Full text of "Aquila"
Co r f
AQUILA
A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET
(AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL
MADÁRTANI INTÉZETE)
ÉVKÖNYVE
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI
1985
MEOINDfTOTTA
HERMAN OTTÓ
FUNDAVIT
O. HERMAN
SZKUKKSZTI
l'.ANKOVICS
ATTILA
EDITOR
A. BANKOVICS
XCII. ÉVFOLYAM. TOM. 92.
BUDAPEST, 1986
VOLUME : 92
AQUILA
AQUILA
A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET
(AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL
MADÁRTANI INTÉZETE)
ÉVKÖNYVE
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI
1985
MEGINDÍTOTTA
HERMAN OTTÓ
FUNDAVIT
O. HERMAN
SZERKESZTI
íiANKOVICS
ATTILA
EDITOR
A. BANKOVICS
XCn. ÉVFOLYAM. TOM. 92.
VOLUME: 92
BUDAPEST, 1986
Megjelent —Published
1986
Kérjük Szerzőinket, hogy közleményeiket írógéppel, három példányban, jó mi-
nőségű papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének
küldeni.
Bal oldalüii 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és oldalan-
ként 30 sorterjedelcm. A táblázatokat no a szöveg közé, hanem külön oldalra,
címfelirattal ellátva készítsék. A táblázatok feliratai alatt bőségesen hagy-
junk helyet a később elkészülő idegen nyelvű címszavak elhelyezésére. For-
rásmunkák idézésénél az Aquilában rendszeresített forma az irányadó.
Üjragépeltetés esetén a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények
végén a szerző postacímét feltüntetni. Lapzárta január 30.
A szerkesztő
ISSN 0374-5708
TARTALOMJEGYZÉK
Aquila szerkesztőbizottsága: Felhívás szerzőinkhez 307
Dr. Bankovics Attila: A Balaton átvonuló és telelő vízimadarainak állománybecslése 55
Dr. Bankovics Attila: A daru (Grus grus) különös repíilésmódja 292
Dr. Bozsko Szvetlána: A városi avifauna összehasonlító vizsgálata Magyarországon 19
Gzájlik Péter: A császármadár (Tetrastes bonasia L.) élőhelyei az 1976-os országos kér-
dőíves felmérés és annak ellenőrzése alapján 113
Dr. Faragó Sándor: A túzok (Otis t. tarda L., 1758) fészkelésökológiai vizsgálatai a
Déva ványai Tájvédelmi Körzetben 1 167
Haraszihy László — Schmidt Egon: Külföldi gyűrűs madarak kézrekerülései. XXXVII.
gyűrűzési jelentés 263
Dr. Jánossy Dénes: Dr. Kéve András 13
Dr. Kalotás Zsolt: A vetési varjú (Corvus frugilegus L.) táplálkozása és geizdasági
jelentősége Magyarországon 175
Dr. Kárpáti László: Egy kiemelkedően sapadékos időszak jelentősége a Fertő madár-
világában 297
Dr. Kovács Gábor: Csörgő réce (Anas crecca) fészkelése a Hortobágyon 292
Dr. Kovács Gábor: Az aranylile (Pluvialis apricaria L.) a Hortobágyon (1975 — 1984) 97
Kuitunen, M.: Elterjedtebb a hegyi fakúsz Magyarországon, mint korábban hitték? 261
Lees-Smith, D. T.: A holarktikus madárspeciáció atlasza munkatervének vázlata .... 309
Mag László — dr. Kovács Gábor: Szerecsensirály (Larus melanocephalus) fészkelése a
Hortobágyon 293
Magyar Gábor — Waliczky Zoltán: Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a
Dunán 291
Magyar Gábor— Waliczky Zoltán: Adatok az északi sárga billegető (Motacilla flava
thunbergi) előfordulásához Magyarországon 296
Dr. Marián Miklós: Aszatbaji fennakadt barátcinege (Parus palustris) 294
Márkus Ferenc: Kormos varjú (Corvus c. corone) megfigyelése a Szigetköz keleti
részén 294
Matyikó Tibor: Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) áttelelése 296
Schelken Pálma: Ami Herman Ottó legutolsó madaras könyvéből kimaradt 271
Schmidt Egon: A havasi szürkebegy (Prunella coliaris) Magyarországon 105
Schmidt Egon — Schmidt András: Adatok a szirti csúszka (Sitta neumayer) etológiájá-
hoz és ökológiájához 295
Schmidt Egon — Schmidt András: Adatok Thassos és Kefalinia szigetek (Görögország)
madárvilágához 298
Dr. Sterbetz István: A kislilik (Anser erythropus L., 1758) fiatal példányainak száza-
lékaránya magyarországi gyülekezőhelyeken 88
Dr. Sterbetz István: A rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus Bâillon, 1833) Magyar-
országon 91
Dr. Sterbetz István: Ujabb pártásdaru (Anthropoides virgo) előfordulása Magyaror-
szágon 292
Szenek Zoltán: Kalandra pacsirta (Melanocojrypha calandra) előfordulása a Kiskun-
ságban 293
Székely Tamás: Táplálkozási niche-átfedések a cinegék (Parus ssp) és a sárgafejű
királykák (Rcgulus regulua) között 241
Széü Antal: Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) adatok a szegedi Fehér-tóról 291
Széli Aiüal: Ritkább madárfajok előfordulása Szeged környéken 298
Széli Antal — Zsótér László: A szerecsensirály (Larus melanocephalus) fészkelése a
Puszteiszeri Tájvédelmi Körzetben 49
Rövid közlemények 291
In memóriám 305
Bejelentések 307
Könyvismertetések 311
Index alphabeticus avium 313
CONTENTS-INHALT
Dr. Bankovics, A.: Estimate of water-fowl population passing across Lalce Balaton . . 64
Dr. Bankovics, A.: The extraordinary flight of the Common Crane (Grus grus) 300
Bergli, L. M. J. van den — Philippona, J.: The occurrence of geese (manly bean geese)
at Tata in the West of Hungary 55
Dr. Bozsko, Sz.: Comparative study of the avifauna of towns 41
<Jzájlik, P.: Hazelhen (Tetrastes bonasia) habitats in Hungary according to a 1976
questionnaire survey 130
Dr. Faragó, S.: Investigations on the nesting ecology of the Great Bustard (Otis t.
tarda L., 1 758) in the Dévaványa Nature conservation District 1 133
Fischer, K.: Ein Brief von J. S. Petényi an C. L. Brehm wurde aufgefunden 283
Haraszthy, L.— Schmidt, E.: Records of birds ringed abroad 37th report of bird-
banding 263
Dr. Jánossy, D.: Dr. András Keve 15
Dr. Kalotds, Zs.: Feeding habit and ecomomic importance of the Rook (Corvus
frugilegus L.) in Hungary 237
Dr. Kárpáti, L. : Significance of an exceedingly rainy period for the avifauna at Lake
Fertő 302
Dr. Kovács, G.: Nesting of Teal (Anas crecca) on the Hortobágy 299
Dr. Kovács, G.: The Golden Plover (Pluvialis apricaria L.) on the Hortobágy
(1975 - 1984) 103
Kuitunen, M.: Is the Common Treecreeper (Certhia familiáris L.) more widespread
in Himgarj' than has been previously believed ? 255
Lees-Smith, D. T.: Holarctic Avian Speciation Atlas a synopsis 310
Mag, L. —Dr. Kovács, G.: Nesting of the Mediterranean Gull (Larus melajiocephalus)
on the Hortobágy National Park 300
Magyar, G. — Waliczky, Z.: Data on the presence of the Grey-headed Wagtail (Mota-
cilla flava thunbergi) in Hungary 302
Magyar, G. — Waliczky, Z.: Slavonian Grebe (Podiceps auritus) on the Danube 299
Dr. Marián, M.: A Marsh Tit (Parus palustris) snagged in a thistle stand 301
Márkus, F.: Observation of a Carrion Crow (Corvus c. corone) in the eastern part
of Szigetköz 301
Matyikó, T.: Wintering of the Dunnock (Prunella modularis) 302
Schmidt, E.: The Alpine Accentor (Prunella coUaris) in Hungary 109
Schmidt, E. — Schmidt, A.: Contributions to the ethology and ecology of the Rock
Nuthatch (Sitta neumayer) 301
Schiïiidt, E. —Schmidt, A.: Data on the avifauna of the islands Thassos and Kefalinia
(Greece) 303
Dr. Sterbetz, I.: Percentage of juveniles Lesser White-Fronted Geese (Anser erythro-
pus L., 1 758) in Hungary 81
Dr. Sterbetz, I.: The Pink-footed Goose (xAjiser brachyrhynchus Bâillon, 1833) in
Hungary 95
Dr. Sterbetz, I.: A new record of Demoiselle Crane (Anthropoides virgo) in Hungary 300
Szenek, Z.: Presence of the Calandra Lark (Melanocorypha calandra) in the Kiskunság
National Park 301
Székely, T.: Interspecific competition between tits (Parus ssp.) and Goldcrest
(Regulus regulus) in winter and spring 250
Széli, A.: Data of the Red-breasted Goose (Branta ruficoUis) on the Fehér-tó near
Szeged 299
Széli, A.: Presence of rare bird species in the environs of Szeged 303
Short Notes 299
Reportinga 307
Books 311
Index alphabeticus avium 313
ÁBRÁK JEGYZÉKE -LIST OF ILLUSTRATIONS
II/l. A városi omitofauna szisztematikai összetétele Magyarországon. — A teljes
omitofauna, B — fészkelő omitofauna. - Systematic composition of urban avi-
fauna Hungary. A — complet, B — nesting avifauna.
II/2. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása az országos és
a városi költő orintofaunában. — Comparison of the share of various sys-
tematic orders in national and urban nesting avifauna.
II/3. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása a teljes városi
és országos ornitofaunában. — Comparison of the shai'e of individual systematic
orders in complete urban and national avifauna.
II/4. A városi és az országos omitofauna állatföldrajzi tagolódásának összehasonlí-
tása. — Compaiison of Zoogeographie proportions of urban and national avi-
fauna.
II/5. A magyarországi városok és Szófia ornitofaunája állatföldrajzi összetételének
összehasonlítása. — Comparison of Zoogeographie avifauna of towns in Himgary
and Sofia.
II/6. A magyarországi városok ornitofaunájának fajazonossága (SQ). A — fészkelő,
B — teljes fauna, Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny — Nyíregy-
háza, Gy — Gyula, Ksz — Keszthely, Dv — Dombóvár. — Trueness to species
(SQ) of avifauna of towns in Hungary. A — nesting, B — total ornithofauna,
Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny — Nyíregyháza, Gy — Gyula,
Ksz — Keszthely, Dv — Dombóvár.
II/7. A fészkelő omitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A körben levő
számok a faunanagyságot, az összekötő vonalakon levő számok a két város
közös madárfajainak számát jelzik. A városjelzések, mint a 6. ábrán. — Simili-
tudes of nesting avifauna between towns in Hungary. Figures in circle indicate
fauna size, ones on connecting line show number of bird species being common
in two towns. Town signs as in Fig. 6.
II/8. A fészkelő omitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A Simpson-'máeyi
és a Schilder -index értékei a városokat összekötő vonalakon vannak feltün-
tetve, a nyíl a kisebb faima felé mutat. — Similitudes of nesting avifauna
between towns in Hungary. Values of Simpson-inde-x. and of Schilder-index are
indicated on lines connecting towns, arrow points towards slimmer fauna.
II/9. A fészkelő fajok konstanciájának (C) eloszlása a magyar városokban. — Repar-
tition of constancy (C) of nesting bird sp. in towns of Hungary.
in/1. A szerecsensirály-telep elhelyezkedése a Csaj-tavi szigeten.
in/2. Szerecsensirályok a Csaj-tavi szigeten (Fotó: Széli A.).
V/l . Position of the area of Tata. In "The area of Tata".
V/2. Position of the roost (S) and the feeding grounds In "Ecology of the Bean
Geese at Tata."
V/3. Flight lines of geese during morning flights in 1981 — 1984. Length of bars
indicates importance of different dü'ections. In "Rosting behaviour and ecol-
ogy".
9
v/4. The use of Öreg-tó by the geese. In "Rosting behaviour and ecology".
V/5. Known localities of wintering Bean Geese in Hungary and in frontier areas of
Austria and Yugoslavia.
V/6. Örog-tó (Photo: Bergh, L. M. J.)
V/7. Maize stubble with Bean Geese near Kocs, March, 1981. (Photo : Philippona, J.)
V/8. Bean Geese on maize stubble near Kocs, March, 1981. (Photo: Philippona, J.)
VI/1. Lesser White-fronted Geese. Kardoskút, 31. 10. 1969. (Photo: Dr. I. Sterbetz). -
Kislilikek Kardoskúton. 1969. okt. 10. (Foto: Dr. Sterbetz I.)
VI/2. Adult Atiser erythropus. (Photo: Dr. I. Sterbetz)
IX/1. A havasi szürkebegy előfordulási helyei Magyarországon. — Habitats of
Prunella coliaris in Hungary.
IX/2. A havasi szürkebegy előfordulási adatai Magyarországon 1940 — 1984 időközé-
ben. — Data on the presence oî Prunella coliaris in Hungary from 1940 to 1984.
XI/1. Soil temperatures in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőhabitátok
talajhőmérsékletének mérésenkénti alakulása.
'K.IJ2. Cardinal values of soil surface temperature. Dévaványa, measurings 1 — 4. — A
talajfelszín-hőmérséklet kardinális értékei. Dévaványa, 1—4. mérés.
XI/3. Differences in soil surface temperature. —A talajfelszín-hőmérséklet differen-
ciáinak mérésenkénti alakulása.
XI/4 Differences in soil surface temperature during measurings 1 — 4 in meadow-lu-
cerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A talajfelszín-hőmérsék-
let differenciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és
lucerna — búza viszonyításban.
Xl/5. Graphic plotting of power functions of soil surface temperature. Dévaványa,
measurings 1—4. — A talajfelszín-hőmérséklet hatványfüggvényeinek grafikus
ábrázolása. Dévaványa, 1—4. mérés.
XI /6. Graphic plotting of power functions of soil surface temperature. Dévaványa,
measurings 5 — 6. — A talajfelszín-hőmérséklet hatványfüggvényeinek ábrázo-
lása. Dévaványa, 5 — 6 mérés.
XI/7. Aboveground air temperature in main nesting habitats. — A legfontosabb fész-
kelőhabitátok talajmenti léghőmérsékletének mérésenkénti alakulása.
XI/8. Cardinal values of aboveground air temperature. Dévaványa, measurings 1—4.
— A talajmenti léghőmérséklet kardináUs értékei. Dévaványa, 1—4. mérés.
XI/9. Differences in air temperature. — A léghőmérséklet differenciáinak mérésen-
kénti alakulása.
XI/10. Differences in air temperature during measurings 1—4 in meadow — lucerne,
meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A léghőmérséklet diffe-
renciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és lucerna —
búza viszonyításban.
XI/1 1 . Graphic plotting of power functions of air temperature. Dévaványa, measurings
1—6. — A léghőmérséklet hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása. Déva-
ványa, 1—6. mérés.
XI/12. Graphic equalization of air temperature in meadow — lucerne and meadow —
wheat during measuring No. 1. — Rét — lucerna és rét — búza léghőmérséklet
összefüggéseinek grafilíus kiegyenlítése az 1. mérés során.
XI/13. Relative air humidity in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelôha-
bitátok relatív légnedvességének mérésenkénti alakulása.
XI/14. Cardinal values of relative air humidity. Dévaványa, mesaurings 1—4. — A
relatív légnedvesség kardinális értékei. Dévaványa, 1—4. mérés.
XI/15. Differences in relative air humidity. — A relatív légnedvesség differenciáinak
mérésenkénti alakulása.
XI/16. Differences in relative air humidity during measurings 1—4 in meadow — lu-
cerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A relatív légnedves-
ség differenciáinak alakulása az 1—4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és
lucerna — búza viszonyításban.
10
XI/17. Graphic plotting of power functions of relative humidity. Dcvaványa, meas-
urings 1—6. —A relatív légnedvesség hatványfüggvényeinek grafikus ábrázo-
lása. Déványa, 1—6. mérés.
XI/18. Great bustard hen rising from its nest. (Photo : Dr. S. Faragó) — Fészkéről kelő
túzoktyúk. Dévaványa, 1981. május. (Fotó: Dr. Fartigó S.)
XII/1. A vetési varjú kárképe kelő kukoricában. Harc, 1978. máj. 25. (Fotó: Dr. Ka-
lotás Zs.) — Damage by rooks in sprountiiig maize. Hare, 25 May 1978. (Photo :
Dr. Zs. Kalotás)
XII/2. A varjúszántás őszi búzavetésen. Dévaványa, 1980. ápr. 8. (Fotó: Dr. Kalotás
Zs.) — Rook-ploughing in field sown to ^vinter wheat. Dévaványa, 8 Apr. 1980.
(Photo: Dr. Zs. Kalotás)
XII/3. A vetési varjú kárképe görögdinnj-ón. Kajdacs, 1980. júl. 24. (Fotó: Dr. Kalotás
Zs.) — Damage by rooks in water melon. Kajdacs, 24 July 1980. (Photo:
Zs. Kalotás)
XII/4. A vetési varjú kárképe érő napraforgóban. Jánoshalma, 1980. nov. 6. (Fotó:
Dr. Kalotás Zs.) — Damage by rooks in ripening sunflower. Jánoshalma, 6 Nov.
1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás).
XII/5. A vetési varjú kárképe érő kukoricában. Sárbogárd, 1980. IX, 14. (Fotó.
Dr. Kalotás Zs.) — Damage by rooks in ripening maize. Sárbogárd, 14 Sept.
1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás)
XII/6. Összegyűjtött, a vetési varjak által kikopácsolt dióhéjak. Fácánkert, 1980. okt.
18. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) — Collected walnut-shells pecked by rooks. Fácán-
kert, 18 Oct. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás)
XII/7. A vetési varjú táplálékának változása az év folyainán, 1408 gyomortaxtalom-
minta analíziséből. — Annual variation in the foods of the rook on the basis
of 1408 crop contents.
Xni/1 . A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a magassági kategóriákban. (0 — 2,9 m,
3 — 5,9 m, 6 — 8,9 m, 9 — 11,9 m, 12 — 14,9 m, 15 m). A három időszak a követ-
kező hónajjok adatait tartalmazza: I. — nov., dec, Jan., II. — febr., marc, III.
— ápr., máj. Az n a inegfigj^elések számát jelenti. — The relative frequencies
of the studied species in the foraging height categories (0 — 2,9 m, 3 — 5,9 m,
6 — 8,9 m, 9 — 11. 9 in, 12 — 14.9 m, 15m). The Roman numbers mean the periods:
I (winter) — Nov., Dec, Jan., II (late winter) — Febr., March., Ill (spring) —
Apr., May. The n means the number of the observations.
Xin/2. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkoziísi hely kategóriáiban, a) ág-
vastagság: — 0,9 cm, 1 — 1,9 cm, 2 — 2,9 cm, 3 — 3,9 cm, 4 — 4,9 cm, 5 cm;
b) hely: levél, termés, hó, avar (lásd még az 1. ábrát). — The relative frequen-
cies of the studied spec, in the foraging place categories, a) branch diameter:
— 0.9 cm, 1 — 1.9 cm, 2-2.9 cm, 3 — 3.9 cm, 4 — 4.9 cm, 5 cm; b) leaf, crop,
snow, ground (see Fig. 1).
Xni/3. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkozási irány kategóriáiban (víz-
szintes tartásban fejjel felfelé, vízszintes tartásban fejjel lefelé, vízszintes tar-
tásban függőleges ágon, vízszintes tartásban talajon, lebegve) (lásd még az 1.
ábrát). — The relative frequencies of the studied species in the foraging posture
categories (head upwards, hanging upside down, horizontal on a perpendicular
twig, horizontal on the ground, hovering) (see Fig. 1).
XIII/4. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkozási mód kategóriáiban (kopá-
csolás, keresés, csipegetés, hántás) (lásd még az 1. ábrát). — The relative fre-
quencies of the studied species in the foraging method categories (pecking,
searching, gleanmg, peeling) (see Fig. 1).
XIII/5. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a téplálkozási növényfajok kategóriáiban
(Qíi. petraea, Qu. cerris, cserjék) (lásd még az 1. ábrát). — The relative fre-
quencies of the studied species in the tree species categories (Qu. petraea. Qu.
cerris, Shrubs) (see Fig. 1).
XTV/l. The special nestbox for Treecreepers designed in Finland. A — nestbox section
11
from above; B — another variety of the nestbox; C — side view; D — front
view.
XIV/2. The study area in the Pilis mountains. The numbers of boxes are shown.
XVI/1. Kézirattöredék Herman Ottótól.
XVII/1. Sitta neumayer — biotop (Photo: E. Schmidt).
XVII/2. Mykene (Photo: E. Schmidt).
I. DR. KEVE ANDRÁS (1909-1984)
Irta: Dr. Jánossy Dénes
Dr. Kéve András az elmúlt évtizedek magyar tudományos madártanának
legkiválóbb képviselője, 1909. november 10-én született Budapesten, és 1984.
március 30-án halt meg ugyanott. Atyja Kleiner Gyula a Pesti Hazai Első
Takarékpénztár tisztviselője, anyja Wagner Mária, Wagner János építőmű-
vész gyermeke.
Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte,
ahol 1927-ben érettségizett, majd szülei kívánságára a budapesti egyetemen
jogra iratkozott be, ahol 1932-ben doktorrá avatták.
13
Érdeklődése azonban olthatatlanul a természettudományok és elsősorban
a madártan felé irányult. Ezért már 18 éves korától rendszeresen bejárt a
M adártani Intézetbe, ahol Schenk Jakab — akkori igazgató — rövidesen rá-
^^izta a könyvtár kezelését. A madártan területén végzett szakmai tevékeny-
ségének elismeréseképpen 1930-ban az intézet „rendes megfigyelői" oklevelét
nyerte el. 1933-ban beiratkozott a budapesti egyetemre, és 1935-ben másod-
ízben doktorált, aminek során geológia-őslénytan-állattan tárgykörökből
vizsgázott, témája pedig a hazai sárga billegetők rendszertani helyzetének a
vizsgálata volt.
A Madártani Intézetnél kezdi hivatalos pályafutását 1934-ben, ahol egé-
szen nyugdíjazásáig teljesít szolgálatot. Bár doktori értekezését Dudich
Endre és Greschik Jenő irányításával készítette, igazi tanítómesterének a
szakterületen Vasvári Miklóst tekintette. Az intézetben az első években ideig-
lenes kisegítő napidíjas, majd 1939-től asszisztens, 1940-ben adjunktus és
1942-ben főadjunktus. Eközben 1941-ben egy évig dr. Entz Géza meghívására
a tihanyi Biológiai Intézetben dolgozik, ahol a Balaton madáréletének ritmu-
sosságát vizsgálja, 1942-ben pedig állami ösztöndíjasként a bécsi Naturhi-
storisches Museumban feldolgozza Almásy két tien-sani gyűjtésének anyagát.
Az intézetben munkaköre egyebek mellett a következő témákat ölelte fel :
— a hazai madárfauna finomrendszertani vizsgálata,
— Balaton-, Duna-, Bakony-kutatás,
— a madarak csiga- és kagylótáplálkozása,
— a madár- és természetvédelmi jogszabályok előkészítése, végül
— az intézeti könyvtár kezelése.
Családi nevét 1942-ben Kleiner-röl Kevé-re változtatta.
A háború megszakította szakmai munkáját kétszeri katonai behívással
(1941 és 1944) és hadifogsággal (1945). A fogságból hazatérve a Természet-
tudományi Múzeum felkérésére a háborús károkat szenvedett madárgyűjte-
mény helyrehozatalát vállalta.
A Madártani Intézet a II. Világháború alatt teljesen megsemmisült, és így
annak alapjait kellett újból megteremteni. A Mezőgazdasági Múzeum keretein
belül alakuló új intézet újjáépítésében és elsősorban nemzetközi kapcsolatai-
nak helyreállításában vett részt. A Madártani Intézetben dolgozott 1974. évi
nyugdíjazásáig, majd utána haláláig a Természettudományi Múzeumban.
Dudich Endre ajánlására 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem
keretein belül egyetemi magántanárrá habilitálták, majd e cím megszünteté-
sével az Eötvös Loránd Tudományegyetemen összesen négy éven át Madár-
tan címen speciális kollégiumot tartott. A Mezőgazdasági Múzeum vezetését
1948— 1949-ben ideiglenes megbízottként vette át.
1946-tól kezdve munkájának súljrpontja a Balaton-kutatásra tevődött át.
Emellett a szegedi Feliér-tónál végzett vizsgálatokat, Beretzk Péterrel együtt.
Mikroszisztematikai vizsgálatait csak jóval később folytathatta, amelyek
élete főművét jelentették. Addigi tudományos munkássága elismeréseképpen
1953-ban megvédés nélkül elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa
címet.
Rendkívül kiterjedt külföldi kapcsolatait még vázolni is nehéz feladat.
Már az 1930-as és 1940-es években részt vett külföldi madártani és madárvé-
delmi konferenciákon és kongresszusokon, és ilyenekre meghívásban része-
sítették egészen nyugdíjazásáig, 1974-ig. 1930 — paduai XI. Zoológiai Kong-
14
resszus; 1934 és 1938 — Oxfordi és Roueni Madártani Kongresszus; 1945 —
London és Edinbourgli, Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság, ill. az Angol
Madártani Társaság közgyűlései; 1956 — Leningrád, Menzbier-ülés ; az
NDK Kulturbundja által rendezett madártani összejövetelek vendége öt al-
kalommal: 1958 - Halle, 1960 - Neschwitz, 1978 - Karl-Marx-Stadt,
1979 — Bad Schandaii és 1980 — Köthen. Három ízben a Csehszlovák Aka-
démia és Madártani Egyesület vendége 1962-, 1963- és 1964-ben. 1957 — a
Naumann-emlékülés vendége, Halle — Berlin; 1959 — Seebachi Vogelschutz-
warte jubileumi ülése; 1963 — Neschwitzi Vogelschutz warte jubileumi ülése;
1964 — ICBP-konferencia, Newcastle. Ezenkívül részt vett a hazai ICBP-kon-
ferencián Balatonszemesen 1969-ben és Romániában (Marnala) 1972-ben.
Tudományos és madárvédelmi munkásságának elismeréseképpen az angol,
az osztrák és a bajor madártani egyesületek levelező, az Indiai Agrai Akadé-
mia választmányi tagjává választják. Ezenkívül a londoni Faunavédelmi
Egyesület és a Dél-Finn Természetvédő Egyesület konzultatív külföldi tagja.
A hazai madárvédelemben is kimagasló szerepet játszott. Ennek első
lépését azok az összejövetelek jelentették, amelyeket az 1940-es években
a ,, Madártani Intézet Munkatársai" részére szerv^ezett. Az 1974-ben alakult
Magyar Madártani Egyesület alapító, majd örökös tagja lett, és elsőnek nyerte
el közvetlenül halála előtt az egyesület Petényi Salamon János-emlékérmét,
Madárvédelmi tevékenységének elismeréseképpen nyerte el 1977-ben a
Pro iV^aíwra-emlékérmet.
Rendkívül szerteágazó tudományos és madárvédelmi tevékenységének
minden részletét közreadta, kereken 530 tudományos és ismeretterjesztő
publikációban.
1949. évi sikertelen házassága után 1954-ben elvette Rátz Erzsébetéi, aki
haláláig hű segítőtársa maradt, és akitől két gyermeke született.
Kéve András a madártan szaktudományának nemzetközi vérkeringésében
haláláig aktívan részt vett. Mindig hangsúlyozta, hogy az ornitológia ma sem
elavult tudomány, a szakterület számos ágának perspektívái ma is sokat
ígérőek, tartalékai kimeríthetetlenek a biológia többi tudományágához ha-
sonlóan. Nagyon lényegesnek tartotta, hogy a modern szellemben kialakított
madárvédelmi tevékenységnek az alapja is csak a megfelelő tudományos
megalapozottság lehet. A madártan minden területét felölelő magánkönyv-
tára a maga nemében egyedülálló.
Emberi magatartását a kimeríthetetlen segítőkészség, jóindulatú támogatni
akarás jellemezte, bárki fordult hozzá, a legfiatalabb kezdő diáktól kezdve a
nemzetközileg elismert szakmai kollégáig. A mai magyar, madártannal fog-
lalkozó szakemberek zöme őt tekinti tanítómesterének. Példája, emléke min-
den területen tovább él köztünk.
Dr. András Kéve (1909 - 1984)
Dr. D. Jánossy
Dr. András Kéve, the most outstanding representative of Hungarian omitholcgj-, was
born in Budapest on 10th November 1909 and died in the same town on 30th March 1984.
His father, Gyula Kleiner, was an employee of the savings bank Pesti Hazai Első Takarék-
pénztár in Budapest, his mother, Mária Wagner, m as the daughter of János Wayner — the
architectxiral artist.
15
He made his secondary school studies at the Piarist Grammar School in Budapest where
ho graduated in 1927, later he studied law at the University in Budapest where he took
his doctor's degree in 1932.
Nevertheless, it was the natui-al sciences, ornithology in particular, that were the centre
of his interests. Therefore, at the age of 18 he constantly visited the Institute of Ornithology
whore Jakob Schenk (Director at that time) entrusted him with the management of the
library. In appreciation of his professional activity in the field of ornithology, in 1930 he
was awarded the diploma "Regular Observer" of the Institute. In 1933, he entered the
University in Budapest and in 1935 took the doctor's degree for a second time. He passed
exams in geology, palaeontology, and zoology. In the latter, his subject was the taxonomic
position of the Blue-headed Wagtails.
He started his official career in 1934 at the Institute of Ornithology where he served
until official retireinent. Although he prepared his doctoral dissertation under Endre
Dudich and Jenő Greschik, in the field of ornithology he considered Miklós Vasvári his
true inaster. At the Institute, in the first years he was auxiliary temporary clerk, then
from 1939 onwards assistant, in 1942 first assistant. Meanwhile, on the invitation of
Dr. Géza Entz in 1941 he worked for a year at the Biológiai Institute at Tihany where he
studied the avifauna of Lake Balaton, while in 1942 as holder of a state scholarship he
worked at the Naturhistorisches Museunn in Vienna processing the material of two
collections from Tien-San set up by Almásy.
His scope of activity at the Institute embraced among others the following subjects:
fine taxonomic study of the avifauna of Hungary, research on Lake Balaton, the Danube,
the Bakony mountain, the snail and shell feed of birds, drafting of bird protection and
nature conservation rules, and management of the Institute Library.
In 1942, he changed his family name from Kleiner to Keve.
His professional work was interrupted by the war due to active service on two occasions
(1941 and 1944) and captivity (1945). Having returned from captivity, upon request of the
Museum for Natural Sciences, he undertook the restoration of the bird collection which
had suffered war damage.
During World War IE, the Institute of Ornithology was coinpletely destroyed, thus its
fundamentals had to be recreated.
Keve took part in the rebuilding of the Institute that was about to be formed in the
framework of the Agricultural Museum, and firstly in the reconstruction of its interna-
tional relations. He worked at the Institute for Ornithology until his pensioning in 1974,
thereafter, until his death, at the Museum for Natural Sciences.
Upon the recommendation (1946) of Endre Dudich, he was qualified as a private-docent
in the scope of the Páztnány Péter University of Sciences, Budapest, then, on annulment
of this title, for four years he gave courses of special lectures under the title Ornithology at
the Eötvös Loránd University of Sciences in Budapest. In 1948/49, he took over manage-
ment of the Agricultural Museum as temporary Director.
From 194G onwards, his main activity was the research of Lake Balaton. In addition,
he carried out investigations, together with Péter Beretzk, at the Lake Fehér-tó (Szeged).
Only much later could he resume his microsystematic investigations that were the prin-
cipal work of his life. In recognition of his scientific activities he was awarded the title
Candidate of Biological Sciences.
It is difficult even to outline his far-reaching foreign relations. Already in the 1930's
and 1940's he took part in ornithological and bird protection conferences and congresses
abroad, and received invitations until his pensioning in 1974. 1930 — 11th Zoological
Congress at Padua (Padova); 1934 and 1938 — Ornithological Congresses at Oxford and
Rouen; 1945 — London and Edinburgh General Assemblies of the International Bird
Protection Committee and of the English Ornithological Society; 1956 — Leningrad,
Menzbier sessions; he was the guest on five occasions of ornithological ineetings arranged
by the Kultui-bund of the GDR: 1958 - Halle, 1960 - Neschwitz, 1978 - Karl-Marx-
Stadt, 1979 — Bad Schandau and 1980 — Köthen. On three occasions he was guest of the
Czechoslovakian Academy and the Ornithological Society in 1962, 1963 and 1964. 1957
— he was a guest of the Naumann meinorial session, Halle — Berlin ; 1959 — jubilee
session of the Seebach Vogelschutzwarte; 1963 — jubilee session of the Neschwitz Vogel-
schutzwarte; 1964 — ICBP Conference, Newcastle. In addition, he took part in the ICBP
confei-ences at Balatonszemes (Hungary) in 1969 and in Mamaia (Romania) in 1972.
In recognition of his scientific work and bird protection activities, he was elected
corresponding member of the English, Austrian and Bavarian Ornithological Associations
as well as committee member of the Agra Academy in India. He was also consultative
16
foreign member of the Fauna Protection Association in London and the Nature Conserva-
tion Society of Southern Finland.
He also played an outstanding role in bird protection in Hungary. The first steps were
gatherings he arranged in the 1940's for the Research Workers of the Ornithological
Institute. He was a founding, then life member of the Hungarian Ornithological Associa-
tion established in 1974, and was the first to obtain, immediately before his death, the
Petényi Salamon János Commemorative Medal of the Association.
In appreciation of his activity in bird protection, in 1977 he was awarded the comme-
morativ^e medal Pro Natura.
He gave account of all details of his far-reaching scientific and bird protection activities
in roughly 530 scientific and educational publications.
After an unsuccessful marriage in 1949, he married Erzsébet Ratz in 1954. She was his
true companion untU his death and the mother of his two children.
András Keve took active part until his death in the international circulation of the
specialized branch of science — ornithology. He used to empheisize that ornithology is not
an obsolete science, the prospects of several of its branches are promising also today, its
reserves are unexhaustible and similax to the other branches of biology. He considered it
highly important that bird protection activity evolved in a modern spirit and should
rely on sound scientific foundations. His private librarj' embracing all fields of ornithology
is unique.
His human behaviour was characterized by infailing readiness to help anybody who
turned to him, including the youngest student and the internationally recognized colleague.
The majority of the Hungarian experts engaged in ornithology today consider him their
master. His example and memory cotitinue to live among us.
2 „Aquila" 17
Különnyomat az Aquila 1985. 92. kötetébfil
II. A VÁROSI ORNITOFAUNA ÖSSZEHASONLÍTÓ
VIZSGÁLATA 3IAGYAR0RSZÁG0N
Dr. Bozsko Szvetlána
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen
A városi ornitofauna kutatása az utolsó 30 évben nagy fejlődésen ment ke-
resztül. Az 1980-as évekre tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze több
európai országban, mindenekelőtt Kelet-, Közép-Európában és Skandinávi-
ában. Sajnos, Magyarország ezen a téren a 80-as évekig az utolsók között
állt. Budapest madárvilágának teljes felmérése utoljára 1941-ben készült
{Doming, 1942). Ezt a hiányosságot csak részben pótolhatták a fővárosi
parkokban végzett megfigyelések {Sasvári, 1981), és az apró közlemények-
ben megjelent adatok néhány érdekes vagv ritka faj előfordulásáról {Pátkai,
1960; Schmidt, 1966-1967,^1969-1970, 1975, 1976, 1977; Kéve- Schmidt,
1971-1972; Tapfer, 1973-1974; Dandl, 1976; Somfalvi, 1976; Kéve, 1981
a, b; Molnár, 1983 stb.). Budapest XVIII. kerülete madárvilágának többéves
megfigyeléseiről Thuróczy (1979) munkája kéziratban maradt. Más városok
közül csak Gyula {Korompay, 1965) és Keszthely (Kéve — Sági, 1970) ornito-
faunája került feldolgozásra. Debrecenből a 80-as évekig vagy régebbi, vagy
részadatok voltak ismertek {Nagy, 1936; Bozsko, 1967, 1968b, 1976a, 1978;
Bozsko -Papp, 1980).
Az 1979/80. év fordulópontot jelentett a magyar ornitológiában. Akkor elő-
ször jelenik meg több átfogó munka az egyes városok madárvilágáról : Szeged-
ről {Marián et al., 1980), Dombóvárról {Nagy, 1982), Debrecenről {Bozsko,
1983; Bozsko — Juhász, 1983—1984). Egyidejűleg a városi ornitofauna a
Magyar Madártani Egyesület több helyi csoportjának megfigyelési körébe
kerül. Közülük kiemelkedő Budapest, Nyíregyháza és Dombóvár megfigye-
lőinek munkája; ennek során az utolsó két-három évben tekintélyes anyag
gyűlt össze, és sikerült összeállítani hiteles fajjegyzéket.
Anyag és módszer
Tanulmányomban 8 magyar város — Budapest, Debrecen, Nyíregyháza,
Szeged, Gyula, Keszthely, Dombóvár, Pécs — ornitofaunáját vizsgálom. A
8 helység között minden típusú város található, a kisebb vidéki várostól a
fővárosig. Ezek között a lakosok száma és a terület nagysága szerint Buda-
pest vezet (525 km^, 2 millió lakos), amely természeti adottságokban is a
leggazdagabb. Területének csak egyharmada beépített, a többi park, erdő,
rét, mezőgazdasági terület. A budai zöld hegyek és a Duna három szigetével
további változatos és jó életfeltételeket kínál a madaraknak. A négy megye-
székhely—Debrecen (206 ezer lakos). Szeged (176 ezer lakos), Pécs (170 ezer
lakos), Nyíregyháza (110 ezer lakos) — nemcsak méretében, hanem földrajzi
19
fekvésében és természeti adottságokban is jelentősen különbözik egymástól.
Csak Debrecen és Nyíregyháza mutat még valami hasonlatosságot abban,
hogy mindkettő száraz alföldi város, amelyek madárvilágára formáló hatással
vannak a városterületbe nyúló erdők (Debrecenben a Nagyerdő, Nyíregy-
házán a Sóstó-erdő). Mindkettőben hiányoznak a nagy vizek, de ott vannak
Nyíregyházán a kis Bujtos tavak, és máris jelentősen különbözik a fajlistája.
Szeged sajátossága a Tisza jelenléte a városban. Pécsett pedig a városi terület
közvetlenül a mecseki hegyekbe megy át, ahol a gazdag madárvilág számára
biztosítva vannak az optimális életkörülmények.
A három vidéki város közül a Fehér-Kőrös partján fekvő 34,5 ezer lakosú
Gyula a legnagyobb. Ezt követi Keszthely (21 ezer lakos), a Balaton-part
legjelentősebb kulturális és turisztikai központja, nagy idegenforgalommal.
Legkisebb és legfiatalabb a háromból Dombóvár (17 ezer lakos), ahol a sok
kert, gyümölcsös, a három park, valamint a városon átfolyó Kondai-árok
széles sásas-nádas völgyével és a horgásztavak a változatos madárvilág meg-
telepedésének kedveznek.
A feldolgozott anyag következőképpen oszlik meg : Debrecen, 1978 — 1983-as
adatok (saját megfigyelések; Bozsko — Juhász, 1983, 1983—1984); Nyíregy-
háza, 1979— 1983-as adatok {Pertilla Attila személyes közlése; Nagy, 1982);
Budapest, 1982— 1984-es adatok {Trager J. személyes közlései; Thuróczy,
1979; szakirodalom); Dombóvár, 1979— 1984-es adatok {Nagy, 1982, valamint
személyes közlései); Szeged, 1970— 1980-as adatok {Marián et al., 1980);
Keszthely 1950-1970. évi megfigj^elések {Kéve- Sági, 1970); Gyula, 1962-es
költő fajok listája {Korompay, 1965). Pécsre vonatkozóan korlátozott anya-
gunk van {Górski, 1981), mivel az kizárólag a belvárosban és 1978-ban fész-
kelt fajokat tartalmazza, ezért a pécsi anyagot csak egyes összefüggésekben
tudtam hasznosítani.
Az adatok elemzését a következő szempontok, ill. módszerek szerint vé-
geztem.
1. Megállapítottam a városi ornitofauna szisztematikai és állatföldrajzi
összetételét mind a fészkelő, mind pedig a teljes faunára vonatkozóan. Ennek
elveit a megfelelő helyen részletezem.
2. Az egyes városok fajgazdagságának az értékelését a relatív fajgazdagság-
(Relative Species Richness-) index (R8R) segítségével végeztem a követ-
kező formula szerint:
ahol: a — a vizsgált antropogen terület fajszáma;
A — az adott földrajzi terület (megye, ország) avifaunájának fajszáma
{Bozsko, 1972, 1976b).
Ez a formula eredményesen használható a parki, a városi, az agrárbiotópok
faunisztikai kutatásában, és jó összehasonlító értékeket ad a különböző terü-
letekről származó anyagok értékeléséhez.
3. Megállapítottam a városban előforduló fajok konstanciáját (előfordulá-
sát) a következő formula szerint:
C = —100%
20
ahol : a — azoknak a városoknak a száma, amelyben előfordul a faj ;
Ç — a vizsgált városok száma.
A konstancia fogalmát Dudich után (1952) úgy értelmezem, mint a faj je-
lenlétét a madárállományokban (százalékban). A városi ornitofauna esetén
állománynak az egyes városok helyi ornitofaunáját veszem, és eltekintek a
területegységektől, amit a madarak mozgékonyságánál és a városban való
szeszélyes területi eloszlásuknál fogva megengedhetőnek láttam. A konstan-
cián belül öt kategóriát alkalmazok: 100— 80%-os jelenléte — konstans faj
(C), 80-60%-os - szubkonstans (SC), 60-40%-os - akcesszórius (AC),
40 — 20%-os — ritka (R), 20% alatti előfordulás esetén nagyon ritka (RB)
faj.
4. Kiszámítottam a fajazonossági indexet (Quotient of Similarity), vagyis
a Jaccard — Sorensen-koeííicienst a közismert formula szerint :
«^ = Ä-^""'
ahol: IV — a közös fajok száma;
^4 — a fajok száma az egyik városban;
B — a, fajok száma a másik városban (Tomalojc, 1970).
Sajnos ez az egyenlet nem tükrözi objektíven a faunaazonosságot abban az
esetben, ha az egyik összehasonlítandó fauna kis fajszámú. Ezért pótlásul a
Simpson-íovmMÍdü segítségével is megállapítottam a hasonlóságot, amely a
közös fajokat a kisebb faunához viszonyítja:
^ lOO-c
ahol: c — a közös fajok száma;
6 — a kisebb fauna fajszáma {Simpson, 1943, cit. Udvardíj, 1983).
Ezenkívül a városok fajjegyzékeinek az összehasonlításában Schilder
(1955, cit. Udvardy, 1983) módszerét is alkalmaztam, amely a fajszámkülönb-
séget a nagj^obbik faunához viszonyítja:
„ 100 (a- b)
a
Az utóbbi két indexkombinációval Schilder grafikus módszert dolgozott ki
a vizsgált területek faunaazonosságának kifejezéséhez. Ezt a módszert is
alkalmazom munkámban, de csak a költő ornitofauna feldolgozásában,
mivel az jobban jellemzi az ornitofaunát, és ehhez több adat állt rendelkezé-
semre.
A városi ornitofauna szisztematikai és állatföldrajzi
összetétele
A városi ornitofauna fajlistájának összeállításában dr. Kéve András
(1984) madárnévjegyzékét vettem alapul. Az ott felsoroltakon kívül szük-
ségesnek bizonyult két fajt beiktatni a városi ornitofauna listájába.
21
1. Columba livia ssp. domestica. Az elvadult házi galambok tekintélyes cso-
portokban élnek minden városban, és nem elhanyagolhatók a városi madár-
felmérésekben. Populációjuk zöme — a tenyészgalambok kivételével — tel-
jesen vadon él, életvitelük aligha különbözik a balkáni gerléétől és a házi
verébétől. Véleményem szerint — más országokhoz hasonlóan — indokolt lenne
a fajt az országos fajlistába is felvenni. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Schmidt
Egon is (1982). Az igény azért is indokoltnak tűnik, mivel a szirti galamb
hegyi fészkelése is ismert (1981. III. 29-én egy lakott fészek a Bükk hegység,
Köpüskő Szentlélek melletti szirtjén — dr. Oyulai Iván személyes közlése), és
lehet, hogy nem is egyedülálló.
2. Parus cyanus. A lazurcinegét 1982. V. 12-én állításuk szerint — dr. Juhász
Lajos id. Juhász Lajossal figyelte meg a KLTE botanikus kertjében, és így a
faj a debreceni fajlistában szerepel ( Bozskó — Juhász, 1983).
A magyar városokban regisztrált madárfajokat az 1. táblázat tartalmazza.
A nyolc városban összesen 201 faj fordul elő, ebből 117 költő. Tekintettel
arra, hogy a városi anyagok tartalmilag különböztek, értelmezésükben nem
részletezhetem jobban a fajok tartózkodásjellegét, és csak fészkelő és nem
fészkelő kategóriába oszthatom őket.
Városaink költő ornitofaunájában a következő 15 rend fajai találhatók:
Podicipidif ormes 3, Ciconiiformes 4, Anseriformes 6, Falconiformes 6, Gallifor-
mes 3, Gruiformes 5, Charadriif ormes 6, Columbiformes 5, Cuculif ormes 1, Strigi-
f ormes 1 ,Caprimulgif ormes 1, Apodiformes 1,C or aciif ormes 3, Picif ormes 6, Pas-
serif ormes 66 faj. Az egyes csoportok százalékos részarányát a költő faunában
az 1 /A ábra mutatja. A fészkelő fajok között a városi életfeltételekhez jobban
alkalmazkodó verébalakúak dominálnak (56,41%). A többi csoportok kisebb
részarányban szerepelnek. Azonban összfajszámuk sokszor az országos faj jegy-
zékben is csekély, ezért érdekes volt összehasonlítani őket (2. ábra). Kiderült,
hogy a Passeriformes-en kívül városainkban található összes 5 mag3^arországi
galambfaj (Columbiformes), továbbá 6 a 9 Picif ormes fajból, l-l faj kivéte-
lével az összes Coraciif ormes és Phasianidae, valamint a Cuculif ormes, Caprimul-
giformes és Apodiformes egyetlen képviselői is jellemzők városainkra.
Kevésbé városinak mondhatók a Falconiformes, Ciconiiformes, Anserifor-
mes, Charadriif or mes rendek egészében véve. De néhány vízimadárfaj elég
közönséges a városokban, ahol jelen vannak a megfelelő biotópok. Példaként
felsorolhatom a Poíííceps fajait, továhhá Ixobrychus minutus, Botaurus stellaris,
Anas platyrhynchos, Gallinula chloropus, Fulica atra, Tringa hypoleucos és
néhány nádiposzátafajt (1. táblázat).
A madárfajok teljes listája ennél bővebb a vonuló, ill. telelő újabb fajok
megjelenése következtében. A tárgj^altakon kívül az egész fajlista a Gaviif ormes
és a Pelecanif ormes l-l fajával együtt már 17 rendhez tartozó madárfajt
tartalmaz, tehát az összes Magyarországon előforduló madárrendeket — a
flamingófélék kivételével — magába foglalja. A teljes fajlistában már mások
a taxonok részarányai. És bár a Passeriformes tovább is a legnagyobb cso-
portot alkotja (51,24%), abszolút és relatív értelemben nő az Anseriformes
és a Charadriif ormes részaránya (1/B ábra). Néhány taxon fajszámában eléri
vagy megközeUti az országos szintet. Ez mindenekelőtt a Ciconiiformes,
Columbiformes, Cor aciif ormes, Piciformes és a Passeriformes rendjére érvényes
(3. ábra).
Az állatföldrajzi fauna elemzését — ugyanúgy, mint a debreceni munkám-
ban — Voous (1960) és Stegmann (1938) elvei szerint végzem, azzal a különb-
22
1. táblázat
Table 1
A városi ornithofauna összetétele Magyarországon
The composition of avifauna in Hungarian towns
(Ft — fauna type; G — constancy; O — breeding; + — not breeding)
Species
•
a
u
Í3
1
eS
3
<u
•a
o
M
o
■^
>>
<ä
*CJ
s
»
<a
fi
M
o
>>
z
m
o
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
Gavia immer
NA
+
Podiceps ruficollis
OW
+
+
R
Podiceps cristatus
ow
R
Podiceps grisegena
HA
RR
Phalacrocorax carbo
OW
+
Ardea cinerea
PA
+
+
RR
Ardea purpurea
lAf
+
+
Egretta alba
Cosm
+
+
Nycticorax nycticorax
Cosm
+
+
+
+
Ixobrychus minutus
OW
+
Ac
Botaurus stellaris
PA
R
Giconia ciconia
PA
C
Giconia nigra
PA
+
Platalea leucorodia
OW
+
Cygnus olor
PA
+
Anser anser
PA
+
+
+
Anser albifrons
A
+
+
+
Anser erythropus
A
+
Anser fabalis
PA
+
+
+
Anas platyrhynchos
HA
+
Ac
Anas querquedula
PA
+
Anas acuta
PA
+
Anas penelope
PA
+
Anas clypeata
HA
+
Aythya ferina
PA
+
RR
Aythya fuligula
PA
+
+
Aythya nyroca
TM
+
RR
Bucephala clangula
HA
+
+
Glangula hyemalis
A
+
Mergus albellus
PA
+
Mergus merganser
HA
+
Pernis apivorus
E
RR
MÜVU8 rnilvus
E
+
Accipiter gentilis
HA
+
+
+
+
+
RR
Accipiter nisus
PA
+
+
+
+
+
RR
Buteo buteo
HA
+
+
+
RR
Buteo lagopus
A
+
+
+
Gircus aeruginosus
PA
+
Falco cherrug
MTib
+
+
Falco peregrinus
Cosm
+
Falco subbuteo
PA
+
+
+
+
RR
Falco columbarius
HA
+
+
+
+
+
Falco tinnuncuZu^
OW
+
+
Ac
Perdix perdix
ET
+
RR
Goturnix coturnix
OW
+
+
+
R
Phasianus colchicus
ChM
C
Grus grus
PA
+
+
23
1. táblázat folytatása
Table 1. continued
1
2
3
4
5
7
8 9
10
11
Rallus aquaticus
PA
+
RR
Porzana parva
PA
RR
Porzana piisiüa
OW
+
Porzana porzana
E
+
R
Gallinula chloropus
Cosra
+
sc
Fulica atra
PA
+
Ac
Vanellus vanellus
PA
+
+
RR
C/taradrius dttbius
PA
RR
Limosa limosa
PA
+
Trinca erythropus
S
+
Trinca totanus
PA
RR
Trinca nebularia
S
+
Tringa hypoleucos
HA
+
+
R
Gallinago media
PA
+
Qallinago gallinago
HA
+
+
+
Scolopax rusticola
PA
+
RR
Calidris minuta
A
+
Galidris alpina
A
+
Burhinus oedicneinus
TM
+
Stercorarius parasitions
A
+
Larus canus
PA
+
Lams argentatus
NA
+
+
Larus ridibundus
PA
+
+
+
+
RR
Rissa tridactyla
A
+
Chlidonias hybrida
OW
+
Chlidonias niger
HA
+
+
Columbia livia ssp.
domesticus
T
Î
?
C
Golumba oenas
ET
+
RR
Golumba palumbus
ET
+
R
Streptopelia turtur
ET
+
C
Streptopelia decaocto
lAf
C
Guculus canorvs
PA
+
SC
Tyto alba
Cosm
sc
Bubo bubo
PA
+
Athene noetica
TM
0?
c
Strix aluco
PA
sc
Asio otus
HA
+
Ac
Gaprimulgus europaeus
PA
+
R
Apus apus
PA
+
SC
Alcedo atthis
OW
+
+
+
R
Merops apiaster
TM
+
+
+
RR
Goracias garridus
ET
+
+
Upupa epops
OW
+
Oî
C
Jynx torquilla
PA
+
+
SC
Piciis viridis
E
c
Pious canus
PA
+
+
Dryocopus martiul
PA
+
+
Dendrocopos major
PA
c
Dendrocopos syriacus
M
c
Dendrocopus médius
E
+
+
+
Ac
Dendrocopos minor
PA
+
+
R
Galerida cristata
PA
C
Lullula arborea
E
+
+
RR
Alauda arvensis
PA
+
+
Eremophila alpestris
HA
+
24
1. táblázat folytatása
Table 1 continued
10
11
Hirundo rustica
Delichon urbica
Riparia riparia
Oriolus oriolus
Gorvus corax
Corvus corone corone
Corvus corone comix
Corvus frugilegus
Corvus monedtda
Pica pica
Nuycifraga caryocatactes
Garrulus glandarius
Parus major
Parus caerideus
Parus cyanus
Parus ater
Parus eristatus
Parus palustris
Aegithalos caudatus
Pemiz pendulinus
Panurus biarmicus
Sitta europaea
Certhia famüiaris
Certhia brachydactyla
Tichodroma muraria
Troglodytes troglodytes
Turdus viscivorus
Turdus pilaris
Turdus philomelos
Turdus iliacus
Turdus torquatus
Turdus merula
Monticola saxatilis
Oenanthe oenanthe
Oenanthe hispanica
Oenanthe plesciuxnka
Saxicola rubetra
Saxicola torquata
Phoenicurus phoenicurus
Phoenicurus ochruros
Luscinia megarhynchos
Luscinia luscinia
Erithacus rubecula
Locustella naevia
Locustella fluviatilis
Locustella luscinioides
Lusciniola melanopogon
Acrocephalus arundinacetis
Acrocephalus sciripaceus
Acrocephalus palustris
Acrocephalus
sclioenobaemis
Acrocephalos paludicola
Hippolais icterina
Hippolais pallida
Sylvia atricapilla
HA
PA
HA
+
+
PA
HA
PA
+
PA
+
+
PA
+
+
PA
PA
PA
PA
+
+
PA
E
S
+
PA
+
+
E
+
PA
PA
+
PA
PA
+
PA
+
HA
+
E
Pm
+
HA
+
+
ET
+
+
+
+
S
+
-f
+
+
E
+
+
S
+
+
+
+
Pm
+
+
PA
Pxm
PA
M
T
E
PA
E
Pxm
E
PA
E
+
+
ET
PA
ET
+
TM
ET
i
ET
E
ET
i
+
E
E
-f
+
+
M
E
!
+
+
+
+
+
+
+
I
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
R
e
R
Ac
c
e
R
C
C
R
Ac
Ac
Ac
Ac
RR
Ac
Ac
Ac
C
Ac
R
R
SC
c
c
Ac
+
R
R
+
R
+
R
Ac
Ac
Ac
+
+
+
RR
C
25
1. táblázat folytatása
Table 1. continued
1
2
3
4
5
6
7
8
9 1 10
11
Sylvia nisoria
ET
e
Sylvia borin
E
+
+
Ac
Sylvia communis
ET
+
Ac
Sylvia curruca
ET
+
C
Phylloscopus trochilus
PA
+
+
+
Phylloscopus collybita
PA
+
+
Ac
Phylloscopus sibilatrix
E
+
+
+
R
Regulus regulus
PA
+
+
+
+
+
RR
Regulis ignicapillus
HA
+
+
+
Mtiscicapa striata
ET
+
C
Ficedula hypoleuca
E
+
+
+
+
+
Ficedula albicollis
E
+
+
+
R
Ficedula parva
PA
+
RR
Prunella modidaris
E
+
+
+
+
Prunella collaris
Pm
+
Anthus pratensis
E
+
Antiivá triviális
ET
+
+
+
Motacilla alba
PA
+
+
Ac
Motacilla flava
PA
+
R
Motacilla cinerea
PA
+
RR
Bombycilla garrulus
SCan
+
+
+
+
+
+
Lanius exciibitor
HA
+
+
+
Lantus minor
ET
+
Ac
Lanius collurio
PA
C
ßturmis imlgaris
ET
C
Pastor roseus
T
+
Passer domesticus
PA
C
Passer montanus
PA
C
Coccothraustes
coccothraustes
PA
+
_[-
+
Ac
Carduelis chloris
ET
C
Carduelis carduelis
ET
C
Carduelis spinus
PA
+
+
+
+
+
+
Acanthis cannabina.
ET
+
+
+
R
A canthis flammea
HA
+
+
Serinus serinus
M
C
Pyrrhida pyrrhula
S
+
+
+
+
+
+
Loxia curvirostra
HA
+
+
Fringilla coelebs
E
C
Fringilla montifringilla
S
+
+
+
+
+
+
Emberiza citrinella
E
+
+
Ac
Emberiza calandra
ET
+
RR
Emberiza eia
PA
+
Emberiza schoeniclus
PA
R
Plectrophenax nivalis
A
+
Total: 201 species
99
106
113
97
89
179
Breeding : 1 1 7 species
60
45
65
47
44
50
109
A
— Arctic
ChM
— Chinese-Mongolian,
NA
— Nord-Atlantic,
lAf
— Indian -African,
HA
— Holarctic,
S
— Siberian,
PA
— Palaearctic,
SCan
— Siberian-Canadian,
OW
- Old World,
Pra
— Palaeomontane,
Cosm
— Cosmopolitan,
Pxm
— Palaeo-xeromóntane
E
— European,
** C
— Constant,
ET
— European -Tiu'kestanian,
se
— Subconstant,
T
— Tui'kestanian,
Ac
— Accessory,
TM
— Turkestanian -Mediterranean,
R
— Rare,
M
— Mediterranean,
RR
— Very rare species.
MTib - Mongolian-Tibetan,
26
1 2
3 4
1. Gaviiformes (0,5%)
2. Pod ici pedi formes (5,4%)
3. Pelecan if ormes (1,8%)
4. Ciconiiformes (4,5%)
5. Anseriformes (8,4%)
6. Falconiformes (6,0%)
7. Galliiformes (1,5%)
8. Gruiformes (3,5%)
9. Charadriiformes (9,9%)
10. Columbiformes (2,5%)
11. Cuculiformes (0,5%)
12. Strigiformes (0,5%)
13. Caprimulgiformes (0,5%)
14. Apodiformes (0,5%)
15. Coraciiformes (2,0%)
16. Picif ormes (4,0%)
1. Podicipediformes (2,6%)
2. Ciconiiformes (3,4%)
3. Anseriformes (2,5%)
4. Falconiformes (5,1%)
5. Galliiformes (2,5%)
6. Gruiformes (4,3%)
7. Charadriiformes (5,1%)
8. Columbiformes (4,3%)
9. Cuculiformes (0,8%)
10. Strigiformes (3,4%)
11. Caprimulgiformes (0,9%)
12. Apodiformes (0,8%)
13. Coraciiformes (2,0%)
14. Piciformes (5,1%)
1. A városi ornitofauna szisztematikai összetétele Magyarországon A — teljes ornitofauna,
JB — fészkelő ornitofauna. — Systematic composition of urban avifauiui in Hungary.
A — complet, B — nesting avifauna.
27
TO-
SO-
50-
40
30
20
lo-
ri
94
q
'-
-Qfl_
M nn HCT IIB
CB ::r
9-. o
3 S
w
O
•r>
r^
0)
•D
■D
— •
n
^.
a
d
o
C
o
3
(0
<g
3
^ 3
városi — urban
országos fauna — nációnál
2. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása az országos és a városi
költő ornitofaunában. — Comparison of the sJiare of various systematic orders in national
and iirhan nesting avifauna.
28
126
io:
80-
70H
60-
50-
40^
30-
20-
10-
nnOnflR
n.
o
1
npì
â ^
o
na nw
o
nallHlla
u —
^' G.
<o —
<o ^;
3 - =;;
R 3 §
>
O
t- 3
n
-0
-0
n
»Í
3
d
:
városi - urban
S
országos — national
5. ^z e^?/e5 szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása a teljes városi és országos
ornitofaunáhan. — Comparison of the share of individual systematic orders in complete urban
and national avifauna.
29
seggel, hogy most teljesebb mértékben Voous madárföldi'ajzi klasszifikáció-
jára támaszkodom. Csak három faj esetén — Oriolus oriolus (E), Pyrrhula
pyrrhula (8) és Emberiza citrinella (E) — hagytam meg Stegmann beosztását
mint feltétlenül szükségeset. A Foows-rendszerre való átállásom nem jelenti,
hogy besorolása vitás állításoktól mentes. Azonban az ornitológusok többsége
Voous-t követi, és egységre kellett törekednem, hogy összehasonlítható legyen
saját anyagom a más országokban közöltekkel.
Tekintettel arra, hogy az állatföldrajzi analízis az àrea elemzésén alapszik,
mindenekelőtt a költő ornitofaunát tárgyalom. Városainkban a palearktikus
fajok dominálnak (43,54%), amelyek a többi transzpalearktikusan elter-
jedt holarktikus, óvilági és kozmopolita fajokkal együtt a fauna kb. 60%-át
képezik. Jelentős az európai fajok csoportja is (16,24%), valamint a déli
faunatípusok leszármazottjainak aránya (31,36%), ahova a mediterrán, ill.
euroturáni elterjedésű faunakörök tartoznak (európai — turkesztáni, turkesz-
táni, turkesztáni — mediterrán, mediterrán és a hozzájuk közel álló indoafrikai
egyetlen fajjal) (2. táblázat). Azonban meg kell jegyezni, hogy ezek között
2. táblázat
Table 2
A városi ornitofauna állatföldrajzi összetétele Magyarországon
The zoogeographical composition of urban avifauna in Hungary
Breeding
Total
Fauna types
abs.
%
abs.
%
Arctic
_
_
9
4,5
Nord- Atlantic
—
—
2
1,0
Holarctic
10
8,55
22
11,0
Palaearctic
51
43,59
75
37,0
Old World
7
5,98
11
5,5
Cosmopolitan
2
1,70
5
2,5
European
19
16,24
26
13,0
Europea n- Turkestanian
18
15,38
22
11,0
Turkestanian
1
0,86
3
1,5
Turkestanian- Mediterranean
3
2,56
5
2,5
Mediterranean
3
2,56
4
2,0
Mongolian- Tibetan
—
—
1
0,5
Chinese- Mongolian
1
0,86
1
0,5
Indian- African
1
0,86
2
1,0
Siberian
—
—
7
3,5
Siberian-Canadian
—
—
1
0,5
Palaemontane
—
—
3
1,5
Palaeo-xeromontane
1
0,86
2
1.0
Total:
117
100,00
201
100,0
a városokban nem egzotikumok, hanem tág áreájú régi, fajok találhatók,
amelyek most már számosak a közép- és kelet-európai, ázsiai, mediterrán,
sőt a borealis területeken egyaránt (pl. Carduelis carduelis, C. chloris, Musci-
capa striata, Sylvia curruca, S. nisoria, S. communis, egyes Acrocephalus fajok
stb.). De a déli faunatípusból került fel egy sor terjeszkedő faj, amelyek ebben
az évszázadban jelent meg Magyarországon, mint például Serinus serinus,
Phoenicurus ochruros, Streptopelia decaocto, Dendrocopos syriacus, Hippolais
30
pallida. Előrehaladásuk különösen eredményesen az antropogén tájakon
történt, ezért populációjuk — a halvány géze kivételével — a városokban
már igen jelentős. Ug^^anakkor az utóbbi években számos kelet-európai és
szibériai faj jelent meg vagy a populációnövekedést tanúsítja Magyarország
keleti vidékein ( Dry ocopus martms. Ficus canus, Turdus pilaris) {Bozsko — Ju-
hász, 1983-1984).
Egészben véve, a városi ornitofauna zömében a szélesen elterjedt paleark-
tikus, holarktikus, európai és euroturáni fajokból tevődik össze, amelyeket az
antropogén tájakat kedvelő vagy jól toleráló terjeszkedő fajok bővítik.
Ennek következtében a városi ornitofaunánk több mint 97%-ában a föld-
rajzi zóna alapfaunájához tartozó elemekből áll. Színező fajként csak a
Certhia familiáris, Ficedula parva, H ippolar is pallida szerepel; érdekes, hogy
közülük csak az utóbbi faj terjeszkedő. A többieknek az előbb felsoroltakból
már számos populációjuk van, áreahatáruk már messze esik Magyarországtól,
így ezek a fajok átkerültek már az alapfauna kategóriájába. Az alapfauna
elemeinek túlsúlya a városi ornitofauna jellegzetes sajátossága.
A magyarországi városok ornitofaunájának állatföldrajzi összetétele az
egyik oldalon az urbánfauna tipikus vonásait viseli, a másik oldalról Magyar-
ország földrajzi fekvésével mutat szerves kapcsolatot. A városi és az országos
ornitofauna állatföldrajzi összetételének összehasonlítása azt bizonyítja,
hogy a fő faunatípusok részaránnyal mindkét esetben messzemenően meg-
egyeznek (4. ábra). Az urban ornitofauna minimális eltérése csak a ritka és a
[%]
50-
40-
'\
30-
\
20-
/ \
\
10-
1
/\
w
w
^^^
-*- ^ — —
FT
HA PA OW
ET
TM M ChM lAf Pxm
városi — urban
— — — országos — avifanna of Hungary
4. A városi és az országos ornitofauna állatföldrajzi tagolódásának összelmsonlitása.
Comparison of Zoogeographie proportions of urban and national avifanna.
31
szibériai faunatípusok fajainak hiányában nyilvánul meg. Ez ahhoz a követ-
keztetéshez vezet, hogy az urban ornitofauna állatföldrajzi összetétele az
adott ország földrajzi fekvésétől függ, és mindenekelőtt a helyi fauna szár-
mazéka, és csak azután a civilizáció eredménye. Ugyanehhez a gondolat-
hoz jutottam régebben a kelet- és közép-európai parki ornitofauna vizs-
3. táblázat
Table 2
A magyarországi és egyes külföldi városok ornitofaunájának
a Relativ Fajgazdagság- (RSR-) index értékei
Values of Relative Species Richness index relating to
avifauna of some towns in Hungary and abroad
RSR
RSU
Város
Adatok szerzője
Fészkelő !
összes
Town
Author of data
fajok
fajok
Breeding sp
Allsp.
Budapest
Trager, nera publikált anyag, unpublished
material
53,96
51,73
Dombóvár
Nagy S.. 1982
32,18
32,65
Debrecen
Bozsko — Juhász, 1983
29,70
28,61
Nyíregyháza
Petrilla, nem publikált
24,75
25,72
Keszthely
Kéve -Sági, 1970
23,27
28,03
Szeged
Marián et al, 1980
22,27
30,63
Gyula
Korompay, 1965
21,78
-
Leningrád
Hrabrij, 1982; Malcsevszkij -Pukinszkij,
1983
42,48
51,22
Ny-Berlin
Sukopp — Elvers, 1982
56,72
Brno
Hudec, 1976
35,94
27,71
Minszk
Uljanova, 1979; Fedjusin-Dolbik, 1967
40,68
40,01
Legnica
Tomialojc, 1970, 1972
28,37
Torun
Strawinski, 1963
27,27
Slupsk
Górski, 1982
21,36
gálata során, amikor megállapítottam, hogy a két övezetben a tij^ikus
fajkomplexum nem egyezik {Bozsko, 1968a, b), bár akkor csak faunisztikai
analízis történt. Teljesen megegyezik ezzel a megállapítással a magyarországi
és a szófiai (Bulgária) urban ornitofauna állatföldrajzi összetételének össze-
hasonlítása (5. ábra). A magyarországi városokhoz képest a szófiai faj listá-
ban [Nankinov, 1982) májusban — ami megfelel a költés idejének — relatíve
kisebb a palearktikus fajok aránya, bár ott is ez a faunatípus a vezető (34%,
30%)- , . . , , .
Csökkenő tendencia tapasztalható az európai és az európai — turkesztani
faunatípusok képviseletében is, de számosabb a mediterrán és a turkesz-
tani — mediterrán, valamint az indoafrikaiak fajcsoportja (5. ábra). Ezek a
sajátosságok Bulgária földrajzi fekvését tükrözik, amely közelebb van a
szubmediterrán és a mediterrán övezethez, mint Magyarország, de a sok
hegység vertikális zonációja még optimális életfeltételeket teremt számos
palearktikus, magashegységi és szibériai fajnak is.
A végén néhány szó az egész évben megfigyelt madárfajok faunaköri beosz-
tásáról. A fészkelési perióduson kívül — amint láttuk — a városokban válto-
zik a fauna faji összetétele, amivel bővül a fajlista is. Nemcsak a jellemző
32
(%1
50-
40
30
20
10-
•-iR
M.
na.
Ä
nn nn n H
FT
OW HA PA
ET TM M
lAf Px Pxm Sm
^
magyar városok - Hungarian towns Szófia - Sofia
5. A magyarországi városok és Szófia ornitofaunája állatföldrajzi összetételének összeluisonli-
tása. — Comparison of Zoogeographie avifauna of totvns in Hungary aiid Sofia.
faunatípusok gyarapodnak, hanem a teljesen idegen faunatípusok leszárma-
zottjai is megjelennek a városokban. A vonuló és a telelő fajok révén lényege-
sen növekszik a palearktikus, a holarktikus és az európai elemek abszolút
száma, megjelennek az arktikus {Anser albifrons, A. erythropus, Clangula
hyemalis, Buteo lagopus, Calidris minuta és mások, összesen 9 faj), a nord-at-
lantikus (Gavia immer, Larus argentatus), a szibériai és a szibériai — kanadai
{Tringa erythropus, T. nehularia, Turdus pilaris, T. ilíacus, Bomhycilla gar-
rulus, Fringilla mutifringilla és mások, összesen 8 faj) madarak. Az abszolút
szám növekedése mellett megváltoznak a vezető faunaelemek arányai is,
néha negatív irányban (2. táblázat).
A városi ornitofauna fauniszíikai és cönológiai jellemzése
A vizsgált nyolc város madárvilága fajgazdagságában lényegesen elüt egy-
mástól. A legtöbb költő (109), valamint az összes megfigyelt fajok száma (179)
a fővárosban van. Itt legmagasabb a ritka és az igen ritkán fészkelő fajok
előfordulása (39). Ezek közül h sok az ártéri és a parti madár, mint a kis- és
búbos vöcsök, a szürke gém, a bölömbika, a barát- és a cigányréce, a guvat,
a kis vízicsibe, a kislile, a piroslábú és a billegető cankó, a jégmadár és a
parti fecske, a nádiposzáta és a tücsökmadár (1. táblázat). De megfigyelhető
33
olyan ragadozó madarak fészkelése, amelyek már régen nem költenek a
többi megvizsgált városban (pl. darázsölyv, héja, kabasólyom). Budapesten
még maradtak olyan gazdag természetes területek, ahol költhet a lappantyú,
erdei pacsirta, hegyi fakusz és a kis légykapó, hasonlóan a fogoly és a fürj,
amelyek fészkelése egyáltalán nem jellemző a városokra.
A többi hét város fajlistája tarka képet mutat, de mind a költő, mind a tel-
jes ornitofaunájuk lényegesen elmarad a budapestitől. A fészkelő fajok szá-
ma az esetlegesen költőkkel együtt 44 és 65 között van. Leggazdagabb Dombó-
vár (65) és Debrecen (60) madárvilága. A többi város fajgazdagsága lénye-
gesen lejjebb áll a következő sorrendben : Nyíregyháza 50, Keszthely 47, Sze-
ged 45 és Gyula 44 fajjal. Már ez a felsorolás is bizonyítja, hogy a vidéki vá-
rosok esetében nem állapítható meg semmiféle összefüggés a város nagysága
és a költő madarak fajszáma között. Sőt, a legkisebb Dombóvárott öt fajjal
több fészkel, mint a legnagyobb Debrecenben. A dombóvári fajlistára hatással
van a Kondai-árok és a Tüskei horgásztavak gazdag madárvilága, amelyben
megtalálható a szárcsa, kisvöcsök, vízityúk, jégmadár és majdnem az összes
nádiposzáta és tücsökmadár fajai. Debrecen ornitofaunáját gazdagítják azok
a fajok, amelyek a Nagyerdő felől behatolnak az öreg városi parkokba és te-
metőkbe: lappantyú, szajkó, sárgafejű királyka, örvös légykapó és mások.
A városi ornitofauna faji összetételét lényegesen befolyásolja a vízi (parti)
biotópok jelenléte, különösen ha azok megőrzik a jellegzetes parti növényze-
tet. Ezt jól mutatja Nyíregyháza példája, ahol az egyetlen vízmedencét az
elég elhanyagolt és most már a városközponthoz közel eső Bujtos horgász-
tavak képezik. Minden zavaró tényező ellenére ott tud még költeni — ha nem
is minden évben — a pocgém, bölömbika, két vöcsökfaj, tőkés réce, szárcsa,
vízityúk, billegető cankó, a nádiposzáta három faja, a nádi sármány (1. táb-
lázat). Ugyanakkor a Tisza partján levő Szegeden és a Balaton mellett fekvő
Keszthelyen csak l-l vízi fajt bizonyítottak fészkelőnek — a tőkés récét és a
vízityúkot {Kéve- Sági, 1970; Marián et al., 1980). Mindkét városban fész-
kelők között az urban, ill. a parki fajok dominálnak. Valószínűleg a part
beépítettsége, gondozottsága, különösen nagy látogatottsága is negatívan
hat a madárvilágra. Vonuláskor ellenkezőleg, a nagy víz több fajt csal ide, és
a fajlista jelentősen bővül mindkét városban (1. táblázat). Tehát a városok
környezeti adottságai döntően befolyásolják az ornitofauna fajgazdagságát,
és észrevehető differenciákat idéznek elő a városok között.
Az ornitofauna hasonlósági vizsgálata először a J accard — Sorensen-íé\e
teszt segítségével történt, és meglepően nagy hasonlóságot mutatott ki a 8
város költő fajainak összetételében (6/A ábra). Az azonosság értékei zöm-
ben 60 és 80%-os kategórián belül voltak, amelyek a városi ornitofauna
nagyfokú azonosságát mutatják. Ennél gyengébb hasonlóság csak Buda-
pest—Keszthely, Budapest — Gyula és Debrecen — Gyula városok között
mutatkozott.
Még gyengébbek az eltérések az ornitofauna teljes fajlistái között (6/B
ábra), ehhez valószínűleg hozzájárul a telelő madárfajok nagy homogenitása
a városokban. Egyedül Budapest és a többi városok (Dombóvár kivételével)
viszonyításakor tapasztalható enyhe fokú hasonlóságcsökkenés, ami a buda-
pesti rendkívül gazdag madárvilág különleges helyzetét hangsúlyozza.
A J accard — Sor ensen-index segítségével nagyon általános képet kaptunk
az összehasonlított ornitofaunáról. Pedig az egyes városok között nagyok a
különbségek mind a fajszám, mind a közös fajok számában. Más lehetett a
34
A)
B)
Bp
Ny
G y
Ksz
Dv
Sz
Db
67,46
67,72
55,77
76,64
70,40
74,29
Sz
55,84
71,58
62,92
76,09
67,27
Dv
67,82
64,43
56,88
62,50
Ksz
55,13
65,97
61,54
Gy
52,29
68,81
Ny
60,04
Bp
Ny
Ksz
Dv
Sz
Db
66,91
69,15
80,61
77,36
77,07
Sz
66,56
64,62
70,00
70,32
Dv
73,29
75,25
76,19
Ksz
64,49
68,82
Ny
60,45
6. A magyarországi városok ornitofaunájának fajazonossága (SQ). A— fészkelő, B — teljes
fauna, Bp — Bvdapest, Db — Debreceni, Sz — Szeged, Ny — Nyíregyháza, Gy — Gytda, Ksz —
— Keszthely, Dv — Dombóvár — Trueness to species (SQ) of avifauna of towns in Hungary.
A — nesting, B — total omithofauna, Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny —
Nyíregyháza, Gy — Gyula, Ksz — Keszthely, Dv — Dombóvár.
közös fajok aránya a kis fajszámú és a nagy fajszámú ornitofaunához való
viszonyításkor. Ezért a precízebb értelmezés céljából a továbbiakban már az
állatföldrajzban bevált Simpson és Schilder módszereit alkalmaztam a ha-
sonlóság megállapításához (7 — 8. ábra).
7. A fészkelő ornitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A körben levő számok a
faunanagyságot, az összekötő vonalakon levő számok a két város közös madárfajainak számát
jelzik. A városjelzések, mint a 6. ábrán. — Similitudes of nesting avifauna between tournis in
Hungary. Figures in circle indicate fauna size, ones on connecting line show number of bird
species being common in two towns. Town signs as in Fig. 6.
35
8. A fészkelő ornitojauna luisonlóságai a magyar városok között. A Simpson-index és a
Schilder-index értékei a városokat összekötő vonalakon vannak feltüntetve, a nyil a kisebb
fauna felé mutat. — Similitudes of nesting avifauna between towns in Hungary. Values of
Simpson-index and of Schilder-index are indicated on lines connecting toivns, arrow points
towards slimmer fauna.
Az összes vidéki városok költő madárfajai 90 — 96%-ban azonosak a buda-
pestiekkel. Igen nagy a fajazonosság Szeged — Debrecen (86,7%), Szeged —
Dombóvár (82,2%) és Keszthely — Debrecen (87,2%) ornitofaunája között.
A többi város viszonylatában a fajazonosság 68— 72%-os érték körül mozog.
A legkisebb hasonlóságot Gyula madárvilága mutatta a többi városhoz ké-
pest (63-65%).
A nagyobb ornitofauna faji különbsége százalékos kifejezésben {Schilder-
index) meglehetősen inhomogén képet fest (8. ábra). Budapest madárvilága a
többi városéihoz képest a legnagyobb eltérést mutatja, amely 40,4%
(Budapest — Dombóvár) és 59,6% (Budapest— Gyula) közötti madárfaj -kü-
lönbözetet jelent. A vidéki városok esetén bonyolultabb a helyzet. A legszoro-
sabb faji affinitás Gyula — Szeged {Schilder-index 2,2%), Keszthely — Szeged
(4,3%), Nyíregyháza -Keszthely (6,0%), Gyula -Keszthely (6,4%), Deb-
recen-Dombóvár (7,7%), Nyíregyháza — Szeged (10,0%) és Nyíregyháza-
Gyula (12,0%) ornitofaunája között regisztrálható. A többi összefüggések-
ben 20 — 30%-os differenciák vannak a városok között.
A magyarországi városok tipikus fajainak meghatározásában konstancia-
számítást alkalmaztam. A megvizsgált városokban fészkelő ornitofauna
28,45 %-a konstans (C), 6,03 %-a szubkonstans (SC) kategóriába tartozik.
A többi városi madárfajok majdnem egyenletesen eloszlanak az akcesszórikus
36
{Ac, 22,41%), ritka {E, 21,55%) és nagyon ritka {ER, 21,55%) kategóriák
között (8. ábra). Feltűnő, hogy a városi ornitofaunában túlsúlyban vannak
az akcesszórius és a ritka fajok, ami az urbánfauna inhomogenitására utal.
Azonban a konstans fajok csoportja nagymértékben közös a városokban, és
ez az, amiben a városi ornitofauna megegyezik. Faunisztikailag ezt a faj-
komplexumot a városi törzsornitofaunának is nevezhetjük. Összetétele a
következő :
40-
35-
30
25-
20-
15-
10-
5-
— r-
sc
X
RR
A fészkelő fajok konatanciájának (C) eloszlása a magyar városokba» .
constancy (C) of nexthuj bird ps. in towns of Hungary.
Repartition of
Ciconia ciconia, Phasianus colchicus, Columba livia ssp. domestica, Strepto-
pelia turtur, S. decaocto, Athene noctua, Upupa epops, Picus viridis, Dendroco-
pos major, D. syriacus, Galerida eristata, Hirundo riistica, Delichon urhica,
Oriolus oriolus, Corvus monedula. Pica pica, Parus major, P. caeruleus, T Ur-
dus merula, Phoenicurus ochruros, Luscinia megarhynchos, Sylvia atricapilla, S.
nisoria, S. curruca, Muscicapa striata, Lanius collurio, Sturnus vulgaris,
Passer domesticus, P. montanus, Carduelis chloris, C. carduelis, Serinus serinus,
Fringilla coelebs. Érdekes megfigyelni, hogy a városi törzsfauna 42,42%,-át az
óvilági holarktikus és palearktikus faunatípus leszármazottjai, 15,15%-át az
európai és 42,42%-át az euroturáni, a mediterrán és az indoafrikai fajok
alkotják.
A városok túlnyomó részében még a következő 7 szubkonstans (SC) pótolja
a törzsfaunát: Gallinula chloropus, Cuculus canorus, Tyto alba, Strix aluco.
Apus apus, Jynx torquilla és Phoenicurus phoenicurus.
Az akcesszórikus fajok szórványosabban fordulnak elő, és azért inkább szí-
nező, dúsító szerepet játszanak a városi ornitofaunában. Még nagyobb mér-
tékben érvényes ez a megállapítás a ritka fajokra. Ezeknek a faj csoportoknak
révén kialakulnak a faji differenciák a városok között, és megteremtik a
37
városi ornitofauna eredetiségét, sajátosságát. Az akcesszórikus fajok listája
26 fajt számol:
Ixohrychus minutus, Anas platyrhynchos, Falco iinnunculus, Fulica atra,
Asio otus, Dendrocopos médius, Cor vus frugilegus, Parus palustris, Aegithalos
caudatus, Remiz pendulinus, Sitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes
troglodytes, Tur dus philomelos, Oenanthe oenanthe, Erithacus rubecula, Acroce-
phalus scirpaceus, A. palustris, A. schoenohaenus, Sylvia borin, S. communis,
Phylloscopus trochilus, Motacilla alba, Lanius minor, Coccothraustes cocco-
thraustes, Emberiza citrinella.
Összefoglalás
Az európai országok többségében a városi madárvilág kutatása már túl
van a fajjegyzék összeállításán. A minőségi vizsgálatok után mind nagyobb
tért hódít a kvantitatív felmérések alkalmazása az urbánmunkákban. Vál-
toznak az ökológiai elvek is. Legutóbb a városi madárvilág tanulmányozását
differenciáltabbá teszik azzal, hogy a tipikus városi élőhelyeken kívül a vizs-
gálatokat a város ökológiai és nem a közigazgatási határain belül végzik
{Górski, 1982). Gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy csak lakott területtel
foglalkoznak, és a városból kizárják a parki biotópok legértékesebb és madár-
fajokban leggazdagabb részeit — temetőket, nagy peremvárosi parkokat — ,
de magát a városszélt is. Igaz, hogy ebben az esetben sokkal egységesebb
képet fest a városi madárvilág, és a faj azonossági index értékei egy országon
belül az ornitofauna nagy homogenitását mutatják (Lengyelországban 71 —
87% között!), ami nagyon fontos megállapítás. De mégsem tartom helyes-
nek a parki biotópokat a szuburbán területhez sorolni. Ez a különböző váro-
sok ornitológiai sajátosságának kiegyenlítését eredményezi, és a madárvi-
lág telepítésében, irányításában is hátrányt okozhat. De nem szabad elfelejt-
keznünk a nagy területű városperemi parkok formáló hatásáról a városi
madárvilágra, ami alatt a faj-, ill. populációcsere utánpótlása érthető.
Magyarországon a városi kutatások még kezdeti stádiumban vannak, belő-
lük legtöbbször hiányzik a kvantitatív szemlélet. Csak az utolsó néhány év-
ben kezdett kibontakozni a cönológiai vizsgálatok matematikai megközelítése
{Sasvári, 1981; Bozsko — Juhász, 1983). Ezért jelen munkámat csak a faj-
jegyzékre tudtam alapozni. Ennek köszönhetően pl. a városi ornitofaunában
csak a törzs- és a nem karakterfajokat sikerült meghatároznom, és így a törzs-
fajok nem feltétlenül legnagyobb számban fészkelők — amit talán a fehér
gólya, fácán, kuvik, zöld küllő, karvalyposzáta és néhány más törzsfaj példája
jól érzékeltet — , hanem csak rendszeresen megtalálhatók a városokban.
Azonban az ornitofauna faj listája is alapot képez az összehasonlításokhoz,
mind országon belül, mind a külföldi adatok viszonylatában. A relatív faj-
gazdagság (RSR-) index segít meghatározni a magyar városok ornitofaunájá-
nak a helyét más országok rangsorában is. Mint a 3. táblázatból kitűnik,
a magyar városok fészkelő ornitofaunájának RSR-évtékQ 21 — 32 között van,
a fővárosi átlag pedig kétszerese ennek (54), vagyis Budapesten az országban
költő fajok 54%-a fészkelőnek bizonyult. A hazai városok között Budapest
fölényesen vezet, de méltó helyet foglal el az ornitológiailag gazdag európai
nagyvárosok között is (3. táblázat). Ezek szerint az RSR-ìnàex 40 feletti ér-
tékei az L, a legnagyobb fajgazdagság kategóriát képezik. A gazdag (II.) kategó-
38
riába olyan faj összetételű ornitofaunák kerülnek, amelyek értekei 30 — 40 kö-
zött vannak. Magyarországon ide csak Dombóvár sorolható. A közép- (III.) cso-
porthoz, amelynek értékei 20 — 30 közé esnek, tartozik a magyar városok zöme.
Ezek közül egyedül Debrecen éri el kis híján a II. kategória szintjét (29,70%).
A szegény fajösszetételű (IV.) kategóriában — ahol 20-nál alacsonyabb az R8R-
érték — nem akadt magyar város a megvizsgáltak közül.
Lényegében nem változnak a magyar városok iííSií-indexértékei az egész
évi ornitofauna esetében sem. Egyedül Szegeden és Keszthelyen figyelhető
meg az RSR-ináex pozitív irányú változása, ami a két városnak a madár-
vonulási utakon való fekvésével és az ezzel kapcsolatos új fajok megjelenésé-
vel magyarázható. Keszthely ornitofaunája a saját kategóriáján belül marad.
Szeged RSR-évteke átlép a II. kategóriába (30,63%). Debrecenben — ahol a
madárvonulás alig érezteti hatását az egész ornitofaunára — az RSR-máe:s.
értéke évi aspektusban gyenge negatív irányú változást mutat (3. táblázat).
Az ország összesített városi madárfajok listájára vonatkozóan megállapít-
ható, hogy a magyarországi ornitofaunának 58,01 %-a (201) megfigyelhető,
és a fészkelő fajok 57,92%-a (117 faj) költ a városokban,
A szerző címe:
Dr. Bozsko Szvetlána
Kossuth Lajos Tudományegyetem
Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék
Debrecen
H -4010
Irodalom — Roíerencps
Balogh J. (1953): A zoocönológia alapjai. Akadémiai Kiadó, Budap>e8t.
Bozsko Sz. (1967): Fürj Debrecen belvárosában. Aquila. 73 — 74. 170.
Bozsko Sz. (1968a): A városi parkok mint ökológiai egj'ségek és ornitofaunisztikai jellem-
zésük. Aquila. 75. 131-149.
Bozsko Sz. (1968b): Madártani vizsgálatok a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem
Botanikus kertjében 1967 nyarán. Acta Biol. Debrecina. VI. 5 — 22.
Bozsko Sz. (1972): Analiz ornitofauni parkov lesznoj zoni Vosztocenoj Evropi. Kand. ért.
Leningrád. LGU.
Bozsko Sz. (1976a): A csóka fószekfosztogató tevékenysége Debrecenben. Aquila. 83.
289-290.
Bozsko Sz. (1976b): On methods of bird counting and estimation of the structure of bird
fauna in parks (Russian). Ornitologia. 12. 216 — 221. Moszkva.
Bozsko Sz. (1978): Ecology of the Collared Dove (Streptopelia decaocto Friv.) in the city
of Debrecen. Aquila. 85. 85 - 92.
Bozsko Sz.— Juhász L. (1981): Population Dynamics in Collared Dove's population in
Debrecen city. Aquila. 88. 91 — 115.
Bozsko Sz.-Papp L. (1980): A debreceni Botanikus k(>rt ornitofaunájának változása
1967-tôl 1980-ig. Acta Biol. Debrecina. 17. 205-214.
Bojko Sz. (1983) : Presento de la ornitofaùne de la urbe Debrecen. La Mevo, 3 — 4. {51 — 58)
12-15.
Bozsko Sz. — Juhász L. (1983) : Die Vögelwelt der Stadt Debrecen und desen Veränderungen
in diesem Jahrhundert. Déry Múzeum évkönyve, Debrecen. 17 — 51.
Bozsko Sz.— Juhász L. (1983 — 1984): The ornithofauna of Debrecen. I. Taxonomical,
zoogeographical analysis and brief historical review. Acta Biol. Debrecina. 19.5 — 21
Dandl J. (1976): Balkáni hantmadár (Oenanthe pleschanka) előfordulása. Aquila. 83. 293.
Doming H. (1942): Budapest madarai. Természet. 11. 125 — 127.
Dudich E. (1952): ÁUatföldrajz.
39
Fedjusin, A.V.-Dolbik, M. Sz. (1967): Ptyici Belorusszii. Minszk, pp. 519.
Górski, W. (1981): Lengowa awifauna srodmiescia Pecsu (Poludinowe Wegry) w roku
1978. Not. omit. 1-2. XXII. 19 - 35.
Górski, W. (1982): The breeding birds of Slupsk and its suburban ai-eas. Acta Zool.
Cracov. 26.(2) 31-93.
Hrabrij, V. M. (1982): Dinamika ornitofauni Leningrada. Priroda. 6. 33 — 40.
Hudec, K. (1976): Der Vögelbestand in der städtischen Umwelt von Brno (CSSR) und
seine Veränderungen. Acta Sc. Nat. Brno. lOjll. 1 — 54.
Keve A. (1980): Magyarország madarainak névjegyzéke. 1978. évi összeállítás. Mad.
Tájékoztató. Okt. - dec. 50 - 56.
Keve A. (1981a) : Egyes madárfajok behúzódása Budapest területére. Aquila. 88. 1 32 — 1 33.
Keve A. (1981b): Madártani jegyzetek. Állattani Közi. 68. 127-128.
Keve A.— Sági K. J. (1970): Keszthely és környékének madárvilága. In: A Bakony ter-
mészettudományi kutatásának eredményei. VII. Veszprém.
Keve A. -Schmidt E. (1971 - 1972): Fenyőszajkó adatok. Aquila. 78 - 79. 229 - 230.
Korompay V. (1965): Költő madárpárok száma Gyula belterületén 1962 tavaszán.
Aquila. 71-72. 191-193.
Malcsevszkij, A. Sz. -Pukinszkij, Ju. B. (1983): Ptyici Leningradszkoj oblasztyi i szopre-
gyelnih territorij. Leningrad. T. 1.2.
Marián M. -Jakab B.- Molnár Gy.- Albert A.- Bogdán I.- Kasza F.- Magyar I.-
Mihályi L.-né (1980): A települések madárvilága. Szeged niadárvilága. In: A Dél-Alföld
madárvilága. S. 162 — 234.
Molnár L. (1983): Faunisztika néhány sorban. Mad. Táj. Jan. — ápr. 22-25.
Nagy Gs. (1984): Egy nagyvárosi temető mint kiépített kultúrpark madáregyüttesének
vizsgálata. Szakdolgozat. BGYTF, Nyíregyháza.
Nagy Jenő (1936): Az erdő madárvilága. Debi-ecen.
Nagy S. (1982): Adatok Dombóvár madárvilágához. Mad. táj. Ápr. -szept. 145 - 149.
Nankinov, D. (1982): The Birds of Sofia. Omit. inf. Bull. Sofia. 12. 1 - 386.
Pátkai I. (1960): Havasi szürkebegy a Városligetben. Aquila. 67 - 68. 234.
Sasvári L. (1981): Birds Communities in the Parks and Squares of Budapest. Opusc. Zool.
Budapest. XVII-XVIII. 121-143.
Schmidt E. (1966 - 1967) : Balkáni hantmadár Budaörsön. Aquila. 73 - 71. 186.
Schmidt E. (1969-1970): Faunisztikai jegyzetek. 1. Aquila. 76-77. 183-186.
Schmidt E. (1975): Faunisztikai jegyzetek. 2. Aquila. 82. 240-241.
Schmidt E. (1976): Favmisztikai jegyzetek. 3. Aquila. 83. 295-296.
Schmidt E. (1977): Faunisztikai jegj^zetek. 4. Aquila. 84. 109.
Schmidt E. (1982): „Házi" vagy „vad" galambok. Mad. Táj. Okt. -dec. 314-315.
Somfalvi E. (1976): Örvös rigó (Turdus torquatus) a Gellérthegyen. Aquila. 83. 293.
Stegmann, B.K. (1938): Principes généraux des subdivision ornitho -géographiques de la
région palearctique. Faune de l'URSS. Acad. Sci. URSS. Moscow -Leningrad. Vol. 1.
No. 2. pp. 156.
Strawinski, S. (1963): The Birds of the town of Torun. Acta Ornith. VII. 5. 115-156.
Sukopp, H.- Elvers, H. (1982): Naturschutz in der Stadt. Bonn.
Tapfer D. (1973 - 1974) : Dolmányos varjú (Corvus cornix) fészkelése Budapest belterü-
letén 1973 tavaszán. Aquila. 80-81. 291.
Thuróczy Zs. (1979) : Az urbanizáció hatása a különböző madárfajok életére, elterjedésére,
különös tekintettel megváltozott etológiájukra. Szakdolg. Élelmiszeripari Főiskola,
Hódmezővásárhely.
Tomialojc, L. (1970): Badania ilosciowe nad synantropija awifauna. Legnicy i ocolic.
Acta Ornith. XII. 9. 293 - 392.
Udvardy M. (1983): Dinamikus állatföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest.
Uljanova, V. V. (1979): Ornitofauna goroda Minszka i oszobennosztyi jejo biotopicsesz-
kovo razmescsenyija. Vesztnyik AN. BSZSSR. 4.
Vojtek, J. (1981): Fauna motolic ptaku CSSR. Brno.
Voov^, K. H. (1960): Atlas Eui-opean Birds. Nelson. Amsterdam.
40
Comparative study of the avifauna of towns
Dr. Sz. Bozsko
Reseai'ch into the avifauna of towns has made considerable progress in the last 30
years. By the 1980's, a large amount of material could be found in a number of European
countries, in Eastern and Central Eiu-ope, and in Scandinavia in particular. Unfortunately,
up to the 80's Hungary was among the last in this field. The last complete survey of the
avifauna of Budapest was made in 1941 {Doming, 1942). This deficiency was partly made
up by observations made in the parks of the capital {Sasvári, 1981), and some data appear-
ed, in short publications, relating to the presence of a few interesting or rare species {Pát-
kai, 1960; Schmidt, 1966-1967, 1970, 1975, 1976, 1977; Keve-Schmidt, 1971-1972;
Tapfer, 1973-1974; Dandl, 1977; Somfalvi, 1977; Keve, 1981a, b; Molnár, 1983 etc.).
The study of Thuróczy (1979) relating to his observations, over several yeai-s, of the avi-
fauna of the 18th district of Budapest remained in manuscript. As regards the other
to^vns, it is only the avifauna of Gyula {Korom pay, 1965) and Keszthely {Keve — Sági,
1970) that have been elaborated. As to Debrecen, only old or partial data was known up
to the 80's {Nagy, 1936; Bozsko, 1967, 1968b, 1976a, 'l978; Bozsko -Papp, 1980).
