Skip to main content

Full text of "Aquila"

See other formats 


Bias shod et ta, 
METRE 
HAN 


2141 44 


À 


re 
Ses 


1) 
x 


N 
| 
à 
IR) 
ci, 


1 Plt ds 
RTL TEN 
TE] 


8 A. (ca = NDS Pari 
< = < (ade! 
© Su œ S e. 027, 
aga u all ö Ant a “rom” 
VUaIn SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31y4vug 
= x % E DI z 
e ha * 09 = co o 
2 > | 20 5 20 = 
» = a as D = 
m 2 m ” m un 
un é w = ms . = 
rUTION  NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IMVU@AI1 LIBRARIES SMITHSONIAN 
> w z w = a Z 
N x = ‚x = 1 = < 
NO 2.195 x 6 = 5 
an è A; a 2 y a a À 
N 2 Gy E 2 E = E 
. È ; a 2 a 2 = | 
vug11 LIBRARIES SMITHSONIAN _ INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IYVYg 
= 2 2 a NUNG, 
w a . 4 (2) FE [ep] N N 
a = gigi E N = 
A ay &Y A < i MSs“ 
€ pr "Wis c = E k = 
h a pes 
o Sn O = O = 
2 — z nad z N 
FUTION | NOLLNLILSNI NVINOSHLIWS 53 Iuvug rT LIBRARI ES_ SMITHSONIAN _ INSTITUNIG 
o = * O - O Hi a 
pas o — o — œ 
= 2 N = 2 = 2 
= 7 NNNS E = = e 
= D pó N E 2 E a 
vw n Sì un = 0" — 
= uo = € D z HA 
vagi LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLIWS SITEVU 81 
2 i z = z A 4 
à 7 2 i: ‘a > 
x o = + © x D 
2 2 = 2, es =. 
= SS > = > = > 
un 2 n do 2 on = 
FUTION NOLLNLILSNI_ NVINOSHLINS SAT HV 817 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTIO 
m = Li 
= 5 u a OZ È 
> 2 x a œ LISI 
< = , < a he “3 
ez = 7 = œ a 
m O | ni o À © 
I = — = = = 
Vug11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3Iu4vuyugl 
há = = = = = Ä 
co = "o 2 oo o 
o aa pe = D i 
u > = fo a = 
m = m 
” = | w = Ha — 
TUTION, NOILNLILSNI NVINOSHLINS SZIUVUGIT LIBRARIES SMITHSONIAN _INSTITUTIO 
yes w Re z <= "e 
KL = <= = we & = = N 
N È 5 2 N È 5 
s XK = oO +, O WY N sE O 
NN wo oO on y D KR . a a 
Ne : 2 EN, > : 
. 2 2 = a 2 = 
vyg11 LIBRARI ES SMITHSONIAN INSTITUTION, NOLLOLILSNI NVINOSHIINS 53 Iuvyg 
= <=. 2 IS 
n Lu) . 6 / uJ N Lu 
3 =. ts 2 = 3 N E 
< > = <x À ? N <x 
= ce S e œ = IN x 


so 53 . < (Cb 2 a ER < eae À TE zl < |E 
93) S e | 2) c = 47 7 € a x € | 
A 1 c . | % we _ A7 xX 
D 3 2 3 ww) er 3 5 a 7 
Pa 4 — = 2 7 as 
RIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS S31YYya11 LIBRARI 
e -œ o os = = 
= r œ = D 
en > È > ra > 
BS 7 = 2 = 2 
= o = a = a 
JLILSNI NVINOSHLIMS S31%WVU8171 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLIL 
oS < = nn Ka = < ER = 
È z = Z À A Zz ANTO = 
3 o A O RER = o ; * 
Y © 8: z a 2 2 
Fi tl de = Z = 3 
pa > > = . > > 3 > / 
n z 177) ci [77 + = 
ARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNMLILSNI_NVINOSHLIWS S318Y#817 LIBRARI 
- Z > ME u : Zz 
us Oo bax > Ka has 3 
e. = er SJ gaye ic A 
< >, — < — 2 à A 
=" c e ne N = S 
m ci = = NS m = 
x a Ls o ~ O \ a o 
; cll Zz =i = ~ 3a 2 
[ILILSNI NVINOSHLINS S31YVY811 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLIL 
ae z - z ( > = 
D = 2 = 7 = 
re | | | jc ni. 
> = > _ <> m 
2 ANTE 4 = au = 
e m O 2 z È Z 
ARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS S31YVY811 LIBRARI 
o e n z n | = @ 
= < = < = = 
3 = = z 4 z 
=x a = O = ; oO 
2 n . a 6 wa un ° w 
wee = "oO ui = oO E a 
2 z= 2, = = 4 = > 
AN > s > > > = SE 
& z vw | Z 77) 4 a 5 
JILSNI_NYINOSHLINS S31#V#811 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLIL 
Tag _ — (dp) 
6 , = = u 7 + 
Aa = ez = =) æ 
a. | pe _ = = 2) = 
Si œ E | = bei MIS 
5 ps 5 = 5 = 
Pd ei = — = = 
RIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHUNS S31#vYu#8171_LIBRARI 
= m z z E 
= = 9 = S = A 
as 2 5 2 = = 6 
#6: = = > = > È 
I — = = 2 = a è 
x = = = = = 
e: «sc z n ». Z D 
MLILSNI NYINOSHLINS S3ZIYVHYSIT_ LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION 
7. M x wu = áá [2 Z 4 
< = „< = < a = 
A = À - = — & “N =" 
= = x O : = 5 VA a = 
w (N un w (Ty) dE A 0 
x o 7 I © T N o 
= > = = = + = 
/ > > = 4 > 
> = E = * > = è Fa 
RARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS S31YV#811_ 
B mn > a zZ ug: 0 > 
MSON, > Lu e 0 Lu w há a iJ {N 
PAD x es. e - n A 
D ez. = x = oc 4 
=) <> = < = < c 
yj = 4 = = ac = 


ib 0 
POI 
fi i 
si Liz 


AQUILA 


A MAGYAR MADARTANI INTEZET 


(AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL 
MADARTANI INTEZETE) 


EVKONYVE 


ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 
1971— 1972 


MEGINDITOTTA 
HERMAN OTTO 


SZERKESZTI 
PATKAI IMRE 


FUNDAVIT EDITOR 
O. HERMAN i PATEAL 
LX XVIUI—LX XIX. EVFOLYAM. TOM: 78—79 VOLUME: 78—79 


BUDAPEST, 1974 


AQUILA 


oN 
MAY 271975) 


NUE 


A 


Megjelent — Erschienen: 
1974 


corre E sai 3 ee ee eee 
Kérjük Szerzöinket, hogy közlemenyeiket írógéppel irva, az alabbi formaban 
gy y 2 
szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének küldeni: 


Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és 


oldalanként 30 sor terjedelem. 
—= rn SS IENE A ee 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. 


TARTALOMJEGYZEK 


Aradi Os. — Fintha I.: A vörösfejü gebies (Lanius senator) az Alföldön és Debrecen 


Kornvoke Reine este ae cé ce = na seria LT 
Bankovics A.: Kirälyka (Regulus regulus) fészkelése a Bükk hegysegben ......... 17] 
iBankovics A.: Füstös réce a Dunán és a Csaj-tavon ........:....,............... 225 
roues As Vasztormadar-adatok: (n erinnern nase 233 
Dr. Beretzk P.- Dr. Keve A.: A nagy 6rgébics (Lanius excubitor)Magyarorszägon .. 209 
Bécsy L.: Adatok a Peszéri-erd6 madärvilägahoz .............................. 93 
Bécsy L.: Adatok a parlagi sas téplälkozäsärôl 2.0... eső sé eee eee 225 
Bécsy L.: vide Janisch M. 

Pc etlollofészkelésiadatok”. 2.0202: cu anne ne ee ve a sie due soie 228 
Béczy T.— Mosanszky A.— Sterbetz I. — Szlivka L.: A Kárpát-medencei daruvonuläs 

DO ZE HU EL AE BE RR ee (ore ers tels fi nen ae 11 
Bozsko Sz.: A tévisszuré gébics mint a fülemüle feszekrablöja ................... 231 
Csaba J.: A siketfajd (Tetrao urogallus) előfordulása Vas megye nyugati hatarvide- 

[SY 7 hE Ra a ee sen a sin ele corn re Po 157 
erage Adatok Vas megyéből .. jor. ek nations So Se Sa ees See ene ee ses 233 
Devié M.: vide Mikuska J. 

Fintha I.: Adatok a vetési varjü (Corvus frugilegus) fészkelési viszonyaihoz ...... 143 
Fintha I.: vide Aradi Cs. 

Fintha I.: Vändorsölyom- és esäszärmadär-adatok a Sätor-hegysegböl ............ 226 
EntRar 22 CSsU1l6 a Hortobagyon 5. s see sa Maa évet en eee ais eleje esse 2e 08 0 228 
Bia! Wan éneklő bUbOSPpacsirtà „unser Fos vee ee ee eee lea 228 
Hintha I}: Holléadatok a Sätor-hegysegböl ...........................s.ss... 229 


Hale W. G.: A magyarországi piroslábú cankö (Tringa totanus) rendszertani helyzete 199 
Ham I.: vide Mikuska J. 


Dr. Igmändy Z.: Fenyvescinege fészkelése parkban levő feszekodüban . . . . . . . . . . . 231 

Janisch M.— Bécsy L.: Kígyászölyv fészkelési adatai .......................... 226 

Dr. Janossy D.: Faunatörteneti és jelenlegi adatok a császármadár (Tetrastes bo- 
nasia) előfordulásához Magyarországon ................................... 153 

Dr Keve A. A Balaton siralyai ..1:..4.. ee ce eee cee ee nes ssa iaia ses 107 

Dr. Keve A.: vide Dr. Beretzk P. 

Dr. Keve A.— Schmidt E.: Fenyészajké-adatok ...........................:.... 229 


Majie J.: vide Mikuska J. 
Mikuska J.—Majié J.: A kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) fészkelése a Ko- 


PACSILLAVOnN (JUZOSZIAVIE) care ss cases boots Keine ase os ss sens ass nee nn ne 181 
Mikuska J.- Ham I.— Pelle I.— Devié M.: A kis lilik (Anser erythropus) elöfordu- 
WASH EEE RR RE EE 185 
Mosanszky A.: vide Béczy T. 
Moskät Cs.: Szencinege költese elhagyott szajköfeszekben ..................:... 230 
Papp J. L.: Madártani adatok a Pellerdi-halastavakröl ........................ 99 


Pelle I.: vide Mikuska J. 
Dr. Pénzes A.: Adatok a magyarországi fenyörigök (Turdus pilaris) täplälkozäsähoz 197 


Dr. Rekasi J.: Adatok a Bácsalmás környéki romtanyäk madärvilägähoz ......... 234 

Schmidt E.: Adatok a badacsonyi tájvédelmi körzet madärfaunäjähoz .. . . . . . . . . . 81 

Schmidt E.: A magyarországi mezeipocok- (Mierotus arvalis) állomány relatív sűrű- 
sége 1969 — 71-ben bagolyköpetek vizsgálata alapján ....................... 189 


Schmidt E.: vide Dr. Keve A. 
Dr. Sterbetz I.: vide Béczy T. 


Qt 


Dr. Sterbetz I.: A hödmezöväsärhelyi Tisza-arter természetvédelmi területeinek 


madarvilaga u. case oe be sno a ae on) IE IE 45 
Dr. Sterbetz I.: Növenyvedöszer okozta vadlüdelhulläsok a kardosküti természetvé- 

delmiiteruleten ERRORE LILIAN IATA 223 
Dr. Sterbetz I.: Dögkeselyű Békés megyében ...........-L 00 226 
S2ab0 E. Orvos lud'aMelencei-tavon 40 enna cc ei 225 
Szabó 1.2 Apaealud Sarszentägotans zn u. I 225 
Szabo I.: Feherkarmü vérese kézre kerülése Velencén ............14..... Meme 228 
Szabo I.: Hébagoly Szekesfehervar hatäräban eleste cess teed iene nennen 228 
Szabó L. V.: A esikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) fészkelése a Horto- 

bagyon Er SETE 133 
Szentendrey G.: Megfigyelések a kerecsensólyom alkalmazkodéképességérél ....... 226 
Szlivka L.: vide Béczy T. A 
IRovadıközlemenvek asses Reel 223 
Könyvismertebes. san ARES a ee Re ee ER ER DI CREER 243 
Index alphabetieus avium: en. see ae di oleate a separa ee eevee emer 249 

x 


Aquila LXXVIII LXXIX. 1974 — 1972. 


INHALT 


Aradi, Cs. — Fintha, I.: Der Rotkopfwürger (Lanius senator) im Alföld und in der 


limgsebunesronrBebrecen re. ern en sans die erase wie eue are liana 179 
Bankovics, A.: Das Brüten des Wintergoldhänschens (Regulus regulus) im Bükk- 
BORN Re ee ee ee re 175 
Bankovics, A.: Samtente an der Donau und auf dem Osaj-See .................. 236 
Bankovies Ar vosenstar-Beobachtungen li... 22e eine eat 239 
Bécsy, L.: Angaben zur Vogelwelt des Waldes von Peszer ........:.............. 97 
Becsy, L.: Angaben: zur Ernährung des Kaiseradlers .....:...,...........44.2 236 
Becsy, L.: vide Janisch, M. 
Becsy; Le Daten zum INisten-des: Kolkraben. . er siren Gee ce see ba 345.2 238 
Béczy, T.— Mosansky, A.— Dr. Sterbetz, I.— Szlivka, L.: Die aktuellen Fragen des 
Kranichzuges;im Karpatenbecken ess ce ater 64 eni nere 31 
Bozskö, Sz.: Der Neuntöter als Nesträuber der Nachtigall ...................... 239 
Csaba, J.: Das Vorkommen des Auerhuhnes (Tetrao urogallus) im westlichen Teil 
desttomiatoG Vasta ie ORRORE AR e 169 
Csaba, J.: Ornitologische Angaben aus dem Komitat Vas ...................... 241 
Devié, M.: vide Mikuska, J. 
Fintha, I.: Angaben zur Kenntnis der Brutverhältnisse von Corvus frugilegus ..... 150 


Fintha, I.: vide Aradi, Cs. 
Fintha, I.: Angaben über Wanderfalken und Haselhühner aus dem Sätor-Gebirge.. 237 


Fintha, I.: Dreizehnmöwe auf der Puszta Hortobägy .....................,.,.. 237 
Fintha, I.: Auf dem Baum singende Haubenlerche ............................ 238 
Fintha, I.: Angaben über Kolkraben aus dem Sätor-Gebirge .................... 238 
Hale, W. G.: The taxonomic status of the Redshank in Hungary ................ 199 
Ham, I.: vide Mikuska, J. 
Dr. Igmandy, Z.: Brüten einer Tannenmeise in einer Nesthöhle eines Parkes ...... 239 
Janisch, M.— Bécsy, L.: Brutangaben eines Schlangenadlers .................... 236 
Janossy, D.: Neuere Daten zur Faunengeschichte sowie zum heutigen Vorkommen des 
Eiaselhuhnes (Tetrastes bonasia) in Ungarn 2... 0.442,00 44 irene 155 
Dr. Keve A: Über die Laridac des Balaton sss sss e esem a e en ss soie ea bő 
Dr.’ Keve, A.— Schmidt, E.: Angaben über Tannenhäher ...................:,... 239 


Majië, J.: vide Mikuska, J. 
Mikuska, J.— Majië, J.: Das Britten der Zwergscharbe (Phalacrocorax pygmeus) am 


OPA ESCO on Hye aa eb nta 183 
Mikuska, J.— Ham, I.— Pelle, I. — Device, M.: Das Vorkommen der Zwerggans (Anser 
ELGYUNTODUS US OA MIRE LUE ee secousses ve set 187 
Mosansky, A.: vide Béczy, T. 
Moskdt, Cs.: Brüten einer Kohlmeise in einem verlassenen Eichelhähernest ....... 239 
Dr. Papp, J. L.: Ornithologische Angaben über die Fischteiche von Pellerd ....... 106 


Pelle, I.: vide Mikuska, J. 
Penzes, A.: Angaben über die Ernährung der Wacholderdrossel (Turdus pilaris) in 


LOTS ee nanne rea 198 
Dr. Rékasi, J.: Angaben zur Vogelwelt der zerfallenen Gehöfte in der Umgebung von 

CES A E ARRE I AM 242 
Schmidt, E.: Angaben zur Vogelfauna des Naturschutzbezirkes Badacsony ........ 90 


Schmidt, E.: Angaben über die relative Häufigkeit der Feldmaus (Microtus arvalis) 
in Ungarn, auf Grund von Gewöllenuntersuchungen der Waldohreule (Asio otus) 
Schmidt, E.: vide Dr. Keve, A. 


Dr. Sterbetz, I.: vide Beczy, T. p 
Dr. Sterbetz, I.: Die Vogelwelt der Reservate des Uberschwemmungsgebietes der 


Theiss ‘bei Höodmezöväsarhely ui ud as ole A IA IR TE 78 

Dr. Sterbetz, I.: Das Pflanzenschutzmitteln verursachte Eingehen der Wildgänse im 
Naturschutzgebiet von Kardosküt ee RER ee ee 235 
Dr. Sterbetz;.1.:Schmutzgeier im Komitat BÉKÉS CM een a ee 236 
2000; I. Rim gel gansta dieta aan) a are Iole ORI 235 
2abo, I. Weisswangengans.in SarszentagOte Sl ee ies cle ehe iste = erie 236 
225041: :-Boteltalke.beinVielencor. ee DI 


Szabo, I.: Beobachtung einer Schnee-Eule in der Gemarkung von Székesfehérvar .. 237 
Szabo, L. V.: Das Nisten des Seggenrohrsängers (Acrocephalus paludicola) in der Hor- 

tobagy-Buszta, ii ns Ne ERRE chek EI 141 
Szentendrey, G.: Beobachtungen über die Anpassungsfähigkeit des Würgfalken .... 237 
Szlivka, L.: vide Beczy, T. 


Kleine Mitteilungen ern alessia sue an sade sto i ee er Re sy ene ene 235 
Duchbesprechunrent a, ar ann ae ee RE 243 
Index alphabeticus avium ta ia ida chy oid see Sieve te a ee ee 249 


Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 — 1972. 


ÁBRÁK JEGYZEKE - VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN 


— 


DIA oo Do 


. A daru feszkelöhelyei a Karpat-medencében — Die Nistplätze des Kranichs im 
EMAL ALON DECKEMi Mays caiman. wilh hee cis ene RIN nn 
. A Kárpát-medencei daruvonuläs 1967 tavaszán — Der Kranichzug im Karpa- 
tenbeckensun Eruklins190 Wr ne ee nee es een ee 
. Atvonulö mennyiségek alakulása 1967 őszén — Der Verlauf der durchziehenden 
Nencen im, Herbsul 9b m ae een we ses sila ae ae ee 
2.12.1968. evi tavaszi vonulas — Der Frihlingszug 1968. ....:.........:.,.. 
. A vonuläs alakuläsa 1968 öszen — Der Verlauf des Zuges im Herbst 1968 ..... 
. A darvak jellegzetes gyülekezöhelye a kardoskuti természetvédelmi területen — 


Typische Sammelstelle der Kraniche auf dem Naturschutzgebiet Kardoskut 


. Darucsapat Kardosküt hataraban — Kraniche in der Gemarkung Kardoskut .. 

. Taplalkozö darvak Kardosküton — Sich ernährende Kraniche bei Kardosküt 

. A martélyi tájvédelmi körzet és a Sasér természetvédelmi terület vazrajza — Die 
Naturschutzgebiete von, Martély und Sasér ......: u... 0 se sue e due à 

. Az änyäsi-holtäg Martélynal — Die tote Arm bei Märtely .................... 

. Elärasztott kubikok és botolö füzek Körtvelyesben — „Kubik“-Gruben mit 
Ne sseniboiitorivelVo8* ci rn en sde ee Se a Say een diese te 

. Iszapzätonyok árvíz után — Schlammbänke nach dem Hochwasser .......... 

. Nyár végi kisköesag-gyülekezes a Barci-réten — Ende des Sommer versammeln 
Sieh ‘die Seidenreiher auf der Barei-Wiese LL... rire iena 

. Bakesò a saseri Nagyréten — Nachtreiher im Naturschutzgebiet von Sasér 

. Szürke cankö a Barci-réten — Grünschenkel auf der Barci-Wiese ............ 


. Erdei cankö a Barci-réti kubikokban — Waldwasserlàufer am Barci-Wiese 
. Badacsony tet6része erdővel borított. Az erdöszel a fülemülek és a baratkak tipi- 
kus fészkel6helye — Der oberste Teil des Badacsony-Berges ist mit Wald bedeckt. 
Die Waldränder sind typische Brutgebiete von mehreren Arten (Nachtigall, 
Mioncherasmuckeuswe):. Miro ana à ei oies a dan obs ető ee 
. Öreg, nädtetös épületek elsősorban a mezei verebeknek nyújtanak jó feszkelesi le- 
hetőségeket — Alte, strohbedeckte Gebäude bieten vor allem dem Feldsperling 
PbS N IsLmoslichketenee ee eme gr ws en ee ee E 
. A szőlők közé ékelt bokrosoknak igen fontos ökológiai szerepük van. Ezek bizto- 
sítják a kapcsolatot az erdő és az alsóbb szőlőterületek között — Die Buschstrei- 
fen haben am Weinberg eine wichtige ökologische Bedeutung. Sie versichern den 
Kontakt zwischen dem Wald und den unteren Weingebieten ................ 
MEGA a tcaziken, = Habichtam Horst i, do. wae seston ss boo wpe na a ins wees ty 
. A vetési varjú fészektelepei a Szamos vizsgált szakaszán — Kolonien der Saat- 
krähe am beschriebenen Szamos-Abschnitt ...............................e. 
. A siketfajd előfordulása Vas megye nyugati határvidékén — Das Vorkommen des 
Auerhuhnes im westlichen Teil des Komitates Vas ......................... 
. A kis kärökatona fészkelése a Szäva és a Duna vonalätöl eszakra — Das Nisten 
der Zwergscharbe nördlich der Linie der Save und der Donau ............... 
. A mezei pocok relativ sűrűsége Magyarországon 1969 — 1970-ben erdei fülesba- 
goly köpetvizsgälatai alapján — Die relative Häufigkeit der Feldmaus in Ungarn 
aus Waldohreulengewöllen 1969/1970 „....-...-..2.r ee e ezé ariana seen es 
. A mezei pocok relativ sürüsege Magyarorszägon 1970 — 1971-ben erdei fülesba- 
goly köpetvizsgälatai alapjän — Die relative Häufigkeit der Feldmaus in Ungarn 
aus Waldohreulengewöllen 1970/1971"... ee bleeds eS eee eee rime nn ne 
. A mezei pocok relativ sűrűsége Magyarországon 1971 —1972-ben erdei fülesba- 


84 
94 


144 
163 
181 


190 


193 


Ne) 


10 


goly köpetvizsgälatai alapjan — Die relative Häufigkeit der Feldmaus in Ungarn 
sls. Waldohreulengewollen LIT IT IT Zs os cin ols ne iste susie rer re ee 


. Az európai piroslabu cankök szinvältozatainak megoszlása — 1. Sötét fahejszinü 


näszruhäs peldänyok elterjedése — 2. Sötetbarna näszruhäs peldänyok elterjedé- 
se — 3. Hasonló örökletesseggel bíró populáció — 4. A sötétbarna változat terjesz- 
kedésének iránya az utolsó eljegesedés után — 5. A sötét fahejszinü változat ter- 
jeszkedésének iránya az utolsó eljegesedés után — Distribution of colour forms 
of the Redshank in Europe — 1. Distribution of birds showing dark cinnamon breed - 
ing plumage — 2. Distribution of birds showing dark brown breeding plumage — 3. 
Populations of genetic similarity — 4. Direction of spread of dark brown morph 
after the last cold period — 5. Direction of spread of dark cinnamon morph after 
the ast; cold periode. we. nn ee RE 


. A magyarországi vizsgálati anyag lelöhelyei — Fundorte der Bilge in Ungarn 
gesammelt 2... Herz Os. nen A Gia G ee COI oreo dd DOO CCE b heh 


9. A legkiterjedtebb szärnytükrü, és egyike a legvilägosabb magyar peldänyoknak. 


(Figyeljük meg a kormänytollak fekete gerincét a tiszta fehér zászlók között) — 
Das Exemplar aus Ungarn mit breitesten Flügelspiegel und eines der hellesten 
Stücke. (Achtung auf den schwarzen Federschaft der ganz weissen Steuerfedern) 


. Parlagi sas tojó fél nyulat hozott négyhetes fiékäinak — Das Kaiseradler- 
Weibchen hat für ihre 4 Wochen alte Jungen eine halbe Hase mitgebracht ...... 

. Fibkajat etető kigyäszölyv a Dunazug-hegységben — Fütternde Schlangenadler 
M Ungaro iii adattata nea dana RE 

. Fenyveseinege fidkéi — Junge Tannenmeisen .... es ate s ees eee 


194 


200 
213 


Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 —- 1972 


A KÁRPÁT-MEDENCEI DARUVONULÁS 
IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI 


Béczy Tamás — Dr. Mosansky Arisztid — Dr. Sterbetz István — Szlivka László 


Annak ellenére, hogy a daru [Grus grus (L.)] vonulásával Európa-szerte 
gyakran foglalkozott már az irodalom, mégis számos nyitva maradt kérdés 
kívánja meg a további vizsgálatot. Ma sem látjuk még folyamatosan a kes- 
keny vonulási utak vonalvezetését. Alig tudunk valamit a daru vedléséről, 
és Mecklenburgtól délre a gyülekezőállomások térbeni megoszlásáról, ökoló- 
giai viszonyairól is szűkösek az ismereteink. 

E kérdések tisztázására évekkel ezelőtt egy néhány főből álló kis kutató- 
csoport kezdett szervezkedni, de a vállalkozás csakhamar széles, nemzetközi 
megfigyelőhálózattá erősödött. 1967/68-ban már Finnországban, Svédország- 
ban, az Észt SZSZ Köztársaságban, Dániában, Lengyelországban, az NDK- 
ban és az NSZK-ban, Franciaországban és a Kárpát- medence országaiban 
folyt összehangolt kutatás. 

A nagy, kontinentális méretű vizsgálaton belül a Kárpát-medence zárt táj- 
egységében is számos helyi probléma jelentkezett. A darukérdést itt három 
évtizeddel ezelőtt SCHENK (1938, 1938/a) vizsgálata, és közel négyezer adat 
tekintélyes statisztikájára alapozta feltevéseit. Kimutatta, hogy a darvak 
tömeges átvonulása a Tiszától keletre megy végbe, a Duna — Tisza közén már 
csak szórványosan, a Dunántúlon pedig ritkán figyelnek meg csapatokat. 
E keletre összpontosuló tömegeloszlásból, valamint a gólyavonulás tapasztala- 
taiból azt valószínűsítette, hogy a Kárpát-medencét átszelő darucsapatok 
útja Dobrudzsa felé folytatódik és Kisázsia partjait követve az Égei-sziget- 
világon át érik el a Nílus-vö ily telelőhelyeit. A továbbiakban diagramot kö- 
zölt a vonulás időbeni alakulásáról, majd összefoglalta az egykori költési 
adatokat. A vonulás útirányával kapcsolatos megállapításaihoz a későbbiek 
folyamán NORREVANG (1959) is csatlakozott. 

Több szempontból is időszerűvé vált, hogy újraértékeljük ezt a harmincéves 
vizsgálatot. A Közép-Európán átmenő darvak Dobrudzsa felé irányuló vo- 
nulásának feltételezését ugyanis kétségbe vonta az irodalom (LIBBERT, 
1938). Mivel azóta sincs gyűrűzési adatunk, ezt a kérdést csak összehangolt 
megfigyelőhálózat útján lehet tisztázni. Az utóbbi évtizedek tájváltozásai, 
növényvédelmi problémái szintén megkívánják, hogy újra felmérjük az át- 
menő darutömegek mennyiségét, számba vegyük és ökológiailag értékeljük 
a jelenlegi gyülekezőhelyeket. Ugyanakkor néhány — SCHENK felsorolásá- 
ban nem szereplő vagy csak ezután kimutatott — költési adat összefoglalá- 
sával is ki kell egészítenünk az egykori populációk történetét. 

Tanulmányunkban B£czy TAMÁS (Románia) az 1967/68. évi vonulás 
időbeni alakulásának értékelését végezte el. DR. MOSANSKY ARISZTID 
(Csehszlovákia) a kelet-szlovákiai problémákat tárgyalja, DR. STERBETZ 
IstvAN (Magyarország) a fészkelő- és gyülekezőhelyek témakörével foglal- 


11 


kozik, SZLIVKA LAszLö (Jugoszlávia) pedig a Kärpät-medencetöl délre 
folytatödö vonulasi utak megrajzolasat kisérelte meg. Az 1967/68. evi vonu- 
las statisztikajahoz kilencven megfigyelő szolgáltatott adatot. A hosszú név- 
lista részletezését helytakarékosságból sajnos mellőznünk kell, munkatár- 
saink értékes támogatásáért ezúton mondunk köszönetet. A nemzetközi 
együttműködés adminisztratív megkönnyítéséért a bukaresti Comitetul de 
Stat pentru Cultura si Atra-nak külön köszönettel tartozunk. 


Fészkelési adatok a Kárpát-medencéből 


A daru Kárpát-medencei fészkeléséről számos — zömmel néprajzi és tör- 
ténelmi tárgyú — forrásmunka tanúskodik, sajnos azonban kevés közöttük 


a faunisztikai értékkel hasznosítható. SCHENK egykori összefoglalóját az idő- 
közben megismert adatokkal kiegészítve, következőkben ismertetjük a vizs- 
gált tájegységben számba vehető kültéhelyeket. 

Magyarországon a Fertöröl csupán egy, 1815-böl származó, körmendi le- 
velforräs utal a fészkelésre (LAPOSI, 1914). A Hansagbol 1890-ben tűnt el a 
költöfajok sorából (CHERNEL in BAER, 1907). A mult század hatvanas évei- 
ben a Marcal ärtere (SCHENK, 1938), 1870 tajan a Fejér megyei Sarret szol- 
galtatott adatokat (CHERNEL in BAER, 1907). A fonyódi Nagyberekben, a 


FT 


PA 
TS | 


J ef 
sé RD 


Jelmagyarazat: 


e Fészkelőhelya századfordulóig 
Niststanden bis zur Jahrwende 


A Feszkelesi adalok a jelen századból 
Niststanden aus dem gegenwärtigen 


Jahrhundert 
1. ábra. A daru fészkelőhelyeit a Kárpát-medencében 
Abb. 1. Die Nistplatze des Kranichs im Karpatenbecken 


12 


Balaton deli partvidékén csak a századforduló táján maradt ki a költöfajok 
sorából. Pest megyéből datum nélküli tojásokat őriztek a Nemzeti Múzeumban. 
A Duna— Tisza közén 1876-ban a HODEK által gyűjtött tojások a második 
világháború során semmisültek meg a Madártani Intézetben. Egy 1852-ben 
gyűjtött hódmezővásárhelyi fészekaljat szintén a Nemzeti Múzeumból tartunk 
számon (SCHENK, 1938, 1938/a). Ugyancsak Hódmezővásárhely környékéről 
származó, adatolatlan fészekaljat adományozott SULYOK IGNÁC az 1891. 
évi budapesti II. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszuson kiállított tojás- 
és fészekgyűjteménynek (Lovassy, 1891). Számos érdekes adat gyűlt egybe 
a békési— bihari Sárrétről, ahol egykor hatalmas ősmocsarat tápláltak a Be- 
rettyó és a Körösök áradásai. Néhány általánosító fészkelési közlés után a 
debreceni BL Kollegium gyűjteményéből kerül elő az első, közelebb- 
ről adatolt sárréti darufészekalj. Lovassy (1887) Kovács JÁNOSRA hivat- 
kozva közli, hogy a múlt század ötvenes éveiben a sárréti Zsadányban rend- 
szeresen költött a daru, a falusiak házilúddal keltették ki az összegyűjtött 
tojásokat. CSATH (1938) szerint Vésztőn még 1870-ben is fogtak darufiókát. 
Ez időből CHERNEL (in BAER, 1907) Füzesgyarmat, Okány és Tótkomlós 
környékét jelzi fészkelőhelynek. A sárréti darupopulációról meglepő adatokat 
közölt néhai K. NAGY Lagos, zsadányi református lelkész a Magyar Ma- 
dártani Intézetben őrzött, kiadatlan kéziratában. Szerinte bizonyított, de 
szakavatott ornitológus által nem ellenőrzött adatokat sorol fel Zsadányból, 
ahol 1926-ban, majd 1932-ben — mindkét alkalommal csaknem ugyanazon a 
helyen — találtak egy-egy darufészket két tojással. A hírhedt 1940. évi ár- 
vizek idején Vátyonban került meg két darufészek, szintén két tojással. Az 
egyik fészekaljat liba alatt kikeltették, de a fiókák harmadnapos korukra el- 
pusztultak. Szemtanúktól szerzett ér tesülései szerint a daru itt egykor nagy- 
kiterjedésű nádasokban költött, ingoványos, zsombékos helyeken. Száraz 
fűből kiképzett fészkét kákára, nádtorzsára építette. Költőhelyén olyan ma- 
gas volt a növényzet, hogy az ülő madár feje kevéssel a fű vagy a káka fölé 
emelkedett. A századvégi mocsárlecsapolások után Oros és Rácszállás kör- 
nyékén a darvak kényszer űségből búzában, rozsban és kenderföldeken is köl- 
töttek (K. NAGY —). CHERNEL (in BAER, 1907) a Sárréttől északabbra a 
Tisza árterének egyes pontjain, az Eger-patak torkolatvidékén és a bodrog- 
közi Nagyláp és Hosszúrét mocsaraiban említ fészkelést. A legutóbbi időkben 
Szentes közelében, Cserebökény-pusztán 1952. május 2-án találtak eltojt da- 
rutojást (OcsovszKy, 1964). 

Kelet-Szlovákiából Frrtanc (1955) Senne (Szenna) környékén hajdani 
költőfajnak minősíti a darut. 

Erdélyben ZeyK (1920) a székelyföldi Feketeügy mocsárban említette 
fészkelőnek a XIX. század közepén. 

Az Alföld déli peremvidékén húzódó, észak-jugoszláviai Vajdaságban 
SCHENK, (1938) Csurog vidékén egykori költőfajnak említi. CHERNEL (in 
BAER, 1907) a Dráva torkolatában az ún. Dárdai háromszögben, Zentán, 
Törökbecsén és a Torontáli Duna szakasz mindkét parti ártereiben, 1870 táján 
mondja szórványos fészkelőnek. PELLE (1967) 1965-ben valószínűsítette az 
utolsó Kárpát- medencei fészkelést. Szerinte Uzdin (Újozora), Idvor (Torontál- 
újvár) és Sakule (Torontálsziget) háromszögében feltételezhetően költött 
ekkor egy darupár. 

Kétségtelen, hogy a Kárpát-medencében egykor sokkal több helyen és na- 
gyobb számban költött a daru, mint ahogy ez a forrásmunkákból megálla- 
pítható. Ugyanakkor azonban feltűnő, hogy az állandó populációk feimorzso- 


13 


lödasa és a mélyreható tajvaltozasok ellenére is egyre-másra kísért a fészke- 
lese, ha vizbö tavaszokon erre lehetőség kínálkozik. Az 1926-0s, 1932-es, 
1940-es és végül az 1956-0s adatsorozat arra enged következtetni, hogy a 
nagy forgalmú vonulási utak mentén időnként kivételesen kedvező ökológiai 
viszonyok napjainkban is alkalomszerű fészkelésre ösztönözhetnek egyes da- 
rupárokat 


Az 1967/68. évi vonulás időbeni alakulása 


Dolgozatunk bevezetőjében említettük azokat a szempontokat, melyek 
megkívánták, hogy SCHENK korábbi összefoglalója után újból statisztikailag 
értékeljük a Kárpát-medencei daruvonulást. Megfigyelőhálózatunk kiépíté- 
sét SCHENK vonulási térképére alapoztuk, de messzemenően figyelembe vet- 
tük az azóta megjelent irodalom, valamint széles körű levelezésünk tájékoz- 
tatásait is. Az itt felhasznált forrásmunkákból csupán azokat tüntetjük fel, 
melyek a pusztán faunisztikai adatszolgáltatáson túlmenően is foglalkoznak 
a daruproblémákkal, mert az Aguilában, a Kócsagban a különböző vadász- 
lapokban és népszerű természettudományos kiadványokban megjelent elő- 
fordulási adatok nagy száma meghaladja a teljes irodalmi felsorolás lehető- 

ségeit. A terepmunka már 1965-től megkezdődött, de csak 1967-re sikerült 
annyi megfigyelőt szerveznünk, hogy adatszolgáltatásuk az egész területről 
átfogó képet nyújthasson. A feldolgozott években 90 munkatárs 1071 adatot 
közölt, s ennek alapján készítettük el az 196 7/68. évi nagy vonulásidény gra- 
fikonját, illetve az előfordulásokat és a tömegeloszlást bemutató térképváz- 
latot. A grafikonok országhatároktól függetlenül a Kárpát-medencében na- 
ponta megfigyelt darvak összmennyiségét tükrözik. A vonulási időszakon 
kívül észlelt, átnyaraló, telelő vagy alkalmi, kóborló példányokkal, illetve 
csapatokkal a gyülekezőhelyek fejezetében foglalkozunk. 

1967 tavaszán az első visszatérő csapat március 3-4n a nyugat-szlovákiai 
Piestany (Pöstyén) környékén jelent meg. E szokatlanul korán érkező. né- 
hány száz darvat hosszú szünet követte. Ezalatt csak a Bácskában és Banát- 
ban figyeltek meg egy-két csapatot. Március 10-e után indult meg a folyama- 
tos átvonulás, de a fokozatosan növekvő dar umennyiség a hónap végén alig 
néhány esetben haladta meg a napi 300 db-ot. Áprilisban kisebb-nagyobb 
ingadozással folytatódott a márciusi kép. A hónap elején átmeneti csökkenés, 
majd 15-e után újabb tetőzés, azután hirtelen visszaesés következett. 19-ével 
gyakorlatilag befejeződött a vonulás. A hó végéig még szórványosan észlel- 


db 
500 
0 LL 
10 20 30 10 20 30 Idoszak 
III. IV V. 


2. abra. A Karpat-medencei daruvonulas 1967 tavaszan 
Abb. 2. Der Kranichzug im Karpatenbecken im Frühling 1967 


14 


10 20 30 10 20 30 0 20 30, Iddszak 


IX. X XI. 
3. ábra. Atvonulé mennyiségek alakulása 1967 őszén 
Abb. 3. Der Verlauf der durchziehenden Mengen im Herbst 1967 


tek darvakat, Erdélyben mäjus 9-én figyelték meg az utolsö csapatot. E ta- 
vaszi ideny az ätvonulö mennyiseget illetöen közepesnek mondhatö, és 48 
nap alatt zajlott le III. 3—IV. 19. idöközeben. | 

1968 márciusában ismét koran kezdődött a vonulás. Eszak Jugoszláviában 
a hónap 5—10 napjai között már tekintélyes méreteket öltött. A második 
harmadban átlagosan 180 — 200-as mennyiségek mutatkoztak, de 23-án szá- 
muk ugrásszerűen megnövekedett. A Kárpát-medencében észlelt darvak 
összmennyisége ekkor napi 6— 900 db között mozgott. Április 2-án még 800 
feletti volt a létszám, de utána hirtelen csökkenés következett, s ez az ala- 
csonyabb szint kisebb-nagyobb ingadozásokkal a hónap közepéig húzódott 


500 


D_ 
10 20 30 10 20 30 10 20 30 Időszak 


Il IV. V 


4. ábra. Az 1968. évi tavaszi vonulás 
Abb. 4. Der Frühlingszug 1968 


15 


el. 18-án újra erősen emelkedett számuk és 22-én kb. 2000 db-bal tetőzött. 
Ez az erős átvonulás viszonylag magas szinten néhány napon át folytatódott, 
majd 30-án hirtelen hullámvölegyel befejeződött a mozgalom. Kisebb csapa- 
tok még májusban is mutatkoztak, de ekkor vonulásról már nem beszélhet- 
tünk. 1968-ban a tavasz nagyobb mennyiségeket forgalmazott az előző évi- 
nél és III. 1—IV. 30. időközében 61 napig nyúlt el, tehát az 1967. évi tavaszi 
vonulást időtartamában is fölözi. 

1967 őszén az első csapatok már IX. 14-én jelentkeztek. Ettől kezdve a hó- 
nap folyamán aránylag egyenletes, közepes szint alakult ki, melyet az utolsó 
napokban egy ugrásszerű beözönlés szakított meg októberig. Október elejé- 
től fokozatosan egyre több darvat észleltek. E hó 10-én következett be a te- 
tőzés 1200 db-bal. A továbbiakban november 10-ig erősen hullámzó, de folya- 
matosan csökkenő a statisztika. November 10-én volt az utolsó jelentős át- 
vonulás. Ezután hirtelen csökkent a darvak mennyisége, azonban december 
első hetéig még így is folyamatos, állandó jellegű volt a mozgalom. Az 1967 
évi, viszonylag mozgalmas ősz egyenletes átvonulásról tanúskodik. IX. 14 — 
XII. 9. között 87 napot ölelt fel az időtartama. 

1968. szeptember 17-én érkeztek az első csapatok, de a hó végéig folyama- 
tossága ellenére is alacsony szinten maradt a vonulás. Október első harmadá- 
ban hasonló volt a kép, 10-étől erősödött a mozgalom. 20-án hirtelen 2500 


db 
3000 ] 
25007 
2000] 


15007 


100071 


bee Ses 


10 20 30 10 20 30 10 20 30 Idoszak 
IX x RU 


2. abra. A vonulás alakulása 1968 észén 
Abb. 5. Der Verlauf des Zuges im Herbst 1968 


16 


folé emelkedett a megfigyelt madarak száma. Az utolsó harmad ingadozó jel- 
legű. Kezdetben több száz főnyis csapatokat észleltek, majd 29-én hirtelen 
3000 db-ot meghaladó mennyiséggel bekövetkezett az idény tetőpontja. E ki- 
ugró érték után hirtelen mélypontra zuhant a vonulási grafikon. November 
10-ig még folyamatosan jelentettek kisebb csapatokat, de a hönap mäsodik 
felétől egyre több megszakítással laposodik el, s 29-én végképp le is zárul a 
mozgalom. Ez évben, 1967 őszével ellentétben, a darvak zöme néhány be- 
özönléses napon vonult át. Ettől eltekintve IX. 17— XI. 29. között közepes 
szinten mozgott a folyamatosan 73 napig húzódó migráció. 

A bemutatott két évből kitűnik, hogy ősszel hosszan elnyúlik, tavasszal 
viszont lényegesen rövidebb idő alatt zajlik le a Kárpát-medencei daruvonu- 
lás. A két tavaszi idény átlaga 54 nap, az őszi középérték 80 nap, vagyis más- 
félszer hosszabb az előbbinél. A vonulási időszakokban egyenletesen alakuló 
vagy inváziós napokra tagozódó darumozgásoknak az időjárási és táplákozási 
adottságok mindenkori alakulásában találjuk meg a magyarázatát. 


A Kárpát-medencei daruvonulás útiránya 


Míg vizsgálati éveinkben a vonulás időbeni alakulása SCHENK grafikonjai- 
val majdnem teljesen azonos, feltűnő, hogy ugyanakkor a tömegeloszlás és az 
útirány esetében már lényeges az eltérés. 

SCHENK térképén a Dunántúlon csak egészen elvétve jelenik meg a daru, 
a Duna— Tisza közén is majdnem alkalomszerű az átvonulás. Rendszeres 
mozgalomról csak a Tiszától keletre eső területek tanúskodnak, ahol a Bihar- 
hegység következetesen megkerült tömbjén túl, Erdély keleti harmadát szeli 
át a fő vonulási út. 

Napjaink adatgyűjteménye dunántúli viszonylatban még egyezik a hajda- 
nival. A Duna — Tisza közén egykor megállapított, igen szórványos átvonulás 
képe azonban már csak a Szegedtől északra eső területen tapasztalható. A 
magyar — jugoszláv országhatár közelében, valamint ettől délebbre a vojvo- 
dinai (vajdasägi) pusztäkon viszont rendszeresen megjelenö, tekintelyes da- 
rumennyiségekrél számolt be a most mar sűrűn kiépített megfigyelöhälöza- 
tunk. A fő vonulás sem Kelet-Erdélyben, hanem félreérthetetleniil a Nagy- 
alföld keleti szegélyén húzódó, nagy kiterjedésű, nyugalmas pusztákon megy 
végbe, és itt kb. a magyar — román országhatár vonalával húzhatnánk meg az 
átvonulási terület tengelyét. A tiszántúli daruvonulásról RUDESCU u (1958) is 
hasonlóképpen nyilatkozik. Irodalmi összefoglalójában a Tisza-völgy és a 
Bihar-hegység között, Máramaros — Szatmár — Nagyvárad — Temesvár sík- 
ságain tűnik ki a legtekintélyesebb mozgalom. 

Sajnos SCHENK tanulmánya nem közöl forrásmunkákat, csupán annyit 
jegyez meg, hogy statisztikája 1895— 1938 időközének 1784 tavaszi s 1973 
őszi adatára alapul. A második világháború során értékes cédulakatalógusa is 
megsemmisült, így ma már nincs rá lehetőség, hogy részleteiben is összeha- 
sonlíthassuk az egykori és a jelenlegi vizsgálatot. "Valószínű, hogy az eltérő 
megállapításokra a hajdani és napjainkban működő megfigyelőhálózat részt- 
vevőinek területi elhelyezkedésétől kapnánk magyarázatot. Ezenkívül a 
Keleti-Kárpátok közvetlen szomszédságában, Bukovina sztyeppéin végbe- 
menő daruvonulás hatalmas mérete is bizonyára befolyásolta a Kelet-Erdely- 
ben feltételezett vonulási főútvonal korábbi nézetét. 

SCHENK a zömmel máramarosi szakaszon belépő darvak útját a Vörös- 


2 AQUILA 1971/1972 17 


toronyi — Törcsväri — Besztercei — Tömösi — Bodzai — Osanci— Ojtozi — Gyime- 
si— Tölgyesi szorosokon át Dobrudzsa irányában valószínűsítette, és a 
végcélt az Égei-tenger szigetein át a Nílus-völgy telelőhelyeiben jelölte meg. 
Ezt a feltételezést vonta kétségbe annak idején az irodalom (LIBBERT, 1938). 
Mivel e vitához gyűrűzési adat azóta sem szolgáltatott kézzelfogható bizonyí- 
tékot, jelen vizsgálatunk során a lehetőség szerint sűrűn és nagy területen ki- 
épített megfigyelőhálózat útján próbáltuk ezt a kérdést áttekinteni. 

A Kárpát-medencei daruvonulás útirányának nyomon követését BAUER 
(1963) tanulmányával kell kezdenünk, aki irodalmi összefoglaló és az 1955 — 
62. évi megfigyelések alapján kimutatta, hogy az észak — északkelet felől ér- 
kező csapatok valahol a szlovák — lengyel— szovjet országhatárok találkozási 
pontja táján s ettől keletre özönlenek át a Kárpátokon. NAGY (1918) szerint 
az Uzsoki-hágón, illetve az Ung-völgyén halad át a zöme. Szlovákiában a ke- 
leti országhatár és Senné (Szenna) között keskeny sávban húznak át a darvak 
a Nagyalföld felé. MosansKY újabb keletű megfigyelésekre alapozva annyi 
kiegészítést fűz BAUER tanulmányához, hogy a darvak nemcsak a Vihor- 
láttól keletre lépik át a Kárpátokat, hanem a Torysa (Tarca) folyóvölgye és a 
szovjet határ között valamennyi többi felvidéki folyó fölött is átvonulnak, 
ha nem is olyan tekintélyes mennyiségben, mint a Vihorláton túli részeken. 
120 adat áttekintéséből megállapította, hogy a kelet-szlovákiai — Alföldön 
Szenna közismert gyülekezőállomásán, a Bodrogköz szlovák területén, a 
Kosicei (Kassai) — katlan déli részének síkságain, sőt még PreSov (Eperjes) 
környékén is rendszeresen figyelnek meg kisebb-nagyobb mennyiségben át- 
vonuló vagy megpihenő darucsapatokat. E keskeny területsávtól nyuga- 
tabbra a daru — akárcsak a Dunántúl esetében — a Felvidéken is nagyon szór- 
ványos átvonuló. 

A Kárpátok átrepüléséről tanúskodó megfigyelések egytől egyig az időjárás 
szerepét hangsúlyozzák. BAUER (1963) szerint csak szélmentes, tiszta időben 
repülik át a magas hegyeket. Ködös, szeles napokon soha nem figyelt meg 
hegyvidéki átvonulást. CHERNEL (1918) is megemlített egy 1909-ből szár- 
mazó máramarosi megfigyelést, amikor Rahó környékén csendes, derült ok- 
tóberi napon láttak 1300 m magasságban egy havasi réten megpihenő daru- 
csapatot. TYucH JÁNOS máramarosi vadőr szóbeli közlése szerint a negyve- 
nes években Dolha környékén egy hirtelen keletkezett tavaszi vihar miatt 
több száz főnyi darusereg kényszerült leszállásra, s a hóförgeteg két napon 
át tartotta fogva a völgykatlanban rekedt csapatot. 

Az Északkeleti-Kárpátok szakaszán belépő darvak útja délnyugat felé 
haladva először a Nagyalföld keleti szegélyén vezet át, és mennyiségük zöme 
a hajdúsági — bihari — békési puszták sávjába tömörül. Az 1967/68. évi meg- 
figyelőhálózat kimutatta, hogy ez a keskeny útvonal Szegedtől délre legyező- 
szerűen szétterül és a Duna — Tisza közének legdélibb magyar szakaszára, 
Bánátba, Bácskába, sőt még Baranya megye Jugoszláviába eső síkságaira is 
szétszóródnak az eddig Tisza-völgyi vonalvezetést követő csapatok. 

A továbbiakban szerbiai és macedóniai megfigyelőinktől vártunk feleletet 
arra, hogy SCHENK (1938) és NORREVANG (1959) feltételezése szerint Dob- 
rudzsába vagy LIBBERT (1938) megállapításához híven Olaszország felé húz- 
nak-e tovább az Alföld déli peremén felgyülemlett darucsapatok. A Balkán 
félsziget jugoszláv területeiről jelentő 39 megfigyelő statisztikája az utóbbi 
álláspontot erősítette meg. 

A Pannon-síkság déli peremvidékén, Baranyában találjuk a rendszeres 
daruvonulás határzónáját. Bácskában már lényegesen nagyobb mennyisé- 


18 


= 


k 
9 


geket észlelnek, és a bánáti síkságokon torlódnak fel a legjelentősebb töme- 
gek. A Baranyan és Bäcskän átvonuló csapatok toronyiránt szelik át Bosznia 
hegyláncait (Javor, Jahorina, Zelengora, Durmitor, Zlatibor, Prokletije) és 
részben a Drina folyó völg gyéből törnek ki a Skadari (Szkutari 1) tó térségébe. 
Útirányuk ezután egy ideig az albán partokat követi, és valahol Valona öve- 
zetében térnek rá az Adriát átszelő útvonalra. A Bánátból kilépő csapatok 
kb. Vranjéig követik a Morava völgyét, s innen özönlenek be a skopjei völgy- 
katlanba. Itt már más irányból is érkeznek darucsapatok, az egy időben ész- 
lelt, több ezres tömegek ezt valószínűsítik. Ezután a Karadzica hegységen át 
a Pelagoniai- síkság pihenőhelyeihez vezet az útirány. A Pelagoniai-mocsarak 

egykor eszményi gyülekezőhelyek voltak Dél- Macedóniában, különösen ősz- 
időben jelentek meg itt két-három ezres tömegek viszonylag kis területeken. 
Az időközben gyors ütemben lejátszódó tájváltozások azonban erősen gátol- 
ják itt az utóbbi években a darugyülekezéseket. Pelagonia sík területeiről a 
délnyugat-macedóniai tavak (Prespa, Ohrid) övezetében vonulnak tovább. 
Bitola város környékén végzett megfigyelések és SZLIVKA egyéves ottani ku- 
tatásai alapján leszögezhető, hogy a Pelagonián áthúzó darvak határozott 
délnyugati irányt követnek. Ez a vonal a továbbiakban középrészén szeli át 
Albániát és valahol a Sahran — Valona régióban lép ki az Adriára, majd foly- 
tatódik az olasz partok felé. Állításunkat a jugoszláv kereskedelmi flotta ten- 
gerészei is megerősítették, akik a tenger felett gyakran figyelnek meg ősz- 
időben Olaszország, tavasszal Albánia felé húzós darvakat. Beméréseik sze- 
rint általában 1000 — 2000 m között határozható meg a vonulás váltakozó 
magassága. Közléseik szerint az ék alakban haladó csapatok időnként vitor- 
lázva köröznek is, és ilyenkor — bizonyára a légrétegek felhajtóerejének 
egyenlőtlenségei következtében — néha cikázó zuhanórepüléssel 2— 300 mé- 
terre is megközelitik a viztükröt, majd ismet magasba törve folytatjak to- 
vabb ütjukat. 

Mig ősszel egyértelműen délnyugat a vonulás ütiranya, tavasszal a balkáni 
térségben gyakran tapasztalunk kisebb eltéréseket is. Ilyenkor mindenfelé 
feltűnik a daru a Jugoszláviát behálózó folyóvölgyek ben. Az, hogy miért 
tartanak egyes csapatok az északkeleti iránytól eltérve egyenesen északnyu- 
gatnak vagy nyugatnak, ez a kérdés időjárási rendellenességekkel sem magya- 
rázható. Így pl. 1968 márciusában a Stalanénál (Közép- Szerbia) vonuló dar- 
vak következetesen rátértek a Nyugat-Morava völgyére és északnyugati 
irányt követtek. Ugyanilyenek voltak a boszniai, bihati tapasztalatok. 
Arra vonatkozóan, hogy ezek a csapatok hol cantina ak ismét a hagyoma- 
nyos vonuläsi úthoz, nincsenek bizonyítékaink. Valószínű, hogy a Maéva 
vidékén vagy a Szlavon- siksagon törtenik meg a talälkozäs. 

E vázolt útvonalak mellett az irodalomból kitűnik, hogy elszórtan bar, de 
viszonylag rendszeresen jelennek meg Jugoszlávia nyugati partvidékén is 
vonuló darucsapatok. E szórványos észleléseknek kb. a Neretva- völgy ké- 
pezi a határvonalát. E sávból a darvak a Közép-Dalmát-szigetvonalra térnek 
rá (Vis, Lastovo, Brusnik, Svetac, Susac, Palagruz), majd innen valószínűleg 
az itáliai partok délkeleti sarkpontja felé szelik át az Adriát (RUCNER, 1954; 
HAINARD, 1957; KATTINGER, 1960; KRPAN, 1960; CvITANIÓ, 1963; KRPAN, 
1965) HAINARD még a Szlovén- Alpesekben, Kocevje környékén i is figyelt meg 
darvakat. KRPAN szerint a Dalmát-szigetek felett húzó darvak néha kopár 
sziklákon éjjeleznek. A teraszgazdálkodás elősegítését szolgáló kőkerítések 
falain is figyeltek meg pihenő darvakat. 

Olaszországból STEINFATT (1931) Palermo — Pantelleria vonalán írt le ha- 


DI 19 


tározott irányú daruvonuläst. MOLTONI és FRUGIS (1967) a Sziciliatol nyugatra 
esö kis szigeteken (Vulcano, Lipari, Salina, Panaria, Stromboli és Alicudi) 
mondják rendszeresnek a tavasszal— ősszel áthúzó darvakat. Igen valószínű, 
hogy ebben az irányban találjuk meg a Kárpát-medence — Macedónia útvo- 
nal további folytatását, melynek végül Tunisz szakaszán kell elérni az afrikai 
partokat. 

Mindezek után csupán egy kérdés marad továbbra is homályos a Kárpát- 
medencei daruvonulásról, az Erdély legkeletibb szegélyén átmenő csapatok 
útiránya. Irodalmi adat, illetve megfigyelőhálózat hiányában ezúttal sem tud- 
juk bizonyítani, hogy vajon kelet felé, a Prut és a Szeret mentén átözönlő 
darutömegekhez csatlakozik vagy — ami valószínűbb — szintén a macedóniai 
útvonalra kanyárodik, esetleg talán mindkét irányba kettéválik az Olt völ- 
gyét követő darvak vonulása. Az adatok elégtelensége miatt az itt átmenő 
mennyiségekről sincs tiszta képünk, bár annyi bizonyos, hogy a bihari — be- 
kési síkságok tömegjelenségeihez viszonyítva az Olt vonal jelentősége erősen 
háttérbe szorul. 


Megfigyelések a gyülekezőhelyeken 


A darvak vonulását — határozott irányú, keskeny útvonalaikon — számos 
gyülekezőállomás szakítja meg. Kárpát-medencei viszonylatban a Tisza vo- 
nalától északra és keletre átlag 70 — 80 km-es szakaszokon alakult ki a követ- 
kezetesen felkeresett, nagyobb forgalmú pihenőhelyek hálózata. Legészakibb 
pont a Kelet-Szlovákiai-Alföld, ahol először állapodnak meg a Kárpátok felől 
érkező csapatok. Főleg tavasszal a Bodrogköz szlovák szakaszán is gyakran 
pihennek meg átvonulók. A sennéi legelőkön, Trnavka, Mihalovce, Zatin, 
Bega, Leles környékén és a Bodrogközben 5— 70 között váltakozó létszámú, 
átnyaraló darucsapatokat is többször megfigyeltek. MOSANSKY szerint az 
innen származó, nyáron gyűjtött példányok ivaréretlennek bizonyultak. 
Magyar területen négy forgalmas daruszállást tartunk számon : északkeleten 
első a Hortobágy, tőle délkeletre az országhatáron levő biharugrai — geszti- 
vátyoni puszták környéke, majd a Dél-Alföldön Orosháza magasságában 
a kardoskúti természetvédelmi terület, végül Makó térségében Királyhe- 
gyes. E gyülekezőhelyekkel párhuzamosan helyezkednek el Erdély nyugati 
sávjában a romániai daruállomások. Északon az Ermellek teraszán Valea 
Lui Mihai (Érmihályfalva) és Andrid (Érendréd) körzete, majd tőle délebbre 
Livada (Liváda), Les (Váradles), Gepiu (Gyapjú), Sinicolau (Románszent- 
miklós), Toboliu (Vizesgyán), Sintandrei (Szentandrás) községek által be- 
zárt terület, Cherelus (Kerülős), Gurba (Gurba) környéke, végül Simand 
(Simánd) és Sintamartin (Szentmárton) síkságai. Észak-Jugoszláviában a bá- 
nati körzetben levő Kumane (Kumán), Melence (Melence), Boéar (Bocsär) 
és Gaj (Gálya) községek szikespusztáin találkoznak a Tiszántúl magyar és 
román oldalán áthúzó csapatok. 

A költő, illetve telelőhely között minden bizonnyal ott keletkeznek ilyen 
gyűjtőpontok, ahol erre különösképpen kedvező ökológiai adottságok kínál- 
koznak, de ugyanakkor az egyes állomáshelyek közötti távolság is megfelel 
a vonuló darvak ritmusának. A hagyományosan látogatott gyülekezőhelye- 
ken nyílik legtöbb lehetőség arra, hogy sokoldalúan tanulmányozhassuk a 
daruvonulás jelenségeit. Mivel a Kárpát-medencében Hortobágy, Biharugra 
és Kardoskút adatszolgáltatása a legfolyamatosabb, ezért a továbbiakban 
elsősorban e három területre alapozzuk a vizsgálatot. 


20 


Jelenleg mintegy 60 000 ha-ral körvonalazhatjuk a Hortobágy területét. 
A hatalmas puszta egyöntetüseget azonban az utöbbi években egyre több 
helyen bontják meg a külterjes, elparlagosodott szántóföldek, rizstelepek és 
óriási halastavak. "Biharugra környéke hasonlóképpen sztyepp jellegű, itt 
azonban a darujárta terület a hortobágyi füves pusztáknak kb. egytizede. Az 
alig néhány száz ha-os kardoskúti természetvédelmi terület, és a rezervá- 
tumhatárokon még messze túlnyúló szikes legelők szintén ősállapotra emlé- 
keztetnek. A Festucetum-rétekből és külterjes művelésű szántóföldekből álló 
darubiotóp itt kb. 2000 ha-ra becsülhető, A kardoskúti puszta közepén hú- 
zódik egy 3 km hosszú, 50 — 200 m széles természetes szikes tó, az ún. Kardos- 
kúti Fehér-tó. Ez a tavasszal vízzel borított, de őszidőben gyakran teljesen 
kiszáradó tómeder a darucsapatok hagyományos megszállóhelye. 

A gyülekezőállomások legszembetűnőbb, közös ökológiai adottsága a ha- 
talmas terjedelmű, tökéletes háborítatlanságot biztosító, nyílt pusztaság. 
A daru vonulásidőben csak ebben a környezetben érzi magát biztonságban, 
és elsősorban éjjelezőhelyétől követeli meg az ilyen körülményeket. A sztyepp 
jellegű biotópon a víz csak ivás szempontjából játszik szerepet, de ezt az 
igényt legtöbb esetben az útszéli árkok, csatornák pocsolyavize elégíti ki. 
A magyar daruállomások mindenkori látogatottságát a kisebb-nagyobb ter- 
mészetes tavak vagy halastavak vízviszonyai nem befolyásolják. Kardos- 
kúton évről évre a Fehér-tó medrében gyülekeznek az éjjelező darvak, füg- 
getlenül attól, hogy sekély víz, vagy bokáig érő por borítja-e az alvóhelyet. 
Az éjjelezőterülettől legfeljebb. 25 — 30 km-es körzetben, de lehetőleg inkább 
jóval közelebb található táplálékbázis és ivasi lehetőség szintén szerves kiegé- 
szítője a daruállomások alapvető szolgáltatásainak. 

Számos példa igazolja, hogy az ökológiai tényezőkön kívül még a tradíció 
szoros köteléke is megszokott gyülekezőhelyeire vonzza a vonuló darvakat. 
A nemzedékről nemzedékre átadott hagyományok évente benépesítik a szál- 
lásokat és Kardoskúton arról is meggyőződtünk, hogy a nagy pusztán belül 
egészen kis területegységre is vonatkozik ez a beidegzett ragaszkodás. Öt 
éven át figyeltünk megitt pl. egy törött lábú darvat, melynek furcsa szögben 
összeforrt csüdje módot adott "biztonságos egyedi felismerésére. A nyomorék 
daru és a vele járó csapat a Fehér-tó déli szakaszán évről évre ugyanazon a 
fél hektár terjedelmű kis területen éjjelezett, függetlenül attól, hogy ott egy- 
szer friss zöld vetést, másszor valamilyen gabona- vagy kukoricatarlót, eset- 
leg felszántott ugart talált. Ősszel, amikor a hirtelen hidegbetörések zömmel 
megállás nélkül söprik át a Kárpát- medence felett vonuló darvakat vagy meg- 
késett tavaszok hasonlóképpen felfokozott, gyors átözönlésénél a nagy ma- 
gasságban húzó csapatok mindig kitérnek a Fehér-tó fölé, és kivétel nélkül 
tartósan megkeringik a jól ismert pihenőhelyeket. Sokszor ór ákig elköröznek, 
alacsonyra ereszkednek, és a megfigyelő ilyenkor határozottan érzi, hogy csak 
erős kényszer űzi tovább az ideszokott madarakat. Makó közelében egykor 
még forgalmas daruállomás volt Királyhegyes. Öreg pásztorok hatalmas daru- 
járásokról beszélnek itt a század első évtizedeiben. 1895 áprilisában egyetlen 
tömegben állomásozó 800— 1000 főnyi daruseregről az irodalom is megemlé- 
kezik. (NAcy, 1918). Napjainkban ez a terület zömmel már szántóföld, puszta 
jellegét nyolcvan százalékban elvesztette. Mégis minden vonulásidényben 
megszállnak ott a darvak, sokszor több száz főnyi mennyiségben is. Ez a gyü- 
lekezőállomásokon megnyilvánuló, nagy területhűség sürgetően fontos ter- 
mészetvédelmi tennivalóra hívja fel a nemzetközi figyelmet. Európa értékes 
daruállományának jövőbeni megtartásához nem elég csupán a fészkelőhe- 


lyekkel törödni. A vonulö darvak sajatos természete azt is megkivanja, hogy 
a megszällöhelyek ökolögiai feltételeit az 6sid6k öta hagyomänyosan felkere- 
sett gvülekez6helyeken toväbbra is biztositani tudjuk szamukra. 

A Kárpát-medencei daruszälläsokon elid6z6 csapatok mennyisége ältalä- 
ban alacsonyabb a hires balti-tengeri és északnémet gyülekezöhelyek forgal- 
mänäl. Mig északon Oland, Rügen vagy Müritz megszällöhelyein szämos 
északi útvonal találkozik, ezzel szemben csak egyes keskeny vonulási utak ma- 
darai szóródnak szét a közép- -európai állomásokon. A költő helyekhez közel 
eső Baltikumban már nyár utóján megkezdődik a darvak összesereglése 
(DEPPE, 1965; D. Ristow és P. O. SCHWANBERG levelközlesei). A Karpat- 
medencében viszont csak a késő őszi vagy kora tavaszi fővonuláskor tartóz- 
kodnak darutömegek, és Így az itteni mozgalom korlátozott időtartama szin- 
tén magyarázza a szerényebb számokat. 

A Tisza vonal és a keleti országhatár sávjában, a magyar gyülekezőhelyek 
felett átmenő darvak mennyisége az utóbbi 25 év adatszolgáltatására ala- 
pozva kb. 5—6 ezer. Átvonulásuk, különösen tavasszal, viszonylag gyors. 
A vonuláskor számba vett mennyiségeknek kb. negyede időzik hetekig — hó- 
napokig is a gyülekezöhelyeken. Egyes években azonban inväziöszerü be- 
özönlesek vannak, és ilyenkor a hosszan kitartó csapatok egyedszáma is hat- 
vanyozödva emelkedik. A nemzetkozileg feldolgozott két vizsgalati évben 
Hortobágyon, Biharugrán és Kardoskúton az egy hétnél tovább helyben ki- 
tartó darucsapatok csúcsértékének számát az 1. táblázat tartalmazza. 

25 év visszatekintésében az inváziók idején (1946, 1947, 1966) az egyes te- 
rületeken a következő tetőző számértékeket találtuk : 


Hortobágy : 1947 október eleje kb. 2000 db (Srmactus, 1947) 
Biharugra : 1947 október eleje kb. 4000 db (MÜLLER, 1948) 
Kardoskuüt : 1966 november közepe 1300 db  (STERBETZ megf.) 


Feltűnő, hogy az utóbbi években a megszálló csapatok helyhez kötöttsege- 
nek időtartamával már rendszeresen, de a tetőző mennyiségekkel is egyre 
gyakrabban Kardoskút veszi át a vezető szer epet. Az 1966. évi invázió alkal- 
mával, amikor a száz ha-os Fehér-tó medrében heteken át ezret meghaladó 
darumennyiség éjszakázott, Hortobágyon és Biharugrán egész őszön át csak 
néhány kisebb csapat tartózkodott. E két óriási madárszálló nyugalmát nap- 
jainkban egyre jobban veszélyezteti a rendszeres vadászattal és rohamosan 
terjeszkedő halastavak belterjes kezelésével járó, sok zavaró hatás. A vad- 


1. táblázat 
Tabelle 1. 
A darvak száma (db) 
Hely Zahl der Kraniche (St) 
sat 1967 tavasz | 1967 ősz | 4968 tavasz | 1968 ősz 
Frühling 1967 | Herbst 1967 Frühling 1968 Herbst 1968 
Hortobagy (EV) 133 (X.) 206 (III.) 100 (X.) 120 
Biharugra (IV.) 52 (X.) a (III.) 50 (X.) 425 
Kardosküt (III.) 57 (X.) 3 (IV.) 395 (X.) 560 


bo 
bo 


6. ábra. A darvak jellegzetes gyülekezőhelye a kardoskiti természetvédelmi területen 
(Fotó: Dr. Sterbetz I.) 


Abb. 6. Typische Sammelstelle der Kraniche auf dem Naturschutzgebiet 
Kardoskút 


F UDQDANIDY MAYSOpPAD x wdÄpson.4nT "Dagn * 2 


WI en m ; sE, . È - di 


CI 23091998 “ad : 990,4) MYSOPADM 199 BYIUDLM IPUILYVULI yarsı 9 “QQ UOINYSOPLY M YPALVP 020%)P)dD I, ‘D4QD *9 


liba- és a récevadaszat, a tavak 6szi lehaläszäsa, tavaszi betelepitese követ- 
kezetesen egybeesik a daruvonulässal. Kardosküton ezzel szemben 1965 öta 
eszményi mödon sikerült a kis rezervatum nyugalmät biztositani. A terület 
tökéletes zavartalansägänak vonzöhatäsa a darvak mellett a réce- és a 
lidtémegek ugrásszerű növekedésében szintén megmutatkozik. 

Az 1946 — 47. évek egymást követő daruinváziói után — melynek lefolyá- 
sáról naplószerű részletességgel számol be az idézett irodalom (MÜLLER, 1948, 
1950; NAGY, 1950) — gyakran felvetődött. a kérdés, hogy mi válthatja ki 
ezeket a szokatlan méretű beözönleseket? Nem valószínű, hogy kivételesen 
jó költések magyarázzák, ez még önmagában nem okozhatna ilyen kirívó je- 
lenségeket. Az időjárás sajátos alakulásában keresett válasz már inkább hi- 
hető. “Lippert (1960) az 1934., 1947., 1951., 1955. évi miiritzi invazidknal rendre 
kimutatta, hogy az mindig egybeesett az északról jelzett hideg szelekkel, fa- 
gyokkal, sarki viharokkal. Ilyenkor nem fokozatosan szivárognak át, hanem 
egyszerre özönlenek be a gyülekezöhelyek darutömegei. Az északon ror be- 
köszöntő, zord időjárás idő előtt mozdítja ki a költőhelyek közelében korán 
gyülekező darvakat. Az invázió mindig a rendes vonulásidénynél korábban 
kezdődik. A daru ebben az esetben nem vonul, hanem a kellemetlen környe- 
zetből menekül. Közép-Európában ilyenkor a késő őszinél jóval bőségesebb 
táplálékszolgáltatás várja a gyülekezőhelyekre korán érkező csapatokat. 
A kukoricák még termőhelyen állnak és a darvak a lehető legkedvezőbb körül- 
mények között élhetnele itt, mig 6sz vegen innen is tovabb nem kényszeriti 
őket a vonulási ösztön meg a rossz idő. 

A magyar-alföldi vonulásokat folyamatosan figyelve, az erdei szalonká- 
hoz hasonlítható, rendkívül időjárásérzékeny fajnak ismertük meg a dar- 

vakat. Gyakran megtörténik, hogy nyárias, hosszú őszben alig tünedezik föl 
egy-két csapat, azután egy északi hidegbetörést jelző rádióhírt követően 
hirtelen özönleni kezdenek a csapatok. Tavasszal még gyakrabban előfordul, 
hogy sokáig kitolódnak a fagyos napok, és az időjárás megjavultával napok 
alatt zúdulnak át a Kárpát- -medencén a darucsapatok. Ilyen — időjárással 
összefüggő — feltűnően erős kardoskúti mozgásokról tanúskodik a követ- 
kező néhány kiragadott naplóadat : 

1963. október 11-én délután 1163 db. Sötétedés után még tovább folytató- 
dott a hidegfront elől menekülő darvak özönlése, egész éjjel hallani krúgatá- 
sukat. 1965. október 24-én délelőtt 11-től du. 17-ig kb. 3000 daru húzott át. 
Ekkor is egész éjjel folytatódott a vonulás. Tavasszal 1960. március 28-án 
délelőtt kb. 500 ment át a Fehér-tó felett. 1960. április 5-én 724 megszámlált 
és még nagyon sok hallott daru jelezte az erős mozgalmat. Másnap délelőtt 
400, délután sok hang és egész éjjel erős, szakadatlan vonulás. Az éjjeli vo- 
nulások többnyire en "holdvilágos időben észlelhetők. MESTER (1961) 
Ruhr-vidéki megfigyelései szerint tavasszal gyakoribb az éjjeli darumozgás, 
márciusban a megfigyelési alkalmak kb. 109/-át teszi ki. 

Már SCHENK (1938/a) is számos irodalmi forrásból utalt arra, hogy tavaszi 
vonulás után egyes darucsapatok néha visszamaradnak a Hortobágyon, és 
ilyenkor vedlő példányok is akadnak, melyekre lóhátról karikásostorral va- 
dásznak a pásztorok. Az utóbbi években a nyári kóborlásokat tervszerűen 
figyelve, azok csupán kóborló vagy vedlő jellegét jól el lehetett különíteni. 
Gyakoribb jelenség a kóborlás. Májustól augusztusig kisebb-nagyobb lét- 
számú csapatok majd minden évben előker ülnek a gyülekezőhelyeken. Leg- 
feltűnőbb volt egy 320 főnyi nagy darucsapat, mely 1946. március 26- tól 
augusztusig egyhuzamban kitartott a Hortobágyon (Nagy, 1950). 1946 és 


26 


1947, majd 1961 június — júliusában kisebb mennyiségek Biharugrän is rend- 
szeresen feltünedeztek (MÜLLER, 1948, 1950; STERBETZ megf.). Kardoskút 
környékén 1947., 1948., 1949., 1958. és 1962. évben jelentek meg átnyaraló 
csapatok. Ezek az ismert létszámú csoportok időről időre eltűntek, majd na- 
pok, hetek múlva ismét megjelentek, de semmi jelét sem adták annak, hogy 
közben röpképességük megromlásával járó tollváltáson mentek volna át. 
Néha azonban kétséget kizáróan igazolva látjuk, hogy egyes madarak ná- 
lunk vedlenek. Kardoskút közelében, Nagyszénáson egy 1941 június végén 
lőtt öreg hím dísztollai hiányoztak, az új dísztollak tokos végei már ütköztek. 
Nem messze e helytől a csabacsüdi legelőn 1947. május 3-tól 25-ig derékig 
érő fűben és magas gazban két repülni alig tudó, közelítő ember elől inkább 
futva menekülő daru tartózkodott. Kardoskúton 1948. május 2-től 23-ig fi- 
gyeltünk meg a Fehér- tó közvetlen környékén két röpképtelen darvat. Ugy an- 
ott 1958. június 7-ig tartott ki két, tavaszi vonulásból visszamaradt példány. 
A két öreg madár áprilisban még jól repült, májusban azonban először a tó- 
széli kaszáló füvében, majd később a felnövekvő gabonában bujkáltak. 
A pásztorok jól ismerték e két madar at, és azt állították, hogy májusban átme- 
netileg elvesztették röpképességüket. Az egyiket kutyával próbálták megfo- 
gatni, “de a daru csőrével súlyosan fején sebezte az állatot és elmenekült. 
A Hortobágyon DR. PÁTKAI ÍMRE és SCHMIDT EGON 1965 májusában figyeltek 
meg fű között bujkáló, röpképtelen darut. Míg a magyar vedlési adatok kö- 
vetkezetesen csak alkalomszerűen, egyesével, kettesével előforduló példá- 
nyokra vonatkoznak, Kazahsztánból és Nyugat-Szibériából tömeges vedlő 
gyülekezésekről, ezerszám észlelt röpképtelen daruról is beszámol az irodalom 
(PUKINSKY, 1967; STRESEMANN, 1967). Úgy látszik, hogy a vedlésidőben fo- 
kozatosan környezetigényes darvaknak nem felelnek meg az európai gyüleke- 
zőhelyek szerény területi ar anyai. 

Decemberig elid6z6, későre maradt vonulökon kívül néha telelő darvakat 
is megfigyelnek a Kárpát-medencében. BODNÁR (1924) Hódmezővásárhelyen 
1924. január 5-én kapott egy lőtt darut. A teljesen kiéhezett madár magas 
hóban, tanyaudvar disznóetető vályújából próbált élelmet szerezni. Néhány 
nappal később e helytől 10 km-re Földeák határában került kézre egy másik 
példány. STERBETZ Kiscsákón 1948 január — februárban három héten át on 
tott szemmel egy tüzokesapat közelében telelő darucsapatot. A darvak a 
túzokoktól elkülönülten, alacsony hóban, repcevetésben tartózkodtak. es 
taföldvaron — Kardosküt szomszédságában — 1964. januar 15—18. között, 
kemény hidegben, magas hóban vendégeskedett egy népes darucsapat. 
Kardoskúton 1968/69 telén eredményesen telelt át — bizonyára egy családot 
képező — két öreg s egy fiatal daru. FARKAS ISTVÁN, természetvédelmi őr 
megfigyelése szerint 1969. január 14-én — 22 °C-os hidegben, félméteres hóban 
ezek a darvak táncoltak. Táplálékukat a havazás kezdetétől egy tanyarom- 
ban felállított fácánetető biztosította. A három daru nap nap után megjelent 
az etetőnél, és bizonyára így tudták átvészelni a szűkös heteket. Tavasszal 
a legelső vonulókhoz csatlakozva elhagyták a területet. 

Meglepő a gyülekezőhelyeken elidőző darvak időbeosztása. Feltűnő pon- 
tossággal tartják be napi mozgásuk menetét, és ettől legfeljebb valami durva 
zavaróhatás vagy hirtelen időjárásváltozás téríti el a csapatokat. A kardos- 
kúti Fehér-tavon őszidőben megszálló madárseregek ébredését a több ezernyi 
pólingtömeg még sötéttel kezdődő , beszélgetése" nyitja meg. Az egyéb 
fajoktól elkülönülten, szűk területre összezsúfolódva éjjelező darvak deren- 
géskor kezdenek neszezni. Csapataik a kihúzó pólingok után, de mindenkor 


27 


a libák indulása előtt kerekednek fel, és hangos krügatässal vonalba rende- 
ződve húznak a sokszor közvetlen közelben levö, de legfeljebb 20 — 30 km 
távolságig terjedő táplálkozóterületre. Óráról órára betartott pontossággal, 
napkeltétől napnyugtáig átlag három-négy helyen találunk egy-egy ismert 
csapatot. Száraz, meleg októberi időjárás mellett délelőtt 11 és délután 15 
óra körül isznak. A libákkal ellentétben ilyenkor nem húznak be az éjjelező- 
helyre, hanem a pusztát behálózó csatornák sekély pocsolyáiból oltják 
szomjukat. Az ivóhelyen — a legelőterülethez hasonlóan — mindig őrt állít 
a csapat. Rendkívül száraz, nyáriasan meleg időjárás volt 1967 októberében. 
Szerte a határban tenyérnyi vízfoltot sem találtak a darvak. Kardoskúton 
ekkor holdvilágos éjjel figy eltek meg egy épületekkel körülzárt tanyaudvar 
gémeskútjánál vályúból ivó darvakat. DR. PÁTKAI IMRE túzokokkal kapcso- 


latosan hallott Gyomán hasonló esetről. 1969 októberben — szintén nagy 
szárazság idején — FARKAS ISTVÁN a kardoskúti tó kiszáradt medrében, 


partszéli tanyájától kb. 100 m távolságban ásott egy teknőszerű gödröt, s 
ezt minden délután vödörrel hordva, vízzel töltötte meg. A darvak éjjelente 
rendszeresen felkeresték és utolsó cseppig kiürítették ezt a mesterséges itatót. 

Késő délután az alvóhely közvetlen közelében gyülekeznek a csapatok. 
Sétálgatva, szedegetve, táncolva várják össze egymást, és amikor napszállta 
táján teljes a létszám, egyetlen hatalmas seregbe verődve, hangos krúgatással 
özönlenek be a tó délnyugati harmadában levő, évről évre pontosan ugyan- 
azon a helyen kiválasztott alvóhelyre. A med ilyenkor egyik esztendöben 
teljesen szaraz, maskor alacsony, legfeljebb 10 cm sekély viz boritja. A sekély 
viz elönyös, mert az alvö madarak i igy nagyobb biztons: igban érzik magukat 
A daru rendkívül éber alvó, az is feltételezhztő, hogy egy közülük éjjel is 
állandóan őrködik. Kardoskúti nyugalmukat legfeljebb a tómederben járó 
rókák zavarják meg. STERBETZ egy alkalommal megfigyelte, hogy a ki- 
száradt tóban éjjelező, 20—25 főnyi darucsapat háttal a középpontnak 
szabályos körbe rendeződött, szorosan egymás mellé húzódva, előrenyújtott 
nyakkal falanxot képezve, s így várták a hajnali derengésben fe léjük közelítő 
róka támadását, mely azonban elmaradt. Az alvóhelytől mintegy 7 km-re 
levő kardoskúti olajmezők is megzavarják a darvak nyugalmát. Az időnként 
lobogó fáklyaként félórákig égő gázkutak fényére az éjjelező darvak fel- 
kerekednek, rendezetlenül kavarogva megközelítik a fényforrást, és ott 
köröznek, míg csak el nem zárják a kutakat. NAGY (1944) Debrecen 1944. 
évi éjjeli bombázása idejéből ír le hasonló esetet, amikor az ejtőernyős 
világítógyertyák fényére a hortobágyi darvak összesereglettek, és 10 — 20 km- 
es körzetben keringtek a fénybe borult város fölött. T avasszal az őszihez 
hasonló a megszálló csapatok napi ritmusa. 

Az északi gyülekezőhelyeken összesereglő darvak mezőgazdasági kár- 
tételéről számos adatot sorol fel az irodalom (MAKOWSKY, 1960, MANNSFELD, 
1961). A kukoricásokat, zöld veteseket, burgonyatáblákat, káposztaföldeket 
heteken át látogató, több ezres madártömegek táplálékszükségletét átgon- 
dolva e panaszok létjogosultsága kétségtelen. MANNSFELD ennek ellenére 
hangsúlyozza, hogy a németországi gazdák részéről senki sem élt a lőfegyver 
lehetőségével, és a madárkárokat csupán karbidágyúkkal, gonglármával, 
rókamaszkokkal próbálták elhárítani. Magyarországon szintén tudunk né- 
hány számottevő darukárral járó invázióról (MÜLLER, 1948, 1950; NAGY, 
1950), azonban ennek ellenére itt ez a kérdés kevésbé kiélezett. Míg északon 
a darvak hetekkel a termésbetakarítás előtt már tömegesen megjelennek, 
Közép-Európában legfeljebb inváziós esztendőkben következhet be ez az 


28 


állapot. Normális években csupán az esetlegesen késve beérő kukoricaföldek 
jöhetnek számításba, amikor nagyobb területeken találnak még betakarítat- 
lan tengerit az érkező csapatok. Ilyen későig termőhelyén maradt, 50 ha-os 
kukoricatáblát látott STERBETZ 1960. november 15 — 20. között Biharugran, 
mely kb. kétezer daru és több ezer vetesivarjü rendszeres látogatása után 
mintegy 709/-os kárt szenvedett. Ezzel szemben Kardoskúton 1966 és 1969 
októberében — annak ellenére, hogy sok kukorica volt még talpon a — daru- 
csapatok elkerülték a tengeriföldeket, és majdnem kizárólag a fiatal búza- 
vetéseket látogatták. 

A Madártani Intézet gyűjteményében egy nyári (Hortobágy, 1947. július 
28.) és hét őszi (Devavänya, 1954. október 12.; Tata 1953. október 23.; 
Sopronkövesd, 1956. november 7.; Hortobágy, 1947. október 9.; Maroslele, 
1959. október, Kardosküt, 1966. október 18. ; Székkutas, 1966. október 16.) 
gyomortartalom szolgáltat a daru táplálkozásához biztos adatokat. A júliusi 
madárban 168 ép és még nagy mennyiségű zúzalékos Calliptamus italicus, 
valamint további bőséges Orthoptera-zúzalék volt. A hét őszi gyomorból két 
esetben Æchynochloa crus galli magvak tömegét, 1372 búzaszemet, egy-egy 
esetben kb. 1500 rizsszemet, 17 kukoricaszemet , gabonale »veleket, fűtörmelé- 
ket és Planorbis csigák törmelékét sikerült kimutatni. 

Tavaszi vonuláskor többnyire zöldülő árpavetéseken, zsenge Festucetum- 
réteken figyelhetjük meg a cs: apatokat. 1968 tavaszán Kardoskúton STERBETZ 
órákon át figyelt szaladgálva, fel-felröppenve cserebogarakra (Rhyzotroqus 
aequinoctialis) vadászó darvakat. FARKAS ISTVÁN ugyanott más években is 
észlelt hasonlót. 1968 késő őszén a később még telelésre is visszamaradt 
darvak egészen a hó lehulltáig kizárólag mezeipockokra (Microtus arvalis) 

vadásztak. Nagyobb példányszámon alapuló gyomortartalom-vizsgálat hiá- 
nyában számszerűen nem lehet körvonalazni a Karpat- medencei darvak 
gazdasági szerepét. Különösképpen a biológiai növenyvedelemben betöltött 
szerepük marad tisztázatlan, pedig joggal elképzelhető, hogy adott helyzet- 
ben néhány száz vagy néha ezer fölötti daru szántóföldi rovar- és rágcsáló- 
pusztításával jelentős hasznot hajthat. Annyi azonban bizonyos, hogy időn- 
kénti kártételük egy kis jóakarattal, a madarak elpusztítása nélkül, is ki- 
küszöbölhető. A rügeni példák (MANNSFELD, 1961) igazolták, hogy a veszé- 
lyeztetett növénykultúrákról az óvatos darucsapatokat különböző riasztó 
eljá rásokkal is sikeresen távol lehet tartani. 


Összefoglalás 


A dolgozatban részletezett megállapításokat összefoglalva a következő- 
képpen jellemezhetjük a Kárpát-medencei daruvonulast: 

Síkságainkon egykor elszórtan költő darvak századunk nagymérvű táj- 
változásai ellenére is tömegesen vonulnak át a Kárpát- medence területén. 
Árvizes tavaszokon nagyon alkalomszerűen még az utóbbi évtizedekben is 
előfordul néhány kivételes fészkelés. 

A tavaszi átvonulás gyors ütemben március közepétől április közepéig 
megy végbe, csúcsértékét április legelső napjaiban éri el. Ősszel, szeptember 
közepe és november utója között, többnyire október közepén tetőzik. 
Tavasszal átlag 54, ősszel 80 nap az átvonulás időtartama, melynek ritmusát 
és csúcsértékeit a mindenkori időjárás, valamint a táplálékbázis adottsága 
szabja meg. 


29 


A Kárpát-medencét átszelő darvak zöme viszonylag keskeny útvonalra 
tömörül. Máramaros szakaszán lépik át a Kárpátokat, és a Tisza-völgy — 
Bihar-hegység közötti sávban, az Alföld peremén vezet tovább a fő vonulási 
út. A Tiszától nyugatra és a Bihar-hegységtől keletre fokozatosan gyengül a 
vonulás. A Délalföldet elhagyó csapatok útja Macedónia — Albánia — Olasz- 
ország — Szicília felé folytatódik, míg végül elérik a tuniszi partokat. Erdély- 
ben az Olt völgyét követő darvak Kárpátokon túli útiránya továbbra is 
tisztázatlan maradt. 

Az Alföld keleti szegélyén kialakult fő vonulási úton Szenna, Hortobágy, 
Bihari-síkság, Kardoskút és a bánáti szikesek nyugalmas, tágas pusztáin 
alakultak ki a hagyományosan felkeresett gyülekezőállomások. E gyűjtő- 
helyeken ősszel és tavasszal a darvak hosszasan elidőznek. Szórványosan át- 
nyaraló és telelő darvakról elvétve vannak adataink. Néha magános, vagy 
nagyon kis létszámú csapatok itt vedlenek is. 

A vonuló darvak táplálékát többnyire zsenge fű, fiatal gabonavetés, be- 
takarítatlan kukorica, rovarok és apró emlősök képezik. Mezőgazdasági kár- 
tételük inváziós években kivételesen számottevő is lehet, de ez ellen külön- 
böző riasztási módszerekkel kielégítően védekezhetünk. 


Irodalom — Literatur 


Baer, W. (1907): Die Brutplätze des Kranichs in Deutschland. Orn. Monatsschr. 441. p. 

Bauer, Z. (1963): Zug des Kranichs (Grus grus L.) in nördlichen Teil der Ostslowakei. 
Zool. Listy.12. 3. 217 — 22. p. 

Béczy, T.— Polis, R. (1969): Observations on the Crane migration through NW-Rumania. 
Sesiunea V. de Comunicari Scientifice a muzeolor Bucuresti (comunicare) 

Bodnar, B. (1924): Kranich im Winter. Aquila. 1917. XXIV. 322. p. 

Chernel, I. (1918): Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aquila. 1917. XXIV. 15 — 24. p. 

Csath A. (1938): Békés vármegye madárvilága. Gyula, 53 p. 

Ovitanic, A. (1963): Ornithologische Notizen aus Mitteldalmatien. Larus. XV.167—173.p. 

Deppe, H. G. (1965): Vogelzug im Gebiet des Müritzsees in Mecklenburg. Die Vogelwarte. 
23. 2. 128 — 140. p. 

Ferianc, 0. (1955): Das Inundationsgebiet bei der Ortschaft Senne... Prage II. Sekcie 
Slovenskei Akademie vied (Seria Biologicka) I. 4. 30. p. 

Hainard, E. (1957): Notes ornithologiques sur la region de Kocevje. Larus. ZX — X. 15. p. 

Kattinger, E. (1960): Beiträge zur Vogelkunde von Albanien... Larus. XII-XIII. 

189. p. 

K. Nagy L.(—): A darumadar szerepe a parasztság életében. (Kézirat, Magyar Madártani 
Intézet irattära.) 

Krpan, M. (1960): Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt in der Umgebung von Split. Larus. 
XII-XIII. 76. p. 

Krpan, M. (1965): Die Vögel der Insel Vis und ihr benachbarter Inselchen. Larus. 
XVI-XVIII. 129. p. 

Laposi J.(1941): Amikor a darutoll disztàrgy volt. A Természet. 27. 144 — 145. p. 

Libbert, W. (1956): Der Zug des Kranichs. Journal f. 0. 84. 296. p. 

Libbert, W. (1958): Der Zug des Kranichs. Journal f. 0. 86. 374— 378. p. 

Libbert, W. (1960): Massenzug des Kranichs im Herbst 1955, und seine Ursache. Vogel- 
warte 19 — 20. 119. p. 

Lovassy S. (1887): Adalékok Magyarország ornitholögiäjähoz. Math. és Term. Tud. 
Közlemények Katalögusa. Budapest, 213. p. 

Lovassy S. (1891): A Budapesti II. Nemzetközi Ornith. Kongr. gyüjtemenyeinek katal6- 
gusa. Budapest, 32. p. 

Lovassy 8. (1931): Az Eesedi-lap és madárvilága. Budapest, 61. p. 

Makowsky, H. (1960): Uber die Nahrung der Kraniche...Probleme der angewandten 
Ornithologie. 30., 85. p. 

Mannsfeld, K. (1961): Zur Ernährungsbiologie des Kranichs. . . Der Falke. 8.272 — 276. p. 


30 


Mester, H. (1961): Uber den Kranichzug im Mittleren-Westfalen. Journal f. 0. 102. 4. 
476 —483. p. 

Moltoni, E. (1961): Gli Uccelli delle Isole Eiole. Riv. Ital di Orn. XXXVII. 2-3. 122 — 
123. p. 

Müller G. (1948): Daruvonuläs Geszten 1947 őszén. Nimród Vadäszlap. 1948. jan. 1. 
7—9. p. 

Müller, G. (1950): Crane migrating in the county Bihar... Aquila. 1944 — 47. 51 —54. 
122 — 127. p. 

Nagy, J. (1918): Kranich Studien und Beobachtungen aus dem Komitat Csanäd. Aquila. 
1917. 24..183— 190. p. 

Nagy J. (1944): Darvak viselkedése Debrecen bombázása alkalmával. Nimród Vadaszlap. 
92. 5. 467. p. 

Nagy, L. (1950): New ornithological observations on the Hortobägy. Aquila. 1944 — 47. 
51-54. 90 — 94. p. 

Norrevang, A. A. (1959): Das Zugbild des Kranichs. Dansk Orn. Foren. Tiddskr. 53. 
103 — 109. p. 

Ocsovszky, L. (1964) : Crane’s egg mislaid at Cserebökeny. Aquila. 1962/63. 69 — 70. 269. p. 

Pelle, I. (1967): Ornithological report from east Vojvodina. Aquila. 1966 — 67. 73 — 74. 
204. p. 

Pukinsky, J. (1967): Zur Schwingmauser des Kranichs. Journal f. 0. 108. 3. 346 — 348. p. 

Rucner, D. (1954): Die Vögel des Neretvatahles. Larus. VJ — VII. 118. p. 

Rudescu, L. (1958): Migratia pasarilor. Ed. Stientifica, Bucuresti 

Schenk, J. (1938): Der Zug des Kranichs in historischen Ungarn. Journal f. 0. 86. 1. 
54— 58. p. 

Schenk J. (1938/a.): A daruvonuläs a történelmi Magyarországon. A Természet. 34. 6. 
130 — 134. p. 

Simacius L. (1947): Hortobágyi beszámoló. Nimród Vadaszlap. II. (XXXIV.) 345. p. 

Steinfatt, O. (1931): Beobachtungen über dem Vogelzug in Italien, Sizilien und Nord- 
afrika. Kócsag. III. 95 — 100. p. 

Stresemann, E.— Stresemann, V. (1967): Ein Sammelplatz mausernder Kraniche. Journal 
f. 0. 108. 1. 414. p. 

Szlivka, L. (1957): Frühe Ankunft der Kraniche. Larus. IX — X. 227. p. 

Zeyk, M. (1920): Die Vögel Siebenbürgens. Aquila. XXVII. 135. p. 


Die aktuellen Fragen des Kranichzuges im Karpatenbecken 
Tamas Beezy — Dr. Arisztid Mogansky — Dr. Istvan Sterbetz — László Szlivka 


Trotz dessen, daß sich die Fachliteratur überall in Europa mit dem Zug der Kraniche 
(Grus grus [L.]) bereits oft befaßt hat, erfordern zahlreiche offen gebliebene Fragen die 
weitere Untersuchung. Auch heute können wir die Linienführung der schmalen Zugsstra- 
ßen noch nicht kontinuierlich verfolgen. Wir wissen kaum etwas über den Federwechsel 
des Kranichs sowie die räumliche Verteilung der Ansammlungsstellen südlich von Meck- 
lenburg, und auch über ihre ökologischen Verhältnisse verfügen wir nur über sehr spär- 
liche Kenntnisse. 

Zur Klärung dieser Fragen begann noch vor Jahren eine aus einigen Häuptern beste- 
hende kleine Forschergruppe sich zu organisieren. Die Unternehmung entfaltete sich bald 
zu einem breiten, internationalen Beobachtungsnetz. In den Zugsaisonen 1967/68 wurden 
schon in Finnland, Schweden, in der Estnischen Sozialistischen Sowjetrepublik, in Däne- 
mark, Polen, in der Deutschen Demokratischen Republik, in der Bundesrepublik Deutsch- 
land, in Frankreich und in den Länder des Karpatenbeckens gut übereinstimmte For- 
schungen in Gang gesetzt. 

Innerhalb der großen, sich über den ganzen Kontinent erstreckenden Untersuchung 
ergaben sich auch in der geschlossenen Landschaftseinheit des Karpatenbeckens zahlreiche 
örtliche Probleme. Die Kranichfrage wurde hier vor drei Jahrzehnten von SCHENK (1938, 
1938/a) untersucht, der seine Hypothesen auf die ansehnliche Statistik von beinahe 4000 
Daten gründete. Er hat nachgewiesen, daß der massenhafte Durchzug der Kraniche im 
Gebiete östlich der Theiß vor sich geht, ihre Scharen konnten im Donau — Theiß — Zwi- 
schenstromland nur zerstreut, in Transdanubien (Westungarn) nur selten beobachtet 
werden. Aus dieser sich auf den Osten konzentrierten Massenverteilung sowie aus den 
Erfahrungen des Zuges der Störlche schloß er darauf, daß der Weg der das Karpaten- 


becken durchquerenden Kranichscharen in Richtung der Dobrudscha weiterverläuft und sie 


31 


den Ufern Kleinasiens folgend über die ägäische Inselwelt ihre Winterquartiere im Niltal 
erreichen. Im weiteren gab er über die chronologische Gestaltung des Zuges ein Diagramm, 
sodann faßte er die einstigen Brutdaten zusammen. Seinen Feststellungen — im Zusam- 
menhang mit der Zugsrichtung — schloß sich später auch NoRREVANG (1959) an. 

Auch von mehreren Gesichtspunkten wurde es aktuell, diese dreißig Jahre alte Unter- 
suchung von neuem auszuwerten. Die Annahme der Flugrichtung der über Mitteleuropa 
ziehenden Kraniche nach der Dobrudscha wurde nämlich von der Literatur bezweifelt 
(LIBBERT, 1938). Da uns auch seit dieser Zeit keine Angaben betreffs der Beringung zur 
Verfügung stehen, kann diese Frage nur auf dem Wege eines übereinstimmten Beobach- 
tungsnetzes geklärt werden. Die Landschaftsveränderungen, die Pflanzenschutzprobleme 
der letzteren Jahrzehnten erfordern, daß wir die durchziehenden Kranichmassen von 
neuem quantitativ aufmessen, aufzeichnen und ihre gegenwärtigen Ansammlungsstellen 
ökologisch bewerten. Zugleich müssen wir auch die Geschicte der einstigen Population 
mit der Zusammenfassung der in der Aufzählung von SCHENK nicht vorkommenden 
oder erst nachher nachgewiesenen Brutangaben ergänzen. 

In unserer Studie hat TAMAS BÉczy (Rumänien) die Auswertung der chronologischen 
Gestaltung des Zuges in den Zugsaisons 1967/68 durchgeführt. DR. ARISTID MOSANSKY 
(Tschechoslowakei) erörtert die Probleme der Ostslowakei, Dr. ISTVÁN STERBETZ (Un- 
garn) befaßt sich mit dem Themenkreis der Brut- und Ansammlungsstellen, LÁSZLÓ 
SzLıvkA (Jugoslawien) versuchte die südlich des Karpatenbeckens sich fortsetzenden 
Zugstraßen zu umreißen. Zur Statistik der Zugsaisons 1967/68 lieferten 90 Beobachter die 
entsprechenden Daten. Von der ausführlichen Bekanntgabe der langen Namenliste müssen 
wir wegen Platzmangel leider Abstand nehmen und können so unseren Mitarbeitern für 
ihre wertvolle Unterstützung nur auf diese Art und Weise unseren Dank aussprechen. 
Für die administrative Erleichterung der internationalen Zusammenarbeit zollen wir der 
Organisation Comitetul de Stat pentru Cultura si Atra (Bukarest) eigens Dank. 


Brutangaben aus dem Karpatenbecken 


Vom Briiten des Kranichs im Karpatenbecken zeugen zahlreiche — vor allem ethno- 
graphische und historische — Quellenwerke. Leider gibt es unter diesen nur wenige, die 
faunistisch wertvoll ausnutzbar waren. Im folgenden geben wir aufgrund der mit den in- 
zwischen erkannten Angaben ergänzten einstigen Zusammenfassung von SCHENK die in 
der untersuchten Landschaftseinheit feststellbaren Brutstätten an: 

In Ungarn weist bezüglich des Neusiedler Sees (Fertö) bloß ein einziger, aus 1815 stam- 
mender Brief aus Körmend auf das Brüten des Kraniches hin (LArosı, 1914). Aus der 
Hansäg (Wasen) ist der Kranich im Jahre 1890 aus der Reihe der Brutarten verschwunden 
(CHERNEL in BAER, 1907). In den 60er Jahren des vorigen Jahrhunderts lieferte das Uber- 
schwemmungsgebiet des Flüßchens Marcal (SCHENK, 1938), um 1870 die Landschaft 
Särret im Komitat Fejer Angaben (CHERNEL in BAER, 1907). Im Nagy-Berek bei Fonyöd, 
am südlichen Ufer des Balaton fiel der Kranich nur zur Jahrhundertwende aus der Reihe 
der Brutarten. Aus dem Komitat Pest bewahrte man im Nationalmuseum Eier ohne 
Zeitangabe. Die im Donau — Theiß — Zwischenstromgebiet von HODEK im Jahre 1876 
eingesammelten Eier gingen während des zweiten Weltkrieges im Ornithologischen Insti- 
tut zugrunde. Ein 1852 gesammeltes Gelege aus Hödmezöväsärhely wird ebenfalls im 
Nationalmuseum aufbewahrt (SCHENK, 1938, 1938/a). Ein gleichfalls aus der Umgebung 
von Vasarhely stammendes Gelege ohne nähere Angaben hat IGNÁC SULYOK der im Jahre 
1891 auf dem III. Internationalen Ornithologischen Kongreß ausgestellten Eier- und 
Nestsammlung geschenkt (Lovassy, 1891). Zahlreiche interessante Angaben sind von der 
Landschaft Sarrét aus den Komitaten Békés— Bihar, wo einst die Überschwemmungen des 
Berettyöflußes und der Körös-Flüße einen mächtigen Ursumpf gespeist haben, eingelau- 
fen. Nach der Mitteilung über einige verallgemeinernde Brutangaben kam das erste, näher 
datierte Kranichgelege von Särret aus der Sammlung des Reformierten Kollegiums zu 
Debrecen zum Vorschein. Lovassy (1877) teilt sich auf JANos KovAcs berufend mit, daß 
der Kranich in den 50er Jahren des vergangenen Jahrhunderts in Zsadäny, das in dieser 
Landschaft liegt, regelmäßig gebrütet hat, die Dorfbewohner haben die eingesammelten 
Eier von Gänsen ausbrüten lassen. Laut CSATH (1938) wurden in Vésztő selbst im Jahre 
1570 Kranichjungen eingefangen. Aus dieser Zeit bezeichnet CHERNEL (in BAER, 1907) 
die Umgebung von Füzesgyarmat, Okäny und Tötkomlös als Brutstätten. Von der Kra- 
nichpopulation von Sárrét teilt der reformierte Geistliche weil. LAJOS K. NAGY aus Zsa- 
däny in seiner unveröffentlichten Handschrift, die im Ornithologischen Institut aufbe- 
wahrt wird, überraschende Angaben mit. Laut ihm bewiesene, jedoch von fachkundigen 
Ornithologen nicht kontrollierte Angaben werden von ihm aus Zsadäny aufgezählt, wo 
1926 und 1932 — zu diesen beiden Zeitpunkten an fast ein und derselben Stelle — je 


32 


ein Kranichnest mit zwei Eiern gefunden wurde. Zur Zeit der schweren Überschwemmun- 
gen des Jahres 1940 kamen noch in Vätyon zwei Kranichnester, ebenfalls mit zwei Eiern 
zum Vorschein. Die Eier des einen Nestes wurden von einer Gans ausgebrütet, die Jung- 
vögel sind jedoch am dritten Tag eingegangen. Laut seiner von Augenzeugen eingeholten 
Informationen brütete hier der Kranich einst in den weitausgedehnten Röhrichten, an 
sumpfigen, mit Bülten übersäten Stellen. Seinen aus trockenem Gras ausgebildeten Nest 
baute er auf Binsen oder auf Rohrstoppeln. An seiner Brutstätte war die Vegetation so 
hoch, daß der Kopf des sitzenden Vogels gerade noch über das Gras oder die Binsen reichte. 
Nach der Trockenlegung der Sümpfe haben gegen Ende des vorigen Jahrhunderts die 
Kraniche aus Not in der Umgebung von Oros und Räcszälläs auch auf Weizen-, Reis- 
und Hanffeldern gebrütet (K. NAGY). CHERNEL (in BAER, 1907) erwähnt ihr Brüten von 
der Landschaft Sárrét nördlicher auf einzelnen Punkten des Überschwemmungsgebietes 
der Theiß, in der Mündungsgegend des Eger-Baches und in den Sümpfen Nagyläp, Hosszu- 
rét in der Landschaft Bodrogköz. In den letzteren Zeiten wurden am 2. Mai 1952 in der 
Nähe von Szentes auf der Cserebòkénypuszta verlegte Kranicheier (OcsovszkY, 1964) 
gefunden. 

Aus der Ostslowakei qualifiziert FERIANC (1955) den Kranich als einstige Brutart der 
Umgebung von Senné (Szenna). 

In Transsilvanien erwähnte im Feketeügy-Sumpf im Széklerland ZEYK (1920) zur Mitte 
des 19. Jahrhunderts den Kranich als Brutart. 

Aus dem südlichen Randgebiet des Alföld erwähnt ScHENK (1938) den Kranich in der 
jugoslawischen Woiwodina (Vajdasäg) aus der Gegend von Csurog den Kranich als einst 
dort lebenden Brutvogel. CHERNEL (in BAER, 1807) bezeichnet ihn in der Draumündung, 
im sog. Dreieck von Därda, in Zenta, Törökbecse und in den an beiden Ufern gelegenen 
Überschwemmungsgebieten des Donauabschnittes in Torontäl um 1870 als eine zerstreut 
brütende Art. PELLE (1967) hat das letzte Brüten im Karpatenbecken 1965 bewiesen. 
Laut ihm brütete zu dieser Zeit vermutlich ein Kranichpaar im Dreieck Uzdin (Ujozora), 
Idvor (Torontälüjvär) und Sakule (Torontäl-sziget). 

Es liegt auBer Zweifel, daB der Kranich — wie dies aus den Quellenarbeiten festgestellt 
werden kann — im Karpatenbecken einst an viel mehr Orten und in viel größerer Anzahl 
gebrütet hat. Gleichzeitig ist es aber auffallend, daß trotz der Einbüßungen der ständigen 
Populationen und der tiefgreifenden Landschaftsveränderungen es stets zum Brüten 
gekommen ist, falls sich dazu in wasserreichen Frühlingen hier eine Gelegenheit geboten 
hat. Datenreihen aus den Jahren 1926, 1932, 1940 und schließlich 1965 lassen darauf 
schließen, daß entlang der verkehrsreichen Zugsstraßen von Zeit zu Zeit ansnahmsweise 
günstige ökologische Verhältnisse auch in unseren Tagen einzelne Kranichpaare zum ge- 
legentlichen Brüten veranlassen können. 


Die zeitliche Gestaltung der Zugsaisons 1967/68 


Einleitend wurden die Gesichtspunkte erwähnt, die erfordert haben, nach der früheren 
Zusammenfassung von SCHENK den Kranichzug im Karpatenbecken auch unsererseits 
von neuem einer statistischen Auswertung unterzuziehen. Den Ausbau unseres Beobach- 
tungsnetzes gründeten wir auf die Zugskarte von SCHENK, jedoch nahmen wir weitgehend 
auch die seitdem erschienene Literatur sowie dei Informationen unserer umfangreichen 
Korrespondenz in Betracht. Aus den herangezogenen Quellenarbeiten geben wir nur die- 
jenigen bekannt, die sich über die rein faunistischen Daten hinaus auch mit den Kranich- 
problemen befassen, denn in den Zeitschriften Aquila, Köcsag, in den verschiedenen Jagd- 
zeitungen und volkstümlichen Publikationen erschienenen zahlreichen Angaben über- 
schreiten die Möglichkeit der vollständigen literarischen Aufzählung. Die Geländearbeit 
begann bereits von dem Jahre 1965 an, jedoch gelang es uns seit 1967 soviele Beobachter 
einzustellen, daß ihre Datenlieferung uns über das ganze Gebiet ein umfassendes Bild zu 
bieten vermag. In den bearbeiteten Jahren haben neunzig Mitarbeiter 1071 Angaben mit- 
geteilt und aufgrund dieser konnten die graphischen Darstellungen der vier Zugsaisons 
der Jahre 1967/68 bzw. die das Vorkommen und die Massenverteilung zeigende Karten- 
skizze hergestellt werden. Die graphischen Darstellungen widerspiegeln die Gesamtzahl der 
im Karpatenbecken täglich beobachteten Kranichmassen von den Landesgrenzen unab- 
hängig. Mit den außer der Zugsperiode wahrgenommenen, übersommernden, überwintern- 
den oder gelegentlich herumstreifenden Exemplaren bzw. Scharen befaßt sich der Ab- 
schnitt über die Ansammlungsstellen. 

Im Frühjahr 1967 ist die erste zurückkehrende Schar am 3. März in der Umgebung von 
Piestany (Pösteny) in der Westslowakei erschienen. Diesen außerordentlich früh an- 
kommenden, einige Hundert zählenden Kranichen folgte eine lange Pause. Während die- 
ser Zeit wurden nur in der Batschka und im Banat ein-zwei Scharen beobachtet. Nach 


3 AQUILA 1971/1972 33 


dem 10. März begann der kontinuierliche Durchzug, jedoch betraf die allmählich zuneh- 
mende Kranichmasse bis Ende des Monats nur in kaum einigen Fällen die täglichen 300 
Stück. Im April bleib das Bild von März mit kleineren oder größeren Schwankungen das- 
selbe. Zu Beginn des Monats trat eine vorübergehende Verminderung, sodann nach dem 
15. eine wiederholte Kulmination ein, der dann plötzlich ein Rückfall folgte. Mit dem 19. 
hörte der Zug praktisch auf. Bis Ende des Monats wurden Kraniche nur mehr vereinzelt 
wahrgenommen, in Transsilvanien beobachtete man die letzte Schar am 9. Mai. Diese 
Frühjahrssaison kan betreffs der durchziehenden Masse als mittelmäßig betrachtet wer- 
den und verlief innerhalb 48 Tage, zwischen dem 3. III. — 19. IV. 

Im März 1968 setzte der Zug wieder früh ein und nahm in Nordjugoslawien zwischen 
dem 5 — 10. des Monats bereits ansehnliche Maße an. Im zweiten Drittel zeigen sich durch- 
schnittlich 180 — 200 Exemplare, jedoch nimmt am 23. ihre Zahl sprunghaft zu. Die Ge- 
samtzahl der im Karpatenbecken wahrgenommenen Kraniche bewegt sich zu dieser Zeit 
täglich zwischen 6 — 900 Individuen. Am 2. April liegt noch ihre Zahl über 800, jedoch 
folgt danach ein plötzlicher Rückfall und dieses niedrigere Niveau stabilisiert sich mit 
kleineren oder größeren Schwankungen bis Mitte des Monats. Am 18. steigt ihre Zahl von 
neuem stark an und am 22. kulminiert sie mit ca. 2000 Stücken. Dieser starke Durchzug 
setzte sich bei verhältnismäßig hohem Niveau einige Tage hindurch fort und die Bewegung 
endete am 30. mit einem plötzlichen Wellental. Kleinere Scharen zeigten sich noch im 
Mai, jedoch kann zu dieser Zeit nicht mehr von einem Zug gesprochen werden. Im Jahre 
1968 beobachteten wir im Frühjahr größere Scharen als im vorigen Jahr und der Zug 
dauerte im Zeitraum von 1. III. bis 30. IV. 61 Tage lang. Er übertrifft also bezüglich der 
Zeitspanne den Frühlingszug des Jahres 1967. 

Im Herbst 1967 erschienen die ersten Scharen bereits am 14. IX. Von da an gestaltete 
sich im Laufe des Monats ein ziemlich gleichmäßiges mittleres Niveau aus, das in den 
letzten Tagen bis Oktober von einer sprunghaft ansteigenden Einströmung unterbrochen 
wurde. 

Von Anfang Oktober wurden allmählich immer mehr Kraniche wahrgenommen. Am 
10. d. M. erfolgte die Kulmination mit 1200 Stücken. Im weiteren zeigt die Statistik bis 10. 
November starke Schwankungen, ist jedoch kontinuierlich fallend. Am 10. November er- 
folgte der letzte namhafte Durchzug. Dem folgend fiel die Zahl der Kraniche plötzlich 
zurück, jedoch behielt die Bewegung bis in die erste Woche des Monats Dezember auch 
so noch ihren kontinuierlichen, ständigen Charakter bei. Der verhältnismäßig bewegte 
Herbst von 1967 zeugt über einen gleichmäßigen Durchzug: zwischen 14. IX. — 9. XII. 
umfaßte diese Zeitspanne 87 Tage. 

Am 17. September 1968 kamen die ersten Scharen an, jedoch blieb der Zug bis Ende 
des Monats trotz seiner Kontinuierlichkeit auf einem niedrigen Niveau. Im ersten Drittel 
des Oktobers ist das Bild ähnlich. Die Bewegung nahm von 10. an zu. Am 20. stieg die 
Zahl der beobachteten Vögel plötzlich über 2500. Das letzte Drittel zeigt einen schwan- 
kenden Charakter. Anfangs wurden aus mehreren Hundert Vögeln bestehende Scharen 
beobachtet, sodann trat am 29. mit einer Zahl über 3000 Stücken plötzlich der Höhepunkt 
der Saison ein. Nach diesem hervorspringenden Wert fiel die graphische Darstellung des 
Zuges plötzlich auf einen Tiefpunkt zurück. Bis 10. November wurden kontinuierlich noch 
immer kleinere Scharen gemeldet, jedoch verflacht sich die Bewegung mit immer häufi- 
geren Unterbrechungen von der zweiten Hälfte des Monats an und am 29. hört sie auch 
endgültig auf. In diesem Jahre zog der Großteil der Kraniche im Gegensatz zum Herbst 
1967 im Laufe einiger Tage massenhaft durch. Abgesehen davon hielt sich die 73 Tage 
lang kontinuierlich erhaltende Migration zwischen 17. IX.— 29. XI. auf einem mittelmä- 
Bigen Niveau. ì 

Aus den vorgeführten beiden Jahren geht hervor, daß sich der Kranichzug im Karpaten- 
becken im Herbst in die Länge zieht, im Frühjahr hingegen binnen einer verhältnismäßig 
kürzeren Zeit verläuft. Die beiden Frühjahrssaisons umfassen durchschnittlich 54 Tage, 
der Mittelwert im Herbst beträgt SO Tage, ist also anderthalbmal länger als der im Früh- 
jahr. Die Erklärung für die in den Zugperioden gleichmäßigen oder sich auf Invasionstage 
gliedernden Bewegungen der Kraniche finden wir in der jeweiligen Gestaltung der Klima- 
und Fütterungsgegebenheiten. 


Die Flugrichtung des Kranichzuges im Karpatenbecken 


Während in unseren Untersuchungsjahren die zeitliche Gestaltung des Zuges mit den 
graphischen Darstellungen von SCHENK fast völlig übereinstimmt, ist es auffallend, daß 
sich zugleich bezüglich der Massenverteilung und der Flugriehtung schon wesentliche 
Abweichungen zeigen. 

Auf der Karte von SCHENK erscheint der Kranich in Transdanubien nur ganz selten, 


34 


auch im Donau-Theiß-Zwischenstromland gibt es fast nur gelegentlich einen Durchzug. 
Von einer regelmäßigen Bewegung zeugen nur die östlich der Theiß gelegenen Gebiete, 
wo die Hauptzugslinie hinter dem konsequent umgangenen Block des Bihargebirges, das 
östliche Drittel Transsilvaniens überquert. 


Die Datensammlung unserer Tage stimmt in der transdanubischen Relation noch mit 
den einstigen Angaben überein. Das im Donau-Theiß-Zwieschenstromland einst festge- 
stellte, sehr zerstreute Bild des Durchzuges kann zur Zeit nur mehr in den nördlich von 
Szeged liegenden Gebieten festgestellt werden. Aus der Nähe der ungarisch — jugoslawischen 
Landesgrenze sowie südlich dieser aus den Pusztalandschaften der Woiwodina (Jugosla- 
wien) hingegen berichtete unser zur Zeit bereits dicht ausgebautes Beobachtungsnetz über 
regelmäßig erscheinende Kranichscharen. Der Hauptzug erfolgt nicht über Osttranssil- 
vanien, sondern unmißverständlich über die sich am östlichen Saum der Großen Unga- 
rischen Tiefebene (Alföld) dahinziehenden, weit ausgedehnten, ruhigen PuBtagegenden 
und hier könnte man die Achse des Durchzugsgebietes etwa mit der Linie der ungarisch 
— rumänischen Landesgrenze übereinstimmend ziehen. Vom Kranichzug im Gebiete jen- 
seits der Theiß berichtet RUDESCU (1958) in gleichem Sinne. Aus seiner literarischen Zu- 
sammenfassung zeigt sich die ansehnlichste Bewegung zwischen dem Theißtal und dem 
Bihargebirge, auf den Ebenen von Máramaros — Szatmár — Nagyvárad — Temesvár. 


Leider gibt die Abhandlung von SCHENK keine Quellenarbeiten an, sondern bemerkt 
nur, daß seine Statistik aus dem Zeitraum zwischen den Jahren 1895 — 1938 auf 1784 
Frühjahrs- und 1973 Herbstdaten gründen. Im Laufe des II. Weltkrieges wurde auch sein 
wertvoller Zettelkatalog vernichtet und so haben wir heute keine Möglichkeit mehr, die 
einstigen und jetzigen "Untersuchungen auch im einzelnen miteinander zu vergleichen. 
Wahrscheinlich würden wir für die abweichenden Feststellungen die Erklärung in der 
Verteilung der Beobachtungsstellen der Teilnehmer von einst und des in unseren Tagen 
tätigen Beobachtungsnetzes finden. Außerdem hat auch der große Umfang des in der 
unmittelbaren Nachbarschaft der Ostkarpaten, auf den Steppen der Bukowina vor sich 
gehenden Kranichzuges die frühere Ansicht bezüglich der in Osttranssilvanien vorausge- 
setzten Hauptzuglinie beeinfluBt. 

ScHENK hat den Weg, der größtenteils im Marmaroscher Abschnitt eintretenden Kra- 
niche über den Rotenturm — Törzburger — Bistritzer — Tömös — Bodzaer — Ósánci — Ojtoz — 
Ghimes- und Tòlgyes— Paß in Richtung der Dobrudscha für wahrscheinlich gehal- 
ten und bezeichnete das Endziel über die Inselwelt des Ägäischen Meeres in den Wi in- 
terquartieren des Niltales. Diese Annahme wurde seinerzeit von der Literatur bezweifelt 
(LIBBERT, 1938). Da auch seit jener Zeit keine Beringungsberichte einen handgreiflichen 
Beweis zu dieser Diskussion geliefert hatten, versuchten wir diese Frage im Laufe der 
vorliegenden Untersuchung — der Möglichkeit nach — auf dem Wege eines dichten und 
über ein großes Areal ausgebauten Beobachtungsnetzes zu überblicken. 

Die Verfolgung der Fluglinie der Kranichscharen im Karpatenbecken müssen wir mit 
der Abhandlung von BAUER (1963) beginnen, der aufgrund der literarischen Zusammen- 
fassung und der Beobachtungen der Jahre 1955 — 62 nachgewiesen hat, daß die von Nord- 
Nordost kommenden Scharen irgendwo am Treffpunkt der slowakisch — polnisch — sowje- 
tischen Landes-grenzen und östlich davon die Karpaten überfliegen. Laut NAGY (1918) 
fliegt der Großteil über den Uzokpaß bzw. dem Tal des UngfluBes folgen. In der Slowakei 
ziehen die Kraniche im schmalen Streifen zwischen der östlichen Landesgrenze und der 
Ortschaft Senn& (Szenna) in Richtung der Großen Ungarischen Tie febene. Sich auf seine 


neueren Beobachtungen stützend fügt MOSANKSKY noch soviel der Abhandlung von BAUER 
bei, daß die Kraniche nicht nur östlich des Vihorlat-Gebirges die Karpaten überfliegen, 
sondern — wenn auch nicht in so beträchtlicher Zahl, wie dort — zwischen dem Tory sa- 
(Tarca-) Flußtal und der sowjetischen Grenze auch entlang sämtlicher anderer Flüße der 
Ostslowakei ziehen. Er hat aus dem Überblick von 120 Daten festgestellt, daß an der 
bekannten Ansammlungsstelle von Senne im ostslowakischen Teil des Alföld, im slowa- 
kischen Gebiet des Bodrogköz, auf den Ebenen des südlichen Teiles des Kessels von Kosice 

(Kassa), ja sogar im Bereich von Presov (Eperjes) regelmäßig kleinere oder größere Zahl 
von durchziehenden oder rastenden Kranichscharen "beobachtet werden. W estlicher von 
diesem schmalen Gebietsstreifen ziehen die Kraniche — ebenso wie im Falle Transdanu- 
biens — auch über die slowakischen Karpaten nur streuweise. 

Die von dem Überflug der Karpaten en Beobachtungen betonen durchwegs 
die Rolle der Witterung. Laut BAUER (1963) überfliegen sie die Hochgebirge nur bei 
windstillem, klarem Wetter. An nebelig-windigen Tagen hat er nie einen Durchzug im 
Gebirge beobachtet. Aucht CHERNEL (191 8) hat eine aus 1909 stammende Maramaroscher 
Beobachtung erwähnt, laut der sich an einem stillen, klaren Oktobertag eine Kranichschar 
in der Umgebung von Rahö, die sich in 1300 m Höhe auf einer Bergwiese ausruhte, in 


SE 35 


der Umgebung von Rahé beobachtet wurde. JANos TyucH, ein Wildhüter aus Mara- 
marosch teilte mündlich mit, daß in den 40er Jahren infolge eines plötzlich einsetzenden 
Frühjehrssturmes eine mehrere hundert Vögel zählende Kranichschar in der Umgebung 
von Dolha zum Herabsteigen gezwungen war und die in dem Kesseltal sich festgesetzte 
Gruppe vom Schneesturm zwei Tage lang gefangengehalten wurde. 


Der Weg der im Abschnitt der Nordostkarpaten eintretenden Kraniche führt in süd- 
westlicher Richtung zuerst entlang des Ostsaumes der Großen Ungarischen Tiefebene 
und ihr zahlenmäßiger Großteil konzentriert sich im Streifen der Pußtagegend von Hajdü- 
ság — Bihar — Békés. Das Beobachtungsnetz der Jahre 1967/68 hat nachgewiesen, daß 
sich diese schmale Linie südlich von Szeged fächerartig ausbreitet und die Scharen, die 
bis hierher dem Theißtal gefolgt haben, sich auf die südlichsten Abschnitte des ungarischen 
Gebietes im Donau-Theiß-Zwischenstromland, auf die Batschka und den Banat, ferner 
selbst auf die Ebenen der zu Jugoslawien gehörenden, einstigen Teile des Komitats 
Baranya zerstreuen. 

Im weiteren erwarten wir von unseren serbischen und mazedonischen Beobachtern die 
Antwort darauf, ob die sich am südlichen Rand des Alföld versammelten Kranichscharen 
der Annahme von SCHENK (1938) und NORREVANG (1959) nach in die Dobrudscha oder 
den Feststellungen von LIBBERT (1938) entpsrechend nach Italien weiterziehen. Die 
Statistik der von den jugoslawischen Gebieten der Balkanhalbnisel berichtenden 39 
Beobachter haben diesen letzteren Standpunkt bestätigt. 


Im südlichen Randgebiet der Pannonischen Ebene, in Baranya finden wir die Grenz- 
zone des regelmäßigen Kranichzuges. In der Batschka werden schon wesentlich größere 
Massen wahrgenommen und die bedeutendsten von diesen konzentrieren sich im Banater 
Flachland. Die in Baranya und in der Batschka durchziehenden Scharen überfliegen 
querfeldein die Bergketten Bosniens (Javor, Jahorina, Zelengora, Durmitor, Zlatibor, 
Prokletije) und stoßen zum Teil aus dem Tal des Drinaflußes in den Raum des Skadari- 
Sees (Skutari) vor. Ihre Fluglinie verfolgt eine Zeit lang die albanische Küste und dann 
wechseln sie irgendwo in der Zone von Valona auf die Linie, die die Adria durchquert, 
über. Die das Banat verlassenden Scharen folgen etwa bis Vranje dem Tal der Morava 
und strömen von dort in das Kesseltal von Skoplje. Dort stoßen auch schon aus anderer 
Richtung Kranichscharen zu ihnen, die ein und zur selben Zeit beobachtete, mehrere 
Tausend zählende Masse läßt dies für wahrscheinlich erscheinen. Von hier führt die Flug- 
richtung über das Karadzica-Gebirge zu den Raststätten der Pelagonischen Ebene. Die 
einstigen idealen Ansammlungsstellen befanden sich in Mazedonien in den Pelagonischen 
Sümpfen, wo insbesondere zur Herbstzeit 2— 3000 Kraniche in einem verhältnismäßig 
kleinen Gebiete eintrafen. In den letzten Jahren werden hier jedoch die Kranichansamm- 
lungen von den inzwischen in raschem Tempo vor sich gehenden Landschaftsveränderun- 
gen verhindert. Von den flachen Gebieten Pelagoniens ziehen sie in die Zone der süd- 
mazedonischen Seen (Prespa, Ochrid) weiter. Aufgrund der in der Umgebung der Stadt 
Bitola durchgeführten Beobachtungen und der hiesigen, ein ganzes Jahr beanspruchenden 
Forschungen von SzLıvkA kann festgestellt werden, daß die über Pelagonien ziehenden 
Kraniche einer entschieden südwestlichen Richtung folgen. Diese Linie führt im weiteren 
quer über das mittlere Gebiet Albaniens, erreicht irgendwo in der Region von Sahran- 
Valona die Adria und setzt sich über dieser dann der italienischen Küste zu fort. Unsere 
Feststellung wurde auch von Seeleuten der jugoslawischen Handelsflotte bestätigt, die 
über dem Meer zu Herbstzeiten oft nach Italien, im Frühjahr hingegen nach Albanien 
ziehende Kraniche beobachtet haben. Ihren Messungen entsprechend sind die verschiedenen 
Höhen des Zuges im allgemeinen zwischen 1000 — 2000 m einzustufen. Ihrer Mitteilung 
nach kreisen auch die in Keilform ziehenden Scharen von Zeit zu Zeit im Segelflug und 
nähern sich — wahrscheinlich infolge der Ungleichheiten der Auftriebskraft der Luftschich- 
ten — zuweilen in zickzackférmigen Sturzflug bis auf 2— 300 m dem Wasserspiegel, um 
sich dann wiederum erhebend ihren Weg fortzusetzen. 

Während im Herbst der Zug die südwestliche Richtung beibehält, können im Bereich 
der Balkanhalbinsel im Frühjahr auch kleinere Abweichungen verzeichnet werden. In 
solchen Fällen erscheint der Kranich überall in den Jugoslawien durchquerenden Fluß- 
tälern und die Frage weshalb einzelne Scharen von der Nordostrichtung abweichend 
direkt die Richtungen Nordwest oder West einschlagen, kann auch mit klimatischen 
Anomalien nicht erklärt werden. So bogen z. B. im März 1968 bei Stalané (Mittelserbien) 
die ziehenden Kraniche konsequent über das Tal der Westmorava ein und folgten einer 
nordwestlichen Richtung. Dieselben Erfahrungen machte man auch in Bosnien, in Bihac. 
Wo diese Scharen von neuem die traditionelle Zuglinie erreicht haben, kann nur voraus- 
gesetzt werden, da uns Beweise darüber nicht zur Verfügung stehen. Wahrscheinlich 
erfolet dieser Anschluß in der Ma&va-Gegend oder auf der Slawonischen Ebene. 


36 


Außer den oben geschilderten Zugsstraßen geht es aus der Literatur hervor, daß zwar 
nur vereinzelt, jedoch verhältnismäßig systematisch auch an der westlichen Küste J ugo- 
slawiens ziehende Kranichscharen erscheinen. Die Grenzlinie dieser zerstreuten Wahr- 
nehmungen bildet ungefähr das Neretvatal. Aus diesem Streifen überwechseln die Kra- 
niche auf die mitteldalmatinische Insellinie (Vis, Lastovo, Brusnik, Svetac, Sugac, Pala- 
gruz), überqueren dann von hier wahrscheinlich in Richtung der südöstlichen Ecke der 
italienischen Küste die Adria (RUCNER, 1954; HAINARD, 1957; KATTINGER, 1960; KRPAN, 
1960; Cvrranic, 1963; KRPAN, 1965). HAINARD hat noch in den Slowenischen Alpen, in 
der Umgebungn von Kocevje Kraniche beobachtet. Laut KRPAN übernachten die über 
die dalmatinischen Inseln dahinziehenden Kraniche zuweilen auf nackten Felsen. Auch 
auf den Steinmauern der Terrassenwirtschaften wurden rastende Kraniche beobachtet. 

Aus Italien hat STEINFATT (1931) an der Linie Palermo — Pantelleria Kranichzüge mit 
entschiedener Richtung beschrieben. MOLTONI und FrUGIS (1967) bezeichnen den Durch- 
zug der Kraniche über den westlich von Sizilien gelegenen kleinen Inseln (Vulcano, Lipari, 
Salina, Panaria, Stromboli und Alicudi) im Herbst und Frühjahr für ganz regelmäßig. Es 
ist sehr wahrscheinlich, daß wir die weitere Fortsetzung der Zugsstraße Karpatenbecken 
— Mazedonien, die schließlich im Bereich von Tunis die Küste Afrikas erreichen muß, in 
dieser Richtung finden. 

Nach all diesen bleibt bezüglich des Kranichzuges im Karpatenbecken nur mehr eine 
Frage auch weiterhin ungeklärt, u.zw. die Flugrichtung der über den östlichsten Teil 
Transsilvaniens ziehenden Scharen. In Ermangelung entsprechender literarischer Angaben 
bzw. eines Beobachtungsnetzes können wir auch diesbezüglich nicht beweisen, ob sich 
der Zug der das Olttal entlang fliegenden Kranichscharen in östlicher Richtung den ent- 
lang der Flüße Prut und Seret durchziehenden Kranichmassen anschließt oder — was 
noch wahrscheinlicher wäre — ebenfalls die Zugsstraße nach Mazedonien einschlägt, 
eventuell in beide Richtungen sich entzweit. Wegen der Ungenügendheit der Daten ver- 
fügen wir von hier selbst bezüglich der durchfliegenden Massen über kein klares Bild, ob- 
wohl es sicher steht, daß imergleich zu den Massenerscheinungen der Flachländer von 
Bihar und Békés die Bedeutung der Oltlinie stark in den Hintergrund tritt. 


Beobachtungen an den Ansammlungsstellen 


Der Zug der Kraniche wird entlang der in entschiedene Richtung verlaufenden schma- 
en Zugsstraßen von zahlreichen Ansammlungsstellen unterbrochen. In der Relation des 
Karpatenbeckens hat sich nördlich und östlich der Theißlinie durchschnittlich in 70 — 80 
km Abstand ein Netz der einen größeren Verkehr aufweisenden, regelrecht aufgesuchten 
Raststätten ausgebildet. Der nördlichste Punkt dieser Stätten ist das ostslowakische 
Alföld, wo sich die aus der Richtung der Karpaten kommenden Scharen zum ersten Male 
ausruhen. Insbesondere im Frühjahr lassen sich die Durchzügler auch oft auf dem slo- 
wakischen Teil des Bodrogköz nieder. Auf den Weiden von Senne, in der Umgebung von 
Trnavka, Mihalovce, Zatin, Bega, Leles und im Bodrogköz konnten öfters übersommernde 
Kranichscharen mit wechselndem Bestand von 5 — 70 Exemplaren beobachtet werden. Laut 
MoSANSKY erwiesen sich von hier stammende, im Sommer eingesammelte Exemplare für 
zeugungsunreif. Im ungarischen Gebiete behalten wir vier Kranichstationen großen 
Verkehrs im Auge: im Nordosten die Pußta von Hortobägy, davon in südöstlicher Rich- 
tung die Umgebung der an der Landesgrenze befindlichen Pußten von Biharugra — Geszt — 
Vätyon sowie im südlichen Teil des Alföld in der Höhe von Oroshäza das Naturschutz- 
gebiet von Kardosküt, schließlich das im Raum von Makö liegende Kirälyhegyes. Im 
westlichen Teil Transsilvaniens parallel mit diesen Ansammlungsstellen befinden sich die 
rumänischen Kranichstationen. Im Norden auf der Terrasse der Landschaft Ermellek das 
Bereich von Valea Lui Mihai (Ermihälyfalva) und Andrid (Erendred), sodann südlicher 
davon das von den Ortschaften Livada (Liväda), Les (Väradles), Gepiu (Gyapjù), Sinicolau 
(Romänszentmiklös), Toboliu (Vizesgyän), Sintandrei (Szentandräs) eingeschlossene Ge- 
biet, die Umgebung von Cherelus (Kerülös), Gurba (Gurba) und schließlich die Flächen 
von Simand) (Simänd) und Sintamartin (Szentmärton). In Nordjugoslawien treffen auf 
den Steppen mit Szikboden der im Banat liegenden Ortschaften Kumane (Kumän), Melen- 
ce (Melence), Boéar (Bocsär) und Gaj (Gälya) die über die ungarischen und rumäni- 
schen Teile des Gebietes jenseits der Theiß ziehenden Scharen zusammen. 

Zwischen den Brutstätten bzw. den Winterquartieren entstehen gewiß dort solche 
Ansammlungsstellen, wo sich hierfür besonders günstige ökologische Gegebenheiten 
bieten, jedoch der Abstand zwischen den einzelnen Stationen zugleich auch dem Rhyth- 
mus der ziehenden Kraniche entspricht. Auf den traditionell besuchten Ansammlungs- 
stellen, bieten sich, um die Erscheinungen des Kranichzuges vielseitig zu studieren, die 


37 


meisten Möglichkeiten. Da im Karpatenbecken die Datenangaben von Hortobägy, Bihar- 
ugra und Kardosküt am kontinuierlichsten sind, gründen wir unsere Untersuchungen 
im weiteren in erster Linie auf diese drei Gebiete. 


Zur Zeit können wir das Areal der Pußta Hortobägy mit 60 000 ha angeben. Der ein- 
heitliche Charakter der mächtigen Pußta wird aber in den letzteren Jahren an stets meh- 
reren Stellen von extensiven, brach liegenden Ackerböden, Reisfeldern und umfangreichen 
Fischteichen unterbrochen. Die Umbegung von Biharugra trägt einen ähnlichen Steppen- 
charakter. Die von Kranichen besuchten Stellen bilden aber dort bloß etwa ein Zehntel 
der Grassteppen der Hortobägyer Pußta. Das kaum einige 100 ha große Naturschutzgebiet 
von Kardosküt und die weit über die Reservationsgrenze hinausreichenden Weiden mit 
ihrem Szikboden erinnern ebenfalls noch an die Urzustände. Das aus Festucetum- Wiesen 
und extensiv bebauten Ackerböden bestehende Kranichbiotop kann hier etwa auf 2000 
ha geschätzt werden. In der Mitte der Pußta von Kardosküt zieht sich ein etwa 3 km 
langer, 50-200 m breiter natürlicher Natronteich, der sog Fehér-t6 von Kardosküt. 
Dieser im Frühjahr mit Wasser gefüllte, jedoch im Herbst oft völlig austrocknende 
Teichbecken ist eine traditionelle Raststätte der Kranichscharen. 


Die augenfälligste, gemeinsame ökologische Gebenheit der Ansammlungsstellen ist die 
sich mächtig ausdehnende, eine vollkommene Ungestörtheit sichernde, offene Pußtaland- 
schaft. Da Kranich fühlt sich in der Zugsperiode nur in dieser Umgebung in völliger 
Sicherheit und stellt vor allem seiner Übernachtungsstelle gegenüber einen solchen An- 
spruch. Auf dem Biotop mit Steppencharakter spielt das Wasser nur vom Gesichtspunkt 
als Trinkwasser eine Rolle. Diesen Anspruch befriedigen jedoch in den meisten Fällen 
nur die Tümpelgewässer der Straßengräben und Kanäle. Der jeweilige Besuch der unga- 
rischen Kranichsstationen wird von den Wasserverhältnissen der kleineren oder größeren 
natürlichen Seen oder Fischteiche nicht beeinflußt. In Kardosküt sammeln sich die über- 
nächtenden Kraniche, unabhängig davon, ob die Übernachtungsstellen von seichtem 
Wasser oder von dem bis an die Knöcheln reichenden Staub bedeckt ist, im Becken des 
Sees Fehér-t6. Die von den Übernachtungsstellen höchstens in 25 — 30 km Entfernung, 
jedoch womöglich näher auffindbare Futterbasis und gesicherte Trinkmöglichkeit sind 
ebenfalls or ganische Ergänzungen der grundlegenden Leistungen der Kranichstationen. 


Zahlreiche Beispiele beweisen, daß die Kraniche auf ihrem Flug außer den ökologischen 
Faktoren auch noch durch die festen Banden der Tradition von den gewohnten Ansamm- 
lungsstellen angezogen werden. Die von einer Generation der anderen vererbten Tradi- 
tionen bevölkern jährlich die Quartiere und auch in Kardosküt können wir uns davon 
überzeugen, daß sich die innervierte Anhänglichkeit innerhalb der großen Pußta auch 
auf ganz kleine Gebietseinheiten bezieht. Hier ließ sich z. B. ein Kranich, der sich mit 
seinem gebrochenen und in merkwürdiger Winkelform verwachsenen Bein ganz sicher 
erkannt werden konnte, 5 Jahre hindurch beobachten. Der kr üppelhafte Kranich und 
seine Schar haben im südlichen Abschnitt des Feher-tö, unabhängig davon, daß sie dort 
einmal frische Saat, andersmal ein Getreide- oder Maisstoppelfeld, eventuell gepflügtes 
Brachfeld vorgefunden haben, von Jahr zu Jahr in ein und demselben kleinen Gebiet von 
einem halben ha übernachtet. Im Herbst, wenn zur Zeit der plötzlichen Kälteeinbrüche 
die Kraniche größtenteils ohne Halt zu machen über das Karpatenbecken fliegen oder 
im Frühjahr bei verspätetem, ähnlicher Weise beschleunigtem raschem Durchzug weichen 
die in großer Höhe ziehenden Scharen stets über den See Feher-tö ab und umkreisen ohne 
Ausnahme eine lange Zeit hindurch die gut bekannte Raststätte. Oft kreisen sie stunden- 
lang, nähern sich bis zu einer niederen Höhe und der Beobachter sieht es so fort, daß die 
hierhergewöhnten Vögel nur von einem starken Zwang weitergetrieben werden. In der 
Nähe von Makö war einst in Kirälyhegyes eine Kranichstation von großem Verkehr vor- 
handen. Alte Hirten berichten in den ersten Jahrzehnten des Jahrhunderts über einst 
mächtige Kranichzüge. Von einem aus S00 — 1000 Kranichen bestehenden Zug, der im 
April 1895 in einer einzigen Schar hier stationiert hat, berichtet sogar die Fachliteratur 
(NAGY, 1918). In unseren Tagen ist dieses Gebiet bereits zumeist zum überw iegenden Teil 
Ac ‘kerboden und büßte seinen Pußtacharakter in 80% ein. Dennoch steigen die Kranic the, 
oft in einer Schar von mehreren Hundert Exemplaren bei jedem Zuge dort ab. Diese sich 
auf den Ansammlungsstellen zeigende, große Anhänglichkeit zu dem Gebiet lenkt die 
internationale Aufmerksamkeit dringend auf die wichtige Aufgaben des Naturschutzes 
Zur Erhaltung des wichtigen Kranic hbestandes Eur opas ist es aber in der Zukunft nic ht 
genügend, sich bloß um die Brutstätten zu kümmern. Die eigenartige Natur der ziehenden 
Kranic she erfordert auch, daß wir die ökologischen Bedingungen der Raststätten auf den 
seit Urzeiten traditionell aufgesuchten Ansammlungsstellen weiterhin sichern. 

Die Menge der auf den Kranichstationen des Kar patenbeckens verweilenden Scharen 
ist im allgemeinen niedriger, als der Verkehr der berühmten Ansammlungsstellen am Bal- 


38 


tischen Meer und in Süddeutschland. Während im Norden an den Raststätten Öland, 
Rügen oder Müritz zahlreiche nördliche Flugrichtungen zusammenlaufen, zerstreuen sich 
nur die Vögel einzelner schmaler Zugstraßen in den mitteleuropäischen Stationen. In dem 
den Brutstätten naheliegenden Baltikum beginnt die Ansammlung der Kraniche bereits 
im Spätsommer (DEPPE 1965; D. Risrow und P. O. ScHwanpera: briefliche Mitteilun- 
gen). Im Karpatenbecken halten sich jedoch Kranichmassen nur zur Zeit des Hauptzuges 
im Spätherbst oder im Vorfrühling auf und so erklärt die beschränkte Zeitdauer der hie- 
sigen Bewegung ebenfalls die bescheideneren Zahlen. 

Im Streifen der Theißlinie und der östlichen Landesgrenze beträgt die Menge der über 
die ungarischen Ansammlungsstellen ziehenden Kraniche, auf den Datenangaben der letz- 
ten 25 Jahre fußend, etwa 5 — 6000 Stück. Ihr Durchzug erfolgt, insbesondere im Frühjahr, 
verhältnismäßig rasch. Etwa 1/4 der beim Zug erfaßten Mengen verweilt wochen, ja 
monatelang auf den Ansammlungsstellen. In einzelnen Jahren gibt es aber invasions- 
artige Einströmungen und da steigt auch die Individuenzahl der sich länger aufhaltenden 
Scharen in gesteigertem Maße an. In dem international bearbeiteten zwei Untersuchungs- 
. Jahren ergaben auf der Puszta Hortobágy, in Biharugra und Kardosküt die länger als 
eine Woche auf ein und demselben Platz verweilenden Kranichscharen die folgenden 
Spitzenwerte: F 


Frühjahr 1967 Herbst 1967 Frühjahr 1968 Herbst 1968 


Hortobägy Mva)133:86, © “(2020686 (HE) 100.8%.  (X.) 120 St. 
Biharugra (IV. 528. 1X.) 118 St: (LIL) 50S%.  (X.) 425 St. 
Kardoskut (III.) 57St.  (X.) 350 St. (IV.) 395 St.  (X.) 560 St. 


Im Rückblick von 25 Jahren stellten wir zur Invasionszeit (1946, 1947, 1966) in den 
einzelnen Gebieten die folgenden kulminierenden Zahlenwerte fest: 


Hortobägy: Anfang Oktober 1947 ca. 2000 St. (StmacIus, 1947) 
Biharugra: Anfang Oktober 1947 ca. 4000 St. (MÜLLER, 1948) 
Kardosküt: Mitte November 1966 ca. 1300 St. (STERBETZ, durch Beobachtung) 


Auffallend ist, daß in den letzteren Jahren mit der Zeitdauer der Ortsgebundenheit der 
sich aufhaltenden Scharen schon regelrecht, aber auch mit den kulminierenden Massen 
immer mehr Kardoskut die leitende Rolle übernimmt. Anläßlich der Invasion des Jahres 
1966, als im Becken des 100 ha großen Feher-tö wochenlang eine Kranichschar von über 
1000 Vögeln übernächtete, hielten sich in der Hortobagyer Pußta und in Biharugra im 
ganzen Herbst nur einige kleinere Scharen auf. Die Ruhe dieser beiden, riesengroßen 
Vogelhotels wird in unseren Tagen immer mehr von der regelmäßigen Jagd und durch die 
von der intensiven Verwaltung der stürmisch zunehmenden Teichwirtschaften hervorge- 
rufenen vielen störenden Wirkungen gefährdet. Die Jagd auf Wildgans und Wildente, das 
Abfischen der Seen im Herbst, das Besiedeln derselben im Frühjahr fällt konsequent mit 
dem Kranichzug überein. In Kardosküt gelang es demgegenüber seit 1965 in idealer Weise 
die Ruhe des kleinen Reservats zu sichern. Die Anziehungskraft der vollkommenen Unge- 
störtheit des Gebietes zeigte sich außer den Kranichen auch in der sprunghaft ansteigenden 
Zahl der Enten- und Gansscharen. 

Nach den einander folgenden Kranichinvasionen der Jahressaisons 1946/47 — über 
deren Ablauf die angeführte Literatur mit der Ausführlichkeit eines Tagebuches berichtet 
(MÜLLER, 1948, 1950; NAGY, 1950) — stellte sich oft die Frage, was wohl diese so unge- 
wöhnliche Maße annehmenden Einströmungen auszulösen vermag? Es ist unwahrschein- 
lich, daß man sie mit ausnahmsweise gut gelungenen Brüten erklären könnte, denn diese 
sind an sich noch nicht imstande solche schreiende Gegensätze hervorzurufen. Die in der 
eigenartigen Gestaltung der Witterung gesuchte Lösung der Frage läßt auf die gesuchte 
Antwort schon eher schließen. LIBBERT (1960) hat bei den Invasionen der Jahre 1934, 
1947, 1951, 1955 bei Müritz der Reihe nach nachgewiesen, daß diese stets mit den von 
Norden angekündigten kalten Winden, Frösten, polarischen Stürmen übereingestimmt 
haben. Zu solchen Zeiten sickern die Individuen der sich ansammelnden Kranichscharen 
nicht allmächlich ein, sondern strömen massenhaft zu den Ansammlungsstellen. Das im 
Norden früh eintretende, unfreundliche Wetter bringt die in der Nähe der Brutstätten 
sich ansammelnden Kraniche in Bewegung. Die Invasion fängt stets früher als die ge- 
wöhnliche Zugsperiode an. In diesem Falle ist keine Rede von einem Zug, sondern der 
Kranich flieht aus seiner unangenehm gewordenen Umgebung. In Mitteleuropa erwarten 
die auf die Ansammlungsstellen früh eintreffenden Scharen viel ausgiebigere Futterungs- 
möglichkeiten, als dies im Spätherbst der Fall ist. Die Maisfelder stehen noch und die 
Kraniche können hier unter den günstigsten Umständen leben, bis sie dann gegen Ende 
Herbst vom Zugstrieb und vom schlechten Wetter nicht weitergetrieben werden. 


39 


‘ 


Beobachtet man die Züge auf dem ungarischen Teil des Alföld kontinuierlich, so können 
sie mit denen der Schnepfen verglichen werden: wir haben die Kraniche als eine außeror- 
dentlich klimaempfindliche Art kennengelernt. Es geschieht oft, daß im langen sommer- 
lichen Herbst kaum ein-zwei Scharen erscheinen und dann nach einem durch den Rund- 
funk angekündigten nordischen Kälteeinbruch die Kraniche scharenweise angeströmt 
kommen. Im Frühjahr kommt es noch häufiger vor, daß die Frosttage sich bis späthin 
ausschieben und die Kranichscharen mit der Besserung des Wetters innerhalb weniger 
Tage durch das Karpetenbecken ziehen. Über solche — mit dem Wetter zusammenhän- 
gende — auffallend starke Bewegungen bei Kardosküt zeugen die herausgegriffenen Teile 
der Aufzeichnungen: 


Am 11. Oktober 1963 nachmittags 1163 Stück. Nach der Dunkelung hält die Strömung 
der vor der Kältefront fliehenden Kraniche noch an, die ganze Nacht hindurch kann ihr 
Kreischen gehört werden. Am 24. Oktober 1965 zogen von 11 Uhr vormittags bis 17 Uhr 
nachmittags etwa 3000 Kraniche vorüber. Der Zug hielt die ganze Nacht hindurch an. 
Im Frühjahr durchflogen am 28. März 1960 vormittags etwa 500 Kraniche den Fehér-t6 
Am 5. April 1960 kündeten 724 gezählte und noch sehr viele andere, nur gehörte Kraniche 
die starke Bewegung an. Am nächsten Tage vormittags betrug ihre Zahl 400, nachmittags 
war starkes Kreischen und die ganze Nacht hindurch ein starker ununterbrochener Zug 
zu hören. Die Nachtzüge können meist bei klarem Mondschein wahrgenommen werden. 
Laut den im Ruhrgebiet durchgeführten Beobachtungen von MESTER (1961) sind im 
Frühjahr die Kranichzüge bei Nacht häufiger, im März machen sie jedoch nur etwa 10% 
der Beobachtungen aus. 


Schon ScHENK (1938/a) hat aus zahlreichen Quellen der Fachliteratur darauf hingewie- 
sen, daß nach dem Frühlingszug einzelne Kranichscharen zuweilen auf der Hortobagyer 
Pußta zurückbleiben und es unter ihnen auch mausernde Exemplare gibt, auf die die 
Hirten mit ihrer langen Peitsche jagen. In den letzteren Jahren die Sommerwanderungen 
planmäßig beobachtend, kann der streichende oder mausernde Charakter der Vögel 
gut abgesondert werden. Die Wanderung ist eine häufigere Erscheinung. Von Mai bis 
August kommen auf den Ansammlungsstellen fast in jedem Jahre Scharen von kleinerem 
oder größerem Bestand vor. Am auffallendsten war eine aus 320 Individuen bestehende 
große Kranichschar, die sich vom 26. III. 1946 bis August laufend auf der Pußta Horto- 
bagy aufgehalten hat (NAGYy, 1950). In den Jahren 1946 und 1947, sodann im Juni — Juli 
1951 erschienen kleinere Scharen auch in Biharugra regelmäßig (MÜLLER 1948, 1950; 
Beobachtungen von STERBETZ). In der Umgebung von Kardosküt erschienen übersom- 
mernde Scharen in den Jahren 1947, 1948, 1949, 1958 und 1962. Diese Gruppen mit be- 
kannter Anzahl verschwinden von Zeit zu Zeit, erscheinen dann wiederum nach Tagen 
oder Wochen, sie trugen aber kein Zeichen dessen, daß sie inzwischen einen, ihre Flug- 
fähigkeit verschlechternden Federwechsel mitgemacht hätten. Zuweilen sehen wir aber 
als für ohne jeden Zweifel erwiesen, daß einzelne Vögel bei uns mausern. In der Nähe von 
Kardosküt, in Nagyszenäs fehlten die Schmuckfedern eines Ende Juni 1941 geschossenen 
alten Männchens, die Kielenden der neuen Schmuckfedern waren aber schon zu erblicken. 
Nicht weit von dieser Stelle, auf der Weide von Csabacsiid hielten sich vom 3. Mai bis 
25. Mai 1947 in dem bis an die Hüfte reichenden hohen Gras und Unkraut zwei Kraniche 
auf, die nicht fliegen konnten und vielmehr laufend vor den Menschen flohen. In Kardos- 
küt haben wir vom 2. bis 23. Mai 1948 in der unmittelbaren Nähe des Fehér-t6 zwei 
flugunfähige Kraniche beobachtet. Ebendort hielten sich bis zum 7. Juni 1958 zwei 
aus dem Frühjahrszug zurückgebliebene Exemplare auf. Die zwei alten Vögel sind im 
April noch gut geflogen, im Mai versteckten sie sich zuerts im Gras der Heuwiese am Ufer 
und später im hochgewachsenen Getreide. Die Hirten haben die Vögel gut gekannt und 
behaupteten, daß sie im Mai vorübergehend ihr Flugvermögen verloren haben. Den 
einen wollte man mit einem Hund einfangen, jedoch entfloh der Kranich, nachdem er 
den Hund auf dem Kopf mit seinem Schnabel schwer verletzt hatte. Auf der Fußta 
Hortobägy haben Dr. IMRE PATKAI und Econ SCHMIDT im Mai 1965 einen im Gras 
versteckten Kranich, der nicht fliegen konnte, beobachtet. Während sich die ungarischen 
Daten betreffs des Federwechsels folgerichtig nur gelegentlich auf einzelne oder paarweise 
vorkommende Exemplare beziehen, berichtet die Literatur aus Kasachstan und West- 
sibirien über massenhaft mausernde Kraniche und tausende von Kranichen ohne Flug- 
vermögen (PUKINSKY, 1967; STRESEMANN, 1967). Es scheint, daß zur Mausezeit den in 
gesteigertem Maße anspruchsvollen Kranichen betreffs ihrer Umwelt, die bescheidenen 
räumlichen Möglichkeiten der europäischen Ansammlungsstellen nicht entsprechen. 

Außer den verweilenden, bis Dezember zurückbleibenden Zugvögeln werden im Kar- 
patenbecken zuweilen auch überwinternde Kraniche beobachtet. BODNÁR (1924) erhielt 
in Hödmezöväsärhely am 5. Januar 1924 einen geschossenen Kranich. Der völlig ausge- 


40 


hungerte Vogel versuchte im hohen Schnee sich aus dem Schweintrog eines Gehöftes Nah- 
rung zu verschaffen. Einige Tage später, 10 km von diesem Ort wurde in der Gemarkung 
von Földeäk ein anderes Exemplar eieenfangen. STERBETZ hat in Januar — Februar 1948 
drei Wochen lang eine in der Nähe einer Trappenschar überwinternde Kranichschar be- 
obachtet. Die Kraniche hielten sich von den Trappen abgesondert, im niedrigen Schnee 
auf einem Rapsfeld auf. In der Nachbarschaft von Pusztaföldvär — Kardosküt hielt sich 
in strenger Kälte, im hohen Schnee eine wandernde größere Kranichschar auf. In Kardos- 
küt überwinterten im Jahre 1968/69 zwei alte Kraniche und ein Jungvogel, die wahr- 
scheinlich eine Familie bildeten, erfolgreich. Nach der Beobachtung des Naturschutz- 
wärters ISTVAN FARKAS haben diese Kraniche am 14. Januar 1969 bei —22 °C Kälte in 
halb Meter hohem Schnee getanzt. Vom Anfang des Schneefalles war ihre Nahrung aus 
einer in einem verfallenen Gehöft aufgestellten Futterstelle für Fasanen gesichert. Die 
drei Kraniche erschienen Tag für Tag bei der Futterstelle und konnten wahrscheinlicher- 
weise die schweren Wochen nur auf diese Art ertragen. Im Frühjahr schlossen sie sich 
den ersten Zugvögeln an und verließen das Gebiet. 


Auffallend ist die Zeiteinteilung der auf den Ansammlungsstellen verweilenden Kra- 
niche. Mit einer auffallenden Genauigkeit halten sie die Tagesordnung ihre Bewegung ein 
und davon werden die Scharen höchstens durch irgendeine störende Einwirkung oder 
plötzliche Wetterveränderung abgebracht. Das Erwachen der auf dem Fehér-t6 zu 
Kardosküt zur Herbstzeit Zwischenrast haltenden Vogelscharen beginnt noch im Laufe 
der Finsternis mit dem ‚Gespräch‘ der mehrere Tausende zählenden Brachvogelmassen. 
Die auf einem von den sonstigen Arten abgesonderten, engen Gebiete zusammenge- 
pfercht übernachtenden Kraniche beginnen bei der Morgendämmerung laut zu werden. 
Ihre Scharen brechen nach den ausziehenden Brachvögeln, aber immer noch vor den 
Gänsen auf und ziehen mit lautem Kreischen in Linien geordnet in das oft in unmittel- 
barer Nähe befindliche oder höchstens in 20 — 30 km Umkreis liegende, Nahrung gebende 
Gebiet. Mit von Stunde zu Stunde eingehaltener Genauigkeit finden wir von Tagesan- 
bruch bis Abend je eine bekannte Schar durchschnittlich an drei-vier Stellen vor. Sie 
trinken bei trockenem, warmem Oktoberwetter zwischen vormittags 11 und nachmittags 
15 Uhr. Im Gegensatz zu den Gänsen ziehen sie sich bei dieser Gelegenheit nicht auf die 
Übernachtungsstellen zurück, sondern löschen ihren Durst aus den seichten Tümpeln 
der die Pußta durchziehenden Gräben. An den Trinkstätten stellt die Schar den Weide- 
plätzen ähnlich immer eine Wache auf. Im Oktober 1967 war ein außerordentlich trocke- 
nes Wetter mit einer fast sommerlichen Wärme. Nirgends in der Gemarkung konnten 
die Kraniche eine Handteller große Wasserfläche finden. In Kardosküt hat man damals 
bei mondheller Nacht aus der Rinne des Ziehbrunnens des mit Gebäuden umschlossenen 
Hofes eines Gehöftes trinkende Kraniche beobachtet. Dr. IMRE PATKAY hat über einen 
ähnlichen Fall im Zusammenhang mit Trappen in Gyoma gehört. Im Oktober 1969 — 
ebenfalls zur Zeit einer großen Trockenheit — grub ISTVÁN FARKAS im ausgetrockneten 
Bett des Teiches von Kardosküt von seinem am Ufer stehenden Gehöft etwa 100 m 
entfernt eine muldenförmige Grube und füllte diese jeden Nachmittag mit Wasser. 
Die Kraniche haben die Stelle jede Nacht regelmäßig besucht und diese künstliche Tränke 
bis zum letzten Tropfen ausgetrunken. 


Spätnachmittags sammeln sich die Scharen in unmittelbarer Nähe der Schlafstätte an. 
Spazierend, herumsuchend und tanzend warten sie aufeinander und ist die Zahl nach 
Sonnenuntergang komplett, so tun sie sich in eine mächtige Schar zusammen und strö- 
men mit lautem Kreischen zu der Jahr für Jahr an derselben Stelle im südwestlichen 
Drittel des Sees befindlichen Schlafstätte. Das Teichbecken ist zu dieser Zeit in dem einen 
Jahr völlig trocken, das andere Mal von niedrigem, höchstens 10 cm tiefem Wasser bedeckt. 
Das seichte Wasser ist vorteilhaft, da sich die schlafenden Vögel auf diese Weise in grö- 
Berer Sicherheit fühlen. Der Kranich schläft sehr wachsam und es kann auch angenommen 
werden, daß einer von ihnen bei Nacht ständig Wache hält. Ihre Ruhe wird in Kardosküt 
höchstens von den im Teichbecken schleichenden Füchsen gestört. STERBETZ hat bei 
einer Gelegenheit auch beobachtet, daß sich die in dem ausgetrockneten See übernach- 
tenden, aus zwanzig-fünfundzwanzig Kranichen bestehende Schar zu dem Mittelpunk 
rücklings in einem regelrechten Kreis geordnet zueinander geschlossen, mit vorgestreck- 
tem Hals eine Phalanx bildend in der Morgendämmerung der Angriff des sie umschlei- 
chenden Fuchses erwartet hatte. Der Angriff blieb aber aus. Auch die von dem Schlaf- 
platz etwa 7 km weit liegenden Ölfelder von Kardosküt stören die Ruhe der Kraniche. 
Auf den Lichtschein der zuweilen als flackernde Fackeln halbe Stunde lang brennenden 
Gasbrunnen flogen die übernachtenden Kraniche auf, nähern sich in ungeordneten Rei- 
hen flatternd der Lichtquelle an und kreisen dort so lange, bis man die Brunnen nicht 
absperrt. NAGY (1944) beschreibt aus der Zeit des Fliegernachtangriffes auf Debrecen 


4] 


im Jahre 1944, daß sich die Kraniche aus der Pußta Hortobägy auf die W irkung der 
abgeworfenen Leuchtkerzen zusammengeschart und in einem Umkreis von 10 — 20 km 
über die beleuchtete Stadt gekreist haben. Im Frühjahr ist der Tagesrhythmus der 
rastenden Scharen dem im Herbst ähnlich. 

Über die landwirtschaftlichen Schadenanrichtungen der sich auf den nördlichen An- 
sammlungsstellen zusammenscharenden Kraniche hat die Literatur zahlreiche Daten 
aufgezählt (MAKOWSKY, 1960; MANNSFELD, 1961). Denkt man an den Futterbedarf 
der die Maisfelder, Grünsaaten, Kartoffel- und Kohlfelder Wochen hindurch besuchenden 
mehreren tausend Vögel, sind diese Beschwerden durchaus außer Zweifel berechtigt. 
MANNSFELD betont trotz all diesem, daß seitens der deutschen Landwirte niemand von 
dem Schießgewehr Gebrauch machte und daß man die Vögel mit Karbidgeschützen, 
Gonglärm und Fuchsmasken zu verscheuchen suchte. In Ungarn sind uns ebenfalls einige 
Kranichinvasionen bekannt, die beträchtliche Schäden anrichteten (MÜLLER, 1948, 1950; 
Naay, 1950), jedoch ist die Frage trotzdem hier weniger zugespitzt. Während im Norden 
die Kraniche schon wochenlang vor der Einerntung massenhaft erscheinen, kann in 
Mitteleuropa dieser Umstand höchstens in den Invasionsjahren eintreten. In normalen 
Jahren können lediglich die eventuell zu spät reif werdenden Maisfelder in Betracht 
kommen, wenn die ankommenden Scharen noch in größeren Gebieten nicht eingebrachten 
Mais finden. Eine solche, noch nicht eingebrachte Maistafel von 100 Ktastraljochgröße 
hat STERBETZ in Biharugra gesehen, die zwischen dem 15 — 20. November 1960, nach 
dem regelmäßigen Besuch von etwa 2000 Kranichen und mehreren Tausend Saatkrähen 
etwa einen 70%, igen Schaden erlitt. Demgegenüber haben die Kranichscharen die Mais- 
felder in Kader trotz dessen, daß im Oktober 1966 und 1969 noch viel Mais auf 
diesen gestanden hat, vermieden und fast ausschließlich nur die junge Weizensaat be- 
sucht. 

In der Sammlung des Ornithologischen Institutes liefern Mageninhaltsuntersuchungen 
aus einem Sommer (Hortobágy, 28. Juli 1947) und aus sieben Herbsten (Dévavanya 
12. Okt. 1954, Tata 23. Okt. 1953, Sopronkövesd 7. Nov. 1956, Hortobágy 9. Okt. 1947, 
Maroslele Okt. 1959, Kardoskut 18. Okt. 1966, Székkutas 16. Okt. 1966) über die Ernäh- 
rung der Kraniche sichere Angaben. Im Juli enthielt der Magen des Vogels 168 unver- 
sehrte und in noch größerer Menge, in zermalmtem Zustand “Calliptamus italicus sowie 
weitere reichliche Orthoptera- Reste. Aus den sieben, im Herbst untersuchten ree 
halten gelang es in zwei Fällen in großer Menge Körner von Echynochloa crus yalli, 1372 
Weizenkörner und in einem Fall etwa 1500 Bemiorne r, 17 Maiskörner, Getreideblatter, 
Grasstiicke und Uberreste von Planorbis-Schnecken nachzuweisen. 

Beim Frühjarhszug können die Scharen zumeist auf der schon grünenden Gerstensaat, 
auf frischen Wiesen mit Festucetum gesehen werden. Im Frühjahr 1968 beobachtete 
STERBETZ stundenlang Kraniche wie sie herumlaufend, sich in die Luft erheben auf Mai- 
käfer (Rhyzotrogus aequinoctialis) Jagd machten. ISTVAN FARKAS nahm ebendort auch in 
anderen Jahren ähnliches wahr. Im Spätherbst 1968 und auch noch später jagten die zum 
Überwintern zurückgebliebenen Kraniche ganz bis zum ersten Schnee ausschließlich Feld- 
mäuse (Mierotus arvalis). In Ermangelung der an größeren Mengen unternommenen Ma- 
geninhaltsuntersuchungen kann die wirtse chaftliche Rolle der Kraniche im Karpatenbek- 
ken mit Ziffern genauer unterstützt nicht näher umrissen werden. Insbesondere ihre im 
biologischen Pflanzenschutz gespielte Rolle bleibt ungeklärt, obwohl man sich vorstellen 
könnte, daß in der gegebenen Lage einige hundert oder zuweilen mehr alstausend Kraniche 
durch die Vernic htung von Insekten und Nagetieren der Ackerböden einen ernst zu neh- 
menden Nutzen bringen können. Soviel ist “jedoch gewiß, daß ihre zeitweise sichtbare 
Schadenanrichtung mit ein wenig gutem Willen auch ohne Vernichtung der Vögel einge- 
dämmt werden kann. Die Beispie le aus Rügen (MANNSFELD, 1961) haben erwiesen, daß 
man die vorsichtigen Kranichscharen auc +h mit verse ‘hiedenen Alarmeinric htungen von 
den gefährdeten Pflanzenkulturen fernhalten kann. 


Zusammenfassung 


Die weiter oben ausführlich behandelten Feststellungen zusammengefaßt, können die 
Kranichzüge im Karpatenbecken im folgenden charakterisiert werden: 

Die auf unseren Ebenen zerstreut br Fosenden Kraniche ziehen auch trotz der großen 
Landschaftsänderungen unseres Jahrhunderts massenhaft durch das Gebiet des Karpaten- 
beckens. In Frühjahren mit Überschwemmungen kamen — zwar sehr gelegentlich — 
selbst in den letzten Jahrzehnten einige ausnahmsweise erfolgte Brüte vor. 

Der Durchzug im Frühjahr erfolgt von Mitte März bis Mitte April in raschem Tempo 
und erreicht seine Spitzenwerte in den ersten Tagen Aprils. Im Herbst kulminiert er 
zwischen Mitte September und Ende November, meist Mitte Oktober. Im Frühjahr nimmt 


42 


der Durchzug durchschnittlich 54, im Herbst 80 Tage in Anspruch. Der Rhythmus und die 
Spitzenwerte sind durch das jeweilige Wetter sowie durch die Futterbasis geregelt. 

Die Hauptmasse der das Karpatenbecken durchquerenden Kraniche konzentriert sich 
auf eine verhältnismäßig schmale Straße. Sie überfliegen im Abschnitt Märamaros die 
Karpaten und der Hauptzugsweg führt in der Zone zwischen dem Theißtal und dem Bihar- 
gebirge dem Rande des Alföld entlang weiter. Westlich der Theiß und östlich von dem 
Bihargebirge nimmt der Zug allmählich ab. Die das Südalföld verlassenden Scharen setzen 
ihren Weg in Richtung Mazedonien — Albanien — Italien — Sizilien fort, bis sie schließlich 
die Küste von Tunis erreichen. Die Flugrichtung der in Transsilvanien dem Olttal entlag 
folgenden Kraniche über den Zug der Karpaten blieb auch weiterhin ungeklärt. 

Die traditionell aufgesuchten Ansammlungsstellen haben sich entlang der Hauptzugs- 
linie Szenna — Hortobágy — Ebene von Bihar — Kardosküt und in den ruhigen weiten 
Steppenlandschaften des Banats mit Sodaböden ausgebildet. An diesen Ansammlungsstel- 
len verweilen die Kraniche im Herbst und im Frühjahr lange Zeit hindurch. Über zerstreut 
durchziehende und überwinternde Kraniche stehen uns nur vereinzelte Angaben zur 
Verfügung. Zuweilen mausern auch Einzelexemplare oder über kleine Bestände verfügende 
Scharen hier. 

Das Futter der ziehenden Kraniche sichert meistens das frische Gras, die junge Getrei- 
desaat, der nicht eingebrachte Mais, Insekten und Kleinsäugetiere. Ihre Schadenanrich- 
tung in der Landwirtschaft kann in den Invasionsjahren auch beträchtliche Maße anneh- 
men, jedoch können wir uns mit verschiedenen Alarmeinrichtungen in ausreichender 
Weise dagegen wehren. 


43 


Aquila LXXVIII LXXIX. 1971-1972. 


A HODMEZOVASARHELYI TISZA-ARTER 
TERMESZETVEDELMI TERULETEINEK MADARVILAGA 


Dr. Sterbetz Istvan 


A XIX. szazad vegen lezarult alföldi folyamszabalyozasokkal egy sajätos 
életviszonyokat nyùjtò, jellegzetesen magyar täjforma jött letre a Tisza 
gátak közé szorított hullamterében. Maradvänyät őrzi az egykori 6smocsarak 
legendás élővilágának, és mai állapotában is állatföldrajzi jellegzetesség. 
A korszerű árvízvédelem azonban a közeljövőben ezt az adottságot is fel- 
számolja, ezért a tájképi és tudományos szempontból különösen értékes 
helyeken természetvédelmi beavatkozás kívánatos. Hódmezővásárhely kör- 
nyékén mindez már megtörtént, az 1951-ben létesült saséri természetvédelmi 
terület, majd 1971-ben a mártélyi tájvédelmi körzet szervezésével. 

A 87 ha terjedelmű Sasér a Tisza jobb partján, a hullámtér 197— 199 
folyamkm közötti szakaszát öleli fel. A bal parton elterülő, 2260 ha-os 
mártélyi terület jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park után az ország második 
legnagyobb védett létesítménye. A folyóvíz és a védtöltés közötti hullámtér 
itt átlag 3 km széles, az egykori hódmezővásárhelyi hajórakodó és az Ányási- 
holtág északi ága képezi a déli, illetve az északi határokat. Mártélyi-Ányás- 
sziget, Kutyafenék, Kör tvélyesi- sziget és Barci-rét nevü szakaszokböl tevödik 
össze a fentebb körvonalazott terület. 

A szabályozott Tisza hullamterének közismert, jellegzetes környezetét 
találjuk a védett területeken, ahol füzes — nyárfás ligeterdők, kultúrnyár- 
telepítések, rétek, botolófűz szegélyezte kubiksorok és átvágáskor kelet- 
kezett holtágak képezik a madárvilág életterét. Adottságaikat az idegen 
nyelvű szöveg részletezi. 

E változatos, szép területek hajdani kutatása BODNÁR BERTALAN hód- 
mezővásárhelyi tanár nevéhez fűződik, aki itt 1892-től a húszas évekig fő- 
Pb gyüjtessel foglalkozott. Kéziratos feljegyzéseinek kivonata a Madär- 

tani Intézetben található. [rasa sajnos többnyire általános jellemzést ad, csak 

kevés fajt tárgyal adatosan. A jelenben a Madártani Intézet belső és külső 
munkatársai gyakran megfordultak a területen, rendelkezésemre bocsátott 
adataikért ezúton mondok köszönetet. Ugyanakkor a Magyar Tudományos 
Akadémia Tiszakutató Csoportja az egész Tisza-völgyet érintő, komplex 
kutatásainak keretében e két védett területen is végzett alkalomszerűen 
madártani megfigyeléseket. Az időközben védetté nyilvánított hullámtéri 
szakasszal foglalkozó saját munkásságom 1947 őszén kezdődött és 1972 
szeptemberében érkezett el huszonöt esztendős fordulópontjához. 1947 — 50 
között hetenként, 1952— 54 időközében majdnem naponta látogathattam a 
területeket. 1955 után azonban már csak havi három-négy napra korlátozód- 
tak lehetőségeim. 

Jelenleg 195 tételből áll a két természetvédelmi területtel foglalkozó — 
madártani szempontból is érdekelt — közlemények címjegyzéke. Közöttük 


45 


\ 
\ 
N 


È 


o JELMAGYARAZAT: 
Gator h. — —— — : lajvédelmi körzet 
hatara 
000000040000 = saseri termeszelve- 
delmi tenilet hatara 
— —  —. — = árvédelmi töltés 
LES. = Elö-Tisza 
= Holt- Tisza 
Ooo a - kubikok 
/ i 
! KUTYA FE NER 
pe \ 
Gator h. \ 
N 
ÓN 
SN fa 
i = 
i> | 74 si 
| 727 Ta, HODMEZOVASARHELY FT 
| /o Revhaz pes 
iu IU 7 à — 
Gator h| | BARCI-RET a _ 
ui ol 
o\ 


9. abra. A martelyi tajvédelmi körzet és a saséri természetvédelmi terület vazrajza 


Abb. 9. Die Naturschutzgebiete von Martély und Sasér 


46 


) 


majus 


21. 


Iynal (19 


)r. Sterbetz I.) 


ig Marte 


, 


i-holt 


dbra Az Änyas 


10 


(Foto: I 
Abb. 10. Die tote Arm bei Martely 


È 
gi 


4 
È 
le 
È 


#44 


CA 
3.28 as 


fà 
* 


2 
Po 
a. ci 


Dr. Sterbetz I.) 


(Fotò 


Abb. 11. , Kubik" -Gruben mit 


ius) 


marc 


m 
{ 


n (19 


sbe 


> 


zes Körtvelye 


ofü 


botol 


és 


ok 


‘asztott kubik 


{la 


abra. 1 


71 


Körtvélyes 


er 


Wasser b 


CI 29941998 “Id :0704) 


LISSDNYIOTZ wap YIDU ayupquwpyag' 


age esi 


“n 


6 


I 


99V 


(snaunl 


OL6L 


€ 


19 


l 


19 


mg) 


unm 


27 


7 


in 


yofiuom 


«dm 


2ST 


D 


190 


GC 


I 


©) 
an 


1972 


1 


4 


AOUILA 19 


4 


azonban csak egyetlen az összefoglaló, faunisztikai tanulmány (STERBETZ, 
1957), amely a Sasér 1947— 54 időközének viszonyait részletezi. A mártélyi 
tájvédelmi körzet madarairól csupán alkalmi megfigyelések közlésére szorít- 
kozik az irodalom. Tekintettel arra, hogy a Sasér és a Mártély legjelentősebb 
természetvédelmi területeink közé tartozik, 25 évi feljegyzéseim összefogla- 
lásából igyekszem bemutatni a két rezervátum madártani adottságait. 


Gavia stellata — Eszaki búvár 


Előfordulásai: Sasér, 1953. X. 26. — 2 db; 1960. XII. 18. — 2 db; 1961. 
V. 1. — 1 db nászruhás. A védett terület határán kívül, az Atkai-holtágban 
évente megfigyeltem. 


Gavia arctica — Sarki búvár 


Téli időszakban évente megfigyelhető. Legkorábbi előfordulása: Sasér, 
1961. XI. 6.; legkésőbbi: 1960. IV. 3. Ez utóbbi nászruhás. 


Podiceps ruficollis — Kis vöcsök 


A körtvélyesi és az ányási morotvákban rendszeresen fészkel. Késő ősszel 
hagyományos előfordulási helye a saséri folyókanyar. Szórványos áttelelő. 
Télen észlelt, legnagyobb példányszám : Sasér, 1967. XII. 17. zajló jég között 
25 db. 


Podiceps nigricollis — Feketenyakü vöcsök 


Az Atkai-holtágon költ. A védett területeken szórványos átvonuló. Kört- 
vélyesben 1960. IX. 18-án 26 főnyi csapatát figyeltem meg. Tavaszi árvizek 
idején gyakori. 


Podiceps cristatus — Búbos vöcsök 


A Körtvélyesi- és Ányási-holtágakban évente 2—3 pár költ. Vonuláskor 
egyesével vagy kis csapatokban mutatkozik. Elsősorban a holtágak madara, 
csak fagyos időben kényszerül a folyóvízre. 1963-ban egy példány a Sasérben 
áttelelt. 


Podiceps griseigena — Vörösnyakú vöcsök 


Az Änyäsi-holtäg északi ágában 1972. VI. 5-én néhány napos fiékakkal 
latott peldäny bizonyitja fészkelését. Vonuläsi megfigyelések: Körtvelyes, 
1960. IX. 18. — 2 db; Sasér, 1962. IX. 29. — 1 db; Anyas, 1969. V. 1. — 1 db. 


Phalacrocorax carbo — Karökatona 


BODNÁR szerint a századforduló táján rendszeresen feszkelt Hödmezö- 
vásárhely környékén. Sasérben 1964— 66 között telepedett meg. Az első év- 
ben 9, a másodikban 4, a harmadikban 3 fészekalját találtam. Alkalmi 
költésük valószínűleg a kis-balatoni kormorántelep gyérítésével járó, terv- 
szerű zavarás következménye. 1971-ben egy pár ismét építeni kezdett, de 
már nem került sor költesre. III—IV. hónapban évente előfordul itt a vonuló 
kárókatona. Feltűnő volt egy csoportos nyári előfordulás, amikor 1957. VII. 
20-án 27 tagú csapat halászott a saséri Élő-Tiszán. 


50 


Phalacrocorax pygmaeus — Kis kárókatona 


BODNAR 1901 májusában még fészkét talalta a hödmezöväsärhelyi hulläm- 

térben, és 3 tojást gyűjtött a gimnáziumi szertár számára. Saját er 
seim: Saser, LOGO UX 187 — 1. db; 1963. IV.7. = 1.db; 1964. VI. 
2 db párban; VI. 30. — 1 db; 1965. II. 15— 20. között naponta sine 
1 db; 1967. I. 15— 20. között naponta megfigyelve 1 db; 1969. I. 1. — 1 db: 
Barci- ret, 1969. V. 22. parban megfigyelve 2 db. Az egyik zöld gallyat vitt 
a csőrében, a két madár a kollantói gémtelep felett keringett. Ugyanott 
VI. 18 es VII. 28-án 2 db, VIII. 21-én 1 db mutatkozott. Körtvelyes, 1960. 
V.197 — 2 db: A kis kárókatona, az utóbbi évtizedekben szórványos téli 
vendég Magyarországon. Feltűnő késő tavaszi, nyári előfordulása, és az ekkor 
látott példányok tartózkodási helye, viselkedése fészkelést valószínűsít, 
bizonyítani azonban nem sikerült. A teljesség kedvéért megemlítem még 
hogy Csongrád közelében 1960. VIII. 18-án 1 db-ot, 1962. V. 1-én 1 db-ot 
láttam, szintén gémtelep közelében. VERTSE (1966) Szarvas határában figyelt 
meg 1963. V. 16-án hasonló gondolatokat ébresztő kis kárókatonát. 


Ardea cinerea — Szürke gém 


A Sasérben 80—100 éves Populeto-salicetum társulás ôregerdejében, a 
Barci-réten pedig a Madärerdö és a Kollantö nevű fiizesekben találjuk a 
természetvédelmi területek gémtelepeit. Mindhárom település vegyes, közü- 
lük azonban csak a sasériben költ rendszeresen szürke gém. Állománya 1948- 
ban volt a legnépesebb, amikor 150— 200 költőpárt becsültem. 1952-ben már 
csak 100 körül alakult a feszekaljak száma, s 1954-től mindössze 20 — 40 kö- 
zött ingadozik évente. A barci-réti Kollantóban 1971 tavaszán fészkelt 10 
pár, a szomszédos Madárerdőben költést nem észleltem. A legfeltűnőbb 
vonulási gyülekezést 1960. IX. 23-án figyeltem meg Körtvélyesben, amikor 
egy csapatban 203 db halászott a kiszáradóban levő kubikvizeken. 


Ardea purpurea — Vörös gém 


A Sasérrel szomszédos atka-szigeti nádasokban rendszeres költőfaj, de a 
Sasérben csak 1949-ben találtam 3 s 1961-ben 1 fészekalját. Áradásos években 
a barci-réti Kollantó is kedvelt fészkelőhelye. A rendkívül nehezen meg- 
közelíthető terepen 1969-ben 20, 1971-ben 15 fészket találtam. Vonulásidőben 
egyesével látható. 


Ardeola ralloides — Üstökös gém 


A Sasérben, a Kollantóban s a Madárerdőben költ évente rendkívül inga- 
dozó állománnyal. A Sasérben 1961 volt a legjobb év, amikor 52 fészekaljat 
számláltam. Legkevesebb, mindössze 4 pár, 1971-ben mutatkozott. A Barci- 
réten a madárerdői gémtelep 1968-ban létesült. Ekkor 50 pár körül alakult 
az itt fészkelő üstökös gémek mennyisége. 1971-ben 22 fészket számláltam, 
1972-ben viszont a szárazság miatt egyetlen gémféle sem fészkelt e telepen. 
A Kollantóban 1971 tavaszán költött 4 pár. 


Ardeola ibis — Pásztorgém 


Fészkelésidőben ismételten előfordult a gémtelepeken, illetve azok köz- 
vetlen környékén. Első alkalommal SCHMIDT EGON figyelte meg a Sasérben 
1959. VI. 12- és 13-án. Ugyanott VIII. 1-én láttam egy példányt. További 
saséri előfordulások: 1960. VI. 23 — 2 db; 1961. VI. 10-én MURvAY ÁRPÁD 
látott egy példányt. Valószínű ugyanezt egy nappal később Brcosy LÁSZLÓVAL 


4" 51 


CI 21244948 “Iq :090H) 


9892 y-WAng dap {ND Jayrasuapray arp yous ujpununs.uaa 
LIUMLOS SOP 9purT "EI “QV ("9 snIzsnbnD FOG] ) U4-Wıng D sazayaynhb-bosooysry ibaa woh xy "DAgD 


.o 


G 


/ 


14. ábra. Bakesö a saséri Nagyreten (1962. május) 
(Fotö: Dr. Sterbetz I.) 


Abb. 14. Nachtreicher im N aturschutzgebiet von Sasér 


és SCHMIDT EGONNAL láttuk a holtägon. 1973. VII. 13-án a saséri gémtelepen 
láttam etető pasztorgémet, de — mint később tisztázódott — üstökös gem 
fiókájának hozott táplálékot. 1962. VI. 6—9. között naponta megfigyeltem 
a gémtelepen, 10-én DR. GERHARD UREUTZ és a kíséretében levő német 
ornitológus csoport is észlelte ugyanott. 1964. VI. 10—11-én, majd 1972. 
VI. 3-án ismét volt egy példány. A Barci-réten 1961. VII. 24-én száradó 
iszapzátonyon először egy, majd további két példány került szem elé. Az egy 
nappal később a Körtvélyesben látott pásztorgém valószínűleg ezekből 
származott, 


Wyretta alba — Nagy kócsag 


Előfordulásai: Saséri-holtag, 1953. IX. 10-17. — 2 db; 1958. VI. 7.— 
1 db; 1959, V. 3-4. — 1 db; 1960. V. 8. — 2 db; 1963. IX. 9. — 1 db; Barci- 
rét. 1960, VII, 26. — 2 db: VIII, 21. — 1 db; 1962. VI. 2. — 1 db; IX. 29-320, 
között napi 2 db; 1964. VIII. 18. — 5 db; 1967. VII. 31. — 1 dh; Körtvélyes, 
1960. VI. 20— 23. között napi 4 db. 


Wyretta garzetta — Kis kócsag 


A saséri természetvédelmi terület elsősorban e faj érdekében létesült. Az 
itt fészkelő párok évi alakulása: 1948 — 50; 1949 — 163; 1950 — 48; 1951 
— 50: 1952 — 96; 1953 — 78: 1954 — 80; 1955 — 150; 1956 — 100; 1957 — 
80: 1958 — 120: 1959 — 52; 1960 — 60; 1961 — 60; 1962 — 70; 1963 — 60; 
1964 — 60: 1965 — 70: 1966 — 70: 1967 — 70; 1968 — 30; 1969 — 50; 
1970 — 15; 1971 — 4; 1972 — 25.; A barci-réti Madärerdöben 1968 — 70. 
évek között évi 20 par, 1971-ben 52 pár költött, 1972-ben a szárazság miatt 
nem volt fészkelés. Nyári kóborlás idején megfigyelt, legnagyobb me nnyisé- 
gek: Barci-rét szomszédságában, a paléi rizeföldeke n, 1958. VIII. 22-én 
nintegy 600 db; 1965. VII. 30-án a Sasérben, esti behúzáson számlálva 
554 db. A saséri fé szke lőállomány utóbbi éve kbe n tapasztalt csökkenését 
kétségtelenül a Barci-réten kialakult új gémtelep vonzóhatása magyarázza, 


N yeticorax nycticorax — Bakeso 


A vegyes gémtelepek legnépesebb feszkelöje. Saséri költöällomäanya 1948 — 
54. időszakában több száz pár között ingadozott. Letszamuk 1961 — 65. 
időközében még 70— 100 fészekalj körül alakult, majd 1972-ig 20 — 30 párra 
süllyedt. Magyarázata — a kis köcsaghoz hasonlóan — szintén az új barci- 
réti telepben rejlik. Itt a Madárerdőben 1968-ban 20, 1969-ben 200, 1970-ben 
ég 71-ben mintegy 300 pár költött. 1972-ben a szárazság következtében nem 
fészkeltek, 


I wobrychus minutus Pocgem 


A Sasérben és a Körtvelyesben a holtágak parti növenyzeteben évente 
fészkel CEV két, pár. 


Botaurus stellaris Bölömbika 


A Barci-réten 1962. XI. 2-4n figyeltem meg egy példanyt. A Sasérrel 
szomszédos Atka-szigeten 1960. V. 9-én fészkelve találtam. 


K 


54 


Ciconia ciconia — Fehér gólya 
A védett területek határain belül nem fészkel. Nyár végi vonulás alkalmä- 


val néha csapatosan mutatkozik a nyílt réteken. Legnépesebb gyülekezését 
a Barci-réten jegyeztem fel, 1965. VIII. 21-én 150 db-ot. 

Ciconia nigra — Fekete gólya 

Kora nyári kóborlás és őszi vonulás idején jellegzetes madár a hullam- 
térben. Legnépesebb csoportosulásai: Barci-rét, 1961. VIII. 24—26 között 
napi 80 db; 1968. IX. 2. — 70 db; IX. 8. — 114 db ; Ányás-szigeten, 1965. 
VIII. 25—IX. 6. időközében három, egyenként 180—200 db-os csapat 
mutatkozott. Júniustól október elejéig összegyűjtött 99 kóborló és elvonuló 
adattal szemben tavaszi visszatéréséről csupán 5 előfordulás tanúskodik. 


Plegadis falcinellus — Batla 


BODNÁR szerint gyakori faj volt a század utolsó éveiben. Sasérben 1962 
és 1972 nyarán költött egy-egy pár a gémtelep közösségében. További elő- 
forduläsai: Barci-rét, 1959. VI. 15 — 20. időközében 24-es csapat; Körtvélyes, 
1960. V. 8.—11-es csapat. 


Platalea leucorodia — Kanalasgém 

Magányos vagy kisebb csapatokban mutatkozó példányok nyári kóborlás 
és kora őszi vonulás alkalmával évente előfordultak. A természetvédelmi 
területektől mintegy 30 km-re, Szentes magasságában néhány pár évente 
költ a labodári gémtelepen. 


Phoenicopterus ruber — Flamingo 


MARIAS FERENC, erdész figyelt meg egy peldänyt 1959. VI. 25-én a Kört- 
vélyesi- holtägban. A Sasért6l 15 km-re ENY-ra, Sövenyhäza környékén 
ugyanez év VI. 14-én löttek flamingöt, amely a szegedi Möra Ferene Müzeum 
gyűjteményébe került. 


Cygnus cygnus — Énekes hattyú 


Előfordulásai: Körtvélyesi-holtág, 1953. XI. 6. — 1 db; Sasér, É16-Tisza, 
1953. XII. 30. — 1 db; 1963. I. 21. zajló folyón 1 db. 


Anser anser — Nyári lid 

A Barci-réten 1961 tavaszän egy par költött az ärvizes tavasz kivételesen 
jó adottságai következtében. A Sasér határvonalán kívül, a szomszédos 
Atka- sziget nádasaiban 1963-ban 3, 1964-ben 2 a fészkelt. Vonuläskor 
szorvanyos a Tisza fölött. 


Anser albifrons — Nagy lilik 


Vonuläskor naponta tömegek repülnek át a hullámtér felett, éjjelezo- 
helyük a szegedi Fehér-tó és a kardoskúti természetvédelmi terület. A hul- 
lámtérben leszállva csak 1952 telén láttam északi ludakat, amikor egy 
hónapon át jeges árvíz borította a területet. A legnagyobb napi mennyiség 
a Barci-réten: dec. 21-én mintegy 4000 db. 


Anser eryhtropus — Kis lilik 


Áthúzó csapatokban előfordulása: Barci-rét, 1961. II. 18. — 7 db; Saser, 
1966. II. 14. — 22 db. 


Or 
Or 


Anser fabalis — Vetesi lid 


Faunisztikai ertekelese a nagy lilikével azonos. Legnagyobb vizre szällt 
mennyiségét szinten a Barci-réten, 1952. XII. 21-én lättam, kb. 6000 db-ot. 


Branta ruficollis — Vörösnyakú lid 


A Sasér fölött 1952. III. 11-én lilikcsapatba vegyült példány repült át. 
Ugyanitt 1959. XI. 9-én tömeges lilikvonulás alkalmával húzott egy példány 
a rizsföldek irányába. 


Tadorna tadorna — Bütykös ásólúd 


BODNÁR gyűjteményében: Gyuló-ér, 1886. III. 21-ei adatolással szerepel 
egy példány, amely jelenleg a hódmezővásárhelyi gimnáziumban található. 
A Barci-réten 1960. X. 2-án figyeltem meg egy bütykös ásóludat, amely 
valószínűleg az ugyanakkor Algyőn látottal azonos. 


Anas platyrhynchos — Tőkés réce 


A hullámtérben általánosan elterjedt, közönséges fészkelő. Egyes években 
kisebb gácsércsapatok vedlő gyülekezését is megfigyeltem a Barci-réten és a 
Körtvélyesben. Nagyobb vonuló tömegek csak árvíz idején, illetve fagyos 
időszakban mutatkoznak. Egy alkalommal észlelt, legnagyobb mennyisége : 
Barci-rét, 1952. XII. 21-én jeges árvízen kb. 15 000 db. 


Anas querquedula — Böjti réce 


A hullámtér rét jellegű területein évről évre fészkel kis mennyiségben. 
Árvizes tavaszok után rendszeres vedlő gyülekezéseit is tapasztaltam. Leg- 
népesebb vedl6 gäcseresoportjät a Barci-réten, 1965. VII. hónap utolsó 
hetében figyeltem meg, egyetlen csapatban mintegy 400 db-ot. Vonuläskor 
egy-egy alkalommal legfeljebb 30—40 példány mutatkozik. 


Anas crecca — Csörgő réce 


Őszi vonuláskor kis cs apatokban figyeltem meg a holtágakon. Jeges idő- 
szakban az élővízen gyakran látni több százas mennyiséget. Legnagyobb 
mennyisége az ismételten idézett, téli árvizes napon: Barci-rét, 1952. XII. 
21-én mintegy 10 000 db. 


Anas acuta — Nyílfarkú réce 


A hullámtéri rétek alkalmi feszkelöje. 1949. V. 1-én DR. BERETZK PÉTERREL 
öregerdő szedres aljnövényzetében találtuk egy fészekalját. Tavaszi vonulás 
idején, különösen árvizes években jellegzetes a tiszai hullámtérben. Leg- 
népesebb előfordulása: Barci-rét, 1960. III. 2—III. 17. időközében mintegy 
15 db. Ősszel többnyire tőkés ua csapataiban magános példányok vagy 
néhány főnyis kis csapatok mutatkoznak. Télen nem figyeltem meg. 


Anas strepera — Kendermagos réce 


A Barci-réten és a Körtvélyesben a nagy vízállásos rétek alkalmi fészkelője. 
Tavaszi vonuláskor majd minden évben előfordul, de sohasem nagyobb 
mennyiségben. Ősszel kifejezetten szórványos. 1968. V. 20-án a barci-réti 
Kollantó füves-mocsaras élettere mintegy 300 db, vedlés céljából gyülekező 
gácsérnak adott háborítatlan búvóhelyet. 


QT 
© 


Anas penelope — Fütyülö réce 


Oktöbertöl kora áprilisig rendszeresen megfigyelhető a hullámtérben. 
Nagyobb csapatok csak jeges időszakban az Élő-Tiszára vagy tavasszal a 
gátig szétterülő árvizekre érkeznek. 1952. XII. 21-én a téli árral borított 
Barci-réten, láttam a legnagyobb tömeget, kb. 5000 db-ot. 


Anas clypeata — Kanalasréce 


A hullámtéri rétek ritka fészkelője. Költése Barci-réten és Körtvélyesben 
bizonyított. Őszi vonuláskor nagyon elvétve mutatkozik, tavasszal — 
áradásos években — gyakoribb. Egy alkalommal látott, legnagyobb mennyi- 
sége a saséri Elö-Tiszäan: 1952. III. 26-án 200 db. 


Aythya ferina — Barátréce 
Saséri fészkelése 1952. VII. 12-én pelyhes fiatalokat vezető tojóval bizonyí- 
tott. Körtvélyesben és a Barci-réten, valamint az Ányási-holtág északi ágában 


alkalomszerűen költ. Legnagyobb vonuló mennyiséget a Barci-réten, 1952. 
XII. 21-én áradáskor figyeltem meg, mintegy 800 db-ot. 


Aythya fuligula — Kontyosrece 


Novembertől kora áprilisig fordul elő évente, mindig kisebb en 
Legnepesebb csoportosulasat a saseri É16- Tiszan figyeltem meg, 1962. III. 
17-én, 50 db-ot. 1949-ben két telelő példány május közepéig par ban kitartott. 


Aythya nyroca — Cigányréce 

Áradásos években rendszeresen, száraz időszakban elvétve fészkel. A hul- 
lámtéri viszonyokra mint vedlő faj is jellegzetes. A Barci-réten a Kollantó, 
a Körtvélyesben a Nagyrét ismert vedlőhelye. Legnagyobb vedlő mennyi- 
ségek: Kollantó, 1969. májustól augusztusig kb. 200 db; Körtvélyes, 1971. 
május — június kb. 150 db. Vonuláskor kis csapatokban mutatkozik. Kiugró 
mennyiség: árvízkor a Sasér magasságában, 1963. IV. 4. — 130 db. 


Aythya marila — Hegyi réce 


Előfordulásai : Sasér, 1949. III. 13. — 1 db; 1958. XII. 9. — 1 db; Barci-rét, 
1963. TV. 6. — 6 db; 


Bucephala clangula — Kercerece 


Novembertől áprilisig gyakori az Élő-Tiszán. Legkorábbi előfordulása XI. 

, legkésőbbi IV. 4. Kivételes jelenség volt a Barci-réten 1960. V. 9-én egy 
rer tartözkodäsa. A legnagyobb mennyiséget 1960. XII. 17-én lattam 
a saseri Élő-Tiszán: 80 db-ot. 


Clangula hyemalis — Jegesréce 

Előfordulásai: Körtvelyesi-holtäg, 1960. X. 18. — 1 db; Sasér, EIö-Tisza, 
1961. XII. 17. — 1 db. 

Somateria mollissima — Pehelyréce 


Előfordulásai: Sasér, El6-Tisza, 1965. I. 15. barna tollazatú tojó vagy 
fiatal gAcsér. Hasonló szinezésti, fiatal gäcsert lőttek a közeli gorzsai halas- 
tavon 1971. IX. 1-én. Ez a peldäny MRSZLÉNYI JANOS vadőr tulajdonába 
került. 


OL 
I 


Somateria spectabilis — Cifra pehelyréce 


Egyetlen, Magyarországon megkerült példányát BODNÁR BERTALAN szerint 
1875—1887 időközében gyűjtötték a hódmezővásárhelyi folyószakaszon. 
A kitömött gácsér jelenleg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban található. 


Melanitta nigra — Fekete réce 


Elöforduläsa: Sasér, É16-Tisza, 1967. XII. 17. 2 db kiszinezett és 3 juv. 
vagy tojó példány. 


Melanitta fusca — Füstös réce 

Megfigyelései: Sasér, É16-Tisza, 1958. XII. 9. — 3 db; 1964. XI. 23. — 1 db; 
1965. XI. 9. — 2 db. Valamennyi toj6 vagy fiatal him példány. 

Oxyura leucocephala — Kékcsőrű réce 


Egyetlen adata: Körtvélyesi-holtág 1960. IX. 18. 2 db. Feketenyakú vöcs- 
kök kis csapatához társultak. 


Mergus albellus — Kis bukó 


Rendszeres téli vendég. Legkorábbi előfordulása 1961. XI. 6., legkésőbbi 
u. az évben IV. 6. Egy alkalommal látott, legnagyobb mennyiség: Barci-rét, 
1952. XII. 21. — 70 db, árvízen. 


Mergus merganser — Nagy bukó 


Szórványos téli vendég. Legkorábban XI. 28. legkésőbb III. 17-én fordult 
elő. Többnyire magánosan vagy párban mutatkozik. Két alkalommal láttam 
viszonylag népes csapatot: Barci-rét, 1952. XII. 21-én 20 db; Sasér, 1967. 


I. 21. — 15 db. Az első esetben árvízen, az utóbbi Klő-Tiszán. 
Mergus serrator — Orvés bukó 


Előfordulásai : Sasér, Élő-Tisza, 1960. XII.18. — 2 db; 1961. XI. 6. — 1 db; 
1963. IV. 30. — 2 db. 


Pernis apivorus — Darazsölyv 


Elöforduläsa: Sasér, 1949. IX. 10. — 9. db; 1953. IX. 8. — 1 db; IX. 9. — 
1 db. 


Milvus milvus — Vörös kanya 


Saséri feldolgozäsomban (STERBETZ, 1957) eliräs törtent e fajjal kapesolat- 
ban. Valöjaban egvetlen alkalommal figyeltem meg vörös känyät a Saserben, 
1953. II. 12-En. 


Milvus migrans — Barna kanya 


A hullämteri nyärfaerdök legjellegzetesebb feszkelö ragadozöja. 1948 — 1968 
idöközeben a Barci-réten evente 1—2 par költött, Körtvelyesen 3—4 par 
között alakult az állomány. Sasérnek 2 par volt az állandó fészkel6je, 1953 
kivételével, amikor 3 par fészkelését sikerült kimutatni. 1969-ben itt ismét 
3 pár költött. 1970—71— 72. években a Barci-réten és a Sasérben mar csak 
1-1 par feszkelt, Körtvelyesböl kimaradt. Änyäs-szigeten is kétségtelenül 
fészkel6 volt az emlitett években, de megtalälnom nem sikerült. Barci-rét 
közelében, a védett terület határain kívül lucernäs fölött vadászó, 52-es 
csapatot figyeltem meg 1960. IX. 18-án. 


58 


Aceipiter gentilis — Heja 


Lakott feszkei: Saser — Öregerdö, 1958; Körtvelyes, 1958 — 1; 1959 — 2, 
1960 — 1 par. Barci-rét, 1960 — 1, 196124 par. Änyäs- sziget 1961 — 1, 
1962 — 1, 1965 — 1 par. Feltételezhet6, hogy a megtalältakon kivül még 
tovabbi 2—3 par feszkelt a märtelyi tajvédelmi körzetben a megfigyelések 
idején. 1966 óta bizonyított költeseröl nincs tudomásom. 


Accipiter brevipes — Kis héja 


Sasérben, 1964. VI. 10-én DR. PATKAI IMRE figyelte meg. 


Accipiter nisus — Karvaly 
Rendszeres téli vendég. Legkorábban IX. 25-én, legkésőbb IV. 4-én fordult 
elő. Feltűnő nyári adatai : Sasér, 1948. VI. 1.; 1952. VIII. 30. 


Buteo rufinus — Pusztai ölyv 


Barci-rét felett 1952. IX. 16-án magasan körözve repült át 1 db. 


Buteo buteo — Egereszölyv 

Körtvelyesben az 1961. és az 1964. években talältam 1—1 feszekaljät. 
Az ev minden szakäban elöfordulnak köborlö példanyai. 

Buteo lagopus — Gatyas ölyv 

Rendszeres téli vendég. Legkorábban X. 15-én, legkésőbb III. 2-án figyel- 
tem meg. 

Hieraaetus pennatus — Törpesas 


BODNÁR szerint a századforduló táján rendszeresen fészkelt a Körtvélyes- 
ben. Egy fészekről begyűjtött példányt 1902-ből adatolt. A Sasérben 1960. 
VIII. 19-én, a Barci-réten 1968. VII. 18-án figyeltem meg ezt a fajt. 


Aquila chrysaetos — Szirti sas 


BODNÁR feljegyzéseiben 1875 táján 2 kézre került példányt tömtek ki 
Hódmezővásárhely határából. 1855. IV. 4-én a Hattyas-érnél lőttek egyet. 
Megfigyeléseim éveiből Körtvélyesen, 1964 kora tavasszal élve fogtak egyet, 
ez az öreg példány a hódmezővásárhelyi Élelmiszeripari Főiskola gyűjtemé- 
nyébe került. 


Aquila heliaca — Parlagi sas 


1953. X. 23-án a Barci-réten pihent meg egy öreg példány, majd a Sasér 
felett körözött at Atka-sziget irányába. 


Aquila clanga — Fekete sas 
A Barci-réten 1962. X. 26-án szärcsät evő, öreg példányt láttam. 
Aquila pomarina — Békászó sas 


1959-ben a Körtvelyesben költött, a kotlö madarat feszkeröl lelőtték. 
1948 — 1972 idöközeben 31 előfordulását jegyeztem fel a vizsgált területeken. 
E kóborló peldänyokböl 1 márciusi, 4 áprilisi, 3 májusi, 3 júniusi, 3 júliusi, 
11 augusztusi, 4 szeptemberi és 2 októberi észlelés. 


Haliaeetus albicilla — Rétisas 

1970-ig rendszertelenül költött a védett területeken. Fészkelési helyek és 
evek: Saser — 1948, 1949, 1954, 1957, 1962, 1969. Barci-rét — 1963, 1967. 
Körtvélyes — 1964, 1965, 1966-ban két pár, 1967, 1968 és lehetséges, hogy 
1971. Märtely— Anyds-sziget — 1970. Novembertől februárig évente elö- 
fordulnak ättelelök. BopNAR szerint a századforduló táján is rendszeresen 
költött rétisas a hódmezővásárhelyi hullámtérben. 


Circus cyaneus — Kékes rétihéja 


A hazai rétihéjäk közül ez az egyetlen faj, amely X—IV. idöközeben 
rendszeresen elöfordul a hullamtérben. 

Circus macrourus — Fako rélihéja 

Atka-sziget, és a folyó bal partjának közelében húzódó rizsföldek vonzó 
vadäszterületei a telelő rétihéjaknak. Az itt megforduló példányok időről 
időre a Tisza fölött is Atrepülnek. Ilyen alkalommal a Sasér — Barci-rét vonalä- 
ban hüzö példanyok megfigyelési esetei: 1953. X. 26.; 1959. IX. 13.; 1961. 
VIII. 25.; 1967. IX. 10.; 1968. IX. 8. Valamennyi him peldäny. 


Circus pygargus — Hamvas rétihéja 


1953. X. 10-én figyeltem meg egy öreg himet a Sasér fölött. 
Circus aeruginosus — Barna rélihéja 


Az atka-szigeti nádasokban évente költ néhány par. Szörvanyosan a 
természetvédelmi területek nagy rétjein is elöfordul. 


Circattus gallicus — Kigyaszölyv 
A Sasér — Barci-rét felett megfigyelt példányok : 1953. XI. 1.; 1959. VIII. 1. 
Pandion hahaétus — Halaszsas 


Megfigyelve: áprilisban 12, júniusban 1, júliusban 4, augusztusban 2, 
szeptemberben 8, és oktöberben 1 alkalommal. Legkorabbi elöforduläsa a 
Sasérben 1953. IV. 2-ân, legkésőbb ugyanott 1960. X. 2-An. Csapatos meg- 
jelenését 1963. IV. 29-én jegyeztem fel a Barci-réten, ötös csapatot, amelyet 
kés6bb még egy maganyos példany is követett. 


Falco cherrug — Kerecsen sólyom 


Egyetlen alkalommal fészkelt a Körtvelyesben, 1959 tavaszán. A költő 
madarat fészkébol kilőtték. 1960-ban Süvényhäza magasságában fészkelt még 
kerecsen a hullämterben. Ezt a példányt is elpusztították. Kitömve a söveny- 
házi alt. iskolában található. Előfordulásai: Sasér, 1952. XII. 1. (esörgövel, 
békly6val); 1953. IX. 22.; 1960. IX. 18.; 1962. IV. 2.; VI. 1.; VII. 5.; 1963. 
VII. 14.; Barci-ret, 1965. IV. 9. 


Falco peregrinus — Vandorsolyom 


1947— 1965. id6kézében 35 előfordulását jegyeztem fel a Sasérben a mär- 
télyi tájvédelmi körzetben. 1966 után egyetlen megfigyelés sem tanúsítja. 
A BODNÁR-féle madárgyűjteményben amelyet jelenleg a hódmezővásárhelyi 
gimnázium tárol, egy Hódmezővásárhely, Tisza-ártér, 1928. XII. 2. 
adattal jelzett példány vizsgálata során F. peregrinus calidus Lath. 1970. 
alfajnak bizonyult. 


60 


Falco subbuteo — Kabasélyom 

1947 — 1953 között évente 4— 5 par fészkelt a természetvédelmi területeken. 
1954 óta legfeljebb 2—3 párra apadt a számuk. Elsősorban a Barci-rét a 
kedvelt feszkelöterülete. 

Falco columbarius — Kis sólyom 


Rendszeres téli vendeg. Legkoräbbi, illetve legkés6bbi elöforduläsai: Sas- 
or, 1964. X. 18.: 1962."IV. 4. 


Falco vespertinus — Kék vércse 


A Sasérben 1949-ben 9, 1951-ben 2, 1953-ban 1 fészekalját ismertem, el- 
hagyott varjúfészkekben. Több éves szünet után 1957-ben 2 pár, 1964-ben 
1 pár költött itt, 1965 óta megszűnt a fészkelés. Vonulás idején alkalmi 
vendég a hullámtérben. 


Falco tinnunculus — Vörös vércse 


Általánosan elterjedt költőfaj volt 1947—1960 időközében. Állománya 
1961 után feltűnően megfogyatkozott. A korábbi, évente mintegy 10—15 
fészkelő párral szemben az utóbbi évtizedben idényenként legfeljebb 3— 4 
fészekaljra lehet számítani. Az állománycsökkenés vonuláskor szintén szem- 
betűnő. 


Perdix perdix — Fogoly 

1947—1952 között a saséri réten évente fészkelt, később már alkalmat- 
lanná vált számára ez a terület. Körtvélyesen elvétve költ. 

Coturnix coturnix — Fürj 


Körtvélyesen 1959 tavaszán kaszáltak ki egy fészekaljat. Hangját a Sas- 
érben 1959. V. 3-án, a Barci-réten 1961. VII. 25-én, valamint 1968. VIII. 
5-én hallottam. 


Phasianus colchicus — Facan 

Általánosan elterjedt, mesterséges telepítéssel is rendszeresen gyarapított 
faj. Tömeges fészkelő. 

Grus grus — Daru 


Elsösorban 6szi vonuläs idején, évente elöfordulnak a Tisza felett magasan 
húzó csapatok. Legfeltünöbb ätözönlese 1965. X. 20-án volt, amikor Barci- 
rét és a Sasér felett hajnaltöl besötetedesig mintegy 3000 db röpülte at a 
Tisza vonalat. 


Rallus aquaticus — Guvat 
Elöforduläsai: Saser, 1953. IX. 27.; 1958. IX. 23.; Körtvélyes, 1948. X. 3. 
Crex crex — Haris 


A Sasérben 1953 tavaszán szénakaszalaskor találták fészekaljat. A Barci- 
réten és a Körtvelyesen a nagy kaszälök jellegzetes költömadara. Hangjät 
minden tavasszal több helyröl hallottam. Kutyafenéken 1971 és 1972 tava- 
szán két-két helyen szólt. Anyds-szigeten 1972-ben legalább két par költ- 
hetett. 


61 


Porzana parva — Kis viziesibe 

A Sasérben a vedtöltes telefondrötjän elszerencsétleniilt példanyat 1963. 
VIII. 23-án találtam. 

Porzana porzana — Vízicsibe 

Körtvélyesen és a Barci-réten az elmocsarasodott kaszálóknak árvizes évek- 
ben rendszeres fészkelője. Sasérben 1965. VI. 1-én a holtágon figyeltem meg, 
fiókákkal. 

Gallinula chloropus — V tzityuk 

A holtágak legjellegzetesebb fészkelője. Gyakori áttelelő. 

Fulica atra — Szarcsa 

Nagyon csekély számú és rendszertelen fészkelő a holtágak parti növeny- 
zetében. Vonulás alkalmával sem figyeltem meg a védett területek határain 
belül számottevőbb mennyiségeket. 

Otis tarda — Túzok 

1945-ben a háborús zaklatás és a törpebirtok-rendszerű gazdálkodás kény- 
szere következtében a körtvélyesi Nagyréten néhány túzok fészkelt, egymást 
követő idényben. CSATÁRY ENDRE hódmezővásárhelyi tanár szerint ekkor 
több alkalommal szedtek itt ki fészekaljakat iskolásgyerekek. 

Vanellus vanellus — Bibic 

Évente költ néhány pár a Barci-réten és Körtvélyesen. Vonulás idején 
kisebb csapatokban mutatkozik, elsősorban árvizes hónapokban. 

Squatarola squatarola — Ujjaslile 

Előfordulásai az Élő-Tisza zátonyain: Sasér, 1952. IX. 6.; Barci-rét, 
1961. VIII. 24. 

Charadrius apricarius — Aranylile 

Barci-réten, vizjärâsos parlagon 1960. X. 20-án 12-es, 1961. III. 16-án 
8-as csapatot figyeltem meg. 

Charadrius morinellus — Havasi lile 

1952. X. 12-én a Barci-réten egy kopár erdöirtäsböl riasztottam fel 12-es 
csapatot. A lilék a Sasér irányába, magasra felvagodva húztak el. 

Charadrius hiaticula — Parti lile 

Őszi vonuláskor elvétve megpihen a Tisza zâtonyain. Augusztusi — szeptem- 
beri jelenség. 

Charadrius dubius — Kis lile 

Elöforduläsai: Sasér, folyözätony, 1953. IX. 2. — 1 db; Barci-rét, vizjarta 
parlag, 1965. V. 2. — 1 db; 1966. VI. 1. — 2 db. 

Numenius phaeopus — Kis poling 


A szegedi Fehér-t6 és Kardosküt e fajnak rendszeres vonulási állomása. 
Március végétől kora májusig a Tisza felett is gyakran athüznak kisebb-na- 
gyobb csoportok. 


62 


Numenius arquatus — Nagy poling 
Elöforduläsa a kis pölingeval azonos. 


Limosa limosa — Goda 


A Barci-réten és Körtvelyesen szórványos költöfaj. Fészkelése érzékeny 
függvénye a mindenkori vizjärasnak. Vonuläskor nagyobb tömegeket soha 
nem észleltem. Számottevő csoportosulását bizonyára a közeli rizsföldek 
vonzó hatása gátolja. 


Tringa erythropus — Füstös cankó 


Nyär végén a szäradö, sekely kubik- és töcsavizek jellegzetes madara. 
A mindenkori vizviszonyoktél függően késő őszig látható. Általában kis csa- 
patokban mutatkozik. Feltűnőbb beözönlései árvizes időszakokban: Barci- 
rét, 1960. VIII. 21. — 150 db; 1965. VIII. 23— 31. között napi kb. 1000 db; 
1970. VIII. 10. — kb. 3000 db. 


Tringa totanus — Piroslabü cankó 


1952— 53. években a Barci-réten és a Körtvélyesben fészkelt néhány pár. 
Költését itt a későbbi időszakból is feltételezem, de fészket találnom már nem 
sikerült. Kora őszi vonuláskor kis csapatokban mutatkozik. 


Tringa stagnatilis — Tavi cankó 


A közeli rizsföldeken viszonylag rendszeres átvonuló. A Barci-réten, ára- 
dást követő vízállásokon megfigyelve: 1952. VII. 30. 30 — 40-es csapat; 1953. 
ny. 19, —-2:db; 1960. VELE 21: — 5-db; 1962. IX. 6.-— 1 db; 1964. IX. 6. 
— 1 db. 


Tringa nebularia — Szürke canko 


Őszi, száradó vizek, elsősorban kubikok jellegzetes madara. Mindenkor csak 
magános, vagy néhány darabból álló csapatos jelenség. Kivételes csoporto- 
sulása volt nyári áradás után a Barci-réten 1965. VIII. 29— 31. között, amikor 
Sa csapatokböl összesen mintegy 150 db gyülekezett az iszapzatonyo- 

on. 


Tringa ochropus — Erdei canko 


A hullámtér legjellemzőbb parti madara. Nyaralö példányok minden év- 
ben előfordulnak. Magänosan vagy 2— 3 főnyi, kis csoportokban mutatkozik. 
Négy alkalommal figyeltem meg nagyobb mennyiségeket : Barci-rét, 1960. 
VII. 21. — 20 db; 1961. VII. 25. — 23 db; VII. 26. — 41 db; VIII. 24. — 28 db. 
E szokatlan jelenségek nyári áradás után kínálkozó, eszményi környezettel 
magyarázhatók. Legkorábban a Barci-réten, 1971. III. 31-én, legkésőbben a 
Saserben, 1964. XI. 23-án figyeltem meg. 


Tringa glareola — Réti cankó 


Áprilisban — augusztusban jellegzetes átvonuló, nyaraló példányok is elő- 
fordulnak. Szokatlanul mozgalmas átvonulása a Barci-réten 1960. VIII. 21-én, 
árhullám levonulása után, mintegy 300 db. 


63 


pepe ss 3 ge EEE LIST 


CI 239941918 “IT. : 0704) 3890 44 1040 dap [nn ]aquayosunsa "CT “AQF (snynl "FI6L) v9994-19410g D OYUHI dpunzg "vag "er 


IE; = 22 


1 


64 


(I 23991998 


Id 


9304) 


2800 41 


19 


‘pg UD 


dafn 


n7.198 


Sn 


Mp M ‘9I 


gar 


y 


(sn 


nl 


FIGI) unquOJLIm: 


y 2994 


19 


1409 DO 


yuna 19p 


UT 


D 


Qn “OL 


AQUILA 19 


5 


Actitis hypoleucos — Billegetécank6 

Minden nyäron megjelenö faj a foly6 menti zätonyokon. Legkoräbbi elö- 
forduläsa: Sasér, 1964. IV. 2.; legkés6bbi ugyanott 1963. IX. 6. Legnagyobb 
mennyiségben a Barci-réten talältam, az 1960. VIII. hö végi arhullam levo- 
nuldsa után. A kiöntesek töcsäiban heteken át 30 — 40 példány tartózkodott. 

Gallinago gallinago — Sarszalonka 


Csak őszi vonulás, illetve nyári kóborlás idején figyeltem meg, kiszáradó 
kubikgödrök, holtágak mocsaraiban. Vadőrök bemondása szerint a Kört- 
vélyesben költött az 1965 — 66 években. 

Lymnocryptes minimus — Kis sárszalonka 

Elöforduläsa: Saséri-holtàg, 1952. VIII. 29. — 1 db. 


Scolopax rusticola — Erdei szalonka 


Vonuläsidöben rendszeresen elöfordul, ritkan at is telel. 


Crocethia alba — Fenyérfutò 

Előfordulása: Barci-rét, folyözätony, 1961. VIII. 24. — 1 db. 

Calidris minuta — Apro partfuto 

Barci-réten, áradás utáni zátonyon, 1960. VIII. 20-án 8, 21-én 12 példányt 
figyeltem meg. 

Calidris temminckii — Törpe partfutó 

Egyetlen előfordulása: Barci-rét, 1960. VIII. 21. — 10 db. 

Calidris alpina — Havasi partfutó 

Áradások levonulása után szórványos jelenség az iszappadokon. Legnépe- 
sebb előfordulása: Barci-rét, 1962. IV. 29. — 120-as csapat. 

Philomachus pugnax — Pajzsoscankó 

A mindenkori vízviszonyoktól befolyásolt mozgalmai téli időszak kivéte- 
lével mindenkor megfigyelhetők. Áradások után gyakran tömeges. 

Recurvirostra avozetta — Gulipan 

1953. IV. 10-én a Sasér fölött, nagy magasságban láttam tovahuzni 8 — 10-es 
csapatot. 

Phalaropus lobatus — Vekonyesörü viztaposo 

A Barci-réten, 1960. VIII. 21-én, äradäsböl visszamaradt viztöcsaban fi- 
gyeltem meg 2 db-ot. 

Burhinus oedienemus — Ugartyük 


Hullämterierdöirtäsokban, kiszáradt iszapzätonyokon, kukoricavetesekben 
szórványos költöfaj. Sasérben 1948 tavaszán 2 tojásos fészekaljat találtam, 
1953-ban röpképtelen fiókát figyeltem meg. A Körtvelyesben 1948. évi fész- 
kelése bizonyitott. A Barci-réten 1953-ban költesidöben két helyröl hallottam 
jellegzetes hangjukat. Ugyanott 1960. és 61. evekben mäjus hönapban ismé- 
telten lättam alkonyatkor levegöben kerget6z6 pärokat. 


66 


Glareola pratincola — Szekieser 


Egyetlen alkalommal fordult elö, s akkor költött is a Barci-reten. 1959 
nyarán a zöldár későn vonult le, és a kb. 500 hektáros rét helyén egyöntetűen 
kopár, repedezett iszapkéreg keletkezett. E mediterrán folyódelták fészkelő- 
helyeihez hasonló környezetben telepedett meg 10—12 pár székicsér. Táp- 
lálékbázisukat a közeli rizstelepek gazdag repülő rovarvilága biztosította. 

Stercorarius pomarinus — Szelesfarkü halfarkas 

A hödmezöväsärhelyi BopNAR-gytijteményben egy példány: Märtely, kor- 
hänyi zsilip, 1904. IX. adattal szerepel. A Sasérben és a Barci-réten 1961. 


VII. 23-án és 24-én láttam ezt a fajt, ismételten támadta a fészektelepre 
húzó, etető szürke gémeket. 


Larus canus — Viharsiraly 

A BODNÁR-gyűjteményben 1916. IX. 10. adattal szerepel egy hódmezővá- 
sárhelyi folyószakaszon gyűjtött példány, amelyet a Madártani Intézet 
munkatársaival L. canus stegmani Brodk. 1936, azaz északi viharsirálynak 
határoztunk meg. Megfigyeléseim: Sasér, 1960. XII. 17. — 1 db; 1960. II. 
19. — 1 db; Barci-rét, 1970. X. 5. — 2 db. A gyűjteményben levő északi alfaj, 
és a Sasérben látott februári példány kiszínezett öregek, a többi fiatal. 


Larus argentatus — Ezüstsiraly 

Nyáron és ősszel eo el6fordul a Tisza felett. Egyetlen tavaszi 
megfigyelés: Sasér, 1962. IV. 2. — 2 db. 

Larus fuscus — Heringsiraly 


A saséri folyöszakaszon megfigyelt, öreg példányok : 1952. VIII. 8. — 1 db; 
IX. 10. — 1 db; IX. 21. — 1 db. (lehetséges, hogy egyetlen, ätnyaralö pel- 
dänyrél van 826): 1962- VL: = 1 db: VI. 6. — 1 db; 1963. VIII. 22. — 2 db. 
A Sasertöl mintegy 20 km-re É-ra, Felgyé 6 magassägäban egy Tisza-holtagrol 
gyűjtött, öreg példány a Madártani Intézet gyűjteményébe került. Adata: 
1960. VI. 18. 


Larus melanocephalus — Szerecsensiräly 


A Barci-réten 1968. IV. 30-án láttam egy példányt. Martélyon 1971. VI. 
1-én DR. PATKAI IMRE figyelt meg 1 db-ot. 


Larus minutus — Kis sirdly 


A saser — barci-reti folyöszakaszon megfigyelve: 1952. VI. 4. — 3 db; IX. 
8. — 2db-1960. X. 2. — 1db;.1962.IV.3.— 1 db; IX.:29. — 1 db; 1963. IV. 
30. — 1 db. 


Larus ridibundus — Dankasiraly 

Az év minden szakában naponta megfigyelhető. Aradàs után, apadó töcsa- 
vizeken tömeges. A szegedi Fehér-tavon levő fészektelepükről ilyenkor sok 
százas csapatokban keresik fel a hullámteret. 

Rissa tridactyla — Csüllő 


Folyóvíz fölött, a Sasérből megfigyelt példányok: 1952. X. 12. — 1 db; 
NL T0. = 1.db; 1962. ED. 17.-— 1 db; 1965. XI. 19: — 1 db; 1969. X. 31. — 
1 db. A nov. 19-én látott példány kiszinezett. 


5* 67 


Chlidonias hybrida — Fattyüszerkö 

BODNÁR szerint 1904. VI. 28-án feszkelve találták Martélyon. A Barci-rét 
fölött 1949. VII. 6-an figyeltem meg 2 db-ot. 

Chlidonias leucopterus — Fehérszarnyi szerkö 

1948 — 1953 között évente elöfordult egy-két alkalommal. A kesöbbiekben 
1968. V. 24-én lättam esupän egyetlen peldänyt a Sasernel a Tisza fölött. 

Chlidonias nigra — Kormos szerkö 

Nyäri idöszakban naponta megfigyelhet6 a folyöviz és a holtägak fölött. 


Gelochelidon nilotica — Kacagocsér 
1948-1952 között kora nyári időszakban évente előfordult. Az utóbbi 


húsz évben észlelt előfordulásai: Barci-rét, 1960. V. 8. — 2 db; Sasér, 1961. 
VII. 23. — 1 db; Kutyafenék, 1962. VII. 25. — 1 db. 


Hydroprogne caspia — Locsér 


Megfigyelve: Sasér, 1959, V..3. — 4 db; 1960. VIII. 22. — 1 db; IX. 18. — 
1 db: 1961. IV. 3. — 2 db; IV. 30. — 1db; 1963. IV. 6. = 2db; IX. 9: — 1 db; 
1968. IX. 8: — 4 db; Barei rét, 1964: VIE. 167 = -2:dh. 


Sterna hirundo — Halaszeser 


Aprilistöl szeptemberig naponta elöfordul néhany db. 


Sterna albifrons — Törpe csér 


1948 — 1951 idöközeben a szegedi Fehér-tavon költő példányok alkalom- 
szerűen a Tisza fölé is elköboroltak. Feszkelesük megszűnése óta latogatasaik 
is elmaradtak. 1960. VIII. 21-én a Barci-réten figyeltem meg 1 db-ot. 


Columba oenas — Kék galamb 


BODNÁR szerint a század elején még gyakori fészkelő volt a hullamtérben. 
Megfigyeléseim éveiben csak szórványosan jelent meg februári és szeptem- 
beri átvonulása idején. 


Columba palumbus — Orvòs galamb 


1947 — 1954 idöközeben még meglehetősen elterjedt költöfa] volt a hullam- 
térben. Az utóbbi tizenöt évben állományuk feltűnően megfogyatkozott. 
Ennek bizonyára a nemesnyár erdők terjeszkedésében és az árvízvédelmi 
tereprendezésekben találjuk meg a magyarázatát. 


Streptopelia turtur — Gerle 


Megfigyelésem kezdeti szakaszában igen gyakori költőfaj volt, az utóbbi 
években — mint az országban mindenfelé — erősen csökkent a fészkelők 
mennyisége. Vonuló csapatai nem vonzódnak a hullámtérhez. 


Streptopelia decaocto — Balkáni gerle 


Hódmezővásárhelyen a rizstermelés kezdete óta tapasztaltam a városi ger- 
lék egyre nagyobb arányú kitelepülését, először a környező tanyaépületek, 
majd a hullámtéri erdők környezetébe. Először 1960-ban mutattam ki saséri 
fészkelését, 1972-re azonban már a balkáni gerle általánosan elterjedt az ár- 
térben. Fészkeit a legelhagyatottabb erdőrészekben is megtaláljuk. 


68 


Cuculus canorus — Kakukk. 

Jellegzetes hullámtéri faj, fiókáit barazdabilleget6 és nädirigé fészkeiben 
találtam. 

Tyto alba — Gyöngybagoly. 


Mártély község templomtornyának állandó lakója. Vadászó példányok az 
Ányás-szigeten rendszeresen megjelennek. 


Athene noctua — Kuvik 

A gátszéli botolófüzesek odvas fáinak jellegzetes fészkelője. 
Strix aluco — Macskabagoly 

Mindkét természetvédelmi területen rendszeresen fészkel. 
Asio otus — Fülesbagoly 


Odvas füzfäkban, gem- és varjütelepek elhagyott fészkeiben rendszeres 
költöfaj mindkét ter ületen. 


Asio flammeus — Reti fülesbagoly 


Késő ősszel, télen gyakori vendég, elsősorban a Barci-rét és a Körtvélyes 
terjedelmes kaszálóinak növényzetében. Legnépesebb gyülekezését a Barci- 
HA figyeltem meg 1961. II. 18-án, 22 db-ot. MARIAS FERENC, erdész szerint 

7. X— XI.-ben pocokgradäcié volt a Körtvelyesben. Ekkor több alkalom- 
a figy elt meg 40— 50 főnyi csapatokat. BODNÁR írásaiban százakra menő 
telelő csapatokat említ a század első évtizedeiben. 


Caprimulgus europaeus — Lappantyú 


MÁRIÁS FERENC 1956-ban Körtvélyesben fészekalját gyűjtötte. Vonulás 
idején rendszeresen előfordul a két természetvédelmi területen. 


Apus apus — Sarlósfecske 
Június — augusztusban egy-két alkalommal évente megjelenik. 
Alcedo atthis — Jégmadár 


A meredek folyöpartok szórványos fészkelője. Sasér szakaszán 1958 — 60 — 
6]— 64—65—66. években költött. 1959-ben Körtvélyes magasságában fész- 
kelt, 1971 — 72. évi ányás-szigeti költéseit eredményezte: Késő ősszel, télen is 
gyakori. 


Merops apiaster — Gyurgyalag 


1951-ig nem találkoztam ezzel a fajjal, 1952 óta viszont nyár végi vonulás 
idején minden évben tömeges. Kimagasló mennyiségeket a Barci-réten fi- 
gyeltem meg: 1960. VIII. 21-én reggeltől délig több, mint 2000 db; VIII. 21-én 
kb. 1500 db húzott kisebb-nagyobb csapatokban dél felé. Ugyanitt, 1971. 
VIII. 11-én figyeltem meg több ezres tömeget. Fészkelőállománya nagyon 
csekély, és megtelepedése csak alkalomszerű. A Sasérrel szemben a Barci-ré- 
ten 1960-ban 4 pár, Körtvelyesen 1961—65— 66. években mintegy 15— 20 
par, Anyas-szigeten 1970 — 71 — 72-ben 5—6 pár költött. 


69 


Coracias garrulus — Szalakota 


1947—53 között általánosan elterjedt, gyakori fészkelő volt. Az ötvenes 
évektől kezdődően feltűnően megfogyatkozott. Megfigyeléseim utolsó év- 
tizedében saséri fészkelése már csak alkalomszerű, és a mártélyi tájvédelmi 
körzetben költő állománya sem emelkedett évi 10 pár fölé. 

Upupa epops — Búbosbanka 


A hullámtérben jellegzetes odúlakó. 


Jyna torquilla — Nyaktekercs 

A kutyafenéki és körtvelyesi gyümölcsösökben rendszeresen, a Saserben al- 
kalomszerüen feszkel. 

Picus viridis — Zöld küllő 


Ältalänosan elterjedt, jellegzetes hullämteri költöfaj. 


Picus canus — Szürke küllő 

1959 óta tizenhat előfordulása ismeretes. 1962-böl származó fészekalja 
került a Sasérből a Szegedi Tudományegyetem gyűjteményébe. 

Dryocopus martius — Fekete harkály 

1958 — 1969 idöközeböl tizennégy saséri előfordulását jegyeztem fel. Fész- 
keleseröl itt 1959 — 60 — 62 — 69. években meggyőződtem. 

Dendrocopos maior — Nagy fakopancs 


Oreg nyärfäsok ältalanosan elterjedt feszkelöje. 


Dendrocopos syriacus — Balkani fakopancs 

A Saserben és az Anyäs-szigeten 1952-ben telepedett meg elöször. Néhany 
ev múltával már mindenfelé meghonosodott a hullämterben. Elsősorban a 
kutyafenéki, kiöregedett gyümölcsösök lakója. 

Dendrocopos medius — Közép fakopáncs 

Ritka költőfaj a Sasérben. Az 1952. és az 1961. években figyeltem meg fész- 
kelő példányt. 

Dendrocopos minor — Kis fakopáncs 

A Barci-réten 1963 — 65— 69-ben, Sasérben 1948—59—61—65—66— 71. 
években figyeltem meg költésidőben. Fészkelését a Sasérben 1961-ben meg- 
állapítottam. Ugyanott 1971. V. 31-én DR. PÁTKAI IMRE talált röpképtelen 
fiókát. 

Galerida cristata — Pipiske 

Emberi települések környékén — elsősorban Märtely község szomszédsa- 
gában — fészkel. 

Alauda arvensis — Pacsirta 


A Barci-réten és a Körtvélyesben a kaszálók nagyon szórványos költő- 
madara. 


Eremophila alpestris — Fülespacsirta 


A Barci-ret magasságában a Tisza gatjan 1962. III. 17-én húszas csapatot 
figyeltem meg. A fülespacsirtäk vastag hótakaró alól kimered6 gazfoltokon 
szedegettek. 


Hirundo rustica — Fiistifecske 


A saséri revhäz eresze alatt 1952 — 53. években költött. Märtelyon a müvesz- 
telep epületein nehäny par évente feszkel. 


Delichon urbica — Molnarfecske 


A märtelyi művésztelepen 1969 nyarán költött 3 fészekalj. A märtelyi 
szélmalom fédémszerkezete alatt 1960-ban mintegy 25— 30 lakott fészket 
ismertem. 


Riparia riparia — Partifecske 
Jellegzetes költöfaj a Tisza meredek partoldalàban. Allomanya a minden- 


kori ärvizek függvénye, évente nagyon változó. Kisebb- nagyobb települései 
a saséri révnél, Körtvélyesen és Kutyafenék folyószakaszán találhatók. 


Oriolus oriolus — Sárgarigó 


Az egész hullámtérben elszórtan költ, de nagyon kis számban. A kutya- 
fenéki és körtvélyesi gyümölcsösök, valamint Mártély nyaralótelepén figyel- 
hető meg leggyakrabban. 


Corvus corax — Holló 


DR. BERETZK PÉTER közlése szerint a harmincas években költött a Sas- 
érben. Halászok bizonygatták, hogy 1965-ben Atka-szigeten fészkelt egy 
hollópár. DR. PÁTKAI IMRE 1960. VI. 21-én a Sasérben figyelt meg egy átre- 
pülő példányt. Saját megfigyeléseim : Sasér, 1953. XI. 22. — 1 db. 1964. XI. 
23.—1965. I. 15. között állandóan itt tartózkodott 2 db; Körtvélyes, 1965. 
i522 — 2:db; VIIL:29. — 2 db. 


Corvus cornix — Dolmanyos varju 


Öreg nyärfaerdök jellegzetes költömadara. Fészkei zömmel a folyóparti 
hatalmas fehernyärfäkon találhatók. Gyéritett állománya a terület adott- 
sagaihoz viszonyitva alacsony. 


Corvus frugilegus — Vetési varjú 


1952-ben telepedtek meg a saséri gémtelepen, és azóta itt tömegesen fész- 
kelnek. A hatvanas évek végéig ezret meghaladó párszámban költöttek. A szom- 
szédos vadászterületeken rendszeresített tavaszi mérgezések óta állományuk 
feltűnően megfogyatkozott. 1972 tavaszán már alig néhány száz lakott 
fészküket találtam. Késő ősztől kora tavaszig Ányás-szigeten felbecsülhe- 
tetlen mennyiségű varjútömegek éjjeleztek, évről évre következetesen fel- 
keresik az itt kínálkozó alvóhelyeket. 


Coloeus monedula — Csóka 


Egyik legjellemzőbb, általánosan elterjedt faj az odvas botolófüzesekben. 
Fészkelőállománya az utóbbi hat-nyolc évben ugrásszerűen megfogyatko- 
zott. Oka kétségtelenül az általános hullámtérrendezés, az odvas füzek tö- 
meges kitermelése, valamint a rendszeresített dúvadmérgezés. 


71 


Pica pica — Szarka 
Rendszeres gyéritése miatt viszonylag kevés fészkel a Tisza hullamterében. 
A téli időszakban néhány főnyi, kis csapatokban is megfigyelhető. 


Garrulus glandarius — Szajko 

Terjeszked6 faj a hullämteri erdök adottsägaiban. Elsö fészkelését MARIAS 
FERENC, erdész 1959-ben mutatta ki Körtvelyesen, azóta itt, és Anyäson 
evente néhany par költ. 1969-ben a Barci-réten is megtelepedett, s évente 
feszkel. 1959 elött télen is kifejezetten ritka volt, az utöbbi tiz-tizenöt évben 
késő 6sszel— télen rendszeresen figyeltem meg kóborló példányokat. 

Parus maior — Szencinege 

Általánosan elterjedt odúlakó, állománya a kutyafenéki és körtvélyesi 
gyümölcsösök környékén a legsűrűbb. 

Parus caeruleus — Kék cinege 

A botolófüzesekben szórványos, a gyümölcsösök környékén gyakori fész- 
kelő. Télen csapatosan kóborol. 

Parus ater — Fenyvescinege 

Előfordulásai: Sasér, 1961. XI. 7. — 3 db; XII. 16. — 2 db; Barci-rét, 
1962. XI. 4. — 1 db; Körtvélyesen 1960. IV. 4. én DR. PÁTKAI IMRE figyelt 
meg tízes csapatot. 

Parus palustris — Barátcinege 


A kutyafenéki gyümölcsösben évente előfordulnak fészkelők. 


Aegithalos caudatus — Oszapo 

A Saserben és a Barci-réten alkalomszerü költöfaj. Vonuläsidöben csapa- 
tosan fordul eld. 

Panurus biarmicus — Barkos cinege 

Az Atka-szigeten, az un. Kisatkai-holtagban rendszeres költöfaj. Köborlö 
peldanyok — elsösorban télen — a Barci-reten és a Körtvelyesben rendsze- 
resen elöfordulnak. 

Remiz pendulinus — Függöcinege 

A saséri holtágat szegélyező füzes rendszeres költöhelye. Itt egy-két fészek 
évente megtalálható. Anyäson 1972-ben, Körtvelyesben 1960-ban találtam 
egy-egy fészket. 

Sitta europaea — Csuszka 

A körtvelyesi és a kutyafenéki gyümölcsösökben rendszeres fészkelő, télen 
mindenfelé elöfordulö, gyakori faj. 

Certhia brachydactyla — Rövidkarmú fakusz 


Ältalänosan elterjedt a füzes-nyärfäs ligeterdökben. Költöällomänya azon- 
ban csekely. 


12 


Troglodytes troglodytes — Ökörszem 


Bizonyára népesebb állományban fészkel, mint az a megfigyelések alapján 
kimutathatö.. A téli hónapokban jellegzetes. 


Turdus pilaris — Fenyörigo 


Késő ősztől tavaszig kóborló csapatai jellegzetesek. Legnépesebb előfor- 
dulása: Barci-rét, 1967. III. 12. mintegy 300 db. 


Turdus philomelos — Enekes rigó 


A Körtvélyesben rendszeresen költ, a terület többi részében fészkét nem 
találtam. 


Turdus iliacus — Sz6lörigo 


Előfordulásai: Sasér, 1955. III. 18. — 1 db. A Körtvélyesben 1960. IV. 4.-én 
DR. PÁTKAI IMRE látott egy példányt. 


Turdus torguatus — Örvös rigó 

1961. IV. 18.-án a Sasérben figyeltem meg egy példányt. 

Turdus merula — Fekete rigó 

A Sasérben és a Körtvélyesben rendszeresen fészkel egy-két pár. 

Oenanthe oenanthe — Hantmadár 

Árvízvédelmi műtárgyak, körakäsok adottsägaiban elszórtan fészkel. Vo- 
nulók a hullámtéri kopár parlagokon is előfordulnak. 

Saxicola torquata — Cigány-csaláncsúcs 

Vonulásidőben szórványos jelenség. 

Saxicola rubetra — Rozsdás csaláncsúcs 

A körtvélyesi Nagyréten szórványosan fészkel, vonuláskor a hullámtéri ku- 
koricásokban, gazosokban közönséges. 

Phoenicurus phoenicurus — Kerti rozsdafarku 

A korhadozó botolófüzesek legjellemzőbb fészkelője, általánosan elterjedt. 

Phoenicurus ochruros — Házi rozsdafarkú 

Elöforduläsai: Saser, 1957. V. 27.; 1960. VI. 21.; 1961. V. 1. 

Fészkelését megallapitani nem sikerült. 

Luscinia megarchynchos — Fülemüle 

Általánosan elterjedt, jellegzetes fészkelő. 

Luscinia luscinia — Nagy fülemüle 

Elöforduläsai: Sasér, 1959. IX. 13.; 1960. VIII. 22.; 1965. VIII. 21.; Barci- 
rét, 1963. VIII. 25. 

Luscinia svecica — Kekbegy 


Az Atka-szigeten szórványos fészkelő, a természetvédelmi területeken meg- 
figyelve: Saser, 1958. IV. 29.; Körtvelyes, 1969. VI. 5. 


73 


Erithacus rubecula — Vörösbegy 

Mindkét természetvédelmi területen fészkelő. 
Locustella naevia — Réti tücsökmadar 
1953-ban a saséri Nagyréten fészkelt. 
Locustella fluviatilis — Berki tücsökmadar 


Elszörtan feszkel a hullämteri reteken. A Sasérben, a Barci-réten és Kört- 
velyesben minden tavasszal hallani pirregeset. 


Locustella luscinioides — Nadi tiiesökmadar 


Az Atka-szigeten rendszeres feszkelö, a Körtvelyesben 1972 tavaszän rend- 
szeresen szölt a holtägszeli nadasban. 


Acrocephalus arundinaceus — Nadirigo 

1947 — 53 idöközeben a Saséri-holtägnäl költött. A Barci-réten és Körtve- 
lvesben rendszeresen fészkel. 

Acrocephalus palustris — Enekes nádiposzáta 

A Barci-réten és a Körtvélyesben rendszeres fészkelő. 

Acrocephalus scirpaceus — Cserregő nádiposzáta 

Szórványos költőfaj a Barci-réten és a Körtvélyesben. 

Acrocephalus schoenobenus — Foltos nádiposzáta 

A barci-réti Kollantó és a Nagyrét Körtvélyesen állandó költőhelye. 

Hippolais icterina — Geze 


Kis szamban, de rendszeresen feszkel a két természetvédelmi terület er- 
deiben. 


Hippolais pallida — Halvany geze 

A Sasérben SCHMIDT Econ 1959. VI. 14-én mutatta ki első előfordulását, 
illetve fészkelését. Tovabbi költesi adatai innen: 1960 — 3 par, 1961 — 2 par, 
1962 — 1 par, 1963 — 1 par, 1964 — :2 par, 1969 — 1 par. Körtvelyes: 
1960 — 2 par. Barci-ret: 1961 — 1 par, 1969 — 1 par. Legkoräbbi elöfordu- 
lasa: Sasér, 1962. VI. 1.; legkésőbbi ugyanott, 1960. IX. 18. 

Sylvia atricapilla — Baratka 

Általánosan elterjedt, jellegzetes fészkelő. 

Sylvia nisoria — Karvalyposzata 

A Saserben alkalomszerüen, a Barci-reten es a Körtvelyesben rendszeresen 
költ. 

Sylvia borin — Kerti poszata 

Valamennyi területen rendszeres feszkelö. 

Sylvia communis — Mezei poszata 


Költesidöben rendszeresen előfordul a Saserben és a Barci-réten. A Kört- 
velyesben fészekaljat gyűjtötték 1959 tavaszán. 


74 


Sylvia curruca — Kis poszata 

A Saserben szörvänyos költöfaj. 

Phylloscopus trochilus — Fitiszfüzike 

Vonuläskor rendszeresen ätmegy a területeken. 
Phylloscopus collybita — Csilpesalp füzike 

Vonuläskor a leggyakrabban szem elé kerülö füzikefaj. 
Phylloscopus sibilatrix — Sisegö füzike 

Vonulaskor szórványosan előfordul. 

Regulus regulus — Királyka 


Elöforduläsai: Sasér, 1961. XII.. 17. — 2 db; 1962. IV. 3. — 1 db; 1965. XII. 
=: 2 db: 1966. XII. 15... — 1 db; 


Muscicapa striata — Szürke legykapo 

Elsősorban a kutyafenéki gyümölcsösökben és emberi települések közelében 
viszonylag gyakori fészkelő. 

Muscicapa hypoleuca — Kormos légykapó 

Elöforduläsai: Sasér, 1957. IV. 27.; 1962. IV. 29.; 1965. IV. 10. 


| Muscicapa albicollis — Örvös légykapó 

' Tavaszi vonuláskor a Sasérben, a Barci-réten és a Körtvelyesben évente 
megfigyelhető. 

| Prunella modularis — Sziirkebegy 


| Késő őszi időszakban évente megfigyelhető, ezzel szemben csak két tava- 
szi adatát jegyeztem fel: Sasér, 1953. IV. 2.; 1962. IV. 4. 

Anthus pratensis — Réti pityer 
| A Barci-réten 6szi vonulaskor figyeltem meg néhanyszor. 
| Anthus campestris — Parlagi pityer 


A Sasérben 1952. VI. 10-én erdőirtás homokporondjan láttam fészekre ülő 
példányt. Vonuläskor szörvanyosan elöfordul. 


Anthus trivialis — Erdei pityer 

A Körtvelyesben 1960. VI. 21-én kikaszältäk fészkét. Költesidöben itt 
es a Barci-reten majd minden esztendöben megfigyeltem. 
| Anthus spinoletta — Havasi pityer 
Elöforduläsai: Sasér, Tisza-töltes, 1953. II. 21.; Märtely, 1962. III. 18. 


