
from, breeding, — 15. Cuckoo 16 (near pools and in larger groups of trees they were 
trying to smuggle in their eggs), 16. Spotted Flycatcher 10 (in the Folkgarden, Török- 
zug section, Castlepark, slaughterhouse, along the Elöviz channel, on wallcreeping wild 
vine), — 17. Moorhen 10 (at the reed-skirted pools), — 18. Chaffinch 9 (along the 
Elöviz channel, in the cemetery, Folkgarden, an in the grove of the Openair Theatre) 
19. Lesser Whitethroat 9 (in the Jewish cemetery, and in shrubby quiet yards), — 20. 
Sand Martin (I saw 8 pairs, but they nested outside the centre of the town), — 21. De- 
sert Warbler 7 (in the cemetery and Castlepark), — 22. Nightingale 6 (in the grove 
of the Openair Theatre and the cemetery), 23. Blackcap 6 (in the groves of 
the Openair Theatre and swimming-pool, shrubby yards), — 24. White Stork 5 (on the 
chimneys of the barracks, kindergarden and private houses), — 25. Lesser Grey Shrike 
5 (at the outskirts of the town), — 26. Spotted Crake 4 (at the reed-skirted Bika 
lake which is partly swampy at the edges and is the reservoir of the sewer of the slaugh- 
terhouse), — 27. Water Rail 4 (on the Bika lake), — 28. Great Titmouse 3 (in letter-box, 
overground protection case of lightning-conductor, nesting box at the edge of the town. 
They would be more frequent townresidents, if sparrows and starlings did not chase 
them, from their nests), — 29. Blackbird 3 (in the grove of the Openair Theatre), — 
30. Rook 3 (on a cluster of three plane-trees in the Folkgarden. In the acacia grove 
near Bicere railway station outside the town 50 pairs had been nesting, but their nest 
were destroyed), — 31. Reed Warbler 3 (at the Bika lake), —32. Crested Lark 2 (at 
the edge of the town on afield), — 33. Coot 2 (onthe Bika lake), — 34. March Warbler 
2 (at the Bika lake), — 25. Hoopoe 2 (under roofs at the edge of the town), — 36. Little 
Bittern 2 (in the reeds of the Hunyadi lake), — 37. Green Woodpecker 2 (in the Folk- 
garden, and at the edge of the town in densely timbered garden), — 38. Long-Eared 
Owl 2 (at the edge of the town in densely timbered garden), — 39. Garden Warbler 
(in the Castlepark), — 40. Magpie 1 (in the Törökzug vineyards), — 41. Barn-Owl 1 
(in the building of the Law-Courts), — 42. Blue Titmouse 1 (at the edge of the town 
in the nesting box of a densely timbered garden), — 43. Wryneck | (in the Törökzug 
vineyards in a natural hollow of a tree), — 44. Barred Warbler 1 (in the cemetery), — 
45. White Wastail 1 (under the roof of the slaughter-house). 


13 Aquila 1964 —65 193 


7 m > am EEE TIA e. RIINA REST eo a n) 
DI — md a A pt I nme = EEE EHE EEE = TEE mént 


A CSONTTOLLU MADAR ELOFORDULASA 
A KÄRPÄIT- MEDENCÉBEN 


(1951 — 1958) 


Samuel Nicolette 


Az alábbiakban ismertetni szeretnénk a het év során a Kärpät-medenceben elöfor- 
dulö csonttollü madärcsapatok adatait. A cél az, hogy az elöforduläsok jellegeröl képet 
kapjunk. Az alábbiakban először az adatokról és feldolgozási mödjukröl szólunk. 

Az adatokról és a kiértékelés módjáról. Habár nagy általánosságban nem nehéz fel- 
ismerni a csonttollú invázióit, hiszen ilyenkor a madarak hatalmas tömegekben jelent- 
keznek, mégis fontosnak tűnt, hogy a , mérhetetlent" mérhetővé tegyük, annál is in- 
kább, mert tudjuk, hogy a csonttollú madár megjelenésének egyéb formái is vannak. 
Amint éppen nem százával vesznek körül minket a madarak, nagyon nehéz jelenlétük 
földrajzi méreteiről képet alkotnunk. Szerencsénkre az említett időszakból sok jó és 
, részletes jelentés, beszámoló állt rendelkezésünkre. Így nem kellett mást tennünk, mint 
az adatokat egységes formában, kartonokra feldolgozni, s ez lehetővé tette, hogy külön- 
böző szempontok szerinti válogatásban tanulmányozhassuk a változó létszámot. Egy- 
szerű összeadással, hónapról hónapra megállapítottuk a jelentett madarak létszámát, s 
figyelemmel kísértük földrajzi elterjedésüket. Mivel ez alatt a hét év alatt a megfigyelők 
száma és tartózkodási helye, nagyjából azonos volt, nem. okozott nagyobb gondot az 
évenként összegyűlt anyag összehasonlítása. Ebből adódik, hogy minden adatot csakis 
reprezentatív jellegűnek szabad elfogadni. Nem. akarjuk azt mondani, hogy egyik vagy 
másik helység neve, vagy az előforduló madarak száma azt jelenti, hogy csak annyian 
voltak, vagy hogy csak ott voltak. Mindössze azt szeretnénk megmutatni, hogy egy 
bizonyosidötartam során milyen fel-le ugráló változást észleltünk. Itt kell megjegyzeni 
azt is, hogy az évről évre jelentkező összlétszámot egymással nem kötöttük össze. Ezzel 
is jelezni akarjuk, hogy az a meggyőződésünk, hogy évenként más és más vidékről szár- 
mazó populáció telel nálunk, illetve, nem áll módunkban az ellenkezőről meggyőződ- 
nünk. A megfigyelési adatok a következőket tartalmazták : az észlelés napját, a helysé- 
get, s a madarak pontos, vagy hozzávetőleges számát; számos esetben viselkedé- 
sükre, táplálkozásukra vonatkozó adatokat is közöltek. A feldolgozás során, a bizony- 
talan értékeknél mindig a kisebbet vettük alapul. Olyan adatokat, amelyek a madarak 
számát két hónapra adták meg, vagy egyéb pontatlanságot tartalmaztak, nem, vettünk 
be. Ha két vagy több jelentés származott ugyanazon helységből, azonos, vagy nagyon 
közeli időpontról, s a madarak száma hozzávetőlegesen egyezett, — még ha a megfigye- 
lők nem is voltak azonosak, — a két jelentést egynek vettük. ; 


Az adatok értékelése. Az 1950/51-es tél 


Az első jelentések nyugat-magyarorszägiak, majd a Mátrából valók (no- 
vember). Decemberben a madarak a Mátra lábánál vannak, s a nógrádi 
hegyekben. Januárban Ek — Dny-i irányban a Bükk-Mätra Cserhát-Pilis 
irányában haladnak, ugyanekkor pedig a Fatra lábához érkeznek, és a 
Bükktől Ék-re is előfordulnak. Ekkor jelentkezik pár madár Dunántúl dél- 
nyugati részén. Úgy látszik, hogy a Fátrából jelentett madarak februárban 
elérik a Dunát, és a környező hegyeket. A frissen érkező csoportok, mintha. 


13" : 195 


a többieket szoritanäk lefelé délnek, s haladnak elöre a Duna vonalat 
követve. 

Ugyanekkor a hegyekből a Tiszát követve is haladnak előre, mélyen be- 
nyomulva az Alföldre. Ez alatt az idő alatt továbbra is állandóan kapjuk a 
hírt újabban érkezőkről: a beáramlás a Kárpátokon keresztül és Nyugat- 
Dunántúlon még egyre tart, olyannyira, hogy a dunántúli adatok erősen 
elszaporodnak. Ebben a hónapban kiterjedt területen, szétszórva minde- 
nütt megtaláljuk őket az említett Ek — Dny-i irányban, azaz a hegyek vo- 
nalán, továbbá Nyugat-Magyarországon, Dunántúlon, a Duna mentén és 
akad belőlük az Alföld déli részén is. Márciusban a madarak összeverődnek. 
Jelentések érkeznek a hegyekből a Duna vonalán Nyugat-Magyarország- 
ról, s Ek-röl (Sárospatak). Ezzel az invázió hirtelen véget ér. 

Ebben az évben Lengyelországban nagy számban tartózkodtak csont- 
tollúak. A megfigyelések 1950. nov. 12-től 1951. ápr. 4-ig említik őket 
(Krakkó). A legnagyobb tömeget 1951. jan. 21-én látták Krakkóban, ami- 
koris az egyik utcában a fákon kb. ezer madár tanyázott, s egyes helyeken 
olyan tömegekben tartózkodtak, hogy a járókelők kikerülték az utcát, (DR. 
PINOWSKI J. közlése). 

Egyéb európai előfordulások ebből az évből: DR.BURR arról számol be, 

hogy bar sok madár telelt Németországban, megjelenésük földrajzi szem- 
pontból egészen különleges volt. Kis létszámban voltak jelen Eszak-Német- 
országban ( Braunschweig, Berlin), és előfordultak délen is (Allgáu, Drezda). 
A beáramlásról szóló jelentések akár Holsteinból, akár az Ostgebietből tel- 
jesen hiányoznak. Viszont márciusban egyszerre hatalmas tömeg tűnt fel, 
először délen, Thüringiában, Drezdában, Berlinben, Stuttgartban. A. Kár- 
pát-medencéből származó adatokkal ellentétben, ide a madarak hatalmas 
csapatokban érkeznek: 150-es, 100-as, 90-es létszámmal. Talán nem va- 
gy unk túl merészek, ha azt tételezzük fel, hogy ez évben a madarak a Kár- 
pát-medencébe északról érkeztek Lengyelországon keresztül, s a vissza- 
utat nyugaton, azaz főleg Németországon keresztül tették meg. Másik felté- 
telezés: a madarak Ek-röl érkeztek Lengyelországba, ez magyarázná a 
Kárpát-medencébe való érkezésükkor látható Ek—Dny-i irányt. Ez 
mintha logikusan folytatódnék az Eny-i visszatérésben, mig egy kisebb 
csoport ismét Ek-i irányban tért vissza (Sárospatak). Ha e kettő közül 
valamelyik fedné a feltételezést, úgy a nyugat-magyarországi adatok a 
Kárpát-medencéből való elindulást jelentenék. A feltételezést pedig talán 
megerősíti az a tény, hogy március végével a madarak eltűntek a Kárpát- 
medencéből, ezzel ellentétben áprilisban még javában tartott a csont- 
tollúak beérkezése Németországba. 


Az 1951/52-es tél 


Az első jelentések novemberben a Bükk, Mátra és a nógrádi hegyek vidé- 
kéről valók. Decemberben Nógrád megye déli részéről és Budapestről van- 
nak adataink. Januárban további budapesti adatok, majd nyugat-német- 
országi előfordulásról érkeznek jelentések, továbbá az Alföld , közepéről" 
Hódmezővásárhelyről, februárban azonban már ismét csak budapesti ada- 
tot kapunk. 


196 


Euröpai összefüggesek 


Lengyelorszagban ezen a télen csak nehäny madär mutatkozott. Dr. 
FERENS Krakkóban figyelt meg néhányat február 15-én, majd Dr. Pınow- 
SKI figyelt meg egy 15—20 tagú csoportot Krakkóban, február 24-től már- 
cius 5-ig. DR. BURR leírja, hogy a madarak novemberben érkeztek Thürin- 
giába, s decemberben is látták őket. Novemberi adatokat kapott még 
Brandenburg közeléből, Nordbadenből és Spiekeroogból. Viszont február- 
ban Hamburgból 300 madarat jelentettek, márciusban Hamburgból 20 
madarat, Rostockból 22 madarat, s júniusban is megfigyeltek hármat 
Holsteinban. Ezek a megfigyelések, s az a megjegyzés, hogy a madarakat 
szétszórtan mindenfelé észlelték Németországban, olyan képet ad az el- 
terjedéséből, ami kb. megfelel a kárpát-medenceinek. Érdekes megjegyezni, 
hogy ebből az évből van egy decemberi adatunk Olaszországból is, Vicen- 
zából (MoLTONI, 1955). Ezúttal úgy látszik nem beszélhetünk igazi invázió- 
ról. A madarak vagy ..téli vendégek" , vagy vonulók (SIIVONEN, 1941 meg- 
határozása szerint), vagy esetleg egy északi vagy északkeleti invázió idáig 
terjedő oldalága. 


1952/53-as tél 


Az első megfigyelések a Cserhát déli végéről és egy másik a pilisi hegy- 
ségből valók, decemberből. — Januárban ismét a Pilisből és Nyugat- 
Magyarországból kapunk értesítést, s egyet lőtt KouL ISTVÁN a Görgényi 
Havasokban (STEIN-SPIESS S. értesítése alapján). 


Egyéb euröpai adatok 


Németországban szintén kevés madarat láttak, habár az északi és keleti 
részeken némi mozgás mutatkozott (Holstein, Ostsee-partvidék, Hidden- 
see). 

Összefoglalóan erre is az a megjegyzés all, ami az előző évre: ez nem volt 
invázió , legalábbis Európa ezen a részén nem. A madarak ismét leginkább 
vonulóknak nevezhetők. 


Az 1953/54-es tél 


Az első jelentések novemberben a Fátra aljáról valók. Innen december- 
ben eltűnnek, de feltűnnek az első madarak a budai hegyekben. Ugyan- 
ekkor KoHL IstvAn két hímet lőtt a Csíki havasokban (STEINS-SPIESS S. 
közlése). Januárban a madarak széles frontban érkeznek a Kárpát-meden- 
cébe, s minden irányba elszélednek. Ez azt jelenti, hogy amint a csapatok 
leérkeznek a hegyekből a síkságra, azonnal kis csapatokra bomlanak és 
szerteszéjjel szóródnak. A széles front Nyugat-Magyarországon kezdődik, 
s hozzávetőlegesen a Duna vonalát követi Budapestig. Ezután látjuk a már 


197 


ismert Oserhat—Mätra— Bükk vonalat. Néhányan, feltehetően azok közül, 
amelyek a keleti oldalon érkeztek be, a Tisza mentén vonulnak déli irány- 
ba. Dunántúlon a madarak eljutottak a Balaton vidékére, s délen Pécsre. 
Ezen a nagy területen mindenütt látni őket, s január folyamán egyre töb- 
ben lesznek a Dunántúlon, viszont a Duna mentén a legdélibb adat a buda- 
pesti. — Februárban azonban ismét csapatostul érkeznek a Fátra aljába. 
Itt lent, Budapestről tovább indulnak lefelé a Duna mentén, s a Tisza men- 
tén is jelentkeznek az Alföldön. — Márciusban már nemcsak sokan vannak, 
hanem a csapatok is nagyok. A Duna—Tisza közén, Budapesten, a Pilisben, 
a Mátra lábánál éppúgy előfordulnak, mint Nyugat- -Magyarorszägon. Ezek 
alapján nemcsak friss érkezést ällapithatunk meg, hanem úgy gondoljuk, 
hogy a visszatérésre és beindulásra következtethetünk. — Áprilisban mint- 
ha Dny-ról érkeznének újabb csapatok, először kapunk adatokat a Dunán- 
túl Dny-i részéről, a Mura mellől, majd Nagykanizsáról. Ezek a jelentések, 
s a Bakonytól Dny-ra levő területekről és a Komáromból valók azt mutat- 
ják, mintha ezúttalegy Dny—Ek-iiräny szerepelne a hegyek mentén a Duna 
felé. Az utolsó jelentést májusban kaptuk, a Balaton nyugati partjáról. 
Európai összefüggésben a következő képet kapjuk: Németországban (DR. 
Burr) ez évben volt az 1949 — 1954-ig terjedő időszak legnagyobb invázió- 
ja. Októberben érkeztek az első madarak Lübeck, Helgoland, Wilhelms- 
haven stb. vidékére. Novemberben Schleswig — Holsteinba és Észak-Német- 
ország területeire. A szerző közli, hogy ekkora tömegeket még soha sem 
figyeltek meg Holsteinban. Ugyanekkor Németország keleti részéből alig 
van adat. Közép-Németországban és Bajorországban februárban tetőzik 
az ár. Márciusban még mindig nagyon nagy számban vannak Bajorország- 
ban, talán azért, mert — mint ezt DR. FRANKE gondolta, akit DR. BURR 
idéz — odaérkezhettek a madarak Stájerből és Ausztriából: innen ugyanis 
februárban eltűntek. Olaszországból az első jelentések Venezia Tridentiná- 
ból valók, novemberből. — Decemberben Bergamóból van adat, majd az 
adriai partokról, a Marchi és Abruzzi szakaszról. — Januárban érkeznek 
meg a Pó völgyébe és Lombardiába. — A februári megfigyelések helye: 
Lombardia, Piemont és Liguria. Habár számos jelentés említ egyes mada- 
rakat, akad olyan is, amelyik hetes, nyolcas, 15-ös és 15 — 20-as csoportok- 
ról számol be. Az utóbbit január végén látták Bergamóban. Értékes adat- 
ként kell felfognunk az 1954-es év tavaszáról szóló jelentést : márciusban 
a dalmát partokon figyeltek meg egy kb. 30 tagból álló csoportot. (MOL- 
TONI, 1955). Ha megkíséreljük ezeket az adatokat egybevetni, úgy a követ- | 
kező képet kapjuk: Mivel Németország keleti részéből nincs adatunk, vi- 
szont nálunk az első adat novemberben a Fátra aljáról való, úgy talán fel- 
tételezhetjük, hogy vagy két ágra oszló invázióval állunk szemben, vagy 
két különböző vidékről való betöréssel. Az előbbi Északnyugatról érkezik 
Németországba, míg a másik sokkal keletebbre tőle, Északról Dél felé ha- 
ladva éri el a Kárpátokat. Novemberben Észak- Németországot elárasztják, 
de nálunk csak decemberben tűnnek fel a budai hegyekben, s a Csíki 
Havasokban. Úgyszintén novemberi-decemberi adatokkal rendelkezünk 
Észak-Olaszországból! Így tehát a délre lekeriilé csapatok valószínűlegAuszt- 
rián keresztül jutottak le, s mivel a kárpát-medenceiek csak januárban j je- 
lennek meg nagy számban, ez is mintha arra mutatna, hogyitt egy másik po- 


198 


pulaci6 tör előre. Januárban azonban mar van nyugat-magyarorszagi jelenté- 
sunk is, így talán ezek a madarak a nyugati invázió idáig érkező csapatai- 
ból valók, annál is inkább, mert ezek a Duna vonalát követik Budapestig, 
tehát K-i irányban mennek előre. Viszont a másik oldalról, keletről is vo- 
nulnak be, a Tisza mentén. Januárbansok az olasz adat, Ausztriában még ott 
vannak a madarak, s Dunántúlon is mindenütt látni őket. Érdekes a feb- 
ruári adatokat vizsgálni: újabb csapat érkezik a Fátra aljába, talán ennek 
hatására megindul a csapatok előnyomulása a Duna mentén dél felé, s feb- 
ruárban van a legtöbb belőlük Közép-Németországban s Bajorországban. 
Tehát itt egyidőben figyelhetünk meg két külön helyen feltöltődést : az em- 
litett német területeken-s a Karpat-medencében, ugyanakkor kiürül Auszt- 
ria, de ott vannak még Olaszországban is. Márciusban még nagyok a német- 
országi csapatok, s a Duna— Tisza közén, Budapesten, a Pilisben stb. nagy 
csapatok mozognak, ugyanígy Nyugat-Magyarországon. Ehhez hozzávéve 
a márciusi dalmáciai adatot, az a benyomásunk, hogy itt a visszavonu- 
lást „kezzelfoghatöan” tapasztaljuk, hiszen áprilisban a Dunántúlon, DNy- 
ról újabb csapatok érkeznek! 


Az 1954/55-ös tél 


Az első és egyetlen adatunk novemberi, és Budapestről származik. 
A második decemberi, és szintén budapesti adat, kevesebb madárról számol 
be, mint az előző havi, januárban azonban egyszerre csak mindenütt meg- 
jelennek azon a széles fronton, amelyen évenként jelentkezni szoktak : 
Nyugat-Magyarországon, a Duna vonalán, majd a pilisi, nógrádi hegyek 
lábánál, a Mátra alján, s néhányat a Velencei-tó partján is megfigyeltek. 
Februárban a madarak száma hirtelen felugrik, s a fent felsorolt széles arc- 
vonalon kívül, újabb helyekről is érkezik jelentés: az egyik, mélyen lent 
délkeleten: Palicsröl való, a másik: a Sátorhegységből. A madarak ekkor 
nagy csapatokat alkotnak. Márciusban a madarak kevesebb helyen látha- 
tok, de ott ahol előfordulnak, nagy csapatokat alkotnak. Figyelemre méltó, 
hogy ekkor a legnyugatibb adatunk Tata, ezzel szemben újabb keleti elő- 
fordulásokról tudunk : Császló (Szatmár) ,Péterlak (Régen). Az áprilisi adat 
Dédáról való (Maros-Torda). 

Itt tehát érdekes adat adódott: a novemberben, decemberben érkező 
madarak valószínűleg a szokásos, évenként beérkező téli vendégek voltak, 
mig a januáriak , és még valószínűbben a februáriak, keletről érkeztek. Mas 
években mindig megkapjuk északról a , figyelmeztető" hírt, ezúttal elma- 
radt, s helyette azt olvashattuk, hogy novemberben és decemberben hatal- 
mas csapatokat — létszámukat ezerre tették — figyeltek meg a Keleti 
Kárpátokban! [Jacobeni- Vatra Dornei, A. PAPADOPOL megfigyelése (1957)]. 
Mindenesetre a visszavonulás feltétlenül kelet felé történt. 

Egyéb európai adatokkal szegényesen állunk. Erdekes, hogy október 
24-ről egy madarat jelentettek Livóból (Como), s ezen prágai gyűrűt talál- 
tak. Sajnálatos módon nem sikerült tisztázni, hogy a gyűrűzés mikor tör- 
tént. Továbbá tudunk februári bécsi adatról is, 15-én Mödlingben 40-et 
és 22-én Schönbrunnban 120-at figyeltek meg. 


199 


Az 1955/56-0s tél 


Az elsö jelentés novemberben érkezett Isaszegröl, Budapesttöl keletre. 
Decemberi jelentes hianyzik, de januarban Budapeströl és az Alföld szivé- 
ből, Vesztöröl (Békés) kaptunk jelentést. Februárban Budapesten, Vácott 
látták őket, s az Alföldön Szegedről, Orosházáról és Debrecenből érkezett 
adat. Egyéb európai előfordulásról nincs tudomásunk. Feltételezzük, 
hogy a Kárpát-medencébe érkező madarak a szokásos téli vendégek közé 
tartoztak, de ezúttal talán északkeleti populációból származtak. 


Az 1956/57-es tél 


A telet decemberi adattal kezdjük, Budapestről és a nógrádi hegyekből 
kaptunk hírt érkezésükről, januárban pedig a Mátrából, a Pilisből, s észak- 
ról, Selmecbányáról. Februárban már bácskai előfordulásról is tudunk : 
Csantavérről és Zentáról, s továbbra is Budapestről és a Pilisből. A jelenté- 
sek egybevetéséből kitűnik, hogy mindenfelé találhatók, s hogy mindenütt 
csak kisebb csoportokat látni. Márciusban a csonttollúak hatalmas terüle- 
ten találhatók: további jelentések érkeznek a Bácskából és az Alföldről, 
megtalálni őket a Gerecsében éppúgy, mint a Bükkben. Áprilisban az ösz- 
szes jelentést a Dunántúlról kapjuk, s egy kivételével — ez a Balaton déli 
végéből való — mind nyugat-dunántúli. Erdekes megjegyezni hogy ez az 
egyetlen olyan év, amikor a legtöbb madarat a legkésőbbi megfigyelési idő- 
szakban látták. Ezúttal talán e késői nyugat-dunántúli előfordulás a nyu- 
gati visszavonulásra mutat. Feltehető, hogy a madarak egy része ebben 
az irányban hagyta el a Kárpát-medencét. Kérdés azonban, hogy a délről 
jelentett madarak merről érkeztek oda? 

Egyéb európai adatok: ezt az évet részletesen leírja HANSSON G. és 
WALLIN L. (1958). Ebben az évben Skandináviában és Nyugat- Európában 
volt nagy invázió , de ebből a Kárpát-medencére nem sok jutott, ha elmond- 
juk, hogy az egész Kárpát-medencét elözönlötték. Ezúttal már a Duna— 
Tisza köze déli részéről éppúgy kapunk jelentést, mint a Dunántúl déli ré- 
széről. Temesvárról éppúgy, mint Szabadkáról. Ha a térképet nézzük, úgy 
az általános elterjedés szembetűnő, mégis, ha a fontosabb, több jelentéssel 
rendelkező vidékeket keressük, azt találjuk, hogy éppen a beözönlés első 
állomáshelyein vannak legtöbben, tehát továbbra is ott, ahol a második 
hónapban jelentkeztek (130 — 140 jelentés csak märciusban!). 

A márciusi madártömegből kézrekerült egy gyűrűzött példány. A mada- 
rat Helsinki A 70793 sz. gyűrűvel látták el, 1957. október 30-án Signilskar, 
Aland-ban, (60° 12’, 19° 22’), megkerült 1958. március 27-én, Gyöngyösön 
(47°, 479, 19°, 55’). 

A márciusi adatok alapján megállapítható, hogy a kárpát-medencei lét- 
szám ekkor a legmagasabb, de ha a csapatok átlagos nagyságát vesszük 
figyelembe, úgy azt látjuk, hogy a legnagyobbak is csak 100-as létszámmal 
rendelkeztek, s hogy a jelentések számához viszonyítva ezek nem gyakoriak. 
Az átlagos csapatlétszám 20 — 30 körül mozog. Ebből a szempontból érde- 
mes összehasonlítást végezni a DR. KEvE által ismertetett 1948 /49-es invá- 


200 


zidval, ahol is a jelentök több hónapon keresztül számolnak be százas és 
több százas madärcsoportröl. Ha a most tárgyalt, tehát 1957 /58-as évi ada- 
" tokat szemléljük, nincs kétség afelől, hogy ez az invázió, de két azonos jel- 
legű jelenség között, mennyiségi szempontból mégis jelentős különbség áll 
fenn. Aprilisi jelentések már csökkenő létszámot mutatnak, de a tárgyalt 
időszakon belül (1950 — 58, ez a legmagasabb áprilisi létszám. Ha a térképre 
tekintünk, azt állapíthatjuk meg, hogy az áprilisi helyzet az előzővel 
szemben úgy alakul, hogy kivéve a legdélibb jelentéseket, majdnem min- 
denütt ott vannak, ahol márciusban, de csökkent létszámmal, a legdélibb 
adatok helyett ÉK-i irányban új előfordulási helyet kaptunk, s ugyanez 
mutatkozik erdélyi viszonylatban is (az új ÉK-i előfordulás). — Májusban 
a jelentésekből az alábbi derül ki: egy adatunk van a Pilisből, egy Gyön- 
gyösről (Mátra alja), egy Szolnokról, s ez egyben a legdélibb adat: Erdély- 
ben még több helyről jelentik, s ez talán arra mutat, hogy az 1957/58-as 
télen kétféle populáció jelentkezett, s az erdélyiek nem voltak azonosak 
a Kárpát-medencében egyebütt jelentkezett populációval, vagy talán azt 
az egyszerűbb magyarázatot kell elfogadnunk, hogy talán az évben az 
erdélyi medencében később jelentkezett a tavasz. Mindenesetre itt is van új 
ÉK-i adatunk (Szászrégen, Máramarossziget). 

Júniusban Szebenből van két adatunk, s így érdekesen mutatkozik az 
előbb említett különbség az erdélyi s a többi adatok között. 


8. táblázat A csonttollú madarak előfordulása a Kárpátmedencében 
1950—1958 
x Hónapok 
Evek 
XI. XII. I. II. III. IV. | V. | VI. 
1950—1951 31 87 873 1285 590 
1951—1952 23 40 25 24 
1952—1953 7 6 
1953—1954 E10 25 5248 | 4052 | 2087 | 261 1 
1954—1955 73 4] 439 854 583 55 
1955—1956 44 6 62 
1956—1957 17 75 35 | T199 | Du 164 
1957—1958 K 6 K 71 200 | - 3904 |x 4811 2280 | K 77 K 6 


Megjegyzés: DI -ben a későbbi két legerősebb év a aD) 
III. 30-án Bukarestben: 200 mad 
III. hóban Bécsből s vidékéről 6 an össz. 40 madärröl, 
Du = Dunäntül 
Ti = Tiszantul 


Európai összefüggések 


Ha a kárpát-medencei adatokat figyeljük, azt tapasztaljuk, hogy vi- 
szonylag kis számú nyugati jelentéssel rendelkezünk. Ennek természetes 
magyarázatát találjuk abban a tényben, hogy a nyugat-európai adatok is 
szegényesek. PRzyGopa W. észak-rajnavidéki és westfaliai előfordulásokról 


201 


irva, egy novemberi westfäliai adatröl, négy decemberi, hat januari, negy 
februari német adatról számol be, s egy 150-es csapaton kívül (Duisburg) 
a csapatok átlagos nagysága: 13 madárból állt. Tehát Nyugat-Európában 
invázióról nem beszélhetünk, nálunk azonban invázió volt, sőt kárpát- 
medencei viszonylatban erős keleti beáradást is megfigyelhetünk. Erdekes 
lesz itt elgondolkoznunk azon, amit LARS WALLIN levelében ír, ui. arról 
számol be, hogy míg 1956 /57-ben nagy invázió zajlott le európaszerte, s ezt 
jó költési viszonyok előzték meg, az 1957-es költés Svédországban éppen 
olyan jól sikerült, mint az előző évi, tehát az inváziót megelőző költési idő- 
szak. Ezzel szemben 1957 őszén Skandináviában a madarak fő táplálékát 
kitévő Sorbus aucuparia teljesen hiányzott. Így azután nem csoda, hogy 
Skandináviából hamarosan eltűntek. A jelentésekből kiderült, hogy gyor- 
san vonultak keresztül, s hogy a legnagyobb koncentrációra október má- 
sodik felében került sor. 