The end of the 70's and early SO's was a turning point in Hungarian ornithology. It was
then that a number of comprehensive works on the avifauna of various towns appeared for
the first time: concerning Szeged {Marián et al., 1980), Dombóvár {Nagy 1982), Debre-
cen {Bozsko, 1983; Bozsko — Juhász, 1983, 1984). At the same time, the urban avifauna
was studied by a number of local groups of the Hungarian Ornithological Society. Out-
standing work was carried out by the birdwatchere in Budapest, Nyh-eg\háza and Doiìibó-
vár, in the course of which abundant material has l)een gathered in the last two to three
years and an authentic species list was compiled.
Material and method
The author surveyed the avifauna of eight Hungarian towns. All typis of tcnvns from
small country towns to the capital ai"e to be found among (he eight. Among these Budapest
is leading according to both the number of inhabitants and size of area (525 km-, 2 million
inhabitants). It is also the richest in natural conditions. Only one third of its aiea is built
upon, the rest (îonsists of parks, forests, meadows, and agricultural land. The green
mountains in Buda and the Danube, with its three islands, provide further variable and
good living conditions for birds. Tlie four county seats: Debrecen (206 thousand inhabit-
ants), Szeged (176 thousand inh.), Pees (170 thousand inh.) and Nyíregyháza (1 10 thou-
sand inh.) differ considerablj^ not merely in dimensions but also in geograjjhienl situation
and natural conditions. Only Debrecen and Nyíregyháza show a certain similarity in
that. Both are lowland towns whose avifauna is influenced by the foiists j)rotruding into
the town area (Debrecen — Nagyerdő, Nyíregyháza — Sóstó-erilö). Large waters are
missing in both, but in Nyíregyháza there are small ponds (Bujtos tavak) and already its
species list shows notable differences. Presence of the river Tisza is a peculiarity of Szeged.
At Pécs, on the other hand, the town area lies adjacent to the Mecsek mountains where
optimum living conditions are provided for the rich avifauna.
Of the three country towns. Gyula, situated on the bank of the river Fehér-Körös, is
the largest with 34.5 thousand inhabitaiits. It is followed by Keszthely (21 thousand),
the most important cultural and toiuist centre near Lake Balaton with a lively foreign
tourist traffic. Dombóvár is the smallest and youngest of the three countiy towns (17
thousand inhabitants) where many gardens, orchards, three parks, the river Kon<lai
(flowing past the town in a broad sedge and reed covered valley), and some fishing ponds
favour the settlement of a variable avifauna.
The processed material includes the following: Debrecen, data from 1978 to 1983 (own
observations; Bozsko- Juhász, 1983, 1983-1984); Nyíregj'háza, data from 1979 to 1983
(personal communication with A. Petrilia; Nagy, 1984); Budapest, data from 1982 to 1984
(personal communications with J. Träger; Thuróczy, 1979; special literature); Dombóvár,
data from 1979 to 1984 {Naqy, 1982, as well as his pedonai communications) ; Szeged, data
from 1970 to 1980 {Marián et al., 1980); Keszthely, observations from 1950 to 1970
(Keve — Sági, 1970); Gyula, list of breeding species 1962 {Korompai, 1965). As regards
Pécs, there is a limited amount of material available {Górski, 1981), since it is comprised
exclusively of the species which nested in the inner town in 1978. L^nfortunately, interest-
41
ing results of the Pécs survey carried out by István Ivanits in the mid 1970's remained in
manuscript or were lost. Therefore, the Pécs inaterial is of a limited use.
The data was analysed according to the following aspects and methods.
1. The author established the systematic and zoogeographical composition of the urban
avifauna in respect of both nesting birds and the total avifauna. Principles thereof are
detailed at the adequate j)lace.
2. The species richness of individual towns was evaluated using the Relative Species
Richness index (RSR) according to the following formula:
RSB = ^,
A
where: a — is the number of species on the anthropogenous area examined;
A — the number of species of avifauna within the given geographic area (county,
country) {Bozsko, 1972, 1976b).
This formula can be effectively applied in the faunistic research of parks, towns, and
agricultural biotopes, and supplies a good comparative value in the estimation of materials
derived from various areas.
3. The author stated the constancy (presence) of species in the towns according to the
following formula:
C=:-|-.1000/„,
where : g — is the number of towns where the species is to be found ;
Q — the number of towns surveyed.
The concept of constancy is interpreted by the author (as adapted from Dudich, 1952),
as the presence of the species in the bird populations, in percentage. As regards the avi-
fauna of towns, the author considers as a population the local avifauna of individual
towns, and disregards the unit areas that she considers permissible due to the mobility of
birds and their changeable regional distribution in the towns. Within the constancy she
applied 5 categories: 100 to 80% presence — constant species (C), 80 to 60% — sub-
constant (SC), 60 to 40% - accessory (Ac), 40 to 20% - rare (R), and below 20%
— very rare (RR).
4. She calculated the trueness to species index (Quotient of Similarity), that is the
coefficient of Jaccard ~ Sorensen, on the basis of the well-known formula:
where: w — is the number of common species;
A — the number of species in one of the towns ;
B — that of species in the other town {Tomalojé, 1970).
Unfortunately, this equation does not objectively reflect trueness to the quotient of
similarity of fauna in the case where the number of species within one group is low.
Therefore, as a supplement, the author stated similarity also by means of the Simpson-
formula that compares the common species with the smaller fauna:
„ 100. c
-where: c — is the number of common species;
6 — the number of species in the smaller fauna (Simpson, 1 943, cit. Udvardy,
In addition, to compare the species list of towns the author also applied the method of
Schilder (1955, cit. Udvardy, 1983), which draws a comparison between the differences in
the number of species and the larger fauna :
S =-■
100 (a -6)
42
Using the combinations of the last two indices, Schilder elaborated a graphic method
to express identity of the fauna within the areas surveyed. The author also applies this
method but only in processing the breeding avifauna, since the latter better characterizes
the avifauna and there was more data available to her.
Systematic and zoogeograpliical composition of the urban avifauna
In compiling the species list of the urban avifauna, the author took as a basis the 1978
year list of bird names worked out by Dr. A. Keve ( 1 980). In addition to the birds enumer-
ated, it proved necessary to include the following two species into the urban avifauna list:
1. Golumba livia ssp. domestica. The feral pigeons are living in large groups in all towns
and are not negligible in the urban bird surveys. The majority of their populations, except
the racing pigeons, are living completely wild, their way of life scarcely differs from that of
the Collared Dove and the House Sparrow. The author is of the opinion that, as in other
countries, this species should be registered in the national species list. This question has
also been discussed by Egon Schmidt (1982). In addition, this requirement seems to be
necessary due to the nesting of Rock Pigeons in Hungary (on 29th March 1981 an occupied
in the Bükk mountains on a rock next to Köpüskő Szentlélek — personal communication
of Dr. I. Gyidai), and may be it is not unparalleled.
2. Parus cyanus. According to a statement by L. Juhász sen. and Dr. L. Juhász jun. on
12th May 1982 they watched an Azure Tit in the Botanical Garden of the Kossuth Lajos
University of Sciences, Debrecen. Thus, the species figures in the species list of Debrecen
\ Bozsko — Juhász, 1983).
The bird species registered in the towns of Hungary are shown in Table 1. In the eight
towns studied a total of 201 species were to be found, of these 117 were breeding species.
Considering the fact that the town materials differed in their contents, the status of the
species cannot be detailed to a greater extent and can only be divided into nesting and
non-nesting categories.
In the breeding avifauna of our towns, species of the following 15 orders are to be found :
Podicipedif ormes 3, Ciconiif ormes 4, Anserif ormes G, Galliiformes 3, Gruiformes 5, Charadrii-
Jormes 6, Golumbiformes 5, Guridiformes 1, Strigiformes 1, Caprimulgi] or mes 1, Apodif or-
mes 1, Coraciiformes 3, Piciformes 6, Passeriformes 66. The percentage share of tlie individ-
ual groups in the breeding fauna is shown in Figure 1/A. Among the nesting species, the
dominant species are the small singing sparrow types which are better at adapting them-
selves to the living conditions of towns (56.41%). The other groups have a smaller share.
Their total species number, however, is often insufficient also in the national species list.
Therefore, it was interesting to compare them (Figure 2). The Cuculiformes, Caprimilgi-
formes and Apodiformes are characteristic birds in our towns.
The orders Falconi/ ormes, Ciconiif or mes, Anserif ormes and Charadriiformes should
generally be considered as towai bird types to a lesser extent. Some waterfowl species are
rather common in towns where there are adequate biotopes for them. For example,
Podiceps spp., Ixobrychus minulus, Botaurus stellaris, Anas platyrhynchos, Gallinula
chloropus, Fulica atra, Tringa hypoleucos and a few warbler species (Table 1).
The complete list of bird species is longer due to the appearance of migrating and
wintering species. In addition to the birds discussed, the total species list, that includes
one species each of Gaviiforynes and Pelecanif ormes, already comprises of bird species belong-
ing to 17 orders, that is all bird orders present in Hvmgary except the Flamingos. In the
total species list the ratios of taxons are already different. Although the Passeriformes
continue to form the largest group (51.24%), the share of Anserif ormes and Charadrii-
formes shows an increase in both the absolute and relative sense (Figure 1/B). As regards
species number, some taxons attain or come close to the national level. This is valid first
of all in the orders oî Ciconiif or mes, Golumbiformes, Coraciiformes, Piciformes and Passeri-
formes (Figure 3).
The zoogeograpliical fauna analysis is carried out likewise, as in the author's work on
Debrecen, according to the principles of Voous (1960) and Stegmann (1938) with the
difference that here the author relies to a greater extent on the geographical classification
of Voous. She maintained the division according to Stegmann merely in the case of three
flpecies, Oriolus oriolus (E), Pyrrhida pyrrhula (S) and Emberiza citrinella (E) where she
considered it absolutely necessary.
In consideration of the fact that zoogeographical analysesa re based on the analysis of
the area, the author considers firstly the breeding avifauna. In the towns of Hungary,
43
the l'ultiL'arctic species iloiiiinate {4;i.ő4%), togetlier with the liolarctie, old world and
cosmopolitan species (present in the palaearctic region) they form about 00% of the fauna.
The group of European species is significant (16.24% of total urban avifauna). Also
significant is tht) ratio of southern fauna type progenies which comprise the Mediterranean
anil Euro-Turanian range fauna spheres (European — Turkestan, Turkestan, Turkestan —
Meiliterranean, Mediterranean and the highly similar Indo-African with one single species)
which make up 31.36% of the total urban avifauna (Table 2).
It should be noteil, however, that among these there are no exotic species in the towns
but old, strong species of a wide range that are present in large numbers by now on the
Central and East European, Asian, Mediterranean and the Boreal areas alike (e. g. Carduelis
carduelis, C. chJoris, Muscicapa striata, Sylvia curruca, S. nisoria, S. communis, certain
Acrocephalus species etc.). However, a number of spreading species, originally from the
southern fauna types, appeared in Hungary this century e. g. Serinus serinus, Phoenicurus
ochruros, Streptopelia decaocto, Dendrocopos syriacus and Hippolais pallida. In anthropo-
genous regions their progress was most successful, thus their populations — except the
Olivaceous Warbler — are numerous in the towns already. In recent years, a number of
East European and Siberian species (Dryocopus martins, Picus canus, Turdus pilaris etc.)
have also appeared (Bozsko — Juhász, 1983).
The lu'ban avifauna in its entirety consists mainly of widely distributed palaearctic,
holarctie, Eiu-opean and Euro-Turanian species as Avell as some species favouring or
tolerating the anthropogenous I'egions. As a consequence, the avifauna consists (more
than 97%) of elements belonging to the basic fauna of the geographic zone. It is only
Certhia Jamiliaris, Ficedula parva and Hippolais pallida that figvu'e as colouring species.
However, out of these only tlie latter is spreading. The rest of the above enumerated
species already have numerous populations, their range borders lie far from Hungaiy,
thus these species have entered the basic fauna category. The dominance of the elements
of the basic fauna is a characteristic feature of the urban avifauna.
On the one hand, the zoogeographical composition of the town avifuima in Hungary
bears typical marks of the urban fauna, whilst on the other it shows an organic relation-
ship with the geographic situation of Hungary. Comparison of the zoogeographical
composition of the urban and national avifauna proves that in both cases the ratios of the
main fauna tyjies are in accordance (Figure 4). Minimum deviation of the urban avifauna
manifests itself only in the absence of rare and Siberian fauna type species. This leads to
the conclusion that the zoogeography of the urban avifauna depends on the geographical
situation of the given countiy and is a derivative, first of all, of the local species and
secondly as a result of civilization. The author has observed the same when studying the
park avifauna in Eastern and Central Europe, and found that in the two zones the typical
species complex was not in accordance {Bozsko, 1968a, b), although then only a faunistic
analysis was performed. Comparison of the Zoogeographie composition of the urban avi-
fauna in Hungary and in Sofia (Bulgaria) was in full accordance with this finding (Figure 5).
As compared to the to^ns in Hungary, in the Sofia species list (Nankinor, 1982) in May
— the time of breeding — the ratio of palaearctic species is relatively lower although there
this fauna type is also leading (34%, 30%). A declining tendency was observed in the
representation of the European and European-Turkestan fauna types also, but the Medi-
terranean, Turkestan-Mediterranean, and Tndo-African species groups proved to be more
numerous (Figure 5). These peculiarities I'eflect the geographic situation of Bulgaria
that is closer to the Submediterranean and Mediterranean zones than Hungary, but the
verticacal zonation of several mountains still serves, with optimum living conditions,
several palaearctic, high mountain and Siberian species.
Finally, a few words about the fauna range division of the bird species watched all the
year round. After the nesting pci-iod in the towns, the species composition of the favina
changes whereby the species list increases. It is not only the characteristic fauna types
that are increasing in ninnber, but progenies of completely foreign fauna types appear in
the towns as well. Of the migrating and wintering species the palaearctic, holoarctic and
Eurojjcan elements are in(;reasing in absolute number, arctic (Aiiser alhijrons, A.erythropus^
Clangula hyemalis, Buteo lagopus, Calidris minuta etc. altogether 9 species), North-Atlantic
(Gavia immer, Larus argentatus), Siberian and Siberian — Canadian {Trincia erythropus,
T. nebidaria, Turdus pilaris, T. iliacus, Boinbycilla garridus, Fringilla molifringilla etc.
a total of 8 species) birds appear. In addition to the increase in absolute number, also
the ratios of leading fauna elements are changing, sometimes in a negative direction
(Table 2).
44
Faunistic and cenological characterization
of the urban avifauna
The avifauna of the eight towns suiveyed show essential differences in species richness.
The number of breeding species (109) and the total number of species observed (179) are
the highest in the capital. The rare and very rare nesting species are here in th.e largest
numbers (39). Out of these, there are many flood-area and riverside birds such as Little
and Great Crested Grebe, Grey Heron, Bittern, Pochard, Ferruginous Duck, Water Rail,
Little Crake, Little Ringed Plover, Redshank, Common Sandpiper, Kingfisher, Sand
Martin, and reed-loving wai'blers (Table 1). It is also possible to observe birds that have
not bred for a long time in the other towns studied (e. g. Honey Buzzard, Goshawk and
Hobby). In Budapest, a few rich natural areas remain where Nightjar, Woodlark, Common
Treecreeper, and Red-Breasted Flycatcher, as well as Partridge or Quail (not characteris-
tic breeding birds of towns) can still breed.
The species list of the other seven towns shows a variable aspect, but both the breeding
species and the total avifauna are considerably smaller than in Budapest. The number of
regular breeding species together with occasional breeding species ranges between 44 and
65. The avifauna is the inchest in Dombóvár (65) and in Debrecen (60). In the other towns,
species richness is essentially inferior according to the following order of succession :
Nyíregyháza 50, Keszthely 47, Szeged 45 and Gyula 44. This envuneration verifies that,
in the case of country towns, no correlation can be stated between the size of the town and
the total number of breeding species. Moreover, in the smallest town, Dombóvár, 5 species
more are nesting than in the largest town, Debrecen. Tiio species list of Dombóvár is
affected by the rich avifauna of the river Kondai and the fishing ponds at Tüske. Coot,
Little Grebe, Moorhen, Kingfisher, and almost all reed-loving wai'blers are to be found
there. In Debrecen, the avifauna is enriched by forest species that come from the forest
(Nagyerdő) and the old towni parks, cemeteries. Such species are Nightjar, Jay, Goldcrest
and Collared Flycatcher.
Species composition of the urban avifauna is notably influenced by the presence of
water biotopes, especially if these safeguard the characteristic coastal vegetation. This is
well indicated by the example of Nyíregyháza where the rather neglected centrally situat-
ed Bujtos fishing ponds are the only areas of water. In spite of all disturbing factors, Lit-
tle Bittern, Bittern, two grebe species. Mallard, Coot, Moorhen, Common Sandpiper,
three species of reed-loving warblers, and Reed Bunting can still breed there, though not
every year (Table 1). In both Keszthely and Szeged, the town and jjark species are domi-
nant aiTiong the nesting birds. The amount of buildings on the shore and the frequent
disturbance presumably have a negative effect on the avifauna. However, during migra-
tion time the large areas of water lured a number of species, and the list of species greatly
increased in both towns (Table 1). Accordingly, the environmental conditions of towns
decisively influence the species richness of the avifauna and create noticeable differences
between the towns.
Investigations into the similarity of the avifauna were carried out first by means of the
Jaccard — Serensen test, which pointed out a striking likelihood in the composition of the
breeding species in the eight towns (Figure 6/A). The values of identity were, in the major-
ity, mthin the 60 and 80% categories, indicating a high rate identity in the urban avi-
fauna. An inferior rate identity was recorded merely between the toA\Tis Budapest — Keszt-
hely, Budapest — Gyula and Debrecen — Gyula.
The differences are still sjnaller between the total species lists of the avifauna (Figure
6/B), homogeneity of the wintering bird species in the towns probably contributes to it.
It is merely in the comparison of Budapest and the other towns (except Dombóvár) that
a slight rate decline in similarity is observed, which emphasizes the specific position of
the extremely rich avifauna in Budapest.
By means of the Jaccard — Serensen index, an excessively seneral picture was obtained
in respect to the compared avifauna. Nevertheless, the differences between the single
towns are considerable in relation to both species number and number of common species.
Compared to an avifauna of low species number and one of high species number, the share
of common species could be different. Therefore, in view of a more exact interpretation,
the author later applied the methods of Simpson and Schilder for stating the similarity of
avifauna (Figure 7 — 8).
The breeding bird species to be found in all of the country towns are 90 to 96% identical
with those of Budapest. Species identity of the avifauna is very high between Szeged -»■
45
Debrecen (86.7%), Szeged - Dombóvár (82.2%) and Keszthely - Debrecen (87.2%).
As regoi-ds the other towns examined, it ranged between 68 and 72%. Gyula showed the
lowest rate similarity (63 to 65%) compared to the other towns.
Species differences in the laiger avifauna (Schildcr-index), expressed in percentage,
present a rather inhomogenous picture (Figure 8). Compared to the other towns, the avi-
fauna of Budapest shows the greatest deviation, meaning a bird species difference ranging
from 40.4% (Budapest — Dombóvár) to 59.6% (Budapest — Gyula). As regards the
country towns, the situation is more complicated. The closest species affinity of the avi-
fauna was registered between Gyula — Szeged {Schildei-múvx 2.2%), Keszthely —Szeged
(4.3%), Nyn-egyháza - Keszthely (6.0%), Gyula - Keszthely (6.4%), Debrecen - Dom-
Ijóvár (7.7%), Nyíregyháza -Szeged (10.0%) and Nyíre gyháza — Gyula (12.0%). In the
rest of the correlations there were 20 to 30% differences between the towns.
To determino the typical species of the towns in Hungaiy, the author applied the
constancy calculation. Of the nesting avifauna of the towns studied, 28.45% belong to the
constant category (C), and 6.03% to the subconstant category (SC). The rest of the urban
bird species are almost uniformly distributed between the acceseorj' {Ac, 22.41%), rare
(7?, 21.55%) and very raxe (Bli, 21.55%) categories (Figvire 9). Remarkably, in the urban
avifauna the accessory and rare species predominate, which relates to the inliomogeneity
of the urban fauna. The group of constant species, however, is mostly common in the
towns. From the faunistic aspect, this species complex may also be called urban stock
avifauna. Its composition is as follows:
Ciconia ciconia, Phasianus colchicus, Columba livia ssp. domestica, Streptopelia turtur,
S. decaocto, Athene noctua. Upupa epops, Picus viridis, Dendrocopos major, D. syriacus,
Galerida cristata, Hirundo rustica, Delichon urbica, Oriolus oriolus, Corvus monedula, Pica
pica. Parus major, P. caeruleus, Turdus merula, Phoenicurus ochruros, Luscinia megarhyn-
chos, Sylvia atricapilla, S. nisoria, S. curruca, Muscicapa striata, Lanius collurio, Sturnus
vulgaris, Passer domesticus, P. montanus, Carduelis chloris, G. carduelis, Serinus serinus
and Fringilla coelebs. As an interesting observation, 42.42% of the urban stock fauna are
descendants of the old-world, holarctic and palaearctic fauna types, 15.15% are European,
and 42.42% Euro-Turanian, Mediterranean, and Indo-African species.
In the majority of towns the stock fauna is supplemented by the following 7 subconstant
(SC) species: Gallinula chloropus, Cuculus canorus, Tyto alba. Striar aluco. Apus apus, Jynx
torquilla and Phoenicurus phoenicurus.
Accessory species are present rather sporadically, and therefore play a rather colouring,
enriching role in the urban avifauna. This finding relates to rare species in particular.
In these species groups, species differences arise between the tovns, and give originality
and a specific character to the urban avifauna. The list of accessory species includes
26 species:
Ixobrychus minutus, Anas platyrhynchos, Falco tinnunculus, Fulica atra, Asia otus,
Dendrocopos médius, Corvus frugilegus. Parus palustris, Aegithalus caudutus, Bemiz
pendulinus, Sitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes troglodytes, Turdus philomelos,
Oenanthe oenanthe, Erithacus rubecula, Acrocephalus scirpaceus, A. palustris, A. schoeno-
baenus, Sylvia borin, S. commimis, Phylloscopus trochilus, Motacilla alba, Laniïis minor,
Coccothraustes coccothraustes and Emberiza citrinella.
Summary
In most countries of Europe, the research on the urban avifauna has gone beyond the
compilation of species lists. After adequate qualitative analyses, the application of quan-
titative surveys is spreading in the urban works. The principles of ecologj' are changing
too. Recently, the study of urban bird favmas has changed due to the fact that outside
the typical urban habitats the investigations have been carried out within the ecological
and not within the administrative borders of the towns (Górski, 1982). In practice, this
meant that merely inhabited areas are dealt with, and the park biolopes richest in species,
the cemeteries, large suburban parks, and the outskirts themselves are excluded from
the town. No doubt, in this case, the urban avifauna offers a rather uniform aspect and
the values of the species identity index within a country show great homogeneity, which
is a highly importaiit finding (in Poland ranging from 71 to 87%). The author, however,
disagrees with the separation of park biotopes to the suburban area. This would involve
equalization of the ornithological specificity of various towns, and would cause disadvan-
tages in the management of the bird fauna. On the other hand, the creating effect of the
46
large suburban parks on the urban avifauna, by which the species and population changes
can be understood, should not be disregarded either.
In Hungarj', the urban research is still in an initial stage, and often lacks a quantitative
view. Mathematical approximation of cenological investigations has only been started in
the last few years {Sasvári, 1981; Bozsko — Juhász, 1983). Therefore, the author could
base her present work only on the species list. Due to this (in the urban avifauna she could
determine merely the stock and non -characteristic species) the stock species arc not
unconditionally the most numerous among the nesting birds, as shown by the examples
of White Stork, Pheasant, Little Owl, Green Woodpecker, Barred Warbler and a few
other stock species that are merely found systematically in the towns.
But the species list of the avifauna also forms a basis for comparisons both inside the
country and in relation to foreign data. The index of Relative Spécit s Richness (ESB)
helps to determine the position of the Hungarian town avifauna in relation to other
countries. As shown in Table 3, the ESIì-velÌucsì of the nesting avifauna in Hungarian
towns range between 21 and 32, the average of the capital is much higher (54), meaning
that in Budapest 54% of the species breeding in the country proved to be nesting there.
Among the towns of Hungary, Budapest stands first, but it also occupies a worthy place
among the ornithologically rich big cities of Euroj)e (Table 3). Accordingly, the values
above 40 of the ESR-index form the category I, a Highest species richness. The avifauna
with a species composition ranging between 30 and 40 belong to the category- I\ich II.
In Hungary-, only Dombóvár can be ranked here. Majority of the towns in Hungary
belong to group Medium III whose values range from 20 to 30. Of these, it is only Debre-
cen that nearly attains the level of Category II (29.70%). In the Category IV of Poor
species coinpositioîi , where the i?<Siî- values are below 20, there was no Hungarian town
from the ones surveyed.
Basically, the BSR-indox values of the towns in Hungary do not change even in respect
of the total yearly avifauna. Only in Szeged and Keszthely a positive change in the ESR-
index can be observed, which seems to be due to the situation of the towns lying on the
bird migration roads and to the appearance of new species being related therewith. The
avifauna of Keszthely remains within its own category, at Szeged the h'SE-vaiuc changes
to Category II (30.63%). At Debrecen, where the migration period hardly effects the total
avifauna, the ESR-index value — in an annual aspect — shows a slightly negative change
(Table 3).
Concerning the urban bird species list, it can be stated that 58.01% of the avifauna in
Hungary (201 species) can be observed in the towns, and 57.92% (117) of the nesting
species are breeding there.
47
III. A SZERECSENSIRÁLY (LARUS
MELANOCEPHALUS) FÉSZKELÉSE A PUSZTASZERI
TÁJVÉDELMI KÖRZETBEN
Széli Antal— Zsótér László
A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben először 1953-ban fészkelt a szerecsen-
sirály. Ekkor a szegedi Fehér-tó XI. sz. halastaván kialakult Korom-szigeten
dr. Éeretzk Péter találta két fiatal példányát. A következő években a megtalált
fészekaljakkal sikerült e faj itteni fészkelésct bizonyítani.
1976-ban a tájvédelmi körzet északi részében levő Csaj-tavon, a halastó-
rendszer IX-es tavának szigetén is kimutatta egy pár fészkelését dr. Bod
Péter, Molnár László és Zsótér László. A költést 1984-ig csak erről a két terü-
letről ismertük. 1984-ben azonban jelentős állománynövekedést tapasztal-
tunk.
Mielőtt az 1984. évi költési eredménj-ekről beszámolnánk, ismertetjük a
fajjal kapcsolatos, korábbi megfigyeléseket:
1977
Március 31. A ^pusztaszeri Dongér-tavon 2 ad. példány (Molnár László).
Május ? 3 pld. a szegedi Fehér-tó Korom-szigetén (Zsibók András).
Július ? Mészáros Sándor természetvédelmi őr 3 pár szerecsensirály
fehér-tói fészkelését említi jelentésében.
1978
Május ?
Június 18.
6 pld. Fehér-tó és a szatymazi temető közötti területen, az ún.
Kis-Feketén (Zsibók András).
A Fehér-tón 4 pld. (Zsibók András).
1979
Május 12. A Fehér-tón 4 pld. (Zsibók András).
Május 18. 3 pld. megfigyelése a Korom-sziget felett kavargó dankasirály
(Larus ridihundus) tömegében. A szigeten megtalálva 2 fészek;
mindkettőben 1 tojás és 2 frissen kelt fióka volt. A fiókák jelöl-
ve lettek.
Június 1. A Fehér-tavon, az ún. nagy torony mellett repült el 1 ad. pél-
dány növényi szállal a csőrében, s tartott a Korom-szigetnek,
Június 2. A Korom-szigeten 3 pld. — V. 18-án jelölt — fióka volt látha-
tó. Megtalálva a harmadik fészekalj 3 tojással. A fészkek egy-
mástól kb. 10—15 m távolságban voltak.
Július ? 3 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.).
49
1980
Június ?
Július 9.
Június ?
Június 24.
Július 19.
Március 23.
Június ?
Július 5.
Június 18.
Április 15.
Május 13.
Május 20.
5 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.).
A Fehér-tó XV. sz. tavában 1 ad.
pld. dankasirály között.
1981
pld. tartózkodott kb. 400
3 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.).
Balástya — Ősszeszékben a lucernaföldön 2 pld. a lekaszált
rendek tetején szedegette a rovarokat.
A Csaj -tó Vll-es tava felett 1 pld. repült.
1982
2 ad. pld. repül a Korom-sziget felől a Ill-as tó irányába.
2 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.).
Balástya — ősszeszékben 3 pld. a lucernaföldön.
1983
Balástya határában, az E 5-ös főútvonal mentén, a 153-as km-
kő magasságában fekvő lucernaföldön dr. Bankovics Attilával
megfigyelve 3 példány.
1984
A Csaj-tó felett repült 1 pld.
A Csaj -tó felett repült 1 pld. a sziget irányába.
A Csaj -tó IX-es tavának a szigetén megtaláltuk 5 párnak a
fészkét, egymástól kis távolságra, laza kolóniát alkotva
(1-2. ábra). Két fészekalj kelésben.
O Küszvágócsér-fészekalj • Szerecsensirály-fészekalj
1. A szerecsensirály-telep elhelyezkedése a Csaj-tavi szigeteti.
50
2. Szerecsensirályok a Csaj-tavi szigeten (Fotó: Széli A.).
Május 24. A szigeten G fészekalj található. Tartalmuk a következő:
2 tojás, 3 tojás, 3 tojás, 4 tojás, 1 tojás -|- 2 fióka, 1 tojás -f 1 fió-
ka. A telepen kb. 1500 pár dankasirály költ.
Május 27. 2 pld. (pár?) hangját hallatva körözött a Csaj-tó Ill-as tava
felett.
Május 28. A Csaj-tóról 3 madár repült kifelé, minden bizonnyal a táplál-
kozóterület irányába.
Május 31. Megvan a 7. fészek is a csaj -tavi szigeten, 2 tojással és 1 fióká-
val. Ez alkalommal összesen 6 pelyhes fióka lett gyűrűzve.
Zsótér talált egy erősen tollasodó fiatalt, amelynek színezete a
szerecsensirályéval egyezett. A többi szerecsensirály-fiókától
eltérő fejlettsége megkérdőjelezi egy 8. párnak esetleges fész-
kelését.
Május 19. Éppen kultivátorozott paprikaföldön táplálkozott 3 pld. kb.
80 pld. dankasirály társaságában.
Május 29. A Korom-szigeten 3 ad. madár látható. Egyik pár fészke a szi-
get déli részén a vadmurok növényzetében, 3 tojással. A több
alkalommal jelenlevő 3 pld.-ból minimum két pár szerecsen-
sirály fészkelése biztosra vehető. A szigeten kb. 2000 pár dan-
kasirály költ.
Június 6. A Fehér-tóval szomszédos szegedi Fertőn — a lll-as sz. és fel-
töltés alatt álló tavának száraz zátonyán — 1 pld. volt látható
51
a daiikák szétszórt csapatában, de azoktól kissé elkülönülten
(Bakacsi Gáborral).
Június 10. 1 pld. a Kis-Feketén.
Június 13. A Kis-Feketén 1 pld. kb. 400 dankasirály között. Később fel-
szállt a csapat, és a szerecsensirály elrepült a Korom-sziget
irányába.
A szegedi Fertő Ill-as tavának zátonyán 2 \)\á. Felszállás után
mindig együtt repültek. Leszállásukkor egy fiatal sirály szegő-
dött melléjük, és állandóan kéregetett. Később is mellettük
maradt. Lehetséges, hogy a fiatal példány szerecsensirály volt.
Június 16. Kb. 40 pld. dankasirály között látható volt 1 pld. a Fehér-tótól
északra fekvő, vele szomszédos szikes réten, a Székaljon.
Június 17. A pusztaszeri rezervátumban, a Hosszúháti-erdőtől északra
kb. 500 m-rel, a pusztán kb. 60 pld-os dankacsapatban 1 pld.
(Tajti Lászlóval és Liker Andrással.)
Június 23. Fehér-tón, a nagy torony mellett repült 2 pld. a Korom-sziget
felé (Liker Andrással).
Július 13. A Csaj -tó felett 1 pld. repült.
Július 16. A Csaj-tó felett 2 pld. repült kb. 60 — 70 pld-os dankacsapatban.
Az újabb fészkelési hírek (pl. Hortobágy) többek között arra hívják fel a
figyelmet, hogy a sirálykolóniákat tüzetesebben vizsgáljuk át, hogy a dan-
káktól nehezen megkülönböztethető szerecsensirályok esetleges megfigyelé-
sére nagyobb esélyünk legyen. Köszönettel tartozunk Zsibók Andrásnak és az
OKTH Dél-Alföldi Felügyelőségének, amiért adataik rendelkezésünkre bo-
csátásával segítették munkánkat.
A szerzők címe :
Széli Antal
Balástya
Galagonya u. 34.
H -6764
Zsótér László
Szeged
Föltámadás u. 29.
H -6720
Ii'odalo m — References
BeretzkP. (1955): Ujabb adatok a Szeged - Fehér-tó madárvilágához. 1949 — 1953. - Re-
cent data on the birds of Lake Fehér near Szeged. 1949 — 1953. Aquila. 59 — 62. évf.
217-227. p.
Beretzh P. (1955): A szerecsensirály fészkelése a szegedi Fehértavon. — Nesting of the
Southern Black-Headed Gull at Lake Fehér near Szeged. Aquila. 59-62. évf.
369-370., 430-431. p
Beretzh P. (1957): A szerecsensirály rendszeres fészkelése a Szeged — Fehér-tói rezervátu-
mon. — Regular nesting of the Mediterraneum Black-Headed Gull on the bird reserve
of Szeged -Fehér-tó. Aquila. 63-64. évf. 281-283., 340-341. p.
Beretzk P. (195S): A szerecsensirály rendszeres fészkelése a Fehér-tavi rezervátumon.—
Regular Breeding of the Mediterraneum Black-Headed Gull on the reserve Fehér-tó,
near Szeged. Aquila. 65. évf. 281., p. 343.
Beretzk P. (1959): A szerecsensirály újabb fészkelése. — Recent nesting of the mediterra-
nean Black-Headed Gull. Aquila. 66. évf. 276., 310. p.
52
Beretzk P. -Kéve A. (1970): Die Schwarzkopfmöwe: Larus melanocephalus Temm. m
Ungaxn. Lounais — Hämeen Luonto. 37. évf. 18. p.
Bod P. -Molnár I. (1980): A Csaj-tó és környéke. In: Marián M. (szerk.): A Dél- Alföld
madárvilága. Somogyi Könyvtár, Szeged. 83-88. p.
53
IV. A BALATON ÁTVONULÓ ÉS TELELŐ
VÍZIM AD ARAINAK ÁLLOMÁNYBECSLÉSE
Dr. Bankovics Attila
Magyar Madártani Intézet, Budapest
A Nemzetközi Vízivad Kutató Iroda (IVVRB) 1981 őszén Magyarországon,
Debrecenben rendezte évi munkaértekezletét. E konferencián vetődött fel,
hogy Magyarország régóta és rendszeresen részt vesz a nemzetközi vízimadár-
számlálásokban (szinkron), viszont az országos jelentések nem adnak hű ké-
pet a Balaton teljes területéről. A jelentések olykor csak elenyésző mennyisé-
geket közölnek egy-egy, a Balatonon átvonuló, és ott hosszabb-rövidebb időt
eltöltő faj állományáról. Ez a felvetés vezérelt, amikor 1982-ben a Madártani
Intézetben témául tűztük ki a Balaton rendszeres vízimadárállomány-felmé-
rését.
Módszer
Tekintettel arra, hogy a madarak nagy része előszeretettel tartózkodik a
tószéli nádasövezet nyílt víz felőli oldalán — miáltal a part felől takarásban
van — , elsősorban a vízről (hajóról) végzett felmérési módszerre tervezhet-
tünk.
A legpontosabb képet akkor kapjuk a Balaton nyílt vizén tartózkodó
madárállomány mennyiségi és minőségi összetételéről, ha a tavat a partvonal
közelében haladva (0,5— 1,5 km-re a parttól) körülhajózzuk, és ezáltal érint-
jük a legfontosabb g3áilekező-, pihenő- és táplálkozóhelyeket, ahol a domi-
náns fajok legnagyobb tömegei koncentrálódnak. Ugyanekkor módunk nyílik
a szétszórtan található példányok, kisebb csoportok mennyiségeinek feljegy-
zésére is. A számlálás, a becslés, a fajok szerinti mennyiségek regisztrálása a
hajó fedélzetén folyamatos. Csak azokban az esetekben végeztünk a tó autó-
val való körüljárásával part felőli megfigyelést, amikor a hajózás valami ok
miatt meghiúsult. Az általam vezetett felmérések a tó teljes területére irá-
nyultak. Egy-egy hajóról végzett teljes felmérés a tó körülhajózásával 2 na-
pot vett igénybe. Néhány esetben előfordult, hogy csak 1 nap állt rendelke-
zésre. Ilyenkor a tó K-i részén, Tihany és Balatonkenese között végeztem el a
számlálást.
A Balaton madármozgalmairól az előbbiek szerint alkotott képet haszno-
san egészítették ki a tó körül lakó külső munkatársainknak a szinkron napo-
kon a partról végzett megfigyelései. Ez utóbbi módszerrel a felsorolt helyekről
kaptunk adatokat: Tihany (Kemenesné Kiss Ildikó), Keszthely és a Bada-
csony közötti partszakasz (Hardy János és Hardy Katalin), Fenékpuszta tér-
sége (Futó Elemér) és Fonyód térsége (Havranek László és Havranek Mihály).
55
Említett munkatársainknak ezúton is köszönjük tevékenységüket.
Köszönettel tartozom továbbá a Balatoni Regionális Vízmű és a Balatoni
Vízügyi Kirendeltség munkatársainak, hajóik személyzetének, akik odaadás-
sal segítették munkámat.
Eredmények
Az állományfelvételekre fordított 17 megfigyelőnapon — amelyek gyakor-
latilag mind a téli félévre tehetők — összesen 71 olyan madárfajt észleltem a
vízről, illetve a part felől, melyek jelenlétükkel a Balaton vízfelületéhez vagy
légteréhez kapcsolódnak, ezáltal kisebb-nagyobb szerepük lehet a Balaton
anyagforgalmában. Közülük 51 faj a nem énekes (Non Passerif ormes) rendek
képviselője, 20 faj énekes madár (Passeriformes) (1. táblázat).
1. táblázat
Table 1
Az észlelt fajok rendek szerinti megoszlása
(1. oszlop: a vizsgált időszakban a Balatonon észlelt fajok száma;
2. oszlop: összehasonlításul a Magyarország területén előforduló fajszám)
Kéve (1984) névjegyzéke szerint
The orders observed on Balaton
(1. column: the number of species occurring on Balaton;
2. column: the number of species occurring in Hungary)
1.
2.
Gaviiformes
4
(3)
Podicipedif ormes
4
(5)
Pelecanif ormes
1
(4)
Giconiiformes
2
(13)
Anseriformes
24
(37)
Falconiform es
5
(33)
Gruiformes
2
(13)
Char adriif ormes
8
(66)
Goraciiformes
1
(4)
Passeriformes
20
(125)
összesen :
71
Mint az 1. táblázatból látható, a Balatonon a faj szám tekintetében a leg-
számottevőbb az Anseriformes rend jelenléte a téli félévben (24 faj). A hazai
fajok jelentős hányada a Balatonon megtalálható. Tekintettel arra, hogy mun-
kám is e rend fajainak felmérésére irányult, jelen beszámolómban elsősorban
ezek mennyiségi viszonyait értékelem. Feltűnő, hogy a nagy fajszámú Charad-
riiformes rend csupán 8 fajjal képviselt. Az alacsony fajszám — a parti mada-
rak teljes hiánya — a Balaton nyílt partszakaszainak minimálisra szűkült
kiterjedésével magyarázható.
A 71 fajból összesen 9 azon konstans fajok száma, amelyek a 17 megfigyelő-
napon mindig vagy csaknem minden alkalommal előfordultak (2. táblázat).
56
2. táblázat
Table 2
A konstans madárjajok mennyiségi viszonyai a Balatonon a teljes felmérések idején
The constant species and the number of individuals counting on the total surface
of Balaton
1082.
1983.
1983.
1984.
1984.
III. 16.
I. 18-19.
XI. 29-30,
IV. 5-6.
X. 4-5.
Podiceps cristatus
9
32
25
225
118
Anas platyrhynchos
223
19 400
653
278
768
Ay thy a ferina
109
4 381
2 336
240
4869
Ay thy a fuligula
2 760
2 480
4 088
3158
723
Bucephala clangula
10 629
8 684
4 235
1127
—
Fulica atra
788
5 494
11 566
1644
8495
Larus canus
51
164
75
49
_
Larus argentatus
4
31
12
11
112
Larus ridibundus
268
1 972
2 081
644
646
14 azon fajok száma, amelyek ritkaságuk miatt faunisztikai szempontból
jelentősek. Ezeket a következők szerint csoportosíthatjuk:
a) ritka hazai fészkelők, melyek adatai a Balaton vonatkozásában jelen-
tősek: Podiceps griseigena, Haliaeetus albicilla.
b) Magyarországon kis számban megjelenő átvonuló vagy téli vendégfajok :
Netta rufina, Aythya marila, Clangula hyemalis, Somateria mollissima, Mela-
nitta nigra, Melanittafusca, Mergus serrator, Larus fuscus, Hydroprogne caspia;
c) országosan csupán néhány adattal képviselt fajok: Gavia immer, Ster-
corarius pomarinus ;
d) Magyarországon hitelesen még nem bizonyított faj : Gavia adamsii.
A Lúd-alakúak (Anseriformes) mennyiségi viszonyai a Balatonon
A téli fél évben végzett felmérések szerint a 3 év során 24 fajt észleltem.
Közülük elsősorban a bukórécék dominálnak. Legszámosabb a kontyos réce
( Aythya fuligula) , a kerce réce (Bucephala clangida) és a barátréce (Aythya
ferina). Kivételes időszakokban a tőkés réce (A7ias platyrhynchos) száma is
magasra emelkedhet, mint a kedvező áttelelési lehetőséget nyújtó 1982 /83-as
télen. A ludak közül a vetési lúd ( Anser fatal is) dominál. Becsléseink szerint
40—70 ezerre tehető a vízre éjszakázni behúzó tömeg nagyságrendje.
Bütykös hattyú (Cygnus olor)
Kis számú, de rendszeresen előforduló madár a Balatonon. 1982. XII. 14-én,
1983. I. 18-án és 1983. XI. 29-én Balatonfüreden a kikötő előtt 2 pld.
együtt. Ezek állandóan ott tartózkodnak, fészkelési kísérletük és sikeres köl-
tésük is volt. 1983. I. 19-én Keszthely előtt 3 pld., 1984. IV. 5-én Balaton-
edericsnél és Vonyarcvashegynél l-l pld., 1984. XI. 17-én Balatonboglárnál
7 pld. együtt. Első megtelepedéseiről a Balaton térségében a következő ada-
tokat szereztem.
1982-ben 2 pár telepedett meg Balatonfürednél. Az egyik fészekben 5 tojás.
A költések sikertelenek. 1983. V. 31-én a Szigliget előtti vizén észleltünk egy
nem költő párt. 1984-ben sikeresen költött l-l pár a Keszthely és Gyenesdiás
57
közötti partszakaszon és Balatonfürednél. Az előbbi helyen Tóth Béla hajó-
parancsnok észlelte a 4 fiatalt vezető hattyúpárt, amelyekhez egy harmadik
öreg példány is csatlakozott. Balatonfürednél a Hajógyár előtti partszakaszon
Trákwyák Lajos hajógépész figyelte meg a másik pár költését. Május végén a
partközeli hajóhoz beúszó 2 öregből és 4 fiatalból álló családról bizonyító fel-
vételt is készített.
A Kis-Balatonon 1980-ban észlelte 1 pár sikeres költését (4 fióka) Futó
Elemér területkezelő. 1981-ben és 1982-ben ott újabb költés nem volt.
Nyári lúd ( Anser anser)
Ritkán mutatkozik a Balatonon. A 17 megfigyelési nap során 2 alkalommal
észleltem. 1983. I. 19-én Fenékpuszta előtt kisebb-nagyobb csapatokban
297 pld. tartózkodott a vízen. 1984. X. 5-én Tihany közelében 14 pld., Za-
márdinál 1 pld.
Nagy lilik (Anser albifrons)
Az éjszakázó vetési lúd — tömeggel kisebb számban — főként november-
ben rendszeresen behúz a tóra. Mennyisége csak töredéke a vetési lúdénak.
1983. XI. 29-én Siófoknál az esti behúzáson megfigyelt 340 A. fabalis mellett
kb. 50 pld. A. albifrons volt. Balaton környéki vonulásdinamikájának és
számarányának pontosítására további vizsgálatok szükségesek.
Vetési lúd (Anser fabalis)
A Balaton az egyik legfontosabb telelőcentruma e fajnak. A vízen, illetve
annak befagyása után a jégen éjszakázó mennyiség 1982— 1984 között telen-
te 40—70 ezerre tehető.
Tőkés réce (Anas platyrhynchos)
Konstans faj. Az őszi és a tavaszi időszakban azonban a nyílt vízen tar-
tózkodó állománya nem éri el az ezret. Legnagyobb mennyiségei ez időszak-
ban: 1984. X. 4-én és X. 5-én a teljes területen 768 pld., 1983. XI. 29-én és
XI. 30-án 653 pld. Kivételes esetben — mint az 1982 /83-as enyhe télen, ami-
kor február elejéig nem volt jég a Balatonon — nagy tömegben is megjelenhet
mint telelő. Ilyenformán 1983. 1. 18-án és 1. 19-én a teljes területen 19 400 pld.-
ra becsültük állományát. Nagy részük, mintegy 13 300 pld. a Keszthelyi-öböl-
ben koncentrálódott. Helyi fészkelő állománya vonulási időben rendszerint a
kikötők környékén tartózkodik kisebb csapatokban vagy páronként.
Böjti réce (Anas querquedula)
Inkább a Balaton környéki sekélyebb vizek madara. Tavaszi vonuláson
azonban kis számban rendszeresen megjelenik a Balaton nyílt vizén is. 1984.
IV. 5-én 75 pld., IV. 6-án 7 pld., azaz 82 pld. fordult elő a tó teljes területén
mint legnagyobb mennyiség.
Csörgő réce (Anas crecca)
Őszi vonulás idején rendszeresen előfordul, de száma nem éri el a százat.
Mint a tőkés récénél, 1983. I. 18-án és 10-én teleléskor e fajnak is magasra
szökött a száma, a Balaton teljes területén meghaladta az ezret (1072 pld.).
E mennyiség zöme (500 pld.) Fenékpuszta előtt a tőkés réce tömegéhez tár-
sult. Tavaszi vonuláson kis számban, páronként mutatkozik.
Nyílfarkú réce (Anas acuta)
A Balaton nyílt vizén ritkán jelenik meg. A 3 év során mindössze egy eset-
ben észleltem. 1983. 1. 19-én 3 pld. (1 pár+ 1 9 ) tartózkodott a Fenékpuszta
előtti szakaszon.
58
Fütyülő réce (Anas penelope)
Alkalmilag kis számban előfordul. 1982. X. 26-án a Fűzfői-öbölben 1 çf pld.
elkülönülten más fajoktól. 1984. IV. 5-én Tihany — Révtől Ny-ra 3 pld., Bala-
tonkeresztúrnál 5 pld. tartózkodott.
Kendermagos réce (Anas streperà)
Az utóbbi évtizedekben Európa-szerte megritkult faj. A hazai állomány
csökkenésének oka ismeretlen. Meglepő, hogy ezzel szemben a Balatonon
viszonyla.g rendszeresen mutatkozott. A 17 megfigyelőnapból 6 napon elő-
fordult. Egy-egy esetben 17, illetve 42 pld.-t is elérte számuk. 1984. IV. 5-én
Balatonfenyves előtt 1 çf A. streperà 1 Anas platyrhynchos 9 -val mozgott
párban. További előfordulások: 1982. X. 26-án 3 pld. a Fűzfői-öbölben;
1982. XI. 9-én 8 pld. Balatonszabadi előtt; együtt 1 + 5 + 3 pld. a Fűzfői-öböl-
ben; 1982. XI. 30-án3 + 2pld. aFűzfői-öbölben; 1982. XII. 14-én 32 + 8 + 2 =
= 42 pld. a Fűzfői-öbölben; 1983. XI. 29-én 3 pld. a Paloznaki-öbölben.
Kanalas réce (Spatula clypeata)
A böjti récéhez hasonlóan csak a tavaszi vonuláson mutatkozik a nyílt
vízen. 1984. IV. 5-én összesen 47 pld., amelyek területenkénti megoszlása a
következő. Badacsony 2 pld., Keszthely 2 pld.. Fenékpuszta 43 pld. Másnap,
IV, 6-án Tihanytól K-re eső vizeken nem észleltem.
Üstökös réce (Netta ruf ina)
Két esetben észleltem. 1984. IV. 5-én Fenékpuszta előtt vegyes récecsa-
patban együtt-tartva mozgott 4 pld. (2 -f és 2 9). 1985. III. 24-én Tihany
Ny-i partja előtt Láng István akadémikussal figyeltünk meg 1 -f pld.-t,
amely a barátréce csapatában tartózkodott.
Barátréce (Aythya ferina)
Minden alkalommal előfordult. Száma eléri a néhány ezres nagyságrendet
(2 — 5. táblázat). Szeptember végétől befagyásig, majd a kiolvadástól április
közepéig megtalálhatók csapatai a vízen.
3. táblázat
Tables
A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vízfelületén
november végi időszakban (1983. XI. 29 — 30.)
The number of duck-species on the total surface of Balaton end of November
Példány
%
Anas platyrhynchos
Anas crecca
Anas streperà
Aythya ferina
Aythya fuligula
Bucephala clangula
Melanitta fusca
Melanitta nigra
Mergus albellus
653
64
3
2 336
4 088
4 235
4
3
6
5,7
0,5
20,5
35,9
37,2
összesen :
11 392
99,8
59
4. táblázat
Table 4
A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vízfelületén januári időszakban,
enyhe, jégmentes tél idején (19S3. I. 18 — 19.)
T/íe number of duck-species on the total surface of Balaton
by mild weather conditions (without ice) at middle of Jamiary
réldány
%
Anas platyrhynclws
19 400
53,8
Anas crecca
1 072
3,0
Anas acuta
3
Ay thy a ferina
4 381
12,2
Ay thy a fuligula
2 480
6,9
Bucepliala clangida
8 684
24,0
Clangula hyemalis
3
—
Somateria mollissima
2
—
Mergus merganser
2
-
Mergus albellus
20
0,05
összesen :
36 047
99,95%
i
5. táblázat
Table 5
A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vízfelületén
kora tavaszi időszakban (1984. IV. 5 — 6.)
The number of duck-species on the total surface of Balaton at the beginning of April
Példány
0/
/o
Anas platyrhynchos
278
5,6
Anas querquedula
82
1,6
Anas crecca
2
—
Anas penelope
8
-
Anas streperà
1
—
Spatula clypeata
47
0,9
Netta ruf ina
4
—
Aythya ferina
240
4,8
Aythya fuligula
3158
63,4
Aythya mar ila
4
—
Aythya nyroca
25
0,5
Bucephala clangula
1127
22,6
Clangula hyemalis
4
—
Melanitta fusca
2
—
Mergus albellus
1
—
Összesen :
4983
99,4%
Kontyos réce (Aythya fuligula)
Néhány százas nagyságrendben már október elején jelentkezik. Október
végére elérheti számuk a néhány ezret. 1982. X. 26-án a Siófoki-medencében
4644 pld., ugyanott 2 hét múlva XI. 9-én 15 695 pld. November közepétől
csökken a száma. Az előző mennyiség XI. 30-ra 7182 pld.-ra, majd XII. 14-re
60
3390 pld.-ra csökkent. Az 1982/83-as enyhe télen az 1983. 1. 18- 19-i bejárás
során 2480 volt a telelő mennyiség (2—5. táblázat).
Cigányréce ( Aythya nyroca)
Fészkelő és költöző madár a Balatonon. A nyílt vízen főként a nádasok
közelében mutatkozik kora ősszel kis számban, tavaszi vonuláson valamivel
gyakrabban. Előfordulások: 1984. IV. 5-én 2 pld. Ábrahámhegynél, 1 pld.
Vonyarcvashegynél, 4 pld. Kesztheljmél, 2 pld. Balatonboglárnál; IV. 6-án
12 pld. Balatonkenesénél, 4 pld. Csopaknál; 1984. X. 4-én Csopaknál 4 pld.
Mivel e faj tartózkodási helj^e főként a vízinövényzettel benőtt részeken,
a hajóról be nem látható kisebb tisztásokon van, az előbbi számok nem tük-
rözhetik a valós balatoni mennyiséget.
Hegyi réce (Aythya marila)
Három esetben észleltem. 1984. IV. 5-én Fonyód — Bélatelep előtt 150-es
A.fuligula csapatban 4 pld.-t, 1984. XI. 16-án Balatonaliga előtt 1 9 pld.-t,
1985. III. 24-én a tihanyi kikötőtől K-re 9 pld.-t észleltünk Láng Istvánnal.
Kerceréce (Bucephala clangula)
A kontyos récénél egy hónappal később, november elején érkeznek első
csapatai. Fokozatos felszaporodásával november második felében szinte fel-
váltja a kontjT-os réce tömegeit, amint azok nagy része továbbvonul a Bala-
tonról. E két faj helycseréjére Kéve (1968) mutatott rá, felméréseink ma is
igazolják megállapítását. November végén a B. clangula a Balaton domináns
récefaja 37,2%-kal (3. táblázat). 1982. XII. 14-én a Siófoki-medencében 3884
pld., ugyanazon a télen 1983. I. 18— 19-én 8684 pld. az áttelelő mennjdség a
Balaton teljes területén. Kora tavasszal, a kiolvadás után is nagy tömegei
gyűlhetnek fel, pl. 1982. III. 16-án 10 629 pld., ami messze meghaladja az
eddig észlelt hazai mennyiségeket. Ismervén hazánk más vizein a kerceréce
előfordulási arányait, az előbbi számok ismeretében elmondható, hogy e faj
fő átvonulási és pihenőterülete Magyarországon a Balatonon van.
Jeges réce (Clangula hyemalis)
Négy esetben észleltem. 1983. I. 19-én Keszthelyen a móló előtt és a part
közelében mozgott 2+1 pld. 1983. XI. 29-én három különböző helyen is elő-
fordult: Balatonfűzfő 1 pld.. Balatonalmádi 2 pld., Balatonfüred 1 pld. 1984.
IV. 5-én Keszthely előtt 4 pld. repül fel hajónk elől. 1984. XI. 16-án Balaton-
kenese előtt a nádas zóna belső széle mentén úszik 4 pld. Valamennyi megfi-
gyelt példány téli színezetű fiatal, illetve 9 madár volt.
Pehelyréce (Somateria mollissima)
1983. I. 19-én Balatonkeresztúron a Nyugati-övcsatorna befolyásánál a
part közelében, más madaraktól elkülönülten tartózkodott 2 tojó színezetű
példány. Viszonylag korai megjelenésére utal Márkus Ferenc megfigyelése,
1984. IX. 30-án a Tihanyi-félsziget Ny-i oldalán, a Gurbicza-part előtt észlelt
1 pld.-t.
Fekete réce (Melanitta nigra)
Két esetben észleltem. 1983. XI. 29-én Balatonalmádi előtt, partközeiben
1 párt, másnap, XI. 30-án Kiliántelep előtt 1 9 pld.-t.
Füstös réce (Melanitta fusca)
Öt megfigyelőnapon észleltem. Egy-egy alkalommal több helyen is. 1982.
XI. 9-én 1 9 pld. a Paloznaki-öbölben tartózkodott, később 2 pld. Zamárdi
«lőtt kb. 2 km-re benn, a nyílt vízen repült fel. 1983. XI. 30-án Balatongyörök
61
közelében, a parttól kb. 1,5 km-re repült fel együtt 4 pld. 1984. IV. 6-án a »Sió-
fok—Sóstó előtti vízről, a parttól 2,5 km-re repült fel 2 pld. A felsoroltak
valamennyien más madaraktól elkülönülten tartózkodtak. Szokatlanul nagy
mennyiségben mutatkozott 1984. XI. 16-án és XI. 17-én, amikor összesen
25 pld.-t észleltünk a Balaton teljes körülhajózása során. Ezek területi elosz-
lása a következő: nov. 16-án Siófok előtt 1 9 pld., Sóstó előtt 2+1 pld.,
Paloznak előtt 1 pld.; nov. 17-én Gyenesdiásnál 2 pld., Keszthelynél 4 pld.
(2 çf , 2 9)> Balatonberénynél 12 pld., mintegy 110-es Bucephcda dangula
csapattal együtt repült fel; Balatonboglárnál 2 pld.
Kis bukó (Mergus albellus)
Bár kis számban, do rendszeresen előfordult. Legtöbbet az 1983. 1. 18— 19-i
felmérés során észleltem, amikor 20 pld. fordult elő. Ezek területi megoszlása
a következő: jan. 18-án 4 pld. a Siófoki-medencében, jan. 19-én 4 pld. Kilián-
telepnél, 6+3 pld. Badacsonj^örsnél, 2 pld. Vonyarcvashegynél és 1 pld. Fe-
nékpusztánál.
Nagy bukó (Mergus merganser)
Mindössze két esetben észleltem. 1982. XI. 9-én Balatonszabadinál, illetve
1983. 1. 19-én Balatonlelle előtt tartózkodott 2-2 pld.
Örvös bukó (Mergus serrator)
Csupán 1984 őszén mutatkozott. A nov. 16— 17-i felmérés során több helyen
észleltem: XI. 16-án Balatonaligánál 4 pld., XI. 17-én Balatongyöröknél 1 pár
(a hím átvedlőben), Balatonmáriafürdőnél 1 tojó színezetű pld., Fonyódnál
1 tojó pld.
Egyéb ritka fajok előfordulásai
Jeges búvár (Gavia immer)
Egy esetben észleltem. 1982. XI. 30-án Balatonalmádi előtt a part közelé-
ben, 110 cm vízmélységű helyen tartózkodott szárcsák (Fulica atra) csapata
és néhány búbos vöcsök (Podiceps eristatus) társaságában 1 pld. A közeledő
hajónk elől nem repült fel, hanem lebukott, és ezzel szem elől veszítettük.
Ez volt a faj második balatoni észlelése {Kéve, 1968).
Fehércsőrű búvár (Gavia adamsii)
Egy esetben észleltem. 1983. I. 19-én a Tihanyi-félsziget Ny-i partjánál.
Örvényes előtt repült fel hajónk mellett 1 pld. Nagy teste, kárókatona mérete,
erős, világos csőre, hosszú szárnyai jól láthatók. Balatonudvari irányába
repült el. A Balatonon először Fülöp L. Z. észlelte 1977. XI. 25- 26-án Bala-
tonlellénél {Fülöp, 1982).
Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena)
A 3 éves megfigyelési periódus alatt csupán 1982-ben, az őszi vonuláson
észleltem kis számban, de rendszeresen. Előfordulásai a következők : X. 26-án
2 pld. Siófoknál, XI. 9-én 4+ 1 pld. a Fűzfői-öbölben, XI. 30-án 2 pld. a Fűz-
fői-öbölben, 2 pld. Balatonalmádinál és 2 pld. Káptalanfürednél. Valamennyi
téliruhás.
Rétisas (Haliaeetus albicilla)
Egy esetben észleltem. 1982. III. 16-án Balatongyöröknél a Szépkilátás
felett emelkedett fel 1 aduitus példány, majd húzott el a Keszthely környéki
hegy felé.
62
Szélesfarkú halfarkas ( Stercorarius pomarinus)
Egy esetben mutatkozott. 1982. X. 26-án Siófok előtt kb. 1,5 km-re a nyílt
vízen 1 juv. pld. A madár a vízen ülve egy hátán fekvő dankasirály- (Larus
ridibundus) dögöt evett. A hajót kb. 25 m-re bevárta.
Hering sirály (Larus fuscus)
1984. IV. 5-én Fonyódnál, kb. 1,5 km-re a parttól 1 kiszínezett adultiis
példány.
Lócsér (Hydroprogne caspia)
1 pld.-t észleltem 1984. IV. 5-én a Fenékpuszta előtti szakaszon.
Összefoglalás
1. A Balaton nyílt vizének madárvilága csak a téli félévben számottevő.
2. A téli félévi madárvilágban 5 faj az, amely a tízezret meghaladó nagy-
ságrendben lehet jelen. Ezek a következők :
Anas platyrhynchos,
Aythya fuligula,
Bucephala clangula,
Fulica atra,
Anser fabalis.
3. Meghaladja az ezret vagy elérheti a néhány ezres nagyságrendet az:
Anas crecca,
Aythya ferina,
Larus ridibundus.
4 Százas nagyságrendben fordul elő a :
Podiceps eristatus,
Anser anser,
Anser albifrons,
Larus canus,
Larus argentatus
A vízimadarak állománybecslésének pontos térbeli rögzítése kezdettől azt
a célt is szolgálta, hogy feltárjuk a Balatonon a vízimadarak szempontjából
legértékesebb területrészeket, és az így szerzett ismeretek szerint javaslatot
tegyünk a védett területek kijelölésére. További cél ugyanezen vízfelületek-
nek a Ramsari-területek jegyzékébe való felvétele. Már az eddigi vizsgálatok-
ból is látható, hogy természetvédelmi szempontokból a legértékesebb te-
rületek: a Paloznaki-öböl, a Bozsai-öböl, a Fonyód előtti 3 — 4 km^-nyi nyílt
víz és a Keszthelyi-öböl. Amennyiben a további vizsgálatok is alátámasztják
megállapításainkat, javasolom e területek védetté nyilvánítását.
Dr. Bankó vies Attila
Magyar Madártani Intézet
H-1121 Budapest, Költó u. 21.
Irodalom
Fülöp L. Z, (1982): Febércsôrû búvár (Gavia adamsii) Balatonlellénél. Aquila. 88. 127.
Kéve A. (1968): Aythyae és Merginae fajok előfordulásai és vonulásuk évi ciklusai a
Balatonon. Aquila. 75. 25 — 44.
Kevß A. (1984): Magyarország madarainak névjegj'zéke. Budapest.
63^
Estimate oî the water-îowl population passing
across Lake Balaton
Dr. A. Bankovics
llunyarian Institute for Ornithology, Budapest
A survey of the migrating water-fowl on Lake Balaton was started by the Hungarian
Institute for Ornithology in 1982. This article summarizes and evaluates the results
obtained in 1982, 1983 and 1984.
Tlio investigations were aimed at registering, for national surveys and for the Interna-
tional Water-fowl Research Bureau (IWRB), the required avifaunistic quantitative data,
in addition, the same surveys can provide basic data for research on the material circula-
tion of Lake Balaton. As a further aim, relating mainly to nature conservation, some major
strips of the Lake (of particular importance for the migrating water-fowl) should be
explored and delimited.
In the course of the three years, a total of 71 bird species were detected on and above
the open water and on the lake shores.
The most populous species are the ones enumerated below. The maximum number of
each species recorded on the total lake surface is also given:
Mallard (Anas plalyrhynchvs) 19 400
Tufted Duck ( Aythya fuligula) 15 695
Coot (Fulica atra) 11 566
Goldeneye ( Bucephala clangula) 10 629
Pochard (Aythya ferina) 4 869
From the scientific point view, systematic registering of the presence of rare species
{Glangula hyemalis, Somaleria mollissima, Melanittafusca etc.) or new species for Hungary
(Gavia adamsii) is also important.
The water-fowl population estimate serves the aim of exploring the most valuable
strips of water, and consequently to recommend them for protection.
The strips of lake surface delimited, on the basis of investigations carried out so far,
are the following : Paloznak-bay, Bozsai-bay, Keszthely-bay and the 3 — 4 km^ of open
water in front of Fonyód. Should investigations dm'ing 1985 and 1986 confii'm the author's
findings discussed above, he proposes to register these strips in the list of Ramsar-areas.
64
V. THE OCCURRENCE OF GEESE
(MAINLY BEAN GEESE) AT TATA IN THE WEST
OF HUNGARY
L. M. J. van den Bergh — J. Philippona
The Bean Goose Anser fabalis winters in large numbers in the central parts
of Europe. This paper deals with Tata in the west of Hungary which is since
years a well-known wintering site for geese (mainly Bean Geese). Travelling
to the east of Hungary and to Rumania in the late sixties and the early seven-
ties we found large numbers of geese, roosting during the night on the lake
(Öreg-tó) on the edge of Tata. In later years (1974, 1980, 1981, 1982, 1983 and
1984) visits of longer duration were spent at Tata.
The area of Tata
Tata is situated 55 km WNW of Budapest and 9 km S of the Danube
(47.35 N/18.20 E) (Fig. 1). The number of inhabitants is about 30 000. The
town lies on the eastern edge of the small Hungarian plain (Kis- Alföld). The
plain is mainly flat, near Tata however the landscape is hilly. Nowadays only
1 : 500 000
1. Position of the area of Tata. In "The area of Tata".
65
small parcels of wood occur here and there. Remains of hedges date from the
time that the landscape was more closed than at present. The area slopes light-
ly from south to north and several small brooks run parallel to the Danube.
Small marshes occur at low places; in wet periods and after the melting of
snow floods can be seen occasionally. A small number of lakes is found in the
basins of the brooks.
The soils of the Kis-Alföld consist of greybrown loams which are supposed
to be very fertile. The area of Tata is used by large state and collective farms
which grow as main crops winter wheat and maize.
East of Tata we find a landscape of low mountains mostly up to 500 m
(highest point 634 m), for large parts covered with woods. This is a part of the
well-known Bakony Forest (Bakony — Vértes). Further east the height de-
creases and the land is more used for agriculture than in the highest parts.
The human population of the area is mainly concentrated in small villages
with a few hundreds up to 1000 or 1500 inhabitants. Because of this nucleated
dwelling pattern large parts of the area are almost unoccupied and rather
quiet as a matter of fact. Distances between villages vary from 3 to 10 km. At
some places large farms have been built recently.
The lake at the south side of Tata is called Öreg-tó (old lake). It measures
some 250 to 300 ha. It is partly bounded by buildings of the town and a park.
Woods occur at the south and southwest edges of the lake.
The geese of the Tata-area
Bean Goose — Anser fabalis
The Bean Geese that winter in Hungary almost all belong to the tundra
race rossicus. Tundra Bean Geese are a little larger than the White-fronted
Goose, they have rather round bodies, rather short necks and their bills are
of moderate length, mostly with a narrow orange band between the black
tip and base.
Birds of the Taiga race fabalis are larger, have longer necks and more
elongated bills which are mainly orange coloured. Birds of this race are rare
at Tata :
23 Nov. 1980 : two families with resp. 1 and 2 juveniles, near Bábolna — Tár-
kány.
4, 5 and 6 Mar. 1983: two families with resp. 1 and 2 juveniles between
Tata and Kocs.
27 Feb. 1984: one pair near Kömlőd — Bokod.
The families with young birds stayed somewhat apart from the large flocks
of Tundi'a Bean Geese.
Bean Geese of a different type staj^ed 45 km south of Tata on 27 Feb. 1983.
It concerned a flock of 3500 ex. They were of larger size than birds of the
rossicus race, possessed a less rounded body and a heavier bill with much
orange and little black. The lower mandible of the bill was less rounded com-
pared as with rossicus and the calls were deeper than those of rossicus birds,
more like those of the Taiga Bean Geese. We do not know to which subspecies
these geese may belong. It is supposed that they had arrived from another
winterquarter during a preceding jDeriod with hard frost and much snow.
66
Pink-footed Goose — Anser hrachyrhyncJius
The list of observed, specimen of this rare goose is as follows :
1 Mar. 1981: 1 near Kocs.
1 Mar. 1982: 1 near Kocs. 2 Mar. 1982: 3 between Tata and Mocsa.
6 Mar. 1983: 1 between Tata and Kocs.
27 Feb. 1984: 1 adult between Tata and Kömlőd, and 1 adult and 1 juvenile
between Környe and Bokod. 29 Feb. 1984 : 2 adults between Zsámbék and Páty,
White-fronted Goose — Anser alhifrons
Apart from the far more numerous Bean Goose, the Whitefront is the only
goose species that also occurs in somewhat larger numbers. The counts of the
last few years show a rising tendency.
Autumn 1980: 1000. Feb. -Mar. 1981: 500. Feb. -Mar. 1982: 1500.
Feb. -Mar. 1983: 1500. Feb. -Mar. 1984: 5000.
White-fronteds also use the Öreg-tó as a roost and often feed at the same
places as the Bean Geese.
Lesser White-fronted Goose — Anser erythropus
This species is an irregular visitor in small numbers which seem to increase
in the last few years.
1 and 3 Mar, 1982: 1 adult nea,r Kocs.
28 Feb. 1983: 5 at Öreg-tó during evening flight.
2 Mar. 1983: 4 between Tata and Kömlőd; 6 at Öreg-tó.
3 Mar. 1983 : 1 juvenile between Kocs and Nagyigmánd and 1 adult between
Dad and Kömlőd.
4 Mar. 1983: 4 adults and 2 juveniles between Tata and Kocs together
with 4900 Bean Geese and 250 White-fronted Geese.
5 Mar. 1983: 16 among 10 000 Bean Geese and 350 White-fronted Geese.
The total in 1983 may be stated at about 20 ex.
1 Mar. 1984: at total of at least 17 ex. in the area.
Greylag Goose — Anser anser
The Greylag Goose was observed during all the visits to the area with a
maximum of 18 ex between Zámoly and Pátka on 1 Mar. 1984.
The species occurs normally in larger numbers at Velencei tó some 54 km
south-southwest from Tata.
Bar-headed Goose — Anser indicus
There is only one observation :
5 Mar. 1982: 1 adult between Kocs and Nagyigmánd.
Barnacle Goose — Branta leucopsis
The Barnacle Goose is an irregular visitor in very small numbers :
21. Dec. 1974: 1 between Tata and Kömlőd. 27 Dec. 1974: 1 at about same
place. 28 Dec. 1974: 1 between Tata and Kocs. 29 Dec. 1974: 2 between Tata
and Kömlőd.
1 Mar. 1981: 1 at Öreg-tó. 6 Mar. 1981: 1 near Kocs.
23 Feb. 1982: 1 between Dad and Kocs. 27 Feb. 1982: 1 at Öreg-tó.
27 Feb. 1984: 1 adult between Környe and Bokod. 1 Mar. 1984: 1 near
Zsámbék.
Red-breasted Goose — Branta ruficollis
This species is observed in single individuals:
1 Mar. 1981: 1 adult near Kocs.
5* 67
28 Feb. 1982: 1 adult near Ács. 2 Mar. 1982: 1 adult between Kocs and
Szák.
27 Feb. 1984: 1 adult at Öreg-tó; later between Környe and Bokod.
28 Feb. 1984: 1 adult at same place.
The numbers and the distribution of the geese
The data collected by us in the period 1971 — 1984 are insufficient to get a
detailed picture of the movements and the distribution of the geese in the
study area. It is however possible to give a general survey for the course of
the winter.
The first small numbers of Bean Geese* seem normallj'^ to arrive before
mid October. At the end of this month the numbers have risen till several
thousands. As far as known many more geese arrive in November. In the few
days from 20 to 24 November 1980 numbers firstly decreased from 27 000 to
14 000 and next increased again to 23 000. These facts point to migration of
birds, possibly on their way to other wintering areas like Velencei-tó, Balaton
and Kopacki Rit (the third area is situated in the North of Yugoslavia).
Large numbers are often present in December as some data may illustrate :
23 Dec. 1971: 30 000-40 000; 15 Dec. 1979: 22 000 {Dr. I. Sterbetz in litt.);
and Dec. 1974: 12 000.
It is said that many geese leave the area during periods with strong frost
and heavy snow, though a few thousand birds may remain also under unfa-
vourable circumstances, as on 13 Jan. 1980: 1500.
Large numbers of Bean Geese concentrate at Tata in February, but the
time of their arrivals will depend of the weather circumstances. In the weeks
before the geese leave Central Europe, numbers sometimes rise to the highest
levels ever to be found at Tata. Some data may demonstrate that :
2 Mar. 1981: 50 000; 26 Feb. 1982: 70 000; Mar. 1983: 20 000; Mar. 1984:
45 000.
Many Bean Geese obviously migrate through the area of Tata and only
shortly stay there. These will probably be mainly birds from other sites in
Pannónia but it has appeared that also birds from West-Europe can emerge
at Tata at the end of the winter.
The observations in 1982 coincided with the mass departure of the Bean
Geese. Still 50 000 or 60 000 were present on 3 March, but only 15 000 or
16 000 were left the next day. In the night of 3 — 4 March many flocks of
Bean Geese were heard flying over Tata into northern directions. The num-
ber on 5 March was only 9000.
The counts of the geese proved to be most successful at the roost (Öreg-tó)
during morning flight. Flocks at the feeding grounds were often controlled,
but usually the geese occur very dispersed making it impossible to realize a
full count at the feeding grounds in the course of one day. Counts during the
evening flight at Öreg-tó, mostly give a very incomplete picture as many
flocks often arrive in complete darkness.
* When we write about "geese" this species is meant unless otherwise stated.
68
BÄBcTLNA'y
f
KOMAROM
MOCSA
TARDOSBÁNYA
ITATA #*
^BAJNA
*Í:NAGYIGMÁn"d,-'U.KOCS;;Í>V^-Í^
••i-.'.^TÁRKÁNY ■•/.••,-/^ -■•••"•:■:''• '
TARJÁN
TATABÁNYA
SZÁK*"-'^'- •::••/■•■■* KÖRNYE
V'*
ZSÁMBÉK
"VVÍ «^ :» "^A-
[KISBÉR
DAD •."-•
BÓKOD
lOROSZLÁNY
'BICSKE
ETYEK
MÓR
ZÁMOLY
CSÁKVÁR
PÁTKA
1 : 300 000
J'.y.';"; feeding grounds
2. Position of the roost (S) and the feeding grounds In „Ecology of the Benn Geese at Tata.
Eeolo§jy of the Bean Geese at Tata
The presence of a favourable roost is very essential in the ecology of geese
in their wintering areas. As was stated before the geese of Tata normally
roost at Öreg-tó. Nearby some other roosts are found, as banks in the Dan-
ube near Komárom, the Zámoly — Víztároló, 40 km south of Tata and Velen-
cei-tó.
Observations at Öreg-tó demonstrate that the geese prefer the central and
southern parts of the lake and that they rarely or never visit the most north-
erly part which is rather narrow and which is bordered by buildings. The
lake is shallow, a bank often is exposed when the waterlevel is low. Geese
often come quite near the borders especially in the Southwest.
A canalized brook — the Által-ér — enters the lake in the South and leaves
it again in the North, This small river was fed from wells with relative warm
water in former days. Seepage from the surrounding hills prevents the early
freezing of the lake also presently. The water of Által-ér must be very pol-
luted, as it has passed underwp.y the industrial town Tatabánya. The discharge
G9
of cooling water must held the temperature of the water relatively high,
thus preventing the complete freezing of Öreg-tó even in hard winters.
When the observer arrives at the lake in the early morning it is often pos-
sible to inspect flocks of geese from not too large distances (sometimes between
50 and 100 m).
The geese perform their morning flight as it is normal at other wintering
areas. It is obvious however that the hunting activities of men can strongly
influence the pattern of the flight. In December 1971 and December 1974 the
geese left the roost within a very short time when many shots very fired
upon them along the borders of the lake. Enormous clouds of some tens of
thousands of lod calling geese flew around over the water, more and more
rising in the air and leaving into different directions. During observations at
the end of February and at the beginning of March when the hunting season is
closed, the duration of the morning flight sometimes was longer than one
hour, even up to 90 minutes.
As may be seen on a map (Fig. 2) the flight directions can vary strongly.
This is not only the case when different days are compared, but it also holds
for one and the same day. The consequence of this is, that the geese often are
spread over large parts of the area. Consequently it is very difficult to find
again all the feeding flocks of the geese in the course of a day.
Feeding grounds are spread over an area of at least 3500 km^. Of course
only parts of this area are used by the geese as only a part of the area consists
of arable land. The geese mainly feed on maize fields which can be stubble
fields but also ploughed fields and on the green sprouts of winter wheat.
When the first geese arrive in October the harvest of maize is near its end and
the sowing of wheat has already begun.
Maize stubble remains behind on the land. Obviously machines of different
types are used as the stubble can be of various length. Ploughing of these
fields starts in the autumn but last until the end of the winter in some years.
Most of the maize fields were already ploughed at the end of December 1974,
whereas at the end of February 1981 many fields were still covered with
stubble. In the three following years however, few stubble fields were left in
the same period.
As concerns the wheat that is sown in October and November, the growing
of the sprouts depends of the weather. The growth is retarded by dry weather.
Only few grasslands occur in the area described, so it is of minor importance
as a feeding ground for geese.
A short summary will be given of the feeding ecology in some different
winters :
1974, end of December: The geese were mainly feeding on ploughed
maize fields; ten flocks (total 10 000 ex) were seen on this habitat. Four
flocks (1800 ex) stayed on fields with winter wheat. Only 100 birds were seen
on maize stubble.
1981, end of February — beginning of March: Several thousands of geese in
many flocks stayed on the fields with maize stubble. Exact numbers were
difficult to estimate as many birds were competely hidden in the high stub-
ble. Large flocks have been seen on fields with winter wheat, but they stayed
there mainly to rest ; they did little feeding on the sprouts. One resting flock
was found on a field with clover. No geese were seen on ploughed maize fields.
1982, same period as in 1981: Only few flocks could be observed at small
70
distances. Flocks were seen as well on maize stubble, as on ploughed land and
on winter wheat.
1983, same period as both former years: Geese only occurred on winter
wheat. Few plots with maize stubble occurred at the end of this winter. Large
flocks of geese were found resting on ploughed fields.
1984, same period as former three years: Only two flocks (6500 ex) were
seen on ploughed maize fields, though this habitat covered large areas. More
geese were seen on winter wheat (total 43 000 ex). Thousands other birds
were feeding on maize stubble fields.
Summarizing these data it may be stated that the practice of large-scale
farming on state and collective farms has become favourable for wintering
birds like geese, as waste after harvest of maize is left in great quantities and
green sprouts of sown cereals (mainly wheat) provide another source of
important food.
Sferbetz (1971) analysed the contents of stomachs of Bean Geese and found
besides maize and grains of wheat several seeds of grasses, sedges and other
plants. Green rests mainly of sprouted wheat were also found, grasses to a far
lesser extent.
It is known that the time needed to gather enough food, depends largely of
the nature of that food {Oiven, 1980). Geese grazing on grass need 7-8 hours
a day to collect their requirement. Geese feeding on cereals need a far shorter
time. Cereals are a high energy food compared with grass.
It was tried to measure the time that Bean Geese need for feeding in the
area of Tata. In 1981 the geese were mainly feeding on the fields with maize
stubble at the end of the winter. They reached the feeding grounds at about
7 o'clock a, m. From 9 a. m. increasing numbers of the geese were going to
rest on near bare ploughed fields or on fields with winter wheat and at some
sites which were flooded. Most of the birds stayed there until 3 or 4 o'clock
p. m., after which they moved again to the stubble fields for a second feeding
period, where they remained until 5.30 or 6 o'clock p. m. It became clear that
a goose spend some 4 or 5 hours to feed. Of course not all the geese followed
the same pattern exactly. There was some overlapping. During some periods
intensive flying was noticed to and from the feeding and the resting sites.
Distances between the roost (Öreg-tó) and feeding grounds were measured
on several occasions. In 1974 the distances were found to be as follows:
7700 ex at 5 — 6 km from the roost,
3550 ex at 8— 12 km from the roost,
4550 ex at 15— 16 km from the roost.
In later years also much greater distances were found, up to 42 km in
1983 and in 1984.
Geese in Hungary show a greater shyness than in western parts of Europe.
Flight distances for pedestrians often are between 400 and 600 m. For cars
these distances are less, but rarely less than 100 m.
Roosting behaviour and ecology
Many observations at Öreg-tó have been done during morning and evening
flights but also at several occasions in the late evening, during the night and
in the daytime (Fig. 3 — 4).
71
3. Flight lines of geese during morning flights in 1981 - 1984. Length of bars
72
» o o Voods
I I I
indicates importance of different directions. In "Eosting beliaviour and ecology'
7a
':f': parts used as roost at high water boundary of the roost at low water,
■'.■■' when shores are exposed
'.*,• Voods
4. The use of Öreg-tó by tiie geese. In Rosting behaviour and ecology".
Individuals or small flocks arrive at the roost late in the afternoon long
before the mass arrivals. The forerunners are very wary and often fly around
many times before to land or to disappear again. When the large masses of
the geese arrive in several waves it has grown dusk already. It is an impressive
spectacle to see and to hear those herdes of thousands of geese falling to the
water without delay. Firstly they drink and then they swim around to restore
the family ties. Activities to follow are : bathing, preening and taking grit on
the exposed banks and in the shallow parts of the lake. The geese are very
noisy in this period.
Several flocks sometimes arrive in darkness two or more hours after sunset.
The calling of the geese gradually becomes less intensively in the course of
the evening, but Avhen the numbers are large, it is rarely quite silent during
the night. In some moonlit nights in november 1980 many geese arrived
shortly before midnight and afterwards they were seen bathing, preening and
taking grit.
74
The geese are mostly very active in the early morning before leaving the
roost. Many leave the shallow parts of the lake, swimming to the centre of
the lake. Morning flight shows variation in the size of the leaving flocks and
duration. When the geese are disturbed by hunting or other factors they leave
the roost within a very short time : some minutes of a quarter of an hour.
It was seen at some occasions that immense clouds of birds circled over the
lake, gradually rising higher and then leaving the area into different directions
But when there is no disturbance, morning flight can last very long : up to 60
or 90 minutes. Then the geese leave very gradually in flocks of small or
moderate size.
The morning flight offers the only possibility to do reliable counts in the
^rea of Tata.
<500
500-1000
1000-5000
5000-10 000
10 000-20 000
20 000-40 000
> 40 000 (max 70 000)
5. Knoion localities of ivintering Bean Geese in Hungary and in frontier areas of Austria and
Yugoslavia.
75
llclîitions with other sites
Tata is not the only important geese area in Pannónia (Fig. 5). Some other
ones can hold large numbers of geese. Some are mentioned below with the
distances to Tata: Velencei-tó (60 km); Lake Balaton (80— 160 km); Seewin-
kel — Hanság, mainly in Austria (100 km); Kopacki Rit, Yugoslavia
(225 km).
Geese move between wintering sites in the course of the season. This cause
changing totals in the different areas. Pannónia is a too large area to organise
simultaneous counts at all important localities. Numbers of geese at Tata at
the end of the winter sometimes are as high as the combined totals for Tata,
Velencei-tó and Lake Balaton in autumn. Bean Geese use Tata as their main
concentration area before to migrate into the directions of the breeding
grounds.
Bean Geese begin to arrive in Pannónia in autumn not much later than do
other geese in the German Democratic Republic. Large numbers arrive there
in the last decade of September, more influxes follow in October, the maxi-
mum numbers are stated in November {Klafs — Stubs, 1977). It is probable
that the Bean Geese of Pannónia are more or the less of a different population
than those of the Baltic North Sea area and that they arrive directly via
f lightlines through the Soviet Union and the eastern parts of Poland. It seems
illogical that geese that first have arrived in the G. D. R. will continue their
migration into the Southeast in order to reach Pannónia. Since 1971 a banding
program have been performed in the G. D. R. Bean Geese caught at the Guiper
See were marked with plastic neck collars ; firstly a different colour was used
each year, since 1977 numbers and letters on the collars enabled to get infor-
mation on movements of individual geese. Most observations of marked geese
came from the G. D. R. itself, from the F. R. G. and from the Netherlands.
But smaller numbers of marked birds were sighted in countries as the
C. S. S. R. and Hungary {Litzbarski, 1979). Those geese w'ere seen one or more
years after the season of marking. So the prove was given that Bean Geese
which belonged to the population of Baltic North Sea in one winter switched
to the Central European population in a following winter. But in later years
it has approved that birds that passed the G. D. R. and wintered in the
Netherlands, in some cases emerged at Tata at the end of the same winter.
A survey will be given of the observations of marked geese in the area of Tata
during the last few winters.
1980, November, December: A total of 40 000 Bean Geese was controlled
in the Pannonian plain, in the valley of the Danube and in northern Yugosla-
via. No marked geese were seen.
1981, end February — early March: At Tata 12 Bean Geese with neck
collars were seen. Eleven of the collars were yellow-coloured and the symbols
could be readed. Three of the birds had been read before in w^estern Europe
and one of this three stayed in the Niederrhein area at the German-Dutch
border in December of the same winter. The two other birds had been seen in
the Netherlands in former winters.
1982, Same period: At Tata 18 marked Bean Geese w^ere seen. Again 11
collars could be readed and again 3 were known from western Europe, 2 from
other winters, while a third bird stayed in the Niederrhein area on 17 Feb 1982
and in the Tata area on 28 Feb of the same year. The short interval between
76
iihese observations of the same bird, makes it probable that it came directly
from the West of Europe to Hungary.
Ten other geese of the total for 1981 and 1982 were marked with number-
or letter-combinations that were preceded or followed by combinations that
were noticed in the West of Europe.
1983. Same period: Among 20 000 Bean Geese at Tata no marked birds
were discovered. The same applied to 3500 Bean Geese between Tata and
Velencei-tó and 2000 ex at the Hortobágy. Numbers in the See winkel — Han-
ság area rose from 5000 to 40 000 in the period 25 Feb. — 6 Mar. Two marked
birds were seen; symbols could not be readed. The presence of 3 Barnacle
Geese made it probable that numbers of geese migrated from western to
Central Europe at the end of this winter.
1984. Same period: Some 45 000 — 50 000 Bean Geese stayed at Tata and
15 000 at the Seewinkel — Hanság area.
Table 1. shows the maximum numbers of Bean Geese in the two areas in
four succeeding years at the end of the winter.
1. táblázat
Maximum numbers oj Bean Geese (end February — early March)
Year
Tata
Seewinkel - Hanság
Total
1981
1982
1983
1984
50 000
70 000
20 000
45 000
19 000
11 000
40 000
15 000
69 000
81 000
60 000
60 000
In 1981 and 1982 the total numbers for both areas combined were higher
as in 1983 and 1984. Only in the first two years birds with neck collars which
were known before in western Europe have been observed at Tata. Both
winters were much colder than the other two ones in the west of the continent.
Is it possible that more geese migrate from the West of Europe to Pannónia
in colder winters ?
The facts mentioned above let us wonder if it is correct to speak of two
separate populations : the Baltic North Sea population and the Central Euro-
pean population {Ogihne, 1978). It is very likely that at least a part of the
^eese can occur in both areas.
The shootmg of geese at Tata
We learned about methods of goose hunting during our visits. Most shoot-
ing is done at Öreg-tó. We think that hunting pressure is very heavy at this
roost. Geese are also hunted at feeding but the pressure is much lower there.
Shooting is mostly done at the SW, S and SE borders of the lake, sometimes
also at the E side. Hunters mostly take position under the trees quite near
the lake. They fire at the birds that leave the roost during morning flight and
77
arrive during evening flight. Morning shoots are more frequent than evening
shoots.
We counted the number of shots at some dates :
23 Dec. 1971. 160 shots within 10 minutes,
22 Nov. 1980: 305 shots within 20 minutes,
23 Nov. 1980: 449 shots within 25 minutes.
The number of birds killed is not known to us, but we think that it will
amount to several hundreds. A much larger number of birds of course will be
wounded. We noticed that 15 to 25% of the geese in several flocks showed
damaged wings.
Hunting of geese and other birds at roosts causes much disturbance and
threat the birds at that place where they should be quite safe.
It was proposed at a symposium on "Population Ecology of Geese" in
Debrecen, Hungary, in October 1981 to shorten the shooting season at Öreg-tó.
Hungarian officials of the Ministry of Agriculture announced that it should
be tried to stop shooting at Tata from 1st December (1982). It has appeared
that hunting continued after 1st December in 1982— 1983 and 1983— 1984.
Sometimes even in the closed season (after 31 January) some hunting was
stated. So we may conclude that the situation has not changed to the favour
of the geese (Fig. 6-8.).
Hunters partly are of local origin, but partly they come from other countries
(probably mainly from Italy).
Considering the very high value of Tata as a wintering area for large num-
Öreg-tó (Photo: Bergh, J.
78
'k^
7 . Maize stubble with Bean Geese near Kocs, March, 1981, (Fhoto: PhiUppona, J.)
f- m-1^.
.« 'fl
■■ '^
ê ^ *■-
^•'" ■
^^ f
t f/
#
/
# *
t<
,,.^-^
1 ■"* Us
1.
,^' ''-•*• -v r ->.
f
-
tç.
^
1*
sa^^Mn|^MK^
5. Bean Geese on maize stubble near Kocs, March, 1981, (Photo: t
7&
"bers of geese (mainly Bean Geese) we will do the following recommendations :
1. To stop all hunting activities at and near Öreg-tó.
2. When this is not feasible in the near future, we propose to close hunting
from 1st December each winter.
3. Finally it should be very important when Öreg-tó became a nature
reserve.
A further step is to put the lake on the list of the Ramsar convention.
Summary
The town of Tata and its surroundings in western Hungary is important for wintering
geese. The Bean Goose, mainly of the Tundra race rossicus arrives in October and leaves
before mid March. Numbers fluctuate strongly in the course of the winter period. Maximum
numbers may rise up to 40 000 (December 1971) or even to 50 000-60 000 (February -
March 1982). The White-fronted Goose occurs in much smaller numbers, though maximum
numbers have risen recently to 5000 (February - March 1984). Other geese species only
occur in very small numbers.
öreg-tó a rather small lake at Tata is the roost of the geese. Feeding grounds are maize
fields (stubble fields and ploughed fields) and fields with winter wheat. Distances between
the roost and the feeding grounds mostly vary between 5 and 20 km, but sometimes are
much greater, up to 30 or even 42 km.
Geese often move between Tata and other wintering sites in Paimonia.
A banding program in the G.D.R. proved that birds which were marked in that
country, are not only seen on wintering grounds in western Europe (especially in the
Netherlands), but sometimes also near Tata. It has proven in some cases that a bird
which was firstly seen in the Netherlands, must have migrated to Central Europe in the
course of the same winter.
The geese are heavily hunted in the area, mainly at the roost during the morning flight
and sometimes also during the evening fhght. We recommend to finish this kind of
hunting because of the great disturbance for the geese. Öreg tó could be a natui'e reserve of
very great importance.
Authors' Address :
Leo V. d. Bergh — Philippona, J.
Noordermeent 29
8317 A A Kraggenburg
Nederland
Referencps
Klafs, G.- Stubs, J. (1977): Die Vogelwelt Mecklenbui-gs. Jena.
lAtzharski, H. (1979): Erste Ergebnisse der Beringung und farbigen Kennzeichnung von
Saatgänsen (Anser fabalis) in der Deutschen Demokratischen Republik. Beitr. Vogelkd.
2.5. 1/2:101-123.
Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Berkhamsted.
Owen, M. (1980): Wild Geese of the world. London.
Philippona, J. (1983): Beobachtungen von Wildgänsen bei Tata/VR Ungarn. Der Falke.
30. Jahrgang. Heft 7. 225-227.
80
VI. PERCENTAGE OF JUVENILE LESSER WHITE-FRONTED
GEESE (ANSER ERYTHROPUS L., 1758) IN HUNGARY
Dr. I. Sterbefz
A few decades ago, the Lesser White-fronted Geese were regular migrants
in eastern Hungary. However, in the last 30 years there has been a tremen-
dous reduction in numbers. In the period from 1950 to 1980, only 2 to 5 per
cent of the previous numbers could be observed here {Sterbetz, 1982). Similar
experiences were also noted in the Fennoscandinavian regions. Between 1920
and 1930, the Lapland population still numbered about 10 000 specimens, at
present it is around 500 {Siivoiien, 1949; Soikkeli, 1973; Xorderhaug, 1980;
Merikallio — Lampio, in: Norderhaug, A. & J/., 1982; Norderhmig, A. & Jl/.,
1980a, 1982, 1984).
V
^ ^
X *- ^
H ^
1
"it.
•■■f .Sf , j,»«., í-íf«
1. Lesser White-fronted Geese. Kardoskut, 31. 10. 1969. (Photo: Dr. I. Sterbetz). - KislUikek
Kardoskûton. 1969. okt. 10. (Fotó: Dr. Sterbetz I.)
81
2. Adxdt Anser crythropns. (Photo: Dr. I. Sterbetz)
Interpretation of this phenomenon is rendered rather difficult by the fact
that we know very little about their population dynamics and wintering
conditions. Therefore, the wild goose counts made it possible to establish the
ratio of juv. and ad. specimens, as well are providing valuable data for
research on the population decrease. This species is particularly suitable for
such investigations since the first year and older specimens show striking
plumage differences.
In the period from 1946 to 1984, the author had the opportunity to make
such observations on 120 occasions throughout eastern Hungary. Coordinates
of the observation places were as follows: Hortobágy 46°37'N— 21°05'E,
Biharugra 46°58'N-29°36'E, Kardoskút 46°30'N-20°28'E, Tótkomlós
46°25'N-20°44'E, Pitvaros 4G°25'N-20°42'E, Békéssámson 46°25'N-
20°38'E, Nagyszénás 46°25'N-20°49'E and Csabacsűd 46°25'N-20°34'E.
The quantitative data enumerated in the tables 1 — 2 stem partly from the
cited studies {Sterbetz, 1965, 1968, 1972, 1975, 1976, 1982, 1982a), and partly
from statistics sent to the IWRB.
The data offers a brief survey of 35 j^ears. The autumn data is very reliable
because the juv. and ad. specimens are easy to recognize. However, the moult
of this species is hardly known, thus juveniles possessing an adult plumage in
spring may create difficulties in identification. Considering the possible errors,
the spring findings, having always shown a low juv. percentage, are reported
82
1. táblázat
Table 1
% young in autumn
Fiatalok %-a ősszel
Site -Date
Total number
% young
Lelőhely — időpont
összes példány
Fiatalok %-a
1
2
3
1946
Csabacsűd,
17 Sept.
54
32
18 Sept.
15
40
15 Oct.
30
30
1951
Biharugra,
30 August.
20
22
12 Sept.
160
19
13 Sept.
250
18
15 Sept.
400
28
16 Sept.
500
17
20 Sept.
500
22
23 Sept.
400
20
28 Sept.
300
24
12 Oct.
300
24
Kardoskút,
15 Oct.
3400
33
Biharugra,
19 Oct.
60
20
15 Nov.
25
7
1952
Kardoskút,
15 Sept.
20
8
17 Sept.
30
12
14 Oct.
812
IO
15 Oct.
600
11
1953
Kardoskút,
30 Oct.
240
5
1 Nov.
150
7
1954
Kardoskút,
10 Oct.
81
10
30 Nov.
500
15
1955
Kardoskút,
]ONov.