Motacilla alba — Barazdabillegeté 
A Tisza vedgätjan fölhalmozott rözserakäsok jellemző feszkelöje. 
| Motacilla flava — Sárga billegető 


Rendszeresen feszkel a barci-réti Kollantöban és a körtvelyesi Nagyreten. 


i 


5 


Motacilla cinerea — Hegyi billegető 


Elöforduläsai a folyömenti homokzatonyokon, a Sasérnél: 1949. IX. 2.; 
19520 EX. 10., 1953. Xe, 72063. 18) 


Bombycilla garrula — Csonttolli 
Saséri megfigyelesek: 1949. I. 12. — 9 db.; 1952. III. 6. — 23 db. 
Lanius excubitor — Nagy 6rgébics 


Rendszeres téli vendég. Legkorabban a Saserben 1972. IX. 22-én, legké- 
söbb ugyanott 1962. un; 17-én figyeltem meg. 


Lanius minor — Kis örgebies 

A természetvédelmi területek szegélyén, közel a vedtöltesekhez, elvetve 
költ. Allomanya az utöbbi tiz évben née megfogyatkozott. 

Lanius collurio — Tövisszuro gébics 


Az egész hullámtér bokros régióiban elterjedt fészkelő. 


Sturnus vulgaris — Seregély 

Odvas botolófűzerdőkben a legelterjedtebb fészkelő. Költésidőn kívül 
ritkán látni nagyobb csapatokat a hullámtérben. 

Pastor roseus — Pásztormadár 

1961 júniusában 15 pár költött Körtvélyesnél a védtöltésen összerakott 
rőzsekazlakban. Valamennyi fészekaljat kirabolták törvénytelenül létesített 
magángyűjtemények számára. Kóbor példányok előfordulásai: Sasér, 1948. 
V. 31. — 1 db; 1971. V. 31. 34+4-s csapat; Barci-rét, vonalában a hodzäsi 
iskolánál 1971. VI. 7-én 50 db; Körtvélyes, 1960. VI. 21. — 20 db. 

Passer domesticus — Házi veréb 

Emberi települések és árvízvédelmi építmények környezetében mindenütt 
fészkel. 

Passer montanus — Mezei veréb 

Fűzodúk általánosan elterjedt, nagyszámú fészkelője. 

Coccothraustes coccothraustes — Meggyvago 

Havas teleken szórványosan előfordul. Egyetlen nyári megfigyelés : Sasér, 
1960. VI. 20. 

Chloris chloris — Züldike 

A Saserben és a Barci-réten elvetve költ, telen nagy csapatokban köborol. 

Carduelis carduelis — T'engelic 


Rendszeresen fészkel a kutyafenéki gyümölcsösökben. A Sasérben költő 
példanyt csak 1961-ben talältam. Télen csapatos. 


Carduelis spinus — Csiz 


Majd minden évben megfigyelt, gyakori teli vendég. 


Carduelis cannabina — Kenderike 

Teli köborläskor nagy csapatokban rendszeres jelenség. Elsösorban a Barci- 
ret gazosait latogatja. 

Carduelis flavirostris — Sdrgacs6rti kenderike 

A közeli rizsfoldek kopár, gazos téli életterében ismételten megfigyeltem. 
1949. XII. 2-án Barci-réten karvalytól vettem el egy zsákmányolt példányt. 

Carduelis flammea — Zsezse 

Egyetlen biztos előfordulása: Barci-rét, 1969. I. 19. — 20 db. 


Serinus serinus — Csicsörke 

1972-ben költött a kutyafenéki gyümölcsösben. Valószínű, hogy itt fész- 
kelt más években is. Vonulásidőben néhány alkalommal szintén megfigyel- 
tem itt és a Barci-rét szakaszán. 

Pyrrhula pyrrhula — Süvöltő 

Késő ősztől márciusig jellegzetes vendég a hullámtérben. Legkorábbi elő- 
fordulása : Saser, 1953. X. 25.; legkésőbbi: Körtvélyes, 1960. IV. 4. 

Loxia curvirostra — Keresztcsőrű 

Dr. PATKAI IMRÉVEL a Sasérben, 1963. VII. 9— 14. között naponta több, 
"magasan áthúzó csapatot figyeltünk meg. 
, Fringilla coelebs — Pinty 
| Nyarfasokban általánosan elterjedt, jellegzetes fészkelő. 
| 
| Fringilla montifringilla — Fenyöpinty 

Teli köborlök évente elöfordulnak az egész területen. 


Emberiza calandra — Sordely 
Körtvelyes retjen 1969-ben költött, egyebkent szörvänyos faj. 


. Emberiza schoeniclus — Nddi sarmany 
1949 — 1954 között a saséri holtág szegelynövenyzeteben költött. A Barci- 
réten és a Körtvelyesben rendszeres fészkelő. 


| 


. Plectrophaenax nivalis — Hosarmany 
A védett terület szomszédsagaban, Martély kôzségi legelöjen téli vendég, 
csapatai néha a hullämtér felett is ätrepülnek. 


| 


Irodalom — Literatur 


Sterbetz I. (1957): À hödmezöväsärhelyi Sasér — természetvédelmi terület madärviläga. 
(The Bird-life of the Sasér-Bird-Sanctuary of Hödmezöväsärhely.) Aquila. 1956 — 57. 
63-64. 177-193. p. 

Vertse A. (1966): Kis kárókatona fészkelése Magyarországon. (Pygmy cormorant nesting 
in Hungary) Aquila. 1964 — 65. 71 — 72. 225. (239) p. 

— : A hödmezöväsärhelyi természetvédelmi területek szakirodalmänak cédulakatalégusa 
(Madártani Intézet, Bp. adattäräban). 


Die Vogelwelt der Reservate des Überschwemmungsgebietes der Theiss 
bei Hódmezővásárhely 


Dr. Istvan Sterbetz 


Zu Beginn des historischen Zeitalters war im ungarischen Alföld die letzte natürliche 
Landschaftsform eine Waldsteppe und eine von den Flutwellen der Flüsse gespeiste 
mächtige Sumpfwelt. Beide blieben als unbedeutende Relikteninseln für die Nachwelt er- 
halten. Die Waldsteppen hat man grösstenteils noch im 16 — 17. Jahrhundert zu baumlosen 
Grassteppen umgewandelt. Zur Entwässerung der Ursümpfe kam es erst um den Ausgang 
des vorigen Jahrhunderts, als man mit gigantischen Flussregelungen die einstigen katast- 
rophale Ausmasse annehmenden Überschwemmungen eingedämmt hat. Die aus der 
Waldsteppe hervorgegangene Grassteppe und die sekundären Gegebenheiten des schmalen 
Überschwemmungsgebietes der geregelten Flüsse sind eigenartige ungarische Biotopen. 
In ihrer Umgebung bildeten sich die gegenwärtige Fauna der Ebenen des Karpaten- 
beckens aus, weshalb diesen zoogeographischen Individuen vom Gesichtspunkt des Natur- 
schutzes eine besondere Wichtigkeit zufällt. 

Von den Flüssen des Alföld war die Theiss mit ihrem fast 25 000 km? grossen Über- 
schwemmungsgebiet der grösste. Im Zuge der 1890 abgeschlossenen Regelung wurde der 
ausserordentlich langsam fliessende, sich stark schlingelnde Fluss an 140 Stellen durch- 
schnitten und mit ausgegrabenen, geraden Bettabschnitten verkürzt. Dadurch hat sich 
die ursprünglich 1214 km lange Theiss auf 960 km verkürzt. An beiden Seiten des Fluss- 
tales hat man ein 3500 km langes, 6 m hohes Dammsystem ausgebaut und auf diese 
Weise wurden die sich periodisch wiederholenden Hochfluten auf einen zwischen 1 — 4 km- 
Breite wechselnden, schmalen Streifen zusammengedrängt. Wegen der systematisch 
vorkommenden Uberflutung ist hier eine intensive Agrarkultur auch heute noch unmög- 
lich, infolgedessen ein fast natürlicher, mannigfaltiger Lebensraum in den Gebieten zwi- 
schen den Dämmen aufrechterhalten bleiben konnte. Der moderne Hochwasserschutz 
gefährdet jedoch bereits diese Landschaftsgegebenheit, weshalb an den als besonders 
bewerteten Punkten des Überschwemmungsgebietes der Theiss ein Eingriff zugunsten des 
Naturschutzes notwendig geworden ist. In Sündungarn, in der Umgebung von Hödmezö- 
vasarhely haben wir mit den 1951 bei Sasér zustande gebrachten und 1971 bei Martély 
organisierten Reservaten dieses Programm verwirklicht. 

Die Trennlinie der beiden benachbarten Naturschutzgebiete bildet 10 km südwestlich 
von der Stadt Hödmezöväsärhely das Flusstal. Am rechten Theissufer finden wir das 87 ha 
grosse Reservat Saser und am linken Ufer das 2260 ha umfassende Reservat von Märtely, 
das nach dem Nationalpark von Hortobágy Ungarns zweitgrösstes, unter Naturschutz 
stehendes Objekt ist. 

In Saser und Märtely trachten wir die etwa vor 100 Jahren ausgebildete, charakteristi- 
sche Umwelt der Theiss zu schützen. Vom Strom her wurden hier anlässlich der Regelung 
drei, grosse, hufeisenförmige Biegungen abgetrennt. Diese toten Arme schliessen sich 
jetzt in Form von seenartigen, stehenden, an submerser Vegetation reichen Gewässern 
dem Flussbett an. Ihre Tiefe beträgt 4—5 m. Bei normalem Wasserstand besteht diese 
Tiefe auch bei dem Flusse. Im Osten und Westen schliessen die Naturschutzgebiete die 
Linien der Schutzdämme ab. Entlang der Dämme liegt eine Reihe von 1-2 m tiefen, 
etwa 50 x 60 m grossen Kleinseen. Diese sind die sog. „kubik“-Gräben, die Materialgruben 
der zu den einstigen Dammbauten ausgeworfenen Erde. Im Grossteil des Jahres stehen sie 
unter Wasser und trocknen erst am Ende des Sommers aus. Die fliessenden und stehenden 
Gewässer sind von eutrophem Charakter. Die dominierende Landschaftseinheit ist der 
Galerienwald. Der autochthone Baumbestand (Quercus robur, Populus alba, P. nigra, 
Salix alba, 5. fragilis, S. triandra-purpurea, Fraxinus sp.) ist zur Zeit sehr gering, jedoch 
wurden bereits im 19. Jahrhundert ähnliche Wälder angesiedelt. Auf diese Weise ist die 
Differenzierung der SO — 100 jährigen Aufforstungen und des natürlichen Bestandes zur 
Zeit sehr schwer. In Märtely wurden in den letzteren Jahrzehnten Edelpappelkulturen 
(Populus robusta, P. canadensis, P. italica), die im Alter von 6 — 7 Jahren geschlagen worden 
sind, angepflanzt, jedoch seit der Einführung des Naturschutzes brach diese Tendenz ab 
und wir versuchen die Rekonstruktion der vor hundert Jahren bestandenen Zustände zu 
verwirklichen. Der Aufwuchs ist ausserordentlich reich, vor allem kommen Bestände 
von Rubus caesius, Urtica dioica, Clematis sp. und Amorpha fruticosa vor. Die kleineren 
oder grösseren Wiesen zwischen den Wäldern zeigen eine, vor allem von Alopecurus pra- 
tensis charakterisierte, hohe Graminea-Vegetation. Streuweise ergänzen den Biotop in 
Martély noch mit Mais bebaute Ackerfelder und auch Obstgärten. 


78 


Die Theiss mit ihrem langsame n Lauf überschwemmt dieses Gebiet im allgemeinen 
jährlich zweimal. Zuerst tritt sie im Vorfrühling in der zweiten Hälfte des Monats März 
aus ihrem Bett, sodann wiederholt sich die Über »rschwemmung im Vorsommer. In beiden 
Fällen wird das Flutgebiet zwei-drei Wochen lang von einer 3 — 4m hohen Wasserschicht 
bedeckt. Kleinere Überschwemmungen können zuweilen auch im Laufe des Winters 
vorkommen. Nach Abzug der Flutwellen ist das Gelände noch lange Zeit hindurch, mit 
zahlreichen zurückgebliebenen Wasserflecken und kahlen Schlammbänken ungangbar. 
Die Vegetation entwickelt sich aber bald und die Sumpfwälder und -wiesen erinnern zu 
solcher Zeit an Urzustände. Die Verteilung des Niederschlages ist im südöstlichen Winkel 
des ungarischen Alföld sehr ungleichmässig. Der Grossteil der jährlichen, ungefähr 500 — 

550 mm betragenden Niederse hlagsmenge fällt von Oktober bis Juni, der Sommer ist 
fast regenlos. Die Sümpfe des Überschwemmungsgebiete :s trocknen in dieser Jahreszeit 
aus und zu Beginn des Herbstes finden wir stehende Gewässer nur in den toten Armen und 
einstigen Materialgräben. 

Die nistende Vogelwelt wird von den Gegebenheiten der Galerienwälder, der Sumpf- 
wiesen und der Uferpflanze n bedingt. Der Grossteil der Zugvögel bilden die Wasservögel, 

weshalb für sie das Frühjahr mit seinen Überschwe mmungen viel mehr bietet, als der 
trockene Herbst. Einen besonderen Wert bedeuten in Saser und im Abschnitt Barci- 
Wiese von Märtély je eine grosse Kranichkolonie mit dem ständigen Nisten von Ægretta 
garzetta, Ardeola ralloides, Nycticorax nycticorax, Ardea cinerea und mit dem gelegent- 
lichen Nisten von Ardea purpurea, Plegadis falcinellus, Phalacrocorax carbo. Der Raub- 
vogelbestand der „Altwälder“ ist bedeutend. 

Mit der Erforschung der Reservate befasse ich mich kontinuierlich seit 1947 und nach 
25 Jahren konnte ich 243 der 336 Arten zählenden Vogelfauna Ungarns in den beiden 
Gebieten nachweisen. Im ungarischen Text gebe ich die Daten ausführlich an, jedoch 
bietet die Zusammenfassung leider nur dazu eine Möglichkeit, um die Fauna bloss in 
Kategorien gruppiert, vorführen zu können. 


1. Regelmässig nistende Vögel (76 Arten) 


Podiceps ruficollis, P. cristatus, Ardea cinerea, Ardeola ralloides, Egretta garzetta, 
Nycticorax nycticorax, Ixobrychus minutus, Anas platyrhynchos, A. querquedula, Aythya 
nyroca, Milvus migrans, Falco subbuteo, F. tinnunculus, Phasianus colchicus, Crea crea, 
Porzana porzana, Gallinula chloropus, Vanellus vanellus, Columba palumbus, Str eptopelia 
turtur, S. decaocto, Cuculus canorus, Tyto alba, Athene noctua, Strix aluco, Asto otus, 
Coracias garrulus, Upupa epops, Jynx torquilla, Picus viridis, Dendrocopos maior, D. 
syriacus, Galerida cristata, Hirundo rustica, Riparia riparia, Or iolus oriolus, Corvus frugi- 
legus, O. cornix, Coloeus mondeula, Pica pica, Garrulus glandarius, Parus maior, P. cae- 
ruleus, P. palustris, Remiz pendulinus, Saitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes 
troglodytes, Turdus merula, Oenanthe oenanthe, Phoenicurus phoenicurus, Luscinia megar- 
hynchos, Erithacus rubecula, Locustella fluw iatilis, Acrocephalus arundinaceus, A. scirpa- 
ceus, A. palustris, A. schoenobaenus, Hippolais icterina, Sylvia atricapilla, S. borin, S. cur- 
ruca, S. communis, Muscicapa striata, Motacilla alba, M. flava, Lanius minor, L. collurio, 
Sturnus vulgaris, Passer domesticus, P. montanus, Chloris chloris, Carduelis carduelis, 
Fringilla coelebs, Emberiza calandra, KE. schoeniculus. 


2. Gelegentlich nistende Vögel (43 Arten) 


Podiceps griseigena, Phalacrocorax carbo, Ardea purpurea, Plegadis falcinellus, Anser 
anser, Anas acuta, A. strepera, A. clypeata, Aythya ferina, Accipiter gentilis, Buteo buteo, 
Aquila pomarina, Haliaaetus albicilla, Falco cherrug, F.vespertinus, Perdia perdix, Coturnix 
coturnia, Fulica atra, Otis tarda, Limosa limosa, Tringatotanus, Burhinus oedicnemus, Glare- 
ola pratincola, Caprimulgus europaeus, Alcedo atthis, Merops apiaster, Picus canus, Dryoco- 
pus martius, Dendrocopos medius, D. minor, Alauda arvensis, Delichon urbica, Aegithalos 
caudatus, Turdus philomelos, Locustella naevia, L. luscinioides, Hippolais pallida, Sylvia 
nisoria, Anthus campestris, A. trivialis, Pastor roseus, Serinus serinus, Emberiza citrinella. 


3. Regelmässig durchziehende, übersommernde oder überwinternde Vögel (45 Arten) 


Gavia arctica, Podiceps nigricollis, Ciconia ciconia, C. nigra, Anser albifrons, A. fabalis, 
Anas crecca, A. penelope, Bucephala clangula, Mergus albellus, Accipiter nisus, Buteo 
lagopus, Circus cyaneus, C. aeruginosus, Grus grus, Numenius phaeopus, N. arquata, 
Tringa erythropus, T. nebularia, T. ochropus, T. glareola, Actistis hypoleucos, Gallinago 
gallinago, Scolopax rusticola, Philomachus pugnax, Larus argentatus, L. ridibundus, 


-] 
e 
De 


Chlidonias nigra, Sterna hirundo, Panurus biarmicus, Turdus pilaris, Saxicola rubetra, 
Phylloscopus collybita, Ph. trochilus, Ph. sibilatrix, Muscicapa albicollis, Prunella modu- 
laris, Lanius excubitor, Coccothraustes coccothraustes, Carduelis spinus, C. cannabina, 
Pyrrhula pyrrhula, Fringilla montifringilla. 


4. Gelegentliche Gastvögel (81 Arten) 


Gavia stellata, Phalacrocorax pygmaeus, Ardeola ibis, Egretta alba, Botaurus stellaris, 
Platalea leucorodia, Phoenicopterus ruber, Cygnus cygnus, Anser erythropus, Branta rufi- 
collis, Tadorna tadorna, Aythya fuligula, A. marila, Clangula hyemalis, Somateria mollis- 
sima, S. spectabilis, Melanitta nigra, M. fusca, Oxyura leucocephala, Mergus merganser, 
M. serrator, Pernis apivorus, Milvus milvus, Accipiter brevispes, Buteo rufinus, Hieraetus 
pennatus, Aquila chrysaetos, A. heliaca, A. clanga, Circus macrourus, ©. pygargus, Circaetus 
gallicus, Pandion haliaaetus, Falco peregrinus, Rallus aquaticus, Porzana parva, Squatarola 
squatarola, Charadrius apricarius, Ch. morinellus, Ch. hiaticula, Ch. dubius, Tringa stagna- 
tilis, Lymnocryptes minimus, Crocethia alba, Calidris minuta, C. temminckii, C. alpina, 
Recurvirostra avozetta, Phalaropus lobatus, Stercorarius pomarinus, Larus canus, L. fuscus, 
L. melanocephalus, L. minutus, Rissa tridactyla, Chlidonias hybrida, Ch. leucopterus, Hydro- 
progne caspia, Gelochelidon nilotica, Sterna albifrons, Columba oenas, Asio flammeus, 
Apus apus, Hremophila alpestris, Corvus corax, Parus ater, Turdus torquatus, Saxicola 
torquata, Phoenicurus ochruros, Luscinia luscinia, L. svecica, Regulus regulus, Muscicapa 
hypoleuca, Anthus pratensis, A. spinoletta, Motacilla cinerea, Bombycilla garrulus, Cardu- 
elis flammea, C. flavirostris, Loxia curvirostra, Plectrophaenax nivalis. 


80 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972, 


ADATOK A BADACSONYI TÁJVÉDELMI KÖRZET 
MADÁRFAUNÁJÁHOZ 


Schmidt Egon 


A Badacsony jellegzetes és közismert tagja a Balaton-felvidék, közelebb- 
ről a Tapolcai-medence vulkanikus képződményeinek. A hegy alsó, lankásabb 
részét mintegy 300— 310 m magasságig pontusi eredetű homok és agyag ké- 
pezi, felül helyezkedik el a morfológiailag rendkívül jellegzetes bazalttakaró. 
Magassága 438 m. Krátere nincs. Alsó és középső részei, elsősorban a Bala- 
tonra néző délkeleti oldalon, híres szőlőtermő területek. 

A Badacsony ökológiai átalakulása 1805-ben kezdődött, amikor a Tapol- 
cai-medence bazalthegyein megkezdtek a bazalt bényäszatät. Ez a Badacso- 
nyon a keleti oldalon fekvő ún. tomaji bánya megnyitásával vette kezdetét, 
majd 1909-ben a nyugati oldalon a tördemici bánya is működni kezdett. Mé- 
reteikre jellemző, hogy 1949-ig a tomaji bánya 315 m magasságban és 750 m 
hosszúságban bontotta meg a hegyet, és átlagosan 70— 85 m magas bányafa- 
lakkal termelt, ugyanekkor a tördemici bánya 350 m magasságban és 500 m 
hosszúságban átlagos an 50— 55 m magas bányafalakkal dolgozott (JUGOvIcs, 
1957). A bányaművelés ökológiailag lényeges változást hozott létre a hegy külső 
arculatán. E változás madártani szempontból nézve részben kedvezőtlen (er- 
dőterületek mint fészkelőhelyek eltűnése), részben kedvező volt (sziklafalak 
mint speciális fészkelőhelyek megjelenése). Általános természet- és tájvédel- 
mi szempontból viszont egyértelműen negatív jelenség volt, mely sürgős vé- 
delmi intézkedéseket követelt. Számos sikertelen kísérlet után végre is sike- 
rült a bányászatot leállítani és a további pusztításnak gátat vetni. A Bada- 
csonyt az Országos Természetvédelmi Hivatal 1965-ben tájvédelmi körzetté 
nyilvánította, és ezzel a hegy jövője biztosítottnak látszik. 

A területről madártani vonatkozásban eddig csak elszórt faunisztikai ada- 
tok láttak napvilágot, a hegy madárfaunájának részletes feldolgozására nem 
került sor. 1917 és 1925 között kizárólag az őszi időszakban CHERNEL ISTVÁN 
és felesége végeztek itt megfigyeléseket. Legújabban HoRvÁTH (megjelenés 
alatt) és KEvE (megjelenés alatt) foglalkoztak a Tapolcai-medence bazalt- 
hegyeinek összehasonlító madártani vizsgálata, illetve a medence általános 
madártani feldolgozása kapcsán a területtel. Utóbbi munka az adatok fel- 
sorolása mellett igen részletes irodalmi ismertetést is nyújt, ezért ettől a jelen 
munka során eltekintek. 

Ökológiailag a Badacsony három, viszonylag jól elhatárolható részre külö- 
nül. A viszonylag szót itt hangsúlyozni kell, mert az egyes területrészek néha 

csak látszólagosan válnak el élesen egymástól, a valósi ágban ez a határ igen 

gyakran elmosódik. Az egyes biotópok tulajdonképpen. további részekre is 
felbonthatók lennének, madártani szempontból azonban ez csak részben lát- 
szott célszerűnek. Mindegyik biotópnak megvannak a maguk jellegzetes 
madárfajai, bár ezek csak a legritkább esetben fészkelnek kizárólag csak egyik 
vagy másik élőhelyen. A következőkben a három biotópot, illetve az azokon 
belül különválasztott néhány élőhelyet egyenként ismertetem. 


6 AQUILA 1971/1972 81 


I. 


A) A szölö. A Badacsony felszinének igen jelentös részét, elsösorban a del- 
keletre néz6 oldalon, szölö boritja. A tökek között változó mennyiségben, 
egyenként vagy csoportosan, gyümölcsfák állnak. A szőlőterületet körkörö- 
sen több szintben átvágó kocsiutak mentén részben egész évben lakott házak, 
részben alkalmilag és időszakonként használt pincék helyezkednek el. Ezek 
az épületek fészkelési szempontból feltétlenül említést érdemelnek. Kizárólag 
ezeken költenek a füsti- és molnárfecskék, a házi veréb, de esetenként egyéb 
fajok is. 

A szőlővel borított hegyoldal ökológiailag tulajdonképpen egységes egé- 
szet alkot, madártani szempontból azonban a különböző beékelődött egyéb 
biotópoknak rendkívül nagy jelentősége van. Néhány faj éppen ezek segít- 
ségével jelenik meg a szőlőben is, melynek tiszta állományában egyébként 
nem tudna megtelepedni. 

B) A beékelődött élőhelyek közül elsőként említendők a szakadékokat, 
mélyutakat szegélyző akácosok és bokrosok, valamint a foltszerűen elhelyez- 
kedő egyéb bokorcsoportok. Rendkívül jelentősek ökológiai szempontból, 
mert az összeköttetést biztosítják a hegy tetőrészét borító erdők és a szőlő. 
területek alsóbb részei között. Kiterjedésüktől függően fészkelőhelyet is 
nyújtanak olyan fajoknak, melyek egyébként csak az "erdei élettérben költe- 


17. ábra. A En tetOrésze erdővel borított. Az erdőszél a fülemülék és a banditi tipikus 
feszkelöhelye 
(Fotó: Schmidt E.) 


Abb. 17. Der oberste Teil des Badacsony-Berges ist mit Wald bedeckt. Die Waldränder sind 
typische Brutgebiete von mehreren Arten (Nachtigall, Mönchgrasmücke usw.) 


82 


18. ábra. Öreg, nadtetös épületek elsősorban a mezei verebeknek nyújtanak jó fészkelési leheté- 
ségeket 
(Fotó: Schmidt E.) 


Abb. 18. Alte, strohbedeckte Gebüude bieten vor allem dem Feldsperling gute Nistmög- 
lichkeiten 


nek. Ezek a bokrosok és erdöfoltok egyes fajok részére a költesi idöben egy- 
uttal az elsödleges täplälkozöterületet is jelentik (pl. fülemüle, Ph) 
mások, így pl. a tövisszürö gébics csak fészkelnek a bokrokon, zsákmányukat 
azonban már azon kívül vagy a szőlőben szerzik meg. Ezek a biotópok a nyár 
második felétől kezdődően még fokozottabb szerephez jutnak, amikor az er- 
dőből érkező és az érő gyümölcsre járó madarak ezeket használják kiinduló- 
pontként, és veszély esetén ugyanott találnak menedéket (sárgarigó, seregély 
stb.). 

C) Az idöközben megszünt szölöparcelläk helyen, amennyiben üjratelepites 
nem történik, néhány ev alatt kopár, gazos terület jon létre. Jellemző madärfa- 
ja, különösen ha a szélén néhány alacsonyabb bokoris van, acigány-csaláncsúcs, 
esetenként a mezei poszáta és a fogoly. Ezek a parcellák többnyire nem elég 
nagyok ahhoz, hogy kizárólagos táplálkozóterületként is szerepeljenek, ilyen 
minőségben többnyire a szomszédos szőlők, illetve bokrosok jöhetnek számí- 
tásba. 


II. 
D) Az erdő. A Badacsony platóját és általában a szőlőhatár feletti részt 
erdő borítja. Társulásait JAKUCS (1966) ismertette részletesen. Ezek közül 


madártani szempontból a tetőrész zonális erdőtársulását a gyertyános töl- 
gyest (Querco petraeae — Carpinetum caricetosum pitosae), a sziklás lejtőolda- 


6* 83 


ae pén + a “Dr SEA A 
19. ábra. A sz6lök közé ékelt bokorsoroknak igen fontos ökológiai szerepük van. Ezek biztosítják 
a kapcsolatot az erdő és az alsó szölöterületek között 
(Fotö: Schmidt E.) 
Abb. 19. Die Buschstreifen haben am Weinberg eine wichtige ökologische Bedeutung. Sie 
versichern den Kontakt zwischen dem Wald und den unteren Weingebieten 


lak hárs törmelekerdeit, a deli kitettsegü meredek, de kevésbé sziklás lejtők 
Fraxinus ornus — Quercus pubescens zárt szalerd6allomanyat, a Kökapu fe- 
lett húzódó, gyertyannal kevert bükköst és az ültetett feketefenyő (Pinus 
nigra) foltokat emlitem. Madärtani szempontböl az erdöterület tovabbi jel- 
lemzése, a viszonylag kis tavolsagok miatt, nem latszott célszertinek, bar bi- 
zonyos minőségi eltérések, elsősorban a délkeleti, illetve északi kitettségü 
részek között, ilyen vonatkozásban kétségkívül fennállnak. 

E) Feltétlenül külön kell viszont választani a Badacsonytomaj község fe- 
lett húzódó, ún. Kata-dombot, melyen nagy kiterjedésű, többé-kevésbé 
összefüggő bokros terül el, és amely közvetlen kapcsolatban áll a hegytetőt 
borító erdőkkel is. Ezen a területen tulajdonképpen a szőlőhegyről említett 
B és C biotópokhoz hasonló életteret találunk, a dimenziók azonban lénye- 
gesen nagyobbak, ami a faj- és egyedszám megnövekedését vonja maga után. 


III. 


F) A bányaterület. Speciális élettér, ahárom fő biotóprész közül az egyetlen, 
ahol olyan fajok is költenek, melyek a másik kettőben ilyen minőségben nem 
fordulnak elő (vörös vércse, csóka). A biotóp egyik felét a meredek sziklafa- 
lak és a tulajdonképpeni bányakatlan, görgetegek stb. alkotják, de második 


84 


reszkent ide tartoznak a mär teljesen elgazosodott, reszben bokrokkal bori- 
tott regi hanyök is. A biotöpnak ez a része természetesen nag gyon sok hason- 
léségot mutat az J. élőhely megfelelő részeivel (B, C), viszonylag kis kiterje- 
désük azonban megkülönböztetésüket nem tette indokolttá. 


Speciális rész 


A következőkben csak azokkal a fajokkal foglalkozom, melyeket magam 
figyelhettem meg a területen, illetve amelyeket az általam vizsgált időszak 
alatt észleltek ott. A felsorolásnál a KEVE (1960) által alkalmazott rendszert 
követem. A munka elsődleges célja a fészkelőfauna bemutatása volt, de fel- 
vettem a kisszámú őszi megfigyelési napon észlelt átvonulókat is. Nem vettem 
viszont figyelembe az olyan fajokat, melyek csak átrepültek a hegy felett 
(libák, kacsák), de magához a Badacsonyhoz tulajdonképpen semmi közük 
sincsen. Megfigyeléseimet 1955 előtt rendszertelenül, azt us evente, 
kevés kivétellel a nyári hónapokban végeztem. 1972. május 11— 12. és 29 — 
30-án a költöfauna pontosabb rögzítése érdekében jártam be a területet. 


Pernis apivorus. Három alkalommal észleltem a Badacsonyon: 1970. 
VII. 6.— 1 db; 1971. VII. 23.—1 db; 1971. VII. 27.—2 db. Fekintve, hogy a 
darázsölyv viszonylag kései fészkelő, költését a Badacsonyon nem tartom le- 
hetetlennek. 

Accipiter gentilis. 1966. VIII. 10-én figyeltem meg egy példányt. 

Accipiter nisus. Két ízben, 1959. X. 12-én és 18-án láttam egy-egy példá- 
nyát. 

Buteo buteo. A nyári időszakban több ízben láttam keringő ölyveket a hegy 
felett, ezek azonban feltehetőleg távolabbról elkóborolt példányok lehettek. 
1971. november 17—18-án BÉcsY LÁSZLÓVAL végigjärtuk a számba jöhető 
erdőket, de egyetlen ölyvfészket sem sikerült találnunk. 

Falco subbuteo. A nyári időszakban évente észleltem egy-egy példányát, de 
költését a Badacsonyon nem tudtam bebizonyítani. 

Falco tinnunculus. Jellemző fészkelője a badacsonyi bányáknak. Egyike 
azoknak a fajoknak, melyek itt kizárólag egy biotópban (/) költenek. Több 
pár fészkel a tóra néző sziklafalon és a másik oldalon is. Táplálkozni a hegyet 
körülölelő kultúrbiotópokba járnak. Sohasem láttam, hogy a bányák kör- 
nyékén vagy a szőlőben zsákmányoltak volna. 

Perdix perdix. Néhány par rendszeresen fészkel, elsősorban a 0 biotöpot 
kedveli. 

Phasianus colchicus. Az erdöben (elsösorban a széleken és tisztàsokon), 
de a szölökben és bokrosokban is elöfordul. 

Columba palumbus. Gyakori feszkelö az erdöben. Gyakran megfigyelhettem 
a banyak bokros részein is, sohasem észleltem viszont a szőlők között. 

Streptopelia turtur. Gyakori költőfaj az erdőkben, de előfordul a B és E bio- 
tópokban is. 

Streptopelia decaocto. A szőlőben általánosan elterjedt (elsősorban épületek 
közelében), de azért nem kifejezetten gyakori faj. Megfigyeltem a bányák közelé- 
ben az erdőszélen is, emberi településtől viszonylag távolabb. 1971. november 
18-án, este, a vasútállomás mögötti parkban kb. 100 példánya gyűlt össze. 

Cuculus canorus. A szőlőben (A) és az erdőben (D) egyar ánt találkoztam 
vele, de láttam egyéb biotópokban is. Általában nem gyakori. 


85 


Otus scops. Költese, legalább 1968-ban és 1969-ben, valószínű volt. A követ- 
kező alkalmakkor hallottam hangját: 1968. VI. 30.; VII. 4.; 1969. VI. 15, ; VI. 
17. Mindig csak egy madär hangjät észleltem az erdöszelröl vagy a hatäros 
szőlő geyümölesfäiröl. 

Athene noctua. 1961. IX. 29-én éjszaka hallottam hangját a Badacsonyon. 

Asio otus. 1971. VII. 22-én az erdőben egy fiatal példány jellegzetes hangját 
hallottam. 

Asio flammeus. A kőbánya gazos platöjan 1959. X. 13-ân vertem fel egy 
példanyt. 

Caprimulgus europaeus. Egyetlen megfigyelésem: 1972. VII. 21., amikor 
épület közelében álló gyümölcsfäröl rebbentettem fel. 

Apus apus. Elsősorban július — augusztusban, úgyszólván évente láttam 
a hegy felett általában nagyobb magasságban vadászgató kisebb-nagyobb 
csapatait. Feltűnt, hogy elsősorban erősen felhős, ae elötti idöben jelent- 
keztek. Megfigye léseimbél né shany adatot mutatok be példaképpen: 1968. 
VII. 1. — 20-25 db; 1968. VIII. 6. — 200 — 250 db; 1969. VI. 16. — 40 db; 
1971. VII. 19. — 15-20 db. 

Merops apiaster. Telepe nincs a hegyen, de alkalmilag valöszinüleg költ 
egy-két párban. 1972. V. 29— 30-án párban láttam üldögélni és vadászgatni a 
szőlő felett. 1971 júliusában többször láttam egy kirepült fiatalokból és öregek- 
ből álló családot a szőlő és az erdő találkozásánál. Vadászgató példányok nyári 
időben gyakran láthatók a hegy felett. 

Upupa epops. Rendszeres fészkelő a Badacsonyon. Elsősorban az A és D 
biotópokban figyeltem meg, de valószínűnek tartom, hogy alkalmilag a 
szőlőben álló épületek alkalmas részein is költ. 

Jyna torquilla. Rejtett életmódja folytán a nyár folyamán már ritkán 
kerül szem elé. 1972. V. 12-én a szőlők között álló gyümölcsfákról két helyen 
hallottam szölni. _ 

Picus viridis. Evr6l évre megfigyeltem a Badacsonyon, elsősorban az A 
és a D biotöpokban. 

Picus canus. 1971. VII. 25-én az erdöszelen hallottam egy peldänyät. 

Dryocopus martius. Legfeljebb egy-két párban, de rendszeresen elö- 
fordul a Badacsonyt koszorizé erdőkben. 1971. VII. 22-én odujät is meg- 
talaltam. Az erdön kivül csak egyszer figyeltem meg, 1970. VII. 31-én egy 
példány a szőlőben álló geyümölcsfän tartózkodott. 

Dendrocopos major. Az idősebb erdőállományok rendszeres fészkelője. 
A szőlőkben csak elvétve, a határterületeken mutatkozik. 

Dendrocopos syriacus. A szőlőhegy egyik legjellemzőbb madárfaja, mely 
a tőkék között és a házak körüli kertekben álló gyümölcsfákban fészkel. Nyár 
végétől előszeretettel járja a mandulafákat, de gazdasági jelentősége a terü- 
leten végzett felmérés alapján nem számottevő (SCHMIDT, 1973). 1972. V. 29-én 
mélyen az erdőben találkoztam egy tojóval. 

Dendrocopos medius. 1971. VII. 23-án egy példányt a tomaji bánya előtti 
ültetett fenyvesben figyeltem meg. 

Dendrocopos minor. A délkeletnek néző szárazabb erdőrész kisszámú költő- 
faja. Jellegzetes hangját nyáron is gyakran hallani. 

Galerida cristata. A hegy alsóbb részein, kopár területeken, nagyobb udva- 
rokon kis számban kerül szem elé. 

Lullula arborea. 1961. IX. 29-én 7, ill. 3, nyilvánvalóan vonuló, példányát 
figyeltem meg. Másnap, 30-án, két ízben hangját hallottam. 

Alauda arvensis. 1972. V. 12-én egy példány énekelt a hegy alsóbb része felett. 


86 


Hirundo rustica. A hegy alsóbb részein itt-ott (pl. istállókban) kis számban 
rendszeresen fészkel. A 

Delichon urbica. A vasútállomás feletti részen néhány alkalmas épületen 
évről évre több párban fészkel. 

Oriolus oriolus. Rendszeres és gyakori fészkelő, elsősorban az erdőben, de 
nagyon valószínű, hogy a szőlőkben levő nagyobb kertekben is megtelepszik. 
A gyümölcs érésétől kezdve az erdőből a fákkal borított szakadékok (B) 
mentén húzódnak le a szőlőbe, és veszély esetén ugyancsak ezekben keresnek 
menedéket. 

Corvus cornix. Az állandóan jelenlevő néhány példány legfeljebb egy-két pár 
fészkelésére enged következtetni. 

Coloeus monedula. A vörös vércséhez hasonlóan kizárólag a bányafalak 
üregeiben fészkel. Megtalálható mindkét oldalon, de nagyobb számban első- 
sorban a délkeleti sziklafalon. Átlagosan 25— 30 pár költ évente. Tápláléku- 
kat elsősorban a környező kultúrterületeken szerzik be, de megfigyeltem őket 
a szőlőben is. Rájárnak az érő mandulára is, és tömegükkel érzékeny károkat 
okozhatnak. 

Pica pica. Gyakori költőfaj különösen a Kata-domb bokrosaiban (4) és a 
szőlők közé ékelődött fás-bokros részeken ( B), valamint az északi oldal aká- 
cosaiban. Táplálékát részben a szőlőben szerzi meg. 

Garrulus glandarius. Viszonylag nagy szamban költ a hegyet boritö erdök- 
ben. Rendszeresen lejár a szölöbe is, különösen a hajnali órákban, amikor a 
zavartság a legkisebb. Az érő gyümölcsben é és a mandulásokban károkat okoz. 

Parus major. Mindenütt előfordul. Költ az A és D biotópokban. Fészkét, 
többek között, épületek alkalmas üregeiben, kőből rakott védőfalak réseiben, 
kerítés vascsövében stb. találtam. 

Parus caeruleus. Rendszeres költőfaj az erdei élettérben. 

Parus ater. Júliustól kezdve rendszeresen megfigyelhető volt a tomaji bá- 
nya alatt telepített feketefenyves idősebb állományában. 

Parus palustris. Az erdőben rendszeres fészkelő. Lejár a szőlőterületekre is, 
elsősorban az erdővel határos részekre. 

Aegithalos caudatus. Évről évre költ az erdőben. A kirepült fiatalok kisebb- 
nagyobb csapatai a szőlőben álló fákon és a bokros-fás részeken (6) is meg- 
jelennek. 

Sitta europaea. Az öregebb állományú erdőkben mindenütt előfordul. Gyak- 
ran figyeltem meg a szőlőben álló gyümölcsfákon i is. 

Certhia familiaris. 1970. XI. 22-én Keve (nyomdában) észlelte a Bada- 
csony platöjan. 

Certhia brachydactyla. 1970. VIII. 2-án láttam egy példányt. 

Troglodytes troglodytes. 1961. IX. 28-án az erdőszélen láttam egy példányt. 

Turdus viscivorus. Költesi idöben nem észleltem a Badacsonyon. 1961. IX. 
28-án és 29-én 4— 4 példányát láttam. 

Turdus philomelos. Rendszeres fészkelő, bár nem nevezhető gyakorinak. 
Őszi vonulás idején számuk megnövekszik. Elsősorban az erdőszéleken tar 
tózkodnak ilyenkor, ahonnét könnyen lejuthatnak a már érő szőlőkhöz. 
Nemritkán viszonylag kis területen 20—30 példányát is megfigyelhettem. 

Turdus merula. Rendszeresen fészkel a Badacsony erdeiben. Nyár végétől 
kezdve szintén a széleken mutatkozik elsősorban. 1972. V. 12-én a vasútállo- 
máson levő néhány bokor egyikében etette fiókáit. Ez volt az első eset, hogy 
ilyen , urbanizálódott" formában találkoztam feketerigóval a B: adacsony kör- 
nyékén. 


87 


Monticola saxatilis. Korábban fészkelt a szőlőben is, így KEVE (nyomda- 
ban) 1952. VI. 1-én préshazakon ket etetö himet is látott. Magam már csak 
a bazaltbánya területén találtam, ahol jelenleg is évről évre költ egy (két?) 
pár. A szőlőben ősszel sem sikerült megfigyelnem. 

Oenanthe oenanthe. Az A biotöp rendszeres, bár kisszámú fészkelője. Álta- 
lában évről évre mindig ugyanazokon a részeken tartózkodik, ami valdszi- 
nüleg a fészkelésre kedvezö köfalakkal, bastyakkal van összefüggesben. 

Sazicola torquata. Évről évre több párban találtam. Rendkívül jellemző 
a szőlő nélkül maradt füves, gazos, bokrokkal szegélyzett foltokra (0). 
A Kata-dombon (E) korábban gyakoribb volt, de a bokrosodás előrehalad- 
tával, mellyel párhuzamosan a füves részek erősen összezsugorodtak, szá- 
muk megcsappant. 1972 májusában a Kata-dombon 4, a szőlők közé ékelt C 
biotópokban (csak a délkeleti oldalon) 5 5 pár jelenlétét állapítottam meg. 

Saxicola rubetra. 1972. V. 12-én egy példányt figyeltem meg a hegy alsó 
részén fekvő, nagyobb füves területén. 

Phoenicurus phoenicurus. A tomaji bánya alatt a telepített feketefenyves 
ritkásabb részein évről évre láttam néhány példányt. 1972. V. 12-én a szőlő- 
ben két helyen láttam. Fészkét nem találtam, de költése ennek ellenére bi- 
zonyosra vehető. 

Phoenicurus ochruros. A Badacsony egyik jellemző madárfaja. Megtaláljuk 

a szőlőben (A), elsősorban az épületek környékén, de jellemző költőfaja a 
bányákat (F) is. Fészkét lakóházak gerendáin, kőbástya nyílásában, hasz- 
nálaton kívül álló kút gyűrűjében találtam. 

Luscinia megarhynchos. Az erdőszéleken szép számmal költ. 1972. V. 11-én 
a tomaji bánya telepített fenyvesétől a Kisfaludy-házig húzódó szakaszon 
10 éneklő hímet számoltam meg. Néha egyes példányok beljebb húzódnak az 
erdőbe. Így az ún. Páholy- kilátó közelében is hallottam már énekelni. Né- 
hány párban költ a B biotópban is. A fiatalok önállósulása után az erdőből 
részben a szőlőhegyre húzódnak le, ahol bokros szakadékokban, mezsgyékben 
tartózkodnak ( B). A tőkék között csak elvétve figyeltem meg egy-egy példányt. 

Erithacus rubecula. Kis számban költ a Badacsony nedvesebb talajú, ár- 
nyékosabb erdőrészeiben. 

Acrocephalus palustris. 1972. V. 29— 30-án több ponton megtaláltam. Egy 
hímet a Kata-domb sűrű bokrosaiban, további kettőt a szőlőhegybe ékelt 
bokrosokban (B) hallottam énekelni. Költese, az időpontot tekintve, való- 
színűre tehető. 

Hippolais icterina. 1966. VIII. 15-én egy példányát figyeltem meg. 

Sylvia atricapilla. Közönséges fészkelő. Költ az erdő minden részén, ezen- 
kívül a szőlőben levő szakadékok bokrosaiban is ( 5). 

Sylvia nisoria. 1972 májusában a Kata-domb bokrosaiban 3 pár jelenlétét 
állapítottam meg. Egy további párt találtam a szőlőhegy Tapolca felé eső 
oldalán, ahol a hím egy szakadékot övező bokrosban énekelt. 

Sylvia borin. A tomaji bánya közelében levő bodzásokban, nyár végén és 

ősszel többször megfigyeltem né shany peldanyat. A Badacsonyon valöszinüleg 
nem feszkel. 1972 mäjus közepen és végén négy napot töltöttem a területen, 
de egyetlen példanyat sem hallottam énekelni. 

Sylvia communis. Gyakori fészkelő a Kata-domb bokrosaiban, a szőlők 
közé ékelt gazosokban, bokrosokban, helyenként a bányák elgazosodott há- 
nyóin is. 1972. V. 12-én a Kata- dombon 14 éneklő hímet számoltam meg. 

Sylvia curruca. Rendszeresen költ a Kata-domb bokrosaiban, a szőlőben 
levő kertekben, de találkoztam vele az erdőszéleken is. 


88 


Phylloscopus trochilus. A fitiszfüziket a Badacsonyon PATKAI figyelte meg 
1947. VI. 17-én (KEVE, PATKAI, UDVARDY és VERSTE, 1947). Magam, 1972. 
V. 12-én az erdöben, ugyanez ev V. 29-én a tomaji banya alatti fenyvesben 
hallottam énekelni. Feszkelese, az időpontot tekintve, valószínűnek lat- 
szik. 

Phylloscopus collybita. Kisszámú, de rendszeres fészkelő a Badacsony 
erdeiben. 

Phylloscopus sibilatrix. A hegy platójának korosabb erdőállományaiban 
rendszeres fészkelő. 

Regulus regulus. Ösztől kezdődően, elsősorban a tomaji bánya alatt húzódó 
telepített feketefenyvesben, rendszeresen látható. 1959. IX. 13-án 20 példá- 
nyát figyeltem meg. 

Muscicapa striata. Az ötvenes évek végén rendszeresen láttam a vasút- 
állomás feletti park öreg fáin. Azóta onnét eltűnt. Költési időből újabban 
GRÖSSLER (1963) említi a Badacsony sziklái alól. Magam csak nyár végén ta- 
lálkoztam vele, így pl. 1966. VIII. 11— 15. között naponta egy-egy példányt, 
1970. VIII. 9-én egy példányt figyeltem meg. 

Muscicapa hypoleuca. Tavaszi ou idejen néha ee: a Badacsony 
erdeiben. Megfigyelési dátumok: 1955. IV. 30. — 3 db; Viole adh: 

Muscicapa albieollis. Kis a költ a Badacsony er i 

Prunella modularis. Oszi vonuläs idején rendszeresen hallottam hivasukat 
az erdöszel bokrosaiböl és a bányák környékén húzódó gazosokböl. Néhány 
adatot bemutatok példaképpen: 1959. X. 13. — 1 db; 1959... 14. 3b: 
1961. IX. 28. — 3 db; 1965. X. 14. — 6—7 db. 

Anthus trivialis. Keve (nyomdában) 1962. VI. 28-án költési időben latta a 
Badacsony platéjan. Magam augusztus táján rendszeresen találkoztam vonu- 
ló, elsősorban átrepülő példányokkal. 1966. VIII. 19-én 12— 15 darabot figyel- 
tem meg. 

Motacilla cinerea. 1961. IX. 30-án egy példány a szőlők felett repült át. 

Motacilla alba. A szőlőhegy alsó részén időnként látni egy-egy példányt. 
Valószínűnek látszik, hogy épületek alkalmas részein, nagyobb tárolóudvarok 
ládarakásai között kis számban fészkel. 

Lanius excubitor. Egyetlen megfigyelés ; 1965. X. 14.— 1 db. 

Lanius collurio. A Badacsonyon rendszeres fészkelő. Megtalálható a szőlő- 
ben húzódó bokrosokban, a bányák környékén és a Kata-dombon. 1972-ben 
calle a szokottnäl alacsonyabb volt. A szőlők közti bokrosok környékén 

5, a Kata-dombon mindössze 1 pár jelenlétét állapíthattam meg. 

Sturnus vulgaris. Rendszeresen és egyre növekvő számban fészkel az erdő- 
ben és a szőlőhegyen egyaránt. Az utóbbi biotópban a balkáni fakopáncs 
gyümölcsfákba vájt odúit használja. 1972 májusában a bazaltbánya egyik 
magasan levő nyilasaban is költött egy pár. A bányáknak a seregély által 
történő benépesítése egyébként Magyarország több területén ismert, egyebek 
között Pákozd és Gánt környékén figyeltem meg. Ősszel a seregélyek nagy 
csapatai a szőlőterületeket, elsősorban a hegy alacsonyabb részeit járják, és 
jelentős károkat okoznak. 

Pastor roseus. 1959. július első felében Scamipr Orró két öreg és három 
fiatal példányát figyelte meg a Badacsonyon. 

Passer domesticus. Rendszeres fészkelő, de vertikális elterjedése nem egyen- 
letes. Elsősorban a hegy alsóbb részein találjuk, az erdő közelében csak egé- 
szen elvétve fordul elő. 

Passer montanus. Az egész szőlőhegyen megtalálható, a felső, erdővel ha- 


39 


täros részeken mintegy a häzi verebet helyettesiti. Feszkel a bazaltbänyäk 
megfelelö réseiben, üregeiben is. 

Coccothraustes coccothraustes. Viszonylag ritka. 1966. VIII. 15-én 2, 1970. 
VIII. 6-án 1, 1971. IX. 17-én 2, 18-án 3 példányát figyeltem meg. 

Chloris chloris. Szintén nem gyakori madár a Badacsonyon. 1951-ben köl- 
tött a tomaji banya alatti fenyvesben. 1972 mäjusäban az erdöszeleken és a 
szölökben levö bokrosokban (B) talälkoztam peldänyokkal. Rendszeres, de 
kisszámú fészkel6nek tekinthető. 

Carduelis carduelis. Nem gyakori, bár néhány példányból álló, kis csapatai 
rendszeresen láthatók a szőlőhegyen. 

Carduelis spinus. 1959. X. 12-én és 13-án 1—1, 1971. XI. 18-án 143 
példányát figyeltem meg. Őszi vonuláskor valószínűleg rendszeresen előfordul. 

Carduelis cannabina. A Badacsony egyik legjellemzőbb madárfaja, mely 
a zárt erdőt kivéve minden biotópban előkerül. Rendszeresen fészkel a szőlő- 
ben, a tőkéken, a bányák környékén és a Kata-domb bokrosaiban is. 

Serinus serinus. A Badacsonyon feltűnően ritka. SCHENK (1926) szerint a 
szőlőket nem kedveli. Magam 1966. VIII. 13-án és 14-én 1—1 példányt, 1970. 
VIII. 6-án 2 példányt figyeltem meg. 1972 májusában négy napi megfigyelési 
idő alatt nem sikerült megfigyelnem. 

Pyrrhula pyrrhula. A süvöltő érkezése saját megfigyelési időszakaimnál ké- 
söbbre esik. 1971. XI. 17— 18-án BÉcsy LÁSzLóvAL 10— 12 példányt láttunk. 

Loxia curvirostra. Július— augusztus hónapban viszonylag gyakran látni, 
elsősorban átrepülő példányokat. Néhány megfigyelési adatot bemutatok pél- 
daképpen: 1963. VIII. 18. — 30—40 db; 1966. VIII. 12. — 2—3 db; 1968. 
VII. 14. — 1 db; 1971. VII. 12 és 15-én 1— 1 db. 

Fringilla coelebs. A Badacsony erdeinek rendszeres fészkelője. 

Fringilla montifringilla. 1959. X. 14-én egy példány hangját hallottam. 

Emberiza citrinella. A Kata-dombon néhány párban rendszeresen fészkel. 


Irodalom — Literatur 


Grössler, K. (1963): Ornithologische Notizen vom Balaton. Der Falke. 10. 46 — 51. p. 

Horváth L. (nyomdában) : A Tapolcai-medence bazalthegyeinek összehasonlító madártani 
vizsgálata. 

Jakucs, P. (1966): Vegetationskartierung in Ungarn auf Grund von Luftbildern, am 
Beispiel des Badacsony-Berges. Bot. Közlem. 53. 43 — 47. p. 

Jugovics, L. (1957): A dunántúli bazaltbányák kőzettani adottságai. Építőanyag. 9. 
122 — 137. p. 

Keve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Budapest, 89. 

Keve A. IR: A Tapoleai- medence madarvilaga. 

Schenk J. (1926): esicsörke elterjedési viszonyai Magyarországon. Aquila. 32 — 33. 
128 — 139. p. 

Schmidt, E. (1973): Über vom Blutspecht (Dendrocopos syriacus) verursachte Schaden 
an Mandelbäumen. Beitr. Vogelk. 19, 175-178. p. 


Angaben zur Vogelfauna des Naturschutzbezirkes Badaesony 


Egon Schmidt 


Badacsony, ein charakteristischer Abschnitt des Balaton-Plateaus ist ein vulkanisches 
Gebilde, mit einer Höhe von 438 m. An seinen tiefer liegenden und mittleren Teilen wird 
Wein angebaut, den oberen Teil bedeckt die morphologisch außerordentlich charakteris- 
tische Basaltdecke. Die ökologische Umwandlung des Berges setzte im Jahre 1905 ein, 


90 


als man mit dem Abbau des Basaltes begann. Der Bergbau veränderte ökologisch das 
Bild des Berges in sehr bedeutendem Maße, was seine Auswirkungen auch in ornitholo- 
gischer Hinsicht fühlbar machte. Da der Berg vom Landesamt für Naturschutz 1965 zum 
Naturschutzbezirk deklariert und der Bergbau eingestellt wurde, scheint die Zukunft des 
Gebietes jetzt schon auf sicherer Grundlage zu liegen. Verfasser hat zwischen 1955 und 
1972, vor allem in den Sommermonaten, das Gebiet regelmäßig aufgesucht und in seiner 
Abhandlung seine Beobachtungen zusammengefaßt. Das Gebiet wird von ihm nach öko- 
logischen Gesichtspunkten in drei Hauptteile geteilt und die wahrgenommenen Arten 
sind an der entsprechenden Stelle erwähnt. Aus der Brutfauna sind die Zwergohreule 
(Otus scops), deren Brut angesichts des Zeitpunktes der Beobachtungen nur als wahr- 
scheinlich zu betrachten ist, ferner der Grauspecht (Picus canus), der Schwarzspecht 
(Dryocopus martius) und der Steinrötel (Monticola saxatilis) erwähnenswert. Von den 
Strichvögeln sind der Rosenstar (Pastor roseus), dessen drei Exemplare E. SCHMIDT im 
Juli 1959 in diesem Gebiete beobachtet hat, hervorzuheben. 


91 


Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 — 1972. 
ADATOK A PESZERI-ERDO MADARVILAGAHOZ 


Bécsy Laszlo 


1971—72-ben több izben végeztem madartani megfigyeleseket a Tatär- 
szentgyörgy — Kunpeszer, Dabas között elterülö területeken. A vizsgält terü- 
let legnagyobb részét, a mintegy 10— 12 km hosszú és 1— 3 km széles Peszéri- 
erdö képezi. Az erdön belül härom természetvédelmi terület is található, ami 
külön figyelmet érdemel. Ezek az erdők, a magashegyhäti gyöngyvirágos 
tölgyes, a vegyes pusztai tölgyes ( Festuceto Querceto, roburis danubiale) és a 
nyíres erdőtípusok egy-egy darabját képviselik. Hasonló erdők ma már csak 
kevés helyen fordulnak elő. Ezekben a kocsányos tölgyek váltakoznak fehér- 
és szürkenyárral, mezei szillel, vadkörtével, és mindezek alatt gazdag cserje- 
szinttel. Ostorménbangita ( Viburnum lantana), kányabangita (Viburnum 
opulus), fagyal (Ligustrum vulgaris), galagonya (Crategus monogina), veres- 
syürüsom (Cornus sanguinea). 

A talaj tülnyomö részben homok, az erdöben helyenként vékony, barna, 
erdei humusszal. Az erd6 nem egytagu, hanem facsoportokkal megy at a 
környezö turjanos retbe, és igy megfigyeléseim a réteknek az erdő közelébe 
eső peremterületeire is kiterjedtek. E közlemény nem hivatott az említett 
terület madárvilágának maradéktalan ismertetésére, csupán saját adataimat 
kívánom közre bocsátani. 1971 — 72-ben 11 napot töltöttem a területen és 84 
fajt figyeltem meg. 1971. február 11-, 12-, 18-, 14-én, május 26-án; 1972. 
április 3 — 4-én, május 24-én, június 11 — 12-én, és augusztus 10-én jártam be a 
területet. A megfigy elt la rendszertani sorrendben a következök: 
Feher gölya (Ciconia ciconia). 1972. ÍV. 4-éna Frigyes-majorban és a Farkasta- 
nya közeleben fészkelt egy-egy par. Mindkét fészek akäcfän, 4 m körüli ma- 

gassägban épült. 

Fekete gólya (Ciconia nigra). Alacsonyan az erdő fölött körözött 1971. V. 
26-án és 1972. IV. 3— 4-én. 

Vetési lúd ( Anser fabalis). 1971. II. 10-én 25 db-ot és 11-én 50 db-ot lat- 
tam. 

Tőkés réce (Anas platyrhynchos). A vizenyős réteken valószínűleg költ. 
Láttam 1971. II. 11-én 50 db-ot és V. 26-án 2 db-ot. 

Héja ( Accipiter gentilis). Az egész területen 3—4 pár költhet évről évre. 
A fiókák csak egész kivételes esetben repülnek ki, az intenzív apróvadas 
vadgazdálkodás dúvadirtó munkája következtében. 1971. III. 13-án 3 pél- 
dányt láttam minden nap, V. 26-án 3 fiókát az öregeken kívül, 1972. IV. 4-én 
két lakott fészket, V. 24-én a fészkeket elpusztítva találtam. 

Karvaly ( Accipiter nisus). Téli kóborláson figyeltem meg egy példányt 
1971. EL. 12-én. 

Egerészülyv ( Buteo buteo). A területen 3— 4 par él, de sorsuk hasonló a hé- 
jakéhoz. Valamennyi felfedezett fészkét már vagy kotläs alatt, vagy fidka- 


93 


20. ábra. Héja a fészkén Fot6:BéesyL. 
Abb. 20. Habicht am Horst 


nevelés idején elpusztítják. A strichnines mérgezések egyik leggyakoribb al- 
dozata. 

Kekes rétihéja (Circus eyaneus). Téli köborlason figyeltem meg ket izben 
1971. II. 10-en es 1971. II. 12-En. 

Kigyaszolyv (Circaétus gallicus). Egy ízben láttam lassan keringeni az erdő 
fölött 1972. VIII. 10-én. 

Kabasölyom (Falco subbuteo). 1971. V. 26-an dolmänyos varjü feszkeröl 
vagödott le. 

Vörös vercse (Falco tinnunculus). Az erdöszeleken, tovabba a környezö 
rétek magános fain és fasoraiban egyaránt több lakott fészkét találtam 1971. 
V. 26-án és 1972. V. 24-én. 

Fácán (Phasianus colchicus). Az erdőben fácánnevelő telep működik. 

Fogoly (Perdix perdix). Gyakori vadfaj. 

Bíbic ( Vanellus vanellus). Az erdőt övező réteken gyakori költöfaj. 

Póling (Numenius arguata). Kétszer láttam kisebb csapatban, 1972. IV. 
3-án 15 db-ot és 4-én 6 db-ot. 

Goda (Limosa limosa). A vizenyős rétek költőmadara. Néhány pár költ is. 
1971. V. 26-án 2 db-ot, 1972. IV. 3-án 3 db-ot, 4-én 1 db-ot, V. 24-én 4 db-ot 
láttam. 

Särszalonka (Gallinago gallinago). 1972. IV. 3-ân két példányt láttam. 

Ugartyúk ( Burhinus oedienemus). Egy ízben figyeltem meg két példányt a 
Farkas-tanya környékén, 1971. V. 26-án. 

Dankasirály (Larus ridibundus). Három példány keringett az erdő fölött 
1972. IV. 3-án. 


94 


Örvös galamb (Columba palumbus). Az erdöben szörvänyosan költ 1972. 
IV. 3—4-én 8— 10 db-ot láttam. 

Balkani gerle (Streptopelia decaocto). Kint a területen nem figy eltem meg 
de a Mänteleki Gazdasägnäl több példanyat lattam 1971. II. 12-én. 

Gerle (Streptopelia turtur). A területen évről évre költ. Lakott fészkét 1972. 
V. 24-én találtam. 

Kakukk (Cuculus canorus). Tavasszal, tojásrakás idején az erdőben gyakori. 

Kuvik ( Athene noctua). Az erdő sűrűjében öreg fákon figyeltem meg. Kint 
a rét szélén pedig a gulyásház kéményén minden bejárásom alkalmával lát- 
tam egy példányt. 

Macskabagoly (Strix aluco). Szórványosan előfordul, valószínűleg az öre- 
gebb állományokban költ is. Láttam 1971. II. 11-én 2 db-ot és 1972. V. 24-én 
1 db-ot. 

Fülesbagoly ( Asio otus). Elhagyott varjú-szarka fészkekben költ. Télen a 
fenyőállományokban laza csapatokban találtam. 1971. II. 11-én 10 db-ot, 
12-én 4 db-ot láttam. Lakott fészkét 1972. V. 26-án találtam 4 fiókával. 

Lappantyú (Caprimulgus europaeus). Szórványosan költ, lakott fészkét 
1972. VI. 11-én találtam borókabokor alatt. 

Gyurgyalag ( Merops apiaster). Kisebb telepe van Tatárszentgyörgy hatá- 
rában. 

Szalaköta (Coracias garrulus). Az odvas nyärligetek egyik leggyakoribb 
költőfaja. 

Banka (Upupa epops). Az odvas fákban és a tanyák padlásain egyaránt 
költő példányokat találtam 1971. V. 26-án, 1972. V. 24-én és VI. 11-én. 

Zöld küllő (Picus viridis). Szórványos a, faj, naszrepiilés idején 
naphosszat hallani kiabalasat. 1971. II. 11-én 5 db-ot, III. 2-än 1 db-ot, 1972. 
IV. 3-an 3 db-ot lattam. 

Szürke küllő (Picus canus). Egyszer figyeltem meg, 1971. II. 13-án. 

Fekete harkaly (Dryocopus martius). Jellegzetes, ovalis oduit többfele ta- 
laltam. Megfigyeltem 1971. II. 10-én. 

Nagy fakopancs (Dendrocopos maior). Szorvanyosan előfordul. 1971. II. 
12-én 1 db-ot, 1972. IV. 3-án 2 db-ot láttam. 

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus). Egyszer figyeltem meg 1971. 
V. 26-án. 

Pipiske ( Galerida cristata ) . A peszéri országút mentén rendszeresen előfordul. 

Erdei pacsirta (Lullula arborea). A neki megfelelő biotópokon él néhány 
pár. Láttam 1971. II. 13-án, 1972. IV. 3-án, IV. 4-én és VI. 11-én. 

Pacsirta ( Alauda arvensis). Az erdőt övező legelőkön gyakori faj. 

Füstifecske (Hirundo rustica). Az erdészházak, istállók és elhagyott ta- 
nyák gyakori költőfaja. 

Sárgarigó (Oriolus oriolus). Az egész területen gyakori költőfaj. 

Dolmányos varjú (Corvus cornix). A rendszeres irtás ellenére évről évre 
költ néhány pár. Lakott fészkét többször találtam. 

Vetési varjú (Corvus frugilegus). Oszi—téli vonuláskor szép számmal elö- 
fordult. 1971. II. 10—11-én több csapat mutatkozott. 

Csóka (Coloeus monedula). Az idősebb nyárállományokban fészkelt 1972. 
IV. 3-án. 

Szarka (Pica pica). A rendszeres irtás miatt ritkán fordul elő. 

Szajkó (Garrulus glandarius). Viszonylag gyakori madár, hangja majd 
minden területbejárás alkalmával hallható volt. 

Széncinege (Parus maior). Gyakori állandó faj. 


Kék cinege (Parus caeruleus). Kisebb számban, mint a széncinege, de elö- 
fordul költesi idöben és teli köborläs idejen egyaränt. 

Baratcinege (Parus palustris). Csak téli köborläs idején került szemem elé, 
1971. II. 13-an. 

Oszap6 ( Aegithalos caudatus). Szörvänyosan előforduló faj. 1971. II. 13-án 
15 db-ot, 1972. IV. 3-an 8 tojasos aljat lattam. 

Csuszka (Satta europaea). Az erdö szórványos fészkelő madara. Láttam 
1971. II. 13-án 6 db-ot és 1972. IV. 3-án 3 db-ot. 

Fakusz (Certhia familiaris). 1971. II. 13-án figyeltem meg. 

Ökörszem (Tro glodytes troglodytes). Megfigyeltem 1972. IV. 3— 4-én. 

Léprigó (Turdus viscivorus). Téli kóborláson láttam, 1971. II. 13-án. 

Fenyőrigó (Turdus pilaris). Téli— tavaszi kóborláskor gyakori. 1971. II. 
11— 13-án csapatosan, 1972. ÍV. 10-én 12 db-ot láttam. 

Enekes rigó ( Turdus philomelos). Az erdőben mindenütt előfordul, de nem 
nagy számban. 

Szölörigö (Turdus iliacus). Vonuläskor láttam 8 db-ot, 1972. IV. 3-ân. 

Fekete : rigó (Turdus merula). Kis számban az erdőben elöfordul. 

Hantmadar (Oenanthe oenanthe). A homokos partoldalak és nadtet6k kör- 
nyékén figyeltem meg 1971. V. 26-an 2 db-ot, 1972. IV. 3-ân 1 db-ot: 

Cigany- csaláncsúcs (Saxicola torquata). Szórványosan előfordul néhány 
par; Megfigyelesek: 1971. V. 26., 1972..1V. 3., VI: 11. 

Rozsdás csaláncsúcs (Sax icola rubetra). A nedves réteken fészkelő faj, több 
párt megfigyeltem 1971. V. 26-án. 

Kerti rozsdafarkü (Phoenicurus phoenicurus). Nehäny pär költ. Feszkeit 
talaltam 1972. V. 24-én 7 tojassal, VI. 11-én 5 tojässal. 

Fülemüle (Luscinia pe ). A bokros erdöszeleken költ. 

Vörösbegy (Erithacus rubecula). Vonulaskor láttam, 1972. IV. 3—4-én 
10—15 db-ot. 

Csilpesalp füzike (Phylloscopus collybita). Szorvanyosan előfordul, fészkét 
talaltam 1972. VI. 11-én 5 fidkaval. 

Sisegö füzike (Phylloscopus sibilatrix). Kis számban előfordul. 1971. V. 26. 

Szürke légykapó (Muscicapa striata). Egy költő part láttam, fészkét 
Haraszty LÁSZLÓ találta, 1972. VI. 12-én. 

Parlagi pityer ( Anthus campestris). Néhány pár előfordul. Láttam, 1972. 
IV. 4-én és VI. 11-én. 

Erdei pityer ( Anthus trivialis). 1971. V. 26-án és 1972. VI. 11-én több párt 
figyeltem meg. 

Barázdabillegető ( Motacilla alba). 1972. IV. 4-én láttam egy példányt. 

Sárga billegető ( Motacilla flava). A vizenyős rétek gyakori lakója. 1971. V. 
26-án és 1972. IV. 3—4-én, VI. 11-én láttam. 

Nagy őrgébics (Lanius excubitor). 1971. II. 10-én 1 példányt láttam. 

Kis őrgébics (Lanius minor). A nyárfasorokban költ, 1971. V. 26-án és 
1972. V. 24-én figyeltem. meg. 

Tövisszúró gébics (Lanius collurio). A bokros erdőszélen gyakori. 

Seregély (Sturnus vulgaris). Gyakori költöfaj. 

Házi veréb (Passer domesticus). A tanyák körül él. 1971. II. 11-én több 
példány volt az erdészház körül. 

Mezei veréb (Passer montanus). Az erdőben ragadozófészkek oldalában, 
fasorok odvaiban, tanyák körül gyakori. 

Meggyvágó (C occothraustes coccothraustes). Az erdőben, 1972. IV. 3-án fi- 
gyeltem meg. 


96 


Zöldike (Chloris chloris). A borökäsokban gyakori fészkelő. 1972. VI. 12-én 
5-ös fészekaljat talaltam. 

Kenderike (Carduelis cannabina). Főleg téli köborlason láttam, de valé- 
szinüleg költ is. 

Csicsörke (Serinus serinus). 1972. IV. 3-ân láttam két példányt. 

Süvöltö (Pyrrhula pyrrhula). Téli vonuláskor gyakori. 

Pinty (Fringilla coelebs). Viszonylag gyakori feszkelö faj. Feszkeit 1972. 
V. 24-én és VI. 11-én találtam. 

Citromsarmany ( Emberiza eitrinella). Gyakori feszkelö faj. Hatos feszek- 
aljat 1972. VI. 11-en talaltam. 

Sordély (Emberiza calandra). A csatornapartok és az utak mentén gyakori. 


Angaben zur Vogelwelt des Waldes von Peszer 


László Bécsy 


Verfasser verbrachte in den Jahren 1971 — 72 in dem von Budapest südöstlich liegenden 
Wald von Peszér 11 Tage und beobachtete dort 84 Vogelarten. Der untersuchte Wald 
ist ungef. 10—12 km lang und von verschiedener (durchschnittlich) 2 km Breite. Den 
Bestand bilden vor allem Eichen, Pappeln und Birken mit reichem Untergehölz. Von den 
beobachteten Vogelarten ist der Schlangenadler (Circaetus gallicus) zu erwähnen, der 
laut fachliterarischer Angaben früher in diesem Gebiete regelmäßig gebrütet hat. Ver- 
fasser kann sein gegenwärtiges Brüten nur voraussetzen. Die Beobachtungen des Triels 
( Burhinus oedienemus) lassen auf die Brut der Art schließen. Ein regelmäßiger Wald- 
brüter ist der Schwarzspecht (Dryocopus martius). Obwohl sich im Walde schon drei 
Schutzregionen befinden, hält Verfasser es für nötig, wenn man den ganzen Wald unsere 
Schutz stellen würde. 


7 AQUILA 1971/1972 97 


Pi | + | æ 
4 n ti 5 

~ 4 : = FEU 
Ù u L 2 | 

7 3 

si y D i a 
c . > x - A E 
b 7 . i 
| u | mo | 
i Aa rg | 
- | 
AL 
| i — | 
5 f 
| 4 | 
f ; 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972. 
MADÄRTANI ADATOK A PELLERDI-HALASTAVAKRÖL 


Papp J. Laszlo 


A Pécstől DNy-ra, mintegy 4 km-re fekvő, mesterséges halastavakon eddig 
is számosan végeztek madártani megfigyeléseket. Köztük HORVÁTH LAJOS 
nevét kell kiemelnem, aki az 1943 — 44-es években, majd később is rendszeres 
megfigyeléseket és gyűjtéseket végzett a területen, .és a Pellérdi-halastavak 
madarairól nagyobb madártani dolgozatot írt (HORVÁTH, 1945). 

A tavak a Nyugati- Mecsek és a Baranyai-dombsag közt fekv6, a Pécsi- 
vizet kétoldalt kísérő läpreteket szakítják meg, így azokkal természetes egy- 

séget alkotnak. A tavak nyugati végtöltéséhez közel, kis, mocsaras termé- 
szetes tó van, mellette pedig elhanyagolt legelő. A ter ület ökológiai viszonyai 
a tavak közelében létesített víztároló és a nyártelepítések ellenére is csak 
kevéssé változtak az utóbbi években, így ami a környezeti tényezőket illeti, 
egyebekben HORVÁTH (1945) dolgozatára szeretnék hivatkozni. 

1964. szeptember 26-a és 1969. november 8-a között 56 alkalommal jártam 
a Pellérdi-halastavakon, legtöbbször az őszi és tavaszi vonulási időszakban. 
Ez idő alatt a területen 170 madárfajt figyeltem meg, melyeknek kb. 1/4-e 
fészkel is. Megfigyeléseim alapján azt kell : mondanom, hogy a Pellérdi-halas- 
tavak nyári képe néhány, hazánkban ritkán költő madárfaj (Circus pygargus, 
Acrocephalus paludicola) itteni, illetve környékbeli fészkelését leszámítva, 
nem mutat különlegeset. A korábbi években az Oxyura leucocephala kétszer 
is költött itt, nekem nem sikerült megfigyelnem. A tavaszi és különösen az 
őszi vonuláskor azonban a terület nagy ságához viszonyítva igen fajgazdag 
és nagy tömegű madárvilág észlelhető itt. Télen szintén sok érdekes megfi- 
gyelésre nyílik mód, mert a téli madárvendégek mellett több olyan faj is 
áttelel itt, amely egyébként ősszel elvonul, mert a tavak csak a legkeményebb 
teleken fagy nak be egészen. Az észlelt madárfajokat a következőkben rend- 
szertani sorrendben ismertetem. 


Gavia arctica L. 1964. XI. 14-én a 6. sz. tó víztükrén 1 példány. 

Podiceps ruficollis Pall. A nagyobb halastavakon, de esős évek után a kis, 
természetes tavon is költ. Ősszel számuk a vonulókkal is szaporodik, pl. 1967. 
XI. 5-én az 5. sz. tavon 61-et számoltam meg. Egyes években áttelel. 

Podiceps cristatus L. Bár még V. hó közepén is több párban észleltem a 
tavakon, fészkét sohasem találtam, így fészkelésében nem vagyok biztos. 

Podiceps nigricollis Brehm. A rendszeresen előforduló vöcsökfajok között 
ez a legritkább, nem fészkel, az utóbbi években alig láttam. 

Podiceps griseigena Bodd. 1969. VIII. 29-én egy, valószínűleg sebesült, pél- 
dányát láttam. 

Ardea cinerea L. Ősszel gyakran 120— 150 példány, de egész nyáron át is. 
Enyhe teleken egyes példányok esetleg áttelelnek. A közeli tarlókon is láttam. 


if 99 


Ardea purpurea L. 1968. V. 11-én a kis, természetes tavon 2 üres fészket 
talältam, kés6bb nem voltam itt, igy költeseben nem lehetek bizonyos. 

Ardeola ralloides Scop. A kis, mocsaras tavon és a teleltetötavak töltesein 
figyeltem meg egyes peldänyokat V., ill. VIII-IX. hónapban. 

Egretta alba L. 1966. IV. 2-án 3 peldäny. 

Egretta garzetta L. Tavasszal és ősszel, de főként nyár végén látható, legtöbb 
1966. VIII. 29-én volt (7 db). A Dráva menti Szaporcán változó számban költ. 

Nyeticorax nycticorax L. Tavasszal és nyár végén rendszertelenül mutatko- 
zik itt, augusztusban néha sok fiatalt lehet látni, melyek valószínűleg a nagy, 
szaporcai telepekről származnak. 

Ixobrychus minutus L. Nemcsak a tavak nädasaiban, hanem a rétség na- 
gyobb nádfoltjaiban is költ. 

Botaurus stellaris L. 1944-ben még költött itt (HORvÁTH, 1945), nekem 
csak megfigyelnem sikerült néhány alkalommal. 

Ciconia ciconia L. A tavaszi érkezéskor és az őszi gyülekezéskor a lápréteken 
nagy cs sapatok ; a tavak közvetlen környékén nincs fészke. 

Ciconia nigra L. 1968. VIII. 31-én 1 példány. 

Platalea leucorodia L. A leeresztés alatt álló tavak sekély vizében minden 
nyár végén láttam 1—6 példányt. 

Anser anser L. Ritkán és mindig csak néhany példanyt lattam. Meg IV. 
6-án is megfigyeltem 1968-ban, de ebben az évben sem költött. 

Anser albifrons Scop. A tavakon előforduló vetési ludakhoz képest elenyé- 
sző számban. 

Anser fabalis Lath. A legnagyobb területű tavon sokszor 1000-nél is több 
éjszakázik a téli időszakban. 

Tadorna tadorna L. 1964. XII. 18-án láttam először azt a 4 példányt a 
récecsapatok között, amelyek két hétig maradtak a tavakon. 

_ Anas platyrhynchos L. Nagy számban költ a lápréteken, igen sok a fűzfákon. 
Osszel összegyűlnek a nagyobb tavakon, télen sokszor 5 — 600-at számoltam 
meg. 

Anas querquedula L. A halastavakon kívül a kis, mocsaras tavon és a láp- 
réteken is költ a tőkés récénél kisebb számban. Vonuláskor 3— 400-as csa- 
patai is előfordulnak. Március legelső napjaiban érkezik, novemberben még 
sok van, de a nagyobb hidegek beálltával elvonul. 

Anas crecca L. Rendszeresen áttelel, tavasszal április elejéig — közepéig lehet 
csapatait látni. F6 átvonulási ideje itt a november, ilyenkor 3— 400 (600) 
példány is látható. 

Anas acuta L. Ritkán fordul elő, a tavaszi vonulásokon márciusban láttam 
néhányat (max. 8). 

Anas penelope L. Inkább csak ősszel láttam, de számuk sohasem haladta 
meg az 50-et. 1964-ben ättelelt, legalábbis december 20-án még megfigyeltem 
itt. | 

Anas strepera L. Csak kétszer lättam, 1964. X. 10-én és 31-én vegyes réce- 
csapatokban figyeltem meg néhanyat. 

Spatula clypeata L. Rendszeres átvonuló, de nagyobb csapatat egyszer sem 
észleltem. A kis természetes tavon 1965 majusaban két t alkalommal is lät- 
tam, de feszket nem talaltam. 

Aythya ferina L. Vonulaskor több százas csapatait is lehet látni, enyhébb 
teleken mindig akadnak áttelelők is. 

Aythya fuligula L. Nem tömeges, de vonuláskor mindig megfigyelhető 
márciusban, ill. október — novemberben. 


100 


Aythya nyroca L. A halastavakon és a kis, mocsaras tavon több pärban 
költ, enyhe időjárás esetén at is telel. Ilyenkor néha 2— 300 gyűlik össze. 

Aythya marila L. Egyszerre sohasem láttam többet háromnál. Az 1964/65-ös 
télen áttelelő példányokat figyeltem meg. 

Bucephala clangula L. Altalaban csak kis csapatokat lättam, itt nincs olyan 
jelentős szerepe a viz téli madaréletében, mint az ország nagy vizein. Csak 
1965. III. 13-án volt 100 körüli számban. 

Melanitta fusca L. 1964. X. 31-én 1 '-et láttam. 1965. XII. 13-án az itteni 
halászmester lőtt egy „‘-et, de mivel nem tudta miről van szó, elkallódott. 
Ugyanezen év telén 13-as csapatát figyelték meg. 

Mergus merganser L. 1964. XII. 20-án 1 ©. 

Milvus migrans Bodd. 1966. V. 14-én, 1966. VI. 23-án (beteg halat zsak- 
mänyolt) és 1967. VIII. 29-én 1-1 peldäny. 

Accipiter gentilis L. és Accipiter nisus L. Főként télen 1— 1 ätrepülö. 

Buteo buteo L. A vonuló és a környékbeli szäntökröl táplálkozó ölyvek a 
tavak területe föle is elkerülnek. 

Buteo lagopus Pont. Rendszertelenül elöfordulö, teli vendég. 

Aquila pomarina Brehm. 1965. VI. 17-én a 3. sz. tó felett 1 példány. 

Circus cyaneus L. Telente a laprétek felett kifejezetten gyakorinak mond- 
hatò. 

Circus macrouros Gm. 1965. III. 13-an 1 7. 

Circus pygargus L. A fent leirt területhez közeli Aranyosi-réten 1964-ben 
két feszket talaltam. Ot fiöka nevelödött fel, melyeket meggyürüztem. A ki- 
repüles utàn a madarak VIII. 25-ig maradtak a területen. 1966. V. 14-én a 
3. sz. tó melletti lapréten láttam 1 5’ és egy g példányát. Legközelebb VI. 
23-án jártam Pellerden, ekkor nem sikerült megfigyelnem. 

Circus aeruginosus L. A terület viszonylagos kicsisége ellenére minden év- 
ben több pár költ a nagyobb tavak nádasaiban, de találtam fészkét a láprét 
mélyebb vizű területein levő nádasokban is. 

Pandion haliaétus L. 1964. IX. 26-án halászata közben figyeltem meg egyet. 

Falco peregrinus Tunst. 1964. XI. 14-én madárzsákmányának tépése köz- 
ben, közelről láttam egyet, majd 1964. XI. 21-én is 1 példányt. 

Falco subbuteo L. 1966. V. 13-án és 1969. IV. 10-én 1—1 példány. 

Falco columbarius L. 1964. X. 24-én 1 példány. 

Falco tinnunculus L. A tavak töltésein és a lápréteken álló fákon minden 
évben költ 1—4 pár. Általában egyes példányok áttelelnek. 

Perdix perdix L. A tavak töltésein és a közeli szántókon figyeltem meg. 
A környéken újra szaporodóban van. 

Coturnix coturnix L. A tavak szomszédságában levő szántókon hallottam 
a hímek hangját. 

Phasianus colchicus L. A gyakori vadászatok ellenére egész évben nagy 
számban fordul elő. Fészkét töltés oldalában és nyárerdőben találtam. 

Rallus aguaticus L. A tavak sűrű gyékényszegélyében és a nádasokban 
közönséges. 1966-ban még XII. 23-án is megfigyeltem, és esetleg 1964-ben 
is voltak áttelelő példány ok. 

Porzana parva Scop. 1944-ben HORVÁTH költve találta itt, nekem csak meg- 
figyelnem sikerült. Valószínűleg itt költőfaj. 

Porzana porzana L. Főleg a laprételcen költ. A tavakon a csatornäk düs 
növényzetű szélein láttam. 

Gallinula chloropus L. Gyakori költő a tavakon. Március közepén már itt 
van, és november elejéig-közepéig látható. 


101 


Fulica atra L. Nagy számban költ. A tavakon és a környékükön fészkelő 
párok számát kb. 50-re becsülöm. Ősszel félezernél is több lehet. Később szä- 
muk megfogyatkozik, de a legszigorúbb telek kivételével 20— 50 egyed átte- 
lelését állapítottam meg. 

Vanellus vanellus L. A réteken több pár költ. 

Squatarola squatarola L. 1966. XI. 5-én és 1969. VIII. 29-én 2— 2 példányt 
láttam. 

Charadrius hiaticula L. A leeresztett tavak száradó iszapjan VIII. hó vé- 
gétől IX. hóig jellegzetes, 10 — 20-at figyeltem meg egyszerre. 

Charadrius dubius Scop. 1967. IX. 18-án a 6. sz. tó iszapján 12 db-ot szá- 
moltam össze. 

Numenius arguata L. Vonuláskor többször, de mindig csak 1— 2 példányt 
láttam. 

Limosa limosa L. Rendszeresen, 20 — 50-es csapatokban vonul át március — 
áprilisban, ill. augusztus — szeptemberben. A lápréten hiába számítottam 
költésére. 

Limosa lapponica L. 1964. X. 31-én 1 példány. 

Tringa erythropus Pall. Főleg őszi mozgalma jelentős. A leeresztett tavak 
iszapján esetenként több száz "példány. 

Tringa totanus L. A füstös cankóénál kisebb számban. Bár április — május- 
ból is sok megfigyelésem van a környékbeli nedves rétekről, fészkelve nem 
találtam. 

Tringa stagnatilis Bechst. 1966. VIII. 24., 1968. VIII. 29. és 1969. VIII. 
21-én ismertem fel e fajhoz tartozó példányokat, de ugyanekkor a másik öt 
Tringa-fajt is láttam. 

Tringa nebularia Gunn. A leeresztett tavak sekély vizében és iszapon lát- 
tam a VIIT—IX. hónapban kis csapatait. Később és tavasszal nem sikerült 
megfigyelnem. 

Tringa ochropus L. Nem a legtömegesebb, de a Pellérdi-tavak leggyakoribb 
cankófaja. Január — február kivételével az év minden hónapjában látható, 
tavasztól augusztusig nászruhában. Számuk persze változó, a nyári hónapok- 
ban és decemberben csak néhány példány marad. Költését valószínűtlennek 
tartom. 

Tringa glareola L. IV. es VIII-IX. hónapokban figyeltem meg itt. A leg- 
több VIII. hö vegen van. 

Actitis hypoleucos L. Főként ősszel, de 1966. VI. 23-án is megfigyeltem a 
száradó töfeneken és a csatornák oldalában. IX. hó közepéig marad. 

Gallinago media Lath. 1968. VIII. 31-én 1 közelről elrepülő példány. 

Gallinago gallinago L. A tavakat É-on határoló réteken költ, de költését 
a rétség más helyein is feltételezem. Vonuláskor néha több száz példány 
látható. Enyhe teleken is lehet látni. 

Lymnocryptes minimus Brünn. 1965. IV. 17-én és 1968. XI. 8-án 1—1 
példány. 

Crocethia alba Pall. Ősszel az iszapon más sárjáró- -idomúak társaságában 
többször láttam egy-egy példányt, 1964. XI. 8-án hetet számoltam össze. 

Calidris minuta Leist. Valószínűleg több fordul elő, mint amennyit észlel- 
tem. A IX. hó elejétől a X. hó végéig terjedő időben láttam kis csapatait, 
legtöbbet (kb. 50) 1964. X. 31-én. 

Calidris alpina L. Több százas csapatokban vonul át. 

Calidris testacea Pall. Ezt a fajt sokáig elnéztem. Az utóbbi őszökön VIII. 
hó végén, IX. hónapban láttam néhányat. 


192 


Philomachus pugnax L. 20 — 40-es csapatait még mäjusban is megfigyeltem. 
Az iszapon mar VIII. hö végén megjelenik. Nem olyan tomeges, mint néme- 
lyik canköfaj, 100—150 volt a legtöbb, amit egyszerre láttam. 

Stercorarius pomarinus Temm. 1964. XI. 11-én az egyik tó halagyabòl egy 
immat. példany halat evett. A halaszok közeledtere sem repült el, és egyikük 
rúddal elütötte szárnyát. A madár a pécsi állatkertbe került, ahol DELI 
MATYAS segítségével megmértem. Szárny : 365 mm; farok (középső faroktoll): 
149 mm; csőr : 42 mm; csüd: 65 mm(!). A madár az 1964/65-ös télen elpusz- 
tult. 

Larus canus L. Dankasirályok közt láttam néhányat. 1964-ben innét került 
egy a pécsi állatkertbe. Ezt a példányt állítólag dolmányos varjú ütötte le. 

Larus argentatus Pont. Az őszi hónapokban többször láttam főleg immat. 
egyedeket, de max. 4 példányt. 

Larus ridibundus L. Bár költési időben és hideg teleken számuk erősen 
csökken, állandóan látható. Őszi vonulásakor a több ezres szám sem ritka. 

Larus minutus Pall. Elég sokszor láttam VIII. hótól a XI. hónapig, de még 
1968. I. 28-án is 1 példányt. 

Chlidonias hybrida Pall. 1967. IX. 18-án 3 példány. 

Chlidonias leucopterus Temm. 1965. V. 8-án és 14-én, 1968. V. 11-én kormos 
szerkők között több példány. 

Chliodonias niger L. Tavasszal május közepéig, ősszel VIIT—IX. hónapban 
gyakran száznál is több látható. 

Sterna hirundo L. 1966. VI. 23-án 2 példány. 

Columba oenas L. 1965. XII. 18-án a tóparti égerekre szállt 35 — 40 példány. 

Columba palumbus L. A lápréteken néhány pár költ, a tavak területe felett 
átrepülő példányok. 

Streptopelia turtur L. A rétek magasabban fekvő helyein álló tövises cser- 
jésekben és nyárerdőben találtam költve. 

Streptopelia decaocto Friv. Néhány pár költ a területen. 

Cuculus canorus L. Többször megfigyeltem nádirigó által felnevelt fiókát. 

Athene noctua Scop. A tavaktól néhány km-re költve találtam. 

Asio otus L. A lapréteken minden évben 1— 2 párban költ. 

Apus apus L. Érkezésekor és elvonulásakor fecskék közt láthatók a tavak 
felett. 

Alcedo atthis L. Őszi és téli napokon figyeltem meg: 1967. IX. 13-án kettőt, 
7 egyéb alkalommal egyet-egyet. 

Merops apiaster L. Főként a fiókák kirepülése után táplálkoznak a láprétek 
felett a környéken költő madarak. 

Coracias garrulus L. Atrepülö példányok. 

Upupa epops L. A közeli legelön lehetett megfigyelni. 

Picus viridis L., Dendrocopos major L. A töltesek fain fordultak elo. 

Galerida cristata L. A tavakat elválasztó országút mellett költő faj. 

Alauda arvensis L. A Mecsek-aljai réten szigetszerűen található kaszálón 
és a környező földeken fészkel. Ősszel sokáig marad, 1965/66 telén áttelelő 
példányokat láttam. 

Hirundo rustica L., Delichon urbica L. A tavak víztükre felett sok vadá- 
szik különféle rovarokra. 

Corvus cornix L. Egész éven át jellemzően nagy számban van a területen. 
A láprétek fiizein és a nyárfasorokban 8—10 pár költ. 

Corvus frugilegus L. VIII. hó végétől a költési időig látható itt, télen több 
ezres csapatokban. 


103 


Coloeus monedula L. Vetesi varjakkal vegyes csapatokban. 

Pica pica L. Rekettyefüzeken és a tövises cserjesekben, valamint az egyik 
tó töltesen is költött, sok párban. Összel— tavasszal 20 — 25-ös csapatokban, 
allva is lattam. 

Garrulus glandarius L. Sokszor lattam a töltesek fain. 

Parus major L., Parus caeruleus L. Egyik sem feszkel a területen, telen ve- 
gyes csapatokban a nádasokban is. 

Aegithalos caudatus L. A területen ritkán fordultak elő kóborló példányok. 

Remiz pendulinus L. Az utóbbi években a láprétek füzein 1— 2 pár költ. 

Troglodytes troglodytes L. X—III. hó között a tavak gyékényszegélyében, 
nádasaiban és a lápréteken közönséges. 

Turdus viscivorus L. Télen a fenyőrigónál lényegesen kisebb számban. 

Turdus pilaris L. Nagy, néha ezres csapatok vonulnak, telelnek, és a láp- 
rétek cserjéseinek bogyótermésével táplálkoznak. Egyes példányok IV. hó 
elejéig-közepéig láthatók. 

Turdus iliacus L. 1967. XI. 5-én fenyőrigókkal vegyes csapatban láttam, 
majd 1969. XI. 8-án 2 magányos példányt. 

Turdus philomelos Brehm, Turdus merula L. Az őszi—téli hónapokban a 
töltések és a rétek cserjéseiben lehet látni néhányat. 

Oenanthe oenanthe L. Az egyik tavakhoz közeli dűlőút mellett felhalmozott 
kőrakásban költött 1 pár. 

Saxicola torguata L. Fészkét ugyan nem találtam, de az országút mellett 
és a Pécsi-víz gazos töltésén rendszeresen több pár tartózkodott. 

Saxiola rubetra L. A láprét jellegzetes madara, ősszel a töltések bokrain is 
előfordul. 

Luseinia megarhynchos Brehm. A tavak Ny-i végtöltésén túl fekvő bokros 
nyárerdőben 1— 2 költőpár akad. Augusztusban a Pécsi-víz töltésének bod- 
záin gyakori. 

Erithacus rubecula L. Csak télen látható itt, de minden évben áttelel néhány 
példány. 

_ Locustella naevia Bodd. HoRvÁTH (1945) költve találta. Főként a tavakat 
E-on határoló réten lehet 1— 2 hím hangját hallani költési időben. 

Locustella luscinioides Savi. A terület nádasainak közönséges költő faja. 
Először IV. hó első napjaiban lehet a hím hangját hallani. 

Acrocephalus arundinaceus L. A területen mindenfelé gyakori költöfaj. 

Acrocephalus scirpaceus Herm. A tavi nádasokban költ. 

Acrocephalus palustris Bechst. Az egész területen fészkel, de leggyakoribb 

tavakat E-on határoló lápréten és a Pécsi-vizet övező csalánosban. 

Acrocephalus schoenobaenus L. A lápréteken a sásosok jellegzetes madara. 

Acrocephalus paludicola Vieill. Először HORVATH (1948) találta itt költve. 
Kevés nyári megfigyelésem alapján fészkelését az utóbbi években is valószí- 
nűnek tartom. 

Hippolais icterina Vieill. A Pécsi-víz töltésének bokrosaiban és a nyárer- 
dőkben több hímet hallottam. Költése bizonytalan. 

Sylvia atricapilla L. Tavaszi— őszi vonulásakor láttam 1— 1 példányát. 

Sylvia borin Bodd. Egy kis ritkás, bokros nyárerdőben évről évre hallom 
és látom költési időben, de fészkét nem találtam. ; 

Sylvia nisoria Bechst., Sylvia communis Lath., Sylvia curruca L. Osszel a 
láprétek és töltések bokrosaiban, főleg bodzan. Erdekes módon ilyenkor leg- 
gyakrabban kis poszátát láttam. A tavaktól távolabb eső mezőgazdasági 
területeken a mezei poszáta közönséges költőfaj. 


104 


Phylloscopus trochilus L., Phylloscopus collybita Vieill., Phylloscopus sibi- 
latrix Bechst. Tavaszi — őszi vonuläsok idején a laprét és a töltések füzein gya- 
koriak. 

Muscicapa striata Pall. Őszi vonuláskor a töltések bokrain és fain, ill. a nyä- 
rasokban figyeltem meg nehänyat. 

Prunella modularis L. 1964. XI. 21-én a teleltetötavak melletti bokrokban 
lattam több egyedet. 

Anthus pratensis L. Fökent tavasszal, igen nagy csapatokban. Az elsöket 
märcius elejen lehet lätni, utolsö tavaszi megfigyelesi datum 1965. IV. 17. 
Ősszel IX — X. hónapban vonulnak át, legkésőbbi őszi dátum 1966. XI. 21. 
(150 példány). 

Anthus campestris L. A legelőt a mellette levő szántóktól elválasztó dűlő- 
út mentén láttam két ízben. 

Anthus spinoletta L. Télen a töltések oldalainak jellegzetes faja. Egyesével 
láttam, mindig csak néhányat, de egyáltalán nem ritka itt XI. és III. hó kö- 
zött. Még 1966. IV. 2-án is láttam hármat. 

Motacilla alba L. A szikkadt iszapon és a töltések oldalában vonuláskor 
igen sok van. Ősszel XI. hó közepéig látható. 

Motacilla flava L. A láprétek megfelelő helyein költ. Már III. hó végén itt 
van, és X. hó közepéig marad. 

Lanius excubitor L. 1964. XII. 15-én és 1967. XI. 5-én 1—1 példány. 

Lanius minor GM. Csak átrepülő példányok. 

Lanius collurio L. A Pécsi-víz menti bokrosokban és a rét tövises cserjései- 
ben találtam egy-két fészkét. 

Sturnus vulgaris L. Ősszel, hatalmas csapatai néha a nádasokban éjszakáz- 
nak (pl. 1964. IX. 26-án legalább 10 000), egyébként csak átrepülő faj a te- 
rületen. Utolsó csapatait XI. hó közepén lehet látni. 

Passer domesticus L. A leeresztett tavak száraz iszapján is láttam. 

Passer montanus L. Sok költ füzfakban. 

Chloris chloris L. Télen vegyes pintycsapatokban igen sok. A töltések bok- 
rosaiban talán költ is. 

Carduelis carduelis L. Az országút menti fákon láttam néhány fészkét. 
Télen a töltések és a láprétek kóróin. 

Carduelis spinus L. A tavak töltésein álló égereken gyakran előfordulnak 
kisebb csapatai a X— XII., ill. a III. hónapban. 

Carduelis cannabina L. Csak télen láttam itt, kisebb-nagyobb csapatokban. 

Serinus serinus L. Nem költ, de előfordul a területen. Enyhe teleken át- 
telelő példányokat is észleltem. 

Carduelis flavirostris L., Carduelis flammea L. 1967. XII. 23-án a tavak mel- 
lett láttam e fajokhoz tartozó egyedeket száraz kórókon. 

Pyrrhula pyrrhula L. 1964. XI. 24-én 1 nőstény a 3. sz. tó töltésén álló kö- 
kénybokrokon. 

Fringilla coelebs L. Gyakran láttam telente, de mindig csak néhányat. 

Fringilla montifringilla L. Igen nagy csapatokban figyeltem meg néhány- 
szor, gyakran láttam más pintyfélék társaságában. 

Emberiza citrinella L. Csak 6szi— téli időben látható itt, főleg az országút 
mellett. 

Emberiza calandra L. A legelőn és a viszonylag száraz réten költését felte- 
telezem. 80—100-as csapatokban telel. 

Emberiza schoeniclus L. A IX. hónaptól a IV. hónapig a tavi és a réti ná- 
dasok jellegzetes madara. Költeni nem marad itt. 


105 


Plectrophenax nivalis L. 1964. XI. 14-én egy fáradt him példányát figyel- 
tem meg az egyik töltesen. 


Végül közölném azoknak a madärfajoknak a listáját, melyeket másoknak 
már sikerült megfigyelnie a Pellérdi-tavakon, de én nem észleltem a megje- 
lölt időszakban. 

Ezek: Phalacrocorax carbo L., Oxyura leucocephala Scop. (1949. és 1958-ban 
költött (MIKOLÁS, 1954; GEREBY, 1964), Milvus milvus L., Aquila clanga L., 
Haliaeetus albicilla L., Grus grus L., Crex crex L., Recurvirostra avosetta L. 
és Asio flammeus Pont. 


Irodalom — Literatur 


Chernel I. (1899): Magyarország madarai, különleg estekintettel gazdasági jelentösegük - 
re .Budapest, I. 187. p., II. 830. p. 

Geréby Gy. (1964): Ruddy Duck at Pellerd. Aquila, LXIX — LXX. 258. p. 

Geréby Gy. (1968): Gulipan a pellerdi halastönal. Aquila. LXXV. 286. p. 

Horvath L. (1945): A pellérdi halastavak madärfaunäja. Pécs. Dunántúli Tudományos 
Intézet, 6. sz. 20. p. 

Horvath L. (1948): A csikosfejü nádiposzáta fészkelése Baranyában. Aquila. LV — LVIII. 
255. p. 

Horvath L. (1955:) Madärtani vizsgälatok a tiiskéspusztai halastavakon. Allatt. Közl., 
XLIV. 49 — 59. p. E 

Keve A. & tsai. (1958): Aves. (in: Székessy: Magyarország Allatvilaga, Fauna Hungariae. 
XX A12"D: 

Keve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. A Madártani Intézet kiadványa. 
Budapest, 89. p. 

Keve A.(1968:) Aythynae és Merginae-fajok előfordulása és vonulásuk évi ciklusai a Bala- 
tonon. Aquila. LXXV. 21 — 44. p. 

Mikolas K. (1954): Oxyura 1. leucocephala — Ruddy Duck — in Southern Transdanubia. 
Aquila. LV — LVIII. 276 — 277. p. 

Patkai I. (1947): Ragadozó madaraink. Nimród Kiskönyvtär, Budapest, — pp. 

Peterson, R.— Mounfort, G.—Hollom, P. A. D. (1965): Die Vögel Europas. Hamburg — 
Berlin, 6. Aufl., 415. p. 

Schmidt, E.— Sterbetz, I. (1968): Daten zum Entenzug auf zwei Natronseen der ungarischen 
Pußta. Beihefte der Vogelwelt, Heft 2, 47— 51. p. 

Sterbetz I. (1968): Vadrécék környezetvizsgälata a kardosküti természetvédelmi terüle- 
ten. Aquila. LV—LVIII. 255. p. 


Ornithologische Angaben über die Fischteiche von Pellérd 


Dr. J. Laszlö Papp 


Verfasser besuchte 56mal zwischen 1964 — 1969, insbesondere in der Zugperiode im 
Herbst und Frühjahr die im südöstlichen Teil Transdanubiens (Westungarn) gelegenen 
Fischteiche von Pellerd. In seiner Abhandlung werden die Ergebnisse seiner Beobachtun- 
gen zusammengefaßt. Er konnte im Bereich der Teiche insgesamt 170 Vogelarten be- 
obachten. Von den brütenden Arten ist die Wiesenweihe (Circus pygargus) zu erwähnen, 
auf deren zwei Nester er im Jahre 1964 gestoßen ist. In diesen wurden fünf Jungvögel 
aufgezogen. Der Seggenrohrsänger ( Acrocephalus paludicola) wurde in diesem Gebiet 
brütend zuerst von HORVÄTH (1948) angetroffen. Aufgrund der Beobachtungen hält 
Verfasser die Brut der erwähnten Vogelart auch in den obigen Jahren für wahrscheinlich. 


106 


Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 — 1972. 
A BALATON SIRALYAI 


Dr. Keve Andras 


A siralyokrol, cserekröl, szerkökröl, halfarkasokröl mindenki írt, aki csak 
a Balaton vizimadaraival foglalkozott, annyira jellemzik a tavat. Az összefog- 
laló munkák óta (Lovassy, 1897; KELLER, 1935; Homonnay, 1940) azonban 
annyi újabb adatot közöltek, és annyira szétszóródtak különböző folyéira- 
tokban ezek a közlemények, új fajok is kézre kerültek, sikerült az előforduló 
ezüstsirälyok rendszertani helyzetének tisztázása is (KEVE—PATKAT, 1955), 
a kb. 25 éve rendszeres kutatások is új megvilágításba helyezték a fajok évi 
ritmusát, hogy időszerűvé vált az új összefoglalás, melyben természetszerűleg 
most már a régi megfigyeléseket kritikai alapon kell figyelembe venni. 


1. Nagy halfarkas — Stercorarius skua 


E fojt Magyarországon először BALÁT (1962) figyelte meg 1959. VIII. 17-én 
Balatonfüred és Tihany közti hajóútján. Meghatározását megkönnyítette, 
hogy a fiatal ezüstsirályok állandóan kergették a madarat. 

2. Szélesfarkú halfarkas — Stercorarius pomarinus 

| E fajt először CHERNEL (1899) említi a Balatonról. WARGA (1967) szerint 
, Magyarországon elejtett s megvizsgált 11 példány közül 4 balatoni eredetű 
volt. Három példányt gyűjtöttek KELLER alapján (1922, 1934, 1935) 1898. 
X. hónapban, a Keszthelyi-öbölben, ebből kettőnek pontosabb adata X. 29. 
Az akkori Mezőgazdasági Akadémia gyűjteményében még további két pél- 
‘dany is volt, melyeknek lelőhelye ismeretlen. DR. Szaray L. E. (1903) 1903. 
IX. 18-án gyűjtött egyet Fonyódnál. Keszthelynél is lőttek 1903. októberé- 
(ben egyet (LENDL, 1903), ugyanitt PÁTKAI egy továbbit 1960. X. 22-én 
(WARGA, 1967). Az utóbbi példánnyal X. 14-én találkoztam először, de a hor- 
gâszok szerint már akkor kb. 1 hete mozgott a móló körül, sőt etetni is hagyta 
"magát odavetett halacskákkal. DR. RAJNIS LAJOS szíves közlése szerint az első 
napokban 3 példány is mutatkozott. A példányt X. 18-án és 19-én is megfi- 
Byeltem. X. 18-an a Balatonszentgyörgy elötti öbölben is kergette egy a 
‚többi sirályt. Z. BOCHENSKI (Krakow) 1966. X. 1-én Tihanynal, magam 1966. 
XI. 16-án Keszthely előtt egy nagy, kavargó siralycsapatban láttunk egy-egy 
nagy termetű halfarkast. 


107 


3. Ekfarkü halfarkas — Stereorarius parasiticus 


Megfigyelés alapján csak a näszruhäs példänyokrél állapítható meg, erről 
vagy a következő fajról van-e szó, kétségtelen azonban, hogy Magyarorszá- 
gon, így a Balatonnál is, a halfarkasok közül az ékfarkú fordul elő a leggyak- 
rabban. KELLER (1934) szerint 1894-ben a Kis-Balatonban a Vörs felőli ol- 
dalon lőttek egyet. GAAL (1897) írja, hogy Balatonlellénél 1896. IX. 9— 15-e 
között eziistsiralycsapatban 3— 4 nagy, sötétbarna madár is tartózkodott, és 
felveti a kérdést vajon nem halfarkasok voltak-e? Valószínű, hogy ezek fiatal 
ezüstsirályok lehettek. SzALAY, 1903. X. 19-én lőtt egyet Fonyódnál (GRE- 
SCHIK, 1933; WARGA, 1967). CHERNEL 1917. X. 19-én figyelte meg Badacsony- 
nal (CHERNEL, 1918); KIRÁLY (in WARGA, 1926) pedig 1925. IX. 20-án Ba- 
latonberénynél. Az ékfarku halfarkast Tihanynäl 1933. X: 17. és 1938. 7IX. 
19-én gyüjtöttek (GRESCHIK, 1933, 1938; Homonnay, 1940; WARGA, 1967). 
Egy adat nélküli példány található a keszthelyi múzeumban is (WARGA, 
1967). Az 1941. évi állandó jellegű balatoni kutatás idején magános példá- 
nyokat figyelhettem meg Tihanynál a Biológiai Állomás körül, 1941. X. 3., 
7., 8. és 28-án, valamint Zamärdinäl 1942. TX. 7 — 24. között. 

"Egy barnásfeketés példánnyal találkozhattam ismét 1951. IX. 8-án Bala- 
tonberénynél. Minden szembejövő sirályt megkergetett, miközben repülő- 
mutatványokat végzett; IX. 17-én ismét ott volt, s a cséreket üldözte. Azo- 
nos lehetett ezzel a példánnyal az is, melyet 1951. IX. 24-én Fenékpuszta 
előtt láttam. 1952. X. 15. és 27-én Balatonberénynél ismét megjelent a halfar- 
kas, az utóbbi igen sötét példány volt. Fenékpusztánál DR. STUDINKA 
LAszLö 1954. VII. 20-án látott halfarkast, RAJNIS Keszthelynél 1959. IX. 
20-án, magam 1960. IX. 6-án Balatonszentgyörgy nél, Keszthelynél pedig 
1963. IX. 6-án egy igen tarka példanyt. Megfigyeltek továbbá magános mada- 
rakat: 1964. X. 18-án, Ábrahámhegynél SAGr KÁROLY EDE, 1962. VII. 13-án 
URBÁN SÁNDOR Balatonfürednél, végül SCHMIDT EGON az Irma-pusztai ha- 
lastavakon, 1965. VIII. 29-én. 

Osszepezve az eredményeket és összevonva az egymás után következő na- 
pokat, 18 esetben fordult elő ékfarkú a ennek a fajnak tarthato) hal- 
farkas a Balatonnál, az észlelések 50%,-a (9) szeptemberre esik, 7 októberre és 
egy augusztus végére — a faji bizonytalansag s a következökben kifejtendök 
miatt a júliusi megfigyeléseket itt elhagytam — ; a legkésőbbi megfigyelés : 
Tihany, 1941. X. 28. Feltűnő, hogy tavasszal eddig nem sikerült szem elé 
kapni. 


4. Nyílfarkú halfarkas — Stercorarius longicaudus 


A fajt eddig a Balatonról bizonyítani nem sikerült, a júliusi adatok köny- 
nyen vonatkozhatnak nyílfarkú halfarkasra, de nyugalmi vagy fiatal ruhás 
példányok meghatározása megfigyelés útján kizárt. KELLER (1922) ugyan írt 
a , nyílfarkú halfarkasról", hogy 1894-ben gy űjtötték Vörsnél, de a régebbi 
irodalom a magyar és a tudományos nevet is a két fajra gy akorta felváltva 
használta, maga KELLER is ,,St. parasiticus” tudományos nevet használja, 
Lovassy pedig napilapjában ékfarkú halfarkasként adott hírt róla. WARGA 
(in litt.) 1958. IX. 9-én a Kis-Balatonban is ezt a fajt vélte felismerni. 


108 


5. Viharsiraly — Larus canus 


HERMAN (1895) a Nagy-Berekben, Somogyszentpalnal figyelte meg 1890. 
III. 12-en. Rendszertani tanulmänyok sorän elökerült egy peldäny, "melyet 
Balatonmáriánál 1897. XII. 2-án lőttek. CHERNEL (1918) 4—5 példányt 
figyelt meg Badacsony előtt, a nyílt vízen, amint dankasirályokkal kísérték a 
személyhajót 1917. X. 18-án, s ugyanezt látta Balatonboglárnál is 1918. IX. 
30-án. Keszthely és Fenékpuszta közötti parton KELLER (1923) 1920. IX. 
4. és X. 15. között állandóan észlelt viharsir ályokat, de egyszerre nem töb- 
bet 10-nél. BESSENYEI és WARGA (1923) említi 1922. III. 1-ről Enyingrol. 
KEVE (1938) 1930. IV. 12— 14. között a Tihany és Alsóörs közti hajóúton 
figyelte meg. Tihanynäl az 1941. évi állandó vizsgálat idején II. 13. és IV. 17. 
közt gyakran mutatkozott (a VII. 10-i közlésem téves volt), ősszel IX. 25-én 
jelent meg és XII. 20-ig láttam, legnépesebb csapata (30— 50 db) III. 16-án 
egy halászhajó körül mozgott. 1941- ben indította meg VASVÁRI az ún. ,,szink- 
ron kutatást", melynek során az első napon IX. 25-én Tihany és Balaton- 
füred közt láttam, CsôRGEY Ábrahámhegynél, PATKAI a Zamárdi előtti par- 
ton és a szántódi mocsárban ; a következő két vizsgálati napon már csak Ti- 
hanynäl észleltük X. 20-án egyet és XI. 20-án 5—6 példányt. 1942-ben Ti- 
hanynál IV. 2— 7. közt, Zamardinal IX. 7 — 24. közt láttuk. További adato- 
kat DR. Sz1JJ JÓZSEFTŐL kaptam : Tihany, 1953. III. 18. (5— 6); Fonyód (Ha- 


 lasté), 1956. IV. 9. (1). 


Az 1946—1971. közti vizsgálatok során elsősorban a tágabb értelemben 
vett Keszthelyi öbölben mutatkoztak viharsirälyok, 1956 utän gyakorta 
láttam a Fonyódi halastavakon is, de megfigyeltem viharsiralyt a következő 
pontokon: Balatonfüred, Tihany, Udvari, Akali, Szepezd, Badacsonylabdi, 
Szigliget és Bala ıtonszabadi. Mivel a Balaton viztükre felett mindenfelé kó- 
borol, mozgalmäröl szóló adataimat nem kötöttem egy ponthoz, hanem alta- 
lanossagban adom a Balatonröl: 


1948. IV} NIET IS. 
1949. 2A 27. SIIT REIS: 
1950. De 27— Ve. 29. x 16x19: 
1951. T..16—-1V.30. Xs 97% 30: 
1952. ISA IV FE: NIORT 31. 
1953. FIN. 142 Ve 23: XI. 22- XI. 21. 
1954. TEL. ZO VAS; REIS 222 
1955. 171.6 IV. 527: XI. 12—-XII. 19. 
1956. EVA 9: ? 

1957. INTIMES ESS AVE 12. — 

1958. AP IIS x. 30. 

1959. IT. CLIN 20. IX XI? 
1960. | Li PE VERO Mae 23: 

1961. a2: RT te AE 
1962. Le Voi Vie ön — 

1963. VA. D'OISE KE 
1964. 1112.12 = 1V 26. NIE. 
1965. Vea Ae NA XIII 
1966. DS IV 222: XL Noah. 
1967. 1.20=1V. 16. XI RTE 

1968. EME AVE 20; XX. S- XII "16; 
1969. MG alza Re 1 18% 
1970. RAIN o X1320- XII. 18. 
1971. DE 3 EL], 09 ? 


109 


Az adatok tehät azt mutatjak, hogy enyhebb teleken ättelel a lekek mel- 
lett, pl. 1964. III. 12-én így láttam a jégen 8 fő öreg példányt a Fonyödi-ha- 
lastavakon, melyek erősen larmaztak. Ugyanígy 1971. II. 13-án 20 — 25 öreg 
es fiatal, melyekböl még III. 9-én is visszamaradt néhany, bar a jegreteg 
megvastagodott. Rendszerint november elejen érkezik és Aprilis végeig ma- 
rad a viharsiraly a Balatonnal. A kései tavaszi adatok esetében rendszerint 
fiatal példanyokrol van szö, melyek kivételesen at is nyaralnak: pl. Balaton- 
szabadi, 1963. VII. 7.; Fonyödi-halastavak, 1965. VI. 23. A viharsiräly rend- 
szerint nem vawoledile olyan messze a vizt6l, mint a többi siraly, de azért erre 
is akad példa: Keszthely —ujmajor, 1966. INI. 16., 1 ad. 50— 60 dankasiräly 
és 4—5 csóka társaságában a ló vontatta ekét er Keszthely — Vadaskert 
feletti földeken, 1966. III. 18-án 5— 6 db egy vegyes, 80— 100 dankasiralyböl, 
60 — 80 csökäböl és 50 — 60 seregélybél álló csapatban. 

A hegyek közé ékelődött uzsai halastavakon is végre sikerült találkoznom 
viharsirállyal, mely eddig jegyzékemből (KEvE, 1970) hiányzott, 1971. II. 
19-én (4). 

A viharsirály többnyire magánosan mutatkozik vagy 5 — 6-os csapatokban, 
vagy dankasirályokkal vegyesen ; az imént ismertetett 20 — 25-ös csapat volt 
eddig a legnépesebb. A már említett vegyes csapatokon kívül más madárfa- 
jokkal való viszonyára két példát adhatok: Fonyódi- re 1965. III. 
14., az egyik dolmänyos varjüval kergetözött; 1965. IV. 4., az egyik vihar- 
sirály a nyilfarkü récéket zavarta. 

Vonuläsi irányra vonatkozólag csak egyetlen gytirtizési adat ad felvilago- 
sítást (NORDSTRÖM, 1960) : 


Helsinki 0 Loppi, Lopenjärvi, Finland 1958. VI. 26. 
C 47841 + Fonyód 1959. IV. 14. 


6. Ezüstsiraly — Larus argentatus 


HERMAN (1895) a Nagy-Berekben Somogyszentpálnál találkozott ezüst- 
sirállyal 1890. III. 15-én; a Természettudományi Múzeumban volt egy pél- 
dány, melyet a Balatonnál (közelebbi lelőhely sol 1892. VIII. 16-an ej- 
tettek el; GAAL (1897) Balatonlellenel 1896. IX. 7— 15 közt 30—40 példányt 
figyelt meg s megjegyzi, hogy az eziistsiraly (Fado lett a Balatonnäl; 
Balatonboglärnäl 1903. IX. 1— 8. közt észlelte; CsöRGEY Revfülöpnel, 1900. 
III. 23-an (SCHENK, 1901). Lovassy napilapjäban azt irja, hogy REISCHL 
RICHÁRD 1904 novemberében Keszthelynél lott egy példányt, és ezt a ,,ki- 
vételes ritkasäg”-ot a helyi múzeumnak adomänyozta. CHERNEL (1918) a 
Badacsony előtti vizekről a következő adatokat szolgáltatta: 1915. VII. 27. 
(1); 1916. X. 10. (több); 1917. IX. 26. (1). KELLER (1923) Fenékpusztánál 
1920. IX. 22-én 7 példányt látott. Lovassy (1913) és KELLER (1922) egyaránt 
úgy vélik, hogy az ezüstsirály késő ősszel vagy tél elején érkezik a Balatonra, 
és bizonyító példányként említenek egyet, melyet Hídvégpusztánál 1910-ben 
lőttek. TEN KATE (1931) a tihanyi révnél figyelte meg 1930. VIII. 2-án (1), 
HOMONNAY (1938) pedig 1935 augusztusában és 1937. VIII. 1-én. Még itt kell 
megemlítenünk az újabb irodalmat is: BALAT (1962) 1959. VIII. 17-én és 
18-án Balatonalmádi — Alsóörs — Siófok — Balatonfüred — Tihany közti hajó- 
úton, GRÖSSLER (1963) pedig Badacsonynál, 1961. V. 23-án észlelte. 

A nyári adatok tehát régebben sem voltak ritkaságok, az 1941. évi vizsgálat 


= 


110 


pedig kimutatta, hogy j január ho kivételével egész éven at sikerül eziistsir ályt 
találni. Tavasszal a jég felszakadása után azonnal jelentkezett, és VI. 25-ig 
rendszeresen előfordult, nee VII. 10-én ismet (ez adatot közöltem tévesen 
viharsirälykent), de VILL 5 -töla jég beallasig állandóan megfigyelhettük. Sza- 
muk szeptember elejen növekedett meg, néha 20 — 25 db is volt. Hasonló volt 
a helyzet 1942- és 1943-ban. A legnagyobb tömeget PATKAI (1947) figyelte 
meg 1942. XII. 17 — 22. közt a tihanyi révnél (kb. 600) kb. 3000 dankasiräly- 
lyai, melyek egész éjszaka a is lármáztak. XII. 21-én Örvényesnél is látott kb. 
150-et. ÙDVARDYNAK sikerült januárban is találkozni ezüstsirállyal (1943. 
e222). 

1946 — 1971 között 696 megfigyelésem volt, amelyek havonként a követ- 
kez6képpen oszlanak meg: I. — 3; IL — 0; III. — - 6; IV. — 24; V. — 28; VI. 
ONE = 63: sls 64: IX. — 214: XS 155; Sl 825 XII. —: 17. 

Trek az adtok arra utalnak, hogy a a A nem vevö példanyok 
egész even ät köborolnak, de a költök is a fészkelés befejezése utän azonnal 
felkerekednek és megjelennek a Balatonnal. IX. höban kulminal a mozgal- 
muk, majd lassan csökken, mígnem a Balaton befagyása nem kényszeríti 
őket, de amint a jég felszakad, újra megjelennek. Tavaszi mozgalmuk azon- 
ban nem éri el őszi méreteit. Csapataikban öregek és fiatalok egyaránt elő- 
fordulnak, és a Balaton, valamint a környező tavak felett kóborolgatnak 
rendszerint magános példányok vagy kisebb csapatok. 50-nél nagyobb csa- 
patokra dai példa: Balatonberény, 1948. IX. 16.— 20. közt (60— 70); 
1950. IX. 20. (50— 60); 1951. XI. 20. (50— 60); Balatonszentgyòrgy, 1969. 
X. 12. (50— Fu Fonyöd-part 1952. VII. 15. (60— 80); Fonyédi- halastó 1960. 
XI. 23. (60— 80), melyek 80% -a ( (ad.); 1964. XI. 11. (45 — 50 + 30 — 35); 1955. 
VI. 27. (25— 30 + 50— 60 öreg és fiatal); 1962. VI. 23. (40 — 50 Greg és fiatal) ; 
Keszthely (móló), 1956. IX. 3. (80 — 100 db, Dr. Sz1JJ LÁSZLÓ). 

Az ezüstsirälyok kiserik a haläsz- es a ‘személyhajékat, melyekröl etetni 
szokták őket. Lehetnek vegyesen dankäkkal, kis siralyokkal stb., és gyakran 
megtörténik, hogy a partot meg sem közelítik, hanem a szembejövő hajóhoz 
csatlakoznak. A tengerpartokon megszokott urbanizálódásukat, hogy a parti 
házakon pihennek, a Balatonnál eddig nem figyelték meg. A földeket, külö- 
nösen a friss szántásokat vagy a tótól távol eső mocsaras területeket szívesen 
felkeresik, így pl. 1951. IX. 1-én Jankovich-telepnél egy 25— 26 főből álló 
csapatot láttam, amely a berkek felől érkezett a tóra ; 1967. IX. 13-án Fenék- 
puszta földjein egy öreg és egy fiatal a traktort kísérte, ezeket csókák támad- 
ták; 1960. VIII. 7-én, Csopaknál a földeken 10—15 stb. Gyakran előfordul, 
hogy az elöntött rétekre telepszenek ki. Az eziistsiraly is tärsul azokhoz a 
vöcsök —siräly gyülesekhez, melyekről a dankasirälynäl fogok bővebben 
szölni, pl. any 1952. IX. 30., 5— 6 db. Keszthely es Fenékpuszta közti 
par ton 1955. VIII. 26-án egy feltűnően kistermetü példányt figyelhettem meg. 
Evezői igen kopottak voltak. 

A gyűrűzések nem adnak választ arra a kérdésünkre, honnan is kapja a 
Balaton ezüstsirälyvendegeit? Erre vonatkozólag a rendszertani vizsgálat 
adhat csak választ, melyet PÁTKAIVAL végeztünk (1955). Az A, 
állomány egy része délkelet felől jön a Fekete-tenger vidékéről a L. a. cac- 
hinnans Pont. (= ponticus Stegm), pl. Balaton, 1892. VIII. 16., de Li a 
Balaton vendéget az Adria felöl is, L. a. michahellesi Naum., Kis-Balaton, 
1953. X. 7.; vegül härom peldäny északkelet felöl érkezett L. a. omissus 
Pleske; Balatonlelle, 1903. IX. 20 (ad.); Fonyöd, 1949. X. 11. (ad.). 


ELI 


7. Heringsiraly — Larus fuseus 


Az első bizonyító példány a keszthelyi Balatoni Múzeum tulajdona: 
Keszthely, 1901. XI. 29. (Lovassy, 1913 ; KELLER, 1922). SZALAY (1903) 1903. 
IX. 17-én egy öreg és 1903. IX. 18-án egy fiatal példányt gyűjtött Fonyödnäl. 
Balatonboglár előtt GAAL (1903) 1903. IX. 29-én kettőt, Badacsonynál 1917. 
X. 25-én CHERNEL (1918) figyelt meg egy fiatal példányt. KELLER (1934) 
szerint Keszthelynél hármat, HOMONNAY (1938, 1940) szerint Tihanynál 
többet gyűjtöttek, az utóbbi közül csak az egyik adata ismert : 1937. XI. 23. ; 
PÁTKAI (1946) 6 példányt figyelt meg 1952. XII. 18-án Tihanynál; GRÖSSLER 
(1963) is egy kb. 8 éves példányt Balatonföldvárnál 1961. V. 21-én, egy öre- 
get V. 25-én Balatongyöröknél. STERBETZ szíves közlése alapján Tihanynál 
1969. IX. 29-én látott egy öreget. 

1946—1971 közt a következő megfigyeléseim voltak: Balatonberény, 
1952. IX. 26. és X. 11. (1 ad.); 1955. VI. 10. (1 ad.); Balatonföldvár, 1963. 
IX. 3. (1 ad).; Fonyödi-hälastö, 1964. XI. 11. (1 ad.); 1970. XI. 20. (1 ad.); 
Balatonszentgyörgy öbleben 1964. IX. 14. (1 ad., 1 iuv.). Mivel megfigyeles 
alapjan a fiatalok csak szerencsés körülmenyek közt hatärozhatök meg, azért 
további 6 adatomat a bizonytalanok közé kell sorolnom, tehát a felsorolásból 
kihagytam. Ezen adatok alapján a heringsirály elsősorban őszi vendége a 
Balatonnak, csupán 1 adat van májusból és 1 júniusból, ezekkel szemben 6 
adat szeptemberi, 4 novemberi és 1 decemberi. 


8. Sarki sirály — Larus glaucoides 


Magyarország egyetlen bizonyító példányát SZALAY gyűjtötte Balaton- 
szemesnél, 1934. XII. 10-én (VASVARI, 1935). 


9. Dolmányos sirály — Larus marinus 


A dolmányos sirály magyarországi előfordulását bebizonyítani nem sike- 
rült. Ten KATE (1931) a tihanyi révnél látott 1930. VIII. 2-án egy nagy ter- 
metű, fekete sirályt, s felveti a kérdést, vajon nem lehetett-e dolmányos si- 
raly ? 


10. Szerecsensiraly — Larus melanocephalus 


MADARASZ és SZIKLA (ex TSCHUSI, 1888) Fonyödnäl 1886. VI. 12-én harom 
példanyt lattak. GAAL (1903) 1903. VIII. 29. és IX. 15. közt Balatonboglar- 
nal , több darabot" látott, melyek közül 4-et elejtett, de a fennmaradt bizo- 
nyító példány BERETZK és PÁTKAI ellenőrzése során dankasirálynak bizonyult. 
Az 1941-es csapadékdús esztendőben a Nagy-Berekben KADA szerint fészkelt 
egy ismeretlen sirály, mely talán szerecsensirály volt. A bizonytalanságok 
után egyetlen biztos adat egy gyűrűs példány (SHE VAREVA, 1955); 


Moskwa 0 Orlov-sziget, Dnyeper torkolata, 1949. VII. 2. 
E 201932 + Balatonszabadi 1949. VIII. 9. 
1100 ENy, vezetéknek repült. 


112 


11. Dankasiraly — Larus ridibundus 


GROSSINGER (1795) öta valamennyi tanulmany beszel a balatoni dankasi- 
ralyrél, de Lovassy (1897) szerint a költési időben, valamint télen, ha a Bala- 
tont jég borítja, nem fordul elő, csupán 1896/97 telén, amikor félméteres jég 
fedte a vizet, látott a jég felett szálló dankasirályokat. Lovassy szerint ta- 
vasszal, főleg a Kis-Balaton vize felett százával láthatók. A számtalan vonu- 
lási adat közül csupán GULYAS (WARGA, 1926) jelentését említjük meg, hogy 
1924/25 telén a dankasirály a Kis-Balatonon áttelelt. 

A dankasirály Balaton-vidéki fészkelésére először HOMEYER (1893) bukkant 
a Nagy-Bereknek a Balaton felé eső részében 1892. V. 25-én. NAGY JENŐ 
(1931) valószínűnek tartotta, hogy 1930-ban költött a tihanyi Belső-tavon. 
HALLER ezt 1936-ban be is bizonyította (HOMONNAY, 1938). Ugyanitt 
HOMONNAY (1939, 1940) 1938. V. hóban 50-es telepét találta, VI. hóban pedig 
300 párra becsülte ällomänyukat. A fészkek 50% -äban V. 7-én 4 tojás volt, 
50%-aban két gyengén kotlott tojás ; VI. 6-án a második telep fészkeiben 1— 2 
friss tojást talált. Ezt a költést HOMONNAY összefüggésbe hozza az Irma- 
pusztai halastavak eredménytelen fészkelésével. 1941-ben PÁTKAI ismét meg- 
találta a tihanyi telepet (1942), de az rövidesen tönkrement, és azóta a szár- 
csatanulmányomban már említett okok miatt a dankasirály a tihanyi Belső- 
tavon nem költ. 

A Nagy-Berekben AGÁRDI (1935) talált 1935-ben egy vegyes csér- és sirály- 
telepet, 1966. V. 23-án ugyanitt egy kb. 200-as kolóniát. A legtöbb fészekalj 
3-as volt, sok volt a 2-es, néhány fészekben pedig 1 tojás és 1 fióka volt. 1967- 
ben a vizet leengedték a Nagy-Berekröl és ezzel a dankasirály költése itt meg- 
szűnt. 

Legnépesebb és legállandóbb a településük az Irma-pusztai halastavakon, 
melyeket az irodalom sokszor rádpusztai, néha balatonszemesi vagy balaton- 
lellei halastavaknak is nevez. Sajnos, a halgazdasag évente pusztítja ezt a te- 
lepet, pl. 1968-ban éppen a Nemzetközi Madárvédelmi Konferencia tagjainak 
látogatása időpontjában ért a partra egy sirálytojásokkal megtelt csónak. 
WARGA (in litt) 1955. VI. 8-án az előző nap elpusztított telep nyomait találta. 
A sirályok ennek ellenére újra és újra fészkelnek. HOMONNAY (1938, 1939, 
1940) igen részletesen foglalkozik ezzel a teleppel. 1937-ben 1500 párra be- 
csülte állományát. Az első 100— 150 pár IV. 10-én kezdett nádtorzsákra épít- 
kezni, a lassan növekvő telep azután a náduszadékra terjedt tovább, s így 
három 100+300+1100-as telep alakult ki. Közülük a második még éjszaka 
is zavart volt. A fészkek legnagyobb rablói a dolmányos varjak, de talált le- 
rágott fejű öreg madarakat is, amit a pézsmapocok munkájának tulajdonít. 
A fiókákat veszélyeztetik a vízisiklók, a tojásokat pedig a kecskebékák, ti. 
a békák előszeretettel napoznak a magukra hagyott fészkekben, a meleg to- 
jásokon. Ha a békát megzavarják, leugrás közben gyakran a vízbe guru- 
egy-egy tojás (1944). HOMONNAY azt is megfigyelte, hogy a távozó öreg sirá- 
lyok olykor befedik tojásaikat. A kotló madarak közt talált olyan példányt, 
amelyet 3 évvel azelőtt a morvaországi tavakon gyűrűztek mint fiókát. 
A feketenyakú vöcsök gyakran társasan fészkel a sirályokkal. HOMONNAY a 
számlálást fényképezési módszerrel végezte. 1938 tavaszán a halastavak vizét 
leengedték, a sirályok május végéig ácsorogtak a kiszáradt tófenéken, várva 
a fészkelésre alkalmas pillanatot, néhány madár el is tojt egy-egy tojást. De 
csak 6 pár tudott fészket rakni, a többi azután áttelepedett a tihanyi Belső- 
tóra, részben pedig, kb. 80— 100 pár, az akkor még létező szántódi mocsárba. 


8 AQUILA 1971/1972 113 


1938-ban a Kis-Balatonban is fészkelt a dankasiraly, WARGA (1959) 15 
fészküket számolta meg. A telepen búbos vöcskök is költöttek. Az irodalom- 
böl merithetünk meg adatokat a dankasiralyok gyülekezeseröl is, mint aho- 
gyan a tavasziröl mar Lovassy is írt (1897). Hasonlét tapasztaltam 1936. 
LV. 10—13. között a tihanyi Külsö-tavon is (vizenyős rét). Oszi gyülekezesük- 
röl még több az adat: CHERNEL (1918) 1917. X. 18— 25. között Badacsonynal 
és Badacsonylabdinal gyakorta észlelte, hogy a halászhajók köré gyűltek. 
A Balatonboglár előtti parton 1918. IX. 30-án nagy, pihenő csapatát látta, ahol 
már GAAL (1897) is több százával figyelte meg 1896. IX. 7— 15. között, va- 
lamint Balatonlellénél. CHERNEL Badacsonytomajnál a legnépesebb csapatot 
200-ra becsülte. 1920. VIII. 24. és X. 24. között KELLER (1923) Keszthely és 
Fenékpuszta között rendszeresen találkozott dankasirálytömegekkel, ame- 
lyek IX. 29— X. 15. közt érték el a kulminációt, kb. 200 példánnyal. A Bala- 
tonnál a legnépesebb csapatot, kb. 3000 madarat, PÁTKAINAK (1947) sikerült 
megfigyelnie a tihanyi révnél 1942. XII. 17— 22. között. Homonnay (1939) 
az Irma-pusztai állomány ingadozásairól az 1937. évi eredményeket grafi- 
konon mutatja be. Ezek szerint február elejétől mutatkozik, számuk hirtelen 
emelkedik és május közepén éri el a csúcsot, mely június végéig egy szinten 
marad, azután hirtelen zuhan; augusztus és október között a görbe ingado- 
zik, de mindig 50 alatt marad, a második csúcs kb. 2000 darabbal október ve- 
gén mutatkozik, de azután meredeken csökken, míg december végére eléri 
a nullapontot. A személyhajót kísérő tömegekről még talán annyit, hogy Ba- 
LAT (1962) 1959. VIII. 17-én Tihany és Balatonfüred közt föleg kiszinezett 
példanyokat latott, közöttük csak keves fiatalt. 

Van azonban a sirályok gyülekezésének egy különös formája is, melyre 
1941. X. 10— 12. között terelődött figyelmünk, és amelyet még kellőképpen 
indokolni ma sem tudunk. Sok danka-, de más sirály is, továbbá búbos vöcs- 
kök, a tó egy bizonyos pontjára, sűrű csapatba tömörülnek. A sirályok fel- 
felrebbennek, a vöcskök lebuknak, valamennyi , fürdik" és rendkívül aktív. 
Könnyen válaszolhatnánk erre a kérdésre azzal, hogy a halak vándorlásával 
áll ez összefüggésben, azonban a , látott hal’ à a garda (Pelecus cultratus) 
nagysaganal fogva nem lehet ezen fajok tápláléka, a küszök ( Alburnus albur- 
nus) pedig a part mentén gyiilekeznek. Tehat ezt a feltevést egyelöre el kell 
vetnünk, nem is láttunk halat a madarak csőrében. Az 1941. évi gyülekezés- 
nek egy vihar vetett véget. KEVE (1947) hasonlót tapasztalt 1943 szeptem- 
berében. Későbbi vizsgálataimnál még visszatérek e problémára. 

Másféle madártár sr figyelhettünk meg 1941. IX. 25-én Tihanyban, ami- 
kor a dankasirályok a Belső-tó felett fuetifcoskekicl és seregélyekkel együtt 
keringtek. Ma mar mindennapi latvany, hogy a dankasirälyok, föleg varjak- 
kal egyiitt, a traktort kisérik. Az els6 ilyen megfigyelést a Balatonnäl KELLER 
(1923) vegezte 1921. VIII. 27-&n Heviz körül, amikor is dankasirälyok kiser- 
ték a ,,e6zekét”. Az irodalomból tájékoztatást kaphatunk arra nézve is, hogy 
honnan érkeznek a dankasirályok a Balatonhoz. HOMONNAY írja (1938), hogy 
1937-ben Irma-pusztán költött egy példány, melyet fióka korában 1934. VI. 
13-án Nimmersattnál (Morvaország) gyűrűztek (RICHTER). Ugyancsak Ho- 
MONNAY hozott a helybeli halászoktól 3 magyar gyűrűt elejtési id6pont nél- 
kül, melyeket SCHENK gyürüzött fiökakorban 1908. VI. 19-én a Velencei- 
tavon. A pontosabb gyürüzesi adatok a következők : 


Budapest 0 Fülöphäza 1963. VIE 6. 
135123 + Balatonszárszó 1963. XI. 15. 


114 


Praha 0 Praha 1951. IT. 6. 

E 101287 + Fonyód 1955. VAT 7 
Praha 0 Chropyne, Kojetin 1951. VI: 8. 

E 114040 + Balatonfüzfö 1952.1. 23. 
Praha 0 Lednice 1957. V. 18. 

E 125591 + Balatonboglar 1958.1. 8. 
Varsovia 0 Kozuchysee, Gizycko, Olsztyn 1952. VL. 16. 
E 384656 + Balatonlelle 1955. VIII. 15. 
Helsinki 0 Vik, Helsinki 1935. VI. 5. 

C 23417 + Balatonszemes 1936. VIII.-15. 
Moskwa 0 Kievo — Lake, Obl. Moskwa 1933. VIE — 
E 33523 + Balaton 1933. XI Te 
Moskwa 0 Pärnu, Estland 1957. VIL. TO: 
E 282952 + Fonyód 1958. IV. 20. 


A dankasirály táplálkozására vonatkozólag már közöltem (1962) balatoni 
adatokat, az általam 1956 és 1958 májusában gyűjtött köpetek elemzése alap - 
ján, melyekben csaknem kizárólag rovarkártevők (cserebogár, ormányosok, 
futó-, pattanó-, butabogarak, tücskök) voltak, de akadt ásóbéka és apró vizi- 
csiga ( Anisus spirorbis) i is. HOMONNAY (1938) is megjegyezte, hogy az Irma- 
pusztai telepen az öregek sohasem hordtak fiaiknak täplälekot a halastavak- 
böl, hanem a környező szántóföldekről. Megjegyzi továbbá, hogy 1937-ben 
kb. 1000 fióka hullott el a telepen. 

Ezek után rátérhetek az 1946— 1971 közti, még nem közölt eredményeimre, 
melyek 36 írott oldalt kitevő jegyzetek. 

A költésről aránylag keveset tudok mondani, mivel az eléggé kikutatott 
Irma-pusztai halastavakat viszonylag ritkán kerestem fel. 1949. V. 25-én 
a Kis-Balatonnak Sármellék felé eső részén találtam egy 50—60 párra be- 
csülhető, csérekkel vegyes telepét. 1957-ben a fonyódi halastavakon szintén 
csérekkel együtt fészkelt, de egy vihar elmosta a telep legnagyobb részét. 
Irma-pusztän a sok zaklatás és a tojásszedés ellenére ma is rendszeresen költ 
pl. 1960-ban 50 pár; 1961-ben 100— 150 pár, de a telepet elpusztították, jú- 
niusban újra költöttek (TAPFER); 1962. V. 28-án egy 300 — 400-as telepüket 
feldúlva találtam, de a dankák újra kezdték a költést. DR. FODOR TAMÁS szí- 
ves közlése szerint 1969. VI. 4-én a feldúlt telep kb. 30 újabb fészekből ál- 
lott. Az egyik úszó szigetre épült, 9 tojásos tőkés réce fészkében is talált egy 
dankatojást. 

Egész évben mindenütt találkozhatunk dankasirállyal. Tavasszal szívesen 
telepszenek a kiöntések mellé, ősszel és télen hosszú soraik ülnek a keszthelyi 
és fonyódi mólókon stb. pl. 1961. XI. 14-én a fonyódi mólón 800 — 1000 db 
volt. Legnépesebb gyülekezésüket 1964. XI. 24-én Irma-pusztän tapasztal- 
hattam, amikor 1000— 2000 példány szivárgott be lassan a Balaton felől a 
halastavakra. Entz BÉLA Tihanynäl kb. 1200 darabot számlált 1952. I. 1-én. 
Hasonlókat észlelhettem a Kis-Balatonban is, pl. 1965. X. 13., 1000—1200 
darabot. A leeresztett halastavakra mindig szívesen összegyűlnek. Kimon- 
dottan esti gyülekezést Badacsonynál láthattam 1970. XI. 22-én, amikor 
300 — 400 danka tömörült a móló és a kőgát közti védett ae 1954. 
XII. 22-én is érdekes látványban volt részem a keszthelyi móló melletti for- 
rás beömlésénél: 100—120 danka repdesett fel-le, feltartott szárnyakkal 
, fürdött", fejüket a vízbe dugták, de halat nem láttam a csőrükben, viszont 
rövidesen utána egy csónakos zavarta el őket, amely hálójával sok küszt fo- 
gott ezen a helyen. 


8* 115 


Ezzel elerkeztünk ahhoz az emlitett latvanyhoz, amikor a nyilt viz egy 
pontján sűrű csapatba tömörülnek búbos vöcskökkel, néha ezüstsirályokkal 
vagy szárcsákkal stb. Ilyet figyeltem meg Keszthely előtt 1948. IX. 20. és 
XI. 11. közt több ízben (100£ 120); 1950. IX. 17. (10-15); 1951. XI. 19. 
(60-80); 1952. IX. 30. (50-60); 1955. XI. 17. (10-15); 1968. X. 14— 18. 
(150 — 200); a szigligeti móló előtt 1968. X. 18. (50— 60); Szärszönäl 1953. 
IX — 26. (80 — 100) stb. Nehéz arról beszélni, hogy mikor érkezik és mikor ta- 
vozik a dankasiräly a Balaton-videkröl, még nines gyürüzesi adatunk az itt 
költő állományról, és a vendégek megítéléséhez sem elegendő az említett 12 
adat. Jégen üldögélő dankát gyakran láthatunk, s ha teljesen befagy a Bala- 
ton egyes példányok a nyílt vizű csatornák mellé húzódhatnak. Hogy némi 

támpontot mégis nyújtsak mozgalmáról az első megfigyelés mellé hozzáfűzöm, 
a nagyobb létszám mutatkozásának kezdeti és végső időpontját, a III. pont- 
ban pedig az évi utolsó megfigyelést. 


iL. IT. IE 
1949. II. 24. III. 28 — XII. 31. XII. 28. (jégen) 
1950. II. 20. IT: 27. = XI. 15. IT. 27. 
1951. I. 14. I. 16 — XII. 25. XII. 30. 
1952. 1:10. IV. 4— XI. 12. XII. 31. 
1953. IT. 22. III. 14— XI. 22. XII. 23. 
1967. 1.21. III. 10— XI. 14. IE 19: 


Gyakran mär kiszinezett, barna fejü példanyok érkeznek, de elöfordul az is, 
hogy még mäjusban is a dankäk zöme , fehér" fejű, pl. Balatonberény, 1955. 
V. 14.; Fonyédi-halast6, 1962. V. 4., stb. A fej barna szinezetének elvesztése 
a költes utän azonnal megindul, de elég lassan és rendszerteleniil folyik le a 
vedlés, pl. 1964. XII. 12-én a fonyódi mólón összegyűlt 50 — 60 példány között 
alig akadt meg barna fejű. 

A sir álycsapatok — más madarak társaságában — gyakran felkeresik a 
szántásokat. Pl. Keszthely és Fenékpuszta között, 1958. IX. 20-án 40 — 50 
példány csökäkkal, 1961. III. 8-An csókákkal és seregélyekkel ; 1966. ILI. 16-án 
csökäkkal és varjakkal. A víztől távol a keszthelyi Vadaskert felett 1966. 
III. 18-án 80 — 100 vihar siralyokkal, csökakkal és seregélyekkel stb. Ide tar- 
toznak a traktort követő dankäk is. Pl. Fenékpuszta, 1949. X. 18. (10— 15); 
1961. IX. 1. (40— 50 dolmänyos varjakkal); Ujmajor 1959. X. 1. (50-60); 
1960. X. 19. (10-15); 1967. IX. 13. (15—20); Balatonszentgyörgy, 1962. 
IX. 12. (100-150 ezüstsirälyokkal) stb. A rétek és a földek felett húzó, el- 
nyúlt csapatukat (300-400) figyeltem meg Szeplaknäl 1953. IX. 26-án. 
KIRÁLY IVAN a Balatonszabadi melletti Söstönal 1964. IX. 4-én ,,ezernyit” 
figyelt meg, amint a traktort kísérték. 

A dankasirály és a ragadozó madarak közti kapcsolatról két példával szol- 
eälhatok: Kis-Balaton, 1951. X. 15., 20— 30 danka kering egy réti sas körül; 
fonyódi móló, 1959. VII. 14., kabasólyom zavarta a dankákat. 

Viharjelző szerepét észleltem 1950. IV. 22-én a keszthelyi mólónál amikor a 
vihar kitörése előtt , óriási" csapat kezdett kavarogni. 

Összefoglalva: a dankasirállyal a Balatonnál egész éven át találkozhatunk, 
még a befagyott tó felett is. Rendszerint küszvágó csérekkel fészkel együtt, 
de Irma-pusztán kívül a telepek nem állandósulnak. Gyülekezésük az év kü- 
lönböző szakaszaiban különféle pontokon lehetséges (leeresztett halastavak, 
tocsogók, zátonyok, szántások stb.). 


116 


12. Kis siraly — Larus minutus 


Lovassy (1897, 1913) szerint a kis siräly föleg mäjusban mutatkozik a 
Kis-Balatonban, ahonnan két bizonyító példánnyal rendelkezik. ÜHERNEL 
(1899) is említi a Balatonról. GAAL (1897, 1903) részletesebben beszél a kis si- 
rályról: 1894-ben észlelték Lepsénynél és Fonyódnál (SzALAY); 1896. IX. 
9-én maga gyűjtötte Balatonlellénél; megfigyelte továbbá Balatonboglár- 
aay, 1903; 1X. TAT 18.-(10o—.20); IX. 19; (2); EX. 20-án pedig a B alatonbog- 
lár és Révfülöp közti hajóúton. SZALAY 1903. IX. 14-én látta Fonyódnál. 
SCHENK (1917) kiegészíti még Siófok lelőhellyel. KELLET (1923) 3 példányt 
észlelt 1920. X. 15-én Fenékpusztán. BESSENYEI (ex WARGA, 1923) 1922. IX. 
11-ről jelenti Enyingröl. A Kis-Balatonban 1924. III. 20-án is mozgott (KEL- 
LER, 1926), valamint 1928. IV. hónapban (HEDEMANN, 1928). 1941-ben a ti- 
hanyi révnél mutatkozott szeptember közepén ; 1942. IX. 7— 24. között rend- 
szeres jelenség Zamärdinäl; IX. 18-án 2 db Siöfoknäl. 1943. IX. 18-án Tihany- 
nál. BALÁT (1962) 1959. VIII. 17-én figyelt meg 4 ad. példányt a Balatonfüred 
és Tihany közti hajóúton ; VIII. 18-án a Balatonalmádi — Alsóörs — Siófok közti 
úton először 3 ad., visszafelé 4 ad.+1 iuv. 

Az irodalom tehát alig beszél a kis sirály tavaszi vonulásáról, csupán egy- 
egy adat III., IV. és V. hónapokban. A megfigyelések zöme IX. hóra esik, 
csak ismét egy-egy észlelés a VIII., illetve a X. hóból. 

1946—1971 között elég rendszeresen találkoztam kis sirállyal. Megfigye- 
leseimet kiegészítik ebből az időszakból BABAY KÁROLY, DR. GYÖRY JENŐ, 
DR. JANISCH MIKLÓS, KIRÁLY ÍVÁN, DR. MOSANSZKY ÁRISZTID, DR. PÁTKAI 
IMRE, SÁGI KÁROLY EDE, DR. STERBETZ ÍSTVÁN, DR. TAPFER DEZSŐ és DR. 
Tinpy ZOLTÁN szíves közlései. Összegezve a bő adatsort ez havonként a kö- 
vetkezőképpen oszlik meg: IV. — 6; Vow NL Ze VI DVI 
12; IX. — 9; X. — 1; XI. — 12; XII. = 92 megfigyelés. Ezekből a legtöbbet 
Keszthelynél (1 4); illetve a fonyódi halastavakon (14) vegeztem. Elég gyak- 
ran talälkoztam kis sirällyal a fonyödi mölönäl (5) és a viszonylag ritkän läto- 
gatott tihanyi rev körül (6). Összehasonlítva az utóbbit a rendszeresen fel- 
keresett parttal Keszthely és Fenékpuszta között, ez igen nagy szám, mivel 
az utóbbi szakaszról mindössze 4 megfigyelésem van, amit csak azzal magya- 
rázhatok, hogy valószínűleg itt kijjebb járnak a vízen a kis sirályok. 2—2 
megfigyelésünk van az Írma-pusztai halastavakról, Siófokról, Balatonfüred- 
ről és a Fonyód — Badacsony közti hajóútról, Káptalanfüredről; 1—1 meg- 
figyelés a B alatonszentgyörgy előtti öbölből és Balatonföldvárról. Összevetve 
ezeket az irodalmi adatokkal, azt látjuk, hogy a megfigyelések pontja nagy- 
jából azonos, de míg az irodalmi adatok közt alig akad tavaszi, addig az új 
megfigyelések zöme májusi, viszont márciusi adat nincs közöttük. A kis si- 
rály mozgása a Balatonnál ezek alapján a IV. hóban indul meg. A korábbi 
adatok : keszthelyi móló, 1965. IV. 2. (2 iuv.). A tavaszi vonulás az V. hóban 
kulminál (vö. Lovassy), de évente nagy lehet az eltolódás, így már áprilisra, 
illetve megkésve júniusra eshet. A tavaszi vonulás végét nehéz meghatározni, 
ivaréretlen példányok talán át is nyaralnak a Balatonnál. Ez ellen szólnak a 
fonyódi halastavakon végzett megfigyeléseim, pl. 1965. VI. 23. (kb. 50 ad. és 
iuv. vegyesen) ; 1962. VII. 2. (l. ad. és 20 iuv.). A tihanyi révnél is láttam 1968. 
VII. 18-án két öreg példányt, de ebben az esetben figyelembe kell venni, hogy 
a nagy szárazság miatt a partmadarak vonulása is ilyen korán megindult. 
A VIII. és a IX. hóban erős az őszi vonulás — régebbi adatok zöme a IX. 
hóra esik — ; a X. hóban csak egy ízben sikerült megfigyelnem a kis sirályt 


117 


(Balatonbereny, 1952. X. 15., 4 db), viszont a XI. hönapböl csaknem ugyan- 
ennyi adatot (12) sikerült 6sszeszednem, mint az V. hönapböl. Az öszi vonu- 
lasi görbe kettős csúcsát azzal magyarázom, hogy évente igen nagyok az idö- 
ponti eltolódások. A két dece ee adatom egymast követö napokröl ered 
pone dase móló, 1951. XII. 24. és 25., 1 db). Ez a példány a zajló jég közé 

sapkodott. Messze le »gnépesebb Liu eszlelte MosAnszky, 1966. VIII. 
97. -en Siöfoknäl (200 — 300), illetve PATKAI 1971. VIII. 25-én a tihanyi revnel 
(kb. 200), de ugyanitt 1963. VII. 25— VIII. 4. között BABAY 120 — 150-et; 
1964. VII. 24-én KIRÁLY. TAPFER 80 — 100-at látott, és még IX. 5-én is volt 
30; IX. 7-én több. Általában en csak egyes példányokkal vagy 10-en aluli 

csapataival találkoztam, 10-en felüli mennyiségeket csak a következő esetek- 

ben: Keszthely, 1958. XI. 25. (1347); fonyódi móló, 1961. XI. 14. (15— 16); 
fonyódi halastavak, 1962. VII. 2. (21); 1965. VI. 23. (kb. 50). TILDY a Kis- 
Balatonban látott 1958. V. 8-ân egy 15— 20-as csapatot dankasirälyokkal 
vegyesen. SÁGI a fonyódi Inölönäl 1970. XI. 13-än kb. 30 példányt észlelt, 
melyek száma odaérkezésemkor, XI. 20-án 3-ra csökkent. 

A kis sirály nem szokott társulni más fajokkal, de laza kötelékben a többi 
sirállyal együtt kíséri a személyhajókat, így fényképezte őket TiLpy 1960. 
VIII. hónapban Badacsony és Fonyód között. Csérszerű reptével csapkod és 
merül vízibogarak és küszök után. 


13. Csüllő — Rissa tridactyla 


A Palatonnál első ízben 1941. XI. 11. és XII. 14. közt naponta észleltünk 
2— 3 példányt a tihanyi Biológiai Intézet öblében, melyek közül egyet DR. 
Tórn LÁSZLó szíves volt kérésemre XI. 12-én begyűjteni. 1965. X. 13-án 
a fonyódi halastavak felett láttam egyet, 1966. VIII. 27-én MosAnszxy látott 
3 fiatalt Siófoknál. 


14. Fattyúszerkő — Chlidonias hybrida 


CHERNEL (1899) szerint: ,,K6ltézéskor... Balatonnál..." 1942. IX. 12-én 
Zamárdinál küszvágócsérek közt láttam egyet (1947). 

1946—1971 között két ízben találkoztam fattyúszerkővel: Balatonberény, 
1958. V. 24., zátonyon csérék között; Kis-Balaton Vörsi-víz, 1959. V. 26., 
20 — 30 keringett. A. SIMON-HüBSCHER 1966. V. 17-én figyelte meg a Kis- 
Balatonban, V. 18-án pedig kettőt látott az Irma-pusztai halastavakon ; 
STERBETZ 1969. VI. 2-án figyelt meg egyet a tihanyi révnél. 


15. Fehérszárnyú szerkő — Chlidonias leucopterus 


Az első megfigyelést a Balaton vidékén HERMAN (1895) végezte Somogy- 
szentpálnál, 1890. V. 12-én ; utána HOMEYER (1893) látta a Kis-Balatonban 
1892. V. 30-án kormos szerkő csapatokban (2— 3); 1895. V. 12-én Lovassy 
(1897) Keszthelynél szintén kormos szerkők között észlelte, valószínűleg 
ezek közül származik a Keszthelyi Akadémia gyűjteményében KELLER által 
talált példány „Kis-balaton, 1895” adatokkal (HOMONNAY, 1940). 1896. IV. 
26-án Lovassy Keszthelynél ismét találkozik a fajjal. GULYÁS (ex WARGA 


118 


1926, 1929) is töbh érkezési és elvonuläsi adattal szolgält a Kis-Balatonbél 
(1924. IV. 19.; 1925. IV. 20.), de a három novemberi adat hitelességében 
ketelkednünk kell. 

1946 — 1971 között mindössze 25 megfigyelésem volt, melyeket kiegészi- 
tenek JAKAB ANDRAS és WARGA KALMAN, valamint A. SIMON-HÜBSCHER 
adatai. i: zöme (15) az V. hönapra esik, a tovabbiak megoszläsa: 
IV. —2; VI. — VII. — 2; VIII. — 3 megfigyelés. A fehérszärnyü szerk6 
rendszerint oa szerkökkel jar együtt. Legkoräbbi adatom: fonyödi 
halastö, 1968. IV. 20; Kis-Balaton — Zalaväri-viz — 5, szemben csak 2 kor- 
mos szerkövel. Kéltésérél nincs tudomásom, bar nem kizárt. Három augusz- 
tusi adatom van csupán: Kis-Balaton — Zalaväri-viz, 1952. VIII. 27-én (1); 
Kis-Balaton, 1953. VIII. 10— 15. (2—3, WARGA); balatonszentgyörgyi öböl, 
1968. VIII. 11-én (2 di Megfigyeléseim helyi megoszläsa: Kis-Balaton — 11: 
fonyódi halastó — 9; Balatonberény — 2; Balatonszentgyörgy — 1; Irma- 
pusztai halastö — 1; Kornyi-tö — 1 megfigyeles. 

Az ätvonulök száma 10 alatt szokott maradni, sokszor magános példányok 
kísérik a kormos szerkőket. Ennél nagyobb számú csapatokat láttam: Kis- 
Balaton, 1950. V. 28. (15— 20); Fonyódi halastó, 1964. V. 12. (25 — 30). 


16. Kormos szerk6 — Chlidonias niger 


A Balaton tágabb körzetében az első példányt ENpROpY GYULA gyűjtötte 
1889. V. 29-én Zalaszentmihályon. A SZIKLA által gyűjtött fiókák nyilván 
nem innen, hanem Sárszentmihályról származnak, tehát, nem a Balaton 
környékéről ( FRIVALSZKY, 1891). HERMAN (1895) is lőtt egy példányt Somogy- 
szentpälnäl, 1890. IV. 28-án. CHERNEL (1899) ezt az adatot a következőkkel 
egészíti ki: Herman Orró Tótszentpálon észlelte, hogy , mikor a turfäs 
területen, mely milliónyi tücsöknek volt a tanyája, a tücskök vedlettek, 
ami a lyuk szája előtt történt, a szerkők csapatosan kicsapták és kapkodták a 
tehetetleneket." HOMEYER (1893) az 1892. évi útja alkalmából V. 27-én 
Somogyszentpálnál, V. 30-án a Kis-Balatonban találkozott nagy csapatokkal, 
Lovassy Keszthelynél, 1895. IV. 18. és 1896. IV. 26-án látta az elsőket nagy 
csapatokban (GAAL, 1896, 1897). Szerinte (1897) áprilisban érkezik, májusban 
nagy csapatai találhatók a Kis-Balatonban. GAAL (1897) Balatonlellénél, 
1896. IV. 26-án látta az azévi elsőket. Az 1920-as évek vonulási jelentései 
tavasszal túl késeiek, ősszel túl koraiak, közülük említést érdemelnek: 
Badacsony, 1923. X. 11. (CHERNELNE); Kis-Balaton, 1923. és 1926. XI. 9 
(GULYÁS). 

Fészkeléséről Nacy JENG (1931) ír, hogy 1930-ban a tihanyi Belsö-tavon 
fészkelt, amit alátámasztanak TEN KATE (1931) nyári megfigyelései. Ho- 
MONNAY (1938) a Balaton víztükrére jellemző fajok közt említi, mely be- 
látogat a Belső-tóra is, így 1931. IX. 25-én gyűjtötték, és 1936. VI. 6-án is 
látott itt hármat. Másik tanulmánya (1939) alapján 1936-ban és 1937-ben 
az Irma-pusztai halastavakon 200 pár költött, 1938-ban a tavak vizét le- 
engedték, s így csak 12 pár tudott fészket rakni, a többi áttelepült a balaton- 
földvári halastóra és a szántódi berekbe. Az 1937. évi állomány évi ingado- 
zását grafikonon mutatja be, s eszerint a kormos szerkő április végén érkezik, 
május közepéig számuk hirtelen felszaporodik, és ez a populáció helyben 
marad július végéig. Ettől kezdve számuk hirtelen csökken és szeptember 
végére teljesen eltűnnek. A fonyódi halastavakon 1955. VII. 8-án JAKAB 


119 


szerint 150 par feszkelt. A Nagy-Berekben AGARDI (1935) talalt egy 20 — 30 
párra becsült telepet 1935-ben. Az 1941-es folyamatos vizsgálat során IV. 
27-én jelentek meg az elsők Tihanynál, a félszigeten nem fészkeltek, de el- 
szórtan mutatkoztak a nyár folyamán is. IX. 1-én Tihanyból eltűntek, 
viszont MÉGES Öreglakon IX. 25-én látta az utolsó 4—5 példányt. 1942. 
IX. 7— 24. között Zamárdinál rendszeresen mutatkoztak. GRÖSSLER (1963) 
1961. V. 19— VI. 2. között a Balaton felett találkozott a fajjal Balatonföld- 
várnál, Badacsonynál és Keszthelynél. 20 példányt látott a fonyódi halas- 
tavakon. 

1946— 1971 között, saját megfigyeléseim alapján, a kormos szerkő a Bala- 
tonnál következőképpen mutatkozott : 


1948. IV. 14—-IX. 29. 1957. IV. 12-IX. 23. 
1949. IV. 16— X. 22. 1959. IV. 15-IX. 25. 
1950. TV 2 Xe JC 1961: ? — XI. 15. 
1951. IV. 13-IX. 24. 1964. IV. 26 — XI. 21. 
1952. IV III. 1966. 2 = X.28. 
1953. IV. 14-IX. 28. 1967. f= lS. 
1954. IV. 24— XI. 12. 1968. IV. 20 — XI. 17. 
1955. IV. 22-IX. 28. 1969. IV Zia 

1956. IV.19- ? 1970. IV. 24 —  ? 


Nem múlott el azonban esztendő, hogy az V — VIII. hónap között ne taläl- 
koztam volna kormos szerkővel, főleg a Kis-Balatonban és a Keszthely — 
Balatonberény közti partszakaszon, ezeken kívül a fonyódi, az Írma-pusztai 
és az uzsai halastavakon, de láttam a badacsonytomaji öbölben (1962. X. 7., 
5—6 db), a Balatonöszöd előtti parton (1968. V. 17., 7 db), Vonyarc előtti 
parton (1963. V. 6., 15—20 db). Legnépesebb csapatait a Kis-Balaton tavai 
felett tavaszi vonulason figyeltem meg, pl. 1949. IV. 16. (80 — 100); 1952. V. 2. 
(100—130); 1955. IV. 22. (400 — 600); 1956. IV. 24. (100-120) stb. VERTSE 
1956. IV. 17-én látta itt az elsőket (100— 150); erősebb őszi vonulások a 
Kis-Balatonnál, pl. 1951. VIII. 5. (kb. 300); 1952. IX. 18. (100— 150) stb. 
Keszthely és Balatonberény között sokkal rapszodikusabbak az előfordulások, 
mivel a szerkők rendszerint egy gomolyagban mozognak, s ezek könnyen 
km-ekre odébb tolódhatnak, miáltal a megfigyelést könnyen elkerülik. 
Nagyobb számban a Balaton felett csak tavasszal észleltem, pl. Keszthely és 
Fenékpuszta közti parton, 1951. IV. 19.— V. 1. között csaknem naponta 100 — 
150 és 200 — 300 közötti mennyiségben ; Balatonberény, 1950. IV. 29. (100 — 
120); 1953. V. 14. (100— 120) stb. A fonyódi halastavakon már kissé más 
a helyzet, amire példák: 1955. VI. 27. (150— 200); 1955. VII. 19. (300 — 400, 
köztük sok fiatal); 1957. VII. 6. (100— 150) stb. Költésükről ugyan biztos 
tudomásom nincs, de az ismertetettek is valószínűsítik, hogy a kis-balatoni 
Vörsi-víz vízitök- és tavirózsalevelein fészkel, a halastavakon pedig az úsza- 
dékon. WARGA a rendkívül csapadékos 1951-es esztendőben VII. 6-án a 
Bocsmänyban 4 fészket talált (B—2—1—1 ova), körülötte 50 szerkővel, de 
VII. 18-án ezt a telepet megsemmisülve látta. A tógazdaságok a szerkő- 
tojásokkal sem tesznek kivételt, így a pusztulási arány igen magas, pedig a 
szerkők tápláléka elsősorban szitakötő, melyet reptiben kapnak el vagy 
lárváikat halásszák a vízből. Ez pedig a halgazdaságra nézve csak előnyös 
tevékenység. 


17. Kacagoeser — Gelochelidon nilotica 


LANDECK (1842) irja elöször, hogy 1840-ben költött a kacagöcser a Balaton- 
nal. SZIKLA (ex TSCHUSI, 1888) 1883. VII-ban Fonyédnal a Nagy-Berekben 
több fiatal példanyt lött, es arra a következtetesre jutott, hogy költ is a 
Nagy-Berekben. KENESSEY (1891) a Velencei-töval kapcsolatban igy ir a 
fajröl: „Verirrt sich vom Platensee, wo er brütet...” Hosszü idön ät 
nines hir a kacagöcserröl a Balaton vidékéről, mig 1943. IV. 23-án Kapa 
nem gyüjt egy kotlöfoltos példanyt Buzsaknäl, s ezt VASVARINAK küldi 
(KEVE, 1962). JAKAB (1957) a fonyödi halastavak egyik szikes, 30 — 35 m?-es 
szigetén 1955. VII. 7-én 284 kiiszvagocsér-fészekalj mellett 2 kacagöcser- 
feszekaljat is talált, de két het múlva felkeresve gyürüzés céljából a szigetet, 
szomoruan ällapitotta meg, hogy azon a heten a Balatonon tombolö viharok 
az egesz telepet elmostak, a tojasok szerte uszkaltak a töban. STERBETZ, 
1961. VII. 16-án a még létező Széplaki-halastavak felett figyelt meg egyet. 


18. Löeser — Hydroprogne caspia 


Az első Balaton-környeki példányt DR. UDVARDY MIKLÓSSAL és STEFFEL 
GABORRAL 1948. IV. 14-én figyeltük meg a Kis-Balaton Zalavari-vize felett. 
Ettöl kezdve 1954-ig, mig tavasszal és ősszel hónapokig állandóan a Bala- 
tonnál tartózkodtam, mindkét szezonban, évente, rendszeresen megfigyel- 
hettem a lócsért. Későbben, amikor már csak havi egy hetre lätosathattam 
a Balatonhoz, több esztendőben kiesett a megfigyelésből, mivel vonulása 
meglehetősen rapszodikus, és egy ponton csak rövid időt pihen a madár. 
Mielőtt rátérnék saját megfigyeléseimre, felsorolom mások észleléseit: NAGY 
JENO (1955) 1951. IV. 23-án Balatonfürednél látott egyet küszvágócsérek 
közt ; WARGA a Kis-Balaton Zalavári-vize felett látott 1953. VIII. 13. és 14-én 
egyet. JAKAB (1957) 1955. VIII. 24-én a fonyódi halastavakon észlelt kettőt ; 
SCHMIDT EGON szíves közlése szerint 1965. VIII. 29-én kettő tartózkodott az 
Irma-pusztai halastavakon; SÁGI KÁROLY EDE Keszthelynél 1970. IX. 5-én 
7—8 példányt figyelt meg. 

Magam 50 megfigyelést végeztem a tágabb értelemben vett Keszthelyi 
öbölben, 14 megfigyelést a fonyódi halastavakon és hármat a Kis-B Balatonban. 
Ezek időpont szerint a következőképpen oszlanak meg : 


1948. IV. 14. — 

1949. IV.16—18. — 

1950. IV. 29. Ne 

1951: IV. 14- V.i. IX.5— 29. 
1952. V1.. VIII. 28-IX. 24. 
1953. IV. 6- V. 13. IX..29. 

1955. — VIII. 23 — 28. 
1956. — IX. 23 — 24. 
19H. EVs 12: IX. 18 — 23. 
1958. IV. 17— VI. 16. — 

1959  1V.219 EX: 27 

1960. I. 24. IX. 2-6. 
1961. IV. 20. VII. 31 -IX.4. 
1962. IV. 13 — VII. 2. IX. 8-X.5. 
1963. V. 4-28. IX. 8. 

1964. — X. 13. 

1965. — VITT. 29: 

1968. — IX. 2-6. 
1.970: VI. 5. IX. 5. 


Ezek a csapatok a következő egyedszamböl állottak : 


1 példany 33 esetben 5 példany 1 esetben 
2 példany 18 esetben È peldany 3 esetben 
3 peldäny 6 esetben 7 peldany 3 esetben 
4 peldany 6 esetben 8 peldäny 1 esetben 


Ehhez azonban hozzá kell fűznöm, hogy összegezve ezek a számok nem 
adnak azonos eredményt más összeállításokkal, mivel külön számítottam 
azokat a csapatokat, melyek egymástól csak néhány km távolságra pihentek, 
viszont kihagytam a számításból azokat a példányokat, melyek nyilvánvalóan 
a nagyobb csapatból váltak ki. 

A legnépesebb, 8 egyedből álló csapatot 1951. IV. 16-án a Kis-Balaton 
keleti oldalán fekvő Bocsmányban figyeltem meg, mely egy elöntött rét 
volt. Ugyancsak vízzel borított réten figyelhettem meg 3 példányt 1960. 
IV. 24-én a fonyódi halastavak mögött fekvő mocsárban, Feketebézseny 
irányában, danka- és kis sirályok társaságában. Végül 1957. IV. 12-én egy 
lócsér halászgatott növényzettel eléggé borított csatornán a, fonyódi halas- 

tavaknál. Ezeket az észleléseket azért emeltem ki, mivel a lócsér nem szokott 

füves, benőtt helyeken pihenni vagy halászni, rendszerint a nyílt víztükör 
felett szálldos vagy függöget, vagy zátonyokra, sima partra ereszkedik le úgy, 
hogy a hasának tollazata éppen érinti a vizet. Az ilyen pihenő csapatok 
szívesen társulnak a sirályokhoz és a csérekhez, azonban ha felriasztjäk őket, 
a lócsérek mindjárt különválnak. Tavasszal és ősszel egyaránt találunk örege- 
ket és pettyes sapkájú fiatalokat a lócsércsapatokban. A lócsérek tartóz- 
kodási idejének ritmusához csak egyetlen példát szeretnék megemlíteni: a 
fonyódi halastavakon 1962-ben IV. 13-án láttam hetet, májusban egyetlen 
egyet sem, VI. 26-án ismét négyet, de a szerte röpködőkkel együtt lehetett 
hat is, ezután VII. 2- -áig csaknem naponta felkerestem a tavat, és mindig 
akadt 2— 3 lócsér, de megemlítendő, hogy a legnagyobb halastavat ebben a 
szezonban leengedték, és a tófenékre számos más vízimadár is összegyűlt — 
többek között 40—60 ezüstsirály, főleg fiatal, 40— 50 dankasirály, 1 kis 
sirály, ujjas lilék, piroslábú cankók, füstös cankók, réti cankók, pajzsos 
cankók, nagy pólingok stb. — szóval a faunaösszetétel nem felelt meg az 
évszaknak. 


19. Küszvágó csér — Sterna hirundo 


A szorosabban vett Balaton egyik legjellemzőbb madara. Tavasztól őszig 
mindenfelé libeg a víz felett, vagy kisebb-nagyobb csapatokban pihen a 
zátonyokon és a fövenyes partokon. Olykor talán még a dankasirálynál is 
gyakoribb. Nevét is onnan kapta, hogy zuhanórepüléssel csap le a küszök 
után a Balatonba. Találkozhatunk küszvágó csérrel a környező tavakon 
és mocsarakban is, ahol költ, de táplálékát oda is főleg a Balatonból hordja. 

MADARÁSZ Fonyódról hozott 1879 augusztusából egy fiatal példányt 
(ex FRIVALDSZKY, 1891). SZIKLA (1886) eleinte azon az állásponton volt, 
hogy a Velencei-tó állománya látogat el a Balatonra, később (1888) azonban 
leszögezte: „Auf dem Platensee ist die Art am meissten vertreten.” LOVASSY 
(1897) szerint a küszvágó csér csak májusban jelenik meg a Balatonnál, majd 
a nyár végével jelentkezik újra, de előző vonulási jelentéseiben adott már 
korábbi érkezési dátumokat is : Keszthely 1895. IV. 10. és 1896. IV. 19. GAAL 


122 


dd ad 


(1897) Balatonlellénél 1896. IV. 18-án figyelte meg az első érkezőket. Igen 
korai HERMAN (1895) adata: Somogyszentpal, 1890. III. 10. Az 1941-es 
folyamatos vizsgálat során az elsőket IV. 16-án figyeltük meg, de VII. ho 
elejeig Tihanynäl csak szörvanyosan mutatkoztak, juliusban szamuk hirtelen 
annyira felugrott, hogy felülmúlta a dankasiralyokét; az utolsókat Balaton- 
fürednel IX. 13-án észleltük, de az első ,,szinkron-kutatas” során még IX. 25-én 
is látott Warca a Kis-Balaton Vörs felé eső oldalán kettőt, MEHES pedig 
Öreglaknál 5— 10 példányt. 1942-ben az elsőket IV. 2-án észleltük Tihanynäl, 
az utolsókat IX. 20-án a Balatonlelle melletti parton, illetve IX. 24-én 
Zamárdinál. 

1911—1926 közti évekből számos vonulási adatát közölték, melyek közül 
csak a jelentősebbeket említem meg: 1896. IX. 7—15. közt GAAL (1896) 
Balatonlellénél nagyarányú gyülekezésüket észlelte ; CHERNELNÉ eh 
nál 1923. X. 8-An látta az utolsókat. KELLER Keszthelynél 1920200 TON ie 
X. 8. és 1923. X. 20-án KELLER. (1923) szerint 1920. IX. 9-én Keszthelynél 
a Zamori öbölben kb. 200 példány gyűlt össze. 

Vonuläsära vonatkozólag egy igen értékes adatunk van (RATKAI, 1967): 
a DR. TAPFER DEzSŐ által, az Irma-pusztai halastavakon 1962. VII. 20-án 
a 143 357 sz. gyűrűvel jelzett példány 1964. I. 15-én Mocambique-ban Lou- 
renco, Marques mellett került kézre. 

Költeseröl az elsö biztos adatot CERVA (1926) közli, aki Irma-pusztan 1923. 
VIII. 20-án tojásait, VIII. 27-én 6— 7 napos fiókáit találta, és ebből arra kö- 
vetkeztetett, hogy kétszeri költésről, legalábbis utóköltésről lehet szó. Az 
állományt kb. 1000 példányra becsülte. Megállapította továbbá, hogy 45 éves 
kutatásai során egész Magyarországon ez volt a legnépesebb kolónia. Végül 
megfigyelte, hogy : a küszvágó csérek egy-két napos fiókáikat gilisztákkal ete- 
tik. Ugyanezt a telepet kereste fel 1936-ban és 1937-ben Homonnay (1939), 
amikor is 50—60 párra becsülte az állományt. A fészkek úszó növenyzeten, 
vagy tőzegdarabokon épültek. HOMONNAY gr afikonja szerint IV. hó közepén 
indul el a 0- pontról a görbe, mely IX. hó végéig elég alacsonyan ingadozik, 
majd ekkor ismét a 0 pontra esik vissza. 1938-ban a halastavakat leengedték, 

s így nem sikerült a küszvágók költése. CERVA és HOMONNAY még dicsérik a 
halgazdaságot, hogy El un a cserek nyugodt költese biztositott. Ez a 
helyzet azonban megvältozott, mivel ma a tögazdasäg a csért is „kärtekony- 
nak" ítélte, és telepeit pusztitja, úgy hogy alig marad eredményes költés. 

A Nagy- Berekben 1935-ben AGÁRDI (1935) bukkant egy 80—100 párból 
álló telepre, melyen egy-egy tőzegcsomón néha 20 fészket is talált. NAGY 
JENŐ (1931) feltételezte, hogy a küszvágó Tihanyban 1930-ban a Belső- 
Tavon költött, ezt azonban bizonyítani nem sikerült. A küszvágók valóban 
költési időben is ellátogatnak a Belső-Tóra anélkül, hogy ott lefészkelnének. 

1955. VII. 7-én JAKAB (1957) fedezte fel telepüket a fonyódi halastavak em- 
lített szikes szigetén. 30 — 35 m? területen 284 fészket számolt meg, azonban a 
VII. 19. előtti héten vihar tombolt a Balatonon, mely a telepet a kacagócsé- 
rekkel együtt úgyszólván elmosta. A halastóban szerte úszkáltak a csér- 
tojások, és csak 54 párnak sikerült eredményesen költenie. 

Saját, küszvágó csérre vonatkozó jegyzeteim az 1946 — 1971 közti évekről 
12 oldalt tesznek ki, melyekből csak a lényeget kívánom megemlíteni. Első és 
utolsó megfigyeléseim napjai a következőkben foglalhatók össze : 


1948. ÍIV.11—  ? 1960. HIS TX: TT. 
1949. IV. 19 -IX. 16. 1961. IV. 15—X. 5. 
1950. IV. 12-IX. 18. 1962. IV. 15-IX. 15. 


1951. IV. 7-IX. 22. 1963. IV.21—IX. 6. 


1952. IV. 20—IX. 19. 1964. IV. 26-IX.19. 
1953. IV. 6- ? 1965. IV. 19— VII. 29. 
1954. IV 13 IX 19. 1966. IV. 16 — ? 
1955. IV. 24 — VIII. 26. 1967 IV. 12 — to 
1956. IV.19-IX. 21. 1968. IV. 20-IX. 6. 
1957. IV. 12 -IX. 23. 1969. IV. 16 —IX. 3. 
1958. IV. 17-IX. 23. 1970. IV. 18 — ? 
1959. IV. 18-IX. 25. LOWE: IV. 15 — ? 


A nyar folyaman a Balaton felett vagy a deli part tavainal, mocsarainäl 
kiiszvagét mindig láthatunk, de mar a Kis-Balatonban bar gyakorta taläl- 
koztam vele, de sohasem nagyobb szamban. Az északi part tavainal koränt- 
sem rendszeres az elöforduläsa, pl. az uzsai halastavakon magam csak 1962. 
V. 6-an láttam egyet, TAPFER, PILCHER és kiseröink pedig 1966. VIII. 9-én 
8— 10 peldänyt; a Kornyi-tönäl sohasem találkoztam küszvagöval. 

Telepeit megtaláltam 1950. V. 25-én a Kis-Balaton északi csúcsán Sar- 
mellek iranyaban (50—60 par), valamint a fenti adaton kiviil a fonyédi ha- 
lastöban 1966-ban a műút felőli oldalon, a nadastöl védett sarokban, uszadé- 
kon. Valószínű, hogy a fonyódi halastavak egyes rejtett zugaiban más esz- 
tendőkben is fészkelt, emellett szölnak egyes majusi megfigyelések, amikor 
nagyobb számban találkoztam itt küszvágókkal, pl. 1956. V. 18. (300 — 400) ; 

1957. V. 15. (100-150); 1965. VI. 28. (70— 80) stb., de ezek még nem bizo- 
nyitékok. 

Legällandöbb fészkelése még mindig Irma-puszta, ahol 1954-ben PATKAI 
50—60 part talált; 1955-ben WARGA szerint a telepet megsemmisítették ; 
1960-ban 200—250 pár; 1961-ben 400—500 pár. 1962-ben itt gyürüzött; 
1963. V. 28-án 300 — 350 példány tartózkodott a halastónál, telepük akkor fel 
volt dúlva, de a madarak újra kezdtek fészkelni; 1964. VI. 27-én 50— 60 pél- 
dany valószínűleg költött 1966-ban, G. WinpirscH látta; 1969. VI. 4-én 
DR. FODOR TAMÁS kb. 150 párra becsülte telepüket, annak ellenére, hogy sok 
fészket már elpusztítottak. 

Tavasszal a sirályokkal stb. a zátonyokon ur gyülekezni, pl. Balaton- 
berény, 1951. IV. 18— 21. (60— 80); 1952. IV. 20. (60— 80), de VI. 5-ig sza- 
muk megnövekedett 100 — 150 darabra; 1953. v. 11 — 16. (60 — 80, köztük né- 
hány par in copula); 1958. VI. 16. (60— 70); 1950. V. 1-én a keszthelyi móló 
előtt dankasirályokkal vegyesen 100—120 példány kavargott a víz felett; 
1951. V. 1-én 60— 80 Keszthely és Fenékpuszta között az egyik fövenyes öböl- 
ben stb. 

Az őszi gyülekezésre is adhatok néhány példát: Balatonberény, 1951. 
IX. 5—11. (50— 60); Keszthely, 1953. VIII. 7. (50— 60); a fonyódi halasta- 
vakon 1955. VIII. 23. (100— 150); 1956. VIII. 21. (150 — 200) stb. Szıss 1951. 
VIII. 18/19. éjszaka 24— 1 öra közt 70—80 darabot latott Balatonfenyves- 
nel del felé húzni. 


20. Sarki eser — Sterna paradisea = macroura 


A sarki csér sem magyarországi, sem balatoni előfordulása bizonyítva 
nines, még hiteles megfigyelést sem végzett senki. GAAL (1903) felveti a ker- 
dest, hogy a Balatonboglarnal 1903 szeptemberében összegyűlt nagy küsz- 
vágó csapatban vajon nem volt-e sarki csér is? Van további néhány gyanús 
téli megfigyelés csérről, melyekről nem dönthető el, vajon tényleg küszvágók 


124 


voltak-e vagy elköborolt sarki cserek, igy: Balatonfüred, 1911. II. 25., de saj- 
nos LAMBRECHT (1912) meg azt sem közölte, hogy ki figyelte meg a csert; 
GULYÁS a Kis-Balatonböl négy even at feltűnően kései távozásukat jelen- 
tette (WARGA, 1924, 1926, 1929): 1923. XI. 13.; 1924. XT. 11.; 1925. XI. 1.; 
1926. XI. 13., de ebben az esetben még az is feltételezhet6, hogy a hönap 
puszta eliräsäröl van szó. WARGA 1953. XI. 10-én látott egy csért a Kis-Ba- 
latonban (BERETZK, 1955). BERETZK erre és saját Szeged — Fehér-tavi meg- 
figyelésére írja, hogy a sarkicsér-gyanus példány begyűjtése mennyire kiva- 
natos lenne. 


21. Kis csér — Sterna albifrons 


SZIKLA (1888) a Nagy-Berekben, Fonyód határában 1886. VIII. hó elején 
és 1890. VIII. 12-én figyelt meg kis csért, sőt az utóbbit be is gyűjtötte, és 
elküldte a Magyar Nemzeti Müzeumnak (FRIVALDSZKY, 1891). GAAL (1897) 
Balatonlellenel 1896. IX. 7—15. között a küszväagöcser- csapatban néhanyat 
latott, majd (1903) kettöt Balatonboglärnäl 1903. VIII. 28-4n. Lovassy 
(1897) szerint a kis cser a vonulas idején gyérebb szamban megjelenik. 
A Kis-Balatonböl kapott is egy bizonyító peldänyt. 

1946— 1971 között magam csak 16 esetben talälkoztam kis csérrel, leg- 
többször Keszthely közvetlen határába eső parton (9), valamint Balaton- 
berénynél (5), a további két észlelést a Balatonszentgyörgy előtti öbölben 
végeztem. Legtöbbször az V. hóban láttam (7), de ehhez hozzá kell fűznöm, 
hogy 1950. V. "27 — 30. közt és 1953. V. 13 — 23. közti napokban nyilván ugyan- 
azokról a példányokról volt szó; IV. hóban csak egyszer (Balatonberény, 
1951. IV. 30. 2—3), VI. hóban kétszer figyeltem meg (Keszthely — Fenék- 
puszta, 1949. VI. 13. — 1; 1957. VI. 15. — 2). 

Júliusi adataimat (Keszthely, 1949. VIE 23 2— 251950 VEL 25. = 4: 
Balatonbereny, 1950. VII. 27. — 10-12), valamint az augusztusiakat, 
(Balatonszentgyòrgy előtti öböl, 1952. VIII. 28. — 1; 1968. VIII. 1. — 1) 
az őszi vonuläshoz sorolom. Az utóbbi öblöt a nyaralók kevésbé häborgatjak, 
és így VIII. hó végén itt sok Limicola és vízimadár gyűlik össze, különösen 
kedvező vonulást figy elhettem meg a hónap legutolsó napján. 

Legkorábbi megfigyelésem : Balatonberény, 1951. IV. 30.; a legkésőbbi: 
Keszthely, 1951. IX. 3. (3 db). 

A kis csér többnyire magánosan (6 esetben) vagy kettesével (6 esetben) 
mutatkozik, csupán a fent említett esetben láttam csapatukat (10— 12), de 
mindig csatlakozik a sirályokhoz vagy csérekhez, STOLLMANN ANDRÁS 1962. 
VIII. 3-án a gyenesdiási strandon figyelt meg egyet. 

A kis csér két okból nem tekinthető a Balaton rendszeres átvonuló mada- 
ranak: először is az 1941-es folyamatos vizsgálat során, mely igen kedvező 
és fajokban dús esztendőnek bizonyult, kis csért nem láttunk, másodszor a 
25 éves kutatás során csak 6 esztendőben sikerült ezzel a fajjal találkoznom. 
A két körülmény összejátszása nem lehet véletlen. 


Összefoglalás 


A Balaton és környékéről eddig 18 sirályrokon fajt sikerült igazolni. 
Közöttük a sarki sirály az egyetlen magyarországi előfordulás, a nagy hal- 
farkas megfigyelése pedig az első adat volt hazánkból, amit néhány évvel 
utána egy bizonyító példány is megerősített, csakhogy ennek lelőhelye 
(Móriczhely, 1963. IX. 29.) már kívül esik a Balaton körzetén, ha nem is 
fekszik távol (délre) tőle. Három faj előfordulása (nyílfarkú halfarkas, dol- 
mányos sirály, sarki csér) bizonyítatlan maradt, bár az irodalomban fel- 
tételezéseket találhatunk. ; 

Gyakorisag szempontjából első helyen állanak a dankasirály és a küszvágó 
CSET, mindkett6 költ is, ha nem is magän a Balatonon, de környeken, az 
előbbi gyakran át is telel. A második sorba kerül a kormos szerkő, mely 
ugyancsak költ a környező mocsarakban. A következő kategóriába két faj 
kerül: az egyik a kacagócsér, mely faj bizonyíték arra, hogy költés alapján 
sem könnyű sorrendbe szedni a madár fajokat. Ti. a kacagócsér kimondottan 
ritka madár a Balaton környékén, de ha megjelenik, rendszerint fészkel is. 
Másik faj a fehérszárnyú szerkő, mely ugyan gyakrabban észlelhető, de 
fészkelését a Balaton környékén bebizonyítani nem sikerült, bár feltételez- 
hető, hogy ha népesebb kormosszerkő-telep alakul ki, azokhoz csatlakozik 
és költ. 

Ismét egy kategóriában tárgyalhatjuk a rendszeresen átvonuló, áttelelő 
vagy átnyaraló fajokat, mint az ezüst-, a kis és a viharsirályt, az utóbbi a 
Balaton jellegzetes téli madara. 

Nehezen sorolható be a heringsirály és a lócsér. A heringsiralyböla Balatont 
rendszerint fiatal, barnás színezetű példányok keresik fel, melyeket megfigye- 
lés alapján a fiatal ezüstsirályoktól megkülönböztetni csak igen kedvező 
körülmények közt lehet. Valószínű, hogy gyakrabban fordul elő, mint azt 
megfigyelés alapján meg lehetne állapítani, kiszínezett öregek könnyen fel- 
ismerhetők, de ezek nem mindennapos jelenségek a Balatonon. Más prob- 
lémát vet fel a lócsér. A faj csak az 1930-as évek óta vonul át rendszeresen 
Magyarországon. A pihenő példányok csak rövid időre ereszkednek le, vonulá- 
sának időpontja és időtartama pedig rendkívül ingadozó, így könnyen el- 
kerülhetik a megfigyelők figyelmét. Feltételezhető azonban, hogy bár kis 
számban és rövid időtartamra keresi fel a Balatont, ott ma már rendszeresen 
átvonuló. 

Alkalmi vendégeknek tekinthetjük az ékfarkú halfarkast, a szerecsen- 
sirályt, a csüllőt, a fattyúszerkőt és a kis csért. 

A legtöbb fajnak — kis egyedszáma miatt — gazdasági jelentősége a 
Balatonnál nincs, annál több a vita a rendszeresen előforduló fajok esetében. 
A halgazdasagok minden sirályt, halfarkast, csert és szerköt halevönek tarta- 
nak, és ezért mint „kärtekonyt " üldözik. Az ilyen beállítottságú emberek 
alig győzhetők meg arról, hogy pl. a szerkők elsősorban rovarevők, sőt éppen 
a halgazdasági kártevőket fogyasztják elsősorban, és ha el is kapnak egy-két 
halacskát, az apró szeméthal. 

A sirályok — kivéve a csak kis számban megjelenő, kis termetű sirályokat 
— nem buknak a víz alá a hal után, hanem csak fejüket dugják a v ízbe vagy 
éppen felületére csapnak be, nem fejjel előre, hanem a hasukra esnek. Ezzel 
a halászati móddal pedig egészséges halat, legalábbis egészséges körülmények 
közt élő halat fogni nem tudnak, csak oly: an halat, amelyik „pipäl”, vagyis 
a viz felszíne közelében úszik. Rendszeres halevést csak az ún. „nagy sirälyok- 


126 


nal” sikeriilt kimutatni, melyek azonban táplálékukat a parton vagy a 
jégen keresik, vagy pedig a halászhajókat követik, és amikor a hálókat 
behúzzák akkor tömörülnek a visszadobott halakra a hajók köré. Tehát dög- 
halat vagy sebzett halakat fogyasztanak. Az 1968. tavaszi nagy balatoni 
halhullás egész különös kérdést vetett fel, a vegyszeres mérgezésben el- 
hullott halakhoz még a nagy sirályok sem nyúltak. 

A gazdasági vita legfőbb tárgya a dank asirály. Mär Homonnay (1939) 
írja, hogy a dankäk fiékäiknak nem a halastavakrél, hanem a környezö 
szantöföldekröl hordanak rovart, eleséget. Számos megfigyelés szerint a 
sirályok a traktort, vagy az ekét kísérik, vagy a frissen szántott földeken 
tömörülnek stb. A fonyódi halastó gátján 1956. májusában gyűjtöttem köpe- 
teit, JAKAB 1958. V. ában és 14: 1 arányában kártevő rovarokat találtunk 
bennük (Curculionidae, Carabidae, Elateridae, Pentodon), csak egyben volt 
halszálka, de kérdéses, melyik halfajtól; a másik sorozatban is rovarók 
domináltak (Gryllus, Pentodon, Curculionidae, sáska, pók), egyetlen apró 
vizicsiga ( Anisus spirorbis) és 1— 2 ásóbéka-maradvány akadt bennük. Egy 
lőtt dankasirályban volt csak hal, de annak faját nem sikerült meghatározni 
(KEvE, 1962). 

Kétségtelenül a legnagyobb halfogyasztó a küszvágó csér, de aki csak 
egyszer is meglátogatta telepüket, észrevehette, hogy a küszvágó csak ritkán 
halászgat halastavakban, fiókáinak küszöket hord a Balatonról, és állandó 
a járás a telep és a Balaton között. A küsz pedig mint haszonhal legfeljebb 
a fogas táplálékaként jöhet számításba, de TÖLG (1962) tanulmánya szerint 
a et faj ökológiai kapcsolatát mar regen megzavarták a kultúrlétesítmények. 

A madarak gazdasági megítélésénél a szerzők rendszerint elfelejtik figye- 
lembe venni a madár testnagyságát, testalkatát, táplálkozási módját. Nem 
növényevő madarak, ha kis testűek, zsákmányuk is csak kicsi lehet, napi 
élelmiszerszükségletük is kevés. Tehát halevőnek minősíthető madár gazda- 
ságilag csak akkor jöhet számításba, ha elég nagy testű. Viszont nagy testű 
vízimadaraknak karcsú testalkatúaknak kell lenni ahhoz, hogy egészséges, 
jól mozgó hal után vethessék magukat, és azt el is tudják fogni. Sok esetben 
a madárban található hal döghal " vagy a víz felszíne közelében úszkáló beteg 
hal. Egészséges hal csak akkor marad a vízfelszín közelében, ha a víz oxigén- 
tartalma annyira megromlott, hogy mélyebben nem tudja magát fenntartani. 
Így tehát a sirály- stb. gyülekezés sok esetben jó előrejelző szolgálatot tesz 
a halgazdaságnak, hogy a halastó vizét felfrissítse, más mechanikai műveletre 
van esetleg szükség, szabad vizeken pedig a vízszennyeződés veszélyére 
figyelmeztetnek a madarak. 

Más a helyzet a leeresztett halastó esetében, mely terített asztal minden 
halevőnek. Ilyen szempontból különleges helyzetük van a balatoni halas- 
tavaknak, mivel azok jó. része ivadéknevelő, tehát nem a szokványos őszi 
migleéresztés és lehalaszas mödszeret követik, hanem aszerint történik, ahogy 
megrendelést kapnak halivadékra. Természetesen meleg nyáron ilyen víz- 
leeresztés igen nagy veszélyt jelent a halivadék számára (oxigénhiány, hal- 
betegségek terjedése stb.). Még a leeresztés idején is figyelembe kell venni, 
hogy a tavak szokásos árkaiba nagyszámmal gyűlnek össze a vágó durbincsok, 
melyek i igen kellemetlen táplálékkonkurrensek minden halastóban. A sirályok 
nem válogatnak, abból fogyasztanak többet, amelyik gyakoribb, tehát csak 
jó szolgálatot tesznek a tógazdaságnak a durbincs gyérítésével, és nem ki- 
zárólag pontyivadékot kapnak el. 

Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy a sirályfélék semmiféle kárt 


127 


sem tesznek, de ha merlegeljük az erveket s az ellenerveket, nem is beszelve 
a törvenyes vedelemröl, a balatoni siräly-, csér- és szerkötelepek sokkal 
több kíméletet és türelmet érdemelnének a halgazdasäg részéről, még a Bala- 
ton környeki különleges viszonyok között is. 


Irodalom — Literatur 


Agárdi E. (1935): Küszvägécsér-telep a balatoni Nagyberekben. M. Vadäszujsäg. 35. 
429 — 430. p. 

Agárdi E. (1968): Dankasiräly-telep a balatoni Nagyberekben. (Colony of black-headed 
gulls in Nagyberek...) Aquila. 75, 287. et 298 — 299. p. 

Balat Fr. (1962): A nagy halfarkas mint a magyar fauna új tagja. (Die grosse Raubmöwe 
eine neue Art in der Avifauna Ungarns) Aquila, 67 — 68. 1960 — 61. 203 — 243. p. 

Balat Fr. (1962): Néhany madärtani megfigyelés egy magyarorszägi üdüles folyaman. 
(Ornithological Observations in the Course of a Vacation-Trip to Hungary) Aquila. 
67-68. 1960—61. 238. et 261 — 262. p. 

Beretzk P. (1954): A löcser Magyarorszagon. (Die Raubseeschwalbe (Hydroprogn caspia 
Pall. in Ungarn) Állattani Közl. 44. 135 — 147. p. 

Beretzk P. (1955): Ritkán megjelenő madarak a szegedi Fehér-tavon. (Birds rarely occur- 
ing at Lake Fehértò near Szeged.) Aquila. 59 — 62. 1952 — 55. 373 — 374. et 433. p. 

Beretzk, P.— Keve, A. (1970): Die Schwarzkopfmöwe, Larus m. melanocephalus Temm., 
in Ungarn. Lounais — Hämeen Luonto. 37. 18. p. 

Beretzk P.— Keve A. (1971): Die Raubseeschwalbe, Hydroprogne caspia [Pall. in Ungarn 
(1953 — 1969)] Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden, 30. 18. 227 — 242. p. 

Beretzk P.— Keve A.— Schmidt E. (1959): Az egyidejü (synchron) vizimadär kutatäs fel- 
adatai... (Tasks and some Results of Synchronous Research of Water-Birds) Allatt. 
Közl. 47. 119— 124. p. 

Cerva F.(1926):A küszvägö esér (Sterna hirundo L.) kétszeri költese... (Zwei Bruten der 
Fluss-Seeschwalbe . ..) Aquila. 32 — 33. 1925 — 26. 171— 176. p. 

Chernel I. (1899): Magyarorszäg madarai. Budapest, 830. p. 

Chernel I. (1918): Jegyzetek az őszi vonulásról a Balaton vidékéről. (Notizen über den 
Herbstzug aus der Gegend des Balaton-Sees) — Aquila. 24. 1917. 24 — 29. p. 

Chernel I. (1918) : Oszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1918-ban. (Herbsbeobachtungen 
aus der Gegend vom Balaton-see im Jahre 1918) Aquila. 25. 1918. 115 — 126. p. 

Chernel I. (1920) : Oszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1919-ben (Herbstbeobachtungen 
aus der Gegend vom Balaton-see im Jahre 1919) Aquila. 26. 1919. 41 — 45. p. 

Chernel I. (1921): Adatok a Balaton és a Velencei tó madärfaunäjähoz. (Beiträge zur 
Vogelfauna des Balaton-und Velencer-See) Aquila. 27. 1920. 244 — 245. és 264 — 266. p. 

Chernel I. (1922): Jegyzetek a Balaton mellekeröl 1921 öszen. (Herbstnotizen (1921) vom 
Balaton-See) Aquila. 28. 1921. 127 — 130. p. 

Csörgey T. (1903): Gyűjtemények (Sammlungen) Aquila. 10. 293 — 295. p. 

Entz G.— Sebestyén O. (1940): A Balaton élete. M. Biol. Kut. Munk. 12. 1— 169. p. 

Entz G.— Sebestyén O. (1942): A Balaton élete. Budapest. 366. p. 

Entz G.— Sebestyén O. (1946): Das Leben des Balaton-See. M. Biol. Kut. Munk. 16. 
179-411. p. 

Erard, Chr. (1960): Sur Vaire de reproduction, les zones d’hivernage et les migration de la 
Mouette Pygmée... Alauda. 28. 196 — 228. p. 

Erard Chr. (1962): A Rajna és a Duna mint a kis sirály szárazföldi vonulási útvonala. 
(Rhine-Danube as transcontinental migration routes for the Little Gull) Aquila. 67 — 68. 
1960 — 61. 79 — 89. p. 

Fridvalszky J. (1891): Aves Hungariae. Budapest, 197. p. 

Gaal G. (1896): A madärvonuläs Magyarországon... (Der Vogelzug in Ungarn...) 
Aquila. 3. 7—116. p. 

Gaal G. (1897): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) 
Aquila. 4. 44—104. p. 

Gaal, G. (1897): Herbst-Excursion an das südliche Balaton-See Ufer. Orn. Jb. 8. 10 — 20. p. 

Gaal, G. (1898): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) 
Aquila. 5. 226 — 279. p. 

Gaal G. (1903): Adatok a Balaton madärfaunäjähoz. (Beiträge zur Vogelfauna des Bala- 
ton-See’s) Aquila. 10. 215 — 218. p. È 

Gaal G. (1903): Sùpped6 sirdombok. Bal. Müz. Egy. I. Evk., 43 — 49. p. 


128 


Greschik J. (1910): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) 
Aquila. 17. 1—- 127. p. 

Greschik J. (1933): Stercorarius parasiticus L. a Balatonon. (Stercorarius parasiticus L. 
am Platensee) Köcsag. 6. 6. 93. et 95. p. 

Greschik J. (1938): Stercorarius parasiticus L. újabb előfordulása a Balatonon. (Stercora- 
rius parasiticus L. abermals am Balaton) Kócsag. 9— 11. 1936 — 38. 95. et 101. p. 

Grossinger, J. B. (1793): Universa Historica Physica Regni Hungariae... II. Ornitholo- 

ia. Posonii et Comaromii. 472. p. 

Grössler, K. (1963): Ornithologische Notizen vom Balaton. Falke. 10. 46 — 51. p. 

Hedemann, H. (1928): Was wir in Jugoslavien suchten und was wir dort fanden. Beitr. 
Portpfl. Vög. 4. 214— 221. p. 

Herman O. (1895): A madärvonuläs elemei Magyarországon 1891-ig. Budapest. 238. p. 

Herman, O. (1895): Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn bis 1891. Budapest, 216. p. 

Homeyer, A. (1893): Nach Ungarn und Siebenbürgern. IV. Orn. Mschr. 18. 13— 
Zip. 

Homeyer N. (1938): A Tihanyi-felsziget madarai... (Die Vögel der Halbinsel Tihany . . . ) 
M. Biol. Kut. Munk. 10. 52 — 83. p. 

Homonnay, N. (1938): Einige bemerkenswerte Brut-Beobachtungen in der Umgebung des 
Balaton-Sees. Fragm. Faun. Hung. 1. 60 — 62. p. 

Homonnay N. (1938): A Balaton dankasirälyainak költöhelye. Búvár. 4. 205 — 208. p. 
Homonnay N. (1939): A Balaton költő madarai... (Die Brutvögel des Balatonsees. . .) 
M. Biol. Kut. Munk. 11. 194 — 232. p. : 
Homonnay N. (1939): A balatonmelléki biotöpok kialakulásának jelentősége . . . (Uber 
die Bedeutung der Ausbildung der Biotope in der Umgebung des Balaton-Sees...) 

Allatt. Közl. 36. 38 — 53. p. 

Homonnay, N.(1939): Beobachtungen an brütenden Vögeln aufder Halbinsel von Tihany 
im Jahre 1938. Frag. Faun. Hung. 2. 28 — 31. p. 

Homonnay N. (1940): A Balaton és környékének madarai. (Die Vögel des Balaton und 
seiner Umgebung) M. Biol. Kut. Munk. 12. 245 — 276. p. 

Homonnay, N. (1941): Die ornithologische Einheiten „Belsö-t6” von Tihany. Fragm. 
Faun. Hung. 4. 43 —48.p. 

Homonnay N. (1944): Béka kärtetelek a vizimadarak tojäsaiban. (Von Fröschen verur- 
sachte Schäden an Gelegen von Wasservögeln) Kócsag. 12— 16. 1939 — 43. 87 — 88. et 

E93. p. 

Jakab A. (1957): A kacagéesér fészkelése és a lócsér előfordulása Fonyödon. (Appear- 
ance of the Gull-billed Tern and the Caspien Term at Fonyöd [Lake Balaton]) Aquila. 
63 — 64. 1956 — 57. 284., 342. p. 

Kadlec, O.— Basova, D (1965): XIV. Bericht der Beringungsstation der Tschechoslowa- 
kischen Orn. Gesellschaft... Sylvia. 17. 107 — 206. p. er 
Kate Ten, ©. B. G. (1931): Néhány ornitolögiai megfigyelés a Tihanyi-felszigeten. (Einige 

ornithologische Beobachtung an der Halbinsel Tihany) M. Biol. Kut. Munk. 4. 84 — 86. p. 

Keller O. (1922): A Balaton teli madärviläga. A Termeszet. 18. 40 — 42., 49 — 54. p. 

Keller O. (1923): Őszi madártani megfigyelések Keszthely környékén. A Termeszet. 19. 
8-10; 20-21; 33; 45 — 46; 57—58; 66— 67. p. : 

Keller O. (1923): Adatok a Balaton környékének őszi madärvonuläsähoz és téli vendégei- 
hez. A Termeszet. 19. 116. p. = 

Keller O. (1934): Ritkäbb és erdekesebb madarak Keszthelyen és környeken. Keszthely, 
33. p. 

Keller O. (1935): Képek a Balaton madärvilägäböl. Keszthely, 53. p. u | 

Kenessey, L. (1892): Vorlàufige Uebersicht der Ornis des Weissenburger Comitats in 
Ungarn... Schwalbe. 15 — 16. Separatum. 39. p. 

Keve (Kleiner) A. (1938): Die Bedeutung der Biotope in der Leitlinie des Vogelzuges. 
Festschr. Strand, 4. Riga. 634 — 642. p. 

Keve (Kleiner) A. (1939): A biotöpok jelentősége a madarak vonuläsänäl. (On the Impor- 
tance of Biotopes in the Bird-Migration) M. Biol. Kut. Munk. 10. 84— 92. p. , 

Keve A. (1950): Vékonycsőrű víztaposó, lócsér és pehelyréce a; kis-balatoni rezervátum 
területén. (Red-necked phalarope, Caspian tern and Common eider on the reservate 
territory of Kis-Balaton) Aquila. 51 — 54. 1944 — 47. 158. és 181 — 182. p. 

Keve A. (1954): A szerecsensiräly ismét megjelent a Balatonnál. (Mediterranean Black- 
Headed Gull on Lake Balaton again) Aquila. 55 — 58. 1948—51. 227. és 270-271. p. 

Keve A. (1954): Különösebb vendégek a Kis-Balaton védteriiletén. . . Unusual visitors 

on the Bird-Reservation , Kis-Balaton? . . .) Aquila. 55 — 58. 1948-51. 228 — 230. és 

272 — 273. p. 


9 AQUILA 1971/1972 129 


Keve A. (1954): A M. Madártani Intézet 1933 — 1950. &vimadärjelölesei. (XV. Report on 
the Bird-Banding in Hungary) Aquila. 55 — 58. 1948 — 51. 89 — 107. p. 

Keve A. (1955): Különösebb vendégek a Balaton mellett... (Uncommon visitors round 
the Lake Balaton...) Aquila. 59 — 62. 1952 — 55. 382 — 383. és 439 — 440. p. 

Keve A. (1957): Külföldi gyürüs madarak a XIX. (Records of birds ringed 
abroad...) Aquila. 63 — 64. 1956 — 57. 165 — 171. 


Keve A. (1957): Különösebb vendégek a Balaton a . (Rare visitors near the 
Lake Balaton...) Aquila. 63 — 64. 1956 — 57. 279 280. és 339. b. 
Keve A.(1959): Különösebb vendégek a Balaton mellett . . . (Strangeguests at Lake Bala- 


ton...) Aquila. 65. 1958. 282. és 344. De 

Keve A. (1960): XXI. Gyürüzesi jelentés. (21st Bird-Banding Report.) Aquila. 66. 1959. 
201 — 210. p 

Keve A. (1960): Különösebb vendégek a Balaton mellett... (Rare visitors near the Lake 
Balaton...) Aquila. 66. 1959. 275 — 276. és 310. p. 

Keve A. (1962): Dr. Beretzk Péter és Dr. Vasvári Miklós levelezése. (The Correspondence 
of Dr. Beretzk and Dr. Vasvári) Aquila. 67— 68. 1960 — 61. 217—218. és 251 

Keve A. (1962): A fattyüszerkö a Kis-Balatonon. (Whiskered Tern on the Kisbalaton) 
Aquila. 67— 68. 1960—61. 219. és 251. p. 

Keve, A. (1962): Einige Angaben zur landwirtschaftlichen Bedeutung der Lachmöwe... 
Festschr. Vogelschutzwarte Hessen..., 84— 94. p 

Keve A. (1964): Különösebb madärvendegek a Balaton mellett... (Rare visitors near 
the Lake Balaton...) Aquila. 69 — 70. 1962 — 63. 264 — 265. p. 

Keve A. (1966): Ritkabb madärvendegek a Balatonon... (Rare visitors in the avifauna 
of the Balaton...) Aquila. 71 — 72. 1964 — 65. 229. p. 

Keve A. (1968): Madärtani szempontok a keszthelyi öböl eliszapodäsänak kérdéséhez. 
(Einige ornithologische Betrachtungen über die Problem der Verschlammung der Bala- 
ton-Bucht bei Keszthely.) Veszpr. Muz. Közl. 5. 361 — 376. p. 

Keve A. (1970): A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madärviläga. (Das Vogelleben des 
Keszthelyer Gebirges und des Kleinen Bakony.) Res. invest. rer. nat. Mont. Bakony. 
6. 100. pt 

Keve A.: vide Beretzk P. 

Keve A.—Patkai I. (1955): Magyarország és a Kárpát-medence nagy sirälyai. (,,Larger 
Gulls” of Hungary and the Basin of the Carpathians) Aquila. 59-62. 1952— 55. 
311 — 333. p. 

Keve, A.—Patkai, I.— Udvardy, M.— Vertse, A. (1946): Bericht der ornithologischen Bala- 
ton-Forschung in der Jahren 1942 und 1943. Arch. Biol. Hung. Ser. II. Vol. 17. 
51 — 60. p. 

Keve (Kleiner) A.—Pdtkai I.— Vertse A. (1942): Az 1941. évi madártani Balatonkutatäs 
föjelentese. M. Biol. Kut. Munk. 14. 95 — 131. p. 

Keve, A.—Pdtkai, I.— Vertse, A. (1943): Hauptmeldung der ornithologischen Balaton- 
Forschung im Jahre 1941. M. Biol. Kut. Munk. 15. 153— 211. p. 

Keve A.— Sági K. E. (1970): Keszthely és környékének madárvilága. (Die Vogelwelt von 
Keszthely und ihrer Imgebung) Res. invest. rer. nat. Mont. Bakony. 7. 60. p. 

Keve, A.— Schmidt, E. (1960): Einige Ergebnisse der synehronen Wasservogeluntersu- 
chungen i in Ungarn. Proc. XII. Int. Orn. Congr. Helsinki. 1958. 400 — 403. p. 

Keve A.— Schmidt E. (1964): A vízimadarak vonulásának egyidejű (synchron) kutatása. 
(The Results of the Synehron Survery of the Water-Fowl Migration in 1959) Aquila. 
69 — 70. 1962 — 63. 145— 157. p. 

Keve (Kleiner) A.— Vasvári M. (1942): Egyidejü madártani megfigyelések a Dunántúl 
vizeinel 1941 őszén. (Synchrone ornithologische Beobachtungen an den Gewässerb 
Pannoniens im Herbst 1941) M. Biol. Kut. Munk. 14. 132 — 146. p. 

Kleiner: vide Keve 

Lambrecht, K. (1911): A madärvonuläs Magyarországon. . . (Der Vogelzug in Ungarn...) 
Aquila. 18. 9— 134. p 

Lambrecht, K. (1912): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) 
Aquila. 19. 43 — 150. p. 

Landbeck, L. K. CCE Beiträge zur zoologischen Geographie. Isis v. Oken, 1842. 176 — 


203. p. 
Lendl A. (1903): Faunisztikai es vonuläsi adatok. (Faunistische und Zugsdaten) Aquila. 
10. 262. p. 


Lendl A. (1905): Faunisztikai adatok. (Faunistische Daten) Aquila. 12. 345. p. 
Lovassy S. (1897): A Balaton faunäja. Madarak. Bal. Tud. Tanulm. Ered., II., I. rész, 13 
szakasz. 219 — 250. p. 


130 


Lovassy, S. (1897): Vögel (Aves). Result. Wiss. Erf. Bal., II. Teil I., Sect. 14. 23. p. 

Lovassy S. (1913): Adatok a Balaton-videk madäreletenek ismeretéhez. (Term. Tud. 
Közl., 45. 645 — 648. p. 

Nagy J. (1913): A Tihanyi-felsziget mint ,,Nemzeti Park” (Die Halbinsel Tihany als 
„National Park”) M. Biol. Kut. Munk. 4. 397 — 400. p. 

Nagy J. (1955): Tavaszi megfigyelések Balatonfüreden. (Observations at Balatonfüred in 
spring-time Aquila. 59 — 62. 384. és 441. p. 

Nordström, G. (1960): Die Vogelberingung in Finnland im Jahre 1958. Mem. Soc. Faun. 
Flora Fenn. 35. 1958 —59. 2— 63. p. 

Pdtkai I. (1967): A Madártani Intézet 1960 — 1966. évi madärjelölesei. XXV. (Bird- 
Banding of the Hungarian Ornitological Institute... XXV.) Aquila. 73 — 74. 1966 — 67. 
81 — 107. p. 

Patkai: vide Keve 

Schenk (Vönöczky) J. (1913): A Balatonon nyáron előforduló sirälyfajok. Term. Tud. 
Közl. XLV. 547. p. 

Schenk (Vönöczky) J. (1917): A szerecsensiräly hajdani fészkelése Magyarországon. (Das 
einstige Nisten der Schwarzkopfmöwe in Ungarn) Aquila. 23. 1916. 358 — 360. és 
559 — 561. p. 

Schenk (Vönöczky) J. (1917): Aves in Fauna Regni Hungariae. Budapest. 114. p. 

Schenk (Vönöczky) J. (1918): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten 
aus Ungarn) Aquila. 24. 1917. 241 — 261. p. 

Schenk (Vönöczky) J. (1920): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten 
aus Ungarn) Aquila. 26. 1919. 46 — 75. p. 

Schenk (Vénéczky) J. (1921): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten 
aus Ungarn) Aquila. 27. 1920. 39 — 55. p. 

Schenk (Vönöezky) J. (1922): Madärvonuläsi adatok Magyarorszagböl. (Vogelzugsdaten 
aus Ungarn) Aquila. 28. 1921. 97— 126. p. 

Schmidt E. (1959): Az 1958. évi synchron vizimadär megfigyeles eredmenyei. (Die Ergeb- 
nisse der synchronistischen Beobachtungen des Wasservogelzuges vom Jahre 1958) 
Vertebr. Hung. 2. 171 — 186. p. 

Schmidt E. (1961): Az 1960. évi synchron vizimadärvonuläsi megfigyelések eredmenyei. 
(Ergebnisse der Synchronbeobachtungen vom Zug der Wasservögel im Jahre 1960) 
Vertebr. Hung. 3. 83 — 104. p. 

Schmidt E. vide Keve 

Sevareva, T. P. (1955): Ob izucsenii nekotorüh sztoron biologii szredizemno morszko) 
esajki (Arus melanocephalus Temm.) metodom kolcevanija. Trudi Bjuro Kole 8. 46 — 
90. p. 

zezepski, J. B. (1970): Report of the Ornitological Station for 1955 — 57. Acta Orn. P. A 
N. 12. 103 — 175. p. 

Szikla, G. (1886): In Tschusi — Dalla — Torre. Zweiter Jahresbericht (1883) des Comite’s 
für ornithologische Beobachtungsstationen in Oesterreich — Ungarn. Ornis. 1. 1885. 
197 — 576. p. 

Szikla, G. (1888) : In Tschusi — Dalla — Torre. Fünfter Jahresbericht (1886) des Comite’s 
f. orn. Beobachtungen... Ornis. 4. Suppl., 346. p. 

TölgI.(1962):A balatoni fogassüllö täplälekhiänyainak okai. (Die Ursachen des Nahrungs- 
mangels der Zander im Balaton-See...) Allatt. Közl. 49. 131 — 140. p. 

Tschusi: vide Szikla 

Udvardy, M. (1947): Methodes of Bird Sociological Survey on the Basis of some Tihany 
communities investigated. Arch. Biol. Hung. 17. 61 — 89. p. 

Udvardy: vide Keve 53 

Vasvári M. (1935): Avifaunánk néhány új és ritka alakjáról. (Über einige neue und seltene 
Vögel unserer Ornithofauna) Aquila. 38 — 41. 1931 — 34. 289 — 307. p. 

Vasvári: vide Keve 

Välikangas, I.— Hytönen, O. (1938): Die Vogelberingung in Finnland. Mem. Soc. Faun. 
Flora Fenn. 14. 70— 107. p. 

Vertse: vide Keve 

Vezényi A. (1902): A madärvonuläs Magyarországon. . . (Der Vogelzug in Ungarn...) 
Aquila. 9. 81— 155. p. 

Vönöczky: vide Schenk 

Warga K. (1923): Madärvonuläsiadatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) 
Aquila. 29. 1922. 91 — 131. p. 

Warga K. (1924): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten aus 
Ungarn) Aquila. 30 — 31. 1923 — 24. 179 — 237. p. 


9* 131 


Warga K. (1926): Madarvonulasi adatok Magyarorszägböl. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) 
Aquila. 32 — 33. 1925 — 26. 66 — 127. p. 

Warga K. (1929): Madärvonuläsi adatok Magyarorszägböl. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) 
Aquila. 34 — 35. 1927 — 28. 257 — 305. p. 

Warga K. (1955): AM. Madártani Intézet 1951 — 1953. evimadärjelölesei. (XV Ith Report 
on Bird-Banding in Hungary) Aquila. 59 — 62. 1952 — 55. 233 — 251. p. 

Warga K. (1959): A Kis-Balaton madarainak fészkelő közösségei. (Nistgemeinschaften der 
Vögel am Kis-Balaton-See) Allatt. Közl. 47. 161-163. p. 

Warga K. (1967): A Stercorarius-fajok a magyar faunäban... Aquila. 73 — 74. 1966 — 67. 
51 — 73. p. 


Über die Laridae des Balaton 


Dr. Andras Keve 


18 Arten der Laridae wurden bisher am Balaton und in seiner Umgebung festgestellt, 
unter ihnen die Polarmöwe als einziger Fund in Ungarn sowie die Große Raubmöwe zum 
erstenmal beobachtet, die dann später in den folgenden Jahren zwar nicht aus der Balaton- 
gegend, sondern aus ihrem südlichen Gr enzgebiet, auch belegt wurden. Drei Arten ihrer 
sind in der Literatur erwähnt, blieben jedoch unbestätigt (Kleine Raubmöwe, Mantel- 
möwe, Küstenseeschwalbe). 

Ihrer Häufigkeit nach stehen in der ersten Linie die Lachmöwe und die Flußsee- 
schwalbe. Beide brüten auch in den Sümpfen und Fischteichen ; die Lachmöwe pflegt auch 
zu überwintern. Ihnen folgt die Trauerseeschwalbe, die gleichfalls nicht selten brütet. 

In die nächste Kategorie kann die Lachseeschwalbe gereiht werden, die zwar eine der 
seltensten Arten beim Balaton darstellt. Wenn sie erscheint, brütet sie auch zumeist, 
was der Einreihung eigentlich widerspräche. Zur selben Kategorie könnte man auch die 
Weißflügelseeschwalbe rechnen, die öfters vorkommt, und — wie es anzunehmen ist — 
gelegentlich auch brütet. J edoch konnte dies nicht bewiesen werden. 

In die nächste Kategorie stellen wir die regelmäßigen Durchzügler, die überwinternden 
oder übersommernden Ar ten, wie die Silber-, Zwerg- und Sturmmöwe. Die letztere ist ein 
charakteristischer Winter gast des Balaton. 

Schwieriger lassen sich die Heringsmöwe und die Raubseeschwalbe kategorisieren. Der 
See wird von jungen Heringsmöwen wahrscheinlich öfters besucht, wie man es im allge- 
meinen annimmt, doch ihre Unterse theidung von den jungen Silbermöwen durch Be- 
obachtung ist nur bei günstigen Umständen möglich. Altvögel sind keine alltäglichen 
Erscheinungen am Balaton. Die Raubseeschwalbe stellt schon andere Probleme. Die Art 
ist erst seit den 1930er Jahren ein ständiger Durchzugsvogel in Ungarn. Sie hält sich auf 
den Ruheplätzen nur eine ziemlich kurze Zeit auf, zieht rapsodisch ‘und mit großen saiso- 
nellen Verschiebungen, weshalb sie der Beobac htung leicht entgehen kann. 

Zu den gelegentlichen Gästen können die Schmarotzerraubmöwe, die Schwarzkopf- 
möwe, die Dreizehenmöwe, die Weißbartseeschwalbe und die Zwergseeschwalbe gerechnet 
werden. 

Zum Schluß wird die wirtschaftliche Bedeutung der einzelnen Arten mit dem Wunsch 
behandelt, daß man ihren Kolonien größere Geduld und mehr Schonung auch seitens der 
Fischwirtschaften entgegenbringen möge. 


132 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 —1972. 


A CSIKOSFEJÙ NADIPOSZATA (ACROCEPHALUS PALUDICOLA) 
FESZKELESE A HORTOBAGYON 


Szabo László Vilmos 


1. Elterjedése, hazai fészkelése 


Voous szerint európai faunatípusú, nyugatpalearktikus elterjedésű faj a 
mérsékelt és a boreális zónában. Fészkelőterülete a Rajna alsó folyásától a 
germán — lengyel síkságon és a kelet-európai (szovjet-orosz) alföldön át az 
Uralig húzódik, az 50— 55 szélességi körök között. A Dnyeper mentén arány- 
lag keskeny sávban lehúzódik a Duna-delta és a Krím között a Fekete-tenge- 
rig. Ezenkívül két elszigetelt areadarab: Olaszország (jelenleg már csak a 
Pó-delta és Szicília keleti partja) és Magyarország területén. (DEMENTIEW 
és HoLLom térképe jelenleg már elavult.) Valószínűleg a mocsarak lecsapo- 
lásával függ össze, hogy ezen az elterjedési területen belül is csak kisebb és 
szétszórt populációkban él: 

Hazánkban (még a lecsapolasok előtt sem volt rendszeres fészkelő) csak 
ritka, fel-felbukkanö és bizonytalan adatokkal talälkozunk, melyek reviziöra 
szorulnak. Lovassy katalógusában találjuk az első adatot: 2 tojás, Magyar- 
ország. Ez a lelőhely, dátum, gyűjtő nélküli adat nem értékelhető. SCHENK 
Nomenclatorában két fészkelőhelyet ad meg: „Nidificat I. Ürbö. II. ad lacum 
Velencze." RADETZKY tárnoki adata nem fogadható el. Meghatározása más, 
ritka hazai fészkelőknél is tévesnek bizonyult. Közleményéből kiviláglik, 
hogy egy igen kisméretű A. schoenobaenus fészekaljat igyekezett. 4. palu- 
dicola-ként feltüntetni. SCHENK megerősíti a Nomenclator adatait : „A Nem- 
zeti Múzeumban két fészekalj van. Az egyiket 1899. június 3-án Dinnyésen 
gyűjtötték, a másikat 1899. július 13-án Ürbön.” Érthetetlen, miért nem adja 

meg SCHENK a tojások számát és a gyűjtő nevét. A Nemzeti Múzeum tojás- 
gyűjteménye elpusztult, így e két fészekalj hitelességét sem tudjuk már re- 
videálni. Az elterjedési térképekre (DEMENTIEW, HoLLom, Voous) valö- 
színűleg SCHENK adatai alapján került be Magyarország. SCHENK elfogadja 
RADETZKY közlését és WARGA megfigyelését (kiröpült fiókák a Kis-Balaton- 
ban 1928-ban). A későbbiekben egyik adat sem nyert megerősítést. A szom- 
szédos Fertő-tó fészkelői közé KOENIG sorolta be. Népszerűsítő könyvében 
hosszan erősítgeti, hogy csíkosfejű nádiposzáta fészkére bukkant. Azonban 
se leírása, se , bizonyító? fényképei nem győznek meg. Nem a paludicola 
biotópja a nádszegély ; a nádszáron kúszó madárka schoenobaenus. Két fény - 
képén retusálás nyoma is látszik. Egyiken különösen feltűnik az egyenes fehér 
vonal. Nem látszik a begy, oldal, farkfedőtollak csíkozása. A kirepülés előtti 
fióka fejeteteje egyszínű sötét. Meg kell itt jegyeznem, hogy KoENIG törpe 
vízicsibe képe is fiatal, illetőleg átmeneti ruhás tojó kis vízicsibe. KOENIG 
adata tehát téves. HORVATH rövid fészkelési hire az Aquila tartalomjegyzé- 
kében , A csíkosfejű nádiposzáta honi fészkelését bizonyító első fészekalj" 
címen szerepel, a rövid hírek szövegében viszont: „A csíkosfejű nádiposzáta 
fészkelése Baranyában." Már ez is zavart kelt. Revíziójában csak két adatra 


133 


utal. Lovassy anyagät nem sikerült megtalälnia. Különös, hogy a Nemzeti 
Múzeum két feszekaljäröl egyáltalán nem tesz említést. Így nem világos, 
elismeri-e SCHENK adatait vagy se? Azt írja, hogy KoENIG 1940-ben fényké- 
pezte fészkelését a Fertö-tavon. Amint láttuk, KorNIG 1939-ben határozta 
meg tévesen. HORVATH leapadt halastavon találta fészkelve. A négytojásos 
fészekaljból — mint írja — három szemmel láthatóan kisebb, egy pedig csak- 
nem akkora, mint a foltos nádiposzátáé. Jellemző színleírást ad, de a tojások 
méreteit nem közli. A fészekalj sorsáról nem tudósít. SzaBé 1960. május 
9 — 29. között hét alkalommal figyelte meg a dunántúli Sárrét északi darabján 
a Zámolyi-medencében Csákvár mellett. Caricetum elatae avas zsombikosaban 
énekelt a hím, jellegzetes nászrepüléssel tartotta revirjét, de a tojót meglát- 
nia, a fészket megtalálnia nem sikerült. Tehát ez a fészkelés sem teljesen 
bizonyított. 

Végeredményben a hazai fészkelési adatok revíziója során meg kell álla- 
pítanom, hogy teljes bizonyosságot egyik sem szolgáltat. 

A Hortobágyon 1959-től kutattam, főleg a kunmadarasi szikeseken, de 
eddig nem találtam fészkelve. 1971-ben 18—20 pár, 1972-ben 8—10 pár 
fészkelését állapítottam meg Nagyivántól délre, a kunkápolnási mocsárban. 


2. Vizsgálati anyag, módszer 
A fészkelő párok számát az éneklő és a revirt tartó hímek alapján megle- 
hetős pontosan meg tudtam állapítani. 
Fészkelő párok száma: 


1971. 18— 20 pár (Halas-kút — Kécskei-kút — Csukás között) 12—14 pár 
(Darvas-szigeten) 6 par 
1972. 8—10 par (Halas-küt és Kécskei-küt között) 


Megfigyelés alatt tartott feszkek 


1.. 1971: VIT. 2. 5 tojas Halas-küt 
2. 1971. VII. 16. 3 tojas Darvas-sziget 
1.1972, :V. 30. 5:tojas Halas-küt 
2. 1972. .V. 31. 6 tojás Halas-kut 
3. 1972. V.31. 6 tojas Halas-küt 
4, 1972: VI. 9. 5 tokos fiök: Halas-küt 
5. 1972. VI. 30. 2 zaptojas + 3 repülős fióka Halas-küt 


A feszkeken, illetőleg a költöpärokon folyamatos megfigyeléseket végeztem 
a fiökäk kirepüléséig. Részletesebben főleg 1972-ben. 

Összehasonlításul a foltos nádiposzáta ( Acrocephalus schoenobaenus) fész- 
kelési viszonyait is vizsgáltam a két területen : 


1971. 18 fészek 
1972. 3 feszek 


Osszesen: 21 fészek 


1971-ben 25 napon, 1972-ben 17 napon végeztem megfigyeléseket. A 42 
megfigyelési napból 3 nap 24 órás időtartamú (sátorban aludtam) volt. Több 
félnapos fészekkereső és megfigyelő, valamint hosszabb-rövidebb ellenőrző 
munkát végeztem. Megfigyeléseimet mérésekkel, gyűrűzéssel egészítettem ki. 


134 


3. Fészkelési biotöp 


A kunkapolnasi mocsár nagy kiterjedésű széki säsosainak a kakas-gyéké- 
nyes laposokkal szomszédos szegelye. A Hortobágy jellemző Bolboschoenetum 
maritimi continentale társulásának legnyíltabb formációja ez, melyben Agro- 
pyron repens, Alopecurus pratensis, Agrostis alba és Beckmannia erucaefolia 
dominál, mindig a vízállásnak megfelelő arányban. Jellemző még a Lythrum 
salicaria, Rumex stenophi ylla, Butomus umbellatus kiemelkedő elszórt ällo- 
manya. Gyékény és kaka csak szalanként, illetöleg kis foltokban. Legkedvel- 
tebb az avas széki sásos, melyet sűrűn átsző az említett reti-mocsäri füvek 
részben avas, részben friss állománya. 

A sekély vizű (10 — 20 cm) széki sásosban főleg az Agrostis alba-s zsombikok 
nyújtanak jó fészkelési alkalmat (1971), száraz "évben viszont az avas, lenyo- 
mott széki sás és tarackos tippan rejti a fészket (1972). A foltos nádiposzáta 
fészkelőbiotópja elég élesen elválik: a nagyobb foltokban növő, majdnem 
záródó kákás-gyékényes, melybe esetleg már nád is vegyül ( Bono sehen en 
maritimi continentale schoenoplectetosum ). 


4. Territörium 


A nagy, nyílt terület s a viszonylag kicsi egyedsürüseg bizonyára egyik fő 
oka, hogy a szomszédos fészkek távolsága 120— 150 m. (A foltos nádiposzáták 
jóval sűrűbben, 30— 50 m távolságra fészkelnek.) A revirtartó hím rendkívül 
éber, még sötétedéskor is. Trr, trr jeladása erős, sokszor mintha a föld alól 
jönne. 100— 150 m-re jól hallatszik. (A foltos nádiposzáta hangja gyengébb.) 
Veszély esetén féltő hangja erősödik, megsokszorozödik: trrr, trerrerrrerr, 
felindulva: terrr, wui-wui. A trr jeladáshoz kapcsolódó dallamos rész, főleg, 
ha nem zavarja idegen, igen szép, kellemes, a foltosétól jól elkülöníthető ének, 
rövidebb is amazénál. A trr bevezető szinte elmaradhatatlan. Hajnalban 
már fél háromkor megszólal és jóval kevesebb zörejes trr előhangot használ, 
hosszan énekelget. 

A territóriumukat tartó hímeket gyakran látni egymáshoz közel, körzetük 
határszegélyén. Bizonyára a nyíltabb, nagy kiterjedésű biotóp, a nagy körlet 
alakította a hím nászrepülését is, mely meglehetősen elüt a foltos nádiposzá- 
táétól. Mindig rejtettebben énekel, sokszor láthatatlanul a sásban, gyak- 
rabban a Lythrum kóróján, illetőleg virágzata alatt, a Butomus ernyője alatt, 
avas vagy zöld káka, gyékény kisebb bokrába bújva, sokszor a széki sást, több 
fűszálat átfogva. Éneklőhelyéről i igen gyors, verdeső szárnyalással, meglehe- 
tős meredeken és magasra (10—15 m) emelkedik, majd farkát kiterjesztve 
merőlegesen, sőt kissé előretartja, fejét hátraveti, s így e kettős fékezőmoz- 
dulattal még meredekebben zuhan alá, s eltűnik a sásban. 20—50 m-t is 
megtesz eközben. Pályája szabályos, egy vonalba eső, mint a feldobott kő 
útja. A foltos nádiposzáta hímje mindig magasan, gyékénybuzogány tetején, 
káka, gyékény, nádszál csúcsán, illetőleg ahhoz közel énekel, s onnan indul 
libegő, szinte denevérszerű (csicsörke!) szárnyalással, nem emelkedik oly 
magasra. Repülése síkját megváltoztatva, szabálytalan, ovális jellegű pályát 
ír le, és rendszerint éneklőhelyére vagy annak közelébe, jó kilátást adó pontra, 
száll le. (A záródó, magas növénytársulásokban élő Acrocephalus fajoknál 
már nincs nászrepülés, , gyalog? járják körül a gyékény-, káka-, nádszálakon 
territóriumukat.) 


135 


A territöriumät 6rz6 himet a terepen a jellemzett viselkedésformak (erös 
trrr jelzöhang, ének, tartózkodási hely, naszrepiilés) jobban elárulják, mint 
a csak közelről, távcsővel észrevehető fejsáv, begy- és oldalfoltok, élénksárga 
torok, világos drapp, fekete és szürke vállfoltokkal tarkított hát stb. 

A hímeket nagy területet felölelő revirtartó tevékenysége annyira leköti, 
hogy a kotlásban alig, a fiókák nevelésében pedig egyáltalán nem vesznek 
reszt. 

A Voous által felvetett, esetleges konkurrenciát 1971-ben megfigyeltem. 

A nagy tömegű foltosnádiposzáta-populáció igyekezett a nyíltabb helyekre 
is behatolni, s ahol csak kisebb káka-, gyékénycsomó mutatkozott, terri- 
tóriumot foglalt. A nagyobb létszámú, korábban érkező és erősebb foltos 
nádiposzáta hímjei valósággal kiszorítani igyekeztek a csíkos hímeket a 
nyílt, szinte kaszálószerű részekre. 1972-ben, a száraz évben viszont nem ta- 
pasztaltam ezt, a foltos nádiposzáta hímek behúzódtak a még kissé nedves 
belső kákásokba, s így a szegélyzóna nyitva maradt a csíkos nádiposzátáknak. 
Az 1971-es territériumhare viszont azt is jelezheti, hogy a hirtelen betelepülő 
rokonfajt még nem szokták meg (?). Egyéb fészkelőtársaival nincs konkurren- 
ciában. Rendes fészkelőtársa a sárga billegető (alig 2 m-re a harmadik fészek- 
től!), és a nádi sármány, ritkábban a kékbegy, 1971-ben a pettyes és a törpe 
vízicsibe, a sárszalonka, sőt egyik mélyebb vizű biotópon a víziguvat volt. 
1972-ben viszont a mezei pacsirta és a sordély, sőt a fürj volt fészkelőszom- 
szédja a hátasabb, száraz Agropyron repens-es kaszáló felé. 

A foltos nádiposzáta legközelebbi fészke 60— 70 m-re volt a csíkos territó- 
riumán belül, csak fajtársaival szemben tartotta a 120— 150 m-t. 


5. Fészek 


Meglehetős különbséget tapasztaltam az 1971-ben és az 1972-ben megfi- 
gyelt fészkek elhelyezése és építésmódja között. Mindkét évben avas, széki- 
sásos biotöpban fészkelt, 1971-ben 10— 20 cm-es víz borítja az egész mocsär- 
rétet még a legsekélyebb helyen is. Az 1. és 2. fészek a víz színe fölött 20 cm-re 
készült, főleg mohából, ezenkívül száraz székisásból és beljebb fűszálakból. 
A csésze bélése igen vékony fűszál, rendszerint bugaval együtt ( Agrostis a.), 
egyikben néhány vadkacsa fedőtollacska. A fészek tömött, valószínűleg még 
nedves mohából készült, így jobban rátapadt a szekisäsra és a sűrű füszalakra, 
pók peteburkának finom tapadós szálait is felhasználta kötőanyagul, így a 
fészek függött. Ráfonta a sásra, beleszőve a fűszálakat is. Felülről avas fű- 
sátor védte, takarta. 

1972-ben teljesen kiszáradt a székisásos. Mind az 5 fészek a földön, a földbe, 
illetőleg a kiszáradt mohába kapart kis mélyedésben épült. Négy közülük 
avas, letaposott, lenyomott székisás, illetőleg avas fűcsomó alá volt rejtve 
úgy, hogy még közvetlen közelről (50 cm!) sem lehetett észrevenni. Az ötödik 
kissé magasabban, Agrostis-os, székisásos zsombikon, szintén jól elrejtve, 
avas növényzetben. Ezek a fészkek jóval kisebbek voltak, mint az előző évi 
mohás, kötött fészkek. A csészeátmérő átlagosan 4—4,5 cm, ugyanilyen 
mély is. A fészkek, de főleg a csésze szemmel láthatóan kisebb, mint a foltos 
nádiposzátáé. Az utóbbiak csészeátmérője 5—6 cm, 5 cm mély. Gyakori az 
excentrikus, ovális csésze, a csíkosfejűé kerek. A megvizsgált foltos nádi- 
poszáták fészkeinek mintegy 70%-a avas kaka tövéhez volt építve, sokszor 
a kaka is beleszőve, 30%, -a viszont nyílt székisásosban a csíkosfejű nádipo- 


136 


szatahoz hasonlöan feszkelt, de mindig közelebb a kakas foltokhoz. 1972-ben 
a fészkekben moha alig volt, sokkal lazább, kívülről durvább székisäsbôl, 
belül vékony fűszálakból épültek, ugyancsak vékony Agrostis szálacskákkal 
bélelve. A fészeképítést nem volt alkalmam megfigyelni. Egy alkalommal a 
foltos nádiposzáta tojóját láttam, amint mohát hordott, a hím kísérte, őrkö- 
dött. Úgy tűnt, nem vesz részt a fészeképítésben. 


6. Tojások 


A. paludicola 5 különböző fészekaljából származó, 18 tojás átlagmérete : 
17,3 mm x 12,9 mm 

A. schoenobaenus 6 különböző feszekaljaböl származó, 20 tojás ätlagmerete: 
TSZ mi 21 3;3.:mm 

A tojasok formäja, szinezete: 


A. paludicola A. schoenobaenus 

Karcsubb, hegyesedö, Gömbölyded, tompabb, 
vilagosabb, sargas okker, sötétebb, rozsdasbarnaba hajló, 
finoman felhős, foltos durvábban foltos 


koszorú, karcolt vonal mindkét fajnál, főleg a tompább végen. 


MAKATSCH szerint nem lehet megkülönböztetni a két faj fészekaljait. 
Szerintem, bár az egyes tojásokat nem lehet mindig megkülönböztetni és 
nagyságban i is átmehetnek egymásba, az átlagméret, a forma és a szín együt- 
tesen jó irányadók, és eldönthetik a hovatartozást. 

Három fészekalj leírását ismertetem: 

1. Kevert formájú, színű, nagyságú tojások, de kettő jellemzően világos. 

2. Egyöntetű, agyagsárgásan felhőzött, karcsú és hegyes (tipikus). 

3. Még halványabb sárgásdrapp, keskeny, hegyes (tipikus). 

A tojások súlyadatára vonatkozóan csak 3, közvetlen kikelés előtti mérés 
(kettő már éppen kikelt) áll rendelkezésemre: 1,2, 1,25, 1,2 g. 


7. Költés, fiókanevelés 


A kotlást nagyrészt a tojó végzi. Valószínű a hím rövidebb idejű váltása, 
mert bizonyos időben (reggel, főleg délután) nem mutatkoznak. A váltásról 
azonban biztosan nem sikerült meggyőződnöm. 

A tojó a fészekről észrevétlen ugrik ki és a sűrű sásosban futva, kapasz- 
kodva, mintegy 10— 15 m-re kúszik fel a növényzetre. Rendszerint mindkét 
lábával külön-külön száron vagy levélkötegen kapaszkodik, úgy figyel. Ez a 
figyelő állás nagyon jellemző a tojóra. A hímnél nem figyeltem meg. Foltos 
nádiposzátánál sem láttam. 

A kotlási időt visszakövetkeztetve 10—12 napra teszem. A fiókákat ki- 
zárólag a tojó eteti. (A foltos nádiposzátánál mindkét szülő.) Ezt három 
napon át két fészekalj közelében, sátorból végzett megfigyeléseim igazolják. 

(1972. 1. és 4. fészek.) 

. Hajnali 3 órakor ébred a tojó, lágy trü, trücs hanggal indul, s rögtön 
megkezdi az etetést. Órákon át szinte szünet nélkül etet. Óránként 30 — 35 
etetést figyeltem meg, alig tart pihenőt. Déltájban lassít, s a tűző napon 
szárnyaival árnyékolja fiókáit. Esőben azonban nem ül rájuk! Délután is 


137 


2, tablazat folyamatosan etet. A him köz- 
be-közbe hallatja hangját, re- 
virt tart, enekelget, közeledik, 
majd eltűnik, a feszekhez soha- 


Megwizsgalt feszekaljak — Tab. 2. Untersuchte Gelege 


a Heszekaljak sem szäll be. 

ojasok szama Gelege 

Zahl der Eier Tävesövel jól meg tudtam 
A. palud. A. schoen. különböztetni a hordott tap- 


lalekot: 80—90%, zöld szöcske 
(fiatal, még szarnyatlan lärva- 
alakok), 10—20% hernyó, 
lepke, pók, bögöly. 


= w 
| _ 
00 = 


D 4 6 
6 9 4 A hosszú csápú szöcskeket, 
7 ta 1 sokszor hármat is Osszecsipve 


- 20 hozza. Az ürüleket rendkiviil 
gyorsan, surrantva szällitja el. 
Egyet a feszektöl mäsfel mé- 
Megjegyzes: pn Serzekalja 5-6, a második költés terre elejtett, legközelebb fel- 
A. schoen. fészekalja 4—6, a második költés kaptaéselvitte. A fűvel átszőtt 

eb 3 säsosban bámulatos ügyesen, 

Bemerkung: a = palud. 5—6 St., die zweite Brut futva, a füszälakat Atnyala- 
ne Vo schoen. 4—6 St., die zweite Brut bolva halad hosszú ujjai, föleg 

ui a középső ujj s karmai segit- 

ségével. 

Kicsinyeit rendkívül energikusan védi, félti. Egy darabig a hím is félt, 
együtt csettegnek, majd a tojó egyre erősödő riasztására egyszercsak elhall- 
gat, eltűnik. A tojó hangja, főleg felindultan, még erősebb, mélyebb : 

Cserrr- eserr, terr-terr, csrrr-csrrr. 

Cserrei-cserrei (a végső szótagot felviszi). 

Cserrrrrüi-terrrrrüi (erősen felindulva felviszi az üi-t). 

A fiókák súlygyarapodása: (Öt fészekaljból vett 23 fióka felváltva végzett 
méréseiből nyert átlagértékek.) 


1 napos 1,4 g 
4 napos 4,4 g 
5 napos 5,9 g 
9 napos Se 
10 napos 10,2 g 
12 napos 12 g 
13 napos 12,4 g 
14 napos 12,8 g 


Ugyanazon fészekalj fiökai között 1-3 g különbség is lehet. A szűk kis 
feszket hamar kinövik. Tokos korukban tüskesebbeknek lätszanak, mint a 
foltos nadiposzata hasonlö fiökäi. Fejük tetejen a csík csak a 6—8. napon 
jelenik meg. 10—12 napos korukban egymas utàn elhagyjak a fészket, de 
annak For te közelében, 15 — 20 cm-re, a száraz mohaba, avas fűbe Hain 
egy üjra befeszkelik maguk at. A mert Atlagsulyok mutatjak, hogy a kicsi- 
nyek a szülők súlyát kéthetes korukban jóval tülhaladjak. 

Hamarosan a ,pótfészekből" i is szétszélednek, többször találkoztam fel- 
felröppenő, de még szállni nem tudó fiókákkal. Az avas fűben, sásban úgy 
elbújnak, hogy majdnem lehetetlen észrevenni őket. 

Két költésük biztos. 1971-ben csak a második költéseket (VII., VIII. hó), 
1972-ben csak az első költéseket (V., VI. hó) figyeltem meg. Az április végén, 


138 


május elején érkező párok május közepén kezdenek fészkelni, (V. 30-án mar 

keltek a kicsinyek), a VI. hó második és a VII. hó első felében költ másodszor. 
Összesen 13 fiókát gyűrűztem. 

Két befogott és meggyűrűzött öreg adatai, méretei : 


1972. VI. 19. tojó, A 0027 


Súly 10,8 g 

Testhossz 145 mm 

Szárny 63 mm 

Farok 46 mm 

Csér 10 mm 

Csüd 22° mm 

Labujjak: 

Hatsò 9 mm+7 mm karom = 16 mm 

Közepsö 13 mm+6 mm karom = 19 mm 
È Szelsök 5,5 mm+ 4 mm karom = 9,5 mm 

1972. VI. 30. him, A 0044 

Súly 10,1 g 

Testhossz 135 mm 

Szárny 60 mm 

Farok 47 mm 

Csér 10 mm 

Csüd 20 mm 

Labujjak: 

Hatsò 8 mm + 7 mm karom = 15 mm 

Közepsö 12 mm +6 mm karom = 18 mm 

Szelsök 5 mm+4 mm karom = 9 mm 


A tojók nagyobb mérete már szabad szemmel is mindig feltűnt. A méretek 
igazolják ezt. A költésben, fiókanevelésben való rendkívüli munkateljesít- 
mény és a testnagyság összefüggése figyelemre méltó. Az Acrocephalus fajokon 
belüli akkomodációs-evolúciós változások vizsgálata még több és részletesebb 
megfigyelést, etológiai kísérletsorokat és morfológiai méréseket igényel. 