HANSSON és WALLIN (1958) részletesen tanulmányozták a csonttollúak 
1956 /57-es invázióját, s ennek kapcsán szovjet adatokat is kaptak. Ebből 
derült ki, hogy 1957 tavaszán, a Szovjetunió keleti területein a költéshez 
kezdő populáció létszáma normális volt, hogy Szverdlovszkban nagy visz- 
szavonulást figyeltek meg 1957 tavaszán, s hogy ugyanezen évben a vissza- 
vonulás keleti, ill. északkeleti irányát is kipontozhatták a rendelkezésre álló 
adatokból, továbbá, hogy 1957-ben Skandinávia déli részén is költöttek. 
A tanulmány idéziSvArpson-t (1957), aki szerint az 1956/57 és az 1957/58. 
évi helyzet úgy alakult, hogy az első évben a vörösberkenye termés nyuga- 
ton jó, keleten pedig rossz volt, a második évben ez éppen fordítva tör- 
tént. Mindezekből pedig arra merünk következtetni, hogy a keleti területe- 
ken a populáció felduzzadhatott, s így ennek hatására következett be ná- 
lunk invázió, mégpedig olyan, amely részben északi irányból, nagyobb 
részt pedig keletről érkezett, s kelet felé távozott a Kárpát-medencé ből. 


Összefoglalás 


A közölt táblázat önmagáért beszél. Az adatok az egyes hónapra jelen- 
tett madarak számát mutatja be. Mint már bevezetőben említettük, ezek- 
nek a számoknak kizárólag reprezentatív értékük van, s jelentőségük az. 
hogy a nagy eltérések révén rámutatnak az évenként adódó ingadozasokra. 
Az aláhúzással jelölt telek az inváziónak nevezhető kárpát-medencei elő- 
fordulását jelzik, míg az aláhúzott számok az év legmagasabb értékeit mu- 
tatják. Az 1956 /57-es tél márciusi, ill. áprilisi tétele azt mutatja a Ti, ill. Du 
betűjelzéssel, hogy az előbbinél csak tiszántúli, az utóbbinál pedig csak 
dunántúli előfordulást jeleztek. Az 1957/58-as inváziós időszak adatainál 
található K jelzés arra mutat, hogy az adatok keletiek, tehát keletről való 
érkezést, ill. kelet felé távozásra mutattak. Ugyanígy az E jelzés északi 
érkezést, illetve távozást jelent. 


A. fenti összeállítással kapcsolatban szeretnék köszönetet mondani DR. KEvE AND- 
RÁSNAK türelméért és segítségéért, az értékes adatszolgáltatásért pedig az alábbiaknak : 
AÁGÁRDI E., AJTAI-GEcSE V., ANNÓK-SZABÓ J., ANTAL L., BABOSS J., BÁNYAI R., 
BARTHOS Gy., BARTHOS T., BARSoNY Gy., BÁSTYAI L., DR. BERETZK P., DR. BERNATH 


202 


Gy., Dr. BERTOTI I., BERZSENYI J., BENDEKOVICH L.-NÉ, DR. BOKAI B., BORBÉLY J., 
B&czy T., Bozzi T., BREUER Gy., Bupay A., Bukovszky P., CSABA J., CSORNAY R., 
CSöKAL., Dr. CSÖRGEY T., CZEBE Gy., CzicANY E., DANDL J., DELY M., DEMETROVICS 
A., DEZSENYI I., DR. DORNING H., DogAJOV Sz., Doncsev S., ESZTERLE F., DR. ERŐS 
P., FÁBA L., DR. FABIAN Gy., FEKETE K., FESTETICS A., FINTA J., FRANKE J.,FRATER 
T., FRÜHLING M., GARDONYI Gy. G., GELLERT L., GEORGESCU M., GEREBY Gy., GER- 
GELYI S., GEYER I., DR. GOSZLETH E., GyERESSY A., DR. GYORFFY B., GYŐRFI S., 
GYÖRGY K., GyörY J., HADULA J., Hamza I., HANSSON G., Dr. HARACSI L., HEDER 
I., HELTAI I., HERTELENDY G., HoLLö Gy., HOLLÓSI S., Dr. Homonnay N., DR. 
HORVÁTH L., IamAnpy Z., IVANSZKY L., JAKAB A., DR.JANOSSY D., DR. JANISCH M., 
JuHASz Gy., KAROLIJ., KERESŐ F., KERTÉSZ K., DR. KEVE A., Kincses Gy., KIRÁLY 
I., Kiss J., KITTENBERGER K., KLEMM W., KorrAn K., IFJ. KOLTAI J., KonLI., Kor- 
BULY T.-NE, KORODI-GAAL J., KORONKY 1., Kovács J., Dr. KöLüs G., KÖTÉL A., 
Köver B., KövESDI I., KRISZTIÁN J., KWAISSER V., LENNER J., LIEBHARDT P., DR. 
MANNINGER G. A., MARSCHALL Gy., MATE L., Dr. MóczáR L., MOLNÁR L., MuRVAY 
A. MÜLLER G., NADRA I., NAGY A., Nacy B., Nacy LAJos, Nacy LAszuo, Nacy Gy., 
NAGY V., NEMESKÉRI-K1ss I., OLÁH K., OROLIN A., PARRAGH J., Dr. PATKAI T., 
PATKAI T., PRUKNER G., PINOWSKI J., Porca Z., RADETZKY J., RADOCSAI D.-NE, 
RADVANYI O., RAJNISS L., RomvARI Gy., DR. Ruzstk M., Dr. SAAD F., DR. SAGHY 
A., SASS Z., SCHMIDT E., SIMON Gy.,Smux A., DR. SOLYMOSSY L., SOMFAI E., SOPRONYI 
J., DR. SóváGó M., STAMMBERGER J., STANDESKY A., STEIN-SPIESS S., DR. STERBETZ I., 
STOFLITZ I., STOLLMANN A., DR. STUDINKA L., SZABADKAI R., DR. SZABÓ A., SZABÖI., 
SZABÓ L., SZEDERKENYI R., SEMAN Z., SZEPLAKII., DR. SzıJ J., DR. Sz1J L., SZIRÄCZKY 
S., DR. SZIRMAI J., SZLIVKA L., SZOMJAS L., Szőcs J., DR. SZÖREGI J., Tomasz J., TE- 
LEKI J., TENCZER I., THALY B., ToPAL Gy. TórH R., TuRcEK F., DR. TRUSKOVSZKY 
D., URBAN S., MAGYAR VADÁSZ SZERKESZTŐSÉGE, VAJTA I., WALLIN L., VÁRADI F., 
WARGA K., DR. VERTSE A., VIKTORIN A., DR. VORÖSMARTHY J., ZIEGNER J., ZOLD Gy. 


Irodalom — Literatur 


Burr, F.: Der Seidenschwanz (Bombycilla garrulus) in Deutschland 1946 — 1954. Orni- 

. thologische Mitteilungen. 6. Jahrgang. 1954. Dezember. Nr. 12. p. 245 — 253. 

Hanson, G.— Wallin, L.: Invasionen av sidensvans (Bombyeilla garrulus 1956 — 57. Var 
Fägelvarls Arg. 17, 1958. Nr. 3. p. 206 — 241. 

Keve, A.: Zwei Jahre Seidenschwanz-Invasionen. Larus, IV. — V. 1952. 74 — 83. 

Molton, E.: Comparsa del Beccofrusono — Bombycilla g. garrulus (L.) — nell’inverno 
1953 — 1954 nell’Italia settentrionale, Rivista Italiana di Ornitologia Milano, 1955. 
Anno XXV. Num. 4. p. 198 — 201. 

Przygoda, W.: Einige Seidenschwanzbeobachtungen aus Nordhein Westfalen, Ornitho- 
logische Mitteilungen. 12 Jahrgang, 1960 Jan. No. 1. p. 1—2. 


The Occurrences of Waxwings in the Carpathian Basin (1950—1958). 


By Nicolette Samuel 


The paper is based on the data of occurences of waxwings in the Carpathian Basin 
observed through seven years; its aim is to give a picture of their characters. 
Data and their Evaluation 

Usually there is no difficulty in recognising an invasion as such, but other forms of 
appearances made it imperative to find a way to measure the “unmeasurable” and 
record the ups and downs of numbers of waxwings. There were some haunting problems 
to be solved: how can one guess — with the help of records — what the real situation. 
was? And what do the observations mean on a continental scale? Data were tran- 
scribed on cards in order to make reshuffling possible, according to different aspects. 
The numbers of birds recorded in a month were arrived at with simple addition, the 
places of occurences drawn on a map. As the number of observers and places of obser- 


203 


‘ vations could be considered approximately stable for the period considered, compari- 
sons could be made. All data produced are to be considered as of having only represen- 
tative value. They do not mean that birds were only on the places mentioned, nor that 
those counted were all the waxwings to be found. The yearly results were never linked 
up with each other for we do not consider all the birds of different years to be members 
of the same population or of the same region. (Sometimes the same winter produces 
birds that seem to be of different regions!) At any rate we are not in the position to 
prove the contrary. 

A data-card gives the date and place of observation, the exact or approximative 
number of waxwings seen. In some cases we received notes on the kehaviour, food, etc. 
of the birds. Whenever there were only approximative values concerning their num- 
bers (e.g. “30 — 49"), the smaller number was chosen. Inexact data were dismissed. 
If there were similar numbers from near places, and dates, only one of them was 
counted. 


Evaluation of Data Winter 1950/51 


First observations from West Hungary and the Matra mountains in November. 
In December the birds are at the foot of the hills of Nögräd, (Bükk-Mätra-Cserhät-Pilis 
mountains), and new ones arrive to the foot of the Fatra. They are seen N. of the Bukk 
mountains too. A first few arrive to the SW. parts of Transdanubia. Later the birds 
seem. to arrive from the Fätra to the Danube and the surrounding hills and the fresh 
groups seem to push the others to the South along the banks of the Danube. At the 
same time others arrive from the mountains and follow down towards the South follow- 
ing the Tisza, thus they enter deep to the Plains. We regularly receive then news about 
new troups, arriving through the Carpathians to West Hungary; at this period data 
from, Transdanubia become numerous; later the whole country is full with them, they 
are dispersed mainly in the North-Southwestern direction mentioned, following the 
lines of hills, in West Hungary, Transdanubia, following the Danube, and we even find 
some of them deep in the Southern parts of the Plaines. At the end of the winter, 
in March, we receive the news of group-formations from near the Danuke, from, West- 
Hungary and from North-East (Sarospatak). Suddenly the invasion comes to an end. 


Other European occurences 


In this winter there were many birds in Poland. Observations date from. the 12th 
of November to the 4th of April (Kraköw). The greatest numbers invaded Krakéw 
on the 21st of January (1951), when some trees were overburdened by hundreds of birds, 
and there were places where their number were about thousands, Some streets were 
avoided by pedestrians because of the nuisance the flocks meant (Dr. J. PINOWSKI’s 
observation). 

Other European data: many appeared in Germany, but it seems to have had an 
irregular aspect from a geographical point of view (Dr. BuRR’s paper). He mentions 
that the birds were in small numbers in North-Germany (Braunschweig, Berlin), and 
some were in the South (Allgäu, Dresden). There were no reports from Holstein or the 
Eastern territories (Ostgebiet). In March a huge number of waxwings appeared from 
the South (in the regions of Thtiringen, Dresden, Berlin, Stuttgart). In contrary to 
the data from the Carpathian Basin, the birds arrived in great flocks, these numkered 
150, 100, 90. Perhaps it is not far fetched to conclude that this year the birds arrived 
through Poland to the Carpathian Basin, and returned mostly Westward, through 
Germany. An other explanation could be the following: the birds arrived from, North- 
East to Poland, and through the Carpathians to the Basin. This would explain the well- 
observable Northeast-Southwest line, which they seemed to have kept for a few weeks. 
This seems to have been followed by a return-movement towards the Northwest, while 
a smaller part returned to the North-East (Särospatak). In case any of the two took 
place, the West Hungarian data could have meant the beginning of the return-move- 


204 


ment. This theory seems to be strengthened by the fact that the birds disappeared 
from the Carpathian Basin at the end of March and that their arrival to Germany 
- went on continuously through April. 


Winter 1951/52 


First observations are from November (Bükk, Matra, N ögräd mountains and hills). 
In December they are seen at the Southern end of county of Nögräd and in Budapest. 
In January: new occurence from West-Hungary, others from Budapest and from about 
the “middle” of the Plains, Hödmezöväsärhely, not far from the Tisza. In February: 
only data from Budapest. 


Other European Occurences 


This winter brought but a few birds to Poland. Dr. FERENS saw a few in Krakow 
on the 15th of February, Dr. PinowskI observed a group of 15— 20 also in Kraków 
from the 24th of February till the 5th of March. Dr. Burr tells about the arrival of 
some birds to Thiiringien in November, which were observed even in December. Other 
data from November: from near Brandenburg, Nordbaden and Spiekeroog. In Febru- 
ary in Hamburg-Harburg 300 birdsandin March, also Hamburg, 20 birds were seen, 
while in Rostock 22. In June there were still 3 birds in Holstein. These observations 
and the remark that the birds were seen here and there in numerous places in Germany, 
gives approximately the same picture as that of their wintering in the Carpathian 
Basin. It is interesting to note that we have one observation from Italy too (December, 
Vicenza; by Moltoni, 1955). 

This year we can not really speak of an invasion. The birds are either “winter visi- 
tors” (according to SIIVONEN’s definition 1942.), or show the outer range of an invasion 
from the East, or North-East. 


Winter 1952/53 


First observations in December from the Southern slopes of the Cserhát, others from, 
the hills of Pilis. In January again from, the Pilis and West-Hungary. We also know 
about a specimen shot by I. Kout in the Görgényi Alps (Hargita) in the Carpathians, 
Transylvania. (Information from Mme. S. STEIN-SPIESS.) 


Other European Oceurences 


There were a few birds seen in Germany, though there were some movements in the 
North and East parts (Holstein, Ostsee, Hiddensee). 

Here the same seems to be stated as in the previous winter: no invasion, at least 
not in these parts of Europe. 


Winter 1953/54 


The first observation comes from November and from the foot of the Fätra Moun- 
tains; from here they disappear, but in a short time make their appearance in the hills 
of Buda. At the same time two males were shot by I. KoHL in the Csiki Alps (Muntii 
Ciucului, Transylvania; information from Mme. S. STEIN-SPIESS). In January the 
birds arrive to the Carpathian Basin on a broad front and disperse. As the birds arrive 


205 


to the end of the mountainous or hilly regions they immediately break up intosmaller 
groups and move ahead in all directions. The broad front mentioned begins in West- 
Hungary, and follows the Danube to Budapest, and the already well-known Cserhät- 
Mätra-Bükk line. Probably those birds that entered the Carpathian Basin from 
the East are those which are recorded from places near the Tisza; these follow the 
river approximatively to the South. Birds arrive to the surroundings of Lake Bala- 
ton and in the South to Pécs. On the rather large territory described, they are seen 
nearly everywhere. In January the situation changes: there are even more of them 
in Transdanubia, but the most Southern data on the Danube-line come from Budapest. 
In February there are arrivals to the Fätra, while there are others which begin to spread 
downwards, following the Danube, again others come to the Plains following the Tisza. 
In March they are dispersed all over the Carpathian Basin and the flocks are great. 
They are in territories between the Danube and the Tisza, in Budapest, the hills of Pilis, 
at the foot of the Matra and in West-Hungary. According to these one could perhaps 
surmise the following: there were lots of late-arrivals, but apart from these groups, 
it seems probable that the forming of greater flock meant the beginning of the return- 
movement. In April it looks as if new troops would arrive from the Southwestern parts 
of Transdanubia, (from places near to the River Mure and Nagykanizsa). Others come 
from ther Western parts of Transdanubia: from territories at the West end of the 
Bakony, later from Komärom. These seem to show a direction from Southwest to 
Northeast, towards the Danube. The last report comes in May from the West side of 
Lake Balaton. 


Other European Occurences 


The German situation is described by DR. Burr. This winter meant the greatest in- 
vasion of the period of 1949/1954. In October the first birds arrived to Liibeck, Helgo- 
land, Wilhelmshaven, etc., and their surroundings. In November they were in Schles- 
wig-Holstein and Northern Germany. The Author mentions that such masses were never 
observed up till then in Holstein. At the same time there are scarcely any reports from 
the Eastern parts of Germany. In Central Germany and Bavaria the greatest numbers 
are to be seen in February, DR. Burr mentions DR. FRANKE’s opinion, that the probable 
reason for this cumulative appearance was that the birds came there from Austria. 
The fact is that the birds disappeared from Steiermark and from Austria in February. 
Italian data shows the following: first appearances in Venezia Tridentina, in November, 
then Bergamo in December, later some from places near the Adria, from the Marchi 
and Abruzzi region. January: Po Valley and Lombardy. February: Lombardy, Pie- 
mont, Liguria. Among data of solitary birds we find others which speak of flocks ot 
15 — 20 birds. The latter were seen at the end of January in Bergamo. There is a most 
interesting occurence from March: about 30 birds were observed on the Dalmatian 
shores (MOLTONT 1955). From these informations the following picture seems to emerge: 
As we have no data from the Eastern parts of Germany and as first observations are 
from the Carpathians (Fatra) in November, it could be that aninvasion began with 
two main streams, or that two invasions arrived from, two different regions: One from 
the Northwest to Germany, while the other much more eastern coming from North to 
South to the Carpathians. In November North-Germany abounds in waxwings, but in 
the Carpathian Basin they are only found in December in Budapest and at the same 
time in the Csiki Alps (Muntii Ciucului) in Transylvania. At the same time we have 
data from November and December from North-Italy. Probably those arriving to 
Italy came there through Austria. In the Carpathian Basin they appear in great 
numbers only in January. As we are having reports from West-Hungary they might 
be birds of the Western invasion. This seems rather probable for they tend towards 
the East, following the Danube, up till Budapest. At the same time waxwings enter 
the Carpathian Basin from the East too, follow the Tisza to the South. The situation 
in January is characterised by many data from Italy, Austria, Transdanubia. Those 
of February modify the picture: new flocks arrive to the Fätra, and perhaps be- 
cause of these, there seems a strong push towards the South following the Danube. 
At the same time they are numerous in Central Germany and Bavaria. Thus we can. 


206 


recognise two different “filling-ups”, that of Central Germany and the Carpathian 
Basin, while Austria is left without birds and there are but a few in Italy. In March there 
are yet great flocks to be seen in Germany, within the Carpathian Basin: between the 
Danube and Tisza territory and West-Hungary. Everywhere great flocks are on the 
move. If we add to these the observation from the Dalmatian shores, one is impressed 
by a movement which might be called a return-movement with some justice, all the 
more so as in April new flock arrive from the Southwest to Transdanubia. 


Winter 1954/55 


The first and only November-occurence comes from. Budapest. The second one, also 
from. Budapest, mentions less birds than the previous. In January they are seen every- 
where on the broad front-line which seems to be their characteristic entrance to the 
Carpathian Basin: West-Hungary, the line of the Danube, at the foot of hills and moun- 
tains of Pilis, Nögräd, Matra. There are some observations from the surroundings of 
Lake Velence (Transdanubia). In February the number of birds suddenly goes up, they 
disperse, appear at places in the South, then near the Tisza and in the East at the moun- 
tainious region of the Satorhegység. The birds are now in great flocks. In March they are 
to be seen at fewer places, but wherever they are, they are in large numbers. It is 
interesting to note that at this time the most Western occurence is an observation 
from Tata, but we have numerous Eastern occurences (Szatmär, Régen — Satmar, 
Reghin — allfrom Transylvania). The data from April come from the East too (Tran- 
sylvania: Maros-Torda, Mures). 

Here an interesting situation occured: the birds that arrived in November, Decem- 
ber were probably the usual and annual winter visitors, but those observed in January 
and especially those of February seem to have been the Western flank of an invasion 
in the East, for these birds entered the Carpathian Basin from the East, and we know 
by now that immense masses, — they were taken to be thousands, — were observed 
in the East-Carpathians (Observation from Mr. A PAPADOPOL in Jacobeni, — Vatra 
Dornei, 1957). The return movement wan towards the East. 

Other European Occurences: — we know of none. 

Summing up these observations it seems probable that the few that arrived were 

but the usual winter visitors, this time probably from the Northeast. 


Winter 1956/57 


In December the first birds appear at the hills of Nögräd and in Budapest. 

In January reports come the Matra mountains, from. the hills of Pilis and from the 
North, from the Fatra mountains. In February we already have Southern occurences; 
others are from Budapest and the Pilis. The birds seem to be everywhere, but in small 
numbers. In March waxwings are to be seen on a large range, there are new reports 
from the deep South in the Plains, and others from the mountains. Later the obser- 
vations come mostly from the Plains, East of the Tisza. In April the birds are observed 
mainly in the Western parts of Transdanubia. It is interesting to note that this is the 
only year when most of the birds were reported at the end of the season. The late occur- 
ences in Western Transdanubia might be the result of return-movements, while those 
of the previous month seem to have returned towards the East. It would be interesting 
to know from where the birds reported from the South came from. 


Other European Occurences 


This yearis described by G. HANSSON and L. WALLIN in detail (1958). A great invasion 
swept over Scandinavia and Western Europe. There was little to be remarked all of 
. this in the Carpathian Basin. Perhaps it is wohrt noting that there are still waxwings 
in Germany in March which later disappear, while the West-Transdanubian concen- 
tration began only in April. 


Winter 1957/58 


The first reports come fromthe East: Ermihälyfalva (Valea-lui-Michail) in Transyl- 
vania, 5—7 birds were observed for eight days in November. In December there is 
a new report from the place mentioned above and from the Matra mountains. There 
are still others from Eastern territories: from Lasera, Singiorgiul de padure. In January 
the records become more numerous: they are to be found on the well-known line at 
the end of the hilly regions and in the West following the line of the Danube.They appear 
in Transdanubia. in the East in the towns of the Plains and in the towns of Transyl- 
vania. The real meaning of these arrivals becomes clear next month. At present the 
birds arrive in smaller troops from, the North and from the East, but the real masses 
appear suddenly in February. One is at a loss when one tries to record the places of 
observations: West Hungarian towns, Transylvanian towns, towns in the Plains, in 
Transdanubia, ete. The birds are practically everywhere. Here it must be mentioned 
that we have the links with the West Hungarian occurences is East-Austria, (Wien, 
Mödling, Schönbrunn) and in the East with those territories that lie East to the 
Carpathians (Predeal). This time the main entrances were from the North through the 
Carpathians to the Matra and hills of Nögräd, from the East through Transylvania. 
After their entrance the waxwings invaded the Plains. The numbers of those in the 
Western parts of Transdanubia are relatively smaller. The great number of birds arriv- 
ing from the direction of the Transylvanian Basin explain why the most Southern 
occurences are found near the Tisza. In March their numbers and the number of places 
of observations continue to rise. If one looks at the map one can only say that the 
whole Carpathian Basin is full with waxwings. With some care one can recognise one 
fact: most of them are to be found at the main-entrances: at the end of the mountain- 
ous regions, where the hills meet the plains (there are 130 — 140 reports only from 
March!). 

There was one bird with a band found in March. It had a ring from Helsinki (No. 
70793). The bird was ringed on the 30th October 1957 at Signilskär in Aland, (60°12’ 
19°22’), and was captured on the 27th March, at Gyöngyös at a town at the foot of the 
Matra (47°47’ 19°55’).(Please note the minimal deviation concerning the Nort South 
direction: ringed at 19°22, found at 19°55’.) 

On the basis of the data from March we can ascertain the following: the birds were 
most numerous in this month, the groups contained mostly 20 — 30 birds, the greatest 
flocks had about 100 birds, but compared with the number of places of observations, 
the later were rare. It is interesting to compare this fact with the reports evaluated 
by Dr. KEvE concerning the invasion of 1948/49. Here we read about flocks of hun- 
dreds of birds observed during many months. If one looks at the data of this winter 
one has no doubt that this was an invasion, though concerning the number of birds 
there was a significant difference. 

In April their numbers go down, though within the period considered there was not 
yet a month of April which showed so many birds as this did. Looking at the map the 
general impression is the same as was in the previous month, only the numbers reported 
are reduced. Instead of the most Southern occurences, we have new ones in the North- 
east direction; the same applies to new places of observations in Transylvania. 

In May there are data from, the hills of Pilis and from the foot of the Matra, one 
from, Szolnok, in the South. There are more reports from Transylvania. This perhaps 
might mean that the birds were not all from the same population, or that spring came 
later to Transylvania. Here we have two new Northeastern occurences: Szäszregen, 
Maramarossziget (Rhegin, Sighet). 

In June there are two reports from, Transylvania, these seem to accentuate the differ- 
ences between the Transylvanian data and the others. 


Other European Occurences 


In comparison to the data of the Carpathian Basin one finds relatively very few re-. 
ports from Western Europe. W. PRZYGODA mentions occurences in the North-Rhein 
region and Westfalien, a few data from December, January, February; except one ob- 


208 


servation (Duisburg), which mentions a flock of 150, the number of birds in a flock 
can be taken 13 (Mean value). Thus one can not speak of a West European invasion. 
In the Carpathian Basin there certainly was an invasion and a marked Eastern tendency 
could be observed. It is very interesting to stop here and consider Mr. L. WALLIN’s ob- 
servations (in litt.). He mentions that there was a great invasion in the winter of 
1956/57, through whole Europe, and that this was preceded by very good breeding 
conditions. In Sweden breeding was just as successful in 1957 as in the previous year, 
that is in the season before the invasion to the Carpathian Basin. In the autumn of 
1957 the Sorbus Aucuparia, which makes up the food of waxwings, was completely miss- 
ing through whole Scandinavia. Thus it wasno wonder, the birds soon disappeared from, 
Scandinavia, and thatthey left in a hurry. The greatest troop-concentrations took place 
in the second half of October. Mr. HANSSON and Mr. WALLIN (1958) studied the wax- 
wings’ invasion of 1956/57 thoroughly and they used data concerning the situation 
in the Soviet Union. According to these one can see that the number of the waxwing 
populations in the Eastern territories of the Soviet Union were normal, and that there 
was a great return-movement to be observed in the spring of 1957, near Sverdlovsk. 
Even an Eastnorth direction could be surmised. In 1957 during the breeding season 
waxwings were nesting even in the South of Sweden. The paper mentions (SVARDSON, 
1957), that in the years 1956/57 the situation was the following: There were plenty of 
berries in the first year in the West and few in the Earst. In the next year the contrary 
happened. So this could have resulted in an accumulation of populations in the Eastern 
regions, which again released an invasion that spent itself in the Carpathian Basin. 
A part of the troops arrived from the North, but the greater numbers came from and 
left to the East. 


Summary 


The table speaks for itself. Monthly values show the number of birds. Here it must be 
mentioned once more that these numbers have a representative value only. They are 
helpful because they seem, to show in a realistic manner the yearly ups and downs ob- 
served. Roman numerals give the number of the month: XI. = November, etc. The 
years underlined show that those are to be considered winters of invasion within the 
Carpathian Basin. The numbers underlined show the highest value of the winter men- 
tioned. In March and April of 1956/57 we find two abbreviations. “Ti” means that birds 
were observed only in the region East from, the Tisza, the other one, "Du", means that 
birds were observed in Transdanubian regions. The letter "K" at the data of 1957/58 
means that they are from the East, that the birds came from and departed to the East. 
“KE” means the same for North. (Arrival or departure.) At the foot of the table the 
following are noted: 

We have the smallest November-values in the two strongest years. 

x. 30th March: 200 waxwings in Bucharest. 

March, Wien and surroundings 6 reports, total: 

40 birds. 

Acknowledgements; literature: See Hungarian text. 


14 Aquila 1964 —65 209 


at 


Frot 


BEN 


Mög ve. 
BEN 


I 
wae 


KET UJ MALLOPHAGA FAJ A CHILEI FAUNATARTOMANY 
TERULETEROL 


dr. Sasväri-Schäfer Lajos 


1961-ben Kovács ANDOR Dél-Amerikába szakadt hazánkfia jelentős 
Mallophaga anyagot küldött számomra Argentína nyugati határvidékéről. 
Mivel a terület faunisztikai szempontból meglehetősen ismeretlen, az álta- 
lam determinált kollekció között két, az irodalom számára új fajt találtam , 
melyek leírását az alábbiakban közlöm. 


Menacanthus kevei sp. nova 


Gazda : Turdus falcklandii El Bolson, Argentina. 1960. X. 19. 

Caput: Elöl lekerekített, csaknem fokozatosan megy át a halántékrégióba. 
Clypeuson két félkörben futó rajzolatot három, merőlegesen húzódó sötét 
vonalka köt össze. Az ocularis tájékon levő sötét folt és a clypeus rajzolata 
között két világos folt van. Az occipitalis tájékon keskeny sötét szalag. 
Az ocularis rész előtt két rendkívül megnyúlt, és két, fele oly hosszú kitin- 
szőr. A halántékrégión négy, rendkívül hosszú kitinszőr. A. temporalis 
régió ventralis oldalán egy-egy hosszú, a fej egyéb részein négy-négy rövid 
kitinképlet. A fej középső részét alul sötét, villa alakú rajzolat foglalja el. 