1100
17
1956
Kardoskút,
20 Oct.
300
4
1957
Kardoskút,
30 Sept.
140
3
1958
Kardoskút,
10 Nov.
42
—
1959
Kardoskút,
1 Nov.
14
—
1960
Kardoskút,
1 Dec.
8
—
1962
Kardoskút,
20 Oct.
2000
10
2 Nov.
150
1
1963
Kai'doskút,
12 Oct.
19
2
1964
Hortobágy,
25 Sept.
30
5
Kardoskút,
20 Nov.
120
—
1965
Kardoskút,
30 Sept.
560
12
6*
83
1. táblázat folytatása
Table 1 continued
1
2
3
1966
Hortobágy,
10 Sept.
200
3
Kardoskút,
16 Oct.
50
1
13 Nov.
500
6
26 Nov.
450
4
11 Dec.
100
2
18 Dec.
50
—
1967
Hortobágy,
17 Sept.
136
1
29 Oct.
2000
6
Kardoskút,
12 Nov.
1035
8
1968
Kardoskút,
20 Oct.
49
—
Hortobágy,
28 Oct.
150
1
24 Nov.
200
—
26 Nov.
40
—
27 Nov.
60
—
1969
Kardoskút,
14 Sept.
20
1
B. Sámson,
4 Oct.
50
2
Hortobágj^
12 Oct.
200
4
28 Oct.
2000
8
Kardoskút,
31 Oct.
3000
7
16 Nov.
1005
9
22 Nov.
1000
6
B. Sámson,
14 Dec.
150
2
1970
Kardoskút,
6 Oct.
300
—
7 Oct.
150
Hortobágy,
15 Oct.
450
3
Kardoskút,
23 Oct.
1000
4
B. Sámson,
13 Dec.
40
_
1971
Kardoskút,
16 Oct.
30
—
21 Oct.
150
2
1 Nov.
2000
8
12 Dec.
15
7
1972
Kardoskút,
28 Oct.
500
6
11 Nov.
300
7
15 Dec.
5000
8
1973
Kardoskút,
1 Nov.
1000
7
1974
Kardoskút,
2 Nov.
1000
6
18 Dec.
2000
7
1975
Kardoskút,
14 Aug.
1
_
25 Nov.
100
7
4 Dec.
500
5
17 Dec.
2
_
1976
Kardoskút,
16 Oct.
300
6
1977
Kardoskút,
16 Oct.
312
3
13 Nov.
150
2
84
1. táblázat folytatása
Table 1 continued
1
2
3
1978
Kardoskút,
15 Oct.
200
3
29 Oct.
12
—
19 Nov.
70
1
17 Dec.
1250
5
1979
Kardoskút,
15 Oct.
7
—
15 Dec.
1300
7
1980
Kardoskút,
12 Oct.
11
—
16 Nov.
22
—
1981
Kardoskút,
16 Oct.
12
—
31 Oct.
2
—
U Nov.
39
—
1982
Kardoskút,
4 Nov.
12
—
5 Nov.
86
3
merely for the sake of completeness, and the evaluations are based on the
autumn data.
In the autumn data, the ratio of young birds well indicates the process
reflected in the quantitative data. In a characteristic way, in 1946 the percent-
age of juv. specimens still varied between 30 — 40, in the period 1951 — 1955
between 10 and 20, from 1956 to 1965 between and 12, while after 1966
their ratio was always below 8 per cent. Remarkably, in the years 1958, 1959,
1960, 1980, and 1981 no juveniles were identified in autumn. It was charac-
teristic in the past, and is still characteristic today, that in some years the
number of migrants was much above the average, but later it suddenly fell
{Sterbetz, 1968, 1982). The "invasion" years linked with a higher percentage
of young birds.
The decrease in juveniles observed in Hungary has been so drastic that, in
addition to the worsening ecological conditions, an explanation has to be
searched for regarding the genetic damage linked with the isolation of popu-
lations. Another question is — from where do these geese originate, and is the
situation presented here similar to that in the nesting biotope?
Both the geographic situation and a specimen ringed in Sweden and discov-
ered in Greece {Höglund, in: Bauer— Olutz, 1968) seem to indicate that the
Scandinavian population pass through eastern Hungary on their way to
wintering places in the Balkans. However, the number of birds observed in
Hungary was always considerably higher than the total Scandinavian popula-
tion, indicating that there is also a migration route from the Soviet Union
towards the Carpathian basin.' In the European part of the Soviet Union,
on the Bolshezemelskaya tundra extending from the river Petshora to the
Ural mountains, Mineev (1981) pointed out an improvement in the hatching
population in 1973-1974-1975 (3600, 4000, 5400). However, this data
cannot yet be utilized, and it is extremely difficult to compile reliable statis-
tics from this enormous area.
85
2. táblázat
Table 2
% young in spring
Fiatalok %-a tavasszal
Site -Date
Total number
% young
Lelőhely -időpont
összes példány
Fiatalok %-a
1
2
3
1947
Csabacsűd,
2 March
19
_
1949
Kardoskút,
18 March.
108
6
1966
Kardoskút,
13 Febr.
94
2
13 March.
200
1
1967
Hortobágy,
30 March.
15
_
1968
Kardoskút,
4 March.
15
10 March.
30
_
Hortobágy,
17 March.
150
_
1970 \
Nagyszénás
13 Jan.
66
_
Csabacsűd,
13 Jan.
20
_
1971
Kardoskút,
14 Febr.
5
1972
Pitvaros,
14 Jan.
70
_
Kardoskút,
13 Jan.
30
_
Tótkomlós,
15 Jan.
76
2
Kardoskút,
13 Febr.
1000
4
12 March.
40
1
1973
Kardoskút,
17 March.
2000
6
1974
Kardoskút,
17 Febr.
80
_
26 Febr.
5000
4
1978
Kardoskút,
12 March.
150
_
1979
Kardoskút,
11 Febr.
25
_
1980
Kardoskút,
17 Febr.
11
_
16 Febr.
10
_
1984
Kardoskút,
24 Febr.
4
—
We do not know where the migration leading to the European and trans-
Caucasian wintering places separate. In the Caspian Sea region, the most
important wintering place of this species, it is rather difficult to evaluate the
fluctuations in the population. Due to developments in agriculture in the
latter decades, the ecological conditions have notably changed and the winter-
ing masses of Red-breasted Geese (Branta ruficoUis), formerly concentrated
there, were scattered over large areas (Krivenko, 1981; Krivornosov, 1981;
Vinokurov, 1982). Now, a considerably lower number of Lesser White-fronted
86
Gese are Avintering in th3 Cispiati S31 region than 40 or 50 years ago (Scott,
1938; Scott D. pers.). However, we do not know to what extent this absence
can be attributed to the real decrease in population and to the scattering of
birds which have lost their wintering places.
At present, the Lesser White-fronted Goose is one of the most urgent
problems in wild goose research. Its Fennoscandinavian population is
threatened with extinction and, according to migration investigations, this
crisis situation also continues towards the east. Consequentl}^, in order to
preserve this species, an efficient reporting system is needed which deals
with all new data needed for international research.
Author's address
Dr. I. Sterbetz
H -1131 Budapest
Fivér u. 4/a.
References — Irodalom
Bauer, K. — Glutz, U. v. Blotzheim (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 2/1/
Frankfurt a. M. p. 146.
Krivenko, V. O. (1981): Status of the Wetlands and the Waterfowl population in the
Pre-Caucasus. Proc. of the Symposium on the Mapping of Waterfowl Distributions and
Habitats. Alustha., Crimea, USSR. 16-22 Nov. 1976. Moscow, p. 248-254.
Krivornosov, G. A. (1981): Wetlands and Waterfowl in the Caspiaji Sea Area. Proc. of
the Symposium on the Mapjiing of Waterfowl Distributions Migrations and Habitats.
Alustha, Crimea, USSR. 16-22 Nov. 1976. Moscow, p. 255-262.
Mineev, J. N. (1981): Waterfowl Population, Distribution in the Bolshczemelskaja-tund-
ra. Proc.of the Waterfowl Distributions, Migrations and Habitats. Alustha, Crimea,
USSR. 16-22 Nov. 1976. Moscow, p. 232-240.
Norderhawj, M. (1980): Status of Lesser White-fronted Goose in Fennoscandia. Nordic
Conference on Game Research, Uppsala, Sweden. 17 — 19 Nov. 1 980. Manuscr.
Norderhatig, A. & M. (1980): Dverggasa (Anser erythropus) in Fennoscandia. Mimeo.
35. p. 36.
Norderhaug, A. & M. (1982): Anser erythropus in Fennoscandia. Aquila. 79. p. 93 — 101.
Nor dei- hau. J, A. & M. (1981): Status of the Lesser Wliite-fronted Goose. (Anser eryth-
ropus) in Fennoscandia. Swedish Wildlife Research Viltrevy. Vol. 13. Nr. 1. p. 1 71 — 184.
Scott, P. (1938): Wild Chorus. London.
Siivonen, L. (1949): En ővei*sikt over villebradet i Finland. Suomen Riista. 4. p. 1 25 — 1 70.
Soikkeli, M. (1973): Decrease in numbers of migrating Lesser White-fronted Geese (Anser
erythropus) in Finland. Riistatieteelliső Jukkaisuja. 33. Finish Game Research, Hel-
sinki, p. 28 - 30.
Sterbetz, I. (1965): Observations made on the avifauna of the Hortobágy in the Years
1964-1965. Déri Múzeum Évk., Debrecen, p. 383-396.
Sterbetz, I. (1968): Der Zug der Zwerggans auf der Ungarischen-Puszta. Ardea. 56. 3/4.
p. 259-266.
Sterbetz, I. (1972): Angaben aus den Jahren 1966 — 1969 über die Vogelfauna der Puszta
Hortobágy. Déri Múzeum Évk., Debrecen. 1969 — 1970. p. 52.
Sterbetz, I. (1975): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Kardoskút in Zeitraum 1952
bis 1973. Aquila. 80. p. 91 - 120.
Sterbetz, I. (1976): Development of Wild-Geese migration on the Hungarian gathering
places. Aquila. 1975. 82. p. 181-194.
Sterbetz, I. (1982): Migration of Anser erythropus and Branta ruficollis in Hungary
197' -1980. Aquila. 89. p. 107-114.
87
Sterbelz, I. (1982a) : Peak nuiiibers of Geese and Cranes on autumn migration in the Kardos-
kút Nature Reserve, Se. Hungarj'. Aquila. 98. p. 193-194.
Vinokurov, A. A. (1982): Present status of the Branta ruficollis Population and Measures
for its Conservation. Aquila. 89. p. 115-122.
A kislilik (Anser erythropus L., 1758) fiatal példányainak
százalékaránya magyarországi gyülekezöholyeken
Dr. Sterhetz István
A kislilik néhány évtizeddel ezelőtt még rendszeres, tömeges átvonuló volt a kelet-
magyarországi vadlúdgyülekező helyeken. Az utóbbi harminc évben azonbaban meny-
nyiségük összeroppanás-szerűén fogyatkozott. 1950 — 1980 időben már csak a korábbiak
2 — 5%-át lehetett itt megfigyelni {Sterhetz, 1982). Időben ezzel megegyező, hasonló
tapasztalatok adódtak a fennoskandiai régióban is. A lappföldi populáció 1920 - 1930 idő-
közében még mintegy 10 000 példányt számlált, jelenleg 500 körül alakul {Siivonen, 1949;
Soikkeli,ldl3; Norderhaug, 1980; Merikallio-Lamjno, in: Norderhaug, A.&M., 1982;
Norderhaug, A.&M., 1980a, 1982, 1984).
A jelenség magyai'ázatát nehezíti, hogy a kislilik populációdinamikájáról és telelési
körülményeiről keveset tudunk. Az állománycsökkenés kutatásához ezért értékes adato-
kat ígérnek azok a vadlúdszámlálások, amelyeken lehetőség nyílt a juv. és ad. példányok
arányának megállapítására is. Az A. erythropus különösen alkalmas az ilyen vizsgálatokra,
mivel az első éves és az idősebb példányok színezete feltűnően különbözik.
1946-1984 időközében 120 alkalommal nyílt lehetőségem a Kelet-Magyarországon
vonuló kislilikek ilyen vizsgálatára. A megfigyelőhelyek koordinátái: Hortobágy 46°37'N
-21°05'E, Biharugra 46°58'N -29°36'E, Kardoskiit 46°30'N-20°28'E, Tótkomlós
46°25'N-20"'44'E, Pitvaros 46°25'N - 20°42'E, Békéssámson 46°25'N -20°38'E, Nagy-
szénás 46°25'N-20°49'E és Csabacsűd 46°25'N -20°34'E. Az 1 -2. táblázatban felsorolt
mennyiségi adatokat részben az idézett dolgozatok {Sterhetz, 1965, 1968, 1972, 1975, 1976,
1982, 1982a), részben az IWRB-nek küldött számlálási statisztikák is tartalmazzák.
A bemutatott adatsor 36 év áttekintése. Az őszi adatok biztosak, mert ilyenkor a juv.
és ad. példányokat könnyű felismerni. A kislilik vedlésének körülményei azonban alig
ismertek, ezért lehetséges, hogy tavasszal már színesedő, fiatal példányok is zavarják az
elkülönítés biztonságát. Az itt feltételezett hibaforrásokra tekintettel, ezért a mindvégig
kis juv.%-otadó tavaszi megfigyeléseket csak a teljesség kedvéért közlöm, és az őszieket
értékelem.
Az őszi adatsorban a fiatalok arányának alakulása is jól érzékelteti azt a folyamatot,
amely a mennyiségi adatokból is tükröződik. Jellemző, hogy a juv. példányok %-a 1946-
ban még 30-40 között, 1951-1955 időközében már 10-22, 1956-1965 között és 12,
1966 után pedig mindvégig csak 8% alatt alakul. Kirívó, hogy 1958, 1959, 1960, 1980 és
1981 években egyetlen fiatal példányt sem sikerült ősszel felismerni! A kislilikre a rég-
múltban és a jelenben is jellemző, hogy vonuló mennyisége egyes években átlagon jóval
felüli, kiugró, majd hirtelen visszaeső hullámzást rr\uXa,t {Sterhetz, 1968, 1982). Az ilyen
,,inváziós" éveket a fiatalok magasabb százalékértéke is kíséri.
A Magyarországon megfigyelt kislilikek fiatal példányainak csökkenése olyan méretű,
hogy a kedvezőtlenné váló ökológiai adottságok mellett már a populációs elszigetelődésé-
vel járó genetikai károsodásban is keresnünk kell a magyarázatát. További kérdés, hogy
ezek a ludak honnét származnak, és a fészkelőareálban meddig követhető nyomon az itt
bemutatott állapot?
A földrajzi helyzet és egy Svédországban jelölt, Görögországban megkerült, gyűrűzött
példány {Höglund, in: Bauer -Glutz, 1968) szerint a Skandináv kislilikek a kelet-magyar-
országi útvonalon jutnak el a balkáni telelőhelyekre. A Magyarországon megfigj-elt meny-
nyiség azonban mindenkor jelentősen több volt, mint a teljes skandináv állomány, és ez a
többlet bizonyítja, hogy a Szovjetunió felől is vezet a Kárpát-medence felé vonulási út.
A Szovjetunió európai részén, a Pecsora folyótól az Urálig elnyúló Bolshezemelskaja-
tundrán Mineev (1981) a kislilik költőállományának javuló irányzatát mutatja be az
1973-1974-1975. évből (3600, 4000, 5400). Ez a rövid időszak azonban még nem érté-
kelhető, és a Szovjetunió hatalmas kiterjedésű areáljáról folyamatos és pontos statisztikát
készíteni rendkívül nehéz.
Nem tudjuk, hogy az európai és a Kaukázuson-túli telelőhelyekre vezető vonulási utak
88
hol válnak elî A Kaszpi-régióban, a kislilik legjelentősebb telelőhelyén a populációhiü-
lámzást bonyolult értékelni. Itt a mezőgazdasági fejlődés miatt az utóbbi évtizedekben
jelentősen megváltoztak az ökológiai viszonyok, és ez a korábban ott összpontosuló vörös-
nyakú ludak (Branta ruficollis) telelő tömegeit is nagy területeken szórta szét (Krivenko,
1981 ; Krivornosov, 1981 ; Vinokurov, 1982). A Kaszpi-régióban manapság jelentősen keve-
sebb kislilik telel, mint negyven-ötven évvel ezelőtt {Scott, Ì93S; Scott D. pers.). Nem tud-
juk azonban, hogy ezt a hiányt milyen mértékben magj-arázza a tényleges csökkenés és a
telelőhelyüket vesztett madarak szétszóródása?
A kislilik napjainkban a vadlúdkutatásnak az egyik legidőszerűbb problémája. Fen-
noskandiai állományát kipusztulás veszélyezteti, és a vonulási vizsgálatok igazolják, hogy
ez a válsághelyzet kelet felé is folytatódik, A védelem szervezése ezért minden újabb adat-
nak a nemzetközi kutatás számára hozzáférhető, gyors közlését kívánja meg.
89
VII. A RÖVIDCSÖRÜ LUD (ANSER BRACHYRHYNCHUS
BAILLON, 1833) MAGYARORSZÁGON
Dr. Sterbetz István
A rövidcsőrű lúd első alkalommal 1940-ben jelent meg Magyarországon,
majd további harminc év kimaradás után újabban egyre gyakrabban sikerült
itt megfigyelni. Ismétlődő előfordulásai megkívánják az adatok áttekintő
összefoglalását, amelyből világosabbá válhat rendszeresedő beáramlásának
magyarázata.
Ez a lúdfaj szigetszerű elterjedéssel Kelet-Grönlandot, Izlandot és a Spitz-
bergákat (Svalbard) népesíti. A grönlandi és az izlandi populáció a Brit-szi-
geteken telel, a svalbardiak Dánia, Hollandia, Belgium és az NSZK észak-
nyugati tengerpartjához vonulnak, IX. hó végétől májusig. Alkalomszerűen
elkóborló példányok a Szovjetunióig, Olaszországig, Spanyolországig, Madei-
ráig és a Kanári-szigetekig szóródtak szét {Bauer — Glutz, 1968; Timmerman,
1976; Cramp — Simmons , 1977; Ogilvie, 1978). Határaink közelében Ausztriá-
ból 1966—1968 időközében 7 esetben figyeltek meg 1 — 2 példányt {Leisler,
1969). Jugoszláviából (Bosznia-Hercegovina) 1905-ben egy példány lelő-
helyét említik {Reiser, 1939). Romániában nagyon ritka téli vendégnek számít
{Talpeanu — Paspaleva, 1973). Csehszlovákiában 1906 óta 9 esetben került elő,
a Német Demokratikus Köztársaságban azonban 1956 óta már viszonylag
rendszeres {Bauer — Glutz, 1968).
A magyarországi adatokat az 1. táblázat mutatja be. Az itt felsoroltakból
az előfordulások ismert körülményei :
Balatonfenyvesen 1970. X. 14-én kukoricatarlón — a vetési ludak {Anser
fabalis) tömegéből — vadászzsákmányként került elő. Sunionyban 1977. III.
19-én látott példány halastavon volt. Rákoskerten 1980. V. 23-án megfigyelt
magányos madár a friss szántáson álldogált. Tatán 1982. január végén az
öreg-tó (halastó) jegén néhány A. fabalis között látták. Tata és Kocs között
1983. III. 5-én kukoricatarlón — A. fabalis-, A. anser- és A. albifrons-6k
alkotta — vegyes táplálkozó csapatban tartózkodott. A Hortobágy — Kun-
madarason 1982. IV. 18 — V. 11. időközében látottak természetes sziki növény-
társulásokon {Eleochari — Agrosti — Alopecuretosum pratensis, majd PwccmeZ-
lietum) legelésztek erősen összetartó, tiszta csapatban. Számuk május elejétől
fokozatosan csökkent, az utolsó 12 példány V, 11-én tűnt el. Tatán 1983. XII.
26-án az Öreg-tóra kora délután leszálló A. fabalis tömegében, de a vetési
ludaktól elkülönült, tiszta csapatokban húzott be a Magyarországon egy
alkalommal észlelt, eddigi legnagyobb mennyiség. Végül Biharugrán 1984.
IV. 9— 13. időközében a Festucetum pseudovinae vízjárásos, zsenge füvén sike-
rült őket megfigyelni. IV. 13-án a megfigyelések megszakadtak, így nem
sikerült megállapítani végleges eltávozásukat. Tatán 1984. XI. 27-én a tavon
voltak.
91
1. táblázat
Table 1
A rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) magyarországi előfordulásai
The Pink-footed Goose in Hungary
Lelőhely és időpont
Gyűjtött
példány
Megfigyelt
példány
Adatközlő
Nagykanizsa, 1940. I. 20.
1 juv. $
Keve, 1960
Balatonfenyves, 1970. X. 14.
1 ?
Madártani Int. gy.
Sumony, 1977. III. 19-20.
2
Molnár, 1981
Hortobágy - Nagyiván,
1979. IV. 4-12.
2
Kovács, 1983
Hortobágy — Kunmadaras,
1980. ill. 13.
8
Kovács, 1983
Rákoskert, 1980. V. 23.
1
Haraszthy, 1980
Kocs, 1981. III. 1.
1
Bergli — Philippona,
man user.
Balatonlelleí 1981. XI. 3-7.
1
Keszler et a\., 1982
Tata, 1982. I. végén
1
Upton, E. in litt.
Kocs, 1982. III. 1.
1
Bergh — Philippona,
manuscr.
Tata, 1982.111. 2.
3
Bergh — Philippona,
manuscr.
Hortobágy — Kunmadaras,
1982. IV. 18-V. 11.
81
Kovács, 1983
Tata -Kocs, 1983. III. 6.
1
Bergh, in litt.
Tata, 1983. XII. 26.
25 + 10 + 5 +
+ 12 + 50
Sterbetz
Tata, 1984. II. 27.
1
Bergh — Philippona
manuscr.
Kömlőd, 1984. II. 27.
2
Bergh — Philippona
manuscr.
Zsámbék, 1984. II. 29.
2
Bergh — Philippona
manuscr.
Biharugra, 1984. IV. 9-13.
13
Sterbetz
Biharugra, 1984. IV. 10.
2
Sterbetz
Tata, 1984. XII. 27.
7+15 + 22
Sterbetz
A hazai adatokból egyrészt az tűnik ki, hogy a rövidcsőrű ludak alkalmi
vendégként, más vadlúdfaj okhoz csatlakozva jutnak el időnként a Kárpát-
medencébe is. Ennek esélyét fokozza a holland és a magyar vetési lúd telelő-
helyei közötti rendszeres A.fabalis forgalom, amelynek 15 — Hollandiában
jelölt és Magyarországon megkerült — láb- vagy nyakgyűrűs példány a bizo-
nyítéka (Madártani Intézet adattára). Másrészt azonban a nemegyszer huza-
mosan is elidőző, önálló, népes csapatok azt valószínűsítik, hogy ez a faj vo-
nulási— telelési időszakban újabban kelet felé is kezdi kiszélesíteni mozgási
körét, A szomszédos országok adatainak időbeni eloszlása ezt a felvetést meg-
erősíti.
E jelenség magyarázatához a klasszikus telelőhelyek viszonyait is mérlegel-
ni kell, amelyekhez úgy látszik, ezt a fajt nem fűzik túlságosan erős hagyomá-
nyok. Az agrárterületeknek gyakran változó életkörülményei és az országon-
ként vagy tartományonként eltérő vadászati megterhelés miatt a rövidcsőrű
ludak az Északi-tenger partvidékén időről időre átcsoportosulnak {Ringleben,
1950; Daas, 1963; Bauer — Olutz, 1968). Ugyanakkor a tömegviszonyok vál-
92
tozása is elgondolkoztató. A telelőhelyeken végzett rendszeres számlálások
szerint a Brit-szigeteken mintegy 75 000 — 82 000, a svalbardi populációból
az északi-tengeri téli szállásokon pedig 15 000 — 25 000 példány között hul-
lámzik jelenleg a rövidcsőrű ludak átlagmennyisége {Timmer man, 1976;
Ogilvie, 1982). Ez a világállomány az utóbbi ötven év során tapasztalt folya-
matos gyarapodás eredménye. A svalbardi populáció először 1931 táján kez-
dett emelkedni, majd az ötvenes évek elején ez az irányzat felerősödött oly-
annyira, hogy a dán telelőhelyeken 1931 — 1955 időközében megháromszoro-
zódott a rövidcsőrű ludak mennyisége. A Brit-szigeteken 1950-ben 30 000
volt a telelőátlag, 1980-ban már 95 000 körül alakult a csúcs {Kate, 1958;
Webbe, 1958; Lebret, 1959; Fog, 1963, 1971, 1976; Boyd- Ogilvie, 1969,
Kerbes — Ogilvie — Boy d, 1971; Norderhaug, 1971; Melthofte, 1973; Owen-
Campbell, 1974; Ogilvie- Boyd, 1976; Timmerman, 1976, 1977; Ekker, 1981;
Both, 1981; Madsen, 1982; Ogilvie, 1982).
Ez az észak-atlanti térségben tapasztalt jelenség nem szorítkozik egyedül
a rövidcsőrű lúdra (egyéb fajok esetében is megnyilvánult). Legfeltűnőbb
példái az izlandi nyári lúd (A. anser) populációjának megerősödése, amelynek
a Brit-szigeteken telelő példányai 1950 táján még 30 000 körül alakultak,
de 1980-ig mennyiségük 90 000-re emelkedett {Ogilvie, 1982a). Owen (1982)
a svalbardi apácaludak (Branta leucopsis) Angliában telelő példányainak
megkétszereződését mutatta ki 1978—1981 között. A kis hattyú (Cygrius
columbianus bewickii) telelési viszonyai is megváltoztak. Ennek tudható be,
hogy amíg a hetvenes évek előtt mindössze egyetlen, 1899-ből származó adat
képviselte ezt a fajt Magyarországon, 1975— 1981 időközében további 5 eset-
ben 16 példánvt igazoltak itt {Bankovics, 1979; Bányavári— Aradi — F intha,
1981).
Feltételezhető, hogy ezek az egybehangzóan gyarapodásról tanúskodó szá-
mok a szaporodást és a telelést kedvezően befolyásoló időjárási tényezőknek,
a javuló táplálékviszonyoknak, az egyre több helyen kíméletesebbé váló
vadászatnak és a sikeres természetvédelmi gyakorlatnak is köszönhetők.
Populációs hullámzásokról azonban — annak tartósságát illetően — nehéz
jóslatokba bocsátkozni. Mi sem mutat rá erre jobban, mint a rendszertanilag
mindmáig tisztázatlan rózsáslábú vetési lúd (Anser neglectus Sushk.) esete,
amely a század elején inváziós méretekben telelt Közép- és Kelet-Európában,
majd a harmincas évektől összeroppanva kezdett fogyatkozni, ma pedig már
a világ legritkább vízimadarai közé tartozik {Sterbetz, 1981). Az viszont nem
kíván különösebb bizonyítást, hogy az állományingadozások hullámcsúcsai-
nak közelében természetszerűen nagyobb az érdekelt fajok fészkelési és vonu-
lási szétszóródása is.
Bármennyire is feltűnő a rövidcsőrű lúd előfordulási adatainak közép-euró-
pai, illetve magyarországi gyakoribbá válása, az eddigi statisztika még elég-
telen ahhoz, hogy ebből messzemenő következtetésekhez juthassunk. A jelen-
ség azonban kifejlődő folyamatot valószínűsít, ezért a vadlúdmegfigyelések
és a vadászzsákmány meghatározása során az Anser brachyrhynchus példá-
nyok jelenlétére fokozott figyelmet kell fordítani.
A dolgozat lezárva: 1984. Y. 10-én.
A szerző címe :
Dr. Sterbetz István
H -1131 Budapest
Fivér 11. 4/a
93
Irodalom — Références
Banhovics, A.: (1979): First occurrences of Bewick's Swan (Cygnus bewickii) in Hungary.
Aquila. S5. p. 125-126.
Bauer, K. — Glutz , U. v. B. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 2. Anserifor-
mes. Akad. Verl. Frankfurt a. M. p. 104-108.
Bergh, L. M. J. van den — Philippona, J.: The occurrence of geese at Tata in the West of
Hungary. (Kézirat. Érkezett: 1984. HI. 19.)
Boyd, H. — Ogilvie, M. A. (1969) : Changes in the British wintering population of Pink-foot-
ed Goose from 1950-1975. Wildfowl. 20. p. 33-46.
Cramp, S.- Simmons, K. E. L. (1977): Handbook of the Birds of Europe, Middle East
and North Africa. Univ. Press. Oxford. I. p. 397-403.
Daas, H. D. I. (1963): Das kleine Rietgans als intergast in Nederland. Kijkinstitut
voor Veldbiologische Onderzoek ten beholve van het Natuurbehovid. (Manuskr.)
Dénes J. — Bányavári I. — Aradi Cs. — Fintha I. (1981): Faunisztikai adatok. Madártani
tájékoztató, I — IH. 26. p.
Ekker, A. T. (1981): The Pink-footed Goose on Spitzbergen. Var Fuglefauna. 4. p. 104-
107.
Fog, M. (1963): The migration of geese trough Denmark. Dans Orn, Forenings Tidsskrift.
58. p. 147-165.
Fog, M. (1971): Haunts in Denmark for White-fronted Goose, Bean Goose and Pink-foot-
ed Goose. Dan. Rev. Game Biol. 6. (3) p. 12.
Fog, M. (1976): Gasetallinger 1975-76. Dansk Wüdt. p. 15-16.
Haraszthy L. (1980): Rövidcsőrű lúd megfigyelése. Madártani Tájékoztató. XI — XII.
26. p.
Kate, G. G. B. (1958): Nabeschonwingen over het voorkommen van de Kleine Rietgans in
Nederland. Limosa. 31. p. 129 — 133.
Kerhes, E. A. — Ogilvie, M. A. — Boyd, H. (1971) : Pink-footed Geese of Iceland, Greenland :
a population review based on an aerial survey of Pgórsárver in June 1970. Wildfowl.
22. p. 5-17.
Keszler Z. — Szatori J.—Szollár A. (1982): Faunisztika néhány sorban. Madártani Tájé-
koztató. XI - XII. 242. p.
Kéve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Budapest. 18. p.
Kovács G. (1983): Rövidcsőrű ludak a Hortobágj'on. Madártani Tájékoztató. I-VI.
31-32. p.
Lehret, T. (1959): The decrease of the Pmk-foot in Zeland. Netherlands. Limosa, i. p.
193-199.
Leisler, B. (1969): Neuere Feststellungen seltener Feldgans (Anser) und Meergans (Bran-
ta) Arten in Neusiedler Seegebiet. Egretta. 1 — 2. p. 53 — 57.
Madseil, J. (1982): Observation of the Svalbard population of Anser brachyrhynchus.
Aquila. 89. 123-140. p.
Melthofte, H. (1973): The Migration of Geese Anserinae at Blawandshuk. N. Jutland,
1963-1971. Dans Orn Foren Tidsskr. 67. p. 35-41.
Molnár I. (1981): Faunisztikai adatok. Madártani Tájékoztató. I -III. 27. p.
Norderhaug, M. (1971): The present status of the Pink-footed Goose in Svalbard. Norsk
Polarinstitut Arbok, 1969. Oslo. p. 55-69.
Ogilvie, M. A. -Boyd, H. (1976): The numbers of Pink-footed and Greylag Geese win-
tering in Britain: Observations 1969-1975 and predictions 1976-1980. Wildfowl. 27.
p. 63-76.
Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Berkhamsted, T. & A. D. Poyser Ltd. p. 190-198.
Ogilvie, M. A. (1982): The status of the Pink-footed Goose (Anser brachyrhynchus).
Aquila. 89 p. 127-131.
Ogilvie, M. A. (19S2a): The status of the Greylag Goose in Britain. Aquila. 89. p. 23 - 25.
Owen, M. -Campbell, C. G. (1974): Recent studies Barnacle Geese at Caerlaverock. Scot.
Bh-ds. 5. p. 181-193.
94
Owen, M. (1982): Population dynamics of Svalbard barnacle geese 1979 — 1980. Aquila.
89. p. 229-247.
Reiser, 0. (1939): Matériáién zu einer Omis Balcanica I. Bosnien und Herzegovinen.
Wien. p. 356 - 358.
liingleben, H. (1950): Zum Vorkommen der Kurzsclmabelgans als Wintergast am Jade-
büsen. Vogelwelt. 71. p. 118-128.
Booth, J. (1981): Numbers and distribution of wildgeese in the Netherlands 1974 — 79.
Wildfowl. 22. p. 146-155.
Sterhetz I. (1981): Observ^ations concerning the ecology and ethology of the Su?hkin-Goosc
(Anser neglectus Sushk.). Hajdúsági Múzeiun Évk. Hajdúböszörmény. 31 —44. p.
Talpeanu, M.— Paspaleva, M. (1973): Oiseaux du Delta du Danube. Bucuresti. p. 172.
Timmerman, A. (1976): Winterverbreitung der paläarktischen Gänse in Europa, W.
Asien und N. Afrika, ihre Anzahlen imd ihr Management in W. Europa. Die Vogel-
welt. 97.11. 3. p. 81-99.
Timmerman, A. (1977): Het Wintcrvoorkommen van de Kleine Rietgans. Limosa. 50.
p. 71-91.
Webbe, R. (1958): On Pinkfeet changes in the Netherlands. Limosa. 31. p. 120 - 129.
The Pink-footed («oose (Anser brachyrhynchus
líaillon, 1833) in Hungary
Dr. I. Sterhetz
The Pink-footed Goose first appeared inHiuigaiy in 1940, and after a longjiause betweetn
1970 and 1984 its occurrence has become régulai". The data is shown in Table 1(1= locaHy
and date, 2 — collected specimen, 3 = observed specimen, 4 = infomian(). The circum-
stances of the observations indicate that these specimens are drifting from the Netherlands
to Himgary with flocks of Bean Geese. On the other hand the specimens appearing in
independent populous flocks, and staying over a long period cajinot be regarded as accident-
al anymore. On account of the brevity of the period, it should be untimely to draw far-
reaching conclusions. Taking into account the developments of the last decades in
Central-Eastern-Europe, it seems possible that we shall witness on eastwards expansion
of the wintering places of the Pink -footed Goose.
95
vili. AZ ARANYLILE (PLUVIALI» APRICAIIIA L.)
A HORTOBÁGYON (1975-1984)
Dr. Kovács Gábor
Hortobágyi Nemzeti Fark
1975 Óta rendszeresen kutatom a Hortobágy száraz szikeseit. Megfigyelő-
útjaim során igen gyakran találkoztam arany lilével. Az eltelt tíz év alatt főleg
a nyár végétől késő őszig tartó vonulási időszakban bizonyult gyakori ven-
dégnek, de kisebb számban tavasszal is minden évben előfordult.
Érdekes jelenség, hogy néha nyár közepén is meg-megjelenik néhány egyed.
Tiszántúli egyéb előfordulásáról (Bihar) már beszámoltam {Kovács, 1977,
1984c). Az 1976— 1977-es hortobágyi adatokat külön közleményben ismer-
tettem {Kovács, 1978).
Jelen tanulmányban részletesen elemzem az aranylile leggyakoribb horto-
bágyi előfordulási helyeit, a vonulás időbeli megoszlását. Utalok a vedlésre,
a két alfaj arányára, a más fajokkal való társulásra és a viselkedésre is.
Végül az egyes évek adatainak felsorolásával mutatom be a hortobágyi
vonulás lefolyását.
Az aranylile leggyakoribb előfordulási helyei a Hortobágyon
A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) és a környező, nem védett puszták
területén a vizsgált tíz év alatt szinte mindenütt előfordult ez a faj. A meg-
figyelések adatainak összehasonlítása során viszont kiderül, hogy egyes pusz-
tákon rendszeresnek mondható a megjelenése, máshol csupán ritkán mutat-
kozó, alkalmi vendég. Leginkább az erősen legeltetett birkalegelőkhöz ragasz-
kodik. Négy legkedveltebb tartózkodási helye (Kunmadarasi-puszta, Nagy-
iváni-puszta, Pente-zug, Szelencés) megegyezik abban, hogy igen erősen legel-
tetett, rövid füvű Festucetum és Puccinellietum szikes gyepek. Az egyéb terü-
leteken (Ágota, Borzas, Nagyszik, Angyalháza, Kecskés, Parajos) való alkal-
mi vagy néha csapatos előfordulásait is többnyire a jószágjárta, legeltetett
Festucetum gyepen figyeltem meg.
Tavaszi vonuláskor többször felbukkant más élőhelytípusoknál is: szikes
tavak (Nagyszik), árasztások (Nagyiváni-puszta). Néha lecsapolt halastavak
iszapos medrében is megfigyeltem. A következőkben a négy legfontosabb
hortobágyi vonulóhelyét ismertetem.
Kunmadarasi-puszta
A tíz év megfigyelései során legtöbbször a puszta déli részén, a Nagy-Füves-
halom — Német-ér — Füves-ér — Cifra-ér környékén láttam. Ez a terület egy-
ben az eddigi legnagyobb hortobágyi aranylilecsapat megfigyelési helye is
97
(1984. ápr. 3-án 93 pld.). A jellegzetes száraz szikespusztai Artemisio— F estu-
cctum gyepet igen erősen legeltetik (1500— 1600 birka járja). Nyár végére a
tövig lerágott füvön csak néhány kisebb löszfolton maradnak meg tüskés
gyomnövények (Eryngium, Carduus stb.). Az aranylilék által leginkább ked-
velt szik kevéssé erodált, még alig padkásodé. Néha az ugyancsak itt vonuló
havasi lilék ( Eudromias morinellus) társaságában is láttam őket.
A Kunmadarasi-puszta más részein is viszonylag gyakran előfordulnak.
Az előzőekben leírt területtől délnyugatra — a Német-ér és a Zöld-fertő
között — a terjedelmes, őszre kiszáradó szikfokokban és az ugyancsak szá-
raz, kopárra legelt zsombékosokban gyakran megpihennek.
A Csíkos- és a Bogárzó-mocsár közötti, erősen padkásodott szikesen, továb-
bá Döghalom és Gyurókút környékének a vakszikes foltjain inkább csak al-
kalmilag, őszi vonuláson láttam aranyliléket.
A puszta északi részén, a Kis-Forrás-fenék és a Sós-fertő mocsárrétek kö-
zötti keskeny, száraz szikesen ősszel és tavasszal egyaránt megjelennek;
a Füves-halom mellettihez hasonló rendszerességgel, de kisebb számban.
Nagyiváni-puszta
A legnagyobb száraz pusztarészen, az Agyagoson, minden őszi vonuláskor
előfordult. A juhokkal, a libákkal igen erősen legeltetett, kopár területen
egyesével, kisebb csoportokban egyaránt láttam.
A puszta középső részén, a Sároséri-csatorna — Mérges-ér — Csíkos-ér kör-
nyékén kora tavasszal rendszeresen megjelenik, főként egyesével, kettesével.
Minden esetben a márciusban zajló árasztásokat követi {Kovács, 1984a).
A Nagyiváni-puszta északi részén, közel Parajos és Zám határához, késő
őszi (nov. — dec.) előfordulásáról is van adatom.
Pente-zug
A havasi lilék nyár végi, őszi megfigyelései során gyakran láttam velük
együtt vagy tőlük elkülönülve mutatkozó aranyliléket. Kedvenc helyük a
Pente-zug középső részén, az artézi kút — Ördög-árok — Kincses-lapos által
határolt, igen kopár birkalegelő.
A Pente-zug más területrészein nem figyeltem meg.
Szelencés
A Kunmadarasi-pusztához hasonlóan nagy mennyiségű aranylile vonuló-
helye. Déli részén, az Ágeri-halom — Deszkás-hodály — Nagyság-ér — Sebes-ér
közötti pusztarészen a leggyakoribb. Tavasszal ez a terület rövid ideig sekély
vízborítás alá kerül, amely igen hamar kiszárad. A nagy tömegű juh (kb.
1800) a folytonos legeltetéssel a réti növényzetet is kopárra rágja.
Minthogy a Szelencés a havasi lilék legfontosabb átvonulóhelye, itt a leg-
gyakoribb a két lilefaj kevert csapatainak előfordulása is.
Aranyliléket a puszta északi és keleti részein jóval ritkábban figyeltem
meg. A nyugati oldalon, a Hortobágy folyóig nyúló egykori rizstelepek helyén
is előfordult néha (Tekeszarvhalom, a Szúnyog-kút környéke).
98
A tavaszi és az őszi vonulás ideje
A tavaszi érkezések (első megfigyelések) időpontjai :
1975
1976
1977
1978
1979
márc. 30.
márc. 20.
márc. 9.
márc.
29.
márc.
15.
1980
1981
1982
1983
1984
márc. 27.
márc. 14.
márc. 24.
márc.
7.
márc.
23.
1975
1976
szept. 9.
szept. 4.
1980
1981
szept. 8.
aug. 30.
A meglehetősen nagy szóródás (márc. 7 — 30.) a madár tavaszi átvonulásá-
nak rendszertelenségére utal.
Április első felében továbbvonulnak, májusi előfordulásáról nincs adatom.
A nyári megfigyelések nagyon ritkák, valódi átnyaralást egyszer sem ész-
leltem. 1980. jún. 11— 18. között a nagyiváni Agyagoson tartózkodott 1 pld.
1982. jún. 30-án a bihari Sándoroson láttam 3 pld.-t.
Őszi vonuláson az első aranylilék néha már augusztus végén megérkeznek,
de igazi mozgalmuk szeptember — októberben zajlik. Érdekes, hogy novem-
beri, sőt, decemberi előfordulását is többször megfigyeltem (pl. 1978. dec. 2-
án 17 pld.-t láttam a korai hó elolvadása után a Kunmadarasi-pusztán).
Az őszi érkezések (első megfigyelések) dátumai :
1977 1978 1979
szept. 9. ? szept. 9.
1982 1983 1984
aug. 27. szept. 8. —
Az adatok gyengébb szóródása (aug. 27 — szept. 9.) rendszeres őszi vonu-
lásra utal. 1978-ban nincsenek kora őszi megfigyeléseim.
Vedlés, átszíiiezödés
A márciusban érkezők majdnem mindig téli ruhások, csak a hónap vége
felé kezdenek kiszíneződni. Jellemző adat, hogy az 1984. ápr. 3-án látott
93 arany lile közül csupán 5 nászruhás egyed akadt.
Az augusztus — szeptemberben érkezők között még sok a nászruhás vagy a
vedlést alig megkezdett példány. Ebben az időszakban gyakran lehet az évi
fiatalokat látni, de a családok már nem tartanak össze.
A két alfaj aránya
Hortobágyon és Biharban {Kovács, 1977) egyaránt megfigyeltem, hogy az
átvonuló aranylilék között előfordul a keleti alfaj (Pluvialis apricaria alti-
frons). Hortobágyon gyakran látható nászruhás egyedeknek a tüzetes szem-
lélése azt bizonyítja, hogy a keleti alfaj és a törzsalak (Pluvialis a. apricaria)
közel azonos mennyiségben vonul át, de a megfigyelt és biztosan felismert
példányok között némileg több volt a keleti alfajhoz tartozó. Csak a teljesen
kiszínezett példányok alfaji hovatartozása ismerhető fel biztosan erős nagyí-
tású távcsővel, a vedlő, átszíneződő példányoké nem, így a kb. 60:40%-O8
altifrons — apricaria arány valószínűleg nem pontos.
99
Viselkedés, társuló fajok
Más lilefajoknál bizalmatlanabbak. A terepen erősen összetartanak, egy-
más riasztó hangjára nagyon figyelnek. Meleg időben a havasi lilékhez hason-
lóan elülnek a keréknyomokba, száraz zsombékok mellé, de egy-két álldo-
gáló példány mindig figyel, őrködik. A felriasztott csapat sokáig kering,
nehezen nyugszik meg.
Táplálkozás közben leggyakrabban a bibic (Vanellus vanellus), havasi lile,
seregély (Sturnus vulgaris), pajzsoscankó (Philomachus pugnax) csoportjai-
hoz szegődnek, de sokszor előfordul, hogy nem keverednek idegen madarak
közé. Az őszi vonulási helyükön néha tömegesen mutatkozó sárga billegető-
ket (Motacilla flava) nem nagyon tűrik, gyakran kergetik őket.
A lecsapolt halastavakon, elöntött réteken, esőzések után a szikfokokon
néha az ujjaslilével (Pluvialis squatarola) együtt figyeltem meg {Kovács, 19SZ).
Az 1. táblázatban az 1975. március— 1984. április közötti időszakban össze-
gyűlt adataimat ismertetem. A dátum és az egyedszám mellett közlöm az
előfordulás helyét is.
A szerző címe:
Dr. Kovács Gábor
H — 5363 Nagyiván
Bem u. 1.
1. táblázat
Table 1
Az aranylile (Glutradrius apricaria) hortobágyi előfordulásai
Cfiaradrius apricaria in Hortobágy
Időpont
1
Lelőhely
9
Példány
Q
1975
£*
O
03. 30.
Balmazúj város /Nagyszik
1
09. 09.
Pentezug
2
09. 11.
Szelencés
6
09. 13.
Szelencés
2
1976
03. 20.
Balmazújváros (Nagyszik)
1
09. 04.
Nagyiváni-puszta
1
09. 18.
Pentezug
17
10. 08.
Angyalháza
2
10. 09.
Borzas
2
10. 10.
H. Halastó (lecsapolt 14-es)
3
10. 13.
Kunmadarasi-puszta
27
10. 18.
Darvas-sziget (kaszáló)
1
10. 19.
Kunmadarasi-puszta
4
10. 24.
Nagyiváni-puszta
12
11. 01.
Nagyiváni-puszta
1
11. 12.
Zám puszta
6
11. 14.
H. Halastó (lecsapolt 2-es)
4
11. 16.
H. Halastó (lecsapolt 2-es)
2
11. 17.
Kunmadarasi-puszta
2
11. 18.
Zám-puszta
13
11. 23.
Kunmadarasi-puszta
2
11. 25.
Kunmadarasi-puszta (havazáskor)
1
100
1. táblázat folytatása
Table 1 continued
1977
03. 09.
03. 22.
09. 09.
09. 13.
09. 19.
09. 27.
10. 03.
10. 10.
11. 03.
11. 07.
10.09.
1978
03. 29.
03. 30.
04. 21.
11. 04.
11. 11.
11. 14.
12. 02.
1979
03. 15.
03. 22.
09. 09.
09. 15.
09. 22.
09. 27.
09. 30.
10. 04.
10. 09.
10. 10.
10. 14.
10. 14.
10. 15.
10. 21.
10. 26.
11. 10.
11. 12.
11. 17.
11. 23.
1980
03. 27.
06. 11.
06. 18.
09. 08.
09. 18.
09. 21.
09. 26.
09. 27.
09. 30.
10. 03.
10. 04.
10. 12.
10. 16.
12. Ol.
Nagyiváni-puszta (árasztás)
Nagyiváni-puszta (árasztás)
Szelencés
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Szelencés
Nagyiváni-puszta
Kunmadarasi-puszta
Karcag (Ecsezug)
Nagyiváni-puszta (árasztás)
Balmazújváros (Nagyszik)
Nagyiváni-puszta
Kecskés-puszt a
Paraj OS
Kunmadarasi-puszta
Kunmadaretói-puszta
Nagyiváni-puszta (árasztás)
Nagyiváni-puszta (árasztás)
Szelencés
Szelencés
Szelencés
Szelencés
Pentezug
Szelencés
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Szelencés
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Szelencés
Kunmadarasi-puszta
Zám-puszta (lucernatarló)
Kunmadarasi-puszta
Darvas-sziget (kaszáló)
Nagyiváni-puszta
Nagyiváni-puszta
Nagyiváni-puszta
Nagjúváni-puszta
Szelencés
Szelencés
Kunmadarasi-puszta
Nagyiváni-puszta
Kvmmadarasi-puszta
Ágota-puszta
Csécsi-halastó (lecsapolás)
Szelencés
Kun mad arasi-puszt a
Kunmadarasi puszta
Nagyiváni-puszta
1
2
18
1
7
1
2
86
1
36
2
1
2
2
1
14
8
17
1
1
5
14
13
18
1
14
17
14
26
17
6
25
33
21
13
1
3
6
1
1
6
9
1
3
16
5
1
4
5
9
9
101
1. táblázat folytatása
Table 1 coìUinued
1
2
3
1981
03.
14.
Kunkápolnás
1
03.
30.
Balmazújváros (Nagyszik)
3
08.
30.
Szelencés
1
09.
08.
Szelencés
8
09.
18.
Szelencés
5
09.
20.
Kunmadarasi-p úszta
1
09.
22.
Kunmadarasi-puszta
1
09.
24.
Kunmadaiasi-puszta
1
10.
05.
Kunmadarasi-puszta
1
11.
06.
Parajos
6
11. 22.
70*9
Nagyi váni-puszta
2
■Loi.
03.
24.
Nagyiváni-puszta (árasztás)
3
04.
03.
Kunkápolnás
3
04.
06.
Kunmadarasi-puszta
3
04.
12.
Nagjd váni-puszta
1
08.
27.
Szelencés
2
08.
31.
Kunmadarasi-puszta
2
09.
21.
Kunmadarasi-puszta
1
09.
23.
Kunmadarasi-puszta
1
09.
24.
Kunmadarasi-puszta
3
09.
26.
Kunmadarasi-puszta
1
10.
08.
Szelencés
9
10.
13.
Kimmadarasi-puszta
36
11.
09.
Nagyiváni-puszta
1
1983
03.
07.
Nagyiváni-puszta (árasztás)
1
03.
15.
Kunmadarasi-puszta
24
03.
20.
Nagyiváni-puszta (árasztás)
4
03.
28.
Nagyiváni-puszta (árasztás)
2
03.
29.
Kunmadarasi-puszta
1
09.
08.
Szelencés
3
09.
14.
Kunmadarasi-puszta
7
09.
24.
Kimmadarasi-puszta
2
09.
27.
Szelencés
4
10.
03.
Kercag (Ecsezug)
2
10.
03.
Nagyiváni-puszta
4
10.
11.
Kunmadarasi-puszta
7
1984 1
03.
23.
Kunkápolnás (árasztás)
1
03.
29.
Kunmadarasi-puszta
57
04.
03.
Kunmadarasi-puszta
92
04.
10.
Kunmadarasi-puszta
3
04.
11.
1
Nagyiváni-puszta
2
102
Irodalom — References
Kovács O. (1977): Nászruhás aranylile Sándoroson. Aquila. 83. 282. p.
Kovács G. (1978): Hortobágyi megfigyelések az aranylile vonulásáról Mad. Táj. 3.
11-13. p.
Kovács O. (1983): Megfigj'^elések az ujjaslile (Pluvialis squatarola) tiszántúli előfordulá-
sáról. Mad. Táj. 2. 88-91. p.
Kovács G. (1984a): Az árasztások hatása a Hortobágy madárvilágára. Aquila. (Megjele-
nés alatt.)
Kovács G. (19S4b): A hortobágyi halastavak madárvilága 10 év megfigyelései alapjáji.
Aquila. (Megjelenés alatt.)
Kovács G. (1984c): Madártani megfigj^elések Hosszúpályi, Konyár és Esztár környékének
szikes tavoin (19G9 — 84). Bihari Múzeum Évkönyve. (Megjelenés alatt)
The Golden Plover (Pluvialis apricaria L.)
on the Hortobágy (1975-1984)
Dr. G. Kovács
Hortobágy National Park
Based on observations over ten years, the author gives an account of the presence of
the Golden Plover on the Hortobágy puszta.
The four major passage areas are :
Kunmadarasi-puszta
Nagyiváni-puszta
Pente-zug
Szelencés
Festiicetum covered alkali puszta grassland grazed by sheep is a characteristic habitat
of this bird. It turned up occa;Sionally in basins of drained fish ponds, and in artificially
flooded areas.
An essential difference between its spring and autumn migration is that it appears in
autumn more habitually.
Its behaviour, associating species (Lapwing, Starling, Sandpipers, Dotterel, Grey Plover)
moulting, and ratio of its two subspecies are equally dealt with in the study.
Finally, the author's own data on the Golden Plover compiled between 1975 and 1984
are discussed in chronological order (114 observations).
103
IX. A HAVASI SZÜRKEBEGY (PRUNELLA
COLLARIS) MAGYARORSZÁGON
Schmidt Egon
A hazai madártani szakirodalomban a havasi szürkebegy 1940 előtt csak
egészen elvétve szerepel, így például Chernél (1918) Zala megj'ei (Badacsony)
előfordulásáról számol be, Habán (1960) pedig a Szanda-hegyről említ 8—10
példányt közelebbi időpont megjelölése nélkül 1928/29 teléről. A megfigyelési
adatok csak a negyvenes évektől váltak fokozatosan egyre gyakoribbá, külö-
nösen a Magyar Madártani Egyesület megalakulását (1974) követi időszak-
ban, amikor a terepet járó megfigyelők száma gyors ütemben növekedni kez-
dett. Valószínűtlennek látszik, hogy e madárfaj őszi-téli mozgalmaiban állott
volna be gyökeres változás. Sokkal kézenfekvőbbnek tűnik az a magyarázat,
hogy a nálunk telelő állomány látszólagos növekedését csupán a megfigyelő-
hálózat kiszélesedése és az a tény okozta, hogy egyre többen keresték és ke-
resik fel ebben az időszakban azokat az élőhelyeket (pl. kőbányákat, köves
lejtőket), amelyek a havasi szürkebegyek legfontosabb magyarországi tar-
tózkodóhelyeit jelentik.
A havasi szürkebegy több alfajra különülve az európai, az ázsiai és az
észak-afrikai (Marokkó) magashegységek})en fészkel. Közép-Európában a
törzsalak él, határainkhoz legközelebb Szlovákiában és Erdélyben költ. A
nálunk mutatkozó példányok feltehetőleg Szlovákia felől érkeznek, de erre
vonatkozóan biztos (gyűrűzési) adataink még nincsenek. A következőkben
az Aquilában és a madártani Tájékoztatóban közölt adatok, valamint szóbeli
és levélbeni közlések szerint foglalom össze a hazai előfordulási adatokat az
1940— 1984. évek időszakában. A Madártani Tájékoztatóban szereplő adatok
nagy része a ,,Faunisztika néhány sorban" című rovatban jelent meg, ezek az
irodalmi felsorolásban nem szerepelnek, ezért a megfigyelők nevét itt adom
meg: Antal A., Bárdos-Deák P., Darányi L., Gombos Z., Gyéressy A., Homo-
ki-Nagy /., Hraskó G., Magyar G., Móczár B., Schmidt A. és Schmidt E.,
dr. Simig L., Szaák T., Török S., Varga Zs., Vaskó F., Waliczky Z. Levélben,
illetve szóban kaptam eddig le nem közölt előfordulási adatokat a követke-
zőktől: Bécsy L., dr. Csörgő T., Hopp F., dr. Kalmár Z., Koffán K., Lenner J.,
dr. Moskát Cs., Schalla E., Szitta T., Varga F.
Munkám során összesen 197 példány adatát dolgoztam fel, ezek területi
megoszlását az 1. ábra, a példányszám havonkénti alakulását a 2. ábra mu-
tatja. Ezek szerint az első havasi szürkebegj-ek október végén, de inkább
novemberben bukkannak fel, tavasszal az utolsók áprilisban tűnnek el. Az
1940—1984. év közötti időszakban mindössze három októberi megfigyelés
akadt, valamennyi a hónap utolsó napjairól (Bp., Gellérthegy 1971. 10. 29-én
1 pld. Szaák T.; Hejce, Zempléni-hegység, 1980. 10. 26-án 2 pld. Bécsy L.),
ugyanakkor Chernél (1918) 1917. október 19-én észlelt Badacsonyban 6 da-
105
1. A havasi szürkebegy előfordulási helyei Magyarországon — Habitats of Prunella coliaris
pld.
4
70
60
50
40-
30
20-
10-
in Hungary.
33,5%
26,4%
1,5%
"^°^ .13,2%
5,1%
október november december január február március április
2. A liavasi szürkebegy előfordulási adatai Magyarországon 1940 — 1984 időközében. — Data
on the presence of Prunella coliaris in Hungary from 1940 to 1984.
106
rabot. Ugyanott néhány nappal később, október 22-én, ill. 23-án is találko-
zott egy-egy példánnyal. Az áprilisi megfigyelések elsősorban a hó első har-
madából valók, a legkésőbbi dátumok 1960. 4. 15. (Budaörs, 1 pld., Koffán
K.), illetve 1964. 4. 12. (Salgói vár, 1 pld.. Varga F.).
A megfigyelések túlnyomó többsége december (33,5%) és január (26,4%)
hónapból való, és azt látszik bizonyítani, hogy a kóborló példányok nem egy-
szerre, hanem fokozatosan érkeznek a telelőterületekre, és visszavonulásuk
már februárban (adott esetben talán már január második felében?) megindul.
Az előbbieket támasztják alá a novemberi és a február — márciusi megfigyelések
számadatai is (2. ábra).
Ami a területi megoszlást illeti, az 1. ábra csupán a megfigyelések helyét
rögzíti, de azokból ökológiai jellegű következtetéseket levonni nem lehet.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a havasi szürkebegyek egyes területeken (pl. Bp.,
Gellérthegy, Budaörs) való látszólag gyakori felbukkanása elsősorban az ott
végzett rendszeres megfigyelésekkel magyarázható. A magam részéről bizo-
nyos vagyok abban, hog}'' elsősorban az Északi-Középhegység, a Vértes,
Pilis és Budai-hegység minden, számára alkalmas élőhelyén előfordulhat
kóborlás idején. Mivel azonban a késő őszi és téli időszakban is rendszeresen
terepet járó megfigyelők száma e területeken viszonylag csekély, az előfor-
dulási helyeknek a valós helyzetet legalább megközelítő pontosságú feltérké-
pezése egyelőre nem lehetséges. Hozzájárul ehhez a havasi szürkebegy csendes
viselkedése és rejtett életmódja, aminek következtében megfigj'elésére álta-
lában csak tudatos keresés után számíthatunk.
Ökológiai és etológiai adatok
A havasi szürkebegy hazai tartózkodóhelyeivel kapcsolatban ökológiai jel-
legű értékelés mind ez ideig nem történt. Indokolja ezt a viszonylag kis szá-
mú megfigyelés is. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a nálunk telelő
példányok főként kőbányákban (néha agyagbányákban), illetve mészkő-
vagy dolomitsziklákkal borított füves lejtőkön (hegyoldalakon) tartózkodnak.
Az ettől ökológiailag némileg eltérő megfigyelések közül említek néhányat : a
Budapest, X., Rezső téri templom falán 1944. márciusában 1 hím példány
huzamosabb ideig tartózkodott {Pátkai, 1950); Szombathely közelében a
Kukullói-majornál vadrózsabokor alatt szedegetett egy példány 1959. 2. 1-én
{Csaba, 1962) ; a budapesti Városliget gyepén 1959. 1. 18-án figyeltek meg egy
havasi szürkebegyet {Pátkai, 1963); Tát, 1982. 2. 5.-én a Duna partján vere-
bek társaságában keresgélt egy példány {Antal A. és Móczár B.). Dr. Csörgő
Tibor a budapesti Szabadsághegyen (Melinda u.) harmadik emeleti lakása
erkélyén más madarak mellett 1980. 12. 29. és 1981. 3. 3. között rendszeresen
látott két napraforgót eszegető havasi szürkebegyet is. Ugyanott észlelt egy
példányt 1981. 12. 3-án is.
A budapesti Gellérthegyen végzett megfigyeléseim szerint a madarak csak-
nem mindig a hegy felső harmadában tartózkodtak, részben a sziklák közti
alacsony vegetációban, de több alkalmommal a Duna felé eső oldal bokrai
között az avaron is {Schmidt, 1970). Dandl (szóbeli közlés) a Gellérthegyen
szeméttartó ládák körül látta keresgélni, dr. Kalmár Zoltán (szóbeli közlés) a
Duna másik oldalán, a Belgrád rakparton emeleti lakása ablakában a virág-
107
tartó ládikában figyelte meg. Ide feltehetőleg a Gellérthegyen tanyázó pél-
dányok repültek át.
A madarak általában hosszabb ideig tartózkodtak egy-egy területrészen. A
kisebb csapatok mozgékonyabbnak bizonyultak, mint a magányosan keres-
gélő példányok. A Gellérthegyen többször figyeltem egy, illetve két példányt
a mindössze néhány négyzetméter alapterületű, füves sziklahorpadásban.
Itt akár több órán át is ugyanazon a helyen tartózkodtak, nagyon csendesen
viselkedtek, a földről, illetve az alacsony szárakról gyommagvakat szedeget-
tek, hangot nem adtak.
Azt már Szijj L. (1954) is említi, hogy nem éjszakáznak a Gellérthegyen, és
ezt saját megfigyeléseim is alátámasztják. A Szijj L. által látott példányok kb.
egy órával a teljes besötétedés előtt északi irányba repültek el, és csak dél-
előtt, fél 10 tájban érkeztek vissza a Gellérthegyre. Egy példány — amelyet
Schmidt Andrással közösen figyeltünk 1982. 12. 13-án — 15 óra 45 perckor
hirtelen abbahagyta a nyugodt keresgélést, a már erősen alkonyodó időben
egy sziklára ült, néhány percig mozdulatlan maradt, majd hívóhangját hal-
latva átrepült a pesti oldalra, ahol eltűnt szemünk elől. Korábban is gyakran
láttam őket hasonló módon elrepülni, ezért feltételezem, hogy valahol a pesti
oldalon, a magas épületek alkalmas zugaiban éjszakáznak.
Budaörsön a havasi szürkebegyek elsősorban a déli kitettségű sziklás, füves
lejtőkön mozogtak. 1983. 2. 5-én 7 példányból álló kis csapatot két órán át
tartottam megfigyelés alatt {Schmidt, 1983). A napos, szeles időben egyikük
halkan énekelgetett, hangja időnként a kenderike és a mezei pacsirta röptében
adott hívogatójára emlékeztetett. A madarak rendkívülien szelídek voltak
(ezt tapasztaltam Budapesten is a Gellérthegyen), megfigyelés közben 10—20
méternyire álltam tőlük, de előfordult, hogy közben egy-egy keresgélő
példány alig 5 méternyire közelített meg. Néha megiramodtak, ilyenkor az
1 — 3 méteres távot ugrálva tették meg, a keresgélés közbeni kis helyváltoz-
tatásoknál lépkedtek is. Időközönként valamelyikük mindig felült egy közeli
sziklatömbre, néhány percig mozdulatlanul figyelt, közben farkával egy-egy
függőleges irányú, idegesnek tűnő mozgást végzett. Amikor gyors ugrálások-
kal egy-egy földbe ágyazott kőtömbre futottak fel, mozgásuk a hantmadáré-
ra vagy a kövirigóéra emlékeztetett. Egyikük egy ízben felszállt a közeli csene-
vész fekete fenyőre, és ügyesen ugrált az ágak között (ezt korábban egy alka-
lommal a Gellérthegyen is megfigyeltem). A csapat tagjai keresgélés közben
egymás közelében maradtak. A kétórás megfigyelés alatt csupán egj^szer lát-
tam, hogy egyikük társa felé csípett, mire az ijedten odébb rebbent.
A szerző címe :
Schmidt Egon
Magyar Madártani Egyesület
H -1024 Budapest
Keleti K. u. 48.
Irodalom — References
Chernél I. (1918): A havasi szürkebegy (Accentor coliaris Scop.) előfordulása Zala megyé-
ben. Aquila. 24. 114-121. p.
Csaba J. (1962): A havasi szürkebegy előfordulása Vas megyében. Aquila. 67 — 68.
233-234. p.
108
Csaba J. (1964): Adatok a Dunántúl madárvilágához. Aquila. 69 — 70. 264. p.
Habán J. (1960): Madártani adatok a Cserhátból. Aquila. 66. 289-290. p.
Koffdn K. (1964): Adatok a Dunántúl madárvilágához. Aquila. 69- 70. 2G5. p.
Lejmer J. (1959): A havasi szürkebegy késői előfordulása. Aquila. 65. 298. p.
Pátkai I. (1950): Havasi szüikebegy Budapest határábtui. Aquila. 51 — 54. 169. p.
Pátkai I. (1955): A havasi szürkebegy Budapesten. Aquila. 59 — 62. 395. p.
Pátkai I. (1963): Havasi szürkebegy a Városligetben. Aquila. 67 — 68. 234. p.
Sághy A. (1942): Faunisztikai adatok Esztergom megyéből. Aquila. 46 — 49. 464. p.
Sághy A. (1955): Adatok a Gerecse hegj^ség és a Középső-Duna madárvilágához. Aquila.
59-62. 191-200. p.
Sághy A. (1968): Néhány adat a Gerecse hegj'ség ritkább madarairól. Aquila. 75. 273 —
279. p.
Schmidt E. (1970): Ujabb adatok a havasi szüikebegy (Prunella coliaris Scop.) gellért-
hegyi előfordulásáról. Aquila. 76 — 77. 193. p.
Schmidt E. (1973): Faunisztikai jegyzetek. 1. Aquila. 76-77. 183-186. p.
Schmidt E. (1976): Faunisztikai jegyzetek. 2. Aquila. 82. 240-241. p.
Schmidt E. (1979): Faunisztikai jegyzetek. 5. Aquila. 85. 152 — 153. p.
Schmidt E. (1983): Havasi szürkebegy (Prunella coliaris) megfigyelések. Mad. Táj. Júni-
us—december. 114 — 115. p.
Szijj J. (1954): Havasi szürkebegy a Börzsönyben. Aquila. 55 — 58. 261. p.
Szijj L. (1954): Havasi szürkebegy a Gellérthegyen. Aquila. 55 — 58. 260. p.
Varga F. (1967): Havasi szürkebegyek a salgói váron. Aquila. 73 — 74. 188. p.
The Alpine Accentor (Prunella collarls) in Hungary
E. Schmidt
In the Hungarian ornithological literature, before 1940 the Alpine Accentor is rarely
mentioned e.g. Chernél (1918) gives account of its presence in Zala county (Badacsony
mountain), Habán (I960) mentions 8 — 10 specimens observed on the Szanda ujountain in
winter 1 928/29. It is from the 1 940'3 onwards that records gradually become more frequent,
especially in the period following the establishment of the Hungarian Ornithological
Association (1974) when the number of observers touring the country began rapidly
increase. It seems improbable that a radical change would have taken place in the autumn
winter movements of this species, presumably the apparent increase in the wintering
population was due merely to the widening of the watching network, and to the fact that
an increasing number of people have frequented, and are still frequenting, the major
habitats of this species e. g. quarries and stony slopes.
Separated to a number of subspecies, the Alpine Accentor nests in the high mountains
of Eiuope, Asia and North Africa (Morocco). It is the nominate form that is living in
Central Europe, nearest to our bordere it breeds in Slovakia and in Transylvania. The
specimens found in Hungary probably come from Slovakia, however, there is no reliable
ringing data available to prove this. On the grounds of data published in Aquila and in
the Madártani Tájékoztató, as well as verbal messages, the author summarizes the data
relating to its status in Hungary between 1940 and 1984. The majority of the data in the
Madártani Tájékoztató was published in the column "Faunistics in a few lines", and is
not included in the bibliography. Therefore, the following observers should be mentioned :
A. Antal, F. Bárdos- Deák, L. Darányi, Z. Gombos, A. Ch/éressy, I. Homoki-Nagy, G. Hras-
kó, G. Magyar, B. Móczár, A. Schmidt., E. Schmidt, Dr. L. Simig, T. Szaák, S. Török,
Z. Varga, F. Vaskó, Z. Waliczky. Information by letter and also verbally (not yet jiublish-
ed) was obtained from L. Bécsy, Dr. T. Csörgő, F. Hopp, Dr. Z. Kalmár, K. Koffáti,
J. Lenner, Dr. C. Moskát, E. Schalla, T. Szitta, F. Varga.
In the course of his work, the author elaborated the data of 197 specimens, their regional
distribution is shown in Figure 1, and monthly figures of the number of specimens in
Figure 2. According to this data, the first birds arrive late in October but more usually in
November, in spring the last depart in April. In the period between 1940 and 1984 there
were 3 October records, all of them in the last days of the month (29 October 1971, Buda-
109
pest, Moimt Gellért, 1 specimen, T. Szaák; 26 October 1980, Hejce, Zempléni-Mountains,
2 specimens, L. Bécsy), Chernél (1918) observed 6 birds on 19 October 1917 on the Bada-
csony mountain (near Lake Balaton). At the same place he found a specimen both on 22
and 23 October. Most of the April observations were in the first third of the month, the
latest dates were 14 April 19(50 (Budaörs, 1 specimen, K. Koffán) and 12 April 1 964 (Salgo
Castle, 1 specimen, F. Varga).
The majority of observations are from December (33.5%) and Januai-y (26.4%), and
seem to indicate that the birds do not reach th(nr wintering quarters all at once but arrive
gradually and start returning February (in some cases late in January). Data from Noveni-
ber and February to March support the above (Figure 2).
As regaids regional distribution, Figure 1 shows the places of observations but no
conclusions of ecological character can be drawn from these. It is evident that apparently
frequent occurrence on certain areas (e. g. Mount Gellért and Budaörs) is due mainly to the
systematic observations carried out there. Personally, the author is certain that this spe-
cies may occur on all suitable habitats in the northern range of mountains, the Vértes,
Pilis, and Buda mountains. However, since the number of observers touring these ai'eas
in late autumn and winter is relatively low, even approximat mapping of the true situation
is impossible for the tinic being. Its silent behaviour and secretive way of life also make
things more difficult.
Ecological and ethological data
As regards habitat no ecological analyses have been carried out so far, partly on account
of the relatively low number of observations. As a general rule, it can be said that the
specimens wintering in Hungary are staying mainly in stone quarries (sometimes in clay
quarries), and on grassy slopes covered with limestone or dolomite rocks. A few exceptions
are as follows: in Budapest 10th town district, a male stayed for quite a long time on a
church wall in March 1 944 {Fdtkai, 1 950) ; near Szombathely, at the KukuUó farmstead, one
specimen was pecking under a wild rose on 1 February 1959 {Csaba, 1962); in Budapest,
on the grassy area in the Town Park, one was observed on 18 January 1959 {Fátkai, 1963) ;
and in the village Tát, on the bank of the Danube, one was in the company of spairows on
5 February 1982 {A. Antal and B. Móczár). In Budapest, on the Szabadság mountain,
Dr. T. Csörgő observed two specimens feeding on sunflower seeds on the balcony of his
third storey appartment in Melinda Street. At the same place, he also observed a specimen
on 3 December 1981.
According to the author's personal observations on Mount Gellért in Budapest, the
birds were found almost always on the upper third of the mountain, partly in the low
vegetation between the rocks but on several occasions also on the leaf-litter among the
bushes on the side facing the Danube {Schmidt, 1970). Dandl (verbal communication) saw
birds rummaging around garbage cans on Mount Gellért. Dr. Z. Kalmár (verbal message)
observed some specimens in the flower-boxes of his appartment on the Belgrád Rakpart
river embankment (situated on the Pest side of the Danube). Presumably, these birds were
flying from Mount Gellért.
As a rule, the birds were staying in some region for quite a long time. Small flocks
proved to be more mobile than single birds. On Mount Gellért, the author observed, on
several occasions, one or two specimens on a grassy rock pan (a few square meters in size)
that stayed on the same site for up to several hours. They behaved very silently, and were
picking weed seeds from the ground or from low stems.
As mentioned already by L. Szijj (1954), the birds do not spend the night on Mount
Gellért. The aiathor's personal observations also supported this claim. The specimens
watched by L. Szijj flew northwards about one hour before complete darkness, and return-
ed to Mount Gellért at about 09.30 hrs. One specimen, watched by the author and A.
Schmidt, at 15.45 hrs. on 13 December 1982, suddenly stopped groping about on a rock as
night fell, remained still for a few minutes, then called and flew over to the Pest side of
the Danube. The author also observed this behaviour on other occasions, therefore he
presumes that they are roosting in some suitable corners of high bviildings on the Pest side
of the Danube.
At Budaörs they were active mainly on the rocky grassy slopes of southern exposure.
On 5 February 1983, the author watched a small flock of seven specimens for 2 hours
{Schmidt, 1983). In the sunny windy weather one of them was wai'bling quietly, its voice
was reminiscent of the flight calls of Linnet and Skylark. The birds -were very tame (the
110
author observed the same in Budapest on Mount Gellért), he was standing at about 10 to
20 m. distance, but sometimes a bird would come as close as 5 m. From time to time, one
of them sat on a rock mass nearby and, for a few minutes, stood motionlebs apart from
making vertical, seemingly nervous, movements with the tail. Their running-jumping
behaviour on a block of stone imbedded in the earth was reminiscent of Wheatear or
Rock Thrush. Once, one of them flew to a stunted Austrian pine nearby and jumped among
the branches (on one occasion this was also observed on Mount Gellért). The members
of the flock remained close to each other while rummaging about but, during the two
hours of watching, only once did the author see one bird behave aggressively (pecking)
towards a companion .
Ill
\
X. A CSÁSZÁRMADÁR (TETRASTES BONASIA L.)
ÉLŐHELYEI AZ 1976-OS ORSZÁGOS
KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS
ÉS ANNAK ELLENŐRZÉSE ALAPJÁN
Czájlik Péter
Az adatokat erdőgazdasági tájanként, erdőgazdaságonként, erdészetenként
és ezen belül erdészkerületenként közlöm. A felsorolt területek nagyobb részét
a felmérés óta újra tervezték, ennek kapcsán több helyen megváltozott az
erdőtagok és -részletek számozása, illetve jelölése. Ennek ellenére az adatokat
az összes területre az 1976-ban érvényben levő üzemtervi térképek szerint
közlöm az egységesség, valamint egyéb (1. később) indokok miatt. Némely
esetben, amikor az ellenőrzéshez nem állt rendelkezésemre az előbb jelzett
üzemterv, földrajzi meghatározással adom meg az adatokat, ezek általában a
bejelentések kiegészítései. Az ilyen adatok azonosítására az üzemtervvel
minden esetben van mód a jövőben. Az adatközlést szándékosan nem egé-
szítettem ki elterjedési térképekkel, mivel egy fokozottan védett faj fész-
kelőhelyeiről van szó. Az elmúlt években ugyanis külföldi tojásgyűjtők és
hazai illetéktelen fotósok fokozódó ,, érdeklődéséről" vannak értesüléseim az
erdész és a vadőr kollégáktól (az ,, érdeklődés" esetenként jelentős jjénzössze-
gek ígéretével kapcsolódik). Ez tehát természetvédelmi szempontból is in-
dokolja a már használatban nem levő, régebbi üzemtervek adatainak közlé-
sét. A régebbi üzemtervi térképek ugyanis minden illetékes számára hozzá-
férhetők, az illetékteleneknek viszont nincs erre lehetőségük.
Az adatsorokat erdőkerületenként a kerület, a közigazgatási terület és az
adatközlő erdész nevével kezdem. Az élőhelyek felsorolásakor (,,él" megjelö-
léssel) az erdőtag neve után — ahol szükséges, közigazgatási terület megjelölé-
sével — az üzemtervi adatokat közlöm. Elsőként szerepel az erdőtagrészlet
jele; ahol az ellenőrzések során sikerült a teljes élőhelyet megállapítani, ott az
egy élőhelyhez tartozó erdőrészletek, illetve -tagok közé 4- jelet teszek, mivel
egy-egy élőhely mindig több erdőtagból és erdőrészletből áll {Czájlik, 1979,
1981a, b). A részletjelet általában a faállomány 1976. évi kora és faj összetétele
követi. A fafaj jelölésekor az erdészeti szakirodalomban elfogadott rövidíté-
seket használom. Kiegészítő adatok (tehát nem a kérdőívekből származók)
esetén zárójelben tüntetem fel az adatközlő nevét, továbbá az ellenőrzést ve-
zető vagy azt elvégző nevét is.
Az egyes élőhelyeket pontosvesszővel választom el. Az élőhelyi adatokat
követik azok a területmegjelölések, amelyekről 1966— 1976 között tűnt el a
császármadár, a megjelölés: ,, kipusztult". Majd az egész területre vonatkozó
általános megjegyzések következnek, amelyeket a kérdőívek kérdéseire vá-
laszoltak az adatközlők.
Táj csoportonként rövid ismertetést adok az ellenőrzés tapasztalatairól, itt
közlöm azoknak a nevét és lakóhelyét, akiket a kérdőívek kitöltői a térségen
belül a császármadár legjobb ismerőjének tartanak egybehangzóan.
113
A felmérésből adódó megállapításokat, következtetéseket már nagyrészt
korábban közöltem {Czájlik, 1979, 1981a, b, c), így ezek részletes ismertetésé-
re hely híján és az ismétlések elkerülése végett jelen közleményben nem térek
ki. Az esetleges természetvédelmi intézkedésekhez viszont figyelembevéte-
lüket feltétlenül szükségesnek tartom.
Börzsöny
{22-es erdőgazdasági táj]
A térségben feltehetően több császármadár él, mint amit bejelentettek. Az
eltérés okát abban látom, hogy itt hosszú évekre visszamenőleg nem volt
hagyománya a császármadár megfigyelésének, nem ismerik. Ellenőrzéskor az
egyik erdészetnél biztosan állították, hogy a területen nem él a madár, és
ugyanazon a napon két pár császármadarat is láttam az erdészet központjától
néhány órányi járásra (ezek már előzőleg is publikált élőhelyek; Jánossy,
1972). Ebből adódóan feltétlenül szükségesnek tartanék egy ilyen tárgyú
továbbképzést a tájvédelmi körzet kezelői számára. Az adatszolgáltatók
senkit sem jelöltek meg, mint a faj jó ismerőjét.
Ipolyvidéki EFAG Kemencéi Erdészete
Drégelypalánk — Greci György
él: Szedreskút H. 29/d (eg^^szer látta), 25 éves állomány; túl sok a vaddisznó;
az elmúlt évben eltűnt a területről a madár.
Nagyoroszi (Diósi erdőkerület) — Farkas Péter
él : Szurdokkút 21 /f, 60 - 70 év, B, T ; Malinás 4/a, 3 - 5 év, T, Cs : Sóderbánya
7/d, 40—80 év, B, T, Gy; a vaddisznóállomány közepes; a császármadarakat
alkalmanként látta; rendszeres megfigyelésre nincs módja.
Peröcsény — Laczó Gyula
él: Peröcsény 29/a, 40 év, B, T; a vaddisznó igen sok; alkalmanként látta, az
utóbbi időben már nem; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje; a területen
a fészkelés lehetséges.
Kemence — Pubori Ferenc
él: Stázsahegy 15/a, 15 év, T, Cs; Barsibükk 63, 15 év, B; Ördög-oldal 60/a,
10 év, T, Cs, B; a vaddisznóállomány közepes; a császármadarakat alkal-
manként látta, az utóbbi időben az állomány csökkent; rendszeres megfigye-
lést szívesen vállalna. A Kemencéi Erdészettől a felsorolt kerület vezetők jelen-
tették, hogy területükön biztosan nem él császármadár: Nógrádi József,
Kolonics Gábor, Homolya Károly, Varró György, Mezei Géza.
Cserhát
(21 /b erdőgazdasági tájrészlet)
Ruzsik (1978) becslése szerint a nógrádi Cserhátban 62 db (?) császármadár
él. Az 1976-os felmérés ezt nem erősítette meg, mert a Szécsényi Erdészet
területéről visszaérkező kérdőívek egyetlen jelenlegi élőhelyet sem jeleztek.
114
Kár, hogy a szerző konkrét helyeket nem jelöl meg, így az ellenőrzéshez nem
volt kiindulási pont. Bejelentés alapján tehát ezzel az erdőgazdasági táj-
részlettel a későbbiekben nem foglalkoztunk.
Ipolyvidéki EFAG Szécsényi Erdészete
Iliny (29. erdőkerület) — Paris János
Varsány 9/a, 80 év, Cs, T; a vaddisznóállomány közepes; a madár az utolsó
10 évben eltűnt.
Biztosan nem él a területen: 22. zsúnyi erdőkerület — Sinágel József; 24.
hollókői erdőkerület — Szabó László; Szécsény — Chikán István; Balassa-
gyarmat, Nyírjes-puszta — Tuza Gyula.
Karancs — Medves
(21 /c erdőgazdasági tájrészlet, valamint a 19/a erdőgazdasági tájrészlet
ÉNy-i része)
Moskát (1975) a területen fészkelő császármadár-állományt 20 párra be-
csüli, ezzel szemben Ruzsik (1978) a következő adatokat adja meg: Medves
20 db, Salgótarján környékén 25 db, Karancs hegység 40 db, összesen 85 db,
mintegy 42 pár.
A felmérés és az ellenőrzés után összesen 16 élőhelyet tudtunk pontosan
azonosítani, ahol a császármadár folyamatosan jelen van. Tapasztalataink
szerint egy-egy élőhelyen belül igen nagy az évenkénti ingadozás. A kérdőívet
kitöltő erdészek senkit sem neveztek meg a térségből, aki szerintük a faj jó
ismerője lenne.
Ipolyvidéki EFAO Salgótarjáni Erdészete
Salgóbánya (Vecseklő erdőkerület) — Konyecsnyi Mihály
él: Zagyvaróna 6/a + 6/b, 60 — 70 év, T, Cs; Zagyvaróna 3/g, 80 év, B; a tér-
ségben a vaddisznó váltó vad; a császármadár állandó, és fészkel is a szemé-
lyes tapasztalatai szerint.
Az utolsó 10 évben kipusztult: Salgótarján 15+16 tag. Ennek oka az idős
állományok lecserélődése. Az adatközlőnek rendszeres megfigyelésre nincs
ideje.
Zagyvaróna (108. erdőkerület) — Kiss József
él: Zagyvaróna 50 + 51 + 52, 40 év, A; a területen a vaddisznó váltó vad; a
császármadár állandóan fészkel, fiatal csibéket is megfigyelt ; az állomány az
elmúlt években nőtt; rendszeres megfigyelésre nincs ideje.
Salgótarján — Somlyó-bányatelep — Hlavoj István
él: Salgótarján 80, 40- 100 év, Cs; Salgótarján 81, 40- 100 év, Cs. C4y. Nyíi';
Salgótarján 82 + 83, 40— 100 év, Cs, Gy, Nyír, Ny; a vaddisznóállomány ke-
vés; a császármadár állandó, fészkel; fészekaljat, csibéket talált; a madár
állománya az utóbbi években nőtt ; rendszeres megfigyelésre nincs ideje.
115
Karancs — dr. Ruzsik Mihály adatai szerint
él: Tatárok-lápa, Három-lápa, Kincs-ér, Homorú, Hegyes-Karancs, Források-
völgye, Ceberna-völgye.
Kazár — dr. Ruzsik Mihály adatai szerint
él: Inaszó, Szellő-verő.
Nógrádszakái — dr. Solti Béla adatai szerint (Czájlik)
él : Rárós-puszta 2 pár.
Hevesi-dombvidék
(19/a erdőgazdasági tájrészlet)
A terület egésze ornitológiai és zoológiai fehér folt, az innen származó 21
élőhely a tudomány számára teljesen új adat. Telek Pál kerületvezető erdész
jóvoltából 1964 óta folyamatosan voltak adataim. Az ellenőrzésben sokat
segített Benedek Ottó erdőmérnök, a Tarnaleleszi Erdészet vezetője, a terü-
letéről beérkező adatok pontosságát számomra személye garantálta, vélemé-
nyem szerint a térségben ő a faj legjobb ismerője. A kérdőíveken többen meg-
említik még Szekeres János vadőrt Vár-aszóról és Kálmán Imre vadőrt Heves-
aranyosról, mint a császármadár ugyancsak jó ismerőit. A területen hagyomá-
nya van a faj ismeretének, tapasztalatom szerint az erdészek figyelemmel is
kísérik.
Mátrai EFAG Erdőkövesdi Erdészete
Erdőkövesd — Rottenhoffer Lajos
él: Gergeteg — Bükkszenterzsébet 6 /a, 20 év, A; Evetes-ág — Istenmezeje
9/d+8/h, 40 év, Gy, KtT, Cs; Nyúlsütő -Istenmezeje 22/a, 30-60 év, Cs,
KtT ; a térségben kevés a vaddisznó ; császármadarakat alkalmanként látott ;
a területeken a madár fészkel; fészekaljat, fiatal csibéket figyelt meg; a csá-
szármadár állománya nőtt az elmúlt időben.
Büdöskúti erdőkerület — Csordás László
él: Gyepűs 9/a + b-f g; Fehér-kő l/d+S/a + b; a területről a vaddisznó hi-
ányzik; a császármadár állandó, fészkel; állománya az elmúlt időben válto-
zatlan.
Bátor — Pallagi Béla
él: Kakas-völgy — Bátor 6/c, 30 év. A; fészkel, de a száma csökken; személye-
sen csak ritkán látta.
Szalajka völgyi erdőkerület — Nagy Lajos
él: Nagyves 25 /g, KtT, Cs, Lf; a vaddisznóállománj^ közepes; a területen a
császármadár állandó, fészkel; csibéket, illetve fészekaljat talált, az állomány
az utolsó 10 évben nőtt.
Pétervására ( Szénégető-jmszta) — Tóth István
élt (az 1970-es évek elején) : Pétervására 11 /c, 15 éves, fenyő, Gy ; Pétervására
I6/a, 10-30 éves, Cs, Gy, galagonya, Ny; Pétervására 12/b, 30 éves, Cs, Gy;
valamikor rendszeresen látott császármadarat, az 1970-es évek elején még
fészket is; a felmérés idejére a területről eltűnt, jelenleg biztosan nem él.
116
Mátranováki erdőkerület — Csősz Béla
él : Sárközi-lapos 7, A, Cs ; Cseres-lápakút 8, B, Gy, Ny, Nyír ; a területen kevés
a vaddisznó; alkalmanként látta; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje.
Pétervására — Tar Mihály
A területen császármadár biztosan nem él.
Váraszó (Szalajka völgy) — Kóta Lajos
él: Büdöskút 40 év, Gy, B; a térségben a vaddisznóállomány közepes; a csá-
szármadár-állomány csökken; az elmúlt 10 évben többször látta (a felmérés-
kor a madár jelenlétét megállapítani nem tudta).
Mátrai EFAG Tamaleleszi Erdészete
Tarnálelesz — Itatókút — Telek Pál
él: Nagy-árnyék 11/d, 20 év, KtT, Ef, Gy, Cs; Máté-völgy - Patakuta 10/f+
10/b, 10—50 év, vegyes; Patak-verő — Nagyfár—Gergeteg — Szállás-verő
3/b + 8/b+ 13/h; a területen kevés a vaddisznó; a császármadár állandó;
rendszeresen fészkel; állománya az utolsó években csökkent.
Tamaleleszi II. erdőkerület — Dániel György
él: Tarnálelesz 6/d, 30 év. A; Pataj — Tarnálelesz 20/a, 50 év, B; a területen
a vaddisznó aránylag kevés ; császármadarat alkalmanként látott ; fészkelése
lehetséges; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje.
Szentdomonkos — Szőke Pál
él: Szentdomonkos 13/c, 45 év, Gy, Cs; a vaddisznó kevés; császármadarat
ritkán látott; rendszeres megfigyelésre nem volt módja.
Hevesaranyos — Király György
él: Hevesaranyos 11/c, 50 év, KtT, Cs, Gy; Hevesaranyos 3/h,28év, KtT,Gy;
Hevesaranyos 16/b, 60 év, KtT, Cs; a területen a vaddisznó kevés; a császár-
madár állandó, fészkel; fészket és csibéket talált; az állomány az elmúlt
10 évben nőtt; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje.
Bekölce — Juhász László
Megfigyeléseiből arra következtetett, hogy a teiületen biztosan nem él csá-
szármadár.
Szűcs — Szabó Albin
Tudomása szerint a területen nem él császármadár.
Mátra
(20. erdőgazdasági táj)
Sajnos a felmérés nem terjedt ki az egész Mátrára, mivel a Kékestől K-re
eső területekről a kérdőívek többszöri kérésre sem érkeztek vissza. Ebből a
térségből csupán Sirok község határából, a Mátra Múzeumi V. T. vadász-
házának környékéről voltak régebbi adatai Nagy Gyulá-nak, amelyeket
ellenőrzésünkkor meg is találtunk: 1963 óta 2 élőhely folyamatos és állandó.
Talán a mátrai császármadár-állománynak van a legnagyobb tudományos
publikációja; Nagy Gyula, Fehér Miklós, Varga András, Solti Béla évek óta
közöl újabb és újabb megfigyeléseket elsősorban a Fol. Hist. Nat. Mus. Matra-
117
ensisben. 1963 óta magam is folyamatosan foglalkozom a Mátra császárma-
dár-állományával. Sok évi tapasztalat alapján, a felméréssel egy időben a
Nyugat-Mátrát választottuk fő kutatási területünknek, ahol 10 éve minden
évben 3 hetes kutatótábort szervezünk az OKÏH Észak-Magyarországi Fel-
ügyelőségének támogatásával a császármadár életmódjának vizsgálatára.
Ezenkívül egész évben kéthetenként járjuk be a kutatási területet rendszere-
sen, és folyamatosan gyűjtjük az adatokat. A térséget tehát mintegy modell-
ként is tekinthetjük a felmérés értékelését illetően. Kutatási területünkről a
kérdőíveken 27 — a valóságnak megfelelő — élőhelyről jött jelentés, amely-
hez aio éves terepi munka még 23 élőhelyet eredményezett. A kérdőíveken
tehát a valós élőhelyeknek mintegy 60— 65%-a szerepel. Ez elsősorban a
madár óvatosságával magyarázható, másodsorban pedig az adatgyűjtés mód-
szeréből ered, mivel tulajdonképpen csak a ,, véletlenül" meglátott madarak-
ról, illetve azok élőhelyeiről van adatunk. Magam kezdtem el először a köz-
vetett jelekből a rendszeres hazai adatgyűjtést (porfürdők ellenőrzése, toll-
gyűjtés, ürülékgyűjtés stb.).Az adatgyűjtésnek ez a módja hazánkban még az
ornitológusok között sem terjedt el, sajnos, erdészeink pedig nem is ismerik.
Ezt bizonyítja az a tény, hogy az évek alatt folyamatosan bejárt területeken
újabb és újabb élőhelyeket találtunk.
A térségből származó több éves tapasztalat kapcsán a faj jó ismerőjeként
ismertem meg Lajgút Györgyöt (Mátraszentlászló), Szűcs Xavért (Bagolyirtás),
Bíró István erdőmérnök, erdészetvezetőt (Nagybátony), Nyirjes Ferenc nyu-
galmazott vadőrt (Mátrakeresztes), Bozsik Pál vadőrt (Mátrafüred), Zádor
Oszkár nyugalmazott erdészetvezetőt (Rudolf-tanya), Háber László kerület-
vezetőt (Galya-tető). Sok éven át nyújtott segítségüket ez úton is köszönöm.
A felsoroltakon kívül a kérdőíveken még Mátrafüredről Divéki 8ándor-t jelöl-
ték meg a faj jó ismerőjéül.
Mátrai EFAO Gyöngyössolymosi Erdészete
Gyöngyöspata (Hidegkúti erdőkerület) — Mezővári László
él: Ménes-kert - G^^öngyöspata 7 /a, T, Cs, Gy; Király -rét - Gyöngyöspata
31 /a, Ï, Cs, Gy; Csepegő - Gyöngyöspata 33/a, T, Cs, Gy; területén a csá-
szármadarakat alkalmanként látta; kipusztult: Csordáskút — Gyöngyöspata
29/d, Rigókút — Gyöngyöspata 39/a.
A jelentés ellenőrzése és a több éves megfigyelés bizonyítja, hogy még él:
Gyöngyöspata 29/a, b, d -t- Gyöngyöspata 31/a + Hasznos 19/a, d (Pálfia),
Gyöngyöspata 7 /a, b, d (Czájlik).
Gyöngyöspata — Molnár Ferenc
él: Böhmer - Gyöngyöspata 40 /a, 20 év, T, Gy; a területen egyszer látta;
rendszeres megfigyelésre nincs ideje.
Bagolyirtás (Mátraszentimrei erdőkerület) — Szűcs Xavér kerületvezető
él: Bagolyirtás 21/b, 28 év, Gy; Bagolyirtás 21 /a, 39 év, KtT, gy, Cs; Fallós-
kút 25/f, 30 év, KtT, Gy, rNy; 26/d, 14 év, B, Gy, KtT, Lf; ezek a területek
a volt községi legelővel határosak, és lassan visszaerdősülnek ; vegyes korú
B, Gy, rNy sok mogyoróval és galagonyával. Sok év folyamatos tapasztalata,
hogy a térségben állandóan jelen van és fészkel is a császármadár.
A jelentés ellenőrzése és 10 éves tapasztalat alapján a térségben még él;
118
Harasztos — Mátraszentimre 10/c, d+O/b+H/a, b, c (Gzájlik); Mátraszent-
imre 26/a, b, c, d + 32/a, b + 33/a, b (Gzájlik) ; Mátraszentimre 24/a, b 4- Nagy-
bátony 24/b, c, e (Gzájlik); Mátraszentimre 22/a, b + Hasznos 36/a, b (Gzáj-
lik); Mátra-bérc — Mátraszentimre 4/a, b, c, d, e + 5/b4-3/c, d + Nagybátony
17/d, e + Nagybátony 23/b, c (Gzájlik); óvár — Mátraszentimre l/a, b, e, d,
e4-2/a (Gzájlik); Som-tető — Mátraszentimre 6/a, b, c, d-f-7/a, b, c, d, e, f, g
(Gzájlik). A területen a vaddisznó mennyisége ingadozó; a fészkelés 1964 óta
folj^amatos.
Gyöngyöstarján (Sósi-réti erdőkerület) — Szabó Benedek
él: Mély- völgy — Gyöngyöstarján 19 + 20, Gy, mogyoró; alkalmanként látta,
fészkelése lehetséges.
Gyöngyös (Mátraháza 11. erdőkerület) — Babicki Imre
Gyöngyös 3/d, e, 100 év, B; a területen még él és fészkel a madár; Gyöngyös
3/f+4/b, c + 8/b, d (di\ Fehér Miklós adatai szerint).
Gyöngyös — Mátrafüred — Bozsik Pál kerületvezető vadász
Nagy-állás — Gyöngyös 29/b, 25 év, T, Gy, húsos som; Bene-vár — Gyöngyös
27/b, 35 év, T; Négyes-határ — Gyöngyös 18/a, b, 40 év, Ï, hárs, mogyoró;
a térségekben a császármadár állandó; fészket, fészekaljat, csibéket is talált;
állománya csökkent; a vaddisznó kevés.
A területen még él: Éles-bérc — Markaz 15/a, b, f+ 16/a, b, d+ 17/a, b (Gzáj-
lik); Markaz — Vár-bérc — Hegyes-tető — Éva-kő térsége (Gzájlik).
Gyöngyössolymos (Nyirjesi erdőkerület) — Bakondi Endre
Területéről csak a 84— 86-os tagokból ismerte (Farkaskút), ahonnan az el-
múlt években eltűnt.
Ellenőrzéskorm egállapítottuk, hogy még él; Lajosháza — Gyöngyössolymos
72 /a, b + 69/a-f-68/c-t-73/a (Gzájlik); Kis-hegy -Gyöngyössolymos 106/a, b,
c, d ( Varga András adatai után, Gzájlik) ; Bagoly-kő — Gyöngyössolymos 35/a,
b -I- Parádsasvár 32/a + 33/a, b, c {dr. Fehér Miklós adatai után, Gzájlik);
dr. Nagy Gyula Gyöngyössolymos területéről mint több éve állandó élőhelyet
jelölte meg: »Szék-lápa — Hosszú-rét — Gyöngyössolymos 56/a, b; Butupalya —
Pipis-rét — Gyöngyössolymos 70/a, b (Gzájlik).