A legnyíltabb, illetőleg csak igen alacsony szintben zárt biotópokból kiindulva 
(A. paludicola), a részben záródó, kákás biotópokon at (A. schoenobaenus), 
a legmagasabb, legzártabb gyékényes-nadas biotópokig (A. streperus, arun- 
dinaceus) érdekes fejlődési sort, alkalmazkodási sort vizsgálhatunk. Színben 
(tarka — egyszínű), morfológiai belyegekben, viselkedésben, a madarakra, leg- 
inkább jellemző fészkelésbiológiai vonatkozásokban, rendkívül tanulságos 
sorozat kínálkozik kutatásra. 
Vázlatos munkám ehhez kívánt adatokat szolgáltatni. 


8. Természetvédelmi tennivalók 


1973. január 1-ével megalakult a Hortobágyi Nemzeti Park. A hozzá- 
csatolt természetvédelmi területekkel együtt mintegy 63 000 ha védett 
terület (szikes puszta, mocsár, pusztai erdő). A HNP egyik fő célja a jelleg- 
zetes madárvilág fészkelésének és vonulásának zavartalan biztosítása. A 
puszta egyik legfontosabb madártartózkodási biotópja (fészkelés, táplálkozás, 
vedlés, pihenés) a mocsár, illetőleg a mocsárvilág egy részének helyén alakult 
halastó, rizsföld, öntözött kaszáló. A mocsárvilág élete a víz függvénye. 
Az OTVH és a Vízügyi Igazgatóság együttműködése szükséges a megfelelő 
időben és térben nélkülözhetetlen vízmennyiség biztosítására. Ezt viszont 
csak megfelelő kutatások alapozhatják meg. 


139 


1971-ben 20 000 000 m$ belvíz került az igen rossz lefolyású és vízügyi 
szempontból szüksé ig tárolóként használt kunkápolnási mocsárba. Nemcsak 
a laposok ban, de még a kissé hátasabb kaszálókon is az állandó vízborítás ha- 
tására a széki BÁB állománya uralkodott végeláthatatlan kiterjedésben. 
Rendkívül gazdag fészkelő és táplálkozó vizimadär-együttes alakult ki a 
mocsárréten, Nagy kolóniában (50— 60 pár) fészkelt a fehérszárnyú szerkő, 
felszaporodott a fészkel6 bíbicek, piroslábú cankók, godák, sárszalonkák 
száma, a pettyes vízicsibe, víziguvat gyakori volt, 8 a törpe vízicsibének is 
ekkor találtam 4 fészkét, Kkkor tűnt fel a csikósfejű nádiposzáta. Éveken 
át kutattam már előzőleg is e területen, de csak a foltos nádiposzáta szerepel 
megligyeléscimben (1965) mint legjellemzőbb fajaa moesarrétnek, Az irodalom- 
ban sem szerepel a Hortobágyon mint fészkelő faj. Wineztek volna a kutatók ¢ 
Ha pedig ekkor jelent meg, 8 mindjárt elég népes populációban, mi ennek az 
oka! Az Rurdpa-szerto fogyatkozó mocsárvilág s a kínálkozó kitűnő biotóp 
együtt / 

Az 1972-es rendkívül száraz év részben már válasz is. A mocsárvilág 
tökéletesen átalakult, a székisás helyén száraz tarackbúzás kaszáló nőtt, a 
halas-kúti sirälytelep helyén für) feszkeltt Az előző évi szárcsafészkek, vízi- 
csibefészkek mellett mezeipacsirta-fészek került elő a kaszások nyomán! 
Az előző évben augusztusban, a víz visszahúzódása után, a géppel lekaszált 
székisasos helyén is tökéletesen száraz Agropyron-os kaszáló keletkezett, ahol 
csak a pacsirta költött, Az előző évi gazdag, fészkelő mocsári madártársulás- 
nak nyoma se volt, A osikosfejü nádiposzáta csak a halas-kúti lapos szélén 
jelent meg előző évi biotópján, de az első költés után pánikszerűen eltűntek. 

Rendkívül fontos feladat tehát, hogy kora tavasszal a fölösleges belvízből 
a Sáros-éri f6esatornan át meghatározott vízmennyiséget biztosítsunk a 
mocsárvilág számára, hogy a laposok, fenekek még a legszárazabb nyári 
időben is sekély vízzel legyenek borítva, Az állandó, évenkénti nagyvíz 
azonban könnyen átalakítja a mocsarat, A székisás helyébe káka és gyékény- 
tenger lép, mely éppen a nyíltabb biotopokat igénylő, ritka fajokat szorítja 
ki, Igen óvatosan és megalapozottan kell tehát eljárni. Nem könnyű egyez- 
tetni a kaszálás érdekeit sem, Mindinkább az az irányzat, hogy vé ppe te ljesen 
letakarított kaszalokat alakítsanak ki, ehhez mar április végén a víz elveze- 
tésére törekszenek, 1972-ben a 4. sz. fészket cölöpökkel és dróttal vettük kö- 
rül, hogy le ne kaszálják, Meyes területeket legalábbis átmenetileg — ki 
kell vonni a rétművelés alól, A seké ‘ly vizet, az avas sásost nagyobb területeken 
moe kell hagyni, Nagyon óvatosan kell bánni az elsűrűsödött gyékényesek, 
kákások, széki sásasok felégetésével is. 

Befejezésül, a száraz szikes puszták vizsgálata mellett elhanyagolt széki- 


säsos mocsarak, zsombikok kutatására hívom fel a figyelmet, Ezeket az 
ornitolócusok sokszor jogtalanul lenézik, mint nemkívánatos, degra- 


dációs folyamatot, rossz löszkelöhelykent tartják számon. 

Az igen népes populációban lészkelő, erőszakosabb, szerényebb biotóp- 
igényű s a kültúrkörülményekhez jól alkalmazkodó A, schoenobaenus föltétlen 
előnyre tett szert, A halastavak szegélye, öntöző- és levezetőcsatornák, rizs- 
földek, vizesarkok tehát a kulturbiotopok kedveznek neki. Jobban 
kell vizsgálnunk a biotópokat is. Lehet, hogy az A. paludicola és más mocsár- 
lakó fajok is kezdenek jobban alkalmazkodni. 

A osikostejü nádiposzáta tészkelőbiotópjainak védelme egyúttal a Horto- 
bágy egyéb ritka fészkelőinek (Porsana pusilla, Phylomachus pugnax, Chli- 
donias leucoptera) is védelme, s (egyes jelek szerint) a gölyatöcs megtelepedésé- 


140 


nek is kedvez, nem is számítva a Hortobágy jellegzetes gémtelepei (bakesd, 
selyemgém, kis kócsag, batla) számára mint fontos täplälkozöhely fenntartä- 
sat. 

Végezetül köszönetemet nyilvánítom SZALONTAY ÁRPÁD és KovAcs GÉZA 
természetvédelmi őröknek, akik a fészkek megkeresésében, a megfigyelések - 
ben, a gyűrűzésben, a mérésben segítségemre voltak, 


Irodalom — Literatur 


Dementiew, G. P.- Gladkow, N. A. (1954): Ptici Sovjetskogo Sojusa. Tom. VI. 308. p. 

Heinroth, O. (1966): Die Vögel Mitteleuropas. 1926 I. Band, 99 — 101. p. 

Horváth, L. (1952): First brood of aquatic Warbler obtained in Hungary. Aquila. 1948 — 51. 
299 — 300. p. 

Koenig, O. (1939): Wunderland der wilden Vögel. 46 — 49. p. 

Lovassy, 8. (1891): Catalog der ungarischen Eier- und Nestersammlung in der ornitolo- 
gischer Ausstellung. 16. p. 

Makatsch, W. (1952): Die Vögel der Seen und Teiche. 38. p. 

Naumann, I. F. (1896): Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. Band II. 40 — 48. p. 

Peterson, R.— Mountfort, G.—Hollom, P, H. (1956): Die Vögel Europas. 

Radetzky, D. (1929): Nesting of the meadow pipit (A. p. L.) and the Aquatic Warbler 
(A. Aqu. Gm.) in Hungary. Kócsag, 39 — 40. p. 

Schenk, J. (1917): Fauna Regni Hungariae. Aves, 77. p. 

Schenk J. (1929): Madarak (in Brehm: Az állatok világa IX.) 35. p. 

Szabo, L. V. (1963); The Avifauna of the Zámoly — Basin. Állattani Közl. 50. 1 — 4. 140. p. 

Szabo, L. V. (1965): The Examination of nesting Birdassociations on the alkali (szik) 
soils of Kunmadaras. Állattani Közl. 52. 1-4. 111-134. p. 

Voous, K. H.: Die Vogelwelt Europas. 222. p. Karte 239, p. 


Das Nisten des Seggenrohrsängers (Acrocephalus paludicola) in der Hortobagy- 
Puszta 
László Vilmos Szabo 


Die deutsche Übersetzung der Arbeit wird in der nächster Band der „Aquila” erschei- 
nen. 


141 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972 


ADATOK A VETESI VARJÙ (CORVUS FRUGILEGUS) 
FESZKELESI VISZONYAIHOZ 


Fintha Istvan 


I: 


Megfigyelesi területem Szabolcs-Szatmär megyenek keleti reszen fekszik, 
a Szatmari-siksag délkeleti felében: a Csengeri járás központi vidéke, mely 
a Szamos jobb és bal partján, az országhatártól nagyjában Szamossályi 
magasságáig terjed (21. ábra). 

Köztudomású (már a korábbi adatok is utalnak rá), hogy hazánk vetési- 
varjú-állománya az országnak épp e keleti vidékén a legsűrűbb (KEvE, 
1958, VERTSE, 1943). A nagy egyedszámot magyarázni látszik a Tisza felső 
folyásának és a Szamosnak a még elég bőven található ártéri erdeiben 
biztosított jó fészkelőhelyek bősége. A "varjak szívesen telepszenek meg e 
folyókat kísérő erdők magas fáin, ahol költésük biztonságos. Ezenfelül ked- 
vező itt a nyári szárazságban is nedvesen maradó árterület jelenléte, mely 
táplálékszerzésükben fontos (VERTSE, 1943, 1955). 

Az említett területen a varjak régóta a Szamos ártéri erdeit lakják. A 
környéken bőven előforduló megművelt táblák csupán mint az élelemszerzés 
területei jöhetnek számításba (TURCEK, 1957). Feszkelöhelyekkent, nyilvän- 
valéan föleg a gyakori haborgatasok miatt, nem hasznälhatéak. 

Ismeretes, hogy a videk, mint a Szamos ältal letrehozott fiatalkorü horda- 
lekküp hata, a folyó gyakori kiöntesei révén hosszú idők óta termékeny 
talajokat ad a mezőgazdaságnak (STEFANOVITS, 1963). A művelés ketté- 
oszlik: szántóföldi kultúrákra és gyümölcsösökre. 

Az árvízvédelmi töltéseken kívül eső részeken zömmel szántók terülnek 
el, meg-megszakítva kisebb-nagyobb gyümölcsösökkel, fasorokkal. 

A Szamos töltései közé eső térszínt főként gyümölcsösök foglalják el. 
A ma is gyakran ismétlődő áradások, hatásukat sok helyen éreztetve, nem 
engedik meg itt a rendszeres kultiválást. A leggyakrabban vízjárta, ala- 
csonyabb területeken a folyó menti növénycönózisok szukcessziója fas vege- 
tációt hoz létre. Ez a fejlődési folyamat itt a Salicetum triandrae és a Sali- 
cetum albae-fragilis asszociációkban tetőzik (DÉvar— FINTHA, 1968, ; HARGITAI, 
1943; SIMON, 1957). Mindkét társulás sajátosan szükségszerű végállomása 
a továbbfejlő jdésnek (szubklimax). Az utöbbi növenyegyüttes jelenléte fontos 
tényezője a varjukoloniak létrejöttének. E vizszéli erdők avifaunäja itt a 
madärcönözisok szukcessziöjaban a tetöpontot jelenti, hiszen a legnagyobb 
szervesanyag-termelessel vesz részt az energiaforgalomban, szemben a többi 
avicöndzissal. Nem hanyagolható el az sem, hogy az ártéri erdők madär- 
társulása mint klimaxegyiittes, a teriilet valamennyi mas madärcönözisäval 
ellentétben a legtöbb szintre tagolódik, a legtöbb komponensből tevődik 
össze. Ennek jelentős része az a szintközösség, melynek legfontosabb tagja 
az abszolút súlydominanciával belépő, kolóniaalkotó vetési varjú (LEGÁNY, 
1968). 


143 


bun]pars (9) ‘assnuspunt (ç) ‘mung (F) ‘ssnix (8) 499189N 08 (a) Savuojpoyuaypsyy (T) 
muyssgy-soupzSt uauagarıy959g WY aYDLYWVY Lap UaLUOPOY "IE ‘QI upzsnynzs ppbszia sowunzy D radajaqyazsaf nlına 18999 À ‘D4QD "IE 


Wy G 7 E Z L 0 
YIONISI su RP 3 ea Bá 
(9) sanda]al 3 
(s) jnbozsio a === 
(7) pb IW)9paAzialy = 
N (ei) OÄ]OF mme 
33 (2) 4325307 * 
co (L) dajapnlıpy  +°% 
2 : IVZVUVADVW TAT 
SOTVADNV 
2} -SOWVZS 


Fa pra GOAL VA 
VAT YAY VIVI i fe ‘i 
- SONVZS N oo Ne Al 


IAIVSTN 


144 


A területen érdekes jelenség alakul ki, melynek lenyege az, hogy a kontak- 
tusban levő madär- és növénytársulások szukcessziöjäban fäziseltolödäs lep fel. 

Ez az eltolödäs legkezenfekvöbben a fejl6dés utolsö allomasaban mani- 
fesztalödik: amikor a növénytársulások szukcessziöja itt a szubklimaxban 
állandósul, ugyanakkor az avicönözis eléri „klimax”-städiumät. 

E folyamat bizonyos idöben és térben termeszetes körülmenyek között 
is vegbemehet. Mint primer jelenseget is tapasztalhatjuk akkor, amikor a 
felnövö puhafaligeteket azonnal elfoglaljak a varjak, amint ott a nyärfäk 
megfelelő magasságot érnek el. Ez esetben a növényzet és a madárvilág 
szukcessziója mintegy párhuzamosan halad. A növénycönózisoknál azonban, 
mivel a továbbfejlődésnek a feltételei hiányoznak, a sorozat a fűz-nyár 
ligeterdő asszociációnál megáll. 

Az intenzívebbé váló mezőgazdasági művelés, az emberi beavatkozások 
sokfélesége — azzal, hogy meggátolja a természetes folyamat végkifejlődését 
vagy pedig egy korábban végbement fejlődés eredményét degradálja, korábbi 
stádium állapotába veti vissza — elsősorban a növényzetet érinti. 

Nem párhuzamos a társulások egymásra következése az esetben sem, ha 
az említett behatások a növényzet bizonyos szintjeit ideiglenesen kiiktatják 
a cönözisböl. A Salicetum albae-fragilis koronaszintje és annak madárvilága 
azonban mindenképp a legállandóbb összetevője ezen asszociációnak. 

Nem szükséges tehát vizsgálódásainkhoz erővel kiszakítani a természetes 
komplexum legjelentősebb tagjait, a kolóniákat képző varjakat, melyek 
több kísérő fajjal együtt a zoocönózis legmagasabb szintközösségét (synu- 
sium) alkotják. Gyakran előfordul az is, hogy e fejlődésnek kényszerűen 
utolsó szakaszába lépő fitocönózisban kialakuló madártársulás első meg- 
telepedő tagjai éppen a varjak. E madarak erőteljes dinamikával, szinte 
robbanásszerűen megsokasodva foglalják el itt a helyüket. 

Tiszta kolóniákat tehát főleg épülésük kezdeti szakaszában figyelhetünk 
meg. Különösen jó betekintést nyerhetünk a fészektelep életébe akkor, 
amikor az csaknem egyedülálló szintként szerepel a zavart, legeltetett, alj- 
növenyzet nelküli ligeterdöben. 

Miután szórványos varjifészkelésekre egyedül álló fák, kisebb facsoportok 
mindenütt találhatók, rajtuk időnként meg is telepednek egyes párok. Ezek 
azonban legtöbbször elhagyják fészküket a gyakori zaklatás, a fészekszedők 
háborgatása stb. miatt. Utána aztán hamarosan beleolvadhatnak valamelyik 
közel levő kolóniába. 

Egyedi megtelepedések olyankor fordulhatnak elő, ha kóborló példányok 
találnak fészkelésükhöz alkalmas helyet, illetőleg a jelenséget más oldalról 
szemlélve: egy adott kolónia túlnépesedése során nem rendelkezik a további 
terjeszkedés feltételeivel s néhány megtelepedni akaró pár annak határain 
kívülre kerülve kénytelen magának távolabb eső lehetőségekben válogatva 
fészkelőhelyet találni, ideiglenes vagy később állandósuló megtelepedéshez 
folyamodni. 

Ilyenkor néhány pár a kényszerítő körülmények hatására, többnyire az idő 
sürgetésére, megfelelő költőhelyet keres, amit sokszor magános, gyakran 
alacsony fákon talál meg (WITHERBY, 1958). Leginkább a tapasztalatlan, 
fiatal egyedek raknak fészket valamely szántó egyes fáin, laza facsoportjain, 
rendszerint nem nagy magasságban. A csaknem mindig fellépő zavarás ellen 
ezek az egyedek az esetek egy részében elköltözéssel védekeznek. 

Más esetben a szórványos megtelepedőket költésükben csak hátráltatja a 
háborgatás, de a zavaró körülményeket lehetőleg még ott a helyszínen 


10 AQUILA 1971/1972 145 


igyekeznek kiküszöbölni. Ezt magasabbra költözéssel, megközelithetetlenebb 
fészkelőhely megválasztásával érik el. Ebben az esetben minden törekvésük 
láthatóan a kolóniaalkotást célozza. Megfigyelhettem, hogy ilyen jelenségek 
esetén a közelben nem volt elfoglalható, kiterjedtebb, biztonságos költőhely. 

Az ilyen terjeszkedéseknek tehát a költésre alkalmas helyek fogyása, 
illetve egy közeli kolónia túlszaporodásából következő, hirtelen fellépő hely- 
hiány az oka. Dimenziójuk alapján el lehet különíteni a két esetet: az előbbi 
inkább időben, míg az utóbbi jobbára térben lejátszódó jelenség. Hosszabb 
ideig tartó megfigyeléssorozatok alkalmával mindkettőre láthatunk példákat. 

A költésre alkalmas helyek fogyását csak kellő óvatossággal vizsgálhatjuk, 
hiszen egyik oldalról ugyanazt jelenti egy vagy több erdő effektív megszűnése 
(például a fák kivágása), mint a másik oldalról egy azonos erdősültségi 
fok megmaradása esetén a kedvező körülmények összhatásaképp fellépő 
gradáció, vagy éppen gradációsorozat a költőfaj részéről. Mindkét eset oka 
lehet a fészkelésre egyébként ritkán használt területek megszállásának. 
Az új területen való megjelenés, természetesen általában először szórványos, 
később rendszeressé váló, állandósuló. 

A vetési varjú rossz diszperziójú faj. Kolóniaképző, tehát egy adott terüle- 
ten csoportosan helyezkedik el, annak megfelelően, hogy milyen fészkelési 
lehetőségeket talál. Ha fészektelepképzésre "alkalmas hely előfordul ugyan a 
területen, de a faj egyedszáma kicsi, legyenek bár a megtelepedési tényezők 
kedvezőek, a fészkelőhelyek kihasználatlanok is maradhatnak. 

Ennek fordítottjaként, kivételes esetekben a zavartalan környezetben is 
elmaradhat a kolóniaképződés, megfelelő fészkelőhely hiányában. 

A fás vegetációban közismerten szegény Angliában SAUNDERS szerint 
általában egyesével települnek a fészkek. Ha nincs megfelelő, magas fa, néha 
fűzbokron, fagyalbokron is találni őket. Szórványosan kémények tetején, 
templomtornyok ornamensein, sőt, kivételes esetekben a talajon is költ- 
hetnek (SAUNDERS, 1927). Nagyjában erről tudósít WITHERBY is. 

Hazánkban egyelőre megfelelő mennyiségű költőhelyet találnak, s mint 
említettem, az ország keleti részein, így a Szamos leírt szakaszát kísérve is, 
böven elöfordulnak. 

A Szamos puhafaligeteiben található varjükolöniäk tehát a terület madar- 
társulásai szukcessziéjänak utolsó állomását — klimaxät — képező cönözıs 
kiemelkedöen legnagyobb produkeiöt kepviselö komponensei. Mellettük 
inkäbb kvalitativ jelentőséggel, de jellemző társfajokként a következő fon- 
tosabb speciesek szerepelnek: a fészkelési közösségbe szorosan beletartozó 
Colaeus monedula, a kész varjúfészkeket elfoglaló néhány pár Falco tinnun- 
culus, Falco vespertinus, valamint szerteszét a Passer montanus és a telep 
szélein a Pica pica. Mivel most nem célom az együttes összetételének kimerítő 
boncolgatása, a többi jelenlevő, de ide kevésbé szorosan tartozó faj felsoro- 
lásától eltekintek. 

Tekintve, hogy a Szamos menti ligeterdők sajátosan megtorpant fejlődési 
stádiumukat átugorni nem képesek (az említett természeti-földrajzi, ill. 
antropogén stb. behatások miatt), minden változásuk vagy helyesebben 
megváltoztatásuk — az eddigi események tanúsága alapján — a szubkli- 
maxban levő növény- és az itt már klimaxot jelentő madártársulásukra 
nézve egyaránt kisebb-nagyobb leromlási, azaz paraklimaxos jelenséget 
okoz. Ezzel ellentétben a Tiszát kísérő vízparti erdők növény- és madárcönó- 
zisai számára a továbbfejlődés útja nyitott volt és sok helyen ma is az (DEVAI— 
FINTHA, 1968; SIMON, 1957). 


146 


II. 


Ha egy varjúkolónia túlnőtte természet szabta határait, a következő 
költési idényben lakóinak egy része a leírt módon új fészektelepet alkot. 

Megmaradó, fejlődőképes telep ott épül, ahol a fészkelési lehetőségek 
kedvezőek. Sok fa áll rendelkezésre, s ha a terület emellett csak kevéssé is 
zavart, a fák magassága döntő szempont. (Emberektől nem látogatott 
területen — ha egyébként a természeti viszonyok optimálisak — alacsony 
törzsmagasságú facsoport is megfelelő lehet.) A megtelepedés másik fontos 
feltétele a fészkelőhelyek szomszédságában vagy lehetőleg a közelében 
levő megfelelő táplálékszerző terület. Ennek kellő (méghozzá tekintélyes) 
mennyiségű táplálékot kell produkálnia, tekintve a varjak fiókanevelés 
idején támasztott nagy táplálékigényét, s alapul véve nagy tömegben való 
előfordulását. Így a jelen is levő, kiterjedtebb szántóterületek, legelők, 
kaszálók stb. itt számításba jöhetnek. 

Ha mind e tényezők adottak, a varjak csakhamar megjelennek. A leírt 
terület egyik kolóniájának képződését de nel kisértem. Ez, mint példa, 
jé betekintést ad a vetési varjak terjeszkedésének dinamikäjäba. 

Az 1962. évben, Szamosangyalos fölött, a Szamos partján, parlagon heverő, 
elgyomosodott szántó szomszédságában, félig elvadult, gondozatlan, 2— 3 
sorban álló szilva- és diófákon vetési varjak 7, frissen rakott fészkét találtam 
(ápr. 3.). E fészkek itt hosszú idők óta esse jelentek meg, s a fakon egyesé- 
vel alltak. 

A kornyék meglehetösen elhagyatott volt, a közelben folyö Szamos ez 
évben nem nyújtott fürdésre alkalmas str andot. Ember csak a vízhez hajtott 
disznókondát őrző két pásztor személyében jelentkezett. 

A fészkek eléggé óvatlan módon, kb. 4—5 m magasan, könnyen meg- 
közelíthető helyen épültek. A mezőt járó gyerekek csakhamar felfedezvén 
azokat, ki is szedték a még alig kotlott tojásokat. A madarak néhány al- 
kalommal még próbálkoztak pótlással, de néhány sikertelen kísérlet után 
ezzel fel kellett hagyniok, hisz a gyerekek a később lerakott tojásokat is 
rendszeresen kiszedték. 

Így a varjak visszahúzódtak a környező nyárasokba, ahol igyekeztek 
beleolvadni a már régebben fennálló kolóniákba. Ezek fészkelőinek száma 
aztán még tetemesebben megszaporodott. 

A következő tavasszal, 1963-ban (ápr. 5.) ugyanitt ismét megjelentek a 
költőegyedek, 10— 12 a A feszkek azonban joval körültekintöbben 
települtek: lehetőség szerint a legmagasabbra felnyulö ag vékony gallyain, 
de zömmel még mindig az alacsony, bár tüskés szilvafákon, ugyanakkor a 
könnyebben hozzäferhetö diöfak agait mar igyekeztek ker ülni. A közvetlen 
szomszédban, a vizig rendkívül magas nyärfäkböl álló, kiterjedt ligeterd6 
húzódott. Ezek fáin ekkor még nem láttam fészkeket. 

Ez a költés kisebb részt sikerrel járt, a felnőtt fiókák szárnyra keltek. 
A vízhez viszont több embert járt, látogatottabbá vált a terület, s a varjak 
(különösen azok, melyek költését a körülmények félbeszakították) bizton- 
ságosabbnak látták a magas ártéri erdőbe való áttelepülést, hol a ritkán álló, 
idősebb nyárfák megközelíthetetlen csúcsa jó védelmet nyújt a fészekszedők 
ellen. Ekkor azonban még itt fészket nem raktak, elsősorban az idő előre- 
haladott volta miatt. a 

Valójában csak a jövő évben, 1964-ben költöztek át ide (ápr. 1— 12.). 
Ekkorra már a régi, gyümölcsfákra rakott fészkekből egy gallyat sem lehe- 


10* 147 


tett látni. Részben a fészekrablé gyerekek dobálták azokat le, főként pedig 
a megtelepedő varjak használták fel anyagukat készülő fészkeikhez. 

Ekkor már a nyárasban a koronaszint magasságában sorakoztak a nagy, 
ormótlan vesszőalkotmányok. Egy fán átlagosan 2—8 fészek volt. 

Az 1965. évben már igen népessé vált a kolónia. A tavalyi fészekszámlálás 
megközelítően pontos, 400-ra tehető összegével szemben ez évre a telep 
fészkeinek száma kb. 150 — 200-zal nőtt. Némelyik magas nyárfán 20-nál is 
több lakott fészek volt. (Április 6-án csaknem valamennyiben kotló madár 
ült.) 

A hosszan elnyúlt, ritka és a legeltetés miatt az aljnövényzetet csaknem 
teljes mértékben nélkülöző ligeterdő általában középkorú és középvastag 
fákból állt, az öregebbeket korábban kivágták. A legnagyobb nyárfák a 
talajtól 1 m-nyi magasságban kb. 60 cm átmérőjűek voltak. 

A kolónia lakott fészkeinek száma így hozzávetőlegesen 550 — 600-ra nőtt. 

A varjak mennyiségének növekedésével természetesen a fészekszám is 
gyarapszik. Ezek némelyikébe betelepülnek a vércsék. Ez évben két pár 
vörös- ÉS egy pár kékvércse jelent meg. Jó békességben fértek meg a varjak- 
kal, ami más, főleg telepképző fajok esetén nem mindig áll fenn (STERBETZ, 
1957, 1961). 

Az időjárás által megzilált, tavalyi fészkeket a varjak rendre kitatarozták, 

így azok némelyike longitúdójában tekintélyesen megnőtt. Találtam 80 — 90 cm 
a oszlop alakú, öreg fészket is. Az ormótlan alkotmányok átlagosan 
15—20 m magasan hely ezkedtek el, jórészt megközelíthetetlenül, igen vékony 
ágakon. A kotló egyedek csaknem valamennyit elfoglalták. Az ember meg- 
jelenésekor a többség felrepülve, hangos károgással kezdett keringeni a fák 
fölött, addig, amíg a látogató odább nem állt. Igen nagy riadalmat okozott, 
ha az ember egy-egy fát kiszemelve körbe járta, de méginkább, ha mászni 
kezdett rajta felfelé. 

Az alacsony, vékony törzsű, fiatal nyárfák hegyében egy-egy szarkafészek 
épült, leggyakrabban közvetlenül a vízparton. Ezek a fák a tövüknél is alig 
kar vastacsárúak voltak. 

A megvizsgált varjúfészkekben levő tojások száma 4— 6 volt. 

A kolónia fészekszáma ekkor a becslés legalacsonyabb értékét tekintve 550 
volt. 

Ha a kikelő fiókák számát fészkenként egységesen 4-nek vesszük, a kotlás 
befejeztével a kolónia egyedszáma a következőképp alakul: 


fejlett példányok (öregek) — 110, 
kikelt fiókák — 2200. 


Abban az esetben, ha a fiókák közül kettőt az elpusztulók listájára írunk, 
a varjútelep egyedeinek száma a költésidő végére így is 2200-ra szaporodik. 

Ezek után elgondolható, hogy milyen hatalmas lendülettel nőhet — elvileg 
— a kolóniák fészek- és egyedszáma évről évre, ha költőhely bőven áll rendel- 
kezésükre. 

Miután a kutatók a vetési varjú hasznos volta mellett foglalnak állást", e 
jelenség örvendetes (VERTSE, 1943). A mértéktelen szaporodást a ragadozók 
úgyis meggátolják, fékezi a költési lehetőségek korlátozott volta, befolyásol- 


* A kézirat nyomdába kerüléséig eltelt öt év alatt a fenti jelenségek és köztük elsősorban a vetési varjú 


életformája, tapl Ukozasbioldgiaja döntö atalakulason ment keresztül. A változás részletezése helyett 
(miutä in itt arra mar lehetőség nines) mindössze két apró közleményre an, melyekben mär talälni 
néhány gondolatot az uj viszonyok értékelésével kapcsolatban (FINTHA, 1971, 1973). 


148 


jak a téli időjárási viszontagságok s a többi között nem utolsósorban az em- 
ber különféle tevékenységei. 


Összefoglalás 


A Szamos Csengertől Szamossályig terjedő szakaszának ártéri erdeiben 
megfigyeléseket végeztem a vetési varjú kolóniáival — mint madártársulási 
komponensekkel — kapcsolatban. Vizsgálódásom kiterjedt a kolóniaképző- 
désre, a fészkelés viszonyaira és érintett néhány cönológiai, valamint ökoló- 
giai kérdést. 

Megfigyeltem, hogy a kolóniák és a varj jakkal egy cönózisban élő néhány 
más madárfaj (egyszóval az ártéri erdő Hs tärsuläsa) mint klimaxtärsuläs 
a szukcessziösorozat végső állomását képezik. 

E klimax nem analóg a növenycönözisok szukcessziöja folytán kialakult 
legmagasabb rendű társulással akkor sem, ha azzal azonos fejlődési úton, 
egyszerre jutott e fokra. A ligeterdők fás cönózisait tekintve itt ugyanis a leg- 
magasabb rendű társulás szubklimaxként jelentkezik. Ez a Salicetum albae- 
fragilis állapotnál továbbjutni a Szamos akkumuläciés és denundäciös mun- 
käja, valamint az emberi beavatkozäsok miatt nem képes. 

Az ártéri erdők madarakkal való benépesiilése általában azok fejlődésének 
elején kezdődik. Előfordulhat az az eset is, hogy a benépesülés fokozatai 
közül egy vagy több állomás kimarad. Egy kezdettől fogva zavart, legeltetés 
miatt csupasz aljú erdőben nem alakulhat ki a teljes, több szintű avicönózis. 
Ha a biotóp háborgatása megszűnik, a madártársulás felépülésének sorrendje 
itt fordítva is megindulhat. Ilyenkor jelennek meg először a legfelső szintet — 
a koronaszintet — elfoglaló varjúkolóniák, s a felnövő aljnövényzet természe- 
tesen később népesül be. 

A varjúkolóniák kialakulását e folyamat elején lehet legjobban figyelem- 
mel kísérni. 

Végezetül, tájékoztató jelleggel közlöm a Szamos leírt szakasza mentén 
települt varjútelepek topográfiai megoszlását és azok fészekszámát az 1964. 
április 5-i felmérésem alapján. A szemléletesség kedvéért az adatokat a 21. 
ábrán is bemutatom. 


Csenger, országhatárnál 20 fészek 
Szamosbecs, szigetnél 800 fészek" 
Szamosangyalos fölött 400 fészek 
Szamosangyalosnál 60 fészek 
Szamosangyalos alatt 60 fészek 
Szamossályiv al szemben 250 fészek 
Összesen 1590 fészek 


Írodalom — Literatur 


Balogh J. (1953): A zoocönológia alapjai. Budapest. 

Dévai Gy.— Fintha I. (1968): Adalékok a Szatmar-beregi síkság biogeografiajahoz. I. — 
Acta Biol. Debrecina, VI, 33— 51. p. 

Fintha I. (1971): Ujra meg újra napirenden a varjükerdes. — Búvár, XXVI. (XVI.), 
6,374 —- 375. p. 


* Az 1968-as év költési idényének végére a szamosbecsi szigetnél levő kolónia fészekszäma — látszólag 
vältozatlan körülmenyek mellett — kb. 350-re esett. 


149 


Fintha I. (1973): À „varjüper”. Élet és Tudomány XXVIII., 9, 393 — 396. p. 

Hargitai Z. (1943): Adatok a Beregi-sik erdeinek ismeretéhez. Debreceni Szemle. XVII., 
3, 64-67. p. : 

Legany A. (1968): Erdötelepitesek madärtani jelent6sége. Allattani Közlemenyek. LV., 
1-4, 65— 73. p. 

Penyigei M. D. (1941): Adatok a vetési varjak XVIII. századvégi és XIX. századeleji 
telepes fészkeléseihez és kartételeihez Debrecen sz. kir. város leveltäraböl. Debreceni 
Szemle. XV., 162, 245 — 248. p. 

Saunders, H. (1927): Manual of British Birds. Edinburgh. 

Simon T. (1957): Die Wälder des nördlichen Alföld. Budapest. 

Soó R. (1964): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növenyföldrajzi kézikönyve I. 
Budapest. 

Söregi J. (1938): A Panyolai-Tiszäröl végig a magyar Szamoson. A Déri Múzeum régészeti 
osztályának ismeretterjesztő közleményei. 9. Debrecen. 

Stefanovits P. (1963): Magyarország talajai. Budapest. 

Sterbetz I. (1957): A hódmezővásárhelyi Sasér természetvédelmi terület madárvilága. 
Aquila. LXIII-LXIV, 177-193: p. 

Sterbetz I. (1961): Az üstökösgem a saséri rezervátumban. Aquila. LXVII— LXVIII. 
39 — 70. p._ 

Szemere L.: Art-e a fáknak a varjükolénia? Növenyvedelem, 143. 

Szekessy V. szerk. (1958): Aves. Fauna Hungariae XXI. Budapest. 

Turéek, F. J. (1957): A Duna melletti ligeterdők madárvilága, tekintettel gazdasági je- 
lentösegere. Aquila. LXIII- LXIV, 15 — 40. p. 

Vertse A. (1943): A vetési varjú elterjedése, táplálkozása és mezőgazdasági jelentősége 
Magyarországon. Aquila. L. 142 — 248. p. 

Vertse A. (1955): Madárvédelem. Budapest. 

Witherby, H. F. (1958): The handbook of British Birds, I. London. 


Angaben zur Kenntnis der Brutverhältnisse von Corvus frugilegus 


Istvan Fintha 


IR 


Mein Beobachtungsgebiet liegt im Ostteil Ungarns. 

Wie bekannt, ist der Saatkrähenbestand unseres Landes gerade in dieser östlichen 
Landschaft Ungarns am dichtesten. Diese große Individuenzahl läßt sich durch die am 
Oberlauf der Theiß und entlang des Szamosflußes von noch ziemlich reichlich auffind- 
baren Galerienwäldern gesicherten guten Brutstätten erklären. Außerdem ist in diesem 
Areal das vorhandene, auch in der Sommertrockenheit feucht bleibende Überschwem- 
mungsgebiet, das für die Nahrungsgewinnung dieser Vögel wichtig ist, sehr vorteilhaft. 

Die Flächen zwischen den Dämmen des Szamos werden vor allem von Obstgärten ein- 
genommen. Die Wirkung der sich auch heute noch wiederholenden Überschwemmungen 
hinterläßt dort an vielen Stellen ihre Spuren. In dem vom Wasser am meisten heimge- 
suchten, niedrigen Gebieten bringt die Sukzession der Pflanzenzönosen der Ufer eine 
Vegetation mit Baumbeständen zustande. Dieser Entwicklungsprozeß kulminiert in den 
Salicetum triandras und Salicetum albae-fragilis-Assoziationen. Die Avifauna dieser Gale- 
rienwälder bedeutet in diesem Bereich in der Sukzession der Vogelzönosen den Kulmina- 
tionspunkt, da ja diese — im Gegensatz zu den übrigen Avizönosen — im Energieumsatz 
mit der größten Produktion von organischen Stoffen teilnimmt. 

Dieser Prozeß kann als Primärerscheinung auch dann konstatiert werden, wenn die 
Saatkrähen von der heranwachsenden Salicetum albae-fragilis-Pflanzengesellschaft zur 
Zeit, wo die Pappeln in ihr eine entsprechende Höhe erreicht haben, sofort Besitz ergreifen. 

Es kann von einer parallelen Nacheinanderfolge der Pflanzengesellschaften auch dann 
keine Rede sein, falls gewisse Schichten der Vegetation provisorisch infolge des mensch- 
lichen Eingriffes aus der Zönose ausgeschaltet werden. 

Es ist daher unnötig die zu unseren Untersuchungen wichtigsten Mitglieder des natür- 
lichen Komplexes, die Kolonien bildenden Saatkrähen, die mit mehreren anderen Begleit- 
arten die höchste Schichtgemeinschaft der Zoozönose, ihre Synusie bilden, mit Gewalt 
heranzuziehen. Mit der kräftigen Dynamik ihrer Verbreitung erobern diese Vögel fast 
explosionsartig ihren hiesigen Platz. 

Einige Paare suchen infolge der Einwirkung zwingender Umstände, eventuell auf das 


150 


Drängen der Zeit eine mehr oder weniger entsprechende Brutstätte, die sie fallweise oft 
einsamen, niedrigen Bäumen finden. Zumeist bauen die unerfahrenen, jungen Individuen 
ihre Nester auf irgendwelche einzelne Bäume sowie in den aus mehreren oder wenigeren 
Exemplaren bestehenden Baumgruppen der Äcker, im allgemeinen in geringer Höhe. 

Die streuweise brütenden Saatkrähen werden in ihrer Brut von der Störung nur gehin- 
dert, jedoch versuchen sie die störenden Wirkungen möglichst noch an Ort und Stelle 
aufzuheben. Dies erreichen sie dadurch, daß sie ihre Nester höher bauen und sich wo- 
möglich unerreichbare Nestplätze aussuchen. 

Das Abnehmen der zur Brut geeigneten Stellen können wir nur mit gewisser dialek- 
tischer Vorsicht untersuchen, da ja einerseits das effektive Aufhören eines Galerienwaldes 
oder von mehreren dieser Wälder (zum Beispiel durch Fällen der Bäume) dasselbe bedeu- 
tet, wie andererseits die bei der Erhaltung ein und desselben Bewaldungsgrades als 
Gesamtwirkung der günstigen Umstände auftretende Gradation. 

Die in den Salicetum albae-fragilis-Galerienwäldern des Szamosflusses antreffbaren 
Saatkrähenkolonien sind also die die hervorragend größte Produktion vertretenden Kom- 
ponenten der die letzte Station — den Klimax — der Sukzession der Vogelgesellschaften 
dieses Gebietes bildenden Zönose. Neben ihnen kommen vielmehr mit qualitativer Be- 
deutung, jedoch als charakteristische Begleitarten die folgenden wichtigeren Spezies vor: 
Colaeus monedula, Falco tinnunculus, Falco vespertinus, Passer montanus und Pica pica. 


LE. 


Hat eine Corvus frugilegus-Kolonie ihre von der Natur beschränkten Grenzen zahlen- 
mäßig überstiegen, so bringt ein Teil der Bewohner auf der bereits beschriebenen Art in 
der nächsten Brutperiode eine neue Nestkolonie zustande. 

Im Jahre 1962 (3. April) stieß ich oberhalb der Ortschaft Szamosangyalos, am Szamos- 
ufer, in der Nachbarschaft eines brachliegenden, von Unkräutern überwucherten Ackers, 
auf fast verwilderten, ungepflegten, in 2—3 Reihen stehenden Pflaumen- und Nußbäu- 
men auf das frischgelegte Nest von 7 Saatkrähen. 

Die Nester wurden in ziemlich nr Weise, etwa in 4-5 m Höhe, an einer 
leicht erreichbaren Stelle gebaut. Die Kinder haben die kaum bebrüteten Eier bald ent- 
deckt und den Nestern entnommen. Die Krähen haben einige Male noch mit dem Legen 
neuer Nester Versuche angestellt, jedoch hörten sie nach einigen erfolglosen Versuchen 
damit völlig auf. Die Vögel zogen sich hierauf in die benachbarten Galerienwälder zurück, 
wo sie sich mit den bereits früher bestehenden Kolonien zu verschmelzen versuchten. 

Im nächsten Frühjahr (5. April 1963.) erschienen ebendort wiederum brütende Indivi- 
duen mit 10—12 Nestern. Die Nester wurden jedoch viel umsichtiger gebaut, aber — 
obwohl sie die leichter erreichbaren Äste der Nußbäume zu vermeiden versuchten — 
noch immer überwiegend auf niedrigen, stacheligen Pflaumenbäumen. 

Als das Gebiet von Menschen dicht besucht wurde, fanden die Krähen — insbesondere, 
deren Brut von den Umständen unterbrochen war — die Übersiedlung in den Galerien- 
wald für ratsamer, wohin sie in Wirklichkeit nur im nächsten Jahr (1 — 12. April) übersie- 
delten. 

Im Jahre 1965 ist die Zahl der Population der Kolonie schon sehr angewachsen. Die 
Zahl der bewohnten Nester stieg bis zu diesem Jahre annähernd etwa bis auf 550 — 600 an. 
Ich fand auch 80 — 90 cm hohe, säulenförmige, alte Nester, die durchschnittlich in 15 — 20m 
Höhe gebaut wurden. Die Zahl der Eier betrug in den untersuchten Krähennestern 
etwa 4—6. 


151 


É RATER RENE: 
| + SH AS 


où 


TETE Ma Sas 
Re: aa 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. 


FAUNATÖRTENETI ES JELENLEGI ADATOK A CSÄSZÄRMADÄR 
(TETRASTES BONASIA) ELOFORDULASAHOZ MAGYARORSZAGON 


Dr. Janossy Denes 


Tekintettel arra, hogy a csaszarmadar Európa civilizáltabb részein — s így 
hazánkbanis — mint az emberi létesítményeket és folega modern erdögazdälko- 
dási tevékenységet bizonyos fokon tülelnem viselő faj, erősen pusztulóban van, 
minden új előfordulási adat jelentős. Másrészt ismereteink a faj szubfosszilis és 
fosszilis előfordulásáról is igen hiányosak. Ezért ugyancsak lényegesnek látszik 
az elmúlt évtizedek új faunatörténeti adatainak, valamint néhány mai elő- 
fordulásra vonatkozó személyes megfigyelésemnek összefoglalása. 

A császármadár származására csak az elmúlt évtizedekben derült némi fény 
éppen a hazai leletek alapján. A Bükk hegységi tarköi kőfülkében, valamint 
hazánk nyugati határától csak mintegy 10 km-nyire nyugatra eső Hunds- 
heim lelőhelyen sikerült a Tetrastes kihalt ősi alakját felfedeznem (még nem 
publikált adatok). A leletek kora középső pleisztocén, a mindel eljegesedés 
körüli időkre, vagyis 5— 600 000 évvel ezelőttre tehető. Már ezek a leletek is 
valószínűvé teszik, hogy a Tetrastes nemzetség eurázsiai eredetű. 

A mai császármadártól csonttanilag el nem választható forma ezután az 
utolsó eljegesedés közti (interglaciális) korból került elő. Geológiailag korra 
legjobban meghatározható leletei ebből az időszakból (100 000 — 70 000 évvel 
ezelőttről) is hazánk újabb ásatásaiból kerültek napvilágra : a bükki Suba- 
lyuk-barlangbél a neandervölgyi ember kortärsaként és a kissé idősebb leletek 
a szintén Bükk hegységi LAMBRECHT-barlangból származnak (JANOSSY, 1961, 
1963). Az eddigi adatok tanúsága szerint az utolsó (würm) eljegesedés idején 
eltűnt a császármadár területünkről, de egyre nagyobb azoknak a leleteknek 
a száma, melyek a posztglaciális beerősödés után — tehát az elmúlt 12 000 
évben — képződött üledékekből csaknem minden középhegységünk ból elő- 
kerültek. Ezek a következő — sajnos többnyire régészeti mellékletek nélküli, 
csak , holocén? megjelöléssel illethető — mar adványok: Bükk hegység: 
istállós-kői sziklaüreg, HILLEBRAND JENŐ barlang (neolit ?), Petényi-barlang 
(Peskő, hallstadti?), Lambrecht-barlang (, holocén"), vejteki köfülke (3. 
réteg); Pilis hegység: Hosszúhegyi zsomboly; Bakony: Bakonybéli Száraz- 
gerence-barlang; Mecsek negység : mélyvölgyi kőfülke (BökövYI—JÁNOSSY, 
1965 és még nem közölt újabb adatok). Tekintettel arra, hogy ilyen sok hely- 
ről került elő a faj, általános elterjedtségére, sőt gyakoriságára következtet- 
hetünk, legalábbis a korai holocén folyamán, hazánk területén. 

A császármadár elterjedésének súlypontja jelenleg kifejezetten Ázsiára 
esik, s a rendelkezésemre álló irodalmi adatok szerint a Kelet-Euröpätöl 
Kelet- Ázsiáig húzódó többé-kevésbé összefüggő erdőségekben mindazokon a 
helyeken, melyek életfeltételeiknek megfelelnek (nedvesebb aljzatú, dús alj- 
növényzetű helyek, főleg tűlevelű, de kisebb részben vegyes lombos erdőkben 
is) mindmáig gyakori. 


153 


E helyen csak röviden emlitem meg, hogy tudomäsom szerint elsö izben 
nekem ällt mödomban csonttanilag összehasonlítani az eurázsiai Tetrastes 
bonasia-t eszak-amerikai vikarialo alakjaval, a Bonasa umbellus-szal. A nagy- 
fokú csonttani hasonlóság mellett mutatkozó meretaränybeli (allometrikus) 
eltérések egy viszonylag korai átvándorlásra utalnak a Bering-szoroson át 
(rissz-würm interglaciális vagy régebbi?). Így az észak-amerikai faj határozott 
rendszertani különválasztása— ha nem is feltétlenül nemzetségi szinten — 
csonttani alapon is indokolt. 

Rátérve néhány újabb hazai megfigyelési adatra, a következőkben állít- 
hatnám azokat össze: VERTSE (1939) összefoglalta a hazai adatokat, és már 
akkor megállapította, hogy középhegységeinkben az amúgy is diszjunkt po- 
pulációk egy része teljesen kipusztulóban van. Jelentősebb állományokról 
csak a Zempléni-hegységből, a Bükkből és a Soproni-hegységből számol be. 

Minthogy munkám, az elmúlt két évtizedben, hosszasabban középhegysé- 
geinkhez kötött, először magam, majd László Ri együtt számos meg- 
figyelést végeztünk ezeken a területeken. A Bükkben 1950 és 1960 között 
több esetben figyeltem meg egyes példányokat, a szilvásváradi Horotna- 
völgyben, az Istállós-kő közelében, a Nagy-Kopasz-hegy és a Vöröskő-bérc 
közötti völgyekben, valamint a tarkői Hárskút feletti völgyben is. Ugyaneze- 
ken a helyeken a tarvágásokkal kapcsolatban megállapítottuk az állományok 
teljes eltűnését (Hárskútnál figyeltem meg 1960. július 14-én az utolsó 6 dara- 
bot, a következő években heteken át tartózkodtam ott, de nyomukat sem 
találtam). 

Viszonylag váratlanul jó állományt volt alkalmunk megfigyelni 1967-ben a 
josvafoi Lofej-forras környékén. 3 hetes ott-tartézkodäsunk alatt — július 
7— 30-ig — naponta 2—10 darabot figyeltünk meg itt (ez a terület VERTSE 
térképén nem szerepel). 1972. július 28-án újra meglátogattuk ezt a helyet, de 
csak egy anyamadarat nk megfigyelni, amint látszólag egyetlen fiókáját 
szólongatta. A hangokat egy órán át jól észleltük. 

Ugyancsak nem szerepel VERTSE térképén a tornaszentandrasi Osztramos- 
hegy, ahol 1970 nyarán először egy bizonytalan megfigyelésem volt. 1972. 
augusztus 6-án aztán az Osztramos északi oldalán először egy kakas szállt el 
egy nedves árok felett, majd 6 darab fiatalt figyeltünk meg. . Ugyancsak 1970 
nyarán az Osztramostól kb. 4 km-nyire fekvő Martonyi kolostorromtól keletre 
levő fiatalosban riasztottam fel egy példányt. 

Ezenkívül még két megfigyelésünk volt: 1969. május 1-én a Börzsöny- 
hegységi Hosszúbérc lábánál, ugyancsak fiatalosban, riasztottunk fel két 
példányt (ez annyiban érdekes, hogy VERTSE szerint már a múlt században 
kipusztulóban volt a faj a Börzsönyben). 

Végül 1968. július 20-án a Gerecsében, Süttőtől délre, Bikolpuszta közelében 
figyeltünk meg egy 8 darabból álló csapatot, mely hosszasan tartózkodott egy 
vizesárok alján (ez utóbbi terület sem szerepel VERTSÉNÉL, csak a Gerecse 
délibb részei). 


Irodalom — Literatur 


Bökönyi, S. — Jánossy, D. (1965): Subfossile Wildvogelfunde aus Ungarn Vertebr. Hung. 
7. 1—2. 85—99. p. 

Jánossy, D. (1961): Eine fossile Vogelfauna aus den Moustérien-Schichten der Subalyuk- 
Höhle im Bükk-Gebirge (Nor dostung: arn) Aquila. 47— 48. 1960 — 61. 175 — 188. p. 

Jdnossy, D. (1963): Letztinterglaziale Vertebraten-Fauna aus der Kálmán — Lambrecht — 


154 


Höhle (Bükk-Gebirge, Nordostungarn). Teil. I. Acta Zoologica Acad. Sci. Hungariae. 
9. 3-4. 293 — 331. p. 

Vertse, A. (1939): Die Verbreitung des Haselhuhnes in Rumpf-Ungarn Aquila. 42 — 45. 
1935 — 38. 227 — 239. p. 


Neuere Daten zur Faunengeschichte sowie zum heutigen Vorkommen des 
Haselhuhnes (Tetrastes bonasia) in Ungarn 


Dr. Denes Janossy 


Da sich das Haselhuhn in den zivilisierten Teilen Europas als Kulturflüchter im all- 
mählichen Rückgange befindet, dürften alle Daten über das heutige Vorkommen meist 
völlig disjunkter Populationen dieser Art von interesse sein. Dabei vermehrten sich unsere 
Kenntnisse über das fossile Vorkommen der unmittelbaren Vorfahren des Haselhuhnes in 
solchen Masse, dass es nicht überflüssig zu sein scheint diese kurz zusammenzufassen. 

Dem Verfasser gelang esin den vergangenen Jahren zum ersten Mal die fossilen Überres- 
te einer ausgestorbener Form vorzufinden, die als unmittelbarer Vorfahre von Tetrastes 
bonasia zu betrachten ist. Diese (noch nicht publizierten) Funde stammen vom älteren 
Mittelpleistozän Österreichs (Hundsheim, östliches Niederösterreich) und Ungarns (Fels- 
nische Tarkö, N-Ungarn, Bükk-Gebirge) und sind laut absolut-chronologischer Daten 
etwa 500 000 — 600 000 Jahre alt. An dieser Stelle soll erwähnt werden, dass diese Funde 
selbst schon für den eurasiatischen Ursprung der Haselhühner sprechen. In dem von palä- 
ornithologischer Hinsicht gut erforschten Gebiet Nordamerikas wurden die Reste dieses 
Formenkreises nur aus dem jüngsten Pleistozän bzw. „Postglazial“ vorgefunden. Ein 
eingehender osteologischer Vergleich der europäischen und amerikanischen Formen des 
Haselhuhnes — laut den Kenntnissen des Verfassers zum ersten Mal in der Literatur — 
erbrachte dabei den Beweis weitgehender Ähnlichkeiten. Auf osteologischer Basis scheint 
eher nur eine artliche, als eine generische Trennung von Tetrastes bonasia und Bonasa 
umbellus angebracht zu sein. Die Intrusion in die Neue Welt dürfte laut der bis heute zu 
unserer Verfügung stehenden Daten im Spätpleistozän erfolgt sein. 

Zurückkommend auf die fossilen Daten von Tetrastes im Gebiet der gemässigten Teile 
Europas soll festgelegt werden, dass unsere Kenntnisse über das Vorkommen dieser Form 
im jüngeren Mittelpleistozän äusserst sporadisch sind. Die Reste der vom heutigen Hasel- 
huhn osteologisch schon nicht trennbaren Form treten an verschiedenen Fundstellen 
Europas — wo stratigraphisch gut bestimmbare Schichten vorzufinden sind erst an der 
Schwelle des letzten Glazials auf. Aus Ungarn stammen solche Überreste aus den paläonto- 
logisch und archäologisch gut definierten Schichten der Lambrecht-Höhle und Subalyuk 
im Bükk-Gebirge (Nordungarn; zusammenfassend, siehe JANossy, 1963), also aus Abla- 
gerungen, die vor etwa 100 000 bis 70 000 Jahren entstanden. Unseren heutigen Kennt- 
nissen gemäss fehlte das Haselhuhn in den gemässigten Teilen Europas während des gan- 
zen letzten Glazials („Würm“) völlig. Höchstwahrscheinlich zog es sich nicht in das 
sogenannte „südliche Refugiengebiet“ zurück, sondern war schon damals in der heutigen 
Taiga-Zone Asiens standhaft. Eine Reihe neuer Funde aus den Holozänschichten verschie- 
dener Höhlen Ungarns beweist die in geologischem Sinne rasche Einbürgerung dieser Art 
in Folge des Beginnens der postglazialen Bewaldung vor etwa 20 000 Jahren in unserem 
Gebiet. Diese Funde verteilen sich praktisch auf das ganze Gebiet Ungarns, wo sich Ge- 
birge und für die Fossilisation geeignete Ablagerungen enthaltende Höhlen befinden. 
Diese sind in Nordungarn, Bükk-Gebirge: die Felsnische Iställöskö, die Hillebrand Jenö- 
Höhle (Neolithikum?), die Holozänschichten der Lambrecht-Höhle, die Felsnische Rejtek 
(Schicht 3.) im norden Transdanubiens, Pilis-Gebirge: der Schacht von Hosszühegy; im 
mittleren Gebiet desselben, Bakony-Gebirge: Szärazgerence-Höhle bei Bakonybel und im 
südlichen Teil, Mecsek-Gebirge: die Felsnische Melyvölgy (BOKONYI-JANOSSY, 1965 und 
noch nicht publizierte neue Daten). In Anbetracht dessen, dass aus unserem Gebiet — 
wie aus dieser Liste hervorgeht — die Art schon bis jetzt von relativ vielen Fundpunkten 
zu Tage kam, kann wenigstens während des frühen Holozäns auf die allgemeine Ver- 
breitung, sogar auf die Häufigkeit des Haselhuhnes gefolgert werden. 

Laut Literaturangaben fällt der Schwerpunkt der Verbreitung von Tetrastes bonasia 
heutzutage auf Asien und die Art scheint in den von der Zivilisation geschonten Gebieten 
der von Ost-Europa bis Ost-Sibirien verbreiteten, mehr oder weniger zusammenhängen- 
den Taiga häufig zu sein (Biotope mit feuchtem Untergrund und dichtem Unterwuchs; 
meist in Nadelwäldern — weniger in Mischwäldern). Der Verfasser hatte die Möglichkeit 


155 


sich im Mai 1973 im Mischwald des Ussuri-Gebietes über die dichte Bevölkerung der Art 
zu überzeugen. 

Zuletzt auf einige neuere Beobachtungen in Ungarn kommend, kann folgendes gesagt 
werden: VERTSE (1939) brachte die Daten über das Vorkommen des Haselhuhnes im ent- 
sprechenden Gebiet zusammen und stellt schon seinerzeit fest, dass die schon ohnehin dis- 
junkten Populationen sich teilweise im Aussterben befinden. Er gibt von bedeutenderen 
Beständen nur vom Bükk- und Zemplén-Gebirge (N-NO-Ungarn) rechenschaft. 

Da sich mein Arbeitsgebiet in den vergangenen zwei Jahrzehnten längere Zeit hindurch 
an verschiedene Stellen unserer Mittelgebirge gebunden war, habe ich erst selbst, später 
mit meinem Sohn LAszLö mehrmals die Möglichkeit gehabt die Vorkommen der Art zu 
beobachten. Einzelne Exemplare konnten im Bükk-Gebirge zwischen den Jahren 1950 
und 1960 festgestellt werden u. zw. im Horotna-Tal bei Szilvasvarad, in der Nähe des Ber- 
ges Iställöskö, im Tal zwischen den Bergen Nagykopasz und Vörösköbere, sowie in der 
umnittelbaren Umgebung der Quelle Härsküt. In Zusammenhang mit Kahlschlagen konn- 
te das Verschwinder dieser Populationen beobachtet werden (bei der Quelle Harskut konn- 
ten z. B. am 14. Juli 1960 die letzten 6 Exemplare beobachtet werden, in den folgenden 
Jahren fanden wir keine Spur dieser Vögel, trotzdem, dass wir mehrere Wochen an der sel- 
ben Stelle verbrachten). 

Ein relativ guter Bestand befand sich im Jahre 1967 in der Umgebung der Quelle Lófej 
bei Jösvafö. Während unseres Aufenthaltes (drei Wochen, zwischen dem 7. bis 30. Juli) 
beobachteten wir täglich zwei bis zehn Exemplare (dieses Gebiet ist an der Verbreitungs- 
karte von VERTSE nicht angegeben). Am 23. Juli 1972 besuchten wir die genannte Stelle 
von neuem, wir konnten aber nur eine Hänne feststellen, die nach ihrem annehmbar ein- 
zigen Küken rufte. Die Stimmen konnten wir mehr als eine Stunde lang wahrnehmen. 

Auf der Verbreitungskarte von VERTSE wurde auch der Osztramos-Berg bei Torna- 
szentandräs nicht angegeben, wo ich die Art zuerst — zwar ziemlich unsicher — im Jahre 
1970 wahrnehmen konnte. Endlich beobachteten wir am Nordabhang des selben Berges 
am 6. August 1972 in einem feuchten Graben zuerst einen Hahn, später sechs junge Vögel. 
Im selben Gebiet — etwa 4 km südlich vom Osztramos-Berg — östlich von der Ruine 
Martonyi, habe ich ein Exemplar im Jungholz aufgeschreckt. 

Ausserdem hatten wir noch zwei Beobachtungen: am 1. Mai 1969 hatten wir am Fusse 
des Berges Hosszübére im Börzsönyer Gebirge ebenso im Jungwuchs zwei Exemplare 
aufgeschreckt (diese Angabe ist insofern interessant, da laut VERTSE die Art schon im 
vergangenen Jahrhundert in dem betreffenden Gebiet ausstarb). 

Endlich beobachteten wir am 20. Juli 1968 im Gerecse-Gebirge, südlich von Süttö, in 
der Nähe des Einödhofes Bikol in einem Wassergraben längere Zeit hindurch einen von 
acht Stücken bestehenden Flug (dieses letztgenannte Gebiet wurde an der Karte von 
VERTSE auch nicht angegeben, nur südlichere Teile des selben Gebirges). 


156 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972. 


A SIKETFAJD (TETRAO UROGALLUS) ELOFORDULASA VAS MEGYE 
NYUGATI HATÄRVIDEKEN 


Csaba József 


A siketfajdot LAMBRECHT (1912), már a diluvialis fauna fosszilis madár- 
anyagából kimutatta hazánk területéről. Csontmaradványai előkerültek a 
Borsod megyei Balla, Istállókő, Peskő és még egynéhány más barlangunkból 
is (JANOSSY, 1954, 1962) 

CHERNEL (1899) szerint: , Ősi hazája, úgylátszik, az orosz alföld volt s az 
erdők pusztulásával húzódott az idők folyamán a hegységek magasabb ré- 
szeibe annyira, hogy manapság már a sík területen ritka s egyenesen a maga- 
sabb hegyvidék jellemző szárnyasává vált. Különösen a magas- és középhegy- 

ségek keresztes és nemes fenyő erdőit kedveli, melyek kisebb-nagyobb tisztá- 

sokkal, bokros aljú, kopottas, kevert állományú, nedves talajú részletekkel, 
fiatal és százados fákkal egyaránt váltakoznak s a mi a fő: különféle erdei 
bogyókkal, legkivált áfonyával (Vacciniwm myrtillus és Vitis idea), malnak- 
kal stb., nemkülönben forrásokkal bővelkedik." 

Múlt század végén, a történeti Magyarország területén, Beszterce-Naszód, 
Bihar, Brassó, Csík, Fogaras, Gömör-K-Hont, Háromszék, Hunyad, Krassó- 
Szörény, Liptó, Máramaros, Maros-Torda, Sár os, Sopron, Szeben, Szepes, 
Szilágy, Szolnok-Doboka, Torda- Aranyos, Wronesen, Pure. Udvarhely, Vas 
és Zolyom var megyékben még el6fordult, de föleg az Eszakkeleti- és az Er- 
délyi- Kärpätokban (CHERNEL, 1899). 

Vas megyei előfordulását igazoló legrégibb adatunk a XVII. századba nyú- 
lik vissza. Abban az időben a | BATTHYÁNYAK németújvári központját részben 
Körmend és tartománya látta el élelemmel. SOMOGYI ANDRÁS tiszttartó 1609. 
január 17-én innen keltezett levelében a következőket írta gazdájának : ,,Nag- 
sodnak küldettem Eöts faid Madarakath igen Szép frisseketh, Ha teőb szikseges 
teöbbet is kildhetunk.” (CSABA, 1967). E madarak pontos lelőhelye nem isme- 
retes, de feltehető, hogy nem Körmend határában, hanem az Also- Örseg job- 
bara összefüggő nagy erdejében kerültek kézre. A XIX. század elején azonban 
már eltűntek erről a vidékről, mert NEMES NÉPI SZAKÁLY GYÖRGY 1818-ban 
nem említi ,,E6rség leírása" c. kéziratos munkájában, holott abban elég rész- 
letesen foglalkozott az Őrség madárvilágával (CSABA, 1955). 

A XVII. század elejétől a XIX. század második feléig terjedő időből nincs 
adatunk a siketfajd Vas megyei előfordulásáról. CHERNEL KÁLMÁN (1877) 
nem említi Kőszeg és vidéke madaraı között, de MADARASZ (1899 — 1903) sem 
Vas megyéből. Viszont CHERNEL IstvAN (1898) szerint az addig ritkaság 
számba menő siketfajd 1880 körül kezdett szaporodni Stájerország és Alsó- 
Ausztria felől az akkori Vas megye burgenlandi részén úgy, hogy a Kőszegi- 
hegységben is megjelentek. 

CHERNEL (1903) néhány év múlva azt írja, hogy , Sopron és Vas megyében 
mintegy 25 ev előtt kezdett mutatkozni. Azóta évről évre mindinkább szapo- 


157 


rodott s elterjedt, úgy, hogy ma mar a Fraknöi-Rozalia és Soproni-hegyseg- 
ben, a Köszegi-Borostyanköi- hegyesoportban, az Orség- hegyein mindeniitt 
elszaporodott, sőt helyenként, szép számmal él". (Őrség alatt Fels6-Orség 
értendő.) 

SCHENK és HORVÁTH (1958) a siketfajd Vas megyébe történt betelepedésé- 
nek időpontját szintén az 1880-as években jelölte meg. 

Figyelmet érdemel még a Vadász-Lap (1899) híradása, mely szerint a Vas 
megye nyugati határhegységeiben , bámulatosan elszaporodtak. Felsö-Eör, 
Pinkafő, Vörösvár községekhez tartozó erdőkben és a többiekben is, ma már 
mindenütt állandó vad a siketfajd s egyik-másik helyen olyan jó dürgések 
vannak tavasszal, akárcsak a közeli Stájerország havasain”. 

Hasonlóan értékes adatokat tartalmaz KLOBUSICZKY (1899) cikke a rábolti 
birtokhoz tartozó 20 000 kh vadäszterületröl, ahol 1893 körül csak ritkán mu- 
tatkozott egy-egy ©, de rövid hat év alatt annyira elszaporodtak, hogy egy 
dürgési idényben 8—12 kakas kerülhetett lelövésre. 

A következőkben községek szerint részletezve, időrendben ismertetjük a 
siketfajd előfordulási és kézre kerülési adatait Vas vármegye nyugati határ- 
vidékének úgy jelenlegi, mint az időközben Ausztriához és Jugoszláviához 
csatolt korábbi területéről. 


1. Őrség 


1609: első adatunk Vas megyei előfordulásáról (CSABA, 1955). 


2. Köszeg 


1883-ban lőttek egy példányt a hegyekben (CHERNEL, 1886). 1897. ni 13-an 
fajdesapat a havas hegyekben ; 1899. II. di an a Vöröskeresztnel egy cf ; 1900. 
I. 15-én Zeigernel fenyöröl elrepült egy c" (CSABA, 1967). 1905. X. Bo az 
orszagüt mellett egy © ; 1906. VIII. 3-ân az Alsö-erdöben egy © ( (CHERNEL, 
1907). 1906. XI. 18-án a Sväb-allen egy g (CSABA, 1967). 1906. XII. 22-én 
ugyanott © tollai (CHERNEL, 1907). 1909. II. 23-án a ee hataros 
SA egy À (CSABA, 1967). 1913. X. 18-án az Alsö-erdöben 1 gx (CHER- 
NEL, 1917). 1919. IV. 17-én 1 <7; 1920. III. 18-án Felsö-erdön két régi diirgo- 
hely; 1920. III. 22-én Vöröskereszt Közelében fürdésük helye ; 1921. IX. 26-án 
a Vöröskereszt tájékán 2 © © és 1 -7 (CSABA, 1967). 1963. IV. havában Írott- 
kőnél 1 példány (velemi erdőőr szóbeli közlése). 


3. Lockenhaus ( Léka) 


1885. VIII. 27-én egy öreg © lőve, mely HuszrHy gyűjteményébe került 
(FRIDVALDSZKY, 1891; AUMÜLLER, 1967). 1894-ben lőve; 1898: évenként 
fészkel úgy, hogy néhány év alatt rendes állományra van kilátás (ÜHERNEL, 
1898). 1899-ben dürgését észlelték (KLOBUSICZKY, 1899). 1909. V. 12-én egy 
vadász 6 példányt ejtett el; 1919. XII. 17-én 1 57; 1920. III. 6-án 1 példány 
(CSABA, 1967). 


4. Markt- Allhao ( Alhó) 


1890-ben itt elejtett 7 a szombathelyi Savaria Múzeumba került (CSABA, 
1964). 


158 


5. Bernstein ( Borostyánkő) 


1897-ben talált 1 tojás a Savaria Múzeum gyűjteményébe került. 1898: 
évenként fészkel úgy, hogy néhány év alatt rendes állományra van kilátás 
(CHERNEL, 1898). 1903. IV. 28 és 29-én nem dürgött, de nyomukat CHERNEL 
megtalálta; 1909. V. 12-én 3 példány lőve (CsaBa, 1967). 1915. IV. 30-án 
1 77-10 ; a 7 elejtve (CHERNEL naplója). 


6. Rechmitz ( Rohonc) 


1898: évenként fészkel úgy, hogy néhány év alatt rendes állományra van 
kilátás (CHERNEL, 1898). 1899-ben észlelték, de nem volt dürgés (KLOBU- 
SICZKY, 1899). 1900. XI. 17-én erdei vadászaton 3 példányt láttak (CSABA, 
1967). 1925-t61 1935-ig költött (F. PauLY főerdész szóbeli közlése). 

7. Markt-Neuhodis ( Városhodász) 


1898: évenként fészkel úgy, hogy hamarosan rendes állomány várható 
(CHERNEL, 1898). 1925-től 1935-ig költött (F. PAUY szóbeli közlése). 


8. Oberwart ( Felsőőr ) 


1898-ban Felsőőr vidékén rendes állománya van, és dürgés alatt rendszere- 
sen vadásszák (CHERNEL, 1898). 1899-ben előfordulások és dürgesek (KLOBU- 
SICZKY, 1899). 1899-ben állandóan költő (Vadasz-Lap, 1899). 1900-ban ER- 
DODY GYULA 2 gg-et lőtt s ezzel befejezte évi vadászatát, mely alatt össze- 
sen 20 kakast ejtett el (Vas vármegye, 1900). 1925-től 1935-ig feszkelt; 1962- 
ben 2 g*g'-et lőttek (F. PAULY szóbeli közlése). 
9. Bozsok 


1899-ben észlelték, de még nem volt dürges (KLOBUSICZKY, 1899). 1963 
nyarán a Sötét-völgy erdöreszen 1-1 "+9 mutatkozott (velemi erdőőr 
szóbeli közlése). 


10. Pinkafeld (Pinkafo) 


1899-ben előfordulások és dürgések (KLOBUSICZKY, 1899). Az 1899. évben 
állandó költő ( Vadász-Lap, 1899). 1925-t61 1935-ig költött (F. PAULY szóbeli 
közlése). 1930-ban több példány dürgött (in litt. THIRINGER J.). 1942-ben 
fészkelve találták (F. PAULY szóbeli közlése). 


11. Rotenturm ( Vasvörösvár ) 


1899-ben dürgött (KLOBUSICZKY, 1899). 1899: állandó költő ( Vadász-Lap, 
1899). 1916. IV. 25-én 1  löve (CsABA, 1967). 


12. Koh-Fidisch (Gyepüfüzes) 
1899-ben elöfordult, söt dürgött is (KLOBUSICZKY, 1899). 
13. Neuberg (Ujhegy) 
1899-ben előfordulások és dürgesek (KLOBUSICZKY, 1899). 
14. Stegersbach (Szentelek) 


1899-ben előfordulások és dürgött is (KLOBUSICZKY, 1899). 


15. Kukmirn (Kukmer) 


1899-ben elöforduläsuk megfigyelve, söt dürgesük is észlelve (KLOBUSICZKY, 
1899). 


16. Rauchwart (Rabort) 


1899-ben dürgesük észlelve (KLOBUSICZKY, 1899). 1900. IV. 26 és 27-én 
1-1 megfigyelve (CSABA, 1967). 


17. St. Mihael (Pusztaszentmihaly) 
1899-ben előfordulások és diirgések (KLOBUSICZKY, 1899). 
18. Eisenhütte ( Kisvaskut) 
1899-ben elöforduläsok és dürgesek (KLOBUSICZKY, 1899). 
19. Güssing (Németujvar) 
1899-ben észlelték, de még nem volt dürges (KLOBUSICZKY, 1899). 
20. Punitz (Ponic) 
1899-ben előfordult, de még nem dürgött (KLOBUSICZKY, 1899). 
21. Neustift b.G. (Ujtelep) 
1899-ben előfordulások és dürgesek (KLOBUSICZKY, 1899). 
22: Rohr 1. Bg. ( Nád) 
1899-ben előfordulások és dürgött is (KLOBUSICZKY, 1899). 
23. Csákánydoroszló 


1900 körül 1 9 elejtve; 1932 őszén Felsö-erdön mutatkozott 1 7 (CSABA, 
1964). 1936-ban a Felsö-erdön 2 példany (TORO 1. szöbeli közlese). 1944. IV. 
4-én tévedésből a Värkertben elejtettek 1 9 -t (CSABA, 1964). 


24. Holzschlag ( Vágod) 
1903. XII. 11-én 1 7 lőve, mely a szombathelyi múzeumba került (CSABA, 
1964). 
25. Vasszentmihaly 
1910 körül 4 X-et lőttek (Sürö J. szóbeli közlése). 1912. ev III. havában 
PorpAozy K. lőtt 1 Q-t (in litt. THIRINGER J.). 1932-ben 1 © észleltek (Sürő 
J. szöbeli közlese). 
26. Szentgotthard 


1910 körül Szporny KÁROLY föerdesz évente adott ki lelövesi engedélyt 
(in litt. THIRINGER J.). 1929-ben itteni előfordulását FROMM G. említi (FROMM, 
1929). 

27. Ivanc 

1910-es években BurtER J. f6vadäsz fészkét találta 10 tojással, melyeket 
kikeltetett és a fácán nagyságú fajdokat az ivánci erdőn szabadon engedte ; 
1919. III. havában 1 7, VII-ban pedig 1 © 8 fogoly nagyságú csirkéjével 
mutatkozott (in litt. THIRINGER J.). 1932-ben 1 9 -t láttak (CsaBa, 1955). 
1955-ben az állományt 4 db-ra becsülték (GYÜRGY, 1957). 


160 


28. Felsöszölnök 


Az 1914. és az 1915. években a vegyes állományú (bükk, luc- és erdeifenyő) 
erdőben 5—6 7g, valamint 10—12 © © naponta volt látható a reggeli és a 
késő délutáni órákban ; költöttek is (F. PAULY szóbeli közlése). 


29. Készegdoroszlo 
1916. XII. 17-én 1 9 -t lőttek (CsaBa, 1967). 


30. Velem 
1920-ban agkupac mellett 5 tojását találták (WEISENBECK J. ny. f6erdész 
szóbeli közlése). 1935-ben a Hosszivélgyben g'-et lőttek; 1938. XII. 26-án 
1 -7-et lőttek a Szent-Vid kápolna mellett (velemi erd66r szóbeli közlése). 
31. Lukácsháza 
1920. X. elejénl ? a távíróhuzalnak repült (CHERNEL, 1922). 
32. Boreca ( Borháza) 
1920. III. havában észlelték (CSABA, 1943, 1966). 
33. Gaas (Pinkakertes) 
1920-as években gyakran láttak 9 © -et (in litt. THIRINGER J.). 
34. Cak 
1921. I. 13-án 1 9 észlelve (CsaBa, 1967). 
35. Buchschacken (Öribükkösd) 
1925 és 1935 közötti evekben költött (F. PAULY szöbeli közlese). 
30. Riedlingsdorf (Rüdüny) 


1925-t61 1935-ig költött; 1927. IV. 10-én 1 c elejtve (F. PAULY szóbeli 
közlese). 


37. Schreibersdorf ( Bugloc) 
1925-t61 1935-ig költött (F. PauLY szóbeli közlése). 
38. Wiesfleck (Ujrétfalu) 
1925 és 1935 között költött (F. PAULY szöbeli közlese). 
39. Weinberg ( Borhegy) 
1925 és 1935 közötti években költött (F. PAuLY szóbeli közlése). 
40. Goberling (Gaborfalva) 
1925 és 1935 között költött (F. PAULY szöbeli közlese). 
41. Althodis (Öhodäsz 
1925-t6] 1935-ig költött (F. PAULY szóbeli közlése). 
42. Szentpeterfa 
1930-ban 1 © mutatkozott (in litt. THIRINGER J.). 


11 AQUILA 1971/1972 161 


43. Nadasd 
1930-ban 1 9 -t lőttek (in litt. THIRINGER J.). 


44. Nemesmedves 
1932-ben 1 © -t láttak (Sürő J. szóbeli közlése). 


45. Kustanovei ( Gesztenyés) 
1934. XI. havában lőttek 1 ?-t (CSABA, 1966). 


46. Szalafó 


1939 nyarán 2 gg mutatkozott ; 1940-ben szarvasböges idején 3 €-et 
és 1 Q-t észlelt Gvònayòs-HarAszi TAKÁCS (1940). 1940-ben összesen 5 
d d és néhány © © mutatkozott ; 1941 VIII. 16-án 1 öreg 5‘ és 1 öreg ? tár- 
saságában 2 db, fácán nagyságú fiatal ; ugyanezen évben, egy más alkalommal 
5 összetartó csirke volt látható ; szétszórtan talált tollakból és a beszállófák 
alatti ürülékekből pedig 50—60 siketfajd jelenlétére lehetett következtetni 
(GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCS, 1941). Az 1945. évi becslés szerint 37 példány 
volt az állomány (CsABA, 1955). 1946 tavaszán 7—8 gg dürgött (in litt. 
THIRINGER J.). 1948 nyarán számukat 150-re becsülték (György, 1957). 
1952. VII. 23-án egy beteg -7-et fogtak, mely még aznap elpusztult (TRUM- 
MER R. erdész szóbeli közlése). 1951. és 1954. év között 3 fészkét találták 9, 
12 és 6 tojással (GyöRGY, 1957). 1953 körül a becslés szerinti állomány 43 
példány volt (KRONEKKER ker. vez. erdész szóbeli közlése). 1955. VIII. 21-én 
a szőlőskerti rét melletti szälaserdöben mutatkozott egy siketfajdesaläd ; 
HORVÁTH erdöör is többször látott ez időben öreg fajdokat és csirkéket ; sze- 
rinte 1955 nyarán a legtöbb fajd a Nyúzó-völgy két oldalán költött és 8 — 10-re 
becsülte az ott fészkelők számát; az 1955. évi állomány 35— 50 példányból 
állott (GYÖRGY, 1957). 1960-ban 6— 10 db-ra tehető az itt tartózkodók száma 
(GYŐRY, 1964). 


47. Rábagyarmat 


1935. V. 1-én 1 {'-et láttak ; június havában fészkét találták, melyet a to- 
jáshéjak tanúsága szerint a csirkék már elhagytak; 1936 júniusában 1 öreg 
o-et láttak (in litt. THIRINGER J.) 


48. Kondorfa 
1940-es évek elején 2 fiatal mutatkozott (in litt. THIRINGER J.). 1955 máju- 
sában egy elhullott -7-et találtak ; ebben az évben számukat 5— 6 példányra 
becsülték (GYÖRGY, 1957). 
49. Dolenci ( Dolány) 
1941— 1945 között néhányszor mutatkozott 1— 1 példány (CSABA, 1966). 
50. Magyarlak 
1955-ben a becslés szerinti létszám 3— 4 példány volt (GYÖRGY, 1957). 
51. Szakonyfalu 


1955-ben számukat 8—10-re becsülték (GYöRGY, 1957). 


162 


e 


Sopron megye 


\ 
< | > è: 
\ e 13 e J EP 
| 16 12 tro. 
> \ 
} e 6 % “2 = = 
Xx f Lf el rà > & 
m { ° IF mw 
{ 16 2 > 
x \ 19 .— Ww 
N \ A G 
\ 7 N N 
vu) È "1 ; fr SID, Sort — 
D Fi = : 3 A we e 5 e; 
ur # / e J sf dé #7 . 97 
J Gy 
CA Fa «i. ‘4 
wer LT 7 
/ r of a 46 
e an. e, 49 v 
( IL N, 
\ = 
! ss 
7 °_ 4 
! 2 
( (4 € 
& G è» 


4 


O JELMAGYARAZAT 


CE EI n Regi országhatár 
YL ee Új országhatár 
v Regi megyehatar 


22. abra. A siketfajd elöfordulasa Vas megye nyugati hatarvideken 


Abb. 22. Das Vorkommen des Auerhuhnes im westlichen Teil des Komitates Vas 


3. tablazat 


A térképvazlaton feltüntetett, számokkal jelölt községek, valamint a siketfajd első és utolsó ész- 
lelései — Tabelle 3. Die auf der Kartenskizze angeführten und mit Ziffern bezeichneten 
Gemeinden, sowie die ersten uns letzten Beobachtungen des Auerhuhns 


A siketfajd észlelésének éve 
Beobachtungsjahr 
des Auerhuhns 


A község 
Der Gemeinde 


szama neve elsö | utolsó 
Nummer Name erstes | letztes 
| Orség 1609 
2 Köszeg 1883 1963 
3 Lockenhaus (Leka) 1885 1920 
4 Markt-Allhao (Alh6) 1890 
5 Bernstein (Borostyánkő) 1897 1915 
6 Rechnitz (Rohonc) 1898 1935 
7 Markt-Neuhodis (Városhodász) 1898 1935 
8 Oberwart ( Felsőőr) 1898 1962 
9 Bozsok 1899 1963 
10 Pinkafeld (Pinkafő) 1899 1942 
11 Kotenturm (Vasvörösvár) 1899 1916 
12 Koh-Fidisch (Gyepűfüzes) 1899 
13 Neuberg (Újhegy) 1899 
14 Stegersbach (Szentelek) 1899 
15 Kukmirn (Kukmér) 1899 
16 Kauchwart (Räbort) 1899 1900 
17 St. Mihael (Pusztaszentmihály) 1899 
18 Kisenhiitte (Kisvaskút) 1899 
19 (Güssing (Németújvár) 1899 
20 Punitz (Pönic) 1899 
2] Neustift b.G. (Ujtelep) 1899 
22 Rohr i. Bg. (Nád) 1899 
23 Csákánydoroszló 1900 1944 
24 Holzschlag (Vágod) 1903 
25 Vasszentmihály 1910 1932 
26 Szentgotthárd 1910 1929 
27 Ivánc 1910 1955 
28 Felsőszölnök 1914 1915 
29 Köszegdoroszlö 1916 
30 Velem 1920 1938 
31 Lukäcshäza 1920 
32 Boreëa (Borhäza) 1920 
33 Gas (Pinkakertes) 1920 
34 Cak 1921 
35 Buchschacken (Öribükkösd) 1925 1935 
36 Riedlingsdorf (Rödöny) 1925 1935 
37 Schreibersdorf (Buglöe) 1925 1935 


164 


A siketlajd észlelésének éve 


2 KÖZBE Beobachtungsjahr 
pel pene ings des ee 
száma neve első utolsó 
Nummer Name erstes letztes 
38 Wiesfleck (Újrétfalu) 1925 1935 
39 Weinberg (Borhegy) 1925 1935 
40 Goberling (Gáborfalva) 1925 1935 
41 Althodis (Óhodász) 1925 1935 
42 Szentpeterfa 1930 
43 Nädasd 1930 
44 Nemesmedves 1932 
45 Kustanovei (Gesztenyés) 1934 
46 Szalaf6 1939 1960 
47 Rábagyarmat 1935 1936 
48 Kondorfa 1940 1955 
49 Dolenci (Doläny) 1941 1945 
50 Magyarlak 1955 
51 Szakonyfalu 1955 
52 Orfalu 1955 


52. Orfalu 


1955. évi becslés szerinti létszám: 10— 15 példány (GYôRGY, 1957). 

Itt említjük meg, hogy a siketfajd Vas megye szomszédságában, a Soproni- 
hegységben is előfordult: 1886-ben 1 ? elejtve; pár év múlva már rendszeres 
dürgés volt; 1924-ben megfigyelve ; 1927-től ismét rendszeresen mutatkozott, 
s ettől kezdve minden évben volt dürgés; 1930-ban 3 elhullott -7-7-et talál- 
tak, s akkor számuk erősen megritkult úgy, hogy szórványosan mutatkozott, 
1—1 példány; 1952-ben a Hidegvíz-völgyben láttak egyet; 1933. V. 31-én 
Brennbergbánya közelében fészkét találták friss tojáshéjakkal, melyekből 
csirkék keltek (GyörY, 1962). 1905. évben a Vadász-Lap a következő hírt kö- 
zölte (p. 242): , Sopron város közvetlen közelében az utolsó 10 évben jelentő- 
sebb fenyőritkításokat végeztek, ezért a siketfajdok is elszaporodtak, nyilván 
a Rozália-hegységből húzódtak le”. 

A siketfajd Vas megye nyugati határvidékére történt betelepedését, ottani 
elterjedését kutatva, e területet három részre osztva kell vizsgálnunk. 


I. Rotenturmtöl (11) északra eső felső, 
II. Rotenturm és Neustift (21) közötti középső, és 
III. Neustifttöl délre eső alsó területre. 


A XVII. századi őrségi előfordulást figyelmen kívül hagyva, első adataink 
a felső részre vonatkoznak, ahonnan 1883 és 1890 közötti időből 3, majd 
1899-ig terjedő évekből további 7 új községből van adatunk. Itt annyira el- 
szaporodtak, hogy 1899-ben 40 -7-7 került puskavégre (Vaddsz-Lap, 1900). 
Ezt a területet kiterjedt, összefüggő fenyőerdő borítja, melyben bőven meg- 
található a fajdok kedvelt eledele a Juniperus communis, a Rubus idaeus, a, 
Fragaria vesca és a Vaccinium myrtillus termése. Ezenkívül itt vannak a vizs- 


165 


galt terület legnagyobb hegyei is. (Az egyes községek hatäraban: Markt-Allhao 
457 m, Markt-Neuhodis 494 m, Rechnitz 496 m, Pinkafeld 507 m, Bozsok 
604 m, Bernstein 699 m és K6szeg-Irott-k6 884 m tengerszint feletti magas- 
ságig). Mindezen körülmények kiválóan alkalmassá teszik e vidéket a fajdok 
betelepülésére. A beszivárgás nyugatról, a szomszédos ausztriai Steiermark- 
ból történt a Pinka mindkét oldalára, keletre egészen Kőszegig. 

Innen húzódtak le az alacsonyabb fekvésű középső részre, ahol 1899-ben 
már 11 község területén észlelték rendes dürgésüket. 

A határvidék alsó részébe 1900 és 1910 között északról érkeztek jobbára kó- 
borló példányok Csákánydoroszló, Vasszentmihály, Szentgotthárd és Ivánc 
területére. Az utóbbi község erdejében 1910-ben fészkelt is. A másik előretörés 
nyugatról, Stájerországból történt, s ezek a példányok 1914 és 1915-ben már 
Felsőszölnökön ugyancsak költöttek. Ez az állomány hamarosan szétszóró- 
dott, s ebből származhatott az a néhány kóborló példány, mely Boreéa (1920), 
Nádasd (1930), Nemesmedves (1932), Kustanovci (1934) és Rábagyarmat 
(1935, 1936) határában mutatkozott. 1939 tavaszán GYÖNGYÖS-HALÁSZI 
TAKÁCS GYULA a Stájermark Gau-jägermeisteretöl arról értesült, hogy az 
ottani gazdag siketfajdállomány erősen megcsappant, és alig maradt belőle 
számottevő mennyiség. Egyben e jelenséget a fajdok kelet felé történt vándor- 
lásával magyarázta. Szerinte Magyarországon tűnnek majd föl. Azt is meg- 
jósolta, hogy rövidesen a szalaf6i erdőben is mutatkoznak. Valóban, még ab- 
ban az esztendőben megjelentek Szalaf6n az első -7-7-ek, majd következő 
évben további 4 4'-ek és néhány © 2. 1941-ben pedig csirkék is voltak lát- 
hatók. Az utóbbi esztendőben e terület állományát a talált tollak mennyiségé- 
ből és a beszállófák alatti ürülékekből 50 — 60 példányra becsülték. Az itt köl- 
tő fajdok megfelelő kíméletben részesültek, sőt REVERENCSICS KÁROLY, az 
erdő tulajdonosának mérnöke 146 kh védett területet létesített részükre, ahol 
számuk 1948-ban már 150-re szaporodott. Ebből az állományból származott 
az a néhány kóborló példány is, amely utoljára Kondorfa (1940), Dolinc 
(1941), Csákánydoroszló (1944), valamint Magyarlak, Szakonyfalu, Orfalu és 
Ivánc községek erdejében (1955) mutatkozott. 

Sajnos, miként Vas megye nyugati határvidékének más részéről, így Ma- 
gyarország utolsó fészkelőhelyéről, Szalafőről is hamarosan eltűntek az ott 
zárt állományban költött siketfajdok. Megmentésük érdekében GYŐRY JENŐ 
a Madártani Intézet ornitológusa 1960-ban a helyszínen tanulmányozta a 
lehetőségeket, s ennek alapján az Intézet javasolta az erdő védetté nyilvání- 
tását. Hasonló javaslatot tett JÁVORKA SÁNDOR botanikai szempontból. Az 
Országos Természetvédelmi Tanács támogatta az ügyet, de az érdekelt birto- 
kosok ellenállása miatt a védettség nem történt meg (CSABA, 1961, 1962). 
A Szombathelyi Állami Erdőgazdaság a korábbi erdőterületből kijelölt 18 ha 
rontott erdőrészletet (40/a4-b 4- e. sz.), melyben 1966 óta tilos a vadászat és a 
fakitermelés. Ennek a 40 — 50 éves fákkal borított erdőnek 30% -a erdeifenyő, 
15%-a nyír, 10%-a nyár, 20%-a kocsányos tölgy, 20%-a gyertyán és 5%-a 
bükk ; jellemző aljnövenyzete pedig boróka, kanyabangita és csarab. A késői 
intézkedés az egyébként is kicsi területtel már nem oldja meg a siketfajdok 
ismételt meghonosítását. 

REMETE FERENC vadászati felügyelő (in litt.) szerint a siketfajd egykori 
szalafői élőhelye 279 — 322 m tengerszint feletti magasságban terül el és 560 
kh-at tesz ki. Faällomänya: 7%, kocsányos tölgy, 3%, kocsánytalan tölgy, 394 
bükk, 7% gyertyán, 3% nyír, 3% lucfenyő, 74% erdeifenyő; bokorfái: mo- 
gyoró, kányabangita, kutyabenge, boróka, kökény és galagonya; aljnövény- 


166 


zeteben kisebb mértékben megtalálható még a fekete és a vörös áfonya; és a 
malna is. 

A siketfajd betelepülesenek okáról általában egyez6k a vélemények. Mar 
BoBAck (1952) is megállapította, hogy jobbára állandó madár, mely hosszú 
ideig nem távozik kiválasztott tartózkodási helyéről, ha ott nem zavarják és 
elegendő táplálékot talál. Előfordul azonban, hogy elhagyja azt, és messze 
elkóborol az erdőirtás, szárazság, táplálékhiány, hosszas zavarás és a nemi 
aránytalanság miatt. KERSCHAGL-ra hivatkozva megemlíti, hogy néha mesz- 
szire elvándorol; így pl. egy Salzburg mellett megjelölt -7, a Morva-erdőben 
került lelövésre. 

Helytálló THIRINGER (in litt.) megállapítása is: „Az en elméletem a siket- 
fajd nyugatvasmegyei előfordulásáról az volt és ma is az, hogy a beszivárgás 
Stájerország felől mindig akkor volt erősebb, ha ott az állomány túlszaporo- 
dott, vagy pedig természeti behatás folytán a táplálkozási lehetőségek csök- 
kentek? 

Az említett okok miatt kóborlásuk, vándorlásuk során néha nemcsak szór- 
ványosan, de nagyobb számban hozzánk érkező példányok itt — különösen 
a burgenlandi é és az őrségi (Szalafő), az akkor még részben ősi állapotban levő 
régi módon kezelt erdőkben megfelelő biotópot találva — visszamaradtak, 
és zárt állományban rendszeresen költöttek. Amint azonban a kedvező körül- 
mények megváltoztak; a siketfajdok Vas megye nyugati határvidékén sem 
költöttek többé, sőt elhagyták e területet úgy, hogy ezen a részen immár évek 
óta kóborló példány sem mutatkozik. 

BOBACK (1952) a siketfajdok pusztulását, megszokott élőhelyük elhagyását 
több okkal magyarázza. Szerinte tojásait pusztítja a mókus, a sün, a hermelin, 
a menyét, a görény, a nyest, a borz, a róka, a vaddisznó, a varjak ; fiatal és 
felnőtt példányokat a nagyobb szőrmés dúvadak és a ragadozó madarak. 
Kárt okoz még az emberek zaklatása, a modern erdőgazdálkodás, az erdei 
legeltetés, az elvadult kutyák és macskák, erdei tüzek, vihar okozta törések, 
parazitabetegségek és élősködők. Lovassy (1927) szerint a fajdok legfőbb 
gyérítője az erdőirtás, a szálerdők tarvágása s általában a modern erdőkeze- 
lés. 

Hasonlóan vélekedik THIRINGER (in litt. ), amikor azt írja: , Nagyon valö- 
színű, hogy — mint pl. itt Svédországban és Finnországban — a mind inten- 
zívebb erdőgazdálkodás és a vadászat sportjának ( ?) mind nagyobb elterje- 
dése volt fő oka Vas megyében a siketfajd lassú elfogyásának". F. PAULY 
nyug. főerdész szóbeli közlése szerint az általa jól ismert Bur genland középső 
területére Stájerországból települtek át a siketfajdok s 1925 — 1935-ig terjedő 
időben költöttek is, de azóta kipusztultak, mert a par asztok adóhátralékaik 
rendezése végett sok fát termeltek ki ottani erdőikből, így a siketfajdokat tar- 
tózkodási, illetve fészkelőhelyeiken zavarták, s ezért számuk fokozatosan 
gyérült, amit elősegített az a körülmény is, hogy elszaporodtak a tojásaikat 
pusztító nyestek, görények, borzok és rókák. 

Az állatok kártevéséről hasonló adatokat tartalmaz KLOBUSICZKY (1899) 
cikke a rábolti birtokhoz tartozó nagyobb vadászterületről, ahol 1893 körül 
csak ritkán mutatkozott egy-egy 9, de amikor megfelelő védelemben részesí- 
tették a fajdokat és a nagyon elszaporodott fészekrabló rókát, nyestet, kóbor 
kutyákat és macskákat kiirtották s a hurkozókat féken tartották, a fajdok 
megtelepedtek, s rövid hat év alatt annyira elszaporodtak, hogy egy-egy 
dürgési idényben 8— 10 kakas kerülhetett lelövésre. 

Figyelembe véve a helyi körülményeket és összehasonlítva azokat mások 


167 


véleményével, a siketfajd Vas megye nyugati hatärvidekeröl történt eltünese- 
nek okait a következőkben látjuk : 


1. Legnagyobb kárt az emberi beavatkozás okozta. Ezt tapasztaltuk a bur- 
genlandi részen, ahol a nagymérvű fakitermeléssel a paraszterdőkből valóság- 
gal kiűzték a fajdokat. Hasonló volt a helyzet utolsó fészkelőhelyükön, a sza- 
lafői erdőben is. Az itteni állományt 1948-ban már 150-re becsülték, de mi- 
után 1951-ben megindult a rontott erdei fenyvesekben a kitermelés, ezzel kez- 
detét vette a zaklatás, ami az 1954. évi erdőművelési munkákkal csak foko- 
zódott. Ennek tudható be, hogy ezekben az években már csak három fészkét 
találták. Később, havazás okozta törések miatt rengeteg fát kellett kitermel- 
ni, melynek elszállítása két éven át tartott, s ezzel, valamint a kitermeléssel 
hosszú időn át zaklatták az állományt, amely végül is elhagyta helyét. 

2. Másodsorban, de nagymértékben hozzájárult eltűnésükhöz a dúvadak 
elszaporodása, kártevése. Úgy a szalafői, mint a rábolti megfelelő élőhelyen is 
csak azután tudtak elszaporodni a siketfajdok, miután a ragadozókat rend- 
szeresen irtották. Ujabban a vadászok erre nem fektettek súlyt, s így minde- 
nütt nagyon sok fészekalj, de fiatal és öreg fajd is elpusztult. 

3. Megallapithato volt, hogy éppen azokban az években, amikor egyéb 
okok miatt ügyis csökkenöben volt az ällomäny, a vadászók nem védték a 
siketfajdokat, sőt ellenkezőleg: meggondolatlanul több példányt elejtettek 
közülük. 

4. Betegség is pusztította az állományt. Mär GyOry (1962) megállapította, 
hogy 1930-ban a Soproni-hegysegben három elhullott -7-7-et találtak, s akkor 
ott számuk erősen megcsappant. Később, 1952-ben, Szalaf6n egy beteg -7-et 
fogtak, mely még aznap elpusztult, majd 1955-ben az őrségi Kondorfán akad- 
tak egy elhullott J-re. Ezekre vonatkozólag részletesebb megfigyelések, vizs- 
gálatok nem történtek, így nem tudjuk a pusztulás mértékét, s azt sem, hogy 
azt bélparaziták, tuberkulózis vagy milyen más betegség okozta. 

Az ezentúl esetleg ritkán mutatkozó egy-egy kóborló példánytól eltekintve, 
a siketfajd Vas megye területére történő újabb betelepedésére csak akkor szá- 
mithatunk, ha utolsó fészkelőhelyükön — a szalafői erdőben — az illetékesek 
az említett akadályokat megszüntetik, s ott olyan életfeltételeket biztosíta- 
nak, amelyek állandó tartózkodásukhoz, költésükhöz elengedhetetlenül szük- 
ségesek. 


Irodalom — Literatur 


A kakas dürgés. (Vadász-Lap, XXI. 1900, 184. p. 

A siketfajd Vas megyében. (Vadász-Lap. XX. 1899, 69. p. 

Aumiller, J. (1967): Die Vogelsammlung Huszthy Edmunds in der Burg Lockenhaus. 
Wiss. Arbeiten Bgld. 38, 5 — 75. p. 

Boback, A. W. (1952): Das Auerhuhn. (Die Neue Brehm-Bücherei. Heft 86. 55. p. 

Chernel I. (1886): A fajdok elterjedése a Dunántúl nyugati hegyláncaiban. Vadász-Lap. 
VII. 355 — 356. p. 

Chernel I. (1898): Vas vármegye állatvilága. Madarak. Magyarország vármegyéi és váro- 
sai, Vasvármegye, Budapest. 

Chernel I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségükre. 
Budapest. 830. p. 

Chernel, I.— Brehm A. (1903): Állatok Világa. Madarak. Budapest. II. 678. p. 

Chernel, I. (1907): Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aguila. XIV. 179— 187. p. 

Chernel, I. (1917): Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aguila. XXIV. 15 — 24. p 

Chernel, I. (1922): Auerhuhn (Tetrao urogallus L.) in der Ebene. Aguila. XXVIII. 1921. 


PALES | oy 


168 


Chernel K. (1877): Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja. Szombathely. 

Csaba, J. (1943): Ornithologische Daten aus dem Wendgebiet. Aquila. L. 358. p. 

Csaba, J. (1955): Ornithological data from Western Hungary from the beginning of the 
Nineteenth Century. Aquila. LIX — LXII. 1952 — 1955. 470. p. 

Csaba, J. (1955): Notes on the Birds of Csäkänydoroszlö (Western-Hungary). Aquila. 
LIX — LXII. 1952 — 1955. 201 — 203. p. 

Csaba J. (1961): Védetté nyilvänitjäk-e a szalaföi erdöt? Vas Népe, mäjus 18. 

Csaba J. (1962): A madärvedelem története és feladata Vas megyében. Vasi Szemle. TI. 
42— 53. p. È 

Csaba, J. (1964): Die Vogelwelt Csákánydoroszló. Savaria, Vas megyei Múzeumok Erte- 
sitöje. 2. 67— 84. p. 

Csaba, J. (1964): Faunistical data of the bird collection of the destroyed Museum of 
Szombathely. Aquila. LXIX —LXX. 1962 — 1963. 266 — 267. p. 

Csaba, J. (1966): Beiträge zu den Kenntnissen über die Tier- und Pflanzenwelt des Vend- 
gebietes. Savaria, Vas megyei Múzeumok Ertesitöje. 1965. 3. 41 — 50. p. 

Csaba, J. (1967): Madártani adatok Chernel Istvan naplöiböl. Aquila. LXXIII- LXXIV. 
1966 — 1967. 171 —174. p. 

Csaba, J. (1967): A siketfajd utolsó hazai feszkelöhelyen is kipusztult. Búvár. XII. 
223 — 224. p. 

Erdődy Gyula gróf fajdkakasvadäszatai. Vas vármegye, 1900. május 6. 

Frwaldszky J. (1891): Aves Hungariae. Budapest, 197 p. 

Fromm G. (1929): Vas vármegye madárvilága. Annales Sabariensis. III. 1927 — 1929. 
54— 69. p. 

Gyöngyös-Halászi Takács Gy. (1941): Süketfajdok Vas megyében. Magyar Vadászújság. 
XLI. 244. p. 

Gyöngyös-Halaszi Takács Gy. (1940): Süketfajd vándorlása. Magyar Vadäszüjsäg. XL. 
ZIO p. 

Gyorgy, K. (1957): The Capercaillie in Hungary. Aquila. LXIII-LXIV. 1956 — 1957. 
336. 


Ds 

Győry, J. (1962): Das Brüten des Kreuzschnabels, Gimpels, Goldhänchens und Auerhuh- 
nes in dem Soproner (Odenburger) Gebirge und deren Bruten in Ungarn. Aquila. LXVII- 
LXVIII. 1960 — 1961. 134— 140. p. 

Györy, J. (1964): Data on the avifauna of Köszeg Mountains and the countryside of 
Szalafő. Aquila. LXIX—-LXX. 1962-1963. 262. p. 

Horvath, L. (1958): Piciformes (in Hungarie [Aves]). Bpest. 

Janossy, D. (1954): Fossile Ornis aus der Höhle von Iställöskö. Aquila. LV —LVIII. 
1948 — 1951. 205 — 223. p. 

Jänossy, D. (1962): Eine fossile Vogelfauna aus den Moustérien-Schichten der Subalyuk- 
Höhle im Bükk-Gebirge (Nordostungarn). Aquila. LXVII-LXVIII. 1960 — 1961. 
176 —188. p. 

Klobusiezky K. (1899): A siketfajdok Vas megye nyugati részében. Vadäsz-Lap. XX. 
127—130., 156 — 160. p. ES 

Lambrecht, K. (1912): Fossile Vögel des Borsoder Bükk Gebirges. Aquila. XIX. 270 — 
287. Pe 

Lambrecht, K. (1912): Die fossilen Vögel Ungarns. Aquila. XIX. 288 — 315. p. 

Lovassy S. (1927): Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. Budapest, 
895. p. 

Madarász, Gy. (1899 — 1903): Die Vögel Ungarns. Budapest, 666. p. 

Schenk J.— Brehm A.: Allatok Viläga, Madarak. Budapest, II. 422 p. 

Siketfajdok Sopronban. Vadäsz-Lap. X XVI. 1905. 242. p. 


Das Vorkommen des Auerhuhnes (Tetrao urogallus) im westlichen Teil des 
Komitates Vas 


József Csaba 


Die Arbeit bringt die Auerhuhn-Angaben im westlichen Grenzgebiet Ungarns zusam- 
men. 


i x : ed © È “ Wis x s 
u = ra Pe Fr, ar: x CEE ture No SANT VI ix 


Re e SANO pi La 2 Li ey 
2 i Ve A erve Rn wel! pipe: oe ee 


7 : ú 1 5 he rs} De 
i - CUT TRE 


= Ù oe i 
| di dn EL 0 f 1 fe 
mi " = 
7 . 
7 2 à 7 Fi iets 3 
FI © a 
a. À Poe 
7, = x . i 
7 dii a = i È 
i > - - Lr 
a E 
| > 
i à nye 
e 
S = nae 
a) - 
i 
c , 
4 
L 


xh 9 
: ! E i up le 
. : 
i 
i i LS 
mn 
x n 
x = u ca » 
3 - ” = 
a = 5 
za Eu \ E 7 
è 1 
i i 
si = pe 
% 8 Bu Di 
. x 
« = 
. 
2 x 
. - = 
í ; 
a 
. 
. ; 
u 7 Ù ho 
a. = er 
| i ol am 
- = i 
LE: 
CT 
> 
È 
(ee 
a ML, 
= 
li x = 
‘ à an 
À 7 & si 
fi = E 
1 x “= 


Aquila LXXVIII LXXIX. 1971-1972. 


KIRÄLYKA (REGULUS REGULUS) FESZKELESE 
A BUKK HEGYSEGBEN 


Bankovies Attila 


A särgafejü kiralyka Magyarországon a ritka fészkel6k közé tartozik. Ha- 
tärainkon belüli költese az utóbbi evtizedekig nem is volt bizonyitva. Az a 
tény viszont, hogy az 50-es évektől több helyről kimutatták mint feszkelöt, 
talán arra is utal, hogy hazai állománya, a középhegységi luc fenyő- telepitesek- 
kel együtt megnövekedett, s így nagyobb eséllyel akadhatunk fészkére, mint 
jó szemű elődeink. E feltevést látszik bizonyítani, hogy a megtalált fészkek 
legtöbbször telepített lucosokból származnak, mely területeken a lucot meg- 
előző lombos erdőben természetesen nem élhetett. | 

Hatärainkon belüli költeseröl CsaBa (1955) közli az első adatot, miszerint 
1935-ben Csakanydoroszlén sikeresen költött. THIBAUT DE MAISIERES 1939- 
ben a Bükk hegységben Szilvásváradon észlelte, amint , az öregek a fészek 
körül mozgó fiatalokat etették" (HoRVATH, 1955). Fészkelésének első hazai 
bizonyítékát HorvATH L. gyűjtötte be a Bakonyböl, ahonnan mind ez ideig 
ez az egyetlen adat bizonyítja költését. Ugyancsak HoRvATH L. még az év- 
ben, Ponyt J. kíséretében kirepített fiókák etetését figyelte meg Szentlélek 
környékén a Bükkben (HoRvATH, 1955). A Zempléni-hegységben Szrs3 (1955) 
figyelte meg Telkibánya közelében több helyen, amint az öregek kirepített 
fiókákat etettek. Egy fiatal madarat 1954-ben be is gyűjtött. 

Sopronban szintén 1954-ben GYŐRY és GÁRDONYI (1955) érett tojást tartal- 
mazó madarat talált, mely lelet alapján feltételezhetővé vált ottani költése is. 
1957-ben ZADOR (1959), majd 1959-ben GyörY (1962) fészkét is megtalálta 
ugyanott. 

"Magam két fészkét találtam 1967-ben a Bükk hegységben Bánkút környé- 
kén. A következőkben e fészkek megtalálását, a környezet leírását, valamint 
az elsőként talált fészeknél végzett költésbiológiai megfigyeléseimet szeret- 
ném közzétenni. 


A fészkek megtalálása 


1967. IV. 20-án Bánkútról jövet az Ördög-oldal fiatal lucfenyvesében a ki- 
rályka halk hívogatójára lettem figyelmes. A hang felé tartva, rövidesen meg- 
pillantottam a madarat, amint egy kis tisztás szélén, közel a turistaúthoz egy 
fiatal lucfenyôn ült, csőrében fehér pókhálószerű fészekanyagot tartva. Ha- 
marosan észrevettem, ugyanezen a fán, kissé alacsonyan épülő fészkét. Leg- 
közelebbi ottjártamkor, V. 38-án, ebben a fészekben 2 tojás volt (a későbbiek- 
ben I. a fészek). 

A második fészek megtalálásában segített egy etológiai megfigyelés, amit 
az első fészekalj költésénél, a kotlás első napjaiban tapasztaltam. Eszerint a 


171 


kotlö tojó időnként elhagyta a fészket, s a himmel együtt rövidebb táplálkozó 
körútra ment. A pár halk hívogatóját eközben állandóan hallatta, mindvégig 
együtt mozgott, majd visszatért a fészekhez, mikoris a tojó arra ismét ráült. 
V. 13-án ilyen együtt mozgó királykapárt követve, ők maguk vezettek rá a 2. 
fészekre, mely Bánkúton az Ómassa felől felvezető út mentén a lucfenyősor- 
ban volt. (Ezt a fészket aznap 10 tojáss sal a Madártani Intézet számára be- 
gyűjtöttem.) Ugyanitt 1959. V. 16-án PÁTKAI I. és SCHMIDT E. is észlelték a 
kirdlykat, s a váltó madarak megfigyelése alapján valószínűsítették költését 
(DR. PÁTKAI I. és SCHMIDT E. szíves szóbeli közlése). 


Költésbiológiai és ökológiai megfigyelések 


Az 1. fészeknél a költési periódus alatt 8 napon végeztem megfigyeléseket. 
Ezek anapok a kôvetkezôk: IV. 20., V. 3., V. 12., V. 13., V. 26., V. 27., V. 28. 
es VI. 8. Alkalmakként 10 m-röl 1— 2 öran keresztül figyeltem és jegyeztem 
a fészek körül történteket. Jelenlétem (10 m-ről) a madarakat nem zavarta, 
s tevékenységükben nem befolyásolta. Ezen egyhuzamban tartó észlelések 
kezdetekor vagy befejeztével rendszerint megnéztem a fészekalj állapotát. 

IV. 20-án és a megelőző napon szeszélyes időjárás volt a Bükk-fennsíkon. 
A téli hó már pár hete elolvadt, de IV. 19-én a ragyogó derült idő, melyben a 
Bálványról tisztán lehetett látni a Magas-Tátra vonulatát, hatszor szakította 
meg egy-egy gyors (20 — 30 perces) hózápor. A megenyhült talajon a hó hamar 
elolvadt. A fészek IV. 20-án 15997 -ban volt megépítve, s hamarosan el is ké- 
szülhetett, azonban V. 3-án még csak 2 tojást tartalmazott, tehát az első to- 
jás V. 2-án kerülhetett bele. Így a megépítéstől a tojásrakás kezdetéig 10—11 
nap telt el. Nem lehetetlen, hogy a IV. 27-e körüli 3— 4 napos hideg periódus 
(a Bükk-fennsikon 10 cm-es hötakaröval) késleltette a tojásrakást. A 2. 
fészek is hasonló időjárási viszonyok között, az elsővel párhuzamosan epül- 
hetett, mivel V. 13-án az is 10 tojást tartalmazott, és a kotlás kezdetén állt. 
Az összehasonlítás kedvéért jegyzem meg, hogy IV. 20-án a fekete rigónak 
(Turdus merula L.) már 3 tojása volt az épülő királykafészek közelében. Az 
említett újabb hótakaróban ez természetesen tönkrement. 

Az 1. fészek az Ördög-oldal 18 év körüli fiatal lucfenyvesében egy kis tisztás 
(9x 20 m) szélén álló fára épült. A fészkes fa tehát, mint szélen levő, a tisztás 
felé nyújtotta erősebb ágait, melyekről dúsabban csüngtek alá a vékony haj- 
tások. Az átlagos magasságú, 9 m-es lucfenyön 2,60 m magasan épült a fé- 
szek, a törzstől 1 ,20 m-re, a tisztás felé nyúló 2,20 m-es oldalág lecsüngő haj- 
tásai között, úgy hogy feluilrél, a nyílása felől azine teljesen fedett volt. 

A 2. fészek Bänküuton, a fent említett lucfeny6sorban volt. Itt az egyik 35 cm 
átmérőjű fenyön az út felé kihajló oldalag lecsüngő végében, a sűrű haj- 
tások közt, 4 m magasan, a törzstől 2 m-re épült a fészek. Felülről az apró haj- 

tások szinte teljesen takarták, s alulról is alig látszott. A fészek anyaga főleg 
zöld mohaszálak és kevés zuzmó volt, ami jól tapadó fehér szálakkal (pók vagy 
szövőlepke anyaga?) volt összeszőve. A környező vékony ágacskákhoz is 
ezzel volt odakötözve 6 — 7 helyen. A csésze kiöblösödő, felül nyitott, madár- 
tollakkal bélelt volt. Méretei : 

csészeátmérő: 5 em, 

csészemélység: 4 cm, 

a fészek külső átmérője : 9 cm, 

a fészek magassága : 7,5 cm. 


Mindket feszeknel figyelemre meltö azok elhelyezese. A regebbi irodalmi 
adatoktöl elteröen egyik sem zart erdöben és egyik sem nagyobb magassäg- 
ban epült, hanem épp ellenkezöleg, inkabb nyilt helyen, ott ahol a tägas ter 
irányában a fa dúsabb ágat és levelzetet fejleszt, s olyan oldalágon, mely még 
lefelé irányul, vagyis a fa derekánál alacsonyabban van. Az ág két oldaláról 
háztetőszerűen szétálló és lecsüngő fiatal hajtások alá kötözte oda a madár a 
fészkét mindkét esetben. Így az felülről jól takart, s talán még a gyakori esők 
ellen is védett. Megfigyeléseim alátámasztják ZÁDOR (1959) és GyőRY (1962) 
megállapításait, miszerint a királyka fészkét ligetes lucfenyvesben, nyílt tér- 
ség felé hajló oldalágra építi. Ennek legegyszerűbb magyarázatát abban lá- 
tom, hogy a nyílt terület felé, vagyis a fény felé irányuló ágak dúsabbak, 
s ezek közt a madár jobban elrejtheti fészkét. 

Az 1. fészekbe V. 2-án került az első tojás, s ha naponta számítunk egyet, 
V. 11-én lett teljes a fészekalj (10 tojás). Mikor V. 38-án 16"-kor megnéztem, 
a madár nem volt a fészkénél, bár azt a két tojással együtt melegnek talál- 
tam. Később a fészek körül hallottam a madarakat, és estefelé (18*-kor) mi- 
kor újból megnéztem, az egyik öreg a fészken ült, olyformán, hogy annak csé- 
széjében teljesen eltűnt, felülről nézve is csak a piciny farka állt ki abból. 
A fára felmászva mintegy fél méterről néztem, de nem röppent ki. Tovább nem 
zavartam. 

Hasonlót tapasztaltam a 2. fészeknél is annak begyűjtésekor, a fészekalj 
kezdeti kotlásában. A fára felmászva és a fészkes ágat mozgatva csak nagy 
sokára repült ki a kotló madár. Leszedés után a két madár megszokott halk 
szirregéssel kereste a fészket, de különösebb izgalmat nem mutattak, közben 
táplálkoztak is. 

Az 1. fészeknél V. 13-án reggel 1,5 órán át figyeltem a kotlás menetét, s 
eközben a következőket észleltem : 


51407 — A O a fészkén iil. 

5450’ — A -7 halkan énekel a fészkes fa környékén, majd eltávolodik. 

6h05 — A hivogatöjät (szi . . . szi) hallatva a fészekhez ugr ál ágról ágra, 
majd ismét eltávolodik, mire a © is kijön a fészekből és követi. 

6515’ — A királykapár együtt mozog a fészkelőhely környékén. 

6520’ — A fészekhez érkeznek, az egyik (9) viszaiil, a másik (- 7) a közelben 
szirreg még par percig, majd eltavolodik. 

6536’ — A 7 ismét a közeli fenyökön szirreg és énekelget. 

6h45 — A még mindig a közelben mozgó -7 a fészekhez repül, majd eltävo- 
zik, mire a fészken ülő © is utana megy. 

6554’ — A © visszajön és beül a fészekbe. 

7h107 — A © ül a fészkén. ( Eljöttem.) 


E másfél órás szakaszban 2-szer fordult elő, hogy a kotló ? lejött e fészek- 
ről, sa -7-mel együtt táplálékkeresésre indult. Az egyik esetben 15, a másik 
erben 9 percre hagyta el a fészket. Később, a deli órákban ismét tapasztal- 
tam ezt a jelenséget. 12!-kor a fészekhez ér kezve, ott teljes csend volt, a fész- 
ken nem ült madár, bár az meleg volt, 6 perc múlva érkezett vissza a madár- 
pár, s akkor az egyik leült a fészekre. A déli órákban viszont szabályszerű vál- 
tás is előfordult. A leírt esetekből látható, hogy a királykának főleg a tojója 
kotlik, de — legalábbis a költés első napjaiban — az sem ül folyamatosan a 
fészken. Jelen esetben kb. 40 percenként 7— 15 percre hagyta el a fészket, s a 
párjával együtt táplálékot keresett. Az úgyszintén kezdeti kotlási stádium- 
ban levő 2. fészket e jelenség ismeretében találtam meg. 


173 


Fiokanevelés 


V. 26., V. 27. és V. 28-án, amikor a fiókák 2— 4 naposak lehettek, a külön- 
böző napszakokban tanulmányoztam az etetés gyakoriságát. E célból 4 rész- 
letben, összesen 5 órát töltöttem el folyamatos megfigyeléssel. Közülük az esti 
1 órás és a. kora reggeli 1,5 órás észlelések adatait időegyenesre kivetítve táb- 
lázatokon is bemutatom. A napokon az időjárás az évszaknak megfelelő hő- 
mérsékletű, derült, csapadékmentes volt. A következőkben észlelésenként 
részletezem az eredményeket. 

1. észlelés: V. 26., 171— 18103 percig 1 óra alatt 13-szor etettek a szülők, 6- 
szor a cf és 7-szer a ©, szabályosan váltakozva. A © valahányszor etetett, 
utána mindig ráült a fészekre, s mindaddig maradt, míg a 5‘ meg nem érke- 
zett. Ekkor rendszerint rögtön ce a feszket, két alkalommal 2 m tävol- 
sägban mar fogott is valamit, amivel a <7 után mindjärt etetett, máskor 10 — 
12 m-re repült a tisztäs tülsö oldalära, ann szinten hamar visszatert. Leg- 
tovább, egy-egy alkalommal 6, ill. 7 percig volt távol. A leghosszabb etetés 
nélküli időtartam, amikor a 9 a fiókákon ült, s a 7 volt távol, 17 perc, majd 
erre épp fél óra múlva 11 perc. Az egy óra alatt Stlagosan 4,6 percenként etet- 
tek. 

2. észlelés: V. 27., 5145’ — 715’-ig. Ez alkalommal 16-szor etettek a 1,5 óra 
alatt, 7-szer a Q és 9-szer a 7. Átlagos etetés közti idő 5,6 perc, de mivel 14, 
ill. 16 perces etetés nelküli ea is voltak, igy a maradek idöben az atlag- 
időnél jóval sűrűbb volt a taplalékhordas. Két esetben is el6fordult, hogy egy 
percen belül mindkét öreg megjött a täplälekkal a feszekhez. Az egyik eset- 
ben a © megkezdte az etetést, 15 mp-ig etetett, amikor megjött a 5‘, rögtön 
átadta a helyét annak, s a 7 15 mp-es etetése után a © ismét folytatta még 
5 mp-ig, majd ráült a fészekre. A SJ néhány megérkezésekor a 9 csak épp 
felállt a fészekről, de nem ment el táplálékért, hanem a 7 távozta után 
mindjárt visszaült. Innen adódik, hogy 2-vel kevesebbszer etetett. A c táp- 
lálékkeresés közben a 1,5 óra alatt 4-szer énekelt a fészek közelében. 

3. észlelés: V. 27., 10630’ — 12h-ig. 

A délelőtti másfél óra alatt 14-szer etettek, 7-szer a ? és 7-szer a 57 szabá- 
lyosan váltakozva. Az etetések közti átlagos idő 6,4 perc. 

4. észlelés: V. 27., 1512’ — 16b01’-ig. 

Ez esetben a 49 perc alatt szintén 14-szer etettek. (7-szer a ? és 7-szer a 
-), ami azt mutatja, hogy a délutáni órákra csaknem duplájára gyorsult az 
etetés intenzitása. Átlagosan 3,5 percenként etettek. 

Többször megmértem az etetések időtartamát is. Ez 20 — 45 mp között moz- 
gott, leggyakrabban 35 mp. 

Amennyire az egy fészeknél a 24 órán belül végzett megfigyelések megen- 
gedik, megállapíthatjuk, hogy az etetés intenzitása a reggeli órákban közepes 
(átlag 5,6 percenként), a délelőtti órákra valamit még csökken (6,4 percen- 
ként), majd délutánra ugrásszerűen nő (3,5 percenként), estefelé ismét alább- 
hagy (4,6 percenként történik egy etetés). 

A 3 valamivel többször etet, mint a 9, mivel az utóbbi, különösen a hűvös, 
reggeli órákban, jobban elfoglalt a fiókák melengetésével. A -7 valószínű 
több táplálékot is hoz egyszerre, mivel jóval hosszabb ideig, s nagyobb terüle- 
ten keresi azt. A táplálékkeresés körzete 25— 30 m sugarú kör volt, de 15 — 
20 m-nél messzebbre csak ritkán távolodtak el a fészektől. 

Az esti órákban V. 27-én 1997-kor etettek legkésőbb, utána a ? ráült a fé- 
szekre. A -7 19°-kor még énekelt. V. 28-án a fiókákon már sötétlettek a toll- 


174 


pasztak. Közeledtemre csak egy tätotta ki a csőrét, torka és a kavak széle 
narancssárga volt. VI. 8-án, amikor a repités várható volt, a fészket szétdülva 
talaltam, s igy a költes sikeressége kétséges. Azonban e két fészken kiviil a 
költesidö alatt még 4 helyen hallottam Bánkút környékén éneklő kirälykät, 
ami bizonyítja ottani elszaporodásukat. 

Végezetül említést teszek még az élő környezetről. Fasszart növények az 1. 
fészek környékén 9594-ban lucfenyő (Picea abies), szálanként Pinus silvestris, 
Larix decidua, Acer pseudoplatanus, a cserjeszintben Cornus sanguinea, Rosa 
sp., Lonicera sp., Rubus sp. Madarak a gyakoriság sorrendjében V. 26. és V. 
28. között: Phylloscopus collybita Vieill. Fringilla coelebs L., Erithacus rube- 
cula L., Anthus trivialis L., Turdus merula L., T. philomelos Brehm, Sylvia 
borin (Bodd.), Parus ater L., Streptopelia turtur L., Columba palumbus L., 
C. oenas L. (a közeli bükkösböl), Drvocopus martius (L.), Dendrocopos maior 
(L.) Jyna torquilla L., Cuculus canorus L., Buteo buteo L., valamint V. 13-án 
1+2 ätrepülö Loxia curvirostra L. és 1 Tetrastes bonasia (L.). 

Ha az etetési adatok alapján számítást végzünk, megkapjuk, hogy a kiräly- 
käk naponta mintegy 180-szor etetnek, alkalmakkent több rovart is vive a fiö- 
kaknak, s így lényegesen hozzájárulnak lucosaink biológiai védelméhez. 


Irodalom — Literatur 


Chernel, I. (1899): Magyarország madarai. Budapest, 1899. 

Csaba J. (1942): A sárgafejű királyka fészkelése Nyugat-Magyarországon. Aquila. 1939 — 
42. 462. p. 

Csaba J. (1955): Ornithofaunisztikai adatok Csákánydoroszlóból. Aquila. 1952— 55. 
201..p. 

Györy, J. (1962): Keresztesörü, süvöltö, kirälyka, siketfajd költese a Soproni-hegysegben 
és azok fészkelési viszonyai Magyarországon. Aquila. 1960 — 61. 125. p. 

Győry J.— Gárdonyi Gy. (1955): A särgafejü kirälyka esetleges fészkelése Sopron környe- 
ken. Aquila, 1952 — 55. 394. p. 

Horváth L. (1955): A särgafejü kirälyka magyarországi fészkelésének első bizonyítéka. 
Allattani Közlemenyek, XLV. 1-2. 49. p. 

Keve A. (1960): Nomenclator Avium Hungariae. Budapest. 

Lovassy S. (1927): Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. Budapest. 

Székessy V. (szerk.) (1958): Aves— Madarak. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

Szijj L. (1955): Adatok a Sdtor-hegység madärvilägähoz. Aquila. 1952 — 55. 417. p. 

Zádor 0. (1959): Magashegységi madárfajok fészkelése Sopronban. Aquila. 1958. 295. p. 


Das Britten des Wintergoldhähnchens (Regulus regulus L.) im Bükk-gebirge 


Attila Bankovics 


Das Wintergoldhähnchen (Regulus regulus L.) gehört in Ungarn zu den selteneren Brut- 
arten. Sein Bestand in den letzteren Jahrzehnten wuchs parallel mit den Fichtenansied- 
lungen des Mittelgebirges an. Verfasser hat 1967 im Bükk-gebirge bei zwei Nestern die 
Ökologie und Brutbiologie dieser Art beobachtet. Beide Nester wurden an Fichtenbäu- 
men (Picea abies) verhältnismäßig niedrig, in 2,60 bzw. 4m Höhe erbaut. Die Gelege mit 
je 10 Eiern wurden um il. V. komplett. 

Verfasser zieht aus den etappenweise erfolgten Beobachtungen des Brütens und der 
Aufzucht der Jungvögel bei einem Nest folgende wichtigere Schlüsse: 

1. Hauptsächlich brütete das Weibchen, jedoch saß auch sie — zumindest in den ersten 
Tagen des Brütens — nicht ständig auf dem Nest, sondern verließ es etwa in jeder Stund 
für 10-15 Minuten und suchte während dieser Zeit mit dem Männchen gemeinsam Nah- 
rung. 

2. Die Jungvögel werden von dem -7 und 9 meist abwechselnd ernährt, obwohl das 


175 


© in den kühleren Stunden den Jungen etwas weniger Nahrung reicht, da es sie inzwischen 
auch erwärmt. 

3. Das Männchen brachte die Nahrung aus einem Bereich von 25 — 30 m Umkreis ein, 
das Weibchen oft aus der unmittelbaren Umgebung des Nestes, um sich bald zurücksetzen 
zu können. 

4. Die Fütterung hält den ganzen Tag kontinuierlich an, jedoch ist sie am Nachmittag 
am intensivsten. Die Fütterungen erfolgen im Tagesdurchschnitt in etwa je 5 Minuten. 

Im abschließenden Teil zieht der Verfasser aus der Umgebung des Nestes des Winter- 
goldhähnchens die holzartigen Pflanzenarten, sodann die dort beobachteten Vogelarten in 
der Reihenfolge ihrer Häufigkeit auf. Von den selteneren kam dort auch Lowa curvirostra 
und Tetrastes bonasia vor. 


176 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972, 


A VÖRÖSFEJÜ GEBICS (LANIUS SENATOR) 
AZ ALFOLDON ES DEBRECEN KÖRNYÉKÉN 


. Aradi Csaba — Fintha Istvan 


A vörösfejü gébics a magyar madärfaunänak mindenkor különös tagja volt, 
s kiszámíthatatlan megjelenései, váratlan elttinései miatt „titokzatossägä- 
ból" máig sem vesztett. 

Határainkon kívül csaknem mindenütt rendszeresen előforduló madárként 
tartják számon, sőt a szomszédos országok faunájában mint gyakrabban fész- 
kelő faj szerepel. | 

Hogy e inkabb deli elterjedésti madär miert kerüli (épp költes idejében ked- 
vezö éghajlatú) hazai területeinket, ugyanakkor miért telepszik meg sűrűbben 
a jóval hűvösebb környező országokban, az még tisztázásra szoruló kérdés. 

Magyarországi előfordulásai esetében ugyanakkor különös az, hogy a ma- 
gasabb fekvésű területeken — ha ritkán is — még találkozhatunk vele, sík- 
ságainkat szinte teljesen kerüli. 

Hazai adatai térben és időben egyaránt jelentősen hézagosak. 

E megfigyelési adatok bizonyos fokig mégis koncentrálódnak. 

Korábban (zömmel a századforduló táján) főként a Dunántúl nyugati ré- 
szén többször találták, néhány évtizeddel ezelőtt pedig több előfordulásáról, 
sőt fészkeléséről is tudósítanak az Északi- középhegységből. Az utóbbi évek- 
ben is, az Északi-hegyvidékből jegyezték fel néhányszor (SÁMUEL, 1958, 1959 : 
KEvE, 1968). 

Nagyalföldi megjelenése, ha nem is kétségesnek, de mégis nagyon ritkának 
mondható. Leghíresebb és ugyanakkor a legtöbb vitára is okot adó megfi- 
gyelési területe kétségkívül Debrecen környéke, ahol azonban ez ideig 
Lovassy S. óta senki sem látta, ennek pedig épp száz éve. 

NAGY (1925) először ketli alföldi előfordulását, később azonban egyre töb- 
bet foglalkozik a kérdéssel, s főleg a Debrecen környéki adatokat kutatva arra 
a megállapításra jut, hogy a vörösfejű gébics itt az 1860-as évekig gyakori is 
lehetett. E vidéken ő maga sohasem találkozott vele, adatait Lovassy-tol, s 
Kovács JAnos-töl, a sokat emlegetett, régi Református Gimnázium termé- 
szettudós tanárától kölcsönzi. Magam, minden kegyelet ellenére megbízhatat- 
lannak tartom a KovAcs-féle adatokat, melyeket Nacy J. mellett Lovassy 
is átvett. Tudni kell ugyanis, hogy ezen adatok tetemes része jól-rosszul fel- 
ismert tojásokon alapszik. Érthető, hogy a színben és méretben annyira vál- 
tozó tojások nem képezhetik alapos bizonyítékait korábbi előfordulásainak. 

Debrecen közelében vörösfejü gébicset utoljára Lovassy látott 1870-ben, 
ugyanakkor fészkét is megtalálta. 

Az évszázados szünet után nagy meglepetést okozott a vörösfejű gébics 
ismételt megjelenése Debrecen környékén. 

Egyik előfordulását a közeli Halápon figyeltük meg 1970. május 2-án. Hű- 
vös, sűrűn hulló esővel kezdődő napokon voltunk kinn, s az eső megállása után 


—] 


12 AQUILA 1971/1972 17 


a csardatol északnyugatra, mintegy 250 m-re levő tarra vágott, idős akäcos 
helyén 1— 1,5 m magasra nőtt sarjúcserjésben akadtunk rá először. Vártama- 
dár jellegének megfelelően egy sarjbokor hegyén ült. Aznap délelőtt folyamán 
többször is visszatértünk a területre. A madár mozgott, jobbára magasabbra 
nyúló hajtások végén ült. Egy esetben tett hosszabb utat, átszelve a kb. 
800 m széles irtást. Közben egy kis őrgébics többször rávágott. 

Tekintve a megfigyelés dátumát, nem lehetetlen, hogy megtelepedési kísér- 
letről van szó, bár nincs kizárva, hogy megkésett vonulóval találkoztunk. 

Másodízben figyeltük meg május 8-án a debreceni Nagyerdőben. Az erdő 
északnyugati sarka közelében fekvő, kiterjedt akácos közepén egy pár tövis- 
szúró gébics hangos szavára lettünk figyelmesek, mikor észrevettük, hogy 
azok egy 10 m-es akác csúcsán ülő, néha halkan éneklő vörösfejű gébicset 
jeleznek. Közelébe ugyan nem mentek, de az amúgy is gyakran változtatta 
helyét. Óvatos viselkedése miatt alig tudtuk néhányszor megközelíteni. Meg- 
jelenését a halápi előfordulással azonos súllyal értékeljük. 

Végül megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy bár a vörösfejű gébics igen 
szórványosan fordul elő hazánkban, ritkának inkább a felületes megfigyelések 
miatt mondják. Biotópja egyezik a tövisszúró gébicsével, életformája azéra 
hasonlít, habitusában az óvatos madarat, különösen távcső nélkül és messzi- 
ről nehéz megkülönböztetni hasonló nagyságú rokonától. Nem lehetetlen, 
hogy konkrét céllal, szélesebb körben keresve , gyakoribbá válna", de minden- 
képp többet tudnánk meg ez érdekes madár elterjedésviszonyairól. 


irodalom — Literatur 


Chernel I. (1894): A vörösfejü gebies (Lanius senator L.) és Cerchneis Naumanni Flesch 
Aquila. I. 162-164. p 

Chernel I. (1896): Vörösfejü gebies (Lanius senator L). Aquila. 3. 229. p. 

Chernel I. (1899): Magyarország madarai. II. 540 — 541. p 

Csaba J. (1962 —63): Faunisztikai adatok a szombathelyi múzeum elpusztult madär- 

gyűjteményéből. Aquila. 69 — 70. 266 — 267. p. 

Csornai R.— Selivka L.— Antal L. (1958): Adatok a Bácska és Bánát madärvilägähoz. 
Aquila. 65. 225 — 239. p. 

Horvath L. (1948 — 51): Avifaunisztikai oekologiai megfigyelések a Hargitäban. Aquila. 
55-58. 199. p. 

Keve A. (1968) Vörösfejű gébics Miskolcon. Aguila. 75. 291. p. 

Király I. (1956 — 57): A vörösfejű gébics ausztriai előfordulása. Aquila. 63 — 64. 310. p. 

Kostka L. (1894): Lanius senator L. Aguila. 1. 164— 165. p. 

Makatsch W.(1952— 55): A délkelet-európai madarak elterjedésének határa és eltolódásai. 
Aquila. 59 — 62. 339— 346. p. 

Nagy J. (1925): Alföldi madarak. (In: Szilady Z. Nagyalföldünk állatvilága. Debreceni 
Tisza I. Tud. Tàrs. Honismertetö Biz. Kiadvanya. I. 

Nagy J. (1936): Debrecen madärviläga. 

Nagy J. (1935 — 38): A vörösfejü gébies egykori fészkelése a debreceni Nagyerd6n. Aquila. 
42-45. 264— 266. p. 

Nagy J. (1952-55): A vörösfejü gébies legutolsó előfordulása Debrecenben. Aquila. 
59-62. 395-396. p 

Nagy L. (1920): Vörösfejü gébics. Aquila, 27. 254. p. 

Samuel N. (1958): Nagy örgebies és vörösfejü gebies Gadnan. Aquila. 65. 298 — 299. p. 

Samuel N. (1959): Gébicsek Gadnän az 1957-es költési időszakban. Aquila. 66. 290. p. 

Stollmann A. (1956 — 57): Madártani adatok Szlovákiából. Aquila. 63 — 64. 320— 321. p. 

Szabo Gy. dh Lanius senator L. Aquila. 3. 228 — 229. p. 

Szabó L. V. (1963): A Zämolyi-medence madarélete. Állattani Közlemények. L. 1— 
145. p. _ 

Szijj J. (1959): Madártani megfigyelések Északkelet Spanyolországban. Aquila. 66. 
233 — 236. p. 


178 


Szlivka L. (1964-65): Megfigyelések Eszak-Jugoszläviäböl. Aquila. 71 — 72. 237. p. 
Turcek, F. (1944 — 47): Madártani hírek Nyugat-Szlovenszköböl. Aquila. 51 — 54. 171. p. 
Tutman I. (1959): Madärtani adatok Lapad-szigeteröl. Aquila. 66. 296 — 298. p. 
Vasvári M. (1952 — 55): Magyarországi madarak méretei. Aquila. 59— 62. 171. p. 
Warga K. (1923 — 24): Lanius senator adatok. Aquila. 30— 31. 297. p. 


Der Rotkopfwürger (Lanius senator) im Alföld und in der Umgebung von 
Debrecen 


Csaba Aradi— István Fintha 


Der Rotkopfwiirger war stets ein eigenartiges Mitglied der ungarischen Vogelfauna und 
büsste durch sein unberechenbares Erscheinen und plötzliches Verschwinden an seinem 
„mysteriösen Wesen“ bis heute nichts ein. 

Ausserhalb der Grenzen Ungars wird er fast überall als regelmässig vorkommender Vo- 
gel registriert, in der Fauna der benachbarten Länder bezeichnet man ihn sogar als eine 
häufiger nistende Art. 

Weshalb dieser vielmehr südlich verbreitete Vogel unsere einheimischen Gebiete (die 
gerade zur Brutzeit ein günstiges Klima haben) vermeidet und warum er sich in den viel 
kühleren Nachbarländern häufiger niederlässt, is eine noch zu klärende Frage. 

Im Falle seines Vorkommens in Ungarn ist es zugleich merkwürdig, dass wir ihn — 
wenn auch selten — in den höher gelegenen Regionen antreffen unsere Ebenen vermeidet 
er jedoch fast völlig. 

Seine Daten hierzulande sind sowohl territorial, wie auch chronologisch ziemlich lücken- 
voll. Diese Beobachtungsangaben konzentrieren sich dennoch bis zu einem gewissen 
Grade. Früher wurde er (insbesondere zur Jahrhundertwende) meist im westlichen Teil 
Transdanubiens (Westungarn) gefunden, aus der Zeit vor einigen Jahrzehnten aber liegen 
über sein mehrmaliges Vorkommen und sogar Brüten aus dem Nördlichen Mittelgebirge 
Berichte vor. Auch in den lezteren Jahren berichtete man einigemal aus dieser Gegend 
über ihn (SAMUEL, 1958, 1959; KEVE, 1968). 

Sein Erscheinen auf der Grossen Ungarischen Tiefebene (Alföld) kann, wenn auch nicht 
für zweifelhaft, aber dennoch, als sehr selten bezeichnet werden. Sein bekanntestes, jedoch 
gleichzeitig auch zu den meisten Diskussionen Anlass gebendes Beobachtungsgebiet ist 
zweifelsohne die Umgebung von Debrecen, wo er jedoch bisher seit S. Lovassy von nieman- 
dem gesehen wurde. Seit dieser Zeit sind jedoch schon hundert Jahre vergangen. 

NAGY (1925) bezweifelt zuerst sein Vorkommen im Alföld, später befasst er sich aber 
immer häufiger mit dieser Frage und kommt — vor allem die Daten aus der Umgebung 
von Debrecen erforschend — zu dem Schluss, dass der Rotkopfwürger bis zu den 1860er 
Jahren hier auch häufig vorgekommen sein dürfte. Er selbst traf ihn zwar nie an und seine 
Daten stammen von Lovassy und JOHANN KovAcs, dem viel erwähnten Naturgelehrten 
des alten Reformierten Gymnasiums. Ich selbst halte — trotz aller Pietät — die Angaben 
von Kovács, die ausser J. NAGY auch Lovassy übernommen hat, für unzuverlässlich. 
Man muss nämlich wissen, dass der Grossteil dieser Daten auf richtig oder unrichtig er- 
kannten Eiern gründet. Selbstverständlich können die in Farbe und Grösse so verschiedent- 
lichen Eier nicht für gründliche Beweise des früheren Vorkommens betrachtet werden. 

In der Nähe von Debrecen hat im Jahre 1870 zuletzt Lovassy den Rotkopfwürger gese- 
hen und auch sein Nest zur selben Zeit gefunden. 

Nach einer hundertjährigen Pause verursachte das wiederholte Erscheinen des Rot- 
kopfwürgers in der Umgebung von Debrecen eine grosse Überraschung. 

Das eine Vorkommen dieses Vogels haben wir am 2. Mai 1970 in der nahe liegenden 
Ortschaft Haläp beobachtet. Es war ein kühler, mit strömendem Regen beginnender Tag 
als wir ihn draussen, nachdem es zu regnen aufgehört hat, etwa 250 m nordwestlich von 
der Tscharda, an der Stelle eines Kahlschlages des alten Akazienwäldchens, in dem 1 — 1,5 
m hohen Aufwuchs zuerst erblickt haben. Seinem Wartevogelcharakter entsprechend 
sass er auf der Spitze eines Sprossbusches Am selben Vormittag kehrten wir auf das Ge- 
lände auch öfters zurück. Der Vogel hat sich bewegt und sass zumeist auf den Enden der 
höher ragenden Sprösse. In einem Falle unternahm er einen längeren Flug und durch- 
querte eine etwa 800 m breite Rodung. Hierbei wurde er von einem Schwarzstirnwürger 
auch öfters angegriffen. 

Angesichts des Beobachtungsdatums ist es nicht ausgeschlossen, dass es sich um einen 


12* 179 


Ansiedlungsversuch handelt, obwohl man auch das nicht in Abrede stellen will, dass wir 
einem verspäteten Zugvogel begegnet sind. 

Zum zweiten Male haben wir ihn am 8. Mai im Nagyerdö von Debrecen beobachtet. In 
der Nähe des nordwestlichen Winkels des Waldes wurden wir in der Mitte eines ausgedehn- 
ten Akazienwaldes auf die laute Stimme einiger Neuntöter aufmerksam und haben wahr- 
genommen, dass diese einem auf der Spitze eines 10 m hohen Akazienbaumes sitzenden und 
zuweilen still singenden Rotkopfwürger gelten. Sie mieden es zwar ihm näherzukommen, 
ansonsten wechselte er seinen Platz oft. Wegen seines vorsichtigen Benehmens konn- 
ten wir nur kaum einigemal in seine Nähe kommen. Sein Erscheinen stellen wir mit dem 
Vorkommen von Haläp auf die gleiche Stufe. 

Schliesslich wagen wir die Annahme auszusprechen, dass der Rotkopfwürger zwar in 
unserem Lande nur sehr sporadisch vorkommt, liegt der Grund dessen, dass man ihn 
vielmehr wegen den oberflächlichen Beobachtungen als selten bezeichnet. Sein Biotop 
stimmt mit dem des Neuntöters überein, auch in seiner Lebensweise ähnelt er diesem, 
in seinem Habitus kann der vorsichtige Vogel, insbesondere ohne Feldstecher und von 
weitem schwer von den ähnlich grossen Verwandten unterschieden werden. Es ist nicht 
unmöglich, dass er im Falle eines, in breiterem Kreise mit konkretem Ziel erfolgenden 
Suchens „häufiger wird“ und wir zugleich auch mehr über die Verbreitungsverhältnisse 
dieses interessanten Vogels erfahren. 


180 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972. 


A KIS KÄRÖKATONA (PHALACROCORAX PYGMAEUS) 
FESZKELESE A KOPACSI-TAVON (JUGOSZLÄVIA) 


Mikuska Jozsef — Majië Josip 


A kis kárókatona a Duna és a Dráva összefolyásánál található hullamtérben 
nem ritka vendég, söt alkalmilag költ is. Az elmült 17 ev alatt negy alkalom- 
mal sikerült fészkelését bizonyítani. 1954-ben a Kopäcsi-t6 közelében a Ke- 
resztes-foknäl 56 par Ardea cinerea, 119 par Ardea purpurea, 64 par Casmero- 
dius albus, 205 par Egretta garzetta, 350 par Ardeola ralloides, 750 par Nycticorax 
nycticorax, 11 par Platalea leucorodia és 27 par Plegadis falcinellus mellett 31 
par Phalacrocorax pygmaeus is fészkelt a füzfakon. Sajnálatos módon ebben az 
évben a költes nem sikerült, mert a telepet felelötlen egyenek tönkretettek. 
Ezután a kis karökatonak bar jelentkeztek (BIRRER, 1960), de tíz éven át nem 
költöttek. 1964-ben azután újra fészkeltek. Két par költött a nádasban 90 
par Ardea purpurea, 10 par Casmerodius albus, 60 pár Egretta garzetta, 308 
par Ardeola ralloides és 
500 par Nycticorax nyc- 
ticorax társaságában az 
Olajo baraban. Julius 7- 
en harom fiökät sikeriilt 
megsyürüzni. A fészkek 
szama 1965-ben haromra 
szaporodott. Bar a fész- 
kek a fiizfakon voltak, az 
1965-ös árvíz ezt a telepet 
is tönkretette. Június 
7-én az ár elől sikerült 
egy hatos fészekaljat be- 
gyűjteni, amely a bellyei 
múzeum gyüjtemenye- 
ben található. A tojá- 
sok méretei 46,5 Xx 30,5, 
46,1 30,5, 46,0 X 30,5, 
45,5X 30,4, 45,0 x 30,2, 
44,9 X 29,8 mm. Ugyanaz 
év december 27-én egy 
öreg tojot lottek a Kopa- 
csitoban. Ez is a müze- 
um gyűjteményébe ke- 
rült. Méretei: szárny 214 


23. ábra. A kis kárókatona fészkelése a Száva és a Duna 
vonalától északra 


mm, farok 130 mm, csüd 1. Kopácsi-tó. 2. Obedszka bara. 3. Fehér-t6. 4. Szarvas 
34 mm, csőr 29 pe Abb. 23. Das Nisten der Zwergscharbe nördlich der Linie 
A katasztrófa után egy der Save und der Drau 


181 


4. táblázat 
A kis kárókatona költese a Száva és a Duna vonalától északra 1954 és 1967 között 
Tabl. 4. Das Nisten der Zwergscharbe nördlich der Linie Save — Donau zwischen 1954 und 


1967 

À Észlelt 

le Ma es 
Paare 

1954 31 par Kopäcsi-t6, Keresztes 
1955 8 par Fehér-t6, Bánát (CSORNAI et all., 1959) 
1956 7 pär Obedszka bara, Szerémség (SZLIVKA, 1963) 
1957 5 par Obedszka bara, Szerémség (SZLIVKA, 1963) 
1958/60 ? ? = 
1961 3 pär Obedszka bara, Szerémség (SZLIVKA, 1963) 
1962 ? ? — 
1963 1 pár Szarvas, Magyarország (VERTSE, 1966) 
1964 2 pár Kopácsi-tó, Olajo bara 
1965 3 pár Kopácsi-tó, Olajo bara 
1966 ? ? — 
1967 1 pár Kopácsi-tó, Olajo bara 


év kihagyásával 1967-ben újra költöttek az Olajo barában. Az egyik fűzfán 
egy pár kis kárókatona is megtelepedett. Sajnos az azóta eltelt három év 
alatt fészkelésüket kimutatni nem sikerült. Látni is csak egyszer, 1969. októ- 
ber 7-én a bellyei halastavakon sikerült egy példányt. 

A kis kárókatona előfordulása és költése a Kopácsi-tó térségében (459377 
N ;18943" E) bár igen jelentős, hiszen Közép-Európában fészkelésének ez a 
legészaknyugatibb előfordulása, mégsem különösebb csoda. Hiszen Moysr- 
SOVICS (1883) és RÖSSLER (1908) is a múlt század végén és a századfordulón 
kétségtelenül bizonyítják előfordulását ezen a területen. Sőt MOoJSISOVICS 
szerint nem is volt nagy ritkaság. Feltételezhető, hogy ez a faj 1954 előtt is 
költött, csak nem volt, aki azt feljegyezze. 

A 4. táblázatból világosan kitűnik, hogy a kis kárókatona évenként, bár 
gyér számban, de többé kevésbé rendszeresen költ a Száva és a Duna vonalá- 
tól északra. Sőt valószínűleg ugyanazon populációról van szó, amely egy-egy 
sikertelen költés után egyik ‘eémteleprél a mäsikra vändorol. Ezek az adatok 
jól megerősítik azt a feltevést, hogy a kis kárókatona is azon madárfajok so- 
rába tartozik, amelyek areáljukat terjesztve délkelet irányból mint költőfajok 
jelennek meg a Kárpát-medencében (SCHMIDT, 1968). Természetesen számítani 
kell arra, hogy a Dendrocopus syriacus, Streptopelia decaocto, Hippolais pallida 
stb. fajokkal ellentétben a kis kárókatona terjeszkedésének sikerét nagyban 
befolyásolja az a tényező, hogy Közép-Európában e faj ökológiai igényeinek 
megfelelő biotóp, mind kevesebb és kevesebb van. 


Irodalom — Literatur 


Birrer, E. (1960): Ornithologische Beobachtungen in Jugoslawien (Kopaéevo-See). Larus, 
XII. — XIII. 220 — 221. p. 

Csornai R.—Szlivka L.— Antal L. (1959): Adatok a Bácska és Bánát madärvilägähoz. 
Aquila. LXV. 225 — 234. p. 

Mojsisovics, A. (1883): Zur Fauna von Bellye und Darda. Verlag des Naturwissenschaft- 
lichen Vereines fiir Steiermark, Gratz. 

Rössler E. (1908): A Bellyei Retmüzeum. Aquila. XV. 207—221. p. 

Schmidt E. (1968): Mediterrán hantmadärfajok Kárpát-medencei eléfordulasainak je- 
lentösege. Aquila. LXXV. 79—86. p. 

Szlivka, L. (1963): Prilog ornitofauni Obedske bare i blize okoline. Larus. XV. 100 — 125. p. 

Vertse A. (1966): Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) fészkelése Magyarországon. 
Aquila. LXXI-LXXII. 225. p. 


Das Brüten der Zwergscharbe (Phalacrocorax pygmeus) am Kopacser-See 
Jozsef Mikuska und Josip Majié 


Verfasser haben die Reiherkolonien in dem Mündungsgebiet der Drau untersucht. 
In der vorliegenden Arbeit sind brutbiologische Daten veröffentlicht. 


183 


U nin Pees, VO 


| | fi ‘ LÌ x 
A LÌ n x 7 À te 
I | n i we i 
1 x Ù la Der no Lai 
| : ï : | i Ban, i i en 
a x \ | ar ai | u 
' i il Új à, ù : x ” ov 
na = Fi SPUNTI 
1 "er off T 2 ii A | NON y u 
ù 14 ! v : | x 4 hi pi | 
i “ ' È vi A 4, PR i i mi 
| 7 2 sr 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. 


A KIS LILIK (ANSER ERITHROPUS) ELOFORDULASA 
JUGOSZLAVIABAN 


Mikuska Jozsef —Ham Istvan —Pelle Istvan — Devié Milan 


A tömegesen megjelenő nagy lilik ( Anser albifrons) és vetési lúd ( Anser 
fabalis) mellett, bar gyér szämban, de rendszeresen a kis lilik is megjelenik 
minden ősszel a "Kárpát- medencében. Míg az előző két faj többnyire Jugoszlá- 
viában vagy azon át jutnak el téli szállásukra, addig az itt átvonuló kis lilikek 
telelőterülete a mai napig ismeretlen (STERBETZ, 1968). Ezért e faj Jugoszla- 
vidban val6 elöforduläsänak tisztäzäsa igen fontos feladat. A kis lilik az eddigi 
rendelkezésünkre álló adatok szerint Jugoszláviában igen ritka. A Dunától 
délnyugatra eső jugoszláv területekről eddig csak egy begyűjtött példány is- 
meretes, amelyet 1954. január 10-én lőttek a Neretva folyó torkolatánál, 
Dalmáciában, és a helybeli metkoviéi múzeumba került (RUCNER, 1957). 
Ezenkívül Dalmáciából még 1846-ban CARRARA említi (REISER, 1939). A kis 
lilik Szlovéniában, Boszniában és Hercegovinában, Crna Gorában, közép 
Szerbiában és Makedóniában való előfordulásáról eddig sem irodalmi, sem 
múzeumi anyag nem tanúskodik (MATVEJEV, 1950/a, b; REISER, 1896, 1925, 
1939). A Crna Gorában és Makedóniában történő előfordulása várható is, 
hiszen a határos területeken, aSzkadari-tavon (FUEHRER, 1934) és a Sztruma 
folyó völgyében (MAKATSCH, 1950) már előkerült. Ezzel szemben a kis lilik 
az ország északkeleti részében a Vajdaságban már rendszeresebben előfordul 
(ANTAL et al.). Így például e faj ökológiai igényeinek megfelelő Festucetum- 
sztyeppével borított területeken az écskai Fehér- tó és környékén minden 
ősszel változó számban, de rendszeresen megjelenik. Évente néhány terítékre 
is kerül belőlük, és így több kitömött példány is származik e területről. 
Számuk elenyésző a nagy lilikek és vetési ludak több ezres tömege mellett, 
de egyes években mégis jelentős lehet. Így 1969 novemberében egyikünk 
(HAm) körülbelül ezer példányt figyelt meg. Ekkor a két lilikfaj aránya 3:1 
volt a nagylilik javára. Az itt megjelenő madarak átvonulók, és csak ritkán, 
gyér számban Tél ék át. Általában amikor az idő hidegre fordul é és a földeket 
hótakaró borítja, atöbbi vadludakkal együtt elhagyják. a területet. A kis lilik 
a Vajdaság többi területén, ahol az ökológiai tényezők számára már kedvezőt- 
lenebbek, csak elvétve, rendszertelenül jelenik meg, de nem az őszi, hanem a 
téli és tavaszi hónapokban. Így 1900. december 2-án és 1903. március 16-án a 
szerémségi Batajnicánál gyűjtöttek egy-egy példányt. Majd 1906. április 24- 
én Zemunnál lőttek egy kis liliket. Mindhárom példány a zágrábi múzeum 
gyűjteményébe került (MATVEJEV, 1950/b). SzLAvy Novi Sad környékéről 
említi e fajt (SzLAvy, 1908). LITAHORSKI 1938-ban Bela Crkva környékéről 
származó kis lilik preparátumot adott el a belgrádi vadászati és erdészeti 
múzeumnak (MATVEJEV, 1950/b). ANTAL Bácsföldváros mellett lőtt két pél- 
dányt. Az egyiket 1952-ben, a másikat pedig 1955. január 25-én ejtette el. 
Mindkettő a novi sadi múzeumba került. Idvor kör nyékén, Devic professzor 


185 


szerint, az elmúlt 16 év alatt mindössze az 1957-es évben kétszer jelentkezett 
e faj. Ludas-tavon 1959. február 28-án jelent meg egy példány (MIKUSKA, 
1968). Végül 1970. január 25-én Apatinnál jelent meg 16 db. Közülük kettő 
begyűjtésre került. Összesítve leszögezhetjük, hogy a kis lilik Jugoszláviában 
a Duna vonalától délnyugatra egyike a legnagyobb ritkaságoknak, míg észak- 
keletre, a Vajdaságban gyér számú átvonuló, ritkán téli vendég. Ezt a jelen- 
séget elsősorban a faj ökológiai igényeinek megfelelő területekhez való ragasz- 
kodásával magyarázhatjuk. Festucetum-sztyeppék, amelyek a kis lilik ked- 
venc tartózkodási helyei, csak a Vajdaságban találhatók J ugoszlávia terüle- 
tén, és ennek köszönhető, hogy az adatok egy kivételével mind innen szár- 
maznak. Ilyen biotóp az ország többi részében nem található, és így a kis 
lilik is hiányzik. Természetesen kivételes esetekben egy-egy példány más liba- 
csapatok közé keveredve elsodródhat e területekre (KATTINGER, 1960; 
RUCNER, 1957). Az écskai Fehér-tavon és környékén megjelenő madarak 
minden bizonnyal a Kelet-Magyarországon gyülekező kislilik-populáció szer- 
ves részei, a terület pedig Hortobágy, Biharugra, Kardoskút, szegedi Fehér-tó 
után a kis lilikek egy további állomása. Ezek után valószínűtlennek tartjuk, 
hogy a Kárpát-medencében átvonuló kis lilikek a N yugat- Balkánon töltenék 
a telet, bár nincs kizárva. Hiszen amennyiben a megfigyelőkben amúgy is 
szegény területen, megfelelő biotóp hiányában a populáció szétszóródik és 
állandóan mozgásban van, könnyen észrevehetetlen marad. E feltevés ellen 
szól avonban az a tény, hogy több múzeumban egyes libafajokból egész sor 
begyűjtött példány található, míg a kis lilik hiányzik (MATvEJEv, 1950/a). 


Márpedig; a valószínűségszámítás törvénye szerint — rendszeres előfordulás 
esetén — ennek a fajnak is begyűjtésre kellett volna kerülnie. Sokkal való- 


színűbb, hogy a kis lilik tőlünk délkeleti irányban Románián és Bulgárián át 
költözik téli szálláshelyére. Így Jugoszláviának csak az északkeleti részét, a 
Vajdaságot érintik, téli szálláshelyüknek pedig valahol a görög mocsarakban 
kell lenni. Nincs kizárva, hogy éppen az Evros deltavidékén, ahol e fajt már 
megfigyelték (MÖRZER — BRUYNS et al., 1969). Arra a kérdésre, hogy ez a fel- 
tevés helyes-e, valamint, hogy hol telelnek a Kárpát-medencében átvonuló 
kis lilikek, reméljük, hogy a nemzetközi vízivadszámlálás és esetleg egy nem- 
zetközi támogatással megszervezett gyűrűzési akció ered ményei fognak végle- 
ges feleletet adni. 


Irodalom — Literatur 


Antal L.— Fernbach J.— Mikuska J.— Pelle I.—Szlivka L.: Vajdaság madarainak név- 
jegyzéke. Kézirat. 

Fuehrer, L. (1934) : Supplement to the Ornis of Montenegro and Albania. The Ibis. 172.p. 

Kattinger, E. (1960): Beiträge zur Vogelkunde von Albanien und einiger jugoslawischer 
Nachbargebiete. Larus. 12-13. 123 — 216. p. 

Makatsch, W. (1950): Die Vogelwelt Macedoniens, Leipzig. 

Matvejev, S. D. (1950/a): Zbirka ptica iz okoline Struge na Ohridskom jezeru, Zbor. rad. 
inst. ek. biogeog. 1. 165— 169. p. 

Matvejev, S. D. (1950/b): Ornithogeographia Serbia. Beograd. 

Mikuska, J. (1968): Beitrag zu Kenntnis der Ornis des Ludasko jezero-Sees. Larus. 20. 
60 — 79. p. 

Mörzer Data, M. F.— Phillipona, J.— Timmermenn A. (1969): Survey of the winter 
Distribution of Palearctic Geese in Europa, Western-Asia and North-Africa. Goose Wor- 
king Group of the International Wildfowl Research Bureau. Zeits, Netherlands. 

Reiser, O. (1896): Materialen zu einer Ornis Balcanica. Montenegro, Wien. 

Reiser, O. (1925): Die Vögel von Marburg an der Drau. Gratz. 

Reiser, O. (1939): Materialen zu einer Ornis Balcanica. Bosnia und Hercegovina. Wien. 


186 


Rucner, D. (1957): Neue Beiträge zur Kenntnis der Ornithofauna der Unteren Neretva. 
Larus. 11. 63— 73. p. 


Sterbetz, I. (1968): Der Zug der Zwerggans auf der Ungarischen Pußta. Ardea. 56. 3/4. 
259 — 266. p. 


Szlavy, K. (1908): Die Vogelwelt des grossen Riedes in Ujvidék. Aquila. 15. 242 — 243. p. 
Das Vorkommen der Zwerggans (Anser erythropus) in Jugoslawien 
Jozsef Mikuska — István Ham — Istvan Pelle — Milan Devié 


Nach der Beobachtungen der Verfassers zieht der Zwerggans zwar regelmässig, aber nur 
in geringeren Anzahl durch Jugoslawien. 


187 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971—1972. 


A MAGYARORSZÄGI MEZEIPOCOK- (MICROTUS ARVALIS) 
ÁLLOMÁNY RELATIV SÜRÜSEGE 1969—71-BEN BAGOLYKÖPETEK 
VIZSGALATA ALAPJAN 


Schmidt Egon 


A mezei pocok viszonylagos gyakoriságának bagolyköpetek vizsgálata 
alapján tett becslésével már többen foglalkoztak (SAINT GIRONS— SPITZ, 
1966; SAINT GIRONS, 1968; CABON-RACZYNSKA — Ruprecu'r, 1970). E szerzők 
munkájukat elsősorban gyöngybaglyok (Tyto alba) köpeteinek analízise segit- 
ségével végezték. A gyöngybagoly azonban mint erősen synanthrop faj, zsák - 
mányát az agrárbiotópok mellett, részben az emberi települések közvetlen 
környé ‘kén (néha épületek belseje ben is) szerzi meg. Ilyen jellegű élőhelyeken 
a mezei pocok — amennyiben egyáltalán előfordul — általában csak kis 
számban, él és messze elmarad a mezőgazdasági kultúrterületekre nézve 
meghatározott sűrűségi értékektől. Ez természetesen a bagoly táplálékössze- 
tételében is visszatükröződik, következésképpen a Microtus arvalis marad- 
ványok viszonylag alacsonyabb számban vannak jelen a köpe tekben. Emel- 
lett a gyöngybagoly täpläle kában relative mindig magas a cickány: any is, 
ennek megfelelően az eml6szsakmanyhoz viszonyított mezeipoc 0k-értékek 
részben e gazdasägilag tobbnyire közömbös (részben hasznos) csoport függ- 
vényeivé válnak. Ezzel szemben a többnyire emberi településeken kívül va 
dászó erdei fülesbagoly ( Asto otus) emlöstäpläle ‘ka esaknem teljes egészében 
rágcsálókból all (cickanyokat csak egészen kivételesen zsakmänyolnak). Ily 
módon a köpetekben talált mezeipocok-maradványok mennyisége gyakorla- 
tilag a többi rágcsálóhoz viszonyított mennyiségi arányt jelenti. Magam, 
éppen ezért, kizárólag erdei fülesbagoly-köpeteket használtam fel. Több ba- 
golyfaj köpeteinek együttes feldolgozása ugyanis az eltérő vadászati módok 
és ökológiai körülmények miatt téves eredményekre vezethet. 

Hazai viszonylatban a bagolyköpetek feldolgozása 1959 óta tart. Az eddig 
összegyűjtött anyag azonban véleményem szerint még nem elégséges arra, 
hogy egy általános, országos méretű kiértékelés alı apja legyen. Jelen pillanat- 
ban a mezei pocok viszonylatában csupán részeredmények közlése látszott 
célszerűnek. Ennek megfelelően három egymást követő telelési időszakból 
származó erdei fülesbagoly köpeteket vizsgáltam meg, de csakis azokat a 
mintákat vettem figyelembe, amelyekben legalább 75 emlős maradványait 
találtam. Az erdei füle ‚sbagoly Magyarországon általában novembertől mar 
ciusig, az északabbról érkezettekkel megnövekedett számban, kisebb nagyobb 
csoportokban telel, és ha eközben nem háborgatják, az egész időszak alatt 
egy helyben marad. A csoport vadászterülete ennek megfelelően szintén nem 
változik. A köpetekből előkerült rágcsálók mennyiségi viszonyai tehát a késő 
őszi, illetve a téli állapotokat tükrözik. 

A mezeipocok-maradványoknak az összes többi emlősmaradványhoz (jelen 
esetben csaknem kizárólag rágcsálókról van szó) viszonyított arányából csak 
egy szűkebb területegységre nézve vonhatunk le következtetéseket. Nagyon 


189 


OLZ6L/696L vanomab 
unldno ii arno END “umbun ur snowp)ag wap Nayb 
mf vapsa “uag-QL61/696T uobnzs1oumkbn Ww a 20 ve 3 
T abasn.ıms 42/0794 40904 vazau PF *DAQD " 
: 5 400 “PE 


190 


valöszinünek lätszik ugyanis, és ezt a kapott eredmenyek is alátámasztották, 
hogy az egyes populációk között még viszonylag kis területen belül is jelentős 
mennyiségi (sűrűségi) eltérések vannak. Ezt figyelembe véve egy nagyobb 
területre (pl. megyére) történő reális átlagolás csak megfelelő számú és jó 
szóródású gyűjtés alapján lehetséges. Amennyiben a köpetek nem azonos idő- 
szakból származnak, úgy feltétlenül számolnunk kell az időfaktor okozta 
mennyiségi változásokkal is. 

A Microtus arvalis százalékos sűrűségi értékeinek alakulásában esetenként 
közrejátszanak egyéb rágcsálófajok gradációi is, melyek a mezeipocok-állo- 
mány sűrűségét alapvetően befolyásolhatják (SCHMIDT, 1968). Az erdei füles- 
bagoly ugyanis nem tekinthető táplálékspecialistának, és az eléje kerülő vág 
csálókat azok gyakoriságának megfelelően zsákmányolja. Jó péidát ad erre 
Gyula közelében gyűjtött anyag" (5. táblázat). 

Az adatok jól mutatják, hogy a mezei pocok relatív gyakorisága saját 
állománysűrűségének ingadozásain kívül egyéb fajok túlszaporodásaitól is 
függ. Az ökológiai körülmények okozta mennyiségi eltolódásra példa a diny- 
nyési gyűjtés, ahol a Microtus arvalis alacsony relatív sűrűsége elsősorban a 
számára kedvezőtlen biotóppal (nádasok, nedves rétek) magyarázható. Ilyen 
vidékekre mindenekelőtt a törpe egér ( Micromys minutus) magas egyedszá- 
ma a jellemző. 


Az 1969 — 71. évekre vonatkozó adatok értékelése 
1969/1970 


18 helyröl érkeztek köpetmintäk, elsösorban az orszäg deli, alföldi, tovabba 
nyugati részeiről (24. ábra). Bär a viszonylag kisszámú lelőhely adatai alapján 
általános érvényű következtetéseket levonni nem lehet, a vizsgálati ered- 
mények mégis arra engednek következtetni, hogy 1969-ben Magyarországon 
a mezei állomány sűrűsége általában alacsony volt. A 309/-ig terjedő alsó 
kategória nincs képviselve, a mélypont azonban egyes években esetenként e 
határ alá is süllyedhet (5. táblázat). Feltűnően alacsony volt a mezei pocok 
viszonylagos gyakorisága a Szegedtől északra fekvő területeken, de nem volt 
sokkal magasabb a Balaton északi partvidékén és Budapest környé ‘kén sem. 

70% feletti értékeket Bäcs megye legdélibb feleböl, ezenkivül Kaposvar 
környékéről és a Mezöföldröl lehetett kimutatni. 


1970/1971 


Számos új, összesen 38 lelőhelyről származó köpetmintäkat volt mödom- 
ban megvizsgálni (25. ábra). Sajnos az előző évi gyűjtőhelyek többségéről 
adatok nem álltak rendelkezésemre. Ennek ellenére a 25. ábra szemléltetően 
mutatja, hogy a mezei pocok Magyarországon 1970-ben erősen feljövőben 
volt. A relatív sűrűség a gyűjtőhelyek 74% -Anäl 70% felett volt. Egységesen 
magas állománysűrűség mutatkozott Győr-Sopron, Fejér és részben Vas me- 
gyében, ezenkívül az ország délkeleti, valamint észak-északkeleti részein, 
továbbá a Kecskeméttől délre fekvő tájakon. Közepes sűrűséget találtam Bu- 
dapesttől délkeletre, ezenkívül a Duna mentén, a fővárostól egészen Paks 
magasságáig. Rendkívül alacsony volt a mezei pocok száma Mohács térsé- 


* A be iglyok itt a szanatórium parkját használták gyülekezöhelyül ési nnét PovAzsay LÁSZLÓ szives- 
sége folytán 11 even át kaptam a köpetmintäkat. 


191 


‘Uy9S42N(T WT 


SIOS GS TE Te TG S‘TS 9°T : uesode yy 
797 LTI WLI LG SI 679 se ZL/TLOI 
S6I 9 6 oF UZ POL ST IL/OLGI 
90% Tel 1°62 ST VS 6 ‘GE OT 01/6961 
IG6I £'ST 678 LE 97 607 18 69/8961 
OFOI 97 L‘6 O°L 9‘T PSL L‘0 89/L961 
FFIL 9 6°01 61 es PCL £‘0 19/9961 
ers L'8£ 08£ so ne 9‘8T zo 99/S96T 
Z9TL O'T I 60 Fo 8‘F8 L‘0 C9/F96I 
9GEI L°6 CSF ro 60 G'GE OT 79/8961 
GGI PLE F9E T0 0‘0 972 Fe 69/2961 
dal 6‘1Z vs 90 L‘0 6°68 LG 29/1961 
il 
(gp) wwwesnz sn[nosnuI | ‘ds | SNLILISE | snmurul SITeAIT® |  snaugII9}qns | ayer 
U9SIZSS() | SON | snwapody | snwapody | SAWOIIMN SNIOIIM SÁUIÁJId | Aq 
0/ 


% ur) uanomabuamasyop]o M UazjauuDsab younpury 9ayor TI (upbun-OS) 
Dmhr 199 sap praruniabo N 4 "e ‘QI — (294912 so-% ) pbnkunoposobp«ı yajadoyhjobpqsayn{ rapia Morlmkb yo uaaa TT uayahusoy VINhD F 


7029191 "G 


192 


IZ6I '026I uag9nabuan 2440p]D A1 SND "umbun ua SNDWPIAT Lap 7 ÖNT 221707 
unldpv np 


%001-14 & 


pbs 


ta33doy fipobngsami 


tapla “U9Q-T 261 OL6I uobpzs.101mhbn Ar VISNANS ArIDIaL 


40904 ? 


JA 4101 °C 


; "QI 


ZW PF "DLID 


€ 
zt 


3 


19 


AQUILA 1971/1972 


3 


] 


eL6I/TL6I vonomabusmaıyoppp M srw ‘uinbu ur snowppay wap maybunn 7 2010794 aq "93 “QQ 
unldoyn wmmmbszrappdoy Arobngsamf rapia ‘uoq-216T/TL6T vobpzssowwhby py abiaspuns aypo]a4 40904 192944 F 'D.4GD 


001-1 © 
a 4 


%OL~ IS (D sas 
% 05 - LE €) 


°/,0£-0 6) 
Us 


m 


‘96 


194 


geben, Kaposvár tágabb körzetében, de általában a Dunántúl délkeleti szög- 
letében. Ezek az adatok jól bizonyítják, hogy mindig akadnak olyan terüle- 
tek, ahol a mezei pocok túlszaporodása vaiamiiyen oknál fogva nem tud ki- 
bontakozni. 


1971/1972 


Bär mindössze 15 helyen gyüjtöttek köpeteket intézetünk szämära, annyi 
feltétlenül megállapítható volt, hogy a mezei pocok ällomänysürüsege az 
előző időszakhoz képest már csökkenő tendenciát mutatott (Szigetköz, Fejér 


6. táblázat 

Az egyes gyűjtőhelyek részletes adatai (százalékos érték, ill. a teljes emlőszsákmányállat- 

szám) — Tab. 6. Die ausführlichen Daten der einzelnen Sammelstellen (prozentualer Wert 
bzw. die gesamte Zahl der erbauteten Säugetiere) 


1969/1970-es anyag 


Hely — Ortschaft 9] ab % db 
Bácsalmás 63 | 254 Kajdacs 69 | 107 
Bacsszentgyérgy 86 | 185 || Katymár 40 | 241 
Budaörs 56 yl 177 Kistelek 42 86 
Erdőtelek 52] 291 Pálmonostora 46 | 195 
Fonö 72 | 317 || Rákoshegy 63 97 
Sarszentagota 88 | 104 || Tihany 66 | 449 
Szentes 34 | 234 || Tömörkeny 49 | 198 
Szigliget 46 | 305 || Vaskut 79 | 166 

Val 39 | 257 
1970/1971-es anyag 

Hely — Ortschaft | % | ab % db 
Ambrözfalva | 91 | 201 Martonväsär 91 96 
Bakonyszentkiräly 80 93 Mezöcsokonya 40 | 171 
Balatonendred 75 | 126 || Mezöhegyes 78 | 148 
Balatonszabadi 51 | 121 || Menföcsanak 77 | 185 
Battonya 71 79 Mohács 34 | 208 
Deneshäza 26 11297, Nagynyärad 35 | 176 
Dömös 57 75 Orosháza 82 | 207 
Dunaegyhaza 51 | 449 Rabapatona 93 99 
Eger 79 | 141 Sitke TEN 201 
Hedervär 80 | 184 Szalaszend 89 | 152 
Hortobagy, Meggyes erdö 75 | 910 Tác 90 80 
Jakabszállás 79. | 204 Takos 72 100 
Kapospula 63 | 218 Tet 86 | 217 
Kecel 83 | 224 Tiszadob 77 | 144 
Kemenespälfa 82 78 Tótkomlós 89 | 240 
Kisbarát 75 83 Ujkér 75 | 103 
Koroncö 52 84 Vackisujfalu 81 | 161 
Kölked 66 | 228 Vecsés 68 | 222 

Velence 80 | 142 
13* 195 


1971/1972-es anyag 


Hely — Ortschaft | % | ab % | “ab 
Abony 40 | 141 Labod 50 | 259 
Adony 43 | 155 Madocsa 33 | 196 
Dinnyes 28 | 454 Mentelek (Sari) 74 | 291 
Dunaremete 69 81 Szaszberek 88 | 171 
Jaszapati 86 | 213 Szolnok OR 2 
Kemenespälfa 86 | 136 Tornyosnémeti 95 | 241 
Kisbodak 60 77 || Ujkér 94 | 171 


megye, a Közepsö-Duna videke, Gyula környeke). Ugyanebben az idöszakban 
a nyugati, középső és északi országrészben több helyen még erős fertőzöttség 
volt tapasztalható (26. ábra). 


Irodalom — Literatur 


Cabon-Raczynska, K.— Ruprecht, A. L. (1970): Distribution and Relative Density of 
Microtus arvalis (Pallas, 1779) in Poland as Based on an Analysis of Owl Pellets. Eppo 
Public. Ser. A. 58. 81— 85. p. 

Saint Girons, M. C. (1968): Analyse des fluctuations du regime de L’effraie, T'yto alba, 
dans le départment de la somme (Nord de la France) pendant une pullulation de Mic- 
rotus arvalis. Vestnik Cs. spo. zool. (Acta soc. zool. Bohemoslov), 32. 185 — 198. p. 

Saint Girons, M. C.—Spitz, F. (1966): A propos de l’étude des micromammiféres par 
l’analyse des pelotes de rapaces. Intéret et limites de la méthode. La Terre et la Vie. 
1. 3-18. p. 

Schmidt, Di (1968): Über “die Massenvermehrung der Zwergmaus, Micromys minutus 
(Pallas, 1771), in Ungarn an Hand von Untersuchungen von Waldohreulengewöllen. 
Säugetierkundl. Mitt. 16. 30 — 34. p. 


Angaben über die relative Häufigkeit der Feldmaus (Microtus arvalis) in 
Ungarn, auf Grund von Gewéllenuntersuchungen der Waldohreule (Asio otus) 


Egon Schmidt 


Verfasser hatte in drei nacheinnander folgenden Jahren die relative Häufigkeit der 
Feldmaus mit Hilfe während des Winters gesammelten Waldohreulengewöllen in verschie- 
denen Teilen Ungarns untersucht. In 1969/1970 war relative Häufigkeit von Microtus 
arvalis ziemlich gering, in 1970/1971 wurde dagegen eine starke Vermehrung im ganzen 
Lande festgestellt. 

In 1971/1972 haben die Zahlen langsam wieder abgenommen, es sind aber noch mehrere 
Gebiete mit ziemlich grossen Konzentration der Feldmaus geblieben. 


196 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. 


ADATOK A MAGYARORSZAGI FENYORIGOK (TURDUS PILARIS) 
TAPLALKOZASAHOZ 


Dr. Pénzes Antal 


A boróka (Juniperus communis) termésbiolégiai problémáinak megoldasa- 
nal szükségem volt a közismerten borékatermést fogyasztó fenyörigök gyo- 
mortartalmänak vizsgalatàra. A Madärtani Intézet gyüjtemenyeben levö 32 
darab, az ország 17 helyéről származó fenyörigö-gyomortartalmakban azon- 
ban sajnos egyetlen borökatermest, magot sem “taléltam. Így a jelzett cél el- 
érése negatív volt, ellenben a nálunk megforduló fenyőrigók táplálkozási vi- 
szonyaira — azt hiszem — néhány érdekes, pozitív adatot szolgáltatott. 

Részletes adatok a következők : (Megjegyzés : a mag és bogyó elnevezése- 
ket biológiai, illetve közhasználati és nem botanikai, morfológiai értelemben 
használom). 

1. Békásmegyer, 1952. II. 18., (Gyűjtő: ZIEGNER): 3 darab Rosa canina 
mag. 

2. Debrecen, Böszörményi út, 1954. I. 16.: 1 Lycium halimifolium bogyó, 
1954. I. 16.: 5 db Celtis occidentalis mag, 1954. I. 16.: 6 db Celtis occidentalis 
mag. 

3. Doboz, 1957. III. 28. : rovartörmelék közt Coleoptera: Psallidium maxil- 
losum, Harpalus. 

4. Dombóvár, 1955. V., (Gyűjtő: VÁRNAI): Coleoptera: Curculionidae: 
Otiorrhynchus. 

5. Geszt, 1954. I. 14.: 6 db Hlaeagnus angustifolia mag. 

6. Gödöllő, 1951. III. 17., (Gyűjtő: PATKAI): rovartörmelek közt Coleop- 
tera: 2 Harpalus, 1 Opatrum sabulosum. 

7. Győr, 1952. II. 3.: Parthenocissus tricuspidata mag, 1960. I. 3. : felismer- 
hetetlen foszlanyok. 

8. Megyer, 1947. II. 2., (Gyüjtö: PATKAI): 2 Sophora japonica mag. 

9. Mezögyän, 1958. I. 19.: rovartörmelek közt Coleoptera: Sphenophorus 
striatopunctatus. 

10. Magyaróvár, 1960. IT. 16. : rovartörmelek közt C en Oureulonndae 
Sitona, Psallidium, Otiorrhynchus, ismeretlen mag. 1962. I. 9.: 13 Crataegus 
monogyna mag. 1964. XII. 2.: 11 ‘db Crataegus monogyna da 1965. IV. 7 
rovartörmelek közt C ‘oleoptera: Curculionidae: Otiorrhynchus. 

11. Nögrädkövesd, 1966. I. 15., (Gyűjtő: TÉGLÁSI): kb. 25 mag. Rosa ca- 
nina: kb. 50 db Rosa canina mag. 

12. BD (Békés m.), 1965. X. 7.: koesonyäs foszlanyok. 

oe Sarkad, 1955. III. 14.: Coleoptera: ae ida larva, 1 csiga. 

i RA 1965. II. 18., (Gyüjtö: Naey): Elaeagnus angustifolia, 
8 db mag; 2 db Hlaeagnus angustifolia; 9 db Elaeagnus angustifolia; 1 db 
Elaeagnus angustifolia; 9 db Elaeagnus angustifolia. 1966. I. 30.: 6 db Ælueag- 
nus angustifolia. 


197 


15. Tata, 1954. I. 18. (Gyűjtő: GEIER): 15 dh Celtis occidentalis mag, 1954. 
II. 15. 4 db Bryonia alba mag és 2 db Helicida csiga. 1954. II. 25.: 8 dh Prunus 
spinosa mag. 

16. Tihany, 1952. XI. 3.: Orthophtera: 3 példány Acridida, 1 példány Pero- 
tettix giornae (NAGY BARNABAS meghatarozasa), Coleoptera: 1 Aphodius sp.; 
1952. XI. 3.: Coleoptera: Curculionidae, 1 Harpalus, 1 Hemiptera: Pentato- 
mida; 1 Helicida csiga és 1 szitakötő. 

17. Újpest, 1952. III. 7., (Gyűjtő : GYÉRESSY) : 3 Parthenocissus tricuspidatas 
mag. 

Növenyfajok összegező felsorolása: Bryonia alba, 1, Celtis occidentalis 3, 
Crataegus monogyna 3, Elaeagnus angustifolia 7, Lycium halimifolium 1, 
Parthenocyssus trieuspidata 2, Prunus spinosa 1, Rosa canina 3, Sophora japo- 
nica 1 esetben fordult eio. 

Növényi eredetű anyag: december 2— március 7-ig található. 

Az állatok közül elsősorban rovarok fordultak elő leggyakrabban : összesen 
9 esetben. A rovarok 80%-ban sötét színű kb. 4— 10 mm hosszú ormányos 
bogarak. Teljesen hiányoztak a lepkék (Lepidoptera), hártyásszárnyúak 
( Hymenopter a), és legyek (Diptera). Állati anyag október 3-ig és március 
14-től májusig volt található. 

Ezekből a gyomortartalmi vizsgálatokból látszólag az tűnik ki, hogy ná- 
lunk a fenyőrigó nem fogyaszt borókatermést. Azonban magam is tapasztal- 
tam, hogy pl. Vácrátóton, 1952. ae ce 12— 14. és 1954. december 13-án 
es 14-én, a Botanikus Kert 2 darab, kb. 5—6 m magas Juniperus virginiana 
fáját ellepte kb. 20— 30 fenyörigö és iena repdesve szedtek le a bőséges 
termést. A gyomortartalmi vizsgálati anyag sajnos mind olyan helyről szár- 
mazott, ahol boróka nincs vagy csak elvétve akad; viszont a bőséges boróka- 
termő vidékről, így a Duna — Tisza-közi homokbuckäkrél: Csévharaszt, Bu- 
sac, Izsák stb. hiänyoznak az adatok. Telekgerendäs és Geszt (Békés m.) vi- 
dékén csak Elaeagnus termest fogyasztottak, és másutt nagyon kedvelték a 
Celtis occodentalis bogyókat. Így Vácrátóton 1951— 1955. évek között novem- 
ber 6-tól január 27-ig 50—150 tagú rigócsapatokat láttam a Celtis-eken. 
1952. I. 31-én megcs appant arigók száma, február 5-én már nem láttam a kert- 
ben rigót. Február 18-án viszont Budapesten, a Calvin tér felett 80— 100 pél- 
dányból álló csapat repült északi irányban. Ezek valószínűleg a vácrátóti 
rigók lehettek. A fák és cserjék közül csak a Prunus spinosa és Crataegus mo- 
nogyna őshonos nálunk, azonban a legkedveltebb 2 faj — a Celtis és Elaeag- 
nus — alig 100 éve honosodott meg, az utóbbi faj az Alföldön pedig csak 40 — 
50 éve terjedt el jobban. W. MAKATSCH említi munkájában ‚Die Vögel in 
Feld und Flur" (1955), hogy a fenyőrigó azok közé a madarak közé tartozik, 
mely még ma is szélesíti elterjedési körét, így az NDK-ban és az NSZK-ban 
nyugat felé terjeszkedik. Ennek egyik oka valószínűleg — nézetünk szerint — 
a külföldi bogyós termésű fák, bokrok nagyobb elterjedésével van összefüg- 
gésben. 


Angaben über die Ernáhrung der Wacholderdrossel (Turdus pilaris) 
in Ungarn 


Dr. Antal Pénzes 


Die Ergebnisse der Magenuntersuchungen von 17 in Ungarn gesammelte Wacholder- 
drossel. 


198 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972, 


THE TAXONOMIC STATUS OF THE REDSHANK (TRINGA TOTANUS) 
IN HUNGARY 


Hale, W.@. 


Department of Biology Liverpool Polytechnie 


Introduction 


The taxonomy of the Redshank has recently been revised by the present 
author (HALE, 1971) and during the course of this work material was borro- 
wed from leading museum collections throughout the world. In all 31 speci- 
mens from Hungary* were used in the analysis, but since publication ten 
more specimens became available for examination, giving a total of forty- 
one skins of Hungarian origin examined during the course of this work. All 
these specimens were collected duri ing the period April to July, and whilst this 
does not ensure their being breeding ‘birds, the likelyhood is that they are. 

During the course of the work the forty-one Hungarian birds were compa- 
red with 591 specimens collected during the same months from other parts 
of the breeding range. Measurements were taken according to the methods 
described by SPENCER (1965). In assessing the amount of breeding plumage, 
the number of feathers visible in a square of side 2.5 cm were counted on the 
mantle and breast centres; normally 30 feathers were visible in each of 
these areas. The number of short scapular feathers, maximum 12— 13 (counts 
from each side totalled) and lanceolate secondaries (maximum 12—14 — 
counts from each side totalled) showing the colouration of the breeding 
plumage were also counted. Together these four feather types were considered 
to give a good overall estimate of the amount of breeding plumage. 

It was not possible to assemble all specimens together at one time, and so 
for purposes of comparison, each specimen was photographed dorsally and 
ventrally in colour using Kodachrome A35 film, with a standard background 
and lighting. Comparisons were made using à Kodak Coldlight illuminator. 


Colour variation 


TICEHURST (1932) suggested that since the Swedisch birds clearly assumed 
a fuller breeding plumage than the British birds, and that the latter were 
exactly like a single breeding bird from Hungary (Skin No. 1913. 12. 12. 3. 
Sopron, Hungary 22nd May, 1913) the question of plumage variation in the 
Rebshank probably resolved itself into a division between northern and sou- 
thern races. HARRISON (1944) examined the then available material from 
the western Palaearctic, and it became clear that the situation was much 
more complex. Only one Hungarian bird was seen during the course of 
this work (the same bird seen by TICEHURST) and it was considered likely 


* This includes 11 birds from the Austrian side of the border and 6 from the Rumanian side; there is no 
point in considering these separately as they form part of the same breeding population. 


199 


A 
\ T7 
\ 
\ íz 
a 
LI 
[x] S 
a do E 
bon É 
Se o> 
5 | Sr 
i Sz 
Cc 
is Lv 
o 5.2 
KO, = Sur 
Lo) AS 
fai Be 
us 
Do 
DIO 
Qu 
“u 
~ 8 
o 
c Vv 
IS 
~ 
oO = 
UL © 
SR 
Q © 
8 
‚Lu 
Per 
SIC 
= © 
DIES 
sto) 
OL 
c 
SÒ 
Suna 
e OG 
Soe 
SE 
Qu 


Be 
5 

Distribution of birds showing 
dark cinnamon breeding 


plumage (7) 


| 


Distribution of birds showing 


oh on um bh 


Long Wof Greenwich O Long. E.of Greenwich 
— PE € 


| / ie È ES 
ln | / 
ENTE ANSE IA à we N d] 
5 2 Ko “i 
27. ábra. Az európai piroslabu canko szinvaltozatainak megoszlása | 
(1) Sötét fahéjszini näszruhäs példányok elterjedése. (2) Sötétbarna näszruhäs példányok elterjedése. (3 | 
Hasonló örökletessöggel bíró populáció. (4) A sötétbarna változat terjeszkedésének iránya az utolsó eljege- | 


sedés után. (5) A sötét fahéjszini változat terjeszkedésének iránya az utolsó eljegesedés után 


Fig. 27. Distribution of colour forms of the Redshank in Europe 


that this was amigrant; however, subsequent work (HALE, 1971) showed 
this specimen to be typical of the area in which it was collected. 

Harrison (1944) concluded that the typical form found in northern Scandi- 
navia, and Spain was dimorphic, having light and dark forms, but that in 
intermediate areas a variety of breeding plumages was to be found. In France, 
Belgium, Holland and Denmark many birds acquire only a partial breeding 
plumage and this may be of the light (grey) or dark (br own) form or a clark 
cinnamon plumage, usually with a grey breast suffusion, which is typical 
of British, Icelandic and Hungarian birds. It now seems likely, however, 
: (HALE, 1971) that the light grey form has been produced by hybridisation 
and the present situation has resulted from interbreeding between the dark 
brown morph and the dark cinnamon morph. 

It became apparent that in Europe, the dark (brown) morph (with no bre- 
ast suffusion) occurred in a broad band from Spain to arctic Scandinavia 
and the Kola Peninsula. On either side of this band occurred populations ha- 
ving colour characteristics similar to each other. The generally cinnamon 
Britisch birds, with grey breast suffusion, were represented to the east by 
similar birds in Austria and Hungary and the more boldly marked birds 
from Iceland (again with a grey breast suffusion) reflected a similar popula- 
tion in Western Russia. 

Considering only the Western European Redshanks it appears that a 
population of dark cinnamon coloured birds has spread across and hybridised 
with a previously occupying population of dark brown birds (Fig. 27.). 
The occurrence of some colour forms atypical of the areas in which they were 
collected, is characteristic of a hybrid swarm which is clearly the situation 
in the central European population of Redshanks. A clue to the geographical 
history of this can be found in examining the Redshank populations to the 
east of the Urals. In the Himalayas the Redshanks are dark brown in colour 
and identical with the northern Scandinavian and Spanish birds (dark brown 
morph.) However, immediately north, in the region of Tien Shan is an area 
where birds identical with the Icelandic (Western USSR and British), 
Hungarian birds occur. Further north still, in central USSR dark cinna- 
mon birds, having a full breeding plumage, occur. It appears that a lack of 
breeding plumage results form hybridisation between the dark brown morph. 
and the dark cinnamon morph. Tien Shan and the area including the British 
Isles, Belgium, Holland, France, Denmark, Germany, Poland, Austria, 
Czechoslovakia and Hungary therefore form two regions of hybridisation 
where previously separate populations (dark cinnamon and dark brown) 
have come together. It seems likely that either before the final phase of the 
last glaci ation or before the per iod referred to by Brooks (1951) as ‘The 
Dryas’ dark brown birds occupied Europe and Western Asia. Relict popu- 
lations survived the cold period in south western Europe and India, and, 
with the amelioration of the climate spread north. At the same time the 
dark cinnamon birds probably extended their range westward but did not 
arrive in western Europe until Hue dark brown birds had spread into nort- 
hern Scandinavia. The cinnamon birds probably continued their spread 
westward through the British Isles and into Iceland, a second hybrid zone 
then being formed in central Europe. Characteristic of both hybrid zones is a 
reduction in the amount of breeding plumage acquired. In Table 7. Red- 
shanks from Holland are taken as an example to show the amount of breeding 
plumage acquired in the centre of the hybrid zone. On either side, in Hun- 


201 


Z's OL cet VII g'9 g'98 9701 E77 (91) uredg 
bes PTI 99 69 al L'68 0'£ £'68 (9) ABMION UJJON 
6°8 FI 978 LP 0°0I GES £'OT 6'ST (TZ) USSD UI99S9 A 
OP e's Da rg SETT O'SI T'OI Sel (Zp) Aredung 
89 pg L'% TL 94 VSS 9'OT £'08 (87) PURTIOH 
61 zu 6° Dio 76 9'&T T6 P6 (PG) S9IST ysmrag 
97 ge se 0°. 68 9°8T 28 6°8I (IF) puepeoy 

| SULLY Selly Sey SULLY 

“TGS uve aS uvoN [dias UAN (NS Uva 
a ABOU 9919200191 II AUBUITO(K 

SITIEPUOI9S aan dedE 152919 IIJURIT 


OIJSTIJILALT 
OIYSLIOJOVIRYO 181.19] 19 


AU2OYIDUOR 04110) Uahpr sazsso OJDYIVINI UDP] QQO 89 109 APPDUW D DULOZS 901109 
sobpjpospwu sa -ppa D Abva „un e "3/1101 Sazsso 0g yours D uaggzasa pou » sa hunwujop y ‘ahasihuuau qnunmznppo;zspu oquno ngpjsond p 
EDIT TR 
png ay? fo sopıs qybre pun ya) 4109 «of 810707 940 sıuaymaf fiunpuoras pun sommdnos 40 „ua C°Z/ 
/s.ıoymaf 1707 08 940 sıaqunu 94? 150949 pun opınu ayy fo 98509 ayy UT 'syupysposy Uvodoun ur obmungd burpaaıq fo qunown ay T, "4 PL 


NI 
N 


e GI 1g 21 OT ÚT € 18301 Jo % 
It 8 eT 0 L F L I Aredund 
L 6£ 9% VI FI 19909 Jo % 
8% & 0 0 TT L i) T PUSTIOH 
Ag 6S T 8 [12303 Jo % 
OLI cg cg 0 I 6 0 0 sos] YS 
i i yezejfojzseu yezeilojzspu | JEZLT[OFZSYU qeze[1oyzspU 
AE EEE SEM S939IZS91 soled S989[ZS94 Safr91 
ated yseapuoo In} ap: Sr SEG De 
s0ZSSO qpA3H da megad ad INI d ‘4 WEA d ‘A ny 
18)0X s19U70 
nuyzsfoyey 39198 QUINZS CUIETIYIZOS 
uoweuur) He Kay umoag NIeA 


— (yorobızs-nıg) uowbnhu so ( byzsowwhbopy ) uayajay “(PıpunmoH) vs? 


ay) fo sud (sapsy ysinag ) ULaqsam pup (fi 


guoz prugliy uvnadoun 
p: 1 


sat osdazoy 992949 puiquy mdosna zD DSVIZS0Ja yosndapze} F 


1020191 "8 


upbungg) u4alsp3 ayy Ur pun (puonor) 243429 ayy 10 sadhy obmungd 24) fo wormgquasıqa "8 91991, 


203 


sary and the British Isles, in all four feather counts, the amount of breeding 
plumage can be seen to be smaller and this is probably an indication of 
similar gene flow to these areas from the centre. Again, in Iceland in the 
west, and western USSR in the east, there is an increase in breeding pluma- 
se away from the centre of hybridisation, indicating a reduction in gene 
flow. It seems likely that the genetic constitution of Icelandic birds is similar 
to that in western USSR and that of Hungarian birds similar to British 
Redshanks. 

Differences do occur between the British and Hungarian populations of 
Xedshanks, particularly in that the latter contains individuals referable to 
the brown morph. For some reason the English Channel appears to form a 
partial barrier to gene flow and whilst there are records of birds referable to the 
grey morph, there are none of birds referable to the dark brown morph 
in the British Isles. However, migration studies (HALE, in press) suggest 
that they are likely to occur. Table 8 shows the distribution of the different 
plumage types in the samples examined during the course of this work. 


Size variation 


HALE (1971) has demonstrated a direct linear relationship between wing 
length and weight in Redshanks. Wing length can therefore be considered 
as a direct indication of overall size. Throughout the range of the dark 
cinnamon morph. there is a cline from east to west, small birds occuring 
in eastern USSR (wing length in adult males 153.5 cm.) and large ones in 
Iceland (wing length in adult males 167.2 cm.). The dark brown birds of wes- 
tern Europe are intermediate in size (wing length in adult males 157.9 em. 
in Spain and northern Norway). There is a break in the east-west cline in 
the western European hybrid zone and originally this was interpreted as 
a result of hybridisation of the large dark cinnamon morph with the smaller 
brown birds; however, this has now been shown to be probach due to selection 
(HALE, in press) for size by early spring temperatures on the breeding 
grounds. 

Measurements of Hungarian birds are shown in comparison with other 
populations in Table 9. It can be seen from this table that the Hungarian 
Redshanks are similar in size (wing length and tail length) to birds from other 
populations from the region of hybridisation in western Europe, but signi- 
ficantly smaller than birds from populations further from the centre of 
hybridisation in the east and west. To the north and south the dark brown 
morph is significantly smaller. 


Other morphological characters 


With an overral increase in size in the dark cinnamon morph from east 
to west during breeding season is associated a decrease in tarsus length and 
bill length; this is also noticeable in the brown morph from south to north. 
The cline in size well illustrates BERGMANN’S rule (HALE, in press) whilst 
the reduction in bill and tarsus length in colder regions illustrates ALLEN’S 
rule. 

Whilst British and Hungarian Redshanks are similar in size and breeding 


204. 


GG 6°19 
8 G L19 
6° G €°S9 
CG T1 79 
66 9°99 
EG 679 
GEE § 29 
oT «79 
9°¢ 779 
VI 199 
Gas V9 
EG L’&9 
6% 8 79 
6 G 029 
ud Sepe 

‘as ueoul 

ZSSOUXOIP A 


uJSua [EL 


TET 
8 IT 


9:€ 
67 
9% 
Ost 
8'I 


VG 
SERI 


LG 
60 
0G 
T0 
DEL 


um 
‘a's 


ZSSOUJOSD 


g PP 
c IP 


OFT 
Ger 
8 GY 
L'6F 
SLY. 


Ot 4 
c OF 


Tp 
6 GP 
Lty 
8 17 
0°68 


Sem? 
URAUL 


Yysuel INT 


60°9 EUG 
180 91 c 
£T'0 LOG 
L0°0 PIG 
GT°0 687 
80'0 STE 
860 RE. 
010 PI c 
010 EUG 
gro 027 
80°0 1% 
600 VEG 
230 OCT 
TT’O CT 
ud see 
"CS UCQUI 
Fossa[azspnso 


UJDIM SOSIVL 


ga T'IS L'T 8681 
oT &' 97 L'6 0'091 
0€ 0'889 0°9 €'99T 
Tt Lg Gy #91 
VG Pp 09 GE 0'891 
(Sel 867 CE 0°69I 
ST 987 TES VOLT 
8 G 8 09 8 & 6191 
LT TOP 67 6 LST 
0'G Ad 87 0'791 
S'& L'69 GG 8 6ST 
GT L'67 GP 7691 
61 E LP 67 @ 6ST 
GI VLD DEE G LOT 
um see ud see 

"acs UBaUuL ‘a's uvoul 

zssoypnso9 ZSSOY AUIVZS 


yJ3u9] SNSIPL 


SU SUIM 


(9) uredg 
(G) ABMION YIAON 


(¢) USSN usa AM 
(LI) Avesuny 

(F) pugjfoH 

SOISI STI 

(91) puepeor 


yoloy, — sejeurog 


(or) uredg 
(OT) ÁBMJON YNON 


(9) USSA u199S9 AN 
(8) AreSunH 


(EI) pusToH 
(67) SOISI ys 
(g1) puwpo] 


OUI — SOIN 


ÂI9H — 99PId 


wyppyn yasasawu yazbaa UOYOYUDI nonIsoud andouna ? 10207904 * 
. ‘ (A LA ‘ Y Cc; 14 . . ri +‘ [A 7 


odoung wosf syunyspay fo sjuaumainsna It ‘6 210,7 


205 


plumage, the main difference between the two populations is seen in the 
measurements of tarsus and bill. Whereas the former population tends to 
have a short bill and tarsi (Table 9), the Hungarian birds (males) have the 
largest tarsi throughout the range of the species and the bill is well above 
average length. 


Conelusions 


The Hungarian population of Redshanks forms part of a hybrid swarm 
and it is likely that any of the colour forms which occur throughout the 
range might be found in the population. It is not appropriate to refer to 
Hungarian birds by a trinomial as they are not referable to the typical 
form Tringa totanus totanus L. which is restricted to Norway, Sweden, the 
Kola Peninsula and Spain. Since the Hungarian population is produced by 
hybridisation between the typical form and Tringa totanus ussuriensis 
Buturlin, which extends from eastern USSR into Europe, it should be referred 
to as 7. t. totanus x ussuriensis. 


Summary 


The Redshanks of central and western Europe have been derived from 
the hybridisation of two previously separated populations, a dark cinnamon 
population which has spread into Europe from Asia, and a dark brown 
population which occupied the west European seaboard after the last glacia- 
tion. The hybrid zone does not spread into northern Scandinavia or Spain, 
which areas are both occupied by the original dark brown morph. 

Characteristic of the hybrid zone is a reduction of the amount of breeding 
plumage and the retention of winter feathers during the breeding season. 
The hybrid zone in western Europe (there is a second in Tien Shan) is centred 
on the low countries, Denmark and Germany. On either side there are popu- 
lations which acquire a minimum of breeding plumage in the British Isels and 
Austria Hungary. This is presumably maintained by gene flow from the 
centre. Away from these areas, in Iceland in the west, and western USSR 
in the east, the amount of breeding plumage and overall size increases. 
Because the Hungarian population is part of a hybrid swarm, it is best refer- 
red to taxonomically as Tringa totanus totanus x ussuriensis. 


Acknowledgements 


My thanks are due to Dr .L. HoRVATH of the Hungarian Museum of 
Natural History, Budapest; Dr. A. Keve, the Hungarian Institute of Orni- 
thology, Madärtani Intézet, Budapest; DR. M. MARIAN, Möra Ferenc Müzeum, 
Szeged, Hungary; Dr. A. PAPADOPOL, Bucharest Museum of Natural History, 
Rumania, Dr. G. ROKITANSKY, Vienna Natural History Museum, Austria 
and Mr. I. C. J. GALBRATTH of the British Museum (Natural History) for the 
loan of specimens. 


206 


Irodalom — Literatur 


Brooks, C. E. P. (1951): Geological and historical aspects of climate change. Compendium 
of meteorology, Am. Met. Soc. Boston, Mass. 1004—1018. p. 

Hale, W. G. (1971): A revision of the taxonomy of the Redshank Tringa totanus. Zool. J. 
Linn. Soc. 50. 199 — 268. p. 

Harrison, J. M. (1944): Some remarks upon the Western Palaearctie Races of Tringa to- 
tanus (Linnaeus). Ibis. 86: 493 — 503. p. 

Spencer, R. (1965): The Ringer’s Manual. British Trust for Ornithology. 

Ticehurst, ©. B. (1932): Tringa totanus bewickii (Rennie) Bull. Br. Orn. Club, LIII. 18. p. 


A magyarországi piroslabü canké (Tringa totanus) rendszertani helyzete 


W. G. Hale 


Szerző 41 példány alapján vizsgálta a pirosläbü cankö rendszertani helyzetét Magyar- 
országon. Az anyagot 591, egyéb területről származó, bőrrel vetette össze. 

Közep- és Nyugat-Euröpa piroslábú cankói két eredetileg elkülönült populációból szár- 
maznak. Az Ázsia felől terjeszkedett madarak sötét fahéjszínűek, míg a nyugat-európai 
tengerpartokon az utolsó eljegesedés után megjelent populáció sötétbarna tollazatú. 
A hibrid zónát jellemzi a nászruha kifejlődésének redukálódása, valamint, hogy a téli 
nyugalmi ruhából visszamaradnak tollak a költési időre is. Nyugat-Európa hibrid zónájá- 
nak központja Dánia és a német síkság. Az ennek két oldalán élő populációk, így a Brit- 
szigeteken, illetve Ausztriában és Magyarországon, csak kezdetleges nászruhát öltenek. 
Ezzel szemben már Izlandon és a Szovjetunió nyugati részén a nászruha fejlettsége, de az 
általános méretek is növekednek. Miután a magyar állomány a hibrid tömeg egy részét 
képezi, a szerző taxonómiai szempontból a Tringa totanus totanus X ussuriensis elnevezést 
tartja leghelyesebbnek. 


( i no u 
1 ww. { L 5 (ER ify hi 
ki | u "età € x mi Ri 
Wi er ’ a È dö. hú ne j ; 
m : mit 14 i 
i 14: yi Le 14 Ly 1 
Ver 14 Le Um eh cones À Ber 
Be ig pra ane wy 
| ely ae ie BT 
vn u DA i a net 
paren se Dan? LIT awe n è TAI, 
an a € | ! j | 
Rent ON we O ai re 
DE LA a atic 4, N (a à ri A" u N PET 
Pe IT ati A Le VII CIE 
fia vá id } JA si LP Kurz a A Da Mey "AL en ( k Ni 
E ALA se ve KT anit Wal er 
r | A | © 7 af 7 arr, STU “ fu at A fél 
PM A ART ee ET TA ER a fi Ri Br ver eae 3 
TN È 7 ui Fi Ae ALAN a ar a a . i) k Wi RIC PAR 
| I È L Di N vw x À A 


n i i 
| 1 . Ù ri Ù L 4 1 ni 
= fl ‘ 
1 pi J i } | PQ 4 Le 
DI ] 
do) 16 
4 { I (DAY Lat 
3 13 ‘ ú È 
vn ii, 1 wr ti 
D + È 
1 * al 
x I 
ta » a 1 
u | i : 
4 ‘ # n 
r = = ‘ LA = 
| it A n Ad t 
La b | i i 
A dt B 
ey s i 
x Di ‘ 
woe 2, fe, 1 
a. | 
ble x 
1 Ra a 
nl 0 ; | f = 8 
i | | I i 
új _ Di 1 | N 
a a 1 
L A i \ 
( u i 
, — > 
A Ù 
L 7 » 
| hi ‘ u 
gli 
ae i i 
> 1 ‘ 
N 4 
7 I i J! 
ru Fi 
| Ù 
i 
Y n 4 
F i 
a 
; 
4 j a 
ei 1 
x 1 
, 
i 
í 
è 
, a 
‘ 7 ie 
> / 
ï Lust 
i aly 
= 
a ís 
Ù f » 
re CS 
q Ù STE FA 
n Ù 
1 
» 


Aquila LXXVIII- LXXIX. 1971 - 1972 


A NAGY ORGEBICS (LANIUS EXCUBITOR) 
MAGYARORSZAGON 


Prof. Dr. Beretzk Peter — Dr. Keve András 


VONÜCZKY — SCHENK (1939) madarnévjegyzékik készítése során követke- 
zetesen hajtották végre azt az elvet, hogy csak bizonyító pé ‘Idany alapján 
vettek fel abba fajokat, illetve alfajokat, és mellőzték a régebbi adatokat, 
ugyanis a ee irodalom összehasonlító vizsgálat nélkül fogadta el az egyes 
előfordulásokat. Abban az időben azonban még igen kevés komparatív 
vizsgálatot a es így egyes nevek elhagyása is függő kérdést hagyott 
maga után. 

Ilyen problémával állunk szemben a nagy őrgébics (Lanius excubitor L., 
1758) esetében. Magyar kutatók közül először CsaAró (1884) foglalkozott e 
fajjal, és kora felfogásának megfelelően az összes alakot fajértékben tárgyalta, 
eszerint a vizsgált erdélyi anyagban 40 excubitor, 1 homeyeri és 1 major példány 
fordult elő. CABANIS (1885) is ismertette ezen vizsgálatot. CsaAró (1891) 
következő tanulmányában a (Lanius homeyeri) fészke zi ről írta azt, hogy 
Nagyenyed határában 1889-ben megtalálta fészekalját. Ezekre az datori 
tämaszkodik kézikönyvében CHERNEL (1889). mer (1900) mär 35 
példányt vizsgált meg az akkori legmodernebb Collet-féle (1886) hatärozö- 
kulcs alapján, de összehasonlító anyag nélkül. 4 példányt major-tipusnak, 
11-et major X excubitor-, 13-at excubilor-, 2-t excubilor x homeyeri, 2-t home- 
yeri- s végül 3-at leucopterus-tipusnak tartott. A „tipusü” jelző kitétele 
mutatja, MADARASZ óvatos volt pontos meghatározásában, amit végül is nem 
adott meg. SCHENK (1917) szerint a nagy 6rgébics a Kárpát-medence egész 
területén „frequens” költő madár, a Tátrában 1500 m-ig hatol fel, Felveszi 
jegyzékébe Csaré adatait is. Ugyanígy járt el CHERNEL (1918), de ő már 
rámutat arra, hogy az alfaji meghatározás vitatható. Ezt a véleményét 
osztja később SCHENK (1929), és újabb névjegyzékéből (1939) a kialakult elvek 
alapján elhagyja a L. e. homeyeri-t, de megváltozott felfogását nem magya- 
rázza meg. 

A magyar irodalom eszerint azt mutatja, hogy nemcsak a taxonomiai 
értéke leghe n, de még a faj elöforduläsäban, elsősorban költeseben is bizony- 
talansag uralkodott. Magyarország mai határain belül a nagy 6rgébics fész- 
kelése mai napig sincs bizonyítva, csupán az, hogy rendszeresen téli vendé- 
günk. Mozgalmára vonatkozólag is akadnak bizonytalanságok, mivel a 
régebbi irodalomban szereplő adatok közül néhány nyilvánvalóan tévedés 
is lehet, mert egyesek a kis őrgébics fiatal példányaira vonatkozhatnak, ezért 
mozsalmainak periodie itäsära vonatkozó irodalmat mellőzzük, c csupán saját 
megfigyeléseinkre támaszkodunk, amelyeket a szegedi Feher-tö és a Balaton 
környékén, főleg Keszthely tágabb értelemben vett határában végeztünk : 


14 AQUILA 1971/1972 209 


Szegedi Wehér-tő Balaton-vidék 


( BENEVZK ) (Knyi) 
1937/38. XI, 11. — II. 20 ? 
1938/39. az ? 
1939/40, II. 8. ? 
1940/41, XII, 29. ? IT 21 
1941/42, XII CD: LI, Ale ? 
1945/46. SIT. A002 17.3. ? 
1946/47. XII. 26; 
1947/48. VIII. 31. XII. 8. 
1948/49, L. 16; IX. 29, — III. 26. 
1949/50. . X, 18. — III. 20, 
1950/51, . xX, 13, Vee 
1951/52. AT. 2b. 1710; IX. 25. III, 18. 
1952/53. xX. 26. LZ bi XxX, 18, LEI: 13: 
1953/54. IX. 28. 1.28: 
1954/55, ALT, 20, I. 9. x. 19. LIT. 12; 
1955/56. AL; 6, Il. 26, 1X. 30, [IT °12; 
1956/57, ? — II. 3. 
1958/59. I. 18. [Tr 22, A. 27, 
1959/60. XI, 22. %. 17. ITL,18; 
1960/61. VIII. 21 148 212; X. 14. ? 
1961/62. XI. 19. III, 11. XI. 15 Ii 25; 
1962/63, X. 28. x. 10 ? 
1964/65. II. 28. X ? 
1965/66. >, 7. 
1966/67, XII. 4. X.10 ? 
1967/68. AIT. 31 LLl.:22; x. 14 III 14; 
1968/69. XII. 16. [PIC X. 13 ? 
1969/70, I. 18 — II. 26. x.13 — ? 
1970/71. XI, 15 [Ezio XI. 20 IT. 14, 
1971/72. >, 10. XI. 16. x. 6. 14 


Általában tehát a nagy őrgébics X. hó előtt ritkán érkezik, és csak a 
szegedi Wehér-tóról van két VIII. hónapi adat, III. hó végével pedig távozik 
(kivéve: Vonyarc, 1951. IV. 4.). 


Klöforduläsät nagyrészben a táplálék is befolyásolhatja. CstKI (1904) 35 
gyomortartalmát vizsgálta, mely anyagban 28 erdélyi, 2 szlovákiai, 1 vajda- 
sági és 4 magyar példány volt, és az utóbbiból is nyilván kettő kis 
őrgébicsó lehetett. Az így hátralevő példányokban (Kőszeg, Sopron) CSIKI 
Gryllus campestris-t talált (X., XII.). 4 példányt gyűjtött SreRBerz a Tiszánál 
(Sasér és Gatér); 3 közülük a XII. hónapból, 1 a III. hónapból, melyek 
gyomrában SCHMIDT Microtus arvalis-t talált. A Wehér-tavon PATKAT gyűjtött 
1961. II. 11-én egy példányt, mely éppen kenderikét zsákmányolt. RÉKÁSI 
szíves volt három vizsgálatának eredményét közölni: a Fehér-tavi példányok 
közül egyikben 2 telikenderike-esör, a másikban Mus musculus, a bács- 
almasiban zöldikemaradványok. Összevetve ezeket az adatokat, azok csupán 
annyit engednek sejteni, hogy a nagy őrgébics ott tartózkodik szívesebben 
hosszabb ideig, ahol megfelelő leshelyet, magas fákat talál, melyekről könnyen 
vadászhat a rét kisebb gerinceseire és rovarjaira vagy a bokrosok énekes- 
madaraira, és addig, amíg zsákmányát könnyen megtalálja. 


A vilägirodalmat tekintve, abban is találhatunk még ma is bizonytalan- 


ságokat. A közép- és észak-európai alfajok értékelésében a következő eltérések 
mutatkoznak : 


210 


HARTERT — 


STEINBACHER DEMENTIEW OLIVIER RUSTAMOW PORTENKO VAURIE 
1934 1935 1944 1954 1954 1959 
excub. excub. melanopt. melanopt. excub. 
excub. gall. excub. 
hom. hom. hom. hom. hom. hom. 
PORTENKO RAND 
1960 1960 
exeub. excub. 
hom. hom. 


A gébicseket monografikusan OLIVIER (1944) dolgozta fel, aki szerint a 
Finnországból leírt L. e. melanopterus Brehm, 1860 megállja a helyét, és csak 
egy arnyalattal vilagosabb, mint az észak-szibériai L. e. sibiricus B ogdanow, 


1881. Hangstlyozza, hogy a törzsalak igen változékony, sa L. e. excubitor 
Linneus, 1758 alfajra vonatkozó véleménye rendkívül eredeti: „... appli- 


cable non pas a une sous-espèce geographique definissable, mais plutot a une 
variation morphologique... ”, amely velemeny alig egyeztethetö össze a 
fennálló nömenklatürai szabälyokkal (lásd. SALAMONSEN, 1949). OLIVIER 
elismeri a francia L. e. galliae Kleinschmidt, 1971 alfajt is: ,, ...gris-cendre 
clair, legerement bleuté; scapulaires presgue blanches... " HARTERT (1904), 
OLIVIER (1944), Vaurie (1959) és a többi szerző is egyetértenek a L. e. homeyeri 
Cabanis, 1873 alfaj érvényes voltában, és azt az említetteknél világosabb 
alaknak tartják. 

Az alfajok elterjedési területének képe sem világos. A skandináviai el- 
terjedésről szóló ellentmondásokat SALAMONSEN (1949) tisztázta. Vala- 
mennyi szerző egyetért abban, hogy a L. e. excubitor — illetve az excubitor + 
melanopterus — költési területe Skandináviától az Ob torkolatáig a tundra- 
és a tajgazóna, valamint a L. e. homeyeri és a dél-orosz sztyeppék. Azonban 
a terület további részletezése már zavaros, ti. a szerzők megegyeznek abban, 
hogy Európában a Lappföldtől délre a nagy őrgébics már csak szórványosan 
költ, azonban legtöbben még ma is e szórványterület déli határát Észak- 
Itáliáig é és Jugoszláviáig húzzák meg. Kétségtelen, hogy Szlovákiában még 
költ, ha nem is erős állományban. FERIANC (1965) 6 (+1 ?) fészkelőhelyét 
ismerteti, ugyancsak költ Erdélyben is, ahol Csaró 1889-ben találta, és azóta 
egyre több fészkelőpont vált ismertté. (SALMEN 1935; MATIES — BICHICEANU, 
1964; MATIES 1964; CATUNEANU, 1965; MUNTEANU, 1966; MATIES, 1958; 
VASILIU, 1968; BÉLDI, 1969; KovArs, 1970 stb.), sőt Kováts terjeszkedését 
is lehetségesnek tartja. Ellenben Magyarországon nem fészkel, csupán egyet- 
len adat (Gadna, 1956. V.) valószínűsíti 2 párban való költését. Ez a pont 
a szlovákiai lelőhelyek közelében fekszik (SAMUEL, 1959). Ugyancsak szórvá- 
nyos a költés tőlünk nyugatra Ausztriában (BAUER — ROKITANSKY, 1951; 
WETTSTEIN, 1963; ROKITANSKY, 1964), Svájcban (TROLLER, 1937; CHESSEX, 
1964) és Észak-Franciaországban is (ÖLIVIER, 1944). Ezzel megdől a szerzők 
azon feltételezése, hogy a homeyeri és (galliae) alakok találkozhatnának. 
Az irodalom egymástól veszi át ugyancsak azt a feltételezést, hogy a nagy 
őrgébics a Balkánon is költ, pedig az újabb részletesebb vizsgálatok szerint 
se Görögországból (BAUER, HELVERSON, HODGE, MARTENS, 1969), se Ma- 
cedóniából (MAKATSCH, 1950), se Bulgáriából (PATEFF, 1950; Donckw in 
litt.), se Romániában a Kärpätoktöl délre (Vasırıu, 1968) nem sikerült fész- 
kelést kimutatni. 

HARTERT és STEINBACHER (1934), valamint DEMENTIEW és STEGMAN (1935) 


14* 211 


szerint a L. e. homeyeri sem költ Ukrajnatél nyugatra, és az Uraltöl keletre 
is mar (átmenet) a közép-ázsiai alfajok felé, tehát nincs tiszta populáció. 

A számunkra leglényegesebb vizsgálatot MATTES (1968) végezte 188 pél- 
dányon, amelyből 62 a költési időből, 76 a telelésből származott. Az erdélyi 
példányok mind L. e. excubitor-nak bizonyultak, az egész román anyagban 
csak egyetlen L. e. homeyeri fordult elő, azt Dobrudzsában novemberben 
gyűjtötték. 

Ezzel eljutottunk a L. e. homeyeri vonulásának kérdéséhez. A Dobrudzsán 
túl az alfaj télen előfordul Görögországban (BAUER et CoMP., 1969), ellenben 
itt sem az irodalomban szereplő L. e. excubitor-t, se a L. e. meridionalis-t 
eddig kimutatni nem sikerült, de még a fenti alfaj sem gyakori. Viszont 
Hin és ETCHECOPAR (1970) szerint Kisázsiában a Kaukázusig télen csak 
L. e. excubitor található, a L. e. homeyeri a Káspi-tó körüli síkságon telel. 
A német gyűrűzési adatokat ZINK (1969) állította össze, s arra az eredményre 
jutott, hogy szemben a többi gébiccsel a német nagy őrgébicsek délnyugati 
irányba vonulnak, s Dél- Franciaországban került eddig a legtöbb I 
A hazai eredmények ezt egyhangúlag nem támasztják alá, mivel a kézre 
került példányok a rigai gyűrűs (GERSCHIK, 1944) és a két Sziléziába gyűrű- 
zött nagy őrgébics (SCHÜZ, 1957). A jelen tanulmány célja a magyarországi 
telelő nagy őrgébicsek alfaji hovátartozandóságának tisztázása, az ismer- 
tetett kutatások eredményeit nem kívánjuk revideálni. Ahol az anyagban 
valamit észrevettünk, ahhoz természetesen megjegyzésünket hozzafüzzük. 
Az előbbiekben kifejtett nemzetközi vizsgálatok tükrében kívánunk a magyar 
anyag variációjával foglalkozni és végleg eldönteni, vajon szerepelhet-e a 
L. e. homeyeri a magyar faunajegyzékben vagy sem? 

A megvizsgált 59 magyar példányt 86 külföldivel vetettük össze. A magyar 
anyag — leszámítva a 3 dátum nélküli ee — havi megoszlasa a 
következő: X.: 5; XL: 9; XII: 10; 1.: 14; IL: 7; IIL.: 11 példany. Területi 
megoszlását a 28. ábrán mutatjuk be. A külföldi anyag területi megoszlása : 
Svédország : 1; Finnország és a Szovjetunió északi területének centrális része : 
8 ; ; Szovjetunió déli része 9; Lengyelország 11; német példányok 7 ; Szlovákia 
1; Erdély 31; Lichtenstein 1; Franciaorszäg 2; Spanyolorszäg 4; Tunisz 1; 
és 1 L. excubitorius Etiöpiaböl. 

A variációs vizsgálat során több szempontot tartottunk szem elött: 


a) a madár színezetének tónusa, 

b) a szárny hossza, 

c) a másodrendű evezők csúcsának fehér foltja és az ezzel kapcsolatos 
egyes vagy kettős szárnytükör, 

d) a szélső kormánytollakon mutatkozó fekete tolltő mérete, 

e) a csőrkampó erőssége. 


Egyetlen fióka volt kezünkben (REGHIN, 1960. V. 21.). Evezői még nem 
érték el a teljes hosszúságot (88 mm); kormánytollai fejletlenek voltak. 
Testtollazatának tónusa alapján inkább a sötét fázishoz tartozik. A hát 
krémszínűen lehelt, ami azáltal jön létre, hogy a finom, kissé foszlott tollak 
csúcsa barnás. A barna tollvégek különösen jól láthatók a felső szárnyfedőkön, 
és a legbelsőbb evezőkön. A laza tollazat következtében a fiatalokat jellemző 
melli hullámos harántcsíkoltság a mellen alig vehető észre, csak a nyak 
alatt; a szélső kormánytollak teljesen fehérek. 

A hullámos, melli harántcsíkoltság az első életévükben minden alfajon 
megmarad, a hát szürkesége valamivel sötétebb az öregeknél, de még így is 


912 


paununsoib usobun ur admg ap 9sopun gr ‘SG ‘97 


vahijayojay Bohun mopphszia wpzssosmibnu y *D4QM 


‘86 


213 


az egyik fiatal magyar 
példányt a világos fä- 
zishoz kellett sorol- 
nunk. A faziskilonb- 
seg fiatal korban a 
sötétebb javára billen- 
ti a mérleget. 

AL. e. sibiricus al- 
fajnál emliti meg 
VAURIE (1959): ,,...be- 
ing vermiculated be- 
lowintheadult pluma- 
ge.” S itt mindjárt ki 
kell emelniink egy 
arhangelszki datum 
nélküli példányt. Szar- 
nya hossza 115 mm. 
A test alja erősen ha- 
räntesikolt. A barnás 
árnyaltság az egész 
tollazaton, de különö- 
sen a háton a fiatal 
tövisszúró gebics szi- 
nezetére emlékeztet. 
Az evezők, különösen 
másodrendűek csúcsi 
barnásan árnyalt, szé- 
les fehér szegélyűek, 
de a szárnytükör csak- 
nem hiányzik. A szélső 

È * kormanytollak belső 
29. ábra. A legkiterjedtebb szárnytükrű, és egyike a legvila- zászlaja majdnem a 
gosabb magyar példányoknak 


; er ‚. fele részéig barnäsfe- 
( Figyeljük meg a kormanytollak fekete gerincét a tiszta fehér D 
és | _daeldle 2001) kete. A peldänyt ere- 


(Fotó: Beretzk P. Szeged, Fehér-t6) detileg ,,Lanius mollis 
Eversmann”-nak ha- 


Abb. 29. Das Exemplar aus Ungarn mit breitesten Flügel- 


spiegel und eines der hellesten Stücke. ( Achtung auf den täroztäk meg, amely- 
schwarzen Federschaft der ganz weissen Steuerfedern) hez szinonimizälta 


annak idejen HARTERT 
a sibrieus-t. Nines kizárva, hogy egy Szibéria felől elkóborolt példánnyal 
került elő, de ha OLIVIER (1944) munkájának III. színes tábláját nézzük, 
kitűnik, hogy ez a színezet a fiatal lappföldi példányokon is megtalálható. 
Még érdekesebb a moszkvai múzeum egyik példánya (c, ogr. Psoneka, 16. 
VI. 1922.; R. 30942). A mellen a harántcsíkoltság halvány és finom. Az egész 
színezet korántsem olyan barnás, mint az előzőé, mégis barnás jellegű. 
A fejtető és a hát szürke, de a foszlott tollszegélyek barnás leheletet adnak, 
mely fahéjszínt vesz fel a faresikon. A fülfedőkön az előző példánnyal 
szemben erős, barnásfeketés folt. A legfelső kis szárnyfedők barnásfeketén 
és világos fahéjszínűen keresztcsíkoltak. A barna szín, helyesebben sárgás- 
fahéjszín különösen jól jut érvényre a nagy szárnyfedők szegélyén. A másod- 
rendű evezők csúcsa fehér; a szárnytükör, szemben az előző példányéval, 


214 


jól fejlett. A kormänytollak töve fehér, de a másik oldali tollak nincsenek 
egyformán színezve. A külső tollpár fehérnek jellemezhető, de érdekes módon 
jobb oldali belső zászlajának közepén nagy feketés folt látható. Csőre szaru- 
színű, Ba az elöbbi peldänye. 

A magyar anyagban az öregek két szinfäzist mutatnak, egy sötetebbet és 
egy mecca ibbat. Összevetve a világosabb fázist az észak-európai (9), orosz 
(8), lengyel a 1), erdelyi (31) é szlovák (1) példányokkal, a magyar anyag 
megfelelő része azokkal azonosítható. Vagyis míg a magyar anyagban 23 
példány tartozott a világos fázishoz, addig az összehasonlító anyagban csak 
1 erdélyi tett kivételt, sőt egy arhangelszki példány (o, 1947. IV. 27.) any- 
nyira világos (,,melanopterus”), hogy a dél-orosz anyagtól alig választható el. 

A további 36 magyar példányt a sötétebb fázishoz "sorolhatjuk, és azonos 
a svéd, a német, lichtensteini és francia példányok színezetével. Ez a diffe- 
rencia évszaki különbség nem lehet, mivel éppen úgy fennáll a XI— XII-i, 
mint a III-i példányokon. Még korkülönbségről is alig beszélhetünk, bár a 
fiatalabb , habosmellű" példányok variálása kisebb, és általában a sötétebb 
fázishoz tartoznak. A színvariációval szemben azonban a többi jelleget nem 
tudtuk egybehangolni. 

Ellenben az 59 magyar nagy őrgébicset összehasonlítva a dél-orosz (9) 
bőrökkel a különbség szembeötlő, és azonos eredményre jutottunk MATIES- 
vel (1968), hogy a L. e. homeyeri előfordulásának feltételezése akár Erdély- 
ben, akár Magyarországon csupán a fennálló variáció figyelmen kívül hagyá- 
sával magyarázható. 

A magyar anyag szárnyméret-variációja a következő képet adja: 


ivar/mm 108 109: 110 111 112 113 114 115 116 117 
dc _ _ 3 3 1 5 3 4 1 2 
9 1 — 6 1 3 3 1 _ _ _ 


A kisebb erdélyi anyagunk (31) variációja szélesebb: gg 109-119; 9 © 
110— 115 mm (vö. Maries, 1968: 737/63 107— 118; 9 9/52 106 — 120 mm). 
A külföldi sorozat szűk volta miatt a méretvariacié megadása nem lenne 
reális. Már MATIES és KOHL (1968) is megállapították, hogy az ivari különb- 
ségek nem szignifikánsak, és így csak hivatkozunk az ő biometriai számítása- 
ikra. Eredmenyeink nagyjából egyezőek, és arra mutatnak, hogy bár színezet- 
ben, és méretekben egyaránt akadnak extrém variánsok, de az Euröpa nagy 
részén elterjedt populációk (kivéve a L. e. meridionalis-t és a L. e. homeyeri-t) 
egyetlen alfajba a L. e. excubitor-hoz tartoznak és a „melanopterus”, valamint 
a „galliae” csak ezen szélsőséges változatok megtestesítői. 

A következő variációs vizsgálatunk a szárnytükörre, helyesebben a szárny 
fehér foltjának nagyságára vonatkozott : 


Nagy fehér folt Közepes fehér folt Kis fehér folt 
Sötét fázis 


etet ad 1 2 3 
99 ad _ — ] 
Sex.? ad 1 2 2 
dd iuv ] 2 5 
Q Qiuv — 4 7 
Sex.? iuv — ] 3 
Li fazis 

fd ad 2 2 4 
© OQ ad ] | | 
Sex.? ad 2 2 2 


Nagy fehér folt Közepes fehér folt Kis fehér folt 


d d luv et a 1 
ene 1 | = 
Sex.? iuv 1 asni 1 


Ehhez a táblázathoz megjegyezhetjük, hogy a Budapest — Rákospalotán 
1961. III. 19-én gyűjtött, sötét fázisú fiatal tojó — a magyar anyag leg- 
sötétebb példánya — szárnytükre volt a legkisebb. A táblázat egyúttal azt 
mutatja, hogy a világos fázisban gyakoribb a nagyobb szárnytükör, valamint 
azt is; hogy a fiatal példányokon nagyobb számban fordul elő a kis szárny- 
tükör. Ez is egyik oka lehetett annak, hogy a jellegzetesebb példányokat 
más-más alfajhoz tartozónak vélték, holott ez is csak a variáció eredménye. 

A kormánytollak vizsgálata során arra lettünk figyelmesek, hogy a külső 
tollpár színezete jellegzetesen variál. Ennek alapján négy csoportra osztottuk 
fel anyagunkat: I = tiszta fehér ; II = a belső zászló tövi része egyharmadätöl 
feléig fekete; III — a feketeség a tollgerinc hosszán fut fel; IV — a zászló 
fele részben fekete. Kérdőjellel jelöltük azokat a példányokat, melyeken a 
preparálás után a szélső kormánytollak hiányoztak. 


I II III IV ? 
Sotét fazis 
dc ad 2 2 1 1 = 
2 9 ad — — | _ = 
Sex.? ad 2 2 I = = 
do iuv 1 4 = I 2 
QQ iuv 1 2 5 3 _ 
Sex.? iuv ] l ] _ 1 
Vilagos fazis 
etet ad 5 1 I 1 — 
QQ ad 1 l = = 1 
Sex.? ad | 1 3 ] _ 
oo iuv — _ I = = 
Q ? iuv ] — — ] — 
Sox .? iuv 2 ] _ — = 


Ilyen szempontból ismét akadt egy példány, amelyről külön kell szólni : 
a világos fázishoz tartozó, kérdéses ivarú öreg, melyet Tahinál 1957. X. 27-én 
ejtettek el, és amelvnek teljesen fehér zászlajától élesen ütközik ki a toll- 
gerinc feketesége és messze felnyúlik. 

A táblázatból kitűnik, hogy a világos fázishoz tartozó öreg hímek szélső 
kormánytolla java részt fehér, míg a sötét fázishoz tartozó foci tollain 
itt a feketeség dominál. Mindkét fenti táblázatban azonban az anyag annyira 
elaprózódik, a jellegek variációja nem is vág egybe, hogy mindebből messze- 
menő következtetést levonni nem szabad. 

A vizsgált 59 pé ildany közül néhánynak erős csőrkampója feltűnő. Ezek 
közül 3 a sötét, 3 a világos fázishoz tartozott. Különösen ki kell emelnünk 
a világos fázi shoz tartozó öreg hímet, melyet a szegedi Feher-tavon 1971. 
XI. 27-én ejtett el BERETZK. Egyike a legvilágosabb példányoknak, kiterjedt 
szárnytükörrel, fehér szélső kormánytollakkal; szárnymérete is magas 
(117 mm), de az összehasonlítás alapján megez sem L. e. homeyert. Hasonlókép- 
pen nem visel ilyen bélyegeket még a le evils igosabb példany sem, melynek 
adatai elkallödtak, de valószínűleg Nyíregyháza környékén gyűjtötték 1955 — 
60 között. 


216 


Következtetes 


Tanulmanyunk celja nem az ältalänos alfaji revizid volt, hanem a fel- 
vetődött magyarországi probléma tisztázása, hogy egy vagy több alfaj 
keresi-e fel hazánkat. Munkánk során mégis felvetődtek olyan kérdések, 
melyek gondolatébresztők, s ezért néhány szót szeretnénk ezekről is ejteni, 
a kérdések megoldásának igénye nélkül. 

Már egymagában is elgondolkoztató a nagy őrgébics elterjedésének terü- 
lete, ha összevetjük a hozzá morfológiailag közelálló fajokéval. Vegyük a 
hozzá legközelebb eső példát a kis őr gébicset (Lamtus minor Gmelin, 1788), 
mely nem bomlik alfajokra, költési területe a nagy őrgébicséhez viszonyítva 
szűk, mivel sem Skandináviát, sem a Brit- szigeteket, sem az Ibériai- félszigetet 
nem éri el, a Földközi-tenger partvidékének csak az északi részét foglalja el 
és a Közel-Keleten sem terjed Szírián túl, Ázsiában pedig csak Délnyugat- 
Szibériában honos. Szemben a nagy őr eébiccsel igazi vonulö madär, télen 
egészen Dél-Afrikáig nyomul. Az európai populáció vonulási iránya ki- 
fejezetten délkeleti. Magyarországon egyike a legkésőbben érkező fajok- 
nak. 

Ezzel szemben a nagy őrgébics elterjedési területe kiterjed Euräzsia boreális 
részére, de költ attól délebbre is, bár szórványosan, főleg a magas hegységek, 
mint az Ardenek, a Vogézek, az Alpok, a Kár pátok é és a közép- -ázsiai hegységek 
völgyeiben. A csoport színárnyalatban keletről nyugat felé, illetve déltől 
észak felé világosabbá válási tendenciát mutat. 

A másik csoport sztyepplakó, mely a fenti sortól elkülnülve él Ukrajnától 
Turkesztánig, majd egy tágas diszkontinuális hézaggal az Usszuri-vidéken 
(homeyeri — przewalskii — bianchii), az utóbbit nem vizsgáltuk. 

Az eurázsiai és az afrikai világos alakok közé ékelődik a Dél-Francia- 
országban és az Ibér-félszigeten fészkelő, rendkívül sötét alak, melynek mellén 
a rózsaszín lehelet éppen úgy megjelenik, mint a kis őrgébicsen (L. e. meridio- 
nalis). 

Észak-Afrikában a Kanäri-szigetektöl és Marokkötöl Dél-Szudänig és a 
Socotra-szigetig ismét egy 8 alfajt felölelö, vilagos csoporttal talälkozunk, 
melyhez Délnyugat- Ázsiában és Indiában 3 további alfaj csatlakozik. 

Két alfaj áthatol Észak-Amerika északi részére is. 

E szokatlan elterjedést tovább komplikálják azok az alakok, melyeket 
ma már külön fajba szoktak beosztani, legfeljebb egy fajkör alakjainak 
tekintik a nagy őrgébiccsel együtt. Mindezek a nagy őrgébics költési területé- 
től délre élnek, így Közép-Afrikában a L. excubitorius 3 alfajjal, Közép- 
Ázsia keleti részén a L. sphenocercus 2 alfajjal és Észak-Afrikában a L. 
ludovicianus 11 alfajjal. Afrikában még további fajok is élnek, melyek 
színezetre részben a nagy részben a kis őr gébicshez hasonlóak, de sokkal 
több bennük a fekete rajzolat. 

OLIVIER (1944) igen részletesen fejtegette a rokonsági kérdéseket, amelyhez 
figyelmeztetőül csak annyit jegyzünk meg, hogy valamennyi gébicsfajnak, 
bármilyen színezetű is, fiatalkori ruhájában kisebb-nagyobb variálással fel- 
lép egy barnás tónus; a nagy őrgébics faj keretén belül pedig az északkelet- 
ázsiai és a közép-ázsiai hegyvidéki alfajok sok primitív bélyeget őriznek meg 
öreg korukra is. 

Az amerikai gébicsek és például a szarkák földrajzi és taxonómiai tagolása 
is mutat közös vonásokat, és mivel a szarkával, fosszilis leletekkel alátá- 
masztva érveiket, már többen foglalkoztak, a gébicsekkel elsősorban MILLER 


217 


(1931), a tovabbiak megerösitesehez röviden csak annyit, hogy a szarka 
esetében feltételezik, hogy a madár két hullámban érte el Ázsia felől Ameri- 
kát; az első hullám emlékének őrzője a sárga csőrű Pica nuttali, a másik 
hullámé a sokkal elterjedtebb fekete csőrű Pica hudsonica, míg a sárga csőrű 
szarka ma csak Kaliforniában él. Bár különbségek adódnak és a Lanius 
ludovicianus sokkal szélesebb körben elterjedt, de legtöbb alfaja mégis csak 
Kalifornia körül költ. 

Ha az összes tényezőkre figyelemmel vagyunk, akkor abból sejthetjük, 
hogy a nagy őrgébics nem lehet fiatal faj, különben nem lehetne ekkora 
elterjedése sem Amerikában, sem Afrikában. SALAMONSEN (1949) szerint a 
nagy őrgébics Európát és Ázsiát valamelyik interglaciálisban, esetleg a 
tercier végén szállhatta meg Afrika felől. Erre a kérdésre vonatkozólag a 
fosszilis leletek az utóbbi képet adják: LAMBRECHT (1964) szerint a felső 
oligocén korból Franciaországban előkerült egy humerus-csont, mely közeláll 
a ma élő nagy őrgébicséhez (Lanius miocaenus Milne-Edwards, 1871); a nagy 
őrgébics maradványok valószínűleg csak postglaciálisan kerültek meg Auszt- 
riában és Svájcban. BERLIOZ és BOUCHARD (1958) Franciaországból kimutat- 
ták a riess-würm interglaciális legalsó rétegeiből (az utóbbit DR. JANOSSY 
volt szíves közölni). 

A gébicsek — fajgazdaságából, mai elterjedésükből és fiatalkori tollazatuk- 
ból következtetve — eredetileg trópusi fajok lehettek. Ebben egyezik véle- 
ményünk SALAMONSEN-ével (1949), de abban az időben Európában is ilyen 
klíma uralkodott. A sok gébicsfaj közül az elterjedés közvetett hatásához 
csak a nagy őrgébics egyes populációi tudtak alkalmazkodni, a többi gébics- 
faj, de még a nagy őrgébics egyéb populációi sem. Talán a fenti ezért vesztette 
el valódi vonulási képességét. Ősi nagy őrgébics-tulajdonságokat csak az 
afrikai és dél-ázsiai alfajok őrizték meg, és ezért élhetnek meg a félsivatagok- 
ban is. Az európai populáció elterjedése a glaciálisok és interglaciálisok idején 
— annak ellenére, hogy egyes csoport jai alkalmazkodtak a hidegebb klimahoz 
— igen nagy ingadozásoknak és eltolódásoknak lehetett kitéve. Ezt sejteti 
mai elterjedése a hegységek völgyeiben („reliktumfaj” ), és elősegítette a költesi 
terület változását egyes párok széles revirigénye is. Európa eljegesedése 
idején, még amikor a jégtakaró a legkiterjedtebb is volt, Szibéria keleti 
része jégmentes maradt, tehát megfelelt a nagy őrgébics életkörülményeinek. 
Erre vall az is, hogy aL. e. sibiricus sok primitív bélyeget őrzött meg (a mell 
hullámos csíkoltsága, a tollazat barnás lehelete stb.). Tehát módjában áll- 
hatott terjeszkedni Amerika felé, sőt amikor az európai areál már stabilizáló- 
dott, még mindig nyújhatott utánpótlást a kelet-szibériai bázis (vö. északi 
alfajok sorát), mely bázis a glaciálisok idején el volt vágva Európától. 
A kisebb európai populációk morfológiailag még oly közel állottak a szibériai- 
hoz, hogy a jövevények és az őslakósok könnyen egymásba olvadhattak. 
Nem kell tehát okvetlen feltételeznünk, hogy a közép-európai populáció a 
tundrai és sztyeppi alakok hibridizációjából keletkezhetett, hiszen a konver- 
genciát megtalálhatjuk a szibériai és a sztyeppi alakok közt. A rendkívül 

tarka fejlődési folyamat lehetősége adhat magyarázatot arra, hogy miért 
maradtak az európai populációk olyan változékonyak, amit természetesen 
elősegíthet a közép-európai település szórványossága is. Valószínűleg ezért 
tudott a sztyeppi alfajsor a posztglaciális idők után stabilisabb és kevésbé 
változékony maradni, mert arra vonatkozóan, hogy ezeket a populációkat 
miként érinthették az eljegesedések és a felmelegedések, még feltételezéseink 
is alig lehetnek. Még nehezebb kérdések elé állít a L. e. meridionalis alfa], 


218 


amely külön vizsgälatot erdemel. Talan az Iber-felsziget különleges palaeo- 
botanikai helyzete jatszott közre, hogy ennyire szeparälödott, egyes belyegei- 
ben a L. minor-hoz hasonló alfaj létrejöhetett, amely független a tundrai, a 
sztyeppi és az afrikai alfajoktöl egyaränt. 


Összefoglaläs 


A tanulmány célja a Magyarországon ättelelö nagy örgebicsek rendszertani 
helyének tisztázása volt. 

Le kell szögeznünk, hogy a nagy őrgébics Magyarországon nem tekinthető 
rendszersen költő fajnak, bár mint a gadnai megfigyelés is mutatta, kisebb 
számban időnként le is telepedhet, hiszen rendszeres, bár szórványos fészkelő- 
pontjai nem esnek határainktól távol. 

A telelésen gyűjtött nagy őrgébicseknek 59 példányát sikerült megvizsgál- 
nunk és azokat 86 külföldi példánnyal összevetni. A vizsgálat eredménye 
alapján megállapítottuk, hogy a Magyarországon előforduló nagy őrgébicsek 
egy sötétebb és egy világosabb fázishoz tartoznak, a kettő aránya 36:23 
volt. Ez az arány Erdélyben é és a Magyarországtól északkeletre fekvő ter ületen 
a világosabb fázis javára billen. Határozókönyvek alapján ez a világosabb 
könnyen összetéveszthető a L. e. homeyeri alfajjal, de összehasonlítás alapján 
a világosabb fázis sem a nevezett alfajjal, sem az északi populáció legvilágo- 
sabb variációjával („melanopterus”) nem azonosítható. 

Ennek alapján Magyarországon csak a L. e. excubitor L., 1758 alfaj elő- 
fordulásáról beszélhetünk, és egyet kell értenünk VÖNÖCZKY—SCHENK (1939) 
eljárásával, akik ugyan vizsgálat nélkül, de törölték a L. e. home yeri Cab., 
1873 alfajt a magyar madarak jegyzékéből. Mindez azonban nem zárja ki, 
hogy az utóbbi alkalmilag el ne vetődjön hozzánk is, és a későbbi aa on 
még kimutathatjak, de mig előfordulása bizonyítva nincs, addig a jegyzékből 
törölni kell. 


Köszönetnyilvánítás 


Hálás köszönetteltartozunk azon gyűjtemények vezetőinek, akik vizsgálatunkhoz anya- 
got bocsátottak rendelkezésünkre : Természettudományi Múzeum, Budapest (Dr. HORVÁTH 
Lagos, 30 bor); Liceul Nr. 2., Reghin (KOHL ISTVÁN, 20 bőr); Mora Ferenc, Múzeum, 
Szeged (DR. MARIÁN MIKLÓS, 18 bőr); Zoologisches Forschungsinstitut und Museum 
A. Koenig, Bonn (Dr. H. E. W OLTERS, 18 bör); Madártani Intézet, Budapest(DR. PÁTKAI 
IMRE, 16 bőr) ; Zoologicseszkij Múzeum, Moszkva (A. M. SUDILOVSZKAJA, 13 bőr); Instytut 
Zoologiczne, Pan, Warsawa (DR. BOLESLAW JABLONSKI, 11 bőr); Staatliches Museum für 
Tierkunde, Dr esden (SIEGFRIED Eck, 7 bőr); ELTE Állatrendszertani Intézete (DR. 
ANDRÁSSY ISTVÁN és DR. BERCZIK Ki cip 4 bör); Forschungheim, Wittenberg-Luther- 
stadt (HANS KLEINSCHMIDT, 3 bör); KLTE Allattani Int ézete, Debrecen (Pror. DR. 
KRETZOI MIKLÖS, 2 bor); Erdészeti és Faipari Egyetem Erdévédelmi Tanszéke, Sopron 
(Dr. IGMANDY ZOLTAN, 2 bör); DR. REKÄSI JOZSEF, Bäcsalmäs (1 bör). 

