(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Aquila"

Co r f 



AQUILA 



A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET 

(AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL 
MADÁRTANI INTÉZETE) 

ÉVKÖNYVE 
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 



1985 



MEOINDfTOTTA 

HERMAN OTTÓ 



FUNDAVIT 

O. HERMAN 




SZKUKKSZTI 

l'.ANKOVICS 
ATTILA 



EDITOR 

A. BANKOVICS 



XCII. ÉVFOLYAM. TOM. 92. 



BUDAPEST, 1986 



VOLUME : 92 



AQUILA 



AQUILA 

A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET 

(AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL 
MADÁRTANI INTÉZETE) 

ÉVKÖNYVE 
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 



1985 



MEGINDÍTOTTA 

HERMAN OTTÓ 



FUNDAVIT 

O. HERMAN 




SZERKESZTI 

íiANKOVICS 
ATTILA 



EDITOR 

A. BANKOVICS 



XCn. ÉVFOLYAM. TOM. 92. 



VOLUME: 92 



BUDAPEST, 1986 



Megjelent —Published 
1986 



Kérjük Szerzőinket, hogy közleményeiket írógéppel, három példányban, jó mi- 
nőségű papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének 
küldeni. 

Bal oldalüii 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és oldalan- 
ként 30 sorterjedelcm. A táblázatokat no a szöveg közé, hanem külön oldalra, 
címfelirattal ellátva készítsék. A táblázatok feliratai alatt bőségesen hagy- 
junk helyet a később elkészülő idegen nyelvű címszavak elhelyezésére. For- 
rásmunkák idézésénél az Aquilában rendszeresített forma az irányadó. 
Üjragépeltetés esetén a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények 
végén a szerző postacímét feltüntetni. Lapzárta január 30. 

A szerkesztő 



ISSN 0374-5708 



TARTALOMJEGYZÉK 



Aquila szerkesztőbizottsága: Felhívás szerzőinkhez 307 

Dr. Bankovics Attila: A Balaton átvonuló és telelő vízimadarainak állománybecslése 55 

Dr. Bankovics Attila: A daru (Grus grus) különös repíilésmódja 292 

Dr. Bozsko Szvetlána: A városi avifauna összehasonlító vizsgálata Magyarországon 19 
Gzájlik Péter: A császármadár (Tetrastes bonasia L.) élőhelyei az 1976-os országos kér- 
dőíves felmérés és annak ellenőrzése alapján 113 

Dr. Faragó Sándor: A túzok (Otis t. tarda L., 1758) fészkelésökológiai vizsgálatai a 

Déva ványai Tájvédelmi Körzetben 1 167 

Haraszihy László — Schmidt Egon: Külföldi gyűrűs madarak kézrekerülései. XXXVII. 

gyűrűzési jelentés 263 

Dr. Jánossy Dénes: Dr. Kéve András 13 

Dr. Kalotás Zsolt: A vetési varjú (Corvus frugilegus L.) táplálkozása és geizdasági 

jelentősége Magyarországon 175 

Dr. Kárpáti László: Egy kiemelkedően sapadékos időszak jelentősége a Fertő madár- 
világában 297 

Dr. Kovács Gábor: Csörgő réce (Anas crecca) fészkelése a Hortobágyon 292 

Dr. Kovács Gábor: Az aranylile (Pluvialis apricaria L.) a Hortobágyon (1975 — 1984) 97 
Kuitunen, M.: Elterjedtebb a hegyi fakúsz Magyarországon, mint korábban hitték? 261 
Lees-Smith, D. T.: A holarktikus madárspeciáció atlasza munkatervének vázlata .... 309 
Mag László — dr. Kovács Gábor: Szerecsensirály (Larus melanocephalus) fészkelése a 

Hortobágyon 293 

Magyar Gábor — Waliczky Zoltán: Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a 

Dunán 291 

Magyar Gábor— Waliczky Zoltán: Adatok az északi sárga billegető (Motacilla flava 

thunbergi) előfordulásához Magyarországon 296 

Dr. Marián Miklós: Aszatbaji fennakadt barátcinege (Parus palustris) 294 

Márkus Ferenc: Kormos varjú (Corvus c. corone) megfigyelése a Szigetköz keleti 

részén 294 

Matyikó Tibor: Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) áttelelése 296 

Schelken Pálma: Ami Herman Ottó legutolsó madaras könyvéből kimaradt 271 

Schmidt Egon: A havasi szürkebegy (Prunella coliaris) Magyarországon 105 

Schmidt Egon — Schmidt András: Adatok a szirti csúszka (Sitta neumayer) etológiájá- 
hoz és ökológiájához 295 

Schmidt Egon — Schmidt András: Adatok Thassos és Kefalinia szigetek (Görögország) 

madárvilágához 298 

Dr. Sterbetz István: A kislilik (Anser erythropus L., 1758) fiatal példányainak száza- 
lékaránya magyarországi gyülekezőhelyeken 88 

Dr. Sterbetz István: A rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus Bâillon, 1833) Magyar- 
országon 91 

Dr. Sterbetz István: Ujabb pártásdaru (Anthropoides virgo) előfordulása Magyaror- 
szágon 292 



Szenek Zoltán: Kalandra pacsirta (Melanocojrypha calandra) előfordulása a Kiskun- 
ságban 293 

Székely Tamás: Táplálkozási niche-átfedések a cinegék (Parus ssp) és a sárgafejű 

királykák (Rcgulus regulua) között 241 

Széü Antal: Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) adatok a szegedi Fehér-tóról 291 

Széli Aiüal: Ritkább madárfajok előfordulása Szeged környéken 298 

Széli Antal — Zsótér László: A szerecsensirály (Larus melanocephalus) fészkelése a 

Puszteiszeri Tájvédelmi Körzetben 49 

Rövid közlemények 291 

In memóriám 305 

Bejelentések 307 

Könyvismertetések 311 

Index alphabeticus avium 313 



CONTENTS-INHALT 



Dr. Bankovics, A.: Estimate of water-fowl population passing across Lalce Balaton . . 64 

Dr. Bankovics, A.: The extraordinary flight of the Common Crane (Grus grus) 300 

Bergli, L. M. J. van den — Philippona, J.: The occurrence of geese (manly bean geese) 

at Tata in the West of Hungary 55 

Dr. Bozsko, Sz.: Comparative study of the avifauna of towns 41 

<Jzájlik, P.: Hazelhen (Tetrastes bonasia) habitats in Hungary according to a 1976 

questionnaire survey 130 

Dr. Faragó, S.: Investigations on the nesting ecology of the Great Bustard (Otis t. 

tarda L., 1 758) in the Dévaványa Nature conservation District 1 133 

Fischer, K.: Ein Brief von J. S. Petényi an C. L. Brehm wurde aufgefunden 283 

Haraszthy, L.— Schmidt, E.: Records of birds ringed abroad 37th report of bird- 
banding 263 

Dr. Jánossy, D.: Dr. András Keve 15 

Dr. Kalotds, Zs.: Feeding habit and ecomomic importance of the Rook (Corvus 

frugilegus L.) in Hungary 237 

Dr. Kárpáti, L. : Significance of an exceedingly rainy period for the avifauna at Lake 

Fertő 302 

Dr. Kovács, G.: Nesting of Teal (Anas crecca) on the Hortobágy 299 

Dr. Kovács, G.: The Golden Plover (Pluvialis apricaria L.) on the Hortobágy 

(1975 - 1984) 103 

Kuitunen, M.: Is the Common Treecreeper (Certhia familiáris L.) more widespread 

in Himgarj' than has been previously believed ? 255 

Lees-Smith, D. T.: Holarctic Avian Speciation Atlas a synopsis 310 

Mag, L. —Dr. Kovács, G.: Nesting of the Mediterranean Gull (Larus melajiocephalus) 

on the Hortobágy National Park 300 

Magyar, G. — Waliczky, Z.: Data on the presence of the Grey-headed Wagtail (Mota- 

cilla flava thunbergi) in Hungary 302 

Magyar, G. — Waliczky, Z.: Slavonian Grebe (Podiceps auritus) on the Danube 299 

Dr. Marián, M.: A Marsh Tit (Parus palustris) snagged in a thistle stand 301 

Márkus, F.: Observation of a Carrion Crow (Corvus c. corone) in the eastern part 

of Szigetköz 301 

Matyikó, T.: Wintering of the Dunnock (Prunella modularis) 302 

Schmidt, E.: The Alpine Accentor (Prunella coUaris) in Hungary 109 

Schmidt, E. — Schmidt, A.: Contributions to the ethology and ecology of the Rock 

Nuthatch (Sitta neumayer) 301 

Schiïiidt, E. —Schmidt, A.: Data on the avifauna of the islands Thassos and Kefalinia 

(Greece) 303 

Dr. Sterbetz, I.: Percentage of juveniles Lesser White-Fronted Geese (Anser erythro- 

pus L., 1 758) in Hungary 81 

Dr. Sterbetz, I.: The Pink-footed Goose (xAjiser brachyrhynchus Bâillon, 1833) in 

Hungary 95 

Dr. Sterbetz, I.: A new record of Demoiselle Crane (Anthropoides virgo) in Hungary 300 



Szenek, Z.: Presence of the Calandra Lark (Melanocorypha calandra) in the Kiskunság 

National Park 301 

Székely, T.: Interspecific competition between tits (Parus ssp.) and Goldcrest 

(Regulus regulus) in winter and spring 250 

Széli, A.: Data of the Red-breasted Goose (Branta ruficoUis) on the Fehér-tó near 

Szeged 299 

Széli, A.: Presence of rare bird species in the environs of Szeged 303 

Short Notes 299 

Reportinga 307 

Books 311 

Index alphabeticus avium 313 



ÁBRÁK JEGYZÉKE -LIST OF ILLUSTRATIONS 



II/l. A városi omitofauna szisztematikai összetétele Magyarországon. — A teljes 
omitofauna, B — fészkelő omitofauna. - Systematic composition of urban avi- 
fauna Hungary. A — complet, B — nesting avifauna. 

II/2. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása az országos és 
a városi költő orintofaunában. — Comparison of the share of various sys- 
tematic orders in national and urban nesting avifauna. 

II/3. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása a teljes városi 
és országos ornitofaunában. — Comparison of the shai'e of individual systematic 
orders in complete urban and national avifauna. 

II/4. A városi és az országos omitofauna állatföldrajzi tagolódásának összehasonlí- 
tása. — Compaiison of Zoogeographie proportions of urban and national avi- 
fauna. 

II/5. A magyarországi városok és Szófia ornitofaunája állatföldrajzi összetételének 
összehasonlítása. — Comparison of Zoogeographie avifauna of towns in Himgary 
and Sofia. 

II/6. A magyarországi városok ornitofaunájának fajazonossága (SQ). A — fészkelő, 
B — teljes fauna, Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny — Nyíregy- 
háza, Gy — Gyula, Ksz — Keszthely, Dv — Dombóvár. — Trueness to species 
(SQ) of avifauna of towns in Hungary. A — nesting, B — total ornithofauna, 
Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny — Nyíregyháza, Gy — Gyula, 
Ksz — Keszthely, Dv — Dombóvár. 

II/7. A fészkelő omitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A körben levő 
számok a faunanagyságot, az összekötő vonalakon levő számok a két város 
közös madárfajainak számát jelzik. A városjelzések, mint a 6. ábrán. — Simili- 
tudes of nesting avifauna between towns in Hungary. Figures in circle indicate 
fauna size, ones on connecting line show number of bird species being common 
in two towns. Town signs as in Fig. 6. 

II/8. A fészkelő omitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A Simpson-'máeyi 
és a Schilder -index értékei a városokat összekötő vonalakon vannak feltün- 
tetve, a nyíl a kisebb faima felé mutat. — Similitudes of nesting avifauna 
between towns in Hungary. Values of Simpson-inde-x. and of Schilder-index are 
indicated on lines connecting towns, arrow points towards slimmer fauna. 

II/9. A fészkelő fajok konstanciájának (C) eloszlása a magyar városokban. — Repar- 
tition of constancy (C) of nesting bird sp. in towns of Hungary. 
in/1. A szerecsensirály-telep elhelyezkedése a Csaj-tavi szigeten. 
in/2. Szerecsensirályok a Csaj-tavi szigeten (Fotó: Széli A.). 

V/l . Position of the area of Tata. In "The area of Tata". 

V/2. Position of the roost (S) and the feeding grounds In "Ecology of the Bean 
Geese at Tata." 

V/3. Flight lines of geese during morning flights in 1981 — 1984. Length of bars 
indicates importance of different dü'ections. In "Rosting behaviour and ecol- 
ogy". 

9 



v/4. The use of Öreg-tó by the geese. In "Rosting behaviour and ecology". 

V/5. Known localities of wintering Bean Geese in Hungary and in frontier areas of 

Austria and Yugoslavia. 
V/6. Örog-tó (Photo: Bergh, L. M. J.) 

V/7. Maize stubble with Bean Geese near Kocs, March, 1981. (Photo : Philippona, J.) 

V/8. Bean Geese on maize stubble near Kocs, March, 1981. (Photo: Philippona, J.) 

VI/1. Lesser White-fronted Geese. Kardoskút, 31. 10. 1969. (Photo: Dr. I. Sterbetz). - 

Kislilikek Kardoskúton. 1969. okt. 10. (Foto: Dr. Sterbetz I.) 
VI/2. Adult Atiser erythropus. (Photo: Dr. I. Sterbetz) 
IX/1. A havasi szürkebegy előfordulási helyei Magyarországon. — Habitats of 

Prunella coliaris in Hungary. 
IX/2. A havasi szürkebegy előfordulási adatai Magyarországon 1940 — 1984 időközé- 
ben. — Data on the presence oî Prunella coliaris in Hungary from 1940 to 1984. 
XI/1. Soil temperatures in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőhabitátok 

talajhőmérsékletének mérésenkénti alakulása. 
'K.IJ2. Cardinal values of soil surface temperature. Dévaványa, measurings 1 — 4. — A 

talajfelszín-hőmérséklet kardinális értékei. Dévaványa, 1—4. mérés. 
XI/3. Differences in soil surface temperature. —A talajfelszín-hőmérséklet differen- 
ciáinak mérésenkénti alakulása. 
XI/4 Differences in soil surface temperature during measurings 1 — 4 in meadow-lu- 
cerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A talajfelszín-hőmérsék- 
let differenciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és 
lucerna — búza viszonyításban. 
Xl/5. Graphic plotting of power functions of soil surface temperature. Dévaványa, 
measurings 1—4. — A talajfelszín-hőmérséklet hatványfüggvényeinek grafikus 
ábrázolása. Dévaványa, 1—4. mérés. 
XI /6. Graphic plotting of power functions of soil surface temperature. Dévaványa, 
measurings 5 — 6. — A talajfelszín-hőmérséklet hatványfüggvényeinek ábrázo- 
lása. Dévaványa, 5 — 6 mérés. 
XI/7. Aboveground air temperature in main nesting habitats. — A legfontosabb fész- 
kelőhabitátok talajmenti léghőmérsékletének mérésenkénti alakulása. 
XI/8. Cardinal values of aboveground air temperature. Dévaványa, measurings 1—4. 
— A talajmenti léghőmérséklet kardináUs értékei. Dévaványa, 1—4. mérés. 
XI/9. Differences in air temperature. — A léghőmérséklet differenciáinak mérésen- 
kénti alakulása. 
XI/10. Differences in air temperature during measurings 1—4 in meadow — lucerne, 
meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A léghőmérséklet diffe- 
renciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és lucerna — 
búza viszonyításban. 
XI/1 1 . Graphic plotting of power functions of air temperature. Dévaványa, measurings 
1—6. — A léghőmérséklet hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása. Déva- 
ványa, 1—6. mérés. 
XI/12. Graphic equalization of air temperature in meadow — lucerne and meadow — 
wheat during measuring No. 1. — Rét — lucerna és rét — búza léghőmérséklet 
összefüggéseinek grafilíus kiegyenlítése az 1. mérés során. 
XI/13. Relative air humidity in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelôha- 

bitátok relatív légnedvességének mérésenkénti alakulása. 
XI/14. Cardinal values of relative air humidity. Dévaványa, mesaurings 1—4. — A 

relatív légnedvesség kardinális értékei. Dévaványa, 1—4. mérés. 
XI/15. Differences in relative air humidity. — A relatív légnedvesség differenciáinak 

mérésenkénti alakulása. 
XI/16. Differences in relative air humidity during measurings 1—4 in meadow — lu- 
cerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A relatív légnedves- 
ség differenciáinak alakulása az 1—4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és 
lucerna — búza viszonyításban. 



10 



XI/17. Graphic plotting of power functions of relative humidity. Dcvaványa, meas- 
urings 1—6. —A relatív légnedvesség hatványfüggvényeinek grafikus ábrázo- 
lása. Déványa, 1—6. mérés. 

XI/18. Great bustard hen rising from its nest. (Photo : Dr. S. Faragó) — Fészkéről kelő 
túzoktyúk. Dévaványa, 1981. május. (Fotó: Dr. Fartigó S.) 

XII/1. A vetési varjú kárképe kelő kukoricában. Harc, 1978. máj. 25. (Fotó: Dr. Ka- 
lotás Zs.) — Damage by rooks in sprountiiig maize. Hare, 25 May 1978. (Photo : 
Dr. Zs. Kalotás) 

XII/2. A varjúszántás őszi búzavetésen. Dévaványa, 1980. ápr. 8. (Fotó: Dr. Kalotás 
Zs.) — Rook-ploughing in field sown to ^vinter wheat. Dévaványa, 8 Apr. 1980. 
(Photo: Dr. Zs. Kalotás) 

XII/3. A vetési varjú kárképe görögdinnj-ón. Kajdacs, 1980. júl. 24. (Fotó: Dr. Kalotás 
Zs.) — Damage by rooks in water melon. Kajdacs, 24 July 1980. (Photo: 
Zs. Kalotás) 

XII/4. A vetési varjú kárképe érő napraforgóban. Jánoshalma, 1980. nov. 6. (Fotó: 
Dr. Kalotás Zs.) — Damage by rooks in ripening sunflower. Jánoshalma, 6 Nov. 
1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás). 

XII/5. A vetési varjú kárképe érő kukoricában. Sárbogárd, 1980. IX, 14. (Fotó. 
Dr. Kalotás Zs.) — Damage by rooks in ripening maize. Sárbogárd, 14 Sept. 
1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás) 

XII/6. Összegyűjtött, a vetési varjak által kikopácsolt dióhéjak. Fácánkert, 1980. okt. 
18. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) — Collected walnut-shells pecked by rooks. Fácán- 
kert, 18 Oct. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás) 

XII/7. A vetési varjú táplálékának változása az év folyainán, 1408 gyomortaxtalom- 
minta analíziséből. — Annual variation in the foods of the rook on the basis 
of 1408 crop contents. 
Xni/1 . A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a magassági kategóriákban. (0 — 2,9 m, 
3 — 5,9 m, 6 — 8,9 m, 9 — 11,9 m, 12 — 14,9 m, 15 m). A három időszak a követ- 
kező hónajjok adatait tartalmazza: I. — nov., dec, Jan., II. — febr., marc, III. 
— ápr., máj. Az n a inegfigj^elések számát jelenti. — The relative frequencies 
of the studied species in the foraging height categories (0 — 2,9 m, 3 — 5,9 m, 
6 — 8,9 m, 9 — 11. 9 in, 12 — 14.9 m, 15m). The Roman numbers mean the periods: 
I (winter) — Nov., Dec, Jan., II (late winter) — Febr., March., Ill (spring) — 
Apr., May. The n means the number of the observations. 
Xin/2. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkoziísi hely kategóriáiban, a) ág- 
vastagság: — 0,9 cm, 1 — 1,9 cm, 2 — 2,9 cm, 3 — 3,9 cm, 4 — 4,9 cm, 5 cm; 
b) hely: levél, termés, hó, avar (lásd még az 1. ábrát). — The relative frequen- 
cies of the studied spec, in the foraging place categories, a) branch diameter: 
— 0.9 cm, 1 — 1.9 cm, 2-2.9 cm, 3 — 3.9 cm, 4 — 4.9 cm, 5 cm; b) leaf, crop, 
snow, ground (see Fig. 1). 
Xni/3. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkozási irány kategóriáiban (víz- 
szintes tartásban fejjel felfelé, vízszintes tartásban fejjel lefelé, vízszintes tar- 
tásban függőleges ágon, vízszintes tartásban talajon, lebegve) (lásd még az 1. 
ábrát). — The relative frequencies of the studied species in the foraging posture 
categories (head upwards, hanging upside down, horizontal on a perpendicular 
twig, horizontal on the ground, hovering) (see Fig. 1). 
XIII/4. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkozási mód kategóriáiban (kopá- 
csolás, keresés, csipegetés, hántás) (lásd még az 1. ábrát). — The relative fre- 
quencies of the studied species in the foraging method categories (pecking, 
searching, gleanmg, peeling) (see Fig. 1). 
XIII/5. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a téplálkozási növényfajok kategóriáiban 
(Qíi. petraea, Qu. cerris, cserjék) (lásd még az 1. ábrát). — The relative fre- 
quencies of the studied species in the tree species categories (Qu. petraea. Qu. 
cerris, Shrubs) (see Fig. 1). 
XTV/l. The special nestbox for Treecreepers designed in Finland. A — nestbox section 



11 



from above; B — another variety of the nestbox; C — side view; D — front 
view. 
XIV/2. The study area in the Pilis mountains. The numbers of boxes are shown. 
XVI/1. Kézirattöredék Herman Ottótól. 
XVII/1. Sitta neumayer — biotop (Photo: E. Schmidt). 
XVII/2. Mykene (Photo: E. Schmidt). 



I. DR. KEVE ANDRÁS (1909-1984) 
Irta: Dr. Jánossy Dénes 




Dr. Kéve András az elmúlt évtizedek magyar tudományos madártanának 
legkiválóbb képviselője, 1909. november 10-én született Budapesten, és 1984. 
március 30-án halt meg ugyanott. Atyja Kleiner Gyula a Pesti Hazai Első 
Takarékpénztár tisztviselője, anyja Wagner Mária, Wagner János építőmű- 
vész gyermeke. 

Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, 
ahol 1927-ben érettségizett, majd szülei kívánságára a budapesti egyetemen 
jogra iratkozott be, ahol 1932-ben doktorrá avatták. 

13 



Érdeklődése azonban olthatatlanul a természettudományok és elsősorban 
a madártan felé irányult. Ezért már 18 éves korától rendszeresen bejárt a 
M adártani Intézetbe, ahol Schenk Jakab — akkori igazgató — rövidesen rá- 
^^izta a könyvtár kezelését. A madártan területén végzett szakmai tevékeny- 
ségének elismeréseképpen 1930-ban az intézet „rendes megfigyelői" oklevelét 
nyerte el. 1933-ban beiratkozott a budapesti egyetemre, és 1935-ben másod- 
ízben doktorált, aminek során geológia-őslénytan-állattan tárgykörökből 
vizsgázott, témája pedig a hazai sárga billegetők rendszertani helyzetének a 
vizsgálata volt. 

A Madártani Intézetnél kezdi hivatalos pályafutását 1934-ben, ahol egé- 
szen nyugdíjazásáig teljesít szolgálatot. Bár doktori értekezését Dudich 
Endre és Greschik Jenő irányításával készítette, igazi tanítómesterének a 
szakterületen Vasvári Miklóst tekintette. Az intézetben az első években ideig- 
lenes kisegítő napidíjas, majd 1939-től asszisztens, 1940-ben adjunktus és 
1942-ben főadjunktus. Eközben 1941-ben egy évig dr. Entz Géza meghívására 
a tihanyi Biológiai Intézetben dolgozik, ahol a Balaton madáréletének ritmu- 
sosságát vizsgálja, 1942-ben pedig állami ösztöndíjasként a bécsi Naturhi- 
storisches Museumban feldolgozza Almásy két tien-sani gyűjtésének anyagát. 

Az intézetben munkaköre egyebek mellett a következő témákat ölelte fel : 

— a hazai madárfauna finomrendszertani vizsgálata, 

— Balaton-, Duna-, Bakony-kutatás, 

— a madarak csiga- és kagylótáplálkozása, 

— a madár- és természetvédelmi jogszabályok előkészítése, végül 

— az intézeti könyvtár kezelése. 

Családi nevét 1942-ben Kleiner-röl Kevé-re változtatta. 

A háború megszakította szakmai munkáját kétszeri katonai behívással 
(1941 és 1944) és hadifogsággal (1945). A fogságból hazatérve a Természet- 
tudományi Múzeum felkérésére a háborús károkat szenvedett madárgyűjte- 
mény helyrehozatalát vállalta. 

A Madártani Intézet a II. Világháború alatt teljesen megsemmisült, és így 
annak alapjait kellett újból megteremteni. A Mezőgazdasági Múzeum keretein 
belül alakuló új intézet újjáépítésében és elsősorban nemzetközi kapcsolatai- 
nak helyreállításában vett részt. A Madártani Intézetben dolgozott 1974. évi 
nyugdíjazásáig, majd utána haláláig a Természettudományi Múzeumban. 

Dudich Endre ajánlására 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem 
keretein belül egyetemi magántanárrá habilitálták, majd e cím megszünteté- 
sével az Eötvös Loránd Tudományegyetemen összesen négy éven át Madár- 
tan címen speciális kollégiumot tartott. A Mezőgazdasági Múzeum vezetését 
1948— 1949-ben ideiglenes megbízottként vette át. 

1946-tól kezdve munkájának súljrpontja a Balaton-kutatásra tevődött át. 
Emellett a szegedi Feliér-tónál végzett vizsgálatokat, Beretzk Péterrel együtt. 
Mikroszisztematikai vizsgálatait csak jóval később folytathatta, amelyek 
élete főművét jelentették. Addigi tudományos munkássága elismeréseképpen 
1953-ban megvédés nélkül elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa 
címet. 

Rendkívül kiterjedt külföldi kapcsolatait még vázolni is nehéz feladat. 
Már az 1930-as és 1940-es években részt vett külföldi madártani és madárvé- 
delmi konferenciákon és kongresszusokon, és ilyenekre meghívásban része- 
sítették egészen nyugdíjazásáig, 1974-ig. 1930 — paduai XI. Zoológiai Kong- 

14 



resszus; 1934 és 1938 — Oxfordi és Roueni Madártani Kongresszus; 1945 — 
London és Edinbourgli, Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság, ill. az Angol 
Madártani Társaság közgyűlései; 1956 — Leningrád, Menzbier-ülés ; az 
NDK Kulturbundja által rendezett madártani összejövetelek vendége öt al- 
kalommal: 1958 - Halle, 1960 - Neschwitz, 1978 - Karl-Marx-Stadt, 
1979 — Bad Schandaii és 1980 — Köthen. Három ízben a Csehszlovák Aka- 
démia és Madártani Egyesület vendége 1962-, 1963- és 1964-ben. 1957 — a 
Naumann-emlékülés vendége, Halle — Berlin; 1959 — Seebachi Vogelschutz- 
warte jubileumi ülése; 1963 — Neschwitzi Vogelschutz warte jubileumi ülése; 
1964 — ICBP-konferencia, Newcastle. Ezenkívül részt vett a hazai ICBP-kon- 
ferencián Balatonszemesen 1969-ben és Romániában (Marnala) 1972-ben. 

Tudományos és madárvédelmi munkásságának elismeréseképpen az angol, 
az osztrák és a bajor madártani egyesületek levelező, az Indiai Agrai Akadé- 
mia választmányi tagjává választják. Ezenkívül a londoni Faunavédelmi 
Egyesület és a Dél-Finn Természetvédő Egyesület konzultatív külföldi tagja. 

A hazai madárvédelemben is kimagasló szerepet játszott. Ennek első 
lépését azok az összejövetelek jelentették, amelyeket az 1940-es években 
a ,, Madártani Intézet Munkatársai" részére szerv^ezett. Az 1974-ben alakult 
Magyar Madártani Egyesület alapító, majd örökös tagja lett, és elsőnek nyerte 
el közvetlenül halála előtt az egyesület Petényi Salamon János-emlékérmét, 

Madárvédelmi tevékenységének elismeréseképpen nyerte el 1977-ben a 
Pro iV^aíwra-emlékérmet. 

Rendkívül szerteágazó tudományos és madárvédelmi tevékenységének 
minden részletét közreadta, kereken 530 tudományos és ismeretterjesztő 
publikációban. 

1949. évi sikertelen házassága után 1954-ben elvette Rátz Erzsébetéi, aki 
haláláig hű segítőtársa maradt, és akitől két gyermeke született. 

Kéve András a madártan szaktudományának nemzetközi vérkeringésében 
haláláig aktívan részt vett. Mindig hangsúlyozta, hogy az ornitológia ma sem 
elavult tudomány, a szakterület számos ágának perspektívái ma is sokat 
ígérőek, tartalékai kimeríthetetlenek a biológia többi tudományágához ha- 
sonlóan. Nagyon lényegesnek tartotta, hogy a modern szellemben kialakított 
madárvédelmi tevékenységnek az alapja is csak a megfelelő tudományos 
megalapozottság lehet. A madártan minden területét felölelő magánkönyv- 
tára a maga nemében egyedülálló. 

Emberi magatartását a kimeríthetetlen segítőkészség, jóindulatú támogatni 
akarás jellemezte, bárki fordult hozzá, a legfiatalabb kezdő diáktól kezdve a 
nemzetközileg elismert szakmai kollégáig. A mai magyar, madártannal fog- 
lalkozó szakemberek zöme őt tekinti tanítómesterének. Példája, emléke min- 
den területen tovább él köztünk. 



Dr. András Kéve (1909 - 1984) 

Dr. D. Jánossy 

Dr. András Kéve, the most outstanding representative of Hungarian omitholcgj-, was 
born in Budapest on 10th November 1909 and died in the same town on 30th March 1984. 
His father, Gyula Kleiner, was an employee of the savings bank Pesti Hazai Első Takarék- 
pénztár in Budapest, his mother, Mária Wagner, m as the daughter of János Wayner — the 
architectxiral artist. 

15 



He made his secondary school studies at the Piarist Grammar School in Budapest where 
ho graduated in 1927, later he studied law at the University in Budapest where he took 
his doctor's degree in 1932. 

Nevertheless, it was the natui-al sciences, ornithology in particular, that were the centre 
of his interests. Therefore, at the age of 18 he constantly visited the Institute of Ornithology 
whore Jakob Schenk (Director at that time) entrusted him with the management of the 
library. In appreciation of his professional activity in the field of ornithology, in 1930 he 
was awarded the diploma "Regular Observer" of the Institute. In 1933, he entered the 
University in Budapest and in 1935 took the doctor's degree for a second time. He passed 
exams in geology, palaeontology, and zoology. In the latter, his subject was the taxonomic 
position of the Blue-headed Wagtails. 

He started his official career in 1934 at the Institute of Ornithology where he served 
until official retireinent. Although he prepared his doctoral dissertation under Endre 
Dudich and Jenő Greschik, in the field of ornithology he considered Miklós Vasvári his 
true inaster. At the Institute, in the first years he was auxiliary temporary clerk, then 
from 1939 onwards assistant, in 1942 first assistant. Meanwhile, on the invitation of 
Dr. Géza Entz in 1941 he worked for a year at the Biológiai Institute at Tihany where he 
studied the avifauna of Lake Balaton, while in 1942 as holder of a state scholarship he 
worked at the Naturhistorisches Museunn in Vienna processing the material of two 
collections from Tien-San set up by Almásy. 

His scope of activity at the Institute embraced among others the following subjects: 
fine taxonomic study of the avifauna of Hungary, research on Lake Balaton, the Danube, 
the Bakony mountain, the snail and shell feed of birds, drafting of bird protection and 
nature conservation rules, and management of the Institute Library. 
In 1942, he changed his family name from Kleiner to Keve. 

His professional work was interrupted by the war due to active service on two occasions 
(1941 and 1944) and captivity (1945). Having returned from captivity, upon request of the 
Museum for Natural Sciences, he undertook the restoration of the bird collection which 
had suffered war damage. 

During World War IE, the Institute of Ornithology was coinpletely destroyed, thus its 
fundamentals had to be recreated. 

Keve took part in the rebuilding of the Institute that was about to be formed in the 
framework of the Agricultural Museum, and firstly in the reconstruction of its interna- 
tional relations. He worked at the Institute for Ornithology until his pensioning in 1974, 
thereafter, until his death, at the Museum for Natural Sciences. 

Upon the recommendation (1946) of Endre Dudich, he was qualified as a private-docent 
in the scope of the Páztnány Péter University of Sciences, Budapest, then, on annulment 
of this title, for four years he gave courses of special lectures under the title Ornithology at 
the Eötvös Loránd University of Sciences in Budapest. In 1948/49, he took over manage- 
ment of the Agricultural Museum as temporary Director. 

From 194G onwards, his main activity was the research of Lake Balaton. In addition, 
he carried out investigations, together with Péter Beretzk, at the Lake Fehér-tó (Szeged). 
Only much later could he resume his microsystematic investigations that were the prin- 
cipal work of his life. In recognition of his scientific activities he was awarded the title 
Candidate of Biological Sciences. 

It is difficult even to outline his far-reaching foreign relations. Already in the 1930's 
and 1940's he took part in ornithological and bird protection conferences and congresses 
abroad, and received invitations until his pensioning in 1974. 1930 — 11th Zoological 
Congress at Padua (Padova); 1934 and 1938 — Ornithological Congresses at Oxford and 
Rouen; 1945 — London and Edinburgh General Assemblies of the International Bird 
Protection Committee and of the English Ornithological Society; 1956 — Leningrad, 
Menzbier sessions; he was the guest on five occasions of ornithological ineetings arranged 
by the Kultui-bund of the GDR: 1958 - Halle, 1960 - Neschwitz, 1978 - Karl-Marx- 
Stadt, 1979 — Bad Schandau and 1980 — Köthen. On three occasions he was guest of the 
Czechoslovakian Academy and the Ornithological Society in 1962, 1963 and 1964. 1957 
— he was a guest of the Naumann meinorial session, Halle — Berlin ; 1959 — jubilee 
session of the Seebach Vogelschutzwarte; 1963 — jubilee session of the Neschwitz Vogel- 
schutzwarte; 1964 — ICBP Conference, Newcastle. In addition, he took part in the ICBP 
confei-ences at Balatonszemes (Hungary) in 1969 and in Mamaia (Romania) in 1972. 

In recognition of his scientific work and bird protection activities, he was elected 
corresponding member of the English, Austrian and Bavarian Ornithological Associations 
as well as committee member of the Agra Academy in India. He was also consultative 

16 



foreign member of the Fauna Protection Association in London and the Nature Conserva- 
tion Society of Southern Finland. 

He also played an outstanding role in bird protection in Hungary. The first steps were 
gatherings he arranged in the 1940's for the Research Workers of the Ornithological 
Institute. He was a founding, then life member of the Hungarian Ornithological Associa- 
tion established in 1974, and was the first to obtain, immediately before his death, the 
Petényi Salamon János Commemorative Medal of the Association. 

In appreciation of his activity in bird protection, in 1977 he was awarded the comme- 
morativ^e medal Pro Natura. 

He gave account of all details of his far-reaching scientific and bird protection activities 
in roughly 530 scientific and educational publications. 

After an unsuccessful marriage in 1949, he married Erzsébet Ratz in 1954. She was his 
true companion untU his death and the mother of his two children. 

András Keve took active part until his death in the international circulation of the 
specialized branch of science — ornithology. He used to empheisize that ornithology is not 
an obsolete science, the prospects of several of its branches are promising also today, its 
reserves are unexhaustible and similax to the other branches of biology. He considered it 
highly important that bird protection activity evolved in a modern spirit and should 
rely on sound scientific foundations. His private librarj' embracing all fields of ornithology 
is unique. 

His human behaviour was characterized by infailing readiness to help anybody who 
turned to him, including the youngest student and the internationally recognized colleague. 
The majority of the Hungarian experts engaged in ornithology today consider him their 
master. His example and memory cotitinue to live among us. 



2 „Aquila" 17 



Különnyomat az Aquila 1985. 92. kötetébfil 

II. A VÁROSI ORNITOFAUNA ÖSSZEHASONLÍTÓ 
VIZSGÁLATA 3IAGYAR0RSZÁG0N 

Dr. Bozsko Szvetlána 

Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen 



A városi ornitofauna kutatása az utolsó 30 évben nagy fejlődésen ment ke- 
resztül. Az 1980-as évekre tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze több 
európai országban, mindenekelőtt Kelet-, Közép-Európában és Skandinávi- 
ában. Sajnos, Magyarország ezen a téren a 80-as évekig az utolsók között 
állt. Budapest madárvilágának teljes felmérése utoljára 1941-ben készült 
{Doming, 1942). Ezt a hiányosságot csak részben pótolhatták a fővárosi 
parkokban végzett megfigyelések {Sasvári, 1981), és az apró közlemények- 
ben megjelent adatok néhány érdekes vagv ritka faj előfordulásáról {Pátkai, 
1960; Schmidt, 1966-1967,^1969-1970, 1975, 1976, 1977; Kéve- Schmidt, 
1971-1972; Tapfer, 1973-1974; Dandl, 1976; Somfalvi, 1976; Kéve, 1981 
a, b; Molnár, 1983 stb.). Budapest XVIII. kerülete madárvilágának többéves 
megfigyeléseiről Thuróczy (1979) munkája kéziratban maradt. Más városok 
közül csak Gyula {Korompay, 1965) és Keszthely (Kéve — Sági, 1970) ornito- 
faunája került feldolgozásra. Debrecenből a 80-as évekig vagy régebbi, vagy 
részadatok voltak ismertek {Nagy, 1936; Bozsko, 1967, 1968b, 1976a, 1978; 
Bozsko -Papp, 1980). 

Az 1979/80. év fordulópontot jelentett a magyar ornitológiában. Akkor elő- 
ször jelenik meg több átfogó munka az egyes városok madárvilágáról : Szeged- 
ről {Marián et al., 1980), Dombóvárról {Nagy, 1982), Debrecenről {Bozsko, 
1983; Bozsko — Juhász, 1983—1984). Egyidejűleg a városi ornitofauna a 
Magyar Madártani Egyesület több helyi csoportjának megfigyelési körébe 
kerül. Közülük kiemelkedő Budapest, Nyíregyháza és Dombóvár megfigye- 
lőinek munkája; ennek során az utolsó két-három évben tekintélyes anyag 
gyűlt össze, és sikerült összeállítani hiteles fajjegyzéket. 



Anyag és módszer 

Tanulmányomban 8 magyar város — Budapest, Debrecen, Nyíregyháza, 
Szeged, Gyula, Keszthely, Dombóvár, Pécs — ornitofaunáját vizsgálom. A 
8 helység között minden típusú város található, a kisebb vidéki várostól a 
fővárosig. Ezek között a lakosok száma és a terület nagysága szerint Buda- 
pest vezet (525 km^, 2 millió lakos), amely természeti adottságokban is a 
leggazdagabb. Területének csak egyharmada beépített, a többi park, erdő, 
rét, mezőgazdasági terület. A budai zöld hegyek és a Duna három szigetével 
további változatos és jó életfeltételeket kínál a madaraknak. A négy megye- 
székhely—Debrecen (206 ezer lakos). Szeged (176 ezer lakos), Pécs (170 ezer 
lakos), Nyíregyháza (110 ezer lakos) — nemcsak méretében, hanem földrajzi 

19 



fekvésében és természeti adottságokban is jelentősen különbözik egymástól. 
Csak Debrecen és Nyíregyháza mutat még valami hasonlatosságot abban, 
hogy mindkettő száraz alföldi város, amelyek madárvilágára formáló hatással 
vannak a városterületbe nyúló erdők (Debrecenben a Nagyerdő, Nyíregy- 
házán a Sóstó-erdő). Mindkettőben hiányoznak a nagy vizek, de ott vannak 
Nyíregyházán a kis Bujtos tavak, és máris jelentősen különbözik a fajlistája. 
Szeged sajátossága a Tisza jelenléte a városban. Pécsett pedig a városi terület 
közvetlenül a mecseki hegyekbe megy át, ahol a gazdag madárvilág számára 
biztosítva vannak az optimális életkörülmények. 

A három vidéki város közül a Fehér-Kőrös partján fekvő 34,5 ezer lakosú 
Gyula a legnagyobb. Ezt követi Keszthely (21 ezer lakos), a Balaton-part 
legjelentősebb kulturális és turisztikai központja, nagy idegenforgalommal. 
Legkisebb és legfiatalabb a háromból Dombóvár (17 ezer lakos), ahol a sok 
kert, gyümölcsös, a három park, valamint a városon átfolyó Kondai-árok 
széles sásas-nádas völgyével és a horgásztavak a változatos madárvilág meg- 
telepedésének kedveznek. 

A feldolgozott anyag következőképpen oszlik meg : Debrecen, 1978 — 1983-as 
adatok (saját megfigyelések; Bozsko — Juhász, 1983, 1983—1984); Nyíregy- 
háza, 1979— 1983-as adatok {Pertilla Attila személyes közlése; Nagy, 1982); 
Budapest, 1982— 1984-es adatok {Trager J. személyes közlései; Thuróczy, 
1979; szakirodalom); Dombóvár, 1979— 1984-es adatok {Nagy, 1982, valamint 
személyes közlései); Szeged, 1970— 1980-as adatok {Marián et al., 1980); 
Keszthely 1950-1970. évi megfigj^elések {Kéve- Sági, 1970); Gyula, 1962-es 
költő fajok listája {Korompay, 1965). Pécsre vonatkozóan korlátozott anya- 
gunk van {Górski, 1981), mivel az kizárólag a belvárosban és 1978-ban fész- 
kelt fajokat tartalmazza, ezért a pécsi anyagot csak egyes összefüggésekben 
tudtam hasznosítani. 

Az adatok elemzését a következő szempontok, ill. módszerek szerint vé- 
geztem. 

1. Megállapítottam a városi ornitofauna szisztematikai és állatföldrajzi 
összetételét mind a fészkelő, mind pedig a teljes faunára vonatkozóan. Ennek 
elveit a megfelelő helyen részletezem. 

2. Az egyes városok fajgazdagságának az értékelését a relatív fajgazdagság- 
(Relative Species Richness-) index (R8R) segítségével végeztem a követ- 
kező formula szerint: 



ahol: a — a vizsgált antropogen terület fajszáma; 

A — az adott földrajzi terület (megye, ország) avifaunájának fajszáma 
{Bozsko, 1972, 1976b). 
Ez a formula eredményesen használható a parki, a városi, az agrárbiotópok 
faunisztikai kutatásában, és jó összehasonlító értékeket ad a különböző terü- 
letekről származó anyagok értékeléséhez. 

3. Megállapítottam a városban előforduló fajok konstanciáját (előfordulá- 
sát) a következő formula szerint: 



C = —100% 



20 



ahol : a — azoknak a városoknak a száma, amelyben előfordul a faj ; 
Ç — a vizsgált városok száma. 

A konstancia fogalmát Dudich után (1952) úgy értelmezem, mint a faj je- 
lenlétét a madárállományokban (százalékban). A városi ornitofauna esetén 
állománynak az egyes városok helyi ornitofaunáját veszem, és eltekintek a 
területegységektől, amit a madarak mozgékonyságánál és a városban való 
szeszélyes területi eloszlásuknál fogva megengedhetőnek láttam. A konstan- 
cián belül öt kategóriát alkalmazok: 100— 80%-os jelenléte — konstans faj 
(C), 80-60%-os - szubkonstans (SC), 60-40%-os - akcesszórius (AC), 
40 — 20%-os — ritka (R), 20% alatti előfordulás esetén nagyon ritka (RB) 
faj. 

4. Kiszámítottam a fajazonossági indexet (Quotient of Similarity), vagyis 
a Jaccard — Sorensen-koeííicienst a közismert formula szerint : 

«^ = Ä-^""' 

ahol: IV — a közös fajok száma; 

^4 — a fajok száma az egyik városban; 

B — a, fajok száma a másik városban (Tomalojc, 1970). 
Sajnos ez az egyenlet nem tükrözi objektíven a faunaazonosságot abban az 
esetben, ha az egyik összehasonlítandó fauna kis fajszámú. Ezért pótlásul a 
Simpson-íovmMÍdü segítségével is megállapítottam a hasonlóságot, amely a 
közös fajokat a kisebb faunához viszonyítja: 

^ lOO-c 

ahol: c — a közös fajok száma; 

6 — a kisebb fauna fajszáma {Simpson, 1943, cit. Udvardíj, 1983). 
Ezenkívül a városok fajjegyzékeinek az összehasonlításában Schilder 
(1955, cit. Udvardy, 1983) módszerét is alkalmaztam, amely a fajszámkülönb- 
séget a nagj^obbik faunához viszonyítja: 

„ 100 (a- b) 
a 

Az utóbbi két indexkombinációval Schilder grafikus módszert dolgozott ki 
a vizsgált területek faunaazonosságának kifejezéséhez. Ezt a módszert is 
alkalmazom munkámban, de csak a költő ornitofauna feldolgozásában, 
mivel az jobban jellemzi az ornitofaunát, és ehhez több adat állt rendelkezé- 
semre. 

A városi ornitofauna szisztematikai és állatföldrajzi 
összetétele 

A városi ornitofauna fajlistájának összeállításában dr. Kéve András 
(1984) madárnévjegyzékét vettem alapul. Az ott felsoroltakon kívül szük- 
ségesnek bizonyult két fajt beiktatni a városi ornitofauna listájába. 

21 



1. Columba livia ssp. domestica. Az elvadult házi galambok tekintélyes cso- 
portokban élnek minden városban, és nem elhanyagolhatók a városi madár- 
felmérésekben. Populációjuk zöme — a tenyészgalambok kivételével — tel- 
jesen vadon él, életvitelük aligha különbözik a balkáni gerléétől és a házi 
verébétől. Véleményem szerint — más országokhoz hasonlóan — indokolt lenne 
a fajt az országos fajlistába is felvenni. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Schmidt 
Egon is (1982). Az igény azért is indokoltnak tűnik, mivel a szirti galamb 
hegyi fészkelése is ismert (1981. III. 29-én egy lakott fészek a Bükk hegység, 
Köpüskő Szentlélek melletti szirtjén — dr. Oyulai Iván személyes közlése), és 
lehet, hogy nem is egyedülálló. 

2. Parus cyanus. A lazurcinegét 1982. V. 12-én állításuk szerint — dr. Juhász 
Lajos id. Juhász Lajossal figyelte meg a KLTE botanikus kertjében, és így a 
faj a debreceni fajlistában szerepel ( Bozskó — Juhász, 1983). 

A magyar városokban regisztrált madárfajokat az 1. táblázat tartalmazza. 
A nyolc városban összesen 201 faj fordul elő, ebből 117 költő. Tekintettel 
arra, hogy a városi anyagok tartalmilag különböztek, értelmezésükben nem 
részletezhetem jobban a fajok tartózkodásjellegét, és csak fészkelő és nem 
fészkelő kategóriába oszthatom őket. 

Városaink költő ornitofaunájában a következő 15 rend fajai találhatók: 
Podicipidif ormes 3, Ciconiiformes 4, Anseriformes 6, Falconiformes 6, Gallifor- 
mes 3, Gruiformes 5, Charadriif ormes 6, Columbiformes 5, Cuculif ormes 1, Strigi- 
f ormes 1 ,Caprimulgif ormes 1, Apodiformes 1,C or aciif ormes 3, Picif ormes 6, Pas- 
serif ormes 66 faj. Az egyes csoportok százalékos részarányát a költő faunában 
az 1 /A ábra mutatja. A fészkelő fajok között a városi életfeltételekhez jobban 
alkalmazkodó verébalakúak dominálnak (56,41%). A többi csoportok kisebb 
részarányban szerepelnek. Azonban összfajszámuk sokszor az országos faj jegy- 
zékben is csekély, ezért érdekes volt összehasonlítani őket (2. ábra). Kiderült, 
hogy a Passeriformes-en kívül városainkban található összes 5 mag3^arországi 
galambfaj (Columbiformes), továbbá 6 a 9 Picif ormes fajból, l-l faj kivéte- 
lével az összes Coraciif ormes és Phasianidae, valamint a Cuculif ormes, Caprimul- 
giformes és Apodiformes egyetlen képviselői is jellemzők városainkra. 

Kevésbé városinak mondhatók a Falconiformes, Ciconiiformes, Anserifor- 
mes, Charadriif or mes rendek egészében véve. De néhány vízimadárfaj elég 
közönséges a városokban, ahol jelen vannak a megfelelő biotópok. Példaként 
felsorolhatom a Poíííceps fajait, továhhá Ixobrychus minutus, Botaurus stellaris, 
Anas platyrhynchos, Gallinula chloropus, Fulica atra, Tringa hypoleucos és 
néhány nádiposzátafajt (1. táblázat). 

A madárfajok teljes listája ennél bővebb a vonuló, ill. telelő újabb fajok 
megjelenése következtében. A tárgj^altakon kívül az egész fajlista a Gaviif ormes 
és a Pelecanif ormes l-l fajával együtt már 17 rendhez tartozó madárfajt 
tartalmaz, tehát az összes Magyarországon előforduló madárrendeket — a 
flamingófélék kivételével — magába foglalja. A teljes fajlistában már mások 
a taxonok részarányai. És bár a Passeriformes tovább is a legnagyobb cso- 
portot alkotja (51,24%), abszolút és relatív értelemben nő az Anseriformes 
és a Charadriif ormes részaránya (1/B ábra). Néhány taxon fajszámában eléri 
vagy megközeUti az országos szintet. Ez mindenekelőtt a Ciconiiformes, 
Columbiformes, Cor aciif ormes, Piciformes és a Passeriformes rendjére érvényes 
(3. ábra). 

Az állatföldrajzi fauna elemzését — ugyanúgy, mint a debreceni munkám- 
ban — Voous (1960) és Stegmann (1938) elvei szerint végzem, azzal a különb- 

22 



1. táblázat 
Table 1 



A városi ornithofauna összetétele Magyarországon 

The composition of avifauna in Hungarian towns 

(Ft — fauna type; G — constancy; O — breeding; + — not breeding) 



Species 


• 


a 
u 




Í3 

1 




eS 
3 






<u 

•a 








o 


M 


o 


■^ 


>> 


<ä 


*CJ 


s 








» 


<a 


fi 


M 


o 


>> 


z 


m 


o 


1 


2 


3 


4 


5 


6 


7 


8 


9 


10 


11 


Gavia immer 


NA 






+ 














Podiceps ruficollis 


OW 


+ 


+ 
















R 


Podiceps cristatus 


ow 




















R 


Podiceps grisegena 


HA 



















RR 


Phalacrocorax carbo 


OW 




+ 
















Ardea cinerea 


PA 




+ 


+ 













RR 


Ardea purpurea 


lAf 




+ 












+ 




Egretta alba 


Cosm 






+ 










+ 




Nycticorax nycticorax 


Cosm 


+ 


+ 


+ 






+ 








Ixobrychus minutus 


OW 




+ 

















Ac 


Botaurus stellaris 


PA 




















R 


Giconia ciconia 


PA 

























C 


Giconia nigra 


PA 
















+ 




Platalea leucorodia 


OW 
















+ 




Cygnus olor 


PA 






+ 














Anser anser 


PA 




+ 


+ 










+ 




Anser albifrons 


A 


+ 


+ 












+ 




Anser erythropus 


A 
















+ 




Anser fabalis 


PA 




+ 


+ 










+ 




Anas platyrhynchos 


HA 


+ 




















Ac 


Anas querquedula 


PA 
















+ 




Anas acuta 


PA 
















+ 




Anas penelope 


PA 
















+ 




Anas clypeata 


HA 
















+ 




Aythya ferina 


PA 












+ 







RR 


Aythya fuligula 


PA 




+ 












+ 




Aythya nyroca 


TM 




+ 















RR 


Bucephala clangula 


HA 




+ 












+ 




Glangula hyemalis 


A 
















+ 




Mergus albellus 


PA 
















+ 




Mergus merganser 


HA 
















+ 




Pernis apivorus 


E 



















RR 


MÜVU8 rnilvus 


E 




+ 
















Accipiter gentilis 


HA 


+ 


+ 


+ 


+ 




+ 







RR 


Accipiter nisus 


PA 


+ 


+ 


+ 


+ 




+ 







RR 


Buteo buteo 


HA 




+ 


+ 


+ 











RR 


Buteo lagopus 


A 


+ 






+ 








+ 




Gircus aeruginosus 


PA 












+ 








Falco cherrug 


MTib 




+ 












+ 




Falco peregrinus 


Cosm 




+ 
















Falco subbuteo 


PA 


+ 


+ 


+ 


+ 











RR 


Falco columbarius 


HA 


+ 


+ 


+ 


+ 








+ 




Falco tinnuncuZu^ 


OW 


+ 













+ 







Ac 


Perdix perdix 


ET 








+ 











RR 


Goturnix coturnix 


OW 


+ 


+ 





+ 











R 


Phasianus colchicus 


ChM 
























C 


Grus grus 


PA 


+ 


+ 

















23 



1. táblázat folytatása 
Table 1. continued 



1 


2 


3 


4 


5 





7 


8 9 


10 


11 


Rallus aquaticus 


PA 

















+ 


RR 


Porzana parva 


PA 



















RR 


Porzana piisiüa 


OW 
















+ 




Porzana porzana 


E 






+ 














R 


Gallinula chloropus 


Cosra 




+ 



















sc 


Fulica atra 


PA 









+ 













Ac 


Vanellus vanellus 


PA 


+ 




+ 













RR 


C/taradrius dttbius 


PA 



















RR 


Limosa limosa 


PA 
















+ 




Trinca erythropus 


S 
















+ 




Trinca totanus 


PA 



















RR 


Trinca nebularia 


S 
















+ 




Tringa hypoleucos 


HA 






+ 







+ 







R 


Gallinago media 


PA 




+ 
















Qallinago gallinago 


HA 




+ 


+ 










+ 




Scolopax rusticola 


PA 




+ 















RR 


Calidris minuta 


A 
















+ 




Galidris alpina 


A 
















+ 




Burhinus oedicneinus 


TM 




+ 
















Stercorarius parasitions 


A 




+ 
















Larus canus 


PA 
















+ 




Lams argentatus 


NA 




+ 












+ 




Larus ridibundus 


PA 


+ 


+ 


+ 











+ 


RR 


Rissa tridactyla 


A 
















+ 




Chlidonias hybrida 


OW 












+ 








Chlidonias niger 


HA 






+ 






+ 








Columbia livia ssp. 






















domesticus 


T 











Î 


? 











C 


Golumba oenas 


ET 








+ 











RR 


Golumba palumbus 


ET 




+ 
















R 


Streptopelia turtur 


ET 








+ 
















C 


Streptopelia decaocto 


lAf 


























C 


Guculus canorvs 


PA 
















+ 







SC 


Tyto alba 


Cosm 























sc 


Bubo bubo 


PA 
















+ 




Athene noetica 


TM 
















0? 







c 


Strix aluco 


PA 























sc 


Asio otus 


HA 














+ 







Ac 


Gaprimulgus europaeus 


PA 









+ 











R 


Apus apus 


PA 











+ 













SC 


Alcedo atthis 


OW 


+ 


+ 





+ 











R 


Merops apiaster 


TM 


+ 




+ 


+ 











RR 


Goracias garridus 


ET 




+ 




+ 












Upupa epops 


OW 








+ 








Oî 







C 


Jynx torquilla 


PA 





+ 


+ 
















SC 


Piciis viridis 


E 

























c 


Pious canus 


PA 


+ 






+ 












Dryocopus martiul 


PA 


+ 














+ 




Dendrocopos major 


PA 

























c 


Dendrocopos syriacus 


M 
























c 


Dendrocopus médius 


E 





+ 





+ 




+ 







Ac 


Dendrocopos minor 


PA 







+ 


+ 











R 


Galerida cristata 


PA 
























C 


Lullula arborea 


E 


+ 






+ 











RR 


Alauda arvensis 


PA 


+ 






+ 













Eremophila alpestris 


HA 
















+ 





24 



1. táblázat folytatása 
Table 1 continued 



10 



11 



Hirundo rustica 
Delichon urbica 

Riparia riparia 
Oriolus oriolus 
Gorvus corax 

Corvus corone corone 

Corvus corone comix 

Corvus frugilegus 

Corvus monedtda 

Pica pica 

Nuycifraga caryocatactes 

Garrulus glandarius 

Parus major 

Parus caerideus 

Parus cyanus 

Parus ater 

Parus eristatus 

Parus palustris 

Aegithalos caudatus 

Pemiz pendulinus 

Panurus biarmicus 

Sitta europaea 

Certhia famüiaris 

Certhia brachydactyla 

Tichodroma muraria 

Troglodytes troglodytes 

Turdus viscivorus 

Turdus pilaris 

Turdus philomelos 

Turdus iliacus 

Turdus torquatus 

Turdus merula 
Monticola saxatilis 

Oenanthe oenanthe 

Oenanthe hispanica 

Oenanthe plesciuxnka 
Saxicola rubetra 
Saxicola torquata 
Phoenicurus phoenicurus 
Phoenicurus ochruros 
Luscinia megarhynchos 
Luscinia luscinia 
Erithacus rubecula 
Locustella naevia 
Locustella fluviatilis 
Locustella luscinioides 
Lusciniola melanopogon 
Acrocephalus arundinacetis 
Acrocephalus sciripaceus 
Acrocephalus palustris 
Acrocephalus 

sclioenobaemis 
Acrocephalos paludicola 
Hippolais icterina 
Hippolais pallida 
Sylvia atricapilla 



HA 














PA 














HA 






+ 


+ 


PA 














HA 










PA 






+ 




PA 


+ 




+ 





PA 


+ 








+ 


PA 














PA 














PA 










PA 







+ 


+ 


PA 














E 














S 


+ 








PA 





+ 


+ 





E 


+ 








PA 













PA 











+ 


PA 












PA 








+ 


PA 





+ 








HA 








+ 


E 













Pm 




+ 






HA 





+ 





+ 


ET 


+ 


+ 


+ 


+ 


S 


+ 


-f 


+ 


+ 


E 





+ 





+ 


S 


+ 


+ 


+ 


+ 


Pm 


+ 


+ 






PA 














Pxm 










PA 












M 










T 










E 











PA 











E 














Pxm 














E 














PA 










E 





+ 





+ 


ET 












PA 











ET 









+ 


TM 










ET 


i 








ET 











E 











ET 




i 





+ 


E 










E 


-f 




+ 


+ 


M 











E 

















! 







+ 

+ 



+ 

+ 




+ 

+ 

+ 



I 








+ 






+ 





+ 





+ 





+ 



+ 



+ 



+ 



+ 
+ 









R 

e 



R 
Ac 

c 
e 

R 
C 
C 

R 

Ac 
Ac 
Ac 

Ac 

RR 

Ac 

Ac 



Ac 

C 
Ac 



R 
R 

SC 

c 
c 






Ac 


+ 


R 





R 


+ 


R 


+ 







R 





Ac 





Ac 





Ac 


+ 




+ 




+ 


RR 





C 



25 



1. táblázat folytatása 
Table 1. continued 



1 


2 


3 


4 


5 


6 


7 


8 


9 1 10 


11 


Sylvia nisoria 


ET 























e 


Sylvia borin 


E 


+ 







+ 












Ac 


Sylvia communis 


ET 






+ 
















Ac 


Sylvia curruca 


ET 








+ 
















C 


Phylloscopus trochilus 


PA 


+ 


+ 












+ 




Phylloscopus collybita 


PA 








+ 


+ 











Ac 


Phylloscopus sibilatrix 


E 





+ 


+ 


+ 











R 


Regulus regulus 


PA 





+ 


+ 


+ 




+ 




+ 


RR 


Regulis ignicapillus 


HA 




+ 








+ 




+ 




Mtiscicapa striata 


ET 








+ 

















C 


Ficedula hypoleuca 


E 


+ 


+ 


+ 






+ 




+ 




Ficedula albicollis 


E 





+ 




+ 




+ 







R 


Ficedula parva 


PA 






+ 













RR 


Prunella modidaris 


E 






+ 


+ 




+ 




+ 




Prunella collaris 


Pm 
















+ 




Anthus pratensis 


E 












+ 








Antiivá triviális 


ET 


+ 




+ 










+ 




Motacilla alba 


PA 





+ 










+ 







Ac 


Motacilla flava 


PA 













+ 







R 


Motacilla cinerea 


PA 








+ 











RR 


Bombycilla garrulus 


SCan 


+ 


+ 


+ 


+ 




+ 




+ 




Lanius exciibitor 


HA 


+ 






+ 








+ 




Lantus minor 


ET 





+ 
















Ac 


Lanius collurio 


PA 

























C 


ßturmis imlgaris 


ET 


























C 


Pastor roseus 


T 




+ 
















Passer domesticus 


PA 


























C 


Passer montanus 


PA 


























C 


Coccothraustes 






















coccothraustes 


PA 





+ 


_[- 







+ 







Ac 


Carduelis chloris 


ET 


























C 


Carduelis carduelis 


ET 


























C 


Carduelis spinus 


PA 


+ 


+ 


+ 


+ 




+ 




+ 




Acanthis cannabina. 


ET 


+ 


+ 





+ 











R 


A canthis flammea 


HA 






+ 










+ 




Serinus serinus 


M 

























C 


Pyrrhida pyrrhula 


S 


+ 


+ 


+ 


+ 




+ 




+ 




Loxia curvirostra 


HA 








+ 








+ 




Fringilla coelebs 


E 

























C 


Fringilla montifringilla 


S 


+ 


+ 


+ 


+ 




+ 




+ 




Emberiza citrinella 


E 





+ 





+ 











Ac 


Emberiza calandra 


ET 

















+ 


RR 


Emberiza eia 


PA 
















+ 




Emberiza schoeniclus 


PA 




















R 


Plectrophenax nivalis 


A 
















+ 




Total: 201 species 




99 


106 


113 


97 




89 




179 




Breeding : 1 1 7 species 




60 


45 


65 


47 


44 


50 




109 





A 


— Arctic 


ChM 


— Chinese-Mongolian, 


NA 


— Nord-Atlantic, 


lAf 


— Indian -African, 


HA 


— Holarctic, 


S 


— Siberian, 


PA 


— Palaearctic, 


SCan 


— Siberian-Canadian, 


OW 


- Old World, 


Pra 


— Palaeomontane, 


Cosm 


— Cosmopolitan, 


Pxm 


— Palaeo-xeromóntane 


E 


— European, 


** C 


— Constant, 


ET 


— European -Tiu'kestanian, 


se 


— Subconstant, 


T 


— Tui'kestanian, 


Ac 


— Accessory, 


TM 


— Turkestanian -Mediterranean, 


R 


— Rare, 


M 


— Mediterranean, 


RR 


— Very rare species. 



MTib - Mongolian-Tibetan, 



26 



1 2 



3 4 




1. Gaviiformes (0,5%) 

2. Pod ici pedi formes (5,4%) 

3. Pelecan if ormes (1,8%) 

4. Ciconiiformes (4,5%) 

5. Anseriformes (8,4%) 

6. Falconiformes (6,0%) 

7. Galliiformes (1,5%) 

8. Gruiformes (3,5%) 

9. Charadriiformes (9,9%) 

10. Columbiformes (2,5%) 

11. Cuculiformes (0,5%) 

12. Strigiformes (0,5%) 

13. Caprimulgiformes (0,5%) 

14. Apodiformes (0,5%) 

15. Coraciiformes (2,0%) 

16. Picif ormes (4,0%) 



1. Podicipediformes (2,6%) 

2. Ciconiiformes (3,4%) 

3. Anseriformes (2,5%) 

4. Falconiformes (5,1%) 

5. Galliiformes (2,5%) 

6. Gruiformes (4,3%) 

7. Charadriiformes (5,1%) 

8. Columbiformes (4,3%) 

9. Cuculiformes (0,8%) 

10. Strigiformes (3,4%) 

11. Caprimulgiformes (0,9%) 

12. Apodiformes (0,8%) 

13. Coraciiformes (2,0%) 

14. Piciformes (5,1%) 



1. A városi ornitofauna szisztematikai összetétele Magyarországon A — teljes ornitofauna, 

JB — fészkelő ornitofauna. — Systematic composition of urban avifauiui in Hungary. 

A — complet, B — nesting avifauna. 



27 



TO- 



SO- 



50- 



40 



30 



20 



lo- 



ri 



94 

q 







'- 



-Qfl_ 



M nn HCT IIB 



CB ::r 
9-. o 

3 S 



w 


O 


•r> 


r^ 


0) 
•D 


■D 


— • 


n 




^. 


a 




d 




o 






C 


o 


3 

(0 






<g 


3 



^ 3 



városi — urban 



országos fauna — nációnál 



2. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása az országos és a városi 
költő ornitofaunában. — Comparison of the sJiare of various systematic orders in national 

and iirhan nesting avifauna. 



28 



126 



io: 



80- 



70H 



60- 



50- 



40^ 



30- 



20- 



10- 



nnOnflR 



n. 



o 



1 



npì 



â ^ 



o 



na nw 



o 



nallHlla 



u — 



^' G. 



<o — 



<o ^; 



3 - =;; 
R 3 § 



> 

O 



t- 3 



n 


-0 


-0 





n 


»Í 




































3 




d 



: 



városi - urban 



S 



országos — national 



5. ^z e^?/e5 szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása a teljes városi és országos 
ornitofaunáhan. — Comparison of the share of individual systematic orders in complete urban 

and national avifauna. 



29 



seggel, hogy most teljesebb mértékben Voous madárföldi'ajzi klasszifikáció- 
jára támaszkodom. Csak három faj esetén — Oriolus oriolus (E), Pyrrhula 
pyrrhula (8) és Emberiza citrinella (E) — hagytam meg Stegmann beosztását 
mint feltétlenül szükségeset. A Foows-rendszerre való átállásom nem jelenti, 
hogy besorolása vitás állításoktól mentes. Azonban az ornitológusok többsége 
Voous-t követi, és egységre kellett törekednem, hogy összehasonlítható legyen 
saját anyagom a más országokban közöltekkel. 

Tekintettel arra, hogy az állatföldrajzi analízis az àrea elemzésén alapszik, 
mindenekelőtt a költő ornitofaunát tárgyalom. Városainkban a palearktikus 
fajok dominálnak (43,54%), amelyek a többi transzpalearktikusan elter- 
jedt holarktikus, óvilági és kozmopolita fajokkal együtt a fauna kb. 60%-át 
képezik. Jelentős az európai fajok csoportja is (16,24%), valamint a déli 
faunatípusok leszármazottjainak aránya (31,36%), ahova a mediterrán, ill. 
euroturáni elterjedésű faunakörök tartoznak (európai — turkesztáni, turkesz- 
táni, turkesztáni — mediterrán, mediterrán és a hozzájuk közel álló indoafrikai 
egyetlen fajjal) (2. táblázat). Azonban meg kell jegyezni, hogy ezek között 



2. táblázat 
Table 2 



A városi ornitofauna állatföldrajzi összetétele Magyarországon 
The zoogeographical composition of urban avifauna in Hungary 





Breeding 


Total 


Fauna types 












abs. 


% 


abs. 


% 


Arctic 


_ 


_ 


9 


4,5 


Nord- Atlantic 


— 


— 


2 


1,0 


Holarctic 


10 


8,55 


22 


11,0 


Palaearctic 


51 


43,59 


75 


37,0 


Old World 


7 


5,98 


11 


5,5 


Cosmopolitan 


2 


1,70 


5 


2,5 


European 


19 


16,24 


26 


13,0 


Europea n- Turkestanian 


18 


15,38 


22 


11,0 


Turkestanian 


1 


0,86 


3 


1,5 


Turkestanian- Mediterranean 


3 


2,56 


5 


2,5 


Mediterranean 


3 


2,56 


4 


2,0 


Mongolian- Tibetan 


— 


— 


1 


0,5 


Chinese- Mongolian 


1 


0,86 


1 


0,5 


Indian- African 


1 


0,86 


2 


1,0 


Siberian 


— 


— 


7 


3,5 


Siberian-Canadian 


— 


— 


1 


0,5 


Palaemontane 


— 


— 


3 


1,5 


Palaeo-xeromontane 


1 


0,86 


2 


1.0 


Total: 


117 


100,00 


201 


100,0 



a városokban nem egzotikumok, hanem tág áreájú régi, fajok találhatók, 
amelyek most már számosak a közép- és kelet-európai, ázsiai, mediterrán, 
sőt a borealis területeken egyaránt (pl. Carduelis carduelis, C. chloris, Musci- 
capa striata, Sylvia curruca, S. nisoria, S. communis, egyes Acrocephalus fajok 
stb.). De a déli faunatípusból került fel egy sor terjeszkedő faj, amelyek ebben 
az évszázadban jelent meg Magyarországon, mint például Serinus serinus, 
Phoenicurus ochruros, Streptopelia decaocto, Dendrocopos syriacus, Hippolais 



30 



pallida. Előrehaladásuk különösen eredményesen az antropogén tájakon 
történt, ezért populációjuk — a halvány géze kivételével — a városokban 
már igen jelentős. Ug^^anakkor az utóbbi években számos kelet-európai és 
szibériai faj jelent meg vagy a populációnövekedést tanúsítja Magyarország 
keleti vidékein ( Dry ocopus martms. Ficus canus, Turdus pilaris) {Bozsko — Ju- 
hász, 1983-1984). 

Egészben véve, a városi ornitofauna zömében a szélesen elterjedt paleark- 
tikus, holarktikus, európai és euroturáni fajokból tevődik össze, amelyeket az 
antropogén tájakat kedvelő vagy jól toleráló terjeszkedő fajok bővítik. 
Ennek következtében a városi ornitofaunánk több mint 97%-ában a föld- 
rajzi zóna alapfaunájához tartozó elemekből áll. Színező fajként csak a 
Certhia familiáris, Ficedula parva, H ippolar is pallida szerepel; érdekes, hogy 
közülük csak az utóbbi faj terjeszkedő. A többieknek az előbb felsoroltakból 
már számos populációjuk van, áreahatáruk már messze esik Magyarországtól, 
így ezek a fajok átkerültek már az alapfauna kategóriájába. Az alapfauna 
elemeinek túlsúlya a városi ornitofauna jellegzetes sajátossága. 

A magyarországi városok ornitofaunájának állatföldrajzi összetétele az 
egyik oldalon az urbánfauna tipikus vonásait viseli, a másik oldalról Magyar- 
ország földrajzi fekvésével mutat szerves kapcsolatot. A városi és az országos 
ornitofauna állatföldrajzi összetételének összehasonlítása azt bizonyítja, 
hogy a fő faunatípusok részaránnyal mindkét esetben messzemenően meg- 
egyeznek (4. ábra). Az urban ornitofauna minimális eltérése csak a ritka és a 

[%] 



50- 












40- 


'\ 










30- 


\ 










20- 


/ \ 


\ 








10- 


1 




/\ 










w 




w 


^^^ 




-*- ^ — — 



FT 



HA PA OW 



ET 



TM M ChM lAf Pxm 



városi — urban 



— — — országos — avifanna of Hungary 

4. A városi és az országos ornitofauna állatföldrajzi tagolódásának összelmsonlitása. 
Comparison of Zoogeographie proportions of urban and national avifanna. 



31 



szibériai faunatípusok fajainak hiányában nyilvánul meg. Ez ahhoz a követ- 
keztetéshez vezet, hogy az urban ornitofauna állatföldrajzi összetétele az 
adott ország földrajzi fekvésétől függ, és mindenekelőtt a helyi fauna szár- 
mazéka, és csak azután a civilizáció eredménye. Ugyanehhez a gondolat- 
hoz jutottam régebben a kelet- és közép-európai parki ornitofauna vizs- 



3. táblázat 
Table 2 



A magyarországi és egyes külföldi városok ornitofaunájának 

a Relativ Fajgazdagság- (RSR-) index értékei 

Values of Relative Species Richness index relating to 

avifauna of some towns in Hungary and abroad 







RSR 


RSU 


Város 


Adatok szerzője 


Fészkelő ! 


összes 


Town 


Author of data 


fajok 


fajok 






Breeding sp 


Allsp. 


Budapest 


Trager, nera publikált anyag, unpublished 








material 


53,96 


51,73 


Dombóvár 


Nagy S.. 1982 


32,18 


32,65 


Debrecen 


Bozsko — Juhász, 1983 


29,70 


28,61 


Nyíregyháza 


Petrilla, nem publikált 


24,75 


25,72 


Keszthely 


Kéve -Sági, 1970 


23,27 


28,03 


Szeged 


Marián et al, 1980 


22,27 


30,63 


Gyula 


Korompay, 1965 


21,78 


- 


Leningrád 


Hrabrij, 1982; Malcsevszkij -Pukinszkij, 








1983 


42,48 


51,22 


Ny-Berlin 


Sukopp — Elvers, 1982 


56,72 




Brno 


Hudec, 1976 


35,94 


27,71 


Minszk 


Uljanova, 1979; Fedjusin-Dolbik, 1967 


40,68 


40,01 


Legnica 


Tomialojc, 1970, 1972 


28,37 




Torun 


Strawinski, 1963 


27,27 




Slupsk 


Górski, 1982 


21,36 





gálata során, amikor megállapítottam, hogy a két övezetben a tij^ikus 
fajkomplexum nem egyezik {Bozsko, 1968a, b), bár akkor csak faunisztikai 
analízis történt. Teljesen megegyezik ezzel a megállapítással a magyarországi 
és a szófiai (Bulgária) urban ornitofauna állatföldrajzi összetételének össze- 
hasonlítása (5. ábra). A magyarországi városokhoz képest a szófiai faj listá- 
ban [Nankinov, 1982) májusban — ami megfelel a költés idejének — relatíve 
kisebb a palearktikus fajok aránya, bár ott is ez a faunatípus a vezető (34%, 

30%)- , . . , , . 

Csökkenő tendencia tapasztalható az európai és az európai — turkesztani 

faunatípusok képviseletében is, de számosabb a mediterrán és a turkesz- 
tani — mediterrán, valamint az indoafrikaiak fajcsoportja (5. ábra). Ezek a 
sajátosságok Bulgária földrajzi fekvését tükrözik, amely közelebb van a 
szubmediterrán és a mediterrán övezethez, mint Magyarország, de a sok 
hegység vertikális zonációja még optimális életfeltételeket teremt számos 
palearktikus, magashegységi és szibériai fajnak is. 

A végén néhány szó az egész évben megfigyelt madárfajok faunaköri beosz- 
tásáról. A fészkelési perióduson kívül — amint láttuk — a városokban válto- 
zik a fauna faji összetétele, amivel bővül a fajlista is. Nemcsak a jellemző 



32 



(%1 

50- 



40 



30 



20 



10- 



•-iR 



M. 



na. 



Ä 



nn nn n H 



FT 



OW HA PA 



ET TM M 



lAf Px Pxm Sm 



^ 



magyar városok - Hungarian towns Szófia - Sofia 

5. A magyarországi városok és Szófia ornitofaunája állatföldrajzi összetételének összeluisonli- 
tása. — Comparison of Zoogeographie avifauna of totvns in Hungary aiid Sofia. 

faunatípusok gyarapodnak, hanem a teljesen idegen faunatípusok leszárma- 
zottjai is megjelennek a városokban. A vonuló és a telelő fajok révén lényege- 
sen növekszik a palearktikus, a holarktikus és az európai elemek abszolút 
száma, megjelennek az arktikus {Anser albifrons, A. erythropus, Clangula 
hyemalis, Buteo lagopus, Calidris minuta és mások, összesen 9 faj), a nord-at- 
lantikus (Gavia immer, Larus argentatus), a szibériai és a szibériai — kanadai 
{Tringa erythropus, T. nehularia, Turdus pilaris, T. ilíacus, Bomhycilla gar- 
rulus, Fringilla mutifringilla és mások, összesen 8 faj) madarak. Az abszolút 
szám növekedése mellett megváltoznak a vezető faunaelemek arányai is, 
néha negatív irányban (2. táblázat). 



A városi ornitofauna fauniszíikai és cönológiai jellemzése 

A vizsgált nyolc város madárvilága fajgazdagságában lényegesen elüt egy- 
mástól. A legtöbb költő (109), valamint az összes megfigyelt fajok száma (179) 
a fővárosban van. Itt legmagasabb a ritka és az igen ritkán fészkelő fajok 
előfordulása (39). Ezek közül h sok az ártéri és a parti madár, mint a kis- és 
búbos vöcsök, a szürke gém, a bölömbika, a barát- és a cigányréce, a guvat, 
a kis vízicsibe, a kislile, a piroslábú és a billegető cankó, a jégmadár és a 
parti fecske, a nádiposzáta és a tücsökmadár (1. táblázat). De megfigyelhető 



33 



olyan ragadozó madarak fészkelése, amelyek már régen nem költenek a 
többi megvizsgált városban (pl. darázsölyv, héja, kabasólyom). Budapesten 
még maradtak olyan gazdag természetes területek, ahol költhet a lappantyú, 
erdei pacsirta, hegyi fakusz és a kis légykapó, hasonlóan a fogoly és a fürj, 
amelyek fészkelése egyáltalán nem jellemző a városokra. 

A többi hét város fajlistája tarka képet mutat, de mind a költő, mind a tel- 
jes ornitofaunájuk lényegesen elmarad a budapestitől. A fészkelő fajok szá- 
ma az esetlegesen költőkkel együtt 44 és 65 között van. Leggazdagabb Dombó- 
vár (65) és Debrecen (60) madárvilága. A többi város fajgazdagsága lénye- 
gesen lejjebb áll a következő sorrendben : Nyíregyháza 50, Keszthely 47, Sze- 
ged 45 és Gyula 44 fajjal. Már ez a felsorolás is bizonyítja, hogy a vidéki vá- 
rosok esetében nem állapítható meg semmiféle összefüggés a város nagysága 
és a költő madarak fajszáma között. Sőt, a legkisebb Dombóvárott öt fajjal 
több fészkel, mint a legnagyobb Debrecenben. A dombóvári fajlistára hatással 
van a Kondai-árok és a Tüskei horgásztavak gazdag madárvilága, amelyben 
megtalálható a szárcsa, kisvöcsök, vízityúk, jégmadár és majdnem az összes 
nádiposzáta és tücsökmadár fajai. Debrecen ornitofaunáját gazdagítják azok 
a fajok, amelyek a Nagyerdő felől behatolnak az öreg városi parkokba és te- 
metőkbe: lappantyú, szajkó, sárgafejű királyka, örvös légykapó és mások. 

A városi ornitofauna faji összetételét lényegesen befolyásolja a vízi (parti) 
biotópok jelenléte, különösen ha azok megőrzik a jellegzetes parti növényze- 
tet. Ezt jól mutatja Nyíregyháza példája, ahol az egyetlen vízmedencét az 
elég elhanyagolt és most már a városközponthoz közel eső Bujtos horgász- 
tavak képezik. Minden zavaró tényező ellenére ott tud még költeni — ha nem 
is minden évben — a pocgém, bölömbika, két vöcsökfaj, tőkés réce, szárcsa, 
vízityúk, billegető cankó, a nádiposzáta három faja, a nádi sármány (1. táb- 
lázat). Ugyanakkor a Tisza partján levő Szegeden és a Balaton mellett fekvő 
Keszthelyen csak l-l vízi fajt bizonyítottak fészkelőnek — a tőkés récét és a 
vízityúkot {Kéve- Sági, 1970; Marián et al., 1980). Mindkét városban fész- 
kelők között az urban, ill. a parki fajok dominálnak. Valószínűleg a part 
beépítettsége, gondozottsága, különösen nagy látogatottsága is negatívan 
hat a madárvilágra. Vonuláskor ellenkezőleg, a nagy víz több fajt csal ide, és 
a fajlista jelentősen bővül mindkét városban (1. táblázat). Tehát a városok 
környezeti adottságai döntően befolyásolják az ornitofauna fajgazdagságát, 
és észrevehető differenciákat idéznek elő a városok között. 

Az ornitofauna hasonlósági vizsgálata először a J accard — Sorensen-íé\e 
teszt segítségével történt, és meglepően nagy hasonlóságot mutatott ki a 8 
város költő fajainak összetételében (6/A ábra). Az azonosság értékei zöm- 
ben 60 és 80%-os kategórián belül voltak, amelyek a városi ornitofauna 
nagyfokú azonosságát mutatják. Ennél gyengébb hasonlóság csak Buda- 
pest—Keszthely, Budapest — Gyula és Debrecen — Gyula városok között 
mutatkozott. 

Még gyengébbek az eltérések az ornitofauna teljes fajlistái között (6/B 
ábra), ehhez valószínűleg hozzájárul a telelő madárfajok nagy homogenitása 
a városokban. Egyedül Budapest és a többi városok (Dombóvár kivételével) 
viszonyításakor tapasztalható enyhe fokú hasonlóságcsökkenés, ami a buda- 
pesti rendkívül gazdag madárvilág különleges helyzetét hangsúlyozza. 

A J accard — Sor ensen-index segítségével nagyon általános képet kaptunk 
az összehasonlított ornitofaunáról. Pedig az egyes városok között nagyok a 
különbségek mind a fajszám, mind a közös fajok számában. Más lehetett a 

34 



A) 



B) 





Bp 


Ny 


G y 


Ksz 


Dv 


Sz 


Db 


67,46 


67,72 


55,77 


76,64 


70,40 


74,29 


Sz 


55,84 


71,58 


62,92 


76,09 


67,27 




Dv 


67,82 


64,43 


56,88 


62,50 






Ksz 


55,13 


65,97 


61,54 






Gy 


52,29 


68,81 






Ny 


60,04 









Bp 


Ny 


Ksz 


Dv 


Sz 


Db 


66,91 


69,15 


80,61 


77,36 


77,07 


Sz 


66,56 


64,62 


70,00 


70,32 




Dv 


73,29 


75,25 


76,19 






Ksz 


64,49 


68,82 






Ny 


60,45 







6. A magyarországi városok ornitofaunájának fajazonossága (SQ). A— fészkelő, B — teljes 

fauna, Bp — Bvdapest, Db — Debreceni, Sz — Szeged, Ny — Nyíregyháza, Gy — Gytda, Ksz — 

— Keszthely, Dv — Dombóvár — Trueness to species (SQ) of avifauna of towns in Hungary. 

A — nesting, B — total omithofauna, Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny — 

Nyíregyháza, Gy — Gyula, Ksz — Keszthely, Dv — Dombóvár. 

közös fajok aránya a kis fajszámú és a nagy fajszámú ornitofaunához való 
viszonyításkor. Ezért a precízebb értelmezés céljából a továbbiakban már az 
állatföldrajzban bevált Simpson és Schilder módszereit alkalmaztam a ha- 
sonlóság megállapításához (7 — 8. ábra). 




7. A fészkelő ornitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A körben levő számok a 
faunanagyságot, az összekötő vonalakon levő számok a két város közös madárfajainak számát 
jelzik. A városjelzések, mint a 6. ábrán. — Similitudes of nesting avifauna between tournis in 
Hungary. Figures in circle indicate fauna size, ones on connecting line show number of bird 
species being common in two towns. Town signs as in Fig. 6. 



35 




8. A fészkelő ornitojauna luisonlóságai a magyar városok között. A Simpson-index és a 
Schilder-index értékei a városokat összekötő vonalakon vannak feltüntetve, a nyil a kisebb 
fauna felé mutat. — Similitudes of nesting avifauna between towns in Hungary. Values of 
Simpson-index and of Schilder-index are indicated on lines connecting toivns, arrow points 

towards slimmer fauna. 



Az összes vidéki városok költő madárfajai 90 — 96%-ban azonosak a buda- 
pestiekkel. Igen nagy a fajazonosság Szeged — Debrecen (86,7%), Szeged — 
Dombóvár (82,2%) és Keszthely — Debrecen (87,2%) ornitofaunája között. 
A többi város viszonylatában a fajazonosság 68— 72%-os érték körül mozog. 
A legkisebb hasonlóságot Gyula madárvilága mutatta a többi városhoz ké- 
pest (63-65%). 

A nagyobb ornitofauna faji különbsége százalékos kifejezésben {Schilder- 
index) meglehetősen inhomogén képet fest (8. ábra). Budapest madárvilága a 
többi városéihoz képest a legnagyobb eltérést mutatja, amely 40,4% 
(Budapest — Dombóvár) és 59,6% (Budapest— Gyula) közötti madárfaj -kü- 
lönbözetet jelent. A vidéki városok esetén bonyolultabb a helyzet. A legszoro- 
sabb faji affinitás Gyula — Szeged {Schilder-index 2,2%), Keszthely — Szeged 
(4,3%), Nyíregyháza -Keszthely (6,0%), Gyula -Keszthely (6,4%), Deb- 
recen-Dombóvár (7,7%), Nyíregyháza — Szeged (10,0%) és Nyíregyháza- 
Gyula (12,0%) ornitofaunája között regisztrálható. A többi összefüggések- 
ben 20 — 30%-os differenciák vannak a városok között. 

A magyarországi városok tipikus fajainak meghatározásában konstancia- 
számítást alkalmaztam. A megvizsgált városokban fészkelő ornitofauna 
28,45 %-a konstans (C), 6,03 %-a szubkonstans (SC) kategóriába tartozik. 
A többi városi madárfajok majdnem egyenletesen eloszlanak az akcesszórikus 



36 



{Ac, 22,41%), ritka {E, 21,55%) és nagyon ritka {ER, 21,55%) kategóriák 
között (8. ábra). Feltűnő, hogy a városi ornitofaunában túlsúlyban vannak 
az akcesszórius és a ritka fajok, ami az urbánfauna inhomogenitására utal. 
Azonban a konstans fajok csoportja nagymértékben közös a városokban, és 
ez az, amiben a városi ornitofauna megegyezik. Faunisztikailag ezt a faj- 
komplexumot a városi törzsornitofaunának is nevezhetjük. Összetétele a 
következő : 



40- 
35- 
30 
25- 
20- 
15- 
10- 
5- 




— r- 
sc 



X 



RR 



A fészkelő fajok konatanciájának (C) eloszlása a magyar városokba» . 
constancy (C) of nexthuj bird ps. in towns of Hungary. 



Repartition of 



Ciconia ciconia, Phasianus colchicus, Columba livia ssp. domestica, Strepto- 
pelia turtur, S. decaocto, Athene noctua, Upupa epops, Picus viridis, Dendroco- 
pos major, D. syriacus, Galerida eristata, Hirundo riistica, Delichon urhica, 
Oriolus oriolus, Corvus monedula. Pica pica, Parus major, P. caeruleus, T Ur- 
dus merula, Phoenicurus ochruros, Luscinia megarhynchos, Sylvia atricapilla, S. 
nisoria, S. curruca, Muscicapa striata, Lanius collurio, Sturnus vulgaris, 
Passer domesticus, P. montanus, Carduelis chloris, C. carduelis, Serinus serinus, 
Fringilla coelebs. Érdekes megfigyelni, hogy a városi törzsfauna 42,42%,-át az 
óvilági holarktikus és palearktikus faunatípus leszármazottjai, 15,15%-át az 
európai és 42,42%-át az euroturáni, a mediterrán és az indoafrikai fajok 
alkotják. 

A városok túlnyomó részében még a következő 7 szubkonstans (SC) pótolja 
a törzsfaunát: Gallinula chloropus, Cuculus canorus, Tyto alba, Strix aluco. 
Apus apus, Jynx torquilla és Phoenicurus phoenicurus. 

Az akcesszórikus fajok szórványosabban fordulnak elő, és azért inkább szí- 
nező, dúsító szerepet játszanak a városi ornitofaunában. Még nagyobb mér- 
tékben érvényes ez a megállapítás a ritka fajokra. Ezeknek a faj csoportoknak 
révén kialakulnak a faji differenciák a városok között, és megteremtik a 



37 



városi ornitofauna eredetiségét, sajátosságát. Az akcesszórikus fajok listája 
26 fajt számol: 

Ixohrychus minutus, Anas platyrhynchos, Falco iinnunculus, Fulica atra, 
Asio otus, Dendrocopos médius, Cor vus frugilegus, Parus palustris, Aegithalos 
caudatus, Remiz pendulinus, Sitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes 
troglodytes, Tur dus philomelos, Oenanthe oenanthe, Erithacus rubecula, Acroce- 
phalus scirpaceus, A. palustris, A. schoenohaenus, Sylvia borin, S. communis, 
Phylloscopus trochilus, Motacilla alba, Lanius minor, Coccothraustes cocco- 
thraustes, Emberiza citrinella. 



Összefoglalás 

Az európai országok többségében a városi madárvilág kutatása már túl 
van a fajjegyzék összeállításán. A minőségi vizsgálatok után mind nagyobb 
tért hódít a kvantitatív felmérések alkalmazása az urbánmunkákban. Vál- 
toznak az ökológiai elvek is. Legutóbb a városi madárvilág tanulmányozását 
differenciáltabbá teszik azzal, hogy a tipikus városi élőhelyeken kívül a vizs- 
gálatokat a város ökológiai és nem a közigazgatási határain belül végzik 
{Górski, 1982). Gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy csak lakott területtel 
foglalkoznak, és a városból kizárják a parki biotópok legértékesebb és madár- 
fajokban leggazdagabb részeit — temetőket, nagy peremvárosi parkokat — , 
de magát a városszélt is. Igaz, hogy ebben az esetben sokkal egységesebb 
képet fest a városi madárvilág, és a faj azonossági index értékei egy országon 
belül az ornitofauna nagy homogenitását mutatják (Lengyelországban 71 — 
87% között!), ami nagyon fontos megállapítás. De mégsem tartom helyes- 
nek a parki biotópokat a szuburbán területhez sorolni. Ez a különböző váro- 
sok ornitológiai sajátosságának kiegyenlítését eredményezi, és a madárvi- 
lág telepítésében, irányításában is hátrányt okozhat. De nem szabad elfelejt- 
keznünk a nagy területű városperemi parkok formáló hatásáról a városi 
madárvilágra, ami alatt a faj-, ill. populációcsere utánpótlása érthető. 

Magyarországon a városi kutatások még kezdeti stádiumban vannak, belő- 
lük legtöbbször hiányzik a kvantitatív szemlélet. Csak az utolsó néhány év- 
ben kezdett kibontakozni a cönológiai vizsgálatok matematikai megközelítése 
{Sasvári, 1981; Bozsko — Juhász, 1983). Ezért jelen munkámat csak a faj- 
jegyzékre tudtam alapozni. Ennek köszönhetően pl. a városi ornitofaunában 
csak a törzs- és a nem karakterfajokat sikerült meghatároznom, és így a törzs- 
fajok nem feltétlenül legnagyobb számban fészkelők — amit talán a fehér 
gólya, fácán, kuvik, zöld küllő, karvalyposzáta és néhány más törzsfaj példája 
jól érzékeltet — , hanem csak rendszeresen megtalálhatók a városokban. 

Azonban az ornitofauna faj listája is alapot képez az összehasonlításokhoz, 
mind országon belül, mind a külföldi adatok viszonylatában. A relatív faj- 
gazdagság (RSR-) index segít meghatározni a magyar városok ornitofaunájá- 
nak a helyét más országok rangsorában is. Mint a 3. táblázatból kitűnik, 
a magyar városok fészkelő ornitofaunájának RSR-évtékQ 21 — 32 között van, 
a fővárosi átlag pedig kétszerese ennek (54), vagyis Budapesten az országban 
költő fajok 54%-a fészkelőnek bizonyult. A hazai városok között Budapest 
fölényesen vezet, de méltó helyet foglal el az ornitológiailag gazdag európai 
nagyvárosok között is (3. táblázat). Ezek szerint az RSR-ìnàex 40 feletti ér- 
tékei az L, a legnagyobb fajgazdagság kategóriát képezik. A gazdag (II.) kategó- 

38 



riába olyan faj összetételű ornitofaunák kerülnek, amelyek értekei 30 — 40 kö- 
zött vannak. Magyarországon ide csak Dombóvár sorolható. A közép- (III.) cso- 
porthoz, amelynek értékei 20 — 30 közé esnek, tartozik a magyar városok zöme. 
Ezek közül egyedül Debrecen éri el kis híján a II. kategória szintjét (29,70%). 
A szegény fajösszetételű (IV.) kategóriában — ahol 20-nál alacsonyabb az R8R- 
érték — nem akadt magyar város a megvizsgáltak közül. 

Lényegében nem változnak a magyar városok iííSií-indexértékei az egész 
évi ornitofauna esetében sem. Egyedül Szegeden és Keszthelyen figyelhető 
meg az RSR-ináex pozitív irányú változása, ami a két városnak a madár- 
vonulási utakon való fekvésével és az ezzel kapcsolatos új fajok megjelenésé- 
vel magyarázható. Keszthely ornitofaunája a saját kategóriáján belül marad. 
Szeged RSR-évteke átlép a II. kategóriába (30,63%). Debrecenben — ahol a 
madárvonulás alig érezteti hatását az egész ornitofaunára — az RSR-máe:s. 
értéke évi aspektusban gyenge negatív irányú változást mutat (3. táblázat). 

Az ország összesített városi madárfajok listájára vonatkozóan megállapít- 
ható, hogy a magyarországi ornitofaunának 58,01 %-a (201) megfigyelhető, 
és a fészkelő fajok 57,92%-a (117 faj) költ a városokban, 

A szerző címe: 

Dr. Bozsko Szvetlána 

Kossuth Lajos Tudományegyetem 

Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék 

Debrecen 
H -4010 

Irodalom — Roíerencps 

Balogh J. (1953): A zoocönológia alapjai. Akadémiai Kiadó, Budap>e8t. 
Bozsko Sz. (1967): Fürj Debrecen belvárosában. Aquila. 73 — 74. 170. 
Bozsko Sz. (1968a): A városi parkok mint ökológiai egj'ségek és ornitofaunisztikai jellem- 
zésük. Aquila. 75. 131-149. 
Bozsko Sz. (1968b): Madártani vizsgálatok a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem 

Botanikus kertjében 1967 nyarán. Acta Biol. Debrecina. VI. 5 — 22. 
Bozsko Sz. (1972): Analiz ornitofauni parkov lesznoj zoni Vosztocenoj Evropi. Kand. ért. 

Leningrád. LGU. 
Bozsko Sz. (1976a): A csóka fószekfosztogató tevékenysége Debrecenben. Aquila. 83. 

289-290. 
Bozsko Sz. (1976b): On methods of bird counting and estimation of the structure of bird 

fauna in parks (Russian). Ornitologia. 12. 216 — 221. Moszkva. 
Bozsko Sz. (1978): Ecology of the Collared Dove (Streptopelia decaocto Friv.) in the city 

of Debrecen. Aquila. 85. 85 - 92. 
Bozsko Sz.— Juhász L. (1981): Population Dynamics in Collared Dove's population in 

Debrecen city. Aquila. 88. 91 — 115. 
Bozsko Sz.-Papp L. (1980): A debreceni Botanikus k(>rt ornitofaunájának változása 

1967-tôl 1980-ig. Acta Biol. Debrecina. 17. 205-214. 
Bojko Sz. (1983) : Presento de la ornitofaùne de la urbe Debrecen. La Mevo, 3 — 4. {51 — 58) 

12-15. 
Bozsko Sz. — Juhász L. (1983) : Die Vögelwelt der Stadt Debrecen und desen Veränderungen 

in diesem Jahrhundert. Déry Múzeum évkönyve, Debrecen. 17 — 51. 
Bozsko Sz.— Juhász L. (1983 — 1984): The ornithofauna of Debrecen. I. Taxonomical, 

zoogeographical analysis and brief historical review. Acta Biol. Debrecina. 19.5 — 21 
Dandl J. (1976): Balkáni hantmadár (Oenanthe pleschanka) előfordulása. Aquila. 83. 293. 
Doming H. (1942): Budapest madarai. Természet. 11. 125 — 127. 
Dudich E. (1952): ÁUatföldrajz. 

39 



Fedjusin, A.V.-Dolbik, M. Sz. (1967): Ptyici Belorusszii. Minszk, pp. 519. 

Górski, W. (1981): Lengowa awifauna srodmiescia Pecsu (Poludinowe Wegry) w roku 

1978. Not. omit. 1-2. XXII. 19 - 35. 
Górski, W. (1982): The breeding birds of Slupsk and its suburban ai-eas. Acta Zool. 

Cracov. 26.(2) 31-93. 
Hrabrij, V. M. (1982): Dinamika ornitofauni Leningrada. Priroda. 6. 33 — 40. 
Hudec, K. (1976): Der Vögelbestand in der städtischen Umwelt von Brno (CSSR) und 

seine Veränderungen. Acta Sc. Nat. Brno. lOjll. 1 — 54. 
Keve A. (1980): Magyarország madarainak névjegyzéke. 1978. évi összeállítás. Mad. 

Tájékoztató. Okt. - dec. 50 - 56. 
Keve A. (1981a) : Egyes madárfajok behúzódása Budapest területére. Aquila. 88. 1 32 — 1 33. 
Keve A. (1981b): Madártani jegyzetek. Állattani Közi. 68. 127-128. 
Keve A.— Sági K. J. (1970): Keszthely és környékének madárvilága. In: A Bakony ter- 
mészettudományi kutatásának eredményei. VII. Veszprém. 
Keve A. -Schmidt E. (1971 - 1972): Fenyőszajkó adatok. Aquila. 78 - 79. 229 - 230. 
Korompay V. (1965): Költő madárpárok száma Gyula belterületén 1962 tavaszán. 

Aquila. 71-72. 191-193. 
Malcsevszkij, A. Sz. -Pukinszkij, Ju. B. (1983): Ptyici Leningradszkoj oblasztyi i szopre- 

gyelnih territorij. Leningrad. T. 1.2. 
Marián M. -Jakab B.- Molnár Gy.- Albert A.- Bogdán I.- Kasza F.- Magyar I.- 

Mihályi L.-né (1980): A települések madárvilága. Szeged niadárvilága. In: A Dél-Alföld 

madárvilága. S. 162 — 234. 
Molnár L. (1983): Faunisztika néhány sorban. Mad. Táj. Jan. — ápr. 22-25. 
Nagy Gs. (1984): Egy nagyvárosi temető mint kiépített kultúrpark madáregyüttesének 

vizsgálata. Szakdolgozat. BGYTF, Nyíregyháza. 
Nagy Jenő (1936): Az erdő madárvilága. Debi-ecen. 

Nagy S. (1982): Adatok Dombóvár madárvilágához. Mad. táj. Ápr. -szept. 145 - 149. 
Nankinov, D. (1982): The Birds of Sofia. Omit. inf. Bull. Sofia. 12. 1 - 386. 
Pátkai I. (1960): Havasi szürkebegy a Városligetben. Aquila. 67 - 68. 234. 
Sasvári L. (1981): Birds Communities in the Parks and Squares of Budapest. Opusc. Zool. 

Budapest. XVII-XVIII. 121-143. 
Schmidt E. (1966 - 1967) : Balkáni hantmadár Budaörsön. Aquila. 73 - 71. 186. 
Schmidt E. (1969-1970): Faunisztikai jegyzetek. 1. Aquila. 76-77. 183-186. 
Schmidt E. (1975): Faunisztikai jegyzetek. 2. Aquila. 82. 240-241. 
Schmidt E. (1976): Favmisztikai jegyzetek. 3. Aquila. 83. 295-296. 
Schmidt E. (1977): Faunisztikai jegj^zetek. 4. Aquila. 84. 109. 

Schmidt E. (1982): „Házi" vagy „vad" galambok. Mad. Táj. Okt. -dec. 314-315. 
Somfalvi E. (1976): Örvös rigó (Turdus torquatus) a Gellérthegyen. Aquila. 83. 293. 
Stegmann, B.K. (1938): Principes généraux des subdivision ornitho -géographiques de la 

région palearctique. Faune de l'URSS. Acad. Sci. URSS. Moscow -Leningrad. Vol. 1. 

No. 2. pp. 156. 
Strawinski, S. (1963): The Birds of the town of Torun. Acta Ornith. VII. 5. 115-156. 
Sukopp, H.- Elvers, H. (1982): Naturschutz in der Stadt. Bonn. 

Tapfer D. (1973 - 1974) : Dolmányos varjú (Corvus cornix) fészkelése Budapest belterü- 
letén 1973 tavaszán. Aquila. 80-81. 291. 
Thuróczy Zs. (1979) : Az urbanizáció hatása a különböző madárfajok életére, elterjedésére, 

különös tekintettel megváltozott etológiájukra. Szakdolg. Élelmiszeripari Főiskola, 

Hódmezővásárhely. 
Tomialojc, L. (1970): Badania ilosciowe nad synantropija awifauna. Legnicy i ocolic. 

Acta Ornith. XII. 9. 293 - 392. 
Udvardy M. (1983): Dinamikus állatföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest. 
Uljanova, V. V. (1979): Ornitofauna goroda Minszka i oszobennosztyi jejo biotopicsesz- 

kovo razmescsenyija. Vesztnyik AN. BSZSSR. 4. 
Vojtek, J. (1981): Fauna motolic ptaku CSSR. Brno. 
Voov^, K. H. (1960): Atlas Eui-opean Birds. Nelson. Amsterdam. 



40 



Comparative study of the avifauna of towns 

Dr. Sz. Bozsko 

Reseai'ch into the avifauna of towns has made considerable progress in the last 30 
years. By the 1980's, a large amount of material could be found in a number of European 
countries, in Eastern and Central Eiu-ope, and in Scandinavia in particular. Unfortunately, 
up to the 80's Hungary was among the last in this field. The last complete survey of the 
avifauna of Budapest was made in 1941 {Doming, 1942). This deficiency was partly made 
up by observations made in the parks of the capital {Sasvári, 1981), and some data appear- 
ed, in short publications, relating to the presence of a few interesting or rare species {Pát- 
kai, 1960; Schmidt, 1966-1967, 1970, 1975, 1976, 1977; Keve-Schmidt, 1971-1972; 
Tapfer, 1973-1974; Dandl, 1977; Somfalvi, 1977; Keve, 1981a, b; Molnár, 1983 etc.). 
The study of Thuróczy (1979) relating to his observations, over several yeai-s, of the avi- 
fauna of the 18th district of Budapest remained in manuscript. As regards the other 
to^vns, it is only the avifauna of Gyula {Korom pay, 1965) and Keszthely {Keve — Sági, 
1970) that have been elaborated. As to Debrecen, only old or partial data was known up 
to the 80's {Nagy, 1936; Bozsko, 1967, 1968b, 1976a, 'l978; Bozsko -Papp, 1980). 