Thorax: A pro- és mesothoraxot elválasztó sutura jól látható. Az egyéb- 
ként összeforrt pro- és mesothoraxot két befelé kanyarodó sötét rajzolat, és 
középen egy függőleges vonás díszíti. Hátrafelé lekerekített, tíz hosszú ki- 
tinserte övezi. Áz első hosszú kitinszőr előtt három, az első és második kö- 
zött két rövid serteképződmény. A metathorax az abdomen irányában ki- 
szélesedik. Kétoldalt sötét sáv, alsó peremét kitinszőrök szegélyezik, mely- 
nek hossza megegyezik egy-egy potrohsegment hosszával. A serték száma 
változó. I 

Labak: Mindhárom par lábon, a femuron és tibian az elülső részen sötét 
csík húzódik. Az első par láb femurjän 5 és a tibia distalis részén 7 rövid 
kitinképz6dmény van. A harmadik pár láb femurjan 4, a tibia distalis 
részén 3—3 apró kitinserte. (A fenti adatok a dorsalis oldalra vonatkoz- 
nak.) A lábakon elvétve, rendszertelenül, kivált a ventralis oldalon több 
apró tüskeszerű kitinképződmény is található. i 

Abdomen: 1—5. segment egyre szélesedik, 5. a legszélesebb, majd 6 —9. 
szelvényig fokozatosan lekeskenyedik. Az utolsö potrohszelvény lekereki- 
tett. Az egyes segmentek szélén hosszanti szegély van. A szelvény also 
peremén kiinduló kitinszörök hossza hozzávetőlegesen megegyezik az egyes 


14" 211 


XD10%YI ja Indva naow ‘ds sisuadno snmoavy "pa “QV 


xD40y? 19 Indo vaou ‘ds sısuadno snowy "DIQ "pa 


uawmopqn naou ‘ds siswadno snumT ‘EE ‘QI 


uauopqn vaou ‘ds sisuadno SNULIMT ‘DIQD ‘EG 


25. abra. Menacanthus 
Kevei sp. nova caput et 
thorax 


Abb. 25. Menacanthus 
Kevet sp. nova caput et 
thorax 


26. dbra. Menacanthus 
Kevei sp. nova abdomen 


Abb. 26. Menacanthus 
Kevei sp. nova abdomen 


213 


| il SO 


27. ábra. Menacanthus Kevei sp. nova 9 


\ zi Sd, 
w 
\ > 
= > 4 x 
SETA pr i TR TIE, VATI STI 
I Ta) FU DI a COTE ar ent ER 3 
ù AN id}, 2 DERE S § poy 
3 = EP is 
e 2 à A JA 
= 2) 9) à Let > LE 
7 ZE > DETTI NRE, 
<p 
7 D 


N 
S 
= ner 


TAN 


Abb. 27. Menacanthus Kevei sp. nova 9 


28. ábra. Ricinus capensis sp. nova 9 


Abb. 28. Ricinus capensis sp. nova Q 


segmentumok hosszával. Ezen kitinképletek száma változó. A 2 —4. potroh- 
szelveny oldalan 1—1 hosszu kitinször. Az 5—7. potrohszelveny oldalan 
2—2 feltűnően hosszú kitinször ered, és köztük egy-egy apró serteszerü | 
képződmény foglal helyet. A 8. potrohszelvény oldalán csupán egy hosszú 
kitinképződmény található. Az utolsó potrohszelvényt sűrű, hosszú szőrsáv | 
szegélyezi. Az abdomen ventralis oldalän a kitinszörök rendezetlenül he- | 
lyezkednek el, és elvétve az egyes segmentek közepéből indulnak ki. A vent- | 
ralis felületen a segmentek sötét oldalsävja legalább kétszer oly széles, mint | 
a dorsalison. 


214 


Szin: Sötétbarna. A rajzolatok sötétbarnák, és viszonylag sötét a tor. 
A potroh minden egyes szelvenyenek alsö szegélyén vilagos sav hüzödik. 


29 dd 


Feltűnően világos a clypeus két alsó foltja és a lábak. 


Méretek : 
Fejhossz : 0,26 mm 
Fejszélesség : 0,45 mm 
Torhossz : 0,32 mm 
Pro- és mesothorax szelessege: 0,40 mm 
Metathorax szelessege: 0,42 mm 
Potroh hossza: 0,90 mm 
Potroh szélessége : 0,54 mm 
Testhossz: 1,48 mm. 


Faji ismertetöjegyek: a clypeuson talälhatö rajzolatok és vilagos foltok, 
az ocularis tajék elötti két rendkivül megnyült, es két rövid kitinször, vala- 
mint a temporalis régió négy hosszú kitinszöre. 


Anyag: Typ: 2 db © El Bolson, Argentina, 1960. X. 19. 
Gyüjtö: KovAcs ANDOR 
Gazda: Turdus falcklandii 
Coll.: Madartani Intézet. 


Ricinus capensis sp. nova 


Gazda: Zonotrichia capensis El Bolson, Argentina, 1960. X. 25. 

Caput: Hosszú, megnyúlt clypeus, elöl lekerekített. Frontalis részén két- 
oldalt apró serte. Clypeus oldalán három-három apró, az orbitalis tájékon 
egy-egy nagy félhold alakú folt. Az orbitalis tájék alatt szintén egy folt, 
mely azonban kis kiterjedésű. A nagy félhold alakú folt mellett egy kitin- 
serte. Temporalis régión két-két hosszú kitinserte egy apró sertével. A tem- 
poralis régió felé a fej fokozatosan kiszélesedik. A halántékrégió enyhén le- 
kerekedik, hegyben végződik. Regio occipitalis mélyen konkáv. Palpesek 
kiállók, antennák nem láthatók. 

Thorax: A prothorax hozzávetőlegesen kerek, lateralis oldalon kicsúcsoso- 
dik. A kicsúcsosodás alatt egy-egy hosszú kitinserte. Laterálisan, az előtor 
peremével párhuzamosan fekete vonal húzódik. A meso- és metathorax 
pterothoraxszá forrott össze, és az egységes szelvényen csak gyenge beöblö- 
södés jelzi a kettőnek határát. Mellső részén szintén finoman konkáv, oldalt 
lekerekedik. Hátul egyenes vonalban végződik, sarkán lehajlik és kihegye- 
sedik. A. pterothorax alsó csúcsán egy-egy hosszú kitinserte, a test media- 
lis része felé szintén egy-egy hosszú kitinserte helyezkedik el. A pterothorax 
oldalaival párhuzamosan hosszanti sötétbarna rajzolat fut, középtájon 
vastag keresztfolttal. 

Lábak: Hosszúak, femur és tibia-ízek megnyúltak. Az első pár láb fe- 
murján két-két kitinserte az első, illetve a hátsó részen. A tibia külső ol- 
dalán három közepesen hosszú kitinszőrszál. Második lábpár femurján 
kitinserte-sor található. A tibia belső és külső oldalán, közvetlen a tarsus 


215 


alatt két-két kitinserte. A harmadik par láb femurjanak oldalán kitinserte- 
sav hüzödik vegig; a tibian a tarsus elött egy kitinserte. 

Abdomen: 8 segmentböl all. A szelvényhatarok egymással párhuzamosan 
futnak, szelessegük hozzavetölegesen egyforma. Az utolsö segment kétszer 
oly megnyült, mint az elözök, vége felé küpszerüen elkeskenyedik. Az egyes 
szelvények széle hegyben lehajlik, és egy-egy hosszú kitinsertében folyta- 
tödik. Az utolsö segment oldalan két kitinsertét talälunk. Az egyes szelvé- 
nyek szelen sötet rajzolat fut parhuzamosan a ket oldallal. Az utolsö szelve- 
nyen ez a rajzolat csak a középső részig húzódik. Az abdomenen az emlitet- 
teken kívül kitinször-kepletet keveset. találunk, a potroh ventralisan és 
dorsalisan egyaránt csupasz. A RZ ennio e gyér volta egyébként 
jellemz6 a torra és fejre is. 

Szín: világossárga, a toron valamivel sötétebb. A rajzolatok mindenhol 
sötétbarnák. 


Méretek: 
Fejhossz : (apicalis résztől az occipitalis régióig) : 0,70 mm 
Fejszélesség : 0,68 mm 
Torhossz : 0,90 mm 
Prothorax szelessege: 0,55 mm 
Pterothorax szélessége : 0,58 mm 
Potroh hossza: 1,65 mm 
Potroh szelessege: 0,60 mm 
Testhossz : 3,35 mm 


Faji ismertet6jegyek: A prothorax oldalán a kicsücsosodäs alatt 1 hosszú 
és két rövid kitinképlet. Az abdomen 1 — 2 szelvényén a sötét oldalrajzolat 
mellett 1—1 hosszu kitinszort talalunk. 


Anyag: Typ: 1 db ? El Bolson, Argentina, 1960. X. 25. 
Gyüjtö: KovAcs ANDOR 
Gazda: Zonotrichia capensis 
Coll.: Madärtani Intézet. 


Two new Mallophaga species from the territory of the Fauna in Chile 
By Dr. Lajos Sasvari-Schäfer 


In 1961 Andor Kovacs, a Hungarian drifted to South-America sent me considerable 
material of Mallophaga from the western borderland of Argentina. Since this territory 
is rather unknown from faunistical point of view — I determined the collection and 
found two species new to the literature, whose description I am presenting as follows. 


Menacanthus kevei sp. nova 


Carrier: Turdus falcklandii El Bolson, Argentina, October 19th 1960. 

Caput: Rounded in the front, going over almost gradually in the temple region. 
On the clypeus the two semicircular designs are connected by three vertically running 
dark tiny lines. Between the dark patch of the ocular region and the design of the cly- 


216 


peus there are two light patches. On the occipital region there is a narrow dark band. 
In front of the ocular part there are two exceedingly elongated and two half as long 
chitin bristles. On the temple region there are four exceedingly long chitin bristles. 
On the ventral sides of the temporal region there are 1 — 1 long and on the other parts 
of the head 4— 4 short chitin growths. The lower centre of the head is covered by a 
dark fork-shaped design. 

Thorax: The suture dividing the pro- and mesothorax can well be seen. The other- 
wise joined pro- and mesothorax is trimmed with two inward curving dark designs and 
in the middle by a vertical line. It is rounded off in the rear and surrounded by ten long 
chitin bristles. Before the first long chitin bristle there are three, between the first and 
second there are two short bristle growths. The metathorax broadens towards the ab- 
domen. It is rimmed by dark stripes on both sides and by chitin bristles on the lower 
brim, which are as long as the length of the thorax segment. The number of the bristles 
is varying. 

Legs: There is a dark stripe along the front part of the femurs and thybia of all three 
pairs of legs. There are 5 short chitin growths on the femurs of the first pair of legs 

‘and 7 on the distal part of the tibiae. There are 4 tiny chitin bristles on the femur 
of the third pair of legs and 3 on the distal part of the tibiae. (Above data refer to 
the dorsal side.) Several tiny thornlike chitin growths can occasionally and irregularly 
also be found on the legs, particularly on their ventral sides. 

Abdomen: The 1— 5 segments become broader and broader, the fifth is the broadest, 
then the 6 — 9 segments gradually taper off. The last segment is rounded off. Along the 
edge of each segment there is a brim. The chitin bristles starting in the lower brim, of 
the segments are approximately as long as the length of the respective segment. The 
number of these chitin growths is varying. On the sides of the 2— 4 abdomen segments 
there are 1 — 1 long chitin bristles. On the sides of the 5— 7 abdomen segments there 
are 2 — 2 remarkably long chitin bristles and between them 1 — 1 tiny bristlelike growth. 
On the sides of the eighth abdomen segment only one long chitin growth can be found. 
The last abdomen segment is rimmed with a strip of thick long bristles. On the ventral 
side of the abdomen the chitin bristles are irregularly arranged, occasionally starting 
in the middle of the segments. The dark side-stripe of the segments on the ventral 
surface is at least twice as broad than that on the dorsal one. 

Colour: Dark brown. The designs are dark brown and the thorax is relatively dark. 
On the lower brim of each abdomen segment there is a light stripe. The two lower 
patches of the clypeus and the legs are strikingly light. 


Measurements: 
Length of head: 0,26 mm 
Breadth of head: 0,45 mm 
Length of thorax: 0,32 mm 
Breadth of pro- and mesothorax : 0,40 mm 
Breadth of metathorax : 0,42 mm 
Length of abdomen: 0,90 mm 
Breadth of abdomen: 0,54 mm, 
Length of body: 3 1,48 mm. 


Distinctive features of the species: The designs and light patches on the clypeus, 
two excessively elongated and two short chitin bristles in the front of the ocular region, 
as well as the four long chitin bristles of the temporal region. 


Material: 
Type: 2 9 El Bolson, Argentina 
October 19th 1960. Collector: ANDOR Kovács 


Carrier: Turdus Falcklandii 
Collection: Ornithological Institute, Budapest. 


217 


Ricinus capensis sp. nova 


Carrier: Zonothrichia capensis El Bolson, Argentina October 25th 1960. 

Caput: The elongated clypeus is rounded off in the front. On both sides of the frontal 
part there are tiny bristles. On each side of the clypeus there are three tiny and on 
the orbital region one large crescent shaped patches. Under the orbital region there is 
also a patch but of small extension. Besides each large crescent shaped patch there is 
a chitin bristle. On each temporal region there are two long and one tiny chitin bristles. 
Toward the temporal region the head broadens gradually. The temple region is slightly 
rounded off with pointed end. The occipital region is deep concave. Protruding palpes, 
invisible antennae. 

Thorax: The prothorax roundish, projecting on the lateral sides, with 1—1 chitin 
bristle under the projection. Parallelly with the rim of the prothorax a back line is 
running laterally. The meso- and metathorax are joined into pterothorax and only a 
slight indentation indicates the border of the two on the unified segment. The front 
part is also slightly concave, rounded off on the sides. In the rear it ends in a down- 
wards bent pointed line. On the lower projection of the pterothorax 1— 1 long chitin 
bristles and also toward the medial part of the body 1 — 1 long chitin bristles are rooting. 

Parallelly along the sides of the pterothorax there is a dark brown design with a 
thick crosspatch in the middle region. 

Legs: Long, with elongated femur- and tibiaparts. On the femure of the first pair 
of legs there are 2 — 2 chitin bristles on the front, respectively on the hind parts. On the 
outer side of the tibia there are three middle sized chitin bristles. On the femurs of 
the second pair of legs there is a row of chitin bristles. On the inner and outer sides 
of the tibia immediately below the tarsus there are 2-2 chitin bristles. Along the 
side of the femurs of the third pair of legs are a row of chitin bristles; on the tibia 
before the tarsus there is a chitin bristle. 

Abdomen: Consists of 8 segments. The borders of the segments are parallel and ap- 
proximately of equal breadth. The last segment is twice as elongated as the preceed- 
ing ones, tapering off conically towards its end. The edges of each segment are droop- 
ing and protruding and go over into 1— 1 long chitin bristle. On the sides of the last 
segment two long chitin bristles can be found. On the edge of each segment a dark 
design runs parallel with the two sides. On the last segment this design reaches only 
the middle part. Besides the above mentioned ones few chitin bristle growths can be 
found on the abdomen, which is both on the central and the dorsal sides lacking in 
bristles. The scarcity of the chitin growths is characteristic of the thorax and the head 
as well. 

Colour: Light yellow, somewhat darker on the thorax. The designs are dark brown 
everywhere. 


Measurements: 


Length of head: (from the apical part to 
the occipital region) 


0,7 
Breadth of head: 0,68 mm 
Length of thorax: 0,90 mm 
Breadth of prothorax: 0,55 mm 
Breadth of pterothorax: 0,58 mm 
Length of abdomen: 1,65 mm 
Breadth of abdomen: 0,60 mm 
Length of body: 3,35 mm 


Distinctive features of the species: On each side of the prothorax under the projection 
1 long and 2 short chitin growths. On the 1 — 2 segments of the abdomen by the dark 
side design 1-1 long chitin bristle. 

Material: 

Type: 1 9 EI Bolson, Argentina 

October 25th 1960. Collector: Anpor KovAcs 


Carrier: Zonothrichia capensis 
Collection: Ornithological Institute, Budapest 


SOLYMASZATI ÁBRÁZOLÁSOK KÖZÉPKORI ERMEKEN 


Prof. Dr. G. P. Dementiew (Moszkva) 


HuszArR LAJos nemrégiben igen figyelemre méltó tanulmányt közölt 
(1962) középkori magyar érmék solymászati vonatkozásairól. Ismeretes 
hogy különféle országok numizmatikai forrásainak közös eredete nem rit- 
kaság. Magyarázható ez természetesen a solymászat nagy jelentőségéből a 
középkorban (de később is). A solymászok és madaraiknak ábrázolása ér- 
méken tárgyuk szerint igen sokféle lehet. Leggyakrabban lovas alakot lát- 
hatunk öklén sólyommal, néha álló alakot (ülő is előfordul) sólyommal, 
vagy hejaval. Véleményem szerint HuszAr tanulmányában leírt, vagy 
ábrázolt érmék közül, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum őriz, különö- 
sen három érdemel különös figyelmet. Mindhárom IV. BELA (1235 — 1270) 
uralkodásának idejéből származik, akinek nevével összefügg a magyar 
solymászat egyik fénykora. 

Az említett érméken nem látható emberi alak, hanem héját találunk 
nyúllal. HuszAr tanulmányában ezeket általánosítva , sólyomnak" nevezi. 
Az érmék közül kettő egydénáros, a harmadik féldénáros (obulus). Mind- 
három érme ábrázolása feltűnő rokonságot mutat más történelmi, vagy 
régészeti tárgyakkal, melyek eredete különböző. Gondolok itt a freskökra 
és a régi kéziratok miniatűrjeire. 

Freskök: IV. BÉLA érem héja-nyúl ábrázolásának alakja emlékeztet 
a kievi Szent Sophia-katedrális lépcsőházának fresköjara. A héja-nyúl 
freskö jóval korábbi eredetű (nyomtatásban később többször is közölték, 
sp. KuTEPOW, 1895), mint a IV. BÉLA érméje verésének időpontja. Ismere- 
tes, hogy a kievi Sophia-katedrális építkezésének kezdete a XI. század első 
felére esik (kb. 1036 körül épült). 

A kievi Oroszország kulturális és diplomáciai összeköttetései más európai 
államok felé igen befolyásosak voltak, de a mongoloknak a történelem aré- 
nájában való megjelenésével a XIII. században megszakadtak, vagy 
legalábbis csökkentek. Megemlíthetem itt ANNÁT, a bölcs JAROSLAV fejede- 
lem leányát, aki I. HENRIK francia királyhoz (1105—1160) ment feleségül. 
Orosz nyelvű , Evangelium Reginae Annae’’-jat a Reimsi katedrális ma is 
őrzi, legalább is őrizte a legutóbbi időkig. JAROSLAW alapította a Szent 
Sophia-katedrálist. Az Árpádházi királyok közül orosz főhercegnő volt 
I. ENDRE anyja és felesége is (1046 — 1061), KÁLMÁN (1095 — 1114) felesége, 
II. GÉzA (1141—1161) felesége. 

Ami bennünket ebben a kérdésben érdekel, kétségtelen, hogy a solymá- 
szat terén erős volt az orosz befolyás egész Európában. ALBERTUS MAGNUS- 


219 


29. abra 


Abb. 29. Habicht und Hase. 
Freskomalerei der Heiligen Sophia 
Kathedrale in Kiew, XI. Jahrhundert 


nak a XIII. századból származó ‚De ani- 
malibus" c. munkája mar megemlíti, hogy 
a legjobb vadászmadarak , szláv, porosz 
és orosz" országokból származnak. Orosz 
solymászok szállítanak a magyar királyi 
udvaroknak sólymokat, és azokban nyer- 
nek a solymászok alkalmazást. NAGY 
Lagos (1342 — 1382) idejéből nyernek em- 
litést a , falconarii ruthenorum"". Szerin- 
tem kerdesünketilletöen nagy jelentősége 
vanaz orosz—magyar solymászati kap- 
csolatoknak. De más irodalmi utalások is 
fontos forrásul szolgálhatnak.. Így pl. 
GESNER (1585) a sarki sólyomnak orosz 
nevét, ,,krecsetet” adja meg. J. KELLER. 
és S. FEYERABEND (1532) érdekes vadá- 
szati munkája azt írja, hogy a sarki só- 
lyom , macht seine Jungen gegen Reus- 
sen". BELON (1955) is ir orosz sarki söly- 


mokröl. Továbbá HERBERSTEIN, MEYERBERG, OLEARIUS is említenek sarki 
sdlymokat a moszkvai birodalomböl. Részletesebben lásd DEMENTIEW 


(1951, 1960). 


Mas kutatási területről származó anyagok is figyelmet érdemelnek. Ez 
vonatkozik a nyugati emlékekre, melyek valami más, de valószínűleg közös 


forrásra utalnak. 


Hasonló héja-nyúl ábrázolás található II. Frigyes hohenstaufi császár 
híres , De arte venandi cum avibus" c. kéziratos munkájának miniatűrjei 


között (lásd CHARAVAY, 
1873, WILLEMSEN, 1943). 
Ezek a közismert képek 
az 1308 és 1310-es évek- 
ből származnak és ezek- 
nek alapjául talán FRI- 
GYES császár nevezett 
munkájának eredeti áb- 
rái szolgáltak. A kézirat 
a balsikerű faenzai ost- 
rom alatt elveszett. Is- 
merjük azonban őket 
FRIGYES császár könyve 
egy részének 6-francia 
fordításából, melyek 
JEHAN DAMPIEBRE, SEI- 
GNEUR DU SAINT-DIZIER 
megrendelésére keszül- 
tek. DAMPIERRE a fland- 
riai grófok családjából 
származott. A nevezett 


220 


QU 


30. dbra 
Abb. 30. Habicht und Hase. Aus „De Arte venandi 
cum avibus XIV. Jahrhundert 


(Nach Willemsen, 1943) 


kézirat, melyet ma a Bibliotheque Nationale Paris őriz (francia kéziratok 
sorozata: Nr. 12400), a kultúrtörténeti szempontból értékes miniatürö- 
kön kivül arröl is nevezetes, hogy minden valöszinüseg szerint a francia 
fordítás alapjául szolgáló latin kézirat valószínűleg magának II. FRIGYES 
császárnak tulajdona volt (vagy legalábbis annak a kéziratnak pontos má- 
solata). Feltételezhető ez azon az alapon is, hogy JEHAN DAMPIERRE fele- 
sége ISABEAU DE BRIENNE, unokahúga volt YOLANTE DE BRIENNE-nek, 
FRIGYES császár második feleségének. Ha ez a feltételezés valónak bizo- 
nyul, akkor a héja-nyúl ábra motívuma a XIII. századból származik, 
és összefüggésben áll a faenzai csata során elkallódott eredeti kézirattal. 

Tanulmányunkban közlünk két héja-nyúl ábrát, éspedig a kievi Sophia- 
katedrális íreskóját, valamint a „De arte venandi cum avibus" c. könyv 
francia fordításának miniatűrjét, összevetésül IV. BÉLA király érméjének 
ábrázolásával. Nem vagyok sem történész, sem archeológus, valószínűnek 
tartom, hogy a szakemberek ezen a téren hasonló ábrákkal lényegesen bő- 
víthetnék ismereteinket. | 

Vegül is hol kell tehat keresnünk ennek a feltünöen hasonlatos abrazolas- 
nak közös forrását! Mär FRIEDENBURG (1922) utalt arra, hogy ennek ere- 
dete vallasos szimbolika. A nyül a bünössegnek, a bünbe esett embernek 
szimböluma, a nyül a heja karmai között pedig emblémaja a bünös bün- 
hödesenek. Lehetséges, hogy ilyen magyarazatnak is megvannak az inditò 
okai, mas részt azonban feltételezhető, hogy a solymäszat fénykorában — 
a bennünket erdeklö abrak pedig éppen ebben a korban keletkeztek — az 
ábra alapjául szolgáló, nyilván hasonló alak népszerű, népi eredetű volt. 


Irodalom — Literatur 


Coutépoff, N.: La chasse Grand-ducale et Tsarienne en Russie Période du X. siécle au 
XVI. siecle. Tome I. (1905: p. 94, fig. VI. St. Petersbourg.) 

Charavay, E.: La chasse a l’oiseau au Moyen Age. 1873. p. 27. Paris. 

Dementiev, G. P.: Sokola-Kretschety. Matériaux pour l’étude de la faune et de la flore 
de ’URSS. Nouvelle série, livraison 29 (XLIV) 1951. Moscou. (En russe.) 

Dementiev, G. P.: Der Gerfalke. Die Neue Brehm-Bücherei. Nr. 264. 1960. Lutherstadt- 
Wittenberg. 

Friedenburg, F.: Die Symbolik der Mittelalter-Münzen. Th. IT — III. 1922.8. 173. Berlin. 

Huszár, L.: Die Darstellung von Falken auf ungarischen Münzen des Mittelalters. 
Aquila. T. 67 — 68, 1960 — 1961. 1962: p. 195 — 202. Budapest. 

Willemsen, K. A.: Die Falkenjagd. Bilder aus dem Falkenbuch Kaiser Friedrichs II. 
1943. Taf. 23. rechts. Leipzig. 


Über einige Darstellungen von Beizvögeln auf Münzen des Mittelalters 
Prof. DR. GEORG DEMENTIEV (Universität Moskau) 


Herr L. HuszAr veröffentlichte unlängst (1962) einen sehr interessanten Artikel über 
Darstellungen von Beizvögeln auf ungarischen Münzen des Mittelalters. Es ist bekannt, 
dass Aehnlichkeiten zwischen Münzen bestehen können, die aus verschiedenen Ländern 
stammen. Dies ist durch die Bedeutung der Beizjagd im Mittelalter (auch später) leicht 
begreiflich. Falkoniere und ihre Beizvögel darstellende Münzen sind dem Sujet nach 
ziemlich mannigfaltig. Am, häufigsten kommt die Abbildung eines Reiters mit einem 


221 


Falken auf der Faust vor; manchmal ist die Figur eine stehende, aber auch sitzende 
kommen vor, mit Falk oder Habicht. Unter den in HuszAr’s Artikel beschriebenen 
und abgebildeten Münzen (die im Ungarischen National-Museum aufbewahrt sind) 
verdienen meines Erachtens nach drei Münzen besondere Aufmerksamkeit. Alle drei 
stammen aus der Regierungszeit des Königs BÉLA IV. der Arpàd-Dynastie; BÉLA IV. 
regierte von 1235 bis 1270. Man kann noch hinzufügen, dass eine Blütezeit der Falk- 
nerei in Ungarn mit dem Namen BÉLA s IV. eng verbunden ist. 

Auf den oben erwähnten Münzen fehlen menschliche Figuren, sie stellen einen Ha- 
bicht (bei HuszAr ungenau ‚einen Falken“) mit einem Hasen dar. Zwei von diesen 
Münzen sind Denare, eine Münze ein halber Denar (Obol). Auf allen drei Münzen fällt 
die bedeutende Aehnlichkeit mit den Darstellungen analogischer Sujets in anderen 
historisch-archäologischen Quellen verschiedener Abstammungen auf. Es handelt sich 
um Freskomalerei und um Miniaturbilder in altertümlichen Handschriften. 

Fresken: Die Abbildungen des Habichtes und des Hasen auf den Münzen BÉLA sIV. 
erinnern sehr an solche auf einer Freskomalerei im Treppenhause der Heiligen Sophia- 
Kathedrale zu Kiew. Dieses Fresko, Habicht und Hase, welches mehrmals auch im 
Druck nachgebildet worden ist, so z. B. bei KuTEPOw, 1895, is bedeutend früherer Her- 
kunft, als die Prägung der Münzen BÉLA’s IV. Es ist bekannt, dass der Anfang des 
Baues der Kiewer Sophia-Kathedrale in die erste Hälfte des XI. Jahrhunderts, etwa 
um das Jahr 1036. fällt. 

Die Beziehungen des Kiewer Russlands auf dem Gebiete der Kultur und der Diplo- 
matie zu anderen europäischen Ländern waren sehr bedeutend, doch wurden sie dann 
durch das Erscheinen der Mongolen auf dem historischen Schauplatz im XIII. Jahr- 
hundert, wenn nicht abgebrochen, so doch stark beeinträchtigt. Hier kann erwähnt 
werden, dass AnnA, Tochter des Grossfürsten JAROSLAWS DES WEISEN, dem Gründer 
der Heiligen Sophia-Kathedrale, mit dem König Frankreichs HEINRICH I. verheiratet 
war (1105 — 1160) und ihr russisches ‚Evangelium Reginae Annae“ noch heutzutage 
in der Kathedrale von Reims aufbewahrt wird oder noch vor kurzem aufbewahrt wurde. 
Von den ungarischen Königen heirateten Andreas I. (1046 — 1061), Koloman (1095 — 
1114) und Géza II. (1141 — 1161) russische Prinzessinnen, und auch die Mutter ANDREAS 
I. war eine russische Prinzessin. 

Was sich nun näher auf die uns interessierende Frage bezieht, ist es zweifellos, dass 
die Russen auf dem Gebiete der Beizjagd auf die anderen Länder Europas einen bedeu- 
tenden Einfluss ausübten. Schon im XIII. Jahrhundert, im Buch von ALBERTUS 
MAGNUS ,, De animalibus“ ist vermerkt, dass die besten Beizvögel in ‚slawischen, preus- 
sischen und russischen‘ Ländern vorkommen. Russische Wanderfalkoniere lieferten 
dem Hof ungarischer Könige Falken, und standen dort auch im Dienst. Über diese 
»Falconarii Ruthenorum“ wird zur Zeit des Königs LUDWIG DES GROSSEN (1342 — 1382) 
Erwähnung getan. Was nun diese Seite der Frage auf dem Gebiete russisch-ungarischer 
Beziehungen betreffs Falknerei anbelangt, so verdient dieselbe meines Erachtens grosse 
Aufmerksamkeit. Aber auch andere fernere Literaturquellen geben einige interessante 
Hinweisungen. So zum Beispiel wird bei GESNER (1585) die russische Benennung des 
Gerfalkens ,,Kretschet“ erwähnt. In dem sehr interessanten Jagd-Traktat von JOHANN 
KELLER und SIGMUND FEYERABEND (1582) steht geschrieben, dass der Gerfalke 
„macht seine Jungen gegen Reussen”. Auch BELON (1555) berichtet über den russischen 
Gerfalken. HERBERSTEIN, MEYERBERG, OLEARIUS schrieben ebenso von Gerfalken aus 
dem, Moskauer Reich. Ausführlicher davon bei DEMENTIEV (1951, 1960). 

Einige Vorkommnisse aus anderen Gebieten sind auch von einem gewissen Interesse. 
Das bezieht sich auf den Westen und führt zu irgendeiner anderen, aber allem An- 
scheine nach, gemeinsamen Quelle. 

Aehnliche Darstellungen — Habicht und Hase — findet man auch auf Miniatur- 
bildern der Handschriften in dem berühmten Traktat von Kaiser FRIEDRICH U. Ho- 
henstauffen ‚De arte venandi cum avibus“. (Vergl. bei CHARAVAY, 1873, und auch bei 
WILLEMSEN, 1943). Diese uns bekannten Darstellungen, denen vielleicht die Original- 
Illustrationen des Buches FRIEDRICH’s „De arte venandi“ zu Grunde liegen (das Manu- 
skript ging durch den Kaiser bei der misslungenen Belagerung Faenza’s verloren), 
stammen aus dem Jahre 1308. oder 1310. Sie sind aus der altfranzösischen Übersetzung 
eines Teiles des Buches FRIEDRICH’s II. bekannt, die im Auftrage von JEAN DAMPIERRE, 
SEIGNEUR DE SAINT-DIZIER verfasst wurde. DAMPIERRE stammte aus dem Geschlechte 
der Grafen von Flandern. Die obererwähnte Handschrift (sie wird jetzt in der Biblio- 


222 


theque Nationale in Paris aufbewahrt, Serie französischer Handschriften, Nr. 12400) 
ist ausser den kulturhistorisch wertvollen Miniaturen auch deshalb interessant, weil 
aller Wahrscheinlichkeit nach die der französischen Übersetzung zugrunde liegende 
lateinische Handschrift vielleicht FRIEDRICH II. selbst gehörte (oder sie war eine ge- 
naue Abschrift des Manuskriptes). Es ist dies zu vermuten, weil JEHAN DE DAMPIERRE 
mit ISABEAU DE BRIENNE, der Grossnichte der zweiten Frau von Kaiser FRIEDRICH 
YOLANTE DE BRIENNE, verheiratet war. Wenn diese Vermutung richtig ist, so stammt 
das Motiv der Abbildung Habicht-Hase aus dem XIII. Jahrhundert und deutet mög- 
licherweise irgendwie auf das bei der Schlacht bei Faenza verlorengegangene Original 
der Handschrift ‚De Arte venandi‘ hin. 