Hálásak vagyunk Dr. TROGMAYER OTTÓ igazgatónak és munkatársainak, akinek szíves 
engedélye, illetve szíves közreműködésük segítségével alapvizsgálatunkat a Móra Ferenc 
Múzeum, Szeged helyiségeiben elvégezhettük. Köszönjük Doc. Dr. ST. DonceEv (Sofia), 
DR. JANossy DÉNES (Budapest), KOHL ISTVÁN (Reghin), DR. RÉKÁSI JOZSEF ( Bácsalmás) 
és DR. STERBETZ ISTVÁN (Budapest) szíves levélbeli felvilágosításait . 


219 


Irodalom — Literatur 


Bauer, K,- Rokitansky, G, (1951): Die Vögel Österreichs, Nougiedel, 45 p. 

Bauer, W, — Helversen, O,» Hodge, M,— Martens, J. (1969): Aves, in Kanellis, A,, Cata» 
logus Faunno Graocino, IT, 

Béldi, M, (1969): Wönzkolö nagy 6rgébies Kolozavär mellett, Groat grey shrike nesting 
near Kolozsvär, Aquila, LXXV, 1968, 291 — 302, p. 

Berlioz, JI, Bouchard, J, (1958): Len oiseaux in Vallois-Arambourg-Sehrender, La 
Grotte de l'ontéchevad, Paris, 260-259, p. 

Bernis, I’, (1971): Aves Migradoras Tbericas, Fase, 7-8, Lanius exeubitor, Madrid, 
454 — ADS, p, 

Cabanis, J, (1885): Bomerkung über v, Caaté’s Lanius Homeyeri, Journ, f, Orn, XXXIII. 
97-08, p. 

Catunecnu, 4,4, (1965): Primele pont dovedind BB sfrano ioculei mare-ostie (La 
ning oxoubitor homeyori Cab), in Moldava, Nat, Biol. 2, XVII. 82 — 86, p. 

Chernel 1, (1899): Magyarország madarai , , , aan 80. |. 

Chernel, 4, (1918); Nomenelator Avium Regni Hungario, Budapest, 76 p, 

Chessen, Oh, (1964): Lanius excubitor, in Glutz v, Blotzheim, U., Die Brutvögel der 
ee Aarau, “07 409, p. 

Usato, J. (1884): Über Lanius Homeyeri Cabanis, Zeitschr, f, Ges, Orn, I, 229 — 294, p. 

Osatd, J, (1891): 1 Über Laniun Homeyert Cab, und sein Nest, Orn, Jb, I, 163 — 167, p 

Osihi, m. (1904); Bizton adatok madaraintk táplálkozásáról, Positive Date über die 
Nahrung unserer Vögel, I, Lanius excubitor, Aquila, NI, 270-275. p, 

Dementiew, @, (1935): Lanidae, in Buturlin, So A.» Dementiew, G4. P, Systema Avium 
Rossicarum, Paria, 190 — 196, p, 

Ktehecopar, À, D,— Hite, 1, (1964): Les Oiseaux du Nord de l'Afrique, Paris, 606 p. 

l'eriane, O, (1965): Vtáky, IL, in Staroveo Slovenska, LI, Bratislava, 417, p. 

Greschik, I, (1944): Gy Gris nagy 6rgébies, — Boringter Raubwürger, Kôcsag, ATL XVI, 
1999 — 43, 84, on DI, p. 

Hartert, HM, (1907): Die Vögel der paläarktischen Fauna, Berlin, ALS 433, p. 

Hartert, > Steinbacher, Pr, (1954): Krgänzungsband 7, Die Vögel dor paläarktischen 
Manna, Berlin, 602, p. 

Hite, I. — Hichecopar, À, D, (1970): Les Oiseaux du Proche ot du Moyen Orient, Paris, 
901 p. 

Kováts, L, (1970): Contributions concerning Lo the knowledge of the Great Grey Shrike’s 
spreading (Lanius oxeubitor 1.) in Transilvania, (Caiet de Com, Maz, Tarii Crisurilor, 
Stient, Nat, & 114— 124, p. 

Lambrecht, WK. (1961): Handbuch der Palacornithologie, Amsterdam, 1024 p. 

Madardse, Gu, (1900 és 1908); Magyarorszäg madarai Die Vogel Ungarns, Budapest, 
OOO p. 

Makatsch, W. (1960): Dio Vogelwell Dacedonions, Leipzig, 452 p. 

Maties, I. (19614): Sfranciocul mare (Lanius oxeubitor homeyert Cab) a pasaro rare in 
R. P. R. Oorot. Nat, 8, 260 — 270. p. 

Maties, M, (1968): Recherches biometriques, morphologiques et systématiques Concer: 


nant la population do Lantus oxeubitor L. de Roumanie, Stud, Com, Ist, Stiint, Nat, 
Muz. Pitesti, I. 219-220, p. 
Maties, M, Bichiceaunu, M. (1964): Strancioculemare cuibaresti la noi, Vin, Pesce. 


Sport, XVII. 6, 17. p. 

Miller, AH, (1931): Syatomatio Revision and Natural History of the American Shrikes 
(Lanius), Univ, Calif, Publ, Zool, 38. 2, 11— 242. p. 

Munteanu, D, (1966): Date suplimentare asupra raspindirii sfrincio cului mare (Lanius 
exeubitor 1.) in Moldava, Natura, XVIII. 84— Sb. p. 

Niethammer, @, (1957): Handbuch der Deutschen Vogelkunde 1. Leipzig. 474 p. 

Olivier, G. (1944): Monographie des Pios-Gricches du genre Lantus, Rouen, 326 p. 

Pateff, P, (1950): Plicite v Bulgarija, Sofia, 364 p. 

Portenko, L, A, (1960): Ptyici SZSZSZR, IV. Leningrad. 416 p. 

Rand, A, L. (1960): in Mayr, E, > Greenway, d. CL, Cheek-List of Bird of the World. IN. 
Cambridge, Mass, 006 p, 

Rokitansky, G, (1964): Aves, in Catalogus Faunao Austriao, Wien, 62 p. 

Rustamow, AK, (1954): Lantidae, in Dementiew, (it, P,—Gladkov, N, A, Piyioü Szovetsz- 
kogo Nzojuza, VI. Moszkva, 5-61, p. 

Salmen, H, (1985): Nagy Örgöbies toszkelose HMáromszékbon, Niston dos Lanius excu- 
bitor L, im Komitat Háromszék, Aquila, NNNVIL—NLI 1931-834, 360, és 418, p. 


220 


Salamonsen, I, (1949): The European Hybridpopulation of the Great Grey Shrike (La- 
nius excubitor L.) Vidensk. Medd. Dansk Nath, Foren. 111. 149-161, p. 

Samuel, N. (1959): Nagy Örgebies 68 vörösfejű gébies Gadnan, Great Grey Shrike and 
Woodchat in Gadna (Northern Hungary) Aquila, LXV. 1958. 298 — 299. és 354 — 366, p. 

Schenk — (Vönöczky), J. (1917): Aves, in Fauna R. Hungariae. Budapest. pp. 114 p. 

Schenk — (Vünüczky), J. (1929): Madarak. I, in Brehm, A., Az Állatok Világa VIII. (Guten- 
berg) Budapest. 372 p. 

Schenk (Vünüczky), J. (1959): Namenverzeichnis der Vögel des historischen Ungarn». 
Aquila. XLIT— XLV. 1986 — 38. 9-79. p. 

Schütz, W. (1957): Vom Zug des Raubwürgers (Lanius excubitor) in Europa nach Ring- 
funde. Beitr. z. Vogelk. 5. 201 — 206. p. 

Troller, J. (1987): Der Raubwürger, Lanius excubitor L. Orn, Beob, 34. 105 — 148, p. 

Vasiliu, G. D. (1968): Systema Avium Romaniae. Paris. 120 p. 

Vaurie, Ch. (1955): Systematic Notes an Palearctic Birds. No. 17, Laniidae. Am, Mus, 
Nov. 1752. 19 p. 

Vaurie, Oh. (1959): Birds of Palearctic Fauna, I. London, 762 p. 

Wetmore, A.- Wetmore, Co. (1957): Check-List of North American Birds. Baltimore, 
691 p. 

Wettstein v. Westersheimt, O, (1963): Die Wirbeltiere der Ostalpen, Wien, 116 p. 

Zink, €, (1969): Ringfunde der Vogelwarte Radolfzell 1947 — 68, Auspicium, 3, 195 — 291, p. 


Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 - 1972. 


RÖVID KÖZLEMENYEK 


Növenyvedöszer okozta vadlüdelhulläsok a kardosküti természetvédelmi 
területen. — 1970 késő őszén hatalmas méretű mezeipocok- (Microtus arvalis) 
gradäcié fejlődött ki Orosháza környékén, amelyet erélyes kémiai beavat- 
kozással igyekezett felszámolni a növényvédelem. A mezőgazdasági nagy- 
üzemek lucerna- és gabonakultúráin, sőt a természetes vegetációval borított 
réteken is Thiodan és Arvalin készítményekkel hajtották végre a mérgezést. 
A Thiodan (hexachlor-bicikloheptén-bisz-oximetilénsulfit) barna színű, víz- 
ben oldhatatlan, szúrós szagú anyag, emulgeált, szuszpendált vagy por alak- 
ban kerül forgalomba, 2,5— 11,5%, között váltakozó hatóanyag-t tartalommal. 
Zsírban oldódó. tulajdonsága miatt melegvérű állatokra mérgező. Az ideg- 
méreg 1 kg élősúlyra átszámított, halálos adagja patkányok esetében szájon 
át felvéve 110 mg. A pocokarvalin (cinkfoszfid = ZnzP2) 1% hatóanyag- 
tartalmú tengeridara-keverék. A szájon át felvett méreg a gyomorsav hatá- 
sára foszforhidrogén gázt fejleszt, megtámadja a nyálkahártyákat és felszívó- 
dás után a központi idegrendszert bénítja meg. Halálos adagja melegvérű 
állatoknál 1 kg élősúlyra 20—40 mg. Az orosházi pocokgradáci ió idején 
20 — 50 000 db között váltakozó lilik ( Anser albifrons) és vetési lúd ( Anser 
fabalis) gyülekezésének színtere volt a kardoskúti természetvédelmi terület. 
Az alvóhely 50—60 km-es sugarú körzetében szétszóródó vadludak rend- 
szeresen látogatták a mérgezett területeket, és már az első napoktól kezdő- 
dően rendszeresen figyeltünk meg beteg példányokat. A megbetegedés kezdet- 
ben lassú elerőtlenedésben nyilvánult meg. A csapattól el-elmaradozó, nehéz- 
kesen repülő ludak később már nappal is alvóhelyükön maradtak, és néhány 
főnyi, kis csapatokban a nyílt víztükrön vagy a vízből kiemelkedő, kopár zá- 
tonyokon tartózkodtak. A mintegy három-négy napig megfigyelhető együtte- 
sek később felbomlottak, amikor afokozódó méreghatáselgyengítette amadara- 
kat. Az ilyen, elkülönült példányoknál gyakran sikerült megfigyelni a ziháló lég- 
zést, a végtagbénulást é és az ismétlődő, görcsös izomrángásokat. A természetvé- 
delmi őr három héten át naponta tíz-tizenöt, görcsös bénultságba merevedett 
vadlúdhullát szedett össze az alvóhelyek környékén. A felboncolt példányoknál 
feltűnő májmegnagyobbodást és atüdőben nagy vérbőséget észleltünk. A labo- 
ratóriumi próbák nege ativ eredménnyel végződtek, azonban hangsúlyozni kell, 
hogy mintegy 4 — 5 napos hullákon, hiányos felszereltséggel végezték a vizsgé ála- 
tokat. Említést érdemel még, hogy a vadlúdelhullásokkal egy időben feltűnő 
nagy pusztulás volt a nyúl- és fácánállományban, sőt számos házimacska is meg- 
betegedett vagy elpusztult a mérgezett rágcsálókkal való táplálkozás következ- 
tében. A természetvédelmi területen gyülekező vadrécetömegek ugyanakkor 
más táplálkozóterületeket látogattak, ezért nem tapasztaltunk a kacsák között 
elhullásokat. Dr. Sterbetz István 


223 


Iyapıgabpu asp] agppy aura uabunf ayo uayoo Mm F 2441 
CT Asogg :990,1) “nf 704 


ypumyorf sagayfibau pozoy mpnfiu jaf 0009 sps why gq PAD "08 


U9Y2Q19 AM -19]PD41981D M SPC “OF “QQ 


Orvis lid a Velencei-tavon. — A Velencei-tó Galler tisztäsan 1970. novem- 
ber 28-än öreg szinruhäs örvös lid (Branta bernicla) került a teritekre. 
A madarat FEKETE TAMÁS fövadäsz azonnal szakképzett preparätorhoz 
küldte kikészítésre. A kitömött példány rövidesen a Madártani Intézet 
gyűjteményébe került. 


Szabó Imre 


Apácalúd Sárszentágotán. — 1971. február 22-én Kállay György-gyel 
együtt egy gabonavetésre leszálló lüdesapatban apácaludat ( Branta leucopsis) 
figyeltünk meg. A tőlünk 40— 50 m-re levő csapatot csupán néhány percig 
tudtuk távcsövezni. Váratlan, zavaró hatás következtében a táplálkozni 
készülő libacsapat szárnyra kelt, és ék alakban rendeződve a Velencei-tó 
irányába repült. 


Szabó Imre 


Füstös réce a Dunán és a Csaj-tavon. — 1970. december 28-án Gemenc előtt 
figyeltünk meg JaszENovics TIBOR erdész barátommal egy füstös récét 
(Melanitta fusca L.). A madár mintegy 400 tőkésréce ( Anas platyrhynchos 
L.) között tartózkodott, s azok felrepülése után 10 m-re bevárta csónakunkat. 
1971. november 14-én Tömörkény határában a Csaj-tavon észleltem 2 
példányt, amint a 6. tó fölött repültek. 


Bankovics Attila 


Adatok a parlagi sas táplálkozásáról. — 1971 — 72-ben megfigyeléseket vé- 
geztem az Északi-középhegységben, lakott parlagi sas fészkeknél. A fészkek 
pontosabb helyét természetvédelmi okokból nem közlöm. Táplálkozási meg- 
figyeléseim két fészeknél az öreg madarak által a fiókák részére szállított 
zsákmányállatok pontos meghatározására korlátozódtak. A megfigyelések a 
fiókák egynapos korától hatvan napos koráig terjedtek, a madarak ezután 
elhagyták a fészket. A megfigyelések napjai és a zsákmányállatok összesítve 
a következők voltak : V. 9. — 2 db hörcsög (Cricetus cricetus); V. 16. — 1 db 


mezeinyúl (Lepus europaeus); V. 22. — 1 db hörcsög (Cricetus cricetus), 
1 db nyúl (Lepus europaeus), 1 db fácán (Phasianus colchicus); VI. 6. — 5db 
hörcsög (Cricetus cricetus); VI. 27. — 1 db fácán (Phasianus colchicus) ; 


VII. 7.— 1 db mezeinyúl (Lepus europaeus). A megfigyelések alatt több 
alkalommal friss zöld lombot helyeztek a madarak a fészekbe, amelyet mindig 
a tojó hordott. A zsákmányszállítást a hím is és a tojó is végezte, de csak a 
tojót láttam etetni (30. ábra). A hím a zsákmány odaszállítása után mindig 
rövid idő múlva elhagyta a fészket, míg a tojó az etetés idején túl is, főleg 
a fiókák első 3— 4 hetes korában, órákat töltött a fészeknél. Ugyanebben az 
időszakban a tojó a zsákmányt darabolva adta a kicsiknek, míg később 
fokozatosan áttértek az önálló evésre. Említésre méltó még egy adat. Egy 
harmadik fészeknél végzett megfigyelésem szerint a költés májusig rendben 
zajlott. Ekkor a tojó elpusztult. Bár a hím korábban váltotta őt a kotlásban, 
a váratlan fordulat után nem tudta kikölteni a 3 tojást, hanem hetekig a 
fészek környékén tartózkodott. A tojások még júliusban is a fészekben 
voltak, és a fejlődő gázok az egyik tojást szétvetették. 


Bécsy László 


15 AQUILA 1971/1972 225 


Dögkeselyü Békés megyében. — 1972. mäjus mäsodik heteben Darvas 
ZSIGMOND vadőr. egy sérült, öreg tollazatban levő dögkeselyüt (Neophron 
percnopterus ) talált. Dévaványa község határában. A madarat a dévaványai 
vadásztársaság a Madártani Intézet gyűjteményének juttatta. 


Dr. Sterbetz István 


Kígyászölyv fészkelési adatai. — 1968. június 2-án tojásán kotló kígyász- 
ölyvre bukkantam a Börzsöny hegységben. = madarat megfigyeles alatt 
tartottam egészen a kirepülésig. 1970. május 17-én JANISOH MIKLÓS a Bör- 
zsöny egy másik pontján élő kígyászölyvpárra Livia fel a figyelmet. Bar a 
környeken 3 feszket talaltuk, a költes egy akkor még elöttünk ismeretlen 
feszekben folyt. Junius 14-én JANISCH MIKLÓS a Dunazug- hegységben talalta 
lakott fészküket mäsfelhetes fiékäval. Június 21-én együtt kerestük fel a 
biotópot, s ettől kezdve figyelemmel kísértük a madarak életét és a fióka- 
nevelést (31. ábra). 1971. május 1-én JANISCH MIKLÓS tojásán kotló kígyász- 
ölyvet figyelt meg a Börzsönyben. 1972. április 30-án ismét a Dunazug- 
hegysében jár tank ahol tojásán kotló kígyászölyvet figyeltünk meg. A fész- 
kelések pontosabb helyét természetvédelmi okokból nem közöljük. 


Janisch Miklós és Bécsy László 


Megfigyelések a kerecsensólyom alkalmazkodóképességéről. — Öt éve kísé- 
rem figyelemmel egy a kerecsensólyom pár ( Falco cherr ug ) fészkelésének ala- 
kulását a Pilis hegységben. A költési terület 100— 120 éves meredek bükkös 
oldal, északkelet felé mezőgazdasági területekre néz. A pár költése emberi 
beavatkozás következtében. majd minden évben tönkrement, ennek ellenére 
a pár szívósan ragaszkodott megszokott területéhez. 1971-ben BÉcsy LASZLO- 
val a fára fészekvédő ernyőt szereltünk fel, ami az alulról való megközelítést 
lehetetlenné tette. A négy fióka ebben az évben szerencsésen fel is nevelődött. 
1972-ben a pár ennek ellenére új fát választott a költéshez, amely a tojások el- 
szedése miatt nem sikerült. 1973-ban gyérítésre került az erdő, de a pár ennek 
ellenére március 15-én már nászrepült, és ragaszkodni látszott revier jéhez. 
A munkások szerint napközben is állandóan a környéken tartózkodtak. 
Március 30-án a tojó a gyérítés szélére eső fán — 50 m-nyire a korábbi ernyős 
fától — fészkén ült. A termelés 24-től-kezdve szünetelt a területen. Április 
6-án és 7-én is a fészkén sikerült megfigyelnem. 60 m-nyire tőle motorfűrész 
dolgozott, lánctalpas traktorok 40 m-nyire jártak a fészkes fától. A munkások 


szerint a tojó a tojásokon maradt akkor is, amikor tőle 20— 30 m-nyire fákat 
döntöttek ki. 


Szentendrey Géza 


Vándorsólyom- és császármadáradatok a Sátor-hegységből. — A vándor- 
sólyom (Falco peregrinus Tunst) napjainkra jelentősen megfogyatkozott or- 
szágszerte. A Sátor- hegységben magam is kevésszer találkoztam vele. Meg- 
figyelési adataim a következők : 1967. augusztus 4-én Pengőkő fölött egy hi- 
met; 1968. április. 28-án Koväcsvägäson egy párat, s 1969. május 1-én a Pusz- 
tafalu melletti Tolvaj-k6 fölött két civakodó hímet figyelhettem meg. Csa- 
szärmadärral az utóbbi évek során a következő alkalmakkor találkoztam : 
1967. április 29-én Istvánkút alatt egyet, s 1968. június 27-én szintén István- 
kút közelében egy 7 tagból álló családot láttam, a fiak már jól repültek. 1968. 


226 


umbun ur sapruabunpyog apusayng “TE 99y Uuaqhashbay-bnzvung » afyozsphbry 099% yolnyor 


T ‘D4QP “TS 


me ya a 5, SM AZ — 


julius 15-én Makkoshotyka közeleben ugyancsak csapatban figyeltem meg, 
mely egy öreg egyedből és 6 fejlett fiatalböl allt. Ugyanezen a napon Sator- 
aljatjhelytol délre, a Nagy- -Nyugodó közelében egy öreget és vele 3 fiatalt 
észleltem. Utoljára 1969. május 1-én a Nagy-Milic déli oldalán láttam egy 
öreget. 


Fintha István 


Fehérkarmú vércse kézre kerülése Velencén. — 1972. augusztus 14-én 
Velence község határában fiatal színruhás fehérkarmú vércsét ( Falco nau- 
manni) lőttek. A madár a Madártani Intézet gyűjteményébe került. 


Szabó Imre 


Csüllő a Hortobágyon. — 1970. november 18-án az Agrártudományi Egye- 
tem Allattani Tanszékére preparalas céljából egy , sirályt?" hoztak, melyet 
aznap lőttek a Hortobágyon. A jó állapotban levő példány, mint hamarosan 
kiderült, egy téli tollazatú, fiatal csüllő (Rissa tridactyla L.) volt. Méretei a kö- 
metkezőekő hossz : 428 mm; szárny: j. 313; b. 316 mm; farok: 122 mm; csüd: 
j. és b. 33 mm; esör: 33 mm; süly: 290 g. 


Fintha Istvan 


Hóbagoly Székesfehérvár határában. — 1972. december 13-án VENDÉG 
JOZSEF értesített, hogy az úgynevezett Sárréten hóbaglyot ( Nyctea scandiaca) 
figyelt meg. Elmondása, alapján a madár kukoricaszár-kupacról szállt fel. 
A felszállás helyén citromsármány-maradványokat talált. Másnap, 14-én 
a helyi Sós-tónál végzett megfigyelésem alatt nekem is sikerült meglátnom e 
hazánkban ritkán előforduló. bagolyfajt. Egy talajemelkedésen pihent, mint- 
egy 40— 50 m-ről távcsővel figyeltem néhány percig, majd lassú siklórepülés- 
sel a Sárrét irányába elrepült. 


Szabó Imre 


Fán éneklő búbospacsirta. — Némely madárfajok rendszeresen kerülik a 
faágra szállást, életmódjuk, lábuk alkata miatt. Egyes esetekben azonban 
kivételt képezhetnek, mint az általam megfigyelt búbospacsirta (Galerida 
cristata L.), melyet 1964 júliusában láttam egy Csenger vidékén levő Szamos- 
menti gyümölcsösben. E példány harsányan énekelt egy magas almafa véko- 
nyabb, zöldellő ágán, huzamosabb ideig tartózkodva ott. 


Fintha István 


Hollöfeszkelesi adatok. — 1971—72-ben a következő hollöfeszkelesekröl 
győződtem meg, vagy kaptam megbízható szóbeli közlést. 1971. III. 23., 
Észak-borsodi karszt, kotlott tojások. III. 25., Bükk hegység, kotlott tojások. 
IV. 23. Pilis hegység, fiókák. IV. 24., Börzsöny hegység, fiókák (MÖDLINGER 
PÁL-lal). IV. 8., Mohács, fiókák (GÉMESI J. szóbeli közlése). 1972. Sine 
Pilis hegység, kotlott tojások (SCHMIDT EGon-nal) III. 25., Zempleni- hegység, 
tojások (SÖREGI L. szóbeli közlése). IV. 12., Be hegyseg, fiókák 
(Dr. Szily Zs. szóbeli közlése). IX. 12., Börzsöny hegység, fészkelés biztos 
jelei. A fészkek pontosabb helyét természetvédelmi okokból nem adom meg. 


Bécsy László 


228 


Hollöadatok a Sätor-hegysegböl. — A Sätor-hegyseg egyes videkein az 
utöbbi evekben örvendetes mödon megnött a hollók (Corvus corax L.) száma. 
Az 1965 — 69-es években, gyakran jarvan a területet, több alkalommal talal- 
koztam velük. 1965. októben 17-én a sátoraljaújhelyi hegyekben kettőt, 
1966. február 7-én a város fölött egyet, 1966. július 3—4—5- és 6-án a füzéri 
várban naponta 4—6 példányukat láttam. 1967. április 30-án a Nagy-Milic 
alatti Kékvíz-forrás rétje fölött kettőt, majd újabb kettőt; 1967. szeptember 
30-án pedig déli időben 12-t. Füzér fölött pedig 4 hollót figyeltem meg. 
1968. február 4-én a füzéri vár fölött 2 keringett; március 24-én Istvánkút 
fölött szintén 2; 1968. március 81-én a Komlóska-patak völgyében láttam 
egyet, és 1968. május 4-én a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy fölött repkedett egy 
pár. Végül 1969. május 1-én a Pusztafalu melletti Tolvaj-kőről figyeltem egy, 
a csőrében húscafatot lógató hollót az erdőbe tűnni. 


Fintha István 


Fenyöszajkö-adatok. — A fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) újabb kori 
hazai mozgalmai időről időre az Aguila hasábjain nyertek feldolgozást 
(DORNING, 1954; KEvE, 1957). Már DORNING rámutatott arra, hogy a fenyő- 
szajkó Magyarországon elsősorban októberi madár, és ezt újabb adatok is 
bizonyították. A következőkben az 1968— 1971 közti előkerüléseket adjuk 
közre. 


1968/1969 
VIII. 26 — 31. Vácrátót 8—10 péld. megf. 
(Eöry M.) 
RT: Monor 1 peld. löve (Eöry M.) 
X. 5. Mätraszentimre 1 peld. megf. 
_ (EörY M.) 
X:20, Katymar, Ohegy 1 péld. love 
(Dr. RÉKASI J.) 
X. Süttö, Bikalpuszta 1 peld. love 
(Dr. SAGHY A.) 
II. vége Bäcsbokod 1 peld. löve 
(Dr. RÉKASI J.) 
1969/1970 
IX. 19 Bp. Angyalföld 1 peld. megf. 
A (DR. PATKAI J.) 
IX. 24. Ajka és Urküt között 1 péld. megf. 
(DR. RÉKASI J.) 
1970/1971 
„tel eleje" Köszeg 1 peld. löve 
(BECHTOLD I.) 
1971/1972 
x. I Mosonmagyaróvár, Hanság 1 péld. lőve 
(SZVEZSÉNYI L.) 
As. D: Pannonhalma 1 péld. love 
(CSABA J.) 


229 


X, 10: sükk, Nagymező 5 peld. megf. 
(SzABÔ L. V.) 


al is Tahi és Visegrád között I péld. megf. 
(SOMFALVI E.) 
X. 22, Börzsöny, Magas-Tax 1 péld. lőve 
(BrELLOS T.) 
X, 24—31. Nagykovácsi 1— 2 péld. megf. 
(Beck P. és DANDL J.) 
X. 27, Debrecen, Nagyerd6 1 péld. lőve 
(Prin I.) 
b 28, Szombathely 5. péld. megf. 
(CSIKOS 8.) 
XI. 4-5. Dobowvó-kő 8—10 péld. megf. 
(SZENTENDREY G.) 
XI. első fele Dusnok, Lenes 1 péld. lőve 
(ÁRVA K. és KUGLI J.) 
XL. 17 Leanyfalu 4-5 péld. megf. 
(SZENTENDREY G.) 
XI. 20 Szombathely, Sorokmajor 4 peld. megf. 
(BENDE A.) 
1227, Szombathely, Kelemenmajor 3 peld. megf. 
(BENDE A.) 
Adi 27, Szombathely, Ujperinte 2 péld. megf. 
(BENDE A.) 
XI. 27. szombathely, Olad I péld. megf. 
(BENDE A.) 
XI. 28. Fegyvernek 1 péld. lőve 
(LELOVICH Gy.) 
XII, 3. Bacsbokod 3 péld. megf. 
(Dr. REKASI J.) 
XII. 25. Salgótarján, Salgó I péld. megf. 


(MosKAr Cs.) 


Az adatok kapcsán a következő ökológiai, illetve rendszertani megällapi- 
tásokat tehetjük: a bükki Nagymezőn megfigye It 5 péld. mogyorót fogyasz- 
tott (SZABÓ L. V.); a debreceni Nagye rdőn a fe "nyőszajkót kizsigerelt őztetem- 
ről lőtték (Prem I.) ; a megfigyelt madarak, mint ennél a fajnál már megszo- 
kott, mindenütt nagyon bizalmasan vise ‚Ike dtek emberek közelében, kertek- 
ben, parkokban mutatkoztak. Az 1971/1972-es télen elejtett pé ldänyok közül 
3 db-nal nyílott mód rendszertani vizsgálatra (Pannonhalma, X. 5.; Debre- 
cen, Nagyerdö, X. 27. Fegyvernek, XT. 28.). Mindhärom példány Nucifraga 
caryocatactes macrorhynchos-nak bizonyult. 


Dr. Keve Andras es Schmidt Egon 


Széneinege költese elhagyott szajkofészekben. 1972. június 8-án Salgô- 
tarjan és Zagyvaréna között, « egy középkorú erdei fenyvesben észrevettem 
egy tavalyi szajkó (Garrulus glandarius) fészket, kb. 4,5 m magasan, tetején 
néhány pehelytollal. Felmászva láttam, hogy a fészek öble gazdagon ki van 
bélelve mohával és szőrrel, s 9 szene inege- (Parus major) tojas fekszik benne. 
Érdekes, hogy az ilyen tipikus odúlakó madár, mint a széncinege teljesen 


230 


nyíltan fészkelt, mert a fészek fölé még egy Agdarab sem nyúlt be. A környe- 
ken fészkelésre alkalmas üreget nem ae tehät ez a cinegepar kénytelen 
volt alkalmazkodni a lehetösegekhez. Mint érdekességet megemlitem, hogy 
a ceredi és a pogonyi erdészeti "munkások állít ják, hogy hasonló körülmé inyek 
között talältak néhany alkalommal kék galambot (Columba oenas) szarka 
(Pica pica) régi fészkében. Ez utóbbi meg bizonyitäsra szorul. 


Moskat Csaba 


Fenyveseinege fészkelése parkban levő feszekoduban. — A fenyvescinege 
(Parus ater L.) nem ritka fészkelő madara a lomb- és fenyöerdövel borított 
Soproni-hegyvidéknek, amint erről számos megfigyelés tanúskodik (Gyéry — 
GÁRDONYI, 1959; ZADOR, 1959; GYORY, 1960). Sőt megfigyelték már fészke- 
lését a városban levő parkban is, egy kőből készült támfal résében (PÁTKAT, 
1962). Ugyanebben a parkban, az Erdészeti és F aipari Egyetem Botanikus 
Kertjében, 1970-ben odúban történt fészkelését figyeltük meg. 1969/70 
hosszú telén a Botanikus Kertben levő épületek ablakaiba kihelyezett, nap- 
aforgóval töltött etetőkre gyakran repült be fenyvescinege. A széncinege 
után, a barát- és kékcinegék jóval felülmúló számban látogatták az etetőt. 
A kertbe kihelyezett, kb. 40 odú közül egy fenyves csoportban levő fekete- 
fenyőre 2,5 m magasra függesztett, B-típusú azbesztcement odúba fészkelt 
a cinege. Az odúk rendszeres átvizsgálása során fészkeléséről a következő fel- 
jegyzések készültek: 1970. ápr. 25., cinegefészek, 2 db tojás; máj. 11., 8 db 
fenyvescinege-fiók, tojósak; máj. 14., 8 db tollas fenyvescinege-fióka, fény- 
képezve (32. Abra); máj. 17., röptetés; máj. 18., odú üres, kirepültek. 


Dr. Igmándy Zoltán 


A tövisszúró gebies mint a fülemüle fészekrablója. — 1970. június 14-én egy 
ritkán megfigyelhető ornitológiai jelenetnek voltunk a tanúi DR. MÉSZÁROS 
BÉLÁ-val együtt. Debrecentől 7 km-re keletre, magas galagonyával (Crate- 
gus) benőtt, ritka akácosban (Robinia) egy fülemüle- (Luscinia magarhyn- 
chos) pár szakadatlan riasztó hangját hallottuk. A madarak táplálékkal tele 
csőrrel röpködtek az egyik fáról, illetve bokorról a másikra, és hangosan hal- 
latták a jellegzetes , fi" és ,,cser-r-rr” hangokat, a hím az idegesség tetőfokán 
fel is csattogott. A viselkedésük, mint általában a fülemüléké, mégtévei sztő 
volt. A madarak többször is leereszkedtek itt-ott a földre, azt a benyomást 
keltve, hogy a már kirepült fiókákat etetik. Ezert már majdne m n lhagytunk 
a fészek megkeresésével, amikor a fa- és a bokoresoport szélén álló akácfa 
ágán hirtelen megpill: intottunk a nyakánál fogva egy tüskére feltüzve egy 
fej nélkiili madärfiökät, mely még testmeleg volt. Ettöl 1,5 m-re egy kb. 10 
éves akác tövénél, fücsomöval jól fedetten megtaláltuk a fülemüle fészkét is 
benne 5 db 5— 6 napos ugyanolyan fiókákkal, mint amilyen az ágon függő ha- 
todik testvérük volt. A fejükön és a hátgerinc mentén pehely volt, a tolluk 
még tokban található, szemük már kinyílt, de a szemrésük még nem érte el 
végleges nagyságát. Rejtőzési és félelmi reflexeik teljesen hiányoztak, min- 
den reakció nélkül hagyták magukat kézbe venni. Kíváncsiak lettünk az ágra 
feltűzött fióka sorsára. Ezért a kb. 15 m-re levő tölgyesbe húzódtunk vissza 
megfigyelésre. Fél óra múlva a közelünkben megjelent egy hím tövisszúró 
gébics (Lanius collurio) 5 — 10 percig figyelt bennünket, majd bátran rászállt 
arra az ágra, amelyen a feltűzött fióka volt és fogyasztani kezdte a zsákmányt, 
nagy darabokat szakítva le belőle úgy, hogy a nyakat három darabban falta 


231 


32. ábra. Fenyvescinege fiokai 
(Fotö: Dr. Igmändy Z.) 


Abb. 32. Junge Tannenmeisen 


fel. Eközben a fióka a fold felé kezdett esni, de a gébics a csőrével ügyesen 
elkapta es most mär a hônaljänäl fogva tüzte egy tüskére egyetlen pontos moz- 
dulattal. A gébics csőre igen erős és éles lehet, mert egyetlen harapással ké- 
pes a nyakat teljesen átszelni a benne levő csigolyákkal együtt. A rabló táp- 
lálkozása közben, a két fülemüleszülő igen nagy zajt csapott, de a fészek vé- 
delmére nem voltak képesek, ellenkezőleg, félelmükben elhúzódtak a gébics 

közeléből. A fülemületojó igen ideges természetű volt. A gébics eltávozása 
után is, minden etetés közben, a fészek közvetlen közelében hangos riasztó 
hangokat adott, amivel elárulhatta annak helyét. Lehet, hogy ennek a hang- 
adásnak az volt az oka, hogy az az ág, amely en a fiöka csüngött, egyben : a 
szülők een a helye is volt, ahonnan mär a földre eresz- 
kedtek le. A gébics kb. félóra múlva jelentkezett újra, ezzel felborította a füle- 
mülék életritmusát. Eleinte a ragadozót megkíséreltük elriasztani, de kevés 
reménnyel. Ezért később a zsákmányt rejtettük el. Rövidesen jelentkezett a 
gébics tojója is. A megszokott gallyon kereste a zsákmányt. A táplálékkal a 
csőrében itt ülő fülemüléket egyszerűen lelökdöstek. Erdekes, hogy az eltünt 
fiókát a földön nem keresték, hanem csak a megszokott ágon 30 — 40 cm-es 
szakaszon. A gébicsek pszichológiai reakciói meglehetősen sztereotipikusak, 
amiről aznap még egyszer meggyőződtünk. Később ugyanis kb. 5—6 m-re a 
fülemülék fészkétől megtaláltuk a gébicsek fészkét is, vagyis a fülemüle re- 
virjében. Ez a fészek az országút menti árok és az akácos közötti, magas fű- 


232 


vel benőtt területen egy füzfabokor tövénél épült. A tojó a feszken ült, de 
tojás még nem volt benne. A fészket eltävolitottuk, nehogy a fülemülefiökäk 
a gébicsek áldozatává váljanak. A változást először a tojó észlelte, amikor 
vissza akart térni. Néhányszor le- és felfelé kúszott a volt fészek félé vezető 
megszokott úton, körülnézett és miután meggyőződött a fészek eltűnéséről, 
visszarepült a magas nyárfán ülő hímhez. Ott sokáig nyugodtan üldögéltek. 
Úgy tűnt, hogy semmiféle információcsere nem volt közöttük, de a volt fé- 
szekhez már nem tértek vissza, sőt a fülemüléket sem zaklatták tovább, noha 
estig azok revirjében tartózkodtak. 8 órát töltöttünk az esemény színhelyén, 
és csak akkor távoztunk, amikor meggyőződtünk arról, hogy a gébicsek töb- 
bet nem jelentenek veszélyt a fülemülék fészekaljára. Két nap múlva, jú- 
nius 16-án újra meglátogattuk a fülemüléket. Mind az öt fióka élt és szépen 
fejlődött. Úgy tűnik, hogy a kis madarak akkor esnek a tövisszúró gébics ál- 
dozatául, ha közös a revirjük. 1967-ben a Debreceni Botanikus Kertben ha- 
sonló esettel találkoztam, amikor a gébics egymás után hurcolta el a fülemüle 
fészekalját egy fióka kivételével. Nincs kizárva, hogy egyes madarak specia- 
lizálódnak az ilyen táplálkozásra. A most megfigyelt gébicspár 7 óra alatt 
egyetlen alkalommal sem vadászott rovarokra, holott a szöcskék, sáskák és 
szitakötők, amelyek kedvenc táplálékát képezik ennek a fajnak, tömegesen 
röpködtek a környéken. 


Bozsko Szvetlana, 


Pásztormadár-adatok. — 1966. VII. 3-án Petőfiszállás határában, a Péteri- 
tó mellett, az egyik tanya akácfáin a meleg, kora délutáni órákban egy sere- 
gelymödra csivitelö pásztormadár- (Pastor roseus L.) csapatot vettem észre. 
A madarak (10 db) másnap a szomszédos, nádfedeles, lakatlan tanya körüli 
gyümölcsfákon tartózkodtak. A tanyán lakók szerint egész hónapban ott 
voltak. Fészkelésük nem valószínű. 1972. VI-án Tápénál a Tisza fölött lát- 
tam, amint egy 20-as csapat sebesen egyenes irányban délnyugat — északke- 
let felé repült. 1972. V. 27-e körül Kovács ERNG barátom Okányban figyelt 
meg 3—4 pásztormadarat, melyek udvarukon az eperfára szálltak. 


Bankovics Attila 


Adatok Vas megyéből. — Kis kócsag ( Egretta garzetta). A csákánydoroszlói 
Vörös-patakba nagyobb mennyiségű trágyalevet folyattak, amitől a halak 
elkábultak, és tömegesen igyekeztek távozni a mérgezés helyéről. A könnyű 
táplálékszerzési lehetőség itt kötött le egy példányt, amely a csurgón halász- 
gatott 1968. IX. 6-tól 18-ig. Valószínű ugyanezt látta SZINETÁR MIKLÓS 1969. 
VIII. 14-én a Rába magyarszecsődi szakaszán. — Fekete gólya (Ciconia 
nigra). Az elmúlt néhány esztendő alatt egyre gyakoribbá vált Vas megye 
területén. Így Döröskén, 1964. VII. havában 1, — Bobän, 1966. IX. 11-én 1, 
— Körmenden, 1968. VI. 10-én és 1969. VIII. 15.-én 1— 1, — Csákány dorosz- 
löban, 1968. VII. 30-án és 1969. VII. végén 1-1, — Vasvärott pedig 1969. 
VIII. elején 7 példány mutatkozott. De a feszkelök száma is szaporodik. 
Azonkivül, hogy 1966 öta Egyhazasholléson (GERGYE) és 1968-töl pedig K6- 
szegen (BECHTOLD) rendszeresen költ, tovabbi fészkelési adataink is vannak: 
Vasszentmihälyon 1968. es 1969. evekben, — Käldon 1966 öta költ, s ez az 
utóbbi par a két utolsó esztendőben (1968 és 1969) 3— 3 fiókát reptetett. — 
Kanalasgém (Platalea leucorodia). 1969 nyarán ERDÖHELYI FERENC f6agro- 
nömus a Csempeszkopacsi-tavon härom peldänyt figyelt meg. — Daru 


233 


(Grus grus). Oum LÁSZLÓ igazgató 1966. X. elején Atvonuléban négy krugò 
példányt látott a szombathelyi mező fölött. — Szalonka (Scolopax rusticola). 
1969-ben két par fészkelt Gasztony határában, a mintegy 40 kh kiterjedésű, 
egykor mezőgazdaságilag hasznosított területen, mely később huzamos időn 
át parlag volt, így a közeli erdőből szél által ideszórt erdeife nyomagvak kikel- 
tek 8 a fák je le nleg 10— 15 évesek. A kissé nedves s, sárga agyagos talaj felszí- 
nen a fenyők között kisebb tisztások vannak Solidago telepekkel. Április 
12-én egyik fiatal fenyő alatt 4 tojáson kotlott a szalonka. Ezekből következő 
nap kettőt ismeretlen állat össze tört, a megmaradottakat pedig a tojó el- 
hagyta. E helytől alig 100 m-re, egy másik pár is fészkelt s ennek április 18-án 
ugyancsak 4, már erősen kotlott tojása volt, amelyekből a fiókák hamarosan 
szerencsésen kikeltek. VöRös Lagos észlelése szerint a Vas megyei Kám köz- 
séghez tartozó Jeli Arborétum területén 1930 körül, borókával elegyes nyíres 


részen 4 A nevelt az erdei szalonka. — Viharsiräly (Larus canus), 1968. 
XII. 17-én Csäkänydoroszlöban a Vörös-pataknäl mutatkozott egy pél- 
däny. — Sarlós fecske ( Apus apus). 1965. V. 26-án a szentgotthárdi templom 


körül 2 példány repdesett; valószínű itt költöttek. A körmendi var helyreäl- 
lítása után, az ott fészkel6k attelepedtek a vasútállomás épületébe, ahol 
1968. és 1969. években eredmenyesen költöttek. Kormos varjú (Corvus 
corone). 1969. IX. 7-én megfigyelve Csákánydoroszlóban, ahol 1965. IX. 18-án 
és 1968. V. 12-én néhány Corvus cornix társaságában egy-egy basztard is mu- 
tatkozott. 1969 tavaszán a körmendi határban varjúirtás közben az egyik fé- 
szekből kotló basztardot lőttek ki. — Vetési varjú (Corvus frugilegus). Szom- 
bathely belterületének le gúj: abb fészkelő madara. Az elsők 1965-bén a Mező- 
gazdasági Szakiskola udvarán költöttek, s azóta évről évre emelkedik az itt 
fészkelők száma úgy, hogy 1969-ben már 28 pár költött. 1966-ban a Marku- 
sovszky Kórház magas fain fészkelt néhány pár. 1967-ben már a Pelikán 
Parkban (16 fészek), a Szülészeti Klinika udvarán (2 fészek) az Arborétum 
területén (2 fészek) költöttek. 1968-ban tovább terjeszkedtek, a néhány fész- 
ket építettek a Gyermekkórház udvarán, sőt 1969-ben az újonnan que Isis 
szálló melletti platanfan is tanyát ütöttek, s 4 fészekben költöttek. E varjak 
nem törődnek a városi zajjal, s a legforgalmasabb helyen is fészkelnek, ha 
ott megfelelő magas fát találnak. Wiigedcinege (Remiz pendulinus). Nem 
költ rendszeresen Csákánydoroszlóban. 1965. IV. 7-én a Vörös-patakra hajló 
fűzlára építettek fészket, melyet 23-án a rendkívül magas vízállás megsemmi- 
sitett. 1967. V. 12-én 3 példány mutatkozott a patak torkolatánál. 1969. V. 
20-án a Rába füzesében fészkelt. Darázsölyv (Pernis apivorus). 1969-ben 
SZINETAR MIKLÓS fészkelve találta a körmendi Tilalmas-erdőben. 


Csaba József 


Adatok a Bácsalmás környéki romtanyák madárvilágához. — Bácskában 
az utóbbi időbe nn igen sok tanyáról a lakók faluba költöznek. Az elhagyott, 
lebontott romtanyák nagy vonzóerőt jelentenek a vadmadarakra. Key kb. 
2 km-re Bacsalmastol ész: ukny ugatra fekv6 romtanya 2 éves madärtani meg- 
figye léseit kívánom közzé tenni. 1968-ban a romt: ınya 2— 3 m magas rályog- 
falai még álltak, 1969-ben már csak tégla-, cseréptörmelék volt látható. A volt 
udvarban az e [vadul gyümölcsfák mellett, bodza, akác, gyalogakác bokrait 
találhatjuk. A volt trágyadomb helyén különösen a napot kedvelő gyom- 
növények szaporodtak el: Urtica dioica, Lanium purpureum stb. Szaporodás- 
biológiai megfigyelések: 1968-ban 6, 1969-ben már 11 madárfaj fészkelt. 


, 


234 


Talajszinten: 4, cserjeszinten: 5, lombkoronaszinten: 2 faj. Talajszinten fész- 
kelök: Perdix perdix, Phasianus colchicus, Alauda arvensis(?) (romtanya kö- 


zelében) Motacilla alba. — Cserjeszinten: Streptopelia turtur, Pica pica, Syl- 
via atricapilla, Lanius collurio, Passer domesticus. — Lombkoronaszinten: 
Oriolus oriolus, Lanius minor. — Akäcfän fészkel6k: vadgerle, szarka, kis 6r- 
gébics, tövisszúró gébics. — Gyalogakäcon: barâtka. — Eperfa odvában: 
házi veréb. — Diöfän: sárgarigó. 


Dr. Rekasi József 


Kleine Mitteilungen 


Das Kleine Mitteilungen Pflanzenschutzmitteln verursachte Eingehen der Wildgünse 
im Naturschutzgebiet von Kardosküt. — Im Be herbst 1970 entwickelte sich in der Umge- 
bung von Oroshäza eine weit ausgedehnte Gradation der Feldmäuse (Microtus arvalis ) 
die der Pflanzenschutz durch energischen chemischen Eingriff zu bekämpfen trachtete. 
Die Vergiftung wurde mit Thiodan und Arvalinpräparaten auf den Luzernen- und Getrei- 
dekulturen der landwirtschaftlichen Grossbetriebe und selbst an den mit natürlicher 
Vegetation bewachsenen Wiesen durchgeführt. Thiodan (Hexachlor-Bizyklohe pten-Bis- 
Oxymethylensulphit) ist braun, wasse runlôslich, mit stechendem Geruch, das in emul- 
gierter, suspensierter Form oder als Pulver mit einem Wirkstoffgehalt, der zwischen 
2,5 — 11,5% wechselt, vertrieben wird. Wegen seiner Fettlöslichkeit wirkt es bei warm- 
blütigen Tieren vergiftend. Die letale Dosis des Nervengiftes auf 1 kg Lebendgewicht 
berechnet ist im Falle von Ratten oral 110 mg. Das Feldmausarvalin (Zinkphosphid = 
= Zn,P, ist ein Maisschrotgemisch mit 1%,igem Wirkstoffgehalt. Das oral aufgenommene 
Gift e nt wickelt auf den Einfluss der Magensäure Phosphorhydrogengase, greift die Schleim- 
häute an und lihmt nach Resorption das Zentralnervensystem. Die letale Dosis beträgt 
bei warmblütigen Tieren auf 1 kg-Lebendgewicht gerechnet 20-40 mg. Zur Zeit der 
Feldmausgradation in Orosháza war das Naturschutzgebiet von Kardoskut die Ansamm- 
lungsstelle einer zwischen 20 — 60 000 wechselnden Blässgänse- ( Anser albifrons) und 
Saatgänsemenge ( Anser fabalis). Die sich in einem Bereich von 50-60 km um den 
Schlafplatz sich zerstreuenden Wildgänse haben das vergiftete Gelände kontinuierlich 
besucht und bereits von den ersten Tagen an konnten regelmässig kranke Exemplare 
beobachtet werden. Die Erkrankung setzte im Anfangsstadium mit einer langsamen Ent- 
kräftung ein, die schwer fliegenden, von ihrer Schar zurückgebliebenen Gänse hielten sich 
später auch schon bei Tag auf ihren Schlafplätzen oder in kleinen, aus einigen Exemplaren 
bestehenden Gruppen auf dem offenen Wasserspiegel bzw. auf den vegetationslosen, her- 
vorragenden Sandbänken auf. Die etwa drei-vier Tage hindurch beobachtbaren Gruppen 
lösten sich später, als die Vögel von der zunehmenden Giftwirkung allmählich sich ent- 
kräfteten, auf. Bei solchen abgesonderten Exemplaren konnten oft schweres Atmen, Ex- 
tremitätenlähmung und sich wiederholende, krampfhafte Muskelzuckungen beobachtet 
werden. Drei Wochen hindurch hat der Wärter des Naturschutzgebietes täglich 10 — 15, in 
krampfhafter Lähmung erstarrte Wildganskadaver in der Umgebung der Schlafplätze 
gefunden. Bei den sezierten Exemplaren haben wir auffallende Lebervergrösserung und 
in den Lungen eine grosse Hyperämie festgestellt. Die Laboratoriumsproben fielen nega- 
tiv aus, jedoch muss betont werden, dass die Untersuchungen an den etwa 4—5 Tage 
alten Kadavern mit mangelhafter Ausrüstung durchgeführt worden sind. Zu erwähnen 
ist noch, dass zur gleichen Zeit mit dem Zugrundegehen der Wildgänse das Eingehen auch 
in dem Hasen- und Fasanenbestand eine auffallend hohe Zahl betrug. Sogar zahlreiche 
Hauskatzen sind erkrankt oder infolge der Verzehrung von vergifteten Nagetieren einge- 
gangen. Die Wildentenmassen des Naturschutzgebietes haben zu gleicher Zeit andere 
Regionen aufgesucht, weshalb bei ihnen kein Fall beobachtet werden konnte. 


Dr. Istvan Sterbetz 


Ringelgans — Alte Ringelgans ( Branta bernicla) in buntem Federkleid auf dem Ve- 
encer See. Ist am 28. November 1970 auf der Galler genannten offenen Wasserfläche des 
IVelencer See zur Strecke gekommen. Der Vogel wurde vom Oberjäger TAMAS FEKETE 
sofort einem fachkundigen Präparator zugesandt. Das ausgestopfte Examplar kommt 
bald in die Sammlung des Ornithologischen Institutes. 

Imre Szabò 


235 


Weisswangengans in Sarszentagota. — Am 22. Februar 1971 haben wir mit GYÖRGY 
KALLAY in einer sich auf die Getreidesaat niederlassenden Gansschar eine Weisswangen- 
gans ( Branta leucopsis) beobachtet. Die von uns etwa 40 — 50 m entfernte Schar konnte 
nur einige Minuten lang mit dem Feldstecher fixiert werden, denn die sich zur Fütterung 
vorbereitende Gansschar erhob sich infolge einer plötzlichen störenden Einwir kung in die 
Luft und flog in Keilform geordnet, in Richtung des Velenceer Sees fort. 

Imre Szabo 


Samtente an der Donau und auf dem Csaj-See. — Am 28. Dezember 1970 haben wir 
vor Gemenc mit meinem Förstnerfreund TIBOR JASZNOVICS eine Samtente (Melanitta 
fusca) beobachtet. Der Vogel hielt sich unter etwa 400 Stockenten ( Anas platyrhynchos 
L.) auf und liess nach dem Aufflug dieser unseren Kahn 10 m an sich heran. Am 14. No- 
vember 1971 habe ich in der Gemarkung von Tömörkeny auf dem Csaj-See 2 Exemplare 
beobachtet, wie sie tief über den 6. See geflogen sind. 

Attila Bankovics 


Angaben zur Ernährung des Kaiseradlers. — 1971 — 72 führte ich im Nördlichen Mittel- 
gebirge bei bezogenen Horsten von Kaiseradlern Beobachtungen durch. Die genauere 
Stelle der Nester gebe ich aus Naturschutzgründen nicht an. Meine Ernährungsbeobach- 
tungen mit starken optischen Geräten beschränkten sich bei zwei Horsten auf die genaue 
Bestimmung der von den alten Vögeln für die Jungvögel gelieferten Beutetiere. Die 
Beobachtungen dauerten vom eintägigen bis zum sechstägigen Alter der Jungvögel, nach 
dieser Zeit verliessen sie den Horst. Die Beobachtungstage und die erbeuteten Tiere waren 
zusammenfassend die folgenden. 9. V. 2 Hamster (Cricetus cricetus), 16. V. 1 Dr 
(Lepus europaeus), 22. V. 1 Hamster (Cricetus cricetus, 1 Hase (Lepus europaeus), 1 
Fasan (Phasianus colchicus), 6. VI. 5 Hamster (Cricetus cricetus), 27. VI. 1 Fasan (Pha- 
sianus colchicus), 7. VII. 1 Feldhase (Lepus europaeus). Während der Beobachtungen 
haben die Vögel mehrere Male frisches Grünlaub in die Horste gelegt, das ständig vom 
Weibchen zugetragen wurde. An der Beutenlieferung nahm sowohl das Männchen, wie 
auch das Weibchen teil, jedoch wurde nur das Weibchen beim Füttern gesehen. Das 
Männchen hat stets eine kurze Zeit nach der Hinbeförderung der Beute den Horst ver- 
lassen, während das Weibchen auch über die Fütterungszeit hinaus vor allem, in den 
ersten 3—4 Wochen der Jungvögel mehrere Stunden beim Horst verbracht hat. Zu dieser 
Zeit hat das Weibchen die Beute zerstückelt und damit die Jungvögel gefüttert, während 
die Jungen später allmächlich auf das selbständige Füttern übergegangen sind. Noch 
eine Angabe ist erwähnenswert. Laut meiner bei einem dritten Horst vorgenommenen 
Beobachtung ging das Brüten bis Mai in Ordnung vor sich. Das Weibchen ist zu diesem 
Zeitpunkt eingegangen. Obwohl das Männchen früher das Weibchen im Brüten abgelöst 
hat, konnte es nach der unerwarteten Wende die drei Eier nicht ausbrüten, sondern hielt 
sich wochenlang in der Umgebung des Horstes auf. Die Eier waren selbst noch im Juli 
im Nest und die sich entwickelnden Gase haben das Ei zerberstet. 

Laszlo Beesy 


Schmutzgeier im Komitat Bekes. — In der zweiten Woche des Monats Mai 1972 hat der 
Wildhüter ZSIGMOND DARVAS einen verletzten Schmutzgeier (Neophron percnopterus) 
mit alter Befiederung in der Gemarkung der Ortschaft Devavänya gefunden. Den Vogel 
hat die Jagdgesellschaft von Dévavanya der Sammlung des Ornithologischen Institutes 
zukommen lassen. 

Dr. Istvan Sterbetz 


Brutangaben eines Schlangenadlers. — Am 2. Juni 1968 traf ich einen auf seinen Eiern 
brütenden Schlangenadler im Börzsöny-Gebirge an. Den Vogel habe ich ganz bis zum 
Ausflug beobachtet. Am 17. Mai 1970 lenkte MIKLÓS JANISCH meine Aufmerksamkeit auf 
einen Schlangenadler, der auf einem anderen Punkte des Börzsöny-Gebirges gelebt hat. 
Obwohl wir in der Umgebung 3 Horste gefunden haben, ging das Brüten hier noch in 
einem uns nicht bekannten Horst vor sich. Am 14. Juni fand MIKLÓS JANISCH im Duna- 
zug-Gebirge ihren bewohnten Horst mit einem anderthalbwöchigen Jungvogel. Am 21. 
Juni haben wir gemeinsam das Biotop aufgesucht und von da an das Leben und das Auf- 
ziehen der Jungen bei den Vögeln verfolgt. Am 1. Mai 1971 brütete auf dem von MIKLÖS 
JANISCH im Bor zsöny-Gebirge entdeckten Ei ein Schlangenadler. Am 30. April 1972 
begingen wir wiederum das Dunazug-Gebirge, wo wir einen brütenden Schlangenadler 
beobachtet haben. Die genauere Brutstätte teilen wir aus Gründen des Naturschutzes 
nicht mit. 

Miklos Janisch und Laszlo Bécsy 


236 


Beobachtungen über die Anpassungsfähigkeit des Würgfalken. Seit fünf Jahren verfolge 
ich aufmerksam die Gestaltung des Schicksals eines Würgfalkenpaares (Falco cherrug) 
im Pilisgebirge. Das Brutgebiet ist ein 100 — 120 jähriger, steiler Buchenhang nordöst- 
licher Position, der auf landwirtschaftliche Gebiete blickt. Die Brut des Paares ging fast 
in jedem Jahre infolge menschlichen Eingriffes zugrunde, trotzdem hielt das Paar an 
seinem gewohnten Gebiete fest. 1971 brachten wir mit LAszLö BÉCSY an den Baum einen 
zum Schutz des Horstes erreichteten Schirm an, der die Annäherung des Horstes von unten 
unmöglich gemacht hat. Die vier Jungvögel wurden in diesem Jahr auch glücklich auf- 
gezogen. 1972 wählte das Paar trotz all dem zum Brüten, das infolge der Entfernung der 
Eier nicht gelungen ist, einen neuen Baum. 1973 wurde der Wald gelichtet, jedoch befand 
sich das Paar trotzdem am 15. März schon auf der Balzflug und schien sich an seinem 
Revier festzuhalten. Nach dem Bericht der Arbeiter hielten sie sich auch bei Tag ständig 
in der Umgebung auf. Am 30. März sass das Weibchen in ihrem Horst auf dem am Rande 
des gelichteten Teiles stehenden Baum, 50 m von dem früheren beschirmten Baum ent- 
fernt. Die Produktion war vom 24. März an auf dem Gelände stillgelegt. Auch am 6— 7. 
April konnte ich sie in ihrem Horst beobachten, indessen 60 m davon die Motorsäge ar- 
beitete und an dem Baum in etwa 40 m Entfernung Kettentraktoren vorbeigefahren sind. 
Laut den Arbeitern blieb das Weibchen auch dann auf den Eiern sitzen, als 20— 30 m von 
ihr Bäume gefällt worden sind. 

Géza Szentendrey 


Angaben über Wanderfalken und Haselhühner aus dem Sätorgebirge. — Die Zahl der 
Wanderfalken (Falco peregrinus Tunst) hat bis auf unsere Tage überall im Lande bedeu- 
tend abgenommen. Im Sätorgebirge konnte ich selbst diesen Vogel nur sehr selten zur 
Sicht bekommen. Meine Beobachtungsdaten sind die folgenden: am 4. August 1967 konnte 
ich über Peng6ké ein Männchen, am 28. April 1968 in "Kovác svágás ein “Paar, am 1. Mai 
1969 über dem Tolvajkö bei Pusztafalu zwei streitende Männchen beobachten. Hasel- 
hühner konnte ich im Laufe der letzteren Jahre in den folgenden Fällen beobachten: am 
29. April 1967 unterhalb Istvankut ein Exemplar, am 27. Juni sah ich ebenfalls in der 
Nähe von Istvänküt eine aus 7 Mitgliedern bestehende Familie, die Jungen waren schon 
flügge. Am 15. Juli 1968 habe chi in der Nähe von Makkoshotyka die Vögel ebenfalls in 

‘einer Gruppe, die aus einem alten Individuum und 6 entw ickelten Jungen bestand, be- 
obachtet. Am selben Tag konnte ich südlich von Sátoraljaújhely in der Nähe des Berges 
Nagy Nyugodö einen alten Vogel und mit ihm 3 Jungen registrieren. Zuletzt sah ich am 
1. Mai 1969 an der Südseite des Berges Nagymilic einen alten Vogel. 

Istvan Fintha 


Rötelfalke bei Velence. — Am 14. August 1972 wurde in der Gemarkung der Ortschaft 
Velence ein junger, bunt befiederter Rötelfalke ( Falco naumanni) mit weissen Krallen 
geschossen. Der Vogel gelangte in die Sammlung des Ornithologischen Institutes. 


Imre Szabö 


Dreizehnmöwe auf der Puszta Hortobágy. — Am 18. November 1970 brachte man, 
zwecks Präparierung eine „Möwe“, die am selben Tag auf der Puszta Hortobágy geschos- 
sen wurde, auf den Zoologischen Lehrstuhl der Universität für Agrarw issenschaften. Das 


Exemplar — wie es sich bald herausgestellt hat — eine junge Dreizehnmöwe (Rissa 
tridactyla) im W Que :rgefieder war in gutem Zustand. Ihre Masse sind die folgenden: Länge 
428 mm; Flügel: r. 313 mm, 1. 316 mm; Schwanz: 122 mm; Lauf: r. und 1. 33 mm; 


Schnabel 33 mm; Gewicht: 290 g. 
Istvan Fintha 


Beobachtung einer Schnee-Eule in der Gemarkung von Székesfehérvar. — Am 13. Dezem- 
ber 1972 wurde ich von JÓZSEF VENDÉG benachrichtigt, dass er in der Landschaft Sárrét 
eine Schnee-Eule (Nyctea scandiaca) beobachtet hat. Laut seines Berichtes flog der Vogel 
von einem Maisstrohhaufen auf. An der Stelle des Auffluges fand er Goldammerreste vor. 
Am anderen Tage, am 14. gelang es auch mir anlässlich der am See Sös-tö durchgeführten 
Beobachtungen “diese in Ungar n selten vorkommende Eulenart zu erblicken. Der Vogel 
ruhte auf einer Bodenerhöhung, einige Minuten lang konnte ich ihn aus etwa 40 — 50 m 
Entfernung mit dem Feldstecher beobachten, dann flog er in langsamem Gleitflug in 


Richtung der Landschaft Sárrét w eg. 
Imre Szabo 


237 


Auf dem Baum singende Haubenlerche. — Es gibt einige Vogelarten, die das Setzen auf 
Baumäste wegen ihrer Lebensweise und Beinstruktur regelmässig vermeiden. In einzelnen 
Millen können sie jedoch eine Ausnahme bilden, wie die von mir beobachtete Hauben- 
lerche, (Galerida cristata) die ich im Juli 1964 in einem Obstgarten in der Gegend von 
Csenger am Fluss Szamos gesehen haben. Dieses Exemplar sang laut auf einem dünneren 
grünen Astchen eines hohen Apfelbaumes, auf dem sich der Vogel längere Zeit aufhielt. 


István Fintha 


Daten zum Nisten des Kolkraben. In den Jahren 1971 — 1972 überzeugte ich mich 
selbst oder erhielt zuverlässige mündliche Mitteilung von den folgenden Kolkrabennisten. 
23. III. 1971. Karstgebiet von Nord- Borsod. Bebrütete Eier. Am 25. Ill. im Bükkgebirge. 
Bebrütete Hier. 23. IV. Pilisgebirge. Jungvögel. 24. IV, Börzsönygebirge. Jungvögel 
(mit PAL MÖDLINGER). 8. IV. Mohács. Jungvögel (mündliche Mitteilung von J. GEMEST). 
17. III. 1972. Pilisgebirge. Bebrütete Eier (mit EGON ScHMIpT), 25. Ill. Zempléner Ge- 
birge. Bier (Mündliche Mitteilung von L. S6rEGI). 12. IV. Gerecsegebirge. Jungvögel 
(Mündliche Mitteilung von Dr. Zs. Szıny). 12. IX. Börzsönygebirge. Sichere Anzeichen 
des Nistens, Genauere Stellen der Nester teile ich aus Naturschutzgründen nicht mit. 


Laszlo Bécsy 


Angaben über Kolkraben aus dem Sätorgebirge. In einzelnen Gegenden des Sâtor- 
gebirges nahm in den letzteren Jahren die Zahl der Kolkraben (Corvus corda L.) in erfreu- 
licher Weise zu. In den Jahren 1965 — 69 beging ich mehreremal das Gelände und begegnete 
ihnen des öfteren. Am 17. Oktober 1965 beobachtete ich in den Bergen von Sátoraljaújhely 
zwei Exemplare, am 7. Februar 1966 über der Stadt ein Exemplar, am 3., 4., 5. und 6. 
Juli 1966 bekam ich in der Burg von Füzér täglich 4-6 Exemplare zu Gesicht. Am 30. 
April 1967 über der Wiese der Kékviz-Quelle am Fuss des Berges Nagymilic zwei, sodann 
wiederum zwei; am 30. September 1967 beobachtete ich zur Mittagszeit 12, über Füzer 
4 Raben. Am 4. Februar 1968 kreisten über der Burg von Füzer 2; am 24. März über 
Istvánkút ebenfalls 2; am 31. März 1968 im Tal des Komlöska- Baches ein und am 4. Mai 
1968 flog ein Paar über dem Sätorberg von Sátoraljaújhely. Schliesslich am 1, Mai 1969 
beobachtete ich von dem bei Pusztafalu liegenden Berg Tolvajkö einen Raben, der ein 
Fleischstück im Schnabel haltend im Walde verschwand. 

István Fintha 


Angaben über Tannenhäher. — Die neuzeitlichen einheimischen Bewegungen des 
Tannenhähers (Nucifraga caryocatactes) wurden von Zeit zu Zeit auf den Spalten der 
Zeitschrift Aquila bearbeitet (DORNING, 1954; Keve, 1957). Schon DORNING hat darauf 
hingewiesen, dass der Tannenhäher aus Ungarn vor allem ein Oktobervogel ist und dies 
wird auch von neueren Angaben belegt. Im weiteren geben wir folgende Vorkommen 
bekannt. 

1968/1969 
26 — 31. VIII Väcrätöt 8-10 Ex. beob. (M. Eöry) 
I. X. Monor l Ex. geschossen (M. E6RY) 
5. X. Mätraszentimre l Ex. beob. (M. Eöry) 
20. X. Katymär, Ohegy | Ex. geschossen (Dr. J. RÉKASI) 
X. Süttö, Bikalpuszta | Ex. geschossen (DR. A. SAGHY) 
Ende IL. Baesbokod l Ex. geschossen (Dr. J. REKÄST) 


1969/1970 


19. IX. Bp. Angyalföld l Ex. beob. (DR. J. PATKAI) 
24. IX. Zwischen Ajka und Urkut I Ex beob. (Dr. J. REKASI) 
1970/1971 
„Anfang Winter” Köszeg | Kx. geschossen (I. BECHTOLD) 
1971/1972 
I. X. Mosonmagyaróvár, Hanság I Ex. geschossen (L. SZVEZSENYI) 
5. X. Pannonhalma I Ex. geschossen (J. CSABA) 
10. X. Bükk, Nagymező 5 Ex. beob. (L. V. SZABÖ) 
17. X. Zwischen Tahi und Visegräd I Ex. beob. (E. SOMFALVI) 


22. X. Börzsöny, Magas-Tax 1 Ex. geschossen (T. BRELLOS) 


24-31. X. Nagykovácsi 1-2 Ex. beob. (P. Beck und J. DANDL) 
27. X. Debrecen, Nagyerdő 1 Ex. geschossen (I. PRÉM) 
28. X. Szombathely 5 Ex. beob. (S. Csıkos) 
4-5. XI. Dobogö-kö 8-10 Ex. beob. (G. SZENTENDREY) 
erste Hälfte 
XI. Dusnok, Lenes 1 Ex. gesch. (K. Arva und J. Kuarr) 
17. XI. Leänyfalu 4-5 Ex. beob. (G. SZENTENDREY) 
20. XI. Szombathely, Sorokmajor 4 Ex. beob. (A. BENDE) 
27. XI. Szombathely, Kelemenmajor 3 Ex. beob. (A. BENDE) 
27. XI. Szombathely, Ujperinte 2 Ex. beob. (A. BENDE) 
27. XI. Szombathely, Olad l Ex. beob. (A. BENDE) 
28. XI. Fegyvernek l Ex. geschossen (Gy. LELOVICH) 
3. XII. Bäcsbokod 3 Ex. beob. (Dr. J. RÉKASI) 
25. XII. Salgótarján, Salgó 1 Ex. beob. (Cs. MOSKAT) 


Im Zusammenhang mit den Daten können wir die folgenden ökologischen bzw. sys- 
tematischen Feststellungen machen: die auf der Nagymezö von Bükk beobachteten 5 
Exemplare haben Haselnuss gefressen (L. V. SZABÓ) ; im Nagyerdő zu Debrecen wurde 
der Tannenhäher auf einem ausgeweideten Rehkadaver sitzend geschossen (I. PREM); 
die beobachteten Vögel, wie dies bei dieser Art schon gewohnt ist, haben sich überall in 
der Nähe der Menschen, in Gärten, Parken sehr vertraulich bewegt. Bei den im Winter 
1971/72 geschossenen Exemplaren war eine systematische Untersuchung bei 3 Exempla- 
ren möglich (Pannonhalma 5. X; Debrecen, Nagyerd6, 27. X.; Fegyvernek, 28. XI.). 
Alle drei Exemplare haben sich als Nucifraga caryocatactes macrorhynchos erweisen, 


Dr. Andras Keve und Egon Schmidt 


Brüten einer Kohlmeise in einem verlassenen Eichelhähernest. — Am 8. Juni 1972 habe 
ich zwischen Salgótarján und Zagyvaröna in einem mittelalterlichen Kieferwald das Nest 
eines Eichelhähers (Garrulus glanarius) aus dem vorigen Jahr in etwa 4,5 m-Ilöhe, am 
oberen Teil mit einigen Daunenfedern entdeckt. Hinaufkletternd sah ich, dass die Nist- 
höhle reich mit Moos und Haaren ausgefüttert war und 9 Kohlmeiseneier (Parus maior ) 
darin lagen. Es ist interessant, dass ein solcher Höhlenbrüter, wie die Kohlmeise ihr Nest 
völlig offen baute, da nicht einmal ein Ast über das Nest gereicht hat. In der Umgebung 
habe ich keine Nisthöhle, die sich zum Nisten geeignet hätte, gefunden, also war dieses 
Meisenpaar gezwungen sich den Möglichkeiten anzupassen. Als Interessantes soll er- 
wähnt werden, dass nach der Aussage von Waldarbeitern aus Cered und Pogony, sie unter 
ähnlichen Umständen einige Male Hohltauben (Columba oenas) im alten Nest einer Elster 
(Pica pica) gefunden haben. Dies bedarf jedoch noch eines Beweises. 

Csaba Moskat 


Brüten einer Tannenmeise in einer Nesthöhle eines Parkes. — Die Tannenmeise (Parus 
ater L.) ist, wie darüber zahlreiche Becbachtungen zeugen (GYORY — GARDONYI, 1959; 
ZADOR, 1959; Gy6ry, 1960) ein in den mit Laub- und Nadelwäldern bedeckten Soproner 
Gebirge häufig nistender Vogel. Ihr Nisten wurde sogar schon im Städtischen Park, in 
der Spalte einer aus Stein gebauten Stützmauer (PATKAI, 1962) beobachtet. Im selben 
Park, im Botanischen Garten der Universität für Forstwesen und Holzindustrie haben 
wir im Jahre 1970 ihr Nisten in einer Baumhöhle beobachtet. Im langen Winter von 1969/ 
70 flogen oft die Tannenmeisen auf die in die Fenster der Gebäude im Botanischen Garten 
ausgesetzten und mit Sonnenblumenkörnern gefüllten Futterkasten. Sie besuchten nach 
der Kohlmeise in einer die Menge der Mönch- und Blaumeisen weit übersteigenden Zahl die 
Futterstellen. Von den in den Garten aus gesetzten etwa 40 Nisthöhlen nisteten die Meisen 
in einer Asbestzementnisthöhle von B-Typ, das in einer Nadelholzgruppe auf einer 
Schwarzföhre in 2,5 m Höhe angebracht worden ist. Im Zuge der regelmässigen Durch- 
forschung der Nester wurden über das Nisten die folgenden Aufzeichnungen gefertigt: 
25. April 1970. Meisennest, 2 Eier; 11. Mai 8 Tannenmeisenjungen, Eier; 14. Mai 8 be- 
fiederte Tannenmeisenjungen, photographiert; 17. Mai die Jungen sind flügge geworden ; 
18. Mai, die Nisthöhle ist leer, die Jungen sind ausgeflogen. 

Dr. Zoltan Igmandy 


Der Neuntöter, als Nesträuber der Nachtigall. — Am 14. Juni 1970 waren wir mit 
Dr. BELA MÉSZÁROS Zeugen einer selten wahrnehmbaren ornithologischen Szene. 7 km öst- 


239 


lich von Debrecen hörten wir in einem mit hohem Hagedorn (Crategus) bewachsenen schüt- 
teren Akazienwald (Robinia) die ununterbrochenen Schreckstimmen eines kleinen Nach- 
tigallpaares (Luscinia megarhynchos). Die Vögel flogen mit ihrem Schnabel voller Nah- 
rung von einem Baum bzw. Busch zu dem anderen und liessen ihre typischen „fi“- und 
„tscher-r-r-rr“-Laute hören, das Männchen hat auf dem Höhepunkt der Nervosität sogar 
auch geschlagen. Ihr Verhalten war, wie im allgemeinen das der Nachtigallen, irreführend. 
Ihr Verhalten war, wie im allgemeinen das der Nachtigallen, irreführend. Die Vögel lie- 
ssen sich hie und dort auch öftersauf den Boden nieder und machten den Eindruck, dass 
sie die schon ausgeflogenen Jungen füttern. Deshalb hörten wir beinahe mit dem Suchen 
des Nestes auf, als wir auf dem Aste eines am Rande der Baum- und Buschgruppe stehen- 
den Akazienbaumes plötzlich ein auf einen Dorn aufgestochenen kopflosen Jungvogel er- 
blickt haben, der noch ganz körperwarm war. 1,5 m davon entfernt fanden wir bei dem 
Stumpfe a etwa 10 jährigen Akazie auch das mit Gras gut bedeckte Nest der Nachtigall 
mit 5 St. 5 — 6 tägigen Jungen, die den auf dem Aste hängenden gleich waren. Am Kopf 
und ne ihres Rückgrates waren sie mit Daunen bewachsen, ihr Gefieder war noch im 
Kiel, die Augen hatten sie schon offen, jedoch erreichte ihre Augenspalte noch nicht die 
endgültige Grösse. Ihre Reflexe sich zu verstecken und erschrecken fehlten völlig und sie 
liessen sich ohne jede Reaktion in die Hand nehmen. Wir waren auf das weitere Schicksal 
des aufgestochenen Jungvogels neugierig. Deshalb zogen wir uns in den etwa 15 m gele- 
genen Eichenwald zurück, um die weiteren Geschehnisse zu beobachten. In einer halben 
Stunde erschien in unserer Nähe ein männlicher Neuntöter ( Lanius collurio), beobachtete 
uns 5 — 10 Minuten lang, flog dann ungestört auf den Ast, auf welchem sich der aufgesto- 
chene Jungvogel befand und begann seine Beute zu ver zehren, indem er grosse Stücke von 
dieser abriss, so dass er denn Hals in drei Bissen verschlang. Inzwischen fiel der Vogelrest 
fast zu Boden, jedoch erfasste ihn der Räuber geschickt in der Luft und stach ihn mit einer 
einzigen genau ausgeführten Bewegung bei der Achselhöhle auf einen Dorn auf. Der Schna- 
bel des Neuntöters dürfte sehr stark und scharf gewesen sein, denn er trennte den Hals 
samt den Wirbeln mit einem einzigen Biss vom Körper. Während der Räuber fr ass, schlu- 
gen die beiden Nachtigalleltern einen grossen Lärm, jedoch waren sie zum Schutze des 
Nestes nich fähig, im Gegenteil, sie zogen sich in ihren Angst aus der Nähe des Neuntöters 
zurück. Das Nachtigallweibchen war sehr nervös. Auch nach dem Entfernen des Räubers 
liess es bei jeder Fütterung in der unmittelbaren Nähe des Nestes laute Schreckstimmen 
hören, wodurch es aber wahrscheinlich den Platz des Nestes verriet. Mag sein, dass die 
Ursache dieser Lautäusserungen damit zu erklären ist, dass der Ast, auf dem der Jungvo- 
gel hing den Eltern zugleich auch zum Annähern des Nestes diente, von wo sie sich schon 
auf den Boden niederliessen. Der Neuntöter hat sich etwa eine halbe Stunde später von 
neuem gemeldet und stürzte damit den Lebensrhythmus der Nachtigallen um. Zuerst ver- 
suchten wir den Räuber zu v erscheuchen, jedoch mit wenig Hoffnung. Deshalb verbar- 
gen wir später die Beute. Nach kurzer Zeit erschien auch das W eibchen des Neuntöters 
und suchte auf dem bestimmten Ast die Beute. Die mit der Fütter ung im Schnabel dort 
sitzenden Nachtigallen wurden einfach zur Seite gestossen. Interessanterweise haben 
sie den verschwundenen Jungvogel nicht auf der Erde, sondern auf einem 30 —40 cm 
langen Abschnitt des Astes gesucht. Die psychologischen Reaktionen der Neuntöter sind 
ziemlich stereotyp, worüber wir uns am selben Tag noch einmal überzeugen konnten. 
Später haben wir nämlich etwa 5-6 m vom Nachtigallennest entfernt, also im Revier 
der Nachtigall auch das Nest der Neuntöter gefunden. Dieses Nest wurde zwischen dem 
Landstrasseı ngraben und dem Akazienwald, an einer mit hohem Gras bewachsenen Stelle, 
unter einem Weidenbusch erbaut. Das Weibchen sass auf dem Neste, in dem aber noch 
keine Eier lagen. Wir haben das Nest, damit die Nachtigalljungen den Neuntötern nicht 
zum Opfer fallen, entfernt. Die Änder ung hat zuerst das Weibchen wahrgenommen, als 
es zurückkehren wollte. Es kroch auf dem zum Nest führenden gewohnten Weg einige 
Male auf und ab, hielt Umschau und als es sich überzeugte, dass das Nest verschwunden 
war, flog es zu dem auf der hohen Pappel sitzenden Männchen zurück. Dort sassen sie 
eine lange Zeit hindurch ganz ruhig. Dem Anschein nach kam es zwischen ihnen zu keinem 
Informationsaustausch, jedoc th kehrten sie zum einstigen Nest nicht mehr zurück und 
liessen auch die Nac shtigalle »n unbehelligt, obwohl sie sich bis Abend in deren Revier auf- 
hielten. Wir waren auf dem Ort des Geschehnisses 8 Stunden lang und entfernten uns 
erst dann, als wir uns überzeugt hatten, dass die Neuntöter für das Gelege der Nachtigal- 
len keine Gefahr mehr bedeuten. Zwei Tage später, am 16. Juni haben wir die Nachtigallen 
noch einmal besucht. Alle fünf Jungvögel waren am Leben und entwickelten sich schön. 
Dem Anschein nach fallen die kleinen Vögel dann dem Neuntöter zum Opfer, falls das 
Nest im gemeinsamen Revier liegt. 1967 begegne te ich im Botanischen Garten von Deb- 
recen einen ähnlichen Fall, als ein Neuntöter mit Ausnahme eines Jungen das Gelege einer 


240 


Nachtigall nacheinander verschleppt hat. Es ist nicht ausgeschlossen, dass sich einzelne 
Vögel auf diese Art der Nahrungsbeschaffung spezialisieren. Das hier beobachtete Neun- 
töterpaar machte während 7 Stunden kein einziges Mal auf Insekten Jagd, obwohl Gras- 
hüpfer, Heuschrecken und Libellen, die die Lieblingsspeisen dieser Art bilden, massen- 
haft in der Gegend herumflogen. 

Bozsko Szvetlana 


Rosenstar-Beobachtungen. — Am 3. VII. 1966 habe ich in der Gemarkung von Petöfi- 
szallas bei dem Peteri-See auf den Akazienbäumen des einen Gehöftes in den warmen Früh- 
nachmittagsstunden eine Schar von Rosenstaren [Pastor roseus (L.)] wahrgenommen, die 
ebenso zwitscherten, wie alle Stare. Die Vögel (10 St.) hielten sich am anderen Tage auf 
den um das benachbarte, mit Schilf gedeckte, unbewohnte Gehöft stehenden Obstbäumen 
auf, sie wurden anderswo gebrütet. Laut der Bewohner des Gehöftes waren sie im ganzen 
Monat dort. Ihr Nesten ist unwahrscheinlich. Am VI. 1972 sah ich bei Tapé, als eine Schar 
mit 20 Vögeln über der Theiss schnell gerade in Richtung Südwest-Nordost geflogen ist. 
Am 27. V. 1972 herum beobachtete mein Freund ERNŐ Kovács in Okäny 3-4 Rosen- 
stare, die sich in seinem Hof auf den Maulbeerbaum niedergelassen haben. 


Attila Bankovics 


Ornithologische Angaben aus dem Komitat Vas. — Seidenreiher (Egretta garzetta). 
In den Bach Vörös-patak bei Csákánydoroszló liess man eine grössere Menge Düngejauche 
ab, von dem die Fische betäubt wurden und massenweise die Stelle der Vergiftung zu 
verlassen suchten. Die Möglichkeit der leichten Nahrungsbeschaffung hat hier ein Exem- 
plar festgehalten, das aus dem Gerinne vom 6. bis 18. IX. 1968 gefischt hat. Wahrschein- 
lich dasselbe Exemplar sichtete auch MIKLÓS SZINETÁR am 14. III. 1969 auf dem Ab- 
schnitt des Räbaflusses bei Magyarszecs6d. — Schwarzstorch (Ciconia nigra). Während den 
vergangenen einigen Jahren kam er im Gebiete des Komitats Vas stets häufiger vor. So 
erschienen in Döröske im Monat Juli 1964 ein, — in Boba am 11. IX. 1966 ein, — in Kör- 
mend am 10. VI. 1968 und am 15. VIII. 1969 je ein, — in Csákánydoroszló am 30. VII. 
1968 und Ende VII. 1969 je ein Exemplar, — in Vasvär zu Beginn des Monats VIII. 1969 
sieben Exemplare. Jedoch auch die Zahl der brütenden Paare hat zugenommen. Ausser- 
dem, dass der Seidenreiher seit 1966 in Egyhäzashollös (GERGYE) und seit 1968 in Köszeg 
(BECHTOLD) regelmässig brütet, stehen uns auch weitere Nistangaben zur Verfügung: in 
Vasszentmihäly brütete er in den Jahren 1968 und 1969, — in Käld seit 1966 und dieses 
letztere Paar hat in den letzten zwei Jahren (1968 — 1969) je 3 Jungvögel ausgelassen. — 
Löffler (Platalea leucorodia). Im Sommer 1969 hat der Oberagronom FERENC ERDÖHELYI 
auf dem See von Usempeszkopäcs drei Exemplare beobachtet. — Kranich (Grus grus). 
Direktor LÁSZLÓ OHM hat über den Feldern von Szombathely anfangs Oktober 1966 vier 
kreischend durehziehende Exemplare gesehen. — Waldschnepfe (Scolopax rusticola). 
1969 nisteten zwei Paare in der Gemarkung von Gasztony, auf einem etwa 40 Katastral- 
joch grossen, einst landwirtschaftlich nutzbar gemachten Gebiete, das später eine längere 
Zeit lang brach gelegen hat, so dass die aus dem nahen Walde vom Winde dorthin ver- 
wehten Körner der Schwarzföhren aufgehen konnten und die Bäume sind zur Zeit 10 — 15 
jährig. An der Oberfläche des etwas feuchten, gelben Lehmbodens gibt es unter den Na- 
delbäumen kleinere Lichtungen mit Solidago-Kolonien. Am 12. April bebrütete unter 
einem jungen Nadelbaum eine Waldschnepfe 4 Eier. Von diesen wurden am näschsten 
Tage zwei von einem unbekannten Tier zerbrochen, die übrigen vom Weibchen verlas- 
sen. Von dieser Stelle kaum 100 m entfernt nistete auch ein anderes Paar, das am 18. 
April ebenfalls 4, bereits stark bebrütete Eier hatte, aus welchen kurze Zeit nachher die 
Jungvögel glücklich hervorgeschlüpft sind. Laut der Beobachtung von Lagos VöRös hat 
im Gelände des zur Ortschaft Kam (Komitat Vas) gehörenden Jeli-Arboretums um 1930 
herum in dem mit Wacholdern gemischten Birkenwäldchen die Waldschnepfe 4 Jungen 
erzogen. — Sturmmöwe (Larus canus). Am 17. XII. 1968 zeigte sich ein Exemplar in 
Csákánydoroszló beim Bach Vörös-patak. — Mauersegler ( Apus apus). Am 25. V. 1965 
umflogen 2 Exemplare die Kirche von Szentgotthärd; wahrscheinlich haben sie dort ge- 
brütet. Nach Wiederherstellung der Burg von Körmend zogen die dort nistenden Vögel in 
das Gebäude der Eisenbahnstation, wo sie in den Jahren 1968 und 1969 erfolgreich ge- 
brütet haben. — Rabenkrähe (Corvus corone) wurde am 7. IX. 1969 in Csákánydoroszló 
beobachtet, wo sich am 18. IX. 1965 und am 12. V. 1968 in der Gesellschaft einiger Ne- 
belkrähen (Corvus cornix) auch je ein Bastard gezeigt hat. Im Frühjahr 1969 wurde in der 
Gemarkung von Körmend bei der Krähenvertilgung aus einem Neste auch ein brütender 
Bastard geschossen. Saatkrähe — (Corvus frugilegus), als neuester, im inneren Gebiet der 
Stadt Szombathely nistender Vogel. Die ersten brüteten im Jahre 1965 auf dem Hofe der 


16 AQUILA 1971/1972 241 


Landwirtschaftlichen Fachschule und seitdem nimmt die Zahl der dort nistenden von 
Jahr zu Jahr zu, so dass ihre Zahl 1969 schon 28 Paare betrug. Im Jahre 1966 brüteten 
einige Paare auf den hohen Bäumen des Markusovszky-Spitals. 1967 haben sie schon im 
Pelikan-Park (16 Nester), auf dem Hofe der Geburtsklinik (2 Nester), im Gebiete des Ar- 
boretums (2 Nester) gebrütet. Im Jahre 1968 verbreiteten sie sich noch weiter und bauten 
einige Nester auf dem Hofe des Kinderspitals — und 1969 schlugen sie sogar auf dem Pla- 
tanenbaum neben dem neugebauten Isis-Hotel ihr Heim auf und brüteten in 4 Nestern. 
Diese Krähen stört der Strassenlärm nicht und sie nisten auch auf den verkehrsreichsten 
Stellen, wenn sie dort einen entsprechend hohen Baum finden. — Beutelmeise (Remiz 
pendulinus). Brütet in Csäkänydoroszlö unregelmässig. Am 5. IV. 1965 bauten sie auf 
den sich über den Bach Vörös-patak beugenden Weidenbaum ihr Nest, das dann am 23. 
vom ausserordentlich hohen Wasserstand vernichtet wurde. Am 12. V. 1968 nisteten sie 
im Weidenwald des Räbaflusses. — Wespenbussard (Pernis apivorus). MIKLÖS SZINETAR 
fand ihn 1969 nistend im Tilalmas- Wald bei Körmend vor. 

József Csaba 


Angaben zur Vogelwelt der zerfallenen Gehöfte in der Umgebung von Bäcsalmäs. — In 
der Batschka ziehen die Bewohner in letzterer Zeit von sehr vielen Gehöften in die Dörfer. 
Die verlassenen, abgerissenen bzw. zerfallenen Bauten der Gehöfte locken die wilden Vö- 
gel in grossen Massen an. Ich will über die zwei Jahre hindurch vorgenommenen ornitho- 
logischen Beobachtungen eines solchen ca. 2 km nordwestlich von Bäcsalmäs liegenden 
Gehöftes berichten. Im Jahre 1968 standen noch die hohen Lehmmauern des Gehöftes auf- 
recht, 1969 waren nur mehr Mauer- und Dachziegelreste zu sehen. Im einstigen Hof können 
neben verwildeten Obstbäumen Hollunder-, Akazien- und Amorpha fruticosa-Sträucher 
gefunden werden. An der Stelle des einstigen Düngerhaufens haben sich besonders die die 
Sonne bevorzugenden Unkräuter: Urtica dioica, Lanium purpureum usw. 

Vermehrungsbiologische Beobachtungen: im Jahre 1968 haben 6, 1969 schon 11 Vogel- 
arten genistet. In der Bodenschicht 4, in der Strauchschicht 5, in der Laubkronenschicht 
2 Arten. In der Bodenschicht nisteten: Perdix perdix, Phasianus colchicus, Alauda arven- 
sis(?) (in der Nähe des zerfallenen Gehöftes) Motacilla alba. — In der Strauchschicht: 
Streptopelia purpur, Pica pica, Sylvia atricapilla, Lanius collurio, Passer domesticus. — In 
der Laubkronenschicht: Oriolus oriolus, Lanius minor. — Auf Akazien nistende: Wild- 
taube, Elster, Grauwürger, Neuntòter. — Auf Amorpha fruticosa: Mönchsgrasmücke. — 
In der Höhle eines Maulbeerbaumes: Haussperling. — Auf einem Nussbaum: Pirol. 


Dr. József Rékas 


242 


Aquila LXXVIII-LXXiIX. 1971 — 1972 


KÖNYVISMERTETES 


Glutz von Bloztheim, U. N., 1971: Handbuch der Vögel Mitteleuropas Bd. 4., Faleoni- 
formes 


(Akademischer Verlages, Frankfurt a. Main, pp. 943, 128 ábra, 3 színes tabla) 


A munka szerkezetét és beosztását mar az első kötetek recenzionalasa alkalmából is- 
mertettük. Ez magában hordja a munka érdemeit és hátrányait. is. A munka érdeme, 
hogy aki a könyvvel rendelkezik, annak ezzel máris egy kis könyvtára van, olyan apró- 
lékosan tér ki minden részletkérdésre. A ragadozókkal foglalkozó kötet még bővebb lett 
mint az előzőek, hiszen, mint azt bevezetőjében Glutz is említi, a ragadozók fennmaradása 
ma a legégetőbb természetvédelmi problémák egyike. A saskeselyű kipusztulásával nem 
állt meg az európai ragadozók szomorú végzete. Más kérdés azonban, hogy ilyen adattö- 
megben hogyan találjuk meg felmerült kérdéseinkre a feleletet, hiszen a terjedelem az 
áttekinthetőség rovására megy. Különösen áll ez a rendkívüli részletességgel tárgyalt 
viselkedéstani fejezetekre, melyek már túllépik a kézikönyv feladatkörét. A másik veszély 
az időeltolódás, melyet máris sok évvel túlléptek, mert ilyen részletesség mellett a feldol- 
gozást nem siethetik el. — A munka részletesen kitér a magyar ragadozóállományra is, 
tehát alig hiányozhat nagyobb intézményeink könyvtárából. LA 

Ke A, 


Clancey, P. A., 1971: A Handlist of the Birds of Southern Mocambique 


(Instituto de Investigacao Cientifica de Mocambique, Lourenco Marques, pp. 187, 40 
színes ábra, 6 fénykép) 


Mocambigue madártani kutatások szempontjából csaknem „terra incognita” volt még 
20 évvel ezelőtt is. Egészségtelen klímája miatt senki sem látogatta szívesen. Mindössze 
néhány kutató tevékenykedett itt, elsősorban angolok, de MENYHÁRTH és HUSZÁR révén 
a magyarok is képviseltettek. — CLANCEY könyve nem kézikönyv és nem is határozó- 
munka, hanem jegyzék, tehát abban csak az egyes fajok, márpedig igen gazdag faunáról 
van szó, előfordulási pontjait, költési területét és a fontosabb kézrekerüléseket öleli fel. 
Bevezetőjében azonban rámutat, hogy a FRADE (1953) féle katalógus ma már több simí- 
tást kíván. Alapul saját 1965 — 1969 közti dél-afrikai madárjegyzékét v eszi a feldolgozas- 
ban. Ismerteti a terület madártani kutatásának történetét, foglalkozik annak topográfiá- 
jával, időjárási viszonyaival, növénytakarójával és állatföldrajzi jelentőségével. Megadja 
Dél-Mocambigue teljes madártani irodalmát is. A képeket maga a szerző festette. A mun- 
ka követendő példa számunkra, hogy kutatóink által gyűjtött anyagokat, megfigyeléseket, 
bármilyen jelentékteleneknek is látszanak és bárhol gyűjtötték is azokat, idejében dol- 
gozzuk fel. 

KA: 


Fodor T. 


Nagy L.—Sterbetz I., 1971: A tüzok 


(Mezőgazdasági Könyvkiadó V., Budapest, pp. 156) 


A magyarországi túzokállomány egy 1969-ben végzett felmérés alapján kb. 2300 darab- 
ra tehető. Bár ez az állomány a múlthoz képest nagyon megfogyott, a túzok teljes elter- 
jedési területét tekintve a legerősebb populációnak minősül. A szerzők éppen ezért hézag- 
pótló munkát végeztek, amikor a túzokmonográfiát saját és külföldi adatokra támasz- 


16* 243 


kodva elkészitették. A bevezetöben részletesen ismertetik azokat a biotöpokat, ahol a 
tuzok manapsag még elöfordul. A szaporodäsbiolögiai resz tärgyaläsa mellett ismertetik 
a mesterséges körülmenyek között törtenö keltetést és nevelest is. Gyomortartalom- 
vizsgálatok alapján mutatják be a túzok természetes táplálékát és elemzik gazdasági 
jelentőségét. Rendkívül érdekes és tanulságos fejezet foglalkozik a túzokállomány alaku- 
lásával Európában és ezen belül Magyarországon. A munka végén vázolják a túzok jövő- 
jét, és ismertetik az idevágó természetvédelmi intézkedéseket. Külön említésre méltó a 
gazdag irodalmi felsorolás, valamint a viszonylag nagy terjedelmű német nyelvű össze- 
foglaló, mely a munkát érdeklődő külföldiek részére is hozzáférhetővé teszi. Tekintve, 
hogy a könyv megjelenését követőleg rövidesen elfogyott, újabb, esetleg bővített kiadása 
lenne kívánatos. 


S. E. 


Sterbetz I., 1972: Vizivad 
(Mezőgazdasági Könyvkiadó V., Budapest, pp. 204, 58 ábra, 3 térkép, 3 színes tabla) 


A vizivad fontos gazdasägi tenyezö barmilyen szempontböl is nezzük, mégsem volt a 
magyar irodalomban eddig önálló munka róla. Ma, amikor a nemzetközi szervezetek, 
különösképen az IWRB, szorgalmazzák a vízivad fokozott gondozását, ideje volt, hogy 
összefüggő képet kaphassunk a sokoldalú problémáról. A szerző történeti áttekintést ad 
arról, hogy a kőkorszaktól napjainkig milyen szerepet töltöttek be a vízimadarak a va- 
dászatban. Felsorolja a hazánkban élő fajokat, és hivatkozik az 1971. évi kormányren- 
deletre, mely már csak 10 faj vadászatát engedélyezi a tilalmi időkön kívül. 

A vízivad fennmaradásának egyik legfontosabb tényezője a tájadottság, dióhéjban ad 
erről tájékoztatót. Ezek után tér rá az egyes fajokra, megemlítve a hazai és a külföldi 
ritkaságokat is. A vízivad természetes károsítói közül beszél az időjárási faktorról, a ra- 
gadozökröl; a mesterséges károsítások között megemlíti a tájátalakítást, a vízszennyezést, 
a sugárfertőzést, a közlekedési eszközöket, a növényvédő szereket, a háziszárnyasok te- 
nyésztésének fellendülését, a tojásgyűjtést és az elhibázott vadgazdálkodást. Külön feje- 
zetet szentel a betegségeknek, a mortalitásnak, az állomány életképességének. Ismerteti 
azokat a nemzetközi szervezeteket, melyek e problémával foglalkoznak. Külön kiemeli az 
1968. évi leningrádi konferencia határozatait, a hazai intézkedések közül a rezervátumo- 
kat, a mesterséges telepítés módszereit és a vízivad lövésének pótlására újabban létesített 
mesterséges tenyésztést. Foglalkozik a vadászat történetével, mezőgazdasági szerepével 
különböző adottságok között. Végül művészettörténeti áttekintést is ad. 

A probléma, melyet a könyv tárgyal, nagy és sokoldalú. A munkát az adott szűk ke- 
retek között úgy kellett megírni, hogy elsősorban vadászok és mezőgazdák tanulhassanak 
belőle. A sok követelmény és a szűk keret megfelelő szerzőt kívánt és ezt STERBETZ-ben 
meg is találta. | 


IR, A: 


Heinzel, H.—Fitter, R.—Parslow, J., 1972: Preys Vogelbuch — Forditotta és ätdolgozta 
6. Niethammer és H. E. Wolters 


(Verlag Paul Parey, Hamburg — Berlin, pp. 324, 2255 szines äbra, 585 szines elterjedesi 
térkép) 


Az eredetileg angol nyelven megjelent könyv a számtalan korábbi szabadföldi határozó 
után is tud újat nyújtani. Nem reked meg Közép-Európa keleti határánál, a dél felé fel- 
dolgozott terület is tovább terjed, mint a MAKATSCH- vagy a BRUUN —SINGER — KÖNIG- 
féle munkánál. Színes ábráinak hihetetlen magas száma elképesztő, ábrái, térképei sokkal 
világosabbak, mint elődeié, az egyes fajokra vonatkozó szöveg összefogottabb. 

Felvethetjük a kérdést, mit jelent ez a könyv a magyar ornitológusok és madárkedve- 
lők számára: a magyar madár-fauna sok délkeleti elemet ölel fel. Az utóbbi 40 évben új 
fajok is érkeztek hozzánk a Balkán felől. Madárismereteinket tehát bővíteni kell azzal, 
hogy jobban megismerjük az egész Mediterraneum madárvilágát. Ehhez segít hozzá ez a 
könyve, mely Európán kívül a Közel-Keletet és Eszak-Afrikät is felöleli. Külön köszönet 
illeti a Parey Kiadót, hogy ilyen jól illusztrált könyvet olcsó kiadásban bocsátott az ol- 
vasók rendelkezésére. 


TRS cA 


244 


Dolgusin, I. A.—Korelov, M. N.—Kuzmina, M. A. 
Borodihin, I. F., 1972: Pirici Kazahsztana. IV. 


(Izd. Nauka Kaz. SZSZR, Alma-Ata, pp. 368, 195 ábra, 1 színes tabla) 


A munka elsö harom kötetet mar ismertettük. A vezet6 szerzö Dolgusin hirtelen haläla 
következtében 2 év telt el a harmadik kötet megjelenése óta. Szerkezeteben, beosztásában 
ez a kötet sem tér el az előzőktől. A következő családokat öleli fel: Sylviidae, Regulidae, 
Paradoxornithidae — érdekes módon az őszapót, barkós és függőcinegét sorolja ide — , 
Paridae, Sittidae, Certhidae, Prunellidae. A képek nyomása sajnos nem kifogástalan, ami 
annál is sajnálatosabb, mert sok olyan közép-ázsiai faj fényképét találjuk benne — sejt- 
hetően jó felvételeket — melyekről idáig felvétel nem készült, pl. Leptopoecile sophiae 
Sev. stb. A könyvben a kazahsztáni fajok részletes elterjedését és ponttérképeket is ta- 
lálunk. Ázsia madarainak pontos ismeretéhez a könyv nélkülözhetetlen forräsmunka. 


Io. A. 


Gavrilov, E. I. 


Kovsar, A. F.— 


Hoeher, S., 1972: Gelege der Vögel Mitteleuropas 


(Verlag J. Neumann — Neudamm, Melsungen — Berlin — Basel — Wien, pp. 132, 32szinestäbla) 


Az ajanlast a könyvhöz W. MAKATSCH irta, de a szerzö is kifejti, hogy munkäjänak 
nem a tojasgyüjtes előmozdítása volt a célja, hanem, hogy segítse azoknak a fiatal kuta- 
töknak a munkáját, akik a madarak szaporodasbiologiajat kívánják tanulmányozni. 
A meghatározás első támpontja a környezet, ahol a fészek épült, második a fészek alakja, 
formája, csak ezután jön a tojás külseje, a fészekalj száma és hogy hogyan helyezkednek 
el a tojások a fészekben. Fejezetecskék beszélnek arról, hogy az anyamadár befedi-e tojá- 
sait, hogyan szinezödhetnek el másodlagosan a tojások, mennyi a költési idő és hogyan 
zajlik az ivadékgondozás. Elég önkényes négyzettel jelöli meg mit ért Közép-Európa 
alatt, amibe Magyarország nem esik bele. 19 oldalas táblázatban mutatja be aljzat szerint 
hol milyen faj fészkel, és 10 oldalas táblázaton ad egy általános határozókulcsot. Ezután 
tárgyalja csak részletesen az egyes fajokat. 

Reméljük, hogy a könyvecske valóban a szabadtéri megfigyeléseket könnyíti meg és 
nem csinál kedvet kihágásokra. 

K. A. 


Turcek, F. J., 1972: Bird as biological indicators 
(Questiones geobiologicae, 10., Bratislava, Slov. Akad. Vied. pp. 65) 


Turcek könyvének előkészületeiről már tudtunk, és vártuk is mint a legkorszerűbb 
környezetvédelmi probléma összefoglalóját. Szerző munkáját, saját kutatásai és az iro- 
dalom alapján, nyolc fejezetre osztja: a madarak mint időjárási, talajminösegi, víztiszta- 
sági (halászati), tájvédelmi, erdőállományi előrejelzők, de jelezhetik a madarak más élő- 
lények jelenlétét vagy hiányát is, továbbá a növényvédő szerek és radioaktív anyagok 
jelenlétét is. A nyolc téma tárgyalása után megadja a vonatkozó irodalmat is. Záró feje- 
zete még felvet néhány problémát, melyekben csak a jövőben várható a madarak előrejelző 
szerepe és rámutat arra, hogy ilyenekre a továbbiakban is számíthatunk. Turcek munkája 
minden zoológus számára hasznos lehet. Szövege angol, rövid szlovák összefoglalóval. 


AE 
März, R., 1968: Der Rauhfusskauz 
(Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 394, pp. 48) 


A szerző neve baglyokkal foglalkozó munkái kapcsán, elsősorban täplälekvizsgälati 
vonatkozásban, már jól ismert. A gatyás kuvikkal egy olyan fajt mutat be, melynek élet- 
módja nagy elterjedési területe ellenére is csak a specialisták előtt ismert. A madár har- 
kályodúban költ, de szívesen elfoglalja a számára kihelyezett mesterséges odúkat is. Ez 
utóbbi természetvédelmi szempontból elsőrendűen fontos. Állandó madár, de táplálék- 
hiány esetén nagy távolságokra is elvándorol. Legveszélyesebb ellensége a nyuszt, he- 
lyenként a macskabagoly is. Tápláléka kb. egyenlő arányban oszlik meg a cickányok, 
pocokfélék és egerek között. A madárzsákmány összességében csak 2,7%. = 

dD. Ur 


245 


März, R., 1969: Gewéll- und Rupfungskunde 
(Akademische Verlag, Berlin, pp. 287) 


Az utóbbi évtizedekben a taplalékvizsgalatok egész Európában egyre nagyobb jelen- 
tösegre tettek szert. Különösen áll ez a baglyokra, ahol a nagy mennyiségben végzett 
köpetanalízisek jelentős mértékben járultak hozzá a különböző kisemlősfajok elterjedé- 
sének, populációdinamikájának és sűrűségviszonyainak ismeretéhez. Ehhez a munkához, 
a köpetekből előkerült zsákmányállatok meghatározásához, nyújt segítséget a könyv 
első része. A szöveget, melyet a szerző sajnos kissé túl rövidre fogott (egyes fajoknál je- 
lentkező fogazati stb. különbségek bővebb magyarázatra szorulnának), számos ábra teszi 
érthetőbbé. A könyv mindenesetre jó folytatását jelenti az ilyen vonatkozásban korábban 
megjelent munkáknak (GAFFREY, 1961; Husson, 1962; SCHMIDT, 1967 stb.). 

A könyv mäsodik, nagyobbik fele foglalkozik a ragadozö madarak tepeseinek megha- 
tärozäsäval. A ragadozó madarak erős gyomornedvei a csontokat is többé kevésbé meg- 
semmisítik, így a tepesmaradvänyok (tolak) meghatározása a täplalekvizsgälatok szem- 
pontjából elsőrendűen fontos. A leírás és a rajzok jó támpontot nyújtanak ehhez. Szerző 
a könyv végén a köpet- és tépésvizsgálatok természetvédelmi vonatkozásait elemzi, majd 
egy nem túl részletes irodalmi ismertetést ad. 


Saws 


Portenko, L. A., 1972: Die Schnee-Eule 
(Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 454, pp. 232) 


Ez a terjedelmes füzet egyike PORTENKO professzor legutolsó munkáinak. A jól ismert 
szerzőnek helyzeti előnyénél fogva módja volt arra, hogy hosszú éveken át tanulmányozza 
a hóbagoly életét. Ez a faj kifejezetten arktikus elterjedésű. Rendszeres költőterülete 
Európa, Ázsia és Észak-Amerika legészakibb tájai. Költ Grönlandon is. Fészkelőhelyeit 
csak kényszerítő okokból, például igen magas hó esetén hagyja el. Némely évben invázió- 
szerűen lép fel. Ezt a folyamatot a szerző amerikai kutatók térképeinek felhasználásával 
be is mutatja. A hóbagoly tápláléka költési időben szinte kizárólag lemmingekből áll, de 
egyéb zsákmánya rendkívül változatos lehet akkor, amikor lemmingszegény területen 
kényszerül vadászni. A szerző számos táplálékvizsgálat eredményét ismerteti, de az ada- 
tokat sajnos nem foglalja össze és ez erősen az áttekinthetőség rovására megy. A továb- 
biakban kitér a hóbagoly állatkerti körülmények közötti táplálására. Munkájához 
PORTENKO professzor hatalmas irodalmat nézett át a hóbagoly egész elterjedési területé- 
ről, így összehasonlításokat tud tenni a különböző populációk között. A füzetet gazdag 
irodalmi jegyzék és 44 fénykép teszi értékesebbé. at, 

D. . 


Blume, D., 1971: Spechte fremder Länder 
(Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 434, pp. 117) 


Tuljutottunk a tudomány azon fejlettségi fokán, amikor lokális szemléletből kiindulva 
beszéltünk madaraink rendszertanáról, ökológiájáról, viselkedéséről stb. Sok mozzanat 
jelentőségét fel sem tudjuk fogni, ha nem tekintünk kissé messzebb. Csakhogy éppen itt 
ütközik a kutató nehézségekbe, mert az irodalom ma már annyira szétszórt, hogy nehéz 
összefogó képet kapni. Ez a könyvecske ilyen meglátással íródott, hogy áttekintést nyújt- 
son a harkályokról. Nem határozókönyv, a funkcionális anatómiára és az azzal összefüggő 
viselkedéstanra helyezi a hangsúlyt. 34 nemzetséget 183 fajjal ölel fel a rend, ezeket a kö- 
vetkező csoportokba sorolja: 1. ívelt csőrű harkályok (amerikai fajok); 2. harántcsíkolt 
harkälyok; 3. gyűjtögető harkälyok; 4. nedvnyaló harkälyok; 5. tarkaharkályok ; 6. nagy 
harkályok. Megemlít más beosztási lehetőséget is, melyek ma már főleg a viselkedésen 
alapulnak. Számos rajz, elterjedési térkép, szonogramok és 4 színes tábla emeli a munka 
használhatóságát. A könyvecske ökológiai tájékoztatást is nyújt, és mindent egybevetve 
hasznos és jól áttekinthető útmutató. 

KA; 


Menzel, H., 1971: Der Gartenrotschwanz 
(Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 438, pp. 123) 
Patzold, R., 1971. Heiderche und Haubenlerche 
(Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 440, pp. 164) 


Két illusztris szerző folytatja azt a kitűnő sorozatot, mely ebben a kiadványban az 
egyes fajokról megjelenik. A munkák felépítésükben nem térnek el az eddigiektől, érez- 
hető rajtuk, hogy súlypontosan saját vizsgálataik eredményeit ismertetik és az ökológiát 
és a viselkedéstant hangsúlyozzák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem támaszkodnak 
bő irodalomra és a tollazat leírását, elterjedését, alfaji tagozódását ne ismertetnék. Rész- 
letesen kitérnek a rendellenességekre is, továbbá a búbos pacsirta esetében európai ter- 
jeszkedésével is foglalkoznak. A munkák bőséges fénykép- és rajzanyaga túlnyomó részt 
a szerzők saját munkája. Mivel az egyéni kutatáson van a hangsúly, természetesen kisebb 
hiányosságok is akadnak, például nem említik SASVÁRI búbospacsirta-tanulmányát, 
amely a faj evolúciós lehetőségeit bővebben tárgyalta stb. A füzetek mindenesetre jó és 
alapos forrásmunkák maradnak. 

RA 


Bub, H., 1971: Vogelfang und Vogelberingung, I. és IV. kötetek 
(Die Neue Brehm Biicherei, Nr. 359 és 409, pp. 222, ill. 207) 


A madärvonuläs kutatását a század elején amadarak gyürüzése, a második vilaghaborù 
alatt a radar alkalmazása, majd az un. japan—hälök használata forradalmasitotta. 
A szerző négy kötetben foglalkozik a gyürüzes szolgálatában álló és egyre tòkéletesed6 
madárfogás módszereivel. A kötetek kapóssága és a gyors iramú fejlődés néhány év alatt 
szükségessé tette a második, átdolgozott kiadást. 

Már az ókori egyiptomiaknak és kínaiaknak is igen tökéletes fogóeszközeik voltak. 
Az eredményes fogás azonban számos feltételtől függ. Így szükségesek hozzá csalogató 
madarak, melyeket gondozni kellett ahhoz, hogy jól, , működjenek". A fogóeszközt jól 
kell álcázni. Ezeket a kérdéseket tárgyalja az első fejezet. De nem minden madárfaj fcg- 
ható, például a nagyobb ragadozókat a fészekben, fiókakorban kell jelölni, ezért a második 
fejezet a famászás eszközeivel foglalkozik. További fejezetek beszélnek a csalogató mada- 
rak tartásáról, a fogóhelyek és a fogási időpontok helyes megválasztásáról. Terjedelmes 
fejezet tárgyalja, hogy a vonulás kutatásán kívül miyen egyéb kutatások végezhetők a 
fogott madarakon. Az első kötet sok ábrával illusztrálva a fogóeszközök részletes ismer- 
tetésével zárul. 

A negyedik kötet újabb kiadásán lényeges változtatás nincs. Megtaláljuk benne a 
Brehm-féle, a holland, a belga, az olasz és a meklenburgi , madárfogó kertek" leírását, 
a függő, felállított, húzó és rakéta segítségével kilőtt hálók ismertetését. Végül 100 olda- 
lon keresztül a madárfogásból adódó tudományos (élettani, variációs vizsgálati stb.) vizs- 
gálatok lehetőségeit fejtegeti. 

ara. 


Robiller, F., 1972: Vogelpracht in Zucht und Pflege 
(Urania Verlag, Leipzig — Jena — Berlin, pp. 288) 


A könyv madärkedvelöknek, madärtartöknak szól. 125 olyan fajt, zömmel enekesma- 
darakat es papagäjokat, välasztott ki a szerzö, melyeknek legnagyobb täbora van a ma- 
därkedvelök körében. Az egyes fajokat a következőképpen tárgyalja : leírás ; alfajok ismer- 
tetése, elterjedés; hang, ének; életmód ; tartással kapcsolatos általános tudnivalók; be- 
szoktatás; tartási alapelvek; táplálkozás; tenyésztés; betegségek és az alkalmazandó 
gyógyszerek. Bár a madártartásról, -tenyésztésről számos kitűnő, elsősorban német 
nyelven írt munka van forgalomban, mégis úgy érzem, hogy hiányzik a könyv elejéről 
egy általános rész, melyben elhelyezési (kalitka- vagy voliertartäs), táplálási stb. alapel- 
veket lehetett volna kifejteni. Nagyon szűkre szabott az irodalmi áttekintés is, holott az 
alapos tájékozottság ebben a témakörben is igen fontos követelmény. Hasznos viszont az 
ügyes elterjedési térképek alkalmazása. A könyvet 125, zömében színes ábra díszíti. 


S. E 


Immelmann, K.— J. Nicolai, — J. Steinbacher, — H. E. Wolters, 1971: Vögel in Käfig 
und Voliere. Bd. IT. Europäische Singvögel 


(Verlag H. Limberg Aachen, p. 283) 

A kötet a poszätafeleket, timäliäkat, 6szapékat, függöcinegeket, kiralykakat, cinegé- 
ket, csuszkäkat és fakuszokat tárgyalja. A szerzők részletesen foglalkoznak az egyes 
fajokkal, azokkal is, melyeket a madärenek kedvelöi a leggyakrabban tartanak (pl. barät- 
ka, geze), de azokkal is, melyek többnyire etholögiai kísérletek céljait szolgálják (cinegek, 
csuszkäk stb.). Kitérnek a helyes tartás és táplálás legkülönbözőbb kérdéseire kalitka és 
volier viszonylatában, a tenyésztés problémáira, az ättelelösre és a vedlésre. A kötet a 
forgalomban levő hasonló témájú munkák között is egyike a legsikerültebbeknek és a leg- 
alaposabbaknak. Szemlélete modern, mondanivalóját a legfrissebb eredmények ismereté- 
ben tárgyalja, de ugyanekkor felhasználja a korábbi irodalmat is. A munkát számos ki- 
tűnő rajz és fénykép, valamint elterjedési térképek teszik változatossá. 

S. E. 


AQUILA—INDEX 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 


Accipiter brevipes 59, (80) 

Aceipiter gentilis 59, (79), 85, 93, 100 

Accipiter nisus 59, 77, (79), 85, 100 

Accipitridae (79), 96 

Acrocephalus arundinaceus 69, 74, (79), 
103, 139 

Acrocephalus paludicola 98, 103, (105), 
133 — 141, (141) 

Acrocephalus palustris 74, (79), 88, 103 

Acrocephalus schoenobaenus 74, (79), 103, 
133, 134, 135, 136, 137, 139, 140 

Acrocephalus scirpaceus 74, (79), 103, 
139 

Actitis hypoleucos 66, (79), 101 

Aegithalos caudatus 72, (79), 87, 96, 103 

Alauda arvensis 70, (79), 86, 95, 102, 136, 
235, (242) 

Aleedo atthis 69, (79), 102 

Anas 26, (39), 85, 136, 223, (235) 

Anas acuta 56, (79), 99, 110 

Anas clypeata 57, (79), 99 

Anas crecea 56, (79), 99 

Anas penelope 57, (79), 99 

Anas platyrhynchos 56, (79), 93, 99, 115, 
225, (236) 

Anas querquedula 56, (79), 99 

Anas strepera 56, (79), 99 

Anser 26, (39), 85 

Anser albifrons 55, 56, (79), 99, 185, 223, 
(235) 

Anser anser 55, (79), 99 

Anser erythropus 55, (80), 185— 187, 
(187) 

Anser fabalis 56, (79), 93, 99, 185, 223, 
(235) 

Anthus campestris 75, (79), 96, 104 

Anthus pratensis 75, (80), 104 

Anthus spinoletta 75, (80), 104 

Anthus trivialis 75, (79), 89, 96, 175 

Apus apus 69, (80), 86, 102, 234, (241) 

Aquila chrysaétos 59, (80) 

Aquila clanga 59, (80), 105 

Aquila heliaca 59, (80), 224, (224), 225, 
(236) 

Aquila pomarina 59, (79), 100 

Ardea cinerea 51, 67, (79), 98, 181 


Ardea purpurea 51, (79), 99, 181 
Ardeola ibis 51, 54, (80) 
Ardeola ralloides 51, (79), 99, 141, 181 
Asio flammeus 69, (80), 86, 105 
Asio otus 69, (79), 86, 95, 102, 189 — 196, 
(191), (196) 
Athena noctua 69, (79 
Aythya ferina 57, (79), 99 
Aythya fuligula 57, (80), 99 
Aythya marila 57, (80), 100 
Aythya nyroca 57, (79), 100 


79), 86, 95, 102 


Bombycilla garrulus 76, (80) 

Bonasa umbellus 154 

Botaurus stellaris 54, (80), 99 

Branta bernicla 225, (235) 

Branta leucopsis 225, (236) 

Branta ruficollis 56, (80) 

Bucephala clangula 57, (79), 100 

Burhinus oedienemus 66, (79), 94, (97) 

Buteo buteo 59, (79), 85, 93-94, 100, 
175 

Buteo lagopus 59, (79), 100 

Buteo rufinus 59, (80) 


Calidris alpina 66, (80), 101 

Calidris minuta 66, (80), 101 

Calidris temminckii 66, (80) 

Calidris testacea LOL 

Caprimulgus europaeus 69, (79), 86, 95 

Carduelis cannabina 77, (80), 90, 97, 104, 
210 

Carduelis carduelis 76, (79), 90, 104 

Carduelis flammea 77, (8 30); 104 

Carduelis flavirostris 77, (80), 104 

Carduelis spinus 76, (80), 90, Men 

Certhia brachydacty la 72, (79), 8 

Certhia familiaris 87, 96 

Charadrius apricarius 62, (80) 

Charadrius dubius 62, (80), 101 

Charadrius hiaticula 62, (80), LOL 

Charadrius morinellus 62, (80) 

Chlidonias hybrida 68, (80), 102, 118, 126, 
(132) 

Chlidonias leucopterus 68, (80), 102, 
118—119, 127, (132), 140 


© 


249 


Chlicnies niger 68, (80), 102, 118, 119, 
119-120, 126, 128, (132) 

Chloris chloris 76, (79), 90, 97, 104, 210 

Ciconia ciconia 55, (79), 93, 99 

Ciconia nigra 55, (79), 93, 99, 233, (241) 

Circaötus gallicus 60, (80), 94, (97), 226, 
227, (227, 236) 

Circus aeruginosus 60, (79), 100 

Circus eyaneus 60, (79), 94, 100 

Circus macrourus 60, (80), 100 

Circus pygargus 60, (80), 98, 100, (105) 

Clangula hyemalis 57, (80) 

Coccothraustes coccothraustes 76, (80), 
90, 96 

Coloeus monedula 71, (79), 84, 87, 95, 
103, 110, 111, 116, 446, (151) 

Columba oenas 68, (80), 102, 175, 231, 
(239) 

Columba palumbus 68, (79), 85, 95, 102, 
175 

Coracias garrulus 70, (79), 95, 102 

Corvus corax 71, (80), 228, 229, (238) 

Corvus cornix 71, (79), 87, 95, 102, 110, 
116, 234, (241) 

Corvus cornix X corone 234, (241) 

Corvus corone 234, (241) 

Corvus frugilegus 71, (79), 95, 102, 114, 
116, 143 — 150, (150 — 151), 234, (241 — 
242) 

Coturnix coturnix 61, (79), 100, 136 

Crex crex 61, (79), 105 

Crocethia alba 66, (80), 101 

Cuculus canorus 69, (79), 85, 95, 102, 175 

Cygnus cygnus 55, (80) 


Delichon urbica 71, (79), 82, 87, 102 

Dendrocopos maior 70, (79), 86, 95, 102, 
175 

Dendrocopos medius 70, (79), 86 

Dendrocopos minor 70, (79), 86 

Dendrocopos syriacus 70, (79), 86, 89, 95, 
182 

Dryocopus martius 70, (79), 86, (91), 95, 
(97), 175 


Egretta alba 54, (80), 99, 181 

Egretta garzetta 54, (79), 99, 141 
233, (241) 

Emberiza calandra 77, (79), 97, 104, 136 

Emberiza citrinella (79), 90, 97, 104, 228 
(237) 

Emberiza schoenielus 77, (79), 104, 136 

Kremophila alpestris 71, (SO) 

Erithacus rubecula 74, (79), 88, 96, 103, 
175 

Falco cherrug 60, (79), 226, (237) 

Falco columbarius 61, 100 

Falco naumanni 228, (237) 

Falco peregrinus 60, (80), 100, 226 (237) 

Falco peregrinus calidus 60 

Falco subbuteo 61, (79), 85, 94, 100, 116 

Falco tinnuneulus 61, (79), 84, 85, 94, 
100, 146, (151) 


Lol 


250 


Falco vespertinus 61, (79), 146, (151) 
Fringilla coelebs 77, (79), 90, 97, 104, 175 
Fringilla montifringilla 77, (80), 90, 104 
Fulica atra 62, (79), 101, 113, 116 


Galerida cristata 70, (79), 86, 95, 102, 228, 
(238) 

Gallinago gallinago 66, (79), 94, 101, 136, 
140 

Gallinago media 101 

Gallinula chloropus 62, (79), 100 

Garrulus glandarius 72, (79), 87, 95, 103, 
230, (239) 

Gavia arctica 50, (79), 98 

Gavia stellata 50, (80) 

Gelochelidon nilotica 68, (80), 121, 126, 
(132) 

Glareola pratincola 67, (79) 

Grus grus 11 — 31, (31 — 43), 61, (79), 105, 
233 — 234, (241) 


Haliaeetus albicilla 60, (79), 105, 116 

Hieraaétus pennatus 59, (80) 

Hippolais ictena 74, (79), 88, 103 

Hippolais pallida 74, (79), 182 

Hirundo rustica 71, (79), 82, 87, 95, 102, 
114 

Hydroprogne caspia 68, (80), 121— 122, 
126, (132) 


Ixobrychus minutus 54, (79), 99 
Jvnx torquilla 70, (79), 86, 175 


Lanius collurio 76, (79), 83, 89, 96, 104, 
178, (180), 212, 231 — 233, (239 — 241), 
235, (242) 

Lanius excubitor 76, (80), 89, 96, 104 
209 — 221 

Lanius exeubitor bianchii 217 

Lanius excubitor exeubitor 211, 212, 
215 — 216, 219 

Lanius excubitor x homeyeri 209 

Lanius excubitor galliae 211, 215 

Lanius excubitor homeyeri 209, 211, 212, 
215, 216, 217, 219 

Lanius excubitor melanopterus 211, 215 

Lanius excubitor meridionalis 212, 215, 
217, 218— 219 

Lanius excubitor przewalskii 217 

Lanius exeubitor sibiricus 211, 214, 218 

Lanius excubitorius 212, 217 

Lanius homeyeri 209 

Lanius leucopterus 209 

Lanius ludovicianus 217, 218, 

Lanius major 209 

Lanius major x excubitor 209 

Lanius minor 76, (79), 96, 104, 209, 210, 
212, 217, 219, 235, (242) 

Lanius miocaenus 218 

Lanius mollis 214 

Lanius senator 177 — 179, (179 — 180) 

Lanius sphenocereus 217 


bi 


Larus argentatus 67, (79), 102, 107, 108. 
110— 111, 116, 122, 126, (132) 

Larus argentatus cachinnans 111 

Larus argentatus michahellesi 111 

Larus argentatus omissus 111 

Larus argentatus ponticus 111 

Larus canus 67, (80), 102, 109— 110, 116, 
126, (132), 234, (241) 

Larus canus stegmani 67 

Larus fuscus 67, (80), 112, 126, (132) 

Larus glaucoides 112, 126, (132) 

Larus marinus 112, 126, (132) 

Larus melanocephalus 67, (80), 112, 126, 
(132) 

Larus minutus 67, (80), 102, 111, 117 — 
118, 122, 126, (132) 

Larus ridibundus 67, (79), 94, 102, 109, 
110, 111, 113— 116, 118, 122, 123, 124, 
125, 126, 127, 128, (132) 

Limosa lapponica 101 

Limosa limosa 63, (79), 94, 101, 140 

Locustella fluviatilis 74, (79) 

Locustella luseinioides 74, (79), 103 

Locustella naevia 74, (79), 103 

Loxia curvirostra 77, (80), 90, 175, (176) 

Lullula arborea 86, 95 

Luscinia luseinia 73, (80) 

Luscinia megarhynchos 73, (79), 83, 88, 
96, 103, 231 — 233, (239 — 241) 

Luscinia svecica 73, (80), 136 

Lymnocryptes minimus 66, (80), 101 


Melanitta fusca 58, (80), 100, 225, (236) 
Melanitta nigra 58, (80) 

Mergus albellus 58, (79) 

Mergus merganser 58, (80), 100 

Mergus serrator 58, (80) 

Merops apiaster 69, (79), 86, 95, 102 
Milvus migrans 58, (79), 100 

Milvus milvus 58, (80), 105 

Monticola saxatilis 88, (91) 

Motacilla alba 69, 75, (79), 89, 96, 104 
235, (242) 

Motacilla cinerea 76, (80), 89 

Motacilla flava 75, (79), 96, 104, 136 
Muscicapa albicollis 75, (80), 89 
Muscicapa hypoleuca 75, (80), 89 
Muscicapa striata 75, (79), 89, 96, 104 


Neophron perenopterus 226, (236) 

Nucifraga caryocatactes 229 — 230, (238 — 
239) 

Nucifraga caryocatactes macrorhynchos 
230, (239) 

Numenius arquatus 27, (41), 63, (79), 94, 
101, 122 

Numenius phaeopus 62, 63, (79) 

Nyctea scandica 228, (237) 

Nycticorax nycticorax 54, (79), 99, 141, 

181 


Oenanthe oenanthe 73, (79), 88, 96, 103 
Oriolus oriolus 71, (79), 83, 87, 95, 235, 
(242) 


Otis tarda 28, 41), 62, (79) 
Otus scops 86, (91) 
Oxyura leucocephala 58, (80), 98, 105 


Pandion haliaötus 60, (80), 100 

Panurus biarmicus 72, (80) 

Parus ater 72, (80), 87, 175, 231, (239) 
232, (232) 

Parus caeruleus 72, (79), 87, 96, 103 

Parus maior 72, (79), 87,.95, 103, :230— 
231, (239) 

Parus palustris 72, (79), 87, 96 

Passer domesticus 76, (79), 82, 89, 96, 
104, 235, (242) 

Passer montanus 76, (79), 89— 90, 96, 
104, 146, (151) 

Pastor roseus 76, (79), 89, (91) 

Perdix perdix 61, (79), 83 
235, (242) 

Pernis apivorus 58, (80), 85, 234, (242) 

Phalacrocorax carbo 50, (79),105 

Phalacrocorax pygmaeus 51, (80), 181 — 
183, (183) 

Phalaropus lobatus 66, (80) 

Phasianus colchicus 61, (79), 85, 94, 100 
223, (235), 225, (236), 235, (242) 

Philomachus pugnax 66, (79), 102, 122 
140 

Phoenicopterus ruber 55, (80) 

Phoenicurus ochruros 73, (80), 88 

Phoenicurus phoenieurus 73, (79), 88, 96 

Phylloscopus collybita 75, (80), 89, 96, 
104, 175 

Phylloscopus sibilatrix 75, (80), 89, 96, 104 

Phylloscopus trochilus 75, (80), 89, 104 

Pica hudsonia 218 

Pica nuttalli 218 

Pica pica 72, (79), 87, 95, 103, 146, (151), 
217, 231, (239), 235, (242) 

Picus canus 70, (79), 86, (91), 95 

Picus viridis 70, (79), 86, 95, 102 

Platalea leucorodia 55, (80), 99, 181, 233, 
(241) 

Plectrophenax nivalis 77, (80), 105 

Plegadis falcinellus 55, (79), 141, 181 

Podiceps eristatus 50, (79), 98, 111, 114, 
116 

Podiceps griseigena 50, (79), 98 

Podiceps nigricollis 50, 58, (79), 98, 113 

Podiceps ruficollis 50, (79), 98 

Porzana parva 62, (80), 100 133, 

Porzana porzana 62, (79), 100, 136, 140 

Porzana pusilla 133, 136, 140 

Prunella modularis 75, (80), 89, 104 

Pyrrhula pyrrhula 77, (80), 90, 97, 104 


, 233, (241) 
3, 85, 94, 100, 


>» 


Rallus aquaticus 61, (80), 100, 136, 140 

Recurvirostra avosetta 66, (80), 105 

Regulus regulus 75, (80), 89, 171-175, 
(175 — 176) 

Remiz pendulinus 72, (79), 163, 234, (242) 

tiparia riparia 71, (79) 

Rissa tridactyla 67, (80), 118, 126, (132), 
228, (237) 


251 


Saxicola rubetra 73, (80), 88, 96, 103 

Saxicola torquata 73, (80), 83, 88, 96, 
103 

Scolopax rusticola 26, (40), 66, (79), 234, 
(241) 

Serinus serinus 77, (79), 90, 97, 104 

Sitta europaea 72, (79), 87, 96 

Somateria mollissima 57, (80) 

Somateria spectabilis 58, (80) 

Squatarola squatarola 62, (80), 101, 122 

Stercorarius longicaudus 108, 126, (132) 

Stercorarius parasiticus 108, 126, (132) 

Stercorarius pomarinus 67, (80), 102, 107, 
(132) 

Stercorarius skua 107, 126, (132) 

Sterna albifrons 68, (80), 125, 126, (132) 

Sterna hirundo 68, (80), 102, 113, 115, 116, 
118, 12), 122). 122 —124,- 125; 126, 
127, 128, (132) 

Sterna macroura 124 — 125, 126, (132) 

Sterna paradisea 124— 125, 126, (132) 

Streptopelia decaocto 68, (79), 85, 95, 102, 
182 

Sterptopelia turtur 68, (79), 85, 95, 102, 
175, 235, (242) 

Strix aluco 69, (79), 95 

Sturnus vulgaris 76, (79), 83, 89, 96, 104 
110, 114, 116 

Sylvia atricapilla 74, (79), 83, 88, 103, 
235, (242) 

Sylvia borin 74, (79), 88, 103, 175 

Sylvia communis 74, (79), 83, 88, 103 

Sylvia curruca 75, (79), 88, 103 


Sylvia nisoria 74, (79), 88, 103 


Tadorna tadorna 56, (80), 99 

Tetrao urogallus 157— 169, (169) 

Tetrastes 153, (155) 

Tetrastes bonasia 153 — 155, (155 — 156), 
175, (176), 226, 228, (237) 

Tringa erythropus 63, (79), 101, 122 

Tringa glareola 63, (79), 101, 122 

Tringa nebularia 63, 64, (79), 101 

Tringa ochropus 63, 65, (79), 101 

Tringa stagnatilis 63, (80), LOL 

Tringa totanus 63, (79), 101, 122, 140, 
(199 — 207), 207 

Tringa totanus totanus (207) 

Tringa totanus x ussuriensis (207), 208 

Tringa totanus ussuriensis (207) 

Troglodytes troglodytes 73, (79), 87, 96, 
103 

Turdus iliacus 73, 96, 103 

Turdus merula 73, (79), 87, 96, 103, 172, 
175 

Turdus philomelos 73, (79), 87, 103, 175 

Turdus pilaris 73, (80), 96, 103, 197 — 198, 
(198) 

Turdus torquatus 73, (80) 

Turdus viscivorus 87, 96, 103 

Tyto alba 69, (79), 189 


Upupa epops 70, (79), 86, 95, 102 
Vanellus vanellus 62, (79), 94, 101, 140 


Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában 
Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet igazgatója 
Felelős szerkesztő dr. Pátkai Imre 
Műszaki vezető Korom Ferenc 
Műszaki szerkesztő Dubovay Lajos 


Nyomásra engedélyezve 1974. IX. 23-án 


Megjelent 1200 példányban, 22 


(A/5) ív terjedelemben, 33 ábrával 


Készült az MSZ 5601 —59 és 5602—55 szabványok szerint 


MG 2121-a-7300 


3399/74. Franklin Nyomda, Budapest. Felelős: Vértes Ferenc igazgató 


a 
GEO x 


pray 99 
a 


AQUILA: 
. A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET 


(AZ ORSZ. TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL 
MADÁRTANI INTÉZETE) 


ÉVKÖNYVE 


ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 
1973— 1974 


MEGINDÍTOTTA SZERKESZTI 


HERMAN OTTÓ STERBETZ 

ISTVÁN 
FUNDAVIT EDITOR 
O. HERMAN STERBETZ 


LXXX-LXXXI. ÉVFOLYAM. TOM: 80—81 VOLUME: 80—81 


BUDAPEST, 1975 


AQUILA 


pen 


N 

| MAY 27 1975 ) 
L A 

D es 


Kur 
MESS 
he 
ns 
+ 


= IV » 
LS 
si È 


AQUILA 


A MAGYAR MADARTANI INTEZET 


(AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL 
MADARTANI INTEZETE) 


EVKÖNYVE 


ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 
1973—1974 


SZERKESZTI 
STERBETZ ISTVAN 


MEGINDITOTTA 
HERMAN OTTO 


EDITOR 
I. STERBETZ 


FUNDAVIT 
O. HERMAN 


Exe eX XT EVROLEYAM, TOM: 80—81 VOLUME: 80—81 


BUDAPEST 1975 


Megjelent—Erschienen: 
1975 


Kérjük Szerzöinket, hogy küzleményeiket írógéppel irva, az alábbi formában 
szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének küldeni: 


Ca 


Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betühelyes sorok, 2-es sortavolsag és 
oldalanként 30 sor terjedelem. 


TARTALOMJEGYZEK 


Dr. Aradi Csaba: Bajszos sarmäny (Emberiza cia) fészkelése Szarvas-kön ........... 295 
Dr. Aradi Csaba: A Kiskörei-vizlepesöesamadarviläg ................,..:...... 297 
Bankovics Attila: Ujabb adatok a halvány geze (Hippolais pallida) kôltéséhez ....... 293 
Barbacsy Zoltan: Adatok a sárvári járás madárvilágáról ................. ct: 299 
Barta Zoltan: Vörösfejü gebies (Lanius senator) a Bodrog — Tisza-zugban ........... 294 
Bechtold István : Héesik (Picoides tridactylus) Kőszeg környékén ................. 290 
Bechtold István: Kormos varjú him (Corvus e. corone) és dolmányos varjú (Corvus c. 

eornix) 1900 GyaltGazicel6se Köszegen e a Le. wise see es iii en one een 291 
Bécsy László: Fehérhátú fakopänes (Dendrocopos leucotos) költese a Börzsöny-hegy- 

SSPDETK Oa, na N na ed diseases dem Vays e 290 
Dr. Bozskò Szvetlana: A madärurbanizäcié néhány alapvető kérdése ............... LTT 
Csernavülgyi László: Madarak által okozott mezőgazdasági károk, és csôkkentésük- 

nekméhányzlehetősébe 2.1 a 28 diesen ébe euere a eve anne osha gern ale are eee 239 
Dr. Endes Mihály: Terekcankó (Xenus cinereus) és sárjáró (Limicola falcinellus) a 

HIOrLODAFyYOni nannte (s a issues ati haters Saar 286. 
Dr. Endes Mihály: Sarkantyüs sarmany (Calcarius lapponicus) a Hortobágyon ...... 296 
Dr. Fabian Gyula— Dr. Nagy Maria: Újabb adatok a japán fürj (Coturnix coturnix 

japonica) caryotipusanak megismeréséhez ................................. 33 
Dr. Fodor Tamás: A tüzokpopuläciök létszämvältozäsa Magyarországon 1973-ig ... 121 
Hajtò Lajos: Adatok az Osze-széki-szik madarvilägähoz ......................... 298 
Dr. Horvath Lajos: A fitiszfiizike (Phylloscopus trochilus) biolögiäja Magyarorszägon 73 
Dr. Horvath Lajos: Fakökeselyü (Gyps fulvus) Budapest közelében ................ 284 
Dr. Horvath Lajos: Ritka mocsári madarak előfordulása ......................... 286 
Dr. Horváth Lajos: Adatok a bajszos sarmänyröl (Emberiza cia) .................. 296 
Ivanits Istvan Viktor: A sarlösfeeskek (Apus apus) költöällomanya Pécsett 1973-ban 289 
Dr. Janossy Dénes: Faunakicserelödesek a Bering-hidon at ...........:............ 88 
Dr. Keve Andrds: A'esüllé Magyarorszägon .... ice cee sze tee ewes aces ceees 139 
Dr. Keve András: A madarak eltérő viselkedési formái különböző földrajzi területeken 171 
Dr. Keve András: Öszvégi vízimadár-vonulás a keszthelyi móló körül .............. 284 
Kiss J. Botond: Gulipän (Recurvirostra avozetta) szokatlan magatartása .... . . . . . . 287 
Lőrincz István: Kis kócsag (Egretta garzetta) és üstökös gém (Ardeola ralloides) 

fészkelése Tiszasüly mellett ............................4..ssssssessess.. 281 
Lőrincz István: Faunisztikai adatok Szolnok megyéből .......................... 298 
Dr. Marian Miklós : Nagy kécsagok (Egretta alba) a fülöphazi Kondor-tavon ....... 281 
Dr. Marian Miklós: Kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) a fülöphäzi Szappanos- 

VE) IO ERA AIRONE RA SA ci cesse o's E gina ss si 284 
Moskdt Csaba: Kerti sarmäny (Emberiza hortulana) költese a Medvesben ........ 295 
Mödlinger Pdl: A zárt téri tenyésztés mint a veszélyeztetett fajok megmentésének — 

egyik járható útja — az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) tenyésztése . . . . . . . . . . 189 
Mödlinger Pál: Borzas gödények a Zab-széken ...:............................. 283 
Mödlinger Pál: Szélesfarkú halfarkasok Felsögödön ...... Cla = denis am de 287 
Mödlinger Pal: Szajkök (Garrulus glandarius) a Budapesti Allatkert felett .......... 292 
Dr. Nagy Mária: vide Dr. Fábián Gyula ...................ss.sesssssessrssee 
Dr. Orosz Miklos: Madärtragediak : .....,..,............,....sessesenssesssss 299 
Dr. Pätkar Imre: Nyolevanev ........sseusmsressrosesseseres RARI ee 13 
Puskás Lajos: Téglagyári kubikgödrök madärvllägäröl .................... +... 296 
Dr. Rékdsi József: Újabb adatok a házi veréb (Passer domesticus) täplälkozäsbiolögiä- 

Jalozit ces O RA DEA OE SII FASO NEI DIN OI 199 


Dr. Rekasi Jozsef: Fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkében gyűjtött köpetek elemzése 282 
Dr. Rekasi Jozsef: Napraforgötäblakröl begyűjtött balkáni gerlék (Streptopelia deca- 

octo) tápláléka ............ Lee 287 
Dr. Rékasi Jozsef: Molnarfeeskék (Delichon urbica) fészkelése a tihanyi komphajön .. 290 
Dr. Rekasi Jozsef: Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus) tàplalékahoz Bäesal- 


mas környekimezögazdasagi területeken sss 0 EL. nee eee. 291 
Dr. Rekasi Jozsef: A halvány geze (Hippolais pallida) megjelenése Bácsalmáson ..... 293 
Dr. Rékasi Jozsef: Ritkabb madarak Bácsalmás környékén 1960-1973 közötti 

ÉVEKBEN cet ran el ee INIT 2397 


Dr. Rekasi Jozsef — Dr. Sterbetz Istvan: Adatok a Del-Alföld természetvédelmi. terü- 
letei környékén telelő téli kenderikék (Carduelis flavirostris) täplälkozasäröl ... 215 
Réthy Zsigmond: További adatok a Härmas-Körös menti kis kócsag feszkelötelepe- 


ARNO e DI A ye tetas RC RESTE hs 281 
Réthy Zsigmond: Fiatal réti fülesbaglyok (Asio flammeus) ........................ 289 
Réthy Zsigmond: Hollö- (Corvus corax) fészkelési adatok .......... cei 290 
Schmidt Egon: A novemberi és januári réceszamlalasok néhány eredménye Magyar- 

orszagon-IAnas-platyrhynehosywa: talco i RSA E CIE 149 
Schmidt Egon: Az erdei fülesbagoly (Asio otus) táplálkozása Euröpaban ........... 235 
Dr. Simig Lajos: Tövisszurö gébies (Lanius collurio) kései elöforduläsa ............. 295 
Dr. Siroki Zoltan: Költesparazitizmusra valö hajlam a Napöleon szövöpintynel 

(Euplectes afra) fogsägban DIRI FERRARA sl ILA RO IO TE 185 
Dr. Solymossy Laszlo: Kis örgebies (Lanius minor) csapatos őszi vonulása. .......... 294 
Dr. Sterbetz Istvan: A kardosküti termeszetvedelmi terület madärviläga 1952 — 1973 

IG OKOZE DSI: sra sr Scene Ina Ce O E OR AE 91 
Dr. Sterbetz Istvan: Adatok néhány Magyarországon ritka vadlúd- és récefaj taplal- 

közásáról Ns... wre E der dures ae Grier ae ee Wel I 198 
Dr. Sterbetz István: Kontyosréce (Aythya fuligula) fészkelése Hödmezöväsärhelyen 283 
Dr. Sterbetz Istvan: Nyugtalanitott tiuzokesapat (Otis tarda) viselkedéséről ......... 285 
Dr..Sterberz. 1swan: Vide Dr. Rékasi Josef ER ee RE ee 
Szabo Imre: Apäcalüd (Br anta leucopsis) megfigy elése Fejérmegyében (Li. 283 
Szabo Imre: Üstökös réce (Netta rufina) és pehelyréce (Somateria mollissima) elöfor- 

dulasali 22. Sal alri a Re bce ne ASI 283 
Szabó Imre: Fakökeselyü (Gyps fulvus) megfigyelése Seregélyesen ................. 284 
Szabo Imre: Siketfajdkakas (Tetrao urogallus) megfigyelése Sopronban. ............ 284 
Szabo István: A magyarországi madarak Siphonapterainak hatärozéja ............. 249 
Szabó László Vilmos: Feketeszärnyü székicsér (Glareola nordmanni) fészkelése a Hor- 

EOD BOY OM a e wo sso ay ae RI OI RE UT SERIE 55 
Szabo Laszlo Vilmos: Dürgé tuzokkakas (Otis tarda) érdekes viselkedesformäja ..... 235 
Szabo László Vilmos: Réti fülesbagoly (Asio flammeus) fészkelése a Hortobágyon .... 288 
Szentendrey Géza: Fekete réce e (Melanitta nigra) Tahı'hataraban ses sari 284 
Dr. Tapfer Dezső: Dolmanyos varjú (Corvus cornix) fészkelése Budapest belterületén 

LOTS tavaszán e. ae ne ne OA ey are Es ee ce EN CEE 291 
Varga Ferenc: Erdei szalonka (Scolopax rusticola) kései költese Zagyvarönän ....... 286 
Varga Ferenc: Uhu (Bubo bubo) a Medves-fennsikon. ..... 2:0» ee. 3 san inn 288 
Varga Ferenc: Vizirig6 (Cinelus cinclus) költese a Zagyva forrásvidékén ............ 292 

Varga Ferenc: Rendellenes színezetű erdeipityer- (Anthus trivialis) tojäsok ......... 294. 
Varga Ferenc: Särgafejü kirälykäk (Regulus regulus) és süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) 

megfigyelése a Bükk-fe son. ste nee ee an ah a as TE 293 
Dr. Vertse Albert: Megalakult a Magyar Madártani Egyesület ..................... 23 
Zágon Andras: Bibie (Vanellus vanellus) az erdőben il. niente sense 285 
Zagon András: Kis lile (Charadrius dubius) fészkelési adatok ..................... 285 
Zagon Andrds: Erdekes sárgarigó: (Oriolus oriolus) fészek ........................ 290 
Zagon Andras: Függöcinege (Remiz pendulinus) szokatlan fészkelése akacfan ....... 292 
Rovid'kozlemenyele". 1... en plete pans anaes wise ee Wie miele n ee 281 
Inmemoriam th... es à einer are nase teen Braten are are ee te ee en DORE 315 
Könyvismertetös:....un..s oe 2 nest see ec iti sie Ue ie 319 
Index alphabeticusayaum 72... rn 327 


6 


INHALT—CONTENTS 


Dr. Aradi, Cs.: Brut des Zippammers (Emberiza cia) in Szarvas-kô ............... 310 
Dr. Aradi, Cs.: Die Wasserkraftwerk Kisköre und die Vogelwelt .................. 312 
Bankovics, A.: Stand der Verbreitung des Blasspötters (Hippolais pallida) im 1972 

und? l’973:der,Donauund,Theissentlane&. et ee sims silicio one 309 
Barbdcsy, Z.: Daten über die Vogelwelt des Kreises Sárvár ....................... 313 
Barta, Z.: Rotkopfwürger (Lanius senator) in dem Bodrog — Tiszazug ............. 310 
Bechtold, L.: Dreizehenspecht (Picoides tridactylus) in der Nähe von Köszeg ........ 306 
Bechtold, I.: Brut von Rabenkrähenmännchen (Corvus c. corone) und Nebelkrahen- 

welbchen (Corvus ec. cornix)1mKöszeg: uaar onen wiesen nn ee nn 307 
Bécsy, L.: Weissriickenspecht-Brut (Dendrocopos leucotos) im Börzsöny-Gebirge .. 306 
Bos1cro, C. H. HekoTopbre OCHOBHEIe BOIpocbI YPOAHN3ANHM TH. ................ 184 
Osernavölgyi, L.: Agricultural losses caused by birds and some possibilites for their 

COACH E re ee Ole ele as Bine nee m Son ine see nues 244 
Dr. Endes, M.: Terekwasserläufer (Xenus cinereus) und Sumpfläufer (Limicola falci- 

nellus)faufderHertobspy: Wi. ae. a's ie nia ge do saves ns ents 303 
Dr. Endes, M.: Spornammer (Calcarius lapponicus) auf der Hortobágy ............. 311 
Dr. Fabian, Gy. — Dr. Nagy, M.: Newer data to the recognition of caryotype of the ja- 

panese quail (Coturnix coturnix japonica) ................................. 38 
Dr. Fodor, T.: Bestandsänderung der Grosstrappenpopulationen in Ungarn bis zum 

Jahre Nis Ge a mas ern eee A ee cana RA 132 
Hajté, L.: Daten über die Vogelwelt der Osze-széki-szik Salzgebiete ................ 312 
Dr. Horvath, L.: Gänsegeier (Gyps fulvus) in der Nähe von Budapest .............. 302 
Dr. Horvdth, L.: Vorkommen von seltener Watvögel ...................:........ 304 
Dr. Horvath, L.: The Life History of the Willow Warbler (Phylloscopus trochilus) 

in ELUM ATI A ea Seen nmel wenn. à » eigieie os uns vn Svinte, oie 79 
Dr. Horvath, L.: Daten über den Zippammer (Emberiza cia) ...................... 310 
Ivanits, I. V.: Der Bestand der brütenden Mauersegler (Apus apus) in Pécs, im 1973 .. 306 
Dr. Janossy, D.: Some new data on faunistical exchanges through the Bering-Bridge 81 
Dr. Keve, A.: Wasservögelzug im Herbstende in der Nähe der Mole von Keszthely ... 302 
Dr. Keve, A. Die Drieizehenmöwein Ungarn... oo eo cella wis ve ol vie wees ote me vie à 0 à 145 
Dr. Keve, A.: Einige Angaben zu den geographischen Verschiedenheiten im Verhal- 

ten dervopell.G- fassa ernennen notes ana einen sers es 174 


Kiss, J. B.: Ungewöhnliches Verhalten des Säbelschnäblers (Recurvirostra avozetta) : 


Lörinez, I.: Seidenreiher (Egretta garzetta) und Rallenreiher (Ardeola ralloides)- 


Brubplätzeiber Eiszasulyaen nee ses ee nannten er os sc wa eee ne 300 
Lérincz, I.: Faunistische Daten aus Bezirk Szolnok ............................. 312 
Dr. Marian, M.: Silberreiher (Egretta alba) auf dem Kondor-See von Fülöpháza ..... 300 
Dr. Maridn, M.: Ruderente (Oxyura leucocephala) am Szappanos-See von Fülöphäza 302 
Moskät, Cs.: Brut des Gartenammers (Emberiza hortulana) im Medves-Gebirge ..... 
Médlinger, P.: Krauskopfpelikane (Pelecanus crispus) auf dem Zab-szek-See......... 301 
Mödlinger, P.: Mittlere Raubmöwen (Stercorarius pomarinus) in Felsögöd .. . . . . . . . . 305 
Mödlinger, P.: Die Zucht in der Gefangenschaft, als einer der gehbaren Wege für die 

Rettung der gefährdeten Arten: Zucht der Triel (Burhinus oedienemus) . . . . . . . . 195 
Médlinger, P.: Eichelhäher (Garrulus glandarius) über den Zoo-Budapest .......... 308 
Dr. Nagy, M.: vide Dr Fabian, Gye ddr ent wenn sent hog meinen nme ns 
Dr.Orosz, M.: Vogeltragedien ..:.....::.4-... 44... 313 
Dr. Patkars Ls SON CATS Sos wise tenes Se ee une eee so ea sees nee een 13 
Puskás, L.: Uber die Vogelwelt der Lehmgruben bei Szeged ...................... 311 


Dr. Rekasi, J.: Analyse der in Weisstorchnestern (Ciconia ciconia) gesammelten 


Gewolle:.. joerc aS ss ue tara pre TA FE RIE eee 
Dr. Rekasi, J.: Nahrung der von Sonnenblumenfeldern gesammelten Türkentauben 
(Streptopelia decaocto) ee eszet ue erzielen ne O Mel gs AT 
Dr. Rekasi, J.: Brütende Mehlschwalben (Delichon urbica) auf der Fähre von Ti- 
BAY RR 
Dr. Rekasi, J.: Über die Nahrung der Saatkràhe (Corvus frugilegus) auf den landwirt- 
schaftlichen Gebieten in der Umgebung von Bácsalmás ...................... 
Dr. Rékäsi, J.: Erscheinung des Blasspötters (Hippolais pallida) in Bácsalmás. ...... 
Dr. Rekasi, J.: Neuere Daten zur Ernährungsbiologie des Haussperlinges (Passer 
domesbieus). en et RR tics te een Re NER 
Dr. Rekasi, J.: Seltenere Vogelarten in Bäcsalmäs und in seiner Umgebung in den 
Jahren ESCO 1974. es aca ee ee ee re ee ee ape ee 
Dr. Rekasi, J.— Dr. Sterbetz, I.: Daten über die Ernährung von Carduelis flavirostris, 
die sich in zwei südöstlichen Naturschutzgebieten von Ungarn überwintern ..... 
Rethy, Zs.: Weitere Daten über die Brutkolonie der Seidenreiher (Egretta garzetta) 
ber Harmas-K6rös:r.. Nm RU Se ee ee IN SER a eee 
Réthy. Z3.: Junge Sumpfohreulen:(Asio flammeus) 2... Ba us la eleven epee RE 
Réthy, Zs.: Daten über die Brut der Kolkrabe (Corvus corax) ..................... 
Schmidt, E.: Einige Ergebnisse der November- und Januar-Zählung der Enten in 
Ungar. I. Anas platyrbynchos: er. as re ee ERRO O II 
Schmidt, E.: Die Ernährung der Waldohreule (Asio otus) in Europa ............... 
Dr. Simig, L.: Spàtvorkommen des Neuntöters (Lanius collurio) .................. 


Dr. Siroki, Z.: Brutparasitische Neigung bei Euplectes afra in der Gefangenschaft. . 
Dr. Sölymossy, L.: Herbstzug des Sch warzstirnwürgers (Lanius minor) im Truppen 
Dr. Sterbetz, I.: Die Vogelwelt des Naturschutzgebietes Kardosküt im Zeitraum 1952 


ELITE RR Eee De OR e OR SERA RER el eee 
Dr. Sterbetz, I.: Einige Angaben zur Nahrung mancher in Ungarn seltener vorkom- 
menden-Gänse- und Enten-Arten- vi an tr MR ee Ne 
Dr. Sterbetz, I.: Brut von Reiherente (Aythya fuligula) in Hódmezővásárhely. ....... 
Dr. Sterbetz, I.: Verhalten eines beunruhigten Grosstrappenflügels (Otis tarda) ..... 
Dr.iSterbetz;I.=vide: Dr Rékasi, I RS 0000 N MR ai renee 
Szabò, I.: Weisswangengans (Branta leucopsis) in Bezirk Fejér beobachtet ........ 
Szabo, I.: Kolbenenten (Netta rufina) und Eiderenten (Somateria mollissima)-Vor- 
kommen toi ga IE ER e RT I RIO 
Szabo, I.: Gänsegeier (Gyps fulvus) in Seregélyes beobachtet ..................... 
Szabo, I.: Auerhahnbeobachtung (Tetrao urogallus) in Sopron .................... 
Szabo, I.: Identification of Fleas on Birdsin Hungary... 0 ita pe E 
Szabö, L. V.: Das Briiten des Seggenrohrsängers (Acrocephalus paludicola) in der 
Hortobägy Bitte: aha SR ei a Sue Che We li! Gila ele QE Dee POSE RN 
Szabo, L. V.: Nesting of the Black-Winged Pratincole (Glareola nordmanni) in Hor- 
tobag Ya une IMI OC O one a rote Melo AO di cc 
Szabó, L. V.: : Interessantes Verhalten beim balzenden Grosstrappenhahn (Otis tarda) 
Szabó, L.: Brut der Sumpfohreule (Asio flammeus) in der Hortobágy .............. 
Szentendrey, G.: Trauerente (Melanitta nigra) in der Umgebung von Tahi ........... 
Dr. Tapfer, D.: Brut der Nebelkrähe (Corvus cornix) im Stadtinneren von Budapest, 
Frühling O73 KR nt etes dar a ee Eye O RE 
Varga, F.:Spàtbrut der Waldschnepfe (Scolopax rusticola) in Zagyvarona ......... 
Varga, F.: Uhu (Bubo bubo) auf der Medves-Hochebene .....:... 44040 tie we ce 00 
Varga, F.: Brut der Wasseramsel (Cinclus cinelus) im Quellengebiet des Zagyva, ..... 
Varga, F.: Ungewöhnliche Färbung von Baumpieper-Eier (Anthus trivialis) ........ 
Varga, F.: Wintergoldhähnchen (Regulus regulus) und Gimpel (Pyrrhula pyrrhula) im 
Sommer auf der Bükk-Hochebene beobachtet ................ Lt 
Dr. Vertse, A.: Gründung der Ungarischen Ornithologischen Gesellschaft ..... . . . . . 
Zagon, A.: Kiebitz (Vanellus vanellus) m Wald. ad. een ee CRT 
Zagon, A.: Daten über die Brut des Flussregenpfeifers (Charadrius dubius) ......... 
Zdgon, A.: Interessantes Nest des Pirols (Oriolus oriolus) ........................ 
Zagon, A.: Ungewöhnliches Nest der Beutelmeise (Remiz pendulinus) auf einer 
Akazle ua ea ois tans teste e NON EE 
Kurze Mitteilungen: . a. scene dos ae ai etto rates M NTI ET 
In. memorlam ai RI touche RT N .. 
Buchbesprechungen = Books lite a en ee szele ed sons ete ge TE 
Index alphabetieusavium “ii de aa PS bs ue a Ser a ate GE ARR 


8 


16. 


ABRAK JEGYZEKE — LIST OF ILLUSTRATION 
VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN 


. A Magyar Madartani Egyesület megvalasztott elndksége (Fotö: Kapocsy) — Die 


Presidäntschaft der Ung. Ornith. Gesellschaft ......1. 0... 571.2... 
. Japan fürj (Coturnix coturnix japonica) karyotipusa — Kar yotype of the japanese 
Tr D Re ee DL tale tete C&A uno re 
. Japan fürj (Coturnix coturnix japonica) karyotipusa © — Karyotype of the 
Japanese Uae Orsi E ee Hie chee fe Sethe Cae ee tom eae 


. Makro- és mikrokromoszomak térszerkezete — The space-structure of the macro 


EONAMICEOCHEONICRHE CN NE ee ee een 


. Makro- és mikrokromoszémäk térszerkezete — The space-structure of the macro 


ANdMICLOCNTOMES nt e Look adele co Ete a lerne ee ea 


. Seggenrohrsänger (Acrocephalus paludicola) mit Futter im Schnabel. Horto- 


basy- Halaskut. Jun: LO 72i(Photo2Is.: ViSZabO)™ 22.2.0. delem estin d ae x ous 


. Die Brutverhältnisse von Acrocephalus paludicola. Hortobágy, Wiese , Madaras" 


1972. Die gefundene Nester: 1 — 5, die warscheinliche Nester: 0? ............... 


. Balzflüge von A. paludicola (a) und A. schoenobenus (bore SE 
. A feketeszarnyù szekieser fészkel6helye a Madarasi pusztán (Fotó: Szabó L. V.) 


— Nesting place of the black-winged pratincole in Madaras steppe of Horto- 
RG teri ote en a aan Ia Re el ee 


. Feketeszärnyü székicsér 9 a fészkén (Fotó: Szabó L. V.) — Brooding © bird 


omune Glarcola niordmannii ae Me eier, 


. Feketeszärnyü székicsér jellegzetes figyelő állásban (Fotó : Szabó L. V.) — Glare- 


olanordmanni in typical look out position *. . un cn ae ann à à see ne sen 


. A Glareola pratincola (a) és a G. nordmanni (b) kiáltásának ábrázolása. ......... 
. A feketeszarnyü szekieser fészekalja. Madarasi-Puszta 1973. VI. 17. Nest of the 


Glareola nordmanni with eggs (Fot6é:Szab6 L. V.) ........................... 


. A Glareola nordmanni fészkelési viszonyai a Madarasi-pusztän (Rajz-sketch : Sza- 


bó L. V.) — Nesting place schema of the G. nordmanni in Madaras steppe ....... 


. Recent distribution of the Eurasiatic and American species of Rock ptarmingans 


(Lagopus mutus and leucurus), the Lower Pleistocene localities of Lagopus and 
the hypotetical sketch of the intrusion of man to North America (the latter one 
Recording tollera 66 O e etere ape ta 
Ratio of length and width of extremity bones of the Rock — and Willow ptar- 
migans of Eurasia (Lagopus lagopus and mutus). Messurements of widths of the 
bones taken as follows: c. metacarpus: proximal; humerus: diaphysis (at the 
middle of the bone); femur: the same; tibiotarsus; distal; tarso — metatarsus: 
CURL PES teeter near aa een 


. Ratio of length and width of extremity bones of the Eurasian and American Hazel 
hen viz. Ruffed grouse (Tetrastes bonasia and Bonasa umbellus). (Explanation of 


TMCASUFCIMENIS ASA TAS Eh) tti A S area innate 


. Ratio of length and width of extremity bones of the Asiatic and American Spruce 
grouse (Faleipennis falcipennis and Canachites canadensis). (Explanation of 


fineasürements Asa AD LO) iii niet aan ale © penis aie ets anne 0 eue 


. Recent distribution and some fossil data on the Eurasian and American Hazel 


hen viz. Ruffed grouse (Tetrastes bonasia and Bonasa umbellus) and the recent 
and the recent and hithero known fossil distribution of the Eurasian and Ame- 
rican Sage — brush voles (Lagurus lagurus and Lagurus curtatus) ............. 


. Occlusal view of the lower first and last upper molar of the Eurasian and Ameri- 


can Sagebrush vole (Lagurus curtatus and lagurus) .......................... 


53 


29: 
30. 


. A kardosküti termeszetvedelmi terület terkepväzlata — Die Kartenskizze des 


Naturschutzgebietes Kardosküt (Rajz — Skizze: Dr. SterbetzI.) ........... 


. Felmagas füvű rét, a kardoskúti táj uralkodóeleme (Fotó: Dr. Sterbetz I., Mai. 


1969) — Die Wiese mit halbhohen Gräsern, das herrschende Element der Kardos- 
kuter Landschaft:. Lotario e PORRI ST TRETEN 


. Vizällasos szolonyecpuszta a természetvédelmi területen 1973. május 1-én — (Fo- 


tó : Dr. Sterbetz I.) Solonetz-Steppe mit Stauwasser am 1. Mai 1973 ............. 
. A kardosküti Fehér-t6 nádas zónája (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Die Röhrichtzone 
von Kardosküter-Fehert6.6. Juni 1970 2... 02. e e siete cious sme ide 
. Tömeges Anser erythropus vonulás Kardosküton (Foto: Dr. Sterbetz I.) Masen- 
hafter Zug von A. eryhtropus bei Kardoskut. 15. März 1973 .................. c 
. Vonuló darvak Kardoskúton (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Ziehende Kraniche über 
Kardoskut. Oktober 1973... pica su ee se nen ole nee me na an © ans oi 
. Oszi recegyülekezes Kardosküton (Fotö: Dr. Sterbetz I.) — Herbslicher Sammel- 
platz der Enten beirKardosküb: Sept. „LIU mon sn Re ee 
Atnyaralö pölingok és pajzsoscankök (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Übersommer nde 
Brachvögel und Kampfläufer. 15. August 19609. s Ares aaa ere ts SRI 


A túzok magyarországi elterjedése — Die Verbr eitung der Grosstrappe in Ungarn 
Telelő túzokcsapat Dévaványán (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Ein Trupp von Gross- 


trappen im Winter: Dévaványa; November 1973. aut te set e ele ee 
31-40. A t6késrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon — Die mengenmiissige 
Verteilung desistockenten in.Ungam. asz 1... 20% Serie suis a aivisgel e . 151- 
41. A tékésrécék mennyiségi megoszlása százalékban kifejezve a Dunántúlon (fehér) 
és az Alföldön (satírozott). a November; B = Januar. — Die prozentuelle 
Verteilung der Mengen der Stockenten in Pannonien (weiss), und in der Tiefebene 
(schraffiert). A =. November; B-—= Januar’ «soi. je. odo a. ae ee: 
42. Diirgési ceremónia. A him apró kavicsokat csipeget fel. (Fotó: Kapocsy Gy.) 
— Die Zeremonie der Balz: das Männchen nimmt kleine Steine auf. ............ 
43. A him fenyegetö testhelyzetben (Fotö: Kapocsy Gy.) — Drohendes Männchen .. 
44. Az ugartyük tojásán mar látható a kivágás helye (Fotó : Kapocsy Gy.) — Auf dem 
Ei des Triels ist schon das Loch er sichtlich. on ee 
45. Ugartyükesibe felszäradäs közben, 8 órával a kelés után (Foto: Kapocsy Gy.) 
— Ein Küken des Triels sich trockend, 8 Stunden nach der Schlüpfen . . . . . . . . . . . 
46. A esibék testsülynövekedese DIO: SO RO AR a ee ee en Aa nth Oe Hoos Osa 
47. A házi veréb növényi tápláléka — Die Pflanzennahrung des Haussperlinges ..... 
48. Die prozentuale Verteilung von Microtidae und Muridae aus europäischen Wald- 
ohreulengewöllen ot a... nile e ION NA 
49. Die pr ozentuale Ver teilung der Wühlmäuse, die in der Nahrung der Waldohreule 
einander gegenüber mit mehr als 10% repräsentierten ....................... 
50. Die prozentuale Verteilung der Echte Mäuse, die in der Nahrung der Wald- 
ohreule einander gegenüber mit mehr als 10% repräsentierten ................. 
51. Dasypsyllus g. gallinulae: him fogöja — clasper of male Sofa lata cet I 
52. Dasypsyllus g. gallinulae: a nösteny 7. hätlemeze, 7-ik haslemeze és ondötartöja 
— female: tergum, 7, sternumi/ and spermatheea +... eier. cesnets cel ores + seine ters 
53. Ceratophyllus rusticus: utötor — metathorax ...........n cu psi nanan a nee en 
54. Ceratophyllus rusticus: a 8. hätlemez tiiskés mezöje — mimenmale: spiculosa 
Area OF ber gUMS. tte e mass es see GN IRA Rennen E 
55. Ceratophyllus rusticus: a him fogöja — clasperofmale ...................... 
56. Ceratophyllus h. hirundinis: utötor — metathorax .......................... 
57. Ceratophyllus h. hirundinis: a him fogöja — clasper ofmale ...:.............. 
58. Ceratophyllus s. styx: a 8. hatlemez tiiskés mezöje a himen — male: spiculosa 
Arca OL COLAUNA SE. ee che ep ode ale als Eletta leto she datti cols Tone E 
59. Ceratophylluss. styx: a him fogoja — clasper of male I... 2... 0 u rilegati 
60. Ceratophyllus f. farreni: a him fogöja — clasper of male ..................:... 
61. Ceratophyllus r. rosittensis: a him fogöja — clasper of male ................... 
62. Ceratophyllus a. affinis: a him fogöja — clasper of male ...................... 
63. Ceratophyllus pullatus: a him fogöja — clasper of male ...................... 
64. Ceratophyllus g. gallinae: a him fogöja — clasperofmale .................... 
65. Ceratophyllus g. gallinae: a hätulsö lab utolsö labfejize — male: last hind tarsal 
SEGIMETT an ord oo ata overs wie odono eta) oie tole sites eee se cie ee wlohe siete Te i AS 
66. Ceratophyllus fringillae: a him fogöja — clasperofmale ...............::.... 
67. Ceratophyllus fringillae: a hátulsó lab utolsó labfejize — male: last hind tarsal 
Sepment (os „ale a nur E ede ale ans lee se: AO IO OA ONE 


92 


Ceratophyllus tribulis: a him fogöja — elasper of male ....................... 
Ceratophyllus tribulis: a 8. haslemez hátulsó csúcsán levő vexillum — Vexillum 


onstheihind'apexofsternum®. a rsa anta NE I iat 
Ceratophyllus columbae: a him fogöja — clasper of RE ee sé DES 
Ceratophyllus garei: a 8. hätlemez tiiskés mezöje a himen — male: spiculosa 
area of tergum 8 ..... PERI SR ci O 
Ceratophyllus garei: a him fogöja — clasper of male .................. Se c 
Ceratophyllus borealis: a 8. hätlemez tüskés mezője a hímen — male: spiculosa 
ATCAOf TES UM ES ren See ne Re lie Guan eus à RERO fe RL ESÉS 
Ceratophyllus borealis: ahim fogöja — clasper ofrasler sn een 
Ceratophyllus rusticus: a nösteny 8. hätlemezenek hätulsö éle — female: outline 
of hind part of tergum 8 .................. c i RASTA EAT DE 
Ceratophyllus rustieus: a nösteny 7 . haslemezenek hátulsó széle és az ondétarté 
— female: sternum 7 and spermatheca NEE EL EN RE sz. 
Ceratophyllus h. hir ehe : a nőstény 7. haslemezének hátulsó éle és az ondétarté 
— female: sternum 7 and a TURE RE Be OR Fiale 
Ceratophyllus f. farreni: a n6stény 7 . haslemezének hátulsó éle és az ondôtarté 
— female: sternum 7 and spermatheca deri CRORES EL ORO RIA TOGO bos 
Ceratophyllus s. sh a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondötartö — 
female: stornum: 7 and spermathecan. is ante 


Ceratophyllus a. affinis: a nösteny 7. haslemezenek hátulsó éle és az ondótartó 
— female: sternum 7 and sper MENECAS En er I e 
Ceratophyllus tribulis : a nőstény 7. haslemezének hátulsó éle és az ondótartó 
— female: sternum 7 and s spermatheca WE REV ATA CNE CRAN CAR EEE 
Ceratophyllus Ne a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondétartò 
— female: sternum 7 and SPOTMAU MOC AM tao ee ee lors eső 
Ceratophyllus gallinae és C. pullatus: a nösteny 7. hätlemezenek legzönyiläsa 


— female: spiracle Of tergum Tee zerge egre resze es keress 
Ceratophyllus gallinae és C. pullatus: a nőstény 7. haslemezének hátulsó éle és az 
ondôtarté — female: sternum 7 and cinica RIE RA Ce a nie era 
Ceratophyllus r. rosittensis: a nösteny 7. hätlemezenek legzönyiläsa — female: 
SPALTE. Of boro ie : ee gene sil 


Ce eratophyllus r. rosittensis: a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondétarté 
= female. ‚sternumitand'epermatheea, Ze sss 0a este ne oo bt ele de nenn 
Ceratophyllus borealis, C. garei, C. columbae: a nösteny ondövezeteke — fe ‚male: 


genital ducts... ev RES CNE CIRE RENE ins RR d'asteanis RD Rise Née 
Ceratophy llus borealis: a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondötartö 
— female: sternum 7 and spermatheca .............. ex esito: ee 
Ceratophyllus garei: a nőstény 7. haslemezenek hátulsó éle és az ondotarté — fe- 
male: sternum 7 and sper nae OCA der et. is yolks n RR 
Ceratophyllus columbae: a nőstény haslemezének hátulsó éle és az ondötartö 
— female: sternum: Land spermathees oz „urn ea en nei Sons De Suse, naeh 
. A gémtelep és a feszkelö fajok elhelyezkedése — Die Reiherkolonie und die 
Verteilurig der einzelnen Arten .................... Bo RE 


A halvany geze előfordulási helyei 1972 és 1973-ban a Duna és a Tisza mellett 
Brutvorkommen des Blasspötters in 1972 und 1973 entlang der Donau und 
ale Reese Rit ge noe a le pet ee Re SERIO 


11 


= 
d 
“ 
‘ 
. 
' i 
5 A 
1 
~ i. 
— 1 
a x 
= . 
x Ù 
+ 
+ DI fi 
ar, 7 
a j . 
me 
il 
Ù 
Ù Pi 
. 5 
+ 
. 
x s 
vi 
i 
vi 


x VA ád 
REN A 


EEE 
: N VOL GE > Gad? Veri 


i) % 
“diet: fe. ASTI 
r = Ba u R Rx 5 DR n 
= a Lit di MONT 
7 ie 
: 5 Wa = à ő 
Ta = N 
| CR 
1 1 h : 
ve rd 
Deli E ck A 
2 20 as 
Si | a}, if a 
kez \ i i 3 Br sd; 
= i hi 5 I 
« x ja wi i 
: rund =, “ » 
5 vir 5 TA 
N : I A 
6. A i! 
ti x u a . Ed " mai 
| = 4 mi 
4 È Kern Út CDA 
- do > 
= 4 oh 
a ti , = 
= ra a ui 
9 1 Ù n 
- = Tui u: 
a Di ai ue ad a . si 
= . x È 
fi Let - oder dr | 
E Sale 5 ra 7 B a 
- . 
n 
a | a È 
A 
2 Le 
I A 
È 7 
i RES 
Li 4 
"úg © 
x 
f 
, 
Ù a 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


- 


80 EV 


Patkai Imre 


A Madártani Intézet 1893 — 1973 között eltelt nyolc évtizedes fennállása 
alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésünk egyben számvetés is azok- 
ról a törekvésekről, amelyek munkálkodásának mindenkori irányát megadták 
és az elért eredményekkel hozzájárult a magyar tudományos kultúra fej- 
lesztéséhez. 

Az Intézet múltjában hűen tükröződnek a magyar társadalom változásait 
formáló hatások. Megalakulása idején a kiegyezés utáni meggyorsult gazda- 
sági fejlődés pezsdítőleg hatott a tudományos életre is. A gazdasági, társadal- 
mi és a politikai körülmények hatásai 80 év távlatából jól nyomon követhető- 
ek a fellendülések és visszaesések szakaszaiban. A sok vihart megért Intézet 
életében azonban nincs egyetlen olyan időszak sem, amelyből ne maradt 
volna valami figyelemre méltó. Legfontosabb felfigyelni arra, hogy 80 évvel 
ezelőtt olyan gondolatok jegyében kezdte meg működését, amelyek a jelen- 
kor utolsó évtizedében világméretű problémaként kerültek a tudományos 
kutatás és a közvélemény érdeklődésének középpontjába. 

HERMAN Orré elévülhetetlen érdeme a Budapesten 1891-ben megrende- 
zett II. Nemzetközi Madártani Kongresszus, melynek nagy sikere hozzájá- 
rult az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter elhatározásához, hogy fel- 
kérje HERMAN Orrór a Magyar Ornithológiai Központ szervezésére és veze- 
tésére. 

A tervezet elkészült, és az 1893. november 25-én kelt 30.071 VKM sz. 
miniszteri leirat engedélyezte a Magyar Ornithológiai Központ megalakítá- 
sát, személyzet alkalmazását stb. Ezt az okiratot HERMAN OTTÓ — mint 
ALAPOKMÁNYT — december 4-én iktatta az intézmény működésének 
1/1893. sz. aktájaként az első munkanapon. Másnap már JABLONOWSKY JÓ- 
ZSEF asszisztens iktatta a magyar ornithológusokhoz intézett felszólító kör- 
levelet az új intézmény támogatására. 

Hasonló tartalmú körlevél tájékoztatta a hazai és külföldi szakembereket 
az új létesítmény megalakulásáról. 

Mai szemmel nézve az Intézet a maga nemében az első; anyagi alapjait és 
keretét tekintve egyelőre szerény. Az alapítás költségeire a Magyar Tudomá- 
nyos Akadémia egyszeri 500 Ft, a Természettudományi Társulat évi 500 Ft 
járadékot szavazott meg. A Nemzeti Múzeum két t szobájában HERMAN OTTÓ 
az igazgató és JABLONOWSKY JÓZSEF asszisztens képviselték a tudományos és 
az adminisztrációs státust. 

Ezt az Intézetet úgy kell felfognunk, mint a HERMAN OTTÓ által 1890 ta- 

vaszán megszervezett országos megfigyelőhálózat központi irodáját. Ez a 
hálózat HERMANN OTTÓVAL együtt 16 kiváló ornitológust tömörített, ez ma- 


13 


gyarazza a magyar ornitolögia nagy aktivitását, hatékonyságát es nemzet- 
közi elismertseget, ami a II. Nemzetközi Madartani Kongresszus sikerében 
és az Intézet létrehozásában realizálódott. E csoport tagjai ALMASSY GYÖRGY, 
Bupa ÁDÁM, CHERNEL ISTVÁN, CsAT6 JÁNOS, CZYNK EDE, FASZL ISTVÁN, 
FORGÁCH JÁNOS, FRIWALDSZKY JANOS, GAAL GANTON, MADARASZ GYULA, 
MEDRECZKY ISTVAN és SZIKLA GABOR voltak. Rajuk tamaszkodva vält lehe- 
töve, hogy az Intézet mar müködesenek harmadik napjan megtegye az els6 
lépést sajat folyöiratanak meginditäsära, melynek jelkepeül HERMAN OTTÓ 
a sast välasztotta, s igy a folydirat cime az AQUILA lett. Elöterjeszteseben 
hangsülyozta, hogy a kiadväny nemesak magyarul, hanem egyidejüleg vilag- 
nyelveken is megjelenik. És valóban, munkatársai segítségével alig féléves 
fennállás után kiadta az AQUILA en egyesitett füzetet. A Központ fel- 
adata ez idöszakban elsösorban a madar vonuläsi megfigyelésekre 6sszponto- 
sult. Az ALAPOKMÁNY szervezeti szabályzatában 4. pontként szereplő 
„A gazdasági gyakorlati madártan művelése" felvetette a madarak gazdasági 
jelentőségét tárgyaló munka megírásának szükségességét. HERMAN OTTÓNAK 
sikerült De IGNAC földművelésügyi minisztert meggyőzni a mű fontos- 
ságáról és biztosítani kiadásának költségeit. A megbízást CHERNEL ÍSTVÁN 
kapta meg, s 1899-ben meg gjelent: , Magyarország madarai — különös tekin- 
tettel gazdasági jelentőségökre — " címmel, a mai időkben is alapozó forräs- 
munkaként használható mű. Ezt követte 1902-ben HERMAN OTTÓ: ,,A ma- 
darak hasznáról és kararol” címmel megírt rendkívül népszerű és közismert 
műve, melyet angol és német kiadók is megjelentettek. Ötödik magyar ki- 
adása 1960-ban Intézetünk kezdeményezésére jelent meg. Ez a könyv ma is 
példája a tudományos népszerűsítő irodalomnak. 

A gazdasági madártannal való egyre intenzívebb foglalkozás felveti a Föld- 
művelésügyi "Minisztérium ügykör ébe kerülés lehetőségét. Úgy tűnik, hogy a 
további fejlődésre nézve kedvezőbb helyzet alakul ki. A két szűk és sötét mú- 
zeumi szobából átköltöznek a József körút 65. ház I. emeleti négy tágas és 
világos helyiségébe, ahol már mód nyílik a gyarapodó könyvtár és gyűjtemé- 
nyek elhelyezésére. 1901. január 1-én lépett életbe a F öldművelésügyi Mi- 
nisztérium 775/1900 eln. sz. rendelete a , Központ" áthelyezése tárgyában. 

Az Intézet munkaprogramjában jelentős változást, bővítést okozott a 
Földművelésügyi Minisztérium ügykörébe kerülés. Előtérbe került a madarak 
táplálkozásának vizsgálata, azok mezőgazdasági hasznának vagy kárának 
megállapítására. Az új pozícióból vált lehetségessé az az annak idején való- 
sággal korszakalkotó lépés, melynek eredménye a madárvédelmi körrendelet 
megalkotása. Az 1879-ben életbe lépett erdőtörvény után a hazai természet- 
védelmi törekvések fontos alapdokumentumának tekinthető a Földművelés- 
ügyi Miniszter 24.655/VII. 1—1901 sz. madárvédelmi rendelete. Hatása túl- 
mutatott az ország határain, mivel ennek alapján készült 1902-ben a párizsi 
nemzetközi konvenció a mezőgazdaságilag hasznos madarak védelméről. 

A nemzetközi kapcsolatok az 1900-as évek elején külföldi tanulmányutakra 
is kiterjednek. CSÖRGEY Trrusz Németországban szerzi tapasztalatait a ma- 
dárvédelmi telepek berendezéseiről. Hazatérve, kezdeményezésére 1905-ben 
termelni kezd az Első Magyar Fészekodúgyár Az Intézet propagandája 
nagymértékben hozzájárul a fészekodvak és etetők elterjesztéséhez. Az állami 
kezelésben levő erdők két és félmillió hektárján intézeti javallatra, kezdő 
lépésként a Földművelésügyi Minisztérium 6000 mesterséges fészekodút és 
nagvszämu téli etetöt rendel a F észekodúgvártól. 


14 


A gyakorlati madarvédelem hatékonyságát óriási mértékben fellendítette 
az ország összes elemi iskolájában 1906 tavaszán érvénybe lépett közoktatás- 
ügyi miniszteri körrendelet a madarak és fák napjának megtartásáról. A kez- 
deményezés országos mozgalomma fejlődött, az ifjúság ezrei vettek részt a 
faültetés, a téli madárvédelem és az odúkészítés természetismeretet és ember- 
séget formáló munkájában. 

Az 1906-os esztendő az Intézet életében döntő jelentőségű volt. Tizenkét 
évi fennállás után DARÁNYI IGNÁC földművelésügyi miniszter 8.990/eln. 
I/B— 3.1906 leiratäval véglegesíti a Magyar Ornithológiai Központot. Elnyeri 
önálló státusát a Földművelésügyi Minisztérium keretében és rendezi a sze- 
mélyi állomány kérdését. A miniszteri leirat a következő állásokat rendszere- 
sítette: igazgató, titkár, adjunktus, asszisztens, két gyakornok, egy altiszt 
laboráns. 

HERMAN OTTÒ tiszteletbeli állásként fogadta el az igazgatói állást, PUN- 
GUR GYULA titkár, CSÖRGEY TITUSZ adjunktus, SCHENK JAKAB asszisztens, 
DR. GRESCHIK JENŐ gyakornoki állásra neveztetett ki. A fejlődés következő 
lépése volt, amikor 1909-ben DARÁNYI az I. Ar) 1909 sz. rendeletével az alla- 
mi intézetek soraba osztotta be a Központot és nevet „Magyar Kiralyi Orni- 
tholögiai Központ”-ra változtatta. Ennek a lépésről lépésre felfelé ívelő kor- 
szaknak egyetlen terve hiúsult meg. DARÁNYI külön épület emelésére töreke- 
dett, ezért felszólította HERMAN OTTOT, hogy tegyen javaslatot a Kertészeti 
Tanintézet területén, a Gellérthegy déli lejtőjén építendő intézet elhelyezésé- 
sére. Ezt HERMAN OTTé alkalmatlannak minősítve elutasította. Helyette a 
Margitszigetet jelölte meg, ahol már egy jól bevált kísérleti telepünk műkö- 
dött. Az elhúzódó tárgyalások során a sziget rendeltetéséről kialakult más 
elhatározás következtében végül elvetették a tervet, és az önálló épület nem 
valósulhatott meg. 

A Madártani Intézet első 20 évének felfelé ívelésében kétségkívül igen nagy 
szerepe van HERMAN OTTÓ markáns egyéniségének. 1914 decemberében be- 
következett halála, az első világháború kitörésének évében, válságos időben 
fosztotta meg az Intézetet nagy befolyású vezetőjétől. Ami utána követke- 
zett, arról ma már nehéz eldönteni, hogy mennyi írható a háború roväsär: 

vagy a vezetés színvonalában beállt csökkenésre. Az intézet személyi álló: 
mányát ritkítják a behívások. Helyiségeit hadikórházzá alakítják. Az id6- 
közben állandóan gyarapodó könyvtárát, gyűjteményeit a munka számára 
hozzáférhetetlen raktárakba zsúfolják. Az "évtizedek óta mintaszerűen mű- 
ködő erdészeti megfigyelőhálózat feloszlik. 

A Tanácsköztársaság idején egyetlen életjel a Vörös Közlöny 1919. évi 722. 
füzetében megjelenő természetvédelmi emlékirat : „Az 6stermészet kincsei- 
nek védelme magyar földön" SCHENK JAKAB tollából. 

Az első világháború a magyar történelemben is lezárt egy gazdaságilag 
fellendülő korszakot. A válságos évek szűkítették a működési kört, melyr ől 
később az 1919—1925 közötti évekről SCHENK az 50. évfordulóra kiadott 
emlékezésben sommásan megállapította: „... az Intézet nemkívánatos 
önállóságban, elszigeteltségben tengődött, erősen redukált költségadomány- 
nyal." 

A gazdasági válság leépítései idején a Földművelésügyi Minisztérium kísér- 
letügyi intézeteit egy osztály keretében vonta össze. Ebbe 1925-ben sorolták 
be az Intézetet. Ezek az évek a BETHLEN-i konszolidáció idejére estek és így 
mód nyílt némi előrehaladásra az intézeti munka tekintetében is. Jellemző 


15 


“az akkori kôzällapotokra, hogy az intézet új munkatársait olyan feltetellel 


alkalmaztäk, hogy „... önkentes munkäjuk sem nyüjt semmi alapot arra, 
hogy a jöv öben állandó alkalmazást igényelhessenek;, „> 


Ebben az idöben oldödott meg az Intézet megfelelő elhelyezése az akkori 
Szőlészeti Intézet főépületének II. emeletén. A 10 helyiségből álló, kellő alap- 
területű épületrész végre biztosította a könyvtár, a gyűjtemények rendelte- 
tésszerű használatát, a munkaszobák pedig a tudományos munka feltételeit. 

WARGA KÁLMÁN főleg a kis-balatoni gém- és batlajelölésekkel öregbíti az 
1908 óta gyarapodó madárvonulási adatokat. DR. VASVÁRI MIKLÓS pedig 
megkezdi az ugyancsak félbeszakadt madártáplálkozás-vizsgálatokat gém- 
fajaink, ragadozóink és baglyaink gazdasági jelentőségének reális megítélése 
érdekében. Egyúttal hatalmas szervezőkészséggel az ország minden részéből 
egyre több önkéntes megfigyelőt, anyaggyűjtőt és munkatársat von be a 
gazdasági madártan, a faunisztika célkitűzéseinek szolgálatába. 

1925 és 1935 ne ha adományokból is, de megjelenhetett ÜSÖRGEY nep- 
szerű művének è a, „Maddrvedelem a kertben” negy kiadäsa, a tovabbiakat mar 
a Boldi avo Minisztérium fedezte. Az AQUILA- kötetek ätlag négy- 
évenként ugy ancsak segelyakciök hollandi forintjai es az Audubon Society 
dollärtämogatäsäv al jelentek meg. Az AQUILA-alap szükös kereteit az inte- 
zet áldozatkész tisztviselői kiszállási napidíjuk önkéntes lemondásával igye- 
keztek bővíteni. Az AQUILA fenntartásával lehetett egyedül fejleszteni 
szakkönyvtárunkat. Csak az 50. évforduló jubiláris kötetében került sor an- 
nak a ténynek a megállapítására, hogy az AQUILA további megjelentetése 
a felettes hatóság részéről biztosítva van. 1943-at írtunk akkor, és ezt a ju- 
biláris kötetet — ateljes megsemmisülésünk után — hétévvelkövette az 51. 
kötet. 

1944 decembere Intézetünk félévszázados történelmében végzetes dátum. 
Az ostromgyűrűbe zárt Budapestről a tudományos értékű anyagok mentésére 
kidolgozott tervek eleve meghiúsultak. A vezető körök teljes zavarodottság- 
gal Budára mentették a Minisztériumok anyagait. Könyvtárunk, gyűjtemé- 
nyeink értékeit alagsori helyiségekbe zsúfoltuk, de befalazásukra már nem 
kerülhetett sor. December 23-án búcsúztunk az Intézettől. Másnap a felszaba- 
dító szovjet előőrsök északnyugat felől elérték az Intézet vonalát. Épület- 

csoportunkat német SS kötelékek szállták meg, és három hétig tartó tűz- 
párbaj dúlt az egyes épületeket összekötő központifűtés-hálózat alagútjaiban. 
Az Intézetünket is magában foglaló főépület II. emeletenek falai kiegtek és 
leomlottak. Az alagsorban pedig a könyvtär es gyüjtemeny valt a tüz martale- 
kava. 

60 000 kötet könyv, irattár, 32 000 madár táplálékát bizonyító vizsgálati 
anyag, 8000 preparált madár, melyből 1200 madárvilág unk teljességét do- 
kumentálta, a CERERVvA-féle pelyhesfiók a-gyűjtemény és ALEXANDER BAU 

7500 db-os tojásgyűjteménye. Gyűrűzési törzskönyveink 170000 adata és 
kartotékjainak összessége pusztult el. Ember magasságú hamu, olvadt üveg- 
halmok fájdalmas látványától megrendülve kezdtük meg februárban az újjá- 
építés küzdelmes munkáját. Romokat bontva és tömegsírokat ásva a jobb 
jövő reményével biztattuk egymást. 

1945 áprilisában DR. VERTSE ALBERT kidolgozta újjáépítési tervezetünket, 
az öt évtized madártani eredményei, a madarvedeldut, a tentare ie 
és a széles körű nemzetközi kapcsolatokban elért eredményes munkásságot 
bizonyító Madártani Intézet támogatását kérő beadványát a Földművelés- 


16 


ügy kormänyzatahoz benyüjtotta. Fölöttes hatésägunk a tervezetet jövähagy- 
ta és feladatait az orszag felemelkedese érdekében meghatarozva megkezd- 
hettük munkänkat a mezögazdasägi kisérletiigyi intézmények soräban. 

Miután további folyamatos működésünket biztosította, megbízta DR. 
VERTSE ALBERTET az Intézet vezetésével. Legnagyobb gondunk az elhelye- 
zés volt. A Mezőgazdasági Múzeum, melyet ugyan nem rombolt le a háború, 
de súlyos károkat szenvedett, mégis helyet adott, ahol két szobában dacos 
akarással vágtunk neki szeretett intézetünk újjáépítésének. A körülmények 
némileg az 1893-as kezdéshez hasonlítottak. Két földönfutó két szobában, 
semmiből próbálja újjáteremteni az Intézetet. VERTSE a legnehezebb időszak- 
ban e sorok írójával kezdett munkához. KEVE A. saját kérésére a Természet- 
tudományi Múzeumhoz kérte ideiglenes beosztását. UDVARDY M. pedig az 
Oktatásügyi Minisztériumba távozott A Mezőgazdasági Múzeum egyetlen 
feltétele volt, hogy ideiglenes elhelyezésünket csak a kísérletügyi telep helyre- 
állításának idejére és régi székhelyünkre visszaköltözésünkig biztosítja. 
VERTSE negyedszázados vezetésének évei alatt az Intézet személyi létszáma, 
felszerelése, gyűjteményei és könyvtára olyan mértékben gyarapodott, hogy 
a reá háruló részben hagyományos, de az új feladatokat is el tudta látni. Is- 
mét kialakult a megfigyelők és önkéntes munkatársak baráti tábora, melynek 
a kezdet minden nehézségének leküzdésében tevékeny része volt. Nélkülük 
az eredmények felmutatásánál szerényebb számokkal kellene beérnünk. 

Első feladataink az állami kézben központosított vadászat és vadgazdaság 
madártani kérdések iránt tanúsított fokozott érdeklődéséből adódtak. A 
szárnyasvad-állomány növelésére irányuló erőfeszítések szakmai tanácsadói- 
ként részt vettünk elsősorban a vízivad védelmét elősegítő intézkedések ki- 
dolgozásában. Indítványaink a madártani jelentőségű természetvédelmi te- 
rületek kijelölésénél megvalósultak. A vadászterületek rendezése során az 
állami védterületek közül a Kis-Balaton és a Velencei-tó mint hazánk két 
legjelentősebb vízimadár-tenyészőhelyén, a Madártani Intézet kutatási és 
gyűjtőterületeként rendeleti úton biztosította a kócsag és nyári lúd utolsó 
néhány párjának létfeltételeit. A Földművelésügyi Miniszter 160.700/1946 
V. 3. számú rendeletével szabályozta a kis-balatoni, dinnyési és a Szeged- 
Fehér-tavi rezervátumok felügyeleti jogát. Minden területen különválasztva 
a vadászatra teljesen tilalmazott, háborítatlanságot követelő költőhelyeket, 
amelyek. őrzésére az Intézet költségvetése terhére külön őrző személyzetet 
alkalmazott. 

Hasonló megértéssel és segítőkészséggel támogatta munkánkat a Magyar 
Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) Központi Igazgatóságának va- 
daszati osztálya. Nagyban hozzájárult a vadgazdälkodäsnak a madär- és 
természetvédelmi erdekekkel valé egyeztetéséhez. A vadäszati felügyelök és 
az allami vadörök havi jelentesei orszagos adatgyüjtesükkel rendkivüli mö- 
don hozzajarultak a háború évei alatt megváltozott viszonyok felméréséhez 
és a reánk váró feladatok megoldásához. Megfigyelőhálózatunk értékes új 
munkatársakkal gyarapodott, akik nemcsak a vadászható szárnyasvadról, 
hanem az egyes országrészek természetvédelmi értékük miatt számon tartott 
egyéb madárfajainak viszonyairól is beszámoltak. Lelkes odaadással v égzett 
jelentéseik alapozták meg számos védett terület későbbi létesítését. Adat- 
gyűjtésük révén a fácán, a fogoly, a vadrécék és a szalonka helyzetéről kiválóan 
használható tájékoztatást kaptunk. Ugyancsak a MÁLLERD biztosította 
pusztuló ragadozó madaraink fészkelőállomány: ának helyszíni ellenőrzéssel 


2 Aquila 17 


egybekötött felvételezését. Hasonló természetvédelmi célkitűzés szolgälatä- 
ban végeztük a kártékonyirtás vizsgálatát a lőjelként beszolgáltatott csőrök 
és lábak ellenőrzésével. A szerzett tapasztalatokat a vadászati felügyelők és 
vadászok számára rendszeresített tanfolyamaink keretében hasznosítottuk. 
Vadásztársaságaink körében kifejtett propagandánk nagymértékben segí- 
tette a természetvédelem gondolatának erősödését. Az érdekellentétek és ér- 
dekazonosságok a mezőgazdaság számos területén igényelték azt a madártani 
szakmai tájékoztatást, amelyet az egyes madárfajok táplálkozásvizsgálatá- 
val lehet eldönteni és megadni. Az új módszereket alkalmazó mezőgazdaság 
nemcsak tájátalakító tevékenységével, hanem egyúttal faunákat változtató 
hatásával is új helyzetet teremtett. Számos madárfaj táplálékából a korszerű 
vegyszeres növényvédelem kivonja a mezőgazdaság tömegkártevőit, de ve- 
lük együtt a gazdasági szempontból közömbös táplálékféleségeket is megsem- 
misíti. A biológiai védekezésben jelentős madárfajok állománycsökkenése 
szükségszerűen megváltoztatta hasznosságuk értékelését is. Sőt az idők vál- 
tozásának, a biológiai egyensúly felborulásának klasszikus példájaként kell 
hivatkoznunk a vetési varjú szerepére. HERMAN OTTÓ idejében szó sem esett 


mérgekről . . . „a földben rágódó kártékony férgek ellen”... azokat mint 
a madarak természetes táplálékát a varjúra és társaira bízták. Az ő szavait 
idézem : . . . , amig Magyarország alapja a mezőgazdaság, amig még mindig 


sok a parlagja, legelője, ugara: a fekete varjú nélkül el sem lehetünk." . . . 
A változás bekövetkezett. A varjú tavaszi táplálékából kimaradtak a boga- 
rak. Fészekrabló, tojás- és fiókapusztításra kényszerülő káros madár lett a 
vadtenyésztők számára a vetési varjú. És amikor védettségét meg kellett 
szüntetnünk, ismét HERMAN OTTÓ komoly, és Intézetünk munkájának min- 
denkor irányt mutató gondolatai segítettek a döntésben. . . . , Nálunk a ma- 
dárvédelem nem szentimentalizmusból fakadó mozgalom, hanem küzdelem 
azok tudatlansága ellen, akik a legnagyobb brutalitással gázolnak a madár 
és természet közötti viszonyba, és az ember és madár között fennálló helyes 
viszonylatot megzavarják. Ez utóbbi viszonylatnak anyagi vagy praktikus 
oldala is van, amit sokan nem tartanak méltónak a magas tudományhoz. Ez 
azonban nagy tévedés: minden tudásnak, a maga összes theoretikus és prak- 
tikus következményeivel, az ember szolgálatában kell állnia, azon egyedüli 
lény szolgálatában, amely a tudományt müveli és fejleszti”... 

fey került revízióra a fogoly, a gólya és a seregély täplälkozäsänak vizsga- 
lata és a legutöbbi idökig a baglyok nagy hagyomanyu, rendszeres kutatasa. 

A madarvédelem gondolatänak ébren tartäsära hivatott Intézet a gazda- 
sági felemelkedésért küzdő országban szerény keretek között, főleg mezögaz- 
dasági szakiskolákban tartott előadásokon ismertette a gyakorlati madár- 
védelmet. 1948-ban a , Madárvédelem a kertben" c. útmutató 10. kiadásával 
sikerült enyhíteni a sokéves hiányt. Majd a madárismeret érdekében színes 
plakátok előállítási költségeit is sikerült biztosítani. Propagandánk hatására 
a madárvédelmi eszközök, a mesterséges fészekodúk és madáretetők beszer- 
zési igényét kielégítő Fészekodúgyár ismét megkezdte működését. 

Időközben a madárismeret megszerzésére törekvő új munkatársak, önkén- 
tes megfigyelőink részére tanfolyamamokat rendeztünk. Bevezettük az „utol- 
só szerdäkat”, ezeken az esti összejöveteleken gyűrűző munkatársaink vettek 
részt, és napi munkájuk végeztével, fáradtságukkal küzdve vállalták a faji 
bélyegek alapvető követelményként megszabott ismereteinek elsajátítását. 
Kezdetben az énekes madarak, majd múzeumunk gyarapodásával lépést tart- 


18 


va a vizimadarak, recek, ragadozök kerültek sorra. Minden összejövetel egy- 
ben alkalmat adott a madärtan szerteágazó témaköréből választott szakmai 
tájékoztatók tartására is. Ahogy növekedett az Intézet önkénteseinek tábora, 
egyre szűkebbé váltak helyiségeink a három kutató és két segédszemélyzet 
munkakörülményeinek biztosítására. Költöztetésünk újra küszöbön állt. 

Egykori székhelyünk, a Herman Ottó úti kísérleti telep újjáépítése 1950- 
ben befejeződött. Átszervezések új intézmények elhelyezését követelték. 
A kis létszámú Madártani Intézet önálló intézményként való gazdálkodása 
nem látszott célszerűnek, ezért a Növényvédelmi Kutató Intézethez csatol- 
ták mint annak tudományos osztályát 1950. január 1-én. 

A II. ker. Garas u. 14. sz. villa emeletén az előző állapothoz viszonyítva 
tágasabb helyiségekben láttunk munkához. A 10 helyiségben már mód nyílt 
a könyvtár, az időközben jelentősen gazdagodott gyűjtemények és felszere- 
léseink rendeltetésüknek megfelelő használatára. Bizonyos ideig a fejlesztés 
lehetőségét is megadta. 

A Növényvédelmi Kutató a kereteben töltött evek alatt az Intezet 
személyi állománya 7 kutató és 3 segéderő személyében fennállása óta a leg- 
nagyobb létszámát érte el. 

Az Intézet hagyományainak megfelelően egymást segítve, de az egyes ága- 
zatokat felosztva, fokozott erőfeszítéssel igyekeztünk a madártani problémák 
tömegével megbirkózni. A madárvédelem minden problémája VERTSE AL- 
BERT vállaira nehezedett. Mesterséges madártelepítési kísérleteit, főleg a 
széncinege kultúrterületek környéki költését meghiúsító veréb elhárítására 
összpontosította, a továbbiakban pedig a kis termetű kék- és barátcinegének 
legjobban megfelelő odútípus kialakításával ért el számottevő eredményeket. 
Működésének idejére esik az 59/1954/IX.9./M.T. sz. madárvédelmi rendelet 
. megjelenése és az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról in- 
tézkedő 12/1971 (IV. 1.) sz. kormányrendeletnek. ,A vadon élő madarak 
védelme" cikkely kidolgozása. Intézetünk természetvédelmi tevékenysége 
mindinkább előtérbe került. 

A Nemzetközi kapcsolatok újrafelvételét KEvE ANDRÁS intézte. Hatalmas 
levelezése nyomán megsemmisült intézetünk újjáépüléséhez a világ minden 
tájáról érkeztek a társintézetek, múzeumok, madártani társaságok és magán- 
személyek szakkönyvajándékai. Ma is csak megindult szavakkal tudunk kö- 
szönetet mondani a nemzetközi összefogás nemes megnyilvánulásáért. Újra 
bekapcsolódtunk a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság (the International 
Council for Bird Preservation — (ICBP) és a Nemzetközi Vízivad Kutató 
Iroda (International Wildfowl Research Bureau — IWRB) munkájába. 1950 
óta folyamatosan részt veszünk a vízivad-állományok szinkron megfigyelésé- 
ben, a vadrécék és vadludak számlálásának statisztikáiról, hazánk minden 
jelentős vizes területéről a vonuló vízivad háborítatlanságát biztosító intéz- 
kedések állásáról és eredményeiről az ICBP konferenciáin adtunk számot. 

1968-ban a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság hazánkban tartotta meg 
európai szakosztályának IX. konferenciáját (Balatonszemes, 1968. május 
15—19.) 

A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében Dr. DIMÉNY ÍMRE mező- 
gazdasági és élelmezésügyi miniszter konferenciát megnyitó beszéde egyben 
nevezetes történeti dátum, itt jelentette be a Hortobágyi Nemzeti Park védet- 
té nyilvánítását. Az 52 000 ha kiterjedésű területen a puszták sajátos tájjelle- 
gének megőrzése egyben állatéletük fenntartását is célozza. A vadászat hát- 


2" 19 


terbe szoritasa a vonulö vizimadarak somegei szamära vegre megteremtette 
a nemzetközi elismerést kiváltó intézkedést, — a vonulási útvonal häboritat- 
lan gyülekező- és pihenőhelyek magyarországi centrumát. Bár nem tartozik 
a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, mégis jelentős madárvédelmi terület a Tisza 
II. víztározó tiszafüredi 2500 ha-os felső szakasza, melynek vadréce-szaporí- 
tó helykénti fenntartásával ugyancsak LETÉT zu a vízivad-állomány 
életlehetőségeinek javításához. A pusztakócsi mocsarak 2800 ha-os, a tisza- 
csegei 700 ha-os ártéri füzesek és a Vajdalapos 115 ha-oserdeje, amelyek 
mind a Parkot övezik, a maguk 6100 ha-t meghaladó területeikkel a madär- 
és természetvédelmi törekvesek eredmenyeit tükrözik. 

Ha visszatekintünk a 80 ev madarvédelmi törekveseinek folyamatara, 
tényként kell megállapítani, hogy a kezdeti célkitűzés az ifjúság iskolai ok- 
tatásában is komoly nevelőértékű és szemléletalakító mozgalma a két világ- 
háború gazdasági válságaiban elsorvadt. Kellő propaganda hiányában széles 
társadalmi rétegek madarak iránti érdeklődése mindinkább az egyes fajok és 
nem az egyetemes madárvilág felé fordult. A viszonyok változására érzéke- 
nyen reagáló madarak világszerte bekövetkező állománycsökkenése egyre 
több fajt a pusztulás határára sodort. Ezért mindinkább előtérbe került az 
Intézet természetvédelmi tevékenységének fokozása. A mezőgazdaság szoci- 
alista átszervezése új, fejlettebb agr otechnik: caja e tekintetben egészen új kö- 
vetelményeket állított elénk. Éles határt kell vonnunk a mezőgazdasági kul- 
túrák és az emberi beavatkozás környezetváltoztató hatásaitól megóvandó, 
fenntartásra érdemes tájak közé. A tájátalakítás hatásainak ellensúlyozása, 
jobb esetben megelőzése a korszerű védelem fő feladata. 

1961-ben megjelent a legmagasabb szintű jogszabály a természetvédelemről. 
Önálló főhatóságként életre hívták az Országos Természetvédelmi Hivatalt. 
A madárvédelmi kérdésekben már eddig is szoros kapcsolat még erősebbé 

vált. Minthogy a jogszabály felhatalmazása alapján a természetvédelmi 
területek többségének kezelését az állami erdőgazdaságokra bízták, a madár- 
tani védett területek és egyéb madárvédelmi kérdések megoldását a Madár- 
tani Intézet végezte. Természetesnek és jó megoldásnak tűnt az a gondolat, 
hogy a Madártani Intézet a bővülő munkakörű és fejlődő Országos Termé- 
szetvédelmi Hivatal kötelékébe kerüljön. 

Garas utcai , ideiglenes" helyiségeinkben 15 év alatt újabb könyvtári és 
múzeumi anyag gyűlt, melynek célszerű elhelyezése már csak egy végleges 
és rendeltetésének megfelelő épületben volt kívánatos. A főhatóságok közötti 
tárgyalások eredményeként a Földművelésügyi Minisztérium 55.943/1963 sz. 
rendeletével 1964. január 1-én a Madártani Intézet az Országos Természet- 
védelmi Hivatalhoz került. 

Ismét a helyhiányt megoldó épület megszerzésének gondjai tornyosultak 
elénk, de ebbe már új főhatóságunk hatékony segítségét érezve bizakodással 
fogtunk, hogy mielőbb végleges helyére költözhessen sok megpróbáltatást 
kiállt Intézetünk. 

A szabadsághegyi romos JOKAI-villa és a hozzátartozó park megszerzésével 
eldőlt a kínzó bizonytalanság. Hamarosan megkezdődött az építkezés is. 
1968 márciusában megkezdtük a beköltözést, 1968. május 4-én az Országos 
Természetvédelmi Hivatal és a Madártani Intézet új székházát átadták ren- 
deltetésének. A főépületben 6, a melléképületben 4 helyiségben láttunk mun- 
kához. Könyvtárunk az emeleti tanácsterembe ker ült. KEVE ANDRÁS inté- 
zetünk tud. főmunkatársa igen nagy gonddal kezelte hosszú éveken át az 


20 


összegyűjtött 4800 szakkönyvet és az AQUILA cseréje révén érkező 443 féle 
külföldi madártani kiadvány évfolyamait. 

Hazánk madárvilágát bemutató múzeumi gyűjteményünk a földszinti 
gyűjteményterembe ker ült, az 1971-ben véglegesen kialakított elrendezésben 

jól szolgálja az ismeretterjesztés madártanra háruló követelményeit. A kiállí- 

tott 284 fajaval jöl megközeliti a teljesseget, 188 feszkelönket és a 96 vendég- 
fajt 437 példanyon tanulmányozhatja az érdeklődő. Ugyanitt került elhelye- 
zésre a MÁré LÁSzLó-féle tojásgyűjtemény, amelynek több mint 4000 darab- 
ja 334 faj fészekalját tartalmazza. 

Az intézet hagyományainak megfelelően, önkéntes munkatársak bevoná- 
sával végeztük a madárjelöléseket. Hosszú ideig nagy nehézségekkel kellett 
megküzdeni, mivel gyűrűkészítő gépet is csak az önkéntes munkatársak se- 
gítségével tudtunk munkába állítani. A madárjelölésekben résztvevők száma 
állandóan bővült és volt olyan időszak, amikor elérte a 60 főt. Ennek köszön- 
hető, hogy túlszárnyaltuk az intézet korábbi éveiben elért legmagasabb szá- 
mot is. Az elmúlt húsz évben 172 ezer a jelölt madarak száma, míg 1908 és 
1944 között 163 ezer volt 36 év alatt. Sok lelkes munkatárs nevét kellene meg- 
említeni, akik szabadidejükben hozzájárultak az eredmény hez. Közülük is 
kiemelkedik CsóKA LAJOS a BKV nyugdíjas munkása, aki húszéves műkö- 
dése során közel 30 ezer madarat jelölt, és a visszajelentésekből győződtünk 
meg korrekt, pontos tevékenységéről. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki 
önzetlen és igen eredményes munkásságáért. 

A munkatársi gárda tevékenységének eredményeit az AQUILA-ban köz- 
readott jelentésekben dolgoztuk fel. 

A nemzetközi állományfelvételek — szinkron — megfigyeléseit 1950 óta 
folyamatosan végeztük és jelenteseinkkel az ICBP és IWRB feldolgozó köz- 
pontjainak munkájában részt vettünk. 

Az intézet munkatársai ez időszakban is foglalkoztak madárt táplálkozási 
vizsgálatokkal, bár mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a mezőgazdaság szocia- 
lista átszervezésével alkalmazásra került uj, fejlettebb agrotec 'hnika e tekin- 
tetben egészen új követelményeket állított elénk. 

Intözerink természetvédelmi tevékenysége mindinkabb elöterbe kerül, 
madärvedelmi szempontból különös jelentőséggel bird területek — Kis- Ba 
laton, Velencei-t6, szegedi Fehér-t6, Sasér, Kardosküt, Pusztaszer — védelme 

és felügyelete reánk hárult. Itt kell megemlékeznünk kiv áló néhai munkatar- 

sunkról: Dr. BERETZK PÉTER orvosról, a biológiai tudományok kandidátusá- 
ról, aki a szegedi Feher-tavi védterület létrehozója és haláláig gondviselő 
tudományos munkása volt. 

Az Országos Természetvédelmi Hivatalra háruló rendkívül széles körű és 
egyre gyar apodó feladatok közül a madárvédelem hatékonyságának fokozá- 
sát szolgáló tevékenységet a körzeti természetvédelmi felügyelői hálózat se- 
gíti. A természetvédelmi törvény végrehajtása a madárv édelem tekintetében 
is jótékonyan érezteti hatását. 

A társadalom erőinek mozgósítása érdekében hívtuk életre a Magyar Ma- 
dártani Egyesületet, amelynek tevé skenységéhez sok remenyt füzünk, mert 
szakosztälyai mär a kezdeti lepeseknel is az érdeklődők nagy számával bizo- 
nyitottak az ilyen irányú társadalmi igényt. 

A közelmúltban búcsúztattuk el nyugalomba vonuló munkatársainkat, 
DR. VERTSE ALBERTET, aki 25 éven át vezette az Intézetet, sok nehézséget át- 
hidalva biztosította a mélypontról indulva a fejlődést. Nagy szakértelmére, 


21 


munkájára a Magyar Madártani Egyesület tb. elnökeként, intézeti munkatàrs- 
ként egyaránt számítunk. Dr. KEVE ANDRÁS a biológiai tudományok kandi- 
dátusa, neve négy évtized alatt összeforrt a magyar madártan ügyével. Rend- 
szertani kutatásaival nagymértékben hozzájárult elsősorban a hazai varjú- 
félék megismeréséhez. Munkájára továbbra is számítunk. 

A természet- és környezetvédelem vilägviszonylatban előtérbe kerülő 
problematikája a jövőben meghatározza azt a feladatkört, amit az ornitoló- 
gusoknak el kell látniuk. Bízunk abban, hogy Intézetünk az elkövetkező évek- 
ben is a múlthoz hasonlóan megtalálja a megfelelő tevékenységi területet és 
szervesen be tud illeszkedni az Országos Természetvédelmi Hivatal fejlesz- 
tési programjába. 


Aquila LX XX—LXXXI, 1973—1974 


MEGALAKULT A MAGYAR MADARTANI EGYESULET 


Dr. Vertse Albert 


1974. január 6-án délelőtt, a Fővárosi Állatkertben, a Barlangmozi helyi- 
ségében tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Madártani Egyesület. A helyi- 
ség zsúfolásig megtelt meghívottakkal, így a Közgyűlés megfelelő társadalmi 
érdeklődés kíséretében zajlott le. Meghívót kaptak az illetékes főhatóságok, 
az érdekelt társintézetek és intézmények, akik küldöttel képviseltették ma- 
gukat; továbbá a Madártani Intézet baráti körének tagjai, az amatőr ornito- 
lógusok. 

Elsőnek DR. SZEDERJEI Ákos az Állatkert főigazgatója mint házigazda 
szólalt fel. Üdvözölte a Közgyűlést, majd kérte a jelenlevőket, hogy az Állat- 
kert Baráti Körébe — az időközben kiosztott belépési nyilatkozatok kitölté- 
sével — lépjenek be, hogy a megalakulandó Egyesület részére a Barlangmo- 
zit közgyűlések céljára a jövőben is rendelkezésre bocsathassa. Ezután Ra- 
KONCZAY ZOLTÁN az OTvH elnöke a Közgyűlést megnyitotta. Beszédében 
vázolta a természetvédelmi munka sokrétű nehézségeit, amelyek legyőzésé- 
hez — KAÁN KÁROLY-t idézve — elengedhetetlen a természetvédelem szol- 
gálatába állított társadalmi munka megszervezése, a társadalmi bázis. Fon- 
tos természetvédelmi érdek indokolja tehát a Magyar Madártani Egyesület 
létrehozását, amelynek annál is inkább eleget tesznek, mert madárvédelmi 
vonalról ilyen értelmű határozott óhaj jelentkezett. 

A bevezető beszéd után DR. Sürrő LÁSzLó, MEM önálló csoportvezető, az 
Egyesület szervezési előmunkálatainak egyik irányítója, a Szervező Bizott- 
ság tagja, szavazásra bocsátotta a M. M. Egyesület megalakulását, majd a 
Szervező Bizottság által két ízben (1973. szept. 12-én és nov. 13-án) megtar- 
tott üléseken részletesen megtárgyalt, majd jóváhagyott alapszabály- terve- 
zetet. Utána a tisztségviselők megválasztására került sor, személyenként meg- 
említve és bemutatva, és szavazásra bocsátotta a jelölteket. A Közgyűlés 
mind az előterjesztett alapszabály- tervezetet, mind a tisztségviselő jelölése- 
ket, lényegtelen kiegészítés, ill. személyi bővülésre (a választmányba) való 
ja raslat bejelentesevel és annak jóváhagyásával, egyhangúlag elfogadta. 
Ezzel a Magyar Madártani Egyesület megalakult. (Minden meghívott az ala- 
kuló közgyűlés előtt tíz nappal a személyre szóló meghívóval együtt az Egye- 
sületbe való belepesi nyilatkozatra és statisztikai adatgy üjtesre szolgáló ür- 
lapokat is kapott, továbbá az alapszabaly-tervezet teljes szövegét ; az "alakuló 
Közgyűlés helyiségébe való belépéskor pedig — a kitöltött belépési nyilatko- 

zat ellenében — a tisztségviselő jelöltek névsorát és egy színes kartonból ké- 
szült ún. szavazókártyát, amely szavazásra jogosít, egyben pedig az alapító 
tagságot igazoló okmányként is szerepel.) 

A Közgyűlés vezetését ezután az Egyesület elsőként megválasztott elnöke, 


23 


MADARAK ELETEN NEK ISMERETE 


RAK 
ee ES KIEGÉSZÍTŐ, RÉSZE 
AZ EMBERI TUDASNAK...” 


I. ábra. A Magyar Madartani Egyesület megválasztott elnöksége 
Abbildung 1. Die Presiddntschaft der Ung. Ornith. Gesellschaft 


(Fot6: Kaposy Gy.) 


DR. JANOSSY DENES vette at. Megköszönte a szemelyet ert megtisztelö bizal- 
mat, majd röviden vazolta a madärtani kutatashoz és a madärvedelemhez 
való szoros személyi hozzáállását mint indokát annak, hogy az elnöki tisztet 
elvállalta. sejelentette, hogy a tagdíjat évi 50,— forintban (kiskorúaknak, 
diákoknak és nyugdijasokn: ik évi 20,— Ft) állapították meg. Bejelentette to- 
vábbá, hogy a BÚVÁR c. folyóirat, amely 1974. jan. 1-től az OTvH hivata- 
los lapja, ez időtől kezdve az Egyesületne k is a hivatalos lapja, amelyben 
egyéb madártani, madárvédelmi közlemények mellett az Egyesület hivatalos 
közlendői is olvashatók lesznek. Ezután a társegyesületek képviselői üdvö- 
zölték az új Egyesületet és kívántak sikert munkájukhoz: BEREGSZÁSZI 
GYÖRGY a MAVOSZ, DR. SIROKI ZOLTÁN egy. docens a Díszmadártenyésztők 
Egyesületének, DR. SzABoLos LAJOSNÉ pedig az Orsz. Állatvédő Egyesület 
képviseletében. Végül DR. VERTSE ALBERT-nek, az Egyesület tb. elnökének 
adta át a szót, aki megköszönte az egybegyűlteknek, hogy megjelenésükkel 
az Egyesület megalakulását elősegítették és az OT vH v ezetösegenek, hogy 
a régen tervezett Egyesület létrehozását támogatták. Hangsúlyozta, a Madär- 
tani Egyesületnek olyan egyesületté kell alakulnia, amely a tudományos 
adatgyűjtésen felül a rohamosan pusztuló madárvilág védelme érdekében 
— HERMAN OTTO szellemében — ha kell, harcos tevékenységet is hajlandó 
kifejteni, mert a pusztító tényezők fé lelmetesen erősek. Ismételten megkö- 
szönte a szavazók bizalmát és megjelenésüket. Ezzel a közgyűlés véget ért. 


24 


1.08% 
1:02; 
1.03. 
1.04. 


2.01. 


2.02. 


2.03. 


2.04. 
2.05. 


2.06. 


2.07. 


3.01. 
3.02. 


3.03. 


3.04. 


3.05. 


Kivonat a Magyar Madártani Egyesület alapszabalyabol 
JE 
Az Egyesület neve 


Az Egyesület neve: Magyar Madártani Egyesület 

Az Egyesület székhelye: Budapest 

Az Egyesület működési területe: Magyar Népköztársaság 
Az Egyesület hivatalos nyelve: magyar 


Az Egyesület célja 


A Magyar Madártani Egyesület célja: a madárvédelem és a madárvi- 
lággal kapcsolatos természetvédelem gyakorlati művelése, társadalmi 
előmozdítása, népszerűsítése ; 

a madárvédelemre vonatkozó rendelkezések betartásának társadalmi 
ellenőrzése ; 

hazánk madárvilágának minél alaposabb megismerése és a szerzett tu- 
dásanyag rendszerezése, feldolgozása, ismertetése ; madárvédelmi javas- 
latok kidolgozása és az illetékes szervekhez terjesztése ; 

a magyar madártan hagyományainak ápolása és továbbfejlesztése ; 
szoros kapcsolat létesítése és fenntartása az Országos Természetvédel- 
mi Hivatal keretében működő Madártani Intézettel, az Intézet termé- 
szetvédelmi és tudományos céljainak megvalósításában közreműködés ; 
kapcsolatok létesítése és fenntartása állami és gazdasági szervekkel, 
alamint a hazai és külföldi madártani szervekkel és társszervezetekkel ; 
madárvédelmi és madártani jellegű pályázatok kiírása, pályaművek 
jutalmazása és hasznosításának kezdeményezése. 


Az Egyesület tagjai 


Az Egyesület tagjai rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok. 

Az Egyesület rendes tagja az a természetes személy, aki belépési szán- 
dékát írásban bejelenti, az Egyesület alapszabályát magára nézve kö- 
telezőnek elismeri, rendszeresen eleget tesz tagsági kötelezettségeinek. 
Az Egyesületnek kiskorúak is lehetnek tagjai, de közgyűlési küldöttnek, 
és az Egyesület országos tisztségeinek viselésére nem választhatók meg. 
Az Egyesület pártoló tagja az a jogi személy, aki belépési szándékát 
írásban bejelenti, magáénak vallja az Egyesület céljait, az Alapszabályt 
kötelezőnek elismeri, pontosan eleget tesz a pártoló tagsági díj befizetési 
kötelezettségének. 

Az Egyesület tiszteletbeli tagja lehet az, akit a Közgyűlés a madárvé- 


25 


delem es a madärtan területen kifejtett kimagaslö erdemei alapjan 
tiszteletbeli taggá választ. 

3.06. A tagsági viszony az Egyesület által elfogadott belépési nyilatkozat 
alapján jön létre. 


A Magyar Madártani Egyesület 1974. január 6-án megtartott alakuló 
közgyűlésén megválasztott tisztségviselők 


"Tiszteletbeli elnök : 
Elnök: 


Elnökhelyettesek: 


Fötitkär: 


Fötitkärhelyettesek: 


Az Ellen6rz6 
Bizottsag elnöke: 
Az Ellenörzö 
Bizottsäg tagjai: 


A Fegyelmi 
Bizottsäg elnöke: 
A Fegyelmi 
Bizottsag tagjai: 


A Fegyelmi 


Bizottsäg pöttagjai: 


A Valasztmany 
tagjai: 


Dr. VERTSE ALBERT, a Madártani Intézet ny. igazgatója. 
Dr. JANOSSY DÉNES, a tudományok doktora, a Termé- 
szettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának veze- 
tője. 

DR. MARIÁN MIKLÓS tud. főmunkatárs, múzeológus, 
Szeged. 

DR. ORosz MIKLOS szakfelügyelő, Budapest. 

DR. STERBETZ ISTVÁN, a Madártani Intézet mb. igaz- 
gatója. 

LORINCZ ISTVAN, a Fejér megyei Madárbarátok Köré- 
nek titkára, Szolnok, 
MÖDLINGER PÁL, a Fővárosi 
Madárosztályának vezetője. 


Állat- és Növénykert 


Dr. S6vAG6 MIHÁLY ügyvéd, Hajdúböszörmény. 
3ÉCSY LAszLö termeszetvedelmiterület-kezelö, Buda- 
pest. 

DANDL JOZSEF nyugdijas, Budapest. 


Dr. Sürrő LAszLö MEM önálló csoportvezető. 


Dr. Fopor TAMÁS, a Vadbiolögiai Állomás vezetője, 
Budakeszi, 
TO6KES DENES ny. tanácsi főelőadó. Budapest. 


Dr. KALMAR ZOLTÁN föisk. tanár, Hódmezővásárhely, 
VARGHA BÉLA, a Fővárosi Allat- es Növénykert 
Madärosztälyänak tud. munkatársa. 


BANKOVICS ATTILA muzeológus, Zirc, 

BARTA ZOLTÁN, a Madártani Intézet külső munkatársa, 
Miskolc, 

BECHTOLD ISTVÁN biológiai szakkörvezető, Kőszeg. 
CSERNAVÖLGYI LÁSZLÓ egyetemi hallgató, Budapest, 
CSÓKA LAJOS nyugdíjas, 

GERÉBY GYÖRGY agrármérnök, Pécs, 

Dr. Györy JENŐ, az OTvH főzoológusa, 

HaraszrHy LÁSZLÓ főiskolai hallgató, Hódmezővásár- 
hely, 

DR. HorvATtH Lagos kandidátus, a Természettudo- 
mányi Múzeum madárgyűjteményének vezetője, 


Dr. IGMANDY ZOLTÁN egyet. tanár, az Erdészeti és 
Faipari Egyetem Erdövedelemtani Tanszekenek veze- 
töje, Sopron, _ 
JANISCH MIKLÓS zoológus, az Allatorvostudomanyi 
Egyetem Parazitolögiai Tanszekenek tud. munkatärsa, 
Dr. Keve ANDRAS kandidátus, a Madártani Intézet 
ny. fomunkatarsa, 
KIRÁLY IVAN ny. tanár, Budapest, 
KorrAn KÁROLY föisk. tanár, Budapest, 
Dr. Kovács BELA egyet. adjunktus, Agrártudományi 
Egyetem, Debrecen, 
DR. LEGÁNY ANDRÁS aspiráns, tanár, Tiszavasvári, 
MÉSZÁROS GYÖRGY ny. tisztviselő, Kecskemét, 
NAGY IMRE, a Győri Állatkert ny. igazgatója, Győr, 
DR. NECHAY OLIVÉR, a MÉM Növényvédelmi Főosztá- 
lyának vezetőhelyettese, 
DR. PÁTKAI IMRE, a Madártani Intézet igazgatója, 
Prricst ISTVÁN, a Madártani Intézet külső munkatársa, 
Budapest, 
RADETZKY JENŐ ny. tanfelügyelő, Székesfehérvár, 
DR. RÉKÁSI JózsEF tanár, Bácsalmás, 
Dr. RuzsIK MIHÁLY ügyvéd, Salgótarján, 
DR. SÁGHY ANTAL ügyvéd, Süttő, 
SÁRA JANOS természetvédelmiterület-kezelő, Budapest, 
SCHMIDT EGON, a Madártani Intézet tud. ügyintézője, 
SzaBó LÁSZLÓ természetvédelmi felügyelő, Nagyiván, 
SZENTENDREY GÉZA, a Pilisi Parkerdőgazdaság madár- 
védelmi előadója, Szentendre, 
DR. TAPFER DEzső tud. kutató, Budapest, 
DR. VARGA BÉLÁNÉ, a Madártani Intézet külső munka- 
társa, Pusztaszer, 
VARGA FERENC, a Madártani Intézet külső munka- 
társa, Salgótarján, 
ZSIN GÉZA, a Madártani Intézet külső munkatársa, Szi- 
getszentmiklós. 
A madárvilág kedvelőinek és a madarak iránt érdeklődőknek régi óhaja 
valósult meg a Magyar Madártani Egyesület mint társadalmi le 
létrehozäsäv al, amelynek keretében hatékony tevekenyseget fejthetnek ki 
mind a madarak védelme érdekében, mind a madärtani kutatäsok területen. 
Kz egyrészt nelkülözhetetlen tar sadalmi segítséget nyújt a természetvédelmi 
szervek munkájához, másrészt jelentősen előmozdítja a madártani tudomá- 
nyos feladatok megoldását is. Mindezek érdekében, az Egyesületen belül 
— az érdeklődéstől függően — a következő szakosztályok megalakulását 
tervezzük : 
— Madárvédelmi, 
— Ragadozómadár-védő, 
— Gyűrűző és Vonuláskutató, 
— Faunisztikai, 
— Ismeretterjesztő és Propaganda-, 
— Foté- és Madárhanggyűjtő szakosztályok. 


bo 
I 


A társadalmi erőknek a madärvédelem és a madártani kutatás szolgálatába. 
állítása nem új keletű. A Madártani Intézetnek kezdettől fogva széles körű 
munkatársi tábora volt, először mint kizárólag a vonuláskutatás céljára 
alakult, HERMAN OTTÓ által szervezett, Országos "megfigyelő hálózat. Önkén- 
tes tagjait megbízható munkájuk jutalmaként idővel RENDES MEG- 
FIGYELŐ-i oklevéllel tüntette ki. A rendes megfigyelők díjtalanul kapták 
az Intézet kiadványait, így az Aguilát is. A vonulási megfigyelések mellé, ill. 
helyébe később a faunisztikai, táplálkozásvizsgálati, madárvédelmi telepítési 
és gyűrűző munkatársi tevékenység k apcsolódott. A kimagasló madárvédelmi 
munkát, valamint a madártani kutatás terén elért kimagasló eredményeket 
az Intezet rendkívüli és tiszteletbeli tagsággal, és oklevéllel ismerte el. 

Az Intézet kutatási profiljának módosulásával, leginkább azonban a közbe- 
jött világháborúk és a velük járó gazdasági válságok hatására a munkatársi 

tábor igen megfogyott, s bár az általános madárvédelmi szempontokra, is 
figyelemmel volt, most mar mégis elsősorban tudományos igényű megfigye- 
léseivel, adatey tijtéseivel és azok feldolgozäsäval tamogatta az Intézet “torek- 
véseit. Ez az értékes munkatársi tábor azonban a legutóbbi időben is mind- 
inkább csökkent, területi eloszläsäban pedig annyira rapszodikus, hogy egy 
országos, átfogó madárvédelmi, természetvédelmi program megvalósításához 
már semmiképpen sem elegendő. 

Madárvédelmi természetvédelmünk országos átfogó, nagy feladatai tették 
tehát szükségessé a Magyar Madártani Egyesület létrehozását, amely nem- 
csak nevében új, hanem feladatában és ennek megfelelően szervezettségében 
is, amennyiben egyesíti magában a régi madérvédé egyesületeknek a gy akor - 
lati madärvedelmet pr opagälé feladatät, de most mär kibövülve a v eszélyez- 
tetett madarak fészkelőhelyeinek felkutatásával és védelmük megszervezé- 
sével, az általános környezetvédelmi szempontból is káros gazdasági és 
ipari — műszaki tevékenység társadalmi ellenőrzésével, társadalmunk madár- 
védelmi — természetvédelmi nevelésével. És eek mellett a tudomanyos 
igényű vizsgálatok, adatgyűjtések is szerepelnek az új szervezet munka- 
tervében. Összességében tehát az eddiginél magasabb rendű munkát igénylő 
madárvédő és kutatótevékenységről van szó, amit a madárvilágot pusztító 
tényezők sokfélesége, sok esetben bonyolultsága igényel. 

A mai, a századelejinél jóval sokrétűbb madár védelmi, madártani kutató- 
munkásság azonban csak akkor várható az Egyesülettől, ha annak tagjai, 
az ország legt távolabbi vidékein élők is, kielégítően vannak tájékoztatva és 
szakmai továbbképzésükre i is megvan a lehetőség. Általában, az eredményes 
munka egyik alapfeltétele a tagság és a vezetőség közti lehető legélénkebb 
információcsere. Nagy reményekkel kecsegtető fejlődés a múlthoz képest, 
hogy erre most már megvan a lehetőség a BÚVÁR c. természetvédelmi 
folyóiratnak az Egyesület céljára való rendelkezésre bocsátásával, amit ked- 
vező jelképnek is veszünk annyiban, hogy a BÚVÁR-t a madárőslénytan 
világhírű művelője, a Madártani Intézet volt adjunktusa, DR. LAMBRECHT 
KÁLMÁN alapította. 


(Gründung der Ungarischen Gesellschaft 
Dr. Albert Vertse 


Am 6. Januär 1974 Vormittag hielt die Ungarische Ornitologische Gesellschaft ihre 
gründende Vollversammlung im ‘Zoo von Budapest im sog. Höhlenkino. Der Saal war 
mit Eingeladenen gefüllt, so dass die Vollversammlung in Begleitung von entsprechendem 
Interesse der Gesellschaft ablief. Einladungsbriefe wurden den zuständigen Hauptbehör- 
den, den interessierten Schwesterinstituten zugesandt, die sich durch Gesandten vertre- 
ten haben, weiterhin für die Mitglieder des Freundschaftskreises des Instituts für Vogel- 
kunde, für die Amatörornitologen. 

Das Wort erhob zuerst der Gener aldirektor des Zoos, der Hauswirt der Vollversamm- 
lung, DR. Ákos SZEDERJEI. Er begrüsste die Vollversammlung, dann hat die Anwesen- 
den in dem Freundschaftskreis des Zoos einzutreten — durch Ausfüllen der inzwischen 
verteilten Eintrittsfragebogen — damit er das Höhlenkino für die sich bildende Gesell- 
schaft zwecks Vollversammlungen zur Verfügung stellen kann. Nachher eröffnete ZOLTAN 
RAKONCZAY, Präsident des Landesamtes für Naturschutz (OTH) die Vollversamm- 
lung. In seiner Rede schilderte er die vielseitigen Probleme der Naturschutzarbeit. Zur 
Bekämpfung dieser Probleme — er zitierte dabei KAROLY KAAN — ist es unbedingt nötig 
die gesellschaftliche Arbeit im Dienste des Naturschutzes zu organisieren, das Schaffen 
einer gesellschaftlichen Basis. Wichtiges Naturschutzinteresse rechtfertigt die Schaffung 
der Une n Ornitologischen Gesellschaft, der umso mehr entgegenkommen w erden 
soll, da aus Vogelschutzkreisen diesbeziglich entschlossener Wunsch geäussert wurde. 

Nach der Eröffnung liess Dr. LÁSZLÓ SUTTO, selbständiger Gruppenleiter des Minis- 
teriums für Landwirtschaft und Ernähr ung, einer der Leiter der Organisations- Vorarbei- 
ten der Gesellschaft, Mitglied des Organisationskomitees, die Bildung der UO Gesell- 
schaft (MME), dann den — seitens des Organisationskomitees, an den zweimal abge- 
haltenen Sitzungen (12. Sept. und 13. Nov. 197 3) in Einzelheiten besprochenen und gut- 
gehiessenen Grundgesetz- Entwurf zur Abstimmung. Danach kam die Wahl der Amtstra- 
ger an die Reihe, die Anwärter wurden persönlich erwähnt und vorgestellt, mit darauf 
folgender Abstimmung. Die Versammlung hat sowohl den Snterbreiteten Satzungsent- 
wurf, als auch die vorgeschlagenen Amtsträger — unter Einmeldung unbedeutender 
Ergänzungen, bzw. Vorschläge für Personalerweiterung mit Stimmeneinheit angenom- 
men. Damit wurde die Ungarische Ornitologische Gesellschaft (MME) gegründet. 
(Alle Eingeladenen haben 10 Tage vor der eründenden Vollversammlung persönliche 
Einladungsbriefe samt Formulare für Eintr ittserklärung in dei Gesellschaft und für sta- 
tistische Datensammlung bekommen, weiterhin den vollen Text des Satzungsentwurfes 
und beim Eintritt in den Raum der bildenden Vollvers sammlung erhielten sie — gegen 
Abgabe der ausgefüllten Eintrittserklärung — das Namenverzeichnis der Amtsträger- 
Anwärter und eine, aus farbigem Karton gefe rtigte sog. Stimmungskarte, die für Abstim- 
mung berechtigt, und gleichzeitig auch als urkundlicher Beweis der gründenden Mit- 
gliedschaft dient. ) 

Die Leitung der Vollversammlung wurde danach von dem erstgewählten Präsidenten 
der Gesellschaft, Dr. DENES JANOSSY übergenommen. Er bedankte sich um das ihm zuteil- 
gewordene, vere ‘hrende Vertrauen, dann schilderte er kurz seine enge, persònliche Stel- 
lung hinsichtlich der ornitologischen Forschung und Vogelschutz, als Anlass dafir, dass 
er das Präsidentenamt angenommen hatte. Er verkündete, dass der Mitgliedbeitrag in 
50.— Ft. (Jahr) für Minderjährige, Studenten und Pensionierten 20,— Ft (Jahr), fest- 
gestellt wurde. Er hat weiterhin eingemeldet, das die Zeitschrift BUVAR, ab 1. Januar 
1974 offizielles Organ des Landesamtes für Naturschutz (OTH) von nun an offizielles 
Organ auch für die Gesellschaft wird, wo unter sonstigen ornitologischen und Vogelschutz- 
A auch die offiziellen Mitteilungen der Gesellschaft zu lesen sind. Danach 
begrüssten die Vertreter der Schwestergesellschaften die neue Gesellschaft und wünsch- 
ten viel Erfolg zu ihrer Arbeit: GYÖRGY BEREGSZÁSZI von MAVOSZ (Landesbund der 
ungarischen Jäger), Dr. ZOLTÁN SIROKI, Dozent, Präsident der Ziervogelzuchtgesell- 
schaft, DR. FRAU SZABOLCS in Vertretung der Tierschutzgesellschaft und zuletzt wurde 
das Wort DR. ALBERT VERTSE, Ehren-Präsident der Gesellschaft übergegeben, der sich 
bei den Versammelten bedankte, das sie mit ihrer Erscheinung die Bildung der Gesell- 
schaft ermöglicht haben und bei ‘der Leitung der OTH, dass sie die Schaffung der längst 
geplanten Gesellschaft unterstützt haben. Er betonte, dass die Ungarische Ornitologische 
Gesellschaft sich zu einer solchen Gesellschaft entwickeln soll, die über die wissenschaft- 
liche Datensammlung hinaus, im Interesse der stürmisch unter gehenden Vogelwelt — im 


19 


Geiste OTTO HERMAN Ns — falls nötig, bereit ist, auch eine kämpferische Tätigkeit zu 
entfalten, da die Kräfte der Verheerung furchtbar mächtig sind. Er hat das Vertrauen 
der Stimmenden und ihre Erscheinung wiederholt bedankt. Damit beendete sich die Voll- 
versammlung. 


A E be bi 
SS 
mone 


3.01. 
3.02. 


3.03. 


3.04. 


3.05. 


3.06. 


Auszug aus der Satzung der Ungarischen Ornitologischen Gesellschaft 
The 


Name der Gesellschaft 


. Name der Gesellschaft: Ungarische Ornitologische Gesellschaft. 
. Sitz der Gesellschaft: Budapest. 

. Operationsgebiet der Gesellschaft: Ungarische Volksrepublik. 

. Offizialsprache der Gesellschaft: ungarisch. 


9 


We 


Zielsetzung der Gesellschaft 


. Das Ziel der Ungarischen Ornitologischen Gesellschaft: Gesellschaftliche Förderung, 


Propagation und Praxis des Vogelschutzes und Umweltschutzes hinsichtlich der 
Vogelwelt; 


. gesellschaftliche Kontrolle der Einhaltung von Vogelschutzanordnungen, 
3. möglichst gründliche Erkennung der Vogelwelt unserer Heimat, Organisation, 


Aufarbeitung, Bekanntmachung der erworbenen Kenntnisse: Ausarbeitung von 
Vogelschutzentwürfe und ihre Unterbreitung zu den zuständigen Organen; 


4. Pflege und Weiterentwicklung der Traditionen der ungarischen Ornitologie ; 
. Schaffung und Aufrechterhaltung einer engen Verbindung mit dem Institut für 


Vogelkunde im Rahmen des Landesamtes für Naturschutz, Mitwirkung in der 
Verwirklichung der naturschutz- und wissenschaftlichen Ziele des Instituts; 


. Schaffung und Aufrechterhaltung von Verbindungen mit den staatlichen und wirt- 


schaftlichen Organen, sowie mit den einheimischen und ausländischen ornitologi- 
schen Organen und Schwestergesellschaften ; 


. Ausschreibung von Vogelschutz- und ornitologischen Preisaufgaben, ihre Belohnung 


und Initiative für ihre Nutzung. 
9 
D. 


Die Mitglieder der Gesellschaft 


Es gibt in der Gesellschaft ordentliche, unterstützende und ehrenamtliche Mit- 
glieder. 

Mitglied der Gesellschaft ist jede natürliche Person, die ihre Eintrittsbereitschaft 
schriftlich einmeldet, die Satzung der Gesellschaft für sich als bindend anerkennt, 
ihren Mitgliedsverpflichtungen regelmässig nachkommt. 

Minderjährige sind auch berechtigt in die Gesellschaft als Mitglieder einzutreten, 
aber sie können ninct als Gesandte der Vollversammlung und als landesamtliche 
Mitglieder der Gesellschaft gewählt werden. 

Unterstützendes Mitglied der Gesellschaft ist jede juristische Person, die seine 
Eintrittbereitschaft schriftlich erklärt, die Zielsetzungen der Gesellschaft als ihre 
anerkennt, die Satzung für sich für verbindlich anerkennt und ihrer Mitgliedsbei- 
tragverpflichtungen genau nachkommt. 

Ehrenamtliches Mitglied der Gesellschaft ist jede, die die Vollversammlung aufgrund 
seiner hervorragenden Leistungen im Gebiet der Ornitologie und des Vogelschutzes 
für ehrenamtliches Mitglied erwähit. 

Die Mitgliedsbeziehung kommt aufgrund der, von der Gesellschaft angenommenen 
Eintrittserklärung zustande. 


Namenverzeichnis der, an der am 6. Januar 1974 abgehaltenen gründenden Vollversamm- 
lung der Ungarischen Ornitologischen Gesellschaft gewählten Amtsträger 


Ehrenpräsident: DR. ALBERT VERTSE, pens. Direktor der Institut für Vogelkunde. 

Präsident: Dr. DÉNES JANossy, Dr. der Wissenschaften, Leiter der mineralogischen und 
paleontologischen Sammlung des Museums fiir Naturkunde. 

Stellv. Präs.: Dr. MIKLós MARIAN, wissenschaftlicher Hauptmitarbeiter, Museologe 
Szeged. Dr. Mıktös Orosz, Fachinspektor, Budapest, 

Generalsekretär: DR. ISTVAN STERBETZ, beauftragter Direktor des Ornitologischen In- 
stituts, 

Stellvertr. Generalsekretäre: ISTVÁN LÖRINcZ, Sekretär der Vogelfreunde des Kreises 
Fejer, Szolnok, 
PAL MÖDLINGER, Leiter der Vogelabteilung des Zoos, Budapest. 

Präsident des Kontrollausschusses: Dr. MIHÁLY SóváGó, Anwalt, Hajdúböszörmény. 

Migtlieder : LÁSZLÓ BÉcsy, Zoologe, Naturschutzgebietsinspektor, JÓZSEF DANDL, Pensio- 
när, 

Präsident des Disziplinar-Komitee-Ausschusses: Dr. LAszLö Strré, selbständiger 
Gruppenleiter des MEM (Landwirtschaftsministeriums). z 

Mitglieder: Dr. TAMÁS Fopor, Leiter der Wildbiologischen Station, Budakeszi, 
DÉNES TŐKÉS, pens. Hauptreferent des Raates, Budapest, 

Ersatz-Mitglieder: Dr. ZoLTAN KALMAR, Hauptschullehrer Hödmezöväsärhely, 
BELA VARGHA, wiss. Mitarbeiter der Vogelabteilung des Zoo, Budapest. 

Ausschussmitglieder: ATTILA BANKOVICS, Museologe, Zirc, ZOLTÁN BARTA, Miskolc, 
IstvAN BECHTOLD, Leiter des biologischen Kreises, Köszeg, 

LÁSZLÓ CSERNAVÖLGYI, Student, Budapest, I 

Lagos CsóKA, Pensionierter, Budapest, 

GYÖRGY GEREBY, Agraringenieur, Pécs, 

DR. JEN6 Györy, Hauptzoologe des OTvH, 

LAszLö HARASZTHY, Student, Hödmezöväsärhely, 

Dr. LAJOS HORVÁTH, Kandidat, Leiter der Vogelsammlung des Museums für Naturkunde. 

Dr. ZOLTÁN IGMANDY, Prof., Leiter der Forstschutzfakultät der Forst- und Holzindustriell. 
Universität in Sopron, 

MIKLOSJANISCH, Zoologe, wissenschaftl. Mitarbeiter der parasitol. Fakultät des Veterinär- 
Universität, 

Dr. ANDRÁS KEvE, Kandidat, pens. Huptmitarbeiter des Ornitologischen Instituts, 

IVAN KIRALY pens. Hauptschullehrer, Budapest, 

Dr. BÉLA Kovács, Adjunkt des Agrarwiss. Universität Debrecen, 

Dr. ANDRAS LEGANY, Aspirant, Lehrer, Tiszavasvari, 

GYÖRGY MÉSZÁROS, pens. Beamter, Kecskemét, 

IMRE NAGY, Direktor des Zoos Győr, _ 

Dr. OLIVÉR NECHAY, Stellv. Hauptabt. Leiter von MEM, 

Dr. IMRE PATKAY, Direktor des Instituts für Vogelkunde, 

ISTVÁN Pırıcsı, Aussen-Mitarbeiter des Ornithologischen Instituts, Budapest, 

JENŐ RADECZKY, pens. Schulinspektor, Székesfehérvár, 

Dr. JÓZSEF RÉKÁSI, Lehrer, Bácsalmás, 

DR. MIHÁLY RuzSIK, Rechtsanwalt, Salgótarján, 

DR. ANTAL SAGHY, Rechtsanwalt, Süttő, 

JANOS SARA, Naturschutzgebietsinspektor, Budapest, 

EGON SCHMIDT, wissenschaftl. Mitarbeiter des Ung. Ornithologischen Instituts, 

LAszLò SzaBò, Naturschutzinspektor, 

GÉZA SZENTENDREY, Vogelschutzreferent bei der Parkforstwirtschaft Pilis, 

Dr. DEZSÖ TAPFER, wissenschaftl. Mitarbeiter, Budapest, 

FRAU DR. VARGA, Aussen-Mitarbeiter des Instituts für Vogelkunde, Pusztaszer, 

FERENC VARGA, Aussen-Mitarbeiter des Instituts für Vogelkunde, Salgötarjan, 

GÉZA Zsın, Szigetszentmiklös. 