The end of the 70's and early SO's was a turning point in Hungarian ornithology. It was 
then that a number of comprehensive works on the avifauna of various towns appeared for 
the first time: concerning Szeged {Marián et al., 1980), Dombóvár {Nagy 1982), Debre- 
cen {Bozsko, 1983; Bozsko — Juhász, 1983, 1984). At the same time, the urban avifauna 
was studied by a number of local groups of the Hungarian Ornithological Society. Out- 
standing work was carried out by the birdwatchere in Budapest, Nyh-eg\háza and Doiìibó- 
vár, in the course of which abundant material has l)een gathered in the last two to three 
years and an authentic species list was compiled. 

Material and method 

The author surveyed the avifauna of eight Hungarian towns. All typis of tcnvns from 
small country towns to the capital ai"e to be found among (he eight. Among these Budapest 
is leading according to both the number of inhabitants and size of area (525 km-, 2 million 
inhabitants). It is also the richest in natural conditions. Only one third of its aiea is built 
upon, the rest (îonsists of parks, forests, meadows, and agricultural land. The green 
mountains in Buda and the Danube, with its three islands, provide further variable and 
good living conditions for birds. Tlie four county seats: Debrecen (206 thousand inhabit- 
ants), Szeged (176 thousand inh.), Pees (170 thousand inh.) and Nyíregyháza (1 10 thou- 
sand inh.) differ considerablj^ not merely in dimensions but also in geograjjhienl situation 
and natural conditions. Only Debrecen and Nyíregyháza show a certain similarity in 
that. Both are lowland towns whose avifauna is influenced by the foiists j)rotruding into 
the town area (Debrecen — Nagyerdő, Nyíregyháza — Sóstó-erilö). Large waters are 
missing in both, but in Nyíregyháza there are small ponds (Bujtos tavak) and already its 
species list shows notable differences. Presence of the river Tisza is a peculiarity of Szeged. 
At Pécs, on the other hand, the town area lies adjacent to the Mecsek mountains where 
optimum living conditions are provided for the rich avifauna. 

Of the three country towns. Gyula, situated on the bank of the river Fehér-Körös, is 
the largest with 34.5 thousand inhabitaiits. It is followed by Keszthely (21 thousand), 
the most important cultural and toiuist centre near Lake Balaton with a lively foreign 
tourist traffic. Dombóvár is the smallest and youngest of the three countiy towns (17 
thousand inhabitants) where many gardens, orchards, three parks, the river Kon<lai 
(flowing past the town in a broad sedge and reed covered valley), and some fishing ponds 
favour the settlement of a variable avifauna. 

The processed material includes the following: Debrecen, data from 1978 to 1983 (own 
observations; Bozsko- Juhász, 1983, 1983-1984); Nyíregj'háza, data from 1979 to 1983 
(personal communication with A. Petrilia; Nagy, 1984); Budapest, data from 1982 to 1984 
(personal communications with J. Träger; Thuróczy, 1979; special literature); Dombóvár, 
data from 1979 to 1984 {Naqy, 1982, as well as his pedonai communications) ; Szeged, data 
from 1970 to 1980 {Marián et al., 1980); Keszthely, observations from 1950 to 1970 
(Keve — Sági, 1970); Gyula, list of breeding species 1962 {Korompai, 1965). As regards 
Pécs, there is a limited amount of material available {Górski, 1981), since it is comprised 
exclusively of the species which nested in the inner town in 1978. L^nfortunately, interest- 

41 



ing results of the Pécs survey carried out by István Ivanits in the mid 1970's remained in 
manuscript or were lost. Therefore, the Pécs inaterial is of a limited use. 

The data was analysed according to the following aspects and methods. 

1. The author established the systematic and zoogeographical composition of the urban 
avifauna in respect of both nesting birds and the total avifauna. Principles thereof are 
detailed at the adequate j)lace. 

2. The species richness of individual towns was evaluated using the Relative Species 
Richness index (RSR) according to the following formula: 

RSB = ^, 
A 

where: a — is the number of species on the anthropogenous area examined; 

A — the number of species of avifauna within the given geographic area (county, 
country) {Bozsko, 1972, 1976b). 
This formula can be effectively applied in the faunistic research of parks, towns, and 
agricultural biotopes, and supplies a good comparative value in the estimation of materials 
derived from various areas. 

3. The author stated the constancy (presence) of species in the towns according to the 
following formula: 

C=:-|-.1000/„, 

where : g — is the number of towns where the species is to be found ; 
Q — the number of towns surveyed. 

The concept of constancy is interpreted by the author (as adapted from Dudich, 1952), 
as the presence of the species in the bird populations, in percentage. As regards the avi- 
fauna of towns, the author considers as a population the local avifauna of individual 
towns, and disregards the unit areas that she considers permissible due to the mobility of 
birds and their changeable regional distribution in the towns. Within the constancy she 
applied 5 categories: 100 to 80% presence — constant species (C), 80 to 60% — sub- 
constant (SC), 60 to 40% - accessory (Ac), 40 to 20% - rare (R), and below 20% 
— very rare (RR). 

4. She calculated the trueness to species index (Quotient of Similarity), that is the 
coefficient of Jaccard ~ Sorensen, on the basis of the well-known formula: 

where: w — is the number of common species; 

A — the number of species in one of the towns ; 

B — that of species in the other town {Tomalojé, 1970). 
Unfortunately, this equation does not objectively reflect trueness to the quotient of 
similarity of fauna in the case where the number of species within one group is low. 
Therefore, as a supplement, the author stated similarity also by means of the Simpson- 
formula that compares the common species with the smaller fauna: 

„ 100. c 

-where: c — is the number of common species; 

6 — the number of species in the smaller fauna (Simpson, 1 943, cit. Udvardy, 

In addition, to compare the species list of towns the author also applied the method of 
Schilder (1955, cit. Udvardy, 1983), which draws a comparison between the differences in 
the number of species and the larger fauna : 



S =-■ 



100 (a -6) 



42 



Using the combinations of the last two indices, Schilder elaborated a graphic method 
to express identity of the fauna within the areas surveyed. The author also applies this 
method but only in processing the breeding avifauna, since the latter better characterizes 
the avifauna and there was more data available to her. 

Systematic and zoogeograpliical composition of the urban avifauna 

In compiling the species list of the urban avifauna, the author took as a basis the 1978 
year list of bird names worked out by Dr. A. Keve ( 1 980). In addition to the birds enumer- 
ated, it proved necessary to include the following two species into the urban avifauna list: 

1. Golumba livia ssp. domestica. The feral pigeons are living in large groups in all towns 
and are not negligible in the urban bird surveys. The majority of their populations, except 
the racing pigeons, are living completely wild, their way of life scarcely differs from that of 
the Collared Dove and the House Sparrow. The author is of the opinion that, as in other 
countries, this species should be registered in the national species list. This question has 
also been discussed by Egon Schmidt (1982). In addition, this requirement seems to be 
necessary due to the nesting of Rock Pigeons in Hungary (on 29th March 1981 an occupied 
in the Bükk mountains on a rock next to Köpüskő Szentlélek — personal communication 
of Dr. I. Gyidai), and may be it is not unparalleled. 

2. Parus cyanus. According to a statement by L. Juhász sen. and Dr. L. Juhász jun. on 
12th May 1982 they watched an Azure Tit in the Botanical Garden of the Kossuth Lajos 
University of Sciences, Debrecen. Thus, the species figures in the species list of Debrecen 
\ Bozsko — Juhász, 1983). 

The bird species registered in the towns of Hungary are shown in Table 1. In the eight 
towns studied a total of 201 species were to be found, of these 117 were breeding species. 
Considering the fact that the town materials differed in their contents, the status of the 
species cannot be detailed to a greater extent and can only be divided into nesting and 
non-nesting categories. 

In the breeding avifauna of our towns, species of the following 15 orders are to be found : 
Podicipedif ormes 3, Ciconiif ormes 4, Anserif ormes G, Galliiformes 3, Gruiformes 5, Charadrii- 
Jormes 6, Golumbiformes 5, Guridiformes 1, Strigiformes 1, Caprimulgi] or mes 1, Apodif or- 
mes 1, Coraciiformes 3, Piciformes 6, Passeriformes 66. The percentage share of tlie individ- 
ual groups in the breeding fauna is shown in Figure 1/A. Among the nesting species, the 
dominant species are the small singing sparrow types which are better at adapting them- 
selves to the living conditions of towns (56.41%). The other groups have a smaller share. 
Their total species number, however, is often insufficient also in the national species list. 
Therefore, it was interesting to compare them (Figure 2). The Cuculiformes, Caprimilgi- 
formes and Apodiformes are characteristic birds in our towns. 

The orders Falconi/ ormes, Ciconiif or mes, Anserif ormes and Charadriiformes should 
generally be considered as towai bird types to a lesser extent. Some waterfowl species are 
rather common in towns where there are adequate biotopes for them. For example, 
Podiceps spp., Ixobrychus minulus, Botaurus stellaris, Anas platyrhynchos, Gallinula 
chloropus, Fulica atra, Tringa hypoleucos and a few warbler species (Table 1). 

The complete list of bird species is longer due to the appearance of migrating and 
wintering species. In addition to the birds discussed, the total species list, that includes 
one species each of Gaviiforynes and Pelecanif ormes, already comprises of bird species belong- 
ing to 17 orders, that is all bird orders present in Hvmgary except the Flamingos. In the 
total species list the ratios of taxons are already different. Although the Passeriformes 
continue to form the largest group (51.24%), the share of Anserif ormes and Charadrii- 
formes shows an increase in both the absolute and relative sense (Figure 1/B). As regards 
species number, some taxons attain or come close to the national level. This is valid first 
of all in the orders oî Ciconiif or mes, Golumbiformes, Coraciiformes, Piciformes and Passeri- 
formes (Figure 3). 

The zoogeograpliical fauna analysis is carried out likewise, as in the author's work on 
Debrecen, according to the principles of Voous (1960) and Stegmann (1938) with the 
difference that here the author relies to a greater extent on the geographical classification 
of Voous. She maintained the division according to Stegmann merely in the case of three 
flpecies, Oriolus oriolus (E), Pyrrhida pyrrhula (S) and Emberiza citrinella (E) where she 
considered it absolutely necessary. 

In consideration of the fact that zoogeographical analysesa re based on the analysis of 
the area, the author considers firstly the breeding avifauna. In the towns of Hungary, 

43 



the l'ultiL'arctic species iloiiiinate {4;i.ő4%), togetlier with the liolarctie, old world and 
cosmopolitan species (present in the palaearctic region) they form about 00% of the fauna. 
The group of European species is significant (16.24% of total urban avifauna). Also 
significant is tht) ratio of southern fauna type progenies which comprise the Mediterranean 
anil Euro-Turanian range fauna spheres (European — Turkestan, Turkestan, Turkestan — 
Meiliterranean, Mediterranean and the highly similar Indo-African with one single species) 
which make up 31.36% of the total urban avifauna (Table 2). 

It should be noteil, however, that among these there are no exotic species in the towns 
but old, strong species of a wide range that are present in large numbers by now on the 
Central and East European, Asian, Mediterranean and the Boreal areas alike (e. g. Carduelis 
carduelis, C. chJoris, Muscicapa striata, Sylvia curruca, S. nisoria, S. communis, certain 
Acrocephalus species etc.). However, a number of spreading species, originally from the 
southern fauna types, appeared in Hungary this century e. g. Serinus serinus, Phoenicurus 
ochruros, Streptopelia decaocto, Dendrocopos syriacus and Hippolais pallida. In anthropo- 
genous regions their progress was most successful, thus their populations — except the 
Olivaceous Warbler — are numerous in the towns already. In recent years, a number of 
East European and Siberian species (Dryocopus martins, Picus canus, Turdus pilaris etc.) 
have also appeared (Bozsko — Juhász, 1983). 

The lu'ban avifauna in its entirety consists mainly of widely distributed palaearctic, 
holarctie, Eiu-opean and Euro-Turanian species as Avell as some species favouring or 
tolerating the anthropogenous I'egions. As a consequence, the avifauna consists (more 
than 97%) of elements belonging to the basic fauna of the geographic zone. It is only 
Certhia Jamiliaris, Ficedula parva and Hippolais pallida that figvu'e as colouring species. 
However, out of these only tlie latter is spreading. The rest of the above enumerated 
species already have numerous populations, their range borders lie far from Hungaiy, 
thus these species have entered the basic fauna category. The dominance of the elements 
of the basic fauna is a characteristic feature of the urban avifauna. 

On the one hand, the zoogeographical composition of the town avifuima in Hungary 
bears typical marks of the urban fauna, whilst on the other it shows an organic relation- 
ship with the geographic situation of Hungary. Comparison of the zoogeographical 
composition of the urban and national avifauna proves that in both cases the ratios of the 
main fauna tyjies are in accordance (Figure 4). Minimum deviation of the urban avifauna 
manifests itself only in the absence of rare and Siberian fauna type species. This leads to 
the conclusion that the zoogeography of the urban avifauna depends on the geographical 
situation of the given countiy and is a derivative, first of all, of the local species and 
secondly as a result of civilization. The author has observed the same when studying the 
park avifauna in Eastern and Central Europe, and found that in the two zones the typical 
species complex was not in accordance {Bozsko, 1968a, b), although then only a faunistic 
analysis was performed. Comparison of the Zoogeographie composition of the urban avi- 
fauna in Hungary and in Sofia (Bulgaria) was in full accordance with this finding (Figure 5). 
As compared to the to^ns in Hungary, in the Sofia species list (Nankinor, 1982) in May 
— the time of breeding — the ratio of palaearctic species is relatively lower although there 
this fauna type is also leading (34%, 30%). A declining tendency was observed in the 
representation of the European and European-Turkestan fauna types also, but the Medi- 
terranean, Turkestan-Mediterranean, and Tndo-African species groups proved to be more 
numerous (Figure 5). These peculiarities I'eflect the geographic situation of Bulgaria 
that is closer to the Submediterranean and Mediterranean zones than Hungary, but the 
verticacal zonation of several mountains still serves, with optimum living conditions, 
several palaearctic, high mountain and Siberian species. 

Finally, a few words about the fauna range division of the bird species watched all the 
year round. After the nesting pci-iod in the towns, the species composition of the favina 
changes whereby the species list increases. It is not only the characteristic fauna types 
that are increasing in ninnber, but progenies of completely foreign fauna types appear in 
the towns as well. Of the migrating and wintering species the palaearctic, holoarctic and 
Eurojjcan elements are in(;reasing in absolute number, arctic (Aiiser alhijrons, A.erythropus^ 
Clangula hyemalis, Buteo lagopus, Calidris minuta etc. altogether 9 species), North-Atlantic 
(Gavia immer, Larus argentatus), Siberian and Siberian — Canadian {Trincia erythropus, 
T. nebidaria, Turdus pilaris, T. iliacus, Boinbycilla garridus, Fringilla molifringilla etc. 
a total of 8 species) birds appear. In addition to the increase in absolute number, also 
the ratios of leading fauna elements are changing, sometimes in a negative direction 
(Table 2). 



44 



Faunistic and cenological characterization 
of the urban avifauna 

The avifauna of the eight towns suiveyed show essential differences in species richness. 
The number of breeding species (109) and the total number of species observed (179) are 
the highest in the capital. The rare and very rare nesting species are here in th.e largest 
numbers (39). Out of these, there are many flood-area and riverside birds such as Little 
and Great Crested Grebe, Grey Heron, Bittern, Pochard, Ferruginous Duck, Water Rail, 
Little Crake, Little Ringed Plover, Redshank, Common Sandpiper, Kingfisher, Sand 
Martin, and reed-loving wai'blers (Table 1). It is also possible to observe birds that have 
not bred for a long time in the other towns studied (e. g. Honey Buzzard, Goshawk and 
Hobby). In Budapest, a few rich natural areas remain where Nightjar, Woodlark, Common 
Treecreeper, and Red-Breasted Flycatcher, as well as Partridge or Quail (not characteris- 
tic breeding birds of towns) can still breed. 

The species list of the other seven towns shows a variable aspect, but both the breeding 
species and the total avifauna are considerably smaller than in Budapest. The number of 
regular breeding species together with occasional breeding species ranges between 44 and 
65. The avifauna is the inchest in Dombóvár (65) and in Debrecen (60). In the other towns, 
species richness is essentially inferior according to the following order of succession : 
Nyíregyháza 50, Keszthely 47, Szeged 45 and Gyula 44. This envuneration verifies that, 
in the case of country towns, no correlation can be stated between the size of the town and 
the total number of breeding species. Moreover, in the smallest town, Dombóvár, 5 species 
more are nesting than in the largest town, Debrecen. Tiio species list of Dombóvár is 
affected by the rich avifauna of the river Kondai and the fishing ponds at Tüske. Coot, 
Little Grebe, Moorhen, Kingfisher, and almost all reed-loving wai'blers are to be found 
there. In Debrecen, the avifauna is enriched by forest species that come from the forest 
(Nagyerdő) and the old towni parks, cemeteries. Such species are Nightjar, Jay, Goldcrest 
and Collared Flycatcher. 

Species composition of the urban avifauna is notably influenced by the presence of 
water biotopes, especially if these safeguard the characteristic coastal vegetation. This is 
well indicated by the example of Nyíregyháza where the rather neglected centrally situat- 
ed Bujtos fishing ponds are the only areas of water. In spite of all disturbing factors, Lit- 
tle Bittern, Bittern, two grebe species. Mallard, Coot, Moorhen, Common Sandpiper, 
three species of reed-loving warblers, and Reed Bunting can still breed there, though not 
every year (Table 1). In both Keszthely and Szeged, the town and jjark species are domi- 
nant aiTiong the nesting birds. The amount of buildings on the shore and the frequent 
disturbance presumably have a negative effect on the avifauna. However, during migra- 
tion time the large areas of water lured a number of species, and the list of species greatly 
increased in both towns (Table 1). Accordingly, the environmental conditions of towns 
decisively influence the species richness of the avifauna and create noticeable differences 
between the towns. 

Investigations into the similarity of the avifauna were carried out first by means of the 
Jaccard — Serensen test, which pointed out a striking likelihood in the composition of the 
breeding species in the eight towns (Figure 6/A). The values of identity were, in the major- 
ity, mthin the 60 and 80% categories, indicating a high rate identity in the urban avi- 
fauna. An inferior rate identity was recorded merely between the toA\Tis Budapest — Keszt- 
hely, Budapest — Gyula and Debrecen — Gyula. 

The differences are still sjnaller between the total species lists of the avifauna (Figure 
6/B), homogeneity of the wintering bird species in the towns probably contributes to it. 
It is merely in the comparison of Budapest and the other towns (except Dombóvár) that 
a slight rate decline in similarity is observed, which emphasizes the specific position of 
the extremely rich avifauna in Budapest. 

By means of the Jaccard — Serensen index, an excessively seneral picture was obtained 
in respect to the compared avifauna. Nevertheless, the differences between the single 
towns are considerable in relation to both species number and number of common species. 
Compared to an avifauna of low species number and one of high species number, the share 
of common species could be different. Therefore, in view of a more exact interpretation, 
the author later applied the methods of Simpson and Schilder for stating the similarity of 
avifauna (Figure 7 — 8). 

The breeding bird species to be found in all of the country towns are 90 to 96% identical 
with those of Budapest. Species identity of the avifauna is very high between Szeged -»■ 

45 



Debrecen (86.7%), Szeged - Dombóvár (82.2%) and Keszthely - Debrecen (87.2%). 
As regoi-ds the other towns examined, it ranged between 68 and 72%. Gyula showed the 
lowest rate similarity (63 to 65%) compared to the other towns. 

Species differences in the laiger avifauna (Schildcr-index), expressed in percentage, 
present a rather inhomogenous picture (Figure 8). Compared to the other towns, the avi- 
fauna of Budapest shows the greatest deviation, meaning a bird species difference ranging 
from 40.4% (Budapest — Dombóvár) to 59.6% (Budapest — Gyula). As regards the 
country towns, the situation is more complicated. The closest species affinity of the avi- 
fauna was registered between Gyula — Szeged {Schildei-múvx 2.2%), Keszthely —Szeged 
(4.3%), Nyn-egyháza - Keszthely (6.0%), Gyula - Keszthely (6.4%), Debrecen - Dom- 
Ijóvár (7.7%), Nyíregyháza -Szeged (10.0%) and Nyíre gyháza — Gyula (12.0%). In the 
rest of the correlations there were 20 to 30% differences between the towns. 

To determino the typical species of the towns in Hungaiy, the author applied the 
constancy calculation. Of the nesting avifauna of the towns studied, 28.45% belong to the 
constant category (C), and 6.03% to the subconstant category (SC). The rest of the urban 
bird species are almost uniformly distributed between the acceseorj' {Ac, 22.41%), rare 
(7?, 21.55%) and very raxe (Bli, 21.55%) categories (Figvire 9). Remarkably, in the urban 
avifauna the accessory and rare species predominate, which relates to the inliomogeneity 
of the urban fauna. The group of constant species, however, is mostly common in the 
towns. From the faunistic aspect, this species complex may also be called urban stock 
avifauna. Its composition is as follows: 

Ciconia ciconia, Phasianus colchicus, Columba livia ssp. domestica, Streptopelia turtur, 
S. decaocto, Athene noctua. Upupa epops, Picus viridis, Dendrocopos major, D. syriacus, 
Galerida cristata, Hirundo rustica, Delichon urbica, Oriolus oriolus, Corvus monedula, Pica 
pica. Parus major, P. caeruleus, Turdus merula, Phoenicurus ochruros, Luscinia megarhyn- 
chos, Sylvia atricapilla, S. nisoria, S. curruca, Muscicapa striata, Lanius collurio, Sturnus 
vulgaris, Passer domesticus, P. montanus, Carduelis chloris, G. carduelis, Serinus serinus 
and Fringilla coelebs. As an interesting observation, 42.42% of the urban stock fauna are 
descendants of the old-world, holarctic and palaearctic fauna types, 15.15% are European, 
and 42.42% Euro-Turanian, Mediterranean, and Indo-African species. 

In the majority of towns the stock fauna is supplemented by the following 7 subconstant 
(SC) species: Gallinula chloropus, Cuculus canorus, Tyto alba. Striar aluco. Apus apus, Jynx 
torquilla and Phoenicurus phoenicurus. 

Accessory species are present rather sporadically, and therefore play a rather colouring, 
enriching role in the urban avifauna. This finding relates to rare species in particular. 
In these species groups, species differences arise between the tovns, and give originality 
and a specific character to the urban avifauna. The list of accessory species includes 
26 species: 

Ixobrychus minutus, Anas platyrhynchos, Falco tinnunculus, Fulica atra, Asia otus, 
Dendrocopos médius, Corvus frugilegus. Parus palustris, Aegithalus caudutus, Bemiz 
pendulinus, Sitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes troglodytes, Turdus philomelos, 
Oenanthe oenanthe, Erithacus rubecula, Acrocephalus scirpaceus, A. palustris, A. schoeno- 
baenus, Sylvia borin, S. commimis, Phylloscopus trochilus, Motacilla alba, Laniïis minor, 
Coccothraustes coccothraustes and Emberiza citrinella. 



Summary 

In most countries of Europe, the research on the urban avifauna has gone beyond the 
compilation of species lists. After adequate qualitative analyses, the application of quan- 
titative surveys is spreading in the urban works. The principles of ecologj' are changing 
too. Recently, the study of urban bird favmas has changed due to the fact that outside 
the typical urban habitats the investigations have been carried out within the ecological 
and not within the administrative borders of the towns (Górski, 1982). In practice, this 
meant that merely inhabited areas are dealt with, and the park biolopes richest in species, 
the cemeteries, large suburban parks, and the outskirts themselves are excluded from 
the town. No doubt, in this case, the urban avifauna offers a rather uniform aspect and 
the values of the species identity index within a country show great homogeneity, which 
is a highly importaiit finding (in Poland ranging from 71 to 87%). The author, however, 
disagrees with the separation of park biotopes to the suburban area. This would involve 
equalization of the ornithological specificity of various towns, and would cause disadvan- 
tages in the management of the bird fauna. On the other hand, the creating effect of the 

46 



large suburban parks on the urban avifauna, by which the species and population changes 
can be understood, should not be disregarded either. 

In Hungarj', the urban research is still in an initial stage, and often lacks a quantitative 
view. Mathematical approximation of cenological investigations has only been started in 
the last few years {Sasvári, 1981; Bozsko — Juhász, 1983). Therefore, the author could 
base her present work only on the species list. Due to this (in the urban avifauna she could 
determine merely the stock and non -characteristic species) the stock species arc not 
unconditionally the most numerous among the nesting birds, as shown by the examples 
of White Stork, Pheasant, Little Owl, Green Woodpecker, Barred Warbler and a few 
other stock species that are merely found systematically in the towns. 

But the species list of the avifauna also forms a basis for comparisons both inside the 
country and in relation to foreign data. The index of Relative Spécit s Richness (ESB) 
helps to determine the position of the Hungarian town avifauna in relation to other 
countries. As shown in Table 3, the ESIì-velÌucsì of the nesting avifauna in Hungarian 
towns range between 21 and 32, the average of the capital is much higher (54), meaning 
that in Budapest 54% of the species breeding in the country proved to be nesting there. 
Among the towns of Hungary, Budapest stands first, but it also occupies a worthy place 
among the ornithologically rich big cities of Euroj)e (Table 3). Accordingly, the values 
above 40 of the ESR-index form the category I, a Highest species richness. The avifauna 
with a species composition ranging between 30 and 40 belong to the category- I\ich II. 
In Hungary-, only Dombóvár can be ranked here. Majority of the towns in Hungary 
belong to group Medium III whose values range from 20 to 30. Of these, it is only Debre- 
cen that nearly attains the level of Category II (29.70%). In the Category IV of Poor 
species coinpositioîi , where the i?<Siî- values are below 20, there was no Hungarian town 
from the ones surveyed. 

Basically, the BSR-indox values of the towns in Hungary do not change even in respect 
of the total yearly avifauna. Only in Szeged and Keszthely a positive change in the ESR- 
index can be observed, which seems to be due to the situation of the towns lying on the 
bird migration roads and to the appearance of new species being related therewith. The 
avifauna of Keszthely remains within its own category, at Szeged the h'SE-vaiuc changes 
to Category II (30.63%). At Debrecen, where the migration period hardly effects the total 
avifauna, the ESR-index value — in an annual aspect — shows a slightly negative change 
(Table 3). 

Concerning the urban bird species list, it can be stated that 58.01% of the avifauna in 
Hungary (201 species) can be observed in the towns, and 57.92% (117) of the nesting 
species are breeding there. 



47 



III. A SZERECSENSIRÁLY (LARUS 

MELANOCEPHALUS) FÉSZKELÉSE A PUSZTASZERI 

TÁJVÉDELMI KÖRZETBEN 

Széli Antal— Zsótér László 



A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben először 1953-ban fészkelt a szerecsen- 
sirály. Ekkor a szegedi Fehér-tó XI. sz. halastaván kialakult Korom-szigeten 
dr. Éeretzk Péter találta két fiatal példányát. A következő években a megtalált 
fészekaljakkal sikerült e faj itteni fészkelésct bizonyítani. 

1976-ban a tájvédelmi körzet északi részében levő Csaj-tavon, a halastó- 
rendszer IX-es tavának szigetén is kimutatta egy pár fészkelését dr. Bod 
Péter, Molnár László és Zsótér László. A költést 1984-ig csak erről a két terü- 
letről ismertük. 1984-ben azonban jelentős állománynövekedést tapasztal- 
tunk. 

Mielőtt az 1984. évi költési eredménj-ekről beszámolnánk, ismertetjük a 
fajjal kapcsolatos, korábbi megfigyeléseket: 

1977 

Március 31. A ^pusztaszeri Dongér-tavon 2 ad. példány (Molnár László). 
Május ? 3 pld. a szegedi Fehér-tó Korom-szigetén (Zsibók András). 

Július ? Mészáros Sándor természetvédelmi őr 3 pár szerecsensirály 

fehér-tói fészkelését említi jelentésében. 

1978 



Május ? 
Június 18. 



6 pld. Fehér-tó és a szatymazi temető közötti területen, az ún. 

Kis-Feketén (Zsibók András). 

A Fehér-tón 4 pld. (Zsibók András). 



1979 

Május 12. A Fehér-tón 4 pld. (Zsibók András). 

Május 18. 3 pld. megfigyelése a Korom-sziget felett kavargó dankasirály 

(Larus ridihundus) tömegében. A szigeten megtalálva 2 fészek; 
mindkettőben 1 tojás és 2 frissen kelt fióka volt. A fiókák jelöl- 
ve lettek. 

Június 1. A Fehér-tavon, az ún. nagy torony mellett repült el 1 ad. pél- 

dány növényi szállal a csőrében, s tartott a Korom-szigetnek, 

Június 2. A Korom-szigeten 3 pld. — V. 18-án jelölt — fióka volt látha- 

tó. Megtalálva a harmadik fészekalj 3 tojással. A fészkek egy- 
mástól kb. 10—15 m távolságban voltak. 

Július ? 3 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.). 



49 



1980 



Június ? 
Július 9. 



Június ? 
Június 24. 

Július 19. 



Március 23. 
Június ? 
Július 5. 



Június 18. 



Április 15. 
Május 13. 
Május 20. 



5 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.). 
A Fehér-tó XV. sz. tavában 1 ad. 
pld. dankasirály között. 

1981 



pld. tartózkodott kb. 400 



3 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.). 

Balástya — Ősszeszékben a lucernaföldön 2 pld. a lekaszált 

rendek tetején szedegette a rovarokat. 

A Csaj -tó Vll-es tava felett 1 pld. repült. 

1982 

2 ad. pld. repül a Korom-sziget felől a Ill-as tó irányába. 

2 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.). 

Balástya — ősszeszékben 3 pld. a lucernaföldön. 

1983 

Balástya határában, az E 5-ös főútvonal mentén, a 153-as km- 
kő magasságában fekvő lucernaföldön dr. Bankovics Attilával 
megfigyelve 3 példány. 

1984 

A Csaj-tó felett repült 1 pld. 

A Csaj -tó felett repült 1 pld. a sziget irányába. 

A Csaj -tó IX-es tavának a szigetén megtaláltuk 5 párnak a 

fészkét, egymástól kis távolságra, laza kolóniát alkotva 

(1-2. ábra). Két fészekalj kelésben. 




O Küszvágócsér-fészekalj • Szerecsensirály-fészekalj 

1. A szerecsensirály-telep elhelyezkedése a Csaj-tavi szigeteti. 



50 




2. Szerecsensirályok a Csaj-tavi szigeten (Fotó: Széli A.). 



Május 24. A szigeten G fészekalj található. Tartalmuk a következő: 

2 tojás, 3 tojás, 3 tojás, 4 tojás, 1 tojás -|- 2 fióka, 1 tojás -f 1 fió- 
ka. A telepen kb. 1500 pár dankasirály költ. 

Május 27. 2 pld. (pár?) hangját hallatva körözött a Csaj-tó Ill-as tava 

felett. 

Május 28. A Csaj-tóról 3 madár repült kifelé, minden bizonnyal a táplál- 

kozóterület irányába. 

Május 31. Megvan a 7. fészek is a csaj -tavi szigeten, 2 tojással és 1 fióká- 

val. Ez alkalommal összesen 6 pelyhes fióka lett gyűrűzve. 
Zsótér talált egy erősen tollasodó fiatalt, amelynek színezete a 
szerecsensirályéval egyezett. A többi szerecsensirály-fiókától 
eltérő fejlettsége megkérdőjelezi egy 8. párnak esetleges fész- 
kelését. 

Május 19. Éppen kultivátorozott paprikaföldön táplálkozott 3 pld. kb. 

80 pld. dankasirály társaságában. 

Május 29. A Korom-szigeten 3 ad. madár látható. Egyik pár fészke a szi- 
get déli részén a vadmurok növényzetében, 3 tojással. A több 
alkalommal jelenlevő 3 pld.-ból minimum két pár szerecsen- 
sirály fészkelése biztosra vehető. A szigeten kb. 2000 pár dan- 
kasirály költ. 

Június 6. A Fehér-tóval szomszédos szegedi Fertőn — a lll-as sz. és fel- 

töltés alatt álló tavának száraz zátonyán — 1 pld. volt látható 



51 



a daiikák szétszórt csapatában, de azoktól kissé elkülönülten 
(Bakacsi Gáborral). 

Június 10. 1 pld. a Kis-Feketén. 

Június 13. A Kis-Feketén 1 pld. kb. 400 dankasirály között. Később fel- 
szállt a csapat, és a szerecsensirály elrepült a Korom-sziget 
irányába. 

A szegedi Fertő Ill-as tavának zátonyán 2 \)\á. Felszállás után 
mindig együtt repültek. Leszállásukkor egy fiatal sirály szegő- 
dött melléjük, és állandóan kéregetett. Később is mellettük 
maradt. Lehetséges, hogy a fiatal példány szerecsensirály volt. 

Június 16. Kb. 40 pld. dankasirály között látható volt 1 pld. a Fehér-tótól 
északra fekvő, vele szomszédos szikes réten, a Székaljon. 

Június 17. A pusztaszeri rezervátumban, a Hosszúháti-erdőtől északra 
kb. 500 m-rel, a pusztán kb. 60 pld-os dankacsapatban 1 pld. 
(Tajti Lászlóval és Liker Andrással.) 

Június 23. Fehér-tón, a nagy torony mellett repült 2 pld. a Korom-sziget 
felé (Liker Andrással). 

Július 13. A Csaj -tó felett 1 pld. repült. 

Július 16. A Csaj-tó felett 2 pld. repült kb. 60 — 70 pld-os dankacsapatban. 

Az újabb fészkelési hírek (pl. Hortobágy) többek között arra hívják fel a 
figyelmet, hogy a sirálykolóniákat tüzetesebben vizsgáljuk át, hogy a dan- 
káktól nehezen megkülönböztethető szerecsensirályok esetleges megfigyelé- 
sére nagyobb esélyünk legyen. Köszönettel tartozunk Zsibók Andrásnak és az 
OKTH Dél-Alföldi Felügyelőségének, amiért adataik rendelkezésünkre bo- 
csátásával segítették munkánkat. 

A szerzők címe : 

Széli Antal 

Balástya 

Galagonya u. 34. 

H -6764 

Zsótér László 

Szeged 

Föltámadás u. 29. 

H -6720 



Ii'odalo m — References 

BeretzkP. (1955): Ujabb adatok a Szeged - Fehér-tó madárvilágához. 1949 — 1953. - Re- 
cent data on the birds of Lake Fehér near Szeged. 1949 — 1953. Aquila. 59 — 62. évf. 
217-227. p. 

Beretzh P. (1955): A szerecsensirály fészkelése a szegedi Fehértavon. — Nesting of the 
Southern Black-Headed Gull at Lake Fehér near Szeged. Aquila. 59-62. évf. 
369-370., 430-431. p 

Beretzh P. (1957): A szerecsensirály rendszeres fészkelése a Szeged — Fehér-tói rezervátu- 
mon. — Regular nesting of the Mediterraneum Black-Headed Gull on the bird reserve 
of Szeged -Fehér-tó. Aquila. 63-64. évf. 281-283., 340-341. p. 

Beretzk P. (195S): A szerecsensirály rendszeres fészkelése a Fehér-tavi rezervátumon.— 
Regular Breeding of the Mediterraneum Black-Headed Gull on the reserve Fehér-tó, 
near Szeged. Aquila. 65. évf. 281., p. 343. 

Beretzk P. (1959): A szerecsensirály újabb fészkelése. — Recent nesting of the mediterra- 
nean Black-Headed Gull. Aquila. 66. évf. 276., 310. p. 

52 



Beretzk P. -Kéve A. (1970): Die Schwarzkopfmöwe: Larus melanocephalus Temm. m 

Ungaxn. Lounais — Hämeen Luonto. 37. évf. 18. p. 
Bod P. -Molnár I. (1980): A Csaj-tó és környéke. In: Marián M. (szerk.): A Dél- Alföld 

madárvilága. Somogyi Könyvtár, Szeged. 83-88. p. 



53 



IV. A BALATON ÁTVONULÓ ÉS TELELŐ 
VÍZIM AD ARAINAK ÁLLOMÁNYBECSLÉSE 

Dr. Bankovics Attila 

Magyar Madártani Intézet, Budapest 



A Nemzetközi Vízivad Kutató Iroda (IVVRB) 1981 őszén Magyarországon, 
Debrecenben rendezte évi munkaértekezletét. E konferencián vetődött fel, 
hogy Magyarország régóta és rendszeresen részt vesz a nemzetközi vízimadár- 
számlálásokban (szinkron), viszont az országos jelentések nem adnak hű ké- 
pet a Balaton teljes területéről. A jelentések olykor csak elenyésző mennyisé- 
geket közölnek egy-egy, a Balatonon átvonuló, és ott hosszabb-rövidebb időt 
eltöltő faj állományáról. Ez a felvetés vezérelt, amikor 1982-ben a Madártani 
Intézetben témául tűztük ki a Balaton rendszeres vízimadárállomány-felmé- 
rését. 



Módszer 

Tekintettel arra, hogy a madarak nagy része előszeretettel tartózkodik a 
tószéli nádasövezet nyílt víz felőli oldalán — miáltal a part felől takarásban 
van — , elsősorban a vízről (hajóról) végzett felmérési módszerre tervezhet- 
tünk. 

A legpontosabb képet akkor kapjuk a Balaton nyílt vizén tartózkodó 
madárállomány mennyiségi és minőségi összetételéről, ha a tavat a partvonal 
közelében haladva (0,5— 1,5 km-re a parttól) körülhajózzuk, és ezáltal érint- 
jük a legfontosabb g3áilekező-, pihenő- és táplálkozóhelyeket, ahol a domi- 
náns fajok legnagyobb tömegei koncentrálódnak. Ugyanekkor módunk nyílik 
a szétszórtan található példányok, kisebb csoportok mennyiségeinek feljegy- 
zésére is. A számlálás, a becslés, a fajok szerinti mennyiségek regisztrálása a 
hajó fedélzetén folyamatos. Csak azokban az esetekben végeztünk a tó autó- 
val való körüljárásával part felőli megfigyelést, amikor a hajózás valami ok 
miatt meghiúsult. Az általam vezetett felmérések a tó teljes területére irá- 
nyultak. Egy-egy hajóról végzett teljes felmérés a tó körülhajózásával 2 na- 
pot vett igénybe. Néhány esetben előfordult, hogy csak 1 nap állt rendelke- 
zésre. Ilyenkor a tó K-i részén, Tihany és Balatonkenese között végeztem el a 
számlálást. 

A Balaton madármozgalmairól az előbbiek szerint alkotott képet haszno- 
san egészítették ki a tó körül lakó külső munkatársainknak a szinkron napo- 
kon a partról végzett megfigyelései. Ez utóbbi módszerrel a felsorolt helyekről 
kaptunk adatokat: Tihany (Kemenesné Kiss Ildikó), Keszthely és a Bada- 
csony közötti partszakasz (Hardy János és Hardy Katalin), Fenékpuszta tér- 
sége (Futó Elemér) és Fonyód térsége (Havranek László és Havranek Mihály). 

55 



Említett munkatársainknak ezúton is köszönjük tevékenységüket. 
Köszönettel tartozom továbbá a Balatoni Regionális Vízmű és a Balatoni 
Vízügyi Kirendeltség munkatársainak, hajóik személyzetének, akik odaadás- 
sal segítették munkámat. 

Eredmények 

Az állományfelvételekre fordított 17 megfigyelőnapon — amelyek gyakor- 
latilag mind a téli félévre tehetők — összesen 71 olyan madárfajt észleltem a 
vízről, illetve a part felől, melyek jelenlétükkel a Balaton vízfelületéhez vagy 
légteréhez kapcsolódnak, ezáltal kisebb-nagyobb szerepük lehet a Balaton 
anyagforgalmában. Közülük 51 faj a nem énekes (Non Passerif ormes) rendek 
képviselője, 20 faj énekes madár (Passeriformes) (1. táblázat). 



1. táblázat 
Table 1 



Az észlelt fajok rendek szerinti megoszlása 

(1. oszlop: a vizsgált időszakban a Balatonon észlelt fajok száma; 

2. oszlop: összehasonlításul a Magyarország területén előforduló fajszám) 

Kéve (1984) névjegyzéke szerint 

The orders observed on Balaton 

(1. column: the number of species occurring on Balaton; 

2. column: the number of species occurring in Hungary) 





1. 


2. 


Gaviiformes 


4 


(3) 


Podicipedif ormes 


4 


(5) 


Pelecanif ormes 


1 


(4) 


Giconiiformes 


2 


(13) 


Anseriformes 


24 


(37) 


Falconiform es 


5 


(33) 


Gruiformes 


2 


(13) 


Char adriif ormes 


8 


(66) 


Goraciiformes 


1 


(4) 


Passeriformes 


20 


(125) 


összesen : 


71 





Mint az 1. táblázatból látható, a Balatonon a faj szám tekintetében a leg- 
számottevőbb az Anseriformes rend jelenléte a téli félévben (24 faj). A hazai 
fajok jelentős hányada a Balatonon megtalálható. Tekintettel arra, hogy mun- 
kám is e rend fajainak felmérésére irányult, jelen beszámolómban elsősorban 
ezek mennyiségi viszonyait értékelem. Feltűnő, hogy a nagy fajszámú Charad- 
riiformes rend csupán 8 fajjal képviselt. Az alacsony fajszám — a parti mada- 
rak teljes hiánya — a Balaton nyílt partszakaszainak minimálisra szűkült 
kiterjedésével magyarázható. 

A 71 fajból összesen 9 azon konstans fajok száma, amelyek a 17 megfigyelő- 
napon mindig vagy csaknem minden alkalommal előfordultak (2. táblázat). 



56 



2. táblázat 
Table 2 



A konstans madárjajok mennyiségi viszonyai a Balatonon a teljes felmérések idején 
The constant species and the number of individuals counting on the total surface 

of Balaton 





1082. 


1983. 


1983. 


1984. 


1984. 




III. 16. 


I. 18-19. 


XI. 29-30, 


IV. 5-6. 


X. 4-5. 


Podiceps cristatus 


9 


32 


25 


225 


118 


Anas platyrhynchos 


223 


19 400 


653 


278 


768 


Ay thy a ferina 


109 


4 381 


2 336 


240 


4869 


Ay thy a fuligula 


2 760 


2 480 


4 088 


3158 


723 


Bucephala clangula 


10 629 


8 684 


4 235 


1127 


— 


Fulica atra 


788 


5 494 


11 566 


1644 


8495 


Larus canus 


51 


164 


75 


49 


_ 


Larus argentatus 


4 


31 


12 


11 


112 


Larus ridibundus 


268 


1 972 


2 081 


644 


646 



14 azon fajok száma, amelyek ritkaságuk miatt faunisztikai szempontból 
jelentősek. Ezeket a következők szerint csoportosíthatjuk: 

a) ritka hazai fészkelők, melyek adatai a Balaton vonatkozásában jelen- 
tősek: Podiceps griseigena, Haliaeetus albicilla. 

b) Magyarországon kis számban megjelenő átvonuló vagy téli vendégfajok : 
Netta rufina, Aythya marila, Clangula hyemalis, Somateria mollissima, Mela- 
nitta nigra, Melanittafusca, Mergus serrator, Larus fuscus, Hydroprogne caspia; 

c) országosan csupán néhány adattal képviselt fajok: Gavia immer, Ster- 
corarius pomarinus ; 

d) Magyarországon hitelesen még nem bizonyított faj : Gavia adamsii. 

A Lúd-alakúak (Anseriformes) mennyiségi viszonyai a Balatonon 

A téli fél évben végzett felmérések szerint a 3 év során 24 fajt észleltem. 
Közülük elsősorban a bukórécék dominálnak. Legszámosabb a kontyos réce 
( Aythya fuligula) , a kerce réce (Bucephala clangida) és a barátréce (Aythya 
ferina). Kivételes időszakokban a tőkés réce (A7ias platyrhynchos) száma is 
magasra emelkedhet, mint a kedvező áttelelési lehetőséget nyújtó 1982 /83-as 
télen. A ludak közül a vetési lúd ( Anser fatal is) dominál. Becsléseink szerint 
40—70 ezerre tehető a vízre éjszakázni behúzó tömeg nagyságrendje. 

Bütykös hattyú (Cygnus olor) 

Kis számú, de rendszeresen előforduló madár a Balatonon. 1982. XII. 14-én, 
1983. I. 18-án és 1983. XI. 29-én Balatonfüreden a kikötő előtt 2 pld. 
együtt. Ezek állandóan ott tartózkodnak, fészkelési kísérletük és sikeres köl- 
tésük is volt. 1983. I. 19-én Keszthely előtt 3 pld., 1984. IV. 5-én Balaton- 
edericsnél és Vonyarcvashegynél l-l pld., 1984. XI. 17-én Balatonboglárnál 
7 pld. együtt. Első megtelepedéseiről a Balaton térségében a következő ada- 
tokat szereztem. 

1982-ben 2 pár telepedett meg Balatonfürednél. Az egyik fészekben 5 tojás. 
A költések sikertelenek. 1983. V. 31-én a Szigliget előtti vizén észleltünk egy 
nem költő párt. 1984-ben sikeresen költött l-l pár a Keszthely és Gyenesdiás 



57 



közötti partszakaszon és Balatonfürednél. Az előbbi helyen Tóth Béla hajó- 
parancsnok észlelte a 4 fiatalt vezető hattyúpárt, amelyekhez egy harmadik 
öreg példány is csatlakozott. Balatonfürednél a Hajógyár előtti partszakaszon 
Trákwyák Lajos hajógépész figyelte meg a másik pár költését. Május végén a 
partközeli hajóhoz beúszó 2 öregből és 4 fiatalból álló családról bizonyító fel- 
vételt is készített. 

A Kis-Balatonon 1980-ban észlelte 1 pár sikeres költését (4 fióka) Futó 
Elemér területkezelő. 1981-ben és 1982-ben ott újabb költés nem volt. 

Nyári lúd ( Anser anser) 

Ritkán mutatkozik a Balatonon. A 17 megfigyelési nap során 2 alkalommal 
észleltem. 1983. I. 19-én Fenékpuszta előtt kisebb-nagyobb csapatokban 
297 pld. tartózkodott a vízen. 1984. X. 5-én Tihany közelében 14 pld., Za- 
márdinál 1 pld. 

Nagy lilik (Anser albifrons) 

Az éjszakázó vetési lúd — tömeggel kisebb számban — főként november- 
ben rendszeresen behúz a tóra. Mennyisége csak töredéke a vetési lúdénak. 
1983. XI. 29-én Siófoknál az esti behúzáson megfigyelt 340 A. fabalis mellett 
kb. 50 pld. A. albifrons volt. Balaton környéki vonulásdinamikájának és 
számarányának pontosítására további vizsgálatok szükségesek. 

Vetési lúd (Anser fabalis) 

A Balaton az egyik legfontosabb telelőcentruma e fajnak. A vízen, illetve 
annak befagyása után a jégen éjszakázó mennyiség 1982— 1984 között telen- 
te 40—70 ezerre tehető. 

Tőkés réce (Anas platyrhynchos) 

Konstans faj. Az őszi és a tavaszi időszakban azonban a nyílt vízen tar- 
tózkodó állománya nem éri el az ezret. Legnagyobb mennyiségei ez időszak- 
ban: 1984. X. 4-én és X. 5-én a teljes területen 768 pld., 1983. XI. 29-én és 
XI. 30-án 653 pld. Kivételes esetben — mint az 1982 /83-as enyhe télen, ami- 
kor február elejéig nem volt jég a Balatonon — nagy tömegben is megjelenhet 
mint telelő. Ilyenformán 1983. 1. 18-án és 1. 19-én a teljes területen 19 400 pld.- 
ra becsültük állományát. Nagy részük, mintegy 13 300 pld. a Keszthelyi-öböl- 
ben koncentrálódott. Helyi fészkelő állománya vonulási időben rendszerint a 
kikötők környékén tartózkodik kisebb csapatokban vagy páronként. 

Böjti réce (Anas querquedula) 

Inkább a Balaton környéki sekélyebb vizek madara. Tavaszi vonuláson 
azonban kis számban rendszeresen megjelenik a Balaton nyílt vizén is. 1984. 
IV. 5-én 75 pld., IV. 6-án 7 pld., azaz 82 pld. fordult elő a tó teljes területén 
mint legnagyobb mennyiség. 

Csörgő réce (Anas crecca) 

Őszi vonulás idején rendszeresen előfordul, de száma nem éri el a százat. 
Mint a tőkés récénél, 1983. I. 18-án és 10-én teleléskor e fajnak is magasra 
szökött a száma, a Balaton teljes területén meghaladta az ezret (1072 pld.). 
E mennyiség zöme (500 pld.) Fenékpuszta előtt a tőkés réce tömegéhez tár- 
sult. Tavaszi vonuláson kis számban, páronként mutatkozik. 

Nyílfarkú réce (Anas acuta) 

A Balaton nyílt vizén ritkán jelenik meg. A 3 év során mindössze egy eset- 
ben észleltem. 1983. 1. 19-én 3 pld. (1 pár+ 1 9 ) tartózkodott a Fenékpuszta 
előtti szakaszon. 

58 



Fütyülő réce (Anas penelope) 

Alkalmilag kis számban előfordul. 1982. X. 26-án a Fűzfői-öbölben 1 çf pld. 
elkülönülten más fajoktól. 1984. IV. 5-én Tihany — Révtől Ny-ra 3 pld., Bala- 
tonkeresztúrnál 5 pld. tartózkodott. 

Kendermagos réce (Anas streperà) 

Az utóbbi évtizedekben Európa-szerte megritkult faj. A hazai állomány 
csökkenésének oka ismeretlen. Meglepő, hogy ezzel szemben a Balatonon 
viszonyla.g rendszeresen mutatkozott. A 17 megfigyelőnapból 6 napon elő- 
fordult. Egy-egy esetben 17, illetve 42 pld.-t is elérte számuk. 1984. IV. 5-én 
Balatonfenyves előtt 1 çf A. streperà 1 Anas platyrhynchos 9 -val mozgott 
párban. További előfordulások: 1982. X. 26-án 3 pld. a Fűzfői-öbölben; 
1982. XI. 9-én 8 pld. Balatonszabadi előtt; együtt 1 + 5 + 3 pld. a Fűzfői-öböl- 
ben; 1982. XI. 30-án3 + 2pld. aFűzfői-öbölben; 1982. XII. 14-én 32 + 8 + 2 = 
= 42 pld. a Fűzfői-öbölben; 1983. XI. 29-én 3 pld. a Paloznaki-öbölben. 

Kanalas réce (Spatula clypeata) 

A böjti récéhez hasonlóan csak a tavaszi vonuláson mutatkozik a nyílt 
vízen. 1984. IV. 5-én összesen 47 pld., amelyek területenkénti megoszlása a 
következő. Badacsony 2 pld., Keszthely 2 pld.. Fenékpuszta 43 pld. Másnap, 
IV, 6-án Tihanytól K-re eső vizeken nem észleltem. 

Üstökös réce (Netta ruf ina) 

Két esetben észleltem. 1984. IV. 5-én Fenékpuszta előtt vegyes récecsa- 
patban együtt-tartva mozgott 4 pld. (2 -f és 2 9). 1985. III. 24-én Tihany 
Ny-i partja előtt Láng István akadémikussal figyeltünk meg 1 -f pld.-t, 
amely a barátréce csapatában tartózkodott. 

Barátréce (Aythya ferina) 

Minden alkalommal előfordult. Száma eléri a néhány ezres nagyságrendet 
(2 — 5. táblázat). Szeptember végétől befagyásig, majd a kiolvadástól április 
közepéig megtalálhatók csapatai a vízen. 



3. táblázat 
Tables 



A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vízfelületén 

november végi időszakban (1983. XI. 29 — 30.) 

The number of duck-species on the total surface of Balaton end of November 





Példány 


% 


Anas platyrhynchos 
Anas crecca 
Anas streperà 
Aythya ferina 
Aythya fuligula 
Bucephala clangula 
Melanitta fusca 
Melanitta nigra 
Mergus albellus 


653 

64 

3 

2 336 

4 088 

4 235 

4 

3 

6 


5,7 
0,5 

20,5 
35,9 
37,2 


összesen : 


11 392 


99,8 



59 



4. táblázat 
Table 4 



A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vízfelületén januári időszakban, 
enyhe, jégmentes tél idején (19S3. I. 18 — 19.) 
T/íe number of duck-species on the total surface of Balaton 
by mild weather conditions (without ice) at middle of Jamiary 





réldány 


% 


Anas platyrhynclws 


19 400 


53,8 


Anas crecca 


1 072 


3,0 


Anas acuta 


3 




Ay thy a ferina 


4 381 


12,2 


Ay thy a fuligula 


2 480 


6,9 


Bucepliala clangida 


8 684 


24,0 


Clangula hyemalis 


3 


— 


Somateria mollissima 


2 


— 


Mergus merganser 


2 


- 


Mergus albellus 


20 


0,05 


összesen : 


36 047 


99,95% 



i 



5. táblázat 
Table 5 



A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vízfelületén 

kora tavaszi időszakban (1984. IV. 5 — 6.) 

The number of duck-species on the total surface of Balaton at the beginning of April 





Példány 


0/ 

/o 


Anas platyrhynchos 


278 


5,6 


Anas querquedula 


82 


1,6 


Anas crecca 


2 


— 


Anas penelope 


8 


- 


Anas streperà 


1 


— 


Spatula clypeata 


47 


0,9 


Netta ruf ina 


4 


— 


Aythya ferina 


240 


4,8 


Aythya fuligula 


3158 


63,4 


Aythya mar ila 


4 


— 


Aythya nyroca 


25 


0,5 


Bucephala clangula 


1127 


22,6 


Clangula hyemalis 


4 


— 


Melanitta fusca 


2 


— 


Mergus albellus 


1 


— 


Összesen : 


4983 


99,4% 



Kontyos réce (Aythya fuligula) 

Néhány százas nagyságrendben már október elején jelentkezik. Október 
végére elérheti számuk a néhány ezret. 1982. X. 26-án a Siófoki-medencében 
4644 pld., ugyanott 2 hét múlva XI. 9-én 15 695 pld. November közepétől 
csökken a száma. Az előző mennyiség XI. 30-ra 7182 pld.-ra, majd XII. 14-re 



60 



3390 pld.-ra csökkent. Az 1982/83-as enyhe télen az 1983. 1. 18- 19-i bejárás 
során 2480 volt a telelő mennyiség (2—5. táblázat). 

Cigányréce ( Aythya nyroca) 

Fészkelő és költöző madár a Balatonon. A nyílt vízen főként a nádasok 
közelében mutatkozik kora ősszel kis számban, tavaszi vonuláson valamivel 
gyakrabban. Előfordulások: 1984. IV. 5-én 2 pld. Ábrahámhegynél, 1 pld. 
Vonyarcvashegynél, 4 pld. Kesztheljmél, 2 pld. Balatonboglárnál; IV. 6-án 
12 pld. Balatonkenesénél, 4 pld. Csopaknál; 1984. X. 4-én Csopaknál 4 pld. 
Mivel e faj tartózkodási helj^e főként a vízinövényzettel benőtt részeken, 
a hajóról be nem látható kisebb tisztásokon van, az előbbi számok nem tük- 
rözhetik a valós balatoni mennyiséget. 

Hegyi réce (Aythya marila) 

Három esetben észleltem. 1984. IV. 5-én Fonyód — Bélatelep előtt 150-es 
A.fuligula csapatban 4 pld.-t, 1984. XI. 16-án Balatonaliga előtt 1 9 pld.-t, 
1985. III. 24-én a tihanyi kikötőtől K-re 9 pld.-t észleltünk Láng Istvánnal. 

Kerceréce (Bucephala clangula) 

A kontyos récénél egy hónappal később, november elején érkeznek első 
csapatai. Fokozatos felszaporodásával november második felében szinte fel- 
váltja a kontjT-os réce tömegeit, amint azok nagy része továbbvonul a Bala- 
tonról. E két faj helycseréjére Kéve (1968) mutatott rá, felméréseink ma is 
igazolják megállapítását. November végén a B. clangula a Balaton domináns 
récefaja 37,2%-kal (3. táblázat). 1982. XII. 14-én a Siófoki-medencében 3884 
pld., ugyanazon a télen 1983. I. 18— 19-én 8684 pld. az áttelelő mennjdség a 
Balaton teljes területén. Kora tavasszal, a kiolvadás után is nagy tömegei 
gyűlhetnek fel, pl. 1982. III. 16-án 10 629 pld., ami messze meghaladja az 
eddig észlelt hazai mennyiségeket. Ismervén hazánk más vizein a kerceréce 
előfordulási arányait, az előbbi számok ismeretében elmondható, hogy e faj 
fő átvonulási és pihenőterülete Magyarországon a Balatonon van. 

Jeges réce (Clangula hyemalis) 

Négy esetben észleltem. 1983. I. 19-én Keszthelyen a móló előtt és a part 
közelében mozgott 2+1 pld. 1983. XI. 29-én három különböző helyen is elő- 
fordult: Balatonfűzfő 1 pld.. Balatonalmádi 2 pld., Balatonfüred 1 pld. 1984. 
IV. 5-én Keszthely előtt 4 pld. repül fel hajónk elől. 1984. XI. 16-án Balaton- 
kenese előtt a nádas zóna belső széle mentén úszik 4 pld. Valamennyi megfi- 
gyelt példány téli színezetű fiatal, illetve 9 madár volt. 

Pehelyréce (Somateria mollissima) 

1983. I. 19-én Balatonkeresztúron a Nyugati-övcsatorna befolyásánál a 
part közelében, más madaraktól elkülönülten tartózkodott 2 tojó színezetű 
példány. Viszonylag korai megjelenésére utal Márkus Ferenc megfigyelése, 
1984. IX. 30-án a Tihanyi-félsziget Ny-i oldalán, a Gurbicza-part előtt észlelt 
1 pld.-t. 

Fekete réce (Melanitta nigra) 

Két esetben észleltem. 1983. XI. 29-én Balatonalmádi előtt, partközeiben 
1 párt, másnap, XI. 30-án Kiliántelep előtt 1 9 pld.-t. 

Füstös réce (Melanitta fusca) 

Öt megfigyelőnapon észleltem. Egy-egy alkalommal több helyen is. 1982. 
XI. 9-én 1 9 pld. a Paloznaki-öbölben tartózkodott, később 2 pld. Zamárdi 
«lőtt kb. 2 km-re benn, a nyílt vízen repült fel. 1983. XI. 30-án Balatongyörök 

61 



közelében, a parttól kb. 1,5 km-re repült fel együtt 4 pld. 1984. IV. 6-án a »Sió- 
fok—Sóstó előtti vízről, a parttól 2,5 km-re repült fel 2 pld. A felsoroltak 
valamennyien más madaraktól elkülönülten tartózkodtak. Szokatlanul nagy 
mennyiségben mutatkozott 1984. XI. 16-án és XI. 17-én, amikor összesen 
25 pld.-t észleltünk a Balaton teljes körülhajózása során. Ezek területi elosz- 
lása a következő: nov. 16-án Siófok előtt 1 9 pld., Sóstó előtt 2+1 pld., 
Paloznak előtt 1 pld.; nov. 17-én Gyenesdiásnál 2 pld., Keszthelynél 4 pld. 
(2 çf , 2 9)> Balatonberénynél 12 pld., mintegy 110-es Bucephcda dangula 
csapattal együtt repült fel; Balatonboglárnál 2 pld. 

Kis bukó (Mergus albellus) 

Bár kis számban, do rendszeresen előfordult. Legtöbbet az 1983. 1. 18— 19-i 
felmérés során észleltem, amikor 20 pld. fordult elő. Ezek területi megoszlása 
a következő: jan. 18-án 4 pld. a Siófoki-medencében, jan. 19-én 4 pld. Kilián- 
telepnél, 6+3 pld. Badacsonj^örsnél, 2 pld. Vonyarcvashegynél és 1 pld. Fe- 
nékpusztánál. 

Nagy bukó (Mergus merganser) 

Mindössze két esetben észleltem. 1982. XI. 9-én Balatonszabadinál, illetve 
1983. 1. 19-én Balatonlelle előtt tartózkodott 2-2 pld. 

Örvös bukó (Mergus serrator) 

Csupán 1984 őszén mutatkozott. A nov. 16— 17-i felmérés során több helyen 
észleltem: XI. 16-án Balatonaligánál 4 pld., XI. 17-én Balatongyöröknél 1 pár 
(a hím átvedlőben), Balatonmáriafürdőnél 1 tojó színezetű pld., Fonyódnál 

1 tojó pld. 

Egyéb ritka fajok előfordulásai 

Jeges búvár (Gavia immer) 

Egy esetben észleltem. 1982. XI. 30-án Balatonalmádi előtt a part közelé- 
ben, 110 cm vízmélységű helyen tartózkodott szárcsák (Fulica atra) csapata 
és néhány búbos vöcsök (Podiceps eristatus) társaságában 1 pld. A közeledő 
hajónk elől nem repült fel, hanem lebukott, és ezzel szem elől veszítettük. 
Ez volt a faj második balatoni észlelése {Kéve, 1968). 

Fehércsőrű búvár (Gavia adamsii) 

Egy esetben észleltem. 1983. I. 19-én a Tihanyi-félsziget Ny-i partjánál. 
Örvényes előtt repült fel hajónk mellett 1 pld. Nagy teste, kárókatona mérete, 
erős, világos csőre, hosszú szárnyai jól láthatók. Balatonudvari irányába 
repült el. A Balatonon először Fülöp L. Z. észlelte 1977. XI. 25- 26-án Bala- 
tonlellénél {Fülöp, 1982). 

Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena) 

A 3 éves megfigyelési periódus alatt csupán 1982-ben, az őszi vonuláson 
észleltem kis számban, de rendszeresen. Előfordulásai a következők : X. 26-án 

2 pld. Siófoknál, XI. 9-én 4+ 1 pld. a Fűzfői-öbölben, XI. 30-án 2 pld. a Fűz- 
fői-öbölben, 2 pld. Balatonalmádinál és 2 pld. Káptalanfürednél. Valamennyi 
téliruhás. 

Rétisas (Haliaeetus albicilla) 

Egy esetben észleltem. 1982. III. 16-án Balatongyöröknél a Szépkilátás 
felett emelkedett fel 1 aduitus példány, majd húzott el a Keszthely környéki 
hegy felé. 

62 



Szélesfarkú halfarkas ( Stercorarius pomarinus) 

Egy esetben mutatkozott. 1982. X. 26-án Siófok előtt kb. 1,5 km-re a nyílt 
vízen 1 juv. pld. A madár a vízen ülve egy hátán fekvő dankasirály- (Larus 
ridibundus) dögöt evett. A hajót kb. 25 m-re bevárta. 

Hering sirály (Larus fuscus) 

1984. IV. 5-én Fonyódnál, kb. 1,5 km-re a parttól 1 kiszínezett adultiis 
példány. 

Lócsér (Hydroprogne caspia) 

1 pld.-t észleltem 1984. IV. 5-én a Fenékpuszta előtti szakaszon. 

Összefoglalás 

1. A Balaton nyílt vizének madárvilága csak a téli félévben számottevő. 

2. A téli félévi madárvilágban 5 faj az, amely a tízezret meghaladó nagy- 
ságrendben lehet jelen. Ezek a következők : 

Anas platyrhynchos, 
Aythya fuligula, 
Bucephala clangula, 
Fulica atra, 
Anser fabalis. 

3. Meghaladja az ezret vagy elérheti a néhány ezres nagyságrendet az: 

Anas crecca, 

Aythya ferina, 

Larus ridibundus. 
4 Százas nagyságrendben fordul elő a : 

Podiceps eristatus, 

Anser anser, 

Anser albifrons, 

Larus canus, 

Larus argentatus 
A vízimadarak állománybecslésének pontos térbeli rögzítése kezdettől azt 
a célt is szolgálta, hogy feltárjuk a Balatonon a vízimadarak szempontjából 
legértékesebb területrészeket, és az így szerzett ismeretek szerint javaslatot 
tegyünk a védett területek kijelölésére. További cél ugyanezen vízfelületek- 
nek a Ramsari-területek jegyzékébe való felvétele. Már az eddigi vizsgálatok- 
ból is látható, hogy természetvédelmi szempontokból a legértékesebb te- 
rületek: a Paloznaki-öböl, a Bozsai-öböl, a Fonyód előtti 3 — 4 km^-nyi nyílt 
víz és a Keszthelyi-öböl. Amennyiben a további vizsgálatok is alátámasztják 
megállapításainkat, javasolom e területek védetté nyilvánítását. 

Dr. Bankó vies Attila 

Magyar Madártani Intézet 

H-1121 Budapest, Költó u. 21. 

Irodalom 

Fülöp L. Z, (1982): Febércsôrû búvár (Gavia adamsii) Balatonlellénél. Aquila. 88. 127. 
Kéve A. (1968): Aythyae és Merginae fajok előfordulásai és vonulásuk évi ciklusai a 

Balatonon. Aquila. 75. 25 — 44. 
Kevß A. (1984): Magyarország madarainak névjegj'zéke. Budapest. 

63^ 



Estimate oî the water-îowl population passing 
across Lake Balaton 

Dr. A. Bankovics 
llunyarian Institute for Ornithology, Budapest 

A survey of the migrating water-fowl on Lake Balaton was started by the Hungarian 
Institute for Ornithology in 1982. This article summarizes and evaluates the results 
obtained in 1982, 1983 and 1984. 

Tlio investigations were aimed at registering, for national surveys and for the Interna- 
tional Water-fowl Research Bureau (IWRB), the required avifaunistic quantitative data, 
in addition, the same surveys can provide basic data for research on the material circula- 
tion of Lake Balaton. As a further aim, relating mainly to nature conservation, some major 
strips of the Lake (of particular importance for the migrating water-fowl) should be 
explored and delimited. 

In the course of the three years, a total of 71 bird species were detected on and above 
the open water and on the lake shores. 

The most populous species are the ones enumerated below. The maximum number of 
each species recorded on the total lake surface is also given: 

Mallard (Anas plalyrhynchvs) 19 400 

Tufted Duck ( Aythya fuligula) 15 695 

Coot (Fulica atra) 11 566 

Goldeneye ( Bucephala clangula) 10 629 

Pochard (Aythya ferina) 4 869 

From the scientific point view, systematic registering of the presence of rare species 
{Glangula hyemalis, Somaleria mollissima, Melanittafusca etc.) or new species for Hungary 
(Gavia adamsii) is also important. 

The water-fowl population estimate serves the aim of exploring the most valuable 
strips of water, and consequently to recommend them for protection. 

The strips of lake surface delimited, on the basis of investigations carried out so far, 
are the following : Paloznak-bay, Bozsai-bay, Keszthely-bay and the 3 — 4 km^ of open 
water in front of Fonyód. Should investigations dm'ing 1985 and 1986 confii'm the author's 
findings discussed above, he proposes to register these strips in the list of Ramsar-areas. 



64 



V. THE OCCURRENCE OF GEESE 

(MAINLY BEAN GEESE) AT TATA IN THE WEST 

OF HUNGARY 

L. M. J. van den Bergh — J. Philippona 



The Bean Goose Anser fabalis winters in large numbers in the central parts 
of Europe. This paper deals with Tata in the west of Hungary which is since 
years a well-known wintering site for geese (mainly Bean Geese). Travelling 
to the east of Hungary and to Rumania in the late sixties and the early seven- 
ties we found large numbers of geese, roosting during the night on the lake 
(Öreg-tó) on the edge of Tata. In later years (1974, 1980, 1981, 1982, 1983 and 
1984) visits of longer duration were spent at Tata. 



The area of Tata 

Tata is situated 55 km WNW of Budapest and 9 km S of the Danube 
(47.35 N/18.20 E) (Fig. 1). The number of inhabitants is about 30 000. The 
town lies on the eastern edge of the small Hungarian plain (Kis- Alföld). The 
plain is mainly flat, near Tata however the landscape is hilly. Nowadays only 




1 : 500 000 

1. Position of the area of Tata. In "The area of Tata". 



65 



small parcels of wood occur here and there. Remains of hedges date from the 
time that the landscape was more closed than at present. The area slopes light- 
ly from south to north and several small brooks run parallel to the Danube. 
Small marshes occur at low places; in wet periods and after the melting of 
snow floods can be seen occasionally. A small number of lakes is found in the 
basins of the brooks. 

The soils of the Kis-Alföld consist of greybrown loams which are supposed 
to be very fertile. The area of Tata is used by large state and collective farms 
which grow as main crops winter wheat and maize. 

East of Tata we find a landscape of low mountains mostly up to 500 m 
(highest point 634 m), for large parts covered with woods. This is a part of the 
well-known Bakony Forest (Bakony — Vértes). Further east the height de- 
creases and the land is more used for agriculture than in the highest parts. 

The human population of the area is mainly concentrated in small villages 
with a few hundreds up to 1000 or 1500 inhabitants. Because of this nucleated 
dwelling pattern large parts of the area are almost unoccupied and rather 
quiet as a matter of fact. Distances between villages vary from 3 to 10 km. At 
some places large farms have been built recently. 

The lake at the south side of Tata is called Öreg-tó (old lake). It measures 
some 250 to 300 ha. It is partly bounded by buildings of the town and a park. 
Woods occur at the south and southwest edges of the lake. 



The geese of the Tata-area 

Bean Goose — Anser fabalis 

The Bean Geese that winter in Hungary almost all belong to the tundra 
race rossicus. Tundra Bean Geese are a little larger than the White-fronted 
Goose, they have rather round bodies, rather short necks and their bills are 
of moderate length, mostly with a narrow orange band between the black 
tip and base. 

Birds of the Taiga race fabalis are larger, have longer necks and more 
elongated bills which are mainly orange coloured. Birds of this race are rare 
at Tata : 

23 Nov. 1980 : two families with resp. 1 and 2 juveniles, near Bábolna — Tár- 
kány. 

4, 5 and 6 Mar. 1983: two families with resp. 1 and 2 juveniles between 
Tata and Kocs. 

27 Feb. 1984: one pair near Kömlőd — Bokod. 

The families with young birds stayed somewhat apart from the large flocks 
of Tundi'a Bean Geese. 

Bean Geese of a different type staj^ed 45 km south of Tata on 27 Feb. 1983. 
It concerned a flock of 3500 ex. They were of larger size than birds of the 
rossicus race, possessed a less rounded body and a heavier bill with much 
orange and little black. The lower mandible of the bill was less rounded com- 
pared as with rossicus and the calls were deeper than those of rossicus birds, 
more like those of the Taiga Bean Geese. We do not know to which subspecies 
these geese may belong. It is supposed that they had arrived from another 
winterquarter during a preceding jDeriod with hard frost and much snow. 

66 



Pink-footed Goose — Anser hrachyrhyncJius 

The list of observed, specimen of this rare goose is as follows : 

1 Mar. 1981: 1 near Kocs. 

1 Mar. 1982: 1 near Kocs. 2 Mar. 1982: 3 between Tata and Mocsa. 

6 Mar. 1983: 1 between Tata and Kocs. 

27 Feb. 1984: 1 adult between Tata and Kömlőd, and 1 adult and 1 juvenile 
between Környe and Bokod. 29 Feb. 1984 : 2 adults between Zsámbék and Páty, 

White-fronted Goose — Anser alhifrons 

Apart from the far more numerous Bean Goose, the Whitefront is the only 
goose species that also occurs in somewhat larger numbers. The counts of the 
last few years show a rising tendency. 

Autumn 1980: 1000. Feb. -Mar. 1981: 500. Feb. -Mar. 1982: 1500. 
Feb. -Mar. 1983: 1500. Feb. -Mar. 1984: 5000. 

White-fronteds also use the Öreg-tó as a roost and often feed at the same 
places as the Bean Geese. 

Lesser White-fronted Goose — Anser erythropus 

This species is an irregular visitor in small numbers which seem to increase 
in the last few years. 

1 and 3 Mar, 1982: 1 adult nea,r Kocs. 

28 Feb. 1983: 5 at Öreg-tó during evening flight. 

2 Mar. 1983: 4 between Tata and Kömlőd; 6 at Öreg-tó. 

3 Mar. 1983 : 1 juvenile between Kocs and Nagyigmánd and 1 adult between 
Dad and Kömlőd. 

4 Mar. 1983: 4 adults and 2 juveniles between Tata and Kocs together 
with 4900 Bean Geese and 250 White-fronted Geese. 

5 Mar. 1983: 16 among 10 000 Bean Geese and 350 White-fronted Geese. 
The total in 1983 may be stated at about 20 ex. 

1 Mar. 1984: at total of at least 17 ex. in the area. 

Greylag Goose — Anser anser 

The Greylag Goose was observed during all the visits to the area with a 
maximum of 18 ex between Zámoly and Pátka on 1 Mar. 1984. 

The species occurs normally in larger numbers at Velencei tó some 54 km 
south-southwest from Tata. 

Bar-headed Goose — Anser indicus 

There is only one observation : 

5 Mar. 1982: 1 adult between Kocs and Nagyigmánd. 

Barnacle Goose — Branta leucopsis 

The Barnacle Goose is an irregular visitor in very small numbers : 

21. Dec. 1974: 1 between Tata and Kömlőd. 27 Dec. 1974: 1 at about same 
place. 28 Dec. 1974: 1 between Tata and Kocs. 29 Dec. 1974: 2 between Tata 
and Kömlőd. 

1 Mar. 1981: 1 at Öreg-tó. 6 Mar. 1981: 1 near Kocs. 

23 Feb. 1982: 1 between Dad and Kocs. 27 Feb. 1982: 1 at Öreg-tó. 

27 Feb. 1984: 1 adult between Környe and Bokod. 1 Mar. 1984: 1 near 
Zsámbék. 

Red-breasted Goose — Branta ruficollis 

This species is observed in single individuals: 

1 Mar. 1981: 1 adult near Kocs. 

5* 67 



28 Feb. 1982: 1 adult near Ács. 2 Mar. 1982: 1 adult between Kocs and 
Szák. 

27 Feb. 1984: 1 adult at Öreg-tó; later between Környe and Bokod. 
28 Feb. 1984: 1 adult at same place. 



The numbers and the distribution of the geese 

The data collected by us in the period 1971 — 1984 are insufficient to get a 
detailed picture of the movements and the distribution of the geese in the 
study area. It is however possible to give a general survey for the course of 
the winter. 

The first small numbers of Bean Geese* seem normallj'^ to arrive before 
mid October. At the end of this month the numbers have risen till several 
thousands. As far as known many more geese arrive in November. In the few 
days from 20 to 24 November 1980 numbers firstly decreased from 27 000 to 
14 000 and next increased again to 23 000. These facts point to migration of 
birds, possibly on their way to other wintering areas like Velencei-tó, Balaton 
and Kopacki Rit (the third area is situated in the North of Yugoslavia). 

Large numbers are often present in December as some data may illustrate : 

23 Dec. 1971: 30 000-40 000; 15 Dec. 1979: 22 000 {Dr. I. Sterbetz in litt.); 
and Dec. 1974: 12 000. 

It is said that many geese leave the area during periods with strong frost 
and heavy snow, though a few thousand birds may remain also under unfa- 
vourable circumstances, as on 13 Jan. 1980: 1500. 

Large numbers of Bean Geese concentrate at Tata in February, but the 
time of their arrivals will depend of the weather circumstances. In the weeks 
before the geese leave Central Europe, numbers sometimes rise to the highest 
levels ever to be found at Tata. Some data may demonstrate that : 

2 Mar. 1981: 50 000; 26 Feb. 1982: 70 000; Mar. 1983: 20 000; Mar. 1984: 
45 000. 

Many Bean Geese obviously migrate through the area of Tata and only 
shortly stay there. These will probably be mainly birds from other sites in 
Pannónia but it has appeared that also birds from West-Europe can emerge 
at Tata at the end of the winter. 

The observations in 1982 coincided with the mass departure of the Bean 
Geese. Still 50 000 or 60 000 were present on 3 March, but only 15 000 or 
16 000 were left the next day. In the night of 3 — 4 March many flocks of 
Bean Geese were heard flying over Tata into northern directions. The num- 
ber on 5 March was only 9000. 

The counts of the geese proved to be most successful at the roost (Öreg-tó) 
during morning flight. Flocks at the feeding grounds were often controlled, 
but usually the geese occur very dispersed making it impossible to realize a 
full count at the feeding grounds in the course of one day. Counts during the 
evening flight at Öreg-tó, mostly give a very incomplete picture as many 
flocks often arrive in complete darkness. 



* When we write about "geese" this species is meant unless otherwise stated. 
68 



BÄBcTLNA'y 
f 



KOMAROM 



MOCSA 



TARDOSBÁNYA 
ITATA #* 



^BAJNA 



*Í:NAGYIGMÁn"d,-'U.KOCS;;Í>V^-Í^ 
••i-.'.^TÁRKÁNY ■•/.••,-/^ -■•••"•:■:''• ' 



TARJÁN 



TATABÁNYA 



SZÁK*"-'^'- •::••/■•■■* KÖRNYE 



V'* 



ZSÁMBÉK 



"VVÍ «^ :» "^A- 



[KISBÉR 



DAD •."-• 
BÓKOD 



lOROSZLÁNY 



'BICSKE 



ETYEK 



MÓR 



ZÁMOLY 



CSÁKVÁR 



PÁTKA 



1 : 300 000 

J'.y.';"; feeding grounds 

2. Position of the roost (S) and the feeding grounds In „Ecology of the Benn Geese at Tata. 

Eeolo§jy of the Bean Geese at Tata 

The presence of a favourable roost is very essential in the ecology of geese 
in their wintering areas. As was stated before the geese of Tata normally 
roost at Öreg-tó. Nearby some other roosts are found, as banks in the Dan- 
ube near Komárom, the Zámoly — Víztároló, 40 km south of Tata and Velen- 
cei-tó. 

Observations at Öreg-tó demonstrate that the geese prefer the central and 
southern parts of the lake and that they rarely or never visit the most north- 
erly part which is rather narrow and which is bordered by buildings. The 
lake is shallow, a bank often is exposed when the waterlevel is low. Geese 
often come quite near the borders especially in the Southwest. 

A canalized brook — the Által-ér — enters the lake in the South and leaves 
it again in the North, This small river was fed from wells with relative warm 
water in former days. Seepage from the surrounding hills prevents the early 
freezing of the lake also presently. The water of Által-ér must be very pol- 
luted, as it has passed underwp.y the industrial town Tatabánya. The discharge 



G9 



of cooling water must held the temperature of the water relatively high, 
thus preventing the complete freezing of Öreg-tó even in hard winters. 

When the observer arrives at the lake in the early morning it is often pos- 
sible to inspect flocks of geese from not too large distances (sometimes between 
50 and 100 m). 

The geese perform their morning flight as it is normal at other wintering 
areas. It is obvious however that the hunting activities of men can strongly 
influence the pattern of the flight. In December 1971 and December 1974 the 
geese left the roost within a very short time when many shots very fired 
upon them along the borders of the lake. Enormous clouds of some tens of 
thousands of lod calling geese flew around over the water, more and more 
rising in the air and leaving into different directions. During observations at 
the end of February and at the beginning of March when the hunting season is 
closed, the duration of the morning flight sometimes was longer than one 
hour, even up to 90 minutes. 

As may be seen on a map (Fig. 2) the flight directions can vary strongly. 
This is not only the case when different days are compared, but it also holds 
for one and the same day. The consequence of this is, that the geese often are 
spread over large parts of the area. Consequently it is very difficult to find 
again all the feeding flocks of the geese in the course of a day. 

Feeding grounds are spread over an area of at least 3500 km^. Of course 
only parts of this area are used by the geese as only a part of the area consists 
of arable land. The geese mainly feed on maize fields which can be stubble 
fields but also ploughed fields and on the green sprouts of winter wheat. 
When the first geese arrive in October the harvest of maize is near its end and 
the sowing of wheat has already begun. 

Maize stubble remains behind on the land. Obviously machines of different 
types are used as the stubble can be of various length. Ploughing of these 
fields starts in the autumn but last until the end of the winter in some years. 
Most of the maize fields were already ploughed at the end of December 1974, 
whereas at the end of February 1981 many fields were still covered with 
stubble. In the three following years however, few stubble fields were left in 
the same period. 

As concerns the wheat that is sown in October and November, the growing 
of the sprouts depends of the weather. The growth is retarded by dry weather. 

Only few grasslands occur in the area described, so it is of minor importance 
as a feeding ground for geese. 

A short summary will be given of the feeding ecology in some different 
winters : 

1974, end of December: The geese were mainly feeding on ploughed 
maize fields; ten flocks (total 10 000 ex) were seen on this habitat. Four 
flocks (1800 ex) stayed on fields with winter wheat. Only 100 birds were seen 
on maize stubble. 

1981, end of February — beginning of March: Several thousands of geese in 
many flocks stayed on the fields with maize stubble. Exact numbers were 
difficult to estimate as many birds were competely hidden in the high stub- 
ble. Large flocks have been seen on fields with winter wheat, but they stayed 
there mainly to rest ; they did little feeding on the sprouts. One resting flock 
was found on a field with clover. No geese were seen on ploughed maize fields. 

1982, same period as in 1981: Only few flocks could be observed at small 

70 



distances. Flocks were seen as well on maize stubble, as on ploughed land and 
on winter wheat. 

1983, same period as both former years: Geese only occurred on winter 
wheat. Few plots with maize stubble occurred at the end of this winter. Large 
flocks of geese were found resting on ploughed fields. 

1984, same period as former three years: Only two flocks (6500 ex) were 
seen on ploughed maize fields, though this habitat covered large areas. More 
geese were seen on winter wheat (total 43 000 ex). Thousands other birds 
were feeding on maize stubble fields. 

Summarizing these data it may be stated that the practice of large-scale 
farming on state and collective farms has become favourable for wintering 
birds like geese, as waste after harvest of maize is left in great quantities and 
green sprouts of sown cereals (mainly wheat) provide another source of 
important food. 

Sferbetz (1971) analysed the contents of stomachs of Bean Geese and found 
besides maize and grains of wheat several seeds of grasses, sedges and other 
plants. Green rests mainly of sprouted wheat were also found, grasses to a far 
lesser extent. 

It is known that the time needed to gather enough food, depends largely of 
the nature of that food {Oiven, 1980). Geese grazing on grass need 7-8 hours 
a day to collect their requirement. Geese feeding on cereals need a far shorter 
time. Cereals are a high energy food compared with grass. 

It was tried to measure the time that Bean Geese need for feeding in the 
area of Tata. In 1981 the geese were mainly feeding on the fields with maize 
stubble at the end of the winter. They reached the feeding grounds at about 
7 o'clock a, m. From 9 a. m. increasing numbers of the geese were going to 
rest on near bare ploughed fields or on fields with winter wheat and at some 
sites which were flooded. Most of the birds stayed there until 3 or 4 o'clock 
p. m., after which they moved again to the stubble fields for a second feeding 
period, where they remained until 5.30 or 6 o'clock p. m. It became clear that 
a goose spend some 4 or 5 hours to feed. Of course not all the geese followed 
the same pattern exactly. There was some overlapping. During some periods 
intensive flying was noticed to and from the feeding and the resting sites. 

Distances between the roost (Öreg-tó) and feeding grounds were measured 
on several occasions. In 1974 the distances were found to be as follows: 
7700 ex at 5 — 6 km from the roost, 
3550 ex at 8— 12 km from the roost, 
4550 ex at 15— 16 km from the roost. 

In later years also much greater distances were found, up to 42 km in 
1983 and in 1984. 

Geese in Hungary show a greater shyness than in western parts of Europe. 
Flight distances for pedestrians often are between 400 and 600 m. For cars 
these distances are less, but rarely less than 100 m. 

Roosting behaviour and ecology 

Many observations at Öreg-tó have been done during morning and evening 
flights but also at several occasions in the late evening, during the night and 
in the daytime (Fig. 3 — 4). 

71 





3. Flight lines of geese during morning flights in 1981 - 1984. Length of bars 



72 




» o o Voods 




I I I 



indicates importance of different directions. In "Eosting beliaviour and ecology' 



7a 




':f': parts used as roost at high water boundary of the roost at low water, 

■'.■■' when shores are exposed 

'.*,• Voods 

4. The use of Öreg-tó by tiie geese. In Rosting behaviour and ecology". 



Individuals or small flocks arrive at the roost late in the afternoon long 
before the mass arrivals. The forerunners are very wary and often fly around 
many times before to land or to disappear again. When the large masses of 
the geese arrive in several waves it has grown dusk already. It is an impressive 
spectacle to see and to hear those herdes of thousands of geese falling to the 
water without delay. Firstly they drink and then they swim around to restore 
the family ties. Activities to follow are : bathing, preening and taking grit on 
the exposed banks and in the shallow parts of the lake. The geese are very 
noisy in this period. 

Several flocks sometimes arrive in darkness two or more hours after sunset. 
The calling of the geese gradually becomes less intensively in the course of 
the evening, but Avhen the numbers are large, it is rarely quite silent during 
the night. In some moonlit nights in november 1980 many geese arrived 
shortly before midnight and afterwards they were seen bathing, preening and 
taking grit. 

74 



The geese are mostly very active in the early morning before leaving the 
roost. Many leave the shallow parts of the lake, swimming to the centre of 
the lake. Morning flight shows variation in the size of the leaving flocks and 
duration. When the geese are disturbed by hunting or other factors they leave 
the roost within a very short time : some minutes of a quarter of an hour. 
It was seen at some occasions that immense clouds of birds circled over the 
lake, gradually rising higher and then leaving the area into different directions 
But when there is no disturbance, morning flight can last very long : up to 60 
or 90 minutes. Then the geese leave very gradually in flocks of small or 
moderate size. 

The morning flight offers the only possibility to do reliable counts in the 
^rea of Tata. 




<500 

500-1000 
1000-5000 

5000-10 000 
10 000-20 000 




20 000-40 000 



> 40 000 (max 70 000) 



5. Knoion localities of ivintering Bean Geese in Hungary and in frontier areas of Austria and 

Yugoslavia. 



75 



llclîitions with other sites 

Tata is not the only important geese area in Pannónia (Fig. 5). Some other 
ones can hold large numbers of geese. Some are mentioned below with the 
distances to Tata: Velencei-tó (60 km); Lake Balaton (80— 160 km); Seewin- 
kel — Hanság, mainly in Austria (100 km); Kopacki Rit, Yugoslavia 
(225 km). 

Geese move between wintering sites in the course of the season. This cause 
changing totals in the different areas. Pannónia is a too large area to organise 
simultaneous counts at all important localities. Numbers of geese at Tata at 
the end of the winter sometimes are as high as the combined totals for Tata, 
Velencei-tó and Lake Balaton in autumn. Bean Geese use Tata as their main 
concentration area before to migrate into the directions of the breeding 
grounds. 

Bean Geese begin to arrive in Pannónia in autumn not much later than do 
other geese in the German Democratic Republic. Large numbers arrive there 
in the last decade of September, more influxes follow in October, the maxi- 
mum numbers are stated in November {Klafs — Stubs, 1977). It is probable 
that the Bean Geese of Pannónia are more or the less of a different population 
than those of the Baltic North Sea area and that they arrive directly via 
f lightlines through the Soviet Union and the eastern parts of Poland. It seems 
illogical that geese that first have arrived in the G. D. R. will continue their 
migration into the Southeast in order to reach Pannónia. Since 1971 a banding 
program have been performed in the G. D. R. Bean Geese caught at the Guiper 
See were marked with plastic neck collars ; firstly a different colour was used 
each year, since 1977 numbers and letters on the collars enabled to get infor- 
mation on movements of individual geese. Most observations of marked geese 
came from the G. D. R. itself, from the F. R. G. and from the Netherlands. 
But smaller numbers of marked birds were sighted in countries as the 
C. S. S. R. and Hungary {Litzbarski, 1979). Those geese w'ere seen one or more 
years after the season of marking. So the prove was given that Bean Geese 
which belonged to the population of Baltic North Sea in one winter switched 
to the Central European population in a following winter. But in later years 
it has approved that birds that passed the G. D. R. and wintered in the 
Netherlands, in some cases emerged at Tata at the end of the same winter. 
A survey will be given of the observations of marked geese in the area of Tata 
during the last few winters. 

1980, November, December: A total of 40 000 Bean Geese was controlled 
in the Pannonian plain, in the valley of the Danube and in northern Yugosla- 
via. No marked geese were seen. 

1981, end February — early March: At Tata 12 Bean Geese with neck 
collars were seen. Eleven of the collars were yellow-coloured and the symbols 
could be readed. Three of the birds had been read before in w^estern Europe 
and one of this three stayed in the Niederrhein area at the German-Dutch 
border in December of the same winter. The two other birds had been seen in 
the Netherlands in former winters. 

1982, Same period: At Tata 18 marked Bean Geese w^ere seen. Again 11 
collars could be readed and again 3 were known from western Europe, 2 from 
other winters, while a third bird stayed in the Niederrhein area on 17 Feb 1982 
and in the Tata area on 28 Feb of the same year. The short interval between 

76 



iihese observations of the same bird, makes it probable that it came directly 
from the West of Europe to Hungary. 

Ten other geese of the total for 1981 and 1982 were marked with number- 
or letter-combinations that were preceded or followed by combinations that 
were noticed in the West of Europe. 

1983. Same period: Among 20 000 Bean Geese at Tata no marked birds 
were discovered. The same applied to 3500 Bean Geese between Tata and 
Velencei-tó and 2000 ex at the Hortobágy. Numbers in the See winkel — Han- 
ság area rose from 5000 to 40 000 in the period 25 Feb. — 6 Mar. Two marked 
birds were seen; symbols could not be readed. The presence of 3 Barnacle 
Geese made it probable that numbers of geese migrated from western to 
Central Europe at the end of this winter. 

1984. Same period: Some 45 000 — 50 000 Bean Geese stayed at Tata and 
15 000 at the Seewinkel — Hanság area. 

Table 1. shows the maximum numbers of Bean Geese in the two areas in 
four succeeding years at the end of the winter. 



1. táblázat 



Maximum numbers oj Bean Geese (end February — early March) 



Year 


Tata 


Seewinkel - Hanság 


Total 


1981 

1982 
1983 
1984 


50 000 
70 000 
20 000 
45 000 


19 000 
11 000 
40 000 
15 000 


69 000 
81 000 
60 000 
60 000 



In 1981 and 1982 the total numbers for both areas combined were higher 
as in 1983 and 1984. Only in the first two years birds with neck collars which 
were known before in western Europe have been observed at Tata. Both 
winters were much colder than the other two ones in the west of the continent. 
Is it possible that more geese migrate from the West of Europe to Pannónia 
in colder winters ? 

The facts mentioned above let us wonder if it is correct to speak of two 
separate populations : the Baltic North Sea population and the Central Euro- 
pean population {Ogihne, 1978). It is very likely that at least a part of the 
^eese can occur in both areas. 



The shootmg of geese at Tata 

We learned about methods of goose hunting during our visits. Most shoot- 
ing is done at Öreg-tó. We think that hunting pressure is very heavy at this 
roost. Geese are also hunted at feeding but the pressure is much lower there. 

Shooting is mostly done at the SW, S and SE borders of the lake, sometimes 
also at the E side. Hunters mostly take position under the trees quite near 
the lake. They fire at the birds that leave the roost during morning flight and 



77 



arrive during evening flight. Morning shoots are more frequent than evening 
shoots. 

We counted the number of shots at some dates : 

23 Dec. 1971. 160 shots within 10 minutes, 

22 Nov. 1980: 305 shots within 20 minutes, 

23 Nov. 1980: 449 shots within 25 minutes. 

The number of birds killed is not known to us, but we think that it will 
amount to several hundreds. A much larger number of birds of course will be 
wounded. We noticed that 15 to 25% of the geese in several flocks showed 
damaged wings. 

Hunting of geese and other birds at roosts causes much disturbance and 
threat the birds at that place where they should be quite safe. 

It was proposed at a symposium on "Population Ecology of Geese" in 
Debrecen, Hungary, in October 1981 to shorten the shooting season at Öreg-tó. 
Hungarian officials of the Ministry of Agriculture announced that it should 
be tried to stop shooting at Tata from 1st December (1982). It has appeared 
that hunting continued after 1st December in 1982— 1983 and 1983— 1984. 
Sometimes even in the closed season (after 31 January) some hunting was 
stated. So we may conclude that the situation has not changed to the favour 
of the geese (Fig. 6-8.). 

Hunters partly are of local origin, but partly they come from other countries 
(probably mainly from Italy). 

Considering the very high value of Tata as a wintering area for large num- 




Öreg-tó (Photo: Bergh, J. 



78 



'k^ 




7 . Maize stubble with Bean Geese near Kocs, March, 1981, (Fhoto: PhiUppona, J.) 



f- m-1^. 


.« 'fl 


■■ '^ 




ê ^ *■- 


^•'" ■ 


^^ f 








t f/ 


# 
/ 


# * 




t< 


,,.^-^ 


1 ■"* Us 


1. 


,^' ''-•*• -v r ->. 




f 




- 




tç. 




^ 




1* 






sa^^Mn|^MK^ 





5. Bean Geese on maize stubble near Kocs, March, 1981, (Photo: t 



7& 



"bers of geese (mainly Bean Geese) we will do the following recommendations : 

1. To stop all hunting activities at and near Öreg-tó. 

2. When this is not feasible in the near future, we propose to close hunting 
from 1st December each winter. 

3. Finally it should be very important when Öreg-tó became a nature 
reserve. 

A further step is to put the lake on the list of the Ramsar convention. 

Summary 

The town of Tata and its surroundings in western Hungary is important for wintering 
geese. The Bean Goose, mainly of the Tundra race rossicus arrives in October and leaves 
before mid March. Numbers fluctuate strongly in the course of the winter period. Maximum 
numbers may rise up to 40 000 (December 1971) or even to 50 000-60 000 (February - 
March 1982). The White-fronted Goose occurs in much smaller numbers, though maximum 
numbers have risen recently to 5000 (February - March 1984). Other geese species only 
occur in very small numbers. 

öreg-tó a rather small lake at Tata is the roost of the geese. Feeding grounds are maize 
fields (stubble fields and ploughed fields) and fields with winter wheat. Distances between 
the roost and the feeding grounds mostly vary between 5 and 20 km, but sometimes are 
much greater, up to 30 or even 42 km. 

Geese often move between Tata and other wintering sites in Paimonia. 

A banding program in the G.D.R. proved that birds which were marked in that 
country, are not only seen on wintering grounds in western Europe (especially in the 
Netherlands), but sometimes also near Tata. It has proven in some cases that a bird 
which was firstly seen in the Netherlands, must have migrated to Central Europe in the 
course of the same winter. 

The geese are heavily hunted in the area, mainly at the roost during the morning flight 
and sometimes also during the evening fhght. We recommend to finish this kind of 
hunting because of the great disturbance for the geese. Öreg tó could be a natui'e reserve of 
very great importance. 

Authors' Address : 

Leo V. d. Bergh — Philippona, J. 

Noordermeent 29 

8317 A A Kraggenburg 

Nederland 

Referencps 

Klafs, G.- Stubs, J. (1977): Die Vogelwelt Mecklenbui-gs. Jena. 

lAtzharski, H. (1979): Erste Ergebnisse der Beringung und farbigen Kennzeichnung von 

Saatgänsen (Anser fabalis) in der Deutschen Demokratischen Republik. Beitr. Vogelkd. 

2.5. 1/2:101-123. 
Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Berkhamsted. 
Owen, M. (1980): Wild Geese of the world. London. 
Philippona, J. (1983): Beobachtungen von Wildgänsen bei Tata/VR Ungarn. Der Falke. 

30. Jahrgang. Heft 7. 225-227. 



80 



VI. PERCENTAGE OF JUVENILE LESSER WHITE-FRONTED 
GEESE (ANSER ERYTHROPUS L., 1758) IN HUNGARY 

Dr. I. Sterbefz 



A few decades ago, the Lesser White-fronted Geese were regular migrants 
in eastern Hungary. However, in the last 30 years there has been a tremen- 
dous reduction in numbers. In the period from 1950 to 1980, only 2 to 5 per 
cent of the previous numbers could be observed here {Sterbetz, 1982). Similar 
experiences were also noted in the Fennoscandinavian regions. Between 1920 
and 1930, the Lapland population still numbered about 10 000 specimens, at 
present it is around 500 {Siivoiien, 1949; Soikkeli, 1973; Xorderhaug, 1980; 
Merikallio — Lampio, in: Norderhaug, A. & J/., 1982; Norderhmig, A. & Jl/., 
1980a, 1982, 1984). 



V 



^ ^ 

X *- ^ 

H ^ 



1 



"it. 



•■■f .Sf , j,»«., í-íf« 



1. Lesser White-fronted Geese. Kardoskut, 31. 10. 1969. (Photo: Dr. I. Sterbetz). - KislUikek 
Kardoskûton. 1969. okt. 10. (Fotó: Dr. Sterbetz I.) 



81 




2. Adxdt Anser crythropns. (Photo: Dr. I. Sterbetz) 

Interpretation of this phenomenon is rendered rather difficult by the fact 
that we know very little about their population dynamics and wintering 
conditions. Therefore, the wild goose counts made it possible to establish the 
ratio of juv. and ad. specimens, as well are providing valuable data for 
research on the population decrease. This species is particularly suitable for 
such investigations since the first year and older specimens show striking 
plumage differences. 

In the period from 1946 to 1984, the author had the opportunity to make 
such observations on 120 occasions throughout eastern Hungary. Coordinates 
of the observation places were as follows: Hortobágy 46°37'N— 21°05'E, 
Biharugra 46°58'N-29°36'E, Kardoskút 46°30'N-20°28'E, Tótkomlós 
46°25'N-20°44'E, Pitvaros 4G°25'N-20°42'E, Békéssámson 46°25'N- 
20°38'E, Nagyszénás 46°25'N-20°49'E and Csabacsűd 46°25'N-20°34'E. 
The quantitative data enumerated in the tables 1 — 2 stem partly from the 
cited studies {Sterbetz, 1965, 1968, 1972, 1975, 1976, 1982, 1982a), and partly 
from statistics sent to the IWRB. 

The data offers a brief survey of 35 j^ears. The autumn data is very reliable 
because the juv. and ad. specimens are easy to recognize. However, the moult 
of this species is hardly known, thus juveniles possessing an adult plumage in 
spring may create difficulties in identification. Considering the possible errors, 
the spring findings, having always shown a low juv. percentage, are reported 



82 



1. táblázat 
Table 1 



% young in autumn 
Fiatalok %-a ősszel 





Site -Date 


Total number 


% young 




Lelőhely — időpont 


összes példány 


Fiatalok %-a 


1 


2 


3 


1946 








Csabacsűd, 


17 Sept. 


54 


32 




18 Sept. 


15 


40 




15 Oct. 


30 


30 


1951 








Biharugra, 


30 August. 


20 


22 




12 Sept. 


160 


19 




13 Sept. 


250 


18 




15 Sept. 


400 


28 




16 Sept. 


500 


17 




20 Sept. 


500 


22 




23 Sept. 


400 


20 




28 Sept. 


300 


24 




12 Oct. 


300 


24 


Kardoskút, 


15 Oct. 


3400 


33 


Biharugra, 


19 Oct. 


60 


20 




15 Nov. 


25 


7 


1952 








Kardoskút, 


15 Sept. 


20 


8 




17 Sept. 


30 


12 




14 Oct. 


812 


IO 




15 Oct. 


600 


11 


1953 








Kardoskút, 


30 Oct. 


240 


5 




1 Nov. 


150 


7 


1954 








Kardoskút, 


10 Oct. 


81 


10 




30 Nov. 


500 


15 


1955 








Kardoskút, 


]ONov. 