Gyöngyössolymos (Galya-tetői erdőkerület) — Háber László kerületvezető
él: Mogyorós-orom — Parádsasvár 3/d, 20 év, B; 2 madarat látott alkalman-
ként. Ellenőrzéskor megállapítottuk, hogy a területhez tartozik még szerve-
sen Gyöngyössolymos 8/c, d is. Még él: Nyesett-vár — Gyöngyössolymos
7/d+12/a, b (Gzájlik). ,,A vaddisznó és a róka előfordulása igen gyakori,
a fészekaljakban és a párnapos csibékben tesznek nagy károkat, a területen
kevés császármadár van."
Ape — Kolarovszki János
Területén biztosan nem él császármadár, az utolsó pár az elmúlt években tűnt
el a Szűcsi 2 /a 30 éves tölgyesből.
Mátrai EFAG Nagybátonyi Erdészete
Szurdokpüspöki— Pásztó községhatár — Bódi Pál
él: Kiscserkút — Szurdokpüspöki 9/a, 60—70 év, T; Diós-oldal — Szurdok-
püspöki 16/b; területén a császármadarat alkalmanként észlelte, fészkelése
lehetséges; rendszeres megfigyelésre nincs ideje. Ellenőrzéskor megállapítot-
119
tuk, hogy Szurdokpüspöki 9/a, Pásztó 2/e, f, g, h és 3/d, e erdőterületekkel
együtt képez egy összefüggő élőhelyet (Standovár). Továbbá él még: Kis-
koncsúr — Szurdokpüspöki 4/e, f+2/a, b + 3/g, h + 5/a (Standovár).
Mátrakeresztes — Bakonyi András
él: Vörös-tó — Hasznos 54/d, 20 — 25 év, vegyes; Tót-hegyes — Hasznos 13/a,
50 — 70 év, vegyes. Ellenőrzéskor megállapítottuk, hogy Hasznos 54/a, b, c,
d + 55/a, b együtt képeznek egy élőhelyet. Még a következő területeken él:
Hasznos — Hosszú-réti fenyves 29/a, b, d4-30/a (Czájlik). Kipusztult: Fitó-
völgy, Kőporos; mindkét helyről az erdő kitermelése kapcsán.
Tar (3. erdőkerület) — Gortra István kerületvezető
él: Fény ves-puszta — Tar 19/a, b, 30 — 50 év, vegyes; Vár-bérc — Tar 21 /a, b,
5 — 50 év, vegyes.
Ellenőrzéskor további élőhelyi adatokat gyűjtöttünk: Szakadás-gödör — Tar
10/a, b + 9/b, d+8/b (Standovár); továbbá fészkelést tapasztaltunk Tar 5.
erdőtagban (Czájlik), valamint Gombás-tető — Tar 34/a, b, c4- 33 /c-l- Hasznos
39/b4-38/b, c (Czájlik).
Nagyhátony (Lengyendi erdőkerület) — Sasvári István
él: Ágasvár — Nagybátony 17., 102 év, B, Gy; Ágasvár-forrás — Nagybátony
17., 37 év, B, Gy; Mézeskút - Nagybátony 17/c, 80 év, B, nH, hJ, hSz; a vad-
disznóállomány közepes, a területeken a császármadár él, fészkel ; állománya
az elmúlt években csökkent. Az ellenőrzés eredményét lásd a mátraszentimrei
erdőkerületnél!
Nagybátony ( Felsőlengyendi 5. erdőkerület) — Gyurka József
Hallomásból tudja, hogy területén alkalmanként látták, de nem volt ideje és
módja a rendszeres megfigyelésre.
Dorogháza (Tótvölgyi erdőkerület) — Csárádi József
él: Szurkos — Dorogháza 13/a, 30 év, B, Cs, Gy ; személyes tapasztalatból tud-
ja, hogy területén fészkel a császármadár és állománya nőtt; a vaddisznó-
állomány közepes.
Mátraszentlászló (7. erdőkerület) — Lajgút György kerületvezető
él: Vörös-kő — Nagybátony 54/g, 60 év, B; Piszkés-tető — Nagybátony 59/g,
110 év, B; Bükkfakút — Nagybátony 57 /d, 40 év, B; Galya-vár — Szuha
28.-1-23. tag, 40 év, B; Medve-barlang — Nagybátony 24., 40 év, B; a terüle-
ten kevés a vaddisznó; a császármadár állandó fészkelő; fészekaljat, fiatal
csibéket rendszeresen talált.
Mátrai EFAG Parádí'ürdői Erdészete
Parádsasvár — Rudolf -tanya — Zádor Oszkár
él: Parádsasvár 23/a4-24/a, b; Pete-rét l/a, d, e; Szuha 20/a, b, c, d, e, f;
a területen folyamatos a császármadár jelenléte; élőhelyeit évek alatt több-
ször változtatta.
120
Észak-Borsodi dombvidék
(16/a erdőgazdasági tájrészlet)
A területről tudományos adatközlés nincs a császármadár előfordulására.
Vertse (1939) kérdőíves felméréséből is kimaradt a Hevesi-dombvidékkel
együtt, ami azzal magyarázható, hogy Vertse a császármadarat fel sem téte-
lezte tulajdonképpen ezen a területen. A tájrészlet, a császármadár élőhelyei-
nek nagy része a bükk (Fagus silvatica) elterjedési területére esik : Kondó —
Bánfalva K-i, Dövény — Kelemér É-i községhatárától DNy-ra {Fekete —
Blattny, 1913). Ettől a vonaltól ÉK-re eső szórvány előfordulások igen szo-
ros kapcsolatot mutatnak a térség fedett karsztos területeire jellemző ún.
víznyelő eróziós völgyekkel. Az itt található erdőtársulások (Astrantio — Tilie-
tum) fitocönológiai vizsgálatakor Buday (1980) 28 Fagion fajt írt le, mint a
társulásra jellemző színezőelemet. Ha e völgyek mikroklimatikus viszonyait
is figyelembe vesszük, tudományosan magyarázhatóvá válik a császármadár
előfordulása az Aggtelek — Teresznye elméleti vonal és Kelemér — Dövény
É-i községhatárai közötti területen; pl. az Imola községhatárban fekvő Tó-
berke élőhelynek része az Ördög-lyuk víznyelő és Kút-völgye felső, valamint
középső szakasza,
A császármadár elterjedésében e víznyelő völgyek éppúgy meghatározóak,
mint a Tárna vízgyűjtőjében a homokkőbe vájt mély völgyek {Czújlik, 1979).
A víznyelő völgyeknek köszönhető, hogy az Aggteleki-karszt császármadár-
populációja és a Putnok térségi populáció között folyamatos genetikai kap-
csolat van.
Az erdőgazdasági tájrészlet ÉK-i területén a mérai erdészet térségét külön
megvizsgáltuk abból a szempontból, hogy az Aggteleki-karszt populációja és
a Zempléni-hegység populációja között találunk-e szórványterületet? Felté-
telezésünket eleve megkérdőjelezte a térség nagy csapadékhiánya és a táj-
részlet többi területeihez képest magasabb átlaghőmérséklete. Külön kérdő-
ívet küldtünk minden erdőkerülethez, amelj-nek nagyobb, összefüggő erdő-
területe van. A visszaérkező válaszok egyértelműen nemlegesek voltak.
Az adatszolgáltatás további tapasztalatainkkal egybeesett (1. Mérai Erdészet).
A Putnoki Erdészet területéről beérkező 24 élőhely jelzése a tudomány
számára mind új adat.
A császármadár jó ismerőjeként jelölték meg az adatközlők: Basi Zoltán-t
Kelemérről, id. Dankó István-t a szuhai kerülőházból, Bacsó Lajos-t Putnok-
ról. A térségben a faj ismeretének hagyománya van, az erdészek ismerik,
figyelemmel kísérik.
Borsodi EFAG Putnoki Erdészete
Imola — Demjén Béla
él: Tó-berke 4. + 6. + 7., 40—60 év, T, Cs, Gy; a vaddisznóállomány csekély;
tapasztalata szerint a területen fészkel a császármadár, csibéket csapatban
látott; az elmúlt 10 évben a Zúgó erdőtagból eltűnt a madár.
Putnoki tsz-erdők — Varga Géza tsz-erdész
él: Alsószuha 21 /a, 30-50 év, Gy, T; Trizs 12-13., 45 év, KtT, Cs; a terüle-
ten rendszeresen fészkel a madár, fészekaljat talált; az elmúlt 10 évben ki-
pusztult az erdő kitermelése miatt; Kelemér 14—15.
121
Alsószuha — Szász János
él: Alsószuha 24/b, 35-70 év, T, Gy; Dövény 5/b, 50 év, T; Dövény- Szil-
patak 20—25 év, fenyő; alkalmanként látta a császármadarakat; a területen
fészkel, fészekaljat is talált; a faj állománya kissé nőtt.
Sajógalgóc (5. erdőkerület) — Juhász Ferenc
él: Sajókaza 4/e; Sajókaza 23/d; Sajógalgóc 1/d; vaddisznó kevés van a terü-
leten; a császármadár állandó, fészkelése lehetséges; állománya az utóbbi
években nőtt.
Sajókaza — Kovács Sándor
él: Villám-völgy — Sajókaza 8/a, c, 52 év, T, Gy; alkalmanként látta a mada-
rat; fészkelése lehetséges; állománya csökkent az utóbbi években.
Dubicsány — Mozgó Tamás
él: Dubicsány 14/c, 60 év, T, Gy; a területen vaddisznó nincs; fészkel a csá-
szármadár; fészekaljat, fiatal csibét talált.
Putnok — Lehoczky János
él: Putnok 20/a+ 31/a, 45-50 év, T, Gy; Dubicsány l/a, b, 10-15 év, T, Gy ;
területén a császármadár rendszeresen előfordul, fészkel; fészekaljat is talált;
állománya az elmúlt években csökkent.
Putnok Községi Tanács V. T. — Antal István
Dövény — Fény ves 12 /a, 15 év; Szil-patak 7/b; Réz-tó 1/b; Kis-pallag 17 /a;
a császármadár állandó, fészkel; fészekaljat talált; az utóbbi időben az állo-
mány csökkent; a vaddisznóállomány közepes.
Putnok (Zsuponyói erdőkerület) — Bacsó Lajos
él: Szurdok — Putnok 31., KtT, Gy; szuhai kerülőház környéke; Dövény 7/b;
Szil-patak ; a területen a madár fészkel ; állománya az utóbbi időben csökkent.
Szuha-fő — ifj. Tóth István
él: Szuha-fő 17/b, 37 és 80 év, KtT, Gy; kipusztult: Felsőmészkemence — Szu-
ha-fő 12/c, d, 3 év, KtT; Cseres -Szuha-fő 3/f, 40 év, KtT, Gy; a megjelölt
élőhelyen a császármadár állománya csökkent az elmúlt években, bár előfor-
dulása rendszeres; fészkelése lehetséges; a vaddisznó csak váltó vad.
Jakfalva — dr. Bankovics Attila (Madártani Intézet)
él: Pacsány (Csank-tanya környéke) — Hárs-tó, 40 — 80 év, Gy, T; 1964— 1974
között téli és nyári időszakban 1-2 példányt figyelt meg egy-egy alkalommal;
Jakfalva község határában a Tukó-völgyben kipusztult ; a területen a vaddisznó
állománya közepes ; a császármadár állománya csökkent ; fészkelése lehetséges.
Putnok Kossuth V. T.
Putnok — Juh-legelő; Szuha-fő — Zsoldos-erdő ; Kelemér; a térségben a vad-
disznóállomány közepes; a császármadarat alkalmanként látták; fészkel,
fészekaljat is találtak.
Kánó — Boldizsár Ferenc
Személyes tapasztalata szerint a területen biztosan nem él a faj.
Ragály — Zuhony — Tóth István
Tapasztalata szerint a területen nincs császármadár.
Putnok (Forrás-völgyi erdőkerület) — Miniò József
A területen biztosan nem található császármadár.
Trizs — Herczeg Pál
A területen nem él a faj , az elmúlt 1 évben pusztult ki az utolsó pár ; Ragály
13/e, f, 12-29 év, A.
122
Borsodi EFA(t Mérai Erdészete
Hernádpetri — Tatár Kiss Imre
Területén biztosan nem fordult elő császármadár.
Perecse - Nagy Lajos
Területén nem él a faj.
Szemére — Iniga János
A területen nem fordult elő a faj.
Szalaszend — Doboveczki János
Területén nincs császármadár.
Hernád-szurdok — Szitás Imre — OrliczJci Sándor
A térségben biztosan nem fordul elő a faj.
Aggteleki-karszt vidéke (Aggteleki Tájvédelmi Körzet)
(17-es erdőgazdasági táj)
A térségből dr. Jánossy Dénes (1972) publikálta az első császármadár-meg-
figyeléseket. Vertse (1939) felmérésében ez a tájegység sem szerepel. Jánossy
mindkét észlelésének helyén ma is megtalálható a faj. Hosszú-völgyből,
Kecső-völgyből, Nagy-oldalból, Ménes-völgj^ből 1963—1964 tele óta folya-
matosan vannak adataim {Czájlik, 1975). Dr. Varga Zoltán és dr. Gyulai Iván
több éve folyamatosan figj^elik a császármadarakat, elsősorban a Haragistya
környékén. Megfigyeléseiket rendszeresen közlik velem, amiért ez úton mon-
dok köszönetet. A 24 élőhelyből mintegy 20 a tudomán}^ számára teljesen új
adat. A császármadár elterjedési területe szorosan követi a bükk elterjedési
határát: Jósvafő — Éger-szög — Szendrő (határának ÉNY-i része) — Torna-
szentjakab vonalát {Fekete — Blattny, 1913).
Borsodi EFAGr Színi Erdészete
Aggtelek (Aggteleki erdőkerület) — id. Balázs László
él: Babadjut-oldal — Aggtelek 39/a, Gy, B + Farkaslyuk-oldal — Aggtelek
39/b, c, T, Gy; vaddisznó a területen nincs, a császármadár állandó, fészkel;
fészekaljat talált; a faj állománya az utóbbi időben csökkent.
Aggtelek — ifj. Balázs László
él: Aggtelek 34/a, 40 év, Gy, som; Aggtelek 24/a, 30 év, Gy; Aggtelek 36/a,
45 év, T, Gy; vaddisznó kevés van a területen; a császármadár rendszeres,
fészkel; az adatközlő fészekaljat is talált; a faj állománya az utolsó 10 évben
nőtt.
Jósvafő (Jósvafői erdőkerület) — Jónyer Sándor
él: Hosszú-völgy — Aggtelek 30/a, b, 30 — 60 év, Gy, B, T; Kecsővölgy — Agg-
telek 37 /c + 39/a, b, 50-70 év, Gy, B, T; Iván-hegy - Aggtelek 20/a, b,
50 — 70 év, Gy, T; a területen a császármadár állandó, állománya az utóbbi
időben nőtt.
Ellenőrzéskor és több éves tapasztalatból megállapítottuk, hogy még él;
Haragistya-oldal, valamint a 278-as erdőgazdasági határcölöp és a 192-es
123
cölöp közti területen; Haragistya-tető — Fenyves-töbör (volt Csemete-kert
környéke); Lófej -völgy — Lófej -forrás környéke; Ménes-patak völgye — Med-
ve-kerti forrás körnj'éke; Haragistya-tető és a régi erdészház mögötti feny-
ves {dr. Varga Zoltán adatai után, Czájlik).
Szelcepuszta — Jona Albert
él : Nagy-oldal (Éles-hegy) ; Magas-galya; Hosszú-völgy; a területen a császár-
madár rendszeres ; megfigyelt fészket és fészekaljat.
Szelcepuszta — S zin — Bigus Béla
él: Patkós 10/b, 40 év, Gy, Lf, mT; Iván-hegy 20/d (fiatalos), Lf, mT, Gy;
az állománycsere kapcsán az utolsó 10 évben kipusztult: Lopó-galya 13/c,
20 év, eF, Cs; Százholdas 14/b, 20 év, eF, Cs; a vaddisznóállomány közepes,
a császármadár állandó faj ; fészket, fészekaljat is talált; állománya az utóbbi
időben csökkent.
Szelcepuszta — Borsodi Balázs
él: Verő — Szögliget 3/b, 18 év, elegyes; Kő-kosár — Aggtelek 11 /a, 5 — 50 év,
elegyes; a szini Egyházi Tsz erdeje 10—25 év, cserjés, somos, gyertyános;
Nagy-oldal — Iván-hegy — Aggtelek 20/d, fiatalos, elegyes; a területen a vad-
disznóállomány közepes, helyenként kevés; a császármadár állandó faj; fész-
ket, fészekaljat, csibéket is talált.
Szögliget (Szin 2. erdőkerület) — Dienes István
él: Gyökeres-oldal — Szögliget 34/a, 60 év, B, Gy; Mái-oldal — Szögliget 38/c,
50 év, KtT, Gy; a vaddisznóállomány közepes; a császármadarakat alkal-
manként látta; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje; véleménye szerint
állományuk csökkent.
Vidomaj (1. erdőkerület) — Tátrai Mihály
él: Felső-Dolina 24 /b, 40 — 50 év, vegyes; az elmúlt 10 évben kipusztult:
Koburjánka 24/a, Gy, T, cserjés; Hármashatár 12/a, fenyves, T, Gy; az élő-
helyként megjelölt területen a faj állománya az utóbbi években csökkent;
a vaddisznóállomány közepes.
Bódvaszilas — Ligeti Tibor
él: Bakantok 4/b; Hársas 7/d, e; a császármadarakat alkalmanként figyelte
meg; állományuk csökkent; a vaddisznóállomány közepes.
Tornaszeiit Jakab — Bicsu Béla
él: Tornaszentjakab — Száraz-telek, 35 év, T; a vaddisznó kevés; a császár-
madarakat alkalmanként látta, a területen fészkel; fészekaljat, csibéket ta-
lált; a madár állománya nőtt.
Szin (Antalmajori erdőkerület) — Krajnyák András
Tapasztalata szerint területén nem él császármadár.
Bódvaszilas — Lőrincz Lajos
Területén biztosan nem él a faj.
Zempléni-hegység
(15. erdőgazdasági táj)
A területen a császármadár elterjedése pontosan követi a bükk Ny-i és D-i
elterjedési határát: nyugaton (É — D irányban) Gönc— Boldogkőváralja —
Abaújszántó — Tállya — Mád, innen K-re Tolcsva — Bodrogolaszi {Fekete —
124
Blattny, 1913). Az 1950-es években Szijj (1955) említ több adatot, amelyek
közül Tokáron és Kőrös-hegyen azóta is folyamatosan él a császármadár.
Vertse (1939) felmérése szerint főleg a Mikóháza és Erdőbénye vonalában
húzódó erdőségekben található. 1976-os felmérésünk szerint ez az elterje-
dési területnek csupán töredéke, pedig sajnos a hegység É-i és K-i részéről
az erdészetek nem küldték vissza a kérdőíveket. Ezekből a térségekből tehát
nincsenek adataink, bár néhány jelzés érkezett Hollóháza és Telkibánya kör-
nyékéről. Szijj idevonatkozó pál-hegyi adatát az ellenőrzéskor nem találtuk,
ez azonban nem jelenti a faj kipusztulását a térségből. Fintha (1972) említi
még a Nagy-Milic-oldalt; Sátoraljaújhelytől D-re a Nagy-Nyugodó-oldalt,
mint olyan területeket, amelyek nem estek bele felmérésünk területébe
ugyan, de a császármadár itt is előfordul.
Az adatközlők szerint a faj jó ismerői a területen: Révész József hivatásos
vadász (Boldogkőújfalu), Jóni Vince (Boldogkőváralja), Fekete Gábor vadőr
(Erdőhorváti).
A visszaküldött kérdőívek bizonysága szerint az erdészek és a vadászok
ismerik és figyelemmel kísérik a császármadarakat területükön.
Borsodi EFAG Tállyai, Boldogköváraljai és Tolcsvai Erdészete
Mád (Diósi erdőkerület) — Tőkés József
él: Bodrogkeresztúr 2/d, 30-60 év, T, Gy; Mád 24/a, 10-25 év, T; a vad-
disznóállomány közepes; területén a császármadár állandó, 1972—1976 kö-
zött rendszeresen észleli; fészket, csibéket is talált; a faj állománya az elmúlt
10 évben nőtt.
Tally a — Mátrai András
él: Tally a 45 /a, 20 év, vegyes; a vaddisznóállomány közepes; a császármadár
rendszeres; az adatközlő biztos a fészkelésben; állománya az elmúlt évek-
ben csökkent.
Abaújszántó (Aranyos-völgyi erdőkerület) — Takács Vince
él: Abaúj szántó 12/c-t- 13/b, fiatalos; a vaddisznó kevés; a császármadár rend-
szeres, csibéket is talált; a faj állománya nőtt.
Boldogkőváralja — Vitányi László
él: Csurgó — Boldogkőváralja 10/c, 80 év, B, Gy; Bodrogkőújfalu l/a, b,
20 — 22 év, Lf; a császármadár rendszeresen fészkel; fészekaljat, csibéket is
talált; állománya az utóbbi időben nőtt; a vaddisznó kevés.
Regéc (26. erdőkerület) — Magyar József kerületvezető
él: Szárkő- Regéc 92/b, f, g, 48-55 év, B, KtT; Bán-hegy - Fóny 31 /a, b +
+ 32/C, d, 40-55 év, B; Dorgó- Regéc 89/a + 98/a+ 100/a, 80-85 év, B,
Lf; területén a faj állandó, fészkel; fészekaljat, csibéket talált; az állomány
nőtt; a vaddisznó kevés.
Baskó — Pozemba László
él: Baskó 16/a, 50 év, B, Gy, KtT; Baskó 29/e, 50 év, B, Gy, KtT; a vaddisz-
nó kevés; a császármadarat alkalmanként látta; fészkel, állománya nőtt.
Baskó (4. erdőkerület) — Hegedűs István kerületvezető
él: Baskó 71 /c, 50 év, T, Gy; Baskó 70/c, 50 év, T; Baskó 77/b, 30 év, T, Lf;
az elmúlt évben kipusztult: Baskó 84/c, 35 év, Lf; az élőhelyül megjelölt terü-
125
leteken a császármadár állománya csökkent; bár állandóan fészkel, az adat-
közlő fészekaljat is talált; a vaddisznóállomány közepes.
Baskó (3. erdőkerület) — Hanák Miklós
él: Baskó 62/a, 60 év, T; Baskó 51/a, 25 év, Lf; Baskó G5/b, 60 év, T ; terüle-
tén a császármadár állandó, fészkel ; fészket is talált ; állománya nőtt ; a vad-
disznó kevés.
Háromhuta — Granoviter László
él: Tokár — Háromhiita 34/a, 45 év, KtT; területén a császármadár folyama-
tosan jelen van, fészkel; fészekaljat, csibéket talált; a faj állománya nőtt;
a vaddisznó kevés.
Háromhuta (S. erdőkerület) — Horasi Lukács
él: Háromlmta 56/b, 55 év, T; a madarat alkalmanként látta; az állomány
nőtt; fészekaljat, fiatalokat talált; a vaddisznó kevés.
Háromhuta (9. erdőkerület) — Fekete Péter
A felmérés idején a területen biztosan nem él; az utóbbi 10 évben pusztult ki
Háromhuta 114/a, d erdőrészből.
Háromhuta (10. erdőkerület) — Nóvák Imre
él : Háromhuta 158/b, 60 év, B, KtT ; területén alkalmanként látja a madarat ;
az állomány nőtt; a vaddisznó kevés.
Tolcsva — Matisz Ferenc
él: Háromhuta 146/c, 70 év, 80% Lf, 20% B ; Erdőhorváti 15/b, 35 év, B, Lf;
területén alkalmanként látja; fiatalokat talált; a madár állománya csökkent;,
a vaddisznó kevés.
Komlóska — Kovács József
él: Barlang — Komlóska 3/a, 40 év, T, Gy; Limonos — Komlóska 13/c, 40 év^
T, Gy; Középbérc — Komlóska 9/c, 70 év, T, Gy; kevés a vaddisznó; a csá-
szármadár állandó ; állománya nőtt.
Abaújszántó (3. erdőkerület) — Kovács István
Területén a faj biztosan nem él.
Tolcsva (1. erdőkerület) — Szolivajn Bertalan
Területén császármadár nem él.
Moqyoróska — dr. Bankovics Attila, Madártani Intézet
A falu környékén 1961. júl. 20-án egy császármadárcsaládot figyelt meg
10— 12 rejjülős csibével.
Az ellenőrzések tapasztalatai szerint még él ; Pálháza : Lackó-hegy — Kávás-
kút közötti területen (Czájlik) ; Pálháza : Pirinj^ó-forrás és Nagy-Gereben kö-
zött (Gzájlik); 1978—1980 között mindkét területen többször megfigyel-
tük a madarat. Péterménkő térségében máshol nem találtunk.
Bükk hegyséf?
(18. erdőgazdasági táj)
A Bükk hegység császármadár-állományáról az első tudományos közlésnek
Bérezi Károly 1861-es írását fogadhatjuk el: ,,a Bükkben a császármadár álta-
lánosan elterjedt" — írja, majd konkrétan a Lusta-völgyből említ 15 — 20 pél-
dányos csapatokat. Az 1930— 1940-es évekből Vásárhelyi (1960) ír le lelőhe-
lyeket: 1933. IX. 6., Lillafüred -Fehér-kő; 1934. VII. 18., Hollós-tető; 1934.
126
IX. 5., Békasótörő; 1934. IX. 12., Köpüsi-szikla ; 1940. VII. 28., Molnár-szikla;
1942. X. 1., Bekény; 1943. IX. 12. Dédesvár-völgy. A debreceni KLTE Állat-
tani Tanszékének gyűjteményében találtam egyéves császármadárkakast
Vásárhelyi gyűjtéséből (1938. III. 5., Lillafüred). Szintén Vásárhelyi István-tói
származó adat, hogy 1923—1933 között Lillafüred környékén 4 vándorsó-
lyomfészeknél 66 (!) db fiatal császármadár-maradványát talált. Ebben az
időben írja : ,,A császármadarat a Bükkben alig vadásszák, a sípolást tudtom-
mal jelenleg senki nem űzi" {Berényi— Vásárhelyi, 1938). Jóval később Vásár-
helyi (1959) így nyilatkozik: ,,a borsodi Bükkben a császármadár él, mégpedig
szép számmal. . . Puskaporos, i^lsóhámor, lillafüredi — egri műutak térsége,
Csanyik-völgy, Bekény." A faj ismertségéről a következőket jegyzi meg:
,, Ismertem a Bükkben az erdészek körében puskásokat, akik évtizedekig
járták az itteni erdőket, és mégsem tudtak előfordulásáról."
1964. I. 18-i keltezésű, hozzám írott levelében Vásárhelyi jelzi: , .császár-
madár a Bükkben van, most kaptam adatot, hogy a Nyírjesen és a Jávor-
hegyen láttak néhányat", 1964. VII. 5-én — közös munkánk kapcsán — a kö-
vetkezőket írja: ,, Bizony a császármadár ügye rosszul áll. Én a Bükkben az
összes ismert erdészeket, erdőőröket kértem . . . Mind tudta, hogy területén
fészkel, de már utánamenni egyiknek sem volt kedve."
Sajnos az előbbi megállapítás 12 év múlva is ,, visszaköszönt"; az 1976-os
felmérésben a Bükk hegység volt az egyetlen olyan erdőgazdasági táj, ahon-
nan az erdészektől egyáltalán nem kaptam értékelő adatot. Ezért küldtem
kérdőívet Szitta Taiiiásnak és dr. Bankovics Attilána.\i. Az ő adataik, 35 év
szakirodalma, valamint saját megfigyeléseim közreadásával megkísérlem fel-
vázolni a császármadár előfordulási helyeit a Bükkben.
Tapasztalataim szerint egyes térségekben ismételten megjelenik a faj,
ha számára megfelelő erdőszerkezeti viszonyok alakulnak ki. Pl. Fehér-kő:
Vásárhelyi első adatai 1933, saját adataim 1965, 1983, vagy Istállóskő térsége:
dr. Jánossy Dénes 1960-ban jelzi, hogy eltűnt, dr. Kárpáti László 1974-ben
újra látja. Ezek a tények azt bizonjátják, hogy a Bükk egyes részei klimati-
kusan potenciális császármadár-élőhelyek.
Az elmúlt évek nagy erdőkitermelései után előre látható, hogy a termelést
követő 10— 15 év múlva újra várható a császármadár megjelenése. A régi élő-
helyek ismerete fontos támpont lehet ezeknek az erdőterületeknek a későbbi
kezeléséhez ; pl. gyérítések és egyéb kezelővágások térbeni és időbeni megha-
tározása. (Itt jegyzem meg, hogy a Mátrában 5 éve folynak konkrét mérések
arra, hogy az egyes erdőszerkezetek és nevelővágások milyen hatással vannak
a császármadár-állományra. A vizsgálatok a befejező szakaszban tartanak.)
A Bükk hegységben — sajnos csak alkalmanként — végzett munkámhoz
szintén nagy segítséget nyújtott dr. Gyulai Iván tapasztalatainak rendelke-
zésemre bocsátásával.
Az előbbi okok miatt — a többi tájegységtől eltérően — kronológiai sor-
rendben közlöm az általam fellelt bükki adatokat, köztük saját publikált és
nem publikált adataimat is.
1950— 1960 között tarvágás kapcsán eltűnt a császármadár Szilvásvárad —
Horotna-völgy — Istállós-kő környékéről, Nagy-Kopasz-hegy és a Vöröskő-
bérc közötti völgyből, a tarkői Hárskút feletti erdőből {Jánossy, 1972).
1964. II. 18., Nyírjes — Köpűs-forrás környéke: 2 éjszakázóhely {Vásár-
helyi jelzése után, Czájlik).
127
1964. IV. 16., Ómassa— Jávor-hegy 3 példány a fajból, 1 éjszakázóhely
{Vásárhelyi jelzése után, Czájlik).
1964. VI. 14., Szilvásvárad — Bacsó-völgy felső szakasza {Pásztor János
erdész jelzése után, Czájlik). ,, Szilvásvárad térségében császármadár szép
számmal van a fiatal bokros részeken, bodzaérés idején a völgyekben talál-
hatók" {Pásztor János 1964. VI. 2-án hozzám intézett leveléből).
1964. VIII. 26., Feketesár; VIII. 27., Balla-völgy {Kéve, 1975).
1965. VII. 10., Fehérkő-lápa : 1 tojó és 6 csibe; VIII. 13., Lillafüred - Jávor-
hegy: 1 példány (Czájlik).
1967. IV. hóban Bálványtól 3 km-re ÉK felé az Ördög-oldal öreg bükkössel
övezett lucfenyvesében (1967-ben 20 év körüli állomány) alkalmanként l-l
példány {Bankovics Attila, Madártani Intézet — kérdőív).
1974 nyarán Istállós-kő és Tar-kő tisztásain, a hármaskúti úton megfigye-
lések a madárról {Kárpáti, 1977).
1977. VIII. 15., Kőlyuk-Galya — Udvarkő-barlang 5/e, fiatal bükkösben
2 példány; 1978. 1. 18., Biizgó-kő - Mályinka 17/f ÉK sziklaerdő: 1 példány;
1979. I. 18., Szentlélek — Ördög-oldal 2/b (turistaút mentén), ÉK, idős lucos:
1 példány {Szitta Tamás, Bükki Nemzeti Park — kérdőív).
1979. Ì. 19., Bükkszcntkereszt - Száraz-Szinva ; 1979. V. 2., Várkút -
Nagyeged-bérc végén levő vegyes állományú erdő.
1979. V. 13., Nagy-Tibát völgye, tarvágás utáni természetes bükkújulat
(fiatalos, bokros) {Czájlik, 1981a).
1983. VIII. 29., Szentistván-lápa (borókás töbör szélén), a madarat a jel-
zett év áprilisában látták először, ettől kezdve állandó; VIII. 30., Buzgó alatt
a Szentlélekre vezető gyalogúton : 1 példány, korábban 4 példány {Gyulai Iván
szóbeli közlése után. Czájlik).
'i 1983. IX. 1., Nagy-hegy — Fehérkő-lápa, a kulcsos ház mögötti 40 év körüli
fenyvesben 2 példány és éjszakázóhely (Czájlik).
1984. IV. 30., Ős-erdő és Tar-kő között (az Ős-erdőtől mintegy 300 m-re a
fiatalosban) 1 db fiatal kakas {Csapody Zoltán — Gödölle Márton szóbeli közlése
után, Czájlik).
Kácsi dombvidék
(16/b hevesi erdőgazdasági tájrészlet)
A területről tudományos adatközlés a császármadár előfordulására nincs.
Vertse (1939) kérdőíves felméréséből ez a terület is kimaradt. D-en és K-en a
császármadár és a bükk elterjedési területének határa egybeesik. D-en Szomo-
lya — Bagács, innen Kisgyőr — Görömböly-(Miskolc)-Tapolca — Diósgyőr {Feke-
te -Blattny, 1913).
Az adatközlők a faj jó ismerőjeként a területről senkit sem neveztek meg.
Az itt élő erdészek nagyrészt ismerik és figyelemmel kísérik a császármadarat.
Borsodi EFAG Mocsolyástelepi Erdészete
Kisgyőr — Zádor László kerületvezető
él: Odúszék-völgy -Kisgyőr 59/f, 120 év, B, KtT; Valkólápa - Kisgyőr 66/c,
120 év, B, KtT; 63/a, b, c, B, KtT; területén a császármadarakat alkalman-
ként látta ; fészkelése biztos, csibéket személyesen talált ; az állomány az utol-
128
só 10 évben változatlan; a vaddisznóállomány közepes, viszont sok a vad-
macska.
Luga (1. erdőkerület) — Molnár Géza
él : Kisgyőr 33 /e, 30 év, T, B, Gy ; a területen a császármadár állandó; az utolsó
10 évben az állomány csökkent.
Kacs (5. erdőkerület) — Csattos Bertalan
él: Kacs 8/a, 50 év, Cs, T, som, kökény, galagonya; Kacs 7/c, Cs, T, B; az
utóbbi 10 évben kipusztult: Kacs 10 /a, cseres-tölgyes; a megjelölt élőhelye-
ken folyamatosan észleli a császármadarakat; a vaddisznóállomány közepes.
Szil-pusztai erdőkerület — Barna István
Területén biztosan nem él a faj.
Mezőcsát (7. erdőkerület) — R. Kiss József
Területén biztosan nem él császármadár.
Leninváros — Kiss Béla
A térségben nem él császármadár.
A dolgozat lezárva: 1984. XI. 18-án.
A szerző címe:
Czájlik Péter
H -1037 Budapest
Jablonkai út 7.
Irodalom — References
Bacsó N. (1948): Temperature Distribution in Hungary 1901 — 1930. Magyarország
éghajlata. 5. 129.
Bacsó N. (1959): Magyarország éghajlata. Budapest.
Berényi V. — Vásárhelyi I. (1938): Császármadár a Bükkben. = Magyar Vadászújság. 56.
Buday G. (1980): Az Aggtelek vidéki kavicshát vegetációjának cönológiai és ökológiai
feldolgozása. II. A víznyelő eróziós völgyek erdőtársulása (Astrantio — Tilietum ass.
nov.) Acta Biol. Debrecino. 17. 113-128.
Czájlik P. (1965): Ami eddig hiányzott vadgazdálkodásunkból. = Magyar Vadász. 6. 9.
Czájlik P. (1975): Hanem vigyázunk, kipusztul! = Nimród. 8. 12 — 13.
Czájlik P.— Nagy Gy. (1976): Kérdőívek a császármadár elterjedéséről. Mátra Múzeum
kézirattára.
Czájlik P. (1978): Adatok a császármadár (Tetrostes bonasia L.) populáció magyaror-
szági helyzetéről, ökológiai viszonyairól. Madártani Tájékoztató. 3. 22 — 25.
Czájlik P. (1979): A. csás7.á,vm&áÁv — Tetrastes bonasia L. — az Északi-középhegységben.
Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 5. 107-113.
Czájlik P. (1981a): Ecological investigations of the Hazelhen (Tetrastes bonasia L.)
population in the Matra mountains. Aquila. 88. 31 — 60.
Czájlik P. (1981h): Adatok a császármadár (Tetrastes bonasia L.) tollazatának és toU-
váltásának ismeretéhez. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 7. 103 — 133.
Czájlik P. (1981c): Die Verbreitung des Haselhuhns (Tetrastes bonasia L.) aufgrund der
Zusammenhänge zwischen zirkannualen Lebenstätigkeiten und kliinatischen Faktoren.
Acta Biol. Debrecina. 18. 149-188.
Danszky I. (szerk.) (1963): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási, erdőtele-
pítési irányelvei és eljárásai. V. Északi-középhegység erdőgazdasági tájcsoport. OEF,
Budapest.
Fekete L. — Blattny T. (1913): Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar
áUam területén. Selmecbánya. 79 — 85.
129
Fintila I. (1972): Vándorsólyom- és császármadáradatok a Sátor-hegységből. Aquila.
78-79. 226-228.
Frianyák Sándor (1978): Magyarország földrajza. Budapest.
Jánossy D. (1972): Faunatörténeti és jelenlegi adatok a császármadár (Tetrastes bonasia
L.) előfordulásához Magyarországon. Aquila. 7 S — 79. 153 — 156.
Kakas József (1967): Magyarország éghajlati atlasza. II. Adattár, Budapest
Kéve A. (1975): Jegyzetek a Mátra és a Bükk hegység madárvilágának ismeretéhez. Fol.
Hist. Nat. Mus. Matraensis. 3. 139-147.
Moskát Cs. (1975): A Karancs-Medves madárvilága. Aquila. 82. 105 — 113.
Ruzsik M. (1978): Egyedüli fajdfélénk a császármadár. — Nimród. 98. 418-419.
Solti B. (1983): Madártani megfigyelések a Cserhátból. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis.
8. 163-169.
Szijj L. (1955): Adatok a Sátor-hegyság madárvilágához. Aquila. 59 — 62. 417 — 418.
Varga A. (1983): Madártani feljegyzéseim (1960-1980 között). Fol. Hist. Nat. Mus.
Matraensis. 8. 169-173.
Vásárhelyi I. (1959): Császármadár a Bükkben. = Magyar Vadász. 7. 15 — 18.
Vásárhelyi I. (1960): Csigákat fogyasztó gerincesek a Bükkben. Vertebrata Hung. 2. 121.
Vásárhelyi I. (1963): A császárinadár megfogyatkozásának oka. Kézirat.
Vertse A. (1939): A császármadár elterjedése Csonka-Magyarországon. Aquila. 42 — 45.
227-239.
Hazellieii (Tetrastes bonasia) habitats in Hungary
according to a 1976 questionnaire survey
P. Czájlik
Regarding the range in Hungary- of the Hazelhen, which is the only species of grouse in
this country, Vertse (1939) was the first to make a sui'vey that can be described as country-
wide although he left out of consideration the large areas of hillcountry to be found in
northern Hungary (Aggtelek Carst, hillcountiy in Heves and Borsod counties, Karancs —
Medves). With a view to recognizing the fauna aspects and zoogeographical significance
of northern Hungary, and creating a nature conservation management plan for this region,
faunistic and phytocenological investigations have to be carried out. A comprehensive
work published under the editorship of Danszky ( 1 963) is considered a pioneering work in
this field. The botanical, phytocenological knowledge of the hillcountry has been enriched
by research conducted by Dr. János Suba in the Tarna valley, and more recently by
Dr. Gábor Buday in Borsod county. These have contributed to the investigations of
Hazelhen habitats.
After the establishment of the Aggtelek Carst Nature Conservation District and the
start of the biosphere programme, the research work begun by Dr. Pál Jakucs is presently
being continued under the guidance of Dr. Zoltán Varga. (This is the only biosphere re-
search in Hungary officially engaged in scientific investigations of the Hazelhen).
A survey carried out in 1976, on ai'eas disregarded by Vertse, brought notable results:
1. Karancs — Medves — 19 habitats, including 6 totally new;
2. the hillcountry in Heves county — 21 previously unpublished habitats, and the
hillcountry in northern Borsod county — 24;
3. the Aggtelek Carst Nature Conservation District — 24 habitats, including 20 unpub-
Ushed, and the Kacs hillcountry 7 completely new habitats.
This survey also registered new findings on the hillcountry included in Ferise's survey :
Börzsöny — 8 previously unpublished habitats; Mátra — some 50 habitats, almost all
completely new; Zemplén — 26 habitats including 20 previously unpublished; Bükk — 33
habitats including 1 1 new.
Unfortunately, the eastern part of the Mátra mountains and the northern and eastern
parts of the Zemplén mountains were omitted from the survey since the questionnaii'es
were not returned.
According to the questionnaires the Hazelhen is not present in the Cserhát region,,
although some data by Ruzsik states the contrary. Accordingly, further investigations
and surveys are required for this site.
130
By publishing data of forest compartment exactness, the author endeavours to supply-
basic data for national research as well as for nature conservation purposes. On the grounds
of experience gained on the Western Mátra mountains, the main area of present-day
Hazelhen research, the survey can be evaluated in a way that 60 to 65% of all habitats
were indicated by the questionnaires. The ratio is related to the cautiousness of the bird
and the method of data recording, since the indications were obtained from birds and
habitats perceived "by chance". The author started systematic data collecting based on
indirect signs (control of dust baths, collection of feathers and excrement etc.). This
method has not become general among ornithologists in Hungarj' and is unknown to
foresters, as verified by the newer and newer habitats found in areas that had been
continually searched for several yeai's.
It is rather difficult to estimate the Hazelhen population since, according to our experi-
ence, on a yearly basis the number of birds in the individual habitats is highly variable.
After completion of the present investigations of population dynamics, the author will
discuss the results.
The author expresses his sincere thanks to all people who helped him in the control
work. Thanks are due in particular' to Dr. Gyula Nagy deceased, who was Director of the
Mátra Museum. It was he who undertook the printing of questionnaires and the organiza-
tion of the whole survey. Thanks are also due to Dr. Béla Solti for collecting and summariz-
ing the questionnaires, to Forest Engineer János Bessenyei who, as manager of the Erdô-
kövesd Forestry, took part in a survey in 1964, and in 1976 (as Chief of the Eger Forest
Directorate) carried out notable work in sending out and collecting in the questionnaires.
Also Dr. Etnil Bartiiss has greatly contributed to this work.
Young research workers of the Institute, Tibor Standovár, Zsolt Pálfia and József Szirmai
have participated in the work for almost ten years, and their results are contained in the
present study. Finally, thanks are due to Dr. Dénes Jánossy who has aid and supported
the author's research over the past 20 years, ajid who also offered advice and guidance in
the course of this survey.
131
XL INVESTIGATIONS ON THE NESTING
ECOLOGY OF THE GREAT BUSTARD (OTIS T.
TARDA L., 1758) IN THE DÉVAVÁNYA
NATURE CONSERVATION DISTRICT
L COMPARATIVE STUDIES OF MICROCLIMATE L
Dr. S. Faragó
Game Management Dept., University of Forestry and Wood Industry, Sopron, Hungary
The world population decrease of the Great Bustard (Otis t. tarda L.) also
included the Hungarian population. In 1969, the total number of individuals
was 2765 — a 68% decrease when compared with the 8557 present in 1941
{Fodor, 1975). Completely protected since 1970, the population notably
increased and in 1975 the Dévaványa Nature Conservation District was
established. The nest saving, hatching, raising, and repatriation work, started
in 1979 at the Great Bustard Station of the District, proved to be successful
{Sterbetz, 1982; Faragó, 1983a).
This success encouraged a wide range of research work dealing with its
nesting ecology and, by preserving the bord in the open field, to improve
work efficiency at the Great Bustard Station.
Considering the environmental conditions of the Great Bustard area, this
species should be considered as a species having a wide limit of tolerance. Its
small plasticity has to be refuted since this type of species has a wide ecolog-
ical potential at its disposal. Due to several factors, they have a high rate of
ecological valence. On this basis, it is important to start preserving the
Great Bustard {Faragó, 1983b).
Autoecological investigations have already thrown light on a number of
questions. Authors are of the opinion {Faragó, 1979, 1981, 1983b, c, 1984a)
that the changes in habitat, migration from its primary nesting places to
agricultural areas, are due to the ecologically superior nesting conditions
prevailing in culture habitats. This seems to be the reason why, during the
display period in western Hungary, 89.7% of the Great Bustards are associat-
ed with the culture ecosystems and only 10.3% with the natural ones {Faragó,
1984b). The same is confirmed by the 276 litters taken to the Great Bustard
Station between 1979 and 1982. Only 28.99 per cent were found on meadows
(some on planted grassland), the rest were discovered in culture habitats
(50.37% in lucerne and 8.33% in cereals). It should also be mentioned that in
lucerne 2.12 was the average egg /brood size, in wheat 2.10 and on meadows
2.00 {Faragó, 1983a).
Of the environmental factors, it is the soil, hydrological, and microclimatic
conditions and the feeding environment that have played, and are still
playing, a decisive role in the changes of habitat. The investigations started
at Dévaványa in 1979 were aimed at verifying or refuting these suppositions.
As regards methodology, the author relied on his own investigations begun in
1976 on the plain in northwest Hungary {Faragó, 1979, 1981). The general
conclusions have been partly published by the author {Faragó, 1983b, 1984a),
detailed analyses of the soil and hydrological conditions have been carried
13a
out {Faragó, 1983c). Special stress shall also be laid on the microclimatic
conditions and the feeding environment.
Thanks to Dr. István STERBETZ, Ferenc PÁLNIK, Dr. Tamás KÖHAL-
MY, András MARTOS, Dr. János RUMPF and Dr. Gábor TERSTYÄNSZ-
KY for their support and help.
Hole 0Î the microclimate in the nesting biology
The microclimatic conditions of incubation are hereditarily determined as a
result of evolution. As regards the incubation conditions provided by the
brooding bird, conclusions may be drawn from the optimum values of artifi-
cial hatchings. The two most important factors of incubation are temperature
and relative humidity {Fodor ~ Nagy — Sterbetz, 1971). These range between
37.5 — 38.3 °C and 60 — 70 per cent, respectively, in such a way that tepmera-
ture is slightly lower and relative humidity higher at the end of the incubation
period.
The incubation period is considerably influenced by temperature
{Barrot, cit. Kiss, 1977). At a higher temperature the period of incubation is
shorter, which explains why the various authors state different brooding
periods. The embryo is resistant to lower temperature fluctuations, whereas
extreme heat may result in malformed, undeveloped birds and abnormal
hatching {Kiss, 1977), At high temperature the embryo perishes, at low
temperature development is arrested. Heat transmission during incubation is
not continuous because of two reasons. One is that the part of the egg touching
the skin surface is warmer. Therefore, the eggs must be turned round and
heat transmission is interrupted. The other reason is that for obtaining food
and defecating the bird has to leave the nest twice or three times a day.
From time to time a certain rate cooling is necessary since, according to
investigations {Fodor — Nagy — Sterbetz, 1971), the hatching success of
non-cooled eggs was 10 to 12 per cent lower. However, long periods of absence
(due to disturbance etc.) may cause damage to the heart and liver {Kiss, 1977).
Cooling is of special importance in the last phase of incubation when biolog-
ical self-heat and COo emission are of a high rate, meanwhile the need of O2
uptake increases to a critical extent.
Relative air humidity, the other important factor of incuba-
tion, may only be linked with the environment since the hen bird has no
sweat-glands on the skin surface. It is of particular importance in the meta-
bolism of eggs. At low humidity, on a porose egg-shell with a large surface,
there is considerable evaporation which is equally harmful to both the embryo
and the adventitious egg parts. It is mainly the allantois respiration that may
suffer damage, involving the drying up concrescence of the membranes and
hard hatching. On the other hand, at high humidity the embryo becomes
oedematous, the microorganisms multiply, and the hatched chick will display
poor viability.
Romanoff (cit. Kiss, 1977) pointed out that extreme humidity is harmful
to the mineral turnover of the embryo, and thus also to the Ca content in the
contexture of the skeletal system.
The hatched chicks are also sensitive to the microclimate of the environ-
ment, since until they develop their plumage (five weeks after hatching)
134
their heat regulation is imperfect. Humid nights of below 18 to 20 °C tempera-
ture reduce their resistance and increase the rate of mortality {Fodor, 1966).
With this knowledge, investigations should be extended to the following
problems :
— comparative evaluation of the microclimatic conditions in the major
nesting habitats;
— whether the differences in the microclimatic conditions of various
nesting habitats might have influenced the changes of habitat.
Materials and methods
In the course of investigations the three main nesting habitats were studied
— Festucetum pseudovinae (meadow, lucerne and wheat). The analyses were
carried out during the nesting period, every two weeks the author made
hourly synchronous observations over a 24 or 48 hour period.
Place of investigations
Dévaványa Nature Conservation District and its immediate neighbour-
hood.
Time of investigations
The observations were made on the following dates :
Measuring No. 1 : Dévaványa 20 April 1979 12 h to 21 April 12 h
Measuring No. 2 : Dévaványa 4 May 1979 12 h to 5 May 12 h
Measuring No. 3: Dévaványa 18 May 1979 12 h to 19 May 12 h
Measuring No. 4: Dévaványa 1 June 1979 12 h to 2 June 12 h
Measuring No. 5: Dévaványa 18 May 1981 9 h to 19 May 9 h
Measuring No. 6: Dévaványa 19 May 1981 9 h to 20 May 9 h
Ways of measuring:
In the habitats surveyed, temperature of the soil surface was measured using
a 2 cm soil thermometer. Above-ground air temperature and relative humidity
were measured at 3 to 5 cm height using an Assmann-type aspiration Psychro-
meter, and the radiation minimum with a minimum thermometer.
Two methods were available for comparing the obtained results. Agraphia
method demonstrating the basic tendencies, and a mathematical statistical
method by means of which these tendencies can be exactly formulated and
their values obtained. In the comparison, we searched for answers to the follow-
ing questions:
1. interrelation of the mean values of microclimate elements, rate of the
relation, and extent of deviation;
2. function-like determination of the relation system of groups of microcli-
mate elements, mathematical simplification, and interpretation of this
functionality.
For comparing the mean values of the climate elements, the author chose
135
the difference method applicable in the case of data that can be arranged in
pairs, in which case the number of elements is identical and positive and
negative differences occur together {Sváb, 1967). The regression relation was
subjected to binary regression analysis {Sváb, 1967).
To implement the calculations a HEWLETT PACKARD calculator was
used. Of the results obtained, the following are presented in tables :
— In the comparison of mean values:
Xa and Xb — mean values of the compared sets of climate elements 5
d — medium deviation of the mean values ;
Sd — scatter of mean difference ;
t — result of i-test ;
SDgx — significant difference on 5% level;
— In the course of binary regression analysis:
F' = ««X* — equation of correlation ;
F — result of i'^-test of regression ;
r — correlation coefficient;
Sb — scatter of error of regression coefficient ;
t — result of i-test ;
^10% — with 10% rise of variable X % rise of variable Y.
Temperature of the soil surface
Graphic plotting of the six measurings is shown in Figure 1 . In the case of
complete soil cover (measurings 2 — 6) the soil of the alkaline meadow was the
warmest, followed by wheat, then lucerne. On the occasion of measuring No. 1,
due to the low value of soil cover in wheat (44 to 50 per cent) and the uncov-
ered soil surface, the soil temperature values were higher than on the meadow.
The soil surface temperature of alkaline meadow during the period of incubation
always indicates extremities as shown by all cardinal values (Table 1, Figure 2).
The greatest maxima were recorded on the meadow (15.2 to 39.8 °C and
31.2 to 26.8 °C, respectively), followed by wheat (19.4 to 25.2 °C and 31.2 to
26.8 °C) and lucerne (13.4 to 24.0 °C and 17.8 to 18.0 °C).
The minima was highest on the alkaline meadow (7.0 to 19.0 °C and 11.6 to
14.8 °C), followed by wheat (6.0 to 17.2 °C and 9.4 to 12.2 °C), and lucerne
(5.0 to 16.4 °C and 9.6 to 11.4 °C).
Range can be competently analysed only in the case of measurings 1 — 4.
In summer there are changes in the temperature of the soil surface, on alkaline
meadows a rise from 8.2 to 20.8 °C, in wheat a decrease from 14.4 to 8.0 °C
were registered, in lucerne it remained almost constant-ranging between 8.4
and 7.6 °C.
136
°c
1. mérés — Measuring 1
20
Dévaványa, 1979. ápr.
20-21. ^
D. 20-21 April 1979
/'
s A
\
1
IR
^X'^s. \
1 / _
-'^^ V.
'/
10
"^ ^
^1
^"^X^
W^ s
yf^
^^. ._
J^
5-
15-
10
2. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4—5.
D.4-5 May 1979
12 16 20 24 04 08 12 óra 12 16 20 24 04 08 12 ór
°C
3. mérés — Measuring 3 ^q
Dévaványa, 1979. máj. 18-19.
D. 18-19 May 1979
4. mérés— Measuring 4
Dévaványa, 1979. jún. 1
-2.
r
/
-\
D. 1-2 June 1979
/^
y
^
i
>
//
f
1 —
16 20
-máj. 17.
04 08 12 16 20 24 04 08 óra
máj. 18. 1 máj. 19. 1
1. Soli tetnperatures in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőhabüátok
talajhőmérsékletének mérésenkénti alakulása.
137
\ \ \
\ \
\ \ \
\ \ \
\ "^ "^
^^^'•^
^^^^^ '*'*^
^"^^^^N^ %»J **^
^"^^^ ^'"^■
^"^'v^ "^"^
^'""^ "^^
^^■-^ -^"^
E
^^^-^ ^^^
3
CO
^\"^^
1
\ \\
a>
\\^
N
X\\.
Ő
NÌ^
O
o
o
o
o
o
o
o
o
o
CD
lil
'S-
n
CN
^
l \ ^
\ \^
\ \'\
\ \ \
\\'^
\ \'
\ \^
\ \^
\ ^^-
E
\ ^^
3
E
\ \^
X
\ ^^
5
\ \ \
/ !^-
/ '
/ ' »
/ ' ■'
(0
e
//
co
' '
1
E
\ ^^•
0}
\ \'-
S
\ \ ^■
(D
\ \ ^
1-
\ ^ \
T- "^
Q.O
(0 CN
E t:
e E
:s
e
fi
I
138
1. táblázat
Table 1
Extreme values and range of microclimate elements
A mikroklimaelemek szélső értékei és terjedelme
Relation
Reláció
co f-t
cu VI)
as
Minimum
Minimum
Meadow
Rét
Lucerne Wheat
Lucer. Búza
Maximum
Maximum
Meadow Lucerne Wheat
Rét Lucer. Búza
Range
Terjedelem
Meadow Lucerne Wheat
Rét Lucer. Búza
Soil surface
1.
7,0
5,0
5,0
15,2
13,4
19,4
8,2
8,4
14,4
temperature,
2.
10,0
6,8
7,2
20,8
14,2
17,0
10,8
7,4
9,8
^'C
3.
16,6
12,0
14,2
29,8
20,2
22,8
13,2
8,2
8,6
Talaj felszín -
4.
19,0
16,4
17,2
39,8
24,0
25,2
20,8
7,6
8,0
hőmérséklet,
5.
14,8
11,4
12,2
31,2
17,8
21,8
16,4
6,4
9,6
oc
6.
11,6
9,6
9,4
26,8
18,0
20,8
15,2
22,6
8,4
17,0
11,4
Air tempe-
1.
-1,2
0,2
0,2
21,2
17,2
18,4
18,2
rature, °C
2.
0,2
0,2
0,4
24,6
19,6
21,0
24,4
19,4
20,6
Léghőmér-
3.
9,0
8,8
9,0
32,8
26,4
28,4
23,8
17,6
19,4
séklet °C
4.
13,8
12,8
13,6
36,2
31,6
33,0
22,4
18,8
19,4
5.
8,8
7,4
9,0
27,2
19,2
24,6
18,4
26,6
15,6
6.
2,8
4,2
3,6
24,8
19,0
23,0
27,6
14,8
19,4
Relative air
1.
45
58
60
100
100
100
55
42
40
humidity, %
2.
38
66
55
100
100
100
62
34
45
Relatív lég-
3.
43
65
53
100
100
98
57
35
45
nedvesség %
4.
26
46
34
92
98
94
66
52
60
5.
45
91
70
100
100
100
55
9
30
6.
66
84
78
100
100
100
44
16
22
2. táblázat
Table 2
Comparison of mean values of soil temperature in nesting habitats
A fészkelőhabitátok talajhőmérséklet-középértékeinek mérésenkénti összehasonlítása
Relation
Meas-
Reláció
urmg
Mérés
-v.,
Xb
d
«d
t
SZD5%
Meadow —
1.
10,608
8,464
-f- 2,144
0,1497
14,32
0,3084
lucerne
2.
15,000
10,944
-t- 4,056
0,2536
15,99
0,5224
Rét -
3.
22,552
16,904
+ 5,648
0,4576
12,34
0,9427
lucerna
4.
27,056
19,608
+ 7,448
0,9168
8,12
1,8886
1-4.
18,804
13,980
-f 4,824
0,3280
14,71
0,6494
5.
20,440
14,072
-t- 6,368
0,6646
9,58
1,3691
6.
18,536
14,168
-1-4,368
0,4201
10,40
0,8654
5-6.
19,481
14,122
11,016
-1-5,359
0,4228
12,68
0,8498
Meadow —
1.
10,608
-0,408
0,4645
0,88
0,9569
wheat
2.
15,000
12,304
-1-2,696
0,1212
22,24
0,2497
Rét — biíza
3.
22,552
18,384
-f 4,168
0,3961
10,52
0,8160
4.
27,056
20,968
+ 6,088
0,8953
6,80
1,8443
1-4.
18,804
15,668
+ 3,136
0,3591
8,73
0,7110
5.
20,440
16,344
+ 4,096
0,4649
8,81
0,9577
6.
18,536
15,304
+ 3,232
0,2470
13,09
0,5089
5-6.
19,481
15,804
+ 3,677
0,2729
13,48
0,5485
Lucerne —
1.
8,464
11,016
-2,552
0,4496
5,68
0,9262
wheat
2.
10,944
12,304
-1,360
0,1897
7,17
0,3908
Lucerna —
3.
16,904
18,384
-1,480
0,1447
10,23
0,2981
túza
4.
19,608
20,968
-1,360
0,1327
10,25
0,2734
1-4.
13,980
15,668
-1,688
0,1390
12,14
0,2752
5.
14,072
16,344
-2,272
0,2303
9,87
0,4745
6.
14,168
15,304
-1,136
0,2026
5,61
0,4173
5-6.
14,122
15,804
-1,682
0,1742
9,65
0,3501
139
1 mérés— Measuring 1
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21
D. 20-21 April 1979
1? 16 20 24 04
•hour
12
12
2. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4-5.
D. 4-5 May 1979 óra -hour
15 20 24 04 08 12
3. mérés — Measuring 4
Dévaványa 1979. jún. 1—2.
D. 1-2 june 1979
2. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4-5.
D. 4-5 May 1979
5—6. mérés — Measurings 5—6
Dévaványa, 1981. máj. 17-19.
D. 17-19 May 1981
Jelmagyarázat - Key ;
— — ^-^— — rét— lucerna — meadow— lucerne
— — rét— búza — meadow— wheat
— • — ■ — lucerna— búza — lucerna— wheat
12 16 20
-máj. 17. 17 May
08 12 16
•máj. 18. 18 May-
24 04 08
tmáj. 19. 19 Mayi
3. Differences in soil surface temperature. — A talajfelszin-kőtnérséklet
differenciáinak mérésenkénti alakulása.
140
As to the mean temperature of soil (Table 2, Figure 2), similar results were
obtained. The alkaline meadow was the warmest (10.608 to 27.056 °C and
14.072 to 14.168 °C, resp.), followed by wheat (11.016 to 20.968 °C and 15.304
to 16.344 °C), then lucerne (8.464 to 19.608 °C and 14.072 to 14.168 °C).
The difference method applied in the comparison of mean values enables
analysis of the course of differences in both the daily and the nesting period
relations. These are displayed in Figure 3, the extreme values in Table 3.
3. táblázat
Table S
Extreme values and range of differences in microclimate elements
A mikroklimaelemek differenciáinak szélső értékei és terjedelme
Soil surface temperature, "C
Air temperature
"C
Rei. air. humidity, %
Relation
Meas-
Talajfelszín hőmérséklet, °C
Léghömérséklet.
»C
Relativ légnedvesség, %
Reláció
uring
Mérés
Range
Range
Range
min.
max.
terj.
min.
max.
terj.
min.
max. terj.
Wheat -
1.
+ 0,6
+ 3,2
2,6
-2,8
-4,0
6,8
-29
+ 16 45
lucerne
2.
+ 2,2
+ 6,6
4,4
-0,4
+ 7,4
7,8
-35
+ 7 42
Rét -
3.
+ 2,6
+ 9,8
7,2
-1,4
+ 7,4
8,8
-33
+ 4 37
lucerna
4.
+ 2,6
+ 15,8
13,2
+ 0,4
+ 7,4
7,0
-44
44
5.
+ 3,4
+ 13,4
10,0
-0,8
+ 8,0
8,8
-48
+ 4 52
6.
+ 1,8
+ 9,0
7,2
-3,0
+ 5,8
8,8
-25
+ 12 37
Meadow —
1.
-3,6
+ 4,2
7,8
-2,0
+ 7,0
9,0
-23
+ 13 36
wheat
2.
+ 1,8
+ 4,0
2,2
-1,2
+ 8,2
9,4
-35
+ 16 51
Rét — búza
3.
+ 2,2
+ 8,2
6,0
-2,0
+ 6,0
8,0
-23
+ 7 30
4.
+ 1,6
+ 14,6
13,0
-0,6
+ 7,4
8,0
-27
27
5.
+ 2,0
+ 9,6
7,6
-1,2
+ 3,6
4,8
-30
+ 2 32
6.
+ 1,8
+ 6,4
4,6
-2,0
+ 3,6
5,6
-27
+ 8 35
Lucerne —
1.
-6,0
6,0
-2,4
+ 3,0
5,4
- 4
+ 16 20
wheat
2.
-0,2
-3,2
3,0
-2,8
+ 1,0
3,8
- 4
+ 11 15
Lucerna —
3.
-2,8
2,8
-2,4
+ 0,4
2,8
+ 26 26
búza
4.
-2,6
2,6
-4,8
-0,2
4,6
- 4
+ 22 26
5.
-0,8
-4,2
3,4
-5,4
-0,4
5,0
- 4
+ 23 27
6.
-2,8
2,8
-4,0
+ 1,0
5,0
-15
+ 12 27
In the meadow-lucerne relation the differences took on the mini-
mum 2 — 3 °C values during the night period. While the minimum difference
can be said to be constant at the time of nesting, the maximum difference
value is gradually increasing with the rise in temperature.
The same can be said in the meadow-wheat relation. Measuring
No. 1 was an exception when — as mentioned above — the soil of wheat was
warmer.
In the lucerne- wheat comparison the minimum difference was
usually °C, deviation in favour of wheat occurred on two occasions. In the
case of maximum, the difference continuously decreased as a consequence of
the increased soil cover of wheat. These processes are well illustrated in
Figure 4. In the meadow — lucerne and meadow — wheat relations the mean
values of differences were gradually increasing in the course of measurings
1 — 4 (meadow — lucerne from +2.144 to 7.448 °C, meadow — wheat from
— 0.408 to 6.088 °C). However, in the lucerne — wheat comparison there was
141
Rét-lucerna 1—4. — Meadow-lucerne 1—4
12 óra — hour
12 óra — hour
Lucerna— búza 1—4. — Lucerne— wheat 1—4
12 16 20 24 04 08 12 óra -hour
1 —4. = mérés
4. Différences in soil surface temperature during measurings 1 — 4 in meadow-lucerne ^
meadow — wheat and lucerne — wheat relations.
A talajfelszín-hőmérséklet differenciálnak alakulása az 1 — 4. mérés során,
rét — lucerna, rét — búza és lucerna — búza viszonyításban.
142
a slight decrease in the differences between the mean values of the discre-
pancies of soil surface temperature — from —2.552 to 1.360 °C. Calculations
have verified that, Í7i the three main nesting habitats significant differences
ivere registered between the mean temperatures of the soil surface during the
course of simultaneous measurings during the nesting period. The same conclu-
sion is found when treating the measurings 1 — 4 and 5 — 6 as one set. The dif-
fering result obtained in measuring No. 1 (having taken place before nesting)
does not affect the author's finding.
Graphic plotting of the power functions of correlations (Figures 5 — 6) also
indicates that at Dévaványa it is the alkaline meadow soil that is the warmest,
followed by wheat and then lucerne.
Besides the correlation equations, the author presents the deviations of
warming as registered under the heat conditions of the soil surface of the nest-
ing habitats compared: on a 10 per cent increase of variable X what will be
the rate of increase of variable 1' (Table 4).
4. táblázat
Table 4
Limit-Junctions of soil surface temperature
A talajfelszín hőmérsékletének határfüggvényei
Relation
Meas-
Equation
Reláció
uring
Mérés
Egyenlet
F
r
»6
(
Y%
Meadow —
1.
Y'
= 0,470
Xi.:i9
420,73
0,9744
0,059
3,71
15,1
lucerne
2.
Y'
= 0,764
J^O.983
566,00
0,9811
0,041
0,41
9,8
Rét -
3.
Y'
= 1,489
^0.780
203,00
0,9460
0,055
4,01
7,7
lucerna
4.
Y'
= 3,701
Jt 0.508
392,50
0,9793
0,026
19,22
5,0
1-4.
Y'
= 0,899
Y0,937
2122,93
0,9772
0,020
3,15
9,3
6.
Y'
= 2,221
J^O.BIB
386,66
0,9791
0,031
12,27
6,1
6.
Y'
= 1,383
A'0.799
555,00
0,9794
0,034
5,93
7,9
5-6.
Y'
= 1,843
_X0,688
537,50
0,9560
0,030
10,40
6,8
Meadow —
1.
Y'
= 0,173
XÍ.7"
471,10
0,9762
0,080
2,38
18,0
wheat
2.
Y'
= 0,524
X1.164
990,75
0,9881
0,037
4,43
11,7
3.
Y'
= 1,798
A'o.'"
1116,00
0,9886
0,022
11,29
7,4
4.
Y'
= 3,918
X0,511
198,25
0,9471
0,036
13,47
5,0
Rét — búza
1-4.
Y'
= 1,121
J^O.SOO
692,14
0,9402
0,034
2,94
9,0
5.
Y'
= 1,589
^0,774
916,00
0,9886
0,026
8,83
7,7
6.
F'
= 0,931
J^0,9S7
1601,50
0,9933
0,024
1,71
9,6
5-6.
Y'
= 1,201
J^0,868
1704,67
0,9866
0,021
6,24
8,6
Lucerne —
1.
Y'
= 0,677
X'.281
2450,00
0,9722
0,028
9,83
13,0
wheat
2.
Y'
= 0,747
J^l.168
2005,50
0,9942
0,026
6,44
11,8
3.
Y'
= 1,514
J^0,883
265,00
0,9637
0,054
2,16
8,8
Lucerna —
4.
Y'
= 1,010
X1.0Í9
424,00
0,9802
0,049
0,38
10,2
búza
1-4.
Y'
= 1,213
J^O.970
1744,11
0,9728
0,023
1,30
9,7
5.
y
= 0,649
^1,219
598,66
0,9786
0,050
4,40
12,3
6.
Y'
= 0,688
J^l,168
790,25
0,9864
0,042
4,00
11,8
5-6.
Y'
= 0,678
_Y1,187
828,17
0,9723
0,041
4,56
12,0
In the meadow-lucerne comparison, as long as the soil of the alka-
line meadow was wet and relatively well covered, the rate of development was
more vigorous in lucerne. With a rise in temperature this deviation was
equalized, then gradually shifted in favour of the meadow. At first, while the
14a
1 mérés -Measuring 1
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21.
°C D. 20-21 Apr 1979
2. mérés -Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4-5.
D.4-5 May 1979
20-
18-
16-
14-
12-
10-
8
6
4-1
2
-1 1 1 1 1 1 T"
5 7 9 11 13 15 17
20-
/
18-
16-
' 'C
14-
12-
10-
8-
/ J^
6-
/
y^
' r
y
1 1 1 1 1 1 1 1
„
3. mérés — Measuring 3
c
' Dévaványa, 1979. máj. 18-19.
23-
D. 18-19 May 1979 • y
21 -
•^' />^
19-
y^ -^^
/ ^ ^
17-
■' -^y^
15-
/ ^ ^
/ ^
13-
/ ^y^
/ yy^
11-
/ '^y^
/<x
9-
V
7-
' — 1 — 1 1 1 1 — r- i 1 I 1 1 1
10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30
24-
22-
20-
18-
16-
14-
12
4. mérés — Measuring 4
, Dévaványa, 1979. jún. 1—2.
D. 1-2 June 1979
"T 1 1 T"
34 36 38 40
— 1 — I — I — I — I — I — I — I — I — I r
12 14 16 18 20 22 24 26 28 30
Jelmagyarázat — Key:
rét— lucerna — meadow— lucerne
rét— búza — meadow— v«heat
. — lucerna-búza — lucerne— wheat
5. Graphic plotting of power functions of soil surface temperature. Dévaványa, measurings
2-4. — A talajfelszin-hőmérséklet hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása — Dévaványa
1 — 4. mérés
144
5. mérés— Measuring 5
Dévaványa, 1981. máj. 17-18.
D. 17-18 May 1981
24
/
22
/ ^
20-
/ / ^ ^
18
/ '^ ^.-""'^
^ ^^ —
le-
/ ^ ^^--^^
in
■' /^-"'^
/ / ^.^^
12
y ^^
/ y^^y^
10
'yy^
10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30
Jelmagyarázat — Key:
-^— — — ^ rét— lucerna — meadow— lucerne o^
— — — — — rét— búza — meadow-wheat
— • — •- lucerna— búza — lucerne— wheat
22
20
18
16
14
12
ia
p-
6. mérés- Measuring 6
Dévaványa, 1981 . máj. 18-19.
0.18-19 May 1981
/
^C
5-6. mérés együtt— Measurings 5—6 jointly
Dévaványa, 1981. máj. 17-19.
'C D. 17-19 May 1981
6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
26
24
22
20
18
16
14
12
10H
8
8. 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36
6. Graphic plotting of power functions of soil surfeac temperature. Dévaványa, measurings
5 — 6. — A talajfelszin-hômérséklet hatványfüggvényeinek ábrázolása — Dévaványa, 5 — 6
mérés
145
meadow soil temperature rose by 10 per cent that of lucerne rose by 12.3 per
cent, later it fell to 9.8, then 7.7 and finally to 5.0.
The same was observed in measurings 5 — 6 both separately and also when
treating measurings 1 — 4 and 5 — 6 as one set each. These differences in
development were significant.
In the meadow-wheat comparison at the time of measurings 1 — 2,
the temperature rose more intensively in the soil of wheat, due to the lower
rate cover, than in that of the well covered meadow. Then, on a 10 per cent
rise in the meadow soil temperature there was a 18.0 and 11.7 per cent rise,
resp., in that of wheat. Due to the soil cover of wheat and to the fact that the
soil surface of alkaline meadow has turned active, on a 10 per cent rise in the
meadow soil temperature, the wheat soil could provide only a 7.4 and 5.0 °C
rise in the course of measurings 3 — 4. Deviation speed was of a significant
rate in all cases. In response to a cold wave the significant deviation observed
at measuring No. 5 became insignificant by the time of measuring No. 6.
When comparing lucerne-wheat — except in one case — signi-
ficant deviations were also recorded. In measurings 1 — 4, first the rise in wheat
soil temperature was faster (13.0 and 11.8 per cent). Later, however, the
situation changed, since with a 10 per cent rise in lucerne soil temperature,
the same parameter was only 8.8 per cent for wheat.
Significance was also valid for the joint value of measurings 1 — 4 and 5 — 6.
Aboveground air temperature
Graphic plotting of the six measurings is shown in Figure 7. In all of the
day time measurings, the aboveground air layer was the warmest on the mead-
ow, followed by wheat, then lucerne. However, in the evening and night
hours, in some cases the minimum temperature was found in lucerne.
The highest maxima were recorded on the meadow (21.2 to 36.2 °C and
24.8 to 27.2 °C). These were followed by wheat (18.4 to 33.0 °C and 23.0 to
24.6 °C) and lucerne (17.2 to 31.6 °C and 19.0 to 19.2 °C).
In respect of the minima, relations are much more equable. In the early
stage (beginning of April) the coldest values were recorded on the meadow,
however at all other times these were recorded in lucerne. On the meadow
the minima ranged between —1.4 and —13.8 °C, in wheat between 0.2 to
13.6 °C, whereas in lucerne merely between 0.2 to 12.8 °C. When there was
no rise in temperature (Measuring No. 6) the minimum values took on the
order meadow — wheat — lucerne, indicating well the climate equalizing,
moderating effect of the nesting habitats of structured build-up.
It is in respect of range that this effect manifests itself to the greatest
extent. On the uncovered structured meadow this value of range was 22.4 to
24.4 °C, in wheat 18.2 to 20.6 °C and in lucerne 17.0 to 19.4 °C.
As regards mean temperature (Table 5, Figure 8), the earlier order is also
valid. The alkaline meadow (7.072 to 24.512 °C and 14.168 to 16.888 °C) was
the warmest, followed by wheat (7.024 to 22.784 °C and 13.832 to 15.808 °C),
the lucerne (6.808 to 21.032 °C and 12.568 to 13.560 °C).
These figures are shown in Figure 8, their extreme values in Table 1.
In the meadow -lucerne relation the differences took on their
minimum values (-1-0.4 to —3.0 °C) at night. However, the maximum dif-
ference was -1-7.4 °C.
146
1. mérés — Measuring 1
Dévaványa. 1979. ápr. 20-21
D. 20-21 Apr 1979
2. mérés — Measuring 2
C Dévaványa. 1979. máj. 4-5.
D.4-5 May 1979
^ 3. mérés-Measuring 3
35-
Dévaványa. 1979. máj
D. 18-19 May 1979
18
-19.
30-
/ /
25-
20-
\ \ \
V
15-
>
V
J
\l
10-
\
V
/
1
1
1
1 1
o_ 4. mérés-Measuring 4
Dévaványa, 1979. jún. 1-2.
D 1-2 June 1979
-T 1 r
12 16 20 24 04 08 12óra-12 16 20 24 04 08 12óra-hour
hour
5—6. mérés-Measurings 5-6
°C Dévaványa, 1981. máj. 17-19.
30-
D. 17-19 May 1981
Jelmagyarázat - Key :
rét — meadow
— lucerna — lucerne
— — • — búza — wheat
máj. 17. 17 May
máj. 18. 18 May
máj. 19. 19 May
7. Aboveground air temperature in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőhabitátok
talajmenti léghômérsêkletének mérésenkénti alakulása.
147
\ \
\ \
\ \
• \
V ^ \
v. V ^
^"\ ^ ^
^^\ ^ ^
^^\ \ ^
^^^ "^ ^
^^^ \ "^
E
^v > ^
1
X'^ ^
D>
V \
\
\\
\
\\
\
\\
>
\ ^^
\ ' \
\ 'v \
\ \ \
\ \ \
\ ; ^
E
\ / 1
3
E
\ »
X
/\ 1
1 1
— , — , — ,/' \ 1
\
\'^'
\ -^
\ \\
a>
X
S
5
\'^
<
\ i ^
1
en
\^
_ÇD
\ \
<
K,\ .
o
o
5 0» 4~-
O T ™
l'I
?i
II
e.
:0
Û O
\ -N
\^A
\\\
V^^
\^^
\ \ \
\ \
\ '^"^
\ ^^
E
\ ^^
3
E.
\ ^
e
\ 1
2
. , r.Ai _
il
1 s
2cn
03
^^1
•«5
E
I ™ •
•<D I .'
r\i U. %-
7< ^
O t— O)
CN CN iP
e
O
ao
148
5, táblázat
Table 5
Comparison of mean values oj air temperature in nesting habitats
A fészkelőhabitátok léghőmérséklet-középértékeinek mérésenkénti összehasonlítása
Belation
Meas-
Reláció
uring
^A
Xb
d
»d
(
8ZDs%
Meadow —
1.
7,072
6,808
+ 0,264
0,4401
0,60
0,9066
lucerne
2.
11,816
9,072
+ 2,744
0,4576
6,00
0,9427
Rét -
3.
21,160
18,360
+ 2,800
0,6223
4,50
1,2818
lucerna
4.
24,512
21,032
+ 3,480
0,4045
8,60
0,8332
1-4.
16,140
13,818
+ 2,322
0,2700
8,60
0,5346
5.
16,888
13,560
+ 3,328
0,5413
6,15
1,1152
6.
14,168
12,568
+ 1,600
0,5335
3,00
1,0991
5-6.
15,384
12,984
+ 2,400
0,3987
6,02
0,8014
Meadow —
1.
7,072
7,024
+ 0,048
0,3947
0,12
0,8130
wheat
2.
11,816
9,784
+ 2,032
0,5244
3,87
1,0803
Rét - búza
3.
21,160
19,200
+ 1,960
0,5147
3,81
1,0603
4.
24,512
22,784
+ 1,728
0,2898
5,96
0,5970
1-4.
16,140
14,689
+ 1,442
0,2322
6,21
0,4598
5.
16,888
15,808
+ 1,080
0,3349
3,22
0,6898
6.
14,168
13,832
+ 0,336
0,3072
1,09
0,6328
5-6.
15,384
14,735
+ 0,649
0,2880
2,85
0,4583
Lucerne —
1.
6,808
7,024
+ 0,216
0,2564
0,84
0,5281
wheat
2.
9,072
9,784
-0,712
0,2176
3,27
0,4482
Lucerna —
3.
18,360
19,200
-0,840
0,1523
5,52
0,3138
búza
4.
21,032
22,784
-1,752
0,1994
8,79
0,4108
1-4.
13,818
14,698
-0,880
0,1174
7,50
0,2325
5.
13,560
15,808
-2,248
0.2750
8,17
0,5665
6.
12,568
13,832
-1,264
0,2732
4,63
0,5628
5-6.
12,984
14,735
-1,751
0,2085
8,40
0,4191
In the meadow — wheat comparison, at first — 20 °C was the highest
minimum, the maximum was + 7.0 °C which can be attributed to the absence
of closing in wheat. Later, the 7.4 °C difference value developed in this
relation as well.
In the lucerne — wheat comparison, when registering the minimum
differences it was in wheat, whereas at the registering of maximum differences
it was in lucerne, that air temperature was higher (Figures 9— 10). In brief,
this means that during the day hours the temperature was higher on the
meadow, at night in culture habitats.
In the meadow — lucerne relation the mean values of differences gradually
increased to the very end of the investigation (from 0.264 °C to 3.480 °C).
However, in the meadow — wheat relation at first these values suddenly rose
(from 0.048 °C to 2.032 °C), then slowly diminished (from 2.032 °C to 1.729 °C).
In the lucerne — wheat comparison there was a gradual increase in the mean
values of differences in favour of wheat (from +0.216 °C to —1.752 °C).
In the course of simultaneous measurings — during the nesting period — in the
three main nesting habitats the mean values of air temperature showed significarli
differences.
The author's findings also proved to be valid when treating the data of
measurings 1 — 4 and 5 — 6 as one set (Table 5).
149
1. mérés — Measuring 1
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21 .
D. 20-21 Apr 1979
12 16 20 24 04
óra — hour
08 12
2. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4—5.
D.4-5 May 1979
12 16 20 24 04
óra — hour
08 12
3. mérés — Measuring 3
Dévaványa, 1979. máj. 18-19
D. 18-19 May 1979
4. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. jún. 1—2.
D 1-2 June 1979
óra — hour
08 12
5-6. mérés -Measurings 5—6
Dévaványa, 1981. máj. 17—19.
D. 17-19 May 1981
Jelmagyarázat — Key:
— ^— ^-^— — rét— lucerna — meadow— lucerne
_»_ -_ -. rét— búza — meadow wheat
. . .« lucerna— búza — lucerne— wheat
9 12 15 18 21 24 03 06 09 12 15 18 21 24 03 06 09
I máj. 17. ] máj. 18. 1 máj. 19. j
9. Differences in air temperature.
A léghőmérséklet differenciáinak mérésenkénti alakulása.
150
Rét— lucerna 1—4. — Meadow— lucerne 1—4
12 16 20 24 04 08 12óra-hour
Rét -búza 1—4.
12 16 20
Meadow— wheat 1—4
24 04 08 12 óra -hour
Lucerna— búza 1—4. — Lucerne— wheat 1—4
12 16 20 24 04 08 12 óra -hour
1 —4. = mérés
10. Differences in air temperature during measurings 1 — 4 in meadow — lucerne,
meadow — wheat and lucerne — wheat relations.
A léghőmérséklet differenciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során,
rét — lucerna, rét — búza és lucerna — búza viszonyításban.
151
5. mérés — Measuring 5
Dévaványa, 1981. máj. 17-18.
D. 17-18 May 1981
6. mérés — Measuring 6
Dévaványa, 1981. máj. 18-19.
D. 18-19 May 1981
6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
5—6. mérés- Measurings 5—6
Dévaványa, 1981. máj. 17-19.
D. 17-19 May 1981
2 4 6 è 10 l'2 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32
Jelmagyarázat — Key:
— — ^— — — rét— lucerna — meadow— lucerna
— — — — — - rét— búza — meadow— wheat
— •—•—•—• lucerna— búza — lucerne— wheat
11. Graphic plotting of power functions of air temperature.
Dévaványa, tneasurings 1 — 6.
152
1. mérés— Measuring 1
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21:
^ D. 20-21 Apr 1979
15
10
2 4 6 8 10 12 14 16 18 20
'-"C
2. mérés —Measuring 2
Of
Dévaványa, 1979 máj. 4-5.
^ D.4-5 May 1979
20-
•
y
15'
y'
x*
/ y y
/ ^x
'^ X
/ / /
10-
/ ^ X
y X
/ ^ X
5
'<X
//y^
2 4 6 8 10 12 14 16 18 20
25
20
15
10
3. mérés— Measuring 3
Dévaványa, 1979. máj. 18-19.
D. 18-19 May 1979
/
/
U-2
6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32
4. mérés — Measuring 4
"c
Dévaványa, 1979. jún. 1-2.
D. 1-2 June 1979
30
.
/ / /
25
/ <x
'^X
20
^ //
'X
15
V
10
12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36
A léghóméreéklet hatványifüggvényeinek grafikus ábrázolása. Dévaványa 1 — 6. mérés.
153
6. táblázat
Table 6
Po Loer functions of aboveground air temperature
A talajmenti légréteg hőmérsékletének hatványfüggvényei
Relation
Reláció
Aleas-
uring
Mérés
Equation
Egyenlet
i'
r
H
{
Y%
Meadow —
lucerne
Rét -
lucerna
1.
2.
3.
4.
1-4.
5.
6.
5-6.
F' = 1,796 X«-'»»
F' = 0,601 Xi-°"
F' = 1,900 X».7*9
F' = 1,198 X»-«»'
F' = 0,954 XO-956
F' = 1,643 X»''"
F' = 2,228 X«-685
F' = 2,126 X»'"o
167,86
104,74
1118,20
732,00
552,80
392,64
520,24
392,23
0,9505
0,9044
0,9891
0,9837
0,9252
0,9724
0,9784
0,9718
0,055
0,103
0,022
0,033
0,041
0,038
0,029
0,034
5,32
0,55
11,41
3,12
1,08
6,55
11,47
9,71
7,0
10,6
7,4
8,9
9,5
7,4
6,5
6,6
Meadow —
wheat
Rét — bi'iza
1.
2.
3.
4.
1-4.
5.
6.
5-6.
F' = 1,908 X"-''»'
F' = 1,166 X»-865
F' = 1,785 XV83
F' = 1,282 X»-""!
F' = 1,388 X<>-854
F' = 1,597 X0.8"
F' = 1,798 X0-'«o
F' = 1,758 Xo-'s*
443,35
195,97
1530,25
1477,67
1169,22
634,38
1250,00
1048,50
0,9803
0,9371
0,9931
0,9930
0,9624
0,9826
0,9909
0,9889
0,034
0,067
0,020
0,023
0,025
0,032
0,022
0,024
8,72
2,01
10,85
4,23
5,84
5,81
10,00
9,00
7,0
8,6
7,8
9,0
8,5
8,1
7,7
7,8
Lucerne —
wheat
Lucerna —
búza
1.
2.
3.
4.
1-4.
5.
6.
5-6.
F' = 0,949 XO-993
F' = 1,952 X"-"9
F' = 0,933 X»-ö38
F' = 1,128 X°-987
F' = 1,369 X«-8»8
F' = 0,994 X^'ös»
F' - 0,747 Xi-"^
F' = 0,792 Xi'i36
64,62
264,46
3079,00
1474,33
628,92
854,00
1250,25
908,74
0,8579
0,9592
0,9962
0,9917
0,9323
0,9872
0,9910
0,9877
0,124
0,047
0,019
0,026
0,036
0,036
0,032
0,038
0,06
5,16
2,03
0,51
2,81
1,64
4,59
3,58
9,9
7,5
10,4
9,9
8,9
10,6
11,6
11,4
Rét— lucerna 1 — Meadow— lucerne 1
Rét-búza 1 - Meadow-
-wheat 1
°C
/
■
25
/
/
■
20
/ ^
•
15
A^
10
A
^
f
•
5
/^
/
10 15 20 25 30
-5
10 15 20 25
12. Graphic equalization of air temperature in meadow — lucerne and meadow — wheat during
measuring No.l. — Rét — lucerna és rét — búza léghőmérséklet összefüggéseinek grafikus
kiegyenlítése az 1. mérés során.
154
Graphic plotting of the power functions of correlations also indicates (Fig-
ure 11) that the order of air temperature is: meadow — wheat — lucerne.
Equations of the correlation and the extent of differences in development are
contained in Table 6.
In the m e a d o w — 1 u c e r n e comparison on one occasion (measuring
No. 2) there was no significant difference in temperature (with a 10% rise in
meadow air temperature there was a 10.6 °C rise in lucerne air temperature).
on all other occasions the deviation was significant (C.5 to 8.9 per cent rise to
10 per cent). At the first measuring on the alkaline meadow, negative heat
values were noticed as well. However, the applied function Y' = a X* is
interpreted merely in the positive range. These data pairs (pairs 1 — 2) were
omitted from the set of data. Later, the function F' = a e*-^ was fitted to the
•complete set of data, together with the negative values, and the following
equations were obtained :
meadow — lucerne, measuring No. 1: F = 1.597 eO-i*i^.
meadow — wheat, measuring No. 1: F = 1.306 e^'^^^ ^.
Since these functions yielded real values only in the negative range of
interpretation, graphic equalization was applied by the author (Figure 12).
In the meadow — wheat comparison, at measuring No. 2 there was
no significant difference, however in all further cases there was a notable
difference in development: when the meadow temperature rose by 10 per
cent, that of wheat rose by 7.0 to 9.0 per cent. Equalization of the first
measuring took place as discussed earlier. The same result was obtained when
treating measuring No. 4 as a set.
In the lucerne — wheat comparison, in four out of six measurings
there was no significant difference in the speed of development of the tem-
perature either in lucerne or wheat. Result of the cooling recorded in the
course of measuring No. 6 was that while in lucerne the temperature rose by
10 per cent, in wheat there was a significant rise of 11.6 per cent. As a result
of the significant deviation recorded during measuring No. 2 (7.5 per cent)
when treating measurings 1 — 4 as a set, a significant difference (8.9 per cent)
was also obtained.
The abovegrouud relative air humidity
Graphic plotting of the six measurings is shown in Figure 13. hi the course
of investigations, relative air humidity ivas lowest on the alkaline meadow,
Jollowed by ivheat, then lucerne. The situation was the same in respect of the
cardinal values (Table 6, Figure 14).
The loivest minima were recorded on the alkaline meadow (26 — 45% and
45—66%). In wheat these values were 34—60 and 70—78%, in lucerne 46 —
66%, and 84-91%.
As regards maxima, the situation was more equable since in all nesting
habitats the relative air humidity was, or came close to, 100 per cent. Due to
the high moisture content of the lucerne plant and its low surface temperature,
air humidity is condensed mostly in the form of dew on the plant surface,
therefore the air doesn't always become saturated with humidity.
In respect of range, the meadow — wheat — lucerne order evolved. On the
alkaline meadow the range of relative air humidity was 55 — 66% and 44 —
55%, in wheat 40-60% and 22-30%, in lucerne 34-52% and 9-16%o-
155
1 mérés — Measuring 1
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21,
D. 20-21 April 1979
12 16 20 24 04
óra — hour
08 12
2. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4-5.
D. 4-5 May 1979 óra -hour
+4
+ 2
-2
_4.
^"^
-^-^v^^
-6
<^ /
\
"C
12 15 20 24 04 08 12
+6i
+4-
+2-
-2
-4
-5
-""^ \._.
3. mérés — Measuring 4
Dévaványa 1979. jún. 1—2.
D. 1-2 June 1979
2. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4-5.
D.4-5 May 1979
óra — hour
08 12
óra - hour
08 12
5-6. mérés — Measurings 5—6
Dévaványa, 1981. máj. 17-19
D. 17-19 May 1981
Jelmagyarázat — Key:
—— rét— lucerna — meadow— lucerne
rét— búza — meadow— wheat
— lucerna— búza — lucerna— wheat
12 16 20
-máj. 17.17 May
08 12 16
•máj. 18. 18May-
24 04 08
tmáj. 19. 19 May4
ÍZ. Relative air humidity in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőfiabitátok relativ
légnedvességének mérésenkérdi alakidása.
156
o
-^^^>^
^ ^ \
1 1 \
nj
O
1-
l
c
«
N
•o
1 / \
^ ^- /
\ V /
ô2 O
/ / /
( f {
1 1 \
1 f \
E
E
'e
V' /
/
/ /
> ■ /
/ //
r^
/
. /
K
,
a
o
>
i i
<
1 • i
1
^ ^ /
D>
, • /
^ V
<
\ '
o ™ n
^ Q) 3
■2 ^ -
Q £l
1
•H
e
1
1
oô
»-H
Ni
on
s
^ s.
II
Q
>i
•■s
:^
s
^
157
7. táblázat
Table 7
Comparison oj mean values of relative air humidity in nesting habitats
A fészkelőhabitátok relativ légnedvességi középértékeinek mérésenkénti összehasonlítása
K<"lation
Measu-
Reláció
ring
Mérés
^A
Xb
d
«d
í
SZD5%
Meadow —
1.
77,72
84,48
- 6,76
2,1395
3,16
4,4074
lucerne
2.
74,08
87,24
-13,16
2,4226
5,43
4,9905
3.
74,84
85,72
-10,88
2,4653
4,4]
5,0785
4.
68,48
76,16
-17,68
2,2276
7,94
4,6889
Rét -
1-4.
71,28
83,40
-12,12
1,2081
10,03
2,4887
lucerna
5.
79,84
95,92
-16,08
3,6037
4,46
7,4235
6.
84,84
92,36
- 7,52
1,9631
3,83
4,0440
5-6.
82,59
94,18
-11,59
2,1541
5,38
4,4375
Meadow —
1.
77,72
78,92
- 1,20
1,9330
0,62
3,9820
wheat
2.
74,08
83,24
- 9,16
2,7554
3,32
5,6761
Rét — búza
3.
74,84
79,64
- 5,80
1,8074
2,66
3,7332
4.
58,48
69,32
-10,84
2,4589
4,41
5,0654
1-4.
71,28
77,78
- 6,50
1,0850
5,99
2,2351
5.
79,84
89,20
- 9,36
1,9907
4,70
4,1009
6.
84,84
93,48
- 8,64
2,1701
3,98
4,4705
5-6.
82,59
91,43
- 8,84
1,4790
5,97
3,0467
Lucerne —
1.
84,48
79,92
+ 5,56
1,2936
4,30
2,6649
wheat
2.
87,24
83,24
+ 4,00
0,9530
4,20
1,9615
Lucerna —
3.
85,72
79,64
+ 6,08
1,1901
5,11
2,4517
búza
4.
76,16
69,32
+ 6,84
1,3646
5,01
2,8112
1-4.
83,40
77,78
+ 5,62
0,6050
9,29
1,2463
5.
95,92
89,20
+ 6,72
1,8326
3,67
3,7751
6.
92,36
93,48
- 1,12
1,3389
0,84
2,7582
5-6.
94,18
91,43
+ 2,75
1,5776
1,74
3,2500
Considering the medium relative humidity of air (Table 7, Figure 14), in
the course of all six measurings the alkaline meadow — wheat — lucerne rising
order developed in respect of the mean value of relative air humidity. Humid-
ity was lowest in the meadow (58.48 to 77.72 per cent and 84.84 to 79.84 per
cent), followed by wheat (69.32 to 83.24 and 89.20 to 93.48), while in lucerne
it proved to be the highest (76.16 to 87.24 and 92.36 to 95.92).
In the meadow — lucerne comparison, the negative values of
differences (Table 3, Figures 15—16) were registered in the day hours, the
positive ones during the night and early dawn hours. Lucerne shows 29 — 34
and 25 — 48 per cent higher, and 0—16 and 4—12 per cent loAver relative air
humidity, resp., when the minimum and maximum are perceived.
In respect of meadow — wheat, similar difference values are
obtained as in the earlier mentioned meadow — lucerne comparison.
In the lucerne — wheat relation, in consequence of earlier congru-
encies, the situation was equable in respect of extreme difference values. In
the Great Plain relation, a range of differences from 20 to 30 per cent should
be considered as being equable. Only on some occasions during the night
period was the air humidity higher in wheat (max. 4 per cent).
In the meadow — lucerne and meadow — wheat relation, the mea7i values of
158
1. mérés — Measuring 1
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21.
D. 20-21 Apr 1979
12 16 20 24 04 08
2. mérés — Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4—5.
-hour D. 4-5 May 1979
12 óra 12 16 20 24 04
— hour
08 12 óra
J L
■30-
-40-
°C
3. mérés — Measuring 3 4. mérés — Measuring 4
Dévaványa, 1979. máj. 18-19. Dévaványa, 1979. jún. 1-2.
D. 18-19 May 1979 -hour D. 1-2 June 1979
12 16 20 24 04 08 12 óra 12 lö 20 24 04 08
— hour
12 óra
L
5. mérés — Measuring 5
Dévaványa, 1981. máj. 17-18.
D. 17-18 May 1981
6. mérés — Measuring 6
Dévaványa, 1981. máj. 18-19.
D. 18-19 May 1981
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 r
09 12 15 18 21 24 04 06 09 12 15 18 21 24 03 06 09 óra -hour
Jelmagyarázat — Key:
rét — meadow
lucerna — lucerne
— . — búza — wheat
15. Differences in relative air humidity. — A relativ légnedvesség differenciáinak mérésenkénti
alakulása.
159
Rét— búza 1—4. — Meadow— wheat 1—4
óra — hour
12 16 20 24 04 08 12
Rét— lucerna 1—4. — Meadow— lucerne 1
12 16 20 24 04
óra — hour
80 12
,__ I
Lucerna— búza 1—4. — Lucerne— wheat 1—4
08 12
óra — hour
1— 4. = mérés
16. Differences in relative air humidity during measurings 1 — 4 in meadow — lu<:eme,
meadow — wheat and lucerne — wheat relations.