Ein alter Wunsch der Vogelliebhaber wurde mit der Bildung der Ungarischen Orni- 
tologischen Gesellschaft, als eines gesellschaftlichen Organs ver wirklicht, im Rahmen 
welcher — im Interesse des Vogelschutzes — effektive Tätigkeit auch im Gebiet der Vogel- 
forschungen entfaltet werden kann. Dies bietet einerseits unentbehrliche gesellschaft- 
liche Hilfe zur Arbeit der Naturschutzorgane, andererseits befördert bedeutend die Lösung 
der ornitologischen wissenschaftlichen Aufgaben. Im Interesse dieser Ziele planen wir 


31 


im Rahmen der Gesellschaft — vom Interesse abhängig — die Ausstaltung folgender 
uno : 
Vogelschutz-, 

= Raubvogelschutz-, 

— Beringungs- und Zugforschungs-, 

— Faunistische-, 

— Populärwissenschaftliche- und Propaganda-, 

— Photo- und Vogelstimmensammlungs-Abteilungen. 


Die Einbeziehung der gesellschaftlichen Kreise in die Vogelforschung und in den Vogel- 
schutz ist keine neue Idee. Das Institut für Vogelkunde hatte von Anfang an viele Mit- 
arbeiter, zuerst das Landesbeobachtungsnetz — von OTTO HERMANN organisiert — aus- 
schliesslich zweks Z ugforschung. Die freiwillige Mitglieder wurden aufgrund ihrer guter 
Arbeit mit der Zeit durch die Urkunde ,,Ordentlicher Beobachter“ ausgezeichnet. Die 
ordentliche Beobachter bekamen die Veröffentlichung des Instituts — die Aquila — 
umsonst. Zu den Vogelzugbeobachtungen vergesellschaftete sich, oder später anstelle 
dieser Tätigkeit wurde, die faunistische-, ernährungsuntersucherische-, vogelschutz-, 
ansiedlungs-, beringungstätigkeit ausgeübt. Die hervorragende Vogelschutzarbeit, sowie 
hervorragenden E reebnisse i im Gebiet der or nitologischen For schung bewertete das Insti- 
tut mit ausserordentlicher und ehrenamtlicher Mitgliedschaft, sowie mit Urkunden. 

Mit der Modifikation der Arbeit des Instituts, noch mehr aber auf Auswirkungen der 
Weltkriege und der mit ihnen verknüpften W irtschaftkriesen verminderte sich das Lager 
der Mitarbeiter beträchtlich und obwohl es die allgemeinen Vogelschutzaspekten auch im 
Auge behielt, half dem Institut nunmehr in erster “Linie mit seinen anspruchvollen wissen- 
schaftlichen "Be "obachtungen, Datensammeln und mit der Ausarbeitung dieser. Dieses 
vertvolle Mitarbeiterlager verminderte sich aber in der letzten Zeit immer mehr und in 
seiner territorialen Ausbreitung war es so rapsodisch, was für die Verwirklichung eines 
das ganze Land umfassenden Programms nicht mehr ausreicht. 

Die grosse, das Land umfassenden, Aufgaben unseres Vogelschutz-Naturschutzes 
machten die Bildung der Ungarischen Ornitologischen Gesellse haft nötig, die nicht nur 
in ihren Namen neu ist, sondern auch in ihrer Aufgabe und in ihrer Organisiertheit ent- 
sprechend, insofern sie in sich die praktische Vogelschut zpropagandenarbeit der alten Vogel- 
schutzvereine vereint, die jetzt allerdings mit der Ausforschung und Organisieren des 
Schutzes der Nistplätze der gefährdeten Vogelarten, mit der gesellse ‘haftlichen Kontrolle 
der aus allgemeinen Umw eltse thutzaspekten auch gefährlichen ‘wirtschaflichen und indus- 
triellen Tät igkeit, mit der Erziehung unserer Gesellse haft auf den Vogelschutz und auf 
den Naturschutz erweitert wurde. Nebst diesen Zielen figurieren auc h die wissenschaft- 
liche Untersuchungen, Datensammlungen in dem Arbe itsplan der neuen Organisation. 
In ihrer Gesamtheit haben wir hier mit einer Vogelschutz- und Forschungstätigkeit zu 
tun, die eine hochwärtigere Arbeit als bisher bedürft, durch die Vielfalt, in vielen Fällen 
Kompliziertheit der die vogelwelt vernichtenden Faktoren bedingt. 

Die heutige, wohl vielfältigere vogelschützliche- und ornitologise he Forschungstätig- 
keit ist aber von der Gesellse haft nur dann zu erwarten, wenn ihre Mitglieder, sollten sie 
im entferntesten Gebieten des Landes leben, entspr echend unterrichtet sind und eine 
Möglichkeit auf ihre fachliche Weiterausbildung besteht. Im allgemeinen lässt sich sagen, 
dass die möglichst rege Informationsaustausch zwischen Leitung und Mitgliedschaft 
eine der Voraussetzungen der erfolgreichen Arbeit darstellt. Eine vielverheissende Ent- 
wicklung gegen der Vergangenheit ist die Tatsache, dass die Möglichkeit dafür in Form 
der Zeitschrift BÚVÁR zur Verfügung steht. Was wir auch insofern als ein vorteilhaftes 
Symbol betrachten, da die Zeitschrift von ehem. DR. KALMAN LAMBRECHT, weltberühm- 
ten V ogelpaleontologen, Adjunkt des Instituts für Vogelkunde gegründet wurde. 


32 


Aquila LX XX—LXXXI. 1973—1974, 


UJABB ADATOK A JAPAN FURJ (COTURNIX COTURNIX 
JAPONICA) KARYOTIPUSANAK MEGISMERESEHEZ* 


Dr. Fabian Gyula— Dr. Nagy Maria 


Összefoglaläs 


A japan fürj mint standard laboratöriumi ällat, az utöbbi idöben Magyar- 
országon is, mind jobban előtérbe került. Az irodalomban található, ide 
vonatkozó publikációk igen kis száma miatt a szerzők szükségesnek látták, 
hogy vizsgálat tárgyává tegyék a japán fürjek karyotípusát. A japán fürjek 
kromoszómaszámát: 2n = 80+2-nek (78+ZZ vagy 78+ZW) találták. Az 
első pár (6,9—1,7 mikron méretű) makrokromoszöma alakja különböző, de 
jól meghatározható. Az 1 mikron, vagy annál kisebb méretű mikrokromo- 
szómák alakja (néha a száma is) nehezen ítélhető meg, de valószínűleg döntő 
többségükben akrocentrikusak. A kromoszómák sajátságos térbeli elhelyez- 
kedeset: a makrokromoszómák által képezett ,,héj’”-at és a mikrokromoszó- 
mák által alkotott ,,mag’’-ot a szerzők is megfigyelték. Megbeszélték a mada- 
rak — emlősökétől eltérő — cytogenetikai sajátosságainak elvi és methodo- 
lógiai problémáit. | 


Bevezetés 


PADGETT és mta (1959) szerint napjainkban a japan fürjek is felsorakoztak 
a laboratóriumi kísérleti állatok közé. Hazánkban használatuk 10 éves 
múltra tekint vissza (ANGHI, 1963). Alkalmazásukat rendszertani helyük 
(DupicH és mta, 1971) és kitűnő tenyészthetőségi viszonyaik (T6TH, 1970) 
indokolják. Rövid ideje való hasznälatukböl következik, hogy még számtalan 
morfológiai és fiziológiai sajátosságuk, így normál karyotípusuk sem tisztá- 
zott eléggé. Ez utóbbinak az az oka, hogy e téren nagyon kevés irodalmi 
adattal találkozhatunk (BAMMI és mtsai, 1966/a, b; OGUMA, 1938; PONTEN 
in SUSUMO és mtsai, 1964; SHOFFNER és mtsai, 1967; TALLURY és mta, 1965). 
Ezek indokolják a kérdés mindennemű további vizsgálatát. 


Anyag és módszer 
Vizsgálataink során FECHHEIMER és mta (1966) által leírt eljárásból indul- 
tunk ki, és kisebb módosításokkal alakítottuk ki következő módszerünket. 


Felhasználtunk 40 db különböző életkorú és nemű, házi tenyésztésű japán 
fürjet. Preparátumainkat az állatok csontvelejéből nyert sejtekből készítet- 


* Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszék Gödöllő (Tanszékvezető: DR. FABIAN GYULA) és 
Országos Közegészségügyi Intézet Budapest (Főigazgató: Dr. BAKÁcs TIBOR). 


3 Aquila 33 


MZ 


none asaundnl ayy fo odfigohmy "7 md 
psndyohiany (navuodnl zruımg09 aruıngoy) linf updof "eage *Z 
6€ BE Ze 9€ 


LL L a se 


GE LE 0€ 60 


ai ll OL 6 


SE 


8 


ee 


7€ EE: 


Le 9° 


L 9 


DWOZSOWOJYOJYIW 


DWOZSOWOIHYOIYDW 


34 


tük. Az állatok decapitalasa előtt 45—180 perccel 1 mg/testsùly kg-nyi 
kolchicint adtunk subeutan. A femurokböl és a tibiakböl ml-enként 1 csepp 
0,45%, -0s citràtot is tartalmazó, Ca- és Mg-mentes fiziológiás söoldattal a 
esontvelösejteket kimostuk. A sejtszuszpenziöt 500/pere fordulatszámú ne 
centrifugaval centrifugältuk 10 percig. A felülúszó eltávolítása után 0 ‚45%,-0 
Na- citrat oldattal duzzasztottunk 30 percig. 10 perces centrifugaläs és a 
szupernatans eltávolítása után 1: 3 arányú jégecet — metanollal fixáltunk 
30 percig. A fixáló többszöri cserélése és a szupernatáns eltávolítása után 
a sejtszuszpenziöt hűtött tárgylemezre cseppentettük és láng felett szélesz- 
tettük. A preparátumokat Giemsa vagy Carr-féle festéssel festettük. Pre- 
parátumainkból a jól értékelhető sejteket kiválasztottuk, 900-szoros nagyítás 
mellett lefényképeztük, fototechnikai úton tovább nagyítva készítettük el 
a papírképeket, amelyekből a kromoszómákat kivágva, a szokásos módon 
kiraktuk a karyotípusokat. A preparátumokat először a nap különböző sza- 
kaszaiban készítettük és így kikerestük azt az időpontot, amikor a csontvelő- 
ből a legtöbb mitózis nyerhető. 


Eredmények 


Igen nagyszámú és jól értékelhető sejtosztódást kaptunk akkor, ha a pre- 
parátumokat fiatal (14— 21 napos) állatokból, a kora reggeli órákban (4— 6h) 
készítettük. 

A kromoszómák számának moduszát: 80-nak (78+ZZ vagy 78+ZW) 


Makrokromoszómák 


Mikrokromoszómák 


6e se 


bi 6 Pe we de 


hin LL] % è vie «7 


3. ábra. Japán fürj (Coturnix coturnix japonica) karyotipusa 9 
Figure 3. Karyotype of the japanese Quail 9 


4. Abra. Makro- és mikrokromoszömak térszerkezete 


Figure 4. The space-structure of the macro- and mic- 


rochromes 


3. 


oO. 


Pe 


ábra. Makro- és mikrokromoszömak térszerkezete 


Figure TE The space-strucrure of the MACTO- and mic- 


69 
+ 


roch romes 


találtuk, de gyakran előfordult 
az is, hogy a két legkisebb kro- 
moszómát nem tudtuk identi- 
fikálni. 

Az első 5 pár kromoszóma 
mérete: 6,9 — 4,0 — 3,0 — 
— 2,6 — 1,7 mikron. 

Ezeknek a nagy, ún. ,,mak- 
rokromoszómák"-nak az alak- 
ja az alábbi: az első pár: subak- 
ro, a második : meta-, a harma- 
dik: akro-, a negyedik : meta-, 
az ötödik pár: akrocentrikus. 
Az első kromoszómapár kar- 
aránya: 3, ezért tekintettük 
submetacentrikusnak. 

Az irodalommal megegyező- 
en (19,21) Z kromoszömänak è 
3. legnagyobb metacentrikus 
és W kromoszömänak a legki- 
sebb akrocentrikus makrokro- 
moszomat tartottuk. 

Atöbbi kromoszöma merete: 
1 mikron vagy annal kisebb, 
ezek az ún. ,,mikrokromoszé- 
mák". Ezek alakja — ameny- 
nyire ezt a fenymikroszköpos 
felbontás határát súroló ki- 
csinységük megengedi — acro- 
centrikusnak tűnik (2. ábra). 

Mi is meg tudtuk figyelni a 
homológ kromoszómapárok af- 
finitasan alapuló, LEWIS és 
mta által 1968-ban (in BAMMI 
és mtsai, 1966/b) , somaticus 
párosodás"-nak nevezett jelen- 
séget, amely nyomán a makro- 
kromoszómák _ ,,héj’’-szertien 
veszik körül a ,,mag’’-szertien 
elhelyezkedő mikrokromoszö- 
mäkat (3., 4., 5. abra). 


Következtetes 


Az első par makrokromoszo- 
mät kiveve, a többi kromoszö- 
ma alakját illetően veleme- 
nyünk megegyezik az iroda- 
lommal (SHOFFNER és mtsai, 


1967; TALLURY és mta, 1965). A makrokromoszomak általunk mért nagy- 
saga TALLURY és mita (1965) adataihoz hasonló. 

A makro-, ill. mikrokromoszómák általunk is megfigyelt sajátságos térbeli 
pozíciója olyan gondolatokat kelt, hogy ez talán nem jelentőség nélküli 
a gének egymás közötti szabályozási rendszerében. 

A japán fürjek kromoszómaszámát PONTEN (in SUSUMO OHNO és mtsai, 
1964), ill. TALLURY és mta (1965) 78-nak, BAMMI és mtai (1965/a, b) valamint 
SHOFFNER és mtai (1967) 80-nak találták. Az esetek többségében mi is 80 
kromoszómát találtunk, ezért tartjuk ezt a 2n-nek. Ugyanakkor azonban, 
elég sok technikailag jónak tekinthető szettben az utolsó pár, legkisebb 
(kb. 0,3 mikron nagyságú) mikrokromoszómát nem találtuk meg. A madár 
(de egyéb, nem emlős) citogenetikai publik aciok sora demonstral hasonlöt. 
Emiatt, az emlösökben megszokottól eltérően, a madarak kromoszómaszámát 
+2 — 110 pontossaggal adjäk meg (ATKIN és mtsai, 1965: AWTAR és mtsai 
1965; BÁLINT, 1965; CASTROVIEJO, és mtsai, 1965; Hammar, 1966; JOVANOVIC 
és mta, 1969; MASAHIRO és mtsai, 1969; NABUO és mta, 1966; PANCSENKO, 
1970; RAY-CHAUDHURI és mtsai, 1969; SUSUMO és mtsai, 1964; THORNEY- 
CROFT, 1966). E jelenségben — a sokáig valódi kromoszémäknak sem tartott 
mikrokromoszomak (HAMMAR, 1966) számának hiányában — technikai ok 
lehetősége is felmerülhet, amely magyarázatát nyerné a mikrokromoszómák 
igen nagy számában, rendkívül kicsiny méretében, kevés DNS-tartalmában. 
Ugyanakkor effektív hiányuk lehetőségét sem vethetjük el. Amennyiben ez 
valóban így van, akkor ennek jelentősége ma még felbecsülhetetlen, mert 
az eddigi vizsgálatokból az derült ki, hogy sem a kromoszómák száma, sem 
a DNS mennyisége, sem a kromoszómák mérete vagy alakja, nem jellemző 
kizárólag 1—1 madärfajra (Arkın és mtsai, 1965; CASTROVIRJO és mtsai, 
1966; HAMMAR, 1966; JOVANOVIC és mta, 1969; MASAHIRO és mta, 1969; 
NABUO és mta, 1966; RAY-CHAUDHURY és mtsai, 1969; SUSUMO és mtsai, 
1964). A madarfajok kar yotipusai sorában fellelhető nagy egyöntetüseg as 
jutottak RAY-CHAUDHURY és mtai (1969) arra a következtetésre | hogy a 
madarak evolüciöjaban a kromoszómák strukturális változásának kicsiny 
volt a szerepe. A nagy egyöntetűséggel szemben THORNEYCROFT (1966) vi- 
szont arról számolt be, hogy egy — bár morfológiailag is polimorf madárfaj- 
ban (Zonotrichia albicollis) nem egy-, hanem ötféle karyotípust talált. 

A fentiekből következik, hogy az egész madárcitogenetikában sok még 
a nyitott kérdés, melyek tisztázása további vizsgálatokat igényel. 


Irodalom — Literature 


Anghi Cs. a Quelques nouveaux animaux de laboratoire (Caille japonaise). Lab. 
Ällatok. So Sz OND: 

Atkin, N. B.— Mattinson, G.— Becak, W.—Susumo Ohno (1965): The comparative DNA 
content of 19 species of placental mammals, reptiles and birds. Chromosoma., 17.1 — 
10: p. 

Awtar K.—Haiden, @. J.—Shoffner, R. N. (1965): Mitotic chromosomes and the W-sex 
chromosome of the great horned owl (Bubo v. virginianus). Chromosoma., 17.258 — 
263. p. 

Bann R. K.—WShoffner, R. N. —Haiden, G. J. (1966/a): Sex ratios and karyotype in 
the chicken-coturnix quail hybrid. Canadian J. Genetics and Cytology. VIII/3.533 — 
536. p. 

Bammi, R. K.—Shoffner, R. N.—Haiden, G. J. (1966/b): Non random association of 


oil 


somatic chromosomes in the chicken-coturnix quail hybrid and the parental species. 
Canadian J. Genetics and Cytology. VIII/3. 537 — 543. p. 

Balint A. (1966): A minőségi változások törvenyszerüsegeinek filozófiai vizsgálata hetero- 
és poliploid szervezetekben. Agrärt. Egyetem Közlemenyei. 219 — 225. p. 

Castroviejo, J.— Christian, L. C.—Gropp, A. (1966): Karyotypes of four species of birds 
of families Ploceidae and Paridae. J. Heredity., 60.3. 134 — 136. p. 

Dudich E.— Loksa J. (1971): Allatrendszertan. Tankönyvkiadö Vallalat Budapest. 

Fechheimer, N. S.—Jaffe, W. P. (1966): Method for the display of avian chromosomes. 
Nature., 5050 773 — 774. 

Hammar, B. (1966): The karyotypes of nine birds. Hereditas., 55. 367 — 385. 

Jovanovic, V.— Atkins, L. (1969): Karyotypes of four Passerine birds belonging to the 
families Turdidae, Mimidae and Corvidae. Chromosoma., 26. 388 — 394. p. 

Lewis in Bammi és mtai. 1966/b. 

Masahiro Itoh — Tatsuro Ikeuchi — Hachiro Shimba — Michiko Mori — Motomichi Sasaki — 
Sajiro Makino (1969): A comparative karyotype study in fourteen species of birds. 
Japan. J. Genetics., 44. 3. 163 — 170. p. 

Nabuo Takagi—Sajiro Makino (1966): A revised study on the chromosomes of three 
species of birds. Caryologia., 19. 4. 443 — 455. p. 

Oguma, K. (1938): Studies on Sauropsid chromosomes. The karyotyp of the quail and 
duck: different from those reported by previous author. Ann. Zool. Jap., 17.612 — 622. p. 

Padgett, ©. A.—Ivey, W. D. (1959): Coturnix Quail as a laboratory research animal. 
Science., 129. 276 — 268. p. | 

Pancsenko, N. A. (1970): Metodü, isszledovanyija hromoszom u domasnej kuricü. Cito- 
logija., 12. 4. 558 — 560. p. 

Ponten in: Susumo Ohno, es mtsai, 1964. 

Ray-Chaudhuri, R.—Sharma, T.—Ray-Chaudhuri, S. (1969): A comparative study of 
the chromosomes of birds. Chromosoma., 26. 148 — 168. p. 

Shoffner, R. N.— Awtar Krishan — Haiden, G. J.— Bammi, R. K.— Otis, J. S. (1967): 
Avian chromosome methodology. Poultry Sci., 46. 333 — 344. p. 

Susumo Ohno — Stenius, Ch. —Christian, L. C.— Becak, W.— Becak, M. L. (1964): Chromo- 
some uniformity in the avian subclass Carinatae. Chromosoma., 15. 280 — 288. p. 

Tallury, M. V.—Vegni, L. (1965): Fine resolution of the karyogram of the quail, Coturnix 
coturnix japonica. Chromosoma., 17. 264 — 272. p. 

Thorneycroft, H. B. (1966): Chromosomal polymorphism in the white-throated sparrow, 
Zonotrichia albicollis (Gmelin). (1966) Science., 154. 1571 — 1572. p. 

Toth L. (1970): A domesztikalt fürj (Coturnix coturnix japonica) tenyésztésbiologiajanak 
kritikai vizsgálata. Doktori értekezés. Gödöllő. 


Newer data to the recognition of karyotype of the japanese guail 
(Coturnix coturnix japonica)" 
Dr. Gyula Fabian — Dr. Mary Nagy 


Summary 


Recently, in Hungary, the japanese guail as a standard laboratory animal, came too 
into prominence. Owing to the little number of such publications in the literature dealing 
this problem, the authors thought proper the search of the japanese guail karyotype. 
The authors found, that the number of the chromosomes at the japanese guail is: 2n = 
=80+2 (78+ ZZ or 78+ ZW). From these chromosomes, the first 5 pairs (size: 6.9 —1.7 u) 
are the macrochromosomes. The forms of the macrochromosomes are different, but their 
identification is rather easy. The other chromosomes are the microchromosomes. Their 
measures are: | u or smaller. To judge the form (or sometimes the number) of the micro- 
chromosomes is very hard. Perhaps in the majority, the microchromosomes are: acrocen- 
tric. The authors observed similarly, that the chromosomes have a characteristic position 
in the space: the macrochromosomes form the shell and the microchromosomes compose 
the core. The authors discussed the theoretical and methodical problems of the bird- 
cytogenetics — which are different from the mammal’ cytogenetic problems. 


*Zoological Institute of Agricultural University. Gödöllő (Head: G. Fabian) and National Institute of 
Public Health, Budapest (Head: T. Bakäcs) 


38 


Introduction 


According to PADGETT and co. (1959), recently the japanese quails got also, among the 
labor’experimental animals. In our country, their put to use, look back on ten years 
(ANGH1I, 1963). Their systematical position (DUDICH and co, 1971), and their very good 
breeding conditions TöTH, 1970), give the reason to their use. Being in use for a very 
short time relative, many of their morphological and physiological properties — such 
their normal karyotype — aren’t sufficiently cleared. This is the cause that in this terri- 
tory, are very few data (BAMMI and co., 1966/a, b; OGuma, 1938; PONTEN in SUSUMO 
OHNO, 1964; SHOFFNER and co. 1967; TALLURY and co., 1965) given. Therefore further 
investigations of this question are necessary. 


Material and method 


In our investigations, we set out from the FECHHEIMER and co. (1966) method, with 
some little modifications. 

We used: 40 pieces, household breeding japanese quails, of different age and sex. 
We made our preparations from the bone marrow cells. With 45 — 180 minutes before the 
decapitation, we treated the animals with 1 mg. sc. colchiein/body weight kg. We washed 
out the bone marrow cells from the femurs and tibias with saline solution (without Ca 
and Mg) containing 1 drop Na-citrate (0.45%) per ml. The cell-suspension was centri- 
fugated with 500 /sec speed 10 minutes. After the clear away of the supernatant, we swel- 
led the cells with Na-citrate (0.45%) solution 30 minutes. This solution we centrifugated 
until 10 minutes, and after the clearing away of the supernatant, we fixed the cells with 
1: 3 proportion glacial acid: metanol mixture 30 minutes. After the clearing away of the 
supernatant, we dropped the cell-suspension on cooled slides and we spread out the cells 
above the flame. The preparations were stained with the Giemsa or Carr-staining methods. 
We selected with microscope the good cells of the preparations, then we photographed 
them with 900-times enlargement and the paper pictures were further enlarged on photo- 
technical way. From the paper we cut out the chromosomes and we took out the karyo- 
type as usual. We made our preparations in different times of the day, looking for the time 
in which the most of mitoses from the bone marrow can be gained. 


Results 


We received many and valuable mitoses, when we made our preparations from young 
(14 —21 day old) animals, in the early moring (4 — 6 hours a. m.). 

We found that the modus of the chromosomenumber is: 80(78 + ZZ or 78+ZW), but 
often we couldn’t identificate the two smallest chromosomes. 

The measure of the first 5 pair chromosomes are the following: 6,9—, 4,0—, 3,0-, 
2,6-,1,7 u. These are the “macrochromosomes”. 

The form of these macrochromosomes are the following: first pair is: subacro-, second: 
:meta-, third: acro-, fourth: meta-, fifth : acrocentrical. The arm-ratio of the first chromo- 
some pair is: 1: 3, for this reason, we judged it, for submetacentric. 

According to the literature (RAY-CHAUDHURI and co., 1969; SUSUMO OHNO and co., 
1964) we judged the third biggest, metacentrical chromosome as “Z’” chromosome and 
the smallest acrocentrical; as ‘‘W’’ chromosome. 

The measure of the other chromosomes are: 1 u or smaller. These are the “microchro- 
mosomes’’. The form of these chromosomes are, perhaps : acrocentric (2. picture). 

We observed likewise, that phenomenon, which based on the affinity of the homolo- 
gous chromosome’ pairs, and which was named by Lewis and co. in 1963 (in BAMMI 
and co. 1966/b) as somatical mating of chromosomes. In this phenomenon, the macro- 
chromosomes form one external shell and the microchromosomes composed the internal 
core (3., 4. 5. pictures). 


Discussion 


Our opinion, in the consideration of the chromosome’form agree with the literature 
(SHOFFNER and co., 1967; TALLURY and co., 1965), except the first chromosome pair 
(6, 9 opposite to 6, 0). 

Our results, in regard to the macrochromosome’ measure are similar to the data of 
TALLURY and co. 1965. 


39 


The particular position of the macro-, and microchromosomes in space, gives a hint for 
the possible importance among the genes, in the regulating system. 

According to PONTEN (in SUSUMO OHNO and co., 1964) and TALLURY and co. (1965), 
the chromosome’number of the japanese quail is: 78, BAMMI and co. (1966/a, b) and 
SHOFFNER and co. (1967) found: 80. We found generally 80 chromosome too. For this 
reason, we regard this number as: 2n. At the same time however, in many, technically 
good sets, we didn’t find the last pair the smallest (roughly 0,3 u. measure) microchromo- 
some. The publications bird-cytogenetics (but other, not mammal’cytogenetics ones) 
are demonstrating the similar. For this reason, differently from the mammal’-cytogene- 
tics, the cromosome’number of the birds are given with +2— +10 accuracy (ATKIN and 
co., 1965; AWTAR and co., 1965; BÁLINT, 1966; CASTROVIEJO and co., 1966; HAMMAR, 
1966; Jovanovic, 1969; MASAHIRO and co., 1969; NABUO TAGAKI and co., 1966; PANCSEN- 
KO, 1970, RAy-CHAUDHURI and co., 1969; SUSUMO OHNO and co., 1964; THORNEYCROFT 
1966). In the mistake of the microchromosome’number, the possibility of a technical 
mistake can’t be excluded. But the difference of the microchromosome’number can be 
explained by the very big number, extremly little measure and very few DNA content 
of the microchromosomes. But, at the same time, it is impossible to refuse an effective 
want of this two chromosomes. If this is true, then its importance might be very big. 
As according to different investigations, neither the number or DNA content, nor the 
measure or form isn’t exclusivly typical for a certain bird species (ATKIN, 1965; CASTRO- 
VIEJO and co., 1966; HAMMAR, 1966; JovANOvIC and co., 1969; MASAHTRO and co., 1969; 
NABUO TAGAKT and co., 1966; RAY-CHAUDHURI and co., 1969; SUSUMO OHNO and co., 
1964). Being the very big uniformities which are among the birds-karyotypes Ray- 
CHAUDHURI and co. (1969), thought, that in the birds species evolution the chromosomes 
structural modifications had little role. Opposite this uniformity, THORNEYCROFT (1966) 
found that, in one bird-species (Zonotrichia albicollis) which is morphologically poly- 
morph, is not one, but five kinds of karyotype. 

It results from these, that on the territory of the bird-cytogenetics are many open 
questions, which to clear, demands further investigations. 


40 


Aquila LX X X—LXXXI. 1973—1974. 


DAS BRUTEN DES SEGGENROHRSANGERS 
(ACROCEPHALUS PALUDICOLA) IN DER HORTOBAGY 


László Vilmos Szabó 


1. Verbreitung und Brut in Ungarn 


Nach Voous ist der Seggenrohrsänger eine Art des europäischen Faunen- 
typs mit westpalaearktischer Verbreitung in der mässigen und borealen 
Zone. Sein Brutareal erstreckt sich vom unteren Laufe des Rheines über die 
Deutsch-Polnische Ebene und das Osteuropäische (Sowjetrussische) Tiefland 
bis zum Ural, zwischen den Breitengraden 50 bis 55. Entlang des Dneprs 
erstreckt es sich auf einem verhältnismässig schmalen Streifen zwischen dem 
Donaudelta und der Krim bis zum Schwarzen Meere. Es gibt noch zwei 
vereinzelte Arealstücke auf dem Gebiete Italiens (gegenwärtig nur noch im 
Podelta und am östlichen Ufer Siziliens) und Ungarns. (Die Karte DEMEN- 
TIEWS (1954) und HoLLoms (1956) ist derzeitig schon überholt.) Es steht 
wahrscheinlich mit der Entwässerung der Sümpfe im Zusammenhang, dass 
der Seggenrohrsänger auch innerhalb dieses Areals nur in kleineren und 
zerstreuten Populationen lebt. 

In Ungarn, wo dieser Vogel auch vor den Entwässerungen nicht regelmässig 
brütete, verfügt man nur über seltene, hie und da auftauchende und unsichere 
Daten, die eine Über prüfung benötigen. Die erste Angabe ist im Lovassy- 
Katalog (1891) zu finden: 2 Eier, Ungarn. Diese Angabe ohne Fundort, 
Datum ui Sammler lässt sich nicht bewerten. SCHENK (1917) gibt in seinem 
Nomenclator zwei Brutplätze an: , Nidificat I. Ürb6. II. ad lai Velencze.‘ 
RADETZKY-s (1929) Angabe über das Nisten des Seggenrohrsängers bei 
Tärnok ist unannehmbar. Seine Bestimmung erwies sich auch bei sonstigen, 
in Ungarn selten nistenden Arten als unrichtig. Aus seiner Mitteilung geht 
hervor, dass er sich bemühte, ein Gelege von A. schoenobaenus sehr kleiner 
Abmessungen als A. paludicola anzugeben. SCHENK (1929) bestätigt die 
Angaben des Nomenclators: ‚Im Nationalmuseum befinden sich zwei Gelege. 
Das eine wurde am 3 Juni 1899 bei Dinnyes, das andere am 13 Juli 1899 bei 
Ürbö gesammelt.‘ Es ist unverständlich, warum SCHENK nicht die Zahl der 
Eier und die Namen der Sammler angibt. Die Eiersammlung des National- 
museums ging zugrunde, wir haben daher keine Möglichkeit mehr zur Revidie- 
rung der Authentizität dieser beiden xelege. Auf die Verbreitungskarte 
[DEMENTIEW, (1954) HoLLowm, (1956) Voous] wurde Ungarn wahrscheinlich 
auf Grund der Angaben von SCHENK aufgenommen. SCHENK nimmt die 
Mitteilung von RADETZKY und die Beobachtungen von WARGA an (ausgeflo- 
gene Jungvögel am Kis-Balaton 1928). In den "darauffolgenden Zeiten fand 
keine dieser Angaben eine Bestätigung. Zu den Brutvogelarten des benach- 
barten Neusiedlersees wurde der Seggenrohrsänger von KOENIG (1939) ein- 
gereiht. In seinem populärwissenschaftlichen Buch versucht er ausführlich 
zu beweisen, dass er auf ein Nest des Seggenrohrsängers gestossen ist. Es 


41 


überzeugen uns jedoch weder seine Beschreibung, noch seine ,,beweisenden ‘‘ 
Fotos. Der Röhrichtsaum ist nicht das Biotop der paludicola; das auf dem 
Rohrstengel kletternde Vöglein ist ein schoenobaenus. Auf seinen zwei Fotos 
sind sogar die Spuren einer Retuschierung zu erkennen. Auf einem der Fotos 
ist die gerade weisse Linie besonders auffallend. Die Streifung am Kropf, an 
der Seite und an den Schwanzdeckfedern ist nicht sichtbar. Der Scheitel des 
Jungvogels vor dem Ausflug ist einfarbig dunkel. Es sei hier zu erwähnen, 
dass auch die Abbildung des Zwergsumpfhuhns von KOENIG ein junges 
bzw. sich im Übergangskleid befindliches Weibchen des Kleinen Sumpfhuhns 
darstellt. Die Angabe KoEnIG-s ist daher unrichtig. Der Kurzbericht von 
HorvÄTH (1954) über das Nisten des Seggenrohrsängers ist im Inhaltsver- 
zeichnis der Zeitschrift Aquila unter dem Titel ,, Das erste Gelege zum Brut- 
nachweis des Seggenrohrsängers in Ungarn" angeführt, im Text des Kurz- 
berichts steht jedoch: ‚Das Nisten des Seggenrohrsängers im Komitat 
Baranya‘. Schon dies ist beirrend. In seiner Revision weist er nur auf zwei 
Daten hin. Es gelang ihm nicht, das Material von Lovassy zu finden. Es ist 
merkwürdig, dass er die beiden Gelege aus dem Nationalmuseum überhaupt 
nicht erwähnt. Es ist daher nicht klar, ob er SCHENK-s Daten anerkennt oder 
nicht. Er schreibt, dass KOENIG das Nisten des Seggenrohrsängers am 
Neusiedlersee 1940 fotografierte. Wie wir schon sahen, ist die Bestimmung 
von KOENIG 1939 unrichtig. HorvATH fand ein Nest auf einem Fischteich 
mit kleinem Wasserstand. Im Gelege, das — wie er schreibt — aus vier 
Eiern bestand, waren 3 Eier augensichtlich kleiner, ein Ei aber nahezu ebenso 
gross, wie die Eier des Schilfrohrsängers. Er gibt eine kennzeichnende Farben- 
beschreibung, aber veröffentlicht die Abmessungen der Eier nicht und berich- 


Abbildung 6. Seggenrohrsänger ( Acrocephalus paludicola) mit Futter im Schnabel. Horto- 
bagy-Halaskut Juni 1972 
(Photo: L. V. Szabo) 


tet nicht über das Schicksal des Geleges. SZABO (1963) beobachtete den Vogel 
vom 9. bis 29. Mai 1960 zweimal im nördlichen Teil des transdanubischen 
Sarréts, im Zamolyer Becken, bei der Ortschaft Csakvar. Das Männchen sang 
in einem alten Ried des Caricetum elatae und hielt sein Revier mit einem 
typischen Balzflug. Es gelang aber nicht, das Weibchen zu erblicken oder 
das Nest zu finden. Auch diese Brut ist daher nicht gänzlich nachgewiesen. 

Die Revision der Daten über die Brut des Seggenrohrsängers in Ungarn 
führte schliesslich zur Feststellung, dass keine dieser Angaben einen vollen 
Nachweis liefert. 

Auf dem Gebiete Hortobagy suchte ich seit 1959, vor allem auf den Soda- 
böden von Kunmadaras, nach dem Neste des Seggenrohrsängers, fand es 
aber bisher nicht. Im Jahre 1971 stellte ich das Brüten von 18 bis 20 Paaren, 
1972 von 8 bis 10 Paaren, 1973 von 35 bis 40 singende Männchen südlich 
von Nagyiván im Kunkäpolnäser Sumpf fest. 


2. Untersuchungsmaterial und -methode 


Die Zahl der brütenden Paare liess sich nach den singenden und ihr Re- 
vier haltenden Männchen ziemlich genau feststellen. 
Zahl der brütenden Paare: 
1971. 18 bis 20 Paare (zwischen Halasküt, Kecs- 12 bis 14 Paare 
kei küt und Csukäs) (bei Darvassziget) 6 Paare 
1972. 8 bis 10 paare (zwischen Halasküt und 
Kécskei kút) 


Anhaltend beobachtete Nester: 


32 Julie’ 97 175 Eier Halaskut 
2.16 Juli 1971, 3 Eier Darvassziget 
1. 30 Mai 1972, 5 Eier Halaskut 
2. 31 Mai 1972, 6 Eier Halasküt 
3. 31 Mai 1972, 6 Eier Halasküt 
4. 9 Juni 1972, 5 Jungvögel mit 
Schleissen Halasküt 

5. 30 Juni 1972, 2 faule Eier + 

3 flügge Jungvögel Halaskut 


Die Nester bzw. die brütenden Paare hielt ich unter laufender Beobach- 
tung bis zum Ausflug der Jungvögel, und zwar eingehender im Jahre 1972. 
Zu Vergleichszwecken beobachtete ich auch die Brutverhältnisse des 
Schilfrohrsängers ( Acrocephalus schoenobaenus) auf denselben zwei Gebieten: 


1971 18 Nester 
: 1972 3 Nester 


Insgesamt: 21 Nester 


1971 erfolgten die Beobachtungen an 25 Tagen, 1972 an 17 Tagen. Von 
den 42 Tagen war die Beobachtungszeit bei 3 Tagen 24 stündig, da ich die 
Nacht in einem Zelt verbrachte. Auch einige Halbtage verbrachte ich mit 


43 


dem Aufsuchen und 

/ der Beobachtung der 
Nester und mit einer 
mehr oder weniger lan- 
gen Kontrollarbeit. 
Die Beobachtungen 
ergänzte ich mit Mes- 
sungen und Beringun- 
gen. 


3. Brutbiotop 


Dieses besteht aus 
dem Saume der ausge- 
dehnten Seggenbe- 
stände ( Bolboschoenus 
maritimus) des Kun- 
käpolnäser Sumpfes, 
angrenzend an die mit 
Binsen und Rohrkol- 
ben bewachsenen Mul- 
den. Dies ist die am 
meisten offene Forma- 
Abbildung 7. Die Brutverhältnisse von Acrocephalus paludicola. tion der für den Hor- 
Hortobdgy, Wiese „Madaras” 1972. Die gefundene Nester: tobagy typischen 

1-5, die wahrscheinliche Nester: 0? Pinter igesellschaft 
Bolboschoenetu m mari- 
timi continentale, in der Agropyron repens, Alopecurus pratensis, Agrostis 
alba und Beckmannia eruciformis dominieren und zwar in einem Anteil, 
der stets dem Wasserstand entspricht. Typisch sind noch die eingesprengt 
hervorragenden Bestände von Lythrum salicaria, Rumex stenophylla, Buto- 
mus umbellatus. Rohrkolben und Binsen kommen nur einzelweise oder in 
kleinen Gruppen vor. Am meisten bevorzugt sind die vorjährigen Seggenbe- 
stände, die von den teilweise vorjährigen, teilweise frischen Beständen der 
genannten Wiesen- und Sumpfgräser dicht durchwachsen sind. 

In den Seggenbeständen mit seichtem Wasser (10 bis 20 cm) beiten vor 
allem die Bülten von Agrostis alba eine gute Nistgelegenheit (1971), in trocke- 
nen Jahren dagegen ist das Nest im niedergedrückten vorjährigen Seggen- 
bestand und im Agropyron- Agrostis-Bestand verborgen (1972). Das Brutbio- 
top des Schilfrohrsängers scheidet sich vom vorherigen ziemlich klar ab: es 
besteht aus dem gruppenweisen, nahezu geschlossenen Binsen-Rohrkolben- 
bestand, dem sich eventuell auch das Schilfrohr beimischt. ( Bolboschoenetum 
maritimi continentale schoenoplectetosum) 


LI 


4. Territorium 


Die grosse offene Fläche und die verhältnismässig kleine Individuendichte 
sind sicherlich die Hauptursachen dafür, dass die benachbarten Nester des 
Seggenrohrsängers auf 120 bis 150 m voneinander entfernt sind. (Die Schilf- 
rohrsänger nisten viel dichter, in einem Abstand von 30 bis 50 m voneinan- 
der.) Das revierhaltende Männchen ist ausserordentlich wachsam, sogar in 
der Dämmerung. Sein Signal trr, trr ist laut und klingt oft wie von unter der 
Erde. Es ist auf eine Entfernung von 100 bis 150 m gut hörbar. (Die Stimme 
des Schilfrohrsängers ist schwächer.) In Gefahr wird die besorgte Stimme 
stärker und = doch sich: trrr, trerrerrrerrr, erregt: terrr, wui-wui. Der 
sich an das trr-Signal anschliessende melodische Teil, vor allem wenn den 
Vogel kein fremder stört, ist sehr schön und angenehm und lässt sich vom 
Gesange des Schilfrohrsängers gut unterscheiden, ist auch kürzer als dieser. 
Die trr-Einleitung ist nahezu unausbleiblich. In der Morgendämmerung lässt 
der Seggenrohrsänger schon um 2 Uhr 30 seine Stimme hören und benützt 
einen viel weniger geräuschartigen Vorlaut, singt andauernd. 


Die ihr Territorium haltende Männchen sieht man oft nahe zueinander, in 
der Grenzzone ihres Revieres. Gewiss war es das offene, ausgedehnte Biotop, 
das grosse Revier, das den Balzflug des Männchens prägte, dieser w eicht von 
dem des Schilfrohrsängers bedeutend ab. Der Seggenrohrsänger singt stets 
mehr verborgen, oft unsichtlich in der Segge, öfter am Stengel des Lythrums 
bzw. unter seinem Blütenstand, unter dem Schirm des Butomus, verschlüpft 
im kleinen Gestrüpp der vorjährigen oder frischen Binse oder des Rohrkol- 
bens, oft die Segge oder mehrere Grashalme umfassend. Von seinem Singplatz 
erhebt er sich mit einem sehr schnellen, flatternden Flug ziemlich steil und 
hoch (10 bis 15 m), danach hält er den ausgebreiteten Schwanz senkrecht und 
sogar etwas nach vorne, wirft den Kopf nach hinten. Durch diese zweifache 
bremsende Bewegung stürzt der Vogel noch steiler hinunter und verschwin- 
det in der Segge. Inzwischen legt er 20 bis 50 m zurück. Seine Bahn ist regel- 
mässig und fällt i in dieselbe Linie, so wir die Bahn des aufgeworfenen Steines. 
Das Männchen des Schilfrohrsängers singt immer hoch oben, am Wipfel eines 
Rorhkolbens, der Binse oder des | “‘Schilfrohrs bzw. nahe dazu und startet von 
dort mit einem schwebenden, sozusagen fledermausartigen Flug (Girlitz!), 
erhebt sich nicht so hoch. Es ändert die Flugebene, beläuft eine unregelmäs- 
sige, ovale Bahn und lässt sich in der Regel auf seinem Singplatz oder nahe 
dazu, auf einem guten Aussichtspunkt nieder. (Bei den Acorcephalus-Arten, 
die in geschlossenen, hohen Pflanzengesellschaften leben, gibt es keinen Balz- 
flug, sie begehen ihr Territorium „zu Fuss" auf den Rohrkolben-, 3insen- 
und Schilfrohrstengeln.) 


Das Männchen, das sein Territorium hütet, wird im Gelände durch die oben 
sekennzeichneten Verhaltensformen (starker trrr-Signallaut, Gesang, Auf- 
enthaltungsort, Balzflug) besser verraten als durch dem Kopfstreifen, den 
Kropf- und Seitenflecken, der hellgelben Kehle, dem mit helldrappfarbigen, 
schwarzen und grauen Schulterflecken besprengten Rücken, u. a., die nur 
aus der Nähe, mit dem Fernrohr sichtbar sind. 


r 


Die Männchen sind mit der revierhaltenden Tätigkeit, die sich auf eine 
srosse Fläche erstreckt, so sehr beschäftigt, dass sie im Ausbrüten kaum und 
in der Aufzucht der Jungvögel überhaupt nicht teilnehmen. 


45 


(9) snuanqouaoyos ‘y pun (n) njooiprynd "Pp uoa obnyfzwpg "8 Sunpraqvy 


46 


In bezug auf die von Voous erwähnten eventuellen Konkurrenz machte 
ich 1971 Beobachtungen. 

Die individuenreiche Population des Schilfrohrsängers versuchte auch auf 
die weniger geschlossene Flächen einzudringen; wo nur kleinere Büsche der 
Binse und des Rohrkolbens zu finden waren, besetzte sie das Territorium. 
Die in einer grösseren Zahl und früher ankommenden, stärkeren Männchen 
des Schilfrohrsängers versuchten die Männchen des Seggenr ohrsängers auf die 
offene, nahezu mähwiesenartigen Teile hinauszudrängen. Im Dürrejahr 1972 
beobachtete ich aber dies nicht, die Männchen des Schilfrohrsängers zogen 
sich in die noch etwas feuchte, innere Binsenbestände zurück, so blieb die 
Randzone dem Seggenrohrsänger offen. Der Territoriumkampf 1971 lässt 
aber auch darauf hinweisen, dass der Schilfrohrsänger sich noch nicht an die 
sich unerwartet niederlassende verwandte Art gewöhnte (2). Mit seinen son- 
stigen Nistpartnern steht der Schilfrohrsänger in keiner Konkurrenz. Sein re- 
gelmässiger Brutpartner ist die Schafstelze (kaum 2 m vom dritten Nest 
entfernt!) sowie der Rohrammer, seltener das Blaukehlchen, 1971 das Tüpfel- 
und Zwergsumpfhuhn, die Bekassine und in einem Biotop mit tieferem Was- 
ser sogar die Wasserralle. Dagegen waren 1972 die Feldlerche, der Grauam- 
mer und sogar die Wachtel seine Brutnachbaren in der Richtung der etwas 
höher gelegenen trockenen Mähwiese der Quecke ( Agropyron repens). 

Das am nähesten gelegende Nest des Schilfrohrsängers befand sich auf 60 
bis 70 m innerhalb des Territoriums des Seggenrohrsängers, er hielt den Ab-- 
stand von 120 bis 150 m nur gegenüber seinen Artgenossen. 


5. Das Nest 


Zwischen der Anordnung und der Bauweise der 1971 und 1972 beobachte- 
ten Nester stellte ich wesentliche Unterschiede fest. Der Vogel brütete in 
beiden Jahren im Biotop der vorjährigen Segge, doch war 1971 die ganze 
Sumpfwiese sogar auf den seichtesten Stellen mit 10 bis 20 cm Wasser bedeckt. 
Die Nester 1 und 2 wurden um 20 cm ober dem Wasserspiegel vor allem aus: 
Moos, ausserdem aus trockener Segge und weiter nach innen aus Grashalmen 
gebaut. Die Fütterung der Nestmulde bestand aus sehr dünnen Grashalmen 
( Agrostis a.), in der Regel samt Rispen, in einem Nest befanden sich einige 
Deckfeder der Wildente. Das Nest wurde aus dichtem, wahrscheinlich noch 
feuchtem Moos errichtet und haftete so auf die Segge und auf die dichten 
Grashalme besser an. Der Vogel benitzte auch die feinen, klebenden Faden 
der Eierhiille einer Spinne als” Bindemittel, in dieser Weise hängte das Nest. 
Der Vogel spinnte es auf die Segge, indem er auch die Grashalme ‘hineinwebte. 
Von oben war das Nest durch einem Zelt des vorjährigen Grases geschützt 
und bedeckt. 

Der Seggenbestand trocknete 1972 gänzlich aus. Alle 5 Nester wurden auf 
dem Boden gebaut, in eine kleine Vertiefung, die der Vogel in die Erde bzw. 
ins trockene Moos scharrte. Vier dieser Nester war unter die vorjährige, hin- 
untergedrückte Segge bzw. unter das vorjährige Gras so versteckt, dass man 
es nicht einmal aus ; unmittelbarer Nähe (50 em!) entdecken konnte. Das fünf- 
te Nest lag etwas höher, auf einer Bülte aus Agrostisund Segge und war in 
der vorjährigen Vegetation gut verborgen. Diese Nester waren viel kleiner, 
als die vorjahrigen, aus Moos gebundenen Nester. Der Durchmesser und die 


4T 


Tiefe der Nestmulde betrug im Durchschnitt 4 bis 4,5 cm. Das Nest, aber 
vor allem die Nestmulde des Seggenrohrsängers sind augensichtlich kleiner 
als die des Schilfrohrsängers. Bei dem letzteren betragen Durchmesser und 
Tiefe der Nestmulde 5-6 cm bzw. 5 cm; exzentrische, ovale Nestmulden 
kommen häufig vor, im Gegensatz zu den runden Nestmulden des Seggen- 
rohrsängers. Etwa 70%, der untersuchten Nester desSchilfrohrsängers waren 
beim Fusse der vorjährigen Binse gebaut, wobei die Binse oft in das Nest 
hineingewebt war, 30% brüteten dagegen in den offenen Seggenbeständen 
ähnlich wie der Seggenrohrs sänger, doch immer näher zu den Binsengrup- 
pen. 1972 war in den Nestern sozusagen kein Moos zu finden. Die Nester 
waren viel lockerer und bestanden von aussen aus der rauheren Segge, von 
innen aus dünnen Grashalmen und waren ebenfalls mit dünnen Agrostishal- 
men gefüttert. Ich hatte keine Möglichkeit zur Beobachtung des Nestbaues. 
Einmal sah ich ein Weibchen des Schilfrohrsänger rs, als es Moos schleppte, es 
wurde vom wachenden Männchen begleitet. Es schien mit, dass sich das Männ- 
chen am Nestbau nicht beteiligte. 


6. Eier 


Die mittleren Abmessungen von 18 Eiern, stammend aus 5 verschiedenen 
Gelegen von A. paludicola: 
17,3mm x 12,9 mm 
Die mittleren Abmessungen von 20 Eiern stammend aus 6 verschiedenen 
Gelesen von A. schoenobaenus: 
18,1 mm x 13,3 mm 
Form und Färbung der Eier: 


A. paludicola A. schoenobaenus 
schlanker, mehr gesetzt heller, gelblich  rundlich, mehr abgestumpft dunk- 
okkerfarbig ler, etwas rostbraun 
fein gewölkt, getüpft stärker getüpft 
Kranz, gekratzte Linie bei bei- 
Tabelle 1 den Arten vor allem am stump- 
Untersuchte Gelege feren Ende. 


Nach MAKATSCH lassen sich die 
| Gelege der beiden Arten vonein- 
Eierzahl | A. palud. f. a. | A. schoen. f. a. ander nicht unterscheiden. Meines 
Erachtens, wenn man auch die 
einzelnen Eier voneinander nicht 
unterscheiden kann und auch in 
ihrer Grösse ein Übergang be- 
steht, so geben die mittleren Ab- 
messungen, Form und Farbe zu- 
sammen doch eine gute Auskunft 
_ und können die Zugehörigkeit gut 
_ entscheiden. | 
20 Nachstehend gebe ich die 
Beschreibung von drei Gelegen: 
on ale er 1. Die Eier sind gemischter Form, 
zweite Brut kleiner 3-5 Farbe und Grò sse, doch zwei 
Gelege von A. schoenobaenus 4-6 


zweite Brut Brit kleiner 3-5 von ihnen sind typisch hell. 


» Cl a 
Aol 
a GO 


N 
1 Ha 


48 


2, In gleicher Weise tongelb gewölkt, schlank und gespitzt (typisch). 
3. Noch heller gelbdrappfarbig, schmal, gespitzt (typisch). 

Was das Gewicht der Eier anbelangt, stehen mir nur die Werte von 3, un- 
mittelbar vor dem Schlüpfen vorgenommenen Messungen zur Verfügung 
(zwei sind eben geschlüpft): 1,2 g; 1,15 g; 1,2 g. 


7. Ausbrüten, Aufzucht der Jungvögel 


Das Brüten wird vor allem vom Weibchen besorgt. Dieses wird vom Männ- 
chen wahrscheinlich für kürzere Zeiten abgelöst, da das letztere sich in be- 
stimmten Zeiten (morgens, aber vor allem nachmittags) nicht zeigen lässt. Ich 
konnte mich aber vom Ablösen nicht einwandfrei überzeugen. 

Das Weibchen springt aus dem Neste unbemerkt heraus und indem es im 
dichten Seggenbestand läuft, und sich daran anhängt, klettert es an der Ve- 
getation nur etwa 10 bis 15 m weit. Es hängt sich in der Regel mit beiden 
Füssen an je einem Stengel oder Blattbündel an und passt inzwischen auf. 
Diese Beobachtungsstellung ist für das Weibchen sehr typisch. Beim Männ- 
chen beobachtete ich sie nicht und sah sie auch beim Schilfrohrsänger 
nicht. 

Aus Rückschlüssen schätze ich die Brutzeit auf 10 bis 12 Tage. Die Jung- 
vögel werden ausschliesslich vom Weibchen gefüttert. (Beim Schilfrohrsän- 
ger sind es beide Eltern.) Dies bestätigte ich durch meine Beobachtungen, 
die ich drei Tage hindurch in der Nähe von zwei Gelegen aus einem Zelte 
machte. (1972, Nest 1 und 4.) 

Das Weibchen erwacht morgens um 3 Uhr, startet mit einem sanften trü- 
trütsch-Laut und beginnt gleich zu füttern. Es füttert stundenlang sozusa- 
gen ohne Unterbrechung, ich beobachtete stündlich 30 bis 35 Fütterungen, 
mit kaum einigen Ruhepausen. In den Mittagsstunden lässt das Tempo nach, 
das Weibchen beschattet die Jungvögel mit ihren Flügeln im slühenden 
Sonnenschein. Im Regen sitzt es sich jedoch nicht auf das Nest! Nachmittags 
füttert es ebenfalls ununterbrochen. Das Männchen lässt inzwischen seinen 
Laut hören, hält das Revier, singt, nähert sich, um wieder zu verschwinden, 
aber lässt sich nie beim Nest nieder. 

Mit dem Fernrohr konnte ich die gebrachte Nahrung gut unterscheiden: 
80 bis 90%, grüne Grashüpfer (junge, noch unbeflügelte Larvenformen), 10 
bis 20%, Raupen, Schmetterlinge, Spinnen und Bremsen. 

Von den Grashüpfern bringt der Vogel oft drei Stück auf einmal, indem 
er sie beim Fühler fasst. Den Kot schafft er ausserordentlich schnell, mit 
einem huschenden Flug weg. Einmal liess er zufällig ein Kotstück anderthalb 
Meter vom Neste fallen, aber nahm es beim nächsten Flug auf und trug es 
fort. In dem mit Gras durchwobenen Seggenbestand bewegt er sich erstaun- 
lich geschickt, laufend, die Grashalme ergreifend fort, und zwar mit Hilfe 
seiner langen Zehen, vor allem der mittleren und seiner Krallen. 

Der Seggenrohrsänger verteidigt und hütet seine Jungvögel ausserordent- 
lich energisch. Eine Zeit langt hütet auch das Männchen, sie lassen beide 
einen schnappenden Laut hören, danach wird das Männchen bei einem Schreck - 
laut zunehmender Stärke des Weibchens auf einmal still und verschwindet. 
Die Stimme des Weibchens, besonders wenn es erregt ist, klingt noch lauter 
und tiefer: 


4 Aquila 49 


Tscherrr-tscherr, terr-terr, tschrrr-tschrrr Tscherrehi-tscherrehi (die letzte 
’ 

Silbe wird erhoben) 

Tschrrrrrüi-terrrrrüi (bei starker Erregung wird der üi-Laut gehoben) 


Die Gewichtzunahme der Sungvögel 


(Mittlere Werte von alternativen Messungen an 23 Jungvôgeln von fünf 
Gelegen.) 


eintägige 1,4 £ 
Atiigige t,4 g 
Stärige 9,9 £ 
dti ägige 9 g 
LOC: ägige 10,2 e 
1 2ti ägige RR 
13ti ägige 12,4 eg 
ldtägige 12,8 g 


Zwischen dem Gewichte von Jungvögeln desselben Geleges gibt es sogar 
Unterschiede von 1 bis 3 g. Aus dem engen, kleinen Nest wae hsen sie schnell 
heraus. Im Schleissenalter sehen sie stacheliger aus als die ähnlichen Jungvö- 
gel des Schilfrohrsängers. Auf ihrem Kopfscheitel erscheint der Streifen nur 
am 6. bis 8. Tage. Im Alter von 10 bis 12 Tagen verlassen sie das Nest einer 
nach dem anderen, aber nisten sich sozusagen in der unmittelbaren Nähe des 
Nestes (auf 15 bis 20 cm) im trockenen Moos oder vorjährigem Gras wieder 
ein. Die gemessenen mittleren Gewichte zeigen, dass die Jungvogel das Ge- 
wicht der Eltern im zweiwöchigen Alter bedeutend überschreiten! 

Sie verlassen bald auch das ,, Ersatznest‘, ich begegnete des öfteren erneut 
auffliegende, aber noch nicht fliegen könnende Jungvögel. Sie verschlüpfen 
sich im vorjährigen Grase und in der Segge so gut, dass es beinahe unmög- 
lich ist, sie zu entdecken. 

Zweimal jährlich brüten sie ganz gewiss. 1971 beobachtete ich nur zweite 
Bruten (Juli, August), 1972 dagegen nur erste Bruten (Mai, Juni). Die Ende 
April, Anfang Mai eintreffenden Paare beginnen Mitte Mai zu nisten. (Am 
30. Mai schlüpften die Jungen schon aus!) Sie brüten zum zweiten Mal in 
der zweiten Junihälfte und ersten Julihälfte. Im Jahre 1972 sind sie die völlig 
ausgedürrte Morwiese nach dem ersten Brut verlassen. Im Jahre 1971 Ende 
August habe ich noch einige Exemplaren gesehen. 

Ich beringte insgesamt 13 Jungvögel. Die Daten von zwei eingefangenen 
und beringten Altvögeln: 


19, Juni 1972. Weibchen. A 0027 


Gewicht 10,8 e 

Körperlänge 145 mm 

Flügel 63 mm 

Schwanz 46 mm 

Schnabel 10 mm 

Lauf 22 mm 

Zehen: 

Hintere 9 mm +7 mm Kralle 16 mm 
Mittlere 13 mm +6 mm Kralle 19 mm 
Aussere 5,5 mm +4 mm Kralle 9,5 mm 


50 


30. Juni 1972. Männchen. A 0044 


Gewicht 10,1 g 

Körperlänge 135 mm 

Flügel 60 mm 

Schwanz 47 mm 

Schnabel 10 mm 

Lauf 20 mm 

Zehen: 

Hintere 8 mm +7 mm Kralle = 15 mm 
Mittlere 12 mm +6 mm Kralle = 18 mm 
Aussere 5 mm +4 mm Kralle = 9 mm 


Der grössere Körperwuchs des Weibchens fiel auch mit freiem Auge stets 
auf. Die Abmessungen bestätigen diese Beobachtung. Der Zusammenhang 
einerseits zwischen der ausserordentlichen Arbeitsleistung bei der Brut und 
der Aufzucht der Jungvögel und andererseits zwischen der Körpergrösse ist 
beachtenswert. Die Untersuchung der Änderungen in der Akkomodation und 
Evolution innerhalb der Acrocephalus-Arten erfordert eine noch grössere 
Zahl von Beobachtungen und ihre weitere Vertiefung, etologische Versuchs- 
reihen und morphologische Messungen. Von den am meisten offenen bzw. 
nur in einer sehr niedrigen Schicht geschlossenen Biotopen ausgehend ( A. 
paludicola), durch die sich teilweise schliessenden Binsenbiotope ( A. schoeno- 
baenus) bis zu den höchsten, am meisten geschlossenen Biotope des Rohrkol- 
bens und Schilfrohres ( A. streperus, A. arundinaceus) gibt es die Möglichkeit 
zur Untersuchung einer interessanten Entwicklungs- und Akkomodations- 
reihe. Der Forschung bietet sich eine besonders lehrreiche Reihe der Farbe 
(bunt-einfarbig), der morphologischen Merkmale, des Verhaltens, der für 
die Vögel am meisten typischen Beziehungen der Brutsbiologie. 

Zu diesen Fragen wünschte ich durch meine skizzenhafte Arbeit mit eini- 
gen Daten beitragen. 


8. Die Aufgaben des Naturschutzes 


Am 1. Januar 1973 wurde der Nationalpark Hortobágy gegründet. Seine 
Fläche beträgt samt den anschliessenden Naturschutzgebieten 63 000 ha 
(alkaline Steppe, Sümpfe, Steppenwald). Eine hauptaufgabe des National- 
parks Hortobägy besteht in der Sicherstellung der Ungestörtheit der Brut 
und des Zuges der typischen Vogelwelt. Eines der wichtigsten Vogelaufent- 
haltsbiotope der Puszta (Brut, Ernährung, Mauser, Ausruhen) ist der Sumpf 
bzw. der an der Stelle eines Teiles der Sumpfwelt angelegte Fischteich, das 
Reisfeld und die bewässerte Mähwiese. Das Leben der Sumpfwelt hängt vom 
Wasser ab. Es ist eine Zusammenarbeit zwischen dem Landesamt für Natur 
schutz und der Direktion für Wasserwesen nötig, um die in der entsprechen 
den Zeit und an der richtigen Stelle nötige Wassermenge sichern zu können. 
Dies kann aber nur auf entsprechenden Forschungen beruhen. 

1971 gerieten 20 000 000 m? Binnenwasser in den Kunkapolnaser Sumpf, 
dessen Ablauf sehr schlecht ist und der vom Wasserwesen als Notstaubecken 
verwendet wird. Nicht nur in den Mulden, sondern auf den etwas höher ge 
legenen Mähwiesen herrschte der Binsenbestand infolge der ständigen Uber 


4* ol 


flutung in einer unendlich scheinenden Ausdehnung. Auf der Sumpfwiese 
entwickelte sich eine sehr reiche Gemeinschaft der dort brütenden und sich 
ernährenden Vogelarten. Die Weissflügelseeschwalbe nistete in grossen Ko- 
ionien (50 bis 60 Paare), die Zahl der nistenden Kiebitze, Rotschenkel, Ufer- 
schnepfen, Bekassinen nahm zu, das Tüpfelsumpfhuhn und die Wasserralle 
kamen häufig vor und zu dieser Zeit fand ich auch 4 Nester der Zwergsumpf- 
huhnes. Gleichzeitig erschien auch der Seggenr ohrsänger. Nach diesen suchte 
ich vorangehend schon Jahre lang, doch figuriert in meinen Beobachtungen 
nur der Schilfrohrsänger, als die am meisten typische Art der Sumpfwiese. 
Das Nisten des Seggenrohrsängers im Hortobágy wird auch in der Literatur 
nicht erwähnt. Hätten ihn die Forscher vielleicht übersehen. Erschien er da- 
gegen nur 1971 und sogleich in einer ziemlich zahlreichen Population, wie 
lässt sich dies erklären. Einerseits durch den Flächeneinbuss der Sumpfwelt 
in ganz Europa und andererseits durch das sich anbietende ausgezeichnete 
Biotop. 

Das ausserordentlich trockene Jahr 1972 bietet schon teilweise eine Ant- 
wort. Die Sumpfwelt erfuhr eine gänzliche Umwandlung, an Stelle des Seggen- 
bestandes wuchs eine trockene Mähwiese der Quecke, an der Stelle der Mo- 
wenkolonie von Halasküt brütete die Wachtel! Neben den vorjährigen Ne- 
stern des Blesshuhns und des Sumpfhuhns kamen bei den Füssen der Mäher 
die Nester der Feldlerche hervor! Im August des Vorjahres, nach dem Rück- 
zug des Wassers entstand auch an der Stelle der mit der Maschine abgemäh- 
ten Segge eine durchaus trockene Mähwiese des Agropyrons, wo nur die Ler- 
che nistete. Die reiche, brütende Sumpfvögelgesellschaft des Vorjahres ver- 
schwand spurlos. Der Seggenrohrsänger erschien nur am Rande der Halas- 
kuter Mulde auf seinem vorjährigen Biotop, aber verschwand von hier nach der 
ersten Brut panikartig. 

Es ist daher eine sehr wichtige Aufgabe, im Vorfrühling aus dem über- 
flüssigen Binnenwasser durch den Hauptkanal Säroser eine bestimmte Was- 
sermenge für die Vogelwelt zu sichern, damit die Mulden und Gründe auch 
in der trockensten Sommerzeit mit seichtem Wasser bedeckt seien. Das stän- 
dige, jährliche Hochwasser umwandelt aber leicht den Sumpf. An die Stelle 
der Segge tritt das Binsen- und Rohrkolbenmeer, das eben die seltenen Arten 
verdrängt, die ein mehr offenes Biotop beanspruchen. Man muss daher sehr 
vor sichtig und gut begründet umgehen. Es ist nicht leicht, auch die Interes- 
sen des Mähens zu übereinstimmen. Es kommt immer mehr die Tendenz zur 
Geltung, mit der Maschine gänzlich abgeräumte Mähwiesen zu gestalten, 
dazu beabsichtigt man das Wasser schon Ende April abzuleiten. 1972 um- 
fassten wir das Nest 4 mit Pfeilern und Draht, um es vom Ausmähen zu 


schützen. Auf einigen Flächen muss man mit dem Wiesenbau — zumindest 
übergangsweise — auflassen. Das seichte Wasser, die vorjährige Segge muss 


man auf grösseren Flächen belassen. Man muss mit dem Abbrennen der sich 
verdichteten Rohrkolben-, Binsen- und Seggenbestinde sehr vorsichtig um- 
gehen. 

Abschliessend möchte ich neben der Untersuchung der trockenen alkalinen 
Steppen auch auf die Notwendigkeit der Erforschung der vernachlässigten 
Siimpfe und Riede der Segge ( Bolboschoenus maritimus) aufmerksam machen. 
Diese werden von den Ornithologen — oft mit unrecht — verschmäht und 
als ein unerwünschter Degradationsvorgang und schlechter Brutplatz be- 
trachtet. 


Or 
bo 


Der in einer sehr individuenreichen Population brütende gewaltsamere, 
gegenüber dem Biotop weniger anspruchsvolle und sich an die Kulturver- 
hältnisse gut anpassende Schilfrorhsänger A. schoenobaenus hat sich einen 
unbedingten Vorrang erworben. Der Rand der Fischteiche, die Be- und Ent- 
wässerungskanäle, Reisfelder, Wassergräben, das heisst die Kulturbiotope 
sind für ihn günstig. Wir müssen auch die Biotope besser untersuchen. Es ist 
möglich, dass auch A. paludicola und andere sumpfbewohnenden Arten be- 
gonnen haben sich besser anzupassen. 

Der Schutz der Brutbiotope des Seggenrohrsängers bedeutet zugleich den 
Schutz der sonstigen seltenen Brutvogelarten des Hortobagy (Porzana pusil- 
la, Phylomachus pugnax, Chlidonias leucopterus), günstigt (nach einigen 
Zeichen) auch der Niederlassung des Stelzenläufers und bedeutet auch die Er- 
haltung der wichtigen Ernährungsorte der typischen Reiherkolonien des 
Hortobägy (Nachtreiher, Rallenreiher, Seidenreiher, Brauner Sichler). 

Abschliessend sage ich den Naturschutzwarten ARPAD SZALONTAY und 
GÉZA Kovács meinen innigsten Dank aus für die Hilfe, die sie mir im Auf- 
suchen der Nester, in Beobachtungen, Ringungen und Messungen leisteten. 


Literature 


Dementiew — Gladkow (1954): Ptici Sovjetskogo Sojusa. 1954, Tom. VI. p. 308. 

Heinroth (1926): Die Vögel Mitteleuropas. 1926 (1966). I. Band, p. 99 — 101. 

Horvath, L. (1954): First brood of aquatic Warbler obtained in Hungary. Aquila 1948 — 
51. p. 299 — 300. 

Koenig, O. (1939): Wunderland der wilden Vögel. 1939, p. 46 — 49. 

Lovassy, S. (1891): Catalog der ungarischen Eier- und Nestersammlung in der ornitolo- 
gischen Ausstellung. 1891, p. 16. 

Makatsch, W. (1952): Die Vögel der Seen und Teiche. 1952, p. 38. 

Naumann (1896): Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. 1896, Band II. p. 40 — 48. 

Peterson — Mountfort — Hollom (1956): Die Vögel Europas. 1956, p. 
radetzky, D. (1929): Nesting of the meadow pipit a p. L.) and the Aquatic Warbler 
(A. Aqu. Gm.) in Hungary. Köcsag, 1929, p. 39 — 

Schenk, J. (1917): Fauna Regni Hungariae. "Ay es, ih 7, p. 77. 

Schenk, J. (1929): Madarak (in Brehm: Az állatok világa IX.) 1929, p. 35. 

Szabó, L. V. (1963): The Avifauna of the Zámoly-Basin. Állattani Közl. 1963, 50. k. 
1—4. sz. p. 140. 

Szabó, L. V. (1965): The Examination of nesting Birdassociations on the alkali (szik) soils 
of Kunmadaras. Állattani Közl. 1965, 52. k. 1—4. sz. p. 111— 134. 

Voous, K. H.: Die Vogelwelt Europas. p. 222. Karte p. 239. 


53 


u di 
i ae 
el RE PAT 
=> Gi : A | Erw, # 2 
laud i ane 905, = fi a ee 


eur i 
pt CHOSE: PP 
Le Res AE AREA x A 
POTTRETN US at ae. È BEER 


Ri LA 
E Ya, 0006 wing a | 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974, 


FEKETESZARNYU SZEKICSER (GLAREOLA NORDMANNI) 
FESZKELESE A HORTOBAGYON 


Szabó László Vilmos 


A költés leírása 


1973. nyarán sikeresen költött egy pár feketeszárnyú székicsér a Hortobágy 
déli részén a Madarasi pusztán, Nagyivántól délre, mintegy 4 km-re. 

Az április végén érkező székicséreket szokatlanul nagy hőség fogadta. 
A száraz, meleg időben már IV. 29-én fészkelőhelyeket alakítottak ki. Meg- 
figyelhető volt az érkezés utáni párzás. Májusban fokozódott a hőség (38°). 
V. 8-án már 1-es, igen korai fészekaljat találtam. A Gyúró kút — Halas farka — 
Döghalom közötti szikesen is alakult május közepén egy kb. 10—15 párból 
álló kisebb telep. Június elején olyan zivatar és felhőszakadás szakadt a 
pusztára (egy hét alatt 185,5 mm), hogy az agyagos talajon mindenfelé víz 
állott. Az alacsonyan fekvő Puccinellietum- Artemisietumot teljesen elöntötte. 
A székicsérek tipikus költőhelyén a víz, majd a vetési varjak teljesen tönkre- 
tették a fészekaljakat. VI. 9-én egyetlen fészekaljat sem találtam szokott 
biotöpjukon. A Festucetum gyepet természetesen nem is figyeltem. VI. 16-án 
a Lund-i Egyetem fiatal biológus hallgatóinak mutattam meg a székicsére- 
ket. Az egyik hallgató, THOMAS DAHLMAN, távcsövével egy fekete hónaljtollú 
példányt vett észre. Tovább figyelve közösen megállapítottuk, hogy két 
feketeszárnyú székicsér kering a pratincolák között. A szikpadka fölötti 
Festucetum gyepen megkerült egy 3 tojásos fészekalj is. Először arra gondol- 
tam, hogy az elöntés miatt fészkelt egy pár biztonságos magaslaton, számukra 
egyébként szokatlan biotópon. VI. 18-án a fészektől mintegy 300 m-re fel- 
állított 28-szoros távcsővel figyelve azonban megállapítottam, hogy a talált 
fészek a nordmanni pár fészke. A szikpadka szélétől kb. 50 em-re Festucetum 
psedovirae artemistetosum társulásban készült. Fücsomök és sziki üröm 
bokrocskái között vastag Cladonia rangiformis zuzmöba kapart mélyedés, 
valóságos zuzmöfeszek, kevés fü és ürömszäracskäval bélelve. A fészek- 
átmérő 8— 10 cm. A három tojás méretre, szemre nem különbözött a pratin- 
cola tojasaitöl. A költő par rendkívül óvatosan viselkedett. Amikor a bibicek 
a feszektöl 5— 600 m-re riasztottak, a him mar igen messziröl feltve közele- 
dett felém, majd a tojó is csatlakozott, s közösen keringtek. Hangjuk a 
pratincola ismert magas hangjától elütő, mélyebb, kéttagú esrr-esrr. Mikor 
megnyugodtak, a tojó a Festucetum gyepben futva, lapulva közelítette meg 
a fészket. A hím a pratincoláknál szokásos őr ködést ar ánylag messzebbről, 
igen meredek állásban (a hosszabb láb is érzékelhető!) látta el. A fészekalj 
kímélése érdekében csak néhány ellenőrzést végeztem, s kikelés után terep- 
járóból készítettem felvételeket. V. 25-én kelt ki két fióka. Az anya rendkívül 
féltette őket. A fészektől pár dm-re lapultak, szinte teljesen beleolvadtak 
a növényzetbe, fejüket teljesen elrejtették. Az egyik száraz, a másik még 
nedves volt. Anyjuk mintegy 20— 25 m-re elcsalta őket, s érdekes kotyogó 


DO 


Seo RR. PRESTO. KE 


9. Abra. A feketeszarnyü székicsér feszkelöhelye a Madarasi-pusztan 


Figure 9. Nesting place of the black-winged pratincole in Madaras steppe of Hortobagy 
(Fotò : Szabò L. V.) 


56 


ays 


Or 


Szabó L. V.) 


(Foto 


a fészkén 


+ 


icsér 


k 


bird of the Glareola nordmanni 


, 
ze 


us 


arn 


10. ábra. Feketes 


ure 10. 7 


mg 


rood 


> 
3 


a 
18 


hangot hallatva maga ala hivta. Ez a gyepreszlet tele volt a Scorzonera cana 
sarga fészekviragaival. V. 29-én mar mindhärom kicsi kikelt, a fiökäkat mar 
nem talaltam meg. Az öregek nagyon féltettek. A him állandóan körözött, 
mély hangon szólt, a tojó -körbe- körbe futott a kopár vaksziken szárnyait 
emelgetve. Féltő, vergődő mozgásformái részben elütöttek a pratincolákétól. 
VII. 6-án a fészektől kb. 200 m-re megtaláltam az egyik tokos fiókát. Marha- 
nyom árnyékos zugában rejtőzött. Kézbe véve igen erős csiripelő, síró hangot 
adott. Elengedve hangos kiáltozással futott a jobban rejtő füves Agrostidetum 
felé. Közeleben a prat tincoldknak mar potfészkelése volt. Egy 1-es és egy 2-es 
feszekaljat találtam a jellemző Puccinellietumban, mely ürômesomékkal lazän 
volt benöve. A nordmanni fioka szeme és orrnyilésa között már látható volt 
a kezdődő fekete sáv. Sajnos sem a tojásokat sem a fiókákat nem tudtam 
a pratincolákkal helyben összehasonlítani. VII. 8-án SZŐKE PÉTER hangfel- 
vételeket készített. VII. hó végén, külföldi utamról hazatérve már csak 
a röpülős fiókáikat féltő, néha etető párokat találtam. A nordmanni pár is 
több ízben etette a füvesebb részen megbúvó kicsinyét, majd együtt repül- 
tek. VIII. hó elején elhagyták költőhelyüket. 


A G. nordmanni faji bélyegei 


A legtöbb kutató elfogadja faji önállóságát, bár akadnak ellenzői is 
(MEINERTZHAG EN, Voous). WALMSLEY (1970) a Camargue-ban pratincola tojo 
és nordmanni him eredményes költeset figyelte meg, s ennek ellenére is 
nyitva hagyja a faji-alfaji kérdést. Ő i írja le a legr észletesebben elütő bélye- 
geit. A terepen ezeket a vonásokat csak részben lehet nyugodt körülmények 
között s hosszas megfigyelések után észrevenni. Fontosnak t tartom azonban, 
hogy az irodalomban elterjedt egyetlen kiemelt jegyen kívül, a többiekkel is 
megismerkedjünk. Ezek a következők: nagyobb, erőteljesebb termet; hosz- 
szabb szárnyak ; a másodrendű evezők szegélye repüléskor nem fehér ; a farok 
jobban kivágott, hosszabban villás, középen jellemző W alakú fekete-fehér 
rajzzal; a lábak hosszúak; álláskor igen meredek a tartása, valósággal 
, ágaskodik", erősen kimagasodik ; melle, hasa fehérebb, a hát nem annyira 
vörhenyes; a csőr vaskosabb, erősebb ; a szájnyílás piros szegélye jóval 
rövidebb, főleg az alsó esörkavän: az orrlyukaktöl a szemgyűrűig sőt a szem 
fölé is fekete sav húzódik; meredek fény esetén a pratincolanal az árnyék 
látszik ilyen sávnak. Erre vigyázni kell. A hímeken kifejezettebb. A legismer- 
tebb megkülönböztető jegye a bársonyfekete szárnyzug. De még ez is főleg 
leszálláskor és a csalogató mozgások alkalmával. Délben, repüléskor minden 
székicsér , feketeszárnyúnak" látszik! Legfontosabb jellemzője szerintem a 
terepen a hang! Még távcső nélkül is biztos jel. A következőkben SZ6KE 
PÉTER felvétele és elemzése alapján közlöm a pratincola és nordmanni kiálto- 
zásainak összehasonlító ismertetését : 

„1973. VII. 8-án a Hortobágyon, Nagyiván közelében, mind a pratincola, 
mind a nordmanni röptükben adott kiáltozását egy időben parabolikus hang- 
tükörrel vettem fel. Azután elkészítettem a hangok 16-szoros lassítása alap- 


ján — hogy formájuk, szerkezetük minden részletükben megismerhető 
legyen — azok strukturális elemzését. Ennek legjellemzőbb összehasonlítási 


adatai a következők : 


58 


CA TT 9487S 


:070 


A) 


uot7t 


s 


od no Yoo) 19 


ungspypojalibrf 53992 


oa 


oid hy ui 
b A 


LUUDUP 


40 


pt 


7 »]% 


I 


14228 NUITS 


eg 


4011 


) 


240 4 


"nr 


LI 


=» 


9 


mat 


"ergé Zi 


es 


lg 


er 


10 


1. A pratincola kial- 


ern ote ee tasai kb. „tiszta 
e À =f kvart"  hangküzzel, 
ar — magasabban szölnak, 


P a mint a nordmanniéi. 
IE : A hangmagassäg-kü- 
4 i >> lönbseg füllel is érzé- 
— kelhető. 
5 


2. A pratincola egy 
kialtàsa rendszerint 6 
hangböl all (ami iz- 
galmi pillanatokban 
5-re, 4-re rövidülhet), 
míg a nordmanni kiáltása csak 2 hangból tevődik össze. Ez faji jellegze- 
tesség, mely füllel is észrevehető. 

3. Ezért egy pratincola kiáltás (6 hangból álló) természetes időtartama 
0,4—0,5 mp, míg a nordmanni kiáltása (2 hangból álló) csak 0,1—0,2 mp 
időtartamú. 

4. Mindkét faj egyes kiáltozásai között nagy szünetek vannak, tehát 
kiáltozásuk szórványos. 

5. A pratincola-kiáltozás hangfekvése (abszolút hangmagassága) fizikailag 
mérve kb. 1400 és 3500 hertz között van, ami zeneileg kb. az f?— b! hang- 
terjedelemnek felel meg. Ezzel szemben a nordmanni abszolút hangmagassága 
(hangterjedelme) fizikailag kb. 1050 és 1400 hertz, s ez zeneileg jelölve 
a c? — ff! hangterjedelemnek (ambitusnak) felel meg. 

6. A pratincola egy kiáltásának jó megközelítésű ábrázolása 16-szoros las- 
sítás alapján (de teljes, természetes formájában) : 

időtartama 0,4—0,5 mp, s az ábránál 2 oktávval magasabban szól (12/a 

ábra), 

7. A nordmanni egy kiáltása (16-szoros lassítás alapján) elemezve: idő- 
tartama 0,1—0,2 mp, az ábránál 2 oktávval magasabban szól (12/b ábra), 

8. Az ábrázolt kiáltásstruktúrákat hallják és ismerik fel a faj egyedei. 
Kz a két faj elkülönülésének fontos bizonyítéka. 

9. Mindkét fajon belül az egyes egyedek ugyanazt a fajukra jellemző 
hangstruktúrákat éneklik, ill. kiáltják. Az egyedeket jelölő csekély eltérések 
a hangadás faji jellemzőit nem változtatják meg. 

10. Az állandó faji hangadásstruktúrában kicsiny, alkalmi torzulások, vál- 
tozasok is bekövetkezhetnek hirtelen külső ingerekre (pl. ha két egyed túl 
közel repül egymáshoz stb.). 

11. A két faj egyéb hangformáinak kutatása további feladat." 


12. ábra. A Glareola pratincola (a) és a G. nordmanni (b) ki- 
áltásának ábrázolása 


Ökológiai igényei, földrajzi elterjedése 


A két Glareola faj elterjedése igen tanulságos. Nem célom itt a kéziköny- 
vekben, elterjedési térképeken található fészkelési terület részletes ismerte- 
tése. A két faj érintkezik, de ugyanakkor jól el is válik. A pratincola a Medi- 
terráneum és a Pontikum szikes sztyeppjeit, félsivatagi zónáit, a sós tavakat 
és deltavidékeit lakja. A nordmanni viszont az eurázsiai kontinentális 
sztyeppzónát követi Dobrudzsától az Altáj lába előtti sztyeppig. Eleinte igen 


60 


keskeny ez az öv, itt még együtt él a pratincolival. Főleg a Kaszpin túl széle- 
sedik ki areäja és a sivatagi 6vt6l észak felé húzódva Nyugat Sziberiäig ter- 
jed. Itt az Omszk — Novoszibirszk vasút mentén a hires Baraba sztyeppen 
eléri az 55. északi szélességet. Legtanulsagosabb éppen kazahsztani elterje- 
dése. Itt él legnagyobb tömegben. Az Irtisz völgyében Pavlodar környékén 
1000 par fészkelt egy óriási kolóniában. A pratincola az Aral— Balchas vonal- 
tol (46° földrajzi szélesség) délre fészkel s elég szórványosan. Az Aral tó 
mellett mindkét faj fészkel. A 47" szélességtől északra már csak a nordmanni 
található, és fokozatosan sűrűsödik fészkelőterülete. A pratincola és a nord- 
manni legészakibb költőhelye között 100 km a táv. Ez a széles sztyeppövezet 
többrétű. A kontinentális sztyeppzöna, a klimazonális sztyepp tovább tago- 
zódik. A tipikus csernozjom sztyeppek főleg az Uralon innen találhatók. 
A legészakibb zóna magas füvű virágos vegetációval (Festuca, Stipa, Bromus, 
Salvia stb.). Ez a biotóp nem alkalmas a Glareolák számára. ,, A Don könyök- 
től kezdve a csernozjom öv és a sivatag között a szjerozjom talajon megjelen- 
nek az ürmös puszták. Az Artemisia maritima és Festuca sulcata asszociációja ez. 
Benne a szikes talajok már sokkal gyakoribbak, mint a (csernozjom) sztyepp- 
réteken. Az Uraltól keletre ez utóbbiak teljesen el is maradnak és az ürmös 
puszták közvetlenül a tajgával határosak." (KÁDÁR, 1965) A sivatag és 
a tajga közti kb. 1000 km széles ürmöspuszta-övezet azonban tovább tago- 
zódik. A szjerozjom világosszürke, szegényes, félsivatagi talaj. Nagy terü- 
leteket foglal el mindenütt a sivatagok körül. Ezután újabb két talajtípus 
(egyúttal övezet) illeszkedik a csernozjom és a szjerozjom közé. A kaszta- 
nozjom vékony száraz gesztenyebarna pusztai talaja és a burozjom, az előbbi- 
nél egy fokkal szárazabb, világosbarna talaja. ,,A sivatag és az ürmös sztyepp 
közötti zónában már túlnyomóak a szikes talajok. Különösen a szoloncsák 
a jellemző. Ebben a félsivatagi övben az Artemisia pauciflora és a vakszikek 
növénytársulásai láthatók (Atriplex, Camphorosma, Salicornia)” (KÁDÁR, 
1965). Végeredményben tehát az ürmös sztyepp észak felé mind jobban 
záródó, ill. magasabb növésű társulásokból all (Festuca, Salvia stb.), dél felé 
viszont a vakszikes szoloncsák dominál. A pratincola biotópja a sivatag, 
a nordmanni biotópja pedig a csernozjom irányába mutat. 

Kazahsztánnak ezt a kb. 2000 km hosszú és 1000 km széles területét 
érdemes tovább tanulmányozni. A nordmanni-nak bizonyára ez a kialakulási 
területe, hiszen nyugat felé csak igen keskeny sávban, ritkuló állománnyal 
nyúlik el. Itt tehát endemikus. Még három endemikus pusztai madárfaj él 
vele együtt: Melanocorypha jeltoniensis, M. leucoptera s a Chettusia gregaria. 
STEGMANN (1938) szerint a paleontolögiai adatok is megerösitik azt a vele- 
menyt, hogy itt Kazahsztän északi részén, ill. Nyugat-Szibériaban mar igen 
régen kialakult a sztyepp. Előbb, mint Turkesztänban. Az Aral tó tájékán 
pl. még a kora miocénbél erdei flörät mutattak ki, s a terület csak később 
sivatagosodott el. A négy endemikus faj területén alakultak ki STEGMANN 
szerint a Charadrius asiaticus és a Chettusia leucura is, s csak a jégkorszak 
szorította őket dél felé. A jégkori klímadepressziót egyébként jól mutatják 
a Délnyugat-Szibériában, ill. Észak-Kazahsztánban élő boreális, ill. magas- 
hegyi tundrafauna-elemek. Mindegyik endemikus alfaj: Falco columbarius 
christiniludovici, Lagopus I. major, Lyrurus t. viridanus, továbbá Eremophyla 
a. brandti, Carduelis f. kirghizorum. Hat mas boreális elterjedésű fajnak is 
itt van a deli hatära: Numenius arquatus, Limosa limosa, Asio flammeus, 
Phylomachus pugnax, Larus canus, Larus minutus. Mindezek, akárcsak rész- 


61 


stilo ynn ruumupiou YIOALD]) 91 fo ISIN "EL MST] 


6 


CA ‘TI ogezs :0104) "IL TA £846I Pizsnd 18D40pD ‘plypyazsaf 4280149278 nhuspzsajayaf P eaqe E] 


63 


addajs-spappy y ui ruunupiou ‘2 ayy fo puoyos aonjd burasa N “pl AMT 
CA TI oqezs :zfey) ungzsnd ispinpy py D mfinozsia wajayzsaf uunupiou DjOIID]) F Rage PI 


| | 

juinjawso4oydwpdy] wnyaı]jaulagINndg 
| 

| 

| 


Linigongsiesy eze 01SIW3]j4y 


In #L6l 
ww §'SEL N 
Djoauıjbud 0/034D/9 paigoBuny 
oıh4sophyanug 
D]]3 JP UD/DI 


IUUDWP4DU BJ0340/9 


ben nálunk, jégkorszaki reliktumok. Ezek a látszólagos ellentétek (pl. GT. 
nordmanni Szibériaban vagy az Eremophyla a. brandti — Kaszpitöl nem 
messze eső ürömsztyeppen) éppen ennek az óriási kiterjedésű sztyepptäjnak 
ökológiai erejét bizonyítják. A nordmanni régóta elvált déli, ill. délnyugati 
elterjedésű őseitől. Ameddig a kontinentális klíma és vegetáció engedte, 
észak felé kiterjeszkedett. "Orosz neve: sztyepp tyirkuska, jól jellemzi. 
Érdemes és elgondolkodtató összehasonlítani elterjedési térképét néhány 
fajunkkal. A tavi cankó, a fehérszárnyú szerkő, a túzok, a reznek éppúgy 
társfészkelői, mint a szikes tavak mellett a gulipán, a széki lile, a gólyatöcs. 
A pannonicum kutatóinak igen fontos feladata a sztveppzonak madárvilágá- 
nak összehasonlító vizsgálata. 


Életritmusának rövid áttekintése 


Kazahsztán kutatói kitűnő jellemzést adtak e madár életéről. Sokkal rész- 
letesebben foglalkoznak vele, mint a pratincolaval. Rapszodikus és szpora- 
dikus fészkelő térben és időben egyaránt. A víz, a parti turzások, időjárási 
adottságok erősen befolyásolják. A víz közelét kedveli, de sokszor 10 km-re 

vannak a legközelebbi víztől. Délen és középen a sós vizű tavak zátonyain, 
szigetein fészkel. Kedveli a folyódeltákat, folyóvölgyeket. (Az utóbbiakon 
bizonyár a az elszikesedett, széles folyévéleyeket értik, mint pl. a Solti siksag 
szikesei az ősi Duna- völgyben. ) Elterjedtebbek azonban az ürmös pusztákon, 
szoloncsák szikeseken, szegényes növényzetű sós talajon. A kemény, konti- 
nentális klíma miatt ar ánylag későn érkeznek, északon sokszor csak május 
vége felé. Mivel pedig már augusztusban visszafelé indulnak, az alig 2— 3 hó- 
napos szaporodási ciklust jól "kihasznälj: ak. A parok mar ütközben kialakul- 
nak, s rögtön erkezesük utan feszkeleshez latnak. Néhany pärböl allo kis 
telepeit éppúgy megfigyelték, mint több 100 párból kialakult kolöniäit. Más 
pusztai fajokkal, sziki fészkelőkkel szívesen társulnak. Társfészkelőit az előző 
fejezetben láttuk. Különösen kedveli a bíbiceket. Ahol a pratincolával együtt 
fészkelnek, elkülönülnek. Fészkét a sós növényzet közé kapart gödörben 
jobban kibéleli, mint a pratincola. A teljes fészekalj leggyakrabban 4, gyak- 
ran 3, ritkán 5. (A pratincolánál leggyakoribb a 3, igen ritka a 4). A tojások 
alapszínét (zöldessárga, szürkészöld) jellemzőnek tartják. Egyébként méret- 
ben megegyeznek a pratincola tojásaival. A kotlás előrehaladtával a tojáso- 
kat növényi anyagokkal, rögöcskékkel fokozatosan körberakják. Táplálé- 
kukat a földön futkározva (főleg Orthoptera), ill. a vizek fölött a levegőben 
(főleg szitakötöfelek) szedik össze. Egyébként életmódjuk, táplálkozásuk nem 
sokban különbözhet a pratincolákétól. A leírásokból úgy tűnik, hogy inkább 
a Duna — Tisza közi szoloncsák szikesek felelnek meg ottani jellegzetes bio- 
tópjuknak. Igen korán (VIII.) elindulnak téli szállásukra. 


Hazai adatok 
Biztos fészkelési adatunk csak a múlt századból van. PETÉNYI J. S. találta 
feszkelve Tiszaföldváron 1840. V. és 1843. VI. hóban. (FRIVALDSZKY, 1891.) 


Az alábbi megfigyelések valószínűvé teszik, hogy ha szórványosan is, de 
költ hazánk székicsértelepein. STERBETZ (in verbis) Szúnyogpusztán 1959. 


64 


VI. 28-án Festucetumos biotöpon, 28 párból álló pratincola kolónia fölött 
figyelt meg a röpködő szekicserek között 2 db nordmannit. GEREBY (1964) 
szerint: ,,Peszéradacs és Szabadszälläs közötti mocsaras területen, az ún. 
, Sziget -ben, vaksziken 1923—29 között fészkelt a székicsérnek mindkét 
faja, 20— 30 pár közönséges és 4— 5 pár feketeszárnyú. Akkor ifjú madarász 
lévén, a feketeszárnyúakat , nőstényeknek" véltem. GyOry JENŐ (in verbis) 
1969-ben, júniusban figyelte meg Fülöpszálláson fészkét vagy fiókáit féltő, 
a földön alakoskodó párt. Később TILDY ZOLTÁNNAL együtt is látták, de 
fészkük nem került meg. A Duna — Tisza közi szoloncsák szikesek ornitolögiai 
értékét 1970. VI. 7-én magam is átéltem. GYŐRY JENŐVEL a Fülöpszállás 
melletti Kelemenszéket kerestük fel. A kultúrtájtól szorongatott szikes 
reliktumsziget sűrített gazdagsága szinte megdöbbentett. Együtt fészkelt 
a székicsér, a székilile, a gólyatöcs, a gulipán, a fehérszárnyú szerkő. A többi 
értékes fajt nem is említem. Most három éve a Hortobágyot járom. Nagy 
téradottsága biztosítja értékes szikespusztai madárvilágának fennmaradá- 
sát. Az évek során sokat figyeltem a Glareolákat, koncentrálva a fekete 
axillárisokra, eredménytelenül. Csak az idén került szem elé. Bízom benne, 
hogy a rendkívül jellemző hangról az esetleges előfordulást a jövőben köny- 
nyebben regisztrálhatjuk. 


A fészkelés tanulságai 


A tőlünk keletre húzódó zonális sztyeppeknek a è csernozjom és szjerozjom 
között tovább tagozódó övezetei bár másodlagosan és azonálisan, nálunk is 
fellelhetők a Duna— Tisza közén s a Tiszántúlon, főleg a Hortobágyon. 
A mi szikeseink nagy része nem klimazonalis, hanem edafikus er edetű. Nem 
övezetesen, hanem mozaikosan, a szintkülönbségek sokszor csak cm-ekben 
mérhető változásai szerint ismétlődnek. A rendszerint már erősen degradált 
csernozjomtól a félsivatag jellegű vakszik közötti átmenetek aránylag kis 
területen is észlelhetők. A magas túzok — fürj— mezei pacsirta biotópok é és 
a mély szekieser — sziki pacsirta — székilile— ugartyúk biotópok igen közel 
találhatók egymáshoz. Ugyanez áll a szikes rét — mocsár biotépsorra. 

A nordmanni fészkelése a mintegy 20 cm-es szikpadka fölötti ürmös 
Festucetumban a tägabb értelemben vett sztyeppzönät kepviseli. A szikpadka 
alatt mär felsivatagi Camphorosmetumot talalunk, tovabb pedig ürmös 
Puccienellietumot. Alig 10 m-re talaltam a sziki pacsirta fészkét, melyet 
elöntött a zivatar és a fiókák befulladtak. Ugyanitt fészkel rendszerint a 
pratincola, mintegy a sivatagi zóna felé mutatva 

A két faj közös, ill. egymás közelében kialakult kolóniáinak vizsgálatát 
nagyon fontosnak tartom. 

Ha a kazahsztáni viszonyokat figyeljük, észrevehető, hogy az Aral-tó 
mellett még együtt fészkel a két faj. Északabbra a sztyepprégió szikes tavai 
mentén már hiányzik a pratincola. Végül több 100, sőt mintegy 1000 km-re 
északon, a tajga szomszédságában levő változatosabb növényzetű üröm- 
sztyeppeken a nordmanni az említett endemikus sztyeppfaunában terebélye- 
sedik ki. Mindez a fokozatos elválást bizonyítja. A nordmanni már jölelkülö- 
niilt faj, a határtalan sztyeppzónák ökológiai formáló erejét bizonyítja. 


Hazai szikeseink másodlagosságát, vélemény em szerint — különösen ma- 
dártani vonatkozásban — nem kell túlhangsúlyozni. Egyrészt botanikusaink 


5 Aquila 65 


jelenleg mar 6si eredetü, tehät zonälis, ürmös szikeseket is elismernek, mäs- 
részt a mäsodlagossäg mindig relativ. A sziket kedvelő fészkelő és vonuló 
madärtärsuläsok sem tesznek különbseget, a legkisebb reliktumfolton, a 
legfrissebben kialakult szikeseken (rontott rizsföldek, lecsapolt halastavak, 
libausztatök környéke) is csak mäkszemnyiek az 1000 km-ekkel játszó keleti 
pusztäk aranyaihoz merten, de ezeknek a reliktumteriileteknek védelme 
annal inkäbb fontos. A hazai természetvédelem legsürgösebb feladata. A Hor- 
tobagy egy eve Nemzeti Park. A mintegy 60 000 ha-os szolonyec szikes 
füves puszta és ret-mocsärviläg alaposabb madártani vizsgálata máris sok 
új eredményt hozott. (Ugartyúk, feketeszárnyú székicsér, csíkosfejű nádi- 
poszáta, törpe vízicsibe, réti fülesbagoly, batla fészkelése, a sarkantyús 
sármány előfordulása stb.) Mind jobban előtűnik rendkívüli madártani érté- 
ke. A terület nagy. A feltáró munkát csak munkaközösség végezheti eredmé- 
nyesen. 

Felvetődik azonban a kérdés: vajon nem kellene-e a hazai szikesek, az 
európai értékű Pannonicum szikvidéki élővilágával foglalkozóknak az eurá- 
zsiai erdős sztyepp és sztyepp, ill. a félsivatagi régió területeit járni össze- 
hasonlításul. Gyakran hangoztatjuk hazai faunánk pontusi, pontokaszpi, 
aralokaszpi, turkesztáni elemeit, de vajon hányan végeztek e rokon tájakon 
kutatást. A Hortobágy és a magyar füves puszták további vizsgálatához nél- 
külözhetetlennek tartom ezt az összehasonlító munkát. 

Időben mégis a leglényegesebb fenti értékeink hatósági és társadalmi védel- 
mének minél hathatósabb megszervezése. A Hortobágyi Nemzeti Park kere- 
tében a sziki madárvilág biztos otthont kapott. 

Tanulmányom végén megköszönöm Sterbetz István kollégámnak, hogy 
kéziratos Glareola dolgozatát, mely a Brehm Bücher sorozatban hamarosan 
megjelenik, rendelkezésemre bocsátotta, Szőke Péternek pedig a hangelem- 
zésekért mondok köszönetet. 


Irodalom — Literature 


Frivaldszky, J. (1891): Aves Hungariae. Budapest, 124—125.p. 

Gabrin — Dolgusin — Korelov — Kuzmina, (1962): Ptyici Kazahsztana. Alma Ata, Tom II. 

Gerébi, Gy. (1964) Ornithological data from between the Danube and Tisza. Aguila, 
1962— 63. 69 — 70.k. 259. p. 

Kádár, L. (1965): Biogeográfia. Budapest, 77— 78. 241. p. 

Sterbetz, J. (1974): Die Brachschwalbe. Die Neue Brehm — Bücherei. 

Walmsly, G. I. (1970): Une Glareola de Norman en Camargue. Premier observation et 
premier cas de nidification pour la France. Alauda, 38. 4. 295-305. p. 


Nesting of the balek-winged pratincole (Glareola nordmanni) in Hortobägy 
László Vilmos Szabó 


Description of the Breeding 


During the summer of 1973 a pair of the nordmanni breeded successfully in the Southern 
part of Hortobágy, in the lowland plain of Madaras at a distance of about 4 km south- 
wards to the village of Nagyiván. The weather was unusually hot when the common 
pratincoles appeared in this area at the end of April. In a short time under dry and warm 
weather conditions they built some nesting places as early as 29th April. Mating could 
be observed subseguent to their arrival. In the course of May hotness increased (38 °C) 


66 


I found a very early nest with a single egg in it already on Sth May. In the middle of June 
a smaller colony consisting of 10 — 15 pairs settled down also on the sodie soil covering 
the area surrounded by Gyurö küt—Halas farka—-Déghalom. At the beginning of June 
the clay soil was flocded by torrential rains and cloud-bursts (185.5 mm in a week) 
and the low-lying Puccinellietum- Artemisietum was all over inundated. The nests built 
on the typical breeding places of the common pratincole were completely destroyed first 
by the water later by the rooks (Corvus frugilegus). There was not a single nest to be found 
on the usual biotope of this species. Naturally I paid no attention to the grass of Festu- 
cetum. On 16th June I showed the common pratincoles to young biologists, students from 
the University of Lund (Sweden). One of the students, THOMAS DAHLMAN could notice 
through his fieldglass a specimen with black axillaires. As we continued watching both 
he and I could spot and identify two black-winged pratincoles among the wheeling com- 
mon glareolas. Later a nest with three eggs in it was also found on the Festucetum grass 
over a small ground sill of sodie soil. At first I thought that it had been the flood that 
made a pair of the the common pratincole build a nest on a secure’ height providing other- 
wise an unusual biotope for them. On 18th June, however, while watching the nest with 
a 28 Xfieldglass put up at a distance of about 300 m from it, I verified that the nest 
I had spotted belonged to a pair of nordmanni. It was built at a distance of about 50 cm 
from the edge of the sodie ground sill in association with Festucetum psedovinae artemi- 
sietosum. The nest, a dip scraped in thick Cladonia rangiformis lying among small bushes 
of chumps of grass and artemisia, proved to be a genuine cladonia one stuffed with a few 
plumules of grass and artemisia. It was 8— 10 cm in diameter. The size ot the three eggs 
compared with that of the eggs of the common pratincole showed no difference by judge- 
ment. The breeding pair’s way of behaviour was extremely cautious and watchful. When 
the lapurings (Vanellus vanellus) gave alarm at a distance of 5—600 m from the nest 
the male nordmanni, still far away from the spot where I stood, was nearing with anxious 
movements towards me. Later on the hen-bird too joined the male and from now they 
circled together in the air. Their sound differred from the known high-pitched note of 
the common pratincoles, it sounded somewhat deeper consisting of two “chrr-chrr” notes. 
After regaining their calmness the female running in the Festucetum grass advanced 
crouching towards the nest. Unlike the habitual way of look-out of the common pratin- 
cole, the male nordmanni stood watching over the nest in a somewhat ‘“‘steep’’ tip-toed 
like positure from a relatively greater distance (the longer feet could be noticed too). 
To spare the nest I carried out but a few control taking pictures from the seat of a jeep 
only then when the two nestlings hatched out on 25th May. The female was extremely 
anxious about them. The nestlings were crouching at a distance of a few dm (1 dm = 10 em) 
from the nest almost fading completely into the vegetation with their heads fully hidden 
in it. One of them was dry, the other has been still wet. Their mother lured them away 
at a distance of about 20 — 25 m, and by producing a strange chuck-like sound she called 
the nestlings to go under her belly. At this place the grass was full with the yellow flower- 
heads of the Scorzonera cana. On 29th May the third young bird hatched out too but the 
nestlings were nowhere to be seen. The parents were very anxious about them. The male 
was ceaselessy whealing emitting a deep sound while the female, running round and round 
on the barren, dead sodic soil, kept lifting up her wings. Her fluttering, anxious forms 
of motion partly differred from that of the common pratincole. On 6th July I hit upon one 
of the pin-feathered nestlings about 200 m from the nest hidden in the shady nook of 
a cattle-footmark. Taking it in my hands it produced a very loud twittering (chirping), 
weeping sound. Setting free the young bird again it rushed crying loudly towards the grass- 
grown Agrostidetum providing a more suitable hiding place to it. Near it the common 
pratincoles had already built secondary nests. I came upon a one- and a two-egged nest 
built in the typical Puccinellietum loosely overgrown with clusters of Artemisia. The inci- 
pient black stripe could be already seen between the eyes and nostrils of the nestling of 
nordmanni. Unfortunately I could not compare either the eggs or the nestlings whith 
that of the common pratincoles on the spot. 

On 8th July Mr. PETER SZŐKE recorded the sounds emitted by both the common pratin- 
cole and the nordmanni. At the end of July on returning home from abroad I found only 
parents of common pratincole anxiously looking after their nestlings and sometimes 
feeding them. Now the nestlings have already been able to fly. I saw the pair of nord- 
manni also feed its nestling hidden in a grass-overgrown spot on several occasions, then 
I noticed both the pair and the young bird fly together. At the beginning of August the 
pair left its breeding place. 


5* 67 


Specific Characteristics of the Glareola Nordmanni 


The majority of the scientists accepts the racial independence of the @. nordmanni, 
although there are some opponents, too (MEINERTZHAGEN, VOOUS). WALMSLAY (1970) 
reported that a pair consisting of a common female pratinole and a male nordmanni 
had completed an effective breeding at Camargue, nevertheless he still leaves the question 
of species-subspecies open. It is he who describes the different specific features of the 
nordmanni in the most detailed way. In the field these fieldmarks can only to some extent 
be noticed under undisturbed conditions and after several circuitous observations. How- 
ever, [take it for important to make known also the features beyond the only one empha- 
sized and wide-spread in literature as follows 

Stronger and greater figure, longer wings. During flingt the edge of the secondary wing- 
quilles (scapulars) are not white in colour. Tail is cut out deeper, it is longer forked whith 
a typical W shaped black- white figure in the middle of it. Feet are long. When standing 
its posture is very “‘steep’’, it. stands ver itably on ‘‘tip-toe”’ considerably rising its body 
over the ground. Brest and belly are whiter, the colour of its back is not so scarlety 
(rufous) as that of the common pratincole. Its bill is stouter, stronger. The red edge of 
the oral aperture is a good bit shorter partieularly at the lower mandible. A black stripe 
runs from the nostrils to the eye-ring, moreover above the eye, too. In the case of the 
common pratincoles — when the light falls vertical upon the birds — it has been observ- 
ed that it is the shadow which looks like such a stripe, consequently one should take 

‘are of this misleading phenomenon. It is more accentuated with the male birds. The 
most known distinctive fieldmark of the nordmanni is the velvety black wing-angle 
(axillaires). But even this feature may also be misleading in the sharp light-shadow of 
the Hungarian steppe. As a clear cut feature it appeares only in the morning or in the late 
afternoon when the light is vertical, but even under such circumstances it shows up when 
the bird takes flight or makes luring motions. At noon, durin flihgt all pratincoles look 
as if they were “black- winged”! In my opinion the most important feature of the nord- 
manni in the field is the sound it produces! It proves to be a sure, infallible feature even 
whithout a field-glass. In the followings I disclose the comparative representation about 
the sounds (voices) of the common pratincole and that of the nordmanni on the basis 
of MR. PETER SZOKr’s recording and analysis. MR. SZŐKE reported: 

“By means of a parabolic sound-mirror the notes of both the common pratincole and 
nordmanni emitted during their flight were simultaneously recorded in Hortobagy near 
the village of Nagyiván on 8th July 1973. Then—in order to become acquainted with 
the forms and structures of the sounds in their every detail—the structural analysis 
of them were carried out based on a 16x retardation. The resulting most typical compa- 
‘ative data are as follows: 

The voices of the common pratincole sound approximately by a “perfect fourth" 
interval higher than that of the nordmanni. The difference of the pitch level is perceptible 
by ear, too. 

2. One single voice of the common pratincole usually consists of six notes (which in 
moments of excitement may become shorter including 4 — 5 notes), while that of the nord- 
manni is made up of only 2 notes. This is a specific characteristic that can be sensed also 
by eaı 

3. For this reason the natural length of time of a single cry of the common pratincole 
(consisting of 6 notes) amounts to 0.4 —0.5 sec., while that of the nordmannı (comprising 
2 N comes only to 0.1 —0.2 sec. 

. There are long intervals between the single voices of both sorts of pratincoles, conse- 
fe ntly their ery is sporadic. 

5. By means of physical measurement the tessitura (absolute pitch level of the voice 
of pratincole) lies approximately between 1400 — 3500 Hz which corresponds with re- 
spect to music approx. to an ambit of f? — bt, whereas the absolute pitch level of the nord- 
manni lies physically between 1050 — 1400 Hz, expressed in terms of music is equal to an 
ambit of ce —ft. 

6. One single cry of the common pratincole as represented by close approximation on 
the basis of a 16x retardation (but in its full, natural form) is as follows: 

Length of time: 0.4—0.5 sec, it sounds by 2 octaves higher than given in the 
figure. 

. One single ery of the nordmanni analysed on the basis of a 16 x retardation: 

Length of time: 0.1 —0.2 sec, and it sounds by 2 octaves higher than given in the 
figure. 


68 


8. The above reported structures of note will be recognized and heard by the individuals 
of the species. These are essential proofs of the separation of.the two species. 

9. Within both species the individual specimens sing, cry respectively the same structu- 
res of voice characteristic of their species. The insignificant differences designating the 
specimens do not change the specific characteristics of the way of emitting sounds. 

10. Small occasional deformations, changes may occur in the regular specific structure 
of voice due to sudden unexpected external stimulus (for example if two specimens are 
flying too close to one another). 

11. Further task is to investigate some other sound-forms of both species." 


Geographical Spread and Ecological Demands 


The spread of the two species of Glareola seems to be very insructive. It is not my pur- 
pose to make known in detail the nesting areas to be found in manuals or in maps of 
spread. The species in question are in contact with each other but at the same time they 
are well separated. The common pratincole lives in saline (sodic) steppes, zones of semi- 
deserts, saline-lakes and delta-regions of the Mediterranean and Pontic area. The nord- 
manni, however, follows the Eurasian continental steppe zone extending from Dobruja 
(Rumania) to the steppe before the foot of the Altaic mountain. At first this zone is very 
narrow with the nordmanni still living together with the common pratincole. It is chiefly 
the region beyond the Caspian Sea where its living area becomes wider extending from 
the desert-zone towards the north as far as Western Siberia. Here along the railway line 
of Omsk — Tomsk in the famous steppe of Baraba it reaches the north latitude of 55°. 
It is just its spreading in Kazakstan which can be looked upon as the most instructive 
one. The largest numbers of these birds are found here at this place. In the valley of Irtis, 
in the neighbourhood of Pavlodar 1000 pairs nested in one large colony. The common 
pratincole nests rather sporadically south to the Aral — Balchas line (latitude 46°). Both 
species were observed to nest by Lake Aral. North to latitude 47° it is only the nordmanni 
which can be found in this region and its nesting area becomes gradually denser. The 
distance between the northermost breeding place of the common pratincole and that of 
the nordmanni takes 1000 km! 

This wide steppe-zone consists of several kinds of zones as regards climate- and soil 
conditions. The continental steppe-zone and the weather-zonal steppe continues to divide 
into parts. The typical chernozem steppes can be mainly found this side of the Ural. 
The northermost zone is covered with a vegetation consisting of flowers and high grown 
grass (Festuca, Stipa, Bromus, Salvia ete.). This kind of biotope is not suitable for the 
Glareolas. 

KADAR (1965) reports: “From the crook of river Don between the chernozem zone and 
the desert appear the Artemisia steppes on serozemic soil. This is an association of the 
Artemisia maritima and that of the Festuca sulcata. Here the sodic soils are more com- 
mon than on the (chernozem) green steppefields. East of the Ural the latter disappear 
completely and the Artemisia steppes border directly on the Taige (northern conifer 
forest)". 

However, the 1000 km wide zone of the Artemisia steppe, extending between the desert 
and Taiga is divided further on. The serozemic soil consists of a light grey, meagre soil 
of semi-desert. It can be found everywhere covering vast areas round the deserts. Then 
two newer types of soil (at the same time a new zone) are embedded between the cherno- 
zem and the serozemic soil: the thin, dry chestnut-coloured steppe soil of kastanozem and 
the burozem, the light brown soil of which is somewhat drier than the soil of the former. 
KADAR (1965) says: 

“It is the sodic soils now prevailing in the zone between the desert and the Artemisia 
steppe. Here the solonchak characterises the region. In this semi-desert zone the phyto- 
cenose of the Artemisia pauciflora and that of the dead sodic soils are to be seen ( Atriplex, 
Camphorosma, Salicornia).” 

To sum up the Artemisia steppe consists of a higher grown phytocenose (Festuca, 
Salvia ete.) becoming more and more dense towards the north, whereas towards the south 
it is the solonchak with its dead sodic soil that prevails. The biotope of the common 
pratincole points to the direction of the desert, while that of the nordmanni points towards 
the chernozem. | 

It is worth while to continue investigating this 2000 km long and 1000 km wide terri- 
tory of Kazakstan. In all probability this area seems to be the development area of the 
nordmanni extending to the west but in a very narrow belt where the occurrence of the 


69 


bird becomes sparser. Thus in the above mentioned area of Kazakstan its occurrence 
can be considered endemic. There are three more endemic bird species of the steppe living 
in partnership with the nordmanni: Melanocorypha yeltoniensis, M. leucoptera and the 
Chettusia gregaria. 

According to STEGMANN (1938) the paleontological data confirm too the belief that the 
steppe had developped very long ago there in the northern part of Kazakstan, north 
Siberia respectively, earlier than it developped in Turkestan. For example in the vicinity 
of Lake Aral it has been detected that the forest flora originates already from the early 
Miocen and the area turned into desert only later. STEGMANN reported that the Charadrius 
asiaticus and the Chettusia leucura too had developped in the area of the four endemic 
species, and it was only the ice-age that drove them southwards. On the other hand the 
climatic depression of the glacial period is clearly indicated by the tundra-fauna elements 
characteristic of the boreal, high-mountain region, living in South-west Siberia, North- 
Kazakstan respectively. All of them such as the Falco columbarius christini-ludovici, 
Lagopus 1. major, Lyrurus t. viridanus, Eremophyla a. brandti, and Carduelis f. kirghizorum 
are endemic subspecies. Six other specise of boreal spread such as the Numenius arquatus, 
Limosalimosa, Asio flammeus, Phylomachos pugnax, Larus canus, and Larus minutus have 
their souther border also there. All these species — like partly in this country — are relicts 
of the ice-age. These apparent differences (for example the occurrence of the Glareola 
nordmanni in Siberia or that of the Hremophyla a. brandti on the plain Artemisia steppe 
not far away from the Caspian Sea prove precisely the ecological power of this vast steppe- 
land. It was long ago when the nordmanni had parted with its ancestors originating from 
the south, south-west respectively. It spread towards the north as far as permitted by 
the continental climate and vegetation. The russian name of this bird: “Steppe Tirkuska”’ 
characterises it properly. To compare its map of spread with that of some species in this 
country would be interesting giving food for thought. The following birds such as the 
Marsh Sandpiper (Tringa stagnatilis), White-winged “Black Tern (Chlidonias leucopterus), 
Great Bustard (Otis tarda), and the Little Bustard (Otis tetrax) are the nordmanni’s 
nesting associates just in the same way as the the Avocet (Recurvirostra avosetta), the 
Kentish Plover (Charadrius alerandrinus) etc. are near the natron lakes. It is a very impor- 
tant task for the scientists of the “Pannonicum” to carry out the comparative study of 
the avifauna of the steppe zones. 


Brief Survey of its Cadence of Life 


An excellent characterisation about the life of this bird was given by researchers of 
Kazakstan. They have been studying it in a more detailed way than they do it in the case 
of the common pratincole. As far as nesting is concerned the nordmanni proves to be rhap- 
sodie and sporadic both in time and place. Tt is strongly influenced by water- and weather 
conditions as well as by offshore bars. It likes the vicinity of water, but some times it 
can be found at a distance of 10 km too from the nearest one. Its nest is built on shelves 
(reefs) and isles of saline lakes. In the south and in the middle of this region it likes also 
the deltas and valleys of rivers. (In all probability wide river valleys that became sodic 
such as the sodic soils of the plain of Solt in the ancient Danube valley are meant by the 
latter.) However these birds are more common in the Artemisia deserts, sodie solonchak 
soils and saline soils with poor vegetation. Owing to the hard continental climate they 
arrive relatively late, and in the ot often only towards the end of May. However, 
since they fly back already in August, consequently they make the most of the breeding 
cycle lasting: hardly 2 —3 months. ‘Small colonies consisting of few pairs as well as colonies 
comprising hundreds of them were equally observed. They readily associate with other 
steppe species, as well as with birds nesting on sodic soils. These species (which nest in 
partnership with the nordmanni) were mentioned in the previous chapter. The nordmanni 
has a particular liking for the Lapwings (Vanellus vanellus). Where it nests in partner- 
ship with the common pratincole nesting occurs separatedly. Its nest scraped in a hole 
among salty vegetation is better stuffed than that of the common pratincole. It general 
the number of eggs laid by the hen-bird amounts to 4—and that is the most frequent 
case with the nordmanni — often to 3 and very rarely to 5. The ground-colour of the eggs 
(greenish yellow, greyish green) is considered as a characteristic feature of the norman 
Otherwise as far as the size of eggs is concerned it agrees with that of the common pratin- 
cole. At an advanced stage of “brooding surround gradually the eggs with vegetable 
substances and tiny clods of earth. They gather their food by running ‘about either on the 
eround (to look chiefly for Orthoptera) or flying in the air over waters to catch mainly 


70 


certain sorts of libellula. Otherwise in many respects their way of life does not differ 
from that of the common pratincoles. According to some descriptions it is rather the solon- 
chak sodic soil between the rivers Danube and Tisza that corresponds to their characte- 
ristic biotope of that place. They fly back very early (August) to their winter-quarters. 


Home Data 


This species was not known to have nested in our country until the last century when 
J.S. PETÉNYI reported that he had observed some of these birds nest at Tiszaföldvär in 
5. 1840 and 6. 1843 (FRIDVALSZKY, 1891). According to the following observations it 
is very likely that it breeds—of only sporadically — within the pratincole colonies of 
our country. STERBETZ (in verbis) observed two black-winged specimens among common 
pratincoles flying about over a pratincole colony consisting of 28 pairs on a Festucetum 
biotope at Szünyogpuszta in 28. 6. 1959. GEREBY (1964) reported: “In 1925 — 29 both 
species of the pratincole, 20 — 30 pairs of common and 4 —5 pairs of black-winged pratin- 
coles nested on the moorland extending between Peszéradacs and Szabadszälläs on the 
so called "Isle"? dead sodic soil. In those days i was but a young ornithologist and I took 
the black-winged birds to be ’’females of the common pratincoles. “In 6.1969 GyörY 
JENÖ (in verbis) noticed one simulating pair on the ground being concerned either for its 
nest or for its nestlings at Fülöpszälläs. Later the pair was seen besides GYŐRY JENŐ 
by TILDY ZOLTAN too, but the nest did not turn up. In 7.6.1970I too had the opportu- 
nity to experience the ornithological value of the solonchak saline soils extending between 
the rivers of Danube and Tisza (the latter is a river in Eastern Hungary). Accompanied 
by GyörY JENO I visited Kelemenszék in the vicinity of Fülöpszälläs. I was practically 
astonished at the abundant richness of this saline relictum-islet hard-pressed by the culture 
land surrounding it. There the nordmanni nested in partnership with the following species: 
Glareola pratincola, Kentish plover (Charadrius alexandrinus), Avocet (Recurvirostra 
avosetta), White-winged Black tern (Chlidonias leucopterus), not to mention a great 
number of other valuable birds. Now I have been visiting the steppe of Hortobagy for 
three years. This vast area is very suitable to maintain the valuable avifauna of the saline 
steppe. I have watched the Glareolas—concentrating my attention on the black axil- 
lairs — for many years without any success. But this year I succeeded in noticing them. 
I firmly hope to registrate the possible occurrance of the nordmanni easier in the future 
due to the extremely characteristic sound produced by it. 


Teachings of Nesting 


The further divided zones between the chernozem- and serozemic soils of the zonal 
steppes extending to the east from our country can be found —though in secondary and 
azonal form—in Hungary too in the area between the rivers of Danube and Tisza and 
mainly in Hortobágy. 

The largest part of our sodic soil is not of climate-zonal origin but of edafic one. These 
sodie soils occur again not zonal- but mozaic-like in conformity with the changes of the 
differences in level which can often be measured only by cm-s. The border-lines between 
the chernozem — which are in most cases considerably deteriorated already - and the 
dead sodic soil of semi- desert-character can be also perceived in a relatively small terri- 
tory. The high bustard-quail-skylark biotopes and the low pratincole-short-toed lark- 
kentish ploverstone curlew ones can be found close to one another. The same holds true 
of the biotope-line consisting of sodic grass- and moor-land. 

Nesting of the nordmanni on the Artemisia Festucetum above the sodic ground sill 
of about 20 cm represents the steppe zone in a wider sense. Under the sodic ground sill 
one can find the semidesert-Champhorosmetum and further the Artemisia-Puccinellietum. 
Nearly 10 m from that place I found the nest of a short-toed lark flooded by rainstorm 
with the nestlings drowned in it. The common pratincole nests usually in the same place 
quasi pointing towards the desert-zone. 

I consider it very important to study the colonies of the two species developped either 
collectively or in the vicinity of each other. 

When observing the conditions of Kazakstan it can be noticed that the two species 
still go on nesting together near the Aral-Sea. Somewhat towards north along the natron 
lakes of the steppe region the pratincole disappears. Finally more hundreds and moreover 
thousands of km-s to the north (in the vicinity of the Taiga) on the Artemisia steppes of 
a more varied vegetation the nordmanni spreads in the mentioned endemic steppe-fauna. 


A 


All these facts give evidence of the gradual separation of the two species. The nordmanni 
is already a well separated species proving the ecological forming power of the endless 
steppe-zones. 

In my opinion with a particular respect to the ornithology the secondariness of the Hun- 
garian sodic soils should not be overemphasized, on the one hand because already at 
present the Artemisia sodic soils of ancient origin, and thus of zonal one, are also recog- 
nized by our botanists, on the other hand because the secondariness is always relative. 
. Nesting and migrating birds liking sodic soils do not differentiate either, they feel at 
home readily even on the smallest relictum-spot and on sodic soils too which developped 
freshly (ricefields cultivated no more, emptied fish-ponds, vicinity of duck-ponds, ete.). 
Anyway the sodie soils of Pannonicum within the fauna of Europe represent a consider- 
able value. Of course they are very tiny if compared with the immense proportions of 
thousands of km-s of the steppes in the East, but the protection of these relictum-areas 
are all the more important. This is the most urgent task of the home nature conservation. 
One year had passed since the creation of the “Hortobägyi Nemzeti Park’ (National Park 
of Hortobägy) and the more thorough ornithological investigation of the solonchak sodic 
grass-land and that of the meadow- marshland of about 60 000 ha yealded immediately 
a great number of the following results: Nesting of the Stone curlew ( Burhinus oedicne- 
mus), Black-winged pratincole, Aquatic warbler ( Acrocephalus paludicola), Baillon’s 
crake (Porzana pusilla), Short-eared owl (Asio flammeus) and Glossy Ibis (Plegadis 
falcinellus), further the occurrence of Lapland bunting (Calcarius lapponicus). 

Its extreme ornithological value appears more and more, but the land to be studied 
is immense, thus the work of exploration can be successfully carried out only by a working 
party. 

However, the following question should be raised: Should it not be necessary for all 
the persons concerned with our sodic steppes, with the living world of the lowland of 
Pannonicum of European value to see and visit the territories of the Eurasian wooded- 
steppe and steppe, the semi-desert-region respectively in order to make a comparative 
study? We have often emphasized the Pontic, Pontic-Caspian, Aral-Caspian and Turkes- 
tanian elements of our fauna, but how many of the researchers concerned have explored 
these related far away regions? In my opinion this comparative work is by all means 
necessary for the future study of Hortobägy and the Hungarian grass-deserts. 

The most important task is, however, to organize more effectively the official and social 
protection of our values mentioned above. 

The avifauna of this sodic land found a sure home within the National Park of Horto- 
bagy. 


Acknowledgement 


At the end of my study I should like to render thanks to my colleague STERBETZ ISTVAN 
for his hand-written paper about the Glareola— which will soon appear in the Brehm 
Bücher series—to have put it at my disposal. At the same time I render thanks to 
SZÖKE PÉTER too for his sound-analysis. 


~f 
bho 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


A FITISZFÜZIKE (PHYLLOSCOPUS TROCHILUS) 
BIOLOGIAJA MAGYARORSZAGON 


Dr. Horvath Lajos* 


Bevezetés 


A fitiszfüzikere vonatkozé, hazai szakirodalom tanulmanyozasa kapesan 
azt láttam, hogy egyrészt nagyon hiányosak, illetve altalanositottak a költés 
biológiájával összefüggő ismereteink, másrészt az előfordulási és elterjedési 
adatok a jelenleginél jóval nagyobb és merőben más jellegű tájakban bővel- 
kedő országterületre e vonatkoznak. Ami a korábbi — főleg a Kárpátok hegy- 
vonulataival határolt — területre vonatkozólag helyt álló, az távolról sem 
illik a mai — siksagokböl, dombvidékekből és csak alacsonyabb középhegyek- 
ből álló — országra. A fitiszfüzikét illetőleg ezek a különbségek pedig nagyon 
lényegbevágók. 

Bár a sokkal nagyobb területű országra vonatkozó megállapítások is 
messze a legritkább füzikének írják a fitiszt a három honi fészkelőfaj közül, 
ez mégsem fejezi ki híven azt a tényt, amit a terepen otthonos or nitológusok 
és a korábban még elég nagy számban működő tojásgyűjtők vallottak. 
Szerintük a fitiszfüzike egyike. a legritkább, hazai költőfajoknak. Ehhez még 
hozzátehetem, hogy eltekintve a csak alkalmilag és nem is minden évben 
fészkelő fajoktól, talán a legritkább is a kb. 200 honi költőmadárfaj közül. 

A fitiszfüzike minden évben rendszeresen, de csak igen kis példányszámban 
fészkel nálunk. Ezt igazolják oolögusaink is, akiknek a gyűjteményéből 

— két kivételtől eltekintve — hiányzott ennek a fajnak a tojása. RADETZKY 
Duzsé, a századfordulót követő évtizedek legjobb és legeredményesebb oold- 


gusa, csupán egyszer találta meg 40 év alatt; AGÁRDI EDE — a másik nagy 
gyűjtő — fél évszázadot kitevö tevékenysége alatt egyszer sem. MÁTÉ 


LÁSZLÓ, az utolsó évtizedek legkiemelkedőbb gyűjtője, volt a másik szeren- 
csés oológus, aki szintén talált egy fészket 40 év leforgása alatt. LOVASSY 
SÁNDOR — a múlt század végének és a jelenlegi elejének messze kimagasló 
gyűjtője — az ország mai ter ületén sohasem találta meg a fészkét. Végül meg 
kell említenem NÉMETH MÁRTONT, aki valamennyi neo oolögus közül a leg- 
eredményesebb volt, és mégis a fitiszfüzikét egyszer sem sikerült megtalálnia. 
A költést érintő ennyi negatívum és csak igen kis pozitívum után a saját 
tapasztalataim — amelyek közel öt évtizedet ölelnek fel — csak még további 
igazolással szolgálnak ahhoz, hogy a fészkelő fitiszfüzike rendkívüli Titkasä ág. 
Végül el ae hogy hazai szaklapjaink (Aguila, Kócsag) sem közölnek 
idevá ágó adatoka 
A félreértés ia érdekében előre kell bocsátanom, hogy mint tavaszi — 
őszi átvonuló egyáltalában nem ritka nálunk. A hangja nagyon jellegzetes, 
és így két honi fajtestvérével — minden külső hasonlóság ellenére — a terepen 
nem téveszthető össze. 


* Természettudományi Múzeum, Budapest 


13 


A harom faj egymastol elég jol elkülönithetö és könnyen jellemezhetö terü- 
leten költ. A siseg6 füzike (Phylloscopus sibilatrix Bechstein) a ritkäs szäl- 
erdöket kedveli; a csilpesalp füzike (Phylloscopus collybita Vieillot) a bokros 
erdorészekhez és sűrű aljnövenyzethez vonzódik ; a fitiszfüzike pedig a fiatal 
fenyves-lombos vegyeserdöket és a lápos talajú, rekettyéseket vagy nyireseket 
lakja. 

Az orszag minden hegyvideken végeztem rendszeres és hosszabb idöre ter- 
jedö kutatäsokat, de a legtöbb helyen egyaltalaban nem talalkoztam vele 

fészkelési időben. Így a Mecseken, a Pilisben, a Mátrában, a Börzsönyben, 
a Bükkben és a Sätor- hegységben nem láttam; a felsorolt hegyek helyben 
lakó madárismerői és gyűjtői sem találták meg költve egyszer sem, 

A Bakonyban, Bakonyszentlászló fölött — a Hodosér mellett — nagyon 
valószínű, hogy fészkel. Itt fiatal, lombos fákkal vegyes fekete- és lucfenyő- 
állományban többször hallottam énekét késői költésidőben. A RADETZKY 
es MArn-féle fészekaljak is a Bakonyböl valók. Ami a Bakonyra érvényes, 
az all a Soproni- és Köszegi-hegyvidekre is, ahol költésidőben szintén észlel- 
tem. 

Ilyen előzmények után nagyon meglepett, hogy a Csomád— Göd közti, 
erdős halomvidéken nyolc esztendőn keresztül végzett több irányú, madár- 
tani kutatásaim ideje alatt a nagyszámú átvonulóból minden évben maradt 
vissza egy-egy költő pár, sőt néha kettő is. Persze a fészket megtalálni, 
az más kérdés, de azért két egymást követő évben (1972, 1973) ez is sikerült. 

Az e lőzmény ekből világos, hogy a hazai, ornitológiai irodalom a fitiszfüzike 
életmódbeli adatait — beleértve teljes költésbiológiáját — elsősorban a kül- 
földi szakirodalom alapján és csak kisebb részben a korábbi országterület 
felvidékein szerzett tapasztalatok után ismerteti. Már eleve kézenfekvőnek 
látszott, hogy a jelenlegi ország területén észlelt viszonyok sok szempontból 
eltérnek az irodalomban találhatóktól. 

Mielőtt rátérnék a saját megfigyeléseim alapján feltárt biológiai adatok 
ismertetésére, röviden körvonalazom a faj általános elterjedését. A fitiszfüzike 
Közép- és Délkelet-Euró ópa északibb részeiben otthonos mint fészkelő madár. 
A nálunk élő alfaj a Keleti-tengertől Del-Euröpäig költ. 

K utatási területemen — amelyet domborzatilag, növénytanilag és az erdők 
térbeli eloszlása szerint korábbi két (HoRvATH 1972, 1973) más irányú dol- 
gozatomban ismertettem — 1972-ben és 1973-ban végeztem a fitiszfüzikével 
kapcsolatos, tüzetes megfigyeleseimet. 

Keészen röviden annyit mégis kell írnom erről a területről, amennyi e vi- 
szonyok megértéséhez elengedhetetlen. A Csomád és Göd községek közé eső 
terület a fővárostól 20 — 25 km-re ÉK-re esik. Orogräfiailag a Cserhát-hegység 
tagja — pontosabban — annak a legdélibb nyúlványa és közelebbről a Gö- 
döllői-halomvidékhez tartozik. A több különálló domb legmagasabbja csak- 
nem eléri a 300 m t.sz.f-i magasságot, ami a Duna szintje fölött mért 200 m-es 
kiemelkedést jelent. 

A vázolt terület ismertetését itt csak annyiban kell kiegészítenem, amennyi- 
ben a vizsgálataim tárgyát különösképpen érinti. Az egyszerűség kedvéért 
csak azt a két erdőrészletet írom le, ahol a két fészket megtaláltam. Az 1972-es 
fészek fiatal (6 éves) feketefenyő-állományban volt, amelyik kevés hasonló 
korú akäccal keveredett. 1973-ban a terület egyetlen, kissé nedves talajú, 
nyíres-rekettyés-bokros erdőrészében akadtam fészkére. Most rátérek a dol- 
gozatom tulajdonképpeni tárgyára, a fitiszfüzike életmódjára. 


Életmédja 


A vonulás. A telet Afrika trópusi és deli tájain tölti. Tavasszal közepsökent 
érkezik a 3 hazai, fészkelő füzikefaj közül. Tehát a legkorábban visszatérő 
csilpcsalp füzike után, amelyhez az összetévesztésig hasonló. Ennek a tény- 
nek az újabb kiemelése kívánatos, mert még a szakirodalomban is található 
néhány olyan korai érkezési adat, amelyik feltétlenül a csilpcsalp füzikére 
vonatkozik. Átlagosan április közepén érkezik. Csomádra az első példányok 
1972-ben április 6-án, 1973-ban pedig április 13-án érkeztek meg. Az átvo- 
nulásuk kb. 3 héten keresztül tartott. Az őszi elvonulás már szeptember kö- 
zepén kezdetét vette és a hónap végéig elhúzódott. 1972-ben az első őszi pél- 
dányok már 10-én megjelentek, az utolsókat pedig 25-én észleltem. 1973-ban 
csak 17-én indultak el a visszavonulók és még október 1-én is láttam egyet. 

Párválasztás és fészeképítés. Megfigyeléseim szerint a hímek pár nappal ko- 
rábban érkeztek. Erre abból következtettem, hogy az első érkezők nászéne- 
küket hallatták, és csak 3—4 nap után észleltem nem éneklő példányokat, 
azaz tojókat. 

Érdekes tapasztalatom volt, hogy az átvonulók is mindig olyan természetű 
helyeken mutatkoztak, ahol egyébként ez a faj költeni szokott ; tehát vegyes, 
-fenyves-lombos, fiatalos erdőrészekben vagy nedvesebb talajú, rekettyés- 
nyíres ter ületeken. 

Ebből a tényből ered aztán, hogy a fészkelőterületét (territory) kiválasztó 
hím állandó harcban áll az átvonuló hímekkel. Az utóbbiak akaratlanul is 
megközelítik a fészkelőrevirt és így heves támadásnak vannak kitéve anélkül, 
hogy egyáltalában szándékuk lenne költeni. 

Ennek a felismerése az egyetlen jel, amelyik a fészkelésre visszamaradó 
példányokra tereli a kutató figyelmét. Ha territory-harcok nem lennének, a 
költésre rendkívül ritkán itt maradók fészkének megtalálása csak vak vélet- 
len lenne. Ez a magyarázata annak, hogy oológusaink az elmúlt háromne- 
gyed évszázad alatt csupán két ízben találtak fészkére. 

Az átvonulók távozása után 1972-ben 2, 1973-ban pedig 3 pár maradt 
vissza költésre. Ezek közül mindegyik övben egy-egy fészket sikerült megta- 
lálnom. A korábbi évben megfigyelt fészek fiatal feketefenyvesben volt, amely 
ritkásan nőtt és ugyancsak fiatal akácfákkal volt keverve. A fészek a földön 
állt, sőt kissé a talaj színe alá hajló, természetes homorodásban volt. A fészek 
helyének pontos leírását a következőkben adhatom meg. Mintegy 4 m? nagy- 
ságú, magas fűvel benőtt tisztáson egy kétéves akácfácska töv ében összehal- 
mozódott, t avalyi levelek alá épült. A résszerű bejárónyílást alig lehetett 
észrevenni. Ez alatt a boltozat alatt a csésze alakú, kis fészek kizárólag fű- 
szálakból készült és meglehetősen sok tyúktollal volt kibélelve. Vadmadár 
tollát a fészekben nem találtam; ami arra vall, hogy a fészek helyétől kb. 
200 m-re levő vadászház környékéről gyűjtötték össze a tyúktollakat 

Az 1973-ban megtalált fészek elhelyezése merőben eltért a korábbitól. Az 
év nagyrészében meglehetősen nedves talajú, rekettyefüzes-nyires erdőrész 
közvetlen szomszédságában, derék magasságú, sűrű növényzet között, egy 
kis akácfától 1 m távolságban épült. A fészek gömb alakú volt, és csak az alja 
érintette a talajt. Külső burkolata száraz levelekből állt. Ezen belül épült a 
félgömb alakú, fűből készült fészek, amelyet bőven bélelt tollakkal. Ezúttal 
kizárólag fácántoll volt a fészekben ; ezeket a közvetlen környékről gyűjthette 
össze, mert nem egy fácánfészket találtam itt. 


A parvalasztas ügy törtenik, hogy a birtokba vett feszkelöhelyen tartöz- 
kod6 és állandóan éneklő him mellé a későbben érkező tojók közül egy oda- 
szegődik. Ezután a hím még szorgalmasabban énekel, de a fészek építésében 
nem vesz részt. A fészekanyag összehordásában hallatlan óvatosságot tanúsít 
a tojó; a kész fészket pedig bujk álva közelíti meg, és emiatt a megtalálása 
valamennyi honi madárfaj közül a legnehezebb. 

Párosodást egyik pár esetében sem sikerült megfigyelnem. Azt azonban 
mindkettőnél tapasztaltam, hogy a pár választást követően a tojó és a hím 
többször rezegtette lecsüggesztett szárnyait és szétterpesztette faroktollait ; 
néha egymás távollétében is. 

Tojásrakás és kotlás. A tojó a fészek elkészítése után — ami egy hetet vett 
igénybe — azonnal a tojások lerakásához kezdett. Ez mindkét esetben 6 egy- 
más utáni napon történt. 1972-ben május 9-én, 1973-ban pedig 21-én kezdő- 
dött a tojások lerakása. Ennek megfelelően május 14-én, illetve 26-án rakták 
a tojók az utolsó tojásokat és csak ezután kezdtek kotlani. 

RADETZKY DEzső, aki nagyon gondos gyűjtő volt, és jegyzetekkel is ellátta 
gyűjteményét, 1927-ben május 18-án talált friss tojásokat, mégpedig 5 db-ot. 
Feltehető, hogy még nem volt teljes a fészekalj (6 db); erre vall az is, hogy a 
tojások nagyon kis lyukon vannak preparálva, ami már kissé kotlott tojás 
esetében sem lehetséges. A fészket Inota fölött, az Öreg-Bakonyban, magas 
szálerdő ritkás, bokros aljnövény zete között, a földön találta. A fészek kor- 
hadt falevelek alá volt rejtve, és tisztán száraz fűszálakból készült, belsejét 
pedig tollakkal dúsan bélelte a madár. Ezek az adatok szorosan egybevágnak 


saját tapasztalataimmal, tehát — úgy látszik — a hazai költésviszonyok ál- 
talános természetét mutatják. Egy fészekaljba tartozó tojások száma — a 


gyér adat alapján — kisebb (6), mint Nyugat- és Észak-Európában. Ez külön- 
ben a BERGMAN-szabállyal jól egybevág. A tojásokat egyik fészekben sem mér- 
tem le, mert a nagyon érzékeny madár bizonyára elhagyta volna a fészkét, 
ha a szűk bejár élyuk elkerülhetetlen megbolvgatäsäval ‘kiveszem őket. 

Mindkét esetben a tojó egyedül kotlott. A hím ez idő alatt a közelben éne- 
kelt, mégpedig a birtokolt fészkelőterületnek mindig más és más pontján. 
Az éneklő hímek általában 20— 80 m távolságban voltak a fészektől. A tojó- 
kat sohasem váltották fel a kotlásban, és azt sem tudtam megfigyelni, hogy 
táplálékot vittek-e nekik. Ez a körülmény a fészkek megtalálását még a kot- 
läs ideje alatt is nagyon megneheziti. Mindebböl arra következtetek, hogy a 
tojó aes közben maga jar taplalék utän, de csak ritkän és rövid idöre hagy- 
ja őrizetlenül fészkét. A madar eletenek a megfigyelese ebben az időszakban 
a legnehezebb, egyrészt, mert rendkívül óvatos, másrészt a fészek megláto- 
gatásakor a tojások vagy a kotló madár nem pillantható meg a rendkívül ki- 
csi és sűrűségbe tekintő bejárónyílás miatt. A kotlásidő az első esetben 13, 
a másodikban 12 nap volt. 

A fiókanevelés. A fiókák egy napon belül, 1— 2 órás időközökben keltek ki 
mind a két esetben. Az 1972-es fészekben május 27-én, az 1973-as ban pedig 
június 12-én fakadtak meg a tojások. Ettől kezdve a hímek is látogatták a 
fészket. A tojót mindkét fészeknél fel tudtam ismerni kissé meggyűrődött fa- 
roktollairól, és ezért nyugodtan állíthatom, hogy jóval gyakrabban hordtak 

táplálékot, mint a hímek. 

A kicsinyek élelme az első napokban kizárólag apró hernyókból került ki. 


Kesöbh megfigyeltem, hogy lágy testű imagokat föleg poloskäkat és le- 
gveket — is hordtak a föszelchez. Erdekes volt látni. hogy ellentétben lomb- 


76 


lakó termeszetükkel, a fiókák táplálékát inkább a földről — illetve lágyszárú, 
alacsony növényekről — szedték. ; 

A kirepiilés — pontosabban a fészek végleges elhagyása — mindkét eset- 
ben a kikeléstől számított 14. napon következett be. A fiókák egyenként 
hagyták el a fészket, és egy darabig a közvetlen környéken, a földön guggolva 
várakoztak újabb táplálékra. A kirepülést követő napon az első fészeknél 
már csak egy, a másodiknál pedig két fiókát találtam, de ezek is távolabb 
álló, alacsony bokrokon tartózkodtak. A többiek minden bizonnyal már na- 
gyobb távolságra szóródtak szét, és így nem találhattam rájuk. 

A következő napon már egyáltalában nem láttam fitiszfüzikéket a környé- 
ken, tehát a madarak mielőbb igyekeztek elhagyni a fészek közvetlen közel- 
ségét. Ez a tény minden valószínűség szerint abból ered, hogy távolabbi terü- 
leteken könnyebben tudnak táplálékot találni, mint a fészek táján, ahol 
egy-két hónapon át gyűjtöttek maguknak és később a fiókáknak. 

Nem tételezem fel, hogy a megfigyelés késztette volna őket a mielőbbi tá- 
vozásra, mert hosszú idő alatt semmi jelét sem vettem észre annak, hogy 
40— 50 m távolságból jelenlétem zavarta volna tevékenységüket. Az éneklő 
hím füzike különösen szelíd és 3—4 m távolságból, nyílt terepen szemlélve 
sem zavartatta magát. A fészek közelében azonban már jóval nagyobb óva- 
tosságot tanúsítottak, és a hordott táplálékkal előbb mindig a fészek fölötti 
akácfa alacsony ágára telepedtek, és csak gondos körültekintés után ugrottak 
le a sűrűbe. 

Tekintettel arra, hogy az 1972-es fészekből június 10-én, az 1973-asból pe- 
dig 26-án repültek ki a fiókák, második költést aligha kísérelnek meg nálunk. 
Legalábbis sem Csomádon, sem máshol a legkisebb tanújelét sem észleltem 
ennek. Mivel egy költési periódus legalább 6 hetet vesz igénybe, a második 
költés fiókáinak kirepítése legkorábban augusztus elejére esnék. Júliusban 
esetlegesen észlelt fiókaetetés sokkal inkább lehet pótköltésből eredő késés 
következménye, mint második költésé. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, 
hogy júliusban seholsem hallottam jellegzetes nászénekét. 

Augusztusi eletük igen nehezen figyelhet6 meg, mert nagyon csendesek és 
rejtett életmódot folytatnak. Hivogaté hangjuk az üsszetévesztésig hasonlít 
a csilpesalpehoz, amelyre egyébként külsöben is nagyon hasonlitanak. 

A fészkelő egyedek tavaszi, késői érkezésének megfelelően az őszi elvonu- 


lás korán — szeptember 2— 3. hetében — történik. 
A fitiszfüzikét agresszív madárnak ismertem meg, amelyik fajtestvéreit 
5 
— a csilpesalp füzikét is — messze elűzi a költöterület szomszédsagabol. Ez 


minden bizonnyal az azonos taplalékigeny természetes velejárója. Egyik 
megtalált fitiszfészek közelében sem volt más költő madár. Ez a cönológiai 
negatívum is arra vall, hogy ez a faj reprodukciós ideje alatt fokozottan rej- 
tett eletmödot folytat, ami a feszkenek megtalalasat a költesi folyamat min- 
den szakaszában nagyon megnehezíti. Talán legkevésbé nehéz ráakadni pár- 
választás idején, amikor a territoriális harcok a legszembetűnőbbek. 

Végül köszönetet kell mondanom dr. Hermo MIKKOLA finn kollégámnak és 
személyes ismerősömnek, a fitiszfüzike nálunk honos alfajá ral kapcsolatban, 
hazájában szerzett tapasztalatainak szóbeli közléséért, és Szvana JOZSEF-nek, 
a kutatási terület vadásztársasági vadőrének, aki távollétemben a fészkek 
megfigyelését nagy gonddal végezte. 


I 
= 


Összefoglaläs 


A fitiszfüzike, amelyik tavasszal és ősszel nagy számban vonul at Magyar- 
országon, feltűnően ritka fészkelő nálunk. Költésbiológiájára vonatkozó ada- 
tok részben külföldi szakirodalomból átvett általánosítások, részben pedig 
korábbi, sokkal nagyobb országterületre vonatkoznak. Az ország mai terü- 
letén a legritkább fészkelő madarak egyike. Tavaszi érkezése április második 
hetére esik. A megfigyelések tanúsága szerint a fészek elkészítése egy hetet 
vesz igénybe ; a tojások lerakásának az ideje pedig május hó harmadik hete. 
Így kellő alappal tételezhetjük fel, hogy a nálunk költő populáció utolsóként 
érkezik vissza ; tehát csak április legvégén vagy május első napjaiban. A meg- 
előző három hét alatt mutatkozók csak átvonulók. 

Két ténylegesen megtalált fészek alapján tisztázni lehetett a fészkelőterü- 
lettel szemben támasztott igényt. Eszerint a dombvidékek ritkás, fiatal, 
fenyves-lombos vegyeserdőit és a nedvesebb, nyíres-rekettyés helyeket ked- 
veli. 

Fészkei között két különböző típus állapítható meg. Az egyik a föld fel- 
színén kissé a talajba süllyesztve készül. Felül száraz lomblevelek borítják, 
amelyek alatt mély, csésze alakú a tulajdonképpeni fészek. A bejárónyílás 
résszerű és valójában a fészket takaró avarnak egy kis megemelésével jön 
létre. A másik típusú a föld színe fölött épül. Gömb alakú ; kívül száraz lomb- 
levelek burkolják ; belül finom fűszálakból áll. A bejárólyuk kerek és pereme 
is készül. Az ilyen jellegű fészek erősen hasonlít az ökörszemére. 

A fészek béléséül mindkét típus esetében nagy fedőtollakat (házityúk, fá- 
cán) használ a madár. A tojó egyedül építi fészkét és egyedül is kotlik. A tel- 
jes fészekalj 6 tojásból áll. A kotlási idő 12—13 nap. A feszkenülesi idő 14 
nap. A fiókák táplálékában első helyen a hernyók állnak. Évente csak egy- 
szer költ. Pótköltés olyan esetben, amikor a fészek a reprodukciós időszak 
elején pusztul el, lehetségesnek látszik. A fiókák etetésében mindkét öreg 
madár részt vesz, de a tojó nagyobb részt vállal belőle. 

A fiatalok kirepítése után a madarak hamarosan és messze elhagyják a 
környéket. Az őszi elvonulás, illetve átvonulás szeptember 2., 3. és 4. hetére 
esik. A fészkelők tavaszi érkezésének kései volta arra enged következtetni, 
hogy ősszel a nálunk költő populáció — azaz a hideg iránt érzékenyebb — 
vonul el legelőbb. Ezek szerint a későbbiek északi átvonulók. 


Irodalom — Literature 


Bannerman, D. A. (1954): The Birds of the British Isles. London, vol. 3, VIII-- 359 p. 

Chernel I. (1899) : Magyarország madarai. Budapest, vol. 2, XIX + 830 p. 

Christian, R. J. B. (1966): On unusuel nesting sites of Willowwarbler (Phylloscopus 
trochilus). 001. Rec. 40, 16 p. 

Dahlgren, G. (1967): Avvirande bolygge hos lovsangare (Phylloscopus trochilus) iakttaget 
tva, ggr pa samma lokal. Var Vagelvärld 25. 354 — 355. p. 

Friderich, ©. G. (1891): Naturgeschichte der Deutschen Vögel. Stuttgart, 970 p. 

Hartert, E. (1910): Die Vögel der paläartischen Fauna. Berlin, vol. 1.499 — 529.p. 

Herroelen, P. (1968): Phylloscopus trochilus acredula (Linnaeus) een nieuwe Ondersoort- 
voor Belgie. Gerfaut 56. 166 — 175. p. 

Hogsted, O. (1999): Breeding bird populations in two subalpine habitats in the middle 
of Norway during the yeares 1966 — 1968. Nytt. Mag. Zool. 17. 81—91. p. 

Horvath L. (1958): Sylviidae. (Fauna Hungariae, vol. 21. 10. 60— 74. p. 

Horvath L. (1972): A léprigó (Turdus viscivorus Linnaeus) élettörténete Magyarorszägon. 
Vertebr. Hung. 13. 87 — 103. p. 


78 


Horvath L. (1973): A Csomád — Göd közti dombvidék madarainak ökológiai és cönolögiai 
viszonyai. Vertebr. Hung. 14. 47 — 68. p. 

Lovassy S. (1927): Magyarország gerinces állatai. Budapest, XI+ 894 p. 

Madarász Gy. (1899 — 1903): Magyarország madarai. Budapest, XXXIII+450 p. 

May, D. J. (1947): The Territory and Breeding Behaviour of the Willow Warbler. British 
Birds. 41. 2-11. p. 

Roberts, J. L. (1968): Birds of the Welsh moorland edges. Country Life 145. 590 — 591. p. 

Southern, H. N. (1938): The Spring Migration of the Willow Warbler over Europe. British 
Birds. 32. 12 — 20. p. 

Vaurie, ©. (1959): The Birds of the Palearctic Fauna. London, 271 — 296. p. 

Witherby, H. F. (1938): The Handbook of British Birds. London, vol. 2. 1 — 27. p. 


The Life History of the Willow Warbler (Phylloseopus trochilus) in Hungary 
Dr. Lajos Horvath 


The Life History of the Southern Willow Warbler (Phylloscopus trochilus fitis Bechstein) 
were investigated in the wooded hills between the villages Csomad and Géd, near Buda- 
pest in the years 1972 — 1973 by the author. He concludes that it is a very rare breeding 
bird in Hungary. It arrives later departs earlier, and its clutch is smaller than that of 
its relatives, the typical race (Phylloscopus trochilus trochilus Linnaeus) and the Northern 
Willow Warbler (Phylloscopus trochilus acredula Linnaeus) according to BERGMAN’s Rule. 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


SOME NEW DATA ON FAUNISTICAL EXCHANGES THROUGH 
THE BERING-BRIDGE 


Dr. Denes Janossy 


Discussions and papers on faunistical exchanges through the Beringian 
Land Bridge are numerous in literature and it is nearly impossible to look 
over all of them. Several faunistical elements of different stratigraphie units, 
beginning with the early Tertiary and terminating with the Late Quaternary, 
are discussed and the botanical and faunistical connections found numerous 
between the two continents. However, when gleaning the literature of this 
complex of themes, one comes up against the striking fact that — among 
others—two groups of vertebrates are neglected from this point of view: 
the first is the group of birds, regarded not only from a zoogeographical but 
also from a paleontological and osteological point of wiew, and the other 
some small mammals. The results of recent investigations of smaller verteb- 
rates from the Plio-Pleistocene—a part of them especially in Hungary and 
in the adjoining territories— may throw some new light on the prob- 
lem. 

As is well known, and as new data prove year by year, the origin of the 
recent boreal faunas of the Holarctic region, and chiefly that of North Ameri- 
ca, is to be traced back to the northern parts of Eurasia and mainly of Asia 
itself—the “great reservoir of new species” 

In the ornithological literature of the last decades, many works deal with 
the origin of the recent boreal bird fauna. From our point of view, only the 
resident groups of birds are significant, because the remains of migratory 
birds in the paleontological material are not convenient for further conclu- 
sions. The typical sedentary birds of the Northern Holarctic are the smaller 
gallinaceous forms of the tundra and the northern Forest Belt, the ptarmi- 
gans, the members of the genus Lagopus which spend their whole life in a 
very restricted area. About the origin of ptarmigans a number of hypotheses 
are known, placing the origin of this group chiefly in northern Asia. Paleon- 
tological remains were hitherto quite absent from the largest part of the 
Holarctic territory, and restricted to the Upper Pleistocene originating chiefly 
from Europe. My intensive investigations of bird faunas from the Middle 
Pliocene up to the Middle Pleistocene in Hungary and the temperate parts of 
Europe throw some new light upon the origin of this group in the correspond- 
ing territory. I found an ancient form of Lagopus from the locality Rebielice 
(Poland), and Dijon (France ) stratigraphically well defined as Lowest Pleis- 
tocene (‘‘Villafranchian’’) on the first locality connected with the hitherto 
known first appearence of lemmings (genus Lemmus) of Europe. In these 
times, the lemming advanced apparently further tho the south than the ptar- 
migan: I found in the geologically contemporaneous fauna of Northern Hun- 


6 Aquila 81 


fs] ice exfension, 10 000 B.P 


mousteroid |. | i 
E = . Sindustries 
ESJ aurignacaid | 
— recent range of the rock prarmigan(Logopus mufus 


) 


=-- the same, white tailed ptarmigan (L.leucurus) 
+ Villafranchian Logopus-remains 


/ = 
Figure 15. Recent distribution of the Eurasiatic and American species of Rock-ptarmingans 
(Lagopus mutus and leucurus), the Lower Pleistocene localities of Lagopus and the hypothe- 


tical sketch of the intrusion of man to Nort Ahmerica (the latter one according to 
Muller — Beck, 1965 ) 


gary, Osztramos (JANOSSY, 1973) Lemmus together with only the Tertiary 
relict gallinaceous birds, the francolins, but not with the ptarmigan. 

I pointed out in details in my previous papers (JANOSSY, 1972, 1973) that 
the appearence of these recently clearly northern forms, even if they were 
not indicative of glaciation in a restricted sense, they certainly heralded a 
deterioration of climate (Donau or Giinz Glaciation). The intrusion (perhaps 
same ancient form) of Lagopus — stratigraphically also well defined as Min- 
del-Glaciation, Biharian Phase of Kretzoi— may be followed in more southern 
territories: Czechoslovakia and Hungary (Stranska Skala, Vertesszölös, Up- 
pony). Finally, I was able to establish, for the first time in Europe, the simul- 
taneous presence, only in the upper part of the Middle Pleistocene, at first of 
the two recently boreal and alpine forms of the Holarctic, Lagopus mutus 
and L. lagopus in a so called “Riss” fauna in Germany (Hunas) (HELLER, 
1966) whether the isolation of these two forms during a former, warmer In- 
terglacial (Mindel-Riss) period happened in Asia or Europe remains an open 
question. 

From our point of view two conclusions may be drawn from these pale- 
ontological results. The first one is the fact that the first intrusion of Tetrao- 


82 


nids of “Eurasian Type” — must have taken place through the Bering Bridge 
before the Upper Pliocene and based on the hitherto known fossils of 
Europe, later than Miocene. 

On the other hand, we have the first data about the reinvasion of a part 
of the birds discussed above in detail becaming from one glacial to the other, 
namely more boreal, in their ecological habit, also through the Bering Bridge 
back to North America. The oldest Lagopus finds originate from the prehis- 
toric sites of Kodiak Island and Alaska (Postwisconsin times) (BRODKORB, 
1964). Therefore this intrusion must have taken place in Wisconsin times or 
formerly. 

We have to mention in this place that the recent zoogeography of the group 
of Rock-ptarmigans of Nort America speaks for an analoguous intrusion of 
these forms to the New World with that of man, in the sense of MULLER — 
Beck’s hypothesies (Fig. 15) (MùLLER—BECK, 1966). The intrusion of the 
ancient form of the Rock-ptarmigan must have taken place at the latest in 
early Wisconsin times, and it seemed to have been isolated by a later ice 
sheet (perhaps of Middle Wisconsin). This isolation produced the endemic 
North American form: 
the sibling species of jengrn 
the Rock-ptarmigan, mm 
the Whitetailed ptar- 
migan (Lagopus leu- 
curus) today spread 70 
widely to the south in 
the Rocky Mountains 
and to Northern New 
Mexico. The reinvasi- EE 
on of the two recent a FO) (eo nente 
Eurasian species, the ù 
Willow ptarmigan 
(Lagopus lagopus) and 
the Rock-ptarmigan 50 
(L. mutus) must have 
take place later, in late 
Rancholabrean times 
(osteological compari- 40 à 
son see Fig. 16). / 

We haveto mention / a 
also in this place the \ © /tarsometotarsus 0% 
first subfossil proofs 30 : 
of the presence of 7 am) 
another boreal species IR 
of grouthes in North rar 
America, the American o Logopus lagopus 
Spurce grouse (Canac- e Logopus mufus 
hites canadensis). The Figure 16. Ratio of length and width of extremity bones of the 
first subfossil remains  Rock- and Willow-ptarmigans of Eurasia i uns 

a : § >) Measurements ) S ( > bones taken as 
of this gallinaceous nen (at the 
bird originate from middle of the bone) ; femur: the same; tibiotarsus: distal; tarso- 
the early post-Wiscon- metatarsus: diaphysis 


O@) 


/ fibiotarsus 


6* 83 


A sin age from Virginia 
anal (GuILDAY, 1962). Re- 
R cent ornithological li- 
| terature points out the 
outer (phenotypical) 

OD /ribiotarsus resemblence as well as 
the ecologicaland eth- 

ological similarity of 

a) this form with the Si- 
60 PT berian Spruce grouse 
| Gay (Falcipennis falcipen- 
| ae / nis) of the Ussuri Re- 
| sion. Paleontological 
| data are lacking in 
| Ne NUE Eurasia about this 
| form, but I have had 
the opportunity —I 
think as the first—, 
to compare osteolo- 
| D/ tarsametotarsus gically the Asiatic 
| and American Spruce 

> | oe grouse. I found the 
ae D skeleton of the first 
| ul one in the British Mu- 
a ar È ge DO dia seum (Natural Histo- 

Q Tetrastes bonasia do ry), that of the second 

A Bonasa umbellus — after having looked 
Figure 17. Ratio of length and width of extremity bones of the for it for several years 


Eurasian and American Hazel hen viz. Ruffed grouse (Tetras- 1M different larger col- 
tes bonasia and Bonasaumbellus, explanation of measurements lections of Europe 


as in fig. 16) — strangely in the 
private collection of 
BURCHAK — ABRAMOVICH in Tbilisi, Transcaucasia, and the resemblance also 
in the bones is fairly close. Some allometric differences, beside the mor- 
phological homogenity observable in the humerus, tibiotarsus and tarso- 
metatarsus bones, speak for and advanced evolutionary divergence and in 
cones for an earlier isolation of the Asiatic and American forms (Fig. 
17). Concerning the fact that both species are strictly forest-dwellers, we have 
to count with forest conditions during the intrusion of this form through 
the Bering Bridge (? pre-Irvingtonian on the basis of faunistical proofs, botan- 
ical arguments ‘speak at the last in Alaska for dry tundra conditions during 
the whole Pleistocene in this territory!). 
Very analoguous is the case of the Eurasian Hazel hen (Tetrastes bonasia). 
I found an «Lay! form of this grouse in the bottom of Middle Pleistocene 
(Upper Biharian, Tar kö-Phase) in Northern Hungary, thus its Eurasian ori- 
gin seems to be proved. The intrusion of the vicarial North American form, 
Bonasa umbellus, must have taken place also in forest conditions. This species 
was Very W idespre: id in the whole Wisconsin in North America, according to 
several fossil and subfossil remains in that territor v (BRODKORB, 1964, os- 
teological comparison see Fig. 18). 


50- 


AQ | 


84 


Passing over to so-  /enght 
me small mammals: 77 
The migration of the 
vole group ofthe sage 
brush voles, the ge- a At out 
nus Lagurus, clearly 
of central Asiatic ori- 
gin, seems to be easier | 
to interpret, because / 
the members of the 60 a 
whole genus are 
unambiguously dwel- 
lersof Artemisia-steps 
— according to the bo- 50- mel 
tanical data very cha- 
racteristic of Pleisto- 
cene conditions in the 


tibiotorsus 


Bering Area. The 40- 
American sagebrush 
a = 
vole (Lagurus curta- A A) fa) 


tus) is now living in 
western prairie condi- pi (ax | 
tions. Paleontological 6. metacarpus 
remains are known 
from two localities. 
The first one, the Litt- 
le Box Elder Cave in 
* ne QE 
en SR pena co Figure 18. Ratio of length and width of extremity bones of the 
with the hitherto Asiatic and American Spruce grouse ( Falcipennis falcipennis 
known southernmost and Canachites canadensis, explanation of measurements as 
find of the Collared in Fig. 16) 
Lemming in North 
America, the other one, the Isleta Cave in New Mexico, seems to be a little 
younger (ANDERSON, 1969, Fig. 19). 

It is of interest that the dentition ofthe American Sagebrush vole is in the 
structure of enamel more primitiv, in the presence of cement more evolved 
than that of the contemporaneous Old World form (Fig. 20). 

Returning to the other very important, so-called cold indicators of the 
European Pleistocöne micromammals, the lemmings— the members of the 
genera Lemmus and Dicrosionyx as well—we have to mention in this place 
that, as I discussed this on another occasion, these Rodents were, from their 
very first origin, northern and in Western Europe Atlantic forms, respecti- 
vely. The newest data originating from Alaska and Eastern Siberia (publish- 
ed by MATTHEw and GUTHRIE, 1971, and oral communication by SHER) 
speak—on the level of our recent knowledge — for their origin in the Bering 
territory in the latest sense. The zoogeographic relations of fossil lemmings in 
Europe are the same as those of the taxonomically far removed but today 
also boreal species, e.g. the Reindeer (Rangifer), or the Snowy owl (Nyctea VI 
reaching the present northern limit of the Mediterranean Belt in Europe only 
in the Atlantic region during the Pleistocene. From this point of view it seems 


torsometatarsus 


ce 5 6e Fee R 9° width 


O Falcipennis Falcipennis un 
A Canachifes canadensis 


85 


Recent’ and fossil distributions 


Ed Tetrastes bonasio 
MT" Bonasa umbellus 
+ Tetrastes n.sp.lower pleistocene 


Ed" Lagurus Jagurus (Asia) 
— L.lagurus Upper Pleistocene 


+ 
L.curtatus (N. America) 


Figure 19. Recent distribution and some fossil data on the Eurasian and American Hazel hen 
viz. Ruffed grouse (Tetrastes bonasia and Bonasa umbellus) and the recent and hitherto 
known fossil distribution of the Eurasian and American Sage—brush voles (Lagurus 


lagurus and Lagurus curtatus) 


to be of importance that Ifound only during the last 
years in Northern Hungary the oldest Lemmus re- 
mains hitherto known, originating from the Plio- 
Pleistocene boundary: the Beremend-Phase — Lower 
Villänyian in KreTzors scheme, (KRETZOI, 1969) 
and Lower Villafranchian in the classical strati- 
graphy. This means that the origin of Lemmus must 
have been older than Villafranchian. Concerning the 
fact that the first North American Synaptomys, 
morphologically the nearest Lemmus form in the 
New World, appears in the Blancan — corresponding 
at least in its upper parts with the Eurasian Villa- 
franchian — we are not far from the supposition of an 
Uppermost Pliocene origin of the Lemmings in the 
Bering Area in a widest sense. 


Figure 20. Occlusal view of the lower first and last upper molar 


of the Eurasian and American Sagebrush vole Lagurus curta- 
tus and lagurus) 


Last but not least, I have do deal with a Rodent family very neglected un- 
til quite recently: the whole extinct group of Eomyids. The collecting of their 
remains is a technical problem: teeth of Eomyids are to be obtained only 
by washing through screens with a mash size of 0.5 mm or smaller. 

EKomyids were typical and predominant Rodents in the whole Tertiary of 
Europe and North America as well. It was to be proved during the last de- 
cades that, chiefly during Miocene times, among the small rodents not only 
cricetine-like-forms (Cotimus and Copemys) and flying Squirrels (Sciuropterus) 
but Eomyids (Pseudotheridomys) were at least generically identical in 
Europe and North America. In recent times there was found an Eomyid in 
France in Lower Pliocene layers (localities) by MEın (1968) and during the 
last year Leptodontomys from the Middle Pliocene times in Northern Hungary 
(Locality 1., Osztramos), with very close morphological and presumably evo- 
lutionary relations with North American forms described from the Lower 
Pliocene (Hemphillian of Oregon, SHOTWELL, 1965). 

I discovered in some sites of the locality complex at Osztramos that Eomy- 
ids were living up to the Lowest Pleistocene times (Loc. 3, 7 and 10 of Upper 
Pliocene, Lower Pleistocene age). Incidentally, the Middle Pliocene Locality 
1. of Osztramos (JANOSSY, 1972) proves some other relations with North 
American forms: a part of the vole-like forms of the fauna, i.e. Polonomys, 
stands also very near the North American Lower Pliocene Prosomys. Since 
this period between the Pannonian (approximately contemporaneous with 
the Hemphillian of North America) was unknown from a biostratigraphic 
point of view, I established a new stratigraphical unit under the name Es- 
tramontium in the European microfaunistical succession. A connection be- 
tween Eurasia and North America during this Middle Pliocene period is pro- 
ved by the above mentioned common forms—throught the Bering Strait — 
too. 

With this brief account, I merely attempted to add some mosaic-stones to 
the large theater of the exchange of life during several millions of years through 
the Bering-Bridge. I hope that small though these steps may be in the 
enrichment of our knowl ege in this respect, “they are not unnecessary and 
will help in the solution of some of the problems involved. 


Irodalom — Literature 


Anderson, E. (1968): Fauna of the Little Box Elder cave, Converse County, Wyoming. 
— Univ. Colorado Studies. Ser. Earth Sci. 6. 1 — 59. p. 

Brodkorb, P. (1964): Catalogus of fossil birds. Part 2. Bull. Florida State Museum. Biol. 
Sci. 8. 3. 195 — 335. p 

Guilday, J. E. (1962): The Pleistocene local fauna of the Natural Chimneys, Augusta 
County, Virginia. Annals of auge Museum. 26. 87 — 122. p. 

Guthrie, R. D.— Matthew, Jr. (1971): The Cape Deceit Fauna Early Pleistocene 
Mammalian Assemblage nn nn Alaskan Arctic. — Quaternary Research, 1. 474 — 
510. p. 

Heller, b. (1966): Die Fauna von Hunas (Nördliche Frankenalb) im Rahmen der deut- 
schen ern — Eiszeitlalter und Gegenwart, 17. 113— 117. p. 

Jänossy, D. (1972): Middle Pliocene Microvertebrate Fauna from the Osztramos Loc. 1. 
(Northern Hungary) Annales Hist. Natur Mus. Nat. Hung. 64. 27 — 52. p 

Janossy, D. (1973): The Boundary of the Plio- Pleistocene based on the Microvertebrates 
in North Hungary (Osztramos Locality 7). Vertebrata Hungarica, Budapest, 14. In 


print. 


87 


Kretzoi, M. (1969): Sketch of the Late Cenozoic (Pliocene and Quaternary) terrestrial 
stratigraphy of Hungary. Földrajzi Közlemények, Budapest, 1969. 3. 198 — 204. p. 

Mein, P.: in: Hugusney, M.— Mein, P. (1968): Les Eomyidés (Mammalia, Rodentia) 
néogenes de la région lyonnaise. Geobios. 1. 187 — 204. p. 

Müller, B. H. (1966): Paleohunters in America: Origins and Diffusion Science, 153. 
3726. 1191 —1210. p. 

Shotwell, A. (1956): Hemphillian Mammalian Assemblage from Northeastern Oregon. 
Bull. Geol. Soc. America. 67. 717— 738. p. i 


Faunakieserelödesek a Bering-hidon at 


Dr. Janossy Denes 


Szämos adattal rendelkezünk arra vonatkozölag, hogy föleg az oligocentöl a miocen 
végéig (tehát 40-t61 kb. 10 millió évvel ezelőtti ideig) többé-kevésbé állandó szárazföldi 
összeköttetés volt Eurázsia es Eszak-Amerika között. A pliocén elejétől mindmáig sok- 
szoros tengerelöntés, majd újbóli szárazföldi összeköttetés váltakozott a Bering-szoros 
vidékén. Mindezek eredményeként egészen a pliocénig az ó- és újvilági faunaelemek eléggé 
egyenletesen cserélődtek ki, míg a pleisztocén második felében, az utolsó 100 000 évben 
úgyszólván kizárólag ázsiai elemek átvándorlása állapítható meg Eszak-Amerika felé. 
Így a mai észak-amerikai sarkvidéki állattársaság több mint 9099-ban ázsiai eredetű. 

A fenti adatokra vonatkozólag a bizonyítékokat legnagyobb részt a (főleg kihalt) 
nagyemlősök (ormányosok, patások, ragadozók) nagyszámú lelete szolgáltatja. 

A földtörténet e nagy színjátékának rekonstruálásában két állatcsoport vizsgálata 
mindeddig meglehetősen elhanyagolt volt: az egyik a madaraké — elsősorban őslénytani 
és csonttani szempontból —, a másik egyes kisemlőscsoportoké. 

A jelen dolgozatban ezért az utóbbiakra vonatkozólag közlök néhány újabb adatot. 

Már régóta ismeretes, hogy a hófajdok Európa mérsékelt övében (nyugaton egészen 
a Pireneusokig), a felső pleisztocénban (tehát kb. 70 000 — 10 000 évvel ezelőtti időben) 
széltében elterjedtek voltak. Ezt sok egyéb közt hazai bükki és dunántúli barlangokból 
származó több ezer csont is bizonyítja. Az elmúlt évtizedben először a hazai upponyi és 
vértesszőlősi, majd főleg a csehszlovákiai stránská-skála-i gazdag leletek hívták fel a 
figyelmemet arra, hogy a hófajdok már a középső pleisztocénben, tehát mintegy félmillió 
évvel ezelőtt is éltek területünkön. Végül az elmúlt években sikerült Dél-Lengyelorszag- 
ból (Rebielice), majd Franciaországból (Dijon környéke) a plio-pleisztocén határáról 
származó, kb. 3 millió éves hófajdleleteket meghatároznom. Ezek a régebbi pleisztocén- 
ből származó hófajdleletek csonttanilag alig különböznek a mai sarki höfajd (Lagopus 
lagopus Linné) megfelelő vázrészeitől. Végül az NSZK-beli Hunas (Nürnberg környéki) 
késői közép-pleisztocén (maximálisan 150000 éves) leletegyüttesben találtam az első 
bizonyítékot Európában a havasi hófajd (Lagopus mutus Montin) megjelenésére vonat- 
kozólag, tehát ezen boreális és alpin elemek szétválása geológiai értelemben nem sokkal 
előbb következett be. Ázsiából eddig hófajdleleteket nem ismerünk, és Amerikából csupán 
három, maximálisan 10000 évvel ezelőtti maradvány ismeretes (Nyugat-Alaszkából) 
a sarki hófajdból. 

Mindezek alapján a hófajdok eurázsiai (erópai?) pliocén eredete bizonyítottnak vehető, 
és a mai elterjedési adatok (az észak-amerikai fehérfarkú hófajdot (Lagopus leucurus) is 
beleértve) amellett szólnak, hogy az Újvilágba való átvándorlás két hullámban követ- 
kezett be, az emberéhez hasonlóan (lásd MÜLLER — BECK elméletét és a 15. ábra elterjedési 
térképét). A 16. ábra grafikonja mutatja, hogy a sarki és havasi hófajdok közti eltérés 
a csontok méretarányában csekély. 

Az Aguila előző évi számának hasábjain utaltam már arra, hogy ugyancsak az elmúlt 
években sikerült a császármadár kihalt alakjának leleteit megtalálnom a bükki Tark6é 
és a nyugati határunk közelében levő ausztriai Hundsheim középső pleisztocén (kb. fél- 
millió éves) üledekeiben. Ezeket a Tetrastes praebonasia n. sp. néven írtam le. Ezek a lele- 
tek a császármadarak eurázsiai eredete mellett szólnak. Az észak-amerikai galléros fajd 
( Bonasa umbellus) ezek késői fejlődési oldalága. Ennek a fajnak a legrégibb leletei Eszak- 
Amerika felső pleisztocénjéből származnak. A mellékelt grafikon tanúsága szerint (17. 
ábra) az eurázsiai és amerikai „esäszärmadarak” (Tetrastes és Bonasa) csontozatának 
méretaránybeli eltérése sem nagy. 

Sokkal kevesebb támpontunk van a Kelet-Mandzsúriában élő kis fajd [ezt , mandzsúriai 
lucfajdnak” nevezhetnénk, (Canachites/Falcipennis/falcipennis) és amerikai helyet- 


88 


tesitö faja (, amerikai lucfajd”, Canachites canadensis)] törzsfejlödesi kapcsolatát illetö- 
leg. Ezek tollazatban a höfajdokra emlekeztetnek, egymäshoz külsöleg és viselkedesben 
is nagyon hasonló alakok (mindkettő könnyen vadászható és ezért erősen pusztuló vad). 
Mint a mellékelt grafikon mutatja (18. ábra), olyan nagyok a csontozat méretaránybeli 
eltérései, hogy egy régebbi (alsópleisztocén?) különválásra gondolhatunk. 

Végül még két kisemlősalakra térek rá. Az észak-magyarországi Osztramos középső 
pliocénjéből (kb. 5 millió év) egy kihalt rägesälöcsaläd, az Homiyda-k tagja került elő 
( Leptodontomys), mely az észak-amerikai középső pliocén-alakokkal szinte teljesen azo- 
nosnak látszik. A. hazánk felső pleisztocénből származó üledékeiben szórványosan elő- 
forduló pocoklemminget (Lagurus lagurus Pallas) észak-amerikai helyettesítő alakjával 
hasonlítom össze (Lagurus curtatus Cope). Ezek átvándorlása Eurázsiából Amerikába a 
felső pleisztocénre tehető. 


89 


a ee 
| NNT NUE L Paar?” 


are ea | 
if <a Der 


è yr | 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


A KARDOSKUTI TERMESZETVEDELMI TERÜLET 
MADARVILAGA 1952—1973 IDOKOZEBEN 


Dr. Sterbetz István 


A védettség indoklasa 


A magyar természetvédelem elsősorban az ország sajátosságainak gondo- 
zasara igyekszik biztositani eröforräsait. Ez a törekves az Alföld utolsö ter- 
meszetes täjformäjaböl, az erdős sztyeppböl emberi beavatkozás nyomán kia- 
lakult, sós talajú füves pusztakra, dünes homokterületekre, folyöärterekre és 
lapmaradvanyokra irányul. A nemzetközi irodalom ‚magyar puszta? meg- 
hatärozässal tajegyéniségnek tekinti a felsorolt adottsagok együtteset. 

E vältozatos környezetben elsö nemzeti parkunk, az 52 000 ha kiterjedesü 
Hortobägy, es valamennyi jelentösebb aline területünk szikes 
pusztäkon létesült. Ezt a következetességet a Na-sókban gazdag talaj és a szub- 
kontinentális klíma szélsőségeiben kialakult, sajátos természeti viszonyok 
élővilága magyarázza. 

Legrégibb, és egyben legismertebb szikes rezervátumunk a szegedi Fehér- 
tó 1939 óta védett. A második világháborút követő években azonban itt 
mélyreható környezetváltozással járó gazdasági hasznosítás történt az élel- 
mezési gondok következtében, amely az egykori szikes pusztát folyóvízzel 
táplált halastórendszerré alakította át. A Fehér-tóról kiszoruló madárvilág 
számára ezért a közelben más, megfelelő életteret kellett biztosítani. Ekkor 
létesültek 1966-ban a pusztaszeri Dongér-t6 és a kardosküti Feher-tö madar- 
védelmi rezervätumai. Kardosküt, bar környezetében néhány európai rit- 
kasag is feszkel, elsösorban vonulö vizimadarai miatt nemzetközi jelentösegü 
terület. Häboritatlansägänak biztosítása óta gyakran itt gyülekeznek leg- 
nagyobb mennyi isegben az orszag területen egy idöben szämba vett vadlüd 
és recetömegek. 


A termeszetvedelmi terület kutatasa és megtekintesenek lehetösegei 


A kardoskuti taj élővilága és kultúrtörténeti emlékei évtizedek óta sokoldalú 
kutatómunkára adnak lehetőséget. 1972 végéig 92 madártani, 10 egyéb ge- 
rinces, 7 gerinctelen állattani, 16 hidrobiológiai, 4 növénytani, 11 talajtani, 
8 régészeti és 3 néprajzi tanulmány foglalja össze az eredményeket. 

Saját vizsgálataim első szakasza 1940 — 44 időközét öleli fel, majd átmeneti 
megszakítás után 1952-től folytattam megfigyeleseimet. 1952— 54. években 
hetente több alkalommal, 1955 után havonta átlag 3—4 napos tartózkodás- 
sal látogathattam a területet. Háború előtti feljegyzéseim megsemmisültek, 
ezért folyamatos naplóra alapozott adatokat csak 1952-től közölhetek. A lá- 
tott fajokról 1965-ben adtam névjegyzék jellegű, előzetes beszámolót (STER- 


BETZ, 1965). 


91 


\\ [| vakszik 
& épület 
ooo puszia- 
OO Kkazponi 
tes temeto 
(Rajz: Dr. Sterbetz I.) 


21. ábra. A kardoskuti természetvédelmi terület térképvázlata 
Abbildung 21. Die Kartenskizze des Naturschutzgebietes Kardoskút 


A Kardoskuti természetvédelmi területen felmerülö kutatasi igenyeket az 
Országos Természetvédelmi Hivatal (Budapest, Költő u. 21) engedélyezheti. 
Turisztikai látogatás december 1 — február 28, és június 16 — augusztus 15. 
időközében lehetséges, a fészkelő és vonuló madarak háborítatlansága érde- 
kében. Egyéb időszakokban csak kutatók számára hozzáférhető. Turisták- 
nak, érdeklődőknek a természetvédelmi kezelést ellátó Szegedi Állami Erdő- 
rendezőség (Szeged, Feltámadás u. 29.) nyújt lehetőséget a terület megtekin- 
tésére. 


A terület leírása, természeti viszonyai 


A természetvédelmi terület Orosháza várostól 13 km-re délre terül el, dél- 
kelet-északnyugat felé elnyúló, szabálytalan négyszög formában. Földrajzi 
koordinátái : 46°30’ — 20°38’. Terjedelme 487,6 ha, amelyb61231,1 ha szántó- 
föld, 152 ha legelő, 100 ha tó, és 5,5 ha egyéb terület. Határai: északon a 
Kardoskút — hódmezővásárhelyi kövezett országút, keleten az Orosháza — 
makói földút, délen az ún. Barackosi-dűlő, nyugaton a Sóstói-főcsatorna. 

A táj nyílt puszta, csak elszórt tanyaépületek, és a keleti határán levő te- 
mető néhány akácfája, bokortelepítése bontja meg egyöntetűségét. Közepén 
a 3 km hosszú, 50—400 m között váltakozó szélességű, sekély tómeder hú- 


92 


696I MW ‘HPYPSPUDT sanysopwwy Jap quawaly apuayosiiay sop FULDA UIYOYQNY Mu osaıy A ‘TG sunpriqqy 


‘I 2401948 “Iq :0J04) aaa opoypoun (vi anysopany D ‘Jas nan spbmwup gq BAR “ZZ 


¢ 


zödik kelet-nyugati irányban. Partvonalät nádas, füves puszta és szántóföld 
szegélyezi. 

Az éghajlat jellemzője a kelet-európai sztyeppek közelségéből adódó kon- 
tinentális hatás, kevés és egyenlőtlen csapadékeloszlással, nagy napi és évi 
hőmérsékletingadozás szélsőségeivel. A természetvédelmi területen végzett 
mérések 10 éves átlaga szerint az évi csapadék 450— 500 mm között alakul. 
Kardoskút a Kárpát-medence legmelegebb tájai közé tartozik. Júliusi közép- 
hőmérséklete 23 °C, de az ősz is hosszan tartó, meleg. November előtt fagy 
ritkán észlelhető. 

Talajadottságaiban a magyarországi szikesek valamennyi változatát meg- 

találjuk. A legelő oszlopos szerkezetű , szolonyec". A tómedret szerkezet 
nélküli ,,szolonesak”’ jellemzi, amely abban különbözik a Duna — Tisza közé- 
nek szoloncsákjától, hogy itt nem homok, hanem löszös, agyagos alapon 
fejlődött ki a szik felszíni rétege. 

A kevés és egyenlőtlen eloszlású csapadék következtében a tó vízviszonyai 
is szélsőségesek. A meder legnagyobb befogadóképessége kb. 1 km?, amely 
mintegy 60 — 70 cm vízmélységet eredményezhet. Ilyen telítettség viszonylag 
ritka, átlagos esztendőkben a hóolvadás utáni szint 40— 50 em körül alakul. 
A teljes kiszáradás nyáron gyakori, és ilyenkor vastag, fehér , sóvirágzás" 
borítja a repedezett tómedret. A vízellátást elsősorban a lehulló, illetve 
magasabb fekvésű területekről összefolyó csapadékvíz biztosítja. Ugyan- 
akkor azonban a feltörő talajvíz is hozzájárul a mindenkori vízszint alakulá- 
sához. Nyári kiszáradáskor még a legaszályosabb időszakban is találunk 
élesen elhatárolt, sáros foltokat, ahol a talaj kenőcsös, süppedékes, és télen 
fagymentes mar ad. Kétségtelen, hogy e , források" nagyobb mélységből fel- 
színre törő talajvízáramlás bizonyítékai. Mivel a magas partok miatt víz 
csak párolgás útján távozhat, kiszáradáskor a talaj sótartalma olyan magas, 
amely egyedülálló országos viszonylatban. A vi CO HCO; CE -tipust, 
pH-erteke 8,5— 10 között. alakul. 

Az alsóbbrendű növényzetet Kiss (1959) kutatási alapján 183 faj képviseli, 
közöttük néhány új faj, forma és változat. A magasabb rendű növényzetet 
BODROGKÖZY (1966) az alábbi társulásokkal írta le: Bolboschoenetum cheno- 
podietosum botryoides, Bolboschoenetum phragmitetosum, Bolboschoenetum 
phragmitetosum Aster fac., Bolboschoenetum puccinellietosum, Agrosti-Carice- 
tum distantis asteretosum, Agrosti-Caricetum distantis Plantago maritima fac., 
Camphorosmetum annuae, Puccinellietum limosae typicum, Puccinellietum 
limosae Salsola soda fac., Puccinellietum limosae asteretosum, Suaedetum 
maritimae typicum, Suaedetum maritima Crypsis fac., Crypsidetum aculeatae 
typicum, Crypsidetum aculeatae Suaeda maritima fac., Crypsidetum aculeatae 
fragmentum, Acorelletum pannonici, Camphorosma-Festuca pseudovina stad., 
Astralago-Poetum angustifoliae typicum, Astralago-Poetum angustifoliae Plan- 
lago maritima fac., Secalinion. 

A to zooplanktonjat MEGYERI (1963) dolgozta fel, FERENCZ (1965) a z00- 
bentosz viszonyait írta le. Mindkét szerző a szélsőséges környezeti viszonyo- 
kat hangsúlyozza a fajok jellemzésében. 

A gerincesek zn MARIAN (1966) ismerteti a hüllö- és keteltü- 
faunát. A halak és emlősök STERBETZ (1966) és ScHMIDT (1969) idézett mun- 
kaiban találhatók. 


94 


CIGT wy [ WD sasspmrnnyy Wu adda;g-279u0]0g' "eg SUNPTIgq\ 


Gé 
CT AoqaoS aa :0304) Ua-yp snlpue *EL6T 97910407 up 


aajazsauiiay D DIzSNdI9fiv0]028 SOSPPzL A BAG’ “EZ 


(CI 23991948 “Id :0704) 


‘0261 UNE "9 ‘07-1249 LAINYSOPAM YT WOA BUOZYIUYOT BUT “FZ 
pípuoz SDPDU 07-4349 7 UNASOPADY y “BAIQV “PZ 


Sunptragy 


Be 


96 


A madarvilag fészkelési és taplalkozasi adottsagai 


A felsorolt növenytärsuläsok nädas, mocsar, félsivatagi környezethez ha- 
sonlö sós puszta, sztyepp jellegű, magas fidllomany és szántóföldek feszkelö- 
madarainak biztosítják a megtelepedés lehetőségeit. A természetvédelmi 
terület határán levő temető, és a lakott emberi települések néhány kerti fajjal 

gazdagítják a faunát. Sajátos fészkelési adottságok kínálkoznak a nagyüzemi 
mezőgazdálkodás következtében lakatlanná váló tanyaépületek romkörnye- 
zetében, ahol a gerinces állatvilág összetétele rövid időközönként változik. 

Madárt táplálék : szempontjából a tó élővilága szegényes. Tavasszal Branchi- 
necta, Triops, Corixa fajok és különböző szitakötőlárvák, apró iszaplakó vagy 
vízirovar-lárvák képezik a táplálékállatokat. Nyáron úgyszólván semmi sincs 
az emelkedő sótartalmú, száradó vizekben. Ősszel, ha az esővíz ismét fel- 
gyülemlik, kevés rovarlárva, vízirovar és sok Cori ixa szolgaltat allati tapla- 
Iékot. Nyär végétől a sötürö növények aprò magvai révén ugrásszerűen 
javulnak a táplálkozási viszonyok. Ősszel és télen a Bolboschoenus, Campho- 
rosma, Suadea, Polygonum és Artemisia magvak a récefélék, pintyfélék népes 

csapatainak táplálékszükségletét biztosítják. A környező szántóföldeken vi- 
szonylag rövid ideig tart a gabonatarlók táplálékszolgáltatása, mivel aratás 
után azok felszántására késedelem nélkül sor kerül. Ezzel szemben a nagy 
szemveszteséggel járó, gépi kukoricabetakarítás a telelő réce- és lúdtömegek 
huzamos gyülekezését eredményezi. 


Fészkelő fajok 


Kis vöcsök — Podiceps ruficollis 

Csupán egyetlen alkalommal fészkelt, 1965-ben 5 pár. Vonuláskor észlelt 
legnagyobb mennyiség: 1970. IX. 13-án 30 db. 

Feketenyakú vöcsök — Podiceps nigricollis 

1967-ben 2 pár a Vonuläskor ritka, csupán 1967. IV. 8-an figyeltem 
meg 12, es 1969. IV. 7-en 2 db-ot. 

Bubos vöcsök — Podiceno cristatus 

1969-ben 1, 1970-ben 3, 1971-ben 4 par fészkelt. Tavaszi vonulaskor rend- 
szeres, őszi adata nincs. A vöcsökfajok ritkaságát a vízviszonyok bizonyta- 
lansága és a gyakori nyári kiszáradás magyarázza. 

Vörösnyakú vöcsök — Podiceps griseigena 

1964-ben 1 pár költött, átvonuló példányokat nem észleltem. 

Vörös gém — Ardea purpurea 

Fészkelő párok száma: 1965-ben 2, 1967-ben 1, 1970-ben 4, 1972. és 
1973. években 2— 2. Vonulásidőben alkalmi jelenség. 

Pocgém — Zxobrychus minutus 

Átlagos állománya öt-hat fészkelő pár. 

Bölömbika — Botaurus stellaris 

1961. és 1969. években fészkelt 1— 1 pár. Vonulási előfordulása: 1972. X. 8. 
1 db. 

Golya — Ciconia ciconia 

1965— 66. években fészkelt tanyakéményeken. Nyári kóborlás és vonulás 
idején gyakran észleltem nagyobb gy ülekezéseit. Kimagasló mennyiségek : 
1959. VIII. 3. 211 db; 1965. VII. 31. 54 db; 1966. VIII. 4. 132 db; VIII. 19. 


7 Aquila 97 


150 db; 1967. VI. 8. 90 db; VIII. 28. 200 db. 1973 júniusában egész hónapon 
at 50 db vedl6 peldäny tartözkodott a területen. Gyakran figyeltem meg 
nehezen repülő, sőt teljesen röpképtelen gölyäkat is. 
Nyári lúd — Anser anser 
Allomänya: 1959-ben 1 par, 1965-ben 2 par. 1970. X. 18-án 150 és 1969. 
XII. 14-én ugyancsak 150 db volt a vonuläsidöben megfigyelt legnagyobb 
mennyiség. E faj viszonylag ritkán és akkor is csak néhány főnyi tarsulasok- 
ban figyelhető meg a területen. 
Tőkés réce — Anas platyrhynchos 
Átlagos költőállománya 50—60 pár. Az év minden szakában előfordul, 
többnyire tömegesen. A terület védetté nyilvánítása óta mennyiségi viszonyai 
feltűnően megjavultak. Ez a folyamat elsősorban nyár végén feltűnő, amikor 
a teljesen kiszáradt tómederben is tartósan gyülekeznek népes. réceseregek. 
Víztelen időszakban észlelt legnagyobb mennyiségek : 1968. szeptemberben 
kb. 7000 db, 1973. X. 11—19. időközében mintegy 15 000 db. Tavasszal, 
1972. III. 14-én 15 000 db, ősszel, 1970. XI. 23-án 80 000 db, télen, 1972. 
I. 12-én 30 000 db volt legjelentősebb gyülekezésük. 
Böjti réce — Anas guerguedula 
15—20 pár évente fészkel. Vonulásidőben rendszeres. Legnagyobb gyüle- 
kező mennyiségek tavasszal: 1957. III. 27. 600 db; ősszel: 1970. Pes: 
400 db. Legkesöbbi előfordulása: 1972. X. 28. 20 db. 
N vílfarkú réce — Anas acuta 
Rendszeres fészkelő, évi 5—6 par állománnyal. 1967-ben kimagasló meny- 
nyiségben költött, 15 pár megtelepedését sikerült bizonyítani. Kora tavasszal 
rendszeres, ősszel már nem minden évben megfigyelt faj. Legnépesebb tava- 
szi előfordulása: 1967. III. 9. kb. 1000 db, ősszel 1966. X. 18-án 150 db volt 
a legnagyobb, számlált mennyiség. 
Kendermagos réce — Anas strepera 
Megfigyeléseim kezdö éveiben közönseges feszkelö volt, allomanya a t6kés 
récével vetekedett. 1952 óta egyre ritkábban fordul elő, legfeljebb 2—3 par 
az átlagos költő mennyiség. Tavasszal, 1967. III. 9-&n, mintegy 200 db, 
ősszel, 1972. IX. 9-&n 1000 db volt az utóbbi idők legnépesebb gy üleke- 
zése. 
Kanalasréce — Anas clypeata 
Nagyon váltakozó mennyiségben fészkel, egyes években 2—3 par, majd 
átmeneti felgyarapodások xe 10-20 par is kimutatható. Legnagyobb 
tavaszi ätvonuläsa 1972. IV. 3-an 800 db, őszi gyülekezeskor 1970. X. 18-án 
közel 3000 db. 
Cigänyrece — Aythya nyroca 
Nagyon szörvänyos és legfeljebb 8—10 pärban megtelepedö faj. Vonulás- 
kor sem jelenik meg nagyobb tömegben. Tavasszal, 1967. III. 9-én 200 db, 
ősszel, 1970. IX. 14-én 500 db volt legnépesebb gyülekezése. 
Barátréce — Aythya ferina 
Fészkelési viszonyai a cigányrécével azonosak. Legmagasabb megfigyelt 
egyedszáma: 1956. III. 27-én 400 db, 1966. X. 18-án 300 db. 
Barna rétihéja — Circus aeruginosus 
Egyetlen fészekaljáról tudtam 1959—60—61—65—68. években. Tavaszi 
és őszi átvonulása idején rendszeresen megfigyelhető, de egyre csökkenő 
mennyiségben. 
Vörös vércse — Falco tinnunculus 


98 


A kardosküti temetőben elvétve fészkel elhagyott szarkafészkekben. Vonu- 
láskor közönséges. 

Fogoly — Perdix perdix 

A környezet e faj számára rendkívül kedvező, mindenkor szívesen tartöz- 
kodik a gyomos, kisüzemi szántóföldek életterében. Sajnos az 1939/40. évi 
nagy tél óta Békés megye déli részének fogolyállománya mindmáig képtelen 
volt pótolni a majdnem kipusztulásig menő veszteségeit. Jelenleg 8—10 pár 
fészkel. 

Fürj — Coturnix coturnix 

Állománya az utóbbi évtizedben rendkívül megfogyatkozott. Évente leg- 
feljebb 5— 6 fészekaljról tanúskodnak a hangoskodó kakasok. Vonulásidőben 
is csak elvétve kerül szem elé. 

Fácán — Phastanus colchicus 

Rendkívül elterjedt, és rendszeres telepítéssel gyarapított faj. 

Guvat — Rallus aguaticus 

1973-ban FARKAS ISTVÁN természetvédelmi őr talált egy fészekaljat. 
Ezenkívül egyetlen előfordulása ismeretes, 1963. XI. 5-én. 

Vízicsibe — Porzana porzana 

Költése és átvonulása alkalomszerű. E rejtett életmódú faj viszonyait 
biztonsággal értékelni Kardoskút adottságaiban nem lehetséges. 

V izityük — Gallinula chloropus 

1966 előtt csak vonuló példányokat figyeltem meg szórványosan. 1967 után 
5—6 pár évente költ a tó vízviszonyainak javulása következtében. 

Szarcsa — Fulica atra 

Átlagos költőállománya 15—20 pár. Vonulókat nagyobb tömegben soha- 
sem láttam, legfeljebb 20— 30 db figyelhető meg egyetlen alkalommal. 

Reznek — Otis tetrax 

Ismétlődő tavaszi— nyári megjelenése miatt fészkelése már régen kísértett. 
1965. IV. 2-án, 1967. VIII. 22- -én, 1971. VII. 4-én és 1973. VIII. 15-én észlel- 
tük a természetvédelmi őrrel előfordulását. 1973. augusztus 19-én kardosküti 
megtelepedése bebizonyosodott. A tó délnyugati szegélyénél, ritkás, magas 
füvű, kiszáradt legelőn fogoly nagyságú fiókát találtam vedlő tollazatú 
reznekpár társaságában. A kakas nyakát kb. egyharmadában már őszi tollak 
borították, fekete színezése csak foltokban volt látható. Miután gépkocsiból 
kiszállva, mintegy 20 m távolságból gyalogosan közelítettem, az öreg mada- 
rak fiókamentő vergődéssel igyekeztek megtéveszteni. A kakas és a röp- 
képtelen fiatal futva, a tyúk néhány méteres szakaszokat repülve csalogatott 
a legelővel határos tarlóhoz, ahol a térdig érő, sűrű gazos befogadta a mada- 
rakat. 

A természetvédelmi területen késő őszi és téli kóborlása során is több 
alkalommal re meg reznekeket. Előfordulásai: 1956. XI. 6., 1959. 
XI 8, XII: 25, 1964..X1..12-- 1850, 1966. X 215, XT. 10., 1968. XL 7—15-ig. 
E felsoroläs N, egy-egy példany megfigyelésére ae 1969. 
XII. 27-én azonban 12-es csapat tartózkodott a természetvédelmi terület 
közelében. A reznek rendkívül rejtőzködő faj, a találkozás csak véletlen 
alkalmaknak köszönhető. Az 6szi—téli példányok magas, száraz fűben, 
tarlökon, és a kiszáradt tómeder Suaeda — Salsola — Bolboschoenus növényze- 
tében tartózkodtak. 

Túzok — Otis tarda 

Szórványos fészkelő. 1954-ben 1, 1962-ben 1, 1963-ban 1, 1965-ben 2, 


7* 99 


1966-ban 1, 1967-ben 3, 1970-ben 1, 1971-ben 4, 1972-ben 2 és 1973-ban 2 
fészket ismertünk. Nyaranta néhány vedlö, ősszel és télen kóborló példányok 
rendszeresen megfigyelhetők. 

Bíbic — Vanellus vanellus 

A szikes puszta egyik legjellegzetesebb, elterjedt fészkelője. 1957-ben 
mintegy 60— 70 pár volt az eddig észlelt, legnépesebb költőállomány. Átlag 
20 — 25 feszekalj körül alakul az évente szämba vett mennyiség. Vonuläskor 
gyakran tömegjelenseg. 1968. X. 11-én kivetelesen nagy ätvonuläst figyel- 
tünk meg FARKAS ISTVÁN természetvédelmi őrrel. Mintegy 35 — 40 000 bibicet 
talältunk reggel a tóval szomszédos legelőn. A madártömeg egész nap folya- 
matosan vonult, másnap már alig 2— 3000 db-ra apadt a számuk, harmadnap 
csupán néhány száz volt látható. Tavaszi vonuláskor 1969. III. 13-án 1500, 
nyári kóborláskor ugyanaz év júniusában mintegy 700 db a legnépesebb 
előfordulása. 

Kis lile — Charadrius dubius 

1964—67—68—69. években 1—1 pár költött kopár, szikes ee 
Vonuläskor egy-két példány évente előfordul. Legkorábbi észlelés : 1969. IV. 1 
Tab: legkésőbbi : 1972. X. 3. 1 db. 

Széki lile — Charadrius alexandrinus 

Feszkelöallomänya: 1954-ben 30 par, 1957-ben 42 par, 1958-ban 50 par, 
1959-ben 60 par, 1960-ban 40 par, 1961-ben 30 par, 1962-ben 20 par, 1963-ban 
104 par, 1964-ben 40 par, 1965-ben 42 par, 1966-ban 30 par, 1967-ben 30 par, 
1968-ban 15 par, 1969-ben 23 par, 1970-ben 25 par, 1971-ben 25 par, 1972-ben 
6 par, 1973-ban 10 par. Tavaszi vonuláskor alig látható több, mint az átlagos 
fészkelőállomány, ősszel hasonlóképpen soha nem gyülekeznek jelentősebb 
mennyiségek. Legkorábbi előfordulása: 1969. III. 13. 15 db, legkésőbbi: 
1957. X. 4. 20 db. 

Goda — Limosa limosa 

Költőpárok mennyisége: 1958-ban 20 pár, 1959-ben 8 pár, 1960-ban 
10 pár, 1961-ben 4 pár, 1962-ben 30 pár, 1963-ban 26 pár, 1964-ben 20 pár, 
1965-ben 3 pár, 1966-ban 16 pár, 1967-ben 28 pár, 1968-ban 40 pár, 1969-ben 
40 pár, 1970-ben 40 pár, 1971-ben 50 pár, 1972-ben 22 Bar, 1973-ban 20 par. 
Osszel kis esapatokban vonul at, legnépesebb elöforduläsa: 1972. VIII. 22-én 
mintegy 2000 db. Tavasszal nagyobb csapatokat i is ismételten megfigveltem. 
Legnépesebb mennyisége 1969. II. 26-án 500 db. 

Piroslabu canké — Tringa totanus 

Szórványos fészkelő. Költöällomänya 1952 — 1960. idöközeben évi 6— 8 par, 
1961-ben 3 pär, 1962-ben 8 pär, 1965-ben 10 pär. Vonuläskor soha nem figyel- 
tem meg tömegesen. 

Gölyatöcs — Himantopus himantopus 

1957-ben, 1961-ben, 1966-ban és 1967-ben 1— 1 par feszkelt, 1971-ben ket 
feszekaljät ismertem. Csak rendkivüli vizböseg idejen költött a területen. 
Vonulö példanyokat sohasem figyeltem meg. 

Gulipan — Recurvirostra avozetta 

Feszkelöällomänya: 1954-ben 5 par, 1955-r61 nines adatom, 1956-ban 3 par, 
1957-ben 12 par, 1958-ban 3 par, 1959-ben 6 par, 1960-ban 5 par, 1961-ben 
8 pár, 1962-ben 12 pár, 1963-ban 9 par, 1964-ben 10 par, 1965-ben 7 par, 
1966-ban 8 par, 1967-ben 9 par, 1968-ban 6 par, 1969-ben 5 par, 1970-ben 
6 pár, 1971-ben 17 par, 1972-ben 4 pár, 1973-ban 16 par. Az itt feszkelökön 
kívül átvonuló csapatokat nem figyeltem meg. 


100 


Ugartyuk — Burhinus oedicnemus 

Birkaragta, szikes legelőn 1965 — 1968 — 1969- és 1970-ben 1—1 par köl- 
tött. Vonuläsi megfigyelésem nincs. 

Székicsér — Glareola pratincola 

Ällomänya: 1957-ben 1 par, 1959-ben 2 par, 1965-ben 4 par, 1970-ben 
1 par. Nagyobb csapatban vonulökat soha nem észleltem. 

Fattyuszerk6 — Chlidonias hybrida 

Költesi adatai: 1955-ben 2 par, 1961-ben megkisérelte a feszkelest, 1966- 
ban és 1967-ben júniusi példányokat megfigyeltem, de költesükröl megbizo- 
nyosodnom nem sikeriilt. 

Feherszärnyü szerk6 — Chlidonias leucopterus 

Feszkelese: 1958-ban 1 par, 1965-ben 1 par, 1969-ben 1 par. Tavaszi vonu- 
laskor évente el6fordul. 

Kormos szerk6 — Chlidonias niger 

Fészkelési adatai: 1957-ben 35 par, 1958-ban 25 par, 1965-ben 5 par. 
Tavasztöl őszig évente rendszeresen megfigyelhető. 

Házi galamb — Columba I. domestica 

A környező szántóterületek nagyüzemi kialakítása során egyre-másra vál- 
nak lakatlanná az egykori kis gazdaságok tanya épületei. Az elhagyott tele- 
püléseken visszamaradó házi galambok hamarosan elvadulnak. Először az 
épületromokon, majd a házfalak szétomlása után gerléhez hasonlóan fákon 
költenek, és az év túlnyomó részében csapatosan keresik t táplálékukat. 

Gerle — Streptopelia turtur 

Évről évre feltűnően fogyatkozó mennyiségben fészkel az emberi telepü- 
lések és a temető környezetében. 

Balkáni gerle — Streptopelia decaocto 

Első alkalommal 1942-ben figyeltem meg a területen. Azóta általánosan 
elterjedt. A természetvédelmi terület emberlakta helyein mindenütt fészkel, 
sőt egy pár rendszeresen költ a lakott helyektől távol levő, pusztai marha- 
karám favázas tetőszerkezetében. Szántóföldi növénykultúrákon alkalmas 
táplálékadottságok esetében gyakran észlelhetők sok ezres mennyiségek is. 

Kakukk — Cuculus canorus 

Billegetők, nádiposzáták fészkeiben évente megtaláljuk fiókáit. 

Kuvik — Athene noctua 

Tanyák, tanyaromok jellegzetes fészkelője. Költése minden évben kimutat- 
ható. 

Banka — Upupa epops 

Tanyaromoknak és viszonylag gyakran tanyaépületeknek is jellegzetes 
fészkelője. Évente három-négy pár mindig költ a természetvédelmi terü- 
leten. 

Nagy fakopáncs — Dendrocopos maior 

1963-ban a temető száraz szilfájában költött. 

Balkáni fakopáncs — Dendrocopos syriacus 

1968 óta Pusztaközponton, a természetvédelmi terület szélén költ. 

Székipacsirta — Calandrella brachydactyla 

Elsö alkalommal 1956. mäjus 1-én figyeltem meg ezt a fajt Kardoskuton. 
Azöta rendszertelen feszkeleset a puszta legeltetettségének mindenkori älla- 
pota befolyásolja. Ha a növényzet fejlettsége meghaladja környezetigényét, 
költése elmarad. Fészkelési adatai: 1957-ben 1 pár, 1958-ban 2 pár, 1959-ben 
3 pár, 1960-ban 6 pár, 1961-ben 1 pár, 1962-ben 15 pár, 1964-ben 8 pár, 


101 


1965-ben 1 pär, 1967-ben 4 pär, 1968-ban 4 pär, 1969-ben 1 par, 1970-ben 
2 par, 1972-ben 1 pár. Fő vonuläsideje április — szeptember. Legkorábban 
1967. márc. 9-én figyeltem meg. Legkésőbbi előfordulása : 1959. RTIERg! 
E — Dr. PATKAI IMRE által begyűjtött — példányt a leningrádi múzeumban 
PorreNnKo Calandrella b. brahydactyla-nak határozta meg. A kardosküti 
költöällomänyböl — tekintettel e fajritkasägära — nem gyűjtöttünk példa- 
nyokat, így a helybeli populáció alfaji hovatartozása mindmáig tisztázatlan. 

Pipiske — Galerida cristata : 

Emberi települések környékén és csenkeszes legelőn rendszeres, elterjedt 
költöfaj. 

Pacsirta — Alauda arvensis 

A füves területek és gabonatäbläk legelterjedtebb, legjellegzetesebb költö- 
madara. Teli köborlökböl 1963. XII. 27-én 2 db, 1969. I. 10-én 1 db szibériai 
alfajhoz tartozó példány (Alauda arvensis cinerascens Ehmke) került a 
Madärtani Intezet gyüjtemenyebe. 

Füstifeeske — Hirundo rustica 

Emberlakta települesek rendszeres költömadara. 

Molnärfecske — Delichon urbica 

A természetvédelmi terület Pusztaközpont nevü körzeteben 1969-ben 4 par 
költött. 

Partifeeske — Riparia riparia 

1968-ban hat lakott feszkelöaknät találtam a tó északi partszegélyének 
oszlopos szolonyecében. A következő három évben a partifecskék eredmény- 
telenül kísérelték meg ugyanitt a fészkelést. Kora őszi vonulásidőben e faj 
sokezres tömegekben gyülekezik a területen. 

Sárgarigó — Oriolus oriolus 

A temetőkertben 1968 — 69 — 70— 71. években egy pár fészkelt. 

Szarka — Pica pica 

A temetőkertben elvétve költ. Kóbor példányok viszonylag ritkán fordul- 
nak elő a területen. 

Széncinege — Parus maior 

A temetőkertben 1970. és 1971. években egy pár fészkelt. 

Barkóscinege — Panurus biarmicus 

Rendszeres téli vendég. 1964-ben 2—3 pár, 1972-ben 8—10 pár fészkelt 
a tó széli avas nádasban. 

Hantmadár — Oenanthe oenanthe 

Tanyaromok rendszeres és jellegzetes költőmadara. Évente átlag 5—6 pár 
költ a területen. 

Fülemüle — Luscinia megarhynchos 

1972-ben költött egy pár a temetőben. 

Kékbegy — Luscinia svecica 

1964-ben 1, 1969-ben 2, 1971-ben 1 pár költött. 

Nadi tücsökmadár — Locustella luscinioides 

Egy-két par fészkelése évente kimutathato. 

Sitke — Lusciniola melanopogon 

Rendszeres költöällomänya évi 2—3 par. 

Nädirieö — Acrocephalus arundinaceus 

A nädasok ältalänosan elterjedt, rendszeres fészkeloje. 

Cserreg6 nádiposzáta — Acrocephalus scirpaceus 

Rendszeres fészkelő, de állományának mennyisége megallapithatatlan. 


102 


Vonuläskor gyakori faj. 

Énekes nádiposzáta — Acrocephalus palustris 

Néhány pár költése évente megállapítható. 

Foltos nádiposzáta — Acrocephalus schoenobenus 

A nádirigó állományához hasonlítható elterjedtsége. 

Halvány geze — Hippolais pallida 

1969-ben a temetőkertben egy pár költött. 

Karvalyposzáta — Sylvia nisoria 

1971-ben fészkelt, temetőszéli bokrosban. 

Parlagi pityer — Anthus campestris 

Tó szeli partomladek, csatornatôltés kopár életterében szórványos fész- 
kelö. Vonuläsidöben évente elöfordul. 

Barazdabilleget6 — Motacilla alba 

Tanyak, ol és pasztorszallasok jellegzetes költömadara. Evi ällo- 
manya ätlagosan 8-10 par a számba vettek alapján, de a valóságban fel- 
tételezhet6en jóval nagyobb. 

Sárga billegető — Motacilla flava 

Omladékos partoldalak és a kaszálóterületek rendszeres költőmadara. 
Évente átlag 3— 4 pár fészkel. Vonulásidőben kisebb csapatokban rendszeres, 

Kucsmás billegető — Motacilla f. feldeggi Mich. 

1970. VI. 7-én két öreg és két röpképtelen fióka bizonyította első meg- 
telepedését. Ugyanekkor "Kardoskúttól légvonalban 60 km-re délnyugatra 
a szegedi Fehér-tavon is fészkelt. 1972-ben 3, 1973-ban 1 család nevelkedett 
fel ismét a kardosküti természetvédelmi területen. Költöhelyük meglehetösen 
gyér füvű, kopár, a bibic igényére jellemző, csenkeszes terület. Az itt költő 
példány ok tavasszal későn, május közepén jelennek meg, és a fiókanevelés 
befejeztével azonnal elhagyják a területet. 

Kis 6rgébics — Lanius minor 

Tanyák akácfáin és a temetőkertben néhány pár évente költ. 

Tövisszúró gébics — Lanius collurio 

A temetökertben feszkel 1— 2 pär. 

Seregely — Sturnus vulgaris 

Farkas ISTVÁN természetvédelmi őr tanyäjänak omladekos falában egyes 
esztendők kimaradásával szórványosan költ. Vonulás idején tömeges. 

Pásztormadár — Pastor roseus 

1952-ben a későbbi természetvédelmi terület határának közvetlen köze- 
lében, tanyaromban költött 3 pár. További előfordulásai: 1966. VI. 15-én 
5 db, 1971. VI. 6-án 4--3 db. 

Házi veréb — Passer domesticus 

Emberi települések környékén közönséges fészkelő. Gyakori a tanyaromok 
életterében megtelepedő verebek fán fészkelése. 

Mezei veréb — Passer montanus 

A temetőkertben és Pusztaközponton néhány pár rendszeresen fészkel. 

Sordely — Emberiza calandra 

C sapadékos években a legelő felmagasodé füveben elvétve költ. 

Nadi särmäny — Emberiza schoeniclus 

A nádasokban és a magasabb füvű legelőn elterjedt fészkelő. 


103 


Nem feszkelö fajok 


Kärökatona — Phalacrocorax carbo 

1967. IV. 16-án 10 db-ot figyeltem meg. 

Szürke gem — Ardea cinerea 

Kora tavasztól késő őszig rendszeresen előfordulnak kóborló példányai. 

Üstökös gém — Ardeola ralloides 

Nyári köborlök évente előfordulnak. 

Nagy kócsag — Egretta alba 3 

Eléfordulésai : 1953. VI. 2-an 3 db, 1966: V. 22 éns3 db; 1968 AT Een 
1 db, 1969. VIII. 25-én 1 db, VIII. 27-én 20 db, 1970. IV. 30-án 3 db, 1971. 
VIL. 12-én 3 db, VII. 24-én 5 db, 1972::VMIIL 3-an 1 db. 

Kis kócsag — Egretta garzetta 

Megfigyelve: 1967. IV. 16-án 1 db, 1970. IV. 30-án 3 db, VIII. 21-én 
8 db, VU. 23-an db. 

Bakesé — Nyeticorax nycticorax 

Tavasztöl őszig kóborló példányok rendszeresen előfordulnak. 

Fekete gólya — Ciconia nigra 

1963— 72 időközében nn esetben figyeltem meg augusztusi — szeptem- 
beri vonuló példányokat. Legnépesebb csoportosulása: 1966. VIII. 22-én 
25 db. 

Batla — Plegadis falcinellus 

Megfigyelve : 1966. VIII. 5-én 2 db, 1968. IV. 2-án 1 db, IV. 18-án 6 db, 
1971. VI. 18-án 1 db, VIE. 11-én 1 db, VIII. 12-én a db, 1973. VE. 3-an rd: 

Kanalasgem — Platalea leucorodia 

Megfigyelve: 1966. VIII. 5-én 2 db, 1968. IV. 2-ân 1 db, IV. 18-án 6 db, 
1971. VI. 18-án 1 db, VII. 11-én 1 db, VIII. 12-én 4 db, 1973. VI. 3-4n 1 db. 

Flamingo — Phoenic opterus ruber 

1972. IX. 21-én hajnaltól késő délutánig tartózkodott egy példány a tó 
déli partszegélyén. Táplálékkeresés közben következetesen a hullámverés 
által összesodort, subfossilis csiga- és kagylóvázak tömegét kutatta. A róla 
készített, nyomdai közlésre alkalmatlan, de bizonyító erejű fényképeket a 
Madártani Intézet archívuma őrzi. 

Énekes hattyú — Cygnus cygnus 

1959 telén lőttek egy példányt a tó környékén. 1966. II. 13-án két öreg, 
1968. III. 4-én két öreg és két fiatal példányt figyeltem meg. 

Lilik — Anser albifrons 

A terület környezeti viszonyaira legjellemzőbb, tömeges átvonuló faj. 
Gyülekező mennyiségei ugrásszerűen emelkedtek a természetvédelmi beavat- 
kozäs következtében. Védettség előtt 1960. decemberében mintegy 10 000 db 
volt a legnagyobb gyülekezése. A védetté nyilvánítást követő esztendők te- 
tőző számai: 1966. novemberében heteken át kb. 30 000 db, 1967. októberé- 
ben 20 000 db, 1968. novemberében 20 000 db, 1969. novemberében 15 000 
db, 1970. novemberében 50 000 db, 1971. decemberében 2 25 000 db, 1972. de- 
cemberében 45 000 db, 1973. decemberében 50 000 db. A gyorsan lezajló 
tavaszi vonulás idején huzamosabb időre nem tömörülnek fel nagyobb meny- 
nyiségek. 

Kis lilik — Anser erythropus 

Ősszel rendszeresen vonul át, tavasszal nem minden évben észleltem. Na- 
gyobb beözönlései: 1966. XI. 13-án 2000 db, 1969. X. 31— XI. 3-ig 3000 db, 


104 


CI 29994948 “aq : 0104) 


$26I Z4OJWN GI imysopun 4 199 sndoayphua y uoa bnz sagfoyusssonr "ez Sunpypiqqy 
UOINYSOPAD M sppmuoa sndosyjhisa sasup sabouo 7 exge ez 


105 


1970. XI. 7—9-ig 2000 db, XI. 23-4n 1000 db, 1971. XI. 13— 14-ig 2000 db, 
1972. XII. 15 — 17-ig 5000 db. Tavaszi vonuläs idején megfigyelt, legnépesebb 
gyülekezése : 1973. III. 17-én 2000 db. 

Vetési lúd — Anser fabalis i 

Tet6z6 mennyiségek : 1964. XI. 2000 db, 1965. XI. 2000 db, 1966. XI. 4000 
db, 1967. XI. 6000 db, 1968. XI. 4000 db, 1969. II. 8000 db, 1970. XI. 3000 
db, 1971. X. 6000 db, 1972. XII. 2000 db, 1973. XI. 1000 db. 

Örvös lid — Branta bernicla 

1969. III. 13— 16. idöközeben 5 db tartózkodott a területen. Csenkeszes 
legelőn táplálkoztak vetési ludak és lilikek társaságában. 

Vörösnyakü lúd — Branta ruficollis 

Előfordulásai: 1966. XI. 6. 1 db, XI. 10. 5 db, 1968. III. 4-én 1 db, III. 17- én 
1 db, 1969. III. 11-én 2 db, 1970. XI. 7-én 11 db, 1972. XII. 16-án ] db. A lá- 
tott példányok többnyire lilikek és kislilikek csapat ába keveredve mutatkoz- 
tak. 


Vörös ásólúd — Casarca ferruginea 
Egyetlen előfordulása: 1970. XII. 13-án 1 db. 
Bütykös ásólúd — Tadorna tadorna 


Előfordulásai: 1960. IV. 3-ân 1 db, 1964. IV. 2-An 2 db, 1967. IV. 2-an 2 db, 
X. 15-én 2 db, 1968. III. 4-én 1 db, 1970. II. 15-én 2 db, 1971. VIII. 6-ân 2 db. 
(Közülük az egvik példany szalmonellözisban elhullott.) 

Csörgő réce — Anas crecca 

Aususztustöl a hó lehulltaig, majd olvadastol április végéig a vizviszonyok- 
tól függő, változó mennyiségben rendszeres. Legnagyobb gyülekezesei: 1966. 
X. 16-án 6000 db, 1972. III. 10-én 15 000 db. 

Fütyülö réce Anas penelope 

Oktöbertöl áprilisig erősen váltakozó mennyiségben rendszeres jelenség. 
Tavasszal, 1971. III. 30-án láttam mintegy 2300 db-bal a legnagyobb tömeg- 
ben. Őszi tetőzése: 1972. X. 27-én kb. 3000 db. Kiemelkedő téli gyülekezése : 
1970. I. 13-án 2000 db. 


Ustökös réce Nella rufina 
Elöforduläsai: 1970. LV. 11-én magános gâcsér, 1971. III. 31-én párban 2 db. 
Mandarinréce — Aix galericulata 


Az 1972. IV. 3-ân megfigyelt, magános gäcser kétségtelenül állatkerti szö- 
keveny. A megfigyelt példány kanalasrécék csapatában tartózkodott. 

Kontyos réce — Aythyla fuligula 

Egye tlen őszi előfordulása: 1972. X. 28- Ey 5 db. Tavaszi adatai: 1966. IV. 
9-én 22 db, 1967. III. 8-án 4 db, 1969. IV. 7-én 12 db, IV. 18-án 8 db. Feltűnő, 
hogy ismetlödve fordult elö költösidöben is. Kései megfigyelesek: 1957. V. 
26-án 2 db, 1960. V. 7-én 2 db, 1967. VI. 13-án 2 db, 1970. VI. 12-én 6 db. 

Hegyi réce — Aythya u: 

Előfordulásai: 1960. IV. 3-4n 2 db, 1967. III. 11-én 5 db, 1969. IV. 7-én 6 
db, 1972. X. 28-án 1 db. 

Kerceréce Bucephala clangula 

Megfigyelve: 1958. I. 20-án 4 db, 1960. IV. 3-ân 6 db, 1966. IV. 3-än 1 db, 
1970; III. 15-én 2 db, III. 20-ân 2 db, 1971. I. ee 3 db, III. 27-én 6 db, IV. 
4-én 8 db. Nyári előfordulása: 1970. VI. 21-én 9 db. 

Jegesréce — Clangula hyemalis 

Előfordulásai: 1970. X. 18-án és 1971. III. 31-én 1—1 db. Az utóbbi ätszi- 
nezödö him. 


106 


Kekesörü réce — Oxyura leucocephala 

Egyetlen adata: 1965. IX. 12-én 1 db. 

Örvös bukö — Mergus serrator 

1965. V. 1-én két himet, és 1966. IV. 4-én tizenhatos csapatät figyeltem 
meg. 

Barna kanya — Milvus migrans 

Vonuläsidöben ritkän figyelhetö meg. Adatai: 1958. IV. 4-en 2 db, 1963. 
IV. 5-én 1 db, 1969. IV. 8-ân 2 db, 1971. VII. 5-én 1 db, 1972. VIII. 12-én 8 
db. 


Heja — Accipiter gentilis 

Egyetlen adata: 1964. IV. 2. juv. peldäny. 

Karvaly — Accipiter nisus 

Oktöbertöl márciusig kóborló példányai rendszeresek. 
Pusztai ölyv — Buteo rufinus 


Előfordulásai : 1942. IX. 2. (, Orosháza" jelzéssel a Madártani Intézet gyűj- 
teményében), 1960. VI. 19; 1964. III. 31., 1965. VIII. 22., X. 10., 1967. IX. 
ATOM 13 IX.20: 


Egereszölyv — Buteo buteo 
Augusztus és április idöközeben szórványos jelenség. 
Gatyas ölyv — Buteo lagopus 


Októbertől márciusig kóbor példányok rendszeresen előforulnak. 1966. 
XI. 11-én azonos időpontban 13 db tartózkodott a területen. 

Szirtisas — Aquila chrysaetos 

Szegett farku, fiatal peldanyät 1971. XI. 2-an figyeltem meg. 

Parlagi sas — Aquila heliaca 

Elöforduläsai: 1957. VIII. 21., 1967. VIII. 22., 1973. VI. 22. 


Pusztai sas — Aquila nipalensis 
Fehér szärnyfoltos, fiatal példanyat 1973. IV. 7-én észleltem. 
Fekete sas — Aquila clanga 


1953. IX. 23-án lőtték, az akkor még nem védett kardosküti Fehér-tavon. 

Bekäszö sas — Aquila pomarina 

1972. IV. 7-én 2 db-ot figyeltem meg. E faj a hödmezöväsärhelyi Tisza-ar- 
térben, a természetvédelmi területtöl mintegy 40 km-re légvonalban, évente 
több alkalommal is rendszeresen megjelenik vonuläs idejen. 

Réti sas — Haliaeetus albicilla 

Három alkalommal fordult elő: 1943. XI. 6-4n, 1954. III. 11-én és III. 14-én. 

Fakókeselyű — Gyps fulvus 

FARKAS ISTVÁN természetvédelmi őr figyelte meg 1971. III. 16-án. 

Kékes rétihéja — Circus cyaneus 

Október — április időközében rendszeres kóborló. Az utóbbi öt-hat évben 
az átvonulók mennyisége feltűnően megcsappant. 

Hamvas rétihéja — Circus pygargus 

Megfigyelt öreg hímek: 1966. IV. 4., 1969. IV. 7. 

Fakó rétihéja — Circus macrourus 

Biztos előfordulásai: 1958. IV. 20. hím, 1964. III. 31. hím, 1967. VIII. 20. 
tojó löve, 1967. IX. 17. tojé lőve, 1969. IV. 6. him, 1972. VIII. 22. him, IX. 8. 
tojò, 1973. IX. 12. him. 

Halaszsas — Pandion haliaetus 

1966. IV. 3-án és 1969. IV. 6-án figyeltem meg 1—1 db-ot. 

Kerecsensélyom — Falco cherrug 


107 


Elöforduläsi adatai: 1964. X. 5., 1965. VI. 20., 1969. IX. 16. 

Vändorsölyom — Falco peregrinus 

Megfigyelve: 1957. VIII. 21.; 1958. IV.:20,; 1959. N72; 1960. xc aloe 
1962.1X%. 2,,.1963.XT. 3., 1965. X. 22.) 1966. XP 7 2967.71. 22, 177 Se 
196927. 10. 

Kabasölyom — Falco subbuteo 

Április végétől szeptember végéig szórványos jelenség. Többnyire viz fö- 
lött, rovarvadászat közben figyelhető meg. 

Kis sólyom — Falco columbarius 

Rendszeres téli vendég. Legkorábban 1965. X. 10-én, legkésőbb 1972. III. 
1-én figyeltem meg. 

Kék vércse — Falco vespertinus 

Tavaszi — őszi átvonulása idején kisebb csapatokban rendszeres. Legnépesebb 
megjelenése: 1966. VIII. 19-én 24 db. 

Daru — Grus grus | 

Az ország keleti szegélyére összpontosuló daruvonuläsnak az utóbbi évti- 
zedben Kardoskút a legjelentősebb gyülekezőállomása. A terület védetté 
nyilvánításánál a daruszállás háborítatlansága is nyomós érvként esett szá- 
mításba. Tavasszal — ősszel rendszeres, nagyobb mennyiségben elidőző faj itt 
a daru. Jelentősebb gyülekezései: 1968. IV. kb. 500 db, 1956. X. 500 db, 
1959. X. 1000 db, 1966. XI. 1226 db, 1970. X. 600 db, 1971. X. 500 db. Egy 
nap alatt megfigyelt, legnagyobb átvonuló mennyiségek : 1963. ÍV. 5-én 912 
db, 1972. IV. 3-án 2010 db, 1956. X. 10-én 500 db, 1965. X. 12-én 1200 db, 
1968. X. 19-én 560 db, 1970. X. 16-án 1800 db, 1972. X. 27-én 2067 db, 1973. 
X. 12-én 750 db. E nagy napi ätvonuläsokra mindenkor a hirtelen idövälto- 
zás, őszi lehűlés vagy tavaszi felmelegedés szolgáltatott okot. 1968-ban 2 db 
öreg és egy fiatal példány mély hóban, kemény "hidegben áttelelt. Rendszere- 
sen figyeltem meg magános vagy néhány főnyi kis csapatokban átnyaraló 
példány okat is. 

Pártásdaru — Anthropoides virgo 

1969. IX. 17-én egyetlen éjszakára látogatta meg a tavat. A magánosan 
tartózkodó példányt estefelé figyeltem meg, hajnalra már eltűnt. 

Haris — Crex crex 

1970. VI. hó folyamán rendszeresen hallatta hangját vizallasos, ecsetpa- 
zsitos környezetben. Fészkelése az évben feltételezhető. 

Kis vízicsibe — Porzana parva 

1943. V. 2-án lőtt példány bizonyítja előfordulását. 

Csigaforgatö — Haematopus ostralegus 

Első alkalommal DR. PÉCZELY PÉTER figyelte meg 1961. IV. 7-én. Saját 
megfigyeléseim: 1962. IV. 30., 1972. X. 28. egy-egy db. 

Ujjaslile — Squatarola squatarola 

Rendszeres Atronuls. Az elöforduläsi esetek és észlelt mennyisegek havi 
megoszläsa: IV.: 2 esetben 7 db. V.: 4 esetben 10 db. VI.: 1 esetben 12 db. 
VII.: 3 esetben 27 db. VIII.: 7 esetben 10 db. IX.: 11 esetben 57 db, X.: 20 
esetben 235 db, XI.: 11 esetben 61 db. Kiemelkedöbb mennyisegek: 1965. 
VII. 31-én 20-as csapat, X. 12-t61 29-ig itt tartózkodó 38-as csapat, majd 
1968. X. 7-en 40 db. 

Aranylile — Charadrius apricarius 

Havonkenti előfordulásai: III.: 3 esetben 36 db, IV.: 3 esetben 44 db, V.: 
2 esetben 11 db, VIII.: 2 esetben 4 db, IX.: 4 esetben 50 db, X.: 3 esetben 


Pr 


108 


(I Z}9q193S ‘IG : 040.7) 


EL6I 4290740 ‘INYSOPAD M LaQn IYIVUDLI] IPUIYaLT ‘AG Ssunpliqqy 


UOINYSOPLD ST YPALDP OJNUO À ‘8148 "9% 


ù 


+ 


109 


1267 oqwardas ‘mysopiny 199 UAUH ap zwydpwumg ayorpysqiaH "Le SUNPTAAVY 


uommysopin yy sazoayomkbasaı 1280 ‘BAR "LG 


(I 2794198 “Iq +0304) 


110 


205 db, XI.: 3 Serben 179 db. Legnépesebb tavaszi ‘(e 1963. IV. 5-én 
40 db. Összel megfigyelt, jelentősebb csapatok: 1959. XI. 8-án 70 db, 1960. 
X. 1-én 99 db, 1966. X. 16-án 150 db. 

Havasi lile — Charadrius morinellus 

Ez a Közep-Euröpaban viszonylag ritkanak velt faj Kardoskut rövid füvü 
környezetében rendszeresen átvonul. Mivel földrészünk költöällomänya egé- 
szében véve csekély, kétségtelen, hogy itt észlelt előfordulási esetek és mennyi- 
ségek magas száma a környezet különösen vonzó adottságait hangsúlyozza. 
Vonulásának megoszlása: II.: 1 esetben 1 db, IV.: 2 esetben 128 Gib; | Vines 
esetben 4 db, VI.: 1 esetben 1 db, VIII.: 9 esetben 77 db, IX.: 11 esetben 98 
‘db, X.: 20 esetben 349 db, XI.: 7 esetben 21 db, XII.: 2 esetben 32 db. Leg- 
nagyobb csapatai: 1965. IV. 15-én 120 db, 1969. X. 27-én 138 db, 1971. X. 
14-én 80 db, 1972. IX. 21-én 56 db. 

Parti lile — Charadrius hiaticula 

Viszonylag szörvanyos el6fordulasat valöszinüleg a vonuläsidejeben gyak- 
ran előforduló víztelen állapot magyarázza Kardosküton. Megfigyelések 
megoszlása : IV. : 1 esetben 3 db, V.: 1 esetben 2 db, VI.: 1 esetben I db, VIL: 
1 esetben 1 db, VIII.: 7 esetben 18 db, IX.: 11 esetben 132 db, X.: 2 esetben 
7 db, XII.: 1 esetben 2 db. Legnépesebb csapata: 1965. IX. 12-én 50 db. 
Az 1966. XII. 17-én megfigyelt ket példany 8 °C-os hidegben, a befagyott tö 
jégpancéljan tartózkodott. 

Kis poling — Numerius phaeopus 

Kardosküt környezetére és állatföldrajzi helyzetére nézve az egyik legjel- 
legzetesebb, tömeges átvonuló. Tavaszi mozgalma idején március végétől 
május elejéig több ezres mennyiségben észlelhető. Kisebb csapatok és magá- 
nos példányok átnyaralása is rendszeres. Őszi vonuláskor viszont csak na- 
gyon csekély mennyiségben, elvétve jelentkezik. Legkorábbi tavaszi előfor- 
dulása: 1964. III. 13-án 1 db, legkésőbb 1966. X. 8-án figyeltem meg 10 db-ot. 
Tavaszi gyülekezéskor. egy alkalommal felbecsült, legnagyobb mennyisége : 
1958. IV. 4-én 15 000 db. Őszi tetőzése 1969. VIII. 3-án 150 db. 1972. tava- 
sza volt a leggyengébb esztendő, ez évben IV. 4-én mintegy 400 db-bal tető- 
zött. 

Vékonycsőrű póling — Numenius tenuirostris 

Nehéz felismerhetősége következtében tényleges előfordulását értékelni 
nagyon bizonytalan. Biztosan felismert példányok adatai: 1959. VIII. 3-án 
db XL 8 an 4 db, 1960. VIL.:20-&n 1 db, 1966. IX. 22-én I db, 1969. VIII. 
4-én db, VII. 23-an 1 db, X.31-én 36 db, 1970. X. 18-án 6 db, X. 19-én 
1206721972. VIE. 22:en.T.db; 

Pöling — Numenius arquata 

A kis. polinghoz hasonlóan a terület egyik kiemelkedő jellegzetessége. Az 
utóbbi öt évben feltűnő megfogyatkozásár a nem találok magyarázatot. Ta- 

raszi vonuláskor megfigyelt legnagyobb mennyiség: 1954. IV. 1-én mintegy 
1000 db. Őszi tetőzése: 1964. X. 16-án 5000 db. Feltűnő e fej nyári mozgal- 
ma, amikor kisebb-nagyobb csapatai vedlő gyülekezésének lehetünk tanúi. 
Gyakran figyeltem meg ilyenkor ev ezőtollváltás miatt röpképtelen példá- 
nyokat is. Jellemző nyári tömeges előfordulások: 1965. VI. 20-án 200 db, 
VII. 3-án 500 db, 1966. VI. 21-én 400 db, 1969. VII. 3-4n 3000 db db. 
A természetvédelmi terület közelében gyűjtött, számos példány rendszertani 
vizsgálata beigazolta, hogy a kardoskúti vonulók nem azonosak a Magyar- 
országon elvétve fészkelő Numenius a. arguata törzsalakkal, hanem a keleti 


111 


“GL wofnpyfdupy PUN JADOAYIDLT DPULIUMOS LGTY SE BO Ve 


696L yenbny 


ir 


CI 29991998 “Id: 0104) 


112 


alfaj (Numenius a. orientalis), valamint a keleti és európai forma közötti 
atmenethez (Numenius a. arquata x orientalis) tartoznak. 

Kis goda — Limosa lapponica 

Megfieyelve: 1965. VII. 28-án 2 db, 1966. IX. 16-án 5 db, 1969. VIII. 20-án 
Pdi VIIE 23 an db. 1970. EX. 15-en T db, 1971: VIII: l-én:1 db. 

Füstös cankö — Tringa erythropus 

Tavaszi — őszi vonuläsidöben egyaránt közönséges, tömegesen megjelenő 
cankófaj. Kimagasló gyülekezései: 1960. IV. 3-án 400 db, 1968. IV. 15-én 
500 db, 1966. IX. 16-án 500 db, 1972. VIII. 22-én mintegy 6000 db. 

Tavi cankó — Tringa stagnatilis 

Átvonulók előfordulási eseteinek és mennyiségeinek megoszlása: IV. : 
esetben 144 db, V.: 4 esetben 61 db, VI.: 5 esetben 191 db, VAS me 
268 db, VIII.: 9 esetben 720 db, IX.: 3 esetben 13 db. Kimagasló gyülekezé- 
sek: 1961. VII. 22-én 250 db, 1964. VI. 7-én 150 db, 1966. VIII. 6-án 150 db, 
1967. VIII. 1-én 300 db, 1968. IV. 15-én 100 db, 1972. VIII. 22-én 200 db. 

Szürke cankò — Tringa nebularia 

Májusi — augusztusi — szeptemberi ätvonuläskor rendszeres, de kis egyedszä- 
mu csapatokban vagy magánosan mutatkozó faj. Feltünöbb gyiilekezései: 
1968. V. 15-én 50 db, 1969. VIII. 29-an 200 db. 

Erdei cankö — Tringa ochropus 

Âprilistél októberig egyes példányok rendszeresen előfordulnak. Feltű- 
nőbb csoportosulása: 1972. VIII. 22-én 20 db. 

Réti cank6 — Tringa glareola 

Aprilisi — júliusi — augusztusi vonulas- és köborlasidöben kis csapatai huza- 
mosan elidöznek. Nagyobb gyülekezesei: 1961. IV. 29-&n 300 db, 1963. VII. 
9-én 200 db, 1969. VIII. 3-án 300 db, 1972. VIII. 22-én 300 db. 

Terekcankö — Xenus cinereus 

1959. V. 2-an figyeltem meg 1 db-ot. 

Billeget6cankò — Actitis hypoleucos 

Késő tavasztól kora őszig egyes példányok rendszeresen megfigyelhetők. 
A tó teljes kiszáradása idején távolmarad. A természetvédelmi területen egy 
alkalommal megfigyelt, legnagyobb mennyiség: 1959. VIII. 3-án 12 db. 

Köforgatö — Arenaria ae 

Higfordulaaat: LIST 6. LOST. VAN. 265°. 96002V > 7. AIX" 16; 1070;- EX. 
14. Minden alkalommal 1-1 day 

Nagy sarszalonka — Gallinago media 

Biztosan felismert példányok : 1959. VIII. 3-an 1 db, 1966. VIII. 4-én 4 db, 
IX. 17-én 2 db, 1969. VIII. 20-án 2 db, IX. 16-án 1 db, 1970. IX. 14-én 1 db. 

Sarszalonka — Gallinago gallinago 

Tavaszi — őszi vonuläsidöben közönséges, csupán a víztelen idöszakokböl 
hiányzik. Nagyobb megfigyelt mennyiségek : 1966. IX. 16-án mintegy 50 db, 
1972. VIII. 22-én 80 db. 

Kis sárszalonka — Lymnocryptes minimus 

Néhány előfordulása : 1954. III. 11-én 25 db, 1966. VIII. 6-an 3 db, IX. 18- 
an 6 db, XI. 8-an 5 db, 1969. X. 13-an 2 db. 

Szalonka — Scolopax rusticola 

1959. IX. 13-an 2 db, és 1972. IX. 21-én 1 db vonult at a területen. 

Fenyerfutö — Crocethia alba 

Megfigyelve : 1952. VII. 11-én 1 db, 1953. VIII. 28-an 1 db, 1957. X. 4-én 

1 db, 1965. VIII. 25-én 5 db, 1966. IX. 18-án 1 db, 1967. VIII. tén 1 db. 


S Aquila 113 


Sarki partfutö — Calidris canutus 

Egyetlen előfordulása: 1957. X. 4-én 1 db. 

Aprö partfutö — Calidris minuta 

Tavaszi és 6szi ätvonuläsa rendszeres, csupan kiszäradt idöszakban ma- 
rad tävol. Mäjustöl oktöberig tartö mozgalmai sorän a legnagyobb tavaszi 
mennyiség: 1965. VI. 1-én 60 db. Ősszel, 1969. IX. 11-én 20 db. 

Törpe partfuté — Calidris temminckti 

Jellemzése az apró partfutöeval azonos. Tavasszal, 1963. IV. 27-én 40 db, 
összel, 1972. VIII. 22-én 30 db volt a legnépesebb elöforduläsa. 

Havasi partfuté — Calidris alpina 

Márciustól decemberig az ev minden szakában előfordul, néha még a té 
száraz állapotában is. Megfigyelt legnagyobb mennyiségek: 1957. VIII. 21-én 
(száraz tófenéken) kb. 800 db, 1970. VI. 25-én 200 db, 1965. IX. 26-án 200 
db, 1972. VIII. 22-én 400 db. 

Sarlós partfutó — Calidris testacea 

Az ötvenes években rendszeresen, az utóbbi két évtizedben egyre szórvá- 
nyosabban jelenik meg vonulás idején. 1952. VI. 3-an 54 főnyi, 1954. IX. 
10-én 132 db-ból álló csapatot is megfigyeltem. Az utóbbi években azonban 
alig néhány egyedet számláló, kis csapatokban jelentkezik. 

Sárjáró — Limicola falcinellus 

Előfordulásai: 1957. X. 5-én 5 db, 1965. VIII. 19-én 15 db, 1969. VII. 2-án 
5 db, 1969. VIII. 20-án 5 db. 

Pajzsoscankó — Philomachus pugnax 

A behavazott vagy kemény fagyos időszak kivételével mindenkor jelen 
van, kora tavasztól késő őszig tömegesen is. Nagyobb beözönlések: 1968. 
IV. 15-én 15 000 db, 1969. VIII. 6-án 6000 db, VIII. 20-án 8000 db, IX. 14- 
én 10 000 db, 1973. IV. 7-én 25 000 db. 

Vékonycsőrű vízitaposó — Phalaropus lobatus 

Megfigyelve: 1960. V. 7-én 1 db, 1965. IX. 12-én 4 db, 1969. IX. 1-én 7 db, 
IX. 16-án 1 db. 

Halfarkas — Stercorarius sp. 

Ek vagy nyilfarkü fajhoz tartozó, fiatal példányok előfordulásai : 1965. IX. 
26., 1969. VILI. 19. és 1972. V. 21. 

Viharsirály — Larus canus 

Októbertől áprilisig egyesével vagy néhány főnyi kis csapatokban elvétve 
mutatkozik. 1958— 1972 időközében hét alkalommal észleltem. 

Ezüstsirály — Larus argentatus 

A közeli szegedi Feher-töröl alkalomszerűen elköborlö példányok id6n- 
ként Kardosküt felett is megjelennek Aprilis—szeptember idöközeben. Csa- 
patosan egyetlen alkalommal figyeltem meg, 1968. IX. 15-én 14 db-ot. 

Heringsiraly — Larus fuscus 

Egy-egy példányt figyeltem meg 1958. I. 20-án és 1970. X. 18-t6l 21-ig 
naponta. Mindkét alkalommal kiszinezett, öreg egyedeket. 

Kis sirály — Larus minutus 

Előfordulásai: 1959. V. 2-án 1 db, 1961. IV. 29-én 4 db, 1963. IX. 8-án 
5 db, 1964. VI. 7-én 30 db, 1965. X. 8-án 1 db, VIII. 19-én 4 db, 1967. VIII. 
3-an 3 db. 

Csüllö — Rissa tridactyla 

Két öreg és egy fiatal peldänyt figyeltem meg 1965. X. 11-én. 

Dankasiräly — Larus ridibundus 


114 


Egész even át megfigyelhető. Kora ősztől a fagyok beälltäig, majd tel vé- 
gen a feszkelesi idöszak kezdeteig gyakran sok ezres mennyiségben is huza- 
mosabb ideig tartózkodik a szikes tó környezetében. 

Kacagócsér — Gelochelidon nilotica 

1964. IX. 3-an és 1966. VI. 13-án figyeltem meg egy, illetve 3 db-ot. 

Lócsér — Hydroprogne caspia Mes 

Egyetlen előfordulása: 1967. IV. 16-án 1 db. 

Küszvägé csér — Sterna hirundo 

Kóborló példányok egész nyáron át megfigyelhetők. A tó taplalékviszonya- 
ira jellemző, hogy e faj mindenkor csak nagyon rövid ideig tartózkodik a. 
területen. 

Kis csér — Sterna albifrons 

Egyetlen megfigyelése: 1959. V. 2-án 1 db. 

Kék galamb — Columba oenas 

1965. X. 13-án és 1966. II. 13-án figyeltem meg kisebb csapatokat. 

Orvos galamb — Columba palumbus 

Egyetlen előfordulása : 1972. IV. 4-én 1 db. 

Macskabagoly — Strix aluco 

Ösztől tavaszig alkalomszerűen előfordul. 

Fülesbagoly — Asio otus x 

Többnyire nyár végén, kora ősszel fordul elő. Évente néhány alkalommal 
heteken át elidőznek a területen. 