In unserem Artikel werden einige Abbildungen ,, Hase-Habicht‘‘ wiedergegeben. Und 
zwar: das Fresko der Kiewer Sophia-Kathedrale, eine Miniatur der französischen Über- 
setzung des Buches ‚De Arte venandi cum avibus“ und Münzen des Königs BELA IV. 
Der Verfasser dieses Artikels ist weder Historiker, noch Archäologe, wahrscheinlich 
könnten aber sachverständige Fachleute auf diesem Gebiete die Reihe solcher Ab- 
bildungen wesentlich erweitern. È 

Und schliesslich, wo soll man die Quellen des Ursprungs dieser Ubereinstimmung 
suchen? Schon im Jahre 1922. wies F. FRIEDENBURG darauf hin, dass diesen religòse 
Symbolik zugrunde liegt. Der Hase ist das Symbol der Sündhaftigkeit, des Siinders, 
das Emblem des Hasen in den Fangen des Habichts hingegen stellt die Idee der Strafe 
des Sünders dar. Es ist möglich, dass für solch eine Auslegung Beweggründe vorhanden 
sind, andererseits könnte man aber voraussetzen, dass in der Blütezeit der Beizjagd 
— und die uns interessierenden Darstellungen beziehen sich gerade auf diese Zeit — 
die gemeinsame und zugrunde liegende ähnliche Gestalt sozusagen volkstümlichen 
Ursprungs ist. . a 


223 


à 
to; 
RR 


1 


APRO KOZLEMENYEK 


A nagy-halfarkas új faj a magyar faunaban. A nagy-halfarkas (Ster- 
corarius skua) mar több izben kisértett a magyar irodalomban. GRESCHIK 
(Kócsag, 1936 — 1938, p. 94— 95, 101 — 102) tisztázta a régebbi adatok téves 
voltát. Ezek után meglepetésként hatott, amikor BaLAT (Aquila 1960— 61, 
p. 203—243) biztos megfigyelését közölte Balatonfüred előtti vizekről. 
Mindez azonban még nem szolgáltatott bizonyítékot. Végre 1963. IX. 29-én 
BORBÉLY JANOS a Nagykanizsa melletti mórichelyi halastavakon lőtt egy 
ismeretlen madarat, melyet a Madártani Intézetnek beküldeni szíves volt. 
A madárban a nagy-halfarkas fiatal tojó példányát ismertem fel. Így a 
Stercorarius skua (Brünn) bevezethető a magyar faunajegyzékbe. 


Dr. Pátkai Imre 


Kiskárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) fészkelése Magyarországon 


1963. május 16-án Szarvas határában, a Körös füzes árterén levő ún. halász- 
telki gémtelepen egy, a telepre érkező kiskárókatona-párt figyeltem meg. 
Az egyik fűzfa tetején párzási játékba kezdtek, majd egy idő múlva az egyik 
egy szomszédos fűzfa lombja közt eltűnt, a másik pedig a folyó felé elrepült. 
A távozás-visszatérés még néhányszor megismétlődött a délelőtt folyamán. 
Nyilvánvaló volt, hogy fészkelő vagy fészkelni szándékozó párról van szó. 
VI. 19-én, rövid ottlétemkor nem sikerült megpillantani a karökatonät, VI. 
29-én azonban a halastó fölött láttam az egyiket, amint a halásztelki gém- 
telep felől jőve a békésszentandrási duzzasztó felé eltűnt. A fentiek alapján 
is valószínű fészkelést véglegesen megerősítette MOLNÁR GYULA szegedi 
egyetemi hallgató 1963. VIII. 12-én kelt levele, amelyben a július havi ha- 
lásztelki megfigyeléseiről is beszámolva azt írja, hogy (a többi között) : , egy 
pár kárókatona (Ph. carbo) is fészkelt. Utóbbinak kirepült fiókáit és az 
öreg madarakat is láttuk." Miután az általam gyanított fészek és a MOLNÁR 
által megfigyelt, nagykárókatonának vélt fészek pontosan egybe esett, a 
kiskárókatona 1963. évi halásztelki fészkelése bizonyítottnak tekinthető. 


Dr. Vertse Albert 


15 Aquila 1964 —65 225 


31. ábra. Nagy halfarkas ( Stercorarius skua). Elejtve 1963. 
IX. 29-én Nagykanizsa mellett a Mériczhely-i halastavakon 


Abb. 31. 


Kiskarékatona a 
Szigetközben. 1964. I. 
28-án SZABAD SANDOR 
egy tojó kiskárókato- 
nát (Phalacrocorax 
pygmaeus) lőtt a Kis- 
Duna Mosonmagyar- 
óvár és Feketeerdö 
közti szakaszán. Esti 
libahúzáson már janu- 
ár közepe óta több íz- 
ben látott két párt. 
Ezek egyikét lőtte 
meg, s a pár nélkül 
maradt hím csatlako- 
zott a másik párhoz. 
Majd a pár eltűnt, de 
a magányos hím kitar- 
tott a szokott helyen, 
míg II. 21-én az is te- 
rítékre került. A Duna 


ezen a szakaszon csak ritkán fagy be és évek óta nagyköcsagok ( Egretta 


alba) is áttelelnek itt. 1963/64 telén 6 darab. 


Nagy Imre 


Örvöslúd a Balatonnál. 1963. október 25-én a Balaton délkeleti partjá- 
hoz közel eső fonyódi halastavakon egy magános örvösludat ejtettem el. 
A lúd fiatal (örvnélküli) hím állat és hasának színezete alapján a sötéthasú 


32. ábra. Örvöslúd ( Branta bernicla L.) fiatal hím. 
Elejtve 1963. X. 25-én a Fonyód-i halastavakon 


Abb. 32. 


226 


( Branta b. bernicla L.) 
alfajhoz tartozik. 
1845-ig — visszanyúló 
biztos ismereteink sze- 
rint Magyarországon 
ez a 13-ik kézrekerült 
példány. Eközben 11- 
szer figyelték meg. 


Dr. Vertse Albert 


Apácalúd a Sziget- 
közben 1964. X. 9-én 
Máriakálnok és Arak 
községek között a Szi- 
getközben egy Branta 
leucopsist lőttek. A 
madár fiatal him volt 
és preparálva a Moson- 


magyaróvári Agrär- 
tudomänyi Föiskola 
gyűjteményébe került. 
gy tudom ez a har- 
madik szigetközi pél- 

dány. 
Nagy Imre 


Fekete hattyú (Che- 
nopsis atrata) ismételt 
előfordulása a Dunán- 
túlon. 1959. október 
22-én Ajka felett hat 
, fekete vadlibát" ész- 
leltek. Másnap a közeli 
Tösokberend határá- a i —__ 
ban befogtak a hat 33. dbra. Apdcalid ( Branta leucopsis). Elejtve Dunakiliti- 
madärböl ötöt, ame- nel 1962. XII. 29-én 
lyek fiatal fekete haty- Abb. 33. 
tyúknak bizonyultak. 

A madarak közül négy a budapesti, egy a veszprémi állatkertbe került. 

1964. október végén a Komárom megyei Ács község mellett észleltek is- 
mét egy fekete hattyút. Az elgyengült, ugyancsak fiatal madarat pár nap 
múlva a nád között elfogták, s ez is felkerült a budapesti Állatkertbe. 

Mindkét esetben minden valószínűség szerint nyugat-európai állatkert- 
ből vagy parkból elszökött egyedek érkeztek észak-nyugati széllel Magyar- 
ország fölé. Ezt bizonyítja az is, hogy mindkét előfordulás a Dunántúlon 
történt. 


Fodor Tamás 


Apácalúd a Szigetközben. Dunakilitinél (Győr m.) 1962. XII. 29-én NÉ- 
METH ISTVÁN egy apácaludat ( Branta leucopsis) ejtett el, amelyet a Madár- 
tani Intézetnek továbbítottam. 

Csiba Lajos 


Dögkeselyű Bélmegyeren. 1963 novemberében Bélmegyer-Fáspusztán, 
erdőtől övezett birkalegelőn egy egyiptomi dögkeselyűt (Neophron percno- 
pterus) ejtettünk el. A keselyű napok óta a legelő környékén tartózkodott. 
A kitömött keselyű a fáspusztai erdészet birtokában van. 

Kovács Péter 


Pásztormadár Bélmegyeren. 1963. június hóban, a bélmegyer-fáspusztai 
erdészet területén két pásztormadár (Pastor roseus) jelent meg. Az egyiket 
elejtettük, amely kitömve az erdészet gyűjteményébe került. 

Kovács Péter 


Reznek előfordulása Körmenden. A Vas megyében ma már ritkaság- 
számba menő reznek (Otis tetrar) ? mutatkozott 1961. év szeptemberében 
a körmendi mezőn. 

Csaba József 


15" 997 


Vörös ásólúd Belmegyeren. A vörös ásólúd (Casarca ferruginea) egyike 
a Magyarországon legritkábban kézrekerült, vagy megfigyelt madárfajok- 
nak. Bizonyító példánya (a nagylóki) 1956-ban a Magyar Nemzeti Múzeum 
gyűjteményével elpusztult. Csaknem száz évvel az első példány után, 1957- 
ben figyelték meg Apajon (Pest m.), majd határainkhoz közel, 1961 őszén 
a Vajdaságban, míg 1962 tavaszán a Fertő mellett került kézre. 1963. XII. 
hóban Bélmegyeren (Békés m.) lőttek egy példányt, amely kitömve a fäs- 
pusztai erdészet birtokában van. 
Müller Géza 


Madártani megfigyelések a Dunántúlon. 1961. VI. 18-án egy fekete gólya 
(Ciconia nigra) repült át a csákánydoroszlói Bükksi-rét felett. Feltételez- 
hető, hogy a németújvári (Burgenland) halastótól érkezett s a Fertötöl a 
Kisbalatonhoz tartva érintette Csákánydoroszlót. 1962. XI. 18-án 13 pél- 
dányból álló darucsapat (Grus grus) vonult át a Vas megyei Ják község 
fölött. 

Vas megye nyugati szélén a kormos varjú (Corvus corone) nem tartozik 
a legritkábban észlelhető madarak közé — ámbár itt inkább csak korcsaik 
mutatkoznak. Az utóbbi időben megfigyelt példányok: 1962. IX. 6-án 
Vaskeresztesen, majd 1964. VII. 23-án Horvátnádalja határában a Rábá- 
nál — Corvus cornix-szal párban — láttam. Egy-egy basztard mutatkozott : 
1961. XII. 24-én Csákánydoroszlóban és 1963. IV. 28-án Vaskeresztesen. 
Fészkéből kilőtt utóbbi példány a Madártani Intézet gyűjteményébe került. 
Széncinegéknek (Parus major) a meggyvágókéhoz hasonló vonulását fi- 
gyeltem meg Náraiban 1961. IX. 11-én, amikor is reggel fél 8 órától három- 
negyed 8 óráig az erdőszél fölött kb. 60—80 m magasságban 4—50 pél- 
dányból álló csapatokban, összesen mintegy 250 vonult észak — déli irány- 
ba. A verőfényes, szélcsendes időben, oldalt rájuk tűző nap jól megvilagi- 
totta őket s így távcsővel pontosan felismerhetők voltak. A következő nap 
ugyanezen a helyen és időpontban már csak két (10 és 45-ös) csapatuk hú- 
zott déli irányba. Egyidőben néhány kisebb Fringilla coelebs-csapat és egy 
9 példányból álló Columba palumbus-csapat is vonult délnek. 


Csaba József 


1962— 63 telén a szokatlan hideg decemberi időben a Dunántúl vizei be- 
fagytak, és ennek következtében a Szigetköz szigetei között megmaradt 
nyílt vizen óriási tömeg vadlúd éjszakázott. Asványráró körzetében meg- 
haladta a 10 000 darabot is. Esti behúzáson és reggeli kirepülésen megfi- 
gyelt libák 60—70%-a nagy lilik ( Anser albifrons) volt, 30 —40%-a pedig 
vetési lúd (A. fabalis). 1962. XII. 23. és 29-én vetési lúd-csapatban, 1963. 
I. 1-én pedig több százas vegyes csapatban 1—1 apácaludat ( Branta leu- 
copsis) figyeltem meg. Ezekből a példányokból eshetett a mar CsıBA által 
említett példány is. A. Szigetközben 1909-ben Medvénél, 1924-ben Nagy- 
bajcsnál lőtték ezt a fajt. A januári zord időjárás valósággal megtizedelte 
a tőkésréce ( Anas platyrhynchos) állományt. Egy alkalommal 31 darabot 
szedtem össze a fő-folyás mellett, amelyek teljesen lesoványodva, üres gyo- 
morral, nyilván éhenpusztultak. Sok a földre kihordott trágyakupacok 
mellett tengette életét, ahol hamarabb olvadt a hó. A magyaróvári hibrid- 


228 


kukorica-üzem udvaran kiteritett kukoricara is tömegesen jöttek a t6kések. 
Az elhullottak 8094-ban gäcserok voltak. A tavaszi állomány ennek ellenére 
sem csappant meg, sőt a jól sikerült költés után az 1963. évi állomány meg- 
haladta az előző évekét. 1963. I. 15-én 1 db, 22-én pedig 11 db bütykös 
hattyú (Cygnus olor) jelent meg a Szigetközben. Ásványráró határában 
több ízben figyeltem meg az időközben 8 főre lecsökkent csapatot. A haty- 
tyúk a zord időjárás következtében teljesen leromlottak. Ikrény határában 
egy gúnárt fogtak, mely a fogságban csakhamar elpusztult. Egy a Cikola- 
szigeten fogott példányt sikerült felerősíteni, s szabadon bocsátani. A har- 
madik példány törött szárnnyal Dunaszegen került kézre, ez a győri Állat- 
kertben ma. is él, az elhullottat a magyaróvári Agrártudományi Főiskola, 
gyűjteménye őrzi. 1962. XII. 9-én Kismegyer határában 35 — 40 főnyi hó- 
sármány (Plectrophenax nivalis) csapat gazos, szikes legelőn tartózkodott. 
1962. XI. 24—25 között a Szigetközben és a Hanságban feltűnően sok 
erdei szalonka (Scolopax rusticola) jelent meg. 1961. X. 5-én egy teljes 
nyári tollazatban levő sarki búvárt (Gavia arctica) kaptam Vág községből, 
melyet a réten találtak. (NAGY IMRE) 

A Balatonkutatás során 1962 őszén és 1963-ban a következő érdekesebb 
fajokat figyeltem meg: sarki partfutó (Calidris canutus) a Balatonszent- 
györgy előtti öbölben, 1962. IX. 8-án 2 példányban, IX. 10-én 1 példány- 
ban és ugyanekkor 1 db Balatonberénynél is. Törpe partfutó (Calidris 
temminckii) 1962. IX. 8-án Balatonszentgyörgynél 1 példány, Fonyódon 
a halastavakon 1963. V. 4-én egy 11-es csapat. A Balatonnál eddig még 
csak elszórt példányokat észleltek. A kőforgató ( Arenaria interpres) 1962. 
IX. 8-án 2 példányban Balatonberénynél, 3 példányban Balatonszent- 
györgynél jelent meg. Újabb lócsér (Hydroprogne caspia) megfigyelések : 
Balatonszentgyörgy 1962. IX. 8. (6 db), X. 5. (1), 1963. IX. 8. (2), Balaton- 
berény, 1962. IX. 10. (1), Fonyód (halastó) 1963. V. 4. (2). Végül pedig a 
Balaton környékén csak néhány esetben észlelt búbos cinegét (Parus cris- 
tatus) 5—6 db-ból álló csapatban 1962. XI. 7-én a Vashegy feletti feny- 
vesben láttam. (DR. KEVE ANDRÁS) 

Barcs környékén 1962. évben feltűnően gyakorinak tapasztaltam a feny- 
ves és búbos cinegét ( Parus ater, P. cristatus). Az erdő állománya 65 — 70%- 
ban erdei fenyő. Összel majd minden nap találkoztam a két fajjal, nyáron 
valamivel ritkábban mutatkoztak. (FERENCZ MIKLÓS) 

1944. III. végén Lengyeltóti közelében Pusztaszentgyörgyön 1 csigafor- 
gatót (Haematopus ostralegus) lőttem. (KIRÁLY MIKLÓS) 

A dél-zalai tájon közel 60 éve tartom megfigyelés alatt a léprigó ( Turdus 
viscivorus) és sordély (Emberiza calandra) populációinak alakulását. A kér- 
déses tájegység életviszonyai mindmáig változatlanul kedvezőek. A léprigó 
egyike volt a legismertebb téli karakter fajoknak. Az 1920-as évek előtt 
még elvétve fészkelt, majd lassan fogyatkozni kezdett. Ma már ugyanitt 
a léprigé szinte ritkaságszámba megy. Ugyancsak a húszas évektől kezdö- 
dött a sordély gyérülése, annak ellenére, hogy e fajnak szintén változatla- 
nul optimálisak az ökológiai lehetőségei. Ugyanekkor szembetűnő a citrom- 
sarmany (Hmberiza citrinella) állandósulása, sőt emelkedő sűrűsége, elő- 
nyös alkalmazkodással a mezei erdősávok és az újabb fásítások területi 
arányáboz. Az örvös légykapó ( Muscicapa albicollis) a század első évtize- 


229 


dében tűnt el. 1963 tavaszán Nagyrécsén az Erzsébettelep szölöhegyen egy 
zöldre festett deszkaodüban balkáni fakopancs (Dendrocopos syriacus) 3 
fidkat felnevelt. (BARTHOS GYULA) 

Ujkéren (Sopron m.) 1963 tavaszán költő feketenyaku vöcsköt (Podiceps 
nigricollis ) figyeltem meg egy traktortöl és különbözö zajos munkagépek- 
től állandóan háborított terület közvetlen szomszédságában. Az ugartyúk 
után ez egy újabb példa a madarak alkalmazkodóképességére. 1964. május 
11-én egy fekete kucsmás sárgabillegetőt láttam 1—2 méterről Újkér ha- 
tárában. (DR. SÖOLYMossy LÁSZLÓ) 

1955. IV. 9-én a soproni Lőverek egyik lucfenyő csoportjában éjszakázó 
vegyes varjú- és csóka-csoport pihenő helye alatt egy elhullott kormos- és 
dolmányos varjú korcsot (Corvus corone cornix) találtam, mely a Madártani 
Intézet gyűjteményébe került. Ugyanide került az általam Sopron közelé- 
ben 1963. XII. 27-én lőtt példány is. (GYŐRY JENŐ) 

1963. V. 18-án a békászó sas (Aquila pomarina) fészkét találtam Pécs- 
várad határában. A fészek bükkfán 13 m magasságban volt, a kotló madár 
fészkén ült. Ezt a ragadozót most találtam harmadik ízben a Mecsekben. 
(AGÁRDI EDE) 

A kisbalatoni Diássziget egyik égerfájáról 1964. IV. 12-én egy örvösrigót 
( Turdus torquatus) lőttem. (PÁTKAI IMRE) 

1964. IV. hóban Budaörs határában egy örvösrigót figyeltem meg. (Kor- 
FÁN KÁROLY) 

Badacsonyban, 1964. XII. 16-án — a 8—10 napi gyengén fagyos időre 
következett enyhe napon — hét évi szünet után—ismét láttam hajnalmada- 
rat ( Tichodroma muraria). Éspedig a Szegedy Róza-háznál, tehát a Bada- 
csony déli oldalán, az erdőhöz közelebb álló házak egyikénél. ( HERTELENDY 
GÁBOR) 

Madártani megfigyelések az Alföldön. 1962. II. 22-én Gyopárosfürdőről 
(Békés megye) egy elgyengült öreg csüllőt (Rissa tridactyla) kaptam. A ma- 
darat a Madártani Intézet gyűjteményének ajándékoztam. (Murvay ÁR- 
PÁD) 

1962. X. 7-én Őszeszék melletti szikes tó tocsogójában 3 goda (Limosa 
limosa) és 1 pirosläbü cankö (Tringa totanus) társaságában magános csiga- 
forgatöt (Haematopus ostralegus) figyeltünk meg. (GAusz J Awos és MOLNÁR 
GYULA) 

Az 1962. évi madarjarvany idején VIII. 19-én 1 atvedl6ben levò sarki 
partfutö (Calidris canutus) elhullott példányát találtam a szegedi Fehér- 
tavon. A madarat a szegedi Mora Ferenc Müzeumnak aj jandékoztam. (Mot- 
NAR GYULA) 

Szentes magasságában elterülő Labodari Tisza-holtagban 1963. VI. ha- 
vaban mintegy 150 pár bakcsó (Nycticorax nycticorax), 40 par szürkegem 
( Ardea cinerea), 20 par kisköcsag (Egretta garzetta), 8 — 10 par üstökös gem 
( Ardeola ralloides) fészkelt. VII. 8-&n Szarvastöl északra Halásztelek mel- 
lett a Körös-ärteri gemtelep állománya: 100— 120 par bakcsö (Nycticorax 
nycticorax), 40 par kisköcsag (Egretta garzetta), 20—25 par üstökösgem 
( Ardeola ralloides). (MOLNAR GYULA) 

1963 nyarán Hajós (Bács m.) határában Kalocsatöl délre 100— 200 m 
tengerszint feletti magasságban húzódó dombvonulatban több száz pár 


230 


gyurgyalag (Merops apiaster) fészkelését mutattam ki. A közölt térkép- 
vazlaton a gyurgyalag hazai feszkeleseröl gyűjtött korábbi adataimat is- 
mertettem. (RADVANYI OTTÓ) 

1962. XI. 25-én Gyömrő (Pest m.) határában kenderike csapatba ve- 
gyülve 2 szürke zsezsét (Carduelis hornemanni) láttam. Az előző napokban 
mintegy 15 cm-es hó esett, amely alól csak a magasabb száraz körök emel- 
kedtek ki. Ezek magvait szedegették. A zsezsék meglehetősen bizalmatla- 
nul viselkedtek, és a csapat felriasztása után magasra emelkedve eltűntek 
szemem elől, míg a kenderikék nem messze ismét leszálltak. Megjelenésük 
valószínűleg összefügg az Európa-szerte korán beköszöntő hideg téllel, ami 
a faj fészkelő területén is jelentkezett. (PÉCZELY PETER) 

1962. XI. 6-án Apaj (Pest m.) határában elég magas füves, de szikes 
pusztán 2 db hím sarkantyús sármányt (Calcarius lapponicus) lőttem. 
Egyik példányon jól láthatók a nászruha nyomai. Ezen a területen összesen 
kb. 5— 6 darabot észleltem eléggé szétszórtan. A megfigyelt madarak arány- 
lag közelre bevártak, majd hirtelen felvágódtak és hallatták a hósármányé- 
hoz hasonló ,,pri-pri" hangjukat. Felrebbenés után igen gyors repüléssel 
nagy ívet csinálva, ismét nem messze szálltak le. Apajpusztán ekkor erős 
mezei pacsirta ( Alauda arvensis) vonulás is zajlott. Egyik sarkantyús sár- 
many a földön ügyesen bujkálva futott. Ettől a ponttól kb. 2— 300 m-re 
is hallottam hangokat, melyek valószínűleg szintén sarkantyús sármányok- 
tól származtak. (GYORY JENŐ) 

Adatok a gólya táplálkozásához. A Győr melletti holt Marcal és Rába 
által határolt árterületen gyakran figyelem a kormos szerkők (Chlidonias 
niger) fészkelő telepét. 1960 májusában egy ilyen megfigyelés során egy 
gólya (Ciconia ciconia) hívta magára figyelmemet különös viselkedésével. 
Többször felrebbent, majd ugyanoda visszaszállt és sűrű csőrvágásokkal 
kergetett valamit a talajon. Talán 5—10 percig tartott ez a játék, azután 
tovább bogarászott, majd elrepült. A kérdéses helyen egy jólfejlett nőstény 
hörcsög Íriss hulláját találtam. (NAGY IMRE) 

Besenyőtelek határában 1957. IV. 5-én fehér gólyák a tömegesen rajzó 
áprilisi cserebogarakra (Rhizotrogus aequinoctialis) vadásztak. A 20 — 25 
cm magasan repkedő bogarakat tömegesen kapkodták el. (HuzıAn LASZLÒ) 

A bíbic burgonyabogárral is táplálkozik. 1963. aug. 4-én Apajpusztán, 
kb. ezer főnyi, rétszéli gazos ugarföldön keresgélő bípiccsapatból (V anellus 
vanellus) táplálkozásvizsgálatra 1 db-ot begyűjtöttem. A madár gyomra- 
ban nagy mennyiségű, apróra őrölt burgonyabogár maradványait találtam. 


Dr. Sterbetz István 


Gyikokra vadászó verebek. A vizafogói fűrésztelepen dolgozom, ahol arra 
lettem figyelmes, hogy sok a csonkított farkú gyik. Kerestem az okát és 
eleinte macskákra gyanakodtam, de láttam, hogy a macska az egész gyí- 
kot megeszi. Ellenben hamarosan észrevettem a házi verebeket, amint 
sólyomszerűen pedzették a gyíkokat, és csőrükkel ütögették azok farkát, 
amíg ez le nem szakadt. A farokvéget aztán elfogyasztották. Vadászati 
módjukat több ízben megfigyeltem és mindenkor csak a farok megszer- 


zésére törekedtek. 
Palkó Ferenc 


231 


Alkalmazkod6 szekieserek. 1961. VIII. 23-án Bécsy LAszLö tärsasägä- 
ban Apajpusztan jartam. A halastavak mellett elterülö nagy kiterjedesü 
szikes legelő egy kisebb darabjan lánctalpas vontatà járt, több tärcsät 
vontatva maga után. 3 — 4 székicsér (Glareola pratincola) rövid időközön- 
ként odarepült, és a vontató mellé vagy mögé szállva, nyilván a tömegesen 
előforduló sáskákra vadászott. Néha a dübörgő géptől alig pár lépésnyire 
ültek le, de egyszerre legfeljebb csak 2 példány, rendszerint 1. Egyik 
példány a legelőre behajtó motorkerékpár után repült s 200 m-en követte 
azt. Megjegyzem hogy rendkívül erős szél fújt egész nap folyamán, ami 
a sáskák mozgását nyilván nagyban csökkentette, és valószínűleg ezért 
választották a székicsérek a táplálékszerzés ezen különös módját. 


Schmidt Egon 


A tiszavirág mint madártáplálék. A kora nyári időben rendszerescn 
bekövetkező tiszavirág (Palingenia longicauda) rajzás néhány napos táp- 
lálékkonjunktúrát jelent a tiszamenti Sasér-rezervatum madarainak. 
Rendszeres megfigyeléseim során a levegőben kavargó, vagy a féldöglötten 
víztükörre hulló, partszélre sodródó kérészeket tömegesen fogyasztó mada- 
rakhoz a következő fajokat sorolom: Falco subbuteo, F. vespertinus, Larus 
ridibundus, Chlidonias niger, Coracias garrulus. Alkalmi jellegű tiszavirág- 
evők: Ardea cinerea, Anas platyrhynchos, Milvus migrans, Falco tinnun- 
culus, Actitis hypoleucos, Sterna hirundo, Merops apiaster, Corvus cornix, 
Coloeus monedula, Motacilla alba, Lanius collurio, Sturnus vulgaris. Meg- 
figyelték még (FESTETICS, Vogelwelt, 1959, p. 5.) a következö fajokat a 
Sasérnél: Passer domesticus, Motacilla flava, Chloris chloris. A rövid tap- 
lalékkonjunkturara minden esztendőben legfeltünöbben a dankasiralyok 
és kormosszerkök reagáltak. A kérész-rajzas idején e két faj népes csapa- 
tokban pasztazta végig a Tiszat. A barnakanya fidkaetetésre is felhasz- 
nalja a kérészt. Ezt a kanyafészkek alatt gyűjtött taplalékmaradvanyok- 
bol ismételten meg tudtam állapítani. 

Dr. Sterbetz István 


Adatok a csonttollúak táplálkozásához. Budapest északi peremén 1962. 
II. 19-én reggel a csonttollú madarak ( Bombycilla garrulus) légykapó- 
szerű repülésére lettem figyelmes. Ritkás hóesés volt, a madarak egyen- 
ként légykapó-módra emelkedtek a magasba, és kapkodták a hulló hópely- 
heket. — 1964. IV. 1—3. között Szigligeten megfigyeltem, hogy amint az 
idő kiderült, a csonttollúak azonnal légykapó-módra vadászgattak, de 
amint ismét elborult, visszatértek a fagyöngy fogyasztásához. 

Dr. Pátkai Imre 


Gyurgyalagok fürdése a Dunában. 1960. VI. 23-án du. Sződligettel szem- 
ben a Szentendre-szigeten 5 — 6 gyurgyalagot figyeltem meg. Villanydröton 
ültek, majd egymás után felrepülve vadászni kezdtek, közben szárnyaikat 
magasra feltartva egymás után lecsaptak a vízre. Abba néha csak a hasu- 
kat mártották meg, máskor egy pillanatra szinte beleejtve magukat, 
nyakig megmerültek. Miután vadászatukat folytatták, a vezetékre tele- 
pedtek ismét, és vizes tollaikat rendezgették. VIII. 8-án de. ugyanezt a 


232 


jelenséget volt alkalmam megfigyelni. Ekkor 30—40 példány volt egy 
csapatban. 
Bécsy László 


A kárókatona (Phalacrocorax carbo) saséri fészkelése. 1964 tavaszán a 
Saséri rezervátumban első ízben telepedett meg 9 pár kárókatona. 
A madarak eredményesen kiköltöttek. Ugyanekkor egész fészkelésidény- 
ben egy kis kárókatona párt (Phalacrocorax pygmaeus) is megfigyeltünk, 
fészkelését bizonyítani azonban nem sikerült. 