A relativ légnedvesség differenciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során,
rét — lucerna, rét — búza és lucerna — búza viszonyításban.
160
differences in relative humidity always increased, if not continuously, during
measurings 1-4 (from -6^67% to -17-68% and from -1.20% to
— 10.84%), while in the lucerne — wheat comparison the rate of this increase
was moderate — it rose from + 5.56% to + 6.84%. In the course of measurings
5 — 6, in default of a rise in temperature, the mean values of differences
decreased by the second measuring. Mathematical calculations carried out
in the three main nesting habitats indicated that simultaneous measurings
registered significant differences in the aboveground medium relative humidity
during the nesting period. Deviation from this is only recorded under extremely
adverse (cloudy, rainv) climatic conditions when an equalization takes place
(Table 7).
Graphic representation oîthe power functions of correlations (Figure 17) also
indicate that it is the meadow — wheat — lucerne that is the rising order of
relative air humidity.
Equations of the correlations and the rate of differences in development are
shown in Table 8.
In the meadow — lucerne comparison, relative air humidity proved
to be significantly different in all measurings. Due to the stand structure and
the low values of relative humidity in alkaline meadow, in the case of a 10 per
8. táblázat
Table 8
Power functions of relative air humidity
A relatív légnedvesség hatványfüggvényei
Relation
Meas-
Equation
Reláció
uring
Mérés
Egyenlet
F
r
«»
t
Y%
Meadow —
1.
Y'
= 8,909
X0.5"
47,11
0,8185
0,075
6,43
5,1
lucerne
2.
Y'
= 12,841
Xo.**e
41,11
0,8007
0,070
7,97
4,3
Rét -
3.
Y'
= 13,630
JfO,429
117,95
0,9152
0,039
14,64
4,2
lucerna
4.
Y'
- 7,056
J^0,589
103,58
0,9047
0,058
7,11
5,8
1-4.
F'
= 9,658
X0.508
326,75
0,8753
0,028
17,51
5,0
5.
Y'
= 68,690
^0.077
34,62
0,7741
0,013
71,00
0,7
6.
Y'
= 32,400
X0.236
19,70
0,6763
0,054
14,15
2,3
5-6.
Y'
= 62,191
Jf0,094
12,66
0,4482
0,083
10,86
0,9
Meadow —
1.
Y'
= 6,355
JfO.SSO
62,63
0,8576
0,073
5,75
5,7
Avheat
2.
Y'
= 11,275
Jf0,466
25,24
0,7214
0,092
5,80
4.5
Rét — búza
3.
Y'
= 5,896
J^O.608
197,00
0,9754
0,043
9,16
6,0
4.
Y'
- 5,006
^0,650
189,50
0,9433
0,047
7,45
6,4
1-4.
F'
= 6,366
J^O.589
399,50
0,8664
0,029
14,17
5,8
5.
F'
= 12,453
X0.4S1
215,33
0,9483
0,031
17,71
4,4
6.
F'
= 34,862
J^O.222
6,25
0,4687
0,089
8,74
2,1
5-6.
F'
= 15,362
JÇ^O.405
117,83
0,8381
0,037
16,08
3,9
Lucerne —
1.
F'
= 1,223
JÇ^O.939
79,79
0,8785
0,105
0,58
9,4
wheat
2.
F'
= 0,641
Xi-o"»
206,14
0,9503
0,076
1,16
10,9
Lucerna —
3.
F'
= 0,278
X1.270
142,42
0,9284
0,106
2,55
12,9
búza
4.
F'
= 0,893
J^l,003
200,38
0,9474
0,071
0,04
10,0
1-4.
F'
= 0,713
J^l.080
684,29
0,9358
0,041
1,46
10,6
5.
F'
= 6,7- 10-
6 J^3,5916
32,15
0,7483
0,658
3,94
0,8
6.
F'
= 12,952
JfO,436
2,44
0,3226
0,268
2,10
4,2
5-6.
F'
= 5,590
X"'*!*
3,50
0,2672
0,324
1,19
6,0
161
l%]
100^
90
80-1
70
60
50
40
5. mérés — Measuring 5
Dévaványa, 1981. máj. 17-18.
D. 17-18 May 1981
/
6. mérés — Measuring 6
Dévaványa, 1981. nnáj. 18-19.
[%] D 18-19 May 1981
100
90-
80
70i
40 50 60 70 80 90 100 [%1
60 70 80 90 100 1%)
Rét— búza 5—6. — Meadow— wheat 5—6
Rét— lucerna 1 —6. — Meadow— lucerne 5-6
I%1
100
90
8o^
40 50 60 70 80 90 100 (%1
40 50 60 70 80 90 1001%)
Lucerna-búza 5—6. — Lucerne- wheat 5—6 Relatív-légnedvesség 5—6. — Rei. air humidity 5—6
100 / 100
90
80-
70
60-
50
40 80 90 100 [%1
40 50 60 70 80 90 100 [%]
Jelmagyarázat - Key :
■ rét— lucerna — meadow— lucerne
— — ^ — — rét— búza — meadow— wheat
— — • — • — lucerna— búza — lucerne— wheat
17. Graphic plotting of power functions of relative humidity.
Dévaványa, nieasurings 1 — 6.
162
1. mérés — Measuring 1
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21.
(%] D. 20-21 Apr 1979
100
90
80
70i
60
50H
[%]
100{
2. mérés— Measuring 2
Dévaványa, 1979. máj. 4-5.
D.4-5 May 1979
40 50 60 70 80 90 100[%1
[%]
100
90
SO-
TO
601
50
3. mérés — Measuring 3
Dévaványa, 1979. máj. 18-19.
D. 18-19Maj 1979
(%]
100
90
80
70
60
50
40
30
40 50 60 70 80 90 100 1%1
4. mérés — Measuring 4
Dévaványa, 1979. jún. 1-2.
D. 1-2 June 1979
40 50 60 70 80 90 100 [%J
^0 30 40 50 60 70 80 90 1001%!
1%1
100
SO-
SO"
70^
60
50.
40
30-
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 1%]
A relativ légnedvesség luitványfüggvényeinek grafibus ábrázolása. Dévaványa, 1 — 6. mérés.
163
cent rise in humidity of the meadow, lucerne, a plant with high values, could
not develop at a more vigorous rate than the registered 4.2 to 5.8 per cent.
In the course of measurings 5 — 6 regarding the effect of macroclimate and the
stand structure of lucerne, when humidity on the meadow rose by 10 per
cent, in lucerne there was merely a rise of 0.7 and 2.3 per cent, resp., which is a
positive sign of stability.
As regards meadow — wheat, values similar to the ones described
earlier were obtained — even the rate of deviation was similar. With a 10 per
cent increase in the humidity of the meadow there was a 4.5 to 6.4 per cent
increase in the relative humidity of wheat. During measurings 5 — 6, this
value fell from 4.4 to 2.1 per cent.
In the lucerne — wheat comparison, considering the results of the
above two relations, it seemed that no significant deviation would be ob-
tained. This has been partly verified, however to a small extent the values
obtained fell outside the limit of significance (measurings No. 3, 5, 6).
Joint evaluation of the microclimate elements, conclusions
Complying with the known minimum laws, it can be stated that absence of
any of the required acting factors, or else their appearance on a lower level,
indicate the insufficient or less suitable character of the whole svstem. As to
18. Great bustard hen rising frorn its nest. (Fhoto: Dr. S. Faragó — Fészkéről kélő túzok-
tyúk. Dévaványa, 1981. május. (Fotó: Dr. Faragó S.)
164
microclimate, the situation is the same. Each of the three microclimate ele-
ments evaluated is important, no succession can be stated since the incubation
biological effect of each of them is indispensable. Therefore, in their joint
evaluation it is investigated to what extent the nesessary factors are present
compared to each other in some nesting habitat.
Whether the deviations compared to each other are substantial or not has
been pointed out already. Consequently, the author established the order of
succession accordingly by developing so-called microclimate goodness figures
applied in his earlier study {Faragó, 1981).
Extreme values and range of the microclimate elements have been graded
considering that in the period of incubation, but also in that of imperfect heat
regulation, equalization is the prime guarantee for survival.
In compliance with this, and with the number of the nesting habitats
compared in the case of soil and aboveground air temperature, the highest
minimum values and the smallest maxima and range are considered the most
favourable (of 3 scores). In the case of relative humidity, the greatest minimum,
the smallest maximum and the smallest (most equalized) range are considered
favourable.
The result, meaning the grades of microclimate goodness values, are
contained in Table 9.
9. táblázat
Table 9
Evaluation of microclimate goodness of main nesting habitats at Dévaványa
A legfontosabb fészkelóhabitátok mikroklimajóságának értékelése Dévaványán
Nesting habitat
Soil surface temperature
Talajfelszín-hőméreéklet
Air temperature
Léghőmérséldet
Rei. air humidity
Relatív légnedvesség
Total
összes
Order of
succes-
sion
Sorrend
Fészkelőhabitát
Min.
Max.
Bange
térj.
Min.
Max.
Kange
térj.
Min.
Max.
Range
terj.
score
pont
placing
hely
Meadow —
Rét
Lucerne
— Lucerna
Wheat -
Búza
3
1
2
1
3
2
1
3
2
2
1
3
1
3
2
1
3
2
1
3
2
2
2
2
1
3
2
13,0
22,0
19,0
3.
1.
2.
Goodness values of microclimate:
Mikroklima jósági értékei:
Soil and air temperature
Talaj- és léghőmérséklet
Min. :
3 = legnagyobb — greatest
2 = közepes — medium
1 = legkisebb — smallest
Relative air humidity
Relativ légnedvesség
Min. :
3 = legnagyobb — greatest
2 = közepes — medium
1 = legkisebb — smallest
Max:
3 = legkisebb — smallest
2 = közepes — medium
1 = legnagyobb — greatest
Max.:
3 = legkisebb — smallest
2 = közepes — medium
1 = legnagyobb — greatest
Range:
Terj.:
3 = legkisebb — smallest
2 = közepes — medium
1 = legnagyobb — greatest
Range:
Terj.:
3 = legkiegyenlítettebb —
most equable
2 = közepes — medium
1 = legnagyobb-greatest
165
Considering all microclimate elements, lucerne achieved the highest goodness
value — 22 scores (out of a possible 27). After lucerne, wheat followed with 19.
As regards all characteristics it could be placed second, however its air
temperature goodness was identical with that of lucerne (7 scores each).
Alkaline meadow, as a primary nesting habitat, yielded the poorest result in
all cases as verified by its 13 score goodness value.
To sum up, it can be stated that on alkaline meadows (primary nesting
habitats) the microclimate conditions of ecosystems differ from those of agri-
cultural ecosystems (culture nesting habitats). A considerable part of these
differences is essential, and significant to a mathematically demonstrable
extent.
The rather favourable microclimatic conditions of culture habitats (lucerne and
wheat), their effectiveness during the nesting period, is in the author's opinion
one of the factors which began in an earlier period and the cause of the changes in
the nesting habitat of the Great Bustard, rneaning, as mentioned in the introduc-
tion, the preference given to culture ecosystems on the Great Plain.
Author's address
Dr. S. Faragó
H -9401 Sopron
Pf. 132
References — Irodalom
Faragó, S. fl979): Wirkung der Umweltsfaktoren auf den Grosstrappenbestand der
Hanság. Állattani Közlemények. 66. p. 65 — 73.
Faragó, S. (1981): Comparative Microclimatic Examinations of Great Bustards (Otis t.
tarda L.) in their Main Nesting Biotopes in Hanság. = Nimród Fórum. March, p.
25 - 32. Vadbiológiai Kutatás. 27.
Faragó, S. (1983a): Die Nestbiologie der Grosstrappe (Otis t. tarda L.) in Ungarn. AUat-
tajii Közlemények. 70. p. 33 — 38.
Faragó, S. (1983b): Autökologische Untersuchungen der Grosstrappe (Otis tarda L.) in
Ungarn. A Magyar Madártani Egyesület I. Tudományos Ülése. Sopron, 1982. Kiadvá-
nya p. 25 — 35.
Faragó, S. (1983c): The Role of the Soil in the Range and Incubation of Bustards (Otis
tarda L., 1758) in Hungary. Erdészeti ós Faipari Egyetem Tudományos Közleményei.
1982. 1. p. 75-89.
Faragó S. (1984a): A túzokkutatás legújabb eredményei Békés megyében. A békési
túzok autökológiájának vázlata. Natura. 5. Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv,
Békéscsaba.
Faragó S. (19S4b): Izolálódott túzokpopulációk védelmének problémái a Kárpát-me-
dence nyugati túzoknépességeinek példáján. Állattani Közlemények. 62. (Megjelenés
alatt)
Fodor T. (1975): Bestandsänderung der Grosstrappenpopulationen in Ungarn bis zum
Jahre 1973. Aquila, 80-81. p. 121-138.
Fodor T.— Nagy L.—Sterbetz I. (1971): A túzok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Ki88 I. (1977): Baromfikeltetés. 3, kiadás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Sterbetz, I. (1982): Results of Repatriation at the Station for Experiments with Great
Bustards at Dévaványa. Állattani Közlemények. 69. p. 127 — 131.
Sváb, J. (1967): Biometria! módszerek a mezőgazdasági kutatásban. Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest.
166
A túzok (Otis t. tarda L., 1758) fészkelésökológiai vizsgálatai
a Dévaványai Tájvédelmi Körzetben
I. Összehasonlító mikroklíma-vizsgálatok
Dr. Faragó Sándor
Erdészeti és Faipari Egyetem, Vadgazdálkoddstani Tanszék, Sopron
A túzok {0ti3 t. tarda L.) világméretű állománycsökkenése alól nem volt kivétel a törzs-
alak magyarországi népessége sem. Az 1941. évi 8557 példányos létszám 1969-re — 68%-08
csökkenés után — csupán 2765 egyedet számlált {Fodor, 1975). A túzok 1970-től fogana-
tosított teljes védelme alatt az állomány jelentős mértékben növekedett, és ezzel együtt
1975-ben megalakult a Déva ványai Tájvédelmi Körzet. A Tájvédelnni Körzet túzoktele-
pén 1979-ben indult meg a fészekmentési, keltetési, nevelési, ill. repatriációs munka,
amely fényesen igazolta a hozzá fűzött reményeket (Sterbetz, 1982; Faragó, 1983a).
A sikeres repatriáció még inkább szükségessé tette, hogy széles körű kutatásokat indít-
sunk a faj fészkelésökológiájának megismerésére, hogy a szabadterületi állományvédelem-
mel még eredményesebbé, hatékonyabbá váljék védelmi munkánk.
A túzokárea környezeti adottságait figyelembe véve, a túzokot tág tűréshatárú euriők
fajnak kell tekintenünk. Cáfolnunk kell kis plaszticitását, hiszen az euriők fajok tág öko-
lógiai potenciált mutatnak. Mivel több faktorral szemben euriőkök, nagy az ökológiai
valenciájuk. Fontos a túzok védelmét erről az alapról indítani, mert így akkor egy meg-
mentésre alkalmas fajnak kell tekintenünk {Faragó, 1983b).
A túzok autökológiai vizsgálata már eddig is több kérdésre derített fényt. Véleményünk
szerint {Faragó, 1979, 1981, 1983b, c, 19S4a) a túzok régóta tapasztalt habitátváltása. Ősi
fészkelühelyeiről mezőgazdasági területekre való költözése a kultiirhabitátok kedvezőbb
fészkelésökológiai adottságainak következménye. Ezzel magj'arázható, hog>' már a dürgés
időszakában pl. Nyugat-Magyarországon a kultúr-ökoszisztémákhoz való kötődése 89,7%-
os, míg a természetszerűekhez csupán 10,3%-os {Faragó, 1984b). Ugyancsak ezt bizonyítja
az is, hogy 1979-1982 között meglelt és a túzoktelepre beszállított 276 fészekalj közül
csupán 28,99% volt réten (részben telepített gyepen), a többi kultúr habitátban, főleg a
lucernában (50,37%), kisebb mértékben a gabonában (8,33%) volt meglelhető. Jelentős
érv az is, hogy lucernában 2,12, búzában 2,10, réten pedig csak 2,00 tojás/fészekalj volt az
átlagos fészekalj nagyság {Faragó, 1983a).
A környezeti faktorok közül e habitátváltásban a talaj-, a hidrológiai és a mikroklima-
tikus viszonyoknak, továbbá a táplálkozási környezetnek volt és van döntő szerepe.
A Dévaványán 1979-ben beindított vizsgálatok ezen feltevések igazolására vagy cáfola-
tára voltak hivatva. A metodika vonatkozásában támaszkodtam a Kisalföldön 1976-ban
megkezdett vizsgálataimra {Faragó, 1979, 1981). Az általánosítható következtetéseket
részben már közöltem {Faragó, 1983b, 1984a), ugyancsak megtörtént a talaj- és a hidro-
lógiai viszonyok részletes elemzése {Faragó, 1983c). A következőkben kiemelten foglalko-
zom a mikro klimatikus viszonyokkal, ill. a táplálkozási környezettel.
Eredményeimet, megállapításaimat csak a Kárpát-medencére tartom maradéktalanul
érvényesnek, az area más területén ugyanezt bizonyítani kell.
Köszönetemet fejezem ki támogatásukért és segítségükért dr. Sterbetz Istvánnak, Pálnik
Ferencnek, dr. Kőhalmy Tamásnak, Martos Andrásnak, dr. Rumpf Jáiiosnak éadr. Ters-
tyánszky Gábornak.
A mikroklíma szerepe a túzok fészkeK'sbiológiájában
A kotlás mikroklimatikus viszonyai a törzsfejlődés eredményeként örökletesen meg-
határozottak. A kotló madár létrehozta inkubációs körülményekre — közvetlen adatok
híján — a mesterséges keltetések optimális értékeiből következtethetünk. A keltetés két
legfontosabb faktora — a hőmérséklet és a relativ légnedvesség — a magyar tapasztalatok
szerint {Fodor -Nagy -Sterbetz, 1971) 37,5-38,3 °C, ill. 60-75% között változik oly
módon, hogy a hőmérséklet a keltetés végén kissé alacsonyabb, a relatív légnedvesség
viszont magasabb.
A hőmérséklet nagyban befolyásolja a kelés időtartamát (Barrot, cit. Kiss,
1977). Magasabb hőmérsékleten rövidebb a keltetési idő, ezzel magj'arázhatjuk, hogy az
egyes szerzők eltérő kotlási időszakot adnak meg. Az embrió ellenálló a kisebb hőingásokkal
167
szemben; a szélsőséges hőhatások ezzel szemben torz, fejletlen egyedeket és szabály-
talan kelést eredményezhetnek (Kiss, 1977). Magas hőmérsékleten elpusztul az embrió,
alacsonyon pedig a fejlődés áll le.
A túzok höközlése a kotlás alatt nem folyamatos. Ennek két oka van. Egyik, hogy a to-
jásnak a kotló madár bőrfelületével érintkező része melegebb. Emiatt a tojásokat forgatni
kell. Ez idő alatt szünetel a hőközlés. Másik ok, hogy a madárnak táplálékszerzés és bél-
sárürítés miatt naponta 2 — 3 alkalommal el kell hagynia fészkét. Bizonyos mérvű időn-
kénti lehűlés szükséges is, mert a vizsgálatok szerint {Fodor — Nagy — Sterbetz, 1971) a nem
hűtött tojások kelési eredménye 10 — 12%-kal alacsonyabb. A tartamos távollét — pl. a
zavarás — következménye viszont a szív- és a májkárosodás {Kiss, 1977). Különösen fon-
tos a lehűlés a kezelés utolsó periódusában, amikor is fokozott a biológiai önhő és a CO, le-
adása, és ugyanakkor kritikusan megnő az 02-felvétel.
A relatív légnedvesség — az inkubáció másik fontos faktora — csak a kör-
nyezetből száriuazhat, mivel a túzoktyúk bőrfelületén nincsenek izzadságinirigyek. Szere-
pe kiemelkedő a tojás anyagcseréje szempontjából. Alacsony páratartalom mellett a nagy
felületű, porózus tojáshéjon nagy a kipárolgás; ez egyaránt káros az embrióra és a járu-
lékos tojásrészekre. Elsősorban az allantoiszlégzés szenvedhet kárt, ami a hártyák kiszá-
radásához, összenövéséhez, a nehéz keléshez vezet. Ha nagy a páratartalom, elvizenyősödik
az embrió, elszaporodnak a mikroorganizmusok, végső soron csekély lesz a kikelt csibe
vitalitása.
Romanoff (cit. Kiss, 1977) kimutatta, hogy a szélsőséges páratartalom káros az embrió
ásványianyag-forgalmára, így főleg a vázrendszert is felépítő Ca-tartalomra.
A kikelt csibék ugyancsak érzékenyek a környezet mikroklímájára, mivel kb. 5 hetes
korukig — a tollazat kifejlődéséig — hőregulációjuk tökéletlen. A 1 8 — 20 °C alatti ned ves
éjszakák csökkentik az ellenállóképességet, növelik a mortalitást {Fodor, 1966).
Mindezek ismeretében a következők vizsgálata vált szükségessé :
— a túzok által elfoglalt fontosabb fészkelőhabitátok — rét, lucerna, búza — mikro-
klíma-viszonyainak összehasonlító értékelése ;
— hatással lehetett-e az egyes fészkelőhabitátok mikroklimatikus viszonyainak külön-
bözősége a túzok habitátváltására, azaz áttelepedésére rétterületekről agrárökosziszté-
mákba.
Anyag és módszer
A vizsgálatok folyamán a túzok három legfontosabb hazai fészkelőhabi tatját — Fes-
tucetum psevdovinae (rét, lucerna, búza) — elemeztein. A vizsgálatokat a túzok magyar-
országi fészkelési időszakában, 2 hetenkénti 24 órás, óránkénti szinkrón észlelésekkel
végeztem 4 alkalommal, ill. egj"^ alkalommal 48 órás szinkrón mérést folytattam.
A vizsgálat helye
Dévaványai Tájvédelmi Körzet, ill. annak közvetlen környéke.
A vizsgálat ideje
A későbbiekben is használt számsorrendben a következők :
1. mérés: Dévaványa, 1979. április 20. 12'«' -21. 12»«
2. mérés: Dévaványa, 1979. május 4. 120«- 5. 12'«'
3. mérés: Dévaványa, 1979. május 18. 12»« -19. 12°»
4. mérés: Dévaványa, 1979. június 1. 12»»- 2. 12»»
5. mérés: Dévaványa, 1981. május 18. 9»»- 19. 9»»
6. mérés: Dévaványa, 1981. május 19. 9»» -20. 9»»
A mérés módja
A vizsgálandó habitátokban mértük a talajfelszín hőmérsékletét 2 cm-es talajhőmérővel.
A talajközeli lég hőmérsékletet és relatív légnedvességet 3 — 5 cm-es magasságbaji Assmann-
féle aspirációs pszichromé térrel, ill. a radiációs minimumot minimumhőmérővel.
A kapott eredmények összehasonlítására két mód kínálkozott. Egy grafikus módszer
— amely érzékelteti az alapvető tendenciákat — , továbbá a matetnatikai- statisztikai mód-
szer, amellyel ezek a tendenciák egzaktul megfogalmazhatók, sőt értékük is megkapható.
Az összehasonlítás folyamán a következő kérdésekre kerestük a választ :
1. A mikroklímaelemek középértékeinek egymáshoz való viszonya, a viszony mértéke,
az eltérés nagysága;
168
2. a mikroklímaelem-csoportok kapcsolatrendszerének függvényjellegű meghatározása,
e függvénykapcsolat matematikai egyszerűsítése, értelmezése.
A klímaelemek középértékeinek összehasonlítására a párosítható adatok esetén alkal-
mazható differe7iciamódszert választottam, amely esetben az elemszám azonos (% = ííj),
iUetve a pozitív és a negatív differenciák vegj-esen fordulnak elő {Sváb, 1 967).
A regressziós kapcsolatot kétváltozós regresszióanalizissel vizsgáltam {Sváb, 1967).
A számítások elvégzésére HEWLETT PACKARD kalkulátort használtam, amelynek
programcsomagjában rendelkezésemre áUtak a szükséges mágneskártyák. A kapott ered-
mények jelölése a táblázatokban a következő:
— a középértékek összehasonlítása:
Xj^ és Xs — az összehasonlított klímaelemhalinazok középértékei;
d — a középértékek közepes eltérése ;
Su — az átlagos különbség szórása;
t — a <-próba eredménye ;
SZDj^ — a szignifikáns differencia 5% -OS szinten;
— kétváltozós regresszióanalizis :
Y^ = a • X* — az összefüggés egyenlete;
F — a regresszió i^-próbájának eredménye ;
r — a korrelációs koefficiens;
«j — a regressziós koefficiens hibaszórása;
t — a í-próba eredménye ;
Xu% — X változó 10%-os emelkedésével Y változó %-08 emelkedése.
A talajfelszín hőiiiórséklote
A 6 mérés grafikus ábrázolását az 1 . ábra mutatja. Teljes talajborítás esetén (2 — 6. mé-
rés) a szikes rét talaja volt a legmelegebb, azt követte a búza és a lucerna. Az 1. mérés
során a búza alacsony talaj bori tottsági (44 — 50%) értéke, nyílt talajfelszíne miatt a talaj
hőmérséklete magasabb értéket mutatott, mint a rété. A szikes rét talajfelszín- hőmérséklete
a költés időszakában mindig a szélsőséget jelenti. Valamennyi kardinális érték ezt mutatja
(1. táblázat, 2. ábra).
A legnagyobb maximumok a réten adódtak (15,2 - 39,8 °C, ill. 31,2 - 26,8 °C). Ezt követ-
te a búza (19,4-25,2 °C, illetve 31,2-26,8 °C) és a lucerna (13,4-24,0 "C, illetve 17,8-
18,0 °C).
A minimumoknál megmaradt az egész nap tapasztalható különbség. A szikes réten volt
a legmagasabb a minimum értéke (7,0- 19,0 °C, ill. 11,6 — 14,8 °C). Ezt követte a búza
(6,0-17,2 °C, ill. 9,4-12,2 °C) és a lucerna (5,0 - 16,4 °C és 9,6 -11,4 °C).
A terjedelem alakulását csak az 1—4. mérésből elemezhetjük mértékadóan. A nyári fel-
melegedés idején a szikes rét talajfelszínének hőingadozása 8,2 °C-ról 20,8 °C-ra emelke-
dik, míg a búzáé csökken 14,4 °C-ról 8,0 °C'-ra, a lucernáé pedig 8,4 — 7,6 °C között szinte
konstajis marad.
A közepes talajhőmérséklet (2. táblázat, 2. ábra) vizsgálatakor hasonlóak az eredmények.
Legmelegebb a szikes rét (10,608-27,056 °C, ill. 14,072-14,168 °C), ezt követi a búza
(11,016-20,968 °C, ill. 15,304-16,344 °C), továbbá a lucerna (8,464-19,608 °C, ill.
14,072 — 14,168 °C). A középértékek összehasonlításakor alkalmazott differenciamódszer
lehetővé teszi a különbségek menetének az elemzését is mind a napi, mind a fészkelési idő-
szak vonatkozásában. Ezeket ábrázolva a 3. ábrán és szélső értékeiket a 3. táblázaton
figyelhetjük meg.
A differenciák rét-lucerna viszonylatban az éjszakai időszakban vették fel a
minimális 2 — 3 °C-os értéket. Míg a minimális differencia állandónak mondható a fészke-
lés idején, a inaximális differencia értéke ezzel szemben fokozatosan nő a felmelegedéssel.
Rét — búza viszonylatban hasonlókat mondhatunk. Kivételt képezett az 1. mérés,
amikor — mint említettük — a búza talaja volt a melegebb. Lucerna — búza össze-
hasonlításban a minimális differencia rendszerint °C volt, az ettől való eltérés a búza
javára két esetben fordult elő. A maximum esetében — a bviza talajfedésének fokozódása
következtében — a differencia folyamatosan csökkent. A folyamatokat jól szemlélteti a
4. ábra.
169
A differenciák középértékei rét — lucerna és rét — búza viszonylatban az 1—4. mérés
során fokozatosan nőttek (rét — lucerna : +2, 144-ról 7,448 °C-ra; rét- búza: —0, 408-ról
6,088 °C-ra). Lucerna — búza összehasonlításban viszont némileg csökkent a talajfelszín-
hőmérsékleti differenciák középértékének a különbsége : — 2, 552-ről — 1,360 °C-ra. A szá-
mítások bizonyították, hogy a három legfcmtosahb túzok-fészkelöliahitát talajfelszínének köze-
pes hőmérsékletei között — egyidejű mérések esetén — a fészkelés időszakában lényeges, szig-
nifikáns differencia van. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha az 1 — 4. és az 5 — 6. mé-
rést egy habnazként kezeljük. Az 1. méréskor kapott eltérő eredmény (mivel a fészkelés
előtt van) megállapításunkat nem befolyásolja.
Az összefüggések hatványfüggvényeÍ7iek grafikus ábrázolása (5 — 6. ábra) is azt mutatja,
hogy Dévaványán a szikes rét talaja a legmelegebb, majd a búza, a lucerna a csökkenő
sorrend.
Az összefüggés egyenletei mellett megadom, hogy az összehasonlított fészkelőhabitátok
talajfelszínének hőviszonyai között milyen felmelegedési eltérés van: X változó 10%-os
növekedése során Y változó hány %-os növekedést mutat (4. táblázat).
Rét — lucerna összehasonlításban addig, ameddig a szikes rét talaja nedves és
viszonylag jól borított volt, a fejlődés üteme a lucernában erőteljesebb volt. Felmelege-
déskor először ez az eltérés kiegyenlítődött, majd fokozatosan eltolódott a rét javára.
Eleinte a rét talajhőmérsékletének 10%-os emelkedésére a lucerna esetén 12,3%-os talaj-
hőmérséklet-emelkedés jutott, amely később 9,8, majd 7,7, sőt 5,0%-ra csökkent.
Ugyanez tapasztalható az 5 — 6. mérés alkalmával külön-külön, továbbá akkor is,
ha az 1—4, ill. az 5 — 6. méréseket egy-egy halmazként kezeljük. E fejlődési különbségek
szignifikánsnak adódtak.
Rét — búza összehasonlításban Dévaványán az 1 — 2. méréskor a búza talaja az
alacsonyabb borítottság miatt intenzívebben melegedett, mint a viszonylag jól borított
rété. Ekkor a rét talajhőmérsékletének 10%-os emelkedéséhez a búza esetén 18,0, ill.
11,7%-os talajhőmérséklet-növekedés járult. A búza talajborítása, továbbá a szikes rét
talajának ún. aktív felületté válása azt eredményezte, hogy a rét talajának 10%-os hő-
mérséklet-emelkedéséhez képest a búza talaja csak 7,4 és 5,0 °C-os emelkedést mutatott
a 3 — 4. méréskor. Valamennyi eltérési sebesség mértéke szignifikáns volt. Az 5. mérés során
is tapasztalt szignifikáns eltérés a hideghullám hatására a 6. mérésre lényegtelenné vált.
Lucerna — búza összevetés során — egy esetet kivéve — ugyancsak szignifikáns
eltéréseket kapunk. Az 1—4. mérés során először a búza talajhőmérséklete emelkedett
gyorsabban (13,0 és 11,8%). Később azonban megfordult a helyzet, mert 10%-os lucema-
talajhőmérséklet-növekedésre a búza hasonló paramétere csak 8,8%-nak adódott.
A szignifikancia az 1 — 4. és az 5 — 6. mérések együttesére is érvényes.
A talajközeli léghőniérséklet
A 6 mérés grafikus ábrázolását a 7. ábra mutatja. A nappali órákban valamennyi mérés
során a rét talajmenti légrétege volt a legmelegebb, ezt követte a búza és a lucerna. Az esti
és az éjszakai órákban néhány esetben minimális hőmérsékletet lucernában találtunk.
A legnagyobb maximumok a réten adódtak (21,2 — 36,2 °C és 24,8 — 27,2 °C). Ezt követte
a búza (18,4- 33,0 °C és 23,0-24,6 °C) és a lucerna (17,2 -31,6 °C és 19,0-19,2 °C).
A minimumok vonatkozásában sokkal kiegyenlítettebb a viszony. A korai stádiumban
(ápr. eleje) még a rét mutatja a leghidegebb értékeket, egyébként azonban ez a lucernára
jellemző. Amíg a réten — 1,4 — 13,8 °C között alakult a minimum, addig a búzában 0,2 —
— 13,6 °C, a lucernában pedig csupán 0,2 — 12,8 °C között. Ha felmelegedés nem történt
(6. mérés), a minimumértékek rét — búza — lucerna sorrendet vettek fel, amiből jól lát-
szik a szerkezetes felépítésű fószkelőhabitátok klímakiegyenlítő, mérséklő hatása.
A terjedelemnél mutatkozik meg leginkább ennek hatása. A nyitott szerkezetű réten
22,4 — 24,4 °C között alakult, míg búza esetében 18,2 — 20,6 °C, lucerna esetében 17,0 —
— 19,4 °C volt a terjedelem értéke.
A középhőmérséklet (5. táblázat, 8. ábra) esetében is érvényes a korábbi sorrendiség.
Legmelegebb a szikes rét (7,072 - 24,512 °C és 14,168 - 16,888 °C), ezután a búza (7,024 -
— 22,784 "C és 13,832 - 15,808 °C), majd a lucerna következik (6,808 - 21,032 °C és 12,568 -
-13,560 °C).
Ezeket ábrázolva a 8. ábrán, szélső értékeiket pedig az 1. táblázatban figj-elhetjük meg.
A differenciák rét — lucerna viszonylatban az éjszakai időszakban vették fel a
minimális -t- 0,4 — ( — 3,0) °C értéket. A maximális differencia pedig -f 7,4 °C-ban állan-
dósult.
170
Rét — búza összehasonlításban kezdetben — 20 °C-nak adódott a legneigyobb mini.
mum, + 7,0 °C-nak a maximum, anni a búza záródáshiányával volt magyarázható. Ké.
sőbb ebben a relációban is kialakult a + 7,4 "C-os differenciaérték.
Lucerna — búza összehasonlításban a minimális differenciák felvételekor a búza,
■a, maximális differenciák felvételekor a lucerna léghőmérséklete volt melegebb (9 — 10. áb-
ra). Összefoglalva ez annyit jelent, hogy a nappaU órákban a rét, éjszaka pedig a kultúr-
habitátok hőmérséklete volt magasabb.
A differenciák középértékei rét — lucerna viszonylatban fokozatosan, a vizsgálat végéig
nőttek (0,264 °C-ról 3,480 °C-ra), rét — búza viszonjí^latban viszont kezdetben ugrásszerűen
nőttek (0,048 °C-ról 2,032 °C-ra), majd lassan csökkentek (2,032 °C-ról 1,729 °C-ra). Lucer-
na—búza összehasonlításban a differencia középértékeinek fokozatos növekedése figyel-
hető meg a búza javára ( -F 0,216 °C-ról — 1,752 °C-ra). A három legfontosabb fészkelőhabitát
léghőmérséklet-középértékei között egyidejű mérések esetén a fészkelés időszakában szignifikáns
differencia van.
Megállapításaink érvényesek akkor is, ha az 1 — 4. és az 5 — 6. mérések adatait egy hal-
mazként kezeljük (5. táblázat).
Az összefüggések hatványfüggvényeinek grafilcus ábrázolása is azt mutatja (11. ábra),
hogy a léghőmérséklet sorrendje Dévaványán: rét — búza — lucerna.
Az összefüggés egyenleteit és a fejlődéskülönbség mértékét a 6. táblázat tartalmazza.
Rét — lucerna összehasonlításban egy alkalommal (2. mérés) nem adódott lénye-
ges eltérés a hőmérséklet alakulásában (a rét 10%-os léghőmérscklet-emelkedésére 10,6 "C-
os lucemaléghőmérséklet-emelkedés jutott), minden más alkalommal lényeges volt az
eltérés (10%-ra 6,5 — 8,9% jutott). Az első mérés során a szikes réten negatív hőértékeket
is észleltünk. Az alkalmazott F' = a X* függvény viszont csak pozitív tartományban van
értelmezve. Ezeket az adatpárokat (1—2 adatpár) kihagytam az adatsorból. Később a tel-
jes adatsorra — a negatív értékkel együtt — az F' = a e*' függvényt illesztettem, s a kö-
vetkező egyenleteket kaptam:
rét-lucerna, 1. mérés: I' = 1,597 e"-"'',
rét -búza, 1. mérés: Y = 1,306 e»"»'.
Mivel ezek a függvények csak a negatív értelmezési tartományban adtak valós értéke-
ket, ezért grafikus kiegyenlítést alkalmaztam (12. ábra).
Rét — búza összehasonlításban a 2. mérésnél nem volt szignifikáns a különbség,
valamennyi további esetben azonban lényeges volt a fejlődésnövekedés eltérése; 10%-o8
rétlóghőmérséklet-emelkedésre 7,0 — 9,0% jutott. Az első mérés kiegyenlítése a korábban
ismertetettek szerint történt. Ugyanezt az eredményt kaptuk, ha a 4. mérést egy halmaz-
ként kezeltük.
Lucerna — búza összehasonlításban a 6 mérés közül 4-ben nem volt lényeges
■eltérés a lucerna- és a búzahőmérséklet fejlődéssebessége között. A 6. mérés során tapasz-
talt lehűlés azt eredményezte, hogy 10%-os lucemahőmórséklet-növekedésre 11,6%-os
— szignifikáns — búzaléghőmérséklet-növekedés jutott. A 2. mérés folyamán tapasztalt
ényeges eltérés (7,5%) azt eredményezte, hogy az 1 —4. mérés egy halmazként való keze-
ősekor is szignifikáns eltérést (8,9%) kaptunk.
A talajközeli relatív légnedvesség
A 6. mérés grafikus ábrázolását a 13. ábra mutatja. A Dévaványán végzett vizsgálatoknál
l egálacsonyabb relatív légnedvességű a szikes rét volt, azt követte a búza, majd a lucerna.
Ugyanez volt a helyzet a kardinális értékek vonatkozásában (6. táblázat, 14. ábra).
A legkisebb minimumok a szikes réten adódtak (26 — 45% és 45 — 66%). A búzában ez az
érték 34-60% és 70-78%, a lucernában pedig 46-66% és 84-91% volt.
A maximumok tekintetében kiegyenlítettebb volt a helyzet, mert valamennyi fészkelő-
habitát relatív légnedvessége felveszi vagy megközelíti a 100%-ot. A lucernanövény nagy
nedvességtartalma, alacsony felületi hőmérséklete miatt a levegő nedvességtartalma nagy-
részt harmat formájában kondenzálódik a növény felszínén, ezért a levegő nem mindig
telítődik teljesen nedvességgel.
A terjedelem vonatkozásában is rét — búza — lucerna sorrend alakult ki. A szikes réten
55 - 66% és 44 - 55% a relatív légnedvesség terjedelme, búzában 40-60% és 22 - 30%,
lucernában pedig 34 — 52% és 9 — 16% volt ez az érték.
A közepes relativ légnedvesség (7. táblázat, 14. ábra) vonatkozásában mind a 6 mérés
171
során szikes rét — búza — lucerna növekvő relatív légnedvességi középérték-sorrend ala-
kult ki. A legalacsonyabb páratartalom a rét esetében volt (58,48 — 77,72% és 84,84 —
79,84%), ezt követte a búzáé (69,32-83,24% és 89,20-93,48%), és legmagasabbnak
a lucernáé bizonyult (76,16 -87,240/o és 92,36-95,92%).
A differenciák (3. táblázat, 15 — 16. ábra) rét — lucerna összehasonlításban a
negatív értékeket a nappali, a pozitívakat pedig az éjszakai, kora hajnali órákban veszik
fel. A lucerna 29-34, illetve 25-48%-kal magasabb, és 0-16, illetve 4-12%-kal ala-
csonyabb relatív légnedvességű, amikor a minimumot és a maximumot érzékeljük.
Rét — búza vonatkozásban hasonló differenciaérték-alakulást tapasztalhatunk^
mint az előbb említett rét — lucerna összehasonlításbtin.
Lucerna — búza viszonylatban — a korábbi egyezőségek következtében —
a szélsődifferencia-értékek tekintetében kiegyenlített volt a helyzet. Ha alföldi viszonylat-
ban a differenciák terjedelme ha-onként 20 — 30% között mozog, akkor azt kiegyenlített-
nek kell tekintenünk. Csak az éjszakai időszakban esett meg, hogy alkalmanként a búza
légnedvessége volt nagyobb (max. 4%-kal).
A relativ légnedvesség differenciáinak középértékei rét — lucerna és rét — búza viszonylat-
ban, ha nem is végig folyamatosan, de nőttek az 1—4. mérés folyamán (— 6,67%-ról
— 17,68%-ra, illetőleg — 1,20%-ról — 10,84%-ra); míg lucerna — búza összehasonlításban
e növekedés mértéke szerény volt, 4-5,56%-ról -f6,84%-ra emelkedett. Az 5 — 6. mérés
során a felmelegedés hiánya azt eredményezte, hogy a differencia-középértékek a második
mérésre csökkentek. A matematikai értékelések azt mutatták, hogy a három legfontosabb
túzok-fészkelőhabitát közepes talajközeli relativ légnedvessége között — egyidejű mérések ese-
tén — a fészkelés időszakában lényeges, szignifikáns differencia van. Eltérést ettől csak a
szélsőségesen kedvezőtlen (borús, csapadékos) klimatikus helyzetben kapimk, amikor i&
kiegyenlítődés következik be (7. táblázat).
Az összefüggések hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása (17. ábra) is azt mutatja,,
hogy Dévaványán a relatív légnedvesség emelkedő sorrendje rét — búza — lucerna.
Az összefüggések egyenleteit és a fejlődéskülönbség mértékét a 8. táblázat tartalmazza.
Rét — lucerna összehasonlításban valamennyi mérés során szignifikánsan eltérő
volt a relatív légnedvesség alakulása. A szikes rét állományszerkezete, alacsony relatívlég-
nedvesség-értékei miatt a nagyobb értéket mutató lucerna nem fejlődhetett erőteljesebb
ütemben 10%-o8 rétpáratartalom-emelkedés esetén, mint az észlelt 4,2 — 5,8%. Az 5 — 6.
mérés során a makroklíma és a lucerna állományszerkezete azt eredményezte, hogy a 10%-
os réten bekövetkező légnedvesség-növekedésre a lucerna csak 0,7, illetve 2, 3%-os emel-
kedéssel reagált, ami a stabilitásnak kétségtelen jele.
Rét — búza tekintetében a korábbiakban leírtakhoz hasonló értékeket kaptunk,,
még az eltérés mértéke is hasonló volt; 10%-os rétlégnedvesség-növekedésre a búza esetén
4,5 — 6,4%-os relatívlégnedvesség-emelkedés jutott. Az 5 — 6. mérés során ez az érték 4,4-
ről 2,1%-ra esett vissza.
Lucerna — búza összevetésben már az előbbi két reláció eredményei után vár-
ható volt, hogy nem kapunk szignifikáns eltérést. Ez részben igazolódott, kismértékben
pedig kívül estek értékeink a szignifikanciahatáron (3., 5 — 6. mérés).
A mikroklímaelemck együttes értékelése, következtetések
Az ismert minimumtörvénynek megfelelően megállapíthatjuk, hogy a szükséges ható-
tényezők bármelyikének hiánya vagy alacsonyabb szinten való jelentkezése a teljes rend-
szer elégtelen vagy kevésbé alkalmas voltát jelenti. Mikroklimatikus vonatkozásban is ez^
a helyzet. A három vizsgált és értékelt mikroklímaelem mindegyike fontos, sorrendiség nem
alakítható ki közöttük, hiszen kelésélettani hatása mindegyiknek nélkülözhetetlen. Együt-
tes értékelésükkor ezért inkább azt vizsgáljuk, hogy valamely fészkelőhabitátban a szük-
séges faktorok egymáshoz viszonyítva mennyire és milyen mértékben vannak jelen.
Azt, hogy az egymáshoz viszonyított eltérések lényegesek vagy sem, már kimutattuk.
A sorrendiséget tehát ezek szerint, továbbá korábbi dolgozatomban (Faragó, 1981) alkal-
mazott, lin. mikroklima-jósági számok képzésével alakítom ki.
A mikroklímaelemek szélső értékeit és terjedelmét abból a megfontolásból rangsorol-
tam, hogy az iiikubáció, de a tökéletlen hőreguláció időszakában is, a kiegyenlítettség jelenti
a túlélés legnagyobb biztositékát.
Ennek és az összehasonlított fészkelőhabitátok számának megfelelően a talaj- és a talaj-
menti léghőmérséklet esetén a legkedvezőbbnek (és 3 pontosnak) a legnagyobb minimum-
értékeket és a legkisebb maximumokat és terjedelmet tekintjük. Relativ légnedvesség ese-
172
tén kedvezőnek a legnagyobb minimumot, a legkisebb maximumot és a legkisebb (leg-
kiegyenlítettebb) terjedelmet tartjuk.
Az eredményt, illetve a mikroklíma-jósági értékek fokozatait a 9. táblázat tartalmazza.
Valamennyi mikroklímaelemet figyelembe véve, a lucer?ia érte el a legmagasabb jósági
értéket, a 22 pontot (a lehetséges 27 pontból). A lucerna után 19 ponttal a búza következett.
Valamennyi karakterisztika tekintetében a második helyen volt értékelhető, sőt a lég-
hőméreéklct jósága azonos volt a lucernáéval (7-7 pont). A szikes rét — mint ősi fészkelő-
habitát — valamennyi esetben a leggyengébb eredményt adta, amit a 13 pontos jósági
«rtéke is bizonyít.
Megállapíthatjuk tehát összefoglalva, hogy az ősi fészkelőhabitátokat jelző szikes réti
ökoszisztémák mikroklimatikus viszonyai eltérnek a kultúr fészkelőhabitátokat jelentő
agrárökoszisztémák mikroklimatikus viszonyaitól. Ezen eltérések jelentős része matema-
tikailag is kimutathatóan lényeges, szignifikáns.
A kidtúrhahitátok (lucerna és búza) kedvezőbb mikroklimatikus viszonyai, azok fészkelési
időszakban való érvényesülése véleményünk szerint egyik Jaktor, amely iniciálta a korábbi
időszakban és előidézi napjainkban is a túzok -fészkelőhabitát váltását, azaz a kultúr- ökoszisz-
témák — a bevezetőben is emiitett — előnyben részesítését a magyar Alföldön,
173
XII. A VETÉSI VARJÚ (CORVUS FRUGILEGUS L.)
TÁPLÁLKOZÁSA ÉS GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
MAGYARORSZÁGON
Dr. Kalotás Zsolt
MÉM XAK Természet- és Vadvédelmi Állomás, Fácánkert
A vetési varjú táplálkozása, nagy száma és szociális viselkedése alapján a
mezőgazdaság egyik legjelentősebb, de mindenképen legvitatottabb madara.
Mezőgazdasági kártételeiről a XVIII. század végéről is maradtak fenn adatok
Debrecen város levéltárában {Penyigey, 1941), de hasznos tevékenységéről,
pótolhatatlan rovarirtó szerepéről is beszámoltak ez idő tájt (Fintha 1973,
cit. Fábián József, Természethistória című munkájából).
A század elején nagy vihart kavart a vetési varjak körül kialakult vita, az
úgynevezett ,, varjúháborúság". A szakfolyóiratokban megjelenő pro és
kontra véleményekkel azonban a varjúkérdést megnyugtatóan nem lehetett
eldönteni.
A varjak által okozott haszon és kár mértékének szembeállítása a kor gaz-
dasági viszonyai között nagyon is indokolt volt, és kézenfekvőnek látszott,
hogy a ,, varjúpert" csak ilyen irányú egzakt vizsgálatokkal lehet megnyugta-
tóan lezárni. A vetési varjú mellett szólt a külterjes mezőgazdaságban betöl-
tött rovarirtó tevékenysége. Több szerző szerint a vetési varjak képesek a
rovargradációk letörésére, a nagyarányú rovarkártételek megakadályozására
{Szomjas, 1908; Schenk, 1910; Muha, 1923; Busits, 1928; Matusovits, 1934).
A vetési varjút elsősorban rovarfogyasztó madárnak tartották, amely csak
kivételes esetben — táplálékhiány esetén — válik magevővé, és így a mező-
gazdaság számára úgyszólván nélkülözhetetlen {Hauer, 1904). A közvélemény
ekkor a varjúvitában 1,79:1 arányban a vetési varjak hasznossága mellett
foglalt állást {Soós, 1904). Jablonoivski (1901, 1912) a vetési varjakat elsősor-
ban magevőknek ítélte meg, ezt gyomrának anatómiai felépítésével (zúzó-
gyomor) magyarázta. A varjak növényvédelmi szerepét nem tartotta jelen-
tősnek, és véleménye szerint jelentős rovarirtó szerepe még a nagy kolóniáik
közelében sincs. Állítását a gradációk alkalmával megjelenő rovarok milli-
árdjainak és a varjak táplálékigényének összevetésére alapozta. A varjak
gazdasági szerepét helyileg, a pillanatnyi állapot szerint ítélte meg, mert
,,a vetési varjak táplálékában mindig azok az összetevők dominálnak, ame-
lyek akkor éppen a legnagyobb bőségben állnak rendelkezésére, és legkisebb
energiaráfordítással válnak hozzáférhetővé". A varjú vizsgálat kiindulópont-
jának a közvetlen megfigyelést javasolta a gyomortartalom-vizsgálati mód-
szer helyett. Mások {Thaisz, 1899; Csörgey, 1904) a bromatológiai vizsgálatok
és a táplálkozással kapcsolatos megfigyelések eredményeit egyformán fontos-
nak tartották, és a két módszer együttes alkalmazására tettek javaslatot.
A vetésivarjú-vizsgálat végül is a Magyar Ornitológiai Központ kezdeménye-
zésére a század elején az utóbbi utat követve indult meg. A vizsgálatok alap-
ját a múlt század végén Németországban végzett nagyarányú varjú-broma-
175-
tológiai vizsgálatok jelentették (Hollru7ig, 1896; Rőrig, 1898), amelyek egy-
részt módszertani útmutatót képeztek, másrészt kritikus elemzésük {Jablo-
novsky, 1901) megszabta a követendő vizsgálati irányt is. A vetési varjú
táplálkozásával kapcsolatos, évtizedeken át folyó kutatómunkát {Csörgey,
1926, l92d;Csath, 1928; Boda, 1929;Gelei, 192Q;Gijőrffy, 192S; Szemere, 1929
stb.) végül Vertse (1943) foglalta össze. Következtetéseit a Madártani Intézet
gyűjteményében levő 2488 gyomortartalom és 1067 köpet analízisére, vala-
mint a hazai irodalmi adatokra (gyomortartalom-vizsgálatok és -megfigye-
lések) alapozta. Végső értékelése szerint a vetési varjak tevékenysége éves és
országos átlagban mezőgazdasági szempontból 46,4 százalékban hasznos,
14,4 százalékban káros és 39,2 százalékban közömbös. A hasznot a kártékony
rovarok pusztításával, a kárt a vetőmag kiszedésével és az érő termények meg-
dézsmálásával okozza. A varjak hasznos tevékenységének értékét növeli a
mezőgazdaság általános külterjessége, a rovarirtási munkálatok költséges,
kivihetetlen volta. Megállapította, hogy a varjúkártétel kialakulása nagyban
függ a környezeti tényezőktől (talajviszonyok, agronómiai munkák minősége,
időjárás, a varjúállomány egyedsűrűsége stb.). Végeredményben a vetési var-
jút a mezőgazdasági termelés akkori szintjén hasznosnak és kímélendőnek
ítélte. A mezőgazdasági termelési viszonyok hazánkban is nagy hatást gya-
koroltak a környezetre. A kémiai rovarirtás következtében elszegényedett
a talajok rovarfaunája, a herbicidek bevezetése megváltoztatta a gyomflórát,
«gyes rovarok és növények teljesen visszaszorultak, és a kártevő fajok meny-
nyiségi viszonyai is alacsonyabb szinten kulminálnak. Megnövekedett a
mezőgazdasági termeivények átlagtermése, a betakarítás gépesítése a beta-
karítási veszteségeket növelte. Az élőhelyen bekövetkezett változások hatá-
sára megváltoztak a táplálkozási lehetőségek, és a vetési varjak ehhez jól
alkalmazkodtak. Az Alföld-fásítási program kedvező fészkelőhelyeket ala-
kított ki számukra.
A minisztertanács növényvédelmi rendelete (59/1959—9) értelmében a
vetési varjú fészkelési időben védelmet élvezett, gyérítése csak augusztus
15-től november 15-ig a mezőgazdasági területeken volt engedélyezett.
A mezőgazdasági termelés belterjessé válásával a varjúkérdés a hatvanas
években újra napirendre került {Sterbetz, 1963; Beretzk, 1963).
A kedvező hatások eredményeképpen szaporodásuknak csupán a táplá-
lékkínálat szabott helyenként határt, állományaik erős gyarapodásnak
indultak. Míg 1942-ben hazánk területén 186 000 vetési varjú fészkelt ( Vertse,
1943), addig 1980 tavaszán megközelítően 260 000 fészkelő párról volt tudo-
másunk [Kalotás, 1981). Az állománynövekedés tendenciája, valamint a
népesebb fészektelepek közelében egyre gyakrabban jelentkező ,, varjúkárok"
a vetési varjú gazdasági szerepének újraértékelését vetette fel. A második
,, varjúper", amely a hetvenes évek elején kezdődött, elsősorban a vadgazdák
és a természetvédők jóvoltából {Radetzky, 1969, 1979; Győrffy, 1971; Fintha,
1971 ; Orosz, 1971 ; Sterbetz, 1972, 1977) szükségét érzi annak, hogy a megvál-
tozott viszonyok között a vetési varjak táplálkozását felülvizsgálják {Fintha,
1973).
A vetési varjú táplálkozása nemcsak Magyarországon volt vizsgálati témá-
ja az alkalmazott ornitológiának, áreájában szinte már mindenhol végeztek
gazdasági szerepével kapcsolatos vizsgálatokat. Többek között Nagy-Britan-
niában Lockie (1956, 1959), Holyoak (1972), Feare et al. (1974), Feare (1974,
1978); Franciaországban Chappellier et. al. (1958), Régnier (1955); Dániában
176
Fog (1963); Hollandiában Feijen (1976); Németországban Hollrung (1896),
Rörig (1900, 1903), Schiengel (1964), Porath (1964), Schramm (1974); Ausztriá-
ban Herrlinger (1966); Csehszlovákiában Jirsik (1952), Hell és Sovis (1958),
Folk és Tousková (1966), Folk és Beklová (1971); Lengyelországban PmoifsH
(1956, 1959), Luniak (1977), Jablonski (1979), Gromadzka (1980); Jugoszlávi-
ában Pivar (1965, 1980) ; Bulgáriában Tulecskov et al. (1960) ; a Szovjetunióban
JRaskevics és Dobrovolszkij (1953), Eigelis (1961), Bvdicsenko (1957), Gagarina
(1958), Szolomatin (1972) és Oszmolovszkaja (1972) közöltek nagyszámú
vizsgálati any^agot felölelő munkákat. A varjak állománynövekedésének kö-
vetkeztében Üj-Zélandon — ahová a vetési varjút az ember telepítette be —
szintén végeztek a varjak táplálkozására iránvuló vizsgálatokat {Coleman,
1911; Porter, 1979).
A természeti viszonyok sokfélesége, valamint a varjak polifág táplálkozása
indokolja, hogy a vetési varjak táplálkozási viszonyait és a táplálék-összete-
vők változásának tendenciáját a hazai élőhelyeken újra megvizsgáljuk. A ve-
tési varjak táplálkozásának ellenőrzésére az utóbbi években hazánkban is
megindultak a vizsgálatok {Rékási, 1974; Kalotás, 1980).
Anyag és módszer
1977 és 1980 között 1408 különböző helyről származó vetési varjú broma-
tológiai vizsgálatát végeztük el (1. táblázat). A vizsgálatra kerülő varjakat
lehetőség szerint 24 órán belül boncoltuk. A kiemelt gyomortartalmakat
nedvesen 0,1 g pontossággal mértük, majd Petri-csészékben szétterítve lég-
szárazra szárítottuk. A kiszáradás után az analízist a következő csoportosítás
szerint végeztük :
A) Növényi eredetű anyagok,
1. haszonmagvak,
2. gyümölcs- és zöldségmagvak,
3. gyommagvak,
4. egyéb növénjd eredetű anyagok.
B) Állati eredetű anyagok,
1. Annelida, Gastropoda,
2. Arthropoda,
3. Vertebrata,
4. madártojás,
5. egyéb állati eredetű anyagok.
C) Egyéb emészthető anyagok.
D) Ballasztanyagok.
Az összetevők pontos meghatározását preparáló mikroszkóp segítségével
végeztük. Az állati és a növényi összetevőket lehetőség szerint genusra hatá-
roztuk meg, majd 0,1 g pontossággal mértük. Az analízis eredményeit be-
gyűjtési idő szerint, havi bontásban összegeztük. Megállapítottuk az egyes
összetevők tömeg szerinti (g%), valamint az összes előfordulási esethez viszo-
nyított megoszlását — gyakoriságát — (gy%). (Értékeléskor a ballasztanya-
gokat nem vettük figyelembe.)
177
1. táblázat
Table 1
A bromatológiai vizsgálatra került varjak megoszlása
Date and site of collection of rook crop samples
Begyűjtés - Collection
2
"3
1
<
J4
>>
a
o
1
as
a
<
•a)
1
-se
ci
s
pq
u
V
a
ta
o
«s
a
«s
S
s.
u
w
>>
as
o
1
p
e
.2
«
^^^^ Helye - Site
Ideje - Date ^~~\^
(év, hő) — (year, month) ^\^
1977. XI.
XII.
1
6
1978. 1.
II.
III.
IV.
V.
VI.
vn.
VIII.
IX.
X.
XI.
xn.
2
1
2
1
1
2
23
21
34
129
1979.1.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
9
27
27
6
25
21
11
14
28
4
21
6
1
4
11
1980. 1.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
xn.
1
4
1
14
1
3
26
4
4
9
4
14
9
87
284
23
3
összesen - Totals
2
36
7
27
5
19
234
59
140
403
3
178
a begyűjtési idő és a származási hely szerint (1977 — 1980)
subjected to bromatological analysis (1977 — 1980)
16
16
a
S
a
a
M
S
ce
c«
>,
a
S3
a
a
•V
M
N
œ
s
9
«
M
S
S
S
O
18
66
19
9
12
144
1
44
31
7
23
26
4
22
26
106
41
>>
•a
'S
^
»
ce
•a
•ce
"3
ÎS
«3
a
a
E
8
26
11
2
7
11
9
42
38
36
179
Vizsgáltuk az összetevők előfordulásának gyakoriságát is az analízisbe
vont minták számához viszonyítva. (A táblázatokban az előfordulási adatok
összege mellett zárójelben azoknak a mintáknak a számát jelöltük, amennyi-
ben a jelzett táplálék-összetevők előfordultak.)
A többirányú értékelést a különböző minőségű táplálék-összetevők eltérő
emésztődési ideje miatt végeztük el.
Rörig (1903) vizsgálatai szerint a rovarok teljes emésztődési ideje a vetési
varjúnál nagyon rövid. A felvételt követő 1 óra múlva a rovarok már alig
ismerhetők fel, csak a kemény kitintartalmú maradványok találhatók meg.
Az apró rágcsálók kb. 2 óra múlva tűnnek el a gyomorból. A növényi magvak
nehezebben emésztődnek. A búzamagvak 2 — 3 órás emésztődés után csak
kicsit puhulnak meg. A nagyobb magvú kukoricaszemeknek még 4 óra múlva
is csak a külső részük puhul meg. A kukoricamagvak még 15 óra múlva is fel-
ismerhetők a zúzógyomorban.
A zúzógyomorban megtalált táplálékmaradványok alapján tehát csak azt
lehet biztonsággal mondani, hogy a vetési varjú a begyűjtést megelőző 1 — 2
órában mivel táplálkozott. A könnyen emésztődő állati eredetű táplálék
pontos minőségi meghatározása még így is kérdéses. A polifág táplálkozású
madarak bromatológiai vizsgálatakor tehát mindig számolni kell azzal, hogy
az analízis során nyert eredmények a terimés táplálék irányában pozitívan
torzulnak. A nehezebben emésztődő növényi eredetű táplálék-összetevők
hosszabb emésztődési ideje miatt ugyanis a magvak nagyobb valószínűséggel
mutathatók ki a gyomortartalmakból, mint például a rovarok.
A gyomortartalom-analízis értékelésekor figyelembe kell venni azt is,
hogy csupán a mennyiségi értékelés (tömeg%) torzulást okoz, mégpedig a
táplálék-összetevők víztartalmának mértékétől függően. A szárítás során
ugyanis a gyümölcsök és az állati eredetű táplálékok (rovar, tojás, hús) jóval
több vizet veszítenek, mint például a majdnem légszáraz magvak.
Kialakítottuk a száradási indexet (száradási index = nedves gyomortar-
talom átlagtömege, g/szárított gyomortartalom átlagtömege, g), amely a
varjak táplálékában előforduló terimés anyagok (magvak) és a nagy víztar-
talmú állati eredetű anyagok részvételi viszonyait jelzi. (Minél inkább domi-
nálnak a táplálékban a növényi eredetű anyagok — magvak — , a száradási
index annál inkább közelíti az 1-et.)
Az eredmények értékelésekor a bromatológiai analízis jelentette az alapot,
de felhasználtuk az irodalomban fellelhető megfigyeléseket, valamint saját
szabadföldi észleléseinket is.
Eredmények
Január
A hazánkban tartózkodó nagy varjúcsapatok a hagyományos alvóhelyeiken
csoportosulnak. Ezek az éjszakai pihenőhelyek legtöbbször a folyó menti ár-
téri erdőkben, a gyakran nehezen megközehthető, embertől kevésbé zavart
területen vannak. Napfelkelte után indul meg a madarak kiözönlése kisebb-
nagyobb csoportokban a táplálékszerző területek felé. Schramm (1974) vizs-
gálatai szerint téli időszakban a vetési varjak a pihenőhelyeik 20 km-es sugarú
180
környezetében keresik táplálékukat. A jelölések alapján a maximális táplál-
kozási akciórádiusz 24, G km volt.
Az időjárás — a hótakaró megléte, a fagypont alatti hőmérséklet — meg-
szabja a varjak táplálkozóterületeinek táplálékkínálatát.
Ha a mezőgazdasági területeken a hulladékmagvak, illetve a talaj felső
rétegében található állati eredetű táplálékforrások hozzáférhetetlenek lesz-
nek, a vetési varjak a lakott területek közelében csoportosulnak, és ott próbál-
nak táplálékot találni. Előszeretettel keresik fel a szeméttelepeket, ahol a
konyhai hulladék között gyakran találnak táplálékmaradványokat (kenyér-
héjat, csomagolóanyagokra tapadt zsírt, sajtdarabkákat, tojáshéjat, kidobált
gyümölcsmaradványokat). Az analízis folyamán nyert tapasztalatok szerint
a szeméttelepeknek — mint táplálékforrásnak — jelentős szerepe van a zord
téli napokon. Tyúktojáshéj a vizsgált minták 9,7%-ában (az összes előfordu-
lás 3,1%-ában), állati zsiradék a minták 2,4%-ában fordult elő. A szemét
közül felvesznek a varjak emészthetetlen anyagokat is; egyrészt mert nem
tudják szétválasztani a rátapadó táplálékmaradványtól (alufólia), másrészt
színük, formájuk szerint tápláléknak vélik (gumidarabok, műanyag darabok).
Télen mind gyakoribb látvány a városok belterületén parkokban, vasút-
állomásokon csoportokban táplálékot kereső vetési varjú. Összeszedik az
elszóródott magvakat, az emberek által eldobált ehető szemetet, a parkok
bogyótermő fáinak, pl. az ostorménfa (Celtis) termését {Vertse, 1943), vagy
az akác (Robinia pseudo-acacia) magvait fogyasztják. Felkeresik az álattartó
telepeket, ahol a trágyakazlakon, a silókban rovarok után kutatnak, a vere-
bekkel, valamint a balkáni gerlékkel közösen várnak az elszóródó magvakra.
Hideg, havas időben az apró magevő madarakkal együtt megdézsmálják a
nyílt területeken található vadetetőket is. Megtaláljuk a varjakat a termény-
szárítók, a takarmánykeverő üzemek közelében is, ahol — a folyamatos
táplálékkínálat — a szállításkor elszóródó kukorica, búza vonzó hatása követ-
keztében hetekig is kitarthatnak. Az elszóródott hulladékmagvak (haszon-
magvak) egyébként a varjak téli táplálékának zömét jelentik. Ezt bizonyítja,
hogy a gyomortartalom-minták 73,1%-ában találtunk haszonmagvakat. Leg-
nagyobb mennyiségben a kukorica fordult elő. A vizsgált táplálék tömegének
40,5%-át alkotta, és a minták 60,9%-ában találtuk meg, valamint a leggyak-
rabban előforduló táplálék-összetevőnek számított 19,3%-os előfordulással.
Jelentős a többi haszonmag, a búza, az árpa és a napraforgó részvétele is.
A haszonmagok összesen a táplálék tömegének 57,6%-át tették ki. A terimés
táplálék (magvak) túlsúlyát a száradási index is jelzi, mivel e hónapban éri
el a legalacsonyabb értéket (1,77).
A lakott területek közelében levő mezőgazdasági táblákra kilátogató var-
jak a határban is a maradékkal kénytelenek beérni. Havas napokon a be
nem szántott kertészeti kultúrákban (paradicsom, fűszerpaprika) a száraz,
rothadó vagy éppen fagyott termésekből szedik ki a magvakat.
A varjak gyommagfogyasztása nem jelentős. Kis mennyiségben és csak
alkalomadtán, valószínű más táplálékkal együtt fogyasztanak a leggyakoribb
gyomfajok (Setaria, Polygonum sp.) magvaiból.
Állati táplálékot az élőhely kínálta mennyiségben vesznek fel. A rovar
táplálék január folyamán elenyésző; mezei pockot és egyéb rágcsálókat a kaz-
lak környékén találnak. Élő állatokat ritkán fognak el ebben az időszakban,
mert a fagyos föld, a hótakaró az apró rágcsálók számára kiváló védelmet
nyújt, és a talajművelő gépek (ekék, tárcsák) feltáró tevékenysége ekkor nem
181
"CS
bßbO
IO IM
SI,
f&
CO -
c S
■lfe
^ <5^
O "^
goo
" 0(
-^•5^
o h
K-i
u o
Otw
^_ O
O 4^
s <»
^Xi
s "^
-e bc
^i"*^
bßS
ÖJŐ
Q ^
.'£•
Go
a> '0
^ o
^-
$ o
oH
i^-^
^ ,
"5* O
bog
co -n
•D^.
••o^
Ö
M i
•ri
^1 ^
"S
U
bc2
2 S
©.9
-é:^
2 N
e co
^ ^
c3 câ
a a
tì cS
ti u
OS co
t4 Ih
o o
a a
o o
ho bD
0<1
oo IO 00^ -^ I
(>fo ce o
05 IO F^ -^
i-H ea Ci 05 1- IO <M IM
co" i-T (m' cT cT (n" ^i-T
t- (M (M IM C*5
M Ti CO rH
o ©"oTco
CO i-H ^H
t- CO CO (M
O" 0*0" rt'
co co co i-H
o"oo cT
-^
00 «3 00 00
(M
i-H f— (
IO
r~
05 Tj* 1— 1
00
05
r-
CO (M -H
I I I <N
182
LO 00
to" o"
I I I I I I '-^ I I
lO lO o
I I I I
05 CÏ C>) IM tJ* ■>* Tji lO (N C<1 I— CO O CO 05 ■<* t' O
TjTco aï cT
I -H O »-l -H CO (N (N oc CO -H 0> -H ■<*
co" oc co"
I I I I I
cc"o"o"o"o"o"cȔ" IO
fO ^ co U3
lo 00 ^
^"o" re"
CO vo -^coc" o"
I I I I
I I I I I
IO lO >-H
I I I CO I I Tf Tt
I t- CO III
iO Tjt O-H — COCOCOt- rj< -^OGf^tí« CO TfCO OC X
CO CO ^
5
a
a
a
o
bo
s
8S
e
05
3 Ü t; >
0,0,0 o
-^ Co s ^
X o s 2
-ti — s -^
TS
Ö
<D
CD •— <
"^ ,
— 3 '
J3 "d _^
05 ^ C
°3 "S s
•5.2 u
F tH 0)
s « G
5
d
0)
I
J3
C^
ert
> 1
:2^
^ -aj
m
S
5 S
T!
^0
a
j5 c
aj
a':3
SohJW
3 "-S
c
O
û;
c e
o :s s
ço .0 "e "2
"" >i *-< ^« '"■oc
^ g^ ^ 3 ^§
,^ •« O ki <à ö> 2
(Si ^
-. c g
.2^1«
;.<^ '-' ^ü ^
1 ^ § I
2 §S S
^3 œ .rt OD
:0 :0 s co
W '^'
a
2
c —
, I
o ^^ c3
t» -^33
a o V-) c
>^ p ■« 3
^ -.a ,
2 «o c '
«^3^3
183
érvényesül. Feltételezhetően a rágcsálók egy részét mint dögöt veszik fel.
Dögeltakarító tevékenységük a téli időszakban a legintenzívebb. A sebzéstől,
betegségtől elpusztult vadak (őz, nyúl, fácán), lelőtt, autók által elütött házi-
állatok (kutya, macska) és más állati tetemek a varjak figyelmét gyorsan fel-
keltik, és csapatosan jelentkezve a többi dögeltakarítóval együtt (róka, ku-
tya, cickányok, dolmányos varjú, szarka és néha még a ragadozó madarak is)
gyakran néhány nap alatt letisztítják, eltakarítják.
A vetési varjú gyomortartalom-mintáinak 14,6%-ában találtunk dögből
származó maradványokat. Állati eredetű táplálékot jfogyasztanak még a var-
jak a házas csigák (Gastropoda) felvétele révén is.
A csigák a folyók, a tavak partján iszapból kimosott példányok vagy a
legelőkön élő szárazságtűrő fajok közül kerülnek ki. A csigák szerepe a varjak
táplálékában — főleg a téli időszakban — még nem teljesen tisztázott. Bár
előfordulásuk a vizsgált mintákban gyakorinak mondható (21,9) — ez az ösz-
szes előfordulás 9,3%-át alkotja —, nem tudjuk, hogy a csigákat zúzókő
gyanánt (tehát üres csigaházat fogyasztottak el) vagy táplálékként vették-e
fel. A téli hónapokban valószínűbb, hogy a csigaházak apró kavicsokat pó-
tolnak, ennek ellenére mi a csigák maradványait egész évben tápláléknak
számítva kezeltük.
Az egyéb növényi eredetű anyag rovatunkban gyűjtött táplálék-összete-
vők a haszonmagvak, a gyomormagvak részei, amelyek az emésztés folyamán
elválnak (maghéj), vagy más táplálék-összetevőkre ragadó és azzal felvett,
esetleg a ballasztanyaggal együtt az emésztőrendszerbe kerülő növényi tör-
melékek (törek, szalma, növényi gyökér- és szárrészek). A vetési varjak janu-
árban elsősorban hulladékeltakarító szerepet töltenek be. Kártételük a mező-
gazdaságban (növénytermesztésben) nem jelentkezik. Táplálkozásukkal köz-
vetlenül kárt nem okoznak, közvetve kismértékben számolhatunk velük úgy,
mint a közös élőhelyen áttelelő madarak és vadak táplálélvkonkurensével
(2. táblázat).
Február
A tél vége a vetési varjak táplálékában a legszűkösebb időszaknak számít.
Azok a táplálékforrások, amelyeket január hónapban igénybe vettek, egyre
inkább kiapadnak, a mezőgazdasági területeken az elszóródott magvak egyre
fogynak, mivel nemcsak a vetési varjak táplálékbázisát jelentik. A haszon-
magvak tömegaránya az előző hónaphoz viszonyítva több mint 25%-kal
csökken (32.4%), az összes előfordulási esetszám százalékában is negatív irá-
nyú változás észlelhető (—10,5%), bár a haszonmagvak előfordulása a min-
tákban csak 68,6%-ra mérséklődik ( — 4,5%). A varjak táplálékában a ha-
szonmagvak közül a kukorica a domináns, ezt követi a búza és a napraforgó
mind tömeg, mind gyakoriság szerint. A táplálékhiány még fokozódik, ha
hideg az időjárás, és összefüggő hótakaró van. A varjak ebben az időszakban
sokat éheznek, ekkor használják fel a tél elején felszedett zsírtartalékaikat is.
Táplálékukban az emészthető hulladékok aránya csökken, mert ezek a kész-
letek is fogyóban vannak. Növekszik a varjak gyommagfogyasztása, és ebben
a hónapban éri el az évi maximumértéket. Ez a mennyiség ugyan tömegben
nem nevezhető jelentősnek (2,5%), de kis mennyiségben, nyomokban gyak-
ran előfordul (a minták 32,8%-ában). A mezőgazdasági területen domináns
184
gyomfajok (Setarîa, Polygonum, Sorghum, Amaranthus fajok) magvai jellem-
zőek a varjak gyomortartalmában is.
A hónap vége felé — ha az enyhülés hatására a hótakaró eltűnik — a talaj
felső rétege felenged, a mezőgazdasági területek — az időjárástól függően,
hacsak néhány napig is — a varjak táplálékszerző területeivé válnak; egyút-
tal a lakott területeken és azok közelében csökken a varjak száma. A melege-
dés hatására előbújó rovarok vagy a talaj -előkészítő gépek által kifordított,
még dermedt di'ótférgek, a bagolylepke hernj^ója ilyenkor jelenik meg a var-
jaktáplálékában. A rovarok februárban már a gyomortartalom-minták 41,8%-
ában kimutathatók voltak, de hogy még nem nagy mennyiségben, azt jelzi
tömegük aránya (csupán 5,3%). Összességében a rovarok azonban már az
összes táplálékféleség 17, 2% -át jelentik. Nem emelkedik a varjak tápláléká-
ban a gerinces állatok részvételi aránya az előző hónaphoz képest. Ez az apró-
emlősök számának folyamatos téli csökkenésével magyarázható, mert a talaj-
munkák, a kazlak bolygatása, felszámolása feltételezné, hogy előfordulási
arányuk növekedjen.
Az állati tetemek (dögök) részvétele — a hótakaró elolvadása után — né-
hány napignő, majd a felfedezhetőség nehézségei miatt erősen csökken (1,6%).
A varjak februári táplálkozását az időjárási tényezők alakulása naponta
is jelentősen megváltoztathatja, de tendenciájában az állati eredetű táplálék
növekedése a jellemző. A növénytermesztésben e hónapban (őszi kalászosok,
repce) károkat nem okoznak, gazdasági szerepük meghatározására — az át-
telelő varjak számának csökkenésével arányosan — a január havi értékelés-
kor elmondottak érvényesek (3. táblázat).
Március
Február végén, március elején megindul a hazánkban telelő, északon és
keleten fészkelő vetési varjak visszavándorlása; csökken, majd megszűnik a
nagy éjjeli pihenőhelyek jelentősége. A hazai fészkelők felkeresik a fészek-
telepeket. Eleinte naponta csak egy-két órát töltenek el a fészkek közelében,
később már ott is éjszakáznak. Rendezgetik a téli időszak alatt megrongáló-
dott fészkeket, újak építését kezdik meg. A fészkek tatarozása után március
közepétől — időjárástól függően — megkezdődik az első tojások lerakása,
majd a kotlás is. A tojásrakás elhúzódik, az idősebb madaraknál már márci-
usban, a fiatalabbaknál csak áprilisban kezdődik. A fészekrakás, a költés
szükségszerűsége tehát a varjakat egyre jobban a telephez köti. A fészek-
építésben mindkét nem részt vesz. Bizonyos fészekőrzési hajlamuk van, de
aránylag messze eltávolodhatnak a kolóniától. A tojó egyedül kotlik, és
ebben az időszakban a madarak csak rövid időre hagyhatják el a fészkeiket,
hogy a telep közvetlen közelében táplálékot szerezzenek. A tojók táplálása
ekkor nagyrészt a hímekre hárul. A fészektelepen költő varjak táplálkozási
akciórádiusza a kotlási időszakban a legkisebb, a varjak táplálkozóhelyeit
ekkor a telep közvetlen közelében levő mezőgazdasági területek jelentik.
Népesebb kolóniák közelében a táplálkozóhely leszűkülése következtében
— különösen, ha hűvös és csapadékos az időjárás — viszonylagos táplálék-
hiány léphet fel. Ebben a helyzetben a varjak minden lehetőséget kihasználva,
szinte megtisztítják a fészektelep környezetét az ehető hulladékoktól. Ha a
közelben szemétlerakó helyek vannak, előszeretettel keresik fel a konyhai
185
C5 00
's e^
p^ s
-s "Cl
'S .2
ti
00 g.
Cu O
o ^
2 "
Ü Ul
^ o
O 4i
tuo'S
i3
o H
i"« H
N 00
05 :0
M ^
:0 ^
^§ ^
2 «
g :0
(D ^
2 N
M^
(a (a
S s
O o
s a
o o
bobo
<j<3
eâ 60
ce
-*
r-
o o
U3
<M
1^1
ss
l-H
1 t-
(M (M
(M
1
(M
1 1
1
1 1 1
1
1
1
CD
lO
H £?
P
V
IC co t— Tf Tt*
00
I00l0"3l005l005t0
C5^
P4V0
1
I
N «s b ^
es
1
1
^ IC
-H o o
(M
t}^ CO ^
r- ^ Tt
piH
X t>
lO
So ë
c^ •<* -^
CO
•—<
oo
:0 '2 CJ
ra es 5
■Ë ô?a
Gyako;
eset
Perce
nf
13
o
c^
00
'^ (>l^00 0_Ti<_
o r-' ^ (>f o
CO 00 CO
(TÍ
co"
l-
(N
■"*
•"*
co
O
si -
M tJD
o
lO
IC Tt CD
Tjl
o^
:0 T"
::'*^
te
00
CD
1 co
C5 co
1
■^
1 1
1
1 1 1
i
1
1
oo"
lO
O
co
1
05
2 >>
1— 1
■^ fi
Í«
V
o
s'
O) Ö
OJ
^„i^.
^..^^
^„m^
:S^t
Ä
co
(N
O
s-S b
a
Tl<
(N
CD
"Hii
s
o
' —
'
l-
"*
i-H t~- 00 c-
1— (
ZD
CO (M co IO -H o
p^
co
IO
O
o
1— 1
IC
r^ (M
n
l-H
00
3 5
es
o
z;
H
1
.2
'C
OD
-w
-M
-à?
' — > CS
1
Í
2'5'œ
, '1
su
1
.2
o
O)
bDO>,
N
Im
>»
tn Ü '*-'
1
& O
■M 2
o
1
s,
es
(*»
S
1
15 s
O
.il
^ 1
1
'S
ce O
CO
ri
G
O -a
.2
'S
G
o
'S
'g
1
r
Ö
»s
'S
sa
s h f^
1 ^
n
"O
T' <^
1
e
U '^
G
>•
ÎÎ fi O
O
«>
*?.
e
..»
>•
:o
Ç3
fi
S
o
cs c3 9 î;
'<1 m ^ ^2; N
G^ G C 03 =" "^ S
c ^ == -^-O <S =0 M
CocooO-riCg
•S
s
Eh
C
M
4
S
f
S-
lo S
<
f^i
eo
"w
186
I I
I o
I I I I I I I
OÎ 05 CO
a o' r^
I I
I I I I I
Ttl lOiOOiCCS GO iO-<*iOOOOiOCC •»#_ lOiOiO 0_ 0_ O ICONIO
n ■«^"r-r ÎC — Too -H >-h'cc ph cf cc" oo'^-^" O -n'^'t-" CC M O >-H CC «
Tt 00 TÍ 00 00 00 Tf i> o ■^^■^.-^_
Oe0OOOo"o"or (m' oo"c<r
00 00
O -^ 00 -^
I I I I
1 I Ci I
o CO 00
III -T ^" (m"
I I I
^ F-na (N c^ Tf
e3
s
'S
s
J4
es o
TS
i3
c
TJ
'3
3 I
-^ F Ej ^ Q)
0) r tn IÍ QJ
c3
>
a3 iic (I)
Ü co T3
1 ^ WW
5 ^ §.'2 ^
— c -3 U. —
.i <n a; "' .;5 -u jr-
. S a^ C cS-^ O-^ ^
■" ^ S-. Ü o i:^ G.^
^ -2iío.-a3oaí;-3
aï:
O as
3 2 -S
<D 3 ^
^ 2 S
(Ö ■-< o
•Is co
Ol ?.
3 s
-ta O
01 as
It S
o , ,
■, Vf ^
^3
-C ^
:0 :0 >o
■13
I '
c3
c»
d M 3 -" û(
ea ^3 -"^ 3 08
187
hulladékokért (kenyér, tojáshéj, ételmaradékok stb.). A trágyalerakó helye-
ken, a trágyakazlakon, a trágyacsomókban rovarokat keresgélnek. Jelzik ezt
a gj'omortartalmukból előkerülő légybábok (Diptera) és a trágyabogarak
(Aphodius sp.). Az állati tetemek (dög) fogyasztására utal a temetőbogarak
(Necrophorus vespillo) előkerülése a táplálékukból.
Kijárnak a bokrosodásnak induló őszigabona-vetésekbe (árpa, búza), ahol
az éledő rovarvilágból táplálkoznak. Futóbogarakat (Harpalus sp., Cara-
bus sp.), vetésfehérítő bogarakat (Lema melanopus) zsákmányolnak. Ahol a
kalászos előveteménye napraforgó volt, és a betakarításkor kupacokban ma-
radtak a kicsépeletlen tányérok, a napraforgómagok kiásása közben az őszi
gabonát foltszerűen károsítják, kipusztítják. Ez a speciális kártétel — amely
még áprilisban is — főleg homokos talajon jelentkezik, a napraforgó gondos,
veszteségmentes betakarításával, jó vetőágy készítésével megelőzhető, illetve
elkerülhető. A tavaszi talaj -előkészítési munkák során a varjak a gépeket
követik, és a kiforduló gilisztákat ( Lumbricidae) , rovarlárvákat, bábokat
(Agroites sp., Lepidoptera) fogyasztják. A kora tavaszi vetésű kultúrák (tava-
szi árpa, borsó) vetésekor felszedik az elhullott és a felületesen takart vető-
magvakat is. Sekély vetésmélység esetén a homoktalajon a talajfelszínen
maradó magvak a varjakat — a házi és a parlagi galambokkal együtt —
,, sorra vezetik", és a vetőmag kiszedésével foltszerűen károsítják a vetést.
A gondosan takart vetőmagvakat nem tudják kiszedni, a csíranövény pedig
már nem képezi a varjak táplálékát.
A varjak táplálékában márciusban talált búza- és kukoricamagvak nagyobb
része a szállítás során elszóródott hulladék mag. A haszonmagvak inkább a
hónap elején és a hűvös napokon dominálnak. A gyommagfogyasztás jelen-
téktelen, az összes előfordulásnak 1,6%-át jelenti, tömegben alig mérhető
(0,1%). Fontos táplálkozóhelyei a varjaknak a legelők és az évelő pillangósok
is, ahol a melegedés hatására előbújó rovarok után kutatnak. Elsősorban a
talaj- és a levélszinten élő ormányosbogarakkal (Otiorrhynchus sp., Tany-
mecus sp., Phyllobius sp.), földicincérekkel (Dorcadion seopolii) és levélboga-
rakkal (Cassida viridis) táplálkoznak.
A rovartáplálék márciusban már 25,3 %-os gyakorisággal fordul elő. Csigá-
kat (Gastropoda) a gyomortartalom-minták 27,4%-ában találtunk, tehát a
telelésből előjövő puhatestűeket szívesen és nagj'^ számban fogyasztják. Már-
cius folyamán tovább emelkedik az állati táplálék aránya (39,5%), de még
mindig a növényi eredetű anyagok fogyasztása van túlsúlyban, 60,2%-ban
(4. táblázat).
Április
A vetési varjak szaporodási állapotára a hónap első felében a kotlási szakasz
jellemző. A tojások kelése zömében április eleje után indul meg, a hónap
harmadik dekádjában már a tojások 30 — 50%-a kikelt. A fiókák táplálék-
igénye növeli a fészektelep táplálékszükségletét, de növekszik a kolónia
táplálkozási akciórádiusza is, mert csak a néhány napos fiókák igénylik a
szülők fokozott gondoskodását (melegítés). Csökken a szülők fészekhez
kötöttsége, hosszabb ideig távol maradhatnak a fészkeiktől.
A reggeli órákban a telep közelében táplálkoznak, és csak később indulnak
kisebb csoportokban távolabbi táplálkozóhelyeikre. Az őszi kalászosok és az
188
f^ ?
.. OQ
ID ^
,1;^
o "
«>-s
" s^
!?•
É-i
a e
o 4J
W)"(D
>-H O
e OS
^►íá
œ TJ
«<a o
k^
^^
L <Ö
^>
eS o
?^
oH
^ 1
■P.
1 O
»> ^
?^ ©
*Ö «
5PS
SS
^ä.^
03 "^
:0^
•ta
^ 2
a) S
II
2 «
?>
^
■;o
S o
f> -ki
1^
2 N
^^
S S
c8 <ä
■i^ -t^
u u
(ä la
-ta +3
ti U
O O
SS
O O
>i >>
tiDbO
<<
$^^è^
a> N Q>
S i-a
X g, o
O Sf O
3S'
lO
•^
(M o (M '^
:o
co
1— t
1— 1
lO
O (M -< —t
f-H
i-H
o
00
-*
^ (M
I 1 lO
(M
o
IO (N X -^
O
t—
O 03 >0 (N
O
Ol
^H
00 00 00 «3^0 •^
o" o" 'dî" o'"*" t-"
(M (M XI ^: ro u?
o" o" -h" o"-h o'
00 o co ro i-^ fc
ci o oœco-«*
05 eo C^ U3 O OS -^
Ci o eo co
(M -H
co
pH co -H IO
a b
1 "^
I 2:
s? "«
es
"S -Ja
15 e
I I •
cS oä
o
® tí
.a 3
eäCC
I O
es ^
o g
I
os
"G
n3 "«
c3
3
09 00
-S »
Il I
"0
"§
c
e
s
ha
■ >>
kl >o
&.>
c3 --O
G C
U (D
P
c3
c3
2 S ^
S Sh -^ ^
51
la
t- -^
va c3
'^ ^ C
10 ,o =2
<5 <<H -u
'3 2
(D S
•^ 2
- & S
•S c^
•** P-M ^
Ő 03 ^
■iá^
*i © O w
189
û te
CS *g,
S
60 -
a -S
»3 P
5 (u 3 =^
o s "
g
gS
Aî-O
ïO O
>■ o
«
5f=H
oo
^C
^
:0
%
■is
I I I
I I I I
IMII
<N (x>-^(X>-^-^^-^i>tn o
rf rt" o" o" M ■-<" o" o~ o' --<" O o" --T TjT o" o" ce
(N o'o'o o~o~c«f ©"i-Tro"
O t^ <>1,^ o »o iM IM C^ '-'3^'î^ (N lO rO (M Ol O
ph ce o" Ö" »-H o" o" o" o" o" o" o" o" -h' o~ o' -h
I I I I I I I I
I I
I I I
I I I I
( co ce lO co -^ -^ CD
1-1 rt OS
-:}4Tfr-H^TtCq-Hr-lr-i^1-Hrt(MlO'-HF-<'*
O
te
«3
S
!/)
TS
'S
«•î
03 a; (V) 3
s; T5 s 1
fc< > ^ (uns
o 0) c ^'H
'S s tì
o > c
tH 00 tì
• Ol Q) J5 _• o3
di te Ü o &ÍT-S
^w ë-s "'S
2 -=; _- o o <C
eő ^ • o ^ 00
-----J-a S^gd;^
^ G"^ O O) cS ci 3
a
bo
01
1— t
co
D
3
eu
C
C
§
>>>-.
0)
t-i u
a
u
;h
>i
O
Ü
c
+->
■4^
ti
OOB
190
I I I I I I
I I I
I I
o o
c
oc 00 00
o" o' o'
•^^ CO oc
I I I I
O «M >ű 00_^ lO C^_^ X^
^ rjT o' 0~ O" O" IC
(N
(M
(N
C<l
00
lO (N
?^
-M O
O
O
O
o
o
oo
o
o o
o
I I
-^ — < re
CO l-H O
íNo" -Timi
F-< CO
C^ rt —
^
IS
o
T3
e8
f Q
(Ö
s
§ g Q Q
+S -U 1-" FI-I
J3 O œi œ •-! O
^ 03
»3
-ti eS I
^ S
W !^ Pi
e <D ^
'S 'S =*
-^ ű s
■H ai
6
S— -!>*
2 -O
S Vu
f^"§
C
o
o £
■s '-^
* W
o 'ca
oc N
e
be
as
C
ä
to
■*'
a>
.S
S. S
fee ^
« C
« o
s «
— tp
S -S
= -^
« s
I o
"il
go
-5 ^
•= ^'3 5 2.
Z. n:<îOPh
191
1. A vetési varjú kárképe kelő kukoricában. Harc, 1978. máj. 25. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) —
Damage hy rooks in sprounting maize. Harc, 25. May 1978. (Photo: Dr. Zs. Kalotás)
évelő pillangósok kultúrái csak addig jelentenek számukra biztos táplálék-
szerző területet, ameddig a növényzet sűrűsége és magassága alkalmassá teszi
a talajszinten táplálékot kereső varjak közötti kommunikációt. Ez gyakorlati-
lag sűrű térállású kultúrákban 25 cm-es, ritka térállású kultúrákban
30 cm-es növénymagasságig lehetséges (1. ábra). Magasabb növényzetben a
varjak nem érzik biztonságban magukat, és a sűrű növényzet a táplálék meg-
keresését, megszerzését is megnehezíti.
Az őszi kalászosokban (búza, árpa, rozs) a szárba indulástól egészen az
aratásig nem táplálkoznak a vetési varjak. A nedves rétek, a lucerna- és a
vöröshere-táblák rovarvilága a hónap közepéig jelent táplálékbázist a varjak-
nak. A levélbogarakat (Chrysomelidae) , a csipkézőbarkókat (Sitona sp.),
a vincellérbogarakat (Otiorrhynchus sp.) fogyasztják.
A száraz puszták és legelők a növényzet lassúbb növekedési üteme — és a
legeltetés — miatt még továbbra is kedvelt bogarászóhelyei a vetési varjak-
nak. Elsősorban a lassúbb mozgású, nem repülő és a talajszinten élő rovarokra
vadásznak. Ezeken a területeken szinte kizárólag rovarral élnek. Gyakori
192
zsákmányuk a gyalogcincér. Egy vetési varjú gyomrában pl. 36 db 8 sávos
gyalogcincért (Dorcadion scopolii) találtunk. Összeszedik a pázsitfüveken
szívogató poloskákat (Eurydema sp., Eurygaster sp.), a futóbogarakat
(Harpalus sp., Carabus sp.) és a tücsköket (Gryllus sp.) is.
A vetést előkészítő gépek nyomában járva a talaj lakó rovarok felszínre
kerülő lárváit, a drótférgeket (Agriotes sp.), a pajorokat (Melolontha
melolontha) , a bagolylepke hernyóját (Noctuidea) fogyasztják. A répatáblákon
a bevándorló barkókat (Cleonus sp.) tizedelik. Az április harmadik dekádjá-
ban megkezdődő kukorica- és napraforgó vetések a vetési varjakra nagy
vonzóerővel hatnak. Követik a vetőgépeket, és a felszínre kerülő, nem kellően
takart magvakat azonnal összeszedik. Ez még nem is lenne olyan nagy baj,
mert ezen a vetésmélység megfelelő beállításával lehet segíteni.
A kártétel akkor kezdődik, amikor a csírázó magvakat a varjak kiforgatják
a talajból. Ez ritkábban fordul elő, mert még nincs, ami a ,, sorra vezetné"
a varjakat. A kukoricatáblákon ebben a hónapban a varjak kártétele még
nem jelentős, mert az elszóródott felületre vetett magvak mellett a kukorica
rovarvilágából, főként barkókkal (Tanymecus sp., Psallidium maxUlosum)
táplálkoznak.
A kendertermő vidékeken az elhullott kendermagvakat is szívesen fo-
gyasztják. Dögfogyasztás még ebben a hónapban is jelentkezik; sőt az állati
ürülék között, a trágyacsomókban is kutatnak táplálék után. Igazolja ezt a
temetőbogarak (Necrophorus vespillo), a sutabogarak ( H ister quadri-
maculatus) és gömbászkák ( Armadillidium vulgare) megjelenése a táplálék-
ban.
Gyakran fogyasztanak — bár kis mennyiségben — szórazföldi házas csigá-
kat (Helicella sp., Abida sp.), amelyeket réteken, kaszálókon, legelőkön,
árokpartokon szednek össze. A táplálék ebben a hónapban tehát a növényi és
az állati eredetű anyagok között szinte 50-50 %-os arányban oszlik meg.
A vetési varjak fiókáikat — még az egészen fiatalokat is — nem kizárólag
állati eredetű anyagokkal táplálják. A fiókák táplálékának összetétele is
hasonló az idős madarakéhoz, tömeg szerint tehát zömmel magvakból
(kukorica, napraforgó) áll, ennek ellenére a fiatalok felnevelődése — ahogy
a varjak terjeszkedéséből, állománysűrűségének növekedéséből következtet-
hető — jó (5. táblázat).
Május
A vetési varjú-kolónia tápanyag-szükséglete ebben a hónapban éri el a
maximumot. A fiókák kikeltek, és a hónap vége felé megkezdődik a kirepülé-
sük.
A mezőgazdasági vonatkozású elbírálásban jelentős tényező, hogy a leg-
fontosabb és a legnagyobb területen termesztett takarmánynövényünk,
a kukorica kelése éppen akkor van, amikor a varjúkolóniák táplálékigénye a
legnagyobb. A kártételi veszélyhelyzet tehát a kukoricakultúrák legkritiku-
sabb időszakában a legnagyobb. A gyomortartalom-analízisből megállapít-
ható, hogy a varjak táplálékában a kukorica részvétele áprilistól (13,1%)
májusig (15,7%) tovább növekszik. Míg áprilisban az összes táplálék tömegé-
nek 36,2%-a volt kukorica, májusra ez 42,7%-ra növekedik. Áprilisban a
gyomok 44,0%-ában, májusban a megvizsgáltak 41,7%-ában találtunk
193
I-
Is
to 60
O 00
§ ^
Ö s
. to
eg
" I
g <%
e s
1^
Ö 2
s «^
o "
S^
^ CI.
1^
P o
^-î^
Ü !*-(
c« U
O -ci
O 4^
P
ti) <0
c» ^
•s ^
^>>
-iJ fH
d TS
e co
N
2=2
c3 o
^ 1
V3 O^
.■^Ì °=
s;-«
' <ü
?i,r:s
S ^
:^^
S==
r
:0 ^
If
•ri
'S
g^^
5 o
<S3 ^
>[C
§ s
fi 03
^^
cS c6
SS
ce tő
^ u
a <ä
M ^
o o
s s
o o
>.>.
boto
<<
bo
•a
aô5|s?