1100 


17 


1956 








Kardoskút, 


20 Oct. 


300 


4 


1957 








Kardoskút, 


30 Sept. 


140 


3 


1958 








Kardoskút, 


10 Nov. 


42 


— 


1959 








Kardoskút, 


1 Nov. 


14 


— 


1960 








Kardoskút, 


1 Dec. 


8 


— 


1962 








Kardoskút, 


20 Oct. 


2000 


10 




2 Nov. 


150 


1 


1963 








Kai'doskút, 


12 Oct. 


19 


2 


1964 








Hortobágy, 


25 Sept. 


30 


5 


Kardoskút, 


20 Nov. 


120 


— 


1965 








Kardoskút, 


30 Sept. 


560 


12 



6* 



83 



1. táblázat folytatása 
Table 1 continued 



1 


2 


3 


1966 








Hortobágy, 


10 Sept. 


200 


3 


Kardoskút, 


16 Oct. 


50 


1 




13 Nov. 


500 


6 




26 Nov. 


450 


4 




11 Dec. 


100 


2 




18 Dec. 


50 


— 


1967 








Hortobágy, 


17 Sept. 


136 


1 




29 Oct. 


2000 


6 


Kardoskút, 


12 Nov. 


1035 


8 


1968 








Kardoskút, 


20 Oct. 


49 


— 


Hortobágy, 


28 Oct. 


150 


1 




24 Nov. 


200 


— 




26 Nov. 


40 


— 




27 Nov. 


60 


— 


1969 








Kardoskút, 


14 Sept. 


20 


1 


B. Sámson, 


4 Oct. 


50 


2 


Hortobágj^ 


12 Oct. 


200 


4 




28 Oct. 


2000 


8 


Kardoskút, 


31 Oct. 


3000 


7 




16 Nov. 


1005 


9 




22 Nov. 


1000 


6 


B. Sámson, 


14 Dec. 


150 


2 


1970 








Kardoskút, 


6 Oct. 


300 


— 




7 Oct. 


150 




Hortobágy, 


15 Oct. 


450 


3 


Kardoskút, 


23 Oct. 


1000 


4 


B. Sámson, 


13 Dec. 


40 


_ 


1971 








Kardoskút, 


16 Oct. 


30 


— 




21 Oct. 


150 


2 




1 Nov. 


2000 


8 




12 Dec. 


15 


7 


1972 








Kardoskút, 


28 Oct. 


500 


6 




11 Nov. 


300 


7 




15 Dec. 


5000 


8 


1973 








Kardoskút, 


1 Nov. 


1000 


7 


1974 








Kardoskút, 


2 Nov. 


1000 


6 




18 Dec. 


2000 


7 


1975 








Kardoskút, 


14 Aug. 


1 


_ 




25 Nov. 


100 


7 




4 Dec. 


500 


5 




17 Dec. 


2 


_ 


1976 








Kardoskút, 


16 Oct. 


300 


6 


1977 








Kardoskút, 


16 Oct. 


312 


3 




13 Nov. 


150 


2 



84 



1. táblázat folytatása 
Table 1 continued 



1 


2 


3 


1978 








Kardoskút, 


15 Oct. 


200 


3 




29 Oct. 


12 


— 




19 Nov. 


70 


1 




17 Dec. 


1250 


5 


1979 








Kardoskút, 


15 Oct. 


7 


— 




15 Dec. 


1300 


7 


1980 








Kardoskút, 


12 Oct. 


11 


— 




16 Nov. 


22 


— 


1981 








Kardoskút, 


16 Oct. 


12 


— 




31 Oct. 


2 


— 




U Nov. 


39 


— 


1982 








Kardoskút, 


4 Nov. 


12 


— 




5 Nov. 


86 


3 



merely for the sake of completeness, and the evaluations are based on the 
autumn data. 

In the autumn data, the ratio of young birds well indicates the process 
reflected in the quantitative data. In a characteristic way, in 1946 the percent- 
age of juv. specimens still varied between 30 — 40, in the period 1951 — 1955 
between 10 and 20, from 1956 to 1965 between and 12, while after 1966 
their ratio was always below 8 per cent. Remarkably, in the years 1958, 1959, 
1960, 1980, and 1981 no juveniles were identified in autumn. It was charac- 
teristic in the past, and is still characteristic today, that in some years the 
number of migrants was much above the average, but later it suddenly fell 
{Sterbetz, 1968, 1982). The "invasion" years linked with a higher percentage 
of young birds. 

The decrease in juveniles observed in Hungary has been so drastic that, in 
addition to the worsening ecological conditions, an explanation has to be 
searched for regarding the genetic damage linked with the isolation of popu- 
lations. Another question is — from where do these geese originate, and is the 
situation presented here similar to that in the nesting biotope? 

Both the geographic situation and a specimen ringed in Sweden and discov- 
ered in Greece {Höglund, in: Bauer— Olutz, 1968) seem to indicate that the 
Scandinavian population pass through eastern Hungary on their way to 
wintering places in the Balkans. However, the number of birds observed in 
Hungary was always considerably higher than the total Scandinavian popula- 
tion, indicating that there is also a migration route from the Soviet Union 
towards the Carpathian basin.' In the European part of the Soviet Union, 
on the Bolshezemelskaya tundra extending from the river Petshora to the 
Ural mountains, Mineev (1981) pointed out an improvement in the hatching 
population in 1973-1974-1975 (3600, 4000, 5400). However, this data 
cannot yet be utilized, and it is extremely difficult to compile reliable statis- 
tics from this enormous area. 



85 



2. táblázat 
Table 2 



% young in spring 
Fiatalok %-a tavasszal 





Site -Date 


Total number 


% young 




Lelőhely -időpont 


összes példány 


Fiatalok %-a 


1 


2 


3 


1947 








Csabacsűd, 


2 March 


19 


_ 


1949 








Kardoskút, 


18 March. 


108 


6 


1966 








Kardoskút, 


13 Febr. 


94 


2 




13 March. 


200 


1 


1967 








Hortobágy, 


30 March. 


15 


_ 


1968 








Kardoskút, 


4 March. 


15 







10 March. 


30 


_ 


Hortobágy, 


17 March. 


150 


_ 


1970 \ 








Nagyszénás 


13 Jan. 


66 


_ 


Csabacsűd, 


13 Jan. 


20 


_ 


1971 








Kardoskút, 


14 Febr. 


5 





1972 








Pitvaros, 


14 Jan. 


70 


_ 


Kardoskút, 


13 Jan. 


30 


_ 


Tótkomlós, 


15 Jan. 


76 


2 


Kardoskút, 


13 Febr. 


1000 


4 




12 March. 


40 


1 


1973 








Kardoskút, 


17 March. 


2000 


6 


1974 








Kardoskút, 


17 Febr. 


80 


_ 




26 Febr. 


5000 


4 


1978 








Kardoskút, 


12 March. 


150 


_ 


1979 








Kardoskút, 


11 Febr. 


25 


_ 


1980 








Kardoskút, 


17 Febr. 


11 


_ 




16 Febr. 


10 


_ 


1984 








Kardoskút, 


24 Febr. 


4 


— 



We do not know where the migration leading to the European and trans- 
Caucasian wintering places separate. In the Caspian Sea region, the most 
important wintering place of this species, it is rather difficult to evaluate the 
fluctuations in the population. Due to developments in agriculture in the 
latter decades, the ecological conditions have notably changed and the winter- 
ing masses of Red-breasted Geese (Branta ruficoUis), formerly concentrated 
there, were scattered over large areas (Krivenko, 1981; Krivornosov, 1981; 
Vinokurov, 1982). Now, a considerably lower number of Lesser White-fronted 



86 



Gese are Avintering in th3 Cispiati S31 region than 40 or 50 years ago (Scott, 
1938; Scott D. pers.). However, we do not know to what extent this absence 
can be attributed to the real decrease in population and to the scattering of 
birds which have lost their wintering places. 

At present, the Lesser White-fronted Goose is one of the most urgent 
problems in wild goose research. Its Fennoscandinavian population is 
threatened with extinction and, according to migration investigations, this 
crisis situation also continues towards the east. Consequentl}^, in order to 
preserve this species, an efficient reporting system is needed which deals 
with all new data needed for international research. 

Author's address 

Dr. I. Sterbetz 

H -1131 Budapest 

Fivér u. 4/a. 



References — Irodalom 

Bauer, K. — Glutz, U. v. Blotzheim (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 2/1/ 

Frankfurt a. M. p. 146. 
Krivenko, V. O. (1981): Status of the Wetlands and the Waterfowl population in the 

Pre-Caucasus. Proc. of the Symposium on the Mapping of Waterfowl Distributions and 

Habitats. Alustha., Crimea, USSR. 16-22 Nov. 1976. Moscow, p. 248-254. 
Krivornosov, G. A. (1981): Wetlands and Waterfowl in the Caspiaji Sea Area. Proc. of 

the Symposium on the Mapjiing of Waterfowl Distributions Migrations and Habitats. 

Alustha, Crimea, USSR. 16-22 Nov. 1976. Moscow, p. 255-262. 
Mineev, J. N. (1981): Waterfowl Population, Distribution in the Bolshczemelskaja-tund- 

ra. Proc.of the Waterfowl Distributions, Migrations and Habitats. Alustha, Crimea, 

USSR. 16-22 Nov. 1976. Moscow, p. 232-240. 
Norderhawj, M. (1980): Status of Lesser White-fronted Goose in Fennoscandia. Nordic 

Conference on Game Research, Uppsala, Sweden. 17 — 19 Nov. 1 980. Manuscr. 
Norderhatig, A. & M. (1980): Dverggasa (Anser erythropus) in Fennoscandia. Mimeo. 

35. p. 36. 
Norderhaug, A. & M. (1982): Anser erythropus in Fennoscandia. Aquila. 79. p. 93 — 101. 
Nor dei- hau. J, A. & M. (1981): Status of the Lesser Wliite-fronted Goose. (Anser eryth- 
ropus) in Fennoscandia. Swedish Wildlife Research Viltrevy. Vol. 13. Nr. 1. p. 1 71 — 184. 
Scott, P. (1938): Wild Chorus. London. 

Siivonen, L. (1949): En ővei*sikt over villebradet i Finland. Suomen Riista. 4. p. 1 25 — 1 70. 
Soikkeli, M. (1973): Decrease in numbers of migrating Lesser White-fronted Geese (Anser 

erythropus) in Finland. Riistatieteelliső Jukkaisuja. 33. Finish Game Research, Hel- 
sinki, p. 28 - 30. 
Sterbetz, I. (1965): Observations made on the avifauna of the Hortobágy in the Years 

1964-1965. Déri Múzeum Évk., Debrecen, p. 383-396. 
Sterbetz, I. (1968): Der Zug der Zwerggans auf der Ungarischen-Puszta. Ardea. 56. 3/4. 

p. 259-266. 
Sterbetz, I. (1972): Angaben aus den Jahren 1966 — 1969 über die Vogelfauna der Puszta 

Hortobágy. Déri Múzeum Évk., Debrecen. 1969 — 1970. p. 52. 
Sterbetz, I. (1975): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Kardoskút in Zeitraum 1952 

bis 1973. Aquila. 80. p. 91 - 120. 
Sterbetz, I. (1976): Development of Wild-Geese migration on the Hungarian gathering 

places. Aquila. 1975. 82. p. 181-194. 
Sterbetz, I. (1982): Migration of Anser erythropus and Branta ruficollis in Hungary 

197' -1980. Aquila. 89. p. 107-114. 

87 



Sterbelz, I. (1982a) : Peak nuiiibers of Geese and Cranes on autumn migration in the Kardos- 

kút Nature Reserve, Se. Hungarj'. Aquila. 98. p. 193-194. 
Vinokurov, A. A. (1982): Present status of the Branta ruficollis Population and Measures 

for its Conservation. Aquila. 89. p. 115-122. 

A kislilik (Anser erythropus L., 1758) fiatal példányainak 
százalékaránya magyarországi gyülekezöholyeken 

Dr. Sterhetz István 

A kislilik néhány évtizeddel ezelőtt még rendszeres, tömeges átvonuló volt a kelet- 
magyarországi vadlúdgyülekező helyeken. Az utóbbi harminc évben azonbaban meny- 
nyiségük összeroppanás-szerűén fogyatkozott. 1950 — 1980 időben már csak a korábbiak 
2 — 5%-át lehetett itt megfigyelni {Sterhetz, 1982). Időben ezzel megegyező, hasonló 
tapasztalatok adódtak a fennoskandiai régióban is. A lappföldi populáció 1920 - 1930 idő- 
közében még mintegy 10 000 példányt számlált, jelenleg 500 körül alakul {Siivonen, 1949; 
Soikkeli,ldl3; Norderhaug, 1980; Merikallio-Lamjno, in: Norderhaug, A.&M., 1982; 
Norderhaug, A.&M., 1980a, 1982, 1984). 

A jelenség magyai'ázatát nehezíti, hogy a kislilik populációdinamikájáról és telelési 
körülményeiről keveset tudunk. Az állománycsökkenés kutatásához ezért értékes adato- 
kat ígérnek azok a vadlúdszámlálások, amelyeken lehetőség nyílt a juv. és ad. példányok 
arányának megállapítására is. Az A. erythropus különösen alkalmas az ilyen vizsgálatokra, 
mivel az első éves és az idősebb példányok színezete feltűnően különbözik. 

1946-1984 időközében 120 alkalommal nyílt lehetőségem a Kelet-Magyarországon 
vonuló kislilikek ilyen vizsgálatára. A megfigyelőhelyek koordinátái: Hortobágy 46°37'N 
-21°05'E, Biharugra 46°58'N -29°36'E, Kardoskiit 46°30'N-20°28'E, Tótkomlós 
46°25'N-20"'44'E, Pitvaros 46°25'N - 20°42'E, Békéssámson 46°25'N -20°38'E, Nagy- 
szénás 46°25'N-20°49'E és Csabacsűd 46°25'N -20°34'E. Az 1 -2. táblázatban felsorolt 
mennyiségi adatokat részben az idézett dolgozatok {Sterhetz, 1965, 1968, 1972, 1975, 1976, 
1982, 1982a), részben az IWRB-nek küldött számlálási statisztikák is tartalmazzák. 

A bemutatott adatsor 36 év áttekintése. Az őszi adatok biztosak, mert ilyenkor a juv. 
és ad. példányokat könnyű felismerni. A kislilik vedlésének körülményei azonban alig 
ismertek, ezért lehetséges, hogy tavasszal már színesedő, fiatal példányok is zavarják az 
elkülönítés biztonságát. Az itt feltételezett hibaforrásokra tekintettel, ezért a mindvégig 
kis juv.%-otadó tavaszi megfigyeléseket csak a teljesség kedvéért közlöm, és az őszieket 
értékelem. 

Az őszi adatsorban a fiatalok arányának alakulása is jól érzékelteti azt a folyamatot, 
amely a mennyiségi adatokból is tükröződik. Jellemző, hogy a juv. példányok %-a 1946- 
ban még 30-40 között, 1951-1955 időközében már 10-22, 1956-1965 között és 12, 
1966 után pedig mindvégig csak 8% alatt alakul. Kirívó, hogy 1958, 1959, 1960, 1980 és 
1981 években egyetlen fiatal példányt sem sikerült ősszel felismerni! A kislilikre a rég- 
múltban és a jelenben is jellemző, hogy vonuló mennyisége egyes években átlagon jóval 
felüli, kiugró, majd hirtelen visszaeső hullámzást rr\uXa,t {Sterhetz, 1968, 1982). Az ilyen 
,,inváziós" éveket a fiatalok magasabb százalékértéke is kíséri. 

A Magyarországon megfigyelt kislilikek fiatal példányainak csökkenése olyan méretű, 
hogy a kedvezőtlenné váló ökológiai adottságok mellett már a populációs elszigetelődésé- 
vel járó genetikai károsodásban is keresnünk kell a magyarázatát. További kérdés, hogy 
ezek a ludak honnét származnak, és a fészkelőareálban meddig követhető nyomon az itt 
bemutatott állapot? 

A földrajzi helyzet és egy Svédországban jelölt, Görögországban megkerült, gyűrűzött 
példány {Höglund, in: Bauer -Glutz, 1968) szerint a Skandináv kislilikek a kelet-magyar- 
országi útvonalon jutnak el a balkáni telelőhelyekre. A Magyarországon megfigj-elt meny- 
nyiség azonban mindenkor jelentősen több volt, mint a teljes skandináv állomány, és ez a 
többlet bizonyítja, hogy a Szovjetunió felől is vezet a Kárpát-medence felé vonulási út. 
A Szovjetunió európai részén, a Pecsora folyótól az Urálig elnyúló Bolshezemelskaja- 
tundrán Mineev (1981) a kislilik költőállományának javuló irányzatát mutatja be az 
1973-1974-1975. évből (3600, 4000, 5400). Ez a rövid időszak azonban még nem érté- 
kelhető, és a Szovjetunió hatalmas kiterjedésű areáljáról folyamatos és pontos statisztikát 
készíteni rendkívül nehéz. 

Nem tudjuk, hogy az európai és a Kaukázuson-túli telelőhelyekre vezető vonulási utak 

88 



hol válnak elî A Kaszpi-régióban, a kislilik legjelentősebb telelőhelyén a populációhiü- 
lámzást bonyolult értékelni. Itt a mezőgazdasági fejlődés miatt az utóbbi évtizedekben 
jelentősen megváltoztak az ökológiai viszonyok, és ez a korábban ott összpontosuló vörös- 
nyakú ludak (Branta ruficollis) telelő tömegeit is nagy területeken szórta szét (Krivenko, 
1981 ; Krivornosov, 1981 ; Vinokurov, 1982). A Kaszpi-régióban manapság jelentősen keve- 
sebb kislilik telel, mint negyven-ötven évvel ezelőtt {Scott, Ì93S; Scott D. pers.). Nem tud- 
juk azonban, hogy ezt a hiányt milyen mértékben magj-arázza a tényleges csökkenés és a 
telelőhelyüket vesztett madarak szétszóródása? 

A kislilik napjainkban a vadlúdkutatásnak az egyik legidőszerűbb problémája. Fen- 
noskandiai állományát kipusztulás veszélyezteti, és a vonulási vizsgálatok igazolják, hogy 
ez a válsághelyzet kelet felé is folytatódik, A védelem szervezése ezért minden újabb adat- 
nak a nemzetközi kutatás számára hozzáférhető, gyors közlését kívánja meg. 



89 



VII. A RÖVIDCSÖRÜ LUD (ANSER BRACHYRHYNCHUS 
BAILLON, 1833) MAGYARORSZÁGON 

Dr. Sterbetz István 



A rövidcsőrű lúd első alkalommal 1940-ben jelent meg Magyarországon, 
majd további harminc év kimaradás után újabban egyre gyakrabban sikerült 
itt megfigyelni. Ismétlődő előfordulásai megkívánják az adatok áttekintő 
összefoglalását, amelyből világosabbá válhat rendszeresedő beáramlásának 
magyarázata. 

Ez a lúdfaj szigetszerű elterjedéssel Kelet-Grönlandot, Izlandot és a Spitz- 
bergákat (Svalbard) népesíti. A grönlandi és az izlandi populáció a Brit-szi- 
geteken telel, a svalbardiak Dánia, Hollandia, Belgium és az NSZK észak- 
nyugati tengerpartjához vonulnak, IX. hó végétől májusig. Alkalomszerűen 
elkóborló példányok a Szovjetunióig, Olaszországig, Spanyolországig, Madei- 
ráig és a Kanári-szigetekig szóródtak szét {Bauer — Glutz, 1968; Timmerman, 
1976; Cramp — Simmons , 1977; Ogilvie, 1978). Határaink közelében Ausztriá- 
ból 1966—1968 időközében 7 esetben figyeltek meg 1 — 2 példányt {Leisler, 
1969). Jugoszláviából (Bosznia-Hercegovina) 1905-ben egy példány lelő- 
helyét említik {Reiser, 1939). Romániában nagyon ritka téli vendégnek számít 
{Talpeanu — Paspaleva, 1973). Csehszlovákiában 1906 óta 9 esetben került elő, 
a Német Demokratikus Köztársaságban azonban 1956 óta már viszonylag 
rendszeres {Bauer — Glutz, 1968). 

A magyarországi adatokat az 1. táblázat mutatja be. Az itt felsoroltakból 
az előfordulások ismert körülményei : 

Balatonfenyvesen 1970. X. 14-én kukoricatarlón — a vetési ludak {Anser 
fabalis) tömegéből — vadászzsákmányként került elő. Sunionyban 1977. III. 
19-én látott példány halastavon volt. Rákoskerten 1980. V. 23-án megfigyelt 
magányos madár a friss szántáson álldogált. Tatán 1982. január végén az 
öreg-tó (halastó) jegén néhány A. fabalis között látták. Tata és Kocs között 
1983. III. 5-én kukoricatarlón — A. fabalis-, A. anser- és A. albifrons-6k 
alkotta — vegyes táplálkozó csapatban tartózkodott. A Hortobágy — Kun- 
madarason 1982. IV. 18 — V. 11. időközében látottak természetes sziki növény- 
társulásokon {Eleochari — Agrosti — Alopecuretosum pratensis, majd PwccmeZ- 
lietum) legelésztek erősen összetartó, tiszta csapatban. Számuk május elejétől 
fokozatosan csökkent, az utolsó 12 példány V, 11-én tűnt el. Tatán 1983. XII. 
26-án az Öreg-tóra kora délután leszálló A. fabalis tömegében, de a vetési 
ludaktól elkülönült, tiszta csapatokban húzott be a Magyarországon egy 
alkalommal észlelt, eddigi legnagyobb mennyiség. Végül Biharugrán 1984. 
IV. 9— 13. időközében a Festucetum pseudovinae vízjárásos, zsenge füvén sike- 
rült őket megfigyelni. IV. 13-án a megfigyelések megszakadtak, így nem 
sikerült megállapítani végleges eltávozásukat. Tatán 1984. XI. 27-én a tavon 
voltak. 

91 



1. táblázat 
Table 1 



A rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) magyarországi előfordulásai 
The Pink-footed Goose in Hungary 



Lelőhely és időpont 


Gyűjtött 
példány 


Megfigyelt 
példány 


Adatközlő 


Nagykanizsa, 1940. I. 20. 


1 juv. $ 




Keve, 1960 


Balatonfenyves, 1970. X. 14. 


1 ? 




Madártani Int. gy. 


Sumony, 1977. III. 19-20. 




2 


Molnár, 1981 


Hortobágy - Nagyiván, 








1979. IV. 4-12. 




2 


Kovács, 1983 


Hortobágy — Kunmadaras, 








1980. ill. 13. 




8 


Kovács, 1983 


Rákoskert, 1980. V. 23. 




1 


Haraszthy, 1980 


Kocs, 1981. III. 1. 




1 


Bergli — Philippona, 
man user. 


Balatonlelleí 1981. XI. 3-7. 




1 


Keszler et a\., 1982 


Tata, 1982. I. végén 




1 


Upton, E. in litt. 


Kocs, 1982. III. 1. 




1 


Bergh — Philippona, 
manuscr. 


Tata, 1982.111. 2. 




3 


Bergh — Philippona, 
manuscr. 


Hortobágy — Kunmadaras, 








1982. IV. 18-V. 11. 




81 


Kovács, 1983 


Tata -Kocs, 1983. III. 6. 




1 


Bergh, in litt. 


Tata, 1983. XII. 26. 




25 + 10 + 5 + 
+ 12 + 50 


Sterbetz 


Tata, 1984. II. 27. 




1 


Bergh — Philippona 
manuscr. 


Kömlőd, 1984. II. 27. 




2 


Bergh — Philippona 
manuscr. 


Zsámbék, 1984. II. 29. 




2 


Bergh — Philippona 
manuscr. 


Biharugra, 1984. IV. 9-13. 




13 


Sterbetz 


Biharugra, 1984. IV. 10. 




2 


Sterbetz 


Tata, 1984. XII. 27. 




7+15 + 22 


Sterbetz 



A hazai adatokból egyrészt az tűnik ki, hogy a rövidcsőrű ludak alkalmi 
vendégként, más vadlúdfaj okhoz csatlakozva jutnak el időnként a Kárpát- 
medencébe is. Ennek esélyét fokozza a holland és a magyar vetési lúd telelő- 
helyei közötti rendszeres A.fabalis forgalom, amelynek 15 — Hollandiában 
jelölt és Magyarországon megkerült — láb- vagy nyakgyűrűs példány a bizo- 
nyítéka (Madártani Intézet adattára). Másrészt azonban a nemegyszer huza- 
mosan is elidőző, önálló, népes csapatok azt valószínűsítik, hogy ez a faj vo- 
nulási— telelési időszakban újabban kelet felé is kezdi kiszélesíteni mozgási 
körét, A szomszédos országok adatainak időbeni eloszlása ezt a felvetést meg- 
erősíti. 

E jelenség magyarázatához a klasszikus telelőhelyek viszonyait is mérlegel- 
ni kell, amelyekhez úgy látszik, ezt a fajt nem fűzik túlságosan erős hagyomá- 
nyok. Az agrárterületeknek gyakran változó életkörülményei és az országon- 
ként vagy tartományonként eltérő vadászati megterhelés miatt a rövidcsőrű 
ludak az Északi-tenger partvidékén időről időre átcsoportosulnak {Ringleben, 
1950; Daas, 1963; Bauer — Olutz, 1968). Ugyanakkor a tömegviszonyok vál- 



92 



tozása is elgondolkoztató. A telelőhelyeken végzett rendszeres számlálások 
szerint a Brit-szigeteken mintegy 75 000 — 82 000, a svalbardi populációból 
az északi-tengeri téli szállásokon pedig 15 000 — 25 000 példány között hul- 
lámzik jelenleg a rövidcsőrű ludak átlagmennyisége {Timmer man, 1976; 
Ogilvie, 1982). Ez a világállomány az utóbbi ötven év során tapasztalt folya- 
matos gyarapodás eredménye. A svalbardi populáció először 1931 táján kez- 
dett emelkedni, majd az ötvenes évek elején ez az irányzat felerősödött oly- 
annyira, hogy a dán telelőhelyeken 1931 — 1955 időközében megháromszoro- 
zódott a rövidcsőrű ludak mennyisége. A Brit-szigeteken 1950-ben 30 000 
volt a telelőátlag, 1980-ban már 95 000 körül alakult a csúcs {Kate, 1958; 
Webbe, 1958; Lebret, 1959; Fog, 1963, 1971, 1976; Boyd- Ogilvie, 1969, 
Kerbes — Ogilvie — Boy d, 1971; Norderhaug, 1971; Melthofte, 1973; Owen- 
Campbell, 1974; Ogilvie- Boyd, 1976; Timmerman, 1976, 1977; Ekker, 1981; 
Both, 1981; Madsen, 1982; Ogilvie, 1982). 

Ez az észak-atlanti térségben tapasztalt jelenség nem szorítkozik egyedül 
a rövidcsőrű lúdra (egyéb fajok esetében is megnyilvánult). Legfeltűnőbb 
példái az izlandi nyári lúd (A. anser) populációjának megerősödése, amelynek 
a Brit-szigeteken telelő példányai 1950 táján még 30 000 körül alakultak, 
de 1980-ig mennyiségük 90 000-re emelkedett {Ogilvie, 1982a). Owen (1982) 
a svalbardi apácaludak (Branta leucopsis) Angliában telelő példányainak 
megkétszereződését mutatta ki 1978—1981 között. A kis hattyú (Cygrius 
columbianus bewickii) telelési viszonyai is megváltoztak. Ennek tudható be, 
hogy amíg a hetvenes évek előtt mindössze egyetlen, 1899-ből származó adat 
képviselte ezt a fajt Magyarországon, 1975— 1981 időközében további 5 eset- 
ben 16 példánvt igazoltak itt {Bankovics, 1979; Bányavári— Aradi — F intha, 
1981). 

Feltételezhető, hogy ezek az egybehangzóan gyarapodásról tanúskodó szá- 
mok a szaporodást és a telelést kedvezően befolyásoló időjárási tényezőknek, 
a javuló táplálékviszonyoknak, az egyre több helyen kíméletesebbé váló 
vadászatnak és a sikeres természetvédelmi gyakorlatnak is köszönhetők. 
Populációs hullámzásokról azonban — annak tartósságát illetően — nehéz 
jóslatokba bocsátkozni. Mi sem mutat rá erre jobban, mint a rendszertanilag 
mindmáig tisztázatlan rózsáslábú vetési lúd (Anser neglectus Sushk.) esete, 
amely a század elején inváziós méretekben telelt Közép- és Kelet-Európában, 
majd a harmincas évektől összeroppanva kezdett fogyatkozni, ma pedig már 
a világ legritkább vízimadarai közé tartozik {Sterbetz, 1981). Az viszont nem 
kíván különösebb bizonyítást, hogy az állományingadozások hullámcsúcsai- 
nak közelében természetszerűen nagyobb az érdekelt fajok fészkelési és vonu- 
lási szétszóródása is. 

Bármennyire is feltűnő a rövidcsőrű lúd előfordulási adatainak közép-euró- 
pai, illetve magyarországi gyakoribbá válása, az eddigi statisztika még elég- 
telen ahhoz, hogy ebből messzemenő következtetésekhez juthassunk. A jelen- 
ség azonban kifejlődő folyamatot valószínűsít, ezért a vadlúdmegfigyelések 
és a vadászzsákmány meghatározása során az Anser brachyrhynchus példá- 
nyok jelenlétére fokozott figyelmet kell fordítani. 

A dolgozat lezárva: 1984. Y. 10-én. 

A szerző címe : 

Dr. Sterbetz István 

H -1131 Budapest 

Fivér 11. 4/a 

93 



Irodalom — Références 

Banhovics, A.: (1979): First occurrences of Bewick's Swan (Cygnus bewickii) in Hungary. 

Aquila. S5. p. 125-126. 
Bauer, K. — Glutz , U. v. B. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 2. Anserifor- 

mes. Akad. Verl. Frankfurt a. M. p. 104-108. 
Bergh, L. M. J. van den — Philippona, J.: The occurrence of geese at Tata in the West of 

Hungary. (Kézirat. Érkezett: 1984. HI. 19.) 
Boyd, H. — Ogilvie, M. A. (1969) : Changes in the British wintering population of Pink-foot- 
ed Goose from 1950-1975. Wildfowl. 20. p. 33-46. 
Cramp, S.- Simmons, K. E. L. (1977): Handbook of the Birds of Europe, Middle East 

and North Africa. Univ. Press. Oxford. I. p. 397-403. 
Daas, H. D. I. (1963): Das kleine Rietgans als intergast in Nederland. Kijkinstitut 

voor Veldbiologische Onderzoek ten beholve van het Natuurbehovid. (Manuskr.) 
Dénes J. — Bányavári I. — Aradi Cs. — Fintha I. (1981): Faunisztikai adatok. Madártani 

tájékoztató, I — IH. 26. p. 
Ekker, A. T. (1981): The Pink-footed Goose on Spitzbergen. Var Fuglefauna. 4. p. 104- 

107. 
Fog, M. (1963): The migration of geese trough Denmark. Dans Orn, Forenings Tidsskrift. 

58. p. 147-165. 
Fog, M. (1971): Haunts in Denmark for White-fronted Goose, Bean Goose and Pink-foot- 
ed Goose. Dan. Rev. Game Biol. 6. (3) p. 12. 
Fog, M. (1976): Gasetallinger 1975-76. Dansk Wüdt. p. 15-16. 
Haraszthy L. (1980): Rövidcsőrű lúd megfigyelése. Madártani Tájékoztató. XI — XII. 

26. p. 
Kate, G. G. B. (1958): Nabeschonwingen over het voorkommen van de Kleine Rietgans in 

Nederland. Limosa. 31. p. 129 — 133. 
Kerhes, E. A. — Ogilvie, M. A. — Boyd, H. (1971) : Pink-footed Geese of Iceland, Greenland : 

a population review based on an aerial survey of Pgórsárver in June 1970. Wildfowl. 

22. p. 5-17. 
Keszler Z. — Szatori J.—Szollár A. (1982): Faunisztika néhány sorban. Madártani Tájé- 
koztató. XI - XII. 242. p. 
Kéve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Budapest. 18. p. 
Kovács G. (1983): Rövidcsőrű ludak a Hortobágj'on. Madártani Tájékoztató. I-VI. 

31-32. p. 
Lehret, T. (1959): The decrease of the Pmk-foot in Zeland. Netherlands. Limosa, i. p. 

193-199. 
Leisler, B. (1969): Neuere Feststellungen seltener Feldgans (Anser) und Meergans (Bran- 

ta) Arten in Neusiedler Seegebiet. Egretta. 1 — 2. p. 53 — 57. 
Madseil, J. (1982): Observation of the Svalbard population of Anser brachyrhynchus. 

Aquila. 89. 123-140. p. 
Melthofte, H. (1973): The Migration of Geese Anserinae at Blawandshuk. N. Jutland, 

1963-1971. Dans Orn Foren Tidsskr. 67. p. 35-41. 
Molnár I. (1981): Faunisztikai adatok. Madártani Tájékoztató. I -III. 27. p. 
Norderhaug, M. (1971): The present status of the Pink-footed Goose in Svalbard. Norsk 

Polarinstitut Arbok, 1969. Oslo. p. 55-69. 
Ogilvie, M. A. -Boyd, H. (1976): The numbers of Pink-footed and Greylag Geese win- 
tering in Britain: Observations 1969-1975 and predictions 1976-1980. Wildfowl. 27. 

p. 63-76. 
Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Berkhamsted, T. & A. D. Poyser Ltd. p. 190-198. 
Ogilvie, M. A. (1982): The status of the Pink-footed Goose (Anser brachyrhynchus). 

Aquila. 89 p. 127-131. 
Ogilvie, M. A. (19S2a): The status of the Greylag Goose in Britain. Aquila. 89. p. 23 - 25. 
Owen, M. -Campbell, C. G. (1974): Recent studies Barnacle Geese at Caerlaverock. Scot. 

Bh-ds. 5. p. 181-193. 

94 



Owen, M. (1982): Population dynamics of Svalbard barnacle geese 1979 — 1980. Aquila. 

89. p. 229-247. 
Reiser, 0. (1939): Matériáién zu einer Omis Balcanica I. Bosnien und Herzegovinen. 

Wien. p. 356 - 358. 
liingleben, H. (1950): Zum Vorkommen der Kurzsclmabelgans als Wintergast am Jade- 

büsen. Vogelwelt. 71. p. 118-128. 
Booth, J. (1981): Numbers and distribution of wildgeese in the Netherlands 1974 — 79. 

Wildfowl. 22. p. 146-155. 
Sterhetz I. (1981): Observ^ations concerning the ecology and ethology of the Su?hkin-Goosc 

(Anser neglectus Sushk.). Hajdúsági Múzeiun Évk. Hajdúböszörmény. 31 —44. p. 
Talpeanu, M.— Paspaleva, M. (1973): Oiseaux du Delta du Danube. Bucuresti. p. 172. 
Timmerman, A. (1976): Winterverbreitung der paläarktischen Gänse in Europa, W. 

Asien und N. Afrika, ihre Anzahlen imd ihr Management in W. Europa. Die Vogel- 
welt. 97.11. 3. p. 81-99. 
Timmerman, A. (1977): Het Wintcrvoorkommen van de Kleine Rietgans. Limosa. 50. 

p. 71-91. 
Webbe, R. (1958): On Pinkfeet changes in the Netherlands. Limosa. 31. p. 120 - 129. 



The Pink-footed («oose (Anser brachyrhynchus 
líaillon, 1833) in Hungary 

Dr. I. Sterhetz 

The Pink-footed Goose first appeared inHiuigaiy in 1940, and after a longjiause betweetn 
1970 and 1984 its occurrence has become régulai". The data is shown in Table 1(1= locaHy 
and date, 2 — collected specimen, 3 = observed specimen, 4 = infomian(). The circum- 
stances of the observations indicate that these specimens are drifting from the Netherlands 
to Himgary with flocks of Bean Geese. On the other hand the specimens appearing in 
independent populous flocks, and staying over a long period cajinot be regarded as accident- 
al anymore. On account of the brevity of the period, it should be untimely to draw far- 
reaching conclusions. Taking into account the developments of the last decades in 
Central-Eastern-Europe, it seems possible that we shall witness on eastwards expansion 
of the wintering places of the Pink -footed Goose. 



95 



vili. AZ ARANYLILE (PLUVIALI» APRICAIIIA L.) 
A HORTOBÁGYON (1975-1984) 



Dr. Kovács Gábor 

Hortobágyi Nemzeti Fark 



1975 Óta rendszeresen kutatom a Hortobágy száraz szikeseit. Megfigyelő- 
útjaim során igen gyakran találkoztam arany lilével. Az eltelt tíz év alatt főleg 
a nyár végétől késő őszig tartó vonulási időszakban bizonyult gyakori ven- 
dégnek, de kisebb számban tavasszal is minden évben előfordult. 

Érdekes jelenség, hogy néha nyár közepén is meg-megjelenik néhány egyed. 

Tiszántúli egyéb előfordulásáról (Bihar) már beszámoltam {Kovács, 1977, 
1984c). Az 1976— 1977-es hortobágyi adatokat külön közleményben ismer- 
tettem {Kovács, 1978). 

Jelen tanulmányban részletesen elemzem az aranylile leggyakoribb horto- 
bágyi előfordulási helyeit, a vonulás időbeli megoszlását. Utalok a vedlésre, 
a két alfaj arányára, a más fajokkal való társulásra és a viselkedésre is. 

Végül az egyes évek adatainak felsorolásával mutatom be a hortobágyi 
vonulás lefolyását. 

Az aranylile leggyakoribb előfordulási helyei a Hortobágyon 

A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) és a környező, nem védett puszták 
területén a vizsgált tíz év alatt szinte mindenütt előfordult ez a faj. A meg- 
figyelések adatainak összehasonlítása során viszont kiderül, hogy egyes pusz- 
tákon rendszeresnek mondható a megjelenése, máshol csupán ritkán mutat- 
kozó, alkalmi vendég. Leginkább az erősen legeltetett birkalegelőkhöz ragasz- 
kodik. Négy legkedveltebb tartózkodási helye (Kunmadarasi-puszta, Nagy- 
iváni-puszta, Pente-zug, Szelencés) megegyezik abban, hogy igen erősen legel- 
tetett, rövid füvű Festucetum és Puccinellietum szikes gyepek. Az egyéb terü- 
leteken (Ágota, Borzas, Nagyszik, Angyalháza, Kecskés, Parajos) való alkal- 
mi vagy néha csapatos előfordulásait is többnyire a jószágjárta, legeltetett 
Festucetum gyepen figyeltem meg. 

Tavaszi vonuláskor többször felbukkant más élőhelytípusoknál is: szikes 
tavak (Nagyszik), árasztások (Nagyiváni-puszta). Néha lecsapolt halastavak 
iszapos medrében is megfigyeltem. A következőkben a négy legfontosabb 
hortobágyi vonulóhelyét ismertetem. 

Kunmadarasi-puszta 

A tíz év megfigyelései során legtöbbször a puszta déli részén, a Nagy-Füves- 
halom — Német-ér — Füves-ér — Cifra-ér környékén láttam. Ez a terület egy- 
ben az eddigi legnagyobb hortobágyi aranylilecsapat megfigyelési helye is 

97 



(1984. ápr. 3-án 93 pld.). A jellegzetes száraz szikespusztai Artemisio— F estu- 
cctum gyepet igen erősen legeltetik (1500— 1600 birka járja). Nyár végére a 
tövig lerágott füvön csak néhány kisebb löszfolton maradnak meg tüskés 
gyomnövények (Eryngium, Carduus stb.). Az aranylilék által leginkább ked- 
velt szik kevéssé erodált, még alig padkásodé. Néha az ugyancsak itt vonuló 
havasi lilék ( Eudromias morinellus) társaságában is láttam őket. 

A Kunmadarasi-puszta más részein is viszonylag gyakran előfordulnak. 
Az előzőekben leírt területtől délnyugatra — a Német-ér és a Zöld-fertő 
között — a terjedelmes, őszre kiszáradó szikfokokban és az ugyancsak szá- 
raz, kopárra legelt zsombékosokban gyakran megpihennek. 

A Csíkos- és a Bogárzó-mocsár közötti, erősen padkásodott szikesen, továb- 
bá Döghalom és Gyurókút környékének a vakszikes foltjain inkább csak al- 
kalmilag, őszi vonuláson láttam aranyliléket. 

A puszta északi részén, a Kis-Forrás-fenék és a Sós-fertő mocsárrétek kö- 
zötti keskeny, száraz szikesen ősszel és tavasszal egyaránt megjelennek; 
a Füves-halom mellettihez hasonló rendszerességgel, de kisebb számban. 

Nagyiváni-puszta 

A legnagyobb száraz pusztarészen, az Agyagoson, minden őszi vonuláskor 
előfordult. A juhokkal, a libákkal igen erősen legeltetett, kopár területen 
egyesével, kisebb csoportokban egyaránt láttam. 

A puszta középső részén, a Sároséri-csatorna — Mérges-ér — Csíkos-ér kör- 
nyékén kora tavasszal rendszeresen megjelenik, főként egyesével, kettesével. 
Minden esetben a márciusban zajló árasztásokat követi {Kovács, 1984a). 

A Nagyiváni-puszta északi részén, közel Parajos és Zám határához, késő 
őszi (nov. — dec.) előfordulásáról is van adatom. 

Pente-zug 

A havasi lilék nyár végi, őszi megfigyelései során gyakran láttam velük 
együtt vagy tőlük elkülönülve mutatkozó aranyliléket. Kedvenc helyük a 
Pente-zug középső részén, az artézi kút — Ördög-árok — Kincses-lapos által 
határolt, igen kopár birkalegelő. 

A Pente-zug más területrészein nem figyeltem meg. 

Szelencés 

A Kunmadarasi-pusztához hasonlóan nagy mennyiségű aranylile vonuló- 
helye. Déli részén, az Ágeri-halom — Deszkás-hodály — Nagyság-ér — Sebes-ér 
közötti pusztarészen a leggyakoribb. Tavasszal ez a terület rövid ideig sekély 
vízborítás alá kerül, amely igen hamar kiszárad. A nagy tömegű juh (kb. 
1800) a folytonos legeltetéssel a réti növényzetet is kopárra rágja. 

Minthogy a Szelencés a havasi lilék legfontosabb átvonulóhelye, itt a leg- 
gyakoribb a két lilefaj kevert csapatainak előfordulása is. 

Aranyliléket a puszta északi és keleti részein jóval ritkábban figyeltem 
meg. A nyugati oldalon, a Hortobágy folyóig nyúló egykori rizstelepek helyén 
is előfordult néha (Tekeszarvhalom, a Szúnyog-kút környéke). 

98 



A tavaszi és az őszi vonulás ideje 

A tavaszi érkezések (első megfigyelések) időpontjai : 



1975 


1976 


1977 


1978 




1979 




márc. 30. 


márc. 20. 


márc. 9. 


márc. 


29. 


márc. 


15. 


1980 


1981 


1982 


1983 




1984 




márc. 27. 


márc. 14. 


márc. 24. 


márc. 


7. 


márc. 


23. 



1975 


1976 


szept. 9. 


szept. 4. 


1980 


1981 


szept. 8. 


aug. 30. 



A meglehetősen nagy szóródás (márc. 7 — 30.) a madár tavaszi átvonulásá- 
nak rendszertelenségére utal. 

Április első felében továbbvonulnak, májusi előfordulásáról nincs adatom. 

A nyári megfigyelések nagyon ritkák, valódi átnyaralást egyszer sem ész- 
leltem. 1980. jún. 11— 18. között a nagyiváni Agyagoson tartózkodott 1 pld. 
1982. jún. 30-án a bihari Sándoroson láttam 3 pld.-t. 

Őszi vonuláson az első aranylilék néha már augusztus végén megérkeznek, 
de igazi mozgalmuk szeptember — októberben zajlik. Érdekes, hogy novem- 
beri, sőt, decemberi előfordulását is többször megfigyeltem (pl. 1978. dec. 2- 
án 17 pld.-t láttam a korai hó elolvadása után a Kunmadarasi-pusztán). 

Az őszi érkezések (első megfigyelések) dátumai : 

1977 1978 1979 

szept. 9. ? szept. 9. 

1982 1983 1984 

aug. 27. szept. 8. — 

Az adatok gyengébb szóródása (aug. 27 — szept. 9.) rendszeres őszi vonu- 
lásra utal. 1978-ban nincsenek kora őszi megfigyeléseim. 

Vedlés, átszíiiezödés 

A márciusban érkezők majdnem mindig téli ruhások, csak a hónap vége 
felé kezdenek kiszíneződni. Jellemző adat, hogy az 1984. ápr. 3-án látott 
93 arany lile közül csupán 5 nászruhás egyed akadt. 

Az augusztus — szeptemberben érkezők között még sok a nászruhás vagy a 
vedlést alig megkezdett példány. Ebben az időszakban gyakran lehet az évi 
fiatalokat látni, de a családok már nem tartanak össze. 

A két alfaj aránya 

Hortobágyon és Biharban {Kovács, 1977) egyaránt megfigyeltem, hogy az 
átvonuló aranylilék között előfordul a keleti alfaj (Pluvialis apricaria alti- 
frons). Hortobágyon gyakran látható nászruhás egyedeknek a tüzetes szem- 
lélése azt bizonyítja, hogy a keleti alfaj és a törzsalak (Pluvialis a. apricaria) 
közel azonos mennyiségben vonul át, de a megfigyelt és biztosan felismert 
példányok között némileg több volt a keleti alfajhoz tartozó. Csak a teljesen 
kiszínezett példányok alfaji hovatartozása ismerhető fel biztosan erős nagyí- 
tású távcsővel, a vedlő, átszíneződő példányoké nem, így a kb. 60:40%-O8 
altifrons — apricaria arány valószínűleg nem pontos. 

99 



Viselkedés, társuló fajok 

Más lilefajoknál bizalmatlanabbak. A terepen erősen összetartanak, egy- 
más riasztó hangjára nagyon figyelnek. Meleg időben a havasi lilékhez hason- 
lóan elülnek a keréknyomokba, száraz zsombékok mellé, de egy-két álldo- 
gáló példány mindig figyel, őrködik. A felriasztott csapat sokáig kering, 
nehezen nyugszik meg. 

Táplálkozás közben leggyakrabban a bibic (Vanellus vanellus), havasi lile, 
seregély (Sturnus vulgaris), pajzsoscankó (Philomachus pugnax) csoportjai- 
hoz szegődnek, de sokszor előfordul, hogy nem keverednek idegen madarak 
közé. Az őszi vonulási helyükön néha tömegesen mutatkozó sárga billegető- 
ket (Motacilla flava) nem nagyon tűrik, gyakran kergetik őket. 

A lecsapolt halastavakon, elöntött réteken, esőzések után a szikfokokon 
néha az ujjaslilével (Pluvialis squatarola) együtt figyeltem meg {Kovács, 19SZ). 

Az 1. táblázatban az 1975. március— 1984. április közötti időszakban össze- 
gyűlt adataimat ismertetem. A dátum és az egyedszám mellett közlöm az 
előfordulás helyét is. 

A szerző címe: 

Dr. Kovács Gábor 

H — 5363 Nagyiván 

Bem u. 1. 



1. táblázat 
Table 1 



Az aranylile (Glutradrius apricaria) hortobágyi előfordulásai 
Cfiaradrius apricaria in Hortobágy 



Időpont 
1 


Lelőhely 

9 


Példány 

Q 


1975 


£* 


O 


03. 30. 


Balmazúj város /Nagyszik 


1 


09. 09. 


Pentezug 


2 


09. 11. 


Szelencés 


6 


09. 13. 


Szelencés 


2 


1976 






03. 20. 


Balmazújváros (Nagyszik) 


1 


09. 04. 


Nagyiváni-puszta 


1 


09. 18. 


Pentezug 


17 


10. 08. 


Angyalháza 


2 


10. 09. 


Borzas 


2 


10. 10. 


H. Halastó (lecsapolt 14-es) 


3 


10. 13. 


Kunmadarasi-puszta 


27 


10. 18. 


Darvas-sziget (kaszáló) 


1 


10. 19. 


Kunmadarasi-puszta 


4 


10. 24. 


Nagyiváni-puszta 


12 


11. 01. 


Nagyiváni-puszta 


1 


11. 12. 


Zám puszta 


6 


11. 14. 


H. Halastó (lecsapolt 2-es) 


4 


11. 16. 


H. Halastó (lecsapolt 2-es) 


2 


11. 17. 


Kunmadarasi-puszta 


2 


11. 18. 


Zám-puszta 


13 


11. 23. 


Kunmadarasi-puszta 


2 


11. 25. 


Kunmadarasi-puszta (havazáskor) 


1 



100 



1. táblázat folytatása 
Table 1 continued 



1977 
03. 09. 
03. 22. 
09. 09. 
09. 13. 
09. 19. 

09. 27. 

10. 03. 

10. 10. 

11. 03. 
11. 07. 
10.09. 
1978 
03. 29. 

03. 30. 

04. 21. 
11. 04. 
11. 11. 

11. 14. 

12. 02. 
1979 
03. 15. 
03. 22. 
09. 09. 
09. 15. 
09. 22. 
09. 27. 

09. 30. 

10. 04. 
10. 09. 
10. 10. 
10. 14. 
10. 14. 
10. 15. 
10. 21. 

10. 26. 

11. 10. 
11. 12. 
11. 17. 

11. 23. 
1980 
03. 27. 
06. 11. 
06. 18. 
09. 08. 
09. 18. 
09. 21. 
09. 26. 
09. 27. 

09. 30. 

10. 03. 
10. 04. 
10. 12. 
10. 16. 

12. Ol. 



Nagyiváni-puszta (árasztás) 

Nagyiváni-puszta (árasztás) 

Szelencés 

Kunmadarasi-puszta 

Kunmadarasi-puszta 

Kunmadarasi-puszta 

Kunmadarasi-puszta 

Szelencés 

Nagyiváni-puszta 

Kunmadarasi-puszta 

Karcag (Ecsezug) 

Nagyiváni-puszta (árasztás) 

Balmazújváros (Nagyszik) 

Nagyiváni-puszta 

Kecskés-puszt a 

Paraj OS 

Kunmadarasi-puszta 

Kunmadaretói-puszta 

Nagyiváni-puszta (árasztás) 

Nagyiváni-puszta (árasztás) 

Szelencés 

Szelencés 

Szelencés 

Szelencés 

Pentezug 

Szelencés 

Kunmadarasi-puszta 

Kunmadarasi-puszta 

Szelencés 

Kunmadarasi-puszta 

Kunmadarasi-puszta 

Szelencés 

Kunmadarasi-puszta 

Zám-puszta (lucernatarló) 

Kunmadarasi-puszta 

Darvas-sziget (kaszáló) 

Nagyiváni-puszta 

Nagyiváni-puszta 

Nagyiváni-puszta 

Nagjúváni-puszta 

Szelencés 

Szelencés 

Kunmadarasi-puszta 

Nagyiváni-puszta 

Kvmmadarasi-puszta 

Ágota-puszta 

Csécsi-halastó (lecsapolás) 

Szelencés 

Kun mad arasi-puszt a 

Kunmadarasi puszta 

Nagyiváni-puszta 



1 
2 

18 
1 
7 
1 
2 

86 
1 

36 
2 

1 

2 

2 

1 

14 

8 
17 

1 

1 

5 

14 

13 

18 

1 

14 

17 

14 

26 

17 

6 

25 

33 

21 

13 

1 

3 

6 
1 
1 
6 
9 
1 
3 
16 
5 
1 
4 
5 
9 
9 



101 



1. táblázat folytatása 
Table 1 coìUinued 



1 


2 


3 


1981 






03. 


14. 


Kunkápolnás 


1 


03. 


30. 


Balmazújváros (Nagyszik) 


3 


08. 


30. 


Szelencés 


1 


09. 


08. 


Szelencés 


8 


09. 


18. 


Szelencés 


5 


09. 


20. 


Kunmadarasi-p úszta 


1 


09. 


22. 


Kunmadarasi-puszta 


1 


09. 


24. 


Kunmadaiasi-puszta 


1 


10. 


05. 


Kunmadarasi-puszta 


1 


11. 


06. 


Parajos 


6 


11. 22. 

70*9 


Nagyi váni-puszta 


2 


■Loi. 

03. 


24. 


Nagyiváni-puszta (árasztás) 


3 


04. 


03. 


Kunkápolnás 


3 


04. 


06. 


Kunmadarasi-puszta 


3 


04. 


12. 


Nagjd váni-puszta 


1 


08. 


27. 


Szelencés 


2 


08. 


31. 


Kunmadarasi-puszta 


2 


09. 


21. 


Kunmadarasi-puszta 


1 


09. 


23. 


Kunmadarasi-puszta 


1 


09. 


24. 


Kunmadarasi-puszta 


3 


09. 


26. 


Kunmadarasi-puszta 


1 


10. 


08. 


Szelencés 


9 


10. 


13. 


Kimmadarasi-puszta 


36 


11. 


09. 


Nagyiváni-puszta 


1 


1983 






03. 


07. 


Nagyiváni-puszta (árasztás) 


1 


03. 


15. 


Kunmadarasi-puszta 


24 


03. 


20. 


Nagyiváni-puszta (árasztás) 


4 


03. 


28. 


Nagyiváni-puszta (árasztás) 


2 


03. 


29. 


Kunmadarasi-puszta 


1 


09. 


08. 


Szelencés 


3 


09. 


14. 


Kunmadarasi-puszta 


7 


09. 


24. 


Kimmadarasi-puszta 


2 


09. 


27. 


Szelencés 


4 


10. 


03. 


Kercag (Ecsezug) 


2 


10. 


03. 


Nagyiváni-puszta 


4 


10. 


11. 


Kunmadarasi-puszta 


7 


1984 1 






03. 


23. 


Kunkápolnás (árasztás) 


1 


03. 


29. 


Kunmadarasi-puszta 


57 


04. 


03. 


Kunmadarasi-puszta 


92 


04. 


10. 


Kunmadarasi-puszta 


3 


04. 


11. 

1 


Nagyiváni-puszta 


2 



102 



Irodalom — References 

Kovács O. (1977): Nászruhás aranylile Sándoroson. Aquila. 83. 282. p. 

Kovács G. (1978): Hortobágyi megfigyelések az aranylile vonulásáról Mad. Táj. 3. 
11-13. p. 

Kovács O. (1983): Megfigj'^elések az ujjaslile (Pluvialis squatarola) tiszántúli előfordulá- 
sáról. Mad. Táj. 2. 88-91. p. 

Kovács G. (1984a): Az árasztások hatása a Hortobágy madárvilágára. Aquila. (Megjele- 
nés alatt.) 

Kovács G. (19S4b): A hortobágyi halastavak madárvilága 10 év megfigyelései alapjáji. 
Aquila. (Megjelenés alatt.) 

Kovács G. (1984c): Madártani megfigj^elések Hosszúpályi, Konyár és Esztár környékének 
szikes tavoin (19G9 — 84). Bihari Múzeum Évkönyve. (Megjelenés alatt) 

The Golden Plover (Pluvialis apricaria L.) 
on the Hortobágy (1975-1984) 

Dr. G. Kovács 
Hortobágy National Park 

Based on observations over ten years, the author gives an account of the presence of 
the Golden Plover on the Hortobágy puszta. 

The four major passage areas are : 

Kunmadarasi-puszta 

Nagyiváni-puszta 

Pente-zug 

Szelencés 

Festiicetum covered alkali puszta grassland grazed by sheep is a characteristic habitat 
of this bird. It turned up occa;Sionally in basins of drained fish ponds, and in artificially 
flooded areas. 

An essential difference between its spring and autumn migration is that it appears in 
autumn more habitually. 

Its behaviour, associating species (Lapwing, Starling, Sandpipers, Dotterel, Grey Plover) 
moulting, and ratio of its two subspecies are equally dealt with in the study. 

Finally, the author's own data on the Golden Plover compiled between 1975 and 1984 
are discussed in chronological order (114 observations). 



103 



IX. A HAVASI SZÜRKEBEGY (PRUNELLA 
COLLARIS) MAGYARORSZÁGON 

Schmidt Egon 



A hazai madártani szakirodalomban a havasi szürkebegy 1940 előtt csak 
egészen elvétve szerepel, így például Chernél (1918) Zala megj'ei (Badacsony) 
előfordulásáról számol be, Habán (1960) pedig a Szanda-hegyről említ 8—10 
példányt közelebbi időpont megjelölése nélkül 1928/29 teléről. A megfigyelési 
adatok csak a negyvenes évektől váltak fokozatosan egyre gyakoribbá, külö- 
nösen a Magyar Madártani Egyesület megalakulását (1974) követi időszak- 
ban, amikor a terepet járó megfigyelők száma gyors ütemben növekedni kez- 
dett. Valószínűtlennek látszik, hogy e madárfaj őszi-téli mozgalmaiban állott 
volna be gyökeres változás. Sokkal kézenfekvőbbnek tűnik az a magyarázat, 
hogy a nálunk telelő állomány látszólagos növekedését csupán a megfigyelő- 
hálózat kiszélesedése és az a tény okozta, hogy egyre többen keresték és ke- 
resik fel ebben az időszakban azokat az élőhelyeket (pl. kőbányákat, köves 
lejtőket), amelyek a havasi szürkebegyek legfontosabb magyarországi tar- 
tózkodóhelyeit jelentik. 

A havasi szürkebegy több alfajra különülve az európai, az ázsiai és az 
észak-afrikai (Marokkó) magashegységek})en fészkel. Közép-Európában a 
törzsalak él, határainkhoz legközelebb Szlovákiában és Erdélyben költ. A 
nálunk mutatkozó példányok feltehetőleg Szlovákia felől érkeznek, de erre 
vonatkozóan biztos (gyűrűzési) adataink még nincsenek. A következőkben 
az Aquilában és a madártani Tájékoztatóban közölt adatok, valamint szóbeli 
és levélbeni közlések szerint foglalom össze a hazai előfordulási adatokat az 
1940— 1984. évek időszakában. A Madártani Tájékoztatóban szereplő adatok 
nagy része a ,,Faunisztika néhány sorban" című rovatban jelent meg, ezek az 
irodalmi felsorolásban nem szerepelnek, ezért a megfigyelők nevét itt adom 
meg: Antal A., Bárdos-Deák P., Darányi L., Gombos Z., Gyéressy A., Homo- 
ki-Nagy /., Hraskó G., Magyar G., Móczár B., Schmidt A. és Schmidt E., 
dr. Simig L., Szaák T., Török S., Varga Zs., Vaskó F., Waliczky Z. Levélben, 
illetve szóban kaptam eddig le nem közölt előfordulási adatokat a követke- 
zőktől: Bécsy L., dr. Csörgő T., Hopp F., dr. Kalmár Z., Koffán K., Lenner J., 
dr. Moskát Cs., Schalla E., Szitta T., Varga F. 

Munkám során összesen 197 példány adatát dolgoztam fel, ezek területi 
megoszlását az 1. ábra, a példányszám havonkénti alakulását a 2. ábra mu- 
tatja. Ezek szerint az első havasi szürkebegj-ek október végén, de inkább 
novemberben bukkannak fel, tavasszal az utolsók áprilisban tűnnek el. Az 
1940—1984. év közötti időszakban mindössze három októberi megfigyelés 
akadt, valamennyi a hónap utolsó napjairól (Bp., Gellérthegy 1971. 10. 29-én 
1 pld. Szaák T.; Hejce, Zempléni-hegység, 1980. 10. 26-án 2 pld. Bécsy L.), 
ugyanakkor Chernél (1918) 1917. október 19-én észlelt Badacsonyban 6 da- 

105 




1. A havasi szürkebegy előfordulási helyei Magyarországon — Habitats of Prunella coliaris 



pld. 
4 



70 



60 



50 



40- 



30 



20- 



10- 



in Hungary. 



33,5% 



26,4% 



1,5% 




"^°^ .13,2% 



5,1% 



október november december január február március április 

2. A liavasi szürkebegy előfordulási adatai Magyarországon 1940 — 1984 időközében. — Data 
on the presence of Prunella coliaris in Hungary from 1940 to 1984. 



106 



rabot. Ugyanott néhány nappal később, október 22-én, ill. 23-án is találko- 
zott egy-egy példánnyal. Az áprilisi megfigyelések elsősorban a hó első har- 
madából valók, a legkésőbbi dátumok 1960. 4. 15. (Budaörs, 1 pld., Koffán 
K.), illetve 1964. 4. 12. (Salgói vár, 1 pld.. Varga F.). 

A megfigyelések túlnyomó többsége december (33,5%) és január (26,4%) 
hónapból való, és azt látszik bizonyítani, hogy a kóborló példányok nem egy- 
szerre, hanem fokozatosan érkeznek a telelőterületekre, és visszavonulásuk 
már februárban (adott esetben talán már január második felében?) megindul. 
Az előbbieket támasztják alá a novemberi és a február — márciusi megfigyelések 
számadatai is (2. ábra). 

Ami a területi megoszlást illeti, az 1. ábra csupán a megfigyelések helyét 
rögzíti, de azokból ökológiai jellegű következtetéseket levonni nem lehet. 
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a havasi szürkebegyek egyes területeken (pl. Bp., 
Gellérthegy, Budaörs) való látszólag gyakori felbukkanása elsősorban az ott 
végzett rendszeres megfigyelésekkel magyarázható. A magam részéről bizo- 
nyos vagyok abban, hog}'' elsősorban az Északi-Középhegység, a Vértes, 
Pilis és Budai-hegység minden, számára alkalmas élőhelyén előfordulhat 
kóborlás idején. Mivel azonban a késő őszi és téli időszakban is rendszeresen 
terepet járó megfigyelők száma e területeken viszonylag csekély, az előfor- 
dulási helyeknek a valós helyzetet legalább megközelítő pontosságú feltérké- 
pezése egyelőre nem lehetséges. Hozzájárul ehhez a havasi szürkebegy csendes 
viselkedése és rejtett életmódja, aminek következtében megfigj'elésére álta- 
lában csak tudatos keresés után számíthatunk. 



Ökológiai és etológiai adatok 

A havasi szürkebegy hazai tartózkodóhelyeivel kapcsolatban ökológiai jel- 
legű értékelés mind ez ideig nem történt. Indokolja ezt a viszonylag kis szá- 
mú megfigyelés is. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a nálunk telelő 
példányok főként kőbányákban (néha agyagbányákban), illetve mészkő- 
vagy dolomitsziklákkal borított füves lejtőkön (hegyoldalakon) tartózkodnak. 
Az ettől ökológiailag némileg eltérő megfigyelések közül említek néhányat : a 
Budapest, X., Rezső téri templom falán 1944. márciusában 1 hím példány 
huzamosabb ideig tartózkodott {Pátkai, 1950); Szombathely közelében a 
Kukullói-majornál vadrózsabokor alatt szedegetett egy példány 1959. 2. 1-én 
{Csaba, 1962) ; a budapesti Városliget gyepén 1959. 1. 18-án figyeltek meg egy 
havasi szürkebegyet {Pátkai, 1963); Tát, 1982. 2. 5.-én a Duna partján vere- 
bek társaságában keresgélt egy példány {Antal A. és Móczár B.). Dr. Csörgő 
Tibor a budapesti Szabadsághegyen (Melinda u.) harmadik emeleti lakása 
erkélyén más madarak mellett 1980. 12. 29. és 1981. 3. 3. között rendszeresen 
látott két napraforgót eszegető havasi szürkebegyet is. Ugyanott észlelt egy 
példányt 1981. 12. 3-án is. 

A budapesti Gellérthegyen végzett megfigyeléseim szerint a madarak csak- 
nem mindig a hegy felső harmadában tartózkodtak, részben a sziklák közti 
alacsony vegetációban, de több alkalmommal a Duna felé eső oldal bokrai 
között az avaron is {Schmidt, 1970). Dandl (szóbeli közlés) a Gellérthegyen 
szeméttartó ládák körül látta keresgélni, dr. Kalmár Zoltán (szóbeli közlés) a 
Duna másik oldalán, a Belgrád rakparton emeleti lakása ablakában a virág- 

107 



tartó ládikában figyelte meg. Ide feltehetőleg a Gellérthegyen tanyázó pél- 
dányok repültek át. 

A madarak általában hosszabb ideig tartózkodtak egy-egy területrészen. A 
kisebb csapatok mozgékonyabbnak bizonyultak, mint a magányosan keres- 
gélő példányok. A Gellérthegyen többször figyeltem egy, illetve két példányt 
a mindössze néhány négyzetméter alapterületű, füves sziklahorpadásban. 
Itt akár több órán át is ugyanazon a helyen tartózkodtak, nagyon csendesen 
viselkedtek, a földről, illetve az alacsony szárakról gyommagvakat szedeget- 
tek, hangot nem adtak. 

Azt már Szijj L. (1954) is említi, hogy nem éjszakáznak a Gellérthegyen, és 
ezt saját megfigyeléseim is alátámasztják. A Szijj L. által látott példányok kb. 
egy órával a teljes besötétedés előtt északi irányba repültek el, és csak dél- 
előtt, fél 10 tájban érkeztek vissza a Gellérthegyre. Egy példány — amelyet 
Schmidt Andrással közösen figyeltünk 1982. 12. 13-án — 15 óra 45 perckor 
hirtelen abbahagyta a nyugodt keresgélést, a már erősen alkonyodó időben 
egy sziklára ült, néhány percig mozdulatlan maradt, majd hívóhangját hal- 
latva átrepült a pesti oldalra, ahol eltűnt szemünk elől. Korábban is gyakran 
láttam őket hasonló módon elrepülni, ezért feltételezem, hogy valahol a pesti 
oldalon, a magas épületek alkalmas zugaiban éjszakáznak. 

Budaörsön a havasi szürkebegyek elsősorban a déli kitettségű sziklás, füves 
lejtőkön mozogtak. 1983. 2. 5-én 7 példányból álló kis csapatot két órán át 
tartottam megfigyelés alatt {Schmidt, 1983). A napos, szeles időben egyikük 
halkan énekelgetett, hangja időnként a kenderike és a mezei pacsirta röptében 
adott hívogatójára emlékeztetett. A madarak rendkívülien szelídek voltak 
(ezt tapasztaltam Budapesten is a Gellérthegyen), megfigyelés közben 10—20 
méternyire álltam tőlük, de előfordult, hogy közben egy-egy keresgélő 
példány alig 5 méternyire közelített meg. Néha megiramodtak, ilyenkor az 
1 — 3 méteres távot ugrálva tették meg, a keresgélés közbeni kis helyváltoz- 
tatásoknál lépkedtek is. Időközönként valamelyikük mindig felült egy közeli 
sziklatömbre, néhány percig mozdulatlanul figyelt, közben farkával egy-egy 
függőleges irányú, idegesnek tűnő mozgást végzett. Amikor gyors ugrálások- 
kal egy-egy földbe ágyazott kőtömbre futottak fel, mozgásuk a hantmadáré- 
ra vagy a kövirigóéra emlékeztetett. Egyikük egy ízben felszállt a közeli csene- 
vész fekete fenyőre, és ügyesen ugrált az ágak között (ezt korábban egy alka- 
lommal a Gellérthegyen is megfigyeltem). A csapat tagjai keresgélés közben 
egymás közelében maradtak. A kétórás megfigyelés alatt csupán egj^szer lát- 
tam, hogy egyikük társa felé csípett, mire az ijedten odébb rebbent. 

A szerző címe : 

Schmidt Egon 

Magyar Madártani Egyesület 

H -1024 Budapest 

Keleti K. u. 48. 



Irodalom — References 

Chernél I. (1918): A havasi szürkebegy (Accentor coliaris Scop.) előfordulása Zala megyé- 
ben. Aquila. 24. 114-121. p. 

Csaba J. (1962): A havasi szürkebegy előfordulása Vas megyében. Aquila. 67 — 68. 
233-234. p. 

108 



Csaba J. (1964): Adatok a Dunántúl madárvilágához. Aquila. 69 — 70. 264. p. 

Habán J. (1960): Madártani adatok a Cserhátból. Aquila. 66. 289-290. p. 

Koffdn K. (1964): Adatok a Dunántúl madárvilágához. Aquila. 69- 70. 2G5. p. 

Lejmer J. (1959): A havasi szürkebegy késői előfordulása. Aquila. 65. 298. p. 

Pátkai I. (1950): Havasi szüikebegy Budapest határábtui. Aquila. 51 — 54. 169. p. 

Pátkai I. (1955): A havasi szürkebegy Budapesten. Aquila. 59 — 62. 395. p. 

Pátkai I. (1963): Havasi szürkebegy a Városligetben. Aquila. 67 — 68. 234. p. 

Sághy A. (1942): Faunisztikai adatok Esztergom megyéből. Aquila. 46 — 49. 464. p. 

Sághy A. (1955): Adatok a Gerecse hegj^ség és a Középső-Duna madárvilágához. Aquila. 
59-62. 191-200. p. 

Sághy A. (1968): Néhány adat a Gerecse hegj'ség ritkább madarairól. Aquila. 75. 273 — 
279. p. 

Schmidt E. (1970): Ujabb adatok a havasi szüikebegy (Prunella coliaris Scop.) gellért- 
hegyi előfordulásáról. Aquila. 76 — 77. 193. p. 

Schmidt E. (1973): Faunisztikai jegyzetek. 1. Aquila. 76-77. 183-186. p. 

Schmidt E. (1976): Faunisztikai jegyzetek. 2. Aquila. 82. 240-241. p. 

Schmidt E. (1979): Faunisztikai jegyzetek. 5. Aquila. 85. 152 — 153. p. 

Schmidt E. (1983): Havasi szürkebegy (Prunella coliaris) megfigyelések. Mad. Táj. Júni- 
us—december. 114 — 115. p. 

Szijj J. (1954): Havasi szürkebegy a Börzsönyben. Aquila. 55 — 58. 261. p. 

Szijj L. (1954): Havasi szürkebegy a Gellérthegyen. Aquila. 55 — 58. 260. p. 

Varga F. (1967): Havasi szürkebegyek a salgói váron. Aquila. 73 — 74. 188. p. 



The Alpine Accentor (Prunella collarls) in Hungary 

E. Schmidt 

In the Hungarian ornithological literature, before 1940 the Alpine Accentor is rarely 
mentioned e.g. Chernél (1918) gives account of its presence in Zala county (Badacsony 
mountain), Habán (I960) mentions 8 — 10 specimens observed on the Szanda ujountain in 
winter 1 928/29. It is from the 1 940'3 onwards that records gradually become more frequent, 
especially in the period following the establishment of the Hungarian Ornithological 
Association (1974) when the number of observers touring the country began rapidly 
increase. It seems improbable that a radical change would have taken place in the autumn 
winter movements of this species, presumably the apparent increase in the wintering 
population was due merely to the widening of the watching network, and to the fact that 
an increasing number of people have frequented, and are still frequenting, the major 
habitats of this species e. g. quarries and stony slopes. 

Separated to a number of subspecies, the Alpine Accentor nests in the high mountains 
of Eiuope, Asia and North Africa (Morocco). It is the nominate form that is living in 
Central Europe, nearest to our bordere it breeds in Slovakia and in Transylvania. The 
specimens found in Hungary probably come from Slovakia, however, there is no reliable 
ringing data available to prove this. On the grounds of data published in Aquila and in 
the Madártani Tájékoztató, as well as verbal messages, the author summarizes the data 
relating to its status in Hungary between 1940 and 1984. The majority of the data in the 
Madártani Tájékoztató was published in the column "Faunistics in a few lines", and is 
not included in the bibliography. Therefore, the following observers should be mentioned : 
A. Antal, F. Bárdos- Deák, L. Darányi, Z. Gombos, A. Ch/éressy, I. Homoki-Nagy, G. Hras- 
kó, G. Magyar, B. Móczár, A. Schmidt., E. Schmidt, Dr. L. Simig, T. Szaák, S. Török, 
Z. Varga, F. Vaskó, Z. Waliczky. Information by letter and also verbally (not yet jiublish- 
ed) was obtained from L. Bécsy, Dr. T. Csörgő, F. Hopp, Dr. Z. Kalmár, K. Koffáti, 
J. Lenner, Dr. C. Moskát, E. Schalla, T. Szitta, F. Varga. 

In the course of his work, the author elaborated the data of 197 specimens, their regional 
distribution is shown in Figure 1, and monthly figures of the number of specimens in 
Figure 2. According to this data, the first birds arrive late in October but more usually in 
November, in spring the last depart in April. In the period between 1940 and 1984 there 
were 3 October records, all of them in the last days of the month (29 October 1971, Buda- 

109 



pest, Moimt Gellért, 1 specimen, T. Szaák; 26 October 1980, Hejce, Zempléni-Mountains, 
2 specimens, L. Bécsy), Chernél (1918) observed 6 birds on 19 October 1917 on the Bada- 
csony mountain (near Lake Balaton). At the same place he found a specimen both on 22 
and 23 October. Most of the April observations were in the first third of the month, the 
latest dates were 14 April 19(50 (Budaörs, 1 specimen, K. Koffán) and 12 April 1 964 (Salgo 
Castle, 1 specimen, F. Varga). 

The majority of observations are from December (33.5%) and Januai-y (26.4%), and 
seem to indicate that the birds do not reach th(nr wintering quarters all at once but arrive 
gradually and start returning February (in some cases late in January). Data from Noveni- 
ber and February to March support the above (Figure 2). 

As regaids regional distribution, Figure 1 shows the places of observations but no 
conclusions of ecological character can be drawn from these. It is evident that apparently 
frequent occurrence on certain areas (e. g. Mount Gellért and Budaörs) is due mainly to the 
systematic observations carried out there. Personally, the author is certain that this spe- 
cies may occur on all suitable habitats in the northern range of mountains, the Vértes, 
Pilis, and Buda mountains. However, since the number of observers touring these ai'eas 
in late autumn and winter is relatively low, even approximat mapping of the true situation 
is impossible for the tinic being. Its silent behaviour and secretive way of life also make 
things more difficult. 



Ecological and ethological data 

As regards habitat no ecological analyses have been carried out so far, partly on account 
of the relatively low number of observations. As a general rule, it can be said that the 
specimens wintering in Hungary are staying mainly in stone quarries (sometimes in clay 
quarries), and on grassy slopes covered with limestone or dolomite rocks. A few exceptions 
are as follows: in Budapest 10th town district, a male stayed for quite a long time on a 
church wall in March 1 944 {Fdtkai, 1 950) ; near Szombathely, at the KukuUó farmstead, one 
specimen was pecking under a wild rose on 1 February 1959 {Csaba, 1962); in Budapest, 
on the grassy area in the Town Park, one was observed on 18 January 1959 {Fátkai, 1963) ; 
and in the village Tát, on the bank of the Danube, one was in the company of spairows on 
5 February 1982 {A. Antal and B. Móczár). In Budapest, on the Szabadság mountain, 
Dr. T. Csörgő observed two specimens feeding on sunflower seeds on the balcony of his 
third storey appartment in Melinda Street. At the same place, he also observed a specimen 
on 3 December 1981. 

According to the author's personal observations on Mount Gellért in Budapest, the 
birds were found almost always on the upper third of the mountain, partly in the low 
vegetation between the rocks but on several occasions also on the leaf-litter among the 
bushes on the side facing the Danube {Schmidt, 1970). Dandl (verbal communication) saw 
birds rummaging around garbage cans on Mount Gellért. Dr. Z. Kalmár (verbal message) 
observed some specimens in the flower-boxes of his appartment on the Belgrád Rakpart 
river embankment (situated on the Pest side of the Danube). Presumably, these birds were 
flying from Mount Gellért. 

As a rule, the birds were staying in some region for quite a long time. Small flocks 
proved to be more mobile than single birds. On Mount Gellért, the author observed, on 
several occasions, one or two specimens on a grassy rock pan (a few square meters in size) 
that stayed on the same site for up to several hours. They behaved very silently, and were 
picking weed seeds from the ground or from low stems. 

As mentioned already by L. Szijj (1954), the birds do not spend the night on Mount 
Gellért. The aiathor's personal observations also supported this claim. The specimens 
watched by L. Szijj flew northwards about one hour before complete darkness, and return- 
ed to Mount Gellért at about 09.30 hrs. One specimen, watched by the author and A. 
Schmidt, at 15.45 hrs. on 13 December 1982, suddenly stopped groping about on a rock as 
night fell, remained still for a few minutes, then called and flew over to the Pest side of 
the Danube. The author also observed this behaviour on other occasions, therefore he 
presumes that they are roosting in some suitable corners of high bviildings on the Pest side 
of the Danube. 

At Budaörs they were active mainly on the rocky grassy slopes of southern exposure. 
On 5 February 1983, the author watched a small flock of seven specimens for 2 hours 
{Schmidt, 1983). In the sunny windy weather one of them was wai'bling quietly, its voice 
was reminiscent of the flight calls of Linnet and Skylark. The birds -were very tame (the 

110 



author observed the same in Budapest on Mount Gellért), he was standing at about 10 to 
20 m. distance, but sometimes a bird would come as close as 5 m. From time to time, one 
of them sat on a rock mass nearby and, for a few minutes, stood motionlebs apart from 
making vertical, seemingly nervous, movements with the tail. Their running-jumping 
behaviour on a block of stone imbedded in the earth was reminiscent of Wheatear or 
Rock Thrush. Once, one of them flew to a stunted Austrian pine nearby and jumped among 
the branches (on one occasion this was also observed on Mount Gellért). The members 
of the flock remained close to each other while rummaging about but, during the two 
hours of watching, only once did the author see one bird behave aggressively (pecking) 
towards a companion . 



Ill 



\ 



X. A CSÁSZÁRMADÁR (TETRASTES BONASIA L.) 
ÉLŐHELYEI AZ 1976-OS ORSZÁGOS 

KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS 
ÉS ANNAK ELLENŐRZÉSE ALAPJÁN 

Czájlik Péter 



Az adatokat erdőgazdasági tájanként, erdőgazdaságonként, erdészetenként 
és ezen belül erdészkerületenként közlöm. A felsorolt területek nagyobb részét 
a felmérés óta újra tervezték, ennek kapcsán több helyen megváltozott az 
erdőtagok és -részletek számozása, illetve jelölése. Ennek ellenére az adatokat 
az összes területre az 1976-ban érvényben levő üzemtervi térképek szerint 
közlöm az egységesség, valamint egyéb (1. később) indokok miatt. Némely 
esetben, amikor az ellenőrzéshez nem állt rendelkezésemre az előbb jelzett 
üzemterv, földrajzi meghatározással adom meg az adatokat, ezek általában a 
bejelentések kiegészítései. Az ilyen adatok azonosítására az üzemtervvel 
minden esetben van mód a jövőben. Az adatközlést szándékosan nem egé- 
szítettem ki elterjedési térképekkel, mivel egy fokozottan védett faj fész- 
kelőhelyeiről van szó. Az elmúlt években ugyanis külföldi tojásgyűjtők és 
hazai illetéktelen fotósok fokozódó ,, érdeklődéséről" vannak értesüléseim az 
erdész és a vadőr kollégáktól (az ,, érdeklődés" esetenként jelentős jjénzössze- 
gek ígéretével kapcsolódik). Ez tehát természetvédelmi szempontból is in- 
dokolja a már használatban nem levő, régebbi üzemtervek adatainak közlé- 
sét. A régebbi üzemtervi térképek ugyanis minden illetékes számára hozzá- 
férhetők, az illetékteleneknek viszont nincs erre lehetőségük. 

Az adatsorokat erdőkerületenként a kerület, a közigazgatási terület és az 
adatközlő erdész nevével kezdem. Az élőhelyek felsorolásakor (,,él" megjelö- 
léssel) az erdőtag neve után — ahol szükséges, közigazgatási terület megjelölé- 
sével — az üzemtervi adatokat közlöm. Elsőként szerepel az erdőtagrészlet 
jele; ahol az ellenőrzések során sikerült a teljes élőhelyet megállapítani, ott az 
egy élőhelyhez tartozó erdőrészletek, illetve -tagok közé 4- jelet teszek, mivel 
egy-egy élőhely mindig több erdőtagból és erdőrészletből áll {Czájlik, 1979, 
1981a, b). A részletjelet általában a faállomány 1976. évi kora és faj összetétele 
követi. A fafaj jelölésekor az erdészeti szakirodalomban elfogadott rövidíté- 
seket használom. Kiegészítő adatok (tehát nem a kérdőívekből származók) 
esetén zárójelben tüntetem fel az adatközlő nevét, továbbá az ellenőrzést ve- 
zető vagy azt elvégző nevét is. 

Az egyes élőhelyeket pontosvesszővel választom el. Az élőhelyi adatokat 
követik azok a területmegjelölések, amelyekről 1966— 1976 között tűnt el a 
császármadár, a megjelölés: ,, kipusztult". Majd az egész területre vonatkozó 
általános megjegyzések következnek, amelyeket a kérdőívek kérdéseire vá- 
laszoltak az adatközlők. 

Táj csoportonként rövid ismertetést adok az ellenőrzés tapasztalatairól, itt 
közlöm azoknak a nevét és lakóhelyét, akiket a kérdőívek kitöltői a térségen 
belül a császármadár legjobb ismerőjének tartanak egybehangzóan. 

113 



A felmérésből adódó megállapításokat, következtetéseket már nagyrészt 
korábban közöltem {Czájlik, 1979, 1981a, b, c), így ezek részletes ismertetésé- 
re hely híján és az ismétlések elkerülése végett jelen közleményben nem térek 
ki. Az esetleges természetvédelmi intézkedésekhez viszont figyelembevéte- 
lüket feltétlenül szükségesnek tartom. 



Börzsöny 

{22-es erdőgazdasági táj] 

A térségben feltehetően több császármadár él, mint amit bejelentettek. Az 
eltérés okát abban látom, hogy itt hosszú évekre visszamenőleg nem volt 
hagyománya a császármadár megfigyelésének, nem ismerik. Ellenőrzéskor az 
egyik erdészetnél biztosan állították, hogy a területen nem él a madár, és 
ugyanazon a napon két pár császármadarat is láttam az erdészet központjától 
néhány órányi járásra (ezek már előzőleg is publikált élőhelyek; Jánossy, 
1972). Ebből adódóan feltétlenül szükségesnek tartanék egy ilyen tárgyú 
továbbképzést a tájvédelmi körzet kezelői számára. Az adatszolgáltatók 
senkit sem jelöltek meg, mint a faj jó ismerőjét. 



Ipolyvidéki EFAG Kemencéi Erdészete 

Drégelypalánk — Greci György 
él: Szedreskút H. 29/d (eg^^szer látta), 25 éves állomány; túl sok a vaddisznó; 
az elmúlt évben eltűnt a területről a madár. 

Nagyoroszi (Diósi erdőkerület) — Farkas Péter 
él : Szurdokkút 21 /f, 60 - 70 év, B, T ; Malinás 4/a, 3 - 5 év, T, Cs : Sóderbánya 
7/d, 40—80 év, B, T, Gy; a vaddisznóállomány közepes; a császármadarakat 
alkalmanként látta; rendszeres megfigyelésre nincs módja. 

Peröcsény — Laczó Gyula 
él: Peröcsény 29/a, 40 év, B, T; a vaddisznó igen sok; alkalmanként látta, az 
utóbbi időben már nem; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje; a területen 
a fészkelés lehetséges. 

Kemence — Pubori Ferenc 
él: Stázsahegy 15/a, 15 év, T, Cs; Barsibükk 63, 15 év, B; Ördög-oldal 60/a, 
10 év, T, Cs, B; a vaddisznóállomány közepes; a császármadarakat alkal- 
manként látta, az utóbbi időben az állomány csökkent; rendszeres megfigye- 
lést szívesen vállalna. A Kemencéi Erdészettől a felsorolt kerület vezetők jelen- 
tették, hogy területükön biztosan nem él császármadár: Nógrádi József, 
Kolonics Gábor, Homolya Károly, Varró György, Mezei Géza. 



Cserhát 

(21 /b erdőgazdasági tájrészlet) 

Ruzsik (1978) becslése szerint a nógrádi Cserhátban 62 db (?) császármadár 
él. Az 1976-os felmérés ezt nem erősítette meg, mert a Szécsényi Erdészet 
területéről visszaérkező kérdőívek egyetlen jelenlegi élőhelyet sem jeleztek. 

114 



Kár, hogy a szerző konkrét helyeket nem jelöl meg, így az ellenőrzéshez nem 
volt kiindulási pont. Bejelentés alapján tehát ezzel az erdőgazdasági táj- 
részlettel a későbbiekben nem foglalkoztunk. 



Ipolyvidéki EFAG Szécsényi Erdészete 

Iliny (29. erdőkerület) — Paris János 
Varsány 9/a, 80 év, Cs, T; a vaddisznóállomány közepes; a madár az utolsó 
10 évben eltűnt. 

Biztosan nem él a területen: 22. zsúnyi erdőkerület — Sinágel József; 24. 
hollókői erdőkerület — Szabó László; Szécsény — Chikán István; Balassa- 
gyarmat, Nyírjes-puszta — Tuza Gyula. 



Karancs — Medves 

(21 /c erdőgazdasági tájrészlet, valamint a 19/a erdőgazdasági tájrészlet 

ÉNy-i része) 

Moskát (1975) a területen fészkelő császármadár-állományt 20 párra be- 
csüli, ezzel szemben Ruzsik (1978) a következő adatokat adja meg: Medves 
20 db, Salgótarján környékén 25 db, Karancs hegység 40 db, összesen 85 db, 
mintegy 42 pár. 

A felmérés és az ellenőrzés után összesen 16 élőhelyet tudtunk pontosan 
azonosítani, ahol a császármadár folyamatosan jelen van. Tapasztalataink 
szerint egy-egy élőhelyen belül igen nagy az évenkénti ingadozás. A kérdőívet 
kitöltő erdészek senkit sem neveztek meg a térségből, aki szerintük a faj jó 
ismerője lenne. 



Ipolyvidéki EFAO Salgótarjáni Erdészete 

Salgóbánya (Vecseklő erdőkerület) — Konyecsnyi Mihály 
él: Zagyvaróna 6/a + 6/b, 60 — 70 év, T, Cs; Zagyvaróna 3/g, 80 év, B; a tér- 
ségben a vaddisznó váltó vad; a császármadár állandó, és fészkel is a szemé- 
lyes tapasztalatai szerint. 

Az utolsó 10 évben kipusztult: Salgótarján 15+16 tag. Ennek oka az idős 
állományok lecserélődése. Az adatközlőnek rendszeres megfigyelésre nincs 
ideje. 

Zagyvaróna (108. erdőkerület) — Kiss József 
él: Zagyvaróna 50 + 51 + 52, 40 év, A; a területen a vaddisznó váltó vad; a 
császármadár állandóan fészkel, fiatal csibéket is megfigyelt ; az állomány az 
elmúlt években nőtt; rendszeres megfigyelésre nincs ideje. 

Salgótarján — Somlyó-bányatelep — Hlavoj István 
él: Salgótarján 80, 40- 100 év, Cs; Salgótarján 81, 40- 100 év, Cs. C4y. Nyíi'; 
Salgótarján 82 + 83, 40— 100 év, Cs, Gy, Nyír, Ny; a vaddisznóállomány ke- 
vés; a császármadár állandó, fészkel; fészekaljat, csibéket talált; a madár 
állománya az utóbbi években nőtt ; rendszeres megfigyelésre nincs ideje. 

115 



Karancs — dr. Ruzsik Mihály adatai szerint 
él: Tatárok-lápa, Három-lápa, Kincs-ér, Homorú, Hegyes-Karancs, Források- 
völgye, Ceberna-völgye. 

Kazár — dr. Ruzsik Mihály adatai szerint 
él: Inaszó, Szellő-verő. 

Nógrádszakái — dr. Solti Béla adatai szerint (Czájlik) 
él : Rárós-puszta 2 pár. 



Hevesi-dombvidék 

(19/a erdőgazdasági tájrészlet) 

A terület egésze ornitológiai és zoológiai fehér folt, az innen származó 21 
élőhely a tudomány számára teljesen új adat. Telek Pál kerületvezető erdész 
jóvoltából 1964 óta folyamatosan voltak adataim. Az ellenőrzésben sokat 
segített Benedek Ottó erdőmérnök, a Tarnaleleszi Erdészet vezetője, a terü- 
letéről beérkező adatok pontosságát számomra személye garantálta, vélemé- 
nyem szerint a térségben ő a faj legjobb ismerője. A kérdőíveken többen meg- 
említik még Szekeres János vadőrt Vár-aszóról és Kálmán Imre vadőrt Heves- 
aranyosról, mint a császármadár ugyancsak jó ismerőit. A területen hagyomá- 
nya van a faj ismeretének, tapasztalatom szerint az erdészek figyelemmel is 
kísérik. 



Mátrai EFAG Erdőkövesdi Erdészete 

Erdőkövesd — Rottenhoffer Lajos 
él: Gergeteg — Bükkszenterzsébet 6 /a, 20 év, A; Evetes-ág — Istenmezeje 
9/d+8/h, 40 év, Gy, KtT, Cs; Nyúlsütő -Istenmezeje 22/a, 30-60 év, Cs, 
KtT ; a térségben kevés a vaddisznó ; császármadarakat alkalmanként látott ; 
a területeken a madár fészkel; fészekaljat, fiatal csibéket figyelt meg; a csá- 
szármadár állománya nőtt az elmúlt időben. 

Büdöskúti erdőkerület — Csordás László 
él: Gyepűs 9/a + b-f g; Fehér-kő l/d+S/a + b; a területről a vaddisznó hi- 
ányzik; a császármadár állandó, fészkel; állománya az elmúlt időben válto- 
zatlan. 

Bátor — Pallagi Béla 
él: Kakas-völgy — Bátor 6/c, 30 év. A; fészkel, de a száma csökken; személye- 
sen csak ritkán látta. 

Szalajka völgyi erdőkerület — Nagy Lajos 
él: Nagyves 25 /g, KtT, Cs, Lf; a vaddisznóállománj^ közepes; a területen a 
császármadár állandó, fészkel; csibéket, illetve fészekaljat talált, az állomány 
az utolsó 10 évben nőtt. 

Pétervására ( Szénégető-jmszta) — Tóth István 
élt (az 1970-es évek elején) : Pétervására 11 /c, 15 éves, fenyő, Gy ; Pétervására 
I6/a, 10-30 éves, Cs, Gy, galagonya, Ny; Pétervására 12/b, 30 éves, Cs, Gy; 
valamikor rendszeresen látott császármadarat, az 1970-es évek elején még 
fészket is; a felmérés idejére a területről eltűnt, jelenleg biztosan nem él. 

116 



Mátranováki erdőkerület — Csősz Béla 
él : Sárközi-lapos 7, A, Cs ; Cseres-lápakút 8, B, Gy, Ny, Nyír ; a területen kevés 
a vaddisznó; alkalmanként látta; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje. 

Pétervására — Tar Mihály 
A területen császármadár biztosan nem él. 

Váraszó (Szalajka völgy) — Kóta Lajos 
él: Büdöskút 40 év, Gy, B; a térségben a vaddisznóállomány közepes; a csá- 
szármadár-állomány csökken; az elmúlt 10 évben többször látta (a felmérés- 
kor a madár jelenlétét megállapítani nem tudta). 



Mátrai EFAG Tamaleleszi Erdészete 

Tarnálelesz — Itatókút — Telek Pál 
él: Nagy-árnyék 11/d, 20 év, KtT, Ef, Gy, Cs; Máté-völgy - Patakuta 10/f+ 
10/b, 10—50 év, vegyes; Patak-verő — Nagyfár—Gergeteg — Szállás-verő 
3/b + 8/b+ 13/h; a területen kevés a vaddisznó; a császármadár állandó; 
rendszeresen fészkel; állománya az utolsó években csökkent. 

Tamaleleszi II. erdőkerület — Dániel György 
él: Tarnálelesz 6/d, 30 év. A; Pataj — Tarnálelesz 20/a, 50 év, B; a területen 
a vaddisznó aránylag kevés ; császármadarat alkalmanként látott ; fészkelése 
lehetséges; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje. 

Szentdomonkos — Szőke Pál 
él: Szentdomonkos 13/c, 45 év, Gy, Cs; a vaddisznó kevés; császármadarat 
ritkán látott; rendszeres megfigyelésre nem volt módja. 

Hevesaranyos — Király György 
él: Hevesaranyos 11/c, 50 év, KtT, Cs, Gy; Hevesaranyos 3/h,28év, KtT,Gy; 
Hevesaranyos 16/b, 60 év, KtT, Cs; a területen a vaddisznó kevés; a császár- 
madár állandó, fészkel; fészket és csibéket talált; az állomány az elmúlt 
10 évben nőtt; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje. 

Bekölce — Juhász László 
Megfigyeléseiből arra következtetett, hogy a teiületen biztosan nem él csá- 
szármadár. 

Szűcs — Szabó Albin 
Tudomása szerint a területen nem él császármadár. 



Mátra 

(20. erdőgazdasági táj) 

Sajnos a felmérés nem terjedt ki az egész Mátrára, mivel a Kékestől K-re 
eső területekről a kérdőívek többszöri kérésre sem érkeztek vissza. Ebből a 
térségből csupán Sirok község határából, a Mátra Múzeumi V. T. vadász- 
házának környékéről voltak régebbi adatai Nagy Gyulá-nak, amelyeket 
ellenőrzésünkkor meg is találtunk: 1963 óta 2 élőhely folyamatos és állandó. 

Talán a mátrai császármadár-állománynak van a legnagyobb tudományos 
publikációja; Nagy Gyula, Fehér Miklós, Varga András, Solti Béla évek óta 
közöl újabb és újabb megfigyeléseket elsősorban a Fol. Hist. Nat. Mus. Matra- 

117 



ensisben. 1963 óta magam is folyamatosan foglalkozom a Mátra császárma- 
dár-állományával. Sok évi tapasztalat alapján, a felméréssel egy időben a 
Nyugat-Mátrát választottuk fő kutatási területünknek, ahol 10 éve minden 
évben 3 hetes kutatótábort szervezünk az OKÏH Észak-Magyarországi Fel- 
ügyelőségének támogatásával a császármadár életmódjának vizsgálatára. 
Ezenkívül egész évben kéthetenként járjuk be a kutatási területet rendszere- 
sen, és folyamatosan gyűjtjük az adatokat. A térséget tehát mintegy modell- 
ként is tekinthetjük a felmérés értékelését illetően. Kutatási területünkről a 
kérdőíveken 27 — a valóságnak megfelelő — élőhelyről jött jelentés, amely- 
hez aio éves terepi munka még 23 élőhelyet eredményezett. A kérdőíveken 
tehát a valós élőhelyeknek mintegy 60— 65%-a szerepel. Ez elsősorban a 
madár óvatosságával magyarázható, másodsorban pedig az adatgyűjtés mód- 
szeréből ered, mivel tulajdonképpen csak a ,, véletlenül" meglátott madarak- 
ról, illetve azok élőhelyeiről van adatunk. Magam kezdtem el először a köz- 
vetett jelekből a rendszeres hazai adatgyűjtést (porfürdők ellenőrzése, toll- 
gyűjtés, ürülékgyűjtés stb.).Az adatgyűjtésnek ez a módja hazánkban még az 
ornitológusok között sem terjedt el, sajnos, erdészeink pedig nem is ismerik. 
Ezt bizonyítja az a tény, hogy az évek alatt folyamatosan bejárt területeken 
újabb és újabb élőhelyeket találtunk. 

A térségből származó több éves tapasztalat kapcsán a faj jó ismerőjeként 
ismertem meg Lajgút Györgyöt (Mátraszentlászló), Szűcs Xavért (Bagolyirtás), 
Bíró István erdőmérnök, erdészetvezetőt (Nagybátony), Nyirjes Ferenc nyu- 
galmazott vadőrt (Mátrakeresztes), Bozsik Pál vadőrt (Mátrafüred), Zádor 
Oszkár nyugalmazott erdészetvezetőt (Rudolf-tanya), Háber László kerület- 
vezetőt (Galya-tető). Sok éven át nyújtott segítségüket ez úton is köszönöm. 
A felsoroltakon kívül a kérdőíveken még Mátrafüredről Divéki 8ándor-t jelöl- 
ték meg a faj jó ismerőjéül. 



Mátrai EFAO Gyöngyössolymosi Erdészete 

Gyöngyöspata (Hidegkúti erdőkerület) — Mezővári László 
él: Ménes-kert - G^^öngyöspata 7 /a, T, Cs, Gy; Király -rét - Gyöngyöspata 
31 /a, Ï, Cs, Gy; Csepegő - Gyöngyöspata 33/a, T, Cs, Gy; területén a csá- 
szármadarakat alkalmanként látta; kipusztult: Csordáskút — Gyöngyöspata 
29/d, Rigókút — Gyöngyöspata 39/a. 

A jelentés ellenőrzése és a több éves megfigyelés bizonyítja, hogy még él: 
Gyöngyöspata 29/a, b, d -t- Gyöngyöspata 31/a + Hasznos 19/a, d (Pálfia), 
Gyöngyöspata 7 /a, b, d (Czájlik). 

Gyöngyöspata — Molnár Ferenc 
él: Böhmer - Gyöngyöspata 40 /a, 20 év, T, Gy; a területen egyszer látta; 
rendszeres megfigyelésre nincs ideje. 

Bagolyirtás (Mátraszentimrei erdőkerület) — Szűcs Xavér kerületvezető 
él: Bagolyirtás 21/b, 28 év, Gy; Bagolyirtás 21 /a, 39 év, KtT, gy, Cs; Fallós- 
kút 25/f, 30 év, KtT, Gy, rNy; 26/d, 14 év, B, Gy, KtT, Lf; ezek a területek 
a volt községi legelővel határosak, és lassan visszaerdősülnek ; vegyes korú 
B, Gy, rNy sok mogyoróval és galagonyával. Sok év folyamatos tapasztalata, 
hogy a térségben állandóan jelen van és fészkel is a császármadár. 

A jelentés ellenőrzése és 10 éves tapasztalat alapján a térségben még él; 

118 



Harasztos — Mátraszentimre 10/c, d+O/b+H/a, b, c (Gzájlik); Mátraszent- 
imre 26/a, b, c, d + 32/a, b + 33/a, b (Gzájlik) ; Mátraszentimre 24/a, b 4- Nagy- 
bátony 24/b, c, e (Gzájlik); Mátraszentimre 22/a, b + Hasznos 36/a, b (Gzáj- 
lik); Mátra-bérc — Mátraszentimre 4/a, b, c, d, e + 5/b4-3/c, d + Nagybátony 
17/d, e + Nagybátony 23/b, c (Gzájlik); óvár — Mátraszentimre l/a, b, e, d, 
e4-2/a (Gzájlik); Som-tető — Mátraszentimre 6/a, b, c, d-f-7/a, b, c, d, e, f, g 
(Gzájlik). A területen a vaddisznó mennyisége ingadozó; a fészkelés 1964 óta 
folj^amatos. 

Gyöngyöstarján (Sósi-réti erdőkerület) — Szabó Benedek 
él: Mély- völgy — Gyöngyöstarján 19 + 20, Gy, mogyoró; alkalmanként látta, 
fészkelése lehetséges. 

Gyöngyös (Mátraháza 11. erdőkerület) — Babicki Imre 
Gyöngyös 3/d, e, 100 év, B; a területen még él és fészkel a madár; Gyöngyös 
3/f+4/b, c + 8/b, d (di\ Fehér Miklós adatai szerint). 

Gyöngyös — Mátrafüred — Bozsik Pál kerületvezető vadász 
Nagy-állás — Gyöngyös 29/b, 25 év, T, Gy, húsos som; Bene-vár — Gyöngyös 
27/b, 35 év, T; Négyes-határ — Gyöngyös 18/a, b, 40 év, Ï, hárs, mogyoró; 
a térségekben a császármadár állandó; fészket, fészekaljat, csibéket is talált; 
állománya csökkent; a vaddisznó kevés. 

A területen még él: Éles-bérc — Markaz 15/a, b, f+ 16/a, b, d+ 17/a, b (Gzáj- 
lik); Markaz — Vár-bérc — Hegyes-tető — Éva-kő térsége (Gzájlik). 

Gyöngyössolymos (Nyirjesi erdőkerület) — Bakondi Endre 
Területéről csak a 84— 86-os tagokból ismerte (Farkaskút), ahonnan az el- 
múlt években eltűnt. 

Ellenőrzéskorm egállapítottuk, hogy még él; Lajosháza — Gyöngyössolymos 
72 /a, b + 69/a-f-68/c-t-73/a (Gzájlik); Kis-hegy -Gyöngyössolymos 106/a, b, 
c, d ( Varga András adatai után, Gzájlik) ; Bagoly-kő — Gyöngyössolymos 35/a, 
b -I- Parádsasvár 32/a + 33/a, b, c {dr. Fehér Miklós adatai után, Gzájlik); 
dr. Nagy Gyula Gyöngyössolymos területéről mint több éve állandó élőhelyet 
jelölte meg: »Szék-lápa — Hosszú-rét — Gyöngyössolymos 56/a, b; Butupalya — 
Pipis-rét — Gyöngyössolymos 70/a, b (Gzájlik). 

Gyöngyössolymos (Galya-tetői erdőkerület) — Háber László kerületvezető 
él: Mogyorós-orom — Parádsasvár 3/d, 20 év, B; 2 madarat látott alkalman- 
ként. Ellenőrzéskor megállapítottuk, hogy a területhez tartozik még szerve- 
sen Gyöngyössolymos 8/c, d is. Még él: Nyesett-vár — Gyöngyössolymos 
7/d+12/a, b (Gzájlik). ,,A vaddisznó és a róka előfordulása igen gyakori, 
a fészekaljakban és a párnapos csibékben tesznek nagy károkat, a területen 
kevés császármadár van." 

Ape — Kolarovszki János 
Területén biztosan nem él császármadár, az utolsó pár az elmúlt években tűnt 
el a Szűcsi 2 /a 30 éves tölgyesből. 

Mátrai EFAG Nagybátonyi Erdészete 

Szurdokpüspöki— Pásztó községhatár — Bódi Pál 

él: Kiscserkút — Szurdokpüspöki 9/a, 60—70 év, T; Diós-oldal — Szurdok- 
püspöki 16/b; területén a császármadarat alkalmanként észlelte, fészkelése 
lehetséges; rendszeres megfigyelésre nincs ideje. Ellenőrzéskor megállapítot- 

119 



tuk, hogy Szurdokpüspöki 9/a, Pásztó 2/e, f, g, h és 3/d, e erdőterületekkel 
együtt képez egy összefüggő élőhelyet (Standovár). Továbbá él még: Kis- 
koncsúr — Szurdokpüspöki 4/e, f+2/a, b + 3/g, h + 5/a (Standovár). 

Mátrakeresztes — Bakonyi András 
él: Vörös-tó — Hasznos 54/d, 20 — 25 év, vegyes; Tót-hegyes — Hasznos 13/a, 
50 — 70 év, vegyes. Ellenőrzéskor megállapítottuk, hogy Hasznos 54/a, b, c, 
d + 55/a, b együtt képeznek egy élőhelyet. Még a következő területeken él: 
Hasznos — Hosszú-réti fenyves 29/a, b, d4-30/a (Czájlik). Kipusztult: Fitó- 
völgy, Kőporos; mindkét helyről az erdő kitermelése kapcsán. 