Dr. Sterbetz István 


Kései fácán és gerle fészkelése. 1962. VIII. 24-én Gyomán a fácántelep 
kezelőjéhez 4 db frissen kelt fácáncsibét (Phasianus colchicus) hoztak be 
azzal, hogy azokat csalamádé kaszálás közben találták fészekben. — Buda- 
pesten viszont 1962. VIII. 10-én építette a gerle (Streptopelia turtur) a. 
fészkét és IX. 18-án mindkét fióka kirepült. Kb. 15 m távolságban egy 
időben repültek ki a balkáni gerle (Str. decaocto) fiókái is. Egy alkalommal 
megfigyeltem, hogy a nyárfán tartózkodó gerlefióka a balkáni gerléhez 
repült, és attól kért enni. A balkáni gerle elverte magától, de egy pár nap 
múlva arra lettem figyelmes, hogy a gerlefiókát a balkáni gerle eteti, 
majd mellé repül az ő fia is, és azt is etette, hol az egyiket, hol a másikat. 
Ez az eset több napon keresztül ismétlődött. 

Jakab András 


Loxia curvirostra fészkelése Győr megyében. Kapuvár, Vitnyéd, Hövely, 
Himód és Csapod községek által bezárt erdőterület, az úgynevezett 
, Csapodi-cser" egykori tiszta cser állománya az elmúlt 20 év alatt egyre 
inkább fenyőállományú erdővé alakul át az Erdőgazdaság új telepítései 
nyomán. Ebben az egyre inkább terjedő fenyőállományban 1961 óta több 
ízben figyeltem meg a Loxiák téli csapatos megjelenését. 1963 telén több 
ízben találkoztam Loxidval párban is, és az erdőterület egy bizonyos részén 
még 1964. április 4-én egy repülős fiókákat etető Loxia-pärt figyeltem 
meg. A már repülős fiókákat a szülők egy terebélyes tölgyfán etették 
(3 db fiókát találtam). E megfigyelések alapján bizonyítva látszik a. 
Loxiak itteni fészkelése. 

Nagy Imre 


Vetési varjak pusztulása. Egyházasrádócon (Vas m.) 1963. II. 24-én 15 db 
elpusztult vetési varjút (Corvus frugilegus) találtam egy hóval fedett 
kukoricatábla környékén. A kukoricát a víz és a korai hó miatt nem tudták 
betakarítani. Az elhullott varjak közül kettőt felboncoltam, és megálla- 
pítottam, hogy az elhullás emésztési zavarok miatt következett be. Az 
állatok meglehetősen nagy mennyiségű kukoricát ettek, melyet kavics és 
homok hiányában nem tudtak megemészteni. A zúzában egy pár göm- 


233 


>: 


Es 7 


GF “Ui im-enleli/ 


ES = 00-200 mm kozott 


ai 


\ 
| 


À 
S O 
d SL 
O LÉ, 


NK ál 
© o) 


wee) 
\ 
mn 3 O N N O O) 
~ ; 5 


Caffe ao We nio 
4 VE <a 


234 


O-/-5 csalo 


Aa = 351-100 csalad 
WM - Wontelii” 
= (smeretlen SZA imu’ 
Css 


+ 


34. ábra. A gyurgyalag ( Merops apiaster) hazai települései, 100 — 200 m tengerszint feletti 


magasságban 
Abb. 34. Die Siedlungen vom Bienenfresser in Ungarn zwischen 100 —200 m Meereshöhe 


nach der Literatur und eigener Forschung 


állította Radványi Ottó) 


(Irodalmi adatok és saját gyűjtései alapján össze 


bölyüre koptatott teglaszemcse volt csak. A zizaban levő kukoricaszemek 
nagyra duzzadtak, és 1—2 kivételével teljesen emésztetlenek voltak. 
A vidéket 1962. XII. 15-től hótakaró borította, és így zuzökövekhez alig 
jutottak a varjak. Sok varjú az elhullottakon kívül is a végkimerülés lát- 
szatát keltette. Az elhullást 4—594-ra becsülöm. 

Gergye Imre 


Beteg sarki búvár Nagyszeben környékén. A Brukenthal Múzeum gyűj- 
teményében találhatók sarki búvárok (Gavia arctica) Nagyszeben (Sibiu) 
környékéről, az Olt, a Küküllő és a Maros völgyéből. Prof. KLEMM hozott 
egyet a Fekete-tenger partjáról is, ahol a sarki búvárok a halászok varsáiba 
fogóznak meg. Egy juhász elbeszélése szerint egy sarki búvár a Cibin 
hegység felett repülve hirtelen holtan zuhant le. 1958. XI. 17-én egyik 
vadász elevenen hozott sarki búvárt a Múzeumba, amelyet a Rüsz-patak 
völgyében fogott szántóföldön. Termetes hím példány volt átmeneti ruhá- 
ban, igen kimerült állapotban, és feltételezhettük, hogy a száraz talajról 
nem tudott felrepülni. Vízmedencébe tettük, melyből mohón ivott. Szem- 
mel láthatóan összeszedte magát, 5 halat a vízből és a partról is felszedett, 
keresztbe fogva agyonnyomta, utána fejjel előre lenyelte. Csak eleven 
halakat fogadott el. Ha vízbe tettük, láthatóan kellemetlenül érezte magát 
és kiugrott a medencéből. Menekülni nem próbált. Tollazata teljesen 
átnedvesedett, úgy látszik fartőmirigyei nem működtek. Oldalara is 
feküdt, hogy mell- és hastollait is bezsírozhassa. Nem keltette beteg 
madár benyomását, érintésre azonban teste forrónak tűnt. Amikor a vasár- 
napi szünnap után gyűrűvel és lázmérővel felszerelve bejöttem a Múze- 
umba, a búvárt holtan találtam. Az őrszemélyzet jelentette, hogy a madár 
hirtelen légzési görcsöt kapott, és kimúlt. Nem volt sovány, de a zsírréteg 
hiányzott a testén. A madarat felboncolva, légcsövében a Diphteria 
variola, baromfidiftéria ún. álhártyát találtuk. Ez a betegség Nagyszeben 
vidékén különösen galambok közt dühöng. Kérdéses, hogy a sarki búvár 
a mi vidékünkön kapta-e meg a betegséget, vagy már betegen érkezett 
hozzánk. Gyomrában 14 db 2 mm átmérőjű kavicsot találtam. 


Stein-Spiess Sylvia 


Kivonatok dr. VASVÁRI MIKLOS leveleiből. Dr. VASVÁRI MIKLOSSAl, a 
Madártani Intézet 1945-ben tragikusan elhunyt igazgatójával egészen az 
Intézettől való megválásáig kiterjedt levelezést folytattam. Emlekenek 
kívánok adózni, amikor kevéssé ismert adatait a madártan rendelkezésére 
bocsátom : 

1. Az , Erdő" 1941. júniusi számában megjelent tanulmányában elfelej- 
tett közlését találjuk, hogy az általa 1939 nyarán, a Vértesben Csákvár 
mellett gyűrűzött parlagi sast (Aquila heliaca) AHIL DERA a Fruska 
Gorában 1939. XI. hóban ejtette el. Ennek értelmében kell az Aquila 
1948—51. kötete 96. oldalán található adatot kiegészíteni. 

2. 1942. I. 15-én kelt lapján a következőket írja: ,,... Egy barátom csá- 
szármadarat lőtt a közelmúltban Esztergom mellett. Pilismaróton pedig 
akkoriban szintén láttak egyet. . ." 

3. 1942. XI. 3-án kelt levelében említi, hogy Dr. ORosz GyöRGY a Ciblesen 


235 


átvonuló darvakat észlelt az 1942. X. 25-én tartott tiszántúli szinkron 
kutatás alkalmából. 
4. Ugyanitt írja: . . . , Ma egyébként ritka madarat kaptam a Hortobágy- 
ról: laposesörü víztaposót . . . (Phalaropus fulicarius) . . ." 

Dr. Sághy Antal 


Golya-vonulas a Tatra felett. 1960. III. 25-én a Köpataki tönäl (1800 m) 

a lomnici obszervatórium közelében a hó és jég világában és erőteljes 

délkeleti, szeles, emelkedő légáramban 6 gólya (Ciconia ciconia) tűnt fel 
50—60 m magasban felettünk, és a Javorina irányában tűntek el. 

Dr. Berend István 


Balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv. 1838) szokatlan előfordulásá- 
ról. A körmöci hegység (Kremnické pohorie) Flochová nevű kopár hegy- 
hátán a háromszögelési pont közelében (1312 m) 1963. május 6-án 5.30-kor 
GYŐRI JENŐ meghailotta a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) turbéko- 
lását. Ugyanakkor Weisz TIBOR látott egy példányt átrepülni a terület 
felett. Körülbelül 2 órával később ugyanazon a helyen 2 példány repült 
E—D irányban. Az előfordulás helye fátlan terep — hajdani szélirtás 
(167 ha), amit később erdőtűz perzselt fel. A körmöci hegységben ezidejű- 
leg a Flochova hegyhat az egyedüli dürgőhelye a nyírfajdnak (Lyrurus 
tetrix). A balkáni gerlék előfordulása ebben a szokatlan környezetben és 
tengerszinti magasságban migrációs jelenségnek tekinthető. 


Győry J., Stollmann A., Weisz Tè 


Madártani hírek a jugoszláviai Vojvodinából. 1961 januárjában Tisza- 
taroson (Taras) kis hattyüt (Cygnus bewickii) lőttem. A Vajdaság területén 
a múlt században lőtt alibunári példány mellett ez a második kis hattyú 
előfordulás. (ANTAL LÁSZLÓ) 

1963. VIII. 7-én a Ludas tavon egy ékfarkú halfarkast (Stercorarius 
parasiticus) figyeltem meg. Ugyanitt augusztus 21-én sárjárót (Limicola 
falcinellus) gyűjtöttem. Ebben az évben ANTAL LÁszLó is talált egy 
elhullott példányt. 1963. április 23-án az üstökös réce (Netta rufina) 
gyűrűzött, nászruhás példányát figyeltem meg a Ludas tavon. Ugyanitt 
április 28-án rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) csapatot láttam. 
V. 1-én átvonuló lócsért (Hydroprogne caspia) észleltem. Ez évben a 
kanizsai (Kanjiza) járásban sikeresen költöttek a gulipánok (Recurvirostra 
avosetta). Augusztus 1-én még igen sok vöcsökfészket találtam. Valószínű 
másodköltés lehetett. Érdekes volt a feketenyakú vöcskök (Podiceps nig- 
ricollis) költése. A párok egy része nem épített fészket, hanem tojásaikat 
fattyúszerkők (Chlidonias hybrida) fészkeibe rakták. Találtunk tipikus 
vöcsök fészket, vöcsökfészekre átalakított fattyúszerkő fészket, tiszta 
fattyúszerkő fészket vöcsök tojással, sőt két fészket találtam, ahol mind- 
két faj tojásai egyszerre szerepeltek. Ezen a telepen még Chlidonias niger 
és Chl. leucopterus párokat is megfigyeltem, ezek. költese sincs kizárva. 


(MIKUSKA JÓZSEF) 


236 


1961-ben a bacstopolyai kommunähoz tartozó négyholdas parkban kis 
vercsek (Falco naumanni) fészkeltek visszavágott, kocsányos tölgyek 
sűrűjében, két méter magasságban. A madarak május közepén érkeztek 
a területre, és miután a szarkákat kiűzték a félig kész fészekből, hozzá- 
fogtak a költéshez. Júniusban 3 fiókát meggyűrűztem. FERNBACH JÁNOS 
feljegyzéseiből tudom, hogy a kis vércsék már 6 éve fészkelnek ezen a 
területen. Begyűjtött tojások gyűjteményében és a helyi iskola szertárá- 
ban láthatók. Vojvodinában Bácstopolya mellett PELLE ISTVÁN szerint, 
a titeli bevágásban is rendszeresen költenek kis vércsék. Bácstopolya hatá- 
rában 1961-ben 5, 1962-ben kb. 8 pár kékbegy (Luscinia svecica cyane- 
cula) költött. Közel tíz éve kutatom az Obedszka Bara ornithofaunáját. 
1957 januárjában PELLE ISTVÁN barátposzátát (Sylvia atricapilla) lőtt 
Zentán. 1961 februárjában a novi sadi Betyár szigeten szintén megfigyelték 
ezt a fajt. 1962 decemberében a bácstopolyai parkban két hímet figyel- 
tem meg. A madarak Celtis bogyókat fogyasztottak. Fentiekből a barát- 
poszáták enyhe időjárás melletti áttelelésére következtetek e területen. 


1962. május 7-én 1, 11-én 3 vörösfejű gébicset (Lanius senator) figyeltem 
meg a zobnaticai birtok akácosában. Szeptember másodikán ugyanazon 
a helyen I db-ot láttam. Vörösfejű gébicsekkel rendszeresen találkozom, 
főleg tavaszi vonulásban. Vojvodinai fészkelésről nincs tudomásom, bár 
egyes megfigyelők nyáron is észlelték a Fruska Gorában. (SZLIVKA LÁSZLÓ) 

Néhány erdélyi madárfaj nászjátékán végzett megfigyelések. Az Ünőkő 
(Ineu 2280 m) területén 1959. ÍV. 12-én, amikor azt még sok hó fedte, 
havasi pityerek ( Anthus spinoletta) már javarészt párban álltak a szub- 
alpin bokros részeken. A borókásokban és áfonyásokban, melyekről már 
eltakarodott a hó, a hímek már izgalmi állapotban voltak, szárnyaikat 
lelőgatva nem szűntek meg szólani, hogy tojóikat hívják. Időnként egye- 
sek 8—10 m-re emelkedtek fel a talajról énekelve, de azonnal le is eresz- 
kedtek, és farkukat hátukra csapva, a jellegzetes ,,kri-kri” hangot adták. 
Két nappal később (Dealul Glodului, kb. 800 m) a parlagi sas ( Aquila 
heliaca) nászrepülését figyeltem meg. A hím egy ideig a tojóval együtt 
körözött, majd egyedül maradva vad szépségű játéka sorozatát mutatta 
be: viharos zuhanórepülések, a széllel történő fordulatok, ragyogó loopin- 
gok és emelkedő körözések. A játék két szakasza között teljesen kifeszí- 
tette szárnyait, könnyedén rezegtette szárnyai végét, és igen dallamos 
hangon szólt: , tiüü-tiu". A meleg tavaszi napban a madár tollazata 
aranyosan csillogott, a szem gyönyörködtetésére. 


A keresztesörü (Loria curvirostra) párzása az évszaktól függetlenül, de 
mindig hegyvidéken a szokásos hangoskodó módon történik. Olyan lár- 
mával, amit csak a verebek tudnak csinálni, a hímek egymás közt ádáz 
küzdelmeket folytatnak, a győztes szüntelenül fecsegve hirtelen tollait 
felborzolva a tojó körül forgolódik. A párosodás 2—3 másodperces idő- 
közökben több ízben történik meg. 

Ettől teljesen elütő a léprigó (Turdus viscivorus) párosodása, melyet 
1952. IV. 30-án a kolozsvári (cluji) városi temetőben figyeltem meg. A him 
igen tartózkodóan, mint az árnyék követi a tojót, amelyik abban a pilla- 
natban, amikor a hím leszáll utána, egy másik fára rebben át. Ezalatt 


237 


mind a ketten kölcsönösen bökolnak egymásnak. Csak véletlenen múlik, 
hogy jelenlétüket megfigyelhessük. 
A. Filipascu 


Madártani hírek Erdélyből. 1960. V. 28-án a Pányiki-szoros felső sza- 
kaszában frissen elhullott fekete gólyát találtam, melyet nyilván meg- 
öltek. Csőrében apróra vagdalt földi gilisztákat, gyomrában tyúktojás 
nagyságú sártömeget találtam. Ugyanezen a napon még egy fekete gólyát 
láttam a fenyves felett elhúzni. A pásztorok szerint a közeli erdőkben 
fészkel. (GYŐRFI SÁNDOR) 

A fekete gólya (Ciconia nigra) Bánffyhunyad környéki előfordulása 
(Aguila 1959. p. 276.) óta 3 alkalommal jelent meg Erdélyben. Eszlelé- 
seim: 1958. VIII. 12. Sepsiszentgyörgyön 3 db, 1962. V. 27-én Maroshévíz 
mellett, IX. 2-án Kolozsvár határában 1—1 db. Az 1958. évi mezőségi 
fehér gólya-számlálás során a fekete gólya mezőszentgyörgyi erdei fész- 
keléséről kaptam hírt, az adat hitelességéről személyesen nem volt alkal- 
mam meggyőződni. 1961/62 telén Magyarlóna község határában, Kolozsvár 
közelében elmocsarasodó Szamosholtág mentén 3 db erdei cankó (Tringa 
ochropus) és 2—4 sárszalonka (Gallinago gallinago) áttelelését figyeltem 
meg. A novemberben érkezett madarak aprilisig kitartottak. 1962. X. 7-én 
Kolozsvár határában pusztai ölyv ( Buteo rufinus) jelent meg. Csicsörkére 
(Serinus serinus) vonatkozó adataim: 1962. V. 27—28. Borszék és Gyer- 
gyószentmiklós környékén gyakorinak tapasztaltam. 1958. júliusban Csu- 
csán a Sebes Körös völgyében észleltem, BÉLDI GERGELY pedig a Maros 
völgyében a Kelemen és Görgényi-havasok tövében, Palotailvánnál 1958. 
VII. 21-én és 1961. VII. 20-án látott csicsörkét. 

Béldi Miklós 


Adatok a balkáni gerle viselkedéséről. Rapu (Aquila 63—64. 1957, p. 
343.) közleménye szerint a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) Romániá- 
ban szélesen elterjedt madárfaj lett, és közönségesnek is tekinthetjük. 
1962. VIII. havában a Lalomica folyó völgyében fekvő Puciosa városkában 
(400 m, a Bucsecs lábától 45 km-re délre) több pár balkáni gerlét figyel- 
tem meg. A faj itt 1936-ban jelent meg első ízben (DOBREscu). A ház 
kertjében, melyben 1962. VIII. 18—IX. 2. között laktam, déli időben 
12—14 óra között naponta megjelent egy pár. Mindkettő először egy hárs 
felső ágaira telepedett, és csak a hím szállt le a kertbe, hogy a szétszórt 
morzsákat keresgesse. Sem a két tyúkkal, sem a macskával szemben nem 
mutatott félénkséget, és azok sem viselkedtek ellenségesen vele szem- 
ben. — Megfigyeltem továbbá, hogy egy hárs magas ágain két pár balkáni 
gerle fészkelt, a fa leveleitől jól fedve. Egyik fészek azonban sokkal érde- 
kesebb helyen épült, egy távíróoszlop szigetelő üvegei között. A fészek 
teljesen nyílt volt, kitéve a nap sugarainak. A madár gyakran átszállt 
a hársra, majd kis idő után vissza a fészkére. Reggeli órákban alig mozog- 
tak. 

G. D. Vasiliu 


238 


Madártani adatok Izraelből. 1963. XI. 1-én Haifa közelében a nálunk 
ritkasägkent ismert vekonycsörü viztaposöt (Phalaropus lobatus ) és köfor- 
gatöt ( Arenaria interpres) figyeltem meg. Szürkegém ( Ardea cinerea )- 
csapatba vegyült magänos pärtäs daru ( Anthropoides virgo) is ätvonult 
vizeinken. A halastavakon még gólyák (Ciconia ciconia) tartózkodtak 
ebben az idöben. 

Haim Hovel 


Madártani megfigyelések Passos (Brazília) környékén. A Passos város 
környékén végzett kutatásaim alkalmával 1945. VIII. havában, a kb. 
30 km-re a várostól elterülő Fazenda Cachoeria volt a tanulmányozásra. 
kiszemelt vidék. Ezen a környéken igen kevés erdőséget találunk, közel 
lévén a Goiazi magas síksághoz. A tenger színe felett 700 m-en fekszik. 
Az erdők a patakok és kisebb folyók mentén terülnek el, keskenyebb vagy 
szélesebb sávban követve a víz folyását. Egy ilyen kis, alig pár méter 
szélességű patakocska közelében pihenve igen érdekes jelenetnek lettem 
a tanúja. A bozótból 4 — 5 Crypturellus soui surrant ki, és sajátos hangjukat 
hallatták. Gondtalanul játszva egymással, csakhamar kivált egy hím a. 
csoportból és körültáncolta a kiválasztottját. Becéző hangokat hallatva 
járta násztáncát a párja körül, majd pároztak. Így következett azután 
egyenként a többi pár játéka is. 

Lakó Károly 


Short Notes 


Great Skua, a new species in the Hungarian avifauna. — The Great Skua (Stercorarius 
skua) had several times haunted in the Hungarian Literature. GRESCHIK (Kécsag 
1936 — 1938, p. 94— 95. and 101 — 102) rectified the errors of the previous data. Thus. 
it was a surprise when BALAT reported on his unerring observations (Aquila 1960 — 61, 
p- 203 — 243) on the lake in front of Balatonfüred. Still that was no evidence. At length 
on September 29th 1963 JANos BORBÉLY shot on the fishponds of Möriczhely near 
Nagykanizsa (SW Hungary) an unfamiliar bird which he was so kind as to forward 
to the Ornithological Institute, Budapest, where it was determined a young female 
Great Skua. Thus the Stercorarius Skua can be entered into the check list of the 
Hungarian avifauna. 

Dr. Imre Pdtkai 


Pygmy Cormorant (Phalacrocorax pygmaeus) nesting in Hungary. — On May 16th 
1963 I observed a pair of Pygmy Cormorants arriving at the so called Heronry of 
Haläsztelek located on the willowy flood-area of the Körös River belonging to the 
territory of Szarvas (SE Hungary). They commenced their nuptial performance at 
the top of a willow, then after a while one of them disappeared in the foliage of a near-by 
willow, and the other made for the river. Their coming and going was repeated several 
times in the course of the forenoon. It was apparent that they were a pair nesting or 
going to nest there. At my short visit on June 19th I did not succeed in perceiving 
them, but on July 29th I saw one of them over the fishpond coming from. the Heronry 
of Halasztelek and disappearing in the direction of the weir of Békésszentandras. The 
likelihood of their nesting based on the above data is definitively confirmed by the 
letter of Gyula Molnar undergraduate, in which reporting on his observations at. 
Haläsztelek in July writes saying that (among others) a pair of Cormorants (Ph. 
carbo) was nesting too. Both the adults and their fledged young were seen. Since the 


923. 


nest suspected by me coincided exactly with that observed by MOLNÁR and taken 
for a nest of Cormorants, the nesting of Pygmy Cormorants at Halasztelek in 1963 
can be considered proved. 

Dr. Albert Vertse 


Pygmy Cormorant on the Szigetköz. — On January 28th 1964 Sandor Szabad shot 
a female Pygmy Cormorant (Phalacrocorax pygmaeus) on the section of the Little 
Danube between Mosonmagyaróvár and Feketeerdö (NW Hungary). Since the middle 
of January, while shooting wild-geese in the evenings, he saw two pairs of them several 
times. Having shot a female of them the mate joined the other pair, after whose disap- 
pearance the solitary male kept to the accustomed site till he was shot on February 21st 
too. As the Danube rarely freezes in at that section, it is a regular wintering place 
of the Great White Herons (Egretta alba). In the winter of 1963 — 64 there were six 
of them, there. 
Imre Nagy 


Brent Goose at the Balaton. — On October 25th I shot a solitary Brent Goose on the 
fishponds of Fonyöd located near the south-west of the Balaton. The bird is a young 
(collarless) male and based on the coloration of his belly he belongs to the dark-bellied 
( Branta b. bernicola L.) subspecies. According to our well-founded knowledge dating 
back to 1845 this bird is the 13th specimen collected in Hungary. During the same 
period it has been observed 11 times. 

Dr. Albert Vertse 


Barnacle Goose on the Szigetköz. — On October 9th 1964 a Branta leucopsis was 
shot on the Szigetköz between Märiakälnok and Arak (NW Hungary). The bird is 
a young male and is preserved in the collection of the Agricultural College at Magyar- 
évar. As far as I know it is the third specimen collected on the Szigetköz. 

Imre Nagy 


Black Swans’ (Chenopsis atrata) repeated occurrence in Transdanubia. — On October 
22nd 1959 six “black wild-geese”’ were sighted over Ajka. On the following day, on 
the fields of Tösokberend near-by, five of the six birds were caught alive and proved 
to be black swans. Four of them were forwarded to the Zoo of Budapest and one got 
into the Zoo of Veszprem. At the end of October 1964 a black swan was sighted again 
near Acs in County Komärom. A few days later the enfeebled young bird was caught 
among the reeds and sent to the Zoo of Budapest. In all probability in both cases 
specimens escaped from, West-European Zoos or parks were drifted by north-western 
wind over Hungary. This supposition is supported by the fact that both occurrences 
happened to be in Transdanubia. 

Tamas Fodor 


Barnacle Goose on the Szigetköz. — On December 29th 1962 at Dunakiliti, County 
Győr, ISTVÁN NEMETH shot a Barnacle Goose ( Branta leucopsis) which I forwarded 
to the Ornithological Institute, Budapest. 

Lajos Csiba 


Egyptian Vulture at Bélmegyer. — In November 1963 an Egyptian Vulture (Neophron 
percnopterus) was shot on the forest-skirted pasture used by sheep at Bélmegyer — Fas- 
puszta (SE Hungary). It had been staying for several days near the pasture, and is 
preserved in the collection of the forestry of Faspuszta. 

Péter Kovacs 


Rose-coloured Pastor at Bélmegyer. — In June 1963 two Rose-coloured Pastors 
(Pastor roseus) appeared in the district of the forestry of Belmegyer — Fäspuszta 
(SE Hungary). One of them, was shot and is preserved in the collection of the forestry. 


Péter Kovacs 


240 


Little Bustards’ occurrence at Körmend. — In September 1961 a Little Bustard 
(Otis tetrax) made its appearance on the fields of Körmend (SW Hungary 7). It is a 


rarity there in County Vas nowadays. 
József Csaba 


Ruddy Shelduck at Bélmegyer. — The Ruddy Shelduck (Casarca ferruginea) is 
one of the bird-species most rarely collected or observed in Hungary. Its specimen of 
evidence (from Nagylök, E. Transdanubia) was destroyed by fire in the collection of 
the Hungarian National Museum in 1956. After nearly a century’s interval following 
the first specimen it was observed in 1957 at Apaj (between Danube and Tisza), then 
on the neighbouring part of Jugoslavia in the autumn of 1961, and a specimen was 
collected by the Lake Fert6 in the spring of 1962. In December 1963 a specimen was 
shot at Bélmegyer (SE Hungary) which is preserved in the collection of the forestry 


of Faspuszta. 
Geza Miiller 


Observations in Transdanubia. — On June 18 th 1961 a Black Stork (Ciconia migra) 
was passing over the Bükksi meadow at Csákánydoroszló. It is supposed to have 
come from. the fishponds of Németujvar (E. Austria) and via Lake Fertő making for 
the Little Balaton to have passed by Csákánydoroszló. On November 18th 1962 a 
herd of 13 cranes (Grus grus) was passing over Jäk in County Vas (W Hus 
On the western border of County Vas the Carrion Crow is not one of the birds most 
rarely observed — though rather their hybrids make their appearance there. The 
specimens observed of late are: I saw one at Vaskeresztes on September 6th 1962 and 
one in pair with a Corvus cornix on the fields of Horvatnadalja by the Rába River 
on July 23rd 1964. A hybrid could be seen at Csakanydoroszl6 on December 24th 1961 
and another at Vaskeresztes on April 28th 1963. The latter one, shot out of its nest, 
got into the collection of the Ornithological Institute, Budapest. On September 11th 
1961 at Narai I observed the passage of Great Tits (Parus major), similar to that of 
the Hawfinches, when from. 7.30 to 7.45 a. m. in flocks of 4—50 about 250 specimens 
were passing above the fringe of the forest 60 — 80 m. high from, north to south. In the 
bright, calm weather they were well lit by the slanting sunshine and so precisely 
recognizable through binoculars. On the following day at the same spot and time only 
two flocks of 10 and 45 were passing southward. ‘At the same time some smaller flocks 
of Fringilla coelebs and a flock of nine specimens of Columbia palumbus were passing 
southward too. (JÖZSEF CSABA) 

In the winter of 1962—63 the exceptionally cold weather of December froze the 
waters of Transdanubia and consequently vast masses of wildgeese spent the nights 
on the unfrozen arms of the Danube between the islands of the Szigetköz. In the 
zone of Asvänyräré their numbers must have been more than 10.000. The geese observ- 
ed at the morning and evening flights were Bean-Geese ( Anser fabilis) in 30 — 40% 
and White-fronted Geese (Anser albifrons) in 60—70%. I observed 1—1 Barnacle 
Goose (Branta leucopsis) on December 23rd and 29th 1962 in gaggles of Bean-Geese 
and one on January Ist 1963 in a mixed gaggle of several hundreds of wild-geese. 
The specimen mentioned by UsıBA may have been one of them. Specimens of this 
species were shot on the Szigetköz at Medve in 1909 and at Nagybajes in 1924. The 
severe weather in January veritably decimated the stock of Mallards (Anas platy- 
rhynchos). On one occasion I picked up along the main arm, of the Danube 31 specimens 
which being utterly meagre and having empty stomachs must have starved to death. 
Many were vegetating near the manure-heaps deposited on the fields where the snow 
thawed easier. The maize spread in the yard of the hybrid-maize plant of Magyaróvár 
was also visited by masses of mallards. 80% of the perished birds were drakes. Never- 
theless their stock in the spring was not diminished and after a successful breed the 
stock of 1963 even exceeded that of the previous years. On January 15th 1963 one 
and on, 22nd eleven Mute Swans (Cygnus olor) appeared on the Szigetköz. Within 
the territory of Asvänyrärö I observed several times their flock reduced to 8 meanwhile. 
They were utterly emaciated in consequence of the severe weather. On the territory 
of Ikrény a male was caught which soon perished in captivity. It is preserved in the 
collection of the Aoricultural College of Magyarövär. Another caught on the island 
of Cikola was fed up successfully and set free. A third specimen w. ith a broken wing 


16 Aquila 1964 —65 241 


was caught at Dunaszeg and is still in the Zoo of Györ. On December 9th 1962 a flock 
of 35 —40 Snow-Buntings (Plectrophenax nivalis) were staying on the weedy, sodaic 
pasture of Kismegyer. On November 24— 25th remarkably many Woodcocks (Scolo- 
pax rusticola) appeared. On October 5th 1961 I was given a Black-throated Diver 
(Gavia arctica) in full summer plumage, which was found on the meadow of the 
village Vag. (IMRE NAGY) 