:0
H
fi
I §
«o o
C- 05 (N (N
^- 1
n f4" ^ eo"
t-" o" o '-h'ö'cc'oo'o o cTo" io"
o
F-i CD ce ce c-
lO
O CD <M 00 t^
o
00
ce (N I
C35 œ COCDC0TJ<C<ii— ( cvj (Mr-H c^
194
1 1
I I
I I I I I I
I I I I I I I I. I
ci i-T r-T r-n" lo" ■^'" i^o c-" ^ r-^ ^ cc" çi n ^ 1— r r^' >-H i-T lo" co" io" ce IO* i-^ e: ce' co" io' --h' ^ o
lo 1— I co c-
F^ ciò" ci
:Dcococoioc<ioor-4eococoou;c5coíocíeocoicc:ioc5iococíc;ooiococoo5
o" o" o" o" rt" '-H ^^ ci o" o" o" o" Ö" o" o" o" r-^ o" Ö" m" o" r^' e' — '' o" Ö" o" cr" -T o" o" oo"
I I I
I I I I I I I I I I
ioi>-(— iC5 -^ c^F-^i-H-Hio-icor-^i— ir^roc<icci— (— (T*i— iF-iiocoiocoiCi— icococoiof-hp-ho
TS
.S
c
OJ S
.-2 5«. '
-Í3 e 'S ^
^ P cS G
?i, g
.2 *
CO CJ CŐ
> C
œ 3
D
Ü
CD F«
(ù O)
>. 3 î: S S b ^ Ü .-a œ ö
-5 O W W ü O W N 12; CQ W W
Cutà
co j3
a) C
+j o
Ors
C C C
O O O
ce
co c
a o u o o
T3 ^ CŐ
ce t; t;
. 3
CL W)
i» ^
CD CD
3 3
Ü Ü
S
3
m
3
. X
Cud
CD g
ri '-
o o
PC
c3
P Ü o Ü o o CÄ t-1 Ph
co CD g o o
(S
.so
Sis
3^
o ^
^■S-ScsS^Ssá
c^ s s s
CE C- s-? 4^
co ce +- ^ eS If -S
s c o .'S £ 5 c
Oüüi-^lPüW
195
^
á
"S
s
J3
(N
IM (N o
i^i-
o"
1
1
1
O oo
o
1 1
1
H &
'"'
fi
összes
minta
ency
of
sample,
%
O
q_o^
O^
o^ c
us"
i-T«"
l-H r—
" 1
1 1
1
S g|
co  S
«si «aC3
■2 ^a <u
o ° S3 u
Gyak
eset
Perc
of
urren
%
lO
M o>
eo
ce ce o
fH
©"o"
o"
o' o~ö~
o
1 1
1
g
t—t
o
M r
ft> ^
a -S
o
Ti< Tj< CD
t^
o -^
-6i,|t€
d~
1
1
1
o o ce
«*
(M 1
1
■3 i;
(M
N fi
Í»
<D ^*
O to
" a^
^,_^
,^-m^
(N
rdulá
et)
curre
äamp
lO
^H
00
lO
r-l
ce
l-H
F-H r-
CO
co (N
p^
o 00 o
ce
00 oc
«5^° O
ce
S 5d
ÎS
13
OQ
Ti
2
§
1
.a
[3
9^
es
OQ
^_)
o
œ
■M
ti
1
Ig
li
iá*
o
1
T3
ê
1
09
O
.2
i3
S
ti
.'S
*s
1
1
S
1
1
1
^^
a 1
.9 "S
' 1
o * o
«'S be
c 2 «8
bc o i»^
2
00
M
ù<
1 '
c3
K.
.S
.ss
s g
c
1
11
œ
1 "5
? a
.s
•O
c
(D
a>
.O c
^ "3
73
C
"3
0)
Va g
-â
O
Pi
:0
P
on --"^
S3 .5
N<3
eo
»O
=o ft
196
kukoricát. Az, hogy a kukorica felvételének üteme nem csökken, és a felvett
kukorica mennyisége májusra még növekszik is, azt jelenti, hogy a vetési
varjak a kelő kukoricát is károsítják.
Fészektelepeik közelében előszeretettel keresik fel azokat a táblákat, ahol
a kelő kukorica ,,szög állapotú". A ,, soroló" csíranövények a varjakat
„sorra vezetik". Csőrükkel a kelő kukoricanövényt először kráterszerűen
körülássák, majd kihúzzák (2. ábra). Csak a vetőmagot fogyasztják el, a zöld
növényi részt és a gyökérkezdeményt otthagyják. Ha a kukoricanövény eléri
a 2 — 4 leveles fejlettséget, a varjak kártétele már nem jelentkezik. Hűvös
időjárásban a kelés nem egyenletes, vontatott, a vetés hosszú ideig ki van
téve a vetési varjak kártételének. Súlyosbítja a helyzetet, hogy hűvös,
csapadékos időben a talajlakó rovarok kevésbé aktívak, a varjak úgyszólván
csak a kukorica károsítása révén jutnak táplálékhoz. Ha meggondoljuk, hogy
egy varjú naponta 6— 8 g, azaz 20 — 25 szem kukorica felvételére képes, és
ezzel ugyanannyival csökkenti a tőszámot, akkor egy 600 párt számláló
2. A varjúszántás őszi húzavetéseii. Dévaványa, 19S0. ápr. S. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) —
Rook-ploughing infield sown to winter wheat. Dévaványa, 8 Apr. 1980. (Photo: Dr. Za.
Kalotás)
197
kolónia naponta fél hektár kukorica kipusztítására is képes. Ha a kritikus
időszak elhúzódik (10—14 nap), azonos károsítási ütemmel számolva akár
5 — 6 ha kukorica kipusztulásával számolhatunk, ami kész termésre átszá-
molva már jóval meghaladja a 100 000 Ft-os kárt (6 tonnás átlagterméssel
számolva 130— 140 ezer forintnyi bevételi kiesés). A kelő kukoricában kelet-
kező varjúkárt súlyosbíthatja a környező mezőgazdasági területek milyen-
ségében rejlő csekély táplálékkínálat, a népes vetési varjútelep (varjak
abundanciája), a laza homokos talajok szegényebb rovarfaunája, a sekély
vetés, a hanyag vetéstechnika, a kukoricatáblák közelsége a fészektelepek-
hez stb. A vetési varjak a kelő kukorica tábláján azonban nem csak a
kultúrnövény vetőmagját fogyasztják. Meleg, napos időben pusztítják a
levélzetet károsító barkókat (Tanymecus sp.) és a gyökérkárosító pattanó-
bogár (Elateridae) lárváit is. A megvizsgált varjúgyomrok között volt olyan,
amelyben 20 — 36 kukoricabarkót is találtunk. A napraforgó — a másik,
mezőgazdasági szempontból jelentős és a varjúkártételtől érintett növény —
megfelelő vetéstechnikával (a gép a magot egyenletesen az előírt mélységben
helyezi a talajba) a varjaktól kárt nem szenvedhet. A kelő napraforgónövény
ugyanis nem képezi a varjak táplálékát. Mivel a szikleveleket a csíranövény
a föld felszínére tolja, a madarak nem ássák ki a napraforgót (mint a kukori-
cát), a kikelt napraforgóban varjúkártétel nincs.
A harmadik tavaszi kapásnövényünk — a cukor- és a takarmányrépa is —
táplálkozóhelye a vetési varjaknak, de növénykártétel helyett a varjak
rovarpusztító tevékenységet fejtenek ki. Táplálékuk a répabarkókból
(Cleonus sp.) és a bagolylepkék (Noctuidae) hernyóiból tevődik össze.
Az évelő pillangósok tábláin csak a kaszálás után találunk táplálkozó
varjakat. A kaszálás ugyanis egyrészt megszünteti a varjak táplálékszerzését
zavaró sűrű magas növényzetet, másrészt feltárja, hozzáférhetővé teszi a
táplálékot. A szálas takarmányok betakarítási munkáival növekszik a táplá-
lékban az állati összetevők aránya. Kaszálás után a búvóhelyüket vesztett
ormányosbogarak (Otiorrhynchus ligustici, Polydrosus sp.) és bagolylepke
(Noctuidae) hernyói alkotják ilyenkor a táplélék zömét. A kikaszált tojások
— elsősorban a fácánfészekaljak — is a varjak prédájává válnak. A varjak
tojásfogyasztására egyébként jellemző, hogy a magas növényzet közé rejtett
fészekaljakat nem keresik, hanem csak véletlenül találják meg, azonban ha
lehetőségük nyílik rá, a feltárt fészkeket kirabolják. A gyomortartalom-
vizsgálattal bebizonyosodott, hogy a fácántojásokat majdnem kizárólag a
lucernakaszálások idején fogyasztják. Speciális esetben a varjak fácán -
tenyésztő telepeken a tojatóvolierekhez is odaszoknak és a tenyésztő j ásókat
vámolják. A tojásevésre specializálódott egyedek kilövésével az ilyen jellegű
kártétel megállítható. A varjak tojáspusztítása, fészekrablása sziki, alacsony
növényzet mellett válhat jelentékennyé. Alföldi viszonyok között a varjak
jelentős táplálékszerző területeinek számítanak a legelők. Pusztai öko-
szisztémákban a varjak táplálékának összetétele jelentősen módosul a mező-
gazdasági területeken élő varjak táplélékához kéf>est. Hiányzik vagy egészen
alacsony szinten mozog a táplálék zömét alkotó haszonmagfrakció. Az állati
eredetű anyagok aránya jóval magasabb. A legelők rovarvilága: a gyalog-
cincérek (Dorcadion sp.), a futóbogarak (Carabus sp., Harpalus sp.), valamint
a legelő állatok trágj^ájában élő trágyabogarak (Aphodius sp., Hister
quadrimaculatus), az állati hullákon élő dögbogarak (Necrodes litoralis)
alkotják a varjak állati eredetű táplálékának jelentős részét. A májusi
198
táplálékban a csigák és a gerinces állatok részvételi aránya az áprilisi adatok-
hoz viszonyítva kisebb, együttesen 8, 9% -ban fordulnak elő, tömegarányuk is
csupán 5,4%. A gerincesek közül a mezei rágcsálók (egér, pocok) szerepelnek
leggyakrabban (5,1%). Más gerinces állat (hal, gyík, madárfióka) csak egy-egy
alkalommal fordult elő a gyomortartalom-mintákban; jelezve, hogy ezen
összetevők nem jellemzők a varjak táplálékában. Májusban az állati eredetű
táplálék növekvő tendenciát mutat (54,7%), annak ellenére, hogy a kukorica-
termő vidékeken a fő táplálkozási bázist a kukorica jelenti (6. táblázat).
Június
Június elején a fiókák már csaknem mind röpülősök, az aduit madarakkal
együtt járnak a fészektelepet környező területeki-e táplálékot keresni, estén-
ként még a telepen éjszakáznak. A hónap vége felé egjTC inkább eltávolodnak
a fészkelőhelytől, és kisebb csapatokra szakadva kóborolnak. Táplálékuk
összetételét most is a táplálkozóhelyek minősége határozza meg, és ezért
óriási eltérések lehetnek két különböző tájegységben élő varjak táplálékának
összetétele között, egy hónapon belül is. Ennek érzékeltetésére a dunántúli és
az alföldi ökoszisztémákból begyűjtött vetési varjak gyomortartalom-
analízisének eredményeit külön ismertetjük, hogy igazoljuk az élőhelyek
meghatározó szerepét (7 — 8. táblázat).
A haszonmagvak részvételi aránya a varjak táplálékában júniusban
— az év többi hónapjához viszonyítva — a legalacsonyabb szintű (Dunán-
túlon 3,6%, Alföldön 2,1%). A csökkenés oka a táplálékkínálatban keresendő.
Az őszi kalászosok még nem érleltek magot, a tavaszi vetésű kultúrák esetén
a vetőmag már nem hozzáférhető. Ebben az időszakban a varjak táplálékában
szereplő különféle haszonmagvak tehát mind hulladék magvak.
A szántóföldi területen és a pusztai élőhelyen táplálkozó varjak étrendjében
az első lényeges különbség a gyümölcsök megléte, illetve hiánya. A sík vidé-
ken, a legelőkön egyáltalán nincs vagy kevesebb a gyümölcstermő fa, ezért
a varjak itt gyümölcsöt nem találhatnak. A dunántúli területről begyűjtött
varjak 53,2%-ának gyomortartalmában viszont találtunk gyüraölcsraaradvá-
nyokat (cseresznye, fehér eper), mégpedig jelentős gyakoriságban (22,5%) és
mennyiségben (41,7%). A gyümölcs a dunántúli vidéken élő varjak fő táplálé-
kát képezte.
A pusztai varjak gyümölcs helyett rovarokkal táplálkoztak. A zsákmány-
lista első helyén a bagolylepke (Noctuidae) lárvája áll 13,5%-os előfordulási
aránnyal. Volt ol3^an gyomortartalom, amely kizárólag hernyókat tartalma-
zott. Egy gyomorból előkerülő hernyók maximális száma 152 db volt, de
30 db hernyó /gyomor értékek sem voltak ritkák. A másik tömeges táplálék-
forrás a száraz pusztákon nagy egyedsűrűségben élő gyalogcincérek közül
került ki. A leggyakrabban előforduló faj a vörös gyalogcincér ( Dorcadion
fulvwm) és a kétsávos gyalogcincér (Dorcadion pedestre) volt, a vizsgált
minták közel 50-50%-ában megtalálható volt. Avarjak mindennapos táplálé-
kát jelentik még a futóbogarak (Carabidae) és a ganéjtúró bogarak (Ontho-
phagus sp., Geotrupes sp.), valamint a dögbogarak ( Xylodrepa quadripunctata,
Thanatoplius sinnatus), a pusztai ormányosbogarak (Sphenophorus piceus) is.
A dunántúli vidéken élő vetési varjak a rovartáplálékot a lekaszált évelő
pillangósok tábláin szerzik meg ebben az időszakban. A zsákmányolt rovar-
199
sì
"CS
I
bobo
Ol ce
00 00
e- 05
C5 02
OD
•e»
e S
Ü 's
s ru
'S*??»
e <=>
I "S
So
O -Cl
>i <»
"* "üt
»5 o
^1
«OCT
.. co
ti ö
c o
o o
s ü
i« o
"2
•s. 13 I
op o
IS»^ bO
N
^ 2
Œ>
■<ü
boS
2 2
S =0
-P 4^
2 N
Ü m
MM
(ä tä
a s
o o
ga
o o
be be
«
te °í
Si
ar
CO
(M CD
I (N CC
•>*
I (N
CO COOOOOI>OCOCC
I CD o"(N o"^'~t>'i-rö"
CO 00 10 ec CO 10
o" Ö" o" o'o'
10 CO (M (M ^ 00 00 10 <^>^ '"'„ '"^ '^
CO CO o'lrio'o'io'Tf o" o" o" o"
ri< CO (M
00 CD p-^1— lF-<Ot-lOi
10 O r-H CD (N
1-H 1— I Ca rH r— I C;
,Í4
o
c
93
« I
•5 e
^
. ^ 3 a3ö2
p5 CI bc"^ I
cSC o
tì cs Ja s s „
o N o -^ Cl- s --
Ü o .
200
o ^
O" rn" III
I I
I I I I I ÍC III
I I
I I I I I
O^rHrlTF-rpH O^O"© ©"O"©"© tjT iO ©"©"©"©"CC ©"rfiN©"© rH us" «Nrt'©" ©"©"©' ©"rt"©"
O ,-, (M tJ< t> U3 t- -H ^^F-(^CO i-H^^ (N r-_^
©' o" ©* o* -T o* '^ ©' ©' ©' o" c^' -T o' ©" ©' ©' o' c" o" ©"
I I I I I I I I I I I
I I I I I I I I I I I i I
S3
s
'S
a
e
es
a
03
&,
c3
Ü o
2 ^
«> 'S
3ÍK
-H -H g
Ö
(S
tì c Ü o
8 =" o ^2 • .i=
ce <s ^ X _tí c- ci,^cs
M
2^1 ses s
ö a s 7? ter; s „,
co Fais Ç c^
CL. M j^ iî l_i'g P^ ^
es
11
.2 ^
■g c8
câ ^ ;-i
o te tx^
OWHO
03
g--
co
ai 5
o -a
CŐ a
" c3
03 > _
03 03 3 "*^
S S'a 2
<ä tő C"^
._ 03 _
^^ 3 c3 ©
03 C 3 c3
P -C © o
ä
:S
c
o
CŐ 2 P > i- ^
o " t, CŐ ^3
co co ti ^ ^ U.4-1 -M
«3 S- ë -5 Q tì .2 eß
üoWN];2;a2WK
c3
>
cLr3 CcS
«= C-a3-=
M Ol 3 "3
© 3 •— C
*^ 3 T O
^ be >. C «
K <; m < g
(S
.2 3^^
o '* >..2
s. s -2 -a
o c S *
.2 o «ä 2
C© S o
KOÜÖ
201
<o
o,
■g
tl
R
"H
o
■é
^
1
4>
Z^
«
É
d
È4
g.
•«S
•o o
I I I
I I I I I
Mill
o" -T >o o" o" o" o" •*" -h" io o" o" o" o" •^'" lo" o" o" o' o" o" ■-H oo"
00 ce ce CD lO O
o"o o co o i-T
o o (>i o" o" o" cT "-h" o" îi o o" cT o" lo Lc -H o' Ö" o" o" o o c<r o" o~ o" ^" o o"
! I I I I I
I I I I I I I I I I I oT I I I I
t-0'^--'-H'Nr--iO'-i— (iMC0(NU2O5iO-H
^ r-i Cv) IC >0 ^H
00 1— I -^ rH ■>!>( S^ Tjt
H ■•3
o
^2
.o
a ^3
•2.2.2 s o-i
c3 o3 c3 cQ o a
Ü Ü Ü fc^-f a
Ö fa 5ï H ►^ 1^
o
ja -3
^1
tn p
c3 3
oo
es
>
S i
=33
s >í>»ö c3o3^
^ S 3iíiío3 ojo
OHHOOPhOv.^H
" 03
I t
^ c3
es 03 .S
(D (D TO
-U -U +3
o
es -^
^ 13 I
o -^ ^ 'S
a a.s ^
œ •*:> es 2
hn C M ?
(Ö S 3 2 -^S
«t^ o a Ö
•a § 3 iS 3 O
Wf^
^d
•2 03 'y â vii ^
Clf^i
C<î
202
I I I
o o
o
I I
f«3 O (M lO O CO lO
Ort" co" ©"i-HTjTÖ"
co -< C<0
ci ciò"
IO LO
o" o"
I I I
rt ■>* Tjl CO ■># O CO
o"o" co" o"o"rt"o"
O 00 rt
o" o"o'
I I
I «a I I I
I I
rt rt co o o
CD CD 05 OÌ" 05
00 O O
CO ce CO
-H -rjt Tf CO "«^ CD C^
C^l CO IO :0 CD
rt O O
O ce ce
3
O »3
iS g
.s
o
o M
^ S
a o
ao O
sS ^
P ?5 = S?
203
I
to to
>> ^
s -2
^ Ö
í« 05
c "^
o e
S ti
S"0
Z C
o «
>->«
05-"
" Ch
ï^ é
^2
'W o
o S
s S
üt«
^ o
^ g^
•+^^
^i
5 !5ß
be' S
1^
15 e
" >>
s5 'S
Ca o
li
^ 1
lé
-«g
1 0)
e -ce
is "^
N m
s o
a^=o
P,!-
:0 ^
^-s^
CD S
•If
15 S
IS
^S S
-*i -iJ
r
03
en Q
(D ^
|l
Ch CD
<S3
^^
CO d
^
sa
cS Co
-4-1 .«
u u
(a (a
u u
S
O O
s*^
a a
9 P
:2S
be bo
t.-^
<<
as?|èÇ
äo
1— I ■«* CO 00 C- 05 00 o
00 o"
cc m ^_^
Ö" ceci
tJ( co o t~
in -^
fH
lO o
CD
CO
lO t- 00 CO
00 CO I— I (N F-(
CO lo CO c- -^ c-
--T CO c-fo'i-TcT
t—
1— 1
lo CO
t-
Ti< CO
C5
00
r-
(M -*
CÏ
05 O
p-H
'*
CO
CO
CO lO
co" o"
I I I
lO UO ■<* -^
CO
lO 05
s s.
^
e
e
s
^v^
03^
2 'S
S. -3
I ^^
t)
«3 ^
Ö s
r? ® 'S
'(-I "^
1 I >5
S
>, o .»
co f
CD J
^ Ö g
a:o^-a
o s . (D
Ja ^g S .a
te g
pu Si
œ <D r.^ .-i :0 ^ kïï -a v<-i ^
Ca ~
42 cS G ^
3 3^
^ 7Í ,^ cS
ë'fe «3.3
204
I I I I I I I I I I I I I I
I I
(N-<*(NO<N-HCOI>
I I I
F-4 (MI>C^t^t~t-C^I>t^TfC^TílcO'«íit^Tj(00O
IO oío"o"o"o o"o"o'o~'-^c<rM''cc '-H*o"o5'(rro
IO (NO
I t
I I I I I
I I I I I I I I
CO ^^ -H
I lO CD !Ű
(N « (M IO (N ^ 00 t- 00 -^ -*
« CO CO (N (M
tc CS
1 •
bp
■£t3
^ "2 M ^
QJ
b^
•§
^ tn g eS œ
o »H 3 ® .2 03
to «3 = aj
œ :S u G
a3 2
to 23
2 ^C
-G *^ 3
PMOo
.3 «
.•a M
c3 "^3 ^ 5 5î
OD
=0
^
205
f
e
e oj
'S "«-^
o o
o 'g
e Ő
e o
•û -.
g ^
li
•ci" O
:o gì
1-
CO (^
va g
•"S'è
•^ o
00 O
-s I
D
e
5>
"IR,
CO c<r
t^ 00
i2 tì
e °
o «
g o
O +3
^■^
ss '^
*S ^
^ I
I ..
s ^
N 00
ES :0
OD
:0 ^
5. S
tic
Sc:
♦e OO
rod
00 Ci
UJJ r-i
S S
+3 -U
CO o
il
s E»
03 (S
£ S
co c3
u u
O O
S a
o o
bc W)
'<<3
M te
00
o
f-< 1— 1 co r-<
F-H
00
t~
CO
Sì "
1^1^
CD
c<r
OO 1 -« o o
1
l-H
00
o
1 1 1 1 1 1
H b
Q
_ ce ü"
o
r~ 00 ce (N o
r-
t~-
(M
lO
co co co c^ co Ti
ï'ï ^ . 75 .o
g-§ &°a^
« E a c8
1
r-
O ^ o'-^ ^
O O
1
CO
O OO OO -1
IO o «1
S §1
•E S^ O aJ
o 9 Ss
1— (
,-H
(N Tf* -H C5 (M (N (M
O^
CD^
00
t-H -H ^ C^l rt co
W m OJ o H O^
>, (U CU N
■*
(M
O O O O O o O
cvT
io'
o
o'o'o'o'o'o'
o i
1—1
1-^
00
o
o
k£
a 1
2 "S
co
1—1
CD lO O CO lO (M
U3
1— 1
(N
««^^
IO
O
O O 1 C- O O O
CD
t^
1—1
1 1 1 1 1 1
t^
CD
CD
2 b
CO
•g fi
I»
« S
^
^^^^
» 0.2
^„m^
CO
o
irdulá
set)
;curre
sarap
(M
1— 1
1— 1
1—1
00
(M
C^J LO 1-Í C<) co (N (N
Tjl
IO
o
^H F-H 1— 1 (M 1— 1 Tt
« " o""
1— 1
r-
p— Í
lO
o
r— 1
,^^o o
(M
1—4
o
3 J d
"— 1
Sï^
H —
08
.2
b
*ba
<x>
^
■w
OD
es
s.
^
"S
S
o
o
s
1
Is
s
S
»H
1
►iä
g
G
*£
TJ
oî
1
S
o
ÖS
Ö
OQ
I
fa
o S
O
-s^
ti
0)
r
jT
1
^
s«
e
'S
1
e
CS
o
*3
S
cS
©
fee
es
•3 'S ^ -2
es
•4^
"5 s. o 1 SD
CQÍ^CO . SC
CO (i
, 1 1.2^
«0
«
B
OS
o
§^
is
Ő
•S
«
ta
O
1^
1
s
Pio
1 1
1
-ÓT
bC
Ca
e
1
co
O
G
1
b
e
CS
,, 'S "^ ë 3 lii
S tH CB QQ Ci •§
1
o
e
'<î pq ü M !2; tó
1
CS
e
>
o
e
-si
o
(a
CO
+3
c
co
2
^
to
s
s
r^T s e ÖÄ
iiiJII
^
'-(
>*'
«
1*1
206
I I I I I I I
I I I I I
I I I I I I
I I I I i
I I I
I t I
00 ffOOCOO-^OOOOCCCOOrCCOOClOOCDOCOCOOCOt^COOOOt-C-iMTiOiCCOCOiMUDiNOiD
-h" o" o" o~ o" o" o' c" o~ -h o" o' o" o' -T n -T -T -T -T o~ o~ ^ c' c' o" ^ o" c' c' o' ■—' o' o" of o" o' o" ^
I I I I I I I I
I I I I I I I I I I I I I I
I I
i-HC0'-HC0Tf0000^COCO^^Mr)<iO^C<liOincCrt(N>^lO0QC<IC<>O5-^«C0rtrtO>I:^O5WiD
03-2 3
^" ,5 eS Ü
<JOHfflCQW
03 pS
& Co
* 2 tì
CO m
D 3
r^ rr ^ ^
« 2 o o
S ^' ;5 ^
O 03 rS 5g
^ b ^ ^
"TS cS o O
ìSoWPQfìP
:3 a,
§ o ro 00 ro to 00
M eg ,o S 3 3 3
.9.2 3 ^x; XX 'S
-ü T3 ;s c- c- c- p.-?;
Ü o O^^j^ g
ooaccccg
CP<:OOOOœ
t( &. 5 3
'S c
OB ce "^ 3 '^
3 ©
CT S3
• ^ — . C 'Ü
a;(UC-g-3--'^
-" 3 ^ "ts
OD 00
U k
C
^r^ ri.2
C Ca •-■
^ TI "T. ^
0) .- .i: r;
~ r: g C o) .- •- r;
OCTTSitOtECCt-
a; Ci ,>7'X :-; CS cj 3
ooXhKcoü
> OD
Ü 3 i
. ex ,
CO C- C i
>-. I
X
CO w
3 3
C C
il
O O O c
CCCH
20 7
1-i
assg;
«>
il
t^
to
CS
gl
KD
•C3
S
^a
a>
áí
2.,,
g.o
o
PM
3
I §
ü
3
J
P.
•^
S
8ä
o
M
s
6
o
H
g^
Ä 5
so o
i I I
C5 <N CC
o o IMI
MCOrjtCCOllűCCCOO tH
CO C^^ O CO lO
00_ >^ O M CO 00
^H^HCOlOtOOO^Hi-H-^
o" o" o" cf co" o" o" o' oo"
im" o'o"
C<J -* lO
o'o"©"
(M -H -H 1-1
o"o"o"o"
I I I I I I I I
CXIC30C0 IO-hO i—ii-t
00 Ort" rnO'-H rf (?i
I I I I
lO CO CO fH 1-H rt
ä3.2
:a es ÛH
CO 00 3
3 3 iH
o o 2
s a §- 0- o o
a3e3Q,0<üii>'«3t(
208
e rt O <M 'í ^ "^'-i.
ffi ©"cio"©" '-Í" "-ho"
O
■^ i-Ti-Tcio' 1— I i-H I
I I
C<J Ti< Ci lO I— 1 (M <M O
rt" o"ooö~ o" o"o"
<NlOOOt> OOSCDtI*-«*
cf ©"oTf-Ti-T ccT CO 05 ta c^
1— I
\0 »O CO CD i-<
CO M 0> O O
i> CO ec
(N <N (M
209
fajok faji összetétele is az élőhely in illőségét tükrözi. Jellemző a levélbogarak
( F hytodecta fornicata, Cassida nebulosa), az ormányosbogarak (Phyllobius sp.,
Sitona sp., Otiorrhynchus ligustici) előfordulása. A varjak táplálékában meg-
jelennek a rétek rovarvilágának jellegzetes képviselői is, a poloskák
(Eurydema sp.), a sáskák ( Acrididae) és a lepkék (Lejndoptera) lárvái is.
A legelőkön és a legelőket határoló szántóföldeken táplálkozó varjak
a rovar táplálékon kívül még igen sok más állati eredetű anyagot is felvesznek.
Az állati hulladékok (faggyú, tyúktojáshéj), a baromfitelepek takarmánya
(táp), az apróemlősök (Rodentia), a madárfiókák fogyasztása nem jellemző
táplálkozásuk egészére, csak az összetevők széles skáláját jelzi.
Végeredményben az alföldi (pusztai) élőhelyen táplálkozó vetési varjak
táplálékának növényi — állati összetétele júniusban 14:86, az ,,ősi" sztj^eppi
táplálkozásra hasonlít. A dunántúli (szántóföldi) élőhelyen élők táplálékának
összetétele június hónapban 62:38 az állati összetevők javára, ami a meg-
változott mezőgazdasági viszonj^^okra, a rovar táplálék hiányára utal.
Július
Júliusban kezdetét veszi a vetési varjak kóborlásának időszaka. Kisebb
csoportokra szakadva keresik fel a mezőgazdsági területeket. Fészkelő-
területeiket, az addigi alvó-pihenő helyeiket elhagyják. Fluktuációjuk és
diszperziójuk ebben az időszakban nagymérvű. A táplálkozóterületek bősége
miatt egy-egy területen nem időznek huzamosabb ideig. Leggyakrabban a
betakarítás alatt álló gabonatáblákat keresik fel. Azt nem tapasztaltuk, hogy
a lábon álló érő gabonát károsítanák, pedig ez a század elején jellemző kár-
tételük volt ( Vertse, 1943), mert a kombájnok után elszóródott gabonaszemek
(búza, árpa) bőséges táplálékforrást kínálnak számukra. A vizsgált gyomor-
tartalom-mintákban 56,6%-os gyakorisággal találtunk búzaszemc t. a gabona-
félék mennyiségi aránya pedig 43,0% volt. A tarlókon a gabonán kívül nagy
számban fogyasztják a sáskákat (Acrididae) és a gabonafutrinkát (Zabrus
tenebroides) is. Rovar táplálékukat a szálastakarmányok (lucerna, vöröshere,
rét) tarlóin összeszedett levélbogarakkal (Chrysomelidae) , ormányosbogarak-
kal (Curculionidae) és hernyókkal ( Lepidoptera) egészítik ki.
Tarlóégetések után megszállják a felperzselt gabonatarlókat, ahol bőségesen
találnak égett gabonaszemeket, megperzselődött, elpusztult rovarokat.
A varjak ebben a hónapban esznek legtöbb mezei pockot (Microtus arvalis).
A vizsgált gj^omortartalom-minták negyedrészében találtunk apró rágcsáló-
kat, főleg mezei pockokat, és ez a tarlóégetés következtében elpusztult rág-
csálók tetemeinek elfogyasztására utal. Dögfogyasztásukra egyébként a
táplálékból előkerülő rovarokból is következtethetünk (pl. Thanatoplius
sinuatus) .
A kóborló varjúcsapatok szívesen tartózkodnak a legelőkön is, ahol futó-
bogarakat (Harpalus sp., Chlaenius nitidulus, Cicindela sp.) és sáskákat
(Acrididae) zsákmányolnak. Táplálkózóhelyeik napról napra sűrűn változ-
nak. Megszállják a szórványgyümölcsösöket, ahol a seregélyekkel együtt az
érő cseresznyét és meggyet dézsmálják. Szívesen fogyasztják az eperfa
(Morus alba) termését is. Megfigyeléseink szerint néhány esetben még az érő
sárgadinnyét és görögdinnyét is kivágják, elfogyasztják annak húsát és
magvát is (3. ábra). A gyümölcsök egyébként a vizsgált minták 17,0%-ában
210
3. A vetéli nirjú kcrkí'jx' ■/i:ri),j(liini;i('n. Kujilncs, l'.lSO. júl. 21. ( F"!,,; l),-. I\.i
Damage by rooks in water melon. Kajdacs, 24 July 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás)
fordultak elő, de bőséges táplálékkínálat és zavartalan táplálkozási körülmé-
nyek között rövid ideig a táplálék száz százalékát is kitehetik. A nedves,
alacsony fekvésű területek, a tavak, folyók partjai időlegesen éppen úgy
számba jöhetnek táplálkozóhelyül, mint a kalászosok feltört tarlói. A táplálék
ezeken a helyeken főleg rovarokból áll (Elateridae lárvák, Dystiscus margina-
lis), de bőségesen akad növényi eredetű táplálék, hulladék mag, haleleség stb.
is.
A varjak júliusi táplálkozásában egészében feltűnő a növényi eredetű össze-
tevők előző hónaphoz viszonyított erőteljes megnövekedése a táplálékkínálat
minőségi megváltozásának következtében. Az állati eredetű anyagok a mennyi-
ségi csökkenés mellett összetételükben is lénj^egesen megváltoznak. Csökken
a táplálékban a zsákmányolt rovarok fajszáma és mennyisége, növekszik az
apróemlősök részaránya. A táplálék egészére viszont még — ha csak néhány
tizeddel is — az állati eredetű táplálék túlsúlya jellemző (0. táblázat).
Augusztus
A vetési varjak táplálkozásában augusztus hónapban — júliushoz viszo-
nyítva — nem következnek be nagy változások. A növényi eredetű össze-
tevők közel azonos arányban vesznek részt tápláléklistájukon (50,7%), mint
az állati eredetűek (49,3%). Fő táplálkozási területeik továbbra is a betakarí-
211
O CD
ce IO
CO ^
Ä, ß 5
;'î?.
^ S
ä câ
<3<î
co" (M"o CD
CD 00 •>* rH
(NOOO" Ö~ I I 1
^ I> 00 05 — I
oT rf eoo -^^
Tf f— I I— 1
c^t^os CD Oi Oi O) m
C-OtO -^ 10U310 o>
(>ro"o" ^^ o"o"Ö" 00
1—
IO
r-1 ^
TÎ<
CD(N CD
1— 1
l>
IO
00
00 o
o
CO lO O
O 1
1 1 co
o
IO
lO
00
t- (N o (M 05
O CO ÎO
CO(Ni— I CO I— Ir— II— ( CO
Ci,
et
«Ü
ç*
CM
1
-S
^
'S»
o
OS
'S
>%
<a
S
(/?
es
Ö
1
-«■a
03
^v
oS
TS
Ü
Ü
<D
1
1^
*?1
g
,<->
e
^
' 1
>«
o
^ 1
^
c3
5 =s
555-5
-y
O
Os
N
m
S
NO
>
-û 15
nâ
Ö s'
e
2 «s
Os ~
e ^
5i p
5**
(Ő
o
m
m
S
Ö -g g
1 "Ci Ci Cj-. -a
£ Ö5 3
i:^
e
&!
C
O
c3
-« t
!^ •"■' ^ ** 00
^ co SD s? +s Q
212
eí o
I I
I I I I I
I I I I I I I I I I I I I I
I I
o
I o"
o
I Ì
CO ost~ O ocoC505r-ccco^cDCT>050e»5C5roc~oot-05C50 lo ovo œ
vo i-Tcc" ccT c-'i-Tr-n'pH'co ^lo lo 1-Í" r^ i-T f-T F-T f-T co" lo o' ^ "-^ w" ■^ t— "c-" i-i"
COi— tr-( 1—1 p-4 OOC<I CON^H
^-111
TÍ< IOCS i-t I— lC~-lOl005C-'^Ti<lOlOlOt~lOU5C5t-OVOVOC<l O ^hOO io lOO
i-T oo" co" •<* cío"o"o"(N>-<'i-í'o~o'o ffi o"ö"o"c» lo'ö'ö'oo" co' tjT^" o" oo
I I
■«* co
o" o"
I I I I I I I I I I I
I I t I I I I I
^ O C5
I co oT cT
co ^ ^
»-( co -^ (M
f^ M co co co — H ^ -H co ^ ^ C<i C5 ^ 1-H .-I 00 co 05 Tjt I— (
pH 00 •^ TÌ4
^ M e»
»4
;3
I
s
•a
o
í^-ö
(ir
,c
m
-w
t>^
o
e
M,
y-
eS
o
£ 1
C5
§1
Ja
^
.2
i
.s
t-l
à1'
Çl,
Cl. o
co -1^
*s -o
«s
CD ^ -w
OD « o
o "ti *-> TS od 00
O^ cS S 3 3
<^OOPmKnn
^ 3
W »-i
.Ss*
œ^ S <E
'S 5 3^
"C c3 " t"
.3 o3 -^ "ti
Six >--^
ÜHPH
>. a
Ç o
es rj
oo «O
p
213
tott kalászosok tarlói maradnak. A kóborló vetési varjak egyi-e nagyobb
csapatokba verődnek, nem ritkán dolmányos varjak és csókák is társulnak
hozzájuk. A búzatarlók — még akkor is, ha közben tarlóégetés volt — hosszú
ideig biztosítják a madártömegek táplálékbázisát, a magvakat. Az analizált
feltárják a talaj felső rétegében található mezeipocok- (Microtus arvalis)
járatokat. A vetési varjak követik a talajművelő gépeket és az eke után
kiforduló, búvóhelyét vesztett pockokat még a barázdában elfogják, a tár-
csákkal elpusztítottak maradványait pedig később fogyasztják el.
A rovar táplálék az előző havihoz (43,1%) képest erős visszaesést mutat
(28,9%). A búzatarlókon domináns fajok, az árvakeléseken gyülekező
gabonafutrinkák (Zahrus tenebrioides) és sáskák (Omocestus sp.) alkotják a
zsákmányolt rovarok nagy részét.
Feltűnően megnő a szárazföldi házas csigák (Gastropoda) előfordulási
aránya (14,8%) a varjak táplálékában. A felperzselt, feketére égett tarlón
valószínűleg könnyebben megtalálják a világos színű csigaházakat, de az is
elképzelhető, hogy az emésztéshez szükséges zúzóanyag (kavics) gyanánt
veszik fel.
A gyümölcsök fogyasztása az előző hónaphoz képest mérséklődik. A varjak
az érő szőlőt szívesen fogyasztják, de a magas és sűrű szőlőültetvényekben az
egymás közötti kommunikációs lehetőségek csökkenése miatt nem szívesen
táplálkoznak, ezért szőlőfogyasztásuk, így kártételük is alkalomszerű
(10. táblázat).
Szeptember
A növénytermesztésben az őszi vetések előkészítő munkálatai a jellemzőek.
A vetési varjak még kisebb csapatokban kóborolnak, hűségesen követik a
határban folyó munkálatokat, mert ezek számukra legtöbbször táplálék-
szerzési lehetőséget jelentenek.
A gabonatarlók feltörése, az évelő pillangósok kaszálása, a napraforgó
betakarításának kezdete, valamint a hónap utolsó harmadában kezdődő
őszigabona-vetések vonzó hatása következtében a varjak táplálékukat főleg
ezeken a területeken szerzik meg.
A hónap elején a varjak táplálékából előkerülő búza, főleg a gabonatarlókon
még mindig fellelhető hulladék magvakból, a hónap végén a vetés során
elhullott vagy felületre vetett vetőmagból származik.
Az érőben levő napraforgót — különösen, ha annak tányérja nem a föld felé
néz — a galambokkal, gerlékkel, seregélyekkel és a verebekkel együtt —
a vetési varjak is károsíthatják. A tányérokra szállva a kaszattermést kicsi-
pegetik, tömegük alatt gyakran a tányérok is letörnek (4. ábra). Kártételük
azonban csak alkalomszerű, és legtöbbször a szegélyben jelentkezik, az érő
napraforgóban keletkező madárkárt főleg a gerlék és a galambok okozzák.
A szeptemberben induló őszi talaj munkák táplálékfeltáró hatása és a mezei
rágcsálók nagy őszi egyedszáma következtében a mezei pockok előfordulása
a varjak táplálékában — éves viszonylatban — maximális értéket ér el
214
I
s «
s <M
-sec
§ OB
S-e
il
C5 CO
(M -H
(M "^
-kJ «H
■^ S
o "
s "
o ^
'S ^
H ,
^ <s
bog
©
■©
bD§
>
v!:i
'3
«i^
«u
s
ä
QQ
^^
eá
«i
a a
03
(rt
-*j
-<->
u
a)
ai
-i->
;-!
;-■
O
O
as
o
o
>i>i
bu bD
<<
aô e«
oq_
00
oo_^
■*-
O lO
UD
<M^
CD^
l^ls^ 1
00
00
oo
w"
o"^'
cô
1— (
1—1
1 1 1 1 1 1 1
H &
fi
>.
ce fl
O
t^
i>-
lO
•-> -^
■*
c-
t:J( ,J( ^H ^^ -H C<l 1— 1
85?
1
co
co'
ffi
co cT
TtT
1
m
oT oT eo CO CO CO eo"
la s^
o
o
r-H
00
•^
:0 £
S 1
M) ■<?
.2 0^
.
kl
0.Í
Byako
eset
ercent
of
O
^H
1— 1
00__
o"<N
00
co"
00^
^ -H c~ I— r- t1< c-
(N ïi O o" o" -^ O
ä
lO
C^ï
(M
(M
■<#
-^
Ph
u
o
1 5
o^
^^
'-'
U3^
05 CO
'í
CD
i>
:-|
tù
r-"
o"
o"
(m"
o'-h"
■^
lO
^-t
1 ' 1 1 1 1 1
00
lO
IC
CO
cH
2 b
•g S
M
«u
3 i
1^
o"
^.-^
t^
^
E
co
^
(M
r-H
lîi
S
— '
■ — '
g
(N
o
o
-^
-H co
00
O
F- 1
co co p- — 1 — c c^ o
l—
co
co
ro
t^
C^
1— 1
>o^_
o
3 5
c
o
H
«<;
!§
[3
1
s
♦»
00
'S
■va
1
te
g
'S
s
"3
a
v
Âh
1
-^à
^
'3
Tî
>
h
o
N
1
o
tD
'S,
1
1
Ö
1
Q
1
1
:0
1
§>
«S
S
c
(D
«3
a
es
^
1
1
(D
Su
•5»
S
>
:0
C
e
o
-1
1
'S
c ^
:0
e
Nu ÇD
' CO
S>
»^
f^
■g
e
> ^- S 2 3
-^ «3 Ont; s 2
° 3 _ O 2 Q«'3
SI
1
eq
SS
C5
1
'•<7
J3
Í
•s
O
S
!»
o
co
e
Ü3
00 ^
11
C5 »
Ma bC
tri
1
'S
câ ^ s^ C 03 a
ìli un
<
^'
Ovi
>*
M
»-i
215
I I I I I I I I I I
I I
00 nmaîaîaîaînnccT^ io io
l> IO i-< (M (N
OS t- fH ^ ^ 1-H Tjt t> C- I> 00 CO «o o
00 o"ci(N (N cieo o"o"o CÍ lO tS<0
(N 1-1 O
I I
00
I I I I I I I I
CD «DCO 00 00
lo loci o cT
IO
^•^
N
00
**-^
■*— **
1-H fH CO CO CO 00 05 1-1 i-< i-H -^
00
00 (M
05
05
•«* fH
■<*
1— (
1— <
e
o
■g 2 "»^^ Q
0) ? œ 00
Ü J3 p
S 12
ä
ë
c3
1
CI.
P
;h
Ph
Vm
(Ő
.H
a;
• fH
-M
Ä
U4
Ü
n
1
1
(fl
^
X!
(li
-fTt
4->
J2
0-b
o
Ph
S
c
:0
<D
-M
CS ^
m S.
Co I
fc cS (S 03 3 O O-i- >--v^ ^ ;5 oj
5 J3
216
4. A vetési varjú kárképe érő napraforgóban. Jánoshalma, 1980. nov. 6. (Fotó: Dr. KalotásZs,)
Zs. — Damage hy rooks in ripening sunflower. Jánoshalma, 6 Nov. 1980. (Photo: Dr. Zs.
Kalotás)
(10,7%). A vizsgált minták 40%-ánál állapítottuk meg a mezei pocok
fogyasztását.
A kagylók (Lamellibranchiata) és vízi csigák ( Lythogliphus naticides)
megjelenése a tápláléklistán (9,8%) azt jelzi, hogy a varjak a tavak, a folyók
parti iszapjában is szívesen keresgélnek táplálék után. A rovarok részaránya
további csökkenést mutat (25,9%). Elsősorban a lucernakultúrák utolsó
kaszálásakor a tarlókon gyűjtött rovarok, valamint a talaj-előkészítéssel fel-
színre került rovarlárvák azok, amelyek a varjak táplálékában kimutathatók.
A növényi eredetű táplálék szeptemberben eléri az 53,6%-ot (a tömeg-
aránya 81,5%), míg az állati összetevők aránya 46,4%-ra csökken (11. táb-
lázat).
217
as^i^à?
IO îC 05 ro 1— I (— (
IC œ
GO (N
I t-""
05 t> f«î
CO ffÎ iD
^ CO -.* o o
o
1 o"
QO
fC O M^
nein
^ r-l (íi
CD M to O
fH i-H CD
CX) GO CD Ti
cT F-n'oo'Tjr
ce CO c- r-
co co cd" CD*"
Ci Oì ce co
co" i-T
1 I
s
>
:0
CI
co 2
3 Ja ■£ ^"
"3 .g ■« -~- a
; 57 >. ç^ O cij
k3 :0 5 O ^
pili
o
be
es
S
«3
Zi S
HI
G
oá
03
03 >5^
Ö
o
»,
o
"S
GQ
.-Ses
•2 se
03 t" G <D
I^ '^ CD T^
Ü 03 3 tH
O =3 03-2
218
I I I
CO t> cc re o f~^t^
ro'cDcocrT o" orjT
CO CO -^ CO
I I I
3500C5CÍ l^ O0CÎ O
ooTooo o~ ctTo" o'
^ o
I îD I I (M
I— iF-Hi—iO (N 1— (i-H <M 00 OO
Ci
c3
•I
Ü
T3 ^ S <»
CO _w
Ca
e
^ -te s
ë .2 O
S
«3 ^
M ^
I ^
Ö d o
ij c o
7 á ^
=5 Sj N
8 M I
00 N
O fi
219
Október
A hazai vetésivarjú-állományok feldúsulnak az északról és keletről érkezők-
kel, nagyobb csapatokba tömörülnek, és felkeresik hagyományos éjszakázó-
helyeiket. A hőmérséklet csökkenésével megcsappan a talajszinten élő rovarok
száma. A varjak táplálékbázisát ebben az időben a betakarítás előtt álló őszi
termények (kukorica, napraforgó) vagy a már betakarított területek jelentik.
Hűvös időben különösen gyakran keresik fel az érő kukoricatáblákat,
A kukoricacsövekre szállva a csuhéleveleket csíkokban lehántják, és a kuko-
ricamagvakat a csőről kicsipkedik. Kártételük általában csak kis területre
terjed ki (0,1 — 0,2 ha), de ahol megszállják a táblát, ott letört, kikopácsolt
csövek maradnak csak vissza (5. ábra). Kárképük — amit fehér ürülékük,
elhullatott tollaik is jeleznek — nagyon jellemző. Érzékeny károkat kis
parcellás viszonyok között okozhatnak, mert kártételük mindig a szegélyben
jelentkezik. A kukorica betakarítása után a tai'lón maradó magvakkal
táplálkoznak. A varjúcsapatok a lábon maradt napraforgót is meglátogatják.
5. A vetési varjú kárképe érő kukoricában. Sárbogárd, 1980. IX. 14. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.)
— Damage by rooks in ripening maize. Sárbogárd, 14 Szept. 1980. (Photo: Dr. Zs. KaXotás).
220
kártételük azonban az időbeni betakarítással megelőzhető. xA. betakarított
táblákon a hulladék magvakat fogyasztják.
A búzavetéskor elszóródott vetőmagot felszedik, de nem tapasztaltuk,
hogy a kelő őszi gabonát károsítanák, mint ahogyan a század elején meg-
figyelték {Jahlonowski, 1901; Gelei, 1926; Győrffy, 1928). Nem találtunk
csírázó gabonaszemeket az analizált gyomortartalmakban, és azt sem tudtuk
megfigyelni, hogy a varjak a csírázó gabonát kihúzgálták volna. A gabona-
növények kihúzgálása azért sem lenne számukra célravezető, mert a csírázó
szemeknek már nagyon kicsi a táplálóértékük. (A föld felszínére bújt csíra-
növényen a magból jóformán csak a maghéjat találjuk meg, a csíi-a és a táp-
lálószövet — endospermium — a csírázás alatt felhasználódott ; zöld növényi
részeket pedig a varjak csak kivételes esetben fogyasztanak.) xA.z őszi betaka-
rítás következtében jelentkező bőséges táplálékkínálat (kukorica) egyébként
sem indokolná a varjak szempontjából a nagy energiabefektetéssel járó, idő-
igényes csírakárosítást. Az őszi talaj munkák (szántás) színhelyei és a betakarí-
tás alatt álló répatáblák a felszínre kerülő rovarokkal és rágcsálókkal vonzzák
a vetési varjakat. Táplálékuk ezeken a területeken szinte kizárólag állati
eredetű. Nagy számban fogyasztják a kifordított mocskospajorokat {Scotia
segetum lárvák), ormányosbogarakat (Curculionidae), drótférgeket (Ela-
teridae) és a szétrombolt járatokból előkerülő pockokat (Microtus arvalis),
6. összegyűjtött, a vetési varjak áltuL kikopácsolt dwliéjak. 1- ac(Ankcrt, 1980. akt. y^. ( rotu:
Dr. KalotásZs.). - Collected walnut-shells pecked by rooks. Fácánkert, 18 Oct. 1980. (Photo:
Dr. Zs. Kalotás)
221
'CS
I
te tß
00 IO
oo
S'a.
0.2
^S 'S
J^
•■CS <^5
cm' e
g "Ci
Ss""
r< o
^ o
.-§ ^
O '^
S "
^ o
o ^
'S k
^>.
■*^ ^
II
N ce
tK :0
CO ^
fl :0
^^
03 O
15 ^cä
O)
N
ä œ
S S
câ d
U U
O O
£ S
o
tüD DD
ËS5gS?
>■
4«R
a;
> ■""
o-c
:^
as
a"^
05 Ti( to 05 05
00 F^ co -H
o" o'o'o'
I I I -T
^ lO -^ 00
o >0 o lO o
co 00 Ci o o^ ^
" " " co l-Hf^
lO iO^OO o 'O'O o
c<f oo" co" r-T ^ oo co"
00 IO I— 1 1— I co
C5 cT CO CO*!—!
1— I CO 1— ( Ti(
^ 00 (M^
1 I I
00
C<5
S
00
05
(N i-H CO
rH ■>*
lO
C- CO (N
IM -H -H
IO
I
222
'*" o"
I I I I 05
I I I I I I I
I I I I
I I
o O50505c^ o 0505050îc;c5o:œcia5C5C5io-^o:oooo oo cicic:
O lO >Ä lO
o" o" o" Ö" o' o" o" o" o~ o" o" o" o" t-" o" o~ o~ ci
lo in o o
c
CO OT
oT o
I I I I
I I I I I I
I I >ű I I
■^ ^^ ^^
05 ^ "^
C^ ^ c^ ^ ^ ir-
to P-Í
IO ^^.— Ir— i— (— I— l-H^i-Hi— (f-<(Mrí'rt^r-<Tt CO rtJC
«3
S
•a
SD Ö
«S ^
>*
fi
es
Bi
■*a
«
4>
O
0)
•^
i*
W
«
T^
•p^
•'S»
3
^
«a
1
«Ss I
2^cs S
IUI
3 -S
« i
-TS "
O c3
ri
^ in
& o
i-M tS
^ 00 O
■^ --ii j3
§§S.2
's ''S 21
o o -M o
Si ^ la ^
Ph 04 &( O
<i<i:ofì
w
c3
-C O
a *
-M 03
S
.2^
^1
- O .S T3 aj O f-
oSocch;CPW
s C/
tn o3
3
(Ö
ns g o c
o ë-a >4 ss
^
C
Ä
o
S
ai
-M
hn
93
c
es
CQ
QQ
b<
1
O
,:«
1
o
eï
o
C
o
85
se
»c
es
J£
ÌM
O
s;
CQ i^'
223
egereket ( Apodemus sp.J. A legelők és az évelő pillangósok csak időlegesen
jelentenek táplálékszerző területet a varjaknak, azokon a meleg napokon,
amikor a rovarvilág mozgása is élénkebb. A hűvösebb napokon a lakott
területek közelébe is behúzódnak, és a kertekben megdézsmálják a fákon
maradt diót. A megszerzett ,, zsákmánnyal" azután gyakran messzebb
(pl. szántásokra) repülnek, és csak ott — erős csőrükkel felkopácsolva héját —
fogyasztják el (6. ábra). Alkalomadtán dézsmálják a szőlőt is. A növényi
eredetű anyagok fogyasztása eléri a 69%-ot (tömegarány 85,9%). A vetési
varjak októberi táplálkozásának egészére tehát az állati táplálék fokozatos
csökkenése (31,0%) és az őszi termények részvételének növekedése jellemző
(12. táblázat).
November
Ha az őszi gabonák vetése még novemberben is folyik, a varjak gyomor-
tartalmában is megjelenik a felületesen vetett vetőmag.
A csapadékos időjárás miatt a kukorica betakarítása is elhúzódhat (lásd az
1980-as évet), és ilyenkor a vetési varjak potenciálisan veszélyeztetik a
kint maradt termés egy részét. Károsításuk ugyanis nemcsak mennyiségi
csökkenéssel (a csövek megcsipkedése és letörése), hanem minőségi romlással
(fuzáriumos gombafertőzés elősegítése) is jár. Száraz őszön — az évszakkal és
a táplálékkínálattal összefüggésben — a varjak legfontosabb táplálékforrása
a betakarított táblákon elszóródott hulladékmag (kukorica, napraforgó), és az
őszi szántások által feltárt elenyésző mennyiségű rovar. A hónap végén
— korai havazások esetén — a varjak újra a lakott területek közelébe
húzódva keresik szűkös táplálékukat. Állattartó telepeken a trágyában meg-
emésztetlen magvak után kutatnak, a kertekben maradt fagyott zöldség
(paprika, paradicsom, uborka) termésével is beérik. A hideg időszak beköszön-
tével egyre inkább a hulladékeltakarító szerepük lép előtérbe, és gyommag-
fogyasztásuk is jelentkezik. A növényi eredetű összetevők részvétele táplálé-
kukban már 76,7%, de a növényi eredetű anyagok tápláléktömegének már
93,0%-át adják (13. táblázat).
December
A téli időjárási viszonj'^ok számos táplálkozási lehetőségtől fosztják meg
a vetési varjakat. A hóval borított határban táplálékot alig találnak. A lakott
területek közelében az utak mentén, a takarmánykeverő üzemek közelében
fellelhető hulladékmagvak azok, amelyek megszakításokkal rendelkezésükre
állnak. Csökken a táplálékféleségek választéka, gyakran egynemű táplálékkal
kell beérniük. A növényi eredetű anyagok előfordulása csökken (— 10,3%) az
előző havihoz képest, a növényi táplálék tömege viszont növekszik ( + 2,3%).
A hulladék haszonmagvak (kukorica, búza, napraforgó), a zöldség- és
gyümölcsmagvak (paprika, uborka, szőlő) részvételi arányai alig változnak,
növekszik viszont a táplálékínséget jelző gyommagvak aránya ( + 6,0%).
Ha a meleg időjárási frontok hatására a talajmunka megkezdődhet,
a mélyszántó gépek mögött gyülekeznek, hogy a hantok között gilisztákat
(Lumbricidae), rovarlárvákat (Elateridae, Melolontha melolontha, Lepidoptera
224
tJD bO
c
00
§
a,
o
.. 03
e
5c
S
lO
^ s
è
•^
c o
o Ö
o
.2
^ A
1
•o
rv o
2ë
51>
Ü«4H
V.
i« O
■"
O ^
S
s;
^-^
S;
o
oo
bc'S
C)
o
'S»
2
-s
-3-
Ci,
o
«s.
Co o
oH
^ 1
S
►Ci
1
>o
Si
' 03
«5
E
oc «0
»
^
œ m
O
<
s m
-S
■O M
D
e
•s»
-2
^
|2
s>
^
4^
CO o
2 N
^^
03 cä
aa
11
08 e8
e
Ü -u
w
u u
^eo
2 2
-^t^
aa
XS ö
o o
'*^ »O
>,t>>
büM
2 "S
I 'S
■n-e s «
S 5 o
oSz;
H-'
>-><u S
«NU
!U > —
00 O O
NSf=H
O >— < i> o œ i-i
CD ii3 I— I
o" o" I o'
-< I
o
o"
t-_ o co 02 o 00
o OOO O oooo o
CD co CD
©"o"©"
OO CO CD ÎO
CO Tt( i-H ^ o (N
C30 t^ ^. ®
0~ 0~ I Ö" (N
I I I
lO 00 •<* T* lo lO
ÎO M rt rH
lO Tt — < -^ ^
"S o
o
bc
es
i«^
a
sa
« I
» .^
-« e
© s.
*5»
.a 3
ceco
TI ^
ti -^ ?
3Í S ti
T3 -«
ha
5a> jS
e
s
s
I I
es bi
•S 'S
o g
■^ a,
M 12;
g e
^0
© I I I
dl I
Ss ^
I S S
co 5
.J-2
o
13 «Sii >5
eo'
C
. œ '
a, S ^
to "ti "-!
OD ^
a • S S
5 j °° G
o Ë «Ï S
e
CL,
o
1
cs"-^
S;®
o g.
^:;
Ä^;
a <D
'2 2 5 ci -^
*• — > '^ SI. o &i
'^ -G ^ i~ _L f«
^ i3 :o <::? S -C
225
I I I I I I I 1 (N I I
ro o
-T Ilo'
o
I I I
o o o o o
I 00
o^ o^ o^ o^ o_ o_ o_ q^
o^ o_o_
co" (M'tJ-'
o_o_
CD CnT
eC i-t CO CO CD ri<
m IO ooocc
cococD— *eocDcDC5
o o" o' lo" ci O O CC
CO -^
CO
t- CD O
o —
C<)
^ o o
o
I I
I I I I iO I I I I I I I I
I -^
txT o'
I— (i-H05Tt<^^l> « r— IÍM
Tji CO >— I CO
CO O CO
LO IO
08
s
"öS
s
•a
-ai
(D
s
'S
■fi
.2t5
S e -►^ > cs;2
J2 rs '»
5 S
^ ^ mW
5 es -2 a
■fH QJ iî m
-a U o -M
cS
>
^ c3
TS
CÖ C
^3 O
■g 3
c3
tì I
^ >
2 œ
5 :3
c e
r> o o
00 C *
•^ eS P,
MU) g
C
I O
I I s
-^ I
N QQ
NPCH
226
sp.) keressenek. A vízpartokon hulladékot, vízicsigákat szednek, a legelő-
kön, a lucernatáblákon kis mennyiségben rovarokat (Ctirculionidae, Chryso-
melidae) is zsákmányolnak. Az elhullott állatok maradványait eltakarítják a
rajtuk élő dögbogarakkal (A2}hodius) együtt. A szemétlerakó helyeken a
konyhai hulladék és minden ehetőnek vélt anyag, a kazlak, a takarmány-
tárolók közelében, a kalászban talált magvak, apró rágcsálók jelentik
táplálékukat. A trágyakazlakból a légy (Diptera) bábját, a herelégy
( Eristolomia sp.) lárváját bányásszák ki.
Az állattartó telepeken az elszóródott takarmány képezi táplálkozásuk
tárgyát.
A téli időszakban — a nappalok rövidsége miatt — a varjak szinte az
egész napot a táplálkozóhelyekre vonulással és táplálkozással töltik.
A gyomortartalmak átlagtömege ebben a hónapban éri el a maximális
értékeket (8,39 g), ami egyrészt a nagy tömegű ballasztanyag (zúzókő)
felvételének, másrészt a tápanyagban szegény rostos anyagok fogyasztásának
tulajdonítható (14. táblázat).
Értékelés
A múltban a madarak — közöttük a vetési varjú — tevékenységét is az
okozott kár, illetve haszon összevetésével bírálták el. Ez a megközelítés
bizonyos szempontból spekulatív jellegű, ugyanis a haszon általában közve-
tetten (rovarfogyasztás) jelentkezik, és gazdaságilag nem lehet kifejezni,
míg a kár legtöbbször közvetlenül keletkezik, és értéke minden további
nehézség nélkül kifejezhető. Az elbírálás módja tehát ember- és termelésköz-
pontú volt, de a hatékony növényvédelmi eljárások híján biológiai növény-
védelmi szemléletet tükrözött. Napjainkban a növénytermesztés termés-
eredményei a századközepi szinthez viszonyítva többszörösére emelkedtek,
és a nagy hatású növényvédő szerek (peszticidek) felhasználása garantálja a
termés biztonságát a növényi és az állati kártevőkkel szemben. Ma már az
inszekticidek bevetésével megelőzhető vagy megszüntethető a kialakuló
rovargradáció ; nem indokolt tehát, hogy a gazdálkodó, az entomofág szer-
vezetek tevékenységét mint kiszámíthatatlan és bizonytalan növényvédelmi
faktort számításba vegye. A növénytermesztésben általánossá váló rendszer-
szemléletű gazdálkodás például egyenesen előírja egyes növényvédelmi keze-
lések elvégzését a kártételi veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésére,
A vetési varjú az ember által módosított és fenntartott agrárökoszisztéma
tagja. Élettevékenységei (szaporodása, táplálkozása stb.) a mezőgazdasági
környezet függvénye. Táplálkozásának gazdasági vonatkozásait is komplexen,
ökológiai szempontból kell megítélni. Gazdasági szempontból sem szabad
tehát kategorikusan varjúkárról beszélni, hanem mindig a kialakult helyzetet
figyelembe véve kell magj-arázatot találni a kártételek okaira, hogy az okok
kiküszöbölésével a jövőben a hasonló esetek megelőzhetők legyenek. A vetési
varjak táplálékában — ahogy azt Jahlonowski (1912) kifejti — mindig azok
az összetevők dominálnak, amelyek az élőhelj^en (biotópban) legnagyobb
bőséggel rendelkezésre állnak, és a legkisebb energiaráfordítással szerezhetők
meg. Ha a táplálékkínálat a növénjá és az állati eredetű táplálékból egyaránt
bőséges, akkor a polifág madarak (a vetési varjú is) az élettanilag kedvezőbb
hatású (fehérjékben gazdagabb és könnyebben emészthető) állati eredetű táp-
227
f
e
bo tuo
I^ 00
00 ■<*
s »^ s
O ^
•iá o
si
"S »5
•go
e
5»
v»
•S
c c>
o "
Ü œ
91 ^
5. SP
bo'oj
c3 o
oH
N CO
CD ^
boS
a =2
2 N
C œ
^^
es c3
as
13 'S
kl bl
es cg
O o
s a
o o
bc bo
<3<î
Sa?tsaç
•g Ö
C
Aï Ő
iO o
''0
(m" ocî ooo
co U3
Olli
05 05 ■«i( 05 (M t-
CO (N fC (M (M^
0005OC5 00 050i05 tJH
-J( ce o co -rí* co «3 00 ^
t~ co (M ■>;# •>* ce
-^'' lo ©00 I t-'oT
-H © CO (N
CO (M »^
^111
I I
eC (M r-H
©
Oîo œ
228
I I I I I I
1 I
t- 05Ir-0505t~C2C505Cî0505VO C5
o o o" o" o o i> r-T o" ci (N i> i-T o o -H
00 O 05
Tt"o"o"
^ O so O O UD O O »^ O O O CO c~
ec ^ CÍ
CD C- CO 05 CO 00 C- CC 00 CD CO CO M CO o
oooococooooocqcooooococicDoocooo
o" o' o' Ö" o~ o" ci o" o~ Ö" co" ci" ö" ö" o" co
^ co co
IC CD
IO co"
I I I I I
I I I i I I ! I
I I I I I -H
I 00 d r-H 00 co 00 Ci
Ci Ci UT 1— 1 -H
o
e
w
e
ti
.S (tì
OD
s nat
hella
thusi
ia
e
3 u u >
<i
„ ^ :3 Ö -C
bricidae
thoglyp
[Ionia p
nacha e
licella o
1
3 >i 03 O 0^
^
á^>§ffi
m
C
© co
-a C e
C <D C
1.11 e
es > -je 2
>>* ^ CÖ
i § §-2
WUHH<Î
03
œ to C
;s.2"c
Ü c a>
.a eS'O
hS^5
5£
oû .S
is-?
ce CD
03
.2.5:1
O O aj
-C X là
03
ft
S. s
ä C
fc^ «P
c8
>
<ä
idopte
pupa
fragra
â
ê-g .S
h:) a3 o3.ti
+Í
+? > JS
d
1 ^^o
m ID
S <ö S
^73 03
rt ^«3 1 ft
CŐ 03 ^ eS ^
vali
cetu
lus
ntha
meli
ionic
en
3 fi
CŐ
^ b 'C3 >^ Si
e
US ai
is cri
uscu
en
O fi
pidop
pidop
otera
ist alo
tint or
1^2
3
C
C
O fa
O
Microt
CricetL
Mus m
áaődSíő^^SHM
U
229
gàÇ^à?
00
>.o
Q,
?í «s
a
SS
o
a
'u^
4>
es
a
■r aie
>> 00
Mfe
SS
4i! O
!0 O
I I
I I I §
I I
05 Ci
ce co
c;__ T* 05 1- C5
co co
o" o"
^ CD (N co 0_ I
co" ö~cíö~o"
o
I I
« S-
■«i pp.
-II*
asë-s
3— _ o
S 56
ëS
<N O O
o" ^" ^"
co lo ic
^ S
•S S
o3 fl c3
cm'-'
'S-« *
OJ
05
S
•"^
O
-a
co
3
C
P5
o "^ '
ai
"ai s
Ö5 l-a
1i ^
eS O
Se
■g ^-2 1
nrs
ö
^^
m
^
œ
u
a>
0)
•«d
n
8S
n
g
CD
GO
«S
.a
S
JH
S3
m
M
:3
1
O
,:<:
1
©
-isi
o fï)
^ o 0) s>
^ a
5 o
es r;
** -T
ci N
230
Tömeg - Weight [%]
A) 100
80
60
40
20
I. II.
III. IV. V. VI. VII. Vili.
D)
Gyakoriság — Frequency [%]
B) 100
80
60
40
20
XI. XII. Hónap VI.
Month
1. II.
111. IV. V. VI. VII. VIM. IX. X. XI. XII. Hónap VI.
Gyakoriság — Frequency [%]
C) 100
80
60
40
20
D
V I 1 1 1 1 1 1 1 !
II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Hónap
Month
Állati eredetű
anyagok — Ani-
mal material
Növényi eredetű
anyagok — Plant
material
7 . A vetési varjú táplálékának változása az év folyamán, 1408 gyomortartalom-minta analí-
ziséből. — Annual variation in the foods of the rook on the basis of 1408 crop contents.
lálékot preferálják. Ha azonban az állati eredetű táplálék mennyisége csök-
ken, abból logikusan következik, hogy a hiányzó táplálékmennyiséget az év
nagyobb részében bőségesen fellelhető haszonmagvaknak kell helyettesíte-
niük. Vizsgálataink eredményét összevetve Vertse (1943) a vetési varjú
táplálkozásvizsgálatainak eredményeivel, feltűnő az állati eredetű táplálék-
összetevők arányainak csökkenése (15. táblázat, 7. ábra).
231
15. táblázat
Table 15
Az állati eredetű táplálék gyakorisága a vetési varjú táplálékában
Percent frequency of animal foods in the foods of the rook
Vertse (1943)
Saját vizsgálataink
vizsgálatai
(1977-1980)
Változás -
Hónap — Month
Studies by Vertse
Personal studies
Difference,
(1943)
(1977-1980),
%
%
%
I.
24,5
25,6
+ 1,1
II.
37,6
28,3
- 9,3
III.
54,0
39,5
-14,5
IV.
72,2
52,7
-19,5
V.
76,8
54,7
-22,1
VI.
72,5
61,6
-10,9
VII.
70,1
50,9
-19,2
vni.
61,0
49,3
-11,7
IX.
73,2
46,4
-26,8
X.
65,1
31,0
-34,1
XI.
51,2
23,3
-27,9
XII.
50,7
33,6
-17,1
A táplálékszegényebb hónapban, januárban az alacsony, fagypont körüli
hőmérséklet és a hótakaró együttes hatása következtében a varjak tápláléká-
ban közel azonos szinten mozog az állati és a növényi erecietű anyagok
gyakorisága napjainkban is, mint a század elején. Az i(iőjárási tényezők az
elmúlt évtizedekben nem változtak meg, a vetési varjak télen akkor is és
most is a lakott területek közelében voltak kénytelenek táplálék után kutatni,
ahol főleg hulladékokkal (magvak, konyhai hulladék, állati tetemek stb.)
érték be. Az év többi hónapjában azonban egyre inkább kitűnik az állati
eredetű táplálék hiánya. A talajmunkák (tavaszi és őszi szántások, vetőágy-
előkészítés) talajlakó rovarokat feltáró hatását ugyan észlelni a vetési varjak
táplálékában most is (emelkedik a rovar táplálék aránya), de az állati eredetű
anyagok részvétele elmarad a század eleji viszonyokhoz képest. Ezt kizárólag
a mezőgazdasági termeivények (kukorica, búza, napraforgó) megnövekedett
vetésterületével és a nagyobb termésátlagokkal nem lehet magyarázni,
ugyanis az érés — betakarítás időszakán kívül is magasabb a növényi eredetű
anyagok részvételének gyakorisága a vetési varjak táplálékában Vertse (1943)
vizsgálataihoz viszonyítva. El kell fogadni azt a magyarázatot, hogy a
kemizálás (elsősorban a nagyhatású talaj fertőtlenítő inszekticidek alkalma-
zása) és a monokultúra elterjedése a talaj rovarfaunájának faji és mennyiségi
elszegényedéséhez vezetett. Ezt támasztja alá, hogy a Hortobágyon (a HNP
területén egy pusztai ökoszisztémában) — ahol nincs intenzív növény-
termesztés és kemizálás, ami a talajfelszín rovarfaunáját megváltoztatná,
csökkentené — június hónapban a vetési varjak táplálékának 85,6%-a állati
eredetű, szemben az ország más mezőgazdasági területein élő vetési varjak
táplálékával, ahol 61,6% az állati eredetű anyagok gyakorisága ugyanebben
a hónapban. Az előbbiekből kitűnik, hogy a vetési varjakat a mezőgazdasági
területek megváltozott táplálékkínálata késztette a táplálékváltásra. Állomá-
nyuk számbeli növekedése és területi térhódítása jelzi, hogy a vetési varjak
sikeresen alkalmazkodtak a növényi eredetű tömegtáplálékhoz.
232
Az év nagy részében a mezőgazdasági területeken élő vetési varjúnál
a táplálék-összetétel változásának tendenciája a száradási index alapján is
jól követhető (16. táblázat).
16. táblázat
Table 16
A vetésivarjú-gyomortartalmak nedves és szárított átlagtömegének alakulása
és a száradási index változása az év folyamán
Variation in wet and dried crop content of rooks and in the drying index during the year
A nedves
A szárított
Minták
száma,
gyomortarta Imak
gyomortartalmak
A ballasztanyag
Hónap
átlagtömege —
átlagtömege. —
Száradási index —
átlagtömege —
Month
db
No. of
Mean weight
Mean weight of
Drying index
Mean weight of
of wet crop
dried crop
ballast materials
samples
contents
contents
I.
82
9,26
5,23
1,77
1,48
II.
67
7,77
4,10
1,89
1,50
III.
124
6,58
3,79
1,73
1,30
IV.
100
6,02
2,86
2,10
0,42
V.
384
5,15
2,59
1,89
0,80
VI.
331
6,33
2,94
2,15
0,13
VII.
53
6,23
2,94
2,11
0,37
vni.
32
7,17
3,54
2,02
0,33
IX.
30
6,84
3,09
2,21
0,67
X.
51
7,99
3,99
2,00
1,25
XI.
50
8,36
4,56
1,83
1,80
XII.
104
8,39
4,62
1,81
1,45
A téli hónapokban a terimés táplálék aránya magas, ezért a száradási index
alacsony értékű (1.7—1.8). A vegetációs időszakban a száradási index emel-
kedő értéke (2,1 — 2,2) jelzi a talajmunkák állati eredetű táplálékot feltáró
hatását (tavaszi talaj -előkészítő munkák, őszi szántások), csökkenő értéke
pedig a tavaszi vetési munkákat (1,98), a gabona aratását (2,02) és az ősszel
érő termények (kukorica, napraforgó) betakarítását (2,00).
A vetési varjak a mezőgazdasági termeivényeket csak akkor károsítják,
ha élőhelyükön csökken a természetes táplálékkínálat (viszonylagos táplálék-
hiány lép fel), és a mezőgazdasági kultúrák sebezhető stádiumban vannak
(vetési, kelési, érési időszak), tehát a varjak számára táplálékot tudnak
nyújtani. A kártétel kialakulása szempontjából természetesen elsődleges és
meghatározó a vetési varjak abundanciája, valamint a terület természetei
táplálékkínálata. A kártételre hajlamosító tényezők, pl. a borult, hűvös,
csapadékos időjárás, a termesztéstechnológiai hibák (a nem megfelelő időben
és minőségben végzett vetés, a megkésett betakarítás), a homokos talajok,
a monokultúra és a peszticidfelhasználás foka stb. mind olyan tényezők,
amelyek az élőhelyek természetes táplálékkínálatát szűkítik, és a mező-
gazdasági kultúrák kitettségét időben és térben kiterjesztik. A vetési varjak
vadgazdálkodási szerepe is akkor válhat jelentőssé, ha a környezeti tényezők
ezt lehetővé teszik. A területek viszonylagos eltartóképességétől függően
— nagy állománysűrűség esetén — a vetési varjú az apróvad (fácán, fogoly)
táplálékkonkurensévé is válhat (téli időszakban). A mezőgazdasági kultúrák
feltáró hatása (kaszálás) következtében már megsemmisült fészekaljak
23a
(tojások) varjak által történő elfogyasztása azonban nem könyvelhető el
varjúkárként. Vizsgálatainkban nem igazolódott az a feltevés, hogy a vetési
varjak a vadon élő fácánok fészkeinek kifosztására specializálódtak volna.
Vadgazdálkodási kár, amikor a fácántojató volierekből a varjak tojásokat
rabolnak vagy amikor a vadetetőket dézsmálják. Alföldi természetvédelmi
területeink eg}'^ részén (pl. a Hortobágyi Nemzeti Park területén) kiemelke-
dően magas a vetési varjak egyedsurűsége. Ezeken a területeken a varjak
gyérítésének lehetőségei is korlátozottabbak. A vetési varjú szívesen fogyaszt
tojást, ha arra lehetősége nyílik. Tudomásunk van gémtojás fogyasztására
specializálódott vetési varjakról, és arról is, hogy a gémtelepekről a gémeket
a varjak kiszorították {Sterbetz, 1963). Haraszthy (1981) — hivatkozva
Schenk (1934) megfigyeléseire is — arról számol be, hogy a Hortobágyon a
társfészkelő kék vércsék még nem kotlott tojásait gyakran vetési varjak
fogyasztják el. Megfigyelései szerint emiatt a népes vetési varjú-kolóniákban
egyre kevesebb lesz az eredményesen költő kékvércsék száma, ami a kék-
vércseállomány stagnálásához vezet.
A nagyszámú vetési varjú jelenléte elsősorban a tála, j on fészkelő ritka
védett madarainkat (székicsér, szikipacsirta és székilile) veszélyezteti.
Az alacsony sziki növényzet nem biztosítja, hogy a madarak fészekalja a
varjak elől megfelelően rejtve maradjon. A csoportosan táplálkozó varjak
ellen a madarak territóriumőrző tevékenysége sokszor nem elegendő védelem.
A varjútelepek közelében ezért nincs biztosíték a ritka sziki madarak sikeres
fészkelésére. A szikes területeken aszályos időben gyakran kialakuló, úgy-
nevezett ,, varjúszántás" (a varjak a talaj repedezett felső rétegét rovarok
után kutatva csőrükkel felforgatják) a szikesek tájromboló gyomosodásához
vezethet {Fintha, 1971). A vetési varjú polifág madár, amely táplálékát első-
sorban a mezőgazdasági területekről szerzi be. Az élőhelyek, az agrár-
ökoszisztémák állandó változásban, fejlődésben vannak, a területen élő jó
adaptációs készségű vetési varjak táplálék-összetételét ezért elsősorban
a változó ökológiai paraméterek szabják meg. A vetési varjak táplálékszerző
tevékenységét mindig komplexen a helyi viszonyok figyelembevételével kell
vizsgálni és megítélni. Az intenzív növénytermesztés során nem számolunk
a varjak növényvédelmi szerepével, táplálkozásuk a mezőgazdaságot csupán
kártételeiken keresztül érinti. A népes vetésivarjú-fészektelepek potenciális
kártételi veszélyforrást jelentenek, amelyek a kedvezőtlen biotikus és
abiotikus faktorok hatására a mezőgazdasági kultúrákban kártételként
valósulhatnak meg. Ugyancsak káros hatású a vetési varjak nagyszámú
jelenléte az alföldi védett területeken, a madárrezervátumok közelében,
ezért ott csak minimális mennyiségben tűrhetők meg.
A túlszaporodott ve tési varjú-állomány ok csökkentése mindenképpen indo-
kolt, de a létszámcsökkentés mértékét mindig helyileg kell megállapítani.
A varjak elleni védekezéseket gazdaságossági számításoknak kell megelőznie,
amelyeknek alapját a mezőgazdasági területeken költő varjúállomány nagy-
sága, a mezőgazdasági kultúrák milyensége és fejlődési állapota, a termesztés-
technológia, a növén^^termesztési munkák várható minősége, a varjak által
veszélyeztetett értékek felmérése kell hogy képezze.
A szerző címe:
Dr. Kalotás Zsolt
MÉM NAK Természet- és Vadvédelmi Állomás
Fácánkert
H-7136
234
Irodalom — References
Beretzk P. (1963): Varjiiper. Magyar Vadász. 16. ~. 15- 16. p.
Boda B. (1929): Adatok a vetési varjú kártevéseihez. Magyar Vadászújság. 29. 120.
Budicsenko, A. S. (1957): Ob ekologii i szociajsztvennomu znacsenyii gracsa v rajonah
polezascsitnogo leszonasazdenyija. Zool. Zsúr. 36. 9. 1371 — 1381. p.
Busits I. (1928): A vetési varjúnak rovarirtásra való felhasználása. Aquila. XXXIV.
409-410. p.
Ghappellier, A. — Gihan, J. —Cuisin, M. (1958): Les Corbeaux de Fi-anee et la lutte contre
les Corbeaux nuisible. Revue de Zoologie Agricole. 57. 40. 7 — 9., 102 — 127. p.
Coleman, J. D. (1971) The distribution, numbers, and food of the rook (Corvus frtigilegus
fritgilegus L.) in Canterbury, New Zealand. N. Zeal. J. Sc. 14. 3. 494 — 506. p.
Gsath A. (1928) A vetési varjú élete és gazdasági jelentősége a mezőhegyesi állami birto-
kon. Kócsag. 3. 32 — 33. p.
Gsörgey T. (1904) Előzetes jelentés a vetési varjúra vonatkozó országos vizsgálatról.
Aquila. XI. 353 — 366. p.
Csörgey T. (1926): A vetésivarjú-vizsgálat újabb irányai. Aquila. 32 — 33. 7 — 14. p.
Gsörgey T. (1929): Adatok a vetési varjú (Gorvus frugilegusí,.) júniusi táplálkozásához.
Aquila. Síi -35. 316-321. p.
Eigelis, J. K. (1961): Pitanyije i szociajsztvennoje znacsenj^ije gracsa (Gorvus frugilegus
L.) V uslovijah Bologodszkoj oblasti. RSFS. Zool. Zsúr. 40. 6. 888 - 889. p.
Feare, G. J. (1974): Ecological studies of the rook (Gorvus frugilegus L.) in north-cast
Scotland. Damage and its control. Joiu-nal of Applied Ecology. 11. 897 — 913. p.
Feare, G. J. (1978): The ecology of damage bj' rooks (Gorvus frugilegus) . Ann. Appi. Ciol.
55. 329-350. p.
Feare, G. J.—Du?inet, G. M. —Patterson, I. J. (1974): Ecological studios of the rook
(Gorvus frugilegus L.) in North-East Scotland: Food intake and feeding behaviour.
The J. of Appi. Ecol. 11. 5. 867-896. p.
Feijen, H. R. (1976): Food, occurrance and decline of the Rook (Gorvus frugilegus) in
The Netherlands Limosa. 49. 1-2. 28-67. p.
Fintha I. (1971) : Újra meg újra napirenden van a varjúkérdés. = Búvár. 26. 374 — 375. p.
Finthal. (1973): A varjúper. = Élet és Tudomány. 28. 393-396. p.
Fog, M. (1963): Distribution and Food of the Danish Rooks. Danish Rev. Game Biol.
4. 61-110. p.
Folk, G. — Touskovd, I. (1966): Die Nahrung der Saatkrähe (Gorvus frugilegus L.) in der
Vornist- und Nistperiode. Zoologickó Listy. 15. 1. 23 — 32. p.
Folk, G. — Beklová, M. (1971): Die Winternahrung der Saatkrähe (Gorvus fr ugilegus'L.) im
städtischen Milieu. Zoologické Listy. 20. 4. 357 — 363. p.
Oagarina, T. A. (1958): O i'azmescsenyii i pitanyii gracsa v delte Volgi. Ucs. zap. Moskow.
Cos. Inst. 84. 7. 237-255. p.
Gelei J. (1926): Adatok a vetési varjú (Gorvus frugilegus L.) táplálkozásához. Aquila.
32-55. 163. p.
Gromadzka, J. (1980): Food composition and food consumption of the rook (Gorvus
frugilegus) in agrocoenoses in Poland. Acta ornithol. 17. 17. 227 — 255. p.
Györffy I. (1928): Kitépik-e a varjak a zsenge vetést. Aquila. 34 — 35. 409. p.
Gyôrffy L. (1971): Ismét a , .varjúvita". Búvár. 26. 372. p.
Győrváry (hj. (1943): Még egyszer a varjakról. Köztelek. 53. 483 — 484. p.
Harasztky L. (1981): Adatok a Hortobágyon 1973-ban költő kékvércsék mennyiségi vi-
szonj^aihoz és költésbiológiájához. Aquila. 87. 117 — 122. p.
Hauer B. (1904): A vetési varjú életmódja és gazdasági jelentősége kishartai gazdasá-
gomban. Aquila. XI. 318 - 327. p.
Hell, P.—Sovis, B. (1958): Beitrag zur Kenntnis der Nahrungbeziehungen der Raben-
vögel zur Landwirtschaft im Winter in der Slowakei. Zool. Listy. 7 . 38 — 56. p.
Herrlinger, E. (1966): Ein Beitrag zur Nahrungsbiologie im Marchfeld überwinternder
Satkrähen (Gorvus frugilegus). Egretta. 9. 2, 55 — 60. p.
235
Holyoak, D. (1972): Food of the rook in Britain. Bird Study. 19. 2. 59 - 68. p.
Jablonowski J. (1901): A varjak mezőgazdasági jelentősége. Aquila. 3-4. 214-275. p.
Jahlonowski J. (1912): A varjak a mezőgazdaságban. Kísérletügyi Közlemények. 15.
466-508. p.
Jablonski, B. (1979): Food of the rook (Corvus friigilegus L.j in different parts of its terri-
tory. Przeglad Zoologiczny. XXIII. 1. 67-80. p.
Jirsik, J. (1952): Prispevek k reseni vztahu havrana polniho (Corvus frugilecjus L.) k
polnimu hospodarsstvi a myslivosti. Zool. Entomol. Listy. 1. 3. 158 — 170. p.
Kalotás Zs. (1980): A vetési varjú (Corvus frugilegus frugilegus L.) mezőgazdasági sze-
repének vizsgálata a fészkelési időszakban. Növényvédelem. XVI. 8. 449 — 460. p.
Kalotás Zs. (1981): A vetésivarjú-állomány országos felmérésének eredményei — Magj'ar-
ország vetésivarjú-állománya 1980. tavaszán. Kézirat.
Lockie, J. D. (1956): The food and feeding behaviour of the Jackdaw, Rook and Carrion
Crow. J. Anim. Ecol. 25. 2. 421-428. p.
Lockie, J. D. (1959): The food of nestling rooks, near Oxford. Brit. Birds. 52. 10-11.
332-334. p.
Luniak, M. (1977): Konsumpcja gawronow (Corvus frugilegus L.) w warunkach woliero-
wich. Acta Ornithol. 16. 6. 213-240. p.
Matusovits P. (1934): Szemelvények a madarak rovarirtó munkájából. AquUa.
XXXVIII -XLI. 393-394. p.
Muha M. (1923): Kártékony-e a vetési varjú. Vadászat. VI. 186-187. p.
Orosz M. (1971): Valóban kártékony-e a vetési varjú. Búvár. 26. 372 — 373. p.
Oszmolovszkaja, V. J. (1972): Osobennoszti pitanyija gracsa i ego ekologicseszkaja plasz-
ticsnoszt (k metodike szbora i obrabotki materiala). Bull. Moskow. Obscs. Inszp.
Prirodi. 77. 4. 75-85. p.
Penyigei M.D. (1941): Adatok a vetési varjak XVIII. század végi és XIX. század eleji te-
lepes fészkeléséhez és kártételeihez Debrecen levéltárából. Debreceni Szemle. 15.
246-248. p.
Pinowski, J. (1956): A vetési varjú (Corvus frugilegus L.) gazdasági jelentősége. Ekologia
Polska. Seria B. 2. 109-117. p. OMGK fordítása.
Pinowski, J. (1959): Factors influencing the number of feeding rooks (Corvus frugilegus
friigilegus L.) in various field environments. Ekologia Polska. 8. 16. 435 — 480. p.
Pivar, G. (1965): Die biologisch-ökonomische Bedeutung der Saatkrähe (Corvus frugilegus
frugilegus L.), für die Getreidekulturen in Ost-Slawonien. Larus. XVI — XVIII. 159 —
280. p.
Pivar, G. (1980): Biological role of the rook (Corvus frugilegus L.) with respect to the
use of pesticides in agriculture. Larus. 31 — 32. 303 — 312. p.
Porath, K. (1964): Ein Beitrag zur Ökologie der Saatkrähe (Corvus frugilegus) . Zeitschrift
angewandte Zool. 51. 1. 31 —47. p.
Porter, R. E. B. (1979): Food of the rook (Corvus frugilegus L.) in Hawkes Bay, New
Zealand. N. Zealand J. of Zool. 6. 329-337. p.
Radetzky J . (1969): Varjak a mérlegen. Búvár. 14. 354 — 356. p.
Radetzky J. (1979.): Üjra a varjúügyben. Búvár. 34. 86 — 87. p.
Raskevics, N. A. — Dobrovolszkij, B. V. (1953): A vetési varjú ökológiája és jelentősége
azokban a gazdaságokban, ahol a földművelés füves vetésforgós rendszere inár meg-
honosodott. Zoologicseszkij Zsurnal. XXXII. 6. 1241 - 1250. p. OMGK fordítása.
Régnier, R. (1955): Contribution à l'étude du compertement du Corbeau — Freux (Corvus
frugilegus) en Franco. Inter. Orn. Congr. XI. Basel. 29. V. — 5 VI. 506 — 509. p.
Rékási J . (1974): Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus L.) táplálkozásához a Bácsal-
más környéki mezőgazdasági területeken. Aquila. 80 — 81. 291 —292. p.
Rörig, G. (1900): Magenuntersuchungen land- und forstwirtschaftlich wichtiger Vögel.
Arb. Biol. Abt. f. Land- und Forstwirtschaft. 4.1.1- 200. p.
Rörig, G. (1903): Untersuchungen über die Verdauung verschiedenen Nalirungstoffe im
Krähenmagen. Orn. Mschr. 28. 12. 470-477. p.
Schenk J. (1910): Madaraktól meghiúsított sáskajárás. Aquila. XVII. 258 — 261. p.
236
Schenk J. (1934): Tömeges kékvércsetojás-pusztulás. Aquila. 38-41. 396. p.
Schiengel, R. (1964): Zur Ernährung der Saatkrähe (Corvus frugüegus L.) im Winter.
Aufs. Vogelsch. Vogelkde. 1. 48. p.
Schramm, A. (1974): Einige Untersuchungen über Nahrungsflüge überwinternden Cor-
viden. J. für Ornithologie. 115. 4. 445-453. p.
Soós L. (1904): A vetési varjú (Corvus frugüegus) hasznos és káros volta a közfelfogás
szerint. Aquila. XI. 11—35. p.
Sterbetz I. (1963): Varjúnemzetség. Magyar Vadász. 96. 5. 4. p.
Sterbetzl. (1972): Varjúviták. Búvár. 27. 188. p.
Sterbetz I. (1977): Varjúháború. Nimród. 54. HO. p.
Szemere Z. (1929): Pártatlan ítélet a vetési varjiiról. Nimród Vadászújság. 1. 42-44. p.
SzolomcUin, A. O. (1972): O priszposzoblényijah gracsa k prirodnoj szrede. Bull. Moskow.
Obscs. Iszp. Prirodi. 77. 5. 65-76. p.
Szomjas G. (1908): Madarak által meggátolt hernyórágás. Aquila. XV. 306-307. p.
Thaisz L. (1899): A növényekkel táplálkozó madarak hasznos vagy káros voltának elbí-
rálásához. Budapest. 1 — 36. p.
Tulecskov, K.-Petrov, P. -Keremidcsiev, M. (1960): Proucsvanyija varchu polzata i
vrodata ot gavranoviti ptici. Tr. Zool. Inst. BAN. 8. 1-121. p.
Vertse A. (1943): A vetési varjú elterjedése, táplálkozása és mezőgazdasági jelentősége
Magyarországon. Aquila. 50. 143-208. p.
Feeding habit and economic importance of the Rook
(Corvus frugüegus L.) in Hungary
Dr. Zs. Kalotds
In Hungary, the Rook is one of the most important birds of agriculture. Comparison
of its useful and harmful activities and the estimation of its economic role have been
evergreen topics in applied ornithology for several decades, not only in Hungary but
within its entire range.
Changes in the conditions of agricultiu-al production and the introduction of up-to-date
technologies in crop growing and plant protection have altered the habitat of rooks.
Simultaneously, the uniplanar economic view, having prevailed so far in the judgment of
these birds, has been replaced by a novel economic-ecological attitude.
The Rooks disposing of wide ecological plasticity have well adapted themselves to the
changes in their habitats. This is manifested most conspicuously in the growth of the popu-
lations. Taking the 1942 survey as a basis, the population in Hungaiy has increased by
nearly 30%. In 1980, 254,361 nesting pairs were recorded in 713 colonies.
These large masses of birds, as well as the still more numerous migrants from the north
and east during the autumn and winter, require much food. Their significance is increased
by the fact that, due to their colonizing, group forming habit, this food requirement is
mostly concentrated on very small areas.
This study was aimed prinnarily to reveal the feeding pattern of rooks throughout the
year, quantify the dietary changes having taken place over the last decades, and to corre-
late these with the motives.
The objectives were to:
1 . evaluate the economic importance of Rooks in connection with crop growing, game
management, and nature conservation;
2. establish the periods when damage should be expected;
3. determine the areas, agricultural crops, and the regions of the country where the
■damages might appear;
4. elaborate (taking into consideration the environment) control measures against
Rook damage.
237
Materials and Methods
KooUs ■were collected at monthly intervals (by shooting or immobilization) in various
regions of the country between 1977 and 1980 (Table 1). A total of 1408 crop-content
samples were analysed. The birds examined were dissected -within 24 hours. The crop
contents were removed, weighed to 0.1 g accuracy, then spread in Petri-dishes and air-
dried. Thereafter, samples were sepeirated into the following categories:
A) Plant material,
1 . Seeds of planted crops,
2. Fruit and vegetable seed,
3. Weed seed,
4. Other plant material.
B J'Animai material,
1. Annelida, Gastropoda,
2. Arthropoda,
3. Vertebrata,
4. Bird's eggs,
5. Other animal material.
C) Other digestible material.
D) Ballast material.
For the exact determination of the constituents, a preparing microscope was used^
The animal and plant constituents were identified, if possible, to genus. Results of the
analysis were summarized monthly according to the date of collection. Contribution of
the single constituents according to weight (W) as well as to total occm'rence (Occ.) was
estabilished . (In the assessments, ballast materials were disregarded.)
Frequency of occurrence of the items compared to the number of samples analysed was
also studied. (In the tables, the detailed data per month, is summarized.)
A many-sided estimation was performed due to the differences in digestive speed of
various foods.
A drying index was evolved (drying index = mean weight of wet crop content) mean
weight of dried crop content to indicate the ratio between bulk foods (seeds) and animal
materials (with a high water content). The more plant materials (seeds) dominate in the
food, the more the drying index approaches 1.
The evaluation of the results was mainly based on the bromatological analysis, but,,
in the course of processing personal field observations as well as some new data appearing
in Hungarian literature were also utilized. The results of bromological examinations were
presented in a monthly siunmaiy so as to compare them with the data included in the
comprehensive work of Vertse (1943), and thereby proving the changes in the feeding of
Rooks over the last 40 vears.
Results
The results of bromological examinations are detailed in Tables 2 to 16.
The Rook is a polyphagous bird. The predominant food constituents are those abundant
in the habitat and easy to acquire. When the supply in plant and animal food is equally
abundant, they prefer the animal foods which axe physically more beneficial (richer in
proteins and easier to digest). When the supply of animal foods is limited or difficult to
obtain, they inake up the deficiency from seeds of cultivated plants available dvu'ing most
of the year both in agricultural fields and the urban environment (maize, wheat, barley,
sunflower).
During winter, they fulfil the duty of waste removal. In the vicinity of inhabited areas,,
they assemble along the roads, railways, animal breeding farms, and rubbish-heaps, and
obtain most of their food from dispersed crop seeds, but the various edible wastes also
play an important role (including animal foods). Their insect consumption is low at thi»
time, and can be observed only on rather mild, frostless days.
238
In winter, during times of persistent snow cover, the Rooks would compete for food
with the protected seed-eating birds, small game and domestic animals. In spite of that,
they do not cause notable dajnage.
Plant and animal foods were equally evident in the winter foods during the first half of
the centiuy and also nowadays. Weather factors were not noticeably different during the
period elapsed, at that time they got their food in the neighbourhood of inhabited aicas.
However in the other months of the year — when the agricultural fields provide the main
feeding places — the lack of aniinal foods (insects) becomes more conspicuous. Although
the effect of tillage (spring and winter ploughings), exposing the terricol insects, is still
reflected in the composition of the food, the contribution of animal foods is 15 to 20% low-
er than the records at the beginning of the centurj'. The changes in food composition
cannot be exclusively related to the inci-ease in the area and yield of the important fodder
crops and cereals, even after taking into consideration the notable losses by mechanized
harvests. The fact is also due to the excessive use of chemicals and monoculture that have
led to the impoverishment of the insect fauna, as verified by insect faunistic surveys.