Tar (3. erdőkerület) — Gortra István kerületvezető 
él: Fény ves-puszta — Tar 19/a, b, 30 — 50 év, vegyes; Vár-bérc — Tar 21 /a, b, 
5 — 50 év, vegyes. 

Ellenőrzéskor további élőhelyi adatokat gyűjtöttünk: Szakadás-gödör — Tar 
10/a, b + 9/b, d+8/b (Standovár); továbbá fészkelést tapasztaltunk Tar 5. 
erdőtagban (Czájlik), valamint Gombás-tető — Tar 34/a, b, c4- 33 /c-l- Hasznos 
39/b4-38/b, c (Czájlik). 

Nagyhátony (Lengyendi erdőkerület) — Sasvári István 
él: Ágasvár — Nagybátony 17., 102 év, B, Gy; Ágasvár-forrás — Nagybátony 
17., 37 év, B, Gy; Mézeskút - Nagybátony 17/c, 80 év, B, nH, hJ, hSz; a vad- 
disznóállomány közepes, a területeken a császármadár él, fészkel ; állománya 
az elmúlt években csökkent. Az ellenőrzés eredményét lásd a mátraszentimrei 
erdőkerületnél! 

Nagybátony ( Felsőlengyendi 5. erdőkerület) — Gyurka József 
Hallomásból tudja, hogy területén alkalmanként látták, de nem volt ideje és 
módja a rendszeres megfigyelésre. 

Dorogháza (Tótvölgyi erdőkerület) — Csárádi József 
él: Szurkos — Dorogháza 13/a, 30 év, B, Cs, Gy ; személyes tapasztalatból tud- 
ja, hogy területén fészkel a császármadár és állománya nőtt; a vaddisznó- 
állomány közepes. 

Mátraszentlászló (7. erdőkerület) — Lajgút György kerületvezető 
él: Vörös-kő — Nagybátony 54/g, 60 év, B; Piszkés-tető — Nagybátony 59/g, 
110 év, B; Bükkfakút — Nagybátony 57 /d, 40 év, B; Galya-vár — Szuha 
28.-1-23. tag, 40 év, B; Medve-barlang — Nagybátony 24., 40 év, B; a terüle- 
ten kevés a vaddisznó; a császármadár állandó fészkelő; fészekaljat, fiatal 
csibéket rendszeresen talált. 



Mátrai EFAG Parádí'ürdői Erdészete 

Parádsasvár — Rudolf -tanya — Zádor Oszkár 
él: Parádsasvár 23/a4-24/a, b; Pete-rét l/a, d, e; Szuha 20/a, b, c, d, e, f; 
a területen folyamatos a császármadár jelenléte; élőhelyeit évek alatt több- 
ször változtatta. 



120 



Észak-Borsodi dombvidék 

(16/a erdőgazdasági tájrészlet) 

A területről tudományos adatközlés nincs a császármadár előfordulására. 
Vertse (1939) kérdőíves felméréséből is kimaradt a Hevesi-dombvidékkel 
együtt, ami azzal magyarázható, hogy Vertse a császármadarat fel sem téte- 
lezte tulajdonképpen ezen a területen. A tájrészlet, a császármadár élőhelyei- 
nek nagy része a bükk (Fagus silvatica) elterjedési területére esik : Kondó — 
Bánfalva K-i, Dövény — Kelemér É-i községhatárától DNy-ra {Fekete — 
Blattny, 1913). Ettől a vonaltól ÉK-re eső szórvány előfordulások igen szo- 
ros kapcsolatot mutatnak a térség fedett karsztos területeire jellemző ún. 
víznyelő eróziós völgyekkel. Az itt található erdőtársulások (Astrantio — Tilie- 
tum) fitocönológiai vizsgálatakor Buday (1980) 28 Fagion fajt írt le, mint a 
társulásra jellemző színezőelemet. Ha e völgyek mikroklimatikus viszonyait 
is figyelembe vesszük, tudományosan magyarázhatóvá válik a császármadár 
előfordulása az Aggtelek — Teresznye elméleti vonal és Kelemér — Dövény 
É-i községhatárai közötti területen; pl. az Imola községhatárban fekvő Tó- 
berke élőhelynek része az Ördög-lyuk víznyelő és Kút-völgye felső, valamint 
középső szakasza, 

A császármadár elterjedésében e víznyelő völgyek éppúgy meghatározóak, 
mint a Tárna vízgyűjtőjében a homokkőbe vájt mély völgyek {Czújlik, 1979). 
A víznyelő völgyeknek köszönhető, hogy az Aggteleki-karszt császármadár- 
populációja és a Putnok térségi populáció között folyamatos genetikai kap- 
csolat van. 

Az erdőgazdasági tájrészlet ÉK-i területén a mérai erdészet térségét külön 
megvizsgáltuk abból a szempontból, hogy az Aggteleki-karszt populációja és 
a Zempléni-hegység populációja között találunk-e szórványterületet? Felté- 
telezésünket eleve megkérdőjelezte a térség nagy csapadékhiánya és a táj- 
részlet többi területeihez képest magasabb átlaghőmérséklete. Külön kérdő- 
ívet küldtünk minden erdőkerülethez, amelj-nek nagyobb, összefüggő erdő- 
területe van. A visszaérkező válaszok egyértelműen nemlegesek voltak. 
Az adatszolgáltatás további tapasztalatainkkal egybeesett (1. Mérai Erdészet). 

A Putnoki Erdészet területéről beérkező 24 élőhely jelzése a tudomány 
számára mind új adat. 

A császármadár jó ismerőjeként jelölték meg az adatközlők: Basi Zoltán-t 
Kelemérről, id. Dankó István-t a szuhai kerülőházból, Bacsó Lajos-t Putnok- 
ról. A térségben a faj ismeretének hagyománya van, az erdészek ismerik, 
figyelemmel kísérik. 

Borsodi EFAG Putnoki Erdészete 

Imola — Demjén Béla 
él: Tó-berke 4. + 6. + 7., 40—60 év, T, Cs, Gy; a vaddisznóállomány csekély; 
tapasztalata szerint a területen fészkel a császármadár, csibéket csapatban 
látott; az elmúlt 10 évben a Zúgó erdőtagból eltűnt a madár. 

Putnoki tsz-erdők — Varga Géza tsz-erdész 
él: Alsószuha 21 /a, 30-50 év, Gy, T; Trizs 12-13., 45 év, KtT, Cs; a terüle- 
ten rendszeresen fészkel a madár, fészekaljat talált; az elmúlt 10 évben ki- 
pusztult az erdő kitermelése miatt; Kelemér 14—15. 

121 



Alsószuha — Szász János 
él: Alsószuha 24/b, 35-70 év, T, Gy; Dövény 5/b, 50 év, T; Dövény- Szil- 
patak 20—25 év, fenyő; alkalmanként látta a császármadarakat; a területen 
fészkel, fészekaljat is talált; a faj állománya kissé nőtt. 

Sajógalgóc (5. erdőkerület) — Juhász Ferenc 
él: Sajókaza 4/e; Sajókaza 23/d; Sajógalgóc 1/d; vaddisznó kevés van a terü- 
leten; a császármadár állandó, fészkelése lehetséges; állománya az utóbbi 
években nőtt. 

Sajókaza — Kovács Sándor 
él: Villám-völgy — Sajókaza 8/a, c, 52 év, T, Gy; alkalmanként látta a mada- 
rat; fészkelése lehetséges; állománya csökkent az utóbbi években. 

Dubicsány — Mozgó Tamás 
él: Dubicsány 14/c, 60 év, T, Gy; a területen vaddisznó nincs; fészkel a csá- 
szármadár; fészekaljat, fiatal csibét talált. 

Putnok — Lehoczky János 
él: Putnok 20/a+ 31/a, 45-50 év, T, Gy; Dubicsány l/a, b, 10-15 év, T, Gy ; 
területén a császármadár rendszeresen előfordul, fészkel; fészekaljat is talált; 
állománya az elmúlt években csökkent. 

Putnok Községi Tanács V. T. — Antal István 
Dövény — Fény ves 12 /a, 15 év; Szil-patak 7/b; Réz-tó 1/b; Kis-pallag 17 /a; 
a császármadár állandó, fészkel; fészekaljat talált; az utóbbi időben az állo- 
mány csökkent; a vaddisznóállomány közepes. 

Putnok (Zsuponyói erdőkerület) — Bacsó Lajos 
él: Szurdok — Putnok 31., KtT, Gy; szuhai kerülőház környéke; Dövény 7/b; 
Szil-patak ; a területen a madár fészkel ; állománya az utóbbi időben csökkent. 

Szuha-fő — ifj. Tóth István 
él: Szuha-fő 17/b, 37 és 80 év, KtT, Gy; kipusztult: Felsőmészkemence — Szu- 
ha-fő 12/c, d, 3 év, KtT; Cseres -Szuha-fő 3/f, 40 év, KtT, Gy; a megjelölt 
élőhelyen a császármadár állománya csökkent az elmúlt években, bár előfor- 
dulása rendszeres; fészkelése lehetséges; a vaddisznó csak váltó vad. 

Jakfalva — dr. Bankovics Attila (Madártani Intézet) 
él: Pacsány (Csank-tanya környéke) — Hárs-tó, 40 — 80 év, Gy, T; 1964— 1974 
között téli és nyári időszakban 1-2 példányt figyelt meg egy-egy alkalommal; 
Jakfalva község határában a Tukó-völgyben kipusztult ; a területen a vaddisznó 
állománya közepes ; a császármadár állománya csökkent ; fészkelése lehetséges. 

Putnok Kossuth V. T. 
Putnok — Juh-legelő; Szuha-fő — Zsoldos-erdő ; Kelemér; a térségben a vad- 
disznóállomány közepes; a császármadarat alkalmanként látták; fészkel, 
fészekaljat is találtak. 

Kánó — Boldizsár Ferenc 
Személyes tapasztalata szerint a területen biztosan nem él a faj. 

Ragály — Zuhony — Tóth István 
Tapasztalata szerint a területen nincs császármadár. 

Putnok (Forrás-völgyi erdőkerület) — Miniò József 
A területen biztosan nem található császármadár. 

Trizs — Herczeg Pál 
A területen nem él a faj , az elmúlt 1 évben pusztult ki az utolsó pár ; Ragály 
13/e, f, 12-29 év, A. 

122 



Borsodi EFA(t Mérai Erdészete 

Hernádpetri — Tatár Kiss Imre 
Területén biztosan nem fordult elő császármadár. 

Perecse - Nagy Lajos 
Területén nem él a faj. 

Szemére — Iniga János 
A területen nem fordult elő a faj. 

Szalaszend — Doboveczki János 
Területén nincs császármadár. 

Hernád-szurdok — Szitás Imre — OrliczJci Sándor 
A térségben biztosan nem fordul elő a faj. 



Aggteleki-karszt vidéke (Aggteleki Tájvédelmi Körzet) 

(17-es erdőgazdasági táj) 

A térségből dr. Jánossy Dénes (1972) publikálta az első császármadár-meg- 
figyeléseket. Vertse (1939) felmérésében ez a tájegység sem szerepel. Jánossy 
mindkét észlelésének helyén ma is megtalálható a faj. Hosszú-völgyből, 
Kecső-völgyből, Nagy-oldalból, Ménes-völgj^ből 1963—1964 tele óta folya- 
matosan vannak adataim {Czájlik, 1975). Dr. Varga Zoltán és dr. Gyulai Iván 
több éve folyamatosan figj^elik a császármadarakat, elsősorban a Haragistya 
környékén. Megfigyeléseiket rendszeresen közlik velem, amiért ez úton mon- 
dok köszönetet. A 24 élőhelyből mintegy 20 a tudomán}^ számára teljesen új 
adat. A császármadár elterjedési területe szorosan követi a bükk elterjedési 
határát: Jósvafő — Éger-szög — Szendrő (határának ÉNY-i része) — Torna- 
szentjakab vonalát {Fekete — Blattny, 1913). 



Borsodi EFAGr Színi Erdészete 

Aggtelek (Aggteleki erdőkerület) — id. Balázs László 
él: Babadjut-oldal — Aggtelek 39/a, Gy, B + Farkaslyuk-oldal — Aggtelek 
39/b, c, T, Gy; vaddisznó a területen nincs, a császármadár állandó, fészkel; 
fészekaljat talált; a faj állománya az utóbbi időben csökkent. 

Aggtelek — ifj. Balázs László 
él: Aggtelek 34/a, 40 év, Gy, som; Aggtelek 24/a, 30 év, Gy; Aggtelek 36/a, 
45 év, T, Gy; vaddisznó kevés van a területen; a császármadár rendszeres, 
fészkel; az adatközlő fészekaljat is talált; a faj állománya az utolsó 10 évben 
nőtt. 

Jósvafő (Jósvafői erdőkerület) — Jónyer Sándor 
él: Hosszú-völgy — Aggtelek 30/a, b, 30 — 60 év, Gy, B, T; Kecsővölgy — Agg- 
telek 37 /c + 39/a, b, 50-70 év, Gy, B, T; Iván-hegy - Aggtelek 20/a, b, 
50 — 70 év, Gy, T; a területen a császármadár állandó, állománya az utóbbi 
időben nőtt. 

Ellenőrzéskor és több éves tapasztalatból megállapítottuk, hogy még él; 
Haragistya-oldal, valamint a 278-as erdőgazdasági határcölöp és a 192-es 

123 



cölöp közti területen; Haragistya-tető — Fenyves-töbör (volt Csemete-kert 
környéke); Lófej -völgy — Lófej -forrás környéke; Ménes-patak völgye — Med- 
ve-kerti forrás körnj'éke; Haragistya-tető és a régi erdészház mögötti feny- 
ves {dr. Varga Zoltán adatai után, Czájlik). 

Szelcepuszta — Jona Albert 
él : Nagy-oldal (Éles-hegy) ; Magas-galya; Hosszú-völgy; a területen a császár- 
madár rendszeres ; megfigyelt fészket és fészekaljat. 

Szelcepuszta — S zin — Bigus Béla 
él: Patkós 10/b, 40 év, Gy, Lf, mT; Iván-hegy 20/d (fiatalos), Lf, mT, Gy; 
az állománycsere kapcsán az utolsó 10 évben kipusztult: Lopó-galya 13/c, 
20 év, eF, Cs; Százholdas 14/b, 20 év, eF, Cs; a vaddisznóállomány közepes, 
a császármadár állandó faj ; fészket, fészekaljat is talált; állománya az utóbbi 
időben csökkent. 

Szelcepuszta — Borsodi Balázs 
él: Verő — Szögliget 3/b, 18 év, elegyes; Kő-kosár — Aggtelek 11 /a, 5 — 50 év, 
elegyes; a szini Egyházi Tsz erdeje 10—25 év, cserjés, somos, gyertyános; 
Nagy-oldal — Iván-hegy — Aggtelek 20/d, fiatalos, elegyes; a területen a vad- 
disznóállomány közepes, helyenként kevés; a császármadár állandó faj; fész- 
ket, fészekaljat, csibéket is talált. 

Szögliget (Szin 2. erdőkerület) — Dienes István 
él: Gyökeres-oldal — Szögliget 34/a, 60 év, B, Gy; Mái-oldal — Szögliget 38/c, 
50 év, KtT, Gy; a vaddisznóállomány közepes; a császármadarakat alkal- 
manként látta; rendszeres megfigyelésre nem volt ideje; véleménye szerint 
állományuk csökkent. 

Vidomaj (1. erdőkerület) — Tátrai Mihály 
él: Felső-Dolina 24 /b, 40 — 50 év, vegyes; az elmúlt 10 évben kipusztult: 
Koburjánka 24/a, Gy, T, cserjés; Hármashatár 12/a, fenyves, T, Gy; az élő- 
helyként megjelölt területen a faj állománya az utóbbi években csökkent; 
a vaddisznóállomány közepes. 

Bódvaszilas — Ligeti Tibor 
él: Bakantok 4/b; Hársas 7/d, e; a császármadarakat alkalmanként figyelte 
meg; állományuk csökkent; a vaddisznóállomány közepes. 

Tornaszeiit Jakab — Bicsu Béla 
él: Tornaszentjakab — Száraz-telek, 35 év, T; a vaddisznó kevés; a császár- 
madarakat alkalmanként látta, a területen fészkel; fészekaljat, csibéket ta- 
lált; a madár állománya nőtt. 

Szin (Antalmajori erdőkerület) — Krajnyák András 
Tapasztalata szerint területén nem él császármadár. 

Bódvaszilas — Lőrincz Lajos 
Területén biztosan nem él a faj. 



Zempléni-hegység 

(15. erdőgazdasági táj) 

A területen a császármadár elterjedése pontosan követi a bükk Ny-i és D-i 
elterjedési határát: nyugaton (É — D irányban) Gönc— Boldogkőváralja — 
Abaújszántó — Tállya — Mád, innen K-re Tolcsva — Bodrogolaszi {Fekete — 

124 



Blattny, 1913). Az 1950-es években Szijj (1955) említ több adatot, amelyek 
közül Tokáron és Kőrös-hegyen azóta is folyamatosan él a császármadár. 
Vertse (1939) felmérése szerint főleg a Mikóháza és Erdőbénye vonalában 
húzódó erdőségekben található. 1976-os felmérésünk szerint ez az elterje- 
dési területnek csupán töredéke, pedig sajnos a hegység É-i és K-i részéről 
az erdészetek nem küldték vissza a kérdőíveket. Ezekből a térségekből tehát 
nincsenek adataink, bár néhány jelzés érkezett Hollóháza és Telkibánya kör- 
nyékéről. Szijj idevonatkozó pál-hegyi adatát az ellenőrzéskor nem találtuk, 
ez azonban nem jelenti a faj kipusztulását a térségből. Fintha (1972) említi 
még a Nagy-Milic-oldalt; Sátoraljaújhelytől D-re a Nagy-Nyugodó-oldalt, 
mint olyan területeket, amelyek nem estek bele felmérésünk területébe 
ugyan, de a császármadár itt is előfordul. 

Az adatközlők szerint a faj jó ismerői a területen: Révész József hivatásos 
vadász (Boldogkőújfalu), Jóni Vince (Boldogkőváralja), Fekete Gábor vadőr 
(Erdőhorváti). 

A visszaküldött kérdőívek bizonysága szerint az erdészek és a vadászok 
ismerik és figyelemmel kísérik a császármadarakat területükön. 



Borsodi EFAG Tállyai, Boldogköváraljai és Tolcsvai Erdészete 

Mád (Diósi erdőkerület) — Tőkés József 
él: Bodrogkeresztúr 2/d, 30-60 év, T, Gy; Mád 24/a, 10-25 év, T; a vad- 
disznóállomány közepes; területén a császármadár állandó, 1972—1976 kö- 
zött rendszeresen észleli; fészket, csibéket is talált; a faj állománya az elmúlt 
10 évben nőtt. 

Tally a — Mátrai András 
él: Tally a 45 /a, 20 év, vegyes; a vaddisznóállomány közepes; a császármadár 
rendszeres; az adatközlő biztos a fészkelésben; állománya az elmúlt évek- 
ben csökkent. 

Abaújszántó (Aranyos-völgyi erdőkerület) — Takács Vince 
él: Abaúj szántó 12/c-t- 13/b, fiatalos; a vaddisznó kevés; a császármadár rend- 
szeres, csibéket is talált; a faj állománya nőtt. 

Boldogkőváralja — Vitányi László 
él: Csurgó — Boldogkőváralja 10/c, 80 év, B, Gy; Bodrogkőújfalu l/a, b, 
20 — 22 év, Lf; a császármadár rendszeresen fészkel; fészekaljat, csibéket is 
talált; állománya az utóbbi időben nőtt; a vaddisznó kevés. 

Regéc (26. erdőkerület) — Magyar József kerületvezető 
él: Szárkő- Regéc 92/b, f, g, 48-55 év, B, KtT; Bán-hegy - Fóny 31 /a, b + 
+ 32/C, d, 40-55 év, B; Dorgó- Regéc 89/a + 98/a+ 100/a, 80-85 év, B, 
Lf; területén a faj állandó, fészkel; fészekaljat, csibéket talált; az állomány 
nőtt; a vaddisznó kevés. 

Baskó — Pozemba László 
él: Baskó 16/a, 50 év, B, Gy, KtT; Baskó 29/e, 50 év, B, Gy, KtT; a vaddisz- 
nó kevés; a császármadarat alkalmanként látta; fészkel, állománya nőtt. 

Baskó (4. erdőkerület) — Hegedűs István kerületvezető 
él: Baskó 71 /c, 50 év, T, Gy; Baskó 70/c, 50 év, T; Baskó 77/b, 30 év, T, Lf; 
az elmúlt évben kipusztult: Baskó 84/c, 35 év, Lf; az élőhelyül megjelölt terü- 

125 



leteken a császármadár állománya csökkent; bár állandóan fészkel, az adat- 
közlő fészekaljat is talált; a vaddisznóállomány közepes. 

Baskó (3. erdőkerület) — Hanák Miklós 
él: Baskó 62/a, 60 év, T; Baskó 51/a, 25 év, Lf; Baskó G5/b, 60 év, T ; terüle- 
tén a császármadár állandó, fészkel ; fészket is talált ; állománya nőtt ; a vad- 
disznó kevés. 

Háromhuta — Granoviter László 
él: Tokár — Háromhiita 34/a, 45 év, KtT; területén a császármadár folyama- 
tosan jelen van, fészkel; fészekaljat, csibéket talált; a faj állománya nőtt; 
a vaddisznó kevés. 

Háromhuta (S. erdőkerület) — Horasi Lukács 
él: Háromlmta 56/b, 55 év, T; a madarat alkalmanként látta; az állomány 
nőtt; fészekaljat, fiatalokat talált; a vaddisznó kevés. 

Háromhuta (9. erdőkerület) — Fekete Péter 
A felmérés idején a területen biztosan nem él; az utóbbi 10 évben pusztult ki 
Háromhuta 114/a, d erdőrészből. 

Háromhuta (10. erdőkerület) — Nóvák Imre 
él : Háromhuta 158/b, 60 év, B, KtT ; területén alkalmanként látja a madarat ; 
az állomány nőtt; a vaddisznó kevés. 

Tolcsva — Matisz Ferenc 
él: Háromhuta 146/c, 70 év, 80% Lf, 20% B ; Erdőhorváti 15/b, 35 év, B, Lf; 
területén alkalmanként látja; fiatalokat talált; a madár állománya csökkent;, 
a vaddisznó kevés. 

Komlóska — Kovács József 
él: Barlang — Komlóska 3/a, 40 év, T, Gy; Limonos — Komlóska 13/c, 40 év^ 
T, Gy; Középbérc — Komlóska 9/c, 70 év, T, Gy; kevés a vaddisznó; a csá- 
szármadár állandó ; állománya nőtt. 

Abaújszántó (3. erdőkerület) — Kovács István 
Területén a faj biztosan nem él. 

Tolcsva (1. erdőkerület) — Szolivajn Bertalan 
Területén császármadár nem él. 

Moqyoróska — dr. Bankovics Attila, Madártani Intézet 
A falu környékén 1961. júl. 20-án egy császármadárcsaládot figyelt meg 
10— 12 rejjülős csibével. 

Az ellenőrzések tapasztalatai szerint még él ; Pálháza : Lackó-hegy — Kávás- 
kút közötti területen (Czájlik) ; Pálháza : Pirinj^ó-forrás és Nagy-Gereben kö- 
zött (Gzájlik); 1978—1980 között mindkét területen többször megfigyel- 
tük a madarat. Péterménkő térségében máshol nem találtunk. 



Bükk hegyséf? 
(18. erdőgazdasági táj) 

A Bükk hegység császármadár-állományáról az első tudományos közlésnek 
Bérezi Károly 1861-es írását fogadhatjuk el: ,,a Bükkben a császármadár álta- 
lánosan elterjedt" — írja, majd konkrétan a Lusta-völgyből említ 15 — 20 pél- 
dányos csapatokat. Az 1930— 1940-es évekből Vásárhelyi (1960) ír le lelőhe- 
lyeket: 1933. IX. 6., Lillafüred -Fehér-kő; 1934. VII. 18., Hollós-tető; 1934. 

126 



IX. 5., Békasótörő; 1934. IX. 12., Köpüsi-szikla ; 1940. VII. 28., Molnár-szikla; 
1942. X. 1., Bekény; 1943. IX. 12. Dédesvár-völgy. A debreceni KLTE Állat- 
tani Tanszékének gyűjteményében találtam egyéves császármadárkakast 
Vásárhelyi gyűjtéséből (1938. III. 5., Lillafüred). Szintén Vásárhelyi István-tói 
származó adat, hogy 1923—1933 között Lillafüred környékén 4 vándorsó- 
lyomfészeknél 66 (!) db fiatal császármadár-maradványát talált. Ebben az 
időben írja : ,,A császármadarat a Bükkben alig vadásszák, a sípolást tudtom- 
mal jelenleg senki nem űzi" {Berényi— Vásárhelyi, 1938). Jóval később Vásár- 
helyi (1959) így nyilatkozik: ,,a borsodi Bükkben a császármadár él, mégpedig 
szép számmal. . . Puskaporos, i^lsóhámor, lillafüredi — egri műutak térsége, 
Csanyik-völgy, Bekény." A faj ismertségéről a következőket jegyzi meg: 
,, Ismertem a Bükkben az erdészek körében puskásokat, akik évtizedekig 
járták az itteni erdőket, és mégsem tudtak előfordulásáról." 

1964. I. 18-i keltezésű, hozzám írott levelében Vásárhelyi jelzi: , .császár- 
madár a Bükkben van, most kaptam adatot, hogy a Nyírjesen és a Jávor- 
hegyen láttak néhányat", 1964. VII. 5-én — közös munkánk kapcsán — a kö- 
vetkezőket írja: ,, Bizony a császármadár ügye rosszul áll. Én a Bükkben az 
összes ismert erdészeket, erdőőröket kértem . . . Mind tudta, hogy területén 
fészkel, de már utánamenni egyiknek sem volt kedve." 

Sajnos az előbbi megállapítás 12 év múlva is ,, visszaköszönt"; az 1976-os 
felmérésben a Bükk hegység volt az egyetlen olyan erdőgazdasági táj, ahon- 
nan az erdészektől egyáltalán nem kaptam értékelő adatot. Ezért küldtem 
kérdőívet Szitta Taiiiásnak és dr. Bankovics Attilána.\i. Az ő adataik, 35 év 
szakirodalma, valamint saját megfigyeléseim közreadásával megkísérlem fel- 
vázolni a császármadár előfordulási helyeit a Bükkben. 

Tapasztalataim szerint egyes térségekben ismételten megjelenik a faj, 
ha számára megfelelő erdőszerkezeti viszonyok alakulnak ki. Pl. Fehér-kő: 
Vásárhelyi első adatai 1933, saját adataim 1965, 1983, vagy Istállóskő térsége: 
dr. Jánossy Dénes 1960-ban jelzi, hogy eltűnt, dr. Kárpáti László 1974-ben 
újra látja. Ezek a tények azt bizonjátják, hogy a Bükk egyes részei klimati- 
kusan potenciális császármadár-élőhelyek. 

Az elmúlt évek nagy erdőkitermelései után előre látható, hogy a termelést 
követő 10— 15 év múlva újra várható a császármadár megjelenése. A régi élő- 
helyek ismerete fontos támpont lehet ezeknek az erdőterületeknek a későbbi 
kezeléséhez ; pl. gyérítések és egyéb kezelővágások térbeni és időbeni megha- 
tározása. (Itt jegyzem meg, hogy a Mátrában 5 éve folynak konkrét mérések 
arra, hogy az egyes erdőszerkezetek és nevelővágások milyen hatással vannak 
a császármadár-állományra. A vizsgálatok a befejező szakaszban tartanak.) 

A Bükk hegységben — sajnos csak alkalmanként — végzett munkámhoz 
szintén nagy segítséget nyújtott dr. Gyulai Iván tapasztalatainak rendelke- 
zésemre bocsátásával. 

Az előbbi okok miatt — a többi tájegységtől eltérően — kronológiai sor- 
rendben közlöm az általam fellelt bükki adatokat, köztük saját publikált és 
nem publikált adataimat is. 

1950— 1960 között tarvágás kapcsán eltűnt a császármadár Szilvásvárad — 
Horotna-völgy — Istállós-kő környékéről, Nagy-Kopasz-hegy és a Vöröskő- 
bérc közötti völgyből, a tarkői Hárskút feletti erdőből {Jánossy, 1972). 

1964. II. 18., Nyírjes — Köpűs-forrás környéke: 2 éjszakázóhely {Vásár- 
helyi jelzése után, Czájlik). 



127 



1964. IV. 16., Ómassa— Jávor-hegy 3 példány a fajból, 1 éjszakázóhely 
{Vásárhelyi jelzése után, Czájlik). 

1964. VI. 14., Szilvásvárad — Bacsó-völgy felső szakasza {Pásztor János 
erdész jelzése után, Czájlik). ,, Szilvásvárad térségében császármadár szép 
számmal van a fiatal bokros részeken, bodzaérés idején a völgyekben talál- 
hatók" {Pásztor János 1964. VI. 2-án hozzám intézett leveléből). 

1964. VIII. 26., Feketesár; VIII. 27., Balla-völgy {Kéve, 1975). 

1965. VII. 10., Fehérkő-lápa : 1 tojó és 6 csibe; VIII. 13., Lillafüred - Jávor- 
hegy: 1 példány (Czájlik). 

1967. IV. hóban Bálványtól 3 km-re ÉK felé az Ördög-oldal öreg bükkössel 
övezett lucfenyvesében (1967-ben 20 év körüli állomány) alkalmanként l-l 
példány {Bankovics Attila, Madártani Intézet — kérdőív). 

1974 nyarán Istállós-kő és Tar-kő tisztásain, a hármaskúti úton megfigye- 
lések a madárról {Kárpáti, 1977). 

1977. VIII. 15., Kőlyuk-Galya — Udvarkő-barlang 5/e, fiatal bükkösben 
2 példány; 1978. 1. 18., Biizgó-kő - Mályinka 17/f ÉK sziklaerdő: 1 példány; 
1979. I. 18., Szentlélek — Ördög-oldal 2/b (turistaút mentén), ÉK, idős lucos: 
1 példány {Szitta Tamás, Bükki Nemzeti Park — kérdőív). 

1979. Ì. 19., Bükkszcntkereszt - Száraz-Szinva ; 1979. V. 2., Várkút - 
Nagyeged-bérc végén levő vegyes állományú erdő. 

1979. V. 13., Nagy-Tibát völgye, tarvágás utáni természetes bükkújulat 
(fiatalos, bokros) {Czájlik, 1981a). 

1983. VIII. 29., Szentistván-lápa (borókás töbör szélén), a madarat a jel- 
zett év áprilisában látták először, ettől kezdve állandó; VIII. 30., Buzgó alatt 
a Szentlélekre vezető gyalogúton : 1 példány, korábban 4 példány {Gyulai Iván 
szóbeli közlése után. Czájlik). 

'i 1983. IX. 1., Nagy-hegy — Fehérkő-lápa, a kulcsos ház mögötti 40 év körüli 
fenyvesben 2 példány és éjszakázóhely (Czájlik). 

1984. IV. 30., Ős-erdő és Tar-kő között (az Ős-erdőtől mintegy 300 m-re a 
fiatalosban) 1 db fiatal kakas {Csapody Zoltán — Gödölle Márton szóbeli közlése 
után, Czájlik). 

Kácsi dombvidék 

(16/b hevesi erdőgazdasági tájrészlet) 

A területről tudományos adatközlés a császármadár előfordulására nincs. 
Vertse (1939) kérdőíves felméréséből ez a terület is kimaradt. D-en és K-en a 
császármadár és a bükk elterjedési területének határa egybeesik. D-en Szomo- 
lya — Bagács, innen Kisgyőr — Görömböly-(Miskolc)-Tapolca — Diósgyőr {Feke- 
te -Blattny, 1913). 

Az adatközlők a faj jó ismerőjeként a területről senkit sem neveztek meg. 
Az itt élő erdészek nagyrészt ismerik és figyelemmel kísérik a császármadarat. 

Borsodi EFAG Mocsolyástelepi Erdészete 

Kisgyőr — Zádor László kerületvezető 
él: Odúszék-völgy -Kisgyőr 59/f, 120 év, B, KtT; Valkólápa - Kisgyőr 66/c, 
120 év, B, KtT; 63/a, b, c, B, KtT; területén a császármadarakat alkalman- 
ként látta ; fészkelése biztos, csibéket személyesen talált ; az állomány az utol- 

128 



só 10 évben változatlan; a vaddisznóállomány közepes, viszont sok a vad- 
macska. 

Luga (1. erdőkerület) — Molnár Géza 
él : Kisgyőr 33 /e, 30 év, T, B, Gy ; a területen a császármadár állandó; az utolsó 
10 évben az állomány csökkent. 

Kacs (5. erdőkerület) — Csattos Bertalan 
él: Kacs 8/a, 50 év, Cs, T, som, kökény, galagonya; Kacs 7/c, Cs, T, B; az 
utóbbi 10 évben kipusztult: Kacs 10 /a, cseres-tölgyes; a megjelölt élőhelye- 
ken folyamatosan észleli a császármadarakat; a vaddisznóállomány közepes. 

Szil-pusztai erdőkerület — Barna István 
Területén biztosan nem él a faj. 

Mezőcsát (7. erdőkerület) — R. Kiss József 
Területén biztosan nem él császármadár. 

Leninváros — Kiss Béla 
A térségben nem él császármadár. 



A dolgozat lezárva: 1984. XI. 18-án. 



A szerző címe: 

Czájlik Péter 

H -1037 Budapest 

Jablonkai út 7. 



Irodalom — References 



Bacsó N. (1948): Temperature Distribution in Hungary 1901 — 1930. Magyarország 

éghajlata. 5. 129. 
Bacsó N. (1959): Magyarország éghajlata. Budapest. 

Berényi V. — Vásárhelyi I. (1938): Császármadár a Bükkben. = Magyar Vadászújság. 56. 
Buday G. (1980): Az Aggtelek vidéki kavicshát vegetációjának cönológiai és ökológiai 

feldolgozása. II. A víznyelő eróziós völgyek erdőtársulása (Astrantio — Tilietum ass. 

nov.) Acta Biol. Debrecino. 17. 113-128. 
Czájlik P. (1965): Ami eddig hiányzott vadgazdálkodásunkból. = Magyar Vadász. 6. 9. 
Czájlik P. (1975): Hanem vigyázunk, kipusztul! = Nimród. 8. 12 — 13. 
Czájlik P.— Nagy Gy. (1976): Kérdőívek a császármadár elterjedéséről. Mátra Múzeum 

kézirattára. 
Czájlik P. (1978): Adatok a császármadár (Tetrostes bonasia L.) populáció magyaror- 
szági helyzetéről, ökológiai viszonyairól. Madártani Tájékoztató. 3. 22 — 25. 
Czájlik P. (1979): A. csás7.á,vm&áÁv — Tetrastes bonasia L. — az Északi-középhegységben. 

Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 5. 107-113. 
Czájlik P. (1981a): Ecological investigations of the Hazelhen (Tetrastes bonasia L.) 

population in the Matra mountains. Aquila. 88. 31 — 60. 
Czájlik P. (1981h): Adatok a császármadár (Tetrastes bonasia L.) tollazatának és toU- 

váltásának ismeretéhez. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 7. 103 — 133. 
Czájlik P. (1981c): Die Verbreitung des Haselhuhns (Tetrastes bonasia L.) aufgrund der 

Zusammenhänge zwischen zirkannualen Lebenstätigkeiten und kliinatischen Faktoren. 

Acta Biol. Debrecina. 18. 149-188. 
Danszky I. (szerk.) (1963): Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási, erdőtele- 
pítési irányelvei és eljárásai. V. Északi-középhegység erdőgazdasági tájcsoport. OEF, 

Budapest. 
Fekete L. — Blattny T. (1913): Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar 

áUam területén. Selmecbánya. 79 — 85. 

129 



Fintila I. (1972): Vándorsólyom- és császármadáradatok a Sátor-hegységből. Aquila. 

78-79. 226-228. 
Frianyák Sándor (1978): Magyarország földrajza. Budapest. 
Jánossy D. (1972): Faunatörténeti és jelenlegi adatok a császármadár (Tetrastes bonasia 

L.) előfordulásához Magyarországon. Aquila. 7 S — 79. 153 — 156. 
Kakas József (1967): Magyarország éghajlati atlasza. II. Adattár, Budapest 
Kéve A. (1975): Jegyzetek a Mátra és a Bükk hegység madárvilágának ismeretéhez. Fol. 

Hist. Nat. Mus. Matraensis. 3. 139-147. 
Moskát Cs. (1975): A Karancs-Medves madárvilága. Aquila. 82. 105 — 113. 
Ruzsik M. (1978): Egyedüli fajdfélénk a császármadár. — Nimród. 98. 418-419. 
Solti B. (1983): Madártani megfigyelések a Cserhátból. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 

8. 163-169. 
Szijj L. (1955): Adatok a Sátor-hegyság madárvilágához. Aquila. 59 — 62. 417 — 418. 
Varga A. (1983): Madártani feljegyzéseim (1960-1980 között). Fol. Hist. Nat. Mus. 

Matraensis. 8. 169-173. 
Vásárhelyi I. (1959): Császármadár a Bükkben. = Magyar Vadász. 7. 15 — 18. 
Vásárhelyi I. (1960): Csigákat fogyasztó gerincesek a Bükkben. Vertebrata Hung. 2. 121. 
Vásárhelyi I. (1963): A császárinadár megfogyatkozásának oka. Kézirat. 
Vertse A. (1939): A császármadár elterjedése Csonka-Magyarországon. Aquila. 42 — 45. 

227-239. 



Hazellieii (Tetrastes bonasia) habitats in Hungary 
according to a 1976 questionnaire survey 

P. Czájlik 

Regarding the range in Hungary- of the Hazelhen, which is the only species of grouse in 
this country, Vertse (1939) was the first to make a sui'vey that can be described as country- 
wide although he left out of consideration the large areas of hillcountry to be found in 
northern Hungary (Aggtelek Carst, hillcountiy in Heves and Borsod counties, Karancs — 
Medves). With a view to recognizing the fauna aspects and zoogeographical significance 
of northern Hungary, and creating a nature conservation management plan for this region, 
faunistic and phytocenological investigations have to be carried out. A comprehensive 
work published under the editorship of Danszky ( 1 963) is considered a pioneering work in 
this field. The botanical, phytocenological knowledge of the hillcountry has been enriched 
by research conducted by Dr. János Suba in the Tarna valley, and more recently by 
Dr. Gábor Buday in Borsod county. These have contributed to the investigations of 
Hazelhen habitats. 

After the establishment of the Aggtelek Carst Nature Conservation District and the 
start of the biosphere programme, the research work begun by Dr. Pál Jakucs is presently 
being continued under the guidance of Dr. Zoltán Varga. (This is the only biosphere re- 
search in Hungary officially engaged in scientific investigations of the Hazelhen). 

A survey carried out in 1976, on ai'eas disregarded by Vertse, brought notable results: 

1. Karancs — Medves — 19 habitats, including 6 totally new; 

2. the hillcountry in Heves county — 21 previously unpublished habitats, and the 
hillcountry in northern Borsod county — 24; 

3. the Aggtelek Carst Nature Conservation District — 24 habitats, including 20 unpub- 
Ushed, and the Kacs hillcountry 7 completely new habitats. 

This survey also registered new findings on the hillcountry included in Ferise's survey : 
Börzsöny — 8 previously unpublished habitats; Mátra — some 50 habitats, almost all 
completely new; Zemplén — 26 habitats including 20 previously unpublished; Bükk — 33 
habitats including 1 1 new. 

Unfortunately, the eastern part of the Mátra mountains and the northern and eastern 
parts of the Zemplén mountains were omitted from the survey since the questionnaii'es 
were not returned. 

According to the questionnaires the Hazelhen is not present in the Cserhát region,, 
although some data by Ruzsik states the contrary. Accordingly, further investigations 
and surveys are required for this site. 

130 



By publishing data of forest compartment exactness, the author endeavours to supply- 
basic data for national research as well as for nature conservation purposes. On the grounds 
of experience gained on the Western Mátra mountains, the main area of present-day 
Hazelhen research, the survey can be evaluated in a way that 60 to 65% of all habitats 
were indicated by the questionnaires. The ratio is related to the cautiousness of the bird 
and the method of data recording, since the indications were obtained from birds and 
habitats perceived "by chance". The author started systematic data collecting based on 
indirect signs (control of dust baths, collection of feathers and excrement etc.). This 
method has not become general among ornithologists in Hungarj' and is unknown to 
foresters, as verified by the newer and newer habitats found in areas that had been 
continually searched for several yeai's. 

It is rather difficult to estimate the Hazelhen population since, according to our experi- 
ence, on a yearly basis the number of birds in the individual habitats is highly variable. 
After completion of the present investigations of population dynamics, the author will 
discuss the results. 

The author expresses his sincere thanks to all people who helped him in the control 
work. Thanks are due in particular' to Dr. Gyula Nagy deceased, who was Director of the 
Mátra Museum. It was he who undertook the printing of questionnaires and the organiza- 
tion of the whole survey. Thanks are also due to Dr. Béla Solti for collecting and summariz- 
ing the questionnaires, to Forest Engineer János Bessenyei who, as manager of the Erdô- 
kövesd Forestry, took part in a survey in 1964, and in 1976 (as Chief of the Eger Forest 
Directorate) carried out notable work in sending out and collecting in the questionnaires. 
Also Dr. Etnil Bartiiss has greatly contributed to this work. 

Young research workers of the Institute, Tibor Standovár, Zsolt Pálfia and József Szirmai 
have participated in the work for almost ten years, and their results are contained in the 
present study. Finally, thanks are due to Dr. Dénes Jánossy who has aid and supported 
the author's research over the past 20 years, ajid who also offered advice and guidance in 
the course of this survey. 



131 



XL INVESTIGATIONS ON THE NESTING 

ECOLOGY OF THE GREAT BUSTARD (OTIS T. 

TARDA L., 1758) IN THE DÉVAVÁNYA 

NATURE CONSERVATION DISTRICT 

L COMPARATIVE STUDIES OF MICROCLIMATE L 

Dr. S. Faragó 

Game Management Dept., University of Forestry and Wood Industry, Sopron, Hungary 



The world population decrease of the Great Bustard (Otis t. tarda L.) also 
included the Hungarian population. In 1969, the total number of individuals 
was 2765 — a 68% decrease when compared with the 8557 present in 1941 
{Fodor, 1975). Completely protected since 1970, the population notably 
increased and in 1975 the Dévaványa Nature Conservation District was 
established. The nest saving, hatching, raising, and repatriation work, started 
in 1979 at the Great Bustard Station of the District, proved to be successful 
{Sterbetz, 1982; Faragó, 1983a). 

This success encouraged a wide range of research work dealing with its 
nesting ecology and, by preserving the bord in the open field, to improve 
work efficiency at the Great Bustard Station. 

Considering the environmental conditions of the Great Bustard area, this 
species should be considered as a species having a wide limit of tolerance. Its 
small plasticity has to be refuted since this type of species has a wide ecolog- 
ical potential at its disposal. Due to several factors, they have a high rate of 
ecological valence. On this basis, it is important to start preserving the 
Great Bustard {Faragó, 1983b). 

Autoecological investigations have already thrown light on a number of 
questions. Authors are of the opinion {Faragó, 1979, 1981, 1983b, c, 1984a) 
that the changes in habitat, migration from its primary nesting places to 
agricultural areas, are due to the ecologically superior nesting conditions 
prevailing in culture habitats. This seems to be the reason why, during the 
display period in western Hungary, 89.7% of the Great Bustards are associat- 
ed with the culture ecosystems and only 10.3% with the natural ones {Faragó, 
1984b). The same is confirmed by the 276 litters taken to the Great Bustard 
Station between 1979 and 1982. Only 28.99 per cent were found on meadows 
(some on planted grassland), the rest were discovered in culture habitats 
(50.37% in lucerne and 8.33% in cereals). It should also be mentioned that in 
lucerne 2.12 was the average egg /brood size, in wheat 2.10 and on meadows 
2.00 {Faragó, 1983a). 

Of the environmental factors, it is the soil, hydrological, and microclimatic 
conditions and the feeding environment that have played, and are still 
playing, a decisive role in the changes of habitat. The investigations started 
at Dévaványa in 1979 were aimed at verifying or refuting these suppositions. 
As regards methodology, the author relied on his own investigations begun in 
1976 on the plain in northwest Hungary {Faragó, 1979, 1981). The general 
conclusions have been partly published by the author {Faragó, 1983b, 1984a), 
detailed analyses of the soil and hydrological conditions have been carried 

13a 



out {Faragó, 1983c). Special stress shall also be laid on the microclimatic 
conditions and the feeding environment. 

Thanks to Dr. István STERBETZ, Ferenc PÁLNIK, Dr. Tamás KÖHAL- 
MY, András MARTOS, Dr. János RUMPF and Dr. Gábor TERSTYÄNSZ- 
KY for their support and help. 



Hole 0Î the microclimate in the nesting biology 

The microclimatic conditions of incubation are hereditarily determined as a 
result of evolution. As regards the incubation conditions provided by the 
brooding bird, conclusions may be drawn from the optimum values of artifi- 
cial hatchings. The two most important factors of incubation are temperature 
and relative humidity {Fodor ~ Nagy — Sterbetz, 1971). These range between 
37.5 — 38.3 °C and 60 — 70 per cent, respectively, in such a way that tepmera- 
ture is slightly lower and relative humidity higher at the end of the incubation 
period. 

The incubation period is considerably influenced by temperature 
{Barrot, cit. Kiss, 1977). At a higher temperature the period of incubation is 
shorter, which explains why the various authors state different brooding 
periods. The embryo is resistant to lower temperature fluctuations, whereas 
extreme heat may result in malformed, undeveloped birds and abnormal 
hatching {Kiss, 1977), At high temperature the embryo perishes, at low 
temperature development is arrested. Heat transmission during incubation is 
not continuous because of two reasons. One is that the part of the egg touching 
the skin surface is warmer. Therefore, the eggs must be turned round and 
heat transmission is interrupted. The other reason is that for obtaining food 
and defecating the bird has to leave the nest twice or three times a day. 
From time to time a certain rate cooling is necessary since, according to 
investigations {Fodor — Nagy — Sterbetz, 1971), the hatching success of 
non-cooled eggs was 10 to 12 per cent lower. However, long periods of absence 
(due to disturbance etc.) may cause damage to the heart and liver {Kiss, 1977). 
Cooling is of special importance in the last phase of incubation when biolog- 
ical self-heat and COo emission are of a high rate, meanwhile the need of O2 
uptake increases to a critical extent. 

Relative air humidity, the other important factor of incuba- 
tion, may only be linked with the environment since the hen bird has no 
sweat-glands on the skin surface. It is of particular importance in the meta- 
bolism of eggs. At low humidity, on a porose egg-shell with a large surface, 
there is considerable evaporation which is equally harmful to both the embryo 
and the adventitious egg parts. It is mainly the allantois respiration that may 
suffer damage, involving the drying up concrescence of the membranes and 
hard hatching. On the other hand, at high humidity the embryo becomes 
oedematous, the microorganisms multiply, and the hatched chick will display 
poor viability. 

Romanoff (cit. Kiss, 1977) pointed out that extreme humidity is harmful 
to the mineral turnover of the embryo, and thus also to the Ca content in the 
contexture of the skeletal system. 

The hatched chicks are also sensitive to the microclimate of the environ- 
ment, since until they develop their plumage (five weeks after hatching) 

134 



their heat regulation is imperfect. Humid nights of below 18 to 20 °C tempera- 
ture reduce their resistance and increase the rate of mortality {Fodor, 1966). 
With this knowledge, investigations should be extended to the following 
problems : 

— comparative evaluation of the microclimatic conditions in the major 
nesting habitats; 

— whether the differences in the microclimatic conditions of various 
nesting habitats might have influenced the changes of habitat. 



Materials and methods 

In the course of investigations the three main nesting habitats were studied 
— Festucetum pseudovinae (meadow, lucerne and wheat). The analyses were 
carried out during the nesting period, every two weeks the author made 
hourly synchronous observations over a 24 or 48 hour period. 

Place of investigations 

Dévaványa Nature Conservation District and its immediate neighbour- 
hood. 

Time of investigations 

The observations were made on the following dates : 

Measuring No. 1 : Dévaványa 20 April 1979 12 h to 21 April 12 h 
Measuring No. 2 : Dévaványa 4 May 1979 12 h to 5 May 12 h 
Measuring No. 3: Dévaványa 18 May 1979 12 h to 19 May 12 h 
Measuring No. 4: Dévaványa 1 June 1979 12 h to 2 June 12 h 
Measuring No. 5: Dévaványa 18 May 1981 9 h to 19 May 9 h 
Measuring No. 6: Dévaványa 19 May 1981 9 h to 20 May 9 h 

Ways of measuring: 

In the habitats surveyed, temperature of the soil surface was measured using 
a 2 cm soil thermometer. Above-ground air temperature and relative humidity 
were measured at 3 to 5 cm height using an Assmann-type aspiration Psychro- 
meter, and the radiation minimum with a minimum thermometer. 

Two methods were available for comparing the obtained results. Agraphia 
method demonstrating the basic tendencies, and a mathematical statistical 
method by means of which these tendencies can be exactly formulated and 
their values obtained. In the comparison, we searched for answers to the follow- 
ing questions: 

1. interrelation of the mean values of microclimate elements, rate of the 
relation, and extent of deviation; 

2. function-like determination of the relation system of groups of microcli- 
mate elements, mathematical simplification, and interpretation of this 
functionality. 

For comparing the mean values of the climate elements, the author chose 

135 



the difference method applicable in the case of data that can be arranged in 
pairs, in which case the number of elements is identical and positive and 
negative differences occur together {Sváb, 1967). The regression relation was 
subjected to binary regression analysis {Sváb, 1967). 

To implement the calculations a HEWLETT PACKARD calculator was 
used. Of the results obtained, the following are presented in tables : 

— In the comparison of mean values: 

Xa and Xb — mean values of the compared sets of climate elements 5 

d — medium deviation of the mean values ; 

Sd — scatter of mean difference ; 

t — result of i-test ; 

SDgx — significant difference on 5% level; 

— In the course of binary regression analysis: 

F' = ««X* — equation of correlation ; 

F — result of i'^-test of regression ; 

r — correlation coefficient; 

Sb — scatter of error of regression coefficient ; 

t — result of i-test ; 

^10% — with 10% rise of variable X % rise of variable Y. 



Temperature of the soil surface 

Graphic plotting of the six measurings is shown in Figure 1 . In the case of 
complete soil cover (measurings 2 — 6) the soil of the alkaline meadow was the 
warmest, followed by wheat, then lucerne. On the occasion of measuring No. 1, 
due to the low value of soil cover in wheat (44 to 50 per cent) and the uncov- 
ered soil surface, the soil temperature values were higher than on the meadow. 
The soil surface temperature of alkaline meadow during the period of incubation 
always indicates extremities as shown by all cardinal values (Table 1, Figure 2). 

The greatest maxima were recorded on the meadow (15.2 to 39.8 °C and 
31.2 to 26.8 °C, respectively), followed by wheat (19.4 to 25.2 °C and 31.2 to 
26.8 °C) and lucerne (13.4 to 24.0 °C and 17.8 to 18.0 °C). 

The minima was highest on the alkaline meadow (7.0 to 19.0 °C and 11.6 to 
14.8 °C), followed by wheat (6.0 to 17.2 °C and 9.4 to 12.2 °C), and lucerne 
(5.0 to 16.4 °C and 9.6 to 11.4 °C). 

Range can be competently analysed only in the case of measurings 1 — 4. 
In summer there are changes in the temperature of the soil surface, on alkaline 
meadows a rise from 8.2 to 20.8 °C, in wheat a decrease from 14.4 to 8.0 °C 
were registered, in lucerne it remained almost constant-ranging between 8.4 
and 7.6 °C. 



136 



°c 


1. mérés — Measuring 1 




20 


Dévaványa, 1979. ápr. 


20-21. ^ 




D. 20-21 April 1979 


/' 




s A 










\ 


1 


IR 








^X'^s. \ 


1 / _ 




-'^^ V. 


'/ 


10 


"^ ^ 


^1 




^"^X^ 




W^ s 


yf^ 




^^. ._ 


J^ 


5- 





15- 



10 



2. mérés — Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4—5. 
D.4-5 May 1979 




12 16 20 24 04 08 12 óra 12 16 20 24 04 08 12 ór 

°C 
3. mérés — Measuring 3 ^q 

Dévaványa, 1979. máj. 18-19. 

D. 18-19 May 1979 








4. mérés— Measuring 4 










Dévaványa, 1979. jún. 1 


-2. 


r 


/ 


-\ 


D. 1-2 June 1979 




/^ 


y 


^ 




i 

> 

// 


f 

1 — 




16 20 
-máj. 17. 



04 08 12 16 20 24 04 08 óra 
máj. 18. 1 máj. 19. 1 

1. Soli tetnperatures in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőhabüátok 
talajhőmérsékletének mérésenkénti alakulása. 



137 





\ \ \ 




\ \ 




\ \ \ 




\ \ \ 




\ "^ "^ 




^^^'•^ 




^^^^^ '*'*^ 




^"^^^^N^ %»J **^ 




^"^^^ ^'"^■ 




^"^'v^ "^"^ 




^'""^ "^^ 




^^■-^ -^"^ 


E 


^^^-^ ^^^ 


3 
CO 


^\"^^ 


1 


\ \\ 


a> 


\\^ 


N 


X\\. 


Ő 


NÌ^ 



O 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


o 


CD 


lil 


'S- 


n 


CN 



^ 


l \ ^ 




\ \^ 




\ \'\ 




\ \ \ 




\\'^ 




\ \' 




\ \^ 




\ \^ 




\ ^^- 


E 


\ ^^ 


3 




E 


\ \^ 


X 


\ ^^ 


5 


\ \ \ 







/ !^- 




/ ' 




/ ' » 




/ ' ■' 


(0 

e 


// 


co 


' ' 


1 
E 


\ ^^• 


0} 


\ \'- 


S 


\ \ ^■ 


(D 


\ \ ^ 


1- 


\ ^ \ 



T- "^ 



Q.O 
(0 CN 



E t: 



e E 



:s 









e 
fi 

I 



138 



1. táblázat 
Table 1 



Extreme values and range of microclimate elements 
A mikroklimaelemek szélső értékei és terjedelme 



Relation 
Reláció 



co f-t 
cu VI) 

as 



Minimum 
Minimum 



Meadow 
Rét 



Lucerne Wheat 
Lucer. Búza 



Maximum 
Maximum 



Meadow Lucerne Wheat 
Rét Lucer. Búza 



Range 
Terjedelem 



Meadow Lucerne Wheat 
Rét Lucer. Búza 



Soil surface 


1. 


7,0 


5,0 


5,0 


15,2 


13,4 


19,4 


8,2 


8,4 


14,4 


temperature, 


2. 


10,0 


6,8 


7,2 


20,8 


14,2 


17,0 


10,8 


7,4 


9,8 


^'C 


3. 


16,6 


12,0 


14,2 


29,8 


20,2 


22,8 


13,2 


8,2 


8,6 


Talaj felszín - 


4. 


19,0 


16,4 


17,2 


39,8 


24,0 


25,2 


20,8 


7,6 


8,0 


hőmérséklet, 


5. 


14,8 


11,4 


12,2 


31,2 


17,8 


21,8 


16,4 


6,4 


9,6 


oc 


6. 


11,6 


9,6 


9,4 


26,8 


18,0 


20,8 


15,2 
22,6 


8,4 
17,0 


11,4 


Air tempe- 


1. 


-1,2 


0,2 


0,2 


21,2 


17,2 


18,4 


18,2 


rature, °C 


2. 


0,2 


0,2 


0,4 


24,6 


19,6 


21,0 


24,4 


19,4 


20,6 


Léghőmér- 


3. 


9,0 


8,8 


9,0 


32,8 


26,4 


28,4 


23,8 


17,6 


19,4 


séklet °C 


4. 


13,8 


12,8 


13,6 


36,2 


31,6 


33,0 


22,4 


18,8 


19,4 




5. 


8,8 


7,4 


9,0 


27,2 


19,2 


24,6 


18,4 


26,6 


15,6 




6. 


2,8 


4,2 


3,6 


24,8 


19,0 


23,0 


27,6 


14,8 


19,4 


Relative air 


1. 


45 


58 


60 


100 


100 


100 


55 


42 


40 


humidity, % 


2. 


38 


66 


55 


100 


100 


100 


62 


34 


45 


Relatív lég- 


3. 


43 


65 


53 


100 


100 


98 


57 


35 


45 


nedvesség % 


4. 


26 


46 


34 


92 


98 


94 


66 


52 


60 




5. 


45 


91 


70 


100 


100 


100 


55 


9 


30 




6. 


66 


84 


78 


100 


100 


100 


44 


16 


22 



2. táblázat 
Table 2 



Comparison of mean values of soil temperature in nesting habitats 
A fészkelőhabitátok talajhőmérséklet-középértékeinek mérésenkénti összehasonlítása 



Relation 


Meas- 














Reláció 


urmg 
Mérés 


-v., 


Xb 


d 


«d 


t 


SZD5% 


Meadow — 


1. 


10,608 


8,464 


-f- 2,144 


0,1497 


14,32 


0,3084 


lucerne 


2. 


15,000 


10,944 


-t- 4,056 


0,2536 


15,99 


0,5224 


Rét - 


3. 


22,552 


16,904 


+ 5,648 


0,4576 


12,34 


0,9427 


lucerna 


4. 


27,056 


19,608 


+ 7,448 


0,9168 


8,12 


1,8886 




1-4. 


18,804 


13,980 


-f 4,824 


0,3280 


14,71 


0,6494 




5. 


20,440 


14,072 


-t- 6,368 


0,6646 


9,58 


1,3691 




6. 


18,536 


14,168 


-1-4,368 


0,4201 


10,40 


0,8654 




5-6. 


19,481 


14,122 
11,016 


-1-5,359 


0,4228 


12,68 


0,8498 


Meadow — 


1. 


10,608 


-0,408 


0,4645 


0,88 


0,9569 


wheat 


2. 


15,000 


12,304 


-1-2,696 


0,1212 


22,24 


0,2497 


Rét — biíza 


3. 


22,552 


18,384 


-f 4,168 


0,3961 


10,52 


0,8160 




4. 


27,056 


20,968 


+ 6,088 


0,8953 


6,80 


1,8443 




1-4. 


18,804 


15,668 


+ 3,136 


0,3591 


8,73 


0,7110 




5. 


20,440 


16,344 


+ 4,096 


0,4649 


8,81 


0,9577 




6. 


18,536 


15,304 


+ 3,232 


0,2470 


13,09 


0,5089 




5-6. 


19,481 


15,804 


+ 3,677 


0,2729 


13,48 


0,5485 


Lucerne — 


1. 


8,464 


11,016 


-2,552 


0,4496 


5,68 


0,9262 


wheat 


2. 


10,944 


12,304 


-1,360 


0,1897 


7,17 


0,3908 


Lucerna — 


3. 


16,904 


18,384 


-1,480 


0,1447 


10,23 


0,2981 


túza 


4. 


19,608 


20,968 


-1,360 


0,1327 


10,25 


0,2734 




1-4. 


13,980 


15,668 


-1,688 


0,1390 


12,14 


0,2752 




5. 


14,072 


16,344 


-2,272 


0,2303 


9,87 


0,4745 




6. 


14,168 


15,304 


-1,136 


0,2026 


5,61 


0,4173 




5-6. 


14,122 


15,804 


-1,682 


0,1742 


9,65 


0,3501 



139 



1 mérés— Measuring 1 
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21 
D. 20-21 April 1979 
1? 16 20 24 04 



•hour 
12 



12 



2. mérés — Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4-5. 
D. 4-5 May 1979 óra -hour 

15 20 24 04 08 12 




3. mérés — Measuring 4 
Dévaványa 1979. jún. 1—2. 
D. 1-2 june 1979 



2. mérés — Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4-5. 
D. 4-5 May 1979 




5—6. mérés — Measurings 5—6 
Dévaványa, 1981. máj. 17-19. 
D. 17-19 May 1981 



Jelmagyarázat - Key ; 



— — ^-^— — rét— lucerna — meadow— lucerne 

— — rét— búza — meadow— wheat 

— • — ■ — lucerna— búza — lucerna— wheat 




12 16 20 

-máj. 17. 17 May 



08 12 16 

•máj. 18. 18 May- 



24 04 08 

tmáj. 19. 19 Mayi 



3. Differences in soil surface temperature. — A talajfelszin-kőtnérséklet 
differenciáinak mérésenkénti alakulása. 



140 



As to the mean temperature of soil (Table 2, Figure 2), similar results were 
obtained. The alkaline meadow was the warmest (10.608 to 27.056 °C and 
14.072 to 14.168 °C, resp.), followed by wheat (11.016 to 20.968 °C and 15.304 
to 16.344 °C), then lucerne (8.464 to 19.608 °C and 14.072 to 14.168 °C). 
The difference method applied in the comparison of mean values enables 
analysis of the course of differences in both the daily and the nesting period 
relations. These are displayed in Figure 3, the extreme values in Table 3. 



3. táblázat 
Table S 



Extreme values and range of differences in microclimate elements 
A mikroklimaelemek differenciáinak szélső értékei és terjedelme 







Soil surface temperature, "C 


Air temperature 


"C 


Rei. air. humidity, % 


Relation 


Meas- 


Talajfelszín hőmérséklet, °C 


Léghömérséklet. 


»C 


Relativ légnedvesség, % 


Reláció 


uring 
Mérés 






Range 






Range 




Range 






min. 


max. 


terj. 


min. 


max. 


terj. 


min. 


max. terj. 


Wheat - 


1. 


+ 0,6 


+ 3,2 


2,6 


-2,8 


-4,0 


6,8 


-29 


+ 16 45 


lucerne 


2. 


+ 2,2 


+ 6,6 


4,4 


-0,4 


+ 7,4 


7,8 


-35 


+ 7 42 


Rét - 


3. 


+ 2,6 


+ 9,8 


7,2 


-1,4 


+ 7,4 


8,8 


-33 


+ 4 37 


lucerna 


4. 


+ 2,6 


+ 15,8 


13,2 


+ 0,4 


+ 7,4 


7,0 


-44 


44 




5. 


+ 3,4 


+ 13,4 


10,0 


-0,8 


+ 8,0 


8,8 


-48 


+ 4 52 




6. 


+ 1,8 


+ 9,0 


7,2 


-3,0 


+ 5,8 


8,8 


-25 


+ 12 37 


Meadow — 


1. 


-3,6 


+ 4,2 


7,8 


-2,0 


+ 7,0 


9,0 


-23 


+ 13 36 


wheat 


2. 


+ 1,8 


+ 4,0 


2,2 


-1,2 


+ 8,2 


9,4 


-35 


+ 16 51 


Rét — búza 


3. 


+ 2,2 


+ 8,2 


6,0 


-2,0 


+ 6,0 


8,0 


-23 


+ 7 30 




4. 


+ 1,6 


+ 14,6 


13,0 


-0,6 


+ 7,4 


8,0 


-27 


27 




5. 


+ 2,0 


+ 9,6 


7,6 


-1,2 


+ 3,6 


4,8 


-30 


+ 2 32 




6. 


+ 1,8 


+ 6,4 


4,6 


-2,0 


+ 3,6 


5,6 


-27 


+ 8 35 


Lucerne — 


1. 





-6,0 


6,0 


-2,4 


+ 3,0 


5,4 


- 4 


+ 16 20 


wheat 


2. 


-0,2 


-3,2 


3,0 


-2,8 


+ 1,0 


3,8 


- 4 


+ 11 15 


Lucerna — 


3. 





-2,8 


2,8 


-2,4 


+ 0,4 


2,8 





+ 26 26 


búza 


4. 





-2,6 


2,6 


-4,8 


-0,2 


4,6 


- 4 


+ 22 26 




5. 


-0,8 


-4,2 


3,4 


-5,4 


-0,4 


5,0 


- 4 


+ 23 27 




6. 





-2,8 


2,8 


-4,0 


+ 1,0 


5,0 


-15 


+ 12 27 



In the meadow-lucerne relation the differences took on the mini- 
mum 2 — 3 °C values during the night period. While the minimum difference 
can be said to be constant at the time of nesting, the maximum difference 
value is gradually increasing with the rise in temperature. 

The same can be said in the meadow-wheat relation. Measuring 
No. 1 was an exception when — as mentioned above — the soil of wheat was 
warmer. 

In the lucerne- wheat comparison the minimum difference was 
usually °C, deviation in favour of wheat occurred on two occasions. In the 
case of maximum, the difference continuously decreased as a consequence of 
the increased soil cover of wheat. These processes are well illustrated in 
Figure 4. In the meadow — lucerne and meadow — wheat relations the mean 
values of differences were gradually increasing in the course of measurings 
1 — 4 (meadow — lucerne from +2.144 to 7.448 °C, meadow — wheat from 
— 0.408 to 6.088 °C). However, in the lucerne — wheat comparison there was 



141 



Rét-lucerna 1—4. — Meadow-lucerne 1—4 




12 óra — hour 



12 óra — hour 

Lucerna— búza 1—4. — Lucerne— wheat 1—4 
12 16 20 24 04 08 12 óra -hour 




1 —4. = mérés 



4. Différences in soil surface temperature during measurings 1 — 4 in meadow-lucerne ^ 

meadow — wheat and lucerne — wheat relations. 

A talajfelszín-hőmérséklet differenciálnak alakulása az 1 — 4. mérés során, 

rét — lucerna, rét — búza és lucerna — búza viszonyításban. 



142 



a slight decrease in the differences between the mean values of the discre- 
pancies of soil surface temperature — from —2.552 to 1.360 °C. Calculations 
have verified that, Í7i the three main nesting habitats significant differences 
ivere registered between the mean temperatures of the soil surface during the 
course of simultaneous measurings during the nesting period. The same conclu- 
sion is found when treating the measurings 1 — 4 and 5 — 6 as one set. The dif- 
fering result obtained in measuring No. 1 (having taken place before nesting) 
does not affect the author's finding. 

Graphic plotting of the power functions of correlations (Figures 5 — 6) also 
indicates that at Dévaványa it is the alkaline meadow soil that is the warmest, 
followed by wheat and then lucerne. 

Besides the correlation equations, the author presents the deviations of 
warming as registered under the heat conditions of the soil surface of the nest- 
ing habitats compared: on a 10 per cent increase of variable X what will be 
the rate of increase of variable 1' (Table 4). 



4. táblázat 
Table 4 



Limit-Junctions of soil surface temperature 
A talajfelszín hőmérsékletének határfüggvényei 



Relation 


Meas- 




Equation 












Reláció 


uring 
Mérés 




Egyenlet 


F 


r 


»6 


( 


Y% 


Meadow — 


1. 


Y' 


= 0,470 


Xi.:i9 


420,73 


0,9744 


0,059 


3,71 


15,1 


lucerne 


2. 


Y' 


= 0,764 


J^O.983 


566,00 


0,9811 


0,041 


0,41 


9,8 


Rét - 


3. 


Y' 


= 1,489 


^0.780 


203,00 


0,9460 


0,055 


4,01 


7,7 


lucerna 


4. 


Y' 


= 3,701 


Jt 0.508 


392,50 


0,9793 


0,026 


19,22 


5,0 




1-4. 


Y' 


= 0,899 


Y0,937 


2122,93 


0,9772 


0,020 


3,15 


9,3 




6. 


Y' 


= 2,221 


J^O.BIB 


386,66 


0,9791 


0,031 


12,27 


6,1 




6. 


Y' 


= 1,383 


A'0.799 


555,00 


0,9794 


0,034 


5,93 


7,9 




5-6. 


Y' 


= 1,843 


_X0,688 


537,50 


0,9560 


0,030 


10,40 


6,8 


Meadow — 


1. 


Y' 


= 0,173 


XÍ.7" 


471,10 


0,9762 


0,080 


2,38 


18,0 


wheat 


2. 


Y' 


= 0,524 


X1.164 


990,75 


0,9881 


0,037 


4,43 


11,7 




3. 


Y' 


= 1,798 


A'o.'" 


1116,00 


0,9886 


0,022 


11,29 


7,4 




4. 


Y' 


= 3,918 


X0,511 


198,25 


0,9471 


0,036 


13,47 


5,0 


Rét — búza 


1-4. 


Y' 


= 1,121 


J^O.SOO 


692,14 


0,9402 


0,034 


2,94 


9,0 




5. 


Y' 


= 1,589 


^0,774 


916,00 


0,9886 


0,026 


8,83 


7,7 




6. 


F' 


= 0,931 


J^0,9S7 


1601,50 


0,9933 


0,024 


1,71 


9,6 




5-6. 


Y' 


= 1,201 


J^0,868 


1704,67 


0,9866 


0,021 


6,24 


8,6 


Lucerne — 


1. 


Y' 


= 0,677 


X'.281 


2450,00 


0,9722 


0,028 


9,83 


13,0 


wheat 


2. 


Y' 


= 0,747 


J^l.168 


2005,50 


0,9942 


0,026 


6,44 


11,8 




3. 


Y' 


= 1,514 


J^0,883 


265,00 


0,9637 


0,054 


2,16 


8,8 


Lucerna — 


4. 


Y' 


= 1,010 


X1.0Í9 


424,00 


0,9802 


0,049 


0,38 


10,2 


búza 


1-4. 


Y' 


= 1,213 


J^O.970 


1744,11 


0,9728 


0,023 


1,30 


9,7 




5. 


y 


= 0,649 


^1,219 


598,66 


0,9786 


0,050 


4,40 


12,3 




6. 


Y' 


= 0,688 


J^l,168 


790,25 


0,9864 


0,042 


4,00 


11,8 




5-6. 


Y' 


= 0,678 


_Y1,187 


828,17 


0,9723 


0,041 


4,56 


12,0 



In the meadow-lucerne comparison, as long as the soil of the alka- 
line meadow was wet and relatively well covered, the rate of development was 
more vigorous in lucerne. With a rise in temperature this deviation was 
equalized, then gradually shifted in favour of the meadow. At first, while the 



14a 



1 mérés -Measuring 1 
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21. 
°C D. 20-21 Apr 1979 



2. mérés -Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4-5. 
D.4-5 May 1979 



20- 
18- 
16- 
14- 
12- 
10- 

8 

6 

4-1 

2 




-1 1 1 1 1 1 T" 

5 7 9 11 13 15 17 



20- 






/ 


18- 
16- 






' 'C 


14- 
12- 
10- 








8- 






/ J^ 


6- 




/ 


y^ 


' r 


y 


1 1 1 1 1 1 1 1 



„ 


3. mérés — Measuring 3 


c 


' Dévaványa, 1979. máj. 18-19. 


23- 


D. 18-19 May 1979 • y 


21 - 


•^' />^ 


19- 


y^ -^^ 




/ ^ ^ 


17- 


■' -^y^ 


15- 


/ ^ ^ 




/ ^ 


13- 


/ ^y^ 




/ yy^ 


11- 


/ '^y^ 




/<x 


9- 


V 


7- 


' — 1 — 1 1 1 1 — r- i 1 I 1 1 1 



10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 



24- 
22- 
20- 
18- 
16- 
14- 
12 



4. mérés — Measuring 4 
, Dévaványa, 1979. jún. 1—2. 
D. 1-2 June 1979 




"T 1 1 T" 

34 36 38 40 



— 1 — I — I — I — I — I — I — I — I — I r 

12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 



Jelmagyarázat — Key: 

rét— lucerna — meadow— lucerne 

rét— búza — meadow— v«heat 

. — lucerna-búza — lucerne— wheat 



5. Graphic plotting of power functions of soil surface temperature. Dévaványa, measurings 
2-4. — A talajfelszin-hőmérséklet hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása — Dévaványa 

1 — 4. mérés 



144 



5. mérés— Measuring 5 
Dévaványa, 1981. máj. 17-18. 
D. 17-18 May 1981 



24 


/ 


22 






/ ^ 


20- 


/ / ^ ^ 


18 


/ '^ ^.-""'^ 




^ ^^ — 


le- 


/ ^ ^^--^^ 


in 


■' /^-"'^ 




/ / ^.^^ 


12 


y ^^ 




/ y^^y^ 


10 


'yy^ 



10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 
Jelmagyarázat — Key: 
-^— — — ^ rét— lucerna — meadow— lucerne o^ 



— — — — — rét— búza — meadow-wheat 
— • — •- lucerna— búza — lucerne— wheat 



22 
20 
18 
16 
14 
12 

ia 

p- 



6. mérés- Measuring 6 
Dévaványa, 1981 . máj. 18-19. 
0.18-19 May 1981 

/ 




^C 



5-6. mérés együtt— Measurings 5—6 jointly 
Dévaványa, 1981. máj. 17-19. 
'C D. 17-19 May 1981 



6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 



26 
24 
22 
20 
18 
16 
14 
12 
10H 
8 




8. 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 

6. Graphic plotting of power functions of soil surfeac temperature. Dévaványa, measurings 
5 — 6. — A talajfelszin-hômérséklet hatványfüggvényeinek ábrázolása — Dévaványa, 5 — 6 

mérés 



145 



meadow soil temperature rose by 10 per cent that of lucerne rose by 12.3 per 
cent, later it fell to 9.8, then 7.7 and finally to 5.0. 

The same was observed in measurings 5 — 6 both separately and also when 
treating measurings 1 — 4 and 5 — 6 as one set each. These differences in 
development were significant. 

In the meadow-wheat comparison at the time of measurings 1 — 2, 
the temperature rose more intensively in the soil of wheat, due to the lower 
rate cover, than in that of the well covered meadow. Then, on a 10 per cent 
rise in the meadow soil temperature there was a 18.0 and 11.7 per cent rise, 
resp., in that of wheat. Due to the soil cover of wheat and to the fact that the 
soil surface of alkaline meadow has turned active, on a 10 per cent rise in the 
meadow soil temperature, the wheat soil could provide only a 7.4 and 5.0 °C 
rise in the course of measurings 3 — 4. Deviation speed was of a significant 
rate in all cases. In response to a cold wave the significant deviation observed 
at measuring No. 5 became insignificant by the time of measuring No. 6. 

When comparing lucerne-wheat — except in one case — signi- 
ficant deviations were also recorded. In measurings 1 — 4, first the rise in wheat 
soil temperature was faster (13.0 and 11.8 per cent). Later, however, the 
situation changed, since with a 10 per cent rise in lucerne soil temperature, 
the same parameter was only 8.8 per cent for wheat. 

Significance was also valid for the joint value of measurings 1 — 4 and 5 — 6. 

Aboveground air temperature 

Graphic plotting of the six measurings is shown in Figure 7. In all of the 
day time measurings, the aboveground air layer was the warmest on the mead- 
ow, followed by wheat, then lucerne. However, in the evening and night 
hours, in some cases the minimum temperature was found in lucerne. 

The highest maxima were recorded on the meadow (21.2 to 36.2 °C and 
24.8 to 27.2 °C). These were followed by wheat (18.4 to 33.0 °C and 23.0 to 
24.6 °C) and lucerne (17.2 to 31.6 °C and 19.0 to 19.2 °C). 

In respect of the minima, relations are much more equable. In the early 
stage (beginning of April) the coldest values were recorded on the meadow, 
however at all other times these were recorded in lucerne. On the meadow 
the minima ranged between —1.4 and —13.8 °C, in wheat between 0.2 to 
13.6 °C, whereas in lucerne merely between 0.2 to 12.8 °C. When there was 
no rise in temperature (Measuring No. 6) the minimum values took on the 
order meadow — wheat — lucerne, indicating well the climate equalizing, 
moderating effect of the nesting habitats of structured build-up. 

It is in respect of range that this effect manifests itself to the greatest 
extent. On the uncovered structured meadow this value of range was 22.4 to 
24.4 °C, in wheat 18.2 to 20.6 °C and in lucerne 17.0 to 19.4 °C. 

As regards mean temperature (Table 5, Figure 8), the earlier order is also 
valid. The alkaline meadow (7.072 to 24.512 °C and 14.168 to 16.888 °C) was 
the warmest, followed by wheat (7.024 to 22.784 °C and 13.832 to 15.808 °C), 
the lucerne (6.808 to 21.032 °C and 12.568 to 13.560 °C). 

These figures are shown in Figure 8, their extreme values in Table 1. 

In the meadow -lucerne relation the differences took on their 
minimum values (-1-0.4 to —3.0 °C) at night. However, the maximum dif- 
ference was -1-7.4 °C. 

146 



1. mérés — Measuring 1 
Dévaványa. 1979. ápr. 20-21 
D. 20-21 Apr 1979 



2. mérés — Measuring 2 
C Dévaványa. 1979. máj. 4-5. 

D.4-5 May 1979 




^ 3. mérés-Measuring 3 



35- 


Dévaványa. 1979. máj 
D. 18-19 May 1979 


18 


-19. 


30- 












/ / 


25- 
20- 


\ \ \ 


V 










15- 




> 


V 




J 


\l 


10- 






\ 


V 


/ 






1 




1 




1 


1 1 



o_ 4. mérés-Measuring 4 

Dévaványa, 1979. jún. 1-2. 
D 1-2 June 1979 




-T 1 r 

12 16 20 24 04 08 12óra-12 16 20 24 04 08 12óra-hour 

hour 

5—6. mérés-Measurings 5-6 
°C Dévaványa, 1981. máj. 17-19. 



30- 



D. 17-19 May 1981 



Jelmagyarázat - Key : 
rét — meadow 

— lucerna — lucerne 

— — • — búza — wheat 




máj. 17. 17 May 



máj. 18. 18 May 



máj. 19. 19 May 



7. Aboveground air temperature in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőhabitátok 
talajmenti léghômérsêkletének mérésenkénti alakulása. 



147 





\ \ 




\ \ 




\ \ 




• \ 




V ^ \ 




v. V ^ 




^"\ ^ ^ 




^^\ ^ ^ 




^^\ \ ^ 




^^^ "^ ^ 




^^^ \ "^ 


E 


^v > ^ 


1 


X'^ ^ 


D> 






V \ 



\ 


\\ 


\ 


\\ 


\ 


\\ 


> 


\ ^^ 




\ ' \ 




\ 'v \ 




\ \ \ 




\ \ \ 




\ ; ^ 


E 


\ / 1 


3 




E 


\ » 


X 


/\ 1 


1 1 


— , — , — ,/' \ 1 



\ 


\'^' 




\ -^ 




\ \\ 


a> 


X 


S 
5 


\'^ 


< 


\ i ^ 


1 

en 


\^ 


_ÇD 


\ \ 


< 


K,\ . 



o 



o 



5 0» 4~- 

O T ™ 

l'I 



?i 



II 



e. 



:0 



Û O 





\ -N 




\^A 




\\\ 




V^^ 




\^^ 




\ \ \ 




\ \ 




\ '^"^ 




\ ^^ 


E 


\ ^^ 


3 

E. 


\ ^ 


e 


\ 1 


2 


. , r.Ai _ 




il 

1 s 

2cn 



03 



^^1 



•«5 

E 

I ™ • 

•<D I .' 

r\i U. %- 

7< ^ 

O t— O) 

CN CN iP 



e 
O 






ao 



148 



5, táblázat 
Table 5 



Comparison of mean values oj air temperature in nesting habitats 
A fészkelőhabitátok léghőmérséklet-középértékeinek mérésenkénti összehasonlítása 



Belation 


Meas- 














Reláció 


uring 


^A 


Xb 


d 


»d 


( 


8ZDs% 


Meadow — 


1. 


7,072 


6,808 


+ 0,264 


0,4401 


0,60 


0,9066 


lucerne 


2. 


11,816 


9,072 


+ 2,744 


0,4576 


6,00 


0,9427 


Rét - 


3. 


21,160 


18,360 


+ 2,800 


0,6223 


4,50 


1,2818 


lucerna 


4. 


24,512 


21,032 


+ 3,480 


0,4045 


8,60 


0,8332 




1-4. 


16,140 


13,818 


+ 2,322 


0,2700 


8,60 


0,5346 




5. 


16,888 


13,560 


+ 3,328 


0,5413 


6,15 


1,1152 




6. 


14,168 


12,568 


+ 1,600 


0,5335 


3,00 


1,0991 




5-6. 


15,384 


12,984 


+ 2,400 


0,3987 


6,02 


0,8014 


Meadow — 


1. 


7,072 


7,024 


+ 0,048 


0,3947 


0,12 


0,8130 


wheat 


2. 


11,816 


9,784 


+ 2,032 


0,5244 


3,87 


1,0803 


Rét - búza 


3. 


21,160 


19,200 


+ 1,960 


0,5147 


3,81 


1,0603 




4. 


24,512 


22,784 


+ 1,728 


0,2898 


5,96 


0,5970 




1-4. 


16,140 


14,689 


+ 1,442 


0,2322 


6,21 


0,4598 




5. 


16,888 


15,808 


+ 1,080 


0,3349 


3,22 


0,6898 




6. 


14,168 


13,832 


+ 0,336 


0,3072 


1,09 


0,6328 




5-6. 


15,384 


14,735 


+ 0,649 


0,2880 


2,85 


0,4583 


Lucerne — 


1. 


6,808 


7,024 


+ 0,216 


0,2564 


0,84 


0,5281 


wheat 


2. 


9,072 


9,784 


-0,712 


0,2176 


3,27 


0,4482 


Lucerna — 


3. 


18,360 


19,200 


-0,840 


0,1523 


5,52 


0,3138 


búza 


4. 


21,032 


22,784 


-1,752 


0,1994 


8,79 


0,4108 




1-4. 


13,818 


14,698 


-0,880 


0,1174 


7,50 


0,2325 




5. 


13,560 


15,808 


-2,248 


0.2750 


8,17 


0,5665 




6. 


12,568 


13,832 


-1,264 


0,2732 


4,63 


0,5628 




5-6. 


12,984 


14,735 


-1,751 


0,2085 


8,40 


0,4191 



In the meadow — wheat comparison, at first — 20 °C was the highest 
minimum, the maximum was + 7.0 °C which can be attributed to the absence 
of closing in wheat. Later, the 7.4 °C difference value developed in this 
relation as well. 

In the lucerne — wheat comparison, when registering the minimum 
differences it was in wheat, whereas at the registering of maximum differences 
it was in lucerne, that air temperature was higher (Figures 9— 10). In brief, 
this means that during the day hours the temperature was higher on the 
meadow, at night in culture habitats. 

In the meadow — lucerne relation the mean values of differences gradually 
increased to the very end of the investigation (from 0.264 °C to 3.480 °C). 
However, in the meadow — wheat relation at first these values suddenly rose 
(from 0.048 °C to 2.032 °C), then slowly diminished (from 2.032 °C to 1.729 °C). 
In the lucerne — wheat comparison there was a gradual increase in the mean 
values of differences in favour of wheat (from +0.216 °C to —1.752 °C). 
In the course of simultaneous measurings — during the nesting period — in the 
three main nesting habitats the mean values of air temperature showed significarli 
differences. 

The author's findings also proved to be valid when treating the data of 
measurings 1 — 4 and 5 — 6 as one set (Table 5). 



149 



1. mérés — Measuring 1 
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21 . 
D. 20-21 Apr 1979 
12 16 20 24 04 



óra — hour 
08 12 



2. mérés — Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4—5. 
D.4-5 May 1979 



12 16 20 24 04 



óra — hour 
08 12 




3. mérés — Measuring 3 
Dévaványa, 1979. máj. 18-19 
D. 18-19 May 1979 



4. mérés — Measuring 2 
Dévaványa, 1979. jún. 1—2. 
D 1-2 June 1979 



óra — hour 
08 12 




5-6. mérés -Measurings 5—6 
Dévaványa, 1981. máj. 17—19. 
D. 17-19 May 1981 



Jelmagyarázat — Key: 



— ^— ^-^— — rét— lucerna — meadow— lucerne 

_»_ -_ -. rét— búza — meadow wheat 

. . .« lucerna— búza — lucerne— wheat 




9 12 15 18 21 24 03 06 09 12 15 18 21 24 03 06 09 
I máj. 17. ] máj. 18. 1 máj. 19. j 



9. Differences in air temperature. 
A léghőmérséklet differenciáinak mérésenkénti alakulása. 



150 



Rét— lucerna 1—4. — Meadow— lucerne 1—4 
12 16 20 24 04 08 12óra-hour 




Rét -búza 1—4. 
12 16 20 



Meadow— wheat 1—4 

24 04 08 12 óra -hour 




Lucerna— búza 1—4. — Lucerne— wheat 1—4 
12 16 20 24 04 08 12 óra -hour 




1 —4. = mérés 

10. Differences in air temperature during measurings 1 — 4 in meadow — lucerne, 

meadow — wheat and lucerne — wheat relations. 

A léghőmérséklet differenciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során, 

rét — lucerna, rét — búza és lucerna — búza viszonyításban. 



151 



5. mérés — Measuring 5 
Dévaványa, 1981. máj. 17-18. 
D. 17-18 May 1981 



6. mérés — Measuring 6 
Dévaványa, 1981. máj. 18-19. 
D. 18-19 May 1981 




6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 

5—6. mérés- Measurings 5—6 
Dévaványa, 1981. máj. 17-19. 
D. 17-19 May 1981 




2 4 6 è 10 l'2 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 



Jelmagyarázat — Key: 



— — ^— — — rét— lucerna — meadow— lucerna 

— — — — — - rét— búza — meadow— wheat 

— •—•—•—• lucerna— búza — lucerne— wheat 



11. Graphic plotting of power functions of air temperature. 
Dévaványa, tneasurings 1 — 6. 



152 



1. mérés— Measuring 1 
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21: 
^ D. 20-21 Apr 1979 



15 



10 




2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 



'-"C 





2. mérés —Measuring 2 


Of 


Dévaványa, 1979 máj. 4-5. 


^ D.4-5 May 1979 


20- 






• 




y 


15' 


y' 




x* 




/ y y 




/ ^x 




'^ X 




/ / / 


10- 


/ ^ X 




y X 




/ ^ X 


5 


'<X 




//y^ 



2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 



25 



20 



15 



10 



3. mérés— Measuring 3 
Dévaványa, 1979. máj. 18-19. 
D. 18-19 May 1979 

/ 
/ 




U-2 



6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 
4. mérés — Measuring 4 



"c 


Dévaványa, 1979. jún. 1-2. 
D. 1-2 June 1979 


30 




. 


/ / / 


25 


/ <x 




'^X 


20 


^ // 




'X 


15 


V 


10 





12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 
A léghóméreéklet hatványifüggvényeinek grafikus ábrázolása. Dévaványa 1 — 6. mérés. 



153 



6. táblázat 
Table 6 



Po Loer functions of aboveground air temperature 
A talajmenti légréteg hőmérsékletének hatványfüggvényei 



Relation 
Reláció 


Aleas- 
uring 
Mérés 


Equation 
Egyenlet 


i' 


r 


H 


{ 


Y% 


Meadow — 
lucerne 

Rét - 
lucerna 


1. 

2. 

3. 

4. 
1-4. 

5. 

6. 
5-6. 


F' = 1,796 X«-'»» 
F' = 0,601 Xi-°" 
F' = 1,900 X».7*9 
F' = 1,198 X»-«»' 
F' = 0,954 XO-956 
F' = 1,643 X»''" 
F' = 2,228 X«-685 
F' = 2,126 X»'"o 


167,86 
104,74 
1118,20 
732,00 
552,80 
392,64 
520,24 
392,23 


0,9505 
0,9044 
0,9891 
0,9837 
0,9252 
0,9724 
0,9784 
0,9718 


0,055 
0,103 
0,022 
0,033 
0,041 
0,038 
0,029 
0,034 


5,32 
0,55 

11,41 
3,12 
1,08 
6,55 

11,47 
9,71 


7,0 
10,6 
7,4 
8,9 
9,5 
7,4 
6,5 
6,6 


Meadow — 

wheat 

Rét — bi'iza 


1. 

2. 

3. 

4. 
1-4. 

5. 

6. 
5-6. 


F' = 1,908 X"-''»' 
F' = 1,166 X»-865 
F' = 1,785 XV83 
F' = 1,282 X»-""! 
F' = 1,388 X<>-854 
F' = 1,597 X0.8" 
F' = 1,798 X0-'«o 
F' = 1,758 Xo-'s* 


443,35 
195,97 
1530,25 
1477,67 
1169,22 
634,38 
1250,00 
1048,50 


0,9803 
0,9371 
0,9931 
0,9930 
0,9624 
0,9826 
0,9909 
0,9889 


0,034 
0,067 
0,020 
0,023 
0,025 
0,032 
0,022 
0,024 


8,72 
2,01 

10,85 
4,23 
5,84 
5,81 

10,00 
9,00 


7,0 
8,6 
7,8 
9,0 
8,5 
8,1 
7,7 
7,8 


Lucerne — 
wheat 
Lucerna — 
búza 


1. 

2. 

3. 

4. 
1-4. 

5. 

6. 
5-6. 


F' = 0,949 XO-993 
F' = 1,952 X"-"9 
F' = 0,933 X»-ö38 
F' = 1,128 X°-987 
F' = 1,369 X«-8»8 
F' = 0,994 X^'ös» 
F' - 0,747 Xi-"^ 
F' = 0,792 Xi'i36 


64,62 

264,46 

3079,00 

1474,33 

628,92 

854,00 

1250,25 

908,74 


0,8579 
0,9592 
0,9962 
0,9917 
0,9323 
0,9872 
0,9910 
0,9877 


0,124 

0,047 
0,019 
0,026 
0,036 
0,036 
0,032 
0,038 


0,06 
5,16 
2,03 
0,51 
2,81 
1,64 
4,59 
3,58 


9,9 

7,5 

10,4 

9,9 

8,9 

10,6 

11,6 

11,4 



Rét— lucerna 1 — Meadow— lucerne 1 




Rét-búza 1 - Meadow- 


-wheat 1 




°C 






/ 


■ 


25 






/ 

/ 


■ 


20 






/ ^ 


• 


15 






A^ 




10 


A 


^ 


f 


• 


5 


/^ 


/ 





10 15 20 25 30 



-5 



10 15 20 25 



12. Graphic equalization of air temperature in meadow — lucerne and meadow — wheat during 
measuring No.l. — Rét — lucerna és rét — búza léghőmérséklet összefüggéseinek grafikus 

kiegyenlítése az 1. mérés során. 



154 



Graphic plotting of the power functions of correlations also indicates (Fig- 
ure 11) that the order of air temperature is: meadow — wheat — lucerne. 
Equations of the correlation and the extent of differences in development are 
contained in Table 6. 

In the m e a d o w — 1 u c e r n e comparison on one occasion (measuring 
No. 2) there was no significant difference in temperature (with a 10% rise in 
meadow air temperature there was a 10.6 °C rise in lucerne air temperature). 
on all other occasions the deviation was significant (C.5 to 8.9 per cent rise to 
10 per cent). At the first measuring on the alkaline meadow, negative heat 
values were noticed as well. However, the applied function Y' = a X* is 
interpreted merely in the positive range. These data pairs (pairs 1 — 2) were 
omitted from the set of data. Later, the function F' = a e*-^ was fitted to the 
•complete set of data, together with the negative values, and the following 
equations were obtained : 

meadow — lucerne, measuring No. 1: F = 1.597 eO-i*i^. 

meadow — wheat, measuring No. 1: F = 1.306 e^'^^^ ^. 

Since these functions yielded real values only in the negative range of 
interpretation, graphic equalization was applied by the author (Figure 12). 

In the meadow — wheat comparison, at measuring No. 2 there was 
no significant difference, however in all further cases there was a notable 
difference in development: when the meadow temperature rose by 10 per 
cent, that of wheat rose by 7.0 to 9.0 per cent. Equalization of the first 
measuring took place as discussed earlier. The same result was obtained when 
treating measuring No. 4 as a set. 

In the lucerne — wheat comparison, in four out of six measurings 
there was no significant difference in the speed of development of the tem- 
perature either in lucerne or wheat. Result of the cooling recorded in the 
course of measuring No. 6 was that while in lucerne the temperature rose by 
10 per cent, in wheat there was a significant rise of 11.6 per cent. As a result 
of the significant deviation recorded during measuring No. 2 (7.5 per cent) 
when treating measurings 1 — 4 as a set, a significant difference (8.9 per cent) 
was also obtained. 

The abovegrouud relative air humidity 

Graphic plotting of the six measurings is shown in Figure 13. hi the course 
of investigations, relative air humidity ivas lowest on the alkaline meadow, 
Jollowed by ivheat, then lucerne. The situation was the same in respect of the 
cardinal values (Table 6, Figure 14). 

The loivest minima were recorded on the alkaline meadow (26 — 45% and 
45—66%). In wheat these values were 34—60 and 70—78%, in lucerne 46 — 
66%, and 84-91%. 

As regards maxima, the situation was more equable since in all nesting 
habitats the relative air humidity was, or came close to, 100 per cent. Due to 
the high moisture content of the lucerne plant and its low surface temperature, 
air humidity is condensed mostly in the form of dew on the plant surface, 
therefore the air doesn't always become saturated with humidity. 

In respect of range, the meadow — wheat — lucerne order evolved. On the 
alkaline meadow the range of relative air humidity was 55 — 66% and 44 — 
55%, in wheat 40-60% and 22-30%, in lucerne 34-52% and 9-16%o- 

155 



1 mérés — Measuring 1 
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21, 
D. 20-21 April 1979 
12 16 20 24 04 



óra — hour 
08 12 



2. mérés — Measuring 2 

Dévaványa, 1979. máj. 4-5. 

D. 4-5 May 1979 óra -hour 











+4 








+ 2 


-2 

_4. 




^"^ 


-^-^v^^ 








-6 


<^ / 




\ 


"C 











12 15 20 24 04 08 12 


+6i 
+4- 
+2- 

-2 
-4 
-5 




-""^ \._. 



3. mérés — Measuring 4 
Dévaványa 1979. jún. 1—2. 
D. 1-2 June 1979 



2. mérés — Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4-5. 
D.4-5 May 1979 



óra — hour 
08 12 



óra - hour 
08 12 




5-6. mérés — Measurings 5—6 
Dévaványa, 1981. máj. 17-19 
D. 17-19 May 1981 



Jelmagyarázat — Key: 



—— rét— lucerna — meadow— lucerne 

rét— búza — meadow— wheat 

— lucerna— búza — lucerna— wheat 




12 16 20 

-máj. 17.17 May 



08 12 16 

•máj. 18. 18May- 



24 04 08 

tmáj. 19. 19 May4 



ÍZ. Relative air humidity in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőfiabitátok relativ 
légnedvességének mérésenkérdi alakidása. 



156 



o 





-^^^>^ 




^ ^ \ 




1 1 \ 


nj 
O 

1- 
l 

c 
« 

N 

•o 


1 / \ 

^ ^- / 
\ V / 



ô2 O 









/ / / 




( f { 




1 1 \ 




1 f \ 


E 

E 

'e 


V' / 





/ 


/ / 




> ■ / 




/ // 




r^ 


/ 




. / 




K 


, 




a 

o 

> 


i i 




< 


1 • i 


1 


^ ^ / 


D> 


, • / 




^ V 


< 


\ ' 



o ™ n 

^ Q) 3 

■2 ^ - 



Q £l 




1 

•H 
e 



1 




1 


oô 


»-H 


Ni 


on 






s 



^ s. 

II 

Q 

>i 
•■s 

:^ 
s 



^ 



157 



7. táblázat 
Table 7 

Comparison oj mean values of relative air humidity in nesting habitats 
A fészkelőhabitátok relativ légnedvességi középértékeinek mérésenkénti összehasonlítása 



K<"lation 


Measu- 














Reláció 


ring 
Mérés 


^A 


Xb 


d 


«d 


í 


SZD5% 


Meadow — 


1. 


77,72 


84,48 


- 6,76 


2,1395 


3,16 


4,4074 


lucerne 


2. 


74,08 


87,24 


-13,16 


2,4226 


5,43 


4,9905 




3. 


74,84 


85,72 


-10,88 


2,4653 


4,4] 


5,0785 




4. 


68,48 


76,16 


-17,68 


2,2276 


7,94 


4,6889 


Rét - 


1-4. 


71,28 


83,40 


-12,12 


1,2081 


10,03 


2,4887 


lucerna 


5. 


79,84 


95,92 


-16,08 


3,6037 


4,46 


7,4235 




6. 


84,84 


92,36 


- 7,52 


1,9631 


3,83 


4,0440 




5-6. 


82,59 


94,18 


-11,59 


2,1541 


5,38 


4,4375 


Meadow — 


1. 


77,72 


78,92 


- 1,20 


1,9330 


0,62 


3,9820 


wheat 


2. 


74,08 


83,24 


- 9,16 


2,7554 


3,32 


5,6761 


Rét — búza 


3. 


74,84 


79,64 


- 5,80 


1,8074 


2,66 


3,7332 




4. 


58,48 


69,32 


-10,84 


2,4589 


4,41 


5,0654 




1-4. 


71,28 


77,78 


- 6,50 


1,0850 


5,99 


2,2351 




5. 


79,84 


89,20 


- 9,36 


1,9907 


4,70 


4,1009 




6. 


84,84 


93,48 


- 8,64 


2,1701 


3,98 


4,4705 




5-6. 


82,59 


91,43 


- 8,84 


1,4790 


5,97 


3,0467 


Lucerne — 


1. 


84,48 


79,92 


+ 5,56 


1,2936 


4,30 


2,6649 


wheat 


2. 


87,24 


83,24 


+ 4,00 


0,9530 


4,20 


1,9615 


Lucerna — 


3. 


85,72 


79,64 


+ 6,08 


1,1901 


5,11 


2,4517 


búza 


4. 


76,16 


69,32 


+ 6,84 


1,3646 


5,01 


2,8112 




1-4. 


83,40 


77,78 


+ 5,62 


0,6050 


9,29 


1,2463 




5. 


95,92 


89,20 


+ 6,72 


1,8326 


3,67 


3,7751 




6. 


92,36 


93,48 


- 1,12 


1,3389 


0,84 


2,7582 




5-6. 


94,18 


91,43 


+ 2,75 


1,5776 


1,74 


3,2500 



Considering the medium relative humidity of air (Table 7, Figure 14), in 
the course of all six measurings the alkaline meadow — wheat — lucerne rising 
order developed in respect of the mean value of relative air humidity. Humid- 
ity was lowest in the meadow (58.48 to 77.72 per cent and 84.84 to 79.84 per 
cent), followed by wheat (69.32 to 83.24 and 89.20 to 93.48), while in lucerne 
it proved to be the highest (76.16 to 87.24 and 92.36 to 95.92). 

In the meadow — lucerne comparison, the negative values of 
differences (Table 3, Figures 15—16) were registered in the day hours, the 
positive ones during the night and early dawn hours. Lucerne shows 29 — 34 
and 25 — 48 per cent higher, and 0—16 and 4—12 per cent loAver relative air 
humidity, resp., when the minimum and maximum are perceived. 

In respect of meadow — wheat, similar difference values are 
obtained as in the earlier mentioned meadow — lucerne comparison. 

In the lucerne — wheat relation, in consequence of earlier congru- 
encies, the situation was equable in respect of extreme difference values. In 
the Great Plain relation, a range of differences from 20 to 30 per cent should 
be considered as being equable. Only on some occasions during the night 
period was the air humidity higher in wheat (max. 4 per cent). 

In the meadow — lucerne and meadow — wheat relation, the mea7i values of 



158 



1. mérés — Measuring 1 
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21. 
D. 20-21 Apr 1979 
12 16 20 24 04 08 



2. mérés — Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4—5. 
-hour D. 4-5 May 1979 

12 óra 12 16 20 24 04 



— hour 
08 12 óra 
J L 




■30- 
-40- 

°C 

3. mérés — Measuring 3 4. mérés — Measuring 4 

Dévaványa, 1979. máj. 18-19. Dévaványa, 1979. jún. 1-2. 

D. 18-19 May 1979 -hour D. 1-2 June 1979 

12 16 20 24 04 08 12 óra 12 lö 20 24 04 08 



— hour 
12 óra 
L 




5. mérés — Measuring 5 
Dévaványa, 1981. máj. 17-18. 
D. 17-18 May 1981 



6. mérés — Measuring 6 
Dévaványa, 1981. máj. 18-19. 
D. 18-19 May 1981 




1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 r 

09 12 15 18 21 24 04 06 09 12 15 18 21 24 03 06 09 óra -hour 



Jelmagyarázat — Key: 
rét — meadow 
lucerna — lucerne 



— . — búza — wheat 

15. Differences in relative air humidity. — A relativ légnedvesség differenciáinak mérésenkénti 

alakulása. 



159 



Rét— búza 1—4. — Meadow— wheat 1—4 

óra — hour 
12 16 20 24 04 08 12 



Rét— lucerna 1—4. — Meadow— lucerne 1 
12 16 20 24 04 



óra — hour 
80 12 




,__ I 



Lucerna— búza 1—4. — Lucerne— wheat 1—4 




08 12 
óra — hour 



1— 4. = mérés 



16. Differences in relative air humidity during measurings 1 — 4 in meadow — lu<:eme, 

meadow — wheat and lucerne — wheat relations. 

A relativ légnedvesség differenciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során, 

rét — lucerna, rét — búza és lucerna — búza viszonyításban. 



160 



differences in relative humidity always increased, if not continuously, during 
measurings 1-4 (from -6^67% to -17-68% and from -1.20% to 
— 10.84%), while in the lucerne — wheat comparison the rate of this increase 
was moderate — it rose from + 5.56% to + 6.84%. In the course of measurings 
5 — 6, in default of a rise in temperature, the mean values of differences 
decreased by the second measuring. Mathematical calculations carried out 
in the three main nesting habitats indicated that simultaneous measurings 
registered significant differences in the aboveground medium relative humidity 
during the nesting period. Deviation from this is only recorded under extremely 
adverse (cloudy, rainv) climatic conditions when an equalization takes place 
(Table 7). 