In the course of the Balaton research in the autumns of 1962 and 1963 I observed 
the following, more interesting species: Two Knots (Calidris canutus) on September 
Sth and another on September 10th in the bay of Balatonszentgyörgy and yet another 
at Balatonberény on the same day; a Little Stout (Calidris temminckii) at Balaton- 
szentgyòrgy on September 8th 1962 and a flock of eleven on the fishponds of Fonyód 
on May 4th 1963. So far only scattered specimens of the species had been observed 
at the Balaton. On September 8th 1962 at Balatonberény two, and at Balatonszent- 
györgy three Turnstones ( Arenaria interpres) appeared. More recently observed 
Caspian Terns (Hydroprogne caspia): at Balatonszentgyörgy 6 on September 8th 
1962 and 1 on October 5th, and 2 on September 8th 1963, at Balatonberény 1 on 
September 10th 1962, at the fishponds of Fonyöd 2 on May 4th 1963. Finally on 
November 7th 1962 in the coniferous woods above Vashegy I saw a flock of 4—6 
Crested Tits (Parus cristatus) observed around the Balaton only in a few instances. 
(ANDRAS KEVE) 

In 1962 I came across Coal-Tits and Crested Tits (Parus ater, P. cristatus) in the 
countryside of Bares (S Transdanubia) remarkably often, almost daily in the autumn, 
somewhat less frequently in the summer. The woods consist of Scotch fir in 65 — 70%. 
(MIKLOS FERENCZ) 

At the end of March 1944 I shot an Ovystercatcher (Haematopus ostralegus) at 
Pusztaszentgyörgy near Lengyeltóti. (MIKLÖS KIRÁLY) 

For nearly 60 years I have been observing the alterations in the populations of the 
Mistle-Thrush (Turdus viscivorus) and the Corn-Bunting (Hmberiza calandra) in the 
south region of County Zala (SW Transdanubia). The living conditions are still invari- 
ably favourable there. The Mistle-Thrush was one of the most known winter character. 
species. Before the years of the twenties they had still nested occasionally, then began 
to diminish slowly. Nowadays it is almost a rarity there. The scarcity of the Corn- 
Bunting commenced in the twenties as well notwithstanding that the oecological 
chances of this species are invariably optimal. At the same time it is striking that the 
Yellow Bunting ( Emberiza citrinella) has become resident, even waxening in numbers 
with advantageons adaptation to the territorial proportion of the more recent afforesta- 
tions and timbered stripes in the fields. The White-collared Flycatcher (Muscicapa 
albicolis) disappeared in the first decade of the century. In spring 1963 the Balcan 
Woodpecker bred and fledged three young in a nest-box painted green in the vine- 
yards Erzsébettelep of Nagyrécse. (GYULA BARTHOS) 3 

In the spring of 1963 at Ujkér in County Sopron (NW Transdanubia) I observed 
a Black-necked Grebe ( Podiceps nigricolis) brooding in the immidiate neighbourhood 
of a field constantly disquieted by a tractor and several noisy agricultural machines. 
Besides the Stone Curlew it is another example of the birds’ capacity for accomoda- 
tion: On May 11th 1964 I saw a Black-headed yellow Wagtail on the fields of Ujkér 
from, not farther than 1—2 m. (Dr. LÁSZLÓ SOLYMOSSY) 

On April 9th 1955 under the roosting site of a mixed flock of crows, rooks and 
jackdaws on one of the clumps of spruces at the Lover of Sopron (NW Hungary) I 
found a perished hybrid of Carrion Crow and Hooded Crow (Corvus Corone Cornix) 
which got into the collection of the Ornithological Institute, Budapest, and so did 
the specimen shot by me on December 27th 1963 near Sopron. (JENő Gr6Rx) 

On May 18th 1963 I found the nest of the Lesser Spotted Eagle ( Aquila pomarina) 
on the territory of Peesvärad (SE Transdanubia). The brooding bird was sitting in 
the nest built on a beech at the hight of 13 m. I have found this raptorial species for 
the third time on the Mecsek Mountains. (EDE AGARDI) | 

On April 12th 1964 I shot a Ring-Ousel (Turdus torquatus) from off an alder tree 
on the island Diäs of the Kisbalaton. (IMRE PATKAI) 

In April 1964 I observed a Ring-Ousel on the territory of Budaörs (SW from Buda- 
pest). (KÁROLY KOFFAN) 

After a pause of 7 years on December 16th 1964 — on a mild day following 8— 10 


249 


. days slight frost — I saw a Wall-Creaper (T’ichodroma muraria) again. I came across 
it at the “Szegedy Réza House” located on the southern side of the Badacsony Moun- 
tain (N of Balaton) at one of the houses nearer to the wood. (GABOR HERTELENDY) 

Ornithological observations on the Plains E of the Danube. — On February 22nd 
1962 I received an enfeebled old Kittiwake (Rissa trydactila) from Gyopärosfürdö in 
County Bekes (S Hungary) and donated it to the collection of the Ornithological 
Institute, Budapest. (ARPAD MURVAY) ; 

On October 7th 1962 we observed 3 Blacktailed Godwits (Limosa limosa) and 1 
Redshank (Tringa totanus) together with 1 Oyster-catcher (Haematopus ostralegus) 
on the marshy bank of the sodic lake by Oszeszék. (JANos GAUSZ and GYULA MOLNÁR) 

In the course of the bird epidemic in 1962 I found a perished Knot (Calidris canutus) 
in moulting plumage at the Fehér Lake of Szeged on August 19th, and donated it 
to the Mora Ferenc Museum in Szeged. (GYULA MOLNÄR) 

In June 1963 in the dry arm of the Tisza, called Labodär near Szentes, about 150 
pairs of Night-Herons (Nycticorax nycticorax), 40 pairs of Herons (Ardea cinerea), 
20 pairs of Little Egrets (Egretta garzetta), 8 — 10 pairs of Squacco Herons ( Ardeola 
ralloides) were nesting. On July 8th the stock of the Heronry of Haläsztelek located 
in the flood-area of the Körös River north of Szarvas was: 100 — 200 pairs of Night 
Herons (Nyctycorax nycticorax), 40 pairs of Little Egrets (Egretta garzetta), 20 — 25 
pairs of Squacco Herons ( Ardeola ralloides). (GYULA MOLNÁR) 

In the summer of 1963 on the territory of Hajös in County Bäcs I pointed out the 
nesting of several pairs of Bee-eaters (Merops apiaster) on the 100—20 m. high 
hill-range stretching south of Kalocsa by the Danube. The map presents my pre- 
viously collected data on the nesting of Bee-eaters in Hungary. (OTTÓ RADVANYI) 

On November 25th 1962 on the territory of Gyömrő in County Pest I saw 2 Hor- 
nemann’s Redpolls (Carduelis hornemanni) joining a flock of Linnets. On the previous 
days about 15 em. deep snow had fallen covering all the vegetation except the taller 
dry weeds whose seeds they were picking at. The Redpolls behaved rather distrust- 
fully and after my startling the flock I lost sight of them soaring high, while the Linnets 
alighted again not far away. Their appearance must be in connection with the early 
cold winter all over Europe including the species’ nesting area. (PETER PÉCZELY) 

On November 6th 1962 at Apaj in County Pest I shot 2 male Spurred Buntings 
(Calcarius lapponicus) on a sodaic prairie covered with fairly tall grass. One of them 
showed clearly the vestiges of nuptial dress. In the vicinity I observed 5 — 6 specimens 
rather scattered. The observed birds let me come up relatively close, then they darted 
in the high uttering their “pri-pri” call similar to that of the Snow-Bunting. Having 
been startled they made a wide loop very fast and alighted.again not far away. One 
of them was running about on the ground cleverly trying to conceal itself. About 
200 — 300 m. farther I also heard calls which must have been uttered by Spurred 
Buntings too. At the same time a vivid passage of Skylarks was also in progress 
there. (JENŐ GYŐRY) 

Data on the feeding of Storks. — On the flood-area bordered by the Rába and dry 
Marcal rivers near Győr (NW Hungary) I often observe the nesting colony of the 
Black Terns (Chlidonias niger), in the course of which in May 1960 a Stork (Ciconia 
ciconia) attracted my attention by its peculiar behaviour. It took to wings several 
times, then alighted at the same spot chasing something on the ground frequently 
hitting at it with its bill. This performance may have lasted 5 — 10 minutes, afterwards 
the stork was rummaging for a while, then flew away. On the spot of its doings I 
found the fresh carcass of a well developed female hamster. (IMRE Nacy) 

On April 5th 1957 on the fields of Besenyötelek White Storks were chasing and 
snatehing the swarming masses of cockshafers (Rhizotrogus aequinoctialis) flitting 
20—25 cm over the ground. (LÁSZLÓ HUZIAN) 

Lapwing destructing Colorado beetles. — On August 4th 1963 at Apajpuszta (S of 
Budapest) a flock of about 1000 Lapwings were rummaging on a weedy fallow bor- 
dering a meadow. I collected one of them. in order to examine its stomach in which 
I found the finely ground remainders of Colorado beetles in large quantity. 

CERA Dr. István Sterbetz 


House Sparrows chasing lizards. — My working place is the sawmill at the weir by 
Budapest where my attention was arrested by many lizards having mutilated tails. 


16*. 243 


Wanting to find out the cause of it I suspected the cats at first but saw them eat the 
lizards completely. But I soon noticed the House Sparrows (Passer domesticus) swoop 
on the Wall-Lizards (Lacerta muralis) in a faleonlike fashion and hammer with their 
beaks the tails until they became detached. I observed several times the sparrows’ 
hunting method of seemingly striving to obtain only the tails, and consuming them. 
alone. 
Ferenc Palko 


Collared Pratincoles accomodating themselves to novel circumstances. — I was in 
the company of LAszLö Brcsy at Apaj (5 of Budapest) on August 23rd. On a smaller 
part of the extensive sodaic pasture stretching beside the fishponds a caterpillar tractor 
was plying with several discharrows attached to it. 3 — 4 Collared Pratincoles (Glareola 
pratincola) alighted in short intervals beside or behind the tractor apparently chasing 
the teeming Orthopterae. Sometimes the birds were staying but a few yards from, the 
rumbling engine, however, generally just one at a time or two at the utmost. One of 
them, flew after a motorcycle that was crossing the pasture and followed it for a 
distance of 200 m. It must not be left unmentioned that an exceedingly violent wind 
was blowing all day long which must have greatly hampered the moving of the Orth- 
ropterae and that is why the Collared Pratincoles must have chosen this particular 


way of obtaining food. 
Egon Schmid 


Ù 
The ephemeral day-fly as bird-food. — The swarming of the day-flies (Palingenia 
longicauda), regularly taking place in early summer every year, offers a few days’ 
conjuncture of food to the birds of the Sasér-Sanctuary at the lower Tisza. In the 
course of my systematical observations these ephemeras swirling in the air, or falling 
half-dead upon the surface of the water and drifted to the banks are consumed — in 
my opinion — in masses by the following species: Falco subbuteo, F. vespertinus, 
Larus ridibundus, Chlidonias niger, Corracias garrulus; occasional consumers are: 
Ardea cinerea, Anas platyrhynchos, Milvus migrans, Falco tinnunculus, Actitis hypo- - 
leucos, Sterna hirundo, Merops apiaster, Corvus cornix, Coloeus monedula, Motacilla 
alba, Lanius collurio, Sturnos vulgaris. The following species were also observed at 
Sasér (FESTETICH, Vogelwelt, 1959, p. 5.): Passer domesticus, Motacilla flava, Chloris 
chloris. Every year the Black-headed Gulls and the Black Terns have responded most 
remarkably to the short food-conjuncture. In the swarming season of the day-fly 
these two bird-species were chasing numerous flocks along the Tisza. The Black 
Kite even feeds its young with day-flies as I could repeatedly establish when survey- 
ing the waste food below their nests. 
Dr. Istvan Sterbetz 


Data on the feeding of, Waxwings. — On February 19th 1962 at the northern brim 
of Budapest my attention was caught by the flycatcher-like flieht of Waxwings 
(Bombicilla garrulus). It was snowing sparsely, the birds vaulted in the high as fly- 
catchers do and were snatching the falling snow-flakes. — Between 1—3rd of April 
1964 I observed at Szigliget by the Balaton that they were chasing flycatcher-lke 
just in fine weather, for as soon as it got gloomy they returned to consuming mistletoe. 

Dr. I. Patkat 


Bee-eaters bathing in the Danube. — On June 23rd 1960 in the afternoon on the Szent - 
endre island opposite Szödliget (N of Budapest) I observed 5—6 Bee-eaters (Merops 
apiaster) sitting on the electric wires, then flying up they began to chase about. Watch- 
ing them I saw that one after another, lifting their wings high up, they swooped down 
upon the water and took bathe sometimes just dipping their bellies, sometimes sub- 
merging up to the neck for a moment. Meanwhile they continued their chasing about, 
then perching on the wires again were preening their wet plumage. Next on August 
Sth of the same year and at the same place I had opportunity to observe the same spec- 
tacle. On the occasion, however, there were 30—40 specimens in a flock. _ 


Laszlo Bécsy 


244 


Cormorant’s (Phalacrocorax carbo) nesting at Sasér. — In the spring of 1964 nine 
pairs of Cormorants were for the first time staying and successfully breeding in the 
Sasér-Sanctuary. During the entire same breeding season we also observed a pair of 
Pygmy Cormorants (Phalacrocorax pygmaeus), but we did not succed in proving their 
nesting. 

Dr. Istvan Sterbetz 


Belated breeding of Pheasant and Turtle Dove. — On August 24th 1962 four just hat- 
ched Pheasant (Phasanius colchicus) chickens were brought to the manager of the 
pheasantry after having been found in a nest while mowing green fodder-maize. — On 
August 10 th 1962 Turtle-Doves (Streptopelia turtur) began to build their nest and 
fledged their two young on September 18 th. At the same time about 15 m. farther 
the young of Indian Ring-Doves (Str. decaocto) were fledged too. On one occasion I ob- 
served that the young Turtle-Dove perching on an asp flew to the Indian Ring-Dove 
asking it for food. The latter chased it away, but a few days later I noticed that the 
young Turtle-Dove was fed by the Indian Ring-Dove and after the arrival of the own 
young they were fed by turns. The spectacle was repeated for several days. 

Andras Jakab 


Loxia eurvirostra’s nesting in County Győr. — The forest encircled by the villages 
Kapuvar, Vitnyéd, Hövely, Himod and Csapod (NW Hungary) is the so-called “Csa- 
podi cser". Formerly it contained evergreen oaks alone, but owing to the afforestations 
of the last 20 years it has become more and more coniferous, in which since 1961 I have 
several times observed the appearance of flocks of Crossbills in winter. In the winter 
of 1963 I came across Crossbills in pairs several times too and in a certain section of the 
forest I observed a pair of Crossbills feeding their fledgelings on April 4th 1964. The 
three fledgelings were fed by the adults on a gigantic oak. Based on these observations 
the nesting of Crossbills there seems proved. 

Imre Nagy 


Perished Rooks. — On February 24th 1963 at Egyhäzasrädöc (W Hungary) I found 
15 perished Rooks (Corvus frugilegus) near a maize-field covered with snow. The maize 
could not be harvested owing to rains and early srow. Having dissected two of them 
I constated that they perished in consequence of indigestion. They had eaten consider- : 
ably great quantity of maize, that they could not digest in want of pebbles and sand. 
The gizzards contained only a few roundish bits of brick. The corns had swollen very 
much in the gizzard and were indigestible except 1 — 2 grains. The vicinity was covered 
with snow since December 15 th 1962 and so the Rooks could hardly get to the neces- 
sary crushing stones. Besides the perished ones many Rooks seemed to be extremely 
exhausted. In my estimation 4—5% of the stock perished. 

Imre Gergye 


Ein kranker Polartaucher in der Gegend von Hermannstadt-Sibiu. — In der Sammlung 
der Naturhistorischen Abteilung des Bruckenthal-Museums befinden sich Polartaucher 
(Gavia arctica) aus dem Alttal, aus dem Kokeltal und aus dem Marostale in der Gegend 
von Hermannstadt (Transylvanien). PROF. KLEMM brachte einen Vogel von der 
Shwarzmeerküste, wo die Polartaucher sich in Reusen der Fischer verfangen und er- 
trinken. Laut Erzählung eines Schafhirten soll ein Polartaucher im, Fluge über das 
Ziebiensgebirge plötzlich tot zur Erde gefallen sein. Am. 17. XI. 1958. brachte ein Jäger 
einen lebendigen Polartaucher in das Museum, den er im Reussbachtal auf dem Felde 
gefangen hatte. Wie wir annahmen, hat der Vogel vom. Festland nicht fortfliegen 
können. Der Polartaucher, ein ausgewachsenes Männchen im Ubergangskleid, war 
sehr erschöpft. Wir setzten ihn inein Wasserbecken, woraus er gierig trank. Er erholte 
sich zusehends und frass im Wasser, sowie auch auf dem. Trockenen kleine Fische. Er 
fasste sie quer, drückte sie tot und schluckte sie dann, mit dem. Kopf voraus, hinunter. 
Er verspeiste 5 Fischchen. Er frass nur lebendige Fische. Wenn wir ihn ins Wasser 
setzten, zeigte er jedoch Unbehangen und sprang aus dem, Becken. Sein Gefieder war 
vollgesogen, wie ein Schwamm, seine Talgdrüsen schienen nicht zu funktionieren. Wenn 
der Vogel sein Gefieder einzufetten begann, legte er sich auf die Seite, um an Brust und 
Bauchseite zu gelangen. Er versuchte niemals zu flüchten, Trotzdem machte er keinen 


245 


kranken Eindruck. Wenn man den Vogel anfühlte, war er ausnehmend heiss. Als ich 
nun nach dem freien Sonntag den 20. XI. ins Museum mit Ring und Thermometer 
bewaffnet ankam, fand ich den Vogel tot. Das Sonntagspersonal berichtete, dass der 
Polartaucher plötzlich Erstickungsanfälle bekommen hätte und verendet wäre. Der 
Vogel war nicht mager, jedoch hatte er kein Fett an sich. In der Luftröhre steckte eine 
sogenannte Pseudomembrane von Diphteritis variola, Hühnerdiphterie, welche hier — 
und zwar besonders unter den Tauben — wütet. Es bleibt uns fraglich, ob der Polar- 
taucher diese Krankheit in unserer Gegend bekam, oder ob er als Bazillenträger von 

wo anders damit herkam. Im Magen befanden sich nur 14 Stück 2 mm. dicke Steinchen. 
i Sylvia Stein Spiess 


Excerpts from the letter of Dr. M. Vasvári. — With DR. M. vASVARI, the late director 
- of the Hungarian Institute of Ornithology, who deceased tragically in 1945, I conduct- 
ed an extensive correspondence till his parting from the Institute. I wish to solemnize 
his memory by placing at the disposal of the Ornithology his lesser known data: 
1. Ina forgotten study ( Erdő, Number June 1941) is to be found his information on the 
young Imperial Eagle ( Aquila heliaca) banded by him near Csakvar in the Vértes- 
Hills, in summer 1939 and shot by Anti DERA inthe Fruska Gora Hills in November of 
the same year. (cf. Aquila, 1948 — 51, p. 96). 
2. On a postcard from January 15th 1942 he writes saying: ...A friend of mine shot 
a Hazelhen lately near Esztergom and about the same time one was sighted at Pilis- 
maröt too...” 
3.In his letter from November 3rd 1942 he mentiones that DR. G. Orosz slighted Cranes 
passing over the Cibles Mountain (Transylvania) on October 25 th, 1942. 
4. There he writes on saying: “... Today, by the by, i got from the Hortobagy a rare 
bird, a Grey phalarope (Phalaropus fulicarius) ...” 

: Dr. A. Saghy 


Storks passage above the Tatra Mountains. — On March 25th 1960 at the Köpataki 
Lake (1800 m.) near the Lomnie Observatory — amidst a world of snow and ice — in 
a strong rising current of SE wind six Storks (Ciconia ciconia) appeared 50 — 60 m high 
above us and dissapeared in the direction of Javorina. 

Dr. I. Berend 


Indian Ring-Dove’s (Streptopelia decaoeto Friv. 1838) unusual occurrence. — On the 
barren ridge Flachova of the Körmöc Mountains (Kremnické pohorie) near the trian- 
cular point (1312 m) on May 6 th 1963 Győgy JENő heard the cooing of the Indian 
Ring-Dove. At the same time TIBOR WEISZ saw aspecimen of it fly over the spot. About 
two hours later two specimens were flying over the same spot in N —S direction. The 
site of occurrence is a timberless picturesque terrain of 167 ha. laid waste by a wind-fall 
and subsequent forest-fire. On the Körmöez Mountains the Flochova ridge is at present 
the only display-ground of the Heath-cock (Lyrurus tetrix). The occurrence of Indian 
Ring-Doves in that surroundings and at that altitude may be regarded an incident 
of migration. 

J. Győry, A. Stollmann, T. Weisz 


Ornithological reports from the part of Jugoslavia north of the Danube. — In January 
1961 at Tiszataros (Taras) I shot a Bewick’s Swan (Cygnus bewickii), which is its second 
occurrence in that part of Jugoslavia besides the specimen shot at Alibunar in the last 
century (László Antal). 

At the Ludas Lake: on August 7th 1963 I observed a wedge-tailed Arctic Skua 
(Stercorarius parasiticus) ; on August 21stI collected a Broadbilled Sandpiper (Limicola 
falcinellus) and LÁSZLÓ ANTAL had also found a perished specimen there in that year; on 
April 23rd 1963 I observed a banded, nuptial dressed Red-crested Pochard (Netta 
rufina); on April 28th I saw a flock of Red-throated Pipits ( Anthus cervinus); on May 
Ist I sighted a Caspian Tern (Hydroprogne caspia) passing. In that year the Avocets 

Recurvirostra avosetta) bred successfully in the district of Kanizsa (Kanjiza). On August 
Ist I stillfound very many Grebes’ nests which must have held second broods. The breed- 
ing of the Blacknecked Grebe (Podiceps nigricollis) was interesting. A part of the 
pairs did not build nests, but laid their eggs into the nests of Whiskered Terns (Chlido- 


246 


nias hybrida). We could find typical Grebe’s nests, Whiskered Tern’s nests remodeled 
into Grebe’s nests, intact W. Tern’s nests holding Grebe’s eggs and I even found two 
nests in which the eggs of both species were together. In that colony I also observed 
some pairs of Black Terns (Chlidonias niger), thus their breeding there is also likely. 
(JÖZSEF MIKUSKA). 

In 1961 Lesser Kestrels ( Falco naumanni) were nesting in the thicket of pruned 
pedicellate oaks at the hight of two m. in a park of 4 acres belonging to Bäcstopolya. 
They arrived there in the middle of May and after having chased the Magpies out of 
their half finished nests commenced breeding. In June I banded 3 young. According to 
the records. of JANOS FERNBACH the Lesser Kestrels had been nesting there the last 
six years. The collected eggs are in his own and the local school’s collections. According 
to ISTVÁN PELLE the Lesser Kestrelsregularly breed at the couloir of Titel too. In 1961 
five pairs and in 1962 eight pairs of Red-spotted Bluethroats ( Luscinia svecica cyanecula) 
were breeding on the territory of Bäcstopolya. In January 1957 ISTVÁN PELLE shot 
a Blackcap (Sylvia atricapilla) at Senta. This species was also observed on the Betyär 
island by Novi-Sad in February 1961. In December 1962 in the park of Bacstopolya 
I observed two males of them consuming the berries of Celtis, so I conclude that they 
may overwinter there in mild weather. I observed on May 7th 1962 one, and on the 
llth three, further on September 2nd one Woodchat-Shrike (Lanius senator) in the 
acacia grove of the estate Zobnatica. I come across they regularly, particularly during the 
spring passage. I have no knowledge of its nesting north of the Danube in Jugoslavia, 
though some ornithologists observed them. even in summer on the Fruska Gora Moun- 
tains between the Danube and Szäva rivers. (Läszlö Szlivka). 


Observations sur Ja parade nuptiale chez certains oiseaux de Transsylvanie. — Dans 
le massif d" Ineu (= Unökö, 2800 m) le 12 avril 1950, bien qu'il y ait eu de la neige en 
abondance, la Pipit spinocelle ( Anthus spinoletta) était en plein accouplement dans 
les buissons subalpins. Dans les buissons de Junipérus ou de Vaccinum., délivrés de 
neige, lesmalesse mettant en colére (furieux), lesailes baissées, ne cessaient de crier a la 
recherche des femelles. De temps en temps l’un s’elevait à 8 — 10 m. du sol, en chantant, 
pour descendre aussitôt, la queue sur le dos, en poussant le cricri caractéristique. Deux 
jours plus tard, sur le “Dealul Glodului” (env. 800 m d’altitude), j’ai observé le 
vol de parade nuptiale de l’Aigle impérial ( Aquila heliaca). Le male fait la roue un 
certain temps en compagnie avec la femelle, ensuite il reste seul et il exécute des 
jeux en série, d’une beauté sauvage: des piquages orageux, de virages au vent, des 
loopings splendides et des tournures en spirale. Entre deux phases pareilles du jeu, 
l’oiseau plane, les ailes étendues au maximum, en tremblant légérement de leur bout 
et en poussant des cris trés mélodieux (t’iuu — t’iou). Le plumage de l’oiseau brille 
d’un éclat d’or au soleil chaud du printemps, ce qui enchante l’oeil du spectateur. 

Chez le Bécroisés des sapins (Loxia curvirostra) Vaccouplement se fait d’une mani- 
ére vulgaire et bruyante, toujours a la montagne, mais indifférement de la saison. Avec 
un scandale, dont les moineaux seuls sont capable d’en faire, les males le ménent entre 
eux des luttes acharnées et le vainqueur, en jacassant sans cesse tourne, soudainement 
hérissant son plumage autour de la femelle. L’accouplement s’accomplit a plusieurs 
reprises a Pintervalle de 2 — 3 minutes. 

‘ C’est dune manière tout a fait différente que se fait la poursuite de l’accouplement 
chez la Grive draine (Turdus viscivorus) observé dans le cimetière de la ville de Cluj 
(= Kolozsvär), le 30 avril 1952. C’est avec beaucoup de réserve que le male la poursuit, 
comme une ombre et la femelle, qui, au moment ou le male descend après d’elle, 
s’envole sur un autre arbre. Pendant tout ce tempsles oiseaux gardent un mutisme 
complet et ce n’est qu’un hasard qui vous permet de remarquer leur présence. 

Alexandri Filipascu 


Ornithological reports from Transsylvania. — On May 2nd 1960 I found a just perished . 
Black Stork (Ciconia nigra) at the upper section of the Panyik Pass which had appa- 
rently been killed. Minced earthworms were in its bill and a mass of mud in the size of 
a hen-egg in its stomach. On the same day I saw another specimen passing over the 
firs. As the shepherds say they nest in the nearby forests. (Sandor Györfi). 

Since the occurrence of the Black Stork (Ciconia nigra) near Banffyhunyad (Aquila 
1959, p. 256) it appeared in three instances in Transylvania. My observations: on Au- 


247 


oust 12th 1958 at Sepsiszentgyörgy 3, on May 27th 1962 at Maroshéviz and on Septem- 
ber 2nd the vicinity of Kolozsvár 1— 1 specimens. In the cours of the census of the 
White Storks in the Mezösög (SE part of Transylvania) I received information on its 
nesting in the woods of Mezöszentgyörgy but I had no opoortunity to verify the data 
personally. In the winter of 1961 —62 I observed the overwintering of 3 Green Sandpi- 
pers (Tringa ochropus) and 2—4 Common Snipes (Capella gailinago) along the swampy 
dry arm. of the Szamos River on the territory of Magyarlöna. They arrived in November 
and were staying till April. On October 7 th 1962 aSteppe-Buzzard ( Buteo rufinus) was 
sighted near Kolozsvar. I can also complement my previous data respecting the Serin 
(Serinus canaria serinus): I found them to be frequent in the countryside of Borszék 
and Gyergyöszentmiklös on May 27-28th 1962; in Juiy 1958 I sighted some at Csucsa 
in the valley of the Sebes Kòròs River and GERGELY BELDI saw some at Palotailva in 
the valley of the Maros River at the foot of the Kelemen and Gérgény Mountains on 
July 21st 1958 and on July 20th 1961. (Miklös Beldi) 


Data on the behaviour of the Collared Turtle Dove. — According to the data of Radu 
(Aquila, 63 — 64, 1957, p. 343) the Streptopelia decaocto has become so widely distributed 
in Roumania that it can be considered a common bird. During the summer (August) 
1962 I had the opportunity to observe at Puciosa — a town located in the valley of the © 
Ialomitza river at the altituce of 400 m. and at a distance of 45 km. from, the foot of 
the Bucegi (Bucsecs) Mountains in the Carpathians — several pairs of Collared Turtle 
Doves, familiar here ever since the year of 1936, when they had penetrated so far for 
the first time. (L. Dobrescu) — The garden of the house in which I lived between 
August 19th and September 2nd 1962 was daily visited between 12 and 14 o’clock by 
a pair of Collared Turtle Doves. Both birds would appear on the high branches of 
a lime-tree, but the male alone dared to alight on the ground in order to pick up the 
crumbs thrown for them. He was not afraid either of the two hens or of the cat staying 
there. Their company rather seemed to agree with him, and they displayed no histility 
against him. — Among the Collared Turtle Doves I observed, two pairs had their nests 
on the high branches of a lime-tree, well hidden by the foliage. I considered a more in- 
teresting location for a nest its being fixed between two glass insulators on a narrow 
crossbar of a telegraph pole. The nest was entirely in the open and permanently exposed 
to the sunshine. Its inhabitants often flew over on the nearby lime-trees, remained there 
for some time and then returned to their nest. In the morning they were less active. 

George G. Vasiliu 


Ornithological reports from Israel. — On November Ist 1963 near Haifa I observed 
a Rednecked Phalarope (Phalaropus lobatus) and a Turnstone ( Arenaria interpres) 
which are rarities here. Also a solitary Crested Crane ( Anthropoides virgo) passed our 
waters in the company of Grey Herons. On the fishponds Storks (Ciconia cicoma) 
were staying at that time too. 
Haim Hovel 


Ornithological observations in Brasil. — In the course of my explorations carried on 
in the countryside of the town Passos in August of 1945, the area chosen to be studied 
was the Fazenda Cachoeira about 30 km from the town. Very few forests can be found 
there, being near the Goiazi high plateau at the altitude of 700 m. The woods are stretch- 
ing along the brooks and smaller rivers following the course of the water in narrower 
or wider galleries. While resting near such a brooklet — hardly a few metres wide — I 
happened to witness a very interesting spectacle. From among the bushes 5 — 6 Cryp- 
turellus soui sallied forth uttering their characteristical note. Playing carelessly with 
one another a male soon parted the group and began to dance round the chosen female. 
Uttering cooing sounds he displayed the nuptial dance round his mate, then they coup- 
led. Their example was followed by the similar behaviour of the others. 