Réti fülesbagoly — Asio flammeus 

Rendszeres késő őszi — téli vendég. 1965. IV. 15 — 25. időközében rendszere- 
sen megfigyeltem egy példányt, amely fészkelés gyanúját keltette. Legnépe- 
sebb előfordulása: 1970. XII. 13-án 40 db. 

Lappantyú — Caprimulgus europaeus 

1964. IX. 12-én és 1966. X. 9-én figyeltem meg egy-egy átvonulót. 

Sarlósfecske — Apus apus 

Június első napjaiban évente, rendszeresen megfigyelhető kisebb csapatok 
átvonulása vagy kóborlása. Augusztusban is szórványos. Az év egyéb idő- 
szakában sohasem észleltem. 

Gyurgyalag — Merops apiaster 

A természetvédelmi területtől 5 km-re nyugatra, Székkutason éveken át 
fészkelt egy kisebb település homokbányájában. Költőhelyükről elkéborlé 
példányokat Kardoskúton is rendszeresen észleltem. 1969-ben a fészkelés 
megszűnt, azóta a védett területen sincs több megfigyelés. 

Szalakóta — Coracias garrulus i 

Tavaszi — őszi vonuláskor alkalomszerű jelenség. Legkesöbbi előfordulása : 
1970. X. 18-án 1 db. 

Zöld küllő — Picus viridis 

A temetőben észlelt előfordulásai: 1964. X. 12., 1965. X. 1., 1967. XI. 2. 

Nyaktekercs — Jyna torquilla 

Egyetlen — temetői — előfordulása: 1966. IX. 18. 

Fülespacsirta — Eremophila alpestris 

Megfigyelve: 1958. I. 20-án 9 db, XII. 7-én 3 db, 1959. XI. 8-án 1 db, XII. 
9-én 14 db, 1968. XII. 15-én 4 db, 1970. XII. 13-án 1 db. DR. PECZELY PETER 
1964. XI. 21-én látott 14-es csapatot. 

Holló — Corvus corax 

Előfordulásai: 1954. IV. 1-én 1 db, 1955. III. 14-én 1 db, 1958. IV. 20-án 


8* 115 


1 db, VII. 21-én 2 db, 1959. IX. 13-an 1 db. 

Dolmänyos varju — Corvus cornix 

Az ev minden szakában előfordul, de nagyon szórványosan. 

Vetési varjú — Corvus frugilegus 

Egész éven át csapatosan látható, késő ősztől kora tavaszig sokezres sere- 
gekben is. È 

Csóka — Coloeus monedula 

Téli varjucsapatokban szórványosan megfigyelhető. 

Kék cinege — Parus caeruleus 

Nádasok rendszeres, téli vendégmadara. 

Függőcinege — Remiz pendulinus 

Télen a nadasokban rendszeres. 

Okérszem — Troglodytes troglodytes 

Szórványos téli kóborló. 

Fenyőrigó — Turdus pilaris 

Késő ősztől márciusig kisebb-nagyobb csapatai rendszeresen megfigyel- 
hetők. Tetőző mennyisége: 1972. XII. 8-án kb. 800 db. 

Fekete rigó — Turdus merula 

Novemberi és márciusi időszakban több alkalommal láttam magános pél- 
dányokat. 

Rozsdás csaláncsúcs — Saxicola rubetra 

Elsősorban augusztusi vonulásidőben gyakori, főleg kukoricaföldeken. 

Cigány csaláncsúcs — Saxicola torguata 

Tavaszi — őszi vonuláskor rendszeres, de a rozsdás csaláncsúcsnál valamivel 
gyérebben fordul elő. 

Vörösbegy — Erithacus rubecula 

Tanyaudvarokon elvetve megfigyelhetö teli vendeg. 

Kerti rozsdafarküu — Phoenicurus phoenicurus 

Megfigyelve: 1972. IV. 12-én 1 db, a temetökertben. 

Hazi rozsdafarkü — Phoenicurus ochruros 

1970. III. 29-én a kardosküti temetőben figyeltem meg, Pusztaközpont kö- 
zeleben. 


Mezei poszáta — Sylvia communis 
A temet6 bokrosaiban vonuläsidöben rendszeres. 
Kerti poszata — Sylvia borin 


A pusztaközponti temetőben vonuläsidöben látható. 

Csilesalp füzike — Phylloscopus collybita 

A temetöben és a temetövel szomszékos tanyak kertjeiben néhany alka- 
lommal vonulökat megfigyeltem. 

Szürke légykapó — Muscicapa striata 

Költesidöben tanyaudvarok növenyzeteben több alkalommal megfigyel- 
tem, de fészkelését kimutatnom nem sikerült. 


Réti pityer — Anthus pratensis 

Márciusban és szeptemberben közönséges átvonuló. 

Erdei pityer — Anthus trivialis 

A réti pityernél csekélyebb mennyiségben, de rendszeresen átvonuló faj. 
Rozsdástorkú pityer — Anthus cervinus 

Megfigyelve: 1959. IX. 13-án 6 db, és 1960. V. 7-én 16 db. 

Havasi pityer — Anthus spinoletta 


Kora tavaszi — késő őszi vonuláskor elvétve mutatkozik. 


116 


Hegyi billegetö — Motacilla cinerea 

1957. XI. 4-én 1, 1958. IV. 20-án 3, 1969. IX. 29-én 1 példányt figyeltem 
meg. 

Nagy örgebies — Lanius excubitor 

November — märcius idöközeben rendszeres teli vendég. 

Zöldike — Chloris chloris 

Késő ősztől kora tavaszig csapatosan köboröl a természetvédelmi területen. 

Tengelic — Carduelis carduelis 

Egész éven át megfigyelhető, télen nagy csapatokban is. 

Kenderike — Carduelis cannabina 

A legjellegzetesebb, csapatosan kóborló téli pintyféle. 

Téli kenderike — Carduelis flavirostris 

Bizonyára gyakrabban és nagyobb mennyiségben fordul elő, mint ahogy 
azt a biztosan felismert megfigyelések kimutat ják. Mozgalmának megoszlá- 
sa: X.: 1 esetben 50 db, XI.: 2 esetben 420 db, XII.: 4 esetben 1000 db, I. : 
5 esetben 1364 db, II.: 3 esetben 225 db,. Legnépesebb csapata: 1969. I. 10. : 
ezres tömeg. 

Csíz — Carduelis spinus 

Előfordulásai: 1958. X. 15-én 10 db, 1959. XI. 10-én 52 db, 1963. III. 2-án 
8 db. 

Zsezse — Carduelis flammea 

Szórványos mozgalmát jellemzi: I.: 2 esetben 41 db, II.: 1 esetben 1 db, 
XII.: 3 esetben 93 db. 

Csiesorke — Serinus serinus 

Egyetlen — temetői — előfordulása: 1958. IV. 20-án 1 db. 

Fenyőpinty — Fringilla montifringilla 

Téli időszakban nagyon váltakozó mennyiségben, de gyakran tömegesen 
is megjelenő faj. 

Citromsármány — Emberiza citrinella 

Télen kisebb csapatokban rendszeresen megfigyelhető. 

Hósármány — Plectrophaenax nivalis 

Oktöber végétől február végéig rendszeresen előforduló, egyesével és ki- 
sebb- nagyobb. csapatokban egyaránt. Kora tavaszi vi isszavonulása idején 
nagyon szórványos. Legnépesebb megfigyelt csapata 1968. XII. 13-án mint- 
egy 800 db. 

Sarkantyus sármány — Calcarius lapponicus 

Els6 elöforduläsät a Madärtani Intézet gytijteményébe került, 1966. I. 22 
példany bizonyítja. További megfigyelések: 1971. XII. 12-én 15 db, 1972. 
XII: 12-én T db, XII 20-án 12 db; 1973. XI. 19-án 60 db, XII. 16-án 15+-40+ 
+3 db. 

Naplöjegyzeteim feldolgozasat 1973. december 31-el zártam. A további, 
adatszerü értékelést kívánó faunisztikai megfigyeléseket az Aquila soron kö- 
vetkezö köteteiben, folyamatos közlesekkel pétolom. 


ERP 


Irodalom — Literature 


Bodrogközy, Gy. (1966): Ecology of the halophilic Vegetation of the Pannonicum. V. Re- 
sults of the Investigation of the Fehér-t6 of Oroshäza. Acta Botanica Acad. Scienc. 
Hungaricae. 12. 9 — 26. 

Kiss, I. (1959): Die Mikrov egetation des Fehér-t6 vom Kardoskut. Szegedi Tanarképzò 
Föiskola Ev könyve, 3— 37. p. 


1:17. 


Ferenez, M. (1965): Beiträge zum Zoobenthos des Weissen Teiches (Feher-tö) bei Kardos- 
kút. Acta Biologica Szegediensis. Tom. XI. Fasc. 3 — 4. Szeged. 265 — 269. p. 

Marian, M. (1966): The Herpetofauna of the Fehér-t6 near Kardosküt, Hungary. Verte- 
brata Hungarica. Tom. VIII. fasc. 1 — 2. 94— 103. p. 

Megyeri, J. (1963): Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen an zwei Natron- 
gewässern. Acta Biologica Szegediensis. Tom. IX. fasc. 1—4. 207—218. p. 

Schmidt, E. (1969): Daten zur Verbreitung einiger Kleinsäugerarten in Ungarn... 
Vertebrata Hungarica. Tom. XI. fasc. 1— 2. 137 — 153. p. 

Sterbetz, I. (1965): The Bird Fauna of the Fehér-t6 of Kardosküt. Vertebrata Hungarica 
Tom. VII. fasc. 1—2. 56 — 61. p. 

Sterbetz, I. (1966): Date to the Mammalian and Fish — Faunas of the Kardosküt Reser- 
vation. Vertebrata Hungarica. Tom. VIII. fasc. 1 —2. 135 — 138. p. 


Die Vogelwelt des Natursehutzgebietes Kardoskut im Zeitraum 1952 bis 1973 
Dr. Istvan Sterbetz 


Die Motivierung der Unterschutzstellung 


Der ungarische Naturschutz bemüht sich vor allem für die Pflege der Eigenartigkeiten 
des Landes die nötigen Kraftquellen zu sichern. Diese Bestrebung richtet sich auf die 
salzbödigen Grassteppen, die aus der letzten natürlichen Landschaftsform des unga- 
rischen Tieflandes, aus der Waldsteppe durch menschlichen Eingriff entstanden sind, 
sowie auf die Dünensandgebiete, Flussauen und Moorreste. Die internationale Literatur 
betrachtet die Gesamtheit der aufgezählten Gegebenheiten — unter der Benennung 
„ungarische Puszta‘ als ein Landschafts-Individuum. 

In dieser abwechslungsreichen Umgebung wurde unser erster Nationalpark, der 
52000 Hektar grosse Hortobägy, und sämtliche bedeutende Vogelschutzgebiete auf 
alkalinen Steppen angelegt. Diese Konsequenz lässt sich durch die Lebewelt der unter 
den Extremitäten des in Na-Salzen reichen Bodens und des subkontinentalen Klimas 
entstandenen eigenartigen Naturverhältnisse erklären. 

Unser ältestes und zugleich auch bekanntestes alkaline Reservat, der Fehér-t6 bei 
Szeged ist seit 1939 geschützt. In den Jahren nach dem zweiten Weltkrieg erfolgte aber 
hier infolge der Ernährungssorgen eine wirtschaftliche Nutzbarmachung, die mit einer 
tiefgreifenden Umweltgestaltung verbunden war: man umwandelte die einstige Salz- 
steppe in ein Fischteichsystem, das man mit Flusswasser nährte. Für die vom Fehér-t6 
verdrängte Vogelwelt musste man daher in der Nähe einen anderen, entsprechenden 
Lebensraum sichern. Zu dieser Zeit (1966) entstanden die Vogelschutzgebiete ,,Dongér 
tö“ bei Pusztaszer und ,,Fehér-t6 bei Kardosküt. Das letztere Gebiet erlangte seine 
internationale Bedeutung vor allem wegen den ziehenden Wasservögeln, obwohl in seiner 
Umgebung auch einige europäische Seltenheiten brüten. Seit der Sicherung der Unge- 
störtheit treffen sich oft hier in der grössten Zahl die auf dem Gebiete des Landes gleich- 
zeitig gezählten Wildgänse- und Entenscharen. 


Die Erforschung des Naturschutzgebietes und die Möglichkeiten seiner 
Besichtigung 


Die Landschaft, Lebewelt und kulturgeschichtlichen Beziehungen von Kardosküt 
ermöglichen seit Jahrzehnten eine vielseitige Forschungsarbeit. Bis Ende 1972 wurden 
die Ergebnisse dieser Forschungsarbeiten in zahlreichen Abhandlungen zusammen- 
cefasst, davon vertreten 93 Arbeiten die Vogelkunde, 10 die Zoologie sonstiger Wirbeltiere, 
7 die Zoologie der wirbellosen Tiere, 16 die Hydrobiologie, 4 die Botanik, 11 die Boden- 
kunde, 8 die Archäologie und 3 die Ethnographie. | 

Der erste Abschnitt meiner eigenen Untersuchungen erstreckt sich auf den Zeitraum 
1940 bis 1944; nach einer übergangsweisen Unterbrechung setzte ich meine Beobachtun- 
gen 1952 fort. In den Jahren 1952 bis 1954 besuchte ich das Gebiet mehrmal wöchent- 
lich, nach 1955 hielt ich mich im Mittel 3 bis 4 Tage monatlich dort auf. Meine Aufzeich- 
nungen von vor dem Kriege gingen verloren, darum kann ich Daten der laufenden Tage- 
buchfiihrung nur von 1952 an mitteilen. Uber die gesehenen Arten gab ich 1965 einen vor- 
läufisen Bericht, der etwa einem Namensverzeichnis entsprach (STERBETZ, 1965). 

Im Naturschutzgebiet Kardosküt dürfen Forschungen nur mit der Erlaubnis des Lan- 


118 


desamtes für Naturschutz (Budapest, Költö u. 21.) vorgenommen werden. Touristische 
Besuche sind vom 1. Dezember bis zum 28. Februar und vom 16. Juni bis zum 15. August 
zugelassen, um die Ungestörtheit der brütenden und ziehenden Vögel zu sichern. In sons- 
tigen Zeiten ist das Gebiet nur den Forschern zugänglich. Den Touristen und Interessen- 
ten wird die Besichtigung vom Staatlichen Forsteinrichtungsamt Szeged ermöglicht 
(Szeged, Feltämadäs u. 29.), das auch die Naturschutzbetreuung besorgt. 


Beschreibung und Naturverhältnisse des Gebietes 


Das Naturschutzgebiet erstreckt sich 13 km südlich von der Stadt Oroshäza, in der Form 
eines in der Richtung Südost-Nordwest gestreckten, unregelmässigen Vierecks. Seine geo- 
graphische Koordinaten sind : 46° 30’ — 20° 38’. Die Fläche beträgt 487,6 ha, davon 231,1 ha 
Acker, 152 ha Weide, 100 ha See und 5,5 ha sonstige Flächen. Das Gebiet ist nach Norden 
von der Landstrasse Kardoskut — Hödmezöväsärhely, nach Osten vom Erdweg Oros- 
háza — Makó, nach Süden von der sogenannten Barackoser Flur und nach Westen vom 
Hauptkanal Sés-t6 begrenzt. 

Die Landschaft ist eine offene Steppe mit zerstreuten Gehöften. Nur einige Robinien 
und Sträucher des Friedhofes, der sich am östlichen Rande des Gebietes befindet, unter- 
brechen die Gleichförmigkeit. In der Mitte erstreckt sich in der Richtung Ost-West der 
seichte See, dessen Breite von 50 bis 400 m schwankt. Die Uferlinie ist mit Röhricht, 
Grassteppe und Acker umsäumt. 

Das Klima lässt sich durch den kontinentalen Einfluss kennzeichnen, der sich aus der 
Nähe der osteuropäischen Steppen ergibt. Die Verteilung der weniger Niederschläge ist 
ungleichmässig, die täglichen und jährlichen Temperaturschwankungen weisen grosse 
Extremitäten auf. Nach dem 10 jährigen Mittel der auf dem Naturschutzgebiet vorge- 
nommenen Messungen belaufen sich die Jahresniederschläge auf 450 bis 500 mm. Kardos- 
küt gehört zu den wärmsten Landschaften des Karpatenbeckens. Die mittlere Tempera- 
tur des Monats Juli beträgt 23 °C, aber auch der Herbst is anhalten und warm. Fröste 
kommen vor November selten vor. 

In den Bodengegebenheiten des Naturschutzgebietes sind sämtliche Varianten der 
Sodaböden Ungarns zu finden. Der Boden der Weide ist ein ,,Solonetz‘* mit Säulenstruk- 
tur. Das Seebett ist durch einen strukturlosen ‚‚Solontschak“ gekennzeichnet, der sich 
vom Solontschak des Gebietes zwischen der Donau und der Theiss dadurch unterschei- 
det, dass sich hier die Oberflächenschicht des Sodabodens nicht auf Sand, sondern auf 
einer Unterlage aus Löss und Ton entwickelte. 

Da die Verteilung der wenigen Niederschläge ungleichmässig ist, sind auch die Wasser- 
verhältnisse des Sees extrem. Das grösste Fassungsvermögen des Bettes beträgt etwa 
1 km’, was einen Wasserstand von etwa 60 bis 70 cm ergeben kann. Ein solcher gesättig- 
ter Zustand ist verhältnismässig selten, in durchschnittlichen Jahren beträgt der Wasser- 
stand nach der Schneeschmelze etwa 40 bis 50 cm. Der See trocknet im Sommer oft 
gänzlich aus, in diesem Falle ist das rissige Seebett mit einer dicken, weissen ‚Salzblüte“ 
bedeckt. Die Wasserversorgung ist vor allem durch die Niederschläge bzw. durch das 
von den höheren Flächen abfliessende Wasser gesichert. Zugleich trägt aber auch das 
aufquillende Bodenwasser zur Gestaltung des jeweiligen Wasserstandes bei. Beim som- 
merlichen Austrocknen findet man sogar zur trockensten Zeit scharf begrenzte, kotige 
Flecken, wo der Boden schmierig und ohne Tragfähigkeit ist und auch im Winter nicht 
einfriert. Zweifellos sind diese ‚Quellen‘ Beweise für eine Wasserströmung, die aus grö- 
sserer Tiefe auf die Oberfläche dringt. Da infolge der hohen Ufern Wasserverluste nur 
durch Verdunstung auftreten können, ist beim Austrocknen der Salzgehalt des Bodens 
so gross, dass er unter den Verhältnissen des Landes ohne Gleichen ist. Der Typ des Was- 
sers ist CO,— HCO, — CI, mit einem pH-Wert von 8,5 bis 10. 

Die Forschungen von Kiss (1959) ergaben, dass die niedrigere Vegetation durch 183 
Arten vertreten ist, unter Ihnen einige neue Arten, Formen und Varietäten. Die höhere 
Vegetation wurde von BODROGKÖZY (1966) durch die folgenden Gesellschaften beschrieben: 
Bolboschoenetum chenopodietosum botryoides, Bolboschoenetum phragmitetosum, Bolboschoe- 
netum phragmitetosum Aster fac., Bolboschoenetum puccinellietosum, Agrostis-Caricetum 
distantis asteretosum, Agrosti-Caricetum distantis Plantago maritima fac., Camphorosmetum 
annuae, Puceinellietum limosae typicum, Puccinellietum limosae Salsola soda fac., Puccinel- 
lietosum limosae asteretosum, Suaedetum maritimae typicum, Suaedetum maritimae Crypsis 
fac., Crypsidetum aculeatae typicum, Crypsidetum aculeatae Suaeda maritima fac., Crypside- 
tum aculeatae fragmentum, Acorelletum pannonici, Camphorosma- Festuca pseudovina stad., 


119 


Astragalo-Poetum angustifoliae typicum, Astragolo-Poetum angustifolae Plantago maritima 
fac., Secalinion. 

Das Zooplankton des Sees wurde von MEGYERI (1963) bearbeitet, FERENCZ beschrieb 
die Verhältnisse des Zoobenthos. Beide Verfasser betonen die extremen Umweltverhält- 
nisse bei der Kennzeichnung der Arten. 

In der Gruppe der Wirbeltiere behandelt MARIAN (1966) die Fauna der Reptilien und 
Amphibien. Die Fische und Säugetiere sind in den angeführten Arbeiten von STERBETZ 
(1966) und ScHMIDT (1969) zu finden. 


Die Brut- und Ernährungsverhältnisse der Vogelwelt 


Die aufgezählten Pflanzengesellschaften sichern die Ansiedlungsmöglichkeit der Brut- 
vögel der Röhrichte, Sümpfe, der den Halbwüsten ähnlichen Salzsteppen, der steppenarti- 
gen hohen Grasbestände und der Acker. Der an das Naturschutzgebiet angrenzende 
Friedhof und die bewohnte menschliche Siedlungen bereichern die Fauna mit einigen 
Gartenvogelarten. Eigenartige Nistungsverhältnisse bieten sich in der Ruinenumgebung 
der infolge der grossbetrieblichen Bewirtschaftung unbewohnt gebliebenen Gehöfte, wo 
sich die Zusammensetzung der Wirbeltierwelt in kurzen Zeiträumen ändert. 

Die Lebewelt des Sees bietet der Vogelwelt nur eine arme Nahrung. Im Frühling dienen 
den Vögeln die Branchinecta-, Triops-, Corixa-Arten, verschiedene Libellenlarven, kleine 
schlammbewohnende oder Wasserinsektenlarven als Nahrung. Im Sommer ist in den 
austrocknenden Gewässern, deren Salzgehalt sich erhöht, sozusagen keine Nahrung zu 
finden. Im Herbst, wenn sich im See das Regenwasser wieder aufsammelt, dienen wenige 
Insektenlarven, Wasserinsekten und viele Corixa als tierische Nahrung. Vom Spätsommer 
an verbessern sich die Ernährungsverhältnisse infolge der kleinen Samen der Halophyten 
sprunghaft. Im Herbst und im Winter decken die Samen von Bolboschoenus, Camphorosma, 
Suaeda, Polygonum und Artemisia den Nahrungsbedarf grosser Scharen der Enten- und 
Finkarten. Auf den Äckern der Umgebung dauert der Nahrungsangebot der Getreidestop- 
pelfelder nur eine verhältnismässig kurze Zeit, da diese kurz nach der Ernte umgepflügt 
werden. Dagegen ermöglicht die maschinelle Ernte der Maisfelder, deren Kornverlust 
gross ist, ein anhaltendes Ansammeln der überwinternden Enten- und Gänsearten. 

In den folgenden berichtet die Aufzählung des ungarischen Textes über die Brutvogel- 
arten, das Namensverzeichnis über die ziehenden, Sommer- und Wintergäste. 


120 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


A TUZOKPOPULACIOK LETSZAMVALTOZASA 
MAGYARORSZÁGON 1973-16 


Dr. Fodor Tamas 


Európa tüzokpopulaäciöja az utolsó évszázad során jelentősen csökkent az 

ökológiai tényezők megváltozásával. A Kárpát-medence sem volt kivétel, 

azonban földrészünk túzoklétszámában jelenleg is a magyarországi populá- 
ciók képezik az állomány zömét. 

A száz évvel ezelőtti vagy korábbi tudósítások a pontos számadatokat nél- 
külözik az állományok nagyságára vonatkozóan. A tényszámok legalább 
megközelítő ismerete azonban azért is fontos, hogy érzékelhessük, milyen 
nagyságrendről következett be és mennyi idő alatt, milyen ütemben zajlott 
le az állománycsökkenés. 

A túzokot a XIX. században és a XX. század elején korlátozás nélkül va- 
dászhatták. Az ornitológia talán éppen ezért keveset foglalkozott vele, és így 
a magyarországi populációk nagyságáról elsősorban az első világháborút 
megelőző időszakból, a Földművelésügyi Minisztérium, majd a Statisztikai 
Hivatal által összesített uradalmi és országos lőjegyzékekből lehet képet al- 
kotni. Az országos lőjegyzékek állatfajonként feltüntetik a zsákmányolt va- 
dat, azonban a túzoklelövési 
adatok minden ralöszinüseg 9 éblézat 
szerint magukban foglalják 


Túzoklelövési adatok a Kárpát-medence területén, 
— ha csekély mennyiségben 


hivatalos statisztika alapján, az 1884 — 1893. években 


is — a reznek túzokét és a 
daruét. Egyedül az 1907., 1909. Trappenabschussdaten auf dem Gebiet des historischen 
és 1913. évi országos lle: Ungarns aufgrund der offiziellen Statistik 
vési összesítés mutatja ki külön 1884— 1893 
rovatban az elejtett reznek ű 
számát. Ev | Elejtett tuzokok szama, db 
AG elöbbi OAR GIS alapjan Jahr Zahl der erlegten Trappen (Stk.) 
a ,, Vadasz-Lap” egyes évfolya- 
mai részletes, hivatalosnak 1884 343 
minősített adatokat tartal- 1885 1274 
maznak, amelyeket Magyar- 1886 1221 
ország vármegyéiből és Hor- 1887 901 
vath-Szlavön országból gyűj- 1888 597 
töttek. 1889 927 
Az első tüzokra vonatkozó 1890 1642 
lelövesi adatsor 1884 — 1893. 1891 982 
evek viszonylataban a ,,Va- 1892 | 704 
dasz-Lap” 1895. évi kötete 1893 | 1125 
tartalmazza (2. táblázat). | 


121 


3. tablazat Tekintettel arra, hogy 
a statisztikai adatszol- 
gáltatás vadászati vonat- 
kozásában ekkor még 


Tüzoklelövesi adatok a Kárpát-medence területén, 
hivatalos statisztika alapján az 1907., 1909., 1913. években 


Trappenabschussdaten auf dem Gebiet des historischen kezdetleges a szelsöse- 
Ungarns aufgrund der ees Statistik, ges értékek (1884, 1888, 
1907, 1909, 1913 1890) figyelembevétele 


| eur = elhagyható, satobbresz 


A lelött egyedek szäma, db 7 7 2 , 
| Zahl der erlegten Trappen (Stk.) tendò atlagos zsákmány 


en jr 7 A mat LOTO adn ame 
[in ARDITI 1909 | 1913 gyakorlatilag évi 1000 
"0. túzokban lehet megha- 
Magyarország tározni. E szám való- 
Túzok 1233 1032 1172 szertiségét alátámasztja 
Reznek 65 77 56 az 1907., 1909. es 1913. 
Horvat-Szlavon ország évekből származó, szin- 
Túzok 90 26 93 — tén hivatalos lelövési 
Reznek 13 5 12 adatsort. (Vadäsz-Lap, 
1908, 1911, 1915) (3. tab- 

lazat). 


A 3. táblázat az ekkora mar nyilvánvaló tapasztalatokkal rendelkező sta- 
tisztikai adatgyüjtes hitelességét bizonyitja, mivel magyarorszägi adatainak 
évi átlagos lelövése közel hasonló értéket — 1146 db — ad, mint a 2— 3 évti- 
zeddel korábbi lelövesi adatok átlaga. Nem szabad viszont figyelmen kívül 
hagyni, hogy a hivatalos statisztikák nem tartalmazzák a juhászok, orvva- 
dászok zsákmányát, sem az ólmos esőben elázott és agyonvert madarak szá- 
mát. Ez a szám évente a hivatalos adatok — hozzávetőleges becslés alapján 
— 10—15%-at tehette. Tehát a valóságban az évi zsákmányadatok 1110 — 
1300 db tuzokban határozhatók meg. 

Az összesített, országos lelövesi statisztikák önmagukban még csak vi- 
szonylagosan engednek következtetni a századforduló idején a Kárpát- 
medencében élő túzokpopulációk nagyságára. Jobb áttekintést nyújt az orszá- 
gos adatok területenkénti, vármegyénkénti elemzése, mivel ennek alapján 
a különböző területeken élő populációk nagyságára lehet következtetni. 

A 4. táblázat jól érzékelteti a populációk területi eloszlását, s a területi 
adottságok ismeretében a populációk nagyságára is enged következtetni. 

A túzokállomány nagyságának megállapításánál további szempont az ak- 
kor dívott vadászati módok ismerete. A túzok óvatos, körültekintő termé- 
szete miatt sosem volt könnyen zsákmányolható vad, ezért általánosan is- 
mert elejtése az ökrösszekérről, időigényes vadászat volt. A legismertebb 

vadászati mód mellett az alföldi területeken gyakran vadásztak lesgödörből, 
árok takarásából, illetve aratás után gabonakeresztekbe, majd kukorica- 
kúpokba bújva túzokra. A hajtók által terelt, majd felröppenő és alacsonyan 
szálló túzokcsapatokat a SZÓ SZOTOS értelmében megtizedelték a vadászok, 
korra és nemre való tekintet nélkül. Ezeket a vadászatokat a múlt századbeli 
vadászati irodalom számos leírásban, tárcában örökítette meg. 

Az előzőekben elmondottak alapján megfelelő biztonsággal lehet következ- 
tetni a századforduló hazai túzokpopulációinak nagyságára. A hivatalos 
lelövési adatok, az egyéb módon zsákmányolt állatok száma, az élőhelyek, 
valamint a vadászati módok ismerete, a vadászati leírásokban szereplő 


122 


tüzokelejtesek alapján kö- 
vetkeztetve nagy valöszinü- 
seggel kimondhatö, hogy az 
évi valóságos zsakmänylis- 
tán az országos állomány 
10% -a szerepelt. Tehát az 
evi 1100 — 1300 db-os teritek 
legalább 12 000 db tuzokbél 
álló populációt feltételez. 
A túzokállomány regene- 
rálódását több tényező se- 
gítette elő. Elsősorban a 
már 1883-ban életbe lépett 
vadászati törvény, amely 
a túzokot hasznos vadnak 
minősítette, s vadászati idé- 
nyét augusztus 15. és feb- 
ruár 1. közötti időben álla- 
pította meg — tehát atava- 
szi dürgési, fészkelési és ne- 
velési időben védelmet biz- 
tosított e faj számára mind- 
két nem vonatkozásában. 
Az állomány aránylag 
gyors, évről évre történő 
regenerációját elősegítette 
az is, hogy a vadászat 
— különösen a terelő- hajtó 
vadászat — során nem 
borították fel a természetes 
1:1 ivararanyt. Ugyanis a 
repülő túzokok közül egya- 
ránt lőtték a tyúkot és a 
kakast: Így az ivararányt 
nem befolyásolta a vadászat 
és a megmaradt, szaporodó- 
képes állományban nem 
maradtak termékenyítetlen 
tojók. A túzok szaporodás- 
biológiája szintén  alátá- 
masztja az ilyen mértékű 
lelövés mellett a populációk 
rendszeres —— utánpótlását. 
Ebben az időszakban még 
nemlétezett jónéhány olyan 
negatív környezeti tényező 


(gépesítés, kemizálás, táv- 
vezetékek stb.), amely 
döntő módon befolyásolta 


a populációk alakulását. 


4. táblázat 


Tuzoklelòvési adatok vármegyénkénti megoszlásban a 


Kárpát-medence területén, hivatalos statisztika alapján, 


1907 és 1909-ben ( Vadász-Lap 1908, 1911) 


Trappenabschussdaten auf dem Gebiet Ungarns nach 


Komitaten, aufgrund der offiziellen Statistik 1907, 1909 


Varmegye 
Komitat 


Alsó- Fehér 
Arad 
Bács-Bodrog 
Baranya 
Bars 
Békés 
Bereg 
Bihar 
Borsod 
Csanád 
Csongrád 
Esztergom 
Fejér 

Györ 
Hajdú 
Heves 


Jász-Nagykun-Szolnok 


Komárom 
Moson 
Nyitra 
Pest-Pilis-Solt Kiskun 
Pozsony 
Somogy 
Szabolcs 
Szatmár 
Szilágy 
Temes 
Tolna 
Torontál 
Vas 
Veszprém 
Zala 
Zemplén 


Összesen — Insgesamt 


Elejtett tüzokok száma, db 


1907 1909 
6 6 
18 11 
178 158 
5 fé 
D 8 
91 99 
11 — 
Tia 66 
6 
12 21 
11 9 
9 5 
20 33 
44 28 
30 15 
7 12 
3] 90 
89 120 
77 83 
72 12 
54 39 
133 158 
11 = 
8 
22, 2 
8 =" 
22 10 
4 2 
164 59 
2 7 
7 7 
4 2 
= 4 
1233 1034 
12 


Erlegte Grosstrappen (Stk.) 


3 


5. tablazat Az ällomany területi meg- 
oszlasara jellemző, hogy az 
eszmenyi alföldi elöhelyeken 
Der Grosstrappen- Bestand in Ungarn im Jahre 1941 nagyszámú és egymással lazán 
összefüggő populációk alakul- 
tak ki. A mikropopulációk el- 


Magyarország túzokállománya 1941-ben 


Megye Túzokállomány, db 


Komitat Grosse Bestand Ste sösorban a peremterületeken 
| helyezkedtek el. 

Az első világháború után 
Bács 100 a Karpat-medencében meg- 
Bekés 9910 vont üj hatàrok a tüzokällo- 
Bored nn many mintegy ketharmadät, 
Ceongrad | So kb. 8000 tüzokot hagytak meg 
Heer 320 magyar területen. Ez az Alle: 
och opron 500 many a legértékesebb, legna- 
Hajdú 00 gyobb létszámú alföldi popu- 
De 150 laciökat foglalta magaba. 

Pest 200 Rendelkezésre álló adatok 
Szabolcs 80 alapjan a tuzokallomany let- 
Szolnok 1600 száma a két világháború kö- 
Tolna 45 zött stagnält. Két, valós érté- 
Veszprém 42 kűnek mondható, egymástól 
3 független számadat alapján 
Összesen mondható ez ki. Az 1936-os 

— Insgesamt 8997 esztendöt idéz6 hivatalos Me- 

zögazdasägi és Elelmezesügyi 


Miniszterium statisztikai adat- 
közlés Magyarország tizokallomanyat 7600 db-ban jelöli meg. (Vadgazdalko- 
dasunk tävlati fejlesztésének irinvelvei, 1970.) Egy 5 évvel későbbi, 1941-ben 
végzett országos állományfelvétel nyújt kismértékben eltérő adatot: 8557 
tuzokot számláltak (Fopor— NAGY — STERBETZ, 1971). Ez utóbbi adat vär- 
megyénkénti megoszlásban az 5. táblázat szerinti képet mutatja. 

Az ismertetett adatokon kívül a két világháború közötti időszakban az 
eddigi kutatómunka során még nem sikerült további értékelhető adatokat 
(lőjegyzék- összesítés, állományszámlálás) feltárni. Az állományszámlálás a 
túzok esetében továbbra, is ötletszerű maradt, a madár a vadgazdálkodás 
és az ornitológia határmesgyéjére esett, behatóan senki sem foglalkozott 
a túzókállománnyal. Kipusztuló ősmadárként kezelték tudományosan meg- 
alapozott, mentő szándékú hozzáállás nélkül. 

Egy 1934-ből származó forrás (ÉHIK, 1934), amelyet 1949-ben ugyanazon 
szerző megismétel (EHIK, 1949), megállapítja, hogy PETÉNYI SALAMON 
1850-es években végzett megfigyelése óta — saját tapaszt talatai alapján is — 
lényegesen nem változott a túzokpopulációk nagysága a második világhábo- 
rúig. 

A századforduló első évtizedei után egyre inkább kialakult a trófeakultusz, 

kitömött, nászruhás túzokkakas gyűjtése. A dürgő túzokkakas lelövése, 
a túzoktrófeák száma, a vadásznak rangot adott. Ez a szemlélet tükröződik 
az 1925-ben kiadott Földművelésügyi Miniszter rendeletében, amely a túzok- 
kakas vadászatát dürgési időben engedélyezi (FODOR— NAGY — STERBETZ, 
1971). 


124 


Jelentös volt az allomanyvédelem szempontjaböl az 1933-ban életbe lépett 
rendelet, amely a tüzoktyük és a tüzokjerce vadaszatat egész évre meg- 
tiltotta, azokat védett vadnak minősítette (Fopor— NAGY — STERBETZ, 1971). 

A masodik vilaghaboru utolsó szakaszában az ország hadszinterre válása, 
majd a 40-es évek második felében bekövetkezett kisüzemi mezőgazdasági 
művelés a megmaradt populációk szétszóródását segítette elő. Ez látszóla- 
gosan a túzokállomány helyzetének kedvező alakulását eredményezte, mivel 
a szétszóródott populációkból mikropopulációk keletkeztek, s olyan terüle- 
teken is megjelent az állandó zavarás következtében elvándorolt túzok, ahol 
korábban csak elvétve vagy egyáltalán nem fordult elő. A szétzilált populá- 
ciók kisebb-nagyobb csapatai többnyire nem voltak olyan életerősek, hogy 
az 50-es években meginduló gépesítés károsítását, a gyakorivá vált és állan- 
dósult zavarást, a távvezetékek okozta sérüléseket megnyugtató módon ki- 
heverjék. 

A háború utáni állománybecslésekről nem maradtak fenn országosan érté- 
kelhető számadatok. Mindenesetre a nagymérvű csökkenés volt a kiindulási 
pontja annak az 1947-ben, a 125.900/1947. számú, a Földművelésügyi 
Miniszter által kiadott rendeletnek, amely a vadászati idény megállapítása- 
kor a túzoktyúk teljes védelmét biztosította, s a kakaskilövést külön minisz- 
teri engedélyhez kötötte (Nimród Vadászlap, 1947). 

A Magy: ar Madártani Intézet 1961-ben, egy későbbi, hivatalos állomány- 
felvételezés előkészítését javasolta. Az országos felmérést 1963-ban, 1966-ban, 
1967-ben és 69-ben megismételték. A legjobb módszer kialakítására 1969 
tavaszán a korábbi évek túzokszámlálási tapasztalatai alapján a Mezőgaz- 
dasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati és Vadgazdálkodási Fő- 

oszt tálya és az Országos Természetvédelmi Hivatal a Magyar Vadászok 
Országos Szövetségére támaszkodva elrendelte a hivatalos országos túzok- 
számlálást. A számlálást a megyei vadászati felügyelők a vadásztárs no 
segitsegevel vegeztek el. A szämläläsok során hibaforräskent felmerült : 
hogy a vadgazdálkodási egységek (vadásztársaságok, állami ee 
Allami erdö- és vadgazdasägok) működési területeinek határán tartózkodó 
túzokokat bono megszámolták. További hibaforràs volt, hogy az 
allatletszam-felvetelezest eltérő időben végezték. Ezeknek a hibalehetősé- 
geknek a fennállásával a túzokállomány létszáma 1969-ben a 6. táblázat 
szerint alakult (FopoR— NAGY — STERBETZ, 19:71): 

A 6. táblázat helyesbített számai az 1969-es esztendő magyarországi 
túzokállományát mutatják. A MÉM hivatalos vadállománybecslési össze- 
állítása az 1970. III. 15-i állapotot tükrözi (1969. év vadg: azdälkodäsa, 1970). 
Ez a becslés sem mentes a hibaforräsoktöl, s valöszerütlenül magas tuzok- 
számot ad: országosan 1402 db tüzokkakast, 1732 db tüzoktyükot, összesen 
3134 db tuzokot közöl. Ez 800 db-bal több a valós állománynál, amely 1970 
tavaszán, közvetlenül a védetté nyilvánítás előtt, országosan 2300 db. 

1970. áprilisában a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi minisztérium Vadá- 
szati és Vadgazdálkodási Főosztálya az Országos Természetvédelmi Hivatal- 
lal egyetértésben átmenetileg vadászati tilalom alá helyezte a túzokállományt 
az erőteljes állománycsökkenés megakadályozására (Nimród, 1970). Ennek 
értelmében Magyarországon a túzok vadászata 1970-től tilos. 

A hazai túzokpopulációkra ható negatív tényezők közül, így a túzokkakas 
vadászatának megszüntetésével, elsősorban a tojóállomány javára károsan 
eltolódott ivararány állítható helyre. Ez az első lépés, amely a kívánatos 


125 


6. tablazat 


Tüzokällomany 1969-ben és viszonyított csökkenése 


Der Grosstrappen- Bestand im Jahre 1969 und seine relative 
Abnahme 


Csökkenés mértéke 


Tüzokällomäny, 1969-11944 nez viszonyitva, 


Megye ben, db > 
Komitat a a Rückgangmass im 
: 5 Vergleich zu 1941 

Bács-Kiskun 119? 21 
Békés 1191? 67 
Borsod-A batj-Zemplén 38 62 
Csongrad 50 93 
Fejér 40 88 
Györ-Sopron Salo 73 
Hajdú-Bihar 385 69 
Heves 182? = 
Pest 135? 33 
Szaboles-Szatmär = 100 
Szolnok 488 70 
Tolna — 100 
Veszprém _ 100 

Összesen — Insgesamt 2765? 68 
Reális végeredmény : kb. È 
Reales Endergebnis: cca 2300 73 
» Dr Date után szereplő kérdőjelek a valószínűleg túlbecsült állomány 
jelzései. 
Die Fragezeichen nach den Bestanddaten bezeichnen den überschátzten 
Bestand. 


1:1 ivararány kialakításával a populációk minőségi megerősödését is ered- 
ményezheti. Ennek első jelei abban mutatkoznak, hogy megállt a populációk 
csökkenése, a létszám állandósult, s egy bizonyos fokú emelkedés tapasz- 
talható. 

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati és Vadgazdál- 
kodási Főosztálya. az 1969. évtől évente megjelenteti a vadászatot gyakorló 
szervek által kötelezően összeszámolt vadállomány-felvétel statisztikáit 
— így a túzokét is — annak ellenére, hogy a túzok nem vadászható. A szám- 
lálások a tárgyév — gyakorlatilag a vadászati idény — záróállományát rög- 
zítik, amely a valóságban a tárgyévet követő március 15-i állománynak 
vehető. Ennek valószerűsége abban van, hogy a statisztikai adatok az áttelelt 
állománynagyságot mutatják (1970. év vadgazdálkodása; 1971.; 1971. év 
vadgazdálkodása; 1972.; 1972. ev vadgazdalkodäsa; 1973) (7. táblázat). 

Az 1970-től bevezetett teljes vadászati kímélet a túzokpopulációkra ked- 
vezően hatott. Ezt tükrözik a hivatalos statisztikai adatok is, amelyek a 
vadállománybecslésnél elfogadott hibatűrési határon belül vannak. 


126 


7. tablazat 


Tüzokletszam a vadallomanybecslesi jelentés alapján 


Grosstappen- Bestand aufgrund von Wildschätzungsberichten 


Megye 
Komitat 


rm {1([  ((dt{@d_ ay 


Tuzokletszäm, db 
Grosstrappen-Bestand, Stk. 


Bacs-Kiskun 
Bekes 
Borsod-Abauj-Zemplen 
Csongrad 
Fejer 
Györ-Sopron 
Hajdú Bihar 
Heves 

Pest 

Szolnok 
Veszprem 


Osszesen — Insgesamt 


1971 1972 
175 182 
1208? 974 
59 42 
— 56 
53 60 
172 195 
521 495 
144 156 
210? 236? 
587 586 
3129 2982 


3210 


* Korrigált adat. A hivatalos jelentés 1638 db-ot tüntet fel, azonban az összesítés ellenőrzése során sajtó- 
hiba miatt a Battonyai Vadásztársaság 700 db-ot jelentett. 


Korrigierte Daten. 


A magyarországi vadászati területek 85%, -an a vadásztársaságok, 15%-4n 
az állami szektor feladata a vadgazdálkodás. Így a túzokállomány az 1973. év 
telén a 8. táblázat szerint oszlott meg (1972. év vadgazdálkodása, 1973). 


A vadállománybecslés 
hivatalos statisztikai 
adatai megközelítően a 
valóságot tükrözik. Az 
adatfelvételezés ellenőr- 
zésére a  Vadbiológiai 
Állomás, a Magyar Vadá- 
szok Országos Szövetsé- 
gének megyei fővadászai 
közreműködésével a va- 
dásztársasági területek- 
ről 1973 júniusában rész- 
letes ällomänyelemzest 
végzett. Az elemzés mély- 
ségében a megyéken belül 
az egyes vadásztársasá- 
gok állományait vizsgál- 
ta, a tanulmányban a 
könnyebb áttekinthető- 
ség érdekében megyei 
összesítésben szerepelnek 
(9. táblázat). 


$. táblázat 


A túzokállomány 1973 márciusában 


Der Grosstrappen- Bestand im März 1973 


Vadäszterület 
Jagdgebiet 


Tuzokallomany, db 
Grosstrappen- 
Bestand (Stk.) 


Vadasztarsasagok 

Jagdgessellschaften 

Allami Erd6- és Fafeldolgozò 

Gazdasagok 

Staatliche Forst- und Holzver- 
arbeitungswirtschaften 

Állami Gazdaságok 

Staatsgüter 


Összesen — Insgesamt 


2889 


3210 


127 


OLZE GOGE yuresadsuy = U9S9ZSSOPUIMN. 
POE. roe ToyNAsyeRyy — yosysepzey roreypy 
U9}JRYISZITMASTUNITOQIE 
«JO AZ[OH pun -3SIOH 9UY9I[32P8BIS 
yosesepzer) 

ZT LT OZOBIOP[9FBH S9 -QpIH Torey 

\ 6887 1887 819 SZIT| ver | 159 yungsodsuf — UOSOZSS() 
189 PLS SOT 776 GII Gel HOUTOZS 

L6I 9gyI LG LG EG 6€ 4594 

601 GOL PI LV IG 0G S9A9FT 

9LG 768 GLI GIG TS GGI reytg-npley 

29 Pr 9 ZS té FI uordog-194*) 

C8 09 SI ra 6 6 LION 

69 ce € LZ I OI priduos,) 

LOL GS GI Iv {I Gl uspdusz-Ineq y-posaogg 

8S8 LFOI 106 68 GEG 613 spa? 

GGI OST 99 SL 9I 08 SOBT 

E agro (uopaosa 11199895801 a | av 
AD ‘U9-G] snarur “E26 ] ap ‘weqesniunt £26 | Deir et ee tee pee ee = 
So[SOIGAUBULOT[L SOJEJEAIU ULBZS}9[ZSSO DUT Fe ee | = een 


391492 WalolpjJeyos|[esespsel MY 
Ud}JI[NAI} ISESESIVIZSE PRA 


(Saw ojeygrdepe mau Te AT) 
TEFELT 


9UURH — seyey 


uopmwoyg Uaujazura Uap ur Sopunsag -uoddpussour) sap bunprazio À 14 


UNQ-EL6I ungspjzsobau gugyuosogyazs sa ayuayuakbau vhunwojpyozny bvzs10omkbn W 


IVZD]QP? ‘6 


0 
a 
— 


A 9. táblázatból a következő következtetések vonhatók le: 

— A két becslési időpontban — 1973. március 15. és június — számlált 
túzokok összlétszáma azonos. Így a hivatalos éves becslések összesített 
számadatai pontosak. A kontrollált adatokból kitűnik, hogy 1973 tavaszán 
a magyarországi túzokállomány 3000 — 3200 egyedre tehető. Az 1970 óta 
bekövetkezett létszámemelkedés a védelemnek tulajdonítható. További jelen- 
tős létszámemelkedés nem valószínű, mivel a túzok számára alkalmas terü- 
letek számos, újonnan jelentkező ökológiai tényező miatt nem jelentősek. 

— Alacsonyabb létszámot tartalmaz a júniusi becslés elsősorban a dunán- 
túli megyékben (Fejér, Győr-Sopron), másodsorban a Duna— Tisza közötti 
területeken (Bács, Pest megyék). Itt nem magyarázható az alacsonyabb 
állományszám azzal, hogy a szomszéd megyékbe áthúzódott a túzok a fész- 
kelés idejére. A valószínű magyarázat az, hogy az itt élő kisebb túzokpopu- 
lációk veszélyeztetettsége nagyobb, ezt a vadásztársaságok tudják, s a 
hivatalos statisztikában a csökkenést nem közlik, évről évre nagyjából 
azonos létszámot jelentenek. 

— A túzokállomány legstabilabb a tiszántúli területeken, ahol létszáma 
is a legnagyobb. Itt található a legértékesebb populáció (STERBETZ, 1973). 

= Az eszmenyi 1:1 ivararanyt a tiszántúli Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, 
valamint Szolnok és Heves, Pest megyék majdnem biztosítják. Lényegesen 
tágabb a tojók javára az ivararány Győr-Sopron megyében, továbbá Bács 
és AA -Zemplen megyékben, tehát a magyarországi tizokallomany 
periferikusan elhelyezkedő populäciöiban. Az ivararány azonban csak akkor 
adja a fenti képet, ha az öreg, kifejlett kakasokhoz hozzászámítódnak 


a fiatal, 2—4 éves kakasok is. Valójában az országos összesítés százalékos 
megoszlásában rosszabb a helyzet: az öreg, kifejlett kakasok 305: db) 
22,3% -kal, a fiatal kakasok (494 db) 17,1%-kal, a tojók (1128 db) 39,2% -kal 


vannak képviselve. 
10. tablazat 
A tuzokdllomany vadgazdálkodási egységekkénti megoszlása (1973) 
Verteilung des Grosstrappen- Bestandes nach wildwirtschaftlichen Einheiten (1973) 


Allami Erdö- és 
Megye Vadasztarsasag Halelmolseze se Allami Gazdasäg 
Komit at Jagdgesellschaft sell Li SEEN, Staatsgut 
und Holzverarbei- 
tungswirtschaft 
Bács 9 
Békés 13 1 
Borsod-A baúj-Zemplén 3 ] 
Csongrad 4 
Fejér 3 
Györ-Sopron 6 1 
Hajdú-Bihar IM 
Heves 4 1 
Pest 4 
Szolnok 1% | I 
Veszprém | — ] 


9 Aguila 129 


— Alacsony a fiatalkorü tüzokok szama, mindössze (618 db) 21,5%. Külö- 
nösen alacsony Csongrád, Győr-Sopron és Heves megyékben, ugyancsak 
a periferikus területeken (10. táblázat). 

Az 1970 óta életbe lépett vadászati tilalom bevezetése felvetette azt a 
veszélyt, hogy a vadásztársaságok — miután számukra vadászati szempont- 
ból érdektelenné vált a túzok — a területükön élő állománnyal kevésbé 
fognak törődni, elhanyagolják védelmét. Az azóta eltelt 3 esztendő az ellen- 
kezőjét bizonyítja: a vadásztársaságok legtöbbjénél igen nagy figyelemmel 
kísérik az állomány alakulását, tartózkodását, és számos helyen aktívan 
cselekednek a veszélyeztetett fészekaljak összeszedésében, azokat többnyire 
kotlóssal kikeltetik. A problémák valójában a kikelt túzokcsibék felnevelé- 
sénél kezdődnek. 

Az 1973 júniusi felmérés alapján a 74 vadásztársaság közül 52 vadász- 
társaság jelölte meg, hogy a területén élő állomány részben áthúzódik a 
szomszédos vadászterületekre. 

A szaporodási időszakról gyűjtött adatokat a 11. táblázatban foglaltam 
össze. 

A szaporodásbiológiai adatok — amelyeket elsősorban a tapasztalt vadör- 
személyzet és vadászok segítségével állítanak össze — ismét felhívják a figyel- 
met problémájára. Sem Borsod, sem Fejér, sem pedig Győr-Sopron megyék- 


11. táblázat 
Szaporodasbiolögiai adatok a túzokról (1973) 


Fortpflanzungsbiologische Daten ( 1973) 


Hány 
Vt terü- ő 
letén DD, Fészkelésre jellemzö 
7 Mt a hany Vt. = : È 
Vadasz- Dürgö nem : x növenykultüra. 
. ae területen 5 7 
tärsasäg kakasok dürgött x gabona, pillangös, rét, 
À - volt ismert 
Mer szama szama Auf wie- Auf wieviel egyéb 
sgl Zahl der | Zahl der | viel Ge- | Für das Nisten 
Komitat 5 Gebieten der 
Jagdge- balzen- bieten Tarareseil- kennzeichnende 
sellschaf- den der ee San Pflanzenkultur: 
ten Hähne Jagdge- Si Getreide, Papilio- 
: das Nisten È 
sellschaft nazeen, sonstige 
; bekannt 
war kein 
Balz 
Bács 9 30 2 6 x = = = 
Békés 13 262 — 13 x x = 
Borsod-A batj-Zemp- 
lén 3 8 1 2 Dea 
Csongràd 4 18 4 4 x — = 
Fejér 3 8 1 2 x = x 
Györ-Sopron 6 8 1 5 KKA 
Hajdú-Bihar 11 190 — 10 = DE = 
Heves 4 18 Il 2 X X =) = 
Pest 4 21 1 > x x = 
Szolnok 14 189 _ 14 X — X 


130 


umbun ur addn.ysso4n sap bunpaigsa À ar ‘6% Sunprraqy 
osapalıag]a ıbpzsaomhbpu yozna YW “BAQR ‘6% 


ar Nun N 
; >: 
en re à x NS 
(300 ™ 
er e 
# 1 sa 
À de LA 
A seh Own Na, 9 { N o 
ere" Vu È Da Br de 
\ CL = 5 
gu 4 € = i AS 


ES 


ENI ~ è Vea 
A 858 ee MS à di ur 
o Ste Dr d e 
fee $ N EDEN a € Ÿ SO 
4: cr \ \ à 
BE: : 


\ VA | 
sz ; | L6L ( un Res AND nr 
A 
NG 


9LS ) da è VS < DI 
f / Zu > ERS, IX Nr. 
0 = 2 
È N pu ten N NONO PA Vu On 1 Ur 
> G Tati 1 a NS ? 
NS à 604 mv O Ne N 
< } ( È > : ad 
VY N SE 5 À, 2 
I ? = A J di sh = £ NE > 
# sà ? é ee la 
4 See ge? on De 
VW DE nue 
ce Rn 1394 4 


WA DESTRA) LOL oo Sh 


È VENE Seal 
Ta ar 


131 


9* 


ben nem figyeltek meg annyi dürgö kakast, mint M öreg kakast jelen- 
tettek. 

A feszkelesi helyekröl keszült felmérés megerösiti a korabbi evek tapasz- 
talatàt (FODOR, 1974). A túzok jellemző magyarországi feszkelöhelyei a ga- 
bona- és a lucernatablak. Ezeknek a növenykulturäknak április végi fejlett- 
sége dönti el, hogy a túzok gabonaba vagy lucernäba huzddik-e feszkelesre. 
A túzok elsősorban azt a táblát részesíti előnyben, amely több takarást nyújt, 
de a fészekből — legalább is a kezdeti szakaszban — számára jó a kilátás. 

A kikaszált fészkekről és a tojások, illetve a kikelt csibék sorsáról nem 
sikerült megbízható és értékelhető adatokat kapni. Ebben közrejátszik a 
madár védett volta, a felnevelési kudarcok. 

A tanulmányban messzemenően törekedtem arra, hogy adatokkal doku- 
mentáljam a magyarországi túzokállomány alakulását és jelenét. Ott, ahol 
az adatnyerés során két számértéket közöltek (pl. dürgő kakasok száma 8 — 9) 
ott mindig az állomány szempontjából kedvezőtlenebb értéket vettem szá- 
mításba. Az itt szereplő számok és adatok remélhetően alapul szolgálhatnak 
a hazai állomány aktív védelméhez és fejlesztéséhez. 


Irodalom — Literature 


Ehik Gy. (1934): Megfogyott-e a túzok hazánkban. Term. Tud. közl. 66. 134— 138. p. 

Ehik Gy. (1949): A túzok. Budapest, Magyar Vadász 4. sz. 8. p. 

Fodor T.— Nagy — Sterbetz, I. (1971): A túzok. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. 156. p. 

Fodor T. (1974): A tuzok szaporodäsbiolögiäja. In: Természetvédelem, MEM Vadaszati 
es Vadgazdálkodási Főosztály, Budapest, Vadgazdalkodas Fejlesztése sorozat. 11 kötet, 
19 — 23. p. 

Nimrod Vadaszlap (1947): Budapest, 127. p. 

Nimrod, 1970. Budapest 4. szam. melleklet 4. p. 

Sterbetz I. (1973): Változó magatartási formák egyes tuzokpopulaciok ivari kapcsolatában. 
Állattani Közlemények, Budapest, LX. 1-4. 111—117. p. 

Vadász-Lap (1895) Budapest, 9. p. 

Vadász-Lap (1908) Budapest, 486. p. 

Vadász-Lap (1911) Budapest, 464. p. 

Vadász-Lap (1915) Budapest, 70. p. B 

Vadgazdálkodásunk távlati fejlesztésének irányelvei. (1970) Budapest MEM. Vadászati 
és Vadgazdálkodási Főosztály. 15 

1969. év vadgazdálkodása (1970) Budapest, MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztály. 

1970. év vadgazdálkodása (1971) Budapest, MEM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosz- 
tály. 

1971. év vadgazdálkodása (1972) Budapest, MEM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosz- 
tály. 

1972. év vadgazdálkodása (1973) Budapest, MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosz- 
tály. 


Bestandsänderung der Grosstrappenpopulationen 
in Ungarn bis zum Jahre 1973 


Dr. Tamas Fodor 


Durch die Aenderung der ökologischen Faktoren erfolgte im Laufe des letzten Jahr- 
hunderts ein bedeutender Rückgang in der Grosstrappenpopulation Europas. Die Gross- 
trappenpopulation des Karpaten-Beckens war auch keine Ausnahme, jedoch bilden, un- 
seren Kenntnissen nach, die Populationen in Ungarn auch heute das Grossteil des europäi- 
schen Bestandes. 


132 


Die aus vor hundert Jahren oder aus noch früher herrührenden Berichte enthalten keine 
genauen Ziffern über die Bestandgrösse. Die annähernde Kenntnis der effektiven Zahlen 
ist auch deshalb wichtig, um zu erfassen von welcher Grösse ausgehend der Bestand- 
rückgang erfolgte und in welcher Zeitspanne und in welchem Tempo dieser vor sich ging. 

Die Grosstrappe durfte im XIX. Jahrhundert und zu Beginn des XX. Jahrhunderts 
ohne jede Begrenzung gejagt werden. Vielleicht war eben das der Grund, dass sich die 
Ornithologie wenig mit ihr befasste und so kann man sich über die Grösse der Populatio- 
nen in Ungarn zunächst aus der, dem ersten Weltkrieg vorangehenden Zeit, von dem 
summierten herrschaftlichen und staatlichen Schusslisten des Ministeriums für Land- 
wirtschaft, später des Statistischen Amtes eine klare Vorstellung machen. Die staatlichen 
Schusslisten führen nach Tierarten das erbeutete Wild an, jedoch kann angenommen wer- 
den, dass die Grosstrappenabschussdaten jeder Wahrscheinlichkeit nach — wenn auch in 
geringer Anzahl — die der Zwergtrappe ebenfalls enthalten. 

Lediglich die staatliche Wildabschussaufstellungen aus den Jahren 1907, 1909 und 
1913 weisen in einer separaten Rubrik die Anzahl der erlegten Zwergtrappen auf. 

Aufgrund der vorerwähnten Quellen enthalten einzelne Jahrgänge der Zeitschrift 
,, Vadasz-Lap“ (Jagdblatt) detaillierte, als offiziell qualifizierte Angaben, die in den Komi- 
taten des historischen Ungarns und aus Kroatien gesammelt wurden. 

Hinsichtlich der Jahre 1884 — 1893 enthält der Band des Vadäsz-Lap (Jagdblatt) aus 
dem Jahre 1895 die erste Abschussdatenreihe über die Grosstrappe. 

Da die statistische Jagddatenlieferung zu dieser Zeit noch ihre anfänglichen Schritte 
machte, können die Extremwerte (1884, 1888, 1890) ausser Acht gelassen werden, und 
die durchschnittliche Beutezahl der anderen Jahre praktisch in 1000 Stück Trappen pro 
Jahr festgelegt werden. Die Realität dieser Zahl wird von der ebenfalls offiziellen Abschuss- 
datenreihe aus den Jahren 1907, 1909 und 1913 bekräftigt. (Vadäsz-Lap — Jagdblatt, 
1895, 1908, 1911). 

Tafel 3 beweist die Authentizität der zu dieser Zeit bereits über offentsichtlichen 
Erfahrungen verfügenden statistischen Datensammlung, da die durchschnittlichen 
Abschussangaben bezüglich Ungarn annähernd ähnliche Werte — 11 146 Stück — erge- 
ben, wie der Durchschnitt der Abschussangaben der vorherigen drei Jahrzehnte. Es darf 
jedoch nicht darüber hinweggegangen werden, dass die offiziellen Statistiken weder die 
Beute der Schäfer, der Wilderer, noch die Ziffer der im Bleiregen völlig durchnässten und 


der erschlagenen Vögel enthalten. Diese Ziffer könnte — aufgrund annähernder Schät- 
zung — jährlich 10 bis 15 Prozent der offiziellen statistischen Angaben ausmachen. 


Folglich können in der Realität die jährlichen Beuteangeben in 1110 bis 1300 Stück Gross- 
trappen bestimmt werden. 

Die summierten Landesabschußstatistiken lassen in sich selbst nur relativ auf die Grösse 
der zur Jahrhundertswende im Karpaten-Becken lebenden Grosstrappenpopulationen 
folgern. Die Analyse der Landesangabe nach Gebieten und Komitaten ergibt einen besse- 
ren Überblick, da man aufgrund dieser Analyse auf die Grösse der in den verschiedenen 
Gebieten lebenden Populationen schliessen kann. 

Tafel 4 veranschaulicht gut die Verteilung der Populationen nach Gebieten und die 
Kenntnis der Gebietsgegebenheiten lässt auch auf die Grösse der Populationen Schlüsse 
ziehen. 

Ein weiterer Gesichtspunkt bei der Feststellung der Grosstrappen-Bestandsgrösse ist 
die Kenntnis der zu jener Zeit landesüblichen Jagdarten. Die Grosstrappe war zufolge ihrer 
vorsichtigen, bedachten Natur nie ein leiht erlegbares Wild, darum war ihre allgemein 
bekannte Erlegung, die viel Zeit beanspruchende, von Ochsenwagen erfolgte Jagd. 
Ausser den bekanntesten Jagdarten wurde auf den Gebieten der Ungarischen-Tiefebene 
oft aus einem Grubenstand, aus einer Grabendeckung, bzw. nach der Ernte in die Getreide- 
puppen, später in die Maisgarben versteckt, auf die Grosstrappe gejagt. Die von den 
Treibern getriebenen, dann aufflatternden und tief fliegenden Trappengruppen wurden 
im wahren Sinne des Wortes von den Jägern dezimiert ohne Rücksicht auf Alter und 
Geschlecht. Diese Jagden hat die Jagdliteratur in vielen Beshreibungen, Feuilletons ver- 
ewigt. 

Aurina des vorhergehend Angeführten können mit entsprechender Gewissheit auf 
die Grösse der ungarischen Trappenpopulationen der Jahrhundertswende Schlüsse gezo- 
gen werden. In Kenntnis der offiziellen Abschussdaten, der Zahl der auf irgendeiner ande- 
ren Weise erbeuteten Tiere, der Lebensplätze und der Jagdarten, ferner, aus den in den 
Jagdbeschreibungen angeführten Trappener legungen kann mit grosser Wahrscheinlich- 
keit behauptet werden, dass in der effektiven Jahresbeuteaufstellung zehn Prozent des 
Landesbestandes figurierte. 


133 


Demzufolge setzt die jährlich aus 1100 bis 1300 Stück bestehende Strecke eine Popula- 
tion von mindestens 12 000 Stück Grosstrappen voraus. 

Die Regenerierung des Trappenbestandes wurde durch mehrere Faktoren gefördert. 
In erster Linie das im Jahre 1883 eingeführte Jagdgesetz, das die Trappe als Jagdwild 
qualifizierte und deren Jagdsaison für die Zeitspanne zwischen dem 15. August und dem 
1. Februar festsetzte, also eine Schonung für die Frühjahrsbalz, für die Nist- und Aufzucht- 
zeit beider Geschlechter gewährleistete. Die relativ rasche, von Jahr zu Jahr erfolgende 
Regeneration des Bestandes wurde auch dadurch gefördert, dass während der Jagd, 
insbesondere bei der Treibjagd, das Gleichgewicht des natürlichen 1:1 Geschlechtsver- 
hältnisses erhalten blieb. Nämlich von den fliegenden Trappen wurden sowohl die Hen- 
nen, als auch die Hähne geschossen. Folglich wurde das Geschlechtsverhältnis durch die 
Jagd nicht beeinträchtigt und in dem zurückgebliebenen, fortpflanzungsfähigen Bestand 
blieben die Hennen nicht unbefruchtet. Die Fortpflanzungsbiologie, neben einem in so 
grossen Masse getriebenen Abschiessen der Trappe, unterstützte ebenfalls die Regenerie- 
rung der Populationen. In dieser Zeit gab es noch viele der solchen Umweltfaktoren nicht 
(Mechanisierung, Chemisierung, Fernleitungen, usw.) die auf entscheidender Weise die 
Gestaltung der Populationen beeinflussten. 

Für die Gebietsverteilung des Bestandes ist auch kennzeichnend, dass in den idealen 
Lebensplätzen der Ungarischen-Tiefebene zahlreiche und miteinander lose zusammen- 
hängende Populationen vorzufinden waren. Die Mikropopulationen befanden sich vor- 
wiegend an den Randgebieten. 

Durch die, nach dem zweiten Weltkrieg im Karpaten-Becken entstandenen neuen 
Grenzen, verblieben ungefähr zwei Drittel des Trappenbestandes, cca. 8000 Stück, auf 
ungarischem Gebiet. Dieser Bestand enthielt die wertvollsten und zahlreichsten Popula- 
tionen der Ungarischen-Tiefebene. 

An Hand der zur Verfügung stehenden Daten erfolgte zwischen den beiden Weltkrie- 
gen eine Stagnierung. Dies kann aufgrund zweier, als reellwertig annehmbaren, von einan- 
der unabhängig auftretenden Ziffern behauptet werden. Die offizielle statistische Daten- 
angabe für das Jahr 1936 des Ministeriums für Landwirtschaft und Ernährungswesen 
(MEM) gibt den Trappenbestand von Ungarn in 7600 Stück an (MEM, 1970). Eine mit 
5 Jahren spätere, im Jahre 1941, durchgeführte Landesdatenaufnahme ergibt eine in 
geringem Messe abweichende Ziffer, u. zw. es wurden 8557 Trappen gezählt. (FODOR — 
NAGY — STERBETZ, 1971). Diese Ziffer ist in der Tafel 4 nach Komitaten angeführt. Ausser 
den, in dieser Tafel enthaltenen Daten, ist es im Laufe der zwischen den beiden Welt- 
kriegen geleisteten bisherigen Vorschungsarbeit noch nicht gelungen weitere auswert- 
bare Daten aufzudecken (Schusslistensummier ung, Bestandzählung). Die Bestandzählung 
blieb, im Falle der Grosstrappe auch weiterhin unsystematisch, der Vogel fiel auf die 
Grenzlinie zwischen der Wildwirtschaft und der Ornithologie und niemand befasste sich 
eingehend mit dem Trappenbestand. Sie wurde als aussterbender Vogel behandelt, ohne 
eine wissenschaftlich begründeten Stellungsnahme, von rettender Absicht ‚geleitet. 

Eine aus 1934 stammende Quelle (Erik, 1934), die derselbe Verfasser in 1949 wieder- 
holt (Enix, 1943), stell fest, dass sich seit der von PETÉNYI SALAMON in 1850 durchgeführ- 
ten Beobachtung — auch auferund seiner eigenen Erfahrungen — die Grösse der Gross- 
trappenpopulationen bis zum zweiten Weltkrieg nicht wesentlich änderte. 

Nach den ersten Jahrzehnten der Jahrhundertwende entwickelte sich bei der Jagd 
immer mehr und mehr der Trophäenkult und das Sammeln des als Trappentrophäe aus- 
gestopften Trappenhannes im Hochzeitskleid. Das Erlegen eines balzenden Trappenhah- 
nes, die Anzahl der Trappentrophäen verliehen dem Jäger Rang. Diese Anschauung 
widerspiegelt sich auch in der vom Minister für Landwirtschaft in 1925 erlassenen Ver- 
ordnung, die die Jagd des Trappenhahnes während der Balzzeit zulässt. (FODOR — NAGY — 
STERBETZ, 1971.) 

Bedeutungsvoll für den Bestandschutz war die in 1933 inkraftgesetzte Verordnung, die 
die Jagd der Trappenhenne und der Jungtrappe für das ganze Jahr verbot und diese als 
Schonwild qualifizierte. (FODOR — NAGY — STERBETZ, 1971.) Das, dass in der letzten Phase 
des zweiten Weltkrieges Ungarn zum Kriegschauplatz wurde und dann später in der 
zweiten Hälfte der vierziger Jahre die landwirdtschaftliche Bearbeitung in Form von 
Kleinbetrieben, förderten die Zerstr euung der übriggebliebenen Populationen. Dies hatte 
scheinbar eine günstige Auswirkung auf die Gestaltung der Lage des Trappenbestandes, 
da aus den zerstreuten Populationen Mikropopulationen entstanden und die zufolge der 
stündigen Störungen weggewanderte Trappe auch in solchen Gebieten erschien, wo sie 
früher nur hie und da, oder überhaupt nicht vorkam. Die kleineren oder grösseren Flüge 
der zerrütteten Populationen waren meistens nincht so lebensfähig, dass sie die Schäden- 


134 


zufügungen der in den fünfziger Jahren beginnenden Mechanisierung, die häufigen und 
beständig gewordenen Störungen, die von den Fernleitungen verursachten Verletzungen 
in einer beruhigenden Weise überstanden hätten. 

Von der, nach dem Krieg erfolgten Bestandschätzung blieben keine auf Landesebene 
schätzbaren Ziffern über die Trappenpopulationen zurück. Jedenfalls war die starke 
Abnahme der Ausgangspunkt jener, in 1947 vom Minister für Landwirtschaft unter 
Nr. 125.900/1947 erlassenen Verordnung, die bei der Festlegung der Jagdsaison den voll- 
kommenen Schutz der Trappenhenne sicherte und das Erlegen des Hahnes von einer 
Ds des Ministers abhängig machte (Nimröd Vadäszlap — Jagdblatt, 
1947). 

Das Ungarische Ornithologische Institut stellte in 1961 einen Vorschlag für die Vor- 
bereitung einer späteren, offiziellen Bestandaufnahme. Die Landesaufnahme wurde in 
1963, 1966, 1967 und 1969 wiederholt. Für die Ausgestaltung der besten Methode haben 
im Frühjahr 1969, aufgrund der Erfahrungen bei der Trappenzählung der früheren Jahre, 
die Sektion für Jagd und Wildwirtschaft des Ministeriums für Landwirtschaft und 
Ernährungswesen und das Landesnaturschutzamt, gestützt auf den Landesverband der 
Ungarischen Jäger die offiziellen Landeszählung der Trappe verordnet. Die Zählung wurde 
von den Jagdinspektoren der eizelnen Komitate mit Hilfe der Jagdgesellschaften durch- 
geführt. Im Laufe der Zählungen ergab sich als Fehlerquelle, dass die Trappen, die sich 
an den Grenzen der Wirkungsgebiete der wildwirtschaftlichen Einheiten befanden, mehr- 
fach gezählt wurden. Eine weitere Fehlerquelle war, dass die Tierbestandaufnahme zu 
verschiedenen Zeiten erfolgte. Unter Berücksichtigung dieser Fehlermöglichkeiten hat 
sich der Trappenbestand in 1969 wie in Tafel 6 angeführt gestaltet (Fopor —Naay — 
STERBETZ, 1971). . 

Die korrigierten Ziffern in Tafel 6 veranschaulichen den Trappenbestand Ungarns vom 
Jahre 1969. Die offizielle Schätzungsaufstellung des Wildbestandes vom Ministerium für 
Landwirtschaft und Ernährungswesen (MEM) widerspiegelt den Zustand vom 15. März 
1970. (MEM, 1970). Auch diese Schätzung ist nicht frei von Fehlerquellen und gibt irreall 
hohe Trappenziffern an: sie veröffentlicht im Landesmaßstab 1402 Stk. Trappenhähne 1732 
Stk. Trappenhennen, zusammen 3134 Stk. Trappen. Das ist mit achthundert Stück mehr 
als der reelle Bestand, der im Frühjahr 1970, unmittelbar vor der Geschützheitserklärung 
landesmaßstäblich 2300 Stück betrug. Im April 1970 wurde der Trappenbestand von der 
Sektion für Jagd und Wildwirtschaft des Ministeriums für Landwirtschaft und Ernäh- 
rungswesen, in Überstimmung mit dem Landesnaturschutzamt übergangweise unter 
Jagdverbot gestellt um den starken Bestandrückgang zu verhüten (Nimród, 1970). Demzu- 
folge ist in Ungarn seit 1970 die Jagd auf Trappen verboten. 

Durch die Aufhebung der Jagd auf Trappenhähne kann von den auf die ungarischen 
Trappenpopulationen wirkenden negativen Faktoren, zumals das zugunsten des Hennen- 
bestandes schädlich verschobene Geschlechtsverhältnis hergestellt werden. Das ist der 
erste Schritt, der durch die Ausgestaltung des erwünschten Geschlechtsverhältnisses von 
1:1 die Regenierung der Populationen zur Folge haben kann. Die ersten Zeichen können 
darin wahrgenommen werden, dass der Rückgang der Populationen aufhörte, der Bestand 
sich stabilisierte und eine gewisse Bestandzunahme festgestellt werden kann. 

Die Sektion für Jagd und Wildwirtschaft des Ministeriums für Landwirtschaft und 
Ernährungswesen publiziert seit 1969 jährlich die Statistiken des, von den jagdausüben- 
den Organen obligatorisch zusammengezählten Wildbestandes, so auch jene der Trappen, 
obwohl die Trappe keinen Gegenstand der Jagd bildet. Die Zählungen legen den Schluss- 
bestand des jeweiligen Jahres, d.h. praktisch der Jagdsaison fest, und dieser Endbestand 
kann in Wirklichkeit als der Stand vom 15. März, nach dem jeweiligen Jahr, betrachtet 
werden. (Die Realität dieses Standes besteht darin, dass die statistischen Daten die über- 
winterte Bestandgrösse angeben.) 

Die vom Jahre 1970 eingeführte vollkommene Jagdschonung hatte eine günstige Aus- 
wirkung auf die Trappenpopulationen. Das wird auch von den statistischen Angaben 
widergespiegelt, die bei der Wildbestandschätzung innerhalb der Fehlergrenze liegen. 

Auf 85 Prozent der ungarischen Jagdgebiete gehört die Wildwirtschaft zu den Jagd- 
gesellschaften und auf 15 Prozent zu dem staatlichen Sektor. So verteilte sich der Trappen- 
bestand im Winter 1973 wie in Tafel 8 veranschaulicht. 

Die offiziellen statistischen Schätzungsdaten, des Wildbestandes widerspiegeln annäh- 
ernd die Wahrheit. Zur Kontrolle der Datenaufnahme führte die Wildbiologische Station 
unter Mitwirkung der Komitatsoberjäger des Landesverbandes der Ungarischen Jäger 
im Juni 1973 von den Gebieten der Jagdgesellschaften eine eingehenge Bestandaufnahme 
durch. Die Analyse umfasste die Kontrolle — innerhalb der Komitate — der Bestände 


135 


der einzelnen Jagdgesellschaften, in der Studie sind diese zwecks leichteren Überblicks 
in Komitatssummierungen angeführt. 

Aus Tafel 9 entnehmbare Schlussfolgerungen: 

— In beiden Schätzungszeitpunkten — 15. März und Juni 1973 — ist der Gesamt- 
bestand der gezählten Trappen identisch. Folglich sind sie summierten Ziffern der offiziel- 
len Jahresschätzungen genau. Aus den überprüften Daten geht hervor, dass im Frühjahr 
1973 der Trappenbestand Ungarns auf 3000-3200 Exemplare beziffert werden dürfte. 
Die seit 1970 eingetretene Bestandzunahme kann dem Schutz zugeschrieben werden. Eine 
weitere bedeutende Bestandzunahme ist nicht wahrscheinlich, da die für die Trappe opti- 
malen Gebiete wegen zahlreicher, sich neu bemerklich machender ökologischen Faktoren 
nicht von Bedeutung sind. 

— Einen niedrigen Bestand enthält die Schätzung vom Juni, zunächst in den Komita- 
ten Transdanubiens, die Komitate Fejer, Györ-Sopron, dann in den Gebieten zwischen 
der Donau und der Theis (die Komitate Bécs, Pest). Hier kann die niedrigere Bestand- 
ziffer nicht damit erklärt werden, dass die Trappen für die Nistzeit in die Nachbarkomi- 
tate hinzuüberwechseln. Die wahrscheinliche Erklärung besteht darin, dass die Gefähr- 
dung der hier lebenden kleineren Trappenpopulationen viel grösser ist. Dies ist den Jagd- 
gesellschaften wohlbekannt und teilen Rückgang in den offiziellen Statistiken nicht mit, 
sie geben im grossen und ganzen von Jahr zu den gleichen Bestand an. 

— Der Trappenbestand ist in den Gebieten jenseits der Theis am stabilsten, wo auch 
die Anzahl die höchste ist. Hier sind die wertvollsten Populationen zu finden. (STERBETZ, 
1973. 

— Das ideale, 1:1 Geschlechtsverhältnis wird von den Komitaten Bekes, Csongrad, 
Hajdu-Bihar, Szolnok jenseits der Theis vertreten, gleichfalls von den Komitaten Heves 
und Pest. Bedeutend günstiger ist das Geschlechtsverhältnis für die Hennen in den Komi- 
taten Győr-Sopron, ferner in den Komitaten Bács und Borsod-Abauj-Zemplen, also 
in den sich peripherisch befindenden Populationen des ungarischen Trappenbestandes. 
Das Geschlechtsverhältnis zeigt jedoch nur dann dieses Bild, wenn zu den alten, ausge- 
wachsenen Hähnen auch die jungen, 2 bis 4-jährigen Hähne dazugerechnet werden. In der 
Tat ist in der perzentuellen Verteilung der Landessummierung die Lage schlechter u.zw. 
die alten, ausgewachsenen Hähne (641 Stk.) sind mit 22,3%, die jungen Hähne (4949 
Stk.) mit 17,1% und die Hennen (1128 Stk.) mit 39,2% vertreten. 

— Niedrig ist die Zahl der jungen Trappen, insgesamt nur 21,5%, in den Komitaten 
Csongräd, Györ-Sopron und Heves — ebenfalls in den peripherischen Gebieten. 

Die durchschnittliche Flächengrösse der wildwirtschaftlichen Einheiten beträgt 11 620 
Hektar. 

Das seit 1970 inkraftgesetzte Jagdverbot brachte jene Gefahr mit sich, dass sich die 
Jagdgesellschaften — da für sie die Trappe, hinsichtlich der Jagd, uninteressant wurde — 
um den, auf ihrem Gebiet lebenden Bestand wenigen kümmern, dass sie den Schutz ver- 
nachlässigen würden. Die seitdem verstrichenen Jahre beweisen jedoch das Gegenteil: 
bei den meisten Jagdgesellschaften wierd die Gestaltung, der Aufenhalt des Bestandes 
mit recht grossem Interesse verfolgt und an vielen Orten betätigen sie sich aktiv beim 
Zusammensammeln der gefährdeten Gelege und lassen diese meistens mit Bruthennen 
ausbrüten. Die Probleme beginnen eigentlich erst bei dem Grossziehen der Trappenkük- 
ken. 

Aufgrund der Aufnahme vom Juni 1973 gaben von 74 Jagdgesellschaften 52 Gesell- 
schaften an, dass der auf ihren Gebieten lebende Bestand teilweise auf die Nachbarjagd- 
gebiete hinüberwechselt. 

Die von der Fortpflanzungszeit gesammelten Daten sind in Tafel 11 zusammengefasst. 

Die fortpflanzungsbiologischen Daten, die in erster Linie mit Hilfe des erfahrenen Wild- 
hüterpersonals und der Jäger ermittelt wurden, lenken die Aufmerksamkeit wieder auf 
ihr Problem. Weder in den Komitaten Borsod, Fehér, noch im Komitat Győr — Sopron 
wurden soviele balzende Hähne beobachtet, als alte Hähne angegeben wurden. 

Die von den Nistplätzen angefertigte Aufnahme bekräftigt die Erfahrungen der frühe- 
ren Jahre. (Fopor, 1974.) Typischer Nistplatz der Trappe in Ungarn ist das Getreide 
und die Luzerne. Wie weit diese Pflanzenkulturen bis Ende April entwickelt sind ent- 
scheidet, ob sich die Trappe in das Getreide oder in die Luzerne verschlüpft. Die Trappe 
zieht in erster Linie jene Tafel vor, die ihr mehr Deckung gibt, aber ihr auch vom Nest aus 
— wenigstens in der Anfangsperiode — eine gute Aussicht ermöglicht. 

Über die ausgemähten Nester und über das Los der Eier, bzw. der ausgeschlüpfte Kük- 
ken ist es nicht gelungen verlässliche und auswertbare Daten zu erhalten. Dabei spielen 
die Aufzuchtsmisserfolge und der eventuelle Verkauf mit. 


136 


137 


S)6T doquianoni ‘phupanaag — HUM wr uoddpussou) uoa ddnay várj ‘og Sunprqqy 


(I 299q419]8 "ad : 9104) uphupanar yodpsoyozn} 97979, “BIQB ‘08 


Die vorliegende Studie trachtete weitgehend die Gestaltung und die Gegenwart des 
ungarischen Trappenbestandes mit Daten zu dokumentieren. Dort, woim Laufe der Daten- 
gewinnung zwei Ziffern angegeben wurden (z. B. Zahl der balzenden Hähne 8, 9), gelang 
immer der hinsichtlich des Bestandes ungünstigere Wert zur Bearbeitung. Die hier ange- 
führten Zahlen und Daten können hoffentlich als Grundlage zu dem aktiven Schutz und 
zur Entwicklung des ungarischen Bestandes dienen. 


138 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974 
A CSULLO MAGYARORSZAGON 


Dr. Keve András 


„A háromujjú csüllő Magyarország rendkívül ritka átvonuló és téli ven- 
dégei sorába tartozik. Tavasszal március végén, április elején szokott meg- 
jelenni, ősszel október — novemberben s néha télen át is itt van” — írja SCHENK 
(1929). 18 adatot tud felsorolni, melyből Magyarországra 3, Szlovákiára 6, a 
Kárpátaljára 1, Erdélyre 2, a Vajdaságra 1, Horvátországra 2 és külön 
Fiuméra 3 adat esik. Csupán 1894. III. 30—IV. 8. közt történt meg, hogy 6 
ponton is észlelték, Rahótól Horvátországig. 

A csüllő (Rissa tridactula Linné, 1758) tengerparti madár, élete nagy 
részét a tengeren tölti, bár nem sikerült még vonulását az Atlanti-óceán 
felett megfigyeln, de az orosz (DEMENTIEW, 1955; BIANKI— GERASIMOWA, 
1960), norvég (HoLGERSEN, 1961), és az angol (TICEHURST, 1947) gyűrűzési 
eredmények egybevágóan azt bizonyítják, hogy sok a Grönland és New 
Foundland közötti tengerparton telel. 

Voous (1962) elterjedési térképe szerint az 50-ik szélességi foknál délebbre 
alig költ. Európában ez kb. Anglia déli része és Normandia. Kizárólag csak 
tengerparton költ, néha igen nagy telepeken, a sziklafalak párkányain. 

A Barej-tengerparton végzett gyűrűzések eredményei alapján az Atlanti- 
óceán mindkét partján kívül kézre került példány Kamcsatkában, de ami 
minket legközelebbről érint a Káspi-tengernél, Görögországban és Liguriában 
is, tehát ezeknek át kellett szelniök a kontinenst. SEILKOPF (1955) ennek 
magyarázatát abban keresi, hogy a nyugati vagy délnyugati viharok idején 
csökken a tengerparti táplálék, a csüllők legyöngülnek és a viharok könnyeb- 
ben besodorják a kontinens belsejébe. Ilyen eset fordult elő 1954/55 telén, 
de ami ellentmondásos, hogy a viharok a Csatorna és a Biskayai-öböl körül 
tomboltak, a csüllők pedig az Északi-tenger partjain szoktak VIII—-III. hó 
közt tömörülni. Erről a télről MESTER (1957) írja, hogy XII—-IV. hó között 
sok jelentés futott be az NDK-ból, az NSZK-ból és Svájcból is. BERNDT 
(1955), FLÜGER (1955), FRIEDRICH (1955), GRÖSSLER (1968), JAKOBS (1955), 
LISCHKE (1956), Maas (1955), Schmitz (1956), VÖLKER (1957), WEIGL (1955) 
stb. is hasonló megfigyelésekről számolnak be, de a mozgalom kiterjedt 
Ausztriära is, igy ADLER (1955) Attnang- Pucheinnel 1955. III. höban 1 fiatalt, 
ASCHENBRENNER (1955) 1955. II. 21-én egy öreget Wienben figyelt meg. 
Magyarországon ezen a télen nem történt megfigyelés. Meg egy feltűnő 
tapasztalat, hogy Nyugat-Európában főleg öregeket és sok legyengültet 
találtak. 

GRÖSSLER (1968) összefoglalta a Leipzig-kerületi előfordulásokat 1845 — 
1964 között, s megállapította, hogy főleg öreg, magányos példányok u 
koztak, maximälisan 7 peldäny. Hosszabb időn át 1954. XI. 21— XII. 3, 


139 


1955. X. 25— XI. 13., 1957. II. 17—III. 2., valamint 1963, III. 4—IV. 27. 
között tartözkodott ott esüllö, a többi adatok csak egyes napokra vonatkoz- 
nak. 

PULLIAINEN (1962) szerint 1959 és 1962 februárjában és márciusában 
lépett fel a csiill6 nagyobb számban Finnországban, JOUANIN (1957) szerint 
1957 februárjában Franciaországban, Surrer (1956) és GEROUDET (1955) 
szerint 1954/55 telén Svajcban. 

Lengyelország belső területeiről csak nagyon elszórt adatokkal rendelke- 
zünk (Work, 1958). Sziléziából 2 adat 1857 és 1963-ból (HUuDEc— KONDÉL- 
KA—Novorny, 1965), Szlovákiából a már említett adatokon kívül (Luzsnö, 
1849: Losonc, 1878; Kisuczaújhely, 1894; Csallóközsomorja, 1896; Rima- 
szecs, 1905/6) ; főleg a nyugati részekről, az 1931— 1964 közötti évekből hat 
adat van (1931. III. 19.; 1936. XII. 6. ; 1942. XI. 17. ; 1943. III. 4.). Hosszabb 
időtartamúak a Duna felett Bratislavánál 1949. I. 3—III. 12., valamint 
1952. I. 10—II. 9. között, amikor 2 ad. és 4 juv. is mutatkozott (FERIANC, 
1964). Erdélyből is csak két adat van (1926, 1955—56) a régi adatokon 
kívül (Vastriv, 1968). A Vajdaságból ugyancsak két adat (1962, 1963) 
MATVEJEV és VASIC (1973) szerint. 

Ezekkel az adatokkal nehéz összevetni a magyarországiakat. Összesen 
44 adat áll rendelkezésünkre, négy a hónap megjelölése nélkül. 

A tavaszi adatok száma hat, öreg példányról csak két jelentés érkezett, 
és csak egyetlen került kézre, az is legyöngült állapotban. 

Azért állítottuk össze a fenti adatokat, hogy ilyen alapon kíséreljük meg 
a következtetést arra vonatkozólag, hogy a csüllők milyen úton keresik fel 
hazánkat, mivel a gyűrűzés nem hozott magyarországi eredményt. 

Mint már fentebb láttuk, a nyugati, de még Közép-Európa északi részéből 
származó adatokkal is ellentmondásban áll az a tény, hogy ott főleg öregek 
mutatkoznak, és gyakran előfordul, hogy a szárazulat belsejében legyöngülve 
elpusztulnak. Hasonló esetre csak egyetlen példa volt, amikor Gyopáros- 
fürdőnél 1962. II. 22-én egy ráadásul öreg példányt legyöngülve találtak 
(Murvay, 1966). Öreg példányokat ezen kívül csak STERBETZ; észlelt Kardos- 
kútnál, 1965. X. 11-én, két öreget egy fiatallal. 

Ha az adatokat évszám szerint állítjuk össze, akkor mindig csak egy ponton 
észleltek csüllőt, kivéve 1941-ben Tihanynál és Fertőrákoson, 1970. XI. 18-án 
egy fiatalt a hortobágyi halastavakon [ARADI és FINTHA, 1972], valamint 
a szegedi Fehér-tavon 1970. X. 5-én 4 juv. (STERBETZ), XI. 15. és 22-én egy 
juv. (BERETZK, HaAJró — HoRvÁrn), XI. 24-én 2 juv. (BERETZK), XI. 29-én 
2 juv., XII. 13-án 3 juv. (PUSKÁS). Ez egyúttal a leghosszabb tartózkodási 
időszak is. 

A hat tavaszi adat : Szeged, 1890. III. ; Gödöllő, 1930. IV. ; — ez az egyetlen 
kései észlelés (Tauszic, 1939) —; Budapest — Margit-híd, 1949. ET. 4.; 
Gyopärosfürdö, 1962. II. 22.; Hödmezöväsärhely — Sasér, 1962. III. 17.; 
Szeged — Fehér-t6, 1968. II. 18. (MEGYERI, 2 db.). 

Az őszi vonuläson legkorábban Dr. Mosansky ARISZTID figyelt meg 
Siöfoknäl 3 fiatalt, 1966. VIII. 27-én. Az 6szi észlelések tajegységek szerint: 


A) Szeged és környéke: 


Szeged — Feher-tö 1935. XI. 22. 1 juv. (BERETZK) 
Szeged — Rökus-tö 1947. X. 13. 2 juv. (STERBETZ) 


Szeged — Feher-tö 1948. XI. 6 — 12. 4—5juv. (BERETZK) 


140 


Szeged — Feher-tö 1950. XI. 7— 
Szeged — Feher-tö 1955. X. 29. 
Szeged — Feher-tö 1965. XII. 5. 
Szeged — Feher-tö 1966. XI. 13. 
Szeged — Feher-tö 1966. XI. 26. 
Szeged — Feher-tö 1970. X. 5. 
Szeged — Feher-tö 1970. XI. 15. 
Szeged — Feher-tö 1970. XI. 22. 
Szeged — Feher-tö 1970. XI. 29. 
Szeged — Feher-tö 1970. XII. 13. 
Szeged — Fehér-t6 1973. XI. 11. 
Szeged — Feher-tö 1973. XI. 17. 


B) Hódmezővásárhely és környéke : 


Sasér 1952. X—XI. 
Téglástó 19525413, 
Sasér 1965; X 11. 
Sasér 1965. XI. 19. 
Sasér 1969. X. 31. 


©) Alföld délkeleti része : 


1 juv. 
1 juv. 
1 juv. 
1 juv. 
lu: 


4 juv (BERETZK) 

1 juv (SCHMIDT) 

1 juv (STERBETZ) 

2 juv (BERETZK — 
PUSKÁS) 

2 juv (BERETZK) 

4 juv. (STERBETZ) 

1 juv (BERETZK) 

juv (HORVÁTH ZOL- 

TAN — HAJTÒ 
Lasos 

2 ju (PUSKAS) 

3 juv (PUSKAS) 

2 juv (PUSKAS) 

1 juv (PUSKAS) 

(STERBETZ 


) 
(STERBETZ) 
(STERBETZ) 
(STERBETZ) 
(STERBETZ) 


Nagyszénas — Szekes 1940. IX. 27. 2 juv. (STERBETZ) 

Kardosküt 1965. X. 11. 2ad. 1 juv. (STERBETZ) 

3iharugra 1951. IX. 29. 2 juv. (STERBETZ) 
D) Hortobágy : 

Kondásfenék 1968. XI. 21. 1 juv. (STERBETZ) 

Halastò 19770. XL. 18. 1 juv. (ARADI— FINTHA) 
E) Duna — Tisza köze: 

Csajtò 1:97.07 RT. 24. 2 juv. (BANKOVICS) 

Szabadszallas 1960. XI. 16. 1 juv. (STERBETZ) 


F) Dunäntül— Balaton: 


Tihany 1941. XI. 11— XII. 14. 2. 3 juv. (KEVE) 
Fertörakos 1941. XII. 20. 8 juv. (BREUER) 
Fonyöd-halastö 1965. X. 13. 1 juv. (KEVE) 

Siófok 1966. VIII. 27 3 juv. (MOSANSKY) 
Keszthely 1972. X. 24 — 26. 2 juv. (MOLNAR ISTVAN) 
3alatonfüred 1974, I. 21. 2 juv. (STERBETZ) 

A közelebbi dátum nélküli adatok: 1938 — 42 között BERETZK a szegedi 
Fehér-tavon két ízben , késő ősszel?" megfigyelte, de első tanulmányában 
(1939) még nem említi, csak a másodikban 1944-ben; Hajdúnánás, 1937 
(IGMANDY — BAN, 1937); Rum, 1928 (SCHENK). 

Összegezve az összes adatot, 37 adat szärmazik a Dunätöl keletre, mig a 


Dunätöl nvugatra csak 7 adat 


van. 


Mivel azonban a 37 el6bbi területröl szär- 


141 


mazó észlelésekb6l 19 esik Szeged környékére, főleg a Feher-töra, az sejthető, 
hogy a csüllö megfigyelése a rendszeresen többek ältal kutatott területen tör- 
tenik az esetek túlnyomó számában, mégpedig olyan halastöröl, ahol a vizi- 
madarak erősebb koncentrálódásra kényszerülnek, míg ahol nincs több meg- 
figyelő, legalább hetente nem folyik vizsgálat, továbbá ahol a csüllők nagy 
területen oszolhatnak szét, ott csak véletlen játéka az észlelés. 

Mégis megállapítható, hogy a többi szórványadatból több esik a Dunától 
keletre, mint a Dunától nyugatra. Szembetűnő például, hogy a Fertőről csak 
1941-ben sikerült BREUER-nek (1950) a csüllőt kimutatni, és azóta a rendsze- 
resen működő osztrák kutatók is csak egy ízben állapították meg Nezsider 
mellett 1950. IX. 5-én (BAUER— FREUNDL— Lucitsch, 1955). Míg a Tiszá- 
ról 5 adattal rendelkezünk, a Dunáról a magyar szakaszról csak egy (PATKAI, 
1950) a csehszlovák szakaszról 3 (CHERNEL, 1909; FERIANC, 1964) és az oszt- 
rák szakaszról egy (ASCHENBRENNER, 1955) adattal. 

A többi szlovákiai adatból arra következtethetnénk, hogy a csüllők a Vág 
völgyén át érik el Magyarországot. Ennek ellentmond a dunántúli adatok kis 
száma, viszont nem találunk kellő bizonyítékot arra, hogy az Alföldre észak- 
kelet felől érkeznének madaraink. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy 
sok esetben nem ismerik fel ezt a fajt vagy elkerüli a figyelmet. 

A csüllő elterjedésénél is azért húztam alá, hogy nem költ a normandiai 
partoktól délre, és még ha a vonulók alkalmilag el is érik a Földközi-tengert, 
kevésbé v lost hogy azt megkerülve jutottak fel Fiuméig (1889, 1890, 
1898), és igy a Dunántúlra, hanem ellenkezőleg (SCHENK, 1929). 

A magyar példányok a sok ellentmondás ellenére is valószínűleg északkelet 
felől a kontinenst keresztezve érik el az Alföldet, és innen csak alkalmilag ve- 
tődnek át a Dunántúlra Csehszlovákia felől. 

Az itt-tartózkodási idejükről már beszéltem, mégis többet mond előfordulási 
lehetőségükről, ha havi összesítést adunk az eddigi észlelésekről — amelyek 
több hónapon át nálunk tartózkodtak, valamennyi hónapot külön számítot- 
tam — : januárban 1, februárban 3, márciusban 2 , áprilisban 1, augusztusban 
1, szeptemberben 2, oktöberben 12, novemberben 16 es decemberben 4 meg- 
figyelés. A tavaszi visszavonulás szemben az 6szivel sokkal gyengébb, az 
őszi pedig novemberre koncentrálódik. 

Magányos példányt figyeltek meg 23, 2—3 példányt 13, 3— 4 példányt 3, 
4— 5 példányt 3 és 8 példányt 1 izben. 

A csüllö észlelése tehát függ a megfigyelés intenzitäsätöl, a megfigyelők 
számától, továbbá attól, hogy a meen ne tudjon Zttekinthétetlén területen 
megoszlani. Valószínűnek tűnik a fehér-tavi tapasztalatok alapján, hogy gya- 
korta elkerülheti a figyelmet, mégsem tekinthető évente rendszeresen átvo- 
nuló fajnak, hanem a magányosan kóborló példányok a kontines belsejébe 
húzódva 3 amint ezt a Barej- -tengeri gytirtizések is igazolják, vetődnek el Ma- 
gyarorszägra is. Ezen mozgalma az eddigi jelek szerint nem áll összefüggés- 
ben nyugat- -európai megjelenésével, mely onnan ered, hogy a nyugati és dél- 
nyugati viharok messze a kontinensre Svájcig, talán Wienig is el-el sodorják 
őket. Ezt mutatja az a tény, hogy nyugaton több példányt találtak kimerülve, 
továbbá az egyedek többsége öreg volt, és inváziószerű megjelenései voltak. 
Ezzel szemben Magyarországon csak egyszer került kézre kimerült példány, 
az egyedek zöme fiatal, és csak 1894. III. 30—IV. 8. közt fordult elő az egész 
Kárpát-medencében, hogy hat ponton is észlelték. 

K ülönben két megfigyelési helynél több egy szezonra nem esett, de az 1941- 


142 


es őszi fertöi és balatoni, valamint az 1970-es hortobágyi és feher-tavi el6- 
fordulasok nyilván összefüggésben állottak egymással. Az 1894-es adatok 
megoszlása, helyesebben a Szlovákia és egyrészt a Bánát, másrészt Horvát- 
ország közti területről való adathiány is arra vall, hogy a faj sokszor elkerüli 
a megfigyeléseket vagy annak lehetőségét is. 

Hálás köszönetet mondok Dr. ENDES MIHÁLY (Debrecen), DR. MARIAN 
MixLôs (Szeged), MOLNÁR IsTvÁN (Pécs), DR. Mosanszxy A. (Kosice), 
DR. STERBETZ ISTVÁN (Budapest), és különösen PuskAs LAJos (Szeged) kuta- 
tóknak, akik le nem közölt megfigyelési adataikat rendelkezésemre bocsátot- 
ták, az irodalom összegyűjtésében, illetve az adatgyűjtésben segédkeztek. 


Irodalom — Literature 


Adler, O. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Oberösterreich. Orn. Mitteil., 7, 
210-211p. 

Aschenbrenner, L. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Wien. Orn. Mitteil. 7. 
210. p. 

Bauer, K.— Freundl, H.— Lugitsch, R. (1955): Weitere Beiträge zur Kenntnis der Vogel- 
welt des Neusiedlersee-Gebietes. Wiss. Arb. a. d. Burgenland. 7. 123. p. 

Beretzk P. (1939): A szegedi Fehér-t6 madárvilága. — Die Vogelwelt des Fehérsees bei 
Szeged. Kócsag, IX — XI. 1936 — 38. 32 — 42. p. 

Beretzk P. (1944): A szegedi Fehér-t6 madárvilága 10 éves megfigyelés alapján. (Aquila, 
L, 1943. 317 — 344. p. 

Beretzk P. (1950): The Avifauna of the Fehertö near the Town Szeged. (Aquila. LI-LIV. 
1944 — 47. 51 — 80. p.) 

Beretzk P. (1955): Újabb adatok a szegedi Fehér-t6 madärvilägähoz 1949 — 1953. — Recent 
Data on the Birds of Lake Fehertö near Szeged. Aquila. LIX — LXII. 1952 - 55. 217 — 
227. p. 

Berndt, R. (1955): Dreizehenmöwe Rissa tridactyla L. in Braunschweig Hügelland. Orn. 
Mitteil. 7. 146. p. 

Bianki, V. V —Gerasimova, P. D. (1960): Rezultati Kolcevanija Ptic v Kandalakskom 
Zapovednika za Period s 1936 po 1958 god. Trudi Kand. Gosud. Zap., III. 199 — 262. p. 

Breuer, G. (1950): Csüllö a Fertö mellett. — Kittiwake (Rissa tridactyla tridactyla L.) 
at the Lake Fertő. Aquila. LI — LIV. 1944 — 47. 158 — 181. p. 

Chernel I. (1909): Adatok húsevő madaraink täplälkozäsänak kérdéséhez — Beiträge zur 
Nahrungsfrage unserer carnivoren Vogelwelt. Aquila. XVI. 145 — 155. p. 

Dementiew. G. P. (1955): Migracii Moevki (Rissa tridactyla L. ). Trudi Bjuro Kole. VIII. 
22 — 32. p. 

Eber, G. (1958): Zum Einflug der Dreizehenmöwe im Spätwinter 1957 nach Westdeutsch- 
land. Vogelwelt. 79. 9 — 14. p. 

Etchecopar, R. D. (1957): Mouettes tridactyles en Ile-de-France. Oiseau, 27. 99 — 100. p. 

Ferianc, O. (1964): Vtaky. I. in Stavovce Slovenska. II. Bratislava, 598. p. 

Flüger, W. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) im Schwarzwald. Orn. Mitteil. 7. 
145 — 146. p. 

Friedrich, H P 1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) an Main bei Schweinfurt. Orn. 
Mitteil. 7. 147. p. 

Frivaldszky J. (1891): Aves Hungariae. Budapest. 197. p. 

Geroudet, P. (1955): Sur un irruption hivernale de Mouettes tridactyles. La saison d’hiver 
1954 — 55. Nos Oiseaux. 23. 142 — 154. p. 

Greiner, R. (1957): Dreizehenmöwe im Pfälzerwald. Orn. Mitteil. 9. 154. p. 

Grössler, (1968): Vorkommen der Dreizehenmöwe, Rissa tridactyla, im Bezirk Leipzig. 
Beitr. z. Vogelk. 14. 75 — 79. p. 

Herman O. (1879): Xema Sabinii Leach a magyar madärvilägban. Termrajz. Füzetek. 
III. 92-95. p 

Herman O. (1888): Helyreigazitàs. Termrajz. Füzetek. XI. 164. p. 

Holgersen, H. (1961): Uber die Wanderung der norwegischen Dreizehenmöwen, Rissa 
tridactyla (L.). Vogelwarte. 21. 118 — 121. p. 

Hudec, K.- Kondélka, D. — Novotny, L. (1965): Ptactvo Slezska. Opava. 364 + 60. p. 

Hünermörder, ©. (1955): Dreizehenmöwe bei Bonn. Orn. Mitteil. 7. 233. p. 


143 


Igmandy J.— Ban T. (1937): Adatok Hajdúnánás madärfaunäjähoz. Debreceni Szemle. 
XI. 192 — 194. p. 

Jakobs, B. (1965): Dreizehenmöwen (Rissa tridactyla) an der Mosel in Tier. Orn. Mitteil. 
URBAN 05 

Jouanin, ©. (1957): L’irruption en France Mouettes tridactyle en février 1957. Oiseau. 
27. 363 — 377. p. 

Keve, A. (1969): Das Vogelleben der Mittleren Donau. Stud. Biol. Hung. 7. 128. p. 

Keve (Kleiner) A.— Patkai I. — Vertse A. (1942): Az 1941. évi madártani Balatonkutatäs 
föjelentese. M. Biol. Kut. Munk. XIV. 95—131. p. - 

Keve (Kleiner), A.—Patkai, I.—Vertse, A. (1943): Hauptmeldung der ornithologischen 
Balaton-Forschung im Jahre 1941. M. Biol. Kut. Munk. XV. 153—211. p. 

Krampitz, H. E. (1955): Eine Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) als Irrgast im Rhein — 
Main — Gebiet. Natur u. Volk. 85. 118 —121. p. 

Lenz, M. (1968): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Berlin. Orn. Mitteil. 20. 106. p. 

Lischka, W. (1956): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) an der Regnitz. Orn. Mitteil. 8. 
52. 

Maas, Ch. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) am Niederrhein. Orn. Mitteil. 7. 
147. p. 

Maas, Ch. (1955): Dreizehenmöwe am Niederrhein. Vogelwelt. 76. 70. p. 

Maas, Ch. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) am Niederrhein. Orn. Mitteil. 9. 
136. p. 

Matvejev, S. D.—Vasic, V. F. (1973): Aves. in Catalogus Faunae Jugoslaviae. IV. 3. 
Ljubjana 118. p. 

Mazander, A. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Duderstadt, Orn. Mitteil. 
97 135. p. 

Mester, H x (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) an der Ruhr. Orn. Mitteil. 9. 136. p. 

Murvay A. (1966): Madärtani megfigyelések az Alföldön. — Ornithological observations 
on the Plains E. of the Danube. Aquila. LKXI-LXXII. 1964 — 65. 230 — 243. p. 

Nagy J. (1929): Rissa tridactyla L. Aquila. XXXIV —- XXXV. 1927—128. 384 — 425. p. 

Niethammer, G. (1942): Handbuch der Deutschen Vogelkunde. III. Leipzig. 568. 

Niethammer, G.— Kramer, H.— Wolters, H. E. (1964): Die Vögel Deutschlands. Arten- 
liste. Frankfurt a, M. 138. p. 

Patkai I. (1950): Haromujjù esüllö Budapesten. — Kittiwake at Budapest. Aquila. LI — 
LIV. 1944 — 47. 158— 181. p. 

Pulliainen, E. (1962): The invasion of the Kittiwake (Rissa tridactyla) into Finland in 
February and March 1959 and 1962. Orn. Fenn. 39. 81 — 96. p. 

Schenk (Vönöczky) J. (1917): Aves. in Fauna Regni Hungariae. Budapest. 114. p. 

Schenk (Vönöezky) J. (1917): Régi hires erdélyi madärgyüjtemenyek. — Altberühmte 
siebenbürgische Vogelsammlungen. Aquila. XXIII. 1916. 163— 195. et 468 — 482. p. 

Schenk (Vönöezky) J. (1921): Erdély madarai. Zeyk Miklos hátrahagyott kézirata. — 
Die Vögel Siebenbürgens. Hinterbliebenes Manuscript von Nikolaus Zeyk. Aquila. 
XXVII. 1920. 71-243. p. 8 

Schenk (Vünüczky) J. (1929): Madarak. II. in Brehm, A., Az Állatok Világa. IX. Budapest. 
422. p. 

Schmidt E. (1957): Haromujjù esüllö a Feher-tavon. — Kittiwake on Lake Fehertö near 
Szeged. Aquila. LXIIT — LXIV. 1956 — 57. 284 — 342. p. 

Schmitz, Fr. (1956): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) bei Aachen. Orn. Mitteil. 8. 52. p. 

Segler, M. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) im Kreise Helmstedt. Orn. Mitteil. 
9. 135. p. 

Seilkopf, i (1955): Zu den Einflügen der Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) Winter 1954/ 
/55 im europäischen Festland. Vogelwarte. 18. 34 — 35. p. 

Sterbetz I. (1957): A hödmezöväsärhelyi Saser természetvédelmi terület madarvilaga. 
— The bird-life of the Sasér-Bird-Sanctuary ... Aquila. LXIII-LXIV. 1956 — 57. 
177-193. p. 

Sterbetz I. ( 1959): A hödmezöväsärhelyi szikesek madärviläga. — The birds of the sodaic 
aereas in the surroundings of Hódmezővásárhely. Aquila. LXV. 1958. 189 — 208. p. 

Sterbetz I. (1964): Adatok a Duna — Tisza közi szikesek madärvilägähoz. Aquila. LXIX — 
LXX. 1962 - 63. 258 — 259. p. 

Sterbetz I. (1972): 1966 — 69. évi adatok a Hortobágy madärvilägahoz. Debreceni Déri Muz. 
1969 — 70. Evk. 33 — 52. p. 

Sutter, E. (1956): Über das gehäufte Auftreten der Dreizehenmöwe in der Schweiz im 
Winter 1954/55. Orn. Beob. 53. 81 — 93. p. 


144 


Szabo — Patay, J. (1932): Adat a Rissa tridactyla (L.) elöforduläasaähoz Gömörben. — Zum 
Vorkommen von Rissa tridactyla (L.) im Komitate Gömör. (Kócsag. V. p. 58-65 p. 

Tauszig H. J. (1939): A gödöllői premontrei gimnázium gyűjteményének érdekesebb 
darabjai. — Interessante Exemplare aus der Vogelsammlung des Prämonstratenser 
Gymnasium in Gödöllő. Aquila. XLII — XLV. 1935 — 38. 674 — 697. p. 

Ticehurst, N. F. (1947): in Witherby, H. F., etc., The Handbook of British Birds. V. 
London 381. p. 

Udvardy M. (1941): A Hortobagy madarvilaga. — Die Vogelwelt der Puszta Hortobägy. 
Tisia. V. 92 — 169. p. 

Vasiliu, G. D.(1968): Systema Avium Romaniae. Paris. 120. p. 

Voous, K. H. (1962): Die Vogelwelt Europas. Hamburg. 284. p. 

Völker, O. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) im Winter 1956 — 57 wieder an der 
Lahn bei Giessen-Wetzlar. Orn. Mitteil. 9. 155. p. 

BR. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Bad Homburg. Orn. Mitteil. 9. 
136. p. 

Weigl, A. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) bei Giessen an der Lahn. (Orn. 
Mitteil. 7. 211 —212. p. 

Wolk, K. (1958): Rissa tridactyla L. in the National Park of Great Poland. (Bad. fiz. 
Polsk. Zach. 4. 277 — 279. p. 


Die Dreizehenmöwe in Ungarn 


Dr. Andras Keve 


SCHENK (1929) nannte die Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla Linne, 1758) in seiner 
letzten faunistischen Zusammenfassung einen in Ungarn sehr seltenen Vogel. Er gibt 
18 Daten an, von welchen 3 auf Ungarn, 6 auf die Slovakei, 1 auf Karpato-Russland 
2 auf Siebenbürgen, 1 auf die Vojvodina, 2 auf Kroatien, und separat 3 auf die Adria- 
tischen Küste (Rijeka = Fiume) entfallen. 

Wie aus den Zusammenfassungen von DEMENTIEW (1955), BIANKI und GERASIMOWA 
(1960), ferner wie bei HoLGERSEN (1961) und TiCEHURST (1947) ersichtlich überwintert 
ein grosser Teil der europäischen Population an den Küsten zwischen Grönland und New- 
foundland, sie besuchen auch Kamtschatka, aber drei Exemplare vom Kaspischen Meer, 
Griechenland und Ligurien beweisen dass die Dreizehenmöwen auch den Kontinent über- 
queren. 

SEILKOPF (1955) sieht eine Erklärung für das Vorkommen in Deutschland, in der 
Schweiz, usw. darin dass die westlichen und südwestlichen Stürme die Ernährungsmöglich- 
keit der Dreizehenmöwen sehr beschrenken, und die dadurch ausgehungerten Exemplare 
leicht von den Stürmen ins Innere des Kontinents vertrieben werden können, wie im 
Winter 1954/55, als eine ‚Invasion‘ sogar bis nach Wien bemerkbar war (ASCHENBREN- 
NER, 1955), und diese ,,Invasion‘ hat eine reichhaltige Literatur. In Ungarn konnte man 
in diesem Winter keine beobachten. Das Auftreten der Dreizehenmöwe im selben Winter 
in der Schweiz wurde ausführlich von GEROUDET (1955) und SUTTER (1956) behandelt, 
aber solche Einflüge gab es nach JOUANIN (1957) in Frankreich im II. 1957 und nach 
PULLIAINEN (1962) in Finnland im II — III. 1958 und 1962. 

Dagegen gibt es wenig Daten aus Polen (Work, 1958), aus Schlesien (HUDEC — Kon- 
DELKA — Novotny, 1965), etwas meh ausderSlovakei, zwischen 1849 — 1906 fünf (SCHENK, 
1929; SzaBò — PATAy, 1932) und zwischen 1931 — 1964 sechs, besonders aus der West- 
Slovakei (FERIANC, 1964). Aus Siebenbürgen sind zwischen 1843 — 1894 zwei, (SCHENK, 
1929), zwischen 1926 — 1956 auch zwei Daten (VAsırıu, 1968) aus der Vojvodina bloss 
drei (1889, SCHENK, 1929; 1962, 1963; MATVEJEV — Vasic, 1973) Daten bekannt. 

GRÖSSLER (1968) gibt eine gute Zusammenstellung von den Jahren 1845 — 1964 aus dem 
Bezirk Leipzig. Er behauptet, dass hauptsächlich vereinzelte und alte Exemplare vor- 
kommen. 

Die ausländischen Daten, die in Betracht kommen können, vergleichend mit den 44 
vorhandenen ungarischen Daten — aus welchen vier ohne genauen Zeitpunkt sind — kòn- 
nen wir behaupten dass sie weder nach Jahren, noch nach anderen Umständen zu ver- 
eleichen sind. 

Erstens kommen in West-Europa, aber auch in der Umgebung von Leipzig, vorwiegend 
adulte Exemplare vor, und viele gehen davon von Schwäche ein. In Ungarn wurden nur 


10 Aquila 145 


in zwei Fällen Adulte festgestellt, bei Gyopärosfürdö (SO. Ungarn) am 22. II. 1962, das 
eingegangen ist (MURVAY, 1966), das zweitemal beobachtete STERBETZ am 11. X. 1965. 
bei Kardosküt (SO. Ungarn) zwei Adulte mit einem Jungen. 

Ausser diesen Unterschieden, sind auch die Jahreszahlen mit anderen europäischen 
Invasionen nicht in Zusammenhang zu bringen. In den meissten Jahren handelt es sich 
nur über ein Exemplar, nur im Jahre 1941 wurden Dreizehenmöwen zu gleicher Zeit am 
Neusiedlersee (8 st.; BREUER, 1950) und am Balatonsee bei Tihany (2-3 st.; KEVE, 
1942), und im Jahre 1970 am Hortobágy (ARADI — FINTHA, 1972) und am Fehersee bei 
Szeged, beobachtet (BERETZK, HAJTÒ, HORVÁTH, PUSKÁS und STERBETZ), an manchen 
Tagen zwischen 5. X. und 13. XII. sogar 4 Exemplare. Dies war in einem der längste 
Aufenthalt der Dreizehenmöwe in Ungarn. 

Vom Frühling gibt es bloss sechs Angaben: Szeged, III. 1890. (ScHENK); Gödöllő, IV 
1930. (TauszıG); Budapest über der Donau, 4. II. 1949. (PATKAI); Gyopärosfürdö, 22. II. 
1962. (Murvay); Hódmezővásárhely über der Theiss, 17. III. 1962. (STERBETZ). 

Vom Herbst sind schon 32 Daten genau datiert, von welchen als sehr frühe, die Beobach- 
tung von Dr. A. MosansKy bei Siófok am 27. VII. 1966. drei Junge vorzuheben ist. 
Die Daten geographisch geordnet, finden wird zwischen 1935 — 1973. 15. Beobachtungen 
von der Gegend von Szeged (früheste: 5. X. 1970. STERBETZ; späteste 13. XII. 1970, 
PuskAs). Aus der Gegend von Hódmezővásárhely 5 Daten vom X. und XI, zwischen 
1952 — 1969 (STERBETZ); weiter aus Südost-Ungarn drei (Nagyszenäs, Kardoskut, Bihar- 
ugra); von der Puszta Hortobägy zwei Daten; vom Gebiet zwischen der Donau und der 
Theiss zwei Daten (Csajtö, Szabadszälläs); westlich der Donau vier Angaben vom Bala- 
ton und eines vom Neusiedlersee. 

Wahrscheinlich sind auch Herbstdaten, die nicht genau datiert sind: so erwähnt 
BERETZK (1944), dass er ausser dem gesammelten Exemplar (22. XI. 1935) noch zwei im 
„spät Herbst" beobachtete, über welche er in seiner vorhergehenden Studie (1939) noch 
nicht spricht; Hajdúnánás (Hortobágy, 1937) IamAnpy — BAN, 1937); Rum, 1928 (West- 
Ungarn, SCHENK, 1929). Genaue Daten im ungarischen Text. 

Also von allen Daten stammen 37 vom Gebiet östlich und nur 7 westlich der Donau. 
Von den 37 Ostdaten aber beziehen sich 19 auf die Umgebung von Szeged, besonders auf 
die Fischteiche vom Fehér-t6. Dieses Beispiel scheint zu beweisen, dass die Dreizehen- 
möwen nur dort beobachtet werden können, wo es mehrere Beobachter gibt, die wenig- 
stens wöchentlich einmal das Gebiet besuchen und das Gebiet muss ein solches sein, wo 
sich die Wasservögel nicht zerstreuen können. 

Doch das gesammte Material betrachtend, ist es unleugbar dass es von Ost-Ungarn 
viel mehr Beobachtungen gibt als von West-Ungarn, z.B. am Neusiedlersee wurde erst 
im Jahre 1941 die Dreizehenmöwe beobachtet (BREUER, 1950), und später konnte auch 
das sehr fleissige österreichische Beobachtungsnetz nur einmal diese Art feststellen 
(BAUER — FREUNDL — LUGITSCH, 1955). Die Theiss hat fünf Daten, dagegen die Donau 
bloss eine (PATKAI, 1950), und auch an der tschechoslovakischen Donau-Strecke gibt 
es drei Daten (CHERNEL, 1909; FERIANC, 1964); von dem österreichischen Teil eine 
(ASCHENBRENNER, 1955). 

Besonders von den neueren slovakischen Angaben kònnte man folgern, dass die Drei- 
zehenmöwen Ungarn durch das Waag-Tal erreichen, wenn es aber so wäre, warum finden 
wir so wenige Daten aus West-Ungarn? Wieder haben wir keine Beweise dafür, dass die 
den Kontinent überquerenden Möwen Ungarn aus Nordosten erreichen, was mit der 
Mehrzahl der Funde in Ost-Ungarn übereinstimmen möchte? Wären diese Einzelzügler 
oder kleine Flüge einfach nur übersehen worden? 

Noch eine dritte Möglichkeit muss überprüft werden: kommen die Dreizehenmöwen 
der Mittelmeer-Küste entlang bis zur Bucht von Rijeka (Fiume), wie es drei Beweise 
von dort gibt (1889, 1890, 1898, SCHENK, 1929)? Aber die Dreizehenmöwe brütet südlich 
bis zu den Küsten der Normandie (Voous, 1962), sie zieht an der Atlantischen Küste 
entlang und besucht nur sporadisch das westliche Mittelmeer. So kann diese Hypothese 
ausser Acht gelassen werden, es scheint wahrscheinlicher, dass die an der Adria erscheinen- 
den Dreizehenmöwen von gegengesetzter Richtung gekommen sind. 

Die Dreizehenmöwen sind meist nur für einen oder einigen Tagen in Ungarn zu sehen, 
es gibt wenig Ausnahmen, z.B. bei Tihany am Balaton zwischen 11. XI. — 14. XII. 1941 
(2-3 iuv., Keve, 1942): am Fehér-t6 bei Szeged zwischen 7— 25. XI. 1948. (4 —5 iuv.; 
BeRETZK, 1950), 5. X.— 13. XII. 1970. 2—4 iuv. (BERETZK, STERBETZ, PUSKÁS, usw.); 
über der Theiss beim Reservat von Sasér, 11. X.—19. XI. 1965. (1. iuv., STERBETZ); 
usw. Monatlich verteilen sich die Beobachtungen folgenderweise: Januär 1; Februar 3; 
März 2; April 1; August 1; September 2; Oktober 12; November 16; Dezember 4 Beobach- 


146 


tungen. Der Herbstzug, besonders im November, ist also vielstärker, als der Frühlingszug. 
Einzelne Exemplare wurden in 24, 2 —3 Stücke in 13, 3 — 4 St. in 3, 4—5 St. in 3 Fällen, 
8 St. in 1 Fall gesichtigt. 

Die Beobachtung der Dreizehenmöwe hängt davon ab, ob es genügend Beobachter gibt, 
ob sie ziemlich oft das Gebiet besuchen und drittens dass dieses Gebiet die Möwen zu 
einer gewissen Konzentration zwingt, wofür die Erfahrungen am Feher-tö bei Szeged 
sprechen, und diese machen es wahrscheinlich, dass die Art öfters übersehen bleibt. 

Wenn wir die ungarischen und west-europäischen Daten vergleichen, scheint es wahr- 
scheinlich, dass das Erscheinen der Dreizehenmöwe in diesen beiden Gebieten miteinan- 
der nicht in Zusammenhang stehen. Die in Ungarn gesichtigten Stücke sind keine von 
Stürmen vertriebenen Exemplare, sondern, wie auch die Beringungen und Wiederfunde 
vom Barej-See beweisen, überquert die Art unregelmässig den Kontinent und davon 
besuchen Einzelzügler oder kleine Flüge auch Ungarn. In Ungarn, ausser den erwöhnten 
Umständen (Alter der Exemplare, Erschöpftheit), kam eine invasionartiges Auftreten 
nur im Frühling, zwischen 30. III. —8. IV. 1894 vor, — man hat an sechs Stellen des 
Karpaten-Beckens Dreizehenmöwen beobachtet —, also drei solche Umstände, die das 
westeuropäische Auftreten karakterisieren, aber nicht das ungarische. Die Dreizehen- 
möwe könnte öfters in Ungarn vorkommen, als es zu erwarten wäre, doch bleibt sie ein 
sporadischer Wintergast. 


10* 147 


er 


x È Re 
7 TVR Si 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


A NOVEMBERI ES JANUARI RECESZAMLALASOK NEHANY 
EREDMENYE MAGYARORSZAGON 
I. ANAS PLATYRHYNCHOS 


Schmidt Egon 


Bevezetés 


A különböző récefajok nemzetközi számlálása során a novemberi és januari 
idöszakok, mint ismeretes, kiemelt jelentösegüek. A megfigyelések nem egy 
napra korlätozödnak, hanem a hönap közepen, egy megadott idöszakon be- 
lül kell azokat elvégezni. Az IWRB (Nemzetközi Vizivadkutaté Iroda) által 
irányított „Minimum Program" elnevezésű számlálás célja elsősorban a te- 
lelő récetömegek lehetőleg minél pontosabb állománybecslése. Különösen a 
mennyiségükben az utóbbi időben erősen megfogyott fajoknál látszott szük- 
ségesnek ez a módszer, de ugyanilyen lényeges például a tőkés récénél ( Anas 
platyr hynchos) i is, ahol a költ6ällomäny teljes szetszörtsäga miatt, annak meny- 
nyisége még hozzävetölegesen is nehezen állapítható meg. A vizsgálat végső 

célja, hogy a kapott eredmények összesítése és kiértékelése után megfelelő 
fórumokon megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak a különösen veszélyez- 
tetett fajok v édelme érdekében. A téli számlálások során például feltérképez- 
hetőek lesznek a leginkább látogatott telelőhelyek, ahol a mielőbb végrehaj- 

tandó védelmi intézkedéseknek igen nagy jelentősége van az állományok ala- 
kulására is. 

Magyarország kezdettől fogva részt vett a januári számlálásokon, de klima- 
tikus adottságaink következtében elsősorban negatívumok közlésére kellett 
szorítkoznunk. Közép-Európában a január a sokéves átlagot tekintve álta- 
lában a leghidegebb hónapnak számít, az állóvizek jég alá kerülnek, hosszan 
tartó hideg periódus esetén beállnak a folyók is. Éppen ezért csak különlege- 
sen kedvező időjárás mellett képzelhető el, hogy hazánkban j januärr: vnagvobb 
récetomegek maradhassanak vissza. Hogy ez így van, azt éppen az utóbbi, 
viszonylag nagyon enyhe telek is bizonyították. 

Az 1969-ben beindított, novemberrel kibővített számlálási program viszont 
már lényegesen jobb lehetőségeket biztosított e téren Magyarországnak is. 
Az általános novemberi időjárás mellett egyes ökológiag kedvező pontokon a 
vonuló récéknek, elsősorban a tőkés és csörgőrécéknek ( Anas crecca) olyan 
tömegei tartózkodnak, melyek már a nemzetközi számlálás szempontjából 
nézve is komoly jelentőségűeknek bizonyulnak. Jelen dolgozatomban a hazai 
viszonylatban kétségkívül messze leggyakoribb tőkés réce mennyiségi ada- 

tait állítottam össze a novemberi és januári számlálások alapján. Ennek során 
csak olyan adatokat vettem figyelembe, ahol a megfigvel6k legalább 500 tő- 
kés récéről számoltak be. Az e szám alatti mennyiségeket figyelmen kívül 
hagytam. Így a mellékelt térképek (31— 40. ábrák) azokat a helyeket tünte- 
tik fel, ahol a vonulás során Magyarországon a legnagyobb, néha kiemelkedő 
tömegek jelentkeztek. Ez nem jelenti azonban egyben azt is, hogy csupán 
ezek a területek jelentősek Magyarországon a vonuló vízivad szempontjából. 


149 


6967 “aquaroyy “umbun ur uousy9oIs wap bunprazia 4 abisspumuabuau aq "TE Sunprqqy 
vaquianou ‘6961 ‘mobnzssoufibn yy psprzsobau ıbasıhuusum 4992453499 F eage "TE 


900 
Jagqwanou ‘6961 
037 


— 000 0s] s | 


00005-000 of» | € 
00002-0000,[E] í 


0000,-000s [Z] a 
0005-0050 {m | 


ot oUC od} 


0,67 aqwaaon “umwbun Ur uaquay0ig wap bunpazia À abısspwusbusw aig ‘3g sunpliqqy 
saquarou ‘0267 ‘uobpzssioumfibo gg pspjzsobau ıbasıhuuam 4399453499 F ‘BI’ ZE 


oct 


Jagwanou OLE) 


— 000 os[s] 


00009-000072 [+] 


ooooz-ooou[e] _ 
0000-0009 [2] 5 


097 


. 
nn 


a / ¢ % y 


a) / 
/ 
/ 
/ 
PA 


0005-005 U § 


oUC o8l 


151 


TL6[ sdoquianon ‘usmbuf Ur uaquayo0ig wap bunproz.ia À obısspwuabuau ag "gg sunpliqqy 
soquionou “1,67 ‘Uobpzssomfibogy pspjzsobam wbasihiwuaut yaoadsayo) PBI “Ee 


oC 


JagwaAou "16 


— 00009 E] 
00005-00002 [+] 


00007-00001 | € | Pa { 
000 04-0005 [2] 


0005-005 T6 


A 


. 


i 


To) 917 


152 


& 
BAG doqQuoaonN ‘mmbuf ui uaquayoo]s dap bunpiaqia À »bısspwuobuaut aig ‘pg Sunpraqy 10 
J9GIDAOU "267  uobozsaosokbogy vsppzsonoui thasihuuaul 4999483491 [Ferge "FE 
a 
ole 007 À gr 
e = 
JIQWIANDU'ZLEL pe di Dm \ 
| DS 


9% 

— 000 0S [s] 
000 0$-00002 [+] 
00007-00004 [€] 


0000:-0005 [2] 
0009-005 © 


È n À À 09% 


SI 0947 


EL6T soquaron umbun ur uaquayoojig wap bunprazio À abisspuuabuaw aq ‘Gg Sunpriqqy 
saquarou *e 2,67 ‘uobpzssounfibo yy pspjzsobau ıbasıkuuau 4993453497 F "Bag “GE 


ote 
Jagwanou ‘EL 6) 


097 


—000 0S [s] 
00005-00002 [+] 
000. 02-0000, [€] Do: 


0000-0005] IN 
0009-0050 


È 


IT 
ott 


Jonupl'gL6L 


— 000 osfs] 


000 0S-000 07 [+] 
00002-0000)[£] 


000 0: -0005 [2] 
0005-0050 


09 


0L6I onuvne “Uusobug ur uopuay9oIg wap bunjiajsa À abısspwuuabuaw arg * 
apnunl ‘02671 ‘uobpzssosnfibo yy pspjzsobau vbasifiuuaw 4393452499 F 


o0L 


o VS o8L 


9g Sunprqqy 
‘BIQR “OF 


10 
10 


1261 wnuve umwbuf ur vaqueys0jiy wap bunpajia À abisspuuabuau 1 ‘LE SuNpLqqy 
«pnuvi TG “uoßpzs.ıo.mhbo yy vsppesoboui ıbasıhunaw 4299482499 P exge “LE 


À 


000 007 
Jpnuol'LL6L 


-000 0S i 


00005-00007 [>] 


00007-00007 [€] Be 
0000-0005] À - ne rs we ce 
0005-00, À ode we QU 


097 


097 


156 


EL6I s0NUD[ unbuf) ur uoyuay3olst “ap bunpajia À abisspuuabuaw ar "SE sunptiggv 
upnuvl ‘8267 ‘uobpzssoufibo py pspjzsobau Basihuuae 4999453497 FP “BIB "SE 


ot 
Jpnubl "7261 


— 00009 [s] 


00005-00007 [5] 
00007-00004 [€] 


0000-0005 [] | 
0009-005 U £ 


ve 
| 


097 


EN 


e 

=) 
( 

N 


4 


ig 
or 
Le, 


Lod 


EL6I s0nunf ‘uspbuf ur uoyuay9oIst wap bunmayı À obısspwuobunu aq ‘68 Funpfggqy 


AG 


IDNUDÎ ‘ELE, 


59% 
— 00005 B 

000 05-000. 07 [+] 
00007-0000 [e] 


0000/-0005 [2] 
0005-005 W 


upnupl e267 ‘uobpzssouwhbo py pspjzsobam wasihiuuaw 49994534097 V "BIG? "GE 


58 


159 


FL6L bnunf uapbur) ur vaquayoojig dap bunprajia À obısspwusbusw au ‘OF sunpriqqy 
upnunl "FI6T ‘uobpzssosnfibo py pspjzsobau abasıhuusw 4999453499 YF “Ble OP 


000 


Jonußl "14 BL 


097 


-00008| s | 


00009-00002 [+] 
00002-0000, [€] 


000 0,-0005 [2] 
0005-005 U 


on, November Számos,  egyébként 
kedvező  adottsägü 
vizterületröl, képzett 
megfigyelők  hiányá- 
ban nincsenek adata- 
ink. Erre a kérdésre a 
későbbiekben röviden 
még visszatérek. 

A kiértékelés során 
mint ökológiailag el- 
térő területeket, a Du- 
nántúlt (a folyóval 
együtt) és az Alföldet 
különválasztottam és 

összehasonlítottam 
egymással. Az ennek 


1973 E A 
Li CI i ie soran kapott eredmé- 
% nyeket a 41. ábra 
ua AUT szemlelteti. 
90 
80 | 4 La la 
A szamlalömunka 
70- Magyarorszagon 
60 Ps .. 
Magyarország terü- 
=) leti adottsägai a réce- 
40 vonulás szempontjä- 
böl igen kedvezöeknek 
30 E , , 
mondhatók. Az észak- 
20 ról és északkeletről 
a áramló vizivad részé- 


re elsősorban Kelet- 
Magyarország, a Tisza 
1970 ck Zn 1974 vonala, hagyományos 

[J Dunántúl (bunaval) FA Alföld vonulási útnak szá- 
41. ábra. A tökesrecek mennyiségi megoszlása százalékban kife- mit. Az ország terü- 
jezve a Dunantulon (feher) és az Alföldön (satirozott) A = No- leten ökolögiailag dur- 


vember; B = Januar van Stele vidi. 
5 ae = 2 Y fi OU J aU. SU 
Abbildung 41. Dane Verteilung der Mengen der Stock- : ! 


enten in Pannonien (weiss), und in der Tiefebene (schraffiert) lehet megkülönböz- 

A = November; B = Januar tetni, melyek jellegü- 

ket, madáreltartó ké- 

pességüket, kiterjedésüket és emberi zavartságukat tekintve lényegesen 
különböznek egymástól. 


Bi . 


1. Nagy tavak. ide tartoznak a Balaton, a Velencei-tö és a Fertö magyar 
szakasza. Nagy, állandó, viszonylag sekély vízterületek. A Balatonban csak a 
partok mentén található változó szélességű nádszegély, egyébként elsősor- 
ban nyílt vízfelület. Kivételt képez a Kis-Balaton természetvédelmi területe, 
mely nek túlnyomó részét sűrű nádas borítja. A Balaton átlagos mélysége 3 m, 


2 


és igy mint tâple alkozöterület elsősorban a bukérécék számára alkalmas. A vi- 


160 


zivad szempontjából elsősorban a még viszonylag legkevésbé beépült, deli 
rész jöhet számításba (ott terül el a Kis-Balaton is). 

A Velencei-tó és a Fertő erősen elnádasodott tavak, a nyílt víz inkább csak 
különböző nagyságú tisztások alakjában jelentkezik. E vizeken, a Balatont 
is beleértve, az őszi időszakban a vadászat jelenti tulajdonképpen a leginten- 
zívebb, emberi részről megnyilvánuló zavarást. Ez azonban a Balaton eseté- 
ben, annak kiterjedését tekintve, feltétlenül csak helyi jelentőségű lehet, a 
jóval kisebb területű Velencei-tavon viszont az ott levő természetvédelmi te- 
rület nyújt biztos menedéket a vonuló vízivad számára 

2. Kisebb természetes tavak. Elsősorban az alföldi sekély vizű, szikes tavak 
tartoznak ide. Közülük sok csak időszakos és száraz időjárás esetén, amire 
éppen az elmúlt években volt példa, éppen a vonulás megindulása idejére 
száradnak ki. Többnyire alacsony, tocsogós vizükkel elsősorban az úszóréce- 
fajoknak kínálnak jó megszállási lehetőségeket. Igen jelentősek a környékü- 
kön található rizsföldek is, elsősorban táplálkozási szempontból. A tavak za- 
vartsága változó, legtöbbjüket a vadászidényben rendszeresen vadásszák. 

3. Halastavak. Magyarországon a halastavak összterülete a századforduló 
óta jelentősen megnövekedett. Míg 1899-ben az országban csupán 1922 ha 
nyilvántartott halastó szerepelt; ez a szám 1938-ig 10 758 ha-ra, 1961-ig 
20 016 ha-ra emelkedett (RIBIANSZKY — WOYNAROVICH, 1962). A halasta- 
vaknak igen fontos szerep jut a hazai récevonuläsban. Bär zavartsaguk äl- 
talaban jelentös, mert a napi tögazdasagi munkäk (csonakos etetések, leha- 
laszasok stb.) mellett ehhez a legtöbb helyen a vadäszat is hozzájárul, de 
ennek ellenére különösen a sok egységből álló és nagy kiterjedésű halastavak 
igen jelentős bázisa a vonuló récetömegeknek. 

4. Folyók. A nagy folyók, elsősorban a Duna és a Tisza, szintén jelentős 
forgalmat bonyolítanak le. Jelentőségük különösen akkor növekszik meg, 
amikor az állóvizek hirtelen történő befagyásával a récetömegek egy része 
legalábbis továbbvonulásig, a folyók vizére telepszik át. Télen egyes bukóré- 
cefajok (elsősorban Bucephala clangula) továbbá bukók ( Mergus merganser 
és M. albellus) különösen egyes számukra alkalmas Duna-szakaszokat rend- 
szeresen felkeresnek. 

5. Természetvédelmi területek. Tulajdonképpen az előbb említett kategóriák 
egyikébe sorolható, de onnét kiemelt területek. Jelentőségük azonban kü- 
lönleges helyzetüknél fogva rendkívül megnövekszik. A Velencei-tavi rezer- 
vátum, Kis-Balaton, Kardoskút, Pusztaszer és legújabban a Hortobágy 
Nemzeti Park ter ületén a vonuló Kaka teljes nyugalmat élvez. Ennek meg- 
felelően e területek általában igen nagy mennyiségekkel szerepelnek a réce- 
vonulás során. Hogy a madarak milyen hamar képesek alkalmazkodni a szá- 
mukra kedvezően változott viszonyokhoz, arra igen jellemzőek STERBETZ 
(1968, 1972) kardoskúti adatai, ahol a tőkés récék nagy tömegei a szárazság 
következtében teljesen kiszáradt tófenékre is rendszeresen bejártak, és a szá- 

raz sziken zárt tömegben gubbasztottak egymás mellett. A Minimum Prog- 
ram és a már korábban végzett szinkron vizsgálatok (SCHMIDT, 1959, 1971; 
KEVE— SCHMIDT, 1960) tehát nemzetközi jelentőségükön túl alkalmasak 
arra is, hogy segítségükkel felmérést készítsünk a legfontosabb hazai meg- 
szállóhelyekről és a szükséges védelmi intézkedéseket ennek megfelelően fo- 
ganatosíthassuk. 

A vízivad, jelen esetben a vonuló tőkés récék tömegei, a fentieknek meg- 
felelően ősszel! és tavasszal igen nagy területen oszlanak meg Magyarországon. 


Il Aquila 161 


Bär mint azt már említettem, az átlagon felüli mennyiségek elsősorban né- 
hány ökológiailag különösen kedvező adottságú ponton összpontosulnak, je- 
lentős mennyiségek vannak még egyéb területeken is. Így a reális mennyiségi 
viszonyok felmérése elég ne :héznek tűnik. 

Magyarországon a megfigyeléseket, néhány hivatásos ornitolögustöl elte- 
kintve, a Madártani Intézet önkéntes külső munkatársai végzik. A számlálás- 
ban rendszeresen résztvevők száma 30 — 40 fő, ami az ország területi adott- 
sägait tekintve nagyon alacsony. Ehhez járul, hogy megfigyelési területük 
rendszerint a lakóhelyükhöz legközelebb eső vízterület, tehát adott. Így 
gyakran nemzetközi szempontból teljesen alkalmatlan területről is érkeznek 
rendszeres jelentések, melyeket kis példányszámuk miatt jelen dolgozatban 
figyelme n kívül hagytam. A képzett megfigyelők alacsony száma miatt év- 
ről évre több jelentősebb és számos közepes madárforgalmú terület marad ki 
a számlálások során. A továbbiakban az eredmények tárgyalásakor ezeket a 
szempontokat feltétlenül figyelembe kell vennünk, hiszen a kapott számada- 
tok kétségkívül csak egy részét képezik a tényleges mennyiségeknek. 


Eredmények 


A beérkezett számlálási adatok kiértéklésekor elsősorban arra törekedtem, 
hogy legalább az őszi vonuláskor leggyakoribb tőkés réce mennyiségi megosz- 
lására nézve nyerjek adatokat, elsősorban néhány rendszeresen ellenőrzött 
terület számadatainak tükrében. A vadászati statisztikákat figyelembe véve 
(a lőtt vizivad fajonkénti me goszlása) a tőkés réce Magyarországon a vonuló 
récék legalább 90% - -át alkotja, így e faj kiemelése a számláláskor során el- 
sőrendűen indokolt. 


A novemberi számlálás 


A tőkés réce őszi fő vonulásának ideje Magyarországon októberre tehető, 
de még novemberben is jelentős tömegek tartózkodnak különösen az ország 
keleti-delkeleti felén. 1969 — 1973 közöttiätlagosan 133 110 példányt szám- 
lältak a novemberi időszakban Magyarországon, ebből az Alföldre 82 100, a 
Dunántúlra (a Dunát is ide számítva) 51 010 tőkés réce esik. Ezek a számok 
csak a számlálásnál figyelembe vett 500 példányon felüli mennyiségeket tar- 
talmazzák. 

Az Alföldön tulajdonképpen négy fő vonulási centrum ismeretes, mégpe- 
dig a Hortobágy, a kardoskúti természetvédelmi terület, a pusztaszeri védett 
szikes tó és tágabb környéke (a Csaj-tavat is beleértve), valamint a szegedi 
Fehér-tó (természetvédelem alatt álló, nagyüzemi halastavak). Közismerten 
nagy récetömegeket forgalmazó hely ezenkívül a biharugrai tógazdaság, 
melyről azonban csak nagyon szórványos adatokkal rendelkezünk. 

A Hortobágyon mind az öt évben magas számokat kaptunk (minimálisan 
10 000 tőkés réce), de ezek a számok a legtöbb esetben minden valószínűség 
szerint jelentősen alatta maradtak a tényleges me nnyiségeknek. Ugyanekkor 
feltétlenül össze függés van a különböző kelet-magyarországi récevonulóhe- 
lyek mennyiségi viszonyai között. Így például 1970-ben a Hortobágyon és a 
szegedi Fehér-t6, Pusztaszer, Kardoskút rezervátumainak térségében egy- 


162 


arant magas értékeket kaptunk (32. ábra). Ugyanekkor 1972-ben a tőkés récék 
száma mindkét területen viszonylag alacsony volt (34. ábra). 

A délkelet-magyarországi területek vonuló réceállománya összességében 
általában felette áll a hortobágyinak. Különösen a Kardoskút természetvé- 
delmi terület érdemel említést ilyen szempontból, ahol a védettség hatására 
az ott-tartózkodó tőkések száma annyira felduzzadt, hogy ez a tömeg a vi- 
szonylag kis területet tekintve már természetellenesnek tűnt. STERBETZ 
(szóbeli közlés) 1970-ben 40 000-re becsülte a Kardoskúton tanyázó tőkés ré- 
cék számát. 

A Tisza maga, mely tulajdonképpen az északkelet felől vonuló récéknél a 
vonulási utat ig megszabja, novemberben viszonylag még kevés récének nyújt 
megszállóhelyet. Bizonyítják ezt StERBETZ (1973) adatai is, aki a Tisza-artér- 
ben végzett vizsgálatai során húsz év alatt november hónapban csak 4800 
tőkés récét figyelt meg ott, 23 850 csörgőrécével szemben, 

A Duna — Tisza köze, a Pusztaszer környéki tavakat leszámítva, a réce- 
vonulás mennyiségi viszonyait tekintve messze mögötte áll a kelet-magyar- 
országinak és a jelentések mind 5000 példány alatt maradó mennyiségekről 
számolnak be. Ez a jelenség részben a Tisza vonulást vezető szerepével (Leit- 
linie), részben a folyótól keletre fekvő és a megszállásra alkalmas területek 
nagy számával magyarázható. Az őszi vonulás során Kelet-Magyarországon 
végigvonuló récetömegek éppen ezért súlypontosan ezeken a vizeken jelent- 
keznek. 

A Dunántúlon egyedül a Velencei-tó az, ahol a tőkés récék novemberben 
kimagaslóan magas számban jelentkeznek. Számuk a vizsgált években min- 
den alkalommal 20 000 — 50 000 között mozgott (31— 35. ábra). Ezenkívül 
mindőssze egy alkalommal, 1971-ben, jelentettek hasonló mennyiséget a Du- 
näntülröl, amikor a Balaton somogyi oldalán a Berek helyén 35 000-re be- 
csülték az ott-tartózkodó tőkés récék számát. Meg kell ítt nyomban azt is 
mondani, hogy a Balaton és környékén átvonuló récefajok megnyugtató 
módon történő számbavétele távolról sem megoldott, és különösen az említett 
Berekben, valamint a balatonlellei és fonyódi halastavak környékén továbbá 
a Kis-Balatonban kell nagyobb tömegek megjelenésével számolnunk. 


A januari számlálás 


Mint azt már a bevezető részben is említettem, a, januári számlálás ered - 
ménye Magyarországon teljes egészében az időjárás függvenye. Kemény te- 
leken, amikor a vizek jég alá kerülnek, gyakorlatilag minden tőkés réce el. 
hagyja az ország területét, illetőleg csak a folyók szabadon maradt szakaszain 
és a tatai meleg vízű tavakon maradnak vissza kisebb-nagyobb csapataik. 
A januárban kapott eredmények így meglehetősen hullámzóak. Azt minden- 
esetre már az eddig végzett számlálások alapján is meg lehetett állapítani, 
hogy az enyhe teleken visszamaradó tőkés récék többsége az ország délkeleti 
felében, Kardoskúton, Pusztaszer környékén, a szegedi Feher-tavon és a 
Maroson összpontosul (36 — 40. ábra). Kemény hideg mellett ezzel szemben a 
legnagyobb mennyiségeket a Dunántúlon, a tatai tavaknál, illetve a Duna 
alkalmas pontjain figyelték meg (37. ábra). Ezek a mennyiségek azonban 
mindig 5000 példány alatt maradtak. 

Ha tehát az eredményeket az egyes években összességükben vizsgäljuk, 


11* 163 


azt találjuk, hogy novemberben minden esetben az Alföldön (elsősorban a 
Tiszántúlon) voltak a nagyobb tőkésréce-csapatok, bár a különbség néha 
egészen minimális volt (41. ábra). Az Alföld nagy récetömegeit a Dunántúlon, 
elsősorban a Velencei-tó déli részén, súlypontosan az ott levő természetvé- 
delmi területen összeverődő nagy csapatok ellensúlyozzák. Ezzel szemben 
januárban kedvező időjárás mellett lényegesen nagyobb a különbség az Al- 
föld, helyesebben Délkelet-Magyarország javára, viszont hideg teleken ugyan- 
itt teljesen hiányoznak a tőkés récék. 

Az elkövetkező években, véleményem szerint, fontos lenne, hogy az IWRB 
a decembert is felvegye a ,, Minimum Program"-ba. Csak így lehetne ugyanis 
követni azt az átmenetet, mely Közép- -Európában a novemberben még tartó 
nagy récemozgások folyamán jelentkezik és az időjárástól függően decembe- 
rig, sőt januárig is elhúzódik. 

Végezetül ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a 
számlálómunk ában részt vettek és adataikkal segítették annak eredményes- 
ségét. 


Irodalom — Literature 


Keve, A.— Schmidt, E. (1960): Einige Ergebnisse der synchronen Wasservogelunter- 
suchungen in Ungarn. Proc. XII. Int. Ornith. Congr. Helsinki. 1958. 400 — 403. p. 

Ribiánszky, M.— Woynarovich, E. (1962): Hal, halászat, halgazdaság. Budapest, 310 p. 

Schmidt, E. (1959): Die Er gebnisse der synkronistischen Beobachtung des Wasservogel- 
zuges vom Jahre 1958. Vertebr. Hung. Budapest. 1. 171— 186. p. 

Schmidt, E. (1961): Ergebnisse der Synehronbeobachtung vom Zug der Wasservögel im 
Jahre 1960. Vertebr. "Hung. Budapest. 3. 83 — 104. p. 

Sterbetz, I. (1968): Studie über die Umgebung der im Kardoskuter Naturschutzgebiet 
lebenden Wildenten. Aquila. 75. 45 — 77. p. 

Sterbetz I. (1972): Vizivad. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. 204 p 

Sterbetz, I. (1973): Investigations on Wild-Ducks in the Inundation Area of the River 
Tisza. Aquila. 76 — 77. 1969 — 1970. 141 — 163. p. 


Einige Ergebnisse der November- und Januar-Zählung der Enten in Ungarn 
I. Anas platyrhynchos 


Egon Schmidt 


Finleitung 


Bei der internationalen Entenzählung sind die November- und Januar-Zählungen, 
wie bekannt, von besonderer Bedeutung. Die Beobachtungen beschränken sich nicht auf 
einen einzigen Tag, sondern sollen während einem gewissen Zeitraum Mitte des Monats 
durchgeführt werden. Das Ziel der von der IWRB geleiteten und als ,, Minimum Program“ 
genannten Zählung ist vor allem eine möglichts genaue Schätzung der Zahl der überwin- 
ternden Enten. Diese Methode schien besonders bei jenen Ar ten notwendig zu sein, 
deren Bestand in den letzten Jahren stark zurückgegangen ist. Aber auch bei der Stockente 
(Anas platyrhynchos) wo die eigentliche Grösse des Bestands wegen seiner weitgehenden 
Zerstreutheit auch nur schätzungsweise kaum festzustellen ist, können die erhaltenen 
Daten sehr brauchbar sein. Nach der Auswertung der er haltenen Resultate wird es mög- 
lich, als letztes Ziel der Untersuchungen, durch geeignete Stellen entsprechende Anordnun- 
gen zu treffen, um die besonders bedrohten Arten zu schützen. Bei den W interzählungen 
können wir z.B. die meist fr equentierten Überwinterungsplätze feststellen, sie auf Karten 
einzeichnen und so die nötigen Schutzmassnahmen rechtzeitig dur chführen, was für dem 
Verlauf der einzelnen Bestände grosse Bedeutung hat. 

Ungarn hat von Angang an an den Januar- Zählungen teilgenommen, aber infolge 


164 


der klimatischen Bedingungen mussten wir uns hauptsächlich auf negative Meldungen 
beschränken. In Mitteleuropa ist der Januar, wenn man die langjährigen Durchschnitte 
betrachtet, im allgemeinen der kälteste Monat. Alle Teiche sind zugefroren, und bei einer 
längeren Kälteperiode kommen auch die Flüsse unter Eis. Aus diesem Grunde ist es nur 
bei ausserordentlich günstiger Witterung vorstellbar, dass in Ungarn im Januar grössere 
Mengen von Enten zurückbleiben könnten. Diese Tatsache hatten die letzt vergangenen 
milden Winter ebenfalls bestätigt. 

Hingegen hatte das seit 1969 eingeführte, mit der November-Zählung ergänzte Prog- 
ramm auch für Ungarn wesentlich bessere Möglichkeiten gebracht. Bei durchschnitt- 
lichen Wetterverhältnissen im November verweilen an einigen ökologisch günstigen Punk- 
ten des Landes so grosse Mengen durchziehender Enten, vor allem Stock- und Krickenten 
(Anas crecca), dass diese auch im Rahmen der internationale Zählung von grosser Bedeu- 
tung sind. In der vorliegenden Studie habe ich die quantitativen Daten der in Ungarn 
ohne Zweifel häufigsten Art, der Stockente, auf Grund der Januar- und November-Zählun- 
gen zusammengestellt. In diesem Rahmen habe ich nur jene Daten benützt, wo die ein- 
zelnen Beobachter mindestens 500 Stockenten gezählt haben. Die Zahlen unter 500 
Exemplaren wurden ausser Acht gelassen. Die Abbildungen 31 — 40. enthalten somit jede 
Punkte, wo während der Zugzeit in Ungarn die grössten manchmal ganz ungeheueren 
Mengen von Stockenten vorkommen. Dies bedeutet aber nicht, dass in Ungarn nur diese 
Orte von Bedeutung sind in bezug auf die ziehenden Enten. Von mehreren, ökologisch 
sehr günstigen, Wasserbiotopen haben wir mangels erfahrener Beobachtern keine Zäh- 
lungsdaten. Auf diese Frage werde ich noch im Späteren zurückkommen. 

Bei der Auswertung habe ich, als ökologisch verschiedene Gebiete, Pannonien (die 
Donau mit einbezogen) und die Tiefebene getrennt bearbeitet und miteinander verglichen. 
Einen Teil der so erhaltenen Ergebnisse zeigt Abb. 41. 


Die Zählungen in Ungarn 


Die Gebietsverhältnisse Ungarns sind für die durchziehenden Enten ausserordentlich 
günstig. Für das aus dem Norden und Nordosten strömende Wasserwild gilt besonders 
Ost-Ungarn, die Leitlinie der Theiss, als ursprüngliche Zugstrasse. Grob kann man im 
ganzen Land fünf ökologisch verschiedene Wassertypen unterscheiden, die was ihren 
allgemeinen Charakter, Vogelerhaltungsmöglichkeit, Ausdehnung und durch Menschen 
verursachte Störungen anbelangt, voneinander sehr stark verschieden sind. 

I. Die grossen Teiche. Zu dieser Gruppe gehören der Balaton, der Velence-See und der 
ungarische Teil des Neusiedlersees. Alle drei sind ständige, grosse und relativ seichte 
(Gewässer. Am Balaton findet sich nur an der Randzone ein Schilfgürtel von verschiede- 
ner Breite, sonst ist die Wasseroberfläche frei. Eine Ausnahme bildet nur das Naturschutz- 
gebiet des Kis-Balaton welches grösstenteils mit dichtem Schilfbestand bedeckt ist. Die 
durchschnittliche Tiefe des Balatons beträgt 3 m und bietet somit, hauptsächlich für 
die Tauchenten, gute Ernährungsmöglichkeiten. Für durchziehende Enten und Gänse 
kommt vor allem der noch am wenigsten verbaute südliche Teil in Frage, wo auch der 
Kis-Balaton liegt. 

Der Velence-See und auch der Neusiedlersee sind beide sehr stark verschilft, offene 
Wasserflächen befinden sich nur in Form von Lichtungen verschiedener Grösse. Bei 
diesen Gewässern einschliesslich des Balaton, bedeutet im Herbst eingentlich nur die Jagd 
eine von Seiten des Menschen verursachte Störung. Diese hat aber im Falle des Balaton, 
wegen seiner Grösse, nur lokale Bedeutung, beim viel kleineren Velence-See bietet das 
dort ins Leben gerufene Naturschutzgebiet gute Rastplätze für die durchziehenden 
Wasservogel. 

2. Kleine Teiche. Zu dieser Gruppe gehören vor allem die seichten Natronteiche auf 
der Tiefebene. Mehrere davon haben nur zu gewissen Zeiten Wasser, und bei auftreten- 
den Trockenperioden wie z.B. auch in den letzten Jahren, trocknen sie gerade vor dem 
Anfang der Zugzeit aus. Mit ihrem meistens seichtem, sumpfigen Wasser bieten sie vor 
allem für die Schwimmenten gute Aufenthaltsmöglichkeiten. Von grosser Bedeutung sind 
auch die in der Nähe befindlichen Reisfelder, besonders aus Ernährungsgründen. Die 
Gestörtheit der Teiche ist verschieden, die meisten werden in der Jagdsaison regelmässig 
bejagt. 

3. Künstliche Fischteiche. In Ungarn hat sich die Gesamtoberfläche der künstlichen Fisch- 
teiche seit der Jahrhundertwende wesentlich erhöht. Im Jahre 1899 hatte man nur 1922 
Hektar in Evidenz gehalten, diese Zahl stieg bis 1938 auf 10 758 Hektar, und wuchs bis 
1961 auf 20 016 Hektar an (RIBIANSZKY und WovYNÁRowIicH, 1962). Die künstlichen 
Fischteiche haben eine grosse Bedeutung für den allgemeinen Entenzug in Ungarn. 


Zwar kommen Störungen der Vögel im allgemeinen oft vor, da neben den täglichen teich- 
wirtschaftslichen Arbeiten (Fütterungen der Fische aus dem Boot, Abfischen der Teiche 
usw.) auch die Jagd eine grössere Rolle spielt, doch sind diese, von mehreren Teichen 
zusammengesetzten grosse Wasserflächen recht bedeutsame Basen für die durchziehenden 
Wildenten. 

4. Flüsse. Die grösseren ungarischen Flüsse, in erster Linie die Donau und die Theiss, 
beherbergen auch eine grosse Menge von Enten. Diese Gewässer sind besonders dann von 
Wichtigkeit, wenn alle Bruchwasser plötzlich einfrieren und mindestens ein Teil der 
Entenscharen auf die Flüsse übersiedeln muss. Im Winter suchen einige Tauchenten 
(an erster Stelle, Bucephala clangula) und Säger (Mergus merganser und M. albellus) 
die für sie geeigneten Donaustrecken in jeden Jahr regelmässig auf. 

9. Naturschutzgebiete. Gehören eigentlich in eine der vorher erwähnten Kategorien, 
doch sollen sie aus ihnen hervorgehoben werden. Ihre Bedeutung wächst durch ihren 
besonderen Status wesentlich. In den Naturschutzgebieten am Velence-See, Kis-Balaton, 
Kardosküt, Pusztaszer und neuerdings auch im Hortobägy-Nationalpark haben die durch- 
ziehenden Enten vollkommene Ruhe. Dementsprechend ist das Wasserwild in diesen 
Gebieten im allgemeinen mit recht hohen Zahlen representiert. Dass die Vögel sich den 
günstig veränderten Verhältnissen rasch anpassen können, beweisen die Angaben von 
STERBETZ (1968, 1972) aus dem Naturschutzgebiet von Kardosküt, wo die grossen Mengen 
der Stockenten trotz der infolge der Dürre ganz ausgetrockneten Teichgrund sich jeden 
Tag dort regelmässig einfanden und dicht nebeneinander hockten. Das Minimum Prog- 
ramm und die im Ungarn schon bisher regelmässig durchgeführten Synchron- Wasser- 
vögeluntersuchungen (SCHMIDT, 1959, 1961, KEvE und SCHMIDT, 1960) geben also, neben 
ihrer internationalen Bedeutung, auch Möglichkeiten mit ihrer Hilfe die wichtigsten hei- 
mischen Rastplätze auffindig zu machen und ihnen den notwendigen Schutz zu sichern. 

Das Wasserwild, in diesem Falle die Mengen durchziehenden Stockenten, verteilen sich 
dem oben gesagten entsprechend, im Herbst wie auch im Frühling über grosse Gebiete 
Ungarns. Obzwar, wie schon erwähnt, die überdurchschnittliche Mengen sich an einigen 
besonders günstigen Orten zusammenballen, finden sich auch in anderen Gebieten des 
Landes ansehnliche Mengen. So scheint die Feststellung der reellen mengenmässigen Ver- 
hältnissen ziemlich schwierig zu sein. 

In Ungarn werden die Zählungen, von einigen Berufs-Ornithologen abgesehen, von 
freiwilligen Mitarbeitern des Ungarischen Ornithologischen Institutes durchgeführt. 
An der Arbeit nehmen regelmässig 30 — 40 Beobachter teil, was in Anbetracht der Grösse 
des Landes sehr gering ist. Dazu kommt noch, dass das Beobachtungsgebiet der einzelnen 
Teilnehmer immer das ihrem Wohnort am nähersten liegende Gewässer ist. So kommt es 
oft vor, dass wir von internationalem Gesichtspunkt ganz unbedeutenden Punkten regel- 
mässig Daten bekommen, die zahlenmässig unergiebig sind, also unbrauchbar. Wegen 
der geringen Zahl erfahrener Beobachter bleiben bei den Zählungen jährlich mehrere 
bedeutende und zahlreiche Plätze mit mittelmässigem Wert aus. Im Folgenden müssen 
wir unbedingt auch diese Tatsache berücksichtigen, da die erhaltenen Resultate ohne 
Zweifel nur einen Teil der wirklich durchziehenden Mengen der Stockenten bilden. 


Ergebnisse 


Bei der Auswertung der erhaltenen Zählungsergebnissen habe ich mich vor allem 
bemüht, über die mengenmässige Verteilung der im Herbstzug weitaus häufigsten 
Stockente im Spiegel einiger regelmässig kontrollierten Gebiete Angaben zu bekommen. 
Nach der Jagdstatistik (die Verteilung verschiedener Arten der erlegten Enten) bildet 
die Stockente mindestens 90%, der in Ungarn durchziehenden Enten. So ist eine Hervor- 
hebung dieser Art bei den Zählungen wohl begründet. 


Die N ovember-Zählung 


Die Kulmination des Herbstzuges der Stockente in Ungarn fällt auf der Monat Okto- 
ber, aber auch noch im November verweilen grosse Mengen besonders im östlichen und 
südöstlichen Teil des Landes. Im November hat man in Ungarn durchschnittlich 133 110 
Stockenten gezählt, davon fielen 82 100 auf die Tiefebene und 51 010 auf Pannonien 
(die Donau mit eingenommen). Diese Zahlen enthalten nur die Summe der einzelnen 
Zählungen, wo nur die Posten von über 500 Stück berücksichtigt wurden. 

Auf der Tiefebene sind eingentlich vier Zugzentren bekannt, nähmlich der Hortobägy, 
die Naturschutzgebiete von Kardoskùt und Pusztaszer (weitere Umgebung und der 


166 


Csaj-See miteingerechnet), ferner der Fehér-t6 bei Szeged (Grossfischteiche unter Natur- 
schutz). Bekanntlich versammeln sich auch grosse Entenscharen auf dem Fischteich von 
Biharugra (an der Ostgrenze) von wo wir aber nur sehr spährliche Angaben besitzen. 

Von Hortobägy haben wir in allen untersuchten Jahren recht hohe Zahlen bekommen 
(mindestens 10 000 Stockenten), die aber aller Wahrscheinlichkeit nach wesentlich unter 
den reellen Werten geblieben sind. Gleichzeitig besteht unbedingt ein Zusammenhang 
zwischen der mengenmässigen Verteilung der Stockenten auf den verschiedenen Rast- 
plätzen in Ost-Ungarn. So haben wir z.B. im Jahre 1970 auf der Hortobägy und auch in 
den Reservaten von Szeged-Fehér-t6, Pusztaszer und Kardosküt gleichermassen grosse 
Zahlen bekommen (Abb. 32). Im Jahre 1972 dagegen war die Zahl der Stockenten in allen 
diesen Gebieten ziemlich gering (Abb. 33). 

Die über Südost-Ungarn durchziehenden Entenscharen sind im allgemeinen grösser 
als jene auf dem Hortobägy. Besonders erwähnenswert ist das Naturschutzgebiet bei 
Kardosküt, wo infolge der Schutzmassnahmen der Stockentenbestand so sehr anwachs, 
dass die dort versammelte Menge, in anbetracht des relativ kleinen Raumes, als unnatür- 
lich gross schien. STERBETZ (mündl. Mitt.) hatte im November 1970 die Zahl derim Kardos- 
küt rastenden Stockenten auf etwa 40 000 geschätzt. 

Die Theiss selbst, die eigentlich den Weg für die von nordosten her durchziehenden 
Enten weist, wird im November noch von ziemlich wenig Stockenten als Rastplatz gewählt. 
Dies wird auch durch die Angaben von STERBETZ (1973) bestätigt, wonach er im Laufe 
seiner zwanzigjährigen Untersuchungen an der Theiss im Laufe des Novembers nur 
4800 Stockenten beobachten konnte (im Gegensatz zu 23 850 Krickenten). 

Die Tiefebene zwischen Donau und Theiss, die Teiche in der Umgebung von Pusztaszer 
ausgenommen, was die quantitativen Verhältnisse des Entenzuges anbelangt, weit hinter 
den Zahlen aus Ost-Ungarn, alle Beobachtungen bleiben unter 5000 Exemplaren. Diese 
Erscheinung kann man einesteils mit der Rolle der Theiss als Wegweiser beim Zug, 
anderenteils mit der grossen Zahl zum Rasten geeigneten Gebieten in Ost-Ungarn erklä- 
ren. Deshalb sind die beim Herbstzug über Öst- -Ungarn durchziehenden Entenmassen 
hauptsächlich auf diesen Gewässern zu beobachten. 

In Pannonien waren im November nur am Velence-See Stockenten in ausreichend 
grosser Zahl zu finden. Ihre Zahl wechselte in den untersuchten Jahren zwischen 20 000 
und 50 000 Exemplaren (Abb. 31-35). Weitere ähnlich grosse Mengen aus Pannonien 
hatte man nur einmal, im Jahre 1971, gemeldet, als man auf der somogyer Seite des 
Balaton die Zahl der dort rastenden Stockenten auf etwa 35 000 geschätzt. hatte. Es soll 
aber hier bemerkt werden, dass das Problem der reellen Aufnahmen der durch die Balaton- 
Gegend ziehenden Entenarten noch keineswegs zufriedestellend gelöst ist, und besonders 
im sogenannten Berek, ferner bei der Fischteichen von Balatonlelle und Fonyöd und auch 
am Kis-Balaton müssen wir mit grösseren Mengen rechnen. 


Die Januar-Zählung 


Wie das schon in der Einleitung erwähnt wurde, hängt das Ergäbnis der Januar-Zählung 
in Ungarn ganz vom Wetter ab. In harten Wintern wenn alle Gewässer zugefroren sind, 
verlassen praktisch alle Stockenten das Land bzw. es bleiben kleinere oder grössere Trupps 
nur auf den freigebliebenen Strecken der Flüsse und auf den Warmwasserteichen bei Tata 
zurück. Die im Januar erhaltenen Resultate sind also ziemlich unterschiedlich. Das kön- 
nen wir aber schon auf Grund der bisherigen Zählungen feststellen, dass die Mehrzahl 
der in milden Wintern zurückgebliebenden Stockenten ‘sich im südöstlichen Teil des Lan- 
des, in Kardosküt, in Pusztaszer und am Fehér-t6 bei Szeged, sowie auf dem Maros-Fluss 
konzentrierten (Abb. 36 —40). Bei kaltem Wetter wurden dagegen die grössten Mengen 
in Pannonien, bei den Teichen von Tata wie auch an geeigneten Punkten der Donau be- 
obachtet(Abb. 37). Diese Menge sind aber immer unter 5000 Stücke geblieben. 

Wenn wir also die Ergebnisse der einzelnen Jahre in ihrer Einheit betrachten, können 
wir als Endresultat feststellen, dass im November die grösseren Stockentenscharen in 
jedem Jahr in der Tiefebene (besonders in Ost-Ungarn ) zu beobachten waren, obwohl 
die Unterschiede manchmal ganz klein waren (Abb. 41). Die grossen Entenmengen der 
östlichen Tiefebene wurden in Pannonien (westlich von der Donau) in erster Linie durch 
die in den siidlichen Teilen des Velence-Sees (Naturschutzgebiet) sich zusammengefunde- 
nen grossen Scharen kompensiert. Dagegen ist in Januar bei giinstigem Wetter der Unter- 
schied zugunsten der Tiefebene in Ost- Ungarn wesentlich grösser, von dort verschwin- 
den aber die Enten bei kaltem Winter vollständig. 

Meiner Meinung nach wäre es in den folgenden Jahren sehr wic ichtig, im „Minimum 


167 


Programm“ auch den Dezember aufzunehmen. Nur so könnte man imstande sein jenen 
Übergang zu verfolgen, der sich in Mitteleuropa während des im November noch dauern- 
den Entenzugs auftritt und vom Wetter abhängig bis zum Dezember oder bis Januar 
dauern kann. 

Endlich möchte ich meinen innigsten Dank jeden unserer Mitarbeiter ausdrücken, die 
bei den Zählungen teilgenommen haben und mit ihren Daten uns behilflich waren. 


168 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


A MADARAK ELTERO VISELKEDESI FORMAT KULONBOZO 
FÖLDRAJZI TERÜLETEKEN 


Dr. Keve Andras 


A madarak bizalmassäga az emberhez nem urbanizációs kérdés, bar szoro- 
san összefonódik azzal. Mär HUXLEY (1947, 1948) és GEYR (1950) foglalkoz - 
tak vele. Vizsgälataikat azonban elsösorban Euröpa egy részére szükitettek. 
Ha azonban a nyugat- és kelet-európai populációk viselkedésében mutatkozó 
különbségeket keressük, ezen a téren is találkozhatunk eléggé feltűnő jelensé- 
gekkel. 

A tőkés réce (Anas platyrhynchos Linné, 1758) esetében Euröpa-szerte is- 
mert, hogy szívesen látogatja a díszparkok tavait, melyeken récéket tarta- 
nak. Ebben az esetben tehát nem a földrajzi különbség a feltűnő jelenség, 
hanem az a tény, hogy ugyanazon réce, mely az említett tavakon teljesen 
szelíd, megőrzi alaptulajdonságait, pl. vonulási ösztöne nem csökken. Így a 
budapesti Állatkertben gyűrűzött tőkés réce Bulgáriában került kézre. Amint 
ismét kikerül a szabadba, a szokott óvatosságot tanúsítja. Budapesten pél- 
dául nemcsak az átvonuláson látogatja meg az Állatkert tavát, hanem ott 
költ is, ahogyan CERVA több ízben említette, hogy a magas Szépművészeti 
Múzeum tetőzetén is költött egyik évben, és innen sikerült fiókáit az Állat- 
kert tavára vezetnie. Az állatkerti tőkés récék rendszeresen kijárnak a Dunára, 
és ezeken jól tapasztalható a viselkedésben mutatkozó különbség. 

A bizalmasságban előfordulhat eltolódás is. Közismert tény, hogy a dan- 
kasirälyokat (Larus ridibundus Linné, 1766) akár Genfben, Münchenben, 
Prágában stb. vagy Budapesten is, télen etetni szokták a folyók hídjairól, 
a tavak partján. 

Az 1940-es években kezdték a dankasirályok felkeresni a Duna-parti házak 
ablakait és erkélyeit, ahol etették őket. 1970/71 tele óta nagy csapatokban 
lepik el az Állatkert kis tavát, de a Dunához járnak éjszakázni. Ugyanezen 
télen megjelentek a Vérmező körüli házaknál is. A következő évben rendsze- 
resen pihentek népes csapatai a Naphegy sportpályáján, és a környéki há- 
zak ablakaiban is etették őket. Tehát mindjobban húzódtak Budapest bel- 
területére. 

Mindezek még, mint mondtuk, csak annak a bizonyítékai, hogy ugyanazon 
madár más körülmények közt, más terepen, másként viselkedik. A sirályok 
esetében azonban egy lépést tehetünk előre, mert a dankasirályokkal a Duna 
felett vonulási időben, főleg nyár végén és ősszel együtt szoktak járni az ezüst- 
sirályok (Larus argentatus Pontoppidan, 1763) is. Az ezüstsirályok a tengeri 
kikötőkben az atlanti és pontusi partokon egyaránt, az épületek tetejéről 
lesik a táplálkozási lehetőséget, s ott pihennek. A Duna felett főként a Feke- 
te-tengeri alfaj (Larus argentatus ponticus Stegman, 1934) érkezik. Ezeket 
magam is megfigyelhettem Constanza épületein 1973 májusában, ahol fész- 


169 


kelnek is. Budapesten vagy a Duna menti värosokban azonban még senki 
sem figyelt meg ezüstsirälyt epületen, sem Budapest belterületen. 

Ugyancsak megfigyeltem olyan fajokat a budapesti Állatkert tava part- 
ján, melyek városi területen nemigen mutatkoznak és a szabadban rendkívül 
óvatosak. Ezen megfigyelésem lényege azonban az — sajnos feljegyzéseim a 
háború alatt elégtek —, hogy a billegető cankó (Actitis hypoleucos Linné, 
1758) kôzvetlenül a járókelők lábai előtt keresgélt, és még az automatikusan 
forgó locsolószerkezet sem riasztotta el, annak hatósugarában is szalad- 
gált. 1956. VIII. 25-én SCHMIDT és STERBETZ (1959) is megfigyelték, hasonló- 
an az erdeti canköt (Tringa ochropus Linné, 1785) is 1956. IX. 2-án, magam 
a pettyes vízicsibét (Porzana porzana Linné, 1766). 

Alapjában véve mindezek az esetek még csak a különböző ökológiai kö- 
rülmények közti gyors szokásváltoztatásra példák. Valódi földrajzi különb- 
ségeket a költőmadarak sorában kell keresnünk. 

Elsé és legkifejez6bb példát szolgáltatja a vizityük (Gallinula chloropus 
Linné, 1758). Meg nem eldöntött kérdés, vajon : alfajilag különbözik-e a nyu- 
gat- és kelet-európai populáció. Viselkedésében lenyegesen eltér a kettö, 
mert mig Angliaban vagy Franciaorszägban stb. a vizityükot ott találjuk 
minden falu széli pocsolyában vagy városi parkban, addig pl. Magyarorszá- 
gon a lakott helyek környékét kerüli. Az előbbire vonatkozó feledhetetlen 
élményem a IX. Nemzetközi Madártani Kongresszus alkalmával 1938. má- 
jusában volt Rouenben. A helyi botanikuskertben lezajlott fogadáson kato- 
nazenekar várt, mely egy 5— 6 m átmérőjű betonmedencénél helyezkedett el. 
A medence közepén álló köveken fészkelt a vízityúk, és költésében sem a 
zenekar, sem a nagyszámú érdeklődő sem zavarta, még hordott is fészek- 
anyagot ez alatt az idő alatt, sőt még etette is a hím a tojót. Magyarországon 
ez szinte elképzelhetetlen. Talán egyetlen kivétel volt gyakorlatomban Hévíz, 
de itt is a közelükben úszó fürdőzők elől a kis nádasba menekült a tündér- 
rózsa-levelekről, melyeken keresgélni szokott, mígnem 1953/54 telén az állo- 
mány szelídsége áldozata lett. 

Hasonló példa az örvös galamb (Columba palumbus Linné, 1758) mely Lon- 
don, Párizs és más nyugati nagyvárosok parkjainak közismerten annyira 
szelíd madara, hogy sokszor kézből is etethető. Magyarországon legfeljebb 
csak kis számban mutatkozik a parkokban átvonulás idején, az emberrel 
szemben bizalmatlan. Budapesten sokáig ezt a szerepet a gerle (Streptopelia 
turtur Linné, 1758) töltötte be, mely éppen olyan ritkán mutatkozik a nyu- 
gati városokban, mint nálunk az örvös galamb. A gerle 1930 körül még a kör- 
utak fáin is költött, pl. Múzeum-körúton az egyetem épülete előtt, de . sokfelé 
a parkokban is, míg nem meg jelent a balkáni gerle (Streptopelia decaocto 
Frivaldszky, 1838). 1945— 50 között zajlödott le az a változás (KEVE, 1950), 
hogy a két faj felváltotta egymást, azóta a balkáni gerle kiszorította Buda- 
pestről a gerlét, a balkáni gerle pedig az emberrel szemben mindenütt rend- 
kívül bizalmas. 

Az angol kertekben, parkokban a vörösbegy (Erithacus rubecula Linné, 
1758) annyira bizalmas, hogy még a vele foglalkozó és őt etető emberre is rá- 
száll (LACK, 1943). Magyarországon erdőlakó madár, igen óvatos és csak a 
szigorú, havas telek kényszerítik, hogy bizalmasabban közeledjen az etetők- 
höz. 

A szürkebegy (Prunella modularis Linné, 1758) nyugaton sok esetben ha- 
sonló módon fészkel az ember közelségében, mint a vörösbegy, Magyaror- 


170 


szagon ellenben még vonuläson is a legsűrűbb bozötosokat kedveli, és rend- 
kívül óvatos, nem is beszélve elrejtett helyi költeseiröl. 

A fenyőrigó (Turdus pilaris Linné, 1758) viszont csak télen jelenik meg a 
budapesti parkok Celtis-fáin, akkor is óvatos, viszont a Kárpátok északkeleti 
oldalán fekvő települések facsoportjaiban gyakort a költ, és nem félénk (KE- 
VE, 1950). 

A vetési varju (Corvus frugilegus Linné, 1758) csak imitt-amott (pl. Szeged, 
Balaton környékén Ábrahámhegy stb.) épiti meg telepeit varosban vagy em- 
beri telepiilés közelében Magyarországon, ellenben Lengyelország és a Szov- 
jetunió városainak gyakori fészkelő madara. 1942/43 telén számomra is fel- 
tűnő volt mennyivel bizalmasabban mozogtak a vetési varjak Wienben 
(Sassı, 1944) az utcákon, a villamossinek között, mint akkor még Budapes- 
ten, bár a Vérmező átalakítása óta ezen a szokáson kis változás állott be, és 
ma már itt sem olyan óvatosak. 

PÁTKAI IMRE szíves volt néhány hasonló összevetést rendelkezésemre bo- 
csátani. Budapest és Isztambul közt 1937 tavaszán költve találta a barna 
kányát (Milvus migrans Boddaert, 1783) és a szürke gémnek (Ardea cinerea 
Linné, 1758) is egy 10—15 párból álló telepét találta az Eyub mecset park- 
jában. Mindkettő olyan faj, mely Magyarországon bizalmatlan az emberrel 
szemben, és folyók ligeteiben stb. embertől távol fészkel. Ilyen urbanizált 
7 fészekből álló gémtelepet talált Erdélyben Beresztelkén (= Breaza) KoHL 
(1964) is a reformatus templom udvarán 1960-ban. 

Végül közép- és észak-európai fészkelési mód különbségére mutatott rá 
NAGY JENŐ (1944) a szarka (Pica pica Linné, 1758) esetében. Norvégia északi 
részén házakra építi fészkét. Bár a szarka állományának növekedésével egyre 
veszít bizalmatlanságából, de azért korántsem olyan bizalmas nálunk, mint 
amely bizalmasságra az északi vidékek körülményei kényszerítik. 

Ez a néhány kiragadott példa mutatja, hogy a madarak viselkedésében 
mutatkozó bizalmasság és bizalmatlanság az ember iránt földrajzilag elkü- 
lönült populációk tulajdonsá ága lehet. Gyakran nehéz határt vonni, hogy mi 
tekinthető bizalmasságnak, mi csupán urbanizációs jelenség, és mikor lépnek 
fel olyan ökológiai körülmények, melyek kényszerítik a madarat bizalmat- 
lanságának feladására, amikor valóban olyan szerzett tulajdonságokról van 
szó, mint amilyenről Huxrtey (1947, 1948) és GEYER (1950) beszélnek. 


Irodalom — Literature 


Cramp, S.—Tomlins, A. D. (1966): The birds of Inner London, 1951 — 65. Brit. Birds 
59. 209 — 233. p. 

Geyer v. Schweppenburg, H. (1950): Zahmheit bei Vögeln. Syllegomena Biologica 142 — 
153. p. 

mei I. 8. (1947): on the problem of geographical difference in tameness in 
birds. Ibis. 89. 539 — 552. p. 

Huxley, I. S. (1948): A in birds. (Ibis. 90. 312 — 318. p. 

Keve (Kleiner), A. (1932): Die ,,Rural Depopulation” in der Vogelwelt. C. R. XI. Congr. 
Int. Zool., Padova. 1930. 663 — 679. p. 2 

Keve (K leiner), A. (1935): Vadgalambok a värosban. A Termeszet XXXI. 226 — 227. p. 

Keve A. (1950): A balkáni gerle újabb térhódítása és újabb adatok ökológiájához — Further 
notes on the Range-Increasing and Ecology of the Indian Ring-Dove. Aquila LI— 
LIV. 1944 — 47. 116 — 122. p. 

Keve A. (1950): A fenyőrigó gyakori fészkelése Galíciában — The Fieldfare a common 
breeding-bird in Galicia. Aquila. LI-LIV. 1944 — 47. 168 — 169. es 192. p. 

Keve A. (1973): Sirälyok Budapesten. Búvár XXVIII. 54-55, Di 


171 


Kohl I. (1964): Szürkegem fészkelése Beresztelke községben — Grey Heron nesting within 
a village. Aquila. LXIX —LXX. 1962-63. 247 — 248. p. 

Nagy J. (1944): Beobachtungen auf den Vogelbergen und Vogelinseln der Eismeerküste 
in Finmarken. Kócsag 12 — 15. 1939 — 42. 65 — 82. p. 

Sassi M. (1944): Saatkrähen als Wintergässte in Wien. Aquila. L. 1943. 379 — 381. p. 

Schmidt E.— Sterbetz I. (1959): Madártani megfigyelések a budapesti Állatkertben — 
Ornithological Observations in the Zoo of Budapest. Aquila. LXV. 1958. 309 — 362. p. 


Einige Angaben zu den geographischen Verschiedenheiten im Verhalten 
der Vögel 


Dr. Andras Keve 


Die Zutraulichkeit der Vögel zum Menschen ist keine Urbanisationsfrage, obwohl sie 
miteinander engstens verknüpft sind. Die Frage wurde besonders von Hux Ley (1947, 
1948) und Gryr (1950) behandelt. Diese Gelegenheit benütze ich um einige Angaben 
zum Unterschied zwischen den ost-west-europäischen Populationen beizutragen. 

Von der Stockente (Anas platyrhynchos) ist wohlbekannt, dass sie die Teiche der 
Parks wo man Zierenten hält gerne am Zuge aufsucht. In diesem Falle ist also nicht der 
geographische Unterschied auffallend, sondern dass sich dasselbe Tier an der einen Stelle 
ganz zahm benimmt, an einer anderen wiederum scheu wird, eine solche Art die auch 
halbwild gehalten ihre Eigenschaften, wie den Zugtrieb nicht verliert. Eine im Zoo von 
Budapest beringte Stockente wurde z.B. in Bulgarien geschossen. Die Stockente ist nicht 
nur Durchzugsvogel im Zoo von Budapest, sondern auch ein Brutvogel, nach GERVA 
gelang es ihr sogar auch vom Dache des benachbarten hohen Museumgebäudes ihre 
Jungen zum Teich des Zoos zu führen. Die Stockenten sind in ständiger Bewegung zwischen 
der Donau und dem Zoo. 

Der Verhaltenwechsel kann auch saisonell sein. Die Lachmöwen (Larus ridibundus) 
werden überall in Europa, so auch in Budapest von den Brücken und von den Ufern der 
Teiche gefüttert. Sie wurden seit 1940 von den Fenstern und Balkonen der Häuser am 
Donau-Kai gefüttert. Im Winter 1970/71 besuchten sie in grossen Flügen auch den Teich 
des Zoos, doch zum Übernachten kehrten die Möwen zu der Donau zurück. Im selben Win- 
ter kamen sie in grosser Zahl auch an die andere Seite der Donau zu den Fenstern der 
Häuser, wo es nebenan auch Grasflecke gab. Die Lachmöwen zogen also immer weiter 
in die Stadt hinein, wo sie ganz an die Menschen angewiesen sind. 

Die bisher erwähnten Beispiele, sind noch keine geographischen Unterschiede, bloss 
Folgen anderer ökologischen Umstände oder saisonelle Änderungen. Bei den Möwen 
sind wir aber schon um einen Schritt weiter, denn mit den Lachmöwen erscheinen an der 
Donau, besonders im Spätsommer und Herbst, auch die Silbermöwen (Larus argentatus). 
Die Silbermöwen rasten auf Gebäudedächern und spähen von dort sowohl an der atlan- 
tischen, wie an der pontischen Küste nach Ernährungsmöglichkeit. Wie die taxonomischen 
Untersuchungen bewiesen haben, kommen zur Donau besonders die Silbermöwen vom 
Schwarzenmeergebiet. Diese konnte ich auch an den Gebäuden von Constanza im Mai 
1972 beobachten, wo sie sogar auch nisten. Doch in Budapest oder in den Städten an 
der Donau konnten sie an Gebäuden, oder weiter im Inneren der Stadt von niemand 
noch beobachtet werden. 

Ich habe auch am Teich des Budapester Zoos solche Arten beobachtet, die im Freien 
sehr scheu sind. Leider sind meine Notizen von der Vorkriegszeit verbrannt, doch nicht 
die genaue Daten sind in dieser Beziehung bedeutend, sondern dass z.B. der Flussufer- 
läufer ( Actitis hypoleucos) ganz vor den Füssen der Besucher Nahrung suchte, und sogar 
die Berieselungsanlagen störten ihn überhaupt nicht. Die selbe Beobachtung machten 
auch SCHMIDT und STERBETZ am 25. VIII. 1956, sie haben auch im Budapester Zoo den 
Waldwasserläufer (Tringa ochropus) am 2. IX. 1956 gefunden, und ich selbst noch in 
früheren Zeiten, das Tüpfelsumpfhuhn (Porzana porzana). 

Mit den Rallen kamen wir zu den Brutvögeln, die den wirklichen geographischen 
Unterschied im Verhalten der Vögel darstellen. Das beste Beispiel ist das Teichhuhn 
(Gallinula chloropus). Es ist noch bestritten ob die west- und osteuropäischen Populatio- 
nen unterartlich verschieden sind? Ihr Verhalten ist jeden falls bedeutend abweichend. 
In West-Europa benimmt sich das Teichhuhn ganz zahm, und vertraulich, sucht auch 
neben Häusern jeden Tümpel, zur Brut auf. Eine unvergessliche Erinnerung bleibt für 


Dr 


mich, als wir zum Empfang des IX. Internationalen Ornithologen Kongresses im Bota- 
nischen Garten zu Rouen im Mai 1938 eingeladen waren. Eine Militärkapelle spielte neben 
einem Betonbecken von 5-6 m. Durchmesser, und trotz der Musik und der vielen neu- 
gierigen Menschen brütete das Teichhuhn auf den Steinen in der Mitte des Beckens, 
das Männchen fütterte das Weibchen und brachte Baustoff, welches das Weibchen ohne 
sich stören zu lassen sofort einbaute. Dagegen in Ungarn ist das Teichhuhn scheu, nähert 
sich nicht den Menschen. Noch als eine Ausnahme könnte ich den warmen Teich in Heviz 
(nahe der südwest Spitze des Balaton-Sees erwöhnen), wo es auf den Blättern der roten 
Wasserrosen immer zu sehen war, doch auch diese Teichhühner flüchteten ins Schilf 
wenn jemand näher angeschwommen war. Sie zahlten aber auch auf diese Zutraulichkeit 
darauf denn im Winter 1953/54 fielen sie alle ihrer relativen Zahmheit zum Opfer. 

Ähnlich benimmt sich auch die Ringeltaube (Columba palumbus), die in den west- 
lichen Grosstädten so zahm ist, dass man sie sogar füttern kann. Aber schon in Budapest 
besucht die Ringeltaube höchstens vereinzelt während der Zugzeit die hohen Bäume der 
Parks, und ist gar nicht zutraulich. Ebenso wie die Turteltaube (Stereptopelia tutur) 
im Westen, die wieder in Budapest die Rolle der Ringeltaube übernahm, brütete diese 
auch auf den Bäumen der Ringstrassen ohne sich vom Verkehr stören zu lassen (KEVE, 
1935), bis dann die Türkentaube (Streptopelia decaocto) Budapest erreichte, und die 
Turteltaube aus der Stadt verdrängt hat — ungefähr in der Zeitspanne zwischen 1945 — 
50 (KEVE, 1950). 

Zahm ist das Rotkelchen (Erithacus rubecula) in den Gärten in England, so dass es 
auch auf den Menschen fliegt (LACK, 1943), in Ungarn kommt das Rotkelchen höchstens 
im strengen Winter in die Nähe der Häuser oder Futterkästen. 

Auch die Braunelle (Prunella modularis) brütet ähnlicherweise in England, in Ungarn 
zieht sie selbst während des Zuges das dichte Gestrüpp vor — sie ist ja nur ein lokaler 
Brutvogel, in verborgenen Plätzen. 

Die Wacholderdrossel (Turdus pilaris) erscheint nur im Winter an den beerentragen- 
den Celtis- Bäumen in den Parken von Budapest, sie ist aber auch zu dieser Zeit sehr vor- 
sichtig. An den nordöstlichen Abhängen der Karpaten brütet die Wacholderdrossel in 
den Baumgruppen bei den Gehöften, und ist gar nicht scheu (KEVE, 1950). 

Die Saatkrähe (Corvus frugilegus) brütet in Ungarn nur gelegentlich in den Städten, 
sie ist in Polen oder in der Sowjetunion ein bekannter Stadtbrüter. Auch mir fiel es im 
Winter 1942 — 43 in Wien auf, wie zutraulich — in Gegensatz zu Budapest — die Saat- 
krähen in den Strassen, zwischen den Strassenbahngeleisen herumsuchten (SASSI, 1944). 
Seitdem sich auch in Budapest die freien Wiesengelände änderten, ist der Unterschied 
nicht mehr so ausgeprägt. 

PATKAI stellte mir auch einige gute Angaben für den Unterschied der Stadtvögel von 
Istambul und Budapest zur Verfügung. Er fand in Istambul den Schwarzmilan (Milvus 
migrans) im Frühling 1937 brütend und im Park der Moschee von Eyub eine Graureiher 
(Ardea cinerea) — Kolonie von 10-15 Paaren, solche Arten die Budapest selbst zur 
Strichzeit kaum besuchen, nicht dass sie zutraulich wären, und brüten weit von den Men- 
schen entfernt in Flussauen usw. KoHL (1964) fand im Jahre 1960 auch in einer Ortschaft 
von Ost-Siebenbiirgen eine urbanisierte und zutrauliche Graureiher-Kolonie von 7 Paaren. 

Zum Schluss soll noch erwähnt werden, dass NAGY (1944) in nördlichen Norwegen die 
Elster (Pica pica) auf Gebäuden brütend fand. Obwohl mit der Zunahme des Bestandes, 
die Elster auch in Ungarn immer zutraulicher wird, baut sie ihr Nest doch nicht auf Haus- 
dächer, wie sie die ungünstigen Umweltfaktoren im hochen Norden dazu zwingen. 

Diese herausgegriffenen Beispiele zeigen, dass es hinsichtlich der Zutraulichkeit, bzw. 
Scheue im Verhalten der Vögel auch geographische Unterschiede geben kann, zwar ist 
oft schwer zu entscheiden ob es sich tatsächlich über Zutraulichkeit und nicht über Urba- 
nisierung handelt, in welchen Falle der Vogel durch ökologische Umstände seine Scheue 
aufzugeben gezwungen ist, und wann über angeborene oder angeworbene Eigenschaften 
gesprochen werden kann? 


fe sur 
INCH e er 
ua EL ur 
î ma 


en 
a 


Aquila LXXX—LXXXI 1973—1974. 
A MADARURBANIZACIO NEHÄNY ALAPVETO KERDESE 


Dr. Bozsko Szvetlana 


Bevezetés 


Napjainkban a zoológiai irodalomban sok szó esik a madarak és mas älla- 
tok urbanizacidjarol. A szakkifejezés a szociológiából, ill. az antropolégiäbél 
került az ällattanba, de meghatározása még nem található meg a legújabb 
biológiai és természettudományi lexikonokban. És ez nem véletlen. E szó 
értelmét eltérően magyarázzák, sokszor leszűkítve a madarak egyszerű vá- 
rosba való behatolására. Ezért természetes, hogy most a zoológusok fokozott 
figyelmet fordítanak az urbanizáció elméleti és biológiai értelmezésére. 

Madárurbanizáció folyamata alatt a madarak városba való betelepülését 


és az új antropogén feltételekhez való adaptációjukat értjük (BozsKo, 1971a). 


Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire indokolt a madárurbanizáció fogalmát 
alkalmazni, amikor az ilyen jellegű adaptációs folyamatokat a biológiában 
évtizedek óta szinantropizációnak nevezik. Pl. 1969-ben azon a moszkvai ér- 
tekezleten, amelyen az állatok szinantropizációját tárgyalták (Szinantropi- 
zácia i domesztikacia zsivotnogo naszelénia, 1969), nem használták az urbani- 
záció kifejezést, mivel ez teljesen belefér a szélesen értelmezett szinantropizá- 
ció fogalmába (ISZAKov, 1969). Alig maradt már pártfogója a régebbi elképze- 
lésnek (NAUMOV, 1955), amely leszűkíti a szinantropizációt egészen a kommen- 
zalizmusra. Napjainkban az ornitolögusok tekintelyes része elismeri az elöbb 
tárgyalt fogalmakat úgy, hogy az urbanizáció a szinantropizációnak csak egy 
kisebbik részét képezi (LUNIAK, 1969; MALCSEVSZKIJ, 1969; TOMIALOJÓ 
1970; Bozsko, 197la; STRAWINSKI, 1971). Sőt L. ToMIALOJC rámutatott 
arra, hogy tovább kell differenciálni a szinantropizáció fogalmát és különb- 
séget tenni nemcsak a szinantropizáció és az urbanizáció, hanem az első ant- 
ropogén változások és az igazi madárszinantropizáció között is. 

A madárurbanizáció tulajdonképpen madárszinantropizáció városi fel- 
tételek között. Az urbanizáció elkülönítése azért látszik szükségesnek, mert 
bár a városi madarak adaptációi szinantropizációs jellegűek, de ugyanakkor 
nem minden szinantrop madár nevezhető urbanistának. Pl. a peremvárosi 
parkok vagy mezőgazdasági területek lakóinak nincs szükségük olyan mér- 
tékű biológiai átalakulásra, mint amilyet a város mint élettér követelne 
tőlük. Így nem nevezhető urbanistának a citromsármány, több pacsirta 
(a búbos kivételével), melyek szórványosan fészkelnek a nagy parkokban. 
Napjainkban nem ritka eset, amikor a gabonatáblákon táplálkoznak a szürke 
gémek, ami a szinantropizációnak első jele (GOLOVANOVA, 1969), de ezt 
fajt sem szinantropnak, sem urbanistának nem nevezhetjük. 


A madarurbanizacio feltételei 


A madärurbanizäcié előfeltétele a szükséges fészkelohely és taplalékforra- 
sokon kiviil a következö ket fontos biolögiai tulajdonsag: az egyed félénk- 
ségének csökkenése, valamint a tágabb ökológiai valencia. 

A madarak természetes félénksége, amelyet az üldözés és a kergetés, 
a lárma továbberősít, megakadályozza sok madár, különösen a nagyobb 
termetűek városiasodását. A madár tűrőképességének fokozódása, vagyis 
bizonyos pszichológiai barrier leküzdése elősegítheti a városba való letelepü- 
lését. Erre a nagyon fontos feltételre először FITTER (1949), később KEvE 
(1969) mutatott rá. Előkészítő lépcsőnek látszik a madarak városi telelése, 
valamint városi pihenésük a vonulás során, amikor kialakulnak az első kon- 
taktusok az emberrel és a civilizációval. Hasonló szerepet játszik a fészkelés 
a peremvárosi zöldövezetben is. Bár hozzá kell tenni, hogy a félénkség csök- 
kenése csak ontogenetikai adaptáció, amely individuális tapasztalat ered- 
ményeképpen vissza is fejlődhet. A városi parkokban gyakori eset, hogy 
a fészkelő madár valahol a sétány mellett rakja a fészkét és teljes bizalommal 
van az emberhez, majd a tavasz előrehaladtával a látogatók sokasodása, 
zaklatása miatt félénkké válik és otthagyja fészkét, csendesebb helyre köl- 
tözik, ahol már óvatos és félénk marad. Ilyen eseteket a szőlőrigónál Lenin- 
grädban, a fekete- és énekes rigónál Debrecenben figyeltem meg. . Finnország: 
ban az ember okozta bántalmak miait a házi veréb félénkebbé vált, viszont 
a madárvédelemnek köszönhető, hogy az egyes finn városokban a szarka 
urbanizációja elindult (TENOVUO, 1967). 

1932-ben K. FRIDERIKSZ két madärcsoportot különböztetett meg: a civili- 
zációt követőket és a civilizációtól menekülőket. Később a két fajta madár- 
reakciót antropofiliának és antropofobiának nevezik. De a civilizációra való 
reagálás teljes skálája nem fér bele ebbe a szűk keretbe, amit többen is 
hangsúlyoztak (GLADKOV — RUSZTAMOV, 1966a; BozsKo, 1971a). 

Napjainkban a városok rohamos növekedése miatt sok esetben az egyes 
ligetek és faunájuk a város határába kerül. Az egész biocönózis élete erősen 
megváltozik, amelyet most már az antropogén tényezők szabnak meg. Ilyen- 
kor kezdődik az ún. , akarat elleni" (ISZAKOV, 1969) vagyis kényszer madar- 
urbanizáció, amely jól megfigyelhető pl. Moszkva és Leningrád volt külvárosi 
parkjaiban. Leszámítva a növényzet változásait követő fauna átalakulásait, 
megállapítható, hogy az új körülmények között megmaradó fajok vagy az 
antropofilek, vagy olyanok, amelyeknek életfeltételei lényegesen nem vál- 
toztak, és amelyek el tudják tűrni az ember jelenlétét, pl. a cinkék, fakopá- 
csok, poszáták stb. Ezért szükségesnek tartottam (Bozsko, 1971a) az ,,antro- 
pofilek" és , antropofobok" mellett még az , antropotoleránsok" csoportját 
is kiemelni. Urbanizáció csak az antropotolerancia és antropofilia mellett 
fejlődhet ki. 

LUNIAK (1964) kétségbe vonta az antropofilia fogalmának használható- 
ságát a madarakra ae azért, mert véleménye szerint a vadon élő 
madarak — még a galambok sem — sohasem keresik az ember társaságát, 
inkább csak eltűrik jelenlétét. Ezért szerinte helyesebb lenne az antropofobia 
különböző fokozatairól beszélni. Véleményünk szerint, ha az antropofiliát és 
az antropofobiát a madáregyed az emberre való szűk pszichikai reakciójá- 
nak vesszük, akkor tényleg aligh: à található olyan madár, amely az emberhez 
közeledne (még a baromfit sem könnyű mindig megfogni!). De az ökológiá- 


176 


nn m 


ban, ahol az ember mint a környezet tenyezöje szerepel, az antropofiliät és 
antropoföbiät a madaraknak az emberi tevekenyseg megnyilvanulasaira való 
reagäläsakent kell értenünk (BozsKo, 1972), és ilyen értelemben antropofilia 
kétségtelenül létezik. Elég, ha felsoroljuk az ember olyan kiseröit, mint csö- 
kat, házi verebet, balkáni gerlét, sarlös fecskét. Az utóbbi időben a civiliza- 
ciót kísérők listája nő. Pl. Helsinkiben valóságos , koldussá" válik napjaink- 
ban a széncinke, az ezüst sirály, amelyek az ember után repülnek és elvárják, 
ee etessék őket. Hasonló megfigyelések vannak a Szovjetunió területén 
is (GLADKOV — RUSZTAMOV, 1966a, 1966b). 

Másik nélkülözhetetlen biológiai tulajdonság a tág ökológiai valencia. 
Így a sztenobiontok nem képesek urbanizálódni. Pl. a tyúkalkatúak rendjé- 
ben a fajdfélék mint sztenofágok és sztenotópok visszavonulnak a civilizáció 
elől. Még a császármadár sem maradt pl. Leningrád külvárosi parkjaiban, 
ahol a múlt században még nagy számban fészkelt, holott megmaradtak 
a neki szükséges biotópok. "Ugyanakkor a fácánfélék mint euribiontok ki- 
mondottan hajlamosak az urbanizációra, amelyhez hozzásegítik történelmi 
kapcsolataik a művelt területekkel és polifágiájuk. Európában vannak meg- 
figyelések a fogoly, a fácán és a fürj városi fészkeléséről (FITTER, 1949; 
GRACZYK, 1959, 1962; STRAVINSKI, 1963a, 1963b; LUNIAK és tärsai, 1964; 
Bozsko, 1967, 1968), bar urbanizäciöjuk csak olyan országokban jöhet létre, 
ahol igen erös a madärvedelem. 


A madarurbanizacio fokozatai 


Szüksegesnek latszik megallapitani azt a küszöböt, amelynel a madarak 
urbanizaciöja kezdödik. Beszelhetünk-e urbanizäciérél akkor, amikor a ma- 
darak csak telelnek a városban (citromsärmäny, zsezse, süvöltő, keresztesörü, 
csonttollü stb.)? Valószínűleg itt csak az előkészítő lépcsőről van szó. Igazi 
urbanizáció akkor van, amikor a madár képes élni és fészkelni a városi 
életfeltételek között. 

Az urbanizáció mint folyamat, fejlődése során több stádiumon megy át. 
A folyamat kifejlődhet egyes madara k, földrajzi populációk vagy egész fajok 
szintjén, megfigyelhető a faj egész áreáján vagy ennek csak egyes részén. 
Munkám során (Bozsko, 1971a) arra a következtetésre jutottam, hogy az 
adaptáció fokától függően a következő négy madárcsoport határolható el 
egymástól : 

1. Potenciális urbanisták. Ebbe a csoportba sorolhatók a téli vendégeken 
kívül a peremvárosok és szuburbán parkok, valamint a megművelt ter ületek 
madarai, amelyek rendszeresen nem hatolnak be a város területére, de ked- 
vező körülmények között bővítik a városi ornitofaunát. A csoport faji össze- 
CRE minden övezetben sajätos. Leningräd peremén ide vehetök a nappali 

"agadozó madarak, a bíbic, a haris, a billegető cankó, a kék galamb, az ökör- 
szem és más madarak, kb. 30 faj (Bozsko, 1972). Lengyelországban Torun 
város peremén 21 olyan fajt jegyeztek fel, amely rendszeresen költ a perem- 

városi antropogén területeken, de a városba nem hatol be (STRAWINSKI, 
1963a). A potenciális urbanisták a kevésbé megváltozott biotópokban élnek, 
biológiai adaptációjuk főként ökológiai jellegű. Bizonyos feltételek mellett 
ezek a madarak urbanizálódhatnak, amit a nyugat-európai fauna története 
is bizonvít. 


12 Aquila 17 


—I 


2. Feiteteles urbanistak. Ide tartoznak a mar varosban feszkelö, valamint 
nyáron a városban táplálkozó madarak (pl. sirályok). Ezek az urbanizáció 
kezdeténél tartanak, és az életkörülmények rosszabbodásával könnyen vissza- 
vonulnak a természetbe. A feltételes urbanistákhoz tartoznak mindazok a 
madarak, amelyek jelenleg hatolnak be a városokba. A csoport összetételére 
nagy zonális eltérések jellemzők. Pl. Finnországban az 1967. évi adatok sze- 
rint (TENOVUO, 1967) 12 új faj városiasodását "észlelik. Ilyenek a nagy füle- 
müle, szajkó, feketerigó, kis poszáta, örvös galamb és néhány vízimadár : 
fütyülő réce, kontyos réce, kerceréce, parti lile stb. 

Az urbanizáció kezdő szakaszain igen gyakran a fajok városiasodása csak 
egyes földrajzi populációknál folyik. A tudomány szempontjából a feltételes 
urbanisták csoportja a legérdekesebb. Nem régen Leningrádban a nagy füle- 
mület a civilizációtól menekülő fajként ismerték. Amikor 1955- ben a fész- 
kelő madarakat regisztráltam egyik fiatal központi városi parkban (Bozsko, 
1957), azor nitológusok fenntartással fogadták közlésemet. Azóta többen alá- 
támasztották állításomat (STRAWINSKI, 1969; MALCSEVSZKIJ, 1969). Úgy 
látszik, hogy a fülemüle könnyen tűri a városi zajokat és az ember jelenlétét, 
a városi fészkeléshez csak megfelelő biocönózisra és a macskától való véde- 
lemre van szüksége (Bozsko, 1968; LUNIAK, 1969). A hatvanas években 
sikerült betelepíteni a fülemülét Moszkvába (RAHILIN, 1969) és e faj urba- 
nizációjáról vannak adatok Varsóból (LUNIAK, 1969) is. Viszont az avar 
eltakarításával a fülemüle el is tűnhet a parkokból, ahogyan ez meg is tör- 
tént a Leningrádi Botanikus Kertben. 

Feltételes urkuniste lett Leningrádban a süvöltő is, amelynek feszkeleset 
elöször szinten 1955-ben sikeriilt megfigyelni (Bozsko, 1957; 1971b) és amely 
azöta sürübben fordul elö a ui költés idején (MALESEVSZKIJ, 1969). 
Ugyanakkor Németországban a süvöltő urbanizációjának több, mint fél 
évszázados múltja van (SCHNURRE, 1921). A közismert nyugat-európai urba- 
nisták közül a feketerigó csak néhány évvel ezelőtt jelent meg a kelet-európai 
és a skandináv városokban. Érdekes módon Skandináviában a faj városiaso- 
dása gyorsan előrehaladt annyira, hogy Helsinkiben pl. a feketerigó már 
konkurrál az ottani régi urbanistával a szőlőrigóval (KAJOSTE, 1961 ; TENOVUO 
1967). Viszont Leningrád környékén a feketerigó félénk madár maradt, és 
nála az urbanizáció semmi jele sem tapasztalható. 

Ezen a szakaszon nagyon fontos szerepe van a madárvédelemnek, amit 
a tőkés réce példája is megerősíthet. Londonban a tőkés réce tipikus urba- 
nista, amely nemcsak parkokban, de háztetőkön, virágládákban, balkonokon 
fészkel (FITTER, 1949). Ahhoz, hogy a réce a kiskacsákkal a vízhez jusson, 
sok esetben összefog a lakosság, és a rendőr is segíti áthaladni a récéket a 
közutakon. Tehát az ember védelmével olyan adaptációk alakulhatnak ki, 
amelyek biológiailag már nem is hasznosak. 

A körülmények rosszabbodásával az ilyen urbanisták eltűnnek a váro- 
sokból. 

3. Tartós urbanistak. Ez a már évről évre városban fészkelő madarak cso- 
portja, amely ökológiailag igen sokarcú. Vannak köztük odu-, fa-, bokor- és 
talajlakók. Főként városi parkokban és villanegyedekben fészkelnek és nagy- 
fokú ökológiai rugalmassággal és adaptív magatartással rendelkeznek. 
A csoport faji összetétele ugyanazon égövi zónában sok közös vonást visel, 
eltérések főként a város topográfiájától és a madárvédelmi intézkedésektől 
függnek. Pl. a Szovjetunió és Finnország városi parkjaiban 31 faj (BozsKo, 


178 


1972), Lengyelországban és az NDK-ban 25 faj nevezhető közönségesnek 
(STRAWINSKI, 1963a). Ezen csoport tagjai azonban sohasem szakítják meg 
kapcsolatukat természetes biotópjukkal és ezzel mintégy biztosítják az urba- 
nizációs csoportok utánpótlását. 

4. Teljes urbanisták. Ezek a madarak maximálisan kihasználják a városi 
élettérnek az előnyeit: a táplálék és búvóhely bőségét, a melegebb mikro- 
klímát és a viszonylagos veszélytelenséget. Teljes urbanistának vehető a 
vadon élő házi galamb, házi veréb, balkáni gerle, csóka stb. Mesterséges 
reguláció nélkül ezek hajlamosak a túlszaporodásra és sokszor nemkívánatos 
madárrá válnak (veréb, galamb). Fajösszetételüket időnként bővítik a tartós 
urbanisták. Pl. napjainkban egész Európában a seregély túlszaporodását és 
a városokba való behatolását észlelik. Nyugat-Európában sok esetben a 
seregély már nem vonul és teljes urbanizációnak indul. Így 1962-ben London- 
ban a seregélyek 92%,-a már az épületekben fészkelt és csak 8%-a odúkban 
(Sıms, 1962). Teljes urbanizáció útján van napjainkban a dolmänyos varjú 
a Szovjetunió európai területén, valamint Finnországban (TENOVUO, 1967). 


Változások a madárbiológiában az urbanizáció során 


Már említettük, hogy a madárurbanizáció során többféle adaptáció jön 
létre. Minél tökéletesebb a fajok városiasodása, annál jobban megváltozik 
biológiájuk. Az adaptációs folyamatok több irányúak, ezeket részletesen 
korábban közöltem (BozsKo, 1971), így csak a legfontosabbakat sorolom fel. 

a) Az élőhelyek megváltozása. Ez nemcsak szokatlan fészekelhelyezést 
— amiről számtalan adat található az irodalomban —, hanem a fajok 
fészkelőbiotóp-változását is jelenti, ami megfigyelhető pl. a tőkés réce, búbos 
pacsirta, seregély, balkáni gerle városiasodásakor. 

b) A szaporodás? biológia és a szezonális élet változásai. A városi melegebb 
klíma és a korábbi tavasz hatással van a madár szervezetének élettani rit- 
musára (GRIMM, 1953), ami a szaporodási ciklus meghosszabbításához és a 
második költéshez vezethet a rendszeresen monociklikus fajoknál. Ezenkívül 
az urbanisták fokozott termékenysége nemcsak az urbanizációnak az ered- 
ménye, hanem még annak is a következménye, hogy a városba éppen a po- 
liciklikus fajok hatolnak be, aminek nagy biológiai jelentősége van. Több- 
szörös költés regisztrálható a fekete-, énekes és szőlőrigóknál, zöldikénél, csi- 
csörkénél, tengelicnél, háziverébnél, balkáni gerlénél, széncinkénél és néhány 
más fajnál. Az NSZK-ban és Svájcban a feketerigó populációjának nagy sűrű- 
sége legfrissebb adatok szerint (Erz, 1964, 1966) annak köszönhető, hogy a 
városban a hímek dominálnak (1,5—3-7 :19), ami a tojók ter mékenysé- 
gét serkenti. Ehhez még hozzájárul, hogy mortalitásuk a városokban csökken 
és élettartamuk 1,5 — 2 szeresére nő. 

A monociklikus fajoknál egyes esetekben növekszik a tojások száma, ami 
fokozott termékenységet eredmény ez. Pl. Moszkva környékén a dolmányos 

varjúnál a bőséges táplálkozásnak köszönhető, hogy a tojások száma átlago- 
san 4,2—4,7-re emelkedett, az erdei varjaknál levő 3,4—4,0-val szemben 
(KONSZTANTINOV, 1969). 

Sok vonuló madärnäl a városiasodás során csökkent a migrációs ösztön, 
ezért a madarak egy része telelni helyben marad, ami nyáron a populáció nö- 
vekedését eredményezi (feketerigó, vetési varjú, seregély, fenyorigo). A ma- 


12* 179 


daraktivitas automatikus regisztralasa, amelyet a fekete- és énekes rigönäl 
végeztek (GRACZYK, 1963), bebizonyította a migrációs ösztön csökkenését a 
városi egyedeknél. 

c) A táplálkozás változása. Itt mindenekelőtt nem a városi madarak köz- 
ismert szeméttáplálkozásáról szeretnék beszélni, hanem a táplálékszerzés 
módjának átalakulásáról. Pl. városi parkokban sok énekes madár csak kora 
reggel és az esti órákban táplálkozik, amikor nincs sok látogató. (STRAWINSKT, 
1963b; STRAWINSKI, 1969). Éjszakai táplálkozást a neon lámpák mellett 
figyeltek meg a füsti fecskénél (SEMADAM, 1967). Városi körülmények között 
ragadozó madárrá válik a csóka, ami Debrecenben (saját megfigyelésem) és 
néhány angol városban észlelhető (BAWTREE, 1950; Oss, 1950). A nappali 

ragadozó madarak és baglyok más táplálékforrás hiányában a városokban 
főként verebeket ejtenek el, és így ornitofágokká válnak. (Bozsko, 1967 
PIECHOCKI, 1970; WENDLAND 1972). 

d) Etolégiai változások. Ezek általában kétirányúak : a félénkség csökkenése 
vagy a viselkedés bonyolultsága. Az óvatosság leküzdése jobban elterjedt a 
városi madaraknál és progresszív adaptációnak számít. Ez a riasztó és vész- 
hangjelek gyengüléséből és a menekülési reakciók csökkenéséből áll. A városi 
környezetben a madarak halkabbá válnak, és nem vonják magukra annyira 
az ember figyelmét. A feketerigónál állapították meg or a värosi mada- 
rak észrev eszik a veszélyt és menekülnek az emberektöl 1,5 — 3 m-es tavolsag- 
rol, de az erdei rigók mar 60 — 80 méteres távolságban kezdenek menekülni. 
(GRACZYK, 1963). Biolögiailag nagyon fontos, ha az ember ältal sürün latoga- 
tott területen a madarak belelapulnak a fészekbe és nem szällnak le percen- 
ként róla, mert ez lehetőséget biztosít az inkubaciod, ill. a fiékanevelés sikeres 
befejezéséhez. Mas oldalról személyi tapasztalatok alapján kialakulhat bo- 
nyolult viselkedés, amikor a gyakran zaklatott madár agresszívvá válik, amit a 
tövisszúró gébicsnél, énekes rigónál és más madaraknál figyeltek meg (MAL- 
CSEVSZKIJ, 1950; Bozsxo, 1972). 

Elösegfti az urbanizaciot a madár bonyolult, embert megtévesztő magatar- 
tasa is, ami több fajra jellemz6 a fészkelés idején (bübos ‘banka, vörösbegy, 
kis és nagy fülemüle, ökörszem, baräzdabillegetö). 


Osszefoglalas 


Összefogalva megállapíthatjuk, hogy a madarak urbanizdcidja a madár 
biolögiajanak komoly, sokoldalú átalakulását jelenti. Ezért az urbanisták 
a legmagasabb fokot érik el a szinantrop madarak sorában és ez meggyőző 
bizonyítéka annak, hogy az urbanizáció fogalmi elkülönítése teljes mértékben 
indokolt. 

Az urbanizációs folyamat jobb felismerése, valamint irányítása céljából 
további megfigyelésekre van szükség. A madárurbanizáció kutatása a bio- 
szféra védelmét szolgálja. 


Irodalom — Literature 
Bawtree, R. E. (1950): Jackdow preding on adult Chaffinch. Brit. Birds, 32, 5. 
Bozsko, Sz. I. (1967): Qualis in the inner part of town of Debrecen. Aquila. 73 — 74. 194. p. 


Bozsko, Sz. T. (1968): Madärtani vizsgälatok a debreceni Kossuth Lajos Tudomänyegye- 
tem Botanikus Kertjében 1967 nyarán. Acta Biol. Debrecina, 6: 5 — 22. p. 


180 


Erz, W. (1964): Population-ökologische Untersuchungen an der Avifauna zweier nord- 
westdeutscher Grossstädte. Zeitsch. für wiss. Zool., 170, 1/2. 1—111. p. 

Erz, W. (1966): Ecological principles in the urbanization of birds. Ostrich, Suppl. 6. 
357 — 363. p. 

Fitter, R. (1949): London’s birds. London. 

Graczyk, (1959): Urbanizacja kuropatwy (Perdix perdix L.) w Poznaniu. Przegl. Zool. 
3. 3. 194—196. p. 

Graczyk, R. (1962): The birds occuring in the centre of town of Lodz. Ochr. Przyr. 28. 
61 — 82. p. 

Graczyk, R. (1963): Badania eksperymentalne nad etologia gatunköw z rodzaju Turdus. 
Roczn. W. Sz.R. w Poznaniu, 17. 21— 71. p. 

Grimm, H. (1953): Die Grossstadt als Lebensraum der Vögel. Vogelschutz und Vogel- 
forschung, 41 — 47. p. 

Kajoste, E. (1961): Uber die Nistvogelfauna der Innerstadt von Helsinki. Ornis Fennica. 
38. 2. 45-61. p. x 

Keve A. (1969): A madarak habitat áttörése. Állattani Közl. 86. 1 —4. 79 — 87. p. 

Luniak, M. (1964): On the some problems dealing with the formation of urban avifauna. 
Przegl. Zool. 7. 2. 162-165. p. 

Luniak, M.— Kalbarczyk, W.— Pawlowski, W. (1964): Ptaki Warszawy. Acta ornith. 8. 6. 
175 — 285. p. 

Luniak, M. (1969): The occurence of Nightingale, Luscinia megarhynchos Brehm and 
the Thrush-Nightingale, Luscinia luscinia L. in Warsaw. Acta Ornith. 11. 12. 445 — 
460. p. 

Oss, R. 11950) : Jackdow attacking Starling. British Birds. 43. 9. 

Piechocki, R. (1970): Der Turmfalke. Ziemsen Verl. Wittenberg Lutherstadt. 

Schnurre, O. (1921): Die Vögel der deutschen Kulturlandschaft. Marburg. 

Semadam Gy. (1967): Éjszakai neonfény hatása füsti fecskére. Aquila, 73 —74. 183. p. 

Sims, E. (1962): A study of suburban birdlife of Dollis Hill. British Birds. 55. 1, 1 — 36. p. 

Strawinski, 5. (1963a): Ptaki miasta Torunia. Acta ornith. 7. 5. 115 — 156. p. 

Strawinski, S. (1963b): Studies on the synanthropism of birds in old Park in Ciechocinek. 
Acta ornith. 7. 6. 159 — 187. p. 

Strawinski, S. (1971): O ptakach, ludziach i miastach. W.P. Warszawa. 

Tenovuo, R. (1967): Zur Urbanisierung der Vögel in Finnland. Ann. Zool. Fennici. 4. 
sat Ad p. 

Tomiatojé, L. (1970): Badania ilosciowe nad synanthropijna awifauna Legnicy i okolic. 
Acta ornith. 12. 9. 293 — 392. p 

Wendland, V. (1972): 14-jährige Beobachtungen zur Vermehrung des Waldkauzes (Strix 
aluco L.). J. Ornithol. 111. 3. 276 — 286. ». 

Bupyaa, H. B. (1969): IlpennocprLıku hopMHpOBAHHA HOJILYCHHAHTPOINHOTO OOpasa IKIZHIT 
rpaya. CO. CHHAHTPONN3AUMA II MOMECTHKANMA +KUBOTHOrO Hacesenna, 20—23. MONI. 
Mocka. 

Boxcko, C. II. (1957): OpHurobayHa napkoB Jlennurpana u ero oKpecrHocreii. BecrtHmK 
Jleunurpa. YH-Ta, 15. 38—52. p. 

bosero, C. H. (1967): O rHe3noBanun u IIMTaHum MNYCTEJIBTII, yMacToli COBH M OÖBIKHOBEHHOU 
HesCbITH B HPATOPOHXHB maprax Jlenunrpana. Aquila, 75. 134—149. p. 

Bosscro, C. H. (1971a): K xapakrepncruke mpomecca ypoannzaunn run. Becrx. JIenmarp. 
Yu-ta, 9. 5-14. p. 

Bosero, C. H. (19716): RK 3Konoruu cHerupa (Pyrrhula pyrrhula L) B napKax Jlenunrpana. 
Acta Biol. Debrecina, 9. 123 — 130. p. 

Boowro, C. H. (1972): Anasma opHutodayHbt HAPKOB JIeCHOÏ 30HbI BocTOUHO EBponbi. 
Kann. macc. .JITY. Jlexuurpag. 

l'aa0koe, H. A. (1966a): OcHOBHbIe IIPOÖJIeMbI HZYHEHHA NTHI RYJIbTYpHbIX JAH7madToR. 
Co. COBPeMeHHBIe MDPOŐJIEMBI OpHnTonorun MJIBIM. ®pyH3e. 111—156. p. 

Taadkos, H. A.—Pycmamos, A. K. (19668): OpunropayHa u Ky1bTypHble JIAHNIMADÓTBI. 
IIpupona, 4. 54—65. 

Tonosanosa, I. H. (1969): Bnonoruyeckue IPeAHOCBLIKH CHHAHTPOHNZAUNN HEKOTODBIX IITMIL 
CEIIBCKOXOBAÜCTBEHHBIX yTommü. KH. CMHAHTDPONHZANUNA MH 6 JMOMECTHKANMA 3KMHBOTHOTO 
HaceJeHuAa, MONMII. MockBa. 23—25. 

Hcaroe, 10. A. (1969): IIpomece CHHAHTPONN3AUUM +KUBOTHBIX, ero CHIEACTBUA M TIePCNeR- 
TuBbt. KH. CHHAHTPONM3ANNA n JMOMECTHKANMA FKUBOTHOTO Hacezennia, MOMII. MockBa. 
3—5. 

Koncmanmunoe, B. M. (1969): WamMenenue mioqoBuToctm Ceppix BOPOH, OÖHTAWINUX B 


181 


KYJIBTYPHOM Janımadre. B KH. CHHAHTPONU3AUNA U MOMECTHKAOMA 3KUBOTHOTO Hace- 
menus, MONI. MockBa. 46—47. 

Manvuescruü, A.C. (1950): O ruesqopanuu nu B TOPOACKUX ycaoBuAx. Tp. NeHnHrp. 
o-Ba ecrectBoucn. 70, 4. 140—154. 

Manvuescruü, A.C. (1969): Ucropua paynsi mapra JIecorexHnueckoit Akagemun um. C. M. 
Ruposa (Jlenuurpa) 1 HeRoTOpsie BOMpocsi MURPO9BOMOUHMM. Bonp. 9KOJT. IT CHOIEHOIT. 
9. 5—22. 

Haymoe, H. II. (1955): 9Romorna :KIBOTHBIX. MockBa. 

Pazusun, B. R. (1969): CKIOHHOCTB K caHanTponnzagma n e& NPNUHHBI y run. KH. Cunan- 
TPONMBZANUA HI NOMECTHKAUMA FRUBOTHOTO HacereHna MONMII. Mockpa. 18—20. 

CMHAHTDOINMBZAMMA Ww HOMECTHKANUA 3KUBOTHOTO HACeJIEHHA (Marepuassi K coBemaHnmio 
19—20 Hos6pa 1969 r.), 1—119. MOMII. MockBa. 

Umpasuneruü, C. A. (1969): Marepmazsi no opHurobayHe MockoBckoro mapka Io6expi B 
Jlennurpage. Becru. JIeamarp. VH-ra, 9. 2. 96—102. 

Dpudepurc, K. (1932): JKOJOTMHECKHE OCHOBEI HPHKIAHHOÏ 30010TUM M DHTOMONOTUM. 
MockBa—.Jlenunrpan. 


182 


HeroTopbIe OCHOBHBIC BOUPOCBI y pOannsannn ITHIK 


C. N. Bosıero 


B paGore amasınanpyIOTCH OCHOBHBIE MPOŐJIEMBI ypoanuzamma TIT. B OCHOBy 06cy:RAeHNA 
110/10 R@Hbi COÖCTBEHHBIE MaTepurasIibi aBTOpa II ImTeparypHbie MAHHBIE MO HKOJIOTUM ITU, 
oÖmMTamımux B ropoxax. B HagaJIe ONPEeJeJIHETCA NOHATHE ypOaHnzanmum Kak HPOHECCA mpo- 
HUKHOBCHUA IITUI 13 ECTECTBEHHOÜŰ HPHPOJBI B TOPOJA M HPHCHOCOÔIEHUA UX K OŐHTAHIIIO 
B 9TOÏt HOBO AHTPONOreHHOÏ Cpeze. YpÖannzauma TU ABIAeTCH YACTBIO Gomee o0mero 
npomecca CHHAHTPOIMZAIMM TH. 

Hamőostee Ba#KHPIMN TIPeATNOCBLIKAMU NH yCJIOBHAMH ypoannzannn UTM ABIIAIOTCA CIIO- 
COÖHOCTB OCOOM K CHHKCHMIO IIYTIIHBOCTU M MDEOJTOJTEHIIO HCHXONOTHYECKOTO Oapbepa npm 
OCBOCHMM TOPOJICKOÏ CPeAbI OOUTAHMA, A TAKE INMPOKAA IKOJIOTUYECKAA BAJIEHTHOCTB. 
ITO MOJIOSKEHHE HOAKPEIMNAETCA mpumepamu. Jlasıee pasöupaertca HPHMEHMAMOCTE B IKOJOTUN 
TITHII MOHATHH AHTPOTOPUINA n anTtponmopoonsa. YrasbIBaetca, UTO MO, HAMM CJEMYeT HOHU- 
MaTb Ha Y3KO IICHXUUCCKYIO PEAKIIMIO OCOOM Ha OTAEIIBHOTO YEeJIOBeKA, A OTHOMEHHE ITHII 
K UCJIOBEKY Kak PakTOpy CPEXBI, T. e. K IPOABJAIEHHAM UWEJIOBEHECKOÜ JeATeIbHOCTH, ATTPH- 
GyTaM umeusmsanun. IlOCKoNBKy BCH Masa PEAKNMHÜ NTMI He YKIIAMBIBAETCA B OTM y3Kue 
pamku, HpeJIaraeTCA elle HPUMeHATb MOHATME AHTPONOTONCPAHTHOCTH, KOTOPAA, KaK U 
aHTponopusana, CHOCOÖCTBYyeT pasBuTum ypoanusanun. 

B craTbe HeJaeTCA MOMbITKA ONpeeIUTh HOPOT, 3a KOTOPBIM HayNHaerca ypOaHnnzanım. 
Kak nporçecc, ypÖannsauns MoTeKaer Ha YPOBHE OTJMEJIBHBIX 0CO0eÏ, TEOTPAÓHYECKHX HONYI- 
HUMÜ H MEJIBIX BUNOB, M HPOXOJHUT HECKOJIBKO cranni. B 3aABHCHMOCTH OT CreneHH anganramum 
K OŐHTAHMIO B TOPOACKUX YCJIOBHAX, BBIJTEJIEHBI 4 TPYHHLI NTHI: HOTEHNMAJIBHEIe, YCHIOBHEIE, 
croiikue M MOAHBIe YPOAHMCTHI. Paccy+eHHA HOAKPEILIEHBI MHOTOHHCIIEHHBIMM HPHMEPAMM. 

B paGore JjaeTCA aHaJIH3 OCHOBHEIX TUIIOB AJANTAUME, HMeIOIUX MecTO Ipu ypOannsanın 
ITH: HZ3MEHEHHA THE3NOBOTO OHOTONA, ÖNONOTUN Pa3MHOFKEHHA N Ce30HHOl 3KH3HH, CTepe- 
oTuma MUTAHHA M HaGopa KOPMOB, POPM HNHOBEeNeHHA. 

Vp6annsanns ITU CompAKeHa CO CJIOKHOÏ MHOTOCTOPOHHEÏ nepecrpoliKoii Onouornn 
rum. Ilrumst-yp6aHnceTbt HAXONATCA Ha BEICHIeli CTYIIeHM CHHATDOTMBZAITMI. 

ua gyumero no3HaHnA IIpolecca YPÉAHA3AUMM ITHI u HANPABICHHOTO YIIPABIeHMA ITUM 
TPOoMeCCOM HeOOXOAHMO MalnbHeitee pacıımpenne MCCJICHOBAHHÏ TODONCKOÜT OPHATOPAYHEI. 
IlosHaHne mpomecca yp6annzaumm TA ABIIAETCA HACTBIO o6meii DAŐOTBI MO N3yTeHNO M 
coxpanenitio Onocepst. 


183 


Ci 


à agile 
ay 4 
® 
va & 
| 
i 
| 
u 
, 
| 
si 


Aquila LXXX—LXX XI. 1973—1974.. 


KÖLTESPARAZITIZMUSRA VALO HAJLAM A NAPOLEON 
SZOVOPINTYNÉL (EUPLECTES AFRA) FOGSÁGBAN 


Dr. Siroki Zoltan 


Az alkalmazkodéképességnek még a kakukknal is magasabb fokát mutat- 
jak a szövömadarak (Ploceidae ) családjába tartozó afrikai vidapintyek (Vi- 
duinae). Valamennyi ide tartozó faj költesparazita, dajkamadaraik a dísz - 
pintyek (Estrildidae) családjába tartoznak. Az atlaszpintynek (Hypochera 
chalybeata S. Müll.) pl. dajkamadara az amarant (Lagonosticta senegala L.), 
a paradicsom vidának (Steganura paradisea L.) a tarka asztrild ( Buntastrild , 
Pytilia melba L.), a dominikánus vidának ( Vidua macrotoura Pall.) a helena- 
pinty (Estrilda astrild L.). 

A parazita a dajkamadár fészkébe csak egy tojást rak, amely azonos nagysá- 
gú és színű a dajkamadár tojásaival. A kikelt parazitafiokak együtt nőnek fel 
atöbbivel, aszäjzugpapilläk színe és a torokrajzolat is megegyezik mindkét faj- 
nál. Kirepüléskor a dajka- és parazitafiókák nagyságban, színben és viselke- 
désben feltűnően hasonlítanak egymáshoz. Az atlaszpinty esetében pl. a kis 
atlaszfióka nem anyjának sármányszerűen csíkolt barnásszürke színét mutatja, 
hanem az amarantfiókák egyöntetű barna, színét viseli. Ez a csodálatos alkal- 
mazkodóképesség odáig fokozódott, hogy az atlaszhímek énekében minden 
kétséget kizáróan benne van az amarant teljes , szókincse" is. Ez így van a 
többi vidafajnál is. A vidákkal legközelebbi rokonságban a szövőmadarak csa- 
ládján belül az Huplectes genus áll (Feuerweber), ahová a narancsszínű szövő- 
madár (Euplectes franciscana Isert), a Napóleon szövő (£. afra Gmelin), a 
lángszínű szövőmadár (E. hordeacea L.), az orix szövő (È orix L.) stb. tar- 
toznak. A felsorolt fajok közül az EL. franciscana és az E. afra a legközönsege- 
sebb egzotak köze tartoznak a nyugati madarpiacokon. Aki szereti a szövö- 
madarakat és kell6 feröhelyet tud biztositani e pompäs szinü és roppant ér- 
dekes viselkedésű madaraknak, könnyen kiserletezhetik tenyesztesükkel. 

Magam a Napöleon szövöt pröbältam tenyeszteni, és 4 Evi türelmes vära- 
kozas után végre sikerült. Közben olyasmi is történt, ami kapcsolatban van a 
költésparazitizmussal, egyben a vidák és az említett szövőmadarak közeli 
rokonságát is megerősíti. 

1968-ban szereztem be 1 pár Napóleon szövőt. Első költési kísérletük 
1972-ben történt. A hím több ízben is hozzáfogott a fészeképítéshez, de soha- 
sem fejezte be. Ennek következtében a tojó 2 tojást a földre tojt, ahol azok 
összetörtek. A többi tojást ellenben — a nyár folyamán összesen 9-et — a kis 
szarkapinty (Spermestes cucullata Swains) lakott, szűk szájú odújába rakta, 
amelyben éppen tojások voltak. Természetesen a szövő tojásait következe- 
tesen elvettem és kifújtam. A tojások színe fehér, apró fekete pötyökkel. 
1973-ban az öreg tojót egy ugyanolyan beszerzett hímmel tettem össze egy 
2x 2x2 m-es kerti voliérben, ahol rajtuk kívül csak díszpintyek voltak, te- 


185 


hat mas szövömadärfa] nem zavarta tevékenységüket. Az új him nn 
mas feszekepitönek bizonyult. Eleinte megismetlödött az 1972-es évi eset, 
tojást egy olyan elöl nyitott odúba rakott, amelyben japani sirälykäk, 2 he. 
oyesfarku amandinat (Poephila acuticauda Gould) neveltek. Mas lakott fé- 
szekbe a Napoleon tojó nem tudott behatolni, mert a 2 hegyesfarkü amandina 
par, amely ugyanabban a volierben költött, elég agressziv ahhoz, hogy a szö- 
votojot ne eressze be fészkébe. Ugyanez történt egy költő pillangöpinty 
(Uraeginthus bengalus L.) eseteben is. Pröbakeppen a tavalyi szarkapinty 
odúba, amely 1973-ban üresen allt, néhány sirälykatojäst tettem, és íme az én 
Napóleon tojóm ismét lerakott 2 tojást a lakottnak vélt odúba. 

Eközben a Napóleon hím elkészült fészkével, melyet egy cirokbugában 
szőtt. A tojó meg volt elégedve vele, és rövidesen 3 tojáson ült. Mindhárom 
kikelt, és valamennyi fióka szerencsésen felnevelkedett. 

Kétségtelen, hogy a Napóleon szövő hazájában, a szabadban, a díszpin- 
tyek fészkébe sohasem csempészi tojásait, de nem is volna értelme, mert a 
díszpintyek etetési technikája mellett a szövőmadár nem élhet meg. Legfel- 
jebb más rokon szövőmadarak fészkébe parazitálhat, de ez sem valószínű, 
mert a szövők elég agresszívek ahhoz, hogy idegen fajú madarat fészküknek 
még a közelében sem . tűrjenek meg. A fogságban azonban megváltozott élet- 
körülményeket teremt. Ilyenkor olyan rejtett tulajdonságok is megnyilvá- 
nulhatnak, melyek rendes körülmények között nem jelentkeznek. Vélemé- 
nyem szerint az a tény, hogy a Napóleon tojó saját fészkének hiányában más 
madarak fészkébe — éspedig díszpintyek fészkébe — rakta tojásait, bizonyít- 
ja, hogy a költésparazitizmusra való hajlam e fajban benne van, és feltehető, 
hogy azonos körülmények között az Huplectes genus többi fajánál is jelent- 
kezhet. Figvelemre méltó jelenség az is, hogy Napóleon tojónak éppen a 
kis szarkapinty fészkébe sikerült tojásait becsempészni. A szarkapinty a leg- 
agresszívebb díszpintyek egyike, amely nála jóval nagyobb madarakat is 
megtámad és rendszerint sikerrel. Miféle barátság alakulhatott ki e két faj 
között, hogy a szarkapinty beengedte fészkébe a Napóleon szövöt? Ezt a fé- 
szekbe hatolást sajnos nem állott módomban megfigyelni, mert a tojásrakás 
rendesen a kora reggeli órákban történik és ilyenkor nem nagyon tanácsos a 
madarakat leskelődéssel megzavarni. Ehhez a madárházat úgy kell megépí- 
teni, hogy a megfigyelő egy “elsôtétitheté rejtekhelyb61 észrevétlenül nézhes- 
se a madarakat. 

Kar, hogy a szövömadarak és vidäk tenyesztesevel kevesen foglalkoznak, 
pedig ha tágas röpdet és a fiókák felneveléséhez kellő mennyiségű és minőségű 
rovartáplálékot biztosítunk, valamennyi fajnál szép er edményt lehetne elérni. 


Brutparasitische Neigung bei Euplectes afra in der Gefangenschaft 
Dr. Zoltan Siroki 


Eine noch höhere Stufe der Anpassungsfähigkeit als beim Kuckuck finden wir bei den 
afrikanischen Viduinae die zur Familie der Ploceidae gehören. Alle Angehörige dieser 
Arten sind Brutparasiten, ihre Wirtsvögel gehören der ‘Familie der Estrilden (Estrildi- 
dae) an. Als Wirt dient der Hypochera chalybeata die Lagonostica senegala, für die Steganura 
paradisca die Buntastrilde (Pytilia melba), für die Vidua macroura die Estrilda astrild. 

Die Parasiten legen in das Wirtsnest nur ein Ei ab, das in Grösse und Färbung mit 
den des Wirtes v öllie übereinstimmt. Die geschlüpften Jungen wachsen mit den anderen 
zusammen auf, die Färbung der Mundwinkelpapillen und die Rachenzeichung ist bei 


186 


beiden Arten gleich. Zur Zeit des Ausfluges sind die Wirtsjungen und die Parasitejungen 
in Grösse, Färbung und Verhalten auffallend ähnlich. Bei Hypochera chalybeata z.B. 
zeigt das Junge nicht die ammerähnliche gestreifte Kleidung seiner Mutter mit bräunlich- 
grauer Färbung, sondern die eintönige braune Farbe der Lagonosticta senegala Jungen. 
Diese wunderbare Anpassungsfähigkeit hat sich bis dahin entwickelt, das der Gesang 
der H. chalybeata-Männchen den vollen Wortschatz der L. senegala beinhaltet. Die selbe 
können wir bei anderen Viduinae beobachten. Zur nächsten Verwandschaft der Viduinae 
gehören in der Familie der Weber die Feuerweber (Euplectes), wohin die E. franciscana, 
E. afra, E. hordeacea, E. orix, unsw. Arten gehören. Unter den aufgezählten Arten gehören 
die E. franeiscana und E. afra zu den gemeinsten auf den westlichen Vogelmärkten. Wer 
die Weber gern hat und genügenden Platz für diese farbenprachtige Vogel mit sehr 
interessantem Benehmen sichern kann, sollte sich ihre Züchtung versuchen. 

Ich selbst versuchte die #. afra zu züchten und nach einem geduldvollen vierjährigen 
Warten ist es mir auch gelungen. Während dieser Zeit geschah etwas, was näher mit dem 
Brutparasitismus verknüpft ist, gleichzeitig zeugt über die nahe Verwandschaft der 
Viduinae und der erwähnten Weber. | 

Im 1968 erwarb ich ein Paar der E. afra. Der erste Brutversuch fand 1972 statt. Das 
Männchen hat mehrmals den Nestbau begonnen, beendete es aber nie. Demzufolge musste 
das Weibchen 2 Eier auf den Boden legen wo sie zerbrachen. Die anderen Eier lag sie 
aber — im Sommer zusammen 9 Eier — in das Nest der Spermestes cucullata, in eine Höhle 
mit engem Eingang wo sich eben Eier befanden. Ich nahm die Eier des Webers weg und 
blas sie aus. Die Farbe der Eier ist weiss, mit winzigen schwarzen Flecken. Im 1973 schloss 
ich das Weibchen mit einem neu erworbenen Männchen in einem 2X 2x2 Gartenvoliere 
zusammen, wo sich nur noch Prachtfinken befanden, dass heisst, andere Weber störten 
ihre Tätigkeit nicht mehr. Das neue Männchen erwies sich als hervorragender Nestbauer. 
Zuerst wiederholte sich der Fall von 1972, zwei Eier wurden in eine vorn geöffnete Höhle 
gelegt, wo Japanische Möwchen 2 Poephila acuticauda aufzogen. In andere Nester konnte 
das Weibchen nicht eindringen, da die Poephila acuticauda Paare (zwei) sind agressiv 
genug, um den Eindringling nicht in das Nest zu lassen. Dasselbe erfuhr das Weibchen bei 
Uraeginthus bengalus. Versuchsweise lag ich in das S. cucullata Nest, das im 1973 leer war, 
einige Japanische Möwcheneier und gleich wurden vom Weibchen 2 Eier in das vermeint- 
liche gewohnte Nest eingelegt. 

Inzwischen wurde das Männchen mit dem Nest fertig, das in einem Mohrhirsenbündel 
gefertigt wurde. Das Weibchen war damit zufrieden und binnen kurzem bebrütete sie 
schon 3 Eier. Alle wurden aufgezogen. 

Ohne Zweifel, dieser Weber schmuggelt in seiner Heimat seine Eier nicht in die Nester 
Prachfinken hinein, es hätte ja keinen Sinn, da mit der Fütterungstechnik der Pracht- 
finken wurde kein Junge der Weber gross. Höchstens kann man sich vorstellen, dass sie 
ihre Eier in die Nester anderer Weberarten schmuggeln, obwohl dies auch nicht wahrschein- 
lich scheint, da die Weber andere Arten nicht einmal in der Nähe ihrer Nester dulden. 
Die Haft schafft aber andere Lebensbedingungen, und so können auch solche versteckte 
Eigenschaften hervortauchen, die sich unter normalen Bedingungen nicht zeigen. Meiner 
Meinung nach die Tatsache, dass der Weber in Ermangelung von eigenes Nestes seine 
Eier in die Nester anderer Arten — Prachtfinken — gelegt hat, zeugt darüber, dass die 
Brutparasitische Neigung die Art versteckt innehat und unter entsprechenden Bedin- 
gungen zeigt sich auch bei anderen Arten der Gattung Æuplectes. Eine aufmerksamkeits- 
erregende Erscheinung ist es weiterhin, dass der Weber die Eier in das Nest der 
S. cucullata einschmuggeln konnte. Die letzte ist einer der agressivsten Prachtfinken, die 
Vögel weit über ihre Grösse angreift und zwar mit Erfolg. Welche Freundschaft konnte 
sich zwischen dieser Arten ausbilden, so dass der Prachtfink den Weber in sein Nest liess? 
Dieses Eindringen konnte ich leider nicht beobachten, weil die Eiablege gewöhnlich in 
den frühen Morgenstunden geschieht und zu dieser Zeit ist es nicht ratsam die Vögel zu 
stören. Dafür sollte man das Voliere so bauen, dass man von einer verdunkelbaren Be- 
obachtungstelle aus die Vögel unbemerkt beobachten könne. 

Es ist Schade, dass sich nur wenige mit der Züchtung von Viduinae und Weber befassen, 
obwohl durch den Ausbau von raumgerechten Voliere und Sichersstellen der Insektennah- 
rung in entsprechender Qualität und Menge, lässt sich bei allen Arten einen schönen 
Erfolg erreichen. 


187 


ZEN, oe e 
re evoca na 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


A ZÄRTTERI TENYESZTES MINT A VESZELYEZTETETT 
FAJOK MEGMENTESENEK EGYIK JARHATO UTJA — AZ 
UGARTYÜK (BURHINUS OEDICNEMUS) TENYESZTESE 


Mödlinger Pal 


A természetvédelem sajnos mind gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy 
nem elegedhet meg valamely madárfaj puszta védelmével, biotópja biztosi- 
tásával eredeti előfordulási hely ein. Ma már szükségessé válhat olyan drasz- 
tikus beavatkozás is, mint a faj még fellelhető összes egyedének befogása és 
zárt téri tenyésztése. Utalok itt a hawaii lúd ( Branta ‘sendvincensis Vigors) 
esetere, de több mas madärfaj fennmaradäsänak is csak a szakavatott te- 
nyesztes a biztositéka, mint a Syrmaticus Wagler, Hierophasis Elliot, Crossop- 
tilon Hodgson nemek fajainak vagy a Leucopsar rothschildi Stresemann ese- 
teben. 

Megforditva a dolgot, egy allatkertnek sem lehet magasztosabb feladata, 
mint a kihalässal fenyegetett fajok tenyésztése, szaporitäsa, majd esetleges 
repatrialasa az eredeti életterekbe. Ezt a felismerést kivanja a eyakorlatban 
is megvalósítani egy a napjainkban kibontakozó ZOO-egy üttmüködesi prog- 

ram, mely a Fülöp-szigeti Pythecophaga jefferyi megmentését célozza. 

Hazai avifaunink némely tagjat is kisebb-nagyobb mértékben hasonló 
sors fenyegeti. Az ugartyúk még nem tartozik a közvetlen veszéllyel fenyege- 
tett fajok sorába, de hazai populációja egyre fogy. Az utóbbi évtizedekben 
bekövetkezett tájátalakítások, megvé Altozott környezeti feltetelek ereztetik 
hatäsukat. fey elöällhat olyan helyzet is (mint pl. a tüzok eseteben), hogy 
szöba kerülhet e faj zärt teri tenyésztésének sziikségessége. Ehhez — a ko- 

rantsem ahitott — munkähoz szeretnénk adatokkal szolgalni az alabbiakban, 
melyekhez a Budapesti Allatkert Madärosztälyän jutottunk. 