Graphic representation oîthe power functions of correlations (Figure 17) also 
indicate that it is the meadow — wheat — lucerne that is the rising order of 
relative air humidity. 

Equations of the correlations and the rate of differences in development are 
shown in Table 8. 

In the meadow — lucerne comparison, relative air humidity proved 
to be significantly different in all measurings. Due to the stand structure and 
the low values of relative humidity in alkaline meadow, in the case of a 10 per 



8. táblázat 
Table 8 



Power functions of relative air humidity 
A relatív légnedvesség hatványfüggvényei 



Relation 


Meas- 




Equation 












Reláció 


uring 
Mérés 




Egyenlet 


F 


r 


«» 


t 


Y% 


Meadow — 


1. 


Y' 


= 8,909 


X0.5" 


47,11 


0,8185 


0,075 


6,43 


5,1 


lucerne 


2. 


Y' 


= 12,841 


Xo.**e 


41,11 


0,8007 


0,070 


7,97 


4,3 


Rét - 


3. 


Y' 


= 13,630 


JfO,429 


117,95 


0,9152 


0,039 


14,64 


4,2 


lucerna 


4. 


Y' 


- 7,056 


J^0,589 


103,58 


0,9047 


0,058 


7,11 


5,8 




1-4. 


F' 


= 9,658 


X0.508 


326,75 


0,8753 


0,028 


17,51 


5,0 




5. 


Y' 


= 68,690 


^0.077 


34,62 


0,7741 


0,013 


71,00 


0,7 




6. 


Y' 


= 32,400 


X0.236 


19,70 


0,6763 


0,054 


14,15 


2,3 




5-6. 


Y' 


= 62,191 


Jf0,094 


12,66 


0,4482 


0,083 


10,86 


0,9 


Meadow — 


1. 


Y' 


= 6,355 


JfO.SSO 


62,63 


0,8576 


0,073 


5,75 


5,7 


Avheat 


2. 


Y' 


= 11,275 


Jf0,466 


25,24 


0,7214 


0,092 


5,80 


4.5 


Rét — búza 


3. 


Y' 


= 5,896 


J^O.608 


197,00 


0,9754 


0,043 


9,16 


6,0 




4. 


Y' 


- 5,006 


^0,650 


189,50 


0,9433 


0,047 


7,45 


6,4 




1-4. 


F' 


= 6,366 


J^O.589 


399,50 


0,8664 


0,029 


14,17 


5,8 




5. 


F' 


= 12,453 


X0.4S1 


215,33 


0,9483 


0,031 


17,71 


4,4 




6. 


F' 


= 34,862 


J^O.222 


6,25 


0,4687 


0,089 


8,74 


2,1 




5-6. 


F' 


= 15,362 


JÇ^O.405 


117,83 


0,8381 


0,037 


16,08 


3,9 


Lucerne — 


1. 


F' 


= 1,223 


JÇ^O.939 


79,79 


0,8785 


0,105 


0,58 


9,4 


wheat 


2. 


F' 


= 0,641 


Xi-o"» 


206,14 


0,9503 


0,076 


1,16 


10,9 


Lucerna — 


3. 


F' 


= 0,278 


X1.270 


142,42 


0,9284 


0,106 


2,55 


12,9 


búza 


4. 


F' 


= 0,893 


J^l,003 


200,38 


0,9474 


0,071 


0,04 


10,0 




1-4. 


F' 


= 0,713 


J^l.080 


684,29 


0,9358 


0,041 


1,46 


10,6 




5. 


F' 


= 6,7- 10- 


6 J^3,5916 


32,15 


0,7483 


0,658 


3,94 


0,8 




6. 


F' 


= 12,952 


JfO,436 


2,44 


0,3226 


0,268 


2,10 


4,2 




5-6. 


F' 


= 5,590 


X"'*!* 


3,50 


0,2672 


0,324 


1,19 


6,0 



161 



l%] 

100^ 
90 
80-1 
70 
60 
50 
40 



5. mérés — Measuring 5 
Dévaványa, 1981. máj. 17-18. 
D. 17-18 May 1981 




/ 



6. mérés — Measuring 6 
Dévaványa, 1981. nnáj. 18-19. 

[%] D 18-19 May 1981 

100 

90- 
80 
70i 



40 50 60 70 80 90 100 [%1 



60 70 80 90 100 1%) 



Rét— búza 5—6. — Meadow— wheat 5—6 



Rét— lucerna 1 —6. — Meadow— lucerne 5-6 

I%1 

100 

90 

8o^ 





40 50 60 70 80 90 100 (%1 



40 50 60 70 80 90 1001%) 



Lucerna-búza 5—6. — Lucerne- wheat 5—6 Relatív-légnedvesség 5—6. — Rei. air humidity 5—6 
100 / 100 

90 
80- 
70 
60- 
50 




40 80 90 100 [%1 




40 50 60 70 80 90 100 [%] 



Jelmagyarázat - Key : 



■ rét— lucerna — meadow— lucerne 

— — ^ — — rét— búza — meadow— wheat 

— — • — • — lucerna— búza — lucerne— wheat 



17. Graphic plotting of power functions of relative humidity. 
Dévaványa, nieasurings 1 — 6. 



162 



1. mérés — Measuring 1 
Dévaványa, 1979. ápr. 20-21. 

(%] D. 20-21 Apr 1979 

100 



90 
80 
70i 

60 
50H 



[%] 
100{ 



2. mérés— Measuring 2 
Dévaványa, 1979. máj. 4-5. 
D.4-5 May 1979 




40 50 60 70 80 90 100[%1 




[%] 
100 

90 
SO- 
TO 
601 
50 



3. mérés — Measuring 3 
Dévaványa, 1979. máj. 18-19. 
D. 18-19Maj 1979 




(%] 
100 

90 

80 

70 

60 
50 
40 
30 



40 50 60 70 80 90 100 1%1 



4. mérés — Measuring 4 
Dévaványa, 1979. jún. 1-2. 
D. 1-2 June 1979 




40 50 60 70 80 90 100 [%J 



^0 30 40 50 60 70 80 90 1001%! 



1%1 
100 

SO- 
SO" 
70^ 
60 
50. 
40 
30- 




10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 1%] 



A relativ légnedvesség luitványfüggvényeinek grafibus ábrázolása. Dévaványa, 1 — 6. mérés. 



163 



cent rise in humidity of the meadow, lucerne, a plant with high values, could 
not develop at a more vigorous rate than the registered 4.2 to 5.8 per cent. 
In the course of measurings 5 — 6 regarding the effect of macroclimate and the 
stand structure of lucerne, when humidity on the meadow rose by 10 per 
cent, in lucerne there was merely a rise of 0.7 and 2.3 per cent, resp., which is a 
positive sign of stability. 

As regards meadow — wheat, values similar to the ones described 
earlier were obtained — even the rate of deviation was similar. With a 10 per 
cent increase in the humidity of the meadow there was a 4.5 to 6.4 per cent 
increase in the relative humidity of wheat. During measurings 5 — 6, this 
value fell from 4.4 to 2.1 per cent. 

In the lucerne — wheat comparison, considering the results of the 
above two relations, it seemed that no significant deviation would be ob- 
tained. This has been partly verified, however to a small extent the values 
obtained fell outside the limit of significance (measurings No. 3, 5, 6). 

Joint evaluation of the microclimate elements, conclusions 

Complying with the known minimum laws, it can be stated that absence of 
any of the required acting factors, or else their appearance on a lower level, 
indicate the insufficient or less suitable character of the whole svstem. As to 




18. Great bustard hen rising frorn its nest. (Fhoto: Dr. S. Faragó — Fészkéről kélő túzok- 
tyúk. Dévaványa, 1981. május. (Fotó: Dr. Faragó S.) 



164 



microclimate, the situation is the same. Each of the three microclimate ele- 
ments evaluated is important, no succession can be stated since the incubation 
biological effect of each of them is indispensable. Therefore, in their joint 
evaluation it is investigated to what extent the nesessary factors are present 
compared to each other in some nesting habitat. 

Whether the deviations compared to each other are substantial or not has 
been pointed out already. Consequently, the author established the order of 
succession accordingly by developing so-called microclimate goodness figures 
applied in his earlier study {Faragó, 1981). 

Extreme values and range of the microclimate elements have been graded 
considering that in the period of incubation, but also in that of imperfect heat 
regulation, equalization is the prime guarantee for survival. 

In compliance with this, and with the number of the nesting habitats 
compared in the case of soil and aboveground air temperature, the highest 
minimum values and the smallest maxima and range are considered the most 
favourable (of 3 scores). In the case of relative humidity, the greatest minimum, 
the smallest maximum and the smallest (most equalized) range are considered 
favourable. 

The result, meaning the grades of microclimate goodness values, are 
contained in Table 9. 



9. táblázat 
Table 9 



Evaluation of microclimate goodness of main nesting habitats at Dévaványa 
A legfontosabb fészkelóhabitátok mikroklimajóságának értékelése Dévaványán 



Nesting habitat 


Soil surface temperature 
Talajfelszín-hőméreéklet 


Air temperature 
Léghőmérséldet 


Rei. air humidity 
Relatív légnedvesség 


Total 
összes 


Order of 
succes- 
sion 
Sorrend 


Fészkelőhabitát 


Min. 


Max. 


Bange 

térj. 


Min. 


Max. 


Kange 
térj. 


Min. 


Max. 


Range 
terj. 


score 
pont 


placing 
hely 


Meadow — 

Rét 

Lucerne 
— Lucerna 
Wheat - 
Búza 


3 

1 

2 


1 

3 

2 


1 
3 

2 


2 

1 

3 


1 
3 

2 


1 
3 

2 


1 

3 

2 


2 
2 

2 


1 
3 

2 


13,0 
22,0 

19,0 


3. 
1. 

2. 



Goodness values of microclimate: 
Mikroklima jósági értékei: 
Soil and air temperature 
Talaj- és léghőmérséklet 
Min. : 

3 = legnagyobb — greatest 

2 = közepes — medium 

1 = legkisebb — smallest 
Relative air humidity 
Relativ légnedvesség 

Min. : 

3 = legnagyobb — greatest 

2 = közepes — medium 

1 = legkisebb — smallest 



Max: 

3 = legkisebb — smallest 
2 = közepes — medium 
1 = legnagyobb — greatest 



Max.: 

3 = legkisebb — smallest 

2 = közepes — medium 
1 = legnagyobb — greatest 



Range: 

Terj.: 

3 = legkisebb — smallest 

2 = közepes — medium 

1 = legnagyobb — greatest 

Range: 
Terj.: 

3 = legkiegyenlítettebb — 

most equable 

2 = közepes — medium 

1 = legnagyobb-greatest 



165 



Considering all microclimate elements, lucerne achieved the highest goodness 
value — 22 scores (out of a possible 27). After lucerne, wheat followed with 19. 
As regards all characteristics it could be placed second, however its air 
temperature goodness was identical with that of lucerne (7 scores each). 
Alkaline meadow, as a primary nesting habitat, yielded the poorest result in 
all cases as verified by its 13 score goodness value. 

To sum up, it can be stated that on alkaline meadows (primary nesting 
habitats) the microclimate conditions of ecosystems differ from those of agri- 
cultural ecosystems (culture nesting habitats). A considerable part of these 
differences is essential, and significant to a mathematically demonstrable 
extent. 

The rather favourable microclimatic conditions of culture habitats (lucerne and 
wheat), their effectiveness during the nesting period, is in the author's opinion 
one of the factors which began in an earlier period and the cause of the changes in 
the nesting habitat of the Great Bustard, rneaning, as mentioned in the introduc- 
tion, the preference given to culture ecosystems on the Great Plain. 

Author's address 

Dr. S. Faragó 

H -9401 Sopron 

Pf. 132 



References — Irodalom 

Faragó, S. fl979): Wirkung der Umweltsfaktoren auf den Grosstrappenbestand der 

Hanság. Állattani Közlemények. 66. p. 65 — 73. 
Faragó, S. (1981): Comparative Microclimatic Examinations of Great Bustards (Otis t. 

tarda L.) in their Main Nesting Biotopes in Hanság. = Nimród Fórum. March, p. 

25 - 32. Vadbiológiai Kutatás. 27. 
Faragó, S. (1983a): Die Nestbiologie der Grosstrappe (Otis t. tarda L.) in Ungarn. AUat- 

tajii Közlemények. 70. p. 33 — 38. 
Faragó, S. (1983b): Autökologische Untersuchungen der Grosstrappe (Otis tarda L.) in 

Ungarn. A Magyar Madártani Egyesület I. Tudományos Ülése. Sopron, 1982. Kiadvá- 
nya p. 25 — 35. 
Faragó, S. (1983c): The Role of the Soil in the Range and Incubation of Bustards (Otis 

tarda L., 1758) in Hungary. Erdészeti ós Faipari Egyetem Tudományos Közleményei. 

1982. 1. p. 75-89. 
Faragó S. (1984a): A túzokkutatás legújabb eredményei Békés megyében. A békési 

túzok autökológiájának vázlata. Natura. 5. Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv, 

Békéscsaba. 
Faragó S. (19S4b): Izolálódott túzokpopulációk védelmének problémái a Kárpát-me- 
dence nyugati túzoknépességeinek példáján. Állattani Közlemények. 62. (Megjelenés 

alatt) 
Fodor T. (1975): Bestandsänderung der Grosstrappenpopulationen in Ungarn bis zum 

Jahre 1973. Aquila, 80-81. p. 121-138. 
Fodor T.— Nagy L.—Sterbetz I. (1971): A túzok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 
Ki88 I. (1977): Baromfikeltetés. 3, kiadás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 
Sterbetz, I. (1982): Results of Repatriation at the Station for Experiments with Great 

Bustards at Dévaványa. Állattani Közlemények. 69. p. 127 — 131. 
Sváb, J. (1967): Biometria! módszerek a mezőgazdasági kutatásban. Mezőgazdasági 

Kiadó, Budapest. 



166 



A túzok (Otis t. tarda L., 1758) fészkelésökológiai vizsgálatai 
a Dévaványai Tájvédelmi Körzetben 

I. Összehasonlító mikroklíma-vizsgálatok 

Dr. Faragó Sándor 
Erdészeti és Faipari Egyetem, Vadgazdálkoddstani Tanszék, Sopron 

A túzok {0ti3 t. tarda L.) világméretű állománycsökkenése alól nem volt kivétel a törzs- 
alak magyarországi népessége sem. Az 1941. évi 8557 példányos létszám 1969-re — 68%-08 
csökkenés után — csupán 2765 egyedet számlált {Fodor, 1975). A túzok 1970-től fogana- 
tosított teljes védelme alatt az állomány jelentős mértékben növekedett, és ezzel együtt 
1975-ben megalakult a Déva ványai Tájvédelmi Körzet. A Tájvédelnni Körzet túzoktele- 
pén 1979-ben indult meg a fészekmentési, keltetési, nevelési, ill. repatriációs munka, 
amely fényesen igazolta a hozzá fűzött reményeket (Sterbetz, 1982; Faragó, 1983a). 

A sikeres repatriáció még inkább szükségessé tette, hogy széles körű kutatásokat indít- 
sunk a faj fészkelésökológiájának megismerésére, hogy a szabadterületi állományvédelem- 
mel még eredményesebbé, hatékonyabbá váljék védelmi munkánk. 

A túzokárea környezeti adottságait figyelembe véve, a túzokot tág tűréshatárú euriők 
fajnak kell tekintenünk. Cáfolnunk kell kis plaszticitását, hiszen az euriők fajok tág öko- 
lógiai potenciált mutatnak. Mivel több faktorral szemben euriőkök, nagy az ökológiai 
valenciájuk. Fontos a túzok védelmét erről az alapról indítani, mert így akkor egy meg- 
mentésre alkalmas fajnak kell tekintenünk {Faragó, 1983b). 

A túzok autökológiai vizsgálata már eddig is több kérdésre derített fényt. Véleményünk 
szerint {Faragó, 1979, 1981, 1983b, c, 19S4a) a túzok régóta tapasztalt habitátváltása. Ősi 
fészkelühelyeiről mezőgazdasági területekre való költözése a kultiirhabitátok kedvezőbb 
fészkelésökológiai adottságainak következménye. Ezzel magj'arázható, hog>' már a dürgés 
időszakában pl. Nyugat-Magyarországon a kultúr-ökoszisztémákhoz való kötődése 89,7%- 
os, míg a természetszerűekhez csupán 10,3%-os {Faragó, 1984b). Ugyancsak ezt bizonyítja 
az is, hogy 1979-1982 között meglelt és a túzoktelepre beszállított 276 fészekalj közül 
csupán 28,99% volt réten (részben telepített gyepen), a többi kultúr habitátban, főleg a 
lucernában (50,37%), kisebb mértékben a gabonában (8,33%) volt meglelhető. Jelentős 
érv az is, hogy lucernában 2,12, búzában 2,10, réten pedig csak 2,00 tojás/fészekalj volt az 
átlagos fészekalj nagyság {Faragó, 1983a). 

A környezeti faktorok közül e habitátváltásban a talaj-, a hidrológiai és a mikroklima- 
tikus viszonyoknak, továbbá a táplálkozási környezetnek volt és van döntő szerepe. 
A Dévaványán 1979-ben beindított vizsgálatok ezen feltevések igazolására vagy cáfola- 
tára voltak hivatva. A metodika vonatkozásában támaszkodtam a Kisalföldön 1976-ban 
megkezdett vizsgálataimra {Faragó, 1979, 1981). Az általánosítható következtetéseket 
részben már közöltem {Faragó, 1983b, 1984a), ugyancsak megtörtént a talaj- és a hidro- 
lógiai viszonyok részletes elemzése {Faragó, 1983c). A következőkben kiemelten foglalko- 
zom a mikro klimatikus viszonyokkal, ill. a táplálkozási környezettel. 

Eredményeimet, megállapításaimat csak a Kárpát-medencére tartom maradéktalanul 
érvényesnek, az area más területén ugyanezt bizonyítani kell. 

Köszönetemet fejezem ki támogatásukért és segítségükért dr. Sterbetz Istvánnak, Pálnik 
Ferencnek, dr. Kőhalmy Tamásnak, Martos Andrásnak, dr. Rumpf Jáiiosnak éadr. Ters- 
tyánszky Gábornak. 

A mikroklíma szerepe a túzok fészkeK'sbiológiájában 

A kotlás mikroklimatikus viszonyai a törzsfejlődés eredményeként örökletesen meg- 
határozottak. A kotló madár létrehozta inkubációs körülményekre — közvetlen adatok 
híján — a mesterséges keltetések optimális értékeiből következtethetünk. A keltetés két 
legfontosabb faktora — a hőmérséklet és a relativ légnedvesség — a magyar tapasztalatok 
szerint {Fodor -Nagy -Sterbetz, 1971) 37,5-38,3 °C, ill. 60-75% között változik oly 
módon, hogy a hőmérséklet a keltetés végén kissé alacsonyabb, a relatív légnedvesség 
viszont magasabb. 

A hőmérséklet nagyban befolyásolja a kelés időtartamát (Barrot, cit. Kiss, 
1977). Magasabb hőmérsékleten rövidebb a keltetési idő, ezzel magj'arázhatjuk, hogy az 
egyes szerzők eltérő kotlási időszakot adnak meg. Az embrió ellenálló a kisebb hőingásokkal 

167 



szemben; a szélsőséges hőhatások ezzel szemben torz, fejletlen egyedeket és szabály- 
talan kelést eredményezhetnek (Kiss, 1977). Magas hőmérsékleten elpusztul az embrió, 
alacsonyon pedig a fejlődés áll le. 

A túzok höközlése a kotlás alatt nem folyamatos. Ennek két oka van. Egyik, hogy a to- 
jásnak a kotló madár bőrfelületével érintkező része melegebb. Emiatt a tojásokat forgatni 
kell. Ez idő alatt szünetel a hőközlés. Másik ok, hogy a madárnak táplálékszerzés és bél- 
sárürítés miatt naponta 2 — 3 alkalommal el kell hagynia fészkét. Bizonyos mérvű időn- 
kénti lehűlés szükséges is, mert a vizsgálatok szerint {Fodor — Nagy — Sterbetz, 1971) a nem 
hűtött tojások kelési eredménye 10 — 12%-kal alacsonyabb. A tartamos távollét — pl. a 
zavarás — következménye viszont a szív- és a májkárosodás {Kiss, 1977). Különösen fon- 
tos a lehűlés a kezelés utolsó periódusában, amikor is fokozott a biológiai önhő és a CO, le- 
adása, és ugyanakkor kritikusan megnő az 02-felvétel. 

A relatív légnedvesség — az inkubáció másik fontos faktora — csak a kör- 
nyezetből száriuazhat, mivel a túzoktyúk bőrfelületén nincsenek izzadságinirigyek. Szere- 
pe kiemelkedő a tojás anyagcseréje szempontjából. Alacsony páratartalom mellett a nagy 
felületű, porózus tojáshéjon nagy a kipárolgás; ez egyaránt káros az embrióra és a járu- 
lékos tojásrészekre. Elsősorban az allantoiszlégzés szenvedhet kárt, ami a hártyák kiszá- 
radásához, összenövéséhez, a nehéz keléshez vezet. Ha nagy a páratartalom, elvizenyősödik 
az embrió, elszaporodnak a mikroorganizmusok, végső soron csekély lesz a kikelt csibe 
vitalitása. 

Romanoff (cit. Kiss, 1977) kimutatta, hogy a szélsőséges páratartalom káros az embrió 
ásványianyag-forgalmára, így főleg a vázrendszert is felépítő Ca-tartalomra. 

A kikelt csibék ugyancsak érzékenyek a környezet mikroklímájára, mivel kb. 5 hetes 
korukig — a tollazat kifejlődéséig — hőregulációjuk tökéletlen. A 1 8 — 20 °C alatti ned ves 
éjszakák csökkentik az ellenállóképességet, növelik a mortalitást {Fodor, 1966). 

Mindezek ismeretében a következők vizsgálata vált szükségessé : 

— a túzok által elfoglalt fontosabb fészkelőhabitátok — rét, lucerna, búza — mikro- 
klíma-viszonyainak összehasonlító értékelése ; 

— hatással lehetett-e az egyes fészkelőhabitátok mikroklimatikus viszonyainak külön- 
bözősége a túzok habitátváltására, azaz áttelepedésére rétterületekről agrárökosziszté- 
mákba. 

Anyag és módszer 

A vizsgálatok folyamán a túzok három legfontosabb hazai fészkelőhabi tatját — Fes- 
tucetum psevdovinae (rét, lucerna, búza) — elemeztein. A vizsgálatokat a túzok magyar- 
országi fészkelési időszakában, 2 hetenkénti 24 órás, óránkénti szinkrón észlelésekkel 
végeztem 4 alkalommal, ill. egj"^ alkalommal 48 órás szinkrón mérést folytattam. 

A vizsgálat helye 
Dévaványai Tájvédelmi Körzet, ill. annak közvetlen környéke. 

A vizsgálat ideje 
A későbbiekben is használt számsorrendben a következők : 

1. mérés: Dévaványa, 1979. április 20. 12'«' -21. 12»« 

2. mérés: Dévaványa, 1979. május 4. 120«- 5. 12'«' 

3. mérés: Dévaványa, 1979. május 18. 12»« -19. 12°» 

4. mérés: Dévaványa, 1979. június 1. 12»»- 2. 12»» 

5. mérés: Dévaványa, 1981. május 18. 9»»- 19. 9»» 

6. mérés: Dévaványa, 1981. május 19. 9»» -20. 9»» 

A mérés módja 

A vizsgálandó habitátokban mértük a talajfelszín hőmérsékletét 2 cm-es talajhőmérővel. 
A talajközeli lég hőmérsékletet és relatív légnedvességet 3 — 5 cm-es magasságbaji Assmann- 
féle aspirációs pszichromé térrel, ill. a radiációs minimumot minimumhőmérővel. 

A kapott eredmények összehasonlítására két mód kínálkozott. Egy grafikus módszer 
— amely érzékelteti az alapvető tendenciákat — , továbbá a matetnatikai- statisztikai mód- 
szer, amellyel ezek a tendenciák egzaktul megfogalmazhatók, sőt értékük is megkapható. 
Az összehasonlítás folyamán a következő kérdésekre kerestük a választ : 

1. A mikroklímaelemek középértékeinek egymáshoz való viszonya, a viszony mértéke, 
az eltérés nagysága; 

168 



2. a mikroklímaelem-csoportok kapcsolatrendszerének függvényjellegű meghatározása, 
e függvénykapcsolat matematikai egyszerűsítése, értelmezése. 

A klímaelemek középértékeinek összehasonlítására a párosítható adatok esetén alkal- 
mazható differe7iciamódszert választottam, amely esetben az elemszám azonos (% = ííj), 
iUetve a pozitív és a negatív differenciák vegj-esen fordulnak elő {Sváb, 1 967). 

A regressziós kapcsolatot kétváltozós regresszióanalizissel vizsgáltam {Sváb, 1967). 

A számítások elvégzésére HEWLETT PACKARD kalkulátort használtam, amelynek 
programcsomagjában rendelkezésemre áUtak a szükséges mágneskártyák. A kapott ered- 
mények jelölése a táblázatokban a következő: 

— a középértékek összehasonlítása: 

Xj^ és Xs — az összehasonlított klímaelemhalinazok középértékei; 

d — a középértékek közepes eltérése ; 

Su — az átlagos különbség szórása; 

t — a <-próba eredménye ; 

SZDj^ — a szignifikáns differencia 5% -OS szinten; 

— kétváltozós regresszióanalizis : 

Y^ = a • X* — az összefüggés egyenlete; 

F — a regresszió i^-próbájának eredménye ; 

r — a korrelációs koefficiens; 

«j — a regressziós koefficiens hibaszórása; 

t — a í-próba eredménye ; 

Xu% — X változó 10%-os emelkedésével Y változó %-08 emelkedése. 

A talajfelszín hőiiiórséklote 

A 6 mérés grafikus ábrázolását az 1 . ábra mutatja. Teljes talajborítás esetén (2 — 6. mé- 
rés) a szikes rét talaja volt a legmelegebb, azt követte a búza és a lucerna. Az 1. mérés 
során a búza alacsony talaj bori tottsági (44 — 50%) értéke, nyílt talajfelszíne miatt a talaj 
hőmérséklete magasabb értéket mutatott, mint a rété. A szikes rét talajfelszín- hőmérséklete 
a költés időszakában mindig a szélsőséget jelenti. Valamennyi kardinális érték ezt mutatja 
(1. táblázat, 2. ábra). 

A legnagyobb maximumok a réten adódtak (15,2 - 39,8 °C, ill. 31,2 - 26,8 °C). Ezt követ- 
te a búza (19,4-25,2 °C, illetve 31,2-26,8 °C) és a lucerna (13,4-24,0 "C, illetve 17,8- 
18,0 °C). 

A minimumoknál megmaradt az egész nap tapasztalható különbség. A szikes réten volt 
a legmagasabb a minimum értéke (7,0- 19,0 °C, ill. 11,6 — 14,8 °C). Ezt követte a búza 
(6,0-17,2 °C, ill. 9,4-12,2 °C) és a lucerna (5,0 - 16,4 °C és 9,6 -11,4 °C). 

A terjedelem alakulását csak az 1—4. mérésből elemezhetjük mértékadóan. A nyári fel- 
melegedés idején a szikes rét talajfelszínének hőingadozása 8,2 °C-ról 20,8 °C-ra emelke- 
dik, míg a búzáé csökken 14,4 °C-ról 8,0 °C'-ra, a lucernáé pedig 8,4 — 7,6 °C között szinte 
konstajis marad. 

A közepes talajhőmérséklet (2. táblázat, 2. ábra) vizsgálatakor hasonlóak az eredmények. 
Legmelegebb a szikes rét (10,608-27,056 °C, ill. 14,072-14,168 °C), ezt követi a búza 
(11,016-20,968 °C, ill. 15,304-16,344 °C), továbbá a lucerna (8,464-19,608 °C, ill. 
14,072 — 14,168 °C). A középértékek összehasonlításakor alkalmazott differenciamódszer 
lehetővé teszi a különbségek menetének az elemzését is mind a napi, mind a fészkelési idő- 
szak vonatkozásában. Ezeket ábrázolva a 3. ábrán és szélső értékeiket a 3. táblázaton 
figyelhetjük meg. 

A differenciák rét-lucerna viszonylatban az éjszakai időszakban vették fel a 
minimális 2 — 3 °C-os értéket. Míg a minimális differencia állandónak mondható a fészke- 
lés idején, a inaximális differencia értéke ezzel szemben fokozatosan nő a felmelegedéssel. 
Rét — búza viszonylatban hasonlókat mondhatunk. Kivételt képezett az 1. mérés, 
amikor — mint említettük — a búza talaja volt a melegebb. Lucerna — búza össze- 
hasonlításban a minimális differencia rendszerint °C volt, az ettől való eltérés a búza 
javára két esetben fordult elő. A maximum esetében — a bviza talajfedésének fokozódása 
következtében — a differencia folyamatosan csökkent. A folyamatokat jól szemlélteti a 
4. ábra. 

169 



A differenciák középértékei rét — lucerna és rét — búza viszonylatban az 1—4. mérés 
során fokozatosan nőttek (rét — lucerna : +2, 144-ról 7,448 °C-ra; rét- búza: —0, 408-ról 
6,088 °C-ra). Lucerna — búza összehasonlításban viszont némileg csökkent a talajfelszín- 
hőmérsékleti differenciák középértékének a különbsége : — 2, 552-ről — 1,360 °C-ra. A szá- 
mítások bizonyították, hogy a három legfcmtosahb túzok-fészkelöliahitát talajfelszínének köze- 
pes hőmérsékletei között — egyidejű mérések esetén — a fészkelés időszakában lényeges, szig- 
nifikáns differencia van. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha az 1 — 4. és az 5 — 6. mé- 
rést egy habnazként kezeljük. Az 1. méréskor kapott eltérő eredmény (mivel a fészkelés 
előtt van) megállapításunkat nem befolyásolja. 

Az összefüggések hatványfüggvényeÍ7iek grafikus ábrázolása (5 — 6. ábra) is azt mutatja, 
hogy Dévaványán a szikes rét talaja a legmelegebb, majd a búza, a lucerna a csökkenő 
sorrend. 

Az összefüggés egyenletei mellett megadom, hogy az összehasonlított fészkelőhabitátok 
talajfelszínének hőviszonyai között milyen felmelegedési eltérés van: X változó 10%-os 
növekedése során Y változó hány %-os növekedést mutat (4. táblázat). 

Rét — lucerna összehasonlításban addig, ameddig a szikes rét talaja nedves és 
viszonylag jól borított volt, a fejlődés üteme a lucernában erőteljesebb volt. Felmelege- 
déskor először ez az eltérés kiegyenlítődött, majd fokozatosan eltolódott a rét javára. 
Eleinte a rét talajhőmérsékletének 10%-os emelkedésére a lucerna esetén 12,3%-os talaj- 
hőmérséklet-emelkedés jutott, amely később 9,8, majd 7,7, sőt 5,0%-ra csökkent. 

Ugyanez tapasztalható az 5 — 6. mérés alkalmával külön-külön, továbbá akkor is, 
ha az 1—4, ill. az 5 — 6. méréseket egy-egy halmazként kezeljük. E fejlődési különbségek 
szignifikánsnak adódtak. 

Rét — búza összehasonlításban Dévaványán az 1 — 2. méréskor a búza talaja az 
alacsonyabb borítottság miatt intenzívebben melegedett, mint a viszonylag jól borított 
rété. Ekkor a rét talajhőmérsékletének 10%-os emelkedéséhez a búza esetén 18,0, ill. 
11,7%-os talajhőmérséklet-növekedés járult. A búza talajborítása, továbbá a szikes rét 
talajának ún. aktív felületté válása azt eredményezte, hogy a rét talajának 10%-os hő- 
mérséklet-emelkedéséhez képest a búza talaja csak 7,4 és 5,0 °C-os emelkedést mutatott 
a 3 — 4. méréskor. Valamennyi eltérési sebesség mértéke szignifikáns volt. Az 5. mérés során 
is tapasztalt szignifikáns eltérés a hideghullám hatására a 6. mérésre lényegtelenné vált. 

Lucerna — búza összevetés során — egy esetet kivéve — ugyancsak szignifikáns 
eltéréseket kapunk. Az 1—4. mérés során először a búza talajhőmérséklete emelkedett 
gyorsabban (13,0 és 11,8%). Később azonban megfordult a helyzet, mert 10%-os lucema- 
talajhőmérséklet-növekedésre a búza hasonló paramétere csak 8,8%-nak adódott. 

A szignifikancia az 1 — 4. és az 5 — 6. mérések együttesére is érvényes. 

A talajközeli léghőniérséklet 

A 6 mérés grafikus ábrázolását a 7. ábra mutatja. A nappali órákban valamennyi mérés 
során a rét talajmenti légrétege volt a legmelegebb, ezt követte a búza és a lucerna. Az esti 
és az éjszakai órákban néhány esetben minimális hőmérsékletet lucernában találtunk. 

A legnagyobb maximumok a réten adódtak (21,2 — 36,2 °C és 24,8 — 27,2 °C). Ezt követte 
a búza (18,4- 33,0 °C és 23,0-24,6 °C) és a lucerna (17,2 -31,6 °C és 19,0-19,2 °C). 

A minimumok vonatkozásában sokkal kiegyenlítettebb a viszony. A korai stádiumban 
(ápr. eleje) még a rét mutatja a leghidegebb értékeket, egyébként azonban ez a lucernára 
jellemző. Amíg a réten — 1,4 — 13,8 °C között alakult a minimum, addig a búzában 0,2 — 

— 13,6 °C, a lucernában pedig csupán 0,2 — 12,8 °C között. Ha felmelegedés nem történt 
(6. mérés), a minimumértékek rét — búza — lucerna sorrendet vettek fel, amiből jól lát- 
szik a szerkezetes felépítésű fószkelőhabitátok klímakiegyenlítő, mérséklő hatása. 

A terjedelemnél mutatkozik meg leginkább ennek hatása. A nyitott szerkezetű réten 
22,4 — 24,4 °C között alakult, míg búza esetében 18,2 — 20,6 °C, lucerna esetében 17,0 — 

— 19,4 °C volt a terjedelem értéke. 

A középhőmérséklet (5. táblázat, 8. ábra) esetében is érvényes a korábbi sorrendiség. 
Legmelegebb a szikes rét (7,072 - 24,512 °C és 14,168 - 16,888 °C), ezután a búza (7,024 - 

— 22,784 "C és 13,832 - 15,808 °C), majd a lucerna következik (6,808 - 21,032 °C és 12,568 - 
-13,560 °C). 

Ezeket ábrázolva a 8. ábrán, szélső értékeiket pedig az 1. táblázatban figj-elhetjük meg. 

A differenciák rét — lucerna viszonylatban az éjszakai időszakban vették fel a 
minimális -t- 0,4 — ( — 3,0) °C értéket. A maximális differencia pedig -f 7,4 °C-ban állan- 
dósult. 

170 



Rét — búza összehasonlításban kezdetben — 20 °C-nak adódott a legneigyobb mini. 
mum, + 7,0 °C-nak a maximum, anni a búza záródáshiányával volt magyarázható. Ké. 
sőbb ebben a relációban is kialakult a + 7,4 "C-os differenciaérték. 

Lucerna — búza összehasonlításban a minimális differenciák felvételekor a búza, 
■a, maximális differenciák felvételekor a lucerna léghőmérséklete volt melegebb (9 — 10. áb- 
ra). Összefoglalva ez annyit jelent, hogy a nappaU órákban a rét, éjszaka pedig a kultúr- 
habitátok hőmérséklete volt magasabb. 

A differenciák középértékei rét — lucerna viszonylatban fokozatosan, a vizsgálat végéig 
nőttek (0,264 °C-ról 3,480 °C-ra), rét — búza viszonjí^latban viszont kezdetben ugrásszerűen 
nőttek (0,048 °C-ról 2,032 °C-ra), majd lassan csökkentek (2,032 °C-ról 1,729 °C-ra). Lucer- 
na—búza összehasonlításban a differencia középértékeinek fokozatos növekedése figyel- 
hető meg a búza javára ( -F 0,216 °C-ról — 1,752 °C-ra). A három legfontosabb fészkelőhabitát 
léghőmérséklet-középértékei között egyidejű mérések esetén a fészkelés időszakában szignifikáns 
differencia van. 

Megállapításaink érvényesek akkor is, ha az 1 — 4. és az 5 — 6. mérések adatait egy hal- 
mazként kezeljük (5. táblázat). 

Az összefüggések hatványfüggvényeinek grafilcus ábrázolása is azt mutatja (11. ábra), 
hogy a léghőmérséklet sorrendje Dévaványán: rét — búza — lucerna. 

Az összefüggés egyenleteit és a fejlődéskülönbség mértékét a 6. táblázat tartalmazza. 

Rét — lucerna összehasonlításban egy alkalommal (2. mérés) nem adódott lénye- 
ges eltérés a hőmérséklet alakulásában (a rét 10%-os léghőmérscklet-emelkedésére 10,6 "C- 
os lucemaléghőmérséklet-emelkedés jutott), minden más alkalommal lényeges volt az 
eltérés (10%-ra 6,5 — 8,9% jutott). Az első mérés során a szikes réten negatív hőértékeket 
is észleltünk. Az alkalmazott F' = a X* függvény viszont csak pozitív tartományban van 
értelmezve. Ezeket az adatpárokat (1—2 adatpár) kihagytam az adatsorból. Később a tel- 
jes adatsorra — a negatív értékkel együtt — az F' = a e*' függvényt illesztettem, s a kö- 
vetkező egyenleteket kaptam: 

rét-lucerna, 1. mérés: I' = 1,597 e"-"'', 
rét -búza, 1. mérés: Y = 1,306 e»"»'. 

Mivel ezek a függvények csak a negatív értelmezési tartományban adtak valós értéke- 
ket, ezért grafikus kiegyenlítést alkalmaztam (12. ábra). 

Rét — búza összehasonlításban a 2. mérésnél nem volt szignifikáns a különbség, 
valamennyi további esetben azonban lényeges volt a fejlődésnövekedés eltérése; 10%-o8 
rétlóghőmérséklet-emelkedésre 7,0 — 9,0% jutott. Az első mérés kiegyenlítése a korábban 
ismertetettek szerint történt. Ugyanezt az eredményt kaptuk, ha a 4. mérést egy halmaz- 
ként kezeltük. 

Lucerna — búza összehasonlításban a 6 mérés közül 4-ben nem volt lényeges 
■eltérés a lucerna- és a búzahőmérséklet fejlődéssebessége között. A 6. mérés során tapasz- 
talt lehűlés azt eredményezte, hogy 10%-os lucemahőmórséklet-növekedésre 11,6%-os 
— szignifikáns — búzaléghőmérséklet-növekedés jutott. A 2. mérés folyamán tapasztalt 
ényeges eltérés (7,5%) azt eredményezte, hogy az 1 —4. mérés egy halmazként való keze- 
ősekor is szignifikáns eltérést (8,9%) kaptunk. 

A talajközeli relatív légnedvesség 

A 6. mérés grafikus ábrázolását a 13. ábra mutatja. A Dévaványán végzett vizsgálatoknál 
l egálacsonyabb relatív légnedvességű a szikes rét volt, azt követte a búza, majd a lucerna. 
Ugyanez volt a helyzet a kardinális értékek vonatkozásában (6. táblázat, 14. ábra). 

A legkisebb minimumok a szikes réten adódtak (26 — 45% és 45 — 66%). A búzában ez az 
érték 34-60% és 70-78%, a lucernában pedig 46-66% és 84-91% volt. 

A maximumok tekintetében kiegyenlítettebb volt a helyzet, mert valamennyi fészkelő- 
habitát relatív légnedvessége felveszi vagy megközelíti a 100%-ot. A lucernanövény nagy 
nedvességtartalma, alacsony felületi hőmérséklete miatt a levegő nedvességtartalma nagy- 
részt harmat formájában kondenzálódik a növény felszínén, ezért a levegő nem mindig 
telítődik teljesen nedvességgel. 

A terjedelem vonatkozásában is rét — búza — lucerna sorrend alakult ki. A szikes réten 
55 - 66% és 44 - 55% a relatív légnedvesség terjedelme, búzában 40-60% és 22 - 30%, 
lucernában pedig 34 — 52% és 9 — 16% volt ez az érték. 

A közepes relativ légnedvesség (7. táblázat, 14. ábra) vonatkozásában mind a 6 mérés 

171 



során szikes rét — búza — lucerna növekvő relatív légnedvességi középérték-sorrend ala- 
kult ki. A legalacsonyabb páratartalom a rét esetében volt (58,48 — 77,72% és 84,84 — 
79,84%), ezt követte a búzáé (69,32-83,24% és 89,20-93,48%), és legmagasabbnak 
a lucernáé bizonyult (76,16 -87,240/o és 92,36-95,92%). 

A differenciák (3. táblázat, 15 — 16. ábra) rét — lucerna összehasonlításban a 
negatív értékeket a nappali, a pozitívakat pedig az éjszakai, kora hajnali órákban veszik 
fel. A lucerna 29-34, illetve 25-48%-kal magasabb, és 0-16, illetve 4-12%-kal ala- 
csonyabb relatív légnedvességű, amikor a minimumot és a maximumot érzékeljük. 

Rét — búza vonatkozásban hasonló differenciaérték-alakulást tapasztalhatunk^ 
mint az előbb említett rét — lucerna összehasonlításbtin. 

Lucerna — búza viszonylatban — a korábbi egyezőségek következtében — 
a szélsődifferencia-értékek tekintetében kiegyenlített volt a helyzet. Ha alföldi viszonylat- 
ban a differenciák terjedelme ha-onként 20 — 30% között mozog, akkor azt kiegyenlített- 
nek kell tekintenünk. Csak az éjszakai időszakban esett meg, hogy alkalmanként a búza 
légnedvessége volt nagyobb (max. 4%-kal). 

A relativ légnedvesség differenciáinak középértékei rét — lucerna és rét — búza viszonylat- 
ban, ha nem is végig folyamatosan, de nőttek az 1—4. mérés folyamán (— 6,67%-ról 
— 17,68%-ra, illetőleg — 1,20%-ról — 10,84%-ra); míg lucerna — búza összehasonlításban 
e növekedés mértéke szerény volt, 4-5,56%-ról -f6,84%-ra emelkedett. Az 5 — 6. mérés 
során a felmelegedés hiánya azt eredményezte, hogy a differencia-középértékek a második 
mérésre csökkentek. A matematikai értékelések azt mutatták, hogy a három legfontosabb 
túzok-fészkelőhabitát közepes talajközeli relativ légnedvessége között — egyidejű mérések ese- 
tén — a fészkelés időszakában lényeges, szignifikáns differencia van. Eltérést ettől csak a 
szélsőségesen kedvezőtlen (borús, csapadékos) klimatikus helyzetben kapimk, amikor i& 
kiegyenlítődés következik be (7. táblázat). 

Az összefüggések hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása (17. ábra) is azt mutatja,, 
hogy Dévaványán a relatív légnedvesség emelkedő sorrendje rét — búza — lucerna. 

Az összefüggések egyenleteit és a fejlődéskülönbség mértékét a 8. táblázat tartalmazza. 

Rét — lucerna összehasonlításban valamennyi mérés során szignifikánsan eltérő 
volt a relatív légnedvesség alakulása. A szikes rét állományszerkezete, alacsony relatívlég- 
nedvesség-értékei miatt a nagyobb értéket mutató lucerna nem fejlődhetett erőteljesebb 
ütemben 10%-o8 rétpáratartalom-emelkedés esetén, mint az észlelt 4,2 — 5,8%. Az 5 — 6. 
mérés során a makroklíma és a lucerna állományszerkezete azt eredményezte, hogy a 10%- 
os réten bekövetkező légnedvesség-növekedésre a lucerna csak 0,7, illetve 2, 3%-os emel- 
kedéssel reagált, ami a stabilitásnak kétségtelen jele. 

Rét — búza tekintetében a korábbiakban leírtakhoz hasonló értékeket kaptunk,, 
még az eltérés mértéke is hasonló volt; 10%-os rétlégnedvesség-növekedésre a búza esetén 
4,5 — 6,4%-os relatívlégnedvesség-emelkedés jutott. Az 5 — 6. mérés során ez az érték 4,4- 
ről 2,1%-ra esett vissza. 

Lucerna — búza összevetésben már az előbbi két reláció eredményei után vár- 
ható volt, hogy nem kapunk szignifikáns eltérést. Ez részben igazolódott, kismértékben 
pedig kívül estek értékeink a szignifikanciahatáron (3., 5 — 6. mérés). 

A mikroklímaelemck együttes értékelése, következtetések 

Az ismert minimumtörvénynek megfelelően megállapíthatjuk, hogy a szükséges ható- 
tényezők bármelyikének hiánya vagy alacsonyabb szinten való jelentkezése a teljes rend- 
szer elégtelen vagy kevésbé alkalmas voltát jelenti. Mikroklimatikus vonatkozásban is ez^ 
a helyzet. A három vizsgált és értékelt mikroklímaelem mindegyike fontos, sorrendiség nem 
alakítható ki közöttük, hiszen kelésélettani hatása mindegyiknek nélkülözhetetlen. Együt- 
tes értékelésükkor ezért inkább azt vizsgáljuk, hogy valamely fészkelőhabitátban a szük- 
séges faktorok egymáshoz viszonyítva mennyire és milyen mértékben vannak jelen. 

Azt, hogy az egymáshoz viszonyított eltérések lényegesek vagy sem, már kimutattuk. 
A sorrendiséget tehát ezek szerint, továbbá korábbi dolgozatomban (Faragó, 1981) alkal- 
mazott, lin. mikroklima-jósági számok képzésével alakítom ki. 

A mikroklímaelemek szélső értékeit és terjedelmét abból a megfontolásból rangsorol- 
tam, hogy az iiikubáció, de a tökéletlen hőreguláció időszakában is, a kiegyenlítettség jelenti 
a túlélés legnagyobb biztositékát. 

Ennek és az összehasonlított fészkelőhabitátok számának megfelelően a talaj- és a talaj- 
menti léghőmérséklet esetén a legkedvezőbbnek (és 3 pontosnak) a legnagyobb minimum- 
értékeket és a legkisebb maximumokat és terjedelmet tekintjük. Relativ légnedvesség ese- 

172 



tén kedvezőnek a legnagyobb minimumot, a legkisebb maximumot és a legkisebb (leg- 
kiegyenlítettebb) terjedelmet tartjuk. 

Az eredményt, illetve a mikroklíma-jósági értékek fokozatait a 9. táblázat tartalmazza. 

Valamennyi mikroklímaelemet figyelembe véve, a lucer?ia érte el a legmagasabb jósági 
értéket, a 22 pontot (a lehetséges 27 pontból). A lucerna után 19 ponttal a búza következett. 
Valamennyi karakterisztika tekintetében a második helyen volt értékelhető, sőt a lég- 
hőméreéklct jósága azonos volt a lucernáéval (7-7 pont). A szikes rét — mint ősi fészkelő- 
habitát — valamennyi esetben a leggyengébb eredményt adta, amit a 13 pontos jósági 
«rtéke is bizonyít. 

Megállapíthatjuk tehát összefoglalva, hogy az ősi fészkelőhabitátokat jelző szikes réti 
ökoszisztémák mikroklimatikus viszonyai eltérnek a kultúr fészkelőhabitátokat jelentő 
agrárökoszisztémák mikroklimatikus viszonyaitól. Ezen eltérések jelentős része matema- 
tikailag is kimutathatóan lényeges, szignifikáns. 

A kidtúrhahitátok (lucerna és búza) kedvezőbb mikroklimatikus viszonyai, azok fészkelési 
időszakban való érvényesülése véleményünk szerint egyik Jaktor, amely iniciálta a korábbi 
időszakban és előidézi napjainkban is a túzok -fészkelőhabitát váltását, azaz a kultúr- ökoszisz- 
témák — a bevezetőben is emiitett — előnyben részesítését a magyar Alföldön, 



173 



XII. A VETÉSI VARJÚ (CORVUS FRUGILEGUS L.) 

TÁPLÁLKOZÁSA ÉS GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 

MAGYARORSZÁGON 

Dr. Kalotás Zsolt 

MÉM XAK Természet- és Vadvédelmi Állomás, Fácánkert 



A vetési varjú táplálkozása, nagy száma és szociális viselkedése alapján a 
mezőgazdaság egyik legjelentősebb, de mindenképen legvitatottabb madara. 
Mezőgazdasági kártételeiről a XVIII. század végéről is maradtak fenn adatok 
Debrecen város levéltárában {Penyigey, 1941), de hasznos tevékenységéről, 
pótolhatatlan rovarirtó szerepéről is beszámoltak ez idő tájt (Fintha 1973, 
cit. Fábián József, Természethistória című munkájából). 

A század elején nagy vihart kavart a vetési varjak körül kialakult vita, az 
úgynevezett ,, varjúháborúság". A szakfolyóiratokban megjelenő pro és 
kontra véleményekkel azonban a varjúkérdést megnyugtatóan nem lehetett 
eldönteni. 

A varjak által okozott haszon és kár mértékének szembeállítása a kor gaz- 
dasági viszonyai között nagyon is indokolt volt, és kézenfekvőnek látszott, 
hogy a ,, varjúpert" csak ilyen irányú egzakt vizsgálatokkal lehet megnyugta- 
tóan lezárni. A vetési varjú mellett szólt a külterjes mezőgazdaságban betöl- 
tött rovarirtó tevékenysége. Több szerző szerint a vetési varjak képesek a 
rovargradációk letörésére, a nagyarányú rovarkártételek megakadályozására 
{Szomjas, 1908; Schenk, 1910; Muha, 1923; Busits, 1928; Matusovits, 1934). 
A vetési varjút elsősorban rovarfogyasztó madárnak tartották, amely csak 
kivételes esetben — táplálékhiány esetén — válik magevővé, és így a mező- 
gazdaság számára úgyszólván nélkülözhetetlen {Hauer, 1904). A közvélemény 
ekkor a varjúvitában 1,79:1 arányban a vetési varjak hasznossága mellett 
foglalt állást {Soós, 1904). Jablonoivski (1901, 1912) a vetési varjakat elsősor- 
ban magevőknek ítélte meg, ezt gyomrának anatómiai felépítésével (zúzó- 
gyomor) magyarázta. A varjak növényvédelmi szerepét nem tartotta jelen- 
tősnek, és véleménye szerint jelentős rovarirtó szerepe még a nagy kolóniáik 
közelében sincs. Állítását a gradációk alkalmával megjelenő rovarok milli- 
árdjainak és a varjak táplálékigényének összevetésére alapozta. A varjak 
gazdasági szerepét helyileg, a pillanatnyi állapot szerint ítélte meg, mert 
,,a vetési varjak táplálékában mindig azok az összetevők dominálnak, ame- 
lyek akkor éppen a legnagyobb bőségben állnak rendelkezésére, és legkisebb 
energiaráfordítással válnak hozzáférhetővé". A varjú vizsgálat kiindulópont- 
jának a közvetlen megfigyelést javasolta a gyomortartalom-vizsgálati mód- 
szer helyett. Mások {Thaisz, 1899; Csörgey, 1904) a bromatológiai vizsgálatok 
és a táplálkozással kapcsolatos megfigyelések eredményeit egyformán fontos- 
nak tartották, és a két módszer együttes alkalmazására tettek javaslatot. 
A vetésivarjú-vizsgálat végül is a Magyar Ornitológiai Központ kezdeménye- 
zésére a század elején az utóbbi utat követve indult meg. A vizsgálatok alap- 
ját a múlt század végén Németországban végzett nagyarányú varjú-broma- 

175- 



tológiai vizsgálatok jelentették (Hollru7ig, 1896; Rőrig, 1898), amelyek egy- 
részt módszertani útmutatót képeztek, másrészt kritikus elemzésük {Jablo- 
novsky, 1901) megszabta a követendő vizsgálati irányt is. A vetési varjú 
táplálkozásával kapcsolatos, évtizedeken át folyó kutatómunkát {Csörgey, 
1926, l92d;Csath, 1928; Boda, 1929;Gelei, 192Q;Gijőrffy, 192S; Szemere, 1929 
stb.) végül Vertse (1943) foglalta össze. Következtetéseit a Madártani Intézet 
gyűjteményében levő 2488 gyomortartalom és 1067 köpet analízisére, vala- 
mint a hazai irodalmi adatokra (gyomortartalom-vizsgálatok és -megfigye- 
lések) alapozta. Végső értékelése szerint a vetési varjak tevékenysége éves és 
országos átlagban mezőgazdasági szempontból 46,4 százalékban hasznos, 
14,4 százalékban káros és 39,2 százalékban közömbös. A hasznot a kártékony 
rovarok pusztításával, a kárt a vetőmag kiszedésével és az érő termények meg- 
dézsmálásával okozza. A varjak hasznos tevékenységének értékét növeli a 
mezőgazdaság általános külterjessége, a rovarirtási munkálatok költséges, 
kivihetetlen volta. Megállapította, hogy a varjúkártétel kialakulása nagyban 
függ a környezeti tényezőktől (talajviszonyok, agronómiai munkák minősége, 
időjárás, a varjúállomány egyedsűrűsége stb.). Végeredményben a vetési var- 
jút a mezőgazdasági termelés akkori szintjén hasznosnak és kímélendőnek 
ítélte. A mezőgazdasági termelési viszonyok hazánkban is nagy hatást gya- 
koroltak a környezetre. A kémiai rovarirtás következtében elszegényedett 
a talajok rovarfaunája, a herbicidek bevezetése megváltoztatta a gyomflórát, 
«gyes rovarok és növények teljesen visszaszorultak, és a kártevő fajok meny- 
nyiségi viszonyai is alacsonyabb szinten kulminálnak. Megnövekedett a 
mezőgazdasági termeivények átlagtermése, a betakarítás gépesítése a beta- 
karítási veszteségeket növelte. Az élőhelyen bekövetkezett változások hatá- 
sára megváltoztak a táplálkozási lehetőségek, és a vetési varjak ehhez jól 
alkalmazkodtak. Az Alföld-fásítási program kedvező fészkelőhelyeket ala- 
kított ki számukra. 

A minisztertanács növényvédelmi rendelete (59/1959—9) értelmében a 
vetési varjú fészkelési időben védelmet élvezett, gyérítése csak augusztus 
15-től november 15-ig a mezőgazdasági területeken volt engedélyezett. 

A mezőgazdasági termelés belterjessé válásával a varjúkérdés a hatvanas 
években újra napirendre került {Sterbetz, 1963; Beretzk, 1963). 

A kedvező hatások eredményeképpen szaporodásuknak csupán a táplá- 
lékkínálat szabott helyenként határt, állományaik erős gyarapodásnak 
indultak. Míg 1942-ben hazánk területén 186 000 vetési varjú fészkelt ( Vertse, 
1943), addig 1980 tavaszán megközelítően 260 000 fészkelő párról volt tudo- 
másunk [Kalotás, 1981). Az állománynövekedés tendenciája, valamint a 
népesebb fészektelepek közelében egyre gyakrabban jelentkező ,, varjúkárok" 
a vetési varjú gazdasági szerepének újraértékelését vetette fel. A második 
,, varjúper", amely a hetvenes évek elején kezdődött, elsősorban a vadgazdák 
és a természetvédők jóvoltából {Radetzky, 1969, 1979; Győrffy, 1971; Fintha, 
1971 ; Orosz, 1971 ; Sterbetz, 1972, 1977) szükségét érzi annak, hogy a megvál- 
tozott viszonyok között a vetési varjak táplálkozását felülvizsgálják {Fintha, 
1973). 

A vetési varjú táplálkozása nemcsak Magyarországon volt vizsgálati témá- 
ja az alkalmazott ornitológiának, áreájában szinte már mindenhol végeztek 
gazdasági szerepével kapcsolatos vizsgálatokat. Többek között Nagy-Britan- 
niában Lockie (1956, 1959), Holyoak (1972), Feare et al. (1974), Feare (1974, 
1978); Franciaországban Chappellier et. al. (1958), Régnier (1955); Dániában 

176 



Fog (1963); Hollandiában Feijen (1976); Németországban Hollrung (1896), 
Rörig (1900, 1903), Schiengel (1964), Porath (1964), Schramm (1974); Ausztriá- 
ban Herrlinger (1966); Csehszlovákiában Jirsik (1952), Hell és Sovis (1958), 
Folk és Tousková (1966), Folk és Beklová (1971); Lengyelországban PmoifsH 
(1956, 1959), Luniak (1977), Jablonski (1979), Gromadzka (1980); Jugoszlávi- 
ában Pivar (1965, 1980) ; Bulgáriában Tulecskov et al. (1960) ; a Szovjetunióban 
JRaskevics és Dobrovolszkij (1953), Eigelis (1961), Bvdicsenko (1957), Gagarina 
(1958), Szolomatin (1972) és Oszmolovszkaja (1972) közöltek nagyszámú 
vizsgálati any^agot felölelő munkákat. A varjak állománynövekedésének kö- 
vetkeztében Üj-Zélandon — ahová a vetési varjút az ember telepítette be — 
szintén végeztek a varjak táplálkozására iránvuló vizsgálatokat {Coleman, 
1911; Porter, 1979). 

A természeti viszonyok sokfélesége, valamint a varjak polifág táplálkozása 
indokolja, hogy a vetési varjak táplálkozási viszonyait és a táplálék-összete- 
vők változásának tendenciáját a hazai élőhelyeken újra megvizsgáljuk. A ve- 
tési varjak táplálkozásának ellenőrzésére az utóbbi években hazánkban is 
megindultak a vizsgálatok {Rékási, 1974; Kalotás, 1980). 

Anyag és módszer 

1977 és 1980 között 1408 különböző helyről származó vetési varjú broma- 
tológiai vizsgálatát végeztük el (1. táblázat). A vizsgálatra kerülő varjakat 
lehetőség szerint 24 órán belül boncoltuk. A kiemelt gyomortartalmakat 
nedvesen 0,1 g pontossággal mértük, majd Petri-csészékben szétterítve lég- 
szárazra szárítottuk. A kiszáradás után az analízist a következő csoportosítás 
szerint végeztük : 

A) Növényi eredetű anyagok, 

1. haszonmagvak, 

2. gyümölcs- és zöldségmagvak, 

3. gyommagvak, 

4. egyéb növénjd eredetű anyagok. 

B) Állati eredetű anyagok, 

1. Annelida, Gastropoda, 

2. Arthropoda, 

3. Vertebrata, 

4. madártojás, 

5. egyéb állati eredetű anyagok. 

C) Egyéb emészthető anyagok. 

D) Ballasztanyagok. 

Az összetevők pontos meghatározását preparáló mikroszkóp segítségével 
végeztük. Az állati és a növényi összetevőket lehetőség szerint genusra hatá- 
roztuk meg, majd 0,1 g pontossággal mértük. Az analízis eredményeit be- 
gyűjtési idő szerint, havi bontásban összegeztük. Megállapítottuk az egyes 
összetevők tömeg szerinti (g%), valamint az összes előfordulási esethez viszo- 
nyított megoszlását — gyakoriságát — (gy%). (Értékeléskor a ballasztanya- 
gokat nem vettük figyelembe.) 

177 



1. táblázat 
Table 1 



A bromatológiai vizsgálatra került varjak megoszlása 
Date and site of collection of rook crop samples 



Begyűjtés - Collection 


2 
"3 

1 
< 


J4 

>> 

a 
o 


1 

as 

a 

< 


•a) 

1 

-se 


ci 

s 
pq 




u 

V 

a 
ta 
o 


«s 
a 
«s 

S 
s. 


u 

w 


>> 

as 

o 

1 


p 

e 

.2 
« 




^^^^ Helye - Site 

Ideje - Date ^~~\^ 
(év, hő) — (year, month) ^\^ 




1977. XI. 
XII. 














1 

6 












1978. 1. 
II. 
III. 
IV. 
V. 
VI. 

vn. 

VIII. 
IX. 
X. 
XI. 

xn. 


2 










1 


2 
1 
1 
2 
23 


21 
34 


129 








1979.1. 
II. 
III. 
IV. 
V. 
VI. 
VII. 
VIII. 
IX. 
X. 
XI. 
XII. 




9 

27 




27 






6 
25 
21 
11 

14 

28 
4 

21 

6 
1 


4 


11 








1980. 1. 
II. 
III. 
IV. 
V. 
VI. 
VII. 
VIII. 
IX. 
X. 
XI. 

xn. 






1 




4 
1 


14 

1 
3 


26 

4 
4 

9 

4 
14 






9 

87 

284 

23 


3 




összesen - Totals 


2 


36 


7 


27 


5 


19 


234 


59 


140 


403 


3 





178 



a begyűjtési idő és a származási hely szerint (1977 — 1980) 
subjected to bromatological analysis (1977 — 1980) 



16 



16 



a 










S 






























a 






























a 




M 






S 


ce 


c« 




>, 




a 


S3 




a 


a 


•V 


M 


N 


œ 


s 


9 


« 






M 


S 


S 


S 


O 



18 
66 
19 
9 
12 



144 



1 

44 

31 

7 
23 



26 



4 
22 



26 



106 



41 



>> 


•a 


















'S 


^ 


» 


ce 


•a 
•ce 


"3 


ÎS 

«3 


a 


a 


E 



8 
26 



11 
2 

7 



11 

9 



42 



38 



36 



179 



Vizsgáltuk az összetevők előfordulásának gyakoriságát is az analízisbe 
vont minták számához viszonyítva. (A táblázatokban az előfordulási adatok 
összege mellett zárójelben azoknak a mintáknak a számát jelöltük, amennyi- 
ben a jelzett táplálék-összetevők előfordultak.) 

A többirányú értékelést a különböző minőségű táplálék-összetevők eltérő 
emésztődési ideje miatt végeztük el. 

Rörig (1903) vizsgálatai szerint a rovarok teljes emésztődési ideje a vetési 
varjúnál nagyon rövid. A felvételt követő 1 óra múlva a rovarok már alig 
ismerhetők fel, csak a kemény kitintartalmú maradványok találhatók meg. 
Az apró rágcsálók kb. 2 óra múlva tűnnek el a gyomorból. A növényi magvak 
nehezebben emésztődnek. A búzamagvak 2 — 3 órás emésztődés után csak 
kicsit puhulnak meg. A nagyobb magvú kukoricaszemeknek még 4 óra múlva 
is csak a külső részük puhul meg. A kukoricamagvak még 15 óra múlva is fel- 
ismerhetők a zúzógyomorban. 

A zúzógyomorban megtalált táplálékmaradványok alapján tehát csak azt 
lehet biztonsággal mondani, hogy a vetési varjú a begyűjtést megelőző 1 — 2 
órában mivel táplálkozott. A könnyen emésztődő állati eredetű táplálék 
pontos minőségi meghatározása még így is kérdéses. A polifág táplálkozású 
madarak bromatológiai vizsgálatakor tehát mindig számolni kell azzal, hogy 
az analízis során nyert eredmények a terimés táplálék irányában pozitívan 
torzulnak. A nehezebben emésztődő növényi eredetű táplálék-összetevők 
hosszabb emésztődési ideje miatt ugyanis a magvak nagyobb valószínűséggel 
mutathatók ki a gyomortartalmakból, mint például a rovarok. 

A gyomortartalom-analízis értékelésekor figyelembe kell venni azt is, 
hogy csupán a mennyiségi értékelés (tömeg%) torzulást okoz, mégpedig a 
táplálék-összetevők víztartalmának mértékétől függően. A szárítás során 
ugyanis a gyümölcsök és az állati eredetű táplálékok (rovar, tojás, hús) jóval 
több vizet veszítenek, mint például a majdnem légszáraz magvak. 

Kialakítottuk a száradási indexet (száradási index = nedves gyomortar- 
talom átlagtömege, g/szárított gyomortartalom átlagtömege, g), amely a 
varjak táplálékában előforduló terimés anyagok (magvak) és a nagy víztar- 
talmú állati eredetű anyagok részvételi viszonyait jelzi. (Minél inkább domi- 
nálnak a táplálékban a növényi eredetű anyagok — magvak — , a száradási 
index annál inkább közelíti az 1-et.) 

Az eredmények értékelésekor a bromatológiai analízis jelentette az alapot, 
de felhasználtuk az irodalomban fellelhető megfigyeléseket, valamint saját 
szabadföldi észleléseinket is. 



Eredmények 

Január 

A hazánkban tartózkodó nagy varjúcsapatok a hagyományos alvóhelyeiken 
csoportosulnak. Ezek az éjszakai pihenőhelyek legtöbbször a folyó menti ár- 
téri erdőkben, a gyakran nehezen megközehthető, embertől kevésbé zavart 
területen vannak. Napfelkelte után indul meg a madarak kiözönlése kisebb- 
nagyobb csoportokban a táplálékszerző területek felé. Schramm (1974) vizs- 
gálatai szerint téli időszakban a vetési varjak a pihenőhelyeik 20 km-es sugarú 

180 



környezetében keresik táplálékukat. A jelölések alapján a maximális táplál- 
kozási akciórádiusz 24, G km volt. 

Az időjárás — a hótakaró megléte, a fagypont alatti hőmérséklet — meg- 
szabja a varjak táplálkozóterületeinek táplálékkínálatát. 

Ha a mezőgazdasági területeken a hulladékmagvak, illetve a talaj felső 
rétegében található állati eredetű táplálékforrások hozzáférhetetlenek lesz- 
nek, a vetési varjak a lakott területek közelében csoportosulnak, és ott próbál- 
nak táplálékot találni. Előszeretettel keresik fel a szeméttelepeket, ahol a 
konyhai hulladék között gyakran találnak táplálékmaradványokat (kenyér- 
héjat, csomagolóanyagokra tapadt zsírt, sajtdarabkákat, tojáshéjat, kidobált 
gyümölcsmaradványokat). Az analízis folyamán nyert tapasztalatok szerint 
a szeméttelepeknek — mint táplálékforrásnak — jelentős szerepe van a zord 
téli napokon. Tyúktojáshéj a vizsgált minták 9,7%-ában (az összes előfordu- 
lás 3,1%-ában), állati zsiradék a minták 2,4%-ában fordult elő. A szemét 
közül felvesznek a varjak emészthetetlen anyagokat is; egyrészt mert nem 
tudják szétválasztani a rátapadó táplálékmaradványtól (alufólia), másrészt 
színük, formájuk szerint tápláléknak vélik (gumidarabok, műanyag darabok). 

Télen mind gyakoribb látvány a városok belterületén parkokban, vasút- 
állomásokon csoportokban táplálékot kereső vetési varjú. Összeszedik az 
elszóródott magvakat, az emberek által eldobált ehető szemetet, a parkok 
bogyótermő fáinak, pl. az ostorménfa (Celtis) termését {Vertse, 1943), vagy 
az akác (Robinia pseudo-acacia) magvait fogyasztják. Felkeresik az álattartó 
telepeket, ahol a trágyakazlakon, a silókban rovarok után kutatnak, a vere- 
bekkel, valamint a balkáni gerlékkel közösen várnak az elszóródó magvakra. 
Hideg, havas időben az apró magevő madarakkal együtt megdézsmálják a 
nyílt területeken található vadetetőket is. Megtaláljuk a varjakat a termény- 
szárítók, a takarmánykeverő üzemek közelében is, ahol — a folyamatos 
táplálékkínálat — a szállításkor elszóródó kukorica, búza vonzó hatása követ- 
keztében hetekig is kitarthatnak. Az elszóródott hulladékmagvak (haszon- 
magvak) egyébként a varjak téli táplálékának zömét jelentik. Ezt bizonyítja, 
hogy a gyomortartalom-minták 73,1%-ában találtunk haszonmagvakat. Leg- 
nagyobb mennyiségben a kukorica fordult elő. A vizsgált táplálék tömegének 
40,5%-át alkotta, és a minták 60,9%-ában találtuk meg, valamint a leggyak- 
rabban előforduló táplálék-összetevőnek számított 19,3%-os előfordulással. 
Jelentős a többi haszonmag, a búza, az árpa és a napraforgó részvétele is. 
A haszonmagok összesen a táplálék tömegének 57,6%-át tették ki. A terimés 
táplálék (magvak) túlsúlyát a száradási index is jelzi, mivel e hónapban éri 
el a legalacsonyabb értéket (1,77). 

A lakott területek közelében levő mezőgazdasági táblákra kilátogató var- 
jak a határban is a maradékkal kénytelenek beérni. Havas napokon a be 
nem szántott kertészeti kultúrákban (paradicsom, fűszerpaprika) a száraz, 
rothadó vagy éppen fagyott termésekből szedik ki a magvakat. 

A varjak gyommagfogyasztása nem jelentős. Kis mennyiségben és csak 
alkalomadtán, valószínű más táplálékkal együtt fogyasztanak a leggyakoribb 
gyomfajok (Setaria, Polygonum sp.) magvaiból. 

Állati táplálékot az élőhely kínálta mennyiségben vesznek fel. A rovar 
táplálék január folyamán elenyésző; mezei pockot és egyéb rágcsálókat a kaz- 
lak környékén találnak. Élő állatokat ritkán fognak el ebben az időszakban, 
mert a fagyos föld, a hótakaró az apró rágcsálók számára kiváló védelmet 
nyújt, és a talajművelő gépek (ekék, tárcsák) feltáró tevékenysége ekkor nem 

181 






"CS 



bßbO 

IO IM 



SI, 



f& 


CO - 


c S 


■lfe 




^ <5^ 


O "^ 


goo 


" 0( 


-^•5^ 


o h 


K-i 


u o 


Otw 




^_ O 


O 4^ 


s <» 


^Xi 


s "^ 


-e bc 


^i"*^ 


bßS 


ÖJŐ 


Q ^ 




.'£• 


Go 


a> '0 


^ o 


^- 




$ o 




oH 


i^-^ 


^ , 


"5* O 






bog 

co -n 


•D^. 


••o^ 


Ö 


M i 






•ri 


^1 ^ 


"S 
U 


bc2 
2 S 












©.9 




-é:^ 




2 N 




e co 




^ ^ 




c3 câ 




a a 








tì cS 








ti u 




OS co 








t4 Ih 




o o 




a a 




o o 




ho bD 




0<1 



oo IO 00^ -^ I 
(>fo ce o 



05 IO F^ -^ 



i-H ea Ci 05 1- IO <M IM 
co" i-T (m' cT cT (n" ^i-T 



t- (M (M IM C*5 






M Ti CO rH 

o ©"oTco 



CO i-H ^H 



t- CO CO (M 

O" 0*0" rt' 



co co co i-H 

o"oo cT 



-^ 





00 «3 00 00 


(M 


i-H f— ( 


IO 

















r~ 


05 Tj* 1— 1 





00 





05 


r- 


CO (M -H 









I I I <N 




182 



LO 00 

to" o" 



I I I I I I '-^ I I 



lO lO o 



I I I I 



05 CÏ C>) IM tJ* ■>* Tji lO (N C<1 I— CO O CO 05 ■<* t' O 

TjTco aï cT 



I -H O »-l -H CO (N (N oc CO -H 0> -H ■<* 



co" oc co" 



I I I I I 



cc"o"o"o"o"o"cȔ" IO 



fO ^ co U3 



lo 00 ^ 
^"o" re" 



CO vo -^coc" o" 



I I I I 



I I I I I 



IO lO >-H 



I I I CO I I Tf Tt 



I t- CO III 



iO Tjt O-H — COCOCOt- rj< -^OGf^tí« CO TfCO OC X 
CO CO ^ 



5 
a 

a 

a 



o 
bo 

s 

8S 






e 

05 



3 Ü t; > 

0,0,0 o 
-^ Co s ^ 

X o s 2 
-ti — s -^ 



TS 

Ö 
<D 

CD •— < 

"^ , 
— 3 ' 

J3 "d _^ 

05 ^ C 

°3 "S s 
•5.2 u 
F tH 0) 

s « G 



5 

d 

0) 

I 







J3 






C^ 






ert 






> 1 












:2^ 






^ -aj 








m 


S 


5 S 


T! 




^0 




a 



j5 c 




aj 


a':3 


SohJW 



3 "-S 

c 



O 



û; 



c e 
o :s s 

ço .0 "e "2 



"" >i *-< ^« '"■oc 
^ g^ ^ 3 ^§ 

,^ •« O ki <à ö> 2 



(Si ^ 

-. c g 
.2^1« 

;.<^ '-' ^ü ^ 

1 ^ § I 

2 §S S 

^3 œ .rt OD 

:0 :0 s co 



W '^' 



a 
2 

c — 

, I 



o ^^ c3 

t» -^33 

a o V-) c 

>^ p ■« 3 

^ -.a , 

2 «o c ' 

«^3^3 



183 



érvényesül. Feltételezhetően a rágcsálók egy részét mint dögöt veszik fel. 
Dögeltakarító tevékenységük a téli időszakban a legintenzívebb. A sebzéstől, 
betegségtől elpusztult vadak (őz, nyúl, fácán), lelőtt, autók által elütött házi- 
állatok (kutya, macska) és más állati tetemek a varjak figyelmét gyorsan fel- 
keltik, és csapatosan jelentkezve a többi dögeltakarítóval együtt (róka, ku- 
tya, cickányok, dolmányos varjú, szarka és néha még a ragadozó madarak is) 
gyakran néhány nap alatt letisztítják, eltakarítják. 

A vetési varjú gyomortartalom-mintáinak 14,6%-ában találtunk dögből 
származó maradványokat. Állati eredetű táplálékot jfogyasztanak még a var- 
jak a házas csigák (Gastropoda) felvétele révén is. 

A csigák a folyók, a tavak partján iszapból kimosott példányok vagy a 
legelőkön élő szárazságtűrő fajok közül kerülnek ki. A csigák szerepe a varjak 
táplálékában — főleg a téli időszakban — még nem teljesen tisztázott. Bár 
előfordulásuk a vizsgált mintákban gyakorinak mondható (21,9) — ez az ösz- 
szes előfordulás 9,3%-át alkotja —, nem tudjuk, hogy a csigákat zúzókő 
gyanánt (tehát üres csigaházat fogyasztottak el) vagy táplálékként vették-e 
fel. A téli hónapokban valószínűbb, hogy a csigaházak apró kavicsokat pó- 
tolnak, ennek ellenére mi a csigák maradványait egész évben tápláléknak 
számítva kezeltük. 

Az egyéb növényi eredetű anyag rovatunkban gyűjtött táplálék-összete- 
vők a haszonmagvak, a gyomormagvak részei, amelyek az emésztés folyamán 
elválnak (maghéj), vagy más táplálék-összetevőkre ragadó és azzal felvett, 
esetleg a ballasztanyaggal együtt az emésztőrendszerbe kerülő növényi tör- 
melékek (törek, szalma, növényi gyökér- és szárrészek). A vetési varjak janu- 
árban elsősorban hulladékeltakarító szerepet töltenek be. Kártételük a mező- 
gazdaságban (növénytermesztésben) nem jelentkezik. Táplálkozásukkal köz- 
vetlenül kárt nem okoznak, közvetve kismértékben számolhatunk velük úgy, 
mint a közös élőhelyen áttelelő madarak és vadak táplálélvkonkurensével 
(2. táblázat). 



Február 

A tél vége a vetési varjak táplálékában a legszűkösebb időszaknak számít. 
Azok a táplálékforrások, amelyeket január hónapban igénybe vettek, egyre 
inkább kiapadnak, a mezőgazdasági területeken az elszóródott magvak egyre 
fogynak, mivel nemcsak a vetési varjak táplálékbázisát jelentik. A haszon- 
magvak tömegaránya az előző hónaphoz viszonyítva több mint 25%-kal 
csökken (32.4%), az összes előfordulási esetszám százalékában is negatív irá- 
nyú változás észlelhető (—10,5%), bár a haszonmagvak előfordulása a min- 
tákban csak 68,6%-ra mérséklődik ( — 4,5%). A varjak táplálékában a ha- 
szonmagvak közül a kukorica a domináns, ezt követi a búza és a napraforgó 
mind tömeg, mind gyakoriság szerint. A táplálékhiány még fokozódik, ha 
hideg az időjárás, és összefüggő hótakaró van. A varjak ebben az időszakban 
sokat éheznek, ekkor használják fel a tél elején felszedett zsírtartalékaikat is. 
Táplálékukban az emészthető hulladékok aránya csökken, mert ezek a kész- 
letek is fogyóban vannak. Növekszik a varjak gyommagfogyasztása, és ebben 
a hónapban éri el az évi maximumértéket. Ez a mennyiség ugyan tömegben 
nem nevezhető jelentősnek (2,5%), de kis mennyiségben, nyomokban gyak- 
ran előfordul (a minták 32,8%-ában). A mezőgazdasági területen domináns 

184 



gyomfajok (Setarîa, Polygonum, Sorghum, Amaranthus fajok) magvai jellem- 
zőek a varjak gyomortartalmában is. 

A hónap vége felé — ha az enyhülés hatására a hótakaró eltűnik — a talaj 
felső rétege felenged, a mezőgazdasági területek — az időjárástól függően, 
hacsak néhány napig is — a varjak táplálékszerző területeivé válnak; egyút- 
tal a lakott területeken és azok közelében csökken a varjak száma. A melege- 
dés hatására előbújó rovarok vagy a talaj -előkészítő gépek által kifordított, 
még dermedt di'ótférgek, a bagolylepke hernj^ója ilyenkor jelenik meg a var- 
jaktáplálékában. A rovarok februárban már a gyomortartalom-minták 41,8%- 
ában kimutathatók voltak, de hogy még nem nagy mennyiségben, azt jelzi 
tömegük aránya (csupán 5,3%). Összességében a rovarok azonban már az 
összes táplálékféleség 17, 2% -át jelentik. Nem emelkedik a varjak tápláléká- 
ban a gerinces állatok részvételi aránya az előző hónaphoz képest. Ez az apró- 
emlősök számának folyamatos téli csökkenésével magyarázható, mert a talaj- 
munkák, a kazlak bolygatása, felszámolása feltételezné, hogy előfordulási 
arányuk növekedjen. 

Az állati tetemek (dögök) részvétele — a hótakaró elolvadása után — né- 
hány napignő, majd a felfedezhetőség nehézségei miatt erősen csökken (1,6%). 

A varjak februári táplálkozását az időjárási tényezők alakulása naponta 
is jelentősen megváltoztathatja, de tendenciájában az állati eredetű táplálék 
növekedése a jellemző. A növénytermesztésben e hónapban (őszi kalászosok, 
repce) károkat nem okoznak, gazdasági szerepük meghatározására — az át- 
telelő varjak számának csökkenésével arányosan — a január havi értékelés- 
kor elmondottak érvényesek (3. táblázat). 



Március 

Február végén, március elején megindul a hazánkban telelő, északon és 
keleten fészkelő vetési varjak visszavándorlása; csökken, majd megszűnik a 
nagy éjjeli pihenőhelyek jelentősége. A hazai fészkelők felkeresik a fészek- 
telepeket. Eleinte naponta csak egy-két órát töltenek el a fészkek közelében, 
később már ott is éjszakáznak. Rendezgetik a téli időszak alatt megrongáló- 
dott fészkeket, újak építését kezdik meg. A fészkek tatarozása után március 
közepétől — időjárástól függően — megkezdődik az első tojások lerakása, 
majd a kotlás is. A tojásrakás elhúzódik, az idősebb madaraknál már márci- 
usban, a fiatalabbaknál csak áprilisban kezdődik. A fészekrakás, a költés 
szükségszerűsége tehát a varjakat egyre jobban a telephez köti. A fészek- 
építésben mindkét nem részt vesz. Bizonyos fészekőrzési hajlamuk van, de 
aránylag messze eltávolodhatnak a kolóniától. A tojó egyedül kotlik, és 
ebben az időszakban a madarak csak rövid időre hagyhatják el a fészkeiket, 
hogy a telep közvetlen közelében táplálékot szerezzenek. A tojók táplálása 
ekkor nagyrészt a hímekre hárul. A fészektelepen költő varjak táplálkozási 
akciórádiusza a kotlási időszakban a legkisebb, a varjak táplálkozóhelyeit 
ekkor a telep közvetlen közelében levő mezőgazdasági területek jelentik. 
Népesebb kolóniák közelében a táplálkozóhely leszűkülése következtében 
— különösen, ha hűvös és csapadékos az időjárás — viszonylagos táplálék- 
hiány léphet fel. Ebben a helyzetben a varjak minden lehetőséget kihasználva, 
szinte megtisztítják a fészektelep környezetét az ehető hulladékoktól. Ha a 
közelben szemétlerakó helyek vannak, előszeretettel keresik fel a konyhai 

185 



C5 00 



's e^ 



p^ s 



-s "Cl 






'S .2 



ti 



00 g. 

Cu O 
o ^ 

2 " 

Ü Ul 
^ o 

O 4i 

tuo'S 

i3 

o H 



i"« H 



N 00 

05 :0 

M ^ 

:0 ^ 
^§ ^ 

2 « 

g :0 
(D ^ 

2 N 

M^ 
(a (a 

S s 



O o 

s a 

o o 
bobo 
<j<3 



































eâ 60 




ce 


-* 


r- 


o o 




U3 
















<M 


1^1 
































ss 


l-H 




1 t- 


(M (M 
(M 


1 


(M 


1 1 


1 


1 1 1 


1 


1 


1 




CD 
lO 


H £? 
































P 


































V 






IC co t— Tf Tt* 


00 


I00l0"3l005l005t0 




C5^ 




P4V0 


1 


I 


























N «s b ^ 


es 


1 


1 


^ IC 


-H o o 


(M 


t}^ CO ^ 


r- ^ Tt 


piH 


X t> 




lO 


So ë 






c^ •<* -^ 




CO 






•—< 










oo 


:0 '2 CJ 
































ra es 5 
































































■Ë ô?a 
































Gyako; 
eset 

Perce 
nf 


13 
o 


c^ 


00 


'^ (>l^00 0_Ti<_ 

o r-' ^ (>f o 




CO 00 CO 




(TÍ 




co" 


l- 


(N 




■"* 




•"* 
















co 




O 






























si - 
































M tJD 




o 


lO 


IC Tt CD 




Tjl 
















o^ 


:0 T" 
































::'*^ 


te 


00 


CD 


1 co 


C5 co 


1 


■^ 


1 1 


1 


1 1 1 


i 


1 


1 




oo" 




lO 


O 




co 


1 


















05 


2 >> 




1— 1 




























■^ fi 
































Í« 
































V 
































o 


s' 






























O) Ö 


OJ 




^„i^. 








^..^^ 
















^„m^ 


:S^t 


Ä 




co 








(N 
















O 


s-S b 


a 




Tl< 








(N 
















CD 


"Hii 


s 


o 










' — 
















' 






l- 


"* 


i-H t~- 00 c- 


1— ( 


ZD 


CO (M co IO -H o 


p^ 


co 


IO 




O 


o 


1— 1 


IC 


r^ (M 




n 






l-H 










00 


3 5 


es 






























o 


z; 






























H 




































1 
































.2 
































































'C 


OD 
























-w 






-M 






















-à? 


' — > CS 








1 






















Í 


2'5'œ 

, '1 


su 




1 




















.2 


o 

O) 


bDO>, 


N 


























Im 


>» 


tn Ü '*-' 


1 

& O 

■M 2 

o 




1 

s, 

es 
(*» 

S 


1 


15 s 


O 

.il 

^ 1 




1 


'S 
ce O 




CO 

ri 

G 

O -a 


.2 

'S 




G 
o 

'S 
'g 

1 


r 

Ö 

»s 

'S 
sa 


s h f^ 

1 ^ 


n 




"O 


T' <^ 


1 




e 






U '^ 


G 






>• 


ÎÎ fi O 


O 




«> 

*?. 

e 
..» 

>• 

:o 


Ç3 

fi 

S 
o 


cs c3 9 î; 
'<1 m ^ ^2; N 


G^ G C 03 =" "^ S 

c ^ == -^-O <S =0 M 
CocooO-riCg 


•S 

s 

Eh 

C 

M 


4 
S 

f 

S- 


lo S 






< 


f^i 








eo 














"w 





186 



I I 



I o 



I I I I I I I 



OÎ 05 CO 

a o' r^ 



I I 



I I I I I 



Ttl lOiOOiCCS GO iO-<*iOOOOiOCC •»#_ lOiOiO 0_ 0_ O ICONIO 

n ■«^"r-r ÎC — Too -H >-h'cc ph cf cc" oo'^-^" O -n'^'t-" CC M O >-H CC « 






Tt 00 TÍ 00 00 00 Tf i> o ■^^■^.-^_ 
Oe0OOOo"o"or (m' oo"c<r 



00 00 



O -^ 00 -^ 



I I I I 






1 I Ci I 



o CO 00 
III -T ^" (m" 



I I I 



^ F-na (N c^ Tf 



e3 

s 

'S 

s 



J4 

es o 






TS 

i3 

c 

TJ 

'3 

3 I 



-^ F Ej ^ Q) 



0) r tn IÍ QJ 



c3 
> 

a3 iic (I) 
Ü co T3 



1 ^ WW 



5 ^ §.'2 ^ 




— c -3 U. — 



.i <n a; "' .;5 -u jr- 
. S a^ C cS-^ O-^ ^ 

■" ^ S-. Ü o i:^ G.^ 

^ -2iío.-a3oaí;-3 



aï: 

O as 

3 2 -S 

<D 3 ^ 

^ 2 S 

(Ö ■-< o 






•Is co 

Ol ?. 



3 s 






-ta O 



01 as 



It S 
o , , 



■, Vf ^ 



^3 
-C ^ 

:0 :0 >o 



■13 



I ' 

c3 



c» 



d M 3 -" û( 
ea ^3 -"^ 3 08 



187 



hulladékokért (kenyér, tojáshéj, ételmaradékok stb.). A trágyalerakó helye- 
ken, a trágyakazlakon, a trágyacsomókban rovarokat keresgélnek. Jelzik ezt 
a gj'omortartalmukból előkerülő légybábok (Diptera) és a trágyabogarak 
(Aphodius sp.). Az állati tetemek (dög) fogyasztására utal a temetőbogarak 
(Necrophorus vespillo) előkerülése a táplálékukból. 

Kijárnak a bokrosodásnak induló őszigabona-vetésekbe (árpa, búza), ahol 
az éledő rovarvilágból táplálkoznak. Futóbogarakat (Harpalus sp., Cara- 
bus sp.), vetésfehérítő bogarakat (Lema melanopus) zsákmányolnak. Ahol a 
kalászos előveteménye napraforgó volt, és a betakarításkor kupacokban ma- 
radtak a kicsépeletlen tányérok, a napraforgómagok kiásása közben az őszi 
gabonát foltszerűen károsítják, kipusztítják. Ez a speciális kártétel — amely 
még áprilisban is — főleg homokos talajon jelentkezik, a napraforgó gondos, 
veszteségmentes betakarításával, jó vetőágy készítésével megelőzhető, illetve 
elkerülhető. A tavaszi talaj -előkészítési munkák során a varjak a gépeket 
követik, és a kiforduló gilisztákat ( Lumbricidae) , rovarlárvákat, bábokat 
(Agroites sp., Lepidoptera) fogyasztják. A kora tavaszi vetésű kultúrák (tava- 
szi árpa, borsó) vetésekor felszedik az elhullott és a felületesen takart vető- 
magvakat is. Sekély vetésmélység esetén a homoktalajon a talajfelszínen 
maradó magvak a varjakat — a házi és a parlagi galambokkal együtt — 
,, sorra vezetik", és a vetőmag kiszedésével foltszerűen károsítják a vetést. 
A gondosan takart vetőmagvakat nem tudják kiszedni, a csíranövény pedig 
már nem képezi a varjak táplálékát. 

A varjak táplálékában márciusban talált búza- és kukoricamagvak nagyobb 
része a szállítás során elszóródott hulladék mag. A haszonmagvak inkább a 
hónap elején és a hűvös napokon dominálnak. A gyommagfogyasztás jelen- 
téktelen, az összes előfordulásnak 1,6%-át jelenti, tömegben alig mérhető 
(0,1%). Fontos táplálkozóhelyei a varjaknak a legelők és az évelő pillangósok 
is, ahol a melegedés hatására előbújó rovarok után kutatnak. Elsősorban a 
talaj- és a levélszinten élő ormányosbogarakkal (Otiorrhynchus sp., Tany- 
mecus sp., Phyllobius sp.), földicincérekkel (Dorcadion seopolii) és levélboga- 
rakkal (Cassida viridis) táplálkoznak. 

A rovartáplálék márciusban már 25,3 %-os gyakorisággal fordul elő. Csigá- 
kat (Gastropoda) a gyomortartalom-minták 27,4%-ában találtunk, tehát a 
telelésből előjövő puhatestűeket szívesen és nagj'^ számban fogyasztják. Már- 
cius folyamán tovább emelkedik az állati táplálék aránya (39,5%), de még 
mindig a növényi eredetű anyagok fogyasztása van túlsúlyban, 60,2%-ban 
(4. táblázat). 



Április 

A vetési varjak szaporodási állapotára a hónap első felében a kotlási szakasz 
jellemző. A tojások kelése zömében április eleje után indul meg, a hónap 
harmadik dekádjában már a tojások 30 — 50%-a kikelt. A fiókák táplálék- 
igénye növeli a fészektelep táplálékszükségletét, de növekszik a kolónia 
táplálkozási akciórádiusza is, mert csak a néhány napos fiókák igénylik a 
szülők fokozott gondoskodását (melegítés). Csökken a szülők fészekhez 
kötöttsége, hosszabb ideig távol maradhatnak a fészkeiktől. 

A reggeli órákban a telep közelében táplálkoznak, és csak később indulnak 
kisebb csoportokban távolabbi táplálkozóhelyeikre. Az őszi kalászosok és az 

188 







f^ ? 


.. OQ 








ID ^ 


,1;^ 


o " 


«>-s 


" s^ 


!?• 




É-i 




a e 


o 4J 




W)"(D 


>-H O 


e OS 


^►íá 


œ TJ 


«<a o 


k^ 


^^ 


L <Ö 


^> 


eS o 


?^ 


oH 

^ 1 


■P. 


1 O 


»> ^ 


?^ © 


*Ö « 


5PS 


SS 




^ä.^ 


03 "^ 
:0^ 


•ta 


^ 2 
a) S 

II 

2 « 


?> 

^ 






■;o 




S o 




f> -ki 




1^ 




2 N 




^^ 








S S 








c8 <ä 




■i^ -t^ 




u u 




(ä la 




-ta +3 




ti U 




O O 




SS 




O O 




>i >> 




tiDbO 




<< 



$^^è^ 



a> N Q> 

S i-a 

X g, o 

O Sf O 



3S' 



lO 


•^ 


(M o (M '^ 


:o 


co 


1— t 














1— 1 


lO 


O (M -< —t 


f-H 


i-H 


o 


00 


-* 


^ (M 









I 1 lO 



(M 


o 


IO (N X -^ 








O 


t— 


O 03 >0 (N 


O 


Ol 


^H 



00 00 00 «3^0 •^ 
o" o" 'dî" o'"*" t-" 



(M (M XI ^: ro u? 

o" o" -h" o"-h o' 



00 o co ro i-^ fc 
ci o oœco-«* 



05 eo C^ U3 O OS -^ 

Ci o eo co 

(M -H 



co 

pH co -H IO 



a b 

1 "^ 

I 2: 

s? "« 

es 

"S -Ja 

15 e 



I I • 

cS oä 



o 
® tí 

.a 3 

eäCC 
I O 

es ^ 

o g 



I 



os 

"G 



n3 "« 



c3 



3 

09 00 
-S » 

Il I 



"0 



"§ 



c 

e 
s 



ha 






■ >> 

kl >o 
&.> 

c3 --O 

G C 

U (D 

P 



c3 



c3 



2 S ^ 



S Sh -^ ^ 



51 






la 
t- -^ 
va c3 

'^ ^ C 

10 ,o =2 

<5 <<H -u 



'3 2 

(D S 

•^ 2 
- & S 

•S c^ 

•** P-M ^ 

Ő 03 ^ 



■iá^ 



*i © O w 



189 



û te 






CS *g, 






S 



60 - 

a -S 

»3 P 






5 (u 3 =^ 



o s " 



g 


gS 




Aî-O 




ïO O 




>■ o 


« 


5f=H 


oo 




^C 




^ 


:0 


% 


■is 



I I I 



I I I I 



IMII 



<N (x>-^(X>-^-^^-^i>tn o 



rf rt" o" o" M ■-<" o" o~ o' --<" O o" --T TjT o" o" ce 



(N o'o'o o~o~c«f ©"i-Tro" 



O t^ <>1,^ o »o iM IM C^ '-'3^'î^ (N lO rO (M Ol O 

ph ce o" Ö" »-H o" o" o" o" o" o" o" o" -h' o~ o' -h 



I I I I I I I I 



I I 



I I I 



I I I I 



( co ce lO co -^ -^ CD 
1-1 rt OS 



-:}4Tfr-H^TtCq-Hr-lr-i^1-Hrt(MlO'-HF-<'* 



O 
te 

«3 

S 



!/) 



TS 



'S 



«•î 






03 a; (V) 3 



s; T5 s 1 
fc< > ^ (uns 

o 0) c ^'H 



'S s tì 

o > c 

tH 00 tì 

• Ol Q) J5 _• o3 

di te Ü o &ÍT-S 

^w ë-s "'S 

2 -=; _- o o <C 






eő ^ • o ^ 00 

-----J-a S^gd;^ 

^ G"^ O O) cS ci 3 



a 


bo 




01 


1— t 




co 

D 


3 


eu 


C 


C 


§ 


>>>-. 


0) 


t-i u 


a 


u 


;h 


>i 


O 


Ü 


c 


+-> 


■4^ 


ti 


OOB 



190 



I I I I I I 



I I I 



I I 



o o 

c 






oc 00 00 

o" o' o' 



•^^ CO oc 



I I I I 



O «M >ű 00_^ lO C^_^ X^ 

^ rjT o' 0~ O" O" IC 



(N 


(M 


(N 


C<l 


00 


lO (N 


?^ 


-M O 


















O 


O 


O 


o 


o 


oo 


o 


o o 

o 



I I 



-^ — < re 



CO l-H O 

íNo" -Timi 

F-< CO 



C^ rt — 



^ 



IS 



o 

T3 



e8 






f Q 



(Ö 



s 



§ g Q Q 



+S -U 1-" FI-I 

J3 O œi œ •-! O 






^ 03 



»3 



-ti eS I 



^ S 



W !^ Pi 



e <D ^ 

'S 'S =* 

-^ ű s 

■H ai 



6 



S— -!>* 

2 -O 
S Vu 



f^"§ 



C 

o 

o £ 
■s '-^ 

* W 



o 'ca 
oc N 



e 
be 
as 

C 
ä 

to 

■*' 
a> 
.S 



S. S 

fee ^ 



« C 

« o 

s « 

— tp 

S -S 

= -^ 

« s 

I o 



"il 

go 



-5 ^ 



•= ^'3 5 2. 
Z. n:<îOPh 



191 








1. A vetési varjú kárképe kelő kukoricában. Harc, 1978. máj. 25. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) — 
Damage hy rooks in sprounting maize. Harc, 25. May 1978. (Photo: Dr. Zs. Kalotás) 

évelő pillangósok kultúrái csak addig jelentenek számukra biztos táplálék- 
szerző területet, ameddig a növényzet sűrűsége és magassága alkalmassá teszi 
a talajszinten táplálékot kereső varjak közötti kommunikációt. Ez gyakorlati- 
lag sűrű térállású kultúrákban 25 cm-es, ritka térállású kultúrákban 
30 cm-es növénymagasságig lehetséges (1. ábra). Magasabb növényzetben a 
varjak nem érzik biztonságban magukat, és a sűrű növényzet a táplálék meg- 
keresését, megszerzését is megnehezíti. 

Az őszi kalászosokban (búza, árpa, rozs) a szárba indulástól egészen az 
aratásig nem táplálkoznak a vetési varjak. A nedves rétek, a lucerna- és a 
vöröshere-táblák rovarvilága a hónap közepéig jelent táplálékbázist a varjak- 
nak. A levélbogarakat (Chrysomelidae) , a csipkézőbarkókat (Sitona sp.), 
a vincellérbogarakat (Otiorrhynchus sp.) fogyasztják. 

A száraz puszták és legelők a növényzet lassúbb növekedési üteme — és a 
legeltetés — miatt még továbbra is kedvelt bogarászóhelyei a vetési varjak- 
nak. Elsősorban a lassúbb mozgású, nem repülő és a talajszinten élő rovarokra 
vadásznak. Ezeken a területeken szinte kizárólag rovarral élnek. Gyakori 



192 



zsákmányuk a gyalogcincér. Egy vetési varjú gyomrában pl. 36 db 8 sávos 
gyalogcincért (Dorcadion scopolii) találtunk. Összeszedik a pázsitfüveken 
szívogató poloskákat (Eurydema sp., Eurygaster sp.), a futóbogarakat 
(Harpalus sp., Carabus sp.) és a tücsköket (Gryllus sp.) is. 

A vetést előkészítő gépek nyomában járva a talaj lakó rovarok felszínre 
kerülő lárváit, a drótférgeket (Agriotes sp.), a pajorokat (Melolontha 
melolontha) , a bagolylepke hernyóját (Noctuidea) fogyasztják. A répatáblákon 
a bevándorló barkókat (Cleonus sp.) tizedelik. Az április harmadik dekádjá- 
ban megkezdődő kukorica- és napraforgó vetések a vetési varjakra nagy 
vonzóerővel hatnak. Követik a vetőgépeket, és a felszínre kerülő, nem kellően 
takart magvakat azonnal összeszedik. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, 
mert ezen a vetésmélység megfelelő beállításával lehet segíteni. 

A kártétel akkor kezdődik, amikor a csírázó magvakat a varjak kiforgatják 
a talajból. Ez ritkábban fordul elő, mert még nincs, ami a ,, sorra vezetné" 
a varjakat. A kukoricatáblákon ebben a hónapban a varjak kártétele még 
nem jelentős, mert az elszóródott felületre vetett magvak mellett a kukorica 
rovarvilágából, főként barkókkal (Tanymecus sp., Psallidium maxUlosum) 
táplálkoznak. 

A kendertermő vidékeken az elhullott kendermagvakat is szívesen fo- 
gyasztják. Dögfogyasztás még ebben a hónapban is jelentkezik; sőt az állati 
ürülék között, a trágyacsomókban is kutatnak táplálék után. Igazolja ezt a 
temetőbogarak (Necrophorus vespillo), a sutabogarak ( H ister quadri- 
maculatus) és gömbászkák ( Armadillidium vulgare) megjelenése a táplálék- 
ban. 

Gyakran fogyasztanak — bár kis mennyiségben — szórazföldi házas csigá- 
kat (Helicella sp., Abida sp.), amelyeket réteken, kaszálókon, legelőkön, 
árokpartokon szednek össze. A táplálék ebben a hónapban tehát a növényi és 
az állati eredetű anyagok között szinte 50-50 %-os arányban oszlik meg. 
A vetési varjak fiókáikat — még az egészen fiatalokat is — nem kizárólag 
állati eredetű anyagokkal táplálják. A fiókák táplálékának összetétele is 
hasonló az idős madarakéhoz, tömeg szerint tehát zömmel magvakból 
(kukorica, napraforgó) áll, ennek ellenére a fiatalok felnevelődése — ahogy 
a varjak terjeszkedéséből, állománysűrűségének növekedéséből következtet- 
hető — jó (5. táblázat). 



Május 

A vetési varjú-kolónia tápanyag-szükséglete ebben a hónapban éri el a 
maximumot. A fiókák kikeltek, és a hónap vége felé megkezdődik a kirepülé- 
sük. 

A mezőgazdasági vonatkozású elbírálásban jelentős tényező, hogy a leg- 
fontosabb és a legnagyobb területen termesztett takarmánynövényünk, 
a kukorica kelése éppen akkor van, amikor a varjúkolóniák táplálékigénye a 
legnagyobb. A kártételi veszélyhelyzet tehát a kukoricakultúrák legkritiku- 
sabb időszakában a legnagyobb. A gyomortartalom-analízisből megállapít- 
ható, hogy a varjak táplálékában a kukorica részvétele áprilistól (13,1%) 
májusig (15,7%) tovább növekszik. Míg áprilisban az összes táplálék tömegé- 
nek 36,2%-a volt kukorica, májusra ez 42,7%-ra növekedik. Áprilisban a 
gyomok 44,0%-ában, májusban a megvizsgáltak 41,7%-ában találtunk 

193 






I- 

Is 



to 60 

O 00 



§ ^ 




Ö s 


. to 


eg 


" I 


g <% 


e s 


1^ 


Ö 2 


s «^ 


o " 


S^ 


^ CI. 


1^ 


P o 


^-î^ 


Ü !*-( 




c« U 


O -ci 


O 4^ 


P 


ti) <0 


c» ^ 


•s ^ 




^>> 


-iJ fH 




d TS 


e co 


N 


2=2 


c3 o 
^ 1 


V3 O^ 


.■^Ì °= 




s;-« 


' <ü 






?i,r:s 


S ^ 


:^^ 


S== 


r 


:0 ^ 
If 


•ri 


'S 


g^^ 








5 o 




<S3 ^ 




>[C 




§ s 




fi 03 




^^ 




cS c6 




SS 








ce tő 








^ u 




a <ä 








M ^ 




o o 




s s 




o o 




>.>. 




boto 



<< 



bo 


•a 


aô5|s? 