Carlos Lakó 


248 


IN MEMORIAM 


CSATHO KALMAN író, született Budapesten 1881. X. 13-án. Számos derűs hangulatú 
vadászati novella szerzője, és a madárvédelemnek is hasznos propagandát csinált finom. 
tollú írásaival. Lelkes madárvédő volt, még halála előtt is néhány nappal beszámolt az 
etetőjén zajló madármozgalomról, melyről mindig gondosan értesített. Meghalt Buda- 
pesten 1964. február 4-én. — JURAN VIDOR született Gnézdán 1879. XII. 30-án. Mint 
tanító működött több szepességi községben. A. szlovák vadászati védegylet egyik ala- 
pítója volt. 1929 — 1945 között a magyar és szlovák nyelven megjelenő Vadászlap szer- 
kesztője. Szívós küzdelmének köszönhető a medve védelme Szlovákiában, s általában a 
vadvédelem, így a madárvédelemnek is apostola. Az utóbbi témáknak szívesen adott 
helyt lapjában. Maga több tudományos lapba írt. Az északkelet-szlovákiai gólya-kér- 
déseket boncolgatta. , Az ordasok" c. könyvében pedig részletesen foglalkozott a holló 
terjeszkedésének problémájával ( Bratislava, 1958). Személyes barátság fűzte BETHLEN- 
FALVY ERNOh6z, PROF. DR. Gyérrry IstvAnhoz, íróink közül Kripy GyuráÁhoz. 
Mint vérbeli pedagógus, lelkesítette, támogatta a fiatalságot. 1963. VII. 5-én a kés- 
márki kórházból való hazaszállítása közben lepte meg a halal Hnizedné-n ( = Gnézdan). 
— KUHNEL MÁRTON született Kárászon (Baranya m.) 1884. V. 28-án. 1905-ben 
veszi fel a kapcsolatot az Intézettel, és küldi a madárvonulási jelentéseit. 1906-ban a 
Földművelésügyi Minisztériumi támogatásával Németországból mesterséges faodúk 
készítéséhez szükséges gépeket hozat, és fűrésztelepének melléküzemeként megalapítja 
az Első Magyar Fészekodúgyárat, mely országszerte ismertté válik. Az üzeme állandóan 
bővül és CSÖRGEY TITUSZ utasításai alapján azután mindenféle madárvédelmi eszközö- 
ket is gyárt. Ezzel a tevékenységével a magyar madárvédelemnek úttörő harcosa lett. 
Az üzem államosítása után egy időre Pécsre költözik, de szeretett szülőfalujától elsza- 
kadni nem. tudott. Hosszas betegeskedés után ott is halt meg 1961. III. 23-án. — 
RADVÁNYI OTTÓ tanár, született Losoncon 1899. V. 21-én. A madarakkal mindig 
igen nagy lelkesedéssel foglalkozott. Tudományos munkásságát 1937-ben kezdi meg 
Simontornyán a gyurgyalag életének tanulmányozásával. Ez a téma fűti őt élete végéig. 
Könyvet is írt a gyurgyalagról, mely kéziratban van. 1942-ben kapja meg a , rendes 
. megfigyelő"-i oklevelet. Később igen változatos állomáshelyein, így Szerencsen, Fehér- 
gyarmaton is elsősorban a gyurgyalaggal foglalkozott, de sok más becses megfigyelést 
is továbbított Intézetünknek (pl. feketególya fészkelése a Bodrogközben). Miután 
nyugalomba vonult, Kalocsára költözött, ott is halt meg 1964. I. 26-án. — SEBEHÁZI 
(STOFLITZ) ISTVÁN született Budakeszin, 1892. IV. 11-én. Mint a Mezőgazdasági 
Múzeum. preparátora, a tudomány számára sok értékes adatot mentett meg. Szoros 
kapcsolatban állt VASvÁRI MixLOSsal, HOMONNAY NANDORral és! más zoológusokkal. 
1933 — 35 között két évet töltött Kairóban, ahol az egyiptomi mezőgazdasági múzeum. 
megszervezésében vett részt, és innen a legnagyobb elismeréssel tért haza. Madártani 
élményeiről előadásban számolt be. Erdemdüs életét Budapesten 1961. XII. 25-én 
fejezte be. — PROF. DR. VARGA LAJOS született Désaknán, 1890. I. 26-án. Iskoláit 


sree 


meg FEHÉR DANIEL professzorról, aki 1923-ban a soproni Erdészeti Főiskolán jól felsze- 
relt laboratóriumot bocsátott rendelkezésére, melyben azután élete végéig dolgozott. 


249 


A tihanyi Biológiai Intézet alapítása után gyakori vendegkutatöja annak, és ezentúl a 
Fertő limnológiai kutatása mellett igen serényen folytat vizsgálatokat a Balatonban és 
környékén is. 1929-ben habilitált a szegedi egyetemen, ahol 1938-ban c. rk. tanári cím- 
mel tüntetik ki. 1940-ben a Tudományos Akadémia is levelező tagnak választja, mely 
címet 1949-ben tanácskozó tag címre változtatnak át. 1943-ban vonult mint tanár 
nyugalomba. Ez azonban csak azt jelentette, hogy még intenzívebben látott neki a 
tudományos kutatásainak. 1950-től mint ,, berendelt nyugdíjas", a soproni Erdőműve - 
lési Tanszéknél működött. Rendkívül termékeny munkásságot fejtett ki. 444 tanulmá- 
nya jelent meg, limonológus volta ellenére is ebből 15 madártani, sőt limnológiai dolgo- 
zataiban sem mellőzi néha a madarak megemlítését. Sokat utazott, járt tanulmanyuta- 
kon Ausztriában, Jugoszláviában, Norvégiában stb. Meleg barátság fűzte BREUER 
GYÖRGYhöz, aki animälta őt madártani témákban, s így nem. csodálkozhatunk, hogy a 
madártan terén sem maradt tétlen. Hosszas betegség után Sopronban 1963. V. 10-én halt 
meg. — PROF. DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON született Móron 1875. XII. 3-án. 1895- 
ben a budapesti Állatorvosi Főiskolát, 1903-ban a Tudományegyetem. bölcsészeti karát 
végezte. 1896-ban került asszisztensként az Állatorvosi Főiskolára, ahol 1910-ben ny. r. 
tanárnak nevezték ki, és ugyanezen évben habilitált atudomänyegyetemenis. 1933-ban 
rektornak választják az Állatorvosi Főiskolán, 1939-ben a Gazdaságtudományi Egyete- 
men. 1922-ben választják meg levelező tagnak a Tudományos Akadémián, 1934-ben 
rendes tagnak, 1942-ben tiszteleti tagnak. 1946-ban vonult nyugalomba. 1933/34. tan- 
évben a Tudományegyetem. Állattani Tanszékének megbízott vezetője. Mint ilyen, szá- 
mos magyar ornithológus nyert nála alapos képzést, az ő rendkívül precíz és didaktikai- 
lag szinte utolérhetetlen előadásaiból. Anatómiai tanulmányai során sok esetben foglal- 
kozott a madarak anatómiájával is. Sokat tanulhattunk ZIMMERMANNtôI az Állattani 
Szakosztályban tartott számos előadásából és hozzászólásaiból is. Már jóval meghaladta 
a 80. évet, amikor még mindig élénken részt vett ezeken az üléseken, és a szakosztály 
életében, valamint a Tudományos Akadémia zoológiai főbizottságának munkájában. 
Elhunyt Budapesten 1963. X. 6-án. Feledhetetlen mesterünk emlékét kegyelettel őriz- 
zük. — DR. ZSINDELY FERENC vadászati író, született Kisvárdán 1891. XII. 25-én. 
Nagy közéleti elfoglaltsága mellett a vadászati lapokban állandóan cikkezett. Könyvei- 
ben szép emléket állított a Szigetköz természete életének. Intézetünk iránt nagy rokon- 
szenvet és érdeklődést mutatott mindig, és ahol szerét tehette, támogatta. Üléseinket 
állandóan hallgatta. Megfigyeléseiről gyakorta számolt be. Meghalt Budapesten, 1963. 
IV. 26-án. — DR. ZSINDELY LÁSZLÓ született Komáromban, 1896. IX. 1-én. Már 
kisgyermek kora óta bátyjaival együtt madarászgatott, később is a madárvédelem 
iránt nagy érdeklődést tanúsított, és bárhová vetette is a sors, védte, etette a madara- 
kat. Megfigyeléseiről híreket adott. Meghalt Dübendorfban (Zürich mellett) 1963. 
III. 7-én. 


250 


KONYVISMERTETESEK 


Niethammer, G., Die Einbürgerung von Säugetieren und Vögeln in Europa 


(Verl. P. Parey, Hamburg und Berlin, 1963, pp. 319) 

Az Euröpäba betelepitettemlös- és madarfajok szetszört irodalma ma teljesen ätte- 
kinthetetlen. Többször elhangzott ezek összegyűjtésének szükségessége, mielőtt fele- 
désbe merülnének. Foglalkozik a szerző a , fauna-hamisítás" fogalmával, ami alatt ma 
már különböző fogalmakat értenek, mások az érvek mellette és ellene. A betelepítés 
orthodoxnak nevezhető ellenzőinek fő érve, hogy mesterséges beavatkozást jelent a 
helyi cönözisba. Ez az érv ma mar elveszette erejét, mivel egyéb emberi beavatkozások - 
az utolsó 100 évben amúgy is gyökeresen megváltoztatták az ősi cönözist. Mások ismét. 
azt mondják, hogy a betelepített más alfajok a helyi populációt fosztják meg jellegze- 
tességeitől. Ez az érv azonban csak akkor állhat fenn, ha az illető ősi populáció már 
erősen megritkult, vagy ha a betelepítés tömegesen történik. Ismét mások szerint a be- 
telepített állatok a helyi fauna konkurrenseivé válhatnak, s így eltüntethetnék fajokat; 
továbbá a betelepített fajok betegségeket hurcolhatnak be, vagy pedig mezőgazdasági 
stb. kártevőkké lehetnek. NIETHAMMER szerint a betelepítéseket úgy kell felfogni, mint. 
érdekes biológiai kísérletet. Ebben a munkában az általános részt és fajdféléket Pror. 
GUNTHER NIETHAMMER, a többi madárfajt DR. SZ1JJ JÓZSEF, az emlősöket pedig JOCHEN 
NIETHAMMER dolgozta fel. 

Az általános részben leszögezi a fogalmakat: a) elhurcolás (Verschleppung), amikor 
az állat áttelepülése nem szándékosság következménye ; b) véletlen betelepülés (Zu- 
fallseinbürgerung), amikor az ember szándékosan hozta be idegen területről az állatot, 
de nem. azzal a célzattal, hogy meghonosítsa, hanem. véletlen folytán került ki a sza- 
badba, s ott elszaporodott; c) betelepítés (Einbürgerung) szándékos meghonosítás. Az 
eredmény szempontjából is különböző kategóriákat állít fel: a) az állat ,,naturalizälé- 
dik", azaz új hazájában minden további emberi segítség nélkül szaporodik el; b) az 
állat „akklimatizälödik”, azaz elszaporodásához további emberi segítségre van szük- 
sége. Az eredmény szempontjából számos köztes fok is lehetséges. Táblázatba foglalja. 
össze az őshonos állapottól az állatkerti tartáson és domesztikáción keresztül a betele- 
pülésig a fokozatok fejlődését. Elemzi a betelepítések célzatait. Közép- és Nyugat- 
Hurópába 13 madár- és 33 emlősfajt telepítettek be eredményesen, nem. sikerült 72 
madár- és 15 emlősfaj betelepítésének kísérlete. Ezt bő táblázatban is bemutatja. A leg- 
több fajt Európa egyik országából a másikba telepítettek be, utána jönnek az észak- 
amerikai és ázsiai fajok. Szigetek különösen alkalmasak a betelepítésekre. Fejtegeti, 
hogy a madarak mennyire alkalmasak ilyen célokra, és ezért részletesebben is tárgyalja 
a betelepítések célzatait, és a jövőbeli eredményesség kilatasat. 

Több oldalt szentel a betelepítések történetének az ógörögöktől a XIX. század 
elejéig. Ismerteti a nevezetesebb állatparkokat: Askania Nova, Lainz, Wilhelmienen- 
berg, Werbellinsee-Schorfheide, Seewiesen, Ludwigsburg, Springe, Woburn-Abbey, 
Whipsnade, Cléres. 

A 44— 168. oldalakon azemlösöket, a 169 — 305. oldalakon pedig a madarak betelepi- 
tésének történetét ismerteti fajonként. me 


251 


Heim de Balsac, H.—Mayaud, N., Oiseaux du Nord-Ouest de l’Afrique 


(Encyclopédie Ornithologique X., Ed. P. Lechevalier, Paris, 1962, pp. 487) 

A csinos, nem nagy terjedelmű könyv jó és könnyen felhasználható áttekintést nyújt 
Afrika északnyugati részének avifaunájáról, melyről hasonló munka eddig nem. jelent 
meg. A. bevezetőben röviden ismerteti a terület elhatárolását, az ökológiai szemponto- 
kat, a rendszertani elvi kérdéseket, a jellegzetes szaporodásbiológiát, a vonulást. Az 
egyes fajokra térve azoknak összefoglalja a kutatott területen való elterjedésüket, vo- 
nulási körülményeiket, szaporodásbiológiáját. A ritkább fajoknak természetesen csak 
az előfordulási adatait adja meg. Modern szellemű, igen hasznos munka, főleg ha a 
hazai fajok vonulási és telelési területére gondolunk. z 

KA. 


Lucas, A. M. — Jamroz, C., Atlas of Avian Hematology 
(Agricultural Monograph 25., U.S. Dept. of Agriculture, Washington, 1961, pp. 277) 


A szerzők atlaszukat szötärnak, a baromfibetegségek esetében segedkönyvnek szän- 
jak. Ismerteti a vizsgálat módszerét, a vizsgálatnál használatos terminológiát. Ezután 
rátér a vérsejtek vizsgálatára, melyeket sok szép színes nyomattal is illusztrál. Hasznos 
tanácsokkal szolgál a baromfitenyésztőnek, de azért nem foglalkozik kizárólag házi- 
szárnyasokkal, hanem, sok amerikai madárfajjal is. 

Be: 


Atkinson-Willes, G. L., Wildfowl in Great Britain 


(Monographs of the Nature Conservancy, No. 3., London, 1963, pp. 368). 

Az angol Természetvédelmi Hivatal botanikai és geolögiai monogräfia utän, most 
a lüd- és réce-vizsgalatokr6l számol be ebben a díszes kiadású munkában. Rämutat, 
hogy ällatokat csak ügy lehet védeni, ha elötte életiik, elterjedesük és szamuk felöl 
pontos tudományos vizsgálatok készültek. 

Ismerteti az 1947 óta fennálló vadvédelmi bizottság történetét, a védelmi szerveze - 
tét és gyűrűzési tevékenységét. Grafikonokon mutatja be az egyes fajok állományának 
ingadozását. Részletesen tárgyalja területenként és fajonként a vizsgálatok eredmé- 
nyeit, és ehhez térképeket is ad. Foglalkozik az emberi kultúra hatásával a lúd- és 
réce-állományra. Itt beszél a ludak és récék táplálkozásáról. A mezőgazdaság és réce- 
állomány kapcsolatairól, valamint e madarak táplálékáról, illetve a trágyájuk jelentő- 
ségéről tárgyalva jelentéktelennek tartja a ludak és récék mezőgazdasági szerepét. 
Leírja egyenként az erre a célra létesített rezervátumokat, és a védelemmel összefüggő 
nemzetközi kapcsolatokat. A munkát nagyban emelik PETER Scott kiváló festményei 
és Tajzai, valamint a jó fényképsorozat. 4 

KEG An 


Burchak-Abramovich, N. I., Iskopaemie Strausi Kavkaza i Juga Ukraini 


(Akad. Nauk Azerb. SSR, Baku, 1953, pp. 206.) 


A fosszilis struccok rövid összefoglalója után a szerző részletezi valamennyi, a Kau- 
kázusban és Dél-Ukrajnában talált struce-leletet, és ezek ábráit is adja. Igen jelentős 
mű a madár-palaeonthológia számára. 

RA: 


Jordana, R., G., Ornithofauna Malogo Kavkaza 


(Tbilisi, 1962, pp. 290.) 

Delnyugat-Kaukäzus madärvilägät tärgyalja. Egeszen rövid földrajzi bevezetes utan 
rátér az egyes fajok ismertetesere. Iparkodik alfaji meghatärozäsig menni, és közli gyüj- 
tött anyagának adatait is. A szinleiräst mellőzi. Bő irodalmi jegyzéket is találunk a 
könyvben. 

Ke VAS 


252 


Strautman, F. I., Ptici Zapadnih Oblastej USSR. I. 


(Lvov, 1963, pp. 199.) 


A Szovjet-Karpatok madarairöl szóló munkáját mar évekkel ezelőtt megírta a szer- 
ző, ebben a sorozatában egész Nyugat-Ukrajna madärvilägät készül feldolgozni. Ez a 
kötet tárgyalja a következő csoportokat: tyúkfélék, galambok, guvat-, lile-, és sirály- 
félék, búvárok, vöcskök, lúdfélék, kárókatonák, pelikánok, gémfélék, flamingók, raga- 
dozók, baglyok, kakukk, lappantyú, szalakóta, jégmadár, banka, sarlósfecske, harká- 
lyok. Minden fajnál elterjedési térképet is ad, néha még azt is feltünteti ezeken, hogy 
mely évben tűntek el onnan azok a madárfajok. A sok pontos adaton kívül méretada- 
tokat is találunk benne. Színes táblák és rajzok díszítik a művet, melyeket azonban 
részben más szovjet munkákból ismerünk már. — 

KOA. 


Vojtkevich, A. A., Pero Ptici 
(Moszkva, 1962, pp. 288.) 
A madärtollröl szóló igen részletes tanulmány, mely gyakorlati és tudományos szem - 
pontböl is felhasznalhato. 
ő 18 Ala 
Mountfort, G., Portrait of a river 


(Hutchinson, London, 1962, pp. 207.) " 

A szerző több kísérőjével 1960-ban Bulgáriát, 1961-ben Magyarországot kereste fel. 
Bejárta a madártanilag nevezetesebb pontjait, és erről a két útról ad színes leírást. 
A könyvet ERIC HOSKING remek felvételei díszítik: 

Io val. 


Creutz, G., Taschenbuch der Durchzügler und Wintergäste 


(Urania Verl., Leipzig — Jena — Berlin, 1963. pp. 172 + 36 színes tabla) 

A szerzò kis kezikönyv sorozata ezzel a kötettel fejezödik be. Bevezetésében a vonu- 
las általános irányairól beszél. Táblázatokban adja meg, hogy milyen időpontokban . 
szoktak megjelenni egyes fajok, melyeket színes ábrákon mutat be. A leírás tartalmazza 
a nagyságot, rövid színleírást, röpkép-leírást, hangot, szokásokat és táplálékot. 
Le TZ IE 


Schalow, E. — Wendland, V., Sang da nicht die Nachtigall a 


(Verl. Neumann, Neudamm-Melsungen, 1960, pp. 160 + 2 hanglemez) 

. Hangulatos leírása az erdei madarak hangfelvetelenek. A finom rajzokkal (K.ScHuLz) 
illusztralt szöveghez fülnek kellemes madärhangokban gazdag két mikrolemez csat- 
lakozik. | 

K. A. 
Friedmann, H., Host Kelations of the Parasitio Cowbirds 


(Smithsonian Institution, U.S. National Museum, Bulletin 233, Washington, 1963, pp. 
276) 

Ez alkalommal a szerző 3 gulyajärö-faj (Molothrus ater, M. bonarensis, Tangavius 
aeneus) költési parazitizmusät dolgozta fel nagy részletességgel, ahogyan mar előző 


könyvében az afrikai szövömadarakröl is irt. 
IKEA 


Moyniham, M., The Organization and Probable Evolution of some mixed Species Flocks 
of Neotropical Birds 


(Smithsonian Miscellaneous Collections, Vol. 143, No. 7, Publ. 4473, Washirfgton, 1962, 
pp- 140) 


A Szerző Panamában vizsgált vegyes madärcsapatokat, elsősorban a tangara-csapa- 
tokat; mia szerepük az egyes tangara-fajoknak ezekben a csapatokban, milyen más 


253 


fajok csatlakoznak hozzájuk. Erre vonatkozó bő megfigyelési anyagát közli, diagramo- 
kon mutatja be egyes fajok hajlamosságát a tangara-csapatokhoz való csatlakozásban, 
mely fajok csoportosulása állandó jellegű és melyeké csak átmeneti. 

IRA 


Prestwich, A. A., “I name this Parret... ? 


(Szerzö kiadäsa, Edenbridge, 1963, pp. 161) 
. Szerző munkája első kiadását (lásd Aquila, LXVI. p. 33) igen részletezve egészítette 


ki. ; 
IR ak 


Lavrov, N. P. — Naumov, S. P., Biologija Promislovih Zverej i Ptici SSSR 


(Moszkva, 1960, pp. 237) 

Rövid kis munka a Szovjetunió gazdaságilag (szó szerint fordítva: , iparilag") fel- 
használható emlőseiről és madarairól, értve alattuk nem, csak a bőr- stb. ipart, hanem 
a vadászatot is. Az általános rész fejezetei: rövid. rendszertani áttekintés, szezon sze- 
rinti ritmusok, mennyiségi dinamika, a földrajzi tagozódás alapelvei és törvenyszerü- 
ségei. Ezután sorra veszi a fajokat, a 168— 223. oldalakon tárgyalja a tyúk-féléket, 
lud-féléket, pusztai tyúkokat, guvat-féléket, búvárokat, vöcsköket és a ragadozókat. 
Legvégül az állatföldrajzi beosztásról beszél. er 


Györfi Sandor, Növenygyüjtes — Ällatpreparäläs © 
(Ifjúsági Kiadó, Bukarest, 1963, pp. 233) 

A természet megismerésének és védelmének alapja a helyes megfigyelés — ahogyan 
a szerző sorait kezdi —, ehhez sok esetben a gyűjtés is szükséges. A gyüjtesnek nines 
értelme jó konzerválás nélkül. A magyar irodalomban is keresettek az ilyen irányú 
könyvek, melyek jó része nem kielégítő. Úgy érezzük, hogy a fiatal kolozsvári szerző 
jó úton jár tetszetős, jól illusztrált könyvével. Nem. lelkesít oktalan gyűjtögetésre, ha- 
nem. tanácsokat ad, hogy hogyan menthető meg az anyag. 5 5 


Milne, J. L.—Milne, M., Die Sinneswelt der Tiere und Menschen 


(Verl. P. Parey, Hamburg—Berlin, 1963, pp. 315) 

A bevezetöben ramutatnak a szerzök, hogy a közismert öt érzékszerven kivül ma 
mar mas erzekekröl is tudunk. Ennek alapján könyvüket 7 fejezetre osztják : mechani- 
kus érzékek, thermikus és elektronikus érzékek, kémiai érzékek, tájékozódási és idö- 
érzék, fényérzék. Ezek közé a fejezetek közé iktatott fejezet a fel nem, derített érzékek- 
ről, melyek során tárgyalják a táplálkozást, nemi életet, biztonsági érzéket, alvást és 
álmot. Az utolsó fejezet azokról a nehézségekről beszél, melyek a tapasztalatok között 
fennállanak, és ezek megoldási lehetőségeinek jövőjéről. Az összes problémáknál sok 
madártani példával is szolgál. A könyv nem szigorúan tudományos munka, inkább 
bevezetőnek szánják a szerzők ebbe az új és igen felkapott tudományágba. 

RAN 


Moll, K. H., Der Fischadler 


(Die Neue Brehm-Bücherei, Nr. 308, Wittenberg-Lutherstadt, 1962, pp. 95) 

A tanulmany 15 éves egyeni megfigyelés alapjan késziilt. Megadja a halaszsas leira- 
sat, beleértve az oszteolögiait is. Röviden megemlékezik a vedlésrôl, az ivarerettsegröl. 
Részletesen beszél az elterjedesröl, az ällomänysürüsegröl, a fészek helyéről, a feszek- 
hez és a revierhez való hűségről, a tavaszi erkezesröl és pärbaällasröl, a párzásról és 
feszekepitesröl. Rövid fejezet a fészkek , albérlőit" ismerteti. Azután következik a kot- 
lás, a fiókanevelés, a fészektől való elszakadás, a vonulás, majd. a táplálkozás és zsák- 
mányszerzés tárgyalása. Beszél még a halászsas ellenségeiről, a viselkedéséről megza- 
varás idején és a fogságban. Állításait bő fényképanyaggal támasztja alá. BR 


254 


Kirchner, H., Der Bruchwasserläufer 


(Die Neue Brehm-Bücherei, Nr. 309, Wittenberg-Lutherstadt, 1963, pp. 86) 

A szerző 30 éves tapasztalatai alapján irta meg ezt a füzetet. A gazdag fenykepanyag 
jó része a szerző felvétele. Félig népszerű munka, és ezért a szerző nem hallgatja el 
egyéni szubjektív élményeinek leírását sem. Határozókulcsot ad a cankókra. Pontosan 
leírja a fajt. Ismerteti neveit különféle nyelveken, és ezeket magyarázza. Elterjedésé- 
nek leírását térképekkel kíséri. Megadja pontosan a német állomány mennyiségét. 
A 22-62. oldalakig terjed a költésbiológia leírása. A táplálkozás ismertetésében is 
pontos adatokkal szolgál. Röviden. beszél hangjáról. A következő fejezetek: a vedlés, 
a vonulás, az ellenségek és paraziták. 

; RCA. 


Fischer, W., Die Geier 


{Die Neue Brehm-Biicherei, Nr. 311, Wittenberg-Lutherstadt, 1963, pp. 144) 

A kiadvänysorozatban megjelent madartani munkak egyik legvaskosabbja. Beve- 
zetője ennek is hangulatos. A munka a következő fejezetekre tagolódik: óvilági kese- 
lyűk, újvilági keselyűk, repüléstechnika, elterjedés és az emberrel való kapcsolat, élő 
zsákmány megszerzése, szaporodás, vedlés, rendszertan és a genusok leírása fajokig 
terjedően, elterjedési térképekkel, természetvédelmi problémák. A fajokról és az egyes 
keselyűk jellegzetes mozdulatairól sok fényképet közöl. 

IK ale 


Falkenberg, H., Lebensgemeinschaften der heimatlichen Natur 


(Die Neue Brehm-Biicherei, Nr. 312, Wittenberg-Lutherstadt,. 1962, pp. 189) 
A biocönotikai alapfogalmak leszögezesevel kezdi a szerző. A biocönozisok faktorai 
közül letärgyalja a klímát, a talajt, a hatások összességét és a kölcsönhatásokat. Ismer- 


teti Németország jellegzetes tájegységeit. Mindenütt sok madártani példával is szolgál. 
TA 


Blume, D., Die Buntspechte 


(Die Neue Brehm-Bücherei, Nr. 315, Wittenberg-Lutherstadt, 1963, pp. 108) 

A Dendrocopos genust teszi vizsgálat tárgyául, legfőképpen pedig a nagy fakopän- 
csot. Már sokkal rövidebben írja le a közép-, a balkáni, a fehérhátú és a kis fakopäncsot; 
az észak-amerikai fajok közül pedig a D. villosus-t és a D. pubescens-t. Beszél a fogsági 
tartásukról is. 

IK. Ale 


Hasse, H., Die Goldammer 


(Die Neue Brehm-Bücherei, Nr. 316, Wittenberg-Lutherstadt, 1963, pp. 90) 

A szerző rámutat arra, hogy egyes un. , közönséges" madarrol részletekben sokkal 
kevesebbet tudunk, mint a ritkaságokról. Ezek közé tartozik a citromsármány is. Ismer- 
teti népies neveit, leírását adja, foglalkozik a rendszertani kérdéseivel, elterjedésével, 
Németország többi sármányaival, társulásaival, a télicsapatok szétszóródásával, a költés- 
biológiával, a táplálkozásával és a táplálék megszerzése módjával, éjszakázásával, ved- 
lésével, tisztálkodásával, ellenségeivel, parazitáival és elhullásaival, az életkorával, 
mozgalmaival és vonulásával. Ebben a füzetben is bő fényképanyag található. Se 


Kuhn, 0., Tierwelt des Solnhofener Schiefers 


(Die Neue Brehm-Bücherei, Nr. 318, Wittenberg-Lutherstadt, 1963, pp. 36+ 63 tabla) 


A szerző rövid áttekintést nyújt a Solnhofen melletti palarétegek gazdag lelöhelye- 
nek anyagáról. A madarakra csak másfél oldal jutott, de mivel éppen az Archaeopteryx- 
ről van szó, mi sem, mehetünk el szótlanul e szám mellett sem.. 