A rendelkezésemre álló adatok szerint eddig három helyen sikerült költesre 
bírni a fogságban tartott ugartyúkokat. Elsőként a Báseli állatkertben 
(STEMMLER — MORATH, 1942), ezt követte FRISCH tenyészsikere (1959), majd 
WAYRE eredménve a Norfolk Wildlife Parkban (1969). Budapesten először 
1972-ben értünk el eredményes költést. 

Madarainknál eleinte nem tudtuk a nemeket különválasztani, de a meg- 
figyelések közben nemsokára feltűnt, hogy miben különböznek egymástól. 
A hímeket sötétebb tónusúaknak, barnább színezetűeknek t találtuk, mint a 
vörösebb, rozsdásabb tojókat. Nagyságban csak minimális különbség van a 
nemek között, a fej karaktere azonban más. A hímek feje viszonylag nagyobb- 
nak tűnik, szögletesebb, a fejtető laposabb, a szem feletti fehér csík sokkal 
kifejezettebb (42. ábra). Bár a fentiek nem vágnak egybe teljesen a mások 
által leírtakkal (BANZHAF, 1933, KEVE, 1958; WADEWITZ, 1955), az időköz- 
ben elhullott példányok boncolása ezzel egybevágó eredményt hozott. 

Bár hosszú évek óta tartunk ugartyúkokat, a költési hajlam 1971-ben je- 
lentkezett náluk. Egvik tojónk teljesen abnormisan 6 db tojást rakott, de 


189 


OEL 
% LA 
Pete 


42. Abra. Dürgesi ceremónia. A him apró kavicsokat esipeget fel (Foto: Kapocsy Gy.) 
Abbildung 42. Die Zeremonie der Balz: das Männchen nimmt kleine Steine auf 


ezek terméketlenek voltak. Méreteik: 51,6 x 38,1 mm — 50,0x 36,9 mm — 
49,3 x 37,2 mm — 53,2x 37,4 mm — 50,4x 38,0 mm. Tojässülyok: 36,0 — 
34,0 — 34,5 — 35,5 — 39,0 g. (A 6. tojásnak csak a maradványait találtuk 


meg.) A teljes nyugalom és a jobb kezelhet6ség végett az öt madarnak sze- 
parält elhelyezést biztosítottunk egy 8x 22 m nagyságú röpdeben. Sajnos 
ez az elképzelés hibasnak bizonyult. Az eddig teljesen kezes madarak annyira 
elvadultak, hogy kezelésiik a racsnak repiilés miatt életveszélvessé valt, a 
volierräcs ,,bundazasanak” ellenére. 

Mindebből okulva, 1972 tavaszán egy 6 m átmérőjű, kör alakú társas 
röpdébe helyeztük el a madarakat, cankók, godák, gulipánok, bíbicek és vízi- 
tyúkok közé. Itt az előző évben mutatott idegességet nem tapasztaltuk. 

A madarak takarmányul lágyeleséget (, rigóeleséget ") kaptak, hangyatojás- 
sal, lisztkukaccal, gyümölccsel kiegészítve. 


Május második felében — a szabadban élőkhöz képest megkésve — megin- 
dult az ugartyúkok dürgése. Az öt madárból — három hím, két tojó — két 


pár alakult ki, és ezek olyan kitartóan üldözték a párnélküli hímet, hogy ezt 
ki kellett fogni a röpdéből. A párba állt hímek vízszintes testtartást felvéve 
azonnal rátámadtak, mihelyt ez 1,5— 2,0 m-re megközelítette territóriumai- 
kat, és beleakaszkodva elhajtották. Két nap alatt teljesen lekopasztották 
nyak-, hát-, és válltollait. A többi nagyobb madár iránt agresszivitást nem 
tapasztaltunk, melyről FrIscH (1959) beszámol. Madaraink teljesen passzívan 
viselkedtek az ápolókkal szemben, bár STEMMLER — MorATH (1951) ember 


190 


CSS, MY 
we 


x 
9 

RSS 
RE 


N 
43. abra. A him fenyegetö testhelyzetben (Fotó: Kapocsy Gy.) 
Abbildung 43. Drohendes Männchen 


elleni agressziökröl is emlitest tesz. Valöszinü, hogy a konkurrens fajtärs tel- 
jesen lekötötte figyelmüket ezen a teren. A himek feltünöen sokat hangoskod- 
tak, főleg a délutáni, esti órákban. Fészket csak az egyik par készített, 6ssze- 
hordva néhány szál szénát, a másik par tojásait a röpde különböző részein 
találtuk meg. A két pártól 2— 2 tojást kaptunk : 


1. 51,5x 36,8 mm — 36090 2. 49,8 x 36,4 mm — 36,0 g 
52,0 x 37,8 mm — 35,0 g 51,7x 37,7 mm — 39,0 g 


Mivel a madarak kotläsi hajlamot nem mutattak, a tojásokat RAGUS, ill. 
La National keltet6gépekbe tettük, STEMMLER— MORATH-hoz hasonlóan. 
(FrIscH-nél a madarak kotlottak, WAYRE bantam kotlössal keltetett.) 
A keltetes a következök szerint törtent: 


Nap Hömerseklet, °C Rel. páratartalom, % 
1— 22 38,5 °C 55—60% 
23 — 26 38,2 °C 70% 


A tojásokat naponta 2 óránként forgattuk a 25. napig. A 9. naptól a 15. 
napig naponta egyszer, ezután pedig naponta kétszer hütöttünk 10 — 10 per- 
cig. Ezeket a műveleteket a keltetőgépből kiemelt tojástálcán végeztük. A két 
fészekaljból két fióka kelt ki, a keltetés 25., ill. 27. napján. Egy tojás termé- 
ketlennek bizonyult, a másikban az embrió elpusztult. A fiókák kelési súlya 
34,0 és 32,0 g volt. A kikelt fiókák 6— 12 óráig még a keltetőgépben maradtak, 


191 


44. Abra. Az ugartyüktojason mar látható a kivágás helye (Fotó: Kapocsy Gy.) 
Abbildung 44. Auf dem Ei des Triels ist schon das Loch ersichtlich 


45. Abra. Ugartyukcsibe felszaradas közben, 8 órával a kelés után (Fotó: Kapocsy Gy.) 
Abbildung 45. Hin Küken des Triels sich trocknend, 8 Stunden nach der Schlüpfen 


LRA NT 


teljes felszaradasukig. Az els6 héten egy 26° C-ra fütött nevelöszekrenyben 
tartottuk a kicsiket, de csak éjjel. Ha az időjárás megengedte, kivittük őket a 
szabadba a napra, egy műanyag szúnyoghálóból készült , járókába" 

A kis ugartyúkok takarmánya az első három napon friss hangyatojás volt, 
amelyhez naponta 6 — 8 lisztkukacot és 1— 1 újszülött aranyhörcsögöt adtunk. 
A kicsik táplálása nem jelentett különösebb problémát. Elegendő volt egy 
csipesszel benyúlni eleségestáljukba és megmozgatni a takarmányrészeket, 
már rohantak is oda. Erre is csak"az első két napban volt szükség. A második- 
nak kelt csibe már az idősebbtől tanult meg enni. 3— 4 órával a gépből való 
kivétel után, ha botladozva is, de már jártak és táplálékot vettek fel. A ké- 
sőbbiekben már lágyeleséget is kaptak, melyhez egyharmadrész Purina puly- 
ka indítótápot kevertünk. A vitaminszükségletet Huvasan adagolásával biz- 
tosítottuk. 

Az ugartyúkcsibék neveléséről szólva azt lehet mondani, hogy a limikolák 
közül talán a legegyszerűbb, a bíbic-, goda-, cankó- és gulipánfiókák nevelése 
jóval nehezebb. Hgy dologra azonban vigyázni kell: könnyen meghűlnek, 
felfáznak. Az olyan hűvösebb, nedvesebb napokon, mikor a hasonló korú bí- 
biceket, godákat még nyugodtan a szabadban lehet tartani, az ugartyúkokat be 
kell hozni a temperált nevelőszekrénybe. Hőigényességük miatt nagyon sokat 
napfürdőznek, méghozzá nagyon érdekes testhelyzetben. Azt hiszem ez a faj 
az egyetlen a limikolák között, mely napfürdőzés közben lábait hátrafelé pár- 
huzamosan kinyújtva, fejét előre a talajra helyezve fekszik felörakon át, moz- 
dulatlanul. Felületes rátekintésre nem is látszanak élőknek. Hasonlót eddig 
csak emunál, nandunál figyeltünk meg. 

Az akinézisbe ejtett csibéket naponta tudtuk mérlegelni, minimális törést 
okozva. A csibék testsúlynövekedését a 46. ábrán mutatjuk be, összehasonlí- 
tásban HEINROTH (1968) és STEMMLER — MORATH (1951) adataival. 


Irodalom — Literatur 


Banzhaf, W. (1933): Ein Beitrag zur Brutbiologie des Triels, Burhinus oedicnemus. 
Journal fiir Ornithologie 81. 311 — 321. p. 

Frisch, O. (1959): Beobachtungen bei einer Gefangenschaftsbrut des Triel (Burhinus 
oedienemus). Die Vogelwelt. 80. 4. 97-101. p 

Frisch, O. (1959): Zur Jugendentwicklung, Brutbiologie und vergleichenden Ethologie 
der Limicolen. Zeitschrift für Tierpsychologie. 16. 5. 545 — 583. p. 

Heinroth, O. — Heinroth, M. (1968): Die Vögel Mitteleuropas Bd. II. Urania Verlag, Leipzig 
(Jena) Berlin. 

Keve A. (1958): Charadriiformes, in Szekessy: Aves — Madarak Akademiai Kiadö, 
Budapest 6. 39 — 40. p. 

Mödlinger, P. (1973): Über eine Zucht des Triels (Burhinus oedienemus). Die Gefiederte 
Welt. 97. 7. 123 — 124. p. 

Stemmler — Morath, ©. (1951): Beobachtungen bei der Aufzucht jungen Triele (Burhinus 
oedienemus). Der Zoologischer Garthen. 18. 47 — 53. 

Wadewitz, 0.(1955): Zur Brutbiologie des Triels, Burhinus oedienemus L. Beiträge zur 
Vogelkunde. 4. 86 — 107. p. 


13 Aquila 193 


| —— Zao Budapest 4 
| en AA ANSE) A 
u: Heinroth A 
| —.—.—. Durchschnitt i 
| i 2 
20 Whe 
Be Li 
200 - È 7 
; Il 
hi 7 7 
/ a 
n LAI 
vo 4 / 
/ / i 
/ / I 
; o) 
/ i +7 
pai / % é 
Val Yi, ea LE 
150 + 4 7 2, = 
, 
e DA 7 
; 7 / 
/ TE / 
DA ss 1. 
Gi 7 / 
oa / os 
Dal / / P; Da t 
/ / / 
: 7 / A / A 
/ AA ae. 
7 / ; / = 
100 - / if, ead 


5 10 15 20° na 
46. ábra. A csibék testsulynòvekedése 
Abbildung 46. Körpergewichtzunahme der Küken 


194 


Die Zucht in der Gefangenschaft, als einer der gehbaren Wege für die Rettung 
der gefährdeten Arten: Zucht des Triels (Burhinus oedienemus) 


Pal Mödlinger 


Der Naturschutz gelangt, leider, immer häufiger in die Lage, dass er sich nicht allein 
mit dem Schutz einer Vogelart, mit der Aufrechterhaltung ihrer Biotopen auf ihren 
ursprünglichen Vorkommnisstellen begnügen kann. Heute kann bereits auch ein solcher 
drastischer Eingriff erforderlich werden, wie das Einfangen und die Zucht in der Gefan- 
genschaft sämtlicher, noch auffindbarer Exemplare. Ich möchte hier auf den Fall der 
Ne-Ne ( Branta sendvincensis) hinweisen, aber für das Bestehen mehrerer anderen Vogel- 
arten, wie z.B. im Falle der Syrmaticus, Hierophasis, Crossoptilon Arten, oder im Falle 
des Leucopsar rothschildi bedeutet lediglich die fachgemässe Zucht eine Garantie. 

Wenn wir jetzt die Sache von der anderen Seite betrachten, gibt es für keinen einzigen 
zoologischen Garten eine edlere Zielsetzung, als die Zucht der mit Aussterben bedrohten 
Arten, deren Vermehrung, und danach deren eventuelle Repatriierung in ihre ursprüng- 
lichen Lebensräume. Diese Erkenntnis wünscht das sich zurzeit entfaltende und die Ret- 
tung des philippinischen Pythecophaga jeffery zum Ziele habende ZOO-Programm in der 
Praxis zu verwirklichen. 

Einige Arten der ungarischen Aviafauna bedroht mehr oder weniger ein ähnliches Los. 
Der Triel zählt noch nicht zu den, mit unmittelbarer Gefahr bedrohten Arten, aber ihre 
Population in Ungarn verringert sich ständig. Die Auswirkungen der in den letzten Jahr- 
zehnten erfolgten Landschaftsumgestaltungen, die geänderten Umgebungsbedingungen 
machen sich bemerkbar. So kann sich auch eine solche Situation ergeben (wie z. B. im 
Falle der Grosstrappe) dass die Notwendigkeit der Zucht in der Gefangenschaft in Frage 
käme. Zu dieser — von weitem nicht ersehnte — Arbeit möchten wir im Folgenden einige 
Daten beistellen, die wir in der Vogelabteilung des zoologischen Gartens von Budapest 
erhielten. 

Gemäss der mir zur Verfügung stehenden Daten gelang es auf drei Plätzen die in Gefan- 
genschaft gehaltenen Triele zum Brüten zu bringen und zwar zum erstenmal im zoolo- 
gischen Garten von Basel (STEMMLER — MORATH, 1942), darauffolgend der Zuchterfolg 
von FRISCH (1959) und später das Resultat von WAYRE im Norfolk Wildlife Park (1969). 
In Budapest konnten wir zum erstenmal in 1972 ein erfolgreiches Brüten erzielen. 

Anfänglich konnten wir bei unseren Vögeln die Geschlechter nicht differenzieren, aber 
im Laufe der Beobachtungen ist uns aber bald aufgefallen, dass sie unterschiedlich sind. 
Die Männchen sind von dunklerem, bräunerem Farbton, die Weibchen hingegen von einem 
röteren, rostfarbigen Braun. Was die Grösse anbelangt, besteht nur ein minimaler Unter- 
schied zwischen den Geschlechtern, jedoch der Charakter des Kopfes ist verschieden. Der 
Kopf der Männchen scheint relative grösser, er ist eckiger, die Schedeldecke ist flacher, 
der weisse Streifen oberhalb der Augen ist viel ausgeprägter. Obwohl das Erwähnte nicht 
vollkommen mit dem von anderen Autoren (BANZHAF, KEVE, WADEWITZ) Beobachteten 
übereinstimmt, die Dissektion der mittlerweile verendeten Exemplare ergab ein einschlä- 
giges Ergebnis. 

Obwohl wir schon seit vielen Jahren Trielweibchen halten, meldete sich ihre Brutnei- 
gung erst im Jahre 1971. Eine unserer Weibchen legte ganz abnormalerweise 6 Stück Eier, 
diese waren aber unfruchtbar. Ihre Masse waren: 51,6 X38,1 mm — 50,0x 36,9 mm — 
49,3 x 37,2 mm — 53,2 X 37,4mm — 50,4x 38,0 mm. Das Eigewicht betrug: 36,0 — 34,0 — 
34,5 — 35,5 — 39,0 g. (Vom sechsten Ei fanden wir nur Überreste.) 

Im Interesse vollkommener Ruhe und besserer Behandlung haben wir die Vögel abge- 
sondert in einer 8X2X2 m grossen Voliere untergebracht. Bedauerlicherweise erwies 
sich diese unsere Vorstellung als irrtümlich. Die bis dahin vollkommen zahmen Vögel 
wurden derartig wild, dass ihre Behandlung wegen ihres Fluges gegen das Gitter, trotz 
der ,,Bandage‘ des Volieregitters, lebensgefährlich wurde. Von alldem belehrt, unter- 
brachten wir die Vögel im Frühjahr 1972 in einer kreisförmigen Gemeinschaftsvoliere 
von 6 m Durchmesser, zusammen mit Rotschenkeln, Uferschnepfen, Sebelschnäblern, 
Kibietzen und Teichhühnern. Hier konnten wir die im früheren Jahr bekundete Nervosität 
nicht beobachten. 

Als Futter erhielten die Vögel Weichfutter mit Ameiseneiern, Mehlwürmern, Obst 
ergänzt. 

In der zweiten Hälfte vom Mai — im Vergleich mit den im Freien lebenden verspätet — 
begann der Balz der Triele. Aus den fünf Vögeln — drei Männchen und zwei Weibchen — 


13* 195 


gestalteten sich zwei Paare und diese verfolgten das paarlose Männchen mit einer solchen 
Ausdauer, dass es aus der Voliere entfernt werden musste. Die sich bepaarten Männchen 
nahmen eine waagerechte Haltung an und sobald sich das paarlose Männchen ihrem Terri- 
torium auf 1,5 — 2,0 m näherte, vertrieben sie es. Innerhalb zwei Tagen haben sie seine 
Hals-, Rücken- und Schulterfedern vollkommen ausgerupft. Gegenüber den anderen grö- 
Beren Vögeln haben wir keine solche, wie von FRISCH (1959) erwähnt, Aggressivität beobach- 
tet. Unsere Vögel benahmen sich "gegenüber den Pflegern vollkommen passiv, obwohl 
STEMMLER — MORATH (1942) auch von einer Aggressivität gegenüber dem Menschen Erwäh- 
nung macht. Wahrscheinlich hat der konkurrente Artengeselle ihre Aufmerksamkeit 
V öllig g gefesselt. Die Männchen waren auffallend lärmend, besonders in den N achmittags- 
und Abendstunden. Nur das eine Paar baute ein Nest, einige Heuhalme zusammentragend, 
die Eier des anderen Paares fanden wir in den verschiedenen Teilen der Voliere. Von den 
zwei Paaren bekamen wir je zwei Stück Eier: 
15 91,5 X 36,8 mm — 36,5 g 2. ave X 36,4 mm — 36,0 g 
52,0 X 37,8 mm — 35,0 g 7X37X 7mm — 39,0 g 

Da die Vögel keine Neigung zum Brüten n haben wir die Eier in eine Brut- 
maschine, Typ Ragus, bzw. Typ La National gelegt, wie bei STEMMLER — MORATH. 
(Bei FRISCH haben die Vögel gebrütet, WAYRE liess die Eier mit Bantam-, Hennen aus- 
brüten.) Das Ausbrüten erfolgte folgenderweise : 


Tag Temperatur, °C Rel. Feuchtigkeitsgehalt, % 
8 pera tg - 

1-22 38,5 55 — 60 
23 —26 38,2 70 


Bis zum 25. Tag wurden die Eier täglich alle zwei Stunden umgedreht, vom 9. Tag an 
bis zum 15. Tag täglich einmal, danach wurden sie zweimal täglich für je 10 Minuten 
abgekühlt. Dies wurde auf den von der Brutmaschine entnommenen Eiertassen durch- 
geführt. Von den zwei Gelegen schlüpften zwei Junge aus, am 25., bzw. am 27. Tag der 
Ausbrütung. Ein Ei erwies sich als unfruchtbar, im anderen ging das Embryo zugrunde. 
Das a ae der Jungen war 34,0 und 32,0 g. Die ausgeschlüpften Jungen blieben 
noch 6 bis 12 Stunden im Br utkasten, solange bis sie gänzlich trocken waren. In der er- 
sten Woche hielten wir die Jungen in einem, auf 26 °C aufgeheizten Pflegeschrank, aber 
nur während der Nacht. Wenn es das W etter zuliess, trugen wir sie hinaus ins Freie an 
die Sonne, in ein ,,Laufgitter* aus Kunststoffmoskitonetz. 

Das Futter der kleinen Triele bestand in den ersten drei Tagen aus frischen Ameiseneiern, 
dazu mengten wir täglich 6 bis 8 Stück Mehlwürmer und je einen neugeborenen Gold- 
hamster. Die Er nährung der Jungen bedeutete kein besonderes Problem. Es war genügend 
in ihren Futternapf mit einer Pinzette hineingreifen und die Futterteile damit zu bewegen 
und schon stürzten sie sich darauf. Aber auch dies war nur in den ersten zwei Tagen nötig. 
Das als zweites ausgeschlüpfte Junge lernte von dem Aelteren fressen. Drei-vier Stunden 
nachdem sie aus der Brutmaschine entnommen waren, konnten sie schon, wenn auch 
etwas unsicher, gehen und Futter aufnehmen. Späterhin erhielten sie bereits Weich- 
futter zu dem wir ein Drittel Purina Truthahninitiatornährmittel beimischten. Der Vita- 
minbedarf wurde mit der Dosierung von Huvasan gesichert. 

Wenn wir über das Aufziehen der Trielenjungen sprechen, kann gesagt werden, dass 
die Pflege dieser Jungen unter den Limicolen vielleicht die einfachste ist, die Pflege der 
Kiebitz-, Ufe rschnepfen-, Rotschenkel- und Sebelschnäbler-Jungen ist bedeutend schwie- 
riger. Eine Sache muss jedoch beachtet werden und zwar, dass sie sich leicht erkälten bei 
solchen kühleren, feuchteren Tagen, wenn die gleichalterigen Kiebitz- und Uferschne- 
pfenjungen noch ruhig i im Freien gehalten werden können, müssen die Triele bereits in 
die temperierten Pflegeschränke gebracht werden. Wegen ihres Wärmebedarfes nehmen 
sie oft ein Sonnenbad und zwar in einer recht sonderbaren Positur. Ich meine, diese Art 
ist die einzige unter den Limicolen, die während des Sonnenbades ihre Beine nach rück- 
wärts pare allel ausstrecke nd, den Kopf nach vorne auf den Boden legend, mehrere halbe 
Stunden unbeweglich liegen bleiben. Wenn man nur einen oberflächlichen Blick auf sie 
wirft, scheinen sie gar nicht lebendig. Aehnliches konnten wir bisher nur beim Emu und 
beim Nandu beobachten. 

Die in Akinese versetzten Jungen konnten wir täglich, nur einen minimalen Bruch 
verursachend, abwiegen. In den "beigefügten Graphikon ist die Gewichtszunahme der 


Jungen im Vergleic h zu den Daten von HEINROTH (1968) und STEMMLER — MORATH (1951) 
dargeste Ut. 


196 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


EINIGE ANGABEN ZUR NAHRUNG MANCHER IN UNGARN 
SELTENER VORKOMMENDEN GÄNSE- UND ENTENARTEN 


Dr. Istvan Sterbetz 


Im Rahmen der Internationalen Wasservogelforschung in Europa führt 
das Ung. Ornithologische Institut die Ernährungsunter suchungen der betref- 
fenden Arten regelmässig durch. Neben der reichen Material der gewöhnlichen 
Gänse- und Entenarten gibt es aber Mageninhalte der seltener in Ungarn 
vorkommenden Arten auch. Diese kurze Studie möchte die planmässige For- 
schungen ergränzen, anderseits aber beschäftigt sich die bromatologische 
Literatur fasst ausschliesslich in mariner Beziehung mit der Nahrung der er- 
wehnten Arten. Dies begriindet die Veröffentlichung dieser spärlichen Zu- 
sammenstellung. 

Marmalente ( Anas angustirostris) 
Izrael, 9. 4. 1955.: Carex sp. Samenräste 
Kolbenente (Netta rufina) 
Magyaróvár (Ungarn) 27. 11. 1956.: Chara und Chitinräste 
Magyarovar (Ungarn) 27.11.1956.: Sand 
Eisente (Clangula hyemalis) 
Békéscsaba (Ungarn) 25.11. 1955.: Notonecta glauca 35 St. 
Trauerente ( Melanitta nigra) 
Magyaróvár (Ungarn) 28.10.1965.: Pisidium sp. und Unio-Riste 
Ruderente (Oxyura leucocephala) 

Velence-See (Ungarn) 3. 10. 1953. : Polygonum sp. Same 1, Chitinräste u. Sand 
Feher-tö bei Szeged (Ungarn 20. 9. 1953.: Chitin und Chara-Räste, Sand 
Brandgans (Tadorna tadorna) 

Nagyigmand (Ungarn) 1953.: Chitin und Chararäste, Sand 
Biharugra (Ungarn) 28. 2. 1959. : Setaria glauc a-Samen 16, Bolboschoenus mart- 
timus Samen 28, Trifolium sp. Samen 6, Sand 
Tiszasüly (Ungarn) 1. 2.1961.:Polygonum sp. Samen 66, Setaria glauca Samen 
2, Sand 
Geszt (Ungarn) 25.11.1959.: Festuca sp. Blatter, Sand 
Weisswangengans ( Branta leucopsis) 
Tiszadorogma (Ungarn) 7. 11. 1947. : Polygonum sp. Samen 62, Gramineae sp. 
Blätter 21, Sand 
Magyarovar (Ungarn) 6. 10. 1964.: Triticum-Blätter 21, Sand 
Ringelgans ( Branta bernicla) 
Fonyód (Ungarn) 25. 10. 1963. : Sand 
Rothalsgans ( Branta ruficollis) 
Lunca (Rumänien) 19. 11. 1970.: Triticum-Samen 81, Sand 
Hortobágy (Ungarn) 30. 12. 19583. : Gramineae-Blätter, Setaria glauca Samen 
2, Sand 


197 


Geszt (Ungarn) 3. 10. 1953.: Festuca sp. und Graminea sp. Blätter, Bol- 
boschoenus maritimus Samen 86 

Geszt (Ungarn) 16.11. 1953.: Triticum-Blätter, Graminea sp. Blätter, 
Bolboschoenus maritimus Samen 112, Sand 

Hortobágy (Ungarn) 20. 12. 1959. : Sand 

Nagyszenäs (Ungarn) 10. 11. 1946. : Triticum-Blätter u. Sand 

Fehér-tó bei Szeged (Ungarn) 24. 10. 1949. : Festuca sp. und Triticum- Blätter 

Weitere Angeben von GRESCHIK (in: STERBETZ 1962): 

Hortobágy (Ungarn) 30. 10. 1934.: Sand u. Kieselsteinchen 

Hortobägy (Ungarn) 1.11.1934.: Sand u. Kiesel 

Hortobagy (Ungarn) 1.11.1934.: Sand und Kiesel 


Irodalom — Literature 


Sterbetz, I. (1962): Probleme der Züge der Rothalsgans (Branta ruficollis) in Mitteleuropa 
und Ungarn in den letzten drei "Jahrzehnten. Allattani Közlemenyek, XLIX. 1-4. 
97—103. D: 

Sterbetz, I. (1972): Vizivad. Mezögazdasägi Kiadö, Budapest, 32 — 68. p. 


Adatok néhány — Magyarországon ritka — vadlüd- és récefaj taplalkozasar6 1 
Dr. Sterbetz Istvan 
A Nemzetközi Vizivadkutatò Iroda (International Wildfowl Research Bureau) kutatási 


szervezetében a Madártani Intézetben 1963 óta tervszerűen és folyamatosan vizsgáljuk 
az itt előforduló vadlúd- és récefajok táplálkozását. A tömegfajokról e tárgykörben közölt 


dolgozatok felsorolása STERBETZ (1972) idézett munkájában található. E — mindenkor 
nagy példányszámon alapuló — vizsgálatok ismertetése mellett kívánatos közölni annak 


a néhány ritka fajnak feldolgozott gyomortartalmát is, amelyekről majdnem kizárólag 
tengerparti, vagy Európán kívüli adatokat közölt ez ideig a nemzetközi irodalom. Igy 
különösképpen érdeklődésre tarthatnak számot a földrészünk központjából származó, 
és sajátos hazai környezeti adottságainkat tükröző adatok. A német szövegben részlete- 
zett, kilenc fajból vizsgált, huszonnégy gyomortartalom hazai folyóink, halastavaink 
és füves pusztáink táplálkozóhelyéről, valamint egy izraeli és egy romániai gyűjtőhelyről 
közöl adatokat. 


198 


Aquila LXXX—LXX XI. 1973—1974. 


UJABB ADATOK A HAZI VEREB (PASSER DOMESTICUS) 
TAPLALKOZASBIOLOGIAJAHOZ 


Dr. Rekasi Jozsef 


Bevezetes 


A hazi verebek (Passer domesticus) bromatolögiai vizsgalata gyakorlati 
es elméleti fontossaga miatt a Nemzetközi Biolögiai Program kutatasi témai 
között szerepel. 

A megvaltozott elöhelyi viszonyok, a gépi kultura elöretörese, a korszerü 
agrotechnik: a és közlekedes nagymertekben megvältoztatta hazank, de egész 
Euröpa ökológiai viszonyait. 

Az élettér átalakulásával a háziveréb-populáció viszonyaiban, magatartá- 
sában jelentős változás történt. A hatalmas anyag vizsgálata évek óta folyik, 
de publikálása ezzel nem tud lépést tarani. Köszönöm dr. NAGY EMIL egye- 
temi docens szakmai útmutatásait, s a Magyar Madártani Intézet segítségét, 
hogy a kutatásban részt vehettem. 

Célkitizésemben a következőkre törekedtem: 1. Megadtam a házi veréb 
táplálkozásával kapcsolatos részletes irodalmat, s ismertettem a korábbi ha- 
zai eredményeket is. A jelenlegi vizsgálat a kor ábbi magyar vizsgálatok anya- 
gának egybevetésével kielégítőnek mutatkozott ahhoz, hogy a házi veréb idő- 
szakos táplálkozását megismerjük. 2. A házi verebek időszakos bromatológiai 
vizsgálatát végeztem el több éven keresztül gyűjtött, nagy egyedszámú anya- 
gon. Mivel a nyár végi és kora őszi hónapokból aránytalanul kis egyedszámot 
vizsgáltam, ezért az értékelésnél az előző dolgozatomban (RÉKÁSI 1968) ka- 
pott eredményeket is figyelembe vettem. A jövőben a bromatológiai vizsgála- 
tokat a nagy állományösszpontosulási helyekre (vetett területek, napraforgó - 
kultúrák, gabonatárolók, szakosított állattelepek) is kiterjesztem. 

Korábbi hazai helyzet. A magyar szakirod alom táplálkozásukra vonatko- 
zóan elég szegényes. Főleg alkalmi megfigyelések és gyomortartalmak is- 
mertetését kapjuk e régebbi munkákban. Újabban SOMFAI (1954) és Kovács 
(1955) vizsgálta részletesebben a Passer domesticus táplálkozását. 

Mintegy nyolcvan éve, hogy az első házi veréb gyomortartalmáról szóló 
közlemény megjelent az Aquilaban BIKKESSY (1895) tollából. Leírja, hogy 
ahol a gabonatermelés nagymervü, ott nagy tömegben tartözkodik mint 
állandó madár. A kertekben is gyakori vendég, ahol a gyümölcsfák, de kivált 
a cseresznyefák termését rongálja. Néhány évvel később FoRGÁCH (1902) már 
hasznosságukat említi. A búzában, árpában tett kártételük eltörpül a kárté- 
kony rovarok irtásával tett haszon mellett. Amióta állományuk megcsappant, 
alig lehet féregtől mentes gyümölcsöt nevelni. BARTHOS (1906) cserebogárjá- 

rás idején figyelte meg, hogy a házi verebek nagymértékben pusztították ezen 
káros rovarokat. SZOMJAS (1908) megfigyelése szerint Tiszalökön júniusban a 
kenderbagolypille ( Mamestra persicaria L) hernyója megtámadta a dohány- 
táblát. A tanvän fészkelő házi veréb mind kiköltözött a hernyóktól megtá- 


199 


madott területre, s egy het alatt kitisztitottäk a területet a hernyöktöl. Ebben 
mintegy 1000 vetesi varjü, s 1000 feher gölya is segedkezett. Elismeri, hogy 
sokszort kart is okoznak az érő vetésben, de rovarpusztitäsukkal számottevő 
hasznot is hajtanak. A kaläszon ülő Rhizotrogus bogaraknak nekirepiilnek, le- 
sodorjak a földre, s ott fogjak el. Ezt a vadäszatät nemesak a vetések szelen, 
hanem azok belejében is megfigyeltem. CsORGEY (1909) szerint a fészekodvak- 
ban elszaporodott házi verebek a cseresznye-, meggy, -szilva-, és szölötermest 
károsították. Kärosak voltak a téli etetökön is, ahol a faggyúhoz kevert 
magvak nagy részét felfalták, s a cinegéket elkergették. Védelmét csak oly ki- 
vételes helyeken javasolja, ahol a veréb az egyetlen rovarirtó madár. Ilyenek 
az Alföld erdőktől távoleső elszórtan gyümölcsfákkal beültetett sz616i, nagyobb 
gazdaságok közepén elszigetelt kisebb gyümölcsöskertek. Sıros (1910) a hä- 
zi veréb fiókapusztítását figyelte meg tollasodó barázdabillegető-fiókáknál. 
'SORGEY (1914) a házi verebet ekkor már mindenütt károsnak tartja, ahol 
tömegesen lép fel. Még fészkelés idején is nyilvánvalónak tartja kártételét. 
ZEYK (1920) szerint tavasszal a veteményesekben és a telkek körül fekvő 
gyümölcsösekben keresi eledelét, s ekkor a fital borsóban, s más veteményben 
tesz némi kárt, de temérdek hernyónak, bogárnak elpusztítása által tízszerte 
többet használ. Nyáron a búzát veri, de csak a falvakhoz közelfekvő földeken. 
Télen majorudvarokban, disznóólak körül táplálkoznak. GRESCHIK (1920) se- 
lyemhernyé fogyasztását figyelte meg. Negyedik vedlés utáni hernyókat 
szedték össze a tenyésztőhelyiségben, de a kibújt lepkét is elfogyasztották. 
WARGA (1921 — 24) a házi verebek táplálékában a következő növények termé- 
seit találta: Sambucus nigra, Elaeagnus angustifolia, Celtis occidentalis. Eze- 
ket augusztusban és szeptemberben fogyasztották. SZEMERE (1928) szeptem- 
berben huzamosabb ideig figyelt egy 30 — 40 egyedből álló gyommagirtó hazi- 
verébcsapatot. Sok gyommagot szedtek fel a talajról, de emellett a még 
éretlen magvakat is csipegették a gyomokról. Az olyan gyomnövényeket, 
amelyeknek termését csak ágaskodva vagy felugorva érhették el, szárnyse- 
gítséggel, testsúlyukkal a földre szorították, s úgy szedegették róla a magva- 
kat. Csak az olyan gyomnövényről szedték le az összes magvat, amelyeknek 
termős szárrésze legfeljebb 2—3 cm volt. Az ilyenekről egy lassú húzással le- 
vakarták a magvakat. A verébcsapat felett 20— 30 cm magasan galagonya- 
lepke repült végig, s egyetlen veréb sem akadt, amelyik figyelemre méltatta 
volna. GRESCHIK (1938) HEIKERTINGER kísérletére hivatkozva a házi veréb 
táplálékában a katicabogarat is megemlíti. Keve (1955) tápláléka között két 
csigafajt talált, nevezetesen a Helicella obvia és Cepaea fajokat egy-egy eset- 
ben. REICHART (1957) szerint a házi veréb 1952 nyarán nagy pusztítást oko- 
zott a rajzó Hyphantria cunea lepkék között. Egy-egy alkalommal 5— 8 lep- 
két is lenyeltek egymás után. CSABA (1958) szerint az eperfa ( Morus alba és 
M. nigra) termését rendszeresen fogyasztotta a házi veréb. STERBETZ (1964) 
közli, hogy Üllő községben 1959 tavaszán SZEPESVÁRI házi veréb begyéből 
mutatott ki burgonyabogarat. GYŐRY — REICHART (1966) a házi veréb araszo- 
ló hernyó és somkóró bagolylepke (Choloridea maritima) hernyóhordását fi- 
gyelte meg. Házi veréb gyomrokbél a következő növényeket mutatták ki: 
Hordeum, Triticum, Polygonum aviculare, Setaria viridis. SCHMIDT (1966) 
vizsgálta karositasukat büzaföldön. A keresztbe rakott kévékre jártak täp- 
lalkozni, s a kärositäsok főleg a középső részeken voltak nagymerteküek, 
ahol könnyű kapaszkodási lehetőségük volt. Ezen résznél 80— 1009/-os ká- 
rosítást tapasztalt. Augusztusban a tarlókat és a káposztaföldeket járták. 


200 


A bodza érett termésének fogyasztását is megfigyelte. PALKÖ (1966) hazivere-- 
beket figyelt meg, amint sölyomszerüen pedzettek a gyikokat, és csörükkel 
ütögettek azok farkät, amig az le nem szakadt. A farokvéget elfogyasztottak. 
Szöcs (1967)1965 mäjusaban megfigyelte, amint az anyamadar amerikai 
szövölepket hordott a fidkaknak. A felzavart lepkét röptében is elkapták. 

VÁSÁRHELYI (1968) a Bükkben házi verébfidkak etetését figyelte meg, s hasz- 
nosaknak tartja őket, mert igen sok káros rovart hernyót fogyasztottak. 

BORDA (1968) fecskefiakkal táplálkozó házi verebeket figyelt meg Faddon. 

Nemcsak a rendkivüli idöjaraskor tapasztalta ezen abnormitäst. 


A vizsgalatok mödszere és a gyüjtesek helye, vizsgälati anyag 


Jelen dolgozatban az 1967—69-es években gyűjtött és feldolgozott 464 
házi veréb bromatológiai vizsgálati eredményét közöljük. Ag gyűjtések és meg- 
figyelések helyei: Bácsalmás, Katymár, Kunbaja, Mátételke közsgégek bel- 
területei, Csikéria, Madaras tanyái, a Bácsalmási és Kunbajai Állami Gaz- 
daságok, tsz-ek sertéstelepei. Ezek a gyűjtések emberlakta területekről, míg 
a szegedi Feher-töi Madaras akácerdőből, Bácsalmás— Katymár közötti 
országútról gyűjtött egyedek főleg emberi településtől távolabbi területről 
származnak. A táplálkozásbiológiai vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen a köz-- 
vetlen környék gazdasági viszonyainak ismerete. Az átlagosan 110—114 m 
tengerszint feletti magasságú sík vidéken szántóföldi növénytermesztés, sz6- 
lő- és gyümölcsültetvényes gazdálkodás folyik. 

A gyűjtéseket nem a nagy állománygyülekező helyeken végeztem, így az 


12. táblázat 


A házi veréb növényi tápláléka 


Esetek | Mennyi- Esetek | Mennyi-- 

Taplaléknemek szäma | ség, db Taplaléknemek szama | ség, db 

Nahrungen Zahl der | Menge, Nahrungen Zahl der | Menge, 

Fälle Stück Fälle Stück 
Triticum aestivum 14] 465 Morus alba 4 58 
Zea mays 123 139,7| Amaranthus ascendens 4 27 
Polygonum aviculare 76 706 Chenopodium vulvaria 3 sl 
Amaranthus retroflexus 65 1035 Atriplex litoralis 3 12 
Setaria viridis 43 243 Humulus lupulus 2 10 
Amaranthus blitoides 21 494 Chenopodium urbicum 2 2 
Setaria lutescens 17 81 Stellaria media l 21 
Polygonum convolvulus 10 | 14 Oriza sativa l 9 
Chenopodium hybridum 09 23 Echinochloa crus-galli | 4 
Hordeum vulgare 9 22 Polygonum lapathifolium | 2 
Sorghum sp. 7 70 Sambucus ebulus l I 
Polygonum arenarium | 6 27 Setaria verticillata l | 
Amaranthus albus 5 45 Solanum nigrum l | 
Helianthus annuus 5 5 Centaurea cyanus | | 
Atriplex tatarica 4 62 Graminea sp. | l 

| 


201 


ae 1967 - 1969 eredmenyek a közepes 
és kis Allomanystrtisé- 

get reprezentaljak. A 

begyüjtött vizsgälati 
\ anyagröl 338 egyed 
eseteben a begyüjtes 
ora, perenyi pontossa- 
gú idejét is feljegyez- 
tem az időjárási vi- 
szonyok mellett. A fris- 
sen lőtt egyedek gyom- 
rät felboncolva, tar- 
talmat meghataroz- 
tam. Utána 4% -os 
formalinban täroltam. 
Minden gyomortarta- 
lomröl külön kartote- 
kot vezetek, agyomor- 
! tartalmakat üvegfio- 
| lakban örzöm meg. A 
! terepen az állomány- 
| felvetelhez DEL- 
\ TRINTEM 8 X 30-as 
\ távcsövet, a gyomor- 
tartalom-elemzések- 
hez binocularis szte- 
reomikroszköpot hasz- 
nältam. Az elemzések- 
hez  üsszehasonlitäsi 
anyagként a i 
terepröl begyujtott sé 
jat gyommag- és ro- 
rargyüjteményemet, 
valamint az Orszagos 
Vetömagfelügyelöseg által összeállított gyommaggyüjtemenyt használtam. A 
meghatározásnál felhasználtam SCHERMANN, UJVAROSI, MOCZAR szakköny- 
veit, sa Fauna Hungariae speciális hatärozöit. Az összesített eredmenyek 
mellett az egyedi gyomrok növényi és állati táplálékának minőségi és mennyi- 
ségi értékére is tekintettel voltam. A gyomorban talált zúzóköveket darab, 
nagyság szerint is értékeltem. Azt, hogy a haszon és a kár százalékos megí- 
télése milyen növény fajokra korlátozódott, a 12. táblázatban mutatom be. 
Az időszakos növényi táplálékról a 47. ábra nyújt tájékoztatást. 

A vizsgálatok eredményei: A hároméves gyűjtési és megfigyelési időszak le- 
hetővé tette, hogy a Passer d. domesticus időszakos táplálkozását megvizsgál- 
jam. A 464 gyomorból csak 3 volt teljesen üres, s 74 gyomorban csak zúzókö- 
vet találtam (16,49/). A 387 gyomor táplálékeloszlása a következő volt: 

Csak növényi táplálék: 354 házi verébgyomorban, 
Csak állati táplálék: 5 házi veréb-gyomorban, 
Vegyes táplálék: 28 házi veréb-gyomorban, 
Kavics (gastrolith): 351 esetben (75,6%) = 24 269 db, átlagdarabszám : 51,9. 


haszonmag 
Nutzpflanzensamen 


gyammag 
Unkraufsamen 


700- 


600 


500 


400 4 


200 I \ 


bo UR IW I Ya IK E x MI] 66) 
47. ábra. A házi veréb növényi tápláléka 
Abbildung 47. Die Pflanzennahrung des Haussperlinges 


A Passe; domesticus táplálék %,-os arányának összegezése az 1967 — 1969-es 
összesített anyag alapján 


A januári táplálkozás gazdasági értékelése: 42 g ee tartalom. Növenyi tap- 
lalek: 65 esetben (98,8%), allati taplalek 1 esetben (1,2%), haszon: 41,3 Jar 
kar: 58,79 

A táplálék gyakorlatilag csak növényi. A haszonmagok közül az aszalédott 
buza- es arpaszemeket a tanyák és majorok udvarából a talajról szedték 
össze a häzi verebek. Ezzel kart nem okoztak, mivel ugyis veszendöbe ment 
volna. A kukoricaszemeket a sertéseknek adott darahulladekböl gyűjtötték. 
Kukoricadarät csak a lakott területröl gyüjtött egyedek gyomräban talältam. 
Nagyobb hidegekben a gazdasági udvarokban talált búza- és kukoricasze- 
meket ették. Mivel a házi állatok táplálékából szerezték a haszonmagokat, 
így kártételnek vettem. A legtöbb haszonmagot (6 db Hordeum) egy csikériai 
tanyáról gyűjtött tojóegyed gyomrában találtam. Főleg az út menti, taposott 
tömeggyomokat: keserűfüveket (Polygonum aviculare, P. convolvulus ), disznö- 
paréj (Amaranthus), libatop (Chenopodium) és a laboda ( Atriplex) magvait 
fogyasztották. A gyomnövények magvait lakott területek utszeleiröl is össze- 
szedték, de kis egyedszámban. A disznóparéj és a fakó muhar (Setaria ) gyom- 
magok mellett a N-ben gazdag, tragyazott, istállók melleti talajról származik 

a Solanum nigrum gyommag. A legtöbb gyommagot (30 db Amaranthus retro- 
us) egy Bäcsalmäs falu belterületeröl gyűjtött tojöegyedben találtam. 
Allati taplalék 1 esetben, 1 db Carabus sp. fordult elö. Kavicsot 32, homokot 
27 esetben talaltam a eyomrokban. 

A februári táplálkozás gazdasági értékelése: 207 gyomortartalom. Növényi 
táplálék: 159 esetben (100,0%), állati táplálék: 0 esetben (0,0%), haszon: 
55,1%, kár: 44,3%. 

A búza és részben a kukorica is hulladékmagvakból származott, amit aszalt, 
penészes voltuk is igazol. Főleg a hidegebb időben fogyasztották a haszon- 
magvakat. Árpaszem fogyasztását nem észleltem, s teljes ép szemű kukoricát 
is csak két egyed gyomrában találtam, a többi gyomorban darahulladék volt. 
A legtöbb haszonmagot (1 szem kukorica) egy faluból gyűjtött hím egyed gyom- 
rában találtam. Azok a februári gyomrok, amelyekben 25-nél több gyom- 
mag volt, haszonmagot nem tartalmaztak. Gyommagfogyasztásulk hasonló a 
januárihoz, a tömeggyomokat kedvelik, főleg a keserűfüvek és libatop mag- 
vait fogyasztották. A legtöbb gyommagot (228 db Amaranthus blitoides és 3 db 
Echinochloa crus- galli) (a Kunbajai Állami Gazdaság borpincéje melletti gazos, 
romos építkezések), taposott helyről begyűjtött tojó egyedben találtam. 
A községek belterületéről gyűjtött egyedek nem nagy mennyiségben, de követ- 
kezetesen fogyasztották az Amaranthus gyomnövény magvait. Kuviesot 6, 
homokot 7 esetben találtam a gyomrokban. 

A marciusi taplalkozas gazdasági értékelése: 46 gyomortartalom. Növényi 
táplálék: 68 esetben (99,3%), állati táplálék: 1 esetben (0,7%), haszon: 39,8% , 
kar: 60,207. 

Taplalékuk szinte csak növenyi eredetü. A kukorica és arpa szemtermeset 
a sertéseknek adott taplalékhulladékbol szerezték. Feltétlenül távol kell tar- 
tani a sertéstelepeken etetetéskor az állatgondózóknak a , tolakodó" házive- 
rebeket nemcsak dézsmálásuk, hanem a száj- és körmömfájás vírusos beteg- 
ségének egyik ólból a másikba való terjesztése miatt is. Dózsa (1964) 266 
egészséges házi veréb májának és béltartalmának bakteriológiai vizsgálata 


203 


során 52 egyedből tenyésztett ki Salmonella typhi muriumot, s egy egyed bel- 
tartalmából S. anatumot. 

A falvakban gyűjtött egyedek gyomrában leginkább dohos, penészes bú- 
zaszemet találtam. 1968 márciusában hóviharok is voltak, s akkor a házak- 
hoz behúzódva cirok-, búza-, és kukoricafogyasztásuk megnőtt. A Tsz-ek ma- 
jorjaiban gyűjtött egy edek gyomrában kukoricaszemeket talaltam, amelyet 
magtarak, gorék kor nyékén szedtek fel. Märciusban két gyomnöveny mag- 
jäval gyarapodott a täpläleklista: Setaria lutescens, Chenopodium hybridum. 
A kevés kukoricadarat tartalmazó gyomrok majdnem mindegyikében Amaran- 
thus sp. és Setaria lutescens gyommagok is voltak. A legtöbb haszonmag: 5 db 
penészes, dohos búza a bácsalmási ve sútállomás teherrakodójánál elejtett 
tojó egyed gyomrában volt. A legtöbb gyommagot, 58 db Amaranthus retroflexus 
magját Bácsalmás falu belterületén elejtett hím egyed gyomrában találtam. 
Esös időben a Setaria viridis magjait fogyasztották a legszívesebben. A legvál- 
tozatosabb táplálékot az ún. Juliska majori sertéstelepről gyűjtött tojó egyed 
gyomortartalma mutatta. A rendkívül káros Otiorrhynchus sp. rovart a major 
szomszédságában levő lucernaföldről szerezte a házi veréb. Ezt bizonyítja 
gyommagtápláléka i is. A havas, hideg 1968-as évben a rovarok még nem mo- 
zogtak, így a házi verebek sem jutottak rovartáplálékhoz. Kavicsot 29, homo- 
kot 28 esetben találtam a gyomrokban. 

Az áprilisi táplálkozás gazdasági értékelése: 12 gyomortartalom. Növényi 
táplálék: 17 esetben (78,5%), állati táplálék: 6 esetben (21,5%), haszon: 64,4%, 
kar: 35,6% 

A falvakbol begyüjtött gyomrokban kevés kukoricadara mindig kimutat- 
hato volt. Az idös egyedek gyomraban talalt büzaszemek tr ágyaszagúak vol- 
tak, így nem tekinthetők kártételnek. Az 1967-es napos áprilisban az Ama- 
ranthus sp. gyommagvai, a hűvös 1968-as áprilisban a Polygonum, Chenopo- 
dim. Setaria gyommagvak domináltak a täplalekukban. A meleg idő beal- 
taval a rovarmozgas is megelenkült. A fidkak (7—10 napos) gyomrában az 
ep búzaszemeken kívül a káros ormányosok (Otiorrhynchus) és a Rhizotrogus 
aeguinoctialis rovar is megtalálható volt. Esős időben kevesebb, főleg kukoricát 
vittek a szülők a fiókáknak. A 10 napos fióka tápláléka mind minőségileg, 
mind mennyiségileg gazdagabb volt, mint a 7 napos fióka tápláléka. A fiókák 
táplálékában gyommagot nem találtam. A 7 napos fióka állati tápláléka : 
0,03 g, a 10 napos fióka tápláléka: 0,22 g volt. Az előbbi csak 1, az utóbbi 4 
rovarfajt evett. Egyetlen idős házi ae gyomrában találtam Coleoptera sp. 
mandibulat. A begyüjtött egyedek mind himek voltak, mert a tojök mar a 
feszken ültek. 

Kavicsot 7, homokot is 7 esetben talältam a gyomrokban. 

A májusi táplálkozás gazdasági értékelése: 17 gyomortartalom. Növényi tap- 
lalek: 12 esetben (36,2%), állati táplálék: 19 esetben (63,8%), haszon: 67,3%, 
kar? 32,1%. 

A penészes búza és kukorica fogyasztásával a házi verebek kart nem okoz- 
nak, mert elhullott szemeket szedtek össze a talajról. A legváltozatosabb bes 
lalekot a Juliska majori sertestelepen begyűjtött him adultus egyed gyomr 
ban találtam. A 2 búzaszem mellett a kora tavasszal magot érlelé Caldi 
(Stellaria) is volt a gyomrában. Állati taplalékaban a sertéstelep közelében 
levő lucerna veszedelmes kártevője, az Otiorrhynchus is szerepelt. A pullus 
fiókák gyomrában haszonmag egyáltalán, a iuvenis gyomrokban is csak ne- 
gyed szemre való kukorica vagy egy szem búza volt található maximálisan. 


204 


Az adultus häziverebek rovarfogyasztasa is jelentős. Föleg az Otiorrhynchus 
és Sitona fajokat kedvelik. A legváltozatosabb rovartaplalékot a szántóföldek 
melletti fészkekb6l gyűjtött pullus gyomrokban találtam. A rendkívül káros 
drótférget, araszoló herny ót, bundásbogarat, cserebogarat, ormányos boga- 
rat is fogy: asztották még esős időben is. Egy- egy fiékagyomor 1,45—1,60 g 
käros rovar táplálékot i is tartalmazott. Hangyafogyasztast viszont csak a falu- 
ból gyűjtött iuvenis egyedek gyomrában észleltem, ezekben legtöbbször mas 
táplálék nem is volt. A fiókákat etető szülők az állati táplálékot utakon, szá- 
raz fű között, a talajon mászó rovarok közül szerezték. Kavicsot 5, homokot 
2 esetben találtam a gyomrokban. 

A júniusi tá a gazdasági értékelése: 16 gyomortartalom. Nö Övenyi tap- 
lalek: 14 esetben (43,2%), állati táplálék: 16 esetben (56,8%), haszon: 73,0% 
kar 2271,09. 

Esös idöben még júniusban sem fogyasztottak gyommagvakat. A kukorica 
dara fogyasztását kártételnek kell venni. A falvak belterületéről gyűjtött 
egyedek gyomrában penészes és trágyaszagú kukoricatörmeléket találtam. 
Ezt közvetett haszonnak kell vennünk, mivel így az elhullott szemekben a 
rovarok nem tudnak ättelelni (Somrar, 1954). A homokos napraforgótörmelék 
is azt mutatja, hogy a talajra kipergett napraforgó kaszattermését fogyasz- 
tották a házi verebek. Búzafogyasztásuk minimális, a falu belterületén fész- 
kelő egyedek az érő búzatáblákra ekkor még nem látogatnak ki. A vizsgált 
területen az utak mentén még elég sok eperfa ( Morus alba, M. nigra) talál- 
ható. A talajról összeszedett homokos epergyümöles fogyasztásával sem okoz- 

tak kart. Az epergyümölcs mint témegtaplalék jelentös a falvakböl az utak 
mentere taplalkozni kirepülö Passer domesticus egyedeknel. A iuvenis egye- 
dek is szívesen fogyasztják az epergyümsölcsöt. Gvommagfogyasztàsuk mini- 
malis. A témeggyomok közül az Amaranthus retroflexus magvait, valamint a 
Centaurea cyanus kaszattermést fogyasztották. A rovarfogyasztas júniusban 
is jelentős, azonban a rovarok minőségi összetétele mas a táplálékban. Nagy 
mennyiségben szerepelnek a talajon található hangyák. Legtöbbször az eper- 
fák aljáról szedték össze a hangyákat. Az adultus egyedek átlagos hangya- 
fogyasztása : 3 — 4, a iuveniseké : 1. Az ormányosok fogy asztása még mindig je- 
lentős, de Lui fordulnak el6. Egy 20 kh-as bor sótáblán történt megfi- 
gyeléskor nem az érett borsót fogya sztották a házi verebek, hanem a káros 
Ötiorrhynchus es Phyllobius rovarokat. Az Epicometis hirta fogyasztasa is azt 
igazolja, hogy júniusban a rovarok minőségi összetétele megváltozik. A meg- 
vizsgált házi verébfióka tápláléka is igen változatos volt. Növényi táplálékot 
nem találtam gyomrában, de jelentős állati tápláléka. A káros ormányosok 
(Otiorrhynchus DE finänchogar ak ( Anomala), morpoloskalarva (Hurygaster ), 8 

a talajröl szerzett gyepi hangya (Tetramorium) képezte taplalékat. Az vdul 
tus egyedek a gabonatäbläkröl szerezték a mör poloskakat, finäncbogaraka 

de egyszer sem fordult elö, hogy a gyomrukban e käros rovarokon kívül ga- 
bonaszemet is találtam volna. "Kavicsot 7, homokot 3 esetben találtam agyom- 
rokban. 

A júliusi táplálkozás gazdasági értékelése: 11 gyomortartalom. Növényi táp- 
lálék: 13 esetben (90,0%), állati táplálék: 3 esetben (10,0%), haszon: 70,0%; 
kar: 30,0%. 

Büzafogyasztäsuk jelentős. A gabonaföldek melletti kövesuton jarmüvek 
altal elütött adultus egyedek gyomrában átlag: 4— 7 db duzzadt, csírázott 
búzaszemet találtam. A Tsz- majorban, fészekből begyűjtött pullus fiókák 


205 


gyomräban is dohos, tragy aszagu búzaszem volt, ätlagpeldanyszam: 3— 4. 
A 2. és 3. költésből származó fiókák növényimag-fogyasztása elég jelentős. 
A gépekkel korán végzett aratás-cséplés a legjobb védelmet nyújtja a házi ve- 
rébcsapatok büzadezemälisa ellen. Azon a gyűjtési helyen, ahol már learat- 
ták idejében a gabonát, csak csírázott, duzzadt, trág jaszagú búzaszemeket 
találtam a gyomrokban. Ez is arra utal, hogy ilyenkor már a tarlókról szer- 
zik t táplálékuk at. A fiókák cirokmagfogyasztása is jelentős. Rovarokon és 
haszonmagokon kívül gyommagot a gyomrokban nem találtam. Rovartaplale- 
kukban is változás állt be, mert a talajon tartózkodó ormányos bogarak he- 
lyett a fák cserjeszintjén és a kalászokon tartózkodó Anomala vitis káros ro- 
varokat fogyasztották leginkább. A július végi időszakban zabrus tenebrioides 
imágóknak fogyasztása nagy haszontételét bizonyítja. Az út menti eperfák 
( Morus alba, M. nigra) epergyümölcsükkel tömegtáplálékot nyújtanak, s így 
vonzóerőt gyakorolnak a faluból a ‚gabonaföldekre kirepülö hazi verebekre. 
Ez azert jelentös, mert júliusban mar az adultus egyedeken kívül az 1. és 2. 
költesböl származó fiókák megnövekedett csapatai jelentős károkat tehetnek 
a gabonatáblákon. A nagy tömegű, feltűnő epergyümölcsök mellett a gabona- 
szemeket ritkábban szedték össze. KEVE (1972) szerint a nagy forgalmú utak 
mentén az eperfákról kirebbenő verébcsapat komoly veszedelme is lehet az 
autósoknak. Kavics 4, homok 3 esetben fordult elő a gyomrokban. 

Az augusztusi táplálkozás gazdasági értékelése: 23 gyomortartalom. Növényi 
táplálék: 38 esetben (81,6%), állati táplálék: 6 esetben (18,4%), haszon: 69,0%, 
kar: 31,0% 

Az arpa táplálékként való előfordulását kärtetelnek vehetjük, miután ezek 
vetése augusztusban megkezdődött. A búzaszemek közül sok összeaszalódott 
állapotban került a madarak gyomrába, hisz a magtárak körül elhullott mag- 
vakból Aer a häzi verebek. Ep büzaszemet egy albino egyed gyomra- 
ban találtam, ezt a közelben levő gabonamagtarbol szerezte a vizsgált házi- 
veréb. Az albinó fióka 3. költésből, hatos fészekaljból került begyűjtésre 1968. 
augusztus 30-án. A fészekben mind a 6 fióka albinó volt. A vizsgált egyed 
gyomrában haszon-, gyommag, s rovar is volt. A gyűjtés helye: Bácsalmási 
Állami Gazdaság Sörház- major. Többször találtam a gyomrokban dohos, 
üszöggombával fertőzött, penészes búzaszemeket. Ezeket közvetett haszon- 
nak vehetjük, mert a sombafertözött, talajra hullott buzaszemek fogyasz- 
tásával hasznot hajtottak. A gyomma gfo gyasztás is igen változatos volt au- 
gusztusban. Fő táplálékuk a szántóföldi gyomnövények : Seteria viridis, Poly- 
gonum sp., Chenopodium sp. magvak. Az istálló melletti trágyából szedték 
össze a káros légybábokat. Ennek nagy a közegészségügyi jelentősége. Figyel- 
met érdemel még hangyafogyasztásuk is. A iuvenis egyedek gyomrából csak 
káros rovarok kerültek elő: Dociostaurus maroccanus, Solenopsis fugax, Otiorr- 
hynchus sp. A marokkói sáska egy 1968. VIII. 23-án, hűvös éjjelen elhullott 
1 hetes házi verébfidka gyomrában volt. Az adultus egyedek a Tsz majorjá- 
nak közelében levő legelőről hordták e káros rovarokat. Az emberi településtől 
távolabb táplálkozó egyedekben az ormányosokat, a faluból, hűvös, esős idő- 
ben származó egyedek gyomrában a tolvajhangyákat találtam. Kanies 20) 
homok 4, mészdarab, szőrszál 1—1 esetben fordult elő a gyomrokban. 

A szeptemberi táplálkozás gazdasági értékelése: 7 gyomortartalom. Növén yt 
táplálék: 12 esetben (100,0%,), állati táplálék: 0 esetben (0,0%), haszon: 90,0%, 
kar: .10,0%. 

Bär a szeptemberi gyomortartalmak szama csak 7, de ha az el6z6 dolgoza- 


206 


tunkra hivatkozva (REKASI, 1968) végezzük az értékelést, ahol a begyüj- 
tött szeptemberi haziveréb- -gyomort artalmak száma 157 volt, úgy reális ered- 
ményt kapunk. Keves büza az 6szi vetesekröl szarmazik, a dohos gabonasze- 
meket a falu belterületeröl az utakröl szedték össze a häzi verebek. Cirok- 
mag-fogyasztäsuk is jelentős. A gyomnövények magvai a szántóföldi tömeg- 
gyomok közül kerültek ki: Setaria lutescens, S. viridis, Polygonum aviculare,. 
P. minus gyommagok. Kavics 7, homok 3 esetben fordult elő a gyomrokban.. 

Az októberi táplálkozás q gazdasá gi értékelése: 41 gyomortartalom. Nö Ovenyi tap- 
lalek: 85 esetben (96,5%), állati táplálék: 3 esetben (3,5%), haszon: 78,0%, 
kar: 22,0%. 

Az értékelésnél a lakott területről gyűjtött gyomrokat összehasonlítottam 
a szegedi Fehér-tói anyaggal. A hónap első felében elég sok moslékszagú ku- 
koricát, penészes, dohos búzaszemeket fogyasztottak, amelyeket malom ud- 
varából szedtek fel. A napraforgótáblákról szerzett kaszattermés nem jelen- 
tős. A Fehér-tói egyedek (12) gyomrából kevés búzaszem, s cirokmag is elő- 
került. A gyommagfogyasztäs főleg quantitativ értékben tér el a falvakban 
gyűjtöttektől. Háromszor több gyommagot fogyasztottak a szegedi Fehér-tón 
gyűjtött házi verebek. A tömeggyomok közül különösen aPolygonumaviculare,. 
Amaranthus retroflexus, A. albus, Setaria lutescens, S. viridis, Echinochloa 
crusgalli gyommagok fordultak elő. A faluban inkább a Chenopodium urbicum,. 
a Feher-tön a Ch. hybridum gyommagokat fogyasztottak. Ott került elö az 
Atriplex sp. is. A legtöbb haszonmag (7szem) búzát a bäcsalmäsi malom udvarä- 
ból gyűjtött egyed gyomrában találtam. A legtöbb gyommagot (111 db Ama- 
ranthus retroflexus) Fehér-tón gyűjtött hím egyed gyomrában észleltem. 
Októberben újra a talajszintröl szerezték rovartáplálékukat: a Gryllus cam pes- 
tris, Otiorrhynchus sp. egyedeket. Ekkor a nagyobb testü rovarokat a mezö- 
kön talaljak. Kavics 28, homok 27 esetben fordult elő. 

A novemberi táplálkozás gazdasági értékelése: 40 gyomortartalom. Növényi 
táplálék: 82 esetben (99,3%), állati táplálék: 1 esetben (0,7%), haszon: 71,9% ,. 
kar: 28,1% 

Csak a kukoricaszemek fogyasztäsät tekinthetjük kärtetelnek, mivel azo- 
kat a baromfi- es sertestelepeken a haszonállatok taplalékabél szerezték.. 
A büzaszemek viszont penészes, tragyaszaguak voltak. Ezeket a gazdasägi 
hulladekmagvakböl gyüjtöttek. A késő őszi és téli hónapokban főleg ezekkel 
élnek. Összetört, hántolt rizst is találtam a gimnázium udvarán gyűjtött 
egy redek gyomrában. A szemétdombra kiöntött menzai hulladékot szedték 

össze. A legtöbb haszonmag (7 db búzaszem) faluböl gyüjtötttojö egyed gyomrá- 
ban volt. A legtöbb gyommag a szántóföldek melletti tanyáról begyűjtött hím 
adultus egyed gyomrában volt található (53 db). Novemberben újra a tömeg- 
gyomok dominálnak táplálékukban: Amaranthus sp. valamint az udvarok és 
utak taposott gyommagvai: Polygonum sp., Chenopodium sp. A tanyák kör- 
nyékéről begyűjtött egyedek gyomrában nem nagy egyedszámban, de rend- 
szeresen megtalálhatók a gyommagvak. Az Amaranthus blitoides kizárólag 
csak tanya körüli gyűjtésű gyomrokban volt található. Az egyetlen Geotrupes 
sp. rovart elhullott trágyából szerezte a hím adultus háziveréb, s ugyanezen 
egyed gyomrában 1 db trágyaszagú búzaszem is ezt tanúsítja. Kavics 15,. 
homok 20 esetben fordult elő a, gyomrokban. 

A decemberi táplálkozás gazdasági értékelése: 2 gyomortartalom. Növényi 
táplálék: 2 esetben (100,0%), állati táplálék: 0 esetben (0,0%), haszon: 100,0%, 
kar: 0,0%. 


207 


A decemberi értékelésre is a szeptemberi hönapnäl leirtak az iranyadok. 
Mindkét gyomor a csikériai tanyáról való. A hó befedte a szántóföldeket, uta- 
kat, így a tanya udvaráról szedték fel a 4 db hulladék búzaszemet, s a ne- 
gyedszemre való kukoricát. Házi és mezei verebek közös csapatából történt 
a begyűjtés. Kavics nem, csak homok fordult elő 1 esetben. 

SOMFAI (1954) 15, az ország különböző helyeiről gyűjtött decemberi pél- 
dányokat vizsgált meg. Árpát és zabot is talált ezen gyomrokban. A haszonma- 
gok nagy mennyiségéből arra következtetett, hogy a házi veréb a tél folyamán a 
magtárakat megdézsmálja. Ezen kárt azonban ellensúlyozza egész éven át 
tartó gyommagpusztításával. Vizsgálatai során 10%, mag, 52% növényi mag- 
törmelék, 0,1%, rovar s 37,9%, zúzókövet talált a decemberi gyomortartal- 
makban. Megfigyeléseim alátámasztják SOMFAI eredményeit. 


Az eredmények összefoglaló értékelése 
Növényi táplálék: 85,2%, 


Az udvarokban, útszéleken, szántóföldeken bőségesen termő gyomnövények 
magvait minden aspektusban szívesen fogyasztották. Táplálékuknak jelen- 
tös része a disznóparéj-félék ( Amaranthaceae), keserüfüfelek (Polygonaceae) 
családjából került ki. E családokon belül is különösen a szőrös disznóparéj 
(Amaranthus retroflexus), porcsin keserüfü (Polygonum aviculare) és a zöld 
«és fakó muhar ( Setaira viridis, S. lutescens ). 

A Bácsalmás és környékéről származó gyomortartalmakban legelső helyen 
az Amaranthus retroflecus, második helyen a Polygonum aviculare all. A Sze- 
ged belterületen begyüjtött egvedek täplälekäban a Setaria viridis dominäl. 
A lakott területen táplálkozó egyedek gyomrában jelentős még a Chenopodi- 
um urbicum, Ch. hybridum gyommag 18. Ritkábban előfordult még a nagyobb 
magvú Polygonum convolvulus is. Alkalmilag a Solanum nigrum, Stellaria me- 
dia, Atriplex litoralis, Polygonum lapathifolium, Amaranthus albus, A. blitoi- 
des, Echinochloa crus- galli i gyommagvak is előfordultak kisebb mennyiségben. 
Legnagyobb gyakorisaggal és nagy mennyiségben viszont az Amaranthus ret- 
roflexus és Polygonum aviculare tömeggyomnövenyek magjai voltak észlel- 
hetök a begyüjtött gyomrokban. 

Az Amaranthus retrofleaus minden hönapban szerepelt a Passer domesticus 
täplälekäban. Csak abbol a 3 hönapböl hianyzott, amelyikböl kevés gyomor- 
tartalom allt rendelkezésemre (VII., [X., X1II.).KülönösenX., XT., IT., IIL.-ban 
fordult elö magas ätlagdarabszamban (25 — 30 db). Gyommagfogyasztasuk 
föleg attöl az id6t61 kezdve emelkedik nagyobb mértékben, amikor mar a tap- 
lalék es védelem hiánya miatt beszorulnak a falvakba. Utána a Polygonum 
aviculare következik, 9 hónapban szerepel. Fontos táplálék még a Setaria lu- 
tescens, mely 7 hónapban, az Amaranthus blitoides, mely 6 hónapban fordult 
elő. Ez utóbbi februárban kulminált 140 átlagdarabszámmal. A nyár? hónapok- 
ban ezeket a gyommagvakat általában egyesével szedték össze az útszéli talaj- 
ról, míg ősszel és télen egész terméseket fogyasztottak a gyomnövény száráról. 
Az őszi és téli hónapokban növekszik a gyommagfogyasztás, s ezzel csökken 
a gazdasági növények magvainak felvétele. Ezek a tömeggyomok különösen 
a nem művelt árokpartokon, útszéleken találhatók nagy mennyiségben. 
Gazdasági növényeink közül a búza minden hónapban, a kukorica 10 hónapban 


208 


fordult elő. Mind a búzából, mind a kukoricából is főleg a késő őszi és téli ho- 
napokban fogyasztottak nagyobb mennyisegben. Ilyenkor a gazdasägi udvarok- 
ban, majorokban, betakaritäskor az utakon elhullott magvakat szedtek ösz- 
sze, ez ügy is veszendöbe ment volna. A kiserö gyommagok is tanüsitjäk, 
hogy a gabonaszemeket alkalmilag a tarlökröl szedegettek össze. Az äprilisi 
keves, ätlag 2 szem kukorica fogyasztásával nagyon jelentéktelen kárt te- 
hettek a kukoricavetéskor. A dohos, penészes magvak összeszedésével viszont 
hasznot hajtottak, mert így a káros rovarok nem tudtak áttelelni az elhullott 
gabonaszemekben. Május, júniusban egész minimális a búzafogyasztásuk. 
Júliusban kissé megnövekszik, de az is legtöbbször a learatott tarlékrél való. Je- 
lentős, hogy ilyenkor a Morus sp. epergyümölcs mint tömegtáplálék vonzó 
hatást gyakorol a faluból a búzaföldekre kirepülő Passer domesticus egyedek- 
re. A költési időszakban táplálékuk inkább állati eredetű, káros rovarok, szep- 
tembertől egészen tél végéig viszont jelentős a gyommagfogyasztásuk. A cirok 
fogyasztása is inkább a téli hónapokban észlelhető, alkalmi. A napraforgó 
nyári és őszi fogyasztását kártételnek számíthatjuk, de ritkán fordult elő s 
akkor is kevés példányszámot fogyasztottak. Csak télen találtam Graminea 
levéltöredéket 1 esetben, akácerdőből gyűjtött hím egyede gyomrában. Bo- 
gyós termések alkalmi táplálékként szerepeltek : fekete csucsor (Solanum nig- 
rum) és a Sambucus ebulus. Összesen: 30 növényi faj magját és termését mu- 
tattam ki a begyűjtött 464 egyed Passer domesticus gyomrából. Ebből 5 
hasznos gazdasági növény, 25 káros gyomnövény. Haszonmagok: 287 esetben 
711,7 darabszámmal, gyommagok: 281 esetben 2901 darabszámmal fordultak 
elő. A legtöbb gyommag: egy hím egyed gyomrában volt, 711 db Amaranthus 
retroflexus (szegedi Fehér-tó, 1967. X. 29.). Annak okát, hogy egyes egyedek 
a tömeggyomok közül edi magas darabszamot fogyasztottak, ma meg 
nem tudjuk, így további vizsgálatokkal kell e kérdést eldönteni. 


Állati táplálék: 14,8%, 


Elég reálisan értékelhető a rovarfogyasztás, mivel az április, május és 
június hónapokból elég gyomortartalom állt rendelkezésemre. A téli hónapok- 
ban a házi verebek rovarfogyasztása egészen minimális. Egy esetben 1 db 
Carabidae (január), 1 esetben 1 db Otiorrhynchus sp. (március). Áprlisban a 
meleg napsütésre előbújtak az áttelelő rovarok. Jelentős a 43 db Otiorrhyn- 
chus fogyasztása ebben az időben, mivel ekkor még a petéket nem rakták le. 
Márciustól augusztus végéig minden hónapban találtam a gyomrokban káros 
rovarokat. Legtöbb egyed-, és fajszámban a májusi gyomrokban találtam 
rovartáplálékot. A rovarfajok közül legjobban a talajszinten tartózkodó 
Otiorrhynchus sp., Tetramorium caespitum, de általában a hangyafajok ked- 
venc táplálékuk, főleg a második költés idején (június). Jelentős még a nagyon 
káros Anomala vitis, “Rhizotrogus aequinoctialis, Epicometis hirta és a zabrus 
tenebrioides fogy: asztäs is. A költési időben a fidkaknak szívesen vittek káros 
hernyokat, drötferget, pökfeleket is. Nyár végén a 3. költesben a sáskák és legyek 
fogyasztása is jelentős, nem nagy egyedszämmal. Figyelemre méltó a légy 
fogyasztása az istállók környéki trágyadombokról, mivel a fertőző betegsége- 
ket terjesztik a legyek. Ősszel a talajon élő ganejtüro, valamint a szäraz, 
napsüteses oktöberi napokon a réteken, útszéli száraz füvekben még jelen 
levő mezei tücsök (Gryllus campestris) fogyasztásával hasznot hajtottak. 


14 Aquila 209 


Az elöhelyenkenti taplalkozäsbiolögiai leiràsnal már említettem, hogy aJuliska- 
majori sertéstelepek öljainäl tartózkodó házi verebek is inkább a közelben 
levő lucernaföldekröl szerezték be e káros rovarokat (Otiorrhynchus sp., 
Sitona sp.). Jelentös, hogy a lucernaföldeken oly gyakori katicaborakat egy 
esetben sem fogyasztottak. Gabonaföldekre kijáró Passer domesticus egyedek 
gyomrában a nagyon kevés gabonaszem és a jelentősebb epergyümölcs 
fogyasztása mellett gabonafutrinkát (Zabrus tenebrioides), különböző csere- 
bogárfajokat ( Anomala sp. Rhizotrogus sp.) és a szintén nagyon káros gabona- 
poloska lárváját (Eurygaster maura) is megtaláltam. Látható, hogy áprilistól 
augusztus végéig tartó időben a tömegesen jelen levő mezbgazdasd gi kártevő 
rovarokat pusztítják. Állati tápláléka májusban ( (63,8%), júniusban (56,8%), 
tehát a költési időben dominál a növényi táplálékkal Brennen Áprilisban 
(21,5%), júliusban (10,0%), augusziusban ( 18,4%) is jelentős még a rovar- 
LADA de szeptembertől március végéig mar csak elvétve találunk egy-egy 
rovart táplálékukban. Ettől kezdve a növényi táplálék, a gyommagvak alkot- 
ják táplálékuk zömét. 

Összesen 56 esetben 143 káros rovart fogyasztottak, s ezek 25 rovarfajból 
álltak. Két esetben pók is szerepelt táplálékukban. Csak az Arthropoda 
törzsbe tartozó állatfajokat fogyasztották. Legtöbbször a káros, talajon mozgó 
Otiorrhynchus fajok szerepeltek táplálékukban : 19 esetben, 59 egyedszámmal. 
Az egyik fióka gyomrában 24 db! ormányos bogarat találtam. "A levélormá- 
nyosokat (Phyllobius) júniusban eperfák leveleiről ették a házi verebek. 
Jelentős, hogy a fekete répabarkót (Psalidium maxillosum) a fiókák szívesen 
fogyasztották, s így e kapáskultúra kártevőinek számát csökkentették. A leg- 
apróbb (1—2 mm-es) rovarokat a meleg, köves talajról gyűjtötték a házi 
verebek (Solenopsis fugax). Ennél kisebb rovart még a fiókák táplálékában 
sem találtam. A Tetramorrium caespitum hangyákat mindig az eperfák tövé- 
ből szedték össze a házi verebek. A legnagyobb rovarokat : Gryllus campestris, 
Dociostaurus maroccanus, Zabrus tenebrioides, Anomala vitis és a Geotrupes sp. 
fajok alkották, amelyeket általában nyár végén és ősszel fogyasztották. Ezen 
nagyobb rovarokat mindig csak széttépett állapotban találtam a gyomrok- 
ban. Az ember lakta hel yekr6l szerzett állati táplálékban többször fordult elő 
hangya. A mezőgazdasági területeken táplálkozó egyedek a biotópnak és az 
időszaknak megfelelően táplákoztak. Az, hogy hasznos vagy káros a házi 
veréb, mindig helyileg kell eldönteni, s a kellő védekezést megtenni. Aprilis- 
ban a nagyon käros Otiorrhynchus és Rhizotrogus aequinoctialis rovarokat 
fogyasztottäk. Az ormänyosok közül a kisebb mérettieket kedveltek, nem az 
Otiorrhynchus ligustici-t. Az ormanyosokat március végétől októberig rendszere- 
sen, eleg nagy egyedszammal talältan a eyomrokban. Különösen az áprilisi 
nagyobb mennyisegü fogyasztasuk jelentös, mert ekkor még nem raktäk le 
a petéket a rovarok. Ezekből a káros rovarokból átlag 8 egyedet fogyasztot - 
tak. Májusban a fiókamevelés idején a legváltozatosabb a táplálékuk. ‘Tly enkor 
a rendkivül karos pattanobogar- larvakat (dr ötfereg) és araszoló lepke hernyoit 
is fogyasztottak a gyengen repülő Rhizotrogus sp. és Epicometis hirta rovarok 
mellett. Egyedszämban is a májusi rovarfogyasztäs áll az első helyen. 

Június és júliusban a legveszedelmesebb gabonakdrtevök szerepeltek tap- 
lalékukban: Hurygaster maura, Zabrus tenebrioides, Anomala vitis, valamint 
a levelormänyosok (Phyllobius). Ezek fogyasztäsa növenyvedelemi szempont- 
ból figyelemre méltó. A gabonaföldekröl begyűjtött Passer domesticus egye- 
dek gyomrában a kalaszokon tartózkodó Anisoplia sp. fajokat nem találtam. 


210 


Cönológiai megfigyeléseim is alátámasztják a gyomoranalizis eredményeit, 
mert szipolyokat mindig csak Passer montanus egyedek fogyasztottak. 

A grafikon abszcisszáján az analizált gyomrok hónaponkénti felosztását, 
az ordinátán a táplálék darabszámát adtam meg. 


Összefoglalás 


A 3 éves gyűjtési és megfigyelési időszak (1967 — 1969) lehetővé tette, hogy 
a Passer domesticus időszakos táplálkozását megvizsgáljam. 464 gyomor ana- 
lízisét végeztem el. Ha az eredményeket az 1963-as vizsgálattal egybevetjük, 
akkor összesen 801 Passer domesticus gyomoranalízisét adtam meg. A mik- 
roszkópos és a terepen való bromatológiai vizsgálatok együtt a kétezret is 
elérték. A módszertani leírásra is szükség volt, mert 1963 óta megváltoztak 
az élőhelyi viszonyok. A 464 gyomoranalízis a következő eredményt adta : 
30 növényfaj magját és termését mutattam ki az analizált gyomrokból. 
Táplálékukban 25 káros gyomnövény, s 5 hasznos gazdasági növény szerepelt. 
Haszonmagok 287 esetben 711,7 darabszámmal, gyommagok 281 esetben 2901 
darabszámmal fordultak elő. Az állati táplék 27 fajból állt, amelyek mind 
az Arthropoda törzsbe tartoztak. Ebből 56 esetben 143 egyed (25 faj) káros 
rovar, 2 esetben 2 pókfaj 2 egyedszámmal fordult elő. Haszon: 68,4%, kar: 
31,6%, 

A jelenlegi vizsgálat a korábbi magyar vizsgálatok anyagának egybevete- 
sével kielégítőnek mutatkozott ahhoz, hogy a házi veréb időszakos táplálko- 
zását megismerjük a közepes állományösszpontosulási helyeken. Irodalom- 
jegyzékemben teljességre törekedtem. 


Irodalom — Literature 


Balás G. (1966): Kertészeti növények állati kärtevöi. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 527. p. 

Balogh, J. (1958): Lebensgemeinschaften der Landtiere. Akademie Verlag, Berlin. 153. p. 

Barthos, Gy. (1906) : Maikáfer vertilgende Vögel. Aguila. XIII, 

Beretzk, P. (1950): The avifauna of the Fehér-t6 hear the town Szeged. Aquila LI — LIV. 
68. p. 

Bikkessy, G. (1895): Ornithologische Notizen aus Ung.-Ultenburg und Umgebung. 
Aquila. II. 178— 181. p. 

Bognár S. (1951): Repaaknäzömoly-larva mint mezei veréb és búbos pacsirta táplálék. 
Aquila. LV —LVIII. 266. p 

Borda I. (1968): Fecskefiakkal táplálkozó häziverebek. Aquila. LXXV. 292 — 293. p. 

Brecher Gy. (1960): A magismeret atlasza. Mezögazdasägi Kiadö, Bp. 223. p. 

Chernel, he (1901): Uber Niitzlichkeit und Schädlichkeit der V ögel auf positiver Grund- 
lage. Aquila. VIII. 123 — 147. 

Creutz, G. (1958): Wo fehlt der Hausspe rling als Brutvogel? Falke, 5:98 — 101., 116 — 119. p. 

Csaba, J. (1958): Contribution to the nutrition of bir ds one the crops of trees and 
shrubs. Aquila. LXV. 85 — 87. 

Csòrgey, T..(1909): Der praktische Vogelschutz in Ungarn in dem Jahren 1908/1909. 
Aquila. XVI. 179 — 222. p. 

Csòrgey T. (1911): Verebek viselkedése és irtása. Aquila. XVIII. 230. p. 

Csòrgey, T. (1914): A verebek viselkedése és irtása. Aquila. XXI. 249. p. 

Danisska J.— Bagi J.— Antal J-né (1965): Vetömagismeret, vetömagminösites. Mezö- 
gazdasägi Kiadö Bp. 399. p. 

Dózsa, DE (1964): Der Haussperling Oe asser domesticus) als Salmonella typhi-murium 
Reservoir. Aquila. LXIX —LXX. 225 — 229. p. 

Forgach, K. (1902): Ornithologische Erinnerungen eines alten Jägers. Aquila. IX. 209. p. 

Greschik J. (1913): Passer domesticus és Passer montanus táplálkozási traktus szövet- 


tana. Aquila. XIX — XX. 210 — 269. p. 


14* 211 


Greschik J. (1918): A hazi- és mezei veréb nyelvvazanak alaktanähoz. Aquila. XXV. 
200 — 207. p. 

Greschik J. (1920): A häzi veréb a selyemhernyöt is megeszi. Aquila. XXVII. 261. p. 

Greschik, J. (1938): Blutausspritzende Käfer in der Nahrung unserer Vögel. Aquila. 
XLII-XLV. 613 — 627. p. 

Györy, J.— Reichart, G. (1966): Vogelernährungs-Untersuchungen beim massenhaften 
Auftreten von bedeutenderen Schädlingen der Forst- und Landwirtschaft. Aquila. 
LXXI-LXXII. 67 —98. p. 

Keil, W. (1960): Versuche zur Ermittlung der kritischen Siedlungsdichte von Passer 
domesticus in hessischen Getreideanbaugebieten. Tagungsber. Probl. angew. Orn. No. 30. 

Kendeigh, S.—Pinowski, J.—Turcek, F. (1967): Measurement of populations dynamics 
in the tree sparrow, Passer montanus and house sparrow, Passer domesticus. Inter. 
Stud. Sparrows. 1. 9 —17. p. 

Keve A. (1954): A madarak szerepe az új kártevők elleni védekezésben. — Die Rolle der 
Vögel im Abwehr der neuen Schädlinge. Növenyved. Id. Kérd. 4. 22 — 30. p. 

Keve, A. (1955): Die Conchylien-Aufnahme der Vögel IV. Aquila. LIX —LXII. 69 — 
SI. p. 

Keve, A.—Reichart, G. (1960): Die Rolle der Vögel bei der Abwehr des amerikanischen 
Bärenspinners. Falke. VII. 20 — 26. p. 

Keve, A. (1965): Notes on different populations of the House Sparrow. Aquila. LX XI — 
LXXII. 39— 65. p. 

Keve A. (1972): Madarak. Móra Könyvkiadó, Búvár zsebkönyvek. Bp, 64. p. 

Kovacs, B. (1956): Untersuchungsresultat des Kropfinhaltes der Feld- und Haussperlinge. 
Debreceni Mezög. Akad. Evk. 63 — 93. p. 

Manninger G. A. (1951): Bromatolögia a rovarprognözis szolgälatäban. Aquila. LV — 
LVIII. 39 —50. p. 

Manninger G. A. (1951): A kolorädöbogär és a madarak. Aquila. LV—LVIII. 265. p. 

Manninger G, A. (1960): Szántóföldi növények állati kärtevöi. Mezőgazdasági Kiadó. 
Bp. 375. p. _ 

Móczár L. (1969): Allathatàroz6 I-II. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 1780. p. 

Nagy, J. (1908): Das Schmarotzertum des Haussperlings. Aquila XV. 309. p. 

Palkó F. (1966): Gyikokra vadászó verebek. Aquila. LXXI —- LXXII. 231. p. 

Pätkai, I. (1958): Ploceidae, in Székessy, V. Fauna Hungariae, XXI. no. 10. Bp. 96 — 
99. pi 

Pinowski, J. (1966): Estimation of the biomass produced by a tree sparrow (Passer m. 
montanus L.) population during the breeding season. Ekol. Pol. A. Warszawa. 1 — 13. p. 

Pinowski, J. (1968): Fecundity, mortality, numbers and biomass dynamics of a popula- 
tion of the Tree Sparrow (Passer m. montanus L.) Ekol. Pol. A. 16. 1 —58. p. 

Reichart, G. (1957): Birds consuming Hyphantria cunea Drury. Aquila. LXUI—LXIV. 


LXXV. 111-129. p. 

Rékasi, J. (1968): Report for 1967 based on the activity of the Hungarian National Group 
of Granivorous Birds within the IBP PT Section. Intern. Stud. Sparrows. 2. 9— 10. p. 

Schenk, J. (1907): Die Heuschreckenplage auf dem Hortobägy im J. 1907 und die Vogel- 
welt. Aquila. XIV. 223 — 251. p. 

Schenk, J. (1912): A verebek hasznos és káros volta. Term. Tud. Kozl. 44. 7312 pi 

Schermann Sz. (1960): Magismeret I-II. Akadémiai Kiadó, Bp. 1517. p. 

Schmidt, E. (1964): Untersuchungen an einigen Holunder fressender Singvögel in Ungarn. 
Zool. Abh. St. Mus. Tierk. Dresden. 27. 2. 11 — 28. p. 

Schmidt, E. (1965): Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda Ill. 
Nagykovácsi. Aquila. LXKXI-LXXII. 113 — 147. p. 

Schmidt, E. (1967): Bagolyköpetvizsgälatok. A Magyar Madärtani Intézet Kiadvanya, 
Bp. 137 p. 

Sipos, A. (1910): Der Haussperling als Brutzerstörer. Aquila. XVII. 262 p. 

Somfai, E. (1954): Angaben über den durch Haus- und Feldsperlinge hervorgerufenen 
Nutzen und Schäden auf Grund von Mageninhaltuntersuchungen. Ann. Hist. Nat. 
Mus. Nat. Hung. N.S. V. 465 — 470. p. 

Stegman, B. (1958): A verebek és az ellenük való védekezési módszerek kutatása Kazah- 
sztánban. Aquila. LXV. 61 — 78. p. 3 

Sterbetz, I. (1958): Observations on the Tree Sparrow and the Bee-eater in the surroun- 
dings of Cegléd. Aquila. LXV. 369. p. 


212 


Li 


Sterbetz, I. (1964): Birds destroying Colorado Beetle. Aquila. LXIX —- LXX. 272. p. 

Sterbetz, I. (1966): The ephemeral day-fly as birds-food. Aquila. LX XI—LXXII, 244. p. 

Szemere, Z. (1928): Uber die Ernährung der Sperlinge. Aquila. XXXIV — XXXV. 411. p. 

Szijj J. (1957): A seregély täplälkozäsbiolögiäja és mezőgazdasági jelentősége. Aquila. 
LXUI—LXIV. 71-101. p. 

Szomjas, G. (1908): Von der Vogelwelt verhinderter Raupenfrass. Aquila. XV. 306 — 307. p. 

Szomjas, G. (1908): Jagd des Haussperlings auf den Junikäfer. Aquila. XV. 308 — 309. p. 

Szôcs J. (1967): A házi veréb hasznos tevékenysége. Aquila. LX XIII —LXXIV. 188 — 
189. p. 

Szüts, A. (1904): Beachtungen über Nutzen und Schaden der Sperlinge. Aquila. XI. 
376 — 377. p. 

Thaisz, L. (1899): Kritische Bestimmung der Nützlichkeit oder Schädlichkeit der pflan- 
zenfressenden Vögel auf Grund des Kropfinhaltes. Aquila. VI. 133 — 168. p. 

Turcek, F. (1957): A Duna melletti ligeterdők madárvilága, tekintettel gazdasági jelen- 
tösegere. Aquila. LXIII - LXIV. 15 — 40. p. 

Turcek, F. (1960): Uber eine eigenartige Nahrung des Haussperlings. Orn. Mitt. 12. 
155. 

Turcek, F. (1960): Bemerkungen über den Knospenfrass des Haussperlings an einigen 
Obstbäumen. Orn. Mitt. 12 (11.). 214. p. 

Turcek, F. (1961): Ökologische Beziehungen der Vögel und Gehölze. Verlag des Slowa- 
kischen Akademie der Wissenschaften, Bratislava. 330. p. 

Turcek, F. (1967): Some methods of the food habits of Passer montanus and Passer domes- 
ticus. Intern. Stud. Sparrows, 1/1. 23 — 25. p. 

Vásárhelyi I. (1968): A házi veréb terjeszkedése a Bükkben. Aquila. LX XV. 291 — 292. p. 

Vertse A. (1959): Madärtelepitesi kísérletek. Aquila. LX VI. 9-17. p. 

Vertse A. —Zsak, Z. — Kaszab, Z. (1955): A fogoly (Perdix p. perdix) táplálkozása és mezö- 
gazdasági jelentősége. Aquila. LIX — LXII. 13 — 68. p. 

Warga K. (1921): Az ostorfa (Celtis occidentalis) termése, mint madärtäplälek. Aquila. 
XXVIII. 165. p 

Warga, K. (1922): A madarak bogyö- és termestäplälekäröl. Aquila. X XIX. 173— 174. p. 

Warga K. (1924): A madarak... Aquila. XXX — XXXI. 309. 

Zeyk, M. (1920): Fringilla domestica ... Aquila. XXVII. 115 — 116. p. 


Neuere Daten zur Ernährungsbiologie des Haussperlinges (Passer domesticus) 
Dr. Jözsef Rekasi 


Wegen ihrer praktischen und theoretischen Bedeutung figurierte die bromatologische 
Analyse des Haussperlings (Passer domesticus) unter den Forschungsthemen der IBP. 
Zufolge der geänderten ökologischen Verhältnisse, der Mechanisierung und Chemisierung 
in der Landwirtschaft, änderten sich die Populationsverhältnisse und auch das Verhalten 
des Haussperlings. Diese Aenderungen rechtfertigen die neuere, auf internationaler Ebene 
durchgeführte Analyse seiner wirtschaftlichen Rolle. 

In der Zeit von 1963 bis 1969 habe ich von dieser Art 801 Stück Mageninhalte analy- 
siert. Die bisher unveröffentlichte Nahrungsverteilung der 464 Stück Mageninhalte aus 
der Zeit zwischen 1967 und 1969 ist wie folgt: Samen und Frucht von 30 Pflanzen, davon 
5 gezüchtete, 25 hingegen Unkrautpflanzen. Gezüchtete Samen in 287 Fällen 711 Stück, 
Unkrautsamen in 281 Fällen 2901 Stück. Animalische Nahrung: von 27 Arten, in 56 Fällen 
sind 143 Exemplare (25 Arten) schädliche Insekten, in 2 Fällen 2 Stück indifferente Insek- 
ten. 

Das Literaturverzeichnis des Aufsatzes fasst die Quellenwerke der Ernährung des 
Passer domesticus zusammen. 

Die zusammenhängende Linie des dargestellten Graphikons illustriert die Gestaltung 
der Aufnahme von gezüchteten Nutzpflanzensamen, die gestrichelte Linie jene der 
Unkrautsamen. 


a | | x eae 
7 ii Aves sie Pa 
jv Fa M: HU i pe 


£ the £ 
i pb 


HQ 


N 


u ity 
N 
: di 
| : 
| 
n n ap n ; ‘ | 
: | = ma Apt: x 
PI os i | 
‘ 
A | È ra 
\ = si 
_ e. 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


ADATOK A DEL-ALFOLD TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEI 
KÖRNYÉKÉN TELELŐ TÉLI KENDERIKÉK (CARDUELIS 
FLAVIROSTRIS) TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL 


Dr. Rékási József — Dr. Sterbetz István 


Az alföldi szikes puszták apró magvú növényei az északról érkező téli 
pintyfélék jelentős táplálékbázisa. A téli kenderike is egyike azon fajoknak, 
amelyek következetesen a sós talajú környezethez ragaszkodnak, és mozgal- 
maik alakulása igazolja ezt a vonzerőt. 

A Carduelis flavirostris telelő tömegviszonyairól 1842—1971 időközének 
feldolgozásával BERETZK és KEVE (1971) adtak összefoglalót. A táplálék- 
viszonyok értékelésével ugyanakkor csak általánosító tömörséggel foglal- 
kozott a régebbi irodalom. Igy pl. CHERNEL (1899) szerint ,,...ha nälunk 
idözik, csak hasznot hajt, mert a burjánok, gazok magvait pusztítja, vagy 
értéktelen hulladékot szedeget.’’ Lovassy (1927) is elismeri, hogy az itt telelök 
gyommagpusztiték. Az 1929. évi BREHM kötet átdolgozott fordításában 
SCHENK táplálkozási kérdésekkel nem foglalkozik. Az első határozott adatok 
PÁTKAI-tól (1958) származnak, aki az ördögszekér (Eryngium campestre), 
sziksöfü (Salicor nia sp.) és sziki őszirózsa ( Aster tripolium pannonicus) 
termésére és apró magvaira utal. 

Vizsgálatunk 25 példányból álló anyaga a Dél-Alföldről származik. 16 egye- 
det a Szeged melletti Fehér-tavon (469207 — 20705") Fun 9 db pedig a 
kardosküti természetvédelmi terület (46°30’ — 20° — 38’) közvetlen környeke- 
röl szarmazik. A Feher-tö termeszetes ae az utóbbi évtizedekben 
halastavi hasznosítás miatt mélyrehatóan megváltozott. Az édesvíztömeg 
évenkénti cseréje és műtrágyák, szerves trágyák használata következtében 
KÁRPÁTI (1950) kimutatása szerint 54 szántóföldi gyomnövény telepedett a 
pusztai fűfélék ősi jellegű társulásaiba. A 490 ha terjedelmű kardoskúti 
természetvédelmi terület uralkodöeleme ma is a füves puszta, amelyet kelet- 
nyugati irányban 100 ha-os tómeder szel át. MEGYERI (1963) vizsgálata sze- 
rint a területen mért pH- értékek száraz időszakban a tízes értéket is meghalad- 
ják, és ez a magas szám nyomatékosan hangsúlyozza a környezet sós jelle- 
gét. A védett terület szolonyeces talajú füves pusztájához minden oldalról 
külterjesen művelt, gazos szántóföldek csatlakoznak. BODROGKÖZI (1965 — 
1966) vizsgálati területeink szántatlan, pusztai jellegű adottságait a követ- 
kező növénytársulásokkal jellemezte : _ Astralago- Poetum angustifoli ie, Achilleo 
és Artemisio Festucetum pseudovinae, Suaedetum maritimae hungaricum tipi- 
cum crypsidosum és camphorosmosum. MEGYERI (1959) és Kiss (1965) kimu- 

tattak, hogy a szikes tó limnolögiai viszonyai az európai tengerpartok és 
bels6-Azsiai sós tavak adottság: aival mutatnak rokonvonásokat. 

Az 1969 — 1971. évekből származó vizsgálati anyagunk megoszlása a követ- 
kező: Decemberi gyűjtés 11, januári 14 db. A gyomortartalmak meghatáro- 
zásánál néhai DR. ZSÁK ZOLTÁN gyommaggyűjteményét használtuk, és érté- 


Qt 


215 


13. tablazat 


A 25 gyomortartalom értékelése 


Detaillierung der 25 Mageninhalte 


Megnevezés BASED Erg: Darabszam DA 
Benennung FEE Stücke DA 
Zahl der Vorkommen x i o 


1. Magvak (Samen) 
Amaranthus retroflexus 


és Amaranthus sp. 9 375+ X 36 

Verbena officinalis 

és Verbena sp. 8 444+ Xx 32 

Setaria viridis > 11 20 

Atriplex litoralis 

és Atriplex sp. 5 162 20 

Artemisia monogyna 4 12+ X 16 

Chenopodium hybridum 3 158 12 

Chenopodium album 3 33 + X 12 

Lithospermum arvense 3 14 12 

Trifolium repens 3 64 Xx 12 

Camphorosma annua 2 24 8 

Suaeda maritima 2 12 8 

Phragmites communis 2 8 8 

Chenopodium urbicum 1 9+ X 4 

Chenopodium aristatum 1 5 4 

Stachys palustris 1 ] + 

Urtica sp. 1 1 4 
2. Puhatestüek (Mollusken) 

Subfossilis esigak 

(Subfossile Schnecken) 6 x 24 
3. Rovarok (Insecten) 

Otiorrhhynchus sp. 1 1 4 

Coleoptera sp. 1 | 4 
4. Gastrolith 

Homok és kavies 

Kieselsteinchen 20 589 + x SS 

Széndarabkak 

Kohlenstticken 2 21 8 


x=törmelek 


kelesünk megkönnyítésére a táplálkozás helyéről is lehetőség szerint begyüj- 
töttük a magvas növényzetet. A 13. táblázatban az egyes tápláléknemek elő- 
fordulási eseteinek, darabszámának és az összes gyomorból kimutatott elő- 
fordulási százaléknak a feltüntetésével készítettük. 


216 


1. Novényi taplalék 


Amaranthus retroflexus és A. spec. 1971. I. 16-án a szegedi Fehér-t6 kutat6- 
háza közelében 15-6s csapatból két példányt gyűjtöttek. A kis csapat — 2 °C-os 
hidegben, hóból kiálló A. retroflecus gyomokról táplálkozott. A felnyitott 
két gyomorban 79 és 209 magvat találtunk. Ugyanez év január 24-én az idő 
megenyhült, a hó foltokban olvadozott, és ekkor a begyűjtött további 7 pél- 
dányból már csak egyetlen gyomorban volt Amaranthus mag. A jó idő beáll- 
tával változatosabbá vált a terület táplálékkínálata. A Fehér-tavon 1971. jan. 
16-án gyűjtött példányokban, valamint a Kardoskúton, 1969. XII. 27-én 
kézre került négy madárban 15+2+21+6+31+28 db Amaranthus nemhez 
tartozó magvakat mutattunk ki mint kizárólagos táplálékot. 

Verbena officinalis és V. spec. Csak a szegedi Fehér-tóról származó példá- 
nyokban találtuk ezt a táplálékot, amely gyomtársulásokban gyakori. 1971. 
I. 21-en ae °C-os időben, délelőtt gyűjtött két egyedben 2945 ép Verbena 
magvat és sok tör meléket találtunk. A hótakaró csaknem teljességben fedte 
a talajt. A gyűjtőhelyen megfigyelt 25— 80, valamint több, néhány példány- 
ból álló, kisebb csapat ugyanazon a területen tartózkodott, ahol a januári 
példányok kizárólag Amaranthus magvakat szedegettek. Ugyanez év január 
24-én hófoltos területen, enyhe időben gyűjtött 5 fehér-tavi példányból csak 
egyetlen gyomor tartalmazott 1 db Verbena officinalis magot. Január 31-én 
további két példányt gyűjtöttünk szarvasmarhajárás gidres-gödrös területé- 
ről, e fehér-tavi gyomortartalmakban 4 és 5 db V. officinalis magvat találtunk. 

Setaria viridis, Az 1971. jan. 24-én gyüjtött feher-tavi 5 példanyban 2+3+ 
+2+1+3 db Setaria magvat talältunk. A teli kenderikek a tavak melletti 
lucernäsban taplalkoztak hófoltos területen. 

Artemisia maritima ssp. monogyna. Ez a pusztai növény szikes területeken 
a Festuca pseudovina-val társulásalkotó. A szegedi Fehér-tóról 1971. január 
24-én enyhe, olvadásos időben gyűjtött két példányban találtunk 8+4 üröm- 
magot. Kardoskúton 1969. I. 10-én, ezres, vegyes madártömegből került 
kézre 3 példány, közülük kettő gyomrában volt e növény magtörmeléke 
(STERBETZ, 1971). A gyűjtés alkalmával — 22 °C hideg volt, a talajt vékony 
hótakaró borította. A téli kenderikék, hósármányok (Plectrophaenax nivalis) 
és mezei pacsirtak ( Alauda arvensis) együttesében táplálkoztak. Az óriási 
telikenderike-tömeg a hozzájuk csatlakozott hésérmanyokkal és pacsirtäk- 
kal a hömentes helyeket keresgélte. Valamennyi Artemisiät tartalmazó gyo- 
mortartalomban találtunk Trifolium repens magvakat is. Bus (1969) tanul- 
manyaban október — decemberi időszakból a Német Szövetségi Köztársaság, 
Svédország, Dánia, Franciaország és Lengyelország telelőhelyein mutatta ki 
e faj táplálékában az ürömmagvakat. 

Atriplex litoralis és A. spec. E közönséges gyomnövény magvait csak egyet- 
len esetben találtuk egyetlen táplálékként. A Kardoskúton 1970. XII. 14-én 
200-as csapatból gyűjtött két példányban a felnyitott gyomrok 85+73 Atri- 
plex magot tartalmaztak. A többi előfordulás esetében Artemisia, és Chenopo- 
dium egészítette ki a madarak táplálékszükségletét. BuB (1969) felsorolása 
szerint az NDK, az NSZK, Lengyelország és a Szovjetunió területein decem- 
bertől áprilisig fordult elő a vizsgált példányokban ez a magféleség. 

Chenopodium hybridum. A szegedi Fehér-tavon 1970. XII. 16-án, 60-as 
csapatból gyűjtött 3 példányból mutattuk ki ezt a magvat. A téli kenderikék 
nádi sármányokkal keveredve szántóföldön, gazos területen táplálkoztak. 


217 


Chenopodium album. Az 1970. XII. 3-an, a Fehér-tavon lőtt példány emészt6- 
rendszeréből 11 db Ch. album magot mutattunk ki kizárólagos táplálékként. 
A gyüjtöhelyröl behozott gyomnövények a következők: Amaranthus retro- 
flexus, Atriplex litoralis és Chenopodium album. Feltűnő, hogy e hasonlókép- 
pen alkalmas táplálékot kínáló növények együtteséből ez esetben a téli 
kenderike válogatott. Továbbiakban a Fehér-tavon, 1970. XII. 6-án 60-as 
csapatból begyűjtött, 4 példányból kettőben találtunk 1943 Chenopodium 
magot, valamint sok törmeléket. BuB (1969) összeállításában ez a mag idő- 
megjelölés nélkül a Német Szöv. Köztársaság és Lengyelország táplálékszol- 
gáltatásában szerepel. 

Lithospermum arvense. Csak a Feher-töröl gyűjtött példányokban talál- 
tuk. Hófoltos lucernában, 1971. I. 24-én 5 példány került kézre, ezekből 
háromban volt e jellegzetes lucernagyom magja. 

Trifolium repens. A szegedi Fehér-tavon hófoltos lucernából, 1971. I. 24-én, 
+7 "C-os időben gyűjtött példányban találtuk ezt a magot. Kardoskúton a 
fentebb említett, ezres, vegyes madártömegből lőtt 3 példány közül 2 egyed 
fogyasztotta az Artemista-táplálék mellett a Trifoliumot is. Az 1969. I. 10-i 
gyűjtés alkalmával — 22 °C hideg volt, a talajt 5 cm-es hótakaró borította. 

BuB (1969) szerint a Német Szöv. Köztársaságban februári, Lengyel- 
országban decem ber — január — februári adatok tartalmaznak e növényre bizo- 
nyítékokat. 

Camphorosma annua. A szikes jelleget hangsúlyozó kardoskúti területen 
gyűjtött egyedek gyomrából volt csak kimutatható e vaksziken, szikfolton 
társulást alkotó gyomnövény. Mintegy 300-as csapat mozgott 1969. XII. 
27-én a szikes legelőn és tarlókon. Két gyűjtött példányból Amaranthus sp. 
magvakkal keverten fordult elő a Chenopodium annua. 

Suaeda maritima. E magvat az 1969. XII. 27-én Kardosküton gyűjtött 4 
példány közül 2 egyed gyomrában találtuk, Amaranthus magvakkal egye- 
temben, tarlóról és ; szikes legelőről származó madarakban. A megfigyelt téli- 
kenderike- csapat köv etkezetesen a Suaedás, vakszikes területfoltokat láto- 
gatta. 

Phragmites communis. Egyetlen alkalommal gyűjtött, két példányban 
találtuk a nád magvait. A kardoskúti területen, 1969. XII. 27-én lőtt 4 db 
téli kenderike közül az egyikben 8, a másikban 4 db magvat tartalmaztak a 
felnyitott gyomrok. V alószínű, hogy földön fekvő nádkévék hulladékos 
anyagából származott ez a táplálék. 

Chenopodium urbicum. A szegedi Feher-tavon, gidres-gödrös marhajárás- 
ról 1971. I. 31-én +12 "C-os időben gyűjtött 2 példány egyike fogyasztott 
9 db Ch. urbicum magot. A talaj hómentes volt, a madárcsapat a szántóföld 
szélén szedegetett. 

Chenopodium aristatum. A szegedi Fehér-tavon 1970. XII. 6-án Emberiza 
schoeniclus társaságában 60-as téli kenderike táplálkozott gazos szántóföl- 
dön. A begyűjtött 4 példány közül egyik madárból mutattunk ki 5 db Ch. 
aristatum magot. 

Stachys palustris. Egyetlen előfordulása: Szeged — Fehér-tó, 1970. XII. 6. 
egy példányból 1 db. 

Urtica sp. A szegedi Fehér-tavon 1971. I. 31-én +12 "C-os melegben, 20-as 
csapatból lőtt egyetlen példány gyomortartalmában volt 1 db Urtica mag. 

Bus (1969) Dániából novemberben, Lengyelországból időmegjelölés nélkül 
mutatta ki az Urtica magot. 


218 


További magyar adatok a téli kenderike növényi taplälekäröl: 

Bäcsszentgyörgyön DoMBAY (személyes közl.) többnyire erős hidegben 
figyelte meg ezt a fajt. 1963. I. 4-én és 12-én — 15 "C-os hidegben kórókon 
figyelt meg egyéb pintyfelekkel keveredett, 50— 60-as csapatot. 1963. III. 
l-en, — 16 C-os fagyban szarvasmarha istállók körül gőzölgő trágyarakáson, 
silóknálés szalmakazlaknál látott meg táplálkozó C. flavirostrisokat. E madarak 
szán tiporta nyomon, bogáncsokon szedegettek, citromsármányok ( Emberiza 
citrinella) társ ‚jasägäban. Ebben az idöszakban a falu belterületen is meg- 
figyelt teli kenderikéket, amint kukoricaszar-kér6k védelmében kerestek a 
hideg elől némi menedéket. RÉKÁSI 1966. I. 16-án Bácsalmás közelében szikes 
tó környezetében látott 23-as csapatot hóból kiálló Amaranthus és Chenopo- 
dium növényeken szedegetni. SzaBó LÁSZLó Vırmos 1970, XII.6-án a horto- 
bágyi Nagyiván kaszálóján 90-es csapat táplálékfelvételét figyelte meg Arte- 
misián. Dunántúlról Keve közölt a szerzőkkel erre vonatkozó adatokat. 
Fonyódon virágzó repceföldön figyelt meg 3— 400 főnyi csapatot. Észlelésé- 
nek dátuma: 1970. XI. 20. A repce lekaszálása után a téli kenderikék eltűn- 
tek a területről. E csapatnál ugyanakkor a vadkender (Cannabis sativa ) 
csipegetését is megfigyelte. 


2. Állati táplálék 


Havas időben gyűjtött példányokban nem találtunk állati táplálékot. 
A szegedi Fehér-tavon 1971. I. 21-én, amikor az enyhe időjárás kifoltosította 
a behavazott szántások déli oldalát, a két begyűjtött példány egyikében 1 db 
Otiorrhynchus sp. törmelékét találtuk. Az ugyanitt, tíz nappal később kézre- 
kerülő 2 , példány közül szintén egy gyomorban fordult elő ismeretlen Coleop- 
tera rágószerve, és szár nytöredéke. Ez esetben már teljesen hómentes talaj 
indokolta a rovarvilág ébredezését. 


3. Emészthetetlen anyagok 


A 25 begyűjtött példány közül 16 gyomortartalomban találtunk zúzókövet. 
A legtöbb, egy gyomorban talált kavics 83 db volt. Többnyire fekete vagy 
feher szinüek ‘voltak a zuzökövek. A 9 db kardosküti példány közül csupán 
egyikben volt kavics, a többieknél a szikes tó szegélyén tömegben található, 
subfossilis csigák és kagylók törmelékéből felszedett darabkák vették át az 
őrlőkő szerepét. 5 egyed gyomrában találtunk kevés homokot is, és egy Fe- 
hér-tavi példányban vöröses agyagot. A Fehér-tavi kutatóház közelében 
gyűjtött két példánvból 15+6 apró “széndarabka is előkerült. 


4. A vizsgálat összefoglaló értékelése 


A mindössze 25 db gyomortartalomra alapozott vizsgálatból nem vonha- 
tunk le messzemenő következtetéseket, azonban a nagy számok hiányát 
némiképp ellensúlyozza a gyűjtési kör ülmények i ismerete. 

A szegedi Fehér-tó szántóföldi gyomnövényekkel betelepült, és a kardos- 


219 


kuti terület természetes növenytärsulasait megőrző, szikes környezete kö- 
zötti különbség a gyomortartalmakból is kitűnik. 

Több alkalommal is megállapítottuk, hogy amennyiben erre lehetősége 
nyílik, a téli kenderike a tápláléknövények között válogat. 

Hideg, hófúvásos időben a hóból kiálló tömeggyomok (Amaranthus, Che- 
nopodium stb.) képezték a táplálék zömét. Egyfele gyom nagyobb mennyiség- 
ben mindig csak abban az esetben mutatkozott a gyomortartalmakban, ha a 
hótakaró vagy egyéb kényszerítő okból a madárnak válogatási lehetősége nem 
volt. Változatos táplálékösszetételt mindenkor fagypont fölötti, hófoltos vagy 
hómentes adottságokból találtunk. 

A szikes pusztai természetvédelmi területek az északi pintyfélék magyar- 
országi telelő tömegeinek legfontosabb táplálékbázisát képezik. 


Irodalom — Literature 


Beretzk, P.— Keve, A. (1971): Der Berghänfling in Ungarn. Lounais Hämeen Luonto, 
Bd. 42. 1-18. p. 

Bodrogközi, Gy. (1965): Ecology of the halophile Vegetation of the Pannonicum. LI. 
Results of the Investigation of the Solonetz of Oroshäza. Acta Biologica Szegediense, 
Tom. XI. Fasc. 1 —2. 3-25. p. 

Bodrogközi, Gy. (1966): Ecology of the Halophile Vegetation of the Pannonicum. Acta 
Botanica Acad. Scient. Hung. Tom. 12. 9 — 26. p. 

Bub, H. (1969): Nahrungspflanzen der Berghänflings (Carduelis flavirostris). Vogelwarte 
Bd. 25. 134 — 141. p. 


e,07 


Universitatis Szegediensis, 65 — 72. p. 

Lovassy S. (1927): Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. M. Kir. 
Term. Tud. Tars. Kiadv. Budapest. 894 

Kiss I. (1965): Oroshäza növenyviläga Ex. Oroshäza törtenete, Oroshäza, 62. p. 

Megyeri, J. (1959): Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen der Natrongewäs- 
ser der ungarichen Tiefebene. Szegedi Pedagógiai Főisk. Evk. 91 — 170. p. 

Megyeri, J. (1963): Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen am zwei Natron- 
gewässern. Acta Biol. Szegediensis, Tom. II. fasc. 1 —4. 207 — 221. p. 

Patkai, I. (1958): Fringillidae in: Székessy, V.: Fauna Hungariae, XXI. no. 10. Budapest, 
Akadémiai Kiadó, 99 — 120. p. 

Schenk (Vünüczky) J. (1929): Madarak in: Brehm’s Tierleben. VIII. Budapest, 372. p. 

Sterbetz I. (1971): Magevö aprömadarak täplälekvälogatäsa. Állattani Közlemények, in 
print. 


Daten über die Ernährung von Carduelis flavirostris, die sich in zwei 
südöstlichen Natursehutzgebiet von Ungarn überwintern 


Dr. Jozsef Rekasi— Dr. Istvan Sterbetz 


Auf den Natronpusstas der Ungarischen Tiefebene halten sich im Winter massenweise 
die Scharen der von Norden ankommenden körnfressenden Kleinvögel auf. Die Salz- 
bodentypen Szolonyec und Szolonesäk sichern mit ihrer Kleinkornvegetation eine abwechs- 
lungsreiche Nahrungsbasis. Die Autoren haben die Ernährung von C. flavirostris an den 
mit Unkrautpflanzen gemischten Steppenpflanzenbiotopen des Naturschutzgebietes 
Szeged — Fehér-t6 (46°20’ — 20°05’) und an den natürlichen Halofilvegetation des Natur- 
schutzgebietes Kardosküt (46°30’— 20°38’) geprüft. Die ausgewiesenen Nahrungssorten 
werden in der Tabelle 12 bekanntgegeben. 


220 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


DIE ERNÄHRUNG DER WALDOHREULE (ASIO OTUS) 
IN EUROPA 


Egon Schmidt 


Die Ernährung der Waldohreule wurde in vielen Gebieten Europas einge- 
En und auf Grund grosser Materialien untersucht (siehe die Tabellen 14 — 

22). Die Gewöllen stammen natürlich vor allem von der Wintersaison, wo 
diese Eulen in kleineren oder grösseren Trupps zusammenhalten und so die 
Gewöllen unter den Schlafbäumen leicht und in grossen Mengen aufzusam- 
meln sind. Die Ernährungslisten der Waldohreule sind weitaus nicht so ab- 
wechslungsreich wie jene der Schleiereule oder des Waldkauzes. Unter den 
Beutetieren dominieren meistens die Wühlmäuse (Microtidae), in einigen 
Fällen sind in den Gewöllen auch die Echten Mäuse (Muridae) in grösserer 
Anzahl zu finden. Spitzmäuse (Soricidae) kommen nur vereinzelt und keines- 
wegs ihren mengenmässigen Verhältnissen entsprechend vor. So haben die 
Gewölluntersuchungen der Waldohreule selten so einen kleinsäugerfaunis- 
tischen Wert wie der der vorher soeben erwähnten Arten, besonders aber die 
Schleiereule (SCHMIDT, 1973). Die aus Waldohreulengewöllen erhaltene Da- 
ten kann man aber wohl für die Populationsdynamik verschiedener Klein- 
säuger, vor allem für die jahreszeitlichen Änderungen des Bestandes der Feld- 
maus, brauchen (ZIMMERMANN, 1963). Eben deswegen scheint es mir als un- 
zweckmässig so eine ausführliche Aufteilung durchzuführen, die ich bei einer 
ähnlichen Arbeit über die Ernährung der Schleiereule verwendet habe 
(SCHMIDT, 1973). 

Die Waldohreule kommt in Europa, die ganz nördlichen Teile ausgenom- 
men, praktisch überall vor. Trotzdem fehlen Gewölluntersuchungen aus den 
meisten Teilen Süd- Europas. Dagegen kennen wir zahlreiche und grundlegen- 
de Arbeiten aus Mittel-, West- und Nord-Europa. Von diesen habe ich vor 
allem die neueren benutzt. Da aber aus dem westlichen Eur opa eben die gröss- 
ten Arbeiten (SKOVGAARD, 1920; TINBERGEN, 1933) schon vor mehreren Jahr- 
zehnten publiziert waren, zog ich natürlich auch diese in Betracht und fügte 
sie in die entsprechende Tabelle ein. Was übrigens die bezügliche Literatur 
anbelangt, habe ich eine Vollständigkeit keineswegs zum Ziele gesetzt. Die 
Literatur ist nähmlich so weit zerstreut, dass eine genaue und komplete Zu- 
sammenstellung heute schon praktisch unmöglich ist. Mein Ziel war, durch 
grössere und möglichts nicht alte Gewöllstudien ein ziemlich genaues Bild 
über die Ernährung der Waldohreule in verschiedenen Teilen Europas zu be- 
kommen. Dementsprechend habe ich die Tabellen aus der mir zur Verfügung 
stehenden Literatur zusammengestellt. Die Ergebnisse aus Ungarn wurden 
zum Teil von veröffentlichten zum Teil auch von unpublizierten Material 
entnommen. 

Wegen drucktechnischen Schwierigkeiten der Zusammenstellung einheit- 


991 


licher Grosstabellen, aber auch wegen der Erzielung eines besseren Überblik - 
kes, habe ich die Tabellen vereinzelt und nach dem betreffenden Text-Teil 
beigefügt. Die auf den Tabellen gegebenen prozentuellen Werte der einzelnen 
Kleinsäuger gelten für das ganze > Säugermaterial (ohne Vögel). Das Vogelma- 
terial behandele ich, da eine genaue Artbestimmung in vielen Fällen fehlte, 
nur zusammengezogen. Die einzige Ausnahme bildete der Haussperling, den 
ich als landwirtschaftlich wichtiger Schädling überall hervorgehoben habe. 
Die ganz unbedeutende Reptilien- und Amphibiennahrung habe ich ausser 
Acht gelassen. 


I. Die Britischen Inseln (Tab. 14.) 
Tabelle 14 
Die Britischen Inseln (I) 


Beutetier-Art OR ee: Cl ASS | % 

Sorex araneus — — 9 OD | 0,5 
Sorex minutus 10 7 I 18 1,0 
Oryctolagus euniculus — — 2 2 4 0,1 
Clethrionomys glareolus — 65 10 75 4,2 
Microtus agrestis - 154 34 188 10,6 
Apodemus sp. 955 382 2 1339 75,6 
Mus musculus 79 1 1 sl 4,6 
Rattus sp. 56 4 = 60 3,4 
Passer domesticus ? 28 ? 28 

Ubrige Vögel (auch Aves sp.) 57 66 9 132 

Säuger insgesamt 1772 91,8 
Vögel insgesamt 160 8,2 


1: NO-Irland (Fairley, 1967) 
2: S-Lancashire (South, 1966) 
3: Inverness-shire (Woolner und Triggs, 1968) 


Auf der Britischen Inseln fehlt die Feldmaus, die in Europa praktisch über- 
all die Hauptnahrung der Waldohreule bildet. Dementsprechend dominieren 
= der Nahrung der Eulen die Echten Mäuse, vor allem die Hausmaus (Abb. 

8.). Im nordöstlichen Irland zum Beispiel, wo alle Wühlmäuse fehlen, bildete 
allein die Waldmaus 86,8%, der Säugernahrung (FAIRLEY, 1967). Auch einen 
relativ hohen Wert en auf den Beutelisten die Ratten und die 
Hausmaus. 

Gegenüber Irland vermindert sich die Zahl der Waldmäuse auf den eng- 
lischen Inseln wesentlich (57,1%, der Säugerbeute), daneben erscheinen schon in 
der Nahrung die dort heimische Erdmaus und Rötelmaus (28,0 bez. 11,2% 
des Säugermaterials). Die Zahl der Ratten und Hausmäuse als Beulen 
seht, vor allem wegen des reichlichen Nahrungsangebotes auf ein Minimum 
zurück. 

Im Vogelmaterial befinden sich hauptsächlich verschiedene Finkenvögel, 
daneben auch Feldlerchen, Star und Amsel. In den Materialien Nr. 1 und Nr. 
3 (Tab. 14) fehlt leider eine nähere Bestimmung der Vogelbeute. 


999 


4 Microtidae 


HT 
Ht 


[] Muridae 


IH 


entuale Verteilung von Microtidae und Muridae aus europäischen Waldohreulengewöllen 


Abbildung 48. Die pro: 


Tabelle 15 Nach dem gesagten 
3 können wir feststellen 

Die Insel Amrum (II =" 2 

BE ART) dass auf der Britischen 

Schnurre und März (1963) Inseln die Waldohreulen 


sich vor allem von Wald- 


Beutetier-Art S Yo ® = 
mäusen ernähren, neben 

Talpa europaea 1 0,1 dieser Gruppe spielt 
Oryctolagus cuniculus juv. 25 1,4 nur die Feldmaus eine 
Asse 1072 | 60,0 bedeutendere Rolle (über 
Microtus arvalis 71 0A 1090): 
Microtus agrestis 1 051 
Micromys minutus 1 0,1 
Apodemus sylvaticus 644 36,0 II. Die Insel Amrum 
Mus musculus 25 154 (Tab. 15.) 
Muridae sp. 10 0,5 

Bo Obzwar von dieser 
Passer domesticus 83 1462 Insel schon eine Reihe 
Übrige Vögel (auch Aves sp.) 500 | 85,8 von Gewölluntersuchun- 
È 3 gen der Waldohreule be- 
Säuger insgesamt 1786 75,6 kannt sind (KUMMER 
Vögel insgesamt 583 24,4 LOEVE und REMMERT, 


1952, 1953, 1954, 1955; 
SCHNURRE und MÄRZ, 
1962) schien es mir als zweckmässig zu sein, die Zusammensetzung der Nahrung 
nur durch das letzte, zwischen 1958 und 1963 gesammelte grosse Materia 
(Schnurre 1963) zu schildern. Die Kleinsäuger-fauna dieser Nordfrisischer Insel 
weicht von den westeuropäischen — besonders was ihre quantitativen Ver- 
hältnisse anbelangt — stark ab, so dass es als lohnend erschien, sie gesondert 
zu behandeln. Auf der Insel fehlen die Ratten vollkommen, Feldmaus und 
Erdmaus kommen nur ganz sporadisch vor. Stark verbreitet ist dagegen die 
Schermaus, die als Schädling auch in ornithologischer Hinsicht wesentlich in 
Betracht kommt (SCHNURRE und März, 1963). Dementsprechend ist in den 
(Gewöllen der Waldohreulen in grosser Anzahl eben die Schermaus vertreten 
(60,0%). An zweiter Stelle, auch mit ziemlich hoher Prozentzahl, steht die 
Waldmaus. Die übrigen Kleinsäuger spielen nur eine ganz geringe Rolle. Un- 
ter anderen weisen auch diese Daten darauf hin, dass die prozentuellen Werte 
der sich in den Waldohreulengewöllen befindenden Kleinnager die möglichts 
reale mengenmässige Verhältnisse wiedergeben (Abb. 49. und 50.). 

Aus dem besonders artenreichen Vogelmaterial (mindestens 34 Arten) 
können wir folgende Gruppen aufstellen: 


Finkenartigen Vögel 218 St. 37,4%. 
Insektenfresser 323 St. 55,4%. 
Wasservögel und näher 

nicht bestimmte Arten 42 St. 7,2%. 

Die artliche Zusammensetzung des Vogelmaterials steht ohne Zweifel mit 
dem starken Zug entlang des Meeresufers und dessen Nähe in Zusammenhang 
wo unter anderem zum Beispiel die in den Gewöllen auch ohnehin häufigen 

(Goldhännchen in besonders grosser Anzahl vorkamen. Der Haussperling war 


daneben nur mit 14,2%, vertreten. 


224 


sqo aiar qui sagnuabab wapunura onaıyopp M 


uaqlayuaspidas % OT 


wap bunt ap ur up ‘osngugyny op bunjajia À aponquazosd au "6% Sunpliqqy 


b— 


02 
07 
09 


08 


snjoaun/b swouoi1y1319 [] 
S/44S34434 0/09/14Y [:] 
sı]saubo sn40491N (A 


sijpAuo sngouaiw Ég 


225 


5 Aquila 


15 


7UUL 


un np ‘ASNDTI PH wap bunpajia À amrpuozosd au ‘06 Funprraqy 


snn [] 


o 
snuspody J 2 


Tabelle 16 
Westeuropa (III) 


Beutetier-Art ne LENS 7 S % 
Sorex araneus 215 | ? 269 5 489 1,0 
Clethrionomys glareolus 65 224 237 = 526 | 1,1 
Microtus oeconomus - 2094 = _ 2 094 4,4 
Microtus arvalis 2461 10 280 | 11 486 331 24558: | 51,6 
Microtus agrestis 1942 — 1 668 43 3 653 en 
Micromys minutus 211 12 497 13 733 1,5 
Apodemus sp. 3211 7396 | 3322 42 |13 971 | 29,3 
Mus musculus 271 180 12 IS 476 1,0 
Rattus sp. 8 224 192 3 427 | 0,9 
Passer domesticus 168 1516 ? ? 1 684 
Übrige Vögel (auch Aves sp.) 653 1 763 701 | 122 3239 


Weitere Arten: 


1: 3 Talpa europaea, 174 Sorex minutus, 5 Neomys fodiens 

2: 5 Talpa europaea, 215 Sorex sp., 5 Neomys fodiens, 4 Crocidura russula, 4 Chiroptera 
sp., 9 Oryctolagus cuniculus, 1 Sciurus vulgaris 

3: 46 Talpa europaea, 31 Sorex minutus, 7 Neomys fodiens, 177 Arvicola terrestris, 
1 Mustela nivalis 

4: 5 Sorex araneus, 7 Pitymys subterraneus 


Säuger insgesamt 47 626 90,6 
Vögel insgesamt 4 923 9,4 


: Dänemark (Skovgaard, 1920) 

: Niederlande (Tinbergen, 1933) 

: Schleswig-Holstein (Reise, 1972) 
: Belgien (Van der Straten, 1972) 


Pwr 


III. Westeuropa (Tab. 16) 


Das Klima des atlantischen Westeuropas weicht von den mitteleuropäi- 
schen wesentlich ab, und auch die mengenmässige Verteilung einiger Klein- 
säuger sind verschieden. Letztere wurden auch durch die Gewölluntersuchun- 
gen der Schleiereule bestätigt (SCHMIDT, 1973). 

Betreffend der Waldohreule standen mir ältere so wie auch neuere Angaben 
zur Verfügung. In dem reichen holländischen Material von TINBERGEN (1933) 
war die Feldmaus am zahlreichesten vertreten (43,0% der Säugerbeute), 
auf der zweite Stelle stand auch mit einem hohen Wert die Waldmaus (31,2% 
der SäUGER) (siehe in: TINBERGEN, 1933 Tab. 14). In dem Material aus Dä- 
nemark (SKOVGAARD, 1920) dominierte die Waldmaus, Feld- und Erdmaus 
mit fast gleich grösse Wert (28,6%, bez. 22,6%, der Säugerbeute), und sie neh- 
men dadurch die zweite und dritte Stelle ein. Das dänische Vogelmaterial ist 
ganz unbedeutend, es beträgt 8,7% der Gesamtbeute. 

Neuerdings hatte REISE (1972) die Analyse eines grossen Gewöllmaterials 
aus Schleswig-Holstein veröffentlicht. Laut dieser Arbeit haben die Waldohr- 


15* 227 


eulen dort drei wichtige Beutetiere: die Feldmaus, die Waldmaus und die 
Erdmaus. Anhliche Ergebnisse veröffentlichte Van der STRATEN (1972) aus 
Belgien mit dem Unterschied, dass der Vogelanteil bei ihm relativ gross war 
und er gleich nach der sich auf der ersten Stelle befindenden Feldmaus folgte. 
Man muss aber hier auch bemerken, dass dieses letzte Material wesentlich 
kleiner als die oben erwähnten ist (Tab. 16), so können die prozentuellen Werte 
als weniger reel betrachtet werden. 


IV. Mitteleuropa (westlicher Teil) (Tab. 17.) 


Aus dem westlichen Mitteleuropa sind mehrere grössere Gewöllanalysen 
bekannt (Tab. 17). Auch unter diesem sind die in Berlin und in ihrer 


Tabelle 17 
Mitteleuropa (westlicher Teil) (IV) 


Beutetier-Art 1 2 3 and. S Ye 
Talpa europaea 18 — 4 3 25.2051 
Sorex araneus 478 3 19 68 568 153 
Sorex minutus 100 — 1 10 111 0,3 
Celthrionomys glareolus 131 1 68 31 231 | 0,5 
Arvicola terrestris 83 3 4 17 107 0,3 
Microtus oeconomus 1 385 13 — 6 1 404 oso 
Microtus arvalis 22 750 | 3258 5074 1652 | 32 734 | 76,5 
Microtus agrestis 798 — 104 220 1 122 2,6 
Micromys minutus 265 T 18 42 332 |. 0,8 
Apodemus sp. 3688 | 363 1051 886 5 988 | 14,0 
Apodemus agrarius - 31 17 6 54 | 0,1 
Mus musculus 21 — 12 5 38 0,1 
Rattus sp. 13 13 — 3 29. 051 
Passer domesticus ? 205 1 17 229 
Übrige Vögel (auch Aves sp.) 649 431 97 1229 2 406 


Weitere Arten: 


1: 2 Neomys sp., 5 Crocidura leucodon, 4 Myotis nattereri, 5 Lepus-Oryctolagus sp., 
3 Mustela nivalis 

3: 1 Neomyssp., 1 Lepus — Oryctolagus sp., 1 Muscardinus avellanarius, 5 Cricetus ericetus, 
1 Pitymys subterraneus 

and.: 3 Crocidura russula, 2 Myotis nattereri, 4 Oryctolagus cuniculus, 9 Pitymys sub- 


terraneus 


Säuger insgesamt 42 789 94,2 
Vogel insgesamt 2 635 5,8 


1: Rehbriicke, Sumt (bei Berlin) (Zimmermann, 1963) 

2: Berlin, Tierpark (Busse, 1965, 1967) 

3: Nordharz-Vorland (Haensel und Walther, 1966) na ME 
Andere Orte: Umbegung von Bonn (Niethammer, 1956), Berlin-Grunewald (Wendland, 1957), Göttingen 
(Heitkamp, 1967), Luxemburg (Husson, 1949) 


228 


Tabelle 18 
Mitteleuropa (östlicher Teil) (V) 


Beutetier-Art 1 | 2 | 3 ? | S | % 
Sorex araneus 1 9 4 141 155 | 0,4 
Sorex minutus 4 22 2 8 36 | 0,1 
Crocidura suaveolens Il 71 — 1 dan 02 
Crocidura leucodon — 41 1 — 42713 0,1 
Clethrionomys glareolus 53 34 il 40 128 | 0,3 
Pitymys subterraneus 44 435 — 6 485 | 1,2 
Microtus oeconomus — 69 3 162 234 | 0,6 
Microtus arvalis 2853 | 14 529 | 3945 9318 | 30 645 | 77,2 
Microtus agrestis — 33 1 il 35 | 0,1 
Micromys minutus 11 507 — 11 529 | 1,3 
Apodemus sp. 187 Sc DRE Wire) 1046 5 182 | 13,1 
Apodemus agrarius — 122 — 43 165 | 0,4 
Mus musculus 3 1 897 = 31 12931217459 
Passer domesticus ? 510 = 47 5571:| 32,1 
Übrige Vögel (auch Aves sp.) 79 986 12 117 1176] 67,9 


Weitere Arten: 


1: 1 Lepus — Oryctolagus sp. 

2: 1 Neomys sp., 2 Plecotus austriacus, 5 Lepus — Oryctolagus sp. 3 Muscardinus avella- 
narius, 2 Cricetus cricetus, 5 Arvicola terrestris, 2 Rattus sp., 1 Mustella nivalis 

3: 1 Talpa europaea, 1 Oryctolagus cuniculus, 4 Rattus sp. 

4: 10 Talpa europaea, 3 Myotis daubentoni, 5 Lepus — Oryctolagus sp. 


Säuger insgesamt 39 686 95,8 
Vogel insgesamt 1 733 4,2 


: Umgebung von Wien (Steiner, 1961) 
: Ungarn (det.: E. Schmidt) 

: Tschechoslowakei (Folk, 1956) 

: Polen (Czarnecki, 1956) 


ed 


Umgebung gesammelten Materialien die bedeutendsten. In den Nahrungslisten 
dominiert die Feldmaus. Nur bei Göttingen (HEITKAMP, 1967) und in Luxem- 
burg (Husson, 1949) war die Apodemus-Gruppein den Gewöllen mit grösserer 
Anzahl vertreten (hier ist aber die Beutetierzahl dem anderen gegenüber ziem- 
lich gering). Die Feldmaus representierte in dem bei Berlin gesammelten Ge- 
wöllmaterialien innerhalb der Säugerbeute folgende Mengen: 55,3%, (WEND- 
LAND, 1957); 76,5% (ZIMMERMANN, 1963); 88,2% (Busse, 1965). Die Apode- 
mus-Gruppe war in den obigen Reihenfolge mit 24,6, 9,8 und 12,4% vertreten. 

Die Nordische Wühlmaus kam, wie bei der Schleiereule (SCHNURRE 1967), 
auch in den Waldohreulengewöllen der Umgebung von Berlin vor, ihre An- 
zahl gegenüber der Säugerbeute war 4,0%, also relativ hoch. 

Von übrigen Nagetieren konnte noch die Erdmaus in ziemlich grosser Zahl 


229 


nachgewiesen werden (2,6% der Säugerbeute). In geringer Anzahl wurden 
aber in allen Aufsammlungen folgende Arten gefunden: Clethrionomys glareo- 
lus, Arvicola terrestris, Micromys minutus; Pitymys subterraneus, Apodemus 
agrarius und Mus musculus dagenen wurden nur ausnahmsweise aus den Ge- 
wollen bestimmt. Ebenfalls selten waren, wie im allgemeinen in Waldohreu- 
lengewöllen, die Spitzmause, öfters kam noch Sorex araneus vor. 

Das Vogelmaterial ist, wenn man die ganze Beutetierzahl ansieht, ziemlich 
gering (3,8%). Der Haussperling war in grösster Zahl vertreten. In einigen 
Fällen war die Determiantion der Vogelbeute leider nicht angegeben. 


V. Mitteleuropa (östlicher Teil) (Tab. 18) 


Aus dem östlichen Mitteleuropa, an erster Stelle aus Ungarn und aus Polen, 
standen mir ebenfalls grössere Gewölluntersuchungen zur Verfügung. In den 
Nahrungslisten der Eulen dominierten die Nager, vor allem die Feldmaus. 
Relativ seltener war Microtus arvalis in den in Ungarn gesammelten Gewöllen, 
dementsprechend war dort die Zahl von Apodemus und Mus höher. Die Haus- 
maus, wie auch bei der Schleiereule, vertritt in Ungarn auch in der Wald- 
ohreulennahr ung einen besonders grossen Wert, hauptsächlich in der Tiefebene 
(Abb. 50) und hatte damit die Realität der Ergebnisse der ebendort gesam- 
melten Schleiereulen bestätigt (SCHMIDT, 1973). Die Angaben dieser Beute- 
tiere zeigt Tabelle 19. Die prozentuellen Werte stehen der ganzen Säugerbeute 
gegenüber. 


Tabelle 19 


Die Verteilung einiger Kleinsäuger in verschiedenen Gebieten des östlichen Mitteleuropa, 
aus Gewöllen der Waldohreule ( Asio otus) 


En Wiener Umge- + À x È 

Beutetier-Art De 2 Ungarn, % CSSR, % Polen, % 
Microtus arvalis 90,3 67,4 95,3 86,1 
Apodemus sp. 5,6 1755 ? 9,7 
Mus musculus 0,1 8,8 ? 0,3 


Im Material aus der Tschechoslowakei hat man die Echten Mäuse nicht 
bestimmt, so war auch eine Auswertung der prozentuellen Werte nicht 
möglich. Die Apodemus-Mus-Gruppe war insgesamt mit 4,3% vorhanden. 

Was die übrigen Arten betrifft, Clethrionomys glareolus wurde in jeder Samm- 
lung gefunden. Pitymys subterraneus konnte besonders in Ungarn in ver- 
hältnismässig grosser Zahl nachgewiesen werden. Spitzmäuse, ähnlich zu an- 
deren Gebieten Europas, bildeten auch hier einen unwesentlichen Teil der 
Gesamtnahrung. 

Die Vogelnahrung war die weitaus reicheste in Ungarn, der Haussperling 
war in diesem Material mit 34,5%, vertreten. 


230 


Tabelle 20 
Skandinavien und Finnland (VI) 


Beutetier-Art | | er SEHE ee 
Sorex araneus 21 29 D 17 91 185 2,1 
Sorex minutus — 1 10 5 18 34 0,4 
Clethrionomys rufocanus — — - — | 153 153 1,7 
Clethrionomys glareolus = 51 15 15 | 414 | 495 | 5,6 
Arvicola terrestris 1 — 11 10275 288 3,2 
Microtus oeconomus = = — — 424 424 4,8 
Mierotus arvalis 26 | 406 = = = 432 4,9 
Microtus agrestis 176 | 290 11332 | 982 [1467 | 4247 | 47,9 
Micromys minutus — 23 — — — 23 | 0,3 
Apodemus sp. 3 — |1122 | 793 | 434 |2352 | 26,5 
Mus musculus 1 19 72 24 6 122 1,4 
Rattus sp. Il 2 40 8 9 60 0,7 
Passer domesticus ~ _ ? ? — 
Übrige Vögel (auch Aves sp.) 1 10 33 18 89 151 


Weitere Arten: 


3: 3 Neomys sp., 2 Sciurus vulgaris 
4: 2 Talpa europaea 
5: 1 Neomys sp., 1 Lepus timidus, 49 Lemmus lemmus 


Säuger insgesamt 
Vögel insgesamt 


: SW-Finnland (Soikkeli, 1964) 

: Ilmajoki, Finnland (Sulkava, 1965) 
: Schweden (Lundin, 1960) 

: S-Schweden (Gerrel, 1968) 

: Norwegen (Hagen, 1965) 


Ut 0075 


VI. Skandinavien und Finnland (Tab. 20) 


In Skandinavien und in Finnland ist in den mengenmässigen Verhältnissen 
von Microtus arvalis und Microtus agrestis zugunsten des letzteren eine starke 
Verschiebung festzustellen. Das ist eine natürliche Folge der Verbreitungsver- 
hältnisse beider Wühlmäuse, von denen die Erdmaus viel mehr nordwestlich 
— nördlich heimisch ist. In dem finnischen Material waren die beiden Arten 
noch mit einer praktisch gleichen Anzahl vertreten (Microtus arvalis 48,1% ; 
Microtus agrestis 51,9%,), aber in den aus Schweden und Norwegen stammen- 
den Gewöllen fehlt Microtus arvalis schon vollkommen. Ihr Platz besitzt zum 
Teil die Erdmaus, aber auch Apodemus ist in den Gewöllen ziemlich stark 
vertreten (Tab. 21). Als charakteristische nördliche Arten erschienen in die 
Nahrungslisten Lepus timidus, Lemmus lemmus, und Clethrionomys rufocanus. 


231 


Tabelle 21 
Bulgarien und Rumänien (VII) 


Beutetier-Art eben ee wraps Sn tes 
Crocidura suaveolens - 167 — 167 0,3 
Crocidura leucodon u 61 -- 61 0,1 
Crocidura sp. 737 78 663 1 478 2,7 
Mesocricetus auratus 90 378 692 1 155 ul 
Cricetus ericetus 11 77 — 88 0,1 
Pitymys subterraneus ~ 154 = 154 0,3 
Microtus arvalis 3403 7125 7573 18 101 33,1 
Apodemus sp. 4286 7029 6978 18 293 31,6 
Mus musculus 498 7632 6355 14 485 26,5 
Rattus norvegicus 126 51 = La 0,3 
Passer domesticus 139 968 479 1 586 33,0 
Übrige Vögel (auch Aves sp.) 451 1602 1156 3 209 67,0 


Weitere Arten: 


1: 11 Talpa europaea, 70 Neomys fodiens, 4 Citellus citellus, 30 Glis glis, 3 Muscardinus 
avellanarius, 1 Cricetulus migratorius, 12 Arvicola terrestris 

2: 7 Talpa europaea, 6 Sorex araneus, 8 Sorex minutus, 4 Neomys sp., 7 Lepus europaeus, 
3 Citellus eitellus, 6 Sieista subtilis, 5 Spalax leucodon, 7 Cricetulus migratorius, 5 
Clethrionomys glareolus, 34 Arvicola terrestris, 2 Microtus agrestis, 11 Microtidae sp., 
4 Micromys minutus, 67 Apodemus agrarius, 124 Muridae sp., 33 Rodentia sp., 5 
Mustela nivalis 

3: 3 Sorex araneus, 13 Lepus europaeus, 1 Citellus citellus, 3 Sicista subtilis, 34 Spalax 
leucodon, 1 Mustela sp. 


Säuger insgesamt 54 682 91,9 
Vögel insgesamt 4 795 8,1 


1: Bulgarien (Simeonov, 1964, 1966) 
2: Rumänien (Catuneanu et all., 1970) 
3: Rumänien, Valul-lui-Traian (Schnapp, 1971) 


VII. Bulgarien und Rumänien (Tab. 21) 


Aus Bulgarien und Rumänien, welches Gebiet, Siebenbürgen ausgenommen, 
schon auf dem Balkan liegt, standen mir grosse und von vielen Orten stam- 
menden Gewöllmaterialien zur Verfügung. Was das Material besonders kenn- 
zeichnet, ist die grosse Zahl der Echten Mäuse in den Gewöllen. Die Gesamt- 
menge von Apodemus und Mus ist weitaus grösser als die Zahl der Wühlmäuse 
(Abb. 47). In Ost-Bulgarien bei der Stadt Tolbuchin zum Beispiel waren 3949 
Apodemus gegenüber 2382 Microtus arvalis bestimmt (SIMEONOV, 1966). Im 
rumänischer Material war besonders die Hausmaus in grosser Zahl vertreten 
(Tab. 23), und bei Catuneanu et. all (1970) hatte sich die erste Stelle der Säu- 
gerbeute eingenommen. 

Von den Spitzmäusen ist Crocidura relativ häufig, besonders in Bulgarien, 


232 


Für die andere Gebiete 
Europas sind in den Ge- 
wollen Mesocricetus aura- 


Tabelle 22 


Die nördliche Ukraine (VIII) (Pidoplitschka, 1937) 


tus,Cricetulus migratorius Beer S | x 
und Spalax leucodon neue 
Arten. Sorex araneus 4 0,1 
In der Vogelnahrung Crocidura leucodon 4 0,1 
ist die Zahl der Haussper- Cricetulus migratorius 37 0,6 
linge der ganzen Beute- Clethrionomys glareolus 22 0,4 
menge gegenüber niedri- Pitymys subterraneus 9 0,2 
ger als im ôüstlichen Mittel- | Microtus oeconomus 20 0,3 
europa, aber doch bedeu- Microtus arvalis 5547 94,4 
tend. Wenn man die ein- Mieromys minutus 7 0,1 
zelnen Arten betrachtet Apodemus sp. 157 2,7 
fällt die ungewöhnlich Apodemus agrarius 15 0,3 
hohe Zahl der Feldsper- Mus musculus 52 0,9 
linge auf. Bei dem ì 
Schwarzen Meer, in der Passer domesticus 7 36,8 
Nähe von Tolbuchin, ist Aves sp. 12 63,2 


ihre Zahl zum Beispiel 
etwa doppelt so hoch, wie 
die der Haussperlinge 
(SIMEONOV, 1966). Von 
demselben Material ist 
noch das Vorkommen  .. eee 7 

È Säuger insgesamt 5877 99,7 
von 5 Exemplaren von N Lá 

5 ta Vögel insgesamt ] 

Parus lugubris zu erwäh- 
nen. 


Weitere Arten: 


1 Neomys fodiens, 1 Neomys anomalus, 1 Crocidura 
suaveolens 


VII. Die nördliche Ukraine (Tab. 22 


Aus diesem grossen Gebiet benutze ich die Arbeit von PIDOPLITSCHKA 
(1937), dessen Angaben die Tabelle 22. vereinigt. In den Gewöllen dominiert 
die Feldmaus (94,4%, der Säuger), andere Arten kommen in den Nahrungs- 
listen nur vereinzelt vor. Es ist interessant, dassin dem ebenfalls aus der nörd- 
lichen Ukraine stammenden Schleiereulengewöllen (PIDOPLITSCHKA, 1937) 
die Hausmaus mit einer recht hohen Anzahl (33,9%) vertreten ist, bei der 
Waldohreule erreichte sie nur 0,9%. 

Ganz unbedeutend ist die Vogelbeute, 0,3% des Gesamtmaterials. 


Zusammenfassung 


. Mit Hilfe der Literatur und eigenen Untersuchungen wurde eine kurze 
Überblick über die Nahrung der Waldohreule in verschiedenen Teilen Europas 
gegeben. Mit der Schleiereule vergleichend ist die Nahrung der Waldohreule 
viel weniger abwechslungsreich und enthielt vor allem verschiedene Kleinna- 
ger. Diese erbeutet sie ihren mengenmässigen Verhältnissen entsprechend und 
so dominiert in den Gewöllen in den meisten Teilen Europas die Feldmaus. 


233. 


In Gebieten, wo Microtus arvalis nicht heimisch ist, oder nur in beschränkter 
Zahl lebt, ergänzen ihren Platz auf der Nahrungsliste andere, in grösseren Men- 
gen vorkommende Kleinnager. So dominierten in der Nahrung auf die Insel 
Amrum die Schermaus, auf den Britischen Inseln die Waldmaus und in Skan- 
dinavien die Erdmaus. Auf dem Balkan erhöht sich die Zahl der Echten Mäu- 
se wesentlich und neben den Britischen Inseln dominieren diese nur hier in 
der Nahrung der Waldohreule der Feldmaus gegenüber. 

Die Zahl der Soriciden ist in den Gewöllen ziemlich gering und dem Nagern 
gegenüber praktisch unbedeutend. Doch auch aus diesem kleinen Material 
kamen die tiergeographische Unterschiede klar hervor. In West-Europa, aber 
auch in der westlichen Mitteleuropa, dominierte die Waldspitzmaus in den 
Gewöllen, in der östlichen Teil von Mitteleuropa war schon das Verhältnis 
Sorex — Crocidura fast das gleiche und aus dem Balkan wurden nur Crocidu- 
ren aus den Gewöllen bestimmt. 

Die Vogelnahrung ist im allgemeinen ziemlich gering, sie bleibt, die Insel 
Amrum ausgenommen, unter 10% der Gesamtbeute (siehe die Tabellen). 


Irodalom — Literatur 


Busse, H. (1965): Der strenge Winter 1962/63 und seine Auswirkungen auf Vorkommen 
und Ernährung der W aldohreulen (Asio otus L.) im Berliner Raum. Beitr. Vogelk. 
10. 433 — 440. p. 

Busse, H. (1967): Eine kleine Waldohereulenansammlung (Asio otus L.) im Tierpark 
Berlin und ihre Ernährung im Winter 1964/1965. Beitr. Vogelk. 12. 367 — 369. p 

Cütueanu, I. — Hamar, M.— Theiss, F.— Korodi— Gál, J.— Manolache, L. (1970): Impor- 
tanta economica a ciufului de pädure (Asio otus otus L.) in lupta inpotriva däunätorilor 
agricoli. An. ICPP 6. 434 — 445. p. 

C zarnecki, Z. (1956): Obserwac je nad biológia sowy uszatej (Asio otus otus L.). Pozn. Tow. 
ne] Nauk. 18. 3-41. 

Fairley, J. S. (1967): Food of ne ‚ared Owl in north-east Ireland. Brit. Birds. 60. 130 — 
135. D: 

Folk, ő (1956): Beitrag zur Bionomie der Waldohreule (Asio otus L.). Zool. Listy 5. 
19. 271 — 280. p. 

Gerrel, R. (1968): The food of the Long-eared Owl (Asio otus) in Scania. Var Vägelvärld. 
27. 193 — 195. p. 

Haensel, J.— Walther, H. J. (1966): Beitrag zur Ernährung der Eulen im Nordharz- 
Vorland unter besonderer Berücksichtigung der Insektennahrung. Beitr. Vogelk. 11. 
345 — 358. p. 

Hagen, Y. (1965): The food, population fluctuations and ecology of the Long-eared Owl 
(Asio otus L.) in Norway. Medd. Statens viltunders. 2. 1 —43. p. 

Heitkamp, U. (1967): Zur Ernährungsökolgie der Waldohreule (Asio otus). Orn. Mitt. 
19. 139 — 143. p. 

Husson, A. M. (1949): Gewölle-Analysen und die Verbreitung der Kleinsäuger von 
Luxemburg. Bull. L.L.P.O. 29. 187 — 190. p. 

Kumerloeve, H.—Remmert, H. (1952 —1955): Nahrungsökologische Befunde an Amrumer 
Waldohreulen. Orn. Mitt. 4. 169 — 172. p.; 5. 48 —60. p.; 6. 166 — 167. p.; 7. 155. 

Lundin, A. (1960): En undersoking av honugglans (Asio otus) föda. Vär Vagelvarld. 19. 
43 — 50. 

mi J. (1956): Analyse von Eulengewollen aus der Bonner Umgebung. Deche- 
niana 109. 128 — 129. p 

Pidoplitschka, J.G. (1937): Ergebnisse der Gewölluntersuchungen in den Jahren 1924 — 
1935. Veröff. Inst. Zool. Biol. Acad. Ukraine. 19. 101-170. p 

Reise, D. (1972): Untersuchungen zur Populationsdynamik einiger Kleinsäuger unter 
besonderer =, cs alae der Feldmaus, Microtus arvalis Pallas (1779). Z. f. 
Säugetierk. 37. 65 — 97. 

Schmidt, E. (1968) : Einiges über das Vertilgen von Feldmäusen durch die überwintern- 
den Waldohreulen in Ungarn. Aquila. 75. 259-271. D: 


234 


Schmidt, E. (1973): Die Nahrung der Schleiereule in Europa. — Z. f. angew. Zool. 60. 
43 — 70. p 

Schnapp, B. (1971): New data concerning the Valul-lui-Traian micromammal and bird 
fauna in the winters of 1957/1958 — 1961/1962, according to Asio otus L. pellets. — 
Trav. Mus. Hist. Nat. ‚Gr. Antipa” 11. 495 — 510. p. 

Schnurre, O. (1967): Ernährungsbiologische Studien an Schleiereulen (Tyto alba) im Berli- 
ner Raum. — Milu. 2. 322-331. p 

Schnurre, O.— März, R. (1962): Beiträge zur Ernährungsbiologie der Amrumer Waldohr- 
eulen, sowie zur Kleinsäugerfauna der Nordfriesischen Inseln. Orn. Mitt. 14. 11 — 13. p. 

Schnurre, O.— März, R. (1963): Zur Ernährungsbiologie der Amrumer Waldohreulen. 
Beitr. Naturk. Niedersachsens. 16. 69 — 74. p. 

Simeonov, S. (1964): Über die Nahrung der Waldohreule (Asio otus L.) in einigen Gebie- 
ten Bulgariens. Ann. Univ. Sofia. Biol. Zool. 57. 107 — 116. p. 

Simeonov, S. (1966): Forschungen über die Winternahrung der Waldohreule (Asio otus L.) 
in Nord- Bulgarien. Fragm. Balcanica Mus. Maced. Sci. Nat. 5. 169 — 175. p. 

Skovgaard, P. (1920): Gylp af jydske Skovhornugler (Otus vulgaris). Danske Fluge. 1. 
33 — 42. p. 3 a 

Soikkeli, M. (1964): Uber das Uberwintern und die Nahrung der Waldohreule (Asio otus) 
in Südwestfinnland 1962/63. Orn. Fenn. 41. 37 —40. p. 

South, R. (1966): Food of Long-eared Owls in south Lancashire. Brit. Birds. 59. 493 — 
497. p 

Steiner, H. (1961): Beiträge zur Nahrungsökologie von Eulen der Wiener Umgebung. 
Egretta. 1-19. p. 

Straten, E. (1972): Het braakballenonderzoek en de verspreiding van de kleine zoogdie- 
ren in België. Tijdschr. Belg. Nat. Ver. Biol. 18. 114 — 120. p. 

Sulkava, P. (1965): Vorkommen und Nahrung der Waldohreule, Asio otus (L.), in Imajoki 
(EP) in den Jahren 1955 — 1963. Aquilo, Ser. Zool. 2. 41 — 47. p. 

Tinbergen, N. (1933): Die ernährungsökologische Beziehungen zwischen Asio otus otus L. 
und ihren Beutetieren, insbesondere den Microtus-Arten. Ecol. Monographs. 3. 443 — 
492. p 

Wendland, V. (1957): Aufzeichnungen über Brutbiologie und Verhalten der Waldohreule 
(Asio otus). Journ. Orn. 98. 241 — 261. p. 

Wollner, R. D.— Triggs, G. S. (1969): Food of the Long-eared Owl in Inverness-shire. 
Bird Study. 15. 164 — 166. p 

Zimmermann, K. (1963): Kleinsäuger in der Beute von Waldohreulen bei Berlin. Beitr. 
Vogelk. 9. 59 — 68. p. 


Az erdei fülesbagoly (Asio otus) táplálkozása Európában 
Schmidt Egon 


Az erdei fülesbagoly taplalkozasat Európában sokan és nagy anyagok alapján vizsgäl- 
ták (l. a 14— 22. táblázatokat). A gyűjtések természetesen elsősorban az ősztől tavaszig 
tartó telelési idényből valók, amikor a gyülekezőhelyeken a baglyok többnyire nagyobb 
számban vannak jelen, és így a köpetek gyűjtése viszonylag rövid idő alatt nagy mennyi- 
ségben is lehetséges. Az erdei fülesbagoly zsákmánylistái távolról sem olyan változatosak, 
mint a gyöngy- vagy a macskabagolyé. Táplálékában többnyire a pocokfélék (Microtidae) 
dominálnak, helyenként egyes egérfélék ( Muridae) is nagyobb számban képviseltek. 
Cickányok (Soricidae) csak elvétve, de semmi esetre sem tényleges mennyiségi viszonyaik- 
nak megfelelően, fordulnak elő a köpetekben. Így az erdei fülesbagollyal kapcsolatos táp- 
lálékvizsgálatoknak ritkán van olyan kisemlős-faunisztikai értéke, mint az előbb említett 
bagolyfajok esetében, nagyon jól hasznosíthatók viszont a mezeipocok-populációk meny- 
nyiségi változásait illetően (ZIMMERMANN, 1963). Eppen ezért nem látszott érdemesnek 
a következőkben olyan részletes területi felosztást alkalmazni, mint ahogy azt a gyöngy- 
bagolynál tettem (SCHMIDT, 1973). 

Az erdei fülesbagoly Európában a legészakibb részeket kivéve mindenütt előfordul. 
Ennek ellenére a vele kapcsolatos táplálékvizsgálatok Dél- Európa nagy részén szinte tel- 
jesen hiányoznak. Igen sok feldolgozott anyag szerepel viszont az ir odalomban Közép-, 
Nyugat- és Észak- Eur ópából, melyek közül munkámhoz főképpen az újabbakat használ- 
tam fel. Tekintve azonban, hogy például Nyugat- Európából elsősorban korábbi nagy 


235 


összefoglalök ismertek (SKOVGAARD, 1920, TINBERGEN, 1933) a feldolgozäs soran ezekre 
is tamaszkodnom kellett. Az irodalom vonatkozásában egyébként nem törekedtem, de 
nem is törekedhettem teljessegre, hiszen az annyira szetszört, hogy hiänytalan össze- 
gyüjtese ma mär szinte lehetetlen. Celom a munka sorän inkäbb az volt, hogy a nagyobb 
anyagokat feldolgozó, lehetőleg nem nagyon régi vizsgálatok alapján nyerjek megbízható 
képet az erdei fülesbagoly táplálkozását illetően Európa különböző tájain. Ennek meg- 
felelően válogattam össze a rendelkezésre álló irodalmat. A hazai anyagot a Madártani 
Intézet által gyűjtetett anyagminták feldolgozott, de eddig csak részben közölt eredményei 
képviselik. 

Az egységes táblázatokba való tömörítés technikai nehézségei miatt, de a jobb áttekint- 
hetőség érdekében is, az egyes részadatokat a megfelelő terület tágyalása után adom. 
A táblázatokon (lásd a német szöveget) az egyes emlősfajoknál megadott százalékszámok 
a teljes emlősanyagra vonatkoztatott értékek, melyekben a madárzsákmány nem szerepel. 
A madáranyagot, tekintve, hogy azt pontosan igen sok esetben nem határozták meg, 
összevonva tárgyalom. Egyedül a házi veréb képezett kivételt, melyet mint mezőgazda- 
sági szempontból jelentős fajt, mindenütt kiemeltem. Az egészen jelentéktelen hüllő- 
és kétéltűtápláléktól eltekintettem. 


I. A Brit-szigetek (14. táblázat) 


A Brit-szigeteken hiányzik a mezei pocok, mely Európában gyakorlatilag mindenütt 
az erdei fülesbagoly fő táplálékát jelenti. Ennek megfelelően zsákmányállatai között 
döntő többségben az egérfélék, elsősorban az erdei egér szerepelnek (18. ábra). Irország- 
ban például, ahol a pocokfélék teljesen hiányoznak, az erdei egér az emlősanyag 86,89/-át 
adta (FAIRLEY, 1967). Viszonylag magas értékkel szerepelnek a zsákmánylistákon a pat- 
kány (Rattus sp.) és a házi egér is. 

Az angol age en mar jelentö ösen csökken az erdei egerek száma a köpetekben (az emlös- 
anyag 57,1% )-a), mellettük megjelenik az ott már honos csalitjáró pocok és az erdei 
pocok is (az emlősanyag 28,0, ill. 11,2% -a). A häzieger- és patkányzsákmány, elsősorban 
a bőségesebb täplälekkinälat következtében, a minimumra csökken. 

A madáranyagban föként különböző pintyfélék, ezenkívül mezei pacsirta, seregély és 
fekete rigó szerepelnek. Az 1. és 3. számú anyagokban (14. táblázat) a pontos faji meg- 
határozás sajnos hiányzik. 

Végeredményben a Brit-szigeteken az erdei fülesbagoly táplálékának döntő többségét 
az Apodemus csoport adja, mellette csupán a csalitjáró pocok szerepel nagyobb, 10%-on 
felüli mennyiségben. 


II. Amrum-szigete (14. táblázat) 


Bár Amrum-szigetéről már több, az erdei fülesbagoly táplálkozásával foglalkozó dol- 
gozat jelent meg (KUMERLOEVE és REMMERT, 1952, 1953, 1954, 1955; SCHNURRE és MARZ, 
1962), mégis célszertibbnek lätszott a zsäkmänyösszetetelt csak a legutöbbi, 1958 — 1963 
között gyűjtött, nagy anyag alapján bemutatni (SCHNURRE és MÄRZ, 1963). 

Az Észak-Fríz-sziget apróemlős- -faunája, elsősorban mennyiségi viszonyait tekintve 
erősen eltér a Nyugat- Euröpaitöl, ezért érdemesnek látszott különválasztva tárgyalni. 
A szigeten hiányoznak a patkányok, a mezei- és csalitjáró pocok pedig csak egészen szór- 
ványosan fordulnak elő. Rendkívül elterjedt viszont a vízi pocok, melynek kártételei 
madártani vonatkozásban is jelentkeznek (SCHNURRE és MÄRZ, 1963). Ennek megfelelően 
az erdei fülesbaglyok táplálékában az Arvicola terrestris szerepelt a legnagyobb számban 
(60,0%), utána, szintén magas értékkel, az Apodemus sylvaticus köv etkezik. Egyéb emlös- 
fajok csak egészen jelentéktelen szerepet játszanak, így többek között ezek az adatok is 
bizonyítják, "hogy az erdei fülesbaglyok nn lan szereplő százalékos rägesälö- 
értékek a tényleges mennyiségi arányokat tükrözik (49. és 50. ábra a). 

A rendkívül fajgazdag (legalább 34 faj) madáranyagból a következő csoportositäst 
állíthatjuk fel: 


Pintyfélék : 218 db, 37,4% 
Rovarevök: 323 db, 55,4% 
Vizi fajok (+ Aves sp.) 42 db, 7,2 


A madarzsakmany faji összetétele kétségkívül a tengerparti és partközeli vonulässal 
van szoros összefüggésben, ahol egyes fajok, így például a köpetekben is szokatlanul 
gyakori királykák, igen nagy példányszámban jelentkeznek. A házi veréb ugyanekkor 
mindössze 14,2%-kal képviselt. 


III. Nyugat-Európa (16. táblázat) 


Az atlanti Nyugat- Európa éghajlata lényegesen eltér a Közep-Euröpaitöl, és attól több 
vonatkozásban állatföldrajzilag is különbözik. Ezek a kisemlősfaunát is érintő különbsé- 
gek a gyüngybagoly táplálékkiértékelése során igen szembeszökően mutatkoztak (SCHMIDT, 
1973). 

Az erdei fülesbagoly täplälekvizsgälatai közül nyugat-euröpai vonatkozäsban regebbi 
es újkeletű anyagok álltak rendelkezésemre. TINBERGEN (1933) Hollandiában gyűjtött 
gazdag anyagában a mezei pocok áll az első helyen (az emlőszsákmány 43,0%%-a), az erdei 
egér ugyancsak magas értékkel (31,2%) ugyanott a második helyet foglalja el (1. TINBER- 
GEN, 1933, 14. táblázat). A Dániából származó anyagban (SKOVGAARD, 1920) ugyanakkor 
az erdei egér dominált, a mezei pocok és a csalitjáró pocok nagyjából azonos értékkel 
(az emlőszsákmány 28,6 ill. 22,6%, -a) a második, illetve a harmadik helyre került. A dániai 
madáranyag jelentéktelen, a teljes zsákmánymennyiségnek csupán 7 ,8%-a. 

Újabban REISE (1972) közölt nagy vizsgálati anyagon nyugvó er edményeket Schles- 
wig-Holsteinböl, ahol nevezett szerzò adatai szerint az erdei fülesbagolynak harom kiemelt 
zsakmänyällata van, mégpedig mennyiségi sorrendben: Microtus arvalis, Apodemus sp. 
és Microtus agrestis. Hasonló eredményekről ad hírt VAN DER STRATEN (1972) Belgiumból 
is azzal a különbséggel, hogy a madáranyag ott viszonylag magas volt, és a mezei pocok 
után a második helyet foglalta el. Meg kell azonban itt azt is jegyezni, hogy ez utóbbi 
anyag mennyiségileg nem mérhető az előbb tárgyaltakkal (16. táblázat), így százalékos 
értékei is csak kevésbé tekinthetők reálisnak. 


IV. Közép-Európa (nyugati rész) (17. táblázat) 


Közép-Európa nyugati feléből az irodalomban több nagyobb, erdei fülesbagollyal 
kapcsolatos, köpetanalízis ismert. Ezek közül legjelentősebbek a Berlinben, ill. Berlin 
környékén végzett gyűjtések. A tápláléklistákon uralkodó a mezei pocok, mely csupán 
Göttingen környékén (HEITKAMP, 1967) és Luxemburgban (Husson, 1949) került kisebb- 
ségbe az Apodemus csoporttal szemben, bár éppen ennél az anyagnál, annak csekélyebb 
volta miatt, a százalékos eredmények nem tekinthetők teljesen reálisaknak. A Berlinben 
és környékén végzett gyűjtésekben a Microtus arvalis az emlösanyagon belül a következő 
értékekkel volt képviselve: 55,3% (WENDLAND, 1957), 88,2% (Busse, 1965), 76,5% 
(ZIMMERMANN, 1963). Ugyanekkor az Apodemus csoport lenyegesen alacsonyabb, az elöbbi 
sorrend szerint 24,6, 9,8, ill. 12,4% -kal szerepelt. A patkänyfejü pocok, mint a gyöngy- 
bagoly eseteben (Sch NURRE, 196 7), szinten elökerült a Berlin környeki gyüjtesekböl, de 
az emlôszsäkmänyhoz viszonyitott szazalékos értéke annäl lenyegesen magasabb volt 
(4,0%). Egyéb rágcsálók közül még a csalitjar6 pocok szerepelt viszonylag nagyobb szám- 
ban (az emlőszsákmány 2,6%-a). Mennyiségükben jelentektelenül, de valamennyi gyűjtés- 
ben előfordultak: Clethrionomys glareolus, Arvicola terrestris, Micromys minutus. A földi 
pocok, a pirók egér és a háziegér viszont csak elvétve jelentkeztek. Ugyancsak alacsony 
volt, mint az erdei fülesbagoly köpetekben általában, a cickányok száma is. Viszonylag 
leggy akrabban a Sorex araneus került elő. 

A madáranyag a teljes zsákmánymennyiséghez viszonyítva csekély (3,5%). A házi 
veréb a megszokott értékkel szerepelt. Néhány esetben a madáranyag faji meghatározása 
sajnos nem történt meg (17. táblázat). 


V. Közép-Európa (keleti rész) (18. táblázat) 


Közép- Európa keleti feléből szintén nagyobb, elsősorban magyarországi és lengyel- 
országi gyűjtésekből származó, anyag állt rendelkezésemre. A zsákmánylistákon szintén 
a rágcsálók, elsősorban a mezei pockok domináltak. Az utóbbi legalacsonyabb értékkel 
a Magyarországon gyűjtött anyagban szerepelt, ennek megfelelően az Apodemus csoport 
és a Mus musculus egyedszáma lényegesen magasabb volt. A házi egér, mint a gyöngy- 
bagoly esetében, ismét különösen magas ér tékkel jelentkezett a Magyaror szágon gyűjtött 
köpetekben (50. ábra), aláhúzva ezzel is az ott kapott értékek realitását. A négy gytjt6- 
helyre vonatkozó értékeket a három faj (csoport) vonatkozásában a 19. táblázat szemlél- 
teti. A százalékos értékek a teljes emlősanyagra vonatkoznak. 

A csehszlovákiai anyagnál a Muridák meghatározása sajnos nem történt meg, így a 
százalékos értékek kiszámítása sem volt lehetséges. Az Apodemus — Mus együttes csoport- 
értéke az emlősanyagon belül 4,394 volt. 

Egvéb fajok közül az erdei pocok valamennyi gyűjtésben jelen volt, a földi pocok külö- 


237 


nösen Magyarorszägon produkält jelentösebb mennyiseget. A cickanyok, egyeb területek- 
hez hasonlöan, itt is gyengen voltak képviselve a köpetekben. A madäranyag messze a 
leggazdagabb a Magyarországon gyűjtött köpetekben, benne a házi veréb 34,5% -Kal volt 
kepviselve. 


VI. Skandinavia és Finnorszag (20. tablazat) 


A Skandinäviaböl és Finnországból származó anyagnál a Microtus arvalis — Microtus 
agrestis arányában, elterjedesüknek megfelelően, az utóbbi javára erős eltolódás jelent- 
kezett. A finn anyagban a két faj gyakorlatilag megegyező értékkel szerepel (egymáshoz 
viszonyítva : Microtus arvalis 48,1%, ; Microtus agrestis 51,9%), azonban a Svédországból 
és Norvégiából származó köpetekben a mezei pocok már teljesen hiányzik. Helyét rész- 
ben a csalitjáró pocok, részben az erdei egerek foglalják el. Mint jellegzetesen északi fajok 
a zsákmánylistákon megjelennek a Lepus timidus, Lemmus lemmus és Clethrionomys 
rufocanus. 


VII. Bulgária és Románia (21. táblázat) 


Bulgáriából és Romániából, mely összterület Erdély kivételével már a Balkánt jelenti, 
nagy és jó területi szóródású anyag állt rendelkezésemre. Fő jellemzője, hogy az egérfélék 
( Apodemus sp. és Mus musculus) mennyisége messze meghaladja a pocokfelek (Miero- 
tidae) számát (48. ábra). A Kelet- Bulgáriában, Tolbuchin környékén, gyűjtött köpetek- 
ben elsősorban az erdei egerek fordulnak elő nagy mennyiségben ( Apodemus sp.: 3949 
pld.; Microtus arvalis: 2382 pld.), a romániai anyagban viszont a házi egér szerepel igen 
nagy számban. Viszonylag gyakoriak a fehérfogú cickányok (Crocidura), emellett mint 
új, délkeleti elemek jelentkeznek a Mesocricetus auratus, Cricetulus migratorius es Spalax 
leucodon. 

A madáranyagban a házi veréb száma a teljes mennyiséghez viszonyítva alacsonyabb, 
mint Közép-Európa keleti felén, de azért így is jelentős. A szokottnál jóval magasabb 
viszont a mezei verebek száma a köpetekben, a Fekete-tenger mellett például csaknem 
kétszerese a házi veréb mennyiségének. Ugyanebben a gyűjtésben (Tolbuchin környéke) 
az egyébként is fajgazdag anyagból a Parus lugubris előfordulása (5. pld.) érdemel külön 
említést. 


VIII. Észak-Ukrajna (22. táblázat) 


PIDOPLITSCHKA (1937) feldolgozásában Eszak-Ukrajna több pontjáról állott anyag 
rendelkezésemre, melyek a 12. táblázatban összevonva szerepelnek. A köpetekben abszo- 
lit domináns faj a mezei pocok (az emlősanyag 94,4%-a), a zsákmánylistákon egyéb 
fajok csak egészen elenyésző számban szerepelnek (14. ábra). Érdekes, hogy az ugyancsak 
Eszak-Ukrajnäböl származó gyöngybagolyköpetekben (PIDOPLITSCHKA, 1937) a házi egér 
magas, 33,9%-os értékkel volt képviselve, míg az erdei fülesbagoly esetében az emlős- 
anyagnak mindössze 0,9% -ät jelentette. Egészen jelentéktelen a madáranyag, az összes 
zsákmányállatok 0,3% -a. 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


MADARAK ÄLTAL OKOZOTT MEZOGAZDASAGI KAROK, 
ES CSOKKENTESUKNEK NEHANY LEHETOSEGE 


Csernavolgyi Laszlo 


A korszerű mezőgazdaság a nagyüzemi módszerek alkalmazásán alapul. 
Napjaink mezőgazdaságát hatalmas nagyüzemi táblák és központosított 
állattartó telepek jellemzik. Ez gyökeresen megváltoztatja a madárvilág 
helyzetét. A nagyüzemi táblák jó táplálkozási területet nyújtanak, ugyanak- 
kor csökkentik a fészkelési lehetőségeket. Az állattartó telepek rendszerint 
takarmánykeverő üzemekkel együtt épülnek, s itt a madarak minden évszak- 
ban megtalálják a táplálékukat. A telepek közelében többnyire fészkelni is 
tudnak. Érthető tehát, hogy a madarak azokra a területekre koncentrálód- 
nak, amelyek kielégítik mind a fészkelési, mind a táplálkozási igényeiket. 

A mezőgazdasági " területeken okozott madárkártételek a következő helye- 
ken jelentősebbek : 


— szántóföldeken, 

— központosított állattartó telepeken, 

— terménytárolóknál, takarmányüzemeknél, 
— gyümölcsösökben, 

— kerteszetekben, 

— halastavakon. 


A kart 0k026 fajok természetesen nem hatärolhatök el ilyen elesen, hiszen 
ugyanazon faj több helyen is kärosithat (pl.: a balkäni gerle éppoly karos a 
termenytärolönäl, mint a napraforgotablan). 

A kártétel szempontjából vizsgálva a madarak szerepét beszélhetünk : köz- 
vetlen kártételről, amikor a termények elfogyasztásával okoz kárt a madár, 
és közvetett kártételről, amikor fertőző betegségek terjesztéséért kell elma- 
rasztalnunk egyes fajokat. A baromfitelepek közelében élő galambfélék pél- 
dául igen károsak, mert sok, a baromfira veszélyes betegséget terjesztenek 
(Ornithózis, mikoplazmözis). 

A legtöbb madárkár közvetlenül a vetés után keletkezhet, amikor a mada- 

rak az elvetett magvakat kiszedik a földből, a gyenge vetést megcsipkedik. 

Később az érőfélben levő magvakat, szemeket pergetik ki a termésből. A gyü- 
mölcsfákon és bogyós gyümölcsű bokrokon a virágrügyet pusztíthatják és 
különösen az a növenyeken az összes termést megsemmisithetik. Videken 
a madärkärok 5— 10%,-os termésveszteséget is okozhatnak. Városok közele- 
ben nem ritka a 40%, -os termesveszteseg. 

A kártételek csökkentése igen összetett probléma. Olyan módszert kell al- 
kalmazni, amely csak a kárt okozó madarat érinti, s a területen élő más, hasz- 
nos fajok csak minimális zaklatásnak vannak kitéve. 


239 


Fontos tovabba, hogy a mezégazdasagi produktum ne karosodjon a leg- 
csekélyebb mértékben sem. Ahol lehetséges, ott ne a kart okozé faj kiirtása, 
hanem távoltartása legyen a cél. A károk elhárítása a következő módszerek- 
kel lehetséges. 


Madárkártétel 
I. Mechanikai elhárítás II. Vegyi elhárítás 
a) befogással, a) mérgekkel, 
b) hálókkal történő távoltartás, b) kemosterilizánsokkal, 
c) hang hatású riasztókkal, c) altatással 
d) látószerven keresztül ható d) egyéb vegyi hatású 
riasztókkal, riasztókkal. 


e) elektromos riasztókkal. 


Mechanikai elhárítás 


A legcsekélyebb hatás a befogass: al történő Allomanyesökkentes . Az éveken 
keresztül sokat propagált, norvég gyártmányú var jútömegcsapdák csekély 
eredményt nyújtanak, mert egyszerre kevés madár fogható be, s a befogott 
madarak 6 609/-a fiatal, és így a szaporodás szempontjából nem számottevő. 
Még kiterjedtebb alk almazása sem elegendő a varjak mennyiségének apasz- 
tására (KALCHREUTER, 1971). 

A hálók alkalmazási területe kiterjedhet a szőlőkre, a konyhakertekre és a 
halastavakra. Véleményem szerint jelentősége csak a kisebb konyhakerté- 
szetek védelmében van. Hazánkban a Kender-, Juta- és Textilipari Gyárban 
állítanak elő műanyag hálót. A Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaságban a hal- 
evő madarak okozta kár elhárítása érdekében végzett kísérletek igazolják, 
hogy a háló e területen történő alkalmazása nem nyújt kielégítő eredményt. 
160 m2-t borítottak be a tó felszínéből és a vékony háló nem állt ellen a szél- 
nek csak akkor, ha erős hálótartókat helyeztek el. Ez azonban gátolja az iva- 
dékhalak ápolásával és hálós lehalászásával kapcsolatos munkákat (HORÁN- 
SZKY, OTL). 

A hang hatású riasztök közül legelőször a karbidagyut kell megemlíteni. 
A magas üzemeltetesi költsegek ninesenek arányban az eljárás hatäsossägä- 

val. Egy készülék 15 kh védelmét látja el, így 500 kh védelmére 33 db szük- 
séges. Két hónapra számolva az összes v édekezési költség (500 kh) 22 000. — 
Ft-ra tehető. Ezzel szemben a madarak meglepően gyorsan megszokják. Ön- 
magában alkalmazva nincs értelme, csak valamilyen vizuális riasztóval kom- 
binálva hatásos, ideig-óráig. 

A robbanótöltetek (rakéták) igen elterjedtek mind a Szovjetunióban, mind 
Nyugat-Európa or szágaiban. Ezeknek az alapja egy pyro-durranó patron, 
amely ujjnyi vastag, 3 em hosszú, 100 — 150 m-re repül és csak a végén detonál. 
Pisztollyal irányítható. E módszer hátránya a hatás kis rádiusza és száraz 
időszakban tűzveszélyessége. 

Az akusztikai riasztás lényege a magnetofonra vett riasztó és riadalmat ki- 
fejező madárhangok lejátszása. F elhasználják szőlők, gyümölcsösök, kertek 
védelmére. Ez a módszer sem tökéletes, mert a madarak megtanulják meg- 


240 


különböztetni a magnetofonhangot az élőtől és aszerint is reagálnak (JAKOB7, 
1972). Az ultrahang-generätorok felhasználásával történő riasztás (18 — 40 
KHz frekvenciatartomanyban) sem hozta a värt eredményt, s emellett a te- 
repen történő alkalmazása nehézkes és drága. 

A szín hatású riasztók alkalmazásának nincs komolyabb jelentősége, mert 
hatásos alkalmazásukhoz igen nagy területen kell használni. Az egyes színek- 
re a különböző madarak másként reagálnak és kihelyezésük, kijuttatásuk ne- 
hézkes, költséges és a növénytermesztés munkafolyamatait zavarja. 

Az elektrorepellensek alkalmazásának alapfeltétele, hogy a tényleges ne- 
gativ impulzust egészítse ki egy tényleges negatív jelszignalizáció. Ennek alap- 
vető követelménye, hogy egységes legyen, s minél nagyobb körben használ- 
ják. A negatív impulzust keltő elektrorepellenseknek egyik változata a Len- 
gyelországban kidolgozott ,, Avirepellentor" (MIECZYSLAw, 1972). Újdonság 
a készüléknek az ún. sokpontos elektróda, melynek formáját a védendő ob- 
jektum szabja meg. A madár áramütést kap bármely kis testfelülete érjen is 
hozzà az elektrödhoz. Menekül, s riasztö hangot ad. Kz jel lehet az egész raj 
menekülesere. A negatív stimulust jelz6 eszköznek minden esetben kapcsolöd- 
nia kell a stimulus tényleges hatásához. Későbbi lépésekben kifejleszti az 
egyedeknel a tartös felteteles reflexeket, sot a tapasztalat átadását is elöse- 
giti azoknak az egyedeknek, amelyek meg nem talälkoztak az elektrorepellen- 
sekkel. A szerző szerint ily mödon nemzetközi viszonylatban is ‚kenyszeriteni 
lehetne a nagyobb területeken élő populációkat arra, hogy az új generációk- 
nak átadják az elektrorepellensek elkerülésének , hagyományát". Egységes 
jelzőtárgyként javasolja a felfüggesztett, belülről ezüstözött, kívülről piros- 

ra festett üveggömbök alkalmazását. Így — ellentétben az eddig alkalmazott 
repellensekkel, amelyeket a madarak idővel meg tudnak különböztetni a tény- 
leges veszélytől — az elektrorepellensek alkalmazásának előnye növekedni 
fog. 

Ha összefoglalóan akarjuk értékelni a mechanikai elhárítás eddig alkal 
mazott módszereit, meg kell állapítanunk, hogy az egyes eljárások önmaguk- 
ban alkalmazva nem nyújtják a kívánt eredményt, mert a madarak igen gyor- 
san megszokják azokat. Az egyes elhárítási módok egymással kiegészítve 
már hosszabb időre védettséget biztosíthatnak a kárt okozó fajok ellen. 


Vegyi elhárítás 


A vegyi hatáson alapuló eljárások tárgyalása előtt hangsúlyozni kell, hogy 
csak akkor érhetünk el velük kielégítő eredményt, ha alkalmazásuk során 
csak a távoltartandó fajokra terjed ki a hatásuk. 

A gabonatáblákon károsító verebek ellen felhasznált mérgekről számol be 
munkájában STEGMAN (1958). Kazahsztán egyes területein úgy elszaporod- 
tak a verebek, hogy fészkeik felszámolása sem nyújtott védelmet a gabona- 

táblákon. Ezért a fészkek eltávolításával egy időben mérgezéseket is végez- 
tek. Nätrium-arzenit 0,3%,-0s oldatában áztattak magvakat. A verebek nem 
tettek különbséget a mérgezett és mérgezetlen szemek között. A latencia 
periódus 4 óra és 8 nap között volt (2— 4 nap a leggyakoribb). Az 1— 1,2%, -os 
Ca-arzenitet (900 — 1000 1/ha) kipermetezve, a verebek szintén nem tettek 
különbséget a kezelt és kezeletlen kalászosok között. Ezt a legkorábban érő 
táblákon alkalmazták. Ilyenkor ezekre a táblákra koncentrálódik az állo- 


16 Aguila 241 


many. A szerz6 beszämol arröl, hogy csak akkor lehet eredmenyes az eljaras, 
ha egyszerre több mezögazdasägi egységen alkalmazzak. 

Nálunk az ilyen drasztikus hatású eljárások nem vezethetnek eredményre, 
mert károsak mind a hasznos fajok, mind a vadállomány megóvásának szem- 
pontjából. 

Egészen más hatást lehet elérni egy ,, Avitrol” néven ismert anyaggal. Mint 
az irodalomból tudjuk (GOODHUS és BAUMGARTNER, 1965) ez a szer a kárte- 
vő madarak ellen lett kipróbálva (verebek, seregélyek, varjak, sirályok). 
Hatása abban áll, hogy röviddel a felvétel után az állatokat nyugtalanná te- 
szi és azokat a megszokott pihenőhelyeik elhagyására kényszeríti. A nyugta- 
lanságtól azok az individuumok sem szabadulnak, akik nem ettek belőle. 
Mivel a hatóanyag méreg, úgy kell beállítani, hogy csak néhány példánynál 
lépjen fel a hatás látható módon, s az elhullás csak jelentéktelen legyen. Al- 
kalmazására csak kóborló madaraknál lehet gondolni, mert vele a madarak 
nem kényszeríthetők fészkelőterületük elhagyására. 

Európában több helyen kísérleteznek olyan vegyi repellensekkel, amelye- 
ket a madarak megesznek és a gyomor és bélrendszeren keresztül hatnak a 
madarak viselkedésére. Ilyen szer a nálunk kísérleti forgalomban levő ,, Mor- 
kit"a Bayer cég készítménye. Hatóanyaga : Antrachinon (Diphenylendiketon). 
Antrachinon derivátumokat tartalmaz az aloe, a kína-rebarbara és a szenna- 
fa levele, amelyeket a gyógyászatban meghajtószerként használnak. A ,,Mor- 
kit? a különböző madarakat, különösen a varjúféléket elriasztja a táplálék- 
tól. A szabadföldre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a madár a ,,Morkit’’- 
tal kezelt táblákat elkerüli és a kezeletlen kultúrákra száll. A szert a növé- 
nyek kitűnően tűrik. Sohasem fordulnak elő kelési nehézségek vagy növény- 
károsodások. Nem befolyásolja a termények érését és nem mérgező. Az egyes 
madárfajok reagálása a szerre azonban nagyon különböző és az évszaktól, 
valamint az eleségviszonyoktól függ. Kívánatos lenne megvizsgálni, hogy a 
kezelt magvakat elfogyasztó hasznos madárfajok hogyan viselik el a kezelést. 
Egy hosszabb ideig tartó hasmenéstől legyengült szervezetű madár ugyanis 
sokkal kevésbé áll ellent az időjárási viszonyoknak és a fertőző megbetege- 
deseknek. 

A kemosterilizänsok alkalmazása az utóbbi évtizedben terjedt el. Ezek 
úgy fejtik ki a hatásukat, hogy a szexuälhormonokon keresztül tojasmegsza- 
kitäst érnek el vagy életképtelen és héj nélküli tojások lerakását eredményezik. 

Az egészségügyi és mezőgazdasági szempontból terhessé vált elvadult házi 
galambok kemosterilizálását szintetikus mesztranol szteroiddal próbálják 
megoldani. A madaranként és naponként a szervezetbe jutó, a zúzógyomor- 
ban felszabaduló 183 g mesztranol a neurohormonális rendszer differenciáló- 
dása előtt állandó, az ivarérett egyedekben időszakos sterilitást okoz. A hí- 
mek tevékenységét jobban befolyásolja, mint a tojókét. A kezelt állatok vi- 
selkedése a kontroll állatokéval azonos, így a kemosterilizálás előnyösebb a 
galambok elpusztításánál. 

Az USA-ban is folynak kísérletek hormon hatású anyagokkal. A diazocho- 
lesterol, gyári jelöléssel SC — 12937 adagolásával érhető el költési megszakí- 
tás. 305 mg felvétele 77 napos megszakításhoz vezetett, míg 500 mg 102 nap- 
ra biztosította ezt a hatást (ELDER, 1964). 

Szabadban történő kísérleteknél (WOFFORD és ELDER, 1967.) Missouriban 
elszigetelten élő galambesoportoknäl 3-7 hónapos költési megszakítást si- 
került elérni. 


242 


Jelentős erőfeszítések történtek, hogy az állatok szaporulatät szuddn fe- 
kete-B etetesevel kikapcsoljak (BECKER, 1968.). Regöta ismert, hogy a szu- 
dan fekete festéket a tojötyukok tojässärgäjänak vitälis festéséhez hasznäl- 
jak. Mint mellekhatäst kellett megällapitani, hogy az igy szinezett tojäsok 
nem teljesen fejlödökepesek. Ez azt jelenti, hogy az embriök idö elött elhal- 
nak. Ennek alapján végeztek kísérleteket, amelyekben a madarak olyan pel- 
letet kaptak, amelyek 1%, szudan feketével kezelt magvakat és kezeletlen 
szemeket tartalmaztak 1:2 arányban. A szaporulatot ezzel a módszerrel 
30 — 40% -kal lehetett csökkenteni. 

A kémiai védekezésben sajátságos helyet foglalnak el az altatószerek. 
A vadgazdálkodásra és mezőgazdaságra káros varjúféléket eddig méreggel ir- 
tották, pedig ilyen alkalmakkal a hasznos madarak is elpusztulnak. Az utób- 
bi években elterjedt a csalétkek segítségével történő elaltatás. A madarak a 
kezelés után összegyűjthetők, elszállíthatók. Olyan helyen érdemes végezni, 
ahonnan a hatás fellépéséig (30’—1?) a madarak nem repülnek tovább. 
Ilyen pl. a mezőgazdasági telephelyek. 

Magam is végeztem kísérleteket alpha-chloralose-val téli etetésekben. 
Ilyenkor a viszonylagos táplálékhiány miatt a madár szívesebben felveszi a 
táplálékot, s a tapasztalat szerint a hidegben a szer hatása is növekszik. 
Galamboknál végzett kiserleteim során a szert kb. 70 °C-os vízben oldottam 
fel, s kockára vágott kenyérdarabokat áztattam az oldatban. A dózis 19-08 
oldatból kb. 1 ml volt. Hatása 20 — 40 percen belül jelentkezett. Az elaltatott 
egyedek 8— 10 óra múlva felébreszthetők. A szer felhasználása során elhullás 
is történt. Ítt is ugyanaz a probléma jelentkezett, mint a többi vegyi hatású 
szernél. A dózist nem lehet pontosan megszabni, mert egyes példányok töb- 
bet vesznek fel a preparált táplálékból, más egyedek kevesebbet. 

Amerikai kutatók végeztek olyan kísérleteket is, ahol nyugtatöszerrel 
kombinálva alkalmazták az alpha-chloralose-t. Ez a nyugtatószer a diaze- 
pam, a benzodiazepine csoportból. Nálunk a Seduxen nevű gyógyszer alap- 
anyagaként ismert. A keverék előnye, hogy kiegyenlítettebb a hatása és ki- 
sebb mennyiségű alpha-chloralose szükséges. Ezzel az elhullások száma je- 
lentősen csökken (ÜRIDER, 1968)." A szer hatása megközelítőleg 30" alatt ér- 
vényesül. 

Összefoglalva megállapítható, hogy a madarak által okozott károk elhäri- 
tásának módja nincs megoldva. A kereplőkkel, madárijesztőkkel történő tá- 
voltartás ideje azonban lejárt. Csak olyan eljárások vezethetnek eredményre, 
amelyek több módszer egyidejű alkalmazásával tartják távol a madarakat, s 
így a madarak nehezen szokják meg, csak a kívánt fajokat érintik, azokat 
nem pusztítják el, csak távoltartják a védendő területről. Különösen nehéz 
probléma a szántóföldi növények védelme, ahol olyan megoldást kell keresni, 
amely az egész vegetáció alatti védelmet megoldja, figyelembe veszi a növény 
különböző fejlődési stádiumában, a különböző fajok által okozott kárt és 
több módszert egyesítve nyújt védelmet a növénykultúrának. 

A Nemzetközi Biológiai Program (IBP) keretében is ebben az irányban 
folynak kiterjedt kísérletek, annál is inkább, mert az egyes fajok túlszaporo - 
dása (balkáni gerle) és nagy tömegű vonulása (seregély) egyre több kárt okoz 
a mezőgazdaságban anélkül, hogy az ellenük való védekezés megnyugtatóan 
meg lenne oldva. 


* Az irodalmi forrásra Dr. Fábián Gyula tanszékvezető egyetemi tanár hívta fel a figyelmemet 


16* 243 


Irodalom — Literature 


Becher, K. (1968) : Untersuchungen mit Sudanschwarz-B zur Bestandregelung verwilder- 
ter Haustauben. Z. Angew. Zool. 55. Nyomtatvany. 

Crider, E. D. — Vern, D. — Stotts, J. — Me Daniel, C. (1968.): Diazepam and alpha-chloralose 
mixtures to capture Waterfowl. 22nd Annual Conference of Southeastern Association 
of Game and Fish Comission, Baltimore, Maryland. 21 — 23. october 1968. 

Elder, W. H. (1964): Chemical inhibitors of ovulation in the pigeon. J. Wildl. Mgmt. 31. 
507— 515. p. 

Goodhue, L. D.— Baumgartner, F. M. (1965): The Avitrol method for bird control Pest. 
Control 33. 7. p. 

Horánszky Zs. (1971): Madärriasztäs halastavon. Halászat. XVII. 5. 130 — 131. p. 

Jakobi, V. E.(1972): Povedenie ptic i tehnika (prospektus). 

Kalchreuter, H. (1971): Untersuchungen an der Krahenmassenfalle. Z. Jagdwiss., Ham- 
burg — Berlin. 17. 1. 13-19. p. 

Mieczyslaw, J. (1972): Laboratoryjne proby stosowania elektrorepellentow dla ochrony 
sadow, lotnisk i innych obiektow przed ptakami. Acta Ornitologica, Warszawa. 13. 
9. 338 — 341. p. 

Stegman, B. (1968): A verebek és az ellenük való védekezési módszerek kutatása Kazah- 
sztänban. Aquila. 65. 61 — 73. p. 

Wofford, J. E. — Elder, W. H. (1967): Field trials of the chemosterilent, SC — 12 937, in 
feral pigeon control. J. Wildl. Mgmt. 31. 507—515. p. 


Agricultural losses caused by birds and some possibilities for their reduction 
László Osernavölgyi 


The up-to-date agriculture is based on using greatscale methods. The agriculture of our 
days is characterised by vast extensive farming fields and centralised stockbreeder ranches. 
This changes the position of the avifauna. The vast farming fields offer a favourable 
territory for nutrition, at the same time they deminish the nesting possibilities. The 
stock-breeder ranches are usually built in the vicinity of fodder-mixing plants ensuring 
for the birds to find their food in every season. In the nearby they can even nest. It is 
therefore reasonable that the birds are concentrated on those territories where they 
find nesting and feeding possibilities together. 

The agricultural losses caused by birds are more important on the territories as below: 


— plough fields, 

— centralised stock-breeder ranches, 
— grain-stocks, fodder plants, 

— orchards, 

— fish-ponds. 


The noxious species are not so sharply separated, as the same species can cause damages 
on more places (for example: the collared dove is as noxious at the grain-stocks as on the 
sunflower fields). 

If we examine the role of the birds respectly the losses so we may speak about: direct 
losses — meaning losses caused by the consuming of the product; indirect losses — caused 
by spreading diseases. The doves living in the vicinity of poultry-farms are very harmful, 
spreading a lot of diseases (Ornithosis, Mykoplasmosis) dangerous for the poultry. 

Great part of the losses arise immediately after sowing when the birds pick the corn out 
of the earth, or pick off the green corn. Later on they shake out the ripening seeds from 
the ears. On the fruit-trees and bacciferous bushes they may damage the flowerbuds and 
especially on the oleagineous plants they may destroy the whole crop. In the country 
the losses caused by birds may reach even 5—10% of the whole. In the vicinity of the 
towns a 40%, loss is not rare. 

The decrease of the losses is a very complicated problem. One have to reach to a method 
which referres only to the bird in question and all other useful birds living on the terri- 
tory are disturbed only to minimal extent. 

Further it is very important to protect the agricultural product from any kind of 
damage. Where it is possible the aim should be taken at the keeping off of the species and 
not at its extermination. The prevention of the losses is possible by next methods: 


244 


I. Mechanical prevention II. Chemical prevention 


a) capturing a) poisons 

b) keeping off by nets b) chemosterilisants 

c) audial repellents c) sleeping drugs 

d) visual repellents d) other chemical repellents 


e) electrical repellents 


I. The least effectiveness is ensured by capturing. The much propagated Norwegian 
crow mass-traps yield just little result, as only a few birds can be captured at one time 
and 60% of them are immatures, and so respectively the reproduction it is ineffective. 
Even its extensive appliance is not sufficient to reduce the quantity of the crows (KALCH- 
REUTER, 1971). 

The field of appliance for the nets is restricted to the vineyards, orchards, fruit gardens 
and fishponds. In my opinion it has meaning only in the defence of the lesser market 
gardens. In our country it is the Kender-Juta Textilipari Factory where plastic nets are 
produced. On the fish-breeding ponds in the village Dinnyés the experiments aiming the 
reduce of damage caused by fish-eating birds prooved that the nets don’t offer sufficient 
results in this field. 160 m? of the surface of the lake was covered by nets. The thin net 
could not stand against the wind, only when they used strong net-holders. This however 
hinders the works connected by the care and fish-out of the young by sweeps ( HORÁNSZKY, 
19). 

From the audio-alarmers first is the carbide-gun to be mentioned. The high costs of 
its use are not in relation with its effectiveness. One such device cares for the protection 
of 15 kh, so for the protection of 500 kh 33 pieces are needed. The whole cost in two months 
is about 22 000 Ft. On the other hand the birds get accustomed to it surprisingly quick. 
It has no sense to use it in itself but combined by some sort of visual-alarmer and even 
so just for some time. 

The exlosing bodies (rackets) are widely used both in the Soviet Union both in West 
Europe. It consists of pyro-explosive patron, which is thumbthick, 3 em long, has a flying 
capacity of 100 — 150 m and detonates only after it. It can be directed by a pistol. A draw- 
back of its use is the little radius and the firedanger in the dry period. 

The acustic alarm is based on the playback of bird voices meaning alarm and danger. 
It is used for protection of vineyards and orchards. This method is also not perfect, because 
the birds learn how to differentiate the voice of the magnetophone from the natural and 
they react respectively (JAKOBI, 1972). The alarm by supersonic generators (in the range 
of 18 —40 Khz) gave either the awaited results and besides its appliance in field is compli- 
cated and expensive. 

The colour-repellents have no real importance because of the great territory needed 
for their appliance. The birds react on each colour differently depending from the species. 
The transport of the repellents is complicated, expensive and disturbes the process of 
the field-works. 

The condition of the appliance of the electro-repellents is the negative impulse complect- 
ed by a virtual negative signalisation. Its requirement is the unity and its use on the 
biggest territory possible. A variation of the electro-repellents using negative impulse 
is the Avirepellentor, worked out in Poland (MieczysLaw, 1972). A new feature of the 
device is the multi-pointed electrode, the form of which is determined by the object to 
be protected. The birds get an electrical shock, unrespected how little is the surface of 
their body getting in touch with the electrode. The bird will flee giving its alarm-voice 
at the same time. This makes flee the whole party. The device signaling the negative 
stimulus has to be contacted to the real effect of the stimulus in every case. Later it 
will help to develop the durable conditioned reflexes in the specimens, even it will help 
to transfer the experience to those birds which have not met with the electro-repellents. 
It is likely—says the author—that we could force the populations living on larger terri- 
tories, even in international scale, to transfer the tradition of avoiding the electro-repellents. 
As a uniform signaling object he proposes red glass balloons, inside silver, outside red- 
coloured, hanged on the sport. In this way—contrary to the former repellents —, which 
could be distinguished by the birds from the real dangers by time—the advantage of 
the use of the electro-repellents will grow at any rate. 

If we want to sum up the methods of the mechanical repellents used until now, we are 
obliged to state thet the methods in themselfs do not ensure the awaited effect due to 
the fact that the birds easily get accustomed to them. The methods combined with each 
other could give a protection for longer time against the noxious species. 


245 


II. Before speaking about the chemical methods we have to emphasize that one gets 
sufficient results only in case of applying their effect to the non-required species 
only. 

STEGMAN (1958) reports on the poisons, used against the sparows damaging the corn- 
fields. In some distriets of Kazahstan the sparows became so numerous that even the elim- 
ination of their nests was effortless, as for the corn-fields. Eliminating the nests they 
put out poison also. They mixed the corn by a 0.3% solution of natrium-arsenicum. The 
sparows made no difference between poisoned and non-poisoned seeds. The diapausa 
was between 4 hours and 8 days (in most cases 2—4 days). They dispersed on the corn- 
fields 1—1.2%, solution of Ca-arsenit (900 — 1000 1/h) and sparows made neither hier a 
difference between the seeds. They applied the method on the early-ripening fields in 
order to concentrate the population. The author points out that the method is only then 
effective, when it is applied in more agricultural units at the same time. 

In our country such drastic methods can not be applied as they are deteriorative as to 
the useful species as to the game. 

You get quite an other effect by the material known as Avitrol. As we Know from the 
literature (GOODHUS, and BAUMGARTNER, 1965) this chemical was tried on noxious birds 
(sparows, starlings, crows, gulls). Its effect is based on the fact that the birds after con- 
suming get nervous and leave their usual resting place. From the effect of the nervousness 
are even the nonconsuming specimens not avoid. As the chemical is a poison, it should 
be adjusted so that the effect could be observed only on some specimens and the exit must 
be held on the minimum. Its appliance has place only among migrants because the nesting 
birds could not be forced to leave their breeding-place. 

In Europe there are experiments going on more places with more kind of chemo-repel- 
lents. The birds consume they and the repellents work through the stomach and the digest- 
ing system. Such a repellent is the Morkit, product of the firm Bayer, now in experimental 
use in our country. The active agent is the antrachinon (diphenylen-diketon). The leaves of 
the aloe, china-rebarb, senna-tree contain antrachinon derivates used in the medicin as laxae 
tives. The Morkit frightens the birds, especially the Corvidae, from the corn off. Consid - 
ering this fact on the fields it will mean that the birds avoid the fields in question, and 
prefer the non-attached fields. The vegetation tolerates the repellent. There are no troubles 
of sprouting or else. It does not effect the ripening of the crop and it is perfectly harmless. 
The reaction of the birds is however quite different and depends from the season and the 
nutritive conditions as well. It should be examined how tolerate the useful species the re- 
pellent. A bird physicaly weakened after longer diarrhoea stands up less against the weath- 
er conditions and the diseases. 

The appliance of the chemosterilisants becames widespread in the last decade. They 
effect through the sexual hormons cutting off the egg-laying or compelling the lay of 
the abiotous or shell-less eggs. 

The chemosterilisation of the wild domestic dove, inconvenient from respects of the 
health and agriculture, is tried to solve by sinthetic mestranol steroid. Every bird if he 
eats a quantity of 183 g mestranol each day, becoming free in the grinding stomach, will 
be fully sterile if it’s neurohormonal system is not yet differentiated, and periodically 
if it is an adult. The males are more influenced by the sterilisants then the females. The 
behaviour of the birds treated is the same as of the controls, so the chemosterilisation is 
more favourable then the extermination of them. 

In the USA there are also experiments with hormoneffective materials. By dosing the 
diazocholesterol—factory mark SC 12937—they achieved interruption of the incubation. 
The consuming of 305 g meant an interruption of 77 days, 500 g meant the same effect 
for a period of 102 days. (ELDER, 1964.) 

During experiments in field (WAFFORD and ELDER, 1967) in Missouri they achieved an 
interruption of 3— 7 months in case of isolated dove-groups. 

Great efforts have been taken to cease the reproduction of the animals by Sudan-black B 
(BECKER, 1968). The colour is used for vital colouring of the hens’ dots. Its secondary 
effect has been also stated i. e. the coloured eggs are not fully vital, and the embrios die 
before long. On this base experiments were completed where the birds got seeds soaked 
by 1% solution of Sudan-black, mixed with natural seeds 1: 2. The reproduction could 
be deminished by 30 - 40%. 

The sleeping drugs take a separate place among the chemical repellents. The Corvidae, 
noxious to the agriculture and to the small game were liquidated up to now by poisons, 
but the useful birds suffered on these occasions similarly. In the last years spread the sleep- 
ing by baites. After treatment the birds can be collected and transported. It is worth 


246 


to apply it on any place from where the birds do not fly away till the effect is achieved 
(30’—1 h). Such places are for example the agricultural centers. 

I experimented myself with the alpha-chloralose in winter. In this season the birds ac- 
cept the food because of the lack of fodder, and the effect is higher in cold. In my ex- 
periments with doves I solved the material in 70° water and little pieces of bred were 
saturated in the solution. The dosis was 1 ml from the 1% solution. The effect was gained 
in 20 — 40 minutes. The sleeping individuals can be awokened after 8 — 10 hs. There were 
some case of death too during the experiments. Here we have the same problem as with 
the other chemicals. We cannot regulate the dosis, as some specimens take more from 
the food as the others. 

The american scientists had experiments where the alpha-chloralose was combined with 
sedative. This sedative is the diazepam from the group benzodiazepine. In our country 
it is known as base for the Seduxen (sedative). The mixture’s advantage is the more equal 
effect and the less quantity of the alpha-chloralose. The death-cases were reduced by 
grate deal (CRIDER, 1968). The diapause is about 30’. 

As a summary we can state that the method of avoiding the damages caused by birds 
is not yet solved. The time, when frightening off by rattles and scarecrows was common 
is past. Methods are only then effective, if they apply more methods at the same time, so not 
enabling the birds to get accustomed, they have effect only to the species required without 
killing them, but holding them back from the territory. An especially hard problem is 
the defense of the vegetation on the plough fields, where a method is required solving 
the problem of the defense for the whole agricultural season, taking in balance the loss 
caused by the separate species in various time, uniting more methods for benefit of the 
agriculture. 

In the International Biological Program there are also experiments in this direction, 
taking in account the increasing losses in the agriculture caused by superabundace (collar- 
ed turtle dove) or mass-migration (starling), and the fact that the defense against them 
is not solved satisfactorily. 


247 


1 
È 
. Li 
DI új 
L D EL 
b u = 
bi ‘ 0 
oe 
y 
Cr: i 
y 
1 
Yu 
Es 
= LES 
"1 
ne in SAE 
fi Kit 
LI cu 
7 
AGS 
+ mr nu 
4 
Da b 
ti 1 
4 


=“ 


eg 
ne 


un 


î 


Fe ? 
Fes nr 


wit BR 
A an 


a 


= ge me 


de 
a 


da 


=, 


i 
. 
i 
x 
> 1 
5 LS 
u ga 
SI wer: 
es ks Li 


vi 


1 


v 
d 
e 
Ple un 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


A MAGYARORSZAGI MADARAK SIPHONAPTERAINAK 
HATAROZOJA 


Szabo Istvan* 


Állattani irodalmunkban a hazai madárfajok bolhäival mindössze egyet- 
len közlemeny foglalkozik (SzaBo, 1969). E munkában ismertettem az 1967. 
év végéig gyűjtött madárbolhákat; magyarázatot fűztem bizonyos fajok- 
hoz ; érintettem a gazdaspecifitás — madaraknál ritkábban tapasztalható — 
kérdését : ; gazdaállatonként felsoroltam az előkerült fajokat ; közöltem a bol- 
hával nem fertőzött fészkek jegyzékét, végül megemlítettem azon ritkán elő- 
forduló eseteket, amikor madarakon smlósbolhák, illetve emlősökön madár- 
bolhák fordultak elő. 

Ez alkalommal olyan határozókulcsot kívánok közreadni, melynek segít- 
ségével — bizonyos gyakorlat után — biztosan meghatározhatók a hazánk- 
ban előforduló madarak bolhái. A határozókulcson kívül — a korábban kö- 
zölt adatok folytatásaként — közlöm az 1968 — 1971. években gyűjtött bol- 
hák adatait, valamint azon fészkek jegyzékét, melyekben bolha nem volt, de 
mint fészkelési adatok említésre érdemesek. E két jegyzékhez mindössze 
annyit kívánok hozzátűzni, hogy az említett utóbbi években 8 faj 14 fészké- 
ből 721 db bolhát siker u kifuttatnom, melyek közül öt gazdafaj hazank fau- 
nàjara újnak bizonyult; 27 faj 81 fészkében nem találtam bolhát. Mig a ko- 
rábban közölt fészkek 35,06%, -a volt bolhäval fertőzött, addig az újabban 
gyűjtötteknek csak 14,73%-a. Ezt a nagy bolhafertőzöttségi csökkenést 
nemcsak a madaraknál, hanem a kisemlősöknél is tapasztaltam és amelyet 
külföldi kutatók is észleltek, minden bizonnyal a mezőgazdaságban alkalma- 
zott nagyarányú kemizálás eredményezte. 

Az újabb gyűjtések során előker ült valamennyi bolha a Passeriformes rend- 
be tartozó madarak fészkeiből származik. 


Bolhával fertőzött fészkek adatai 
HIRUNDINIDAE 


Riparia r. riparia L. 
Ceratophyllus styx styx Rothschild 
Algy6, 1968. XI. 13. 17 19 
CORVIDAE 
Coloeus monedula L. 
Monopsyllus sciurorum sciurorum (Schrank) 
Vallus, 1969. V. 23. 477 39 
PARIDAE 


Panurus biarmicus russicus Brehm 


* Természettudmanyi Müzeum, Budapest 


249 


Ceratophyllus garei Rothschild 
Dinnyés, 1970. VII. 8. (6 fészek) sok {7 és © 
Parus m. major L. 
Ceratophyllus pullatus Jordan et Rothschild 
Sarkadremete, 1969. VII. 6. sok -7 és © 
SYLVIIDAE 
Acrocephalus a. arundinaceus L. 
Ceratophyllus garei Rothschild 
Szöny, 1970. VI.\18. (2 feszek)sok J és O1... 
MOT ACILLIDAE 
Motacilla f. flava L. 
Ceratophyllus garei Rothschild 
Dinnyés, 1970. VII. 8. sok 9 és © 

LANTIDAE 
Lanius c. collurio L. 
Ceratophyllus garei Rothschild 
Szöny, 1970. VI. 18. 2 © 
FRINGILLIDAE 


Chloris c. chloris L. 


Ceratophyllus pullatus Jordan et Rothschild 
Sarkadremete, 1969. VII. 6. 1 <7 


A jegyzékből kitűnik, hogy ismét emlösbolha került elő madärfészekb6l: 
a vállusi csókafészekben ugyanis a mókus egyik specifikus bolhájának több 
példányát találtam. Az odú egy öreg feketenyár törzsén volt 7— 8 m magasság- 
ban ; lehetséges, hogy a mókus ezt a jól védett helyet használta téli menedé- 
kül, esetleg a tojások dézsmálása közben kerültek bolhái a fészekbe. A vállusi 
erdészeti telep környékén — ahol az odú volt — többször láttuk a mókusokat, 
és néhány fészkük is volt a környéken. 

A Ceratophyllus garei-r6l újra bebizonyosdott, hogy a nedvesebb biotópok 
bolhäja; mind a szőnyi, mind a dinnyési fészkek vízhez közeli nádasok kör- 
nyékéről származnak (SzABó, 1973). 


Bolhával nem fertőzött, vizsgált fészkek adatai 


Acrocephalus arundinaceus (Tiszavasvári, 1969; Szőny, 1970; Bácsalmás, 
1970), Carduelis carduelis (Bácsalmás, 1970), Chloris chloris (Ocsa, 1969; 
Csomad, 1969, 2 db; Bäcsalmäs, 1969, 5 db; 1970, 5 db; Szöny, 1970), Corvus 
cornix (Nagyvázsony, 1970), Corvus frugilegus (Katymár, 1969, 2 db; Baecs- 
horsod, 1969; Matételke, 1969, 3 db), Emberiza citrinella (Csomad, 1969), 
Fringilla coelebs (Szentendre, 1971), Garrulus glandarius (Vallus, 1969), Hi- 
rundo rustica (Matételke, 1969; Vallus, 1969, 3 db), Lanius collurio (Cso- 
mad, 1969; Sarkadremete, 1969; Jasd, 1969; Bacsalmas, 1969, 2 db és 1970; 
Aranyosgadany, 1971; Csévharaszt, 1971), Lanius minor (Bacsalmas, 1969), 
Merops apiaster (Tiszavasvari, 1969), Monticola saxatilis (Budaörs, 1971), 
Motacilla flava (Dinnyés, 1970), Muscicapa parva (Visegrád, 1970), Oriolus 
oriolus (Budakeszi, 1970; Bácsalmás, 1970), Panurus biarmicus (Dinnyés, 
1970, 9 db), Parus major (Szeged, 1969), Phylloscopus collybita (Szentendre, 
1971), Riparia riparia (Algyő, 1968, 10 db,) Streptopelia decaocto (Bácsalmás, 


250 


1970, 2 db), Turdus merula (Jasd, 1969; Csomäd, 1970, 2 db; Budapest, 1971, 
2 db), Turdus philomelos (Csomäd, 1970; Csevharaszt, 1971), Turdus visci- 
vorus (Csomad, 1970). 

Szüksegesnek tartom e helyen is megjegyezni, hogy a madärfeszkek csak 
a fiókák kirepülése után kerülnek begyüjtesre, igy a szaporodäst ez a tevé- 
kenyseg nem gätolja. A bolhak fejlödesi ciklusa többnyire alkalmazkodik a 
sazdaällat szaporodäsi idejéhez, ezért az imágók legvalószínűbb megjelenése a 
költés alatt és után várható. Kirepülés után a kifejlett bolhák még több hó- 

napig is képesek megélni táplálék nélkül. Például 1966 októberében a Velen- 
cei-tónál gyűjtött Lusciniola melanopogon feszkekböl nagyszámú bolhát si- 
került kifuttatnom, jóllehet a fészkeket a nyári zivatarok erősen megtépáz- 
ták; az előkerült bolhák fürgén mozogtak, és egyáltalán nem mutatták a 
több hónapos éhezés jeleit, pedig a júniusi második költés óta legalább négy 
hónapja nem jutottak táplálékhoz. 


A hazánkban fészkelő és vonuló madarak bolhái 


A hazánkban fészkelő és vonuló madarak bolháinak valamennyi faja a 
Ceratophyllidae család tagja. E családba tartoznak még az ürge, a mókus, a 
patkány, a borz, valamint néhány egyéb rágcsáló- és ragadozófaj többé- ke- 
vésbé specifikus bolhái. Természetesen itt csak annak a két nemnek fajait is- 
mertetem, amelyek hazai madárfajokról, illetve fészkeikből kerültek elő és 
azokat, amelyeknek előfordulásával számolni lehet (a várható fajok neve zá- 
rójelben szerepel). 

A két szóba jöhető genus és azok fajainak határozója és jellemzése : 

1. (2) A fej csáp előtti és mögötti területein 3 — 3 sor szőr van 
1. nem: Dasypsyllus Baker 
2. (1) A fej csáp előtti és mögötti területein kevesebb mint 3— 3 szőr van 
2. nem : Ceratophyllus Curtis 


I. nem: Dasypsyllus Baker 


A szemek rendszerint nagyon nagyok és sötetek. A csap elötti és mögötti 
területen 3— 3 sor serte van. Pofafesüje nincsen, elötori fesüje 30 vagy ennél 
több sertéb6l all. Az elülső comb külső felszínén számos kis serte van. Mind- 
egyik lábfej ötödik izén 6 par talpserte van, melyek közül az első és második, 
valamint a negyedik és ötödik laterälisan, ‘mig a harmadik és hatodik vent- 
rälisan helyezkedik el. A hatodik par talpsertéi : a többinél kisebbek és kevésbé 
pigmentáltak. A hímek mozgatható nyúlványának hátulsó élénél számos 
erősen pigmentált, tüskeszerű serte van, melyek közül az alsók rendszerint 
fejlettebbek. A nőstény ondótartójának farki vé seen jól látható, pigmentált 
szemölcs van. 

A nem fajai nagy területen terjedtek el: a nearktikus, palaearktikus, neo- 
tropikus és orientális régióban élnek. Számos madárfaj parazitái. Faunaterü- 
letünkön egyetlen alfaja él. 

Az alfaj jellemzése: Az erősen pigmentált szemek nagyok. A hím mozgat- 
ható nyúlványa nagyjából trapéz alakú, melynek hátulsó élénél 4 jól fejlett, 
pigmentált, ui serte van; ezek közül a két kisebb a felső, míg a két 


251 


51. Abra. Dasypsyllus g. gallinulae: a him fogoja 
— clasper of male 


52. Abra. Dasypsyllus g. gallinu- 

lae: a nösteny — 7. haslemeze és 

ondotartoja — female: sternum È 
and spermatheca 


nagyobb az alsó részen helyezkedik el. A legalsó serte a legnagyobb, és köze- 
petáján jellegzetesen kiszélesedett (51. ábra). A 8. haslemez háromszög alakú. 
melynek hátulsó szeglete elkeskenyedő, hegyes nyúlványban végződik. 
A nőstény 7 . haslemezének hátulsó élén az alsó harmadban nagy öblösödés van ; 
az ondótartó farki végén jól láthatóan elkülönül a pigmentált szemöles (52. 
ábra). A him: 2— 3; a nőstény 2,5— 3,5 mm. 

Kontinensünknek ez az egyetlen Dasypsyllus alfaja egeszen a Himalajaig 
megtalalhato. Legközelebbi. rokona a D. g. perpinmatus Észak-Amerikából 
ismert. Nagyon sok madárfaj parazitája. Faunaterületünkről sokáig csak a 
Bakony- hegység területéről volt ismert füzikefélék (Phylloscopus collybita 
és Ph. sibilatrix) feszkeböl. Csak a legutobbi időkben (1973. ápr.) sikerült 
Sopron környékén a brennbergbányai Hidegvíz-völgyben Dendrocopos major , 
Motaeilla cinerea és Fr ingilla coelebs fajokról több hím és nőstény példányt 
gyűjteni. — Tüskés madárbolha 

gallinulae gallinulae Dale 


2. nem: Ceratophyllus Curtis 


A szemek nagyok és legtöbbször jól pigmentáltak. Pofafésű nincsen; az 
Sue féstije 24 vagy ennel több tüskeböl all. A himeknek 1, a nöstenyeknek 

3 (1 hosszabb és 2 2 ròvidebb) erzekmezö elötti serté] ük van. Az elülső combok 
külső felszínén számos kis serte van. A középső és hátulsó csípő tövi részén 
nincsenek hosszúkás, vékony serték. A hímek második csápízének sertéi túl- 
nyúlnak a csápbunkó közepén; a nőstényeken ezek a serték még a csáp- 
bunkón is túlnyúlnak. A hímek módosult 8. haslemeze jól fejlett, hátulsó 
csúcsán vagy annak kö- 
zelében — több-kevesebb 
különböző méretű, erős 
serte van, melyek felett 
változó nagyságú és ala- 
ku — többé-kevésbé apró 
szőrökkel borított — hár- 
tyás lebeny helyezkedik 
el. Ugyancsak e lemez 
csúcsának közelében, a 
háti oldal felé egy kis 
nyúlvány: a vexillum ta- 
lälhatö; ennek alakja 
leggyakrabban karcsú, 
hegyesedő ; néha úgy tű- 
nik, mintha a lemez meg- 
hosszabodása lenne, más- 
kor alig emelkedik ki a 
lemez végéből, több faj- 
nál pedig teljesen hiány- 
zik. A 9. haslemez ugyan- 


as csak jól fejlett, nagyjából 
bumeráng alakú; elülső 
53. ábra. Ceratophyllus rusticus: utótor — metathorax ága karcsúbb, csúcsa felé 


legtöbbször háromszög ala- 
kúan kiszélesedő, szőrök 
vagy serték nincsenek raj- 
ta; a hátulsó ág különösen 
a vége felé szélesebb, közepe 
táján gyakran könyöksze- 
rűen kiszélesedő, felületé- 
nek hasi oldalán apróbb, élén 
pedig hosszabb szőrök van- 
nak, háti oldalán csak rit- 
kán álló, hosszabb szőrök 
láthatók, de nem minden 
fajon. A lemez két ága leg- 
többször derékszöget alkot. 
A fogó testének nyele 
(manubrium) nem túl kes- 
keny, rendszerint egyenes 
vagy gyengén hajlik a há- 
toldal felé. A fogó mozgat- 
ható nyúlványának alakja 
nagyon változó, legtöbb 54. ábra. Ceratophyllus rusticus: a 8. hátlemez tüskés 
esetben lerici élű teg- mezöje — mimenmale: spiculosa area of tergum 8 
lalap vagy megnyúlt harom- 

szög alakú, hátulsó éle többé-kevésbé domború, felső és hátulsó élén változó 
mennyiségű és hosszúságú serték vannak, melyek néha tüskeszerűek és pig- 
mentáltak. A nőstények 7. haslemezének hátulsó éle fontos faji bélyeg, for- 
májuk nagyon változó: gyenge vagy erősebb karéjokkal és öblösödésekkel, 
esetleg ilyenek nélkül, csak alig észrevehetően domborúak vagy homorúak. 
Az ondótartó feji része hengeres, orsó vagy körte alakú; a farki rész csak 
ritkán hosszabb a feji rész hosszánál, csúcsán legtöbb esetben kisebb vagy 
nagyobb szemölcs van, mely hol hegyesebb, hol legömbölyítettebb csúcsban 
végződik. 

A nem fajainak nagy része a holarktikus tájon él, csak néhány található 
más régiókban, egy pedig a baromfifélék közvetítésével már majdnem koz- 
mopolita. Napjainkig 53 fajukat és alfajukat irtäk le. Nagyon keves kivetel- 
lel madarak parazitài, a hazai fajok valamennyien madárfészkek lakói, de 
ritkán előfordulnak emlősállatokon is. Legtöbb fajuk nem ragaszkodik bizo- 
nyos gazdaállatfajhoz, rendszerint számos madárfajon fordul elő, de van 
közöttük néhány, amely gazdaállatának különleges élőhelye vagy fészkelési 
módja következtében az idők folyamán gazdaspecifikussá vált. Hazánkból 
mostanáig 7 faj jelenlétét sikerült kimutatni, de további 6 faj előfordulása 
jogosan feltételezhető. 


1 (26) Hímek 


2 (3) Az utötor oldallemezén nincsen jöl fejlett pleuraiv (53. abra). A 8. 
hätlemez dorzälis szele erösen domborü, hätulsö éle hatarozottan 
homorü, a rajta levö tüskes mezö sokkal hosszabb a szelessegenel 
(54. ábra). A módosult 8. haslemez hátulsó csúcsán elhely ezkedő hár- 
tyás függelék elég nagy elülső része nem különül el a tüskés karéj- 
tól. A 9. haslemez elülső és hátulsó ága karcsú, nem zárnak be de- 


254 


55. äbra. Ceratophyllus rusticus: a him fogoja — clasper of male 


rekszöget, hanem félkör alakban találkoznak. A fogó mozgatható 
nyúlványa nagyjából téglalap alakú, sarkai lekerekítettek, háromszor 
hosszabb a szélességénél ; hátulsó élének felső harmadában 3 hosszabb 
és 1 rövidebb erős serte van (55. ábra). Him: 2— 2,5 mm. 

Elterjedését a Brit-szigetektöl dél felé ee keresztül 
Jugoszläviäig, kelet fel& pedig a Kaukäzusig ismerjük. Leggyako- 
ribb gazdaällata a molnarfecske. Faunaterületünkröl még nem sike- 
rült kimutatni, de valöszinü, hogy nalunk is feszkelö vazdaällatä- 
nak feszkeböl elébb- utóbb elő fog kerülni 


(rusticus Wagner) 


Az utótor oldallemezén jól fejlett pleuraiv van (56. ábra). 


A fogó mozgatható nyúlványa háromszög alakú, melynek hátulsó 
alsó szegleténél két egymáshoz közel álló pigmentált, tüskeszerű 
serte van. A 8. haslemez hátulsó csúcsából és a felette elhelyezkedő 
hártyás lebeny alsó részéből összesen 6 erős serte nyúlik hátrafelé ; 
a lebeny hátulsó élét és csúcsát apró szőrök borítják. A 9. haslemez 
elülső és hátulsó ága derékszöget alkot (57. ábra). Him: 2,25 — 
2,75 mm. 


255 


56. ábra. Ceratophyllus h. hirundi- 
nis: utötor — metathorax 


57. ábra. Ceratophyllus h. hirundi- 
nis: a him fogoja — clasper of male 


4 \X _ 
RS LE 5 


IN 4 Di 7 fi Prg áz 
N ‘ PET 


A faj példányait Közép- és Észak-Európa (Brit-szigeteken is) 
nagy részén, Bulgáriában, Jugoszláviában, Afganisztán, Algéria, 
Szovjetunió (Kiev, Moszkva, Voronyezs, Kaukázus, Azerbajdzsán) 
és India (Kasmir) területén gyűjtötték. Ennek a fajnak i is a molnár- 
fecske a leggyakoribb gazdaállata, de házi és mezei verében, sőt 
borzon is megtalálták. Hazánkban mostanáig csak Agárd, Bakony- 
nána, Katymár és Somogyszob (Kaszópuszta) környékén sikerült 
gyűjteni ; több helyről csak azért nem került elő, mert csak ezekről a 
helyekről származó Delichon fészkeket vizsgälhattam. Minden 
bizonnyal az egész ország területén előfordul, ahol a molnárfecske 
fészkel. — Molnárfecske-bolha 

hirundinis hirundinis Curtis 


A mozgatható nyulvanyon nincsen tüskeszerü serte. 

A 8. hätlemez tüskés mezője nagy és háromszög alakú, részben kiter- 
jed a lemez hátulsó szélére (58. ábra). 8. haslemez elülső csúcsán 
nagy és jól kiszélesedő karéj van egy kisebb öböllel; hátulsó csúcsán 
több erős serte helyezkedik el, felette nyúlik hátrafelé a hosszabb, 
vékony szőrökkel borított hártyá ás nyúlvány. A 9. haslemez hátulsó 
csúcsának elkeskenyedő része tompaszögben csatlakozik a lemez 
végéhez. A fogó mozgatható nyúlványa nagyjabol háromszög alakú, 
alsó harmadában kiszélesedő, hátulsó élén 5 nem pigmentált serte 
van; a nyúlvány 2,5-szer hosszabb a szélességénél (59. ábra). Him: 
2,5—3 mm. 


58. ábra. Ceratophyllus s. stya: a 8. hátlemez tüskés mezője a hímen — male: spiculosa area 


17 


Aquila 


of tergum 8 


Qt 


59. ábra. Ceratophyllus s. styx: a him fogoja — clasper of male 


Elterjedése a Brit-szigetektöl del felé egész Közep-Euröpaböl 
ismert, csak a deli országokból hiányzik (illetve mostanáig nem talal- 
tak); kelet felé Moszkva—Sztavropol vonaláig fordul elő. Ez a faj 
egyike a gazdafajához legjobban ragaszkodó madárbolháknak és 
a partifecskén kívül csak egészen kivételes esetben található más 
madárfaj fészkében. Mostanáig elég kevés helyről vizsgálhattam 
partifecskefészkeket, így csak Budapest déli részéről (Pesterzsébet) 
és Szeged környékéről (Algyő) vannak bizonyító példányaim, de 
minden bizonnyal előfordul az ország számos más területén is, ahol 
partifecskék fészkelnek. — Partifecskebolha 

styx styx Rothschild 


A 8. haslemez tüskés mezője kisebb, nem terjed ki a lemez hátulsó 
szelere. 

A 8. haslemez vexilluma a csúcs közelében van. 

A 8. hätlemez tüskes mezöje elegge fejlett. A 8. haslemez vexilluma 
rövid és karcsú, e lemez csúcsán 5— 6 hosszabb serte helyezkedik el. 
A 9. haslemez elülső és hátulsó ága majdnem tompaszöget zár be. 
A fogó mozgatható nyúlványának hátulsó éle domború, közepe 
táján két hosszabb serte nyúlik hátrafelé; a nyúlvány háromszor 
hosszabb legnagyobb szélességénél. A fogó testének nyele a csúcsa 
felé elkeskenyedő és kevéssé felfelé hajlik (60. ábra). Him: 2— 2,5 mm. 


10 (9) 


Mey (8) 


60. ábra. Ceratophyllus f. farreni: a him fogoja — clasper of male 
go? 1 


A faj elterjedése nagyjából azonos a hirundinis-ével; gazdaállata 
ennek is leggyakrabban a Delichon urbica. Faunaterületünkről még 
nem sikerült kimutatni, előfordulása jogosan feltételezhető ì 

(farreni farreni Rothschild) 


A 8. hatlemez tiiskés mezöje nagyon keskeny. A 8. haslemez vexil- 
luma hosszú és karcsú ; e lemez csúcsán rendszerint csak 2 hosszabb 
serte helyezkedik el. A 9. haslemez elülső ága karcsú, felső görbülete 
a szokottnál erősebb; a hátulsó ággal majdnem der ékszöget zár be. 
A fogó mozgatható nyúlványának hátulsó éle kissé domború, rajta 
5—6 révidebb- hosszabb serte van; e nyúlvány mi vjdnem häromszor 
hosszabb a szelessegenel. A fogö testének nyele rövid és vaskos, vége 
felé elkeskenyedő és kissé felfelé hajlik (61. ábra). Him: 2,5— 
2,75 mm. 

A faj ismert el6fordulasi területei: Anglia, Hollandia, Németor- 
szag, Lengyelország. Elsősorban a rarjúfélék (Corvus cornix, ©. 
corone) parazitája, de megtalaltak Tyto- és Accipiter-fajok fészké- 
ben is. Faunaterületünkön mostanáig megvizsgált varjüfeszkekböl 
még nem sikerült gyűjteni, de várható, hogy előbb-utóbb kézre 
kerül 

(rosittensis rosittensis Dampf) 


A módosult 8. haslemez vexilluma nem a csúcs közelében, hanem a 
csúcson helyezkedik el. 


12 (13) A meglehetősen széles mozgatható nyúlvány (csak 2,5-szer hosszabb 


259 


260 


61. ábra. Ceratophyllus r. rosittensis: a him fogoja — clasper of male 


szélességénél) elülső élének fogacskája a szél közepe felett helyez- 
kedik el. A nyúlvány felső és hátulsó éle lekerekítetten domborodó, 
melyen 6— 8 rövidebb-hosszabb serte van. A 9. haslemez elülső- és 
hátulsó ága találkozásuknál derékszöget alkot. A 8. haslemez csúcsá- 
nak ventrális oldalán rendszerint 2 (csak ritkán több) hosszú és erős 
serte van; a csúcs dorzális oldalán eredő, nem túl karcsú vexillum 
hátulsó oldalához kis hártyás, apró szőrökkel borított lemezke csat- 
lakozik, melynek körvonalai a preparátumokon nem mindig látha- 
tók jól (62. ábra). Him: 2,5—3 mm. 

Ritkának mondható madárbolhafaj, melynek elterjedéséről csak 
szórványos adatok vannak Eszak- és Közép-Európa területéről. 
Figyelembe véve, hogy mostanáig ismert gazdafajai (Hirundo, 
Motacilla) nálunk is fészkelnek, előfordulásával számolni lehet 


(affinis affinis Nordberg) 


A valamivel keskenyebb, mozgatható nyúlvány elülső élének fogacs- 
kája a szél közepe alatt helyezkedik el. 


14 (21) 


15 (16) 


62. ábra. Ceratophyllus a. affinis: a him fogoja — clasper of male 


A fogó testének hátulsó nyúlványa nagyjából háromszögletű. A 8. 
haslemez vexilluma karcsú. Apophysise és a penis legalább egy csa- 
varulatot alkot. 
A 8. haslemez vexillumán kicsi, de jól látható karéj van az alsó hátulsó 
oldalon, melynek hátulsó oldalát apró szőrök borítják; e lemez csú- 
csának hasi oldalán 3 hosszú serte helyezkedik el. A 9. haslemez há- 
tulsó ágának alsó harmadában a könyökszerű kiszélesedés erősebb 
mint más fajokon ; a lemez elülső ága karcsú, alsó kétharmadában 
majdnem egyenes, felső része nagy ívben hajlik hátrafelé. A fogó 
mozgatható nyúlványa 2,5-szer hosszabb a szélességénél, hátulsó éle 
domború, közepe táján két hosszú serte van; elülső élének felső fele 
kissé homorú (63. ábra). Him: 2— 3 mm. 

Közép-Európában általánosan elterjedt faj, kelet felé eső legtávo- 
labbi ismert előfordulása Dél-Kirgizia. Gazdaállataiban egyáltalán 


261 


16 (15) 
17 (18) 


262 


63. ábra. Ceratophyllus pullatus: a him fogoja — clasper of male 


nem välogatös; ezt bizonyítja, hogy a hazánk számos pontjáról elö- 

került példányok is sok faj ( Accipiter, Erithacus, Ixobrychus, Musci- 

capa, Parus, Passer, Phoenicurus, Sturnus) feszkeböl szarmaznak 
pullatus Jordan et Rothschild 


A 8. haslemez vexilluman nincsen kis szőrös karéj. 

A 8. haslemez vexilluma jól fejlett, csúcsa felé hosszan elkeskenyedő, 
és derékszöget alkot a lemez tengelyével; e lemez csúcsán 2— 3 hosz- 
szú serte van. A 9. haslemez hátulsó ága a csúcsánál kiszélesedő, az 
elülső ág nagyon karcsú ; a két ág a találkozásnál tompaszöget alkot. 
A fogó mozgatható nyúlványa keskeny, majdnem 3,5-szer hosszabb 
a szélességénél; hátulsó élének sertéi közül 2 jól fejlett (64. ábra). 


A hátulsó láb utolsó ízén 5 pár pigmentált — a széleken elhelyez- 
kedő — talpserte közötti mezőt dúsan borítják apró szőrök, melyek 


alatt egy nem pigmentált sertepár helyezkedik el (65. ábra). Him: 
4) IR 
2— 2,5 mm. 


quaubas 10540] 
pury 380] ‘ego — azylafqn) 
osjom QD] osmapı D :onun 
-mb "6 snyjfiydom4ad wage “eg 


amu fo sadsnjo — nlobof wr» :avumob "b snyyfiydopm4a) ‘exqe 


‘79 


63 


66. ábra. Ceratophyllus fringillae: a him fogoja — clasper of male 


18 


19 


Oil; 


264 


Egész Európában előfordul a Kaukazusig és 
Nyugat-Szibériaig, de az Egyesiilt Allamok ke- 
leti részeire, Alaszkäban, Auszträliäba és Uj- 
Zélandra is behurcoltak a baromfifelekkel. Ere- 
detileg a tyukidomtiak bolhäja lehetett, de 
ma mar számos madärfajon élősködik. Hazank- 
ban sok helyről előkerült Parus-, Phoenicurus-, 
Sitta-, Sturnus- és Sciurus-fészkekb6l. Mester- 
seges odukban ez a faj fordul elö leggyakrab- 
ban — Tytkbolha 

gallinae gallinae Schrank 


(17) A 8. haslemez vexilluma többé-kevésbé a 
végefelé elkeskenyedö lemez folytatäsa. 

(20) A fogó mozgatható nyülvanyanak hátulsó élén 
csak meglehetősen gyenge serték vannak. A 


ábra. Ceratophyllus fringillae: a hátulsó láb utolsó labfejize 
— last hind tarsal segment 


68. Abra. Ceratophyllus tribulis: a him fogoja — clasper of male 


nyúlvány több mint háromszor hosszabb a szelessegenel. A 9. hasle- 
mez elülső es hátulsó ága majdnem derékszöget alkot : az elülső ág 
hosszú és karcsú, a hátulsó á ág csúcsi karéjának szélei majdnem pár- 


huzamosak. A 8. haslemez hátulsó 
csúcsán, a lemez folytatását képező 
karcsú vexillum alatt rendszerint 
csak egy erős serte van (66. ábra). A 
hátulsó láb utolsó ízén a tüskeszerű 
sertepárok közötti mezőt csak né- 
hány vékony szőr fedi (67. ábra). 
Him: 1,.75— 2,25 mm. 

Elterjedése Észak- és Közep-Eurö- 
pabol ismert, de kelet felé Izrael, az 
Aral-tó környéke, Tadzsikisztán és 
Afganisztán területérőlis találtak pél- 
dányokat. Leggyakoribb gazdái a 
Passer- és Sturnus- fajok, de számos 
más madárfajon is megtalálták. Ha- 
zánkban sok lelőhelyről ismert ve- 
réb-, cinke- és seregélyfajok fészkéből, 
egy alkalommal pedig a molnarfecske 
fészkében is elöfordult — Madär- 
bolha 

fringillae (Walker) 


69. Abra. Ceratophyllus tribulis: 

a 8. haslemez hátulsó csúcsán levò 

vexillum — vexillum on the hind 
apex of sternum 8 


265: 


20 (19) A fogó mozgathato nyulvanyanak hátulsó élén a közeptäjon két 


266 


ismertte valni. Jelenleg annyi bizonyos, hogy Németorsza 


nagyon erős serte van, felső, hátulsó élén pedig egy további hasonló 
serte helyezkedik el. A nyúlvány háromszor hosszabb szélességénél. 
A 9. haslemez hátulsó ágának csúcsi karéja nagyon gyengén kiszéle- 
sedő. A 8. haslemez hátulsó csúcsán a nem túl karcsú vexillum derék- 
szögben felfelé hajlik, alatta két erős serte nyúlik hátrafelé (68. ábra). 
A vexillum tövi része néha En kiszélesedik, és élén apró szőrök 
vannak (69. ábra). Him: 2,5—3 mm. 

Elterjedésére vonatkozólag ismereteink nem megbízhatóak, mert 
ezt a fajt korábban sokáig helytelenül határozták meg, illetve a 
gallinae alfajának (kievensis) tartottäk; feltehető, hogy a nagyobb 
gyűjtemények revíziója alkalmával számos újabb lelőhely fog 
gból és a 
Szovjetunió európai részéről helyesen meghatározott példányokat 
ismerünk. Faunaterületünkön nem ritka; számos helyről előkerült 


70. ábra. Ceratophyllus columbae: a him fogója — clasper of male 


Phoenicurus-, Parus-, Passer- és Oenanthe-fajok feszkeböl, sőt a 
Szentendre-szigeten ürgefészek bolhài között is megtaláltam, ahova 
minden bizonnyal talajon fészkelő madarak közvetítésével jutott 


— Feszekbolha 
tribulis Jordan 


A fogó testének hátulsó nyúlványa nagy és széles, melyet egy sekély 
öböl a karcsúbb felső és a szélesebb alsó karé éjra oszt. A 8. haslemez 
vexilluma lehet nagyon széles vagy hosszú, vagy olyan csökevényes, 
hogy alig emelkedik ki a lemezcsúcs háti oldalán. Az apophysis és a 
penis nem alkot egy teljes csavarulatot. 
A 8. haslemez vexilluma csökevényes, alig emelkedik ki a lemez háti 
élén; e lemez csúcsának közelében néhány pigmentált, erős, tüske- 
szerű serte van, de a csúcson vékony, hosszú serték nincsenek. A 9. 
haslemez elülső- és hátulsó ága majdnem derékszögben találkozik. 
A fogó testének nyele és hdtulsd nyúlványa vaskos. A fogó mozgat- 
hates nyulvanya häromszor hosszabb szélességénél, hátulsó éle az 
elülső él felső szegletetöl lekerekitetten domborodó, rajta néhány rövi- 
debb-hosszabb serte helyezkedik el (70. ábra). Hím: 2,3—3 mm. 
A faj egész kontinensünkön előfordul, beleértve a Brit-szigeteket 
is ; keleti elterjedési határa a Szovjetunió területére (Kiev, Kaukázus) 
esik. Igazi gazdaállatai a galambfélék. Faunaterületünkről még nem 
sikerült kimutatni, de előkerülése jogosan várható — Galambbolha 


columbae (Gervais) 


A 8. haslemez vexilluma nagy, a lemez hátulsó csúcsán legalább egy 
hosszabb, vékony serte van a valamivel rövidebb tüskeszerű serték 
között. 
A 8. hátlemez felső élén a tüskés mező nagyon keskeny (71. ábra). 
A 8. haslemez vexilluma nagy és széles, nagyjából lekerekített sarkú 
négyszög alakú, elülső szegélyén egy keskeny, ujjszerű ec 
van; aprò szor ök csak a hátulsó éle mentén láthatók. A 9. haslemez 
hátulsó ágának csúcsi karéja kissé lefelé hajlik ; az elülső és hátulsó 
ág deré kszöget zar be. A fous mozgatható nyulvanyanak felső hátulsó 
CSÚCSÁN és hátulsó élén 3— 4 hosszabb és néhány rövidebb serte van: 
a nyúlvány valamivel 
több mint háromszor 
hosszabb legnagyobb 
szélességénél ( 72. ábra). 
Him: 2— 2,5 mm. 
Nagy területen elter- 
jedt faj, mely a deli or- 
szagok kivételével egész 
kontinensünkön elöfor- 
dul, továbbá Izland- 
es Gronland-szigeteken; 
kelet felé úgyszólvá an 71. Abra. Ceratophyllus garei: a 8. hatlemez tüs- 
egész Ázsiából vannak kés mezője a himen — male: spiculosa area of 
szórványos előfordulási tergum 8 


Ee 


267 


25 (24) 


268 


72. Abra. Ceratophyllus garei: a him fogoja — clasper of male 


adatok egeszen a Kamcsatka-felszigetig. A nearktikus regiöban is 
megtalaltak Kanadaban és az Egyesült Ällamok (Utah) területen. 
Bizonyos, hogy egyetlen gazdafajhoz sem ragaszkodik különöskep- 
pen, mert nagyszamü madärfajon megtalaltàk; Lengyelorszagban 
még a mékusrôl is előkerült. A hazai bizonyító peldany oka Velencei- 
tó (Dinnyés, Pakozd), Ócsa és Szőny kör nyékéről származnak Acro- 
cephalus-, Lanius-, Locustella-, Lusciniola-, Motacilla- és Panurus- 
fajok feszkeiböl. A hazánkban mostanáig gyűjtött garei példányok 
kivétel nélkül nedvesebb biotópokból: nádasokból, természetes és 
mesterséges tavak környékéről gyűjtött fészkekből származnak 


garei Rothschild 
A 8. hätlemez felsö élén a tiiskés mezö szélesebb (73. abra). A 8. has- 


lemez vexilluma körülbelül másfélszer hosszabb szelessegenel, csúcsa 
felé elkeskenyedő és közepétől hátrafelé hajlik; hossztengelyének 


körülbelül a feletöl a 
hátulsó elig apró sz6- 
rök boritjak. A 9. has- 
lemez hátulsó ágának 
csúcsi karéja erősen 
lefelé hajlik ; az elülső 
és hátulsó ág derék- 
szögben találkozik. A 
fogó mozgatható nyúl- 
ványának felső hátul- 
só, csapottan lekerekí- 
tett szegletén és há- 
tulsó élének felső ré- 
szén 3 — 4 hosszabb és 
néhány rövidebb serte 
van (74. ábra). Hím: 
2— 2,75 mm. 


\ 
\ 


73. Abra. Ceratophyllus borealis: a 8. hatlemez tüskes 
mezője a himen — male: spiculosa area of tergum & 


74. ábra. Ceratophyllus borealis: a him fogoja — clasper of male 


269 


75. äbra. Ceratophyllus 

rusticus: a nostény 8. hat- 

lemezének  hätulso  éle 

— female: outline of hind 
part of tergum 8 


76. abra. 
nösteny 7. 


és az ondötartöo — female: sternum 7 


Bar nem el akkora területen, mint az előző faj, ez is nagy elterje- 
déstinek mondható. Izland- és Grönland-szigetektöl del felé egész 
kontinensünkön elöfordul, kivéve az Ibériai- és az Appenin-felszige- 
tet; kelet felé egészen Mongóliáig ismerünk lelőhelyadatokat. Jél- 
lehet nagy ter ületen él, mégsem mondható gyakori fajnak. Különös- 
képpen kiemelhető gazdafajai nincsenek ; ritkán — valószínűleg csak 
alkalmilag — emlősfajokon is előfordult. Hazánk területén még nem 
sikerült megtalálni, de előfordulásával feltétlenül számolni kell 


(borealis Rothschild) 


Nőstények. 