:0 




H 






fi 




I § 




«o o 



C- 05 (N (N 



^- 1 









n f4" ^ eo" 



t-" o" o '-h'ö'cc'oo'o o cTo" io" 



o 


F-i CD ce ce c- 






lO 


O CD <M 00 t^ 


o 


00 



ce (N I 



C35 œ COCDC0TJ<C<ii— ( cvj (Mr-H c^ 




194 



1 1 



I I 



I I I I I I 



I I I I I I I I. I 






ci i-T r-T r-n" lo" ■^'" i^o c-" ^ r-^ ^ cc" çi n ^ 1— r r^' >-H i-T lo" co" io" ce IO* i-^ e: ce' co" io' --h' ^ o 



lo 1— I co c- 
F^ ciò" ci 



:Dcococoioc<ioor-4eococoou;c5coíocíeocoicc:ioc5iococíc;ooiococoo5 
o" o" o" o" rt" '-H ^^ ci o" o" o" o" Ö" o" o" o" r-^ o" Ö" m" o" r^' e' — '' o" Ö" o" cr" -T o" o" oo" 



I I I 



I I I I I I I I I I 



ioi>-(— iC5 -^ c^F-^i-H-Hio-icor-^i— ir^roc<icci— (— (T*i— iF-iiocoiocoiCi— icococoiof-hp-ho 



TS 
.S 

c 



OJ S 

.-2 5«. ' 

-Í3 e 'S ^ 

^ P cS G 






?i, g 



.2 * 

CO CJ CŐ 



> C 

œ 3 

D 



Ü 



CD F« 












(ù O) 



>. 3 î: S S b ^ Ü .-a œ ö 

-5 O W W ü O W N 12; CQ W W 



Cutà 
co j3 



a) C 
+j o 
Ors 



C C C 
O O O 



ce 

co c 



a o u o o 



T3 ^ CŐ 

ce t; t; 



. 3 
CL W) 
i» ^ 

CD CD 

3 3 

Ü Ü 



S 

3 
m 

3 

. X 

Cud 
CD g 

ri '- 






o o 

PC 



c3 
P Ü o Ü o o CÄ t-1 Ph 



co CD g o o 



(S 



.so 



Sis 

3^ 
o ^ 



^■S-ScsS^Ssá 



c^ s s s 

CE C- s-? 4^ 

co ce +- ^ eS If -S 

s c o .'S £ 5 c 

Oüüi-^lPüW 



195 



^ 
á 



"S 



s 























J3 


(N 










IM (N o 


























i^i- 


o" 


1 


1 




1 


O oo 
o 


1 1 


1 


H & 














'"' 






fi 




















összes 
minta 

ency 

of 
sample, 

% 


O 


q_o^ 




O^ 


o^ c 








us" 


i-T«" 






l-H r— 


" 1 


1 1 


1 


S g| 






































co  S 




















«si «aC3 




















■2 ^a <u 




















o ° S3 u 




















Gyak 
eset 

Perc 

of 

urren 

% 


lO 


M o> 




eo 


ce ce o 






fH 


©"o" 




o" 


o' o~ö~ 
o 


1 1 


1 


g 














t—t 






o 




















M r 




















ft> ^ 




















a -S 


o 










Ti< Tj< CD 


t^ 




o -^ 




















-6i,|t€ 


d~ 


1 


1 




1 


o o ce 
«* 


(M 1 


1 


■3 i; 














(M 
























N fi 




















Í» 




















<D ^* 




















O to 




















" a^ 


^,_^ 










,^-m^ 




(N 




rdulá 
et) 
curre 
äamp 


lO 










^H 




00 




lO 


r-l 


ce 




l-H 


F-H r- 


CO 


co (N 


p^ 


o 00 o 














ce 


00 oc 




«5^° O 














ce 


























S 5d 




















ÎS 






























13 




OQ 












Ti 




2 




§ 
















1 


.a 


[3 

9^ 


es 

OQ 













^_) 


o 


œ 


■M 


ti 


1 

Ig 

li 

iá* 

o 

1 






T3 

ê 

1 

09 
O 

.2 


i3 

S 


ti 

.'S 

*s 



1 

1 
S 


1 

1 

1 

^^ 


a 1 

.9 "S 

' 1 

o * o 

«'S be 
c 2 «8 

bc o i»^ 


2 

00 

M 

ù< 
1 ' 

c3 




K. 


.S 


.ss 
s g 


c 

1 


11 


œ 


1 "5 


? a 
.s 




•O 


c 


(D 




a> 


.O c 




^ "3 






73 


C 


"3 


0) 


Va g 


-â 








O 

Pi 






:0 
P 


on --"^ 


S3 .5 
N<3 




eo 










»O 


=o ft 





196 



kukoricát. Az, hogy a kukorica felvételének üteme nem csökken, és a felvett 
kukorica mennyisége májusra még növekszik is, azt jelenti, hogy a vetési 
varjak a kelő kukoricát is károsítják. 

Fészektelepeik közelében előszeretettel keresik fel azokat a táblákat, ahol 
a kelő kukorica ,,szög állapotú". A ,, soroló" csíranövények a varjakat 
„sorra vezetik". Csőrükkel a kelő kukoricanövényt először kráterszerűen 
körülássák, majd kihúzzák (2. ábra). Csak a vetőmagot fogyasztják el, a zöld 
növényi részt és a gyökérkezdeményt otthagyják. Ha a kukoricanövény eléri 
a 2 — 4 leveles fejlettséget, a varjak kártétele már nem jelentkezik. Hűvös 
időjárásban a kelés nem egyenletes, vontatott, a vetés hosszú ideig ki van 
téve a vetési varjak kártételének. Súlyosbítja a helyzetet, hogy hűvös, 
csapadékos időben a talajlakó rovarok kevésbé aktívak, a varjak úgyszólván 
csak a kukorica károsítása révén jutnak táplálékhoz. Ha meggondoljuk, hogy 
egy varjú naponta 6— 8 g, azaz 20 — 25 szem kukorica felvételére képes, és 
ezzel ugyanannyival csökkenti a tőszámot, akkor egy 600 párt számláló 




2. A varjúszántás őszi húzavetéseii. Dévaványa, 19S0. ápr. S. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) — 
Rook-ploughing infield sown to winter wheat. Dévaványa, 8 Apr. 1980. (Photo: Dr. Za. 

Kalotás) 



197 



kolónia naponta fél hektár kukorica kipusztítására is képes. Ha a kritikus 
időszak elhúzódik (10—14 nap), azonos károsítási ütemmel számolva akár 
5 — 6 ha kukorica kipusztulásával számolhatunk, ami kész termésre átszá- 
molva már jóval meghaladja a 100 000 Ft-os kárt (6 tonnás átlagterméssel 
számolva 130— 140 ezer forintnyi bevételi kiesés). A kelő kukoricában kelet- 
kező varjúkárt súlyosbíthatja a környező mezőgazdasági területek milyen- 
ségében rejlő csekély táplálékkínálat, a népes vetési varjútelep (varjak 
abundanciája), a laza homokos talajok szegényebb rovarfaunája, a sekély 
vetés, a hanyag vetéstechnika, a kukoricatáblák közelsége a fészektelepek- 
hez stb. A vetési varjak a kelő kukorica tábláján azonban nem csak a 
kultúrnövény vetőmagját fogyasztják. Meleg, napos időben pusztítják a 
levélzetet károsító barkókat (Tanymecus sp.) és a gyökérkárosító pattanó- 
bogár (Elateridae) lárváit is. A megvizsgált varjúgyomrok között volt olyan, 
amelyben 20 — 36 kukoricabarkót is találtunk. A napraforgó — a másik, 
mezőgazdasági szempontból jelentős és a varjúkártételtől érintett növény — 
megfelelő vetéstechnikával (a gép a magot egyenletesen az előírt mélységben 
helyezi a talajba) a varjaktól kárt nem szenvedhet. A kelő napraforgónövény 
ugyanis nem képezi a varjak táplálékát. Mivel a szikleveleket a csíranövény 
a föld felszínére tolja, a madarak nem ássák ki a napraforgót (mint a kukori- 
cát), a kikelt napraforgóban varjúkártétel nincs. 

A harmadik tavaszi kapásnövényünk — a cukor- és a takarmányrépa is — 
táplálkozóhelye a vetési varjaknak, de növénykártétel helyett a varjak 
rovarpusztító tevékenységet fejtenek ki. Táplálékuk a répabarkókból 
(Cleonus sp.) és a bagolylepkék (Noctuidae) hernyóiból tevődik össze. 

Az évelő pillangósok tábláin csak a kaszálás után találunk táplálkozó 
varjakat. A kaszálás ugyanis egyrészt megszünteti a varjak táplálékszerzését 
zavaró sűrű magas növényzetet, másrészt feltárja, hozzáférhetővé teszi a 
táplálékot. A szálas takarmányok betakarítási munkáival növekszik a táplá- 
lékban az állati összetevők aránya. Kaszálás után a búvóhelyüket vesztett 
ormányosbogarak (Otiorrhynchus ligustici, Polydrosus sp.) és bagolylepke 
(Noctuidae) hernyói alkotják ilyenkor a táplélék zömét. A kikaszált tojások 
— elsősorban a fácánfészekaljak — is a varjak prédájává válnak. A varjak 
tojásfogyasztására egyébként jellemző, hogy a magas növényzet közé rejtett 
fészekaljakat nem keresik, hanem csak véletlenül találják meg, azonban ha 
lehetőségük nyílik rá, a feltárt fészkeket kirabolják. A gyomortartalom- 
vizsgálattal bebizonyosodott, hogy a fácántojásokat majdnem kizárólag a 
lucernakaszálások idején fogyasztják. Speciális esetben a varjak fácán - 
tenyésztő telepeken a tojatóvolierekhez is odaszoknak és a tenyésztő j ásókat 
vámolják. A tojásevésre specializálódott egyedek kilövésével az ilyen jellegű 
kártétel megállítható. A varjak tojáspusztítása, fészekrablása sziki, alacsony 
növényzet mellett válhat jelentékennyé. Alföldi viszonyok között a varjak 
jelentős táplálékszerző területeinek számítanak a legelők. Pusztai öko- 
szisztémákban a varjak táplálékának összetétele jelentősen módosul a mező- 
gazdasági területeken élő varjak táplélékához kéf>est. Hiányzik vagy egészen 
alacsony szinten mozog a táplálék zömét alkotó haszonmagfrakció. Az állati 
eredetű anyagok aránya jóval magasabb. A legelők rovarvilága: a gyalog- 
cincérek (Dorcadion sp.), a futóbogarak (Carabus sp., Harpalus sp.), valamint 
a legelő állatok trágj^ájában élő trágyabogarak (Aphodius sp., Hister 
quadrimaculatus), az állati hullákon élő dögbogarak (Necrodes litoralis) 
alkotják a varjak állati eredetű táplálékának jelentős részét. A májusi 

198 



táplálékban a csigák és a gerinces állatok részvételi aránya az áprilisi adatok- 
hoz viszonyítva kisebb, együttesen 8, 9% -ban fordulnak elő, tömegarányuk is 
csupán 5,4%. A gerincesek közül a mezei rágcsálók (egér, pocok) szerepelnek 
leggyakrabban (5,1%). Más gerinces állat (hal, gyík, madárfióka) csak egy-egy 
alkalommal fordult elő a gyomortartalom-mintákban; jelezve, hogy ezen 
összetevők nem jellemzők a varjak táplálékában. Májusban az állati eredetű 
táplálék növekvő tendenciát mutat (54,7%), annak ellenére, hogy a kukorica- 
termő vidékeken a fő táplálkozási bázist a kukorica jelenti (6. táblázat). 



Június 

Június elején a fiókák már csaknem mind röpülősök, az aduit madarakkal 
együtt járnak a fészektelepet környező területeki-e táplálékot keresni, estén- 
ként még a telepen éjszakáznak. A hónap vége felé egjTC inkább eltávolodnak 
a fészkelőhelytől, és kisebb csapatokra szakadva kóborolnak. Táplálékuk 
összetételét most is a táplálkozóhelyek minősége határozza meg, és ezért 
óriási eltérések lehetnek két különböző tájegységben élő varjak táplálékának 
összetétele között, egy hónapon belül is. Ennek érzékeltetésére a dunántúli és 
az alföldi ökoszisztémákból begyűjtött vetési varjak gyomortartalom- 
analízisének eredményeit külön ismertetjük, hogy igazoljuk az élőhelyek 
meghatározó szerepét (7 — 8. táblázat). 

A haszonmagvak részvételi aránya a varjak táplálékában júniusban 
— az év többi hónapjához viszonyítva — a legalacsonyabb szintű (Dunán- 
túlon 3,6%, Alföldön 2,1%). A csökkenés oka a táplálékkínálatban keresendő. 
Az őszi kalászosok még nem érleltek magot, a tavaszi vetésű kultúrák esetén 
a vetőmag már nem hozzáférhető. Ebben az időszakban a varjak táplálékában 
szereplő különféle haszonmagvak tehát mind hulladék magvak. 

A szántóföldi területen és a pusztai élőhelyen táplálkozó varjak étrendjében 
az első lényeges különbség a gyümölcsök megléte, illetve hiánya. A sík vidé- 
ken, a legelőkön egyáltalán nincs vagy kevesebb a gyümölcstermő fa, ezért 
a varjak itt gyümölcsöt nem találhatnak. A dunántúli területről begyűjtött 
varjak 53,2%-ának gyomortartalmában viszont találtunk gyüraölcsraaradvá- 
nyokat (cseresznye, fehér eper), mégpedig jelentős gyakoriságban (22,5%) és 
mennyiségben (41,7%). A gyümölcs a dunántúli vidéken élő varjak fő táplálé- 
kát képezte. 

A pusztai varjak gyümölcs helyett rovarokkal táplálkoztak. A zsákmány- 
lista első helyén a bagolylepke (Noctuidae) lárvája áll 13,5%-os előfordulási 
aránnyal. Volt ol3^an gyomortartalom, amely kizárólag hernyókat tartalma- 
zott. Egy gyomorból előkerülő hernyók maximális száma 152 db volt, de 
30 db hernyó /gyomor értékek sem voltak ritkák. A másik tömeges táplálék- 
forrás a száraz pusztákon nagy egyedsűrűségben élő gyalogcincérek közül 
került ki. A leggyakrabban előforduló faj a vörös gyalogcincér ( Dorcadion 
fulvwm) és a kétsávos gyalogcincér (Dorcadion pedestre) volt, a vizsgált 
minták közel 50-50%-ában megtalálható volt. Avarjak mindennapos táplálé- 
kát jelentik még a futóbogarak (Carabidae) és a ganéjtúró bogarak (Ontho- 
phagus sp., Geotrupes sp.), valamint a dögbogarak ( Xylodrepa quadripunctata, 
Thanatoplius sinnatus), a pusztai ormányosbogarak (Sphenophorus piceus) is. 

A dunántúli vidéken élő vetési varjak a rovartáplálékot a lekaszált évelő 
pillangósok tábláin szerzik meg ebben az időszakban. A zsákmányolt rovar- 

199 



sì 

"CS 

I 



bobo 
Ol ce 

00 00 
e- 05 

C5 02 



OD 
•e» 

e S 

Ü 's 



s ru 

'S*??» 
e <=> 

I "S 
So 

O -Cl 
>i <» 

"* "üt 
»5 o 



^1 



«OCT 



.. co 

ti ö 

c o 

o o 

s ü 

i« o 



"2 

•s. 13 I 

op o 

IS»^ bO 



N 
^ 2 



Œ> 



■<ü 



boS 

2 2 
S =0 

-P 4^ 

2 N 

Ü m 

MM 
(ä tä 

a s 



o o 

ga 

o o 

be be 
« 




te °í 



Si 
ar 



CO 


(M CD 









I (N CC 




•>* 



I (N 



CO COOOOOI>OCOCC 

I CD o"(N o"^'~t>'i-rö" 






CO 00 10 ec CO 10 



o" Ö" o" o'o' 



10 CO (M (M ^ 00 00 10 <^>^ '"'„ '"^ '^ 
CO CO o'lrio'o'io'Tf o" o" o" o" 

ri< CO (M 



00 CD p-^1— lF-<Ot-lOi 

10 O r-H CD (N 



1-H 1— I Ca rH r— I C; 



,Í4 

o 
c 

93 

« I 

•5 e 



^ 



. ^ 3 a3ö2 

p5 CI bc"^ I 
cSC o 



tì cs Ja s s „ 
o N o -^ Cl- s -- 




Ü o . 






200 



o ^ 

O" rn" III 



I I 



I I I I I ÍC III 



I I 



I I I I I 



O^rHrlTF-rpH O^O"© ©"O"©"© tjT iO ©"©"©"©"CC ©"rfiN©"© rH us" «Nrt'©" ©"©"©' ©"rt"©" 



O ,-, (M tJ< t> U3 t- -H ^^F-(^CO i-H^^ (N r-_^ 



©' o" ©* o* -T o* '^ ©' ©' ©' o" c^' -T o' ©" ©' ©' o' c" o" ©" 



I I I I I I I I I I I 



I I I I I I I I I I I i I 



S3 

s 

'S 

a 

e 



es 

a 

03 



&, 



c3 



Ü o 



2 ^ 



«> 'S 






3ÍK 



-H -H g 



Ö 
(S 



tì c Ü o 

8 =" o ^2 • .i= 
ce <s ^ X _tí c- ci,^cs 



M 



2^1 ses s 

ö a s 7? ter; s „, 

co Fais Ç c^ 

CL. M j^ iî l_i'g P^ ^ 



es 
11 

.2 ^ 

■g c8 



câ ^ ;-i 
o te tx^ 
OWHO 



03 

g-- 



co 

ai 5 

o -a 

CŐ a 
" c3 



03 > _ 

03 03 3 "*^ 

S S'a 2 

<ä tő C"^ 



._ 03 _ 

^^ 3 c3 © 

03 C 3 c3 

P -C © o 



ä 

:S 

c 
o 



CŐ 2 P > i- ^ 

o " t, CŐ ^3 



co co ti ^ ^ U.4-1 -M 

«3 S- ë -5 Q tì .2 eß 

üoWN];2;a2WK 



c3 
> 

cLr3 CcS 

«= C-a3-= 

M Ol 3 "3 

© 3 •— C 

*^ 3 T O 



^ be >. C « 

K <; m < g 



(S 

.2 3^^ 
o '* >..2 
s. s -2 -a 
o c S * 
.2 o «ä 2 
C© S o 
KOÜÖ 



201 











<o 


o, 


■g 




tl 


R 


"H 


o 


■é 


^ 


1 


4> 


Z^ 


« 




É 


d 






È4 


g. 






•«S 
•o o 



I I I 



I I I I I 



Mill 



o" -T >o o" o" o" o" •*" -h" io o" o" o" o" •^'" lo" o" o" o' o" o" ■-H oo" 



00 ce ce CD lO O 

o"o o co o i-T 



o o (>i o" o" o" cT "-h" o" îi o o" cT o" lo Lc -H o' Ö" o" o" o o c<r o" o~ o" ^" o o" 



! I I I I I 



I I I I I I I I I I I oT I I I I 



t-0'^--'-H'Nr--iO'-i— (iMC0(NU2O5iO-H 

^ r-i Cv) IC >0 ^H 



00 1— I -^ rH ■>!>( S^ Tjt 






H ■•3 

o 



^2 
.o 



a ^3 



•2.2.2 s o-i 

c3 o3 c3 cQ o a 

Ü Ü Ü fc^-f a 

Ö fa 5ï H ►^ 1^ 






o 

ja -3 

^1 

tn p 

c3 3 

oo 






es 
> 

S i 

=33 



s >í>»ö c3o3^ 

^ S 3iíiío3 ojo 
OHHOOPhOv.^H 



" 03 

I t 

^ c3 
es 03 .S 

(D (D TO 

-U -U +3 



o 



es -^ 

^ 13 I 

o -^ ^ 'S 

a a.s ^ 



œ •*:> es 2 
hn C M ? 



(Ö S 3 2 -^S 
«t^ o a Ö 

•a § 3 iS 3 O 



Wf^ 



^d 



•2 03 'y â vii ^ 



Clf^i 



C<î 



202 



I I I 



o o 

o 



I I 



f«3 O (M lO O CO lO 

Ort" co" ©"i-HTjTÖ" 



co -< C<0 

ci ciò" 



IO LO 

o" o" 



I I I 



rt ■>* Tjl CO ■># O CO 

o"o" co" o"o"rt"o" 



O 00 rt 

o" o"o' 



I I 



I «a I I I 



I I 



rt rt co o o 

CD CD 05 OÌ" 05 

00 O O 

CO ce CO 



-H -rjt Tf CO "«^ CD C^ 



C^l CO IO :0 CD 
rt O O 

O ce ce 




3 

O »3 



iS g 






.s 



o 



o M 

^ S 

a o 

ao O 

sS ^ 

P ?5 = S? 



203 



I 



to to 



>> ^ 




s -2 


^ Ö 


í« 05 


c "^ 


o e 


S ti 


S"0 


Z C 




o « 


>->« 


05-" 


" Ch 


ï^ é 


^2 


'W o 


o S 


s S 


üt« 




^ o 


^ g^ 


•+^^ 


^i 


5 !5ß 

be' S 




1^ 


15 e 


" >> 




s5 'S 


Ca o 


li 


^ 1 


lé 

-«g 


1 0) 


e -ce 


is "^ 


N m 


s o 


a^=o 


P,!- 


:0 ^ 


^-s^ 


CD S 




•If 

15 S 




IS 


^S S 


-*i -iJ 






r 

03 


en Q 

(D ^ 

|l 

Ch CD 






<S3 


^^ 




CO d 


^ 


sa 








cS Co 




-4-1 .« 




u u 




(a (a 








u u 


S 


O O 


s*^ 


a a 




9 P 


:2S 


be bo 


t.-^ 


<< 



as?|èÇ 




äo 



1— I ■«* CO 00 C- 05 00 o 



00 o" 



cc m ^_^ 
Ö" ceci 



tJ( co o t~ 



in -^ 


fH 


lO o 


CD 
CO 



lO t- 00 CO 



00 CO I— I (N F-( 



CO lo CO c- -^ c- 

--T CO c-fo'i-TcT 



t— 


1— 1 


lo CO 


t- 


Ti< CO 


C5 














00 


r- 


(M -* 


CÏ 


05 O 


p-H 


'* 






CO 


CO 





CO lO 

co" o" 



I I I 



lO UO ■<* -^ 



CO 

lO 05 



s s. 






^ 



e 

e 
s 






^v^ 
03^ 



2 'S 



S. -3 



I ^^ 



t) 






«3 ^ 



Ö s 






r? ® 'S 

'(-I "^ 

1 I >5 

S 

>, o .» 

co f 

CD J 



^ Ö g 

a:o^-a 

o s . (D 

Ja ^g S .a 




te g 



pu Si 
œ <D r.^ .-i :0 ^ kïï -a v<-i ^ 



Ca ~ 



42 cS G ^ 

3 3^ 

^ 7Í ,^ cS 

ë'fe «3.3 



204 



I I I I I I I I I I I I I I 



I I 



(N-<*(NO<N-HCOI> 



I I I 



F-4 (MI>C^t^t~t-C^I>t^TfC^TílcO'«íit^Tj(00O 

IO oío"o"o"o o"o"o'o~'-^c<rM''cc '-H*o"o5'(rro 

IO (NO 



I t 



I I I I I 



I I I I I I I I 



CO ^^ -H 

I lO CD !Ű 



(N « (M IO (N ^ 00 t- 00 -^ -* 
« CO CO (N (M 



tc CS 

1 • 



bp 



■£t3 



^ "2 M ^ 



QJ 



b^ 



•§ 



^ tn g eS œ 
o »H 3 ® .2 03 



to «3 = aj 
œ :S u G 



a3 2 

to 23 
2 ^C 

-G *^ 3 
PMOo 



.3 « 
.•a M 



c3 "^3 ^ 5 5î 

OD 

=0 



^ 



205 



f 

e 



e oj 

'S "«-^ 
o o 

o 'g 

e Ő 

e o 
•û -. 

g ^ 

li 

•ci" O 

:o gì 
1- 

CO (^ 

va g 

•"S'è 

•^ o 

00 O 

-s I 

D 

e 

5> 



"IR, 

CO c<r 

t^ 00 



i2 tì 

e ° 

o « 

g o 



O +3 

^■^ 

ss '^ 

*S ^ 

^ I 

I .. 



s ^ 

N 00 

ES :0 

OD 

:0 ^ 

5. S 



tic 



Sc: 



♦e OO 

rod 

00 Ci 



UJJ r-i 

S S 

+3 -U 

CO o 

il 

s E» 

03 (S 

£ S 



co c3 

u u 
O O 

S a 

o o 

bc W) 

'<<3 

































M te 


00 


o 


f-< 1— 1 co r-< 


F-H 




00 












t~ 


CO 




Sì " 






























1^1^ 


CD 


c<r 


OO 1 -« o o 


1 














l-H 

00 


o 


1 1 1 1 1 1 


H b 






























Q 






























_ ce ü" 




o 


r~ 00 ce (N o 


r- 


t~- 


(M 














lO 


co co co c^ co Ti 


ï'ï ^ . 75 .o 






























g-§ &°a^ 

« E a c8 


1 


r- 


O ^ o'-^ ^ 


O O 














1 


CO 


O OO OO -1 


IO o «1 






























S §1 
























































































•E S^ O aJ 






























o 9 Ss 
































1— ( 


,-H 


(N Tf* -H C5 (M (N (M 


O^ 












CD^ 


00 


t-H -H ^ C^l rt co 


W m OJ o H O^ 

>, (U CU N 






























■* 


(M 


O O O O O o O 


cvT 












io' 


o 


o'o'o'o'o'o' 


o i 


1—1 










1-^ 












00 






o 






























o 






























k£ 






























a 1 

2 "S 


co 


1—1 


CD lO O CO lO (M 


U3 












1— 1 


(N 
































««^^ 


IO 


O 


O O 1 C- O O O 


CD 












t^ 


1—1 


1 1 1 1 1 1 


t^ 










CD 












CD 






2 b 
























CO 






•g fi 






























I» 




























































« S 












^ 














^^^^ 




» 0.2 




^„m^ 








CO 














o 




irdulá 
set) 
;curre 
sarap 




(M 








1— 1 














1— 1 




1—1 
00 


(M 


C^J LO 1-Í C<) co (N (N 


Tjl 












IO 


o 


^H F-H 1— 1 (M 1— 1 Tt 


« " o"" 


1— 1 


r- 


p— Í 






lO 












o 


r— 1 




,^^o o 




(M 








1—4 












o 






3 J d 
























"— 1 






Sï^ 






























H — 






























































08 






















.2 






































b 






















*ba 








<x> 






















^ 








■w 


OD 




























es 


s. 










^ 










"S 








S 


o 
















o 




s 








1 




















Is 

s 






S 


»H 


1 








►iä 


g 






G 




*£ 




TJ 


oî 


1 


S 








o 

ÖS 

Ö 








OQ 




I 




fa 


o S 


O 


-s^ 


ti 
0) 






r 






jT 




1 




^ 


s« 


e 


'S 

1 








e 


CS 

o 






*3 
S 

cS 




© 
fee 
es 




•3 'S ^ -2 




es 

•4^ 


"5 s. o 1 SD 

CQÍ^CO . SC 

CO (i 

, 1 1.2^ 










«0 


« 


B 

OS 


o 

§^ 

is 


Ő 


•S 
« 

ta 
O 


1^ 

1 

s 


Pio 

1 1 


1 


-ÓT 

bC 
Ca 


e 


1 

co 
O 


G 

1 


b 


e 
CS 


,, 'S "^ ë 3 lii 

S tH CB QQ Ci •§ 




1 


o 

e 


'<î pq ü M !2; tó 


1 
CS 




e 

> 
o 
e 


-si 

o 


(a 
CO 


+3 

c 

co 


2 

^ 


to 

s 
s 


r^T s e ÖÄ 

iiiJII 




^ 


'-( 








>*' 












« 


1*1 





206 



I I I I I I I 



I I I I I 



I I I I I I 



I I I I i 



I I I 



I t I 



00 ffOOCOO-^OOOOCCCOOrCCOOClOOCDOCOCOOCOt^COOOOt-C-iMTiOiCCOCOiMUDiNOiD 



-h" o" o" o~ o" o" o' c" o~ -h o" o' o" o' -T n -T -T -T -T o~ o~ ^ c' c' o" ^ o" c' c' o' ■—' o' o" of o" o' o" ^ 



I I I I I I I I 



I I I I I I I I I I I I I I 



I I 



i-HC0'-HC0Tf0000^COCO^^Mr)<iO^C<liOincCrt(N>^lO0QC<IC<>O5-^«C0rtrtO>I:^O5WiD 




03-2 3 



^" ,5 eS Ü 



<JOHfflCQW 



03 pS 

& Co 

* 2 tì 



CO m 

D 3 



r^ rr ^ ^ 

« 2 o o 

S ^' ;5 ^ 

O 03 rS 5g 

^ b ^ ^ 

"TS cS o O 



ìSoWPQfìP 



:3 a, 

§ o ro 00 ro to 00 
M eg ,o S 3 3 3 

.9.2 3 ^x; XX 'S 
-ü T3 ;s c- c- c- p.-?; 

Ü o O^^j^ g 

ooaccccg 
CP<:OOOOœ 



t( &. 5 3 



'S c 



OB ce "^ 3 '^ 



3 © 
CT S3 

• ^ — . C 'Ü 

a;(UC-g-3--'^ 

-" 3 ^ "ts 



OD 00 



U k 



C 

^r^ ri.2 
C Ca •-■ 

^ TI "T. ^ 

0) .- .i: r; 



~ r: g C o) .- •- r; 

OCTTSitOtECCt- 

a; Ci ,>7'X :-; CS cj 3 

ooXhKcoü 



> OD 

Ü 3 i 

. ex , 

CO C- C i 
>-. I 

X 



CO w 

3 3 
C C 



il 

O O O c 

CCCH 



20 7 



1-i 






assg; 







«> 


il 




t^ 








to 

CS 


gl 




KD 
•C3 




S 


^a 


a> 


áí 


2.,, 


g.o 








o 


PM 


3 



I § 











ü 




3 


J 


P. 


•^ 


S 






8ä 

o 


M 


s 


6 




o 
H 


g^ 






Ä 5 

so o 



i I I 



C5 <N CC 



o o IMI 



MCOrjtCCOllűCCCOO tH 



CO C^^ O CO lO 



00_ >^ O M CO 00 



^H^HCOlOtOOO^Hi-H-^ 

o" o" o" cf co" o" o" o' oo" 



im" o'o" 



C<J -* lO 

o'o"©" 



(M -H -H 1-1 

o"o"o"o" 



I I I I I I I I 



CXIC30C0 IO-hO i—ii-t 
00 Ort" rnO'-H rf (?i 



I I I I 



lO CO CO fH 1-H rt 




ä3.2 

:a es ÛH 

CO 00 3 

3 3 iH 
o o 2 

s a §- 0- o o 

a3e3Q,0<üii>'«3t( 



208 



e rt O <M 'í ^ "^'-i. 

ffi ©"cio"©" '-Í" "-ho" 

O 



■^ i-Ti-Tcio' 1— I i-H I 



I I 



C<J Ti< Ci lO I— 1 (M <M O 

rt" o"ooö~ o" o"o" 



<NlOOOt> OOSCDtI*-«* 

cf ©"oTf-Ti-T ccT CO 05 ta c^ 



1— I 

\0 »O CO CD i-< 



CO M 0> O O 

i> CO ec 

(N <N (M 




209 



fajok faji összetétele is az élőhely in illőségét tükrözi. Jellemző a levélbogarak 
( F hytodecta fornicata, Cassida nebulosa), az ormányosbogarak (Phyllobius sp., 
Sitona sp., Otiorrhynchus ligustici) előfordulása. A varjak táplálékában meg- 
jelennek a rétek rovarvilágának jellegzetes képviselői is, a poloskák 
(Eurydema sp.), a sáskák ( Acrididae) és a lepkék (Lejndoptera) lárvái is. 

A legelőkön és a legelőket határoló szántóföldeken táplálkozó varjak 
a rovar táplálékon kívül még igen sok más állati eredetű anyagot is felvesznek. 
Az állati hulladékok (faggyú, tyúktojáshéj), a baromfitelepek takarmánya 
(táp), az apróemlősök (Rodentia), a madárfiókák fogyasztása nem jellemző 
táplálkozásuk egészére, csak az összetevők széles skáláját jelzi. 

Végeredményben az alföldi (pusztai) élőhelyen táplálkozó vetési varjak 
táplálékának növényi — állati összetétele júniusban 14:86, az ,,ősi" sztj^eppi 
táplálkozásra hasonlít. A dunántúli (szántóföldi) élőhelyen élők táplálékának 
összetétele június hónapban 62:38 az állati összetevők javára, ami a meg- 
változott mezőgazdasági viszonj^^okra, a rovar táplálék hiányára utal. 



Július 

Júliusban kezdetét veszi a vetési varjak kóborlásának időszaka. Kisebb 
csoportokra szakadva keresik fel a mezőgazdsági területeket. Fészkelő- 
területeiket, az addigi alvó-pihenő helyeiket elhagyják. Fluktuációjuk és 
diszperziójuk ebben az időszakban nagymérvű. A táplálkozóterületek bősége 
miatt egy-egy területen nem időznek huzamosabb ideig. Leggyakrabban a 
betakarítás alatt álló gabonatáblákat keresik fel. Azt nem tapasztaltuk, hogy 
a lábon álló érő gabonát károsítanák, pedig ez a század elején jellemző kár- 
tételük volt ( Vertse, 1943), mert a kombájnok után elszóródott gabonaszemek 
(búza, árpa) bőséges táplálékforrást kínálnak számukra. A vizsgált gyomor- 
tartalom-mintákban 56,6%-os gyakorisággal találtunk búzaszemc t. a gabona- 
félék mennyiségi aránya pedig 43,0% volt. A tarlókon a gabonán kívül nagy 
számban fogyasztják a sáskákat (Acrididae) és a gabonafutrinkát (Zabrus 
tenebroides) is. Rovar táplálékukat a szálastakarmányok (lucerna, vöröshere, 
rét) tarlóin összeszedett levélbogarakkal (Chrysomelidae) , ormányosbogarak- 
kal (Curculionidae) és hernyókkal ( Lepidoptera) egészítik ki. 

Tarlóégetések után megszállják a felperzselt gabonatarlókat, ahol bőségesen 
találnak égett gabonaszemeket, megperzselődött, elpusztult rovarokat. 
A varjak ebben a hónapban esznek legtöbb mezei pockot (Microtus arvalis). 
A vizsgált gj^omortartalom-minták negyedrészében találtunk apró rágcsáló- 
kat, főleg mezei pockokat, és ez a tarlóégetés következtében elpusztult rág- 
csálók tetemeinek elfogyasztására utal. Dögfogyasztásukra egyébként a 
táplálékból előkerülő rovarokból is következtethetünk (pl. Thanatoplius 
sinuatus) . 

A kóborló varjúcsapatok szívesen tartózkodnak a legelőkön is, ahol futó- 
bogarakat (Harpalus sp., Chlaenius nitidulus, Cicindela sp.) és sáskákat 
(Acrididae) zsákmányolnak. Táplálkózóhelyeik napról napra sűrűn változ- 
nak. Megszállják a szórványgyümölcsösöket, ahol a seregélyekkel együtt az 
érő cseresznyét és meggyet dézsmálják. Szívesen fogyasztják az eperfa 
(Morus alba) termését is. Megfigyeléseink szerint néhány esetben még az érő 
sárgadinnyét és görögdinnyét is kivágják, elfogyasztják annak húsát és 
magvát is (3. ábra). A gyümölcsök egyébként a vizsgált minták 17,0%-ában 

210 




3. A vetéli nirjú kcrkí'jx' ■/i:ri),j(liini;i('n. Kujilncs, l'.lSO. júl. 21. ( F"!,,; l),-. I\.i 

Damage by rooks in water melon. Kajdacs, 24 July 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás) 

fordultak elő, de bőséges táplálékkínálat és zavartalan táplálkozási körülmé- 
nyek között rövid ideig a táplálék száz százalékát is kitehetik. A nedves, 
alacsony fekvésű területek, a tavak, folyók partjai időlegesen éppen úgy 
számba jöhetnek táplálkozóhelyül, mint a kalászosok feltört tarlói. A táplálék 
ezeken a helyeken főleg rovarokból áll (Elateridae lárvák, Dystiscus margina- 
lis), de bőségesen akad növényi eredetű táplálék, hulladék mag, haleleség stb. 
is. 

A varjak júliusi táplálkozásában egészében feltűnő a növényi eredetű össze- 
tevők előző hónaphoz viszonyított erőteljes megnövekedése a táplálékkínálat 
minőségi megváltozásának következtében. Az állati eredetű anyagok a mennyi- 
ségi csökkenés mellett összetételükben is lénj^egesen megváltoznak. Csökken 
a táplálékban a zsákmányolt rovarok fajszáma és mennyisége, növekszik az 
apróemlősök részaránya. A táplálék egészére viszont még — ha csak néhány 
tizeddel is — az állati eredetű táplálék túlsúlya jellemző (0. táblázat). 



Augusztus 

A vetési varjak táplálkozásában augusztus hónapban — júliushoz viszo- 
nyítva — nem következnek be nagy változások. A növényi eredetű össze- 
tevők közel azonos arányban vesznek részt tápláléklistájukon (50,7%), mint 
az állati eredetűek (49,3%). Fő táplálkozási területeik továbbra is a betakarí- 



211 



O CD 
ce IO 

CO ^ 



Ä, ß 5 



;'î?. 



^ S 






ä câ 



<3<î 




co" (M"o CD 



CD 00 •>* rH 
(NOOO" Ö~ I I 1 



^ I> 00 05 — I 
oT rf eoo -^^ 

Tf f— I I— 1 



c^t^os CD Oi Oi O) m 



C-OtO -^ 10U310 o> 
(>ro"o" ^^ o"o"Ö" 00 



1— 


IO 


r-1 ^ 


TÎ< 


CD(N CD 


1— 1 


l> 
















IO 


00 


00 o 


o 


CO lO O 


O 1 


1 1 co 


o 


IO 


lO 








00 



t- (N o (M 05 

O CO ÎO 



CO(Ni— I CO I— Ir— II— ( CO 



Ci, 



et 


«Ü 






ç* 




CM 
1 


-S 




^ 


'S» 




o 
OS 


'S 




>% 


<a 




S 


(/? 




es 






Ö 


1 




-«■a 






03 


^v 


oS 


TS 


Ü 


Ü 


<D 


1 


1^ 


*?1 


g 


,<-> 


e 


^ 


' 1 


>« 


o 


^ 1 


^ 




c3 






5 =s 



555-5 



-y 
O 
Os 



N 

m 

S 

NO 

> 



-û 15 






nâ 



Ö s' 

e 

2 «s 



Os ~ 

e ^ 

5i p 



5** 

(Ő 

o 
m 

m 

S 



Ö -g g 

1 "Ci Ci Cj-. -a 



£ Ö5 3 



i:^ 



e 



&! 



C 
O 



c3 



-« t 

!^ •"■' ^ ** 00 

^ co SD s? +s Q 



212 



eí o 



I I 



I I I I I 



I I I I I I I I I I I I I I 



I I 



o 

I o" 

o 



I Ì 



CO ost~ O ocoC505r-ccco^cDCT>050e»5C5roc~oot-05C50 lo ovo œ 
vo i-Tcc" ccT c-'i-Tr-n'pH'co ^lo lo 1-Í" r^ i-T f-T F-T f-T co" lo o' ^ "-^ w" ■^ t— "c-" i-i" 

COi— tr-( 1—1 p-4 OOC<I CON^H 



^-111 



TÍ< IOCS i-t I— lC~-lOl005C-'^Ti<lOlOlOt~lOU5C5t-OVOVOC<l O ^hOO io lOO 

i-T oo" co" •<* cío"o"o"(N>-<'i-í'o~o'o ffi o"ö"o"c» lo'ö'ö'oo" co' tjT^" o" oo 



I I 



■«* co 
o" o" 



I I I I I I I I I I I 



I I t I I I I I 



^ O C5 

I co oT cT 
co ^ ^ 



»-( co -^ (M 



f^ M co co co — H ^ -H co ^ ^ C<i C5 ^ 1-H .-I 00 co 05 Tjt I— ( 



pH 00 •^ TÌ4 

^ M e» 

»4 



;3 

I 

s 

•a 



o 




í^-ö 


(ir 


,c 




m 


-w 


t>^ 


o 


e 


M, 


y- 


eS 


o 


£ 1 










C5 


§1 

Ja 




^ 


.2 


i 





.s 

t-l 
à1' 



Çl, 



Cl. o 

co -1^ 



*s -o 



«s 

CD ^ -w 

OD « o 

o "ti *-> TS od 00 
O^ cS S 3 3 

<^OOPmKnn 



^ 3 



W »-i 



.Ss* 

œ^ S <E 

'S 5 3^ 
"C c3 " t" 

.3 o3 -^ "ti 

Six >--^ 
ÜHPH 




>. a 

Ç o 

es rj 

oo «O 

p 



213 



tott kalászosok tarlói maradnak. A kóborló vetési varjak egyi-e nagyobb 
csapatokba verődnek, nem ritkán dolmányos varjak és csókák is társulnak 
hozzájuk. A búzatarlók — még akkor is, ha közben tarlóégetés volt — hosszú 
ideig biztosítják a madártömegek táplálékbázisát, a magvakat. Az analizált 




feltárják a talaj felső rétegében található mezeipocok- (Microtus arvalis) 
járatokat. A vetési varjak követik a talajművelő gépeket és az eke után 
kiforduló, búvóhelyét vesztett pockokat még a barázdában elfogják, a tár- 
csákkal elpusztítottak maradványait pedig később fogyasztják el. 

A rovar táplálék az előző havihoz (43,1%) képest erős visszaesést mutat 
(28,9%). A búzatarlókon domináns fajok, az árvakeléseken gyülekező 
gabonafutrinkák (Zahrus tenebrioides) és sáskák (Omocestus sp.) alkotják a 
zsákmányolt rovarok nagy részét. 

Feltűnően megnő a szárazföldi házas csigák (Gastropoda) előfordulási 
aránya (14,8%) a varjak táplálékában. A felperzselt, feketére égett tarlón 
valószínűleg könnyebben megtalálják a világos színű csigaházakat, de az is 
elképzelhető, hogy az emésztéshez szükséges zúzóanyag (kavics) gyanánt 
veszik fel. 

A gyümölcsök fogyasztása az előző hónaphoz képest mérséklődik. A varjak 
az érő szőlőt szívesen fogyasztják, de a magas és sűrű szőlőültetvényekben az 
egymás közötti kommunikációs lehetőségek csökkenése miatt nem szívesen 
táplálkoznak, ezért szőlőfogyasztásuk, így kártételük is alkalomszerű 
(10. táblázat). 



Szeptember 

A növénytermesztésben az őszi vetések előkészítő munkálatai a jellemzőek. 
A vetési varjak még kisebb csapatokban kóborolnak, hűségesen követik a 
határban folyó munkálatokat, mert ezek számukra legtöbbször táplálék- 
szerzési lehetőséget jelentenek. 

A gabonatarlók feltörése, az évelő pillangósok kaszálása, a napraforgó 
betakarításának kezdete, valamint a hónap utolsó harmadában kezdődő 
őszigabona-vetések vonzó hatása következtében a varjak táplálékukat főleg 
ezeken a területeken szerzik meg. 

A hónap elején a varjak táplálékából előkerülő búza, főleg a gabonatarlókon 
még mindig fellelhető hulladék magvakból, a hónap végén a vetés során 
elhullott vagy felületre vetett vetőmagból származik. 

Az érőben levő napraforgót — különösen, ha annak tányérja nem a föld felé 
néz — a galambokkal, gerlékkel, seregélyekkel és a verebekkel együtt — 
a vetési varjak is károsíthatják. A tányérokra szállva a kaszattermést kicsi- 
pegetik, tömegük alatt gyakran a tányérok is letörnek (4. ábra). Kártételük 
azonban csak alkalomszerű, és legtöbbször a szegélyben jelentkezik, az érő 
napraforgóban keletkező madárkárt főleg a gerlék és a galambok okozzák. 

A szeptemberben induló őszi talaj munkák táplálékfeltáró hatása és a mezei 
rágcsálók nagy őszi egyedszáma következtében a mezei pockok előfordulása 
a varjak táplálékában — éves viszonylatban — maximális értéket ér el 

214 



I 



s « 

s <M 

-sec 



§ OB 



S-e 



il 



C5 CO 
(M -H 
(M "^ 



-kJ «H 

■^ S 

o " 

s " 

o ^ 

'S ^ 

H , 



^ <s 






bog 



© 



■© 



bD§ 



> 


v!:i 


'3 


«i^ 


«u 


s 


ä 


QQ 


^^ 


eá 


«i 


a a 






03 


(rt 


-*j 


-<-> 




u 


a) 


ai 




-i-> 


;-! 


;-■ 


O 


O 


as 


o 


o 


>i>i 


bu bD 



<< 































aô e« 




oq_ 


00 


oo_^ 


■*- 


O lO 


UD 








<M^ 


CD^ 




l^ls^ 1 


00 


00 


oo 


w" 


o"^' 


cô 








1— ( 


1—1 


1 1 1 1 1 1 1 


H & 




























fi 




























>. 




























ce fl 


O 




t^ 


i>- 


lO 


•-> -^ 


■* 










c- 


t:J( ,J( ^H ^^ -H C<l 1— 1 




85? 


1 


co 


co' 


ffi 


co cT 


TtT 








1 


m 


oT oT eo CO CO CO eo" 


la s^ 






o 


o 


r-H 




00 










•^ 




:0 £ 




























S 1 




























M) ■<? 




























.2 0^ 


. 


























kl 


0.Í 


























Byako 
eset 

ercent 
of 




O 


^H 


1— 1 


00__ 


o"<N 


00 

co" 










00^ 


^ -H c~ I— r- t1< c- 

(N ïi O o" o" -^ O 


ä 


lO 


C^ï 


(M 






(M 








■<# 


-^ 




Ph 


u 

o 






















































1 5 




o^ 


^^ 


'-' 


U3^ 


05 CO 


'í 








CD 


i> 




:-| 


tù 


r-" 


o" 


o" 


(m" 


o'-h" 


■^ 








lO 


^-t 


1 ' 1 1 1 1 1 




00 


lO 


IC 






CO 








cH 






2 b 




























•g S 




























M 




























«u 




























3 i 


1^ 




o" 




^.-^ 




t^ 










^ 




E 




co 




^ 




(M 










r-H 




lîi 


S 












— ' 










■ — ' 




g 


(N 


o 


o 


-^ 


-H co 


00 








O 


F- 1 


co co p- — 1 — c c^ o 


l— 


co 


co 






ro 








t^ 


C^ 


1— 1 


>o^_ 


o 


























3 5 


c 


























o 
H 


«<; 






























!§ 


















[3 










1 

s 
♦» 


00 

'S 




■va 

1 










te 

g 


'S 

s 

"3 

a 






v 




Âh 






1 




-^à 




^ 


'3 




Tî 


> 

h 

o 

N 




1 

o 

tD 


'S, 

1 




1 

Ö 

1 




Q 
1 


1 

:0 






1 

§> 

«S 




S 

c 

(D 




«3 

a 

es 


^ 


1 
1 


(D 


Su 

•5» 


S 

> 
:0 

C 


e 


o 


-1 

1 


'S 
c ^ 


:0 






e 





Nu ÇD 
' CO 


S> 


»^ 


f^ 


■g 




e 


> ^- S 2 3 

-^ «3 Ont; s 2 

° 3 _ O 2 Q«'3 


SI 








1 

eq 


SS 

C5 


1 


'•<7 

J3 


Í 


•s 


O 






S 
!» 


o 
co 

e 

Ü3 


00 ^ 

11 

C5 » 






Ma bC 


tri 


1 
'S 


câ ^ s^ C 03 a 

ìli un 






< 


^' 




Ovi 




>* 








M 


»-i 





215 



I I I I I I I I I I 



I I 



00 nmaîaîaîaînnccT^ io io 

l> IO i-< (M (N 



OS t- fH ^ ^ 1-H Tjt t> C- I> 00 CO «o o 

00 o"ci(N (N cieo o"o"o CÍ lO tS<0 
(N 1-1 O 



I I 



00 



I I I I I I I I 



CD «DCO 00 00 

lo loci o cT 













IO 


^•^ 








N 


00 








**-^ 


■*— ** 








1-H fH CO CO CO 00 05 1-1 i-< i-H -^ 


00 


00 (M 


05 


05 


•«* fH 




■<* 


1— ( 


1— < 



e 
o 






■g 2 "»^^ Q 
0) ? œ 00 
Ü J3 p 



S 12 







ä 






ë 


c3 




1 


CI. 






P 




;h 


Ph 




Vm 


(Ő 




.H 








a; 




• fH 


-M 




Ä 


U4 




Ü 


n 




1 


1 


(fl 


^ 








X! 


(li 




-fTt 


4-> 




J2 


0-b 




o 


Ph 


S 


c 


:0 




<D 


-M 



CS ^ 



m S. 



Co I 



fc cS (S 03 3 O O-i- >--v^ ^ ;5 oj 



5 J3 



216 




4. A vetési varjú kárképe érő napraforgóban. Jánoshalma, 1980. nov. 6. (Fotó: Dr. KalotásZs,) 
Zs. — Damage hy rooks in ripening sunflower. Jánoshalma, 6 Nov. 1980. (Photo: Dr. Zs. 

Kalotás) 

(10,7%). A vizsgált minták 40%-ánál állapítottuk meg a mezei pocok 
fogyasztását. 

A kagylók (Lamellibranchiata) és vízi csigák ( Lythogliphus naticides) 
megjelenése a tápláléklistán (9,8%) azt jelzi, hogy a varjak a tavak, a folyók 
parti iszapjában is szívesen keresgélnek táplálék után. A rovarok részaránya 
további csökkenést mutat (25,9%). Elsősorban a lucernakultúrák utolsó 
kaszálásakor a tarlókon gyűjtött rovarok, valamint a talaj-előkészítéssel fel- 
színre került rovarlárvák azok, amelyek a varjak táplálékában kimutathatók. 

A növényi eredetű táplálék szeptemberben eléri az 53,6%-ot (a tömeg- 
aránya 81,5%), míg az állati összetevők aránya 46,4%-ra csökken (11. táb- 
lázat). 



217 



as^i^à? 



IO îC 05 ro 1— I (— ( 



IC œ 
GO (N 



I t-"" 



05 t> f«î 
CO ffÎ iD 



^ CO -.* o o 




o 
1 o" 

QO 


fC O M^ 

nein 

^ r-l (íi 



CD M to O 
fH i-H CD 



CX) GO CD Ti 
cT F-n'oo'Tjr 



ce CO c- r- 

co co cd" CD*" 



Ci Oì ce co 



co" i-T 



1 I 



s 
> 

:0 

CI 



co 2 



3 Ja ■£ ^" 

"3 .g ■« -~- a 
; 57 >. ç^ O cij 

k3 :0 5 O ^ 



pili 
o 
be 
es 

S 
«3 



Zi S 



HI 

G 



oá 



03 



03 >5^ 



Ö 

o 

», 

o 
"S 



GQ 

.-Ses 

•2 se 

03 t" G <D 

I^ '^ CD T^ 
Ü 03 3 tH 

O =3 03-2 



218 



I I I 



CO t> cc re o f~^t^ 
ro'cDcocrT o" orjT 

CO CO -^ CO 



I I I 



3500C5CÍ l^ O0CÎ O 

ooTooo o~ ctTo" o' 
^ o 



I îD I I (M 



I— iF-Hi—iO (N 1— (i-H <M 00 OO 



Ci 
c3 



•I 

Ü 



T3 ^ S <» 



CO _w 



Ca 



e 

^ -te s 
ë .2 O 



S 



«3 ^ 

M ^ 

I ^ 

Ö d o 

ij c o 

7 á ^ 

=5 Sj N 

8 M I 

00 N 



O fi 



219 



Október 

A hazai vetésivarjú-állományok feldúsulnak az északról és keletről érkezők- 
kel, nagyobb csapatokba tömörülnek, és felkeresik hagyományos éjszakázó- 
helyeiket. A hőmérséklet csökkenésével megcsappan a talajszinten élő rovarok 
száma. A varjak táplálékbázisát ebben az időben a betakarítás előtt álló őszi 
termények (kukorica, napraforgó) vagy a már betakarított területek jelentik. 

Hűvös időben különösen gyakran keresik fel az érő kukoricatáblákat, 
A kukoricacsövekre szállva a csuhéleveleket csíkokban lehántják, és a kuko- 
ricamagvakat a csőről kicsipkedik. Kártételük általában csak kis területre 
terjed ki (0,1 — 0,2 ha), de ahol megszállják a táblát, ott letört, kikopácsolt 
csövek maradnak csak vissza (5. ábra). Kárképük — amit fehér ürülékük, 
elhullatott tollaik is jeleznek — nagyon jellemző. Érzékeny károkat kis 
parcellás viszonyok között okozhatnak, mert kártételük mindig a szegélyben 
jelentkezik. A kukorica betakarítása után a tai'lón maradó magvakkal 
táplálkoznak. A varjúcsapatok a lábon maradt napraforgót is meglátogatják. 




5. A vetési varjú kárképe érő kukoricában. Sárbogárd, 1980. IX. 14. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) 
— Damage by rooks in ripening maize. Sárbogárd, 14 Szept. 1980. (Photo: Dr. Zs. KaXotás). 



220 



kártételük azonban az időbeni betakarítással megelőzhető. xA. betakarított 
táblákon a hulladék magvakat fogyasztják. 

A búzavetéskor elszóródott vetőmagot felszedik, de nem tapasztaltuk, 
hogy a kelő őszi gabonát károsítanák, mint ahogyan a század elején meg- 
figyelték {Jahlonowski, 1901; Gelei, 1926; Győrffy, 1928). Nem találtunk 
csírázó gabonaszemeket az analizált gyomortartalmakban, és azt sem tudtuk 
megfigyelni, hogy a varjak a csírázó gabonát kihúzgálták volna. A gabona- 
növények kihúzgálása azért sem lenne számukra célravezető, mert a csírázó 
szemeknek már nagyon kicsi a táplálóértékük. (A föld felszínére bújt csíra- 
növényen a magból jóformán csak a maghéjat találjuk meg, a csíi-a és a táp- 
lálószövet — endospermium — a csírázás alatt felhasználódott ; zöld növényi 
részeket pedig a varjak csak kivételes esetben fogyasztanak.) xA.z őszi betaka- 
rítás következtében jelentkező bőséges táplálékkínálat (kukorica) egyébként 
sem indokolná a varjak szempontjából a nagy energiabefektetéssel járó, idő- 
igényes csírakárosítást. Az őszi talaj munkák (szántás) színhelyei és a betakarí- 
tás alatt álló répatáblák a felszínre kerülő rovarokkal és rágcsálókkal vonzzák 
a vetési varjakat. Táplálékuk ezeken a területeken szinte kizárólag állati 
eredetű. Nagy számban fogyasztják a kifordított mocskospajorokat {Scotia 
segetum lárvák), ormányosbogarakat (Curculionidae), drótférgeket (Ela- 
teridae) és a szétrombolt járatokból előkerülő pockokat (Microtus arvalis), 




6. összegyűjtött, a vetési varjak áltuL kikopácsolt dwliéjak. 1- ac(Ankcrt, 1980. akt. y^. ( rotu: 
Dr. KalotásZs.). - Collected walnut-shells pecked by rooks. Fácánkert, 18 Oct. 1980. (Photo: 

Dr. Zs. Kalotás) 



221 



'CS 

I 



te tß 

00 IO 

oo 



S'a. 



0.2 



^S 'S 



J^ 



•■CS <^5 



cm' e 



g "Ci 
Ss"" 

r< o 
^ o 
.-§ ^ 



O '^ 

S " 

^ o 
o ^ 

'S k 

^>. 

■*^ ^ 

II 



N ce 
tK :0 
CO ^ 

fl :0 

^^ 
03 O 

15 ^cä 



O) 



N 



ä œ 

S S 



câ d 

U U 
O O 

£ S 

o 

tüD DD 



ËS5gS? 



>■ 


4«R 










a; 


> ■"" 




o-c 


:^ 


as 




a"^ 



05 Ti( to 05 05 



00 F^ co -H 
o" o'o'o' 



I I I -T 



^ lO -^ 00 



o >0 o lO o 



co 00 Ci o o^ ^ 

" " " co l-Hf^ 



lO iO^OO o 'O'O o 
c<f oo" co" r-T ^ oo co" 



00 IO I— 1 1— I co 

C5 cT CO CO*!—! 

1— I CO 1— ( Ti( 



^ 00 (M^ 



1 I I 





00 




C<5 




S 




00 


05 


(N i-H CO 
rH ■>* 


lO 


C- CO (N 


IM -H -H 


IO 



I 




222 



'*" o" 



I I I I 05 



I I I I I I I 



I I I I 



I I 



o O50505c^ o 0505050îc;c5o:œcia5C5C5io-^o:oooo oo cicic: 



O lO >Ä lO 



o" o" o" Ö" o' o" o" o" o~ o" o" o" o" t-" o" o~ o~ ci 



lo in o o 

c 



CO OT 

oT o 



I I I I 



I I I I I I 



I I >ű I I 



■^ ^^ ^^ 

05 ^ "^ 



C^ ^ c^ ^ ^ ir- 
to P-Í 



IO ^^.— Ir— i— (— I— l-H^i-Hi— (f-<(Mrí'rt^r-<Tt CO rtJC 



«3 

S 

•a 



SD Ö 
«S ^ 
>* 

fi 

es 



Bi 



■*a 


« 


4> 


O 


0) 


•^ 


i* 


W 


« 


T^ 


•p^ 


•'S» 


3 
^ 


«a 

1 



«Ss I 

2^cs S 

IUI 



3 -S 



« i 

-TS " 

O c3 

ri 

^ in 



& o 

i-M tS 



^ 00 O 
■^ --ii j3 

§§S.2 
's ''S 21 

o o -M o 

Si ^ la ^ 

Ph 04 &( O 

<i<i:ofì 



w 



c3 

-C O 









a * 

-M 03 



S 

.2^ 



^1 



- O .S T3 aj O f- 

oSocch;CPW 



s C/ 



tn o3 

3 



(Ö 



ns g o c 
o ë-a >4 ss 



^ 


C 


Ä 


o 


S 


ai 


-M 


hn 


93 


c 










es 


CQ 


QQ 


b< 


1 


O 


,:« 


1 


o 
eï 


o 


C 


o 


85 








se 


»c 


es 


J£ 


ÌM 


O 



s; 



CQ i^' 



223 



egereket ( Apodemus sp.J. A legelők és az évelő pillangósok csak időlegesen 
jelentenek táplálékszerző területet a varjaknak, azokon a meleg napokon, 
amikor a rovarvilág mozgása is élénkebb. A hűvösebb napokon a lakott 
területek közelébe is behúzódnak, és a kertekben megdézsmálják a fákon 
maradt diót. A megszerzett ,, zsákmánnyal" azután gyakran messzebb 
(pl. szántásokra) repülnek, és csak ott — erős csőrükkel felkopácsolva héját — 
fogyasztják el (6. ábra). Alkalomadtán dézsmálják a szőlőt is. A növényi 
eredetű anyagok fogyasztása eléri a 69%-ot (tömegarány 85,9%). A vetési 
varjak októberi táplálkozásának egészére tehát az állati táplálék fokozatos 
csökkenése (31,0%) és az őszi termények részvételének növekedése jellemző 
(12. táblázat). 



November 

Ha az őszi gabonák vetése még novemberben is folyik, a varjak gyomor- 
tartalmában is megjelenik a felületesen vetett vetőmag. 

A csapadékos időjárás miatt a kukorica betakarítása is elhúzódhat (lásd az 
1980-as évet), és ilyenkor a vetési varjak potenciálisan veszélyeztetik a 
kint maradt termés egy részét. Károsításuk ugyanis nemcsak mennyiségi 
csökkenéssel (a csövek megcsipkedése és letörése), hanem minőségi romlással 
(fuzáriumos gombafertőzés elősegítése) is jár. Száraz őszön — az évszakkal és 
a táplálékkínálattal összefüggésben — a varjak legfontosabb táplálékforrása 
a betakarított táblákon elszóródott hulladékmag (kukorica, napraforgó), és az 
őszi szántások által feltárt elenyésző mennyiségű rovar. A hónap végén 
— korai havazások esetén — a varjak újra a lakott területek közelébe 
húzódva keresik szűkös táplálékukat. Állattartó telepeken a trágyában meg- 
emésztetlen magvak után kutatnak, a kertekben maradt fagyott zöldség 
(paprika, paradicsom, uborka) termésével is beérik. A hideg időszak beköszön- 
tével egyre inkább a hulladékeltakarító szerepük lép előtérbe, és gyommag- 
fogyasztásuk is jelentkezik. A növényi eredetű összetevők részvétele táplálé- 
kukban már 76,7%, de a növényi eredetű anyagok tápláléktömegének már 
93,0%-át adják (13. táblázat). 



December 

A téli időjárási viszonj'^ok számos táplálkozási lehetőségtől fosztják meg 
a vetési varjakat. A hóval borított határban táplálékot alig találnak. A lakott 
területek közelében az utak mentén, a takarmánykeverő üzemek közelében 
fellelhető hulladékmagvak azok, amelyek megszakításokkal rendelkezésükre 
állnak. Csökken a táplálékféleségek választéka, gyakran egynemű táplálékkal 
kell beérniük. A növényi eredetű anyagok előfordulása csökken (— 10,3%) az 
előző havihoz képest, a növényi táplálék tömege viszont növekszik ( + 2,3%). 
A hulladék haszonmagvak (kukorica, búza, napraforgó), a zöldség- és 
gyümölcsmagvak (paprika, uborka, szőlő) részvételi arányai alig változnak, 
növekszik viszont a táplálékínséget jelző gyommagvak aránya ( + 6,0%). 

Ha a meleg időjárási frontok hatására a talajmunka megkezdődhet, 
a mélyszántó gépek mögött gyülekeznek, hogy a hantok között gilisztákat 
(Lumbricidae), rovarlárvákat (Elateridae, Melolontha melolontha, Lepidoptera 

224 



tJD bO 



c 


00 




§ 


a, 






o 


.. 03 


e 




5c 


S 


lO 


^ s 


è 


•^ 


c o 
o Ö 


o 


.2 


^ A 


1 


•o 


rv o 

2ë 


51> 


Ü«4H 


V. 




i« O 




■" 


O ^ 


S 


s; 


^-^ 


S; 


o 

oo 


bc'S 


C) 








o 

'S» 


2 


-s 


-3- 


Ci, 


o 

«s. 


Co o 

oH 
^ 1 


S 


►Ci 


1 


>o 


Si 


' 03 


«5 


E 


oc «0 


» 


^ 


œ m 


O 


< 


s m 


-S 




■O M 


D 






e 

•s» 

-2 




^ 




|2 


s> 




^ 




4^ 

CO o 

2 N 

^^ 

03 cä 

aa 

11 






08 e8 


e 




Ü -u 


w 




u u 


^eo 




2 2 


-^t^ 




aa 


XS ö 




o o 


'*^ »O 




>,t>> 






büM 



2 "S 




I 'S 



■n-e s « 



S 5 o 



oSz; 

H-' 



>-><u S 

«NU 

!U > — 

00 O O 
NSf=H 



O >— < i> o œ i-i 



CD ii3 I— I 

o" o" I o' 



-< I 



o 
o" 






t-_ o co 02 o 00 



o OOO O oooo o 



CD co CD 

©"o"©" 



OO CO CD ÎO 



CO Tt( i-H ^ o (N 



C30 t^ ^. ® 

0~ 0~ I Ö" (N 



I I I 



lO 00 •<* T* lo lO 



ÎO M rt rH 



lO Tt — < -^ ^ 



"S o 



o 
bc 
es 
i«^ 

a 
sa 

« I 

» .^ 

-« e 

© s. 



*5» 



.a 3 

ceco 



TI ^ 

ti -^ ? 

3Í S ti 



T3 -« 



ha 



5a> jS 

e 
s 

s 






I I 



es bi 
•S 'S 

o g 
■^ a, 

M 12; 



g e 



^0 
© I I I 
dl I 

Ss ^ 
I S S 



co 5 



.J-2 



o 
13 «Sii >5 

eo' 






C 
. œ ' 

a, S ^ 

to "ti "-! 
OD ^ 

a • S S 

5 j °° G 
o Ë «Ï S 



e 






CL, 



o 

1 



cs"-^ 

S;® 
o g. 



^:; 



Ä^; 



a <D 

'2 2 5 ci -^ 

*• — > '^ SI. o &i 

'^ -G ^ i~ _L f« 

^ i3 :o <::? S -C 



225 






I I I I I I I 1 (N I I 



ro o 

-T Ilo' 

o 



I I I 



o o o o o 



I 00 



o^ o^ o^ o^ o_ o_ o_ q^ 



o^ o_o_ 

co" (M'tJ-' 



o_o_ 

CD CnT 



eC i-t CO CO CD ri< 

m IO ooocc 



cococD— *eocDcDC5 
o o" o' lo" ci O O CC 



CO -^ 


CO 


t- CD O 


o — 


C<) 


^ o o 

o 



I I 



I I I I iO I I I I I I I I 



I -^ 



txT o' 



I— (i-H05Tt<^^l> « r— IÍM 



Tji CO >— I CO 



CO O CO 

LO IO 



08 

s 

"öS 

s 
•a 

-ai 



(D 

s 

'S 

■fi 

.2t5 



S e -►^ > cs;2 
J2 rs '» 






5 S 






^ ^ mW 



5 es -2 a 

■fH QJ iî m 

-a U o -M 



cS 
> 

^ c3 

TS 

CÖ C 

^3 O 

■g 3 



c3 



tì I 



^ > 



2 œ 

5 :3 



c e 



r> o o 









00 C * 
•^ eS P, 
MU) g 






C 



I O 



I I s 



-^ I 

N QQ 
NPCH 



226 



sp.) keressenek. A vízpartokon hulladékot, vízicsigákat szednek, a legelő- 
kön, a lucernatáblákon kis mennyiségben rovarokat (Ctirculionidae, Chryso- 
melidae) is zsákmányolnak. Az elhullott állatok maradványait eltakarítják a 
rajtuk élő dögbogarakkal (A2}hodius) együtt. A szemétlerakó helyeken a 
konyhai hulladék és minden ehetőnek vélt anyag, a kazlak, a takarmány- 
tárolók közelében, a kalászban talált magvak, apró rágcsálók jelentik 
táplálékukat. A trágyakazlakból a légy (Diptera) bábját, a herelégy 
( Eristolomia sp.) lárváját bányásszák ki. 

Az állattartó telepeken az elszóródott takarmány képezi táplálkozásuk 
tárgyát. 

A téli időszakban — a nappalok rövidsége miatt — a varjak szinte az 
egész napot a táplálkozóhelyekre vonulással és táplálkozással töltik. 

A gyomortartalmak átlagtömege ebben a hónapban éri el a maximális 
értékeket (8,39 g), ami egyrészt a nagy tömegű ballasztanyag (zúzókő) 
felvételének, másrészt a tápanyagban szegény rostos anyagok fogyasztásának 
tulajdonítható (14. táblázat). 

Értékelés 

A múltban a madarak — közöttük a vetési varjú — tevékenységét is az 
okozott kár, illetve haszon összevetésével bírálták el. Ez a megközelítés 
bizonyos szempontból spekulatív jellegű, ugyanis a haszon általában közve- 
tetten (rovarfogyasztás) jelentkezik, és gazdaságilag nem lehet kifejezni, 
míg a kár legtöbbször közvetlenül keletkezik, és értéke minden további 
nehézség nélkül kifejezhető. Az elbírálás módja tehát ember- és termelésköz- 
pontú volt, de a hatékony növényvédelmi eljárások híján biológiai növény- 
védelmi szemléletet tükrözött. Napjainkban a növénytermesztés termés- 
eredményei a századközepi szinthez viszonyítva többszörösére emelkedtek, 
és a nagy hatású növényvédő szerek (peszticidek) felhasználása garantálja a 
termés biztonságát a növényi és az állati kártevőkkel szemben. Ma már az 
inszekticidek bevetésével megelőzhető vagy megszüntethető a kialakuló 
rovargradáció ; nem indokolt tehát, hogy a gazdálkodó, az entomofág szer- 
vezetek tevékenységét mint kiszámíthatatlan és bizonytalan növényvédelmi 
faktort számításba vegye. A növénytermesztésben általánossá váló rendszer- 
szemléletű gazdálkodás például egyenesen előírja egyes növényvédelmi keze- 
lések elvégzését a kártételi veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésére, 

A vetési varjú az ember által módosított és fenntartott agrárökoszisztéma 
tagja. Élettevékenységei (szaporodása, táplálkozása stb.) a mezőgazdasági 
környezet függvénye. Táplálkozásának gazdasági vonatkozásait is komplexen, 
ökológiai szempontból kell megítélni. Gazdasági szempontból sem szabad 
tehát kategorikusan varjúkárról beszélni, hanem mindig a kialakult helyzetet 
figyelembe véve kell magj-arázatot találni a kártételek okaira, hogy az okok 
kiküszöbölésével a jövőben a hasonló esetek megelőzhetők legyenek. A vetési 
varjak táplálékában — ahogy azt Jahlonowski (1912) kifejti — mindig azok 
az összetevők dominálnak, amelyek az élőhelj^en (biotópban) legnagyobb 
bőséggel rendelkezésre állnak, és a legkisebb energiaráfordítással szerezhetők 
meg. Ha a táplálékkínálat a növénjá és az állati eredetű táplálékból egyaránt 
bőséges, akkor a polifág madarak (a vetési varjú is) az élettanilag kedvezőbb 
hatású (fehérjékben gazdagabb és könnyebben emészthető) állati eredetű táp- 

227 



f 

e 



bo tuo 

I^ 00 

00 ■<* 



s »^ s 



O ^ 



•iá o 
si 
"S »5 

•go 
e 

5» 



v» 



•S 



c c> 
o " 
Ü œ 

91 ^ 

5. SP 

bo'oj 



c3 o 

oH 



N CO 

CD ^ 



boS 

a =2 



2 N 

C œ 

^^ 
es c3 

as 

13 'S 

kl bl 

es cg 

O o 

s a 

o o 
bc bo 
<3<î 



Sa?tsaç 




•g Ö 




C 



Aï Ő 
iO o 
''0 



(m" ocî ooo 

co U3 



Olli 



05 05 ■«i( 05 (M t- 



CO (N fC (M (M^ 



0005OC5 00 050i05 tJH 



-J( ce o co -rí* co «3 00 ^ 



t~ co (M ■>;# •>* ce 

-^'' lo ©00 I t-'oT 

-H © CO (N 

CO (M »^ 



^111 



I I 



eC (M r-H 



© 




Oîo œ 



228 



I I I I I I 



1 I 



t- 05Ir-0505t~C2C505Cî0505VO C5 



o o o" o" o o i> r-T o" ci (N i> i-T o o -H 



00 O 05 
Tt"o"o" 



^ O so O O UD O O »^ O O O CO c~ 
ec ^ CÍ 



CD C- CO 05 CO 00 C- CC 00 CD CO CO M CO o 



oooococooooocqcooooococicDoocooo 
o" o' o' Ö" o~ o" ci o" o~ Ö" co" ci" ö" ö" o" co 



^ co co 



IC CD 

IO co" 



I I I I I 



I I I i I I ! I 



I I I I I -H 



I 00 d r-H 00 co 00 Ci 



Ci Ci UT 1— 1 -H 



o 
e 



w 


e 


ti 




.S (tì 


OD 


s nat 
hella 
thusi 
ia 


e 


3 u u > 


<i 


„ ^ :3 Ö -C 




bricidae 
thoglyp 
[Ionia p 
nacha e 
licella o 


1 


3 >i 03 O 0^ 


^ 


á^>§ffi 



m 

C 
© co 

-a C e 
C <D C 

1.11 e 

es > -je 2 
>>* ^ CÖ 

i § §-2 

WUHH<Î 



03 

œ to C 

;s.2"c 

Ü c a> 
.a eS'O 

hS^5 



5£ 



oû .S 

is-? 



ce CD 



03 

.2.5:1 

O O aj 
-C X là 











03 














ft 














S. s 














ä C 














fc^ «P 






c8 
> 

<ä 








idopte 
pupa 

fragra 






â 








ê-g .S 

h:) a3 o3.ti 






+Í 








+? > JS 






d 








1 ^^o 


















m ID 


S <ö S 

^73 03 








rt ^«3 1 ft 
CŐ 03 ^ eS ^ 




vali 
cetu 
lus 


ntha 
meli 
ionic 


en 


3 fi 


CŐ 


^ b 'C3 >^ Si 


e 


US ai 
is cri 
uscu 


en 


O fi 




pidop 
pidop 
otera 
ist alo 
tint or 




1^2 


3 
C 
C 


O fa 


O 


Microt 
CricetL 
Mus m 


áaődSíő^^SHM 


U 



229 



gàÇ^à? 



















00 




>.o 


Q, 


?í «s 




a 


SS 




o 






a 




'u^ 




4> 




es 


a 







■r aie 



>> 00 



Mfe 



SS 

4i! O 
!0 O 



I I 



I I I § 



I I 



05 Ci 



ce co 



c;__ T* 05 1- C5 



co co 
o" o" 



^ CD (N co 0_ I 

co" ö~cíö~o" 
o 



I I 













« S- 




■«i pp. 






-II* 




asë-s 




3— _ o 




S 56 




ëS 



<N O O 
o" ^" ^" 
co lo ic 



^ S 

•S S 
o3 fl c3 

cm'-' 

'S-« * 



OJ 



05 


S 


•"^ 


O 




-a 




co 

3 


C 





P5 



o "^ ' 



ai 

"ai s 

Ö5 l-a 



1i ^ 

eS O 

Se 
■g ^-2 1 





nrs 




ö 


^^ 


m 


^ 


œ 






u 




a> 


0) 


•«d 


n 


8S 


n 


g 


CD 


GO 
«S 


.a 


S 


JH 


S3 


m 


M 


:3 


1 


O 


,:<: 


1 


© 


-isi 



o fï) 



^ o 0) s> 



^ a 

5 o 

es r; 

** -T 

ci N 



230 



Tömeg - Weight [%] 
A) 100 



80 
60 
40 
20 





I. II. 



III. IV. V. VI. VII. Vili. 



D) 



Gyakoriság — Frequency [%] 
B) 100 



80 
60 
40 
20 




XI. XII. Hónap VI. 
Month 




1. II. 



111. IV. V. VI. VII. VIM. IX. X. XI. XII. Hónap VI. 

Gyakoriság — Frequency [%] 
C) 100 



80 
60 
40 

20 





D 



V I 1 1 1 1 1 1 1 ! 

II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Hónap 

Month 



Állati eredetű 
anyagok — Ani- 
mal material 

Növényi eredetű 
anyagok — Plant 
material 



7 . A vetési varjú táplálékának változása az év folyamán, 1408 gyomortartalom-minta analí- 
ziséből. — Annual variation in the foods of the rook on the basis of 1408 crop contents. 

lálékot preferálják. Ha azonban az állati eredetű táplálék mennyisége csök- 
ken, abból logikusan következik, hogy a hiányzó táplálékmennyiséget az év 
nagyobb részében bőségesen fellelhető haszonmagvaknak kell helyettesíte- 
niük. Vizsgálataink eredményét összevetve Vertse (1943) a vetési varjú 
táplálkozásvizsgálatainak eredményeivel, feltűnő az állati eredetű táplálék- 
összetevők arányainak csökkenése (15. táblázat, 7. ábra). 



231 



15. táblázat 
Table 15 



Az állati eredetű táplálék gyakorisága a vetési varjú táplálékában 
Percent frequency of animal foods in the foods of the rook 





Vertse (1943) 


Saját vizsgálataink 






vizsgálatai 


(1977-1980) 


Változás - 


Hónap — Month 


Studies by Vertse 


Personal studies 


Difference, 




(1943) 


(1977-1980), 


% 




% 


% 




I. 


24,5 


25,6 


+ 1,1 


II. 


37,6 


28,3 


- 9,3 


III. 


54,0 


39,5 


-14,5 


IV. 


72,2 


52,7 


-19,5 


V. 


76,8 


54,7 


-22,1 


VI. 


72,5 


61,6 


-10,9 


VII. 


70,1 


50,9 


-19,2 


vni. 


61,0 


49,3 


-11,7 


IX. 


73,2 


46,4 


-26,8 


X. 


65,1 


31,0 


-34,1 


XI. 


51,2 


23,3 


-27,9 


XII. 


50,7 


33,6 


-17,1 



A táplálékszegényebb hónapban, januárban az alacsony, fagypont körüli 
hőmérséklet és a hótakaró együttes hatása következtében a varjak tápláléká- 
ban közel azonos szinten mozog az állati és a növényi erecietű anyagok 
gyakorisága napjainkban is, mint a század elején. Az i(iőjárási tényezők az 
elmúlt évtizedekben nem változtak meg, a vetési varjak télen akkor is és 
most is a lakott területek közelében voltak kénytelenek táplálék után kutatni, 
ahol főleg hulladékokkal (magvak, konyhai hulladék, állati tetemek stb.) 
érték be. Az év többi hónapjában azonban egyre inkább kitűnik az állati 
eredetű táplálék hiánya. A talajmunkák (tavaszi és őszi szántások, vetőágy- 
előkészítés) talajlakó rovarokat feltáró hatását ugyan észlelni a vetési varjak 
táplálékában most is (emelkedik a rovar táplálék aránya), de az állati eredetű 
anyagok részvétele elmarad a század eleji viszonyokhoz képest. Ezt kizárólag 
a mezőgazdasági termeivények (kukorica, búza, napraforgó) megnövekedett 
vetésterületével és a nagyobb termésátlagokkal nem lehet magyarázni, 
ugyanis az érés — betakarítás időszakán kívül is magasabb a növényi eredetű 
anyagok részvételének gyakorisága a vetési varjak táplálékában Vertse (1943) 
vizsgálataihoz viszonyítva. El kell fogadni azt a magyarázatot, hogy a 
kemizálás (elsősorban a nagyhatású talaj fertőtlenítő inszekticidek alkalma- 
zása) és a monokultúra elterjedése a talaj rovarfaunájának faji és mennyiségi 
elszegényedéséhez vezetett. Ezt támasztja alá, hogy a Hortobágyon (a HNP 
területén egy pusztai ökoszisztémában) — ahol nincs intenzív növény- 
termesztés és kemizálás, ami a talajfelszín rovarfaunáját megváltoztatná, 
csökkentené — június hónapban a vetési varjak táplálékának 85,6%-a állati 
eredetű, szemben az ország más mezőgazdasági területein élő vetési varjak 
táplálékával, ahol 61,6% az állati eredetű anyagok gyakorisága ugyanebben 
a hónapban. Az előbbiekből kitűnik, hogy a vetési varjakat a mezőgazdasági 
területek megváltozott táplálékkínálata késztette a táplálékváltásra. Állomá- 
nyuk számbeli növekedése és területi térhódítása jelzi, hogy a vetési varjak 
sikeresen alkalmazkodtak a növényi eredetű tömegtáplálékhoz. 



232 



Az év nagy részében a mezőgazdasági területeken élő vetési varjúnál 
a táplálék-összetétel változásának tendenciája a száradási index alapján is 
jól követhető (16. táblázat). 

16. táblázat 
Table 16 

A vetésivarjú-gyomortartalmak nedves és szárított átlagtömegének alakulása 

és a száradási index változása az év folyamán 

Variation in wet and dried crop content of rooks and in the drying index during the year 







A nedves 


A szárított 








Minták 
száma, 


gyomortarta Imak 


gyomortartalmak 




A ballasztanyag 


Hónap 


átlagtömege — 


átlagtömege. — 


Száradási index — 


átlagtömege — 


Month 


db 
No. of 


Mean weight 


Mean weight of 


Drying index 


Mean weight of 




of wet crop 


dried crop 




ballast materials 




samples 


contents 


contents 






I. 


82 


9,26 


5,23 


1,77 


1,48 


II. 


67 


7,77 


4,10 


1,89 


1,50 


III. 


124 


6,58 


3,79 


1,73 


1,30 


IV. 


100 


6,02 


2,86 


2,10 


0,42 


V. 


384 


5,15 


2,59 


1,89 


0,80 


VI. 


331 


6,33 


2,94 


2,15 


0,13 


VII. 


53 


6,23 


2,94 


2,11 


0,37 


vni. 


32 


7,17 


3,54 


2,02 


0,33 


IX. 


30 


6,84 


3,09 


2,21 


0,67 


X. 


51 


7,99 


3,99 


2,00 


1,25 


XI. 


50 


8,36 


4,56 


1,83 


1,80 


XII. 


104 


8,39 


4,62 


1,81 


1,45 



A téli hónapokban a terimés táplálék aránya magas, ezért a száradási index 
alacsony értékű (1.7—1.8). A vegetációs időszakban a száradási index emel- 
kedő értéke (2,1 — 2,2) jelzi a talajmunkák állati eredetű táplálékot feltáró 
hatását (tavaszi talaj -előkészítő munkák, őszi szántások), csökkenő értéke 
pedig a tavaszi vetési munkákat (1,98), a gabona aratását (2,02) és az ősszel 
érő termények (kukorica, napraforgó) betakarítását (2,00). 

A vetési varjak a mezőgazdasági termeivényeket csak akkor károsítják, 
ha élőhelyükön csökken a természetes táplálékkínálat (viszonylagos táplálék- 
hiány lép fel), és a mezőgazdasági kultúrák sebezhető stádiumban vannak 
(vetési, kelési, érési időszak), tehát a varjak számára táplálékot tudnak 
nyújtani. A kártétel kialakulása szempontjából természetesen elsődleges és 
meghatározó a vetési varjak abundanciája, valamint a terület természetei 
táplálékkínálata. A kártételre hajlamosító tényezők, pl. a borult, hűvös, 
csapadékos időjárás, a termesztéstechnológiai hibák (a nem megfelelő időben 
és minőségben végzett vetés, a megkésett betakarítás), a homokos talajok, 
a monokultúra és a peszticidfelhasználás foka stb. mind olyan tényezők, 
amelyek az élőhelyek természetes táplálékkínálatát szűkítik, és a mező- 
gazdasági kultúrák kitettségét időben és térben kiterjesztik. A vetési varjak 
vadgazdálkodási szerepe is akkor válhat jelentőssé, ha a környezeti tényezők 
ezt lehetővé teszik. A területek viszonylagos eltartóképességétől függően 
— nagy állománysűrűség esetén — a vetési varjú az apróvad (fácán, fogoly) 
táplálékkonkurensévé is válhat (téli időszakban). A mezőgazdasági kultúrák 
feltáró hatása (kaszálás) következtében már megsemmisült fészekaljak 



23a 



(tojások) varjak által történő elfogyasztása azonban nem könyvelhető el 
varjúkárként. Vizsgálatainkban nem igazolódott az a feltevés, hogy a vetési 
varjak a vadon élő fácánok fészkeinek kifosztására specializálódtak volna. 
Vadgazdálkodási kár, amikor a fácántojató volierekből a varjak tojásokat 
rabolnak vagy amikor a vadetetőket dézsmálják. Alföldi természetvédelmi 
területeink eg}'^ részén (pl. a Hortobágyi Nemzeti Park területén) kiemelke- 
dően magas a vetési varjak egyedsurűsége. Ezeken a területeken a varjak 
gyérítésének lehetőségei is korlátozottabbak. A vetési varjú szívesen fogyaszt 
tojást, ha arra lehetősége nyílik. Tudomásunk van gémtojás fogyasztására 
specializálódott vetési varjakról, és arról is, hogy a gémtelepekről a gémeket 
a varjak kiszorították {Sterbetz, 1963). Haraszthy (1981) — hivatkozva 
Schenk (1934) megfigyeléseire is — arról számol be, hogy a Hortobágyon a 
társfészkelő kék vércsék még nem kotlott tojásait gyakran vetési varjak 
fogyasztják el. Megfigyelései szerint emiatt a népes vetési varjú-kolóniákban 
egyre kevesebb lesz az eredményesen költő kékvércsék száma, ami a kék- 
vércseállomány stagnálásához vezet. 

A nagyszámú vetési varjú jelenléte elsősorban a tála, j on fészkelő ritka 
védett madarainkat (székicsér, szikipacsirta és székilile) veszélyezteti. 
Az alacsony sziki növényzet nem biztosítja, hogy a madarak fészekalja a 
varjak elől megfelelően rejtve maradjon. A csoportosan táplálkozó varjak 
ellen a madarak territóriumőrző tevékenysége sokszor nem elegendő védelem. 
A varjútelepek közelében ezért nincs biztosíték a ritka sziki madarak sikeres 
fészkelésére. A szikes területeken aszályos időben gyakran kialakuló, úgy- 
nevezett ,, varjúszántás" (a varjak a talaj repedezett felső rétegét rovarok 
után kutatva csőrükkel felforgatják) a szikesek tájromboló gyomosodásához 
vezethet {Fintha, 1971). A vetési varjú polifág madár, amely táplálékát első- 
sorban a mezőgazdasági területekről szerzi be. Az élőhelyek, az agrár- 
ökoszisztémák állandó változásban, fejlődésben vannak, a területen élő jó 
adaptációs készségű vetési varjak táplálék-összetételét ezért elsősorban 
a változó ökológiai paraméterek szabják meg. A vetési varjak táplálékszerző 
tevékenységét mindig komplexen a helyi viszonyok figyelembevételével kell 
vizsgálni és megítélni. Az intenzív növénytermesztés során nem számolunk 
a varjak növényvédelmi szerepével, táplálkozásuk a mezőgazdaságot csupán 
kártételeiken keresztül érinti. A népes vetésivarjú-fészektelepek potenciális 
kártételi veszélyforrást jelentenek, amelyek a kedvezőtlen biotikus és 
abiotikus faktorok hatására a mezőgazdasági kultúrákban kártételként 
valósulhatnak meg. Ugyancsak káros hatású a vetési varjak nagyszámú 
jelenléte az alföldi védett területeken, a madárrezervátumok közelében, 
ezért ott csak minimális mennyiségben tűrhetők meg. 

A túlszaporodott ve tési varjú-állomány ok csökkentése mindenképpen indo- 
kolt, de a létszámcsökkentés mértékét mindig helyileg kell megállapítani. 
A varjak elleni védekezéseket gazdaságossági számításoknak kell megelőznie, 
amelyeknek alapját a mezőgazdasági területeken költő varjúállomány nagy- 
sága, a mezőgazdasági kultúrák milyensége és fejlődési állapota, a termesztés- 
technológia, a növén^^termesztési munkák várható minősége, a varjak által 
veszélyeztetett értékek felmérése kell hogy képezze. 

A szerző címe: 

Dr. Kalotás Zsolt 

MÉM NAK Természet- és Vadvédelmi Állomás 

Fácánkert 
H-7136 

234 



Irodalom — References 

Beretzk P. (1963): Varjiiper. Magyar Vadász. 16. ~. 15- 16. p. 

Boda B. (1929): Adatok a vetési varjú kártevéseihez. Magyar Vadászújság. 29. 120. 

Budicsenko, A. S. (1957): Ob ekologii i szociajsztvennomu znacsenyii gracsa v rajonah 

polezascsitnogo leszonasazdenyija. Zool. Zsúr. 36. 9. 1371 — 1381. p. 
Busits I. (1928): A vetési varjúnak rovarirtásra való felhasználása. Aquila. XXXIV. 

409-410. p. 
Ghappellier, A. — Gihan, J. —Cuisin, M. (1958): Les Corbeaux de Fi-anee et la lutte contre 

les Corbeaux nuisible. Revue de Zoologie Agricole. 57. 40. 7 — 9., 102 — 127. p. 
Coleman, J. D. (1971) The distribution, numbers, and food of the rook (Corvus frtigilegus 

fritgilegus L.) in Canterbury, New Zealand. N. Zeal. J. Sc. 14. 3. 494 — 506. p. 
Gsath A. (1928) A vetési varjú élete és gazdasági jelentősége a mezőhegyesi állami birto- 
kon. Kócsag. 3. 32 — 33. p. 
Gsörgey T. (1904) Előzetes jelentés a vetési varjúra vonatkozó országos vizsgálatról. 

Aquila. XI. 353 — 366. p. 
Csörgey T. (1926): A vetésivarjú-vizsgálat újabb irányai. Aquila. 32 — 33. 7 — 14. p. 
Gsörgey T. (1929): Adatok a vetési varjú (Gorvus frugilegusí,.) júniusi táplálkozásához. 

Aquila. Síi -35. 316-321. p. 
Eigelis, J. K. (1961): Pitanyije i szociajsztvennoje znacsenj^ije gracsa (Gorvus frugilegus 

L.) V uslovijah Bologodszkoj oblasti. RSFS. Zool. Zsúr. 40. 6. 888 - 889. p. 
Feare, G. J. (1974): Ecological studies of the rook (Gorvus frugilegus L.) in north-cast 

Scotland. Damage and its control. Joiu-nal of Applied Ecology. 11. 897 — 913. p. 
Feare, G. J. (1978): The ecology of damage bj' rooks (Gorvus frugilegus) . Ann. Appi. Ciol. 

55. 329-350. p. 
Feare, G. J.—Du?inet, G. M. —Patterson, I. J. (1974): Ecological studios of the rook 

(Gorvus frugilegus L.) in North-East Scotland: Food intake and feeding behaviour. 

The J. of Appi. Ecol. 11. 5. 867-896. p. 
Feijen, H. R. (1976): Food, occurrance and decline of the Rook (Gorvus frugilegus) in 

The Netherlands Limosa. 49. 1-2. 28-67. p. 
Fintha I. (1971) : Újra meg újra napirenden van a varjúkérdés. = Búvár. 26. 374 — 375. p. 
Finthal. (1973): A varjúper. = Élet és Tudomány. 28. 393-396. p. 
Fog, M. (1963): Distribution and Food of the Danish Rooks. Danish Rev. Game Biol. 

4. 61-110. p. 
Folk, G. — Touskovd, I. (1966): Die Nahrung der Saatkrähe (Gorvus frugilegus L.) in der 

Vornist- und Nistperiode. Zoologickó Listy. 15. 1. 23 — 32. p. 
Folk, G. — Beklová, M. (1971): Die Winternahrung der Saatkrähe (Gorvus fr ugilegus'L.) im 

städtischen Milieu. Zoologické Listy. 20. 4. 357 — 363. p. 
Oagarina, T. A. (1958): O i'azmescsenyii i pitanyii gracsa v delte Volgi. Ucs. zap. Moskow. 

Cos. Inst. 84. 7. 237-255. p. 
Gelei J. (1926): Adatok a vetési varjú (Gorvus frugilegus L.) táplálkozásához. Aquila. 

32-55. 163. p. 
Gromadzka, J. (1980): Food composition and food consumption of the rook (Gorvus 

frugilegus) in agrocoenoses in Poland. Acta ornithol. 17. 17. 227 — 255. p. 
Györffy I. (1928): Kitépik-e a varjak a zsenge vetést. Aquila. 34 — 35. 409. p. 
Gyôrffy L. (1971): Ismét a , .varjúvita". Búvár. 26. 372. p. 
Győrváry (hj. (1943): Még egyszer a varjakról. Köztelek. 53. 483 — 484. p. 
Harasztky L. (1981): Adatok a Hortobágyon 1973-ban költő kékvércsék mennyiségi vi- 

szonj^aihoz és költésbiológiájához. Aquila. 87. 117 — 122. p. 
Hauer B. (1904): A vetési varjú életmódja és gazdasági jelentősége kishartai gazdasá- 
gomban. Aquila. XI. 318 - 327. p. 
Hell, P.—Sovis, B. (1958): Beitrag zur Kenntnis der Nahrungbeziehungen der Raben- 
vögel zur Landwirtschaft im Winter in der Slowakei. Zool. Listy. 7 . 38 — 56. p. 
Herrlinger, E. (1966): Ein Beitrag zur Nahrungsbiologie im Marchfeld überwinternder 

Satkrähen (Gorvus frugilegus). Egretta. 9. 2, 55 — 60. p. 

235 



Holyoak, D. (1972): Food of the rook in Britain. Bird Study. 19. 2. 59 - 68. p. 

Jablonowski J. (1901): A varjak mezőgazdasági jelentősége. Aquila. 3-4. 214-275. p. 

Jahlonowski J. (1912): A varjak a mezőgazdaságban. Kísérletügyi Közlemények. 15. 
466-508. p. 

Jablonski, B. (1979): Food of the rook (Corvus friigilegus L.j in different parts of its terri- 
tory. Przeglad Zoologiczny. XXIII. 1. 67-80. p. 

Jirsik, J. (1952): Prispevek k reseni vztahu havrana polniho (Corvus frugilecjus L.) k 
polnimu hospodarsstvi a myslivosti. Zool. Entomol. Listy. 1. 3. 158 — 170. p. 

Kalotás Zs. (1980): A vetési varjú (Corvus frugilegus frugilegus L.) mezőgazdasági sze- 
repének vizsgálata a fészkelési időszakban. Növényvédelem. XVI. 8. 449 — 460. p. 

Kalotás Zs. (1981): A vetésivarjú-állomány országos felmérésének eredményei — Magj'ar- 
ország vetésivarjú-állománya 1980. tavaszán. Kézirat. 

Lockie, J. D. (1956): The food and feeding behaviour of the Jackdaw, Rook and Carrion 
Crow. J. Anim. Ecol. 25. 2. 421-428. p. 

Lockie, J. D. (1959): The food of nestling rooks, near Oxford. Brit. Birds. 52. 10-11. 
332-334. p. 

Luniak, M. (1977): Konsumpcja gawronow (Corvus frugilegus L.) w warunkach woliero- 
wich. Acta Ornithol. 16. 6. 213-240. p. 

Matusovits P. (1934): Szemelvények a madarak rovarirtó munkájából. AquUa. 
XXXVIII -XLI. 393-394. p. 

Muha M. (1923): Kártékony-e a vetési varjú. Vadászat. VI. 186-187. p. 

Orosz M. (1971): Valóban kártékony-e a vetési varjú. Búvár. 26. 372 — 373. p. 

Oszmolovszkaja, V. J. (1972): Osobennoszti pitanyija gracsa i ego ekologicseszkaja plasz- 
ticsnoszt (k metodike szbora i obrabotki materiala). Bull. Moskow. Obscs. Inszp. 
Prirodi. 77. 4. 75-85. p. 

Penyigei M.D. (1941): Adatok a vetési varjak XVIII. század végi és XIX. század eleji te- 
lepes fészkeléséhez és kártételeihez Debrecen levéltárából. Debreceni Szemle. 15. 
246-248. p. 

Pinowski, J. (1956): A vetési varjú (Corvus frugilegus L.) gazdasági jelentősége. Ekologia 
Polska. Seria B. 2. 109-117. p. OMGK fordítása. 

Pinowski, J. (1959): Factors influencing the number of feeding rooks (Corvus frugilegus 
friigilegus L.) in various field environments. Ekologia Polska. 8. 16. 435 — 480. p. 

Pivar, G. (1965): Die biologisch-ökonomische Bedeutung der Saatkrähe (Corvus frugilegus 
frugilegus L.), für die Getreidekulturen in Ost-Slawonien. Larus. XVI — XVIII. 159 — 
280. p. 

Pivar, G. (1980): Biological role of the rook (Corvus frugilegus L.) with respect to the 
use of pesticides in agriculture. Larus. 31 — 32. 303 — 312. p. 

Porath, K. (1964): Ein Beitrag zur Ökologie der Saatkrähe (Corvus frugilegus) . Zeitschrift 
angewandte Zool. 51. 1. 31 —47. p. 

Porter, R. E. B. (1979): Food of the rook (Corvus frugilegus L.) in Hawkes Bay, New 
Zealand. N. Zealand J. of Zool. 6. 329-337. p. 

Radetzky J . (1969): Varjak a mérlegen. Búvár. 14. 354 — 356. p. 

Radetzky J. (1979.): Üjra a varjúügyben. Búvár. 34. 86 — 87. p. 

Raskevics, N. A. — Dobrovolszkij, B. V. (1953): A vetési varjú ökológiája és jelentősége 
azokban a gazdaságokban, ahol a földművelés füves vetésforgós rendszere inár meg- 
honosodott. Zoologicseszkij Zsurnal. XXXII. 6. 1241 - 1250. p. OMGK fordítása. 

Régnier, R. (1955): Contribution à l'étude du compertement du Corbeau — Freux (Corvus 
frugilegus) en Franco. Inter. Orn. Congr. XI. Basel. 29. V. — 5 VI. 506 — 509. p. 

Rékási J . (1974): Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus L.) táplálkozásához a Bácsal- 
más környéki mezőgazdasági területeken. Aquila. 80 — 81. 291 —292. p. 

Rörig, G. (1900): Magenuntersuchungen land- und forstwirtschaftlich wichtiger Vögel. 
Arb. Biol. Abt. f. Land- und Forstwirtschaft. 4.1.1- 200. p. 

Rörig, G. (1903): Untersuchungen über die Verdauung verschiedenen Nalirungstoffe im 
Krähenmagen. Orn. Mschr. 28. 12. 470-477. p. 

Schenk J. (1910): Madaraktól meghiúsított sáskajárás. Aquila. XVII. 258 — 261. p. 

236 



Schenk J. (1934): Tömeges kékvércsetojás-pusztulás. Aquila. 38-41. 396. p. 

Schiengel, R. (1964): Zur Ernährung der Saatkrähe (Corvus frugüegus L.) im Winter. 

Aufs. Vogelsch. Vogelkde. 1. 48. p. 
Schramm, A. (1974): Einige Untersuchungen über Nahrungsflüge überwinternden Cor- 

viden. J. für Ornithologie. 115. 4. 445-453. p. 
Soós L. (1904): A vetési varjú (Corvus frugüegus) hasznos és káros volta a közfelfogás 

szerint. Aquila. XI. 11—35. p. 
Sterbetz I. (1963): Varjúnemzetség. Magyar Vadász. 96. 5. 4. p. 
Sterbetzl. (1972): Varjúviták. Búvár. 27. 188. p. 
Sterbetz I. (1977): Varjúháború. Nimród. 54. HO. p. 

Szemere Z. (1929): Pártatlan ítélet a vetési varjiiról. Nimród Vadászújság. 1. 42-44. p. 
SzolomcUin, A. O. (1972): O priszposzoblényijah gracsa k prirodnoj szrede. Bull. Moskow. 

Obscs. Iszp. Prirodi. 77. 5. 65-76. p. 
Szomjas G. (1908): Madarak által meggátolt hernyórágás. Aquila. XV. 306-307. p. 
Thaisz L. (1899): A növényekkel táplálkozó madarak hasznos vagy káros voltának elbí- 
rálásához. Budapest. 1 — 36. p. 
Tulecskov, K.-Petrov, P. -Keremidcsiev, M. (1960): Proucsvanyija varchu polzata i 

vrodata ot gavranoviti ptici. Tr. Zool. Inst. BAN. 8. 1-121. p. 
Vertse A. (1943): A vetési varjú elterjedése, táplálkozása és mezőgazdasági jelentősége 

Magyarországon. Aquila. 50. 143-208. p. 

Feeding habit and economic importance of the Rook 
(Corvus frugüegus L.) in Hungary 

Dr. Zs. Kalotds 

In Hungary, the Rook is one of the most important birds of agriculture. Comparison 
of its useful and harmful activities and the estimation of its economic role have been 
evergreen topics in applied ornithology for several decades, not only in Hungary but 
within its entire range. 

Changes in the conditions of agricultiu-al production and the introduction of up-to-date 
technologies in crop growing and plant protection have altered the habitat of rooks. 
Simultaneously, the uniplanar economic view, having prevailed so far in the judgment of 
these birds, has been replaced by a novel economic-ecological attitude. 

The Rooks disposing of wide ecological plasticity have well adapted themselves to the 
changes in their habitats. This is manifested most conspicuously in the growth of the popu- 
lations. Taking the 1942 survey as a basis, the population in Hungaiy has increased by 
nearly 30%. In 1980, 254,361 nesting pairs were recorded in 713 colonies. 

These large masses of birds, as well as the still more numerous migrants from the north 
and east during the autumn and winter, require much food. Their significance is increased 
by the fact that, due to their colonizing, group forming habit, this food requirement is 
mostly concentrated on very small areas. 

This study was aimed prinnarily to reveal the feeding pattern of rooks throughout the 
year, quantify the dietary changes having taken place over the last decades, and to corre- 
late these with the motives. 

The objectives were to: 

1 . evaluate the economic importance of Rooks in connection with crop growing, game 
management, and nature conservation; 

2. establish the periods when damage should be expected; 

3. determine the areas, agricultural crops, and the regions of the country where the 
■damages might appear; 

4. elaborate (taking into consideration the environment) control measures against 
Rook damage. 



237 



Materials and Methods 

KooUs ■were collected at monthly intervals (by shooting or immobilization) in various 
regions of the country between 1977 and 1980 (Table 1). A total of 1408 crop-content 
samples were analysed. The birds examined were dissected -within 24 hours. The crop 
contents were removed, weighed to 0.1 g accuracy, then spread in Petri-dishes and air- 
dried. Thereafter, samples were sepeirated into the following categories: 

A) Plant material, 

1 . Seeds of planted crops, 

2. Fruit and vegetable seed, 

3. Weed seed, 

4. Other plant material. 

B J'Animai material, 

1. Annelida, Gastropoda, 

2. Arthropoda, 

3. Vertebrata, 

4. Bird's eggs, 

5. Other animal material. 

C) Other digestible material. 

D) Ballast material. 