This supposition is supported by the fact that, during the same period of the year, the
food composition of rooks living in steppe ecosystems (where the insect fauna of the soil
is preserved) differs considerably. In the food of Rooks living in a field biotope, there arc
21% fewer insects in June that in the food of Rooks living within Hortobágy' National
Park. The inissing animal foods are replaced by plant materials (fruit). This indicates that
they were compelled to change their food due to the change in the food supply within the
agricultural areas. The numerical growth and spread of their population indicates that
they have efficiently adapted theiuselves to the mass foods of plant origin.
Rooks dainago the agricultural crops only when there is a shortage of natural food in
their habitat (relative food shortage), and when the agricultural crops are vulnerable
(phases of sowing, emergence and ripening). From the point of view of damage, the
abundance of Rooks is a priinary factor. Factors promoting damage inchade cool rainy
weather, loose soil type, monoculture, rate of pesticide use and deficiencies in the cultural
practices (late sowings, late harvests etc.), that is all factors that limit the natural food
supply of agricultural crops and extend the exposure of the fields in time and space.
They usually damage the following crops; maize during sj)routing and ripening; ripening
sunflowers; cereals (especially when sunflowei-s aj"e grown on the same site prior to plant-
ing cereals) before shooting and very rarely at the time of wax ripening; poppy during
ripening; fruit plantations (sour cherry, cherry, strawberry-, walnut, veiy rarely apple
and pear); and horticultural crops usually at ripening (beans, peas, cabbage, musk and
water melon, tomato, pepper).
As regards game management, the role of Rooks gains importance when it is promoted
by the environmental factors too. In winter, in the case of high individual density, they
may come into food competition with small game. On the other hand, it has not been
verified that they will cause a notable loss in the wild pheasant and partridge populations.
Egg consumption by them may cause problems at those places where the young are located
in the imdergrowth, since in high (30 cm) and dense vegetation the rooks do not feed due
to the difficulties of communication.
Therefore, the egg destruction should be mentioned, especially in connection ^\■ith
nature conservation. Rooks endanger the broods of rare land birds that nest on the ground
(Skylark, Kentish Plover, terns) or destroy the eggs of companion species nesting in the
colony (herons, Red-footed Falcon).
Nowadays, the Rook is a typical bird species of agricultural ecosystems, even if a part
of their total population is living in the urban environment. Its highly developed adapt-
ability will enable it to increase in number in the future, even at the expense of other
species. Their feeding and economic importance should always be judged in a complex
way, takiiig into consideration the local conditions. At present, agriculture cannot consider
the plant protection role of rooks (insect destruction), crojD growing is affected by theid
feeding only through the damages caused. The abiuidant colonies are a potential source
of danger to both agriculture and nature coiiservation. Therefore, in the future, a planner
reduction of their population should be envisaged.
239
XIII. TÁPLÁLKOZÁSI NICHE-ÁTFEDÉSEK A CINEGÉK
(PARUS SSP.) ÉS A SÁRGAFEJŰ KIRÁLYKÁK
(REGULUS REGULUS) KÖZÖTT*
Székely Tamás
Kossuth Lajos Tudományegyetem ökológiai Intézet, Debrecen
Az elmúlt 20 évben nagyszámú dolgozat született a Mac Arthur (1958)
Dendroica fajokon végzett megfigyeléseit követően {Cody, 1974; Morse, 1978;
Holmes — Robinson, 1981 ; Saether, 1982). A Mac Arthur által alkalmazott egy-
szerű és gyors adatnyerési módszer a kifejlesztett elméletekkel összefonódva
(kompetíció, limiting similarity, resource partitioning) „robbanásszerű" fej-
lődést okozott {Mac Arthur — Levins, 1967; Mac Arthur— Wilson, 1967). Ép-
pen ez a gyors fejlődés hívta fel a figyelmet néhány hiányosságra (Schoener,
1982), megkérdőjelezve többek között a testnagyságok hutchinsoni {Wiens,
1982) és a szigetek madárfaunájának kompetíció általi értelmezését {Con-
nor - Simberloff, 1979).
Az érvek — ellenérvek egyik legfontosabb ütközőpontja a kompetíció ter-
mészetben betöltött szerepére vonatkozik. Az ortodox kompeticionisták
{Strong kifejezésével, 1983) a populációk közötti kölcsönhatásokban kiemelt
szerepet tulajdonítanak a kompetíciónak, míg az ellentábor csak a sok ténye-
ző közül (klimatikus viszonyok, predátorok, paraziták) egy tényezőnek te-
kinti.
A dolgozat megírására és a terepmunkák elvégzésére ez az utóbbi években
egyre erőteljesebben vitatott kérdés megvizsgálása inspirált {Walters, 1984;
Schoener, 1984), valamint az a tény, hogy ez a látványos fejlődés — annak
ellenére, hogy szülőágyánál több ornitológus volt (MacArthur, Diamond,
Cody) — a hazai ornitológiában, az utóbbi néhány évtől eltekintve, nem ha-
gyott nyomokat {Molnár, 1983; Török, 1983; Török-Csorba, 1984).
Vizsgált terület
A Síkfőkút Project Egertől ÉK-re, 6 km távolságban található. A 64 ha-os
Quercetum petraeae — cerris (cserestölgyes) erdő lomkoronaszintjében két fa-
faj, a kocsánytalantölgy (Qu. petraea) és a csertölgy (Qu. cerris) található.
Az átlagos famagasság 15-20 m között van. A cserjeszintet 16 faj alkotja
(pl. Acer campestre. Cornus mas, Ligustrum vulgare). A cserjeszint 1 — 4 m-ig
terjed {Jakucs, 1973).
*SÍKFÖKÜT. No. 92.
241
Módszer
A hasonló célú munkákat figyelembe véve, a vizsgált jellegeket és kategó-
riákat Török J.-sal alakítottuk ki:
1. táplálkozási magasság,
2. táplálkozási hely,
3. a táplálkozás iránya,
4. táplálkozási mód,
5. táplálkozási növényfaj.
Mind az öt jelleg szempontjából egyszerre, 15 másodpercenként volt adat-
felvételezés, egy egyedről maximum hússzor.
Az első két jelleg megállapítása becsléssel történt; az első néhány ismert
famagasság, a második jelleg a madarak testméretének figyelembevételével.
A vizsgált fajok a következők voltak: Parus major L., Parus caeruleus L.,
Parus palustris L., Begulus regulus L.
Az adatgyűjtés 1983. november 2-tól 1984. május 29-ig tartott. Az egyes
hónapok adatait összevontam, az I. (téli) időszak a novemberi, a decemberi
és a januári, a II. (tél végi) időszak a februári és a márciusi, a III. (tavaszi) idő-
szak az áprilisi és a májusi adatokat tartalmazza. Kevés adat esetén (n -< 50)
az időszakot a további vizsgálatból kizártam.
A niche-átfedést az egyik legelterjedtebb alkalmazású ^cÄoewcr-indexszel
számítottam {Schoener, 1910 ; Benkonnen, 1938):
1
= 1
r^lp.xi-pyi\
ahol : pxi — az egyik faj í-edik kategóriába eső relatív gyakorisága ;
Py! — a másik faj i-edik kategóriába eső relatív gyakoiúsága.
Az átfedés maximális értéke 1, a minimális nulla.
i. táblázat
Table 1
A megfigyelt jellegekben a fajpárok közötti niche-átfedés értéke.
A római számmal jelölt időszakok a következő hónapok adatait tartalmazzák
I — november, december, január, II — február, március, III — április, május
The niche overlaps of the species pairs in the foraging characteristics.
The roman nuìnbers mean the periods
I (winter) - Nov., Dec, Jan.; II (late winter) - Febr. March; III (Spring) - Apr, May
Táplálkozási - Feeding
magas-
ság
height
hely
irány
mód
növény-
faj
tree sp.
place
posture
meth.
Partis major —
I
0,794
0,787
0,662
0,735
0,821
Parus caeruleus
II
0,462
0,581
0,625
0,692
0,579
III
0,855
0,823
0,860
0,967
0,963
Parus major —
II
0,729
0,574
0,711
0,826
0,762
Parus palustris
III
0,863
0,825
0,981
0,986
0,933
Parus major —
I
0,768
0,503
0,649
0,974
0,738
Regulus rcgulus
II
0,787
0,514
0,900
0,842
0,667
Parus caeruleus —
II
0,696
0,884
0,853
0,861
0,808
Parus palustris
III
0,773
0,926
0,865
0,980
0,896
Paru^ caeruleus —
I
0,593
0,659
0,617
0,974
0,558
Regulus regulus
II
0,266
0,514
0,590
0,842
0,271
242
Eredmények
A táplálékkeresés eloszlása
Magasság (1. ábra). Télen és tél végén gyakran a talaj közelében és a cserje-
szintben táplálkozik a Parus major, a P. palustris és a Regulus, amit a táplálék-
állatok lehúzódása magyaráz. A Parus caeruleus télen és tél végén egyenlete-
1%)
80
60
40
20
[%]
80
60
40
20'
Parus major I .
/7 = 320
trd
Parus caeruleus I .
n = 475
ttU]
Q
80
60
40i
20
Regulus regulus I .
n = 88
H-T^
(%]
80
60-1
40
20-
Parus major 1 1 .
/7 = 431
"l-T-ru
I%1
80
60-
40-
20
Parus caeruleus 1 1 .
n = 394
1%]
80
60
40
20
Parus palustris II.
n = 89
Dd
(%]
80-
Regulus regulu.
60'
40
20
1 — 1
(%]
80
Parus
n
major III.
-255
60
40
20-
r-
1%1
80
Parus caeruleus 1 1 1
n = 221
60-
40-
n
20-
— 1
I%1
80-
60
4(H
20
Parus palustris lì I.
n = 72
i. yl vizsgált fajok relatív (jyakoriságai a magassági kategóriákban. (0 — 2,9 m, 6 — 8,9 w,
12 — 14,9 m, 15 m). A három időszak a következő hónapok adatait tartalmazza: I. — nov.,
dec., Jan., II. — febr., marc, III. — ápr., máj. Az n a megfigyelések számát jelenti. — The
relative frequencies of the stiidied species in the foraging height categories (0 — 2,9 m, 3 — 5,9 m,
6 — 8,9 ni, 9 — 11,9 m, 12 — 14,9 m, 15 ni). The Roman members mean the periods: I (tvinter)
— Nov., Dec, Jaj., (late winter) — Febr., March., Ill (spring) — Apr., May. Then
means the number of the observations.
243
sen táplálkozik, de tavasszal a 9-11,9 m-es régiót preferálja, míg a másik
két Parus faj a teljes famagasságot tavasszal használja egyenletesebben.
Hely (2. ábra). A Parus major a téli időszakban a vastagabb ágakat hasz-
nálja, amit a nagyobb test- és lábméret indokol. A tavaszi időszakban mind-
három Parus fajnál a vékony ágakon és a levélen gyakori a táplálkozás, az eze-
ken a helyeken megjelenő zsákmányállatok miatt {Lepidoptera lárvák, Dip-
terák, pókok).
l%]
804
60
40
Parus major I ,
n = 311
20
1%1
80-
60
40
20
b)
8o^
60
40
20
.=a
Parus major 1 1 .
/7 = 431
a)
Lik
b)
[%]
80-
60
Parus caeruleus I .
n=474
tk^
1%1
80
60
40-
20-
Parus caeruleus II.
n = 394
1%1
80
Regulus regulus 1
n = 85
l
60-
1
40-
■
•
20
"U r-
1
rv.
(%I
80-
60-
Regulus regulus II.
Al = 126
40
20
[%]
801
%]
80
Parus palustris II.
/7 = 89
l
60-
r
40
•
20
•
1 1
60--
40-
20
80H
60
40^
20
Parus major III.
b)
Parus caeruleus III.
n=22^
Parus palustris III.
AJ = 72
2. A vizsgált fajok relativ gyakoriságai a táplálkozási hely kategóriáiban, a) ágvastagság:
- 0,9 cm, 1 - 1,9 cm, 2 - 2,9 cm, 3 - 3,9 cm, 4 - 4,9 cm, 5 cm; b) hely: levél, termés, hó, avar
(lásd még az 1. ábrát). — The relative frequencies of the studied spec, in the foraging place
categories, a) branch diameter: - 0,9 cm, 1 - 1,9 an, 2 - 2,9 cm, 3 - 3,9 cm, 4 - 4,9 cm, Sem.;
b) leaf, crop, snow, ground (see Fig. 1).
244
Irány (3. ábra). A tél végi időszakban a Parus major- és a Regulus-néX a
P. palustris-töl és a P. caeruleus-tól eltérő táplálkozási irányok válnak gya-
korivá. A Parus caeruleus, szemben a többi fajjal, mindhárom időszakban
gyakrabban táplálkozik alulról. A Regulus speciális táplálkozási iránya télen
a lebegés.
1%]
80"
, Parus major I .
A7 = 255
60-
40
20
l%]
80
60-
40-
20-
Parus caeruleus I .
^ = 423
80-
60-
40-
20-
Parus major 1 1 .
n = 441
n=.
80'
60-
40
20
Parus caeruleus II.
n = 400
ka.
80
60
40-
20
Parus palustris II.
80'
60-
40
20
1%)
80-
60-
40
20
Parus major III.
n = 250
Parus caeruleus III.
ri = 222
I%1
80
60
40
20
1 Parus palustris III.
/J = 70
hm
80'
60
40-
20'
Regulus regulus I
n = 88
bed
(%]
80
60H
40
20
Regulus regulus 1 1 .
n = 130
5. A vizsgált fajok relativ gyakoriságai a táplálkozási irány kategóriáiban (vízszintes tartásban
fejjel felfelé, vízszintes tartásban fejjel lefelé, vízszintes tartásban függőleges ágon, vízszintes
tartásban talajon, lebegve) (lásd még az 1. ábrát). — The relatíve frequencies of the stvuiied
species in the foraging posture categories (head upwards, hanging upside down, horizontal on a
perpendicular twig, horizontal on the ground, hovering) (see Fig. 1).
245
Mód (4. ábra). A Parus major és a Regulus eltérően viselkedik a tél végi
táplálékcsökkenéskor a P. caeruleus-szai szemben. AParusviajor és a Reguliis
megnöveli a keresések gyakoriságát, míg a P. caeruleus, ha kismértékben is,
de fokozza az adott hely táplálékforrásainak kihasználását.
[%)
80-
Parus major 1 .
n = 319
(%1
80-
Pat
US major 1 1 .
^ = 441
(%1J
80'
Parus
n
major III.
= 250
60-
60-
60-
40-
40
40
20-
20
— 1
20
I%1
80
Parus caeruleus 1 .
/7 = 480
I%1
só-
Parus caeruleus II.
n = 400
l%]
SO-
Parus caeruleus 1 1 1
/7 = 222
60-
sa
SO-
r-,
40-
40-
40-
20
20
í%]
so-
20
1%1
SO-
Parus palustris II.
/7=91
Parus palustris III.
A? = 70
so
SO
—
40-
4a
20
20-
1%)
80-
Regulus regulus 1 .
n = 88
1 — 1
l%ll
80
Regulus regulus II.
n = 130
60
SO
40-
40
20.
20-
— I
4. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkozási mód kategóriáiban (kopácaolás, keresés,
csipegetés, hántás) (lásd még az 1. ábrát). — The relatíve frequencies of the studied species in
the foraging method categories (pecking searching, gleaning, peeling) (see Fig. 1).
246
Táplálkozási növényfaj (5. ábra). A tél végi időszakban a cserjéken táplál-
kozás kerül előtérbe mind a négy vizsgált faj esetén, de különböző mérték-
ben. A tavaszi időszakban a Qu. petraea-t preferálják a Qu. cerris-azel szemben,
valószínűleg a nagyobb táplálékgazdagság miatt. (A területen a Qu. petraea
és a Qu. cerris aránya 4,8 : 1.)
80-
Parus
n
major 1.
= 266
(%1
80-
Parus
ri
major \ \ .
= 289
(%]
80-
1
Parus major III.
/7 = 248
60-
60-
—
60-
40-
40-
40
r— 1
20
20
I%]
20
~h
I%1
Parus caeruleus 1 .
Parus caeruleus \ 1 .
Parus caeruleus 1 1 1
80-
__ /j = 438
80-
n = 401
80-
— 1
n = 221
60
60-
60'
40-
40
40
20-
~n
20-
1%1
80-
20«
1%)
80
n
Parus palustris 1 1 .
/7 = 84
Parus palustris III.
n = 70
1
60
60-
40-
40
20
[%1
80-
20-
—
1%)
80-
Regulus regulus 1.
n = 79
—
Regulus regulus 1 1
n = 88
60-
1 1
60-
40-
40-
20-
20
— I
Ò. A vizsgált fajok relativ gyakoriságai a táplálkozási növényjajok kaiegóriáiban (Qu. pet-
raea, Qu. cerris, cserjék) (lásd még az 1. ábrát). - The relative frequencies of the studied
species in the tree species categories (Qu. petraea, Qu. cerris. Shrubs) (see Fig. 1).
247
A niche -átíedés
A vizsgált jellegek Schoener-index szerinti niche-átfedés-értékeit az 1. táb-
lázat tartalmazza. A legkisebb niche-átfedés 0,266, a legnagyobb 0,986.
Az egyes jellegek átlagai a következő sorrend szerint változnak: magas-
ság = hely < növényfaj < irány < mód. Az esetek 90%-ában a nichc-átfe-
dés időszakonkénti változása jellemző tendenciát mutat; a téli átfedést egy
tél végi kisebb és a télinél is nagyobb tavaszi átfedés követi.
Értékelés
A cinegék és a királyka hasonló (főleg) rovar táplálékú, hasonló élőhelyű
(lombos- és fenyveserdők) és hasonló testnagyságú madarak {Parus major
kivételével) {Alatalo, 1981: review: Alatalo, 1982).
Hogyan képesek ezeknek a hasonlóságoknak ellenére koegzisztálni ?
A táplálkozási jellegekben fajra jellemző különbségek figyelhetők meg;
a síkfőkúti tölgyerdőhöz hasonlóan a Parus major gyakran táplálkozik a
talajon tűlevelű {Ulf strand, 1976) és lombhullató erdőkben is {Morse, 1978).
A Parus caeruleus és a Regulus a vékonyabb ágakon táplálkozik {Herrera.
1978; Alerstam et al., 1974), de különböző módon; a P. caeruleus jellemzően
alulról táplálkozik, míg a, Regulus lebegve {Alatalo, 1982).
A vizsgált jellegek közül a legnagyobb különbség a táplálkozási magasság-
ban és helyben volt, míg a legkisebb a módban. Ezek a különbségek teszik
lehetővé a fajok koegzisztálását, más-más táplálkozási magasságokat, helye-
ket, irányokat használva a táplálkozásban.
A niche-átfedéssel mért különbségek nem állandók, hanem időszakonként
változók. Figyelembe véve, hogy a táplálékkészlet novembertől áprilisig nem
újul meg, ezért mennyisége ősztől kezdve fokozatosan csökken. A cinegék
számára a táplálék valószínűleg limitáló tényező {Jansson et al., 1981), így
télen és tél végén a táplálékért folytatott kompetíció fokozódik, emiatt a
táplálkozási jellegekben a különbségek nőnek, a niche-átfedés csökken
{Pianka, 1974).
A tavaszi új táplálékforrások megjelenésével a kompetíció hatása gyengül,
tehát a niche-átfedés nő {Alatalo, 1982).
A niche-átfedés hasonló változását figyelte meg télen és nyáron Rolando
(1983), Alatalo (1980) és Gihh (1954), az ellentétes tendenciát pedig Ulfstrand
(1977).
A bevezetőben jelzett, a kompetíció természetbeli szerepére vonatkozó kér-
dést a síkfőkúti erdő cinegeközösségének vizsgálata szerint úgy lehet meg-
válaszolni, hogy a téli és a tél végi (táplálékhiányos) időszakban a kom-
petíció meghatározza az egyes fajok táplálkozási jellegeit; míg tavasszal az
új táplálékforrások megjelenésével más mechanizmusok (pl. opportunizmus,
territoriális viselkedés) kerülnek előtérbe, tehát a kompetíció szerepe inter-
mittáló.
A cinegék talán ökológiai szempontból a legalaposabban vizsgált madár-
csoport {Lack, 1971 ; Perrins, 1979), ennek ellenére ismereteink számos tekin-
tetben hiányosak, sőt ellentmondásosak (niche-shift, niche-átfedés és kom-
petíció kapcsolata, táplálék limitáltsága, a csapatok összetételének hatása a
táplálkozási jellegekre), ezért további vizsgálatokkal még jó néhány nem tisz-
tázott részletre derülhet fény.
248
összefoglalás
A Parus major, P. caeruleus, P. palustris és a Regulus regulus táplálkozási jellegei között
(táplálkozási magasság, hely, ii-ány, mód, növényfaj) jelentős különbséget figyeltem meg;
télen, tél végén és tavasszal pl. a Parus major gjakran táplálkozik a talajon, a P. caeruleus
és a Regulus a vékonyabb ágakon. A Parus caeruleus jellemző táplálkozási módja a fejjel
lefelé táplálkozás, míg a Ecgulus-ra a lebegés jellemző. A különbségeket a niche-átfedéssel
mérve, a vizsgált jellegek közül a legjobban szegregáló a magasság és a hely volt, míg a
legkisebb különbségeket a táplálkozási módban találtam. A fajok közötti niche-átfedések
időszakonként változnak. A téli és a tél végi időszakban a táplálék limitáltsága miatt az
interspecifikus kompetíció erős, így a niche-átfedés kicsi. Tavasszal az új táplálékforrás
megjelenésével a kompetíció hatása gyengül, így a niche-átfedés nagy.
Az eredmények szerint tehát, az interspecifikus kompetíció befolyásolja a cinegék és
a királyka táplálkozási jellegeit, de hatása intermittáló.
A szerző címe :
Székely Tamás
Kossuth Lajos Tudományegj'etem, Ökológiai Intézet
H - 4026 Debrecen
Pf. 14.
Irodalom — References
Alatalo, R. V. (1980): Seasonal dynamics of resource partitioning among foliage -gleaning
passerines in Northern Finland. Oecologia. (Beri.) 45. 190 — 196.
Alatalo, R. V. (1981): Interspecific competition in tits (Parus spp.) and Goldcrest (Regulus
regulus) foraging shifts in multispecific flocks. Oikos. 27. 335 — 344.
Alatalo, R. V. (1982): Evidence for interspecific competition among European tits
(Parus spp.) : a review. Ann. Zool. Fennici. 19. 309 - 317.
Alerstam, T.-Nilsson, S. G.- Ulfstran, S. (1974): Niche differentiation dmlng winter
in woodland birds in southern Sweden and the island of Gotland. Oikos. 25. 321 — 330.
Cody, M. L. (1974): Competition and the structure of bird comnnunities. Princeton Univ.
Press, Princeton. NJ.
Connor, E. F . — Simberloff , D. (1979): The assembly of species communities: chance or
competition? Ecology. 60. (6) 1132-1140.
Gibb, J. (1954): Feeding ecology of tits, with notes on Treecreeper and Goldcrest. Ibis.
96. 513-543.
Herrera, C. M. (1978): Niche shift in the genus Parus in southern Spain. Ibis. 120. 236 —
240.
Holmes, R. T. —Robinson, S. K. (1981): Tree species preferences of foraging insectivorous
birds in a northern hardwood forest. Oecologia. (Beri.) 48. 31 — 35.
Jakucs P. (1973): ,,Síkfőkút Project". Egy tölgyes ökoszisztéma környezetbiológiai ku-
tatása a bioszféraprogram keretén belül. MTA Biol. Oszt. Közlem. 16. 11 —25.
Jansson, C. —Ekman, J. —von Brömsen, A. (1981): Winter mortality and food supply in
tits (Parus spp.). Oikos. 33. 261-271.
Lack, D. (1971): Ecological isolation in birds. Blackwell Scientific Publications. Oxford
and Edinburgh.
Mac Arthur, R. H. (1958): Population ecology of some warblers of northeastern coniferous
forest. Ecology. 39. 599-619.
Mac Arthur, R. H.— Levins, R. (1967): The limiting similarity, convergence, and diver-
gence of coexisting species. Amer. Natur. 102. 377 — 385.
Mac Arthur, R. H. — Wilson, E. 0. (1967): The theory of island biogeography. Princeton
Univ. Press, Princeton. NJ.
Molnár, Gy. (1983): Niche-átfedésvizsgálatok Stum us vulgárisnál és a Passer montánus-
nál. MME Tud. Ülés. I. 103-107.
24»
Morse, D. H. (1978) : Structui-e and foraging patterns of flocks of tits and associated spe-
cies in an English woodland during the winter. Ibis. 120. 298 — 312.
Perrins, G. M. (1979): British tits. Collins, London.
Pianka, E. It. (197 i): Niche overlap and diffuse competition. Proc. Natl. Acad. Sci. USA.
77. 2141-2145.
Renkonnen, O. (1938): Statistiscli-ökologischc Untersuchungen über die terrestrische
Käfervolt ávv finnischen Bruchmoorc. Ann. Zool. Soc. Zool. Bot. Fenn. Vanamo. 6.
1-231.
Potando, A. (1983): Ecological segregation of tits and associated species in two coniferous
woods of northern Italy. Monitore zool. ital. (N.S.) 17. 1 — 18.
Saether, B. E. (1982): Foraging niches in a passerine bird community in a Grey Alder
forest in Central Norway. Omis Scand. 13. 149 — 163.
Schoener, T. W. (1970): Nonaynchronous spatial overlap of lizards in patchy habitats.
Ecology. 51. 408-418.
Schoener, T. W. (1982): The controversy over interspecific competition. Am. Sci. 70.
586-595.
Schoener, T. W. (1984): Contest to the claims of Walters et al. and evolutionally signi-
ficance of competition. Oikos. 43. 248 — 251.
Strong, D. R. Jr. (1983): Natural variability and the manifold mechanisms of ecological
communities. Amer. Natur. 122. 636 - 660.
Török, J. (1983): Diet niche analysis for three hollow-nesting avian species (Parus major,
P. caeruleus, Ficedula albicollis). Puszta. 1/10. 55 — 69.
Török, J.— Csorba, O. (1984): Food of nestlings of Treecreepers, Nuthaches and wood-
peckers in an oak forest near Budapest. (In press)
Ulfstrand, S. (1976): Feeding niches of some passerine birds in a south Swedish coniferous
plantation in winter and summer. Omis. Scand. 7. 21 — 27.
Ulfstrand, S. (1977): Foraging niche dynamics and overlap in a guild of passerine birds in
a south Swedish coniferous woodland. Oecologia. (Beri.) 27. 23 — 45.
Walters, O. H.-Hidley, T. E. -Craig, A. J. F. K. (1984): Spetiation, adaptation and
interspecific competition. Oikos. 43. 246 — 248.
Wieyis, J. A. (1982): On size ratios and sequences in ecological communities: Are there no
rules? Ann. Zool. Fennici. 19. 297 - 308.
Interspecific competition between tits
(Parus ssp.) and Goldcrest (Regulus regulus) in winter and spring
T. Székely
KLTE Ecological Inst., Debrecen, Hungary
Foraging differences of Parus major, P. caeruleus, P. palustris and Regulus regulus were
• observed in a Hungarian oak forest. Parus major very often foraged on the ground,
P. caeruleus and Regulus regulus on the thinner branches. The characteristic foraging
posture for P. caeruleus was the downward position, whilst Regulus regulus often hovered.
In winter, the species mostly differed in the foraging place and posture, in late winter
and spring in the foraging height. The least difference could be observed in the foraging
method during each period. In winter/late winter when the food was limited, the species
were separated from each other, therefore the interspecific competition for food might be
strong. In spring, when new food resources appeared, the niche overlap increased, so the
competition was weaker than before. Therefore, the competition had an effect on the
foraging characteristics of tits and Goldcrest, but the effect was stronger in winter /late
winter than in spring.
.250
Introduction
Over the last two decades there has been a ratlier fast development in community
•ecology. Since Mac Arthur (1958), many papers have been published which relied on this
relatively uncomplicated observational method {Cody, 1974; Morse, 1978; Holmes— Ro-
binson, 1981; Saether, 1982). This fast development was caused by this observational
method together with the new theories (competition, resource, partitioning, limiting
similarity - MacArthur- Levins, 1967; Mac Arthur - Wilson, 1967). In the last few
years, many parts of the results were questioned e. g. the Hutchinsonian size ratios by
Wiens (1982) ajid the regularity in the island bird faunas by Connor — Simberloff (1979)
(see review: Schoener, 1982). The central question of the debate is the role of competition
in nature. The orthodox competitionists {Strong's expression, 1983) regard competition as
a, main organizing force, but others take it as merely one of the many factors (e.g. climate,
parasites, prey).
I intended to study the role of competition in an oak forest in Hungary, where these
types of observation were missing altogether.
Study area
The Síkfőkút Project is in north-east Hungary, 6 km from Eger. The 64 hectare oak
forest consists of two tree species {Qu. petraea and Qu. cerris) and 16 shrub species (e.g.
Acer campestre, Ligustrum vulgare. Cornue mas). The average height of the trees is between
15 and 20 m, the shrub layer is between 1 and 4 m {Jakucs, 1973).
Methods
Field work
I formed the characters luid categories with J. Török: 1. Foraging lieight, 2. Place,
3. Posture, 4. Method, 5. Tree species. (See the categories in Fig 1 —5.) The data for each
character was collected evorj' 15 minutes. One individual was observed for up to 20
consecutive times. The first two characters were estimated, the first by considering some
measured tree height, and the second by considering the bird's size.
The species studied were: Great Tit {Panes major L.), Blue Tit {Parus caeruleu^ L.),
Marsh Tit {Parus palustris L.), and Goldcrest {Regulus regulu^ L.), The materials were
collected between November 1983 and May 1984.
The months were grouped into periods: winter (I) included November, Decenriber and
January; late winter (II) February and March; and spring (III) April and May. If the
amount of data was fewer than 50 (n < 50) it was omitted.
Niche overlap
The niche overlap was measured by the Sc^oener-index {Schoener, 1970; Renkonnen,
1938):
where : p^ — is the relative frequency of species x in category' i ;
/),, — is the relative frequency of species y in category i.
The maximum value of the index is 1, the minimal 0.
251
Results
Foraging characteristics
Height (Fig. 1). Parus major, P. palustris and Fegulus regulus very often foraged on the
ground, and on shrub in winter and late winter. Perhaps the reason for this is that the
prey animals retired to the lower heights. Parus caeruleus foraged evenly in winter and
late winter, but in spring the 9 — 11. 9 m height was preferred. The two other Parus species
foraged more evenly in spring.
Place (Fig. 2). Parus major fed on the thick branches in winter and late winter because
of its bigger size. In spring each of the Parus species foraged more frequently on leaves and
thin branches. This may be because the food resource appeared mainly in these places
(Lepidoptera larvae, Dipteras, spiders) {Török, 1983).
Posture (Fig. 3). In late winter, Parus major and Regulus regulus foraged with rather
similar postures, but in a different way to P. palustris and P. caeruleus. However, the latter
two species also foraged in a similar way, Parus caeruleus very often hanged upside down.
The characteristic feeding posture of Regulus regulus was hovering.
Method (Fig. 4). In late winter, Parus major and Regulus regulus behaved differently
from P. caeruleus in their foraging method. Parus major and Regulus regulus increased the
foraging frequency and seai'ched more places, whilst P. caeruleus increased the gleaning
in the same place.
Tree species (Fig. 5). In late winter each of the species foraged more often on shrubs.
The patterns of the species were very similar in spring, they preferred Qu. petraea to Qu.
cerris. (The ratio of oaks in the forest is 4.8:1.)
Niche overlap
The average niche overlap was the highest in the foraging method in each period (Table
1). The lowest niche overlap was in the foraging place «md posture in winter. In late winter
and spring the niche overlap of the foraging height was the lowest. This is possibly because
the foraging method was less variable than the others, and it had fewer categories than
the place and height.
In 90% of the cases the tendency was as follows. In late winter the niche overlap was
lower than in winter, and in spring it was the highest.
Discussion
The tits and the Goldcrest are similar as they are mainly insectivorous birds. They have
rather similar habitats (mainly deciduous and coniferous forests) and their sizes are similar
(except for Parus major) (Alatalo, 1981 ; review: Alatalo, 1982). In spite of these similarities
there were a great number of differences between the species in winter and late winter.
Parus major very often foraged on the ground in Síkfőkút, just like in other deciduous
forests (Morse, 1978) and coniferous ones (Ulfstrand, 1976). Parus caeruleus and Regulus
regulus foraged on thinner branches but in a different manner (Herrera, 1978; Alerstam et
al., 1974). Parus caeruleus foraged in a downwaxds posture while Regulus regulus hovered
(Alatalo, 1982).
In winter and late winter, when the birds spent more than 90% of their time foraging,
these differences made it possible for them to frequently forage with other species (such
as woodpeckers, Nuthatches, and treecreepers) in multispecific flocks. The foraging differ-
ences, measured by the niche overlap, changed from winter to spring. The food resource
could not be renewed from November to April, therefore the food mass only decreased
from autumn to spring.
Food is probably a limiting factor for the tits (Jansson et al., 1981), so the competition
for food became more difficult in late winter. When the food mass decreased, the species
could make use of these scarce resources more effectively if they were separated from each
other. That's why the niche overlap decreased in every characteristic in late winter
(Pianka, 1974).
When the new food resources appeared in spring, the competition for food became
Aveaker with the niche overlap growing (Alatalo, 1982). After leafing, the species became
more closely packed together in the foraging characteristics.
Similar overlap changes were observed in winter and summer by Rolando (1983),
Alatalo (1980) and Gt66 (1954), but an opposite trend was reported by Uljstrand (1977).
252
On the basis of the results, the role of the competition changed in the studied bird
community. In winter, when the food was scarce, the competition might have a great
effect on the foraging characteristics, but in spring other mechanisms were more noticeable
(e.g. foraging opportunism).
In spite of the fact that the tits are probably the most studied bird group {Lack, 1971 ;
Perrins, 1979), our knowledge is scarce and in some points contradictory (e. g. the relation
between the niche overlaps and competition, the food limit, the effects of the group compo-
sition on the foraging characteristics). Therefore it needs further research to clarify these
problems.
253
XIV. IS THE COMMON TREECREEPER
(CERTHIA FAMILIÁRIS L.) MORE WIDESPREAD
IN HUNGARY THAN HAS BEEN PREVIOUSLY
BELIEVED?
Markku Kuitunen
Department of Biology, University of Jyväskylä Yliopistonkatu, Jy\äskylä, Finland
The distribution and density of the Common Treecreeper (Certhia fami-
liáris) in Hungary are not very well known according to the literature. In the
extensive article on the ecology of the European Treecreeper species (C. fami-
liáris and C. hrachydactyla) , Szijj (1957) proposes only four separate mountain
areas where the Common Treecreeper might nest ; the hills surrounding Sop-
ron, the Kőszegi-mountains (W-Hungary), the Bükk mountains and the
Sátor-mountains (NE-Hungary). As a summary of the results he writes:
"We might roughly say that the range of C . familiáris is identical with that
of the conifers (Picea, Abies), at least in Europe, but it extends at some places
even as far down as the beech-zone." However Stresemann (1919) already
proposed that all of Hungary belongs to the distribution area of the Common
Treecreeper.
Six years later, Horváth (1964) wrote of the Common Treecreeper: "it
inhabits the western, northern and northeastern mountainous regions of the
country and it is not rare". According to Horváth (1964), the Common
Treecreeper nests in forests at higher altitudes than the Short-toed Tree-
creeper, and especially in spruce forests. Nesting was first proved in the
Bakony mountains in 1972 {Bankovics, 1973). Except for some short com-
munications in Hungarian {Györy — Gárdonyi, ldö5;Győry, 1957, 1959), there
is no published data known to me on the exact distribution or density of
Treecreepers in Hungary. It was generally thought that the Common Tree-
creeper prefers the forests at higher altitude in Central Europe, but it is not
absolutely restricted to coniferous forests (e. g. Stresemann, 1919; Schnebel,
1972; Foyer, 1976; Schönfeld, 1983).
Nest box experiments in Hungary
I have studied a population of the Common Treecreeper in southern Finland
{Kuitunen -T ormala, 1983 and unpubl. data) using special nest boxes for
the species (Fig. 1) since the year 1974. At best, there have been 76 pairs
nesting in 162 boxes in an area of 5870 ha {Kuitunen, 1985).
In order to get additional material, 28 special Treecreeper boxes of Finnish
design were placed in the Pilis mountains, 40 km north of Budapest, Central
Hungary, in the spring of 1982. Three groups of boxes were used: one near
Visegrád, the second near Pilismarót and the third near Pilisszentlászló.
Since the boxes in each sub-area were only about 25 m from each other, it
was expected that there would be only one nest in each group of boxes. In
255
rmrrí
1. Tìie special nestbox for Treecreepers designed in Finland. A — nestbox section from above;
B — another variety of the nestbox; C — side vieto; D — front vieto.
Finland the minimum distance between the boxes has been at least 400 m.
The habitats of the boxes were of Carpino — Fagetalia (Visegrád), Luzulo —
Fagetalia (Pilismarót) and Quercetalia robori — petraeae (Pilisszentlászló)
types.
In the years 1983 and 1984, I studied the Treecreeper populations of the
Pilis mountains area with the aid of 187 special boxes (Fig. 2).
Based on the published information on habitat selection and abundance
of Treecreepers in Hungary, I expected that the boxes would be occupied
mainly by Short-toed Treecreepers.
256
2. The study area in the Pilis mountains. The numbers of boxes are shoivn.
What do the results tell?
The results were surprising in the first year, 1982, because on the basis of
measurements on the six breeding adults, all were determined as Common
Treecreepers. Every brood was successful.
During May 1982 I wandered almost daily in the forests of the Pilis
mountains and could hear different males of the Common Treecreeper singing
outside the nestbox areas on four occasions. At the beginning, I did not know
the differences in the field characteristics between the Treecreeper species.
But when I met local bird watchers, very few of them seemed to know these
any better. Thus I wanted to clarify the actual abundance ratio and distribu-
tion of the species.
The results later gave (1983 and 1984) evidence for the view that both
Treecreeper species breed in the study area sympathically. As in 1982, there
were no nests of the Short-toed Treecreeper in the boxes in 1983, even if it
was not rare to hear the song of the Short-toed Treecreeper once I had learned
to recognize it. Instead, the Common Treecreeper occupied the boxes and
was successful in breeding (Table 1). The first successful pair of the Short-toed
257
1. táblázat
Table 1
The number of available (1) and occupied (Certhia familiáris) boxes in 1983 (2),
the number of nests with eggs (3), with complete clutch and incubation (4),
nestlings (5) and fledgelings (6) in five different localities of the Pilis mountains
(see also Fig. 2)
1
2
%
3
4
5
6
By tlie Danube
67
2
( 3.0)
2
2
Î
?
Piliaszentlászló
40
6
(15.0)
6
5
4
4
Visegrád
5
1
(20.0)
1
1
1
Sikaros
60
16
(26.7)
15
14
11
8
Pilismarót
15
5
(33.3)
3
3
3
(1)?
Total
187
30
(16.0)
27
25
19
12
Treecreeper nested in a box on the Szentendrei-Island in 1984. The site was
dominated by Quercus robur (80%) and Q. cerris (20%), and the trees were
84 years old on average. In addition, there were two successful nests in natural
sites in the area of Malas-hegy in the middle of the Pilis mountains, one in
1983 and one in 1984. During the breeding season it proved to be easy to
distinguish the species by their songs and voices. It is evident, however, that
at least some of the Short-toed Treecreeper males can very accurately imitate
the song of the Common Treecreeper (^awsse?i, 1983). However, they do not
repeat the "wrong" type of song very many times before they begin to use
their own again. On contrast to this finding, Thielcke (1972) claims that the
males oi Certhia spp. singing themes of Certhia familiáris and C. hrachydactyla
in the wild were always found to be Common Treecreepers (C. familiáris).
The box sites occupied by the Common Treecreeper were typically domi-
nated by the Winter Oak (Quercus petrea) (Table 2). In general, the tree
2. táblázat
Table 2
The mean frequencies {%) of the tree species in the sites of the next boxes
occupied by the Common Treecreeper in 1983. The number of sites dominated
by each species is given in brackets
Quercus petrea
40.1
(11)
Q. cerris
18.1
( 2)
Carpinus betulus
17.1
( 5)
Pinus nigra
7.4
( 2)
Salix alba
7.0
( 2)
Q. pubescens
3.0
( 1)
Fraxinus ornus
2.4
(-)
Fagus silvatica
2.4
(-)
Populus nigra
1.7
(-)
Pinus silvatica
0.2
(-)
100.0
23
258
species composition in the sites of the occupied boxes corresponded well to
the forest grove structure of the Pilis area forest. No Treecreepers were found
nesting in the boxes in the very young lowland forest on the Szentendrei-
Island. The only two nests found there were in a forest containing mainly old
willows (Salix alba).
The age of the trees in the stands with occupied boxes was on the average
67.2 years (S. D. = 15.4; N = 23). Quercus petrea characterized the nesting
site in 13 cases, Carpinus hetulus in eight cases, and wooded lowland steppe
in two cases.
Some information on the breeding results has been presented in Table 2.
In 1983, the first egg was laid on average on the 7th April (S. D. = 4.3;
N = 8). If the late four clutches, which are probably renewal or second
clutches, are taken into account the average is 14th April (S. D. = 12.8 [days] ;
N = 12). The clutch size was 5.7 (S. D. = 0.9; N = 14; range from 3 to 7).
One brood produced 1.9 fledgelings per breeding attempt (N = 28). If the
totally destroyed breedings are excluded 4.5 fledgelings were produced on
average. Still, it is impossible to say how many descendants the population
produced per one breeding pair due to the lack of data on the second breed-
ings. Woodpeckers {Dendrocopos spp.) proved to be the most important
predators.
In the Museum of Natural History in Budapest I measured the Treecreeper
skins (67), of which 34 were determined as Common Treecreeper and 33 as
Short-toed Treecreeper {Kuitenen, M. — Kuitenen, P., 1985). I noticed that 9
Common and only 3 Short-toed Treecreepers were found or shot during the
nesting time from April to July. This does not either support the idea that
the Common Treecreeper is common in Hungary only in winter because of
migration.
Concluding remarks
Although my data is fragmentary, I think that the distribution and habitat
selection of Treecreepers in Hungary are probably similar to those in other
Central European countries at present. The Common Treecreeper is a gener-
álist, not dependent on any specified species of tree, if only the trees are rela-
tively old. The Short-toed Treecreeper seems to prefer oaks {Schnebel, 1972;
Foyer, 1976; Schönfeld, 1983). Obviously, the Common Treecreeper is more
widespread in Hungary than has been previously believed {Szijj, 1957). It is
possible, however, that the Common Treecreeper occupies the nestboxes more
easily because of its dominance over the Short-toed Treecreeper {Schnebel,
1972). In this case, the density of the Short-toed Treecreeper would have been
considerably underestimated, if only the nestboxes had been studied. There
were, however, many empty boxes after the occupancy of the Common
Treecreeper, which were not accepted by the Short-toed Treecreeper.
Finally, I want to emphasize the need of more comprehensive research on
the autoecology of Treecreepers both in Hungary and in areas where the ranges
of the two species overlap. As my results on habitat selection of the Common
Treecreeper do not agree exactly with the earlier information on preference
for spruce (see the literature in Schnebel, 1972), it is possible that the habitat
selection pattern of the species has changed or been misunderstood.
259
Acknowledgements
The work has been supported by the Ministry of Labour and Ministry of
Agriculture and Forestry in Finland and the Institute of International
Culture Relations, the Hungarian Ornithological Society and the Pilis Park
Forestry in Hungary. My thanks are due to Dr. Gábor Lővei for enabling me to
work on Treecreepers in Hungary. I wish to express my gratitude also to
Dr. Lajos Horváth for the opportunity of working in the National Museum of
Hungary and to Mr. György Szekrényt, Mr. András Zágon, Mrs. Gizella
Scher ka and Mr. Janata Károly for their help in the field, and to Pekka Helle,
Pirjo Kuitunen, Gábor Lővei and Esko Rossi for commenting on the manu-
script. The English was corrected by Outi Muona.
Author's Address:
Markku Kuitunen
Seminaarinkatu 15
SF - 40 1 00 Jy vask via 1
Finland — Suomi
References — Irodalom
Bankovics, A. (1973): Adatok a Kőris-hegy madárvilágához. Veszprém Múz. Évk. 12.
Foyer, H. (1976): Die Siedlungsdichte der beiden Baumläuferarten und des Kleibers in
einem Waldgebiet des Luxemburger Sandsteins. Regulus. 12. 9 — 18.
Gyôry J. (1957): Újabb adatok az erdei faJcúsz költéséhez a Soproni -hegj'ségben (New
data about the breeding of the Treecreepers in the hills of Sopron). Aquila. 63 — 64.
303 - 304.
Gyôry J. (1959): Adatok a fenyvescinege, búbos cinege, erdei fakúsz és a léprigó költésé-
hez (Data on the nesting of the Coal Tit, Crested Tit, Treecreeper and Mistle Thrush).
Aquila. 66. 282 - 283.
Oyőry J. — Gárdonyi G. (1955): Fakúszók érdekes fészkelőhelyei (Unusual nesting sites of
Treecreepers). Aquila. 59-62. 391-392.
Hansaen, P. (1983): Fuglesang — form og funktion. Natur og Musevmi. 25. (1) 1 — 32.
Horváth, L. (1964): The evolutional significance of the atavistic aberrations in the plxun-
age of the Treecreepers of Hungary. Acta Zool. Acad. Sci. Hung. 10. 131 — 138.
Kuitunen, M. (1985): Special nestbox in breeding ecological Studies of the Common
Treecreeper (Certhia familiáris L.) in southern Finland. (Manuscript)
Kuitunen, M. — Kuitunen, P. (1985): Discriminant analysis in biometrie research: identi-
fication of the European Treecreeper species Certhia familiáris L. and C. brachydactyla
Brehm. (Manuscript).
Kuitunen, M. — Törmälä, T. (1983) : Nestling food of the Treecreeper, Certhia f. familiáris
L. in southern Finland. Omis Fennica. 60. 42 — 44.
Schnehel, G. (1972): Die Ökologie der Baumläufer (Certhia brachydactyla imd Certhia
familiáris) in Ostniedersachsen. Die Vogelwelt. 93. 201 —215.
Schönjeld, M. (1983): Beiträge zur Ökologie und intraspezifischen Verhalten der Baum-
laufer, Certhia familiáris und C. brachydactyla in Eichen — Hainbuchen — Lindenwäl-
dern unter dem Aspekt der erhöhten Siedlungsdichte durch eingebrachte Nisthöhlen.
Hercynia N. F. Leipzig. 20. 290-311.
Streaemann, E. (1919): Über die eui'opäischen Baumläufer. Verh. Ornith. Ges. in Bayern.
14. (1) 39-74.
Szijj L. (1957): ökológiai és állatföldrajzi tanulmányok a Kái-pát-medence fakúsz-féléin
(Ecological and geographical studies on the Treecreepers of the Basin Carpathia).
Aquila. 64. 119-155.
Thielcke, V. G. (1972): Waldbatimläufer (Certhia familiáris) ahmen artfremdes Signal
nach und reagieren darauf. J. Orn. 113. 287 — 296.
260
Elterjedtebb a hegyi fakúsz (Certhia íamiliaris) Magyarországon,
mint korábban hitték ?
M. Kuitunen
A fakúsz-fajok fészkelésének vizsgálatára 1982-ben 28, 1983 — 1984-ben további 187,
Finnországban eredményesen használt fakúszodút helyeztünk ki a Pilis hegységben gyer-
tyános—bükkös, bükkös és kocsányostölgyes állományokban. 1982-ben 6 odút foglaltéi
el, mindben fakúsz (G. familiáris) költött. 1983-ban 30 odút foglaltak el, hasonlóan kizáró-
lag G. familiáris. 27 fészkelési kísérlet volt (fészek, tojásokkal); 12 fészekből repültek ki
fiókák. A tojásrakás április 7-én kezdődött; a fészekalj átlag 5,7 tojásból állt (3 — 7 tojás);
az egy költési kísérletre jutó átlagos fiókaprodukció 1,9 volt. 1983-ban és 1984-ben csak
egy-egy fészket sikerült találni, amelyekben rövidkarmú fakúsz (G. hrachydactyla) fész-
kelt. Először 1984-ben költött a G. brachydactyla fészekodúbem a Szentendrei-sziget egyik
öreg tölgyesében.
A Természettudományi Múzeum bőranyagát megvizsgálva 67 fakúszból 34 volt C. fami-
liáris és 33 G. hrachydactyla. Költésidőben gyűjtöttek 9 példányt az előbbi fajból, 3-at az
utóbbiból.
Mindezek szerint valószínű, hogy a G. familiáris sokkal elterjedtebb Magyarországon,
mint azt korábban vélték. Minthogy e faj kompetícióban domináns a G. hrachydactyla
felett, a csak fészekodúk vizsgálata félrevezető lehet a két faj egymáshoz viszonyított
egyedsűrűségének meghatározásában. Meg kell említeni, hogy a 187-ből csak 30 odút fog-
laltak el a madarak, így a fészekodúk száma nem lehetett korlátozó tényező.
További részletes vizsgálatokra van szükség, amelyekre Magyarország területe — mint-
hogy itt mindkét fakúszfaj előfordul — különösen alkalmas.
261
XV. KÜLFÖLDI GYÜRÜS MADARAK KÉZREKERÜLÉSEI
XXXVIL GYÜRÜZÉSI JELENTÉS
Records of birds ringod abroad
37th report of bird-banding
László Haraszthy — Egon Schmidt
Podiceps ruficollis
Ljubljana ad.
110 135
Phalacrocorax carbo
Koppenhága pull.
6 737
Zagreb
D 122 558
Ormoz, YU
46.25 N 16.10 E
Révfalu, Baranya
45.48 N 17.45 É
Brendegards, Fyn,
Dänemark
55.08 N 10.24 E
Kölked, Baranya
45.57. N 18.40 E
Kopacevsko (Osijek), YU
45.37 N 18.43 E
Tiszafüred
47.37 N 20.46 E
30. 07. 1981
21. 07. 1982
06. 06. 1981
01. 02. 1984
14. 05. 1981
- - 1983
Ardea cinerea
Helsinki puli.
M 16 597
Paris
DA 127 398
Virolahti, Finland 30. 06. 1982
60.33 N 27.48 E
Fürgéd, Tolna 20. 01. 1983
46.45 N 18.17 E
Parc National du Djoudj, 09. 03. 1975
Senegal
16.10 N 16.08 E
Kunszentmárton 16. 05. 1983
46.50 N 20.17 E
Ciconia ciconia
Helgoland pull.
A 275
Helgoland pull.
F 808
Meyerhofen, BRD 15. 06. 1982
52.26 N 08.18 E
Gádoros 17. 07. 1982
46.40 N 20.35 E
Betzhorn, Braunschweig, BRD 26. 06. 1982
52.37 N 10.36 E
Jászjákóhalma 16. 08. 1982
47.23 N 19.59 E
263
Hiddensee pull.
A 4 385
Hiddensee pull.
A 4 662
Hiddensee pull.
A 1114
Hiddensee pull.
A 5 819
Hiddensee pull.
K 2 142
Praha pull.
KK352
Radolfzell pull.
1 955
Cygnus olor
Praha 2nd y.
L 2 111
Gdansk AP 2 393
Welsau, Torgau, DDR
51.34 N 12.59 E
Dunavecse
46.55. N. 18.58 E
Gr. Engersen, Kalbe, DDR
52.39 N 11.24 E
Szigetbecse
47.08 N 18.56 E
Steutz, DDR
51.53 N 12.05 E
Tengelic
46.31 N 18.43 E
Halbendorf, Bautzen, DDR
51.11 N 14.26 E
Pápa
47.20 N 17.28 E
Hermsdorf, DDR
51.20 N 14.25 E
Szarvas
46.52 N 20.33 E
Bor, CSSR
49.43 N 12.46 E
Szánk, Bács-Kiskun
46.35 N 19.40 E
Brück, BRD
49.15 N 12.19 E
Szalkszentmárton
46.58 N 19.01 E
Belövés, CSSR
50.25 N 16.12
Mecsér, Győr-Sopron
47.48 N 17.29 E
03. 07. 1981
- 08. 1981
28. 06. 1981
19. 08. 1981
23. 06. 1978
- 09. 1979
25. 06. 1981
02. 04. 1982
21. 06. 1965
15. 11. 1982
24. 06. 1976
04. 1977
30. 06. 1982
22. 12. 1982
21. 01. 1982
16. 12. 1983
Anser fabalis
Arnhem ç/
8 027 498
Arnhem (f
8 028 096
Hiddensee ad.ç/
0053
Eemdijk, Utrecht, Holland 03. 12. 1973
52.15 N 05.20 E
Agárd 15. 11. 1982
47.12 N 18.37 E
Maren. Nord Brabant, 23. Ol. 1974
Holland 51.46 N 05.23 E
Agárd 12. 12. 1982
47.12 N 18.37 E
Gülper-See, Rathenow, DDR 28. 10. 1976
52.44 N 12.16 E
Tata 22. 12. 1981
47.39 N 18.18 E
264
Hiddensee rf I J
Gülper-See, Rathenow, DDR
17.
10.
197S
A 30 210 688
52.44 N 12.16 E
Tata
47.40 N 18.02 E
28.
02.
1981
Ol.
03.
1981
Hiddensee (f 2 J
Gülper-See, Rathenow, DDR
22.
10.
1980
B 50 214 498
52.44 N 12.16 E
Tata
Ol.
03.
1981
47.40 N 18.02 E
Hiddensee ad. 9
Gülper-See, Rathenow, DDR
22.
10.
1980
B 55 215 653
52.44 N 12.16 E
Tata
02.
03.
1981
47.40 N 18.10 E
Hiddensee ad. çf
Gülper-See, Rathenow, DDR
23.
10.
1980
B 83 215 681
52.44 N 12.16 E
Tata
06.
03.
1981
47.40 N 18.02 E
Hiddensee ad. 9
Gülper-See, Rathenow, DDR
11.
10.
1979
C 11 214 422
52.44 N 12.16 E
Tata
28.
02.
1981
47.40 N 18.02 E
Hiddensee ad. 9
Gülper-See, Rathenow, DDR
27.
10.
1977
CA 210 609
52.44 N 12.16 E
Tata
Ol.
03.
1981
47.40 N 18.02 E
06.
03.
1981
Hiddensee ad. çf
Gülper-See, Rathenow, DDR
25.
10.
1979
E 10 214 441
52.44 N 12.16 E
Tata
02.
03.
1981
47.40 N 18.02 E
06.
03.
1981
Hiddensee 9 1 J
Gülper-See, Rathenow, DDR
12.
10.
1977
NS 212 568
52.44 N 12.16 E
Tata
06.
03.
1981
47.40 N 18.02 E
Hiddensee cf 1 J
Gülper-See, Rathenow, DDR
22.
10.
1977
SZ 212 541
52.44 N 12.16 E
Tata
28.
02.
1981
47.40 N 18.02 E
Ol.
03.
1981
06.
03.
1981
Anas platyrhynchos
London ad. çf
Great Yarmouth, England
10.
06.
1979
354 040
52.37 N 01.44 E
Kunszentmárton
20.
12.
1982
46.50 N 20.17 E
London q"^ 1 year
Deeping St. James,
09.
07.
1982
GJ 63 032
Spalding, Line, England
52.40 N 0.15 E
Hajdúböszörmény
02.
10.
1982
47.27 N 21.24 E '
265
Praha pull.
C 35 627
Anas crecca
London rf 2 year
EH 43 755
Mergus merganser
Matsalu ad. 9
T 15 931
Buteo lagopus
Helsinki pull.
D-35 789
Aquila chrysaetos
Matsalu pull, çf
SA 351
Circus aeruginosus
Gdansk juv.
EA 05 921
Pandion haliaetus
Helsinki pull.
M -14580
Falco tinnunculus
Radolfzell ad. çf
E 67 608
Lednice, CSSR
48.48 N 16.48 E
Tata
47.39 N 18.18 E
Abberton, Essex, England
51.49 N 0.50 E
Hortobágy
cca 47.37 N 21.06 E
Kingissepa, Estonia
28.15 N 22.30 E
Vác
47.47 N 19.08 E
Utsjoki Lapin, Finland
69.28 N 25.52 E
Kisvárda
48.15 N 22.05 E
Sokolistse, Bveolorussia
USSR
Biri, Szabolcs-Szatmár
47.47 N 21.51 E
Zahajki, Wyryki, Polska
51.36 N 23.17 E
Kisköre
47.29 N 20.30 E
Kangasala, Finland
61.33 N 24.17 E
Pécs
46.5 N 18.41 E
Illmitz, Österreich
47.46 N 16.48 E
Balf, Győr-Sopron
47.39 N 16.40 E
27. 06. 1967
08. 10. 1967
26. 02. 1982
05. 09. 1982
28. 06. 1980
23. 02. 1983
05. 07. 1970
- 10. 1971
17. 06. 1982
15. 04. 1983
26. 06. 1982
06. 04. 1983
12. 07. 1980
20. 04. 1983
05. 07. 1974
22. 02. 1983
266
Fulica atra
Bologna ?
68 544
Trinca hypoïeucos
Gdansk ad.
JA 39 597
Laras ridibundus
Matsalu pull.
U 41 637
Tyto álba
Praha pull.
D 66 871
Radolfzell pull.
J C 4 597
Steiermark
5 212
Athene noctua
Praha + 1st y.
E 236 328
Riparia riparia
Helsinki 9
J 860 116
Helsinki pull.
J 976 850
Orbetello, Grosseto, Italia
42.27 N 11.14 E
Tata
47.39 N 18.18 E
Pawlowice, Stezyca (Lublin)
Polska
51.36 N 21.40 E
Pölöske, Zala
46.47 N 16.56 E
Leié, Estonia
58.25 N 26.02 E
Keszthely
46.46 N 16.14 E
Pavlovce, CSSR
48.20 N 20.05 E
Mezőtúr
47.00 N 20.38 E
Ulrichskirchen, Austria
48.24 N 16.30 E
Csehi mindszent
47.03 N 16.57 E
Fürstenfeld, Austria
47.02 N 16.05 E
Egvházashollós
47.03 N 16.41 E
Sturovo, CSSR
47.48 N 18.43 E
Bánokszentgyörgy
46.32 N 16.46 E
Hattula, Finland
61.04 N 24.20 E
Nyíregyháza
47.58. N 21.43 E
Urjala Hämeen Lääni,
Finland
61.03 N 23.40 E
Hódmezővásárhely
46.25 N 20.30 E
25. 12. 1981
08. 07. 1982
02. 08. 1983
26. 08. 1983
16. 06. 1974
25. 03. 1984
21. 06. 1981
19. Ol. 1982
24. 08. 1982
- 04. 1983
26. 06. 1981
24. 02. 1983
20. Ol. 1977
24. Ol. 1980
04. 07. 1981
06. 08. 1982
10. 07. 1982
22. 08. 1982
267
Matsalu juv.
532 478
Corvus frugilegus
Helgoland juv.
4 056 714
Parus major
Zagreb ad.
E 95 404
Phoenicurus ochruros
Praha pull.
T 171 486
Luscinia luscinia
Hiddensee ad.
80 285 190
Acrocephalus scirpaceus
Radolfzell juv.
BS 46 689
Radolfzell juv.
BT 60 638
Radolfzell juv.
BT 61 856
Uulu, Estonia, USSR
58.17 N 24.33 E
Sándorfalva
46.24 N 20.06 E
Braunschweig, BRD
52.19 N 10.26 E
Lajosmizse
47.02 N 19.34 E
Zrenjanin, YU
45.20 N 20.14 E
Budapest
47.29 N 19.03 E
Pruhonice, CSSR
50.00 N 14.33 E
Sopron
47.41 N 16.35 E
Kloster, Hidd. Rügen
DDR 54.36 N 13.07 E
Pécs
46.05 N 18.15 E
Illmitz, Austria
47.46 N 16.48 E
Sumony
45.58 N 17.54 E
Illmitz, Austria
47.46 N 16.48 E
Fehér-tó
47.41 N 17.23 E
Illmitz, Austria
47.46 N 16.48 E
Fehér-tó
47.41 N 17.23 E
Acrocephalus schoenobaenus
Matsalu juv. Kolmenasva, Estonia
575 414 USSR 58.45 N 23.41 E
Sumony
45.58 N 17.54 E
21. 06. 1981
04. 08. 1983
04. 12. 1980
15.02. 1982
18. 10. 1981
20. 12. 1983
28.06. 1981
10. 06. 1982
15. 05. 1979
27. 05. 1982
09. 09. 1980
17. 08. 1983
07. 07. 1983
31. 07. 1983
20. 07. 1983
07. 08. 1983
03. 08. 1983.
19.08. 1983
268
Praha juv.
M 863 313
Radolfzell juv.
BS 44 524
Radolfzell juv.
BT 25 979
Radolfzell juv.
BT 60 277
Radolfzell juv.
:BT 62 826
Sylvia curruca
XiOndon 9
OBT B 284 750
Lanius coUurio
Hiddensee juv.
80 545 569
Sturnus vulgaris
Bologna?
S 301 967
Carduelis carduelis
Sofia ad.
10 79 771
Divcice, CSSR
49.07 N 14.18 E
Fehér-tó
47.41 N 17.23 E
Illmitz, Neusiedl.
Österreich
47.46 N 16.48 E
Zalaegerszeg
46.51 N 16.51 E
Illmitz, Neusiedl.
Österreich
47.46 N 16.48 E
Pölöske, Zala
46.45 N 16.56 E
Illmitz, Austria
47.46 N 16.48 E
Fertőrákos
47.44 N 16.40 E
Illmitz, Austria
47.46 N 16.48 E
Fehér-tó
47.41 N 17.23 E
Stanford, England
52.40 N 0.21 E
Porpác
47.14 N 16.47 E
Scharfebstein, DDR
50.42 N 13.04 E
Szentes
46.39 N 20.16 E
Foce Chienti, Ascoli
Piceno, Italia
43.15 N 13.45 E
Budapest
47.29 N 19.03 E
Sofia
42.45 N 23.20 E
Eger
47.54 N 20.23 E
24. 07. 1980
01. 08. 1980
02. 08. 1980
13. 07. 1983
23. 07. 1982
06. 07. 1983
02. 07. 1983
06. 05. 1984
30. 07. 1983
02. 08. 1983
06. 06. 1983
09. 10. 1983
15. 06. 1981
22. 08. 1982
23. 03. 1981
08. 04. 1982
16. 01. 1982
02. 09. 1982
269
Fringilla montìfringilla
Helgoland juv. Oberursel, Darmstadt, BRD 17. Ol. 1981
8 111 1695 50.12 N 8.35 E
Szórnod 08. Ol. 1984
47.41 N 18.20 E
Author's address:
László Haraszthy
Hungarian Ornithological
Society
H - 1024 Budapest, Keleti K. u. 48.
Egon Schmidt
Hungarian Ornithological
Society
H - 1024 Budapest, Keleti K. u. 48.
270
XVI. AMI HERMAN OTTÓ LEGUTOLSÓ
MADARAS KÖNYVÉBŐL KIMARADT
Schelken Pálma
,,. . .Helyes magyarsággal és magyar
szellemben írni a madarakról,
ez a Jeladatok feladata ! ' '
(Herman Ottó)
1983 őszén jelent meg Herman Ottó: Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés
madárvilága c. könyve. A csaknem hetven évvel a szerző halála után napvilá-
got látott mű kézirata a hatvanas évek elején került elő igen zilált, szétszórt
állapotban, két világháborút és néhány költözködést megérve, félúton a zúz-
dába jutás előtt. Két évig kutattam a kézirat felbukkanásának körülményeit,
mert hihetetlen volt, hogy ennyi év után Herman Ottónak még kiadatlan
müve legyen. Annál is inkább különös volt ez, mert Lambrecht Kálmán, egy-
kori kitűnő tanítványának 1920-ban megjelent életrajzában sincs említés
mesterének erről a kéziratáról, holott pontos kimutatást közöl több száz olda-
las tudományos könyveiről, és több mint ezer tudományos, kulturális, iro-
dalmi cikkének bibliográfiáját is elkészítette. A kéziratról 1965-ben adtam
hírt először a Magyar Nemzetben, és kezdtem keresni kiadót. 1980-ban — be-
szélgetésünk alkalmával — a Szépirodalmi Könyvkiadó tudomására jutott
a kézirat, és Illés Endre igazgató, Herman Ottó nagy tisztelője örömmel vállal-
ta a mű kiadását.
A munka, a nem mindennapi madaras könyv keletkezéséről Herman Ottó
jegyzetei tájékoztatnak:
,,. . .Már régen megfogamzott bennem az a gondolat, hogy költőink közül
azokat, akiknek valóban korszakot alkotó, mély hatását tagadni lehetetlen,
és akiknek irataiból a természet mély szemlélése, igazán benső szeretete sok-
szorosan kisugárzik, egy természethistóriai jellegű tanulmány tárgyává te-
szem; azt kutatva, és ha lehet meg is állapítva: vajon mi jellemzi szemlélődé-
süket, és vajon tárgy szerint milyen viszonyban állanak ismereteik a nép
szelleméhez és végre a természethistóriához mint tudományszakhoz ? ... Az a
költő, aki természethistóriai tanulmányok alapján írná természeti képeit,
saját egyéni felfogását, módszeresen fegyelmezett tudását mutatná ki csupán,
holott az a költő, ki azt használja fel, ami a köztudatban is mint természeti
kép él, aki ezt a behatás közvetlensége alatt fejti ki, a saját szelleme mellett a
nép szellemét is kitárja előttünk: megoktat aziránt, ami a nép szellemére
hatással van, és evvel megoktat egyszersmind a nép szemlélődésének saját
irányára is. . ."
Herman Ottóimk ez az irodalmi összeállítása sokirányú tudományos mun-
kájában a pillanatnyi megnyugvást, a pihenést jelentette ; bár erre kevés ideje
jutott, hiszen naplójába ilyen sorok kerültek: ,, éj jel-nappal dolgozom, hogy
megélhessek. . . Az eb hűségénél egyebem sem volt."
A nép, a természet és a költészet kapcsolatát kutató könyvének címlapjára
az 1892-es dátumot írta, de csak 1914-ben készült el gyöngybetűs írásával a
kiadásra szánt művel, bevezetőjében a következő sorokkal :
271
M cicicL r tri IcLccL
(^ tAC^^^Cí^rt (Ulli
1. Kézirattöredék Herman Ottótól.
272
273
,,Már évekkel ezelőtt kezdtem jegyezgetni, mégpedig úgy, hogy mindazt,
ami legjobb költőink irataiban a természet jelenségeire vonatkozik, kijegyez-
gettem, de abbahagytam, mert a dolog annyi időt kívánt volna, amennyivel
nem rendelkeztem! ..."
A kéziratlapok válogatásakor, sajtó alá rendezése során arra törekedtem,
hogy teljes egész legyen. Kihagytam azonban több olyan összeállítást, jegy-
zetet, amely inkább csak a szakmabelieket érdekelheti.
Lehet, hogy a későbbiekben bővíteni szerette volna ez irányú kutatását.
A függelékbe tervezte a Bibliában a madarakra vonatkozó helyek feltünteté-
sét is, de jegyzetei csak a megkezdett gyűjtésről tanúskodnak, ezért ezt a
témát nem vettem bele a válogatásba, mint ahogy az ehhez kapcsolódó
Pacsirta, fürj, bibic, galamb c. történetet sem. Feltüntettem a Függelékben
Burns madarairól készített összeállítását annak bizonyságául, hogy a magyar
költőknél tapasztalt természet — nép kapcsolatot az idegen költők verseiben
is kutatni szándékozott. Nem kerültek a könyvbe a kezdeti, első feljegyzései
és az a táblázat, amely tartalmazza Arany, Petőfi, Tompa madarai latin,
francia, angol, olasz és német népies nevekkel együtt című összeállítását.
Magyar
Latin
Francia
Bagoly
Strix
Chouette
Banka
Upupe epops
Huppe
Bérci sas
Aquila Chrysaëtos
Aigle
Bíbic
Vanellus eristatus
Vanneau huppé
Bölömbika
Botaurus stellaris
Grand-Butor
Búvár
Podiceps
Grèbe
Csalogány
Luscinia
Rossignol
Csattogány
Luscinia
Rossignol
Csíz
Chrysomitris spinus
—
Csóka
Corvus monedula
Choucas
Cinege
Parus
Mésange
Cinke
Parus
Mésange
Daru
Grus
Grue
Eszterág
Ciconia alba
Cigogne
Fajd
Tetrao
Tétras
Fajd
Tetrao bonacia
Gelinotte
Fecske
Hirundo rustica
Hirondelle de cheminée
Fekete gólya
Ciconia nigra
Cigogne noire
Fülemüle
Luscinia
Rossignol
Füles bagoly
Bubo maximus
Grand-Duc
Fürj
Coturnix dactylisonana
Caille
Gacsér
Anas Boschas
Canard sauvage
Galamb
Columba domestica
Pigeon
Gém
Ardea
Héron
Gerle
Turtur auritus
Tourterelle
Gerlice
Turtur auritus
Tourterelle
274
Angol
Olasz
Német
Owl
Civetta
Eule
Hoope, Hoopoo
Bubbola
Wiedehopf
Golden Eagle
Aquila imperiale
Steinadler, Aar
Lapwing, Pewet
Pavoncella
Kiebitz
Bittern
Tarabuso
Rohrdommel
Grebe
Svasso
Búvár
Nightingale
Rusignuolo
Nachtigall
Nightingale
Rusignuolo
Nachtigall
Siskin
—
Zeirig
Jackdow
Taccola
Dohle
Titmouse Siskin
Cincia
Meise
Titmuose Siskin
Cincia
Meise
Crane
Grue
Kranicli
Stork
Cicogna
Storch
Capercaillie,Heathcock
Urogallo
Auerhahn
Hazel Grouse
Francolino
Haselhuhn
Swallow
Rondine
Rauchschwalbe
Black Stork
Cicogna nigra
Schwarz-Storch
Nightingale
Rusignolo
Nachtigall
Eagle-Owl
Gufo-reale
Uhu
Quail
Quaglia
Wachtel
Mallard
Germano resle
Stockente
Dove
Colombella
Taube
Heron
Nonna
Reiher
Turtle-Dove
Tortor
Turteltaube
Turtle-Dove
Tortor
Turteltaube
275
Magyar
Latin
Francia
Gilice
Turtur auritus
Tourterelle
Gólya
Ciconia alba
Cigogne
Gyöngyvér
Anser albifrons
Oie rieuse
Gyöngytyúk
Numida melagris
Pintade
Halászmadár
Sterna
Hirondelle de mer,
Pierre-Garin
Haris
Ortygometra crex
Rale de genets
Harkály
Picus
Pic
Hattyú
Cygnus musicus
Cigne souvage
Héja
Accipiter nisus
Epervier
Héja
Astur palombarius
Autour
Holló
Corvus corax
Grand corbeau
Horokály
Dryocopus martius
Pic-noir
Kacsa
Anas
Canard
Kakas
Gallus
Coq
Kakukk
Cuculus canorus
Coucou
Kálvinista varjú
Corvus cornix
Corneille mantelée
Kánya
Milvus ictinus
Milan royal
Karakatna
Graculus Garbo
Grand cormoran
Karvaly
Accipiter nisus
Epervier
Keselyű
Vultur
Vautour
Kócsag
Ardea Alba
Heron aigrette
Körmös sas
Circus
Busard
Kuvik
Carine noctus
Chouette chevêche
Külü
Gecinus viridis
Pic-vart
Liba
Anser domesticus
Oie
Lúd
Anser domesticus
Oie
Ölü
Accipiter nisus
Epervier
276
Angol
Olasz
Német
Turtle-Dove
Tortora
Turteltaube
Stork
Cicogne
Storch
White-fronted Goos
Oca lombradella
Bläfsgans
Guines fowl
Gallina faraona
Perlhuhn
Tern
Rondine di mare
Seeschwalbe
Land-Rail
Re de quaglie
Wachtelkönig
Wood pecker
Picchio
Specht
Whooper Swan
Cigno selvatico
Singschwan
Sparrow-Hawk
Sparviero
Sperber
Goshawk
Astore
Taubenhabicht
Raven
Corvo imperiale
Rabe
Great Black Wood-
Picchio Nero
Schwarzspecht
pecker
Due
Anatra
Ente
Cock
Gallo
Hahn
Cuckoo
Cucco
Kukuk
Hooded Crow
Cornacchia bigis
Krache, Nebelkrache
Kite
Nibbio reale
Gabelweihe
Cormorent
Marangone
Kormoran-Scharbe
Sparrow Hawk
Sparviero
Sperber
Vulture
Avvolto] nero
Geier
White Egret
Airone maggiore
Edelreiher
Harrier
Albanella
Rohrweihe
Little Owl
Civetta
Todtenkautr, Vichtel
Green Woodpecker
Picchio gallinaccio
Grünspecht
Goose
Oca
Hausgans
Goose
Oca
Hausgans
Sparrow Hawk
Sparviero
Sperber
277
Magyar
Latin
Francia
Ölyü
Ölyv
Pacsirta
Pápista varjú
Partifecske
Páva
Pelikán
Pinty
Pipis
Pulyka
Réce
Rigó
Rigó
Rikoltó-bagoly
Ruca
Sármánka
Sárgarigó
Sas
Seregély
Sirály
Sivó-bagoly
Sólyom
Strucc
Süketfajd
Szárcsa
Szarka
Tarka harkály
Túzok
Astur palombarius
Astur palombarius
Alauda arvensis
Cor vu s frugilegus
Cotile riparis
Pavo eristatus
Pelecanus
Fringilla Coelebs
Alauda eristata
Meleagris gallopavo
Anas
Turdus
Turdus musicus
Strix flammea
Anas
Emberiza citrinella
Oriolus galbula
Aquila
Sturnus
Larus
Syrnium aluco
Falco
Struthio
Tetreo urogallus
Fulica atra
Pica rustica
Picus maior
Otis tarda
Autour
Autour
Alouette
Freux
Hirondelle de rivage
Pavn
Pélican
Pinson
Alouette cochevis
Dindon
Canard
Grive
Grive chanteuse
Chousette effraije
Canard
Bruant jaune
Loriot
Aigle
Etourneau
Goëland
Chouette boulotte
Faucon
Autruche
Tétrus
Foulque Macroule
Pie
Pie epeiche
Outarde
278
Angol
Olasz
Német
Goshawk
Goshawk
Sky-Larku
Rook
Sand-Martin
Peacock
Pelican
Chaffinch
Crested-Lark
Turkev-cock
Duck ^
Thrush
Song-Thrush
Barn-Owl
Duck
Yello^\' Bunting
Golden Oriole
Eaglo
Starling
Gull
Tawny- Owl
Falcon
Ostrich
Capercaillie
Coot
Magpie
Great spotted Wood-
pecker
Great Bustard
Astore
Astore
Lodola
Corvo reale
Topino
Pavone
Pellicano
Fringuello
Capellaccia
Tacchino
Anatra
Tordo
Tordo bottaccio
Barbagianni
Anatra
Zigolo giallo
Rigogolo
Aquila
Storno
Gabbiano
Gufo selvatico
Falcone
Struzzo
Urogallo
Folaga
Cazzerà
Picchio rosso maggiore
Starda
Taubenhabicht
Taubenhabicht
Lerche
Saatkrähe
Uferschwalbe
Pfau
Pelikan
Fink
Schopflerche
Truthahn, Puter
Ente
Amsel, Drossel
Singamsel
Schleiereule
Ente
Goldammer
Goldamsel, Pirol
Adler, Aar
Staar
Möwe
Waldkantz
Falke
Straufs
Auerhahn
Blässing
Elster
Buntspecht
Trappe
279
Magyar
Latin
Francia
Tyúk
Vadgalamb
Vadlúd
Vadréce
Vadruca
Vak varjú
Vallásbeli varjú
Varjú
Vércse
Veréb
Vészmadár
Viharmadár
Vízibika
Vízityúk
Gallina
Columba oenas
Anser cinereus
Anas fera
Anas fera
Nyctiardes nicticorax
lásd: Kálvinista
és Pápista varjú
Corvus Cornix
Cerchneis tinnuncula
Passer domesticus
Procellaris
Procellaris
Botaurus stellaris
Gallinula chloropus
Poule
Pigeon colombin
Oie cendrée
Canard sauvage
Canard sauvage
Bihoreau
Corneille mandelés
Cresserella
Moineau
Pétrel
Pétrel
Grand Butor
Poule d'eau
Angol
Olasz
Német
Hen
Stock-Dove
Grey-lag Goose
Wild-Duck
Wild-Duck
Night-Heron
Hooded Crow
Comon Kestril
Sparrow
Petrel
Petrel
Bittern
Moorhen
Gallina
Colombella
Oca paglistana
Anatra selvatico
Anatra selvatico
Nitticora
Comacchia bigis
Gheppio
Passera
Procellaris
Procellaris
Tarabuso
Sciabica
Henne
Wildtaube
Wildgans
Wildente
Wildente
Nachtreihei"
Nebelkrähe
Turmfalke
Sperling, Spatz
Sturmvogel
Sturmvogel
Rohrdommel
Wasserhuhn
Herman Ottó utolsó művének ezek az utolsó oldalai most jelennek meg
először nyomtatásban. Tanulsága, érdekessége, hogy a magyar költők és a
magyar nép madarainak népies nevét kereste más, nagy nemzetek szó-
kincsében is. Miért? Talán ez is egy későbbi tanulmányának tárgya lett
volna. Tény az, hogy sokirányú munkássága, sőt egymástól^ távolálló tudo-
mányágak mívelése közben vissza-visszatért a madarakhoz. O emelte európai
rangra a magyarországi madártani vizsgálatokat, létrehozta az ornitoló-
giai központot. Valósággal otthona lett a Madártani Intézet, nem egy írása
után olvashatunk hasonló bejegyzést, pl. ,, írtam Budapesten, a Magyar
Madártani Központban, 1901. újév napján. Herman Ottó".
280
Madárszeretete vezette az „Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madár-
ban is: c. könyvének megírásához, és erről tanúságot tesz bevezető sorai-
világa"
,,. . .Avval zárom be köszöntő szavaimat, hogy azon az úton, amely csak
elvétve szolgál természethistorikusnak is, sok élvezethez és még több tanú-
sághoz jutottam, s igazán örülnék, ha az utóbbiak másoknak is használná-
nak."
A szerző címe :
Sebeiken Pálma
Budapest
Deres u. 11. 1/3
H -1124
281
I
XVII. EIN BRIEF VON J. S. PETÉNYI AN C.L. BREHM
WÜRDE AUFGEFUNDEN
Klaus Fischer
Renthendorf, DDR
J. S. Petényi (1799—1855), der zu den Mitbegründern der ungarischen
Feldornithologie zählt, stand schon während seiner Studienzeit in Wien
(1823—1825) in brieflicher Verbindung mit dem bekannten deutschen
Ornithologen G. L. Brehm (1787-1864). Brehm, der seit 1813 Pfarrer in
Unterrenthendorf war, hatte bereits zu dieser Zeit eine Vogelbalgsammlung
mit mehr als 4000 Exemplaren aufzuweisen und verfügte über gründliche
ornithologische Kenntnisse.
Von dem ornithologiegeschichtlich sicher ungemein interessanten Brief-
wechsel zwischen Brehm und Petényi ist meines Wissens nur noch dieser
kürzlich aufgefundene Brief erhalten, der deshalb im folgenden ungekürzt
wiedergegeben werden soll. Er ist für die Wissenschaftsgeschichte in mehr-
facher Hinsicht von Bedeutung. Einerseits beinhaltet er wichtiges autobio-
graphisches Material über die Lebensverhältnisse und wissenschaftlichen
Bestrebungen Petényi-s in den Jahren 1825— 1830, andererseits gibt er auch
Aufschluß über die Entwicklung der Ornithologie in Ungarn in diesem
Zeitraum. Darüber hinaus veranlaßte dieser Brief Brehm dazu, Petényi zur
Aufnahme als Mitglied in die Naturforschende Gesellschaft des Osterlandes
vorzuschlagen und dessen Beobachtungen in Oken-s Zeitschrift ,,Isis"
(verlg. Isis, 1830, Heft VIII, S. 796-798) bekannt zu machen. Somit ging
-der Name Petényi-s schon 1830 in die deutschsprachige naturwissenschaftliche
Literatur ein, was ich ebenfalls für bemerkenswert halte.
Das Original des Briefes befindet sich im Archiv der Brehm-Gedenkstätte
in Renthendorf (DDR) und hat folgenden Wortlaut :
Wohlehrwürdiger Herr,
Geliebtester Amtsbruder und Freund!
Sie werden sich oft gewundert haben, wohin Ihr verpflichteter Petényi, der
sich vor 4 Jahren an Sie häufiger zu schreiben und Ihnen aus seinem Vater-
lande manches für Ihre Sammlungen zu schicken anheimig gemacht hatte,
wohin er samt seinem Versprechen geworden?!
Eben die Tage, wo ich 1825 im August Ihr letztes teure Schreiben nebst
den Briefen des wohlehrw. Herrn Winkler (1) und des Herrn Kameral-Raths
V. Waitz (2) in Wien empfangen hatte, reiste ich nach meiner langen Krank-
heit nach Ungarn ab. Mehrere Anträge von Professorstellen schlug ich nach-
einander bloß aus der Rücksicht aus, um meinem Vorsatze, Ungarn in
ornithologischer Hinsicht zu bereisen, treu zu bleiben. Alle meine Versuche
Unterstützer hierzu zu finden, worunter ich die evangel. Schulen, mehrere
283
Magnaten (3) zur Zeit der Krönung der Königin und des Landtages in Preß-
burg angesprochen hatte, schlugen fehl ; keiner hatte einen wahren Sinn für
die Naturkunde.
In meiner Gespanschaft (4), Neograd, in dem Hause meiner Mutter fing ich,
unbekümmert über die Zukunft, zu sammeln an. Die kleine Sammlung zog
endlich mehrere Besucher, und unter anderen auch meinen vieljährigen
Freund, Herrn Augustin Kuhinyi, Grundherr einiger Ortschaften, zu.
Er nahm mich zu sich und entschloß sich, mit mir im Frühjahre 1826 eine
Exkursion in die Karpaten, im Herbst auf die Wasser der Donau und der Theis
zu machen. Ihn besuchte sein Schwager, Herr Niklas v. Földváry, Grundherr
zu Peten bei Pest und Senioral-Inspektor des Pester Seniorats, auch mein
mehrjähriger Mitschüler. Diesem gefiel die kleine ornithol. und beim Kuhinyi
oologische (denn dieser befaßt sich bloß mit Oologie) Sammlung so sehr,
daß er in seinem Herzen bestimmt hatte, mich in seine Nähe zu bringen.
Eben war die Czinkotaer Pfarre (5) entledigt. Da suchte dieser Mann durch
Einwirkung meiner Anverwandtschaft und durch die Vorstellung, daß ich
mitten in Ungarn wohnend, die meisten Naturschätze von allen Gegenden
herbeischaffen, in der Nähe von Pest leichtere Berührung mit Wien und dem
Auslande haben, ja selbst ohne Exkursionen und Sammeln die Pester Landes-
Sammlung ausforschen, beschrieben, vervollständigen und mir einen ruhm-
vollen Namen erwerben kann.
Ich Kurzsichtiger ließ mich blenden und wurde den 18. März 1826 zum
Prediger der Czinkotaer Gemeinde eingeweiht. Erst nach einem Monat sah ich,
wie sehr ich mich in meinen Hoffnungen betröge. Das ganze mir vorhin
unbekannte Land um Pest ist eine wahre Sandwüste, leer von allen Bäumen
und Gewässern (die beschiffte Donau ausgenommen, wo nur ganz gemeine
Wasservögel vorkommen), leer also auch von den allermeisten interessanten
Vögelarten. Die Gemeinde in ihrem sittlich-ökonomischen Wesen, so wie auch
das Pfarrgebäude und Garten waren wegen des immerwährend kranken Vor-
fahren ganz vernachlässigt und raubten mir gänzlich die ersten zwei Jahre zu
Verbesserungen. Die häufigen Funktionen in einer aus 4 Dörfern und mehre-
ren Pusten bestehenden Gemeinde versagen mir, den Fuß von Haus zu rühren ;
nahe kein Wald, kein Wasser, in Pest ein elendes Museum, dessen nachlässige
Vorsteher schon aus Eifersucht gerne den Zutritt dazu verhindern, ungerne
was über ihre Erfahrungen hören lassen. So verstrichen. Teuerster Herr
Bruder, meine schönsten 4 Jahre, ohne daß ich eine einzige wahrhaft ornitho-
log. Exkursion gemacht hatte. Woher hätte ich nun etwas für Sie besseres
sammeln und Ihnen mein Versprechen erfüllen sollen?
Doch ich blieb dem ungeachtet nicht ganz mühselig. Da ich geradezu und
freiherzig keine Exkursionen machen konnte, so verband ich wenigstens bei
meinen offiziellen oder sonst unausbleiblichen Geschäften auch ornitholo-
gische Unternehmungen. So war ich z. B. glücklich, den 23. Mai 1826, bei
Gelegenheit unseres Senioral-Convents in Peten, im Billeer, nahe an Peten
gelegenen Walde, bis die anderen Amtsbrüder noch schlummerten, in aller
Früh mehrere Falco rufipes zu bemerken, einen vom Neste, aus einem
hohlen Eichenbaume auszutreiben, zu schießen und seine Eier, die wenigstens
unter den deutschen Ornithologen noch bis jetzt keiner beschrieben hat,
auszunehmen. Es waren ihrer 4 an der Zahl, und ich schicke sie alle 4 Stück,
freilich wegen eines fatalen Umstandes, daß sie nämlich schon fast ganz
evoluierte Brut in sich hatten, recht zerbrochen, Ihnen mit der Bitte hin,
284
diesen Fund, wenn ihn vielleicht bis jetzt niemand gemacht oder später als
ich ihn gemacht, beschrieben hatte, in Ihrer Ornis (6) unter meinem Namen
den Ornithologen bekannt zu machen. Ich könnte Ihnen zwar auch schönere
Exemplare schicken, was ich auch im Kurzen nicht ermangeln werde, aber ich
wollte eben diese erstgefundenen Ihrem Auge vorstellen. Dieser in Sommers-
zeiten um Pest in allen Auen, an allen baumreichen Flüssen, in den meisten
Vorhölzern gemeinste Falke (rothfüßiger nämlich), kommt unter dem ungar.
Namen Kis Vércse, d. h. kleiner Stoßvogel, vor, er ist in mancher Gegend so
häufig, daß man auf etliche Schußweiten 4, 5—10 Stück derselben über den
Wiesen, Brachfeldern, Weiden und Pappelbäumen im schwebenden, rütteln-
den Fluge übereinander sich erheben, herum jagen und mit den Elstern im
Kampfe mit durchdringend knirrenden Tönen, zanken sieht. Sie kommen
schon im April her, verlassen uns im September und Oktober gänzlich.
In seinem Magen fand ich nichts außer Käfern (vorzüglich ^Mistkäfer).
Sein Nest fand ich nur das allererste Mal in einem hohlen Baume, wo
die 4 Eier auf Wurzelwerk, welches mit Moos und Haaren ausgefüttert war,
lagen. Sonst fand ich ihn stets in Elsternestern, aus denen er die Künstlerinnen
oft gesellschaftlich wegjagt, und seine 4—5 roströthlich sehr verschieden, bald
mehr bald weniger, bald dichter bald schütterer, bald mit größern bald
kleinern Punkten, besprengten Eier hineinlegt. Ich hätte Ihnen 2 Paar davon
durch den Kandidaten der Theologie, Herrn Audrey Jurenak, meinen inningst-
geliebten Freund, welcher diese Zeilen an Sie und die Eier mitnimmt, gerne
gesandt, aber so viel zu nehmen wäre ihm lästig gewesen. Sobald Sie sie aber
fordern, sollen Ihnen davon alte, junge und schöne Eier zu Diensten stehen.
Nur belieben Sie mir, je eher zu schreiben und von Pest aus nach Leipzig oder
wo immer hin in Deutschland, einen sichern Weg zu Ihnen eröffnen.
Ich habe die Freude zugleich, da ich selbst sehr wenig leisten kann, einige
eifrige Freunde für die Ornithologie in Ungarn gewonnen zu haben. Unter
diesen ist der oben erwähnte Herr Augustin v. Kubinyi in Videfalu, Nograder
Comitat, dessen oologische Sammlung sich schon auf mehrere 100 beläuft,
und der sich Ihr Handbuch (7), Ihre Ornis, Schiiiz-ens ornithol. Hefte (8)
angeschafft. Mit größern Eifer sammelt der zweite Freund, Herr Niklas
V. Földváry in Peten, unser Senioral-Inspektor und Stuhlrichter des Pester
Comitats, denn seine Sammlung zählt schon gegen 500 Stück Vögel, Herr
Johann Stetinay, sein Hausfreund, welchen ich das Ausstopfen und die
Systeme der Ornithologie bekannt machte, zeichnet sich hierin am vor-
teilhaftesten aus. Földváry kaufte sich Ihr Handbuch und Ornis und das
noch nicht vollendete Werk Naumanns (9) an. Meine Sammlung zählt noch
kaum 300 Stück, die wegen Mangel an Platz und Auslagen, recht bestaubt
dastehen. Unlängst kündigte ein gewisser Schönbauer (dessen Vater einst
Custos des National-Museums und Prof. der speziellen Naturgeschichte an
der Pester Universität war und 1793 einen Catalogus Avium in Hungarie
jegno observatorum herausgab) ein Werk unter einem ungemein viel ver-
sprechenden Titel an. Die Ankündigung schicke ich Ihnen hiermit zu.
Ich höre aber, daß er keine Sammlung hat. Wir wollen sehen, was er ohne
gesammelt zu haben, für die Naturforscher 1830 vollständiges leisten wird?
Daß er Falco rufipes samt Eiern gesehen und beschrieben hat, zweifle ich
garnicht; eben aber deshalb würde es für mich unaussprechlich lieb und
lohnend sein, wenn Herr Bruder, je eher selbe als meinen Fund bekannt
machen möchten, worum ich Sie nochmals freundschaftlichst ersuche.
285
Im vorigen, 1828 Jahre machte ich eine Reise nach Banat, um meiner dort
verheirateten zwei Schwestern zu besuchen. Den 22. desselben schoß ich bei
dem Dorfe Törtely 6 Stück Glareola iorquata. Als ich sie abbalgte, fand ich zu
meiner größten Freude in einem derselben ein schon zum Legen reifes Ei,
das mir aber die Magd meines Schwagers aus dem Glase, in welchen ich es
vom Schußblute reinigen wollte, hinauswarf und gänzlich zerschmetterte.
Es sah folgendermaßen aus: seine Figur war länglich wie die Eier eines
Wiederhopfs, die Größe eben dieselbe, es war schmutzig gründlichblau
grundiert und überall mit kleinen grünbraunen Punkten bespritzt. Ich
suchte mit aller Mühe, aber noch zu derselben Zeit vergebens, ein Nest
ausfindig zu machen, erfuhr jedoch von vielen Hirten und Hegern, daß dieser
Vogel, ungarisch SzeJci-Tselle genannt, der in Unterungarn an vegetablisch-
salzigen Gewässern schaarenweise herumfliegt und sich meist nur von hart-
schaligen Käfern ernährt, im Binsengras an morastigen Triften, oder wenn
die Theis, Körös, Maros weitumher austritt, auch an nassen Brachfeldern,
in den Sommersaaten unter einen klumpen Erde auf einige dürre Halme,
seine oben beschriebenen 4—7 Eier legt. Wollen Sie von diesem Bälge, werde
ich mit Vergnügen damit dienen, wahrscheinlich auch mit Eiern, denn ich
habe mehreren Kommissionen gegeben, ihnen nachzustellen. Im Banat sah ich
außer mehreren gemeinen Falken am häufigsten den Cineraceus und Cyaneus,
so daß deren, 2, 3 — 4 Stücke an allen Fahrtstraßen, Wiesen, Saatfeldern
herumschwebten. Vulturen waren nicht zu bekommen. Auch der Glareola
Eier sind, soviel ich aus den deutschen Werken weiß, bis jetzt noch nicht
beschrieben. Wollen Sie sie aus dieser meiner Beschreibung bekannt machen?
Oder sollen wir warten, bis wir einige bekommen oder warten, bis sie ein
anderer bekannt macht? — Wählen Sie das Beste!
Merops apiaster kommen unterhalb von Pest häufig vor. So könnt ich außer
diesen noch mit andern, von mir in dieser Gegend bemerkten Vögeln, die Sie
einst in Ihrem wertesten Briefe bemerkt hatten, und zwar folgenden, nach
und nach dienen: Falco rufus, rufipes, Alauda alpestris (diese kommt alle
Jahre schon gegen Ende November, dies Jahr kam sie mit dem früh einge-
tretenen schneereichen Winter schon mit Anfang November in unsere Gegend
herbei: verweilt an den Straßen und von Schnee entblößten Flecken in
kleineren und größeren Gesellschaften bis zum März, heuer ist sie auch jetzt
noch da, ich füttere 2 Exemplare im Käfig, vor zwei Jahren blieben sie mir
bis zum Mai frisch, dann überwältigten sie aber die Läuse und töten sie mir,
ich konnte ihre Mauser nicht sehen ; wodurch könnte man sie wohl schützen ?),
Parus biarmicus, pendulinus; Sylvia philomela, einige Laub- und Rohrsänger,
Turdus saxatilis, Muscicapa parva, aber nur junge Vögel beim Herbstzuge,
Himantopus rufipes, Ar dea purpurea alt und jung, nycticorax, minuta, Gallinula
pusilla, Platypus rufinus, Podiceps minor, Fringilla domestica, und andern,
die ich mit der Zeit noch bekommen, hoffentlich, werde.
Den 23. Decemb. 1829 erkrankte ich sehr stark an der Leberverhärtung.
Es ist bereits ein Vierteljahr, daß ich daran leide und meist im Zimmer mich
verhalten muß. Dies hindert mich, in diesem schneereichen Winter Exkursio-
nen zu machen und mehrere Wintervögel zu bekommen. Mein guter Freund
und ein passionierter angehender Ornitholog, Herr Jurenak, der mir es heilig
versprach, Sie in Renthendorf zu besuchen und den ich Ihrem Wohlwollen
aufs innigste anempfehle, besuchte m.ich einige Male in Czinkota. Durch ihn
war ich so glücklich, mehrere Schneespornammern, die man in dieser Gegend
286
vorhin nie bemerkt zu haben versichert, zu bekommen. Jetzt waren sie sehr
häufig im December, Januar, Februar da. Ich hatte vor mir mehr denn
20 Stücke verschiedener Schattierung, konnte jedoch nicht mehr als eine Art
in verschiedensten Alterszeiten ausfindig machen, muß demzufolge einen
Naumann und Meyer (10) in ihrer Aufstellung, obgleich auch diese keine
wahren, bleibenden Artkennzeichen angeben, beipflichten. Herr v. Földváry
erhielt 3 Stück derselben, wir (werden sie)* im Sommerkleid erleben, wenn sie
den Sommer erleben ?
Ich habe manchen Bogen schon mit meinen ornithol. Beobachtungen aus-
gefüllt. Im Sommer soll ich, wenn ich ihn erlebe, ein paar Monate Bäder
gebrauchen. Bei dieser Muße will ich das Brauchbarste ausziehen, ordnen und
Ihnen, wenn Sie es gütigst erlauben, zusenden.