K. 4. 


255 


IX. Bulletin ICBP 
(London, 1963, pp. 180) 

Ismerteti az ICBP módosított alapszabályait. Megemlékezik az alapító Dr. T. G. 
Prarsonrol. A stavangeri konferencia (1961. jun. 19— 24.) anyagát adja. Ismerteti 
a MAR bizottság megalakulását a vizenyős területek védelmére (Saintes-Maires-de-la- 
Mer, 1962. nov. 12— 17.), a Nemzetközi Vadvédelmi Bizottság 1936 — 61. közti mun- 
káját, a hajók fáradt olaj kibocsátása elleni küzdelem. újabb eredményeit. Részletezi 
a kontaktmérgek hatását a madárvilágra. A kipusztulöban levő, főleg a Csendes-Oceän 
szigetein élő madárfajok mai helyzetét taglalja. Közli, hogy mely államok választottak 
eddig maguknak , nemzeti madarat". Végül az egyes országok évi jelentéseire tér Dà 

KE 


Korodi-Gal, J., 1963, A mezégazdasag hasznos és karos madarai 


(Mezögazdasägi és Erdészeti Kònyvkiad6, Bukarest, pp. 274) 

A bevezetésben a szerző rámutat arra, hogy amadaraknak esztetikai szépségük mellett 
a legkülönfélébb táplálkozási módjuk folytán gazdasági jelentősége is igen sokféle. 
Ennek a tevékenységnek megítélése azonban nem. egyszerű. Nem. lehet , hasznos" és 
káros" fajok csoportjába beskatulyázni a madarakat. ,,Nem ritkán a madarak káros 
tevékenységének maga az ember, az ember hanyagsága is oka...’”. A munka általános 
részében (11 — 139) a madarak külső és belső felépítését írja le (11 — 48). Igen behatóan 
foglalkozik a helyváltoztatással, a repüléssel, mozgással a talajon és vízben. Nagyon 
alapos fejezet a szaporodásbiológia (60 — 108). Az életciklusok leírása ezzel a fejezettel 
kezdődik, folytatja a vedlésen, telelésen, vonuláson (a vonulás okaira vonatkozó rész 
talán a könyv legkevésbé sikerült néhány oldala). Igen érdekesek ellenben a térképek, 
melyek a madárvonulás irányait mutatják be Romániában. A táplálkozási fejezetben 
tanulságosak a példák, melyekben a madár táplálék-mennyiségét az ember táplálko- 
zásával veti össze. Ismerteti a kutatási módszereket is, köztük a saját metódusait is. 
A részletes részben (140 — 250) fajonként tárgyalja a mezőgazdaságra nézve jelentős 
fajokat, azok leírását, életmódját és táplálkozását (, gazdasági értékét"), mely bekez- 
désekben sok eredeti vizsgálat is szerepel grafikonokkal kísérve. Végül pedig a szoro- 
sabban vett madárvédelmet tárgyalja (250 — 268). A könyv igen hasznos olvasmány 
lesz a gyakorlati életben működőknek és az alkalmazott madártan művelőinek egy- 


aránt. 
K. A. 


Morbach, Joh., 1963, Vögel der Heimat. V. Familien der Falken und Greife 


(Kremer-Muller & Cie, Esch-Alzette, Luxemb., pp. 207) 


A kötet méltó párja amegelözönek tartalomban és kiällitäsban is.Bevezetöjeben szerző 
rámutat arra, hogy a könyv célja a gazdasági érdekek szolgálata. Igy könyvét a tépések- 
kel kezdi, és ehhez kapcsolja a ragadozók védelmének problémáját. Ismerteti a tépések 
és köpetek gyűjtésének és meghatározásának módszereit. Csak ezután tér rá az egyes 
fajok ismertetésére a munka eddigi beosztása alapján, melyről már szólottunk az előző 
kötet ismertetésében. A könyv függelékében kiegészítéseket ad a sövény- és kerti sár- 
manyhoz, a füsti és sarlós fecskékhez, a kakukkhoz, zöld küllőhöz, nyaktekercshez, 
gyöngybagolyhoz és harishoz. È 

REVAL 


Wettstein-Westersheims, 0., 1963, Die Wirbeltiere der Ostalpen 


(Verl. Notring d. wiss. Verb. Ost., Wien, pp. 116) 

A szerző könyvét eredetileg egy gyűjteményes munka számára készítette, amely 
nem, tudott megjelenni. Kutatási területe felöleli csaknem, egész Ausztriát, mivel a he- 
gyek peremterületéről is beszél. A halak kivételével a többi gerincest sajátmaga dol- 
gozta fel. A madarakra vonatkozó része a könyvnek több mint a felét tölti ki (p. 20 — 83). 
és ez a legrégibb irodalomtól a még leközletlen megfigyelésekig tartalmaz adatokat. 
Igen örvendetes, hogy a svájci Alpok után (CoRT1I), Ausztriäröl is végre rendelkezünk 
egy összefoglalóval. pay 


256 


Andrewartha H. G., Introduction to the Study of Animal Populations 


(Methuen and Co LTD, 36 Essex Street, London, W C2, 1961, pp. 281, 52 szövegközti 
ábra, 30S net) — 


ANDREWARTHA Ausztráliában az Adelaide-i Egyetemen ad elő zoolögiät. Könyvenek 
célja, hogy hallgatóit az ökológia területén bevezesse a gyakorlati munkába. Az öko- 
lógiai előadásokhoz is segítséget nyújt, mert gyakorlati kísérleteket és módszereket 
ismertet, s egyben a problémák elméleti bevezetőjéül is szolgál. A fentiekből adódóan 
két nagy részre oszlik: elméleti és gyakorlati tanfolyam anyagára. 

Tartalomjegyzéke önmagában érdekes olvasmány, — itt csak a főbb pontokat so- 
roljuk fel. Ezek a főbb fejezetek rendkívül áttekinthetően és logikusan kisebb egysé- 
gekre bomlanak, bevezetőt, majd a tárgyalás végén a továbbtanulás célját szolgáló 
irodalmat tartalmaznak. A bevezető kitűnően foglalja össze az adott problémát, az ol- 
vasó a részletekbe menő tárgyalás során minduntalan visszatérhet hozzá. 

Az I. fejezet az ökológia történetéről és célkitűzéseiről, a második a S környezet 
rendkívül sokrétű és összetett fogalmáról, a harmadik a populációs sűrűségről, a kap- 
csolatos mérési műszerekről, a negyedik az elterjedésről, a terjeszkedés különböző faj- 
táiról számol be. Az ötödik fejezetben kezdi tárgyalni a környezet különböző tényezőit, 
ezeket egyenként részletesebben ismerteti a hat, hét és nyolcadik fejezetben. (Időjárás, 
egyéb fajok és betegségek, élelem,, tartózkodási hely.) A kilencedik fejezet az állatok 
létszámával, ill. az ún. természetes populációkkal foglalkozik. Érdekessége, hogy vita- 
tott fogalmakat, mint pl. a ritkaság és gyakoriság, a , sűrűségtől függő tényezők" 
(,,density- -dependent factors”) és a , versengés" alaposan tárgyal, a fogalmak kialakula- 
sát, neves szerzők meghatározásait ismerteti. 

A kísérleti leírások egyszerűek és világosak, s ezekhez leírja az alkalmazott matema- 
tikai, számítási eljárást i is. 

A peldak javarészt az ökolögusok részére mindig is kedves fajokra vonatkoznak, 
leginkább a rovarokra, rägesälökra. A szerző elsőrendű érdeme, hogy nemcsak törek- 
szik az egyszerűségre és a világos, tiszta tárgyalási módra, hanem sikerül egy rendkívül 
szövevényes, sőt túlburjánzó, különböző meghatärozäsoktöl, matematikai képletektől 
és szakzsargontól hovatovább elnyomott területen világos, tiszta helyzetet teremteni. 
A zoológusok — akik rendszerint a matematikával hadilábon állnak — sokszor emiatt 
riadnak vissza a gyakorlati ökológiai munkától. A szerzőnek remélhetőleg ezt is sikerül 
leküzdenie. 

A könyv külalakja, nyomdatechnikája méltó a szöveghez. Az ábrák, a táblázatok 
egyszerűek, áttekinthetőek, sehol semmi felesleges, sehol semmi bizony talankodás. 
A könyv végén rendkívül értékes, kitűnően összeállított bibliográfia, a témával kapcso- 
latos mind elméleti, mind gyakor lati szem pontból legjelentősebb új irodalmat találjuk. 

Sámuel Nicolette 


Klopfer, P. H., Behavioral Aspects of Ecology 


(Prentice-Hall Biological Science Series, Concepts of Modern Biology Series, 1962 by 
. Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N.J. USA. XI. pp. 166 + Index) 


PETER H. KLoPFER a Duke Egyetemen (USA) zoolögiäat ad eld. Mär fiatalon érdek- 
lödött az etholögia iränt, ezt a doktoratusa utan Cambridge-ben W. H. THORPE mellett 
végzett munkája csak fokozta. Könyve a zoológia két hatärtudomänyänak, az etho- 
lógia és ökológia találkozásának metszéspontjában mutatkozó problémákkal foglalko- 
zik. Miért nem. pusztítják ki a ragadozók a: fajokat, melyhez áldozataik tartoznak? 
Hogyan alakul fajonként a táplálék és a terület megoszlása? Hogyan szerveződnek 
a különböző közösségek? Ezekre a kérdésekre az állatok viselkedése alapján is felel- 
hetünk, s így az ökológiai problémákat teljesen új oldalról közelíthetjük meg. Tény, 
hogy az allatlélektan hasznos adatokat közölhet egyes ökológiai problémákhoz. Egy- 
egy területen a létszámmegoszlás befolyásolható viselkedéssel, a fajok div ergálásánál 
szerepet játszanak ökológiai és viselkedési tényezők is. A szerző sorravesz néhány 
ilyen problémát, s azon igyekszik, hogy az összekuszálódott szálakat, az ökológiai és 
viselkedési tényezőket egymástól különválasztva, úgy állítsa fel a kérdést, hogy az 
megoldás keresésére ösztönözzön. E munka során nehézségként jelentkezett a nemzet- 
közi irodalom, sok meghatározása, tudományos hipotézise. Le kellett hántani a sok ré- 
teget, hogy megláthassuk, van-e ,,uj” felfedezés mögötte, vagy eddig is ismert össze-. 
függések új elnevezéséről volt-e szó. Önmagában ez az ,,elméletértékelés” is igen érde- 


47 Aquila 1964— 65 257 


kes és tanulságos. Talán éppen a téma bonyolultsagabol adódik, hogy itt is épp úgy, 
mint ELTON, ANDREWARTHA, nagynevű ökolögus írásában is, rendkívül rendszeres 
és világos, áttekinthető felépítést kapunk. 

A könyv fejezetei nem, függenek össze, mindegyik egy-egy problémakört dolgoz fel 
részletesen. Érdekesség szempontjából — de gyakorlati szempontból is, mint a leg- 
rövidebb fejezetet — ismertetjük a , közösségek szerveződéséről" szólót. Ez először a 
, közösség" meghatározásait veszi sorra, majd az egyfajú közösségek szervezettségéről, : 
és azon belül az egymás-felismerés problémájáról ír. Felsorolja az uralkodási ranglét- 
rákat, hierarchiákat, majd a más fajok és egyedek felismerésének problémáit, a terület 
és egymás közötti kapcsolat kialakításának kérdéseit, és a jelzések jelentésének fejlő- 
dését. E könyvnél logikus gondolkodásmóddal logikus stílus párosult. A fejezetek át- 
tekinthetőek, az irodalmi utalások sehol sem zavarnak. 

Nem lehet eléggé dicsérni a kiadót, aki a fent felsorolt komoly értékek tudatában, 
nyomdatechnikailag és szerkezetileg alkalmazkodott az anyaghoz, s így kitűnő, kultu- 
rált könyvet produkált. Erdemes lesz ebben a sorozatban továbbiakban megjelenő 
könyveket figyelemmel kísérni. : 

Sámuel Nicolette 


Henze, 0.—Zimmermann, G., Gefiederte Freunde in Garten und Wald Beobachten — 
Erkennen — Schiitzen 


(Tollas barátaink a kertben és az erdőben, Megfigyelés — Felismerés — Védelem) 


Bayerischer Landwirtschaftsverlag GmbH, München 1964. 42 rajz, 64 színes felvétel, 
3 színes táblázat tojásokról. 


Tartalom : 


Egykor és most — A kertben: Akik a kertben segítenek, Kertben elhelyezhető fészek- 
odúk, és odúlakó madarak, Fészeképítők, Bokrok között élő madarak, A kertij madarak 
ellenségei, Etetés a kertben, Itatók és fürdők, Kerti madárkár. — Az erdőben: Az erdé- 
szet segítői, Mesterséges fészkelési lehetőségek, Odúlakók (erdőnemek és fafajok szerint) 
fészkelők, Denevérek, A madarak ellenségei, A. denevérek ellenségei, Mesterséges odúk 
ellenőrzése az erdőben, Erdei etetés, itatás és fürdök, Erdészeti védelem madárkár ellen. 
— Saját készítésű feszekodü típusok, etetök, madáreleség és gyűjtés, etetök építése, 
itatók készítése, egyéb madárvédelmi eszközök, Mesterséges odúk denevéreknek, — 
Madärvedelem és ifjúság: Iskolai madarvédelem, Olvasmányok, madárismeret és vé- 
delem. anyaga évi bontásban, időszakoknak megfelelően, Madárvédelem és rajzoktatás, 
Egyéb segédeszközök, Iskolai keretek, iskolai munka erdőben, Közösségi madárvéde- 
lem különböző lehetőségei, Kiállítások. — A madarak és a törvény. — Tárgymutató. 

Gyakorlati jellegű kézikönyv, népszerűsített tudomány; ennek a kis könyvnek is 
az a nagy érdeme, hogy úgy fogta össze az anyagot, hogy abból a gyakorlati munka és a 
tudomány számára is tanulság származik. Első helyen említendő a különböző táblázat 
készítésére szolgáló tanács, táblázat-minta, a telepítések eredményességének ellenőrzé- 
sére. Eppen populációs dinamikai szempontból nem közömbös, hogy évekre vissza- 
menően milyen adattárral rendelkezünk. A felhozott példák kitűnőek. Külön említést 
érdemel a rendkívül gazdag, telepítési tapasztalati anyag (így pl. a kirakott odúk 
ellenőrzésére vonatkozó tanácsok, a fészkelés vagy a beköltözött és igen érzékeny de- 
nevérek érdekében is.). § 

Az egész könyvre rányomja bélyegét az abszolút komoly és felelősségteljes metodika. 
Ez éppúgy vonatkozik az áttekinthető ábrákra, táblázatokra, mint a pontos adatokra. 
Rendkívüli előnye, hogy ilyen kis terjedelemben ,,higitatlan’”’-ul kapjuk a szabadban 
dolgozó szakember tapasztalatait, megfigyeléseit. (Apróságok : egyes fajoknál megadja 
a különböző kerti rovarokat, melyekre a faj specializálódhat ; felsorol különböző bokor- 
típusokat, és a megfelelő talajt, talajgondozási módot és egyéb jellemzőket a madár- 
sűrűség és megfelelő fajok létszámnövelése érdekében.) A könyv kétségkívül német 
alapossággal készült. Ez a teljesen józan, , mellébeszélés mentes hang", kizárólag a szá- 
raz tényekre szorítkozó szöveg a szakember számára felüdülés. Külön fel kell hívnunk 
a figyelmet arra, hogy bár a könyv célul tűzi ki a madárismeret elősegítését, s ennek 
érdekében színes fényképanyagot is közöl, — rajzokat, magyarázatot, kulcsot nem. ad, 
így meghatározó könyvként nem, kezelhető. Azonban a színes felvételek fototechnikai 
és nyomdatechnikai szempontból egyaránt kitűnőek. 

Sámuel Nicolette 


AQUILA—IN DEX 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 


Accipiter gentilis 133, (145) 

Accipiter nisus 118, 133, (145) 

Acrocephalus arundinaceus 124, 189, 
(191) 

Acrocephalus paludicola 181, (184) 

Acrocephalus palustris 124, 190, (191) 

Acrocephalus seirpaceus 190, (191) 

Actitis hypoleucos 123, 230, (242) 

Aegolius funereus 118 : 

Alauda arvensis 68, 76, 78, 79, 83, (88) 
(89), (91), (92), (95), 165, (174), 229, 
241 


Anas crecca 151, 152 

Anas penelope 152 

Anas platyrehynehos 15, 226, (239), 
230, (242) 

Anas querquedula 151 

Anser albifrons 226, (239) 

Anser anser 150, 179, (183) 

Anser fabalis 151, 226, (239) 

Anthropoides virgo 237, (246) 

Anthus cervinus 234, (244) _ 

Anthus spinoletta 235, (245) 

Anthus trivialis 68, 69, 70, 73, 74, 84, (89), 
W029), 7197124 | 

Aquila heliaca 233, 235, (245) 

Aquila pomarina 228, (240) 

Ardea cinerea 82, (94), 147, 225, (241), 
230, (242), 237, (246) 

Ardea purpurea 82, (94), 148 

Ardea ralloides 148, 149, 228, (241) 

Ardeola ibis 99, (108) 

Ardeola ralloides 98, (108) 

Arenaria interpres 227, (240), 237, 
(246) 

Asio otus 157, 190, (191) 

Aythia ferina 152 


Bombycilla garrulus 159, 193—201, 
(201—207), 230, (242) 

Branta bernicla 224, (238) 

Branta leucopsis 224, (238), 225, (238), 
226, (239) 

Buteo buteo 75, 82, 84, (91), (94), (95), 
118, 152—153 


Buteo lagopus 83, (94) 
Buteo rufinus 236, (246) 


Calandrella brachydactyla 165, (174), 
181, (184) 

Calcarius lapponicus 229, (241) 

Calidris canutus 227, (240), 228, (241) 

Calidris temminckii 227, (240) 

Caprimulgus europaeus 70, (90) 

Carduelis cannabina 67, 68, (88), 125, 
161, 229, (241) 

Carduelis carduelis 120, 125, 160, 189, 
(191) 

Carduelis hornemanni 229, (241) 

Carduelis spinus 120, 125, 160—161 

Casarca ferruginea 226, (239) 

Certhia brachydactyla 118, 133, (145) 

Certhia sp. 70, 73, 74, (90), (91), (93) 

Certhia muraria-Tichodroma muraria 186 

Charadrius apricarius 165, (174), 168, 
(175) 

Charadrius morinellus 163—171, 
(172—175) 

Chenopsis atrata 225, (238) 

Chlidonias hybrida 234, (244) 

Chlidonias leucopterus 180, (184), 234, 
(245) 3 


-Chlidonias niger 156, 180, (184), 229, 


(241), 230, (242), 234, (245) 

Chloris chloris 67, 68, (88), 113, 114, 
116212.057125..12771287 17297183; 
(140), (141), (144), 189, (191) 

Ciconia ciconia 149, 189, (190), 190, 
(191), 229, (241) 

Ciconia nigra 178, (182), 226, (239), 
236, (245) 

Circus cyaneus 179, (183) 

Circus spec. 83, (94) 

Coccothraustes coccothraustes 70, (90), 
114, 120, 125, 131, (143) 

Coloeus monedula 82, 189, (191), 230, 
(242) 

Columba livia domestica 68, 69, (88) 

Columba palumbus 226, (239) 

Coracias garrulus 230, (242) 


259 


Corvus cornix 83, 85, 226, (239), 230, 
(242) 

Corvus corone 226, (239) 

Corvus corone x cornix 228, (240) 

Corvus frugilegus 82, 83, (94), 157—158 
165, (174), 190, (191) 

Coturnix coturnix 77, 78, (92), 153—154 

Crypturellus soui 237, (246) 

Cuculus canorus 68, 70, 73, 78, 79, 80, 
81, 84, (89), (90), (92), (93, (95), 
123, 190, (191) 

Cygnus bewickii 234, (244) 

Cygnus olor 227, (239) 


Delichon urbica 78, (92), 189, (191) 

Demigretta gularis 97, (107) 

Demigretta schystacea 97, (107) 

Dendrocopos major 118, 189, (190), 190 
(191) 

Dendrocopos medius 118, 
(145) 

Dendrocopos minor 118 

Dendrocopos syriacus 228, 

Dendrocopos sp. 118, 123 


123, 133, 


(240) 


Egretta alba 148, 177, (181) 
Egretta garzetta 97—106, (107—110), 


177,218 1)57 2242233) 28, E21) 

Emberiza calandra 76,. 80, (92), 120, 
227, (240) 

Emberiza citrinella 55) 1335 Li 82, 84, 
(SO), (GO) MSD), (00) Te 
120, 125, e, ERY, TE. (141), 
(144), (145), 227, (240) 

Emberiza schoeniclus Us (22) 

Erithacus rubecula 70, 75, (90), (91), 
TETAS LS SMS 182 1188 043), 
(144), (145) 

Falco columbarius 165, (174) 

Faleo naumanni 153, 235, (245) 

Faleo peregrinus 153, 165, (174) 

Faleo subbuteo 165, (174), 230, (242) 


Falco tinnunculus 82, (94), 153, 230, 
(242) 

Falco vespertinus 82, 83, 
(183), 230, (242) 

Fringilla coelebs 68, 70, 73, 74, 84, 
(89) (90), (05) M2 aS 20 125; 
128, 129, 133, (136), (140—141), 
(145), 1907 0191) 2265 (239) 

Fringilla montifringilla 120, 125, 161 

Fulica atra 154, 190, (191) 


(94), 179, 


Galerida cristata 68, 69, 78, 
(92), 190, (191) 

Gallinago gallinago 236, (246) 

Gallinula chloropus 190, (191) 

Garrulus glandarius 73, (90), 
123, 132, 133, (143—144), 


(88), (89), 


114, 118, 
(145) 


260 


Gavia artica 227, (240), 233, (243) 

Glareola pratincola 180, (183), 230, 
(242) 

Grus grus 226, (239), 233, (244) 


Haliaetus albicillus 153, 180, (183) 

Haematopus ostralegus 227, (240), 228, 
(241) 

Hippolais icterina 124 

Hirundo rustica 78, 79, 84, (89), (92), 
(95), 118, 189; (191) 

Hydroprogne caspia 156—157, 227, 
(240), 234, (244) 


Txobrychus minutus 190, (191) 
Jynx torquilla 118, 123, 190, (191) 


Lanius collurio 67, 68, 69, 76, 78, 80, 


83, 85, (87), (89), (92), (95), 113, 
119, 122, 124, 126—127, 133, (139—, 
140), (144), (145), 189, (191), 230, 
(242) 

Lanius minor 76, 80, (92), 119, 190, 
(191) 

Lanius senator 235, (245) - 

Larus argentatus 155, 180, (184) 


Larus ridibundus 155—156, 165, (174), 
180, (184), 230, (242) . 

Limicola falcinellus 234, (244) 

Limosa limosa 180, (183), 228, (241) 

Loxia curvirostra 231, (243), 235, (245) 

Lullula arborea 70, (89) . 

Luseinia megarchynchos 119, 123, 131, 
(143), 190, (191) 

Luscinia suecica cyanecula 237, (245) 

Lyrurus tetrix 234, (244) 


Merops apiaster 229, (241), 
Milvus migrans 230, (242 
Milvus milvus 83, (94) 
Monticola saxatilis 118 
Motacilla alba 77, (92), 119, 124, 190, 
(191), 230, (242) 

Motacilla flava 76, 79, 80, 84, (89), 
(91), (95), 228, (240), 230, (242) 
Muscicapa abicollis 73, 74, (90), 119, 
124, 227, (240) 

Museicapa atricapilla 159 

Muscicapa parva 124 
Muscicapa striata 81, 
189, (190) 


230, (242) 


(89), (93), 119, 


Neophron perenopterus 225, (238) 

Netta rufina 234, (244) 

Numenius arquata 75, 84, (91), (95), 
165, (174), 180, (183) 

Numenius phaeopus 165, (174), 180, 
(183) 


Nycticorax nycticorax 149, 178, (182), 
228, (241) 


Oriolus oriolus 70, (90), 118, 123, 189, 
(191) 

Otis tarda 180, (183) 

Otis tetrax 225, (239) 


Pandion haliaetus 153, 179, (183) 
Panurus biarmicus 158—159, 181, (184) 
Parus ater 227, (240) 

Parus coeruleus 70, 73, 74, 80, 81, 84, 
(59), (90), (91), (93), 114, 118, 123, 
130, 133, (142—143), (145), 190, (191) 

Parus cristatus 227, (240) 

Parus maior 70, 71, 72, 73, 74, 75, 80, 
81, 82, 84, (89), (90), (91), (93), (95), 
HOMMES" 1235-133; (137), (138), 
(145), 158,.190, (191), 226, (239) 

Parus palustris 70, (90), 123 

Passer domesticus 37—50, (51—61), 67, 
NE Mb MS SO, OL, 183; (83); (IL), 
(92), (93,) (95), 119, 124, 129—130, 
133, (141—142), (144), 189, (191), 
229, (241), 230, (242) 

Passer domesticus biblicus 47, 48, (59) 

Passer domesticus hostilis 40, (53) 

Passer domesticus indicus 47, (58) 

Passer domesticus niloticus 45, 47, (57) 

Passer domesticus rufodorsalis 47 

Passer domesticus tingitanus 47 

Passer montanus 67, 68, 69, 70, 80, SI, 
(88), (89), (93), 119, 125, 130, 133, 
(142), 144), 160, 189, (191) 

Pastor roseus 225, (238) 

Perdix perdix 68, (89), 118 

Phalaerocorax carbo 223, (237), 231, 
(243) 

Phalacrocorax pygmeus 223, (237), 224, 
(238) 

Phalaropus fulicarius 234, (244) 

Phalaropus lobatus 237, (246) 

Phasianus colchieus 68, 69, 70, 77, (89), 
(92), 118, 231, (243) 

Philomachus pugnax 154, 165, (174), 
180, (183) 

Phoenicurus ochruros 75, 82, 84, (89), 
(90.02. (9599. (0509 1195 123 

Phoenicurus phoenicurus 75, (91), 118, 
123, 132, 133, (144), 145) 

Phylloscopus collybita 70, 73, 74, (90), 
119, 124, 132, 133, (144), 145) 

Phylloscopus sibilatrix 70, 73, 74, (90), 
119 i 

Phylloscopus trochylus 119, 124, 132, 
(144). 

Phylloscopus spec. 119, 124 

Pica, pica 70; 83, (90), (94), 190, (191) 

Picus viridis 118, 190, (191) 


Platalea leucorodia 150, 178—179, 
(182—183) 

Plectophenax nivalis 165, (174), 227, 
(240) 

Podiceps eristatus 177, (181—182) 

Podiceps griseigena 147 

Podiceps nigricollis 228, (240), 234, 
(244) 

Podiceps ruficollis 147 

Porzana porzana 190, (191) 

Porzana parva 154 

Prunella modularis 119, 124, 127, (140) 

Pyrrhula pyrrhula 125, 161 


Rallus aquaticus 190, (191) 
Recurvirostra avocetta 234 (244 ) 
Regulus regulus 119 

Regulus ignicapillus 119 

Remiz pendulinus 118, 159 
Riparia riparia 190, (191) 

Rissa tridactyla 228, (241) 


Saxicola rubetra 68, 69, 76, 78, (89), 
(92), 118 

Saxicola torquata 118 

Scolopax rusticola 70, (90), 227, (240) 

Serinus serinus 120, 125, 132, (144), 
236, (246) 

Sitta europaea 70, 73, 74, 84, (90), (91), 
(95), 12, 118, 123, 133, (435), (145) 

Spatula clypeata 152 

Squatarola squatarola 165, (174), 168, 
(175) 

Stercorarius parasiticus 234, (244) 

Stercorarius skua 223, (237) 

Sterna hirundo 230, (242) - 

Streptopelia decaocto 118, 123, 189, 
(1197), 231, (243), 234, (244), 236, 
(246) | 

Streptopelia turtur 113, 114, 118, 123, 
1302323 (AN (20) 0885 (0910), 
231, (243) 

Strix aluco 181, (184) 

Sturnus vulgaris 67, 68, 71, 73, 83, 86, 
(88), (QD MIA) 1924712540), 
159—160, 165, (174), 189, (191), 230, 
(242) 

Sylvia atricapilla 119; 124, 131, 133, 
(143, (144), 190, (191), 235, (245) 
Sylvia borin 119, 124, 131, 133, (143), 

(144), 159, 190, (191) 

Sylvia communis 70, (90), 114, 119, 
124,131, (143), 1907 (191) 

Sylvia curruca 81, (89), (93), 114, 119, 
124,2131,.043), 190, (191) 

Sylvia nisoria 113, 119, 124, 130—131, 
133, (143), (144), 190, (191) 

Sylvia spec. 70, (89), 119, 124 


261 


Tetrastes bonasia 233, (244) . 

Tichodroma muraria 185—188, (188), 
228, (241) 

Tringa glareola 154 

Tringa ochropus 236, (246) 

Tringa totanus 228, (241) 

Tringites subruficollis 165, (174) 

Troglodytes troglodytes 118, 123, 132, 
133, (144), (145) 

Turdus falcklandii 209, 213, (214—215) 

Turdus iliacus 118 

Turdus merula 70, 73, 74, (90), 113, 
11471187 121,5122,712371830718335 
(138—139), (143), (144), 190, (191) 


262 


Turdus philomelos 73, (91), 114, 117, 
118,119, 121,:122,7723,2433), 

Turdus pilaris 123, 165, (174) 

Turdus torquatus 228, (240) 

Turdus viscivorus 118, 133, (145), 227, 
(240), 235, (245) 

Tyto alba guttata 157, 190, (191) 


Upupa epops 70, (89), 123, 190, (191) 
Vanellus vanellus 165, (174), 229, (241) 


Zonotrichia capensis 213, (216) 


t 


| hi N FEN 


VAC ONES Mice ny 


IR TOR RR“ 


Museum of Comparative 40010gy Library 
Harvard University 


BOUM JULY, 1970 


eh 
' 


wane 


3 2044 093 343 689 


"— nen m mem a A 
è nen a 
~~ = à = — patt 
ae vor ng 
— ~ e. 
cane 
e va 
dr ~ ca ee 
rn - Fou re 
zo» - i 2 
u n mee - u. nn 
ret - _— = 
— “ —— > nn 
mn mm - u re u - 
= ue: lo ua are 
lia en u 
ne n oe ie 
nn en z i 
ns I AP i ii = = 
a a mo m nn mie - ~ 
as us — m en - - 
eee = lione rt = 
ot x - = _ ede be qu in 
- e pia ra nn un a 
Noten ina > ret ee a 
Re _ - apc ea 
ie — nie ee me ce + ata 
nigi - PN mm —e =~ 
an ~ re tem ment A e n igri 
nat men = Sri. n M + — 
unas iii voting =e “oom Pf ee 
: Weste ro Pare say oe un ot 
ee = PE oS EEE 
- noti pente ne ee Da 
RSI it reni e nr ir rn — 
x une = qui mn TES Tut 
er e EO SOPRA rt meee tn ee nen m en 
= ni n= = = u nm 
re — iii nn ne mn tenn — 
= nn m nr a - ee ans 
—td0 canna tea ei aaa 
sr te —~ TIA mr 
LIDI serio e artigo = i ZI 
nine nn ng m na en m 
nn im Ln — vegyek «= rara o tg 
ii RE par 
LARE ni 
Siria in n i A e 
mária "áró efa sae aes TTT ottiene 
~ a onde — nt u) pi s oe 
ue De a. vm = - 
retro ae an e mi 
ta - 
he = 
co 


e. > tee nn u 
ZII hau oe arog eee ee ee t 
Ce seni er 


ns ch ye,