For the exact determination of the constituents, a preparing microscope was used^ 
The animal and plant constituents were identified, if possible, to genus. Results of the 
analysis were summarized monthly according to the date of collection. Contribution of 
the single constituents according to weight (W) as well as to total occm'rence (Occ.) was 
estabilished . (In the assessments, ballast materials were disregarded.) 

Frequency of occurrence of the items compared to the number of samples analysed was 
also studied. (In the tables, the detailed data per month, is summarized.) 

A many-sided estimation was performed due to the differences in digestive speed of 
various foods. 

A drying index was evolved (drying index = mean weight of wet crop content) mean 
weight of dried crop content to indicate the ratio between bulk foods (seeds) and animal 
materials (with a high water content). The more plant materials (seeds) dominate in the 
food, the more the drying index approaches 1. 

The evaluation of the results was mainly based on the bromatological analysis, but,, 
in the course of processing personal field observations as well as some new data appearing 
in Hungarian literature were also utilized. The results of bromological examinations were 
presented in a monthly siunmaiy so as to compare them with the data included in the 
comprehensive work of Vertse (1943), and thereby proving the changes in the feeding of 
Rooks over the last 40 vears. 



Results 

The results of bromological examinations are detailed in Tables 2 to 16. 

The Rook is a polyphagous bird. The predominant food constituents are those abundant 
in the habitat and easy to acquire. When the supply in plant and animal food is equally 
abundant, they prefer the animal foods which axe physically more beneficial (richer in 
proteins and easier to digest). When the supply of animal foods is limited or difficult to 
obtain, they inake up the deficiency from seeds of cultivated plants available dvu'ing most 
of the year both in agricultural fields and the urban environment (maize, wheat, barley, 
sunflower). 

During winter, they fulfil the duty of waste removal. In the vicinity of inhabited areas,, 
they assemble along the roads, railways, animal breeding farms, and rubbish-heaps, and 
obtain most of their food from dispersed crop seeds, but the various edible wastes also 
play an important role (including animal foods). Their insect consumption is low at thi» 
time, and can be observed only on rather mild, frostless days. 

238 



In winter, during times of persistent snow cover, the Rooks would compete for food 
with the protected seed-eating birds, small game and domestic animals. In spite of that, 
they do not cause notable dajnage. 

Plant and animal foods were equally evident in the winter foods during the first half of 
the centiuy and also nowadays. Weather factors were not noticeably different during the 
period elapsed, at that time they got their food in the neighbourhood of inhabited aicas. 
However in the other months of the year — when the agricultural fields provide the main 
feeding places — the lack of aniinal foods (insects) becomes more conspicuous. Although 
the effect of tillage (spring and winter ploughings), exposing the terricol insects, is still 
reflected in the composition of the food, the contribution of animal foods is 15 to 20% low- 
er than the records at the beginning of the centurj'. The changes in food composition 
cannot be exclusively related to the inci-ease in the area and yield of the important fodder 
crops and cereals, even after taking into consideration the notable losses by mechanized 
harvests. The fact is also due to the excessive use of chemicals and monoculture that have 
led to the impoverishment of the insect fauna, as verified by insect faunistic surveys. 
This supposition is supported by the fact that, during the same period of the year, the 
food composition of rooks living in steppe ecosystems (where the insect fauna of the soil 
is preserved) differs considerably. In the food of Rooks living in a field biotope, there arc 
21% fewer insects in June that in the food of Rooks living within Hortobágy' National 
Park. The inissing animal foods are replaced by plant materials (fruit). This indicates that 
they were compelled to change their food due to the change in the food supply within the 
agricultural areas. The numerical growth and spread of their population indicates that 
they have efficiently adapted theiuselves to the mass foods of plant origin. 

Rooks dainago the agricultural crops only when there is a shortage of natural food in 
their habitat (relative food shortage), and when the agricultural crops are vulnerable 
(phases of sowing, emergence and ripening). From the point of view of damage, the 
abundance of Rooks is a priinary factor. Factors promoting damage inchade cool rainy 
weather, loose soil type, monoculture, rate of pesticide use and deficiencies in the cultural 
practices (late sowings, late harvests etc.), that is all factors that limit the natural food 
supply of agricultural crops and extend the exposure of the fields in time and space. 
They usually damage the following crops; maize during sj)routing and ripening; ripening 
sunflowers; cereals (especially when sunflowei-s aj"e grown on the same site prior to plant- 
ing cereals) before shooting and very rarely at the time of wax ripening; poppy during 
ripening; fruit plantations (sour cherry, cherry, strawberry-, walnut, veiy rarely apple 
and pear); and horticultural crops usually at ripening (beans, peas, cabbage, musk and 
water melon, tomato, pepper). 

As regards game management, the role of Rooks gains importance when it is promoted 
by the environmental factors too. In winter, in the case of high individual density, they 
may come into food competition with small game. On the other hand, it has not been 
verified that they will cause a notable loss in the wild pheasant and partridge populations. 
Egg consumption by them may cause problems at those places where the young are located 
in the imdergrowth, since in high (30 cm) and dense vegetation the rooks do not feed due 
to the difficulties of communication. 

Therefore, the egg destruction should be mentioned, especially in connection ^\■ith 
nature conservation. Rooks endanger the broods of rare land birds that nest on the ground 
(Skylark, Kentish Plover, terns) or destroy the eggs of companion species nesting in the 
colony (herons, Red-footed Falcon). 

Nowadays, the Rook is a typical bird species of agricultural ecosystems, even if a part 
of their total population is living in the urban environment. Its highly developed adapt- 
ability will enable it to increase in number in the future, even at the expense of other 
species. Their feeding and economic importance should always be judged in a complex 
way, takiiig into consideration the local conditions. At present, agriculture cannot consider 
the plant protection role of rooks (insect destruction), crojD growing is affected by theid 
feeding only through the damages caused. The abiuidant colonies are a potential source 
of danger to both agriculture and nature coiiservation. Therefore, in the future, a planner 
reduction of their population should be envisaged. 



239 



XIII. TÁPLÁLKOZÁSI NICHE-ÁTFEDÉSEK A CINEGÉK 

(PARUS SSP.) ÉS A SÁRGAFEJŰ KIRÁLYKÁK 

(REGULUS REGULUS) KÖZÖTT* 

Székely Tamás 

Kossuth Lajos Tudományegyetem ökológiai Intézet, Debrecen 



Az elmúlt 20 évben nagyszámú dolgozat született a Mac Arthur (1958) 
Dendroica fajokon végzett megfigyeléseit követően {Cody, 1974; Morse, 1978; 
Holmes — Robinson, 1981 ; Saether, 1982). A Mac Arthur által alkalmazott egy- 
szerű és gyors adatnyerési módszer a kifejlesztett elméletekkel összefonódva 
(kompetíció, limiting similarity, resource partitioning) „robbanásszerű" fej- 
lődést okozott {Mac Arthur — Levins, 1967; Mac Arthur— Wilson, 1967). Ép- 
pen ez a gyors fejlődés hívta fel a figyelmet néhány hiányosságra (Schoener, 
1982), megkérdőjelezve többek között a testnagyságok hutchinsoni {Wiens, 
1982) és a szigetek madárfaunájának kompetíció általi értelmezését {Con- 
nor - Simberloff, 1979). 

Az érvek — ellenérvek egyik legfontosabb ütközőpontja a kompetíció ter- 
mészetben betöltött szerepére vonatkozik. Az ortodox kompeticionisták 
{Strong kifejezésével, 1983) a populációk közötti kölcsönhatásokban kiemelt 
szerepet tulajdonítanak a kompetíciónak, míg az ellentábor csak a sok ténye- 
ző közül (klimatikus viszonyok, predátorok, paraziták) egy tényezőnek te- 
kinti. 

A dolgozat megírására és a terepmunkák elvégzésére ez az utóbbi években 
egyre erőteljesebben vitatott kérdés megvizsgálása inspirált {Walters, 1984; 
Schoener, 1984), valamint az a tény, hogy ez a látványos fejlődés — annak 
ellenére, hogy szülőágyánál több ornitológus volt (MacArthur, Diamond, 
Cody) — a hazai ornitológiában, az utóbbi néhány évtől eltekintve, nem ha- 
gyott nyomokat {Molnár, 1983; Török, 1983; Török-Csorba, 1984). 

Vizsgált terület 

A Síkfőkút Project Egertől ÉK-re, 6 km távolságban található. A 64 ha-os 
Quercetum petraeae — cerris (cserestölgyes) erdő lomkoronaszintjében két fa- 
faj, a kocsánytalantölgy (Qu. petraea) és a csertölgy (Qu. cerris) található. 
Az átlagos famagasság 15-20 m között van. A cserjeszintet 16 faj alkotja 
(pl. Acer campestre. Cornus mas, Ligustrum vulgare). A cserjeszint 1 — 4 m-ig 
terjed {Jakucs, 1973). 



*SÍKFÖKÜT. No. 92. 

241 



Módszer 

A hasonló célú munkákat figyelembe véve, a vizsgált jellegeket és kategó- 
riákat Török J.-sal alakítottuk ki: 

1. táplálkozási magasság, 

2. táplálkozási hely, 

3. a táplálkozás iránya, 

4. táplálkozási mód, 

5. táplálkozási növényfaj. 

Mind az öt jelleg szempontjából egyszerre, 15 másodpercenként volt adat- 
felvételezés, egy egyedről maximum hússzor. 

Az első két jelleg megállapítása becsléssel történt; az első néhány ismert 
famagasság, a második jelleg a madarak testméretének figyelembevételével. 

A vizsgált fajok a következők voltak: Parus major L., Parus caeruleus L., 
Parus palustris L., Begulus regulus L. 

Az adatgyűjtés 1983. november 2-tól 1984. május 29-ig tartott. Az egyes 
hónapok adatait összevontam, az I. (téli) időszak a novemberi, a decemberi 
és a januári, a II. (tél végi) időszak a februári és a márciusi, a III. (tavaszi) idő- 
szak az áprilisi és a májusi adatokat tartalmazza. Kevés adat esetén (n -< 50) 
az időszakot a további vizsgálatból kizártam. 

A niche-átfedést az egyik legelterjedtebb alkalmazású ^cÄoewcr-indexszel 
számítottam {Schoener, 1910 ; Benkonnen, 1938): 

1 



= 1 



r^lp.xi-pyi\ 



ahol : pxi — az egyik faj í-edik kategóriába eső relatív gyakorisága ; 
Py! — a másik faj i-edik kategóriába eső relatív gyakoiúsága. 
Az átfedés maximális értéke 1, a minimális nulla. 

i. táblázat 
Table 1 

A megfigyelt jellegekben a fajpárok közötti niche-átfedés értéke. 

A római számmal jelölt időszakok a következő hónapok adatait tartalmazzák 

I — november, december, január, II — február, március, III — április, május 

The niche overlaps of the species pairs in the foraging characteristics. 

The roman nuìnbers mean the periods 

I (winter) - Nov., Dec, Jan.; II (late winter) - Febr. March; III (Spring) - Apr, May 







Táplálkozási - Feeding 




magas- 
ság 
height 


hely 


irány 


mód 


növény- 
faj 
tree sp. 






place 


posture 


meth. 


Partis major — 


I 


0,794 


0,787 


0,662 


0,735 


0,821 


Parus caeruleus 


II 


0,462 


0,581 


0,625 


0,692 


0,579 




III 


0,855 


0,823 


0,860 


0,967 


0,963 


Parus major — 


II 


0,729 


0,574 


0,711 


0,826 


0,762 


Parus palustris 


III 


0,863 


0,825 


0,981 


0,986 


0,933 


Parus major — 


I 


0,768 


0,503 


0,649 


0,974 


0,738 


Regulus rcgulus 


II 


0,787 


0,514 


0,900 


0,842 


0,667 


Parus caeruleus — 


II 


0,696 


0,884 


0,853 


0,861 


0,808 


Parus palustris 


III 


0,773 


0,926 


0,865 


0,980 


0,896 


Paru^ caeruleus — 


I 


0,593 


0,659 


0,617 


0,974 


0,558 


Regulus regulus 


II 


0,266 


0,514 


0,590 


0,842 


0,271 



242 



Eredmények 



A táplálékkeresés eloszlása 



Magasság (1. ábra). Télen és tél végén gyakran a talaj közelében és a cserje- 
szintben táplálkozik a Parus major, a P. palustris és a Regulus, amit a táplálék- 
állatok lehúzódása magyaráz. A Parus caeruleus télen és tél végén egyenlete- 



1%) 
80 

60 

40 

20 

[%] 
80 

60 
40 

20' 



Parus major I . 
/7 = 320 



trd 



Parus caeruleus I . 
n = 475 



ttU] 



Q 



80 

60 

40i 

20 



Regulus regulus I . 
n = 88 



H-T^ 



(%] 
80 

60-1 

40 

20- 



Parus major 1 1 . 
/7 = 431 



"l-T-ru 



I%1 
80 

60- 

40- 

20 



Parus caeruleus 1 1 . 
n = 394 



1%] 
80 

60 

40 

20 



Parus palustris II. 
n = 89 



Dd 



(%] 

80- 




Regulus regulu. 


60' 






40 






20 




1 — 1 



(%] 
80 




Parus 
n 


major III. 
-255 


60 




40 




20- 




r- 











1%1 
80 


Parus caeruleus 1 1 1 
n = 221 


60- 




40- 


n 


20- 








— 1 



I%1 

80- 
60 
4(H 
20 



Parus palustris lì I. 
n = 72 



i. yl vizsgált fajok relatív (jyakoriságai a magassági kategóriákban. (0 — 2,9 m, 6 — 8,9 w, 
12 — 14,9 m, 15 m). A három időszak a következő hónapok adatait tartalmazza: I. — nov., 
dec., Jan., II. — febr., marc, III. — ápr., máj. Az n a megfigyelések számát jelenti. — The 
relative frequencies of the stiidied species in the foraging height categories (0 — 2,9 m, 3 — 5,9 m, 
6 — 8,9 ni, 9 — 11,9 m, 12 — 14,9 m, 15 ni). The Roman members mean the periods: I (tvinter) 

— Nov., Dec, Jaj., (late winter) — Febr., March., Ill (spring) — Apr., May. Then 

means the number of the observations. 

243 



sen táplálkozik, de tavasszal a 9-11,9 m-es régiót preferálja, míg a másik 
két Parus faj a teljes famagasságot tavasszal használja egyenletesebben. 

Hely (2. ábra). A Parus major a téli időszakban a vastagabb ágakat hasz- 
nálja, amit a nagyobb test- és lábméret indokol. A tavaszi időszakban mind- 
három Parus fajnál a vékony ágakon és a levélen gyakori a táplálkozás, az eze- 
ken a helyeken megjelenő zsákmányállatok miatt {Lepidoptera lárvák, Dip- 
terák, pókok). 



l%] 
804 

60 

40 



Parus major I , 
n = 311 



20 

1%1 
80- 

60 

40 
20 



b) 



8o^ 

60 
40 



20 



.=a 



Parus major 1 1 . 
/7 = 431 

a) 



Lik 



b) 



[%] 

80- 
60 



Parus caeruleus I . 
n=474 



tk^ 



1%1 
80 

60 
40- 
20- 



Parus caeruleus II. 
n = 394 



1%1 

80 




Regulus regulus 1 
n = 85 


l 


60- 




1 






40- 




■ 


• 




20 




"U r- 


1 


rv. 



(%I 

80- 
60- 



Regulus regulus II. 
Al = 126 



40 



20 



[%] 
801 



%] 

80 




Parus palustris II. 
/7 = 89 


l 


60- 




r 




40 






• 




20 








• 


1 1 



60-- 
40- 
20 



80H 



60 

40^ 

20 



Parus major III. 



b) 



Parus caeruleus III. 
n=22^ 



Parus palustris III. 
AJ = 72 



2. A vizsgált fajok relativ gyakoriságai a táplálkozási hely kategóriáiban, a) ágvastagság: 
- 0,9 cm, 1 - 1,9 cm, 2 - 2,9 cm, 3 - 3,9 cm, 4 - 4,9 cm, 5 cm; b) hely: levél, termés, hó, avar 
(lásd még az 1. ábrát). — The relative frequencies of the studied spec, in the foraging place 
categories, a) branch diameter: - 0,9 cm, 1 - 1,9 an, 2 - 2,9 cm, 3 - 3,9 cm, 4 - 4,9 cm, Sem.; 
b) leaf, crop, snow, ground (see Fig. 1). 



244 



Irány (3. ábra). A tél végi időszakban a Parus major- és a Regulus-néX a 
P. palustris-töl és a P. caeruleus-tól eltérő táplálkozási irányok válnak gya- 
korivá. A Parus caeruleus, szemben a többi fajjal, mindhárom időszakban 
gyakrabban táplálkozik alulról. A Regulus speciális táplálkozási iránya télen 
a lebegés. 



1%] 
80" 



, Parus major I . 

A7 = 255 



60- 
40 
20 



l%] 
80 

60- 
40- 
20- 



Parus caeruleus I . 
^ = 423 



80- 
60- 
40- 
20- 



Parus major 1 1 . 
n = 441 



n=. 



80' 
60- 

40 

20 



Parus caeruleus II. 
n = 400 



ka. 



80 
60 

40- 

20 



Parus palustris II. 



80' 
60- 
40 
20 



1%) 
80- 

60- 
40 
20 



Parus major III. 
n = 250 



Parus caeruleus III. 
ri = 222 



I%1 
80 

60 
40 
20 



1 Parus palustris III. 
/J = 70 



hm 



80' 
60 

40- 

20' 



Regulus regulus I 
n = 88 



bed 



(%] 

80 
60H 
40 
20 



Regulus regulus 1 1 . 
n = 130 



5. A vizsgált fajok relativ gyakoriságai a táplálkozási irány kategóriáiban (vízszintes tartásban 
fejjel felfelé, vízszintes tartásban fejjel lefelé, vízszintes tartásban függőleges ágon, vízszintes 
tartásban talajon, lebegve) (lásd még az 1. ábrát). — The relatíve frequencies of the stvuiied 
species in the foraging posture categories (head upwards, hanging upside down, horizontal on a 
perpendicular twig, horizontal on the ground, hovering) (see Fig. 1). 



245 



Mód (4. ábra). A Parus major és a Regulus eltérően viselkedik a tél végi 
táplálékcsökkenéskor a P. caeruleus-szai szemben. AParusviajor és a Reguliis 
megnöveli a keresések gyakoriságát, míg a P. caeruleus, ha kismértékben is, 
de fokozza az adott hely táplálékforrásainak kihasználását. 



[%) 

80- 






Parus major 1 . 
n = 319 


(%1 
80- 






Pat 


US major 1 1 . 
^ = 441 


(%1J 
80' 




Parus 
n 


major III. 
= 250 


60- 








60- 








60- 








40- 








40 








40 










20- 










20 






— 1 


20 










I%1 
80 


Parus caeruleus 1 . 
/7 = 480 


I%1 

só- 


Parus caeruleus II. 
n = 400 


l%] 
SO- 


Parus caeruleus 1 1 1 
/7 = 222 


60- 




sa 




SO- 




r-, 










40- 








40- 








40- 


















20 










20 

í%] 
so- 










20 

1%1 
SO- 














Parus palustris II. 

/7=91 


Parus palustris III. 
A? = 70 




so 








SO 




— 






40- 










4a 












20 










20- 










1%) 
80- 


Regulus regulus 1 . 

n = 88 
1 — 1 


l%ll 
80 






Regulus regulus II. 
n = 130 




60 








SO 










40- 








40 










20. 










20- 


























— I 













4. A vizsgált fajok relatív gyakoriságai a táplálkozási mód kategóriáiban (kopácaolás, keresés, 

csipegetés, hántás) (lásd még az 1. ábrát). — The relatíve frequencies of the studied species in 

the foraging method categories (pecking searching, gleaning, peeling) (see Fig. 1). 



246 



Táplálkozási növényfaj (5. ábra). A tél végi időszakban a cserjéken táplál- 
kozás kerül előtérbe mind a négy vizsgált faj esetén, de különböző mérték- 
ben. A tavaszi időszakban a Qu. petraea-t preferálják a Qu. cerris-azel szemben, 
valószínűleg a nagyobb táplálékgazdagság miatt. (A területen a Qu. petraea 
és a Qu. cerris aránya 4,8 : 1.) 



80- 




Parus 
n 


major 1. 
= 266 


(%1 
80- 




Parus 
ri 


major \ \ . 
= 289 


(%] 
80- 


1 


Parus major III. 
/7 = 248 


60- 






60- 




— 




60- 






40- 






40- 








40 












r— 1 




















20 










20 
I%] 










20 




~h 


I%1 


Parus caeruleus 1 . 


Parus caeruleus \ 1 . 


Parus caeruleus 1 1 1 


80- 


__ /j = 438 


80- 


n = 401 


80- 


— 1 


n = 221 




















60 






60- 






60' 






40- 






40 






40 






20- 




~n 


20- 

1%1 
80- 










20« 

1%) 
80 




n 






Parus palustris 1 1 . 
/7 = 84 


Parus palustris III. 
n = 70 

1 




60 




60- 








40- 










40 








20 

[%1 
80- 










20- 






— 


1%) 
80- 


Regulus regulus 1. 
n = 79 




— 


Regulus regulus 1 1 
n = 88 






60- 


1 1 


60- 










40- 










40- 










20- 










20 






















— I 















Ò. A vizsgált fajok relativ gyakoriságai a táplálkozási növényjajok kaiegóriáiban (Qu. pet- 
raea, Qu. cerris, cserjék) (lásd még az 1. ábrát). - The relative frequencies of the studied 
species in the tree species categories (Qu. petraea, Qu. cerris. Shrubs) (see Fig. 1). 



247 



A niche -átíedés 

A vizsgált jellegek Schoener-index szerinti niche-átfedés-értékeit az 1. táb- 
lázat tartalmazza. A legkisebb niche-átfedés 0,266, a legnagyobb 0,986. 
Az egyes jellegek átlagai a következő sorrend szerint változnak: magas- 
ság = hely < növényfaj < irány < mód. Az esetek 90%-ában a nichc-átfe- 
dés időszakonkénti változása jellemző tendenciát mutat; a téli átfedést egy 
tél végi kisebb és a télinél is nagyobb tavaszi átfedés követi. 

Értékelés 

A cinegék és a királyka hasonló (főleg) rovar táplálékú, hasonló élőhelyű 
(lombos- és fenyveserdők) és hasonló testnagyságú madarak {Parus major 
kivételével) {Alatalo, 1981: review: Alatalo, 1982). 

Hogyan képesek ezeknek a hasonlóságoknak ellenére koegzisztálni ? 

A táplálkozási jellegekben fajra jellemző különbségek figyelhetők meg; 
a síkfőkúti tölgyerdőhöz hasonlóan a Parus major gyakran táplálkozik a 
talajon tűlevelű {Ulf strand, 1976) és lombhullató erdőkben is {Morse, 1978). 
A Parus caeruleus és a Regulus a vékonyabb ágakon táplálkozik {Herrera. 
1978; Alerstam et al., 1974), de különböző módon; a P. caeruleus jellemzően 
alulról táplálkozik, míg a, Regulus lebegve {Alatalo, 1982). 

A vizsgált jellegek közül a legnagyobb különbség a táplálkozási magasság- 
ban és helyben volt, míg a legkisebb a módban. Ezek a különbségek teszik 
lehetővé a fajok koegzisztálását, más-más táplálkozási magasságokat, helye- 
ket, irányokat használva a táplálkozásban. 

A niche-átfedéssel mért különbségek nem állandók, hanem időszakonként 
változók. Figyelembe véve, hogy a táplálékkészlet novembertől áprilisig nem 
újul meg, ezért mennyisége ősztől kezdve fokozatosan csökken. A cinegék 
számára a táplálék valószínűleg limitáló tényező {Jansson et al., 1981), így 
télen és tél végén a táplálékért folytatott kompetíció fokozódik, emiatt a 
táplálkozási jellegekben a különbségek nőnek, a niche-átfedés csökken 
{Pianka, 1974). 

A tavaszi új táplálékforrások megjelenésével a kompetíció hatása gyengül, 
tehát a niche-átfedés nő {Alatalo, 1982). 

A niche-átfedés hasonló változását figyelte meg télen és nyáron Rolando 
(1983), Alatalo (1980) és Gihh (1954), az ellentétes tendenciát pedig Ulfstrand 
(1977). 

A bevezetőben jelzett, a kompetíció természetbeli szerepére vonatkozó kér- 
dést a síkfőkúti erdő cinegeközösségének vizsgálata szerint úgy lehet meg- 
válaszolni, hogy a téli és a tél végi (táplálékhiányos) időszakban a kom- 
petíció meghatározza az egyes fajok táplálkozási jellegeit; míg tavasszal az 
új táplálékforrások megjelenésével más mechanizmusok (pl. opportunizmus, 
territoriális viselkedés) kerülnek előtérbe, tehát a kompetíció szerepe inter- 
mittáló. 

A cinegék talán ökológiai szempontból a legalaposabban vizsgált madár- 
csoport {Lack, 1971 ; Perrins, 1979), ennek ellenére ismereteink számos tekin- 
tetben hiányosak, sőt ellentmondásosak (niche-shift, niche-átfedés és kom- 
petíció kapcsolata, táplálék limitáltsága, a csapatok összetételének hatása a 
táplálkozási jellegekre), ezért további vizsgálatokkal még jó néhány nem tisz- 
tázott részletre derülhet fény. 

248 



összefoglalás 

A Parus major, P. caeruleus, P. palustris és a Regulus regulus táplálkozási jellegei között 
(táplálkozási magasság, hely, ii-ány, mód, növényfaj) jelentős különbséget figyeltem meg; 
télen, tél végén és tavasszal pl. a Parus major gjakran táplálkozik a talajon, a P. caeruleus 
és a Regulus a vékonyabb ágakon. A Parus caeruleus jellemző táplálkozási módja a fejjel 
lefelé táplálkozás, míg a Ecgulus-ra a lebegés jellemző. A különbségeket a niche-átfedéssel 
mérve, a vizsgált jellegek közül a legjobban szegregáló a magasság és a hely volt, míg a 
legkisebb különbségeket a táplálkozási módban találtam. A fajok közötti niche-átfedések 
időszakonként változnak. A téli és a tél végi időszakban a táplálék limitáltsága miatt az 
interspecifikus kompetíció erős, így a niche-átfedés kicsi. Tavasszal az új táplálékforrás 
megjelenésével a kompetíció hatása gyengül, így a niche-átfedés nagy. 

Az eredmények szerint tehát, az interspecifikus kompetíció befolyásolja a cinegék és 
a királyka táplálkozási jellegeit, de hatása intermittáló. 

A szerző címe : 

Székely Tamás 

Kossuth Lajos Tudományegj'etem, Ökológiai Intézet 

H - 4026 Debrecen 
Pf. 14. 



Irodalom — References 

Alatalo, R. V. (1980): Seasonal dynamics of resource partitioning among foliage -gleaning 

passerines in Northern Finland. Oecologia. (Beri.) 45. 190 — 196. 
Alatalo, R. V. (1981): Interspecific competition in tits (Parus spp.) and Goldcrest (Regulus 

regulus) foraging shifts in multispecific flocks. Oikos. 27. 335 — 344. 
Alatalo, R. V. (1982): Evidence for interspecific competition among European tits 

(Parus spp.) : a review. Ann. Zool. Fennici. 19. 309 - 317. 
Alerstam, T.-Nilsson, S. G.- Ulfstran, S. (1974): Niche differentiation dmlng winter 

in woodland birds in southern Sweden and the island of Gotland. Oikos. 25. 321 — 330. 
Cody, M. L. (1974): Competition and the structure of bird comnnunities. Princeton Univ. 

Press, Princeton. NJ. 
Connor, E. F . — Simberloff , D. (1979): The assembly of species communities: chance or 

competition? Ecology. 60. (6) 1132-1140. 
Gibb, J. (1954): Feeding ecology of tits, with notes on Treecreeper and Goldcrest. Ibis. 

96. 513-543. 
Herrera, C. M. (1978): Niche shift in the genus Parus in southern Spain. Ibis. 120. 236 — 

240. 
Holmes, R. T. —Robinson, S. K. (1981): Tree species preferences of foraging insectivorous 

birds in a northern hardwood forest. Oecologia. (Beri.) 48. 31 — 35. 
Jakucs P. (1973): ,,Síkfőkút Project". Egy tölgyes ökoszisztéma környezetbiológiai ku- 
tatása a bioszféraprogram keretén belül. MTA Biol. Oszt. Közlem. 16. 11 —25. 
Jansson, C. —Ekman, J. —von Brömsen, A. (1981): Winter mortality and food supply in 

tits (Parus spp.). Oikos. 33. 261-271. 
Lack, D. (1971): Ecological isolation in birds. Blackwell Scientific Publications. Oxford 

and Edinburgh. 
Mac Arthur, R. H. (1958): Population ecology of some warblers of northeastern coniferous 

forest. Ecology. 39. 599-619. 
Mac Arthur, R. H.— Levins, R. (1967): The limiting similarity, convergence, and diver- 
gence of coexisting species. Amer. Natur. 102. 377 — 385. 
Mac Arthur, R. H. — Wilson, E. 0. (1967): The theory of island biogeography. Princeton 

Univ. Press, Princeton. NJ. 
Molnár, Gy. (1983): Niche-átfedésvizsgálatok Stum us vulgárisnál és a Passer montánus- 

nál. MME Tud. Ülés. I. 103-107. 

24» 



Morse, D. H. (1978) : Structui-e and foraging patterns of flocks of tits and associated spe- 
cies in an English woodland during the winter. Ibis. 120. 298 — 312. 

Perrins, G. M. (1979): British tits. Collins, London. 

Pianka, E. It. (197 i): Niche overlap and diffuse competition. Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 
77. 2141-2145. 

Renkonnen, O. (1938): Statistiscli-ökologischc Untersuchungen über die terrestrische 
Käfervolt ávv finnischen Bruchmoorc. Ann. Zool. Soc. Zool. Bot. Fenn. Vanamo. 6. 
1-231. 

Potando, A. (1983): Ecological segregation of tits and associated species in two coniferous 
woods of northern Italy. Monitore zool. ital. (N.S.) 17. 1 — 18. 

Saether, B. E. (1982): Foraging niches in a passerine bird community in a Grey Alder 
forest in Central Norway. Omis Scand. 13. 149 — 163. 

Schoener, T. W. (1970): Nonaynchronous spatial overlap of lizards in patchy habitats. 
Ecology. 51. 408-418. 

Schoener, T. W. (1982): The controversy over interspecific competition. Am. Sci. 70. 
586-595. 

Schoener, T. W. (1984): Contest to the claims of Walters et al. and evolutionally signi- 
ficance of competition. Oikos. 43. 248 — 251. 

Strong, D. R. Jr. (1983): Natural variability and the manifold mechanisms of ecological 
communities. Amer. Natur. 122. 636 - 660. 

Török, J. (1983): Diet niche analysis for three hollow-nesting avian species (Parus major, 
P. caeruleus, Ficedula albicollis). Puszta. 1/10. 55 — 69. 

Török, J.— Csorba, O. (1984): Food of nestlings of Treecreepers, Nuthaches and wood- 
peckers in an oak forest near Budapest. (In press) 

Ulfstrand, S. (1976): Feeding niches of some passerine birds in a south Swedish coniferous 
plantation in winter and summer. Omis. Scand. 7. 21 — 27. 

Ulfstrand, S. (1977): Foraging niche dynamics and overlap in a guild of passerine birds in 
a south Swedish coniferous woodland. Oecologia. (Beri.) 27. 23 — 45. 

Walters, O. H.-Hidley, T. E. -Craig, A. J. F. K. (1984): Spetiation, adaptation and 
interspecific competition. Oikos. 43. 246 — 248. 

Wieyis, J. A. (1982): On size ratios and sequences in ecological communities: Are there no 
rules? Ann. Zool. Fennici. 19. 297 - 308. 



Interspecific competition between tits 
(Parus ssp.) and Goldcrest (Regulus regulus) in winter and spring 

T. Székely 
KLTE Ecological Inst., Debrecen, Hungary 

Foraging differences of Parus major, P. caeruleus, P. palustris and Regulus regulus were 

• observed in a Hungarian oak forest. Parus major very often foraged on the ground, 

P. caeruleus and Regulus regulus on the thinner branches. The characteristic foraging 

posture for P. caeruleus was the downward position, whilst Regulus regulus often hovered. 

In winter, the species mostly differed in the foraging place and posture, in late winter 
and spring in the foraging height. The least difference could be observed in the foraging 
method during each period. In winter/late winter when the food was limited, the species 
were separated from each other, therefore the interspecific competition for food might be 
strong. In spring, when new food resources appeared, the niche overlap increased, so the 
competition was weaker than before. Therefore, the competition had an effect on the 
foraging characteristics of tits and Goldcrest, but the effect was stronger in winter /late 
winter than in spring. 



.250 



Introduction 

Over the last two decades there has been a ratlier fast development in community 
•ecology. Since Mac Arthur (1958), many papers have been published which relied on this 
relatively uncomplicated observational method {Cody, 1974; Morse, 1978; Holmes— Ro- 
binson, 1981; Saether, 1982). This fast development was caused by this observational 
method together with the new theories (competition, resource, partitioning, limiting 
similarity - MacArthur- Levins, 1967; Mac Arthur - Wilson, 1967). In the last few 
years, many parts of the results were questioned e. g. the Hutchinsonian size ratios by 
Wiens (1982) ajid the regularity in the island bird faunas by Connor — Simberloff (1979) 
(see review: Schoener, 1982). The central question of the debate is the role of competition 
in nature. The orthodox competitionists {Strong's expression, 1983) regard competition as 
a, main organizing force, but others take it as merely one of the many factors (e.g. climate, 
parasites, prey). 

I intended to study the role of competition in an oak forest in Hungary, where these 
types of observation were missing altogether. 



Study area 

The Síkfőkút Project is in north-east Hungary, 6 km from Eger. The 64 hectare oak 
forest consists of two tree species {Qu. petraea and Qu. cerris) and 16 shrub species (e.g. 
Acer campestre, Ligustrum vulgare. Cornue mas). The average height of the trees is between 
15 and 20 m, the shrub layer is between 1 and 4 m {Jakucs, 1973). 



Methods 

Field work 

I formed the characters luid categories with J. Török: 1. Foraging lieight, 2. Place, 
3. Posture, 4. Method, 5. Tree species. (See the categories in Fig 1 —5.) The data for each 
character was collected evorj' 15 minutes. One individual was observed for up to 20 
consecutive times. The first two characters were estimated, the first by considering some 
measured tree height, and the second by considering the bird's size. 

The species studied were: Great Tit {Panes major L.), Blue Tit {Parus caeruleu^ L.), 
Marsh Tit {Parus palustris L.), and Goldcrest {Regulus regulu^ L.), The materials were 
collected between November 1983 and May 1984. 

The months were grouped into periods: winter (I) included November, Decenriber and 
January; late winter (II) February and March; and spring (III) April and May. If the 
amount of data was fewer than 50 (n < 50) it was omitted. 



Niche overlap 

The niche overlap was measured by the Sc^oener-index {Schoener, 1970; Renkonnen, 
1938): 

where : p^ — is the relative frequency of species x in category' i ; 
/),, — is the relative frequency of species y in category i. 
The maximum value of the index is 1, the minimal 0. 



251 



Results 

Foraging characteristics 

Height (Fig. 1). Parus major, P. palustris and Fegulus regulus very often foraged on the 
ground, and on shrub in winter and late winter. Perhaps the reason for this is that the 
prey animals retired to the lower heights. Parus caeruleus foraged evenly in winter and 
late winter, but in spring the 9 — 11. 9 m height was preferred. The two other Parus species 
foraged more evenly in spring. 

Place (Fig. 2). Parus major fed on the thick branches in winter and late winter because 
of its bigger size. In spring each of the Parus species foraged more frequently on leaves and 
thin branches. This may be because the food resource appeared mainly in these places 
(Lepidoptera larvae, Dipteras, spiders) {Török, 1983). 

Posture (Fig. 3). In late winter, Parus major and Regulus regulus foraged with rather 
similar postures, but in a different way to P. palustris and P. caeruleus. However, the latter 
two species also foraged in a similar way, Parus caeruleus very often hanged upside down. 
The characteristic feeding posture of Regulus regulus was hovering. 

Method (Fig. 4). In late winter, Parus major and Regulus regulus behaved differently 
from P. caeruleus in their foraging method. Parus major and Regulus regulus increased the 
foraging frequency and seai'ched more places, whilst P. caeruleus increased the gleaning 
in the same place. 

Tree species (Fig. 5). In late winter each of the species foraged more often on shrubs. 
The patterns of the species were very similar in spring, they preferred Qu. petraea to Qu. 
cerris. (The ratio of oaks in the forest is 4.8:1.) 

Niche overlap 

The average niche overlap was the highest in the foraging method in each period (Table 
1). The lowest niche overlap was in the foraging place «md posture in winter. In late winter 
and spring the niche overlap of the foraging height was the lowest. This is possibly because 
the foraging method was less variable than the others, and it had fewer categories than 
the place and height. 

In 90% of the cases the tendency was as follows. In late winter the niche overlap was 
lower than in winter, and in spring it was the highest. 

Discussion 

The tits and the Goldcrest are similar as they are mainly insectivorous birds. They have 
rather similar habitats (mainly deciduous and coniferous forests) and their sizes are similar 
(except for Parus major) (Alatalo, 1981 ; review: Alatalo, 1982). In spite of these similarities 
there were a great number of differences between the species in winter and late winter. 
Parus major very often foraged on the ground in Síkfőkút, just like in other deciduous 
forests (Morse, 1978) and coniferous ones (Ulfstrand, 1976). Parus caeruleus and Regulus 
regulus foraged on thinner branches but in a different manner (Herrera, 1978; Alerstam et 
al., 1974). Parus caeruleus foraged in a downwaxds posture while Regulus regulus hovered 
(Alatalo, 1982). 

In winter and late winter, when the birds spent more than 90% of their time foraging, 
these differences made it possible for them to frequently forage with other species (such 
as woodpeckers, Nuthatches, and treecreepers) in multispecific flocks. The foraging differ- 
ences, measured by the niche overlap, changed from winter to spring. The food resource 
could not be renewed from November to April, therefore the food mass only decreased 
from autumn to spring. 

Food is probably a limiting factor for the tits (Jansson et al., 1981), so the competition 
for food became more difficult in late winter. When the food mass decreased, the species 
could make use of these scarce resources more effectively if they were separated from each 
other. That's why the niche overlap decreased in every characteristic in late winter 
(Pianka, 1974). 

When the new food resources appeared in spring, the competition for food became 
Aveaker with the niche overlap growing (Alatalo, 1982). After leafing, the species became 
more closely packed together in the foraging characteristics. 

Similar overlap changes were observed in winter and summer by Rolando (1983), 
Alatalo (1980) and Gt66 (1954), but an opposite trend was reported by Uljstrand (1977). 

252 



On the basis of the results, the role of the competition changed in the studied bird 
community. In winter, when the food was scarce, the competition might have a great 
effect on the foraging characteristics, but in spring other mechanisms were more noticeable 
(e.g. foraging opportunism). 

In spite of the fact that the tits are probably the most studied bird group {Lack, 1971 ; 
Perrins, 1979), our knowledge is scarce and in some points contradictory (e. g. the relation 
between the niche overlaps and competition, the food limit, the effects of the group compo- 
sition on the foraging characteristics). Therefore it needs further research to clarify these 
problems. 



253 



XIV. IS THE COMMON TREECREEPER 

(CERTHIA FAMILIÁRIS L.) MORE WIDESPREAD 

IN HUNGARY THAN HAS BEEN PREVIOUSLY 

BELIEVED? 

Markku Kuitunen 

Department of Biology, University of Jyväskylä Yliopistonkatu, Jy\äskylä, Finland 



The distribution and density of the Common Treecreeper (Certhia fami- 
liáris) in Hungary are not very well known according to the literature. In the 
extensive article on the ecology of the European Treecreeper species (C. fami- 
liáris and C. hrachydactyla) , Szijj (1957) proposes only four separate mountain 
areas where the Common Treecreeper might nest ; the hills surrounding Sop- 
ron, the Kőszegi-mountains (W-Hungary), the Bükk mountains and the 
Sátor-mountains (NE-Hungary). As a summary of the results he writes: 
"We might roughly say that the range of C . familiáris is identical with that 
of the conifers (Picea, Abies), at least in Europe, but it extends at some places 
even as far down as the beech-zone." However Stresemann (1919) already 
proposed that all of Hungary belongs to the distribution area of the Common 
Treecreeper. 

Six years later, Horváth (1964) wrote of the Common Treecreeper: "it 
inhabits the western, northern and northeastern mountainous regions of the 
country and it is not rare". According to Horváth (1964), the Common 
Treecreeper nests in forests at higher altitudes than the Short-toed Tree- 
creeper, and especially in spruce forests. Nesting was first proved in the 
Bakony mountains in 1972 {Bankovics, 1973). Except for some short com- 
munications in Hungarian {Györy — Gárdonyi, ldö5;Győry, 1957, 1959), there 
is no published data known to me on the exact distribution or density of 
Treecreepers in Hungary. It was generally thought that the Common Tree- 
creeper prefers the forests at higher altitude in Central Europe, but it is not 
absolutely restricted to coniferous forests (e. g. Stresemann, 1919; Schnebel, 
1972; Foyer, 1976; Schönfeld, 1983). 



Nest box experiments in Hungary 

I have studied a population of the Common Treecreeper in southern Finland 
{Kuitunen -T ormala, 1983 and unpubl. data) using special nest boxes for 
the species (Fig. 1) since the year 1974. At best, there have been 76 pairs 
nesting in 162 boxes in an area of 5870 ha {Kuitunen, 1985). 

In order to get additional material, 28 special Treecreeper boxes of Finnish 
design were placed in the Pilis mountains, 40 km north of Budapest, Central 
Hungary, in the spring of 1982. Three groups of boxes were used: one near 
Visegrád, the second near Pilismarót and the third near Pilisszentlászló. 
Since the boxes in each sub-area were only about 25 m from each other, it 
was expected that there would be only one nest in each group of boxes. In 

255 




rmrrí 



1. Tìie special nestbox for Treecreepers designed in Finland. A — nestbox section from above; 
B — another variety of the nestbox; C — side vieto; D — front vieto. 

Finland the minimum distance between the boxes has been at least 400 m. 

The habitats of the boxes were of Carpino — Fagetalia (Visegrád), Luzulo — 
Fagetalia (Pilismarót) and Quercetalia robori — petraeae (Pilisszentlászló) 
types. 

In the years 1983 and 1984, I studied the Treecreeper populations of the 
Pilis mountains area with the aid of 187 special boxes (Fig. 2). 

Based on the published information on habitat selection and abundance 
of Treecreepers in Hungary, I expected that the boxes would be occupied 
mainly by Short-toed Treecreepers. 



256 




2. The study area in the Pilis mountains. The numbers of boxes are shoivn. 



What do the results tell? 

The results were surprising in the first year, 1982, because on the basis of 
measurements on the six breeding adults, all were determined as Common 
Treecreepers. Every brood was successful. 

During May 1982 I wandered almost daily in the forests of the Pilis 
mountains and could hear different males of the Common Treecreeper singing 
outside the nestbox areas on four occasions. At the beginning, I did not know 
the differences in the field characteristics between the Treecreeper species. 
But when I met local bird watchers, very few of them seemed to know these 
any better. Thus I wanted to clarify the actual abundance ratio and distribu- 
tion of the species. 

The results later gave (1983 and 1984) evidence for the view that both 
Treecreeper species breed in the study area sympathically. As in 1982, there 
were no nests of the Short-toed Treecreeper in the boxes in 1983, even if it 
was not rare to hear the song of the Short-toed Treecreeper once I had learned 
to recognize it. Instead, the Common Treecreeper occupied the boxes and 
was successful in breeding (Table 1). The first successful pair of the Short-toed 



257 



1. táblázat 
Table 1 



The number of available (1) and occupied (Certhia familiáris) boxes in 1983 (2), 

the number of nests with eggs (3), with complete clutch and incubation (4), 
nestlings (5) and fledgelings (6) in five different localities of the Pilis mountains 

(see also Fig. 2) 





1 


2 


% 


3 


4 


5 


6 


By tlie Danube 


67 


2 


( 3.0) 


2 


2 


Î 


? 


Piliaszentlászló 


40 


6 


(15.0) 


6 


5 


4 


4 


Visegrád 


5 


1 


(20.0) 


1 


1 


1 





Sikaros 


60 


16 


(26.7) 


15 


14 


11 


8 


Pilismarót 


15 


5 


(33.3) 


3 


3 


3 


(1)? 


Total 


187 


30 


(16.0) 


27 


25 


19 


12 



Treecreeper nested in a box on the Szentendrei-Island in 1984. The site was 
dominated by Quercus robur (80%) and Q. cerris (20%), and the trees were 
84 years old on average. In addition, there were two successful nests in natural 
sites in the area of Malas-hegy in the middle of the Pilis mountains, one in 
1983 and one in 1984. During the breeding season it proved to be easy to 
distinguish the species by their songs and voices. It is evident, however, that 
at least some of the Short-toed Treecreeper males can very accurately imitate 
the song of the Common Treecreeper (^awsse?i, 1983). However, they do not 
repeat the "wrong" type of song very many times before they begin to use 
their own again. On contrast to this finding, Thielcke (1972) claims that the 
males oi Certhia spp. singing themes of Certhia familiáris and C. hrachydactyla 
in the wild were always found to be Common Treecreepers (C. familiáris). 

The box sites occupied by the Common Treecreeper were typically domi- 
nated by the Winter Oak (Quercus petrea) (Table 2). In general, the tree 



2. táblázat 
Table 2 



The mean frequencies {%) of the tree species in the sites of the next boxes 

occupied by the Common Treecreeper in 1983. The number of sites dominated 

by each species is given in brackets 



Quercus petrea 


40.1 


(11) 


Q. cerris 


18.1 


( 2) 


Carpinus betulus 


17.1 


( 5) 


Pinus nigra 


7.4 


( 2) 


Salix alba 


7.0 


( 2) 


Q. pubescens 


3.0 


( 1) 


Fraxinus ornus 


2.4 


(-) 


Fagus silvatica 


2.4 


(-) 


Populus nigra 


1.7 


(-) 


Pinus silvatica 


0.2 


(-) 




100.0 


23 



258 



species composition in the sites of the occupied boxes corresponded well to 
the forest grove structure of the Pilis area forest. No Treecreepers were found 
nesting in the boxes in the very young lowland forest on the Szentendrei- 
Island. The only two nests found there were in a forest containing mainly old 
willows (Salix alba). 

The age of the trees in the stands with occupied boxes was on the average 
67.2 years (S. D. = 15.4; N = 23). Quercus petrea characterized the nesting 
site in 13 cases, Carpinus hetulus in eight cases, and wooded lowland steppe 
in two cases. 

Some information on the breeding results has been presented in Table 2. 
In 1983, the first egg was laid on average on the 7th April (S. D. = 4.3; 
N = 8). If the late four clutches, which are probably renewal or second 
clutches, are taken into account the average is 14th April (S. D. = 12.8 [days] ; 
N = 12). The clutch size was 5.7 (S. D. = 0.9; N = 14; range from 3 to 7). 
One brood produced 1.9 fledgelings per breeding attempt (N = 28). If the 
totally destroyed breedings are excluded 4.5 fledgelings were produced on 
average. Still, it is impossible to say how many descendants the population 
produced per one breeding pair due to the lack of data on the second breed- 
ings. Woodpeckers {Dendrocopos spp.) proved to be the most important 
predators. 

In the Museum of Natural History in Budapest I measured the Treecreeper 
skins (67), of which 34 were determined as Common Treecreeper and 33 as 
Short-toed Treecreeper {Kuitenen, M. — Kuitenen, P., 1985). I noticed that 9 
Common and only 3 Short-toed Treecreepers were found or shot during the 
nesting time from April to July. This does not either support the idea that 
the Common Treecreeper is common in Hungary only in winter because of 
migration. 



Concluding remarks 

Although my data is fragmentary, I think that the distribution and habitat 
selection of Treecreepers in Hungary are probably similar to those in other 
Central European countries at present. The Common Treecreeper is a gener- 
álist, not dependent on any specified species of tree, if only the trees are rela- 
tively old. The Short-toed Treecreeper seems to prefer oaks {Schnebel, 1972; 
Foyer, 1976; Schönfeld, 1983). Obviously, the Common Treecreeper is more 
widespread in Hungary than has been previously believed {Szijj, 1957). It is 
possible, however, that the Common Treecreeper occupies the nestboxes more 
easily because of its dominance over the Short-toed Treecreeper {Schnebel, 
1972). In this case, the density of the Short-toed Treecreeper would have been 
considerably underestimated, if only the nestboxes had been studied. There 
were, however, many empty boxes after the occupancy of the Common 
Treecreeper, which were not accepted by the Short-toed Treecreeper. 

Finally, I want to emphasize the need of more comprehensive research on 
the autoecology of Treecreepers both in Hungary and in areas where the ranges 
of the two species overlap. As my results on habitat selection of the Common 
Treecreeper do not agree exactly with the earlier information on preference 
for spruce (see the literature in Schnebel, 1972), it is possible that the habitat 
selection pattern of the species has changed or been misunderstood. 

259 



Acknowledgements 

The work has been supported by the Ministry of Labour and Ministry of 
Agriculture and Forestry in Finland and the Institute of International 
Culture Relations, the Hungarian Ornithological Society and the Pilis Park 
Forestry in Hungary. My thanks are due to Dr. Gábor Lővei for enabling me to 
work on Treecreepers in Hungary. I wish to express my gratitude also to 
Dr. Lajos Horváth for the opportunity of working in the National Museum of 
Hungary and to Mr. György Szekrényt, Mr. András Zágon, Mrs. Gizella 
Scher ka and Mr. Janata Károly for their help in the field, and to Pekka Helle, 
Pirjo Kuitunen, Gábor Lővei and Esko Rossi for commenting on the manu- 
script. The English was corrected by Outi Muona. 

Author's Address: 

Markku Kuitunen 

Seminaarinkatu 15 

SF - 40 1 00 Jy vask via 1 

Finland — Suomi 

References — Irodalom 

Bankovics, A. (1973): Adatok a Kőris-hegy madárvilágához. Veszprém Múz. Évk. 12. 

Foyer, H. (1976): Die Siedlungsdichte der beiden Baumläuferarten und des Kleibers in 
einem Waldgebiet des Luxemburger Sandsteins. Regulus. 12. 9 — 18. 

Gyôry J. (1957): Újabb adatok az erdei faJcúsz költéséhez a Soproni -hegj'ségben (New 
data about the breeding of the Treecreepers in the hills of Sopron). Aquila. 63 — 64. 
303 - 304. 

Gyôry J. (1959): Adatok a fenyvescinege, búbos cinege, erdei fakúsz és a léprigó költésé- 
hez (Data on the nesting of the Coal Tit, Crested Tit, Treecreeper and Mistle Thrush). 
Aquila. 66. 282 - 283. 

Oyőry J. — Gárdonyi G. (1955): Fakúszók érdekes fészkelőhelyei (Unusual nesting sites of 
Treecreepers). Aquila. 59-62. 391-392. 

Hansaen, P. (1983): Fuglesang — form og funktion. Natur og Musevmi. 25. (1) 1 — 32. 

Horváth, L. (1964): The evolutional significance of the atavistic aberrations in the plxun- 
age of the Treecreepers of Hungary. Acta Zool. Acad. Sci. Hung. 10. 131 — 138. 

Kuitunen, M. (1985): Special nestbox in breeding ecological Studies of the Common 
Treecreeper (Certhia familiáris L.) in southern Finland. (Manuscript) 

Kuitunen, M. — Kuitunen, P. (1985): Discriminant analysis in biometrie research: identi- 
fication of the European Treecreeper species Certhia familiáris L. and C. brachydactyla 
Brehm. (Manuscript). 

Kuitunen, M. — Törmälä, T. (1983) : Nestling food of the Treecreeper, Certhia f. familiáris 
L. in southern Finland. Omis Fennica. 60. 42 — 44. 

Schnehel, G. (1972): Die Ökologie der Baumläufer (Certhia brachydactyla imd Certhia 
familiáris) in Ostniedersachsen. Die Vogelwelt. 93. 201 —215. 

Schönjeld, M. (1983): Beiträge zur Ökologie und intraspezifischen Verhalten der Baum- 
laufer, Certhia familiáris und C. brachydactyla in Eichen — Hainbuchen — Lindenwäl- 
dern unter dem Aspekt der erhöhten Siedlungsdichte durch eingebrachte Nisthöhlen. 
Hercynia N. F. Leipzig. 20. 290-311. 

Streaemann, E. (1919): Über die eui'opäischen Baumläufer. Verh. Ornith. Ges. in Bayern. 
14. (1) 39-74. 

Szijj L. (1957): ökológiai és állatföldrajzi tanulmányok a Kái-pát-medence fakúsz-féléin 
(Ecological and geographical studies on the Treecreepers of the Basin Carpathia). 
Aquila. 64. 119-155. 

Thielcke, V. G. (1972): Waldbatimläufer (Certhia familiáris) ahmen artfremdes Signal 
nach und reagieren darauf. J. Orn. 113. 287 — 296. 

260 



Elterjedtebb a hegyi fakúsz (Certhia íamiliaris) Magyarországon, 
mint korábban hitték ? 

M. Kuitunen 

A fakúsz-fajok fészkelésének vizsgálatára 1982-ben 28, 1983 — 1984-ben további 187, 
Finnországban eredményesen használt fakúszodút helyeztünk ki a Pilis hegységben gyer- 
tyános—bükkös, bükkös és kocsányostölgyes állományokban. 1982-ben 6 odút foglaltéi 
el, mindben fakúsz (G. familiáris) költött. 1983-ban 30 odút foglaltak el, hasonlóan kizáró- 
lag G. familiáris. 27 fészkelési kísérlet volt (fészek, tojásokkal); 12 fészekből repültek ki 
fiókák. A tojásrakás április 7-én kezdődött; a fészekalj átlag 5,7 tojásból állt (3 — 7 tojás); 
az egy költési kísérletre jutó átlagos fiókaprodukció 1,9 volt. 1983-ban és 1984-ben csak 
egy-egy fészket sikerült találni, amelyekben rövidkarmú fakúsz (G. hrachydactyla) fész- 
kelt. Először 1984-ben költött a G. brachydactyla fészekodúbem a Szentendrei-sziget egyik 
öreg tölgyesében. 

A Természettudományi Múzeum bőranyagát megvizsgálva 67 fakúszból 34 volt C. fami- 
liáris és 33 G. hrachydactyla. Költésidőben gyűjtöttek 9 példányt az előbbi fajból, 3-at az 
utóbbiból. 

Mindezek szerint valószínű, hogy a G. familiáris sokkal elterjedtebb Magyarországon, 
mint azt korábban vélték. Minthogy e faj kompetícióban domináns a G. hrachydactyla 
felett, a csak fészekodúk vizsgálata félrevezető lehet a két faj egymáshoz viszonyított 
egyedsűrűségének meghatározásában. Meg kell említeni, hogy a 187-ből csak 30 odút fog- 
laltak el a madarak, így a fészekodúk száma nem lehetett korlátozó tényező. 

További részletes vizsgálatokra van szükség, amelyekre Magyarország területe — mint- 
hogy itt mindkét fakúszfaj előfordul — különösen alkalmas. 



261 



XV. KÜLFÖLDI GYÜRÜS MADARAK KÉZREKERÜLÉSEI 
XXXVIL GYÜRÜZÉSI JELENTÉS 

Records of birds ringod abroad 
37th report of bird-banding 

László Haraszthy — Egon Schmidt 



Podiceps ruficollis 
Ljubljana ad. 
110 135 



Phalacrocorax carbo 
Koppenhága pull. 
6 737 



Zagreb 
D 122 558 



Ormoz, YU 
46.25 N 16.10 E 
Révfalu, Baranya 
45.48 N 17.45 É 



Brendegards, Fyn, 
Dänemark 
55.08 N 10.24 E 
Kölked, Baranya 
45.57. N 18.40 E 
Kopacevsko (Osijek), YU 
45.37 N 18.43 E 
Tiszafüred 
47.37 N 20.46 E 



30. 07. 1981 
21. 07. 1982 

06. 06. 1981 

01. 02. 1984 

14. 05. 1981 
- - 1983 



Ardea cinerea 
Helsinki puli. 
M 16 597 



Paris 

DA 127 398 



Virolahti, Finland 30. 06. 1982 

60.33 N 27.48 E 

Fürgéd, Tolna 20. 01. 1983 

46.45 N 18.17 E 

Parc National du Djoudj, 09. 03. 1975 

Senegal 

16.10 N 16.08 E 

Kunszentmárton 16. 05. 1983 

46.50 N 20.17 E 



Ciconia ciconia 
Helgoland pull. 
A 275 



Helgoland pull. 
F 808 



Meyerhofen, BRD 15. 06. 1982 

52.26 N 08.18 E 

Gádoros 17. 07. 1982 

46.40 N 20.35 E 

Betzhorn, Braunschweig, BRD 26. 06. 1982 

52.37 N 10.36 E 

Jászjákóhalma 16. 08. 1982 

47.23 N 19.59 E 



263 



Hiddensee pull. 
A 4 385 



Hiddensee pull. 
A 4 662 



Hiddensee pull. 
A 1114 



Hiddensee pull. 
A 5 819 



Hiddensee pull. 
K 2 142 



Praha pull. 
KK352 



Radolfzell pull. 
1 955 



Cygnus olor 
Praha 2nd y. 
L 2 111 
Gdansk AP 2 393 



Welsau, Torgau, DDR 

51.34 N 12.59 E 
Dunavecse 
46.55. N. 18.58 E 

Gr. Engersen, Kalbe, DDR 

52.39 N 11.24 E 

Szigetbecse 

47.08 N 18.56 E 

Steutz, DDR 

51.53 N 12.05 E 

Tengelic 

46.31 N 18.43 E 

Halbendorf, Bautzen, DDR 

51.11 N 14.26 E 

Pápa 

47.20 N 17.28 E 

Hermsdorf, DDR 

51.20 N 14.25 E 

Szarvas 

46.52 N 20.33 E 

Bor, CSSR 

49.43 N 12.46 E 

Szánk, Bács-Kiskun 

46.35 N 19.40 E 
Brück, BRD 
49.15 N 12.19 E 
Szalkszentmárton 
46.58 N 19.01 E 



Belövés, CSSR 
50.25 N 16.12 
Mecsér, Győr-Sopron 
47.48 N 17.29 E 



03. 07. 1981 

- 08. 1981 
28. 06. 1981 
19. 08. 1981 

23. 06. 1978 

- 09. 1979 
25. 06. 1981 
02. 04. 1982 

21. 06. 1965 

15. 11. 1982 

24. 06. 1976 
04. 1977 

30. 06. 1982 

22. 12. 1982 

21. 01. 1982 

16. 12. 1983 



Anser fabalis 
Arnhem ç/ 
8 027 498 



Arnhem (f 
8 028 096 



Hiddensee ad.ç/ 
0053 



Eemdijk, Utrecht, Holland 03. 12. 1973 

52.15 N 05.20 E 

Agárd 15. 11. 1982 

47.12 N 18.37 E 

Maren. Nord Brabant, 23. Ol. 1974 

Holland 51.46 N 05.23 E 

Agárd 12. 12. 1982 

47.12 N 18.37 E 

Gülper-See, Rathenow, DDR 28. 10. 1976 

52.44 N 12.16 E 

Tata 22. 12. 1981 

47.39 N 18.18 E 



264 



Hiddensee rf I J 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


17. 


10. 


197S 


A 30 210 688 


52.44 N 12.16 E 
Tata 










47.40 N 18.02 E 


28. 


02. 


1981 






Ol. 


03. 


1981 


Hiddensee (f 2 J 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


22. 


10. 


1980 


B 50 214 498 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


Ol. 


03. 


1981 




47.40 N 18.02 E 








Hiddensee ad. 9 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


22. 


10. 


1980 


B 55 215 653 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


02. 


03. 


1981 




47.40 N 18.10 E 








Hiddensee ad. çf 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


23. 


10. 


1980 


B 83 215 681 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


06. 


03. 


1981 




47.40 N 18.02 E 








Hiddensee ad. 9 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


11. 


10. 


1979 


C 11 214 422 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


28. 


02. 


1981 




47.40 N 18.02 E 








Hiddensee ad. 9 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


27. 


10. 


1977 


CA 210 609 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


Ol. 


03. 


1981 




47.40 N 18.02 E 


06. 


03. 


1981 


Hiddensee ad. çf 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


25. 


10. 


1979 


E 10 214 441 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


02. 


03. 


1981 




47.40 N 18.02 E 


06. 


03. 


1981 


Hiddensee 9 1 J 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


12. 


10. 


1977 


NS 212 568 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


06. 


03. 


1981 




47.40 N 18.02 E 








Hiddensee cf 1 J 


Gülper-See, Rathenow, DDR 


22. 


10. 


1977 


SZ 212 541 


52.44 N 12.16 E 










Tata 


28. 


02. 


1981 




47.40 N 18.02 E 


Ol. 


03. 


1981 






06. 


03. 


1981 


Anas platyrhynchos 










London ad. çf 


Great Yarmouth, England 


10. 


06. 


1979 


354 040 


52.37 N 01.44 E 










Kunszentmárton 


20. 


12. 


1982 




46.50 N 20.17 E 








London q"^ 1 year 


Deeping St. James, 


09. 


07. 


1982 


GJ 63 032 


Spalding, Line, England 
52.40 N 0.15 E 










Hajdúböszörmény 


02. 


10. 


1982 




47.27 N 21.24 E ' 









265 



Praha pull. 
C 35 627 



Anas crecca 
London rf 2 year 
EH 43 755 



Mergus merganser 
Matsalu ad. 9 
T 15 931 



Buteo lagopus 
Helsinki pull. 
D-35 789 



Aquila chrysaetos 
Matsalu pull, çf 
SA 351 



Circus aeruginosus 
Gdansk juv. 
EA 05 921 



Pandion haliaetus 
Helsinki pull. 
M -14580 



Falco tinnunculus 
Radolfzell ad. çf 
E 67 608 



Lednice, CSSR 

48.48 N 16.48 E 

Tata 

47.39 N 18.18 E 



Abberton, Essex, England 

51.49 N 0.50 E 

Hortobágy 

cca 47.37 N 21.06 E 



Kingissepa, Estonia 

28.15 N 22.30 E 

Vác 

47.47 N 19.08 E 



Utsjoki Lapin, Finland 
69.28 N 25.52 E 
Kisvárda 
48.15 N 22.05 E 



Sokolistse, Bveolorussia 

USSR 

Biri, Szabolcs-Szatmár 

47.47 N 21.51 E 



Zahajki, Wyryki, Polska 

51.36 N 23.17 E 

Kisköre 

47.29 N 20.30 E 



Kangasala, Finland 

61.33 N 24.17 E 

Pécs 

46.5 N 18.41 E 



Illmitz, Österreich 
47.46 N 16.48 E 
Balf, Győr-Sopron 
47.39 N 16.40 E 



27. 06. 1967 
08. 10. 1967 

26. 02. 1982 
05. 09. 1982 

28. 06. 1980 
23. 02. 1983 

05. 07. 1970 
- 10. 1971 

17. 06. 1982 
15. 04. 1983 

26. 06. 1982 

06. 04. 1983 

12. 07. 1980 
20. 04. 1983 

05. 07. 1974 
22. 02. 1983 



266 



Fulica atra 
Bologna ? 
68 544 



Trinca hypoïeucos 
Gdansk ad. 
JA 39 597 



Laras ridibundus 
Matsalu pull. 
U 41 637 



Tyto álba 
Praha pull. 
D 66 871 



Radolfzell pull. 
J C 4 597 



Steiermark 
5 212 



Athene noctua 
Praha + 1st y. 
E 236 328 



Riparia riparia 
Helsinki 9 
J 860 116 



Helsinki pull. 
J 976 850 



Orbetello, Grosseto, Italia 

42.27 N 11.14 E 

Tata 

47.39 N 18.18 E 



Pawlowice, Stezyca (Lublin) 

Polska 

51.36 N 21.40 E 

Pölöske, Zala 

46.47 N 16.56 E 



Leié, Estonia 
58.25 N 26.02 E 
Keszthely 
46.46 N 16.14 E 



Pavlovce, CSSR 
48.20 N 20.05 E 
Mezőtúr 
47.00 N 20.38 E 
Ulrichskirchen, Austria 
48.24 N 16.30 E 
Csehi mindszent 
47.03 N 16.57 E 
Fürstenfeld, Austria 

47.02 N 16.05 E 
Egvházashollós 

47.03 N 16.41 E 



Sturovo, CSSR 
47.48 N 18.43 E 
Bánokszentgyörgy 
46.32 N 16.46 E 



Hattula, Finland 

61.04 N 24.20 E 

Nyíregyháza 

47.58. N 21.43 E 

Urjala Hämeen Lääni, 

Finland 

61.03 N 23.40 E 

Hódmezővásárhely 

46.25 N 20.30 E 



25. 12. 1981 
08. 07. 1982 

02. 08. 1983 

26. 08. 1983 

16. 06. 1974 

25. 03. 1984 

21. 06. 1981 

19. Ol. 1982 
24. 08. 1982 
- 04. 1983 

26. 06. 1981 
24. 02. 1983 

20. Ol. 1977 
24. Ol. 1980 

04. 07. 1981 
06. 08. 1982 
10. 07. 1982 

22. 08. 1982 



267 



Matsalu juv. 
532 478 



Corvus frugilegus 
Helgoland juv. 
4 056 714 



Parus major 
Zagreb ad. 
E 95 404 



Phoenicurus ochruros 
Praha pull. 
T 171 486 



Luscinia luscinia 
Hiddensee ad. 
80 285 190 



Acrocephalus scirpaceus 
Radolfzell juv. 
BS 46 689 



Radolfzell juv. 
BT 60 638 



Radolfzell juv. 
BT 61 856 



Uulu, Estonia, USSR 
58.17 N 24.33 E 
Sándorfalva 
46.24 N 20.06 E 



Braunschweig, BRD 
52.19 N 10.26 E 
Lajosmizse 
47.02 N 19.34 E 



Zrenjanin, YU 
45.20 N 20.14 E 
Budapest 
47.29 N 19.03 E 



Pruhonice, CSSR 

50.00 N 14.33 E 

Sopron 

47.41 N 16.35 E 



Kloster, Hidd. Rügen 

DDR 54.36 N 13.07 E 

Pécs 

46.05 N 18.15 E 



Illmitz, Austria 

47.46 N 16.48 E 

Sumony 

45.58 N 17.54 E 

Illmitz, Austria 

47.46 N 16.48 E 

Fehér-tó 

47.41 N 17.23 E 

Illmitz, Austria 

47.46 N 16.48 E 

Fehér-tó 

47.41 N 17.23 E 



Acrocephalus schoenobaenus 
Matsalu juv. Kolmenasva, Estonia 

575 414 USSR 58.45 N 23.41 E 

Sumony 
45.58 N 17.54 E 



21. 06. 1981 
04. 08. 1983 

04. 12. 1980 
15.02. 1982 

18. 10. 1981 
20. 12. 1983 

28.06. 1981 
10. 06. 1982 

15. 05. 1979 
27. 05. 1982 

09. 09. 1980 
17. 08. 1983 
07. 07. 1983 
31. 07. 1983 
20. 07. 1983 
07. 08. 1983 

03. 08. 1983. 
19.08. 1983 



268 



Praha juv. 
M 863 313 



Radolfzell juv. 
BS 44 524 



Radolfzell juv. 
BT 25 979 



Radolfzell juv. 
BT 60 277 



Radolfzell juv. 
:BT 62 826 



Sylvia curruca 
XiOndon 9 
OBT B 284 750 



Lanius coUurio 
Hiddensee juv. 
80 545 569 



Sturnus vulgaris 
Bologna? 
S 301 967 



Carduelis carduelis 
Sofia ad. 
10 79 771 



Divcice, CSSR 
49.07 N 14.18 E 
Fehér-tó 
47.41 N 17.23 E 
Illmitz, Neusiedl. 
Österreich 
47.46 N 16.48 E 
Zalaegerszeg 
46.51 N 16.51 E 
Illmitz, Neusiedl. 
Österreich 
47.46 N 16.48 E 
Pölöske, Zala 

46.45 N 16.56 E 
Illmitz, Austria 

47.46 N 16.48 E 
Fertőrákos 
47.44 N 16.40 E 
Illmitz, Austria 
47.46 N 16.48 E 
Fehér-tó 

47.41 N 17.23 E 



Stanford, England 

52.40 N 0.21 E 

Porpác 

47.14 N 16.47 E 



Scharfebstein, DDR 

50.42 N 13.04 E 

Szentes 

46.39 N 20.16 E 



Foce Chienti, Ascoli 
Piceno, Italia 
43.15 N 13.45 E 
Budapest 
47.29 N 19.03 E 



Sofia 

42.45 N 23.20 E 

Eger 

47.54 N 20.23 E 



24. 07. 1980 
01. 08. 1980 



02. 08. 1980 

13. 07. 1983 
23. 07. 1982 

06. 07. 1983 
02. 07. 1983 
06. 05. 1984 
30. 07. 1983 
02. 08. 1983 

06. 06. 1983 
09. 10. 1983 

15. 06. 1981 

22. 08. 1982 

23. 03. 1981 
08. 04. 1982 

16. 01. 1982 
02. 09. 1982 



269 



Fringilla montìfringilla 
Helgoland juv. Oberursel, Darmstadt, BRD 17. Ol. 1981 

8 111 1695 50.12 N 8.35 E 

Szórnod 08. Ol. 1984 

47.41 N 18.20 E 

Author's address: 

László Haraszthy 

Hungarian Ornithological 

Society 

H - 1024 Budapest, Keleti K. u. 48. 

Egon Schmidt 

Hungarian Ornithological 

Society 

H - 1024 Budapest, Keleti K. u. 48. 



270 



XVI. AMI HERMAN OTTÓ LEGUTOLSÓ 
MADARAS KÖNYVÉBŐL KIMARADT 



Schelken Pálma 



,,. . .Helyes magyarsággal és magyar 
szellemben írni a madarakról, 
ez a Jeladatok feladata ! ' ' 

(Herman Ottó) 



1983 őszén jelent meg Herman Ottó: Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés 
madárvilága c. könyve. A csaknem hetven évvel a szerző halála után napvilá- 
got látott mű kézirata a hatvanas évek elején került elő igen zilált, szétszórt 
állapotban, két világháborút és néhány költözködést megérve, félúton a zúz- 
dába jutás előtt. Két évig kutattam a kézirat felbukkanásának körülményeit, 
mert hihetetlen volt, hogy ennyi év után Herman Ottónak még kiadatlan 
müve legyen. Annál is inkább különös volt ez, mert Lambrecht Kálmán, egy- 
kori kitűnő tanítványának 1920-ban megjelent életrajzában sincs említés 
mesterének erről a kéziratáról, holott pontos kimutatást közöl több száz olda- 
las tudományos könyveiről, és több mint ezer tudományos, kulturális, iro- 
dalmi cikkének bibliográfiáját is elkészítette. A kéziratról 1965-ben adtam 
hírt először a Magyar Nemzetben, és kezdtem keresni kiadót. 1980-ban — be- 
szélgetésünk alkalmával — a Szépirodalmi Könyvkiadó tudomására jutott 
a kézirat, és Illés Endre igazgató, Herman Ottó nagy tisztelője örömmel vállal- 
ta a mű kiadását. 

A munka, a nem mindennapi madaras könyv keletkezéséről Herman Ottó 
jegyzetei tájékoztatnak: 

,,. . .Már régen megfogamzott bennem az a gondolat, hogy költőink közül 
azokat, akiknek valóban korszakot alkotó, mély hatását tagadni lehetetlen, 
és akiknek irataiból a természet mély szemlélése, igazán benső szeretete sok- 
szorosan kisugárzik, egy természethistóriai jellegű tanulmány tárgyává te- 
szem; azt kutatva, és ha lehet meg is állapítva: vajon mi jellemzi szemlélődé- 
süket, és vajon tárgy szerint milyen viszonyban állanak ismereteik a nép 
szelleméhez és végre a természethistóriához mint tudományszakhoz ? ... Az a 
költő, aki természethistóriai tanulmányok alapján írná természeti képeit, 
saját egyéni felfogását, módszeresen fegyelmezett tudását mutatná ki csupán, 
holott az a költő, ki azt használja fel, ami a köztudatban is mint természeti 
kép él, aki ezt a behatás közvetlensége alatt fejti ki, a saját szelleme mellett a 
nép szellemét is kitárja előttünk: megoktat aziránt, ami a nép szellemére 
hatással van, és evvel megoktat egyszersmind a nép szemlélődésének saját 
irányára is. . ." 

Herman Ottóimk ez az irodalmi összeállítása sokirányú tudományos mun- 
kájában a pillanatnyi megnyugvást, a pihenést jelentette ; bár erre kevés ideje 
jutott, hiszen naplójába ilyen sorok kerültek: ,, éj jel-nappal dolgozom, hogy 
megélhessek. . . Az eb hűségénél egyebem sem volt." 

A nép, a természet és a költészet kapcsolatát kutató könyvének címlapjára 
az 1892-es dátumot írta, de csak 1914-ben készült el gyöngybetűs írásával a 
kiadásra szánt művel, bevezetőjében a következő sorokkal : 

271 



M cicicL r tri IcLccL 



(^ tAC^^^Cí^rt (Ulli 



1. Kézirattöredék Herman Ottótól. 



272 









273 



,,Már évekkel ezelőtt kezdtem jegyezgetni, mégpedig úgy, hogy mindazt, 
ami legjobb költőink irataiban a természet jelenségeire vonatkozik, kijegyez- 
gettem, de abbahagytam, mert a dolog annyi időt kívánt volna, amennyivel 
nem rendelkeztem! ..." 

A kéziratlapok válogatásakor, sajtó alá rendezése során arra törekedtem, 
hogy teljes egész legyen. Kihagytam azonban több olyan összeállítást, jegy- 
zetet, amely inkább csak a szakmabelieket érdekelheti. 

Lehet, hogy a későbbiekben bővíteni szerette volna ez irányú kutatását. 
A függelékbe tervezte a Bibliában a madarakra vonatkozó helyek feltünteté- 
sét is, de jegyzetei csak a megkezdett gyűjtésről tanúskodnak, ezért ezt a 
témát nem vettem bele a válogatásba, mint ahogy az ehhez kapcsolódó 
Pacsirta, fürj, bibic, galamb c. történetet sem. Feltüntettem a Függelékben 
Burns madarairól készített összeállítását annak bizonyságául, hogy a magyar 
költőknél tapasztalt természet — nép kapcsolatot az idegen költők verseiben 
is kutatni szándékozott. Nem kerültek a könyvbe a kezdeti, első feljegyzései 
és az a táblázat, amely tartalmazza Arany, Petőfi, Tompa madarai latin, 
francia, angol, olasz és német népies nevekkel együtt című összeállítását. 



Magyar 



Latin 



Francia 



Bagoly 


Strix 


Chouette 


Banka 


Upupe epops 


Huppe 


Bérci sas 


Aquila Chrysaëtos 


Aigle 


Bíbic 


Vanellus eristatus 


Vanneau huppé 


Bölömbika 


Botaurus stellaris 


Grand-Butor 


Búvár 


Podiceps 


Grèbe 


Csalogány 


Luscinia 


Rossignol 


Csattogány 


Luscinia 


Rossignol 


Csíz 


Chrysomitris spinus 


— 


Csóka 


Corvus monedula 


Choucas 


Cinege 


Parus 


Mésange 


Cinke 


Parus 


Mésange 


Daru 


Grus 


Grue 


Eszterág 


Ciconia alba 


Cigogne 


Fajd 


Tetrao 


Tétras 


Fajd 


Tetrao bonacia 


Gelinotte 


Fecske 


Hirundo rustica 


Hirondelle de cheminée 


Fekete gólya 


Ciconia nigra 


Cigogne noire 


Fülemüle 


Luscinia 


Rossignol 


Füles bagoly 


Bubo maximus 


Grand-Duc 


Fürj 


Coturnix dactylisonana 


Caille 


Gacsér 


Anas Boschas 


Canard sauvage 


Galamb 


Columba domestica 


Pigeon 


Gém 


Ardea 


Héron 


Gerle 


Turtur auritus 


Tourterelle 


Gerlice 


Turtur auritus 


Tourterelle 



274 



Angol 



Olasz 



Német 



Owl 


Civetta 


Eule 


Hoope, Hoopoo 


Bubbola 


Wiedehopf 


Golden Eagle 


Aquila imperiale 


Steinadler, Aar 


Lapwing, Pewet 


Pavoncella 


Kiebitz 


Bittern 


Tarabuso 


Rohrdommel 


Grebe 


Svasso 


Búvár 


Nightingale 


Rusignuolo 


Nachtigall 


Nightingale 


Rusignuolo 


Nachtigall 


Siskin 


— 


Zeirig 


Jackdow 


Taccola 


Dohle 


Titmouse Siskin 


Cincia 


Meise 


Titmuose Siskin 


Cincia 


Meise 


Crane 


Grue 


Kranicli 


Stork 


Cicogna 


Storch 


Capercaillie,Heathcock 


Urogallo 


Auerhahn 


Hazel Grouse 


Francolino 


Haselhuhn 


Swallow 


Rondine 


Rauchschwalbe 


Black Stork 


Cicogna nigra 


Schwarz-Storch 


Nightingale 


Rusignolo 


Nachtigall 


Eagle-Owl 


Gufo-reale 


Uhu 


Quail 


Quaglia 


Wachtel 


Mallard 


Germano resle 


Stockente 


Dove 


Colombella 


Taube 


Heron 


Nonna 


Reiher 


Turtle-Dove 


Tortor 


Turteltaube 


Turtle-Dove 


Tortor 


Turteltaube 



275 



Magyar 



Latin 



Francia 



Gilice 


Turtur auritus 


Tourterelle 


Gólya 


Ciconia alba 


Cigogne 


Gyöngyvér 


Anser albifrons 


Oie rieuse 


Gyöngytyúk 


Numida melagris 


Pintade 


Halászmadár 


Sterna 


Hirondelle de mer, 
Pierre-Garin 


Haris 


Ortygometra crex 


Rale de genets 


Harkály 


Picus 


Pic 


Hattyú 


Cygnus musicus 


Cigne souvage 


Héja 


Accipiter nisus 


Epervier 


Héja 


Astur palombarius 


Autour 


Holló 


Corvus corax 


Grand corbeau 


Horokály 


Dryocopus martius 


Pic-noir 


Kacsa 


Anas 


Canard 


Kakas 


Gallus 


Coq 


Kakukk 


Cuculus canorus 


Coucou 


Kálvinista varjú 


Corvus cornix 


Corneille mantelée 


Kánya 


Milvus ictinus 


Milan royal 


Karakatna 


Graculus Garbo 


Grand cormoran 


Karvaly 


Accipiter nisus 


Epervier 


Keselyű 


Vultur 


Vautour 


Kócsag 


Ardea Alba 


Heron aigrette 


Körmös sas 


Circus 


Busard 


Kuvik 


Carine noctus 


Chouette chevêche 


Külü 


Gecinus viridis 


Pic-vart 


Liba 


Anser domesticus 


Oie 


Lúd 


Anser domesticus 


Oie 


Ölü 


Accipiter nisus 


Epervier 



276 



Angol 



Olasz 



Német 



Turtle-Dove 


Tortora 


Turteltaube 


Stork 


Cicogne 


Storch 


White-fronted Goos 


Oca lombradella 


Bläfsgans 


Guines fowl 


Gallina faraona 


Perlhuhn 


Tern 


Rondine di mare 


Seeschwalbe 


Land-Rail 


Re de quaglie 


Wachtelkönig 


Wood pecker 


Picchio 


Specht 


Whooper Swan 


Cigno selvatico 


Singschwan 


Sparrow-Hawk 


Sparviero 


Sperber 


Goshawk 


Astore 


Taubenhabicht 


Raven 


Corvo imperiale 


Rabe 


Great Black Wood- 


Picchio Nero 


Schwarzspecht 


pecker 






Due 


Anatra 


Ente 


Cock 


Gallo 


Hahn 


Cuckoo 


Cucco 


Kukuk 


Hooded Crow 


Cornacchia bigis 


Krache, Nebelkrache 


Kite 


Nibbio reale 


Gabelweihe 


Cormorent 


Marangone 


Kormoran-Scharbe 


Sparrow Hawk 


Sparviero 


Sperber 


Vulture 


Avvolto] nero 


Geier 


White Egret 


Airone maggiore 


Edelreiher 


Harrier 


Albanella 


Rohrweihe 


Little Owl 


Civetta 


Todtenkautr, Vichtel 


Green Woodpecker 


Picchio gallinaccio 


Grünspecht 


Goose 


Oca 


Hausgans 


Goose 


Oca 


Hausgans 


Sparrow Hawk 


Sparviero 


Sperber 



277 



Magyar 



Latin 



Francia 



Ölyü 

Ölyv 

Pacsirta 

Pápista varjú 

Partifecske 

Páva 

Pelikán 

Pinty 

Pipis 

Pulyka 

Réce 

Rigó 

Rigó 

Rikoltó-bagoly 

Ruca 

Sármánka 

Sárgarigó 

Sas 

Seregély 

Sirály 

Sivó-bagoly 

Sólyom 

Strucc 

Süketfajd 

Szárcsa 

Szarka 

Tarka harkály 

Túzok 



Astur palombarius 

Astur palombarius 

Alauda arvensis 

Cor vu s frugilegus 

Cotile riparis 

Pavo eristatus 

Pelecanus 

Fringilla Coelebs 

Alauda eristata 

Meleagris gallopavo 

Anas 

Turdus 

Turdus musicus 

Strix flammea 

Anas 

Emberiza citrinella 

Oriolus galbula 

Aquila 

Sturnus 

Larus 

Syrnium aluco 

Falco 

Struthio 

Tetreo urogallus 

Fulica atra 

Pica rustica 

Picus maior 

Otis tarda 



Autour 

Autour 

Alouette 

Freux 

Hirondelle de rivage 

Pavn 

Pélican 

Pinson 

Alouette cochevis 

Dindon 

Canard 

Grive 

Grive chanteuse 

Chousette effraije 

Canard 

Bruant jaune 

Loriot 

Aigle 

Etourneau 

Goëland 

Chouette boulotte 

Faucon 

Autruche 

Tétrus 

Foulque Macroule 

Pie 

Pie epeiche 

Outarde 



278 



Angol 



Olasz 



Német 



Goshawk 
Goshawk 
Sky-Larku 
Rook 

Sand-Martin 
Peacock 
Pelican 
Chaffinch 
Crested-Lark 
Turkev-cock 
Duck ^ 
Thrush 
Song-Thrush 
Barn-Owl 
Duck 

Yello^\' Bunting 
Golden Oriole 
Eaglo 
Starling 
Gull 

Tawny- Owl 
Falcon 
Ostrich 
Capercaillie 
Coot 
Magpie 

Great spotted Wood- 
pecker 
Great Bustard 



Astore 

Astore 

Lodola 

Corvo reale 

Topino 

Pavone 

Pellicano 

Fringuello 

Capellaccia 

Tacchino 

Anatra 

Tordo 

Tordo bottaccio 

Barbagianni 

Anatra 

Zigolo giallo 

Rigogolo 

Aquila 

Storno 

Gabbiano 

Gufo selvatico 

Falcone 

Struzzo 

Urogallo 

Folaga 

Cazzerà 

Picchio rosso maggiore 

Starda 



Taubenhabicht 

Taubenhabicht 

Lerche 

Saatkrähe 

Uferschwalbe 

Pfau 

Pelikan 

Fink 

Schopflerche 

Truthahn, Puter 

Ente 

Amsel, Drossel 

Singamsel 

Schleiereule 

Ente 

Goldammer 

Goldamsel, Pirol 

Adler, Aar 

Staar 

Möwe 

Waldkantz 

Falke 

Straufs 

Auerhahn 

Blässing 

Elster 

Buntspecht 

Trappe 



279 



Magyar 



Latin 



Francia 



Tyúk 

Vadgalamb 

Vadlúd 

Vadréce 

Vadruca 

Vak varjú 

Vallásbeli varjú 

Varjú 

Vércse 

Veréb 

Vészmadár 

Viharmadár 

Vízibika 

Vízityúk 



Gallina 

Columba oenas 
Anser cinereus 
Anas fera 
Anas fera 

Nyctiardes nicticorax 
lásd: Kálvinista 
és Pápista varjú 

Corvus Cornix 
Cerchneis tinnuncula 
Passer domesticus 
Procellaris 
Procellaris 
Botaurus stellaris 
Gallinula chloropus 



Poule 

Pigeon colombin 

Oie cendrée 

Canard sauvage 

Canard sauvage 

Bihoreau 



Corneille mandelés 

Cresserella 

Moineau 

Pétrel 

Pétrel 

Grand Butor 

Poule d'eau 



Angol 



Olasz 



Német 



Hen 

Stock-Dove 
Grey-lag Goose 
Wild-Duck 
Wild-Duck 
Night-Heron 

Hooded Crow 

Comon Kestril 

Sparrow 

Petrel 

Petrel 

Bittern 

Moorhen 



Gallina 
Colombella 
Oca paglistana 
Anatra selvatico 
Anatra selvatico 
Nitticora 

Comacchia bigis 

Gheppio 

Passera 

Procellaris 

Procellaris 

Tarabuso 

Sciabica 



Henne 

Wildtaube 

Wildgans 

Wildente 

Wildente 

Nachtreihei" 

Nebelkrähe 

Turmfalke 

Sperling, Spatz 

Sturmvogel 

Sturmvogel 

Rohrdommel 

Wasserhuhn 



Herman Ottó utolsó művének ezek az utolsó oldalai most jelennek meg 
először nyomtatásban. Tanulsága, érdekessége, hogy a magyar költők és a 
magyar nép madarainak népies nevét kereste más, nagy nemzetek szó- 
kincsében is. Miért? Talán ez is egy későbbi tanulmányának tárgya lett 
volna. Tény az, hogy sokirányú munkássága, sőt egymástól^ távolálló tudo- 
mányágak mívelése közben vissza-visszatért a madarakhoz. O emelte európai 
rangra a magyarországi madártani vizsgálatokat, létrehozta az ornitoló- 
giai központot. Valósággal otthona lett a Madártani Intézet, nem egy írása 
után olvashatunk hasonló bejegyzést, pl. ,, írtam Budapesten, a Magyar 
Madártani Központban, 1901. újév napján. Herman Ottó". 



280 



Madárszeretete vezette az „Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madár- 
ban is: c. könyvének megírásához, és erről tanúságot tesz bevezető sorai- 
világa" 

,,. . .Avval zárom be köszöntő szavaimat, hogy azon az úton, amely csak 
elvétve szolgál természethistorikusnak is, sok élvezethez és még több tanú- 
sághoz jutottam, s igazán örülnék, ha az utóbbiak másoknak is használná- 
nak." 

A szerző címe : 

Sebeiken Pálma 

Budapest 

Deres u. 11. 1/3 

H -1124 



281 



I 



XVII. EIN BRIEF VON J. S. PETÉNYI AN C.L. BREHM 
WÜRDE AUFGEFUNDEN 

Klaus Fischer 

Renthendorf, DDR 



J. S. Petényi (1799—1855), der zu den Mitbegründern der ungarischen 
Feldornithologie zählt, stand schon während seiner Studienzeit in Wien 
(1823—1825) in brieflicher Verbindung mit dem bekannten deutschen 
Ornithologen G. L. Brehm (1787-1864). Brehm, der seit 1813 Pfarrer in 
Unterrenthendorf war, hatte bereits zu dieser Zeit eine Vogelbalgsammlung 
mit mehr als 4000 Exemplaren aufzuweisen und verfügte über gründliche 
ornithologische Kenntnisse. 

Von dem ornithologiegeschichtlich sicher ungemein interessanten Brief- 
wechsel zwischen Brehm und Petényi ist meines Wissens nur noch dieser 
kürzlich aufgefundene Brief erhalten, der deshalb im folgenden ungekürzt 
wiedergegeben werden soll. Er ist für die Wissenschaftsgeschichte in mehr- 
facher Hinsicht von Bedeutung. Einerseits beinhaltet er wichtiges autobio- 
graphisches Material über die Lebensverhältnisse und wissenschaftlichen 
Bestrebungen Petényi-s in den Jahren 1825— 1830, andererseits gibt er auch 
Aufschluß über die Entwicklung der Ornithologie in Ungarn in diesem 
Zeitraum. Darüber hinaus veranlaßte dieser Brief Brehm dazu, Petényi zur 
Aufnahme als Mitglied in die Naturforschende Gesellschaft des Osterlandes 
vorzuschlagen und dessen Beobachtungen in Oken-s Zeitschrift ,,Isis" 
(verlg. Isis, 1830, Heft VIII, S. 796-798) bekannt zu machen. Somit ging 
-der Name Petényi-s schon 1830 in die deutschsprachige naturwissenschaftliche 
Literatur ein, was ich ebenfalls für bemerkenswert halte. 

Das Original des Briefes befindet sich im Archiv der Brehm-Gedenkstätte 
in Renthendorf (DDR) und hat folgenden Wortlaut : 

Wohlehrwürdiger Herr, 

Geliebtester Amtsbruder und Freund! 

Sie werden sich oft gewundert haben, wohin Ihr verpflichteter Petényi, der 
sich vor 4 Jahren an Sie häufiger zu schreiben und Ihnen aus seinem Vater- 
lande manches für Ihre Sammlungen zu schicken anheimig gemacht hatte, 
wohin er samt seinem Versprechen geworden?! 

Eben die Tage, wo ich 1825 im August Ihr letztes teure Schreiben nebst 
den Briefen des wohlehrw. Herrn Winkler (1) und des Herrn Kameral-Raths 
V. Waitz (2) in Wien empfangen hatte, reiste ich nach meiner langen Krank- 
heit nach Ungarn ab. Mehrere Anträge von Professorstellen schlug ich nach- 
einander bloß aus der Rücksicht aus, um meinem Vorsatze, Ungarn in 
ornithologischer Hinsicht zu bereisen, treu zu bleiben. Alle meine Versuche 
Unterstützer hierzu zu finden, worunter ich die evangel. Schulen, mehrere 

283 



Magnaten (3) zur Zeit der Krönung der Königin und des Landtages in Preß- 
burg angesprochen hatte, schlugen fehl ; keiner hatte einen wahren Sinn für 
die Naturkunde. 

In meiner Gespanschaft (4), Neograd, in dem Hause meiner Mutter fing ich, 
unbekümmert über die Zukunft, zu sammeln an. Die kleine Sammlung zog 
endlich mehrere Besucher, und unter anderen auch meinen vieljährigen 
Freund, Herrn Augustin Kuhinyi, Grundherr einiger Ortschaften, zu. 
Er nahm mich zu sich und entschloß sich, mit mir im Frühjahre 1826 eine 
Exkursion in die Karpaten, im Herbst auf die Wasser der Donau und der Theis 
zu machen. Ihn besuchte sein Schwager, Herr Niklas v. Földváry, Grundherr 
zu Peten bei Pest und Senioral-Inspektor des Pester Seniorats, auch mein 
mehrjähriger Mitschüler. Diesem gefiel die kleine ornithol. und beim Kuhinyi 
oologische (denn dieser befaßt sich bloß mit Oologie) Sammlung so sehr, 
daß er in seinem Herzen bestimmt hatte, mich in seine Nähe zu bringen. 
Eben war die Czinkotaer Pfarre (5) entledigt. Da suchte dieser Mann durch 
Einwirkung meiner Anverwandtschaft und durch die Vorstellung, daß ich 
mitten in Ungarn wohnend, die meisten Naturschätze von allen Gegenden 
herbeischaffen, in der Nähe von Pest leichtere Berührung mit Wien und dem 
Auslande haben, ja selbst ohne Exkursionen und Sammeln die Pester Landes- 
Sammlung ausforschen, beschrieben, vervollständigen und mir einen ruhm- 
vollen Namen erwerben kann. 

Ich Kurzsichtiger ließ mich blenden und wurde den 18. März 1826 zum 
Prediger der Czinkotaer Gemeinde eingeweiht. Erst nach einem Monat sah ich, 
wie sehr ich mich in meinen Hoffnungen betröge. Das ganze mir vorhin 
unbekannte Land um Pest ist eine wahre Sandwüste, leer von allen Bäumen 
und Gewässern (die beschiffte Donau ausgenommen, wo nur ganz gemeine 
Wasservögel vorkommen), leer also auch von den allermeisten interessanten 
Vögelarten. Die Gemeinde in ihrem sittlich-ökonomischen Wesen, so wie auch 
das Pfarrgebäude und Garten waren wegen des immerwährend kranken Vor- 
fahren ganz vernachlässigt und raubten mir gänzlich die ersten zwei Jahre zu 
Verbesserungen. Die häufigen Funktionen in einer aus 4 Dörfern und mehre- 
ren Pusten bestehenden Gemeinde versagen mir, den Fuß von Haus zu rühren ; 
nahe kein Wald, kein Wasser, in Pest ein elendes Museum, dessen nachlässige 
Vorsteher schon aus Eifersucht gerne den Zutritt dazu verhindern, ungerne 
was über ihre Erfahrungen hören lassen. So verstrichen. Teuerster Herr 
Bruder, meine schönsten 4 Jahre, ohne daß ich eine einzige wahrhaft ornitho- 
log. Exkursion gemacht hatte. Woher hätte ich nun etwas für Sie besseres 
sammeln und Ihnen mein Versprechen erfüllen sollen? 

Doch ich blieb dem ungeachtet nicht ganz mühselig. Da ich geradezu und 
freiherzig keine Exkursionen machen konnte, so verband ich wenigstens bei 
meinen offiziellen oder sonst unausbleiblichen Geschäften auch ornitholo- 
gische Unternehmungen. So war ich z. B. glücklich, den 23. Mai 1826, bei 
Gelegenheit unseres Senioral-Convents in Peten, im Billeer, nahe an Peten 
gelegenen Walde, bis die anderen Amtsbrüder noch schlummerten, in aller 
Früh mehrere Falco rufipes zu bemerken, einen vom Neste, aus einem 
hohlen Eichenbaume auszutreiben, zu schießen und seine Eier, die wenigstens 
unter den deutschen Ornithologen noch bis jetzt keiner beschrieben hat, 
auszunehmen. Es waren ihrer 4 an der Zahl, und ich schicke sie alle 4 Stück, 
freilich wegen eines fatalen Umstandes, daß sie nämlich schon fast ganz 
evoluierte Brut in sich hatten, recht zerbrochen, Ihnen mit der Bitte hin, 

284 



diesen Fund, wenn ihn vielleicht bis jetzt niemand gemacht oder später als 
ich ihn gemacht, beschrieben hatte, in Ihrer Ornis (6) unter meinem Namen 
den Ornithologen bekannt zu machen. Ich könnte Ihnen zwar auch schönere 
Exemplare schicken, was ich auch im Kurzen nicht ermangeln werde, aber ich 
wollte eben diese erstgefundenen Ihrem Auge vorstellen. Dieser in Sommers- 
zeiten um Pest in allen Auen, an allen baumreichen Flüssen, in den meisten 
Vorhölzern gemeinste Falke (rothfüßiger nämlich), kommt unter dem ungar. 
Namen Kis Vércse, d. h. kleiner Stoßvogel, vor, er ist in mancher Gegend so 
häufig, daß man auf etliche Schußweiten 4, 5—10 Stück derselben über den 
Wiesen, Brachfeldern, Weiden und Pappelbäumen im schwebenden, rütteln- 
den Fluge übereinander sich erheben, herum jagen und mit den Elstern im 
Kampfe mit durchdringend knirrenden Tönen, zanken sieht. Sie kommen 
schon im April her, verlassen uns im September und Oktober gänzlich. 
In seinem Magen fand ich nichts außer Käfern (vorzüglich ^Mistkäfer). 

Sein Nest fand ich nur das allererste Mal in einem hohlen Baume, wo 
die 4 Eier auf Wurzelwerk, welches mit Moos und Haaren ausgefüttert war, 
lagen. Sonst fand ich ihn stets in Elsternestern, aus denen er die Künstlerinnen 
oft gesellschaftlich wegjagt, und seine 4—5 roströthlich sehr verschieden, bald 
mehr bald weniger, bald dichter bald schütterer, bald mit größern bald 
kleinern Punkten, besprengten Eier hineinlegt. Ich hätte Ihnen 2 Paar davon 
durch den Kandidaten der Theologie, Herrn Audrey Jurenak, meinen inningst- 
geliebten Freund, welcher diese Zeilen an Sie und die Eier mitnimmt, gerne 
gesandt, aber so viel zu nehmen wäre ihm lästig gewesen. Sobald Sie sie aber 
fordern, sollen Ihnen davon alte, junge und schöne Eier zu Diensten stehen. 
Nur belieben Sie mir, je eher zu schreiben und von Pest aus nach Leipzig oder 
wo immer hin in Deutschland, einen sichern Weg zu Ihnen eröffnen. 

Ich habe die Freude zugleich, da ich selbst sehr wenig leisten kann, einige 
eifrige Freunde für die Ornithologie in Ungarn gewonnen zu haben. Unter 
diesen ist der oben erwähnte Herr Augustin v. Kubinyi in Videfalu, Nograder 
Comitat, dessen oologische Sammlung sich schon auf mehrere 100 beläuft, 
und der sich Ihr Handbuch (7), Ihre Ornis, Schiiiz-ens ornithol. Hefte (8) 
angeschafft. Mit größern Eifer sammelt der zweite Freund, Herr Niklas 
V. Földváry in Peten, unser Senioral-Inspektor und Stuhlrichter des Pester 
Comitats, denn seine Sammlung zählt schon gegen 500 Stück Vögel, Herr 
Johann Stetinay, sein Hausfreund, welchen ich das Ausstopfen und die 
Systeme der Ornithologie bekannt machte, zeichnet sich hierin am vor- 
teilhaftesten aus. Földváry kaufte sich Ihr Handbuch und Ornis und das 
noch nicht vollendete Werk Naumanns (9) an. Meine Sammlung zählt noch 
kaum 300 Stück, die wegen Mangel an Platz und Auslagen, recht bestaubt 
dastehen. Unlängst kündigte ein gewisser Schönbauer (dessen Vater einst 
Custos des National-Museums und Prof. der speziellen Naturgeschichte an 
der Pester Universität war und 1793 einen Catalogus Avium in Hungarie 
jegno observatorum herausgab) ein Werk unter einem ungemein viel ver- 
sprechenden Titel an. Die Ankündigung schicke ich Ihnen hiermit zu. 
Ich höre aber, daß er keine Sammlung hat. Wir wollen sehen, was er ohne 
gesammelt zu haben, für die Naturforscher 1830 vollständiges leisten wird? 

Daß er Falco rufipes samt Eiern gesehen und beschrieben hat, zweifle ich 
garnicht; eben aber deshalb würde es für mich unaussprechlich lieb und 
lohnend sein, wenn Herr Bruder, je eher selbe als meinen Fund bekannt 
machen möchten, worum ich Sie nochmals freundschaftlichst ersuche. 

285 



Im vorigen, 1828 Jahre machte ich eine Reise nach Banat, um meiner dort 
verheirateten zwei Schwestern zu besuchen. Den 22. desselben schoß ich bei 
dem Dorfe Törtely 6 Stück Glareola iorquata. Als ich sie abbalgte, fand ich zu 
meiner größten Freude in einem derselben ein schon zum Legen reifes Ei, 
das mir aber die Magd meines Schwagers aus dem Glase, in welchen ich es 
vom Schußblute reinigen wollte, hinauswarf und gänzlich zerschmetterte. 
Es sah folgendermaßen aus: seine Figur war länglich wie die Eier eines 
Wiederhopfs, die Größe eben dieselbe, es war schmutzig gründlichblau 
grundiert und überall mit kleinen grünbraunen Punkten bespritzt. Ich 
suchte mit aller Mühe, aber noch zu derselben Zeit vergebens, ein Nest 
ausfindig zu machen, erfuhr jedoch von vielen Hirten und Hegern, daß dieser 
Vogel, ungarisch SzeJci-Tselle genannt, der in Unterungarn an vegetablisch- 
salzigen Gewässern schaarenweise herumfliegt und sich meist nur von hart- 
schaligen Käfern ernährt, im Binsengras an morastigen Triften, oder wenn 
die Theis, Körös, Maros weitumher austritt, auch an nassen Brachfeldern, 
in den Sommersaaten unter einen klumpen Erde auf einige dürre Halme, 
seine oben beschriebenen 4—7 Eier legt. Wollen Sie von diesem Bälge, werde 
ich mit Vergnügen damit dienen, wahrscheinlich auch mit Eiern, denn ich 
habe mehreren Kommissionen gegeben, ihnen nachzustellen. Im Banat sah ich 
außer mehreren gemeinen Falken am häufigsten den Cineraceus und Cyaneus, 
so daß deren, 2, 3 — 4 Stücke an allen Fahrtstraßen, Wiesen, Saatfeldern 
herumschwebten. Vulturen waren nicht zu bekommen. Auch der Glareola 
Eier sind, soviel ich aus den deutschen Werken weiß, bis jetzt noch nicht 
beschrieben. Wollen Sie sie aus dieser meiner Beschreibung bekannt machen? 
Oder sollen wir warten, bis wir einige bekommen oder warten, bis sie ein 
anderer bekannt macht? — Wählen Sie das Beste! 