Was Herr Kameral-Rath v. Waitz in botanischer Hinsicht von mir ver-
langte, daß überließ ich, da ich mich mit der Botanik nicht mehr beschäftige,
noch in Wien Herrn Doktor Diessing. Ich weiß nun nicht, wie weit dieser
seinen Wünschen entsprochen? Ich bitte an diesen Herrn meinen gezie-
mendsten Respekt, so wie auch an den wohlehrw. Secretair, Herrn Doktor
Winkler und die ganze Naturforschende Gesellschaft des Osterlandes meine
ergebenste Empfehlung und (herzlichsten)** Dank für die Güte zu mei
(den, daß Sie)* mich zum korrespondierenden Mitgliedc erwählt und mir
das Diplom zu schicken versprochen hatte. Damals erlaubte es die öster-
reichische Regierung nicht, es anzunehmen. Jetzt könnte ich es wohl in
Ungarn ohne Umstände erhalten. Ich trage Derselben meine künftigen dank-
barsten Dienste, wenn Sie solche annehmen will, bereitwillig dar, und, wenn
ich auch kein publiziertes Mitglied bin, halte ich mich verpflichtet, Ihr mit
verlangten Vögeln aufzuwarten.
In Tauschhandel kann ich mich für jetzt, da mir am Platze zur Aufstellung
fehlt, mit Ihnen nicht einlassen, bis ich mich, in einem Jahre vielleicht, wenn
ich meine Gesundheit erhalte, gänzlich der Ornithologie, wie ich gesonnen bin,
gewidmet habe. Aber statt Vögel wünschte ich mir im gerechten Preise Ihre
Schriften, nämlich die Ornis, die Beiträge, u. a. m. für ungarische Produkte
zu erhalten. Wir sind hier am Gelde zu arm, als das wir uns solche Werke
leichter anschaffen könnten. Gerne möchte ich auch zu Naumanns früheren
und späteren Werken, zum Beckstein (11), Schinz u. s. w. kommen, um
Vergleichungen zu machen, manchen Fehler, manches Übersehen, manche
Übereilung, oder manches Neue aufzuhellen (wie ich wirklich einiges schon
gefunden habe!). RathenSie, wie ich diesem Zweck am leichtesten erreichen
könnte!
Von meinem Freunde, Schlegel (12), habe ich seit 1826 nichts gehört.
Wenn Sie ihm schreiben, empfehlen Sie mich ihm. Ich habe, scheint mir,
genug geschrieben; drum will ich schon enden. Ich bitte zuvörderst meinen
Gott, daß mein Schreiben Sie, wohlehrw. Herr Bruder, bei guter Gesundheit
samt den Ihrigen antreffen, er aber alle, lange Jahre glücklich sein lassen
möge; dann bitte ich Sie, mir nächstens recht viel zu schreiben; mich den
Ihrigen und allen, die sich meiner erinnern werden zu empfehlen; meinen
Freund JiLvenalc gütigst aufzunehmen; mir eine sichere Gelegenheit, an Sie
*Hier fählt ein Stück des Briefes, die Wörter wurden sinnensprachen d von mir ergänzt.
**Hier fählt ein Stück des Briefes, die Wörter wurden sinnensprachend von mir ergänzt.
287
öfters schreiben und Ihnen was möglich zuzusenden von Pest aus zu können,
bekannt zu machen; daß ich so lange geschwiegen, gütigst zu verzeihen;
Ihr ferneres Wohlwollen immerdar zu schenken, welchem ich mich mit aller
schuldigen Achtung anempfehle, verbleibend
dzinkota am 15. März 1830
Ihr ergebendster Verehrer
Joh. Salomon Petényi
Anschrift des Autors:
Diplomlehrer Klaus Fischer
Direktor der Brehm-Gedenkstätte
(DDR) 6541 Renthendorf
Erklärung
1. Winkler, Gottlob Friedrich (1777-1842): 1818-1829 Ganiisonsprediger in Alten-
burg und Generalsekretär der Natui'forschenden Gesellschaft des Osterlandes.
2. Waitz, Carl Friedrich (1774 — 1848); seit 1799 Beamter an der Herzoglichen Kammer
in Altenbarg, war später Vizepräsident der Naturforschenden Gesellschaft des Oster-
landes.
3. Magnat: Angehöriger des Hochadels in Ungarn.
4. Gespanschaft: Komitat, ungarischer Verwaltungsbezirk.
5. Czinkota: kleine Gemeinde östlich von Pest gelegen (heute zu Budapest gehörend).
6. Ornis: ,,Ornis oder das Neueste und Wichtigste der Vögelkunde in Verbindung mit
mehreren Natui'forschern herausgegeben von Chr. L. Brehm, Pfarrer zu Renthendorf."
Erste ornithologische Zeitschrift der Welt, in insgesamt 3 Heften erschienen (1824,
1826, 1827).
7. Handbuch : gemeint sein dürfte das ,, Lehrbuch der Naturgeschichte aller europäischen
Vögel" von Ch. L. Brehm (1. Teil Jena 1823, 2. Teil Jena 1824).
8. Schinz, Heinrich Rudolf (1777 — 1861); Professor an der Universität Zürich. Von
1819 — 1830 erschienen von ihm 24 Hefte unter dem Titel ,, Naturgeschichte und
Abbildungen der Vögel".
9. Naumann, Johann Friedrich (1780 — 1857): bekannter deutscher Omithologe.
Von 1820— 1860 erschien die von J. E. Naumann überarbeitete Ausgabe von Johann
Andreas Naumanns (1744—1826) ,, Naturgeschichte der Vögel Deutschlands".
Meyer, Bernfuzrd (1767 — 1836) : Dr. med und Ornithologe. Verfaßte u. a. 1810 zusam-
men mit J. Wolf das ,, Taschenbuch der deutschen Vögelkunde, oder kurze Beschrei-
bung aller Vögel Deutschlands" (2 Bände, Zusatzband 1822).
Bechstein, Johann Mattheus (1757 — 1822): Forstmann und Ornithologe. U. a. erschien
von 1802 bis 1812 von ihm ein ,,Omithologisches Taschen buch von und für
Deutschland oder kurze Beschreibung aller Vögel Deutschlajids für Liebhaber dieses
Teils der Naturgeschichte" (3 Bände).
12. Schlegel, Hermann (1804 — 1884) : ab 1825 Präparator und später Direktor des Nieder-
ländischen Reichsmuseums in Leiden. Er lernte Petényi 1824/25 in Wien kennen
(nähere Angaben dazu in: Thierfelder, F. (1963): Hermann Schlegel. In: Abh. u.
Ber. d. Naturkundl. Mus. Mauritianum Altenburg, Bd. 3. S. 39 - 62.).
10
11
:288
Verzeichnis der Synonyme:
Alauda alpestris
Ardea minuta
Ar dea nycticorax
Ardea purpurea
Falco cineraceus
Falco cyaneus
Falco rufipes
Falco rujus
Fringilla domestica
Gallinula pusilla
Glareola torquata
Himantopus rufipes
M er ops apiaster
Musscicapa parva
Parus biarmicus
Parus pendulinus
Platypus rufinus
Podiceps minor
Sylvia philomela
Turdus saxatilis
Eremophila alpestris
Ixohrychus minutus
Nycticorax nycticorax
Ardea purpurea
Circuì pygargus
Circus cyaneus
Falco vespertinus
Circus aeruginosus
Passer domesticus
Porzana pusilla
Glareola pratincola
Himantopus himantopus
Merops apiaster
Muscicapa parva
Paìiurus biarmicus
Remiz pendulinus
Netta ruf ina
Podiceps ruficollis
Luscinia luscinia
Monocail saxatilis
289
XVm. RÖVID KÖZLEMÉNYEK
Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a Dunán — A füles vöcsök
Magyarország ritkán előforduló madárfajai közé tartozik. A rendelkezésre
álló előfordulási adatok többsége nagyobb állóvizekről származik.
1978. XII. 10-én Gombos Zoltán és Hraskó Gábor társaságában a Dunán
Surányi-telepnél magányosan úszó, téli ruházatú füles vöcsököt figyeltünk
meg. Muray (Madártani Tájékoztató, 1980. jan-márc.) 1979. II. 14-én
begyűjtötte e faj egy példányát Káposztásmegyernél. A faj ritkasága, vala-
mint a két észlelés közötti csekély időkülönbség és távolság alapján feltehető,
hogy ugyanarról az egyedről van szó. Ez pedig an-a utalna, hogj'^ e faj nem-
csak átvonul a Dunán, hanem egyes példányok számára tolelési végállomás is
e folyó.
1982. 1. 16-án az Esztergom és Szob közötti folyószakaszon a Szent Mária-szi-
get felső csúcsa közelében a faj egy újabb téli ruhás példányát figyeltük meg.
A madár az árral egy ideig lejjebb sodródott, majd szárnvra kapott, és a
folyón följebb repült.
1985. II. 24-én Bankovics A. Dunaalmásnál figyelt meg 1 téli ruhás
példányt.
1985. III. 23-án Sződligettel szemben a Dunán két füles vöcsköt figyeltünk
meg egy kősarkantyúról. A madarak rendszeresen víz alá buktak, miközben
egyre közelebb kerültek megfigyelési helyünkhöz, míg végül 30-szoros táv-
csövünkkel a szemük vörös Íriszét is ki tudtuk venni. Az egyik példány már
kezdett átszíneződni.
Az ismertetett négy megfigyelés további bizonyítékul szolgál arra nézve,
hogy a füles vöcsök — ha szórványosan is — vonuláskor, ill. teleléskor fel-
keresi a Dunát.
Magyar Gábor — Waliczky Zoltán
Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) adatok a szegedi Fehér-tóról — 1974.
december 5-én 6 pld. (Stuhl László); 1976. november 7-én 11 pld. (Benfa
Béla-Tajti László) ; 1976. november 10-én 1 pld. (Benei Béla-Tajti László) ;
1976. november 28-án 2 pld. (Tajti László- Széli Antal); 1977. október 23-án
1 pld. (Benei Béla-Tajti László); 1978. január 15-én 5 pld. (Benei Béla-
Stuhl László; 1980. december 7-én 2 pld. (Széli Antal- Krnács György -
Vidács Attila); 1981. november 1-én 1 pld. (Széli Antal).
Széli Antal
291
Csörgő reco (Anas crecca) fészkelése a Hortobágyon — 1984. július 31-én a
Püspökladány határában levő Ágota-pusztán (HNP) csörgő réce költését ész-
leltem.
A védett puszta középső részén húzódó Kerülő-ér mocsár a nyár folyamán
állandó vízutánpótlást kapott a mesterségesen árasztott libane velő tavakból.
A vízben dúsan nőtt a két harmatkása-faj (Glyceria maxima, G. fluitans),
valamint a békalencsék {Lemna sp.)
A mocsáron átgázolva egy csörgőrécetojót rebbentettem fel, amely azonban
nem menekült, hanem körülöttem keringett, néha pedig sebesülést imitálva
a vízbe zuhant. Öt pelyhes fiókáját a harmatkásatövek között láttam elúszni.
Az anyamadár a száraz terepen, a dűlőúton is követett, gyalogolva és fel-fel-
repülve igj^ekezett elcsalogatni, sőt, olykor még szinte támadóan nekem is
fordult, míg kb. 200 m-re el nem távolodtam a mocsártól. Ekkor visszarepült
a fiókákhoz.
A Hortobágyon többször is felmerült már a csörgő réce esetleges költésének
gyanúja, de megtalálni nem sikerült. 1978. jan. 10-én a Pentezug-puszta
Pol túrás-fenék nevű mocsaránál figyeltem meg őrködő gácsért és bujkáló
tojót, de fészekalját nem leltük meg.
Az ágotai Kerülő-érben most megtalált, pelyhes fiókákat féltő tojó a faj
biztos fészkelésének tekinthető. Igen furcsa viszont a rendkívül késői idő-
pont (július vége).
Dr. Kovács Gábor
A daru (Grus grus) különös repülésmódja — Közismert, hogy a darvak repü-
lés közben hátranyújtva tartják lábukat. Ez a megállapítás azonban csak opti-
mális időjárási viszonyok mellett érvényes. Erős hidegben (— 10 °C körül)
lábukat nem hátranyújtva, hanem hasuk alá húzva, előrehajlított állapotban
tartják; úgy látszik, ezzel is próbálják csökkenteni testük hőveszteségét. Ezt
a jelenséget áttelelő darvaknál figyeltük meg 1983. II. 23-án a Kardoskúti
Fehértavon. id. Farkas István természetvédelmi őrrel. A tóra behúzó csapatok
egyedei a rekordhideget jelentő — 16 °C-os éjszakai minimumot követő
napon 60— 70%-ban behúzott lábbal repültek. A darvak látványa ezáltal
óriási vadludakra emlékeztetett. Ezen a télen (1982/83) a mintegy 3000 át-
telelő daruból 2000 a februári hidegperiódusban is kitartott a Kardoskúti
Rezervátumban.
Dr. Bankovics Attila
Újabb pártásdaru (Anthropoides virgo) előfordulása Magyarországon - 1984.
szeptember 8-án alacsonyan húzó, magányos pártás darvat figyeltem meg
Rakamaz közelében, a Tisza holtága felett. A rakamazi adat e faj kilencedik
előfordulását igazolja Magyarországon. Elgondolkoztató, hogy amíg az első
két gyűjtött példány 1858 — 1901 időközéből származik, az utóbbi huszonöt év
szolgáltatta, két alkalommal csapatosan is a további észleléseket.
Dr. Sterbetz István
292
Szerecsensirály (Larus melanocephalus) fészkelése a Hortobágyon — A szere-
csensirály (Larus melanocephalus Temm.) nem számít gyakori vendégnek a
Hortobágyon. Vonulás, kóborlás során is csak igen ritkán kerül szem elé. Leg-
utóbb 1976. máj. 5-én Fintha (in verb.) látott 5 példányt Balmazújváros
mellett,
1984-ben Hortobágy két, egymástól távol (20 km) eső mocsarában sikerült
költését észlelnünk.
1. Fekete-rét. A négyéves munkával rekonstruált és 1982 nyarán vízzel fel-
töltött mocsár vezérárka mentén a kotrásból származó, elterített és elegyenge-
tett földtömegek több kopár szigetet képeztek, amelyeken már 1983-ban is
volt dankasirálytelep. 1984-ben több szigetet is birtokba vettek a danka-
sirályok, amelyek közül éppen a legkisebbiken telepedett meg a szerecsen-
sirály is, kb. 60 pár dankasirály és egy pár küszvágó csér társaságában.
Ezt a szigetet pionír gyomnövénytársulások terjedő foltjai tarkítják.
A sirályfészkek főleg kamilla (Matricaria chamilla), ebszékfű (Matricaria
inodora), felemás zsázsa (Lepidium perforatum) állományában épültek.
Legtöbb fészekanyagot a szerecsensirály fészke tartalmazott; főleg nád,
száraz káka, liídőr kórói és tollak voltak benne.
Jún. 10. : 1 példány szállt a telep fölött.
Jún. 15.: előkerült a fészek 3 tojással.
Jún. 20. : mindkét öreg madár megfigyelése a telepen.
Jún. 21. : két fióka, egy záptojás. Az öregek egy távolabbi szigetre vezetik el
a fiókáikat.
Későbbi kóborlásai során a szerecsensirály a Kunmadarasi-puszta északi
részén, a Darvas-szigeten is megjelent (júl. 5-én 1 aduit példány).
2. Angyalháza. A puszta délnyugati részén található Nagyág-ér mocsár-
rétet május első napjaiban elárasztották. Kb. 400 párból álló dankasirálytelep
alakult ki, amelyen szintén költött egy pár szerecsensirály.
A telep az erősen zsombékoló vízi harmatkása (Glyceria maxima) állomá-
nyában létesült. A szerecsensirályok fészkét nem sikerült megtalálni, de a
féltő madarak, illetőleg később a repülős fiatalokkal együtt mutatkozó aduit
példányok megfigyelése alapján a költés biztosra vehető.
Fészkelésre utaló adatok:
Jún. 19.: 1 nászruhás pld. Borzason, a felhagyott kacsanevelő tó sekély
vizén.
Jún. 22. : Angyalháza, 2 féltő aduit és 3 repülős juv. megfigyelése.
Jún. 28.: ugyanott 2 aduit és 3 repülős juv. megfigyelése.
Aug. 25. : Bodnár Mihály-\ya\ láttunk egy nyugalmi tollazatú példányt a
kb. 6 km-re levő pentezugi Kutas-fenék mellett a száraz birkalegelőn. Nem
keveredett az ott gj^ülekező dankasirályok közé.
Érdemes ezentúl fokozottan szemmel tartani a hortobágyi és más tiszán-
túli sirálytelepeket (Ágota, Angyalháza, Pentezug, Darvas, Fekete-rét,
Poroszló, Hosszúpályi, Berettyóújfalu stb.), mert előfordulhat újabb költés,
sőt esetleg kisebb populáció kialakulása is.
Mag László — dr. Kovács Gábor
Kalandra pacsirta (Melanocorypha calandra) előfordulása a Kiskunságban —
A Kiskunsági Nemzeti Park területén Fülöpháza határában 1984. IX. 21-én
15 óra körül egy kalandra pacsirtát figyeltem meg, A madár a Hattyú-szék
293
kiszáradt medrében tartózkodott, az autónk előtt felrepült, majd kb. 30 m-re
újból leszállt. 7X50-es távcsővel megfigyelve a fajra jellemző ismertető-
jegyek azonosíthatóak voltak.
Szenek Zoltán
Kormos varjú (Corviis c. corone) megfigyelése a Szigetköz keleti részén —
1984. április Iá-én Nagybajcs határában, hét dolmányos varjú társaságában
egy kormos varjút figj^eltem meg. A madarakat kerékpárral jól meg lehetett
közelíteni. így a faji hovatartozásukat egyértelműen sikerült eldönteni.
A közeli árterületeken a dolmányos varjak már megkezdték a költést, így
a kormos varjú fészkelése is feltételezhetővé vált e környéken.
Márkus Ferenc
Aszatban fennakadt barátcinege (Parus palustris) — A Bükk hegység nyuga-
ti felében húzódó Tótfalusi-völgyben 1984. X. 18-án a patakmenti kiterjedt
aszatállomány ban {Cirsium sp. ) egy barátcinegét találtam a sűrűn álló aszat ter-
mésébe ragadva. A jobb szárnyának alsó felével odaragadt madár a szárnyán
lógva vergődött. Amikor kiszabadítani feléje nyúltam, eg}'^ végső erőteljes
rándulással kiszabadult és elrepült. Ezekben a napokban számos barátcinegét
figyeltem meg, amint az aszatmezőket látogatták.
Dr. Marián Miklós
■{%i,í
1. tíitta neuinayer — biotop (Fhoto: E. Schmidt).
294
2. Mykene (Photo: E. Schmidt).
Adatok a szirti csúszka (Sitt a neuinayer) etológ;iájálioz és ökológiájához —
Egy görögországi út kapcsán 1984 júliusában alkalmunk volt több szirti-
csúszkapárt huzamosabb ideig megfigyelni, elsősorban Toló (Peloponnesos)
környékén. Megfigyeléseink eredményeit a következőkben összegezzük.
A párok többnyire szorosan összetartottak, egymás közelében mozogtak,
láthatóan revirt (esetenként igen nagy területet) tartottak. A tolói kikötőnél
például egy kb. 500 méter hosszú frissen fejtett, viszonylag alacsony sziklafal
tartozott az ott tanyázó pár re vir j éhez.
Nem idegenkedtek az emberi közelségtől, az előbb említett pár például
nyugodtan ugrált a sziklákon, míg pár méterrel alatta sok ember és autó
fordult meg. Egy másik pár, amelynek fő tartózkodási helye a kempingünk
(Toló) felett húzódó, sziklákkal és bokrosokkal borított terület volt, rend-
szeresen felkereste az attól légvonalban «egalább 200 méternyire fekvő törme-
léktelepet, ahol a bontásból származó téglákon keresgéltek.
A párok a hajnali (napfelkelte előtt és után) időszakban és az alkonyati
órákban voltak a legaktívabbak, hangjukat is ilyenkor hallatták a leggyak-
rabban, de mozogtak és énekeltek a legmelegebb déli órákban is (pl. Mykene).
A szirti csúszka éneke hangos, trillázó, gyakran a kanári énekére, illetve az
erdei pityer hangjára emlékeztető. Tolóban megfigyeltük, amint a hím és a
tojó egy-egy sziklacsúcson egymás közelében ülve, egymásnak felelve énekel-
tek. A szirti csúszka trilláinak egyike emlékeztetett a csúszka (Sitta europaea)
295
hangjára; 11-én egy hím egyik strófája a fitisz füzike (Phylloscopus trochilus)
énekére hasonlított.
A megfigyelt jDéldányok elsősorban nem a meredek sziklafalakon keresgél-
tek, hanem a fű közül kiálló sziklákon vagy közöttük a földön kutattak
táplálék után. A tengerparton több ízben láttuk őket a parti sziklákon, illetve
a kavicsos fövenyen ugrálni. Gyakran keresgéltek a revirben álló emberi
épületeken is. A tolói kemping feletti sziklákon megfigyelt pár különösen a
késő délutáni és az alkonyati órákban nagyobb távolságra (több száz méter-
nyire) is elrepült. Ilyenkor szorosan a machia felett maradtak, közben több-
ször is megültek a bokrok csúcsán. Tartásuk ilyenkor a hantmadarakéra
emlékeztetett. Röptük surrogó, az ökörszeméhez hasonló, tulajdonképpen
egyenes vonalú, de közben alig észrevehető, rövid íveket írnak le. A repülő
madár alakja elsősorban zömök teste és erős, hosszú csőre miatt a jégmadárra
hasonlít. Ha a pár együtt repült, mindig szorosan egymás nyomában marad-
tak.
A sziklákon ugráló, keresgélő madár az ugrások üteméhez igazodó, ideges-
nek tűnő gyors mozdulatokat végez a szárnyával, és testét is kicsit a fülemü-
lére (Luscinia megarhynchos) emlékeztetően billegeti.
Gyakran és előszeretettel ültek fel kis csúcsokra, ahol a hím néhány strófát
énekelt, máskor akár hosszasan tollászkodtak ott.
Más madárfajokkal való kapcsolatukhoz két adatunk van: 8-án Athén
(Dafni) közelében egy déli hantmadár (Oenanthe hispanica) hím vágott a
sziklán ülő csúszkára, mire az nyomban elrepült onnét; 10-én a késő alkonyati
időben Tolóban az egyik példány a bokor csúcsán ülve hosszasan tollászko-
dott. Később a párja is melléje szállt, de ekkor egy fekete rigó (Turdus merula)
repült a közelükbe, mire mindkét csúszka, mintegy menekülésszerűen,
elrepült onnét.
Schmidt Egon — Schmidt András
Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) áttelelése — Az 1984 -85-ös kemény
tél ellenére voltak áttelelő szürkebegyek Tarnalelesz környékén.
A vastag hótakaró és a nagy hideg igen megnehezítette a madarak táplálék-
szerzését, ezért csak a déli kitettségű — úgynevezett — verőoldalakon
tartózkodtak, ahol a vízmosásokban, a hegyoldalakon gallykupacok vagy
sűrű bokrosok voltak.
1985. I. 23.: Tarnalelesz, Vermes, 1 példány a vadetető közelében erdei
fenyvesben ;
II. 4.: Szentdomonkos, Kő-meg-verő, 3 példány a fiatal akácosban;
II. 21.: Tarnalelesz, Vállós-kert, 1 példány a fiatal lucosban;
II. 28. : Bükkszenterzsébet, Vár-hegy, 2 példány a sziklás, bokros verőolda-
lon;
III. 3. : Váraszó, a faluban, 1 példány a patak menti bozótban.
Matyikó Tibor
Adatok az északi sárga billegető (Motacilla flava thimbergi) előfordulásá-
hoz Magyarországon — Az északi sárga billegető hazai előfordulásáról csak
szórványos adatok ismertek az irodalomból. A véltnél gyakoribb előfordu-
lásra utalnak a következő megfigyelések.
296
1981. április 8-án Hraslcó Oáhor-x&l a Zámolyi-víztározó partján a bokro-
sokkal tarkított réten egy északi sárga billegető hím példányát vettük észre.
A madár egy bokor csúcsán ült, mely megkönnyítette a megfigyelést.
1982. május 15-én a székesfehérvári halastavaknál két thunhergi hímet
észleltünk. A madarak egy földúton mozogtak.
1984. április 29-én a Livai-halastavak mellett kb. 20 példányból álló sárga-
billegető-csapatot figyeltünk meg, amint egy akácfaliget lombkorona jáÍDan
mozogtak. A madarak közül az egyik thunhergi hímnek bizonj^iüt.
Magvai' Gábor — Waliczky Zoltán
Egy kiemelkedően csapadékos időszak jelentősége a Fertő madárvilágában —
1982 nyarán szokatlanul nagy esőzés volt Sopron környékén. Még az egyéb-
ként száraz nyarú Fertő délkeleti partján, Meszikó-pusztán is 105,1 mm csa-
padék hullott júliusban és 111,4 mm augusztusban. Ezzel az évi csapadékösz-
szeg 776,3 mm-re emelkedett, majdnem felével meghaladva az 529,7 mm-es
tízéves átlagot (ÉVIZIG Fertő Tavi Kutató Állomás adatai).
Az esőzés hatására feltöltődött Meszikó-pusztánál a falu és az országhatár
közé eső Cikes nevű tó. Ezt a tavat már Chernél (1889) is leírta: ,, . . .a Meszikó
tőjén elterülő 'Csikes', hol a schwarze Seeschwalbe ( Hydrochelidon nigra)
százával költött. . ."
Tulajdonképpen ez az egyetlen fertőzugi szikes tó, amely a határváltozás
után is nálunk maradt, de a húszas évek végén lecsapolták. Most, hogy
ismét vízzel telt az egykori tómeder, a száraz legelő madárvilága nagyon
gyorsan megváltozott. Érdekesebb megfigyelési adatok: nagykócsag (Egretta,
Casmerodius alba) 1982. 08. 05. — 150 pld.; batla (Plegadis falcinellus)
1982. 10. 16. - 5 pld. ; nyári lúd ("^n-ser awser; 1982. 10. 13-14. - 1300 pld.;
1983. 03. 02-05. - 2000 pld.; vörös ásólúd (Tandorna ferruginea)
1983. 05. 12. - 1 tojó; nyílfarkú réce (Anas acuta) 1983. 03. 30. - 04. 03. -
400 pld.; kanalas réce (Anas dypeata) 1983. 03. 30-04. 03. - 400 pld.;
nagypóling (Numenius arquata) 1982. 10. 16. — 800. pld.; pajzsoscankó
(Philomachus pugnax) 1983. 03. 30-04. 17. - 3000 pld.
Az 1983. év figyelemre méltó fészkelési adatai:
— kisebb dankasirály (Larus ridihundus) kolóniák kialakulása;
— a piroslábú cankó (Tringa totanus), a kanalas réce (Anas dypeata),
a nagygoda (Limosa limosa) költése ;
— először telepedett meg a Fertőzug hazai részén a gulipán (Recurvirostra
avosetta), amely eddig csak háromszor került szem elé, de most 3 pár fészkelt
a Cikes tó vizéből kiemelkedő csatornapartokon.
A víz lehúzódása után a kifehéredett, száraz moszattömeg nemeztakaró-
ként borította a talajfelszínt, csak néhány zsióka ( Bolboschoenus maritimus)
és sziki szittyó (J uncus gerardi) tudta keresztültörni. Ezen a fehér moszat-
szőnyegen fészkelt 6 pár széki lile, amely a Fertőzug osztrák részén rendszere-
sen költ, de a hazai oldalon — megfelelő élőhely híján — még egyszer sem
sikerült észlelni. 1984-ben már nem jelentek meg, de a gulipánt sem láttam.
A Cikes tava újra eltűnt. Az 1983. évi szárazság óta megint nincsenek a
madárvilág gazdagodására utaló jelenségek, ezért szükség volna a — Fertő
Bioszféra Rezervátum magterületét képező — szikes tavak mielőbbi vissza-
alakítására.
297
Irodalom: Chernél I. (1880): Madártani kutatások a Fertő délkeleti részein
és a „Hanyságban". Sopron, 18. 895. sz.
Dr. Kárpáti László
Ritkább madáriajok előfordulása Szeged környékén— 1983. december 11-én
a pusztaszeri Dongér-tó medrében pld. sarkantj^ús sármányt (Galcarius lap-
jionicus) figyeltem meg Krnács György és Tóth Miklós társaságában. 1984.
május 23-án a sándorfalvi Székalj felett a pásztormadár (Pastor roseus) 10-es
csapata repült át egy seregéllyel (Sturnus vulgaris). Ugyanekkor a szegedi
Fertőn, a halastavak melletti lucernaföldön is tartózkodott 6 táplálkozó pél-
dány ( Kauf f mann Gábor megfigyelései). A Szegedi Fehér-tón 1 csigaforgatót
(Haematopus ostralegus) láttam Bakosai Gábor-ra\ 1984. május 13-án a
XV-ös tóban. A szegedi Fertőn is mutatkozott 1 példány 1984. szeptember
16-án.
Ugyanitt 1984. szeptember 8-án 1 kőforgatót (Arenaria interpres) figyel-
tem meg Krnács György-gye\. A szegedi Fehér-tón 1984. szeptember 1-én a
lecsapolt X/I-es tóban ezüstsirályok (Larus argentatus) csapata mellett
álldogáló kacagó csért (Gelochelidon nilotica) láttam, amely nemsokára
szárnyra kelt, és elrepült keleti irányba, a IV-es tó fölé. A madarat dr. Molnár
Gyulával, Puskás Lajossal és Siprikó Sándorral figyeltem meg. Ugyanekkor
és ugyanitt 1 tavi cankó (Tringa stagnatilis) is tartózkodott a tavon.
Széli Antal
Adatok Thasos és Kefalinia szigetek (Görögország) madárvilágához — Egy
turistaút kapcsán alkalmunk volt meglátogatni a nevezett két szigetet, és mivel
Görögország — különösen a hozzá tartozó szigetek — faunisztikai szempont-
ból még nem teljesen kutatottak, érdemesnek tartjuk a megfigyelt fajokat
felsorolni. A mennyiségi adatokból a megfigyelések alkalomszerű jellege miatt
eltekintünk, legfeljebb az általános benyomások alapján teszünk néhány
megjegyzést, illetve egyes egyedi megfigyelések pontos adatát rögzítjük.
Thasos, 1984. 7. 2—4.: Streptopelia turtur, Upupa epops, Hirundo rustica
(gyakori), H. daurica (gyakori), Delichon urbica, Corvus corax, Corvus comix
(gyakori). Parus major, P. caeruleus (kevés), Certhia hrachydactyla (3-án 1 pld.
öreg állományú olajligetben), Luscinia megarhynchos, Cettia cetti (több
példány énekel), Sylvia melanocephala (gyakori), Phylloscopus collybita.
Muscicapa striata (nemrégen kirepült fiatalok), Lanius collurio. Passer
domesticus, P. montanus, Chloris chloris (gyakori), Carduelis carduelis (gyakori),
Serinus serinus, Fringilla coelebs (két hím még énekelt).
Kefalinia, 1984. 7. 14-19.: Buteo buteo (16-án 1 pld.), Buteo rufinus?
(2 pld. távol, kedvezőtlen világítás mellett), Streptopelia turtur (kevés,
a hímek még szólnak), Otus scops, Athene noctua (15-én az olajfa törzsén
1 példány, 18-án sziklás területen 2 példány), Apus apus (16-án késő délután
50-60 pld. a légtérben vadászik), A. melba (16-án 50-60 pld. az előbbi
sarlósfecskékkel együtt), Alcedo atthis (18-án 1 pld. Sami közelében a patak-
mederben), Galerida eristata (kirepült fiatalokat etető pár), Hirundo rustica,
H. daurica, Delichon urbica, Corvus corax (18-án 5 pld. egy, az évi fiatallal az
útszéli szemétrakás mellett), Garrulus glandarius (az olajligetekben viszonylag
gyakori), Parus major, P. caeruleus Turdus, merula, Oenanthe oenanthe,
298
O. hispanica, Saxicola torquata, Hippola is pallida, H. olivetorum (16-án 1 ad.
2 kirepült fiatalt etet), Sylvia melanocephala (gyakori), Muscicapa striata,
Anthus campestris (18-án 1 pld.), Motacilla alba (17-én 3 pld. ), M. flava
feldeggi (15-én ad. hím a patakmederben Sami közelében), Lanius senator
(Sami közelében, gyakori, legalább 8—10 pár; a családok még együtt, a fiata-
lokat több párnál még etették az öregek). Passer domesticus (tarlókon nagyobb
csapatokban), P. hispaniolensis (15-én 1 ad. hím), Chloris chloris (gyakori,
többször láttunk kirepült fiatalokat etető öregeket), Carduelis carduelis
(mint a Chloris chloris), Acanthis cannahina (kevés), F ringilla coelebs,
Emberiza hortulana, E. caesia, E. melanocephala (valamennyi sármánj^faj)
Emberiza cirlus (néhány hím énekel, 17-én egy hím táplálékkal) egyedei elő-
szeretettel járták a gabonatarlókat.
Schmidt Egon —Schmidt András
Short Notps
Slavonian Grebe (Podiceps auritus) on the Danube — The Slavonian Grebe is one of the
bird species rarely found in Hungary. The data available is mostly derived from oiu* large
standing waters.
On 10th December 1978, the authors observed ~ in the company of Z. Gombos and O.
Hraskó - a solitary winter plumage Slavonia Grebeon the Danube at tlio Surányi- Works.
R.Muray (Mad. Táj., 1980. Jan. — Mai-ch) collected a specimen of this species at Káposz-
tásmegyer on 14th Februaiy 1979. Rareness of this species, as well as the slight differences
in time and distance between the two observations, seem to indicate that it was the same
individual that was observed. This points to the fact that this species is not only a passage
migrant on the Danube, but for certain specimens this river is also a wintering place.
On 16th January, a different winter plumage specimen M-as observed on the stretch
between Esztergom and Szob close to the Szent Maria island. For some time the bird
drifted with the current but later flew up-river.
On 24th February 1985, A. Bankomcs observed a winter plumage specimen at Dima-
almás. On 23rd March 1985, opposite to Sződliget on the Danube, two Slavonian Grebes
were observed. The birds were diving regularly, and consequently came closer to the
authors' observation point until finally, using 30 X binoculars, they could observe their
irises.
The five observations referred to above serve as additional proof that the Slavonian
Grebe — though sporadically — is visiting the Danube as a passage migrant or a winter
visitor.
G. Magyar - Z. Waliczky
Data of the Red-breasted Goose (Branta ruficoUis) on the Fehér-tó near Szeged — On
5. XII. 1974 - %^Y>-(I^- Stuhl); on 7. XI. 1976 - 11 Sp. f ß. Beuta -L. Tajti); on 10. XI.
1976 - 1 Sp. (B. Benei-L. Tajti); 28. XI. 1976 - 2 Sp. (L. Tajti- A. Széli); 23. X.
1977 - 1 Sp. (B. Benei-L. Tajti); 15. I. 1978 - 5 Sp. (B. Benei-L. Stuhl); 7. XII.
1980 - 2 Sp. (A. Széll-Chj. Krndcs-A. Vidács); 1. XI. 1981 - 1 Sp. (A. Széli).
A. Széli
Nesting of Teal (Anas crecca) on the Hortobágy — On 31st July 1984, the successful
breeding of Teal was observed by the author on Agota-puszta, on fields adjoining Püspök-
ladány.
During the summer, the marshland Kerülő-cr, extending over the middle pai't of puszta
nature reserve, received a permanent water supply from the artificially inundated duck
ponds. In the water, Qlyceria maxima, Olyceria fluitans as well as Lemna sp. were growing
abundantly.
Having waded across the marshland, the author disturbed the Teal. However, it did not
flee but flew in circles around him. Sometimes it acted as if wounded and fell into the
299
water. Downy young were seen swimming away among the Glyceria plants. The mother
bird continued following the author on the dry ground, walking and flying up, attempting
to alliu-e him, and sometimes aggressively ran into him until he finally moved about 200 m
from the marshland. Then she flew back to her young.
Suspicion of the possible successful nesting of Teal has been noted several times already,
but it was never observed. On 10th June 1978, a drake and duck were observed at the
Polturás-fenék mai-shlajnd of the Pontezug-pviszta, but the brood was not found.
The duck with its downy young found in the Keriilö-ér brook at Ágota can be considered
as defunte proof of the nesting of this species. However, the very late date is rather
extraordinaiy (end of July!).
Dr. G. Kovács
The extraordinary flight of the Common Crane (Grus grus) — It is well known that
Common Craiies hold their legs stretched backwaids while flying. However this is only
valid under optimum weather conditions. In very cold weather (about — 10 °C) they do
not hold their legs stretched backwards but draw them under their stomach, probably
trying to reduce theü' body heat loss. The author — together with the warden 1. Farkas
sen. — observed this phenomenon on 23rd February 1 983 at Lake Fehér-tó nearKardoskút.
Individuals were passing close to the Lake the day following the — 16 °C minimum night
cold record, and 60 to 70 per cent of them had their legs drawn in. Therefore, the Cranes
were reminiscent of giant wildgeese. During the winter of 1982/83, out of about 3000
^vintering Cranes, 2000 were present in the February cold pei'iod at the Kardoskút Nature
Reserve.
Dr. A. Bankovics
A new record of Demoiselle Crane (Anthropoides virgo) in Hungary — On 8th September
1984, the author watched a solitary Demoiselle Crane flying low, in the vicinity of Raka-
maz, over the backwater of the river Tisza. This constitutes the ninth record of this species
in Hungary. It is notable that the first two collected specimens originated from the period
between 1858 to 1901, whilst the further sightings (flocks on two occasions) were recorded
during the latter 25 years.
Dr. I. Sterbetz
Nesting of the Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) on the Hortobágy National
Park — The Mediterranean Gull is not a frequent visitor on the Hortobágy puszta, even
as a passage migrant. On the last occasion, Fintha (in verb.) saw five specimens near
Balmazújváros on 5th May 1976. In 1984, its nesting success was observed in two separate
marshes of the Hortobágy.
1. Fekete-rét. In the maishland restored by four years of work and filled up with water
in summer 1982, on the leading ditch, where spread and levelled masses of earth derived
from dredging form several barren isles, there was a Black-headed Gull colony in 1983.
In 1984, several isles were occupied by the Black-headed Gulls, on the smallest isle the
Mediterranean Gull also settled down in the company of about 50 pairs of Black-headed
Gulls and one pair of Common Terns. This isle is variegated with spreading spots of
pioneering weed associations. The gull nests were built up especially in stands of Camomile
(Matricaria chamomilla) , Scentless Matricaria (Matricaria inodora), and cress sp. (Lepidi-
um perfoliatum) . Most nest materials were found in the Mediterranean Gull nest, especially
Common Read, Dry Bulrush, dry stalks of Water Plantain, and feathers.
June 10: one solicitous specimen was seen above the colony.
June 15: a nest with three eggs was found.
June 20: both old birds were seen in the colony.
June 21 : two young birds, one addled egg. The old birds are leading the joung to a
more remote isle.
In the course of its later strayings one bird also appeared on the northern part of the
Kunmadaras puszta, on the Darvas isle (July 5, one adult).
2. Angyalháza. The Nagy-ér marshland to be found on the southwestern part of the
puszta was inundated during the first days of May. A Black-headed Gull colony of some
400 pairs developed and a pair of Mediterranean Gulls also nested.
300
The colony is situated in a bogg}- water Glyceria maxima stand. The nest was not detect-
ed but successful breeding was later proved.
June 1 9 : one specimen in nuptial pluinage at Borzas, on the shallow water of an aban-
doned duck-pond.
Jime 22 : two solicitous specimens at Nagyság-ér.
June 28: two adults and three flying juveniles at the same site.
On 25th August : the authors and M. Bodnár saw a winter plumage specimen on a dry
sheep-run at Pentezug near Kutas-fenék. The bird not mix with the Black-headed Gulls
there.
It seems worth while to watch ino re closely the gull colonies at Hortobágy-puszta and
on other areas east of the river Tisza (Ágota, Angyalháza, Pentezug, Darvas, Fekete-rét,
Poroszló, Hosszúpályi, Berettyóújfalu etc.), as fui'ther breeding or the development of a
small population may occur in the future.
-Dr. G. Kovács
Presence of the Calandra Lark (Melanocorypha calandra) in the Kiskunság National
Park — In the Kiskunság National Park, on fields adjoining Fülöpháza, the author ob-
served a Calandra Lark on the 21st September 1984. The bird, situated in the dry bed of
Hattyú-szék, took flight in front of the author's car and then flew down again about 30 m
away. Watched through 7 X "0 binoculars, the characteristic features of this species could
be identified.
Z. Szenek
Observation of a Carrion Crow (Corvus. corone) in the eastern part of Szigetköz — On
fields adjoining Nagybajcs, the author observed a Carrion Crow in the company of seven
Hooded Crows on April 14. 1984. Using a bicycle, the bii'ds were approached and identified.
On flood areas nearby, some Hooded Crows had already started to hatch, thus nesting of
the Carrion Crow in this region seems probable.
F. Márkus
A Marsh Tit (Parus palustris) snagged in a thistle stand — In the Tótfalusi valley,
extending over the western half of the Bükk mountains, in an extensive thistle (Cirsium
■sp.) stand, a Marsh Tit was found by the author. The bird was hanging from a thistle
with the lower half of its right wing stuck to it, and was fluttering its wings. As the author
reached out to release it, it brook loose with a final violent tug and flew away.
These days, Marsh Tits are observed in large numbers visiting the thistle fields.
Dr. M. Marián
Contributions to the ethology and ecology of the Rock Nuthatch (Sitta neumayer) — On
a journey to Greece in July 1984, the authors had an opportunity to watch several pairs
of Rock Nuthatch for quite a long time, mainly in the environs of Tolo (Peloponnesos).
The results of their observations are summed up as follows :
For the most part, the pairs remained close together, moved close to each other, and
apparently stayed in a permanent place of abode (in some cases, in a very large area).
For example, at the Tolo port a roughly 500 m long, freshly quarried, relatively low cliff
provided the habitat for the pair living there.
The birds were quite tame. The pair mentioned above were quietly moving about on
the cliffs whilst a few metres below several people and cars arrived. Another pair, whose
main place of abode was the area covered with rocks and bushes above the authors'
camping place, systematically frequented a rubbish heap nearby where they rummaged
about on the bricks and stones.
In the dawn hours (before and after sunrise) and at nightfall the pairs were most active,
emitted sounds most frequently, but they were also moving and singing in the hottest
noon hours (e. g. Mykene).
The song is loud and reminiscent of a Canary or Tree Pipit. At Tolo, a pair perched close
to one another, each on a peak of a cliff, were singing and kept answering one another.
Sometimes the song was reminiscent of the Nuthatch (Sitta europaea). On the 11th, one
verse of the male resembled the song of a Willow Warbler ( Phylloscopiis trochilus).
301
The watched specimens were not rummaging about for food on the cliffs, but mainly
on the rocks emerging from the grabs or on the ground in between the rocks. At the seaside,
the bh'ds were seen ruminaging about, on several occasions, on the cliffs and the pebbly
sand. Often they were seem rummaging on human buildings. The pair watched on the
cliff above the Tolo campsite also flew large distances (several hundred metres), especially
in the late afternoon hours and at nightfall. On such occasions they remained just above
the cliffs and often perched on the bushes. Their behaviour was reminiscent of Wheatear
spp. Their flight is scuttling, similar to that of the Wren, generally straight but with hardly
perceptible short curves. The shape of the flying bird — especially due to its squat body
and strong long beak — i-esembles the Kingfisher. When the pair were flying together they
always followed each other's track.
Whilst rummaging on the cliffs, they made apparently nervous quick movements with
their wings, adjusting themselves to the rhythm of jumps and wagged the body, somewhat
reminiscent of Nightingale (Luscinia megarhynchos) . They often willingly perching on
small peaks where the male sang a few verses, on other occasions they preened for quite a
long time.
As regards their relations towards other bird species, we observed the following : on the
8th, in the vicinity of Athens (Dafni), a male Black-eared Wheatear (0. hispanica) struck
out at a Rock Nuthach perched on a rock, whereupon the latter flew away immediately;
on the 10th, at nightfall in Tolo, one specimen perched on top of a bush and preened for
a long time. Later, its partner flew closeby but then a Blackbird (Tttrdvs menda) flew
close to them \\lierenpon both birds took flight.
E. Schmidt -A. Schmidt
Wiiitmng of the Dunnock (Prunella moduláris) — In spite of the hard winter in 1984/85,
Dunnocks have been present in the environs of Tainalelesz.
The thick snow and hard cold created difficulties in finding food, therefore they were-
conipelled to stay mostly on the so-called sunlit sides of southern exposure, in gullies, and
on hillsides covered with piles of twigs or dense coppices.
23 Januaiy 1985: Tarnalelesz, Vermes, 1 specimen near a food trough in a coniferous
forest.
4 February: Szentdomonkos, Ko-meg-verő, 3 young specimens m a yovmg acacia grove^
21 February: Tarnalelesz, Vállós-kert garden, 1 young specimen in a spiaice forest.
28 February: Bükkszenterzsébet, Vár-hegy hill, 2 specimens on a rocky, bushy, sunlit
hillside.
3 March: Váraszó, in the village, one specimen in the coppice along the brook.
T. Matyikó
Data on the presence of the Grey-headed Wagtail (Motacilla flava thunbergl) in Hungary —
There is only sporadic data to be found in special literature concerning the presence of
the Grey-headed Wagtail in Hungaiy. The findings summed up below refer to the more
frequent presence of the bird than presuined.
On 8 April 1981, the authors — in the company of G. Hraskó — observed a male Grey-
headed Wagtail on a meadow spotted with coppices on the shore of the Zámoly water-
basin. The bii'd was perching on top of a bush.
On 15 May 1982, near the fishponds at Székesfehérvár, two Thunberg males were
observed on an earth road.
On 29 April 1984, a flight of 20 flava Wagtails was observed in an acacia grove near the
Livia fishponds. One of the birds proved to be a Thunberg male.
G. Magyar — Z. Waliczky
Significance of an exceedingly rainy period for the avifauna at Lake Fertő — In the
summer of 1982, there was an unusually heavy rainfall in the environs of Sopron. Even on
Meszikó-puszta on the southeastern shore of Fertő (a lake which usually suffers from
summer droughts), 105.1 mm of rain fell in July, and 1 1 1 .4 mm in August . As a result, the
total yearly precipitation rose to 776.3 mm, roughly 50% higher than the ten-year average
of 529.7 mm (data of ÉVIZIG Research Station at Lake Fertő).
Due to the incessant rainfall. Lake Cikes, situated between the village Meszikó-puszta.
and the Austrian /Hungarian border, was ifilled up. This Lake had been described by
302
Chernél (1889): ". . .At Csikes situated near Meszikó hundreds of schwarze Seesehwal-
be ( Hydrochelidon nigra) were hatching. . .". This is the only natron lake at Fertőzug
that remained in this country after the changing of frontiers. However, late in the twenties
it was drained. Now that the former lake-basin has been refilled with water, the avifauna
of the dry pasture has changed verj'^ rapidly.
Some important data of observations : Great White Egret (Egretta, Casmerodius alba)
1982. 08. 05 - 150 specimens; Glossy Ibis (Plegadis falcinelhis) 1982. 10. 16-5 speci-
mens; Greylag Goose (Anser anser) 1982. 10. 13 - 14. - 1300 specimens; 1983. 03. 02-05
— 2000 specimens; Ruddy Shelduck (Tadorna ferruginea) 1983. 05. 12 — 1 female;
Pintail (Anas acuta) 1983. 03. 30 — 04. 03 — 400 specimens; Shoveler (Anas clypeata)
1983. 03. 30-04. 03 - 400 specimens; Curlew (Numeiiius arquaia) 1982. 10. 16 - 800
&Y>Gcimens; Yíuíi (Philomachus pugnax) 1983.03. 30 — 04. 17 — 3000 specimens.
Some 1983 nesting data:
— development of a rather small colony of Black-headed Gulls (Larus ridibundus) ;
— successful breeding of Redshank (Tringa totanus), Shoveler (Anas clypeata), Black-
tailed godwit (Limosa limosa) ;
— it was the first time that the Avocat (Recìirvirostra avosetta) settled in the Hungarian,
part of Fertőzug, it had been observed on three occasions in the past but in 1983 tliree
pairs nested on the shores of Lake Cikes. After the water retreated, the dn,- mass of white
algae blanketed the soil surface like a felt cover. Merely a few Bolboschoenus maritimus
plants and rushes were able to break through. On this white alga carpet, six pairs of
Kentish plover nested. This species has been systematically breeding on the Austrian part
of Fertőzug but, prior to 1983, was never seen on the Hungarian side — due to the lack of
suitable habitats. In 1984, they did not reappear and no Avocet were seen either. Lake
Cikes disappeared again. Since the drought in 1983, tliere has been no noticeable indication
of an increase in the avifauna. Therefore, our natron lake, that constitutes the seed produc-
tion area of the Fertő Biosphere Reserve, should be recreated as soon as possible.
Dr. L. Kái'páti
Presence of rare bird species in the environs of Szeged — On 11th December 1983, nine
Lapland Buntings (Calcarius lapponicus) were observed by the author — in the company
of G. Kriidcs aiid M. Tóth — in the bed of Lake Dongar at Pusztaszer. On 23rd May 1984,
a flock of ten Rose-coloured Starlings (Pastor roseus) and a Starling (Stuviius vulgaris)
flew across Székalj at Sándorfalva. At the same time, six specimens were feeding on Fertő
at Szeged, on a lucerne field near the fishponds (observations by G. KauJJmann). On Lake
Fehér-tó at Szeged, the author and G. Bakacsi watched an Oustereather (Haemalopus
ostralegus) in Pond No. XV on May 13th 1984. Also on Fertő at Szeged, a specimen
appeared on 16th September 1984. At the same place, on 8th September 1984 the author
— in the company of G^. Krndcs — saw a Turnstone (Arenaria interprcs). On Lake Fehér-
tó at Szeged, on 1st September 1984, in the drained pond No. X/1, a Gull-billed Tern
(Gelochelidon nilotica) was seen near a flock of Herring Gulls (Larus nrgentatus). Later it
took to the air and flew eastwards over Pond No. IV. The author — in the company of
Dr. G. Molnár, L. Puskás and S. Siprikó — observed the bird. At the same time and place,,
a Marsh sandpiper (Tringa stagnatilis) was also present.
A. Széli
Data on the avifauna of the islands Thasos and Kefalinia (Greece) — On a journey to
Greece, the authors had the opportunity to visit two islands mentioned above. Since
Greece, especially the islands belonging to it, has not been entüely explored from the
faunistic aspect, they consider it well worth listing the sjîecies observed. On account of
the casual chai'acter of the observations, the quantitative data has been disregarded and
merely some remarks have been made on the basis of general impressions. Also, the exact
data of some individual observations has been recorded.
Thasos, 2 — 4. 7. 1984: Streptopelia turtur, Upupa epops, Hirundo rustica (frequent),
H. daurica (frequent, Delichon tirbica, Corvus corax, Gorvus comix (frequent). Parus major,
P. caeruleus (few), Certhia brachydactyla (on the 3rd, one specimen in an old olive-wood),
Luscinia megarhynchos , Cettia cetti (several specimens singing), Sylvia mclanocephala
(frequent), Phylloscopus collybita. Muscicapa striata (recently fledged young), Lanius
collurio. Passer domesticus, P. montanus, Chloris chloris (frequent), Carduclis cardueli»
(frequent), Serinus serinus, Fringilla coelcbs (two males were still singing).
3oa
Kefalinia, 14 — 19. 7. 1984: Bideobuieo (16th, 1 specimen), Buteo rufinus ? (two distant
specimens, seen in poor light), Streptopelia turtur (a few, the males still purring), Otus
scops, Athene noctua (15th, one specimen on trunk of ohve-tree, 18th, two present in a
rocky area), Apus apus (lato afternoon of 16th, 50 to 60 specimens feeding), A. melba
(16th, 50 to 60 together with Swifts mentioned above), Alcedo atthis (18th, 1 in the bed of
a brook near Sami), Galerida cristata (pair feeding fledged young), Hirundo rustica,
H. daurica, Delichon urbica, Corvus corax (18th, 5 specimens, inchiding one first-year bird,
near a rubbish-heap on the roadside), Qarrulus glandarius (relatively frequent in olive
groves). Parus major, P. caeruleus, Turdus merula, Oenanthe oenanthe, O. hispanica,
Saxicola torquata, Hippolais pallida, H. olivetorum (16th, one adult feeding 2 recently
fledged young), Sylvia melanocephala (frequent), Muscicapa striata, Anthus campestris
(l8th, 1 specimen), Motacilla alba (17th, 3 specimens), M. flava feldegg (15th, 1 adult male
in bed of brook near Sami), Lanius senator (frequent in the vicinity of Sami, at least 8 — 10
pairs. Families still together, fledged young of several pairs were still being fed by adults),
Passer domesticus (large flocks in stubble-fields), P. hispaniolensis (15th, one adult male),
Ghloris clitoris (frequent, adults feeding recently fledged young were frequently seen),
Garduelis carduelis (as Ghloris chloris), Acanthis cannabina (few), Fringilla coelebs, Emberiza
cirlus (a few males still singing, on 17th one male with food), E. hortulana, E. caesia,
E. melanocephala (all bunting species were rummaging about in grain stubble-fields).
E. Schmidt - A. Schmidt
304
XIX. m MEMORIAIVI
Prof. Dr. Fábián Gyula (1915 - 1985). Május 25-én nagy veszteség érte a magyar zoo-
lógiát, Fábián professzor, tanítványai szeretett Gyula bácsijának elhunytával. Rend-
kívülien sokoldalú, de elsősorban a mezőgazdasági állattan és a vadbiológia genetikai
problémáival foglalkozó, nemzetközi szaktekintélyt tisztelhettünk benne. A Gödöllői
Agrártudományi Egyetem általános és alkalmazott zoológiai tanszékének vezetőjeként
az országban elsőként vezette be az ökológia oktatását. Az Aquila szerkesztőbizottságá-
nak tizenöt éven át tagja volt, és e testületben mindenkor ő tette a legtöbbet az évkönyv
színvonalának megtartásáért. Szeretetre méltó, közvetlen egyéniségével, kutatói maga-
tartásával vált munkatársainak, tanítványainak atyai jóbarátjává. Kegj-elettel áldozunk
emlékének.
Dr. Sterbetz István
Kocian Antal - sz. Zuberec, 1900. VI. 13. fTrstena, 1984. III. 28. Apja, néhai Kocyan
Antal erdész nyomdokán haladt, emlékét ápolta. Egész életét szülőföldjének szentelte.
Itt működött mint középiskolai tanár. Madártani megfigyelései és közleményei is Árva
megyéhez kapcsolódnak. Szoros kapcsolatban állt a Madártani Intézettel.
Weisz Tibor - sz. Bardejov, 1914. IV. 16. fBardejov, 1983. VI. 9. Fiatalsága java
részét Budapesten töltötte. Még csak 14 éves, amikor (1928-ban) Vasvári révén a Madár-
tani Intézet külső munkatársa. Bejár a Nemzeti Múzeumba, ahol földije, Oreschik Jenő
pártfogolja. Gyógyszerészeti oklevelét Szegeden szerzi meg. Itt Beretzk Péter társaságában
látogatja a Fehér-tó madárvilágát. A háború után szülővárosában. Bártfán telepszik meg,
és mint muzeológus kiváló eredményeket ér el. Nemcsak az ornitológia terén jeleskedett,
malakológiával, ichtyológiával is foglalkozott. Hirtelen halála nem engedte befejezni
életművét.
Dr. Stollmann András
Rado András dr. - sz. Nyíregyháza, 1913. VI. 1. fDebrecen, 1984. X. 22. Az Állat-
orvosi Egyetemet 1937-ben végezte el, és életét a Hortobágy állatvilágának szentelte.
Egyike a nagy puszta világhírű vadlibavadászainak, természetismerete, természetszere-
tete évtizedeken át a Madártani Intézet munkáját segítette. Megfigyeléseivel, múzeumi
gyűjtéseivel, majd a Hortobágyi Nemzeti Parkot előkészítő feltárómunkában való rész-
vételével beírta nevét a magyar természetvédelem történetébe, örök vidám, vonzó egyéni-
ségével, nagy tudásával, ismereteinek önzetlen közreadásával közszeretetnek örvendett.
Távozása őszinte, mély fájdalommal tölti el munkatársait és barátait.
Dr. Sterbetz István
Tóth István (1918 — 1982). 1918. november 5-én született öcsényben. A gimnáziumot
Szekszárdon és Pécsett, a teológiát Kalocsán végezte. 1953-ban Dombay Ernő-ve] Bács-
almáson együtt voltak lelkészek, ő vezette be a tudományos madártani ismeretekbe, s
mutatta be a Madártani Intézetben. Ettől kezdve fáradhatatlanul mívelte az omitológiát,
s fogadta az ebben tevékenykedő szakembereket állomáshelyein : Kelebián, Tázláron és
Mélykúton. A Magyar Madártani Egyesületnek alapító tagjai sorában szerepelt. Külföldi
305
útjait is összekapcsolta a madarászattal. ] 965-ben Bombay Ernővel és Dr. Erdős Józseffel
6 hétig a Közel-Keleten járt, itt egészen Eilátig eljutottak. A Magyar Madártani Intézet-
nek 20, Izraelben gyűjtött madarat hoztak haza. Hajós György ajándékaként. 1966-ban
Z)om&a?/-val a franciaországi Camargue-ban voltak tanulmányúton. Eletének utolsó évei-
ben agyvérzést, majd szívinfarktust kapott. Még betegágyában is a madárvédelem fog-
lalkoztatta, és barátaitól itt is állandó beszámolókat kért. 1982. november 6-án a kiskun-
halasi kórházban halt meg, és Mély kúton temették el nagy részvéttel.
Dombay Ernő — dr. Rékási József
306
XX. BEJELENTÉSEK - REPORTINGS
Felhívás Szerzőinkhez
A jövőben örvendetes lehetőség:ünk n\"ílik az Aquila köteteinek évfolyamával azonos
évben történő megjelentetésére. Ezt a gyors előállítást azonban csak formailag megfelelő
és időben leadott kéziratokkal lehet megvalósítani. Mindezért kérjük tisztelt Szerzőinket
dolgozatuk elkészítésekor a következők pontos betartására.
1. Gépelés. A kéziratot 3 példányban, 2-es sorközzel gépelve, 30 sor és 60 betűhely ter-
jedelemben készítsük el. A papírnak csak egyik oldalára gépeljünk. A tanulmány terjedel-
me a 10—15 oldalt lehetőleg ne haladja meg. Az esetleges javításokhoz is írógépet hasz-
náljunk; az átütést mellőzzük. Ha sok a törölt betű vagy szövegrész, ujuk újra azt az ol-
dalt. Egy oldalon legfeljebb öt sorban lehet javítás, ennél több hiba esetén az oldalt újra
kell gépelni. A tipografizálást (aláhúzás, különböző betűnagyság, ritkított betű stb.) lehe-
tőleg kerüljük el. Ha ez nem lehetséges, a dőlt (kurzív) betűvel szedendő részt összefüggő
vonallal húzzuk alá. A vastagabb betű igénye kettős aláhúzás. Ha a szöveg egyes részeit a
többinél kisebb betűből kívánjuk szedetni (pl. idézetek), akkor húzzunk a lap bal oldalán,
a margón grafitceruzával függőleges vonalat, és írjuk mellé: pt ( = petit). A dolgozat címe
középre kerül, alá a szerző (vagy szerzők) neve, és a név alá — tudományos intézmény ese-
tében — a szerző munkahelye is. A cím után pontot nem teszünk. Az alcímeket szintén
külön sorba írjuk, a bekezdések magasságában, bal oldalon. IJj bekezdés 5 üresen hagyott
betűhely után következik. A szöveg végén, jobb oldalon, az irodalomjegyzék előtt a szer-
ző nevét és címét tüntessük fel.
2. Idézés, irodalomjegyzék. A szöveg közötti idézés és az irodalomjegyzék formájához az
Aquilában közölt tanulmányokat vegj'ük irányadónak. A lábjegyzetet mellőzzük.
3. Táblázatok. A táblázatok sohasem szerepelhetnek a szöveg között, azokat mindenkor
egyenként, külön lapra kell elkészíteni! A lap bal felső sarkába kerül a sorszám (pl. 1. táb-
lázat. Table 1), középre a cím, alá a fejléc és a részletezés. A táblázatok szöveges részei
után bőségesen hagyjunk helyet a fordító számára, hogy az idegen nyelvű változatot oda
beírhassa. A dolgozatok ugyanis általában két nyelven jelennek meg, és ezért a táblázato-
kat is kettős felirattal látjuk el. A táblázatok terjedelme az egy oldalt lehetőleg ne haladja
túl. Kerüljük a túlságosan bonyolult, nehézkesen áttekinthető megoldásokat.
4. Ábrák. Az ábrák hátoldalát grafitceruzával soi-számozzuk, és külön lapon, sorszám
szerint közöljük a képaláírásokat. A fotókat 13x18 vagy 18x24 cm méretben, kemény
tónussal kérjük. A rajz vagj- a térképjel magyarázatánál — a táblázatok felirataihoz ha-
sonlóan — gondoljunk a kétnyelvű szöveg igényére a nnegfelelő hely hagyásával.
ő. Lapzárta, elbírálás. A közlésre beadott kéziratok határideje: III. 1. a dolgozatokat a
szerkesztőbizottság lektoráltatja, és a lektori vélemény szerint hozza meg döntését.
A felsoroltak »^ontos betartását köszönettel fogadja
az Aquila Szerkesztőbizottsága
Appeal to our Authors
We have the opportunity of future Aquilas being published in the some year as the
volume's date. However this quick production can only be ensured if well-prepared manu-
scripts are delivered in due time. With this in view, we should like to request our honoured
Authors to observe the following guidelines:
1. Typing. The mamascripts should be prepared in triplicate form and typed with
double spacing, with 30 lines and 60 type-places per page and using only one side of the
307
paper. If possible, the papers should not be more than 1 5 pages long. A typewriter should
also be used for possible corrections and for rewriting a deleted type or passage. Corrections
in five lines per page are allowed, in the case of more mistakes the page should be retyjied.
Typifying (underlining, various type-sizes, spaced types etc.) should be avoided if possible.
Should this be impossible, the part to be italicized should bo underlined with an unbroken
line. Requirement of bold-faced type is indicated by double underlining. If we intend to
have some passage of the text set lower-case than the rest (e.g. quotations), a vertical line
should be drawn in the margin on the left side of the page using a black-lead pencil, and
written beside it pt ( = petit). The title of the study should be placed in the middle,
underneath the name of the author, and in the case of a scientific institution, the working
place of the author too. After the title no full stop is needed. The subtitles should be
written in separate lines, in the height of indentions of the left side. New indention follows
after 5 blank type-places. At the end of the text, before the bibliography, the author's name
and address should be written on the right side.
2. Quoting, bibliography. As regards the form of inset quotation and bibliography, the
papers published in Aquila should be regarded normative. Footnotes should be omitted.
3. Tables. Tables should never figure as insets in the text but should always be prepared on
separate pages. In the left upper corner of the page comes the serial number (e. g. Table 1),
in the middle the title, underneath caption part of the tables, enough space should left
for the translator to insert the foreign language variant. Generally, the papers appear in
two languages, consequently the tables are also provided with double captions. The tables
should not exceed one page in size. Very complicated solutions, difficult to survey, should
be avoided.
4. Figures. Th» verso of the figures should be numbered using a lead pencil, and on a
separate page the captions should be noted according to serial number. Photographic
materials are requested in 13X18 or 18x24 cm size, low-keyed. In the case of keys to
drawings or maps, sufficient space should be left for a bilingual text.
5. Deadline, judgement. Deadline of the majiuscripts sent in for publication : The Edito-
rial Board has the papers read, and decides on the basis of the reader's opinion.
Exact observance of the above guidelines is accepted with thanks
The Editorial Board of Aquila
XXI. A HOLARKTIKUS MADÁRSPECIÁCIÓ
ATLASZA MUNKATERVÉNEK VÁZLATA
(EREDETI ANGOL NEVE: HOLARCTIC AVIAN
SPECIATION ATLAS) LERÖVIDÍTVE: HASA
I
Ennek az atlasznak az a célkitűzése, hogy letérképezze és szakszerű jegyzetekkel ellássa
annak a különböző életföldrajzi elemekből álló és különböző leszármazású 2014 madárfaj-
nak a fészkelőterületét, amelyek rendszeresen vagy egészben, vagy részben a holarktikus
faunaterületen költenek (a klasszikus állatföldrajz palearktikus és neoarktikus régióinak
kombinációjából alkotott területen), vagyis a Sarkvidéktől délre a Szahara közepéig,
Arábiáig, a Himalájáig, Nyugat-Kínáig és Dél-Mexikóig, az Atlanti-óceán szigeteit és
Taiwan, valamint a mexikói Chiapas állam és Guatemala ökológiai ,, szigeteit" is beleértve.
Az atlasz — mint címe mutatja — egyidejűleg a fajfejlődés folyamatainak tisztázásához is
hozzá fog járulni, úgyszintén a környezetvédelem és a génbankok ügyét is szolgálni fogja.
A HASA munkaterve az afrikai madárvilág fajfejlődésének már megjelent atlaezát veszi
mintául {Hall és Moreau által 1970-ben, majd a második kötet Snow szerkesztésében 1978-
ban jelent meg a British Museum kiadásában). Míg a különböző európai és észak-amerikai
országok vagy országrészek madáratlaszai epcyszerűen hálótérképes elterjedési atlaszok és
az érintett taxonok viszonyait és evolúcióját nem tárgyalják, a HASA-atlasz nemcsak
letérkópezi a fajok előfordulását megfelelő kartográfiai módszerekkel, hanem a fajok
ökológiai sajátosságait és egymáshoz való viszonyait is tárgyalni fogja; különös tekintettel
a pleisztocén eljegesedések különböző fázisaival összefüggő klíma- és vegetációváltozások-
ra, és olyan morfológiailag különböző populációszigetekre, amelyek mint a fajfejlődés kez-
deti stádiumai igen fontosak lehetnek.
A célunk hogy az atlasz a lehető legfrissebb múzeumi és terepen gyűjtött adatokra
épüljön, és ezeket az adatokat leggazdaságosabb módon szerezzük meg. Ezért az előkészíti
munkában szétválasztottuk egjTészt a múzeumi anyagból, publikációkból és a terepen
begyűjtöttekből származó adatokat, másrészt pedig a tényleges térképezési és mag>-ará-
zatokkal való ellátás munkáját. Az adatgyűjtés megkönnyítése végett a holarktikus fauna-
birodalmat 306 részterületre osztottuk, ezeket pedig 3 kategóriába soroltuk aszerint, hogy
mennyire ismertek madártani szempontból. Az így összegyűjtött anyagot a különböző
rendszertani egységek specialistáinak adjuk át, akik megiujzolják a térképeket és megír-
ják a kísérőszöveget.
A területi adatgyűjtés szervezőinek és a rendszertani csoportok specialistáinak önkén-
tes alapon való verbuválása folyamatban van. Tíz év elmi'ütával reméljük a térképeket és
a szöveget nyomdakész-állapotban az egyetemi vagy más intézmény kiadóvállalatának
átadni. Ez a tízéves munkaterv nemzetközi összefogás; munkatársai mint orniíológusok
és nem mint intézetek vagy intézmények képviselői vagy megbízottjai vesznek részt.
Az atlasz szervezőszerkesztőjét és szűkebb szerkesztő bizottságát munkájában egy tanács-
adó bizottság támogatja. A HASA-terv Moszkvában, 1982. augusztus 19-én a 18. Nemzet-
közi Madártani Kongresszus alatt tartott kerekasztal-konferencia keretében vált való-
sággá. A HASA nem függ más intézménytől vagy szervezettől, mint a Yorkshire Múzeuim-
tól — az angliai York városában — , mert ez az intézmény vállalta a postaköltségek és az
irodai szükségletek fedezését. A résztvevők munkájához szükséges kiadásokkal kapcsolat-
ban hálásak volnánk adományokért.
A részvétel vagy finanszírozás iránt érdeklődők, valamintarészletek ügj'ében tudako-
zódók forduljanak a szervezőszerkesztőhöz :
D. T. Lees-Smith,
Organizer/Editor HASA,
134*" Avenue, Starbeck,
Haxrogate, North Yorkshire
HGl 4QF, England
309
A synopsis of the Holarctic Aviau Spetiation Atlas
Tlie purpose of this atlas is to map, with commentaries, the breeding distributions of
the 2014 biological bird species of different biogeographical elements and origins which
breed regularly entirely or partly within the Holarctic faunal area (the Palaearctic and
Nearctic Regions of classical zoogeographers combined) from the arctic regions south to
mid-Sahara, Arabia, Himalayas, west China, south Mexico with the Atlantic Islands and
the ecological "islands" of the high montane areas of Taiwan and Chiapas/Guatemala.
The atlas is intended as a contribution to better understanding of species evolution and
the conservation of environments and gene pools.
The model for HASA is the two-volumed atlas of speciation in African birds {Hall &
Moreau 1970, Snow [ed.] 1978) published by the British Museum (Natural History).
Whilst the various national, state and provincial bird atlases of western Europe and
Nortli America are pure griddod distributional atlases without reference to relationships
and evolutions of the taxa dealt with, HASA will not only map species by shading and
symbols, but will also comment upon the ecologies and relationships of the species included
and consider these in context of current understanding of the climatic and vegetational
changes known to have been caused by the advances and retreats of the several Pleistocene
glaciations. Morphologically distinct isolated populations are of paramount importance
as these could represent stages in the speciation process.
As it is intended that this atlas should incorporate, as far as possible, the most recent
data from museum and field studies with these obtained as efficiently as possible, the
preparation work is split between data gathering fi'om museum material, field records and
published literature on the one hand and the actual map preparation with commentaries
on the other hand. To facilitate data gathering, the entire Holarctic avifaunal area is
divided into 306 areas grouped into three categories based upon the extent of ornitholog-
ical knowledge available for each area. The data so gathered is passed on to specialists in
different taxonomic groups who prepare the maps and write the accompanying commen-
taries.
Recruitment, on a voluntary basis, of area data collection organizers for areas and of
taxonomic group specialists is now in progress; ten years work is envisaged to complete
the maps and commentaries ready for publication by an academic or institutional publish-
er. This ten years' work will be an international effort with ornithologists taking part as
ornitiiologists and not as representatives of institutions or organizations. An advisory
committee guides and advises the Organizer/Editor who will work with an executive
committee. HASA was formally launched in a round table discussion held on 1 9 August
1982 in Moscow during the XVIH International Ornithological Congress. HASA is inde-
pendent of any other institution or organization except the Yorkshire Museum, York,
England, which is supporting the expenditure involved in great amount of correspondence
and stationery, but offers of funding participants' work will be welcomed and much
appreciated.
All offers of participation and funding together with requests for further details should
be addressed to:
November 1982
D. T. Lees-Smilh,
Organizer/Editor HASA,
134''' Avenue, Starbeck
Harrogate, North Yorkshire
HGl 4QF, England
310
XXII. KÖNYVISMERTETÉSEK - BOOKS
F. Weick, 1980: Birds of Prey of the World
(Verlag Paul Parey, Hamburg and Berlin, 159. pp.)
Az utóbbi évtizedekben egymás után jelentek ineg a jobbnál jobb madárhatározók,
amelyek általában a teljességre törekedve mutatják be egy-egy földrész madárvilágát.
Ebből a sorozatból magasan kiemelkedik Friedhelm Weick könyve, amely a Föld összes
nappali ragadozómadarát inutatja be színes tablókon. A inonumentális feladatot rendkí-
vül ügyesen oldotta meg a szerző. A könyv első részében morfológiai és taxonómiai átte-
kintést ad a ragadozó madarakról, a másik felében 40 színes táblán 1 1 44 képet közöl.
Szükség esetén szín variációkat, juvenilis és aduit alakokat külön is bemutat. Minden
madarat azonos testhelyzetben — pihenőpózban, oldalról — ábrázol, és így a különböző
alakok jól összehasonlíthatók egymással; bár egyes esetekben szükségszerűen elsikkadnak
bizonyos faji differenciáló bélyegek. Minden fajhoz rövid leírást, elterjedési útmutatót és
testméreteket is közöl. A könyv alakját tekintve túllépi a határozókönyvektől megszo-
kott ,, zsebkönyv" méretet, de ennek ellenére könnyen kezelhető. A mű használhatóságát
növeli kettős nyelvezete, ugyanis a szöveg egymás mellett németül és angolul is megtalál-
ható. A könyv elkészítésében közreműködött a nemrégen elhunyt világhírű ragadozó-
madár-szakértő, a Kenyában élt Leslie H. Brown is. A könyv — bár röpképeket sajnos
nem tartalmaz — mindenkinek ajánlható, aki érdeklődik a ragadozómadarak iránt.
Dr. Moskát Csaba
A. Moore, 1983: A Field Guide to the Warblers of Britain and Europe
(Oxford University Press, 145. pp.)
A szerző a terepen talán legnehezebben azonosítható énekesmadár-csoportról ad egy
hasznos határozókönyvet. Az angol nyelvben ,,warbler"-nek nevezett csoportnak nincs
pontos magj-ar megfelelője, a tágabb értelemben vett poszáta-féléket (poszáták, tücsök-
madarak, nádiposzáták, gezék, füzikék, királykák) jelöli, amelyeket a rendszertan a
Sylviinae alcsaládban egyesít. A két amerikai kontinenst kivéve csaknem az egész Földön
honos alcsalád 305 fajából a könyv összesen 53-at tárgyal, amelyek a Palearktikum nyu-
gati részében fészkehiek vagy időnként előfordulnak. A szerző jórészt saját tapasztala-
taira építve részletes leírást ad a különböző korú alakok tollazatáról, foglalkozik az elter-
jedéssel, a habitat preferenciával és az énekkel. Külön rámutat a hasonló fajokat elkülö-
nítő bélyegekre. Nagyon zavaró viszont, hogy az elterjedési térképeken az országhatárok
többsége fel van tüntetve, de nem mindegjnk, többek között Magyarország és Ausztria
sincs kettéválasztva. A térképeknél további pontatlanságok is tapasztalhatók, így pl. a
halvány géze (Hippolais paliida) magyarországi fészkelőterülete nincs jelölve, ugyan-
akkor a bonelli füzike (Phylloscopus honelli) tav^aszi és őszi vonulási területét Magyar-
ország déli részébe is berajzolták. A kötetet gazdagító rajzok és színes táblák Bryon
Wright munkái.
Dr. IMoskát Csaba
311
R. Berndt — W. Winkel, 1983: Öko-ornithologisches Glossarium. Ecoorniihological
Glossary
(Die Vogelwelt, Beiheft: 3, 79 pp. Duncker & Humbolt, Berlin 41)
A szerzők német és angol nyelven állították össze az ornitoökológia szakkifejezéseinek
gyűjteményét, lexikális rövidséggel, igen szellemes fogalmazással adva meg azok magya-
rázatát. A mű rendkívülien hasznos segédletet nyújt napjaink madártani irodalmának
értelmezéséhez, ezért a magas beszerzési ár (30 DM) ellenére is érdemes e rövid terjedelmű
kis munkát a madártan hivatásos és műkedvelő művelőinek megszerezni.
Dr. Sterbetz István
H. Schulz, 1986 : Grundlagenforschung zur Biologie der Zwergtrappe (Tetrax tetrax)
(Braunschweig, 401 pp.)
A szerző 1980 — 1985 időközében Franciaországban és az Ibériai-félszigeten vizsgálta a
kipusztulás veszélyébe került reznek ökológiai és etológiai problémáit. Terjedelmes tanul-
mányában összefoglalót ad a faj teljes areáljában kialakult állományviszonyokról, tag-
lalja a fogyatkozás problémáit, majd francia és portugál populációkon végzett kutatásai-
nak eredményeivel mutat rá arra, hogy a faj megmentését ma már egyedül a spanyol és a
portugál állomány megőrzésére lehet alapozni. A mű iskolapéldája a gyakorlati termé-
szetvédelem által mindenkor igényelt kutatói közreműködésnek, módszertani megoldását
egyéb fajoknál is eredméiinyel lehet alkalmazni.
Dr. Sterbetz István
H. Mikkola, 1983: Owls of Europe
(T. & A. D. Poyser, Galton, 397 pp.)
Az európai madártani irodalmat egy igen értékes könyvvel gazdagította a finn Heinio
Mikkola. A könyv első részében a baglyok általános tulajdonságait tárgyalja, evolúciós,
taxonómiai és anatómiai oldalról. A második fejezetben részletesen elemzi az Európában
fészkelő 1 3 bagolyfajt, és kitér 4 észak-afrikai és közel-keleti fajra is. Külön értéke a mun-
kának, hogy a taxonómiai és chorológiai leíráson kívül tárgj'alja a viselkedést, a táplálé-
kot és a költésbiológiai kérdéseket is. A témáról széles irodalmi áttekintést ad, és számos
magyar publikációra is hivatkozilí. A harmadik rész ökológiai összefüggéseket elemez,
így pl. a táplálékkal való kapcsolatot, az ökológiai izolációs folyamatokat és a baglyok
egymás közötti, ül. a baglyok és a nappali ragadozók közötti agressziót. A kötetet számos
ábra, elterjedési térkép, több mint 70 fotó és lan Willis csodálatos fekete-fehér és színes
illusztrációi gazdagítják. Bizonyára nem tévedünk abban, hogy ez a mű hosszú ideig min-
den, baglyokkal kapcsolatos kutatás nélkülözhetetlen segédeszköze lesz.
Dr. Moskát Csaba
Bástyái Lóránt, 1982: AH íny Life, with Hunting Bh-ds
(Eletem, vadászmadarakkal. Neville Spearman, Suffolk. 256 pp.)
A Nagy-Britanniában élő szerző új könyvében összefoglalja az angol és a magyar soly-
mászat történetét, majd részletesen ismerteti a solymászatra használt madárfajokat és
alfajokat. Ezt követik a gyakorlati ismeretek, ahol pl. a betegségekről, károsodásokról és
azok kezeléséről is jó összefoglalót kapunk. Röviden kitér a ragadozó madarak táplálko-
zására, ,, szerepükre a természetben". Szót ejt a solymászat felhasználásának lehetőségéről
a mezőgazdasági károkat okozó madarak riasztására. Végül élményeiből ad ízelítőt és
mások tollából is közzétesz néhány írást olyan különlegességekről, mint a sasok vagy az
izlandi sólyom. A könyv több adalékot tartalmaz a magj^ar ornitológia történetéhez is.
Nechay G.
312
Hans Sahnen, 1982: Die Omis Siebenbürgens — Beiträge zu einer Monographie der
Vogelwelt dieses Landes I — II,
(Studia Transylvanica, 8/1 és 8/2. Böhlau Verlag, Köln — Wien. 956 pp.)
Az 1961-ben Linzben (Ausztria) elhunyt szerző, Kcve A. által is átnézett, hátrahagyott
kéziratát jelentette meg H. Heltmann, W. Klemm és E. Schütz. A monográfia a XVIIl.sz.-
ig visszamenőleg tartalmaz adatokat és részletes megfigyelésleíráeokat is az Erdélyben
előforduló madárfajokról. Különösen értékes a miuika azok számára, akik régi, összeha-
sonlító adatokat (pl. előfordulások vagy állományok níigysága) keresnek. Egyedülálló
összefoglalót kaptunk Erdély madárfaunájáról, amit a sok adat ellenére, az egyéni tár-
gyalásmód és a forrásmunkákból származó idézetek érdekes olvasmánnyá is tesznek.
A kiadók gondos munkáját dicséri a helységnevek azonosítását segítő névjegj'zék és a
kiegészített, 1045 tételt tartalmazó irodalomjegyzék.
Nechay G.
3ia
INDEX ALPHABETICUS AVIUM
Acanthis cannabina 26, 108, (110), 299,
(304)
Acanthis flammea 26
Accipiter gentUis 23, 34, (45), 276—277,
279
Accipiter nisus 23, 276—277
Acrocephalus arundinaceus 25
Acrocephalus paludicola 25
Acrocephalus palustris 25, 38, (46)
Acrocephalus schoenobaenus 25, 38, (46),
268—269
Acrocephalus scirpaceus 25, 38, (46), 268
Aegithalos caudatos 25, 38, (46)
Alauda alpestris (286), (289)
Alauda arvensis 24, 108, (110), (239),
278—279
Alauda eristata 278 — 279
Alcedo atthis 24, 33—34, (45), 296, 298,
(302), (304)
Anas acuta 23, 58, 60, 297, (303)
Anas boschas 274
Anas clypeata 23, 297, (303)
Anas crecca 58, 60, 63, 266, 292, (299)
Anas fera 280
Anas penelope 23, 59 — 60
Anas platyrhynchos 22—23, 34, 38, (43),
(45—46), 57—60, 63, (64), 265—266,
275
Anas querquedula 23, 58, 60
Anas streperà 59 — 60
Anser albifrons 23, 33, (44), 58, 63, (66 —
67), 91, 276—277
Anser anser 23, 58, 63, (67), 91, 93, 297,
(303)
Anser brachyrhynchus (67), 91 — 95, (95)
Anser cinereus 280
Anser domesticus 276
Anser erythropus 23, 33, (44), (67), (81—
88), 88—89
Anser fabalis 23, 57—58, 63, (65—80),
91—92, (95), 264—265
Anser indicus (67)
Anser neglectus 93
Anthropoides vii-go 292, (300)
Anthus campestris 299, (304)
Anthus pratensis 26
Anthus triviális 26, 295, (301)
Apus apus 24, 37, (46), 298, (304)
Apus melba 298, (304)
Aquila chysaetos 266, 274
Aquila heliaca 275
Ardea cinerea 23, 33, (45), 263
Ardea minuta (286), (289)
Ardea nycticorax (286), (289)
Ardea purpurea 23, (286), (289)
Arenaria interpres 298, (303)
Asio otus 24, 38, (46)
Astur palurabarius 276, 278
Athene noctua 24, 37—38, (46—47), 267,
276, 298, (304)
Aythya ferina 23, 33, (45), 57, 59—60, 63,
(64)
Aythya fuligula 23, 57, 59—60, 63,
(64)
Aythya marila 57, 60 — 61
Aythya nyroca 23, 33, (45), 60—61
Bombycilla garrulus 26, 33, (44)
Botaurus stellaris 22 — 23, 33 — 34, (43),
(45), 274—275, 280
Branta bernicla (77)
Branta leucopsis (67), 93
Branta ruficoUis (67), (86), 291, (299)
Bubo bubo 24, 275
Bubo maximus 274
Bucephala clangula 23, 57, 59—63, (64)
Burhinus oedicnemus 24
Buteo buteo 23, 298, (304)
Buteo legopus 23, 33, (44), 266
Buteo rufinus 298, (304)
Calandrella brachydactyla 234
Calcarius lapponicus 298, (303)
Calidris alpina 24
315
Calidris minuta 24, 33, (44)
Caprimulgus europaeus 24, 34, (45)
Carduelis carduelis 26, 30, 37, (44), (46),
269, 298—299, (303—304)
Carduelis chloris 26, 30, 37, (44), (46),
(303)
Carduelis spinas 26, 275
Casraerodius albus 297, (303)
Cerchneis tinnunculus 280
Certhia brachydactyla 25, 38, (466),
(255—260), 261, 298, (303)
Certhia familiáris 25, 31, 34, (44—45),
(255—260), 261
Cettia cetti 298, (303)
Charadrius alexandrinus 234, (239)
Charadrivis dubius 24, 33, (45)
Chlidonias hybi'ida 24
Chlidonias niger 24
Chloris chloris 298—299, (304)
Ciconia alba 274, 276
Ciconia ciconia 23, 37—38, (46—47),
263—264, 275—277
Ciconia nigra 23, 274—275
Circus aeruginosus 23, 266, 277, (289)
Circus cyaneus (289)
Circus pygargus (289)
Clangula hyemalis 23, 33, (44), 57, 60—61,
(64)
Coccothraustes coccothraustes 26, 38, (46)
Columba livia domestica 22, 24, 37, (43),
(46), 188, 274
Columba oenas 24, 280
Columba oalumbus 24
Coracias garrulus 24
Corvus corax 25, 276—277, 298, 303—304
Corvxis corona comix 25, 184, 214, 276 —
277, 280, 294, 298, (303)
Corvus corone corone 25, 294, (301)
Corvus frugUegus 25, 38, (46), 175—237,
(237—239), 268, 278—279
Corws monedula 25, 37, (46), 214, 274—
275
Coturnix coturnix 23, 34, (45), 275
Coturnix dactylysonana 274
Cerx crex 276—277
Cuculus canorus 24, 37, (46), 276—277
Cygnus columbianus bewickii 93
Cygnus musicus 276 — 277
Cygnus olor 23, 57, 264
Delichon urbica 25, 37, (46), 298, (303 —
304)
Dendrocopos major 24, 37, (46)
Dendrocopos médius 24, 38, (46)
Dendrocopos minor 24
Dendrocopos syriacus 24, 30, 37, (44), (46>
Dryocopus martius 24, 31, (44), 276—277
Egretta alba 23, 277, 297, (303)
Emberiza caesia 299, (304)
Emberiza calandra 26
Emberiza eia 26
Emberiza cirlus 299, (304)
Emberiza citrinella 26, 30, 38, (43), (46),.
278—279
Emberiza hortulana 299, (304)
Emberiza melanocephala 299, (304)
Emberiza schoeniclus 26, 34, (45)
Eremophila alpestris 24, (289)
Erithacus rubecula 25, 38, (46)
Eudromias morinellus 98, 100, (103)
Falco cherrug 23
Falco cineraceus (289)
Falco columbarius 23
Falco cyaneus (289)
Falco peregrinus 23
Falco rufipes (284—286), (289)
Falco rufus (287), (289)
Falco subbuteo 23, 34, (45)
Falco tinnunculus 23, 38, (46), 266
Falco vespertinus 234, (239), (289)
Ficedula albicoUis 26, 34, (45)
Ficedula hypoleuca 26
Ficedula aprva 26, 31, 34 (44—45)
Fringüla coelebs 26, 37, (46), 278—279,
298—299, (303—304)
Fringilla domestica (286), (289)
FringiUa montifringilla 26, 33, (44), 270
Fulica atra 22, 24, 34, 38, (43), (45—46),
57, 62—63, (64), 267, 278—279
Galerida cristata 24, 37, (46), 298, (304)
Gallinago gaUinago 24, (43)
Gallinago media 24
Gallinula chloropus 22, 24, 34, 37, (43),
(45—46), 280
Gallinula pusiUa (286), (289)
Gallus domesticus 187, 230, 280
Garrulus glandrius 25, 34, (45), 298, (304)
Gavia adamsii 57, 62, (64)
Cavia immer 23, 33, (44), 57, 62
Gelochelidon nilotica 298, (303)
Glareola pratincola 234, (289)
Glareola torquata (286), (289)
Grus grus 23, 275, 292, (300)
Haenaatopus ostralegus 298, (303)
Haliaetus albicilla 57, 62
Himantopus himantopus (289)
31G
Himantopus mfipes (286), (289)
Hippolais icterina 25
Hippolais olivetorum 299, (304)
Hippolais pallida 25, 30—31, (44), 299,
(304)
Hirundo daurica 298, (303—304)
Hirundo rustica 25, 37, (46), 274—275,
298, (303—304)
Hydrochelidon nigra 297, (303)
Hydroprogne caspia 57, 63
Ixobrychus minutus 22—23, 34, 38, (43),
(45—46), (289)
Jynx torquilla 24, 37, (46)
Lanius coUurie 26, 37, (46), 269, 298, (303)
Lanius excubitor 26
Laniuß minor 26, 38, (46)
Lanius senator 299, (304)
Larus argentatus 24, 33, (44), 57, 63, 298,
(303)
Larus canus 24, 57, 63
Larus fuscus 57, 63
Larus melanocephalus 49 — 52, 293, (300)
Larus ridibundus 24, 49—52, 57, 63, 267,
293, 297, (300), (303)
Limosa limosa 24, 297, (303)
Locustella fluviatilis 25
Locustella luscinioides 25
Locustella naevia 25
Loxia curvirostra 26
LuUula arborea 24, 34
Luscinia luscinia 25, 268, (289)
Luscinia megarhynchos 25, 37, (46) 275,
296, 298, (302—303)
Lusiniola raelangopon 25
Melanitta fusca 57, 59 — 61, (64)
Melanitta nigra 57, 59, 61
Delanocorypha calandra 293, (301)
Meleagris gallopavo 278 — 279
Mergus albellus 23, 59, 60, 62
Mergus merganser 23, 60, 62, 266
Mergus serrator 62
Merops apiaster 24, (286), (289)
Milvus ictinus 276 — 277
Milvus milvus 23
Monticola saxatilis 25, (289)
Motacilla alba 26, 38, (46), 299, (304)
Motacilla cinerea 26
Motacilla nava 14, (16), 26, 100
Motacilla flava feldegg 299, (304)
Motacilla flava thunbergi 296 — 297, (302)
Muscicapa parva (287), (289)
Muscivapa striata 26, 30, 37, (44), (46),
298—299, (303—304)
Netta rufina 57, 59 — 60
Nuclfraga carj'ocatactes 25
Numenius arquata 297, (303)
Numida meleagris 276 — 277
Nycticorax nycticorax 23, 280, (289)
Oenanthe hispanica 25, 296, 299, (302),
(304)
Oenanthe oenanthe 25, 38, (46), 296, 298,
(304)
Oenanthe pleschanka 25
Oriolus galbula 278—279
Oriolus oriolus 25, 30, 37, (43), (46)
Ortygometra rex 276
Otis tarda (133—166), 167—173, 278—
279
Otus scops 298, (304)
Pandion haliaetus 266
Panurus biannicus 25, (289)
Parus ater 25
Parus biarmicus (286), (289)
Parus caeruleus 25, 37, (46), 242—249,
(205—252), 298, (303—304)
Parus cyanus 22, 25, (43)
Parus eristatus 25
Parus major 25, 37, (46), 242—249,
(250—252), 268, 298, (303—304)
Parus palustris 25, 38, (46), 242—247,
249, (250—252), 294, (301)
Parus pendulinus (286), (289)
Passer domesticus 22, 26, 37, (43), 280,
(289), 298—299, (303—304)
Passer hispaniolensis 299, (304)
Passer montanus 26, 37, (46), 298, (303)
Pastor roseus 26, 298, (303)
Pavo cristatus 278 — 279
Perdix perdix 23, 34, (45)
Pernis apivorus 23, 34, (45)
Phalacrocorax carbo 23, 263, 277
Phasianus colchicvis 23, 37 — 38, (46),
184, 198, 234
Philomachus pugnax 100, 297, (303)
Phoenicurus ochniros 25, 30, 37, (44),
(46), 268
Phoenicurus phoenicurus 25, 37, (46 — 47)
PhyUoscopus coUybita 25, 298, (303)
Phylloscopus sibilatrix 25
PhyUoscopus trochilus 25, 38, (46), 296,
(301)
Pica pica 37, (46)
317
Pica rustica 278 — 279
Ficus canus 24, 31, (44)
Ficus major 278—279
Ficus viridis 24, 37—38, (46—47), 277
Flatalea loucorodia 23
Plectrophaenax nivalis 26
Platypus rufinus (286), (289)
Flcgadis falcinellus 297, (303)
Pluvialis apricaria 97 — 103, (103)
Fluvialis squatarola 100, (103)
Podiceps auritus 291, (299)
Podiceps cristatus 23, 33, (45), 57, 62 — 63
Podiceps griseigena 23, 57, 62
Podiceps minor (286), (289)
Podiceps ruficollis 23, 33—34, (45), 263,
(289)
Porzana parva 24, 33, (45)
Porzana porzana 24
Porzana pusilla 24, (289)
Prunella coliaris 26, 105—109, (109—111)
Prunella modularis 26, 296, (302)
Pyrrhula pyrrhula 26, 30, (43)
Rallus aquaticus 24, 33, (45)
RecurvLrostra avosetta 297, (303)
Regulus ignicapillus 26
Regulus regulus 26, 34, (45), 241—250,
(250—252)
Remiz pendulinus 25, 38, (46), (289)
Riparia riparia 25, 33, (45), 267—268,
278—279
Rissa tridactyla 24
Saxicola rubetra 25
Saxicola torquata 25, 299, (304)
Scolopax rusti(!ola 24
Serinus canaria 295, (301)
Serinus serinus 26, 30, 37, (44), (46), 298,
(303)
Sitta europaea 25, 38, (46), 295, (301)
Sitta neumayer 295—296, (301—302)
Somateria mollissima 57, 60 — 61, (64)
Spatula clypeata 59 — 60
Stercorarius parasiticus 24
Stercorarius ponaarinus 57, 63
Sterna hirundo 50, 294, (300)
Streptopelia decaocto 22, 24, 30, 30, 37,
(43—44), (46)
StreptopeUa turtur 24, 37, (46), 275, 277,,
298, (303—304)
Strix aluco 24, 37, (46)
Strix flammea 278—279
Struthio camelus 278 — 279
Sturnus vulgaris 26, 37, (46), 100, (103),
214, 269, 279, 298, (303)
Sylvia atricapilla 25, 37, (46)
Sylvia borin 26, 38, (46)
Sylvia communis 26, 30, 38, (44), (46)
Sylvia curruca 26, 30—37, (44), (46), 269
Sylvia melanocephala 298 — 299, (303 —
304)
Sylvia philomela (286), (289)
Sylvia nisoria 26, 30, 37—38 (44), (46 —
47)
Syrnium aluco 278 — 279
Tadorna ferruginea 297, (303)
Tetrao bonatia 274
Tetrao urogallus 275, 278—279
Tetrastes bonasia 113—130, (130—131),
275
Tichodroma muraria 25
Tringa erythropus 24, 33, (44)
Tringa hypoleucos 22, 24, 33—34, (43),
(45), 267
Tringa nebularia 24, 33, (44)
Tringa stagnatilis 298, (303)
Tringa totanus 24, 33, (45), 297, (303)
Troglodytes troglodytes 25, 38, (46), 296,
(302)
Turdus iUacus 33, (44)
Turdus merula 25, 37, (46), 296, 298,
(302), (304)
Turdus musicus 278 — 279
Turdus philomelos 25, 38, (46)
Turdus pilaris 25, 31, 33, (44)
Turdus saxatilis (286), (289)
Turdus torquatus 25
Tm'dus viscivorus 25
Turtur auritus 274, 276
Tyto alba 24, 37, (46), 267
Upupa epops 24, 37, (46), 274, 298, (303)
Vanellus cirstatus 274
VaneUus vaneUus 24, 100, (103), 275
318
Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában
Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
Madártani Intézete
85/2349 Franklin Nyomda, Budapest, 1986
Felelős vezető Mátyás Miklós igazgató
Felelős szerkesztő dr. Bankovics Attila
Szerkesztő Pomozi Arpádné
Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin
Műszaki szerkesztő Kucsera Katalin
Nyomásra engedélyezve 1986. július 8-án
Megjelent 10,50 (A/5) ív terjedelemben, 43 ábrával és 7 db fényképpel
Készült az MSZ 5601 - 50 és 5602 - 55 szabvány szerint
MG 4076-a-8600
Open Library