Az utótor oldallemezén nincsen jól fejlett pleuraív (53. ábra). A 8. 
hátlemez felső-hátulsó szegletén egy kis hegyes horog van (75. ábra). 
A 7. haslemez a közepe táján kissé kidomborodik, alatta sekélyen ho- 
morú, majd meredeken — majdnem tompaszögben — éri el a has- 
oldali szegélyt. Az ondótartó feji része hengeres, farki része jóval 
rövidebb a fej hosszánál, csúcsán kis szemölcs van, mely rendsze- 
rint hegyben végződik (76. ábra). Nőstény : 2,25— 3 mm. 


(rusticus Wagner) 
Az utótor oldallemezén jól fejlett pleuraív van (56. ábra). 
Az ondótartó feji része hengeres. Az ondóvezeték tövénél nem széle- 


sedik ki erősen és nem redőzött. 
Az utótor hátának gallérja hártyás; a Delichon urbica parazitái. 


Ceratophyllus rusticus: a 
haslemezének hátulsó széle 


and spermatheca 


OJLDIOPUO ZD SI 979 OSINIDY Yaugzaulapsvy * 2 
liuagsou D : vu9410 *{ snqphiydowaag eaqe SL 


poaywuidads pun 2 unudays sayouaf — 


poaywiusads 
pup 2 wnusays ‘apmurof — OJUNIOPUO ZY sa aja OSIMIDY Yaupz 
-aulayspy "2 fiuagsou D :sturpuniri “i snyfydom4asn) ‘818 LL 


79. Abra. Ceratophyllus s. styx: a nőstény è. hasleme- SO. Abra. Ceratophyllus a. affinis: a nőstény 
zének hátulsó éle és az ondótartó — female: sternum 7. haslemezének hátulsó éle és az ondötartö 
7 and. spermatheca — female: sternum 7 and spermatheca 


31 (32) A 8. hatlemez felső hátulsó szeglete szélesen lekerekített. A 7. has- 
lemez hátulsó élén nincsen öböl, alsó harmadában kicsi oldalkaréja 
van. A 9. haslemezen számos apró serte van. Az ondótartó nagyon 
hasonlít a rusticus-éhoz, csak farki része a közepe táján kissé kiszéle- 
sedö (77. ábra). Nőstény: 2,5—3 mm. 

hirundinis hirundinis Curtis 


32 (31) A 8. hätlemez felső hátulsó szeglete hegyesebben lekerekített. A 7. 
haslemez hätulsö élének alsö harmadaban mely öböl van, ez az öböl 
azonban néha kisebb, egész kivételesen pedig hiányozhat is. Az ondö- 
tartó hengeres, karcsú; farki részének csúcsán kis szemölcs van, 
mely rendszerint hegyben végződik (78. ábra). A 9. haslemezen csak 
néhány serte van. Nőstény: 2,25— 3,5 mm. 


(farreni farreni Rothschild) 


)) Az utötor hátának gallérja erősebben megvastagodott, nem hártyás. 
34 (35) A 7. haslemez hátulsó éle alsó részén szögletes, ettől lefelé meredeken 
éri el a lemez hasi oldalát; a hasi oldal felé eső részen 30 vagy ennél 
több serte van. Az ondótartó feje hengeres, rendszerint kissé meg- 
görbült; farki része közepe táján gyengén kiszélesedik, csúcsán sze- 
mölcsszerű megvastagodás van (79. ábra). Nőstény: 2,5—3,25 mm. 


styx styx Kothschild 


y 


re 


.abra. Ceratophyllus tribulis: a nösteny 7 és 8, haslemezének hátulsó éle és az ondotarto — 
female: sternum 7, 8 and spermatheca 


35 (34) A 7. haslemez hátulsó élének alsó része nem szögletes, ahol karéjok 
vannak, még ott sem alkotnak hatärozott szöget; e lemez alsö fele- 
ben 20 vagy ennél kevesebb serte van. 

36 (37) A 7 haslemez hátulsó élének közepe táján egy nagy és széles karéj 
nyúlik lefelé, melynek alsó vége nincs túl közel a hasi élhez. Az ondó- 
tartó feje hengeres, fala erősen megvastagodott, farki része közepe 
táján kissé kiszélesedő, csúcsánál erősebben megvastagodott sze- 
mölcs van; a feji rész egész felülete és a farok nagy része ráncos 
(80. ábra). Nőstény: 3—4 mm. 

(affinis affinis Nordberg) 


37 (36) A 7. haslemez hátulsó éle szélesebben lekerekített, a karéj nem olyan 
határozott, inkább csak kidomborodás jellegű. 
38 (41) A hátulsó lábfej utolsó ízének talpfelületén, a vastag sertepárok kö- 
zötti részen, meglehetősen elszórtan álló, kevés serte van (67. ábra). 
39 (40) A hátulsó comb külső felszínén 1— 4 oldalsó serte van. A 7. haslemez 
hátulsó élének közepe táján csak egy egészen gyenge — karéjnak alig 
nevezhető — kidomborodás van. Az ondótartó feje hengeres, nem 
olyan karcsú, mint az előző fajoké, farki része végefelé elkeskenyedő, 
csúcsán kis szemöles v: an ; a feji rész egész felülete és a farok nagy 
része ráncos (75. ábra). Nőstény: 3— 3,5 mm. 
tribulis Jordan 


18 Aquila j 273 


40 (39) 


41 (38) 


42 (43) 


43 (42) 


82. abra. Ceratophyllus fringillae: anös- 

tény 7. haslemezének hátulsó éle és az on- 

dôtarto — female: sternum 7 and sper- 
matheca 


83. ábra. Ceratophyllus gallinae 

és ©. pullatus: a nőstény 7. hatle- 

mezének legzönytilasa — female: 
spiracle of tergum 7 


A hátulsó comb külső felszínén rendszerint nincsenek oldalsó serték, 
csak a szokásos csúcsközeli serte. A 7. haslemez hátulsó élének felső 
fele kissé homorú, alatta majdnem karéjszerűen kidomborodik ; alsó 
ötödében meredeken éri el a lemez hasi oldalát. Az ondótartó feje 
hengeres, rövid farki részének csúcsán csak gyenge megvastagodás 
van (82. ábra). Nőstény: 1,75— 2,5 mm. 

fringillae Walker 


A lábfej utolsó ízének talpfelületén, a vastag sertepárok közötti 
részen számos kis serte van (65. ábra). 

A 7. hátlemez légzőrésének gödre kerek (83. ábra). A 7. haslemez felső 
felében enyhén homorú, alsó fele szélesen lekerekített. Az ondótartó 
feji része hengeres, farki részének csúcsa kissé megvastagodott, de 
szemölcs nem látszik rajta (84. ábra). Nőstény: 2,5 —3 mm. 


gallinae gallinae (Schrank) 
pullatus Jordan et Rothschild" 


A 7. hátlemez légzőrésének gödre hosszúkás és csúcsa felé elkeske- 
nyedő nyúlványa van (85. ábra). A 7. haslemez hátulsó élének felső 
fele gyengén homorú, közepe táján többé-kevésbé szegletesen kidom- 
borodó, és alsó felében tompaszögben éri el a lemez hasoldali élét. 
Az ondótartó feje kissé meggörbült, farki része rövid, és tompán vég- 
ződő csúcsán csak nagyon gyenge vastagodás látható (86. ábra). Nős- 
tény: 3—3,7 mm. 

(rosittensis rosittensis Dampf) 


* E két faj nöstenye rendszerint nem különböztethetö meg egymästöl, legfeljebb azaltal, hogy néha a 


pullatus 7 


haslemeze hátulsó élének alsó vége kissé szögletesebben érintkezik a hasoldali éllel, de ez a 


bélyeg nem állandó. Biztosan csak a mellettük található hímek alapján határozhatók meg. 


274 


84. ábra. Ceratophyllus gallinae és C. 

pullatus: a nösteny 7. haslemezenek ha- 

tulsó éle és az ondotartò — female: ster- 
num 7 and spermatheca 


a——__—_—__——— 
——_—— —— 
— 
_—— DE ke = 5 
85. ábra. Ceratophyllus r. rosit- 
tensis: a nösteny 7. hatlemezenek 
— ,. ő li eae y . 
— léqzinyilasa — female: spiracle 
"ce 


of tergum 7 


44 (29) Az ondétarto feji része duzzadt. Az ondövezetek a tövénél hatàrozot- 


45 (46) 


46 


15* 


tan kiszélesedik, és e kiszelesedes vakäg feletti resze redözött (87. abra). 
A 7. haslemez hátulsó élének közepe táján háromszög alakban kicst- 
csosodó oldalkaréj van, 
alatta az él meredeken 
halad a hasi él felé, 
mellyel majdnem derék- 
szögben találkozik. Az 
ondótartó feji része a 
közepe táján jellegzete- 
sen kiszélesedik; farki 
része alig rövidebb a fej 
hosszánál, csúcsán he- 
gyesedő végű kis sze- 
mölcs van (88. ábra). 
Nőstény: 2,5—3,5 mm. 


(borealis Rothschild) ESZTERT aie at 


A 7. haslemez hátulsó 


277 . , — 

elen ninesen hatàrozot- peas (ei 

tan kiesucsosodö oldal- — 
Pe mi 

karej. 

Az el6tor hátának fésü- __ 


jén a tüskék körülbelül .. . , | sue 

; I | ak it 86. ábra. Ceratophyllus r. rosittensis: a nösteny 
a yen ee Ue SOZZI AZ 7, haslemezenek hátulsó éle és az ondotarté — fe- 
el6tor häta. A le hasle- male: sternum 7 and Spe rmatheca 


275 


+ 


87. ábra. C. garei, a nőstény ondovezetéke — female: genital ducts 


— mt 
— 
(ES 
— 
88. ábra. Ceratophyllus borealis: a nösteny 7. 89. ábra. Ceratophyllus garei: anösteny 7. has- 
haslemezenek hátulsó éle és az ondôtarto — fe- — lemezének hátulsó éle és az ondotarto — fema- 


male: sternum 7 and spermatheca le: sternum 7 and spermatheca 


mez hátulsó élének felső kétharmada homorú, alatta majdnem szögle- 
tesen megtörve meredeken folytatódik a hasoldal felé, melyet tom- 
paszögben ér el. Az ondótartó fejének felső része majdnem egye- 
nes, néha kissé homorú, alsó oldala erősen kidomborodó, fala nem 
nagyon vastagodott meg; farki részének csúcsa tompán végződik, 
és nincsen rajta szemölcs (89. ábra). Nőstény: 2,5—3,6 mm. 


garei Rothschild. 


bo 
~I 


48 (47) Az elötor hätänak fesüjen a tüskek körülbelül fele olyan hosszuak, 
mint az elötor hata. A 7. haslemez hátulsó élének felső kétharmad 
resze enyhen homorü, alatta lekerekitetten megtörve tompaszögben 
éri el a lemez hasi élét. Az ondötartö fejének mind felső, mind alsó 
oldala domború, fala kissé megvastagodott; farki részének csúcsán 
tompa végű szemölcs van (90. ábra). Nőstény: 2,5—3,5 mm. 


(columbae | Gervais]) 


A közölt testhosszüsägi méretek preparált példányokra vonatkoznak, ezért 
— a lapítás következtében — a valóságosnál rendszerint egy-két tizedmilli- 
méterrel nagyobbak ; a bolhákat ugyanis csak mikroszkópos vizsgálatra alkal- 
mas készítmények alapján lehet biztosan meghatározni (a szakirodalom, 
nemzetközi szokás szerint, leggyakrabban a preparátumokon mért adatokat 
közli). A fészkekben gyakran több száz bolha van, ezért a határozásra kivá- 
lasztott példányoknál figyelembe kell venni, hogy egy-egy gazdaállaton, 
illetve fészkében gyakran több bolhafaj fordul elő (SzABó, 1969, 1972). 

A bolhák gyűjtését, preparálását, határozását és bolhagyűjtemények fel- 
állítását ismertető munkám az Állattani Közlemények LXII. kötetében fog 
megjelenni (SZABO, manuscript); a gyűjtésre vonatkozóan egy alkalommal 
már közöltem némi tájékoztatást (SZABÓ, 1968). 

Sajnos hazánkban jelenleg csak jómagam foglalkozom siphonapterologiá- 
val, ezért nem titkolt szándékom, hogy a határozókulcs közlésével felkelt- 
sem a fiatal magyar zoológusok érdeklődését e meglehetősen elhanya- 
golt állatcsoport iránt és se- 
gítséget adjak azoknak, akik- 
nek rendszerint nem áll ren- 
delkezésére a  határozáshoz 
szükséges, tekintélyes mennyi- 
ségű és számos nyelven megje- 
lent külföldi irodalom. 

A további kutatásoktól még 
sok értékes eredmény várható, 
mert bár több mint egy évti- 
zed alatt sok helyről gyűjtöt- 
tem és kaptam fészkeket, az 
ország területének háromne- 
gyed részéről semmiféle nidi- 
kolfaunisztikai adatunk nin- 
csen és a nálunk élő madár- 
fajok alig egynegyedének fész- 
keiből került elő bolha. 

Végül köszönetet mondok 
REMETE KLÁRA grafikusnak, 
aki Smir (1957, 1966, 1967) 
munkái nyomán és az eredeti 
példányokkal történt összeha- 
sonlítás alapján munkámat 
olyan jó ábrákkal látta el, me- 


90. ábra. Ceratophyllus columbae: a nösteny 7. has- 


lyek a határozáshoz elenged- lemezének hátulsó éle és az ondótartó — female: ster- 
hetetlenül szükségesek. num 7 and spermatheca 


bo 
JI 
ag 


Irodalom — Literature 


Smit, F. (1957): Siphonaptera, (in: Handbooks for the Identification of British Insects, 
Mol: Part. 16.)51 94. p. 

Smit, F. (1966): Siphonaptera (in: Insecta Helvetica Catalogus, 1.) 1 — 106. p. 

Smit, F. (1967): De vlooien (Siphonaptera) van de Benelux-Landen. Wetenschappelijke 
Mededeling. 72. 1—48. p. 

Szabo I. (1968): A Bakony-hegyseg Siphonaptera faundjanak alapvetése (An Outline on 
the Siphonaptera-Fauna of the Bakony-Mountain). Veszprem. Muz. Közlem. VI. 
339 — 350. p. 

Szabó I. (1969): A magyarországi madarak bolhäi (Bird-Fleas of Hungary). Allatt. 
Közl. LVI. 137 — 145. p. 

Szabo, I. (1969): On the Coexistence of Fleas (Siphonaptera) on Mammals Hungary. 
Parasitol. Hung. II. 79-118. p. 

Szabo I. (1972): A hazai bolhafajok es gazdaällataik viszonyai (Relation of Hungarian 
Flea Species to their Hosts). Allatt. Közl. LIX. 136 — 148. D: 

Szabó I. (1973): A Kis-Balaton és a Velencei-tó nyugati partszegelyenek siphonapterolo- 
giai viszonyai (Siphonapterological status of Kisbalaton and Western foreshore of 
Lake Velence e). Parasitol. Hung. VI. 189 — 204. p. 

Szabö I. (manuscript): A bolhák | gyűjtése, preparäläsa, hatärozäsa és gyűjtemények fel- 
állítása (The Collecting, Slide-making, Identification of Fleas and Establishing of Flea 
Collections). 


Identification of Fleas on Birds in Hungary 


István Szabo 


There is only a single publication in Hungarian literature which discusses the fleas 
on birds occurring in the region (SZABO, 1969). Bird-fleas collected till the end of 1967 
were recorded in this earlier “work, with remarks made on certain species, on the rather 
rare cases of host specificity in this group of hosts, the species found were also listed per 
bird species and also a list of nests unparasitized by fleas was given; finally, conjectures 
were made in the rare cases of the occurrence of fleas parasitizing mammals but found 
on birds, and vice versa. 

The present paper attempts the construction of an identification key to the fleas occur- 
ring on nidifying or migratory birds in Hungary, a key which allows — with some experi- 
ence —a relat ively easy and still precise indentification of the flea species involved. It is 
hoped that this will help young Hungarian research workers in siphonapterology, since 
they usually have no extensive foreign literature available for this work. 

On this occasion also supplementary y data deriving from the years 1968 — 1971 are given 
to the faunistical results obtained so far. True, during this period no new fleas parasitizing 
birds were found in the region, but several host species proved to be new. As in the earlier 
publications, locality data of nests without fleas are also given, of interest as merely data 
on nidification. To these two lists there is only one remark to be made, namely that whereas 
35.06 per cent of the nests had been infected by fleas in earlier years, fleas were found in 
merely 14.73 per cent of the nests during the last four years, although the methods of 
collecting and extraction remained unaltered. A similar decrease in flea-infection was 
found in the case of also the small mammals; a result probably of the large-scale applica- 
tion of insecticid substances in agriculture. 

As in the previous years, fleas parasitizing mammals were again found in bird nests. 
The four male and three female Monopsyllus s. sciurorum (Schrank) found in crow nests 
at Vällus imply that the squirrel (the specific host of this flea) must have hibernated in 
the well protected hollow and that the fleas were able to survive there even after the 
departure of their true host. It is far less probable that the fleas arrived in the nest 
together with the squirrels preying on the eggs. — Concerning Ceratophyllus garei, the 
specimens found in recent years originated from moist habitats, similarly to those collect- 
ed in a number of localities on e ‚arlier occasions. 

It should be stressed that the gathering of nests is in no way detrimental to the repro- 
duction of birds, because nests are worthy of study only after the final departure of the 
fledgelings; the reproductional and developmental eycles of the fleas and their hosts 


usually coincide, thus the imagos appear in numbers during the last period the fledgelings 
spend in the nest, and the wholly developed fleas remain for some time in the nests even 
after the fledgelings had left them. 

The publication of the identification key in Hungarian is a further attempt to evoke 
the interest of young workers in Hungary in siphonapterology. 


i 


Me b 
i 
an | en = 

NL nl pa iù le TANA 


nv 


I 


omer. 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


RÖVID KÖZLEMENYEK 


Nagy kôesagok (Egretta alba) a fülöphazi Kondor-tavon. 1972-ben 10—15 
nagy kócsag tartózkodott a szikes tó nagy kiterjedésű nadasaban. Tel kezde- 
tén is sokáig kitartottak: december 18-án még 4 példány volt látható. 


Dr. Marian Miklós 


Kis köesag (Egretta garzetta) és üstökös gem (Ardeola ralloides) fészkelése 
Tiszasüly mellett. Ez év tavaszán a Tiszasülyi AG halastavain végzett meg- 
figyelések közben felttint, hogy a területre nagy szämban järnak szürke gémek 
és bakcsök, de esetenként kis köcsagok is täplälkozni. A környekbeliektöl 
szerzett tájékoztatás alapján 1973. május 18-án meg is találtam feszkelö- 
területüket, mely a Tisza jobb partjának árterében, Tiszasülytől É-ra 6 km-re, 
egy kb. 21—22 ha kiterjedésű, igen öreg (10— 100 év), zömmel ezüst nyár 
állományú ártéri erdőben talalhato. 

A fészkelő fajok létszámának pontosabb megállapítására, maj. 25 — 26-án 
feleségemmel, SZENTENDREY GÉZÁVAL (Szentendre) és FATER ÍMRÉVEL a 
területen töltöttem. A rendkívül buja növényzetű erdőben lehetetlen volt a 
fészkeket pontosan számba venni. A felmérést így csak megközelítő pontos- 
sággal tudtuk elvégezni. Az eltöltött idő alatt alaposan átvizsgáltuk a terü- 
letet és megállapítottuk, hogy kis kócsagból 25 — 30 par, szürke gémbôl 26 — 
30 par, üstökös gemböl 2 par, bakesdbél 60 — 80 par, kék véresébél 3 par, 
macskabagolybél 1 par, erdei fülesbagolyböl 1 par és vetési varjüböl 250 — 
300 par költ. 

E népes feszektelep kialakulása egyébként nem újkeletű. A helybeliek 
állítása szerint már hosszú évtizedek óta kedvenc költőhelye a különböző 
gémfajoknak. A Tiszasülyi ÁG. halgazdaságának vezetője határozottan állí- 
totta, hogy néhány évvel ezelőtt a kárókatona is fészkelt a gémekkel együtt 
néhány párban, sőt lőtt is közülük. A tavaszi vonulás alkalmával az idén 
is megfigyelt néhány példányt a tavon. Költeni azonban nem maradtak ott. 


Lőrincz István 


További adatok a Hármas-Körös menti kis kócsag fészkelőtelepéhez. Az 
1960—61-es években még meglevő halásztelki (újabban Halászlak!) 1-es 
és 2-es számú gémtelepek (l. Aquila, LXIX—LXX. 1962—63. 245. p.) a 
fűzfaerdő kivágása és felégetése, illetve a 2-es telep zavarása miatt teljesen 
megszűntek. A halászlaki gátőrház utáni ún. aranyosi kanyarulatnál, a volt 


281 


3. sz. telepen fészkelnek csu- 
pane madarak. Az elmúlt évek 
(11) váltakozó számú költese után 
EZOTUÙR {1} az 1973. évi fészkelés a követ- 
7 kezö volt: 
kis köcsag 16 feszekalj 
üstökös gem 4 feszekalj 
bakes6 20 feszekalj 


ie Fa 
3 
o 
U 


= am m m » » 
CG 
Q 
= 
© 
Q 
t 


A kiszáradt es az élő füzfäk 
egyarant vizben allnak. A kör- 
nyez6 galériaerd6k ismereté- 
ben valöszinünek lätszik, hogy 
Halasziak A ae mindaddig, mig az itt levő füz- 

v.m fak védett és hasonlö környe- 
zeti feltételek mellett marad- 

y nak, az aranyosi telep lesz az 
SZARVAS kb Tkm elkövetkezö években is e vé- 
7771 dett madarak feszkelöhelye. 

‘91. ábra. A gémtelep és a fészkelő fajok elhelyezkedése. 
CS = vízben álló, teljesen kiszáradt öreg füz- Réthy Zsigmond 

fák odvaiban fészkeltek a csókák, kb. 70 pár, a 


telepen az orszem feladatát látják el ; b = erős, et er, 2 PE i 
magas növésű füzliget szélén 3 — 4 bakcsófé- Fehér gólya (Ciconia eiconia) 


szehKk — a kiskécsagok telepe, a leqvédetteb- fészkében gyűjtött köpetek 
ben elhelyezkedő fákon, köztük és mellettük elemzése. A Madártani Intézet 
költenek a selyemgemek is. B — a bakcsó fé- gólvagyűrűzési munkálataiba 


Hi 


| 
\ 
Q- 


szektelepe, cs = 15—20 par csokafészkelés a = > 2 
telep túlsó szélén 1973 nyarán kapcsolódtunk be. 
Abbildung 91. Die Reiherkolonie und die Verteilung A jelenlegi bajai jaras 22 he- 
der einzelnen Arten lyiségében, valamint a volt 


bäcsalmäsi járás (most kiskun- 
halasi járás) 4 községében, összesen 26 helyen megvizsgáltuk az összes 
gólyafészkeket. 48 fiókát meg is gyűrűztünk az idei nyáron. "Táplálékmarad- 
ványokat is találtunk : Szeremle: halpikkely, deverkeszeg farki maradvänya, 
Bácsalmás: halpikkely, Mollusca sp., Mus musculus maradvänyai, Natrix nat- 
ris, Katymár: Helicella obvia 12 db, Gara: Rana sp., Pisces mar advany. 

Két községből, a Csikéria vasútállomás épületének kéményén levő fészek- 
ből (3 gólyafióka), valamint Mélykút, Lenin tér 42. sz. ház kéményén levő 
gólyafészekből (2 fióka) gyűjtöttünk gólyaköpeteket. A csikériai fészek a 
falu szélén, rét, nádas, szőlőterület közelében található. Négy (két teljesen 
friss köpetet sikerült begyűjteni innen. Mélykúton a fészek a falu közepén 
helyezkedik el. Innen 1 köpet került begyűjtésre. Mindkét helyen a gyűjtési 
idő: 1973. VII. 6. Csikérian a 2 ép köpet mérete: 50,0; 54,0 mm, a másik 
kettő törött volt. A 4 köpetben talált táplálék összevonva: 3 db Hydrous piceus 
töredék, 4 db Dytiscus marginalis, 2 db Gryllotalpa gryllotalpa, 7 db Anomala 
vitis, 81 db Polyphylla fullo, 21 db Zabrus tenebrioides, 1 db Geotrupes mutator, 
1 db Carabus ullrichi, 1 db Agriotes lineatus lárva, 1 db Leptinotarsa decem- 
lineata, 18 db Melolontha melolontha, 16 db halpikkely (Pisces), 1 db fehér 
csirketoll ( Aves). Egyéb: 3 db köles (Panicum sp.) meg, 1 db kukoricaszár- 
darab, sok széna- és gabonaszalma-töredek, 1 db 6,0 mm-es kavics. Mélykút 
(1 törött köpet): 18 db Zabrus tenebrioides, 14 db Anomala vitis, 1 db Geo- 


282 


trupes sp., 6 db Gryllotalpa gryllotalpa, 1 db Mus musculus maradvany, egyéb: 
agyagos, saros fadarabkak. 
Az 5 köpetben 11 rovarfaj, 179 egyede tanüsitja a gölya gazdasägi jelentö- 
ségét. Külön megemlítendő burgonyabogar-fogvasztasa! 
Dr. Rékási József 


Borzas gödények a Zab-széken. 1972. május 2-án a Szabadszállástól 6 km-re 
fekvő Zab-szék tó felett két borzas gödényt (Pelecanus crispus) figyeltem 
meg. A madarak 40—50 m magasságban húztak el a fejem felett nyugat 
felé. 

Mödlinger Pal 


Apacalud (Branta leucopsis) megfigyelése Fejér megyében. 1973. december 
23-án Seregelyes község határában húzódó büzavetesen táplálkozó vetesilud- 
csapatot figyeltem meg. A 30—35 példányból álló csapattól mintegy 4 m 
távolságban két apácalúd állt. A libákat 25—30 m-es távolságból 10— 15 
percen keresztül távcsöveztem. Megjegyezni kívánom, hogy 1971-ben már 
sikerült apácaludat megfigyelnem Sárszentágotán. 

Szabó Imre 


Kontyosréce (Aythya fuligula) fészkelése Hódmezővásárhelyen. A kontyos- 
réce magyarországi fészkelését első alkalommal 1965-ben NAGY IMRE írta le 
[Naay, I. (1967): Megfigyelések a kontyosréce magyarországi fészkeléséről. 
Aquila. 1966 — 67. 73— 74. évf. 177— 178. p.]. A Dunántúlon, Vitnyéd határá- 
ban, erdei tavon figyelt meg egy családot július — augusztus hónapokban. 

1973. jülius 9-én a hödmezöväsärhelyi, un. Tarjäni-kövesüt mellett, a 
bodzasi iskola szomszédságában kb. 100 x 100 m kerületű, másfél meter mely, 
növenyzetmentes kubikgödörben fedeztem fel egy kontyosré éce gäcsert, kilenc 
pelyhes fiókával. A forgalmas műút melletti vizet három oldalról elárasztott 
rizsföld határolta, néhány száz méterre pedig állami gazdaság sertéshizlaldája 
üzemelt. Másodszor július 27-én jártam a területen, ekkor a tojó társaságá- 
ban láttam a már ütköző tollú fiókákat. Harmadszor augusztus 15-én keres- 
tem fel a kubikgödröt, de akkor már nem sikerült a családot megfigyelnem. 
Feltételezhető, hogy a kontyosrécék a rizsföld dús növényzetében költöttek, 
és csak kelés után foglalták el a mély, nyílt víztükröt. Megfigyeléseimről 
számos fekete-fehér és színes bizonyítófelvételt sikerült készítenem, melye- 
ket a Madártani Intézet archívumában helyeztem el. 

Ugyancsak 1973 nyarán Veto ENDRE természetvédelmi főfelülgyelő Gye- 
nesdiásnál a Balatonon látott fiókákat vezető kontyosrece párt. 


Dr. Sterbeta István 


Üstökös réce (Netta rufina) és pehelyréce (Somateria mollissima) előfordu- 
lásai. A Velencei-tó vízlevezető és szintszabályozó csatornája a Kajtor- 
csatorna. A csatorna egy része a Velence-tavi természetvédelmi rezervátum 
ún. alsó-fertői területén húzódik keresztül. Ez a terület mint a rezervátum 
táplálékszerző bázisa jelentős, a téli időszakban számtalan vízimadárvendég 

található rajta. 1973. november 20-i madármegfigyelésem alkalmával a csa- 
tornán tőkés récék ( Anas platyrhynchos) közé keveredve pehelyrécét pillan- 
tottam meg. A csatorna mentén továbbhaladva Seregélyes község irányában 
2 üstökös récét figyeltem meg. 

Szabó Imre 


bo 
Co 
DI 


Ősz végi vizimadär-vonuläs a keszthelyi móló körül. 1973. XI. 23-án a 
keszthelyi móló és a fürdőház között két barnás színezetű pehelyréce (Soma- 
teria mollissima) úszkált, közvetlen a móló fala mellett 5 jegesréce (Clangula 
hyemalis), kint a vízen 2 tojó v. fiatal örvös bukó ( Mergus serrator ) , valamint 
a part közelében néhány hegyi réce ( Aythya marila). Ezek hol közelebb úsz- 
tak, hol elvegyültek a vízen szerteszóródva úszkáló 80— 100 kerceréce ( Buce- 
phala clangula), 80— 100 kontyos réce ( Aythya fuligula ), 10—14 barätrece 
( Aythya ferina), 800—1000 szärcsa (Fulica atra) és 2 feketenyakü vöcsök 
(Podiceps nigricollis) alkotta tömegben. A szarcsak kergették a viz alól fel- 
merülő barätreceket a zsakmänyukert. 


Dr. Keve Andras 


Fekete réce (Melanitta nigra) Tahi határában. Az 1973. december 16-án 
KÁLLAY GYÖRGY társaságában végzett vizivadszamlalas során Tahi közele- 
ben a Dunán 2 fekete récét figyeltünk meg. 

Szentendrey Géza 


Kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) a fülöpházi Szappanosszék-tón. Novem- 
ber és december hó folyamán mintegy hat hétig tartózkodott az aránylag 
csekély kiterjedésű Szappanos-szék-tó nyílt vizén két hím kékcsőrű réce. 
Meglehetősen vigyázók voltak: embert 200 m-nél. közelebb nem engedtek 
magukhoz. JAKAB BÉLA, Kiss IMRE és Puskás Lagos is megfigyelték itt 
ezeket a példányokat. Utoljára december 8-án láttam őket. 


Dr. Marián Miklós 


Fakókeselyű (Gyps fulvus) Budapest közelében. A Természettudományi 
Múzeum a fakókeselyűnek ritkaság számba menő példányához jutott. A tel- 
jesen ép tollazatú, öreg hímet 1969. III. 28-án, Budapest mellett, a Kamara- 
erdőben lőtte STAMMEL SÁNDOR. A múzeumnak 1820-ban létesített és 1956- 
ban teljesen elpusztult gyűjteményében sem volt a jelenlegi országterület- 
ről származó példánya. 

Dr. Horváth Lajos 


Fakókeselyű (Gyps fulvus) megfigyelése Seregelyesen. 1973. november 14-én 
a Seregélyes község ún. , tehénmezői" legelőjén álló gémeskúton hatalmas ter- 
metű madarat láttam. A kút felé közeledve fokozatosan kibontakoztak a faji 
bélyegek, amelyeket távcső segítségével állapítottam meg. Fakökeselyüröl 
van szó. Gyönyörű, öreg tollazatú madár volt, a faji sajátosságok megállapí- 
tásában a szép napsütéses idő is segített. Négy-öt perenyi távcsövezés után 
a madár a levegőbe emelkedett, és lassú szárnycsapásokkal Sárosd község 
irányába elrepült. 
Szabó Imre 


Siketfajdkakas (Tetr: ao urogallus) megfigyelése Sopronban. 1973 májusában 
Sopronban üdültem és több alkalommal végeztem madarmegfigyeléseket a 
környezö erdökben. Ilyen megfigyelés alkalmával sikerült mintegy 8 —10 
percen keresztül gyönyörködnöm siketfajdkakas dürgésében. Vörösfenyves 
állományú erdő tisztásán láttam meg. A kakas dürgése a szabályos lassú tak- 

tak hangokkal kezdődött, ami később fokozatosan gyorsult és mintha kaszát 


284 


fentek volna, oly hangokkal ert véget. Sajnos a kakas a dürges utan elrepült 
a fenyves belsejébe. A megfigyelés után több napot töltöttem a tisztás kozelé- 
ben és környékén, további dürgési jeleket és a madarat nem észleltem. 


Szabó Imre 


Nyugtalanított túzokcsapat (Otis tarda) viselkedéséről. 1973 november else- 
jén 18 tagú túzokcsapat érdekes magatartását figyeltem meg a Békés megyei, 
csabacsüdi legelőn. A túzokokat egy legeltető pásztor kutyája kb. 200 m 
távolságból indulva, hangos ugatással támadni kezdte. A szétszórtan boga- 
rászó madarak először felcsapott farokkal, peckesen lépkedve csoportosultak, 
majd szorosan felzárkózva, előrenyújtott nyakkal, félig nyitott szárnyakkal 
várták az eb közelítését. Néhány percen át csőrvágásokkal tartották vissza 
az egyre hevesebben támadó kutyát, végül felrepültek. A 400 m-rel távolabb 
újra földre ereszkedő csapatból ekkor egy öreg kakas kivált. Először csak 
gerincvonalára fektetett farokkal föl-le sétált erősen felizgatott állapotában, 
majd tollazatát fellazítva, a tavaszi dürgés végső for májával egyező módon 
két-három percen át sátorozott. Az izgalmi állapot átmenet nélkül, hirtelen 
ért véget. A madár ezután tollazatát lesimítva, nyugodtan tovább legelészett. 


Dr. Sterbetz István 


Dürgő túzokkakas (Otis tarda) érdekes viselkedésformája. 1973. március 
25-én a Hortobágyon (Zám puszta) 14 túzokkakast figyeltem. Meg-meg- 
újuló futkározások, felrebbenések, egymásba tépések és táncoló mozgäsok 
jeleztek a dürges kezdetét. Közben sokáig nyugodtan legelésztek. Még csak 
két vén hím forgott kissé elkülönülten teljes dürgésben. Egy fiatalabb hím 
szárnyevezőit hófehér bokrétában kesztyűszerűen kifordítva, farkát teljesen 
visszavetve kezdett dürögni. Begyét, nyakát azonban egyáltalán nem fújta 
fel. Egészen előredülve, majdnem előreesve, nyakát kinyújtva fűszálakat, 
növényi anyagokat vett fel, s közben félkörösen mozgott, jobbra-balra le- le- 
rakta, majd újra felvette a , jelképes" növényt. Más, földön fészkelő fajok- 
nál is megfigyelhető, fészkelésre felhívó, csalogató, illetőleg , ajándékot" fel- 
ajánló mozdulatokat tett több mint 10 percen át. Ezt többször megismételte. 
Teljes dürgésbe sohasem ment át. 
i Szabo Laszlo Vilmos 


Bibic (Vanellus vanellus) az erdőben. A Velencei-tó mellett húzódó ut 
menti erdősáv felett 1971. június 10-én bibicet vettem észre, mely vészhango- 
kat hallatott. Az erdőből vékony válaszhangok érkeztek az öreg madár hang- 
jára. Utánanézve egy fészekaljnyi fiókát láttam ide-oda füLKösni az akácfák 
alatt. Valószínűleg az erdő túlsó oldaláról a rétről kerültek ide, ahol a gulyás 
kutyái miatt sok zaklatásnak voltak kitéve. A kutyák elől vezethette ide a 
tojó a fiókákat, hogy később az M7-es úton átkelve békésebb területekre 
menekíthesse őket. 

Zágon András 


Kis lile (Charadrius dubius) fészkelési adatok. 1972 nyarán a RADETZKY 


JENő vezetése alatt álló agárdi Madárvárta vendége voltam. Június 
15-én ott-tartózkodásom első napján kislile-fészket találtam. Ató melletti par- 


285 


celläzandö helyeket főleg iszappal töltötték fel. Ezáltal az ember a visszama- 
radt kopar földter letek közötti kisebb-nagyobb sekély tavacskákkal, igény - 
telen, szikes növényzetével és viszonylag gazdag rovarvilágával olyan , kul- 
türbiotöpot” teremtett, amely megfelelt a kis lilenek. 1971- ben egy par költött 
ki és nevelt fel sikeresen fiókákat. egy labdarúgó palyanal is kisebb területü 
, al’’-szikesen a strand és az üdülők között, majd 1972-ben legalább hat part 
figyeltem meg a tó körül. (Dinnyésnél 2 part, Velencénél 1 part fidkakkal.) 
Az Agärd határában levő gátakkal elválasztott feltöltendő medencékben 
három pár tartózkodott és kettőnek költését tapasztaltam. 

Zágon András 


Terekcankó (Xenus cinereus) és sárjáró (Limicola faleinellus) a Hortoba- 
gyon. 1969. szeptember 7-én egy szikes pusztán kialakult, mintegy fél hek- 
táros tocsogós, vízállásos területen, amelyet a különböző vonuló gázlómada- 

rak évről évre felkeresnek, egy sárjárót figyeltem meg pajzsos, réti, erdei, 
füstös, szürke, billegető cankók és sarlós partfutók között. 

Ugyanitt, ebben az időpontban egy magános terekcankó is látható volt. 
A többi madaraktól elkülönülve álldogált, azoknál bizalmasabban viselke- 
dett. Szeptember 13-án — feltehetően ugyanazt a példányt — ismét észlel- 
tem. 

Dr. Endes Mihály 


Ritka mocsári madarak előfordulása. A Természettudományi Múzeum 
madárgyűjteménye az elmúlt évtized alatt ritka fajokkal gyarapodott: 1. 
Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus ) , Sárszentágota, 1963. IX. 14. coll. 
Dr. HoRvÁrH Lasos; 2. Sárjáró (Limicola faleinellus), Szabadszállás, 1970. 
VIII. 23. coll. GYÉRESSY ANTAL; két példány tavaszi tollruhás (rozsdás) : 
fenyérfutò (Crocethia alba), Szabadszállás, 1967. V. 26., 1971. V. 12. coll. 
Dr. PÉCZELY PÉTER. Valamennyi madár öreg hím volt. 

Dr. Horváth Lajos 


Erdei szalonka (Scolopax rusticola) kései költése Zagyvarónán. Tapaszta- 
lataim szerint az erdei szalonkák fészkelései között nagy eltolódások vannak, 
illetve nagyon rendszertelenek. Túlnyomó többségük áprilisban fészkel. Ked- 
vező tavaszi időjárás esetén akadnak korábbi fészkelők, melyek már március 
végén lerakják tojásaikat. Az áprilist követő hónapokban történő fészkelések 
mar rendszertelenek. Egy-egy fészkelés között nagy az eltolódás Az általam 

talált legkésőbbi alj kelési ideje július 1. volt. Ha ennél az aljnál a kotlási 
időt figyelembe vesszük, a fészkelés és a tojásrakás ideje június 1. és 10. közé 
esett. 1973. július 10-én a Budavölgy nevű erdőrészben ismét találtunk egy 
kései fészket. A fészek aránylag közel volt lakóhelyemhez, s így naponta 
ellenőrizhettem. Az utolsó ellenőrzés július 20-ra esett. Délután néztem a 
fészket, melyben ezúttal már csak a fiókák által szabályosan, közben feltört 
tojáshéjakat találtam! Ezen alj tojásrak ási ideje június végén volt. A fiókákat 
nem találtam a fészek közelében s így biztosra veszem, hogy a tojó , légi " 
úton szállította őket sűrűbb és nyirkosabb erdőrészbe, a nyugatra néző, 
meredek, cseres hegyoldalból. A szemben levő hegyoldalt sűrű bodza alj- 
növényzettel benőtt akácos borítja, ahol a talaj is porhanyós, ezért feltéte- 
lezhetően ide hordta frissen kelt fiókáit a tojó. 

Varga Ferenc 


286 


Gulipan (Reeurvirostra avosetta) szokatlan magatartäsa. Eszak-Dobrudzsa 
szikesein a gulipän rendszeresen fészkel kiiszvagé és kis csér, székicsér és 
székilile szomszédságában. Ezen fajok részéről gyakran éri zaklatás, még è 
kis termetű székilile is nekiugrik, amit nemegyszer volt alkalmam megfigyelni. 
Madarunk viszont általában passzívan viselkedik, ritkán kerül sor áltáma- 
dásra. 1973. V. 20-án azonban rendkívüli magatartást észleltem egy gulipán 
esetében, a Murighiol melleti plopui szikes tavon (Tulcea megye, Románia). 

Lessátram ablakából 17 gulipánfészekre láttam, néhány árnyi területen. 
Valahonnan, a sófű (Salicornia herbacea) körül felállott egy néhány napos 
gulipánfióka és botladozva a lessátor felé indult. Egy, a közeli fészek körül 
őrködő idős madár feléje ment, megkerülte és követni kezdte. A fióka gyor- 
san szedte lábait, mindegyre az öreg felé fordulva. Egyszerre az öreg gulipán 
oldalt lépett, hajlott csőre megragadta a fióka szárnyát közvetlenül a test 
közelében és oldalazó mozgással, mely leginkább a jégkorongozó ütéséhez 
hasonlított, a földhöz csapta. Élettelenül nyúlt el a kismadár, mire az öreg 
közömbösen keresztüllépett a mozdulatlan testen és visszaballagott fészké- 
hez. Mindez néhány m?-en ment végbe. 

A magyarázat egyszerűnek látszott: a gulipán fészkelőkörzetét védte a 
saját fajához tartozó , betolakodó"? ellen. Ennek viszont ellentmond egy 
másik, sokkal bizonytalanabb megfigyelés, amely mindazonáltal némi figyel- 
met érdemel. 

1973. VI. 22-én Sahalin (Sahalin, keskeny homoksziget a Fekete-tenger- 
ben, Sf. Gheorghe szomszédságában) szigetén, egy küszvágócsér-kolónia köze- 
leben, néhány fészekből álló gulipántelepet vettem észre. Közeledtemre egyik 
madár odaszaladt a vízhez, csőrében nagyobb, sötét tárggyal és eltűnt a part 
hajlata mögött, mielőtt szemhez emeltem volna a távcsövet. A mintegy 
150 m tävolsäg miatt nem látszódott tisztán, de úgy vettem ki, egyik fióká- 
ját igyekezett biztosabb helyre menekíteni. Alaposan végigkerestem a partot, 
de nem találtam semmit sem a közelben. 

Ha valóban fiókáját szállította ez a madár, módosulhat a plopui megfigye- 
lések értelmezése. Lehetséges, hogy a közeli sátor miatti stressz hatására az 
idős gulipán túl hevesen = fektette el” a fiökät, ami tragikus kimenetellel 
zarult. E teren tovabbi megfigyelések szüksegesek. 

Bizonyitö felvételek a Madártani Intézet archivumában (a szerk.) 


Kis J. Botond 


Szelesfarkü halfarkasok Felsögödön. 1973. szeptember 22-én a Felsögöd 
feletti zätonyokra éjszakázni berepülő dankasirälyok között két Stercorarius 
pomarius-t figyeltem meg. A dankák sűrűn vi agdostak a Duna felett cirkáló. 
halfarkasokra, de ezek nem zavartattak maguk at, Mikor a két madár leszállt 
a zátonyon 4116 siralytomeghe, a dankasirälyok nem törődtek többé velük. 


Mödlinger Pál 


Napraforgótábláról begyűjtött balkáni gerlék (Streptopelia decaocto) tapla- 
léka. 1972. VIII. 27-én, napos időben, a Bácsalmási Állami Gazdaság Mosz- 
tonga környéki 100 kh-as napraforgótáblájáról 234 db (107 him+127 tojó) 
balkáni gerle került begyűjtésre. A gyomortartalom-vizsgálatok eredmé- 
nyei: 


csak gyommagtaplalék : 13 esetben, 


Csak haszonmagtaplalék : 104 esetben 
Gyommag és haszonmag együtt: 117 esetben fordult elő. Egyfele taplalé- 


kot: 103, kétféle táplálékot: 83, háromféle táplálékot: 33, négyféle taplalé- 
kot: 11, s ötfele taplalékot 4 esetben talältam az egyedek gyomräban. 

A gyomrokban talált haszonmagok (a szamlaloban: hány esetben ették, a 
nevezöben az összes elfogyasztott darabszamot adtam meg): 

Helianthus annuus: 197/368, Triticum aestivum: 12/50, Zea mays: 11/15, 
Vitis vinifera: 9/15, Pisum sativum: 1/1 

A gyomrokban talált gyommagok : 
Polygonum convolvulus: 53/455, Setaria lutescens: 32/335, Polygonum avicula- 
re: 21/140, Vicia sp.: 21/161, Polygonum lapathifolium: 13/76, Convolvulus 
arvensis: 10/38, Amaranthus retroflexus: 8/13, Sambucus nigra: 22/682, 
Echinochloa crusgalli: 5/16, Chenopodium hybridum: 4/27, Rubus caesius: 
4/20, Amaranthus blitoides: 4/18, Chenopodium album: 2/2, Amaranthus albus: 
1/1, Stellaria media: 1/37, Trifolium sp.: 1/6. 

Egyéb: kavics: 221/9566, üvegdarab: 5/5, agyagdarab: 1/1, széndarab: 
WA "szalmaszál: 2/2, csiga ( Helicella hungarica): 2/2. 

A napraforgötablakat mintegy 10 000 balkáni gerle látogatta, s így a kapott 
eredmények jól általánosíthatók. Nemcsak az elfogyasztott napraforgó- 
mennyiséggel okoznak kártételt, hanem a talajra kipergetett kaszattermé- 
sek révén is. A gazdaság külföldi tapasztalatok alapján sokkal nagyobb véde- 
kezést kíván a jövőben alkalmazni a tömegesen megjelenő balkáni gerlékkel 
szemben. A korábbiakban kimutatott gyommagfogyasztásukat e vizsgálatok 
is tanúsítják. A jövőben a vizsgálatokat a napraforgó elvetesetöl a betakari- 
tásig kívánjuk kiterjeszteni. 

Dr. Rékási József 


Uhu (Bubo bubo) a Medves-fennsíkon. 1973. május 22-én az esti órákban 
gépkocsival jöttünk a Medves-fennsíkon. Amikor az egyik útjelző oszlopra 
esett a gépkocsi fénycsóvája, láttam, hogy ennek csúcsán egy uhu ül. Körül- 
belül 5—6 m-re lehettünk tőle, amikor szárnyra kapott és lomha repüléssel 
eltűnt a szemünk elől. Az uhu Medves-hegységen történő előfordulása azért 
is figyelemre méltó, mert ez idáig nem találkoztam vele ezen a vidéken. 
Néhány évvel korábban, a Medves keleti oldalán már találtam egy elhullaj- 
tott szárnytollát, azonban a madarat csak most sikerült meglátnom! 


Varga Ferenc 


Réti fülesbagoly (Asio flammaeus) fészkelése a Hortobágyon. Eddig egyet- 
len biztos fészkelése ismert : ID. Szomsas GuszrÁv találta meg fészkét 1914. 
márc. 27-én a Parajos-halom közelében. A Kis-fényes-tónál is látott három, 
folyton kattogva repülő baglyot, egyikük barna rétihéját üldözött. Való- 
színű tehát, hogy több par is real ez évben. Megjegyzi még, hogy a Meggyes 

csárdás fia azt állítja, hogy 1913— 14-ben a Fényes-t6 és a Kis-zsombékos 
körül több ilyen réti fülesbagoly fészkét lelték és fiókákat is szedtek. (Aquila, 
1916. 346—347. p.) Upvarpy 1943. maj. 5—8. között jart a kunmadarasi 
pusztán a Darvas-t6 körül. ,,Asio e mindössze egy parjat lattam 
— irja—, ez kétségtelenül költött is." (Aquila, 1959. 219. p.) Magam is meg- 
figyeltem egy alkalommal a 60-as években kaszalaskor egy réti fülesbaglyot 
ezen a részen. 


288 


1973. IV. 25-én Zam-pusztan figyeltem meg párban vadászni. V. 8-ân a 
Madarasi-pusztan az Okôrfenék fölött jellegzetes näszrepülesüket láttam. 
Mind magasabbra köröztek, a him zuhanó lecsapäsai közben messze hallha- 
toan csattogott, tapsolt szärnyaival. A Darvas-sziget irányába húztak el. 
VI. 19-én került meg fészke a Darvas-szigeten. Agropyron repens magas, 
főleg avas állományába rakta le 5 tojását. A növényzetben szétszórtan näd- 
kévemaradványok hevertek, a terület leghátasabb része, a régi kút marad- 
ványa közelében. Először a hím szállt fel, majd közelről a kotló tojó. A hím 
sokáig körözött, kaffogott, a tojó távolabb leszállt. A tojások kissé kotlottak 
voltak. 

VII. 9. A fészekben három pelyhes, frissen kelt fióka s két záptojás volt. 
A felrepülő anya nagyon féltette a fészket, kattogva körözött s hamarosan 
visszaszállt. 

VII. 26. A fiókák a fészektől eltávolodva új helyen üldögéltek. Egyik fej- 
lett, eléggé tollas, egy közepes, egy igen elmaradott. 

VII. 31. Az egyik öreg még félt, de a fiókákat már nem találtam. 

Még két megfigyelés arra "utal, hogy valószínűleg még 1—2 pár költött. 
A természetvédelmi őr VII. 25-én Zám- -pusztán a Pozsgán telken figyelt 
meg egy példányt. DR. BERNDT LEISLER (Vogelwarte " Radolfzell) pedig 
ugyanezen a napon a Csukás mellett sirályokat támadó réti fülesbaglyot látott. 


Szabó László Vilmos 


Fiatal réti fülesbaglyok (Asio flammeus). 1973. július 1-én a Hármas- 
Körös menti halászlaki füzesben 2 db fiatal réti fülesbaglyot zavartam fel. 
Egy apró, magas növésű fűvel borított szigetről szálltak fel. A már repülős 
fiókákat később még sokáig figyeltem. 

Réthy Zsigmond 


A sarlósfecskék (Apus apus) költőállománya Pécsett 1973-ban. A Pécsett 
előforduló sarlósfecskék eloszlását és mennyiségi viszonyainak alakulását 
1969 óta figyelemmel kísérem. Ezen adatok birtokában állíthatom, hogy 

1973-ban az eddigieknél jóval nagyobb számban költöttek a városban. A kö- 
vetkező helyeken észleltem őket: a város központjában a Széchenyi téren 
levő dzsámi kupolalemezei alatt 15— 16 par; a Nádor szálló ereszeinél, a tetö- 
fedőlemezek réseiben és a redőnyök között 4 pár ; ugyancsak a Széchenyi téren 
másik két épülettömb alkalmas helyein 4— 4 par; az Irgalmasok temploman 
6 pár; a Kossuth utcában egy redőny résében 1 pár; a Kórház téren álló 
Jakováli Hasszán dzsámijának kupolalemezei alatt 25—30 pár; a Megyei 
Kórház tetőfedő lemezei alatti résekben 6 pár; a Kodály Zoltán és Székely 
Bertalan utcák kereszteződésénél 3 pár; a Bartók Béla utcában 1 pár; az 
Alkotmány utcában 7 pár; a Tanárképző Főiskola belső udvarában az eső- 
csatorna mellett 4 pár; az Athinay lakótelepen két panel közötti résekben 
1 pár; a Székesegyház réseiben 4 pár. Adataimat számos megfigyelés alapján 
állítottam össze és lekerekítve közlöm. Ezek alapján Pécsett 1973-ban leg- 

alább 85—90 pár sarlósfecskepár költött. 
Ivanits István Viktor 


19 Aguila 289 


Feherhätu fakopanes (Dendrocopos leucotos) költese a Börzsöny-hegyseg- 
ben. 1972. II. 6-an fehérhätu fakopancsot figyeltem meg a Börzsöny-hegyseg 
Nagy-Hideg-hesyi északi lejtőjén, középkorú bükkösben. 

1973. IV. 1-én ugyanitt párban láttam, és a hímet egy Írissen vájt odúba 
láttam bemenni. Az odút egy 15—20 éves bükkösben, korhadt, 30 cm át- 
mérőjű, derékba tört gyertyánfába vájta, 6 m magasan. Május 11-én végzett 
újabb kontrollálás alkalmával az odúban csupasz fiókákat találtam, melye- 
ket mindkét szülő szorgalmasan etetett. A fiókák állapotát fogorvosi tükör- 
rel vizsgáltam meg, de számukat nem sikerült biztosan megállapítani. 


Bécsy László 


Hőcsik (Ficoides tridaetylus) Kőszeg környékén. A Köszegtöl DNy-ra, 
légvonalban 7 km távolságban a Köndies hegytől az Írott-kőig húzódó gerin- 
cen, a Hörmann- forrásnál 730 m magasságban, öreg lucosban 1973. május 
4-én délelőtt 10 és 11 óra között harkálydobolásra lettem figyelmes. 

A hang okozóját keresve az egyik lucfenyő törzsén hím háromujjú harkályt 
pillantottam meg. 

Megjelenésemre a madár a fatörzs oldalán maradt és engedte — 15 m 
távolságból — hogy alaposan meghatározhassam. Oly nyugodtan viselkedett, 
hogy jó 10 perces figyelés után, amikor továbbindultam és kiléptem a taka- 
rásomul szolgáló fatörzs mögül, nem sietett fenyőfájának takart felére, hanem 
helyben maradva tovább keresgélt a kéreg alatt. 

Bechtold István 


Molnarfeeskék (Delichon urbica) fészkelése a tihanyi komphajón. 1972. 
augusztus első napjaiban Szántódról kompon keltem át Tihanyba. A hajót 
állandóan kerülgették a molnárfecskék. Utánajárva a dolognak csakhamar 
16 lakott fészket számoltam meg a hajón. Az átkelés folyamán a madarak 
egy-egy fészeknél négy alkalommal etettek. 


Dr. Rékási József 


Érdekes sárgarigó- (Oriolus oriolus) fészek. A Velence-tó körüli erdősávo- 
kat járva, találtam egy olyan sárgarigófészket, amely egy , ál" villában 
helyezkedett el. A villa úgy alakult ki, hogy egyik ága nem folytatódott 
szokványosan, hanem rövid növekedés után 8-ast képezve visszahajolt a 
másik ág fölé. Így alakult ki a fészeképítéshez szükséges villa. Ebbe építette 
a madár a fészkét, amelynek alakja, kiképzése hagyományos volt, de építő- 
anyaga nem. A rögzítőelemeket cérna, spárga, nylonszálak és géz (!) alkot- 
ták, a sok újságpapír darabka pedig a merevítést szolgálta. Ez a sok, ember- 
től származó anyagból álló sárgarigófészek arra vall, hogy a madár nemcsak 
élőhelyének megválasztásában "alkalmazkodik az emberhez, hanem környe- 
zetének változó anyagait is képes felhasználni. 

Zágon András 


Holló- (Corvus corax) fészkelési adatok. 1973-ban egy pár a gyulai erdő- 
gazdaság területén. A szana-zugi- és a remetei erdő találkozásánál, magas 
növésű, öreg tölgyerdőben fészkelt. — A Békés megyei Pósteleken, a Békés- 
csaba és Gyula közötti erdőkben 1973-ban szintén fészkelt egy pár. 


Réthy Zsigmond. 


290 


Kormos varjú him (Corvus corone) és dolmanyos varjú tojó (Corvus cornix) 
1969. évi feszkelese Köszegen. 1967 tavaszan Köszegen a gimnäzium udva- 
ranak egyik lucfenyöjen kormos— dolmänyosvarjü-par feszkelt. A fiókákat 
16— 17 napos korukban, 1967. majus 13— 14-re virradö éjszaka nyest kira- 
bolta a feszekböl. Egy megrägott dolmänyos szinezetü fiökät a feszek alatt 
megtalaltunk. 

1968-ban tébb esetben lättam a kormos—dolmanyos part. Általában a 
CHERNEL-kert fain tartózkodtak, ahonnan rendszeresen nyugati irányba 
repültek a gyümölcsösök fái közé. Ez évben fészküket nem sikerült megta- 
lálni. 

1969. május 31-én délelőtt az alsó-réti égeres egyik tavalyi le dol- 
mänyos és egy koromfekete kormos varjú fidkaira bukkantam. Az öregek 
fent keringtek a levegőben. A fészek égerfara épült, közvetlenül a törzs mel- 
lett, 10 m magasan a földtől. A varjúpár egy idő múlva a fészektől 30 m-re 
facsúcsra, szällt. A legfels6 agon ült a kormos (koromfekete peldany) es szün- 
telen karogassal figyelmeztette fiókáit. Nem is repültek a fészekhez, míg ott 
voltam. 

1969. június 2-án délután a fészket már üresen találtam. Két fióka a szom- 
széd fűzfán tartózkodott. Mindkettő dolmányos színezetű volt. Mozgolódá- 
somra a fa felett megjelent a kormos — dolmänyos házaspár is, karogva mél- 
tatlankodtak, majd több odaérkező társukkal együtt elrepültek. 


Bechtold István 


Dolmányos varjú (Corvus cornix) fészkelése Budapest belterületén 1973 ta- 
vaszán. Budapesten, a VIII. kerületben a Semmelweis Orvostudományi Egye- 
tem területén majd egy tucat hatalmas, évszázados platánfa található. 1972- 
ben már épült szarkafészek az egyik platán csúcsán, de az építést nem követte 
költés. 1973 márciusának második felében az egyik platán koronájában, kb. 
20—25 m magasan szür kevarjú- -pár épített fészket. Áprilisi kotlás után ápri- 
lis végén, május elején már fiókák voltak a fészekben. Az öreg varjak mindig 
nagy magasságban, az épületek fölött repülve szálltak a táplálkozási terüle- 
tek felé: megfigyeltem őket a Dunán át a Lágymányosra, a zölden maradt 
területekre kiszállni, a Gellért-hegy beépítetlen lejtőire repülni, továbbá 
egyetlen esetben a Népliget irányába (lehet, hogy csak a Kossuth Akadémia. 
kertjéig) repülni, ill. ezekből az irányokból a fészekre érkezni (főleg a korábbi 
reggeli órákban). 

Dolmányos varjút a városon belül fészkelve még soha nem találtunk, 
ezért az esetet ritkaságnak tartom (a szarka viszont rendszeresen és gyak- 
rabban is fővárosi fészkelő, és nem csak a temetőkben, hanem helyenként 
fasorokban, kisebb parkos részeken is). 

Dr. Tapfer Dezső 


Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus) táplálékához Bácsalmás környéki 
mezőgazdasági területeken. Videkünkön mintegy 150—200 vetési varjú fész- 
kelését észleltem évente. Ősszel és télen számuk tíz- és húszezerre tehető. 
Különösen az őszi vetésekben tesznek jelentős kárt. 

Az 1969-es drótféreg-gradáció csökkentésében viszont nagy szerepük volt. 
Ekkor megfigyeltem, hogy a vetéseken nem a vetési sort követték, hanem 
jobbra-balra mozgatva fejüket szedték fel a táplálékot. 


19* 291 


A termeszetbeni megfigyelesekkel parhuzamosan 47 vetesi varju gyomor- 
tartalmát is megvizsgáltam. Ezekben: Zea mays 23 esetben (157 db, Triticum 
aestivum 5/78, Vitis vinifera 3/3, Helianthus annuus 1/2, Cucumis sativus 
2/5, Carex sp. 1/2, Gramicea sp. 1/x, Gryllotalpa gryllotalpa 3/14 Xx, 
Gryllus campestris 1/x, Melolontha sp. 1/x, Zabrus tenebrioides larva 1/4, 
Anisoplia segetum 1/ x, Insecta 25/ x , Cricetus cricetus 1/1 fordult eld. 


Dr. Rekasi Jozsef 


Szajkök (Garrulus glandarius) a Budapesti Allatkert felett. Szajkök erös 
mozgalmát figyeltük meg 1972. szeptember 25-én az Állatkert felett. Reggel 
7 és 9 óra között mintegy 8— 900 madár repült el felettünk 50— 60 m magas- 
ságban délnyugati irányban, laza csapatokat alkotva. Néhány kisebb cso- 
port megszállt a Nagy-tó magas fáinak csúcsán, valószínűleg saját szajkóink 
hívására reagálva. Nagyon félénken viselkedtek. 9 óra után már csak 1—3 


fős sereghajtó csoportok jelentkeztek. 
Mödlinger Pal 


Fiiggécinege (Remiz pendulinus) szokatlan fészkelése akacfan. A Velencei- 
tó mentén mezövedö erdősáv sűrűjéből kinyúló, magas akacfan 1971 nyarán, 
8 m magasan függőcinege jellegzetes fészkére bukkantam. Szokatlan, hogy a 
függőcinege akácfára, méghozzá a víztől elég távol (200 m), az erdőben fész- 
keljen. Kései költés volt, az átlagosnál fele akkora fészekből VIII. 3-án repül- 
tek ki a fiókák. A fészekanyag is érdekes volt: a kései költés miatt a fűzfa- 
barka hiányában, többnyire a közelben legeltetett juhok elszórt gyapjújából 
készült a fészek. 

Zágon András 


Vízirigó (Cinelus einelus) költése a Zagyva forrásvidékén. 1972. dec. 31-én 
a Medves- hegység keleti oldalán az egyik gyors folyású hegyipatak mentén 
egy vízirigót - figyeltem meg. 

Bíztam abban, hogy ezen a számára kedvező helyen költeni is fog. Így is 
történt. 1973. május 1-én ismét felkerestem a hegyipatakot és a forrástól 
kezdve haladtam lefelé a patak mentén. Az egyik vízesés közelében meglát- 
tam a vízirigót, amely ezúttal, különös, számomra eddig ismeretlen hango- 
kat hallatott. Közeledtemre elrepült és eltűnt az egyik kanyarulat mögött. 
Amikor ideértem, az egyik vízből kiálló kövön meg gpillantottam két tollas, 
még kiszínezetlen fiókát, melyek különös módon bóklásztak. Közel érve 
hozzájuk ezek is elrepültek és eltűntek az egyik kanyarulat mögött. Amikor 
ismét megláttam őket, már hárman voltak. “Az egyik fidka még nehézkesen, 
rövid tävokat tudott csak repülni. Így ezt siker ült megfognom és legyűrűz- 
nöm. A patakon végig mentem s így sikerült megállapítanom, hogy 4 fiókát 
költöttek és neveltek föl a vízirigók. A fészket is kerestem, de az erősen szaka- 
dékos árokpartokon csüngő gyökérzetek között nem sikerült megtalálnom. 
Későbbiek folyamán többször is fölkerestem a helyet, de nem találkoztam a 
rigókkal a feltételezett második költés ideje alatt. Végül szeptember 2-án ismét 
megláttam két példányt. V alószínűleg a felnőttek voltak. Úgy látszik a második 
költés nem volt sikeres, de az is lehet, hogy ez idő alatt más helyen tartóz- 
kodtak, ezért nem talälkozt tam veltik. 

Varga Ferenc 


292 


A halvany geze (Hippolais pallida) megjelenése Bácsalmáson. A halvány 
gezét 1973. május 19-én észleltük először PELLE ISTVÁN jugoszláviai ornitoló- 
gussal bácsalmási kertünkben. Ekkor csak hangját hallottuk. Néhány nap 
múlva újra hallottam hangját a kerti orgonabokrok felől. Ugyanakkor ész- 
leltem nemes nyárfán fészekanyag gyűjtése közben. 

Sajnos, fészkét nem sikerült ez ideig megtalálnom. Lehet, hogy a túlszapo- 
rodott házi verebek riasztották el a ferzkeoleare kiválóan alkalmas bokros, fas 
kertb61? Bacsalmas a Dunätöl kb. 30, a Tiszätöl 70 km-re fekszik a Duna — 
Tisza közen. 

Dr. Rekasi József 


Ujabb adatok a halvany geze (Hippolais pallida) költesehez. A halvany geze 
1972-ben Szegedtől Tiszakürtig a számára legideálisabb élőhelyeken, a viz 
szélén húzódó Salicetum triandrea növénytársulásokban, mindenütt előfordult. 
32 helyen hallottam énekét, ill. találtam fészkelve. Tiszakürttől jóval észa- 
kabbra lehetett már a terjeszkedési határa 1972-ben is, de Szolnok környé- 
kén nem találtam egyik évben sem. 1973-ban a Szajollal szemben levő part- 
szakaszon VI. 14-én 3 pár mutatkozott, majd VI. 15-én jóval feljebb Tisza- 
sülynél vizsgáltam újra a területet, ahol 4 helyen énekelt. Feljebb, Kiskö- 
rénél nem találtam. 

1972-ben — sikerült 
kimutatni a hazai 
Dunaszakaszröl. JA- 
SZENOVICS TIBOR er- 
desz barätommal az 
ersekcsanadi — parton 
hallottuk énekelni, 
majd lejjebb a Kop- 
pány-szigeten egy 
újabb párnak a fészkét 
is megtaláltuk 2 tojás - 2 
sal (VI. 12.). JASZENO- gölavor al 
vics 1972. VII. 5-én i 
Dunaföldvärnäl is ész- 
lelt 2 eneklö halvany 
gezét (92. ábra). 


Kıskore m 


BUDAPEST 


Csonar 
g 


Bankovies Attila 


Sargafejti kiralykak m Ersekcsanad SZEGED Ts 
(Regulus regulus) és 
süvöltö (Pyrrhula pyr- 
rhula) megfigyelése a 
Bükk-fennsikon. A sar- 
gafejti kiralyka Bükk- N 
hegységben törtenö { 
költese mar ismeretes, 


e H pallida elofordulas 


92. Abra. A halvány geze előfordulási helyei 1972 és 1973-ban 


ennek ellenére érde- a Duna és a Tisza mellett 
meen Bon a kö- Abbildung 92. Brutvorkommen des Blasspötters in 1972 und 
vetkező megfigyelese- 1973 entlang der Donau und der Theiss 


293 


met ismertetni. 1973. augusztus 10-én átutazóban a fennsíkon rövid időre 
megálltunk a Jávorkút közelében levő idős lucosban. A gépkocsiból ki- 
szállva királykák hangjaira lettem figyelmes. A hangokat követve az egyik 
tisztás szélén álló fenyőn megláttam egy kirepült fiókáját etető királykát. 
A fenyő lombja között több fióka is volt, de számukat nem sikerült meg- 
állapítani. Visszafelé jövet az út közelében ismét hallottam egy másik királyka- 
család lomb közötti hangját. Kisvártatva megjelent az anyamadár rovarral 
a csőrében és felszállt a lombok közé. Ez a család kései költés lehetett azért, 
mert bár a fészket már elhagyták, még nem kóboroltak a fenyvesben, mint 
az előző család. Ezután átmentem az út másik oldalán levő fenyvesbe, ahol 
még két kóborló családot figyeltem meg. Megjegyzem, az átnézett terület 
nem volt nagy, tehát a 4 családnál jóval több lehetett az elég nagy kiterje- 
désű fenyőerdőben. Időközben, az egyik útmenti fenyő csúcsára két ízben 
láttam egy süvöltő hímet szállni, ahol hallatta jellegzetes füttyszerű hangját. 
Ennek nyári előfordulása is költést jelentene ebben az idős lucosban? 


Varga Ferenc 


Rendellenes színezetű erdeipityer- (Anthus trivialis) tojások. Ismeretes: 
hogy az erdei pityer tojásai nagyon változatos színezetűek. Évenként sok 
fészket találok, s így jól ismerem ezen faj tojásait. Az eddig talált aljak között 
voltak sűrűn, aprón pettyezettek, de akadtak foltosak is. Színezetre ; lilás, 
szürkés, barnás, vörhenyes és zöldes árnyalatúak, de minden esetben pettye- 
zettek vagy foltosak! Némely aljnál a pettyezettség olyan sűrű, hogy az alap- 
színt csaknem lehetetlen megállapítani. Ezért tartom érdekesnek ismertetni 
az általam talált, rendkívüli színezetű aljat. A fészket Zagyvaróna határá- 
ban, 1973. VI. 24-én, nyírfákkal és vadkörtefákkal ritkán borított, keletre 
néző meredek hegyoldali legelőn, csenevész fűvel benőtt galagonyabokor 
szélén találtam. A három tojás pettyezés nélküli, világoskék színű volt. Két 
nappal később ellenőriztem a fészket, melyen ezúttal is szorosan kotlott az 
anyamadár. Az alj ezúttal is 3 tojásból állt, ami igazolta, hogy a 3-as alj 
teljes, de egyúttal azt is, hogy ez is rendellenes a "fajnál szokásos 5— 6 aljjal 
szemben! A tojásokat begyűjtöttem a Madártani Intézet részére. A prepará- 
lásnál derült ki, hogy ezek már régen kotlottak voltak, de nem indult meg 
bennük a fiókaképződés. 

Varga Ferenc 


Kis őrgébics (Lanius minor) csapatos őszi vonalása. Újkér határában 
1973. augusztus 24-én útmenti erdősávban 16 kis őrgébicset láttam együtt. 
Ugyanott 5—6 pár költött ebben az esztendőben. 

Dr. Sólymosy László 


Vörösfejű gebies (Lanius senator) a Bodrog—Tisza-zugban. 1973. május 
13-án madármegfigyeléseket végeztem a Bodrog— Tisza-zugban, a Tokaj — 

Bodrogkeresztür — Tímár által bezárt háromszögben. A timäri oldalról átkelve 
a Tiszán, az ún. Nagy-Nádas-tó északkeleti részén elterülő, fűzbokrokkal tar- 
kított füves területen pillantottam meg először a hím vörösfejű gébicset. 
A kb. 3 órás megfigyelés alatt a madár nagyon kis területen (max. 50x 50 m) 
mozgott. Táplálékát a földről, a fű közül szerezte. A zsákmányra száraz 
ágvégről, bokorcsúcsról repült rá, gyakran pár pillanatig szitált felette. 


294 


Aránylag bizalmasan viselkedett, és így sikerült 10 — 15 m-ről bizonyító dia- 
felvételeket készítenem. Miután a madár észrevette, hogy állandóan köve- 
tem, leült egy-egy fűzfabokor sűrűjébe és onnét még akkor sem jött elő, ha 
körbejártam a bokrot. Legfeljebb annak túlsó oldalára húzódott. Feltételez- 
hető, hogy az aránylag háborítatlan területen a vörösfejű gébics költeni is 
fog. 

Barta Zoltán 


Tövisszúró gébics (Lanius collurio) kései előfordulása. 1973. október 18-án 
Előszálláson, a vasút melletti távíródróton egy tövisszúró gébicset vettem 
észre. A madarat GÖTTMANN ISTVÁN társaságában egészen közelről hossza- 
sabban figyelhettük. 

Dr. Simig Lajos 


Kerti sármány ( Emberiza hortulana) költése a Medvesben. 1973. nyarán 
Somoskőújfalutól ÉK-re, az Ökörkő nevű erdőrészben laktam. A házat egyik 
oldalról fiatal vörösfenyves szegélyezi, előtte kis kert, míg a másik oldalon 
patak van, melyet fűz- és égerfák szegélyeznek. A patakon túl épülő nyaralók- 
kal teli rét, távolabb akácos tarvágás, ill. erősen köves talajú tölgyes van. 
Magassága kb. 350 m, míg a környező hegyeké 600 — 650 m. Július 25-én fel- 
tűnt egy madár, csőrében rovarr al, mely poszátaszerűen ugrált az égerfákon. 
F igyelve a madarat, hamarosan rátaláltam a fészekre, a kertkaput6l} pàr m-re, 
egy szederbokorban, kb. 35 cm magasan. Tartalma 3 pihés fidka és egy zap- 
tojas volt. Mivel csak a tojö jart etetni, nem tudtam a fajt pontosan meg- 
állapítani. Következő nap reggel 6 ör ától délután 3- ig figyeltem a meglehető- 
sen szelíd párt, melyet kerti sármánynak határoztam meg. Megfigyeléseim 
szerint 15 — 20 — (60) percenként etettek, pókokkal és különböző hár tyásszár- 
nyúakkal. A rét felől, a táplálékkal ér kező madár először az égerfák tetejére 
repült, majd onnan a fészekhez közel eső gallyra u magät, s csak igy 
ment fiókáihoz. Annak ellenére, hogy a feszektöl 4— 5 m-re, teljesen nyíltan 
alltam, a madarak ügyet sem vetettek ram. Ha a — talk hoz egészen 
közel mentem, akkor a citromsármányra emlékeztető, de annál valamivel 
finomabb vészhangokat adtak. Következő nap délután ismét felkerestem a 
fészket, s legnagyobb meglepetésemre az teljesen üres volt. Valószínűleg 
menyét fosztotta, ki. 

Az üres fészek és a záptojás a Madártani Intézethez került. A kerti sármány 


eddig a Medves-hegységből ismeretlen volt. 
Moskat Csaba, 


Bases sarmany (Emberiza cia) fészkelése Szarvas-kön. Szarvas-kôn, 1971 
és 1972 júliusának első hetében, egy sziklagyep és sztyeppi rét vegetacidju, 
mozaikos felepitesü deli lejtön, melyet a gerinc magasságában zárt szikla- 
erdő határol, sikerült egy pár bajszos sármányt megfigy elnem. A jelzett terü- 
let meredek, helyenként függőleges sziklafallal szakad le a szarvas-kői völgyre, 
melyben a műút fut. 1971- ben csak egy pár jelenlétét sikerült regisztrálnom, 
fészküket nem találtam meg. 1972- ben azonban két frissen kirepült fiókát is 
megfigyeltem, így fészkelése Szarvas-k6 környeken bizonyitottnak tekint- 


heto. 
Dr. Aradi Csaba 


Adatok a bajszos sarmänyröl (Emberiza cia). Az utóbbi években három 
bajszos sarmäny került a Természettudomanyi Müzeum madärgyüjteme- 
nyebe. Valamennyi kopasz sziklák közelében volt — híven angol nevéhez 
(RockBunting) — még Csomádonis, ahol egyébként nagy kiterjedésű, homoki 
akácerdőben levő egyetlen kisebb, asztalnagyságú sziklánál tartózkodott. 
Az adatok: 1. ad. tojó, Csomád, 1969. XII. 17. coll. ESZTERGÁLYOS Lagos; 
2. ad. hím, Naszály, Vác fölött, 1971. III. 17. coll. Dr. P£czeLy PÉTER; 
3. ad. him, Sikáros, Pilis hgs., 1973. V. 2. coll. MuRAY RÓBERT. Az utóbbi 
helyen egy tojó is tartózkodott, ami a dátum alapján költésére enged követ- 
keztetni. 

Dr. Horváth Lajos 


Sarkantyús sármány (Ualcarius lapponicus) a Hortobágyon. 1960. évi első 
hazai észlelése — mindjárt ötvenes csapatban — majd az ezt követő alföldi 
és kardoskúti néhány példányról szóló megfigyelések valószínűsítették a faj 
hortobágyi előfordulását is. 1969. december 7-én a gyökérkúti halastavak 
egyik száraz füves, gazos tófenekén száz téli kenderike és öt zöldike társasá- 
gában kétszázas csapatát észleltem. Az ezt követő évek mindegyikében sze- 
mem elé kerültek a pusztán kisebb csapatai, vagy egy-két példánya, de az 
1973/74-es télen már többfelé észleltük százon felüli létszámú csapatait. 


Dr. Endes Mihály 


Téglagyári kubikgödrök madárvilágáról. Szegeden, a város szélén, az ipari 
övezetben van egy négy tóból álló kubikgödör-együttes, amit a budapesti 
vasútvonal szel keresztül. A gödörből az ott települt téglagy ár termelte, ill. 
termeli ki az agyagot. Teljes vízterületük kb. 0,5 km?. A víz mélysége 0, sa 
18 m között vältozik. Uralkodö fafaj az olajfüz. Mintegy tucatnyi fűz és 
nyár, a vasúti töltés oldalán pedig kis akäcos látható a területen. A tavak part- 
ján kevés nad, egy helyen elvizenyősödött, 2—3 holdnyi, kefe sűrűségű gyé- 
kény van. Az olajfüzek alatt madárberkenye, vadrózsa, kőris az aljnövény- 
zet, amit rigók , ültettek". 

A működő telep létesítményei mellett, sőt azok között, érdekes madárvilág 
húzódik meg. Életmódjuk egyben kitűnő példa egyes fajok alkalmazkodá- 
sára is. 

A gyár egyik felén, az ipartelepek mellett, meglehetősen szennyezett vizű 
mocsár alakult ki. 19 72-ben három partifecske- (Riparia riparia) kolönia tele- 
pedett meg, 20—75—15 költöüreggel. Az üregek mintegy felében neveltek, 
2—4 fiökät az AI A fecskékhez csatlakozott két gyurgyalag- 
( Merops apiaster) család is. A kis mocsárban 8 pocgémpar (Ixobrychus 
minutus ) laza feszektelepet alkotott, ami szokatlan jelenség. Feszküket 
száraz ágakból készítették, és a viz felett 30— 150 em magasan, fakon helyez- 
tek el, mintegy 300 m?-nyi területen. A legközelebbiek egymáshoz 30 em távol- 
ságra voltak. A fiókák már a bokrok tetején tornáztak. A fiatalok táplálé- 
káról véletlen folytán szereztem tudomást. Egyik délután a fészek peremére 
hátrálva ijedtükben kiöklendezték t táplálékukat, egyenként 1—3 kishalat. 
15—28 mm hosszú naphal- (Lepomis gibbosus) ivadék volt mind. A mennyi- 
ség és a zellen azonos volt másnap is. A fészkekben kikelt fiókák száma 4,4, 
3, 3, 5, 5, 5 volt. Egy feszekbe nem raktak tojast. 

A pocgémek között és felettük egy szarka (Pica pica) röpített 5 fiókát, 


296 


alattuk egy szaresa (Fulica atra) 3 fidkajaval, két vizityukfészek-anyag, 
gyékény és nädlevel volt, amit 50— 100 m-röl szällithattak oda. A kifejlett 
vizityükok a fakon &jszakäznak es ezt teszik a telen itt maradök is. 

A viz föle, felszaraz olajfüz agra, egy függöcinege (Remiz pendulinus) 
épitett fészket. Fiökäi nem elhettek ki, mivel kíváncsi kezek letépték fész- 
két. Ugyanez a pár, két héttel később, 8 m magas fűzfára rakta új fészkét. 
Költése a hagyományos környezetben eredményes is volt. 

sz vegyes fészektelepen 3 pár balkáni gerle (Streptopelia decaocto) nevelt 
2—2 fiókát a víz felett 1 m magasan épített fészekben. A repülni tanuló 
fiatalok mind a vizbe fültak. Ugyancsak végzetes lett a t6késréce ( Anas platy- 
rhynchos) feszekaljänak sorsa, az emberek pusztították el. A parti sűrűben 
fülemüle (Luscinia megarhynchos) és barätposzäta (Sylvia atricapilla) nevelt 
és röpített szerencsésen. A kitermelés alatt álló agyagbánya területén 3 sor- 
dély- (Emberiza calandra ) fészekből 3— 4— 3, egy pipiske- (Galerida cristata) 
fészekből 5 fióka kelt szárnyra. A működő (1) kotrögepen egy barazdabille- 
get6 (Motacilla alba) és két mezei veréb (Passer monatanus) ütött tanyät. 
Az alagütkemence közvetlen közelében, forgalmas helyen, egy ideiglenesen 
védetté nyilvánított téglahulladékdomb alatt egy hantmadár (Oenanthe 
oenanthe) nevelt fel 3 fiökät. 

A gyár különböző részein, vascsöoszlopokban mezei verebek és seregélyek 
(Sturnus vulgaris) fészkeltek. 

A gyärtöcsarnokban két füsti fecske (Hirundo rustica) nevelt 5— 5 fiókát. 


Puskás Lajos 


A Kiskörei-vízlépcső és a madárvilág. Rendkívül érdekes az az igen gyors 
reakció, amellyel a madárvilág válaszolt a vízlépcső megépítését követő vál- 
tozásokra. A nagykunsági csatorna mellett, a Tiszától mintegy 1 km-re, 
ritkás sarjerdővel borított területen — mely a tervezett tározó területén 
belül esik — már jelenleg is 5— 20 cm-es víz áll. 1973. június 19-én itt egy 
15—20 párból álló dankasirály- (Larus ridibundus) és 6—8 párból álló 
kormosszerkő- (Chlidonias nigra) telepet találtam. Fészkeiket a kiálló gátak 


szélében összegyűlt uszadékra építették. 
Dr. Aradi Csaba 


Ritkább madarak Bácsalmás környékén 1960—1974 közötti években. Mint- 
egy 15 éves madártani megfigyelésem alatt Bácsalmás és környékén 172 
madárfajt észleltem. Ebből 71 faj fészkelt is a vizsgált területen. A 101 vonuló 
madárfaj közül 31 faj ugyanazon az útvonalon vonult ősszel, mint tavasszal. 
A vizsgált terület tavaszi vonulás idején gazdagabb madárfajokban, mint 
ősszel. 

A ritkább, alkalmi vendégfajok a következők: Gavia arctica, Podiceps 
griseigena, Phalacrocorax carbo, Egretta alba, Botaurus stellaris, Plegadis fal- 
cinellus, Platalea leucorodia, Cygnus cygnus, Tadorna tadorna, Pernis apivorus, 
Milvus milvus, Circus cyaneus, Pandion haliaetus, Falco cherrug, Crex crex, 
Otis tarda, Squatarola squatarola, Numenius phaeopus, Lymnocryptes minimus, 
Recurvirostra avosetta, Larus agrentatus, Rissa tridactyla, Chlidonias leucopterus, 
Apus apus, Jyna torquilla, Nucifraga caryocatactes, Turdus torquatus, Hippo- 
lais pallida, Regulus ignicapillus, Prunella modularis, Carduelis spinus, Loxia 
curvirostra. 


297 


1969. IX. 19-En, a bacsalmasi Sös-tön gyűjtött dolmänyos varjút, DR. KEVE 
Corvus cornix sardonius Kl. alfajnak hatarozta meg. 


Dr. Rekasi Jozsef 


Adatok az Öszeszeki-szik madärvilägähoz. 1973-ban több területrészt tar- 
tottam rendszeres ellenörzes alatt. Eredményeimrél az alabbiakban szamo- 
lok be: a Vilmaszälläsi Makra-szektöl Oszeszékig terjed6 terület, mäsodosz- 
tälyü szik, rétgazdalkodassal. 2 par gölyatöcsöt találtam fészkelve (3, ill. 
4 tojas), ugyanott 1 par gulipan ( Recurvirostra avosetta) is költött. Oszeszéki- 
tó: 1 par sulipän feszkelt, feszket 4 tojassal megtalältam. Ugyanott többek 
között költött még 1 par pocgém (Txobrychus minutus) és 1 par vizicsibe 
(Por zana porzana). Az Oszeszéki-tavon többek között 1 par kendermagos 
réce ( Anas strepera), 8 par baratréce ( Aythya ferina), 7 par búbos vöcsök 
(Podiceps cristatus) és 1 par feketenyakü vöcsök (Podiceps nigricollis), 1 par 
nyilfarku réce (Anas acuta), 9 par vizityük (Gallinula chloropus), 17 par 
guvat (Rallus aquaticus), 17 par szärcsa ( Fulica atra), 4 par poegem (Ixobry- 
chus minutus), 7 nadirigd ( Acrocephalus arundinaceus), 4 par foltos nadi- 
poszata ( Acrocephalus schoenobaenus) és 11 par eserregö nadiposzata ( Acro- 
cephalus scirpaceus) feszkelt. 

Hajto Lajos 


Faunisztikai adatok Szolnok megyéből. 1971—73 közötti időszakban, főleg 
Szolnok, Jászladány és Tiszasüly körzetében végeztem madártani megfigye- 
léseket, melyek közül az alábbiakat emelném ki. 

Kis kócs sag (Egretta garzetta): Óballa határában, a Tisza árterében 1972 
tavaszán újabb gémtelep alakult ki. Június 28 és július 22-e között többször 
is meglátogattam a területet és 20— 25 pár kis kócsag fészkelését állapítot- 
tam meg. A kis kócsagokon kívül 10 pár szürke gém, 10— 15 pár bakcsó és 
150— 200 pár vetési varjú is költött. 1973. május 18-án tudtam először kijutni 
a gémtelepre ebben az évben. A fészkek számbavétele után úgy találtam, 
hogy a szürke gém és bakcsó állománya az idén sem változott, viszont a kis 
kócsagoknak mintegy felére csökkent a létszámuk. 

Fekete gólya (Ciconia nigra): 1972. másjus 24-én észleltem először két 
példányt Szolnok határában, a szórói Holt-Tiszánál. Június 9-én a számuk 
8-ra emelkedett, majd június 20-ra ugrásszerűen negyvenre. Június 24-én a 
területen már csak 20 példány tartózkodott. Legutoljára szeptember 5-én 
figyeltem meg 1 példányt. 

Batla ( Plegadis falcinellus): 1973. április 30-án a Tiszasülyi ÁG. halastava 
mellett késő délutáni órákban, a Tisza felől egy példányt láttam a tavak fölé 
repülni. A madár alig 30— 40 m-re repült el mellettem. 

Darázsölyv (Pernis apivorus): 1972. szeptember 20-án, Szolnoktól E-ra, 
a Zagyva árterében SIMON ISTVÁN a szolnoki Diana Vadäsztärsasäg tagja 
egy fiatal tojót lőtt. A madarat megszereztem és a Madártani Intézet gyűjte- 
ményébe továbbítottam. 

Békászó sas ( Aguila pomarina): 1972. május 24-től június 20-ig, Szolnok 
mellett a Kovácsi Holt-Tisza partját szegélyező erdő egy nyugalmasabb 

részén több alkalommal is megfigyeltem egy magányos példányt. 

Vandorsélyom (Falco peregrinus): 1973. február 3-án a reggeli órákban 
Jászladány határában végzett megfigyeléseim közben, sebes szárnyalással 
egy fiatal tollazatú példány suhant el alacsonyan a fejem fölött. 


298 


” 


Tuzok (Otis tarda): 1973. május 1. és június 3. közötti időszakban FATÉR 
IMRÉVEL együtt, ill. felváltva összesen négy alkalommal figyeltük meg kisebb- 
nagyobb csapatait. A legtöbb túzokot — 16 kakast és 6 tyúkot — FATÉR 
IMRE észlelte május 20-án. 

Uhu ( Bubo bubo ): A Tiszasülyi AG. halgazdasägänak törendszere fölött 
1972. november 11-én, a deli órákban, hatalmas ölyv nagyságú bagolyra let- 
tem figyelmes. A madar DNY-röl ÉK-i irányban, igen magasan repült. Táv- 
csővel jól megfigyelhettem a madarat. Röpképe rendkívül hasonlított az erdei 
fülesbagolyéra, csak méreteiben haladta meg többszörösen. 

Pásztormadár (Pastor roseus): 1971. május 31-én a déli órákban Szolnok 
belvárosa fölött 8— 10 példányból álló csapatuk húzott el. 

Lőrincz Istvan 


Adatok a sárvári járás madárvilágához. Fekete gólya (Ciconia nigra). Káld 
határában elterülő öreg csererdében van egy feketegdlya- fészek. 1971-ben 
két fiókát neveltek fel a szülők. 1972-ben és 1973-ban már csak egy gólyát 
láttam a fészeknél. 1973 augusztusában a fészket tartó egyik korhadt ág 
letört és a fészek nagy része a földre került. — Darázsölyv ( Pernis apivorus ): 
1971-ben két lakott fészket találtam 2-2 fiékäval a Sárvár, illetve Káld hatá- 
rában levő erdőkben. 1972-ben és 1973-ban 3-3 lakott fészket találtam a Káld 
és Bajcgyertyános környéki erdőkben. — Halászsas (Pandion ‚haliaetus). 
SZILÁGYI IMRÉTOL kapott tájékoztatás szerint a Mikosszéplaki és Zalavégi 
Állami Gazdaságok halastavainäl tavasszal és ősszel minden évben meg- 
jelenik egy-két halászsas. 1973-ban két madarat láttam itt. Március 20-tól 
április 14-ig tartózkodtam a területen. Még egy kései adat érdemel figyelmet : 
1973. május 13-án a Rába jákfai szakaszán figyeltem meg egy példányt. 
— Kis lile (Charadri ius dubius). A Rábánál általános jelenség. 1971. augusztus 
7-én a folyó sárvári szakaszának egyik kavicszátonyán pelyhes fiókát figyel- 
tem meg. 1973. június 29-én szintén egy fiatal madarat találtam a Rába 
egyik kavicszátony ánál Sárvár határában. — Billegetőcankó ( Actitis hypo- 
leucos). 1971. május 11-én Ikervár alatt a Rábánál 3 tojásos fészkét találtam. 
1972. június 21-én Sárvár határában két pelyhes fiókáját láttam. 1973-ban 
a Rába sárvári és rábapatyi szakaszán 6 családot figyeltem meg. — 


Barbácsy Zoltán 


Madártragédiák. Fészekrakó madarak szomorú végű baleseteit észleltem 
az elmúlt évtizedekben. 1936, vagy 1937-ben elpusztult sárgarigót (Oriolus 
ortolus) találtam a majdnem elkészített fészeknél. A fészekbe szőtt rafia 
hurkolódott a nyakára, ami fulladást okozott. Ilyen esetet észleltem kb. 10 
évvel később, majd 1953-ban is. (Mindhárom madár tojó volt.) 

1973. május 20-án kis őrgébics (Lanius minor) olyan , panaszos" hangjára 
lettem figyelmes, amelyet évekkel ezelőtt olyan esetekben hallottam, amikor 
a fészkét valamely élőlény közvetlenül veszélyeztette. A hangot adó madarat 
keresve a kanadai nyárfán kb. 10 m magasan levő, teljesen elkészített kis- 
őrgébics-fészket láttam, amely az ágak közül kifor dulva, az ágtól kb. 30 cm- 
rel lejjebb csüngött. A fészek alatt, annak szélétől kb. 10 cm-rel élettelenül 
himbálódzott egy kis őrgébics. Az előbb leírt sárgarigó-balasetekhez hasonló 
módon múlt ki ez a madár is. Sajnos nem volt lehetőség annak megállapítá- 
sára, hogy mi hurkolódott a kis őrgébics nyakára, de az bizonyos, hogy a 


299 


madar vergödese soran emelte ki a feszket az agak közül, amely fennakadt 
a szerencsétlenül járt kis örgebicesel együtt. 


Dr. Orosz Miklos 


Kurze Mitteilungen 


Silberreiher (Egretta alba) auf dem Kondor-See von Fülöphäza. — Im 1972 hielten 
sich 10— 15 Silberreiher im grossen Schilfgebiet des Salzsees auf. Sie hielten auch am 
Winteranfang lange aus, am 18. Dezember konnte ich noch 4 Exemplare sehen. 


Dr. Miklos Marian 


Seidenreiher (Egretta garzetta) und Rallenreiher (Ardeola ralloides) Brutplätze bei 
Tiszasüly. — Während der Frühlingsbeobachtungen im 1973 auf den Fischteichen der 
Tiszasülyi PG. fiel mir auf, dass das Gebiet von zahlreichen Fischreiher ( Ardea cinerea) 
und Nachtreiher (Nycticorax nycticorax) aufgesucht wird, aber vom Fall zu Fall auch 
von Seidenreiher, um sich dort zu ernähren. Auf Grund der Informationen von der Bevöl- 
kerung konnte ich ihr Br utgebiet am 13. Mai 1973 finden. Es liegt im Überschwemmungs- 
gebiet” der Theiss, auf dem Rechtufer, 6 km nördlich von Tiszasüly in einem sehr alten 
(90 — 100 Jahre) Wald, der hauptsächlich aus Silberpappeln besteht. 

Um die Zahl der brütenden Arten näher festzustellen habe ich den 25. und 26. Mai 
mit meiner Frau, den Herren GEZA SZENTENDREY und IMRE FATER im Gebiet verbracht. 
In dem sehr üppigen Wald war es fast unmöglich die Zahl der Nester genau festzustellen. 
Die Zählung konnten wir nur mit annährender Genauigkeit ausführen. In dieser Zeit 
haben wir das Gebiet gründlich überprüft und konnten folgende Brüte feststellen: Seiden- 
reiher 25 — 30 Paare, Fischreiher 26 —30 Paare, Rallenreiher 2 Paare, Nachtreiher 60 — 
80 Paare, Rotfussfalke (Falco vespertinus) 3 Paare, Waldkauz (Strix aluco) 1 Paar, 
Waldohreule ( Asio otus) 1 Paar, Saatkrähe (Corvus frugilegus) 250 — 300 Paare. 

Die Ausbildung dieses dicht besiedelten Brutgebietes ist übrigens gar nicht von neuerer 
Zeiten. Laut Behauptung der Bevölkerung ist das Gebiet schon seit mehreren Jahrzen- 
ten ein beliebter Brutplatz für die verschiedenen Reiherarten. Der Leiter der Fischerei 
der Tiszasülyi PG. hat energisch behauptet, dass vor einigen Jahren auch Kormorane in 
einigen Paaren mit den Reihern zusammen genistet hätten, er hat sogar einen geschossen. 
Während des Frühlingzuges hat er heuer auch einige Exemplare beobachtet , die aber 
die Brutzeit woanders verbrachten 

Istvan Lörinez 


Weitere Daten über die Brutkolonie der Seidenreiher (Egretta garzetta) bei Harmas- 
Körös. — Die in den Jahren 1960 — 61 noch existierenden Reiherkolonien Nr. 1 und 2 bei 
Halásztelek (heute Haläszlak) (siehe Aquila, LXIX — LXX, Seite 245) sind heute wegen 
der Waldrodung, bzw. wegen Störung des Brutplatzes vollständig erloschen. Die Vögel 
brüten jezt ausschliesslich am Brutplatz Nr. 3 vor der Dammwarte bei dem Aranyos- 
Knie. Nach unterschieldlicher Anzahl der Brüte der letzten Jahre hat sich die Brute im 
1973 folgendermassen gestaltet: Seidenreiher 16 Nester 


Rallenreiher 4 Nester ( Ardeola ralloides) 


Nachtreiher (Nycticorax nycticorax) 20 Nester — Über die Reiherkolonie und Vertei- 
lung der Arten siehe Näheres auf der Karte im ungarischen Text. — Die ausgetrockneten 
und lebenden Weiden stehen im Wasser. Man kann annehmen, dass bis die Kolonie und 
die ringsum stehenden Galeriewälder unter ähnlichen, geschützten Bedingungen bleiben, 
bleibt auch die Kolonie einer der Brutplätze dieser geschützten Vögel. 

Zsigmond Rethy 


Analyse der in Weisstorchnestern (Ciconia eiconia) gesammelten Gewolle. — Wir haben 
uns den Vogelberingungsarbeiten des Instituts für Vogelkunde im Sommer 1973 angeschlo- 
Ben. Wir haben alle Storchnester in 22 Ortschaften des Kreises Baja, sowie in 4 Ge ‚meinden 
des Kreises Bácsalmás (heute Kiskunhalas), insgesamt in 26 Gemeinden überprüft. 48 Nest- 
linge wurden von uns beringt. Wir haben auch Nahrungsreste gefunden: Szeremle: Fisch- 


300 


schuppen, Schwanzende von Grossauge ( Abramis brama); Bácsalmás: Fischschuppen, 
Mollusca sp., Mus musculus-Reste, Natrix natrix; Katymär: Helicella obvia 12 St.; Gara: 
Rana sp., Pisces Reste. 

In zwei Gemeinden haben wir Gewölle gesammelt: Csikéria: Nest auf dem Schornstein 
des Bahnhofgebäudes mit drei Jungen; Melyküt: Nest auf dem Schornstein eines Hauses 
(Lenin ter 42) mit 2 Jungen. Das Nest in Csikéria befindet sich in der Nähe von Wiesen, 
Röhrichten, und Weinanbauflächen am Rande des Dorfes. Wir konnten hier 4 (2 ganz 
frische) Gewölle sammeln. Das Nest von Melyküt liegt im Dorfzentrum, von hier aus 
stammt nur ein Gewöll. Zeit der Sammlung: in beiden Fällen 6. Juli 1973. Abmessungen 
der zwei intakten Gewölle: 50,0; 54,0; die anderen waren zerbrochen. Nahrungsreste 
aus den 4 Gewöllen zusammen: 3 St. Reste von Hydrous piceus, 4 St. Dytiscus marginalis, 
2 St. Gryllotalpa gryllotalpa, 7 St. Anomala vitis, 81 St. Poyphylla fullo, 21 St. Zabrus 
tenebroides, 1 St. Geotrupes mutator, 1 St. Carabus ullrichi, 1 St. Agritoes lineatus, larve, 
1 St. Leptinotarsa decemlineata, 18 St. Melolontha melolontha, 16 St. Pisces Schuppen, 1 St. 
Hühnerfeder ( Aves). Sonstiges: 3 St. Panicum sp., Samen, 1 St. Maisstengelbrocken, viel 
Heu- und Strohbrocken, 1 St. 6 mm Kies. 

Melyküt: (ein gebrochenes Gewöll) 18 St. Zabrus tenebrioides, 14 St. Anomala vitis, 
| St. Geotrupes sp., 6 St. Gryllotalpa gryllotalpa, 1 St. Mus musculus Rest, Sonstiges: 
lehmige, schlammige Holzstücke. 

In den 5 Gewöllen: 11 Insektenarten in 179 Exemplaren zeugen über die Nützlichkeit 
des Weisstorches. Besonders soll man die Vertilgung der Koloradokäfer hervorheben! 


Dr. Jozsef Rekasi 


Krauskopfpelikane (Pelecanus erispus) auf dem Zab-Szék See. — Am 2. Mai 1972 über 
den Zab-Szek See, 6 km von Szabadszälläs, habe ich 2 Krauskopfpelikane beobachtet. 
Die Vögel zogen über mich, in 40-50 m Höhe, nach Westen. 

Pal Mödlinger 


Weisswangengans (Branta leucopsis) in Bezirk Fejer beobachtet. — Am 23. Dezember 
1973 in der Nähe von Seregélyes, auf einem Weizenfeld habei ich einen sich auf der Nah- 
rungsuche befindenden Saatgans ( Anser fabalis) — Flügel beobachtet. Die Truppe bestand 
aus 30 —- 35 Exemplaren und ungefähr 4 m von ihnen entfernt standen 2 Weisswangen- 
gänse. Die Gänse konnte ich aus einer Entfernung von 25 — 30 m 10—15 Minuten lang 
durch Fernglas beobachten. Ich möchte bemerken, dass ich im 1972 schon Gelegenheit 
hatte Weisswangengans in Särszentägota zu beobachten. 

Imre Szabo 


Brut von Reiherente (Aythya fuligula) in Hódmezővásárhely. — Die erste Beschreibung 
der Brut von Reiherente verdanken wir IMRE NAGY aus 1965 (Siehe NAGY I: Beobachtun- 
gen über den Brut der Reiherente in Ungern. Aquila. 1966 — 67, 73 — 74. Jahrgang, Seite 
177-178). Er hat eine Familie in der Nähe von Vitnyéd auf einem Waldsee in Juli — 
August beobachtet. 

Am 9. Juli 1973 neben der sog. Tarjani Landstrasse bei Hódmezővásárhely nahe der 
Schule Bodzäs in einer pflanzenloser Lehmgrube (100 x 100 m, Tiefe 1,5 m) habe ich einen 
Reiherentenerpel mit 9 Dunenjungen entdeckt. Das Wasser lag neben einer belebten 
Landstrasse von drei Seiten mit überschwemmten Reisfeldern umgeben, einige Hundert 
Meter davon arbeitete die Schweinemastanstalt der PG. Das zweite mal besuchte ich 
das Gebiet am 27. Juli, dieses Mal sah ich das Weibchen mit den Spriessjungen zusammen. 
Drittes Mal am 15. August suchte ich die Lehmgrube auf, ohne jedoch die Familie beobach- 
ten zu können. Es ist annehmbar, dass die Reiherenten in der üppigen Pflanzenwelt der 
Reisfelder brütet en und die tiefen, offenen Gewässer nur nach der Bebrütung besetzt 
haben. 

Über meine Beobachtungen konnte ich zahlreiche schwarzweisse und farbige Aufnah- 
men machen, welche in Archiv des Institutes für Vogelkunde liegen. ENDRE VETO Natur- 
schutz-hauptinspektor hat auch im Sommer 1973 bei Gyenesdiäs am Balaton ein Jungen 
führendes Reiherentenpaar gesehen. 

Dr. Istvan Sterbetz 


Kolbenenten (Netta rufina) und Eiderenten (Somateria mollissima)-Vorkommen. — 
Der Wasserableitungs- und Niveauregelungskanal für den Velencei-See ist das Kajtor- 
kanal. Ein Teil des Kanals zieht sich durch das sog. Alsö-Fertö Gebiet des Naturschutz- 
sebietes. Dieses Gebiet ist bedeutungsvoll als Nahrungsbasis für das Naturschutzgebiet, 


301 


während des Winters befinden sich hier unzählige Wasservögel. Während meiner Beobach- 
tung vom 20. November 1973 habe ich auf dem Kanal unter den Stockenten (Anas 
platyrchynchos) eine Eiderente entdeckt. Entlang des Kanals weiter gegangen, beobachtete 
ich in Richtung Seregelyes 2 Kolbenenten. 

Imre Szabo 


Wasservögelzug im Herbstende in der Nähe der Mole von Keszthely. — Am 23. Novem- 
ber 1973 zwischen der Mole und dem Badehaus von Keszthely schwammen 2 braunge- 
färbte Weibchen der Eiderente (Somateria mollissima) umher, gleich neben der Wand 
der Mole befanden sich 5 Eisenten (Clangula hyemalis), draussen auf dem offenen Wasser 
2 Weibchen oder juv. Mittelsäger (Mergus serrator), in der Nähe des Ufers einige Berg- 
enten ( Aythya marila). Diese schwammen auf mich zu oder mischten sich in der Menge der 
Schellenten ( Bucephala clangula) 80 — 100 St., Reiherenten ( Aythya fuligula) 80 — 100 St., 
Tafelenten ( Aythya ferina) 10 — 14 St., Blässhühner ( Fulica atra) 800 — 1000 St., Schwarz- 
halstaucher (Podiceps nigricollis) 2 St. unter. Die Blässhühner haben die Tafelenten ver- 
folgt, um ihrer Nahrung habhaft zu werden. 

Dr. Andras Keve 


Trauerente (Melanitta nigra) in der Umgebung von Tahi. — Während der Wasservogel- 
zählung am 16. Dezember mit haben wir GYÖRGY KALLAY in der Nähe von Tahi an der 
Donau 2 Trauerenten beobachtet. 

Geza Szentendrey 


Ruderente (Oxyura leucocephala) am Szappanosszek-See von Fülöphäza. — Während 
der Monaten November und Dezember haben sich 2 Ruderentenerpel etwa 6 Wochen 
lang auf den offenen Gewässer des verhältnismässig kleinen Szapanosszek-Sees aufgehalten. 
Sie waren ziemlich vorsichtig; näher als 200 m liessen sie niemanden an sich heran. Sie 
wurden auch von BELA JAKAB, IMRE Kiss und LAJOS PUSKÁS beobachtet. Am 18. Dezem- 
ber sah ich sie zum letzten Mal. 


Dr. Miklós Marian 


Gänsegeier (Gyps fulvus) in der Nähe von Budapest. — Das Naturhistorische Museum 
bekam ein Exemplar des Gänsegeiers, welche Art nahezu als Unikum gilt. Das alte Männ- 
chen mit vollständigem Gefieder wurde von SANDOR STAMMEL am 28. März 1969, bei Buda- 
pest im Kamara- Wald geschossen. Das Museum hatte in seiner, im 1820 gegründeten und 
1956 vollkommen vernichteten, Sammlung kein Exemplar, welches binnen den heutigen 
xrenzen stammte. 


Dr. Lajos Horvath 


Gänsegeier (Gyps fulvus) in Seregélyes beobachtet. — Am 14. November 1973 auf der 
Tehénmező- Weide, nahe dem Dorf Seregélyes, habe ich einen grossen Vogel, der auf einem 
Galgenbrunnen stand, erblickt. Ich näherte mich dem Brunnen und langsam wurden die 
artcharakteristischen Züge sichtbar, durch das Fernglas konnte ich den Gänsegeier iden- 
tifizieren. Es war ein Vogel mit shönem Alterskleid, von der Sonne überflutet. Nach einer 
4—5 minutiger Beobachtung erhob sich der Vogel und mit langsamen Flügelschlägen 
entfernte sich in Richtung Gem. Särosd. 

Imre Szabo 


Auerhahnbeobachtung (Tetrao urogallus) in Sopron. — Im Mai 1973 habe ich während 
meiner Erholung in Sopron mehrmals Vogelbeobachtungen in den umliegenden Wäldern 
durchgeführt. Während einer solcher Beobachtung ist es mir gelungen den Balz eines 
Auerhahns etwa 8-10 Minuten lang zu beobachten. Den Hahn habe ich auf einer Lich- 
tung in einem Lärchenholz erblickt. Der Balz begann mit regelmäßigen langsamen tak- 
tak Lauten, welche später schneller wurden und endeten mit Lauten welche dem Wätzen 
der Sense ähnelten. Der Hahn flog nach den Balz in einen Kieferholz hinein. Nach der 
Beobachtung habe ich mehrere Tage in der Nähe der Lichtung verbracht, ohne jedoch 
den Hahn nochmals beobachten zu können. 

Imre Szabö 


Verhalten eines beunruhigten Grosstrappenflügels (Otis tarda). — Am 1. November 1973 
konnte ich das interessante Verhalten eines beunruhigten 18-köpfigen Grosstrappenflü- 
gels auf der Csabacsiidi- Weide im Bezirk Békés beobachten. Der Hirtenhund hat die 
Grosstrappen unter lautem Gebell, aus einer Entfernung von etwa 200 m begonnen, ange- 


302 


griffen. Die standen bis dahin zerstreut, sammelten Käfer auf, aber jetzt haben sie sich 
mit aufgeschlagenen Schwänzen und stolzen Schritten gruppiert um ihre Reihen zu schlie- 
ssen und den Hund mit vorgestrecktem Hals und halbgeöffneten Flügeln zu erwarten. 
Einige Minuten lang hielten sie den immer wieder heftiger angreifenden Hund zurück, 
endlich flogen sie weg. Aus der Truppe, die etwa 200 m weiter landete, schaltete sich ein 
alter Hahn aus. Er hat zuerst mit auf dem Rücken gelegtem Schwanz hin- und her stol- 
ziert, dann gleich der Endform des Frühlingbalzes 2 —3 Minuten lang in Vollbalzstellung 
verharrte. Der Erregungzustand endete ohne Übergang, ganz abrupt; der Vogel liess 
danach sien Gefieder glatt anliegen und begann mit der Nahrungsuche. 


Dr. Istvan Sterbetz 


Interessantes Verhalten beim balzenden Grosstrappenhahn (Otis tarda). — Am 25. März 
1973 beobachtete ich 14 Grosstrappenhähne auf der Hortobágy (Zam- Puszta). Der Anfang 
der Balz wurde mit erneuten Läufen, Auffliegen, Zänken, tanzenden Schritten vorgeführt. 
Mitunter weideten sie ziemlich lange, nur die zwei alten Ilähne drehten sich in Vollbalz- 
stellung. Ein jüngerer Hahn hat auf einmal seine Handschwingen nicht unähnlich einer 
Handschuh mit weissen Federn nach aussen gekehrt, seinen Schwanz schlug er zurück 
und begann zu balzen. Seinen Kropf und Hals hat er aber nicht aufgeblasen. Ganz nach 
vorn gebeugt — fast fiel er um — seinen Hals vorgestreckt, hat er pflanzliche Stoffe, 
Grashalme aufgepickt, währenddessen bewegte er sich in Halbkreisen, die symbolischen 
Pflanzen legte mal links, mal rechts ab, um sie wieder aufzupicken. Der Hahn hat zum 
Nestbau auffordernde, sowie Lock- und Fütterüngsbewegungen vorgeführt, die auch bei 
anderen auf den Boden brütenden Arten üblich sind, dies dauerte mehr als 10 Minuten, 
und mehrmals wiederholt wurde. Die Vollbalzstellung hat er aber nicht aufgenommen. 


Vilmos László Szabó 


Kiebitz (Vanellus vanellus) im Wald. — Am 10. Juni 1971 sah ich einen Kiebitz über 
den Waldstreifen, der neben der Verkehrstrasse nahe dem Velencei-See liegt; der Vogel 
hat Gefahrlauten von sich gegeben. Aus dem Wald kamen Stimmen der Antwort auf den 
Ruf des Alten. Ich kam näher, da entdeckte ich die Jungen, wie sie unter den Akazien 
hin- und herliefen. Sie kamen wahrscheinlich von der anderen Seite, wo sie an der Wiese 
seitens der Hirtenhunde dauernd gestört wurden. Das Weibchen mag die Jungen vor den 
Hunden herüber geführt haben, um sie später nach Überkehren der Autobahn M7 nach 
friedlichere Gebiete überzusiedeln. 

Andras Zagon 


Daten über die Brut des Flussregenpfeifers (Charadrius dubius). — In Sommer 1972 
war ich Gast des Herrn JENŐ RADETZKY Leiter der Vogelwarte Agärd. Am 15 Juni, am 
ersten Tag meines Aufenthalts, habe ich ein Nest des Flussregenpfeifers gefunden. Die 
zukünftigen Parzellen neben dem See wurden hauptsächlich mit Schlamm aufgefüllt. 
Dadurch entstand ein Biotop, zwischen kahlen Feldern mit kleineren-grösseren seichten 
Gewässern, mit unanschpruchvoller Pflanzenwelt der Salzgebiete, verhältnismässig 
reich an Insekten, das dem Flussregenpfeifer entsprach. Im 1972 brütete ein Paar und 
die Jungen wurden erfolgreich aufgezogen auf einem, zwischen den Erholungsgebäuden 
und dem Strand gelegenen, halb versalzten Gebiet, das kleiner war, als ein Fussballplatz. 
Im 1972 habe ich 6 Paare um den See beobachtet. 1 Paar bei Dinnyes, 1 Paar mit Jungen 
bei Velence, drei Paare haben sich in den mit Dämmen separierten später aufzufüllenden 
Mulden aufgehalten. Ich habe die Brut von zwei Paare gesehen. 

Andras Zagon 


Terekwasserläufer (Xenus einereus) und Sumpfläufer (Limicola faleinellus) auf der 
Hortobagy. — Am 7. September 1969 habe ich einen Sumpfläufer unter den Kampfläufern 
(Philomachus pugnax), Bruchwasserläufern (Tringa glareola), Waldwasserläufern ( Tringa 
ochropus) Dunkler Wasserläufern (Tringa erythropus), Grünschenkeln (Tringa nebularia), 
Flussuferläufern (Tringa hypoleucos) und Sichelstrandläufern (Calidris ferruginea) be- 
obachtet. Das Gebiet besteht aus Pfützen, niedrigen Gewässern vom halben Hektar, 
welche jedes Jahr von verschiedenen Watvögeln zur Zugzeiten aufgesucht wird. 

Zum gleichen Zeitpunkt habe ich hier einen Terekwasserläufer gesehen. Der stand von 
den übrigen Vögeln abseits und benahm sich zuversichtlicher als jene. Am 13. September 
habe ich wieder einen — wahrscheinlich das gleiche Exemplar — gesehen. 


Dr. Mihaly Endes 


303 


Vorkommen von seltener Watvögel. — Die Vogelbalgsammlung des Naturhistorisches 
Museums hat seltene Arten bekommen: Odinshühnchen (Phalaropus lobatus), 14. Sept. 
1963. Sarszentagota, coll. Dr. Lasos HORVÄTH; Sumpfläufer (Limicola falcinellus) 23. 
August. 1970, Szabadszälläs coll. ANTAL GYERESSY; zwei Sanderlinge im Brutkleid (röt- 
lich) (Calidris alba) 26. Mai 1967, 12. Mai 1971, Szabadszälläs, coll. DR. PETER PÉCZELY. 
Alle Vögel waren alte Männchen. 

Dr. Lajos Horvath 

Spätbrut der Waldsehnepfe (Scolopax rusticola) in Zagyvaröna. — Nach meiner Erfah- 
rung unterliegt die Brut der Waldschnepfen einer Verschiebung, i.e. sie brüten sehr unregel- 
mässig. Die Mehrzahl brütet im April. Es gibt aber auch frühere Brüte, falls das Wetter 
es im Frühling zulässt. Diese legen ihre Eier schon Ende März ab. Die Brüte in den April 
folgenden Monaten sind aber unregelmässig. Die Verschiebung der Brüten ist manchmal 
sehr gross, die letzten Jungen sah ich am 1. Juli zu schlüpfen. Wenn wir hier die Bebrü- 
tungsdauer in Betracht ziehen, dann sollte der Nestbau und das Eierlegen zwischen dem 
1. und 10. Juni stattfinden. Am 10. Juli fanden wir im Waldkreis Budavölgy wieder ein 
Spätgelege. Das Nest war nahe meiner Wohnung, deshalb konnte ich es täglich kontrol- 
lieren. Die letzte Kontrolle führte ich am 20. Juli durch. Es war am Nachmittag, wann 
ich die Eier schon leer, durch den Jungen regelmässig geöffnet, vorfand. Das Gelege 
mochte Ende Juni vollständig sein. Die Jungen habe ich in der Nähe des Nestes nicht 
gefunden, so nahm ich an, dass das Weibchen : sie per Luftpost, aus dem westlichen steilen 
Steineichenwald in dichteren feuchteren Wald abtransportiert hatte. Der gegenüberlie- 
sende Abhang ist von dichtem Wacholderunterwuchs bewachsenem Akazienwald bedeckt, 
wo der Boden locker ist, das mochte das Weibchen dazu bewegen die Jungen hinüber- 
zutragen. 

Ferenc Varga 


Ungewöhnliches Verhalten des Säbelschnäblers (Recurvirostra avozetta). — Auf den 
Salzgebieten von Nord-Dobrudscha brit t der Säbelschnäbler regelmässig in der Gesell- 
‚schaft von Fluss-seeschwalbe (Sterna hirundo), Zwergseeschwalbe (Sterna albifrons), 
Brachschwalbe (Glareola pratincola) und Seeregenpfeifer (Charadrius alexandrinus). 
Diese Arten beunruhigen den Säbelschnäbler oft, sogar der kleine Seeregenpfeifer greift 
ihn an, was ich nicht einmal beobachten konnte. Unser Vogel benimmt sich dagegen 
üblicherweise passiv, sogar Scheinangriffe werden von ihm selten vorgeführt. Am 20. Mai 
1973 habe ich jedoch aussergewöhnlie hes Verhalten bei einem Säbelschnäbler gesehen, 
neben dem Salzsee Plopu bei Murighiol (Bezirk Tulcea, Rumänien). 

Aus dem Fenster meines Beobec chtungszeltes sah ich 17 Nester des Säbelschnäblers auf 
einem Gebiet von einigen Hunderten qm. Irgendwo aus dem Gras (Salicornia herbacea) 
stand ein einige Tage altes Junge des Säbelse hnäblers auf und ging mit unsicheren Schrit- 
ten dem Beobachtungszelt entgegen. Ein Altvogel, der ein benachbartes Nest bewachte, 
ging ihn um und begann das Junge zu folgen. “Das Junge lief schnell, in Richtung des 
Altvogels sehend. Auf einmal trat der Alte zur Seite, packte das Junge beim Fligel, gleich 
neben dem Körper, und mit der Bewegung eines Hockey -Spielers, ‘seitwiirts, schlug ihn 
gegen die Erde. Das Junge lag auf dem Boden ausgestreckt, leblos, der Alte aber trot 
uninteressiert über den kleinen Körper hinweg und ging zu seinem Nest zurück. Alles 
geschah auf einigen qm, wie man es auf dem Aufnahmen beobachten kann. Die Erklärung 
war einfach: der Säbelschäbler schützte seinen Nestraum gegen den arteigenen Eindring- 
ling. Diese Behauptung wird jedoch von einer anderen, allerdings unsicheren Beobach- 
tung in Zweifel gestellt, welcher jedoch Aufmerksamkeit geschenkt werden soll. 

Am 22. Juni 1973 auf der Insel Sahalin (schmale Sandinsel i im Schwarzen Meer, in der 
Nähe von St. Gheorghe) habe ich in der Nähe einer Fluss- seeschwalbenkolonie einige 
Säbelschnäblernester entdeckt. Als ich mich näherte, en Vogel rannte zum Wasser mit 
einem grösseren dunklen Gegenstand in seinem Schnabel und entschwand hinter einer 
Biegung der Küstenlinie, ohne mir die Möglichkeit zu bieten das Feldglas heben zu kön- 
nen. Wegen der etwa 150 m Entfernung konnte ich es nicht klar sehen, aber mir dünkte 
es so, als wollte er sein Junge auf einen geschützteren Platz retten. Den Strand habe ich 
genau durchgestöbert, ohne etwas finden; zu können, und die sich schleppenden , gewunde- 
ten" Säbelschnäbler konnten auch auf die Nähe der anderen Nester weisen. 

Wenn vom Vogel wirklich das Junge transportiert wurde, so verändert sich die Erklä- 
rung für die Ereignisse in Plopu. Es ist möglich, dass auf die Str esswirkung des nahen 
Beobachtungszeltes der Altvogel das Junge allzu heftig legen wollte, was danach zum 
tragischen Ausgang führte. Hier brauchen wir jedoch weitere Beobachtungen. 

Die Beweisaufnahmen sind im Archiv des Instituts für Vogelkunde. 

Botond J. Kiss 


304 


Mittlere Raubmöwen (Stercorarius pomarinus) in Felsögöd. — Am 22. September 1973 
beobachtete ich unter den Lachmöwen (Larus ridibundus), welche auf den Sandbänken 
über Felsögöd zu vernachten wollten, 2 Mittleren Raubmöwen. Die Lachmöwen schlugen 
häufig nach den Raubmöwen, aber diese liessen sich nicht stören. Wann die Raubmöwen 
aber sich in der Menge der Lachmöwen, welche auf den Strand standen, untermischten, 
die letzteren schenkten ihnen keine Achtung mehr. 

Pal Mödlinger 


Nahrung der von Sommenblumenfeldern gesammelten Türkentauben (Streptopelia 
decaocto). — Am 27. August 1972 wurden bei sonnigem Wetter von den Sonnenblumen- 
feldern der Bácsalmás PG. bei Mosztonga, von einem Gebiet von 100 kH., 234 St. (107 
Männchen + 127 Weibchen) Türkentauben gesammelt. Ergebnisse der Mageninhaltsunter- 


suchungen: Nur Unkrautsamen: 13 Fälle, 
Nur Nutzsamen: 104 Fälle, 
Unkraut- und Nutzsamen zusammen: 117 Fälle. 


Einerlei Nahrung wurde in: 103 Fällen, zweierlei in: 83, dreierlei in: 33, viererlei in: 
11, fünferlei in: 4 Fällen in den Mägen gefunden. 

Die in den Magen gefundenen Nutzsamen: (Vogel) Samenstückzahl: (Helianthus annus: 
a Triticum aestivum: 12/50, Zea mays: 11/15, Vitis vinifera: 9/15, Pisum sativum: 
1/1 

Die in den Mägen gefundenen Unkrautsamen: 

Polygonum convulvulus: 53/455, Setaria lutescens: 32/355 Polygonum aviculare: 21/140, 
Vicia sp. 21/161, Polygonum lapathifolium: 13/76, Convolvulus arvensis: 10/38, Amaranthus 
retroflexus: 8/13, Sambucus nigra: 22/682, Echinochloa crus-galli: 5/16, Chenopodium 
hybridum : 4/27, Rubus caesius: 4/20, Amaranthus blitoides: 4/18, Chenopodium album: 2/2, 
Amaranthus albus: 1/1, Stellaria media: 1/37, Trifolium sp. 1/6, 

Sonstiges: Kies: 221/9566, Glasscherben: 5/5, Lehmstücke: 1/1, Kohlenstück: 1/1, Stroh- 
halm: 2/2, Schnecke: (Helicella hungarica): 2/2 

Die Sonnenblumenfelder wurden von etwa 10 000 Türkentauben aufgesucht, so sind 
die gewonnenen Ergebnisse gut zu verallgemeinern. Die Schäden stammen nicht nur aus 
dem Vertilgen der Sonnenblumensamen, sondern auch aus dem Verbreiten der Unkraut- 
samen. Auf Grund ausländischer Erfahrungen wünscht die PG. in der Zukunft grössere 
Scuutzmassnahmen gegen die massenweise erscheinenden Türkentauben anzuwenden. 
Die Untersuchungen beweisen ihre schon früher entdeckte Unkrautsamenvertilgung. 
In der Zukunft möchten wir die Untersuchungen auf die Zeitspanne zwischen Saaten 


und Ernte erweitern. 
Dr. Jözsef Rekasi 


Uhu (Bubo bubo) auf der Medves-Hochebene. — Am 22. Mai 1973 in den Abendstunden 
führer wir mit Auto über die Hochebene- die Scheinwerferlicht fiel auf einen Wegweiser, 
da sah ich einen Uhu daran zu sitzen. Wir waren schon 5—6 m von ihm entfernt, wann 
er wegflog — mit trägen Flügelschlägen. — Das Vorkommen in dem Gebirge ist interes- 
sant, weil der Vogel bisher nicht beobachtet worden war. Vor einigen Jahren fand ich 
seine Flügelfeder auf der östlichen Seite, den Uhu selbst konnte ich aber nur jetzt erblik- 


ken. 
Ferenc Varga 


Brut der Sumpfohreulen (Asio flammeus) in der Hortobágy. — Bisher wurde nur eine 
sichere Brut bekannt; in der Nähe des Parajoshalom von Gusztäv Szomjas am 27. März 
1914. Er sah auch beim Kisfenyes-See drei fortwährend klappernde Eulen, eine von ihnen 
stellte sich einer Rohrweihe nach. Es ist wahrscheinlich, dass sogar mehrere Paare in 
diesem Jahr gebrütet haben. Er bemerkt noch, dass der Sohn des Csärdainhabers Meggyes 
behauptet, dieses Jahr mehrere Nester der Eulen in der Nähe von Kis-zsombikos zu fin- 
den, sogar Nestlinge wurden von einigen herausgenommen. (Aquila.1916, S. 346 — 347.) 
Upvarpy war auf der Pussta von Kunmadaras nur vom 5—8. Mai 1943 und besuchte 
den Darvas-See. „Nur ein Paar der Sumpfohreule habe ich gesehen“ schreibt er — ,,das 
hat zweifellos auch gebrütet“. (Aquila, 1959. S. 219.) Ich selbst habe auch in den 60-er 
Jahren eine Sumpfohreule in dieser Gegend im Frühling beobachtet. 

Am 25. April 1973 beobachtete ich ein Paar auf dem Jagd, auf der ZAm-Pussta. Am 8. 
Mai konnte ich auf der Madaras-Pussta ihren charakteristischen Balzflug beobachten. 
Sie kreisten immer höher, das Männchen klatschte während seiner Sturzflüge weit höhrbar 
mit seinen Flügeln, dann flugen sie in Richtung Darvas-Insel weg. Das Nest fand ich am 19. 
Juni auf der Insel. Im Pflanzenwuchs lagen zerstreut Reste von Rohrgarben, das Gebiet 


20 Aquila 305 


bedeutet den höchsten Teil in der Nähe des alten Brunnen. Die 5 Eier lagen im hohen, 
hauptsächlich ranzigen Bestand von Agropyron repens. Zuerst flog das Männchen auf, 
dann — ich war schon nahe — das brütende Weibchen. Das Männchen kreiste umher, 
klapperte, das Weibchen setzte sich weiter nieder. Die Eier sind bebrütet. 

9. Juli — Im Nest sitzen drei Dunenjungen, frisch ausgeschlüpft und zwei faule Eier. 
Das Weibchen fliegt auf, bangt aber sehr um ihre Jungen, kreist klappernd um dann fliegt 
zum Nest zurück. 

26. Juli — Die Nestlinge haben sich vom Nest entfernt und sitzen auf einem neuen 
Platz. Eines ist entwickelt, mit spriessenden Federn, das zweite ist mittelmässig entwickelt, 
das dritte ist sehr zurückgeblieben. 

31. Juli — Eine der Alten benahm sich noch immer, wie früher, die Jungen konnte ich 
aber nicht mehr zu finden. 

Zwei weitere Beobachtungen weisen noch darauf hin, dass noch 1-2 Paare in der 
Gegend gebrütet haben mochten. Der Naturschutzwächter beobachtete ein Exemplar 
am 25. Juli auf der Zäm- Pussta um Pozsgästelek. DR. BERNDT Leisler, Vogelwarte Radolf- 
zell, sah am selben Tag eine Sumpfohreule bei Csukás die Lachmöwen (Larus ridibundus) 
zu attakieren. 

László Szabó 


Junge Sumpfohreulen (Asio flammeus). — Am 1. Juli 1973 liess ich 2 junge Sumpfohreulen 
in einem Weidenaue bei Härmas- Körös auffliegen. Sie habten sich, von einer kleinen, 
mit hohem Grass bewuchsenen Insel hoch. Die flüggen Jungen konnte ich später noch 
lange beobachten. 

Zsigmond Rethy 


Der Bestand der brütenden Mauersegler (Apus apus) in Pées, im 1973. — Die Verteilung 
und die Zahl der Mauersegler in Pecs habe ich seit 1969 mit Aufmerksamkeit verfolgt. 
Auf Grund dieser Daten kann ich behaupten, dass sie in 1973 in höherer Zahl, als je in 
dem Stadt gebrütet haben. Es wurde von mir die nächste Verteilung festgestellt: im Stadt- 
zentrum, unter der Kuppelbedeckung der Dschami auf dem Széchenyi Platz 15 — 16 
Paare, auf der Irgalmas-Kirche 6 Paare, auf dem Hotel Nädor in den Spalten der Dach- 
bedeckung, unter den Roletten 4 Paare, noch auf dem Szechenyi Platz auf zwei anderen 
entsprechenden Gebäuden je 4 Paare, in der Kossuth Strasse in einem Spalt, neben einer 
Spalette 1 Paar, auf dem Kórház Platz unter der Kuppelbedeckung der Dschämi Jakovali 
Hasszän 25 — 30 Paare, unter den Dachbedeckungplatten des Bezirkspitals in den Spalten 
6 Paare, bei Kreuzung der Strassen Kodäly und Szekely 3 Paare, in der Bartök Strasse 
1 Paar, in der Alkotmäny Strasse 7 Paare, im Innenhof der Lehrerhauptschule neben einer 
Wasserrinne 4 Paare, auf der Athinay Wohnsiedlung i in einem Spalt zwischen den Paneln 
1 Paar, in den Spalten der Szekesegyhäz (Kirche) 4 Paare. Meine Daten habe ich auf Grund 
zahlreicher Beobachtungen zusammengestellt und teile schon abgerundet mit. Auf Grund 
dieser Daten lässt sich feststellen, dass im 1973 in Pécs mindestens 85 — 90 Paare Mauer- 
segler gebrütet haben. 

Viktor Istvan Ivanits 


Weissrückenspechtbrut (Dendrocopos leucotos) im Börzsöny-Gebirge. — Am 6. Februar 
1972 wurde von mir ein Weissrückenspecht auf dem Nordabhang des Nagy-Hideg-hegy 
im Börzsöny in einem mitteljährigen Buchenwald beobachtet, 

Am 1. April 1973 sah ich ein Paar, das Männchen hat eben in eine frisch angefertigte 
Höhle eingeschlüpft. Die Höhle wurde in dem 15-20 jähringen Buchenwald in eine 
entzweigebrochene 30 cm dicke Hagebuche gezimmert, in 6 m Höhe. Bei der Kontrolle 
am 11. Mai habe ich in der Höhle nackte J ungen vorgefunden, von beiden Eltern fleissig 
gefüttert. Die Jungen sah ich zwar durch den Zahnarztspiegel, ihre Zahl konnte ich aber 
trotzdem nicht feststellen. 

László Bécsy 


Dreizehenspecht (Picoides tridactylus) in der Nähe von Köszeg. — Südwestlich von 
Kôszeg in einer Entfernung von 7 km, auf dem Kamm, der sich vom Kendig-hegy bis 
zum Irottk6 hinzieht, bei der Quelle Hörmann in 730 m Höhe, im alten Fichtenholz am 
4. Mai 1973 zwischen 10 und 11 Uhr wurde ich auf Specht-Trommeln aufmerksam. 

Ich suchte nach dem Urheber und entdeckte uaf dem Stamm einer alten Fichte einen 
Dreizehenspecht. 

Der Vogel schenkte meiner Erscheinung keine Aufmerksamkeit und liess sich aus 15 m 


306 


Entfernung zu beobachten. Er benahm sich so ruhig, dass als ich nach 10 Minuten 
Beobachtung weiterging, und meine Deckung, den Baumstamm aufgab, beeilte sich 
nicht auf die andere Seite des Stammes, sondern blieb auf der Stelle um weiter unter der 
Rinde zu suchen. 


Istvan Bechtold 


Brütende Mehlschwalben (Delichon urbica) auf der Fähre von Tihany. — In den ersten 
Tagen August 1973 überkehrte ich mit der Fähre von Szäntöd nach Tihany. Um den 
Schiff Kreisten Mehlschwalben, ich suchte nach, da fand ich das Schiff von 16 Nestern 
bewohnt. Während der Fahrt fütterten die Vögel je viermal. 


Dr. Jozsef Rékasi 


Interessantes Nest des Pirols (Oriolus oriolus). — Die Wälder um den Velencei-See 
begehend fand ich ein Nest des Pirols in einer Zweiggabel. Ein Zweig wuchs nach der 
Gabelung wie ein Achter und stand über dem anderen. In diese Gabel baute der Vogel 
sein Nest hinein, das Nestform war eine übliche, im Gegenteil zu den Materialen. Die 
Befestigungselemente waren Garn, Fäden, Nylon-Fäser und Gaze, die Zeitungfetzen 
machten es fest. Dieses Pirolnest, welches so viele von den Menschen stammende Materia- 
len gebraucht, weist darauf hin, dass der Vogel sich nicht nur in seinem Biotop, sondern 
auch im Verbrauch der ungewöhnten Materialen dem Menschen sich anpasst. 


Andras Zagon 


Daten über die Brut der Kolkrabe (Corvus corax). — Im 1973 brütete ein Paar auf 
dem Territorium der Forstwirtschaft Gyula, auf der Grenze der Szanazug und Remetei- 
Wälder in einem alten hohen Eichenholz. 

In Pöstelek, in Bezirk Békés, in den Wäldern zwischen Békéscsaba und Gyula brütete 
auch ein Paar im 1973. 


Zsigmond Rethy 


Brut von Rabenkrähenmännchen (Corvus e. corone) und Nebelkrihenweibchen (Corvus 
e. cornix) in Kőszeg in 1969. — Im Frühling 1967 brütete ein Paar der Rabenkrähe- 
Nebelkrähe auf einer Fichte im Hof des Gymnasiums. Die Jungen wurden mit 16 — 17 
Tagen in der Nacht 13/14 Mai 1967 von einem Steinmarder aus dem Nest geraubt. Einen 
schon angenagten Nestling, mit der Färbung der Nebelkrähe, fanden wir unter dem Nest. 

Im 1968 sah ich das Paar mehrmals. Gewöhnlich hielten sich auf den Bäumen des 
Chernel-kert auf und fliegen nach Westen in die Bäume der Obstgärten. In diesem Jahr 
konnte ich ihr Nest nicht finden. 

Am 31. Mai 1969 Vormittag, in den Erlen auf der Alsöret fand ich sie wieder, in einem 
alten Nest, 10 m hoch gleich neben dem Stamm. Das Paar flog auf einen Wipfel 30 m 
vom Nest. Oben sass die Rabenkrähe und machte die Jungs unaufhörlich auf die Gefahr 
aufmerksam. Solange ich da war, flogen sie nicht einmal zum Nest. 

Am 2. Juni 1969 Nachmittag fand ich schon das Nest leer. Zwei Jungen, in Nebelkrähen- 
kleidung, hielten sich auf der Weide nebenbei auf. Auf meine Störung erschien auch das 
Paar über den Baum, sie kreischten empört, dann flogen sie mit ihren Kumpanen weg. 


Istvan Bechtold 


Brut der Nebelkrähe (Corvus cornix) im Stadtinneren von Budapest, Frühling 1973. — 
Im VII. Bezirk, in Budapest befinden sich auf dem Gebiet der Med. Univ. ein Dutzend 
hundertjähriger Platanen. Im 1972 wurde schon ein Elsternest auf den Wipfel eines Pla- 
tans gebaut, ohne jedoch zu brüten. In der zweiten Hälfte von März 1973 hat aber ein 
Nebelkrähenpaar ein Nest in die Krone eines Platans, etwa 20 — 25 m hoch gebaut. Nach 
der Bebrütung in April schlüpften die Jungen Ende April, Angang Mai. Die Alten flogen 
immer hoch über die Gebäuden nach die Nahrungsgebiete: ich habe sie beobachtet, wie 
sie über die Donau nach Lägymänyos, auf die Grünflächen flogen, oder auf die unbebauten 
Abhänge des Gellerthegy, einmal in Richtung Nepliget (vielleicht nur bis zum Garten 
der Kossuth Akademie) und aus diesen Richtungen zurückkehrten (hauptsächlich in den 
frühen Morgenstunden). 

Nebelkrähennest in dem Stadt haben wir noch nie gefunden, deshalb halte ich den Fall 
für eine Rarität, dagegen ist die Elster ein regelmässiger Brutvogel in der Hauptstadt, 
sogar häufiger, in Friedhöfen, aber stellenweise auch in den Alleen, in parkartigem Gelände. 


dr. Dezsö Tapfer 


20* 307 


Über die Nahrung der Saatkrähe (Corvus frugulegus) auf den landwirtschaftlichen 
Gebieten in der Umgebung von Bacsalmas. — In unserer Gegend brüten etwa 150 — 200 
Saatkrähenpaare. Im Herbst und im Winter lässt sich ihr Zahl auf 10 — 20 000 schätzen. 
Sie verursachen empfindlichen Schäden besonders in den Herbstsaaten. 

Im 1969 spielen sie jedoch eine grosse Rolle in der Verminderung der Drahtwürmer- 
gradation. Diesmal habe ich beobachtet, dass sie die Reihen der Saaten nicht geradelinig 
folgten, sondern die Nahrung ihre Köpfe rechts-links bewegend auflasen. 

Parallel mit den Beobachtungen überprüfte ich den Mageninhalt 47 Saatkrähen. Das 
ergebnis: Zea mays 23/157 Triticum aestivum 5/78, Vitis vinifera 3/3, Helianthus annuus 
1/2, Cucumis sativum, 2/5, Carex sp.1/2, Gramineae sp. 1/ x, Gryllotalpa gryllotalpa 3/1+ X, 
Gryllus campestris 1/ x, Melolontha sp. 1/ X, Zabrus tenebroides larva 1/4, Anisoplia segetum 
1/x, Insecta 25/ x, Cricetus cricetus 1/1. 

Dr. Jozsef Rekasi 


Eichelhäher (Garrulus glandarius) über den Zoo Budapest. — Grosse Bewegung der 
Eichelhäher haben wir am 25. September 1972 über den Zoo beobachtet. Zwischen 7 und 
9 Uhr flogen etwa 800 —900 Vögel über uns in 50—60 m Höhe in Richtung Südwest, 
in losen Gruppen. Kleinere Gruppen besetzten die Wipfel der um den See stehenden hohen 
Bäume, sie reagierten dabei wahrscheinlicherweise auf den Ruf unserer Eichelhäher. 
Sie benahmen sich sehr ängstlich. Nach 9 Uhr zeigten sich nur kleinere Gruppen (1 — 3 St.) 
der Nachhut. 

Pal Mödlinger 


Ungewöhnliches Nest der Beutelmeise (Remiz pendulinus) auf einer Akazie. — Neben 
dem Velencei-See im 1971 entdeckte ich ein Nest der Beutelmeise auf einer hohen Akazie, 
die sich aus dem Schutzwaldstreifen ragte. Das Nest hing in 8 m Höhe, es war aber höchst 
ungewöhnlich, das Nest etwa 200 m vom Wasser entfernt, auf einer Akazie, im Wald 
zu finden. Es handelte sich um eine Spätbrut und aus dem halbgrossen Nest flogen die 
Jungen am 3. August aus. Das Nestmaterial war auch interessant, aus Mangel an Weiden 
wurdes aus der ausgefallenen Wolle der nahe geweideten Schafe gebaut. 


Angras Zagon 


Brut der Wasseramsel (Cinelus cinclus) im Quellengebiet des Zagyva. — Am 31. Dezem- 
ber 1972 beobachtete ich eine Wasseramsel auf der Ostseite des Medves-Gebirge auf einem 
schnellfliessenden Gebirgsbach. Ich vermutete, dass sie auf dieser entsprechenden Stelle 
auch brüten wird. Am 1. Mai 1973 suchte ich das Bach nochmals auf und von der Quelle 
ging ich flussabwärts. In der Nähe eines Wasserfalls erblickte ich die Wasseramsel, die 
für mich ungewöhnliche Laute von sich gab. Wegen meiner Näherung flog sie weg und 
entschwand hinter einer Biegung. An die Stelle gekommen entdeckte ich 2 Federjungen, 
ohne Altersfärbung, die sich sonderlicherweise benahmen. Ganz nahe gekommen flogen 
auch diese weg. Wann ich sie das nächste Mal erblickte, waren sie schon zu dritt. Ein 
Junge flog noch schwerfällig, so konnte ich ihn noch fangen und beringen. Ich ging dem 
Bach entlang und stellte fest, dass die Wasseramsel dieses Jahr 4 Jungen aufgezogen haben. 

Das Nest suchte ich auch, ohne jedoch unter den von den stark abfallenden Ufern hängen- 
den Wurzeln finden zu können. Ich suchte die Stelle noch mehrmals auf, aber die Amsel 
habe ich während der angenommenen zweiten Brut nicht gesehen. Am 2. September 
entdeckte ich aber wieder 2 Exemplare. Sie waren wohl die Alten. Die zweite Brut mochte 
unerfolgreich sein, oder sie hielten sich woanders auf und deshalb traf ich sie so lange 
nicht. 

Ferenc Varga 


Erscheinung des Blasspötters (Hippolais pallida) in Bácsalmás. — Den Blasspötter 
hörten wir zuerst am 19. Mai 1973 mit dem Ornithologe ISTVAN PELLE, aus Jugoslawien. 
Dieses Mal hörten wir nur noch seine Stimme in unserem Garten, aber nach einigen Tagen 
hörte ich ihn wieder, gleichzeitig erblickte ich ihn auf einer Pappel, wie er eben Nest- 
materialen sammelte. 

Das Nest konnte ich aber bisher nicht finden. Es ist möglich, dass die überzählige Haus- 
sperlinge den Vogel aus dem für das Nisten entsprechenden, mit Bäumen und Sträuchern 
bewuchsenen Garten weggescheucht haben. Die Gemeinde Bäcsalmäs liegt von der Donau 
etwa 30 km, von der Tisza (Theiss) 70 km entfernt, auf dem sog. Duna — Tisza köze. 


Dr. Jözsef Rékasi 


308 


Stand der Verbreitung des Blasspötters (Hippolais pallida) im 1972 und 1973 der Donau 
und Theiss entlang. — Der Blasspötter kam im 1972 in den für ihn entsprechenden 
Biotopen, in Salicetum triandrae Pflanzenvergesellschaftungen, in Wassernähe überall 
vor. Seinen Gesang hörte ich in 32 Gemeinden oder fand seine Nester. Die Grenze seiner 
Verbreitung mochte schon im 1972 mehr nördlich liegen, als Tiszasüly, in der Nähe von 
Szolnok habe ich ihn bisher trotzdem nicht gefunden. Am 14. Juni sah ich 3 Paare auf 
der Uferstrecke gegenüber Szajol, dann habe ich das Gebiet viel nördlicher bei Tiszasüly, 
am 15. Juni überprüft, wo ich seinen Gesang an vier Stellen hörte. Noch mehr nach 
Norden, bei Kisköre fand ich ihn aber nicht mehr. 

Im 1972 wurde der Vogel erstmals auf dem Donauufer binnen der ungarischen Grenzen 
festgestellt. Seinen Gesang hörten wir mit meinem Freund TIBOR JASZENOVICS auf dem 
Ufer bei Érsekcsanád, dann flussabwärts fanden wir auch sein Nest mit 2 Eiern auf der 
Koppäny-sziget (Insel). Das war am 12. Juni, am 5. Juli hörte Jaszenovics auch bei 
Dunaföldvär 2 singende Blasspötter. 

Verbreitungskarte des Blasspötters für den Jahren 1972 — 73, siehe im ungarischen Text. 


Attila Bankovic 


Wintergoldhähnchen (Regulus regulus) und Gimpel (Pyrrhula pyrrhula) im Sommer 
auf der Bükk Hochebene beobachtet. — Die Brut des Wintergoldhänchens auf der Bükk 
Hochebene ist zwar bekannt, trotzdem halte ich nächststehende Beobachtungen für inte- 
ressant, um sie zu veröffentlichen. Am 10. August 1973 stellten wir unser Auto in der 
Nähe von Jävorküt in einem alten Fichtenwald ab. Ich wurden gleich aufmerksam auf 
die Stimmen von Wintergoldhänchen. Den Lauten folgend fand ich einen Vogel, der sein 
Junge auf einer Fichte am Rand einer Lichtung fütterte. In den Zweigen befanden sich 
noch mehrere Jungen, ihre Zahl konnte ich aber nicht feststellen. Auf dem Rückweg 
hörte ich in der Nähe der Strasse die Stimme einer anderen Familie. Gleich darauf erschien 
das Weibchen mit Futter im Schnabel und flog hoch in das Laub. Diesmochte eine Spät- 
brut bedeuten, weil die Jungen, obwohl schon ausflogen, strichen noch nicht im Wald 
herum. 

Auf der anderen Seite der Strasse konnte ich noch weitere 2 Familien beobachten. 
Ich soll bemerken, dass ich nur ein kleines Gebiet überprüft habe, dei Zahl der Familien 
mochte daher wohl grösser als vier sein, in diesem ausgedehnten Fichtenwald. Mitunter 
sah ich einen Gimpel zweimal auf den Wimpel derselben Fichte zu fliegen, wo er seine 
typische Pfifflaute gab. Mag dieses Sommervorkommen auch die Brut des Gimpels bedeu- 
ten in diesem alten Fichtenholz? 

Ferenc Varga 


Ungewöhnliche Färbung von Baumpiepereier (Anthus trivialis). — Es ist allbekannt, 
dass die Eier des Baumpiepers sehr unterschiedlich sind. Von Jahr zu Jahr finde ich zahl- 
reiche Nester dieser Art, deshalb sind die Eier für mich wohlbekannt. Unter den bisher 
gefundenen waren dicht kleingefleckte, und dinige grossgefleckte Eier. Die Färbung: 
lila, grau, braun, rötlich, grün, aber immer wieder gefleckt. Bei manchem Gelege war 
die Fleckung so stark, dass es unmöglich war, die Grundfarbe festzustellen. Ich möchte 
deshalb das von mir am 24. April 1973 gefundenen aussergewöhnlichen Gelege bekannt- 
machen. Ich habe es in der Nähe von Zagyvaröna auf einem östlichen steilen Abhang, 
mit Birken und Wildbirnen bewachsen, auf dem Rand eines Hagedornbusches, welches 
mit niedrigen Gras bedeckt war, gefunden. 

Die drei schon bebrüteten Eier waren hellblau, ohne Fleckung. Nach zwei Tagen habe 
ich das Nest kontrolliert, es bestand noch immer nur aus 3 Eiern, die vom Weibchen be- 
brütet waren. Das zeugte darüber, dass es sich um ein Voll gelege handelt, ungleich der 
normalen Gelegen wobei 5 — 6 Eier gelegt werden. 

Die Eier habe ich für den Institut der Vogelkunde eingesammelt. Beim Präparieren stellte 
sich heraus, dass die Eier schon längst bebrütet waren, aber die Ausbildung der Jungen 


hat sich nicht begonnen. 
Ferenc Varga 


Herbstzug des Schwarzstirnwürgers (Lanius minor) in Truppen. — In der Umgebung 
von Ujkér sah ich in einem Waldstreifen neben der Strasse am 24. August 1973, 16 
Exemplare des Schwarzstirnwürgers zusammen. Gleicherorts brüteten 5-6 Paare in 


diesem Jahr. 
Dr. László Sölymossy 


309 


Rotkopfwürger (Lanius senator) in dem Bodrog—Tisza-zug. — Am 13. Mai 1973 
führte ich Vogelbeobachtungen in diesem Gebiet, im Dreieck Tokaj — Bodrogkeresztur — 
Timär, durch. Ich erblickte zuerst ein Männchen, in dem nordöstlichem Teil des Nagy- 
Nädas-tö, auf einer mit Weidenbuschen gfleckten Grasfläche. Während der etwa 3 Stun- 
den langen Beobachtung bewegte sich der Vogel auf einem sehr kleinen Gebiet (50 x 50 m). 

Seine Nahrung gewann er von der Erde, aus dem Gras. Die Beute hat er von trockenen 
Zweigen, Buschwipfel angeflogen, oft rüttelte er sogar darüber etliche Sekunden. Er benahm 
sich verhältnismässig vertraulich, so hatte ich die Möglichkeit gehabt, von 10-15 m 
Dia-Aufnahmen von ihm zu machen. Nachdem der Vogel es bemerkt hatte, dass ich ihn 
fortwährend folge, sass in das dichte Laubwerk einer Weide hinein, und kam auch dann 
nicht hervor, wenn ich die Weide herumging, höchstens ging auf die andere Seite. Es ist 
anzunehmen, dass der Rotkopfwürger hier, in diesem verhältnismässig ungestörten 
Gebiet, auch brüten wird. 


Zoltan Barta 


Spätvorkommen des Neuntöters (Lanius collurio). — Am 18. Oktober 1973 erblickte 
ich in Elöszälläs auf einem Telegraphdraht neben der Eisenbahn einen Neuntöter. In Be- 
gleitung IstvAN GÖTTMANN beobachteten wir den Vogel länger aus nächster Nähe. 


Dr. Lajos Simig 


Brut des Gartenammers (Emberiza hortulana) im Medves-Gebirge. — Im Sommer 1973 
wohnte ich nordöstlich Somosköujfalu in einem Wald Ökör-kö genannt. Das Haus wurde 
von einer Seite mit jungen Lärchen umgeben, auf der anderen Seite rannte ein Bach, 
mit Weiden und Erlen auf dem Ufer. Über das Bach lagen Wiesen voll mit unter Bau 
befindenden Erholungshäuschen, noch weiter Akazien und ein Eichenwald mit steinigem 
Boden. Höhe 350 m, die der umliegenden Bergen etwa 600 — 650 m. Am 25. Juli fiel mir 
ein Vogel auf, in seinem Schnabel mit einem Insekt, der sich ähnlich der Grasmücken auf 
den Erlen hin- und hersprang. Den Vogel beobachtend fand ich das Nest auch schnell, 
von der Gartentür einige Meter entfernt, in 35 cm Höhe, in einem Brombeer strauch. 
Drinnen lagen 3 Jungen und ein faules Ei. Es fütterte nur das Weibchen, deshalb konnte 
ich die Art genau nicht feststellen. Am nächsten Tag beobachtete ich das ziemlich vertrau- 
liche Paar und definierte als Gartenammer. Sie fütterten je 15 —20 (60) Minuten mit 
Spinnen und verschiedenen Hautflüglern. Der Vogel kam von der Wiese, folg auf die 
Wipfel der Erlen, danach liess sich auf einen, dam Nest nahestehenden Zweig fallen und 
so ging zu den Jungen. Ich stand nur 4—5 m vom Nest, gut sichtbar und trotzdem beach- 
teten mich die Vögel keineswegs. Wenn ich mich ganz nahe dem Nest stellte, so gaben sie 
goldammerähnliche, aber feinere Laute von sich. Am nächsten Nachmittag suchte ich 
das Nest wieder auf, aber auf meine Überraschung war es leer. Wahrscheinlicherweise 
wurde es von einem Wiesel ausgeplündert. 

Das Nest und das Ei, des bisher aus dem Medves-Gebirge unbekannten Gartenammers, 
wurde in den Institut der Vogelkunde weitergeleitet. 


Csaba Moskdt 


Brut des Zippammers (Emberizacia) in Szarvas-k6. — In Szarvas-k6 beobachtete ich 
ein Paar in der erster Woche von Juli, in den Jahren 1971 und 1972, auf einem Südab- 
hang mit mozaischem Aufbau von Felsenrasen und Steppe, die in der Höhe des Rückens 
vom geschlossenen Wald umgegeben war. Das Gebiet fällt mit einer steilen, stellenweise 
vertikaler Felsenwand nach dem Tal von Szarvas-k6, wo auch die Landstrasse läuft. 
Im 1971 registrierte ich das Anwesen eines einziges Paar es, ohne das Nest finden zu kön- 
nen. Im 1972 konnte ich aber schon 2 frisch ausgeflogene Jungen beobachten, so dass 
wir das Brüten des Zippammers in der Nähe von Szarvas-kö als bewiesen betrachten 
können. 


Dr. Csaba Aradi 


Daten iiber den Zipammer (Emberiza cia). — In den letzten Jahren wurde die Sammlung 
des Naturhistorischen Museums um drei Zippammer reicher. Alle Vögel hielten sich in 
der Nähe von Felsen auf — ihrem englischen Namen (rock bunting) treu — sogar in 
Csomäd, wo in einem ausgedehnten Akazienwald auf dem sandigem Boden nur ein kleiner 
tisc hgrosser Felsen zu finden war. Die Daten: ., Ad. Weibchen, nn 1969. XII. 17. 
coll. LAJOS ESZTERGÄLYOS; Ad. Männchen, Naszály (über Vác) 17. XII. 1971, coll. DR. 
PÉTER PÉczELY; 3. Ad. Männchen, Sikáros, Pilis-Geb. 2. V. 1973, Sn. ROBERT MURAY. 


310 


In dieser Stelle hielt sich auch ein Weibchen auf, und auf Grund dieser und des Datums 
können wir auf die Brut schliessen. 


Dr. Lajos Horvath 


Spornammer (Calcarius lapponicus) auf der Hortobágy. — Die erste Beobachtung des 
Spornammers im 1960 — gleich in 50-er Truppe — dann die folgenden Beobachtungen 
von Kardosküt und auf der Tiefebene über je einige Exemplare, wiesen darauf hin, dass 
die Art auch auf der Hortobagy vorkommen soll. Am 7. Dezember 1969 beobachtete ich 
200 Spornammer in Gesellschaft von 100 Berghänflinge und 5 Grünfinke, auf einem trocke- 
nen, mit Grass bewuchsenen Seeboden der Gyökerküti Halastavak. In den folgenden 
Jahren kamen aber seine kleine Truppen immer vors Auge, im Winter 1973/74 jedoch 
fanden wir seine mehr als Hundert zählende Gruppen schon mehrerorts. 


Dr. Mihaly Endes 


Über die Vogelwelt der Lehmgruben bei Szeged. — In Szeged, am Stadtrand sieht man 
im Industriebezirk eine, aus 4 Teichen bestehende Lehmgrubengesellschaft, welche von 
der Eisenbahnlinie Budapest — Szeged durchgeschnitten ist. Aus den Gruben wurde bzw. 
wird von den dortigen Ziegeleien Lehm gefördert. Die Gesamtoberfläche der Teiche ist 
etwa 1,5 km?, Wassertiefe von 0,5 bis 18 m. Die vorherrschende Baumart ist die Olweide. 
Ein Duzend Weiden und Pappel sind noch auf dem Gebiet zu sehen, neben der Eissen- 
bahnlinie erstreckt sich eine kleine Akazienau. Auf den Teichufern wächst wenig Schilf 
und auf einem Stelle trifft man an ein Rohrkolben dickicht. Unter den Olweiden finden 
wir einen Unterwuchs aus Faulbeeren Heckenrosen und Eschen, welche von den Drosseln 
„gepflanzt” wurden. Neben und sogar teilweise unter den Objekten der arbeitenden Ziege- 
lei lebt eine interessante Vogelwelt. Ihre Lebensweise ist gleichzeitig ein ausgezeichnetes 
Beispiel für die Anpassung der Arten. 

Auf einer Seite, neben den Industriebetrieben, hat sich ein Sumpf mit ziemlich ver- 
schmutztem Wasser ausgestaltet. Im 1972 siedelten hier drei Uferschwalbenkolonien 
(Riparia riparia) an mit 20 — 75-15 Bruthöhlen. In der Hälfte der Höhlen zogen 2—4 
Jungen auf. Zwei Bienenfresserfamilien (Merops apiaster) schlossen sich den Ufer- 
schwalben an. Im kleinen Sumpf bildeten die Zwergrohrdommel (Ixobrychus minutus) eine 
lose Brutkolonie aus 8 Nestern, eine ungewöhnliche Erscheinung. Ihre Nester bauten sie 
aus trockenen Zweigen 30 — 150 cm über dem Wasserspiegel auf einem Gebiet von etwa 
300 m?. Die am nähesten zueinander gebauten waren 30 cm voneinander entfernt. Über 
die Nahrung der Jungen erfuhr ich Näheres durch einen Zufall. Eines Tages besuchte ich 
das Nest und die Jungen gingen bis an den Nestrand zurück, dann in ihrem Schrecken, 
brachen sie ihre Nahrung — je 1 —3 kleine Fische aus. Es waren alle Lepomis gibbosus- 
Jungen, mit 15-28 mm Länge. Am nächsten Tag war die Nahrung völlig gleich. Die 
Zahl der geschlüpften Jungen war 23, 2x4, 3x5, in einem Nest wurde kein Gelege 
gefunden. 

Über den Zwergrohrdommel nistete eine Elster (Pica pica) und zog 5 Jungen auf, 
unter ihnen ein Paar Blässhuhn (Fulica atra) 3 Jungen, 2 Teichhuhnpaare 5 bzw. 1 
Jungen. (Gallinula chloropus). Das Nestmaterial der Teichhuhnnester war Rohrkolben 
und Schilfhalm, welche aus 5-100 m Entfernung hergebracht wurde. Die erwachsene 
Teichhüner übernachteten auf den Bäumen, dieselbe Methode habe ich bei den hier über- 
winternden Teichhüner beobachtet. * | 

Über das Wasser, auf einen halbtrockenen Zweig der Olweide, baute ein Beutelmeise- 
paar ein Nest (Remiz pendulinus), welches von neugierigen Menschen weggenommen 
wurde. Dasselbe Paar — eine Woche später — baute das neue Nest auf eine Weide in 8 m 
Höhe. In dieser traditionellen Umgebung war die Brut schon erfolgreich. | 

Auf dieser gemischten Nestkolonie brüteten 3 Paare der Türkentaube (Streptopelia 
decaocto) in Nester, welche 1 m über des Wasser standen. Sie zogen je 2 Jungen auf, die 
aber während der ersten Flugstunden im Wasser ertranken. Die Brut der Stockente 
(Anas platyrhynchos) war auch nicht erfolgreich — wurde von Menschen aus geplündert. 
In dem Dickicht auf dem Ufer brütete die Nachtigal (Luscinia megarhynchos) und die 
Mönchsgrasmücke (Sylvia atricapilla) erfolgreich. In der Lemmgrube unter Abbau brüte- 
ten 3 Paare Grauammer (Emberiza calandra), aus den Nestern flogen 3, 4, 3 Jungen aus. 
Hier brütete noch ein Paar der Haubenlerche (Galerida cristata) — 5 Jungen flogen aus. 
Neben der Betriebsbahn flogen aus einem Brachpiepernest ( Anthus campestris) 5 Jungen 
aus. Auf dem arbeitenden Exkavator hausten eine Bachstelze ( Motacilla alba ) und 2 
Feldsperlinge (Passer montanus). In nächster Nähe zum Tunnelofen, auf einer belebten 


311 


Stelle brütete der Steinschmätzer (Oenanthe oenanthe) unter einem Ziegelabfallhaufen, 
der zeitweise unter Schutz gestellt wurde (von den Arbeitern) und die 3 Jungen flogen wirk- 
uch aus. 

An verschiedenen Stellen in der Ziegelei nisteten Feldsperlinge und Star (Sturnus vulga- 
ris) in den Eisenrohesäulen. 

In der Produktionshalle brüteten 2 Rauchschwalbenpaare (Hirundo rustica) je 5 Jungen 


aus. 
Lajos Puskas 


Die Wasserkraftwerk Kisköre und die Vogelwelt. — Es ist sehr interessant, die schnelle 
Reaktion der Vogelwelt zu beobachten, mit der sie auf die mit dem Bau der Wasserkraft- 
werk Kisköre verknüpften Veränderungen reagiert. Neben dem Nagykunsäg-Kanal, ein 
km von der Theiss entfernt, auf einem mit spärlichem Wald bedeckten Gebiet — es wird 
mit zum Wasserspeichergebiet gehören — steht schon jetzt 5 — 20 cm Wasser. Am 19. 
Juni 1973 fand ich hier schon eine Brutkolonie aus 15 — 20 Lachmöwenpaaren (Larus 
ridibundus) und aus 6-8 Trauerseeschwalbenpaaren (Chlidonias niger). Die Nester 
wurden auf die vom Wasser zusammengetragene Trift gebaut, die sich auf den höherste- 
henden Rücken zusammengesammelt hatte. 

Dr. Csaba Aradi 


Seltenere Vogelarten in Bácsalmás und in seiner Umgebung in den Jahren 1960—1974. — 
Während meiner 15-jährigen Vogelbeobachtungen traf ich in dieser Gegend auf 172 
Vogelarten, darunter auf 71 Brutarten. Aus den 101 Zugvogelarten, gebrauchten 31 
Arten dieselbe Rute sowohl für den Herbstzug als auch für den Frühlingszug. Die Gegend 
ist reicher an Arten im Frühling als im Herbst. 

Seltenere, gelegentliche Vogelarten: Gavia arctica, Podiceps griseigenus, Phalacrocorax 
carto, Egratta alba, Botaurus stellaris, Plegadis falcinellus, Platalea leucorodia, Cygnus 
cygnus, Tadorna tadorna, Pernis apivorus, Milvus milvus, Circus, cyaneus, Pandion haliae- 
tus, Falco cherrug, Crex crex, Otis tarda, Squatarola squatarola, Numenius phaeopus, Lymno- 
cryptes minimus, Recurvirostra avosetta, Larus argentatus, Rissa trydactyla, Chlidonias 
leucopterus, Apus apus, Jynx torquilla, Nucifraga caryocatactes, Turdus torquatus, Hippo- 
lais pallida, Regulus ignicapillus, Prunella modularis, Carduelis spinus, Loxia curvirostra. 

Die am 19. September 1969, auf dem Sös-tö in Bácsalmás gesammelte Nebelkrähe wurde 
von Dr. KEvE A. als Corvus c. cornix sardonius determiniert. 

Dr. Jozsef Rékasi 


Daten über die Vogelwelt der Osze-széki-szik Salzgebiete. — Im 1973 hielt ich mehrere 
Gebiete unter, Kontrolle. Die Ergebnisse sind die folgenden: Vilmaszälläs Makra-szek, 
sich bis zum Osze-szék erstreckendes Gebiet, Salzgebiet 2. Klasse, mit Wiesenwirtschaft. 
Ein Säbelschnäblerpaar (Recurvirostra avosetta) brütet. 3 bzw. 4 Eier in den Nestern der 
zwei Stelzenläferpaare (Himantopus himantopus). Osze-széki-szik Salzsteppe und Osze- 
széki-t6(See) ein Säbelschnäblerpaar brütete hier, ihr Nest habe ich mit 4 Eiern gefunden, 
ein Zwergrohrdommelpaar (Ixobrychus minutus) und ein Tüpfelsumpfhuhnpaar. Auf dem 
Osze-széki-t6(See) brüteten unter anderen: 1 Schnatterentenpaar (Anas strepera), 8 Tafe- 
lentenpaare (Aythya ferina), 7 Haubentaucherpaare (Podiceps eristatus), 1 Schwarz- 
halstaucherpaar (Podiceps nigricollis), ein Spiessentenpaar (Anas acuta), 3 Moorenten- 
paare ( Aythya nyroca), 1 Wasserrallenpaar (Rallus aquaticus), 9 Teichhunpaare (Gallinula 
chloropus), 17 Blässhühnerpaare (Fulica atra), 4 Zwergrohrdommelpaare, Drosselrohr- 
sängerpaare ( Acrocephalus arundinaceus), 4 Schilfrohrsängerpaare ( Acrocephalus schoeno- 
baenus) und 11 Teichrohrsängerpaare ( Acrocephalus scirpaceus) . 

Lajos Hajté 


Faunistische Daten aus Bezirk Szolnok. — In den Jahren 1971 — 73 führte ich ornitholo- 
gische Beobachtungen in der Umgebung von Szolnok, Jäszladäny, Tiszasüly durch. Aus 
dieser Beobachtungen möchte ich die Volgenden hervorheben: | 

Seidenreiher (Egratta garzetta). In der Nähe von Oballa, im Überschwemmungsgebiet 
von Tisza (Theiss) bildete sich im Frühling 1972 ein neuer Reiherstand aus. Zwischen dem 
28. Juni und dem 22. Juli besuchte ich das Gebiet mehrmals auf und stellte die folgenden 
Brutpaare fest: Seidenreiher 20 — 25 Paare, Fischreiher ( Ardea cinerea) 10 Paare, Nacht- 
reiher (Nycticorax nycticorar) 10—15 Paare, Saatkrähe (Corvus frugilegus) 150 — 200 


Paare. \ 
Im Jahre 1973 geling es mir nur am 18. Mai das Gebiet aufzusuchen. Nach Übersicht 


312 


der Nester fand ich die Reihernester in gleicher Zahl vor, die Zahl der Seidenreiher sank 
jedoch auf die Hälfte. 

Schwarzstorch (Ciconia nigra). Am 24. Mai 1972 sah ich die ersten zwei Exemplare 
in der Umgebung von Szolnok, bei Szöröi Holt-Tisza. Am 9. Juni erhöhte sich ihre Zahl 
auf 8, am 20. Juni auf 40! Am 24. Juni waren nur noch 20 Stücke zu sehen. Am letzten 
Mal sah ich am 5. September ein Exemplar. 

Brauner Sichler (Plegadis falcinellus). Am 30. April 1973 sah ich einen Sichler neben 
den Fischteichen der Tiszasülyi PG. von der Theiss kommend über die Teiche zu fliegen. 
Ich war 30 — 40 m vom Vogel. 

Wespenbussard (Pernis apivorus). Am 20. September 1972 schoss ISTVÁN SIMON, 
Mitglied der Jagdgesellschaft ‚Diana‘ in Szolnok, ein junges Weibchen im Uberschwem- 
mungsgebiet des Theiss, nördlich von Szolnok. Den Voge) konnte ich für die Sammlung 
des Instituts für Vogelkunde erwerben. 

Schreiadler ( Aquila pomarina). Vom 24. Mai bis 20. Juni 1972 konnte ich ein Exemplar 
mehrmals neben Szolnok in einem ruhigen Teil des Galeriewaldes bei Koväcsi-Holt-Tisza 
beobachten. 

Wanderfalke (Falco peregrinus). Am 3. Februar 1973 flog ein Exemplar in Jugend- 
kleidung über mich schnell hinweg, in der Nähe von Jaszladany. 

Grosstrappe (Otis tarda). In der Zeitspanne zwischen dem 1. Mai und dem 3. Junisahen 
wir mit IMRE FATÉR vier Mal kleinere-grössere Truppen. Die meisten sahen wir am 20. 
mai — 16 Hähne und 6 Hühner. 

Uhu ( Bubo bubo). Am 11. November 1972 sah ich diesen grossen Vogel über die Teiche 
der Fischereigesellschaft der Tiszasülyi PG. in den Mittagstunden nach Nordost zu fliegen. 

Rosenstar (Sturnus roseus). Am 31. Mai 1971 zog eine 8 — 10-köpfige Truppe in den 
Mittagstunden über Szolnok-Innenstadt. 

Istvan Lôrincz 


Daten über die Vogelwelt des Kreises Sárvár. — In einem alten Steinwald in der Um- 
gebung von Käld befindet sich ein Nest des Schwarzstorches (Ciconia nigra). Im Jahre 
1971 flogen 2 Jungen aus. Im 1972 und 1973 sah ich aber nur noch einen Storch am Nest. 
Im August 1973 brach einer der das Nest haltenden verfaulten Aeste ab und das Nest 
viel grössten Teils auf die Erde. 

Wespenbussard (Dernis apivorus). Im 1971 fand ich zwei bewohnte Nester mit je zwei 
Jungen in den Wäldern nahe Särvär, bzw. Käld. Im 1972 und im 1973 fand ich wieder- 
holt drei bewohnte Nester in den Käld und Bajegyertyanos umgebenden Wäldern. 

Fischadler (Pandion haliaetus). Aufgrund der Informationen von IMRE SZILÁGYI erschei- 
nen an den Fischtechen bei Mikosszeplak und Zalaveg jedes Jahr, im Frühling und im 
Herbst 1 —2 Vögel. Im 1973 sah ich 2 Fischadler hier. Ich hielt mich auf dem Gebiet vom 
20. März bis 14. April auf. Noch dazu eine interessante Späterscheinung: am 13. Mai 
1973 beobachtete ich Exemplar an der Räba bei Jäkfa. 

Flussregenpfeiffer (Charadrius dubius). Auf der Räba erscheint regelmässig. Am 7. 
August 1971 beobachtete ich ein Dunenjunge auf einer Kiesbank der Räba bei Särvär. 
Am 29. Juni 1973 sah ich einen jungen Vogel auf einer Kiesbank der Räba, bei Sarvar. 

Flussuferläufer (Tringa hypoleucos). Am 11. Mai 1971 fand ich ein Nest mit 3 Eiern 
bei Ikervär, an der Räba. Am 21. Juni 1972 sah ich 2 Dunenjungen in der Umgebung 
von Sárvár. Im 1973 beobachtete ich 6 Familien an der Rába, bei Sárvár und Räbapaty. 


Zoltan Barbäcsy 


Vogeltragedien. — In den letzten Jahrzenten sah ich eine Reihe von Vogeltragedien. 
Im 1936 oder im 1937 fand ich ein Pirolweibchen (Oriolus oriolus) auf einem fast fertigen 
Nest. Raffienfaser wurde ins Nest eingewoben, der sich um das Neck des Vogels legte 
und so zum Erwürgen führte. Ähnlichen Fall sah ich im 1946 und im 1953. Alle waren 
Weibchen. 

Am 20. Mai 1973 hörte ich solche klagende Stimmen von Schwarzstirnwürger (Lanius 
minor), welche ich schon früher in solchen Fällen hörte, wann es von irgendeinem Lebe- 
wesen unmittelbar gefährdet war. Den Vogel habe ich 10 cm unter seinem Nesthängend 
erblickt, das wiederum 30 cm von einem Zweig der kanadischen Pappel in einer Höhe von 
10 m hing. Der Vogel fand sein Ende ähnlich der vorigen Fällen. Es war mir aber nicht 
möglich, festzustellen was sich um das Neck des Schwarzstirnwürgers schlingelte. Das 
Nest wurde wahrscheinlich durch seinen Todeskampf aus den Zweigen gehoben und später 
hing mit dem verunglückten Vogel zusammen. 

Dr. Miklös Orosz 


313 


i : @ ® a alette = 
| | | u CI 
d a 

| Ù | u 


Th 


va * 
ate 


Barbacsy Zoltan 
IN MEMORIAM 


Prof. Dr. Beretzk Péter (1894 — 1973). Született Szegeden, 1894. október 23-án. Iskoláit 
Szegeden es Hödmezöväsärhelyen végezte. Családja eredetileg Erdélyből származott, de 
onnan már évszázadokkal előbb a dunántúli Szentgálra telepedett át, és csak onnan kerül- 
tek elődei mint kálvinista papok Szegedre, ahol édesatyjának kimagasló szerep jutott 
egyházközössége megszervezésében, és a szegedi református templom felépíttetésében. 
Már édesatyja is köztiszteletben állott Szegeden, fiai mérnöki, illetve BERETZK PÉTER 
orvosi pályára léptek. 

Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, az orvosi karon kezdi meg 1912—14 között, 
innen hívják be katonának egészségügyi szolgálatra, és a frontra — Dornavatrára kerül. 
A véletlen játéka, hogy vele szemben az orosz hadseregnél szintén ornitológus áll Doz. 
DR. NICOLAI v. TRANSEHE. 1918-ban orvosi tanulmányait Budapesten folytatja, ahol 
1920-ban avatják doktorrá. Mint nőgyógyász és szülész szakorvos eleinte az egyetemen 
tanársegédeskedik, majd a Magyar Állam Vasutak szolgálatába lép, ahol elérte az igaz- 
gató-főorvosi rangot, és több éven át ő vezette Szegeden a MÁV orvosi központját. 

A természet iránt kora gyermek korától érdeklődött, de nem madarak, hanem lepkék 
és bogarak iránt. Sokfelé gyűjtött, elsősorban a Bükkben. A vadászat terelte figyelmét 
az ornitológia felé. Rendszeres vadászati naplója vezetését 1930 augusztusában kezdi 
meg. Amint sajátmaga írja (1944): ,, . . . 1932-ben tettem első ízben lábamat e vidékre 
— azaz a Fehér-tóra. Szerz. — Akkor már építették az ezer holdas halastavat. Emberek 
százai turkálták és lapátolták a sárga altalajt. E zavaró körülmény és a még ki nem melyi- 
tett ornitológiai tudományom mellett is hamar észre kellett vennem a területnek madár- 
tani értékét ...’ Ettől az időponttól szerelmese a Fehér-tónak, melyért élete utolsó 
pillanatáig küzdött sok csalódás és gáncsoskodás ellenére. Első feladatának érezte, hogy 
madártani ismereteit bővítse. Ezért két akkori kitűnő szakemberhez fordul a Nemzeti 
Múzeum ornitológusához DR. GRESCHIK JENŐHÖZ, és a Madártani Intézet kutatójához 
DR. VASVÁRI MIKLÓSHOZ. Nekik küld anyagokat, kéri meghatározásukat, és szaktanácso- 
kat. VASVÁRIBAN kiváltképpen megvolt a hajlam az érdeklődők lelkesítésében, különben 
is szegedi születésű lévén eleve fennállott a lelki kapcsolat közöttük. A munkának egyik 
lényeges eleme volt a gyűjtés, és ebben a VASVÁRINAK küldött sárjáró sorozat adja meg 
a végleges lökést ahhoz, hogy BERETZK a legkiválóbb ornitológusaink sorába került. 
Meghivja a Feher-töra az Alföld akkori élenjáró madártani kutatóját, az Alföld Bizott- 
ság ornitológus tagját SCHENK JAKABOT is, aki társaságában járja is a Fehér-tavat, hogy 
összehasonlítást tehessen az általa kutatott Apajpusztával. 

Az eredmények alapjában megváltoztatták a parti és vízi madarak vonulására vonat- 
kozó addigi ismereteket, sok faj vesztette el BERETZK kutatásai és gyűjtései alapján a 
, ritka? jelzőt, másodszor meg BERETZK rámutatott az átnyaralás tényére, mellyel szin- 
tén új színt vitt be ornitológiai kutatásainkba. Hatalmas lendületet adott a szikesek 
kutatásának, melyben csakhamar követőkre talált, pl. MÁTÉ LASZLOBAN, NAGY LÁSZLÓ- 
BAN stb. BERETZK fellépése tehát új korszakot nyitott meg a magyar ornitofaunisztiká- 
ban, mivel rámutatott sok addig elhanyagolt tényezőjére. 

Ugyancsak az úttörők sorába került a természetvédelem terén is. Mint fenn már írtuk 
első fehér-tavi látogatásai után már felismerte a terület értékét, melyet meg akart menteni. 
De abban az időben még nem volt hivatalos természetvédelem Magyarországon. Első 
lépése volt tehát, hogy külön vadásztársaságot alapított, és egy ügyes lépéssel megszerezte 
annak a Fehér-tó vadászbérletét. Ez a vadásztársaság mindenben BERETZK utasításait 
követte. Saját kezűleg építettek fel egy kis vadászházat buboskemencével, és TOTH JÁNOST 
a későbbi kitűnő természetvédelmi őrt alkalmazták vadőrnek. 1934-ben ráveszi Szeged 


315 


városát, hogy nyilvánítsa a Fehér-tavat városi vedterületnek, majd 1939-ben a már közben 
megalakult Természetvédelmi Tanács 113 559(1)1939. számú határozatával a Fehér-t6 
350 kat. holdját 1939. nov. 16-án állami védterületnek nyilvánítja. A küzdelem ezzel 
nem ért véget, mert már az 1940-es években a tógazdaság engedély nélkül egy gátat és. 
csatornát húzatott a védterületen keresztül, és a későbbiekben is egyre többet faragott. 
le belőle, mígnem 1959-ben megkezdte a, XI-es tó kialakítását is, de csak a már kész műve- 
letet 1964-ben hagyatja jóvá, amikor a több milliós költség befektetésen változtatni 
úgysem lehetett. BERETZK fáradozása hiábavalónak bizonyult, bár éberen szemmel tar- 
tott és jelentett az illetékesek felé minden változtatást, mint akit a földművelés- 
ügyi miniszter 1947. IX. 19-én az Országos Természetvédelmi Tanács tagjának nevezett 
ki, az 1342/1955 átiratával az Országos Természetvédelmi Hivatal a Fehér-tó tudományos. 
felügyelőségére kérte fel. A másik zavaró tényező volt kezdettől fogva a legeltetés kérdése. 
A pásztorkutyák rengeteg madárköltést tettek tönkre, és akkor még a taposás veszélyét 
is káros tényezőnek tartották. A legeltetési társaságokkal is állandóan harcban állott. 
BERETZK a terület érdekében. Csak a későbbi Camargue-i és fertő-tavi tapasztalatok 
mutattak rá, ami a Fehér-tavon is bekövetkezett, hogy a sziki növénytakaró fenntartása, 
azaz a madárbiotóp megőrzésének is nélkülözhetetlen tényező a kellő legeltetés, aminek 
megfelelő megoldása mindenütt más és nem kis problémát jelent. Ugyancsak megmutatta. 
a fehér-tavi, később a pusztaszeri példa is, hogy édesvizet szikes védterületre behozni 
nem szabad, inkább választani kell a teljes kiszáradás veszélyét, mert ez a természetes 
folyamat a sziken. Mindezt BERETZK számos írásában kifejtette. 


BERETZK írásai rendhagyóak, mert általában a tudományos irodalomba a napilapok 
cikkeit nem szoktuk besorolni. BERETZK azonban a szegedi napilapokban, főleg a Dél- 
Magyarországban frissen, sokszor még az útja utáni estén sok értékes adatot közölt, 
az élmény közvetlen hatása alatt, és ezeken hírlapírói hozzáköltés nem történt, sem vál- 
toztatás. Összesen 349 írását állíthattuk eddig össze, nem számítva bele sem a még meg- 
jelenés alatt állókat, sem azokat, melyek róla szólnak, vagy adatai alapján készültek 
— melyeket autobibliográfiájában felsorol. Legjelentősebb munkája a fehér-tavi össze- 
foglaló, melynek előzetes jelentését a Köcsagban írta meg (1939), magyar és német nyel- 
ven, a részletes magyar szövegét (1944), majd annak angol szövegét kiegészítve az Aguilá- 
ban (1950). A további kiegészítések kis közlemények alakjában láttak nyomdafestéket. 
(Aguila és Állattani Közlemények.) 1957-től kezdve, összevetve BERETZK fehér-tavi 
tapasztalait a saját balatoni megfigyeléseimmel, és a régebbi irodalom szórványadatai- 
val sorozatban mutattunk rá a , ritkának" minősített parti madarak stb. valódi faunisz- 
tikai jelentőségére (Ornithologische Mitteilungen, Beiträge zur Vogelkunde, Lousnais — 
Hämeen Luonto, Állattani Közlemények stb.), mely munkákban több ízben DR. STER- 
BETZ ISTVÁN isrészt vett. Főleg az általa begyűjtött anyag alapján tisztáztuk több faj 
Magyarországon előforduló alfajainak taxonómiai helyzetét (pólingok, nádisármány, 
zöldike, nagy őrgébics), amiben Dr. MARIÁN MIKLÓS is közreműködött. (Aquila, Acta 
Zoologica, Állattani Közlemények, Bonner Zoologische Beiträge.) 

BERETZK kezdeményezéséből indult meg újra 1951-ben a VASVÁRI által szorgalmazott 
szinkron kutatás, mely a madárvonulás ökológiai tényezőit hivatott kideríteni. Közös 
munkánkban az adattömeg feldolgozását elsősorban SCHMIDT EGON végezte. 

Jellemzi BERETZKET a publikálási mód, aki rengeteg energiát fektetett bele a nép- 
szerűsítésbe — ezért vállalt szerepet a neki nem is fekvő Állatvédő Egyesület szervezésé- 
ben is. Országszerte a TIT keretében számos vetített képes előadást tartott, a TIT szegedi 
tagozata biológiai részlegének éveken át elnöke, és jó ülésvezető. Kezdeményezésére 
indul be a szegedi TIT keretén belül a Madarász Kör munkája, melyben DR. MARIÁN 
MIKLÓS és URBÁN SÁNDOR — aki a fehér-tavi vizsgálatokban is alaposan kivette részét — 
segítik elsősorban. Se szeri, se száma nincs azoknak a fehér-tavi vezetéseknek, melyek során 
külföldi szakembereknek, köztük ARN TISELIUS professzornak a kémiai Nobel-díj bizott- 
ság elnökének bemutatta a Fehér-tavat vagy vezetett és oktatott érdeklődő csoportokat. 

Fehér-tavi működéséből még két fő elemet kell hangsúlyoznunk, melyek közül az első 
szorosan összefügg az iméntiekkel. BERETZK volt egyik úttörője a magyar madárfény- 
képezésnek, és ebben sok kitűnő utódot nevelt mint Wrısz TIBORT, HOMOKI-NAGY 
ISTVÁNT, TILDY ZOLTÁNT stb. Képeit külföldön is nagy becsben tartották (British Birds; 
Alexander könyvének német kiadása, Hanzák műve stb.). A másik tudományos irány- 
zat a madárfertőzések, főleg a pasteurellózis kutatása, mely jellegzetesen sziki jelenség. 

DE BERETZK, bár élete nagy részét a Fehér-tó kutatása kötötte le, nem maradt egy- 
oldalúan egy téma mellett, ha ugyan egyoldalúságnak nevezhetjük az elmondottakat. 
Dornavatráról visszatérve budapesti kórházi szolgálatra osztották be az első világháború 
második felében, mely szükségkórház a mai Műcsarnok és Jégpálya épületében működött. 


316 


Mär itt figyelte a rözsatöveken szedegetö cinegéket, és felmerült gyanúja, hogy lazür- 
cinegét is látott, de akkori hiányos madärismerete miatt ezt sohasem közölte. A második 
világháborút megelőző években Körösmezőn teljesített katonaorvosi szolgálatot. Erről 
szóló beszámolóját (1940) a szegedi napilapban, a vadászújságban (Nimród) közölte elő- 
ször. Innen ismerjük a ruszinok seregélytelepítési érzékét. Csak utána a Fragmenta Fau- 
nistica Hungarica-ban, és ezen gyűjtése alapján írta meg Greschik (1944) nagy tanul- 
mányát a vízirigóról. Csatlakozott a veszprémi múzeum által megindított Bakony- 
kutatáshoz is. Vizsgálatait Porva-Csesznek körül végezte. Több éven át tagja volt a 
Tisza-kutató víziutaknak, és járt ezzel a kutató gárdával az ugyancsak a Tudományos 
Akadémia égisze alatt folyó dél-magyarországi szikes kutatásokon is. Az IWRB (Inter- 
national Wild-Life Research Bureau) magyar tagozatában a limikola-részleget iränyi- 
totta. Tagja volt az ICBP (International Council for Bird Preservation) magyar tagozatä- 
nak, és a balatonszemesi 1938. évi konferencián személyesen is részt vett. 

Tudomänyos munkässägänak elismerese jeleül a Madärtani Intezet 1939-ben ,,rendes 
megfigyelői" 1945-ben , rendkívüli tagsági"? oklevéllel tüntette ki. 1944-ben a Magyar 
Ornitológusok Szövetsége disztagnak választja, és a HERMAN OTT6-emlékérmet adomá- 
nyozza neki, 1948-ban a szegedi Tudomány Egyetem egyetemi magántanárnak habili- 
tálja, 1964-ben c. egyetemi tanárnak. 1952-ben a Tudományos Akadémia Minősítő 
Bizottsága kandidátusi fokozattal tünteti ki. Természetvédelmi tevékenységért 70 éves 
születése napja alkalmából a munkaérdemrend arany fokozatát kapta (1964). 1968-ban 
a szegedi egyetem József Attila emlékérdemmel méltatja Szeged város kulturális fejlesz- 
tésében végzett munkáját. 

Mert valóban kevés ember tett annyit ennek érdekében, mint BERETZK, aki sokoldalú 
tásadalmi munkásságán kívül, a város múzeumának a Móra Ferenc Múzeumnak ado- 
mányozta madártani és lepkészeti gyűjteményeit, sok egyéb tárgyon kívül. Ezt a gyűjte- 
ményt ma is őrzi a Móra Ferenc Múzeum, ezzel nagy felelősséget vállalva, hogy a BERETZK- 
féle madártani kutatásokat a jövőben is folytatja, a gyűjtemény megfelelő szakember- 
kezelőjéről gondoskodik. BERETZK adományaiból ez a részlet maradt meg, mert amit a, 
Természettudományi Múzeumnak vagy a Madártani Intézetnek küldött és adományozott, 
minden a tűz martalékává lett. 


BERETZK PÉTERT nemcsak itthon tiszteltük és állott köztiszteletben, nemzetközi meg- 
becsülése halála után vált nyilvánvalóvá, a sokoldalról érkező részvétnyilatkozatokból 
és érdeklődésekből. Életében az agrai Academy of Zoology választotta rendes tagjának, 
a Dél-Finn Természetvédelmi Egyesület pedig , külföldi tagsági?" oklevéllel méltatta 
munkásságát. 

1973 elején kezdett panaszkodni, hogy a bal bokájában fellépő érszűkület akadályozza, 
fehér-tavi útjaiban, majd az erős gyógyszeradagolás okozott zavarokat. De még április- 
ban előadást tartott Budapesten és Szegeden is a Biológiai társaságban, mely szegedi 
tagozatának évekig elnöke volt. Május 20-án még vezetett fiatalokat a Fehér-tavon, ahol 
ebben az évben is megállapította szerecsensirály költését. Erről az útjáról azonban leg- 
hűségesebb kísérője HADNAGY BÉLA támogatta haza, és az érfalakról levált mészrögök 
egyre súlyosabb fejfájásokat és rosszulléteket okoztak, végül is kórházba kényszerült, 
ahonnan már hazatérni készült, amikor 1973. június 9-én az embólia végetvetett munkás 
életének. Halála mérhetetlen veszteséget okozott nemcsak barátainak, hanem a magyar 
ornitológiának is. Emlékét kegyelettel őrizzük! 


Agárdi Ede sz. Pécsvárad, 1891. III. 14., megh. Pécsvárad, 1973. VIII. 20. Onéletrajza 
szerint 10 éves korában kezdte a madarak tojásainak gyűjtését, és gyenge egészsége elle- 
nére egész életén át a Mecsek rajongója maradt. Gimnazista korában magyarosítja nevét 
Anschauról Agárdira. Közigazgatási pályát választ, de mindig olyan jegyzőségeket pályá- 
zik meg, melyek közelebb hozzák a Mecsek erdeihez: 1913 — 1922 közt Berkesd, 1922 — 
1933 közt Püspökszenterzsébet, 1933 — 45 közt Erdősmecske jegyzője. Karakán kiállásért 
az SS elhurcolja, visszatérve rövidesen nyugdíjba vonul. Későbbi években GEBHARDT 
ANTAL mellett dolgozik a Janus Pannonius Múzeumban. HERMAN OrTö 1911-ben figyel 
fel rá, és azonnal , rendes megfigyelőnek" nevezi ki. Az Aguilaban 1921-ben jelenik meg 
első cikke, és ettől fogva ontja a madarak fészkelésére vonatkozó közleményeit, 1942- 
ben pedig összefoglaló munkát ír a keleti Mecsekről. 1945-ben megkapja a , rendkívüli 
tagságot". Bár egész életében a Mecsek kutatásának szentelte idejét, sokat megfordult a 
Baja körüli Duna-ligetekben is, járt a Bükkben, a Balatonnál is (Nagy-berek). Gyűjtési 
szenvedélye igen sokoldalú volt, de mégis tojásgyűjteménye volt híres, melyet a Termé- 
szettudományi Múzeum vásárolt meg, és annak madártani gyűjteményével pusztult el. 
Nagy csalódása volt, hogy az eredeti ígéretet, miszerint életében Pécsváradon marad a 


317 


gyűjtemény, mint Agàrdi-Muzeumban, nem került megvalósításra, még jobban lesüj- 
totta a gyűjtemény pusztulásának hire. Betegsége miatt is többször kórházi és szanat6- 
riumi kezelésre szorult, mégis az első depresszióból hamar felocsúdott, és új gyűjtésbe 
kezdett a pécsi múzeum számára. Csakhogy ekkorra már a régi megbecsült tojásgyűjtés 
idejét múlta, és a természetvédelmi rendelkezésekbe ütközött, tehát lehetőségei minden- 
képpen korlátozva voltak. Rendkívüli vitalitása azonban mégis megengedte, hogy szinte 
utolsó pillanatig tevékeny maradhatott. 


Horváth Károly erdőigazgató, a vállusi erdészet nyugalmazott vezetője 85 éves korá- 
ban kórházi ápolás közben Budapesten 1972. VII. 18.-án halt meg. Nyugalomba vonulása 
után Káptalantótin élt csaknem vakon. A régi Nimród vadászújságban sokszor találkoz- 
tunk nevével, és számos madártani adatot szolgáltatott a Keszthelyi-hegységből és szülő- 


városa Keszthely környékéről. Mint a madártan őszinte és készséges pártfogóját meg- 
rendülve búcsúztatjuk. 


Jacobi Rihárd sz. Brassó, 1901. III. 26., megh. Aiud (— Nagyszeben), 1972. I. 25. 
Az erdőmérnöki képesítést Wienben és Tharandtban szerezte, tevékenységét szülőföldjén 
fejtette ki. Elsősorban német és román vadászati lapokban írt, több vadászati könyve 
jelent meg, de a J. THIENEMANNAL 1925-ban Rossittenben kötött barátsága folytán madár- 
tani közlésekben sem maradt tétlen. 


318 


Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. 


KÖNYVISMERTETES 


Glutz von Blotzheim, U. N.—Bauer, K. M.—Bezzel, E. 1973: Handbuch der Vögel 
Mitteleuropas. Bd. 5. 
(Akad. Verl., Frankfurt a. M. pp. 700.) 


A kézikönyv sorozat ötödik kötete a tyükfelektöl a tüzokokig bezáróan dolgozza fel a 
közep-euröpai madärvilägot. A kötetek szerkesztöi egyre szelesebb körü munkatärsi 
gárdával, rendkívül gyors nyomdai ätfutässal adták közre az előző kiadványokat is, ez 
alkalommal azonban a szerkesztési-nyomdai munka lendülete fokozottan érvényesült. 
Az olvasó szinte napra kész irodalmi feldolgozásban, rendkívül friss, időszerű adatok 
összefoglalását kapja e munkában, amelyek sokoldalú, korszerű szemléletet tükröző 
kiértékelése a fejezetírók együttes érdeme. A magyar vonatkozású adatoknál — mint 
az előző köteteknél is — szembetűnő, hogy egyes fajokat rendkívül részletesen, másokat 
viszont látszólag indokolatlanul röviden tárgyal a kézikönyv. Ennek az adatközlésben 
részt vevő, hazai munkatársak kis létszámában, elhatárolt érdeklődési körében találjuk 
meg a magyarázatát. Kívánatos, hogy a jövőben minél több magyar kutató kapcsolód- 
jék be a sorozat adatgyűjtő szolgálatába, mert ezáltal nemcsak tudományos célokat szol- 
gálnak, hanem egyben azt is elősegítik, hogy nagyobb példányszámban kerüljön be Magyar- 
országra ez a rendkívül drága, de ma már nélkülözhetetlen kézikönyv. 8 

DTS 1. 


Mauersberger G. 1972: Uránia állatvilág, Madarak 
(Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 502.) 

Dr. Keve András fordításában, és magyar vonatkozásokkal kibővített átdolgozásában 
jelent meg magyarul MAUERSBERGER: Urania Tierreich Vögel c. munkája. A klasszikus 
BREHM kötetek örökségét átvevő Uránia könyvek legszínvonalasabbját kapjuk a mada- 
rak bemutatásában. A sokat utazott, széles látókörű szerző elsősorban etológus. Maga- 
tartáskutató szemlélete messzemenően érvényesül az egyes rendszertani csoportok tárgya- 
lásában, és e korszerű, fiatal tudomány népszerűsége fokozottan biztosítja a kötet olva- 
sottságát. Az Uránia kötetek ismeretterjesztő kiadványnak készültek. A szerző maradék- 
talanul eleget is tett ennek a követelménynek, azonban mindezt olyan tudományos ala- 
possággal mívelte, hogy a könyv magas igényű szakmai forrásmunkaként is bátran hasz- 
nosítható. A szöveg 1573 madárfajjal foglalkozik és 97 fajról közöl kiváló nyomdatechni- 
kával előállított színes, illetve fekete-fehér fényképeket. n 

Dr SL 


Zink, G.: Der Zug europäischer Singvögel. Ein Atlas der Wiederfunde beringter Vögel 
(Vogelwarte Radolfzell, 1973. 1. Lieferung) 


A három szakaszra tervezett nagy munka első része látott napvilágot, melyben a szerző 
3969 visszajelentés adatait dolgozta fel. Ezek közül 3242 szerepel a közölt térképeken is. 
Az első részben 30 faj adatait közli, többek között a hantmadár, cigány-csaláncsúcs, 
rozsdás csaláncsúcs, a fülemüle, a nagy fülemüle, a kékbegy, a három nálunk is honos 
tücsökmadárfaj, a sitke, a nádirigó, a cserregő-, a foltos- és az énekes nádiposzáta, a 
geze, nyolc poszátafaj, négy füzikefaj és a két királyka vonulásával foglalkozik. További 
25 enekesmadärfaj részletes, a vonulással kapcsolatos irodalmi listáját közli. A fent emli- 


319 


tett 30 faj vonulását számos szép kiällitäsu, jól áttekinthető térképen mutatja be. Ahol 
sok adat állt rendelkezésre, különválasztja a fióka-, illetve öregkorban, az ősszel vagy a 
költési időben gyűrűzött példányok megkerülési adatait. A térképek mellett rövid szöveg- 
rész foglalkozik az őszi és tavaszi vonulással, a telelőhelyekkel, ismerteti a fajra vonatkozó 
számszerű megkerülési adatokat, majd a felhasznált irodalmat közli. A munka szak- 
emberek és érdeklődők részére egyaránt igen hasznos, kitűnő áttekintést nyújt az egyes 
fajok vonulását illetően. érdeklődéssel várjuk a kb. 100 fajra tervezett munka további 
két részét is. 

Sf. 


Hugh, €. L. 1970: Birds of Guatemala 
(Livingston Publishing Company, Wynnewood, Pennsylvania, p. 381) 


Az egyre nepszerübb madärhatärozö könyvek sorozata Uj szinfolttal gazdagodott. 
A Guatemala madarai című könyv kitűnő äbräival (44 színes tabla), újszerű elterjedési 
térképeivel, melyeken a szerző a sűrűségi viszonyokat is érzékelteti, valamint tömör, de 
jól megfogott szövegrészével ismertet meg bennünket a közép-amerikai állam gazdag 
madárvilágával. Külön érdeme a könyvnek, hogy a bevezető részben tájtípusok szerint 
is különválasztja és elemzi Guatemala madárvilágát. 


iS Hr 


Benson, S. V. 1970: Birds of Lebanon and the Jordan Area 
(I. C. B. P., London — New York, p. 218) 


Kis-Ázsia madárvilága sok közös vonást mutat fel a közép-európai faunäval, sa könyv 
így a magyar olvasót is közelebbről érinti. A munka elején egy ‚Check — List” található, 
melyben a szerző betűjelzésekkel különbözteti meg a költő, átvonuló, téli vendég stb. 
fajokat. A szövegrészben az egyes fajok ismertetése már a szokásos módon történik. 
A könyvet számos szöveg közötti ábra és 8 kevésbé sikerült színes tábla díszíti. A munka 
végén elsősorban Libanont érintő irodalmi áttekintés található. 


SH 


Meyer de Schauensee, R. 1970: A Guide to the Birds of South America 
(Livingston Publishing Company, Wynnewood, Pennsylvania, pp. 470) 


Ezzel a könyvvel, mely összefoglalóan tárgyalja Dél-Amerika madarait, egy régóta 
nélkülözött munka látott napvilágot. A hatalmas földrész madárfaunája faj- és forma- 
gazdagságában első helyen áll a világon, és így nem is csoda, ha hosszú ideig nem vállal- 
kozott senki összefoglaló munka elkészítésére. MEYER DE SCHAUENSEE ezt a feladatot 
kitűnően megoldotta. Munkájában 2924 fajt tárgyal, az egyes családok ismertetése előtt 
külön határozókat ad a fajok elkülönítésének megkönnyítésére. Egyébként az egyes 
fajoknál színleírás és dél-amerikai elterjedésük vázlatos ismertetése szerepel. Esetenként 
ökológiai adatokat is közöl. A könyvet 50 táblán bemutatott színes és fekete-fehér madár- 
képek díszítik. 


S.E. 


Pough, R. H. 1957: Audubon Western Bird Guide 
(Doubleady Company, Garden City, New York, pp. 316) 


Ez a könyv is egyike az utóbbi évtizedekben megjelent számos hatarozomunkanak és 
elsősorban jó rajzai és szép színes táblái miatt érdemel említést. A szövegrész a határozó- 
könyveknél szokatlan részletességgel tárgyalja az egyes fajokat, viszont nem közöl elter- 
jedési térképeket. Egy a sok könyv közül, mondhatná valaki, és talán igaza is van. Egy 
azonban bizonyos. Hogy ez a munka megjelenhetett, az elsősorban a madarak iránti 
érdeklődés fellendülését bizonyítja. 


S.E. 


320 


Prof. Dr. Balas G. 1966: Kertészeti növenyeink állati kärtev6i 
(Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, pp. 527.) 


A kitűnően összeállított munka, melynek rövid idő alatt második, bővített kiadása 
vált szükségessé, gerinceseket csak egészen kis számban sorol fel, mint ahogy valójában 
is kevés kertészeti kártevő akad közöttük. A madarak közül a házi verebet, a seregélyt és 
a fekete rigót tárgyalja. A könyv inkább a madarak gazdasági jelentőségével foglalkozó 
kutatót érdekli, hiszen összegyűjtve találja benne mindazokat a kártevőket, melyek 
kertészeti szempontból számottevőek, s melyek közül sokaknak természetes ellensége, 
pusztítója van a madarak között is. A könyvben közölt adatok, tápnövény, tojás, élet- 
mód, mind hasznos segítséget nyújtanak annak, aki a kérdést a madarak szempontjából 
vizsgálja. A könyv az alkalmazott madártan művelőinek, elsősorban ilyen szempontból, 
melegen ajánlható. 

nee J 


Bruun, B.—Singer, A.—König, €. 1971: Der Kosmos-Vogelfiihrer 


(Kosmos-Gesellschaft der Naturfreunde Franckh’sche Verlagshandlung, Stuttgart, pp. 
317) 


Bär az utóbbi időben számos kitűnő madärhatärozö került európai viszonylatban is 
forgalomba, az angol eredetiből fordított könyv mégis megkülönböztetett figyelmet érde- 
mel. Ujszerüseget jelentenek a több színű elterjedési térképek. A színes táblák madár- 
képei általában nagyon jók és rendkívül ügyesek a közöttük elhelyezett apró rajzok, 
ahol a nászrepülést, a jellegzetes, éneklés közbeni testtartást vagy röpkepet mutatnak be 
a szerzők. A szöveg DR. CLAUS KÖNIG szakszerű és kitűnő tolmácsolásában jól foglal 
össze mindent, amit egy határozó jellegű könyvben az egyes fajokról tudni kell. 

SB. 


Williams, J. G. 1967: A Field Guide to the birds of East and Central Africa 
(Collins D. C., London, pp. 288) 


A könyv az északon a Vörös-tenger partvidékével kezdődő és délen Rodéziaval végződő 
hatalmas kelet-afrikai terület madärvilägät mutatja be. A szöveges rész beosztása nagy 
vonalakban megegyezik a hasonló jellegű munkákéval, leírás, hang, elterjedés és biotöp 
a sorrend. Ahol ez szükséges külön megemlékezik a rokonfajokról is. A könyvben több 
mint 450 faj szerepel, a táblákon 179 színes és 280 fekete-fehér madárképet találunk. 


S. E. 


Herklots, G. A. €. 1969: The Birds of Trininad and Tobago 
(Collins Publishing Company, London, pp. 287) 


A Venezuela partjai közelében fekvő két kis sziget madárvilágáról első ízben ad össze- 
foglaló képet ez a könyv. A nagyon részletes szövegrész mellett az ábrák száma (16 színes 
és 4 fekete-fehér tabla+ 14 szöveg közötti ábra) kevésnek tűnik. Mindent egybevetve a 
könyv megjelenése feltétlenül örvendetes, annál is inkább, mert tulajdonképpen Vene- 
zuela, Brit-Guyana és Eszak- Brazília madárvilágát is magába, foglalja. È 

. E. 


Robins, €. S.—Bruun, B.—Zim, H. S.—Singer, A. 1966: A Guide to Field Identification 
Birds of North America 


(Golden Press, New York, pp. 340) 


A kitűnő , amerikai PETERSON” mellett is újat jelent ez a könyv annak, aki Eszak- 
Amerika madarait szeretné, legalább képekről és leírásból, megismerni és tanulmányozni. 
Kiállításában sok vonatkozásban megegyezik a ,,Kosmos-Vogelfiihrer” című európai 
madárhatározóval (többszínű elterjedési térképek, ábramegoldások), ami természetes is, 
hiszen egyes szerzők mindkét munka elkészítésében részt vállaltak. A könyv nagyon sok 
ábrát tartalmaz, köztük egyes csoportoknál, pl. ragadozók, sirályok stb., röpképeket 
bemutató táblákat is. Sa 

dD. . 


21 Aquila 321 


Keve, A. 1972: Madarak 
(Büvär zsebkönyvek, Möra Kiadö, Budapest, pp. 64) 


A Büvär c. ismeretterjeszt6 folyöirat ältal rendszeresitett természetismertetò zseb- 
könyvek fölöttébb sikerült kötetét üdvözölhetjük KEvE A. írásában. A vékony köny- 
vecske 117 fajt ismertet, a magas igényű, de ugyanakkor mindenki számára érthető nép- 
szerűsítés módszertanának iskolapéldájával. A kitűnően sikerült szöveget sajnálatosan 
ellensúlyozzák a kiadvány színes madárrajzai, amelyek forma és színnyomás tekinteté- 
ben egyaránt bírálhatók. 

Dr CS RIE 


Sárkány P.—Vallus P: A vadászat kézikönyve 
(Mezögazdasägi Kiadö, Budapest, pp. 650) 


A Sárkány Pal— Vallus Pál szerkesztésében készült, és negyven szerző által írt vaskos 
kötet elsősorban a magyar vadászok enciklopédiája. A könyv azonban ezen elsődleges 
célkitűzése mellett sokkal tágabb érdeklődési körre számíthat, így az egyes vadászható 
vagy kártétele miatt gyéríthető, illetve természetvédelem alatt álló madarak révén az 
ornitológusnak hasonlóképpen hasznos, érdekes olvasmánya. A hazai természeti viszo- 
nyok, a vad élőhelyeinek ismertetésében olyan módszertant használ, amely a gyakorlati 
madárvédelemben is kiválóan hasznosítható. Gondolatmenetéből mindvégig kitűnik a 
vadász, a természetvédő, és a zoológus egymásrautaltsága. Ilyen vonatkozásában e köny- 
vet különösképpen örömmel üdvözölhetjük, mert fejtegetéseivel bizonyára közelebb hozza 
a szemléletben látszólag ellentétes, de valójában közös célokért lelkesedő vadászok termé- 
szetbarátok és kutatók táborát. 

Dre Sale 


Kolbe, H. 1972: Die Entenvögel der Welt 
(Neumann Verlag, Radebeul, pp. 515) 


A második világháború után gyors ütemben kibontakozó vizivad-fogyatkozas — mint 
Európa más országaiban is — hazánkban hasonlóképpen e témakör kiterjedt kutatását 
kívánta meg. A vízivadkérdésben állatföldrajzi adottságaink miatt Magyarország súly- 
pontosan érdekelt. A szabadtéri állományvédelem terén elért eredményeink jelentősek, 
azonban a zárt téri tenyésztéssel összefüggő ismeretanyag hiánya egyre jobban tapasz- 
talható. KOLBE könyve ilyen vonatkozásban nyújt értékes segítséget a magyar olvasó- 
nak. A kötet föfejezetei: Grundlagen der Wasservogelhaltung, Krankheit der Entenvögel, 
Zwischen- und innerartliche Kreuzugen, Das Messen der Entenvögel, Morphologie, Ver- 
breitung, Biologie sowie Haltung und Zucht der Entenvögel. A könyvet számos, kiváló 
minőségű színes és fekete-fehér fénykép, valamint jól szemléltető rajzos ábra díszíti. 


UD SISERTE 


Immelmann, K. 1970: Im unbekannten Australien dem Lande der Papageien und 
Prachtfinken 
Verlag Jacob Helene KG, 6102 Pfungstadt, pp. 231) 


Az ötödik földresz nemesak területileg fekszik tavol Euröpätöl, de ällat- es növeny- 
vilaga sok tekintetben szinten egyedülällö. Gondoljunk csak az erszenyesekre és az euka- 
liptuszerdökre. Számos olyan diszpinty- és papagäjfajnak hazája ez a földrész, melyet 
rendszeresen tenyésztenek nálunk is, de melyeknek természetes életkörülményeit ritkán 
tanulmányozhatja európai szakember. A szerző, mint azt a mellékelt térkép is mutatja, 
egy éves ott-tartózkodása alatt beutazta csaknem egész Ausztráliát, rengeteg tapasztalatot 
és érdekes megfigyelést gyűjtött, melyek egy részét könyvében közreadja. Különösen 
intenzíven foglalkozott az ország délnyugati felén élő zebrapintyekkel, tanulmányozta a 
kolóniák életét, szaporodásmódjukat, közösségi viszonyaikat, de emellett egyéb dísz- 
pintyekkel és papagájokkal is behatóan foglalkozott. Megfigyeléseit, egyéb állatfajok 
vonatkozásában is egyszerű, közvetlen, olvasmányos stílusban adja elő. Több olyan terü- 
leten is járt, ahol európai ember előtte még nem fordult meg, és így ott gyűjtött meg- 
figyelései különösen értékesek. A munka és az eredmények értékét növeli, hogy néha igen 
nehéz körülmények között kellett dolgoznia. Vannak vidékek Ausztráliában, ahol a napi 


héingadozas mértéke meghaladja a 40 fokot, és ez az európai ember számra különösen 
nehezen elviselhető. Az Ausztrália állatvilága iránt érdeklődők számára, de különösen 
azoknak, akik az onnét származó díszpintyek tenyésztésével foglalkoznak, a könyv rend- 
kívül érdekes és tanulságos olvasmány. A munkát számos eredeti fényképfelvétel és 3 
színes tábla díszíti. 

iS. if. 


Sterbetz I. 1972: Vizivad 
(Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 204 oldal, 58 ábra, 3 térkép, 3 színes tabla) 


Az erősen megfogyatkozott vizivad, és a megfogyatkozässal kapcsolatos problémák 
indították kiadöinkat arra, hogy a kérdésnek külön kötetet szenteljenek. A vizivad pedig 
ősi időktől foglalkoztatta a vadászó ember képzeletét, kezdve az egyiptomi falfestések- 
től és a magyarországi ásatásokból előkerült konyhahulladék bizonysága szerint. 

A szerző bemutatja, hogy tudományos szempontból mi tekinthető ,,vizivadnak”, 
helyesebben, hogy mi az ami tudományos szempontból az, de vadászata tilos. Nem egy 
szigorúan védett madár. A vízivad fogyatkozásának okait kutatva először is a környezet- 
változást taglalja részletesen a XVII. századig visszamenőleg. 

Elsőként a ludakat és récéket tárgyalja fajonként életkörülményeik minden részletére 
kitérve, de rendkívül tömören és összefoglalva, is. Vadászata módját is ismerteti. 

A fő vízivadcsoport után rátér a szárcsára, és a sárszalonkára. A rész befejezéseként 
foglalkozik ezen csoportok őstörténetével, megritkuläsukkal, illetve egyes fajok kipusztu- 
lásával. 

A vízivad károsítóira térve az időjárással, szárnyas és prémes ellenségeivel, az emberi 
beavatkozással (környezet-átalakítás, vízszennyezés, sugárfertőzés, motorizálás, növény- 
védő szerek, nagyüzemi récetenyésztés, tojásgyűjtés, elhibázott vadgazdálkodás), a beteg- 
ségekkel foglalkozik. Külön fejezet a halandóság és életkor, a vadállomány életképessége. 
Igen részletes leírását adja a védelem, a telepítés és a hasznosítás kérdéseinek. Nem feled- 
kezik meg a vízivad által okozott mezőgazdasági problémákról sem. 

Végezetül a természetvédelmi értékekre és a kultúrtörténeti érdekességekre tér rá. 

Sokoldalú, a szerző ismert kitűnő fogalmazásában megjelent munka, melyből vadászaink, 
természetkedvelőink, de szakembereink is sokat meríthetnek. 

IK. 


Schmidt E. 1972: Madarakröl — mindenkinek, 2. kiadás 
(Natura, 104 abra, pp. 243) 


Könnyed stilusu, olvasmanyos munka, melynek nagy elönye, hogy nem a szerzö ältal 
kieszelt témákat penditi meg, hanem az érdeklődök telefonhiväsaiböl nyert tapasztala- 
tok alapján készült. Beszél a seregély hangutánzó kérdéséről es gazdasági problémáiról, 
az urbanizált környezetben a fekete rigók fiókáinak problémáiról és általában a madár- 
fióka-etetésről, majd az egész madárurbanizáció-kérdésről, a dunai sirályokról, a buda- 
pesti verebekről. A budapesti parkok téli madárvendégei sokakat érdekelnek, főleg a 
csonttollúak. Ismerteti, hogy hogyan szokták őket tanulmányozni. Igen sok telefonhívás 
érkezik, hogy hogyan gondozzuk télen és hogyan telepítsük a madarakat. Erre vonat- 
kozólag alapos feleletet ad a könyv. Több évi ritmusokban örökké visszatérő gazdasági 
kérdés a pocokjárás. Megtudjuk, hogyan segítenek ennek leküzdésében a madarak. Köz- 
kedvelt és ismert madarak a kakukk és a gólya, az utóbbi száma katasztrofálisan csökken. 
Ezek életébe is kapunk betekintést. Eztán ismerkedhetünk meg a puszta madaraival. 
Tájékoztatást ad a madárgyűrűzésről és -vonulásról, annak kutatásáról. A természet- 
védelmi kérdésekről is kapunk tájékoztatást. Végül a könyvet színesíti, hogy néhány szó 
esik a , repülő drágakövekről", a kolibrikröl, és még néhány gyakran szereplő kisebb 
telefonkérdésről. 


K. A. 


Matvejev, S. D.—Vasic, V. F. 1973: Catalogus Faunae Jugoslaviae. Iv. 3. Aves 
(Consilium Academiarum Sc. R. P. S. Foed. Jugoslaviae. Academia Sc. et Art. Slovenica, 
Ljubljana, pp. 118) 


A nemrégiben megjelent görög és roman katalogusok utän most rendkivül örvende- 
tes, hogy a balkäni sorozat kiegeszül egy korszerü jugoszlav jegyzekkel is, mely nemileg 
elter az ugyancsak nemregiben megjelent vajdasägi jegyzektöl. A munka pontos kidolgo- 
zasa végett MATVEJEV, mint a bevezetöben irja, 7 evig a leningrädi müzeumban dolgo- 
zott. Az ő feladata volt az alfajok felülbírálata, továbbá ő készítette el a Falconiformes, 
Galliformes, Strigiformes, Piciformes és Passeriformes csoportokat. A többit, valamint a 
fajnál magasabb taxonok beosztását szerzőtársa VAsıc dolgozta fel, illetve végezte. 
Rámutatnak, hogy beosztásuk lényegesen eltér az újabb revíziók alapján VAURIE-től 
(1959, 1965). A jegyzék 376 fajt ölel fel ág még 15 nem teljes értékűen bizonyított fajt. 
Minden fajnak megadják színonimikáját, és tartományonként megoszlásukat. A jegyzé- 
ket a legfontosabb irodalom zárja le. Gondosan kidolgozott, hézagpótló munka. 

KAAS 


Dr. Schifter, H. 1972: Die Mausvögel (Coliidae) 
(Neue Brehm Bücherei, No. 459, 119 old., 48 äbra, 3 térkép, 1 szines tabla) 


Az egérmadarak, ahogyan a legtöbb nyelven nevezik őket, teljesen önálló rendhez. 
tartoznak. Mindössze 6 faj tartozik ide, mind Afrikában él. A szerző fogságban tenyész- 
tette őket, így bőséges tapasztalatokkal rendelkezik, ahogyan azt eddigi irodalmi munkás- 
sága is mutatja. Nálunk még állatkertekből is alig ismert madár, Afrikában a Szaharától 
délre mindenütt gyakori, még a városokban is ott bujkál a bokrok sűrűjében, vagy nyilallö 
repüléssel száll egyik fáról a másikra. Mint gyümölcsevő madár nemegyszer gazdasági 
kérdést is felvet. Nevüket egyszerű, dús tollazatuk színéről és ügyes mozgásukról kapták. 

A szerző részletesen leírja testük felépítését, tollazatukat, rendszertelen vedlésüket 
— jellemzi őket hogy ijedtségükben eldobják faroktollaikat — , elterjedésüket, őstörténe- 
tüket, kutatásuk történetét, rendszertani beosztásukat, majd határozókulcsot ad és az 
alfajok pontos leírását elterjedésükkel. Eletmódjukban annyiban tér el két nemzetségük, 
hogy a piros csőrű Urocolius-ok a nyíltabb területek fáit, a Colius-ok a bozótot kedvelik, 
de mind társasan jár. Részletesen foglalkozik mozgásuk módjával, alvó csoportjaikkal 
és általában társas életükkel, játékaikkal, hangjukkal, táplálékukkal, ívásukkal, ellen- 
ségeikkel, parazitáikkal. A munka jelentős részét foglalja el szaporodás-biológiájuk, 
fejlődésük, fogsági tartásuk. Sokoldalú és szobamadártartóink részére is hasznos munka. 


K. A. 


Philippona, J. 1972: Die Blessgans 
(Die Neue Brehm-Bücherei, No. 457, pp. 135, 45 ábra) 


Az IWRB ältal szervezett és iränyitott vizivadkutatäs egyik legtevekenyebb munka- 
tärsät üdvözölhetjük a szerzöben, aki sokéves, kitartö munkäval gyüjtötte össze a lilik- 
monogräfiähoz szükseges ismeretanyagot. A terjedelmes kötet — felhasznälva a nemzet- 
közi vizivadszämläläsok jelentéseit — kimerítően foglalkozik az alfajok, az egyes költö- 
populációk és telelőállományok mennyiségi kérdésével. Kiterjedt levelezés, személyes 
kapcsolatok keresése, és önálló kutatómunka révén igen részletes képet nyújt a telelő- 
helyek környezetproblémáiról, a gyülekezőhelyeken időző vadlúdtömegek napi ritmusá- 
ról, magatartásáról, más lüdfajokhoz való viszonyáról. Az IWRB-hez beérkező jelentések 
révén lehetősége nyílt arra, hogy a gyakorlati vízivadvédelem minden vonatkozásában 
hatalmas statisztikai anyag felhasználásával ismertesse a lilik vonulási és telelési élet- 
körülményeit. A szaporodásbiológiával ezzel szemben a szerző viszonylag szűkszavúan 
foglalkozik, utalva arra, hogy ezt a kérdéscsoportot már részletesen feldolgozták az erre 
hivatottabb orosz és észak-amerikai kutatók. A lilik európai tömegeinek megfogyatkozá- 
sáról közölt fejtegetéseivel is érdekes problémákat vet fel a könyv, ugyanakkor azonban 
azt is meg kell említenünk, hogy végkövetkeztetéseivel nem mindenben azonosíthatók 
a magyar tapasztalatok. A számos kitűnő fényképpel díszített, jól sikerült kötetet első- 
sorban az IWRB-programban részt vevő, vízivadkutató munkatársaknak ajánljuk figyel- 


mébe. 
Dr. S. T. 


324 


Kramer, V. 1972: Habicht und Sperber 
(N. Brehm-Büch., No. 158, mäsodik kiadäs, pp. 103) 


A kitűnő szerzőt a korai halál megakadályozta munkája második kiadásának befejezé-- 
sében, amely feladatot W. FISCHER vett át, O. SCHNURRE és R. MARZ segítségével. Továbbá. 
többen szolgáltak friss adatokkal a tanulmány kiegészítéséhez. 

A második kiadás kiállításban csinosabb, de terjedelmében alig bővült (az első kiadás 
100 oldal). A kép anyaga kettővel csökkent, a régi képeket újabb jobb, felvételek helyet- 
tesítik, továbbá KLEINSCHMIDT egyik színes táblájával bővült. Újak az elterjedési térké- 
pek, ami által a szöveget lerövidítette a szerző, és így munkája áttekinthetőbbé vált. 
Ugyanez áll a gyűrűzési eredményekre is, mivel a régi hosszú táblázatot térképekkel 
helyettesítették. 

Kibővült a rendszertani rész azáltal, hogy felöleli az egész Accipiter-genust, szóval az 
újvilági és trópusi fajokat is. A kis héjáról röviden ír külön, elterjedését a karvaly elter- 
jedési térképébe veszi fel, bár ezzel csak sejtet bizonyos egyéni rendszertani elgondolást. 

Kimaradtak egyes általánosító fejezetek, pl. a héja jelentősége a természet és a gazdaság 
szempontjából. Kibővült a testméretekről szóló rész, valamennyi táblázat átdolgozásra 
került az újabb adatok alapján, ugyanígy a táplálkozás ismertetése. 

A második kiadás tehát összefogottabb, áttekinthetőbb a terjedelem bővítése nélkül sok- 
kal gazdagabb az elmúlt 17 év adatai felhasználásával. 

K. A 


Gliemann, L. 1973: Die Grauammer 
(N. Brehm-Biich., No. 443, pp. 112, 50 äbra) 


A füzetben uj, hogy igen vilägosan fejti ki a szerzö a madär nevének etimolögiäjät 
és részletesen kitér a népies nevekre. 
letesen beszél a faj rendszertanäröl, amit nem tart kielegitöen megoldottnak, mivel az 
eddigi kutatók túlságosan kis anyaggal dolgoztak. A megjelent térképeken a sordely 
elterjedése is ellentmondásosan ismertetett. Ezért részletesen kitér az elterjedésre vonat- 
kozó kutatásokra. Nagy precizitással foglalkozik a sordély hangjával, azt ábrákkal illuszt- 
rálja, de nem szonogramokkal. Foglalkozik a sordély poligámiájával. Igen részletes a 
revir leírása saját kutatásai alapján. Az alapos költésbiológiai leírás során kitér a sordély 
kakukkdajkaságára. 

A bromatológiai fejezetben nemcsak a táplálékanalízisről beszél, hanem a táplálék- 
szerzés módjáról, a napi aktivitásról és az ívásról is. 

A település sűrűségére vonatkozólag Kamenz kerület példáját ismerteti, annak igazolá- 
sát illetőleg pedig éppen SCHENKRE hivatkozik. Rámutat, hogy asordély vonulása mennyire 
tisztázatlan, bár nagyszámú gyűrűzési eredményt is felsorol. 

A következő fejezetek a vedlést, a tollápolást és fürdést, az ellenségeket és parazitákat, 
a viselkedést az ellenségekkel és más madárfajokkal szemben, az őszi és téli társulást, 
a kort és mortalitást, a fogást és gyűrűzést, és a faj védelmének követelményeit tárgyal- 
ják. 

A kiadvány valóban KLEINSCHMIDT szellemében készült el, mert nemcsak az elért 
eredményeket szögezi le, hanem rámutat a legtöbb pontban a kutatás hiányosságaira is, 
a KLEINSCHMIDT által mindig kiemelt „künfitge Forschung" lehetőségére és így kezde- 
ményező erejű. 


K.A, 


Manfred, M. 1973: Der Haubentaucher 
(Die Neue Brehm-Bücherei Nr. 461, Verl. A. Ziemsen, Wittenberg — Lutherstadt, pp. 126): 


A búbos vöcsök hazai ällövizeinkböl is jól ismert faj. Életmódja és szokásai nagyon sok 
érdekességet rejtegetnek. Különösen kifejezőek a viselkedésformák a nászidőszakban, az 
úgynevezett pingvintánc és egyéb a párzással kapcsolatos ceremoniális megnyilvanula- 
sok. A szerző saját megfigyelései és az irodalom alapján részletesen elemzi a faj viselkedés- 
kutatásával kapcsolatos ismereteink jelenlegi állását, mondanivalóját számos ügyes rajz 
teszi érthetőbbé. De emellett megtalálunk a vaskos kötetben úgyszólván mindent, amit 
egy monográfia keretében a búbos vöcsökről el lehet mondani. Elterjedés, táplálkozás 
és gazdasági jelentőség, biotóp, szaporodásbiológia és a vonulás a legfontosabb fejezetek 


325 


a mar említetteken kívül. A számos, elsősorban a fészeknél készült, felvétellel illusztrált 
munka hasznos segédeszköze lehet mindenkinek, aki a búbos vöcsökkel bármilyen vonat- 
kozäsban foglalkozni kíván. 

S. E. 


AQUILA—INDEX 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 


Aceipiter gentilis 107 

Accipiter nisus 107 

Acrocephalus arundinaceus (51), 102, 250, 
298, (312) 

Acrocephalus paludicola (41-49), (51-53), 
66, (72) 

Acrocephalus palustris 103 

Acrocephalus schoenobaenus (41-48), 
(50-53), 103, 298, (312) 

Acrocephalus scirpaceus (51), 102, 298, 
(312) 

Actitis hypoleucos 113, 170, (172), 177, 
286, 299, (303), (313) 

Aix galericulata 106 

Alauda arvensis (47), (52), 65, (71), 102, 
217, (222), 236 

Alauda a. cinerascens 102 

Anas acuta 98, 298, (312) 

Anas angustirostris (197) 

Anas crecca 106, 149, 163, (165), (167) 

Anas clypeata 98, 106 

Anas penelope 106, 178 

Anas platyrhynchos 98, 149, 150-164, 
(150-160), (164-167), 169, (172), 178- 
179, 283, 297, (302), (311) 

Anas querquedula 98 

Anas strepera 98, 298, (312) 

Anser albifrons 104, 106 

Anser anser 17, 98 

Anser erythropus 104, 105, (105), 106 

Anser fabalis 106, 283, (301) 

Anthropoides virgo 108 

Anthus campestris 103 

Anthus cervinus 116 

Anthus pratensis 116 

Anthus spinoletta 116 

Anthus trivialis 116, 294, (309) 

Apus apus 115, 177, 289, 297, (306), (312) 

Aquila chrysaetos 107 

Aquila clanga 107 

Aquila heliaca 107 

Aquila nipalensis 107 

Aquila pomarina 107, 298, (313) 

Ardea cinerea 104, 171, (173), 175, 281, 
298, (300), 312) 1 

Ardea purpurea 97 

Ardeola ralloides (53), 104, 281—282, (300) 


Arenaria interpres 113 

Asio flammeus 61, 66, (70), (72), 115, 
288-289, (305-306) 

Asio otus 115, (221-233), 235-238, 281, 
299, (300), (313) 

Athene noctua 101 

Aythya ferina 98, 284, 298, (302), (312) 

Aythya fuligula 106, 178, 283-284, (301- 
302) 

Aythya marila 106, 284, (302) 

Aythya nyroca 98 


Bombyeilla garrulus 177 

Bonasa umbellus (84), (86), 88 

Botaurus stellaris 97, 297, (312) 

Branta bernicla 106, (197) 

Branta leucopsis (197), 283, (301) 

Branta ruficollis 106, (197) 

Branta sendvincensis 189, (195) 

Bucephala clangula 106, 161, (166), 178, 
284, (302) 

Bubo bubo 288, 299, (305), (313) 

Burrhinus oedienemus 65-66, (71-72), 
101, 189, 190, 192, (192), 193, (195-196) 

Buteo buteo 107 

Buteo lagopus 107 

Buteo rufinus 107 


Calandrella brachydactyla 63, (63), 65, 
(71), 101 

Calandrella b. brachydactyla 102 

Calearius lapponicus 66, (72), 117, 296, 
(311) 

Calidris alpina 114 

Calidris canutus 114 

Calidris minuta 114 

Calidris temminekii 114 

Calidris testacea 114, 286, (303) 

Canachites canadensis (83), (85), 89 

Caprimulgus europaeus 115 

Carduelis cannabina 117 

Carduelis carduelis 117, 179, 250 

Carduelis flammea 117, 177 

Carduelis flavirostris 117, 215, 217-220, 
(220) 

Carduelis flavirostris kirghizorum 61, (70) 

Carduelis spinus 117, 197, (312) 


Casarea ferruginea 106 

Charadrius alexandrinus 64-65, (70-71), 
100, 287, (304) 

Charadrius apricarius 108 

Charadrius asiatieus 61, (70) 

Charadrius dubius 100, 285-286, 299, 
(303), (313) 

Charadrius hiaticula 111, 178 

Charadrius morinellus 111 

Chettusia gregaria 61, (70) 

Chettusia leucura 61, (70) 

Chlidonias hybrida 101 

Chlidonias leucopterus (52-53), 64-65, 
(70), 101, 297, (312) 

Chlidonias niger 101, 297, (312) 

Chloris chloris 117, 179, 250 

Ciconia ciconia 18, 97-98, 200, 282-283, 
(300-301) 

Ciconia nigra 104, 298-299, (313) 

Cinclus cinclus 292, (308) 

Circus aeruginosus 98, 288, (305) 

Circus eyaneus 107, 297, (312) 

Circus macrourus 107 

Circus pygargus 107 

Clangula hyemalis 106, (197), 284, (302) 

Coloeus monedula 116, 177, 179-180, 249, 
282 

Columba livia domestica 101, 179, 243 

Columba oenas 115, 177 

Columba palumbus 115, 170, (173), 178 

Coracias garrulus 115 

Corvus corax 115, 290, (307) 

Corvus cornix 116, 179, 250, 259, 291, 
(307) 

Corvus cornix sardonius 298, (312) 

Corvus corone 259, 291, (307) 

Corvus frugilegus 18, 55, (67), 116, 171, 
(173), 179, 200, 240, 250, 281, 291-292, 
298, (300), (308), (312) 

Coturnix coturnix (47), (52), 65, (71), 99, 
117 

Coturnix c. japonica 33-35, (34-35), 37, 
(38-39) 

Crex crex 108, 177, 297, (312) 

Crocethia alba 113, 286, (304) 

Cuculus canorus 101 

Cygnus eygnus 104, 297, (312) 


Delichon urbica 102, 255, 257, 265, 270, 
290, (307) 

Dendrocopos leucotos 290, (306) 

Dendrocopos maior 101, 253 

Dendrocopos syriacus 101 

Dromaius novaehollandiae 193, (196) 


Egretta alba 17, 104, 281, (300), 
297, (312) 
Egretta garzetta (53), 104, 281-282, 298, 
(300), (312) 
Emberiza calandra (47), 103, 297, (311) 
Emberiza cia 295-296, (310) 


Emberiza citrinella 117, 175, 177, 249, 
250, 295-296, (310) 

Emberiza hortulana 295, (310) 

Emberiza schoeniclus (47), 103 

Eremophila alpestris 115 

Eremophila a. brandti 61, 64, (70) 

Erithacus rubecula 116, 170, (173), 180, 
262 

Estrilda astrild 185, (186) 

Estrildidae 185, (186) 

Euplectes afra 185-186, (186-187) 

Euplectes franciscana 185, (187) 

Euplectes hordeacea 185, (187) : 

Euplectes oryx 185, (187) 


Falcipennis falcipennis (84-85), 88 

Falco cherrug 107, 297, (312) 

Falco columbarius 108 

Falco c. christiniludovici 61, (70) 

Falco peregrinus 108, 298, (313) 

Falco subbuteo 108 

Falco tinnuneulus 98 

Falco vespertinus 108, 281, (300) 

Fringilla coelebs 250, 253 

Fringilla montifringilla 117 

Fulica atra (52), 99, 284, 297-298, (311- 
312) 


Galerida cristata 102, 175, 179, 297, (311) 

Gallinago media 113 

sallinago gallinago (47), (52), 113 

Gallinula chloropus 99, 170, (172), 190, 
(195), 298, (312) 

Gallus domesticus 264 

Garrulus glandarius 178, 250, 292, (308) 

Favia arctica 297, (312) 

Gelochelidon nilotica 115 

Glareola nordmanni 55-56, (56-57), (59), 
(62-63), (66-72) 

Glareola pratincola 55, 58, 60-61, 63-65, 
(66-71), 101, 287, (304) 

Grus grus 108-109, (109) 

Gyps fulvus 107, 284, (302) 


Haematopus ostralegus 108 

Haliaetus albicilla 107 

Himantopus himantopus 64-65, (71), 100, 
298, (312) 

Hippolais pallida 103, 293, 297, (308-309), 
(312) 

Hirundo rustica 102, 180, 250, 260, 297, 
(312) 

Hydroprogne caspia 115 

Hypochera chalybeata 185, (186-187) 


Ixobrychus minutus 97, 262, 296, 298, 
(311-312) 


Jynx torquilla 115, 297, (312) 


Lagonostica senegala 185, (186-187) 

Lagopus lagopus (83), 88 

Lagopus 1. major 61, (70) 

Lagopus leucurus (82-83), 88 

Lagopus mutus (82-83), 88 

Lanius collurio 103, 180, 250, 295, (310) 

Lanius excubitor 117 

Lanius minor 103, 250, 294, 299, 300, 
(309), (313) 

Lanius senator 294, (310 

Larus argentatus 114, 169, (172), 177, 
297, (312) 

Larus a. ponticus 169 

Larus canus 61, (70), 114 

Larus fuscus 114 

Larus minutus 61, (70), 114 

Larus ridibundus 114, 169, (172), 287, 
289, 297, (305-306), (312) 

Lencopsar rotschildi 189, (195) 

Limicola falcinellus 114, 286, (303-304) 

Limosa lapponica 113 

Limosa limosa (52), 61, (70), 100, 190, 
193, (195), (196) 

Locustella luscinioides 102 

Loxia curvirostra 177, 297, (312) 

Luscinia luscinia 178, 180 

Luscinia megarhynchos 102, 178, 180, 
297, (311) 

Luscinia svecica (47), 102 

Lusciniola melanopogon 102, 251, 268 

Lymnoeryptes minimus 113, 297, (312) 

Lyrurus tetrix viridanus 61, (70) 


Melanitta nigra (197), 284, (302) 
Melanocorypha leucoptera 61, (70) 
Melanocorypha yeltoniensis 61, (70) 
Mergus albellus 161, (166) 

Mergus merganser 161, (166) 
Mergus serrator 107, 284, (302) 
Merops apiaster 115, 250, 296, (311) 
Milvus migrans 107, 171, (173) 
Milvus milvus 297, (312) 

Monticola saxatilis 250 

Motacilla alba 103, 180, 200, 297, (311) 
Motacilla cinerea 117, 253 
Motacilla flava (47), 103, 250 
Motacilla f. feldeggi 103 

Muscicapa parva 250 

Muscicapa striata 116 


Netta rufina 106, (197), 283, (301-302) 

Nucifraga caryocatactes 297, (312) 

Numenius arquata 61, (70), 111-112, 
(112) 

Numenius a. arquata 111 

Numenius a. orientalis 113 

Numenius a. arquata x orientalis 113 

Numenius phaeopus 111, 297, (312) 

Numenius tenuirostris 111 

Nyctea scandiaca (85) 

Nycticorax nycticorax (53), 104, 
281-282, 298, (300), (312) 


Oenanthe oenanthe 102, 267, 297, (312) 

Oriolus oriolus 102, 250, 290, 299, (307), 
(313) 

Otis tarda 64-65, (70-71), 99, 121-132, 
(121-138), 137, 189, (195), 285, 297, 
299, (302-303), (312-313) 

Otis tetrax 64, (70), 99 

Oxyura leucocephala 107, (197), 284, 
(302) | 


Pandion haliaetus 107, 297, 299, 
(312-313) 

Panurus biarmicus 102, 249-250, 268 

Parus caeruleus 19, 116 

Parus lugubris (233), 238 

Parus maior 19, 102, 177, 179, 250 

Parus palustris 19 

Passer domesticus 103, 176-177, 179, 
199-211, (213), (222), (224), (227-233), 
236-238, 257 

Passer montanus 103, 208, 211, (233), 
238, 257, 297, (311) 

Pastor roseus 103, 299, (313) 

Pelecanus crispus 283, (301) 

Perdix perdix 17-18, 99, 177 

Pernis apivorus 297-299, (312-313) 

Phalacrocorax carbo 104, 297, (312) 

Phalaropus lobatus 114, 286, (304) 

Phasianus colchicus 17, 99, 177 

Philomachus pugnax (53), 61, (70), 112 
(112), 114, 286, (303) 

Phoenicopterus ruber 104 

Phoenicurus ochruros 116 

Phoenicurus phoenicurus 116 

Phylloscopus collybita 74-75, 77, 116, 
250, 253 

Phylloscopus sibilatrix 74, 253 

Phylloscopus trochilus 73-78, (79) 

Phylloscopus t. acredula (79) 

Phylloscopus t. fitis (79) 

Phylloscopus t. trochilus (79) 

Pica pica 99, 102, 171, (173), 176, 291, 
296, (307), (311) 

Picoides tridactylus 290, (306) 

Picus viridis 115 

Platalea leucorodia 104, 297, (312) 

Pleetrophenax nivalis 117, 217 

Plegadis faleinellus 16, (53), 66, (72), 
104, 297-298, (312-313) 

Ploceidae 185, (186) 

Podiceps cristatus 97, 298, (312) 

Podiceps griseigena 297, (312) 

Podiceps nigricollis 97, 284, 298, (302), 
(312) 

Podiceps ruficollis 97 


Poephila acuticauda 186, (187) __ 
Porzana parva (42), (47), (52), 108 
Porzana porzana (47), (52), 99, 170, (172), 


298, (312) 
Porzana pusilla (42), (53), 66, (72) 
Prunella modularis 170, (17: 3), o (312) 
Pyrrhula pyrrhula 177, 293-294, (309) 


Pythecophaga jefferyi 189, (195) 
Pytilia melba 185, (186) 


Rallus aquaticus (47), (52), 99, 298, (312) 

Recurvirostra avozetta 64-65, (7 0-71), 
100, 190, 193, (195), (196), 287, 
297-298, (304), (312) 

Regulus ignicapillus 297, (312) 

Regulus regulus (224), 236, 293-294, 
(309) 

Remiz pendulinus 116, 292, 297, (308), 
(311) 

Rhea americana 193, (196) 

Riparia riparia 102, 249-250, 258, 296, 
(311) 

Rissa tridactyla 114, 139-140, 142, 
(145-147), 297, (312) 


Saxicola rubetra 116 

Saxicola torquata 116 

Scolopax rusticola 17, 113, 286, (303) 

Serinus canaria (45), 117, 179 

Sitta europaea 264 

Somateria mollissima 283-284, (301-302) 

Spermestes cucullata 185-186, (187) 

Squatarola squatarola 108, 297, (312) 

Steganura paradisea 185, (186) 

Stercorarius pomarinus 287, (305) 

Stercorarius sp. 114 

Sterna albifrons 115, 287, (304) 

Sterna hirundo 115, 287, (304) 

Streptopelia decaocto 101, 170, (173), 
177, 179, 239, 243, (244), (247), 250, 
287-288, 297, (305), (311) 

Streptopelia turtur 101, 170, (173) 

Strix aluco (221), 235, 281, (300) 

Sturnus vulgaris 18, 103, 179, (222), 
236, 242-243, (246-247), 262, 
264-265, 297, (312) 

Sylvia atricapilla 297, (311) 


330 


Sylvia borin 116 
Sylvia communis 116 
Sylvia curruca 178 
Sylvia nisoria 103 


Tadorna tadorna 106, (197), 297, (312) 

Tetrao urogallus 284, (302) 

Tetrastes bonasia (84), (86), 177 

Tetrastes praebonasia n. sp. 88 

Tringa erythropus 113, 286, (303) 

Tringa glareola 113, 286, (303) 

Tringa ochropus 113, 170, (172), 286, 
(303) 

Tringa nebularia 113, 286, (303) 

Tringa stagnatilis 64, (70), 113 

Tringa totanus (52), 100, 190, 193, (195), 
(196) 

Troglodytes troglodytes 116, 177, 180 

Turdus iliacus 176, 179 

Turdus merula 116, 176, 178-180, (222), 
236, 251 

Turdus philomelos 176, 179-180, 251 

Turdus pilaris 116, 171, (173), 179 

Turdus torquatus 297, (312) 

Turdus viscivorus 251 

Tyto alba (221), (227), (229), (230), (233), 
235, 237-238, 259 


Upupa epops 101, 180 
Uraeginthus bengalus 186, (187) 


Vanellus vanellus (52), 55, 64, (67), (70), 
100, 177, 190, 193, (195), (196), 285, 
(303) 

Vidua macroura 185, (186) 

Viduinae 185, (187) 


Nenus cinereus 113, 286, (303) 


Zonotrichia albicollis 37, (40) 


Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában 
Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet igazgatója 
Felelős szerkesztő dr. Sterbetz István 
Műszaki vezető Korom Ferenc 
Műszaki szerkesztő Müller Zsuzsa 


* 


Nyomäsra engedélyezve 1974. XII. 16.-dn 
Megjelent 1100 példányban, 29 (A/5) iv terjedelemben, 93 ábrával 


Keszült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvanyok szerint 


MG-2181-a-7400 


5/3570. Franklin Nyomda, Budapest. Felelös: Vértes Ferenc igazgatò 


NVINOSHI 


SMITHSOT 
NE 
SMESSO, 
NVINOSH. 


SMITHSON 


à x j * + új 
IIYV#911 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IYW 
zZ a zZ 47 = A. un È 
= = 3 = 2 È 
a | < 
o 279 ö = ° = 
2 si zZ — Zz PE 
STITUTION NOIINLIISNI NVINOSHLINS S314VY911 LIBRARIES SMITHSONIAN INST 
ie mor = = = rn 
S = o = o 7 — 78 
= c E w = ow 
5 = =) a = es 
= > > > = > 
E di = 2 = ‘4 
w a ®: ra + 
Z = = a Z ES 
1y#vyg11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31 y 
; Z % > ER vw = n : 
< = =| = Ä < = Z 
AH x par = 17. 
5 n 5 NS = 2 6 7 4, 
17) n D ~ We AD En un 
=a N o T NN Oo L o 
ce = E NN 2, E 2 
3 CN SN © 5 = 8 
STITUTION NOILNLILSNI_ NVINOSHLINS S 31 UVY411 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITU 
Sa = un = ay 
= 5 > 5 Li 7 | 
oc = œ = X = 
< — 9  < 3 = = 
oc + AN ce = o S 
= = A a = Z I 
II4v4gı7 LIBRARIES SMITHSONIAN. INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IYV 
= 5 = = = a = | 
“ E donc: 2 s NET e 
7 = a Li mg Ÿ So > 
I tt WK > 
> u > = > = 
2 ks = = id F 
© = © = à as 
NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31YVY411 LIBRARIES SMITHSONIAN 
2 2 = = x È Li 
< a cose — IN = = 
= ee 4 z NS = = 
x ©) «deg ©) SN TEN I O 
2 2 sE 2M 5 2 
2 = 2 E SN 2 = 
> Z = > = > = 
a > n = ep) ea = (ep) 
31YV#g11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLIWS 
= un 5 > ene DI 
a es a A = a NN E 
= LE LD a 4 NT 
= mp, GG = o = NN € 
= <A à = EWR È 
= LL ci = 
= a 4 3 m 2 NN 
> 4 = a z “Lai 
NOILNLILSNI NVINOSHLINS _S3I4V4911 LIBRARIES SMITHSONIAN_INSTITL 
z uu a 5 E 5 = 
O Oo ss o ; 
= 5 N = sn GLY, 2 
> N 2 = > DD 
= 2 IN = = E Md a 
i = SN 5 - nd 
Z ao N z È z a 


LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS SIIUV. 


x 


MITHSONIAN 
72 


VINOSHLIWS 


MITHSONIAN 
VINOSHLIWS 


IVINOSHLIINS 


XX 
MITHSONIAN 
PA 


è 


3 RARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI 


SMITHSON 
NVINOSHL 
SMITHSON 
NVINOSHL 
SMITHSON 
NS 


LIBRA 


S 


NOILNLILSNI 


LIBRARIES 


NOILNLILSNI 


NOILNLILSNI 


S314V49171 LIBRARIES INSTITUTION NOILNL 


S3INVY4IT LIBRARIES 


INSTITUTION 


SIIUVUGAII 
INSTITUTION 


INSTITUTION 


SMITHSONIAN 


x 


INSTITUTION NOILNIILSNI NVINOSHLINS S31yvug17_LIBRA 


NVINOSHLINS S314V4411 LIBRARIE 


SMITHSONIAN 
NYINOSHLINS 
NVINOSHLIWS 
SMITHSONIAN 


Dr) 


NVINOSHLINS S31HVH411 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNI 


LIBRARIES. SMITHSONIAN 


NOILNLILSNI 
LIBRARIES 
NOILALILSNI 
LIBRARIES 


BRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31YVu411 LIBRA 


INSTITUTION NOILNLILSNI 


= m = m m 
(©) va O — Li 
“i mes _ w œ 
cos 2 = x x 
+ 4 > = >" > 
=a 5 E = 2 
on n = 
m 
= D = D D 
JILNLILSNI SIIYYYEI1 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILN. 
Zz n = u: 2) z > v 
=< = oe = < = 
> = PA a 4 z = 4 
4 oO I YY, GE sE SE 
LA © 304 ? 8 i TÀ 
7A 2 Gi È 2 È 2 Uy 
GQ = > = > s > BG 
an = an > = 7) Z 
BRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI _LIBRA 
= z 
LPS % 
GA = = 
GA 3 5 
= 2 


JILNLILSNI LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOIIN. 


+ 


NVINOSHLIWNS_S31UV4817 


S314V4411 LIBRARIES 


SJIYYYAI1 LIBRARIES 
INSTITUTION NOILNLILSNI 
SIIYYYEITTLIBRARIES 


INSTITUTION 


INSTITUTION 


BRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION 


NOILALILSNI NVINOSHLINS S314V4917 


IVINOSHLINS 
SÒ 
SMITHSONIAN 
‘i pip 


MITHSONIAN 


MITHSONIAN 
À 
VINOSHLIWS 


[YINOSHLINS 


if 
u 
Ì 


Artist 
4 tena 


ie 


ERETTO 


RER + 
a) $ ATEN 


DA Tao 


pori 


el NER 

IN HN du 
(ibe Pes 

TILLCESCSARI 

a SEE 


úgy. 


SPRTAROCIO 
te 
tettét 


sértené 
i Bur 


Kurth 
Rath 
Ny 
Hees 
a 


LIO 
da 
te 
di 


tir 


2: 


er ne = 


= 


=): 


<a 

: Per 

Ser 
nia 


Lg tS 
= 


weg 


sli 
be 


ni 


sers 


RS: 
= 


fue 


Line 
i 


î 
HOT 


t} 


uf 


ui 


vi 


u 


tite 
1424 


N | 


14 
eig 
{ 


(AE 


ait 


{ 
eat 
446