Merops apiaster kommen unterhalb von Pest häufig vor. So könnt ich außer 
diesen noch mit andern, von mir in dieser Gegend bemerkten Vögeln, die Sie 
einst in Ihrem wertesten Briefe bemerkt hatten, und zwar folgenden, nach 
und nach dienen: Falco rufus, rufipes, Alauda alpestris (diese kommt alle 
Jahre schon gegen Ende November, dies Jahr kam sie mit dem früh einge- 
tretenen schneereichen Winter schon mit Anfang November in unsere Gegend 
herbei: verweilt an den Straßen und von Schnee entblößten Flecken in 
kleineren und größeren Gesellschaften bis zum März, heuer ist sie auch jetzt 
noch da, ich füttere 2 Exemplare im Käfig, vor zwei Jahren blieben sie mir 
bis zum Mai frisch, dann überwältigten sie aber die Läuse und töten sie mir, 
ich konnte ihre Mauser nicht sehen ; wodurch könnte man sie wohl schützen ?), 
Parus biarmicus, pendulinus; Sylvia philomela, einige Laub- und Rohrsänger, 
Turdus saxatilis, Muscicapa parva, aber nur junge Vögel beim Herbstzuge, 
Himantopus rufipes, Ar dea purpurea alt und jung, nycticorax, minuta, Gallinula 
pusilla, Platypus rufinus, Podiceps minor, Fringilla domestica, und andern, 
die ich mit der Zeit noch bekommen, hoffentlich, werde. 

Den 23. Decemb. 1829 erkrankte ich sehr stark an der Leberverhärtung. 
Es ist bereits ein Vierteljahr, daß ich daran leide und meist im Zimmer mich 
verhalten muß. Dies hindert mich, in diesem schneereichen Winter Exkursio- 
nen zu machen und mehrere Wintervögel zu bekommen. Mein guter Freund 
und ein passionierter angehender Ornitholog, Herr Jurenak, der mir es heilig 
versprach, Sie in Renthendorf zu besuchen und den ich Ihrem Wohlwollen 
aufs innigste anempfehle, besuchte m.ich einige Male in Czinkota. Durch ihn 
war ich so glücklich, mehrere Schneespornammern, die man in dieser Gegend 

286 



vorhin nie bemerkt zu haben versichert, zu bekommen. Jetzt waren sie sehr 
häufig im December, Januar, Februar da. Ich hatte vor mir mehr denn 
20 Stücke verschiedener Schattierung, konnte jedoch nicht mehr als eine Art 
in verschiedensten Alterszeiten ausfindig machen, muß demzufolge einen 
Naumann und Meyer (10) in ihrer Aufstellung, obgleich auch diese keine 
wahren, bleibenden Artkennzeichen angeben, beipflichten. Herr v. Földváry 
erhielt 3 Stück derselben, wir (werden sie)* im Sommerkleid erleben, wenn sie 
den Sommer erleben ? 

Ich habe manchen Bogen schon mit meinen ornithol. Beobachtungen aus- 
gefüllt. Im Sommer soll ich, wenn ich ihn erlebe, ein paar Monate Bäder 
gebrauchen. Bei dieser Muße will ich das Brauchbarste ausziehen, ordnen und 
Ihnen, wenn Sie es gütigst erlauben, zusenden. 

Was Herr Kameral-Rath v. Waitz in botanischer Hinsicht von mir ver- 
langte, daß überließ ich, da ich mich mit der Botanik nicht mehr beschäftige, 
noch in Wien Herrn Doktor Diessing. Ich weiß nun nicht, wie weit dieser 
seinen Wünschen entsprochen? Ich bitte an diesen Herrn meinen gezie- 
mendsten Respekt, so wie auch an den wohlehrw. Secretair, Herrn Doktor 
Winkler und die ganze Naturforschende Gesellschaft des Osterlandes meine 
ergebenste Empfehlung und (herzlichsten)** Dank für die Güte zu mei 
(den, daß Sie)* mich zum korrespondierenden Mitgliedc erwählt und mir 
das Diplom zu schicken versprochen hatte. Damals erlaubte es die öster- 
reichische Regierung nicht, es anzunehmen. Jetzt könnte ich es wohl in 
Ungarn ohne Umstände erhalten. Ich trage Derselben meine künftigen dank- 
barsten Dienste, wenn Sie solche annehmen will, bereitwillig dar, und, wenn 
ich auch kein publiziertes Mitglied bin, halte ich mich verpflichtet, Ihr mit 
verlangten Vögeln aufzuwarten. 

In Tauschhandel kann ich mich für jetzt, da mir am Platze zur Aufstellung 
fehlt, mit Ihnen nicht einlassen, bis ich mich, in einem Jahre vielleicht, wenn 
ich meine Gesundheit erhalte, gänzlich der Ornithologie, wie ich gesonnen bin, 
gewidmet habe. Aber statt Vögel wünschte ich mir im gerechten Preise Ihre 
Schriften, nämlich die Ornis, die Beiträge, u. a. m. für ungarische Produkte 
zu erhalten. Wir sind hier am Gelde zu arm, als das wir uns solche Werke 
leichter anschaffen könnten. Gerne möchte ich auch zu Naumanns früheren 
und späteren Werken, zum Beckstein (11), Schinz u. s. w. kommen, um 
Vergleichungen zu machen, manchen Fehler, manches Übersehen, manche 
Übereilung, oder manches Neue aufzuhellen (wie ich wirklich einiges schon 
gefunden habe!). RathenSie, wie ich diesem Zweck am leichtesten erreichen 
könnte! 

Von meinem Freunde, Schlegel (12), habe ich seit 1826 nichts gehört. 
Wenn Sie ihm schreiben, empfehlen Sie mich ihm. Ich habe, scheint mir, 
genug geschrieben; drum will ich schon enden. Ich bitte zuvörderst meinen 
Gott, daß mein Schreiben Sie, wohlehrw. Herr Bruder, bei guter Gesundheit 
samt den Ihrigen antreffen, er aber alle, lange Jahre glücklich sein lassen 
möge; dann bitte ich Sie, mir nächstens recht viel zu schreiben; mich den 
Ihrigen und allen, die sich meiner erinnern werden zu empfehlen; meinen 
Freund JiLvenalc gütigst aufzunehmen; mir eine sichere Gelegenheit, an Sie 



*Hier fählt ein Stück des Briefes, die Wörter wurden sinnensprachen d von mir ergänzt. 
**Hier fählt ein Stück des Briefes, die Wörter wurden sinnensprachend von mir ergänzt. 

287 



öfters schreiben und Ihnen was möglich zuzusenden von Pest aus zu können, 
bekannt zu machen; daß ich so lange geschwiegen, gütigst zu verzeihen; 
Ihr ferneres Wohlwollen immerdar zu schenken, welchem ich mich mit aller 
schuldigen Achtung anempfehle, verbleibend 



dzinkota am 15. März 1830 



Ihr ergebendster Verehrer 
Joh. Salomon Petényi 



Anschrift des Autors: 

Diplomlehrer Klaus Fischer 

Direktor der Brehm-Gedenkstätte 

(DDR) 6541 Renthendorf 



Erklärung 



1. Winkler, Gottlob Friedrich (1777-1842): 1818-1829 Ganiisonsprediger in Alten- 
burg und Generalsekretär der Natui'forschenden Gesellschaft des Osterlandes. 

2. Waitz, Carl Friedrich (1774 — 1848); seit 1799 Beamter an der Herzoglichen Kammer 
in Altenbarg, war später Vizepräsident der Naturforschenden Gesellschaft des Oster- 
landes. 

3. Magnat: Angehöriger des Hochadels in Ungarn. 

4. Gespanschaft: Komitat, ungarischer Verwaltungsbezirk. 

5. Czinkota: kleine Gemeinde östlich von Pest gelegen (heute zu Budapest gehörend). 

6. Ornis: ,,Ornis oder das Neueste und Wichtigste der Vögelkunde in Verbindung mit 
mehreren Natui'forschern herausgegeben von Chr. L. Brehm, Pfarrer zu Renthendorf." 
Erste ornithologische Zeitschrift der Welt, in insgesamt 3 Heften erschienen (1824, 
1826, 1827). 

7. Handbuch : gemeint sein dürfte das ,, Lehrbuch der Naturgeschichte aller europäischen 
Vögel" von Ch. L. Brehm (1. Teil Jena 1823, 2. Teil Jena 1824). 

8. Schinz, Heinrich Rudolf (1777 — 1861); Professor an der Universität Zürich. Von 
1819 — 1830 erschienen von ihm 24 Hefte unter dem Titel ,, Naturgeschichte und 
Abbildungen der Vögel". 

9. Naumann, Johann Friedrich (1780 — 1857): bekannter deutscher Omithologe. 
Von 1820— 1860 erschien die von J. E. Naumann überarbeitete Ausgabe von Johann 
Andreas Naumanns (1744—1826) ,, Naturgeschichte der Vögel Deutschlands". 
Meyer, Bernfuzrd (1767 — 1836) : Dr. med und Ornithologe. Verfaßte u. a. 1810 zusam- 
men mit J. Wolf das ,, Taschenbuch der deutschen Vögelkunde, oder kurze Beschrei- 
bung aller Vögel Deutschlands" (2 Bände, Zusatzband 1822). 

Bechstein, Johann Mattheus (1757 — 1822): Forstmann und Ornithologe. U. a. erschien 
von 1802 bis 1812 von ihm ein ,,Omithologisches Taschen buch von und für 
Deutschland oder kurze Beschreibung aller Vögel Deutschlajids für Liebhaber dieses 
Teils der Naturgeschichte" (3 Bände). 

12. Schlegel, Hermann (1804 — 1884) : ab 1825 Präparator und später Direktor des Nieder- 
ländischen Reichsmuseums in Leiden. Er lernte Petényi 1824/25 in Wien kennen 
(nähere Angaben dazu in: Thierfelder, F. (1963): Hermann Schlegel. In: Abh. u. 
Ber. d. Naturkundl. Mus. Mauritianum Altenburg, Bd. 3. S. 39 - 62.). 



10 



11 



:288 



Verzeichnis der Synonyme: 



Alauda alpestris 
Ardea minuta 
Ar dea nycticorax 
Ardea purpurea 
Falco cineraceus 
Falco cyaneus 
Falco rufipes 
Falco rujus 
Fringilla domestica 
Gallinula pusilla 
Glareola torquata 
Himantopus rufipes 
M er ops apiaster 
Musscicapa parva 
Parus biarmicus 
Parus pendulinus 
Platypus rufinus 
Podiceps minor 
Sylvia philomela 
Turdus saxatilis 



Eremophila alpestris 
Ixohrychus minutus 
Nycticorax nycticorax 
Ardea purpurea 
Circuì pygargus 
Circus cyaneus 
Falco vespertinus 
Circus aeruginosus 
Passer domesticus 
Porzana pusilla 
Glareola pratincola 
Himantopus himantopus 
Merops apiaster 
Muscicapa parva 
Paìiurus biarmicus 
Remiz pendulinus 
Netta ruf ina 
Podiceps ruficollis 
Luscinia luscinia 
Monocail saxatilis 



289 



XVm. RÖVID KÖZLEMÉNYEK 



Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a Dunán — A füles vöcsök 
Magyarország ritkán előforduló madárfajai közé tartozik. A rendelkezésre 
álló előfordulási adatok többsége nagyobb állóvizekről származik. 

1978. XII. 10-én Gombos Zoltán és Hraskó Gábor társaságában a Dunán 
Surányi-telepnél magányosan úszó, téli ruházatú füles vöcsököt figyeltünk 
meg. Muray (Madártani Tájékoztató, 1980. jan-márc.) 1979. II. 14-én 
begyűjtötte e faj egy példányát Káposztásmegyernél. A faj ritkasága, vala- 
mint a két észlelés közötti csekély időkülönbség és távolság alapján feltehető, 
hogy ugyanarról az egyedről van szó. Ez pedig an-a utalna, hogj'^ e faj nem- 
csak átvonul a Dunán, hanem egyes példányok számára tolelési végállomás is 
e folyó. 

1982. 1. 16-án az Esztergom és Szob közötti folyószakaszon a Szent Mária-szi- 
get felső csúcsa közelében a faj egy újabb téli ruhás példányát figyeltük meg. 
A madár az árral egy ideig lejjebb sodródott, majd szárnvra kapott, és a 
folyón följebb repült. 

1985. II. 24-én Bankovics A. Dunaalmásnál figyelt meg 1 téli ruhás 
példányt. 

1985. III. 23-án Sződligettel szemben a Dunán két füles vöcsköt figyeltünk 
meg egy kősarkantyúról. A madarak rendszeresen víz alá buktak, miközben 
egyre közelebb kerültek megfigyelési helyünkhöz, míg végül 30-szoros táv- 
csövünkkel a szemük vörös Íriszét is ki tudtuk venni. Az egyik példány már 
kezdett átszíneződni. 

Az ismertetett négy megfigyelés további bizonyítékul szolgál arra nézve, 
hogy a füles vöcsök — ha szórványosan is — vonuláskor, ill. teleléskor fel- 
keresi a Dunát. 

Magyar Gábor — Waliczky Zoltán 

Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) adatok a szegedi Fehér-tóról — 1974. 
december 5-én 6 pld. (Stuhl László); 1976. november 7-én 11 pld. (Benfa 
Béla-Tajti László) ; 1976. november 10-én 1 pld. (Benei Béla-Tajti László) ; 
1976. november 28-án 2 pld. (Tajti László- Széli Antal); 1977. október 23-án 
1 pld. (Benei Béla-Tajti László); 1978. január 15-én 5 pld. (Benei Béla- 
Stuhl László; 1980. december 7-én 2 pld. (Széli Antal- Krnács György - 
Vidács Attila); 1981. november 1-én 1 pld. (Széli Antal). 

Széli Antal 



291 



Csörgő reco (Anas crecca) fészkelése a Hortobágyon — 1984. július 31-én a 
Püspökladány határában levő Ágota-pusztán (HNP) csörgő réce költését ész- 
leltem. 

A védett puszta középső részén húzódó Kerülő-ér mocsár a nyár folyamán 
állandó vízutánpótlást kapott a mesterségesen árasztott libane velő tavakból. 
A vízben dúsan nőtt a két harmatkása-faj (Glyceria maxima, G. fluitans), 
valamint a békalencsék {Lemna sp.) 

A mocsáron átgázolva egy csörgőrécetojót rebbentettem fel, amely azonban 
nem menekült, hanem körülöttem keringett, néha pedig sebesülést imitálva 
a vízbe zuhant. Öt pelyhes fiókáját a harmatkásatövek között láttam elúszni. 
Az anyamadár a száraz terepen, a dűlőúton is követett, gyalogolva és fel-fel- 
repülve igj^ekezett elcsalogatni, sőt, olykor még szinte támadóan nekem is 
fordult, míg kb. 200 m-re el nem távolodtam a mocsártól. Ekkor visszarepült 
a fiókákhoz. 

A Hortobágyon többször is felmerült már a csörgő réce esetleges költésének 
gyanúja, de megtalálni nem sikerült. 1978. jan. 10-én a Pentezug-puszta 
Pol túrás-fenék nevű mocsaránál figyeltem meg őrködő gácsért és bujkáló 
tojót, de fészekalját nem leltük meg. 

Az ágotai Kerülő-érben most megtalált, pelyhes fiókákat féltő tojó a faj 
biztos fészkelésének tekinthető. Igen furcsa viszont a rendkívül késői idő- 
pont (július vége). 

Dr. Kovács Gábor 

A daru (Grus grus) különös repülésmódja — Közismert, hogy a darvak repü- 
lés közben hátranyújtva tartják lábukat. Ez a megállapítás azonban csak opti- 
mális időjárási viszonyok mellett érvényes. Erős hidegben (— 10 °C körül) 
lábukat nem hátranyújtva, hanem hasuk alá húzva, előrehajlított állapotban 
tartják; úgy látszik, ezzel is próbálják csökkenteni testük hőveszteségét. Ezt 
a jelenséget áttelelő darvaknál figyeltük meg 1983. II. 23-án a Kardoskúti 
Fehértavon. id. Farkas István természetvédelmi őrrel. A tóra behúzó csapatok 
egyedei a rekordhideget jelentő — 16 °C-os éjszakai minimumot követő 
napon 60— 70%-ban behúzott lábbal repültek. A darvak látványa ezáltal 
óriási vadludakra emlékeztetett. Ezen a télen (1982/83) a mintegy 3000 át- 
telelő daruból 2000 a februári hidegperiódusban is kitartott a Kardoskúti 
Rezervátumban. 

Dr. Bankovics Attila 

Újabb pártásdaru (Anthropoides virgo) előfordulása Magyarországon - 1984. 
szeptember 8-án alacsonyan húzó, magányos pártás darvat figyeltem meg 
Rakamaz közelében, a Tisza holtága felett. A rakamazi adat e faj kilencedik 
előfordulását igazolja Magyarországon. Elgondolkoztató, hogy amíg az első 
két gyűjtött példány 1858 — 1901 időközéből származik, az utóbbi huszonöt év 
szolgáltatta, két alkalommal csapatosan is a további észleléseket. 

Dr. Sterbetz István 



292 



Szerecsensirály (Larus melanocephalus) fészkelése a Hortobágyon — A szere- 

csensirály (Larus melanocephalus Temm.) nem számít gyakori vendégnek a 
Hortobágyon. Vonulás, kóborlás során is csak igen ritkán kerül szem elé. Leg- 
utóbb 1976. máj. 5-én Fintha (in verb.) látott 5 példányt Balmazújváros 
mellett, 

1984-ben Hortobágy két, egymástól távol (20 km) eső mocsarában sikerült 
költését észlelnünk. 

1. Fekete-rét. A négyéves munkával rekonstruált és 1982 nyarán vízzel fel- 
töltött mocsár vezérárka mentén a kotrásból származó, elterített és elegyenge- 
tett földtömegek több kopár szigetet képeztek, amelyeken már 1983-ban is 
volt dankasirálytelep. 1984-ben több szigetet is birtokba vettek a danka- 
sirályok, amelyek közül éppen a legkisebbiken telepedett meg a szerecsen- 
sirály is, kb. 60 pár dankasirály és egy pár küszvágó csér társaságában. 
Ezt a szigetet pionír gyomnövénytársulások terjedő foltjai tarkítják. 

A sirályfészkek főleg kamilla (Matricaria chamilla), ebszékfű (Matricaria 
inodora), felemás zsázsa (Lepidium perforatum) állományában épültek. 
Legtöbb fészekanyagot a szerecsensirály fészke tartalmazott; főleg nád, 
száraz káka, liídőr kórói és tollak voltak benne. 

Jún. 10. : 1 példány szállt a telep fölött. 

Jún. 15.: előkerült a fészek 3 tojással. 

Jún. 20. : mindkét öreg madár megfigyelése a telepen. 

Jún. 21. : két fióka, egy záptojás. Az öregek egy távolabbi szigetre vezetik el 
a fiókáikat. 

Későbbi kóborlásai során a szerecsensirály a Kunmadarasi-puszta északi 
részén, a Darvas-szigeten is megjelent (júl. 5-én 1 aduit példány). 

2. Angyalháza. A puszta délnyugati részén található Nagyág-ér mocsár- 
rétet május első napjaiban elárasztották. Kb. 400 párból álló dankasirálytelep 
alakult ki, amelyen szintén költött egy pár szerecsensirály. 

A telep az erősen zsombékoló vízi harmatkása (Glyceria maxima) állomá- 
nyában létesült. A szerecsensirályok fészkét nem sikerült megtalálni, de a 
féltő madarak, illetőleg később a repülős fiatalokkal együtt mutatkozó aduit 
példányok megfigyelése alapján a költés biztosra vehető. 

Fészkelésre utaló adatok: 

Jún. 19.: 1 nászruhás pld. Borzason, a felhagyott kacsanevelő tó sekély 
vizén. 

Jún. 22. : Angyalháza, 2 féltő aduit és 3 repülős juv. megfigyelése. 

Jún. 28.: ugyanott 2 aduit és 3 repülős juv. megfigyelése. 

Aug. 25. : Bodnár Mihály-\ya\ láttunk egy nyugalmi tollazatú példányt a 
kb. 6 km-re levő pentezugi Kutas-fenék mellett a száraz birkalegelőn. Nem 
keveredett az ott gj^ülekező dankasirályok közé. 

Érdemes ezentúl fokozottan szemmel tartani a hortobágyi és más tiszán- 
túli sirálytelepeket (Ágota, Angyalháza, Pentezug, Darvas, Fekete-rét, 
Poroszló, Hosszúpályi, Berettyóújfalu stb.), mert előfordulhat újabb költés, 
sőt esetleg kisebb populáció kialakulása is. 

Mag László — dr. Kovács Gábor 

Kalandra pacsirta (Melanocorypha calandra) előfordulása a Kiskunságban — 
A Kiskunsági Nemzeti Park területén Fülöpháza határában 1984. IX. 21-én 
15 óra körül egy kalandra pacsirtát figyeltem meg, A madár a Hattyú-szék 

293 



kiszáradt medrében tartózkodott, az autónk előtt felrepült, majd kb. 30 m-re 
újból leszállt. 7X50-es távcsővel megfigyelve a fajra jellemző ismertető- 
jegyek azonosíthatóak voltak. 

Szenek Zoltán 

Kormos varjú (Corviis c. corone) megfigyelése a Szigetköz keleti részén — 

1984. április Iá-én Nagybajcs határában, hét dolmányos varjú társaságában 
egy kormos varjút figj^eltem meg. A madarakat kerékpárral jól meg lehetett 
közelíteni. így a faji hovatartozásukat egyértelműen sikerült eldönteni. 

A közeli árterületeken a dolmányos varjak már megkezdték a költést, így 
a kormos varjú fészkelése is feltételezhetővé vált e környéken. 

Márkus Ferenc 



Aszatban fennakadt barátcinege (Parus palustris) — A Bükk hegység nyuga- 
ti felében húzódó Tótfalusi-völgyben 1984. X. 18-án a patakmenti kiterjedt 
aszatállomány ban {Cirsium sp. ) egy barátcinegét találtam a sűrűn álló aszat ter- 
mésébe ragadva. A jobb szárnyának alsó felével odaragadt madár a szárnyán 
lógva vergődött. Amikor kiszabadítani feléje nyúltam, eg}'^ végső erőteljes 
rándulással kiszabadult és elrepült. Ezekben a napokban számos barátcinegét 
figyeltem meg, amint az aszatmezőket látogatták. 

Dr. Marián Miklós 



■{%i,í 




1. tíitta neuinayer — biotop (Fhoto: E. Schmidt). 



294 







2. Mykene (Photo: E. Schmidt). 



Adatok a szirti csúszka (Sitt a neuinayer) etológ;iájálioz és ökológiájához — 

Egy görögországi út kapcsán 1984 júliusában alkalmunk volt több szirti- 
csúszkapárt huzamosabb ideig megfigyelni, elsősorban Toló (Peloponnesos) 
környékén. Megfigyeléseink eredményeit a következőkben összegezzük. 

A párok többnyire szorosan összetartottak, egymás közelében mozogtak, 
láthatóan revirt (esetenként igen nagy területet) tartottak. A tolói kikötőnél 
például egy kb. 500 méter hosszú frissen fejtett, viszonylag alacsony sziklafal 
tartozott az ott tanyázó pár re vir j éhez. 

Nem idegenkedtek az emberi közelségtől, az előbb említett pár például 
nyugodtan ugrált a sziklákon, míg pár méterrel alatta sok ember és autó 
fordult meg. Egy másik pár, amelynek fő tartózkodási helye a kempingünk 
(Toló) felett húzódó, sziklákkal és bokrosokkal borított terület volt, rend- 
szeresen felkereste az attól légvonalban «egalább 200 méternyire fekvő törme- 
léktelepet, ahol a bontásból származó téglákon keresgéltek. 

A párok a hajnali (napfelkelte előtt és után) időszakban és az alkonyati 
órákban voltak a legaktívabbak, hangjukat is ilyenkor hallatták a leggyak- 
rabban, de mozogtak és énekeltek a legmelegebb déli órákban is (pl. Mykene). 

A szirti csúszka éneke hangos, trillázó, gyakran a kanári énekére, illetve az 
erdei pityer hangjára emlékeztető. Tolóban megfigyeltük, amint a hím és a 
tojó egy-egy sziklacsúcson egymás közelében ülve, egymásnak felelve énekel- 
tek. A szirti csúszka trilláinak egyike emlékeztetett a csúszka (Sitta europaea) 

295 



hangjára; 11-én egy hím egyik strófája a fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) 
énekére hasonlított. 

A megfigyelt jDéldányok elsősorban nem a meredek sziklafalakon keresgél- 
tek, hanem a fű közül kiálló sziklákon vagy közöttük a földön kutattak 
táplálék után. A tengerparton több ízben láttuk őket a parti sziklákon, illetve 
a kavicsos fövenyen ugrálni. Gyakran keresgéltek a revirben álló emberi 
épületeken is. A tolói kemping feletti sziklákon megfigyelt pár különösen a 
késő délutáni és az alkonyati órákban nagyobb távolságra (több száz méter- 
nyire) is elrepült. Ilyenkor szorosan a machia felett maradtak, közben több- 
ször is megültek a bokrok csúcsán. Tartásuk ilyenkor a hantmadarakéra 
emlékeztetett. Röptük surrogó, az ökörszeméhez hasonló, tulajdonképpen 
egyenes vonalú, de közben alig észrevehető, rövid íveket írnak le. A repülő 
madár alakja elsősorban zömök teste és erős, hosszú csőre miatt a jégmadárra 
hasonlít. Ha a pár együtt repült, mindig szorosan egymás nyomában marad- 
tak. 

A sziklákon ugráló, keresgélő madár az ugrások üteméhez igazodó, ideges- 
nek tűnő gyors mozdulatokat végez a szárnyával, és testét is kicsit a fülemü- 
lére (Luscinia megarhynchos) emlékeztetően billegeti. 

Gyakran és előszeretettel ültek fel kis csúcsokra, ahol a hím néhány strófát 
énekelt, máskor akár hosszasan tollászkodtak ott. 

Más madárfajokkal való kapcsolatukhoz két adatunk van: 8-án Athén 
(Dafni) közelében egy déli hantmadár (Oenanthe hispanica) hím vágott a 
sziklán ülő csúszkára, mire az nyomban elrepült onnét; 10-én a késő alkonyati 
időben Tolóban az egyik példány a bokor csúcsán ülve hosszasan tollászko- 
dott. Később a párja is melléje szállt, de ekkor egy fekete rigó (Turdus merula) 
repült a közelükbe, mire mindkét csúszka, mintegy menekülésszerűen, 
elrepült onnét. 

Schmidt Egon — Schmidt András 

Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) áttelelése — Az 1984 -85-ös kemény 
tél ellenére voltak áttelelő szürkebegyek Tarnalelesz környékén. 

A vastag hótakaró és a nagy hideg igen megnehezítette a madarak táplálék- 
szerzését, ezért csak a déli kitettségű — úgynevezett — verőoldalakon 
tartózkodtak, ahol a vízmosásokban, a hegyoldalakon gallykupacok vagy 
sűrű bokrosok voltak. 

1985. I. 23.: Tarnalelesz, Vermes, 1 példány a vadetető közelében erdei 
fenyvesben ; 

II. 4.: Szentdomonkos, Kő-meg-verő, 3 példány a fiatal akácosban; 

II. 21.: Tarnalelesz, Vállós-kert, 1 példány a fiatal lucosban; 

II. 28. : Bükkszenterzsébet, Vár-hegy, 2 példány a sziklás, bokros verőolda- 
lon; 

III. 3. : Váraszó, a faluban, 1 példány a patak menti bozótban. 

Matyikó Tibor 

Adatok az északi sárga billegető (Motacilla flava thimbergi) előfordulásá- 
hoz Magyarországon — Az északi sárga billegető hazai előfordulásáról csak 
szórványos adatok ismertek az irodalomból. A véltnél gyakoribb előfordu- 
lásra utalnak a következő megfigyelések. 

296 



1981. április 8-án Hraslcó Oáhor-x&l a Zámolyi-víztározó partján a bokro- 
sokkal tarkított réten egy északi sárga billegető hím példányát vettük észre. 
A madár egy bokor csúcsán ült, mely megkönnyítette a megfigyelést. 

1982. május 15-én a székesfehérvári halastavaknál két thunhergi hímet 
észleltünk. A madarak egy földúton mozogtak. 

1984. április 29-én a Livai-halastavak mellett kb. 20 példányból álló sárga- 
billegető-csapatot figyeltünk meg, amint egy akácfaliget lombkorona jáÍDan 
mozogtak. A madarak közül az egyik thunhergi hímnek bizonj^iüt. 

Magvai' Gábor — Waliczky Zoltán 

Egy kiemelkedően csapadékos időszak jelentősége a Fertő madárvilágában — 

1982 nyarán szokatlanul nagy esőzés volt Sopron környékén. Még az egyéb- 
ként száraz nyarú Fertő délkeleti partján, Meszikó-pusztán is 105,1 mm csa- 
padék hullott júliusban és 111,4 mm augusztusban. Ezzel az évi csapadékösz- 
szeg 776,3 mm-re emelkedett, majdnem felével meghaladva az 529,7 mm-es 
tízéves átlagot (ÉVIZIG Fertő Tavi Kutató Állomás adatai). 

Az esőzés hatására feltöltődött Meszikó-pusztánál a falu és az országhatár 
közé eső Cikes nevű tó. Ezt a tavat már Chernél (1889) is leírta: ,, . . .a Meszikó 
tőjén elterülő 'Csikes', hol a schwarze Seeschwalbe ( Hydrochelidon nigra) 
százával költött. . ." 

Tulajdonképpen ez az egyetlen fertőzugi szikes tó, amely a határváltozás 
után is nálunk maradt, de a húszas évek végén lecsapolták. Most, hogy 
ismét vízzel telt az egykori tómeder, a száraz legelő madárvilága nagyon 
gyorsan megváltozott. Érdekesebb megfigyelési adatok: nagykócsag (Egretta, 
Casmerodius alba) 1982. 08. 05. — 150 pld.; batla (Plegadis falcinellus) 

1982. 10. 16. - 5 pld. ; nyári lúd ("^n-ser awser; 1982. 10. 13-14. - 1300 pld.; 

1983. 03. 02-05. - 2000 pld.; vörös ásólúd (Tandorna ferruginea) 
1983. 05. 12. - 1 tojó; nyílfarkú réce (Anas acuta) 1983. 03. 30. - 04. 03. - 
400 pld.; kanalas réce (Anas dypeata) 1983. 03. 30-04. 03. - 400 pld.; 
nagypóling (Numenius arquata) 1982. 10. 16. — 800. pld.; pajzsoscankó 
(Philomachus pugnax) 1983. 03. 30-04. 17. - 3000 pld. 

Az 1983. év figyelemre méltó fészkelési adatai: 

— kisebb dankasirály (Larus ridihundus) kolóniák kialakulása; 

— a piroslábú cankó (Tringa totanus), a kanalas réce (Anas dypeata), 
a nagygoda (Limosa limosa) költése ; 

— először telepedett meg a Fertőzug hazai részén a gulipán (Recurvirostra 
avosetta), amely eddig csak háromszor került szem elé, de most 3 pár fészkelt 
a Cikes tó vizéből kiemelkedő csatornapartokon. 

A víz lehúzódása után a kifehéredett, száraz moszattömeg nemeztakaró- 
ként borította a talajfelszínt, csak néhány zsióka ( Bolboschoenus maritimus) 
és sziki szittyó (J uncus gerardi) tudta keresztültörni. Ezen a fehér moszat- 
szőnyegen fészkelt 6 pár széki lile, amely a Fertőzug osztrák részén rendszere- 
sen költ, de a hazai oldalon — megfelelő élőhely híján — még egyszer sem 
sikerült észlelni. 1984-ben már nem jelentek meg, de a gulipánt sem láttam. 
A Cikes tava újra eltűnt. Az 1983. évi szárazság óta megint nincsenek a 
madárvilág gazdagodására utaló jelenségek, ezért szükség volna a — Fertő 
Bioszféra Rezervátum magterületét képező — szikes tavak mielőbbi vissza- 
alakítására. 

297 



Irodalom: Chernél I. (1880): Madártani kutatások a Fertő délkeleti részein 
és a „Hanyságban". Sopron, 18. 895. sz. 

Dr. Kárpáti László 

Ritkább madáriajok előfordulása Szeged környékén— 1983. december 11-én 
a pusztaszeri Dongér-tó medrében pld. sarkantj^ús sármányt (Galcarius lap- 
jionicus) figyeltem meg Krnács György és Tóth Miklós társaságában. 1984. 
május 23-án a sándorfalvi Székalj felett a pásztormadár (Pastor roseus) 10-es 
csapata repült át egy seregéllyel (Sturnus vulgaris). Ugyanekkor a szegedi 
Fertőn, a halastavak melletti lucernaföldön is tartózkodott 6 táplálkozó pél- 
dány ( Kauf f mann Gábor megfigyelései). A Szegedi Fehér-tón 1 csigaforgatót 
(Haematopus ostralegus) láttam Bakosai Gábor-ra\ 1984. május 13-án a 
XV-ös tóban. A szegedi Fertőn is mutatkozott 1 példány 1984. szeptember 
16-án. 

Ugyanitt 1984. szeptember 8-án 1 kőforgatót (Arenaria interpres) figyel- 
tem meg Krnács György-gye\. A szegedi Fehér-tón 1984. szeptember 1-én a 
lecsapolt X/I-es tóban ezüstsirályok (Larus argentatus) csapata mellett 
álldogáló kacagó csért (Gelochelidon nilotica) láttam, amely nemsokára 
szárnyra kelt, és elrepült keleti irányba, a IV-es tó fölé. A madarat dr. Molnár 
Gyulával, Puskás Lajossal és Siprikó Sándorral figyeltem meg. Ugyanekkor 
és ugyanitt 1 tavi cankó (Tringa stagnatilis) is tartózkodott a tavon. 

Széli Antal 

Adatok Thasos és Kefalinia szigetek (Görögország) madárvilágához — Egy 

turistaút kapcsán alkalmunk volt meglátogatni a nevezett két szigetet, és mivel 
Görögország — különösen a hozzá tartozó szigetek — faunisztikai szempont- 
ból még nem teljesen kutatottak, érdemesnek tartjuk a megfigyelt fajokat 
felsorolni. A mennyiségi adatokból a megfigyelések alkalomszerű jellege miatt 
eltekintünk, legfeljebb az általános benyomások alapján teszünk néhány 
megjegyzést, illetve egyes egyedi megfigyelések pontos adatát rögzítjük. 

Thasos, 1984. 7. 2—4.: Streptopelia turtur, Upupa epops, Hirundo rustica 
(gyakori), H. daurica (gyakori), Delichon urbica, Corvus corax, Corvus comix 
(gyakori). Parus major, P. caeruleus (kevés), Certhia hrachydactyla (3-án 1 pld. 
öreg állományú olajligetben), Luscinia megarhynchos, Cettia cetti (több 
példány énekel), Sylvia melanocephala (gyakori), Phylloscopus collybita. 
Muscicapa striata (nemrégen kirepült fiatalok), Lanius collurio. Passer 
domesticus, P. montanus, Chloris chloris (gyakori), Carduelis carduelis (gyakori), 
Serinus serinus, Fringilla coelebs (két hím még énekelt). 

Kefalinia, 1984. 7. 14-19.: Buteo buteo (16-án 1 pld.), Buteo rufinus? 
(2 pld. távol, kedvezőtlen világítás mellett), Streptopelia turtur (kevés, 
a hímek még szólnak), Otus scops, Athene noctua (15-én az olajfa törzsén 
1 példány, 18-án sziklás területen 2 példány), Apus apus (16-án késő délután 
50-60 pld. a légtérben vadászik), A. melba (16-án 50-60 pld. az előbbi 
sarlósfecskékkel együtt), Alcedo atthis (18-án 1 pld. Sami közelében a patak- 
mederben), Galerida eristata (kirepült fiatalokat etető pár), Hirundo rustica, 
H. daurica, Delichon urbica, Corvus corax (18-án 5 pld. egy, az évi fiatallal az 
útszéli szemétrakás mellett), Garrulus glandarius (az olajligetekben viszonylag 
gyakori), Parus major, P. caeruleus Turdus, merula, Oenanthe oenanthe, 

298 



O. hispanica, Saxicola torquata, Hippola is pallida, H. olivetorum (16-án 1 ad. 
2 kirepült fiatalt etet), Sylvia melanocephala (gyakori), Muscicapa striata, 
Anthus campestris (18-án 1 pld.), Motacilla alba (17-én 3 pld. ), M. flava 
feldeggi (15-én ad. hím a patakmederben Sami közelében), Lanius senator 
(Sami közelében, gyakori, legalább 8—10 pár; a családok még együtt, a fiata- 
lokat több párnál még etették az öregek). Passer domesticus (tarlókon nagyobb 
csapatokban), P. hispaniolensis (15-én 1 ad. hím), Chloris chloris (gyakori, 
többször láttunk kirepült fiatalokat etető öregeket), Carduelis carduelis 
(mint a Chloris chloris), Acanthis cannahina (kevés), F ringilla coelebs, 
Emberiza hortulana, E. caesia, E. melanocephala (valamennyi sármánj^faj) 
Emberiza cirlus (néhány hím énekel, 17-én egy hím táplálékkal) egyedei elő- 
szeretettel járták a gabonatarlókat. 

Schmidt Egon —Schmidt András 

Short Notps 

Slavonian Grebe (Podiceps auritus) on the Danube — The Slavonian Grebe is one of the 
bird species rarely found in Hungary. The data available is mostly derived from oiu* large 
standing waters. 

On 10th December 1978, the authors observed ~ in the company of Z. Gombos and O. 
Hraskó - a solitary winter plumage Slavonia Grebeon the Danube at tlio Surányi- Works. 
R.Muray (Mad. Táj., 1980. Jan. — Mai-ch) collected a specimen of this species at Káposz- 
tásmegyer on 14th Februaiy 1979. Rareness of this species, as well as the slight differences 
in time and distance between the two observations, seem to indicate that it was the same 
individual that was observed. This points to the fact that this species is not only a passage 
migrant on the Danube, but for certain specimens this river is also a wintering place. 

On 16th January, a different winter plumage specimen M-as observed on the stretch 
between Esztergom and Szob close to the Szent Maria island. For some time the bird 
drifted with the current but later flew up-river. 

On 24th February 1985, A. Bankomcs observed a winter plumage specimen at Dima- 
almás. On 23rd March 1985, opposite to Sződliget on the Danube, two Slavonian Grebes 
were observed. The birds were diving regularly, and consequently came closer to the 
authors' observation point until finally, using 30 X binoculars, they could observe their 
irises. 

The five observations referred to above serve as additional proof that the Slavonian 
Grebe — though sporadically — is visiting the Danube as a passage migrant or a winter 
visitor. 

G. Magyar - Z. Waliczky 

Data of the Red-breasted Goose (Branta ruficoUis) on the Fehér-tó near Szeged — On 
5. XII. 1974 - %^Y>-(I^- Stuhl); on 7. XI. 1976 - 11 Sp. f ß. Beuta -L. Tajti); on 10. XI. 

1976 - 1 Sp. (B. Benei-L. Tajti); 28. XI. 1976 - 2 Sp. (L. Tajti- A. Széli); 23. X. 

1977 - 1 Sp. (B. Benei-L. Tajti); 15. I. 1978 - 5 Sp. (B. Benei-L. Stuhl); 7. XII. 
1980 - 2 Sp. (A. Széll-Chj. Krndcs-A. Vidács); 1. XI. 1981 - 1 Sp. (A. Széli). 

A. Széli 

Nesting of Teal (Anas crecca) on the Hortobágy — On 31st July 1984, the successful 
breeding of Teal was observed by the author on Agota-puszta, on fields adjoining Püspök- 
ladány. 

During the summer, the marshland Kerülő-cr, extending over the middle pai't of puszta 
nature reserve, received a permanent water supply from the artificially inundated duck 
ponds. In the water, Qlyceria maxima, Olyceria fluitans as well as Lemna sp. were growing 
abundantly. 

Having waded across the marshland, the author disturbed the Teal. However, it did not 
flee but flew in circles around him. Sometimes it acted as if wounded and fell into the 

299 



water. Downy young were seen swimming away among the Glyceria plants. The mother 
bird continued following the author on the dry ground, walking and flying up, attempting 
to alliu-e him, and sometimes aggressively ran into him until he finally moved about 200 m 
from the marshland. Then she flew back to her young. 

Suspicion of the possible successful nesting of Teal has been noted several times already, 
but it was never observed. On 10th June 1978, a drake and duck were observed at the 
Polturás-fenék mai-shlajnd of the Pontezug-pviszta, but the brood was not found. 

The duck with its downy young found in the Keriilö-ér brook at Ágota can be considered 
as defunte proof of the nesting of this species. However, the very late date is rather 
extraordinaiy (end of July!). 

Dr. G. Kovács 

The extraordinary flight of the Common Crane (Grus grus) — It is well known that 
Common Craiies hold their legs stretched backwaids while flying. However this is only 
valid under optimum weather conditions. In very cold weather (about — 10 °C) they do 
not hold their legs stretched backwards but draw them under their stomach, probably 
trying to reduce theü' body heat loss. The author — together with the warden 1. Farkas 
sen. — observed this phenomenon on 23rd February 1 983 at Lake Fehér-tó nearKardoskút. 
Individuals were passing close to the Lake the day following the — 16 °C minimum night 
cold record, and 60 to 70 per cent of them had their legs drawn in. Therefore, the Cranes 
were reminiscent of giant wildgeese. During the winter of 1982/83, out of about 3000 
^vintering Cranes, 2000 were present in the February cold pei'iod at the Kardoskút Nature 
Reserve. 

Dr. A. Bankovics 

A new record of Demoiselle Crane (Anthropoides virgo) in Hungary — On 8th September 
1984, the author watched a solitary Demoiselle Crane flying low, in the vicinity of Raka- 
maz, over the backwater of the river Tisza. This constitutes the ninth record of this species 
in Hungary. It is notable that the first two collected specimens originated from the period 
between 1858 to 1901, whilst the further sightings (flocks on two occasions) were recorded 
during the latter 25 years. 

Dr. I. Sterbetz 

Nesting of the Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) on the Hortobágy National 
Park — The Mediterranean Gull is not a frequent visitor on the Hortobágy puszta, even 
as a passage migrant. On the last occasion, Fintha (in verb.) saw five specimens near 
Balmazújváros on 5th May 1976. In 1984, its nesting success was observed in two separate 
marshes of the Hortobágy. 

1. Fekete-rét. In the maishland restored by four years of work and filled up with water 
in summer 1982, on the leading ditch, where spread and levelled masses of earth derived 
from dredging form several barren isles, there was a Black-headed Gull colony in 1983. 
In 1984, several isles were occupied by the Black-headed Gulls, on the smallest isle the 
Mediterranean Gull also settled down in the company of about 50 pairs of Black-headed 
Gulls and one pair of Common Terns. This isle is variegated with spreading spots of 
pioneering weed associations. The gull nests were built up especially in stands of Camomile 
(Matricaria chamomilla) , Scentless Matricaria (Matricaria inodora), and cress sp. (Lepidi- 
um perfoliatum) . Most nest materials were found in the Mediterranean Gull nest, especially 
Common Read, Dry Bulrush, dry stalks of Water Plantain, and feathers. 

June 10: one solicitous specimen was seen above the colony. 

June 15: a nest with three eggs was found. 

June 20: both old birds were seen in the colony. 

June 21 : two young birds, one addled egg. The old birds are leading the joung to a 
more remote isle. 

In the course of its later strayings one bird also appeared on the northern part of the 
Kunmadaras puszta, on the Darvas isle (July 5, one adult). 

2. Angyalháza. The Nagy-ér marshland to be found on the southwestern part of the 
puszta was inundated during the first days of May. A Black-headed Gull colony of some 
400 pairs developed and a pair of Mediterranean Gulls also nested. 

300 



The colony is situated in a bogg}- water Glyceria maxima stand. The nest was not detect- 
ed but successful breeding was later proved. 

June 1 9 : one specimen in nuptial pluinage at Borzas, on the shallow water of an aban- 
doned duck-pond. 

Jime 22 : two solicitous specimens at Nagyság-ér. 

June 28: two adults and three flying juveniles at the same site. 

On 25th August : the authors and M. Bodnár saw a winter plumage specimen on a dry 
sheep-run at Pentezug near Kutas-fenék. The bird not mix with the Black-headed Gulls 
there. 

It seems worth while to watch ino re closely the gull colonies at Hortobágy-puszta and 
on other areas east of the river Tisza (Ágota, Angyalháza, Pentezug, Darvas, Fekete-rét, 
Poroszló, Hosszúpályi, Berettyóújfalu etc.), as fui'ther breeding or the development of a 
small population may occur in the future. 

-Dr. G. Kovács 

Presence of the Calandra Lark (Melanocorypha calandra) in the Kiskunság National 
Park — In the Kiskunság National Park, on fields adjoining Fülöpháza, the author ob- 
served a Calandra Lark on the 21st September 1984. The bird, situated in the dry bed of 
Hattyú-szék, took flight in front of the author's car and then flew down again about 30 m 
away. Watched through 7 X "0 binoculars, the characteristic features of this species could 
be identified. 

Z. Szenek 

Observation of a Carrion Crow (Corvus. corone) in the eastern part of Szigetköz — On 

fields adjoining Nagybajcs, the author observed a Carrion Crow in the company of seven 
Hooded Crows on April 14. 1984. Using a bicycle, the bii'ds were approached and identified. 
On flood areas nearby, some Hooded Crows had already started to hatch, thus nesting of 
the Carrion Crow in this region seems probable. 

F. Márkus 

A Marsh Tit (Parus palustris) snagged in a thistle stand — In the Tótfalusi valley, 
extending over the western half of the Bükk mountains, in an extensive thistle (Cirsium 
■sp.) stand, a Marsh Tit was found by the author. The bird was hanging from a thistle 
with the lower half of its right wing stuck to it, and was fluttering its wings. As the author 
reached out to release it, it brook loose with a final violent tug and flew away. 

These days, Marsh Tits are observed in large numbers visiting the thistle fields. 

Dr. M. Marián 

Contributions to the ethology and ecology of the Rock Nuthatch (Sitta neumayer) — On 

a journey to Greece in July 1984, the authors had an opportunity to watch several pairs 
of Rock Nuthatch for quite a long time, mainly in the environs of Tolo (Peloponnesos). 
The results of their observations are summed up as follows : 

For the most part, the pairs remained close together, moved close to each other, and 
apparently stayed in a permanent place of abode (in some cases, in a very large area). 
For example, at the Tolo port a roughly 500 m long, freshly quarried, relatively low cliff 
provided the habitat for the pair living there. 

The birds were quite tame. The pair mentioned above were quietly moving about on 
the cliffs whilst a few metres below several people and cars arrived. Another pair, whose 
main place of abode was the area covered with rocks and bushes above the authors' 
camping place, systematically frequented a rubbish heap nearby where they rummaged 
about on the bricks and stones. 

In the dawn hours (before and after sunrise) and at nightfall the pairs were most active, 
emitted sounds most frequently, but they were also moving and singing in the hottest 
noon hours (e. g. Mykene). 

The song is loud and reminiscent of a Canary or Tree Pipit. At Tolo, a pair perched close 
to one another, each on a peak of a cliff, were singing and kept answering one another. 
Sometimes the song was reminiscent of the Nuthatch (Sitta europaea). On the 11th, one 
verse of the male resembled the song of a Willow Warbler ( Phylloscopiis trochilus). 

301 



The watched specimens were not rummaging about for food on the cliffs, but mainly 
on the rocks emerging from the grabs or on the ground in between the rocks. At the seaside, 
the bh'ds were seen ruminaging about, on several occasions, on the cliffs and the pebbly 
sand. Often they were seem rummaging on human buildings. The pair watched on the 
cliff above the Tolo campsite also flew large distances (several hundred metres), especially 
in the late afternoon hours and at nightfall. On such occasions they remained just above 
the cliffs and often perched on the bushes. Their behaviour was reminiscent of Wheatear 
spp. Their flight is scuttling, similar to that of the Wren, generally straight but with hardly 
perceptible short curves. The shape of the flying bird — especially due to its squat body 
and strong long beak — i-esembles the Kingfisher. When the pair were flying together they 
always followed each other's track. 

Whilst rummaging on the cliffs, they made apparently nervous quick movements with 
their wings, adjusting themselves to the rhythm of jumps and wagged the body, somewhat 
reminiscent of Nightingale (Luscinia megarhynchos) . They often willingly perching on 
small peaks where the male sang a few verses, on other occasions they preened for quite a 
long time. 

As regards their relations towards other bird species, we observed the following : on the 
8th, in the vicinity of Athens (Dafni), a male Black-eared Wheatear (0. hispanica) struck 
out at a Rock Nuthach perched on a rock, whereupon the latter flew away immediately; 
on the 10th, at nightfall in Tolo, one specimen perched on top of a bush and preened for 
a long time. Later, its partner flew closeby but then a Blackbird (Tttrdvs menda) flew 
close to them \\lierenpon both birds took flight. 

E. Schmidt -A. Schmidt 

Wiiitmng of the Dunnock (Prunella moduláris) — In spite of the hard winter in 1984/85, 
Dunnocks have been present in the environs of Tainalelesz. 

The thick snow and hard cold created difficulties in finding food, therefore they were- 
conipelled to stay mostly on the so-called sunlit sides of southern exposure, in gullies, and 
on hillsides covered with piles of twigs or dense coppices. 

23 Januaiy 1985: Tarnalelesz, Vermes, 1 specimen near a food trough in a coniferous 
forest. 

4 February: Szentdomonkos, Ko-meg-verő, 3 young specimens m a yovmg acacia grove^ 

21 February: Tarnalelesz, Vállós-kert garden, 1 young specimen in a spiaice forest. 

28 February: Bükkszenterzsébet, Vár-hegy hill, 2 specimens on a rocky, bushy, sunlit 
hillside. 

3 March: Váraszó, in the village, one specimen in the coppice along the brook. 

T. Matyikó 

Data on the presence of the Grey-headed Wagtail (Motacilla flava thunbergl) in Hungary — 

There is only sporadic data to be found in special literature concerning the presence of 
the Grey-headed Wagtail in Hungaiy. The findings summed up below refer to the more 
frequent presence of the bird than presuined. 

On 8 April 1981, the authors — in the company of G. Hraskó — observed a male Grey- 
headed Wagtail on a meadow spotted with coppices on the shore of the Zámoly water- 
basin. The bii'd was perching on top of a bush. 

On 15 May 1982, near the fishponds at Székesfehérvár, two Thunberg males were 
observed on an earth road. 

On 29 April 1984, a flight of 20 flava Wagtails was observed in an acacia grove near the 
Livia fishponds. One of the birds proved to be a Thunberg male. 

G. Magyar — Z. Waliczky 

Significance of an exceedingly rainy period for the avifauna at Lake Fertő — In the 

summer of 1982, there was an unusually heavy rainfall in the environs of Sopron. Even on 
Meszikó-puszta on the southeastern shore of Fertő (a lake which usually suffers from 
summer droughts), 105.1 mm of rain fell in July, and 1 1 1 .4 mm in August . As a result, the 
total yearly precipitation rose to 776.3 mm, roughly 50% higher than the ten-year average 
of 529.7 mm (data of ÉVIZIG Research Station at Lake Fertő). 

Due to the incessant rainfall. Lake Cikes, situated between the village Meszikó-puszta. 
and the Austrian /Hungarian border, was ifilled up. This Lake had been described by 

302 



Chernél (1889): ". . .At Csikes situated near Meszikó hundreds of schwarze Seesehwal- 
be ( Hydrochelidon nigra) were hatching. . .". This is the only natron lake at Fertőzug 
that remained in this country after the changing of frontiers. However, late in the twenties 
it was drained. Now that the former lake-basin has been refilled with water, the avifauna 
of the dry pasture has changed verj'^ rapidly. 

Some important data of observations : Great White Egret (Egretta, Casmerodius alba) 

1982. 08. 05 - 150 specimens; Glossy Ibis (Plegadis falcinelhis) 1982. 10. 16-5 speci- 
mens; Greylag Goose (Anser anser) 1982. 10. 13 - 14. - 1300 specimens; 1983. 03. 02-05 

— 2000 specimens; Ruddy Shelduck (Tadorna ferruginea) 1983. 05. 12 — 1 female; 
Pintail (Anas acuta) 1983. 03. 30 — 04. 03 — 400 specimens; Shoveler (Anas clypeata) 

1983. 03. 30-04. 03 - 400 specimens; Curlew (Numeiiius arquaia) 1982. 10. 16 - 800 
&Y>Gcimens; Yíuíi (Philomachus pugnax) 1983.03. 30 — 04. 17 — 3000 specimens. 

Some 1983 nesting data: 

— development of a rather small colony of Black-headed Gulls (Larus ridibundus) ; 

— successful breeding of Redshank (Tringa totanus), Shoveler (Anas clypeata), Black- 
tailed godwit (Limosa limosa) ; 

— it was the first time that the Avocat (Recìirvirostra avosetta) settled in the Hungarian, 
part of Fertőzug, it had been observed on three occasions in the past but in 1983 tliree 
pairs nested on the shores of Lake Cikes. After the water retreated, the dn,- mass of white 
algae blanketed the soil surface like a felt cover. Merely a few Bolboschoenus maritimus 
plants and rushes were able to break through. On this white alga carpet, six pairs of 
Kentish plover nested. This species has been systematically breeding on the Austrian part 
of Fertőzug but, prior to 1983, was never seen on the Hungarian side — due to the lack of 
suitable habitats. In 1984, they did not reappear and no Avocet were seen either. Lake 
Cikes disappeared again. Since the drought in 1983, tliere has been no noticeable indication 
of an increase in the avifauna. Therefore, our natron lake, that constitutes the seed produc- 
tion area of the Fertő Biosphere Reserve, should be recreated as soon as possible. 

Dr. L. Kái'páti 

Presence of rare bird species in the environs of Szeged — On 11th December 1983, nine 
Lapland Buntings (Calcarius lapponicus) were observed by the author — in the company 
of G. Kriidcs aiid M. Tóth — in the bed of Lake Dongar at Pusztaszer. On 23rd May 1984, 
a flock of ten Rose-coloured Starlings (Pastor roseus) and a Starling (Stuviius vulgaris) 
flew across Székalj at Sándorfalva. At the same time, six specimens were feeding on Fertő 
at Szeged, on a lucerne field near the fishponds (observations by G. KauJJmann). On Lake 
Fehér-tó at Szeged, the author and G. Bakacsi watched an Oustereather (Haemalopus 
ostralegus) in Pond No. XV on May 13th 1984. Also on Fertő at Szeged, a specimen 
appeared on 16th September 1984. At the same place, on 8th September 1984 the author 

— in the company of G^. Krndcs — saw a Turnstone (Arenaria interprcs). On Lake Fehér- 
tó at Szeged, on 1st September 1984, in the drained pond No. X/1, a Gull-billed Tern 
(Gelochelidon nilotica) was seen near a flock of Herring Gulls (Larus nrgentatus). Later it 
took to the air and flew eastwards over Pond No. IV. The author — in the company of 
Dr. G. Molnár, L. Puskás and S. Siprikó — observed the bird. At the same time and place,, 
a Marsh sandpiper (Tringa stagnatilis) was also present. 

A. Széli 

Data on the avifauna of the islands Thasos and Kefalinia (Greece) — On a journey to 
Greece, the authors had the opportunity to visit two islands mentioned above. Since 
Greece, especially the islands belonging to it, has not been entüely explored from the 
faunistic aspect, they consider it well worth listing the sjîecies observed. On account of 
the casual chai'acter of the observations, the quantitative data has been disregarded and 
merely some remarks have been made on the basis of general impressions. Also, the exact 
data of some individual observations has been recorded. 

Thasos, 2 — 4. 7. 1984: Streptopelia turtur, Upupa epops, Hirundo rustica (frequent), 
H. daurica (frequent, Delichon tirbica, Corvus corax, Gorvus comix (frequent). Parus major, 
P. caeruleus (few), Certhia brachydactyla (on the 3rd, one specimen in an old olive-wood), 
Luscinia megarhynchos , Cettia cetti (several specimens singing), Sylvia mclanocephala 
(frequent), Phylloscopus collybita. Muscicapa striata (recently fledged young), Lanius 
collurio. Passer domesticus, P. montanus, Chloris chloris (frequent), Carduclis cardueli» 
(frequent), Serinus serinus, Fringilla coelcbs (two males were still singing). 

3oa 



Kefalinia, 14 — 19. 7. 1984: Bideobuieo (16th, 1 specimen), Buteo rufinus ? (two distant 
specimens, seen in poor light), Streptopelia turtur (a few, the males still purring), Otus 
scops, Athene noctua (15th, one specimen on trunk of ohve-tree, 18th, two present in a 
rocky area), Apus apus (lato afternoon of 16th, 50 to 60 specimens feeding), A. melba 
(16th, 50 to 60 together with Swifts mentioned above), Alcedo atthis (18th, 1 in the bed of 
a brook near Sami), Galerida cristata (pair feeding fledged young), Hirundo rustica, 
H. daurica, Delichon urbica, Corvus corax (18th, 5 specimens, inchiding one first-year bird, 
near a rubbish-heap on the roadside), Qarrulus glandarius (relatively frequent in olive 
groves). Parus major, P. caeruleus, Turdus merula, Oenanthe oenanthe, O. hispanica, 
Saxicola torquata, Hippolais pallida, H. olivetorum (16th, one adult feeding 2 recently 
fledged young), Sylvia melanocephala (frequent), Muscicapa striata, Anthus campestris 
(l8th, 1 specimen), Motacilla alba (17th, 3 specimens), M. flava feldegg (15th, 1 adult male 
in bed of brook near Sami), Lanius senator (frequent in the vicinity of Sami, at least 8 — 10 
pairs. Families still together, fledged young of several pairs were still being fed by adults), 
Passer domesticus (large flocks in stubble-fields), P. hispaniolensis (15th, one adult male), 
Ghloris clitoris (frequent, adults feeding recently fledged young were frequently seen), 
Garduelis carduelis (as Ghloris chloris), Acanthis cannabina (few), Fringilla coelebs, Emberiza 
cirlus (a few males still singing, on 17th one male with food), E. hortulana, E. caesia, 
E. melanocephala (all bunting species were rummaging about in grain stubble-fields). 

E. Schmidt - A. Schmidt 



304 



XIX. m MEMORIAIVI 



Prof. Dr. Fábián Gyula (1915 - 1985). Május 25-én nagy veszteség érte a magyar zoo- 
lógiát, Fábián professzor, tanítványai szeretett Gyula bácsijának elhunytával. Rend- 
kívülien sokoldalú, de elsősorban a mezőgazdasági állattan és a vadbiológia genetikai 
problémáival foglalkozó, nemzetközi szaktekintélyt tisztelhettünk benne. A Gödöllői 
Agrártudományi Egyetem általános és alkalmazott zoológiai tanszékének vezetőjeként 
az országban elsőként vezette be az ökológia oktatását. Az Aquila szerkesztőbizottságá- 
nak tizenöt éven át tagja volt, és e testületben mindenkor ő tette a legtöbbet az évkönyv 
színvonalának megtartásáért. Szeretetre méltó, közvetlen egyéniségével, kutatói maga- 
tartásával vált munkatársainak, tanítványainak atyai jóbarátjává. Kegj-elettel áldozunk 
emlékének. 

Dr. Sterbetz István 

Kocian Antal - sz. Zuberec, 1900. VI. 13. fTrstena, 1984. III. 28. Apja, néhai Kocyan 
Antal erdész nyomdokán haladt, emlékét ápolta. Egész életét szülőföldjének szentelte. 
Itt működött mint középiskolai tanár. Madártani megfigyelései és közleményei is Árva 
megyéhez kapcsolódnak. Szoros kapcsolatban állt a Madártani Intézettel. 

Weisz Tibor - sz. Bardejov, 1914. IV. 16. fBardejov, 1983. VI. 9. Fiatalsága java 
részét Budapesten töltötte. Még csak 14 éves, amikor (1928-ban) Vasvári révén a Madár- 
tani Intézet külső munkatársa. Bejár a Nemzeti Múzeumba, ahol földije, Oreschik Jenő 
pártfogolja. Gyógyszerészeti oklevelét Szegeden szerzi meg. Itt Beretzk Péter társaságában 
látogatja a Fehér-tó madárvilágát. A háború után szülővárosában. Bártfán telepszik meg, 
és mint muzeológus kiváló eredményeket ér el. Nemcsak az ornitológia terén jeleskedett, 
malakológiával, ichtyológiával is foglalkozott. Hirtelen halála nem engedte befejezni 
életművét. 

Dr. Stollmann András 

Rado András dr. - sz. Nyíregyháza, 1913. VI. 1. fDebrecen, 1984. X. 22. Az Állat- 
orvosi Egyetemet 1937-ben végezte el, és életét a Hortobágy állatvilágának szentelte. 
Egyike a nagy puszta világhírű vadlibavadászainak, természetismerete, természetszere- 
tete évtizedeken át a Madártani Intézet munkáját segítette. Megfigyeléseivel, múzeumi 
gyűjtéseivel, majd a Hortobágyi Nemzeti Parkot előkészítő feltárómunkában való rész- 
vételével beírta nevét a magyar természetvédelem történetébe, örök vidám, vonzó egyéni- 
ségével, nagy tudásával, ismereteinek önzetlen közreadásával közszeretetnek örvendett. 
Távozása őszinte, mély fájdalommal tölti el munkatársait és barátait. 

Dr. Sterbetz István 

Tóth István (1918 — 1982). 1918. november 5-én született öcsényben. A gimnáziumot 
Szekszárdon és Pécsett, a teológiát Kalocsán végezte. 1953-ban Dombay Ernő-ve] Bács- 
almáson együtt voltak lelkészek, ő vezette be a tudományos madártani ismeretekbe, s 
mutatta be a Madártani Intézetben. Ettől kezdve fáradhatatlanul mívelte az omitológiát, 
s fogadta az ebben tevékenykedő szakembereket állomáshelyein : Kelebián, Tázláron és 
Mélykúton. A Magyar Madártani Egyesületnek alapító tagjai sorában szerepelt. Külföldi 

305 



útjait is összekapcsolta a madarászattal. ] 965-ben Bombay Ernővel és Dr. Erdős Józseffel 
6 hétig a Közel-Keleten járt, itt egészen Eilátig eljutottak. A Magyar Madártani Intézet- 
nek 20, Izraelben gyűjtött madarat hoztak haza. Hajós György ajándékaként. 1966-ban 
Z)om&a?/-val a franciaországi Camargue-ban voltak tanulmányúton. Eletének utolsó évei- 
ben agyvérzést, majd szívinfarktust kapott. Még betegágyában is a madárvédelem fog- 
lalkoztatta, és barátaitól itt is állandó beszámolókat kért. 1982. november 6-án a kiskun- 
halasi kórházban halt meg, és Mély kúton temették el nagy részvéttel. 

Dombay Ernő — dr. Rékási József 



306 



XX. BEJELENTÉSEK - REPORTINGS 

Felhívás Szerzőinkhez 



A jövőben örvendetes lehetőség:ünk n\"ílik az Aquila köteteinek évfolyamával azonos 
évben történő megjelentetésére. Ezt a gyors előállítást azonban csak formailag megfelelő 
és időben leadott kéziratokkal lehet megvalósítani. Mindezért kérjük tisztelt Szerzőinket 
dolgozatuk elkészítésekor a következők pontos betartására. 

1. Gépelés. A kéziratot 3 példányban, 2-es sorközzel gépelve, 30 sor és 60 betűhely ter- 
jedelemben készítsük el. A papírnak csak egyik oldalára gépeljünk. A tanulmány terjedel- 
me a 10—15 oldalt lehetőleg ne haladja meg. Az esetleges javításokhoz is írógépet hasz- 
náljunk; az átütést mellőzzük. Ha sok a törölt betű vagy szövegrész, ujuk újra azt az ol- 
dalt. Egy oldalon legfeljebb öt sorban lehet javítás, ennél több hiba esetén az oldalt újra 
kell gépelni. A tipografizálást (aláhúzás, különböző betűnagyság, ritkított betű stb.) lehe- 
tőleg kerüljük el. Ha ez nem lehetséges, a dőlt (kurzív) betűvel szedendő részt összefüggő 
vonallal húzzuk alá. A vastagabb betű igénye kettős aláhúzás. Ha a szöveg egyes részeit a 
többinél kisebb betűből kívánjuk szedetni (pl. idézetek), akkor húzzunk a lap bal oldalán, 
a margón grafitceruzával függőleges vonalat, és írjuk mellé: pt ( = petit). A dolgozat címe 
középre kerül, alá a szerző (vagy szerzők) neve, és a név alá — tudományos intézmény ese- 
tében — a szerző munkahelye is. A cím után pontot nem teszünk. Az alcímeket szintén 
külön sorba írjuk, a bekezdések magasságában, bal oldalon. IJj bekezdés 5 üresen hagyott 
betűhely után következik. A szöveg végén, jobb oldalon, az irodalomjegyzék előtt a szer- 
ző nevét és címét tüntessük fel. 

2. Idézés, irodalomjegyzék. A szöveg közötti idézés és az irodalomjegyzék formájához az 
Aquilában közölt tanulmányokat vegj'ük irányadónak. A lábjegyzetet mellőzzük. 

3. Táblázatok. A táblázatok sohasem szerepelhetnek a szöveg között, azokat mindenkor 
egyenként, külön lapra kell elkészíteni! A lap bal felső sarkába kerül a sorszám (pl. 1. táb- 
lázat. Table 1), középre a cím, alá a fejléc és a részletezés. A táblázatok szöveges részei 
után bőségesen hagyjunk helyet a fordító számára, hogy az idegen nyelvű változatot oda 
beírhassa. A dolgozatok ugyanis általában két nyelven jelennek meg, és ezért a táblázato- 
kat is kettős felirattal látjuk el. A táblázatok terjedelme az egy oldalt lehetőleg ne haladja 
túl. Kerüljük a túlságosan bonyolult, nehézkesen áttekinthető megoldásokat. 

4. Ábrák. Az ábrák hátoldalát grafitceruzával soi-számozzuk, és külön lapon, sorszám 
szerint közöljük a képaláírásokat. A fotókat 13x18 vagy 18x24 cm méretben, kemény 
tónussal kérjük. A rajz vagj- a térképjel magyarázatánál — a táblázatok felirataihoz ha- 
sonlóan — gondoljunk a kétnyelvű szöveg igényére a nnegfelelő hely hagyásával. 

ő. Lapzárta, elbírálás. A közlésre beadott kéziratok határideje: III. 1. a dolgozatokat a 
szerkesztőbizottság lektoráltatja, és a lektori vélemény szerint hozza meg döntését. 
A felsoroltak »^ontos betartását köszönettel fogadja 



az Aquila Szerkesztőbizottsága 



Appeal to our Authors 



We have the opportunity of future Aquilas being published in the some year as the 
volume's date. However this quick production can only be ensured if well-prepared manu- 
scripts are delivered in due time. With this in view, we should like to request our honoured 
Authors to observe the following guidelines: 

1. Typing. The mamascripts should be prepared in triplicate form and typed with 
double spacing, with 30 lines and 60 type-places per page and using only one side of the 

307 



paper. If possible, the papers should not be more than 1 5 pages long. A typewriter should 
also be used for possible corrections and for rewriting a deleted type or passage. Corrections 
in five lines per page are allowed, in the case of more mistakes the page should be retyjied. 
Typifying (underlining, various type-sizes, spaced types etc.) should be avoided if possible. 
Should this be impossible, the part to be italicized should bo underlined with an unbroken 
line. Requirement of bold-faced type is indicated by double underlining. If we intend to 
have some passage of the text set lower-case than the rest (e.g. quotations), a vertical line 
should be drawn in the margin on the left side of the page using a black-lead pencil, and 
written beside it pt ( = petit). The title of the study should be placed in the middle, 
underneath the name of the author, and in the case of a scientific institution, the working 
place of the author too. After the title no full stop is needed. The subtitles should be 
written in separate lines, in the height of indentions of the left side. New indention follows 
after 5 blank type-places. At the end of the text, before the bibliography, the author's name 
and address should be written on the right side. 

2. Quoting, bibliography. As regards the form of inset quotation and bibliography, the 
papers published in Aquila should be regarded normative. Footnotes should be omitted. 

3. Tables. Tables should never figure as insets in the text but should always be prepared on 
separate pages. In the left upper corner of the page comes the serial number (e. g. Table 1), 
in the middle the title, underneath caption part of the tables, enough space should left 
for the translator to insert the foreign language variant. Generally, the papers appear in 
two languages, consequently the tables are also provided with double captions. The tables 
should not exceed one page in size. Very complicated solutions, difficult to survey, should 
be avoided. 

4. Figures. Th» verso of the figures should be numbered using a lead pencil, and on a 
separate page the captions should be noted according to serial number. Photographic 
materials are requested in 13X18 or 18x24 cm size, low-keyed. In the case of keys to 
drawings or maps, sufficient space should be left for a bilingual text. 

5. Deadline, judgement. Deadline of the majiuscripts sent in for publication : The Edito- 
rial Board has the papers read, and decides on the basis of the reader's opinion. 

Exact observance of the above guidelines is accepted with thanks 

The Editorial Board of Aquila 



XXI. A HOLARKTIKUS MADÁRSPECIÁCIÓ 

ATLASZA MUNKATERVÉNEK VÁZLATA 

(EREDETI ANGOL NEVE: HOLARCTIC AVIAN 

SPECIATION ATLAS) LERÖVIDÍTVE: HASA 



I 



Ennek az atlasznak az a célkitűzése, hogy letérképezze és szakszerű jegyzetekkel ellássa 
annak a különböző életföldrajzi elemekből álló és különböző leszármazású 2014 madárfaj- 
nak a fészkelőterületét, amelyek rendszeresen vagy egészben, vagy részben a holarktikus 
faunaterületen költenek (a klasszikus állatföldrajz palearktikus és neoarktikus régióinak 
kombinációjából alkotott területen), vagyis a Sarkvidéktől délre a Szahara közepéig, 
Arábiáig, a Himalájáig, Nyugat-Kínáig és Dél-Mexikóig, az Atlanti-óceán szigeteit és 
Taiwan, valamint a mexikói Chiapas állam és Guatemala ökológiai ,, szigeteit" is beleértve. 
Az atlasz — mint címe mutatja — egyidejűleg a fajfejlődés folyamatainak tisztázásához is 
hozzá fog járulni, úgyszintén a környezetvédelem és a génbankok ügyét is szolgálni fogja. 

A HASA munkaterve az afrikai madárvilág fajfejlődésének már megjelent atlaezát veszi 
mintául {Hall és Moreau által 1970-ben, majd a második kötet Snow szerkesztésében 1978- 
ban jelent meg a British Museum kiadásában). Míg a különböző európai és észak-amerikai 
országok vagy országrészek madáratlaszai epcyszerűen hálótérképes elterjedési atlaszok és 
az érintett taxonok viszonyait és evolúcióját nem tárgyalják, a HASA-atlasz nemcsak 
letérkópezi a fajok előfordulását megfelelő kartográfiai módszerekkel, hanem a fajok 
ökológiai sajátosságait és egymáshoz való viszonyait is tárgyalni fogja; különös tekintettel 
a pleisztocén eljegesedések különböző fázisaival összefüggő klíma- és vegetációváltozások- 
ra, és olyan morfológiailag különböző populációszigetekre, amelyek mint a fajfejlődés kez- 
deti stádiumai igen fontosak lehetnek. 

A célunk hogy az atlasz a lehető legfrissebb múzeumi és terepen gyűjtött adatokra 
épüljön, és ezeket az adatokat leggazdaságosabb módon szerezzük meg. Ezért az előkészíti 
munkában szétválasztottuk egjTészt a múzeumi anyagból, publikációkból és a terepen 
begyűjtöttekből származó adatokat, másrészt pedig a tényleges térképezési és mag>-ará- 
zatokkal való ellátás munkáját. Az adatgyűjtés megkönnyítése végett a holarktikus fauna- 
birodalmat 306 részterületre osztottuk, ezeket pedig 3 kategóriába soroltuk aszerint, hogy 
mennyire ismertek madártani szempontból. Az így összegyűjtött anyagot a különböző 
rendszertani egységek specialistáinak adjuk át, akik megiujzolják a térképeket és megír- 
ják a kísérőszöveget. 

A területi adatgyűjtés szervezőinek és a rendszertani csoportok specialistáinak önkén- 
tes alapon való verbuválása folyamatban van. Tíz év elmi'ütával reméljük a térképeket és 
a szöveget nyomdakész-állapotban az egyetemi vagy más intézmény kiadóvállalatának 
átadni. Ez a tízéves munkaterv nemzetközi összefogás; munkatársai mint orniíológusok 
és nem mint intézetek vagy intézmények képviselői vagy megbízottjai vesznek részt. 
Az atlasz szervezőszerkesztőjét és szűkebb szerkesztő bizottságát munkájában egy tanács- 
adó bizottság támogatja. A HASA-terv Moszkvában, 1982. augusztus 19-én a 18. Nemzet- 
közi Madártani Kongresszus alatt tartott kerekasztal-konferencia keretében vált való- 
sággá. A HASA nem függ más intézménytől vagy szervezettől, mint a Yorkshire Múzeuim- 
tól — az angliai York városában — , mert ez az intézmény vállalta a postaköltségek és az 
irodai szükségletek fedezését. A résztvevők munkájához szükséges kiadásokkal kapcsolat- 
ban hálásak volnánk adományokért. 

A részvétel vagy finanszírozás iránt érdeklődők, valamintarészletek ügj'ében tudako- 
zódók forduljanak a szervezőszerkesztőhöz : 

D. T. Lees-Smith, 

Organizer/Editor HASA, 

134*" Avenue, Starbeck, 

Haxrogate, North Yorkshire 

HGl 4QF, England 

309 



A synopsis of the Holarctic Aviau Spetiation Atlas 

Tlie purpose of this atlas is to map, with commentaries, the breeding distributions of 
the 2014 biological bird species of different biogeographical elements and origins which 
breed regularly entirely or partly within the Holarctic faunal area (the Palaearctic and 
Nearctic Regions of classical zoogeographers combined) from the arctic regions south to 
mid-Sahara, Arabia, Himalayas, west China, south Mexico with the Atlantic Islands and 
the ecological "islands" of the high montane areas of Taiwan and Chiapas/Guatemala. 
The atlas is intended as a contribution to better understanding of species evolution and 
the conservation of environments and gene pools. 

The model for HASA is the two-volumed atlas of speciation in African birds {Hall & 
Moreau 1970, Snow [ed.] 1978) published by the British Museum (Natural History). 
Whilst the various national, state and provincial bird atlases of western Europe and 
Nortli America are pure griddod distributional atlases without reference to relationships 
and evolutions of the taxa dealt with, HASA will not only map species by shading and 
symbols, but will also comment upon the ecologies and relationships of the species included 
and consider these in context of current understanding of the climatic and vegetational 
changes known to have been caused by the advances and retreats of the several Pleistocene 
glaciations. Morphologically distinct isolated populations are of paramount importance 
as these could represent stages in the speciation process. 

As it is intended that this atlas should incorporate, as far as possible, the most recent 
data from museum and field studies with these obtained as efficiently as possible, the 
preparation work is split between data gathering fi'om museum material, field records and 
published literature on the one hand and the actual map preparation with commentaries 
on the other hand. To facilitate data gathering, the entire Holarctic avifaunal area is 
divided into 306 areas grouped into three categories based upon the extent of ornitholog- 
ical knowledge available for each area. The data so gathered is passed on to specialists in 
different taxonomic groups who prepare the maps and write the accompanying commen- 
taries. 

Recruitment, on a voluntary basis, of area data collection organizers for areas and of 
taxonomic group specialists is now in progress; ten years work is envisaged to complete 
the maps and commentaries ready for publication by an academic or institutional publish- 
er. This ten years' work will be an international effort with ornithologists taking part as 
ornitiiologists and not as representatives of institutions or organizations. An advisory 
committee guides and advises the Organizer/Editor who will work with an executive 
committee. HASA was formally launched in a round table discussion held on 1 9 August 
1982 in Moscow during the XVIH International Ornithological Congress. HASA is inde- 
pendent of any other institution or organization except the Yorkshire Museum, York, 
England, which is supporting the expenditure involved in great amount of correspondence 
and stationery, but offers of funding participants' work will be welcomed and much 
appreciated. 

All offers of participation and funding together with requests for further details should 
be addressed to: 

November 1982 

D. T. Lees-Smilh, 

Organizer/Editor HASA, 

134''' Avenue, Starbeck 

Harrogate, North Yorkshire 

HGl 4QF, England 



310 



XXII. KÖNYVISMERTETÉSEK - BOOKS 



F. Weick, 1980: Birds of Prey of the World 

(Verlag Paul Parey, Hamburg and Berlin, 159. pp.) 

Az utóbbi évtizedekben egymás után jelentek ineg a jobbnál jobb madárhatározók, 
amelyek általában a teljességre törekedve mutatják be egy-egy földrész madárvilágát. 
Ebből a sorozatból magasan kiemelkedik Friedhelm Weick könyve, amely a Föld összes 
nappali ragadozómadarát inutatja be színes tablókon. A inonumentális feladatot rendkí- 
vül ügyesen oldotta meg a szerző. A könyv első részében morfológiai és taxonómiai átte- 
kintést ad a ragadozó madarakról, a másik felében 40 színes táblán 1 1 44 képet közöl. 
Szükség esetén szín variációkat, juvenilis és aduit alakokat külön is bemutat. Minden 
madarat azonos testhelyzetben — pihenőpózban, oldalról — ábrázol, és így a különböző 
alakok jól összehasonlíthatók egymással; bár egyes esetekben szükségszerűen elsikkadnak 
bizonyos faji differenciáló bélyegek. Minden fajhoz rövid leírást, elterjedési útmutatót és 
testméreteket is közöl. A könyv alakját tekintve túllépi a határozókönyvektől megszo- 
kott ,, zsebkönyv" méretet, de ennek ellenére könnyen kezelhető. A mű használhatóságát 
növeli kettős nyelvezete, ugyanis a szöveg egymás mellett németül és angolul is megtalál- 
ható. A könyv elkészítésében közreműködött a nemrégen elhunyt világhírű ragadozó- 
madár-szakértő, a Kenyában élt Leslie H. Brown is. A könyv — bár röpképeket sajnos 
nem tartalmaz — mindenkinek ajánlható, aki érdeklődik a ragadozómadarak iránt. 

Dr. Moskát Csaba 

A. Moore, 1983: A Field Guide to the Warblers of Britain and Europe 

(Oxford University Press, 145. pp.) 

A szerző a terepen talán legnehezebben azonosítható énekesmadár-csoportról ad egy 
hasznos határozókönyvet. Az angol nyelvben ,,warbler"-nek nevezett csoportnak nincs 
pontos magj-ar megfelelője, a tágabb értelemben vett poszáta-féléket (poszáták, tücsök- 
madarak, nádiposzáták, gezék, füzikék, királykák) jelöli, amelyeket a rendszertan a 
Sylviinae alcsaládban egyesít. A két amerikai kontinenst kivéve csaknem az egész Földön 
honos alcsalád 305 fajából a könyv összesen 53-at tárgyal, amelyek a Palearktikum nyu- 
gati részében fészkehiek vagy időnként előfordulnak. A szerző jórészt saját tapasztala- 
taira építve részletes leírást ad a különböző korú alakok tollazatáról, foglalkozik az elter- 
jedéssel, a habitat preferenciával és az énekkel. Külön rámutat a hasonló fajokat elkülö- 
nítő bélyegekre. Nagyon zavaró viszont, hogy az elterjedési térképeken az országhatárok 
többsége fel van tüntetve, de nem mindegjnk, többek között Magyarország és Ausztria 
sincs kettéválasztva. A térképeknél további pontatlanságok is tapasztalhatók, így pl. a 
halvány géze (Hippolais paliida) magyarországi fészkelőterülete nincs jelölve, ugyan- 
akkor a bonelli füzike (Phylloscopus honelli) tav^aszi és őszi vonulási területét Magyar- 
ország déli részébe is berajzolták. A kötetet gazdagító rajzok és színes táblák Bryon 
Wright munkái. 

Dr. IMoskát Csaba 



311 



R. Berndt — W. Winkel, 1983: Öko-ornithologisches Glossarium. Ecoorniihological 
Glossary 

(Die Vogelwelt, Beiheft: 3, 79 pp. Duncker & Humbolt, Berlin 41) 

A szerzők német és angol nyelven állították össze az ornitoökológia szakkifejezéseinek 
gyűjteményét, lexikális rövidséggel, igen szellemes fogalmazással adva meg azok magya- 
rázatát. A mű rendkívülien hasznos segédletet nyújt napjaink madártani irodalmának 
értelmezéséhez, ezért a magas beszerzési ár (30 DM) ellenére is érdemes e rövid terjedelmű 
kis munkát a madártan hivatásos és műkedvelő művelőinek megszerezni. 

Dr. Sterbetz István 

H. Schulz, 1986 : Grundlagenforschung zur Biologie der Zwergtrappe (Tetrax tetrax) 

(Braunschweig, 401 pp.) 

A szerző 1980 — 1985 időközében Franciaországban és az Ibériai-félszigeten vizsgálta a 
kipusztulás veszélyébe került reznek ökológiai és etológiai problémáit. Terjedelmes tanul- 
mányában összefoglalót ad a faj teljes areáljában kialakult állományviszonyokról, tag- 
lalja a fogyatkozás problémáit, majd francia és portugál populációkon végzett kutatásai- 
nak eredményeivel mutat rá arra, hogy a faj megmentését ma már egyedül a spanyol és a 
portugál állomány megőrzésére lehet alapozni. A mű iskolapéldája a gyakorlati termé- 
szetvédelem által mindenkor igényelt kutatói közreműködésnek, módszertani megoldását 
egyéb fajoknál is eredméiinyel lehet alkalmazni. 

Dr. Sterbetz István 

H. Mikkola, 1983: Owls of Europe 

(T. & A. D. Poyser, Galton, 397 pp.) 

Az európai madártani irodalmat egy igen értékes könyvvel gazdagította a finn Heinio 
Mikkola. A könyv első részében a baglyok általános tulajdonságait tárgyalja, evolúciós, 
taxonómiai és anatómiai oldalról. A második fejezetben részletesen elemzi az Európában 
fészkelő 1 3 bagolyfajt, és kitér 4 észak-afrikai és közel-keleti fajra is. Külön értéke a mun- 
kának, hogy a taxonómiai és chorológiai leíráson kívül tárgj'alja a viselkedést, a táplálé- 
kot és a költésbiológiai kérdéseket is. A témáról széles irodalmi áttekintést ad, és számos 
magyar publikációra is hivatkozilí. A harmadik rész ökológiai összefüggéseket elemez, 
így pl. a táplálékkal való kapcsolatot, az ökológiai izolációs folyamatokat és a baglyok 
egymás közötti, ül. a baglyok és a nappali ragadozók közötti agressziót. A kötetet számos 
ábra, elterjedési térkép, több mint 70 fotó és lan Willis csodálatos fekete-fehér és színes 
illusztrációi gazdagítják. Bizonyára nem tévedünk abban, hogy ez a mű hosszú ideig min- 
den, baglyokkal kapcsolatos kutatás nélkülözhetetlen segédeszköze lesz. 

Dr. Moskát Csaba 

Bástyái Lóránt, 1982: AH íny Life, with Hunting Bh-ds 

(Eletem, vadászmadarakkal. Neville Spearman, Suffolk. 256 pp.) 

A Nagy-Britanniában élő szerző új könyvében összefoglalja az angol és a magyar soly- 
mászat történetét, majd részletesen ismerteti a solymászatra használt madárfajokat és 
alfajokat. Ezt követik a gyakorlati ismeretek, ahol pl. a betegségekről, károsodásokról és 
azok kezeléséről is jó összefoglalót kapunk. Röviden kitér a ragadozó madarak táplálko- 
zására, ,, szerepükre a természetben". Szót ejt a solymászat felhasználásának lehetőségéről 
a mezőgazdasági károkat okozó madarak riasztására. Végül élményeiből ad ízelítőt és 
mások tollából is közzétesz néhány írást olyan különlegességekről, mint a sasok vagy az 
izlandi sólyom. A könyv több adalékot tartalmaz a magj^ar ornitológia történetéhez is. 

Nechay G. 



312 



Hans Sahnen, 1982: Die Omis Siebenbürgens — Beiträge zu einer Monographie der 
Vogelwelt dieses Landes I — II, 

(Studia Transylvanica, 8/1 és 8/2. Böhlau Verlag, Köln — Wien. 956 pp.) 
Az 1961-ben Linzben (Ausztria) elhunyt szerző, Kcve A. által is átnézett, hátrahagyott 
kéziratát jelentette meg H. Heltmann, W. Klemm és E. Schütz. A monográfia a XVIIl.sz.- 
ig visszamenőleg tartalmaz adatokat és részletes megfigyelésleíráeokat is az Erdélyben 
előforduló madárfajokról. Különösen értékes a miuika azok számára, akik régi, összeha- 
sonlító adatokat (pl. előfordulások vagy állományok níigysága) keresnek. Egyedülálló 
összefoglalót kaptunk Erdély madárfaunájáról, amit a sok adat ellenére, az egyéni tár- 
gyalásmód és a forrásmunkákból származó idézetek érdekes olvasmánnyá is tesznek. 
A kiadók gondos munkáját dicséri a helységnevek azonosítását segítő névjegj'zék és a 
kiegészített, 1045 tételt tartalmazó irodalomjegyzék. 

Nechay G. 



3ia 



INDEX ALPHABETICUS AVIUM 



Acanthis cannabina 26, 108, (110), 299, 

(304) 
Acanthis flammea 26 
Accipiter gentUis 23, 34, (45), 276—277, 

279 
Accipiter nisus 23, 276—277 
Acrocephalus arundinaceus 25 
Acrocephalus paludicola 25 
Acrocephalus palustris 25, 38, (46) 
Acrocephalus schoenobaenus 25, 38, (46), 

268—269 
Acrocephalus scirpaceus 25, 38, (46), 268 
Aegithalos caudatos 25, 38, (46) 
Alauda alpestris (286), (289) 
Alauda arvensis 24, 108, (110), (239), 

278—279 
Alauda eristata 278 — 279 
Alcedo atthis 24, 33—34, (45), 296, 298, 

(302), (304) 
Anas acuta 23, 58, 60, 297, (303) 
Anas boschas 274 
Anas clypeata 23, 297, (303) 
Anas crecca 58, 60, 63, 266, 292, (299) 
Anas fera 280 
Anas penelope 23, 59 — 60 
Anas platyrhynchos 22—23, 34, 38, (43), 

(45—46), 57—60, 63, (64), 265—266, 

275 
Anas querquedula 23, 58, 60 
Anas streperà 59 — 60 
Anser albifrons 23, 33, (44), 58, 63, (66 — 

67), 91, 276—277 
Anser anser 23, 58, 63, (67), 91, 93, 297, 

(303) 
Anser brachyrhynchus (67), 91 — 95, (95) 
Anser cinereus 280 
Anser domesticus 276 
Anser erythropus 23, 33, (44), (67), (81— 

88), 88—89 
Anser fabalis 23, 57—58, 63, (65—80), 

91—92, (95), 264—265 
Anser indicus (67) 



Anser neglectus 93 

Anthropoides vii-go 292, (300) 

Anthus campestris 299, (304) 

Anthus pratensis 26 

Anthus triviális 26, 295, (301) 

Apus apus 24, 37, (46), 298, (304) 

Apus melba 298, (304) 

Aquila chysaetos 266, 274 

Aquila heliaca 275 

Ardea cinerea 23, 33, (45), 263 

Ardea minuta (286), (289) 

Ardea nycticorax (286), (289) 

Ardea purpurea 23, (286), (289) 

Arenaria interpres 298, (303) 

Asio otus 24, 38, (46) 

Astur palurabarius 276, 278 

Athene noctua 24, 37—38, (46—47), 267, 

276, 298, (304) 
Aythya ferina 23, 33, (45), 57, 59—60, 63, 

(64) 
Aythya fuligula 23, 57, 59—60, 63, 

(64) 
Aythya marila 57, 60 — 61 
Aythya nyroca 23, 33, (45), 60—61 

Bombycilla garrulus 26, 33, (44) 
Botaurus stellaris 22 — 23, 33 — 34, (43), 

(45), 274—275, 280 
Branta bernicla (77) 
Branta leucopsis (67), 93 
Branta ruficoUis (67), (86), 291, (299) 
Bubo bubo 24, 275 
Bubo maximus 274 

Bucephala clangula 23, 57, 59—63, (64) 
Burhinus oedicnemus 24 
Buteo buteo 23, 298, (304) 
Buteo legopus 23, 33, (44), 266 
Buteo rufinus 298, (304) 

Calandrella brachydactyla 234 
Calcarius lapponicus 298, (303) 
Calidris alpina 24 



315 



Calidris minuta 24, 33, (44) 
Caprimulgus europaeus 24, 34, (45) 
Carduelis carduelis 26, 30, 37, (44), (46), 

269, 298—299, (303—304) 
Carduelis chloris 26, 30, 37, (44), (46), 

(303) 
Carduelis spinas 26, 275 
Casraerodius albus 297, (303) 
Cerchneis tinnunculus 280 
Certhia brachydactyla 25, 38, (466), 

(255—260), 261, 298, (303) 
Certhia familiáris 25, 31, 34, (44—45), 

(255—260), 261 
Cettia cetti 298, (303) 
Charadrius alexandrinus 234, (239) 
Charadrivis dubius 24, 33, (45) 
Chlidonias hybi'ida 24 
Chlidonias niger 24 
Chloris chloris 298—299, (304) 
Ciconia alba 274, 276 
Ciconia ciconia 23, 37—38, (46—47), 

263—264, 275—277 
Ciconia nigra 23, 274—275 
Circus aeruginosus 23, 266, 277, (289) 
Circus cyaneus (289) 
Circus pygargus (289) 
Clangula hyemalis 23, 33, (44), 57, 60—61, 

(64) 
Coccothraustes coccothraustes 26, 38, (46) 
Columba livia domestica 22, 24, 37, (43), 

(46), 188, 274 
Columba oenas 24, 280 
Columba oalumbus 24 
Coracias garrulus 24 

Corvus corax 25, 276—277, 298, 303—304 
Corvxis corona comix 25, 184, 214, 276 — 

277, 280, 294, 298, (303) 
Corvus corone corone 25, 294, (301) 
Corvus frugUegus 25, 38, (46), 175—237, 

(237—239), 268, 278—279 
Corws monedula 25, 37, (46), 214, 274— 

275 
Coturnix coturnix 23, 34, (45), 275 
Coturnix dactylysonana 274 
Cerx crex 276—277 

Cuculus canorus 24, 37, (46), 276—277 
Cygnus columbianus bewickii 93 
Cygnus musicus 276 — 277 
Cygnus olor 23, 57, 264 

Delichon urbica 25, 37, (46), 298, (303 — 

304) 
Dendrocopos major 24, 37, (46) 
Dendrocopos médius 24, 38, (46) 
Dendrocopos minor 24 



Dendrocopos syriacus 24, 30, 37, (44), (46> 
Dryocopus martius 24, 31, (44), 276—277 

Egretta alba 23, 277, 297, (303) 

Emberiza caesia 299, (304) 

Emberiza calandra 26 

Emberiza eia 26 

Emberiza cirlus 299, (304) 

Emberiza citrinella 26, 30, 38, (43), (46),. 

278—279 
Emberiza hortulana 299, (304) 
Emberiza melanocephala 299, (304) 
Emberiza schoeniclus 26, 34, (45) 
Eremophila alpestris 24, (289) 
Erithacus rubecula 25, 38, (46) 
Eudromias morinellus 98, 100, (103) 

Falco cherrug 23 

Falco cineraceus (289) 

Falco columbarius 23 

Falco cyaneus (289) 

Falco peregrinus 23 

Falco rufipes (284—286), (289) 

Falco rufus (287), (289) 

Falco subbuteo 23, 34, (45) 

Falco tinnunculus 23, 38, (46), 266 

Falco vespertinus 234, (239), (289) 

Ficedula albicoUis 26, 34, (45) 

Ficedula hypoleuca 26 

Ficedula aprva 26, 31, 34 (44—45) 

Fringüla coelebs 26, 37, (46), 278—279, 

298—299, (303—304) 
Fringilla domestica (286), (289) 
FringiUa montifringilla 26, 33, (44), 270 
Fulica atra 22, 24, 34, 38, (43), (45—46), 

57, 62—63, (64), 267, 278—279 

Galerida cristata 24, 37, (46), 298, (304) 

Gallinago gaUinago 24, (43) 

Gallinago media 24 

Gallinula chloropus 22, 24, 34, 37, (43), 

(45—46), 280 
Gallinula pusiUa (286), (289) 
Gallus domesticus 187, 230, 280 
Garrulus glandrius 25, 34, (45), 298, (304) 
Gavia adamsii 57, 62, (64) 
Cavia immer 23, 33, (44), 57, 62 
Gelochelidon nilotica 298, (303) 
Glareola pratincola 234, (289) 
Glareola torquata (286), (289) 
Grus grus 23, 275, 292, (300) 

Haenaatopus ostralegus 298, (303) 
Haliaetus albicilla 57, 62 
Himantopus himantopus (289) 



31G 



Himantopus mfipes (286), (289) 
Hippolais icterina 25 
Hippolais olivetorum 299, (304) 
Hippolais pallida 25, 30—31, (44), 299, 

(304) 
Hirundo daurica 298, (303—304) 
Hirundo rustica 25, 37, (46), 274—275, 

298, (303—304) 
Hydrochelidon nigra 297, (303) 
Hydroprogne caspia 57, 63 

Ixobrychus minutus 22—23, 34, 38, (43), 

(45—46), (289) 

Jynx torquilla 24, 37, (46) 

Lanius coUurie 26, 37, (46), 269, 298, (303) 

Lanius excubitor 26 

Laniuß minor 26, 38, (46) 

Lanius senator 299, (304) 

Larus argentatus 24, 33, (44), 57, 63, 298, 

(303) 
Larus canus 24, 57, 63 
Larus fuscus 57, 63 

Larus melanocephalus 49 — 52, 293, (300) 
Larus ridibundus 24, 49—52, 57, 63, 267, 

293, 297, (300), (303) 
Limosa limosa 24, 297, (303) 
Locustella fluviatilis 25 
Locustella luscinioides 25 
Locustella naevia 25 
Loxia curvirostra 26 
LuUula arborea 24, 34 
Luscinia luscinia 25, 268, (289) 
Luscinia megarhynchos 25, 37, (46) 275, 

296, 298, (302—303) 
Lusiniola raelangopon 25 



Melanitta fusca 57, 59 — 61, (64) 

Melanitta nigra 57, 59, 61 

Delanocorypha calandra 293, (301) 

Meleagris gallopavo 278 — 279 

Mergus albellus 23, 59, 60, 62 

Mergus merganser 23, 60, 62, 266 

Mergus serrator 62 

Merops apiaster 24, (286), (289) 

Milvus ictinus 276 — 277 

Milvus milvus 23 

Monticola saxatilis 25, (289) 

Motacilla alba 26, 38, (46), 299, (304) 

Motacilla cinerea 26 

Motacilla nava 14, (16), 26, 100 

Motacilla flava feldegg 299, (304) 

Motacilla flava thunbergi 296 — 297, (302) 



Muscicapa parva (287), (289) 
Muscivapa striata 26, 30, 37, (44), (46), 
298—299, (303—304) 

Netta rufina 57, 59 — 60 
Nuclfraga carj'ocatactes 25 
Numenius arquata 297, (303) 
Numida meleagris 276 — 277 
Nycticorax nycticorax 23, 280, (289) 

Oenanthe hispanica 25, 296, 299, (302), 

(304) 
Oenanthe oenanthe 25, 38, (46), 296, 298, 

(304) 
Oenanthe pleschanka 25 
Oriolus galbula 278—279 
Oriolus oriolus 25, 30, 37, (43), (46) 
Ortygometra rex 276 
Otis tarda (133—166), 167—173, 278— 

279 
Otus scops 298, (304) 

Pandion haliaetus 266 

Panurus biannicus 25, (289) 

Parus ater 25 

Parus biarmicus (286), (289) 

Parus caeruleus 25, 37, (46), 242—249, 

(205—252), 298, (303—304) 
Parus cyanus 22, 25, (43) 
Parus eristatus 25 
Parus major 25, 37, (46), 242—249, 

(250—252), 268, 298, (303—304) 
Parus palustris 25, 38, (46), 242—247, 

249, (250—252), 294, (301) 
Parus pendulinus (286), (289) 
Passer domesticus 22, 26, 37, (43), 280, 

(289), 298—299, (303—304) 
Passer hispaniolensis 299, (304) 
Passer montanus 26, 37, (46), 298, (303) 
Pastor roseus 26, 298, (303) 
Pavo cristatus 278 — 279 
Perdix perdix 23, 34, (45) 
Pernis apivorus 23, 34, (45) 
Phalacrocorax carbo 23, 263, 277 
Phasianus colchicvis 23, 37 — 38, (46), 

184, 198, 234 
Philomachus pugnax 100, 297, (303) 
Phoenicurus ochniros 25, 30, 37, (44), 

(46), 268 
Phoenicurus phoenicurus 25, 37, (46 — 47) 
PhyUoscopus coUybita 25, 298, (303) 
Phylloscopus sibilatrix 25 
PhyUoscopus trochilus 25, 38, (46), 296, 

(301) 
Pica pica 37, (46) 



317 



Pica rustica 278 — 279 

Ficus canus 24, 31, (44) 

Ficus major 278—279 

Ficus viridis 24, 37—38, (46—47), 277 

Flatalea loucorodia 23 

Plectrophaenax nivalis 26 

Platypus rufinus (286), (289) 

Flcgadis falcinellus 297, (303) 

Pluvialis apricaria 97 — 103, (103) 

Fluvialis squatarola 100, (103) 

Podiceps auritus 291, (299) 

Podiceps cristatus 23, 33, (45), 57, 62 — 63 

Podiceps griseigena 23, 57, 62 

Podiceps minor (286), (289) 

Podiceps ruficollis 23, 33—34, (45), 263, 

(289) 
Porzana parva 24, 33, (45) 
Porzana porzana 24 
Porzana pusilla 24, (289) 
Prunella coliaris 26, 105—109, (109—111) 
Prunella modularis 26, 296, (302) 
Pyrrhula pyrrhula 26, 30, (43) 

Rallus aquaticus 24, 33, (45) 
RecurvLrostra avosetta 297, (303) 
Regulus ignicapillus 26 
Regulus regulus 26, 34, (45), 241—250, 

(250—252) 
Remiz pendulinus 25, 38, (46), (289) 
Riparia riparia 25, 33, (45), 267—268, 

278—279 
Rissa tridactyla 24 

Saxicola rubetra 25 

Saxicola torquata 25, 299, (304) 

Scolopax rusti(!ola 24 

Serinus canaria 295, (301) 

Serinus serinus 26, 30, 37, (44), (46), 298, 

(303) 
Sitta europaea 25, 38, (46), 295, (301) 
Sitta neumayer 295—296, (301—302) 
Somateria mollissima 57, 60 — 61, (64) 
Spatula clypeata 59 — 60 
Stercorarius parasiticus 24 
Stercorarius ponaarinus 57, 63 
Sterna hirundo 50, 294, (300) 
Streptopelia decaocto 22, 24, 30, 30, 37, 

(43—44), (46) 



StreptopeUa turtur 24, 37, (46), 275, 277,, 

298, (303—304) 
Strix aluco 24, 37, (46) 
Strix flammea 278—279 
Struthio camelus 278 — 279 
Sturnus vulgaris 26, 37, (46), 100, (103), 

214, 269, 279, 298, (303) 
Sylvia atricapilla 25, 37, (46) 
Sylvia borin 26, 38, (46) 
Sylvia communis 26, 30, 38, (44), (46) 
Sylvia curruca 26, 30—37, (44), (46), 269 
Sylvia melanocephala 298 — 299, (303 — 

304) 
Sylvia philomela (286), (289) 
Sylvia nisoria 26, 30, 37—38 (44), (46 — 

47) 
Syrnium aluco 278 — 279 

Tadorna ferruginea 297, (303) 

Tetrao bonatia 274 

Tetrao urogallus 275, 278—279 

Tetrastes bonasia 113—130, (130—131), 

275 
Tichodroma muraria 25 
Tringa erythropus 24, 33, (44) 
Tringa hypoleucos 22, 24, 33—34, (43), 

(45), 267 
Tringa nebularia 24, 33, (44) 
Tringa stagnatilis 298, (303) 
Tringa totanus 24, 33, (45), 297, (303) 
Troglodytes troglodytes 25, 38, (46), 296, 

(302) 
Turdus iUacus 33, (44) 
Turdus merula 25, 37, (46), 296, 298, 

(302), (304) 
Turdus musicus 278 — 279 
Turdus philomelos 25, 38, (46) 
Turdus pilaris 25, 31, 33, (44) 
Turdus saxatilis (286), (289) 
Turdus torquatus 25 
Tm'dus viscivorus 25 
Turtur auritus 274, 276 
Tyto alba 24, 37, (46), 267 

Upupa epops 24, 37, (46), 274, 298, (303) 

Vanellus cirstatus 274 

VaneUus vaneUus 24, 100, (103), 275 



318 



Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában 

Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 

Madártani Intézete 

85/2349 Franklin Nyomda, Budapest, 1986 

Felelős vezető Mátyás Miklós igazgató 

Felelős szerkesztő dr. Bankovics Attila 

Szerkesztő Pomozi Arpádné 

Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin 

Műszaki szerkesztő Kucsera Katalin 

Nyomásra engedélyezve 1986. július 8-án 

Megjelent 10,50 (A/5) ív terjedelemben, 43 ábrával és 7 db fényképpel 

Készült az MSZ 5601 - 50 és 5602 - 55 szabvány szerint 



MG 4076-a-8600